A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (HVG-ORAC, 617 A/5 oldal, 2006)

adozona.hu

A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (HVG-ORAC, 617 A/5 oldal, 2006)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Polgári jog , Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2006.01.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A házassági vagyonjog szűkebb értelemben azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek egyrészt a házastársak egymás közötti (belső), másrészt pedig a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) jogviszonyát szabályozzák mind a házasság időtartamára, mind pedig a házasság megszűnésének esetére. Tágabb értelemben a házassági vagyonjog magában foglalja a házastársi vagyonközösséggel, annak megosztásával, a házastársi közös lakás használatával és a házastársi tartás érvényesíté...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A társasági részesedések a házassági vagyonjogban (HVG-ORAC, 617 A/5 oldal, 2006)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztő:

DR. SZABÓ JULIA

A kézirat lezárva:

2006. január 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva.

Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 963 7490 39 6

Budapest, 2006

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: http//www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: Dr. Szentpétery Petronella

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Simon József László és Dr. Tauber István Péter emlékének ajánljuk

Rövidítések jegyzéke

AB	A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
Ámt.	A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény
BH	Bírósági Határozatok
CDT	Civilisztikai Döntvénytár Polgári jog 1953-1997. Családjog, Szerkesztő: Kőrös András
Ct.	1997. évi CXLV. törvény a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról
Ctvr.	a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességének felügyeletéről szóló 1989. évi 23. számú törvényerejű rendelet
Ct. (új) Tervezete	2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
Csjk. Javaslata	az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének Javaslata
Csjt.	1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
Csjté.	1952. évi 23. számú törvényerejű rendelet a a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról, valamint a személyi jog egyes kérdéseinek szabályozásáról
Csjtn.	1986. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról
Csjtr. I.	7/1974. (VI. 27.) IM rendelet a családjogi törvény végrehajtásáról és az átmeneti rendelkezések megállapításáról
Csjtr. II.	4/1987. (VI. 14.) IM rendelet a családjogi törvény végrehajtásáról, valamint a családjogi törvény módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről
Cstv. (régi)	a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény
Cstv. (új)	a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény
EH	Legfelsőbb Bíróság elvi határozata
Evt.	az egyéni vállalkozókról szóló 1997. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1990. évi V. törvény
Épt.	az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdérőlszóló 1997. évi CLI. törvénnyel módosított 1996. évi CXI. törvény
Ftvr.	a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. számú törvényerejű rendelet
G.	gazdasági ügyben hozott határozat
Gf.	gazdasági fellebbezési ügyben hozott határozat
Gfv.	gazdasági perben felülvizsgálati kérelem folytán hozott határozat
Gt. (régi)	1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról
Gt.	1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról
Gt. (új)	2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
Hiv. Gyűjt.	Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye
HVG-ORAC	HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.
ie.	irányelv
IM	Igazságügyi Minisztérium
im.	idézett mű
IK	Igazságügyi Közlöny
Iny. tv.	1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról
Iny. Vhr.	109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról
JK	Jogtudományi Közlöny
KJK	Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
KJK-KERSZÖV	KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.
Koll.	kollégium
Koncepció	Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója - Magyar Közlöny 2002/15. sz. II. kötet
Korm.	kormány
Kpt.	a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény
LB	A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Legf. Ü.	A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége
MJ	Magyar Jog
MK	Magyar Közlöny
Lt.	1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és a helyiségek bérletére, valamint elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról
Mt. hat.	minisztertanácsi határozat
PED	Polgári Elvi Döntés
PEH	Polgári Elvi Határozatok, Budapest, 1988.
PJD I.	Polgári Jogi Döntvénytár 1953-1963., Budapest 1964.
PJD II.	Polgári Jogi Döntvénytár 1963-1965., Budapest 1966.
PJD III.	Polgári Jogi Döntvénytár 1966-1967., Budapest 1968.
PJD IV.	Polgári Jogi Döntvénytár 1968-1970., Budapest 1972.
PJD V.	Polgári Jogi Döntvénytár 1971-1972., Budapest 1973.
PJD VI.	Polgári Jogi Döntvénytár 1973-1975., Budapest 1977.
PJD VII.	Polgári Jogi Döntvénytár 1975-1977., Budapest 1979.
PJD VIII.	Polgári Jogi Döntvénytár 1978-1979., Budapest 1982.
PJD IX.	Polgári Jogi Döntvénytár 1980-1981., Budapest 1983.
PJD X.	Polgári Jogi Döntvénytár 1982-1985., Budapest 1987.
PJD XI.	Polgári Jogi Döntvénytár 1986-1989., Budapest 1990.
PJE	a Legfelsőbb Bíróság polgári jogegységi határozata
Pf.	polgári fellebbezési ügyben hozott határozat betűjele
Pfv.	a Legfelsőbb Bíróság polgári felülvizsgálati ügyben hozott határozatának betűjele
Pk.	polgári nemperes ügyben hozott határozat betűjele
PK	a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma
Pp.	1952. évi III. törvény a Polgári Perrendtartásról
Ppé.	1952. évi 22. törvényerejű rendelet a Polgári Perrendtartás hatályba léptetéséről és végrehajtásáról
Ppék.	105/1952. (XII. 28.) MT rendelet a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezésekről
Ptk.	1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről
Ptké. I.	1960. évi 11. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv végrehajtásáról és hatályba léptetéséről
Ptké. II.	1978. évi 2. törvényerejű rendelet a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1978. évi IV. törvény hatályba léptetéséről és végrehajtásáról
P. törv.	a Legfelsőbb Bíróság polgári ügyben hozott törvényességi határozatának betűjele
Szvt. (régi)	a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény
Szvt.	a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény
Szvt. (új)	az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény
Szvt. Tervezete	2006. évi X. törvény a szövetkezetekről
Tpt.	a tőkepiacról szóló - többször módosított - 2001. évi CXX. Törvény
Vár.	a Genfben 1930. június 7-én megkötött, az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel kihirdetett váltójogi egyezmények alapján a váltójogi szabályok közzétételéről szóló 4/1985. (IV. 13.) IM számú rendelettel módosított 1/1965. (I. 24.) IM számú rendelet
Vhr.	12/1995. (VI. 22.) IM rendelet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról
Vht.	1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

Első rész

A házassági vagyonjog

I. fejezet

A házassági vagyonjog fogalma és a házassági vagyonjogi rendszerek

1. A házassági vagyonjog szűkebb és tágabb értelemben

2. Házassági vagyonjogi rendszerek

A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjog szabályozása - mind a jogtörténet során egymást felváltó, mind pedig a jelenleg egymás mellett létező jogrendszerekben - két alapvető rendező elvre:
- a vagyonelkülönítés és
- a vagyonösszesítés elvére
vezethető vissza, és ennek megfelelően beszélünk a házassági vagyonjogon belül vagyonelkülönítő és vagyonösszesítő rendszerekről.
Minthogy a hatályos magyar házassági vagyonjog - később részletezendő - diszpozitív jellege folytán a házassági vagyonjogi szerződésben bármelyik vagyonjogi rendszer elemei egyaránt megjelenhetnek, az említett vagyonjogi rendszerek lényegének a megismerése nem csupán jogtörténeti, hanem gyakorlati jelentőségű is.

2.1. A vagyonelkülönítő rendszerek

A vagyonelkülönítő rendszerek lényege az, hogy a házastársak a házasságkötés előtt és a házassági életközösség ideje alatt szerzett vagyonuk tekintetében egyaránt megtartják vagyoni függetlenségüket, az általuk megszerzett vagyon mindegyiküknek egymástól független tulajdona marad, mindkettejüket megilleti a saját vagyona feletti önálló rendelkezés és kezelés joga, egymás tartozásaiért pedig nem felelnek.

2.2. A vagyonösszesítő rendszerek

A vagyonösszesítő rendszerek alapja ezzel szemben a házastársak minden vagyonának közös vagyontömeggé való egyesítése és annak valamelyik házastárs, éspedig rendszerint a férj rendelkezése alá utalása. Egyes jogrendszerekben ez az egyesülés teljes egészében végbemegy, és a házastársak összes vagyona mindkettőjük közös tulajdonává válik. Más jogrendszerekben azonban a közösség csak a férj rendelkező és vagyonkezelő joga szempontjából, valamint kifelé - a harmadik személyekkel szemben fennálló felelősség tekintetében - érvényesül, míg egymás közti viszonyukban megtartják a vagyoni különállásukat. Ismeretesek olyan jogrendszerek is, amelyekben a vagyonegyesülés csak részleges: az kizárólag az ingóságok (valamint a pénz és értékpapírok, hasznot hozó jogok) tekintetében jön létre.
A méltánytalanságok kiküszöbölésére mindkét rendszeren belül különböző alrendszerek léteznek, és ilyennek minősülnek - többek között - a szerzeményi közösségen alapuló alrendszerek is.

2.3. A szerzeményi közösségen alapuló rendszerek

A szerzeményi közösségen alapuló rendszerek mind a vagyonegyesítés, mind a vagyonelkülönítés elemeiből magukban foglalnak egyeseket. Az ilyen alrendszerekben ugyanis a házasságkötéskor meglévő, valamint a házasság alatt ingyenesen szerzett vagyontárgyak tekintetében a házastársak vagyoni különválásukat megtartják, a házassági életközösség alatt nem ingyenesen (pontosabban: nem öröklés, illetve ajándékozás jogcímén) szerzett vagyontárgyak azonban közszerzeménynek minősülnek és a házastársak közös tulajdonába kerülnek, azzal, hogy ehhez igazodik a kezelés és rendelkezés joga, valamint a harmadik személyekkel szemben fennálló felelősség is.
A szerzeményi közösségen belül lényeges különbséget mutat a konkrét jogi szabályozás aszerint, hogy az az értéktöbbleti elven vagy a reálszerzés elvén alapul-e.

2.3.1. Az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségi rendszer

Az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségi rendszerben a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a közszerzeményre nézve dologi hatályú igény nem keletkezik, hanem a közös szerzemény vonatkozásában a házastárs tulajdonszerzésére csak annak a közösség megszűnésével összefüggő megosztásakor kerül sor és ekkor válik külön a házastársak közös és különvagyona is. A megosztás elszámolás útján, akként történik, akként, hogy a házastársaknak az életközösség megszűnésekor meglevő vagyonából levonják az adósságaikat, valamint a különvagyonaik értékét és az így mutatkozó szaporulat minősül közszerzeménynek. A közszerzeményből meg kell téríteni mindkét házastárs hiányzó különvagyonát, kivéve azt, amely megtérítésre alapot nem adó okból hiányzik, és az így fennmaradó közszerzemény fele részének a megtérítését a házasfelek egymástól kötelmi jogosultság alapján kölcsönösen igényelhetik. A kötelmi jogosultság arra irányul, hogy a közszerzemény fele részét a házasfelek kölcsönösen bocsássák egymás elkülönített tulajdonába.
Kifelé, harmadik személyekkel szemben azonban mind a férj, mind pedig a feleség vagyona mint két különálló vagyontömeg jelenik meg mindaddig, amíg a közszerzemény megosztására nem kerül sor, függetlenül attól, hogy ezen vagyontömegek egyes elemei különvagyoni vagy közszerzeményi jellegűek-e.
A házastársak ennek megfelelően egyaránt szabadon rendelkezhetnek akár a különvagyonukhoz tartozó, akár a szerzeményi vagyontárgyaikkal. Harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeikért egyaránt felelnek nemcsak a különvagyonukkal, hanem a szerzeményükkel is.

2.3.2. A reálszerzés elvén alapuló szerzeményi közösség

A reálszerzés elvén alapuló szerzeményi közösség lényege ezzel szemben az, hogy a házastársak vagyona három, egymástól jogi megítélés szempontjából élesen, dologi jogilag elkülönített vagyontömegből áll: a férj és a feleség különvagyonából, valamint a közös vagyonból. A két különvagyon a házastársak egymástól független kezelése és rendelkezése alatt áll, míg a közös vagyon tekintetében a birtoklás, kezelés és rendelkezés joga egyaránt közös. Az egyes alvagyonok elkülönítése folytán mindegyik alvagyont külön terhelik a saját körén belül felmerülő terhek és kötelezettségek, és közöttük megtérítésnek annyiban van helye, amennyiben az egyik alvagyonból a másik javára költekezés (beruházás) történt, és így az egyik alvagyon a másik alvagyon terhére gazdagodott. Az alvagyonok elkülönüléséhez igazodnak a harmadik személyekkel szembeni felelősség szabályai is [(5.) 1. kötet 271-274. o.].

II. fejezet

A magyar házassági vagyonjog rendszere és a szabályozás diszpozitív jellege

1. A hatályos Csjt. reálszerzés elvén alapuló szerzeményi közösségi rendszere alkalmazhatóságának törvényes feltételei

A magyar házassági vagyonjog mind a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 1953. január hó 1. napján történt hatálybalépése óta, mind pedig azt megelőzően egyrészt a szerzeményi közösségen alapuló rendszerek közé tartozik, illetve tartozott, míg azonban a korábbi szabályozás - annak jogi természetét tekintve - az értéktöbbleti elven alapult, addig az 1987. július 1. napjától hatályos szabályozás az ún. reálszerzés elvét vezette be.
A Csjt. 1986. évi IV. törvénnyel történt módosítása folytán ugyanakkor a házassági vagyonjog korábbi kógens jellegű szabályai diszpozitív: szerződést pótló jellegűekké váltak, ezért az alkalmazásukra csak két együttes (konjunktív) feltétel hiányában, akkor kerülhet sor, ha
- a házastársak között a törvénytől eltérő tartalmú - szűkebb vagy tágabb értelemben vett - házassági vagyonjogi szerződéses nem jött létre, vagy a létrejött szerződés érvénytelen, és
- a vagyonközösséget a bíróság az életközösség fennállása alatt nem szüntette meg, vagy a megszüntetett vagyonközösséget a bíróság helyreállította.
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/2/57. száma alatt közzétett Pfv. I/A. 21.493/1999. számú eseti döntésében arra, hogy a házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs Csjt. szerinti korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja.
Más kérdés természetesen az, hogy
- egyrészt a Csjt. szabályaitól eltérő tartalmú megállapodásról az ügyletkötő házastárs a vele szerződő harmadik személyt a Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése szerint köteles tájékoztatni,
- másrészt az ilyen megállapodásnak az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni érvényességét és hatályosságát, valamint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának a jogkövetkezményeit a polgári jog szabályai szerint kell megítélni [(6.) 321-323. és 407. o.].

1.1. A házassági vagyonjogi szerződés hiánya

A Csjt. 27. §-ának 1987. július 1. napjától kezdődően hatályos szövege az alábbiak szerint rendelkezik:

Csjt. 27. § (2) A házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösségük tartamára - szerződéssel rendezhetik. A szerződésben e törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.

(3) A szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalása vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra.

(4) A házastársak a harmadik személyekkel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.

Az idézett törvényhelyek szövegéből az következik, hogy a hatályos jog szerint a házastársak vagyoni viszonyainak rendezésére
- elsődlegesen a házassági vagyonjogi szerződés, ennek hiányában, tehát
- másodsorban pedig a törvény rendelkezései az irányadók.
A házastársak vagyoni viszonyainak a rendezése során a Csjt. szabályai csak érvényes házassági vagyonjogi szerződés hiányában, diszpozitív (szerződést pótló) jelleggel érvényesülnek.
A Csjt. 27. és 31. §-ai szerint a házastársak által kötött ügyletek lehetnek:
1. egymással kötött ügyletek, és - a Csjt. rendelkezéseinek megfelelő csoportosítás szerint - ezen belül:
a) házassági vagyonjogi szerződések, amelyek irányulhatnak:
aa) a házassági vagyonjogi viszonyaik átfogó szabályozására (ún. szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés), vagy
ab) egyszeri szolgáltatásra, tehát: adásvételre, cserére, ajándékozásra vagy kölcsönre is (ún. tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés), továbbá
b) a házastársi közös vagyon megosztására, tehát a házastársak vagyoni kapcsolatainak felszámolására, vagy
2. harmadik személyekkel kötött ügyletek, amelyekre a Ptk., a Gt., illetőleg az adott jogviszonyra irányadó más jogág rendelkezései, az ilyen ügyletekért való felelősségre pedig a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései az irányadók, és amelyek létrejöhetnek
a) mindkét házastárs részvételével (ún. közös ügylet) vagy
b) valamelyik házastárs részvételével (ún. külön ügylet) és ezen belül
ba) a házastársak közös egyetértésével,
bb) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával,
bc) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulása nélkül vagy
bd) a másik házastárs tiltakozása ellenére és ez utóbbi esetben a szerződés irányulhat
- a mindennapi élet szükségleteinek a fedezésére vagy
- ettől eltérő célra is.
A magánjog egyéb jogágainak szabályai szerint ugyanakkor a házastársak - fenti 1. és 2. pontokban részletezett - egymással és harmadik személyekkel kötött ügyletei egyaránt irányulhatnak:
1. a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyonukkal, vagy
2. a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyonukkal való rendelkezésre is, amely utóbbiak - egyebek mellett -
a) akár egymással, akár harmadik személyekkel kötött gazdasági társaság alapítására irányuló, és a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződések, vagy
b) akár egymással, akár harmadik személyekkel kötött, működő gazdasági társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló, és a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződések is lehetnek. (Lásd részletesen: XII. Fejezet!)

1.1.1. A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés

A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésnek csak az a szerződés minősül, amelynek alanyai csak házasulók vagy házastársak lehetnek, időbeli hatálya a jövőre vonatkozóan, a házassági életközösség idejére terjed ki, a tartalma pedig a házastársak vagyoni viszonyainak a törvénytől egészben vagy legalább részben eltérő rendezésére vonatkozik [(5.) 1. kötet 304-305. o.], [(6.) 321-324. o.], [(7.) 1. kötet 155-156. o.], Pfv. II. 20.150/1994.).
Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy a szerződés a megkötését megelőző időszakban szerzett vagyonra is kiterjedjen. (44.) és (BH 1995/8/466., CDT 98.)
Amennyiben a házastársak között vagyonjogi szerződés jött létre, úgy a vagyoni viszonyaik rendezésére ez lesz az irányadó akkor is, ha az életközösségük megszűnését követően a közös vagyonuk megosztása tárgyában bármelyikük kérelmére a bíróság dönt.
Bár a Csjt. - fentebb idézett - 27. §-ának (2)-(4) bekezdései csak arra adnak módot, hogy az ún. szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben [1/a/aa) pont] a házasulók, illetve a házasfelek a törvény rendelkezéseitől eltérően csupán azt határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba, nem nyújtanak viszont kifejezett jogi lehetőséget arra, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a felek
- egyrészt a Csjt. szerinti reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszer helyett valamely más vagyonjogi rendszer alkalmazásában állapodjanak meg,
- másrészt a házastársaknak a vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal való közös rendelkezési jogát, illetőleg az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét a Csjt. rendelkezéseitől eltérően szabályozzák.
A szabályozás ilyen módjának a nyilvánvaló indoka ugyanakkor - véleményem szerint - az, hogy az egyes vagyonjogi rendszerekben a házastársaknak a harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége nem "véletlenszerűen", hanem minden esetben az adott vagyonjogi rendszer jellegéhez igazodóan kerül meghatározásra. Ennek megfelelően - a vagyonjogi rendszerek ismertetésénél már kifejtettek szerint
- a vagyonelkülönítő rendszerekben a házastársak a házasságkötés előtt és a házassági életközösség ideje alatt szerzett vagyonuk tekintetében egyaránt megtartják vagyoni függetlenségüket, mindkettejüket megilleti a saját vagyona feletti önálló rendelkezés és kezelés joga, egymás tartozásaiért pedig nem felelnek.
A vagyonösszesítő rendszerek közül
- az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösség rendszerében a házastársaknak - az egymás közötti, belső jogviszonyukban - a közszerzemény fele részére nézve nem dologi hatályú igénye, hanem - a közös vagyon életközösség megszűnésekor történő megosztása során érvényesíthető - kötelmi jogosultsága keletkezik. A házastársak ennek megfelelően egyaránt szabadon rendelkezhetnek akár a különvagyonukhoz tartozó, akár a szerzeményi vagyontárgyaikkal, és harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeikért egyaránt felelnek nemcsak a különvagyonukkal, hanem a szerzeményükkel is.
- A reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszerekben a házastársak vagyona három, egymástól jogi megítélés szempontjából élesen, dologi jogilag elkülönített vagyontömegből áll, mindegyik alvagyont külön terhelik a saját körén belül felmerülő terhek és kötelezettségek, és az alvagyonok elkülönüléséhez igazodnak a harmadik személyekkel szembeni felelősség szabályai is.
Ebből következik az, hogy a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszert követő Csjt. szabályai a törvény rendelkezéseitől házassági vagyonjogi szerződéssel történő eltérésre kizárólag a közös és a különvagyon meghatározása körében adnak módot. Kifejezetten nem teszik viszont lehetővé azt, hogy a házastársak vagyonjogi szerződésbe foglalt megállapodása a Csjt.-nek - a közös, illetve a különvagyon körének a meghatározására vonatkozó rendelkezésein felül a harmadik személyekkel szembeni felelősséggel kapcsolatos szabályaitól is eltérjen, vagy akár kizárólag e vonatkozásban térjen el.
Egyes jogirodalmi álláspontok szerint azonban az ilyen eltérésnek jogi akadálya sincs. A Csjt. és a Ptk. diszpozitív jellegű szabályozási módjára, valamint a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződéses szabadság elvére figyelemmel ugyanakkor nincs elvi akadálya annak, hogy a házastársak akár az egymással, akár a harmadik személyekkel kötött ügyleteikben a nem szerződő házastárs Csjt. szerinti felelősségének kizárásáról, korlátozásáról vagy kiterjesztéséről rendelkezzenek, sőt annak sem, hogy a felelősségének a Csjt. szabályaitól eltérő módjában állapodjanak meg.
"Az ilyen tartalmú szerződéses megállapodás lehetőségét ugyanis a Csjt. kifejezetten nem zárja ki, és nyilvánvaló az is, hogy
- a közös, illetőleg a különvagyon tárgyának és körének a Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól eltérő tartalmú meghatározása a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszer helyett valamely más vagyonközösségi rendszer alkalmazása útján is megvalósulhat,
- a közös rendelkezési jognak, illetőleg a házastárs által kötött ügyletért való felelősségnek a Csjt. 30. §-a (1)-(2) és (3) bekezdéseiben foglaltaktól eltérő szabályozása pedig az ügylethez való hozzájárulás megadásaként, illetve megtagadásaként, valamint a házastársnak az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél történő előzetes tiltakozásaként is felfogható - feltéve természetesen azt, hogy az utóbb említett előzetes tiltakozás az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a polgári jog szabályai szerint hatályossá, illetőleg a házastárs által vele megkötött szerződés részévé (feltételévé) válik.
Ilyen esetben ugyanis az ügyletkötő házastárs a vele szerződő harmadik személyt nem csupán arról köteles tájékoztatni, hogy a szerződéssel érintett vagyontárgy a különvagyonához tartozik, hanem - a Csjt. 27. §-a (4) bekezdésének az analóg alkalmazása alapján - arról is, hogy a vagyonjogi szerződés tartalma a közös rendelkezési jog tekintetében a Csjt. szabályaitól eltér, vagy akár e tekintetben tér csak el. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeit a házastársak és az ügyletkötő harmadik személy közötti külső jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint kell megítélni." [(6.) 407. o.], [(29.) 192-193. o.]
Az ilyen megállapodás érvényessége, illetve a harmadik személlyel vagy a másik házastárssal szembeni hatályossága természetesen feltételezi azt, hogy a házastársak valamelyikével szerződő harmadik személy, illetve a másik házastárs a reá nézve kedvezőtlenebb, illetve terhesebb felelősségi feltételek alkalmazásához kifejezetten hozzájárult.
Ennek megfelelően az egyik házastárs különadósságáért a másik házastárs meghatározott vagyontárgyak értéke, a közös vagyon reá eső része, vagy akár a különvagyonát is magában foglaló teljes magánvagyona erejéig akár egyetemleges adóstársként, akár kezesként felelősséget vállalhat, a házastársak valamelyikével szerződő harmadik személy pedig tudomásul veheti azt, hogy a közös vagyonnal való rendelkezést tartalmazó ügyletért a másik házastárs a közös vagyonból reá eső része erejéig terjedő felelősségét korlátozza vagy kizárja, illetve az egyetemleges adóstársi felelősség helyett más felelősségi módra módosítsa.
Ezt az álláspontot fejtette ki a Csjt. Kommentár II. is, amikor arra mutatott rá, hogy "A 30. §-ban foglalt felelősségi szabályok egyformán védelmet kívánnak nyújtani az ügyletkötő harmadik személynek, de az ügyletkötésben részt nem vevő házastársnak is. Ebből következően nincs akadálya annak, hogy az egyik házastárs a harmadik személlyel kötendő visszterhes ügylet esetében kijelentse, hogy csak meghatározott mértékig vállal felelősséget a házastársa ügyletéért. Például az egyik házastárs harmadik személlyel létrehozandó szerződésben kikötheti, hogy az ügyletből eredő kötelezettségekért még közös vagyonával sem felel. Ennek a nyilatkozatnak az ismeretében az ügyletkötő harmadik személynek kell eldöntenie, hogy kockázatot vállalva, csak az ügyletkötő házastárs vagyonát elfogadva biztosítékul, megköti-e az ügyletet. Ha igen, ez esetben a tartozásért csak az ügyletkötő házastárs vagyona erejéig érvényesítheti igényét. Az ügyletkötésből magát kivonó, ezt a szándékát a harmadik személy tudtára hozó házastárs az ügyletért semmiféle felelősséggel nem tartozik. Természetesen ez a szabály akként is érvényesül, hogy a házastárs az ügyletkötő házastárs kötelezettségéért a törvényesnél nagyobb mérvű felelősséget is vállalhat. Tehát a felelősség terjedelme növelhető és csökkenthető is. A másik házastárs felelősségének növeléséhez azonban az ő kifejezett ügyleti akaratnyilvánítása elengedhetetlen" [(5.) 1. kötet 346. o.].
Mindezekből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók, illetve a házasfelek - a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott szerződéses szabadságukkal élve - szabadon dönthetnek abban, hogy
- az életközösség tartamára az egymás közötti vagyoni viszonyaikat szerződéssel szabályozzák és
- - egyrészt a közös, illetve a különvagyon körét a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösség helyett belátásuk szerint határozzák meg akként, hogy: a reálszerzés elvén alapuló részleges vagyonközösség, az értéktöbbleti elven alapuló teljes vagy részleges vagyonközösség, vagy a teljes vagyonelkülönítés rendszerében állapodnak meg,
- - másrészt a házastársaknak a vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal való közös rendelkezési jogát,
- - harmadrészt pedig az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét a Csjt. rendelkezéseitől eltérő módon szabályozzák, illetőleg
- szerződéskötés hiányában a vagyoni viszonyaikra a Csjt. vagyonközösségen alapuló vagyonjogi rendszerének szabályai lesznek irányadók [(6.) 321-323. o.], [(29.) 131-132. o.).

1.1.2. A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés

A Csjt. 27. §-ának (2)-(4) bekezdésében és a Csjtr. II. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a házassági vagyonjogi szerződés fogalma tágabb értelemben magában foglalja a házastársak egymás közötti, egyszeri szolgáltatásra irányuló adásvételi, csere-, ajándékozási és kölcsönszerződését, valamint az olyan megállapodásokat is, amelyek a házastársak vagyoni viszonyait a Csjt. vagyonjogi rendszerével összhangban szabályozzák.
Ebbe a körbe lényegében a Ptk. hatálya alá tartozó magánjogi típusú szerződések tartoznak, ezért azok érvényességére és hatályosságára - a Csjt. által szabályozott alakiságok kivételével! - a Ptk.-nak az adott szerződéstípusra irányadó szabályai vonatkoznak.
Nem tartoznak viszont ebbe a körbe a gazdasági társaságok alapítására irányuló társasági szerződések (alapszabályok, alapító okiratok) még akkor sem, ha azok a házastársak vállalkozási tevékenységének kétszemélyes, ún. házaspári gazdasági társaság keretében történő közös folytatása érdekében jönnek létre. A társasági szerződés ugyanis nem egyszeri szolgáltatásra, hanem önálló jogalany létrehozására irányul, ezért annak nem csupán a tartalmi, hanem az alaki érvényességére is a Gt. és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok rendelkezései az irányadók, akkor is, ha azok házastársak között jött létre.

1.1.3. A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés

A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződéses megállapodás - a házassági vagyonjogi szerződéssel szemben - a házastársak vagyoni viszonyainak a felszámolására irányul. Az ilyen megállapodás azt határozza meg, hogy a közös vagyonból mely vagyontárgyak kerülnek az egyik, illetve másik házasfél kizárólagos tulajdonába és mindezekhez képest köteles-e valamelyik fél értékkülönbözetet fizetni a másiknak. Az ilyen megállapodás érvényességéhez - a házassági vagyonjogi szerződés alakiságainak megfelelő - minősített alakiság csak akkor szükséges, ha azt a felek az életközösség megszűnése előtt kötik meg [Csjt. 27. § (3) bek.]. A kötelmi jog általános szabályai az irányadók viszont a szerződés alakiságaira akkor, ha annak tárgya
- ingó dolog ajándékozása, és az ajándék átadása megtörtént, továbbá
- a házastársi közös vagyon megosztása és a szerződés az életközösség megszűnése után jött létre.
Az ingatlan közös tulajdonának a megszüntetése tehát egyszerű magánokiratba foglalt megállapodással, az ingóságok megosztása pedig szóban vagy írásban, sőt ráutaló magatartással is érvényesen megtörténhet. Más kérdés az, a későbbi - esetleg hosszadalmas - jogviták csak azáltal kerülhetők el, ha a vagyon megosztását a házasfelek teljes körűen és kellő részletességgel írásba foglalt szerződéssel rendezik, az adott szerződés tárgyára más jogszabály által előírt alaki követelmények pedig ilyen esetben is irányadók. Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése a Ptk. 365. § (3) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése szerint csak írásbeli formában érvényes, amely egyszerű magánokirati forma is lehet ugyan, a tulajdonos-változásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez azonban az ingatlan-nyilvántartásról szóló - 2000. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi CXLI. törvény (Iny. Tv.) 32. § (3) bekezdése értelmében pedig közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat szükséges. (Lásd részletesen: XII. Fejezet 1. pont!)

1.2. A vagyonközösség életközösség fennállása alatt történő bíróság általi megszüntetésének hiánya

A Csjt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házasfél kérelmére megszüntetheti. Az ilyen kérelem tárgyában a bíróság a 105/1952. (XII. 28.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Ppék.) 7-9. §-ai alapján nemperes eljárásban, végzéssel határoz. Ilyen esetben a végzés tartalma határozza meg a felek különvagyonába és a közös vagyonba tartozó vagyontárgyak körét, a végzés jogerőre emelkedését követően pedig a Csjt. közszerzeményen alapuló szabályai a felek között már nem érvényesülnek. (Lásd részletesen: XII. Fejezet 1. pont!)
A házastársak vagyoni viszonyainak a szerződéses rendezését, valamint a vagyonközösségnek az életközösség fennállása alatt történő megszüntetését - egyebek mellett - éppen a jelentősebb értékű befektetési, illetve vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak megszerzése indokolhatja. Ilyen esetben ugyanis a gazdasági társaságbeli részesedés vagy befektetési, illetve vállalkozási célokat szolgáló más vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegére, a nem társasági tag, illetve nem vállalkozó házastárs felelősségére, valamint a gazdasági társaságbeli részesedés esetleges jövőbeni megosztásának a módjára vonatkozóan egyaránt a szerződés, illetve a bírósági végzés tartalma lesz az irányadó. Hasonlóképpen indokolt az is, hogy a közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedés, vagy befektetési, illetve vállalkozási célokat szolgáló más vagyontárgy megosztása tárgyában a felek szerződéssel állapodjanak meg.

2. Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének Javaslata szerinti - törvényes - házastársi vagyonközösségi rendszer, valamint az alternatív vagyonjogi rendszerek és alkalmazhatóságuk feltételei

Az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Munkabizottság által elfogadott Javaslata törvényes házassági vagyonjogi rendszerként változatlanul a házastársi vagyonközösségi rendszert tartja fenn, és bár módot ad ugyan más, ún. alternatív vagyonjogi rendszerek választásának a lehetőségére is, e lehetőséget viszont - a hatályos Csjt. szabályaihoz lényegében hasonló módon - kizárólag házassági vagyonjogi szerződés megkötése útján, annak keretein belül biztosítja.
Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Koncepciójával összefüggésben egyes szerzők rámutattak arra, hogy: "A házassági vagyonjogi szerződés a Csjt. szabályai szerint arra kívánja feljogosítani a házasfeleket, hogy ezzel a szerződéssel a törvény szabályaitól eltérően határozhassák meg, hogy mely vagyon kerül a közös vagyonukba, illetve a különvagyonukba. Más jogrendszerekben ezzel szemben a házassági vagyonjogi szerződésnek az a rendeltetése - és ez volt a rendeltetése a korábbi magyar házassági vagyonjogban is - hogy a házasfelek a törvényes házassági vagyonjogi rendszer helyett más házassági vagyonjogi rendszert köthessenek ki, és rendszerint e más, ún. választható vagyonjogi rendszer vagy rendszerek szabályai is rendezettek.
A házassági vagyonjog újraszabályozása során a házassági vagyonjogi szerződésnek ezt a rendeltetését ismét el kellene ismerni - és e más választható házassági vagyonjogi rendszernek, vagy akár több választható házassági vagyonjogi rendszernek a részletesebb szabályait is ki kellene dolgozni. Ilyen választható házassági vagyonjogi rendszerként jöhetne szóba a korábbi magyar házassági vagyonjog ún. közszerzeményi rendszere, amely, mint már említettük, lényegében a házasélet végén ismeri el a házasélet során bekövetkezett vagyongyarapodás fele-fele arányú megosztását. Elfogadható volna emellett olyan megoldás is, hogy a házasfelek ezt a házassági vagyonjogi rendszert csak a vagyoni kérdésekben nagyobb önállóságot, nagyobb mozgási szabadságot kívánó üzleti célú, gazdasági vállalkozásba bevitt vagyon vagy ennél valamivel szélesebben a foglalkozás gyakorlásához szükséges vagyontárgyak tekintetében köthessék ki, úgy, hogy a többi vagyonuk tekintetében megtarthassák a házassági vagyonközösségi rendszer szabályait. A jogalkotás emellett a vagyonelkülönítési rendszer kikötésétől sem zárkózhatna el.
Olyan alapvető családvédelmi érdekek figyelembevételének, mint például a tágabb értelemben vett életvitel költségeinek, terheinek közös viselése, vagy a gyermekek ellátásának, gondozásának, taníttatásának terheiben való osztozás, természetesen ezeknek a házassági vagyonjogi rendszereknek a kikötése esetén is meg kell maradnia. Hogy ezt a házassági vagyonjog szabályai körében a törvénynek külön ki kell-e mondania, már kérdéses lehet." [(55.) 2-11. old.].
Más szerzők arra hívták fel a figyelmet, hogy "a két jogterület (gazdasági jog és családjog) közötti összhangot úgy volna szükséges megteremteni, hogy a jogalkotás során egyik törvény alapelvei se szenvedjenek csorbát." Ilyen megoldásra pedig lehetőség van, "mégpedig élő, de kellően ki nem használt jogintézmény alkalmazásával. … A legegyszerűbb megoldás … a házassági vagyonjogi szerződés megkötése lehetne. Ehhez azonban a házasságról és a családról alkotott - e területen is élő - társadalmi felfogás gyökeres megváltoztatása irányába ható jogszabályi lehetőségek és előírások volnának szükségesek: nevezetesen az, hogy a gazdálkodó szervezetekben szerzett vagyonra kötelezően előírná a jogszabály a házassági vagyonjogi szerződés megkötését." [(2.) 7. o.].
Lényegében az előbbi álláspontot fogadta el a Kodifikációs Munkabizottság azzal, hogy a Javaslat egyrészt változatlanul fenntartotta a házassági vagyonjogi szabályok diszpozitív jellegét és - törvényes vagyonjogi rendszerként - (az egyes vagyontárgyak rendeltetésére való tekintet nélkül!) a reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszert, valamint a házassági vagyonjogi szerződés jogintézményét, másrészt a házassági vagyonjogi szerződés keretei között adott kifejezett jogi lehetőséget nem csupán a közös és különvagyontárgyak körének, hanem a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérő, valamely alternatív vagyonjogi rendszer megválasztására.
Ez a megoldás nem csupán azért helyeselhető, mert a házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye az ún. alternatív vagyonjogi rendszerek alkalmazhatóságára - a fentebb kifejtettek szerint - már önmagában is módot ad, hanem azért is, mert véleményem szerint nem szólnak védhető érvek sem a házastársak személyes, családi és háztartási, illetve befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyainak egymástól eltérő módon történő szabályozása, sem pedig az utóbb említett vagyontárgyak vonatkozásában a házassági vagyonjogi szerződés megkötésének kötelező előírása mellett.
A házassági vagyonjogi perek tapasztalatai ugyanis arra utalnak, hogy a vállalkozói vagyonra vonatkozó házassági vagyonjogi szerződés a gyakorlatban nem azért nem terjedt el, mert a megkötésének lehetősége nem lenne közismert, hanem azért, mert a házasulók, illetve a házasfelek a sikeresnek ígérkező vállalkozás nyereségéből kölcsönösen részesülni kívánnak. Ennek valószínűségét támasztja alá a kéttagú ún. házaspári vállalkozások viszonylag nagy száma, a házaspári betéti társaságok beltagjának a rendszerint vagyontalan volta, a házastársi vagyonközösség életközösség fennállása alatt történő megszüntetésére irányuló perenkívüli eljárások hiánya, valamint a házastársaknak a valamelyikük vállalkozói tevékenységével összefüggő kölcsönös fedezetelvonási törekvésére utaló perek viszonylag nagy száma is.
A befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyaknak a személyes, családi és háztartási, illetőleg a befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyakkal azonos megítélését a Csjt. hatályos rendelkezéseinek az egyéb magánjogi szabályokra (Ptk., a Gt., a Tpt., Szvt. stb.) tekintettel történő értelmezése és együttes alkalmazása a közös vagyon tárgyának, körének és a megosztás lehetséges módjának a meghatározása körében egyaránt lehetővé teszi. Nem lenne ezért elfogadható jogi indoka a nem vállalkozó házastárs vállalkozói vagyon, illetve annak arányos része természetbeni megszerzésének a lehetőségétől való törvényi szintű megfosztásának sem.
Önmagában a szerződéskötési kötelezettség törvényi előírása nyilvánvalóan nem párosulhatnék sem a törvényi szintű szabályozás teljes hiányával, sem pedig a vállalkozási célú vagyon törvénytől eltérő módon történő szabályozásának a kötelezettségével. Az előbbi megoldás alkalmazása mellett ugyanis a szerződéskötési kötelezettség elmulasztása vagy a megkötött szerződés érvénytelensége esetén a vállalkozási célú vagyoni viszonyok a tételes jog hiánya miatt egyáltalán nem lennének elbírálhatók, az utóbbi megoldás alkalmazása pedig a szerződéses szabadság olyan indokolatlan korlátozásának minősülnék, amely - diszkriminatív módon - kizárólag a házastársakat sújtaná. A szerződéskötési kötelezettség elmulasztása vagy a megkötött szerződés érvénytelensége esetére alkalmazandó tételes jogi szabályozás ténye ugyanakkor már önmagában is alapot adhatna a vállalkozási célú vagyoni viszonyoknak a törvényes vagyonjogi rendszer alapján történő rendezésére.
Az ezzel ellentétes jogi megoldás helyességét nyomatékosan megkérdőjelezi az is, hogy a vagyonelkülönítési rendszerű osztrák jogalkalmazás éppen a vállalkozási célú vagyontárgyak eltérő jogi megítélésére visszavezethető igazságtalanságok és méltánytalanságok kiküszöbölése érdekében alakított ki a magyar reálszerzés elvének megfelelő olyan megoldást, amely - a polgári jogi társasági tagok közös tulajdonszerzésére vonatkozó szabályok analóg alkalmazása alapján - a házastársak vállalkozói vagyonra vonatkozó közös tulajdonszerzésének a tényét is megállapíthatónak találja (37.).
Az új Csjk. Javaslatának indokolása szerint: "A Javaslat a törvényes házassági vagyonjogi rendszer mellett (amely változatlanul az elmúlt ötven évben megszokottá és elfogadottá vált házastársi vagyonközösség) választható ún. alternatív vagyonjogi rendszerek szabályait a házassági vagyonjogi szerződés szabályai közé iktatja be. (…) Alternatív vagyonjogi rendszerként a Javaslat (…) az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi közösségre (amit a Csjt. előtti magánjogban használt elnevezéssel, de nem teljesen azonos tartalommal közszerzeménynek nevez), valamint a vagyonelkülönítésre ad minta-szabályokat. (...) A törvényes és a választható vagyonjogi rendszerbe is beépülnek a házastársat a másik házastárs eladósodásától, visszaélésszerű joggyakorlásától védő rendelkezések.
A Javaslat változatlan tartalommal történő hatálybalépése esetén tehát a Csjk. által szabályozandó házastársi vagyonközösség, mint ún. törvényes vagyonjogi rendszer alkalmazhatóságának változatlanul két feltétele lenne:
- egyrészt a Csjk. szabályaitól eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés hiánya,
- másrészt a vagyonközösség házassági életközösség tartama alatt történő bíróság általi megszüntetésének a hiánya, amely utóbbira az új Csjk. - a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan - változatlanul módot adna majd.
A szerződés megszűnése esetén bármelyik házastárs vagy örököse igényelheti a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszernek megfelelő elszámolást, illetve - ha a szerződésben a vagyon egészében vagy annak egy részében vagyonközösséget vagy közszerzeményt kötöttek ki - a 57-61. §-ok, valamint a 70. § megfelelő alkalmazásával a közös vagyon megosztását.

III. fejezet

A hatályos Csjt. reálszerzés elvén alapuló szerzeményi közösségi rendszere

A hatályos Csjt. házassági vagyonjogi szabályai dologi jogias szemléletet tükröznek és a vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek alvagyoni jellegéről egyáltalán nem is rendelkeznek.
A jogirodalom egyes művelői közül Szigligeti már az 1950-es években felhívta a figyelmet arra, hogy a vagyonközösség "tárgyai nemcsak dolgok, (ingóságok, ingatlanok) lehetnek, hanem egyéb olyan vagyontárgyak (jogok, követelések) is, amelyeken tulajdonjog voltaképpen nem is állhat fenn. Így a közös vagyon ilyen elemeit illetően csak képletesen, a közös rendelkezési jog kifejezésére értendő a közös tulajdon" Kauser Lipót pedig azt fejtette ki, hogy "nemcsak az válik közössé, ami egyáltalán tulajdonjog tárgya lehet, és ezért nem minden válik a házastársak közös tulajdonává, ami a vagyonközösség elemévé lesz."
A házastársak reálszerzés elvén alapuló közös tulajdonszerzéséhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot ennek ellenére évtizedeken át a dologi jogias szemléletmód jellemezte, ezért kifejezetten elzárkózott attól, hogy a vagyoni értékű jogok közös vagyoni jellegét elismerje. Ez a szemléletmód azonban nem okozott komolyabb jogalkalmazási problémát mindaddig, amíg a rendszerváltást követő gazdasági átalakulás, a privatizáció, illetőleg a gazdasági életnek az utóbbi tíz-tizenöt évben bekövetkezett változása lényegesen meg nem változtatta a magánvagyon, és ennek folytán a házastársi közös vagyon körét és összetételét. A magánvagyon tárgyát ugyanis ma már nem csupán ingó és ingatlan dolgok képezik, hanem abba olyan vagyoni értékű jogok és vagyoni tárgyú kötelezettségek is beletartoznak, amelyek a házastársak közös vagyonának ma már sok esetben lényegesen nagyobb hányadát teszik ki, mint a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló közös vagyon szokásos tárgyai.
A gazdasági jogalkotást és a gazdasági élet ezzel összefüggő változásait ugyanakkor nem követte a Csjt. 27-31. §-aiban foglalt házassági vagyonjogi szabályok módosítása, ezért az e téren felmerülő elméleti és gyakorlati kérdések megoldása egyaránt a jogirodalomra és a bírói gyakorlatra hárult.
A jogirodalomban azonban csupán szórványos, és többnyire egymással merőben ellenétes álláspontok jelentek meg, és mind a jogirodalomban, mind a bírói gyakorlatban képviseltette magát az az álláspont, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése, illetőleg a gazdasági társaságok alapítása valójában "nem tulajdonszerzést, hanem tulajdonvesztést eredményez", hiszen ilyen esetben a házastársak közös vagyona a gazdálkodó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozás, illetve az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság tulajdonába kerül, a vállalkozói vagyon alvagyoni jellegéről és megoszthatóságáról jogszabály nem rendelkezik, ezért azok valójában nem részei a vagyonközösségnek és a házastársak közötti megosztás tárgyát sem képezhetik (28.).
Más álláspontok szerint a Csjt. 27. §-a szerinti tulajdoni igény csak a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában érvényesülhet, hiszen a tagok által az alapításkor a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság tulajdonába kerül, ezt a vagyont a tagok a társaságból csak a Gt. rendelkezései szerint vonhatják ki, és a vagyoni részesedésükkel is csak aszerint rendelkezhetnek. A társaság tagját - a közös tulajdontól eltérően - a hagyományos értelemben vett tulajdonosi részjogosítványok (birtoklás, használat, rendelkezés joga) nem illetik meg, hanem vagyoni hozzájárulása, betétje, üzletrésze fejében a tagsági jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket gyakorolja. Ezen nem változtat az sem, hogy a tagnak tagsági viszonyának megszűnésekor elszámolási igénye, a társaság megszűnése esetén pedig tulajdoni várománya van a társasággal szemben (40.).
Erre tekintettel a jogirodalomban egyes szerzők arra hívták fel a figyelmet, hogy "a Csjt. mindössze hat szakaszt szentel a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaira", (…) ezért "a gyakorlatban felmerülő újabb és újabb kérdések megválaszolása, a hiányos jogi rendezés pótlása a bírói jogalkalmazásra maradt. (…) "A mai magyar házassági vagyonjognak tehát az ítélkezési gyakorlat integráns része, annak ismerete a vagyonjogi viták elbírálásához nélkülözhetetlen. Ugyanakkor nem hallgatható el az sem, hogy - különösen az elmúlt öt év gazdasági és társadalmi változásai után - a jogalkalmazás sem tud továbblépni, ha a törvény bizonyos tekintetben (gondolok itt elsősorban a vállalkozásba bevitt házastársi közös vagyon kérdéskörére) kiegészítésre, illetve módosításra nem kerül" [(7.) 1. kötet 122. o.].
Ennek megfelelően a jogirodalom és a bírói gyakorlat is a Csjt. házassági vagyonjogi szabályainak a gazdasági jogi szabályokhoz igazodó módosítását és kiegészítését, valamint a házastársak üzleti és egyéb célokat szolgáló közös vagyonának az egymástól eltérő módon történő szabályozását sürgette.
Az új gazdasági jogintézményekkel (értékpapírok, társasági részesedések, stb.) kapcsolatos házassági vagyonjogi ítélkezés azonban "nem várathatott magára" - több mint 15 éven át - mindaddig, amíg a szükségesnek tűnő jogszabály-módosítások meg nem történnek.
Más szerzők ezért arra hívták fel a figyelmet, hogy feltehetően nem lenne szerencsés a viszonylag új jogintézményeknek a túlságosan korai, a jogalkalmazói gyakorlat kialakulását megelőző olyan szabályozása, amely a gazdasági jogi és a családjogi szabályok látszólagos, vagy vélt kollízióit feloldaná ugyan, a jogalkalmazói gyakorlatot azonban szükségtelenül megmerevítené, és a bírói jogalkotás lehetőségeit is indokolatlanul korlátozná. A lehetséges elméleti és gyakorlati megoldásokat tehát a hatályos jog értelmezése útján egyaránt a jogirodalomnak és magának a bírói jogalkalmazásnak kell kialakítania. Ehhez azonban egyrészt a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat eddigi dologi jogias szemléletmódjának a lényeges megváltoztatása és a vagyonjogias szemléletmód kialakítása, másrészt a legkülönbözőbb jogágak egymástól lényegesen eltérő tartalmú hatályos szabályainak az együttes és egymásra tekintettel történő értelmezése és alkalmazása, a látszólagos jogszabályütközések feloldása, valamint a valós kollíziók feltárása, végül pedig a lehetséges jogi megoldásának az egyéb vagyontárgyak tekintetében már kialakult bírói gyakorlatnak megfelelő és a lehetőség szerint abba beépülő módon történő kidolgozása szükséges.
A gazdasági jog egyes új jogintézményeinek a házassági vagyonjogi szempontú megítélését ugyanis részint az egységes magyar magánjog és kereskedelmi jog hiánya, részint pedig az a tény nehezíti meg, hogy a magánjog ún. önállósult jogágai (polgári jog, családi jog, társasági jog, értékpapírjog stb.) egymástól lényegesen eltérő alapfogalmakkal, illetve alapelvekkel dolgoznak, és ennek megfelelően különbözik egymástól a tulajdonjog fogalma családi jogi, polgári jogi, társasági jogi és értékpapírjogi értelemben is.
Családjogi értelemben a közös tulajdon tárgya "mindaz", ami polgári jogi értelemben csupán vagyonjogi, tehát részben dologi jogi - tulajdonjogi - részben pedig kötelmi jogi igénynek minősül, hiszen a Ptk. 94. §-a szerint polgári jogi értelemben vett tulajdonjog tárgya csak birtokba vehető dolog lehet, míg társasági jogi értelemben tulajdonjog tárgyát képezi a korlátolt felelősségű társaságbeli törzsbetét és üzletrész, valamint a részvénytársaságbeli részvény, amelyek egyaránt - "a tagot a társasággal szemben megillető jogokat és a társaság vagyonából őt megillető hányadot testesítik meg" [régi Gt. 159. § (2) és 169. § (3), 249. § (1) bek. és új Gt. 125. § (2), 133. § (3) és 220. § (3) bek.], és amely előbbi polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya nem lehet, hanem csupán vagyoni értékű jognak, tehát kötelmi jellegű igénynek minősül, míg az utóbbira a Ptk 94. §-ának (2) bekezdése a tulajdonjog szabályainak a megfelelő alkalmazását rendeli.
Ezzel szemben a régi Gt. 22. §-ának (2) bekezdése és az új Gt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint sem "a társaság alapításkori tulajdonának", hanem - a társaság működése során szerzett vagyonhoz hasonlóan - "a társaság alapításkori vagyonának" minősül a tagok által az alapításkor a társaság rendelkezésére bocsátott pénzbetét (pénzbeni hozzájárulás), valamint nem pénzbeli betét (nem pénzbeli hozzájárulás), amely utóbbi bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet.
Figyelemmel arra, hogy a Polgári Törvénykönyv - a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése és a régi Gt. 17. §-a, illetőleg az új Gt. 9. § -ának (2) bekezdése szerint - mind a családjog, mind pedig a társasági jog és az értékpapírjog ún. közös háttérjogának minősül, célszerűnek tűnik
- egyrészt a családjogi, a társasági jogi és értékpapírjogi, illetőleg a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog fogalmának az egymástól való elhatárolása,
- másrészt annak a tisztázása, hogy a házastársak családjogi értelemben vett tulajdoni igénye (közös tulajdonszerzése) milyen esetekben minősülhet polgári jogi értelemben abszolút szerkezetű, tehát mindenkivel szemben hatályos tulajdonjogi, illetőleg relatív szerkezetű, tehát csak meghatározott személyekkel szemben hatályos kötelmi jogi igénynek." [(30.) 29-69. o., (29.) 43-44. o.]
A házastársi közös szerzés ilyen - vagyonjogias - értelmezésének az elvi alapja az, hogy "A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése a házassági életközösség idejére házastársi "vagyonközösség" keletkezéséről rendelkezik ugyan, a házastársak "osztatlan közös tulajdonává" minősíti viszont nem csupán a tulajdonjog Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerinti tárgyait, hanem "mindazt" is, amit a házastársak az életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.
A "vagyon", a "vagyonközösség", illetőleg az "osztatlan házastársi közös tulajdon" fogalmát és tárgyát a házassági vagyonjogi szabályok nem határozzák meg, a Csjt. 27. §-ának (1) és a 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 1. §-ának (1), valamint a 2. §-ának (1) és 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak egymással való egybevetéséből azonban az következik, hogy a házastársak Csjt. szerinti "vagyonközösségének", tehát az ún. osztatlan közös tulajdonszerzésének fogalma, tárgya és köre szélesebb fogalom a Ptk. szerinti közös tulajdonnál. A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének a "mindaz" szóhasználatából ugyanis az következik, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló - családjogi értelemben vett - osztatlan közös tulajdonszerzése kiterjed mindarra, ami polgári jogi értelemben a (aktív és passzív) vagyon fogalmi körébe tartozik. [(30.) 39-59. o., (29.) 43-44. o. és (6.) 200-201. o., Pfv. II. 20.029/1997., Pfv. II. 21.130/1998., Pfv. II. 23.064/1998.]
Indokolatlan lenne ezért a reálszerzés alapuló vagyonközösségi rendszer változatlan fenntartása mellett a személyes, családi, illetve háztartási célú és a befektetési, illetve vállalkozási célú vagyontárgyak egymástól elétérő módon történő szabályozása is.
A társasági jog újabb irodalmában dr. Wellmann György ugyancsak azt a véleményét fejti ki, hogy: ".A társasági jog … a társasági vagyon (jegyzett tőke) fogalmát használja. Márpedig a vagyon fogalma a tulajdonnál szélesebb kört ölel fel: a vagyon egy adott jogalany pénzben kifejezhető értéket jelentő anyagi javainak, valamint jogainak és kötelezettségeinek (vagyis nem anyagi javainak) az összessége. A vagyonba tehát a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek is beletartoznak. (…). Ha abból indulunk ki, hogy a vagyon szélesebb kör, mint a tulajdon, akkor logikus az a következtetés, hogy vagyoni értékű jogok a hatályos Ptk. szerint is lehetnek ajándékozás tárgyai. Átruházó - vagyis tulajdonszerzést eredményező - ügyletnek tekinti a Ptk. magát az engedményezést is, hiszen a Ptk. 328. § (1) bekezdés szerint a jogosult a követelését szerződéssel másra átruházhatja. A Ptk. tehát maga is kiszélesíti az átruházó ügylet tárgyát, amikor átruházhatónak - és ezáltal ki nem mondottan a tulajdonjog tárgyának - tekinti a követeléseket is, noha azok nyilvánvalóan nem minősülnek dolognak. (…) Ami a társasági jogot illeti, az mindig is ismerte és elismerte a társasági részesedések, a tagsági jogok átruházásának a lehetőségét. (…)
A vagyoni értékű jogokon való tulajdonszerzés problematikájával a készülő új Ptk.-nak mindenképpen szembe kell néznie, hiszen azt nemcsak a társasági jog előbbiekben tárgyalt jelenségei, hanem általában a gazdasági élet, a vagyoni forgalom egyre bonyolultabbá, egyre komplexebbé váló viszonyai kikényszerítik (a problematikának számos részterülete lenne még említhető: praxis átruházás, az üzlet, a vevőkör, a goodwill átruházása, az internetes domain nevek, mint a tulajdonjog tárgyai, a vállalat mint vagyonösszesség átruházhatósága stb.). Bár az új Ptk. koncepciója nem érinti ezt a kérdéskört, a Tematika érzékeli a gyakorlatnak a hagyományos dologtárgyúság lazítása iránti igényét. A Tematika azonban a gyakorlatban felmerült problémák rendezését "nem a dologfogalom tágításával, hanem az egyes jogok lehetséges tárgyainak meghatározásánál és az átruházás szabályainak körében - az adásvételi szerződésnél - javasolja megoldani." A Tematika ennyit tartalmaz és nem többet, vagyis a megoldás mibenlétét illetően nem ad egyértelműen eligazítást." (57.)
Lényegében a fentebb ismertetett jogirodalmi állásponton alapul a Legfelsőbb Bíróságnak a Csjt., valamint a régi Gt. és a Gt. együttes alkalmazásán alapuló - elmúlt tíz évben kialakított - ítélkezési gyakorlata, amely időközben a 2006. július 1-jén már hatályba lépő, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénybe (a továbbiakban: új Gt.): az új Gt.-be már beépült, a jövőben pedig - annak Javaslata szerint - előreláthatóan az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvébe (a továbbiakban: Csjk.) is beépül majd. (Az új Gt. Tervezete ugyanakkor - az eredeti elképzelésekkel ellentétben - nem épül be az új Polgári Törvénykönyvbe, és az új Gt. Tervezetének az ismeretében - véleményem szerint - a tulajdonjog polgári jogi és társasági jogi fogalma közötti különbség - az új Ptk. Dologi jogi Könyvének a tulajdonjog, illetve a dolog fogalmára, vagy a Kötelmi jogi Könyvének az átruházás lehetséges tárgyaira vonatkozó rendelkezései módosításának a hiányában - a jövőben is változatlanul fennmaradna. Az ebből eredő esetleges jogalkalmazási problémák azonban - a változatlan véleményem szerint - az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hatályos jog egyes jogintézményeinek az értelmezése útján is feloldhatók lennének.)
A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlatának az ismerete tehát nem csupán annak a "jogszabálypótló" - jellege miatt, hanem azért is szükséges, mert az új Gt. és az új Ptk. Családjogi Könyvének a hatálybalépéséig lehetővé teszi, azt követően pedig jelentősen megkönnyítheti a vagyoni értékű jogokkal és társasági részesedésekkel összefüggő jogalkalmazási problémák minkénti megítélését mind a társasági jog, mind pedig a házassági vagyonjog terén, és ezáltal elősegítheti az új társasági jogi és házassági vagyonjogi jogszabályokra való zökkenőmentes áttérés lehetőségét is.
Könyvünkben nem csupán a régi Gt. és a Gt. alapján kialakult jogirodalmi álláspontok és ítélkezési gyakorlat ismertetésére szorítkozunk, hanem annak az új Gt. hatálya alá tartozó társaságokra vonatkozó alkalmazhatóságára is kitérünk. Ismertetjük a régi Gt., a Gt. és az új Gt. házassági vagyonjogi szempontból lényeges - a házastársi közös vagyon - aktív és passzív - tárgyával, az egyes cégformájú gazdasági társaságok értékével és megoszthatóságának módjával, valamint a házastársak egymással és harmadik személyekkel köthető befektetési és vállalkozási célú ügyletek érvénytelenségével és hatálytalanságával, a befektetési és vállalkozási célú vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeivel, valamint a tag és a nem tag házastárs felelősségével összefüggő jogirodalmi álláspontokat és bírói gyakorlatot is.
A régi Gt. és a Gt. rendelkezései - a házassági vagyonjogi perek természetéből következően - az új Gt. közeljövőbeni hatálybalépése ellenére - előreláthatóan még hosszú időn át alkalmazásra kerülnek, ezért azok ismertetésének a mellőzésére nem volt mód. Az új Gt. ismertetésének a szükségessége miatt viszont - terjedelmi okokból - nem volt lehetőségünk a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyoni értékű jogokkal (haszonélvezeti, használati és bérleti jog, lízing stb.), az értékpapírokkal, az egyéni vállalkozói vagyonnal, valamint a régi Szvt., az Szvt., az Úszt. és a 2006. évi X. törvénnyel (új Szvt.) szabályozott szövetkezetbeli részesedésekkel (szövetkezeti üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektető szövetkezeti részjegy és átalakított befektető szövetkezeti részjegy) összefüggő házassági vagyonjogi gyakorlat ismertetésére. Az utóbbi vagyontárgyakkal összefüggő jogirodalmi álláspontok és ítélkezési gyakorlat ismertetésére ezért - az eredeti szándékunkkal ellentétben - külön könyvben térünk ki.

1. A házastársak "osztatlan közös tulajdonszerzése", mint a közös tulajdon sajátos alakzata

A házastársak vagyonközössége a közös tulajdon sajátos alakzata abban az értelemben, hogy
- egyrészt bármelyik házastárs tulajdonszerzése kihat a másik házastársra,
- másrészt a házastársak közös tulajdonszerzésének a Legfelsőbb Bíróság utóbbi években kialakult gyakorlata nem a polgári dologi jog, hanem a polgári vagyonjog fogalmának megfelelő értelmet tulajdonít.
Ennek megfelelően a házastársak tulajdon- (és vagyon -!) szerzése esetében a közös vagyon tárgyának, értékének és a házastársak közötti megosztás módjának a meghatározása során egyaránt élesen el kell határolni egymástól
- egyrészt a harmadik személyekhez fűződő, ún. külső jogviszonyaikat,
- másrészt az egymás közötti, ún. belső jogviszonyaikat.
A házastársak a harmadik személyekhez fűződő, ún. külső jogviszonyaikban ugyanis akár együttes, akár külön-külön szerzőként is szerepelhetnek.
Az egymás közötti, ún. belső jogviszonyaikban azonban - az egyéb feltételek meglétében - az akarategységüknél fogva együttes szerzőknek minősülnek, vagyis - főszabály szerint - a harmadik személlyel létrejött szerződés megkötésében való részvételüktől, annak tartalmától és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül közös tulajdonosaik annak, amit a házassági életközösségük, illetőleg az együttélésük alatt a közös gazdálkodásuk eredményeként szereztek és ugyanígy felelnek az együttélésből eredő tartozásukért is. [(6.) 201. o.; (29.) 36. o.]

1.1. A házastársi közös vagyon fogalma, tárgya és az egyes vagyontárgyak alvagyoni jellegének meghatározása

Csjt. 27. § (1) A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, az újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

1.1.1. A házastársak egymás közötti, belső jogviszonya

A házastársak Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti vagyonközössége családjogi jogviszony, amelyre elsődlegesen a házassági vagyonjogi szerződés, másodlagosan a Csjt., továbbá - kisegítő jelleggel - a Ptk. szabályai, végül pedig - a Csjt. hiányos szabályozása folytán - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított elvek az irányadók.
A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének - a Legfelsőbb Bíróság utóbbi tíz évben kialakított "vagyonjogias" értelmezése szerint - a házastársak "osztatlan közös tulajdonszerzésének" fogalma, tárgya és köre szélesebb fogalom a Ptk. szerinti közös tulajdonnál. Abból ugyanis, hogy a hivatkozott törvényhely egyrészt a házastársak közötti vagyonközösség létrejöttéről rendelkezik, másrészt az ennek megfelelő osztatlan közös tulajdonszerzésükről szól ugyan, amely azonban magában foglalja "mindazt", amit az együttélés alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, az következik, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló - családjogi értelemben vett - osztatlan közös tulajdonszerzése kiterjed mindarra, ami polgári jogi értelemben a (aktív és passzív) vagyon fogalmi körébe tartozik, tehát:
a) ami a Ptk. 94. § (1) bekezdése szerint polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya, tehát ingó vagy ingatlan dolog,
b) amelyre a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát: pénz, értékpapír, dolog módjára hasznosítható természeti erő,
c) amely polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igénynek minősül, tehát
- vagyoni értékű jog, illetve követelés,
- vagyoni tárgyú kötelezettség, illetve tartozás. [(30.) 39-59. o., Pfv. II. 20.029/1997., Pfv. II. 21.130/1998., Pfv. II. 23.064/1998.]
A házastársak osztatlan közös tulajdonszerzése körében nincs jelentősége az adott vagyontárgy polgári jogi értelemben vett tulajdonjogi (dologi jogi) vagy kötelmi jogi jellegének, személyes, családi, illetve háztartási, vagy befektetési, illetve vállalkozási célokat szolgáló jellegének és aktív vagy passzív vagyoni jellegének, mert a vagyon fogalmi körébe a pozitív és a negatív vagyoni értéket képviselő vagyontárgyak egyaránt beletartoznak.
A házastársi közös vagyon fogalmának és tárgyának a jogirodalom és a bírói gyakorlat által kialakított ezt a meghatározását kívánja beépíteni a törvénybe az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Javaslata is, amely az alábbiak szerint rendelkezik:
3:37. § (1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak a tulajdonjognak mindazok a tárgyai, továbbá mindazok a vagyoni értékű jogok és követelések (a továbbiakban együtt: vagyontárgy), amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek.
(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha a törvény másként nem rendelkezik - közösen viselik bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.

1.1.2. A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszony

A családjogi értelemben vett tulajdoni igény azonban a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban
- csak akkor és annyiban minősül tulajdonjognak vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű vagyoni értékű jognak, követelésnek, illetve kötelezettségnek, ha és amennyiben az adott vagyontárgy tehát az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség az arra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonjog vagy egyéb vagyoni értékű jog tárgya lehet,
- és az harmadik személyekkel szemben csak akkor és annyiban hatályos, ha és amennyiben a házastárs az adott vagyontárgy megszerzésének a tényét az arra irányadó jogág szabályai szerint igazolni tudja (LB Pfv. II. 22.717/1999/4., Pfv. II. 23.316/1997/3.).
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy - a bérlő szülő által megvásárolt tanácsi bérlakáson a házastársak valamelyike által nem vétel, hanem öröklés jogcímén megszerzett tulajdonjog akkor sem közös vagyon, ha a házastársak a vételárat közösen bocsátják a szülő rendelkezésére, mert a harmadik személy tulajdonszerzése nem hat ki a házastársakra, e jogviszonyra nem a Csjt, hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók, e szabályok szerint viszont adásvételi szerződés alapján a vevő szerez tulajdonjogot, nem pedig az, aki a vételárat a vevő rendelkezésére bocsátja (LB Pfv. II. 22.806/1999.),
- a házastársak által közösen alapított kft. által megszerzett ingatlan nem a házastársaknak, mint természetes személyeknek, hanem a kft.-nek, mint önálló jogalanynak minősülő jogi személynek a tulajdona, ezért a házastársakat az ilyen ingatlanra vonatkozóan érvényes polgári jogi jogcím (haszonélvezeti, használati, bérleti vagy más) hiányában sem a Csjt., sem pedig a Ptk. vagy a Gt. rendelkezései alapján nem illeti meg sem a tulajdonjog, sem pedig a használat joga, és ilyen jogot önmagában a jogcím nélküli használat ténye sem alapozhat meg (LB Pfv. II. 23.064/1998/4.).

1.2. A házastársi közös szerzés jogcímén történő tulajdonszerzés érvényesíthetőségének korlátai

A házastársi közös szerzés jogcímén történő tulajdonszerzési igény nem évül ugyan el, de az kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában, tehát a másik házastárssal, illetőleg annak örökösével szemben, és csupán addig érvényesíthető, amíg a másik házastársnak, illetőleg a házastárs jogutódának a tulajdonjoga fennáll. A házastárs tulajdonjogának a jóhiszemű harmadik személy általi megszerzésével azonban annak érvényesíthetősége megszűnik, és a házastárssal szembeni kötelmi jellegű elszámolási igényre korlátozódik, mert a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra már nem a Csjt., hanem az adott vagyontárgyra irányadó más jogág (Ptk., Gt. stb.) szabályai vonatkoznak.
Ennek megfelelően fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.092/2001/4. számú eseti döntésében az alábbiakat:
"I. 1. A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít amellett, hogy az életközösség tartama alatt a házastársak által akár együttesen, akár külön-külön megszerzett valamennyi aktív és passzív vagyontárgy a házastársak egymás közt egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonát képezi, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyek a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartoznak.
E jogviszonyban a közös vagyon törvényes vélelme az ingatlan-nyilvántartás Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése szerinti közhitelességének az alapelvével szemben is érvényesül, és a közös vagyoni jelleg mellett szól akkor is, ha az egyik házastársnak az életközösség tartama alatt megszerzett tulajdonjogát ingatlan-nyilvántartás tanúsítja, sőt akkor is, ha az együttélés alatt megvásárolt ingatlanon az egyik házastárs tulajdonjogot, a másik pedig csupán haszonélvezeti jogot szerzett. Nem állapítható meg ezért az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként be nem jegyzett, vagy csak haszonélvezeti jogosultként bejegyzett házastársnak a házastársával azonos tulajdoni részesedésről való lemondása önmagában abból, hogy a házastársak ilyen módon kérték az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzést (BH 1991/1/21., 1994/9/487.).
A házastársi vagyonközösség jogcímén történő tulajdonszerzés tehát nem a bíróság ítéletével, vagy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével, hanem törvény rendelkezése alapján jön létre (BH 1983/7/282., PJD X. 313., BH 1988/4/101., PJD XI. 272., és CDT 47.), és ez az igény nem kötelmi, hanem - a reálszerzés elvéből következően - dologi jogi igénynek minősül, amely azonban - mint többen a kevesebb - a kötelmi jellegű elszámolásra irányuló igényt is magában foglalja.
Mindezekből az következik, hogy ingatlan tulajdonjogának a házastársak valamelyike általi megszerzése esetén a másik házastársat választási jog illeti meg:
a) a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzés jogcímén igényelheti a házastársával (nem pedig más harmadik személlyel) szemben
aa) az adott ingatlan őt megillető eszmei hányadára vonatkozó polgári jogi hatályú tulajdonjognak a külső, polgári jogi jogviszonyban hatályos módon, tehát a tulajdonjogának a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése útján történő elismertetését mindaddig, amíg házastársának vagy házastársa (törvényes, illetve végrendeleti) örökösének a tulajdonjoga fennáll, vagy
ab) a házastársi vagyonközösségnek az életközösség fennállása alatt a Csjt. 31. §-ának (1) bekezdésén alapuló bíróság általi megszüntetésével, illetőleg a házastársi közös vagyonnak az életközösség megszűnése után a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján történő megosztásával összefüggésben a házastársa kizárólagos tulajdonában álló ingatlan őt megillető fele része értékének a javára történő kötelmi jellegű elszámolását, vagy
b) az ezzel összefüggő közös vagyoni igényét a megtérítési igényről való végleges lemondás kifejezésre juttatásával a másik házastárs különvagyonába utalhatja.
E választási joga mindaddig fennáll, amíg az adott - vagyonközösséghez tartozó - ingatlan külső jogviszonybeli tulajdonjogát harmadik személy jóhiszeműen meg nem szerzi, mert a tulajdonjoga bejegyzésére irányuló igénye a házastársával, vagy annak halála esetén a házastársa örökösével szemben a Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése szerint nem évül ugyan el, a házastárs tulajdonjogának a jóhiszemű harmadik személy általi megszerzésével azonban annak érvényesíthetősége megszűnik, mert a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra már nem a Csjt., hanem az adott vagyontárgyra irányadó jogág (Ptk., Gt. stb.) szabályai vonatkoznak.
2. A házastársak közös tulajdonszerzése és a közös szerzés törvényes vélelme folytán ugyanakkor az ügyletkötésben részt nem vett házastárs
- a házastársa által vállalt kötelezettségeknek (adósságoknak) a saját tulajdoni hányadát terhelő fele részét a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában maga is viselni tartozik, függetlenül attól, hogy az adott kötelezettségért (tartozásért) való felelőssége a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdése vagy valamely magánjogi szabály alapján megállapítható-e vagy sem,
- a házastársa által kötött ügylethez való Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti hozzájárulása esetleges hiányának a jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni (Pfv. II. 22.717/1999/4. sz.), (Pfv. II. 21.092/2001/4.).
II. A házastársak és a harmadik személyek közötti, külső vagyoni (magánjogi) viszonyokra ugyanakkor már nem a Csjt., hanem a Ptk., illetőleg az adott magánjogi viszonyt szabályozó más jogág rendelkezései vonatkoznak, a Csjt. házassági vagyonjogi szabályai pedig csak akkor és annyiban, ha és amennyiben az alkalmazásukat - a családjogi, illetve házassági vagyoni viszony hiánya ellenére (!) - maga a Csjt. rendeli. Ilyen rendelkezést azonban kizárólag a Csjt. 27. §-ának (4) és 30. §-ának (2)-(4) bekezdései tartalmaznak, amelyek egyrészt a házastársak általános tájékoztatási kötelezettségét írják elő a harmadik személyekkel kötött szerződéseikkel érintett vagyontárgy különvagyoni jellegére vonatkozóan, másrészt az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége feltételeit és mértékét a házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyra irányadó módon rendezik, úgy azonban, hogy e jogviszonyban a házastársakra (éppen a házassági vagyoni viszonyok polgári jogi viszonyoktól eltérő sajátosságaira tekintettel!) "többlet-kötelezettségeket" rónak, a harmadik személyek számára pedig - forgalombiztonsági és hitelezővédelmi okokból - "többlet-jogosultságot" biztosítanak (Pfv. II. 22.717/1999/4. sz.).
Az e jogviszonyokra irányadó Ptk. viszont nem létesít törvényes vélelmet arra vonatkozóan, hogy a házasságban élő természetes személy tulajdona a házastársi vagyonközösséghez tartozik, hiszen az - házassági vagyonjogi szerződés, a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés, a vagyonközösségnek az életközösség tartama alatt történő megszüntetéséről rendelkező jogerős bírósági végzés vagy a közös vagyonnak a különvagyonba utalása folytán - a házastársak bármelyikének a különvagyonához is tartozhat.
Mindezekből viszont az következik, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső, polgári jogi jogviszonyban
- a közös vagyon törvényes vélelme harmadik személyek terhére nem alkalmazható, ezért az a házastárs minősül az ingatlan kizárólagos tulajdonosának, amelyik a tulajdonjogát a polgári jog szabályainak megfelelően, tehát a Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel igazolni tudja, az ingatlan-nyilvántartásba egyedüli tulajdonosként bejegyzett házastárs rendelkezése a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésének az alkalmazása szempontjából a tulajdonos rendelkezésének minősül, és a házastársak Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti közös rendelkezési jogának a bizonyított megsértése (a másik házastárs hozzájárulásának a hiánya) sem adhat alapot a szerződés érvénytelenségének a Ptk. 114. §-ának (1) vagy a 117. §-ának (1) bekezdése alapján történő megállapítására,
- az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel szemben az arra hivatkozó házastárs bizonyíthatja ugyan az ingatlan közös vagyoni jellegét, ennek megtörténte esetén azonban a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint törvényes vélelem szól amellett, hogy a vagyonközösség fennállása alatt létrejött és a közös vagyonnal való rendelkezést tartalmazó visszterhes ügyletet a házastársak bármelyike a másik házastárs hozzájárulásával kötötte meg, ezért az ügyletkötésben részt nem vett házastárs a harmadik személlyel szemben csak akkor hivatkozhat a házastársa által kötött visszterhes ügylethez való hozzájárulásának hiányára, és az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése alapján fennálló felelőssége alól is csak akkor mentesülhet, ha az ügyletkötő harmadik személy rosszhiszemű volt, tehát tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá, és e feltételek meglétében a hozzájárulás hiányának a jogkövetkezményeit a feleknek - a polgári jogi és egyéb magánjogi szabályok általános elvárásai szerint - az ügyletkötés során jelentőséggel bíró - jó- és rosszhiszeműsége [Ptk. 4. § (1) és (2) bekezdés] és a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti fedezetelvonás szabályai szerint kell megítélni (Pfv. II. 22.717/1999/4., Pfv. II. 21.092/2001/4.).
A külső jogviszonyra irányadó Ptk. 116. §-ának (2) és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösséghez tartozó ingatlanhányad korábbi tulajdonosának kizárólag a felperesnek az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett házastársa minősül, az utóbb hivatkozott § (4) bekezdése értelmében azonban az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző felperes ezt a jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg rangsor szerint bejegyezhető, jóhiszemű jogszerző alperessel szemben nem érvényesítheti, a 62. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti törlési per megindításának a törvényes feltételei pedig a perbeli esetben nem állnak fenn, hiszen az alperes tulajdonjogának az adásvételi szerződés felperest megillető tulajdoni hányadra vonatkozó részének az érvénytelensége okából történő törlése és az eredeti állapot visszaállítása a felperes javára - korábban bejegyzett jog hiányában - tulajdonjogot nem eredményezhetne. (Pfv. II. 21.092/2001/4.).

2. A házastársi vagyonközösség fennállásának feltételei és tartalma a házastársak belső jogviszonyában

Csjt. 28. § (1) A házastárs különvagyonához tartozik:

a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy,

(2) Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

2.1. A házastársi vagyonközösség fennállásának feltételei

A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből az következik, hogy a házastársi vagyonközösség létrejöttének és fennállásának két együttes, konjunktív feltétele van: egyrészt a házasságkötés (házassági kötelék) ténye, másrészt - ettől eltérő tartalmú házassági vagyonjogi szerződés hiányában - a házassági életközösség létrejöttének és fennállásának ténye.
E feltételek bármelyikének hiánya, illetve megszűnése esetén vagyonközösség nem jön létre, illetve megszűnik.
A házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat házassági életközösségnek ugyan nem tekinthető, hiszen az élettársi jogviszony vagyonjogi megítélésre a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése az irányadó. A Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 10. számú Irányelvének 3. pontja alapján kialakult bírói gyakorlat azonban vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy "abból a ráutaló magatartásból, hogy a házastársak a házasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közösen szerzett vagyontárgyakat továbbra is közösen használják és kezelik - ellenkező megállapodás hiányában - arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi közös vagyonuk részévé kívánták tenni". A házastársak ilyen módon vélelmezett, és csak az ellenkező bizonyításával megdönthető akarata folytán vagyonjogi vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, s ezért az életközösség megszűnésekor - a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében - a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani (Pfv. II. 22.531/1994., CDT 44.).
Nem alkalmazható a vélelem "fordított esetben", tehát akkor, ha a felek a házasság felbontását követően az életközösséget tovább folytatják, vagy a megszakított életközösséget a házasság felbontását követően visszaállítják, anélkül, hogy újabb házasságot kötnének.
Más a helyzet az életközösség átmeneti jellegű megszakadása esetén, tehát akkor, ha a házassági kötelék az életközösség megszakadásának és visszaállításának tartama alatt változatlanul fennmarad. "Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása" ugyanis "- ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg, s ezért a házassági vagyonjogi igények rendezésénél a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni.
Ha a felek a közös vagyont az életközösség megszakadásakor megosztották, az életközösség helyreállításakor visszavitt vagyontárgyak tekintetében általában azt kell vélelmezni, hogy azokat a felek a közös vagyonba visszautalták.
Ugyanilyen vélelem szól az életközösség helyreállítása esetén az egyes különélések alatt szerzett és a 28. §-a szerint különvagyonnak nem minősülő vagyontárgyaknak a közös vagyonba utalása mellett is." (10. sz. ie. 2. p.).

2.2. A házastársak reálszerzés elvén alapuló önálló tulajdonszerzési jogcíme

A reálszerzés elvén alapuló Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzés, mint önálló tulajdonszerzési jogcím csak a házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonyában érvényesül.
A közös szerzés tényéből és a közös vagyon törvényes vélelméből következően a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a házastársnak a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésén, mint önálló tulajdonszerzési jogcímen alapuló, dologi jogi igénye van a házastársak által tulajdonul megszerzett bármiféle vagyontárgy közös vagyonból reá eső fele részére, és kötelmi jellegű elszámolási igénye a közös vagyonba tartozó vagyoni értékű jogok, illetve követelések értékének a fele részére, köteles azonban viselni a közös kötelezettségek reá eső fele részét is.

2.3. Alvagyonok a házassági vagyonjogban

A vagyon körén belül a vagyontárgyak meghatározott jogi célra összefogott csoportját a jogirodalom alvagyonnak nevezi, amely ún. dologi alvagyon akkor, ha az alvagyon tárgyaival való rendelkezés mást illet, mint aki az egyéb vagyontárgyakkal rendelkezhet, számolási alvagyon viszont akkor, ha az alvagyonok mindegyikével ugyanaz a személy rendelkezik, de más-más szabályok szerint.
"A Csjt. reálszerzés elvén alapuló házassági vagyonjogi rendszerének lényege az, hogy a házastársak vagyona három egymástól - dologi jogilag - elkülönített vagyontömegre, alvagyonra oszlik: a férj, illetőleg a feleség különvagyonára, valamint a közös vagyonra. Az egyes alvagyonok között természetszerűen kapcsolatok jönnek létre, amelynek nyomán megtérítési igények keletkezhetnek." [(5). 1. kötet 289. o.]. A házastársi vagyonközösség közös tulajdont keletkeztető hatása tehát korlátozott annyiban, hogy vagyonösszesítést nem eredményez: a vagyonközösség mellett a házastársaknak az életközösség kezdetekor meglévő és az életközösség ideje alatt bizonyos jogcímeken szerzett vagyona a különállását megtartja.
A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének második mondata a házastársi közös vagyont a különvagyontól - egy pozitív és egy negatív rendelkezéssel - csupán általánosságban határolja el akként, hogy - pozitíve - közös vagyonná minősíti "mindazt", amit a házastársak az életközösség fennállása alatt szereztek, - negatíve pedig - kivételt létesít arra, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Az általános jellegű meghatározás mellett a közös vagyon körét mindössze két esetben konkretizálja annyiban, hogy - a korábbi bírói gyakorlatot a jogszabály szövegébe beépítve - közös vagyonná minősíti egyrészt a különvagyonnak az együttélés alatti - a vagyonkezelés és fenntartás költségeinek a levonása után megmaradó - hasznát, másrészt a szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség alatt megillető esedékes díjat. (6.)

2.4. A közös vagyon vélelme

Az ítélkezési gyakorlat szerint a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít amellett, hogy egyrészt az életközösség megszűnésekor meglévő vagyontárgyak szerzése az életközösség fennállása alatt történt, másrészt a vagyonközösség tartama alatt szerzett vagyontárgyak és teljesített kötelezettségek a közös vagyonhoz tartoznak, mert a szerzésük nem olyan jogcímen, illetve nem olyan vagyonból történt, amelyre tekintettel valamelyik házastárs különvagyonába került volna, végül a közös vagyonhoz tartozó tárgy a házastársak egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona.
A Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 5. számú irányelvének 1. pontján alapuló bírói gyakorlat egységes abban, hogy a Csjt. 27. §-ában foglalt rendelkezés lényegében azt jelenti, hogy "a törvény a közös vagyon mellett vélelmet állít fel. E vélelem szerint az életközösség fennállása alatt szerzett, illetőleg annak megszűnésekor meglevő vagyontárgyat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak különvagyoni jellegét nem bizonyítják. Ebből következik, hogy ha valamely kötelezettséget az életközösség fennállása alatt teljesítettek, az ellenkező bizonyításig úgy kell tekinteni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt. Ugyanezt kell vélelmezni akkor is, ha a vagyonközösség tartama alatt akár közös vagyontárgyra, akár külön vagyontárgyra valamilyen értéket fordítottak (beruházás, felújítás, karbantartás, javítás stb.)."
A házastársak belső, illetőleg a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó jogszabályok különbözőségéből következik - egyebek mellett - az is, hogy a vagyonközösséghez tartozó, de a házastársak valamelyike által egyedüli vevőként megszerzett ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésének ténye a szerződés megkötésében részt nem vett (másik) házastárs személyére nézve is kötelem-keletkezető ténynek minősül, ezért kötelmi jogcímen alapuló igényt keletkeztet arra nézve, hogy a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérje.
A házastársnak a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzés jogcímére alapított tulajdoni igénye a házastársával vagy annak halála esetén az örököseivel szemben a Ptk. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése értelmében nem évül ugyan el, a házastárs tulajdonjogának a jóhiszemű harmadik személy általi megszerzésével azonban annak érvényesíthetősége megszűnik, illetőleg a házastárssal és annak örököseivel szemben érvényesíthető kötelmi jellegű elszámolási igényre korlátozódik.
A házastársi közös vagyon törvényes vélelme ugyanis jóhiszemű harmadik személy terhére nem alkalmazható, ezért vele szemben a nem-tulajdonos (másik) házastárs a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös szerzés jogcímén tulajdoni igényt a vagyonközösség fennállása alatt sem érvényesíthet azt követően, hogy az ingatlan-nyilvántartásba egyedüli tulajdonosként bejegyzett házastárstól a tulajdonjogot jóhiszeműen megszerezte (Pfv. II. 21.092/2001/4.).
A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs által egyedüli vevőként megszerzett és az ingatlan-nyilvántartásba az ő kizárólagos tulajdonaként bejegyzett ingatlan megvételére vonatkozó adásvételi szerződéstől a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történő elállás vonatkozásában a másik házastárs hozzájárulása a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján nem vélelmezhető. Az elállásra vonatkozó megállapodás azonban önmagában a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti közös egyetértés hiánya okából nem érvénytelen. Az elállásra vonatkozó megállapodásnak (szerződésnek) a másik házastárs és az eladó közötti külső jogviszonybeli érvénytelenségét vagy a másik házastárssal szemben a Ptk. 203. §-a szerinti relatív hatálytalanságát ugyanis csak valamely Ptk.-beli érvénytelenségi ok fennállásának vagy a fedezetelvonás tényének, magának az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig a szerződés felbontására vonatkozó kétoldalú megállapodásnak!) a házastársak egymás közötti, belső jogviszonybeli érvénytelenségét pedig csak annak a bizonyítása eredményezheti, hogy az elállást tartalmazó megállapodás tartalma a másik házastárs érdekeivel és feltehető akaratával ellentétes (Pfv. II. 22.733/2001/4. sz.).
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a házastárs hozzájárulásának a hiányában megkötött szerződés is érvénytelennek, semmisnek minősül akkor, ha annak a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó Ptk. által meghatározott valamely egyéb oka fennáll (Pfv. II. 22.439/2000/3.). Ha ilyen esetben az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítására kerül sor, nincs akadálya annak, hogy a sérelmet szenvedett házastárs a házastársa vagy annak örököse tulajdonába visszakerült ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét a házastársával vagy annak örökösével szemben érvényesítse (Pfv. II. 21.092/2001/4. sz.).

2.5. A vagyon és az egyes alvagyonok két összetevője: az aktív és a passzív vagyon

A Csjt. reálszerzés elvén alapuló házassági vagyonjogi rendszerének lényege az, hogy a házastársak vagyona három egymástól elkülönített vagyontömegre, alvagyonra oszlik: a férj, illetőleg a feleség különvagyonára, valamint a közös vagyonra. Az egyes alvagyonok között kapcsolatok jönnek létre, amelynek nyomán megtérítési igények keletkezhetnek.
A vagyon fogalma közgazdasági és jogi értelemben egyaránt aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemekből áll, ezért a hatályos Csjt. 27-28. §-ai kizárólag az egyes alvagyonok körének az egymástól való elhatárolására szorítkoznak, nem rendelkeznek viszont sem a közös, sem pedig a különadósságok meghatározásáról, hiszen az egyes alvagyonokba nem csupán azok pozitív, hanem - értelemszerűen - azok negatív elemei is beletartoznak.

2.5.1. A vagyonközösséghez tartozó aktív vagyontárgyak

A házastársi közös aktív vagyon tárgyainak a tételes felsorolása nem lehetséges, de azok különböző szempontok szerint csoportosíthatók. A Legfelsőbb Bíróság utóbbi tíz évben kialakított ítélkezési gyakorlatára figyelemmel a csoportosítás során az egyes vagyontárgyak rendeltetésére és jogi jellegére célszerű figyelemmel lenni az alábbiak szerint:
I. A személyes, családi és háztartási célokat szolgáló aktív vagyontárgyak
Tulajdonjogi (dologi) jogi jellegű igények, illetve várományok;
Kötelmi jellegű igények.
II. A befektetési, vállalkozási és üzleti célokat szolgáló vagyontárgyak
Tulajdonjogi (dologi jogi) jellegű igények, illetve várományok;
Kötelmi jellegű igények és
Vegyes (dologi jogi és kötelmi jogi) igények.

2.5.1.1. A személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyak

A fentebb részletezett elveknek megfelelően állapította meg a Legfelsőbb Bíróság egyes konkrét ügyekben hozott eseti döntéseiben a házastársak személyes, családi, illetve háztartási céljaira szolgáló haszonélvezeti jognak (LB Pfv. II. 21.432/2001/6., Pfv. II. 21.768/2001/8., Pfv. II. 22.430/2001/5., Pfv. II. 21.361/2003/4.), használati jognak (Pfv. II. 21.168/2004.), az állami, illetve önkormányzati lakáson fennálló bérleti jognak (LB 20. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 1999/1/20., 23. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 1999/1/23., 208. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 2000/1-I. sz., BH 2000/12/545., stb.), az önkormányzati lakás közösen létesített bővítményére vonatkozó bérleti jogviszony várományának (Pfv. II. 21.130/1998/7.), a tartós földhasználati jognak és az annak helyébe lépett értéknek (Pfv. II. 23.399/1997/3.), a telefonvonal belépési díjának Pfv. II. 20.823/1998. - BH 2000/9/395.), a lízingelt vagyontárgynak (Pfv. II. 21.896/1998/8., Pfv. II. 20.720/1999/6. sz.), a bérbeszámítási jognak (Pfv. II. 20.206/2000/3.) és más vagyontárgyaknak a közös vagyoni jellegét.

2.5.1.2. A befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak

A házastársi közös vagyon foglalma, tárgya és köre, valamint az egyes vagyontárgyak alvagyoni jellege tekintetében a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a Csjt. nem minősíti a vállalkozói vagyont különvagyonnak, ezért a házastársak befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyainak alvagyoni jellegét a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyakéval azonos elvek alapján kell megítélni (Pfv. II. 20.720/1999/6. sz.).
Ennek megfelelően minősítette közös vagyonnak a kárpótlási jegyet (Pfv. II. 22.313/1997/3.), az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiség bérleti jogának értékét (Pfv. II. 23.304/1998/3. sz.), a meghatározott időre szóló üzemeltetési jogot (Pl. disco - Pfv. II. 20.336/1999/4. sz.), az egyéni vállalkozó házastárs ún. vállalkozói vagyona körébe tartozó valamennyi vagyontárgyat: ingót, ingatlant, vagyoni értékű jogot és vagyoni tárgyú kötelezettséget (LB 424. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 2001/1/424. sz., Pfv. II. 22.077/1999/3., Pfv. II. 21.861/1999/4., 20.720/1999/6., Pfv. II. 21.191/2001/4. stb.), a szövetkezeti üzletrészt (LB 22. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 1999/1/22., Pfv. II. 22.305/1996., Pfv. II. 23.550/1996/3.), a szövetkezeti részjegyet (Pfv. II. 23.316/1997/3.), a polgári jogi társaságbeli részesedést (Pfv. II. 23.075/1995.), a gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedést (LB 209. sz. Elvi Határozat - Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz., BH 1999/12/553., Pfv. II. 20.384/1998., Pfv. II. 21.896/1998.), a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedést (Pfv. II. 23.064/1998., Pfv. II. 22.338/2000/4., Pfv. II. 20.010/2000/2.), a különvagyoni részvény életközösség ideje alatt esedékessé vált osztalékát, (Pfv. II. 21.031/2000/4.) és az orvosi praxishoz tartozó tárgyi eszközöket (Pfv. II. 21.014/2000/10. sz.), különvagyonnak minősítette viszont a különvagyonba tartozó részvény árfolyamnyereségét (Pfv. II. 21.031/2000/4. sz.), a hadifogság elszenvedése miatt juttatott kárpótlási jegyet (Pfv. II. 21.031/2000/4.) és magát az orvosi praxisjogot (Pfv. II. 21.014/2000/10. sz.).

2.5.2. A vagyonközösséghez tartozó passzív vagyontárgyak

2.5.2.1. A Csjt. hatálybalépését követően kialakult jogirodalmi álláspontok és bírói gyakorlat

A Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdése a közös és különadósságok köréről nem rendelkezik ugyan, abból azonban, hogy a "vagyon" közgazdasági értelemben két összetevőből: az aktív (pozitív) és a passzív (negatív) vagyonból áll, az következik, hogy a házastársak Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (2) bekezdése szerinti közös és különvagyona ugyancsak aktív és passzív elemekből tevődik össze.
"A közös és a különadósság megkülönböztetésének a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában abból a szempontból van jelentősége, hogy amennyiben az adósság kiegyenlítése nem abból az alvagyonból történik, amelyiknek terhére keletkezett, a közös vagyon megosztásakor az alvagyonok között megtérítésnek lesz helye.
A közös adósság és a külön adósság viselésének a házastársak egymás közti viszonyában érvényesülő szabályaitól el kell különíteni azt a kérdést, hogy a házastársak kifelé - harmadik személlyel szemben - akár egyikük különvagyona, akár kettőjük közös vagyona körében keletkezett tartozásokért miként és milyen vagyonukkal felelnek. Ebben a körben ugyanis már kötelmi jogi szempontok is érvényesülnek" [(4.) 1. kötet 338. o.].

2.5.2.1.1. A közös adósságok

"A közös vagyon negatív elemei azok a terhek, amelyeket a közös vagyonnak kell viselnie (a vagyon fenntartási és kezelési költségei, a közös háztartás költségei), továbbá a házastársak közösen vállalt kötelezettségei és azok a tartozások, amelyekért együttes kötelezettségvállalás hiányában is mindkét házastársnak az egész közös vagyonnal helyt kell állnia (52.).
A közös vagyonnal harmadik személyek irányában való felelősség nem korlátozódik a mindkét házastársat terhelő közös adósságokért való helytállásra, mert - amint ez a különadósságokkal kapcsolatban kifejtésre kerül - a csupán az egyik házastársat terhelő különadósságokért az adós házastársnak a közös vagyonból reá eső illetőséggel is rendszerint felelnie kell. Kifelé, harmadik személyekkel szembeni viszonylatban éppen az a döntő különbség a közös adósság és a különadósság között, hogy a közös adósságért az egész közös vagyonnak, míg a különadósságért - a polgári jog szabályai szerint szűkebbre korlátolt felelősség kivételes eseteitől eltekintve - a közös vagyonnak csupán az adós házastárs közös vagyoni illetősége erejéig kell helytállnia. Azonban a közös adósságokért az egész közös vagyonnak a helytállása nem jelenti azt, hogy a közös adósságokért kizárólag csak a közös vagyon felel a hitelezőkkel szemben, hanem a közös adósságokért legalább az egyik házastárs mindig felel a különvagyonával is, sőt egyes esetekben (pl. együttes kötelezettségvállalás esetében) mindkét házastárs egész vagyonával tartozik helytállni" [(4.) 1. kötet 324. o.].

2.5.2.1.2. A különadósságok

"A házastársak különvagyonának negatív elemei is lehetnek: az ún. különadósságok. Különadósság a házastársi vagyonközösségben élő házastársnak az a tartozása, amelyért a másik házastárs nem felel még a közös vagyonból reá eső illetőség erejéig sem. Viszont a különadósságéért az a házastárs, akit az tartozásként terhel, általában nemcsak a különvagyonával, hanem a közös vagyonból reá eső illetőséggel is helytállni tartozik - kivéve, ha a polgári jog szabályai szerint a kérdéses tartozásért csak korlátolt felelősség terheli. ...
A különadósságok három fő csoportra oszthatók:
1. azok a tartozások, amelyek a házastárssal szemben még az életközösség kezdete előtt keletkeztek,
2. a különvagyon tárgyait terhelő tartozások, az azok megszerzésével kapcsolatban keletkezett kötelezettségek,
3. a házastársaknak a házassági életközösség alatt keletkezett ama kötelezettségei, amelyekért a 30. § értelmében a másik házastárs nem felel a közös vagyoni illetősége erejéig sem" [(4.) 1. kötet 366-369. o.].

2.5.2.1.3. A "közös különadósságok" - a házastársak egymással összefüggő különadósságai

"Egyes esetekben előfordul, hogy olyan tartozások, kötelezettségek, amelyek jogi természetük szerint különadósságnak minősülnek, mind a két házastársat terhelik. Pl. amikor végintézkedés alapján mindkét házastárs örököl, az örökhagyó tartozásaiért - bár örökségükre korlátozottan - egyetemlegesen felelnek (Ptk. 683. §). Ha a két házastárs együtt elkövetett jogellenes cselekménnyel kárt okoz, a károsulttal szemben egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli őket (Ptk. 344. §). Ilyen esetekben a házastársak nem a Csjt. házassági vagyonjogi rendelkezései, alapján kerülnek mindketten közös kötelezettségbe, nem vagyonközösségben levő házastársi minőségükben kell a tartozásért mindkettőjüknek együtt helytállniuk, hanem a polgári jog szabályai értelmében - azért, mert történetesen örököstársak, illetve a delictum elkövetésében tettestársak - terheli őket az egyetemleges ("közös") kötelezettség.
Bár ilyen esetekben kifelé, a harmadik személlyel (hitelezővel) szemben mindkét házastársat ugyanaz a kötelezettség terheli, sőt a tartozásért esetleg mindkettőjüknek egész vagyonukkal, tehát közös vagyoni illetőségükkel is felelniük kell, mégis az ilyen "közös különadósságokat" a mindkét házastársat a vagyonközösség családjogi szabályai folytán terhelő tulajdonképpeni közös adósságoktól meg kell különböztetni. Míg a házastársi vagyonközösségre vonatkozó szabályok szerint a házastársak egymásközti viszonyukban a mindkettőjüket terhelő közös adósságok terhét egyenlő arányban viselik, addig a "közös különadósságok" terhét a házastársak nem feltétlenül egyenlő arányban viselik, mert az egymás közti belső tehermegoszlásra a polgári jog szabályai az irányadók. Így pl. ha a két házastárs nem egyenlő arányban örökölt, az örökhagyó tartozásaiért fennálló, kifelé egyetemleges felelősségük terhe befelé, egymás között örökrészeik arányában oszlik meg. A károsulttal szemben egyetemlegesen felelős elkövetők egymás közötti viszonyukban a kártérítési kötelezettség terhét is esetleg eltérő arányban viselik, ha a károkozó magatartásuk felróhatósága nem egyforma" (52.).
"De az is előfordulhat, hogy az egyik házastársnak nem ügyletéből, hanem más kötelemkeletkeztető tényéből eredő kötelezettségéért a jogosult harmadik személlyel szemben a másik házastárs is felelőssé válhat, mégpedig a polgári jog szabályain alapul a felelőssége, valójában azonban azért kerül ebbe a helyzetbe, mert a szerzeményre kiterjedő vagyonközösségben van házastársával. ...
Egyébként véleményünk szerint ha az egyik házastárs ügyletéért vagy egyéb kötelemkeletkeztető tényeiért (pl. jogellenes károkozásáért) a másik házastárs a 30. § értelmében vagy más jogszabály alapján nem is tartozik felelősséggel, de házastársának ügylete vagy egyéb ténye révén gazdagodott, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint ... felel.
Ezekben az esetekben nem a házassági vagyonjogi értelemben vett közös adósságokról, nem mindkét házastársnak a közös vagyonnal egy sorban való helytállásáról van szó, hanem polgári jogi jogviszonyon, de nem is feltétlenül azonos jogcímen alapuló és nem is feltétlenül azonos összegű, bár részben vagy egészben egymást fedő, egymással párhuzamosan érvényesülő kötelezettségekről. Tehát mindkét házastársnak egymással összefüggő különadósságáról indokolt ilyenkor beszélni, annál is inkább, mert kifelé, a követelés jogosultjával szemben sem mindig azonos a két házastárs felelőssége, de a házastársak egymásközti belső viszonyában sem minden esetben egyformán oszlik meg a tartozás terhe" [(4.) 1. kötet 366-369. o.].

2.5.2.2. A jelenlegi bírói gyakorlat

A közös és különadósságok, illetőleg a házastársak egymással összefüggő különadósságainak, az ún. "közös különadósságoknak" a Csjt. hatálybalépését követően kialakult - fentebb részletezett - értelmezése a bírói gyakorlatban máig is érvényesül, azzal a pontosítással (korrekcióval), hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata a közös és különadósság elhatárolása során ma már jelentőséget tulajdonít annak is, hogy az adott tartozás melyik alvagyont gazdagította.
Ebből következően közös adósságnak minősül nem csupán a közös vagyontárgyak fenntartásával és kezelésével, valamint a közös háztartás fenntartásával kapcsolatos költség, hanem - értelemszerűen - a közös vagyontárgy megszerzéséhez felvett hitel is, függetlenül attól, hogy a kölcsönszerződést a házastársak együttesen vagy valamelyikük külön kötötte meg, az olyan szerződéseken alapuló tartozások pedig, amelyek teljesítéséért a házastársak és az ügyletkötő (hitelező) harmadik személy közötti külső jogviszonyban a közös vagyon reá eső része erejéig mindkét házastárs helytállni tartozik, közös adósságnak csak akkor tekinthetők, ha a tartozás a közös vagyont gazdagította, vagy azt a házastársak közösen élték fel.
Különadósságnak minősülnek viszont akkor, ha az adott tartozás valamelyik házasfél különvagyonát gazdagította.
Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 20.551/2001/3. számú - egyik legutóbbi - eseti döntésében is.
A házassági életközösség fennállása alatt szerzett, és a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgy vételárának a kifizetéséhez felvett kölcsön - annak ügyleti kamataival és egyéb terheivel - közös adósságnak minősül.
Ha az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban a vagyontárgy birtokában lévő fél azt elidegeníti, ez a megosztás a felek egymás közötti viszonyában a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint bírálható el.
Az a jövedelemadó, amely az életközösség fennállása alatt szerzett jövedelmet terhelte, közös adósság akkor is, ha a teljesítése az életközösség megszűnése után válik esedékessé (Pfv. II. 20.551/2001.).
A fentebb kifejtetteknek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.727/2003. és Pfv. II. 20.271/2002. számú eseti döntéseiben az alábbiakra:
I. A Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona - a vagyon két összetevőjének megfelelően - nem csupán aktív (pozitív), hanem passzív (negatív) elemeket, tehát olyan tartozásokat és kötelezettségeket - összefoglaló elnevezéssel: adósságokat is tartalmaz, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik vagy mindkét házastársat terhelik.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint megdönthető törvényes vélelem szól amellett, hogy
- egyrészt az életközösség megszűnésekor meglévő aktív és passzív vagyontárgyak szerzése, illetve keletkezése az életközösség fennállása alatt történt,
- másrészt a vagyonközösség tartama alatt szerzett aktív vagyontárgyak és teljesített kötelezettségek (vagyoni passzívumok) a közös vagyonhoz tartoznak, mert a szerzésük, illetve keletkezésük nem olyan jogcímen, illetve nem olyan vagyonból történt, amelyre tekintettel valamelyik házastárs különvagyonába került volna,
- végül a közös vagyonhoz tartozó aktív, illetve passzív vagyontárgy a házastársak egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, illetve közös kötelezettsége.
E vélelem természetesen megdönthető az adott aktív vagy passzív vagyontárgy különvagyoni jellegének, tehát annak bizonyításával, hogy az adott aktív, illetve passzív vagyontárgy megszerzésére, illetve keletkezésére
- nem a házassági életközösség ideje alatt, hanem az életközösség, illetőleg a házasságkötést közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat kezdete előtt, vagy az életközösség megszűnése után [Csjt. 28. § (1) bek. a) pont és 31. § (2) bek.],
- olyan jogcímen, illetőleg olyan vagyon felhasználásával került sor, amelyre tekintettel az adott vagyontárgy az arra hivatkozó házastárs Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b)-d) pontjai szerinti különvagyonához tartozik, mert az adott vagyontárgy a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott, vagy személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű, vagy a különvagyon értékén szerzett vagyontárgynak minősül,
- a szerzésre tekintettel közös vagyonnak minősülő vagyontárgy a megtérítés igényéről való végleges lemondás szándékával a házastársak valamelyikének a különvagyonába nyert beutalást [Csjt. 31. § (2) bek.], vagy
- a szerzésre vegyült alvagyonok: részben közös, részben pedig különvagyonok felhasználásával került sor, és erre tekintettel a közös szerzés nem egyenlő arányú.
A törvényes vélelmekkel szemben a bizonyítás a Pp. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a saját különvagyont, illetőleg a számára kedvezőbb arányú szerzés tényét állító házasfelet terheli.
II. 1. A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a házastársakat terhelő vagyoni tárgyú kötelezettségek (vagyoni passzívák) alvagyoni jellegének a meghatározása, tehát a közös, illetve különadósságkénti minősítése körében a bírói gyakorlat két tényezőnek tulajdonít döntő jelentőséget:
A) egyrészt a kötelezettség keletkezése időpontjának, tehát annak, hogy az adott tartozás a házassági életközösség vagy az azt közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat tartama alatt, illetőleg azt megelőzően vagy az életközösség megszűnése után keletkezett-e,
B) másrészt annak, hogy
a) az kizárólag a közös vagy a különvagyontárgyat terheli-e, illetőleg
b) a közös vagy a különvagyon körébe tartozó tevékenységgel kapcsolatban jött-e létre,
c) kizárólag a közös vagy a különvagyonra vonatkozó rendelkezésekből adódik-e, továbbá annak is, hogy
d) a házastársak valamelyikének a különvagyonára vonatkozó rendelkezése a különvagyonát, vagy a közös vagyont gyarapította, illetve csökkentette-e. E jogviszonyban a közös, illetve különadósság megkülönböztetésének az a jelentősége, hogy amennyiben valamely adósság kiegyenlítése nem abból az alvagyonból történt, amelyiknek a terhére keletkezett, úgy az adósság kiegyenlítésének a ténye a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megtérítési igényt keletkeztet az adott alvagyon javára. E jogviszonyban elsődlegesen a Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdése, másodsorban pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdései alapján alkalmazandó Ptk. - egyebek mellett a Ptk. 361-364. §-aiban meghatározott jogalap nélküli gazdagodás - szabályai alapján kell megítélni azt, hogy az adott tartozás közös vagy különadósságnak minősül.
2. A házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban - ezzel szemben - elsődlegesen a Ptk., illetőleg az adott jogviszonyra irányadó más jogág szabályai, másodsorban pedig a Csjt. 27. §-ának (3) és 30. §-ának (2)-(4) bekezdései határozzák meg azt, hogy az adott tartozásért mindkét házastárs vagy csak valamelyikük köteles-e helytállni a harmadik személy hitelezővel szemben. E jogviszonyban a közös, illetve a különadósság megkülönböztetésének csak annyiban van jelentősége, hogy amennyiben a házastársak által közösen, vagy a házastársak valamelyike által a másik házastárs - valós vagy vélelmezett - hozzájárulásával megkötött ügylet a közös vagyont érintő rendelkezést tartalmaz, úgy az ügyletkötő harmadik személlyel szemben az ügyletkötő házastárs a teljes vagyonára kiterjedő korlátlan, a másik házastárs pedig a közös vagyonból reá eső részre korlátozott járulékos jellegű felelősséggel tartozik. Nem felelős viszont a másik házastárs az ügyletkötő harmadik személlyel szemben - egyebek mellett - akkor, ha a házastársa által kötött ügylet nem a közös, hanem a saját különvagyonával való rendelkezésnek minősül.
A fenti 1. és 2. pontokban kifejtettekből az következik, hogy az életközösség fennállása alatt megkötött visszterhes ügyletek alapján szerzett, illetve keletkezett aktív vagyontárgyak, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek a vagyonközösséghez tartoznak, kivéve, ha
- a házastárs a szerzés alapjául szolgáló ügyletet a különvagyonára vonatkozóan kötötte és a szerzett vagyontárgyért járó ellenértéket is a különvagyonából teljesítette, vagy
- ha a másik házastárs a hozzájárulása nélkül kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben közös vagyoni illetősége erejéig sem felel, és az ügyletet kötő házastárs az ellenértéket valóban a különvagyonából teljesítette.
Mindezeknek a további következménye az, hogy a házastársak által közösen vagy valamelyik házastárs által külön megkötött szerződésen alapuló kötelezettségvállalás nem a szerződés közös vagy külön ügylet-jellegétől, hanem - a Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (2) bekezdése, valamint a bírói gyakorlatban kialakult elvek szerint - attól függően minősül közös vagy különadósságnak, hogy az ügylet tárgyát képező szolgáltatás (dolog, tevékenység, helytállás) közös vagy különvagyoni jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy nem befolyásolja a közös szerzés tényét az, hogy a szerzés közös vagyoni aktívumok vagy közös vagyoni passzívumok (kölcsönök) felhasználásával történt (pl. BH 1992/3/177., BH 1992/10/641.), a 24. számú Elvi Határozatában pedig kifejtette azt is, hogy az egyik házastárs által a házasság megkötése előtt megszerzett vagyontárgyat - pl. ingatlant - terhelő különadósság közös törlesztése nem keletkeztet a másik házastárs javára tulajdonjogot, a közös törlesztésből eredő megtérítési igény elbírálása során azonban a bíróságnak gondoskodnia kell arról, hogy egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz (Pfv. II. 23.537/1996. sz., LB Hiv. Gyűjt. 1999/1/24. sz. EH). Nincs elvi akadálya ezért annak, hogy a huzamosan teljesített törlesztéseket a bíróság a közös vagyon megosztásakor - a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerinti méltányosság alkalmazásával - az adott vagyontárgy - pl. ingatlan - értékemelkedésének figyelembevételével vagy a törvényes kamatokkal növelten számolja el.
Ebből viszont - a contrario - az következik, hogy nem dologi jogi, hanem csupán a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésén alapuló kötelmi jogi jellegű megtérítési igényt keletkeztet a házastársak közös adósságának valamelyik házastárs különvagyonából történő - egészbeni vagy részbeni visszafizetése is.
Az életközösség alatt az egyik házasfél különvagyonából a felek közös adósságára teljesített ráfordításokra ugyanakkor nem a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése, hanem a 31. §-ának (2) bekezdése az irányadó, amely azonban nem dologi jogi, hanem egyértelműen és kizárólag kötelmi jellegű megtérítési igényt alapoz meg. Önmagában a közös adósságnak az egyik házastárs különvagyonából történő részbeni visszafizetése tehát nem eredményez az életközösség tartama alatt közösen megszerzett vagyontárgyra vonatkozóan a különvagyonnal rendelkező házastárs javára a másik házastársénál nagyobb arányú tulajdonjogot" (Pfv. II. 21.727/2003., Pfv. II. 20.271/2002. sz.).

3. A közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményei és a házastárs által kötött ügyletért való felelősség

30. § (1) A vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

(2) Bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.

(3) Az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.

(4) A házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mint a közös vagyonból reá eső résszel felel.

(5) Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylethez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

Csjtr. I. 10. § A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdését abban az esetben lehet alkalmazni, ha a házassági életközösség a Csjt. hatálybalépése után szűnt meg.

Csjtr. II. 3. § (1) [A 29/1997. (XII. 12.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.]

(2) A Csjt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott szerződésnek kell tekinteni a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződését is.

3.1. A házastársak korlátozott rendelkezési joga és a közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményei

A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.
A rendelkezési jog fogalmát a Csjt. 30. §-a nem határozza meg, a korlátozott rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit pedig a házastársi vagyonközösség tartama alatt kötött ügyletek tekintetében a házastársak egymás közötti, belső jogviszonya tekintetében nem szabályozza ugyan, a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon viszont megfelelően rendezi azáltal, hogy a 30. §-ának (2)-(4) bekezdései az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügyletkötéshez való hozzájárulását és ezáltal magának a szerződésnek az érvényességét vélelmezik, sőt az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a másik házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelősségét is megállapítják.
Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött ügyletek tekintetében azonban az említett jogkövetkezményekről a Csjt. sem a házastársak belső, sem a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon nem rendelkezik, ezért arra vonatkozóan a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a Ptk. rendelkezéseinek az alkalmazásával többféle megoldást alakított ki, egységes jogalkalmazásról viszont e tekintetben messze nem beszélhetünk.
A jogkövetkezményeket illetően a jogirodalom és a bírói gyakorlat egyaránt különbséget tesz egyrészt az ún. szűkebb és tágabb értelemben vett rendelkezési jog, másrészt a vagyonközösséghez tartozó ingókra és ingatlanokra vonatkozó rendelkezési jog, végül pedig az utóbbiak közül a házastársak közös tulajdonaként és valamelyikük kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlanok között is.
A közös ingó vagyontárgyakra vonatkozó - szűkebb értelemben vett - egyoldalú rendelkezés a korábbi bírói gyakorlat szerint mindenképpen érvénytelen, a jelenlegi bírói gyakorlat viszont azt érvényesnek tekinti, és az egyetértési jog hiányának a jogkövetkezményeit csak a házastársak egymás közötti jogviszonyában, kötelmi jellegű megtérítési, illetve kártérítési igény formájában vonja le.
Ingatlanok esetében a rendelkezési jog megsértésével kötött ügyletet
- az egyik felfogás érvényesnek tekinti az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és visszterhesen szerző fél esetében akkor is, ha az ügyletkötéshez a másik házastárs nem járult hozzá [ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. sz. tvr. 21. § (2) bek.], ezért a nem szerződő házastárs az egyéb feltételek meglétében is legfeljebb kártérítési igényt érvényesíthet,
- a másik felfogás érvénytelennek (semmisnek) tekinti
= egyes vélemények szerint a tulajdonosi minőség hiánya [Ptk. 117. § (1) bek.], a korlátozott rendelkezési jog megsértése [Ptk. 114. § (1) bek.], illetve a harmadik személy hozzájárulásának hiánya [Ptk. 215. § (1) bek.] és a szerződés említett okokra visszavezethető jogszabályba ütközősége [Ptk. 200. § (1) bek.] miatt akkor, ha az a vagyonközösséghez tartozó, de az ingatlan-nyilvántartás szerint a házastársak valamelyikének a kizárólagos tulajdonaként bejegyzett ingatlan egészére vonatkozik,
= más álláspontok szerint a vagyonközösség idő előtti, részleges megszüntetése és a Csjt. 31. §-a (2)-(3) bekezdéseinek az erre visszavezethető megsértése miatt akkor is, ha az a házastársak közös tulajdonaként nyilvántartott ingatlanból a saját tulajdoni hányadra vonatkozik,
- a harmadik felfogás hatálytalannak tekinti az ügyletkötésben részt nem vett (sérelmet szenvedett) házastárssal szemben annak fedezetelvonó jellege miatt akkor, ha annak a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételei fennállnak,
- a negyedik felfogás mind az ügyletkötő, mind pedig a vele szerződő harmadik személy kártérítési felelősségének a nem szerződő házastárssal szembeni megállapítására lát csupán alapot a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján - ha ennek egyéb feltételei fennállnak.
A Legfelsőbb Bíróság családjogi ügyekben ítélkező tanácsának az utóbbi években kialakított gyakorlata szerint a házastársak és harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának a megsértésével kötött szerződés önmagában a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértése miatt nem tekinthető érvénytelennek, az ilyen szerződés érvényességét és a nem szerződő házastárssal szembeni hatályosságát egyaránt az e magánjogi jogviszonyra irányadó Ptk.-beli érvénytelenségi okok és a fedezetelvonás (Ptk. 203. §) szabályai szerint, a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában pedig az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig magának a szerződésnek!) az érvényességét a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése, annak jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni.
E jogviszonyban tehát a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának, érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be. Nem elegendő tehát a kártérítési kötelezettség alóli mentesüléshez annak a kétséget kizáró bizonyítása, hogy az ügyletkötő házastárs a közös vagyont érintő rendelkezés megtételekor - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően - úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, hanem azt kell bizonyítania, hogy az eljárása helyénvaló volt, tehát az adott helyzet általános elvárásain felül a másik fél érdekeinek és feltehető akaratának is (!) megfelelt. [(6.) 407-420. o.]

3.2. Felelősség a házastárs által kötött ügyletért

A jogi felelősség általánosságban - annak tartalmát tekintve - valójában a jog által meg nem engedett, illetve tiltott, ún. jogellenes magatartások és helyzetek kiküszöbölését, illetve azok hátrányos hatásainak a felszámolását célozza, és ennek érdekében a jogrendszer - részben prevenciós, részben pedig reparációs céllal - jogkövetkezményeket: jogi szankciókat állapít meg.
A polgári jogi felelősség a polgári jog által jogellenesnek minősített magatartások (tevékenységek vagy mulasztások) esetében aktualizálódik, annak tehát fogalmi eleme a jogellenesség, amelynek a szankcionálása - a polgári jog, mint jogág funkciójával összhangban - elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitúció) útján az ún. reparációt, tehát valójában olyan helyzet megteremtését célozza, mintha a vagyoni viszonyok megsértése, illetve a hátrányos eredmény be sem következett volna. A polgári jogi felelősségnek szükségképpeni elemei: a jogellenesség, a kár, illetve a hátrányos eredmény és a kettő közötti okozati összefüggés, csak rendszerinti, de nem szükségképpeni eleme viszont az ún. felróhatóság (vagy szinoním értelemben vétkesség). A polgári jog főszabályként általában a teljes szankcionálás elvét követi, ami azt jelenti, hogy a károkozónak mindig a teljes kárt kell megtéríteni, amely alól a károkozó csak kivételesen: rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények esetén, és csupán részben mentesíthető.
A polgári jogi felelősség két fő területre osztható: a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősségre, amelyet ún. "utaló magatartás" (Ptk. 6. §), jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361 - 364. §) és szerződésen kívüli károkozás (Ptk. 339-360. §), tehát a károkozás ténye alapoz meg, valamint a kontraktuális (szerződésszegési) felelősségre, amely egyrészt érvényes szerződés létrejöttét, másrészt a szerződésben foglalt valamely kötelezettség megszegését feltételezi, és valójában a szerződésszegő magatartást szankcionálja.
"A polgári jogi felelősségben - a többi jogágban általában nem ismert módon - jelentősége van a méltányosságnak, mégpedig mind a jogalap, mind - adott esetben - a szankció (kártérítés) mértéke szempontjából." A Ptk. ugyanis egyaránt elismeri az ún. felelősségalapító méltányosságot (amikor a jogellenesség és az okozatosság mellett pusztán a magatartás eredményezi a szankció beálltát - pl. gondozó nélküli vétőképtelen károkozása) és a felelősségcsökkentő méltányosságot (kizárólag a deliktuális jellegű felelősség körében és csak kivételesen a teljes kártérítés helyett részleges kártérítés megállapítására jogosítja fel a jogalkalmazót). [(14.) 1. kötet 1219-1223. o.]
A régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a gazdasági társaságok tagjainak (részvényeseinek) felelőssége a Gt. alkalmazásában is két fő területre: kontraktuális (szerződésszegési) és deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősségre osztható.
A Csjt. 30. §-ának a fentebb idézett (2)-(5) bekezdései - ezzel szemben - kizárólag a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyra irányadó módon, és csak az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló, tehát az ún. ügyleti felelősségét rendezik.
Nem az idézett törvényhely, hanem a Csjt. 27-28. §-ai irányadók viszont az egyes alvagyonok passzív elemeinek, tehát a közös és különadósságok meghatározására vonatkozóan.
A közös és különadósságok elhatárolása és a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége bizonyos vonatkozásban kétségkívül összefügg egymással, önmagában valamely tartozás közös vagyoni jellege azonban a nem szerződő (másik) házastárs felelősségét nem feltétlenül alapozza meg. (Lásd részletesen: XII. Fejezet 3. pontja!)
Az új Ptk. Családjogi Könyvének Javaslata a közös vagyonnal való rendelkezés kérdését a Javaslat a jelenlegi szabályoktól eltérő szerkezetben szabályozza. Különbséget tesz ugyanis: 1. a vagyonközösség fennállása alatti, valamint a 2. a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig történő időszakban történő rendelkezés között, és mindkét időszak vonatkozásában speciális szabályokat alakít ki a közös lakást magában foglaló ingatlan és a közös vagyontárgy "apportálása" tekintetében. Rendelkezés alatt a tulajdonos rendelkezési részjogosítványainak gyakorlását érti. (Ennél szűkebb fogalmat jelöl a házastársi közös lakás használatával való rendelkezés). A korlátozott rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményeként - ide nem tartozó kivételektől eltekintve - a külső jogviszonyra irányadó módon a polgári jogi fedezetelvonás szabályainak az alkalmazását (új Ptk. Javaslat 3:51. §), a belső jogviszonyra irányadó módon pedig a házastárs kártérítési felelősségét írja elő, azzal azonban, hogy a felelősség alóli kimentés lehetőségét nem a hatályos Ptk. - szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre irányadó - 339. §-a (1) bekezdésének második mondatában, hanem a megbízás nélküli ügyvitelre irányadó 484-487. §-aiban meghatározott módon, tehát csak arra az esetre biztosítja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg. (új Ptk. Javaslat 3:52. §)

4. A házastársi közös vagyon megosztásának fogalma, módja és jogkövetkezményei

4.1. A házastársi közös vagyon megosztásának fogalma

A házastársi közös vagyon megosztása fogalmilag feltételezi egyrészt az egyes alvagyonok körének és értékének, az egyes alvagyonok között fennálló megtérítési igényeknek, valamint a házasfelek ún. vagyoni jutójának a meghatározását, másrészt az egyes konkrét vagyontárgyakon (ingó és ingatlan dolgok, vagyoni értékű jogok és vagyoni tárgyú kötelezettségek) fennálló közös tulajdon, együttes jogosultság, illetve közös kötelezettség megszüntetését, harmadrészt pedig az egyes konkrét vagyontárgyakra vonatkozóan valamelyik házasfél kizárólagos tulajdonának, illetve egyedüli jogosultságának vagy kötelezettségének a létrehozását természetbeni megosztás, magához váltás vagy a vagyontárgy értékesítése és a vételár felosztása útján.

4.2. A házastársi közös vagyon megosztásának jogkövetkezményei

4.2.1. A házastársi közös vagyon megosztásának jogkövetkezményei a hatályos Csjt. értelmezése szerint

A házastársi közös vagyon megosztása a közös vagyonhoz tartozó dolog, jog, követelés vagy kötelezettség tulajdonosának illetve jogosultjának vagy kötelezettjének a személyében alanyváltozást eredményező vagy alanyváltozást nem eredményező módon történhet.

4.2.1.1. Szükségképpeni alanyváltozás a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában

A közös vagyon megosztása a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában szükségképpen alanyváltozást eredményez, hiszen az fogalmilag feltételezi egyrészt a házastársak osztatlan közös tulajdonában álló dologra vonatkozó tulajdonközösségének, illetőleg együttes jogosultságára vonatkozó jogközösségének a megszüntetését, másrészt valamelyik házastárs külső jogviszonybeli kizárólagos tulajdonának, illetve egyedüli jogosultságának, vagy a házastársak külső jogviszonybeli tulajdonközösségének, illetve együttes jogosultságának a létrehozását.

4.2.1.2. Eshetőleges alanyváltozás a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban

A házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyban azonban a közös vagyon megosztása alanyváltozást eredményező, illetőleg alanyváltozást nem eredményező módon egyaránt történhet attól függően, hogy a közös vagyon megosztása folytán az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség kizárólagos vagy közös tulajdonjogát, kizárólagos vagy együttes jogosultságát, illetve kötelezettségét a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint a külső jogviszonybeli tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek minősülő házastárs, vagy a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek nem minősülő az a másik házastárs szerzi-e meg, aki a vagyonközösség fennállása alatt az adott jogág szabályai szerinti szerzésben való tényleges közreműködésének a hiányában a jogosulti minőségét nem volt képes igazolni, mert az adott vagyontárgyra vonatkozó családjogi értelemben vett tulajdonjoga nem a házastársak együttes szerzése, hanem a másik házastárs általi külön szerzés folytán keletkezett.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a közös vagyonhoz tartozó egyes konkrét vagyontárgyak megosztása során annak van döntő jelentősége, hogy:
a) a házasfelek és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a megosztás lehetséges módozatai az adott vagyontárgy, tehát ingó vagy ingatlan dolog, vagyoni értékű jogosultság vagy vagyoni tárgyú kötelezettség tulajdonosának vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultjának, illetve kötelezettjének a személyében ún. alanyváltozást eredményeznek-e,
b) az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint a tulajdonos, vagy a jogosult illetve kötelezett személyének az ilyen megváltozása az adott vagyontárgy forgalomképességétől, valamint a házastárs adott vagyontárgy tekintetében fennálló szerzőképességétől függően lehetséges-e, és igenlő esetben milyen speciális szerzésmód és milyen feltételek mellett.
A házastársi közös vagyonnak mint vagyontömegnek, illetőleg a közös vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyaknak a házastársak közötti megosztása tehát csak olyan módon történhet meg, amely alkalmas arra, hogy a közös vagyonból a házastársak különvagyonába (kizárólagos tulajdonába) kerülő vagyontárgyak tulajdonjoga, vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultsága érvényes megszerzésének és fennállásának a tényét a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint mindkét házastárs hitelt érdemlően igazolni tudja (Pfv. II. 23.316/1997/3.).
Az egyes konkrét vagyontárgyak forgalomképességének, valamint a külső jogviszonyban tulajdonosnak, illetve jogosultnak nem minősülő házastárs adott vagyontárgyra vonatkozó szerzőképességének a hiányában csak olyan megosztási mód alkalmazható, amely a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban nem eredményez alanyváltozást (kompenzációs megoldás, értékkülönbözet, a kettő kombinációja stb.).
A forgalomképesség és a szerzőképesség meglétében nincs ugyan elvi akadálya a külső jogviszonyban alanyváltozást eredményező megosztási módok alkalmazásának, ügyelni kell viszont arra, hogy a külső jogviszonybeli alanyváltozás csak az adott vagyontárgy speciális átruházási módjára vonatkozó - Ptk.-, Gt.-, Épt.-, Szvt.-beli - jogszabályi előírások és feltételek mellett valósulhat meg (pl. birtokba adás, ingatlan- vagy szövetkezeti nyilvántartásba, tagjegyzékbe vagy részvénykönyvbe bejegyzés, forgatmány stb.) [(6.). 60-63. o.], [(30.) 472-475. o.].

4.3. A házastársi közös vagyon megosztása az új Ptk. Családjogi Könyvének Javaslata szerint

Tekintettel arra, hogy a Csjk. Javaslata a házastársi közös vagyon megosztását a hatályos Csjt. szabályainál részletesebben szabályozza akként, hogy a törvény szövegébe lényegében a jelenlegi bírói gyakorlatot építi be, a Javaslat szövegét - az egyéni és társas vállalkozási formákkal való szoros összefüggésük folytán - az egyéni vállalkozói vagyon és a társas vállalkozásbeli részesedések megosztásához kapcsolódóan ismertetjük.

Második rész

A társasági részesedések a házassági vagyonjogban

Bevezető

A vagyon fogalmi körébe tartozó egyes konkrét vagyontárgyak kimerítő, tételes felsorolása nem lehetséges, az egyes alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak pedig - a könnyebb áttekinthetőség, valamint az újabb bírói gyakorlatra és a megosztás lehetséges módozataira való figyelemfelhívás érdekében - különböző szempontok szerint csoportosíthatók ugyan, az ilyen csoportosításnak viszont elvi jelentősége nincs, és az egyes csoportok között szükségképpen vannak átfedések is.
Ennek megfelelően az egyes konkrét vagyontárgyak
- a vagyon két összetevője szerint: aktív és passzív vagyontárgyak,
- a rendeltetésük szerint: személyes, családi vagy háztartási célokat és befektetési vagy vállalkozási célokat szolgáló,
- a jogi jellegük szerint: tulajdonjogi (dologi jogi) vagy kötelmi jogi jellegű,
- a szerzés jogcíme szerint: átruházás vagy egyéb jogügylet, illetve jogi tény alapján szerzett,
- a szerzés jellege szerint: visszterhesen vagy ingyenesen szerzett,
- a forgalomképességük szerint: forgalomképes, korlátozottan forgalomképes vagy forgalomképtelen vagyontárgyak lehetnek.
A személyes, családi és háztartási, illetőleg a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló - aktív és passzív - vagyontárgyak lehetnek:

1. Tulajdonjogi (dologi) jogi jellegű igények, illetve várományok

E vagyontárgyak körébe - a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 94. §-a alapján - a már kifejtettek szerint - kizárólag
- a birtokba vehető dolgok (ingók és ingatlanok) tartoznak, azzal, hogy
- a polgári jognak a birtokba vehető dolgokra vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók a pénzre, az értékpapírokra és a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is.

2. Kötelmi jellegű igények

E vagyontárgyak körébe olyan követelések, vagyoni értékű jogok és vagyoni tárgyú kötelezettségek tartoznak, amelyek - egyebek mellett - a Ptk. hatálya alá tartozó, és a Ptk.-ban külön nevesített szerződéseken (pl. haszonélvezeti, használati, bérleti jog stb.), vagy a Ptk.-ban külön nem nevesített, ún. atipikus vagy névtelen szerződéseken (pl. leasing, factoring, franchise-, stb. szerződéseken) alapulnak, illetve a Gt., az Szvt. vagy más jogszabály hatálya alá tartozó, de kötelmi jogi alapon (társasági szerződés, alapszabály, alapító vagy létesítő okirat) létrehozott gazdálkodó szervezetekkel, mint harmadik személy jogalanyokkal szemben fennálló követeléseknek, illetve kötelezettségeknek minősülnek.

3. Vegyes (dologi jogi és kötelmi jogi) igények

E vagyontárgyak körébe tartoznak mindazok az egyéb - aktív és passzív vagyontárgyak - amelyek tisztán tulajdonjogi vagy tisztán kötelmi jogi jellegű igényeknek, illetve várományoknak nem tekinthetők. Tipikusan ilyen vegyes jellegű igényeknek minősülnek a vagyonközösséghez tartozó egyéni vállalkozások, valamint a társas vállalkozásbeli részesedések, amelyek az egyéni vállalkozás jellegéből, illetve a társas vállalkozás cégformájából vagy adott időpontbeli létszakaszából következően tisztán tulajdonjogi illetve tisztán kötelmi jogi jellegűnek nem tekinthetők.
A befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vállalkozási célokat szolgáló egyes vagyontárgyak körébe tartoznak:
1. Az értékpapírok
2. A vállalkozások,
a) az egyéni vállalkozó vagyona,
b) a társas vállalkozásbeli részesedések, és ezen belül
ba) szövetkezetbeli részesedések, amely a 2006. július 1-jéig hatályos Szvt. szerint
baa) a kívülállók és a szövetkezeti tagok által egyaránt megszerezhető szövetkezeti üzletrész, valamint
bab) a kizárólag szövetkezeti tagok által megszerezhető szövetkezeti részjegy lehet,
bb) társaságbeli részesedések, amelyek
bba) a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi társaságbeli részesedések, valamint
bbb) a Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaságbeli részesedések, tehát közkereseti társaságbeli részesedések, betéti társaságbeli részesedések, korlátolt felelősségű társaságbeli részesedések, valamint részvénytársaságbeli részesedések lehetnek.
A házastársak befektetési, illetve vállalkozói tevékenységet egyéni és társas vállalkozás keretében egyaránt folytathatnak és e tevékenységüket akár gazdálkodó szervezeti formában, illetve gazdálkodó szervezet keretein belül, akár ezek hiányában is kifejthetik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a házastársak befektetési jellegű tevékenysége többnyire értékpapírok megszerzése, a vállalkozói tevékenysége pedig - a Ptk. 685. §-ának c) pontjában foglalt értelmező rendelkezés taxatív felsorolása szerinti gazdálkodó szervezetnek minősülő cégformák közül - a leggyakrabban egyéni vállalkozás, továbbá - társas vállalkozásnak minősülő - szövetkezeti és gazdasági társasági keretek között valósul meg.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott már arra is, hogy a Csjt. nem minősíti a vállalkozói vagyont különvagyonnak, ezért a házastársak befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyainak alvagyoni jellegét a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyakéval azonos elvek alapján kell megítélni (Pfv. II. 20.720/1999. sz.).
Az egyéni és a társas vállalkozások közötti legfőbb különbség abban áll, hogy az egyéni vállalkozó önállóan, társak nélkül hozza létre és működteti vállalkozását, míg a társas vállalkozásokat, többek között tehát a gazdasági társaságokat legalább két tag, illetve részvényes alapítja. "Ebből a szempontból az egyéni vállalkozás legközelebb az egyszemélyes kft.-hez és az egyszemélyes rt.-hez áll [(41.) 112-138. o].
Lényeges eltérés az egyéni és a társas vállalkozások között, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, de alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. Az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak száma nem esik korlátozás alá és nincs akadálya annak sem, hogy az egyéni vállalkozóhoz különböző polgári jogi jogviszonyokkal (megbízás, vállalkozás stb.) mások tevékenysége kapcsolódjék. "Ezzel szemben a gazdasági társaságok tagjaira, részvényeseire ilyen általános kötelezettséget nem tartalmaz a Gt., hanem egyes társasági formáknál a közreműködés lehetőségére utal."
A gazdasági társaságbeli részesedésekkel, mint a házastársi közös vagyon aktív és passzív tárgyával és értékének meghatározásával, valamint a házastársaknak a befektetési és vállalkozási célú vagyonuk tárgyában egymással és harmadik személyekkel kötött ügyleteik, azok érvényessége, hatályossága, a befektetési és vállalkozási célú vagyonnal való egyoldalú rendelkezéseik külső és belső jogviszonybeli jogkövetkezményei, továbbá a nem vállalkozó házastársnak a házastársa által kötött befektetési és vállalkozási célú ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségével kapcsolatos anyag terjedelmes volta miatt a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyoni értékű jogok, továbbá az értékpapírok, az egyéni vállalkozás, valamint a szövetkezetbeli és polgári jogi társaságbeli részesedés tárgyalására csak külön könyvben áll módunkban kitérni.
A házastársak befektetési és vállalkozási célú vagyonának megosztásával összefüggésben szükségessé válhat valamely gazdálkodó szervezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének a feltárása is, amelyek közül
"- a vagyoni helyzet azt mutatja, hogy milyen erőforrások állnak a vállalkozás rendelkezésére, illetve ezeket milyen tartozások terhelik,
- a jövedelmi helyzet valamely időszakban a vállalkozás által létrehozott (piac más szereplői által elfogadott) jövedelem (többletérték) képződését tükrözi,
- a pénzügyi helyzet pedig a fizetőképesség jelenlegi (várható jövőbeli) alakulását tárja elénk" [(46.) 11. o.].
Mindezek miatt az ilyen tárgyú perekben gyakran kerül sor - egyebek mellett - könyvszakértő kirendelésére és a számviteli törvény szabályainak az alkalmazására is.
A számvitelről szóló - 1992. évtől hatályos, és a Nemzetközi Számviteli Standardoknak már megfelelő - 1991. évi XIV. törvény, illetőleg a 2001. évtől hatályos, és az európai uniós elvárásokhoz is közeledő - 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) célja egyaránt az, hogy meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.
Az Szt. hatálya - annak 2. §-a szerint
- kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek,
- hatálya alá tartozik - a 3. § (1) bekezdése 1. pontjának értelmező rendelkezése szerinti - gazdálkodó,
- nem terjed ki azonban a hatálya
- - az egyéni vállalkozóra, akkor sem, ha egyéni cégként a cégbíróságon bejegyezték,
- - a polgári jogi társaságra,
- - az építőközösségre, továbbá
- - a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi képviseletére.
"A beszámolót az üzleti évről kell készíteni, amely általában 1 év, és ez jellemzően megegyezik a naptári évvel, de az Szt. által meghatározott kivételes esetekben az üzleti év és a naptári év eltérhet egymástól és az üzleti év egy naptári évnél rövidebb, esetleg hosszabb is lehet.
Az éves beszámoló részei:
- A mérleg
A számviteli beszámoló azon okmánya, mely a gazdálkodó egység vagyonát egy adott időpontra (fordulónap) vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza kétféle rendszerezés szerint, egyrészt a vagyon megjelenési formája (aktívák, eszközök), másrészt az eredete (passzívák, források) szerint csoportosítva. Egyben tartalmazza a fordulónapot megelőző beszámolási időszak eredményének vállalkozásban maradó összegét is, a megfelelő hitelességet biztosító kritériumoknak megfelelően.
- Az eredménykimutatás
A beszámoló azon okmánya, amely előre meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a gazdálkodó egység - fordulónapot megelőző beszámolási időszakban - elért eredményét növelő (hozam) és csökkentő (ráfordítás) elemeket, valamint az éves adó és a fizetendő osztalék tételeinek figyelembevételével alátámasztja a mérlegbe kerülő eredményt. (...)
- A kiegészítő melléklet
A gazdasági egység vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének megítéléséhez a beszámoló fő részein túl szükséges, részben előírt, részben a gazdálkodó egység specialitásaiból következő információs kör, számszerű és szöveges formában rendezve. (...)
- Az üzleti jelentés
Az üzleti jelentés - amely 2001-től nem része a beszámolónak, de ahhoz kapcsolódva elkészítendő - gazdasági egység vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetének elemzésére, az üzletmenet értékelésére és a gazdasági, üzleti tendenciák ismertetésére szolgáló dokumentum" [(46.) 18-19., 38., 78-79., 81., 84. o.].

I. fejezet

A gazdasági társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon aktív és passzív tárgya, értéke, és a tag házastárs felelőssége

1. A gazdasági társaságok jogi szabályozása, fogalmi elemei és elhatárolása más társaságoktól

1.1. A társaság és a gazdasági társaság elhatárolása

A Gt. szabályai nem valamennyi társaságra, hanem csak a gazdasági társaságokra terjednek ki. Nem gazdasági társaság mindenekelőtt
- a Ptk.-ban szabályozott polgári jogi társaság és az építőközösség,
- Ptk.-ban szabályozott közhasznú társaság (Ptk. 57-60. §),
- az egyesülés,
- a szövetkezet (1992. évi II. törvény, 2000. évi CXLI. törvény és 2006. évi X. törvény).
Emellett nem minősülnek gazdasági társaságnak az olyan speciális társaságok sem, mint pl. az 1994. évi XLIX. törvényben szabályozott erdőbirtokossági társulások vagy az 1995. évi LVII. törvényben szabályozott vízgazdálkodási társulatok [(18.) 1. kötet 115. o.].

1.2. A gazdasági társaságok jogi szabályozása

A politikai és gazdasági rendszerváltást követően gazdasági társaságokra vonatkozó alapvető jogszabályokat a gazdasági társaságokról szóló, 1989. január 1. napjától hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) és az ahhoz kapcsolódó, a bíróság cégnyilvántartásáról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. számú törvényerejű rendelet (Ctvr.), illetőleg a gazdasági társaságokról szóló, 1998. június 16. napjától hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) és az ahhoz kapcsolódó, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), tartalmazta, illetve tartalmazza, azzal, hogy a Gt. rendelkezéseit a 2003. évi XLIX. törvény időközben már lényegesen módosította.
További lényeges módosításokat tartalmaz a gazdasági társaságokról szóló új, 2006. évi IV. törvény (új Gt.), valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló új, 2006. évi V. törvény (új Ctv.), amelyek az új Polgári Törvénykönyvnek a Magyar Közlöny 2002. évi 15. száma II. kötetében közzétett koncepciójában foglalt elképzelésekkel ellentétben - nem épültek be az új Polgári Törvénykönyvbe, hanem 2006. július 1-jén önálló törvényként lépnek hatályba - megőrizve ezáltal a társasági jog - polgári jogtól elkülönült - önálló jogágiságát is.
Szervesen kapcsolódnak a Gt. rendelkezéseihez - egyebek mellett - a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény (Fkt.), az - időközben már hatályukat vesztett - egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény (1. sz. Épt.), az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (2. sz. Épt.), illetőleg a jelenleg hatályos, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.), a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tövény (Cstv.), továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) szabályai is.
Minthogy a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perekben akár a hatályos, akár a már hatályukat vesztett jogszabályok hatálya alá tartozó vagyontárgyak megosztására egyaránt sor kerülhet, nem mellőzhető az időközben hatályon kívül helyezett jogszabályok lényegének az ismertetése sem.

1.3. A gazdasági társaság fogalmi elemei

A gazdasági társaság fogalmát a Gt. nem határozza meg, annak alapvető fogalmi jegyei azonban a Gt. rendelkezéseiből levezethetők.
Ennek megfelelően
- a gazdasági társaságok polgári jogi megállapodáson (rendszerint több alanyú és a külső személyek viszonylatában ún. egypólusú szerződésen) alapulnak,
- szervező jellegű (organizációs), tipikusan több alanyú és tartós együttműködési szerződési kapcsolatot jelent,
- üzletszerű közös gazdasági vállalkozás, amely a tulajdonközösségekkel szemben törvény, vagy "véletlen" jogi tény (pl. öröklés) alapján nem, hanem csak akaratlagosan jöhet létre,
- jogi személyiséggel vagy - a polgári jogi társasággal (Pjt.) szemben - a jogi személyiség szintjét el nem érő saját cégnév alatti jogalanyisággal rendelkeznek [(18.) 1. kötet 14-22. o.].
A társasági szerződésnek (alapszabálynak, alapító vagy létesítő okiratnak) a polgári jogi szerződésektől merőben eltérő kezelését köztudomásúan az indokolja, hogy míg a kötelmi jogi kapcsolatokban az egyes nemzetek polgári, kereskedelmi, illetve magánjogában a szerződéses szabadság elve, illetőleg a diszpozitív jellegű szabályozás érvényesül, addig a jogi személyek köre minden jogrendszerben zárt kört képez, és ezért az egyes nemzeti jogrendszerekben kivétel nélkül magas szintű és alapvetően kógens jellegű jogszabályok határozzák meg azt, hogy egyrészt az adott jogrendszer milyen fajta szervezeteket ismer el jogi személyeknek, és milyen kritériumok szükségesek ahhoz, hogy az adott szervezeteket valamilyen típusú jogi személyeknek elismerje (típuskényszer), másrészt pedig azt is, hogy mi a jogi személy jogképességének a terjedelme, kik jogosultak a jogi személy képviseletére és milyen szabályok irányadók a jogi személy tagjainak az egymás közötti jogviszonyára vonatkozóan [(30.), (31.) 239. o.].

1.3.1. Szerződéses alap: a társasági szerződés

A Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi társaság és a Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaság tehát megegyezik egymással abban, hogy mindkettő (jogügyleti) szerződéses alapon jön létre, különbözik viszont abban, hogy a polgári jogi társaság a gazdasági társasággal szemben - sem a tagjaitól elkülönült önálló jogalanyisággal, sem pedig saját vagyonnal nem rendelkezik.
"…A társaságokat létrehozó szerződés a tipikus polgári jogi áruszerződésektől meglehetősen eltérő organizációs szerződés.
A társasági szerződés ugyanis tipikus esetben többalanyú szerződés - két alany ritkán fordul elő, a jogi szabályozás sok tagra modellez. … A kétszemélyes társaságokat általában a társasági jog nem különbözteti meg [de pl. a Gt.-nek van a kétszemélyes társaságra külön rendelkezése, ilyen társaságokból ugyanis tagot kizárni nem lehet - Gt. 49. § (2) bekezdés]. A polgári jog "normál" szerződéses része sem mondja ki ezt, de elég egyértelmű, hogy az árucsere-szerződések szabályait két, legfeljebb három pozícióra modellezi a Ptk. ..., függetlenül attól, hogy a Ptk.-nak vannak többalanyú szerződésekre vonatkozó általános szabályai is. ...
A társasági szerződés úgy többalanyú pluralisztikus jogviszony, hogy többoldalú is, nincs egyszerűen jogosulti és kötelezetti oldal, mindenki egyszerre jogosult és kötelezett, a társaságban "körkörös" jogosultság és kötelezettséghalmaz tapasztalható. A társasági szerződésnek más a struktúrája, mint a csereszerződéseknek. A tag társasági hozzájárulása eleve nem lehet szinallagmatikus, hiszen nincs vele szemben egyediesített ellenszolgáltatás, az összhatás nem a teljesítménycserére irányul, hanem a teljesítményegyesítésre. …
A társaság immanens jogi sajátosságát az együttműködési jellegében kell keresnünk. Elvileg minden szerződésben megtalálható az együttműködési elem, ... sőt a polgári jog általános alapelve a felek közötti együttműködés, mintegy az árucsere főszolgáltatáshoz kötődő mellékkötelemként, amely a főszolgáltatás teljesítésével véget is ér. Ezzel szemben a társasági szerződés főszolgáltatása maga az együttműködés. A társasági szerződés a tagokká váló szerződő felek érdekközösségén alapul, csoportot - közösséget teremt. A társaságoknál a felek együttműködése elszakad a konkrét áruszolgáltatásoktól, a főszolgáltatás a tagok közötti együttműködés, illetve annak szervezése, a felek nem állnak egymással szemben, viszonyukra alapvetően nem az érdekellentétek, hanem az érdekközösség a jellemző. ... míg a polgári jogban a tipikus szerződésekben az érdekkülönbségek dominálnak az érdekazonossággal - együttműködéssel szemben, addig a társaságoknál a helyzet fordított, a tagok közötti érdekazonosság az elsődleges és a tagok közti érdekkülönbségek tompítottak.
Az együttműködés erősségéből következik a társaságok polgári jogon belüli megkülönböztetésének igénye, illetve a társaság - az együttműködés szervezettsége alapján végbemenő - jogi személyiségbe való átcsapása, az önálló társasági jogalanyiság kialakulása. azaz a társasági jog szerződéses jogból való viszonylagos kiemelésének követelménye, amely a társaságot a polgári jog személyei közé teszi. ... A társasági szerződés "szervezeti jogi ügylet", a társaságon belüli rendszeres és intenzív együttműködés megkövetel valamifajta "társasági szervezetet és ügyvitelt" még a legegyszerűbb társasági formában is. ... A társasági jog így kerül a kötelmi és a személyi jog határterületére, bár természetesen megtartja kötelmi alaptermészetét." [(18.) 9-11. o.]
"Határesetként külön kell foglalkozni az egyszemélyes társasággal, mint sajátos jogintézménnyel. Az egyszemélyes társaság ugyanis áltársaság, voltaképp olyan perszonifikált különvagyon, mint az alapítvány, éppúgy egyéni vállalkozás, mint az egyéni kereskedő cége - azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy az egyéni vállalkozó vagyoni felelőssége korlátlan, az egyszemélyes társaságé viszont korlátozott. ... Miért kellene ugyanis egy egyéni vállalkozónak ún. strohmann-t bevennie ahhoz a vállalkozásba, hogy részesüljön a korlátolt felelősség jogtechnikai kedvezményéből?
Az egyszemélyes társaság tehát elméletileg nem társaság, de a korlátolt felelősségű és jogi személy társaságoknál - kft., rt. - ma már a tételes társasági jog szerves része. Ugyanakkor a nem jogi személy, illetve a tagok korlátlan felelőssége mellett működő társaságoknál az egyszemélyes társaság ma is jogi nonszensznek minősül.
Az egyszemélyes társaság tisztán jogtechnikai konstrukció... ." [(18.) 8-9. o.]

1.3.2. Formakényszer (Típuskényszer)

A Gt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági társaság csak az e törvényben szabályozott formában alapítható, a (2) bekezdése értelmében pedig jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és a betéti társaság, jogi személyiségű gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság.
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy egyrészt "a gazdasági társaságok jogában - a polgári jog kötelmi részében szokásos szerződési szabadsággal szemben - szerződéses formakényszer van, ismeretes a társasági formák ún. numerus claususa. Ezt fejezi ki a 2. § (1) bekezdése oly módon, hogy gazdasági társaságot csak a Gt.-ben meghatározott módon lehet alapítani", másrészt a 2. § (2) bekezdése tételesen felsorolja a gazdasági társaságokat, ezért és ezáltal a gazdasági társaságok körének meghatározása tekintetében a jogbizonytalanságot egyértelműen kizárja.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a Gt. 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén gazdasági társaságnak minősül: egyrészt a gazdasági társaság előtársasága, másrészt a felszámolás és a végelszámolás alatt álló, tehát a megszüntetés stádiumába került gazdasági társaság is. E gazdasági társaságok sajátos minőségét azonban a cégiratokon "b. a." (bejegyzés alatt - előtársaság), "v. a." (végelszámolás alatt), "f. a." (felszámolás alatt), illetve "á. a." (átalakulás alatt) betűjelekkel fel kell tüntetni. [(18.) 1. kötet 116. és 120. o.]

1.3.3. A cégnév "adta" jogalanyiság

A Gt. 2. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető, a (4) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a társasági szerződésről értékpapírt csak a részvénytársaság bocsáthat ki.
Valamennyi gazdasági társaság közös ismérve, hogy a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény: a Ct. szabályai szerint cégneve (kereskedelmi neve) van, és a gazdasági társaság cégnéven (cégneve alatt) jogalany, azaz absztrakt jogképességgel rendelkezik, tehát bármely polgári jogot elvileg megszerezhet és kötelezettséget elvállalhat, így tulajdonjogot szerezhet, szerződést köthet, fennáll polgári jogi felelőssége stb. az anyagi jogi jogképességhez alaki jogképesség, azaz aktív és passzív perképesség járul. [(18.) 1. kötet 120-121. o.]
A cégnév adta jogalanyiság azonban nem eredményez automatikusan jogi személyiséget is, hiszen az Gt. értelmében jogi személynek kizárólag a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság minősül, míg a közkereseti és a betéti társaság csupán a jogi személyiség szintjét el nem érő, korlátozott jogalanyisággal rendelkezik.

1.3.4. Közös és üzletszerű gazdasági tevékenység

A gazdasági társaság legalapvetőbb tartalmi ismérve, hogy közös és - a gazdasági társaság szervezetén keresztül megvalósuló - üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására irányul. A gazdasági társaság elkülönült szervezettel rendelkezik, és tipikusan többalanyú kötelem alapján jön létre, azért a gazdasági társaságnak tipikusan több tagja van, legalább két tag azonban - a korlátolt felelősség mellett működő két társaság: a kft. és az rt. kivételével - valamennyi gazdasági társaság alapításához szükséges. Míg az egyszemélyes társaság voltaképp áltársaság, jogtechnikai konstrukció, amely a magán- és az üzleti vagyon elkülönítését, az anyagi felelősség korlátozását célozza. Az összes többi társaság egy taggal nem alapítható, illetve ha a működés közben csökken a tagok száma egyre, úgy a társaságot meg kell szüntetni, kivéve, ha új tagok bevonásával az átmeneti egyszemélyességet többszemélyessé lehet változtatni (pl. kkt.-nél a Gt. 98. §-ának rendelkezésével).
Az üzletszerűség általában nyereségre törekvést jelent gazdasági kockázatvállalás mellett, a társak pedig a nyereségben - veszteségben osztoznak (kockázatközösség) állandósult, huzamos gazdasági tevékenységet tételez fel (tartósság), szervezetszerűséget igényel (társasági szervezet és ügyvitel).
Az említett ismérvek természetesen mind az üzletszerűség, mind pedig a huzamos gazdasági tevékenység tekintetében csupán főszabályként érvényesülnek. Törvény ugyanis lehetővé teheti, sőt kötelezően elő is írhatja gazdasági társaságnak nem gazdasági, hanem egyéb közhasznú tevékenységre, illetve valamely közfeladat ellátására való létrehozását, vagy lehetővé teheti gazdasági társaság részére nonprofit jellegű, tehát nyereségszerzésre nem irányuló gazdasági tevékenység kifejtését, és nincs jogi akadálya a gazdasági társaság egy alkalomra történő létrehozásának sem. [(18.) 1. kötet 123-124. o.]

2. A gazdasági társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya

Egyes jogirodalmi álláspontok szerint a mindkét vagy valamelyik házasfél által történő társaságalapítással, illetőleg "a társaságokba történő belépéssel nem tulajdonszerzés, hanem tulajdonvesztés történik", hiszen a házastársak által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás a társaság tulajdonába kerül, az tehát "nem lehet más jogalany - házasságban élő természetes személy - tulajdona sem" Nincs lehetőség ezért arra sem, hogy a házastársak vagy valamelyikük által valamely gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott házastársi közös vagyon a házastársak között - akár szerződés akár bírósági ítélet alapján - megosztásra kerüljön. (28.)
Más álláspontok szerint a gazdasági társaságban meglévő közös vagyoni értékből a nem tag házastársnak is részesülnie kell, problematikus viszont az igényének a kielégítési alapja, hiszen a tagsági viszony fennállása alatt a tagok a társaságból a vagyont csak a Gt. szabályai szerint vonhatják ki, és csak aszerint rendelkezhetnek vele. [(27.) 223-224. o., (43.)]
Kisfaludy András szerint a házastársaknak a társaságba bevitt vagyonán (mind az induló vagyont, mind annak későbbi növekményét tekintve) ugyanúgy osztatlan közös tulajdoni igénye áll fenn, mint bármilyen más, a különvagyonokhoz nem tartozó vagyontárgyon. … Ez a tulajdoni igény azonban csak a házastársak egymás közötti jogviszonyában érvényesülhet. … Ezen nem változtat az sem, hogy a tagnak tagsági viszonyának megszűnésekor elszámolási igénye, a társaság megszűnése esetén pedig tulajdoni várománya van a társasággal szemben. (40.)
"Ennek következtében a nem tag házastársnak a társaságban lévő vagyonon a Csjt. szerint fennálló "tulajdonjoga" éppen a tulajdonjogviszony leglényegesebb elemével nem rendelkezik, nevezetesen, hogy mindenkivel szemben hatályos legyen (abszolút szerkezet), mert valójában csak a házastársak belső jogviszonyában létezik. Ezt a tulajdonjogot a házastársi közös vagyon megosztása során a nem tag házastárs csak házastársával szemben, elszámolási igényként tudja érvényesíteni. Valójában tehát a reálszerzés elvén alapuló vagyonjogi rendszer a társaságban lévő közös vagyon tekintetében nem érvényesül, a vagyon megosztásakor a házastársnak csak elszámolási igénye van a tag házastárssal szemben, amely lényegében a Csjt. előtti szerzeményi közösséggel rokon megoldást jelent." [(7.) 1. kötet 206-207. o.]
Tény ugyan, hogy a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat), illetőleg a gazdasági társaságok - fentebb már részletezett - sajátosságai, valamint a gazdasági társaságok, illetőleg a társasági tagsági viszony létrejöttének és megszűnésének módjára vonatkozó jogszabályi előírások kógens jellege folytán a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott házastársi közös vagyon tárgyának a meghatározása és annak a házastársak közötti megosztása - valamennyi társasági forma tekintetében - kizárólag a Gt. szabályainak a figyelembevételével történhet.
A Csjt. házassági vagyonjogi szabályainak az utóbb említett szabályokra is figyelemmel történő alkalmazása mellett azonban helyesebbnek tűnik az - az utóbb a Legfelsőbb Bíróság családjogi ítélkezési gyakorlata által is elfogadott - jogirodalmi álláspont, mely szerint "a gazdasági társaság alapítása, illetőleg a működő gazdasági társaságba történő belépés a vagyon sajátos "megkettőződését" eredményezi abban az értelemben, hogy a tagok által a gazdasági társaság rendelkezésére (tulajdonába vagy használatába) bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, valamint a társaság működése során szerzett vagyon a társaság, mint önálló jogalany, a tagoknak a társaságbeli részesedésen alapuló vagyoni értékű jogosultsága pedig - mint a vagyoni hozzájárulás ellenértéke - a tagok, mint természetes személyek magánvagyonába kerül", a társaságba bevitt vagyoni érték tehát "különbözőképpen minősül a társaság, illetőleg a házastársak szempontjából".
Minthogy pedig a megosztandó házastársi közös vagyon körébe - a fentebb kifejtettek szerint - nem csupán a tulajdonjog polgári jog szerinti tárgyai, tehát az ún. birtokba vehető dolgok (ingó és ingatlan vagyontárgyak), hanem az akár pozitív, akár negatív vagyoni értékkel rendelkező egyéb vagyontárgyak: a vagyoni értékű jogok, követelések és vagyoni tárgyú kötelezettségek is beletartoznak, a tag házastárs által megszerzett és az életközösség megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedés, mint a tag házastárs magánvagyona - az egyéb feltételek meglétében - megosztandó házastársi közös vagyonnak minősül. [(30.) 239-248. o.]

3. A gazdasági társasági vagyon és a házastársi közös vagyon elhatárolása

A házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlatban a társasági vagyon és a házastársi közös vagyon egymástól való elhatárolása többféle síkon jelentkezhet:
Problematikus lehet - egyebek mellett - az, hogy
- egyrészt a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) megkötése és a társaság tényleges létrejötte (cégbejegyzése) közötti időszakban az előtársasági tag házastárs vagyoni hozzájárulása vagy az ennek ellenében megszerzendő társaságbeli részesedés képezi-e a közös vagyon tárgyát,
- másrészt a társaság működése során a társaság nevében eljáró tag házastárs által, de kifejezetten a házastársak személyes, családi vagy háztartási célú használatának céljára megszerzett vagyontárgyak a társaság vagy a házastársak tulajdonát képezik-e,
- harmadrészt a tag házastárs nem pénzbeli hozzájárulása (apportja) a társaság tulajdonába vagy csupán használatába került-e, és ettől függően a közös vagyonnak csak az adott gazdasági társaságbeli részesedés vagy ezenfelül a társaság használati jogával terhelt vagyontárgy egyaránt tárgya-e,
- negyedrészt pedig az is, hogy mindkét házasfél külön-külön folytatott vállalkozói tevékenysége esetén az egyéni, illetve társas vállalkozásokhoz tartozó aktív és passzív vagyontárgyak köre is keveredhet egymással.

3.1. A társasági és a házastársi közös vagyon elhatárolása a társaság egyes létszakaszaiban

A gazdasági társaságbeli részesedés lényegében kétféle módon szerezhető meg:
- a társaság alapításának létszakában társasági szerződés vagy alapszabály (alapító okirat) alapján, vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás ellenében,
- a társaság működésének létszakában
- - a személyegyesülések (közkereseti és betéti társaság) esetében - a régi Gt. és a Gt. szerint - vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás rendelkezésre bocsátása ellenében a társaságba történő belépés, valamint - az új Gt. szerint - ezenfelül a társasági részesedésnek a társaság más tagjára vagy harmadik személyre történő átruházása, és ezen belül - az új Gt. által külön nevesített esetként szabályozott, házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastársnak a társaság tagjává válása - útján is, amely azonban csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá,
- - a tőketársaságok (korlátolt felelősségű és részvénytársaság) esetében az üzletrész, illetve részvény polgári jogi, illetve értékpapírjogi jellegű - visszterhes vagy ingyenes - jogügylettel történő megszerzése útján,
- a társaság jogutódlással történő megszűnésének létszakában, ha a tag (részvényes) a jogutód társaságban részt kíván venni, a jogutód társaságbeli részesedés forgalomképességétől függően
- - a jogutód személyegyesülésbe vagyoni hozzájárulás ellenében történő belépés, illetőleg
- - a jogutód tőketársaságbeli részesedés - visszterhes vagy ingyenes polgári jogi vagy értékpapírjogi jellegű jogügylettel történő megszerzése útján.
Nincs ugyan elvi akadálya annak sem, hogy a "társaságbeli részesedés" megszerzésére a társaság jogutód nélkül történő megszűnésének létszakában, a társaság cégjegyzékből való törlését követően kerüljön sor, ilyen esetben azonban a szerzés valójában már nem magának a társaságbeli részesedésnek, hanem csupán az annak helyébe lépett - pozitív vagy negatív - vagyoni értéknek a megszerzését eredményezi, a részesedésen alapuló tagsági jogviszony megszerzése pedig - a társaságnak a cégjegyzékből való törlése folytán - már fogalmilag kizárt.

3.1.1. A társaság alapításának létszakában

Annak megállapítása során, hogy a házastársak valamelyike által megkötött társasági szerződés alapján valamely gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás a házastársak osztatlan közös tulajdonát vagy a gazdasági társaság tulajdonát képezi-e, abból célszerű kiindulni, hogy a gazdasági társaság adott vagyontárgyra vonatkozó tulajdonjogának a létrejötte, illetve fennállása fogalmilag feltételezi magának a gazdasági társaságnak az érvényes létrejöttét is.
A régi Gt. 24. §-ának (1), Gt. 16. §-ának (2) és az új Gt. 17. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a régi Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de a társasági szerződés (alapító okirat) megkötésének, illetőleg az alapszabály elfogadásának időpontjára visszamenőleg, a Gt. és az új Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaság pedig csak a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre, ezért a társaság a házastársi közös vagyonhoz tartozó vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás tulajdonjogát is csak az említett időpontokban szerezheti meg.
Minthogy a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) keltének, illetve elfogadásának és a társaság létrejöttének időpontja elválik egymástól, az alapítás létszakában kérdéses lehet az, hogy a megosztandó házastársi közös vagyon tárgyát a tag (részvényes) házastárs által a társaság tulajdonába adni vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás vagy a tag (részvényes) házastársnak a gazdasági társaságbeli részesedése képezi-e.
A Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 22.087/1998. számú eseti döntésében rámutatott arra, hogy a társasági szerződés aláírásával függő jogi helyzet jön létre, amely csak a társaság cégbejegyzésével, illetve az erre irányuló kérelem elutasításával szűnik meg és csak e helyzet megszűnési módjától függően lehet állást foglalni abban, hogy
- egyrészt egy adott vagyontárgy a tag vagy a társaság vagyonának minősül-e (Pfv. II. 22.087/1998.), tehát: a tag házastárs által a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott közös vagyontárgy a gazdasági társaság, a tag házastárs által a társasági szerződés alapján megszerzett társaságbeli részesedés pedig a tag házastárs magánvagyonát képezi-e,
- másrészt a házastársi közös vagyon tárgya és értéke az adott gazdasági társaság cégformájától, valamint a cégbejegyzés elrendelésétől vagy megtagadásától függően miként határozható meg [(31.) 245. o.].
Célszerű ezért ilyen esetben a házastársi közös vagyon megosztására irányuló pernek a társaság cégbejegyzése iránt folyamatban lévő eljárás jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján történő felfüggesztése.
Nincs ugyanis jogi lehetőség olyan vagyontárgy házastársi közös vagyonként történő megosztására, amely az életközösség megszűnésekor bizonyítottan nem a házastársak közös tulajdonát, hanem valamely gazdálkodó szervezet vagyonát képezte, amelyet a tag házastárs az életközösség megszűnését követően megalkotott jogszabály alapján szerzett meg, vagy amelynek a megszerzésére irányuló jogcíme az életközösség megszűnése után keletkezett.
A tagnak a házassági életközösség alatt szerzett és az életközösség megszűnésekor is meglévő társaságbeli részesedése, mint a tag házastárs magánvagyona az, amely a házastársi közös vagyonba tartozik (Pfv. II. 23.316/1997/3., Pfv. II. 20.384/1998.).
Ez a magánvagyon azoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és kötelezettségeknek az összességével azonos, amelyek a tag házastársat az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnésekori létszakától függően az életközösség megszűnésének időpontjában a társaságbeli részesedése alapján megillették, illetve terhelték (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH, BH 1999/12/553.)
Ha mindkét házastárs tagja valamely gazdasági társaságnak, úgy mindkettejük gazdasági társaságbeli részesedése közös vagyonnak minősül, kivéve a Csjt. 28. § (1) bekezdése szerinti különvagyont.

3.1.2. A társaság működésének létszakában

A társaság működésének létszakában - ezzel szemben - különösen kéttagú, ún. "házaspári társaságok" esetében gyakran vitás az, hogy bizonyos vagyontárgyak a házastársak személyes, családi és háztartási célú vagyonához, vagy az általuk közösen alapított gazdasági társaság vagyonához tartoznak.

3.1.2.1. A közösen alapított kft. által megszerzett ingatlan tulajdonosának személye

Előfordul az, hogy a házastársak közös lakásául szolgáló ingatlan tulajdonjogát nem a házastársak, mint magánszemélyek, hanem az általuk közösen alapított kft. - annak működése során - szerzi meg, ezért az ilyen lakásingatlan használatának a házastársak közötti rendezése, valamint az ingatlan közös tulajdonának a házastársak közötti megszüntetése - a használatra irányuló jogcím és a közös tulajdon hiánya folytán - fogalmilag nem kerülhet szóba.
A vagyonközösséghez tartozik viszont mindkét házastárs tagsági viszonyának a változatlan fennállása esetén a kéttagú kft. mindkét üzletrésze, amely a házastársak, mint társasági tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot testesíti meg. Ha pedig ilyen esetben az életközösség megszűnése után az egyik házastárs a másikat - a régi Gt. szabályai alapján - a kft.-ből kizárta, majd a saját üzletrészét harmadik személyre ruházta át, megosztandó közös vagyonnak minősül az üzletrészek helyébe lépett érték. Ez az érték a kizárt házastárs nyilvános árverés útján, vagy az ő hozzájárulásával más módon értékesített üzletrész vételárából a törzsbetéte esetleg be nem fizetett részére eső lejárt követelésnek a kielégítése után fennmaradó vételárhányadból, valamint a másik házastárs üzletrészének az eladási árából, illetőleg annak tényleges forgalmi értékéből áll.
Ennek megfelelő álláspontot tükröz a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 23.064/1998. számú eseti döntése is, amely az alábbiakat fejti ki:
"A társasági szerződés és a cégkivonat adatai szerint a felperesi kft.-t az 1993. január 25-én kelt társasági szerződéssel az alperes és volt házastársa alapította meg, a kft. vagyona az alapításkor 1 000 000 forint törzstőke volt, amelyből 600 000 forintot az alperes volt házastársa, további 400 000 forintot pedig az alperes bocsátott a kft. rendelkezésére. Ennek megfelelően a volt házastársak a kft. üzletrészeinek a tulajdonjogát társasági jogi értelemben az alperes volt házastársára kedvezőbb 60-40%-os mértékben, családjogi értelemben pedig - a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján - fele-fele arányban szerezték meg. Önmagában a kft. üzletrészei egészének a volt házastársak általi közös megszerzése nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy maga a kft., illetőleg annak vagyona, és ezen belül a perbeli ingatlan is a volt házasfelek közös vagyonát képezné. A kft. alapítása ugyanis a vagyon "sajátos megkettőződését" eredményezte: a volt házastársak, mint a kft. tagjai által a kft. rendelkezésére bocsátott pénzbeli hozzájárulás, valamint a kft. működése során szerzett vagyon - így többek között a perbeli ingatlan is - a kft., mint a Ptk. 27. §-ának (3) és Gt. 52. §-ának (2) bekezdése szerinti jogi személynek minősülő önálló jogalany, a volt házastársaknak, mint kft.-tagoknak a kft. üzletrészeken, mint társaságbeli részesedésen alapuló vagyoni értékű jogosultsága pedig a volt házastársaknak, mint a Ptk. 8. §-ának (1) bekezdése szerinti természetes személyeknek a magánvagyonába került. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében meghatározott házastársi közös vagyon körébe nem csupán a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerinti tárgyai, tehát az ún. birtokba vehető dolgok (ingó és ingatlan vagyontárgyak), hanem az akár pozitív, akár negatív vagyoni értékkel rendelkező egyéb vagyontárgyak, tehát a vagyoni értékű jogok, valamint a vagyoni tárgyú kötelezettségek is beletartoznak. Ennek megfelelően megosztandó házastársi közös vagyont képeznek a házastársak által az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön megszerzett és az életközösség megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedések, nem tartoznak viszont a megosztandó házastársi közös vagyon körébe az olyan vagyontárgyak, amelyek az életközösség megszűnésekor nem a házastársak valamelyikének a magánvagyonát, hanem valamely gazdasági társaság tulajdonát képezték. A per adatai szerint az alperes és volt házastársa közötti életközösség 1995 tavaszán történt megszűnésekor házastársi közös vagyont képezett a kéttagú felperesi kft. mindkét üzletrésze, amely a (régi) Gt. akkor hatályos 169-171. §-ai szerint a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot testesíti meg. Az életközösség megszűnését követően az alperes tulajdonában álló üzletrész helyébe az alperesnek a kft.-ből történt kizárása folytán a Gt. 165. §-a alapján nyilvános árverés útján vagy a kizárt alperes hozzájárulásával más módon értékesített üzletrész vételárából a felperesi kft.-nek a kizárt alperes törzsbetéte esetleg be nem fizetett részére eső lejárt követelésének a kielégítése után fennmaradó összeg, mint a kizárt alperest megillető vételárhányad lépett, míg a felperes a saját üzletrészét az 1996. november 18-án kelt adásvételi szerződéssel 100 000 forint vételár ellenében a felperes - perben nem álló - jelenlegi ügyvezetőjének: G. Z.-nek adta el. A volt házasfelek által megszerzett kft.-üzletrészek a Gt. 169. §-ának (1) bekezdése szerint a volt házastársak, mint kft.-tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot testesítették meg, nem jogosítja fel azonban a Gt. egyetlen rendelkezése sem a kft. tagjait a kft. tulajdonában álló egyes vagyontárgyak használatára, a kft. vagyonából a tagokat megillető hányad pedig nem terjed ki a kft. egyes vagyontárgyainak a tagok üzletrészével arányos tulajdonjogára. Mindezekből viszont az következik, hogy egyrészt az alperest a perbeli ingatlan használatának joga sem családjogi jogcímen, sem a felperesi kft. kizárt tagjaként nem illeti meg, másrészt e használati jog meglétét, illetve hiányát nem érinti az sem, hogy az alperes volt házastársa kft.-üzletrészének az eladására vonatkozó adásvételi szerződés érvényes-e vagy sem. Az adásvételi szerződés érvényessége esetén ugyanis az alperes volt házastársának a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész átruházása folytán a Gt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján az üzletrész megszerzőjére szálltak át, a szerződés érvénytelensége esetén pedig e jogok és kötelezettségek változatlanul fennállnak ugyan, a kft. egyes vagyontárgyainak a tulajdonjogát, illetőleg a használatának jogát azonban sem az alperes, sem pedig volt házastársa részére nem biztosítják" (Pfv. II. 23.064/1998. sz.).

3.1.2.2. A kft. nevére szóló számlákkal megvásárolt, de a kft.-alkalmazott házastárs birtokában lévő számítástechnikai és elektronikai cikkeknek a munkaviszonyhoz kapcsolódó természetbeni juttatásként történő elszámolása

A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a közös vagyoni jelleg mellett törvényes vélelem szól akkor is, ha a számítástechnikus foglalkozású házastárs az őt alkalmazó kft. megbízásából, a kft. nevére szóló számlákkal beszerzett számítástechnikai és egyéb elektronikai cikkeket, alkatrészeket, tartozékokat a közös lakásban tárolja és azokat részben a kft. érdekében végzett, részben pedig más, nem hivatalos jövedelemszerző tevékenysége során használja fel.
Ilyen esetben önmagukban a kft. nevére szóló számlák alkalmatlanok a vitás műszaki cikkek beazonosítására és a kft. tulajdonjogának a kétséget kizáró bizonyítására. A közös vagyon törvényes vélelmének az alkalmazhatóságát erősíti ugyanakkor az a köztudomású gyakorlat, hogy a vállalkozások az értékes szellemi munkát végző alkalmazottaikat hivatalosan a minimálbérre jelentik ugyan be, a munkájukat azonban más formában, pl. természetbeni juttatásokkal honorálják, hogy az a munkavállaló számára is kifizetődő legyen.
Ezt az álláspontot fejtette ki a Fővárosi Bíróság az 50. Pf. 22.949/2002. számú - a Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - ítéletében.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság az ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy a felek birtokában lévő ingóságokat a tulajdonukba adta és megállapította, hogy a felek egymás közötti jogviszonyában az M. Bank Rt.-től felvett hiteltartozás kiegyenlítése kizárólag a felperest terheli, az alperes ezt meghaladó viszontkeresetét pedig - egyéb rendelkezések mellett - elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek 1990. augusztus 18-án kötöttek házasságot, a házassági életközösségük 2000. február 1-jén végleg megszakadt, majd a házasságukat az elsőfokú bíróság a jelen perben hozott részítéletével felbontotta.
Kihagyta az elsőfokú bíróság a közös vagyon mérlegéből - egyebek mellett - az alperes által a vagyonmérleg 24-29. tételeibe felvenni kért műszaki cikkeket: 1 db CD-DVD lejátszót 150 000 forint értékben (24.), 1 db Panasonic színes tv-t 100 000 forint értékben (25.), 1 db Panasonic videokamerát 120 000 forint értékben (27.), 1 db mélynyomót 40 000 forint értékben (28.) és 1 db számítógépet 600 000 forint értékben (29.). A felperes ugyanis számlákkal igazolta, hogy az említett ingóságok a munkáltatójának: az E. Kft.-nek a tulajdonát képezik, és ezt a tényt a Kft. ügyvezető igazgatójának a tanúvallomása is alátámasztotta.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és - egyebek mellett - akként változtatta meg, hogy felvette a házastársi közös vagyon mérlegébe a 24-29. tétel alatti ingóságokat, és - egyéb rendelkezések mellett - egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében tényként nem állapította meg, és a bizonyítékok mérlegelése során nem értékelte azt, hogy a felperes - szakmájának megfelelően - évek óta számítástechnikával foglalkozik, és az őt alkalmazó kft. megbízásából, a kft. nevére szóló számlák ellenében évek óta beszerez különböző számítástechnikai és egyéb elektronikai cikkeket, alkatrészeket, tartozékokat, amelyeket azután a megrendelő részére a helyszínen összeállít és beüzemel. A fenti műszaki cikkek vitán felül a felek közös lakásában voltak találhatók, azok egy részén a felperes - előadása szerint - otthoni munkákat végzett nemcsak a kft. érdekében, hanem más, nem hivatalos jövedelemszerző tevékenysége során is, elköltözésekor pedig ezeket magával vitte.
A másodfokú bíróság a 24-29. tételeket döntően azért tekintette a közös vagyon törvényi vélelme [Csjt. 27. § (1) bekezdés] alapján a felek közös tulajdonába tartozónak, mert a felperes által becsatolt számlák önmagukban alkalmatlanok voltak a perben szereplő műszaki cikkek beazonosítására, a tulajdonjog kétséget kizáró bizonyítására. Ezt a felperes semmiféle további bizonyítékkal nem támasztotta alá, arra a kft. ügyvezetőjének bizonylatok nélküli tanúvallomása sem volt elegendő. További, a közös vagyon vélelmének alkalmazhatóságát erősítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság azt az ismeretes gyakorlatot, hogy a vállalkozások az értékes szellemi munkát végző alkalmazottaikat hivatalosan a minimálbérre jelentik be, mint ahogy ez a felperes esetében is történt. Ugyanakkor munkájukat más formában, pl. természetbeni juttatásokkal honorálják, hogy az a munkavállaló számára is kifizetődő legyen. A másodfokú bíróságnak nincs kétsége afelől, hogy a felperes a közös lakásból való eltávozása után is sajátjaként rendelkezett a 24-29. tétel alatti ingóságokkal, a perben feltárt körülmények ezt életszerűen alátámasztják. A másodfokú bíróság ezért a fenti tételeket a felek házastársi közös vagyonába felvette, s azokat a felperes tulajdonába adta.
A Legfelsőbb Bíróság a végzésével a felülvizsgálati kérelmet - a tartalmi kellékek hiánya miatt - elutasította. (Fővárosi Bíróság 50. Pf. 22.949/2002. számú ítélete, LB Pfv. II. 20.727/2003. számú végzése)

3.1.2.3. A társaság nevére szóló számlákkal, de személyes, családi és háztartási célokra megszerzett ingóságok elszámolásának módja

Gyakori az is, hogy a házastársak a közös lakásuk berendezési és felszerelési tárgyait nem a saját, hanem - az általános forgalmi adó elkerülése végett - a mindkettejük vagy valamelyikük részvételével működő gazdasági társaság nevére vásárolják meg. Ilyen esetben a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perben - a felek egyező előadásának hiányában - bizonyítás tárgyát képezi az ilyen módon megszerzett vagyontárgyak tulajdonosának a személye is. A cég nevére szóló számla áfa értéke ugyanis beszámítható a cég által kibocsátott számlák áfa-tartalmába, az 50 000 forintot meg nem haladó ingóságokat pedig a cég a számviteli törvény alapján a beszerzéskor nyomban nulla értékre amortizálja, ezért azok a mérlegben nem, hanem csupán az eszköznyilvántartásban szerepelhetnek.
A házastársak személyes, családi, illetve háztartási célokat és befektetési, illetve vállalkozói célokat szolgáló vagyonának elhatárolásával összefüggésben a jogirodalom arra hívja fel a figyelmet, hogy "a céges névre vásárolt ingóságok nem is okoznak addig problémát, amíg mindkét házastárs tulajdonos a cégben. A gond akkor van, amikor az egyik házastárs mellett egy külső tulajdonos szerepel. Ebben az esetben ugyanis az ingóságok a tulajdonos házastársra jutó cégvagyon részeként kerülnek elszámolásra a házastársi közös vagyon megosztásánál.
Vegyünk egy példát.
A férj és barátja közösen alapítanak egy kft.-t, amelyben tulajdonuk 50-50%. Nem vitás, hogy a férj 50%-os hányadának 1/2 része házastársi közös vagyonként a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján megilleti a feleséget.
A házastársak vásárolnak egy porszívót 50 000 Ft értékben és a számlát a cég nevére állítják ki. A számla áfa-értékét beszámolják a cég által kibocsátott számlák áfájába. Az 50 000 Ft-os porszívójuk a cég vagyonát fogja képezni, amelyből a házastársakra a férj üzletrészének megfelelő hányad alapján 25 000 Ft jut, és ez oszlik meg közöttük 1/2-1/2 arányban. A kft. férji üzletrész értékét a perben kirendelt könyvszakértő állapítja meg az életközösség megszakadásának időpontjára vetítve.
A kirendelt igazságügyi könyvszakértő nem fogja megtalálni a porszívót, és elszámolási körébe sem tudja vonni. A számviteli törvény alapján ugyanis a cég az 50 000 Ft-ot meg nem haladó ingóságokat (bútorokat, berendezési tárgyakat, kisgépeket, műszaki cikkeket) a vásárlással egyidejűleg leamortizálja. Ez azt jelenti, hogy a könyvelésnél a könyvelő nulla értékre írja.
Hiába használják a házastársak a porszívót, a házastársi közös vagyon megosztásakor a felekre jutó cégvagyon forintosított összegében nem szerepel.
A számviteli törvény kizárólag azt írja elő, hogy 50 000 Ft-ot nem haladhatja meg a számla értéke. Hogy az ingóság, amit a felek vásárolnak, természetben megbontható-e, azt a számla bekönyvelésekor nem vizsgálják. Így fordulhat elő, hogy egy három elemből álló szekrénysort háromszor 50 000 Ft-os számlára bontanak, és 150 000 Ft nulla értéken van könyvelve.
A fenti típusú könyvelés gátját a számlakibocsátó és a fantázia szabja meg, de: a nulla értékre amortizált ingóságoknak az eszköznyilvántartásban szerepelniük kell.
Ha a bíróság azt észleli, hogy több ilyen ingóság van, vagy az ingóságok értékben jelentősek, a szakértő kirendelő végzésben hívja fel a könyvszakértőt, hogy vonja vizsgálata körébe az eszköznyilvántartást is." (…) [(42.) 20-24. o.]

3.2. A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába (vagyonába) adott apport házastársak közötti elszámolása

A tag házastárs társaságbeli részesedésének és apportjának a mikénti elszámolhatóságával kapcsolatos jogalkalmazási probléma elvi alapja arra vezethető vissza, hogy a régi Gt., a Gt., illetőleg az új Gt., valamint a Csjt. és az említett törvények közös háttérjogát képező Ptk. alkalmazási körében lényegesen eltér egymástól egyrészt a tulajdonjog fogalma, annak tárgya és tartalma, másrészt a dolgok, és a vagyoni értékű jogok átruházhatóságának lehetősége és módja is.
A polgári jog elmélete és a hatályos Ptk. 94. §-a (1) bekezdésének a tételes jogi szabálya szerint ugyanis "csak dolog lehet tulajdonjog tárgya, dolgon pedig birtokba vehető testi tárgyat kell érteni. A hagyományos polgári jogi dogmatika tehát nem ismeri el a jogokon fennálló tulajdonjogot, »a jog tulajdonát« a fogalmak zavart okozó összekeverésének tekinti." [(13.) 1. kötet 320. o.]
A régi Gt. eredeti és a Gtn.-nel módosított, illetőleg a Gt. eredeti és a jogharmonizációs jellegű 2003. évi XLIX. törvénnyel legutóbb módosított szövege ugyanakkor - az apport céljának a mindenkori értelmezésétől függően - ugyancsak egymástól eltérően határozza meg a társaságok jegyzett tőkéjének a részét képező nem vagyoni hozzájárulás (apport) fogalmi körét, és ezen belül az apport társaság tulajdonába adásának vagy csupán a társaság rendelkezésére bocsátásának követelményét, amely utóbbi valójában a társaság vagyonába adásának követelményével azonos.
A Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdése - a már kifejtettek szerint - a házastársak "osztatlan közös tulajdonszerzéséről" rendelkezik ugyan, az előbb hivatkozott törvényhely ugyanakkor a házastársak között "vagyonközösséget" létesít, az utóbbi pedig nem a házastársak kizárólagos tulajdonát, hanem a "különvagyonát" határozza meg.
Mindezeknek a következményeként elméletileg vitás, a jogalkalmazásban pedig problematikus lehet - egyebek mellett - az, hogy
- a tag házastárs nem pénzbeli hozzájárulása (apportja) a társaság tulajdonába és a vagyonába (használatába) egyaránt kerülhet-e, és ebből következően
- közkereseti és betéti társaság esetében az apport tárgya kizárólag a Ptk. szerinti tulajdonjog tárgya, tehát birtokba vehető dolog, vagy ezenfelül szellemi alkotás és vagyoni értékű jog is lehet-e,
- az apportálható vagyoni értékű jogok fogalmi körébe csak a dologi jellegű jogok vagy a kötelmi jogviszony alapján fennálló követelések is beletartoznak-e,
- mindezektől függően pedig az is, hogy a közös vagyonnak csak az adott gazdasági társaságbeli részesedés vagy ezen felül a társaság használati jogával terhelt vagyontárgy egyaránt tárgya-e.

3.2.1. A társaság tulajdonába, illetve vagyonába kerülő apport

Az elméleti és gyakorlati probléma lényegét részletesen elemző tanulmányában dr. Wellmann György arra mutat rá, hogy "A társasági jogban ugyanakkor a nem pénzbeli hozzájárulás, vagyis az apport a társaság vagyonának (induló vagyonának) a része. A társasági jog tehát a társasági vagyon (jegyzett tőke) fogalmát használja. Márpedig a vagyon fogalma a tulajdonnál szélesebb kört ölel fel: a vagyon egy adott jogalany pénzben kifejezhető értéket jelentő anyagi javainak, valamint jogainak és kötelezettségeinek (vagyis nem anyagi javainak) az összessége. A vagyonba tehát a vagyoni értékű jogok és kötelezettségek is beletartoznak." [(57.) 11-14. o.]
Ez az álláspont pedig lényegében megegyezik a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti "házastársi vagyonközösség" és "osztatlan házastársi közös tulajdon" fogalmának - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata által is elfogadott - elméleti értelmezésével. Arra hívja ugyanis fel a figyelmet, hogy a "tulajdonjog" fogalma a társasági jogban (a házassági vagyonjoghoz hasonlóan!) lényegesen eltér annak a polgári jog szerinti fogalmától.

3.2.1.1. Az apport lehetséges tárgya a régi Gt. eredeti és a Gtn. által módosított szövege szerint

»A régi Gt. általános része 22. § (2) bekezdésének az eredeti szövege valamennyi társasági formára irányadó módon úgy rendelkezett, hogy a gazdasági társaság vagyona alapításkor a tagok pénzbetétéből (pénzbeli hozzájárulásából), valamint az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből (nem pénzbeli hozzájárulásból) áll, és a nem pénzbeli betét, az ún. apport bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet.
A régi Gt. különös része … az egyes társasági formákra irányadó módon szabályozta az apport további speciális követelményeit. Sem az Általános, sem a Különös Rész nem tartalmazott ugyan olyan rendelkezést, hogy az apport kizárólag a társaság tulajdonába kerülhet, más szabályokból azonban arra lehetett következtetni, hogy az apport a társasági szerződés rendelkezése szerint egyaránt kerülhet a társaság tulajdonába és használatába.
A különös rész közkereseti és betéti társaságra irányadó - 60. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a tag pénzben és elhasználható vagy helyettesíthető dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, egyéb vagyoni hozzájárulása - a társasági szerződés rendelkezése szerint - a társaság tulajdonába vagy használatába kerül, azzal, hogy kétség esetén a tag vagyoni hozzájárulását a társaság tulajdonának kell tekinteni, a 61. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a tagsági viszony fennállása alatt a tag a vagyoni hozzájárulását valamennyi tag hozzájárulása nélkül a társaságból nem vonhatja ki, nem idegenítheti el és nem terhelheti meg.
Erre tekintettel a bírói gyakorlat kezdetben nem csupán a dolgok, hanem a vagyoni értékű jogok, illetve a kötelmi jogosultságok - pl. a bérleti jog - apportálásának a lehetőségét is elismerte, azzal, hogy kft. esetében a Gt. 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi vélelem hiánya miatt megkövetelte azt, hogy - a Gt. 21. § (1) bekezdés g) pontja szerinti - "társaság rendelkezésre bocsátás" körében a társasági szerződés kifejezetten rendelkezzen a rendelkezésre bocsátás jogcíméről, tehát arról, hogy az apport a társaság tulajdonába vagy használatába kerül-e.«
Az 1991. évi Gt. novella (Gtn.) hitelezővédelmi okokból szigorította ugyan a korábbi szabályozást annyiban, hogy korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetében követelményként írta elő dolog apport esetében a végrehajthatóságot, a vagyoni értékű jogok és szellemi alkotások esetében pedig azt, hogy azokat utóbb a társaság harmadik személyek hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhassa át. "A Gtn. 20. §-ához fűzött miniszteri indokolásból világosan kitűnik az a jogalkotói felfogás, amely a társasági vagyonra elsősorban mint a hitelező igények kielégítésének fedezetére tekintett." [(19.) 1. kötet 398-399. és 406-407. o., (57.) 11-14. o.]

3.2.1.2. Az apport lehetséges tárgya a Gt. eredeti és a jogharmonizációs jellegű módosított szövege szerint

A Gt. eredeti szövegével összefüggésben a társasági jog irodalma szerint a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) tekintetben két lényeges kérdés merül fel: Mi képezheti a vagyoni hozzájárulás tárgyát, illetve milyen jogot szerez a társaság a tagok vagyoni hozzájárulásai felett.
Dr. Sárközy Tamás azt a véleményét fejtette ki, hogy "Az apportnak mindenekelőtt forgalomképesnek kell lennie, hiszen ami nem forgalomképes, nem képezhet vagyoni hozzájárulást. Az apport emellett lehet dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog. … A szellemi alkotás (találmány), know-how, a védjegy, az ipari minta, a szerzői mű különféle formái, nem csak személyi, hanem alapvető vagyoni jogokat testesít meg, igenis lehetséges szellemi tulajdon, a szellemi alkotás épp úgy adásvétel tárgyának tekinthető, mint a dolog. Hasonló fejlődés ment végbe a vagyoni értékű jogoknál. … A végső megoldás persze még a polgári törvényhozásra vár, a tulajdonjog szűk dologtárgyúságának feloldása és a szellemi alkotásnak és vagyoni értékű jogoknak tulajdonjog tárgyaiként való elismerése. …Természetesen az apportációval a többi tag rovására vissza lehet élni … A hitelezők szempontjából alapvető követelmény pedig, hogy a társaság vagyonába került vagyontárgyra végrehajtást lehessen vezetni, függetlenül attól, hogy dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog.
A tagok közötti társasági szerződés a tagok apportja tekintetében tulajdonszerzést eredményező szerződés is a leendő társaság számára. … A tagnak természetesen jogot kell biztosítani arra, hogy csak használatra adja a dolgot, a szellemi alkotást vagy a jogot a társaságnak, de ha ezt nem köti ki, az apport a jogalany társaság tulajdonába kerül. … A társaság elidegenítheti, illetve megterhelheti, és nem áll fenn természetbeni visszaadási kötelezettsége sem a tag kilépése, illetve a társaság megszűnése esetén" … [(50.) 154-156. o.].
A fentebb kifejtettekkel lényegében megegyező álláspontot képviselt az új Gt. eredeti szövegének az apport fogalmával összefüggésben Dr. Bodor Mária is [(25.) 39-48. o.].
Dr. Wellmann György a már hivatkozott tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Gt. általános részéből egyrészt kimaradt az apport fogalmi körének, mibenlétének meghatározása és csak a 12. §-hoz fűzött miniszteri indokolás utal arra, hogy elméletileg minden vagyoni értékű forgalomképes dolog, szellemi alkotás és jog lehet nem pénzbeli hozzájárulás tárgya, másrészt a különös rész közkereseti és betéti társaságról rendelkező VIII. fejezete az apport speciális szabályait sem rendezi, hanem azt kizárólag a korlátolt felelősségű és a részvénytársaságról rendelkező XI. és XII. fejezet határozza meg, amikor kft. esetében a 124. § (3) bekezdése, rt. esetében pedig a 208. § (2) bekezdése az említett társasági formáknál - hitelezővédelmi okokból - a végrehajthatóság, illetve korlátozás nélküli átruházhatóság szigorúbb követelményét változatlanul fenntartja. A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból (pénzbetétből), illetve a tagok részvényesek által "a társaság tulajdonába adott" nem pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből) áll, "egyértelművé téve ezáltal azt, hogy ha a tag csak a dolog használatát kívánja biztosítani a társaságnak, akkor már nem maga a dolog, hanem a dologra vonatkozó használati jog az apport tárgya. Ha egymással összhangban értelmezzük a Gt. azon előírásait, amely szerint az apportot a társaság tulajdonába kell adni, apport viszont vagyoni értékű jog és szellemi alkotás is lehet, akkor egyértelmű, hogy a Gt. az ún. szellemi tulajdont valamint a vagyoni értékű jogokon (köztük kötelmi jogviszonyból eredő jogosultságokon) fennálló tulajdonjogot is elismeri.
Mindezekből a Szerző végül arra a következtetésre jut, hogy "Ezáltal a tételes jog szintjén is kifejeződött a Ptk. 94. §-ának (1) bekezdésével fennálló ellentét.
A bírói gyakorlat a jogi szabályozás hiányossága ellenére az apport fogalmi körét valamennyi társasági forma esetében egységesen értelmezi [(57.) 11-14. o.]. Annak fogalmi körét tehát a birtokba vehető dolgokon felül a szellemi alkotásokra és a vagyoni értékű jogokra is kiterjeszti.

3.2.1.3. A társaság vagyonába kerülő dologi jellegű vagyoni értékű jogok és a kötelmi jogviszony alapján fennálló követelések apportja

A bírói gyakorlatban és a jogirodalomban egyaránt vitás volt azonban az, hogy az apportálható vagyoni értékű jogok körébe kizárólag a dologi jellegű jogok, vagy a kötelmi jogviszonyon alapuló követelések is beletartoznak-e vagy sem.
A helyiségek bérleti jogának apportálhatósága vonatkozásában dr. Wellmann György - fentebb már részben ismertetett - tanulmánya szerint a cégbírói gyakorlat a "lakás" törvény e jog bérbeadó hozzájárulásával történő átruházhatóságát megengedő kifejezett rendelkezése [1993. évi LXXVIII. törvény 42. § (1) bek.] alapján az említett jogosultságot apportként elfogadja ugyan, a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2000/5/213. számú eseti döntése viszont ezzel összefüggésben úgy foglal állást, hogy csak az a jog ruházható át a társaság részére apportálással, amely dologi jellegű. Ezen az alapon nem tartotta elfogadhatónak a Legfelsőbb Bíróság a harmadik személlyel szemben kötelmi jogviszony alapján fennálló pénzkövetelés apportálását, mert az csak engedményezés tárgya lehet.
Az utóbbi eseti döntés a Szerző véleménye szerint "nem áll összhangban az Európai Unióban elfogadott apport-értelmezéssel, amely nem kérdőjelezi meg a harmadik személyekkel szemben fennálló kötelmi jellegű követelés vagyoni hozzájárulásként történő szolgáltatásának a lehetőségét. Ezért a Gt. legutóbbi jogharmonizációs módosítása (2003. évi XLIX. törvény) az rt. esetében kiterjesztette az apport fogalmi körét "az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelésre". A csak a részvénytársaságokra vonatkozó 2. számú ún. "tőkevédelmi" társasági jogi irányelv 7. cikkével való összhang érdekében kimondta ugyanakkor azt, hogy az alapító, illetve a részvényes munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként nem lehet figyelembe venni. Kimaradt viszont a 208. § (2) bekezdéséből a végrehajthatóság, illetve a korlátlan átruházhatóság követelménye. Ez a módosítás mutatja leginkább az apport-koncepcióban az apport szerepének a megítélésében bekövetkező azt az igen lényeges változást, amit Gadó Gábor már 2000. nyarán előre jelzett a Gazdaság és Jog (2000/7-8. szám) hasábjain: "Az apport elsődleges célja nem a társaság hitelezőinek a jövőbeni kielégítése, hanem az, hogy elősegíti-e a társaság üzleti céljának megvalósítását". (…)
A kifejtettek miatt a Szerző végül úgy foglal állást, hogy: "A csak az rt.-t érintő jogharmonizációs módosítással a jogalkotó tudatosan felvállalta azt, hogy az új Gt. megalkotásáig eltérés lesz a kft.-re és az rt.-re vonatkozó apportszabályok között. A tapasztalatok alapján kerülhet aztán sor az új Gt. megszövegezésekor a hatályos 12. és 124. § előírásainak átfogalmazására. Ennek során véleményem szerint az általános részi szabályban kell kimondani azt, hogy mi lehet apport tárgya, a kft.-re vonatkozó speciális apportszabályt pedig az rt.-vel azonosan, a legutóbbi jogharmonizációs módosítás szerinti tartalommal lehetne megfogalmazni". [(57.) 11-14. o.]

3.2.1.4. Az új Gt. szerinti valamennyi társasági formára irányadó, egységes apport-fogalom

Az új Gt. szerint az apport fogalma - a régi Gt.-hez hasonlóan - az általános részi szabályok körében, és valamennyi társasági formára irányadó módon kerül meghatározásra.
Megegyezik egymással a szabályozás mind a személyegyesítő (kkt., bt.) mind pedig a tőkeegyesítő (kft., rt.) társaságok vonatkozásában
- az apport lehetséges tárgya, valamint
- a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányának és a törzstőke, illetve az alaptőke legkisebb mértékének a törvény általi meghatározhatósága vonatkozásában.
Különbözik viszont egymástól a speciális szabályozás lehetősége tárgyában annyiban, hogy a tag (részvényes) korlátozott felelősségével működő társaságoknál törvény a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására többletszabályokat is megállapíthat.

új Gt. 13. § (1) A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból, illetve a tagok (részvényesek) által a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásból áll.

(2) A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.

(3) Törvény a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározhatja, és a tag (részvényes) korlátozott felelősségével működő társaságoknál megállapíthatja a törzstőke, illetve az alaptőke legkisebb mértékét. Azoknál a társaságoknál, amelyeknél a tagok (részvényesek) felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott, törvény a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására többletszabályokat állapíthat meg.

Az új Gt. egyes társasági formákra irányadó különös részének a szabályai - ennek megfelelően - a közkereseti és a betéti társaság esetében nem tartalmaznak az apportra nézve a speciális szabályokat.
A korlátolt felelősségű társaság esetében úgy rendelkeznek, hogy egyrészt az egyes tagok nem pénzbeli hozzájárulásuk értékét maguk állapítják meg és azt a tagok fogadják el, és amennyiben a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás megállapításánál nem vettek igénybe könyvvizsgálót vagy más szakértőt, úgy meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése, másrészt ha alapításkor a nem pénzbeli betétek értéke eléri a törzstőke felét, akkor ezeket a betéteket alapításkor teljes egészében rendelkezésre kell bocsátani. [új Gt. 114. § (3) és 116. § (2) bek.]
A részvénytársaság esetében pedig kimondja, hogy zártkörű részvénytársaság (Zrt.) esetében az alapszabály szükség szerint tartalmazza a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát, értékét, szolgáltatásának időpontját, az ellenében adandó részvények számát, névértékét, a hozzájárulást szolgáltató nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), és a nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapszabály szerinti értékét előzetesen felülvizsgáló független könyvvizsgáló vagy szakértő nevét (cégét), székhelyét (lakóhelyét), továbbá, hogy a részvénytársaság cégbejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a nem pénzbeli hozzájárulást - kivéve, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el - a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották, az alapszabály azonban a bejegyzés előtt rendelkezésre bocsátandó nem pénzbeli hozzájárulás értékének az alaptőkéhez viszonyított arányát magasabb százalékban is megállapíthatja. [új Gt. 208. § (2) bek. a) pont, 210. § (1) bek. b) pont és 210. § (2) bek.]
A nyilvánosan működő részvénytársaság (Nyrt.) esetében az alapítási tervezetben ismertetni kell a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát, értékét, az ellenében jegyezhető részvények számát, névértékét, a hozzájárulást szolgáltató alapító nevét (cégét) lakóhelyét, székhelyét és a nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapítási tervezet szerinti értékét előzetesen felülvizsgáló független könyvvizsgáló nevét (cégét), székhelyét (lakóhelyét). A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik, és az alapító kivételével a részvényjegyző a jegyzéssel csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vállalhat kötelezettséget. A részvényjegyző - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni, a bejegyzési kérelem benyújtásáig pedig a nem pénzbeli hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére kell bocsátani. [új Gt. 288. § (3) bek. f) pont, 289. § és 295. § (3) bek.)

3.2.2. A társaságbeli részesedés és a társaság vagyonához tartozó apport házastársak közötti elszámolásának módja

Amennyiben a tag házastárs vagyoni hozzájárulását nem pénzbeli hozzájárulás, ún. apport képezi, úgy a házastársi közös vagyon mérlegébe kizárólag a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedését kell beállítani akkor, ha a tag házastárs apportja ún. dologi apportnak minősül és az apport tárgyát a dolog tulajdonjoga képezi, vagy ha a tag házastárs apportja vagyoni értékű jognak minősül ugyan, de az apport tárgya - a módosított új Gt. szerinti - kötelmi jogviszonyon alapuló, és "az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelésnek" minősül.
A gazdasági társaságbeli részesedés mellett be kell állítani a közös vagyon mérlegébe a vagyoni értékű joggal terhelt dolog értékét is - véleményem szerint - akkor, ha a tag házastárs apportja ún. dologi jellegű vagyoni értékű jognak minősül, és az apport tárgyát nem a dolog tulajdonjoga, hanem kizárólag annak a használati, bérleti, haszonbérleti stb. joga képezi.

3.3. A házastársak egyéni vállalkozói és társas vállalkozói tevékenységének "összefonódása"

A házassági vagyonjogi perek tapasztalatai azt mutatják, hogy a házastársak által folytatott egyéni vagy társas vállalkozói tevékenység igen gyakran "összefonódik" egymással.

3.3.1. Az egyik házastárs egyéni vállalkozói és a házastársak kétszemélyes kft.-beli tevékenységének "összefonódása"

Gyakori eset az, hogy a házastársak valamelyike kizárólag azzal a céllal szerez egyéni vállalkozói jogosítványt, hogy annak birtokában kedvezményes vállalkozói hitel igénybevételével vásárolhassa meg a felek közös lakásául és a korábban általuk közösen alapított kétszemélyes kft. irodájául szolgáló ingatlant. Tényleges egyéni vállalkozói tevékenységet azonban egyáltalán nem folytat, a vállalkozói hitel részleteit pedig a felek az ingatlanban kialakított iroda saját kft.-jük részére történő bérbeadásából eredő bérleti díjból törlesztik, míg a kétszemélyes kft. a bérleti díjat a tevékenységi körében felmerült költségként számolja el.
Ha ilyen esetben a házastársak valamelyike különvagyoni hozzájárulást nem bizonyít, - véleményem szerint - be kell állítani a közös vagyon mérlegébe a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak körébe az egyéni vállalkozáshoz tartozó valamennyi aktív és passzív vagyontárgyat (beleértve az egyéni vállalkozó házastárs által megszerzett ingatlant, és az annak megvételéhez felhasznált vállalkozói hitel életközösség megszűnésekori összegét is), valamint - az üzletrészek törzsbetét-arányos névértékétől függetlenül - a kétszemélyes kft. mindkét üzletrészét, a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyak körébe pedig az egyéni vállalkozás és a kft. között létrejött bérleti szerződésben feltüntetett minden olyan számítástechnikai cikket és egyéb ingóságot is, amelyet az ingatlannal együtt a kft. bérelt, míg az egyéni vállalkozó házastárs által felvett vállalkozói hitel, valamint az azt terhelő járulékok és költségek életközösség megszűnését követően törlesztett részleteinek a felek közötti elszámolására a Csjt. 31. §-a (2) bekezdésének a megtérítési igényekre vonatkozó szabályai az irányadók.
Az egyéni vállalkozó házastárs, mint gazdálkodó szervezet vállalkozói vagyona ugyanis - az egyéni vállalkozásnál már kifejtettek szerint - a magánvagyonától nem különül el, hanem annak a részét képezi, ezért az egyéni vállalkozó házastárs által gazdálkodó szervezeti minőségben megszerzett ingatlan - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül - a házastársak egymás közt egyenlő arányú közös tulajdona. A közös vagyoni jelleget pedig nem befolyásolja az sem, ha az "egyéni vállalkozásba bevitt" ingatlan megvételére vállalkozói hitel felhasználásával került sor, hiszen a vállalkozói hitel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak közös adósságának minősül, és annak visszafizetéséért a hitelező harmadik személlyel szemben a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdése alapján - az egyéb feltételek meglétében mindkét házastárs egyetemleges felelőssége egyaránt fennáll.
Amennyiben az életközösség megszűnése után az egyik házastárs a másikat a kétszemélyes kft.-ből kizárja, majd az üzletrészét rövid időn belül harmadik személynek értékesíti, a kizárt tag házastársnak sem feltétlenül fűződik jogi érdeke ahhoz, hogy a kft.-üzletrészének a tényleges forgalmi értéke szakértő kirendelése útján kerüljön megállapításra, ezért az eladott üzletrész felek között elszámolható értéke az adásvételi szerződésben feltüntetett vételárral azonos összegben is meghatározható, ha annak valódisága tekintetében a bíróságnak kételye nem merül fel.
A kifejtetteknek megfelelő álláspontot tükröz a Fővárosi Bíróság - Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - 50. Pf. 23.453/2002. számú ítélete.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság a jelen perben hozott részítéletével a peres felek 1989. június 3-án kötött házasságát felbontotta, és tényként állapította meg, hogy a felek életközössége 1995 novemberében végleg megszakadt.
A B., D utcai két és fél szoba hallos öröklakást 1989. november 2. napjától kezdődően előbb iroda céljára a külföldi állampolgárságú alperes, majd a Sz. Utazási Iroda Kft. bérelte, amelynek két üzletrésze egymás közt egyenlő - 50-50%-os - arányban a felek tulajdonában állott. …
1993. november 19-én a Kft. nevében és képviseletében eljáró alperes olyan tartalmú adásvételi előszerződést kötött a lakásingatlan tulajdonosával, amely szerint a Kft. az ingatlant 5 000 000 forint vételár ellenében megvásárolja.
A vételár kifizetéséhez szükséges készpénz hiányában a felek abban állapodtak meg, hogy az ingatlant nem a Kft., hanem a magyar állampolgárságú felperes vásárolja meg úgy, hogy ennek érdekében egyéni vállalkozói igazolványt, majd annak birtokában ingatlanvásárlási vállalkozói hitelt igényel, amelynek a havi részleteit az ingatlan Kft. részére történő bérbeadásából eredő bérleti díjból fogja visszafizetni, és ilyen módon a felek közös tulajdonában álló Kft. az általa fizetett bérleti díjat (tehát valójában a felperes által ingatlanvásárlás céljára felvett vállalkozói hitel összegét) a saját tevékenységének a költségeként számolhatja el. Ilyen előzmények után a felperes - a felek előzetes megállapodásának megfelelően - egyéni vállalkozói igazolványt szerzett, majd annak birtokában 1994. április 21-én olyan tartalmú adásvételi szerződést kötött az ingatlan tulajdonosával, amelynek alapján az ingatlant egyedüli vevőként 5 000 000 forint vételár ellenében megvásárolta azzal, hogy a vételárból 218 000 forint előleget készpénzben, a még hátralékos 4 782 000 forintot pedig vállalkozói hitelből egyenlíti ki. Néhány nappal ezt követően a M. K. Banktól - az édesanyjának a kezességvállalása mellett - 5 000 000 forint ingatlanvásárlási vállalkozói hitelt vett fel.
A vételt követően a felek a lakásba beköltöztek, és azt részben lakásként, részben pedig a közös Kft. irodájaként használták mindaddig, amíg 1995 novemberében a felperes a lakásból az alperes magatartása miatt elmenekülni kényszerült és ezáltal a felek életközössége végleg megszakadt.
Az életközösség tartama alatt a kölcsöntartozás kamatainak a törlesztése a lakásingatlannak a felek fele-fele arányú tulajdonában álló Sz. Utazási Iroda Kft. részére történő bérbeadásából eredő bérleti díjból történt, amelyet a kft. az adója (helyesen: az adóalapja) terhére költségként számolt el, és amelynek összege megegyezett a hitel havi törlesztő részletének az összegével.
Az alperes a felperest 1996 tavaszán a korlátolt felelősségű társaságból kizárta, majd 1996. június 28-án az üzletrészét értékesítette.
A jogerős ítélet az egyéni vállalkozáshoz tartozó ingatlant, az ingatlannal együtt a kft.-nek bérbeadott számítástechnkai cikkeket, valamint a kétszemélyes kft. mindkét üzletrészét a házasfelek közös (aktív) vagyonaként, a vállalkozói hitelt pedig a házastársak közös adósságaként (közös passzív vagyonaként) megosztotta, és ezzel összefüggésben az ingatlan-nyilvántartáson kívül létrejött tulajdonközösséget is megszüntette a felek között, míg a vállalkozói hitelnek és az azt terhelő járulékoknak, illetve költségeknek a felek által az életközösség megszűnése után törlesztett részleteit a megtérítési igények szabályai szerint számolta el. Ennek során az ingatlan jelenlegi értékét ingatlanforgalmi szakértői vélemény a kft.-ből kizárt felperes - alperes által osztrák állampolgárságú harmadik személynek értékesített - üzletrészének értékét pedig - az életközösség megszűnése és az adásvételi szerződés kelte között eltelt rövid időre is figyelemmel az adásvételi szerződésben kikötött vételárral egyezően állapította meg. (Fővárosi Bírság 50. Pf. 23.453/2002. sz.)

3.3.2. Az egyik házastárs egyszemélyes kft.-beli és a házastársak közös betéti társaságbeli tevékenységének "összefonódása"

Előfordul az is, hogy a házastársak - az adófizetési kötelezettség elkerülése, a külföldi állampolgárságú házasfél ingatlanszerzése érdekében vagy valamely más okból - tényleges tevékenységet nem végző - kéttagú, ún. házaspári betéti társaságot alapítanak, amely a házastársi közös lakásul szolgáló ingatlant a valamelyik vagy mindkét házasfél által rendelkezésére bocsátott tagi kölcsön felhasználásával a saját nevében vásárolja meg, majd ezt követően a külföldi állampolgárságú házastárs egyszemélyes kft.-t alapít, amely jelentős összegű pénzintézeti és magánkölcsönök felhasználásával megvásárolja azt a céget, amelynek korábban az alkalmazottja volt.
Ilyen esetben a kétszemélyes betéti társaság által megszerzett ingatlan nem a házastársak közös, hanem az önálló jogalanynak minősülő betéti társaság kizárólagos tulajdonát képezi, a vagyonközösséghez tartozik viszont - a jegyzett tőkéhez való hozzájárulás mértékétől és a tagi minőségtől függetlenül - mind a beltag, mind pedig a kültag házastárs betéti társaságbeli részesedése (vagyoni betétje), valamint az egyszemélyes kft. üzletrésze is, míg a betéti társaság rendelkezésére bocsátott tagi kölcsön - a kölcsönösszeg alvagyoni jellegétől függően - a házastársak közös vagy a valamelyik házasfél különvagyoni követelésének minősül.
A társasági tagok - mint akár természetes, akár jogi személyek - magánvagyonát, és - ebből következően - a házasságban élő társasági tagok házastársi közös vagyonát ugyanis nem maga az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság, és nem is a társaság saját vagyona, illetve magának a társaságnak vagy a társaság saját vagyonából a tagoknak a jegyzett tőkéhez való vagyoni hozzájárulásával arányos része, hanem a tagoknak az adott gazdasági társaságbeli részesedése képezi.
Nem minősülhet tehát közös vagyonnak sem maga a kéttagú, ún. házaspári betéti társaság, sem pedig maga az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság még akkor sem, ha az utóbbi társaságot a házastársak valamelyike közös vagyoni pénzeszközök felhasználásával, egyszemélyes társaságként alapította és működtette.
Nem ad alapot a tag házastárs társaság tulajdonában álló ingatlanra vonatkozó tulajdonjogának a megállapítására az sem, ha a társaság által megvásárolt ingatlan vételára a tag házastárs által a társaságnak nyújtott tagi kölcsön felhasználásával kerül kifizetésre. A Ptk. 356. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adásvételi szerződés alapján ugyanis nem az a személy szerez tulajdonjogot, aki a vételárat - bármiféle jogcímen - a vevő rendelkezésére bocsátja, hanem maga a vevő. … Az eladó és a vevő közötti polgári jogi, illetőleg a társaság és annak tagjai közötti társasági és polgári jogi jogviszonyokra irányadó Ptk. és Gt. rendelkezései szerint viszont az adásvételi szerződés társaság általi megkötésének a ténye a társasági tag, illetőleg annak házastársa személyére nézve nem minősül olyan kötelem-keletkeztető ténynek, amely akár a tag, akár a nem tag házastárs tulajdonszerzését megalapozhatná. Önmagában a társasági tagsági jogviszony létrejöttének és fennállásának a ténye pedig kizárólag az adott gazdasági társaságbeli részesedésen alapuló jogok gyakorlására jogosít, olyan rendelkezést azonban a Gt. nem tartalmaz, amely a tagok számára a társaság vagyontárgyaira vonatkozóan - a vagyoni hozzájárulással arányos vagy attól eltérő mértékű - tulajdonjogot vagy tulajdoni igényt biztosítana (Pfv. II. 23.064/1998. sz.).
A tag házastárs által a közös vagyon terhére a gazdasági társaságnak nyújtott - Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerinti - tagi kölcsön - az egyéni vállalkozó házastárs által a saját vállalkozásnak nyújtott "tagi kölcsönnel" szemben - a házastársak, mint hitelezők közös követelésének és a gazdasági társaság, mint adós tartozásának minősül, ezért az - a gazdasági társaságbeli részesedés értékén felül
- a személyes, családi, illetve háztartási célokat szolgáló vagyon körében közös követelésnek minősül,
- a közös adósságok körébe viszont nem állítható be, mert az a társaság adósságainak a körébe tartozik [(6). 318-321. o.].
A tag házastárs által a gazdasági társaságnak nyújtott ún. tagi kölcsönszerződés tehát a társasági tag és a gazdasági társaság között a társasági tagsági jogviszonyhoz ugyan kapcsolódó, de attól független polgári jogi jogviszonynak: kötelemnek minősül, ezért az ilyen kölcsön-követelés nem része a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedésének, annak értékét tehát a gazdasági társaságbeli részesedés értéke sem tartalmazza.
Mindezekből viszont az következik, hogy ilyen esetben be kell állítani a házastársi közös vagyon mérlegébe a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak körébe mind a beltag, mind pedig a kültag házastárs betéti társaságbeli részesedését (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH, BH 1999/12/553.), valamint az egyszemélyes kft. üzletrészét (Pfv. II. 22.338/2000/3. - BDT 2001/12/196. sz.), a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyak, vagy valamelyik házastárs megtérítendő különvagyona körébe pedig a betéti társaság részére ingatlanvásárlás céljára a közös vagy a különvagyon terhére nyújtott tagi kölcsön-követelés összegét is.
Ki kell viszont hagyni a vagyonmérlegből magát a kétszemélyes betéti és az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot, valamint a betéti társaság tulajdonában álló ingatlanokat is. Nincs tehát jogi lehetőség arra, hogy az említett ingatlanokra vonatkozóan a bíróság a társasági tag házastársak - ingatlan-nyilvántartáson kívül létrejött - közös tulajdonát állapítsa meg. Az adásvételi szerződésnek a gazdasági társaság, mint önálló jogalany általi megkötésének ténye ugyanis a társaság tagjainak a személyére nézve nem minősül kötelem-keletkeztető ténynek még akkor sem, ha a társaság tagjai egymással házassági életközösségben élnek, önmagában a társaság tulajdonszerzésének ténye pedig a társaság egyes vagyontárgyaira nézve a társasági tagok - vagyoni hozzájárulással arányos - tulajdonszerzését sem alapozza meg (Pfv. II. 23.064/1998. sz.).
Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 20.782/2005. számú ügyben hozott ítéletében, amelynek az alapjául szolgáló tényállás szerint
a felperes 1993. január 15-én kötött házasságot az alperesek jogelődjével: néhai W. Sch.-nal, az életközösségük azonban 1998. április 30-án végleg megszakadt, majd az örökhagyó pert indított a házasság felbontása iránt, a per tartama alatt, 1998. szeptember 19-én azonban a nevezett elhunyt, ezért a bíróság a pert megszüntette.
Az alperesi jogelőd nem sokkal a házasságkötést megelőzően, 1992. december 30-án 200 (helyesen: 200 000) Guldenért értékesítette a Hollandiában lévő ingatlanát. Az eladási ár a néhai folyószámlájára került átutalásra, és abból a tartozásainak kifizetése után 108 509 Gulden maradt.
Röviddel a házasságkötést követően, 1993. június 26-án a volt házasfelek közösen alapították a H. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti társaságot 50 000 forint vagyoni betéttel oly módon, hogy a néhai, mint beltag 40 000 forint, a felperes, mint kültag pedig 10 000 forint pénzbetétet bocsátott a kétszemélyes társaság rendelkezésére. A társaság alapítására - a felperes által is elismerten - valójában a V.-i házas ingatlan megvétele érdekében került sor azért, mert az alperesi jogelőd, mint külföldi állampolgár körülményesebben tudott volna ingatlant szerezni, mint a társaság. Ezt alátámasztja az is, hogy a Bt. gyakorlatilag nem működött és vagyonnal sem rendelkezett, hanem a tevékenysége kizárólag a v.-i és a felperes édesapja v.-i zártkert ingatlanának a tagi kölcsönből történő megvásárlására korlátozódott. A felperes édesapjának a zártkert ingatlanát a Bt. 1993. augusztus 27-én 500 000 forint, a családi házas ingatlant pedig 1995. január 15-én 5 000 000 forint vételár és 1 250 000 forint felújítási költség ellenében vásárolta meg, akként, hogy a két ingatlan vételárát a néhai különvagyonából származó tagi kölcsön fedezte.
Az életközösség ideje alatt, 1997. május 5-én 1 000 000 forint törzstőkével egyszemélyes társaságként alapította a néhai a H. Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságot. A néhai jelentős hiteleket vett fel a munkáltatójától: az A. cégtől és magánszemélyektől is, majd ennek felhasználásával a Kft. az A. céget megvásárolta. (Pfv. II. 20.782/2005.)

4. A házastársak által megszerezhető társaságbeli részesedések típusai

A társasági szerződés - fentebb részletezett - sajátosságai, valamint a gazdasági társaságok, illetőleg a társasági tagsági viszony létrejöttének és megszűnésének módjára vonatkozó jogszabályi előírások kógens jellege folytán a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott házastársi közös vagyon tárgyának a meghatározása és annak a házastársak közötti megosztása - valamennyi társasági forma tekintetében - kizárólag a Gt. szabályainak a figyelembevételével történhet.
A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknak a régi és a Gt. egyaránt két formáját ismeri: a közkereseti és a betéti társaságot, míg a jogi személyiségű gazdasági társaságoknak a régi Gt. négy, a Gt. viszont csak három típusát különbözteti meg, hiszen a közös vállalaton, a korlátolt felelősségű társaságon és a részvénytársaságon felül a régi Gt. önálló gazdasági társasági formaként (cégformaként) szabályozza az egyesülést is, míg a Gt. azt csupán az ún. kapcsolódó vállalkozások egyik formájaként fogja fel [régi Gt. és a Gt. 2. §-ának (2) bekezdése].
A régi Gt az egyesülést és a közös vállalatot kizárólag jogi személyek által alapítható társasági formának tekintette [régi Gt. 103. § (1) és 127. § (1) bek.], a Gt. szerint azonban a közös vállalat, mint önálló társasági forma, az egyesülés pedig, mint jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság már természetes személyek által is alapítható [Gt. 106. § (1) és 272. § (1) bek.]. A Gt. értelmében tehát az említett gazdasági, illetve kooperációs társasági formákat már a természetes személy házastársak is létrehozhatják, annak pedig a régi Gt. szerint sem volt akadálya, hogy a kizárólag a természetes személy házastárs vagy házastársak által alapított jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, tehát akár egyszemélyes, akár két, illetve több tagú korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság továbbtársulás útján egyesülést vagy közös vállalatot hozzon létre.
Ebből viszont az következik, hogy házastársi közös vagyon tárgyát a régi és a Gt. szerint sem csupán a természetes személyek által létrehozható, hanem a kizárólag jogi személyek által létrehozható gazdasági társaságbeli részesedés is egyaránt képezhet.
Más kérdés az, hogy a házastársak egymás közötti jogviszonyában gyakorlati jelentősége elsősorban a régi Gt. szerint természetes személyek által is alapítható társasági formáknak van, ezért terjedelmi okok csak a közkereseti és betéti társaságbeli, a korlátolt felelősségű, valamint a részvénytársaságbeli részesedésnek, mint házastársi közös vagyon tárgyának az elemzését indokolják.

5. A gazdasági társaságbeli részesedés jogi jellege

A gazdasági társaságbeli részesedés a társaság bármely létszakában vagyoni értéket képvisel, és ezért - a közös vagyon tárgyánál kifejtettek szerint - családjogi értelemben a házastársak osztatlan közös tulajdona. Más kérdés az, hogy polgári jogi, illetve társasági jogi értelemben a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedése a Gt. rendelkezései szerint kötelmi jellegű elszámolási igénynek minősül közkereseti és betéti társaság, továbbá gazdasági munkaközösség esetében a társaság bármely létszakában, valamennyi társasági forma (cégforma) esetében a társaság alapításának létszakában a cégbejegyzés megtagadása esetén, a társaság jogutód nélküli megszűnésének (felszámolásának vagy végelszámolásának) létszakában, továbbá a társaság jogutódlással történő megszűnésének létszakában, akkor, ha a tag házastárs a jogutód társaságban nem kíván részt venni, vagy ha a jogutód társaság közkereseti, illetve betéti társaság.
Az említett vagyoni értékű jogok a társaság cégbejegyzését megelőzően forgalomképtelenek, a cégjegyzékből való törlését követően viszont forgalomképesek és a polgári jogi engedményezésre, illetve tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok szerint átruházhatók.
Tulajdonjogi jellegű igénynek minősül és forgalomképes viszont a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság működésének létszakában a tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot megtestesítő kft.-üzletrész, valamint a tagsági jogviszonyt "megtestesítő" részvény, illetve a tag házastársnak az említett társaságbeli részesedésekre vonatkozó várománya [(30). 239-248. old.].

II. fejezet

Az egyes cégformájú gazdasági társaságbeli részesedések

1. A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés a házastársi közös vagyon mérlegében

1.1. A közkereseti és betéti társaság jogi szabályozása

A közkereseti és betéti társaságbeli részesedésnek, mint a házastársi közös vagyon tárgyának a meghatározása során a témával foglalkozó szerzők kivétel nélkül annak tulajdonítanak jelentőséget, hogy mindkét társasági forma önálló jogalanyisággal rendelkező, de jogi személyiség nélküli (és ezen a jellegén az új Gt. sem változtatott) alapvetően személyegyesítő társaságot takar, amelynek leglényegesebb eleme a személyes közreműködés, valamint az, hogy a társaságba bevitt vagyoni érték a tag személyéhez kötött, ezért az a társaság, illetve a tagsági viszony fennállása alatt nem is követelhető vissza.
A társasági részesedés a régi Gt. és a Gt. szabályozása szerint nem forgalomképes, az új Gt. szabályozása szerint pedig csupán korlátozottan (a társasági szerződés módosításától függő hatállyal) forgalomképes, és a tag vagyoni betétje valójában a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak a megszűnése esetén érvényesíthető - kötelmi jellegű - elszámolási igénynek, vagy a társasági részesedés új Gt. alapján történő visszterhes jellegű átruházása esetén a szerződésben kikötött ellenszolgáltatásra irányuló kötelmi jellegű követelésnek minősül.

1.1.1. A közkereseti társaság jogi szabályozása

A közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a Ptk. 578/H. §-ának (2) és a régi Gt. 55. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják, míg a Gt. 81. §-a (1) és az új Gt. 88. §-a (1) bekezdésének az egymással azonos szövege értelmében a közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják.
»A közkereseti társaság az egyszerűbb, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok alapesete. Társasági jogunk rendszerében a közkereseti társaságot a polgári jogi társaság és a jogi személy gazdasági társaságok között helyezhetjük el. A csak a tagok kötelmi viszonyának minősülő, jogalanyisággal nem rendelkező polgári jogi társasághoz képest a közkereseti társaság egyrészt önálló jogalany, másrészt üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató "gazdasági" társaság. A Gt.-ben szabályozott többi gazdasági társasági forma ugyanakkor minden szempontból (szervezeti felépítés, tőkeerő, taglétszám, jogi személyiség stb.) bonyolultabb, mint a közkereseti társaság. A gazdasági társaságok közül a kkt.-nál a legerősebb a szerződéses jelleg és szervezetileg itt különül el a legkevésbé a tagoktól a társaság, mint önálló jogalany.
A közkereseti társaság tipikusan személyegyesítő társaság, vagyis két vagy több tag együttműködése társasági szerződés útján.
A Gt. - a korábbi törvény definíciójával lényegében egyezően - a legfontosabb jogi ismérveinek az egybefoglalása útján definiálta a közkereseti társaságot. E jellegadó jogi ismérvek a következők:
a) A társaságnak kell hogy legyen saját vagyona, következésképpen a kkt.-nak nincs vagyonegyesítés nélküli ún. koordinatív válfaja. A társasági vagyon nem a tagok közös tulajdona, hanem magának a társaságnak a tulajdonát képezi. Valamennyi tag köteles vagyoni hozzájárulás szolgáltatására, de sem ennek a vagyoni hozzájárulásnak, sem pedig a társasági vagyonnak a minimuma nincs meghatározva.«
b) A tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság kötelezettségeiért, tehát a tagok nem csupán a társaságba bevitt vagyonnal, hanem - amennyiben a bevitt vagyon nem bizonyul elegendő fedezetnek - bármelyik tag a teljes magánvagyonával korlátlanul helytállni tartozik az egész társasági tartozásért.
c) »A tagok (elsősorban a természetes személy tagok) általában (de nem kötelezően) személyes közreműködéssel vesznek részt a társaság tevékenységében, amiért őket külön díjazás illetheti meg.
d) A közkereseti társaságnál nincs (pontosabban nem kötelező, de lehet) a tagoktól elkülönült belső szervezet. Ez annak ellenére is igaz, hogy az "1997. évi" Gt. a kkt.-nál is rendszeresített "legfőbb szervet", amely azonban nem különül el a tagok összességétől. A társaság ügyvezetését és képviseletét is maguk a tagok látják el.
A közkereseti és betéti társaság nem kapott ugyan jogi személyiséget, de saját cégneve alatt jogalany, mert jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így tulajdonszerzési, szerződéskötési és perképességgel rendelkezik.« [(19.) 1. kötet 397-399. o.]

1.1.2. A betéti társaság jogi szabályozása

A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a Ptk. 578/H. §-ának (3) és a régi Gt. 94. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság tagjai közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje mértékében korlátozott, a Gt. 101. §-a (1) és az új Gt. 108. §-a (1) bekezdésének az egymással azonos szövege értelmében pedig a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
"Az egyszerűbb jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok másik formájaként a Gt. a betéti társaságot szabályozza. A betéti társaság formáját kereskedelmi jogunk korábban is ismerte, a Kt. vonatkozó szabályai 1960. május 1-jével a Ptk. hatálybalépésével vesztették hatályukat. A társasági törvény 1988-ban intézményesítette ezt a formát. Ezáltal legális lehetőség nyílt arra, hogy valaki tisztán vagyoni befektetéssel, személyes közreműködés nélkül vegyen részt a társaságban. Ily módon az addigi illegális "csendestársi" befektetések jogilag szabályozott, ellenőrízhető keretek közé kerültek. (A betéti társaság azonban jogilag korántsem azonos az 1930. évi V. törvénycikk által szabályozott csendes társasággal, amelyben a csendestárs anélkül vesz részt, hogy "kifelé tagul jelentkeznék". A csendes társaság egyik lényegi ismérve ugyanis a csendestársi viszony kifelé való leplezettsége, vagyis az, hogy kifelé csak az üzlettulajdonos jelenik meg, az ügyletek egyedül őt jogosítják és kötelezik, míg azokból a csendestársra harmadik személyekkel szemben sem jogok, sem kötelezettségek nem származnak.)" [(19.) 1. kötet 467-470. o.]

1.2. A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya

1.2.1. A közkereseti és a betéti társaság házassági vagyonjogi szempontból lényeges sajátosságai

1.2.1.1. A Gt. rendelkezései szerint

Egyes jogirodalmi álláspontok szerint a közkereseti, illetve a betéti társaság tagjának a társaságbeli részesedése valójában a tag által a társaság működésének a biztosítása érdekében a társaság tulajdonába adott vagyoni hozzájárulás alapján a tagot a társasággal szemben megillető olyan elszámolási igényt testesít meg, amely
a) aktív vagy passzív vagyoni értékkel rendelkezik, ezért családjogi értelemben házastársi közös vagyon, illetve osztatlan házastársi közös tulajdon tárgya,
b) a tagsági jogviszonynak a tagokkal történő megállapodás alapján való létrejöttét és fennállását feltételezi,
c) a társaság vagyonán belül önálló részegységet képez és kifejezi a tag társaság vagyonához történt hozzájárulásának és a társasági vagyonból való részesedésének az arányát,
d) tulajdonjog tárgya sem társasági jogi sem polgári jogi értelemben nem lehet,
e) forgalomképtelen volta folytán önálló piaci tényezővé, vagyoni forgalom tárgyává nem válhat, nem ruházható át és nem örökölhető,
f) annak a tag általi érvényesíthetősége pedig a tagsági viszony vagy a társaság megszűnése esetére korlátozott. [(30.) 251-252. o.]
Ezt az álláspontot fogadta el a Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozata is, amely a gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedéssel összefüggésben rámutatott arra, hogy:
I. Házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának az időpontjában történő megszűnése esetén megilletné.
II. Az életközösség megszűnése utáni vagyonnövekedés figyelembevétele a vagyonmegosztásnál.
III. A társasági részesedés házastársak között elszámolható értékének a megállapításához szükséges bizonyítás (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH)
Az Elvi Határozat indokolása szerint A gmk. alapítása, illetve a működő gmk.-ba való belépés a vagyon sajátos "megkettőződését" eredményezi: a tagok által a gmk. rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli és nem pénzbeli) hozzájárulás, valamint a gmk. működése során megszerzett vagyon a gmk., a tagoknak a gmk.-beli részesedésen alapuló elszámolási igénye, mint vagyoni értékű jogosultság pedig a tagok magánvagyonába kerül. A tagnak a házassági életközösség fennállása alatt szerzett magánvagyona az, ami a házastársi közös vagyonba tartozhat. Házastársi közös vagyonnak tehát nem a gmk. által az alapítása és működése során megszerzett vagyoni aktívumok (dolgok, jogok) életközösség megszűnésekori értékének a tag házastárs vagyoni hozzájárulásával arányos része, hanem annak az elszámolási igénynek, mint vagyoni értékű jognak az értéke minősül, amely a tag házastársat a gmk.-beli részesedése alapján a tagsági viszonyának vagy magának a gmk.-nak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén - a társaság akkori létszakától függően - megilletné. Ez az elszámolási igény főszabály szerint a társaságnak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonából a vagyoni hozzájárulás visszafizetésére, valamint az így fennmaradó vagyonnak a vagyoni hozzájárulás arányában a tagok között történő felosztására terjed ki, a társasági szerződés azonban ettől eltérő felosztási arányt is megállapíthat.
A nem tag házastárs ennek a vagyoni értéknek a házassági vagyonjogi szabályok szerint őt illető részét nem a társaságtól követelheti, hiszen ő maga a társasággal nem áll jogviszonyban, és arra egyébként is csak a Gt. által meghatározott időpontokban kerülhet sor [régi Gt. 61. § (1) és (2) bek.], nincs akadálya viszont a feltételezett elszámolási igény házastársak közötti megosztásának.
A házassági vagyonjogi szabályok és ítélkezési elvek az irányadók annak a vagyonszaporulatnak a házastársak közötti elszámolása tárgyában is, amely az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban keletkezett. Az említett időszakban a tag házastárs különvagyonának minősül a társaságban végzett személyes tevékenységének díja, mint kereső tevékenységből eredő jövedelem, közös vagyon viszont az életközösség fennállása alatt teljesített vagyoni hozzájárulás értékemelkedése (a vagyonszaporulatnak a vagyoni hozzájárulás társaság általi működtetésére visszavezethető része), ezért azt a felek között elszámolható érték meghatározása során figyelembe kell venni.
"A közös vagyonhoz tartozó gmk.-beli részesedés alapján a tag házastársat megillető elszámolási igény értéke ugyanis - a gmk. személyegyesülés-jellegéből következően - részint a tag házastárs, illetőleg a többi tag személyes közreműködésére, részint pedig a tagok vagyoni hozzájárulásának a gmk. általi működtetésére vezethető vissza."
A tag házastárs gmk.-beli részesedése felek között elszámolható értékének a meghatározása érdekében nélkülözhetetlen a gmk. alapítására vonatkozó társasági szerződésnek, valamint az esetleges módosításoknak, a gmk. által megkötött helyiségbérleti szerződésnek, az említett szerződés esetleges módosításainak, az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakra vonatkozóan a gmk. által elkészített éves mérlegeknek, illetve vagyonkimutatásoknak a beszerzése, valamint az életközösség megszűnését követően a gmk.-ba belépő és az abból kilépő tagokkal való elszámolás eredményének és a belépő tag által a gmk. rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás mértékének a tisztázása.
Könyvszakértő kirendelése útján tisztázható a tag házastárs gmk.-beli részesedésének különváláskori és közös vagyon megosztásakori értéke, valamint az utóbbi értéken belül a tag házastárs és a többi tag személyes közreműködésére, illetve a vagyoni hozzájárulás gmk. általi működtetésére visszavezethető értékemelkedés összege" [Pfv. II. 20.384/1998. - BH 1999/12/553. és LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH, Pfv. II. 21.896/1998. - Lásd részletesen: Csjt. Kommentár III. 297-303. o.].

1.2.1.2. Az új Gt. rendelkezései szerint

Az új Gt. a közkereseti és betéti társaságot jogi személyiséggel a jövőben sem kívánja ugyan felruházni, lényeges változást jelent azonban a hatályos szabályozáshoz képest az, hogy a jövőben a közkereseti és betéti társasági tagsági jogviszony - egyebek mellett - a társasági részesedés átruházásával is megszüntethetővé, tehát forgalomképessé válik. A tag a társasági részesedését (a tagsági jogait és kötelezettségeit) írásban megkötött szerződéssel a társaság más tagjára vagy kívülállóra átruházhatja, azzal a korlátozással azonban, hogy az átruházás csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá, a kültag korlátozott felelősségét pedig nem érinti az, hogy a neve a társaság cégszövegében szerepel-e vagy sem.
A kkt.- és bt.-beli részesedés forgalomképessé válása az említett társasági részesedéseknek a házastársi közös - aktív és passzív - vagyoni jellegét nem érinti, befolyásolja viszont a közös vagyon tárgyának, a részesedés értékének és a házastársak közötti megosztás lehetséges módozatainak a meghatározását akkor, ha a tag házastárs tagsági jogviszonya a részesedés átruházása, vagy a nem tag házastárs - házastársi vagyonközösség, illetőleg házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő - taggá válása folytán szűnik meg, a kültag felelősségének a megváltozása pedig a nem tag, illetve nem kültag házastárs felelősségét is, ezért az új Gt.-vel összefüggésben előreláthatóan felmerülő házassági vagyonjogi kérdések lehetséges megoldási módjaira valamennyi témakörben kitérünk.

1.2.2. A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgya

1.2.2.1. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedéssel, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgyával kapcsolatos jogirodalom

Az új Gt. rendelkezéseire is figyelemmel valamelyik vagy mindkét házastárs gazdasági munkaközösségbeli, továbbá közkereseti, illetve betéti társaságbeli tagsága esetén - az egyéb feltételek meglétében - a közkereseti és betéti társaság életközösség megszűnésekori létszakaszától függően közös vagyonnak minősül - véleményem szerint -:
a) a vagyonközösséghez tartozó közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedés, tehát:
Az alapítás létszakában a cégbejegyzést megelőzően a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) betét, a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén az az érték, amely a tag házastársat a régi Gt. szerint a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi társaság szabályai szerint történő elszámolás [régi Gt. 25-26. §, Ptk. 578/A. § (2) bek.], a Gt. és az új Gt. szerint pedig az adott társasági forma megszűnésére irányadó szabályok szerint a többi taggal való elszámolás folytán megilletné, illetve terhelné [Gt. 14-15. §, új Gt. 16. § (3)-(4) bek.],
A működés létszakában a régi Gt. 81. §-ának (1) és a Gt. 95. §-ának (1) bekezdése szerint minden esetben, az új Gt. 102. §-ának (1)-(5) bekezdése értelmében pedig - véleményem szerint - a tagsági jogviszony változatlan fennállása, továbbá a tagsági jogviszony (társasági részesedés átruházásának és a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő taggá válásának nem minősülő okból történő) megszűnése (vagyoni hozzájárulás nem teljesítése, közös megegyezés, kizárás, rendes és azonnali hatályú felmondás, tag halála, megszűnése és a tagsági jogviszony fenntartásának jogszabályba ütközősége) esetén [új Gt. 99. § a)-e) és g)-h) pont] az az érték, amely a tag házastársat a tagsági viszonyának az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén a tagok között az akkor fennálló állapot szerinti elszámolás folytán megilletné [Gt. 95. § (1) bek.], míg a tag házastárs tagsági jogviszonyának társasági részesedése (tagsági jogai és kötelezettségei) - új Gt. 101. §-ának (1)-(2) és 102. §-ának (1) bekezdése alapján - a társaság más tagjára vagy kívülállóra történő - a társasági szerződés módosításával hatályossá váló - átruházása, továbbá a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén történő társasági taggá válása esetén pedig a társasági részesedés vételára, illetőleg - annak aggályos volta esetén - a tényleges forgalmi értéke képezi. Ilyen esetben ugyanis a tag házastársat a társasággal szembeni elszámolási igény - értelemszerűen - nem illeti meg.
A társasági szerződés módosításának megtörténte esetén a társasági részesedés (akár visszterhes, akár ingyenes) átruházása, illetőleg a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - történő megosztása címén a nem tag házastárs taggá válása tehát a kilépő tag, mint eladó és a belépni kívánó személy, mint vevő, illetőleg a tag és a nem tag házastárs között a társasági részesedés átruházása, vagyis a tagsági jogok és kötelezettségek "átszállása" csak a társasági szerződés módosításának időpontjában, ex nunc hatállyal (tehát a jövőre vonatkozóan, nem pedig a szerződés megkötésére visszaható hatállyal) következik be. Minthogy a tagváltozás csak a társasági szerződés módosításától függő hatállyal következhet be, a társasági szerződés módosítása pedig fogalmilag feltételezi valamennyi tag, többek között tehát a tag házastárs hozzájárulását is, a nem kkt.-, illetve nem bt.-tag házastárs - a nem kft.-tag házastárssal szemben - házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén is csak a tag házastárs egyetértésével válhat a társaság tagjává.
A társasági szerződés módosításának elmaradása esetén ugyanakkor a társasági részesedés átruházására, illetve a nem tag házastárs - házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén történő taggá válására vonatkozó megállapodás nem válik hatályossá, "a szerződő felek kötelmi kapcsolatában pedig lehetetlenül (Ptk. 312. §), hiszen nem alkalmas a célzott joghatás elérésére", mivel a "vevő", illetve a nem tag házastárs "nem válhat a társaság tagjává. A kkt.-beli társasági részesedés átruházása egyébként sajátos abból a szempontból, hogy a kft.-üzletrész átruházásától eltérően nem eredményezheti a tagsági jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek teljes körű átszállását. Az "eladó" (kilépő tag) felelőssége kifelé, a hitelezők felé öt évig ugyanis még továbbra is fennmarad [új Gt. 104. § (1) bek.]. Ellenkező esetben vissza lehetne élni az átruházás lehetőségével, mert pl. egyenként ki lehetne ily módon "cserélni" egy kkt. akár valamennyi tagját kevésbé tehetős tagokra, ami a hitelezők érdekeit sértené. [(60.) 209-210. o.]
A megszűnés létszakában jogutód nélküli megszűnés (végelszámolás, felszámolás) esetén a Gt. 100. §-ának (2) bekezdése szerint a tagnak visszajáró vagyoni hozzájárulás, valamint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó társasági vagyonból a tag házastársat a vagyoni hozzájárulás arányában megillető érték együttes összege, az új Gt. 106. §-a értelmében pedig a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonból - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a tag házastársat a vagyoni hozzájárulásának arányában megillető érték, míg a megszűnés létszakaszában jogutódlással történő megszűnés (Gt. 59. §-a szerinti más társasági formába való átalakulás, egyesülés, összeolvadás, beolvadás, szétválás, különválás vagy kiválás, illetőleg az új Gt. 67. §-a szerinti társasági formaváltás, egyesülés és szétválás - a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tag házastársat a jogelőd társasággal való elszámolás folytán megillető összeg [Gt. 64. § (5) bek.], illetve vagyonhányad [új Gt. 74. § (4)-(5) bek.], azzal, hogy az új Gt. szerint az elszámolás során a társaságtól megváló tag járandóságát úgy kell megállapítani, hogy - ha a társasági szerződés a tagsági viszony megszűnése esetére más elszámolási módot nem ír elő - az a tagnak a jogelőd jegyzett tőkéjéhez viszonyított vagyoni hozzájárulása arányához igazodjon, és a tagot ugyanilyen arányban illeti meg a jogelődnek a (szükség szerint az átértékelési különbözettel módosított) saját tőkéje.
Ha a tag járandóságát piaci értéken kívánják megállapítani, akkor kötelező - a számviteli törvény megfelelő előírásainak figyelembevételével - vagyonátértékelést végrehajtani, nincs helye viszont a tag részére vagyonkiadásnak, ha a jogelőd saját tőkéje nulla vagy negatív.
Közkereseti társaság betéti társasággá vagy betéti társaság közkereseti társasággá azonban a társasági szerződésének a módosításával alakulhat át, ezért az ilyen társaságiforma-változásokra az új Gt. VI. fejezetének (általános) rendelkezéseit nem kell alkalmazni [új Gt. 107. § (1) bek.]. Ilyen esetben a társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában részt venni nem kívánó tagokkal az új Gt. 102. § - társaságtól megváló taggal való elszámolásra vonatkozó - rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell elszámolni [új Gt. 107. § (1)-(2) bek.].
A jogutód gazdasági társaságban részt venni kívánó tag házastársat a jogutód társaságban megillető gazdasági társaságbeli részesedés a közös vagyon tárgya, amely a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg.
A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés tehát az alapítás létszakában forgalomképtelen, a társaság cégbejegyzését követően pedig forgalomképes, és a működés létszakaszában akár ingyenes, akár visszterhes jellegű - többek között házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs társaság tagjává válását eredményező - szerződéssel, míg a megszűnés létszakában (a társaság cégjegyzékből való törlését követően) a polgári jogi engedményezés és tartozásátvállalás szabályai szerint átruházható.
Ebből következően a közkereseti és betéti társaságbeli, valamint a gazdasági munkaközösségbeli részesedés alapján a tag házastársat a régi Gt., a Gt. és az új Gt. szerint a társaságnak, vagy a tag házastárs tagsági jogviszonyának - a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése, közös megegyezés, kizárás, rendes és azonnali hatályú felmondás, a tag halála, illetve megszűnése és a tagsági jogviszony fenntartásának jogszabályba ütközősége okából történő - megszűnése esetén a társaság bármely létszakában egyaránt kötelmi jellegű elszámolási igény illeti meg a társasággal szemben, amelynek eredménye pozitív vagy negatív is lehet, ez az igény azonban a társasággal szemben csak a tagsági jogviszonyának vagy magának a társaságnak a megszűnése esetén érvényesíthető.
Az új Gt. szerint ugyanakkor a tag házastárs tagsági viszonya - az említett eseteken túlmenően - a társasági részesedés ingyenes vagy visszterhes átruházása, illetőleg a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén történő társasági taggá válása útján is megszűnhet, és a tagsági jogviszony ilyen okokból történő megszűnése esetén a tag házastárs a társasággal, illetve annak tagjaival szemben elszámolási igényt nem érvényesíthet, hanem csupán a társasági részesedésének átruházására, illetőleg a házassági vagyonjogi vagy a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződésen alapuló jogait érvényesítheti a vele szerződő féllel szemben.
b) A vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedés a vagyoni betéthez történt közös vagyoni hozzájárulással arányos része, függetlenül attól, hogy az egyes alvagyonok vegyülése a társaság alapításakor vagy a társaság működése során ún. utólagos befizetésként, tehát a vagyoni hozzájárulás növeléseként, illetve veszteség esetén annak kiegészítéseként történt meg (az utólagos befizetés ugyanis - a kft.-tag pótbefizetésével ellentétben - a tag vagyoni betétjét növeli),
c) a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés hasznából, tehát a társaságbeli részesedés alapján a tag házastárs által megszerzett nyereség-hányadból közös vagyoni részesedés esetén a közös vagyon megosztását megelőzően, különvagyoni részesedés esetén pedig az életközösség ideje alatt keletkezett jogcímen szerzett rész [Gt. 85. §, új Gt. 90. § (1) bek.]
d) a tag házastárs vagyoni értékű jognak minősülő apportja esetén az apporttal terhelt dolog értéke (Lásd részletesen: IX. Fejezet 3.2.1. pont "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába adott apport", 3.2.2. pont "A társaságbeli részesedés és a társaság vagyonához tartozó apport házastársak közötti elszámolása" cím alatt !)
e) a tag házastárs személyes közreműködéséért járó díjazásnak az életközösség tartamára eső része (Gt. 84. §, új Gt. 91. § - Lásd részletesen: LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH indokolása!)
f) a társaság hitelezője követelésének a tag házastárs vagyoni hozzájárulásának arányát meghaladó kiegyenlítése folytán a tag házastársnak a többi taggal szemben fennálló követelése [Gt. 90. §., (30.) 239-272. o., új Gt. 97. §]
Nem haszonnak, hanem a társasági részesedés értékén szerzett vagyonnak minősül az a pozitív különbözet, amely a különvagyonhoz tartozó közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedése alapján a tagsági viszonya, illetve a társaság megszűnése esetén a tag házastársat megillető követelés összegében a házasságkötés és az életközösség megszűnése közötti időszakban bekövetkezett [(30.) 248-307. o.], valamint a közkereseti és betéti társasági részesedésnek a tag házastárs által az új Gt. 99. §-ának f) pontja alapján történt visszterhes átruházása esetén a szerződésben kikötött ellenérték, ezért az ilyen módon megszerzett vagyontárgy alvagyoni jellegét a társasági részesedés alvagyoni jellege határozza meg.

1.2.2.2. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedéssel, mint a közös vagyon tárgyával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat

1.2.2.2.1. A közkereseti és a betéti társaságbeli részesedésnek a vagyonmérlegbe való beállítása

A gazdasági társaságokra vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések, valamint a Csjt. szabályai együttes értelmezése során kialakult ítélkezési gyakorlat és a vonatkozó jogirodalmi álláspont szerint a közkereseti és betéti társaságok esetében a házastársi közös vagyonba a tagnak a házassági életközösség fennállása alatt szerzett és az életközösség megszűnésekor is meglévő társaságbeli részesedése tartozik, mint a tag házastárs magánvagyona (Pfv. II. 23.316/1997/3. és Pfv. II. 20.384/1998.).
Ebből viszont az következik, hogy amennyiben csak az egyik házastárs tagja a közkereseti vagy betéti társaságnak, úgy a tag házastárs közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedését, ha pedig mindkét házastárs tagja - akár ugyanazon, akár különböző - közkereseti, illetve betéti társaságoknak, úgy mindkettejük közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedését be kell állítani a közös ingó vagyon mérlegébe.

1.2.2.2.2. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedésnek a vagyonmérlegből való kihagyása

Az ún. teljes körű vagyoni rendezés elvéből az következik, hogy a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie és az ilyen perben rendszerint valamennyi vagyonjogi igényt egységesen és véglegesen kell elbírálnia (P. törv. II. 20.253/1977. - BH 1978/1/26., PJD VIII. 248.). A közös vagyon megosztására irányuló perben tehát a vagyonmérlegbe foglalt tételek egységes egészet alkotnak (P. törv. II. 20.577/1976. - BH 1977/9/379. és CDT 119 - II.), ezért a kereset vagy viszontkereset alapján a bíróságnak a felek teljes vagyoni helyzetét fel kell tárnia, az egyes alvagyonok állagát és értékét - a rendelkezésre álló peradatok alapján - valamennyi vagyontárgy (dolog, jog, követelés, kötelezettség) figyelembevételével kell megállapítania és a felek követeléseinek és kötelezettségeinek az elszámolása után az egyik vagy a másik félnek járó értéket (amely jelentkezhet vagyontárgyban vagy pénzbeli megtérítési igényben) erre irányuló kereseti vagy viszontkereseti kérelem hiányában is meg kell ítélnie (BH 1964/1/3829., BH 1977/9/379., PJD II. 380., PJD VII. 272. és BH 1986/1/20.).
A Pp. 1995. évi LX. törvénnyel módosított 164. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi, a Pp.-nek a házassági vagyonjogi perekre irányadó 292. §-a pedig a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére és lefolytatására módot nem ad, miértis a peranyag-szolgáltatási kötelezettség ma már kizárólag a feleket terheli. Olyan esetben tehát, ha a felek a házassági vagyonjogi igényeik közül a perben csak egyeseket érvényesítenek, a bíróságnak fel kell hívnia a felek figyelmét arra, hogy a bíróság a vagyoni igények felől egységesen dönt, tájékoztatnia kell őket a teljes körű vagyoni rendezés célszerűségéről és oda kell hatnia, hogy a házassággal kapcsolatos valamennyi igényüket ugyanabban a perben érvényesítsék (BH 1982/12/518., PJD X. 319.), nincs viszont eljárásjogi lehetősége arra, hogy az egyes alvagyonok állagának a megállapítása végett hivatalból rendeljen el bizonyítást.
A Pp. 141. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges - a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére, és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését.
A hivatkozott § (6) bekezdése kimondja, hogy ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével - a (2) bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére - alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti, a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul, a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.
Az idézett törvényhelyekből az következik, hogy az elsőfokú eljárásban ki kell hagyni a házastársi közös vagyon mérlegéből a betéti társaságbeli részesedést akkor, ha a házastársi közös vagyon megosztására irányuló keresetet, illetve viszontkeresetet - a bíróság erre irányuló többszöri felhívása ellenére - sem a megadott határidőn belül, sem ezt követően az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig egyik peres fél sem terjeszt elő, a felek többszöri kölcsönös mulasztása folytán pedig az előadásaik, illetve előterjesztéseik bevárása a per befejezését nyilvánvalóan nagymértékben késleltette volna. Annak pedig eljárásjogi akadálya van, hogy az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, illetve a másodfokú eljárásban a felek bármelyike az elsőfokú bíróság által el nem bírált újabb keresetet, illetve viszontkeresetet terjesszen elő.
Ennek megfelelő álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv. II. 22.983/2001. számú ügyben hozott eseti döntésében, amelynek az indokolása szerint: a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásból az következik, hogy "vitás betéti társaságbeli részesedés alvagyoni jellege, értéke és a volt házasfelek közötti megoszthatósága tekintetében az elsőfokú eljárásban a szükséges alperesi kérelmek, tényállítások, nyilatkozatok, előadások, illetve bizonyítékok előterjesztésének a hiánya miatt nem lehetett állást foglalni, és az alperes előadásának, illetve előterjesztésének a bevárása a per befejezését nyilvánvalóan nagymértékben késleltette volna, annak pedig kifejezett eljárásjogi akadálya volt, hogy az említett körben az alperes akár az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, akár ezt követően a fellebbezési eljárásban új tényeket állíthasson, illetve új bizonyítékokat adhasson elő, hiszen azok nyilvánvalóan nem az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutottak a fellebbező alperes tudomására és nem irányultak az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására sem.
Az idézett eljárásjogi szabályok helyes alkalmazásával járt el tehát mindkét fokú bíróság akkor, amikor a vitás betéti társaságbeli részesedést a volt házasfelek közös vagyonának a mérlegéből kihagyta." (Pfv. II. 22.983/2001.)

1.2.3. A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya (közös adósságok)

1.2.3.1.1.1. A tag házastársnak a társasági szerződés alapján a társasággal szemben fennálló kötelezettségei

Közös adósságnak minősül a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetében:
1. a közkereseti társaság tagja által a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás összege, illetve értéke [régi Gt. 55. § (1) bek., Gt. 81. § (1) bek. és új Gt. 88. § (1) bek.], valamint a tag házastársat a pénzbeli vagyoni hozzájárulás késedelmes teljesítése esetén terhelő és a Polgári Törvénykönyv által a gazdálkodó szervezetekre meghatározott mértékű késedelmi kamat, továbbá a nem pénzbeli hozzájárulás késedelmes teljesítése esetére a társasági szerződésben meghatározott mértékű kötbér [régi Gt. 22. § (4) bek.], a tag házastárs által munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében vállalt személyes közreműködés nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetére a társasági szerződésben kikötött kártérítés vagy egyéb szankció,
2/a) a betéti társaság beltagja által a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) betét összege, illetve értéke [régi Gt. 95. § (3) bek., Gt. 101. § (1) bek., és új Gt. 108. § (1) bek., régi Gt. 94. §-a alapján alkalmazandó régi Gt. 56. §, a Gt. 101. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó Gt. 81. § (1) bek. és 83. § és az új Gt. 108. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó új Gt. 89. §], valamint - a régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése szerint - annak késedelmes teljesítése esetén a tag házastársat terhelő késedelmi kamat.
2/b) a betéti társaság kültagja által a társasági szerződésben vállalt vagyoni betét összege [régi Gt. 94. § (1)-(2) bek. és 95. § (3) bek., Gt. 101. § (1) és (3) bek., új Gt. 108. § (1) és (3) bek.), továbbá annak késedelmes teljesítése esetén a tag házastársat terhelő késedelmi kamat, illetve kötbér [régi Gt. 22. § (4) bek.].
A közkereseti és a betéti társaságnak egyaránt fogalmi eleme a társasági vagyon, amelynek tulajdonosa maga a társaság, és amely alapításkor a valamennyi tag által kötelezően teljesítendő vagyoni hozzájárulásokból tevődik össze. A vagyoni hozzájárulás pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás egyaránt lehet, és - a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségéből következően - a Gt. sem a társaság jegyzett tőkéjének, sem az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának minimumát nem határozza meg, a készpénz, illetve az apport arányát nem korlátozza, a vagyoni hozzájárulás rendelkezésére bocsátásának esedékességét pedig nem szabja meg, azt tehát a társasági szerződés által meghatározott időpontban kell teljesíteni.
Az apport fogalma és tárgya nem csupán a régi Gt. és a Gt., illetve azok módosításai, hanem korábban a társaság személyegyesítő, illetve tőkeegyesítő jellege, a későbbiekben pedig már az egyes cégformák szerint is különbözött egymástól, ezért az ezzel összefüggő változásokat, illetve különbségeket valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon a 3.2. pontban foglaltuk össze. [(19.) I. kötet 406-407. o. - Lásd részletesen: a Második rész I. Fejezet 3.2.2. pont "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság vagyonához tartozó apport házastársak közötti elszámolásának módja" cím alatt!).

1.2.3.1.1.2. A tag házastársnak a társasági törvény alapján a társaság hitelezőivel szemben fennálló tartozásai a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetében:
1. A régi Gt. szerint a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén a cégbejegyzést megelőzően megkezdett társasági tevékenységgel összefüggésben a társaság nevében eljáró személyeknek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért a társaság hitelezőivel szemben fennálló korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján a társaság nevében eljáró tag házastárs által a hitelezőknek ténylegesen kifizetett összeg [régi Gt. 24. §, 25. § (1)-(2) és (3) bek.]. Ilyen tartozása azonban a tag házastársnak kizárólag akkor keletkezhetett, ha a társaság nevében maga is eljárt (rendszerint tehát akkor, ha vezető tisztségviselő volt), semmiféle tartozása nem keletkezhetett viszont a tag házastársnak a közös név alatt vállalt kötelezettségekért akkor, ha a társaság nevében ő maga nem járt el.
A régi Gt. 24. §-a szerint ugyanis a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de a társasági szerződés megkötésének, részvénytársaságnál pe-dig az alapító okirat aláírásának, illetve alapszabály elfogadásának (továbbiakban együtt: létesítő okirat) időpontjára visszamenőleg jött ugyan létre, a tevékenységét azonban már a létesítő okirat létrejöttével egyidejűleg megkezdhette. A régi Gt. 25. §-a úgy rendelkezett, hogy akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért, nem tartalmazott viszont semmiféle rendelkezést arra nézve, hogy a társaság nevében el nem járó tagok bármiféle felelősséggel tartoznának a hitelezőkkel, vagy megtérítési igénnyel a társaság nevében eljárt tagokkal szemben.
2. A Gt. 16. §-ának (2) és az új Gt. 17. §-ának (1) bekezdése ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre, a Gt. 14. §-ának (1) és az új Gt. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a létesítő okirat ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet, a Gt. 15. §-ának (2) és az új Gt. 16. §-ának (3) bekezdése pedig - egyebek mellett - kimondja azt is, hogy ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni, azzal, hogy ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.
A tagok helytállási kötelezettsége természetesen nem jelentheti azt, hogy az előtársaság nevében vállalt kötelezettségekért maga a létrehozni kívánt gazdasági társaság saját vagyona mentesülhetne. Ebből viszont az következik, hogy az előtársasági időszakban a vezető tisztségviselők által vállalt kötelezettségekért elsősorban a - jogilag létre sem jött - gazdasági társaság induló vagyona szolgál fedezetül, ennek a vagyonnak a hitelezői követelések kielégítése után fennmaradó részét pedig a tagok között a vagyoni hozzájárulásaik arányában kell felosztani.
A tagok tehát a gazdasági társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint a társaság kötelezettségeiért csak másodsorban, akkor kötelesek helytállni, ha nincs társasági vagyon, vagy az a hitelezői igények fedezetét csak részben biztosítja. Ez utóbbi esetben a tagok társasági tartozásokért való felelősségének mértékét az határozza meg, hogy a társaság tényleges létrejötte esetén a tag felelőssége korlátlan és egymással egyetemleges, vagy korlátozott lett volna.
a) Ennek meglelően közös adósság a közkereseti társasági tagok és a betéti társasági beltagok, valamint a betéti társaság cégnevében szereplő kültagok esetében a társaság tartozásaiért a hitelezőkkel szemben fennálló korlátlan és egymással egyetemleges felelőssége alapján a tag házastárs által a hitelezőknek ténylegesen kifizetett összeg, amely azonban a tagok egymás közötti jogviszonyában a társasági vagyonhoz való hozzájárulásaik, illetőleg az esetleg felosztott társasági vagyonból való részesedéseik arányában oszlik meg.
Közös követelés tehát a tag házastárs által a hitelezőkkel szemben a vagyoni hozzájárulását meghaladó arányban teljesített összegnek a hitelezőkkel szemben egyáltalán nem teljesítő, vagy a reájuk eső résznél kevesebbet teljesítő tagokkal szembeni megtérítési igénye alapján fennálló követelése. [Gt. 81. § (1) bek., 101. § (1) és (3) bek., 103. § (1) bek., és az új Gt. 88. § (1) bek., 108. § (1) és (3) bek.]
b) Közös adósság a társaság cégnevében nem szereplő betéti társasági kültag házastársnak a társaság tartozásaiból a hitelezőknek ténylegesen kifizetett része, amely azonban nem haladhatja meg a vagyoni hozzájárulásának, illetőleg az esetleg felosztott társasági vagyonból való részesedésének mértékét. Minthogy a kültagot - főszabály szerint - sem korlátlan, sem a többi tagokkal egyetemleges felelősség nem terheli, a hitelezői igények kielégítésével összefüggésben a kültag házastársnak megtérítési igénye sem keletkezhet a másik vagy többi taggal szemben. (38.)
Az új Gt. a betéti társasági kültag felelősségének mértéke szempontjából már nem tulajdonít jogi jelentőséget annak, hogy a kültag neve a társaság cégnevében szerepel-e vagy sem, a kültag korlátlan felelősségét pedig csak arra az esetre állapítja meg, ha a kültag korábban beltag volt (lásd ott!).

1.2.3.1.1.3. A közkereseti, illetve betéti társasági tag házastárs többi taggal szemben fennálló tartozásai

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetén:
1. a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítása esetén a társaság tevékenységének megszüntetésével egyidejűleg a régi Gt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a polgári jogi társaság szabályai szerinti, illetőleg a Gt. 15. §-ának (2) bekezdése alapján a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerinti elszámolással összefüggésben a tag házastársat a többi taggal szemben terhelő tartozás,
2. a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítása esetén a társaság nevében eljáró személyek, illetőleg vezető tisztségviselők kötelezettség-vállalásaiból eredő tartozásokból a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint (lásd: ott!) a tag házastársat terhelő összeg [Gt. 15. §-ának (2) bek., új Gt. 16. § (3) bek.].

1.2.3.1.2. A társaság működése során keletkezett tartozások

1.2.3.1.2.1. A tag házastárs társasággal szemben fennálló tartozásai

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetén:
1. a közkereseti társasági tag házastárs által a régi Gt. 61. §-ának (1), a Gt. 83. §-ának (1) és az új Gt. 89. §-ának (1) bekezdése alapján vállalt megnövelt, vagy veszteség esetén kiegészített mértékű vagyoni hozzájárulás (vagyoni betét), a megnövelt, vagy veszteség esetén kiegészített vagyoni hozzájárulás késedelmes teljesítése folytán a régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése szerint a pénzbeli betét késedelmes teljesítése esetén a tag házastársat terhelő és a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott mértékű késedelmi kamat, illetőleg a nem pénzbeli betét késedelmes teljesítése esetén a tag házastársat terhelő kötbér, a vagyoni betét teljesítésének az elmulasztása miatt a tag házastársnak a régi Gt. 77. §-ának b) pontja alapján történt kizárásával, illetőleg a tagsági viszonyának az Gt. 13. §-ának (1) és (2), illetőleg az új Gt. 14. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott megszűnése folytán a Gt. 13. §-ának (3) és az új Gt. 14. §-ának (3) bekezdése alapján a tagot terhelő - polgári jog általános szabályai szerinti - kártérítés összege,
2/a) a betéti társasági beltag házastárs által vállalt megnövelt, vagy veszteség esetén kiegészített vagyoni betét, illetőleg annak a késedelmes vagy nem teljesítése miatt a tag házastársat terhelő késedelmi kamat, kötbér vagy kártérítés összege [régi Gt. 22. § (4) bek., Gt. 13. § (3) bek., új Gt. 14. § (3) bek.],
2/b) a betéti társasági kültag házastárs által vállalt megnövelt, vagy veszteség esetén kiegészített vagyoni betét, illetőleg annak a késedelmes vagy nem teljesítése miatt a tag házastársat terhelő késedelmi kamat, kötbér vagy kártérítés összege [régi Gt. 22. § (4) bek., Gt. 13. § (3) bek., új Gt. 14. § (3) bek.],
3. a közkereseti társasági tag, illetőleg a betéti társasági beltag házastárs által vállalt személyes közreműködés teljesítésének az elmulasztásáért a tag házastársat terhelő kötbér vagy kártérítés,
4. a közkereseti és betéti társasági tag házastárs harmadik személlyel szemben fennálló, de a társaság által a végrehajtás során a hitelezőt megillető rendes tagi felmondás elkerülése érdekében kiegyenlített tartozása,
5. a társaságba annak működése során belépő tag házastársnak a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért való felelőssége alapján keletkezett tartozásai [régi Gt. 75. § (3) bek. és Gt. 90. § (3) bek., új Gt. 97. § (3) bek.],
6. a társaságtól megváló tag házastársnak a tagsági viszony megszűnése időpontjában fennálló állapot szerinti elszámolás alapján a társasággal szemben fennálló tartozásai [régi Gt. 81. §, Gt. 95. § (1) és új Gt. 102. § (1) bek.], valamint a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt éven belül a társaságnak harmadik személyekkel szemben fennálló olyan tartozásáért való felelőssége alapján keletkezett tartozásai, amelyek a tagsági jogviszonya megszűnését megelőzően keletkeztek [régi Gt. 83. § (1) bek., Gt. 97. § (1) bek. és új Gt. 104. § (1) bek.].

1.2.3.1.2.2. A tag házastárs társaság hitelezőivel szemben fennálló tartozásai

Közös adósságnak minősülnek a vagyonközösséghez tartozó közkereseti vagy betéti társasági részesedés esetén:
1. a közkereseti társaság alapító tagjának és a betéti társaság beltagjának a társaság tartozásaiért a hitelezőkkel szemben a régi Gt. 75. §-ának (1), a Gt. 90. §-ának (1) és az új Gt. 97. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló mögöttes, közvetlen, korlátlan és a többi taggal egyetemleges felelőssége alapján viselt tartozásnak a tagok egymás közötti jogviszonyában a tag házastársat terhelő arányos része,
2. a betéti társaság kültagjának a hitelezőkkel szembeni felelőssége alapján a társaság tartozásaiból viselt része, amelynek mértéke a vagyoni betétje mértékére korlátozott akkor, ha a kültag neve a társaság cégnevében nem szerepel, de a vagyoni betétjét a kültag még nem vagy csak részben szolgáltatta [régi Gt. 94. § (1) és 99. § (1) bek., Gt. 101. § (1) és 103. § (2) bek., új Gt. 108. § (1) bek.], a teljes magánvagyonára kiterjed és korlátlan, (mögöttes és a beltagokkal egyetemleges felelősségen alapuló) akkor, ha a kültag neve a társaság cégnevében szerepel, függetlenül attól, hogy a vagyoni betétjét már egészben vagy részben szolgáltatta-e vagy sem [régi Gt. 100. § (1) és Gt. 103. § (1) bek.], az eredeti vagyoni betétje összegére korlátozott akkor, ha a vagyoni betétjét a társaság többi tagjával való megállapodása alapján csökkenti, de ennek a cégjegyzékbe történő bejegyzésére még nem került sor [régi Gt. 100. § (2) bek.], az önkéntes kötelezettség-vállalásában meghatározott összegre korlátozott akkor, ha a társaság kötelezettségeinek teljesítéséért a betéti társasággal vagy a társaság hitelezőjével kötött megállapodásban, illetve tartozásátvállalásban önkéntes helytállást vállal. (LB Pf. VI. 26.192/1999/3.).
3. a társaságba belépő tag házastárs által a régi Gt. 75. §-ának (3), a Gt. 90. §-ának (3) és az új Gt. 97. §-ának (3) bekezdése alapján a társaságnak a belépés előtt keletkezett kötelezettségeiért a többi taggal azonos felelőssége folytán a társaság hitelezőinek teljesített társasági tartozásból a többi taggal a belépéskor történt megállapodás szerint a tag házastársat terhelő rész, függetlenül attól, hogy a társaság tartozása milyen jogcímen keletkezett,
4. a társaságtól megvált tag házastársnak a tagsági viszonya megszűnésétől számított öt éven belül a régi Gt. 83. §-ának (1), a Gt. 97. §-ának (1) és az új Gt. 104. §-ának (1) bekezdése szerint a többi taggal azonos módon fennálló felelőssége alapján a társaság harmadik személyekkel szembeni olyan tartozásának a tag házastárs által viselt arányos része, amelyek a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkeztek.

1.2.3.1.2.3. A tag házastárs többi taggal szemben fennálló tartozásának minősül és a házastársak közös adósságát képezi

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetén a társaság működése során a társaság hitelezőivel szemben keletkezett - fentebb részletezett - tartozásokból az egyetemleges felelősség alapján a többi tag által az őket terhelő arányt meghaladó mértékben teljesített összegnek a vagyoni hozzájárulás arányában a tag házastársat terhelő arányos része, amelyre a többletet teljesítő tagoknak visszkereseti igénye van.

1.2.3.1.3. A közkereseti, illetve betéti társaság jogutódlással vagy jogutódlás nélküli (végelszámolással vagy felszámolással) megszűnése során keletkező kontraktuális jellegű tartozások

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetén:
1. a megszűnt közkereseti társasági tag, illetve betéti társasági beltag házastársnak, és ha neve a társaság cégszövegében szerepel, a betéti társasági kültag házastársnak
a) a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg a jogelőd gazdasági társaság harmadik személy hitelezővel szemben fennálló tartozásából az általa ténylegesen viselt összegnek a felosztott társasági vagyonból való részesedése arányában őt terhelő része, míg az őt terhelő részt meghaladóan teljesített összeg a többi taggal szemben fennálló követelésnek minősül, illetőleg
b) a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg a jogelőd gazdasági társaság harmadik személy hitelezővel szemben fennálló tartozásából a többi tag által ténylegesen viselt összegnek a felosztott társasági vagyonból való részesedése arányában őt terhelő része, amelyre az ő(ke)t terhelő résznél ténylegesen többet teljesítő tag(ok)nak megtérítési igénye (követelése) keletkezik vele szemben.
Közös adósságot képez az ún. vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedést terhelő fenti 1. pontban részletezett tartozásoknak az ugyanolyan hányada, mint amilyen arányban a részesedés megszerzéséhez a házastársi közös vagyon hozzájárult, illetőleg amilyen mértékben a társaság vagy a tagsági viszony megszűnése esetére a tagot megillető vagyoni értékből a közös vagyon részesül.
2. Közös adósság a betéti társasági kültag házastársnak, ha neve a társaság cégszövegében nem szerepel, és a vagyon betétjét még nem vagy nem teljes egészében szolgáltatta, a jogutód nélkül megszűnt, illetve a jogelőd gazdasági társaság harmadik személy hitelezővel szemben fennálló tartozásából általa ténylegesen teljesített vagy őt terhelő összeg, amely azonban a vagyoni betétjének, illetőleg a vagyoni betétje még nem teljesített részének, illetve az esetleg felosztott társasági vagyon reá eső részének összegét nem haladhatja meg.

1.2.3.2. A betéti társasági kültag házastárs deliktuális jellegű tartozásai, mint közös, illetve különadósságok a társaság törlése, vagy felszámolása során a megszűnt társaság hitelezőivel szemben

A tag házastárs deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősségén alapuló tartozások keletkezése - a már kifejtettek szerint - nem csupán a társasági szerződéses kötelezettségek jogellenes megszegését, hanem a tag házastárs vétkes (felróható) vagy legalábbis rosszhiszemű eljárását is feltételezik. Erre tekintettel az e pontban részletezett tartozások főszabály szerint a tag házastárs különadósságának, kivételesen pedig a házastársak közös adósságának (ún. közös különadósságának) minősülnek akkor, ha a tartozás keletkezésének a törvényes feltételei mindkettejük személye tekintetében egyaránt megvalósultak, vagy a tartozás keletkezése folytán a közös vagyon gazdagodott.
A Gt. 56. §-a (3) és (4) bekezdésének és az új Gt. 50. §-a (1)-(3) bekezdéseinek az ún. felelősségátviteli szabálya alapján a korlátozott felelősségű kültag házastársat ténylegesen terhelő összeg közös adósság akkor, ha a kültag házastárs jogellenes és vétkes magatartása folytán a közös vagyon gazdagodott, vagy annak eredményét a házastársak közösen élték fel, különadósság viszont akkor, ha a kültag házastárs jogellenes és vétkes magatartása folytán a saját különvagyona vagy harmadik személy vagyona gazdagodott.
E tartozások közös, illetve különvagyoni jellege független attól, hogy a társaság jogutódlással, tehát: átalakulással, más társasággal való egyesüléssel, illetőleg két vagy több társaságra való szétválással,vagy jogutódlás nélkül, tehát: végelszámolással vagy felszámolással szűnt meg.
A társaság megszűnésének módja ugyanis a tagok felelősségét mindössze annyiban érinti, hogy jogutódlással történő megszűnés esetén a jogelőd társaság tagjainak felelőssége csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben a jogutód gazdasági társaság a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni [régi Gt. 54. § (2) és (4) bek., Gt. 55. § (1) bek., új Gt. 70. § (1) és (3) bek.], jogutódlás nélkül történő megszűnés esetén viszont a jogutód társaság felelőssége fogalmilag nem kerülhet szóba, ezért a tagok megszűnt társaság tartozásáért való felelősségének sem feltétele az, hogy a jogutód gazdasági társaság a jogelőd társaság tartozásáért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.

1.3. A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értéke

1.3.1. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értéke a társaság egyes létszakaiban

A vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedés értéke az adott gazdasági társaság cégformájától és életközösség megszűnésekori létszakától függően az alábbiak szerint határozható meg:

1.3.1.1. A társaság alapításának létszakában

A cégbejegyzés elrendelése esetén a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értéke a társasági szerződés alapján állapítható meg, és az az említett okirat szerint a tag házastársat terhelő vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás összegével, illetve értékével azonos.
A cégbejegyzés megtagadása esetén a tag házastársat megillető kötelmi jellegű elszámolási igénynek az értéke a társaság megszűnésére irányuló szabályok szerint (lásd ott!) a többi taggal való elszámolás folytán a tag házastársat megillető összeggel azonos [Gt. 15. § (2) és új Gt. 16. § (3) bek.].

1.3.1.2. A társaság működésének létszakában

A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés a társaság működésének létszakában a régi Gt. és a Gt. szerint forgalomképtelen vagyoni értékű jognak: a tagsági jogviszony megszűnése esetén a társasággal szemben fennálló kötelmi jellegű elszámolási igénynek (régi Gt. 81. §, Gt. 95. §), az új Gt. szerint pedig - korlátozottan - forgalomképes vagyoni értékű jognak, nevezetesen: a tagsági jogviszonynak - a vagyoni hozzájárulás nemteljesítése, tagok közös megegyezése, tag kizárása, tag rendes vagy azonnali hatályú felmondása, tag halála vagy megszűnése, illetőleg a tagsági jogviszony jogszabályba ütközősége okából történő - megszűnése esetén a társasággal szemben fennálló kötelmi jellegű elszámolási igénynek [új Gt. 99. § a)-e) és g)-h) pontjai, és 102. §), a társasági részesedésnek (tagsági jogoknak és kötelezettségeknek) - a társasági szerződés módosításától függő hatállyal - a társaság más tagjára vagy harmadik személyre történő átruházása, illetőleg a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén történő taggá válása esetén pedig a tag házastárssal szerződő féllel (harmadik személlyel vagy a nem tag házastárssal) szemben fennálló követelésnek minősül [új Gt. 99. § f) pont és 101-102. §].
Ebből viszont az következik, hogy a közkereseti és betéti társaság működésének létszakában a régi Gt. és a Gt., valamint - a tagsági jogviszony változatlan fennállása esetén - az új Gt. hatálya alá tartozó kkt.-beli és bt.-beli részesedés felek között elszámolható értékeként azt az értéket kell a vagyonmérlegbe beállítani, amely a gazdasági munkaközösségi, közkereseti, illetve betéti társasági tag házastársat - a társaság életközösség megszűnésekori létszakától függően - a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén megilletné (Pfv. II. 21.896/1998/8., Pfv. II. 20.384/1998/3. - BH 1999/12/553. és LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. EH).
A tagsági jogviszonynak a tag házastárs társasági részesedésének (tagsági jogainak és kötelezettségeinek) - az új Gt. 101. §-ának (1)-(2) és 102. §-ának (1) bekezdése alapján - a társaság más tagjára vagy kívülállóra történő - a társasági szerződés módosításával hatályossá váló - átruházása esetén ezzel szemben a társasági részesedés házasfelek között elszámolható értékét annak ellenértéke, illetőleg - a szerződésben kikötött ellenérték aggályos volta esetén - a tényleges forgalmi értéke képezi.
A közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedés értékét a házasfelek egyező előadásának hiányában a tagok közötti tényleges elszámolás adatai alapján kell meghatározni akkor, ha a tag házastárs tagsági jogviszonya az életközösség megszakadásának időpontjában valóban megszűnik, szakértői vélemény, éspedig könyvszakértői, illetőleg - szükség esetén - ingatlanforgalmi-, gépjármű-, tárgyszakértői vélemény, illetve más különleges szakértelemmel rendelkező egyéb szakértő véleményének alapulvételével kell meghatározni akkor, ha a tag házastárs tagsági viszonya az életközösség megszakadását követően változatlanul fennáll és ezért a tagok közötti elszámolásra ténylegesen nem kerül sor, vagy a tag házastárs tagsági viszonya az életközösség megszakadásának időpontjában megszűnik ugyan és a tagok közötti elszámolásra is sor kerül, vagy a tag házastárs tagsági jogviszonya a társasági részesedés átruházása útján szűnik meg és az elszámolás adatainak, vagy a részesedés átruházásra irányuló szerződésben kikötött ellenértéknek a valódiságához azonban nyomatékos kétség fér.

1.3.1.2.1. A társaságtól megváló taggal való elszámolásI igény értéke

1.3.1.2.1.1. A régi Gt. és a Gt. szerinti elszámolás módja

A régi Gt. 81. §-a és a Gt. 95. §-a szerint »A társaságtól megváló taggal a továbbműködő társaságnak el kell számolnia. A társaságtól "megváló" kifejezés alatt a tagsági jogviszony megszűnésének bármely esete értendő, mivel azonban az elszámolási kötelezettség a "taggal" szemben áll fenn, fogalmilag nem tartozhat ide a tagsági jogviszony halál miatti megszűnésének az esete. A tag halála esetén a társaságba be nem lépő örökössel történő elszámolásra a Gt. 96. §-a vonatkozik, amely azonban a 95. § rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazását írja elő. (Ugyanez a helyzet a jogi személy tag társaságba belépni nem kívánó jogutódja esetében is.)«
Az elszámolás - amelynek minden esetben a fennálló állapot szerint kell megtörténnie - annak a megállapítását jelenti, hogy a tagsági viszony megszűnésének időpontjában fennállott állapot szerint - a társaság fennálló tartozásaira és követeléseire is figyelemmel - áll-e fenn a társaságtól megváló tagnak követelése a társasággal szemben. Igenlő esetben a tag követelését a részére ki kell adni, nemleges esetben pedig a veszteségviselés szabályai szerint kell eljárni.
A tag követelése két részből áll: egyrészt a bevitt vagyoni hozzájárulás értéke kiadása iránti igényéből, másrészt a társaság fel nem osztott eredményéből, tehát az induló vagyont meghaladó vagyonból, a vagyonnövekményből - a vagyoni hozzájárulása arányában vagy más megállapodás szerint - őt megillető hányadrészből (ez utóbbi számvitelileg úgy fogalmazható meg, hogy a tárgyévi időarányos adózott eredményből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból a tagra jutó összeg).
A fenti tételek együttes összege adja ki a tag vagyonilletőségét, amelyet azonban az elszámolás során korrigálni kell a tag esetleges tartozásaival (pl. társasággal szemben fennálló kártérítés stb.), valamint a tag esetleges követeléseivel (tagi kölcsön, személyes közreműködés ki nem fizetett díja stb.).
"(A kilépő tagot megillető vagyonnövekményt a számviteli törvény előírásai szerint közvetlenül a tőketartalék, illetve az eredménytartalék terhére kell elszámolni, azt nem lehet az adózott eredmény terhére osztalékként kifizetni, nem lehet az eredmény-kimutatásban osztalékra igénybe vett eredménytartalékként szerepeltetni.) A tag vagyoni illetősége kiszámításakor - eltérő rendelkezés hiányában - a 85. § (2) bekezdés értelmében a vagyoni hozzájárulásnak a jegyzett tőkéhez viszonyított aránya lesz a mérvadó. Ilyen arányban fog részesülni a tag a társaság tényleges vagyonából. A járandóság mértékét alapvetően az fogja meghatározni, hogy a társaság saját tőkéje hogyan aránylik a jegyzett tőkéhez. Ha kisebb, akkor a tag nem kap semmit (sőt a veszteségviselés kérdése kerül előtérbe), ha egyenlő, akkor a tag a vagyoni hozzájárulása értékét kapja vissza, ha viszont nagyobb, akkor a tag ezen túlmenően megkapja a jegyzett tőkén felüli vagyon arányos részét is.
Az elszámolás módjára, valamint a tag vagyoni jutójának meghatározása során a vagyon, illetve az egyes vagyonelemek értékelésének szempontjaira az Gt. - éppen kógens jellege miatt - a régi Gt.-től eltérően már nem tartalmaz szabályokat, hanem alapvetően a felekre bízza azt, hogy - természetesen a hatályos számviteli előírások megtartása mellett - hogyan számolnak el egymással." [(19.) 448-449. o.]
A Legfelsőbb Bíróság BH 2002/3/104. száma alatt közzétett Gf. VII. 31.983/2000/5. számú eseti döntése szerint a társaság tiszta vagyonából a társaságtól megváló tagot megillető arányos rész kiszámításánál - eltérő megállapodás hiányában - a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni, nem lehet tehát az elszámolás során a könyv szerinti értékből kiindulni (Lásd részletesen: "A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékének könyv- és - szükség esetén - egyéb szakértői vélemény alapján történő meghatározása" cím alatt!)
A Gt. diszpozitív - tehát csak a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő - szabálya szerint a tag (vagyoni hozzájárulás értékéből és a tagot megillető vagyonnövekményből álló) követelését pénzben kell kifizetni, nincs jogi akadálya azonban annak, hogy a megváló tag és a társaság közös megállapodása alapján - a főszabálytól eltérően - a tag követelésének a kielégítése természetben történjék meg. Ilyen kifejezett megállapodás hiányában azonban a megváló tag nem csupán nem jogosult, de nem is köteles a vagyonilletősége természetben történő kielégítését elfogadni.

1.3.1.2.1.2. Az új Gt. szerinti elszámolás módja

Az új Gt. 102. §-a értelmében a társaságtól megváló taggal - a társasági részesedését átruházó tag kivételével - a társasági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni, a hivatkozott § (2)-(5) bekezdései pedig - a Gt.-vel ellentétben - az elszámolás módját is részletesen szabályozzák akként, hogy az elszámolás során - a régi Gt. és a Gt. alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - a forgalmi értékéket tekinti irányadónak.
E szabályok szerint az elszámolás alapját a társasági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot képezi, és a társaságtól megváló tagot - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a társaság saját tőkéjéből akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tőkéjéhez, azzal, hogy az ennek megfelelő arányos rész kiszámításánál - eltérő megállapodás hiányában - a forgalmi értéket kell irányadónak tekinteni. A forgalmi érték megállapítható a számított saját tőke alapján is, amelynek meghatározása során a társaság a könyveiben értékkel kimutatott eszközeit és kötelezettségeit (ideértve a céltartalékokat és az időbeli elhatárolásokat is) átértékelheti, a könyveiben értékkel nem szereplő, a számviteli törvény 23. §-a szerinti feltételeknek megfelelő eszközöket és a társaságot terhelő kötelezettségeket figyelembe veheti. A társaságtól megváló tag követelését a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni. [új Gt. 102. § (1)-(5) bek.]
Az ismertetett szabályok az irányadók - véleményem szerint - a társasági részesedését átruházó tag házastárs kivételével - a vagyonközösséghez tartozó közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékének a meghatározására a házastársi közös vagyon megosztása során is akkor, ha a tag házastárs a társaságtól az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban - a közös vagyon megosztása érdekében vagy bármely más okból - rendes vagy azonnali hatályú felmondással megválik, vagy a tag házastárs társasági tagsági jogviszonya változatlanul fennmarad.
Nem alkalmazhatók viszont e rendelkezések - főszabály szerint - akkor, ha a tag házastárs a társasági részesedését az említett időszakban a társaság más tagjára vagy kívülálló harmadik személyre ruházza át.
A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés mint kötelmi jellegű elszámolási igény értéke - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan eljárásjogi eszközökkel, bírói mérlegelés útján vagy szakértői vélemény, éspedig könyvszakértői és - szükség esetén - ingatlanforgalmi-, gépjármű-, tárgyszakértői vélemény, illetve más különleges szakértelemmel rendelkező egyéb szakértő véleményének alapulvételével határozható meg.

1.3.1.2.1.3. A társaságtól megvált taggal való elszámolás utólagos vitássá tétele

A Legfelsőbb Bíróság a Pfv. VI. 21.002/1997/4. számú ítéletének az alapjául szolgáló tényállás szerint
A felperes társaság keresetében a tagsága időtartama alatt keletkezett - és a társaság, illetve tagjai által az adóhatóságnak megfizetett - adóhiányból az alperesre eső rész megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra való hivatkozással, hogy az alperes felelőssége a Gt. 97. §-ának (1) bekezdése [régi Gt. 83. §-ának (1) bekezdése] alapján még a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt évig fennáll a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett kötelezettségekért.
A Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasító jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán hozott ítéletében arra mutatott rá, hogy a Gt. 97. § (1) bekezdés alapján a volt tagnak a társaság tartozásaiért való felelőssége csak harmadik személyekkel szemben áll fenn, magának a társaságnak azonban e jogszabályhely alapján nincs lehetősége a volt tagja ellen fordulni. A társaságtól megváló taggal való elszámolás tárgyában kötött megállapodás voltaképpen egyezségnek minősül. A Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése szerint "az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt vagy amelyet bizonytalannak tartottak." Egy utólagos adóellenőrzés bekövetkezte és annak eredménye olyan bizonytalan körülmény, amely a társaság kockázata, és amely miatt a társaságtól megvált taggal történt elszámolás mint egyezség a Ptk. 241. §-ának (4) bekezdése értelmében utóbb nem tehető vitássá.
Annak tehát nem lett volna akadálya, hogy az APEH az alperessel szemben is fellépjen, a társaság azonban a volt taggal szemben a vele történt elszámolást követően az adóhiánnyal kapcsolatos megtérítési igényt akkor sem érvényesíthet, ha az adóhiány megfizetésére a társasági vagyon nem biztosított elegendő fedezetet, ezért valamennyi tag befizette a társaságnak a tartozásból rá jutó részt - beleértve az alperesre eső részt is.
A jogirodalom ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a felülvizsgálati kérelemhez való kötöttség alapján hozott döntés helyessége nem vitatható, védhető lenne az a jogi álláspont is, mely szerint "a társaság és a tag az elszámoláskor voltaképpen közös téves feltevésben voltak, ami - ha az elszámolást nem vonjuk a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése alá - alapot adhatott volna a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése szerinti megtámadásra - természetesen csak a Ptk. 326. §-a szerinti megtámadási határidőn belül. Felvethető lett volna a Ptk. 361. § szerinti jogalap nélküli gazdagodás (tartozatlan fizetés) jogcíme is, mivel az elszámolás során az alperes olyan összeget vett fel, ami ténylegesen nem illette volna meg, hiszen ha a társaság szabályosan adózik, az elszámolás kiindulópontja és eredménye is más összeg lett volna. (Ha azonban az elszámolást szerződéses megállapodásnak tekintjük, akkor a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius tényállásának alkalmazhatósága nagyon vitatható.)" [(19.) 450-452. o.]
Az ismertetett jogirodalmi álláspont elfogadása a házastársi közös vagyon megosztásával összefüggésben azt eredményezné, hogy amennyiben a társaságtól megvált taggal történt elszámolás utólagos módosítását megelőzően a közös vagyon megosztása még nem történt meg, úgy a közös vagyon mérlegébe a módosított elszámolás eredményét kellene beállítani, ha pedig a közös vagyon megosztása már megtörtént, úgy a tag házastárs a módosítás eredményeként mutatkozó különbözet megosztása iránti igényét az egyéb feltételek meglétében a megosztásból kihagyott tételként utólag, vagy a megosztás tárgyában hozott jogerős ítélet elleni perújítás, illetőleg a megosztás tárgyában kötött szerződés kölcsönös téves feltevés jogcímén történő megtámadása útján érvényesíthetné.

1.3.1.2.2. Az átruházott társasági részesedés ellenértéke, illetve forgalmi értéke

Az új Gt. 99. §-ának f) pontja és 101. §-ának (1) bekezdése szerint a személyegyesülésbeli (közkereseti és betéti társaságbeli) részesedés - a tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) részesedésekhez hasonlóan - forgalomképessé válik, azzal a korlátozással, hogy a részesedésnek a társaság más tagjára vagy kívülállóra történő átruházása csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá.
Amennyiben a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedését a társaság működésének létszakában a társaság más tagjára vagy kívülálló harmadik személyre ruházza át, úgy az új Gt. 102. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság és a tag házastárs közötti elszámolásra - a dolog természetéből következően - nem kerülhet sor. Ilyen esetben ezért a vagyonközösséghez tartozó közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedés értékét a házastársi közös vagyon megosztása során - véleményem szerint - az adásvételi vagy az átruházásra irányuló más szerződésben kikötött vételár vagy más ellenérték összegével, illetve értékével, ingyenes átruházás esetén pedig a részesedés tényleges forgalmi értékével azonos összegben, illetve értékben kell a közös vagyon mérlegébe beállítani.
Ha azonban az átruházására a nem tag házastárs hozzájárulásának a hiányában került sor vagy az átruházásra irányuló szerződésben kikötött ellenérték egyébként aggályos, úgy a közös vagyon megosztása során a közkereseti, illetve betéti társaságbeli részesedés értékét - kivételesen - az új Gt.-nek a társaságtól megváló taggal való elszámolásra irányadó 102. §-ában foglalt rendelkezések alapulvételével célszerű meghatározni. Ez az elszámolási mód ugyanis nyilvánvalóan alkalmas a részesedés reális értékének a megállapítására, önmagában az a tény pedig, hogy a tag házastárs és a társaság közötti tényleges elszámolásra ilyen esetben nem kerül sor, még nem akadálya annak, hogy a házastársak közötti elszámolás az említett szabályok alapulvételével történjék.

1.3.1.3. A társaság megszűnésének létszakában

A társaság jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása), valamint a jogutódlással történő megszűnése esetén akkor, ha a tag házastárs a jogutód társaságban nem kíván részt venni, a gazdasági társasági részesedés értéke a tag házastársat megillető kötelmi jellegű elszámolási igénynek az értékével azonos [Gt. 15. § (2) és új Gt. 16. § (3) bek.], és ez az érték a végelszámolási, felszámolási, illetve átalakulási eljárás adatai alapján, annak eredményével azonos összegben, míg a jogutódlással történő megszűnés létszakában a jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastárs gazdasági társasági részesedésének értéke a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg.

1.3.2. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értéke megállapításának módja

1.3.2.1. Az érték eljárásjogi eszközökkel történő megállapítása

A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékének megállapítása - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan bizonyítás lefolytatása nélkül vagy a bizonyítási eljárás adatainak a bíróság általi mérlegelése alapján történhet.
A bizonyítási eljárás lefolytatása, illetőleg a bizonyítékok értékelése során figyelemmel kell lenni - egyebek mellett - arra, hogy:
a) A bíróság további bizonyítás lefolytatása nélkül is valónak fogadhatja el:
- az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [Pp. 141. § (2) bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása alapján megállapítható tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel [Pp. 163. § (2) bek.].
A köztudomású tényeket, valamint azokat a tényeket, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van és az utóbbi tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [Pp. 163. § (3) bek.].
b) A fentebb részletezett ún. egyszerűbben bizonyítható tények hiányában a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények, egyebek mellett tehát a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékének a megállapítása végett bizonyítást rendel el [Pp. 163. § (1) bek.]
Ennek során az olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, az egyéb bizonyítást mellőzheti (Pp. 193. §), ha pedig a perben jelentős tény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, úgy a bíróság szakértőt rendel ki, azzal, hogy rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetén lehet kirendelni [Pp. 177. § (1) bek.].
A bizonyítási eljárás lefolytatása során a tag házastársat terheli a közkereseti, illetve betéti társaság által a régi Gt. 70. §-ának és 85. §-ának (1) bekezdése alapján elkészített számviteli törvény szerinti beszámolónak, valamint a társaság könyvelésének és adóbevallásának, üzleti könyveinek és egyéb iratainak a bíróság vagy a bíróság által kirendelt szakértő rendelkezésére való bocsátása, illetőleg az említett okiratok saját tagsági jogán alapuló megtekintetésének (betekintésének) a szakértő részére történő biztosítása [régi Gt. 67. § (1) és Gt. 27. § (2) bek.].
Hasonlóképpen a tag házastársat terheli a vezető tisztségviselő által a saját kérésére a társaság ügyeiről nyújtott felvilágosításnak a bíróság, illetőleg a szakértő rendelkezésére való bocsátása, ha pedig e kérelmének a vezető tisztségviselők nem tesznek eleget, úgy a tag házastárs kérelmére a cégbíróság kötelezi a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására, azzal, hogy - a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint - "a tagsági jog fennállása alatti időszakra vonatkozóan az üzleti könyvekbe és iratokba való betekintési jog a társaság volt tagját is megilleti."

1.3.2.2. A bizonyítási teher megfordítása útján, az üzleti titokhoz, illetőleg az igazságos bírói döntéshez való alkotmányos alapjogok ütközése esetén

Lehetősége van a bíróságnak - véleményem szerint - arra is, hogy a társaság vezető tisztségviselőjét tanúként idézze meg és a Pp. 189. §-ának (1) bekezdése alapján a szükséges üzleti könyveknek és egyéb okiratoknak, mint szemletárgyaknak a szakértő általi rendelkezésre bocsátása és megszemlélésének a lehetővé tételére kötelezze. Ha ilyen esetben a vezető tisztségviselő a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintés lehetőségét arra hivatkozással tagadja meg, hogy a Gt. 27. §-a szerint a gazdasági társaság ügyeiről szerzett értesüléseit üzleti titokként köteles megőrízni, a tag házastársnak lehetősége van arra, hogy a Gt. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a cégbíróságtól kérje a gazdasági társaságnak a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására való kötelezését. A cégbíróság a tag (részvényes) házastárs kérelmének teljesítését a Gt. 27. §-ának (3) bekezdése alapján akkor tagadhatja meg, ha a joggyakorlás biztosítása a gazdasági társaság üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait sértené. Minthogy az üzleti titok fogalmát a Gt. nem határozza meg, a cégbíróságnak a döntése során figyelemmel kell lennie arra, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Vtv.) 4. §-ának (1) bekezdése szerint tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni, a (3) bekezdésének a) pontja értelmében pedig e törvény alkalmazásában üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.
A bizonyítási teher Pp. 164. §-ának (1) bekezdésének főszabálya szerint azonban a per eldöntéséhez szükséges tényeket nem feltétlenül, hanem csak általában kell annak bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. E főszabály alóli kivételként a bizonyítási kötelezettség és a bizonyítatlanság terhe egyaránt az ellenérdekű félre fordul át - egyebek mellett - akkor, ha az indokolatlanul késedelmes igényérvényesítés vagy más körülmény folytán a főszabály alkalmazása a bizonyító félre nézve feltűnően méltánytalan terhet róna. Ilyen "más körülmény" lehet - többek között - a felek alkotmányos jogainak - egyebek mellett - a cégeknek az üzleti titokhoz, illetőleg a feleknek az igazságos bírói döntéshez való jogának az ütközése is. Ilyen esetben ugyanis egyik fél sem gyakorolhatja a saját alkotmányos jogát visszaélésszerűen akként, hogy ezáltal a másik fél alkotmányos és perbeli jogainak a gyakorlását meghiúsíthassa anélkül, hogy saját joggyakorlásának következményeit viselni lenne kénytelen.
A cégeknek az üzleti titok megőrzéséhez és a házastársaknak az igazságos bírói döntéshez való kölcsönös alkotmányos joga egyaránt érvényesülhetne azáltal, ha a társasági tag házastárs, illetve a társaság a szükséges könyvelési adatokat a bíróság rendelkezésére bocsátaná, a Pp. 7. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogával élve - a vagyoni helyzetére vonatkozó, pénzügyi intézménytől beszerzett adat (banktitok) nyilvánosságra kerülésének a megakadályozása érdekében az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosság kizárását kéri. Ennek megfelelő álláspontot tükröz a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 22.656/2000. számú eseti döntése is, amelyben az egyéni vállalkozói vagyon értékét - a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez, illetőleg az igazságos bírói döntéshez való alkotmányos jogok ütközése miatt - a bizonyítási teher megfordítása útján határozta meg.
A kifejtettekből viszont az következik, hogy a fentebb részletezett okiratok és a társaság ügyeiről nyújtott felvilágosítás becsatolásának elmulasztását, a szakértő általi megtekintetés lehetőségének a megtagadását, a cégbírósági eljárás megindításának a tag házastárs általi elmulasztását, valamint a tag házastárs által előterjesztett kérelemnek a cégbíróság általi elutasítását, illetőleg az említett körülményekre visszavezethető bizonyítatlanság következményeit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a tag házastárs terhére kell értékelni és ilyen esetekben a bizonyítási teher ún. megfordításával a tényállás a nem tag házastárs személyes előadására is alapítható.

1.3.2.3. Az érték bírói mérlegelés útján történő meghatározása a tagsági jogviszonynak az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban a nem tag házastárs hozzájárulása nélkül történő (egyoldalú) megszüntetése esetén

A Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.445/2000/8. számú ítéletének az alapjául szolgáló tényállás szerint
A jogerős ítélet ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában eljárt Legfelsőbb Bíróság az ítéletében - egyebek mellett - az alábbiakat fejtette ki:
"Helyesen hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozata szerint az alperes O.-T. Betéti Társaságbeli részesedése tekintetében házastársi közös vagyonnak nem a betéti társaság ingó és ingatlan vagyona, hanem az az érték minősül, amely a kültag alperest a tagsági jogviszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén az elszámolási igénye alapján megilletné (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH és BH 1999/12/553. sz.).
Alaptalanul érvel viszont azzal, hogy a jogerős ítélet által alkalmazott elszámolási mód az említett elveket sértené. Az alperes ugyanis a tagsági jogviszonyának a röviddel az életközösség megszakadását követően történt megszűnésekor - a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint - egyrészt a betéti társaságbeli részesedésén alapuló elszámolási igénye alapján, másrészt az általa a társasággal megkötött tagi kölcsönszerződések alapján érvényesíthetett igényt a társasággal szemben. Az előbbi jogcímen a társaságnak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonából a vagyoni betétjének a visszafizetésére, valamint az így fennmaradó vagyonnak a vagyoni betétjével arányos részére tarthatott igényt [Gt. 61. és 81. §-a, 94. §-ának (2) és 95. §-ának (3) bek.], az utóbbi jogcímen pedig jogosult volt arra is, hogy a betéti társasággal kötött - Ptk. hatálya alá tartozó és határozatlan időre szóló - tagi kölcsönszerződéseket a Ptk. 526. §-ának (1) bekezdése alapján felmondja és a betéti társaságtól a kölcsönösszegek visszafizetését követelje [Gt. 17. §-a alapján alkalmazott Ptk. 523. §-ának (1) bek.]. A perbeli betéti társaság az életközösség megszakadását, illetőleg az alperes tagsági jogviszonyának a röviddel ezt követően történt megszűnését megelőzően a tevékenységét még nem kezdte meg, tényleges működés hiányában tehát a vagyona csupán a tagok által rendelkezésére bocsátott ún. induló vagyonból, valamint a tagoktól felvett kölcsönök felhasználásával megszerzett vagyonból állhatott. E vagyon 3 540 000 forintos értéke a hiányos és jogszabályellenes könyvelési adatokon alapuló könyvszakértői vélemény, valamint a becslésen alapuló ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint nem a tagok vagyoni betéteinek a 100 000 forintos összegével, hanem csupán 10 000 forinttal haladta ugyan meg a tagokkal szemben fennálló kölcsöntartozásainak a 3 530 000 forintos összegét, az alperes azonban a társasági szerződést módosító okirat aláírásával ennek ellenére is elismerte azt, hogy egyrészt a betéti társaság a vagyoni betétjét neki visszafizette, másrészt a betéti társasággal szemben követelése nincs, olyan adat pedig a perben nem merült fel, hogy az elszámolás folytán az alperes a neki ténylegesen visszafizetett vagyoni betétjének egésze vagy legalább annak egy része erejéig a társaság tartozásait viselni lett volna köteles. A társasági szerződés módosítására vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy az alperes az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el, a felperes érdekeinek és feltehető akaratának pedig kétségkívül az felelt meg, hogy az alperes a tagsági jogviszonyának az ő hozzájárulása nélkül történő megszüntetésével egyidejűleg a társasággal szemben a Gt. és a Ptk. alapján fennálló közös követelések megfizetésére irányuló igényét egyaránt érvényesítse.
Jogszabálysértés nélkül járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a betéti társaság aktív és passzív vagyontárgyainak a felek közös vagyonának a mérlegébe történő felvételét mellőzte, az alperes által az említett jogcímeken felvett összegeket azonban a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedés, illetőleg közös követelések értékeként a vagyonmérlegbe annak ellenére is beállította, hogy az alperessel való elszámolás időpontjában a társaság aktív és passzív vagyonának a hiányos és jogszabályellenes könyvelési adatok alapján, illetőleg becslés útján meghatározott értéke az alperes vagyoni hozzájárulásának a visszafizetésére a Gt. szabályai szerint nem adott volna módot." [Pfv. II. 21.445/2000. - (33.)]

1.3.2.4. Az érték könyv és - szükség esetén - egyéb szakértői vélemény alapján történő meghatározása

A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint kötelmi jellegű elszámolási igény értéke - álláspontom szerint - a társasági szerződés, cégmásolat, éves beszámoló (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés), vagyonkimutatás és egyéb okirati bizonyítékok adatain alapuló könyvszakértői vélemény alapulvételével határozható meg, azzal, hogy indokolt esetben - a könyvszakértő útján vagy más módon - ingatlanforgalmi, gépjármű-, tárgy-, illetve a szükséges szakértelemmel rendelkező egyéb társszakértők bevonásáról és a társszakértők egyesített szakértői vélemény előterjesztésére való felhívásáról is gondoskodni kell.
Ilyen indokolt eset lehet például a tag házastársnak természetben visszajáró nem vagyoni hozzájárulás (apport) forgalmi értékének a tisztázatlan volta, vagy az, hogy a társaság vagyonához a könyv szerinti értéken elszámolható árukészleten, követeléseken és tartozásokon felül viszonylag nagy számú vagy jelentősebb értéket képviselő tárgyi eszközök tartoznak, vagy a társaság jelentősebb mennyiségű 50 000 forintot el nem érő olyan beszerzést eszközölt, amelynek értéke a könyvekben nyomban nullára írható le. (Lásd részletesen: Második rész I. Fejezet 3.1.2.2. és 3.1.2.3. pontjaiban "A kft. nevére szóló számlákkal megvásárolt, de a kft.-alkalmazott házastárs birtokában lévő számítástechnikai és elektronikai cikkeknek a munkaviszonyhoz kapcsolódó természetbeni juttatásként történő elszámolása" és "A társaság nevére szóló számlákkal, de személyes, családi és háztartási célokra megszerzett ingóságok elszámolásának módja" cím alatt!)
Nem fogadható el - véleményem szerint - az ítélkezési gyakorlatban érvényesülő az a fentiekkel ellentétes másik felfogás, mely szerint "a betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelen voltából, továbbá abból, hogy a Gt. 95. § (1) bekezdése értelmében a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni, az elszámolás módjára, valamint a tag jutójának meghatározása során a vagyon, illetve az egyes vagyonelemek értékelésének szempontjaira azonban a Gt. már nem tartalmaz szabályokat, az a következtetés vonható le, hogy a törvény az elszámolás megtételét a felekre (a társaságra és a megváló tagra) bízza, azzal azonban, hogy a hatályos számviteli jogszabályi előírásokat maradéktalanul be kell tartani. A tag házastárs és a betéti társaság közötti kötelmi jogi jellegű elszámolás során tehát a számviteli törvény előírásainak maradéktalanul érvényesülniük kell," ezért a házastársi közös vagyon megosztása során a társasági vagyon tényleges forgalmi értékének a megállapítására vonatkozó bizonyítás lefolytatásának nincs helye (Békés Megyei Bíróság 2. Pf. 20.656/2001/16. sz. ítélete).
Az előbbi álláspont helyességét támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi és gazdasági ügyekben követett ítélkezési gyakorlata is.

1.3.2.4.1. A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlata

A Legfelsőbb bíróság házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben hozott Bíróság Pfv. II. 21.044/2002. számú eseti döntésének az alapjául szolgáló tényállás szerint
Az A.-T. Betéti Társaságból a peres feleket a házassági életközösség megszűnésekor megillető követelés értékét a jogerős ítélet a perben kirendelt könyvszakértő véleménye alapján 84 000 forintban állapította meg, és annak kiegészítése útján tisztázta azt is, hogy a korábban előterjesztett szakvéleményben egyéb kötelezettségek között feltüntetett tagi kölcsönök teljes összegét az alperes édesapja, mint a társaság kültagja nyújtotta, tagi kölcsönt a rendelkezésre álló adatok szerint tehát az alperes a társaság részére nem adott. Ebből következően házastársi közös vagyon terhére nyújtott tagi kölcsön címén sem illeti meg a felperest a felek közötti vagyoni elszámolás során további összeg. A felperesnek a betéti társaság gépei és tárgyi eszközei forgalmi értékének megállapítására szolgáló tárgyszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát - mint szükségtelent és indokolatlant - nem teljesítette. Álláspontja szerint megalapozatlan a felperes azon érvelése, mely szerint társaságbeli részesedés értékének meghatározása során csak és kizárólag "a tényleges forgalmi értéket" lehet és kell alapul venni. A forgalmi értéket - miként arra a felperes hivatkozik - valóban a piaci viszonyok alakítják ki. Figyelemmel azonban a betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelenségére, a piaci viszonyok által kialakított tényleges forgalmi érték alapulvétele szóba sem jöhet, ezért a betéti társaság vagyonából a tagot megillető részesedés értékének tisztázására a könyvszakértői vizsgálat szolgál. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a 209. számú Elvi Határozatában, valamint a BH 1999/12/553. száma alatt közzétett eseti döntésében.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a határozatában az alábbiakra mutatott rá:
"I. A Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozatának I. pontja szerint házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának az időpontjában történő megszűnése esetén megilletné (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH).
A gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezései - a jogerős ítélet helyes jogi okfejtése szerint - nem adnak módot a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés átruházására, a 95. §-ának (1) és (2) bekezdése pedig kimondja ugyan, hogy a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni, és a társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni, az elszámolás módjára nézve viszont semmiféle rendelkezést nem tartalmaz.
Mindezekből pedig valóban az következik, hogy a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelen kötelmi jellegű elszámolási igénynek: forgalomképtelen vagyoni értékű jognak minősül. (Más kérdés ugyanakkor az, hogy a tagsági viszony, illetőleg a társaság megszűnése esetén az elszámolás folytán a tagot megillető, illetve terhelő követelés, illetve tartozás a Ptk. 328-333. §-ai szerinti engedményezés, illetve tartozásátvállalás szabályai szerint már nyilvánvalóan átruházható, az tehát nem forgalomképtelen, hanem csak maga az említett társaságokbeli részesedés.)
Önmagában a személyegyesülésbeli (közkereseti és betéti társaságbeli) részesedés forgalomképtelen voltából és az elszámolás módjára vonatkozó Gt.-beli szabályozás hiányából viszont nem következik sem az, hogy az említett társaságokbeli tagsági viszonynak, vagy magának az említett cégformájú társaságoknak a megszűnése esetén a tagok közötti - »az akkori állapotnak megfelelő«, illetve a »megszűnéskori állapot szerinti« - elszámolás módjára a számvitelről szóló - perbeli időszakban hatályos - 1991. évi XVIII. számú törvény (a továbbiakban: Sztv.) lenne az irányadó, és az elszámolás alapját nem a társaság vagyonának az említett időpontbeli tényleges forgalmi értéke, hanem a könyv szerinti értéke képezné, sem pedig az, hogy a vagyonközösséghez tartozó társaságbeli részesedés értékének a megállapítása csakis és kizárólag könyvszakértői vélemény alapulvételével történhetnék, és ezért a házastársi közös vagyon megosztása során a társasági vagyon tényleges forgalmi értékének a megállapítására vonatkozó bizonyítás lefolytatásának nem lenne helye.
A régi Gt. 17. §-a és a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése ugyanis egyértelmű abban, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseiknek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Minthogy a társaságtól megváló taggal való elszámolás kétségkívül a tagok közötti vagyoni viszonynak minősül, az elszámolás módjára a Gt.-beli szabályozás hiánya folytán nem az Sztv., hanem - a társasági szerződés, illetőleg a tagok eltérő megállapodásának hiányában - a polgári jog szabályai az irányadók, e szabályok szerint viszont az elszámolás alapját a vagyon ún. tiszta értéke, tehát a tényleges forgalmi értéknek a terhekkel csökkentett része képezi.
Ezzel szemben az Sztv. - annak 1. §-a szerint - az e törvény hatálya alá tartozó vállalkozók (gazdálkodók) beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket határozza meg. Nem tartalmaz azonban a társasági viszonyból eredő elszámolási kötelezettségre vonatkozó előírásokat, a tagok közötti elszámolás alapját képező társasági vagyon meghatározásának a módját pedig mindössze annyiban érinti, hogy a 41. §-ban meghatározott esetekben a mérlegben szereplő eszközök értékelése tekintetében az általánostól eltérő, - külön törvény által meghatározott - sajátos értékelési eljárás követésének a lehetőségét biztosítja."
(Ilyen külön törvényben meghatározott sajátos értékelési eljárás érvényesülhet - egyebek mellett - a vállalkozások alapításánál, átalakulásánál, felszámolásánál, megszűnésénél, a vállalkozás értékesítése előtti értékelésénél, a tárgyi eszközök, valamint a befektetett pénzügyi eszközök újraértékelésénél és az infláció hatásának mérésénél - 41. §).
"Az egyéni vállalkozó, illetve a piac többi szereplője és az állam közötti jogviszonyra irányadó számviteli törvény szerinti ún. könyv szerinti érték valójában az eszközöknek és forrásoknak a mérlegkészítés időpontjára aktualizált múltbeli ára, és annak képzése, illetve kimutatása nem a fordulónapi »valóságos érték« (a beszerzési ár) kimutatását, hanem csupán a mérleg összeállítását szolgálja - egyebek mellett az adózási előírások betartásának és az adóalap, illetve az adó kiszámításának az állam általi ellenőrzése érdekében. Alkalmatlan tehát arra, hogy a polgári jogi viszonyokban a felek közötti elszámolás alapjául szolgáljon, ezért annak a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyaira történő alkalmazása sem lehet indokolt (Pfv. II. 22.077/1999.).
II. A hivatkozott Elvi Határozat III. pontjához kapcsolódó indokolás a társasági részesedés házastársak között elszámolható értékének a megállapításához szükséges bizonyítás tekintetében kétségkívül a könyvszakértő kirendelését említi elsőként annak tisztázása érdekében, hogy a tagsági jogviszony, illetőleg a társaság megszűnése esetén milyen összeg illette volna meg a házastársat (ott: a felperest) a társaságbeli részesedésén alapuló elszámolási igénye folytán. Emellett azonban a további bizonyítás szükségességére is utalt, amikor előírta azt is, hogy az adott esetben a szakértő feladatává kell tenni a társasági és helyiségbérleti szerződéseknek, valamint azok módosításainak, az éves mérlegeknek és vagyonkimutatásoknak, a felperes által elkészített, de »könyvelésre le nem adott« - a peres iratok között elfekvő - feljegyzéseknek, a gmk. egyéb üzleti könyveinek, valamint - egyebek mellett - »V. Gy. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő alapperben beszerzett szakértői véleményének az áttanulmányozását«, a gmk. vagyonát képező bérleti jog értékének a meghatározását, valamint az esetleg szükséges további bizonyítás lefolytatásának és a bizonyítékok egymással való egybevetésének a szükségességét is.
Ezt az álláspontot fejti ki a Családjogi Törvény Magyarázata (KJK, Bp. 2002.) is, amikor arra mutat rá, hogy a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedés értéke »a társasági szerződés, az éves mérlegek és vagyonkimutatások, a kilépő tagokkal való elszámolás és az egyéb okirati bizonyítékok adatainak az ismeretében, könyvszakértő, valamint - szükség esetén - ingatlanforgalmi-, gépjármű- és tárgyszakértő társszakértőül történő kirendelése és a szakértők egyesített véleményadásra való felhívása útján határozható meg.« (520. o.)
A könyvszakértő kirendelését ugyanis nem a társasági vagyon teljes értékének, hanem egyrészt a társasági vagyon teljes körének, másrészt az olyan vagyontárgyak könyv szerinti értékének a megállapítása teszi szükségessé, amelyek vonatkozásában a forgalmi értéken történő elszámolás nem kerülhet szóba. (Ilyennek minősülhetnek - egyebek mellett - az árukészletek, a félkész-, illetve késztermékek, valamint a behajthatatlan, kétes vagy vitás követelések, illetve tartozások is.)
A tárgyi eszközök és egyéb vagyontárgyak vonatkozásában viszont a könyv szerinti érték alapulvételének ellene szól egyrészt az, hogy az Sztv. szerint a befektetett eszközöket a beszámoló részét képező mérlegben nem a valós, hanem az ún. aktualizált múltbeli bekerülési értéken kell szerepeltetni, amely az Sztv. 30-40. §-ai szerint a leírásokkal csökkentett és a hozzáírásokkal növelt értéknek felel meg, másrészt az is, hogy a számviteli előírások megtartása sem a Gt., sem az Sztv. szabályai szerint nem eredményezi azt, hogy a tagok közötti tényleges elszámolás - amennyiben erre valóban sor kerül -, nem a társasági vagyon tényleges forgalmi értékének, hanem a könyv szerinti értékének az alapulvételével történnék.
1. A befektetett eszközök könyv szerinti értékének meghatározása során ugyanis a kiindulási értéket vásárlás esetén a beszerzési ár, saját előállítás esetén pedig az előállítás költsége képezi, a kiindulási értéket azonban - általában - azok elértéktelenedése miatt folyamatosan csökkenteni kell ún. leírás formájában.
A »leírt« vagyontárgyak pedig könyv szerinti értékkel ugyan nem, tényleges forgalmi (piaci) értékkel viszont nyilvánvalóan rendelkeznek, és a tagok közötti elszámolás alapját képező társasági vagyonnak is a részét képezik.
2. A Gt. és az Sztv. szabályai szerint - az állam által is ellenőrizhető módon - két esetben kerül sor tényleges elszámolásra a tagok között: a társaság átalakulása esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó taggal történő elszámolás során, valamint a társaság jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása) esetén, az említett esetekre vonatkozóan viszont maga a Gt. és a számviteli törvény is speciális előírásokat tartalmaz.
A társaság átalakulása esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó taggal történő elszámolás során ugyanis - a Gt. 62-64. §-ai, valamint az Sztv. 136-138. §-ainak rendelkezései szerint a társaság vagyonából az elszámolás folytán a tagot megillető hányadot nem a társaság vagyonának a könyv szerinti értéke, hanem a könyv szerinti érték és a - pozitív vagy negatív - átértékelési különbözet együttes összege alapján meghatározott valós érték alapján kell meghatározni, ez az érték pedig egyrészt az eszközöket piaci értékükön, a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben tartalmazza, másrészt magában foglalja a pozitív vagy negatív cégértéket is.
A számviteli előírásoknak megfelelő elszámolási mód tehát valójában azt eredményezi. hogy átalakulás esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó társasági tagok a velük való elszámolás során az átalakuló társaság, a társaság megszűnése (felszámolása, végelszámolása) esetén pedig a társaság valamennyi tagja az egymás közötti elszámolás során a megszűnő társaság vagyonának az őket, illetve őt megillető hányadához nem a társasági vagyon könyv szerinti, hanem a valós forgalmi értékének az alapulvételével jutnak, illetve jut hozzá. Indokolatlan lenne ezért az, hogy a házastársak közötti elszámolás ettől eltérő elvek szerint történjék.
A fentebb kifejtettekből az következik, hogy a társaság működésének létszakában a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint forgalomképtelen kötelmi jellegű elszámolási igény értékének megállapítása magának a társasági vagyon életközösség megszakadásakori körének és értékének a megállapítását feltételezi, és a tagok közötti elszámolási igény alapját főszabály szerint nem a társasági vagyon könyv szerinti, hanem annak a tényleges forgalmi (piaci) értéke képezi.
A könyvszakértői vélemény minden esetben alkalmas a társasági vagyon körének, és kivételes esetben a forgalmi értékének a megállapítására is. Szükségtelen a könyvszakértő mellett más szakértő alkalmazása pl. akkor, ha a társasági vagyon kizárólag olyan félkész termékekből, követelésekből, illetve egyéb forgóeszközökből és tartozásokból áll, amelyek forgalmi értéke a könyv szerinti értéktől lényegében nem tér el, vagy ha az eltérés figyelembevételét egyéb szempontok nem indokolják.
Nem mellőzhető azonban a valós forgalmi érték tisztázása abban az esetben, ha a társaság vagyonához jelentős értékű befektetett eszközök: immateriális javak, tárgyi eszközök (ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek stb.), befektetett pénzügyi eszközök (részesedések, értékpapírok stb.) és olyan egyéb vagyontárgyak is tartoznak, amelyek forgalmi értéke nyilvánvalóan lényegesen eltér a könyv szerinti értéküktől (34.).
Ezen álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság 424. számú Elvi Határozatának az egyéni vállalkozói vagyon értékének a meghatározására vonatkozó része (Hiv. Gyűjt. 2001/1/424.), valamint a BH 2002/3/104. száma alatt közzétett Gf. VII. 31.983/2000/5. számú eseti döntésében is tükröződő ítélkezési gyakorlata, amely előbbi a házastársak, az utóbbi pedig a tagok közötti elszámolás során ugyancsak a vállalkozói, illetve a társasági vagyon forgalmi értékén alapuló elszámolási módot tekinti irányadónak. (…)
3. (…) A jelen perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a Gt. 95. §-án alapuló elszámolás esetén az alapítóknak változatlan összegben visszajár a Bt. jegyzett tőkéje, a Bt. tagjai között ezen felül megosztandó a Társaság tiszta vagyona, ami az összes vagyonból a kötelezettségek levonása után fennmaradó saját vagyon összegét jelenti és az a mérlegben a saját tőke, valamint a tartalék összegeként jelenik meg. (…)
A könyvszakértői vélemény azonban - annak a kiegészítéséből kitűnően - az alperes által összeállított mérleg és eredménykimutatás, valamint a cégnyilvántartás és könyvelés adatain alapult, és bár a kiegészítő szakvélemény mellékletét képező vagyonleltár a befektetett eszközök körében több gépet és számos olyan nulla forint értékű tárgyi eszközt tartalmaz, amely előbbiek nyilvánvalóan amortizált értéken szerepelnek, utóbbiak pedig feltehetően azonnali leírásra kerültek, azok tényleges forgalmi értékét a szakértő megfelelő adatok hiányában nem vette figyelembe, mert az Sztv. az egyszeres könyvvezetésre kötelezett alperes számára a forgalmi értéken való kimutatást nem tette lehetővé.
4. (…) Minthogy azonban a Bt. év közben sem mérleg, sem eredmény-levezetés készítésére nem volt köteles, valós állapotot - a könyvszakértői vélemény helyes okfejtése szerint - csak az éves beszámolója mutat. Helyesen járt el tehát a könyvszakértő akkor, amikor az alperes társaságbeli részesedésének az életközösség megszakadásakori értékét az éves beszámoló arányosításával állapította meg, és ennek során az alperes édesapja által a 2000. december 31. napjával bezárólag a Bt.-nek nyújtott tagi kölcsönöket a források körében teljes egészében számításba vette.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a felperes által indítványozott tárgyszakértő, illetőleg - szükség esetén - gépész szakértő társszakértőként történő kirendelése és a könyszakértői vélemény ezt követő kiegészítése, vagy a nevezett szakértők és a perben eljárt könyvszakértő együttes szakvélemény előterjesztésére történő felhívása útján kell tisztázni a vitás betéti társaság - vagyonleltár szerinti - teljes vagyonának a házassági életközösség megszakadásakori tényleges forgalmi értékét, majd ennek alapulvételével az alperes társaságbeli részesedésének az említett időpontbeli értékét. (…)". (Pfv. II. 21.044/2002. sz.)

1.3.2.4.2. A Legfelsőbb Bíróság gazdasági ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlata

Azonos álláspontot tükröz a Legfelsőbb Bíróságnak a gazdasági perekben folytatott, és előbb a BH 2002/3/104. száma alatt, majd a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 2002/1/661. száma alatt Elvi határozatként is közzétett Gf. VII. 31.983/2000/5. számú eseti döntésében kifejtett ítélkezési gyakorlata is.
A betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem - a felek eltérő rendelkezése hiányában - az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. Az elszámolásnál a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint "A felperes 1994. január 24-én kelt társasági szerződésmódosítással, 500 000 Ft vagyoni betét rendelkezésre bocsátásával az alperesi betéti társaság tagjává vált. A cégbíróság tagsági viszonyát a cégjegyzékbe bejegyezte.
Az alperesi társaság tulajdonát képező, az 1994. augusztus 22-én kelt ingatlan szakértői vélemény szerint 20 373 000 Ft forgalmi értékű ingatlant, az alperesi társaság a felperes tagsági viszonyát megelőzően vásárolta 3 500 000 Ft-ért.
Az alperes az ingatlanon végzett beruházások fedezésére 7 400 000 Ft hosszú lejáratú és 3 000 000 Ft rövid lejáratú hitelt vett fel.
A felperes 1994. augusztus 29-én 2 600 000 Ft, 1994. november 2-án 500 000 Ft tagi kölcsönt adott az alperesnek határozatlan időre, elismervény ellenében.
A tagsági viszonyát a felperes 1995. június 18-án azonnali hatállyal megszüntette. A társaság a felperessel a mai napig nem számolt el.
A fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá:
"A peres felek egyező előadása szerint a felperes tagsági viszonya 1995. június 18-án szűnt meg. Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 81. §-ának (1) bekezdése értelmében ezért a felperessel az alperes az ezen időpontban fennállott állapot szerint köteles elszámolni.
Figyelemmel a Gt. 75. §-ának (3) bekezdésében foglalt azon szabályra, hogy a társaságba utóbb belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos, arra kell következtetni, hogy a tagsági viszony megszűnésekor a kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, - a felek eltérő rendelkezése hiányában -, hanem az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. A vagyoni betét mértéke a társaság tiszta vagyonából, a kilépő tagot megillető arányos rész kiszámításakor veendő figyelembe.
A Gt. és a társasági szerződés, illetve a tagok eltérő megállapodásának hiányában, könyv szerinti értékek helyett, a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni. A peres felek jogviszonyára az Sztv. tagsági viszony megszűnése időpontjában hatályos 41. §-ának (1) bekezdésében írt szabályok nem alkalmazandóak. Az Sztv. 1. §-a szerint ugyanis az Sztv. az alperes beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére, a nyilvánosságra hozatalra, közzétételre, illetve a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket szabályozza. A társasági jogviszonyból eredő elszámolási kötelezettségre, előírásokat nem tartalmaz.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte, hogy a felperessel a könyv szerinti értéken kell elszámolni, és vagyoni szaporulat hiányában, kizárólag a felperes által szolgáltatott vagyoni betét, illetve tagi kölcsön összege illeti meg a felperest. (…)
Mindezekre tekintettel a felek közötti elszámolás céljából a bizonyítási eljárás megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges. (…)
Az alperes nyilatkozatától függően - egyebek mellett - ingatlanforgalmi szakértő, illetve igazságügyi könyvszakértő ismételt kirendelése válhat szükségessé.
Az elszámolás során a bíróságnak a felperes tagsági viszonya megszűnésekor, a társaság forgalmi értéken számított tiszta vagyonának, illetve a felperes 500 000 Ft vagyoni betétjének szolgáltatása alapján a felperesre eső hányad figyelembevételével kell a felperesre jutó részt megállapítania. Ehhez hozzá kell számítania a felperes bizonyítottan, elismervény ellenében szolgáltatott, és az alperes által bizonyítottan vissza nem fizetett 500 000 Ft tagi kölcsönt (LB Gf. VII. 31.983/2000/5. sz. - Hiv. Gyűjt. 2002/1/661. sz. EH és BH 2002/3/104. sz.). "

1.3.3. A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékében az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett értékemelkedés

A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékében az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett értékemelkedésnek a vagyoni hozzájárulás működtetésére visszavezethető része közös vagyonnak, tag házastárs és a többi tagok személyes közreműködésére visszavezethető része pedig a tag házastárs, illetve a többi tagok kizárólagos tulajdonának, saját vagyonának minősül.
Az utóbbi érték a személyes közreműködés - okirati bizonyítékok adatai, ennek hiányában pedig szakértői vélemény alapján meghatározható - díjával, az előbbi érték pedig annak a különbözetnek az összegével azonos, amely a tag házastársat az elszámolási igénye alapján a közös vagyon megosztásának időpontjában megillető teljes követelés és a tagok személyes közreműködésének értéke közötti különbözet, illetőleg az életközösség megszűnésének időpontjában megillető teljes követelés összege között fennáll (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH).

1.4. A tag házastárs felelőssége a gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedést terhelő kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben

A tag házastársnak a gazdasági munkaközösségbeli, továbbá a közkereseti és betéti társasági részesedését terhelő kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége a jogcímét tekintve alapulhat magán a társasági szerződésen, a Gt. kógens rendelkezésén, illetőleg a szerződés vagy a törvény által előírt kötelezettségei megszegésének tényén, a tag házastárs szerződésen kívüli jogellenes és felróható károkozó magatartásán, vagy a személye tekintetében megvalósuló egyéb kárkötelem-keletkeztető tényen is (utaló magatartás, jogalap nélküli gazdagodás), az tehát a jellegét tekintve kontraktuális (szerződésszegési) vagy deliktuális (szerződésen kívüli) egyaránt lehet. A felelősség a jogosultját tekintve fennállhat a társasággal, annak tagjaival vagy a társaság hitelezőivel szemben, a terjedelmét tekintve pedig - a tagi minőségtől függően - kiterjedhet (irányulhat) a tag házastárs társasági szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítésére (dare, facere) vagy a társaság harmadik személy hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeiért való helytállásra (praestare).
Tekintettel arra, hogy a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései alapján a házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelőssége az ügyletkötő harmadik személlyel szemben csak az ügyleti (kontraktuális) jellegű tartozások és egyéb kötelezettségek vonatkozásában áll fenn, a tag házastárs felelősségét annak kontraktuális vagy deliktuális jellege szerinti csoportosításban célszerű tárgyalni.

1.4.1. A tag házastárs kontraktuális jellegű (szerződéses) felelőssége

A közkereseti és betéti társasági tag házastárs kontraktuális jellegű (szerződéses) felelőssége fennállhat a társasággal, annak tagjaival vagy a társaság hitelezőivel szemben, és az főszabály szerint korlátlan, kivételesen pedig korlátozott is lehet.

1.4.1.1. A tag házastárs felelőssége a társasági szerződés teljesítéséért a társasággal szemben

A gazdasági munkaközösségbeli, továbbá a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés élők közötti jogügylettel az alapítás létszakaszában új alapítású gazdasági társaság esetén társasági szerződés, jogutódlással létrejött gazdasági társaságban átalakulási szerződés, a működés létszakaszában pedig a tagokkal való megállapodás alapján szerezhető meg, míg öröklés jogcímén történő tulajdonátszállás esetén maga a közkereseti és betéti társaságbeli tagsági jogviszony öröklés útján nem száll át a tag jogutódára (örökösére), hanem az örököst csupán elszámolási igény és az a jog illeti meg, hogy a tagokkal való megállapodás alapján a társaságba belépjen.
A fentebb kifejtettekből az következik, hogy a gazdasági munkaközösség, továbbá közkereseti és betéti társaság esetében a tag házastársnak a társasági részesedését terhelő tartozásokért a társasággal szemben fennálló felelőssége minden esetben a Gt. hatálya alá tartozó - a régi Gt. 19., 55. és 94. §-a, a Gt. 10., 81. és 101. §-a, illetőleg az új Gt. 11., 88. és 108. §-a szerinti - társasági szerződésen, illetőleg a Gt.-nek a tag felelősségére vonatkozó kógens rendelkezésein alapul, amely utóbbiak alkalmazhatóságát viszont magának a társasági szerződésnek a megkötése teremti meg.
Ennek megfelelően a gazdasági munkaközösségi, továbbá a közkereseti és betéti társasági tag házastárs felelős a társasággal szemben mindazoknak a vagyoni tárgyú kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában attól függően minősülnek közös, illetve különadósságnak, hogy a gazdasági munkaközösségbeli, illetőleg a közkereseti vagy betéti társaságbeli részesedés közös vagy különvagyoni jellegű (Lásd részletesen: "A gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya" cím alatt!)
E felelőssége a régi Gt. 17. §-a, a Gt. 9. §-ának (2) és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 198. §-a és 277. §-ának (1) bekezdése szerint a - közös vagyoni jutóját és a különvagyonát is magában foglaló - teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed. (Más kérdés ugyanakkor az, hogy a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeni) hozzájárulás teljesítésének elmulasztása a Gt. 13. § és az új Gt. 14. §-a szerint már nem a vagyoni hozzájárulás társaság általi követelésére ad alapot, hanem a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi.)

1.4.1.2. A tag házastárs (Gt. kógens rendelkezésein alapuló) felelőssége a közkereseti és betéti társaságot terhelő tartozásokért a társaság hitelezőivel szemben

A társasági tagoknak a társaság harmadik személy hitelezőkkel szemben fennálló felelősségének tényét és mértékét az egyes társasági formákra és a tagok társaságban való részvételének jellegére (tagi minőségére) tekintettel minden esetben a Gt. kógens szabályai határozzák meg.

1.4.1.2.1. Az előtársasági tag házastárs felelőssége a megszűnő előtársaság kötelezettségeiért az előtársaság hitelezőivel szemben

A Gt. 14. §-ának (1) és az új Gt. 15. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet, a hivatkozott szakaszok (2) bekezdése értelmében a létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni, az új Gt. pedig kimondja azt is, hogy az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minősülnek, míg a Gt. 15. §-ának (2) és az új Gt. 16. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, (az új Gt. szerint az erről való tudomásszerzést követően) a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat és köteles működését (az új Gt. szerint haladéktalanul) megszüntetni. A Gt. szerint a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért, az új Gt. szerint pedig a működés megszüntetéséig vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. Az új Gt. értelmében a fentebb részletezett kötelezettségek elmulasztásából származó károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek, abban pedig a Gt. és az új Gt. szabályozása megegyezik egymással, hogy ha a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tagok (részvényesek) felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Ha a társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik és az előtársaság "automatikusan" teljes értékű társaságként folytathatja tevékenységét. Ha azonban a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasította, az előtársaság törvénynél fogva megszűnik. Az előtársaság megszűnésére sok tekintetben a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy végelszámolási vagy felszámolási eljárásra természetesen nem kerülhet sor.
Az idézett törvényhelyeknek a Gt., illetőleg az új Gt. - társaság megszűnésére vonatkozó - 55-56. §-aiban, illetőleg 65-68. §-aiban foglaltakkal történő egybevetéséből az következik, hogy az előtársasági időszakban vállalt kötelezettségekért elsődlegesen a megszűnő előtársaság a saját vagyonával felel, és a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően - vagy az esetleges külön megállapodásuk szerint - kell felosztani. Másodlagosan (mögöttesen) pedig - amennyiben az előtársasági vagyon a kötelezettségek kielégítéséhez nem elégséges - a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok kötelesek helytállni, akként, hogy a korlátlanul és egyetemlegesen felelős tagok (az új Gt. szerint a kkt. tagjai, bt. beltagjai, a Gt. szerint pedig az említetteken kívül a társaság cégnevében szereplő kültagjai) korlátlanul és egymással egyetemlegesen, míg a korlátozottan felelős tagok (az új Gt. szerint a kültagok, a Gt. szerint pedig a bt. cégnevében nem szereplő kültagok) a vagyoni hozzájárulásuk már szolgáltatott, illetve még nem szolgáltatott része, továbbá a felosztott előtársasági vagyonból nekik juttatott rész erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben.
A hitelezői igény kielégítése esetén ugyanakkor az egymással korlátlanul és egyetemlegesen felelős tagok közül a ténylegesen teljesítő tagoknak megtérítési igénye támad a tagtársaikkal szemben, s ennek során a felosztott társasági vagyonból való részesedésük mértéke, illetve az egymáshoz viszonyított aránya határozza meg az egyes tagok helytállási kötelezettségét.

1.4.1.2.2. A közkereseti és betéti társasági tag házastárs felelőssége a társaságot terhelő tartozásokért a társaság hitelezőivel szemben

A közkereseti és betéti társaságok személyegyesülés-jellege és az induló vagyon (jegyzett tőke) minimumára vonatkozó jogszabályi előírás hiánya a tagoknak, illetve a beltagoknak a társaság hitelezőivel szemben a társaság kötelezettségeiért fennálló mögöttes (másodlagos), egymással egyetemleges és a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjedő felelősségével párosul, amely alól az új Gt. szerint kizárólag a kültag, a Gt. szerint pedig kizárólag a társaság cégnevében nem szereplő kültag felelőssége képez kivételt.

1.4.1.2.2.1. A közkereseti társasági tag és a betéti társasági beltag házastárs mögöttes (másodlagos), korlátlan és a többi taggal, illetve többi beltaggal egyetemleges felelőssége a társaság kötelezettségeiért a társaság hitelezőivel szemben

1.4.1.2.2.1.1. Az "alapító tag" felelőssége

A Gt. - közkereseti társaság külső jogviszonyairól rendelkező, de a 101. §-ának (3) bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában a betéti társaságra is alkalmazandó - 90. § ának (1) bekezdése, illetőleg az új Gt. 108. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó 97. §-ának (1) bekezdése értelmében a közkereseti és betéti társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a közkereseti társasági tagok és a betéti társasági beltagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.
A "saját vagyonnal való korlátlan felelősség" - a különvagyont és a közös vagyon tag házastársra eső fele részét is egyaránt magában foglaló - teljes magánvagyonra kiterjedő felelősséget jelent, a tagok, mint kötelezettek "egyetemleges felelőssége" pedig - a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése, 337. §-ának (1) bekezdése és 338. §-a szerint - azt, hogy a hitelező bármelyiküktől az egész követelés megtérítését követelheti és az azt teljesítő tag csak a társasági szerződésben meghatározott arányban fordulhat megtérítési igényével a többi tag ellen.
Nem ad viszont alapot az egyetemlegesség a társaság és a tagok egyetemleges marasztalására. A tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége ugyanis nem közvetlen, hanem csak mögöttes, másodlagos jellegű (lásd pl. BH 1994/6/335.), hiszen a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával, a tagok felelősségére pedig csak akkor kerül sor, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi. "A tagok felelősségének mögöttessége a végrehajtási eljárás során érvényesül, ami abban nyilvánul meg, hogy a végrehajtást először a társasági vagyonra kell megkísérelni és csak ennek eredménytelensége esetén fordulhat a jogosult - az egyetemlegesség alapján - bármelyik tag magánvagyona ellen.
A tagok korlátlan és (egymással) egyetemleges felelőssége a "társaság kötelezettségeiért" áll fenn. A törvény nem korlátozza a tagok felelősségét csak a szerződéses kötelezettségekre. Nincs jelentősége tehát annak, hogy a társaság kötelezettsége milyen jogcímen alapul, kereskedelmi vagy bármely más ügyletből eredő szerződéses kötelezettség, avagy az állammal szemben fennálló kötelezettség (adótartozás, tb-tartozás, bírság). A Legfelsőbb Bíróság BH 1998/12/609. száma alatt közzétett eseti döntése például megállapította a betéti társaság beltagjának mögöttes felelősségét a betéti társaság vagyonából ki nem elégített felszámolói díjkövetelésért is, mert ez is a bt. mint gazdálkodó szervezet vagyonából kielégítendő tartozások közé tartozik. [(19.) 433-435. o.] A Legfelsőbb Bíróság 640. számú Elvi Határozata rámutatott arra is, hogy a volt betéti társaság tagjaival szemben versenytárs a Bt. által tanúsított tisztességtelen piaci magatartás, mint objektív szankciók érvényesítésére nem jogosult ugyan, kártérítést azonban a beltaggal szemben érvényesíthet, ha annak a feltételei fennállnak (LB Hiv. Gyűjt. 2002/1/640. sz. EH - Pf. IV. 25.090/2000.)

Perbenállás

A Gt. 90. §-ának (2) és az új Gt. 97. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társaság vagyonára a tagok perbenállása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perbenállásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők.
A tag magánvagyonnal való mögöttes felelőssége ugyanis csak akkor áll fenn, ha vele szemben személy szerinti perbenállása mellett - tehát a perbeli védekezés lehetőségét biztosítva - hoztak marasztaló ítéletet. A jogosult oldaláról ez azt jelenti, hogy a társasággal szembeni követelése peres úton történő érvényesítésénél őt szabad választás illeti meg: választásától függ, hogy kereseti követelését kizárólag a társaság ellen érvényesíti vagy a társaság mellett az egyes tagokkal szemben is. Ha a pert kizárólag a társaság ellen indítja, akkor a jogerős határozat csak a társasági vagyonra lesz végrehajtható. A tagok perbenállása nélkül, anélkül tehát, hogy velük szemben személy szerint marasztaló ítélet születne, a tagok vagyonára végrehajtás nem vezethető (pl. BH 1994/5/260).
Minthogy a jogosult követelésének fedezetéül elsődlegesen a társasági vagyon szolgál, a tagok felelőssége pedig csak mögöttes jellegű, magának a társaságnak a perbenállása akkor is szükséges, ha a jogosult érdeke olyan tartalmú bírósági határozat hozatalát kívánja meg, amely az egyes tagok felelősségét is eldönti, és ezáltal a tagok saját vagyonára is végrehajtható. Kivételt képez ez alól az az eset, ha a hitelező korábban már perelte csak a társaságot és a végrehajtás eredménytelensége miatt indított újabb pert most már csak a tagok ellen, vagy ha a társaság ellen már felszámolási eljárás indult, mert ilyenkor a társasággal szemben már csak a felszámolási eljárás keretében lehet igényt érvényesíteni.
A folyamatban lévő felszámolási eljárás ugyanakkor nem akadálya a tagok elleni perindításnak, hiszen míg a felszámolási eljárás a társasági vagyonra folyik, addig a peres eljárás a tagok magánvagyonát érinti. A tagokat marasztaló ítéleti döntés alapján azonban a tagok magánvagyonára mindaddig nem vezethető végrehajtás, amíg nem bizonyosodik be, hogy a felszámolási eljárás során a felperes mint hitelező követelése nem nyert kielégítést. Erre a körülményre a marasztaló érdemi döntés rendelkező részében utalnia kell a bíróságnak [(19.) 433-437. o.].
A betéti társaság beltagját a társaság tartozásáért egyetemleges felelősség terheli, így a jogosult a tartozás megfizetését bármelyik kötelezettől vagy valamennyijüktől követelheti, ezért a jogvita elbírálásához nem szükséges minden beltag perbenállása (BH 2003/3/124. - Gfv. I. 30.954/2001. - II. sz.).

A mögöttes (másodlagos) felelősség lényege

A Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.332/2004/4. számú ítélete szerint:
"I. A mögöttes (másodlagos) felelősség sajátossága, hogy a mögöttes felelős - a »felelősségátvitel, felelősségáttörés« folytán - annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, aki mögött felelősséggel tartozik. A felelősségátvitel lényege, hogy a jogosult (hitelező) követelésének jogcímét nem változtatja meg, hanem a kötelezett (adós) helyébe belép a mögöttes felelős, és az eredeti (felelősségi) jogcímen, ugyanazon esedékességi időponttól köteles helytállni.
II. A mögöttes (másodlagos) kötelezett a jogosulttal szemben a teljesítést - a főkötelezettel szembeni behajthatóságra hivatkozva - megtagadhatja (sortartási kifogás). A teljesítés jogszerű megtagadásának ideje alatt a mögöttes felelőssel szemben csak jövőbeli feltételtől függő, összegszerűségében meg nem határozható marasztalás kérhető. A jogosult szabadon választhat abban a kérdésben, hogy a behajtás reális esélyének fennálltáig csak a főkötelezettel szemben érvényesíti az igényét, vagy pedig - a későbbi költség kímélése érdekében - már a sortartási kifogás ideje alatt él azzal a lehetőséggel, hogy a mögöttes felelőst is perli.
III. Mindaddig azonban, amíg a másodlagos kötelezett - behajthatóságra hivatkozva - a teljesítést jogszerűen megtagadhatja, a jogosult követelésének érvényesítése menthető okból nem történhet meg, hiszen a másodlagos kötelezett már az igényérvényesítés - és nem csak a behajtás - esetén sorrendtartási kifogással élhet, a teljesítést megtagadhatja.
IV. Az elévülés nyugvásának megszűnése nem feltétlenül esik egybe a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezésével. Amennyiben a felszámoló a hitelezővel már ezt megelőzően közli, hogy igényének kielégítésére - a főkötelezettel szembeni behajtásra - reálisan nincs esély, a menthető ok - a közvetlen igényérvényesítés akadálya - ezzel megszűnik." (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.332/2004/4. - BDT 2005/3. 26-31. o.)

1.4.1.2.2.1.2. A belépő tag felelőssége

A Gt. 90. §-ának (3) bekezdése szerint a társaságba belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos. Az ettől eltérő megállapodás harmadik személlyel szemben hatálytalan.
A tagoknak a társaság kötelezettségeiért való felelősségéhez tehát nem szükséges az sem, hogy a társasági tagsági jogviszony már a kötelezettség keletkezésekor fennálljon. Annak nincs ugyan akadálya, hogy a tagok a szerződésben a társaság kötelezettségeiért való felelősséget az egymás közötti, belső jogviszonyukra irányadó módon a Gt. rendelkezéseitől eltérően állapítsák meg, az ilyen megállapodás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. "Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a társaságba belépő tag a belépésekor kizárta a felelősségét a belépése előtt keletkezett kötelezettségekért, ettől még felelős lesz a hitelező felé, viszont ha az egyetemlegesség alapján kifelé ő állt helyt a követelésért, akkor a belső jogviszonyban teljes megtérítési igénye lesz a többi taggal szemben" [(19.) 437-438. o.].
Az új Gt. 97. §-ának (3) bekezdése ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy a társaságba belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval csak akkor azonos, ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik. Ebből viszont az következik, hogy az új Gt. értelmében a társaságba belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért nem csupán a tagok egymás közötti, belső jogviszonyában, hanem a tagok és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban is hatályos módon kizárható a társasági szerződésben, illetve annak módosításában. E módosítás indoka a társasági jog irodalma szerint az, hogy a korábbi szabályozás szerint "- figyelemmel arra, hogy a társaságtól megváló tagok felelőssége még öt évig fennmarad - előfordulhatott, hogy egy adott társasági kötelezettségért esetleg többen tartoztak korlátlan felelősséggel, mint ahány tagja a társaságnak a kötelezettség keletkezésekor volt." [(60.) 206. o.]

1.4.1.2.2.1.3. A társaságtól megváló tag felelőssége

A Gt. 97. §-ának (1) bekezdése szerint a társaságtól megváló tag - a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt évig - a többi taggal azonos módon felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely tagsági jogviszonya megszűnését megelőzően keletkezett.
Az idézett törvényhely szerinti ötéves határidő "nem egy elévülési határidő, hanem a társaságtól megvált taggal szembeni igényérvényesítésnek egy jogvesztő határideje."
Nem azt jelenti tehát, hogy a tagsági jogviszony megszűnése előtt bármikor keletkezett - tehát esetleg már évek óta esedékes - társasággal szembeni követelést a megvált taggal szemben még öt évig lehetne érvényesíteni, hanem csak azt, hogy a tagsági jogviszony ideje alatt keletkezett követelést, ha az egyébként még nem évült el, a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves időszakon belül még érvényesíteni lehet a társaságtól megvált taggal szemben. A tagsági viszony megszűnése tehát nem érinti a társaságtól megváló tag felelősségét a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett.
A társaságtól megvált tag e felelőssége kifelé, harmadik személy hitelezőkkel szemben áll fenn, maga a társaság tehát e jogcímen nem érvényesíthet követelést a volt tagjával szemben. A tag felelősségének a mögöttes jellegéből ugyanakkor az következik, hogy ha a követelés a társasággal szemben már elévült, úgy az sem az "aktív" tagokkal, sem a társaságtól már megvált tagokkal szemben nem érvényesíthető (Pfv. VI. 21.002/1997.) - [(19.) 456-459. o.]. A gazdasági munkaközösség tagjának mögöttes felelőssége elévül, ha a jogosult vele szemben a követelést a tagsági viszony megszűnését követő öt éven belül nem érvényesíti. A gazdasági munkaközösség ellen indított felszámolási eljárás alatt az elévülés nem nyugszik (Gfv. 30.343/2002. - BH 2003/12/509.).
Az új Gt. 104. §-ának (1) bekezdése - a Gt. szabályozásához kapcsolódó ítélkezési gyakorlattal összhangban és a társasági részesedés átruházhatóságára, valamint a tagi minőségre is figyelemmel - már kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a társaságtól megváló tag - ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is - a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódára is.

1.4.1.2.2.2. A betéti társasági kültag házastárs felelőssége a társasággal és a társaságot terhelő tartozásokért a társaság hitelezőivel szemben

A betéti társasági kültag házastárs kontraktuális (szerődésszegési) jellegű felelőssége főszabály szerint csak a társasággal szemben áll fenn és az csak a társasági szerződésben általa vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére korlátozott, kivételesen azonban fennállhat a társaság tartozásaiért annak hitelezőivel szemben is, és ez utóbbi esetben akár korlátlan, akár korlátozott is lehet.

1.4.1.2.2.2.1. A kültag házastárs főszabály szerinti korlátozott felelőssége a társasággal szemben

A betéti társaság fogalmát az Gt. 101. § (1) és az új Gt. 108. § (1) bekezdése tartalmában ugyan nem, szövegezésében azonban a régi Gt.-től annyiban eltérően definiálja, hogy míg a régi Gt. - dogmatikailag kifogásolhatóan - a "kültag vagyoni betétje mértékében korlátozott felelősségéről" beszélt, addig a Gt. és az új Gt. megfogalmazása félreérthetetlenné teszi, hogy a kültag kifelé, harmadik személyek felé - a Gt. 103. § (1) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve [lásd: b) pont!] - nem felel a társaság tartozásaiért, hanem felelőssége (pontosabban kötelezettsége) csak a társasággal szemben áll fenn a vagyoni betétje szolgáltatása iránt.
A kültag jogi helyzete tehát ebből a szempontból teljes mértékben megegyezik a kft. tag jogi helyzetével, hiszen a társaság hitelezőinek a javára a kültag még a vagyoni betétje erejéig (azzal azonos összegben) sem marasztalható.
A kültag felelőssége a tagsági jogviszony fennállása alatt főszabályként kizárólag a társasággal szemben áll fenn és csak a vagyoni betétjének a szolgáltatására terjed ki, a társaságtól megvált kültag felelőssége a fentebb részletezett főszabálynak megfelelően alakul, tehát a tagsági viszony megszűnésétől számított öt évig fennálló felelőssége csak a korlátlan tagi felelősség esetére értelmezhető, a társaság megszűnésekor is tagsági viszonyban állt kültag viszont a megszűnéskor felosztott társasági vagyonból neki jutott rész erejéig a megszűnéstől számított öt évig felelőssé tehető a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. [Gt. 56. § (2) bek. és új Gt. 68. §] - [(19.) 467-470. o.]

1.4.1.2.2.2.2. A kültag házastárs kivételes jellegű felelőssége a társaság hitelezőivel szemben

A kültagnak a társaság hitelezőivel szemben fennálló kivételes felelőssége fennállhat a társaság tartozásaiért és az általa a társasági szerződésben vállalt vagyoni betét teljesítéséért is, azzal, hogy az előbbi esetben a felelőssége korlátlan, az utóbbi esetben pedig a vagyoni betétjére, illetőleg annak a még nem szolgáltatott részére korlátozott.

a) A kültag kivételes jellegű korlátlan felelőssége a társaság kötelezettségeiért a társaság hitelezőivel szemben

A kültagnak a társaság hitelezőivel szemben fennálló kivételes jellegű korlátlan felelősségét megalapozhatja a régi Gt. és a Gt. rendelkezése szerint az a tény, hogy a kültag neve a társaság cégnevében szerepel, az új Gt. rendelkezése szerint az, hogy a kültag korábban a társaság beltagja volt, és ezenfelül a kültagnak az erre irányuló önkéntes kötelezettségvállalása is.

aa) A társaság cégnevében szereplő kültag korlátlan felelőssége

A régi Gt. 100. §-ának (1) és a Gt. 103. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a beltaggal azonos módon felel a kültag, ha neve szerepel a társaság cégnevében.
Az új Gt. a kültag felelőssége vonatkozásában a Gt. 103. §-a (1) bekezdésének megfelelő tartalmú rendelkezést már nem tartalmaz. Az új Gt. hatálya alá tartozó társaságok esetében tehát - függetlenül attól, hogy a kültag neve a társaság cégnevében szerepel-e vagy sem - a kültag csak a vagyoni betétjének szolgáltatására köteles, a társaság tartozásaiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel nem felel.
Nem állapítható meg ezért a társaságtól megvált kültagnak - ideértve a társasági részesedését átruházó kültagot is - a társaság harmadik személlyel szemben fennálló tartozásaiért való (korlátlan) felelőssége a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül az új Gt. 104. §-ának (1) bekezdése alapján sem, hiszen e felelősség lényegében csak a korlátlan tagi felelősség esetére értelmezhető.
Megállapítható viszont a kültagnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért való - kontraktuális jellegű - korlátlan felelőssége a Gt. 103. § (1) bekezdésének jogcímén is a beltaggal azonos módon az új Gt. 334. § (2) bekezdésének az átmeneti rendelkezése alapján akkor, ha a neve az új Gt. hatálybalépése előtt szerepelt a társaság cégnevében, e helyzet megszűnésétől, de legfeljebb az új Gt. hatálybalépésétől (2006. július 1.) számított öt évig a társaságnak azon tartozásaiért, amelyek nevének a társaság cégnevéből való törlése előtt keletkeztek, valamint a beltagi minősége megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül az új Gt. 109. § (4) bekezdése alapján akkor, ha korábban a társaság beltagja volt, de csak a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett [lásd: ab). A kültaggá vált korábbi beltag házastárs korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért.]

aaa) A "kültag neve" a betéti társaság cégnevében a cégbírósági gyakorlat szerint

A Legfelsőbb Bíróság a BH 1994/2/93. száma alatt közzétett eseti döntésében már rámutatott arra, hogy a Gt. 100. §-ának (1) bekezdése nem határozza meg, hogy mit kell érteni a kültag "neve" alatt, így a szó általános, köznapi jelentéséből kell kiindulni. Eszerint a név valamely személynek más személyektől való megkülönböztetésére alkalmas megjelölése. A természetes személy neve vezetéknévből (családi név) és utónévből áll. A kialakult bírói gyakorlat szerint a kültag Gt. 100. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátlan felelősségének a beálltához elegendő az is, ha a cégnévben a magánszemély kültag vezetékneve szerepel, utóneve azonban nem, az utónév hiánya miatt azonban ilyen esetben valamennyi azonos vezetéknevű kültag felelőssége a társaság kötelezettségeiért a beltaggal azonos, tehát korlátlan akkor, ha a betéti társaságban több azonos családi nevű kültag is van. A BH 1999/1/13. száma alatt közzétett eseti döntésében ugyanakkor azt fejtette ki, hogy a korlátlan kültagi felelősség beálltához nem elegendő az, ha a cégnévben szereplő megjelölésből csak asszociáció útján lehet következtetni a kültag nevére. A vezetéknév cégnévben való szerepeltetésén annak teljes és torzításmentes feltüntetését kell érteni. A tagok vezetékneveinek kezdőbetűiből álló vagy a nevek eltorzítása útján kialakított mozaik szó, fantázia név vezérszóként való szerepeltetése a cégszövegben nem alapozza meg a kültag korlátlan felelősségét. (58.)

aab) A kültag neve a betéti társaság cégnevében a házasságkötés utáni névviselés szabályaira tekintettel

Előfordulhat az ún. kéttagú házaspári társaságok esetében az, hogy a társaság cégneve a házastársak valamelyikének vagy mindkettejüknek a nevével megegyezik, illetőleg valamelyikük vagy mindkettejük neve a társaság cégnevében szerepel.
Az Alkotmánybíróság 58/2001. (XII. 7.) AB határozata folytán megalkotott 2002. évi XLIV. számú törvény által módosított Csjt. 2004. január 1. napjától hatályos 25. §-ának (1) bekezdése szerint a feleség a házasságkötés után
a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy
b) a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy
c) a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy
d) a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(2) a férj a házasságkötés után
a) kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy
b) a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét.
(3) A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét.
(4) A házasulóknak az (1)-(3) bekezdés szerinti névviselésről meg kell egyezniük. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét [az (1) bekezdés b)-d) pont, (2) bekezdés b) pont], illetve a házassági név családi nevekből képzett része legfeljebb két tagú lehet.
Egységes a cégbírói gyakorlat abban, hogy "ha az azonos vezetéknevű tagokból álló betéti társaság cégnevében a tagok vezetékneve szerepel, jogosan lehet arra a következtetésre jutni, hogy a cégszövegben valamennyi beltag és kültag neve szerepel. Ha a társaságnak a szándéka arra irányul, hogy a cégnévben csak a beltag neve szerepeljen, akkor azt a beltag természetes személy teljes nevének felvételével érheti el. Ezzel teheti egyértelművé azt, hogy a cégszövegben a kültagról nincs szó" (Cgf. VII. 32.399/1992. sz.).
Megállapítható tehát - véleményem szerint - a kültag házastársnak (feleségnek vagy férjnek) a korlátlan és a beltag házastárssal (feleséggel vagy férjjel) egyetemleges felelőssége akkor, ha a betéti társaság cégnevében csupán a beltag házastárs (feleség vagy férj) családi neve szerepel és a kültag házastárs (feleség vagy férj) a házasságkötés után a beltag házastárs (feleség vagy férj) családi nevéhez a saját utónevét kapcsolja hozzá [Csjt. 25. § (1) bek. d) és (2) bek. b) pontja] vagy a házastársak ún. házassági névként családi nevüket - a saját utónevüket hozzáfűzve - összekapcsolják [Csjt. 25. § (3) bek.], vagy ha a betéti társaság cégnevében csupán a beltag férj családi neve szerepel és a kültag feleség a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzá kapcsolhatja [Csjt. 25. § (1) bek. b) pont], vagy a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja [Csjt. 25. § (1) bek. c) pont].
Nem állapítható meg viszont - a fentiekből következőn - a kültag házastársnak (feleségnek vagy férjnek) a korlátlan és a beltag házastárssal (feleséggel vagy férjjel) egyetemleges felelőssége a betéti társaság tartozásaiért akkor, ha
- a betéti társaság cégszövegében a beltag házastárs (feleség vagy férj) teljes neve (ún. születési neve - családi és utóneve -) szerepel, éspedig függetlenül attól, hogy a házastársak a házasságkötést követően milyen nevet viselnek, vagy
- ha a házastársak a házasságkötés után kizárólag a maguk teljes nevét viselik tovább, feltéve, hogy a saját (ún. születési) családi nevük - névrokonság folytán - nem azonos egymással. [Csjt. 25. § (1) bek. a) és (2) bek. a) pont]
A Csjt. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselik tovább. Ha ettől el kívánnak térni, ezt a házasság megszűnése, illetve érvénytelenné nyilvánítása után az anyakönyvvezetőnek bejelenthetik. Ilyen esetben sem viselheti azonban a volt férje nevét a volt feleség a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont), ha azt a házasság fennállása alatt nem viselte.
A hivatkozott § (2) bekezdése értelmében a bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b)-c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték.
A (3) bekezdése kimondja, hogy újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással [25. § (1) bekezdés b)-c) pont] nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt.
Önmagában a házasság felbontásának a ténye tehát - ha a volt feleség, a volt férj, illetőleg mindkét volt házastárs a házasságkötés után felvett nevét változatlanul tovább viseli - a betéti társasági tagsági viszony változatlan fennállása esetén a kültag volt házastárs felelősségének a módján nem változtat, hiszen a felelősség módját a Gt. szerint nem a hozzátartozói kapcsolat - rokonság vagy házasság fennállásának - ténye, hanem a név azonossága határozza meg.
Ha azonban a volt házastársak valamelyike a nevét akár a házasság fennállása alatt, akár a házasság felbontását követően akként változtatja meg, hogy a másik házastárs családi neve, illetőleg mindkét házastárs - egymással ún. házassági névként összekapcsolt - családi neve helyett a maga teljes nevét viseli, úgy a továbbiakban már nem a beltag volt házastárssal (feleséggel vagy férjjel) azonos módon, hanem a kültagra irányadó Gt.-beli szabályok szerint felel - felelőssége tehát a társaság tartozásaiért nem áll fenn, az általa vállalt vagyoni betét szolgáltatásáért azonban nem csupán a társaság, hanem a társaság hitelezői felé is helytállni tartozik.
Ettől független kérdés természetesen az, hogy a házassági életközösség tartama alatt a kültag házastársnak a beltag házastárs tartozásaiért való felelőssége a tényleges vagy vélelmezett hozzájárulásával kötött ügyletek tekintetében a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése alapján akkor is fennáll, ha neve a cégszövegben nem szerepel, tehát ha a házasságkötés után mindkét házastárs kizárólag a maga teljes nevét viseli [Csjt. 25. § (1) bek. a) pont és (2) bek. a) pont].
Ha ugyanis a kültag házastárs a régi Gt. 100. §-ának (1) és a Gt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján a beltag házastárssal azonos módon felel, úgy a Csjt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján a társaság tartozásaiért a teljes magánvagyonával, tehát a házastársi közös vagyonból reá eső résszel és a különvagyonával is helytállni tartozik.
Ha azonban a beltag házastárs tartozásáért való felelőssége csupán a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapul, úgy az csak járulékos jellegű, és csak a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.

ab) A kültaggá vált korábbi beltag házastárs korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért

A korábban korlátlanul felelős közkereseti társasági tag vagy betéti társasági beltag felelőssége - a tagsági jogviszonyának változatlan fennállása mellett - a társasági szerződés módosítása útján kétféle módon válhat korlátozottá: egyrészt úgy, hogy a betéti társasági formán belül a tagi minősége beltagról kültagra változik, másrészt pedig úgy, hogy a közkereseti társaság betéti társasággá való átalakulása során a közkereseti társasági tag az átalakulás útján létrejött betéti társaság kültagjává válik [amelyre azonban - az új Gt. 107. § (1) bekezdése szerint - nem az átalakulás szabályai, hanem a társasági szerződés módosításával történő társasági formaváltás szabályai az irányadók].
Az előbbi esetre vonatkozóan az új Gt. 109. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az a kültag, aki korábban a társaság beltagja volt, a beltagi minősége megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett. Az utóbbi esetre irányadó módon pedig az új Gt. 107. §-ának (3) bekezdése azt mondja ki, hogy ha a közkereseti társaság betéti társasággá való átalakulása során az addig korlátlanul felelős tag felelőssége korlátozottá válik, az ilyen tag e változás bekövetkeztétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül még korlátlanul felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.
"Az új Gt. 70. §-ának (4) bekezdése ugyanakkor a "valódi" átalakulás esetére (tehát pl. ha közkereseti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át) ugyanilyen szabályt tartalmaz." (Lásd: 1.4.1.2.3.2. A megszűnt társaság tagjainak - mögöttes - felelőssége a társaság kötelezettségeiért)
A fordított eset, tehát ha a társasági szerződés módosítása vagy a társasági formaváltás útján a korábban korlátozottan felelős tagok felelőssége válik korlátlanná, értelemszerűen nem igényel hitelezővédelmi jellegű szabályozást [(60.) 215. és 219. o.]

ac) A kültag önkéntes kötelezettségvállalásán alapuló korlátlan felelőssége

Nincs jogi akadálya annak, hogy a társaság tartozásaiért nem felelős kültag önként vállaljon helytállást a társaság kötelezettségeinek teljesítéséért akár a kültag és betéti társaság közötti megállapodásban foglalt Ptk. 332. §-a szerinti tartozásátvállalás, akár a kültag és a jogosult (hitelező) közötti megállapodás útján. Az utóbbi eset nem minősül tartozásátvállalásnak, mert az eredeti kötelezett nem szabadul a kötelezettsége alól, és nem azonos a Ptk. 242. §-a szerinti tartozás-elismeréssel sem, mert a nyilatkozó kültag nem a jogosulttal szemben valamilyen jogcímen fennálló saját tartozását ismeri el, hanem új kötelezettnek a kötelembe való belépését jelenti, aki ezáltal az eredeti kötelezettel azonos felelősséget vállal. A Legfelsőbb Bíróság a Pf. VI. 26.192/1999/3. számú eseti döntésében ennek megfelelően úgy foglalt állást, hogy nincs semmi jogi akadálya annak, hogy valaki harmadik személy fizetési kötelezettségének a teljesítését vállalja el anélkül, hogy erre nézve jogi kötelezettsége állna fenn. Az ilyen - jogosult által elfogadott - önkéntes kötelezettségvállalással - amely önmagában fogja a követelés jogcímét jelenteni - a kültag az eredeti kötelezett mellé lép be a kötelembe. [(19.) 475. o.]

b) A kültag házastárs kivételes jellegű korlátozott felelőssége a társaság hitelezőivel szemben

A Gt. 103. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem, vagy csak részben szolgáltatta, a nem szolgáltatott vagyoni betétje értékéig saját vagyonával felel.
Ha tehát a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem, vagy csak részben szolgáltatta, úgy a társaság tartozásaiért a nem szolgáltatott vagyoni betétje erejéig a társaság hitelezőivel szemben maga is felelősséggel tartozik, és e felelőssége a társaság felelősségéhez képest - a beltagokkal ellentétben - nem mögöttes és a nem szolgáltatott vagyoni betét értékéig a kültag teljes saját vagyonára kiterjed. Ilyen esetben a társaság hitelezője - választása szerint - a teljes követelésre a társaságot és mögöttesen annak beltagjait, a be nem fizetett vagyoni hozzájárulás értékéig pedig a kültagot is perelheti. [régi Gt. 99. §, Gt. 103. § (2) bek.]
Más kérdés ugyanakkor az, hogy ilyen esetben a kültag felelőssége látszólag a "társaság tartozásáért áll ugyan fenn a hitelezővel szemben", valójában azonban ilyen esetben is csupán a társasági szerződésben általa vállalt "saját vagyoni hozzájárulás" teljesítéséért felel. "Ez a »felelősség« tehát nem a társaság tartozásaiért kifelé fennálló felelősség, hanem a vagyoni betét szolgáltatása iránt a társasággal szemben fennálló szerződéses felelősség. Lényegében arról van tehát szó, hogy a kültag csak a vagyoni betétje szolgáltatására köteles, kizárólag a társaságba bevitt vagyoni betétjét kockáztatja, a vagyona többi részével azonban semmilyen mértékig sem felelős a társaság tartozásaiért. Jogi helyzete tehát ebből a szempontból teljes mértékben megegyezik a kft.-tag jogi helyzetével." (58.)
Az új Gt. 108. §-ának (1) bekezdése ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy a kültag csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni szolgáltatásra köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. Kifejezett törvényi kivétel hiányában tehát az új Gt. szerint a társaság hitelezője a kültaggal szemben már a be nem fizetett vagyoni betétje erejéig sem érvényesíthet igényt.

1.4.1.2.2.2.3. A kültag sajátos felelőssége az ún. kéttagú házaspári betéti társaság esetében

Sajátosan alakul a kültag korlátozott felelőssége az igen gyakori ún "házaspári" betéti társaságoknál, tehát amikor a kéttagú bt. - bel-, illetve kültagja házastárs. Ilyenkor ugyanis figyelemmel kell lenni a házastársi vagyonközösségre és az ezzel kapcsolatos családjogi szabályokra is. A Családjogi törvény (módosított 1952. évi IV. törvény) 30. §-ának rendelkezéseiből következően a beltag házastárs kötelezettségvállalását a kültag házastárs hozzájárulásával megtettnek kell tekinteni, így ezért ő is felel a közös vagyonból reá eső rész erejéig. Hiába korlátozott tehát a kültag felelőssége társasági jogi oldalról, miközben a családjogi szabályok szerint mint házastárs felel, vagyis a bt. tartozásaiért a teljes házastársi közös vagyon fedezetül fog szolgálni. Megoldást ilyenkor a házassági vagyonjogi szerződés jelenthet.
A Legfelsőbb Bíróság egy felülvizsgálati ügyben hozott ítéletében a következő indokolással állapította meg az I. r. alperes kültagnak a társasági tartozásért a közös vagyonból reá eső rész erejéig fennálló felelősségét. "A betéti társaság létrejöttétől annak megszűnéséig a beltag II. r. alperes és a kültag I. r. alperes házassága fennállt. Miután - a per adatai szerint - házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek, így az üzleti tevékenységgel szerzett vagyon sem különült el, tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján ez a vagyon is az alperesek osztatlan közös tulajdonába került. A házastársak közös adósságához tartozik az említett jogszabály alapján a betéti társaság beltagjaként a társaság megszűnése folytán a II. r. alperest a jogerős ítélet szerint terhelő tartozás, ehhez képest annak megfizetésére az I. r. alperes a házastársával egyetemlegesen köteles" [Pfv. VI. 20.882/1998. - (19.) 467-470. o.]

1.4.1.2.3. A közkereseti és betéti társasági tag házastárs felelőssége a társaság megszűnése után a társaság kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben

A gazdasági társaság kétféle módon: jogutóddal vagy jogutód nélkül szűnhet meg, ezért a megszűnt társaság kötelezettségeiért való felelősséget a régi Gt., a Gt. és az új Gt. egyaránt a megszűnés módjától függően szabályozza.

1.4.1.2.3.1. A jogutód társaság (elsődleges) felelőssége a jogelőd társaság kötelezettségeiért

Jogutóddal szűnik meg a társaság társaságiforma-váltás, egyesülés, szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén. Társaságiforma-váltásnak számít, ha a gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ [új Gt. 67. §(1)-(2) bek.].
A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint a gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni, az új Gt. 70. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutóda, a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.

1.4.1.2.3.2. A megszűnt társaság tagjainak felelőssége a társaság kötelezettségeiért

A jogutóddal, illetőleg a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjának helyzete annyiban tér el egymástól hogy az utóbbi esetben a megszűnt társaság perképességének hiányában a tagi felelősség mögöttessége szóba sem kerülhet, ezért a megszűnt társaság tagjával (részvényesével) szemben az igény közvetlenül érvényesíthető. [(19.) 243-249. o.]

1.4.1.2.3.2.1. A jogutóddal megszűnt társaság tagjainak (mögöttes) felelőssége a jogelőd társaság tartozásaiért

A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének második mondata és az új Gt. 70. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy átalakulás esetén a jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A megszűnt társaság tagjainak a kielégítetlen társasági tartozásokért való felelőssége mértékét a Gt. 56. §-ának (1) és (2) bekezdése a jogutódlással és a jogutódlás nélkül történő megszűnés esetére egységesen szabályozza akként, hogy:
- Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok között a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kell megosztani.
- Ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.
Az új Gt. 70. §-ának (4)-(6) bekezdései ezzel szemben kizárólag a társaság jogutóddal történő megszűnése esetére irányadó speciális szabályként írják elő azt, hogy:
- Ha a korlátlanul felelős tag - a tagsági viszonyának megtartása mellett - az átalakulás következtében korlátozottan felelős taggá (részvényessé) válik, e változás bekövetkeztétől számított öt évig - ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi - korlátlanul és egyetemlegesen felel a társaságnak azon tartozásaiért, amelyek korlátlanul felelős tagsági viszonyának megszűnése előtt keletkeztek.
- Az átalakulás során a társaságtól megváló - korlátozottan felelős - tagok (részvényesek) tagsági viszonyuk megszűnésétől számított öt évig felelnek a számukra a 74. § (2)-(3) bekezdése szerint kifizetett járandóság erejéig a jogelődnek a jogutód által nem fedezett és a tagsági viszonyuk megszűnése előtt keletkezett tartozásaiért.
- Az átalakulás során a társaságtól megváló korlátlanul felelős tag tagsági viszonyának megszűnésétől számított öt évig korlátlanul felel a jogelődnek a jogutód által nem fedezett, a tagsági viszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásaiért.
A közkereseti társaság betéti társasággá vagy betéti társaság közkereseti társasággá a társasági szerződésének a módosításával alakulhat át, és az ilyen társasági formaváltozásokra az új Gt. IV. fejezetének az átalakulásra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. [új Gt. 107. § (1) bek.], ezért a közkereseti és betéti társaság - "valódi" átalakulásnak nem minősülő - formaváltása esetére a Gt. 107. §-ának (3) és 109. §-ának (4) bekezdése a fentiekkel azonos (hitelezővédelmi jellegű) felelősségi szabályokat tartalmaz. [Lásd: 1.4.1.2.2.2.2. /ab) A kültaggá vált korábbi beltag házastárs korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért!]

1.4.1.2.3.2.2. A jogutód nélkül megszűnt társaság tagjainak felelőssége a társaság tartozásaiért

Jogutód nélkül szűnik meg a társaság végelszámolás és felszámolás esetén.
A Gt. 55. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik, az új Gt. 68. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával (részvényesével) szemben.
A Gt. alkalmazásában a közkereseti és betéti társaság megszűnése esetén a megszűnt társaság tagjainak a társaság tartozásáért való felelőssége a megszűnés módjától függően mindössze annyiban különbözik egymástól, hogy a jogutódlással (átalakulással) megszűnt közkereseti és betéti társaság esetében a tagok helytállási kötelezettségét időben megelőzi a jogutód társaságé, de ha ez nem jár kielégítéssel, a tag (részvényes) felelőssége független attól, hogy az átalakuláskor a jogutód társaság tagjává vált, vagy sem. A jogutód nélkül, illetőleg a jogutódlással megszűnt társaság tagjának helyzete annyiban tér el egymástól, hogy az utóbbi esetben a megszűnt társaság perképességének hiányában a tagi felelősség mögöttessége szóba sem kerülhet, ezért a megszűnt társaság tagjával (részvényesével) szemben az igény közvetlenül érvényesíthető [(19.) 243-249. o.], a közvetlen tagi felelősség mértéke pedig megegyezik a mögöttes tagi felelősség mértékével.
A társasági tagok (részvényesek) mögöttes felelősségének a fennállása esetén a gazdasági munkaközösségi, valamint a közkereseti társasági tagok és a betéti társasági beltagok felelőssége korlátlan és egymással egyetemleges.
A betéti társasági kültagok felelőssége pedig főszabály szerint a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn, kivételesen (önkéntes kötelezettségvállalás esetén, és ha a kültag neve a társaság cégnevében szerepel) pedig korlátlan és a többi taggal egyetemleges.
Az új Gt. - a Gt.-vel ellentétben - a kielégítetlen társasági tartozásokért való tagi felelősség mértékére vonatkozóan a jogutód nélküli megszűnés esetére a jogutóddal való megszűnés esetére irányadó szabályoktól eltérő, speciális rendelkezéseket tartalmaz. E szabályok azonban a Gt. mindkét megszűnési módra irányadó - fenti 1.4.1.2.3.2.1. pontban ismertetett - rendelkezéseitől szövegükben ugyan némileg eltérnek, tartalmukban viszont azokkal lényegében megegyeznek. E szabályok szerint:
- Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást - egymás közötti viszonyukban - a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik, ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik.
- Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. [új Gt. 68. § (2)-(3) bek. és Gt. - azonos tartalmú - 56. § (1)-(2) bek.]
Az idézett törvényhelyekből az következik, hogy a közkereseti és betéti társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnt társaság kötelezettségeiért a tagok és a társaság hitelezői közötti külső jogviszonyban a betéti társaság kültagjai csak a felosztott társasági vagyonból reájuk jutó rész erejéig, a közkereseti társaság tagjai és a betéti társaság beltagjai pedig a teljes magánvagyonukkal korlátlanul és egymással egyetemlegesen felelnek, míg a tagok egymás közötti belső jogviszonyában a helytállási kötelezettségre felmerült tartozás elsődlegesen a társasági szerződésben meghatározott, másodlagosan pedig - a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányához igazodik.

1.4.1.3. A közkereseti és betéti társasági tag házastárs felelőssége a társaság tagjaival szemben

A társasági szerződésben a tagok a vagyon hozzájárulásaik teljesítésére nem egymás javára, hanem a szerződéssel létrehozni kívánt harmadik személy: a társaság javára vállalnak kötelezettséget, ezért a társasági szerződésben vállalt tagi kötelezettségek teljesítésének a követelésére sem a tagok, hanem a társaság válik jogosulttá.
A társaság másik vagy többi tagjával szemben is fennáll viszont a tag házastárs felelőssége akkor, ha a tagoknak a társaság kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben fennálló egyetemleges felelőssége alapján a hitelező a követelését nem valamennyi, hanem csupán egy vagy több taggal szemben érvényesítette. Ilyen esetben ugyanis a ténylegesen teljesítő, illetve az őt terhelő résznél többet teljesítő tagnak, illetve tagoknak - a követelés őket terhelő arányos része erejéig - megtérítési igénye keletkezik a nem vagy csak az őt, illetve őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő másik, illetve többi taggal szemben.
Az előtársasági, illetve társasági tag házastársnak a másik vagy többi taggal szemben ilyen megtérítési felelőssége vagy megtérítési igénye áll fenn:
- a társaság cégbejegyzésének megtagadása esetén a létrehozni kívánt gazdasági társaság nevében a vezető tisztségviselők által vállalt kötelezettségekért akkor, ha a megszűnő előtársaság saját vagyona a kötelezettségeit nem fedezi, és ezért a hitelezők követelését - a tagok másodlagos (mögöttes) felelőssége alapján - nem valamennyi, hanem csupán egy vagy több tag egyenlíti ki [Gt. 14. § (1)-(2) bek., 55-56. § és új Gt. 16. § (3) bek., 68. § (2)-(3) bek.],
- a társaság működésének tartama alatt akkor, ha a társaság hitelezőinek követelése a társasági kötelezettségekért elsősorban felelős társaság vagyonából nem hajtható be, ezért a hitelező követelését - a társasági tartozásokért korlátlanul és egyetemlegesen felelős tagok másodlagos (mögöttes felelőssége alapján - nem valamennyi, hanem csupán egy vagy több tagtól hajtja be [Gt. 90. § (1) és 101. § (3) bek., új Gt. 97. §, 108. § (3) bek., Gt. és új Gt. 9. § (2) bek., Ptk. 324. § (2) és 337. § (1) bek., Ptk. 338. §],
- a társaság akár jogutódlással, akár jogutód nélkül történő megszűnése esetén akkor, ha a jogelőd, illetve a jogutód nélkül megszűnt társaság vagyona a hitelezői követelésekre nem vagy nem teljes egészében nyújt fedezetet, ezért a hitelező a követelését - a társaság tartozásaiért való mögöttes tagi felelősség alapján - nem valamennyi, hanem csupán egy vagy több taggal szemben érvényesíti [Gt. 55. § (1) és 56. § (1)-(2) bek., új Gt. 68. § (2)-(3) bek.]

1.4.2. A kültag házastársnak a Gt. kógens rendelkezésén alapuló deliktuális jellegű felelőssége a megszűnt társaság kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben - A felelősségátvitel jogintézménye

A társaságok megszüntetésére, illetve az ún fantomcégeknek a cégjegyzékből való törlésére igen gyakran kerül sor "a társaság kiürítése" mellett úgy, hogy a korlátoltan felelős tagok a felelősségük mértékével visszaélve, vagy a tarsaság vagyonával sajátjukként rendelkezve a társaság vagyonát a saját vagy más személyek javára csökkentik, illetőleg - az akár korlátlanul, akár korlátoltan felelős - tagok a már kiürített és eladósodott társaságbeli részesedéseiket a társaság törlését, illetve felszámolását megelőzően ismeretlen vagy vagyontalan harmadik személyeknek értékesítik, és ezáltal a társasággal szemben fennálló hitelezői igények kielégítését végleg meghiúsítják. Az ilyen rosszhiszemű magatartásoknak kíván gátat vetni két jogintézmény: egyrészt a Gt. által szabályozott felelősségátvitel jogintézménye, másrészt pedig a Ctv. és Cstv. módosításának a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag társaság hitelezőivel szembeni felelősségének megállapítására alapot adó új szabálya.
A Gt. 56. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátolt felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért, a (4) bekezdése pedig kimondja, hogy különösen fennáll a tagok (3) bekezdés szerinti felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem képes teljesíteni.
A megszűnő társaság tartozásáért fennálló tagi felelősséggel összefüggésben tehát az ún. felelősség-átvitel jogintézménye annak kíván gátat vetni, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság ún. meghatározó részesedéssel rendelkező tagjai a megszűnt társaság tartozásaiért való felelősségüknek a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból való részesedésük mértékéig terjedő, korlátozott voltára hivatkozhassanak akkor is, ha a társaság megszüntetésére a hitelezők kielégítése nélkül, de a társaság joggal való visszaélésszerűen történt ún. kiürítése mellett került sor. Ilyen esetben ezért a volt tag a megszűnt társaság hitelezőivel szemben a felelősségének a korlátolt voltára nem hivatkozhat és a felelőssége nem csupán a felosztott társasági vagyonból való részesedésének a mértékéig áll fenn, hanem az a teljes magánvagyonára és a meghatározó részvételével létrehozott más gazdasági társaság vagyonára is kiterjed.
A jogirodalomban érvényesülő egyik álláspont szerint a Gt. idézett rendelkezéseiből nem következik az, hogy a felelősségátviteli szabály alkalmazhatósága szempontjából "a bt. kültagjának helyzete bármiben is eltérne a kft. tagjáétól vagy a részvényesétől. A Gt. 56. § (3) bekezdésének a fogalmi körébe ugyanis a kültag is beletartozik, (3) bekezdés további részei csak példálózó felsorolást tartalmaznak, a (3) bekezdéshez szorosan kapcsolódó (4) bekezdés pedig már ismét általánosságban említi a csalárdul, illetve vétkesen eljáró társasági tagokat. Erre tekintettel megállapítható, hogy a Gt. 56. § (3)-(4) bekezdésében deklarált felelősségáttörési szabály minden - egyébként korlátozottan felelős - társasági tagra, köztük a bt. kültagjára is érvényes". [(19. 248-249. o.]
A másik felfogás azzal érvel, hogy a hivatkozott törvényhely "jogi személyiségre való utalásának pozitívuma, hogy további érvet szolgáltat a betéti társaság kültagjának hagyományos jogállása mellett. Elvben ugyanis a kültagra is vonatkozhat a Gt. 56. § (3) bekezdésének első mondata."
Dr. Sárközy Tamás az ún. felelősség-átvitel jogintézményével összefüggésben rámutat arra, hogy a felelősségnek a volt tag magánvagyonára, illetve az ő meghatározó részvételével létrejött más társaságra történő átvitelét "Nyugat-Európában a bíróságok kifejezett törvényi alátámasztás nélkül végzik és erre elvileg a magyar bíróságoknak is módjuk lenne. Ilyen keresetek azonban az elmúlt 8 évben nem kerültek bíróságok elé, és így az elmúlt években a vállalat kiürítésekkel szemben a megfelelő bírói gyakorlat sem alakult ki. Általános polgári jogi alapelv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat - így van ez a tagi korlátozott felelősséggel." (Gt. Kommentár 123. o. - HVG-ORAC - 1997.).
Az új Gt. a felelősségátvitel szabályait a társaság megszűnésére vonatkozó szabályok köréből a IV. fejezet 3. címébe (Hitelezővédelem) helyezte át, annak szövegét részben pontosította és egyértelművé tette annak a betéti társaság kültagjára való alkalmazhatóságát is az alábbiak szerint:
50. § (1) A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei) akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
(2) A tagok (részvényesek) (1) bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá a 13. § (4) bekezdése szerinti esetben.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szabályait megfelelően alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is.
Az új Gt. 13. § (4) bekezdése ugyanakkor azt mondja ki, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásának a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen felelnek a társaság felé az abból származó károkért.
A felelősségátvitel kivételes szabály, hiszen a kft. és rt.", valamint a bt. kültagi minőség "lényegéhez tartozik a tagok felelősségének korlátozása. Ezért a (2) bekezdés a joggal való visszaélés egyébként objektív szabályát vétkességi elemmel egészíti ki …" [(60.) 117. o.] E törvényes feltételek meglétében viszont a vétkes kültag házastársnak a korlátlan és az ugyancsak visszaélésszerű (vétkes) magatartást tanúsító beltagokkal, illetve többi kültaggal egyetemleges felelőssége az új Gt. 50. §-ának (3) bekezdése szerint a betéti társaság kültagjára is megfelelően alkalmazandó új Gt. 50. § (1)-(2) bekezdése alapján ma már vitán felül megállapítható.

1.5. Végrehajtás a tag ellen

A Gt. 91. §-a úgy rendelkezik, hogy tag hitelezője a tag által a társaság tulajdonába adott vagyontárgyat (dolgot), vagyoni értékű jogot biztosíték vagy kielégítés céljából nem veheti igénybe. A hitelező követelésének kielégítéséül (fedezetéül) csak az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a társaság vagy a tagsági jogviszony megszűnése esetére megilleti. Ha a hitelező e vagyonhányadra végrehajtást vezetett, a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja, de nem követelheti a tagnak járó vagyonhányad természetben való kiadását.
A tag által a társaságba vagyoni hozzájárulásként bevitt vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok a társaság - mint a tagoktól elkülönült jogalany - tulajdonába kerülnek, ezért a társaság tulajdonába adott vagyont biztosíték vagy kielégítés céljából a tag hitelezője sem veheti igénybe. Ebből viszont az következik, hogy a tag hitelezőjének a követelésére elsődlegesen a tag társaságon kívül maradt vagyona, másodlagosan pedig - amennyiben a társaságon kívüli vagyon a hitelező követelésére nem nyújt elegendő fedezetet - az a vagyonhányad is fedezetül szolgál, amely a tagot a társaság vagy a tagsági jogviszony megszűnése esetére megilleti.
Minthogy azonban a tag elleni végrehajtás során a tag tartozásának behajtása végett a társaság vagyona nem foglalható le, a Gt. lehetőséget nyújt a tag hitelezője számára arra, hogy a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolja és ezáltal a tag tagsági jogviszonyát megszüntetve olyan helyzetet idézzen elő, amelyben a tag a társaságból őt megillető vagyonhányadhoz maga is hozzájuthatna. "Erre azonban a hitelező önmagában a követeléssel való fellépéskor még nem jogosult, hanem csak a hányadra vezetett végrehajtás során."
Ha a hitelező megindította a tag vagyonrészére a végrehajtást, és a végrehajtó tudomása szerint az adósnak - jogi személyiséggel nem rendelkező - közkereseti vagy betéti társaságban vagyonrésze van, a Vht. 132/A. §-ának (1) bekezdése alapján tájékoztatja a végrehajtást kérő hitelezőt arról, hogy az adós tag helyett a Gt. 91. §-ában biztosított rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő a felmondást tartalmazó nyilatkozatát a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági társaságnak, egyúttal az adósnak a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló követelését a Vht.-nak a követelés lefoglalására irányadó 110-113. §-ai alapján lefoglalja. A felmondás alapján a társaság nem köteles az adósnak a társaság tulajdonába adott vagyontárgyait természetben kiadni, hanem a társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben köteles kifizetni [Gt. 95. § (2) bek.].
Az elszámolás megtörténte nem érinti az adósnak a társasági tartozásokért fennálló, jogszabályban megállapított tagi felelősségét. A végrehajtást kérő az elszámolás megtörténte esetén sem felel a társaság tartozásaiért [Vht. 132/A. § (2) bek.]. - (19.) 438-440. o., (20.)]

2. A kft.-beli részesedés a házastársi közös vagyon mérlegében

2.1. A kft. jogi szabályozása

A Ptk. 53. §-ának (3) bekezdése, a Gt. 121. § (1) és az új Gt. 111. § (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására, és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. A régi Gt. 155. § (1) bekezdésében foglalt fogalom-meghatározás a Gt. és az új Gt.-belitől mindössze annyiban különbözik, hogy a régi Gt. a számvitelről szóló - többször módosított - 1991. évi XVIII. törvény szóhasználata szerinti "jegyzett tőke" fogalmát még nem használja, azt pedig nem említi meg, hogy a tag korlátozott felelőssége alól maga a Gt. kivételt tehet, hiszen az utóbb hivatkozott törvényhely szerint a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban a tag nem felel.
A korlátolt felelősségű társaság fogalmi elemei tehát az alábbiak: jogi személyiséggel rendelkezik, a tagok a társaság tartozásaiért szélsőséges kivételes esetektől eltekintve nem felelnek, tilos nyilvános felhívás útján kft.-t alapítani, a kft. személyes jellegű társaság, ahol a tagok és betétjeik nyilvántartásba kerülnek, a törvény kötelező tőkeminimumot ír elő, a tagokat betétjük befizetésén kívül más kötelezettség rendszerint nem terheli.
A korlátolt felelősségű társaság - a jogi személyiség szintjét el nem érő, korlátozott jogalanyisággal rendelkező, ún. személyegyesülésekkel: a közkereseti és betéti társasággal ellentétben - jogi személyiséggel, tehát a tagjaitól elkülönült, önálló és abszolút jogképességgel és saját vagyonnal rendelkező ún. tőketársaságok csoportjába tartozik, a tagok összességéből álló önálló szervezettel: taggyűléssel rendelkezik és sajátos átmenetet képez a személyegyesülések, valamint a tisztán tőkeegyesítő részvénytársaság között azáltal, hogy a tőke egyesítésen túlmenő bizonyos személyes jelleget is tartalmaz, tehát ún. vegyes jellegű társaság.
A tőkeegyesítő elem jut kifejezésre abban, hogy a törzstőke összege a régi Gt. 158. § (1) bekezdése, 159. § (1) bekezdése és 160. §-a szerint 1 millió forintnál, a Gt. 124. § (4) és (5) bekezdése, valamint a 125. § (1) bekezdése szerint pedig 3 millió forintnál, ezen belül a pénzbetétek összege alapításkor a törzstőke 30%-ánál, de legalább 1 millió forintnál, az egyes tagok törzsbetéteinek nagysága pedig 100 000 forintnál kevesebb nem lehet, míg az új Gt. kötelező készpénz - apport arányt már nem ír ugyan elő, a 114. §-ának (1) és (4) bekezdése azonban a társaság törzstőkéjének és a tagok törzsbetéteinek minimumát a Gt.-vel azonos módon határozza meg, a 116. § (2) bekezdése pedig (a készpénz - apport arány hiánya miatt) úgy rendelkezik, hogy ha az alapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét, akkor ezt alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
Lényegesen eltér azonban a korlátolt felelősségű társaság a részvénytársaságoktól annyiban, hogy a tagsági jogokat semmiféle értékpapír nem testesíti meg, sőt a tagsági jogokról az értékpapír kiállítását a régi Gt. 14. §-a - a részvénytársaság esetét kivéve - kifejezetten meg is tiltja, a Gt. 2. § (4) bekezdése pedig a társasági részesedésről értékpapír kiállítását csak részvénytársaság számára engedi meg.
"A tagsági jogokat tehát semmiféle értékpapír nem testesíti meg, mégis a tag társasággal szembeni tulajdonosi érdekeltsége, illetve tagsági jogviszonya egy önállósult eszmei értékben, az üzletrészben testesül meg." [(9.) 313. o.]
A személyegyesítő elemre utal ezzel szemben az, hogy a tagok a társaságban személyes közreműködést, vagy vezető tisztségviselői tisztséget vállalva - munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében - részt vehetnek a társaság működésének irányításában, és a régi Gt. 156. § (1) bekezdése, a Gt. 122. §-a, illetőleg az új Gt. 112. §-a szerint egyaránt tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.
A társaság vegyes jellegét juttatja kifejezésre - véleményem szerint - az, hogy
- egyrészt a működés létszakában a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot megtestesítő üzletrész a társaság tagjaira szabadon, kívülállókra pedig a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - megillető elővásárlási jog megtartása mellett - átruházható (Gt. 134. §, új Gt. 123. §) bírósági végrehajtás során értékesíthető (Gt. 135. §, új Gt. 124. §), és a tag halálával vagy megszűnésével üzletrésze a jogutódra is átszáll (Gt. 139. §, új Gt. 128. §),
- másrészt azonban a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik [Gt. 137. § (1) bek., új Gt. 126. § (1) bek.], az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét a társasági szerződésben kizárhatják vagy korlátozhatják [Gt. 137. § (2) bek., új Gt. 126. § (2) bek.], az üzletrész öröklés útján történő átszállásának a lehetőségét pedig - a társaság által történő megváltásról való rendelkezés mellett - a társasági szerződésben ugyancsak kizárhatják [Gt. 139. §, új Gt. 128. § (1) bek.],
- végül pedig az új Gt. 129. § (1) bekezdése arra is módot ad, hogy ha a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte, akkor a bíróság a házassági vagyonjogi perben a nem tag házastársnak - kérelmére - az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházására vonatkozó szabályok szerint társasági részesedést juttathasson, a (2) bekezdése szerint az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályok irányadók akkor is, ha a nem tag házastárs a tag házastárssal megkötött szerződés alapján szerzett jogcímet társasági részesedés megszerzésére, míg a (3) bekezdése értelmében a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrész házastársak közötti megosztására - a házastársak közötti szerződés, vagy a bíróság jogerős ítélete alapján - az üzletrész értékesítése útján is sor kerülhet azzal, hogy a 123. § (2) bekezdésének az elővásárlási jogra vonatkozó szabályait az értékesítés során megfelelően alkalmazni kell.
A szabályozásnak ez a módja véleményem szerint arra utal, hogy a korlátolt felelősségű társaságot a Gt. a tagváltozás lehetősége tekintetében alapvetően tőkeegyesítő jellegű társaságként szabályozza ugyan, lehetőséget nyújt viszont a tagok számára arra, hogy a személyegyesítő jelleget a tagváltozás lehetőségének a kizárására vagy korlátozására vonatkozó társasági szerződésbeli rendelkezés útján belátásuk szerint erősítsék.
A kifejtettekből következően a korlátolt felelősségű társaság elnevezése valójában nem pontosan fedi a társaság jellegét. E társasági forma esetében ugyanis nem a társaság, hanem csupán a tagok felelőssége korlátozott, hiszen maga a társaság teljes vagyonával korlátlanul felel a hitelezőivel szemben, a tagok azonban főszabályként csak a törzsbetétjük, és az esetleges pótbefizetések, valamint mellékszolgáltatások teljesítéséért felelnek, és e felelősségük sem a hitelezőkkel, hanem magával a társasággal, illetőleg közvetetten a többi taggal szemben áll fenn. Ebből következik az is, hogy amennyiben a tag a törzsbetétének teljes összegét még nem fizette be, úgy a társaság hitelezője nem fordulhat közvetlenül a tag ellen törzsbetétje hátralékos összegének a befizetése iránt, mert erre a tagot csak a társaság tudja rászorítani.
A korlátolt felelősségű társaság vagyonát a hatályos Ctv. 12. §-a (1) bekezdésének g) pontja a számviteli szabályok alapján "jegyzett tőkének" nevezi ugyan, ez az elnevezés azonban félrevezető, mert "jegyzés" csak nyilvánosan alapított részvénytársaságoknál van.

2.2. A kft.-beli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya

2.2.1. A kft. házassági vagyonjogi szempontból lényeges tulajdonságai

A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés megszerzése új alapítású gazdasági társaságban a Gt. által szabályozott társasági szerződés, jogutódlással létrejött gazdasági társaságban a Gt. által szabályozott átalakulás (társasági formaváltás, egyesülés és szétválás), működő gazdasági társaságban pedig a jogerős cégbejegyzést követően az üzletrész átruházása tárgyában létrejött adásvételi vagy átruházásra irányuló egyéb, kötelmi jellegű szerződés alapján, valamint végrehajtás keretében, hatósági árverés útján, a társaság bármely létszakában öröklés jogcímén az új Gt. 129. §-a szerint pedig ezenfelül házastársi vagyonközösség, illetőleg házastársi közös vagyon megosztásának jogcímén is történhet.
A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés a társaság egyes létszakaiban különböző jellegű jogosultságok és kötelezettségek összességéből áll.
E jogosultságok és kötelezettségek összességét az alapítás létszakaszában a törzsbetét, a cégbejegyzéstől a cégjegyzékből való törlésig terjedő működés létszakaszában az üzletrész, a cégbejegyzés megtagadása esetén a cégbejegyzést megelőzően megkezdett tevékenység megszüntetésével, a társaság megszűnésének létszakában a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tagot a társaság jogutódlással történő megszűnésével, illetve a társaság jogutódlás nélküli - végelszámolással vagy felszámolással történő - megszűnésével összefüggésben az elszámolási, illetve likvidációs hányadra irányuló igény, a jogutód társaságban részt venni kívánó tagot pedig a társaság jogutódlás nélküli megszűnésével összefüggésben a jogutód társaság tervezett jegyzett tőkéjéből megillető hányadra (jogutód társaságbeli részesedésre) irányuló igény fejezi ki.
A részesedés közös jellemzője tehát az, hogy a társaság bármely létszakában vagyoni értéket képvisel, társasági jogi értelemben tulajdonjog tárgyát képezi és közös tulajdon tárgyát képezheti, tagsági jogviszony, vagy legalább a tagsági jogviszony létesítésére irányuló, kötelmi jogi alapon nyugvó igény létrejöttét és fennállását, vagy annak megszűnését feltételezi, e tagsági jogviszony létrejötte azonban a társaság cégbejegyzését megelőzően, a társaság alapításának a létszakában, a tagok - társasági szerződésben foglalt - megállapodását feltételezi és forgalomképtelen ugyan, a társaság cégbejegyzésétől a cégjegyzékből való törléséig terjedő időszakban, tehát a társaság működésének és megszűnésének a létszakában azonban (a szövetkezeti tagsági jogviszony létrejöttének a feltételeként az Szvt. 43. §-a által megkívánt, az alapszabályban meghatározott testületi szervnek a tagfelvétel tárgyában hozott döntésével ellentétben) főszabály szerint már sem a társaság legfőbb szervének a tagfelvételről való döntését, sem pedig a tagok hozzájárulását nem feltételezi, és forgalomképes is, hiszen az "a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot egyaránt megtestesítő üzletrész" átruházása útján is létrejöhet. Az üzletrész átruházása ugyanis - éppen a társaság ún. vegyes jellegéből következően - nem csupán az üzletrész által megtestesített vagyoni értéknek, hanem magának a tagsági jogviszonynak az átruházását is eredményezi.
E sajátosságok közül a vagyoni érték megléte lehetővé teszi azt, hogy a társaság bármely létszakához kapcsolódó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés a házastársi közös vagyon tárgyává váljék, a társaság működésének és megszűnésének a létszakához kapcsolódó tagsági jogviszony forgalomképessége (átruházhatósága) módot ad arra, hogy a házastársak korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrészen fennálló családjogi értelemben vett tulajdonközösségének a megszüntetése, illetőleg a házastársi közös vagyon megosztása a társaság cégbejegyzését követően - főszabály szerint - a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban átruházásnak minősülő, és a tagok személyében változást eredményező módon is megtörténhessék, a közös tulajdonú törzsbetét, illetve közös tulajdonú üzletrész lehetősége alapot ad a Ptk. tulajdonjogra, közös tulajdonra, valamint a tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó szabályainak az analóg alkalmazására, míg az üzletrész átruházhatósága és feloszthatósága megteremti az üzletrészen fennálló tulajdonközösség Gt. által szabályozott módon történő megszüntetésének a lehetőségét is. [(30.) 307-310. o.]
Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a BDT 2001/12/196. száma alatt közzétett Pfv. II. 22.338/2000. számú eseti döntésében, amelyben az alábbiakat fejtette ki:
Házastársi közös vagyont képez mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége is, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnésekori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megillették, illetve terhelték.
Ebből következően a vagyonközösséghez tartozik az életközösség ideje alatt a házastársak által akár együttesen, akár külön-külön megszerzett korlátolt felelősségű társasági üzletrész.
A házastársak "társaságban fennálló közös tulajdonának a megszüntetése" nem csak az üzletrésznek a társaság tagjaira szabadon való átruházása, illetőleg - átruházás, jogutódlás és öröklés esetén - az üzletrész felosztása útján történhet (Pfv. II. 22.338/2000/3. - BDT 2001/12/196. sz.).

2.2.2. A kft.-beli részesedés, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgya

2.2.2.1. A kft.-beli részesedéssel, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgyával kapcsolatos jogirodalom

A helyesnek tűnő jogirodalmi álláspont szerint "megosztandó házastársi közös vagyont képez, tehát a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a házastársak családjogi értelemben vett osztatlan közös tulajdonának minősül az olyan korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, amelyet a házastársak a házassági életközösség, vagy az azt közvetlenül megelőző és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat tartama alatt, vagy az átmeneti különélés tartama alatt kötött polgári jogi, és ezen belül kötelmi jogi adásvételi, vagy egyéb szerződéssel, továbbá öröklési szerződéssel, vagy a Gt. által szabályozott társasági szerződéssel együttesen vagy külön-külön szereztek meg, vagy amelyre vonatkozóan mindkettejüknek vagy valamelyiküknek a szerzésre irányuló jogcíme az életközösség fennállása alatt keletkezett, feltéve, hogy a szerzéshez a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint házastársi közös vagyonnak minősülő pénzeszközök nyertek felhasználást, vagy a szerzésre - ajándékozás vagy öröklés kivételével - ingyenesen került sor, függetlenül attól, hogy a kft-beli részesedés a kft melyik létszakához, tehát az alapítás és ezen belül a cégbejegyzést megelőző, illetve az előtársaságkénti működés, a cégbejegyzés megtagadása folytán történő tevékenység-megszüntetéshez kapcsolódó elszámolás, a működés, vagy a megszűnés és ezen belül a jogutódlással (átalakulással), vagy a jogutódlás nélküli megszűnés (végelszámolás, vagy felszámolás) létszakához kapcsolódik-e.
Vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett ún. vegyes tulajdonú korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésről beszélünk ezzel szemben akkor, ha a részesedés ellenértékének, tehát a társasági szerződésben meghatározott törzsbetétnek, vagy a kötelmi jellegű szerződésben kikötött vételárnak, illetve más ellenszolgáltatásnak a megfizetése részben közös, részben pedig különvagyon felhasználásával történik, és ilyen esetben a részesedés olyan arányban képezi a házastársak osztatlan közös tulajdonát, illetőleg az egyes házasfelek különvagyonát, amilyen arányban az egyes alvagyonok a részesedés megszerzéséhez hozzájárultak.
E vonatkozásban viszont figyelemmel kell lenni arra is, hogy az egyes alvagyonok »vegyülése nem jelenti a különvagyon elenyészését, de az értékén szerzett új dolog attól függően kerül a közös, illetőleg a különvagyonba, hogy a megszerzésre fordított érték nagyobb része honnan származik. Ennek megfelelően történik a különbözet megtérítése a közös, illetve a különvagyon javára.« Indokolatlan tehát a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés közös tulajdonának a megállapítása akkor, ha a házasfelek valamelyikének a különvagyonához tartozó részesedés megszerzéséhez jelentéktelen mértékű közös vagyon került felhasználásra.
Vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés jön létre akkor, ha az egyik alvagyonhoz tartozó üzletrész értéke azáltal emelkedik, hogy a törzstőke felemelése során befizetett (szolgáltatott) új törzsbetét összegét a házasfelek valamely másik alvagyonhoz tartozó pénzeszközök, illetve vagyontárgyak (apport) felhasználásával fedezték (régi Gt. 218-220. §, Gt. 161-164. §, új Gt. 155-157. §).
A régi Gt., a Gt. és az új Gt. szerint ugyanis minden tagnak csak egy üzletrésze lehet, és ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átvett üzletrész arányában növekszik [régi Gt. 169. §, Gt. 133. § és új Gt. 121. § (2) bek.]. Ebből következően a megnövekedett értékű üzletrész olyan arányban minősül az egyes alvagyonok növekményének, amilyen arányban az egyes alvagyonok a törzsbetét megszerzéséhez hozzájárultak.
Nem eredményezheti azonban vegyült alvagyonokból álló korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés létrejöttét - álláspontom szerint - az, ha a közös vagyonhoz, vagy valamelyik házasfél különvagyonához tartozó kft.-beli részesedéssel összefüggő pótbefizetés kiegyenlítésére, valamely másik alvagyon felhasználásával kerül sor.
A pótbefizetés ugyanis a tag törzsbetétjét a régi Gt. 168. § (1), a Gt. 132. § (1) és az új Gt. 120. § (1) bekezdése szerint nem növeli, ebből következően pedig az egyik alvagyonhoz tartozó kft.-beli részesedést terhelő pótbefizetésnek a másik alvagyonból való kiegyenlítése, valójában nem a kft.-beli részesedés ellenértékének a részbeni kiegyenlítését, hanem csupán az egyik alvagyont terhelő adósságnak a másik alvagyon általi viselését valósítja meg.
A közös vagyonnak a különadósság, vagy valamely különvagyonnak a közös adósság, úgyszintén az egyik különvagyonnak a másik különvagyont terhelő adósság kifizetéséhez való felhasználásának a ténye viszont a felhasznált alvagyon javára tulajdoni igényt nem alapoz meg, hanem csupán az egyes alvagyonok közötti megtérítési igény érvényesítésére ad alapot. Az egyik alvagyonból a másik alvagyonba történt ilyen beruházás összegét általában a tényleges ráfordítással azonos összegben kell elszámolni, nincs azonban elvi akadálya annak sem, hogy amennyiben az elszámolásnak ez a módja méltánytalan eredményre vezetne, úgy a tényleges ráfordítás összege helyett - a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján - annak az értékemelkedett összege kerüljön elszámolásra." [(30.) 314 - 317. o.].
A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a megosztandó házastársi közös vagyon tárgya tehát a tag házastársnak, a korlátolt felelősségű társaság életközösség megszűnésekori létszakában a társasággal, vagy a többi taggal szemben fennálló, vagy azt megelőzően keletkezett jogcímen szerzett vagyoni igényének a tárgyától és jogi természetétől függően az alábbiak szerint határozható meg:

2.2.2.1.1. A kft.-beli részesedés, mint a megosztandó közös vagyon tárgya

Megosztandó házastársi közös vagyont képez - a helyesnek tűnő jogirodalmi álláspont szerint - a házastársak által a házassági életközösség vagy az azt közvetlenül megelőző, és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön megszerzett olyan korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, amelynek alapján a tag házastársat az életközösség megszűnésének időpontjában - a korlátolt felelősségű társaság különváláskori létszakától függően - az alábbi vagyoni értékű jogosultságok valamelyike illeti meg:
a) A vagyonközösséghez tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, tehát:
Az alapítás létszakában, a cégbejegyzést megelőzően a tag házastárs vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulásának, tehát - a társaság törzstőkéjéhez történt vagyoni hozzájárulását kifejező - önálló törzsbetétjének az összege, illetve értéke [régi Gt. 22. §, 158. § és 161. § (3) bek., Gt. 124. §, új Gt. 114. §], vagy a harmadik személlyel közös tulajdonú törzsbetét tag házastárs tulajdoni hányadának megfelelő része (régi Gt. 159. §, Gt. 125. §, új Gt. 114. §), a cégbejegyzés megtagadása esetén az érték, amely tag házastársat a régi Gt. szerint a cégbejegyzést megelőzően, a társasági szerződés megkötésétől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakban a tagok közötti elszámolásra irányadó polgári jogi társaság szabályai szerint történő elszámolás folytán [régi Gt. 25-26. §, Ptk. 578/A. § (2) bek.], a Gt. és az új Gt. szerint pedig az előtársasági működés tartamának a tagok közötti elszámolásaként - az adott társasági forma megszűnésére irányadó szabályok szerint a többi taggal történő elszámolás folytán megilleti [Gt. 14-15. §, új Gt. 16. § (3) bek.].
A cégbejegyzést követő működés létszakában a tag házastárs önálló üzletrésze, illetőleg a harmadik személlyel közös tulajdonú üzletrészének a tag házastárs tulajdoni hányadának megfelelő része, amely előbbi a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot testesíti meg [régi Gt. 169. § (1), Gt. 133. § (1) és új Gt. 121. § (1) bek.].
A megszűnés létszakában jogutód nélküli megszűnés (felszámolás, végelszámolás) esetén a tag házastárs részére a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból visszafizetendő pótbefizetés, valamint az ún. likvidációs hányad (tehát a fennmaradó vagyonnak a hitelezők kielégítése és a pótbefizetések visszatérítése után a tagok között - a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - a törzsbetéteik arányában felosztott része) együttes összege, azzal, hogy ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van [Gt. 100. § (2) bek., 106. §, és 169. § (4) bek., új Gt. 165. § (2) bek.].
Jogutóddal történő megszűnés (Gt. 56. §-a szerinti más társasági formába való átalakulás, egyesülés, összeolvadás, beolvadás, szétválás, különválás vagy kiválás, illetőleg az új Gt. 67. §-a szerinti társaságiforma-váltás, egyesülés és szétválás - a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén pedig a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tag házastársat a jogelőd társasággal való elszámolás folytán megillető összeg [Gt. 64. § (5) bek.], illetve vagyonhányad [új Gt. 74. § (4) és (5) bek.] azzal, hogy az új Gt. szerint az elszámolás során a társaságtól megváló tag járandóságát úgy kell megállapítani, hogy - ha a társasági szerződés a tagsági viszony megszűnése esetére más elszámolási módot nem ír elő - az a tagnak a jogelőd jegyzett tőkéjéhez viszonyított vagyoni hozzájárulása arányához igazodjon, és a tagot ugyanilyen arányban illeti meg a jogelődnek a (szükség szerint az átértékelési különbözettel módosított) saját tőkéje. Ha a tag járandóságát piaci értéken kívánják megállapítani, akkor kötelező - a számviteli törvény megfelelő előírásainak figyelembevételével - vagyonátértékelést végrehajtani, nincs helye viszont a tag részére vagyonkiadásnak, ha a jogelőd saját tőkéje nulla vagy negatív.
A jogutód gazdasági társaságban részt venni kívánó tag házastársat a jogutód társaságban megillető gazdasági társaságbeli részesedés a közös vagyon tárgya, amely a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg (Csűri: i. m. 239-468. o.).
Az ilyen módon meghatározható korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés a társaság bármely létszakában vagyoni értéket képvisel és tagsági jogviszonyhoz kötött. A társaság cégbejegyzését megelőzően és a cégjegyzékből való törlését követően vagyoni értékű jognak minősül, a cégbejegyzést követően pedig a tulajdonjog szabályai megfelelően alkalmazhatók rá, és a társaság alapításának létszakában forgalomképtelen ugyan, a működésének létszakában azonban a dolgokra, a megszűnésének létszakában pedig a polgári jogi engedményezésre vonatkozó szabályok szerint átruházható.
b) Közös tulajdonú korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek a tag házastárs tulajdonában álló hányada, azzal, hogy a közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosai a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 169. § (3), Gt. 133. § (3) és új Gt. 122. § (1) bek.]
c) A vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az alapításkori vagy a felemelt törzstőke befizetéséhez, illetve szolgáltatásához való közös vagyoni hozzájárulással arányos része egyaránt közös vagyonnak minősül, mert a tag házastárs által az alapításkor, illetve a törzstőke felemelése során a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás egyaránt a tag házastárs törzsbetétjét, illetve üzletrészét növeli (régi Gt. 169. és 218. §, Gt. 133. és 161. §, új Gt. 155-157. §). A pótbefizetés összege ezzel szemben a tag törzsbetétjét nem növeli (régi Gt. 168. §, Gt. 132. §, új Gt. 120. §), ezért az egyik alvagyonhoz tartozó kft.-beli részesedést terhelő pótbefizetésnek a másik alvagyonból való teljesítése nem a különböző alvagyonok vegyülésének tényén alapuló - Csjt. 27. és 28. §-ok szerinti - közös, illetve különvagyonszerzésre irányuló "dologi jogi", hanem az egyik alvagyont terhelő tartozás másik alvagyonból való kifizetésének tényén alapuló - 31. § (2) bekezdés szerinti - kötelmi jellegű megtérítési igényt alapoz meg.
d) A törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során a tag házastárs által az életközösség ideje alatt megszerzett dolgozói üzletrész - mint a munkaviszonnyal összefüggő ingyenes vagy kedvezményes juttatás - közös vagyonnak minősül teljes egészében akkor, ha azt a tag házastárs, mint a kft. munkavállalója ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezte meg, de a kedvezményes vételár kifizetéséhez közös vagyoni pénzeszközök nyertek felhasználást, a szerzéshez történő hozzájárulás arányában akkor, ha a kedvezményes áron megszerzett dolgozói üzletrész vételárának a kiegyenlítése részben közös vagyoni, részben pedig a tag vagy a nem tag házastárs különvagyoni pénzeszközeinek a felhasználásával történt meg, azzal, hogy ez utóbbi esetben a vételár-kedvezmény összegét, mint a tag házastárs munkaviszonyára tekintettel nyújtott ingyenes juttatást, az egyes alvagyonok szerzéshez történő hozzájárulásának a számítása során a közös vagyon javára kell figyelembe venni (Gt. 145-146. §).
Az új Gt. a dolgozói üzletrész jogintézményét már nem ismeri, a törzstőke felemelésének pedig csupán két formáját különbözteti meg: a törzstőke pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére történő felemelését [új Gt. 154. § (1) bek.]. Az előbbi tőkeemelési forma esetében a társaság olyan új vagyoni eszközökhöz jut, amelyet akár a társaság már meglévő tagjai, akár kívülállók is szolgáltathatnak ugyan, az ilyen tőkeemelés során azonban - ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik - törzsbetéteik arányában a tagoknak, illetve a többi tagnak, valamint - amennyiben a tagok e jogukkal nem élnek - a taggyűlés által kijelölt személynek elsőbbségi joga van a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására (új Gt. 155-157. §). Az utóbbi tőkeemelési forma esetében a taggyűlés a törzstőkét a társaság törzstőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével emelheti fel, ha a számviteli törvény szerinti, az előző üzleti évre vonatkozó számviteli törvény szerinti beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege alapján a tőkeemelés fedezete biztosított, és a társaság törzstőkéje a tőkeemelést követően sem haladja meg a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke összegét, és ilyen esetben a törzstőke felemelése a tagok törzsbetéteit - külön befizetés nélkül - a korábbi törzsbetéteik arányában növeli, ha a társasági szerződés, illetve a misősített szótöbbséggel hozott taggyűlési határozat ettől eltérően nem rendelkezik (új Gt. 158. §).
e) Közös vagyon a vagyonközösséghez tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek a házastársi közös vagyon megosztását megelőzően keletkezett haszna, valamint a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az életközösség ideje alatt keletkezett haszna, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit.
Ilyen haszonnak minősül:
ea) a jogirodalom egységes álláspontja szerint a társaság számviteli szabályok szerint számított adózott eredménye taggyűlés által felosztani rendelt részéből kifizetett osztalék, osztalékelőleg (régi Gt. 177., Gt. 141. és új Gt. 132-133. §), valamint
eb) a tag házastárs vagyonközösséghez tartozó üzletrész-hányadának az olyan emelkedése, amely a jogi személy tag megszűnése folytán a társaság által a Gt. 144. §-a alapján magához vont, illetőleg az új Gt. 136-137. §-a alapján a társaság rendelkezése alá került, majd a társaság által bevont, és a többi tagnak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadott üzletrész-hányad megszerzése folytán következett be, hiszen a tag eredeti üzletrészének értéke a megszűnt jogi személy tag bevont üzletrésze értékének arányos részét nyilvánvalóan nem foglalhatta magában,
ec) A törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során
eca) a tag házastárs által az életközösség ideje az életközösség ideje alatt ingyenesen megszerzett törzsbetét-, illetve üzletrész-hányad (régi Gt. 221., Gt. 165. §, új Gt. 158. §) viszont
- egyes vélemények szerint az eredeti üzletrész hasznának minősül, és ezért az az eredeti üzletrész alvagyoni jellegére való tekintet nélkül a vagyonközösséghez tartozik,
- más vélemények szerint pedig az említett jogcímen megszerzett üzletrész-hányad nem az eredeti üzletrész hasznának, hanem az üzletrész értékén szerzett vagyonnak tekinthető, ezért annak alvagyoni jellegét az eredeti üzletrész alvagyoni jellege határozza meg,
ecb) a társaság által a törzstőkén felüli vagyona terhére megvásárolt, de a Gt. szerint a vásárlástól számított egy éven belül, az új Gt. szerint pedig - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vásárlástól számított egy éven belül el nem idegenített, illetve e határidő eltelte után a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával be nem vont, hanem a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadott (ún. saját) üzletrész [régi Gt. 179. § (1), Gt. 143. § (1) és (3) bek., új Gt. 135. §].
- az egyik lehetséges megoldás szerint olyan ingyenes juttatásnak minősül, amely a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozásnak, és ebből következően a Csjt. 28 § (1) bekezdésének a) pontja értelmében különvagyonnak nem tekinthető, ezért az az eredeti üzletrész alvagyoni jellegére való tekintet nélkül a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti vagyonközösséghez tartozik (Lásd részletesen: Csűri: i. m. 335. o.).
- A másik lehetséges megoldás szerint az ilyen módon megszerzett üzletrész-hányad az eredeti üzletrész értékén szerzett vagyonnak minősül azért, mert a Gt. 143. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság az üzletrészek legfeljebb egyharmadát, az új Gt. 135. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a saját üzletrészét egyaránt csak a törzstőkén felüli vagyonából szerezheti meg, a tagok üzletrésze pedig a Gt. 133. §-ának (1) és az új Gt. 121. §-ának (1) bekezdése szerint a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot teljes egészében megtestesíti, annak értéke tehát nem csupán a társaság törzstőkéjének, hanem a törzstőkén felüli vagyonának az arányos részét is magában foglalja, amely utóbbinak viszont része a társaság saját üzletrésze is. Ebből pedig az következik, hogy a saját üzletrész alvagyoni jellegét az eredeti üzletrész alvagyoni jellege határozza meg.
f) A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés értékén szerzett vagyonnak minősül a részesedés helyébe lépett érték, és ezért annak alvagyoni jellegét az üzletrész alvagyoni jellege határozza meg. Ennek megfelelően:
fa) Közös vagyonnak minősül a közös vagyonhoz tartozó kft.-üzletrész esetében a társaság törzstőkéjének - tőkekivonás vagy a veszteség rendezése érdekében, illetve a saját tőke más elemeinek a növelése céljából történő - leszállításával összefüggésben a régi Gt. 180. § (1) és a Gt. 144. § (4)-(5) bekezdése alapján a társaság általi bevonása folytán a tag házastársnak visszafizetett összeg (a tag házastársat megillető ellenérték - Gt. 166-167. §), illetőleg a törzstőke - új Gt. 160. § (2) bekezdése szerinti - tőkekivonással történő leszállítása folytán a tag házastársat megillető összeg, amelynek meghatározása során számításba kell venni - a törzstőke arányában - tag házastárs törzsbetétjét, valamint a törzstőkén felüli vagyon összegét is, azzal, hogy amennyiben a saját tőke összege kevesebb mint a jegyzett tőke összege, úgy a törzstőke tőkekivonással történő leszállítása esetén először a veszteség rendezése miatti törzstőke-leszállításról kell dönteni.
fb) Közös vagyonnak minősül a közös vagyonhoz tartozó kft.-üzletrésznek a tag házastársnak a régi Gt. 164-165. §-a alapján a taggyűlés által, illetőleg a Gt. 49. §-a és az új Gt. 47-48. §-a alapján a bíróság által a társaságból való kizárása vagy a tagsági viszonyának a törzsbetét befizetésének az elmulasztása okából - valamennyi társasági formára irányadó - Gt. 13., illetve új Gt. 14. §-a szerinti megszűnése folytán a társaság által a 144. § (1) bekezdésének a) pontja alapján magához vont, illetőleg az új Gt. 136. §-a értelmében a társaság rendelkezése alá kerülő, és - a kft.-re irányadó speciális szabályok szerint -
fba) a régi Gt. 165. § (1)-(6) bekezdése, illetőleg a Gt. 130. és 147-148. §-ai, valamint az új Gt. 138-140. §-ai szerint értékesített üzletrész - nyilvános árverésen vagy az érintett tag hozzájárulásával más módon történt - értékesítése során elért, és az értékesítés költségeivel, valamint a törzsbetét be nem fizetett részére eső követeléssel csökkentett vételára, illetőleg az új Gt. szerint - a tag bíróság általi kizárása esetén - az értékesített üzletrész költségek levonása után fennmaradó teljes vételára (ilyen esetben ugyanis a még be nem fizetett üzletrészre eső befizetési kötelezettség már a vevő - új - tagot terheli),
fbb) ha pedig az árverés eredménytelen volt, a Gt. 144. § (2) bekezdésének a)-c) pontja, illetőleg az új Gt. 140. §-a (3) bekezdésének a)-c) alapján a kft. által a törzstőkén felüli vagyonából megvásárolt, a kft. tagjai által törzsbetéteik arányában megvásárolt, vagy a kft. által bevont üzletrésznek a tag házastársat megillető ellenértéke, azzal, hogy ilyen esetben a volt tag a Gt. 149. §-a szerint csak a törzsbetétének általa szolgáltatott hányadára, illetve a törzsbetéte összegére tarthat igényt, az új Gt. 140. §-ának (6) bekezdése értelmében pedig az árverés eredménytelensége esetén a tag házastárs csak a társaság árveréskori saját tőkéjéből ráeső részesedésre tarthat igényt (Ezáltal "az új Gt. elkerülhetővé teszi azt, hogy az érintett tag veszteséges gazdálkodása esetén érdekelt legyen az árverés eredménytelenségében, hiszen ha a saját tőkéből rá eső rész kevesebb lenne, mint a törzsbetét értéke, a jelenlegi szabályozás szerint a magasabb értéket (törzsbetét) kapta volna meg." [(60.) 248. o.]
fbc) Közös vagyonnak minősül a közös vagyonhoz tartozó kft.-üzletrésznek a tag házastárs kizárásával összefüggésben a régi Gt. 165. §-a alapján elrendelt nyilvános árverésen, vagy a tag házastárs hozzájárulásával más módon történő értékesítéséből eredő vételárnak a tag házastársat megillető része, vagy ha az üzletrész értékesítése nem lehetséges, a régi Gt. 166. § (1) bekezdése alapján a kft. által bevont üzletrész alapjául szolgáló, és a többi tag által - törzsbetéte arányában - befizetett törzsbetétből a kizárt tagot megillető rész, amely a törzsbetét általa befizetett részével egyezik meg,
fc) Közös vagyon a vagyonközösséghez tartozó dolgozói üzletrész esetében a tag munkavállalói jogviszonyának a nem nyugdíjazás okából történő megszűnését követő hat hónapon belüli értékesítésből eredő vételár, vagy az értékesítés eredménytelensége esetén a törzstőke megfelelő csökkentésével egyidejűleg a társaság által bevont üzletrész ellenértékeként a törzsbetét összege (üzletrész névértéke), vagy az üzletrész jellegének a társaság általi megváltoztatása (az üzletrész "normál üzletrésszé" való átalakítása) mellett az átalakított üzletrész társaság általi értékesítéséből eredő - az árverésen vagy a tag hozzájárulásával más módon történő értesítés költségeivel, valamint a törzsbetét be nem fizetett részével csökkentett - vételára [Gt. 146. § (2) bek.].
fd) Közös vagyonnak minősül a közös vagyonhoz tartozó üzletrész harmadik személynek való eladása esetén a törzsbetét összege (tehát az "üzletrész névértéke") és a tényleges forgalmi értékének megfelelő eladási ára közötti pozitív különbözet, az ún. árfolyamnyereség (régi Gt. 170. §, Gt. 134. §, új Gt. 123. §), valamint
fe) a társaság megszűnése esetén a tag házastársat megillető ún. likvidációs hányad [régi Gt. 230. § (1), Gt. 169. § (4) és új Gt. 165. § (2) bek.]. Az említett vagyoni értékű jogosultságok megszerzése ugyanis fogalmilag feltételezi a tagsági jogviszony megszűnését, ezért azok alvagyoni jellege azzal az alvagyonnal egyezik meg, amelyhez a törzsbetét eredetileg tartozott, és ezt az alvagyont terheli az értékesítés során elszenvedett árfolyamveszteség is.
g) Közös vagyon a veszteségek pótlásához nem szükséges, és ezért a tagok részére visszafizetett pótbefizetés összege, ha a pótbefizetésre a közös vagyon felhasználásával került sor [Gt. 132. § (4) bek., új Gt. 120. § (4) bek.], valamint
h) a mellékszolgáltatás díja, ha annak tárgya a tag házastárs által nem választott tisztségviselőként vagy munkaviszony alapján végzett személyes közreműködés, illetőleg közös vagyontárgynak a társaság használatába vagy tulajdonába adása [régi Gt.167. § (1)-(3), Gt. 131. § (1)-(2) és új Gt. 119. § (1)-(2) bek.] - (Lásd részletesen: Csűri: i. m. 317-329. o.).
i) Közös vagyon a tag házastárs vagyoni értékű jognak minősülő apportja esetén az apporttal terhelt dolog értéke (Lásd részletesen: IX. Fejezet 3.2. pont "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába adott apport" 3.2.2. pontjának "A társaságbeli részesedés és a társaság vagyonához tartozó apport házastársak közötti elszámolása" cím alatt!).
Közös vagyon továbbá a házastársak különvagyonába tartozó olyan korlátolt felelősségű társaságbeli részesedések, amelyeket a házastársak kifejezetten a közös vagyonba utaltak (Ezzel összefüggésben kiemelést igényel az, hogy a közös vagyonba utalás az egységes bírói gyakorlat szerint sem a házastársak közötti ajándékozásnak, vagy házassági vagyonjogi szerződésnek, illetőleg a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodásnak, sem egyéb kétoldalú megállapodásnak nem tekinthető, hanem az a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 199. §-ában meghatározott olyan egyoldalú jognyilatkozatnak minősül, amely a különvagyon megtérítésével összefüggésben joglemondást tartalmaz, ezért azt a Ptk. 207. § (2) bekezdése szerint kiterjesztően értelmezni nem lehet),
- a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés ellenértékének a törlesztésére, vagy kifizetésére a közös vagyonból felhasznált és a különvagyon által visszatérítendő összeg,
- a házasfelek valamelyike által szerencse folytán megszerzett készpénz, vagy más vagyontárgy (lottó nyeremény, tárgynyeremény) korlátolt felelősségű társaságba való bevitele útján megszerzett kft.-beli részesedés,
- a tag házastárs által ajándékozásnak nem minősülő jogcímen ingyenesen (MRK-PROGRAM) megszerzett kft.-beli részesedés, valamint
- a közös tulajdonú, vagy közös tulajdonhoz tartozó törzsbetét alapján teljesített pótbefizetésből a kft. által visszafizetett összeg.
Ezt az álláspontot fogadta el a Szegedi Ítélőtábla is, amikor azt fejtette ki, hogy: "Házastársi közös vagyont képez mindazoknak a társasági részesedésből fakadó vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége is, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnésekori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megillették, illetve terhelték (BDT II. évfolyam 2001/12/196.). A Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon - teljes körű - megosztását követelje, és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, egyebek mellett tehát a gazdasági társaságbeli részesedések, és ezen belül a kft.-üzletrészek tekintetében sem. A társasági "részesedést" tehát - a házastársak egyéb, személyes és családi szükségleteik kielégítésére szolgáló vagyontárgyaihoz hasonlóan - be kell állítani a vagyonmérlegbe, mert a teljes körű vagyoni rendezés csak ekként valósítható meg. Nem képezi házastársi közös vagyon tárgyát a társaságba bevitt, és a társaság tulajdonába került konkrét vagyontárgy. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.373/2003/4. - BDT 2005/3/33. sz. 15-18. o.)

2.2.2.1.2. A törzsbetét, az üzletrész, a közös tulajdonú üzletrész és a dolgozói üzletrész elhatárolása

2.2.2.1.2.1. A törzsbetét és az üzletrész

A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot - a Gt. 133. §-ának (1) és az új Gt. 121. §-ának (1) bekezdése szerint - az üzletrész testesíti meg. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződhetnek, a társasági szerződés azonban a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel. A hivatkozott §-ok (2) bekezdései értelmében minden tagnak csak egy üzletrésze van. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átruházott üzletrésszel növekszik.
Dr. Wellmann György a társasági részesedések átruházhatóságát részletesen elemző tanulmányában - többek között - azt fejti ki, hogy: "Az üzletrészt maga a Gt. nem minősíti dolognak, hanem a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot megtestesítő, elvont jogi fogalomnak, vagyis lényegében vagyoni értékű jognak tekinti azt. Ennek ellenére a tulajdonjog tárgyának tekinti az üzletrészt, ami egyértelműen kitűnik abból, hogy a Gt. számos rendelkezése szól az üzletrészen fennálló tulajdonjogról. Pl. a 133. § (3) bekezdés szerint egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, a 143.§ (2) bekezdés a »társaság tulajdonába került üzletrészről« beszél, a 145. § (3) bekezdés pedig a »dolgozói üzletrész tulajdonosa« kifejezést használja. Mindez nyilvánvalóan nem áll összhangban a Ptk. 94. §-ával. A bírói gyakorlat is észlelte ezt az ellentmondást,amelyet a Legfelsőbb Bíróság úgy próbált meg feloldani, hogy »eszmei dolognak« tekintette az üzletrészt, kimondva, hogy annak átruházása során a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályok az irányadóak (BH 1994/4/202. és 203. sz. döntések). (…)
Nincs szükség azonban olyan erőltetett jogi fogalmak, akárcsak a bírói gyakorlatban történő kialakítására, mint pl. az üzletrésszel kapcsolatban említett »eszmei dolog« kategóriája.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság ugyanazon tanácsa később a BH 1998/5/238. számon publikált döntésében úgy foglalt állást, hogy a gazdasági társaság üzletrésze "egyértelműen nem tekinthető dolognak" és így azzal kapcsolatban a Ptk.-nak a dolgok hibás teljesítésére vonatkozó szabályai sem alkalmazhatóak.) [(57.) 11-14. o.]
Az üzletrész - mint sajátos vagyoni, társasági részesedést jelentő jog - a korlátolt felelősségű társaság egyik olyan lényeges jellemzője, amely minden más társaságtól megkülönbözteti. Az üzletrész valójában elvont fogalom, olyan gyűjtőelnevezés: azoknak a jogoknak az összességét jelenti, amelyet a tag a törzsbetét szolgáltatásának ellenértékeként szerez meg. Amíg tehát a törzsbetét határozott összeg, addig az üzletrész belső értéke a benne foglalt jogokhoz és a vállalkozás eredményéhez képest változó és a törzsbetét értékétől eltérő is lehet" [Lásd: 1945 előtt: Budapesti Ítélő Tábla 13.842/1932. és jelenleg: Cgf. II. 31.474/1990/10/1. - (19.) 528-529. o.].
Az üzletrész a tagok törzsbetétével összefügg annyiban, hogy annak mértéke a törzsbetét mértékéhez igazodik, különbözik viszont abban, hogy a törzsbetét mindig meghatározott pénzösszegben jelenik meg, azt az összeget testesíti meg, amelyet a tag a társaság alapításakor vagy a törzstőke felemelésekor a társaság rendelkezésére bocsátott, az üzletrész viszont nemcsak a törzsbetétet foglalja magába, hanem a társaság törzstőkén felüli vagyonából való részesedést is, tehát annak értéke a tag törzsbetétje és a társaság - pozitív vagy negatív - többletvagyonából a tagra jutó részesedés értékének az együttes összegéből tevődik össze, ezért annak mértéke, illetve értéke a társaság eredményességének függvényében növekedhet, vagy csökkenhet. E vonatkozásban tehát a részvénnyel mutat hasonlóságot, "amennyiben az üzletrész »névértékének« a törzsbetét tekintendő, »árfolyamértékének« pedig az az érték, amelyet a piacon az üzletrészért annak értékesítése esetén kapni lehet. (Persze az üzletrész nem értékpapír és ezért jogi értelemben névértékről beszélni sem lehet.)" [(19.) 529. o.].
Nem foglalja viszont magába az üzletrész értéke azt a vagyoni értéket amelyet a tag a társaság veszteségeinek a pótlásához szükséges pótbefizetésként - és a többlet visszafizetésének a kötelezettségével - bocsátott a társaság rendelkezésére, amelyet a tag a tagsági viszonyához ugyan kapcsolódó jogügylet, de nem a társasági szerződés, hanem társasággal kötött kötelmi jellegű szerződés alapján, pl. ún. tagi kölcsönként bocsátott a társaság rendelkezésére, és annak az ingó vagy ingatlan dolognak a vagyoni értékű joggal terhelt értékét sem, amelynek a tag nem a tulajdonjogát, hanem csupán a használati jogát bocsátotta - nem pénzbeli hozzájárulásként - a társaság rendelkezésére, mert az említett vagyoni értékek sem a törzstőkét, illetve a törzstőkén felüli vagyont, sem pedig a tag törzsbetétjét nem növelik.
A tag a társaság tulajdonába adott vagyoni hozzájárulását a társaság, illetve a tagság viszony fennállása alatt nem követelheti ugyan vissza, a tagsági viszonyát pedig kilépéssel nem szüntetheti meg, ennek ellentételeként azonban megválhat a társaságtól oly módon, hogy az üzletrészét más személyre ruházza át. Az üzletrész ugyanis főszabály szerint forgalomképes: a társaság tagjaira szabadon, kívülálló személyre a tag, a társaság, vagy a taggyűlés által kijelölt személy - ebben a sorrendben gyakorolható - elővásárlási jogának biztosítása mellett átruházható.
Az elővásárlási jogot a kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja akkor is gyakorolhatja, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze meghatározott hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosává válnak (LB Gvf. II. 31.529/2003. - BH 2004/9/374.).
Nem gyakorolhat viszont elővásárlási jogot a tag házastárs harmadik személyekkel közös tulajdonú üzletrészének a társtulajdonosa a régi Gt. 170-171. §-ai, a Gt. 134. §-ának (2), illetőleg az új Gt. 123. §-ának (2) bekezdése alapján, mert a korlátolt felelősségű társaság tagját önállóan gyakorolható elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha önálló üzletrésszel rendelkezik (BH 1998/12/582.)
Az üzletrész valójában vagyoni értékű jognak minősül ugyan, annak, "mint »eszmei dolognak« az átruházására azonban - akár társaságon belül, akár kívülállóra történik, a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályai az irányadók. (BH 1994/202.).
Kivételesen - a tag házastárs és a társaság, illetve annak tagjain kívülálló harmadik személyek közötti jogviszonyban - korlátozottan forgalomképes az üzletrész akkor, ha a tagok a társasági szerződésben az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásának a lehetőségét a társaság beleegyezéséhez kötötték és ezzel egyidejűleg a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit is szabályozták, vagy az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás lehetőségét kizárták vagy korlátozták.
Nem érvényesül viszont ez a forgalomkorlátozás a tag házastárs és a társaság, illetve annak tagjai közötti jogviszonyban, és az üzletrész adásvételi szerződés útján történő átruházása esetén.
A társasági szerződés fenti tartalmú rendelkezése esetén sincs ugyanis jogi akadálya annak, hogy a tag házastárs az üzletrészét - az elővásárlási jogok érvényesülése mellett - kívülálló harmadik személyre adásvétellel ruházza át, és annak sem, hogy a társaság valamely tagjára adásvételi szerződésen kívüli egyéb jogcímen ruházza át.

2.2.2.1.2.2. A közös tulajdonú üzletrész

Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, ezek a személyek azonban a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. [régi Gt. 169. § (3) bek., Gt. 133. § (3) bek. és új Gt. 122. § (1) bek.]
Az ún. önálló üzletrész és a közös tulajdonú üzletrész közötti legfőbb különbség abban áll, hogy az önálló üzletrész tulajdonosa a társaságnak ún. teljes jogú tagja, az üzletrész által megtestesített jogokat önállóan gyakorolhatja a társaság vagyonából őt megillető hányad pedig kizárólag őt illeti meg, őt terheli ugyanakkor az üzletrészhez kapcsolódó valamennyi kötelezettség egyedüli teljesítése is.
A közös tulajdonú üzletrész-hányad tulajdonosa - ezzel szemben - nem minősül a társaság tagjának, mert a tulajdonostársak a társasággal szemben egy tagnak számítanak, a tagsági jogaikat csak a közös képviselő útján gyakorolhatják a tagot terhelő kötelezettségekért azonban a társtulajdonosokkal egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben.
Közös tulajdonú üzletrész létrejöhet a társaság alapítása során, ún. közös tulajdonú törzsbetét alapján, a társaság működése során pedig öröklés útján az önálló üzletrész jogi személy tulajdonosának a megszűnése vagy a természetes személy tulajdonosának a halála esetén - szükségképpen - akkor, ha az önálló üzletrész két vagy több jogutódra, illetve örökösre száll át, míg ún. élők közötti jogügylettel akkor, ha az önálló üzletrész tulajdonosa az üzletrészének valamely hányadát - az üzletrész felosztása nélkül - adásvétel útján értékesíti, vagy adásvételi szerződésen kívüli egyéb módon - egyebek mellett házastársi közös vagyon megosztása vagy a nem tag házastárs tulajdoni hányadának a megállapítása útján - átruházza.
Ha ilyen esetben az átruházásra adásvételi szerződés útján kerül sor, úgy a többi tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - a Gt. 134. § (2) és az új Gt. 123. § (2) bekezdése szerinti törvényen alapuló elővásárlási jog illeti meg akkor, ha az átruházás kívülálló személyre történik. Nem illeti meg viszont törvényen alapuló elővásárlási jog az arra egyébként jogosultakat akkor, az átruházás a társaság valamely tagjára történik, a Gt. 134. § (1) és az új Gt. 123. § (1) bekezdése szerinti másik tag javára biztosított szerződéses elővásárlási jog azonban - véleményem szerint - ilyen esetben is jogszerűen gyakorolható. Ha viszont az átruházásra adásvételi szerződésen kívül eső, más módon kerül sor, úgy - véleményem szerint - fogalmilag nem kerülhet szóba sem a törvényen, sem pedig a szerződésen alapuló elővásárlási jogok gyakorlásának a lehetősége, jogi akadálya viszont az üzletrészhányad ilyen módon történő létrehozásának és a közös tulajdonú üzletrész ilyen módon történő átruházásának az, ha a társasági szerződés az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét a Gt. 137. §-ának (1) és (2), illetőleg az új Gt. 126. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a társaság beleegyezéséhez kötötte, illetőleg kizárta vagy korlátozta, és a társaság a beleegyezést nem adta meg, a korlátozás feltételei pedig nem állnak fenn.
Az üzletrészhányad adásvételi szerződéssel történő átruházását és a közös tulajdonú üzletrész ilyen módon történő létrehozását illetően a Legfelsőbb Bíróság BH 2004/9/374. száma alatt közzétett Gfv. II. 31.529/2003. számú eseti döntésében a fenti módon foglalt állást, amikor az alábbiakat fejtette ki:
I. Több tulajdonos közös tulajdonában álló üzletrész akkor is létrejöhet, ha az üzletrész egyetlen tulajdonosa üzletrészének egy hányadát adásvétel útján értékesíti.
II. A kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja elővásárlási jogát akkor is gyakorolhatja, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze meghatározott hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosaivá válnak.
Az eseti döntés indokolásában a Legfelsőbb Bíróság - egyebek mellett - arra mutatott rá, hogy: " A korlátolt felelősségű társaság alapítására sor kerülhet úgy, hogy egy törzsbetétnek több tulajdonosa van. A cég bejegyzését követően már az üzletrész testesíti meg a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot. Az új Gt. 133. §-ának (3) bekezdése a cégbejegyzéssel létrejövő üzletrész vonatkozásában is kimondja, hogy annak több tulajdonosa is lehet. (…) Olyan kft.-ben is létrejöhet a cég működése során ún. közös tulajdonú üzletrész, amelynek az alapításkor nem volt több személy tulajdonában álló törzsbetéte. Az alapításkori törzsbetét megszűnt, illetve elhunyt tulajdonosának két, vagy több jogutódja, illetve örököse a cégbejegyzés után szükségszerűen közös üzletrész tulajdonossá válik abban az esetben, ha a társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárja, vagy a taggyűlés a felosztáshoz nem adja hozzájárulását. Több tulajdonos közös tulajdonában álló üzletrész létrejöhet akkor is, ha az üzletrész egyetlen tulajdonosa üzletrészének egy hányadát adásvétel útján értékesíti, éspedig nemcsak abban az esetben, ha az üzletrész felosztására nincs jogi lehetőség, hanem akkor is, ha az adásvételi szerződést megkötő felek akarata ilyen közös üzletrész létrehozására irányult.
A Gt. sem tiltja tehát, hogy a hányadátruházás útján - mint a perbeli esetben - a cégben lévő két önálló üzletrész egyike a Gt. 133. §-ának (3) bekezdése szerinti ún. közös üzletrésszé válhasson.
Az üzletrész egy hányadának kívülálló részére történő értékesítése esetén azonban a cég tulajdonosi struktúrája megváltozik. A kívülálló személy akarata megjelenik a közös üzletrész döntéseiben, sőt adott esetben meghatározóvá is válhat, és közvetve befolyásolja a társasági döntések meghozatalát is. Az (…) önálló üzletrész egységét érintő ilyen alapvető változás, azaz a korábban önálló üzletrész egy hányadának adásvétel útján kívülálló részére való értékesítése esetén is érvényesül az elővásárlási jog intézménye, azaz a Gt. 134. § (2) bekezdés második mondatában megjelölt személyek, így a tagok is jogosultak a kívülálló személyt megelőzve, a törvény alapján őket megillető elővásárlási joguk alapján megvásárolni az eladni szándékozott üzletrész-hányadot. A Gt. 133 - 134. §-ainak kifejezett rendelkezései hiányában is nyilvánvaló, hogy az elővásárlási jog intézményének akkor is érvényesülnie kell, ha az önálló üzletrész egyetlen tulajdonosa nem üzletrészét, hanem csak annak egy hányadát értékesíti. Az üzletrész-hányad ugyanis az üzletrész része, így az üzletrészhez tapadó elővásárlási jog - a többen a kevesebb elve alapján - nyilvánvalóan az üzletrész-hányadhoz is kapcsolódik. Az elővásárlási jog intézményének, mint a kívülálló szerzésének megakadályozására szolgáló törvényes eszköznek ilyen esetben is érvényesülnie kell. Az ezzel ellentétes megoldás lehetőséget adna az elővásárlási jog kijátszására, hiszen az eladó a hányadértékesítés utáni üzletrész-hányadát már bármikor szabadon értékesíthetné tulajdonostársa részére.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság elvi álláspontja szerint tehát a kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja jogosult elővásárlási jogával élni akkor, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze 1/2 hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy a továbbiakban az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosaivá válnak." (Gfv. II. 31.529/2003. - BH 2004/9/374.)

2.2.2.1.2.3. A dolgozói üzletrész

A dolgozói üzletrész jogintézményét sem a régi Gt., sem az új Gt. nem ismeri, azt a Gt. 145. §-a vezette be, amelynek (1) bekezdése szerint a társasági szerződés rendelkezhet arról, hogy a társaság munkavállalói ingyenesen vagy kedvezményes áron dolgozói üzletrészt szerezhetnek. A dolgozói üzletrészeket csak a társaság törzstőkén felüli vagyonából és csak a törzstőke egyidejű felemelése mellett lehet kialakítani, azzal, hogy a dolgozói üzletrészek nem haladhatják meg a törzstőke tizenöt százalékát és a dolgozói üzletrész tulajdonosát ugyanolyan tagsági jogok illetik meg, mint a társaság többi tagjait, a társasági szerződés azonban a dolgozói üzletrészek tulajdonosai számára elsőbbségi jogokat is biztosíthat [Gt. 145. § (2)-(3) bek.]
Az önálló üzletrész és a dolgozói üzletrész közötti legfőbb különbség az, hogy a dolgozói üzletrész megszerzésére speciális személyi feltételek vonatkoznak, hiszen üzletrészt elvileg bárki, dolgozói üzletrészt viszont csak a társasággal munkavállalói jogviszonyban álló személy szerezhet meg, az üzletrész megszerzésére az alapítás és a működés létszakában társasági vagy kötelmi jellegű üzletrész átruházási szerződés alapján elvileg bármikor lehetőség van, dolgozói üzletrész azonban kizárólag a társaság törzstőkén felüli vagyona terhére végrehajtott törzstőke-emelés során szerezhető, az üzletrész megszerzése az alapítás létszakában kizárólag visszterhes jellegű társasági szerződés, a működés létszakában pedig - akár ingyenes, akár visszterhes jellegű - üzletrész átruházási szerződés alapján, dolgozói üzletrész pedig csak ingyenesen vagy kedvezményes vételáron szerezhető, és főszabály szerint az üzletrész forgalomképes, a dolgozói üzletrész viszont korlátozottan forgalomképes.
A dolgozói üzletrészre vonatkozóan a Gt. - azok ingyenes vagy kedvezményes megszerzésének ellentételeként - átruházási korlátozásokat állít fel. Ennek megfelelően a dolgozói üzletrész csak a társaság munkavállalóira, illetőleg azokra ruházható át, akiknek munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg.
Ha a dolgozói üzletrész tulajdonosának munkaviszonya - nyugdíjba vonulás kivételével - egyéb okból szűnt meg, úgy az örökösök, illetve a volt munkavállaló jogosult a dolgozói üzletrésznek a többi munkavállaló közötti értékesítésére hat hónapon belül. E határidő eredménytelen eltelte esetén a társaság az üzletrészt a törzstőke csökkentésével egyidejűleg bevonja, vagy normál üzletrésszé átalakítja és annak értékesítését határozza el. Ilyen esetben a volt munkavállalót, illetőleg örököst a törzsbetét összege (az "üzletrész névértéke") illeti meg.
Ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, a dolgozói üzletrész átruházására, átszállására és megszűnésére a 146. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezések szerint a bíróság által kizárt tag üzletrészének értékesítése a társaság kötelezettsége, és annak főszabály szerint nyilvános árverésen kell megtörténnie, a kizárt tag hozzájárulásával azonban az üzletrész más módon is értékesíthető.
A dolgozói üzletrész alvagyoni jellegének a meghatározásával összefüggő ítélkezési gyakorlat nem alakult ugyan ki, a jogirodalom azonban dolgozói üzletrész esetében a tag házastárs munkaviszonyának a nem nyugdíjazás okából történt megszűnést követő értékesítésből eredő vételárat, vagy - az értékesítés eredménytelensége esetén - a társaság törzstőkéjének a megfelelő csökkentése mellett bevont üzletrész ellenértékét, illetőleg az üzletrész jellegének a megváltoztatása mellett történő értékesítéséből eredő vételárat [Gt. 146. § (2) bek.] a közös vagyon értékén szerzett vagyonnak tekinti. Ebből viszont az következik, hogy ezáltal magát a dolgozói üzletrészt is közös vagyonnak minősíti [6.). 307. o.]
Abban pedig egységes a jogirodalom és a bírói gyakorlat is, hogy részvénytársaságok esetében - a korlátolt felelősségű társaság dolgozói üzletrészéhez lényegében hasonló - dolgozói részvény a vagyonközösséghez tartozik, mert az nem az üzletrészhez kapcsolódó vagyoni jogosultságnak, hanem a munkaviszony alapján szerzett olyan ingyenes juttatásnak minősül, amely a közös vagyont gyarapítja. [(30.) 327-331. o. és (51.)]
Ebből viszont az következik, hogy a dolgozói üzletrésznek az ingyenesen megszerzett, továbbá a vételárengedménnyel arányos hányada - már kifejtettek szerint - ugyancsak a vagyonközösséghez tartozik [Gt. 145-146. §, (30.) 335-336. o.].
A kedvezményes vételáron megszerzett dolgozói üzletrész tekintetében elvileg elképzelhető lenne ugyan olyan megoldás is, hogy a dolgozói üzletrész teljes forgalmi értéke a kedvezményes vételár kifizetéséhez való hozzájárulás arányában nyerjen elszámolást az egyes alvagyonok között. Ez az elszámolási mód azonban ellentétben állna az ítélkezési gyakorlattal és a nem tag házastárs méltányos érdekeit is súlyosan sértené.
Egységes ugyanis az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kereső tevékenységből eredő mindennemű jövedelem teljes egészében a közös vagyonba tartozik, függetlenül attól, hogy az munkaviszonyból, vállalkozói jogviszonyból, szövetkezeti-, illetve gazdasági társasági tagsági viszonyból, vagy alkalmi munkavégzésből származik, és attól is, hogy a jövedelem, illetve egyéb juttatás nyújtására milyen jogcímen került sor.
Ilyen körülmények mellett viszont méltánytalan vagyoni előnyhöz jutna a dolgozói üzletrész tulajdonos házastárs azáltal, ha a vételárkedvezmény összege, és ebből következően a dolgozói üzletrész forgalmi értékének a vételárkedvezménnyel arányos része kizárólag azért minősülnék - egészben vagy részben - a különvagyonának, mert az nem közalkalmazotti, vállalkozói vagy egyéb jogviszonyban folytatott kereső tevékenységből, hanem kft.-vel létesített munkavállalói jogviszonyból származik, a nem kft.-vel létesített munkavállalói jogviszonyban álló másik házastárs kereső tevékenységéből eredő jövedelemnek a közös vagyonból reá eső fele részét azonban a juttatás jogcímétől (munkabér, jutalék, költségtérítés stb.) függetlenül maga is realizálná.
Házassági vagyonjogi szempontból tehát az üzletrész és a dolgozói üzletrész megegyezik egymással annyiban, hogy főszabály szerint mindkettő közös vagyonnak minősül.
Különbözik viszont egymástól annyiban, hogy a kft.-üzletrész főszabály szerint forgalomképes, ezért az a házastársak között - az egyéb feltételek meglétében - "tagváltozást" (pontosabban a dolgozói üzletrész tulajdonos változást) eredményező módon is megosztható, a dolgozói üzletrész pedig korlátozottan forgalomképes, ezért annak kizárólagos vagy közös tulajdonát a nem tag házastárs a közös vagyon megosztása során - az egyéb feltételek meglétében is - csak akkor szerezheti meg, ha az adott kft.-nek maga is munkavállalója, vagy olyan volt munkavállalója, akinek a munkaviszonya a nyugdíjba vonulására tekintettel szűnt meg (Lásd: "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása" cím alatt).

2.2.2.1.3. A kft.-beli részesedés hasznának és a részesedés értékén szerzett vagyonnak az elhatárolása

2.2.2.1.3.1. A haszon polgári jogi és családjogi fogalma, illetőleg az egyes vagyontárgyak értékén szerzett vagyon

A Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének második mondata a házastársi közös vagyont a különvagyontól - egy pozitív és egy negatív rendelkezéssel - csupán általánosságban határolja el akként, hogy - pozitíve - közös vagyonná minősíti "mindazt", amit a házastársak az életközösség fennállása alatt szereztek, - negatíve pedig - kivételt létesít arra, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Az általános jellegű meghatározás mellett azonban a közös vagyon körét kifejezetten konkretizálja is annyiban, hogy közös vagyonná minősíti - egyebek mellett - a különvagyonnak azt a hasznát is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Az egyes alvagyonokhoz tartozó vagyontárgyak értékén szerzett vagyon alvagyoni jellegét azonban - a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése, valamint a 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 141. §-a és a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint már az adott vagyontárgya alvagyoni jellege határozza meg.
A Csjt. idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozik
- a közös vagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az a haszna, amely a házassági életközösség, vagy az azt megelőző élettársi jogviszony kezdetétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben keletkezett, valamint
- a különvagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az a haszna, amely a házassági életközösség, vagy az azt közvetlenül megelőző, és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett.
Nem közös vagyonnak, hanem különvagyonnak minősül viszont
- a különvagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedésnek az a haszna, amely a házassági életközösség, illetőleg az azt közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat kezdete előtt, vagy annak megszűnése után keletkezett, valamint
- a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy, még akkor is, ha ahhoz a különvagyonnal rendelkező házastárs az életközösség fennállása alatt jut hozzá.
Családjogi értelemben ugyanis nem haszonnak, hanem az adott vagyontárgy értékén szerzett, illetve az adott vagyontárgy helyébe lépett értéknek, minősül
a) az eredeti vagyontárgyat surrogatio útján felváltó új vagyontárgy, illetve maradványérték, valamint
b) az eredeti vagyontárgy értékesítéséből eredő pénzen szerzett új vagyontárgy is.
A haszon fogalmát sem a Csjt., sem a Ptk. nem határozza meg, ezért annak értelmezését a jogirodalom és a bírói gyakorlat alakította ki.
Kérdéses lehet ezért adott esetben egyfelől a gazdasági társaságbeli részesedés hasznának fogalma és tárgya, másfelől a haszon "keletkezésének az ideje", és - ebből következően - a különvagyonhoz tartozó kft.-üzletrész hasznának az alvagyoni jellege is.
A jogirodalom álláspontja szerint "a dolog hasznának minősül polgári jogi értelemben általában mindaz a vagyoni előny, értékszaporulat, amely a dolog használatából vagy hasznosításából származik". A haszonnak két nagy csoportját különböztetjük meg:
- az egyik csoportba tartozik a termény, termék és szaporulat, amely addig, amíg a dologtól el nem válik, alkotórésznek, az elválás után pedig önálló dolognak minősül,
- a másik csoportba tartozik minden olyan egyéb vagyoni előny, amely lehet a dolog hasznosítása folytán kapott ellenérték, (pl. bér), a dolog használatának gazdasági eredménye, a dolog használatával kielégített szükséglet, (pl. lakás) vagy elért megtakarítás. [(12.) 1. kötet 472. o.]
Ennek megfelelő álláspontot tükröz a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1998/9/432. száma alatt közzétett Pfv. III. 22.828/1996.számú eseti döntésében kifejtett álláspontja is, mely szerint: "Haszon a dolognak az az időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a dologból rendeltetéséhez képest ered, illetve a dolog hasznosításának az eredménye."

2.2.2.1.3.2. A nyereséges működés során elért adózott eredmény felhasználásának módjai és a veszteséges működés jogkövetkezményei

A társaság cégbejegyzést követő működésének a létszakában a társaság gazdasági tevékenysége nyereséget, vagy veszteséget eredményezhet.
A nyereséges működés folytán elért adózott eredményt a társaság - a régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének a) pontja, a Gt. 150. §-a (2) bekezdésének a) pontja és az új Gt. 141. §-a (2) bekezdésének a), b), r) és s) pontja szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó döntés alapján a tagok részére osztalékfizetésre, vagy a társaság törzstőkén felüli vagyonának a növelésére használhatja fel, a törzstőkén felüli vagyona terhére pedig a törzstőkét felemelheti, és ezzel összefüggésben a tagok törzsbetéteit - külön befizetés nélkül - a korábbi törzsbetéteik arányában megnövelheti (régi Gt. 221. § és Gt. 165. §, új Gt. 158. §), vagy - a Gt. 145. §-a szerint - a társaság munkavállalói részére ingyenesen vagy kedvezményes áron megszerezhető dolgozói üzletrészt juttathat.
Veszteséges működés esetén pedig lehetősége van - többek között - arra, hogy pótbefizetést rendeljen el, a veszteség fedezéséhez nem szükséges pótbefizetés visszatérítéséről rendelkezzék, vagy a törzstőke leszállításáról döntsön - akár tőkekivonás vagy a veszteség rendezése érdekében, akár a saját tőke más elemeinek a növelése céljából, ha pedig az alaptőke leszállítására azért nincs lehetőség, mert ezzel a társaság alaptőkéje a Gt. által előírt legkisebb összeg alá csökkenne - úgy más társasági formába történő átalakulásról vagy jogutód nélküli megszűnésről kell határoznia (Gt. 258-264. §, új Gt. 159-164. §).

2.2.2.1.3.2.1. Az osztalék és az osztalékelőleg

A kifejtettekből az következik, hogy haszonnak minősül a gazdasági társaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a társasági tagsági jogviszony fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered. Ilyen haszonnak tekinthető - többek között - a jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint korlátolt felelősségű társaság esetében a tag házastársat az üzletrésze alapján megillető osztalék. [(51.), (30.) 327-331. o.]
A régi Gt. 177. §-a (1) és a Gt. 141. §-a (1) bekezdésének - lényegében hasonló tartalmú szövege - szerint a társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a társaságtól nem követelheti vissza, csak a társaság számviteli jogszabályok szerint adózott eredményének a taggyűlés által felosztani rendelt részére (osztalék) tarthat igényt, azzal, hogy osztalékra a tag csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult, a (2) bekezdése értelmében a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az adózott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani, a (3) bekezdése második mondata úgy rendelkezik, hogy nem fizethető a tagoknak osztalék, ha ennek következtében a társaság saját tőkéje a számviteli jogszabályok szerint számított módon nem érné el a társaság törzstőkéjét, a régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének a) pontja és a Gt. 156. §-a (2) bekezdésének a) pontja pedig kimondja, hogy a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik - egyebek mellett - a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést.
Az új Gt. 132. §-ának (1) bekezdése értelmében a tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg. A társasági szerződés lehetőséget adhat arra, hogy a tagot megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. A tag az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. A (2) bekezdés szerint a taggyűlés az osztalékfizetésről az ügyvezetőnek - ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság által jóváhagyott - javaslatára, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.
Nem tartalmaz a Gt., illetőleg az új Gt. kötelező rendelkezést sem a tartalékolásra, sem pedig a kifizetés mértékére nézve, a taggyűlés tehát szabadon dönthet abban, hogy a nyereséget, tehát az adózott eredményt egészben vagy részben a törzstőkén felüli vagyonba (eredménytartalékba) helyezi, a törzstőke felemelésére fordítja, vagy a tagok között osztalékként kiosztja.
Az idézett törvényhelyekből az következik, hogy az osztalékfizetés alapját a társaság régi Gt. szerinti "nyeresége", illetve a Gt. és az új Gt. szerinti adózott eredménye: "haszna" képezi ugyan, házastársi közös vagyonnak viszont nem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság életközösség ideje alatt keletkezett haszna (adózott eredménye), hanem a tag házastárs, mint természetes személy magánvagyonához tartozó üzletrész haszna: tehát az osztaléka minősül.
A tag házastárs osztalékra való jogosultságának a jogcímét ugyanakkor nem a kft. nyereségének (adózott eredményének), tehát az ún. hasznának a létrejötte, hanem a nyereség - egészbeni vagy részbeni - osztalékként való felosztására vonatkozó taggyűlési határozat meghozatala teremti meg.
Mindezek miatt az osztalék, mint a gazdasági társaságbeli részesedés haszna közös, illetve különvagyoni jellegének a mikénti megítélése szempontjából nem annak van jogi jelentősége, hogy a társaság vagyonához tartozó, és az osztalékfizetés alapjául szolgáló adózott eredmény az életközösség ideje alatt keletkezett-e, hanem annak, hogy a tag házastárs magánvagyonához tartozó osztalék, mint a különvagyoni üzletrész haszna az életközösség ideje alatt keletkezett-e vagy sem.
A házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a haszon akkor tartozik a közös vagyonba, ha az esedékességének, illetve a termék, termény, szaporulat elválásának, illetve birtokba vételének - Ptk. 125. §-a szerinti - időpontja az életközösség idejére esik.
A Csjt. 27. § (1) bekezdésének második mondata nem a különvagyonnak az életközösség fennállása alatt "megszerzett, illetve esedékessé vált hasznát", hanem az életközösség fennállása alatt "keletkezett hasznát" minősíti ugyan közös vagyonnak, a haszon alvagyoni jellegének a meghatározására is irányadó viszont az az általános jogelv, hogy amennyiben a haszonra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének és az arra vonatkozó jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, úgy a jogcím keletkezésének időpontját kell a szerzés időpontjának tekinteni (BH 1980/3/94., CDT 160.).
Mindezekből viszont az következik, hogy az osztalék, mint a különvagyonhoz tartozó kft.-üzletrész haszna a vagyonközösséghez tartozik akkor, ha a tag házastársnak az osztalék megszerzésére irányuló jogcíme a házassági életközösség vagy az azt megelőző élettársi jogviszony fennállása alatt keletkezett, a tag házastárs különvagyonához tartozik viszont akkor, ha az osztalék megszerzésére irányuló jogcím az életközösség kezdete előtt vagy annak megszűnése után keletkezett.
Az osztalék kifizetésének időpontját sem a Gt., sem az osztalékfizetés tárgyában hozott taggyűlési határozat nem határozza meg, a taggyűlési határozat kelte, mint az osztalékra való jogosultság jogcíme és az osztalék tényleges kifizetése azonban a gyakorlatban rendszerint elválik egymástól.
A kifejtetteknek a további következménye az, hogy a különvagyonhoz tartozó kft.-üzletrész osztaléka a vagyonközösséghez tartozik akkor, ha az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat kelte, mint az osztalékra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének az alapjául szolgáló jogcím keletkezése az életközösség idejére esik, különvagyonnak minősül viszont akkor, ha a jogcím keletkezése a házassági életközösség, illetve az ezt közvetlenül megelőző élettársi jogviszony kezdetét megelőző, vagy az életközösség megszűnését követő időszakra esik.
A taggyűlés természetesen dönthet úgy is, hogy az adózott eredményt a fenti feltételek megléte ellenére is teljes egészében a társaság törzstőkén felüli vagyonának részét képező eredménytartalékba helyezi, vagy azt a törzstőke felemelésére fordítja. Ebben az esetben a tag - a taggyűlés erre irányuló döntésének a hiánya miatt - osztalékra nem tarthat ugyan igényt, az eredménytartalékba kerülő adózott eredmény azonban - a törzstőkén felüli vagyon részeként - a társaság saját tőkéjét, az adózott eredmény arányos része pedig a tag üzletrészének az értékét (valószínűsíthetően) növeli, ezért az adózott eredmény rá eső részét a tag az üzletrészének értékesítése útján - árfolyamnyereség formájában - realizálhatja amely utóbbi azonban nem haszonnak, hanem az üzletrész helyébe lépett értéknek tekinthető.
A régi Gt. - fentebb idézett - 177. § (2) bekezdése értelmében a nyereséget törzsbetéteik arányában kell a tagok között felosztani. E törvényhely szerint tehát a nyereség felosztásának a Gt. főszabálya értelmében a törzsbetétek mértékéhez kell ugyan igazodnia, a Gt.-nek a 177. §-hoz fűzött miniszteri indokolása szerint viszont a hivatkozott §-nak csak az (1) bekezdésében foglalt rendelkezése kógens, míg a (2) bekezdése a "kell" szóhasználata ellenére diszpozitív (szerződést pótló) jellegű, ezért a nyereség törzsbetét arányos elosztásának elvétől a tagok a társasági szerződésben eltérhetnek, az ilyen eltérésnek viszont a szerződésből egyértelműen ki kell tűnnie.
Ennek megfelelően a Gt. 141. §-ának (2) bekezdése már kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az adózott eredményt csak a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában kell a törzsbetétek arányában felosztani a tagok között.
Mindezekből az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozó osztalék összegének a meghatározásához vitás esetekben nélkülözhetetlen a kft. alapítására vonatkozó társasági szerződésnek, valamint az esetleges módosításainak, a cégbírósághoz benyújtott éves beszámolóknak, így különösen az adózott eredmény összegét tartalmazó eredménykimutatásoknak, az osztalékfizetésre vonatkozó taggyűlési határozatoknak, valamint az osztalék tényleges kifizetésére vonatkozó bizonylatoknak a beszerzése is.
A kifejtetteknek megfelelő álláspontot foglalt el a kft.-üzletrész osztaléka alvagyoni jellegének meghatározásával összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv. II. 21.858/2005/5. számú eseti döntésében.
A Gt. 141. §-ának (4) bekezdése szerint a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását megelőzően osztalékelőleg fizetésére akkor van lehetőség, ha a taggyűlés által elfogadott, a számviteli törvény előírásai szerint készített közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy utóbb az éves osztalék kifizetésének az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak szerint nem lesz akadálya, az (5) bekezdése pedig kimondja, hogy a tag a jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetésére nem kötelezhető, e rendelkezés azonban nem vonatkozik az év közben a tagnak kifizetett osztalékelőlegre.
"Ha a tag (tulajdonos) az osztalékelőleg átvételét követően eladja a befektetését harmadik személynek, akkor ez a változás nem csökkenti a jegyzett tőkét (nem tőkekivonásról van szó), és nem befolyásolja a befektetés osztalékra való jogosultságát (nem visszavásárolt részvényről, üzletrészről van szó), csak a tag, a tulajdonos személye változik. A befektetéssel kapcsolatos minden jog és kötelezettség átszáll az új tulajdonosra, ezért a korábbi tulajdonosnak az év közben kapott osztalékelőleget vissza kell fizetnie, azzal el kell számolnia. Osztalékot a társaságtól az új tulajdonos kap. A vitás helyzetek elkerülése érdekében az adásvételi szerződésben erről indokolt külön rendelkezni [2000. évi C. törvény 39. § (4) bek.]." [(19.) 548. o.]
Más kérdés ugyanakkor az, hogy az életközösség ideje alatt felvett osztalékelőleg, illetőleg annak arányos része közös adósságnak minősül akkor,
- ha az időközben beállott veszteség folytán a társaság éves rendes számviteli mérlege az osztalék fizetését nem teszi lehetővé, illetőleg
- az osztalék mértéke alacsonyabb mint a kifizetett osztalékelőleg mértéke, vagy - a tag házastárs az üzletrészét az osztalékelőleg felvétele után, de még az osztalékra való jogosultság megállapítása előtt harmadik személyre ruházza át, és ezért a tag házastárs a felvett osztalékelőleget, illetőleg annak arányos részét köteles a társaságnak visszafizetni. Ha ilyen esetben a visszafizetési kötelezettség megállapítására a közös vagyon megosztását követően kerül sor, nincs jogi akadálya annak, hogy a tag házastárs az ezzel összefüggő elszámolási igényét a vagyonmegosztási szerződés megtámadásának, illetőleg a jogerős ítélet elleni perújítási kérelem előterjesztésének a hiányában ún. utólagos igényként érvényesítse.
Nem az üzletrészt megszerző új tagot, hanem az azt átruházó volt tagot illeti meg viszont - véleményem szerint - az osztalék akkor, ha az üzletrész átruházására az osztalékra való jogosultság megállapítását követően kerül sor, ezért ilyen esetben a volt tag az osztalékelőleg visszafizetésére sem köteles. Ebből viszont az következik, hogy a különvagyoni üzletrész osztaléka, mint az üzletrész haszna az arra való jogcím keletkezésének: tehát az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat keltének az időpontjától függően
- közös vagyon akkor, ha a taggyűlés az osztalékfizetésről az életközösség ideje alatt hozott határozatával döntött,
- különvagyon viszont akkor, ha a taggyűlés az osztalékfizetésről az életközösség kezdete előtt, vagy annak megszűnése után hozott határozatával döntött.
A Gt. nem határozza meg azt, hogy amennyiben az osztalékfizetés tárgyában hozott taggyűlési határozat kelte és az osztalék tényleges kifizetése közötti időszakban az üzletrész tulajdonosának a személye az üzletrész átruházása folytán megváltozik, úgy az üzletrész átruházóját, vagy megszerzőjét kell-e osztalékra jogosult tagnak tekinteni, és ez a Gt., illetve a Ct. egyéb rendelkezéseiből sem vezethető le. Az üzletrész átruházásának és a tagjegyzékbe való bejegyzéstől függő hatályú tagváltozásnak a ténye ugyanis a kft. és az új tag közötti jogviszonyban már az erre vonatkozó bejelentés megtételekor, a társaság és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban viszont csak a tagjegyzékbe való bejegyzés megtörténtekor válik hatályossá, az említett időpontban azonban a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltének az időpontjára visszaható hatállyal jön létre.
Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő valamennyi joga és kötelessége - beleértve az osztalékra való jogot is - az üzletrész megszerzőjére száll át [régi Gt. 174. § (1) és Gt. 138. § (1). bek.].
Ilyen körülmények mellett viszont védhetőbb érvek szólnak - véleményem szerint - amellett, hogy osztalékra az a korlátolt felelősségű társasági tag jogosult, akinek a tagsági jogviszonya - a külső jogviszonyban is hatályos módon - az osztalékfizetés tárgyában hozott taggyűlési határozat keltének az időpontjában fennállott.
Vélhetően ez a magyarázata annak, hogy az új Gt. 132. §-a (1) bekezdésének második mondata már kifejezetten ki is mondja azt, hogy: "Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg."

2.2.2.1.3.2.2. A törzstőkén felüli vagyon terhére ingyenesen vagy kedvezményes áron szerzett üzletrész, illetve üzletrészhányad alvagyoni jellege

a) A dolgozói üzletrész

Az új Gt. 145-146. §-ai szerinti dolgozói üzletrész kialakítására és megszerzésére kizárólag a társaság törzstőkén felüli vagyonának a terhére és csak a törzstőke egyidejű felemelése mellett kerülhet sor, annak megszerzése tehát feltételezi azt, hogy a társaság törzstőkén felüli vagyonnal rendelkezik, amelynek keletkezése a gyakorlatban nem feltétlenül ugyan, de többnyire a társaság nyereséges működésére vezethető vissza. Ebből viszont az következik, hogy a dolgozói üzletrész az esetek többségében a társaság által folytatott vállalkozói tevékenység hasznának minősül ugyan, nyilvánvalóan nem tekinthető viszont magának a társaságbeli részesedés hasznának, hiszen annak megszerzése nem az üzletrész-tulajdonnal párosuló tagsági jogviszonynak, hanem a társasággal fennálló munkavállalói jogviszonynak a fennállását feltételezi.
Az új Gt. a dolgozói üzletrész fogalmát nem ismeri, ezért a törzstőke terhére megvalósuló tőkeemelés esetén a felemelt törzstőkére tekintettel megemelkedett értékű törzsbetétek kizárólag a társaság tagjait illetik meg.

b) A törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során, illetve a társaság saját üzletrészének az átadása útján ingyenesen szerzett üzletrészhányad

Megoszlanak a vélemények abban, hogy az eredeti üzletrész hasznának, vagy az eredeti üzletrész értékén szerzett vagyonnak minősül-e
- a törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során a tag házastárs által ingyenesen megszerzett törzsbetét-, illetve üzletrész-hányad (régi Gt. 221. és Gt. 165. §, új Gt. 158. §), valamint
- a társaság által a törzstőkén felüli vagyon terhére megvásárolt, de a vásárlástól számított egy éven belül el nem idegenített és be nem vont, hanem, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadott üzletrész [régi Gt. 179. § (1), Gt. 143. § (1) és (3) bek.].
Mindkét álláspont képviselői egyetértenek abban, hogy "a tag házastárs és a kft. között létrejövő társasági jogi jogviszonyban a tag házastárs jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot a társaság cégbejegyzését követő működésének a tartama alatt az üzletrész teljes egészében megtestesíti, annak értéke tehát a társaság törzstőkéjének és törzstőkén felüli vagyonának az üzletrészre eső arányos részét is magában foglalja" [(30.) 332. o.].
Ebből azonban az egyik álláspont arra a következtetésre jut, hogy a törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során ingyenesen megszerzett törzsbetét-, illetve üzletrészhányad a tag eredeti üzletrésze hasznának minősül [(30.) 325-331. o. és Csjt. Kommentár III. 306. o.], a - nem publikált - másik álláspont pedig arra, hogy az ilyen módon megszerzett törzsbetét-, illetve üzletrész-hányad a tag eredeti üzletrészének az értékét nem növeli, ezért az az üzletrész hasznának sem tekinthető.

2.2.2.1.3.2.3. Az árfolyamnyereség, mint üzletrész értékén szerzett vagyon

Minthogy a kft. átmenetet képez a személyegyesülések és a tisztán tőketársaságnak minősülő részvénytársaság között, nincs elvi akadálya annak, hogy a kft.-üzletrész megszerzésére kizárólag befektetési céllal kerüljön sor. Ilyen esetben a tag az üzletrész továbbértékesítése esetén - az értékpapírok árfolyamnyereségéhez, illetve árfolyamveszteségéhez hasonló - nyereséget érhet el, illetve veszteséget szenvedhet el. Az árfolyamnyereséghez hasonló esetleges ilyen nyereség nem az üzletrész hasznának, hanem az üzletrész értékén szerzett vagyonnak minősül.
Hasonló okokból minősül különvagyonnak a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén az ún. likvidációs hányad [régi Gt. 230. § (1), Gt. 169. § (4)-(5) és új Gt. 165. § (2) bek.], valamint a társaság jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tag házastársat a jogelőd társasággal való elszámolás folytán megillető összeg, illetőleg a jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastársat a jogutód gazdasági társaságban megillető gazdasági társaságbeli részesedés (régi Gt. 366. §, és Gt. 62-64. §, új Gt. 69-76. §) alvagyoni jellegét ugyancsak az üzletrész alvagyoni jellege határozza meg.

2.2.2.2. A kft.-beli részesedéssel, mint a közös vagyon tárgyával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat

A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya tekintetében a fentebb ismertetett jogirodalmi álláspontot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata is.
Közös vagyonnak minősül a mindkét házastárs részvételével működő kétszemélyes kft.-ben megszerzett 60-40%-os mértékű kft.-üzletrész értéke, valamint az életközösség megszűnése után a kft.-ből kizárt feleség üzletrészének az árverési vételára és a férj adásvételi szerződéssel átruházott üzletrészének az eladási ára [Pfv. II. 23.064/1998. - Lásd részletesen: (6.). 209-212. és 308-310. o.].
A kft. tulajdonába adott házastársi közös vagyonra a Gt. rendelkezései az irányadók ugyan, az ennek fejében megszerzett kft.-üzletrészre, mint a tagok magánvagyonára viszont a házasságban élő kft.-tag és a házastársa közötti belső jogviszonyban a Csjt., illetőleg annak háttérjogaként a Ptk. szabályai, a házastársak és a társaság illetőleg a többi tag egymás közötti külső jogviszonyában pedig a Gt. és - annak háttérjogaként - a Ptk. rendelkezési az irányadók [Pfv. II. 22.338/2000. - BDT 2001/12/196. - Lásd részletesen: (6.) 310-312. és 640-644.].
Az árverés eredménytelennek minősül és a kizárt tag a törzsbetéte - árverési költségekkel csökkentett - összegére tarthat igényt, ha a társaság a megismételt árverésen más ajánlattevő hiányában a névérték (törzsbetét összege) alatti vételáron kívánja megszerezni az üzletrészt [Gt. 144. § (2) bek., 147-149. §] - (Pfv. VI. 20.588/2000/3. - LB Hiv. Gyűjt. 2001/2/532. sz. EH).

2.2.2.2.1. A vagyonközösséghez tartozó és a vagyonközösséghez nem tartozó kft.-üzletrészek egymástól való elhatárolása

Nem minősül közös vagyonnak az olyan kétszemélyes korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés egyik üzletrésze sem, amelyet az egyik házastárs az életközösség megszűnése után a saját nagyszülőjével közösen alapított, még akkor sem, ha a társaság alapítására oly módon került sor, hogy a tag házastárs - a másik házastárs tudta és hozzájárulása nélkül - a vagyonközösséghez tartozó ingatlant a saját haszonélvezeti jogával terhelten a nagyszülőjének ajándékozta, majd azt a nagyszülő a tag házastárssal közösen alapított kft.-be apportálta. Ilyen esetben ezért sem a tag házastárs, sem a nagyszülő kft.-üzletrésze nem állítható be a közös vagyon mérlegébe. (Ennek részletes indokolását lásd: "A közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményei" cím alatt!)
A vagyonközösséghez tartozik viszont az életközösség ideje alatt közös vagyoni eszközök felhasználásával mindkét házastárs részvételével alapított és működtetett olyan kétszemélyes korlátolt felelősségű társaság mindkét üzletrésze, amelyben az egyik házastárs 90%-os, a másik pedig csupán 10%-os mértékű részesedést szerzett. Ilyen esetben ezért mindkettejük gazdasági társaságbeli részesedését be kell állítani a közös vagyon mérlegébe, függetlenül attól, hogy mindketten ugyanabban a társaságban és azonos minőségben, illetve azonos mértékű vagyoni hozzájárulással, vagy különböző cégformájú társaságokban, különböző minőségben és egymástól eltérő mértékű vagyoni hozzájárulással vesznek-e részt.
A fentebb kifejtetteknek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.858/2003/2. számú részítéletében, amelynek az alapjául az alábbi tényállás szolgált:
"Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes és az I. r. alperes 1990. augusztus 25-én kötött házasságát felbontotta, a volt házasfelek házastársi közös vagyonát pedig megosztotta, és az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes és az I. r. alperes házassági életközössége 1998 júniusában megszakadt.
Az életközösség megszűnését követően az I. r. alperes a vagyonközösséghez tartozó, de az ő kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott T., K. utcai egymással egybefüggő három ingatlant a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten a nagyanyjának: Cs. L.-nénak ajándékozta, aki azt az 1998. szeptember 11-én kelt társasági szerződéssel az I. r. alperessel közösen alapított kétszemélyes IV. r. alperesi Kft.-be apportként vitte be. A IV. r. alperesi Kft. létrehozását követően az I. r. alperes a korábban a III. r. alperesi Kft. és a W. Rt. között létrejött szerződésen alapuló jogosultságokat a IV. r. alperesi Kft.-be vitte át.
A volt házasfelek az életközösség fennállása alatt közösen alapították a kétszemélyes III. r. alperesi Kft.-t, amelynek jelenleg is mindketten tagjai."
A Legfelsőbb Bíróság a részítéletének indokolásában - egyebek mellett - a következő pontokban foglaltakat fejtette ki:

2.2.2.2.1.1. Az egyik házastárs és a nagyszülője által az életközösség megszűnése után közösen alapított kétszemélyes kft. üzletrészeinek a vagyonmérlegből való kihagyása

"Alaptalanul sérelmezi a felperes a IV. r. alperesi Kft. üzletrészei vagyonmérlegből való kihagyásának tényét.
Nem hagynak kétséget a becsatolt társasági szerződés, cégbejegyző végzés és cégmásolat adatai afelől, hogy a IV. r. alperesi Kft.-t az I. és II. r. alperesek által a volt házastársak életközösségének a megszakadását követően, az 1998. szeptember 11. napján megkötött társasági szerződés hozta létre.
Figyelemmel arra, hogy a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, a IV. r. alperes alapítására vonatkozó társasági szerződésnek az I. r. alperes által az életközösség megszakadását követő megkötésének ténye a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes személyére nézve kötelemkeletkeztető ténynek már nem minősülhetett, és nem eredményezhette azt sem, hogy akár a IV. r. alperesi Kft. mindkét, akár annak az I. r. alperes által a társasági szerződés alapján megszerzett (egyik) üzletrésze - a felperes társasági szerződés megkötésében való tényleges részvételének hiányában is - az akkor már különváltan élő volt házastársak közös tulajdonává váljék (…)
A kft.-üzletrész tulajdonjogának megszerzésére ugyanis a volt házastársak és a II. r. alperes közötti külső jogviszonyban kezdettől fogva, a különváltan élő, illetve volt házastársak közötti belső jogviszonyban pedig az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban már nem a Csjt. házassági vagyonjogi rendelkezései, hanem a Ptk. és az egyéb magánjogi szabályok, többek között tehát a gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezései az irányadók. A Gt. 121. §-ának (1) és 133. §-ának (1) bekezdése, valamint a 129. §-a szerint azonban a korlátolt felelősségű társaság üzletrészeinek tulajdonjogát az szerzi meg, aki a társaság tagjaként a vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátja, nem pedig az a személy, akinek a pénze vagy más vagyona annak teljesítéséhez felhasználását nyert.
A II. r. alperes ugyanis a felperessel szemben ugyan részben hatálytalan, de egyébként érvényes ajándékozási szerződés alapján megszerzett ingatlantulajdonával érvényesen rendelkezhetett. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ct.) 48. §-ának (1) bekezdése szerint a IV. r. alperes cégbejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidő eltelte és a hivatkozott § (2) bekezdésében taxatíve felsorolt érvénytelenségi okok hiánya folytán az ajándékozási szerződés érvénytelenségének a kétséget kizáró bizonyítottsága esetén sem kerülhetne szóba, a társasági szerződés felperessel szembeni hatálytalanságának a megállapítására pedig - a Legfelsőbb Bíróság 1/2002. PJE számú jogegységi határozata szerint - a Ptk. 203. §-ában írt feltételek megvalósulása esetén elvileg mód lenne ugyan, de a társasági szerződés érvénytelenségének vagy a felperessel szembeni hatálytalanságának a megállapítása nem az I. és II. r. alperesek tulajdonában álló kft.-üzletrészeknek, hanem - az ajándékozási szerződés felperessel szembeni hatálytalansága folytán - csak az apport tárgyát képező ingatlanok fele részére vonatkozó tulajdonjognak a felperes általi megszerzését eredményezhetné, és a közös tulajdon megszüntetésére adhatna alapot." (Pfv. II. 21.858/2003.).

2.2.2.2.1.2. A házastársak által az életközösség ideje alatt közösen alapított kétszemélyes (ún. házaspári) kft. üzletrészeinek a vagyonmérlegbe való beállítása

"Alapos viszont a felperesnek a III. r. alperesi Kft. üzletrészei közös vagyon mérlegébe történő felvételére és a volt házasfelek közötti megosztására irányuló felülvizsgálati kérelme.
Téves a perben eljárt bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a volt házasfelek által közösen alapított és jelenleg is mindkettejük részvételével működő III. r. alperesi Kft. vagyona a volt házastársak közös vagyonaként nem lenne megosztható azért, mert a gazdasági társaságba bevitt vagyon a Gt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint a bevitel pillanatától a társaság, mint önálló jogalany saját vagyona, amelyre azonban a Csjt. 27-31. §-ának a rendelkezései nem alkalmazhatók, hanem kizárólag a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései az irányadók, és téves az a jogi következtetése is, hogy erre tekintettel a volt házasfeleknek csak a gazdasági társaság megszüntetésére vagy a tag üzletrészének a megvásárlására lenne módja.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanis számos eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a gazdasági társaság alapítása, illetőleg a gazdasági társaságba való belépés a vagyon "sajátos megkettőződését" eredményezi abban az értelemben, hogy a tagok által a gazdasági társaság rendelkezésére (tulajdonába vagy használatába) bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, valamint a társaság működése során szerzett vagyon a társaság, mint önálló jogalany, a tagoknak a társaságbeli részesedésen alapuló vagyoni értékű jogosultsága pedig - mint a vagyoni hozzájárulás ellenértéke - a tagok, mint természetes személyek magánvagyonába kerül. Ebből viszont az következik, hogy a házasságban élő társasági tag házastárs által az életközösség ideje alatt megszerzett gazdasági társaságbeli részesedés a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak fele-fele arányú osztatlan közös tulajdonát képezi, hacsak annak a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerinti különvagyoni jellegét az arra hivatkozó házastárs nem bizonyítja.
Ilyen esetben mindkettejük gazdasági társaságbeli részesedését be kell állítani a közös vagyon mérlegébe, függetlenül attól, hogy mindketten ugyanabban a társaságban és azonos minőségben, illetve azonos mértékű vagyoni hozzájárulással, vagy különböző cégformájú társaságokban, különböző minőségben és egymástól eltérő mértékű vagyoni hozzájárulással vesznek-e részt.
A III. r. alperesi Kft. alapítására vonatkozó társasági szerződés az iratok között nem lelhető fel, a becsatolt cégkivonat és cégmásolat adatai szerint azonban a cég létesítő okirata 1995. február 1-jén kelt, azt a volt házasfelek közösen hozták létre és abban jelenleg is mindkettejük tagsági jogviszonya változatlanul fennáll, az alapításkor a cég jegyzett tőkéje 500 000 forint készpénzből és 500 000 forint apportból állott, tehát összesen 1 000 000 forint volt, amelyből 900 000 forint értékű törzsbetét az I. r. alperes, további 100 000 forint értékű törzsbetét pedig a felperes vagyoni hozzájárulását képezte, majd 2000. augusztus 9-én a jegyzett tőke összege - 2 500 000 forint készpénzből és 500 000 forint apportból álló - összesen 3 000 000 forintra emelkedett, nem tűnik ki viszont a cégmásolat adataiból az, hogy a további 2 000 000 forintos pénzbeli hozzájárulás a tagok befizetéseiből vagy a törzstőkének a Gt. 165. §-án alapuló törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott felemeléséből adódik.
A III. r. alperesi Kft. tehát az életközösség megszűnésének és a közös vagyon megosztásának időpontjában egyaránt olyan működő korlátolt felelősségű társaság volt, amelyben a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot a gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 133. §-a szerint az üzletrész testesíti meg, ezért a felperes és az I. r. alperes III. r. alperesi Kft.-beli üzletrészének a közös vagyon mérlegébe történő beállítása nem mellőzhető. (Csjt. Kommentár III. 290-297. o., 304-312. o.).
A perben eljárt bíróságoknak az ezzel ellenétes jogi álláspontja ugyanis - egyebek mellett - azt eredményezné, hogy a házastársak befektetési és vállalkozási célú, illetőleg a személyes, családi és háztartási célú vagyona egymástól eltérő jogi megítélés alá esnék, holott az ilyen megkülönböztetésnek a Csjt. 27-31. §-ának szabályai szerint semmiféle alapja nincs. A perbeli esetben a Gt. szabályainak az alkalmazása - többek között - azzal a következménnyel járna, hogy a közösen alapított gazdasági társaságba bevitt és a társaság által a működése során megszerzett vagyonból a volt házasfelek - akár a III. r. alperesi Kft. megszüntetése, akár az egyik volt házasfél üzletrészének a másikra történő átruházása esetén - a felperesre terhesebb 10-90%-os arányban részesülnének, noha önmagában a törzsbetétek ilyen arányú meghatározása nem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy a felperes a vállalkozási célú vagyon őt megillető fele részének a 4/5 részét a megtérítési igényről való lemondás szándékával az I. r. alperes különvagyonába utalta volna" (Pfv. II. 21.858/2003/2.).

2.2.2.2.1.3. A közös tulajdonú kft.-üzletrészek értékében bekövetkezett értékváltozás, a személyes tevékenységért járó díjazás és a felvett osztalék elszámolása

"Olyan kéttagú, ún. "házaspári" korlátolt felelősségű társaság esetében, amelynek mindkét üzletrésze a házastársi vagyonközösséghez tartozik, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban a házastársak által a Gt. 131. §-ának (1) bekezdése alapján munkaviszony vagy mellékszolgáltatás keretében végzett személyes tevékenység díja már mindkét házastárs kizárólagos tulajdonának minősül. Változatlanul közös vagyont képez, és ezért a házastársak fele-fele arányú osztatlan közös tulajdonának minősül viszont nem csupán az üzletrészek értékében az említett időszakban bekövetkezett olyan értékemelkedés vagy értékcsökkenés összege, amely mindkét fél tevékenységére vagy mulasztására, illetve a felek magatartásán kívülálló okokra vezethető vissza, hanem mindaz az egyéb jövedelem is, amely a házastárs tagok vagyoni hozzájárulásának a társaság általi működtetéséből ered (gmk.-ra, kkt.-re és bt.-re LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz., EH - Pfv. II. 21.896/1998. sz.).
Ebből viszont az következik, hogy a volt házasfelek közötti fele-fele arányú megosztás tárgyát képezi a felperes és az I. r. alperes üzletrészein felül a III. r. alperesi Kft. által az említett időszakban elért eredménynek a volt házasfelek által felvett munkadíj, illetve mellékszolgáltatás keretében végzett személyes tevékenységért járó díjazás, valamint a IV. r. alperesi Kft. tulajdonában álló ingatlanokon végzett beruházás III. r. alperesi Kft. által viselt bekerülési költsége együttes összegét meghaladó az a része is, amely
- a házastárs tagok részére - a törzsbetéteik vagy a társasági szerződés által meghatározott más arányban - a Gt. 141. §-a alapján az adózott eredmény terhére osztalékként kifizetést nyert,
- a törzstőke - törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott felemelése során - a Gt. 165. §-a alapján a házastárs tagok törzsbetéteit - külön befizetés nélkül - a korábbi törzsbetéteik arányában növelte,
- bármilyen jogcímen valós ellenszolgáltatás nélkül a IV. r. alperesi Kft.-be nyert beruházást, vagy
- a személyes tevékenység díjazásán felül egyéb jogcímen (pl. költségtérítés stb.) az I. r. alperes részére nyert kifizetést,
feltéve, hogy ez akár az üzletrészek, akár a IV. r. alperesi Kft. tulajdonában álló ingatlanok értékének a felperes javára már elszámolt részében nem tükröződik.
Mindezek miatt nem mellőzhető a III. r. alperesi Kft. éves mérlegeinek, eredménykimutatásainak és egyéb cégiratainak a beszerzése, valamint a III. r. alperesi Kft. által az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban elért eredmény összegének és hovafordításának a könyvszakértő útján történő megállapítása sem, hiszen a felperes perbeli érvelése szerint az említett időszakban az I. r. alperes a III. r. alperesi Kft.-t "kiürítette", a perbeli ingatlanokon végzett, de a jogerős ítélet által a terhére el nem számolt beruházások bekerülési költségét pedig valójában nem az I. r. alperes, hanem a III. r. alperesi Kft. viselte." (Pfv. II. 21.858/2003. sz.)

2.2.2.2.2. A kft.-üzletrész helyébe lépett vételár vagyonmérlegbe történő beállítása

2.2.2.2.2.1. A tag házastárs által egyoldalúan értékesített üzletrész eladási ára

Az üzletrész helyébe lépett - árverési vagy szabad forgalomban elért - vételárat kell beállítani a közös vagyon mérlegébe akkor, ha a házastársak valamelyikének vagy mindkettejüknek a részvételével működő korlátolt felelősségű társaság esetén a tag házastárs vagy valamelyik tag házastárs a saját üzletrészét - többnyire a másik házastárs hozzájárulásának a hiányában - a forgalmi értéknek, vagy legalább a "névértéknek" megfelelő vételár ellenében harmadik személynek értékesíti. A vételáron felül beállítható a közös vagyon mérlegébe a vételárnak az értékesítéstől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakra járó törvényes kamata is akkor, ha a volt tag házastárs az általa felvett vételárat a házastársával nem osztotta meg, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között viszonylag hosszabb idő telt el, és a kamatnak az üzletrészét egyoldalúan értékesítő házastárs terhére történő elszámolása az eset egyéb körülményeire figyelemmel sem méltánytalan.
Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság is a - BH 2002/11/438. száma alatt közzétett Pfv. II. 20.010/2000. számú eseti döntésében, amelynek alapjául az alábbi tényállás szolgált:
"A peres felek 1986. június 6-án kötöttek házasságot, az életközösségük 1995 júliusában végleg megszakadt, majd a házasságukat a bíróság felbontotta. A házassági életközösség ideje alatt, 1990-ben alakult meg a F. Kft., amelynek az alperes - a 67%-os állami tulajdon mellett - üzletrész-tulajdonosává vált, majd az 1994. január 31-én kelt adásvételi szerződéssel az alperes megvásárolta a kft. állami tulajdonban álló üzletrészét 4 000 000 forint vételárért, a későbbiekben pedig a kft.-ben a felperes is 100 000 forint névértékű üzletrészt szerzett meg. Az államtól megszerzett üzletrész vételára az életközösség tartama alatt teljes egészében kifizetésre került, és az alperes tulajdonaként nyilvántartott üzletrész névértéke az életközösség megszűnésekor 7 800 000 forint volt. Az alperes ezen üzletrész tulajdonjogát az életközösség megszakadása után, az 1995. július 8. napján kelt adásvételi szerződéssel az üzletrész névértékének megfelelő összegű vételár ellenében a testvérére: K. Z.-ra ruházta át és az adásvételi szerződés szerint a szerződéskötéssel egyidejűleg a teljes vételár kifizetésre került az alperes részére. Nem nyert bizonyítást viszont az alperes azon tényállítása, mely szerint az üzletrész átruházására a testvérével szemben fennálló kölcsöntartozás, mint közös adósság kiegyenlítése fejében, és annak a vételárba történő beszámítása útján került sor.
Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helyben hagyott - ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy - egyéb rendelkezések mellett - az alperes tulajdonába adta az F. Kft. elidegenítéséből származó 7 800 000 forintot és kötelezte az alperest - többek között - arra, hogy fizessen meg a felperesnek - a teljes vételár felének a személyi jövedelemadóval csökkentett részeként - 3 686 900 forint értékkülönbözetet, valamint 3 800 000 forintnak 1995. július 8. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, az alperes testvérével szemben állítólag fennálló közös adósság felek közötti elszámolását pedig mellőzte."
A Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítéletet hatályában fenntartó - azzal indokolta, hogy az alperes tulajdonában álló üzletrész a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a peres felek házastársi közös vagyonát képezte, ezért az üzletrésznek, illetőleg az üzletrész helyébe lépett vételárnak az 1/2 részére a felperes jogszerűen tarthat igényt. (Pfv. II. 20.010/2000. - BH 2002/11/438.).

2.2.2.2.2.2. A kéttagú, ún. házaspári kft.-ből kizárt tag házastárs másik tag házastárs által értékesített üzletrészének az eladási ára

Az üzletrész helyébe lépett vételár képezi a házastársi közös vagyon tárgyát akkor is, ha az általuk közösen alapított kéttagú, ún. házaspári kft.-ből az életközösség megszűnése után az egyik házasfél a másikat - a régi Gt. szabályai szerint - kizárta, majd ezt követően a kizárt tag üzletrészét - a régi Gt. 182. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó 165. §-a alapján - rövid időn belül harmadik személynek értékesítette anélkül, hogy a felvett vételárat neki átadta volna. (Fővárosi Bíróság 50. Pf. 23.453/2002. sz. - Lásd részletesen: "Az egyik házastárs egyéni vállalkozói és a házastársak kétszemélyes kft.-beli tevékenységének összefonódása" és "A kft.-ből kizárt tag üzletrésze társaság általi értékesítésére vonatkozó adásvételi szerződésben kikötött vételár alapulvétele" cím alatt!)

2.2.2.2.3. A tag házastárs által az életközösség megszűnése után átruházott kft.-üzletrész vételárának, az általa felvett osztaléknak, valamint az őt megillető tagi kölcsönnek a vagyonmérlegbe való beállítása

Az életközösség megszűnését követően értékesített kft.-üzletrész esetében az adásvételi szerződésben kikötött vételárat, mint az üzletrész értékén szerzett vagyont célszerű beállítani a közös aktív vagyon mérlegébe akkor, ha a kikötött vételár a perben kirendelt szakértő véleménye és az egyszerűsített éves beszámoló adatai szerint az üzletrész tényleges forgalmi értékének megfelel.
Az üzletrész eladási árán felül külön tételként kell beállítani az aktív vagyon mérlegébe a tag házastárs által az életközösség ideje alatt a közös vagyon terhére a kft.-nek nyújtott, és az életközösség megszűnésekor a kft. mérlegében még szereplő tagi kölcsön, valamint - "Az osztalék és az osztalékelőleg" cím alatt kifejtettek szerint - az életközösség ideje alatt kelt taggyűlési határozattal megállapított osztalék, illetve osztalék követelés összegét, a passzív vagyon mérlegébe pedig a tag házastárs törzsbetétjének a befizetéséhez felvett, és az életközösség megszűnésekor még fennálló magánkölcsön tartozás összegét és annak járulékait is.
A tagi kölcsön követelés ugyanis a hitelező tag házastársat nem a tagsági jogviszonya alapján, hanem a tag házastárs és a társaság között létrejött - Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerinti - kölcsönszerződés alapján illeti meg, és ez a kölcsönösszeg az adós társaság aktív vagyonát terhelő olyan tartozásnak minősül, amelynek összegét az üzletrész a Gt. 133. §-ának (1) bekezdése szerint nem "testesítheti meg." Ez következik abból, hogy a "társaság vagyonából a tagot megillető, és az üzletrész által megtestesített hányad" alatt a társaság aktív és passzív vagyona különbözetének, tehát a társaság ún. nettó vagyonának a törzsbetét - arányos hányada értendő, a társaság nettó vagyonát viszont már fogalmilag nem terhelheti semmiféle tartozás, többek között tehát tagi kölcsön tartozás sem.
A 2.2.2.1.3.2.1. pontban "Az osztalék és az osztalékelőleg" cím alatt már kifejtettek szerint a Gt. rendelkezései alapján nem lehet egyértelműen állást foglalni abban, hogy amennyiben az osztalékfizetésre vonatkozó taggyűlési határozat meghozatalától az osztalék tényleges kifizetéséig terjedő időszakban a az üzletrészét tulajdonosának a személyében átruházás folytán változás következik be, úgy az osztalék az üzletrész átruházóját vagy annak megszerzőjét illeti-e meg.
A tagváltozás ténye ugyanis az új tag és a társaság közötti jogviszonyban már az üzletrész megszerzése tényének a társaságnak történő bejelentése időpontjában, a társaság és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban viszont csak az új tulajdonos tagjegyzékbe történő bejegyzésének az időpontjában, de az átruházás tárgyában létrejött szerződés keltének időpontjára visszamenőleges hatállyal válik hatályossá. Védhetőbb érvek szólnak tehát - a már kifejtettek szerint - amellett, hogy osztalékra (a részvényessel ellentétben!) az a korlátolt felelősségű társasági tag jogosult, akinek a tagsági jogviszonya - a külső jogviszonyban is hatályos módon - az osztalékfizetés tárgyában hozott taggyűlési határozat keltének az időpontjában fennállott.
A Gt. 141. §-ának (1)-(5) bekezdéseiben, a 150. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakból, ugyanakkor - véleményem szerint - olyan következtetés is levonható, hogy az osztalék azt a tagot illeti meg, akinek a tagsági jogviszonya a taggyűlés adózott eredmény felhasználására vonatkozó (a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg meghozott) döntése meghozatalának az időpontjában fennállott, hiszen az adózott eredmény taggyűlés által felosztani rendelt része az erre vonatkozó döntés meghozatalát követően már nem a társaság törzstőkén felüli vagyonához, hanem - törzsbetéteik arányában - a tagok magánvagyonához tartozik, ezért a tagok üzletrészének értéke a törzstőkén felüli vagyon osztalékként felosztani rendelt részének a törzsbetét arányos részét már nem foglalhatja magában.
Mindezeknek a további következménye az, hogy - az üzletrész átruházására irányuló szerződésben foglalt külön megállapodás hiányában - nem szállhat át az üzletrész vevőjére a tagi kölcsön követelés, valamint az üzletrészét átruházó tag által már ténylegesen felvett osztalék, és az az osztalék követelés sem, amelyre az üzletrészét átruházó tag az üzletrész megszerzőjének a tagjegyzékbe való bejegyzését megelőzően hozott taggyűlési határozat alapján szerzett jogcímet.
A Gt. 138. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az üzletrész átruházása esetén az átruházónak csak a tagsági jogai és kötelezettségei szállnak át az üzletrész megszerzőjére, a tagi kölcsön követelés viszont - a kifejtettek szerint - nem társasági tagsági, hanem polgári jogi szerződésen alapuló jogosultságnak minősül, az utóbbi követelés pedig a jogcím keletkezésének időpontjára tekintettel nem az üzletrész megszerzőjét, hanem annak az átruházóját illeti meg.
A fentebb kifejtetteknek megfelelő álláspontot tükröz a Csongrád Megyei Bíróság - Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - 4. Pf. 20.216/2002/4. számú ítélete is.
"A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság a részítéletével a peres felek 1972. május 27-én kötött házasságát felbontotta és tényként állapította meg, hogy a felek házassági életközössége 1996. január 13-án végleg megszakadt.
Az alperes az életközösség tartama alatt, 1992 szeptemberében a perben nem álló testvérével: K. Gy.-vel közösen hozta létre a K. és Társa Kft.-t, amelynek az 1 000 000 forintos törzstőkéjéből való részesedése 49%-os mértékű volt és a törzsbetétjének a befizetéséhez szükséges 490 000 forintot a testvérétől kérte kölcsön.
Az életközösség megszakadását követően, 1996. április 2-án az alperes tagsági viszonya megszűnt akként, hogy az üzletrészét - a szakértő által megállapított és az egyszerűsített éves beszámoló által is alátámasztott - 1 178 000 forintos értéknek megfelelő összegű vételár ellenében - a testvére házastársának eladta. Az átruházásról tartott közgyűlés (helyesen: taggyűlés) az 1995. évi gazdálkodás eredményeként 808 000 forint osztalékot állapított meg az alperes javára, majd az életközösség megszakadását követően, 1996. április 16-án a Kft. e jogcímen ténylegesen 807 777 forintot kifizetett a részére, amelyből 73 434 forint személyi jövedelemadó került levonásra.
Az alperes a Kft. alapításához felvett kölcsönt és annak kamatait összesen 727 000 forint összegben 1996. április 16-án fizette vissza a testvérének és a visszafizetéshez az üzletrész elidegenítéséből eredő készpénzt használta fel.
A Kft. 1995. évi zárómérlege tartalmazta, hogy az alperes a Kft.-nek 600 000 forint tagi kölcsönt is folyósított, és ez a kölcsön a záró mérlegben még 1996 áprilisában is szerepelt.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helybenhagyott - ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy - egyéb rendelkezések mellett - az alperes kizárólagos tulajdonába adta - többek között - a vagyonmérleg 95. tételében felvett K. és Társa Kft. üzletrész elidegenítéséért kapott 1 178 000 forint készpénzt, 96. tételben felvett, 1995. évre kifizetett 734 343 forint osztalékot, valamint a 97. tételben felvett K. és Társa Kft. részére nyújtott 600 000 forint tagi kölcsön-követelést, a kft. alapításakor felvett kölcsöntartozást és annak kamatait pedig a volt házasfelek közös adósságaként számolta el." (Csongrád Megyei Bíróság 4. Pf. 20.216/2002/4. számú ítélete)

2.2.2.2.4. A kft.-üzletrész megszerzéséhez felhasznált kölcsön vagyonmérlegből való kihagyása a bizonyítottság hiánya miatt

A vagyonközösséghez tartozó kft. üzletrészt terhelő vételárhátralék, illetőleg a vételár kifizetéséhez felvett kölcsön a házastársak közös adósságának, a kft. üzletrész eladási ára pedig a házastársak olyan közös követelésének minősül, amelybe az üzletrész vevője a házastársakkal szemben az üzletrész vételárának a kifizetéséhez nyújtott kölcsön jogcímén fennálló követelését beszámíthatja. Nem számolható el viszont a házastársak között a kft. üzletrész eladási árával szemben állítólag beszámított közös adósság akkor, ha annak fennállását és az eladási árba való beszámítását az arra hivatkozó volt tag házastárs nem bizonyította, ezért ilyen esetben a vagyonmérlegbe csak a kft.-üzletrész eladási árát, mint az üzletrész helyébe lépett értéket kell beállítani (Pfv. II. 20.010/2000. - BH 2002/11/438.).
"A jogerős ítélet által megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a vitás kft.-üzletrész az életközösség megszűnésekor bizonyítottan a felek házastársi vagyonközösségéhez tartozott, nem nyert bizonyítást viszont az, hogy az említett időpontban a feleknek az alperes testvérével szemben az alperes által hivatkozott összegű közös adóssága állott volna fenn. Minden alapot nélkülöz tehát az alperes azon felülvizsgálati érvelése, mely szerint a kft.-üzletrész felek közötti megosztására és az általa hivatkozott közös adósság elszámolásának a mellőzésére a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabályok sérelmével került volna sor. (Pfv. II. 20.010/2000/2. - BH 2002/11/438.).

2.2.2.2.5. A vagyonmérlegből kihagyott kft.-üzletrész megosztása iránti igény utólagos érvényesítése

A Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 20.711/2001. számú eseti döntése szerint a közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés megtámadása nélkül is érvényesíthető a vagyonközösséghez tartozó olyan kft.-üzletrész, mint ún. kihagyott vagyontárgy megosztása iránti igény, amelyet a felek a szerződés megkötésekor bizonyítottan figyelmen kívül hagytak - egyéb okok mellett - azért, mert az életközösség ideje alatt a tag házastárs a társaság létrejöttének és a kft.-üzletrész általa történt megszerzésének tényét a házastársa előtt elhallgatta, és arról a nem tag házastárs a szerződés megkötését megelőzően egyéb módon sem szerzett tudomást.
Az eseti döntés alapjául szolgáló jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint
A peres felek 1997. december 1-jén a házastársi közös vagyonuk megosztása tárgyában olyan tartalmú szerződést kötöttek, amelyben az életközösség megszakadásának időpontjaként 1997. november 15. napját jelölték meg, a házastársi közös vagyonukat pedig akként osztották meg, hogy a lakóház- és üdülőingatlanaikon fennálló tulajdonközösség megszüntetése mellett rendelkeztek a közös ingó- és készpénzvagyonuk megosztásáról, valamint - a mindkettejük részvételével működő - V. BT. társasági szerződésének módosításáról, kölcsönösen kijelentették, hogy a szerződésben rögzített megállapodást a közös vagyon teljes és végleges megosztásának tekintik, azon az illetékhivatal eltérő értékelése esetén sem módosítanak, a jövőben egymással szemben követelésük nincs. A záró rendelkezések között rögzítették azt is, hogy a jogügylet megtámadása esetén az egész megállapodást, illetve a »házastársi vagyonközösség teljes megszüntetését tekintik megtámadottnak«.
Az alperes a házasság felbontása iránti eljárás során szerzett tudomást arról, hogy »... a szerzés időpontjára tekintettel« a felek házastársi közös vagyonának részét képezte az 1995. október 1-jén megalakult V. 96 Pénzügyi Kft. felperes tulajdonaként nyilvántartott 480 000 forint névértékű üzletrésze is.
Az alperes tagadásával szemben a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani azt, hogy az üzletrészének tulajdonjogát a házas együttélés ideje alatt keletkezett közös adósság kiegyenlítése fejében ruházta át, ezért a perben eljárt bíróságok alaposnak találták az alperesnek - egyebek mellett - az üzletrész felek közötti megosztása és a felperes arra való kötelezése iránt előterjesztett viszontkeresetét, hogy az üzletrész 1/2 részének ellenértékeként - az üzletrész névértékének alapulvételével - fizessen meg neki további 240 000 forintot.
Nem fogadták el a felperes azon érvelését, mely szerint az alperes - egyebek mellett - a perbeli kft.-üzletrész megosztása iránti igényét kizárólag a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződés megtámadása útján érvényesíthetné."
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az ítéletében - egyebek mellett - az alábbiakra mutatott rá:
"Az alperes viszontkeresete kizárólag a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződésből kihagyott közös vagyontárgyak megosztására irányult, e jogvita érdemi elbírálása szempontjából pedig - az elsőfokú bíróság helyes jogi okfejtése szerint - semmiféle jogi jelentősége nincs annak, hogy a szerződés tárgyát képező közös vagyon megosztása fele-fele, vagy ettől eltérő arányban történt-e, az egyes vagyontárgyak forgalmi értékének meghatározása reális vagy irreális volt-e, a szerződés felek általi megtámadásának hiányában pedig annak sem, hogy az egyes vagyontömegek között a szerződéskötés időpontjában feltűnő értékkülönbség fennállott-e, míg a feleknek az egyes vagyontárgyak értéke valóságosnál alacsonyabb vagy magasabb meghatározásával összefüggő titkos fenntartása vagy rejtett indoka a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében a szerződés érvényessége szempontjából egyébként is közömbös.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy nem teszi érvénytelenné a közös vagyon megosztása tárgyában kötött szerződést önmagában az, hogy a szerződésben foglalt vagyoni rendezés nem volt teljes körű, mert az valamely vagyontárgyra, közös adósságra vagy pótlási, illetve megtérítési igényre nem terjedt ki. Nincs akadálya ezért az ítélkezési gyakorlat szerint annak, hogy ilyen esetben a bíróság a kihagyott vagyontárgyakról, illetve rendezetlenül hagyott igényekről a felek valamelyikének kérelmére utóbb külön ítélettel döntsön. Ehhez - a dolog természeténél fogva - a szerződés megtámadására nincs szükség.
Kétségkívül nem alapozza meg az utólagos igényérvényesítést pusztán az a tény, hogy a szerződés a közös vagyontárgyak tételes felsorolását nem tartalmazza, de a felek a szerződésben egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a vagyonmegosztás a teljes közös vagyonra, tehát valamennyi vagyontárgyra kiterjed, s a megállapodással vagyonjogi igényeiket véglegesen rendezték és ezt a nyilatkozatukat a bontóperi tárgyaláson is megerősítették (Pfv. II. 21.249/1995. - CDT 108.). Tény, hogy a vitás szerződés a lakásberendezési- és felszerelési tárgyak kivételével valamennyi közös vagyontárgy tételes felsorolását, azok értékének a megjelölését és a megosztás módját egyaránt tartalmazta. Ebből következően pedig az idézett szerződéses nyilatkozatot a felperesnek - a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint - a nyilatkozó alperes feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint úgy kellett, és nem is lehetett másként értenie, minthogy az alperes kizárólag a szerződés tárgyát képező közös vagyontárgyakat tekinti teljes körűen és végleges jelleggel megosztottnak, és kizárólag a szerződés megtámadása esetére tekinti az egész megállapodást, illetőleg a házastársi vagyonközösség teljes megszüntetését megtámadottnak. Nem értelmezhető ezért az alperesnek a szerződésben foglalt nyilatkozata, illetőleg az e nyilatkozatban foglalt joglemondása a Ptk. 207. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt követelményekkel ellentétesen akként, hogy az alperes a szerződésből kihagyott vagyontárgyak megosztására irányuló igényének az érvényesítéséről lemondott volna, vagy annak érvényesíthetőségét a szerződés megkötésekor általa is ismert vagyontárgyak megosztására vonatkozó megállapodás megtámadásának a feltételéhez kötötte volna.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy egyrészt a joglemondásnak kifejezettnek és határozottnak kell lennie, másrészt a joglemondás fogalmilag feltételezi a jogosultnak a lemondással érintett jog létrejöttének és fennállásának tényéről való tudomásszerzését is. Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá tehát a jogerős ítélet indokolása arra, hogy egyrészt valamely követelés érvényesítésének az elmaradása az említett követelés érvényesítéséről való lemondással nem azonosítható, másrészt a felperesnek a szerződésben foglalt joglemondása nyilvánvalóan nem terjedhetett ki azokra a közös vagyontárgyakra, amelyeknek az életközösség megszűnésekori meglétéről és közös vagyoni jellegéről csak a szerződés megkötése után értesült.
A Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. Nem volt vitás a perben az, hogy a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés felek szolgáltatásainak a feltűnő aránytalanságára alapított megtámadási határideje a felperes elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének a benyújtását megelőzően már eltelt [Ptk. 236. §-ának (1) bek. és (2) bek. c) pont], az alperes viszontkeresete pedig nem a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződésből eredő igény érvényesítésére, hanem az említett szerződésből kihagyott vagyontárgyaknak a felek között a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján történő megosztására irányult. E követelés érvényesíthetősége szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a szerződés tárgyát képező vagyontárgyak megosztása folytán melyik fél milyen értékű vagyontömeghez jutott és az ilyen igény nem kötelmi jogi, hanem olyan tulajdonjogi igénynek minősül, amely a Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése szerint el sem évül. Jogszabálysértés nélkül jutott tehát a másodfokú bíróság arra a helyes jogi következtetésre, hogy a felperes a szerződés megtámadására irányuló jogát az alperessel szemben kifogásként nem gyakorolhatja." (Pfv. II. 20.711/2001. sz.)

2.2.3. A kft.-beli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya (közös és különadósságok)

A vagyon fogalma közgazdasági és jogi értelemben egyaránt aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemekből áll, ezért a hatályos Csjt. 27-28. §-ai kizárólag az egyes alvagyonok körének az egymástól való elhatárolására szorítkoznak, nem rendelkeznek viszont sem a közös, sem pedig a különadósságok meghatározásáról, hiszen az egyes alvagyonokba nem csupán azok pozitív, hanem - értelemszerűen - azok negatív elemei is beletartoznak.
A vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedések ennek megfelelően nem csupán aktív, hanem - a vagyon két összetevőjének megfelelően - passzív vagyontárgyaknak is minősülhetnek, illetőleg a gazdasági részesedéseket közös- és különadósságok, illetve ún. "közös különadósságok" is terhelhetik.
A közös vagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés megszerzésével összefüggő közös adósságok köre attól függően alakul, hogy a részesedés megszerzésére
a) a társaság alapítása során társasági szerződéssel, illetve öröklés útján, vagy
b) a társaság működése során kötelmi jellegű adásvételi, vagy az üzletrész átruházására irányuló egyéb polgári jogi jellegű szerződés alapján, illetőleg a törzstőke felemelése során, vagy az üzletrészre vezetett végrehajtás során, árverési értékesítés útján, továbbá
c) a társaság megszűnése folytán, annak a cégjegyzékből történő törlését követően a jogelőd gazdasági társaságbeli részesedés fejében, annak ellenértékeként, a jogutód korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés átalakulás útján történő megszerzésével, vagy a megszűnt korlátolt felelősségű társaságbeli tagsági viszony alapján a volt tagot megillető elszámolási igénynek, illetve likvidációs hányadnak a Ptk. 328-333. §-aiban szabályozott engedményezés, illetőleg tartozás átvállalás útján történő átruházásával, illetőleg a társaság bármely létszakában öröklés útján került-e sor.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak közös adósságát képezik az életközösség tartama alatt, vagy az azt közvetlenül megelőző és ezért vagyonjogi szempontból a házassági életközösségbe beolvadó élettársi kapcsolat tartama alatt a közös vagyonnal való rendelkezés körében a házastársak által közösen vagy valamelyikük által külön megszerzett és ezért családjogi értelemben a házastársak közös tulajdonát képező korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés megszerzésével összefüggésben, illetőleg annak következményeként a tag házastársnak keletkező tartozásai, illetve egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségei. (Az említett vagyoni tárgyú kötelezettségek közül a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés öröklés útján történő átszállásával, valamint a vezető tisztségviselők felelősségével összefüggésben keletkező tartozásokra terjedelmi okokból nem térünk ki.)
E tartozások
- a társaság létszakait tekintve keletkezhetnek a társaság alapításával, működésével és megszűnésével összefüggésben,
- a hitelező személyét tekintve fennállhatnak a társasággal, a társaság többi tagjaival vagy a társaság hitelezőivel szemben,
- a jogcímüket tekintve alapulhatnak törvény vagy szerződés rendelkezésén, jogalap nélküli gazdagodáson vagy szerződésen kívüli jogellenes magatartáson,
- a jellegüket tekintve pedig lehetnek kontraktuális (szerződéses, illetve szerződésszegési), vagy deliktuális (szerződésen kívüli) jellegűek, azzal, hogy a deliktuális jellegű tartozások a házastársak belső jogviszonyában főszabály szerint csak akkor minősülnek közös adósságnak, ha
= a kár a házastársak közös jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett be, vagy
= a kár csak a tag házastárs jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett ugyan be, de a károkozás folytán a közös vagyon gazdagodott.
Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy az utóbbi esetekben a tartozás valójában ún. "közös különadósságnak" minősül (Lásd részletesen: "Az egyes alvagyonok negatív elemeinek: a közös és különadósságoknak az elhatárolása" és "A Csjt. hatálybalépését követően kialakult jogirodalmi álláspontok és bírói gyakorlat"cím alatt!)
Tekintettel arra, hogy a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései alapján a házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelőssége az ügyletkötő harmadik személlyel szemben - a 2.3. pontban kifejtendők szerint - csak az ügyleti (kontraktuális) jellegű tartozások és egyéb kötelezettségek vonatkozásában áll fenn, a gazdasági társaságbeli részesedést terhelő közös adósságokat a kontraktuális vagy deliktuális jellegük szerinti csoportosításban célszerű tárgyalni.

2.2.3.1. A kft.-tag házastárs kontraktuális (szerződéses) jellegű tartozásai

A korlátolt felelősségű társasági tag házastársnak a társasági részesedését terhelő kontraktuális jellegű tartozásai vagy egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségei nem csupán a társasági szerződéses kötelezettségvállalás vagy a társasági szerződés megszegésének tényén, hanem a Gt. olyan kógens jellegű rendelkezésein is alapulhatnak, amelyek a társasági szerződés kifejezett ilyen tartalmú rendelkezésének a hiányában is a szerződés részévé válnak. A tag házastársnak az őt terhelő vagyoni tárgyú kötelezettségekért való felelőssége főszabály szerint korlátolt ugyan, kivételesen - a Gt. által taxatíve felsorolt esetekben azonban - korlátlan is lehet.

2.2.3.1.1. A tag házastárs korlátolt felelősségével párosuló kontraktuális jellegű tartozások

A tag házastárs korlátolt felelősségével párosuló kontraktuális jellegű vagyoni tárgyú kötelezettségei a társaság bármely létszakában alapulhatnak a társasági szerződésen, illetve a Gt. - társasági szerződés részévé váló - kógens rendelkezésein, a társaság működésének létszakában megszerzett üzletrész esetében pedig - a fentieken felül - a részesedés megszerzésére irányuló polgári jogi jellegű szerződésen is.
A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a kontraktuális jellegű tartozások alvagyoni jellegét - főszabály szerint - a kft.-beli részesedés alvagyoni jellege határozza meg.

2.2.3.1.1.1. A társaság alapításának létszakaszában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások

A tag házastárs társaság alapításának létszakában keletkezett kontraktuális jellegű vagyoni tárgyú kötelezettsége főszabály szerint csak a törzsbetétjének szolgáltatására terjed ki és e kötelezettsége csupán a társasággal szemben áll fenn, kivételesen azonban fennállhat a társaság hitelezőivel és a többi taggal szemben is.

2.2.3.1.1.1.1. A tag házastársnak a társasági szerződés alapján a társasággal szemben fennálló kötelezettségei

a) A törzsbetét szolgáltatása

- Közös adósságnak minősül a tag házastárs által a társasági szerződésben vállalt törzsbetét és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatása.
A törzsbetét pénzbeli vagy nem pénzbeli betétből áll [régi Gt. 22. § (2), 161. § (3) és 158-160. §-ai, Gt. 121. § (1), 124. § (2)-(5) és 125. § (1)-(2) bek., új Gt. 13-14. §, 118-119. §). Az egyes tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek nagysága azonban nem lehet kevesebb 100 000 forintnál, a törzsbetétnek forintban kifejezettnek, és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Minden tagnak csak egy törzsbetéte van, egy törzsbetétnek azonban a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet (régi Gt. 159. § és Gt. 125. §, új Gt. 114. §).
A társaság cégbejegyzésére a Gt. 126. § (1) bekezdése szerint csak azt követően kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, és minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét és összesen legalább egymillió forintot a társaság számlájára befizették, míg az új Gt. 115. §-ának (1) bekezdése a cégbejegyzés feltételeként csak minden egyes pénzbeli hozzájárulás legalább felének a befizetését követeli meg, a nem pénzbeli hozzájárulás teljes egészének a társaság rendelkezésére bocsátását pedig csak akkor, ha alapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét [új Gt. 116. § (2) bek.].

aa) A pénzbetét

A korlátolt felelősségű társaságnak fogalmi eleme a társasági vagyon, amelynek tulajdonosa maga a társaság, és amely alapításkor a valamennyi tag által kötelezően teljesítendő vagyoni hozzájárulásokból tevődik össze. A vagyoni hozzájárulás pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás egyaránt lehet.
A Gt. 129. §-a és az új Gt. 118. § (1) bekezdése értelmében a társaság tagjai kötelesek a pénzbetéteket befizetni és a nem pénzbeli betéteket rendelkezésre bocsátani. A társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. Nincs lehetőség arra sem, hogy egyes tagok a teljes pénzbetétet befizetik, míg más tagok egyáltalán nem teljesítenek befizetést, bár összegszerűségében ezzel a pénzbetétek felét elérik (Cg. törv. II. 30.559/1991., Cg. törv. II. 32.972/1991.). A befizetés kötelezettsége alól a tagok akkor sem mentesíthetők, ha ezt méltánylandó gazdasági szempontok indokolják. Ezért érvénytelen a társasági szerződésnek olyan kikötése, amely lehetővé teszi, hogy a pénzbetét hátralékos 50%-ának a befizetése helyett a tag utóbb apporttal teljesítsen (Cg. törv. II. 31.480/1991.), de arra lehetőséget ad a bírói gyakorlat, hogy a tag apport helyett pénzbefizetést hajtson végre (Gf. VII. 30.777/2001.) Nincs ugyanakkor törvényes lehetőség arra sem, hogy a társaságnak kölcsönt folyósító kívülálló személyek utólag a kölcsön erejéig történő tőkeemelés során a társaság tagjaivá váljanak (Cg. törv. II. 31.479/1991.) és érvénytelen az olyan váltó apportálása is, amelynek maga a cég a kötelezettje, jogosultja pedig az apportőr, aki a váltókötelezett adósságait elengedi. (BH 1995/591.) - [(19.) 514-515. o. és 518-519. o.]

ab) Az apport

A nem pénzbeli betétet (apportot) a tag a Gt. - fentebb idézett - 126. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően köteles teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani, és ennek hiányában a társaság cégbejegyzésére sem kerülhet sor, míg az új Gt. 116. §-ának (1) bekezdése szerint a nem pénzbeli hozzájárulás egészének a társaság rendelkezésére bocsátása a cégbejegyzésnek csak akkor feltétele, ha alapításakor a nem pénzbeli hozzájárulás eléri a törzstőke felét.
Az apport fogalma és tárgya nem csupán a régi Gt. és az Gt., illetve azok módosításai, hanem korábban a társaság személyegyesítő, illetve tőkeegyesítő jellege, jelenleg pedig már az egyes cégformák szerint is különbözik egymástól, ezért az ezzel összefüggő változásokat, illetve különbségeket valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon a 3.2. pontban foglaltuk össze. (Lásd részletesen: 3.2. "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába (vagyonába) adott apport házastársak közötti elszámolása!)

b) A törzsbetét késedelmes teljesítése esetén fizetendő késedelmi kamat, kötbér és kártérítés

Közös adósságot képez a pénzbetét (pénzbeli hozzájárulás) késedelmes megfizetése esetén a tag házastársat a régi Gt. 22. § (4) bekezdése alapján terhelő és a Ptk. rendelkezései szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott mértékű késedelmi kamat, valamint a nem pénzbeli betét (nem pénzbeli hozzájárulás) késedelmes teljesítése esetén a társasági szerződésben meghatározott mértékű kötbér.
A Gt. 13. §-a és az új Gt. 14. §-a szerint a tag házastársat késedelmi kamat, illetve kötbérfizetési kötelezettség már nem terheli, ilyen jellegű közös adóssága tehát a házastársaknak már nem merülhet fel.
A hivatkozott §-ok (3) bekezdései értelmében ugyanakkor az a tag, akinek a tagsági jogviszonya a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel szűnt meg, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik. Ez a felelősség pedig - a kft.-tag házastárs főszabály szerinti korlátolt felelősségével szemben - rendszerint a teljes kár megtérítésére kiterjedő és a tag házastárs teljes magánvagyonával való korlátlan felelősséget jelent.

2.2.3.1.1.1.2. A tag házastársnak a társasági törvény alapján a társaság hitelezőivel szemben fennálló tartozásai a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén

Közös adósság a vagyonközösséghez tartozó társasági részesedés esetében:
1. A régi Gt. szerint a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén a cégbejegyzést megelőzően megkezdett társasági tevékenységgel összefüggésben a társaság nevében eljáró személyeknek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért a társaság hitelezőivel szemben fennálló korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján a társaság nevében eljáró tag házastárs által a hitelezőknek ténylegesen kifizetett összeg [régi Gt. 24. §, 25. § (1)-(2) és (3) bek.]. Ilyen tartozása azonban a tag házastársnak kizárólag akkor keletkezhetett, ha a társaság nevében maga is eljárt (rendszerint tehát akkor, ha vezető tisztségviselő volt), semmiféle tartozása nem keletkezhetett viszont a tag házastársnak a közös név alatt vállalt kötelezettségekért akkor, ha a társaság nevében ő maga nem járt el.
A régi Gt. 24. §-a szerint ugyanis a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de a társasági szerződés megkötésének, részvénytársaságnál pedig az alapító okirat aláírásának, illetve alapszabály elfogadásának (továbbiakban együtt: létesítő okirat) időpontjára visszamenőleg jött ugyan létre, a tevékenységét azonban már a létesítő okirat létrejöttével egyidejűleg megkezdhette. A régi Gt. 25. §-a úgy rendelkezett, hogy akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért, nem tartalmazott viszont semmiféle rendelkezést arra nézve, hogy a társaság nevében el nem járó tagok bármiféle felelősséggel tartoznának a hitelezőkkel, vagy megtérítési igénnyel a társaság nevében eljárt tagokkal szemben.
"Mivel pedig az alakulófélben levő cég nevében általában a vezető tisztségviselőként megjelölt személyek vállaltak kötelezettséget, ez gyakorlatilag az ő korlátlan és egyetemleges felelősségüket jelentette a cégbejegyzést nem nyert társaság tartozásaiért. … A társaság nevében eljártak felelőssé tétele egyben azt is jelentette, hogy maguk a tagok (részvényesek) viszont semmiféle felelősséggel sem tartoztak a létre sem jött társaság tartozásaiért." (38.)
2. A Gt. 16. §-ának (2) és az új Gt. 17. §-ának (1) bekezdése ezzel szemben úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre, a Gt. 14. §-ának (1) és az új Gt. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a létesítő okirat ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet, a Gt. 15. §-ának (2)-(3) és az új Gt. 16. §-ának (3)-(4) bekezdése pedig - egyebek mellett - kimondja azt is, hogy ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni, azzal, hogy ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. Ha pedig a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tagok (részvényesek) felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
A tagok helytállási kötelezettsége természetesen nem jelentheti azt, hogy az előtársaság nevében vállalt kötelezettségekért maga a létrehozni kívánt gazdasági társaság saját vagyona mentesülhetne. Ebből viszont az következik, hogy az előtársasági időszakban a vezető tisztségviselők által vállalt kötelezettségekért elsősorban a - jogilag létre sem jött - gazdasági társaság induló vagyona szolgál fedezetül, ennek a vagyonnak a hitelezői követelések kielégítése után fennmaradó részét pedig a tagok között a vagyoni hozzájárulásaik arányában kell felosztani.
A tagok tehát a gazdasági társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint a társaság kötelezettségeiért csak másodsorban, akkor kötelesek helytállni, ha nincs társasági vagyon, vagy az a hitelezői igények fedezetét csak részben biztosítja. Ez utóbbi esetben a tagok társasági tartozásokért való felelősségének mértékét - a társaság megszűnésére irányadó - Gt. 50. § (1)-(2) bekezdése és új Gt. 68. § (2)-(3) bekezdése szerint az határozza meg, hogy a társaság tényleges létrejötte esetén a tag felelőssége korlátlan és egymással egyetemleges, vagy korlátozott lett volna. Ebből viszont az következik, hogy a kft. előtársasági tagok főszabály szerinti korlátozott felelőssége folytán az előtársasági tag házastárs felelőssége a kft.-t terhelő kötelezettségekért csak a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból neki jutó rész erejéig áll fenn [Gt. 56. § (2) bek., új Gt. 68. § (3) bek.], ezért az ezzel összefüggő közös adósság összege sem haladhatja meg az említett mértéket.

2.2.3.1.1.1.3. A tag házastársnak a társasági törvény alapján a többi taggal, illetve a közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosaival szemben fennálló tartozásai

A vagyonközösséghez tartozó kft.-beli részesedés esetében közös adósságnak minősül:
- a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítása esetén a társaság tevékenységének megszüntetésével egyidejűleg a régi Gt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a polgári jogi társaság szabályai szerinti, illetőleg
- a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítása esetén a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerinti elszámolással összefüggésben a közös tulajdonú üzletrészhányad-tulajdonos házastársat a másik, illetve többi társtulajdonossal szemben terhelő tartozás [Gt. 15. § (2) bek., 125. § (2) bek., 133. § (3) bek., új Gt. 16. § (3) bek., 114. § (5) bek., 122. § (1) bek. és Ptk. 141. §].
A Gt. 14. § (1)-(2) bekezdésében, 15. §-ának (2)-(3) bekezdésében, valamint az 55-56. §-aiban, illetőleg az új Gt. 15. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy az előtársasági időszakban vállalt kötelezettségekért
- elsődlegesen a megszűnő előtársaság a saját vagyonával felel, és a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően - vagy az esetleges külön megállapodásuk szerint - kell felosztani,
- másodlagosan pedig - amennyiben az előtársasági vagyon a kötelezettségek kielégítéséhez nem elégséges - vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok kötelesek helytállni, akként, hogy a korlátozottan felelős tagok - többek között tehát a korlátolt felelősségű társaság tagjai - az esetleg felosztott előtársasági vagyonból nekik juttatott rész erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben.
A kft.-tagok felelősségének a korlátozott jellege és a tagok egyetemleges felelősségének a hiánya folytán a hitelezői igények kielégítésével összefüggésben a ténylegesen teljesítő tagoknak nem merülhet fel - a közkereseti társaság tagjaihoz és a betéti társaság beltagjaihoz hasonló - megtérítési igénye az egyáltalán nem, illetve az őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő tagtársaikkal szemben.
Felmerülhet ugyanakkor ilyen jellegű megtérítési igénye a közös tulajdonú üzletrész - egymással egyetemlegesen felelős - társtulajdonosai között akkor, ha a hitelező a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részére irányuló igényét nem valamennyi, hanem csak egy vagy több taggal szemben érvényesíti, illetve hajtja be. Ilyen esetben ugyanis a ténylegesen teljesítő, illetve - a tagok belső jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-a szerint - a tulajdoni hányada arányában reá eső résznél többet teljesítő társtulajdonos(ok)nak megtérítési igénye keletkezik az egyáltalán nem, vagy az üzletrészhányadaik arányában őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő másik, illetve többi társtulajdonossal szemben.

2.2.3.1.1.2. A társaság működésének létszakaszában a társasággal szemben keletkezett, illetve fennálló kontraktuális jellegű tartozások

2.2.3.1.1.2.1. Az alapítás vagy a működés létszakában megszerzett kft.-üzletrészt terhelő pénzbetét hátraléka

A működés létszakában a társasággal szemben fennálló közös adósságnak minősül a tag házastársnak a társaság alapításával összefüggő törzsbetét hátralékos részének a teljesítésére irányuló kötelezettsége. E kötelezettség elmulasztása esetén a Gt. 13. §-ának (1)-(3) bekezdése, illetőleg új Gt. 14. §-ának (1)-(3) bekezdése értelmében a társaságnak főszabály szerint nem a teljesítés bírósági végrehajtás útján történő kikényszerítésére, hanem a tagsági jogviszony ilyen módon történő megszűnésével összefüggésben a társaságnak okozott kár - polgári jog általános szabályai szerinti - kártérítési igény érvényesítésére van módja. (Más kérdés az, hogy kivételesen, a társaság jogutód nélküli megszűnésének létszakában, a törzsbetétnek a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor még be nem fizetett részét ugyanakkor a végelszámoló, illetve a felszámoló a régi Gt. 163. § (1) és (2) bekezdése, a Gt. 129. §-a és 169. § (5) bekezdése, illetőleg az új Gt. 165. § (3) bekezdése alapján azonnal esedékessé teszi és annak teljesítését a tagoktól megköveteli, akkor, ha arra a társaság tartozásainak a kiegyenlítése érdekében szükség van.
A törzsbetét hátralékos részének a megfizetésére irányuló kötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a tag, illetve dolgozói üzletrész tulajdonos házastárs az üzletrészét a társasági szerződés alapján ún. alapító tagként, vagy a társaság működése során - akár a társaság törzstőkéjének a felemelése során vagyoni hozzájárulást szolgáltató új tagként, vagy a törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során kedvezményes vételáron, a Gt. 145. §-a szerinti dolgozói üzletrészre jogosult munkavállalóként, akár harmadik személlyel (volt kft.-taggal) kötött kötelmi jellegű polgári jogi jogügylet (üzletrész-átruházási szerződés) alapján - szerezte-e meg. Az üzletrész átruházása esetén ugyanis az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át, a kft. üzletrész átruházás útján történő megszerzésének módja pedig az arra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül feltételezi a tulajdonosváltozás tényének és időpontjának, valamint annak - az üzletrész megszerzője által - a társaságnak történő bejelentését is, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el [Gt.138. § (1) és (3) bek., új Gt. 127. § (1)-(4) bek.]. Ebből viszont az következik, hogy a kft.-üzletrésznek a társaság működése során történő megszerzése esetén a társasági szerződés valójában az üzletrész-átruházási szerződés részévé, az üzletrész megszerzője pedig a pénzbetét hátralékos része tekintetében - a volt tag tartozásának az átvállalása folytán - annak jogutódává válik.
Ilyen kötelezettsége azonban az új üzletrész-hányadot megszerző tag házastársnak kizárólag a törzsbetét pénzbeli hozzájárulásból álló része tekintetében, és csak akkor állhat fenn, ha a tag házastárs az üzletrész megszerzését megelőzően már üzletrész-tulajdonos volt, és az újabb üzletrész-tulajdont a kft. tagját megillető elővásárlási jogának a gyakorlása útján, valamely más tagtól szerezte meg. A régi Gt. 171. § (1), a Gt. 134. § (2) és az új Gt. 123. § (2) bekezdése ugyanis az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását egyaránt csak akkor teszi lehetővé, ha a tag a törzsbetétjét már teljes mértékben befizette.

2.2.3.1.1.2.2. A mellékszolgáltatás

Közös adósság a tag házastárs által a társasági szerződésben a régi Gt. 167. § (1), Gt. 131. § (1), illetőleg az új Gt. 119. § (1) bekezdése alapján a törzsbetétjének szolgáltatásán kívül vállalt egyéb vagyoni értékű szolgáltatás, az ún. mellékszolgáltatás és ilyennek minősülhet a tag házastárs által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes közreműködés is, ha az nem munkaviszonyon alapul. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A mellékszolgáltatásért a tagot külön díjazás illetheti meg. Az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, kivéve, ha azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja.
A mellékszolgáltatás tárgya tehát bármiféle ellenérték, illetve díjazás ellenében vállalt vagyoni értékű szolgáltatás lehet, nevezetesen:
- valamely vagyontárgynak, vagy vagyoni értékű jognak a társaság tulajdonába, használatába adása, vagy gyakorlásának átengedése,
- a társaság számára szükséges és hasznos gazdasági jellegű ténykedés végzése, amely megvalósulhat időszakonként visszatérően, folyamatosan, vagy egyszeri teljesítéssel, állhat valaminek a tevésében, vagy valamitől való tartózkodásban, az erre irányuló kötelezettségvállalás pedig lehet ingyenes, vagy visszterhes is.
Ha a tag a társaság részére személyes közreműködést vállal, tisztázni kell, hogy ezt milyen jogviszony alapján teljesíti. Ha a vállalt tevékenységet mellékszolgáltatásként, és nem munkaviszony vagy megbízási szerződés keretében végzi, akkor szükséges ennek részletes szabályait a társasági szerződésben rendezni. (Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 40.536/2003. - BH 2004/4/154. sz.) A személyes közreműködés akkor minősül tehát mellékszolgáltatásnak, ha nem munkaviszonyon alapul és annak teljesítésében a tagok kifejezetten megállapodtak. Ebben az esetben áll fenn a társasági szerződésben a Gt. 123. § (2) bekezdés b) pontja és 131. § (1) bekezdés szerinti szabályozási kötelezettség. A megbízási szerződés alapján végzett személyes közreműködés vonatkozásában ezzel szemben elegendő a megbízási szerződésre való utalás (Cgf. II. 32.497/1998.).
A mellékszolgáltatás tekintetében tehát "lényegében olyan külön szolgáltatásról van szó, amely nem képezi a törzstőke részét. A mellékszolgáltatás emellett különbözik azoktól a szerződésektől is, amelyet a tag a saját társaságával köt, mert míg az utóbbi esetben csak a polgári jogi szerződéses jog eszközeivel lehet a teljesítést és az ellenszolgáltatást követelni, úgy a mellékszolgáltatás esetében emellett a társasági jog eszközei is rendelkezésre állnak. Valójában tehát olyan, a társasági jog eszközeivel is megerősített polgári jogi szerződésről van szó, amelyet mind a társasági jog, mind a polgári jog szabályai szerint is érvényesen kell kikötni, illetve érvényesíteni" (Cg. törv. II. 30.859/1990. sz.). A szerződő felek a mellékszolgáltatás nyújtása felől szabadon állapodhatnak meg. Ha azonban valamelyik tag mellékszolgáltatást vállal, annak feltételeiről, a nemteljesítés szankcióiról a társasági szerződésben rendelkezni kell (BH 1992/332.).
Vitás kérdés a gyakorlatban az, hogy képezheti-e mellékszolgáltatás tárgyát valamely ingó-, vagy ingatlan vagyontárgynak a kft tulajdonába adása.
"A kisebbségi álláspont szerint ez a megoldás ellentétben áll a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályozás logikájával, amely szerint a társaság tulajdonába került vagyontárgy áttételes módon a tagok tulajdonába is kerül, így aki a társaságba tulajdont vitt be, annak automatikusan a társaság tagjává kellene válnia, vagy meglévő tulajdonrészének kellene növekednie. Ez történhet már az alapításkor, de később is, egy tőkeemelés útján. A kisebbségi véleményt látszik erősíteni a régi Gt. 167. § (1) és az "új Gt." 131. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése, mely szerint vagyoni értékű szolgáltatás teljesítésére vállalhatnak a tagok kötelezettséget. A régi Gt. 161. § (2) és az "új Gt." 126. § (1) bekezdése, illetőleg a régi Gt. 22. § (2) és az új Gt. 124. § (3) bekezdése pedig a »tulajdonba-adásnál a nem pénzbeli betét rendelkezésre bocsátásáról« és nem »szolgáltatásáról« szól. Többségi álláspont szerint - mivel a törvény nem tiltja - mellékszolgáltatásként vagyontárgy tulajdonba adása is nyújtható. A többségi álláspontot erősíti viszont a 22. § (3) bekezdése, amely a nem pénzbeli betétet »szolgáltató« tag felelősségéről rendelkezik." [(19.) 524. o.]
A Gt. eltérő rendelkezésének hiányában a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 198. § (1) bekezdése értelmében a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére, és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A szolgáltatásnak, mint a szerződés tárgyának a fogalmát a Ptk. nem határozza ugyan meg, egységes azonban az elmélet és gyakorlat álláspontja is abban, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatás, tehát az a magatartás, amelyet a jogosult a kötelezettől követelhet, illetőleg amelyet a kötelezett a szerződés értelmében teljesíteni köteles - a szolgáltatás római jogi felosztásának megfelelően - valaminek az adására (dare), tehát pl. tulajdon átruházására vagy szolgalom alapítására, valaminek a tevésére, vagy nem tevésére, illetve tűrésére (facere), tehát pl. birtokátruházásra, illetve adásnak nem tekinthető bármely más tevésre, nem tevésre, illetve tűrésre, továbbá valamiért való helytállásra, szavatolásra, valaminek a garantálására (praestare) irányulhat, mint pl. a kezes szolgáltatása.
Önmagában a Gt. "rendelkezésre bocsátás", illetőleg "szolgáltatás" szóhasználata tehát nem adhat alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy a mellékszolgáltatás kizárólag facere-típusú, tehát kizárólag tevésre, nem tevésre, vagy tűrésre irányuló szolgáltatással valósulhat meg, hiszen a "szolgáltatás" fogalma a magyar jog Ptk. szerinti felfogásában nem a facere típusú szolgáltatással, hanem a dare, facere, és praestare típusú szolgáltatások összességével azonos, a facere-típusú szolgáltatás tehát a szerződés tárgyát képező szolgáltatásnak csupán egyik fajtáját képezi.
Nincs ezért jogi akadálya véleményem szerint annak, hogy mellékszolgáltatásként a tag házastárs - a többségi álláspontnak megfelelően - valamely ingó, vagy ingatlan vagyontárgynak a társaság tulajdonába adására vállaljon kötelezettséget. Az ilyen ingó, vagy ingatlan vagyontárgy azonban - a nem pénzbeli hozzájárulással: az apporttal ellentétben - már nem része a kft. törzstőkéjének, ezért arra nem a régi Gt. 22. § (2) és 161. § (3) bekezdése, a Gt. 124. § (3), illetőleg az új Gt. 13. § (1)-(4) bekezdésének az apportra, hanem a régi Gt. 167. §-ának, a Gt. 131. §-ának, illetve az új Gt. 119. §-ának a társasági szerződés mellékszolgáltatással kapcsolatos rendelkezései az irányadók. Nem követelmény tehát a mellékszolgáltatásként a társaság tulajdonába adott ingó, vagy ingatlan vagyontárggyal szemben az Gt. hatálya alá tartozó társaságok esetében sem az, hogy az ilyen dolog végrehajtás alá vonható legyen, illetőleg azt a társaság utóbb harmadik személy (pl. a nem tag házastárs) hozzájárulása, engedélye alapján ruházhassa át, követelmény azonban az, hogy az ilyen dolog is vagyoni értékkel rendelkezzék. A mellékszolgáltatásra való kötelezettségvállalás tehát valójában olyan társasági jogi jogviszony, amely a tag házastárs és a kft. között polgári, kötelmi jogi jellegű, vagy munkajogi jogviszonyt is létrehoz.

2.2.3.1.1.2.3. A pótbefizetés

Közös adósságnak minősül a társasági szerződés feljogosítása alapján a taggyűlés által a veszteségek fedezésére a tagok számára előírt pótbefizetési kötelezettség (régi Gt. 168. §-a, Gt. 132. §, új Gt. 120. §).
A taggyűlés ilyen feljogosítása esetén a társasági szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének a módját, gyakoriságát és ütemezését. A pótbefizetés összege független a tag törzsbetétjétől, és így sem a társaság törzstőkéjét, sem pedig a tag törzsbetétjét nem növeli [Gt. 132. § (1) bek., új Gt. 120. § (1) bek.].
A pótbefizetési kötelezettséget - ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik - a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni, és pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható.
A pótbefizetés késedelmes teljesítése, vagy teljesítésének elmulasztása esetén a régi Gt. 164-165. §-ának a tag kizárására és üzletrészének értékesítésére, illetőleg a Gt. 13. és 130. §-ának és az új Gt. 14., 120. és 138. §-ának a tagsági viszony megszűnésére, és a tag üzletrészének az értékesítésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az üzletrész vételárából le kell vonni a nem teljesített pótbefizetés összegét, amely a társaságot illeti meg.
Minthogy a pótbefizetési kötelezettség előírását a Gt. csak a veszteségek fedezésére teszi lehetővé, a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetést - a törzsbetétre teljesített befizetésekkel ellentétben - a tag részére mindig vissza kell fizetni azzal, hogy a visszafizetésre a Gt. 132. § (4) bekezdése és az új Gt. 120. § (4) bekezdése szerint csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor, az utóbbi törvényhely értelmében pedig a visszafizetésnek a visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szereplő tag részére kell megtörténnie, nem kell azonban visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést. Ebből viszont az következik, hogy a pótbefizetés összege a törzstőke feletti vagyonba sem kerülhet.
Kötelező a pótbefizetés összegének a visszatérítése a kft. jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó összegből [régi Gt. 230. § (1), Gt. 169. § (4) és új Gt. 165. § (2) bek.], hiszen a társasági tagok ún. likvidációs hányadának az alapját csak a hitelezői igények kielégítése és a pótbefizetések visszatérítése után fennmaradó társasági vagyon képezi.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak közös követelését képezi a pótbefizetés visszafizetésére irányuló igény, közös adósságot képez viszont a mellékszolgáltatás, illetőleg a pótbefizetés késedelmes teljesítése, vagy meg nem fizetése esetére kikötött késedelmi kamat, vagy kötbér is.

2.2.3.1.1.2.4. A kft. alaptőkéjének a felemelése során keletkezett közös adósságok

A törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott törzstőke-emelés során a dolgozói üzletrész tulajdonos házastárs által az életközösség ideje alatt megszerzett dolgozói üzletrész kedvezményes vételára, illetve vételárhátraléka olyan arányban minősül közös, illetve különadósságnak, amilyen arányban a dolgozói üzletrész - a már fejtettek szerint - a közös vagy a munkavállaló részvényes házastárs különvagyonához tartozik (Gt. 145-146. §).
Közös adósság a tag házastársnak a törzstőke új törzsbetétek befizetésével (vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával) történő felemelése során megszerzett közös vagyoni törzsbetéteket terhelő vagyoni (pénzbeli vagy nem) pénzbeli hozzájárulás (Gt. 161-64. §, új Gt. 154-157. §).

2.2.3.1.1.3. A társaság megszűnésének létszakaszában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások

A tag házastársnak korlátolt felelősségű társaság megszűnésének létszakában keletkező vagyoni tárgyú kötelezettségei fennállhatnak a társasággal, a társaság hitelezőivel, illetőleg a közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosaival szemben.

2.2.3.1.1.3.1. A társasággal szemben fennálló kötelezettségek

A házastársak közös adósságát képezi a közös vagyonhoz tartozó törzsbetétnek a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor még be nem fizetett része, amelyet a végelszámoló, illetve a felszámoló a régi Gt. 163. §. (1) és (2) bekezdése, a Gt. 129. §-a és 169. § (5) bekezdése, illetőleg az új Gt. 165. §-ának (3) bekezdése alapján jogosult azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak a kiegyenlítése érdekében szükség van.

2.2.3.1.1.3.2. A megszűnt társaság hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségek

A korlátolt felelősségű társaság megszűnésének létszakában a társaság hitelezőivel szemben keletkezett tartozások közös, illetve különvagyoni jellege független attól, hogy a társaság a Gt. szerinti jogutódlással, tehát: átalakulással, más társasággal való egyesüléssel, illetőleg két vagy több társaságra való szétválással, illetőleg az új Gt. szerinti jogutóddal, tehát társasági formaváltással, egyesüléssel és szétválással (a továbbiakban együtt: átalakulással) vagy a Gt. szerinti jogutódlás nélkül, illetőleg az új Gt. szerinti jogutód nélkül tehát: végelszámolással vagy felszámolással szűnt meg.
A társaság megszűnésének módja ugyanis a tagok felelősségét mindössze annyiban érinti, hogy
- jogutódlással, illetőleg jogutóddal történő megszűnés esetén a jogelőd társaság tagjainak felelőssége csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben a jogutód gazdasági társaság a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni [régi Gt. 54. § (2) és (4) bek., Gt. 55. § (1)-(2) bek., új Gt. 70. § (3) bek.],
- jogutódlás, illetőleg jogutód nélkül történő megszűnés esetén viszont a jogutód társaság felelőssége fogalmilag nem kerülhet szóba, ezért a tagok megszűnt társaság tartozásáért való felelősségének sem feltétele az, hogy a jogutód gazdasági társaság a jogelőd társaság tartozásáért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni (Gt. 55. §, új Gt. 68. §).

a) A kft. jogutód nélküli megszűnésével összefüggő tartozások

Közös adósság a volt kft.-tag házastárs vagyonközösséghez tartozó kft.-beli részesedését terhelő minden olyan vagyoni tárgyú kötelezettség, amely a kft. jogutód nélküli megszűnésével összefüggésben a volt tag házastársat - a megszűnt kft. tartozásaiért fennálló felelőssége alapján - a társaság hitelezőivel szemben terheli, azzal, hogy az ilyen tartozás nem haladhatja meg a kft. megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tag házastárs által felvett, illetve reá jutó összeget, tehát az ún. likvidációs hányad összegét. [régi Gt. 54. § (2) bek., Gt. 56. § (2) és új Gt. 68. § (3) bek.]

b) A kft. átalakulással (jogutóddal) történő megszűnésével összefüggő tartozások

Közös adósság a volt kft.-tag házastárs vagyonközösséghez tartozó kft.-beli részesedését terhelő minden olyan vagyoni tárgyú kötelezettség, amely a kft. átalakulással (jogutóddal) történt megszűnésével összefüggésben a volt tag házastársat - a megszűnt kft. tartozásaiért fennálló mögöttes felelőssége alapján - a társaság hitelezőivel szemben terheli azért, mert azok a jogutód társaságtól nem voltak behajthatók. [Gt. 55. § (1) bek., új Gt. 70. § (1) és (3) bek.].
Az ilyen tartozás mértéke
- a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó kft. esetében a kft. jogutódlással történt megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tag házastárs által felvett, illetve reá jutó összegre, illetve értékre, tehát
= a kft. átalakulása útján létrejött jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastárs esetében a jogelőd társaságbeli részesedése alapján általa megszerzett jogutód társaságbeli részesedés értékére,
= a kft. átalakulása útján létrejött társaságban részt venni nem kívánó volt tag házastárs esetében pedig az ún. likvidációs hányad összegére korlátozott, ezért az említett összeget nem haladhatja meg (régi Gt. 54. § (2) bek., Gt. 56. § (2) és új Gt. 68. § (3) bek.), míg
- az új Gt. hatálya alá tartozó kft. esetében
= a kft. átalakulása útján létrejött jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastársat megillető társaságbeli részesedés értékére,
= az átalakulás során a társaságtól megváló - korlátozottan felelős - volt kft.-tag házastárs esetében - a tagsági viszonya megszűnését megelőzően keletkezett, és a jogelőd kft.-nek a jogutód társaság által nem fedezett tartozásokért a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt éven át fennálló felelőssége alapján - a számára a Gt. 74. § (2)-(3) bekezdése szerint kifizetett járandóság összegére, illetve értékére korlátozott (új Gt. 70. § (5) bek.).

2.2.3.1.1.3.3. A megszűnt társaság közös tulajdonú üzletrészének társtulajdonosaival szemben fennálló kötelezettségek

Minthogy a korlátolt felelősségű társasági tag házastársnak a társaság hitelezőivel szemben fennálló felelőssége egyrészt a felosztott társasági vagyonból reá eső részre korlátozott, másrészt a többi taggal nem egyetemleges, a hitelező a megszűnt társaság minden tagjától csak az őt terhelő részt követelheti. Ebből viszont az következik, hogy a ténylegesen teljesítő önálló üzletrész tulajdonos tagoknak a többi taggal szemben semmiféle megtérítési igénye nem keletkezhet.
A közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosai azonban a társasággal szemben egy tagnak számítanak és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 169. § (3) és Gt. 133. § (3) bek., új Gt. 122. § (1) bek.], a társtulajdonosok a felosztott társasági vagyonból a közös tulajdonú üzletrészre jutó rész felvételére irányuló tagsági jogaikat csak a közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a közös képviselő által már felvett likvidációs hányadot azonban a Ptk. 141. §-a szerint a tulajdoni hányadaik arányában oszthatják fel egymás között. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a társaság hitelezői a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részét - választása szerint - bármelyik társtulajdonostól vagy valamennyijüktől egyaránt követelheti.
Közös adósságnak minősül tehát közös tulajdonú üzletrész esetében a társaság hitelezői által a másik vagy többi társtulajdonostól behajtott tartozásnak az a része, amelyet a közös tulajdonú üzletrészhányad-tulajdonos házastárs a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részéből a tulajdoni hányada arányában - a társtulajdonosok egymás közötti jogviszonyára irányadó Ptk. szabályai szerint - viselni tartozik.
Ha tehát a hitelező a követelését teljes egészében kizárólag egyik társtulajdonostól, vagy egyes társtulajdonosoktól hajtotta be, úgy az érintett társtulajdonosnak, illetve társtulajdonosoknak a másik, illetve a többi társtulajdonossal szemben a kötelezettség őket terhelő része arányában megtérítési igénye keletkezik. [régi Gt. 54. § (2) és (3) bek., Gt. 56. § (2) bek., új Gt. 68. § és 70. § (3)-(5) bek.]

2.2.3.1.2. A tag házastárs - kivételes jellegű - korlátlan felelősségével párosuló kontraktuális jellegű tartozások

2.2.3.1.2.1. A tag házastárs kártérítési felelősségén alapuló tartozás a tagsági viszony vagyoni hozzájárulás nem teljesítése okából történő megszűnése esetén

A Gt. 13. §-ának (1)-(2) bekezdése és az új Gt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdése valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon - a tagsági jogviszonynak a póthatáridő lejártát követő napon, törvény alapján történő megszűnésével szankcionálja azt, ha a tag a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, és a mulasztását a gazdasági társaság ügyvezetésének a harmincnapos határidő kitűzésével - a következményekre való egyidejű figyelmeztetése mellett - történő felhívására sem pótolja.
A Gt. és az új Gt. szerint tehát - a régi Gt.-vel ellentétben - a vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása már sem a tag késedelmi kamat-, sem pedig kötbérfizetési kötelezettségét nem alapozza ugyan meg, a Gt. 13. §-ának (3) bekezdése, és az új Gt. 14. §-ának (3) bekezdése viszont valamennyi társasági forma tekintetében írja elő a tag polgári jog általános szabályai szerinti felelősségét a gazdasági társaságnak okozott kárért arra az esetre, ha a tag tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás harminc napos póthatáridőben történő teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnt meg.
Ha tehát a tag házastárs tagsági jogviszonya a közös vagyonhoz tartozó korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés ellenében vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnik meg, úgy a gazdasági társaságnak okozott kárért való felelőssége alapján őt terhelő kártérítés összegének - mint a közös vagyon terhének - a közös adósságként történő elszámolása indokolt, hiszen ilyen esetben a részvényes házastárs felelősségét valójában a szerződésszegés ténye alapozza meg.

2.2.3.1.2.2. A tag házastárs apportjának túlértékeléséből eredő tartozás

Közös adósságot képez a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) házastársnak a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át a régi Gt. 22. §-ának (3), a Gt. 12. §-ának (4) és az új Gt. 13. §-ának (4) bekezdése alapján a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló tényleges értéke és az említett értéket meghaladóan a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték közötti különbözetért a társasággal szemben fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozása. A hivatkozott törvényhelyek kizárólag az apport túlértékelésének az általános tilalmát mondják ki, hiszen az apport alulértékelésére a Gt. 12. §-ának (3) bekezdése módot akkor, ha a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg és a gazdasági társaság tagjai - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben határozzák meg.
Az apport túlértékeléséből eredő tartozás valójában szerződésszegésen alapul, az tehát kontraktuális jellegű tartozásnak minősül. A tag házastárs említett tartozásért való - teljes magánvagyonára kiterjedő - korlátlan felelősségének, és - ebből következően - az ilyen jellegű tartozás közös vagyoni jellegének sem feltétele ugyanis a tagnak az apport túlértékelése során tanúsított felróható, vagy rosszhiszemű magatartása, hiszen e felelősség a tag vétlensége és jóhiszeműsége esetén is fennáll.

2.2.3.1.2.3. A társaság működésének létszakaszában az üzletrész megszerzésével összefüggésben harmadik személyekkel szemben keletkezett tartozások

A társaság működésének létszakában az üzletrész megszerzésével összefüggésben a tag házastársnak tartozása keletkezik az üzletrész megszerzésére irányuló Ptk. hatálya alá tartozó szerződés alapján és tartozása keletkezhet az üzletrész vételárának a kifizetése érdekében esetleg megkötött kölcsönszerződés alapján is.

2.2.3.1.2.3.1. Az üzletrész-átruházási szerződésben a volt tag javára kikötött ellenszolgáltatásból és annak járulékaiból eredő tartozások

Az üzletrész-tulajdont átruházó volt kft.-taggal szemben fennálló közös adósság az üzletrész megszerzésére irányuló kötelmi vagy öröklési jellegű polgári jogi szerződésben kikötött vételár, vagy más ellenszolgáltatás, valamint az annak késedelmes, vagy hibás teljesítése folytán a szerződés alapján a tag házastársat terhelő késedelmi kamat, kötbér vagy kártérítés összege is.
Minthogy a társaság működésének létszakában megkötött üzletrész átruházási szerződés a Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi vagy öröklési jellegű - szerződésnek minősül, a szerződésben kikötött szolgáltatásért a tag házastársat a polgári jog általános szabályai szerinti korlátlan felelősség terheli.
A vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrészt terhelő vételárhátralék, illetőleg a vételár kifizetéséhez felvett kölcsön a házastársak közös adósságának, a kft.-üzletrész eladási ára pedig a házastársak olyan közös követelésének minősül, amelybe az üzletrész vevője a házastársakkal szemben az üzletrész vételárának a kifizetéséhez nyújtott kölcsön jogcímén fennálló követelését beszámíthatja. Nem számolható el viszont a házastársak között a kft.-üzletrész eladási árával szemben állítólag beszámított közös adósság akkor, ha annak fennállását és az eladási árba való beszámítását az arra hivatkozó volt tag házastárs nem bizonyította, ezért ilyen esetben a vagyonmérlegbe csak a kft.-üzletrész eladási árát, mint az üzletrész helyébe lépett értéket kell beállítani (Pfv. II. 20.010/2000. - BH 2002/11/438.).

2.2.3.1.2.3.2. A társaságbeli részesedés megszerzéséhez felhasznált kölcsöntartozás

A társaságbeli részesedés megszerzésére nemegyszer a házastársak által közösen vagy valamelyikük által külön harmadik személytől felvett kölcsöntartozás felhasználásával kerül sor akként, hogy az ilyen kölcsöntartozást a társaság alapítása során a tag házastárs által megfizetni vállalt törzsbetét befizetéséhez, vagy a társaság működése során megszerzett üzletrész vételárának a kifizetéséhez, a társaság által előírt pótbefizetési kötelezettség teljesítéséhez, vagy újabb üzletrész-hányad megszerzéséhez használják fel.
Gyakori ugyanakkor az is, hogy ilyen jellegű kölcsön felvételére valójában nem kerül sor, hanem arra a tag házastárs a közös vagyon megosztása során csupán valótlanul hivatkozik.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a házastársi közös szerzés tényét nem befolyásolja az, hogy az egyes vagyontárgya megszerzésére közös vagyoni pénzeszközök vagy közös adósság felhasználásával került sor, ezért
- be kell állítani a kölcsöntartozást a közös passzív vagyon körébe akkor, ha a kölcsön felvételének és az életközösség megszűnésekori - egészbeni vagy részbeni - fennállásának ténye a perben kétséget kizáróan bizonyítást nyer,
- ki kell hagyni viszont a kölcsöntartozást a passzív közös vagyon köréből akkor, akár a kölcsöntartozás felvételének, az életközösség megszakadásakori - egészbeni vagy részbeni - fennállásának ténye a perben nem nyer bizonyítást, vagy a bizonyítottan létrejött kölcsönszerződés színlelt.
Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság - BH 2002/11/438. számában közzétett Pfv. II. 20.010/2000/2. számú eseti döntésében is.

2.2.3.2. A tag házastárs korlátlan felelősségével párosuló deliktuális jellegű tartozásai, mint közös, illetve különadósságok

A korlátolt felelősségű társasági tag felelőssége főszabály szerint korlátozott, kivételesen, a Gt. által taxatíve felsorolt,valamint a 2005. július 1-jei hatállyal módosított Ctv. és a Cstv. által meghatározott esetekben azonban korlátlan is lehet. A tag korlátlan felelőssége rendszerint jogellenes és felróható (vétkes) magatartást feltételez, tehát deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősséget jelent, kivételesen azonban - az apport túlértékelése tilalmának a megsértésén alapuló korlátlan felelősség alapját a szerződés megszegésének a puszta ténye is megteremti, amely jogellenes magatartás ugyan, a tag felróhatóságát (vétkességét), illetve jó-, vagy rosszhiszeműségét azonban nem feltételezi. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy az apport értékéért való felelősség nem deliktuális (szerződésen kívüli), hanem kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségnek minősül.
Deliktuális (szerződésen kívüli) felelősséget - a régi Gt. 17. §-a és a Gt., valamint az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. rendelkezései szerint - utaló magatartás (Ptk. 6. §), jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361-364. §) és szerződésen kívüli károkozás (Ptk. 339-361. §) alapozhat meg.
Ennek megfelelően a tag házastárs deliktuális jellegű felelősségén alapuló tartozások közös jellemzője az, hogy e tartozások nem magával a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló jogügyleten alapuló - annak teljesítésével, illetve megszegésével összefüggő - ún. ügyleti (kontraktuális) jellegű, hanem a tag házastárs jogellenes és felróható (vétkes) magatartásán, vagy jogalap nélküli gazdagodásán, mint kötelem-keletkeztető jogi tényen alapuló (ún. deliktuális jellegű) tartozásnak minősülnek.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a tag házastárs e jogcímen keletkezett tartozásainak a közös vagyoni jellegét önmagában a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés közös vagyoni jellege nem alapozza meg. Az ilyen tartozások tehát közös adósságnak - az egyéb feltételek meglétében is - csak akkor és annyiban tekinthetők, ha a jogellenes magatartást a házastársak közösen tanúsították, vagy ha a tag házastárs jogellenes magatartása folytán a házastársi közös vagyon vagy a házastársak - közös szülői felügyelet alatt álló - kiskorú gyermekének a vagyona gazdagodott.

2.2.3.2.1. Valamely tag apportjának túlértékelt elfogadtatásából és az alapításkori csalárd eljárásból eredő közös adósság

Közös adósság a tag házastársnak valamely másik tag nem pénzbeli betétjének - tudomása ellenére - a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel való elfogadása (új Gt.), illetőleg a társasággal való elfogadtatása, vagy az alapítás során egyébként csalárd módon való eljárásából (Gt.) eredő kárért a társasággal szemben fennálló felelőssége alapján kifizetett kártérítés összege [régi Gt. 162. § (2) bek., Gt. 128. §, új Gt. 13. § (4) bek.] akkor, ha mindkét házastárs társasági tag és a kárt közösen okozták, vagy a károkozásból eredő haszon befolyt a közös vagyonba, illetőleg azt a házastársak közösen élték fel.

2.2.3.2.2. A felelősség-átvitel jogintézményén alapuló közös adósság

A társaság megszűnésekor a társaság ki nem elégített kötelezettségeiért a tag felelőssége főszabályként a társasági vagyonból a tagnak jutó rész erejéig áll fenn, korlátlan és egymással egyetemleges felelősség terheli viszont a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése szerint kivételesen azokat a tagokat, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátolt felelősségével az új Gt. 50. §-a (1) bekezdésének a pontosított szövege szerint pedig azokat, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek (felelősség-átvitel).
A tag házastárs e jogszabályhelyen alapuló tartozása - álláspontom szerint - az eset egyéb körülményeitől függően akár közös, akár pedig külön adósságnak minősülhet. Az ún. felelősség-átviteli szabálya alapján a korlátolt felelősségű társasági tag házastársat ténylegesen terhelő összeg a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósság akkor, ha a joggal való visszaélésszerű magatartást a tag házastárs az akár tag, akár nem tag másik házastárssal közösen tanúsította, vagy a tag házastárs jogellenes magatartása folytán a közös vagyon gazdagodott, különadósság akkor, ha a joggal való visszaélésszerű magatartást kizárólag a tag, illetve az egyik tag házastárs tanúsította és a tag házastárs jogellenes magatartása folytán a közös vagyon nem, hanem csak a saját különvagyona vagy harmadik személy vagyona gazdagodott.

2.2.3.2.3. A társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő határozat hozatalából eredő közös adósság

A régi Gt. 188. §-a szerint azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, melyről tudták, vagy a tőlük elvárható gondosság mellett tudhatták, hogy a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért.
Az e törvényhely alapján járó kártérítés - véleményem szerint - kizárólag akkor tekinthető a házastársak közös adósságának, ha mindkét házastárs egyaránt tagja a korlátolt felelősségű társaságnak, és a társaság jelentős érdekeinek nyilvánvaló sérelme tekintetében mindkettejük felelőssége is egyaránt megállapítható, vagy ha a társaságnak csak az egyik házastárs a tagja, de a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő határozat meghozatala folytán keletkezett haszon a házasfelek közös vagyonát, vagy a házasfelek közös kiskorú gyermekének a vagyonát gazdagította.
Kizárólag az egyik tag házastársat terheli viszont a kártérítés, mint különadósság viselése akkor, ha a kft.-nek csak az egyik házastárs a tagja, vagy ha a kft.-nek mindkét házastárs tagja ugyan, de a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő határozat meghozataláért csak az egyikük felelőssége állapítható meg, feltéve mindkét esetben azt, hogy a határozat meghozatala folytán haszon nem keletkezett, vagy a keletkezett haszon a felek közös vagyonát, illetőleg a nem tag, vagy a határozat meghozatalában vétlen házastárs különvagyonát nem gazdagította.

2.2.3.2.4. A konszernjogi szabályok tag házastárs általi megszegéséből eredő közös adósságok

A szavazati jogosultság és annak mértéke a gazdasági társaságoknál meghatározó jelentőségű, hiszen a társaság legfőbb szervének ülésein a tagok szavazati joguk gyakorlásával döntenek a társaságot érintő leglényegesebb kérdésekről. A társaság alapítására jogosult jogalanyok a szavazati jog meghatározott mértékének megszerzésével az egyes gazdasági társaságokban befolyást szerezhetnek.
A Gt. a "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" címet viselő XIV. fejezete (Gt. 288 - 297. §-ai) szerinti ún. konszernjogi szabályainak hatálya - a régi Gt.-vel ellentétben - ma már nem csupán a részvénytársaságban, hanem - a Gt. 288. §-ának (1) bekezdése szerint - a korlátlan felelősségű társaságban (továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság) való jelentős befolyásnak, illetőleg többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a társaság működése során történő megszerzésére is kiterjed. Minthogy azonban e szabályok a régi Gt. rendelkezései szerint még csupán a részvénytársaságokra voltak irányadók, azok részletesebb ismertetésére a "A konszernjogi szabályok részvényes házastárs általi megszegéséből eredő közös adósságok" címszó alatt térünk ki, ehelyütt pedig csupán azok vázlatos ismertetésére szorítkozunk.
A Gt. "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" címet viselő XIV. fejezete (Gt. 288-297. §-ai) által szabályozott konszernjogi szabályok megsértéséből eredő tartozásoknak négy esetkörét ismeri, és ennek megfelelően a konszernjogi szabályok megsértéséből eredő tartozások is négy csoportba sorolhatók:
a) a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértéséből eredő tartozások,
b) a többségi befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások,
c) a közvetlen befolyással rendelkező tagnak ezen befolyása miatt az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások,
d) a konszernjogi szabályok megszegéséből eredő tartozások egyszemélyes kft. esetében.
Az új Gt. "Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport" címet viselő V. Fejezete "két egymással összefüggő szabályozási tárggyal foglalkozik. Az 52-54. §-ok a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályokat rögzítik, az 55-64. §-okban pedig az elismert és a tényleges vállalatcsoport jogintézménye kerül bevezetésre. …
A törvény 52. §-a a befolyásszerzésnek a Gt. hatálya alá tartozó esetkörét érdemben tágította az 1997. évi Gt. XIV. fejezetében foglaltakhoz képest. A Gt. 288. §-a ellenőrzött társaságként a kft.-t és az rt.-t vonta hatálya alá, utóbbi esetben - a 295. § (2) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - nem volt jelentősége annak, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik-e. Az 52. §-ban foglaltak szerint a Gt. minősített befolyásszerzésre irányadó szabályainak hatálya az nyrt.-re egyáltalán nem terjed ki, a tőzsdei részvénytársaságokra a Tpt.-nek a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget megállapító szabályai vonatkoznak." [(60.) 119-121. o.]
A kifejtettekből következően a vagyonközösséghez tartozó társaságok esetében közös adósságnak minősülnek az új Gt. szabályai alapján keletkező alábbi tartozások:
1. Korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban minősített többséget biztosító befolyás szerzése (új Gt. 52-54. §) esetén
a) A minősített többséget biztosító befolyás - akár közvetlen, akár közvetett [Ptk. 658/B. § (3) bek.] - létrejöttére vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértéséből eredő tartozások
b) A minősített befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségei teljesítésének jelentős veszélyeztetéséből eredő tartozások
2. A korlátolt felelősségű társaság, illetve a részvénytársaság elismert vállalatcsoportként történő működése esetén az új Gt.-ben vagy az uralmi szerződésben foglaltaknak az uralkodó tag általi megsértéséből eredő tartozások (új Gt. 55-63. §)
3. A tényleges vállalatcsoport esetében (új Gt. 64. §) a vállalatcsoport uralkodó tagjának a Gt. 64. §-a (1) bekezdésében foglaltak törvénybe ütköző alkalmazása miatt a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésére előírt szabályok (új Gt. 54. §) szerinti felelőssége alapján keletkező tartozások

2.2.3.2.5. A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozások

A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-a a Ctv. 56-58. §-ait és az 56. §-t megelőző "A hivatalbóli törlési eljárás" címet - többek között - az alábbiak szerint módosította, illetve egészítette ki.

2.2.3.2.5.1. A törlési eljárás során keletkezett tartozások

Ctv. 58/A. § Ha a bejelentésekből, illetve a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartások adataiból megállapítható, hogy a cég vagyonát lényegesen meghaladják a hitelezői követelések, illetve, hogy a cég vagyonnal nem rendelkezik, ezt a cégbíróság az 58/B. § (3) bekezdése szerinti végzésében rögzíti. Erre tekintettel a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a törlési eljárás megindulását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

2.2.3.2.5.2. A felszámolási eljárás során keletkezett tartozások

A Tv. 3. §-a pedig a Cstv. 63. §-át a következő címmel és 63/A. §-sal egészítette ki:
Cstv. 63/ A. § "A felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes ) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."
A törvény általános indokolása szerint:
"A hitelezői igények kielégítését és a forgalom biztonságát szolgáló jogszabályok hatálya alól a vállalkozások egy része úgy vonja ki magát, hogy a vagyonához képest jelentős tartozást felhalmozott céget (annak vagyoni hányadát, üzletrészét, részvényét stb.) ingyenesen vagy ellenérték fejében értékesíti. Ezt követően tulajdonosként és gyakran vezető tisztségviselőként olyan személyek kerülnek a cégjegyzékbe, akiknek személyazonossága és tartózkodási helye nem állapítható meg, illetve, ha megtalálhatóak is, teljesen vagyontalanok.
A hatályos cégjogi szabályozás, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) azt biztosítja a cégnyilvántartás közhitelessége érdekében, hogy ha a cég »fantomizálódott« (székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem található, a képviseletére jogosultak tartózkodási helye ismeretlen) törölni lehessen a cégnyilvántartásból. Ez a szabályozás azonban nem biztosítja a vagyoni hányadát korábban rosszhiszeműen átruházó volt tag (részvényes) helytállását a cég tartozásaiért. (…)
Az új rendelkezések megalapozzák annak a volt tagnak (részvényesnek) a korlátlan vagyoni felelősségét, aki a törlési eljárást megelőző öt éven belül ruházta át vagyoni hányadát, rosszhiszeműen, a cég kiürítésével, annak érdekében, hogy mentesüljön a cég tartozásai kielégítésének kötelezettsége alól.
Ha ebben az időszakban az üzletrész (részvény) többször is gazdát cserélt, a rendelkezést valamennyi volt tag (részvényes) vonatkozásában alkalmazni kell.
A hitelezők a törlési eljárás esetén az »új« tagtól (részvényestől) is igényelhetik követeléseik kielégítését az erre irányuló per eredményeként, amennyiben a követeléseik megtérítése az ellene indított per eredményeként valószínűsíthető. Ellenkező esetben - a hitelező ilyen irányú döntése esetén - a bíróság a hitelező kereseti kérelmére megállapítja, hogy a korábbi tag (részvényes) köteles korlátlanul, teljes magánvagyonával is helytállni, vagyis nem hivatkozhat sem az átruházás (eladás, ajándékozás) tényére, sem arra, hogy a cégben felelőssége korlátolt volt. E felelősség alóli mentesülésre csak az adhat alapot, ha bizonyítani tudja, hogy a cég az átruházáskor fizetőképes volt, illetve hogy bár a cég nem volt fizetőképes, de a tag az átruházás során jóhiszeműen járt el.
A volt tag hasonló felelősségének megállapítása indokolt abban az esetben is, ha törlési eljárásra korábban nem került sor, azonban a cég fizetésképtelenné vált. A Cstv. kiegészül ezért egy olyan rendelkezéssel, amely lehetővé teszi, hogy a felszámoló vagy a hitelező kérelmére a bíróság megállapítsa a vagyonhányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag (részvényes) korlátlan felelősségét az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. Azokra a volt tagokra (részvényesekre) vonatkozna a rendelkezés, akik a felszámolási eljárás kezdete előtt 5 éven belül ruházták át másra vagyoni hányadukat. A kimentési okok - vagyonvesztés és az adós átruházáskori fizetőképessége - azonosak a Ctv.-be kerülő szabállyal."
A törvény részletes indokolása a 2. §-hoz - egyebek mellett - azt a magyarázatot fűzi, hogy: "a hitelező választása szerint - a korábbi tag (részvényes) ellen is indítható per annak megállapítása iránt, hogy korlátlanul, teljes magánvagyonával is köteles helytállni a cég tartozásaiért, vagyis nem hivatkozhat sem az átruházás (eladás, ajándékozás) tényére, sem arra, hogy a cégben felelőssége korlátozott volt.
E felelősség alóli mentesülésre csak az adhat alapot, ha bizonyítani tudja, hogy a cég az átruházáskor fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég ugyan nem volt fizetőképes, de a tag az átruházás során jóhiszeműen járt el. Az, hogy a vagyonvesztés később következett be, bizonyítható …".
A 3. §-hoz fűzött részletes indokolás szerint:
"Ha törlési eljárásra nem került sor, hanem a kiürített, adósságokkal terhelt fizetésképtelen cég ellen felszámolási eljárás indul, ebben az eljárásban is indokolt biztosítani annak a lehetőségét, hogy a hitelezők felléphessenek az üzletrészüket (részvényüket) korábban rosszhiszeműen értékesítő volt tulajdonosok ellen, alapvetően ugyanis az ő magatartásuk vezetett a cég felszámolásához. Ezért a törvény 3. §-a a Cstv.-t új alcímmel és 63/A. §-sal kiegészítve rendelkezést tartalmaz a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása érdekében.
Az új rendelkezés szerint lehetőség nyílik arra, hogy a felszámoló vagy a hitelező kérelmére indított perben a bíróság megállapítsa a vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag (részvényes) korlátlan felelősségét az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. Azon volt tulajdonosok ellen indulhatna per, akik a felszámolási eljárás kezdete előtt 5 éven belül ruházták át másra a jelentős tartozást felhalmozott cégben fennálló vagyoni hányadukat. A kimentési okok - az átruházás időpontjában a cég fizetőképes volt stb. - azonosak a Ctv. 58/A. §-ában foglaltakkal." (Lásd még: "A részvényes házastárs deliktuális jellegű magatartásán alapuló korlátlan felelőssége")
Ez a felelősségi forma nyilvánvalóan méltánytalan terhet ró az egyébként korlátolt felelősségű ún "kisbefektetőkre" nézve, ezért az új Ct. és Cstv. új Gt. által módosított szövege e felelősségi formát a többségi befolyással rendelkező tagok részesedéseinek a megszüntetési, illetve felszámolási eljárást megelőző három éven belüli elidegenítésének eseteire korlátozza.

Az új Ct. ezzel összefüggésben akként rendelkezik, hogy:

(2) Ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből, úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását is, hogy a megszüntetési eljárás megindulását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag (részvényes) bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."

Az új Ct. által módosított Cstv. pedig azt mondja ki, hogy:

63/A. § Amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."

2.3. A kft.-beli részesedés értéke

2.3.1. A kft.-beli részesedés értéke a társaság egyes létszakaiban

2.3.1.1. A társaság alapításának létszakában

A cégbejegyzés elrendelése esetén a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés értéke a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) alapján állapítható meg, és az az említett okiratok szerint a tag (részvényes) házastársat terhelő vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás összegével, illetve értékével azonos.
A cégbejegyzés megtagadása esetén a kft.-tag házastársat megillető kötelmi jellegű elszámolási igény értéke a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerint (lásd ott!) a többi taggal való elszámolás folytán a tag házastársat megillető összeggel azonos [Gt. 15. § (2) és új Gt. 16. (3) bek.].

2.3.1.2. A társaság működésének létszakában a korlátolt felelősségű társasági üzletrész, mint forgalomképes vagyoni értékű jog értéke

2.3.1.2.1. A törzsbetét összege és az üzletrész értéke

A Legfelsőbb Bíróság a BH 2003/7/290. száma alatt közzétett Gfv. II. 31.252/2001. számú eseti döntésének az alapjául szolgáló jogerős ítélet indokolása szerint:
"A Gt. értelmében különbséget kell tenni a törzsbetét fogalma, mely a törzstőke megfelelő hányadát jelenti, és az üzletrész fogalma között, mely a tagok jogainak, kötelezettségeinek, valamint a társaság feletti tulajdonosi jogosultságoknak illetve a társaság vagyonából őket megillető eszmei hányadnak az elnevezése. (...) Az üzletrész névértékkel nem rendelkezik, az üzletrésznek legfeljebb mértéke vagy értéke lehet. Amennyiben a szerződésben foglalt értéket az üzletrész tényleges forgalmi értéke nem érte el, úgy e tény legfeljebb a szerződések megtámadására adna lehetőséget. Az alperesek az Ö. 97 Kft.-ben üzletrésszel rendelkeznek, így az üzletrész adásvételi szerződések nem irányultak lehetetlen szolgáltatásra."
A felperes felülvizsgálati kérelme tárgyában eljárt Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben azt fejtette ki, hogy "a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a Gt. az üzletrész névértékének fogalmát nem használja, nem ismeri, különbséget tesz ugyanakkor a törzsbetét és az üzletrész fogalma között. Az adott ügyben a tényleges jogkérdés az, hogy az 1999. január 15-én kelt üzletrész-adásvételi szerződésekben szereplő üzletrésznévérték alatt mi értendő, az üzletrész mögött álló törzsbetét nagysága, avagy az üzletrész forgalmi értéke. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a névérték alatt az üzletrész forgalmi értéke nem érthető, hiszen a névérték kifejezés a részvényjogból szűrődött át a kft.-kre vonatkozó fogalomtárba, akár megalapozottan, akár nem. A részvények névértékének fogalma pedig nem azonos a részvények forgalmi értékével, az alaptőke a részvények névértékének összege. (A névérték ettől függetlenül azonos lehet az aktuális forgalmi értékkel.) Ebből következően kft. esetén az üzletrész névértéke alatt a törzstőkét kitevő törzsbetétek nagysága értendő. A bírói gyakorlat, maga a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata is gyakran használja a törzsbetét nagyságával azonos fogalomként az üzletrész névértékét. A perbeli üzletrész-adásvételi szerződések megkötésekor, vagyis 1999. január 15-én az alperesek üzletrészei a szerződésekben megjelölt »névértékkel« nem rendelkeztek, így az adásvételi szerződések, ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdésében foglaltakba ütköztek, ebből következően helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az eredeti állapot helyreállításáról". (BH 2003/7/290. - Gfv. II. 31.252/2001.)

2.3.1.2.2. A KFT.-üzletrész forgalmi értéke, könyv szerinti értéke és "névértéke"

A kft. működésének a létszakában a vagyonközösséghez tartozó üzletrész házasfelek közötti elszámolásának az alapjául elvileg háromféle érték, nevezetesen: az üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összege, tehát az ún. "névérték", a számviteli törvény szerinti ún. könyv szerinti érték, valamint az üzletrész tényleges forgalmi értéke szolgálhatna, amely utóbbi az üzletrész szabad piacon történő értékesítése esetén elérhető vételár összegével azonos. Az említett háromféle érték - a fentebb kifejtettek szerint - bizonyos időszakokban és véletlenszerűen elvileg egybeeshet ugyan egymással, rendszerint azonban mindhárom érték egymástól eltér.
A házastársi közös vagyon megosztásának a lényege ugyanakkor az, hogy a közösen megszerzett, és az életközösség megszűnésének időpontjában is meglévő vagyon valós forgalmi értékének a fele részéhez mindkét házasfél egyaránt hozzájusson, a felek közötti reális és méltányos elszámolás alapját főszabály szerint kizárólag az üzletrész tényleges forgalmi értéke képezheti, és csak kivételesen - az eset egyedi sajátosságaira tekintettel - lehet indokolt a könyv szerinti, vagy az ún. "névérték" alapulvétele.

2.3.1.3. A társaság megszűnésének létszakában

A társaság jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása) esetén, valamint jogutódlással történő megszűnése esetén akkor, ha a tag házastárs a jogutód társaságban nem kíván részt venni, a gazdasági társasági részesedés értéke a tag házastársat megillető kötelmi jellegű elszámolási igénynek az értékével azonos, [Gt. 15. § (2) bek. és új Gt. 16. § (3) bek.], és ez az érték a végelszámolási, felszámolási, illetve átalakulási eljárás adatai alapján, annak eredményével azonos összegben, míg jogutódlással történő megszűnés esetén a jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastárs gazdasági társasági részesedésének értéke a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg.

2.3.2. A kft.-üzletrész értéke megállapításának a módjai

A házastársi közös vagyon megosztásának az alapját az egyes vagyontárgyak életközösség megszűnésekori tényleges forgalmi értéke képezi, a Legfelsőbb Bíróság - már hatályon kívül helyezett - 10. számú irányelvének 5. pontján alapuló bírói gyakorlat szerint azonban a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást is figyelembe kell venni, ha az nem vezethető vissza a felek tevékenységére.
"A korlátolt felelősségű társaság ún. vegyes, tehát személy- és tőkeegyesítő jellegéből az következik, hogy a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés értékének az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkező értékváltozása (értékemelkedése vagy értékcsökkenése) magának a társaságnak a tevékenységétől ugyan nem független, a társaság tagjainak a személyes tevékenységétől azonban független is lehet, hiszen a társasági tagság személyes tevékenységet nem feltételez.
Erre tekintettel az adott eset egyedi sajátosságaitól függően
- az életközösség megszűnésekori tényleges forgalmi érték alapulvétele tűnik indokoltnak akkor, ha a tag házastárs a társaságban személyes tevékenységet végez, és a társaság tevékenységének a nyereséges vagy veszteséges volta e tevékenységgel szükségképpen vagy valószínűsíthetően összefüggésben áll,
- a közös vagyon megosztásakori tényleges forgalmi érték alapulvételével kell történnie viszont az elszámolásnak akkor, ha a tag házastárs a társaságban semmiféle személyes tevékenységet nem végez, a társasági tevékenységnek a veszteséges vagy nyereséges volta tehát szükségképpen a felek tevékenységén és mulasztásán kívül álló okokra vezethető vissza [(30.) 340. o.].
A kft.-üzletrész - a közkereseti és betéti társaságbeli részesedéssel szemben - forgalomképes vagyoni értékű jognak minősül, ezért annak tényleges forgalmi értéke egyrészt nem azonosítható az üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével, másrészt nem a társaság és a tagok közötti elszámolásra irányadó szabályok szerinti elszámolás adatainak, hanem a tényleges ügyleti forgalom adatainak az alapulvételével határozható meg.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy az ún. befektetési adókedvezmények folytán a kft.-üzletrész átruházása - a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint - a vállalkozásba bevitt jövedelem vállalkozásból történő kivonásának minősül, és ezért az eladási ár, mint az átruházásából eredő jövedelem személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá esik akkor, ha az üzletrész megszerzésére nem adózott, hanem adómentes jövedelem felhasználásával került sor. Ebből következően viszont a kft.-üzletrészekre vonatkozó adásvételi szerződésekből kitűnő eladási árak az esetek nagy részében köztudomásúan nem az üzletrészek valós, hanem - az adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében - csupán színlelt ellenértékének felelnek meg, alkalmatlanok tehát arra, hogy az üzletrész tényleges forgalmi értéke meghatározásának az összehasonlító adataként kerüljenek felhasználásra.
Mindezekből az következik, hogy a kft.-üzletrész forgalmi értéke annak tényleges értékesítése esetén általában az adásvételi szerződésben kikötött eladási árral azonos összegben, ha pedig a kikötött vételár - az adófizetési kötelezettség elkerülése érdekében vagy más okból - színlelt vagy egyébként aggályos, továbbá tényleges értékesítés hiányában becslés útján, szakértői vélemény alapján határozható meg.
Ilyen esetben a forgalmi érték megállapításához könyvszakértő, valamint - szükség esetén - ingatlanforgalmi-, gépjármű- és tárgyszakértő kirendelése, és a szakértők egyesített véleményadásra, valamint az arra való felhívása szükséges, hogy a vitás kft.-üzletrész tényleges forgalmi értékét a társasági szerződés, továbbá a társaság éves beszámolóinak, különösen az éves mérlegeinek és eredménykimutatásainak, eszköznyilvántartásának, a társaság üzletrészeinek a forgalmára vonatkozó adásvételi és egyéb szerződések adatainak, mint összehasonlító adatoknak, valamint a társaság üzleti könyveinek és a szükséges egyéb okirati bizonyítékoknak az ismeretében határozzák meg, és a véleményüket - a lehetőség szerint - összehasonlító adatokkal vagy a továbbműködési, illetve felszámolási értéket igazoló számításokkal támasszák alá.
A tényleges forgalmi (szabadpiaci) értéket - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - elsődlegesen ún. összehasonlító adatok alapján, tehát az ugyanazon gazdasági társaság részesedéseinek a forgalmára vonatkozó adásvételi szerződésekben kikötött vételárak alapulvételével kell meghatározni. Amennyiben erre nincs mód, vagy az összehasonlító adatok valódisága kétséges, úgy a kft.-üzletrészek forgalmi értéke meghatározásának az alapjául az adott gazdasági társaság ún. piaci értéke szolgálhat.
A vállalkozás reális és méltányos piaci értékét a szakértőnek rendszerint az ún. továbbműködési érték és a felszámolási érték figyelembevételével, a két említett érték közül a magasabb értékkel egyezően kell meghatároznia. Az említett értékek közül a továbbműködési érték a folyamatosan működő vállalkozás jövedelemtermelő képességének, tehát a vállalkozástól várható pénzáramlások jelenértékének (diszkontált értékének), a felszámolási érték pedig a vállalkozás nettó eszközértékének, tehát az eszközei piaci ára kötelezettségeivel csökkentett értékének felel meg. (Sulyok-Pap Márta: Pénzügytan - Nemzetgazdasági és vállalati pénzügyek IV. 1.4. fejezet - Vállalatértékelés (Vagyonértékelés, Üzletértékelés), szerk.: Sulyok-Pap Márta, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt. Budapest, 1994. - LB Pf. II. 25.352/2001/5.)"
Nem alkalmazható azonban az eszközalapú értékelési mód (felszámolási érték) akkor, ha az adott kft. tevékenysége nem eszköz-igényes vagy a tevékenységének jellegétől függetlenül tárgyi eszközökkel nem rendelkezik, a jövedelmezőségen alapuló értékelési mód (továbbműködési érték) alkalmazhatósága pedig fogalmilag feltételezi a cég szabályos működését, a további működés lehetőségének, valamint a szabályos működés eredményességének a feltételezhetőségét.
E feltételek hiányában az üzletrész tényleges forgalmi értéke csak az adott társaság egyedi sajátosságainak, mint értéknövelő és értékcsökkentő tényezőknek az értékelése alapján határozható meg.
Ennek során értékcsökkentő tényezőnek minősül - egyebek mellett - a kezesség-, illetve bankgarancia-vállalás ténye, az adóhiány és a tagi kölcsöntartozás fennállásának ténye, értéknövelő tényezőnek minősül viszont az ún. cégérték (goodwill), míg nem befolyásolja az értéket vagyoni értékkel nem rendelkező engedélyek megléte és az illegális jellegű jövedelemszerzés lehetősége sem (LB Pfv. II. 25.352/2001/5.).
Vitatható - véleményem szerint - a fentiekkel ellentétes az a megoldás, mely szerint "A tag vagyoni illetősége az a számszerűen megállapított és pénzben kifejezett érték, amely az egyes tagot a társasági vagyonból megilleti. Összetevő részei: a tag vagyoni hozzájárulása, a társaság működése során szerzett és fel nem osztott társasági vagyonból a tagot megillető hányad, növelve az éves mérlegben kimutatott társasági eredmény alapján a tagnak járó nyereség hányaddal".
Ez az érték ugyanis nem a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tényleges forgalmi értékével, hanem az ún. könyv szerinti értékével azonos, amely azonban nem veszi figyelembe az adott kft. üzletrészeinek tényleges forgalmára vonatkozó adatokat, az 50 000 forintot meghaladó, és ezért a számviteli törvény alapján a beszerzéskor nyomban teljes egészében (nulla forintra) leamortizált olyan tárgyi eszközök értékét, amelyek a mérlegben nem, hanem csupán az eszköznyilvántartásban szerepelnek, a kft. tulajdonában álló tárgyi eszközök könyv szerinti értékének azok tényleges forgalmi értékétől való eltéréseit, valamint - a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értékénél kifejtettek szerint - azt az átértékelési különbözetet sem, amely a kft. vagyonának a teljes forgalmi értéke és az ún. könyv szerinti értéke között fennáll, és amelyet a kft. jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tagokkal történő elszámolás során figyelembe kell venni.
A kft.-üzletrész forgalomképes volta folytán főszabály szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a kft.-üzletrész házastársak közötti megosztása ún. tagváltozást eredményező módon történjék, miértis az üzletrész ún. könyv szerinti értékének a vagyonmérlegbe történő beállítása méltánytalan lenne a tag házastársra nézve akkor, ha annak valós forgalmi értéke a könyv szerinti értéket nem érné el, a nem tag házastársra nézve pedig akkor, ha annak valós forgalmi értéke a könyv szerinti értéket meghaladná.
Nincs akadálya ugyanakkor a könyv szerinti érték vagyonmérlegbe való beállításának - véleményem szerint - akkor, ha az üzletrész tényleges forgalmi értéke a szükséges adatok hiányában, illetve az esetleg rendelkezésre álló könyvszakértői vélemény alapján nem állapítható ugyan meg, a még szükséges ingatlanforgalmi-, gépjármű- és tárgyszakértői, illetőleg egyéb társszakértői bizonyítás lefolytatására, illetve egyesített szakvélemény beszerzésére irányuló indítványt azonban egyik peres fél sem terjeszt elő, a per adatai nem adnak alapot olyan következtetés levonására, hogy az üzletrész forgalmi értéke annak a könyv szerinti értékétől eltérne, vagy akkor, ha az üzletrész forgalmi értéke annak a könyv szerinti értékével valószínűsíthetően egybeesik.
Elképzelhető végül a forgalmi érték helyett az üzletrész ún. "névértékének", tehát a törzsbetét összegének a felek közötti elszámolása is akkor, ha a tényleges forgalmi, vagy legalább a könyv szerinti érték megállapítására irányuló szakértői bizonyítás lefolytatására irányuló indítványt a bíróság - Pp. 3. §-ának (3) bekezdésének megfelelő tartalmú - előzetes tájékoztatása ellenére egyik peres fél sem terjeszt elő, hiszen az ilyen tárgyú perekben a bíróság a Pp. 164. §-ának (2) bekezdése értelmében bizonyítást hivatalból nem rendelhet el.

2.3.2.1. A kft.-üzletrész helyébe lépett érték (vételár) alapulvétele

2.3.2.1.1. A tag házastárs által az életközösség megszűnése után átruházott kft.-üzletrész vételárának az elszámolása

Az üzletrész helyébe lépett - árverési vagy szabad forgalomban elért - vételárat kell beállítani a közös vagyon mérlegébe akkor, ha a házastársak valamelyikének vagy mindkettejüknek a részvételével működő korlátolt felelősségű társaság esetén a tag házastárs vagy valamelyik tag házastárs a saját üzletrészét - többnyire a másik házastárs hozzájárulásának a hiányában - a forgalmi értéknek, vagy legalább a "névértéknek" (tehát a törzsbetét összegének) megfelelő vételár ellenében harmadik személynek értékesíti, a kikötött vételár valós volta tekintetében a bíróságnak kételye nem merül fel, a rendelkezésre álló peradatok pedig nem adnak alapot olyan következtetésre, hogy az üzletrész tényleges forgalmi értéke a vételárat meghaladná.
Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság is a BH 2002/11/438. száma alatt közzétett Pfv. II. 20.010/2000. számú eseti döntésében.
A vételáron felül beállítható a közös vagyon mérlegébe a vételárnak az értékesítéstől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakra járó törvényes kamata is akkor, ha a volt tag házastárs az általa felvett vételárat a házastársával nem osztotta meg, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása között viszonylag hosszabb idő telt el, és a kamatnak az üzletrészét egyoldalúan értékesítő házastárs terhére történő elszámolása az eset egyéb körülményeire figyelemmel sem méltánytalan.
Egységes ugyan az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a közös vagyon bíróság általi megosztása folytán fizetendő értékkülönbözet csak az ítéletben meghatározott teljesítési határidő elteltével válik esedékessé, a kötelezett pedig csak ennek eredménytelen elteltével esik késedelembe, ezért a bíróság az ítéletében az értékkülönbözet összege után kamatfizetési kötelezettséget nem állapíthat meg (P. törv. II. 20.857/1991. - CDT 154., Pfv. II. 20.857/1991., Pfv. II. 20.076/1994.). Más kérdés az, hogy a vagyoni viszonyok rendezésétől független, egyéb körülmények a késedelmikamat-fizetési kötelezettség megállapítását ilyen esetben is megalapozhatják. [(6.) 550-551. o.] Ilyen egyéb körülmény lehet - véleményem szerint - az is, hogy az egyik házastárs a vagyonközösséghez tartozó üzletrész egyoldalú értékesítéséből eredő készpénzt hosszabb időn át teljes egészében kizárólagosan használja.
Az életközösség megszűnését követően értékesített kft.-üzletrész esetében az adásvételi szerződésben kikötött vételárat, mint az üzletrész értékén szerzett vagyont célszerű beállítani a közös aktív vagyon mérlegébe akkor is, ha a kikötött vételár - a perben kirendelt szakértő véleménye szerint és az egyszerűsített éves beszámoló által is alátámasztottan - az üzletrész tényleges forgalmi értékének megfelel.
Ennek megfelelő álláspontot tükröz a Csongrád Megyei Bíróság - Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - 4. Pf. 20.216/2002/4. számú ítélete is (A tényállás részletes ismertetését lásd: "Az egyik házastárs egyéni vállalkozói és a házastársak kétszemélyes kft.-beli tevékenységének összefonódása" cím alatt!)

2.3.2.1.2. A kft.-ből kizárt tag üzletrésze társaság általi értékesítésére vonatkozó adásvételi szerződésben kikötött vételár alapulvétele

A hasonló tárgyú perek tapasztalatai azt mutatják, hogy a régi Gt. hatálya alá tartozó kéttagú, ún. házaspári kft.-k esetében gyakran megtörtént az, hogy röviddel az életközösség megszűnését követően az egyik házastárs a másikat a kft.-ből kizárta, majd az üzletrészét - a régi Gt. 182. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó 165. §-a alapján - értékesítette anélkül, hogy a felvett vételárat neki átadta volna, de gyakori volt az is, hogy a régi Gt.-n alapuló értékesítési kötelezettségének hosszú időn át szándékosan nem tett eleget.
Minthogy ilyen esetekben a kizárt tag házastárs az életközösség megszűnését követően a társaság tevékenységében már nem vett részt, a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perben rendszerint vitás volt a felek között nem csupán a kizárt tag üzletrészének a tényleges forgalmi értéke, hanem az is, hogy a felek közötti elszámolásra az üzletrész életközösség megszűnésekori, a házastárs kizárásakori, az üzletrész értékesítésekori vagy a közös vagyon megosztásakori forgalmi értékének az alapulvételével kerülhet sor.
Ilyen tárgyú jogvita hiányában a Legfelsőbb Bíróság az említett kérdésekben még nem foglalt ugyan állást, a Fővárosi Bíróság azonban az 50. Pf. 23.453/2002/17. számú jogerős ítéletében "A kft.-üzletrész értéke megállapításának módjai" cím alatt kifejtett álláspontot elfogadva - azzal az indokolással határozta meg a kéttagú házaspári kft.-ből az egyik házastárs által kizárt másik házastárs - általa harmadik személynek értékesített - üzletrészének az értékét az üzletrész adásvételi szerződésben kikötött vételárral azonos összegben, hogy az üzletrész értékesítésére az életközösség megszűnését követő rövid időn belül sor került, a kizárt tag házastárs a kizárását követően a kft.-ben semmiféle tevékenységet nem végezhetett, az adásvételi szerződés tartalma az értékesítés tényét, a tag házastárs által felvett vételár összegét és a kizárt tag üzletrészének a vételárral azonos forgalmi értékét bizonyította, az életközösség megszűnésekori pontos forgalmi érték pedig csak szakértői bizonyítás útján lett volna megállapítható, erre irányuló bizonyítási indítványt viszont a kizárt tag házastárs - noha a szükséges cégiratok rendelkezésre álltak - nem terjesztett elő. (Fővárosi Bíróság 50. Pf. 23.453/2002/17. sz. ítélete - Lásd: "Az egyik házastárs egyéni vállalkozói és a házastársak kétszemélyes kft.-beli tevékenységének összefonódása" címszó alatt!)

2.3.2.2. A kft.-üzletrész forgalmi értékének megállapítása könyvszakértői vélemény alapján

A Csjt. Kommentár III. 520. oldalán kifejtett jogirodalmi állásponttal egyezően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pf. II. 25.352/2001/5. számú ítéletében a forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedés értéke meghatározásának a módja tekintetében, amikor az alábbiakat fejtette ki [(33.) 17-23. o.].

2.3.2.2.1. Az adott üzletrészre vonatkozó összehasonlító adatok és az adott gazdasági társaság piaci (felszámolási és továbbműködési) értéke

"A forgalmi érték fogalmát jogszabály nem határozza ugyan meg, a bírói gyakorlat viszont forgalmi érték alatt azt a vételárat érti, amely az adott vagyontárgy szabadpiacon való értékesítése esetén elérhető vagy elérhető lenne. Ez az érték az adott vagyontárgy tényleges értékesítése esetén általában az adásvételi szerződésben kikötött eladási árral azonos, tényleges értékesítés hiányában pedig becslés útján határozható meg.
A gazdasági társaság működésének létszakában a forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedések, egyebek mellett tehát a kft.-üzletrészek tényleges forgalmi (szabadpiaci) értékét - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - elsődlegesen ún. összehasonlító adatok alapján, tehát az ugyanazon gazdasági társaság részesedéseinek a forgalmára vonatkozó adásvételi szerződésekben kikötött vételárak alapján kell meghatározni. Amennyiben erre nincs mód, vagy az összehasonlító adatok valódisága kétséges, úgy a kft.-üzletrészek forgalmi értéke meghatározásának az alapjául az adott gazdasági társaság ún. piaci értéke szolgálhat.
A vállalkozás reális és méltányos piaci értékét a szakértőnek rendszerint az ún. továbbműködési érték és a felszámolási érték figyelembevételével, a két említett érték közül a magasabb értékkel egyezően kell meghatároznia. Az említett értékek közül a továbbműködési érték a folyamatosan működő vállalkozás jövedelemtermelő képességének, tehát a vállalkozástól várható pénzáramlások jelenértékének (diszkontált értékének), a felszámolási érték pedig a vállalkozás nettó eszközértékének, tehát az eszközei piaci ára kötelezettségeivel csökkentett értékének felel meg. (Sulyok-Pap Márta: u.a.)"

2.3.2.2.2. Az adott gazdasági társaság egyedi sajátosságainak, mint értéknövelő és értékcsökkentő tényezőknek az értékelése

"Alaptalanul hivatkozik azonban az I. r. alperes a fellebbezésében arra, hogy a vállalatértékelés ezen általános módszerei a perbeli eset egyedi sajátosságai ellenére is maradéktalanul alkalmazhatók lennének.
A perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő többször kiegészített szakértői véleménye nem hagy kétséget afelől, hogy:
- az összehasonlító adatok figyelembevételére nem volt mód, mert a volt házasfelek által közösen alapított, illetőleg a részvételükkel Németországban működő E., H. - B., valamint O. és H. Kft. üzletrészeinek a piac valós értékítéletét tükröző tényleges forgalma nem volt. E cégek üzletrészeinek a volt házasfelek általi megszerzését ugyanis kizárólag a német tagok kiválásának a lehetősége, valamint a volt házasfeleknek az a törekvése indokolta, hogy az említett társaságok tevékenységi körének és kontingenseinek az általuk alapítandó új társaságokba történő átvitele útján a németországi adóügyi eljárás jogkövetkezményeit a lehetőség szerint elkerüljék vagy legalábbis mérsékeljék, az I. r. alperes E. Kft.-beli üzletrészének a felperes általi átvétele pedig csupán a közös cégvagyon természetbeni megosztásának a következménye volt, és a megosztásnak ezt a módját - a már akkor is ismert tényekre figyelemmel - nyilvánvalóan nem a jövőbeni nyereséges gazdálkodás reménye motiválta, hanem az mindkét volt házasfél adótartozásért való felelősségének a változatlan fenntartását célozta.
- Az eszközalapú értékelési mód (felszámolási érték) alkalmazásának ellene szólt az, hogy a perbeli korlátolt felelősségű társaságok tevékenységi köre nem volt eszköz-igényes, ezért azok említésre méltó értékű tárgyi eszközökkel nem rendelkeztek, a maximális osztalék rendszeres felvétele folytán saját tőkéjük nem volt, a Németországban működő kft.-k kontingensei - azok forgalomképességének hiányában - a mérleg eszköz oldalán feltüntethető vagyoni értéket nem képviselhettek, a számviteli mérlegeik eszköz oldalára beállított követeléseik könyv szerinti értéke felszámolási értékként való figyelembevételének a lehetőségét pedig kizárta az, hogy az említett társaságoknak a perbeli szerződés megkötését megelőzően Németországban felhalmozott 5 776 090,85 DEM összegű adótartozása nagyságrendekkel meghaladta a követeléseik összegét, e követelések tehát osztalék formájában realizálható nyereséget nem eredményezhettek, hanem legfeljebb az adótartozás részbeni fedezését szolgálhatták.
- A jövedelmezőségen alapuló értékelési mód (továbbműködési érték) alkalmazása fogalmilag feltételezi a cég szabályos működését, a további működés lehetőségének, valamint a szabályos működés eredményességének a feltételezhetőségét. E módszer alkalmazhatóságát tehát a szabálytalan működés és (:németországi könyvvezetés elmulasztása, durva adóeltitkolás, fiktív költségelszámolás:) ténye, a további - akár szabályos, akár szabálytalan - működés lehetőségének a végleges megszűnése és a jövedelemtermelő képesség ezzel összefüggő elvesztése, valamint az is kizárta, hogy az utóbbi módszer alkalmazása esetén jövedelemként csak a jogszabályoknak megfelelően adózott eredmény értékelhető, e cégeknek, illetve a volt házasfeleknek az I. r. alperes által hivatkozott »extra jövedelme« viszont durva adóeltitkolásokból és fiktív költségelszámolásokból eredt.
Az adóhiány keletkezése, a német adó-, illetve bűnüldözési hatóságok ezzel összefüggő intézkedései, valamint a német tagok kiválása és a volt házasfelek ezzel összefüggő tulajdonosi döntései (:kontingensek átadása, németországi tevékenység megszüntetése, új cégek alapítása:) következtében azonban a perbeli cégek a további németországi működésük lehetőségét, valamint az ebből eredő jövedelemtermelő képességüket már a perbeli szerződés megkötését megelőzően elveszítették, és annak a jövőbeni visszaállítására az adóhiány megfizetéséig reményük sem lehetett, Magyarországon pedig semmiféle tevékenységet nem folytattak és piaccal, illetve jövedelemmel sem rendelkeztek.
A fentiekből következően a szerződés megkötésekor a volt házasfelek már nem feltételezhették azt, hogy e cégek jövedelemtermelő képessége a korábbihoz hasonló marad, a német hatóságok határozatának a várható meghozatalára figyelemmel pedig 1995. évre vonatkozóan megalapozott üzleti tervet sem készíthettek.
A jövedelmezőség visszaállítására nem adott volna módot az sem, ha a cégek a németországi tevékenységüket a továbbiakban szabályosan folytatták volna. A megrendeléseket biztosító német üzlettársak ugyanis a cégekből kiváltak, a velük fennálló kapcsolat megszakadt, a volt házasfelek pedig Németországban olyan »megbélyegzett« vállalkozókká váltak, akiknek működését az adóhatóság - az adóhiány megfizetéséig - gyakorlatilag megbénította volna, tisztességes jövedelem elérésére tehát nem lett volna lehetőségük.
A Magyarországon működő kft.-k közül a Németországban működő kft.-k tevékenységéhez kapcsolódott az e kft.-k kontingenseit átvevő B. B. és M. B. Kft., valamint a volt házasfelek közös kft.-inek a könyvelését ellátó M. - V. Kft., az előbbiek alapítására azonban csak a perbeli szerződés megkötését követően került sor és a németországi működésük esetén a jogelőd kft.-k adótartozásáért maguk is feleltek volna, az utóbbi pedig a tevékenységének jellegéből adódóan nyereséget nem termelt.
A fentebb említett cégektől függetlenül Magyarországon működő F. - I. és H. Kft. a perbeli szerződés megkötését megelőzően számba vehető üzleti tevékenységet nem folytatott, az előbbi Kft. a Ny. - D. T. részvényeinek bizonyos %-át csak a szerződés megkötése után, és - az önerőn felül - jelentős összegű hitel felvétele mellett szerezte meg, a C. Kft. a N. Rt. részvényei 48,6%-ának az 1994-ben történt megvételéhez a saját tőkéje mellett ugyancsak jelentős összegű hitelt használt fel, és a most említett kft.-kben a felek személyenként csupán 1/4, illetve 22,5%-os mértékű részesedéssel rendelkeztek.
Nem merült fel a perben olyan egyéb adat, amely az említett kft.-kbeli üzletrészek értékének a törzsbetétek összegénél magasabb mértékben történő meghatározását indokolná.
Nem volt tehát mód arra, hogy a vitás cégek értéke összehasonlító adatok alapján vagy a vállalatértékelés során alkalmazott felszámolási, illetve továbbműködési érték szokásos elveinek alapulvételével kerüljön meghatározásra.
Helyesen járt el ezért a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő akkor, amikor a véleményének megadása során az üzletrészek alapjául szolgáló törzsbetétek összege, az üzletrészekre vonatkozó forgalmi adatok, valamint a cégek szerződéskötést megelőző jövedelemtermelő képessége mellett a cégek értékét jelentősen befolyásoló egyéb körülményeket is figyelembe vette.
Ennek megfelelően helyesen tulajdonított jelentőséget
- a volt házasfelek által 1994. november 10. napját megelőzően legálisan és egyéb úton elért jövedelem összegének és szabálytalan képzésének,
- a németországi cégek által felhalmozott 5 776 090,85 DEM összegű adótartozás tényének, a rendezés lehetséges módozatainak, valamint az adóhatósági ellenőrzések kihatásainak,
- a saját tőke mérlegbeli alakulásának és a saját tőke negatív összege osztalék kifizetésekhez való viszonyának,
- az egyes cégek hitelekkel és egyéb kötelezettségekkel való leterheltségének és a felvállalt kezességeknek, valamint
- a közösen alapított cégek - cégbírósági bejegyzett adatokra alapozott - más cégekben való érdekviszonyainak és annak, hogy
- a volt házasfelek által alapított új cégek a német adóhatóságok intézkedései folytán jövedelmet már nem hoztak, hiszen az 1995. évben elért bevételük a jogelőd cégek kintlevőségeiből származott.
Helyesen mellőzte ugyanakkor a »bankgarancia-vállalás«, illetve kezességvállalás továbbá, a Németországban működő cégek kontingensei átadása, illetve átvétele tényének, a társaságok ún. cégértékének, valamint annak az értéknövelő tényezőként való értékelését, hogy a perbeli szerződés megkötésének időpontjában a németországi adótartozás és az azt terhelő kamatok pontos összegéről a volt házasfeleknek még nem volt tudomása, az említett cégek a korábbi években a számukra jelentős összegű adómegtakarításból, illetve adó elkerülésből, továbbá fiktív költségelszámolásból és ún. kivásárlásokból eredő jövedelmet is biztosítottak." (LB Pf. II. 25.352/2000.)

a) A kezesség-, illetve bankgarancia-vállalás ténye, mint értékcsökkentő tényező

"A Ptk. 249. §-ában meghatározott bankgarancia és a 272-276. §-aiban szabályozott kezesség egyaránt olyan, ún. szerződést biztosító mellékkötelezettségnek minősül, amely előbbi alapján a bank más javára ellenszolgáltatás (díj) fejében meghatározott feltételek mellett, meghatározott határidőn belül és összeghatárig fizetési, az utóbbi alapján pedig - főszabály szerint - bárki akár ingyenesen, akár ellenszolgáltatás fejében az adós helyett történő teljesítési kötelezettséget (helytállást) vállal, a gyakorlatban viszont a kezességet rendszerint ingyenesen vállalják.
A perbeli cégek nem a Ptk. 249. §-a szerinti bankgarancia, hanem a 272-276. §-aiban meghatározott ingyenes kezesi szerződés alapján vállaltak kötelezettséget arra, hogy amennyiben az adós gazdasági társaságok nem teljesítenek, maguk fognak helyettük a jogosultnak teljesíteni.
A kezességvállalásuk hitelező bank általi elfogadásának ténye a bank pozitív értékítéletét tükrözi ugyan, ez az értékítélet azonban nem a perbeli cégek valós, hanem az - adóhiány fennállását és összegét nem tartalmazó - 1994. éves mérlegadatain, valamint az 1995. évi megalapozatlan üzleti terven alapul, önmagában a törzstőke mintegy százszorosát meghaladó tartozásért való ingyenes helytállási kötelezettség-vállalás pedig nem pozitív, hanem negatív vagyoni értéket képvisel." (LB Pf. II. 25.352/2000.)

b) Az adóhiány és a tagi kölcsöntartozás, mint értékcsökkentő tényező

"Hasonlóképpen negatív vagyoni értéknek minősül a cégeket terhelő adóhiány és annak járuléka valamint a volt házasfeleknek a cégeikkel szemben fennálló tagi kölcsönkövetelése, míg a kontingens engedélyezése a németországi működőképességnek feltétele ugyan, forgalomképesség hiányában viszont vagyoni értékkel nem rendelkezik.
Köztudomású ugyanakkor az, hogy a piac általános értékítélete az adott vagyontárgyat terhelő tartozást vagy egyéb vagyoni tárgyú kötelezettséget legalább az adott teher összegével, illetve értékével azonos vagy azt meghaladó mértékű értékcsökkentő tényezőnek tekinti, függetlenül attól, hogy a fennállásának tényéről és összegéről, illetve értékéről a tulajdonos (eladó) tudomással bír-e vagy sem és az ilyen teher fennállásának tényéről, illetve nagyságrendjéről az eladót a Ptk. 4. §-ának (1)-(2), 205. §-ának (3) és 367. §-ának (1) bekezdése szerint tájékoztatási kötelezettség, a tulajdonszerzését korlátozó jog fennállása esetén pedig a dolog tehermentességéért a Ptk. 370. §-a szerinti jogszavatosság is terheli." (LB Pf. II. 25.352/2000.)

c) A vagyoni értékkel nem rendelkező engedélyek megléte, mint az értéket nem befolyásoló tényező

"Nem tulajdonít ugyanakkor értékemelő hatást az általános piaci értékítélet a vagyoni értékkel nem rendelkező engedélyek meglétének, és az ilyen értékemelő hatás tényleges meglétét a perbeli esetben a piac értékítéletétől függetlenül is kizárta az a tény, hogy a kontingenst átadó jogelőd és a kontingenst átvevő jogutód cégeket a német adójogi szabályok szerint az adótartozás megfizetéséért egyaránt felelősség terhelte, ezért a német adóhatóság mind a jogelőd, mind pedig a jogutód cégek megrendelőit felszólította arra, hogy az említett cégekkel szemben fennálló tartozásaikat az adótartozás részbeni teljesítésére fordítsák." (LB Pf. II. 25.352/2000.)

d) A cégérték (goodwill), mint értéknövelő tényező

A számvitelről szóló - perbeli időszakban hatályos - 1991. évi XVIII. törvény 22. §-ának (3) módot ad ugyan az ún. üzleti vagy cégértéknek (goodwill) a törvény 1. számú melléklete szerinti mérleg eszköz (aktívák) oldalának a befektetett eszközök körébe az immateriális javak I/1. tételébe történő beállítására. Ennek megfelelően eszközként számolható el:
"- az ún. eredeti cégérték (belső goodwill)", tehát azoknak az előnyöknek az értéke, amelyeket a vállalkozás az üzleti tevékenysége során szerez, illetve amelyek a vevőkör, a termékek minősége, a telephely, a vezetés minősége, valamint a munkavállalók kvalifikáltságából erednek,
"- az ún. derivált cégérték (vásárolt goodwill)", tehát az az érték, amely akkor jön létre, ha egy vállalkozás megvásárol egy másik vállalkozást, vagy annak egy részét és a vételár meghaladja a megvásárolt vagyonrész bekerülési áron számított (könyv szerinti) értékét és
"- az ún. összeolvadási többletérték", tehát az az érték, amely a tőketársaságok beolvadás vagy átalakulás formájában történő összeolvadásakor keletkezhet.
"Az üzleti vagy cégérték mérlegben kimutatott értékének a meghatározásakor viszont - a mérleg egyes tételeire vonatkozó előírások szerint - annak beszerzési árából le kell vonni a törvény szerint elszámolt értékcsökkenés összegét.
Ebből következően az üzleti vagy cégérték (goodwill) általában pozitív vagyoni értéket képvisel, és általában értéknövelő tényezőnek minősül.
A goodwill ugyanakkor mint a vevőkör, a fogyasztók »jóakaratára« utaló kifejezés kizárólag a vállalkozás tevékenységéhez kapcsolódó kedvező fogyasztói tapasztalatok és értékítéletek halmazát, a vállalkozás - különböző tényezőkre épülő - presztizsét, illetőleg annak vagyoni-gazdasági értékét jelenti, valójában tehát a vállalkozás jó hírnevével azonosítható.
Fogalmilag kizárt ezért a cégérték (goodwill) értéknövelő tényezőként való értékelése akkor, ha a külföldön működő vegyes vállalat tevékenységét a külföldi hatóságok - a könnyvezetés elmulasztása és az adó eltitkolása miatt - megbénították és a tevékenységének abbahagyására, majd végelszámolás kezdeményezésére késztették, amely azonban - a nagy összegű adótartozása folytán - előreláthatóan felszámolásba fordul át.
A perbeli cégek korábbi években elért igen magas jövedelmezősége a fiktív költségelszámolásokra, a németországi adófizetés elmulasztására, valamint arra vezethető vissza, hogy a Németországban elért árbevételnek a magyarországi adóval csökkentett része a cégekből osztalék formájában teljes kivonásra került. A könyvvezetési, adójogi és egyéb jogszabályok megtartása mellett az osztalékjövedelemnek csak a töredéke lett volna elérhető, a további szabálytalan működés lehetőségét pedig a német adóhatóság fellépése kizárta." (LB Pf. II. 25.352/2000.)

e) Az illegális jellegű jövedelemszerzés lehetősége, mint az értéket nem befolyásoló tényező

"A forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedések ún. piaci értékét döntően azok jövedelmezősége, tehát az általuk legálisan elérhető osztalék, illetve árfolyamnyereség mértéke határozza meg, nem minősíti viszont értékemelő tényezőnek a piac általános értékítélete önmagában azt, hogy az adott vagyontárgy megszerzése illegális jellegű jövedelemszerzésre is módot ad." (LB Pf. II. 25.352/2000/5.), [(33.) 2003/1. szám 17-23. o.]

2.3.2.3. A kft.-üzletrészek forgalmi értékének megállapítása könyvszakértői és - szükség esetén - ingatlanforgalmi, gépjármű-, továbbá tárgyszakértői vélemény, illetőleg az említett szakértők egyesített szakértői véleménye alapján

A korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrész házastársak közötti elszámolásának az alapját - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - annak az életközösség megszűnésekori tényleges forgalmi értéke képezi, az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett olyan értékváltozást (értékemelkedést vagy értékcsökkenést) azonban, amely nem valamelyik házasfél tevékenységére vagy mulasztására vezethető vissza, megfelelően figyelembe kell venni. Nem mellőzhető ezért a kft.-üzletrészek életközösség megszűnésekori és közös vagyon megosztásakori forgalmi értékének a megállapítása a házastársak által az életközösség ideje alatt közösen alapított és az életközösség megszűnése után is változatlanul közösen működtetett olyan kéttagú, ún. házaspári kft. esetében, amelyben a házastársak törzsbetét-arányos üzletrészeinek az egymáshoz viszonyított aránya 10-90%-os mértékű.
Az üzletrészek forgalmi értéke a Legfelsőbb Bíróság Pf. II. 25.352/2001. számú részítélete indokolásának a fenti pontokban ismertetett részében foglaltaknak megfelelően határozható meg. Amennyiben az üzletrészek forgalmi értéke csak a kft. ún. piaci (továbbműködési vagy felszámolási) értékének az alapulvételével határozható meg, úgy nem mellőzhető a kft. alapítására vonatkozó társasági szerződésnek és a szerződés esetleges módosításainak a beszerzése, továbbá a társasági vagyon körének és tényleges forgalmi (nem pedig a könyv szerinti!) értékének az említett okiratok és az egyéb cégiratok (:éves beszámolók - különösen az éves mérlegek és eredménykimutatások - könyvvizsgálói jelentések, osztalék-, illetve költségtérítés-felvételi és egyéb számviteli bizonylatok, analitikus nyilvántartások, adóbevallások iratai stb.:) adataira alapított könyvszakértői véleménynek és - szükség esetén - ingatlanforgalmi, gépjármű-, továbbá tárgyszakértői véleménynek, illetőleg az említett szakértők egyesített szakértői véleményének a beszerzése sem, azzal, hogy a szakvélemény megadása során - többek között - az adott gazdasági társaság egyedi sajátosságait, mint értéknövelő, illetve értékcsökkentő tényezőket is értékelni kell. [(6.) 519-521. o. és Pfv. II. 21.858/2003. sz.]
Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv. II. 21.858/2003. számú részítéletében.
A részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint "a III. r. alperesi kft. alapítására vonatkozó társasági szerződés az iratok között nem lelhető fel, a becsatolt cégkivonat és cégmásolat adatai szerint azonban a cég létesítő okirata 1995. február 1-jén kelt, azt a volt házasfelek közösen hozták létre és abban jelenleg is mindkettejük tagsági jogviszonya változatlanul fennáll, az alapításkor a cég jegyzett tőkéje 500 000 forint készpénzből és 500 000 forint apportból állott, tehát összesen 1 000 000 forint volt, amelyből 900 000 forint értékű törzsbetét az I. r. alperes, további 100 000 forint értékű törzsbetét pedig a felperes vagyoni hozzájárulását képezte, majd 2000. augusztus 9-én a jegyzett tőke összege - 2 500 000 forint készpénzből és 500 000 forint apportból álló - összesen 3 000 000 forintra emelkedett, nem tűnik ki viszont a cégmásolat adataiból az, hogy a további 2 000 000 forintos pénzbeli hozzájárulás a tagok befizetéseiből vagy a törzstőkének a Gt. 165. §-án alapuló törzstőkén felüli vagyon terhére végrehajtott felemeléséből adódik."
A részítéletének indokolásában - egyebek mellett - rámutatott arra, hogy "a társasági vagyon köre és a volt házasfelek III. r. alperesi kft.-beli üzletrészének az életközösség megszűnésekori és jelenlegi tényleges forgalmi értéke a rendelkezésre álló peradatok alapján nem határozható meg, ezért a jogvita megalapozott érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen" a fentebb részletezett bizonyítási eljárás lefolytatása (cégiratok és szakértői, illetve - szükség esetén - egyesített szakértői vélemények beszerzése stb.).
"A vagyonközösséghez tartozó üzletrészek értékének a meghatározása során nem mellőzhető az adott gazdasági társaság egyedi sajátosságainak, mint értéknövelő és értékcsökkentő tényezőknek, egyebek mellett tehát a III. r. alperes esetleges üzleti vagy cégértékének, valamint annak az értékelése sem, hogy a III. r. alperes és a W. Rt. között létrejött szerződésen alapuló jogosultságoknak az I. r. alperes által a IV. r. alperesi kft.-be történő átvitele a perbeli esetben értékcsökkentő tényezőnek minősült-e vagy sem." (Pfv. II. 21.858/2003/2. - Lásd: "A vagyonközösséghez tartozó és a vagyonközösséghez nem tartozó kft.-üzletrészek egymástól való elhatárolása" cím alatt!)

2.3.2.4. A kft.-üzletrész könyv szerinti értékének megállapítása könyvszakértői vélemény alapulvételével

Nincs akadálya a könyv szerinti érték vagyonmérlegbe való beállításának akkor, ha az üzletrész tényleges forgalmi értéke annak a könyv szerinti értékével valószínűsíthetően egybeesik, a szükséges adatok hiányában a rendelkezésre álló könyvszakértői vélemény alapján nem állapítható ugyan meg, a még szükséges társszakértői bizonyítás lefolytatására, illetve egyesített szakvélemény beszerzésére irányuló indítványt egyik peres fél sem terjeszt elő, vagy ha a per adatai nem adnak alapot olyan következtetés levonására, hogy az üzletrész forgalmi értéke annak névértékétől eltérne.
A kft.-üzletrész könyv szerinti értékét vette alapul a házasfelek közötti elszámolás során a Baranya Megyei Bíróság - a Legfelsőbb Bíróság által felül nem vizsgált - 3. Pf. 21.333/2000/9. számú ítélete.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy - egyéb rendelkezések mellett - az alperes kizárólagos tulajdonába adta a B. - T. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságban fennálló, és a felek egymás közötti, belső jogviszonyában 1/2-1/2 arányú üzletrészt, egyben kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 5 960 000 forint értékkülönbözetet.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a peres felek 1982. augusztus 14-én kötöttek házasságot, a házassági életközösségük azonban 1999. augusztus elején végleg megszakadt.
Az alperes beltagja, a felperes pedig kültagja volt az 1991. július 17. napján kelt társasági szerződés alapján a B. - N. Villamosipari Vállalkozó és Szervező Betéti Társaságnak. A cégvezetésben és az üzleti kapcsolatok bonyolításában a meghatározó szerep az alperesé volt, míg a felperes a társaság üzletében esetenként eladói tevékenységet végzett.
1996 folyamán az alperes üzleti tevékenységének súlypontja a B. - N. Bt.-ről a B. - T. Kft.-re helyeződött át.
A cégjegyzékbe 1995. március 8-i hatállyal bejegyzett B. - T. Kft. tagjai és egyben tulajdonosai egymás közt egyenlő arányban az alperes és R. A. A felperes a Kft.-nek nem tagja, annak tevékenységében semmilyen formában nem működött és nem is működik közre.
Megalakuláskor az alperes törzsbetétként a társaság törzstőkéjének felét - 500 000 forintot - bocsátott rendelkezésre és a későbbi törzstőke-emelés a társaság tulajdoni viszonyain nem változtatott.
A társaság mérlegadatai szerint 1999. július 31-én, tehát az életközösség megszakadásakor a társaság eszközeinek értéke 130 448 000 forint, a kötelezettségeinek összege 57 341 000 forint, a saját tőkéje 73 107 000 forint, a felosztható, nem terhelt vagyona pedig 15 766 000 forint volt. (…)
A társaság 1999. július 31-én kimutatható jelentős saját tőke növekményét a megelőző évek felhalmozott, osztalékként ki nem vett adózott eredménye teszi ki. 1999. július 31-e után a társaság rövid lejáratú kötelezettségei jelentősen emelkedtek, így - bár a társaság a fenti időszakban is nyereséget termelt - 2000. július 31-én szabad rendelkezésű vagyontöbblete nincs.
Az alperes tulajdoni hányada a társaságban 50%, a peres felek tulajdoni részesedése pedig az egymás közötti, belső jogviszonyukban 25-25%.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperes B. - T. Kft.-beli üzletrésze a peres felek házastársi közös vagyonát képezi. (BH 1999/553.)
Az üzletrész piaci (forgalmi) értéke a könyvszakértő nyilatkozata szerint a perben szakértői eszközökkel nem volt meghatározható, a könyvszakértő által ajánlott felosztható, nem terhelt vagyont pedig az elsőfokú bíróság nem tartotta megfelelő elszámolási alapnak, ezért az üzletrésznek - a könyvadatok alapján megállapítható - "névértékét" állította be a vagyonmérlegbe, és ennek meghatározása során a társaság saját tőkéjét tekintette irányadónak. A felperes jutójának meghatározásakor a társaság saját tőkéjét (összes eszköz - összes tartozás) kettővel osztva állapította meg az üzletrész bruttó értékét, amelyből a 35% jövedelemadó levonása után az így előállott nettó érték 1/2-e illeti a felperest, ezért ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A módosított és kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy: "tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az alperes Kft. - üzletrésze értékének meghatározásakor a társaság saját tőkéjét vette alapul és abból számolta ki - a szakértői véleményben foglaltaktól eltérően - a felperesnek járó összeget 5 960 000 forintban. (…)
A tag vagyoni illetősége az a számszerűen megállapított és pénzben kifejezett érték, amely az egyes tagot a társasági vagyonból megilleti. Összetevő részei: a tag vagyoni hozzájárulása, a társaság működése során szerzett és fel nem osztott társasági vagyonból a tagot megillető hányad, növelve az éves mérlegben kimutatott társasági eredmény alapján a tagnak járó nyereség hányaddal.
A Kft. mérlegének adatai alapján a társaság saját tőkéjének összege 73 107 000 forint, ebből a kötelezettségek összege 57 341 000 forint, így a szabad rendelkezésű saját tőke 15 766 000 forint. Miután az alperesnek a társaságban 50%-os a vagyonrésze, ezért a Kft. 73 107 000 forint vagyonrészének a fele, azaz 36 553 000 forint illeti meg. A tőkenövekményből is 50% illeti meg az alperest, amely 7 883 000 forint, és ebből kerül levonásra a 35%-os jövedelemadó, amely 2 759 000 forint összeget jelent, így az alperes szabad rendelkezésű vagyonrésze 5 124 000 forint. Ennek a fele, 2 562 000 forint jár a felperesnek házastársi vagyonközösség megosztása jogcímén a Kft. vagyonrészéből (Baranya Megyei Bíróság 3. Pf. 21.333/2000. sz. ítélete).
Az elsőfokú ítélet téves voltát nem vitatva úgy vélem, hogy a kft.-üzletrész házastársak közötti megosztásának az alapját - "A kft.-üzletrész értéke megállapításának a módjai" cím alatt már kifejtettek szerint - nem annak a könyv szerinti, hanem a tényleges forgalmi értéke képezi. A fentebb ismertetett és az ítélkezési gyakorlatban is érvényesülő elszámolási mód ezért - véleményem szerint - csak akkor alkalmazható, ha a bizonyító fél a bíróság - Pp. 3. §-a (3) bekezdésének megfelelő tartalmú - tájékoztatása ellenére a forgalmi érték meghatározására alkalmas szakértői bizonyításra irányuló indítványt nem terjeszt elő.
Az elsőfokú ítélet indokolásával összefüggésben megjegyzést igényel az is, hogy a "névérték" fogalmát a Gt. kizárólag a részvény tekintetében ismeri, és bár a köznyelvben az "üzletrész névértéke" kifejezés használata is elterjedt, az - a részvényjogi értelmezésnek megfelelően - nem az üzletrész könyv szerinti értékével, hanem az üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével azonos.

2.3.2.5. A korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrész forgalmi értékének és könyv szerinti értékének egybeesése

Nincs akadálya a kft.-üzletrész könyvszakértő által meghatározott ún. könyv szerinti értéke vagyonmérlegbe történő beállításának akkor sem, ha a könyvszakértő a véleményének megadása során nem csupán a könyvelési adatokra, hanem az adott kft. üzletrészeinek az átruházására vonatkozó összehasonlító adatokra is figyelemmel van. Ilyen esetben ugyanis a szakértői vélemény által meghatározott érték valójában nem az üzletrész könyv szerinti, hanem a forgalmi értékének felel meg, és a kétféle érték nem feltétlenül válik el egymástól.
Ennek megfelelő álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 22.951/2000. számú eseti döntésében.
Az ítéletének az alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság a jelen perben hozott részítéletével a peres felek házasságát felbontotta és a részítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek házassági életközössége 1994 júliusában végleg megszakadt.
Az alperes az életközösség tartama alatt, 1993. február 20-án alapított és a cégjegyzékbe is bejegyzett T. Termelő, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságban annak alapító tagjaként 100 000 forint, a cégjegyzékbe ugyancsak bejegyzett M. - T. Mezőgazdasági Termelő, Szolgáltató Kereskedelmi Társaságban pedig 1993. március hó 9. napjától 1993. május hó 15. napjáig 250 000 forint, 1993. május hó 15. napjától 1994. február 15. napjáig 340 000 forint, 1994. február 15. napjától pedig 1 000 000 forint törzsbetéttel rendelkezik és az utóbbi Kft.-nek 1993. július 15. napja óta az ügyvezetője is.
1994. február 15. napján a törzsbetét adásvételére úgy került sor, hogy N. F. és J. D. üzletrészét vásárolta meg az alperes akként, hogy a Kft. áruhitelt nyújtott: az eladók szarvasmarhát és takarmányt kaptak a Kft.-től, míg a Kft. által nyújtott hitelt az alperes fizette vissza. Az alperes 1994. augusztus 31-én 100 000 forintot, 1994. szeptember 30-án 100 000 forintot, 1994. november 20-án pedig 500 000 forintot fizetett be a Kft. pénztárába.
Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helyben hagyott - ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta.
A jogerős ítélet indokolása szerint elfogadták a perben eljárt bíróságok a. könyvszakértő véleményét, mely szerint 1994 júliusában a T. Kft.-beli alperesi üzletrész értéke 116 000 forint, a M. - T. Kft.-beli alperesi üzletrész értéke pedig 1 368 000 forint értéket képviselt.
A Kft.-ben az alperes vagyoni illetőségének értékét a tag vagyoni hozzájárulása és a társaság működése során szerzett és fel nem osztott társasági vagyonból a tagot illető hányad, növelve az éves mérlegben kimutatott társasági eredmény alapján tagnak járó nyereséghányaddal figyelembe véve kell meghatározni. Ennek megfelelően a perbeli kft.-k alperes tulajdonában álló üzletrészei a házastársi közös vagyon részét képezik.
A bíróság a vagyonmérlegbe ezt az értéket állította be és számolta el, mint közös vagyont. A nem tag házastársnak az üzletrészen fennálló tulajdonjoga elszámolási igényt jelent. A bíróság a házastársi vagyonközösség megszüntetése kapcsán megoldásként a kompenzációt választotta, elszámolva a felperesnek jutó értéket a házastársi vagyonközösség megszüntetése során.
A bíróság elfogadta azt az alperesi állítást, mely szerint N. F. és J. D. üzletrészének megvásárlását hitelből fedezte és ennek összegét az életközösség megszakadása után maga fizette ki. Mivel a kölcsön nyújtása még az életközösség fennállása alatt történt, így az üzletrész házastársi közös vagyonnak tekintendő, az életközösség megszakadása után visszafizetett törlesztésekből felperesre jutó hányadot felperes köteles megtéríteni a Ptk. 338. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel.
Tekintettel arra, hogy az életközösség megszakadásakor ezen felperest megillető értékkel és készpénzzel az alperes rendelkezett, a bíróság a vagyonközösség elszámolása során a méltányosságra figyelemmel ezen összegnek a jelenlegi értékét vette figyelembe. A peres felek között ugyanis a házassági életközösség 1994. évben szakadt meg, és a házastársi közös vagyonukhoz tartozó egyes vagyonelemek az alperes birtokában maradtak, a közös vagyon részét képező gazdasági társaságokban megtestesülő közös vagyoni értékrész (alperesi üzletrész) felett a házassági életközösség megszakadása óta egyedül az alperes rendelkezhetett, illetve rendelkezett, a házassági életközösség megszakadása és a közös vagyon megosztása között pedig huzamosabb idő telt el. (…) A felperes ezáltal nem jut méltánytalan vagyoni előnyhöz, ellenkezőleg: az alperes számára jelentene méltánytalan vagyoni előnyt többek között az, ha a gazdasági társaságokban megtestesült közös vagyon felperesre eső részét az életközösség megszakadásakori érték alapulvételével szerezné meg, jóllehet a közös vagyon megosztása a jelen ügyben hozott jogerős ítélettel történik meg.
Nem változtat ezen önmagában az a fellebbezésében említett körülmény sem, hogy az alperes a kérdéses időszak alatt a T. Kft.-nél személyes tevékenységet is végzett. Azt, hogy ez idő szerint akár az egyik, akár a másik gazdasági társaság működése veszteséges volna, az alperes maga sem állította.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartó ítéletében - egyebek mellett - azt fejtette ki, hogy arra helyesen hivatkozik az alperes, hogy az élet- és vagyonközösség megszűnését követően a tag házastárs által végzett személyes közreműködésre visszavezethető értékemelkedés közös vagyonnak már nem tekinthető (BH 1999/12/503. - LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH). Téves viszont azon álláspontja, hogy a felperesi jutót a törzsbetét névértékéből kiindulva kellett volna a perben eljárt bíróságoknak meghatározni. Az elszámolás alapja az üzletrészek életközösség megszűnése időpontjában fennálló forgalmi értéke, melyet könyvszakértői vélemény beszerzésével és a szakértő meghallgatásával helyesen állapított meg az elsőfokú bíróság. Az pedig a szakvélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az üzletrész értékére vonatkozó szakvélemény elkészülténél a szakértő az üzletrészek átruházása során realizált értékre is figyelemmel annak forgalmi értékére nyilatkozott. (Pfv. II. 22.951/2000. sz.)

2.4. A tag házastárs felelőssége a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedést terhelő kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben

A régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a gazdasági társaságok tagjainak (részvényeseinek) felelőssége - az Első részben részletesen kifejtettek szerint - a Gt. alkalmazásában is két fő területre: kontraktuális (szerződésszegési) és deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősségre osztható.
A tag házastársnak a korlátolt felelősségű társasági részesedését terhelő kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége alapulhat magán a társasági szerződésen, illetve egyszemélyes kft. esetében az alapító okiraton, a Gt. kógens rendelkezésén, vagy a tag házastárs jogellenes és vétkes (felróható) magatartásán, az fennállhat a társasággal, annak tagjaival vagy a társaság hitelezőivel és más harmadik személyekkel szemben, kiterjedhet (irányulhat) a tag házastárs társasági szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítésére (dare, facere) vagy a társaság harmadik személy hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeiért való helytállásra (praestare), és annak mértéke főszabály szerint korlátozott, kivételesen pedig korlátlan, a jellege pedig - a kifejtettek szerint - kontraktuális és deliktuális is lehet.

2.4.1. A tag házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű korlátolt felelőssége

A tag házastársnak a társasági részesedését terhelő tartozásokért a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel vagy más harmadik személyekkel szemben a Gt., illetve az új Gt. alapján fennálló kötelezettsége, illetve felelőssége minden esetben magán a ténylegesen fennálló vagy a már megszűnt társasági tagsági (részvényesi) jogviszonyon alapul. Az e jogviszonyhoz kapcsolódó kötelezettségekre és az azok teljesítéséért való felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát tehát a tagsági jogviszony létrejöttét eredményező szerződés teremti meg.
A kft.-tag házastársnak a társasági szerződésen és a Gt. kógens rendelkezésein alapuló kötelezettsége és annak teljesítéséért való felelőssége akkor is fennáll, ha az üzletrészét a társaság működése során kötelmi jelegű szerződés alapján, átruházás útján vagy végrehajtási árverés során szerezte meg, ilyen esetben azonban ez a felelősség az üzletrész megszerzésére irányuló szerződésben vállalt polgári (rendszerint kötelmi) jogi jellegű kötelezettségekkel és az e kötelezettségekért való polgári felelősséggel is párosul.
A kft.-tag kontraktuális jellegű felelőssége főszabály szerint korlátolt, kivételesen azonban korlátlan is lehet.

2.4.1.1. A tag házastárs kontraktuális jellegű korlátolt felelőssége

2.4.1.1.1. Az "alapító tag" házastárs - társasági szerződésen és a Gt. kógens rendelkezésein alapuló - kontraktuális jellegű korlátozott felelőssége

A régi Gt. 155. §-ának (1) bekezdése - a régi Gt. 17. §-ában foglaltak ellenére - a korlátolt felelősségű társaság fogalmának a meghatározása során a "tag felelőssége" kifejezést nem a Ptk. fogalmi körével összhangban, hanem attól eltérően, a "tag" polgári jogi "kötelezettségének" megfelelő értelemben használta. Úgy rendelkezett ugyanis, hogy korlátolt felelősségű társaságnál "a tag felelőssége a társasággal szemben a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban a részvényes nem felel." A "felelősség" fogalma ugyanis - a fentebb kifejtettek szerint - a polgári jogban valamely jogellenes magatartás szankcióját jelenti, önmagában a szerződés kötelezettségvállalás ténye viszont jogellenesnek nyilvánvalóan nem tekinthető.
A Gt. 121. §-ának (1) és az új Gt. 111. §-ának (1) bekezdése - ezzel szemben - már a Ptk. fogalmi körével összhangban úgy rendelkezik, hogy korlátolt felelősségű társaságnál a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban a tag a Gt. szövege szerint - "e törvényben meghatározott kivétellel" - az új Gt. szövege szerint pedig - "törvényben meghatározott kivétellel" - nem felel. A fogalom meghatározásának ez a pontosítása viszont már egyértelműen kifejezésre juttatja lényeges elvi különbséget, amely a polgári jogi szerződéses kötelezettségvállalás ténye és az említett kötelezettségek jogellenes megszegésének a polgári jogi jogkövetkezményeként szabályozott kontraktuális és deliktuális jellegű felelősség jogintézménye között fennáll.
Az új Gt.-nek a - főszabály szerinti - tag korlátozott felelőssége alóli "törvényben meghatározott kivétel" lehetőségére való utalás kifejezésnek a szövege ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az új Gt. hatálya alá tartozó kft.-k esetében a tag felelőssége - a Gt. hatálya alá tartozó kft.-kel ellentétben - már nem kizárólag az új Gt., hanem bármely más törvény rendelkezése alapján is kiterjedhet a társaság kötelezettségeire is, illetve korlátlanná is válhat. (A Gt. szövegében szereplő "e törvény" alatt ugyanis nyilvánvalóan kizárólag maga a Gt., az új Gt. szerinti "törvény" viszont az új Gt.-n kívül nyilvánvalóan bármely más törvény is lehet.) Ilyen, a társaság tartozásaiért való korlátlan tagi felelősséget megalapozó "más törvény" - többek között - a 2006. július 1. napjáig hatályos - a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.), valamint - a 2006. július 1. napjától hatályos - új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. is.
A korlátolt felelősségű társaság lényegéhez tartozik, hogy a társasági tartozásokért harmadik személyekkel szemben korlátlan felelősséggel tartozik (BH 1998/581.), amelynek abszolút határa a társaság vagyona. A tagok felelőssége azonban valóban korlátozott, mert a társaság kötelezettségeiért a tag - bizonyos törvényi kivételektől eltekintve - nem felelős. A tag főszabályként csak a társasággal szemben felel, mégpedig a törzsbetét szolgáltatásáért, esetlegesen a szerződésben előírt pótbefizetések és mellékszolgáltatás teljesítéséért. Ebből következően, ha a tag nem teljesíti a törvényben vagy a társasági szerződésben előírt fenti kötelezettségeit, a hitelező nem, hanem csak a társaság érvényesíthet vele szemben igényt. [(19.) 382. o.] A társaság elnevezésében szereplő "korlátolt" jelző tehát valójában nem a társaság, hanem a tag felelősségére utal.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a tag a törvényben vagy a társasági szerződésben előírt kötelezettségekre "korlátozott felelőssége" alapján az említett kötelezettségek teljesítéséért a társasággal szemben a teljes magánvagyonára kiterjedő, korlátlan felelősséggel tartozik, a Gt. által taxatíve felsorolt esetekben a felelőssége - kivételesen - teljes és korlátlan is lehet, és a felelőssége - ugyancsak kivételesen - fennállhat a társaság hitelezőivel szemben is akkor, akkor, ha a cégbejegyzési kérelem elutasítása vagy a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt kellő fedezetet, ilyen esetben viszont a tag felelőssége ugyancsak korlátozott, hiszen az csak a felosztott előtársasági, illetve társasági vagyonból neki juttatott rész erejéig terjed.

2.4.1.1.1.1. A tag házastárs felelőssége önálló törzsbetét, illetve üzletrész és közös tulajdonú törzsbetét-, illetve üzletrész-hányad esetén

A tag házastárs kontraktuális jellegű felelőssége különbözik aszerint, hogy a társaságban önálló üzletrész tulajdonával, vagy csupán közös tulajdonú üzletrész meghatározott hányadával rendelkezik.

2.4.1.1.1.1.1. A kft.-tag házastárs felelőssége önálló üzletrésztulajdon esetén

Amennyiben a kft.-tag házastárs a társaságbeli részesedését a társaság alapítása vagy átalakulása során szerezte meg, úgy a társasági részesedését terhelő tartozásokért a társasággal szemben fennálló felelőssége a Gt. hatálya alá tartozó - a régi Gt. 19. és 155. §-a, a Gt. 10. és 121. §-a, illetőleg az új Gt. 11-12. és 111. §-a szerinti - társasági szerződésen, illetőleg a Gt.-nek a tag felelősségére vonatkozó kógens rendelkezésein alapul, amely utóbbiak alkalmazhatóságát viszont magának a társasági szerződésnek a megkötése teremti meg.
A korlátolt felelősségű társaság alapítására vonatkozóan a többi taggal megkötött társasági szerződésben a tag házastárs arra vállal kötelezettséget, hogy a létrehozandó kft., mint harmadik személy működéséhez szükséges vagyonnak a szerződésben meghatározott hányadát a társaság rendelkezésére bocsátja.
A társasági szerződés alapján tehát a tag házastárs felelőssége kizárólag a társasággal szemben áll fenn, és az a társaság alapítása során a társasági szerződésben meghatározott törzsbetét, éspedig a pénzbeli betét, vagy nem pénzbeli betét (apport), valamint az egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) szolgáltatására, a társaság működése során pedig a pénzbeli betét esetleges hátralékának a megfizetésére, az általa vállalt egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás), a személyes közreműködés kifejtésére, valamint az esetleges pótbefizetés megfizetésére terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban a tag - főszabály szerint - nem felel, és nem terheli felelősség a tagot a társaság hitelezőivel szemben sem.
Ennek megfelelően a korlátolt felelősségű társasági tag házastárs felelős a társasággal szemben mindazoknak a vagyoni tárgyú kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósságnak, vagy a tag házastárs különadósságának minősülnek. (Lásd részletesen: "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya" címszó alatt a 2.2.3. pontban!)
E felelőssége a régi Gt. 17. §-a, illetőleg a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 198. §-a és 277. §-ának (1) bekezdése szerint a - közös vagyoni jutóját és a különvagyonát is magában foglaló - teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás teljesítésének elmulasztása a Gt. 13. §-ának (1)-(2) bekezdése és az új Gt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint már nem a vagyoni hozzájárulás társaság általi követelésére ad alapot, hanem a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A hivatkozott §-ok (3) bekezdése ugyanakkor kimondja azt is, hogy az a tag, akinek a tagsági jogviszonya a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel szűnt meg, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik.

2.4.1.1.1.1.2. A közös tulajdonú törzsbetét-, illetve közös tulajdonú kft.-üzletrészhányad tulajdonos házastárs felelőssége

A régi Gt. 159. §-ának (2), a Gt. 125. §-ának (2), és az új Gt. 114. §-ának (5) bekezdése szerint minden tagnak egy törzsbetéte van, egy törzsbetétnek azonban a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet, a régi Gt. 169. §-ának (3), a Gt. 133. §-ának (3) és az új Gt. 122. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, de ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - közös képviselőjük útján gyakorolják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek.
Közös tulajdonú üzletrész létrejöhet több örökös általi öröklés útján, vagy akként, hogy egy önálló üzletrész tulajdonjogát több személy közösen szerzi meg és - a társasági szerződés az üzletrész felosztásának a lehetőségét a Gt. 140. §-ának (3) bekezdése alapján - kizárja (BH 1994/554.), vagy - a felosztáshoz a taggyűlés nem járul hozzá, noha az utóbb hivatkozott § (1) és (2) bekezdése alapján az üzletrész - a törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó szabályok megtartása mellett - főszabály szerint egyébként felosztható lenne, vagy az önálló üzletrész egyetlen tulajdonosa az üzletrészének csupán egy meghatározott hányadát értékesíti adásvétel útján (Gfv. II. 31.529/2003. - BH 2004/9/374.), vagy adásvételi szerződésen kívüli más módon ruházza át.
"Az üzletrészek közös tulajdona sajátos tulajdonosi és tagsági helyzetet jelent. A társaságot irányító tulajdonközösség egyik társpozíciójában, tehát az egyik üzletrész tulajdonosi helyzetében egy újabb tulajdonközösség keletkezik, egy olyan tulajdonközösség, amely közös jogokkal és közös szervezettel rendelkezik, mivel a közös képviselő ügyintéző és képviselő szervnek számít. … Ez a belső tulajdonközösség »sajátos jogalanyisággal rendelkezik, mely egyértelműen relatív és célhoz kötött, csak a valódi társasággal szemben áll fenn a külső jogviszony, és kizárólag abban a körben érvényesülhet, amit a társasági tagság szervezeti-tulajdonosi jogviszonyai, illetve a mellékszolgáltatás vállalása esetén a társaság gazdaságszervező jogviszonyai körülhatárolnak.«
Ez a »belső társaság« nem tekinthető polgári jogi társaságnak, mert egyértelműen gazdálkodó jellegű és céljai kifejezetten kizárják, hogy polgári jogi társaságként vegyük figyelembe. Ez esetben egy tipikus jogközösség keletkezik, melyre a dologi jellegű tulajdonközösség szabályait kell megfelelően adaptálni." [(19.) 408-409. o.]
A tulajdonközösség belső jogviszonyait a Gt. nem rendezi, rendelkezik viszont a tulajdonostársaknak a társasággal szembeni egyetemleges felelősségéről. Ebből viszont az következik, hogy közös tulajdonú üzletrész-hányad esetében a társtulajdonos házastárs felelőssége a tagot terhelő kötelezettségekért az egy tagnak számító társtulajdonosok és a társaság közötti külső jogviszonyban - a régi Gt. 169. §-ának (3), a Gt. 133. §-ának (3) és az új Gt. 122. §-ának (1) bekezdése értelmében - a többi társtulajdonossal egyetemleges, a társtulajdonosok egymás közötti belső jogviszonyában pedig - a régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 141. §-a szerint - a tulajdoni hányada arányában terheli.
Mindezeknek a további következménye az, hogy a társaság bármelyik üzletrész-hányad tulajdonosától a közös tulajdonú üzletrészt terhelő kötelezettség egészének a teljesítését követelheti, a ténylegesen teljesítő, illetve a saját tulajdoni hányadára eső résznél többet teljesítő társtulajdonosnak viszont megtérítési igénye, a nem teljesítő vagy a saját tulajdoni hányadára eső résznél kevesebbet teljesítő társtulajdonosnak pedig megtérítési kötelezettsége keletkezik a saját tulajdoni hányadot terhelő különbözetre vonatkozóan.

2.4.1.1.2. A kft. tag házastárs kontraktuális jellegű kötelezettsége és felelőssége a társaság egyes létszakaiban

2.4.1.1.2.1. A tag házastárs kötelezettsége és felelőssége a társaság alapítása során

A kft. alapításának létszakában a tag házastárs kötelezettsége a társasági szerződés alapján a társasággal szemben, a felelőssége pedig a Gt. rendelkezései alapján a szerződéses kötelezettségeinek elmulasztásáért a társasággal szemben, továbbá a megszűnő előtársaság kötelezettségeiért a társaság hitelezőivel szemben állhat fenn.

2.4.1.1.2.1.1. Az "alapító tag" házastárs kötelezettsége és felelőssége a társasággal szemben

A kft.-tag főkötelezettsége - a fentebb már kifejtettek szerint - a törzsbetétének a társasági szerződésben általa vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás - formájában történő szolgáltatására irányul.
E főkötelezettségek teljesítési határidejét a régi Gt. és a Gt. lényegében azonos módon, akként határozza meg, hogy a társaság bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, és minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét, és összesen legalább egymillió forintot a társaság számlájára befizettek, a pénzbetétek hátralékos része befizetésének a módját és esedékességét pedig a társasági szerződésben kell meghatározni azzal, hogy a cégbejegyzéstől számított egy éven belül valamennyi pénzbetétet be kell fizetni [régi Gt. 161. § (2) és (4) bek., Gt. 126. § (1) bek. és 127. §].
A főkötelezettségek késedelmes teljesítésének szankciójaként a régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése valamennyi társasági formára nézve pénzbetét esetében a tag Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott késedelmikamat-fizetési kötelezettségét, nem pénzbeli betét esetében pedig a társasági szerződés által előírható kötbérfizetési kötelezettségéről rendelkezett, míg a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó 164. §-ának (2)-(4) bekezdései megfelelő póthatáridő kitűzése és annak eredménytelen eltelte után a tag társaság általi kizárását, valamint a befizetés elmulasztása miatt a társaságnak okozott kárért való felelősségét írta elő. Az új Gt. a cégbejegyzés feltételeként változatlanul megköveteli ugyan minden egyes pénzbeli hozzájárulás legalább felének a bejegyzési kérelem benyújtásáig a társaság számlájára történő befizetését, a nem pénzbeli hozzájárulásnak teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátást viszont csak akkor, ha alapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét [új Gt. 115. § (1) és 116. § (1) bek.].
A Gt. 13. §-ának (1)-(3) és az új Gt. 14. §-ának (1)-(3) bekezdése - ezzel szemben a határidőben történő teljesítés elmulasztását valamennyi társasági forma tekintetében a tagnak a teljesítésre harmincnapos határidő kitűzésével történő felhívásával, ennek eredménytelen eltelte esetén pedig a tagsági jogviszony határidő lejártát követő napon történő megszűnésével, továbbá a vagyoni hozzájárulás elmulasztása miatt a társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősség előírásával szankcionálja.
[Más kérdés az, hogy kivételesen, a társaság jogutód nélküli megszűnésének létszakában, a törzsbetétnek a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor még be nem fizetett részét ugyanakkor a végelszámoló, illetve a felszámoló a régi Gt. 163. § (1) és (2) bekezdése, a Gt. 129. §-a és 169. § (5) bekezdése, valamint az új Gt. 165. § (3) bekezdése alapján azonnal esedékessé teszi és annak teljesítését a tagoktól megköveteli, akkor, ha arra a társaság tartozásainak a kiegyenlítése érdekében szükség van.]

2.4.1.1.2.1.2. Az előtársasági tag házastárs "felelőssége" a megszűnő előtársaság kötelezettségeiért az előtársaság hitelezőivel szemben

A Gt. 14. §-ának (1)-(2) és 15. §-ának (2) bekezdésében, illetőleg az új Gt. 15. §-ának (1)-(2) és 16. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy ha a társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik és az előtársaság "automatikusan" teljes értékű társaságként folytathatja tevékenységét. Ha azonban a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasítja, az előtársaság törvénynél fogva megszűnik. Az előtársaság megszűnésére sok tekintetben a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy végelszámolási vagy felszámolási eljárásra természetesen nem kerülhet sor.
A hivatkozott törvényhelyeknek a Gt. - társaság megszűnésére vonatkozó - 55-56. §-aiban, valamint az új Gt. 68. §-ában foglaltakkal történő egybevetéséből az következik, hogy az előtársasági időszakban vállalt kötelezettségekért elsődlegesen a megszűnő előtársaság a saját vagyonával felel, és a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően - vagy az esetleges külön megállapodásuk szerint - kell felosztani, másodlagosan pedig - amennyiben az előtársasági vagyon a kötelezettségek kielégítéséhez nem elégséges - vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok kötelesek helytállni, akként, hogy a korlátozottan felelős tagok - többek között tehát a korlátolt felelősségű társaság tagjai - a felosztott előtársasági vagyonból nekik juttatott rész erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben.
A kft.-tagok felelősségének a korlátozott jellege és a tagok egyetemleges felelősségének a hiánya folytán a hitelezői igények kielégítésével összefüggésben a ténylegesen teljesítő tagoknak nem merülhet fel - a közkereseti társaság tagjaihoz és a betéti társaság beltagjaihoz hasonló - megtérítési igénye az egyáltalán nem, illetve a felosztott társasági vagyonból való részesedésük mértékénél kevesebbet teljesítő tagtársaikkal szemben.
Felmerülhet ugyanakkor ilyen jellegű megtérítési igénye a közös tulajdonú üzletrész - egymással egyetemlegesen felelős - társtulajdonosai között akkor, ha a hitelező a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részére irányuló igényét nem valamennyi, hanem csak egy vagy több taggal szemben érvényesíti, illetve hajtja be. Ilyen esetben ugyanis a ténylegesen teljesítő, illetve - a tagok belső jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-a szerint - a tulajdoni hányada arányában reá eső résznél többet teljesítő társtulajdonos(ok)nak megtérítési igénye keletkezik az egyáltalán nem, vagy az üzletrész-hányadaik arányában őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő másik, illetve többi társtulajdonossal szemben.

2.4.1.1.2.2. A tag házastárs kötelezettsége és felelőssége a társaság működése során

A társaság működésének létszakában a tag házastárs szerződéses kötelezettségeinek köre és e kötelezettségek teljesítéséért való felelőssége eltér egymástól aszerint, hogy a társaságbeli részesedését ún. alapító tagként a társasági szerződés alapján, vagy a társaság működése során - a Ptk. hatálya alá tartozó - üzletrész-átruházási szerződés, illetve árverési vétel alapján szerezte meg.

2.4.1.1.2.2.1. Az "alapító tag" házastárs kötelezettsége és felelőssége a társasággal szemben

Az alapító tag házastárs a társaság működése során - a társasági szerződés és a Gt. kógens rendelkezéseinek megfelelően - köteles mindazoknak a szolgáltatásoknak a teljesítésére, amelyek "A társaság működésének létszakaszában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások" cím alatt a házastársak közös adósságának vagy a tag házastárs különadósságának minősülnek.
Köteles tehát a pénzbetét hátralékos részének, valamint az esetleges pótbefizetésnek és az általa vállalt mellékszolgáltatásnak a teljesítésére. Az előbb említett kötelezettségei teljesítésének elmulasztása a tagsági jogviszonya Gt. 13. §-a, illetőleg az új Gt. 14. §-a alapján történő megszűnését és a polgári jog szabályai szerinti kártérítési felelősségének az esetleges megállapítását vonja, illetve vonhatja maga után, az utóbbi kötelezettségének megszegése pedig a mellékszolgáltatásra vonatkozó - a társasági jog eszközeivel is megerősített polgári jogi jellegű - szerződésben kikötött, illetőleg annak megszegése esetén alkalmazható törvényes szankciók társaság általi érvényesítésére adhat alapot.

2.4.1.1.2.2.2. A tag házastárs felelőssége a társaság működése során - a Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű szerződéssel megszerzett kft.-üzletrészt terhelő kötelezettségekért

a) A kft.-tag házastárs társasági szerződésen és a Gt. kógens rendelkezésein alapuló korlátozott felelőssége a társasággal szemben

A korlátolt felelősségű társaság működésének létszakában az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei - a Gt. 138. §-a (1) és az új Gt. 127. §-a (1) bekezdésének főszabálya szerint - az üzletrész megszerzőjére szállnak át, azzal a Gt. 131. §-ának (2) és az új Gt. 119. §-ának (3) bekezdése szerinti kivétellel, hogy az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, kivéve, ha azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja.
A Gt. idézett rendelkezéséből, valamint a kft.-üzletrész átruházásának a Gt. által meghatározott ("A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya", és "A tag házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelőssége" cím alatt már részletesen ismertetett) módjából és az üzletrész-átruházási szerződés tagváltozást eredményező jellegéből az következik, hogy a kft.-üzletrésznek a társaság működése során harmadik személytől (volt kft.-tagtól) kötelmi jellegű polgári jogi jogügylettel történő megszerzése esetén a társasági szerződés, valamint a Gt. kógens jellegű rendelkezései lényegében "az üzletrész-átruházási szerződés részévé válnak". Ennek a további következménye az, hogy az üzletrész tulajdonjogát átruházás útján megszerző tag házastárs felelőssége nem csupán az üzletrész- átruházási szerződésben kikötött ellenértéknek az üzletrészt átruházó volt taggal szembeni teljesítésére, hanem a tagoknak a társasági szerződés és a Gt. kógens rendelkezései alapján a társasággal szemben fennálló valamennyi egyéb tagi kötelezettségére, tehát a törzsbetét hátralékos részének szolgáltatására, a mellékszolgáltatás, valamint a pótbefizetés teljesítésére is egyaránt kiterjed.

aa) Felelősség a törzsbetét hátralékos részének szolgáltatásáért

A működő kft. üzletrészének kötelmi jellegű szerződéssel történő megszerzése esetén a kft.-tag házastársnak a társaság alapításával összefüggő törzsbetét részbeni teljesítésére irányuló kötelezettsége a társasággal szemben kizárólag akkor állhat fenn, ha a tag házastárs az üzletrész (pontosabban: új üzletrész-hányad) megszerzését megelőzően már üzletrész-tulajdonos volt és az újabb üzletrész(-hányad) tulajdonjogát a kft. tagját megillető elővásárlási jogának a gyakorlása útján, valamely más tagtól szerezte meg.
A társaság cégbejegyzésére ugyanis - "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya" címszó alatt kifejtettek szerint - csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották és minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét, de összesen legalább a régi Gt. szerint ötszázezer, a Gt. szerint pedig egymillió forintot a társaság számlájára befizették [régi Gt. 161. §, Gt. 126. § (1) bek., új Gt. 115. § (1) bek.], az üzletrész kívülálló személyre történő átruházására pedig csak akkor van mód, ha a tag a törzsbetétjét már teljes mértékben befizette. [régi Gt. 171. § (1), Gt. 134. § (2) bek., új Gt. 123. § (2) bek.].
Ilyen esetben az újabb üzletrész-hányadot megszerző tag házastárs felelőssége a törzsbetét hátralékos részének teljesítéséért a társasággal szemben áll fenn és az a teljes - a különvagyonát és a közös vagyon reá eső részét is magában foglaló - magánvagyonára korlátlanul kiterjed.

ab) Felelősség a mellékszolgáltatás teljesítéséért

A Gt. 131. §-ának (2) és az új Gt. 119. §-ának (3) bekezdése egyértelmű abban, hogy az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, kivéve, ha azt az üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja.
Ebből viszont az következik, hogy a kft. működésének létszakában megszerzett mellékszolgáltatással terhelt üzletrész esetében a tag házastárs felelőssége a mellékszolgáltatás teljesítéséért a társasággal szemben csak akkor állhat fenn, ha annak teljesítését a tag házastárs az üzletrész átruházása tárgyában létrejött szerződésben a társaság hozzájárulásával kifejezetten átvállalta.

ac) Felelősség a pótbefizetés teljesítéséért

Amennyiben a társasági szerződés a Gt. 132. §-ának (1), illetőleg az új Gt. 120. §-ának (1) bekezdése alapján a taggyűlést pótbefizetési kötelezettség előírására jogosította fel, úgy e kötelezettség teljesítéséért - a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - a törzsbetéte arányában tag házastárs akkor is felelős, ha az üzletrészét nem a társaság alapítása, hanem annak működése során szerezte meg.

b) A kft.-tag házastárs üzletrész-átruházási szerződésen alapuló korlátlan felelőssége az üzletrész átruházójával szemben

A kft.-üzletrésznek a társaság működése során történő megszerzése esetén a tag házastárs az üzletrész megszerzésére irányuló kötelmi vagy öröklési jellegű polgári jogi szerződésben kikötött vételár, vagy más ellenszolgáltatás (Lásd: "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya" cím alatt!) teljesítéséért a polgári jog szabályai szerint felel. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a szerződést tartalmának megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint köteles teljesíteni, a vételár, vagy más ellenszolgáltatás késedelmes, vagy hibás teljesítése esetén pedig a szerződésben kikötött, illetőleg a Ptk. szerződésszegésre vonatkozó 298-318. §-ai szerinti jogkövetkezményeket is viselnie kell (késedelmi kamat, kötbér, kártérítés stb.).
A tag házastársnak a kötelmi jellegű szerződés tejesítéséért való felelőssége az üzletrész átruházójával szemben áll fenn, és az a teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed.

2.4.1.1.2.3. A kft.-tag házastárs kontraktuális jellegű korlátozott felelőssége a társaság megszűnése után a társaság kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben

A gazdasági társaság kétféle módon: jogutóddal vagy jogutód nélkül szűnhet meg, ezért a megszűnt társaság kötelezettségeiért való felelősséget a régi Gt., a Gt. és az új Gt. egyaránt a megszűnés módjától függően szabályozza.
A kft. megszűnésének módja a tagok felelősségét mindössze annyiban érinti, hogy
- jogutódlással, illetőleg jogutóddal történő megszűnés esetén a jogelőd társaság tagjainak felelőssége csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben a jogutód gazdasági társaság a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni [régi Gt. 54. § (2) és (4) bek., Gt. 55. § (1)-(2) bek., új Gt. 70. § (3) bek.],
- jogutódlás, illetőleg jogutód nélkül történő megszűnés esetén viszont a jogutód társaság felelőssége fogalmilag nem kerülhet szóba, ezért a tagok megszűnt társaság tartozásáért való felelősségének sem feltétele az, hogy a jogutód gazdasági társaság a jogelőd társaság tartozásáért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni (Gt. 55. §, új Gt. 68. §).

2.4.1.1.2.3.1. A volt kft.-tag házastárs kontraktuális jellegű korlátozott felelőssége a jogutód nélkül megszűnt társaság kötelezettségeiért annak hitelezőivel szemben

A Gt. 55. § (2) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik, az új Gt. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával szemben. A régi Gt. 54. §. (2), a Gt. 56. § (2) és az új Gt. 68. §-ának (3) bekezdése kimondja azt is, hogy ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.

2.4.1.1.2.3.2. A jogutód társaság elsődleges jellegű korlátlan, és a volt kft.-tag házastárs másodlagos (mögöttes) jellegű korlátozott felelőssége a jogutóddal megszűnt kft. kötelezettségeiért annak hitelezőivel szemben

a) A jogutód társaság (elsődleges) korlátlan felelőssége a jogelőd társaság kötelezettségeiért a jogelőd társaság hitelezőivel szemben

A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint a gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni, az új Gt. 70. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutóda, a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.
Az idézett törvényhelyekből az következik, hogy a jogelőd kft. tartozásaiért a jogutód gazdasági társaságot a teljes vagyonára kiterjedő korlátlan felelősség terheli a jogelőd kft. hitelezőivel szemben.

b) A volt kft.-tagok másodlagos (mögöttes) jellegű korlátozott felelőssége a jogutódlással megszűnt kft. - jogutód társaság által nem fedezett - kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben

A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A Gt. 55. § (2) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik, az új Gt. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával szemben.
A korlátolt felelősségű társaság fogalmának - a. régi Gt. 155. §-a (1), a Gt. 121. §-a (1) és az új Gt. 111. §-a (1) bekezdése szerinti - meghatározásából az tűnik ki, hogy a kft. tagjának kötelezettsége csak a társasággal szemben áll fenn, és az csak törzsbetétének szolgáltatására, valamint a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.
A tag ilyen módon korlátozott felelőssége alól azonban a régi Gt. 54. § (2) és a Gt. 56. § (2) bekezdése a társaság - akár jogutóddal, akár jogutód nélkül történő - megszűnése esetére kivételt létesít annyiban, hogy ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért, és külön rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt.
Az új Gt. ezzel szemben külön címben szabályozza ugyan a társaság jogutód nélküli megszűnését (új Gt. 68. §), illetőleg a társaság átalakulását (új Gt. 69-76. §), és mindkét megszűnési móddal összefüggésben külön rendelkezik a megszűnt társaság tagjainak felelősségéről is. A "Társasági törvény, cégtörvény 2006" új Gt. 68. §-ához fűzött magyarázata szerint "A 68. § (2) és (3) bekezdése a megszűnt társaság tagjainak a kielégítetlen társasági tartozásokért fennálló felelősségi kötelezettségét határozza meg. Ez a szabályozás kizárólag a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjaira irányadó, a jogutódlás mellett megszűnt társaság tagjainak felelősségi szabályait ugyanis a 70. § (3)-(6) bekezdései adják meg. (Lásd a 70. §-hoz fűzött magyarázatot.)" [(60.) 149. o.]
Az új Gt. 68. § (3) bekezdése a jogutód nélküli megszűnéssel összefüggésben azt mondja ki, hogy ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért, a (2) bekezdése pedig külön felelősségi szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt.
Az átalakulással összefüggő speciális szabályként ugyanakkor az új Gt. 70. §-ának (5) bekezdése csak azt tartalmazza, hogy az átalakulás során a társaságtól megváló - korlátozottan felelős - tagok (részvényesek) tagsági viszonyuk megszűnésétől számított öt évig felelnek a számukra a 74. § (2)-(3) bekezdése szerint kifizetett járandóság erejéig a jogelődnek a jogutód által nem fedezett és a tagsági viszonyuk megszűnése előtt keletkezett tartozásaiért, a 70. § (3) és (4) bekezdései pedig kizárólag az olyan korlátlanul felelős tag felelősségéről rendelkeznek, aki - a tagsági viszonyának megtartása mellett - az átalakulás következtében korlátozottan felelős taggá (részvényessé) válik, vagy aki az átalakulás során a társaságtól megválik. Nem tartalmaz viszont speciális felelősségi szabályt az új Gt.-nek az átalakulás közös szabályairól rendelkező címe az olyan korlátozottan felelős tagok felelősségére vonatkozóan, akik nem az átalakulás következtében válnak korlátozottan felelős taggá, és az átalakulás során a társaságtól sem válnak meg.
Mindezekből pedig - véleményem szerint - nyilvánvalóan nem az következik, hogy átalakulás esetén a jogelőd társaság korlátozottan felelős tagja - többek között tehát a volt kft.-tag - a tagsági jogviszonyának és a felelőssége jellegének a változatlan fenntartása, illetve fennmaradása esetén mentesülhetnék a jogelőd társaságnak a jogutód társaság által ki nem elégített tartozásaiért való felelősség alól, hanem az, hogy ilyen esetben a tag jogelőd társaság tartozásaiért való felelősségére nem az átalakulás speciális felelősségi szabályai, hanem - a Gt. 68. §-ához fűzött magyarázattal ellentétben - a Gt. 68. §-a (3) bekezdésének a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó felelősségi szabályai az irányadók.

2.4.1.1.2.4. A közös tulajdonú üzletrész-hányad tulajdonos házastárs felelőssége a megszűnt társaság közös tulajdonú üzletrészének társtulajdonosaival szemben

A kft.-tagok társaság tartozásaiért való korlátozott felelőssége folytán - az akár jogutód nélkül, akár jogutóddal - megszűnt társaság hitelezői minden egyes taggal szemben csak a felosztott társasági vagyonból az egyes tagok által ténylegesen felvett rész erejéig érvényesíthetnek igényt, ezért a hitelezői igények érvényesítésével, illetve azok kielégítésével összefüggésben az önálló üzletrésszel rendelkező tagoknak egymással szemben megtérítési igénye nem merülhet fel.
Minthogy azonban a közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosai a társasággal szemben egy tagnak számítanak és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 169. § (3) bek., Gt. 133. § (3) bek., új Gt. 122. § (1) bek.], a társtulajdonosok a felosztott társasági vagyonból a közös tulajdonú üzletrészre jutó rész felvételére irányuló tagsági jogaikat csak a közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a közös képviselő által már felvett likvidációs hányadot azonban a Ptk. 141. §-a szerint a tulajdoni hányadaik arányában oszthatják fel egymás között. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a társaság hitelezői a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részét - választása szerint - bármelyik társtulajdonostól vagy valamennyijüktől egyaránt követelhetik.
Ha tehát a hitelező a követelését teljes egészében kizárólag egy vagy több társtulajdonostól hajtotta be, úgy a másik, illetve többi társtulajdonosnak a ténylegesen teljesítő, illetve a reá(juk) eső résznél többet teljesítő tag(okk)al szemben megtérítési kötelezettsége keletkezik a társtulajdonosok egymás közötti jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-ának szabályai szerint ő(ke)t terhelő rész erejéig. [régi Gt. 54. § (2) és (3) bek., új Gt. 56. § (2) bek.]

2.4.1.2. A tag házastárs kontraktuális jellegű korlátlan felelőssége az apport szolgáltatáskori értékéért a társasággal szemben

A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) házastárs a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzeli hozzájárulásának a szolgáltatás idején fennálló értékét [régi Gt. 22. § (3), Gt. 12. § (4) bek., új Gt. 13. § (4) bek.].
A hivatkozott törvényhely kizárólag az apport túlértékelésének az általános tilalmát mondja ki, hiszen az apport alulértékelésére a Gt. 12. §-ának (3) bekezdése módot akkor, ha a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg és a gazdasági társaság tagjai - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben határozzák meg.
Az apport tag házastárs általi túlértékelése jogellenes magatartás ugyan, de az - véleményem szerint - nem csupán deliktuális, hanem szerződésszegést megvalósító kontraktuális jellegű magatartás is lehet, hiszen az apport szolgáltatáskori értékéért fennálló felelősségnek nem feltétele a tag házastárs rosszhiszeműsége, illetve vétkessége, a felelőssége tehát valójában objektív jellegű, és az csak a társasággal szemben áll fenn.

2.4.2. A tag házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége

A tag házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelősségének alapja - a Gt. által taxatíve felsorolt esetekben - keletkezhet a társaság működése és annak megszűnése során is, a módosított Ctv. és Cstv., valamint az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. rendelkezései szerint azonban a társaság megszűnését követően is.

2.4.2.1. A tag házastárs deliktuális jellegű felelőssége a társaság működése során

A tag házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelősségét a társaság más tagja apportjának a túlértékelt elfogadtatásával, illetve az alapításkori csalárd eljárással való károkozás, az ún. felelősségátvitel jogintézménye, a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő határozat meghozatalával, valamint a konszernjogi szabályok megszegésével történő károkozás alapozhat meg.

2.4.2.1.1. A társaság más tagja apportjának a túlértékelt elfogadtatásáért, valamint az alapításkori csalárd eljárásból eredő kárért való felelősség a társasággal és annak hitelezőivel szemben

A régi Gt. 162. §-ának (3) bekezdése és a Gt. 128. §-a szerint azok a társaság tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik az alapítás során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. Az új Gt. 13. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az abból származó károkért.
A tag házastársnak a Gt. utóbb idézett rendelkezésein alapuló korlátlan felelősségét nem a társasági szerződés megszegése, hanem a tag házastárs jogellenes, csalárd magatartásának a ténye alapozza meg, ezért az e jogcímen alapuló felelőssége - a saját apport szolgáltatáskori értékéért való felelősséggel ellentétben - nem kontraktuális, hanem egyértelműen deliktuális jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv. II. 31.962/1998/2. számú felülvizsgálati ügyben hozott eseti döntésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bírságot új eljárására és új határozat hozatalára kötelezte. A határozatának indokolása szerint a perben eljárt bíróságok a felperesek keresetét azért utasították el, mert álláspontjuk szerint a korábban törölt kft. tartozásaiért az alperesek, mint a kft. tagjai - a Gt. 155. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - nem felelnek. E döntésüket annak ellenére hozták meg, hogy tudomásuk volt arról, hogy a kft. tagjai ellen büntetőeljárás van folyamatban, amelyben az alpereseket csalás bűntettének elkövetésével vádolták. A tényállás szerint a csalássorozat elkövetésére az alperesek az általuk létrehozott gazdasági társaságokat használták fel, az adott felperesek vonatkozásában egy kft.-t. A másodfokú ítélet azt megelőzően született, hogy a kft. tagjait, az alpereseket jogerős büntető ítélet csalás bűntette miatt elítélte volna. A Legfelsőbb Bíróság az alperesek büntetőjogi felelősségét megállapító jogerős ítélet megszületését követően hozott határozatában kifejtette, hogy a perben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna: nem merül-e fel a tagok felelőssége a régi Gt. 162. §-ának (2) bekezdése alapján. Ha ugyanis a tagok célja a társaság létrehozásával a csalás bűncselekmény-sorozatának elkövetése volt, a társaság ténylegesen a bűncselekmény-sorozattól független gazdasági tevékenységet nem fejtett ki, a tagok csalárdan jártak el, és felelősségük a régi Gt. 162. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával fennáll. Más a helyzet azonban akkor, ha a társaság alapításakor az alperesek nem csalárdul jártak el, az általuk alapított társaság megalakulásakor törvényes gazdasági tevékenységet folytatott és csak működése során később vált a bűncselekmény-sorozat eszközévé. Ez esetben a régi Gt. 162. §ának (2) bekezdése nem irányadó és nincs a régi Gt.-ben olyan tételes rendelkezés, amely a kft.-tagok felelősségét szigorítaná. Ez utóbbi esetben is megállapítható lehet azonban az alperesek felelőssége a régi Gt. 17. §-a folytán irányadó Ptk. 5. §-ában foglalt joggal való visszaélés tilalmára figyelemmel akkor, ha annak az egyéb törvényes feltételei fennállnak. Ha ugyanis az alperesek a kft.-t azért működtették, hogy azzal felelősségüket lekorlátozva bűncselekmény-sorozatot kövessenek el, nem hivatkozhatnak a károsultakkal szemben a kft. tagjának korlátozott felelősségére, s a bűncselekményből eredő kárért helyt állni tartoznak (Ptk. 339. §). Ezt támasztja alá az is - a határozat indokolása szerint - hogyha a károsultak kisebb száma, illetve egyéb más körülmény lehetővé tette volna, a felperesek a büntetőeljárás során polgári jogi igényként elvileg kereseti követelésüket érvényesíthették volna. (Be. 216. §) - [(56.) 8-11. o.]

2.4.2.1.2. A társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sértő határozat hozatalából eredő kárért való felelősség

A régi Gt. 188. §-a szerint azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, melyről tudták, vagy a tőlük elvárható gondosság mellett tudhatták, hogy a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért.

2.4.2.1.3. A tag házastárs korlátlan felelőssége a konszernjogi szabályok megszegéséből eredő károkért

A Gt. "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" címet viselő XIV. fejezete (Gt. 288-297. §-ai) által szabályozott ún. konszernjogi szabályok hatálya - a régi Gt.-vel ellentétben - ma már nem csupán - a részvénytársaságban, hanem - az új Gt. 288. §-ának (1) bekezdése szerint - a korlátlan felelősségű társaságban (továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság) való jelentős befolyásnak, illetőleg többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a társaság működése során történő megszerzésére is kiterjed.
Ennek megfelelően a kft. tag házastárs a konszernjogi szabályok megsértése esetén - az egyéb törvényes feltételek meglétében - a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik az ellenőrzött társaság tartozásaiért:
a) a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértése [Gt. 292. § (3) bek.],
b) a többségi befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása [Gt. 296. § (1) bek.] és
c) a közvetlen befolyással rendelkező tagnak ezen befolyása miatt az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása esetén [Gt. 296. § (3) bek.], azzal, hogy
d) a fenti da)-dc) pontokban foglaltak irányadók egyszemélyes kft. esetén akkor, ha az egyedüli tulajdonos az alapító okiratban az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget nem vállal [Gt. 173. § (1) bek.]. Az új Gt. "Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport" címet viselő V. Fejezete "két egymással összefüggő szabályozási tárggyal foglalkozik. Az 52-54. §-ok a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályokat rögzítik, az 55-64. §-okban pedig az elismert és a tényleges vállalatcsoport jogintézménye kerül bevezetésre. …
A törvény 52. §-a a befolyásszerzésnek a Gt. hatálya alá tartozó esetkörét érdemben tágította az 1997. évi Gt. XIV. fejezetében foglaltakhoz képest. A Gt. 288. §-a ellenőrzött társaságként a kft.-t és az rt.-t vonta hatálya alá, utóbbi esetben - a 295. § (2) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - nem volt jelentősége annak, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik-e. Az 52. §-ban foglaltak szerint a Gt. minősített befolyásszerzésre irányadó szabályainak hatálya az nyrt.-re egyáltalán nem terjed ki, a tőzsdei részvénytársaságokra a Tpt.-nek a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget megállapító szabályai vonatkoznak." [(60.) 119-121. o.]
Az új Gt. hatálya alá tartozó közkereseti társaság esetében tehát a tag házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelősséggel tartozik az alábbi kötelezettségekért:
1. Korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban minősített többséget biztosító befolyás szerzése (új Gt. 52-54. §)
a) A minősített többséget biztosító befolyás - akár közvetlen, akár közvetett [Ptk. 658/B. § (3) bek.] - létrejöttére vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértéséből eredő tartozások
b) A minősített befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségei teljesítésének jelentős veszélyeztetéséből eredő tartozások
2. A korlátolt felelősségű társaság, illetve a részvénytársaság elismert vállalatcsoportként történő működése esetén az új Gt.-ben vagy az uralmi szerződésben foglaltaknak az uralkodó tag általi megsértéséből eredő tartozások (új Gt. 55-63. §)
3. A tényleges vállalatcsoport esetében (új Gt. 64. §) a vállalatcsoport uralkodó tagjának a Gt. 64. §-a (1) bekezdésében foglaltak törvénybe ütköző alkalmazása miatt a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésére előírt szabályok (új Gt. 54. §) szerinti felelőssége alapján keletkező tartozások
(A konszernjogi szabályok részletes ismertetése "A részvénytársaságbeli részesedés" - "A konszernjogi szabályok megszegéséből eredő közös adósságok" cím alatt található.)

2.4.2.2. A tag házastárs deliktuális jellegű felelőssége a társaság megszűnése során, illetve a cégjegyzékből való törlését vagy megszűnését követően

2.4.2.2.1. A tag házastárs korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben - A felelősségátvitel jogintézménye

A Legfelsőbb Bíróság tehát - a fenti 2.4.2.2.1.1. pontban ismertetett eseti döntése szerint - "a régi Gt. alapján elvileg módot látott a kft.-tagokra vonatkozó korlátozott felelősségi szabályok áttörésére, az ún. felelősségátvitel jogintézményének alkalmazására legalábbis a fenti tényállás alapján. … Az 1998. június 16-án hatályba lépett 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) egyrészt jelentősen bővítette, másrészt azonban talán szűkítette azokat az eseteket, amikor a kft. tagjai magánvagyonukkal is felelnek, vagy felelhetnek a társaság tartozásaiért. Két új ilyen esetkört fogalmaz meg a Gt. Egyrészt sor kerülhet a korlátozott tagi felelősség áttörésére a felelősségátvitel alkalmazására a konszernjogban található esetekben, másrészt a kft. jogutód nélküli megszűnése esetén." [(56.) 8-11. o.]
A megszűnő társaság tartozásáért fennálló tagi felelősséggel összefüggésben az új Gt. - 1.4.2./a) pontban már idézett 56. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti ún. felelősség-átvitel jogintézménye - az ott kifejtettek szerint - annak kíván gátat vetni, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság ún. meghatározó részesedéssel rendelkező tagjai a megszűnt társaság tartozásaiért való felelősségüknek a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból való részesedésük mértékéig terjedő, korlátozott voltára hivatkozhassanak akkor is, ha a társaság megszüntetésére a hitelezők kielégítése nélkül, de a társaság joggal való visszaélésszerűen történt ún. kiürítése mellett került sor.
A felelősség-átviteli szabály alkalmazásának feltétele: a tagoknak a társaság megszűnése során tanúsított visszaélésszerű magatartása, amelyek közül külön nevesíti a Gt. azt, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, vagy a társaság vagyonát saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, vagy tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság kötelezettségeiért harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, és az is, hogy a visszaélés a társaság hitelezőjének rovására történjék.
Az említett együttes feltételek fennállásának a jogkövetkezménye az, hogy a volt tag a megszűnt társaság hitelezőivel szemben a felelősségének a korlátolt voltára nem hivatkozhat és a felelőssége nem csupán a felosztott társasági vagyonból való részesedésének a mértékéig áll fenn, hanem az a teljes magánvagyonára és a meghatározó részvételével létrehozott más gazdasági társaság vagyonára is kiterjed.
A felelősség-átviteli szabály csak azokat a tagokat érinti, akik visszaéltek jogi pozíciójukkal, ezért előfordulhat az, hogy egyes tagok (részvényesek) a hivatkozott törvényhely alapján nem felelnek, mások viszont igen.
Az új Gt. a Gt. szerinti felelősségátvitel jogintézményét a IV. fejezet 3. - "Hitelezővédelem" - címében, a korábbival lényegében azonos tartalommal ugyan, de jelentős szövegezésbeli pontosítással szabályozza az alábbiak szerint:
50. § (1) A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségiért.
(2) A tagok (részvényesek) (1) bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá a 13. § (4) bekezdése szerinti esetben.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szabályait megfelelően alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is.

2.4.2.2.2. A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - a Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után fennálló korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért

A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-a a Ctv. 56-58. §-ait és az 56. §-t megelőző "A hivatalbóli törlési eljárás" címet - többek között - módosította, illetve kiegészítette, a 3. §-a pedig a Cstv. 63. §-át "A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása" címmel és az 63/A. §-sal egészítette ki, e szabályokat azonban az új Ctv., valamint az új Gt. által módosított Cstv. időközben már módosította. (AS szabályozás indokolásának lényegét lásd a 2.2.3.2.5. pontban!) Ennek megfelelően a jelenleg még hatályos, illetőleg a jövőben hatályba lépő szabályozás a következő:

2.4.2.2.2.1. Felelősség a törlési eljárás során

a) Felelősség a Ctv. szerint

58/A. § Ha a bejelentésekből, illetve a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartások adataiból megállapítható, hogy a cég vagyonát lényegesen meghaladják a hitelezői követelések, illetve, hogy a cég vagyonnal nem rendelkezik, ezt a cégbíróság az 58/B. § (3) bekezdése szerinti végzésében rögzíti. Erre tekintettel a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a törlési eljárás megindulását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

b) Felelősség az új Ctv. szerint

93. § (1) Ha a többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tag (részvényes) felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott volt, és a céget a cégbíróság megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből, úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített tartozásaiért, kivéve, ha a tag (részvényes ) bizonyítja, hogy a megszüntetési eljárás bekövetkezéséhez magatartásával nem járult hozzá.
(2) Ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből, úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását is, hogy a megszüntetési eljárás megindulását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag (részvényes) bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

2.4.2.2.2.2. Felelősség a felszámolási eljárás során

a) Felelősség a Cstv. szerint

Cstv. 63/A. § A felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes ) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."

b) Felelősség az új Gt. által módosított Cstv. szerint

2.5. Végrehajtás a kft.-üzletrészre

A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés a tag házastárs magánvagyonának a részét képezi, ezért az a tag házastárs ellen indított bírósági végrehajtási eljárás során lefoglalható és végrehajtás alá vonható.

2.5.1. Az üzletrész lefoglalása

A Vht. 101. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetve üzletrész (a továbbiakban: üzletrész) lefoglalásáról a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a gazdálkodó szervezetet és a megyei bíróságot mint cégbíróságot (a továbbiakban: cégbíróság), a (2) bekezdése értelmében pedig az üzletrész lefoglalását a gazdálkodó szervezet bejegyzi a nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe.
Az idézett törvényhelyek alapján végrehajtás alá lehet vonni azt a vagyonrészt, illetve üzletrészt (röviden: üzletrészt), amely az adóst valamely gazdálkodó szervezet vagyonából tagsági viszonya vagy egyéb jogviszonya alapján megilleti. Minthogy a Vht. alkalmazási körében a gazdálkodó szervezet Ptk. 685. §-ának c) pontja szerinti fogalma az irányadó, e rendelkezések alapján lefoglalható a gazdasági társaságok, a szövetkezetek és minden más olyan gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető rész is, amelynél a tágabb értelemben vett üzletrész létezhet.
Nem foglalható le viszont - az ugyancsak gazdálkodó szervezetnek minősülő - az egyéni vállalkozó vagyona, mert arra - az őt megillető "vagyonrész", illetve "üzletrész" hiánya és a saját vagyonával való korlátlan felelőssége folytán a Vht. általános szabályai az irányadók.
A korlátolt felelősségű társaság tagja esetén a tagot a társaság vagyonából megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, a tag üzletrészére és nyereségére végrehajtásnak van helye. Ha a vérehajtást kérő a végrehajtást az adós ingóságaira és ingatlanára kérte, az adósnak a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrésze is végrehajtás alá vonható (Gpkf. IV. 31.730/1992. - BH 1993/11/700.).
Az üzletrész lefoglalása csak az üzletrész forgalmazásának a lehetőségét szünteti meg, de az üzletrész tulajdoni viszonyaiban nem hoz létre változást (Cgf. II. 30.042/1998. - BH 2000/7/311.). A foglalást követően tehát az adós az üzletrésszel már nem rendelkezhet, de az üzletrész változatlan jogi helyzetben marad mindaddig, amíg annak az értékesítésére nem kerül sor. [(1.) 545-546. o.]

2.5.2. Végrehajtás az üzletrészre

A Vht. 132. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti, a (2) bekezdése értelmében az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak.
Az üzletrész értékesítésének fő módja az hogy a végrehajtó az üzletrészt - az árverésre vonatkozó általános szabályok szerint - árverésen értékesíti. Az üzletrész eladása során elővásárlásra jogosultak körét a törvény tételes felsorolással határozza meg. Ez a jog nem értelmezhető kiterjesztően, ezért a felsoroltakon kívül más személy érdekében, annak javára nem gyakorolható. Az erre irányuló megállapodás semmis [Ptk. 373. § (3) bek.]. Az ezzel ellenkező álláspont elfogadása az elővásárlási jog lényegével, annak személyhez kötött jellegével ellentétes lenne (LB Gf. II. 31.137/1997. - BH 1999/11/513.).
Az üzletrész árverésen történő értékesítése során az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez az üzletrészen. Szabálytalan az árverés, és ezért az árverési vevő nem szerez tulajdonjogot sz elárverezett üzletrészen, ha az árverés tárgya olyan üzletrész, amelynek tulajdonosa a gazdasági társaságból való kizárása miatt pert indított de a per még jogerősen nem fejeződött be, és erről mind az árverést kitűző végrehajtó, mind az árverési vevő tudott. (Gfv. VI. 30.890/1998. - BH 2000/3/14.)
Minthogy az üzletrész tulajdonosa mind az érintett gazdálkodó szervezet nyilvántartásában, mind a cégnyilvántartásban fel van tüntetve, az árverési jegyzőkönyv másolatát a végrehajtó - a tulajdonosváltozásnak az általuk vezetett nyilvántartásba való bejegyzése végett - mindkettőnek megküldi. [(20.) 620-621. o.]

2.5.3. A kft.-üzletrész zárlata

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Pf. 21.285/2002/2. számú jogerős végzésének az alapjául szolgáló ügyben
Az életközösség ideje alatt a Kft. ügyvezetője az I. r. alperes volt és a jelentős értékű vagyont a cég a jó üzleti érzékkel rendelkező alperes aktív közreműködése mellett szerezte meg, a cég ügyeit pedig - mint ügyvéd és résztulajdonos - folyamatosan ő maga intézte. 2001. május 14. napján a házasfelek olyan tartalmú színlelt szerződést kötöttek egymással, amellyel a felperes a 100 000 forint névértékű, de legalább 30 000 000 forint valós piaci értékű üzletrészének a tulajdonjogát 100 000 forint vételár ellenében a férjére: az I. r. alperesre ruházta át. A színlelt adásvételi szerződés megkötésére azért került sor, hogy az üzletrész tulajdonjogának az I. r. alperes általi megszerzése esetén a felperes csak a lánykori nevét használva ügyvédként ellenjegyezhesse a cég által kötött szerződéseket, és ezáltal a házasfelek a cég képviseletének ellátásával és ügyeinek intézésével járó ügyvédi munkadíjakat megtakaríthassák.
2001. október 15-én a házasfelek életközössége végleg megszakadt, majd a felperes pert indított a házasság felbontása iránt. Ezt követően szerzett tudomást arról, hogy az I. r. alperes az életközösség megszakadását követően kelt adásvételi szerződéssel az üzletrészének tulajdonjogát 100 000 forint vételár ellenében a saját testvérére ruházta át és a szerződés alapján a testvére - a 2001. október 15. napján kelt taggyűlési jegyzőkönyv szerint - a társaság tagjává vált. A cégbíróság 2002. március 12. napján kelt határozatából kitűnik az is, hogy ilyen előzmények után az I. P. Kft.-nek a cégjegyzékből való törlése iránt terjesztettek elő kérelmet, ez a tény pedig önmagában is alkalmas annak a bizonyítására, hogy a cégbeli részesedésének a kielégítése veszélyben van.
Az elsőfokú bíróság a peres felek között házastársi közös vagyon megosztása és járulékai iránt folyamatban volt perben hozott végzésével a felperes kérelmére biztosítási intézkedésként elrendelte az I. P. Kft. alperes nevén lévő üzletrészének zárlatát. (…)
A másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős végzés indokolása szerint a Vht. 185. §-a értelmében a biztosítási intézkedés elrendelésének általános feltétele, hogy a követelés teljesítése érdekében a 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani, a végrehajtást kérő azonban valószínűsíti, hogy a követelésének későbbi kielégítése veszélyben van. A Vht. - elsőfokú bíróság által is felhívott - 187. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig biztosítási intézkedés rendelhető el olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi bíróságnál házassági vagyonjogi keresetet indítottak.
Az adott esetben a felek között - egyebek mellett - házassági vagyonjogi per is folyamatban van, amelynek tárgyát képezi a felperes által közös vagyonnak állított gazdasági társasági üzletrésszel kapcsolatos követelés.
A felperes okiratok becsatolásával igazolta a korábban alperes nevén volt üzletrésznek az alperes testvére részére való átruházását, mégpedig az életközösség megszakadása körüli időszakban, ez a körülmény pedig a perben eljárt bíróságok megítélése szerint is kellően valószínűsíti a felperes társasági vagyonnal kapcsolatos követelése későbbi kielégítésének veszélyeztetettségét. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Pf. 21.285/2002/2. sz. végzése)

2.5.4. A kft.-üzletrész lefoglalásának jogkövetkezményei

A Legfelsőbb Bíróság 963. számú Elvi Határozata rámutatott arra, hogy:
"A felfüggesztő feltételhez kötött üzletrész-átruházási szerződés meghiúsul, ha a szerződés hatályosulását megelőzően az üzletrész lefoglalása miatt az üzletrészen elidegenítési és terhelési tilalom keletkezik" (Hiv. Gyűjt. 2003/2/963. sz. EH - Cgf. VII. 32.352/2001. sz.)
A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint 2000. november 6-án kelt tagjegyzékből kitűnően a társaság tagja: dr. H. Gy. 2 700 000 Ft névértékű, és H. E. 3 000 000 Ft névértékű üzletrésszel. 2001. július 19-én P.-né G. M. önálló bírósági végrehajtó tájékoztatta a cégbíróságot, hogy dr. H. Gy. üzletrészét 2001. július 12-én lefoglalta.
2001. július 26-án a cég jogi képviselője kérelmet nyújtott be a cég tagjainak személyében bekövetkezett adatváltozás bejegyzése iránt. A csatolt, 2001. május 20-án kelt üzletrész-átruházási szerződés szerint, dr. H. Gy. a 2 700 000 Ft névértékű üzletrészét, a névértékkel azonos vételáron N. D. részére átruházta.
A szerződés 4. pontja rögzíti, hogy a törzsbetétek teljes összege nem került befizetésre. Az üzletrész-átruházási szerződés hatályosulásának feltétele a hiányzó 1 000 000 Ft két hónapon belüli befizetése.
A D. Bank Rt. 2001. július 20-án kelt igazolása szerint a cég számlájára dr. H. Gy. 900 000 Ft-ot, H. E. 100 000 Ft-ot befizetett.
A cégbíróság felhívására a cég jogi képviselője kifejtette, hogy a hiányzó törzsbetétek 2001. július 20-i befizetésére tekintettel, az üzletrész-átruházási szerződés 2000. május 20-i hatállyal létrejött. Ezért az ezt követő időpontban történt foglalás ellenére a tagváltozás bejegyzésének, 2001. május 20-i hatállyal, nincs akadálya.
A cégbíróság a 2001. szeptember 17 -én kelt végzésével, a nyilatkozatban foglaltak ellenére, az adatváltozás bejegyzése iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolása szerint a lefoglalt üzletrész forgalomképtelenné vált. Annak átruházásáról a szerződő felek érvényes megállapodást nem köthettek. Érvényes szerződés hiányában, az azon alapuló bejegyzés iránti kérelem elutasításának volt helye.
A cég jogi képviselőjének a végzéssel szemben benyújtott fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat fejtette ki:
"A Ptk. 228. § (1) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől teszik függővé, a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.
A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy az adatváltozás bejegyzése iránti kérelemhez mellékelt üzletrész átruházási szerződés 2001. július 12-én, a foglalás időpontjában még nem volt hatályos. Ebből következik, hogy az üzletrész tulajdonosának dr. H. Gy.-t kellett tekinteni. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 86. § (1), illetve (2) bekezdése alapján emiatt nem volt jogszabályi akadálya a foglalásnak.
A Vht. 104. § (3) bekezdése szerint a lefoglalt üzletrészen elidegenítési és terhelési tilalom keletkezett. A felfüggesztő feltétel bekövetkezése ellenére ezért a vevők tulajdonszerzését, vagyis a szerződés hatályosulását a hatályosulást megelőzően végrehajtott foglalás meghiúsította.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 44. § (1) bekezdésében biztosított vizsgálati jogkörében eljárva, a bejelentett adatváltozás bejegyzését elutasította." (LB Cgf. VII. 32.352/2001. sz.)

3. A részvénytársaságbeli részesedés a házastársi közös vagyon mérlegében

A vagyonközösséghez tartozó részvénytársaságbeli részesedésnek a közös vagyon mérlegébe való beállításához a részvénytársaságra vonatkozó jogszabályok lényegének az ismerete, a részvénytársaságbeli részesedés házassági vagyonjogi szempontból lényeges tulajdonságainak, valamint a részvénytársaságbeli részesedésnek, mint a házastársi közös aktív és passzív vagyon tárgyának és értékének a meghatározása szükséges.

3.1. Az rt. jogi szabályozása

A Ptk. 53. §-ának (4), a Gt. 175. §-ának és az új Gt. 171. §-ának (1) bekezdése szerint részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a részvénytársaság kötelezettségeiért azonban - törvényben meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel. A régi Gt. 232. §-ának (1) bekezdésében foglalt fogalom-meghatározás tehát a Gt. és az új Gt.-belitől annyiban különbözik, hogy egyrészt a régi Gt. szerint "az alaptőke előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből áll," a számvitelről szóló - többször módosított - 1991. évi XVIII. törvény szóhasználata szerinti "jegyzett tőke" fogalmát azonban nem használja, másrészt nem említi meg, hogy a részvényes részvénytársaság kötelezettségeiért való felelősségének a kizárása alól maga a Gt., (sőt más törvény is) kivételt tehet, végül pedig amíg a régi Gt. szerint "a tag felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, azzal, hogy a részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes nem felel" addig a Gt. hatályos szövege "a részvényes »felelőssége« helyett" annak "kötelezettségéről" beszél, hiszen a magyar polgári jogban a felelősség tartalma más. Felelősségről részvénytársaság esetében csak akkor lehetne beszélni, ha a részvényes az alapítás során a vagyoni hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét nem teljesítené. [(19.) 1. kötet 646. o.]
A részvénytársaság alaptőkéjének (jegyzett tőkéjének) összege egyenlő az összes kibocsátott részvény névértékével, a részvények névértéken aluli kibocsátása semmis, az ebből eredő károkért a kibocsátók egyetemlegesen felelnek [Gt. 176. § (1)-(2) bek., új Gt. 174. § (1)-(2) bek.]. Más kérdés ugyanakkor az, hogy az alaptőke nem feltétlenül azonos a részvénytársaság vagyonával, hiszen egyrészt alapításkor a részvények névérték felett is kibocsáthatók és ilyen esetben a névérték, illetve a kibocsátási érték közötti különbözet is a részvénytársaság vagyonába tartozik, de nem a jegyzett tőke részeként, hanem alaptőkén felüli vagyonként, másrészt az alapítást követő működés során a részvénytársaság vagyona - más gazdasági társaságok vagyonához hasonlóan - állandóan változik: meghaladhatja az alaptőke összegét, de az alaptőkénél kevesebb is lehet - figyelemmel a kötelező alaptőke minimum mértéke alá csökkenés következményeire, valamint az alaptőke korlátait meghatározó szabályokra is [Gt. 66. § és 243. § (1) bek. a) pontja és (2) bek., új Gt. 51. §, 266. §].

Az rt. fogalmi elemei tehát az alábbiak:

Jogi személyiséggel rendelkezik, a tagok a társaság tartozásaiért - szélsőséges kivételektől eltekintve - nem felelnek, tisztán tőkeegyesítő társaságnak minősül, a törvény kötelező tőkeminimumot ír elő (amely 2005. január 1. napját megelőzően tízmillió, az említett időpont óta pedig húszmillió forint), az egyetlen olyan társasági forma, amely a tagsági jogokról értékpapírt: részvényt bocsáthat ki, a tagokat a vagyoni betétjük: a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének szolgáltatásán kívül más kötelezettség rendszerint nem terheli.
A részvénytársaság jogi személyiséggel, tehát a tagjaitól elkülönült önálló és abszolút jogképességgel rendelkező ún. tőketársaságok csoportjába tartozik és tisztán tőkeegyesítő társaságnak minősül. A részvénytársaság mint gazdasági társaság csak üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására jöhet létre, a gazdasági társaságok közül az egyetlen, amely a társasági tagsági jogokról értékpapírt, részvényt bocsáthat ki, amely a régi Gt. 14. §-a, illetőleg a Gt. 2. §-ának (4) bekezdése szerint minden más gazdasági társaságnak tilos.
A részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, amely - a régi Gt. és a Gt. eredeti szövege szerint - bemutatóra vagy névre szól (részvénytípusok), a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei, továbbá az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint előállított dematerializált részvény azonban csak névre szóló részvény lehet. [Gt. 179. § (1)-(2) bek.], a Gt. módosított szövege és az új Gt. szerint viszont a részvény már csupán névre szóló, és ezen belül nyomdai úton előállított vagy dematerializált részvény lehet, (új Gt. 197. és 180. §).

A részvénytársaság alapítása és működése

A részvénytársaság zárt körben vagy nyilvánosan alapítható, működési formája lehet zártkörű vagy nyilvános. Részvénytársaság - zártkörű vagy nyilvános működési formában - létrejöhet a Gt. és az új Gt. szerinti átalakulással is. A részvénytársaság elnevezést - a működési forma megjelölésével - vagy annak "zrt." vagy "nyrt." rövidítésével a társaság cégnevében fel kell tüntetni. A részvénytársaság az új Gt.-ben meghatározott szabályok szerint (173. §) működési formáját megváltoztathatja, a működési forma megváltoztatása azonban nem eredményezi magának a társaság formájának a megváltozását, tehát nem minősül - a Gt., illetve az új Gt. szerinti átalakulásnak (Gt. 175. §, új Gt. 171. §).
A részvénytársaság az egyes működési formáit azonban a Gt. és az új Gt. nem az alapítási módjuk, hanem a részvények forgalomba hozatalának módja szerint különbözteti meg.
A részvénytársaság zárt körben vagy nyilvános eljárással alapítható. Zártkörű alapítás során az alapítók (:az alapító okiratban:) arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik [Gt. 206. § (1) bek., új Gt. 206. § (1) bek.], míg a nyilvánosan működő részvénytársaság - az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezésekben meghatározott feltételek szerint - nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapítható. [Gt. 21. §, új Gt. 288. § (1) bek.]
Az új Gt. 177. §-a és az új Gt. 172. §-a szerint a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működhet. Ennek megfelelően az új Gt. részvénytársaságokról szóló X. fejezetének 1. címe (171-183. §) a mindkét működése formára vonatkozó általános szabályokat, a 2. címe a zártkörűen működő részvénytársaságok szabályait (184-284. §), a 3. címe pedig a nyilvánosan működő részvénytársaságok azon szabályait tartalmazza, amelyek a zártkörűen működő részvénytársaságokétól eltérnek (285-315. §), egyebekben pedig nyilvánosan működő részvénytársaságokra a zártkörűen működő részvénytársaságok szabályainak az alkalmazását rendeli (285. §).
Zártkörűen működik - a Gt. és az új Gt. szerint - az a részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, továbbá - az új Gt. szerint - az is, amelynek a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeit nyilvános ajánlattétel útján már nem értékesítik, illetve azokat a szabályozott piacról kivezették [Gt. 177. § (1) bek., új Gt. 172. § (2) bek.]. A Gt. 178. §-ának (1) bekezdése és az új Gt. 173. §-a módot ad ugyanakkor a részvénytársaság formájának működés közben - az alapszabály módosítására irányadó szabályok szerint - történő megváltoztatására.
Nyilvánosan működik - a Gt. és az új Gt. szerint - az a részvénytársaság, amelynek részvényei az értékpapírokra vonatkozó, külön törvényben meghatározott feltételek szerint részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra, és - az új Gt. szerint - az is, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették [Gt. 177. § (2) bek., új Gt. 172. § (1) bek.].

Az rt.-beli részesedés megszerzése

Az rt.-beli részesedés megszerzése az alapítás létszakában új alapítású részvénytársaságban zártkörű alapítás esetén a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó alapító okirat [Gt. 206. § (2) bek., új Gt. 206. § (1) bek.], nyilvános alapítás esetén pedig a részvényjegyzési ív aláírása útján (új Gt. 213. §), jogutódlással létrejött részvénytársaságban átalakulási okirat alapján, a működés létszakában a részvénytársaság cégbejegyzést követően, de még az alaptőke teljes befizetését megelőzően a régi Gt. szerint névre szóló okiratnak, az új Gt. szerint pedig értékpapírnak minősülő ideiglenes részvény, míg az alaptőke teljes befizetését követően az értékpapírnak minősülő részvény átadással, forgatmánnyal, illetve értékpapírszámlán történő jóváírással való átruházása, továbbá végrehajtás keretében, hatósági árverés útján, továbbá a részvénytársaság alaptőkéjének a felemelésével összefüggésben a korábban kibocsátott valamennyi részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének teljes befizetése után új részvények forgalomba hozatalával történő - akár nyilvános, akár zártkörű - alaptőke-emelés [Gt. 245. § (1) bek. a) pont, új Gt. 248. § (1) bek. a) pont], az alaptőként felüli vagyon terhére végrehajtott zártkörű alaptőke-emelés [Gt. 245. § (1) bek. b) pont, új Gt. 248. § (1) bek. b) pont], az alaptőkén felül vagyon terhére dolgozói részvény forgalomba hozatalával végrehajtott zártkörű alaptőke-emelés [Gt. 245. § c) pont, új Gt. 248. § (1) bek. c) pont], vagy - átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával - akár nyilvánosan, akár zártkörűen végrehajtott - feltételes alaptőke-emelés során [Gt. 245. § (1) bek. d) pont, új Gt. 248. § (1) bek. d) pont], valamint a részvénytársaság bármely létszakában öröklés útján lehetséges.
Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló - időközben már hatályon kívül helyezett - 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 236. §-ának (4) bekezdése által a régi Gt. 260. §-ába beillesztett (4) bekezdése szerint a zártkörűen alapított részvénytársaság csak névre szóló részvényt bocsáthat ki, a tőkepiacról szóló -2002. január 1-jén hatályba lépett -2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 6. §-ának (2) bekezdése kimondta, hogy sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kibocsátani, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy nyilvánosan forgalomba hozni kizárólag névre szóló és állampapír kivételével - kizárólag dematerializált formában előállított értékpapírt lehet.
Mindezeknek a következménye az, hogy megszűnt - a részvényes anonimitásának lehetőségét biztosító - bemutatóra szóló részvény kibocsátásának a lehetősége, csak névre szóló részvény bocsátható ki, amely zártkörű forgalomba hozatal esetén nyomdai úton előállított részvény is lehet, nyilvános forgalomba hozatal esetén azonban kizárólag dematerializált formában előállított értékpapír lehet.

A társasági jog és az értékpapírjog viszonya

A Gt. és a korábban hatályos Épt., illetve a jelenleg hatályos Tpt. "nem azonos módon közelítette meg a részvénytársaság kérdését. Az értékpapírjog különböző értékpapírokkal foglalkozik, amelyek közül az egyik, a részvény, tagsági jogot megtestesítő, egy gazdasági társaság által kibocsátott értékpapír. Ennek definícióját a Tpt. 5. §-ának (1) bekezdésének 93. pontja adja meg, amely szerint tagsági jogokat megtestesítő értékpapír minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonba vételét elismerve, arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meghatározott szavazati, vagyoni és egyéb jogokat biztosít. Másrészt viszont a Gt. a gazdasági társaságok különböző formáit szabályozza, amelyek között van egy, a részvénytársaság, amely értékpapírt bocsát ki."
Az Épt.és a Tpt. nem a zártkörű vagy a nyilvános működést szabályozza, hanem általában az értékpapírok, köztük a részvény zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalát (Tpt. 13-21. §). A Gt. ehhez igazodik, és biztosítandó a kétféle szabályozás közötti összhangot, a forgalomba hozatal módját tekinti a működési forma megkülönböztető jegyének. Ennek megfelelően pedig abban a kérdésben, hogy az adott értékpapír forgalomba hozatalának konkrét módja melyik csoportba tartozik, már nem a Gt., hanem a Tpt. szabályai döntenek. [(19.) 651-653. o.]

3.2. Az rt.-beli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya

3.2.1. Az rt. házassági vagyonjogi szempontból lényeges tulajdonságai

A részvénytársaságbeli részesedés családjogi szempontból három leglényegesebb tulajdonsága az, hogy egyrészt a részvénytársaság bármely létszakában - aktív vagy passzív - vagyoni értéket képvisel, másrészt annak megszerzése és az arra való jogosultság fennállása főszabály szerint tagsági jogviszony létrejöttét és folyamatos fennállását feltételezi. E tagsági jogviszony létrejötte a társaság cégbejegyzését megelőzően, az alapítás létszakában, zártkörű alapítás esetén az alapítóknak az alapító okiratban foglalt kötelezettség-vállalását, nyilvános alapítás esetén pedig a részvényjegyzési ív aláírását feltételezi, és az forgalomképtelen. A társaság cégbejegyzésétől a cégjegyzékből való törléséig terjedő időszakban, a működés és megszűnés létszakában azonban - a szövetkezeti tagsági jogviszony létrejöttének a feltételeként az Szvt. 43. §-a által megkívánt, az alapszabályban meghatározott testületi szervnek a tagfelvétel tárgyában való döntésével ellentétben - főszabály szerint sem az alapítóknak, sem a társaság legfőbb szervének, sem pedig a többi tagnak a tagfelvételről való döntését nem igényli, és az - főszabály szerint - forgalomképes is, hiszen a részvénynek, mint tagsági jogokat megtestesítő értékpapírnak az átruházása nem csupán a részvény által megtestesített vagyoni értéknek, hanem a tagsági jogviszonynak az átruházását is megvalósítja.
Harmadrészt pedig a részvénynek - a kft.-üzletrészhez hasonlóan - több tulajdonosa is lehet, akik azonban a részvénytársasággal szemben egy tagnak számítanak és jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a részvényeseket terhelő kötelezettségekért viszont - Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályaitól eltérően - egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 249. § (1) bek., Gt. 220. § (2) bek., új Gt. 212. § (5) bek.].
E sajátosságok közül a vagyoni érték megléte lehetővé teszi azt, hogy a részvénytársaság bármely létszakához kapcsolódó részvénytársaságbeli részesedés a házastársi közös vagyon tárgyává váljék, a társasági tagsági jogviszony értékpapír által megtestesített volta és annak átruházhatósága módot ad arra, hogy a házastársak részvénytársaságbeli részesedésen fennálló családjogi értelemben vett közös tulajdonának a megszüntetése a társaság cégbejegyzését követően - főszabály szerint - a házastársak és a harmadik személyek közötti jogviszonyban átruházásnak minősülő, és a tagok személyében változást eredményező módon is megtörténhessék, a tagsági jogviszony értékpapír által megtestesített volta lehetővé teszi a részvényre vonatkozóan a Ptk. tulajdonjogra vonatkozó szabályainak, a részvény közös tulajdonának a lehetősége pedig a Ptk. közös tulajdonra és a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályainak az alkalmazhatóságát is. [(30.) 398-400. o.]

3.2.2. Az rt.-beli részesedés, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgya

A házastársi közös vagyon - a vagyon két összetevőjének megfelelően - aktív (dolgok, vagyoni értékű jogok, követelések) és passzív (tartozások és egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségek) vagyontárgyak összességéből áll. Ennek megfelelően a részvénytársaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon tárgya is aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemek összességeként határozható meg.

3.2.2.1. Az rt.-beli részesedéssel, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgyával kapcsolatos jogirodalom

A témával foglalkozó szerzők egyező véleménye szerint a részvénytársaságbeli részesedés tekintetében a házastársi közös vagyon tárgyát a részvény, mint tagsági jogokat megtestesítő, forgalomképes értékpapír képezi.
A részvénytársasági tag (részvényes) házastársat azonban egyrészt a részvénytársaság egyes létszakaiban (alapítás, működés, megszűnés) különböző jogi jellegű vagyoni értékű jogosultságok illetik meg, másrészt a részvényes a nyomdai úton előállított részvény kiadását, illetve a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírását - a régi Gt. 239. §-a, illetőleg a módosított Gt. 195. §-ának (1), és az új Gt. 200. §-ának (1) bekezdése szerint - csak a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzése és az alaptőke, illetve - ha a részvények névértéke és a kibocsátási értéke eltérő - a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése után, a részvénynek - a Gt. 191. §-ának (1), és az új Gt. 196. §-ának (1) bekezdése értelmében már ugyancsak forgalomképes értékpapírrá minősített - időbeli megelőzője: az ideiglenes részvény kiadását pedig csak a részvénytársaság alapításának cégbírósági bejegyzését és a vagyoni hozzájárulásra alapszabályban meghatározott részletének a befizetését (új Gt. 197. §) követően, de az alaptőke (felemelt alaptőke), illetve a részvények kibocsátási értékének a teljes befizetését megelőzően igényelheti. A részvény tulajdonjogának a megszerzésére irányuló jogcímet azonban zártkörű alapítású részvénytársaság esetében már az alapító okirat, nyilvános alapítású részvénytársaság esetében pedig a részvényjegyzési ív aláírásával megszerzi, és - a Gt. szabályai szerint - zártkörű alapítás esetén az átvenni vállalt részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább harminc százalékát (összesen legalább tízmillió forintot) a bejegyzési kérelem benyújtásáig, nyilvános alapítás esetén pedig az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát a jegyzési ív aláírásával egyidejűleg köteles az alapítók által megjelölt módon befizetni - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat -, és ezt az összeget az alakuló közgyűlés megnyitásáig a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének harminc százalékára köteles kiegészíteni, míg a nem pénzbeli hozzájárulást - mind a zártkörű, mind pedig nyilvános alapítás esetén - a bejegyzési kérelem benyújtásáig kell a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani [régi Gt. 260. § (1)-(2) bek., 261. § (1) bek. d)-e) pontjai, 262. § (2) bek. és 254. § (1) bek., Gt. 206. § (1)-(2) bek., 207. §-a (1) bek. b) pontja, 211. és 213. §].
Az új Gt. szabályai szerint ezzel az rt. cégbejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig szemben zártkörű alapítás esetén a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni vállalt részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább huszonöt százalékát befizették, a nem pénzbeli hozzájárulást pedig - kivéve, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el - az rt. rendelkezésére bocsátották, míg nyilvános alapítás esetén a részvényjegyző - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát a jegyzéssel egyidejűleg befizetni, majd azt az alakuló közgyűlés megnyitásáig az általa jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének huszonöt százalékára kiegészíteni, azzal, hogy az új Gt. 289. §-a szerint nyilvános alapítás esetén az alapító kivételével a részvényjegyző a jegyzéssel csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vállalhat kötelezettséget. [új Gt. 210. § (1) bek., 289. §, 292. § (3) bek.]
Egységes viszont a családjogi jogirodalom álláspontja és az ítélkezési gyakorlat is abban, hogy egyrészt megosztandó házastársi közös vagyont kizárólag a házassági életközösség ideje alatt a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett, és a különváláskor is meglévő vagyontárgy képez, másrészt amennyiben a tulajdonjog megszerzésének és a szerzés alapjául szolgáló jogcím keletkezésének az időpontja elválik egymástól, úgy a házassági életközösség ideje alatt megszerzett vagyontárgynak a közös, illetve a különvagyonhoz való tartozását a jogcím keletkezésének (a jogügylet megkötésének, vagy a jogi tény bekövetkezésének) az időpontja határozza meg, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg az ellenszolgáltatás legalább részbeni teljesítésére is sor kerül, végül a közös vagyon tárgyának vagy értékének az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett olyan megváltozását, amely nem valamelyik fél tevékenységére vagy mulasztására, hanem a felek tevékenységétől vagy mulasztásától független, rajtuk kívül álló okokra vezethető vissza, megfelelően figyelembe kell venni.
Ennek megfelelően: ha a jogcím keletkezésének az időpontja a házassági életközösség tartamára esik, úgy az adott vagyontárgy közös vagyonnak, ha pedig az a házasságkötés és a házassági életközösség bizonyítottan ezt követően történt megkezdése, illetőleg a házasságkötést közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat kezdete előtti időpontra, vagy a házassági életközösség megszűnését követő időszakra esik, úgy az adott vagyontárgy különvagyonnak minősül [BH 1980/3/94., PJD. IX. 213., (5.) 134. és 144. o.]
Mindezekből következően viszont nyilvánvaló az is, hogy egyrészt a házastársi közös vagyonhoz tartozó részvénytársaságbeli részesedéshez kapcsolódó tagsági jogokat a házassági életközösség megszűnésekor nem feltétlenül a részvény, mint értékpapír tulajdonjoga testesíti meg, hiszen a tag házastársat - a részvénytársaság adott létszakától függően - a részvény tulajdonjogának a megszerzésére irányuló kötelmi jellegű igény (váromány), vagy egyéb kötelmi jellegű jogosultságok is megillethetik, másrészt a részvénytársaság egyes létszakaihoz kapcsolódó tagsági jogosultságok kivétel nélkül vagyoni értéket képviselnek, tehát házastársi közös vagyon tárgyává válhatnak akkor, ha a tag házastársnak a részvénytársaság adott létszakához kapcsolódó jogosultságok megszerzésére irányuló jogcíme az életközösség ideje alatt keletkezett.

3.2.2.1.1. Az rt.-beli részesedés, mint a megosztandó közös vagyon tárgya

A részvénytársaságbeli részesedés, mint a megosztandó házastársi közös vagyon tárgya tehát a tag (részvényjegyző, részvényes) házastársnak a részvénytársaság végleges különváláskori létszakában a társasággal, a többi taggal illetve az alapítókkal szemben fennálló, vagy azt megelőzően keletkezett jogcímen szerzett vagyoni igényének a tárgyától és jogi természetétől függően határozható meg.
Ennek megfelelően megosztandó házastársi közös vagyont képez a házastársak által a házassági életközösség, vagy az azt közvetlenül megelőző, és ezért a házassági életközösségbe vagyonjogi szempontból beolvadó élettársi kapcsolat ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön megszerzett olyan részvénytársaságbeli részesedés, amelynek alapján a tag (részvényjegyző, részvényutalványos, részvényes) házastársat az életközösség megszűnésének az időpontjában - a részvénytársaság különváláskori létszakától függően - az alábbi vagyoni értékű jogosultságok valamelyike illeti meg:
a) A vagyonközösséghez tartozó részvénytársaságbeli részesedés tehát:
Az alapítás létszakában az alapítás meghiúsulása és a túljegyzés visszautasítása esetén a a tag házastárs által befizetett és neki levonás nélkül visszafizetendő összeg [régi Gt. 256. §, Gt. 214., 215. §, új Gt. 290. § (2) és 291. § (3) bek.], jegyzés, illetve túljegyzés elfogadása esetén a tag házastárs által befizetett és az esetleg kiállított részvényutalványban feltüntetett összeg (régi Gt. 30. §, Gt. 190. §, új Gt. 195. §), cégbejegyzés megtagadása esetén az az érték, amely a régi Gt. 26. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 578/G. §-a szerint a tag (részvényjegyző) házastársat a tevékenység cégbejegyzést megelőző megkezdésétől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakra vonatkozóan a tagok között a polgári jogi társaság szabályai szerinti elszámolás folytán megilleti, illetőleg amely a Gt. 15. §-ának (2) és az új Gt. 16. §-ának (3) bekezdése szerint a tag (részvényjegyző) házastársat a részvénytársaság megszűnésére irányadó szabályok szerint megilleti.
A működés létszakában az alaptőke teljes befizetését megelőzően az ideiglenes részvény, az alaptőke teljes befizetését követően a részvény - beleértve a társaság alapítása, valamint a társaság működése során az alaptőke új részvények, akár zártkörű, akár nyilvános, forgalomba hozatalával történő, Gt. 251. §-a és az új Gt. 248. § (1) bekezdése szerinti felemelése során a közös vagyon terhére megszerzett részvényt is.
A megszűnés létszakában jogutód nélküli megszűnés (felszámolás és végelszámolás) esetén a részvényes házastársat megillető likvidációs hányad, tehát a részére a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonnak - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulás alapján részvényeik névértékének arányában történő felosztása folytán járó összeg [Gt. 267. § (1) bek., új Gt. 278. §], jogutódlással történő megszűnés (más társasági formába való átalakulás, egyesülés, összeolvadás, beolvadás, szétválás, különválás vagy kiválás, illetőleg az új Gt. szerinti társaságiforma-váltás, egyesülés, szétválás - a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén pedig a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tag házastársat a jogelőd társasággal való elszámolás folytán megillető összeg [Gt. 64. § (5) bek., új Gt. 67. §], illetőleg a jogutód gazdasági társaságban részt venni kívánó tag házastársat a jogutód társaságban megillető gazdasági társaságbeli részesedés, amely a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg. Az ilyen módon meghatározható részvénytársaságbeli részesedés a társaság bármely létszakában vagyoni értéket képvisel. Az alapítás és megszűnés létszakaszában vagyoni értékű jognak, a működés létszakában pedig olyan értékpapírnak minősül, amelyre a Ptk.-nak a tulajdonjogra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell, és az alapítás létszakában forgalomképtelen, a működés létszakában viszont az értékpapírok egyes típusaira vonatkozó szabályokban meghatározott módon, míg a cégjegyzékből való törlést követően a polgári jogi engedményezés és tartozásátvállalás szabályai szerint átruházható.
b) Közös vagyon a harmadik személlyel közös tulajdonú részvénynek a tag házastárs tulajdonában álló hányada [régi Gt. 249. § (1) bek., Gt. 220. § (2) bek., új Gt. 212. § (5) bek.],
c) a vegyült alvagyonok felhasználásával megszerzett részvénytársaságbeli részesedésnek a közös vagyoni hozzájárulással arányos része.
d) Közös vagyon az alaptőkén felüli vagyon terhére dolgozói részvény forgalomba hozatalával végrehajtott zártkörű alaptőke-emelés során megszerzett dolgozói részvény, amely mint a munkaviszonnyal összefüggő ingyenes vagy kedvezményes juttatás közös vagyonnak minősül teljes egészében akkor, ha azt a tag házastárs, mint a részvénytársaság munkavállalója ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezte meg, de a kedvezményes vételár kifizetéséhez közös vagyoni pénzeszközök nyertek felhasználást, a szerzéshez történő hozzájárulás arányában akkor, ha a kedvezményes áron megszerzett dolgozói részvény vételárának a kiegyenlítése részben közös vagyoni, részben pedig akár a tag (részvényes) akár a nem tag (nem részvényes) házastárs különvagyoni pénzeszközeinek a felhasználásával történt meg, azzal, hogy az utóbbi esetben a vételár-kedvezmény összegét, mint a tag házastárs munkaviszonyára tekintettel nyújtott ingyenes juttatást az egyes alvagyonok szerzéshez történő hozzájárulásának a számítása során a közös vagyon javára kell figyelembe venni [Gt. 245. § (1) bek. c) pont, 255. § (1)-(2) bek., új Gt. 191. § és 262. §], a munkavállalói jogviszony életközösség tartamára eső időarányos része arányában akkor, ha az ingyenes vagy kedvezményes vételár ellenében juttatott dolgozói részvény juttatásának a feltételeként az alapszabály (alapító okirat) munkaviszony meghatározott éven át történő fennállását kívánja meg és a munkaviszony tartama részben a házasságkötést megelőző időszakra, részben pedig a házassági életközösség tartamára esik.
e) Közös vagyon a vagyonközösséghez tartozó részvénytársaságbeli részesedésnek a házastársi közös vagyon megosztását megelőzően keletkezett haszna, valamint a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozó részvénytársaságbeli részesedésnek az életközösség ideje alatt keletkezett haszna, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit - ilyen haszonnak minősül:
ea) az osztalék, az osztalékelőleg (régi Gt. 266-267. §, Gt. 223-226. §, új Gt. 220. §),
eb) kamatozó részvény kamata [régi Gt. 245. §, Gt. 188. §, új Gt. 183. § (1) bek. d) pont és 192. §].
ec) Az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott alaptőke-emelés során:
eca) A tag házastársnak a felemelt alaptőke terhére ellenérték nélkül juttatott részvény [régi Gt. 305. § (1)-(4) bek., Gt. 253. § (2) bek., új Gt. 259. § (3) bek.], egyes vélemények szerint az eredeti részvény hasznának minősül és ezért az az eredeti részvény alvagyoni jellegére való tekintet nélkül a vagyonközösséghez tartozik, más - nem publikált, de ma már általam is helyesebbnek vélt - vélemények szerint viszont az említett jogcímen megszerzett részvény nem az eredeti részvény hasznának hanem a részvény értékén szerzett vagyonnak tekinthető, ezért annak alvagyoni jellegét az eredeti részvény alvagyoni jellege határozza meg (Lásd részletesen: "A részvény haszna és a részvény értékén szerzett vagyon" cím alatt!).
ecb) A Gt. 253. § (3) bekezdése b) pontjának az eredeti szövege szerint a részvénytársaság alaptőkéjének az alaptőkén felüli vagyonnal vagy annak egy részével történt felemelése során a felemelt alaptőke terhére forgalomba hozott és a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett olyan új részvény, amelynek megszerzésekor a tag (részvényes) házastárs úgy nyilatkozott, hogy a részvénytársaságnak nyújtott hitel visszaköveteléséről a részvény ellenében lemond, a közös vagy különvagyonhoz tartozó követelés helyébe lépett értéknek minősül, ezért az ilyen részvény alvagyoni jellegét a hitel (követelés) alvagyoni jellege határozza meg.
A Gt. 253. §-ának a módosított (3) bekezdése azonban a fentebb hivatkozott b) pontot már nem tartalmazza, ezért - a hivatkozott § (2) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja szerint - az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a felemelt alaptőkére eső részvények a részvénytársaság részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg, illetőleg a forgalomba hozott új részvények vagy azok egy része dolgozói részvényként a részvénytársaság munkavállalóit illeti meg, a munkavállalók részvényhez juttatására viszont csak a közgyűlés alaptőke-emelésről hozott határozata szerint, önálló tőkeemelési típus keretében kerülhet sor, míg az rt. hitelezői - az apport 208. §-ának (2) bekezdése szerinti módosított fogalmára tekintettel - az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelésben már nem vehetnek részt, és a hitel visszafizetéséről való lemondás fejében az említett tőkeemelési típus keretében részvényt sem szerezhetnek, hanem csak új részvények zártkörű forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés során, és ilyen esetben a követelésük apportnak minősül.
A módosított Gt. 208. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az rt.-be bevitt apport - egyebek mellett - az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés is lehet, ezért az rt. hitelezőjének az rt.-vel szemben fennálló követeléséről az rt. részvényeinek megszerzése érdekében történő lemondása esetén új részvények zártkörű forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelésre kerül sor, és ebben az esetben a hitelező követelése apportnak minősül. Ebből viszont az következik, hogy az rt.-vel szemben fennálló vagyonközösséghez tartozó követelés apportja esetén az ennek fejében megszerzett részvény ugyancsak közös vagyonnak minősül.
f) A részvény vagy a kötvény helyébe lépett, illetve azok értékén szerzett vagyonnak minősül, és ezért azok alvagyoni jellegét a részvény alvagyoni jellege határozza meg:
fa) Az alaptőke-emelés során a felülbélyegzés, illetve kicserélés végett át nem adott és emiatt érvénytelennek nyilvánított, továbbá a felülbélyegzés, illetve kicserélés végett átadott, de annak megtörténte után át nem vett, illetve az érvénytelennek nyilvánított részvények helyett a részvénytársaság által kibocsátott, de át nem vett új részvények - részvénytársaság általi - értékesítéséből eredő eladási ár [Gt. 254. §, 260. § (3)-(4) bek.] a részvény értékén szerzett vagyonnak minősül.
fb) Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával megvalósult feltételes alaptőke-emeléssel összefüggésben a vagyonközösséghez tartozó kötvények fejében a kötvényes házastárs által igényelt részvény közös vagyonnak minősül teljes egészében akkor, ha a kötvény összege a részvény névértékét vagy kibocsátási értékét elérte (régi Gt. 307. §, Gt. 256. §, új Gt. 263-265. §), a kötvény összege és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözet arányában akkor, ha az említett különbözet valamelyik házasfél különvagyonának a felhasználásával került kiegyenlítésre.
fc) Az alaptőke leszállítása esetén - amelynek végrehajtására elsődlegesen a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények bevonása, másodsorban pedig nyomdai úton előállított részvények esetén a részvények kicserélése, lebélyegzése, vagy számának az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott módon történő csökkentése útján kerülhet sor [régi Gt. 310. § (2) bek. és 313. §-a, Gt. 260-261. §, új Gt. 269. § (1)-(2) bek.] - a felszólítás ellenére be nem nyújtott, és ezért érvénytelenné nyilvánított, majd értékesített új részvényeknek, a tag házastársat, mint az érvénytelenített részvények tulajdonosát megillető vételára, illetőleg - az értékesítés eredménytelensége esetén - az alaptőke leszállítását követően, az alaptőke terhére visszafizetett összeg vagy a részvényre vonatkozó hátralékos befizetés elengedett része [Gt. 263. §, 222. § (2) és (3) bek.].
fd) A házasfelek valamelyike részvénytársasági tagsági (részvényesi) viszonyának a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás teljesítésének elmaradása és a figyelmeztetést követő harminc napos póthatáridő elmulasztása miatt az új - valamennyi társasági formára irányadó - Gt. 13. §-án, illetőleg az új Gt. 14. §-án alapuló megszűnése folytán a tagnak visszajáró, általa már teljesített vagyoni hozzájárulás alvagyoni jellegét a már teljesített összeg alvagyoni jellege határozza meg.
A régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése a pénzbeli betét (pénzbeli hozzájárulás) késedelmes megfizetése esetére a tag (részvényes) Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott késedelmikamat-fizetési kötelezettségét, a nem pénzbeli betét (nem pénzbeli hozzájárulás) késedelmes teljesítése esetére pedig a társasági szerződés által előírható kötbérfizetési kötelezettségét állapította meg. Az említett okból történő kizárást követő eljárásra és a kizárás jogkövetkezményeire nézve a korlátolt felelősségű társaság vonatkozásában speciális szabályokat tartalmazott ugyan, a részvénytársaság vonatkozásában viszont a 261. §-a (1) bekezdésének k) pontja mindössze azt írta elő, hogy a részvénybefizetés elmulasztásának jogkövetkezményeit az alapszabályban szükséges rendezni, a részvény kiadására viszont - a régi Gt. 301. §-ának (1) bekezdése szerinti kivételektől eltekintve - csak az alaptőke teljes befizetését, illetve szolgáltatását követően kerülhetett sor.
A Gt. 13. §-a és az új Gt. 14. §-a ezzel szemben a pénzbeli és a nem pénzbeli betét szolgáltatásának a póthatáridőn belül, (részvényes esetében kétszeri) felhívás ellenére történő elmulasztásához egyaránt a tagsági viszony törvényen alapuló megszűnésének a szankcióját fűzi, és ezáltal a késedelmet a társaság oldaláról az érdekmúlás eseteként értékeli. A részvényesi jogviszony említett okból történő megszűnésének a jogkövetkezményeként a részvénytársaság és a volt tag közötti elszámolás lehetséges módjait pedig a Gt. 222. §-ának (2) és (3) bekezdése akként határozza meg, hogy
fda) ha a volt tag (részvényes) részvényére jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy nem vállalja át,
fdb) a közgyűlés az alaptőkét a késedelembe esett részvényes által vállalt vagyoni hozzájárulás mértékének megfelelően - a Gt. 258. §-ának (1), illetőleg az új Gt. 218. §-ának (3)-(4) bekezdése szerint - köteles leszállítani, és a késedelembe esett részvényest az általa teljesített vagyoni hozzájárulás értéke az alaptőke leszállítását követően, illetve akkor illeti meg, amikor a helyébe lépő részvényes vagyoni hozzájárulását a részvénytársasággal szemben teljesíti.
fe) Közös vagyont képez a tag (részvényes) házastárs vagyonközösséghez tartozó dolgozói részvényjuttatásának az alapjául szolgáló munkaviszonya nyugdíjazás esetén kívüli megszűnése folytán volt tag (volt részvényes) házastárs által hat hónapon belül értékesített dolgozói részvény vételára, az értékesítés elmulasztása esetén az alaptőke leszállításával a részvénytársaság által bevont vagy nem kizárólag a részvénytársasággal munkavállalói jogviszonyban álló, hanem kívülálló harmadik személyek által is megszerezhető fajtájúvá átalakított és értékesített dolgozói részvény ellenében a részvénynek a volt tagot a Gt. 187. §-ának (6) bekezdése szerint megillető névértéke, illetőleg a régi Gt. 244. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vételi joga alapján történt megvásárlása folytán megillető forgalmi értéke vagy legalább névértéke.
A régi Gt. által a részvénytársaság vételi joga alapján megvásárolt dolgozói részvény értékét tehát a részvényes házastárs által ténylegesen felvett - a forgalmi értéknek vagy legalább a névértéknek megfelelő vételár alapulvételével kell a közös vagyon mérlegébe beállítani, nincs viszont helye annak, hogy a Gt. alapján a részvénytársaság által az értékesítés elmulasztása miatt bevont vagy átalakított és értékesített dolgozói részvény házasfelek között elszámolható értékét a bíróság a névértéket meghaladó összegben határozza meg [(30.) 398-438. o.].
ff) Közös vagyon a vagyonközösséghez tartozó részvény harmadik személyre történő átruházása útján elérthető, illetve elszenvedhető árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség, valamint
fg) a részvénytársaság megszűnése esetén a volt részvényes házastársat a közös vagyoni részvénye alapján megillető likvidációs hányad [Gt. 267. § (1) bek., új Gt. 278. § (1) bek.].
g) Közös vagyon végül a részvényes házastárs vagyoni értékű jognak minősülő apportja esetén az apporttal terhelt - vagyonközösséghez tartozó - dolog értéke (Lásd részletesen: "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába adott apport" és "A társaságbeli részesedés és a társaság vagyonához tartozó apport házastársak közötti elszámolása" cím alatt !)
Közös vagyonnak minősül végül a házasfelek valamelyikének a különvagyonához tartozó részvénytársaságbeli részesedését terhelő tartozás kifizetéséhez felhasznált, és ezért a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján a közös vagyon javára megtérítendő összeg is, azzal, hogy a megtérítés főszabály szerint a ráfordítással azonos összegben történik ugyan, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében foglalt méltányosság elve viszont a részvény értékemelkedésének arányában vagy a törvényes kamatokkal növelt mértékű megtérítésre is módot ad.

3.2.2.1.2. A részvény, a törzsrészvény, a közös tulajdonú részvény, az összevont címletű részvény és a dolgozói részvény, valamint az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény egymástól való elhatárolása és alvagyoni jellegének meghatározása

3.2.2.1.2.1. A részvény

A régi Gt. 234. §-a és a Gt. 179. §-ának (1) bekezdése szerint a részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, az új Gt. 177. §-a értelmében pedig tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír.
A részvény olyan, a Tpt. hatálya alá tartozó, kizárólag részvénytársaság által, alapításkor és alaptőke-emeléskor a Gt.-ben és a Tpt.-ben meghatározott módon kibocsátható, illetve forgalomba hozható, tagsági jogokat és kötelezettségeket megtestesítő értékpapír, amely egyidejűleg megtestesíti a részvénytársaság jegyzett tőkéjében a részvény névértékének megfelelő hányadot és - névérték feletti kibocsátási érték esetén - az alaptőkén felüli hányadot is, a Tpt. szerinti befektetési eszköz és a Ptk. szerinti "különös dolog", - amelynek átruházására a Gt., a Ptk., valamint a Tpt. szabályai az irányadók. [(59.) 50. o.]
A részvény tartalmát három fő összetevő tölti ki, nevezetesen: a részvényesnek az alaptőkéhez, és - névértéken felüli kibocsátás esetén - az alaptőkén felüli vagyonhoz való hozzájárulása, a részvényes jogainak és kötelezettségeinek az összessége, a forgalomra szánt értékpapír, amely a részvényesi jogviszonynak a tagsági igazolványa. [(59.) 50. o.]
A részvények különböző szempontok szerint csoportosíthatók. Ennek megfelelősen a részvény lehet:
- a kibocsátási idő szerint: részvényutalvány, ideiglenes részvény és részvény,
- a részvényekhez kapcsolódó jogosítványok szerint: törzsrészvény, elsőbbségi, dolgozói és kamatozó részvényfajta, és az elsőbbségi részvények részvényosztályokba is sorolhatók,
- az átruházási mód szerint a névre szóló és a bemutatóra szóló típusú részvény, azzal azonban, hogy a bemutatóra szóló részvény - és ezáltal magának a részvénytípusnak a kategóriája is megszűnt,
- az azonos részvényesi kör beazonosítására és az ehhez kapcsolódó részvényesi jogok védelmére bevezetett részvénysorozat szerint, amely a részvények legkisebb egysége,
- az előállítási mód szerint nyomdai úton, okirati formában és számítógépes jelkép elektromos adatként manifesztálódó dematerializált részvény,
- a forgalomba hozatal módja szerint zártkörűen és nyilvánosan forgalomba hozott részvény, valamint
- elsődleges és másodlagos értékpapír szerinti megkülönböztetés [(59.) 53-54. o.]
A részvény - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 2. §-ából következően - a Tpt. hatálya alá tartozó értékpapírnak minősül, ezért annak előállítási módjára a Gt., illetve az új Gt. szabályai mellett - a Tpt. rendelkezései is irányadók.
A Tpt. 6. §-ának (1) bekezdése szerint az értékpapír - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként, a (2) bekezdése értelmében sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kiállítani, a (3) bekezdése kimondja, hogy nyilvánosan forgalomba hozni kizárólag névre szóló és - állampapír kivételével - kizárólag dematerializált formában előállított értékpapírt lehet, az (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet, a 10. §-a viszont lehetőséget nyújt arra, hogy a kibocsátó a nyomdai úton előállított értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakítsa át, míg a 408. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépésekor már nyilvánosan forgalomban levő, illetve a (2) bekezdés alapján forgalomba hozott nyomdai úton előállított értékpapírt legkésőbb 2004. december 31-éig kell a kibocsátónak dematerializált értékpapírrá átalakítania.
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a 2002. január 1-jén hatályba lépett Tpt. - a hatálya alá tartozó értékpapírok tekintetében - a nyomdai úton előállított bemutatóra vagy névre szóló értékpapírt távlatilag valójában megszüntette, hiszen az említett időpontot követően bemutatóra szóló, valamint nyomdai úton előállított névre szóló értékpapír nyilvános kibocsátásáról a kibocsátók már nem határozhattak, a már nyilvánosan forgalomban lévő és - a Tpt. 408. §-ának (2) bekezdése által meghatározott - szűk körben még forgalomba hozható nyomdai úton előállított értékpapírt pedig legkésőbb 2004. december 31-éig a kibocsátónak dematerializált értékpapírrá kellett átalakítania, ha pedig a kibocsátó korábban dematerializált értékpapírt bocsátott ki vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhetett [Tpt. 6. § (5) bek.].
A Tpt. 408. §-a (2) bekezdésének a kivételes szabálya a fentebb ismertetett főszabály alól mindössze annyi kivételt biztosított, hogy a Tpt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat 2002. december 31. napjáig nem kellett alkalmaznia a kibocsátónak akkor, ha
- a törvény 2002. január 1-jén történt hatálybalépését megelőzően nyomdai úton előállított értékpapír nyilvános kibocsátásáról döntött,
- valamint a nyomdai úton már előállított névre szóló értékpapírral azonos sorozatú értékpapírt kívánt forgalomba hozni.
A új Gt. rendelkezései szerint zártkörűen működő részvénytársaság az előállítás módja szerint nyomdai úton előállított (névre szóló), valamint dematerializált részvényt, a részvény fajtája szerint pedig törzsrészvényt, elsőbbségi részvényt, dolgozói részvényt, kamatozó részvényt és visszaváltható részvényt bocsáthat ki. Az elsőbbségi részvényfajtán belül a részvények különböző részvényosztályokba tartozhatnak, egy részvényosztályon belül eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények kerülhetnek kibocsátásra. Egy részvényfajtán, illetve részvényosztályon belül több részvénysorozat bocsátható ki, azzal, hogy az azonos tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények egy részvénysorozatnak minősülnek, az egy sorozatba tartozó részvények névértéke és előállítási módja pedig nem térhet el egymástól (új Gt. 179-181. §, 183. §)
A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei (ideértve az ideiglenes részvényt is) ezzel szemben kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. Nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére szóló és elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényt. Az alapszabály meghatározhat olyan részvényosztályt, melybe az osztalékelsőbbségre és a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságokat együttesen megtestesítő részvények tartoznak, nem bocsáthat ki viszont olyan részvényt, amely ezen kívül több más elsőbbségi jogosultságot együttesen testesít meg. A szavazatelsőbbséget biztosító részvények csak az egyszerű többséget igénylő kérdésekben biztosítanak elsőbbségi jogot, a minősített többséget igénylő kérdésekben viszont a többi részvénnyel azonos módon, névértéküknek megfelelő számú szavazatot testesítenek meg (új Gt. 286. §).

3.2.2.1.2.1.1. A törzsrészvény

A törzsrészvény az a részvényfajta, amely nem tartozik a 183-189. §-okban külön nevesített részvényfajták közé [Gt. 181. § (1) bek.]

3.2.2.1.2.1.2. A közös tulajdonú részvény és az összevont címletű részvény fogalma, elhatárolása és alvagyoni jellegének meghatározása

a) A közös tulajdonú részvény fogalma

Lehetőséget nyújt a régi Gt. 249. §-ának (1), a Gt. 220. §-ának (2) és az új Gt. 212. §-ának (5) bekezdése arra is, hogy a részvénynek több tulajdonosa legyen, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak és jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a részvényeseket terhelő kötelezettségekért pedig egyetemlegesen felelnek. Ilyen esetben a társtulajdonos házastárs harmadik személyekkel közös tulajdonú részvényének a házastársat megillető hányada arra való tekintet nélkül képez házastársi közös vagyont, hogy a házastárs a társtulajdonosok képviselője-e, vagy a tagsági jogait csak a tulajdonostársak közös képviselője útján gyakorolja-e.

b) Az összevont címletű részvény fogalma

Míg a régi Gt. 243. §-ának (3) bekezdése csupán az összevont címletű részvény kibocsátásának a lehetőségét biztosította, addig a Gt. 197. §-a és az új Gt. 201. §-a a már kibocsátott részvények az összevont címletű részvénnyé történő átalakítására és az összevont címlet szétbontására vonatkozóan részletes rendelkezéseket tartalmaz.
A Gt. és az új Gt. hivatkozott §-ainak (1) bekezdése ugyanis - egymással azonos módon - úgy rendelkezik, hogy az alapító okirat (alapszabály) felhatalmazása alapján az egy részvénysorozatba tartozó részvények összevont címletű részvényként is kibocsáthatók, továbbá a kibocsátást követően a részvényes kérésére és költségére összevont címletű részvénnyé alakíthatóak át. A részvények összevont címletű részvénnyé történő átalakítása - eltérő megállapodás hiányában - nem hoz létre közös tulajdont, a részvényes az összevont részvény alapcímletéhez kapcsolódó jogaival az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint szabadon rendelkezik. A (2) bekezdése pedig kimondja azt is, hogy az összevont címletű részvény - a részvényes kérésére és költségére - utóbb kisebb címletű összevont részvényekre, illetve az alapszabályban az adott részvénysorozatra meghatározott névértékű részvényekre bontható.

c) A közös tulajdonú és az összevont címletű részvény elhatárolása

Az idézett törvényhelyek szövegének egymással való egybevetéséből és nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a közös tulajdonú részvény szükségképpen több személy közös tulajdonában áll, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak.
Az összevont címletű részvény viszont akár egy személy kizárólagos, akár több személy közös tulajdonában is állhat, függetlenül attól, hogy az összevont címletű részvény eleve közös tulajdonú részvényként kerül kibocsátásra, vagy az eredetileg egy részvénysorozatba tartozó meghatározott névértékű "önálló" részvények csak a kibocsátást követően a részvénytulajdonosok kérésére kerülnek összevont címletű részvénnyé történő átalakításra. Az utóbbi esetben a közös tulajdonú összevont címletű részvénnyé történő átalakítás feltételezi egyrészt azt, hogy az összevonásra kerülő részvények eredetileg különböző részvényesek tulajdonában legyenek, másrészt pedig a részvényeseknek az összevont címlet közös tulajdonára vonatkozó megállapodását is.
Az a tény tehát, hogy "önmagában" a részvények összevont címletű részvénnyé történő átalakítása nem hoz létre közös tulajdont, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a részvényesek a Gt. hivatkozott rendelkezésétől eltérően, az összevont címlet közös tulajdonában állapodjanak meg.
A közös tulajdonú részvény "szétbontása" fogalmilag kizárt, ugyan, a saját tulajdoni hányadáról azonban - a tulajdonostársak elővásárlási jogának korlátja mellett - bármelyik társtulajdonos önállóan rendelkezhet.
Az összevont címletű részvény - ezzel szemben - a részvényes kérésére akár kisebb összevont címletekre, akár az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott alapcímletekre bontható, és a részvényes erre irányuló kívánságát "a társaság már csak abból az okból is köteles figyelembe venni, mert a nyomdai úton, okirati formában előállított részvények átruházása csak a részvények átadásával, névre szóló részvények esetén azok forgatásával történhet, egy összevont címletű és esetleg letétbe helyezett részvénynek a részvényest megillető tulajdoni hányadáról kiállított letéti igazolás átadásával a részvényt átruházni nem lehet". [(19.) 723. o.]

d) A közös tulajdonú és az összevont címletű részvény alvagyoni jellege és megosztásának módja

A közös tulajdonú részvény megszerezhető a házastársak - akár egymás közt egyenlő, akár egymástól eltérő arányú - egymással közös tulajdonaként, vagy valamelyik, illetve mindkét házastárs harmadik személlyel, illetve harmadik személyekkel közös tulajdonaként, az összevont címletű részvény pedig ezen felül a házastársak valamelyikének a kizárólagos tulajdonaként is.
A házastársak által akár együttesen akár külön-külön megszerzett közös tulajdonú részvény-hányad, valamint az összevont címletű részvény, illetve a közös tulajdonú összevont címletű részvény-hányad alvagyoni jellegét a Csjt. 27-28. §-ai szerint - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - a szerzés időpontja, jogcíme, illetve a szerzéshez felhasznált vagyoni hozzájárulás, illetve ellenérték alvagyoni jellege határozza meg.
A kétféle részvény házastársak közötti megosztásának a lehetséges módja megegyezik egymással annyiban, hogy a közös tulajdonú és az összevont címletű részvény a házastársak között
- tagváltozást nem eredményező módon, kötelmi jellegű elszámolás (kompenzációs megoldás, tag házastárs általi magához váltás, kompenzáció és értékkülönbözet kombinációja, a közös tulajdonú részvény és a közös tulajdonú összevont címletű részvény társasági jogi közös tulajdonban való meghagyása) útján,
- tagváltozást eredményező módon pedig a házastársak részvényre vonatkozó közös tulajdonának létrehozása, illetőleg a közös tulajdoni hányadainak módosítása, valamint a közös tulajdonú részvényen és közös tulajdonú ideiglenes részvényen fennálló tulajdonközösség - az egyéb feltételek meglétében - természetbeni megosztással, magához váltással és közös értékesítéssel történő megszüntetése útján egyaránt megosztható.
Különbözik viszont egymástól annyiban, hogy az - akár közös, akár kizárólagos tulajdonú - összevont címletű részvény természetbeni megosztása - a közös tulajdonú részvénytől eltérően - az összevont címlet felbontása útján is lehetséges. (Lásd részletesen: "A gazdasági társaságbeli részesedések megosztása" cím alatt!)

3.2.2.1.2.1.3. A dolgozói részvény

A Gt. 187. §-ának (1) és az új Gt. 191. §-ának (1) bekezdése szerint az alapító okirat (alapszabály) rendelkezéseinek megfelelően a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy kedvezményes áron - névre szóló részvény bocsátható ki (dolgozói részvény), és a részvénytársaság olyan dolgozói részvény kibocsátásáról is határozhat, amely a részvényesek között felosztható adózott eredményből - az osztalékelsőbbséget biztosító részvényt követően - a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően jogosít osztalékra, az új Gt. értelmében pedig az alapszabály rendelkezhet olyan dolgozói részvény kibocsátásáról is, amely vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi jogot is megtestesít. A idézett §-ok (2) bekezdései értelmében a dolgozói részvényt - a Gt. 255. §-ban, illetőleg az új Gt. 262. §-ban meghatározottak szerint - a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni. A dolgozói részvény csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve a Gt. szerint azokra ruházható át, akiknek a munkaviszonya a nyugdíjazásukra tekintettel szűnt meg, az új Gt. szerint pedig azokra, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. A dolgozói részvény megszerzésének és átruházásának részletes feltételeit az alapító okirat (alapszabály) határozza meg és az alapító okirat (alapszabály) lehetővé teheti, hogy dolgozói részvényt a dolgozók meghatározott csoportjai ingyenesen szerezhessenek [Gt. 187. § (3) bek., új Gt. 191. § (3) bek.]. Ilyen esetben a Gt. 220. § (2) és az új Gt. 212. § (5) bekezdése szerinti közös részvénytulajdon jön létre.

a) A dolgozói részvény, mint önálló részvényfajta fogalmi elemei

A régi Gt. 244. §-a, a Gt. 187. §-a és az új Gt. 191. §-a által szabályozott dolgozói részvény olyan névre szóló részvényfajta, amely abban tér el a törzsrészvénytől, hogy egyrészt csak a részvénytársaság munkavállalói szerezhetik meg, azaz forgalomképessége korlátozott, másrészt viszont a részvénytársaság a dolgozói részvényeket nem forgalmi áron, hanem annál olcsóbban, esetleg ingyen vagy jelképes összegért juttatja munkavállalóinak.
A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat egységes álláspontja szerint a régi Gt.-nek és a Gt.-nek a dolgozói részvényre vonatkozó rendelkezéseiből egyaránt az következik, hogy a dolgozói részvénynek, mint részvényfajtának több ismérve van, amelyeknek együttesen kell megjelenniük, és e követelmények - az új Gt. szövegéből következően - az új Gt. által szabályozott dolgozói részvény vonatkozásában is változatlanul fennállnak. Ennek megfelelően:
- Dolgozói részvények kibocsátására kizárólag a részvénytársaság alaptőkéjének a felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni.
- A Gt. a "munkavállaló" kifejezés szóhasználatával "egyértelműen utal a munkaviszonyra, mint feltételre, és ezt a (2) és (4) bekezdések szövege is megerősíti, amikor a munkaviszony megszűnéséről rendelkezik." Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a Legfelsőbb Bíróság egyik, még a régi Gt. alapján hozott, de a jelenlegi helyzetben is releváns eseti döntése, amely szerint nem helytálló az az álláspont, hogy dolgozói részvények kibocsátása során bármilyen munkavégzésre irányuló jogviszony értendő. E részvényfajta kedvezményezettjei csak a Munka Törvénykönyve szerinti dolgozók lehetnek, s nem lehet az, aki megbízásos jogviszony alapján végez munkát (LB Cg. törv. II. 31.720/1991. sz.), és az sem, aki nem magával a részvénytársasággal, hanem a részvénytársaság kapcsolt vállalkozásaival, vagy a részvénytársasággal szerződéses viszonyban álló valamely szervezettel áll munkaviszonyban.
- Erre irányuló jogszabályi tilalom hiányában nincs ugyan jogi akadálya annak, hogy a dolgozói részvény névérték felett kerüljön kibocsátásra, feltétele viszont a dolgozói részvénykénti minősítésnek az, hogy az árnak mindenképpen kedvezményesnek kell lennie. A kedvezményes vételár biztosítása lehetséges úgy is, hogy a tényleges forgalmi értéknek megfelelő ár kikötése mellett a fizetési feltételek kedvezményesek (kamatmentes hitel vagy hosszú fizetési határidő stb.).
- Nem elegendő a részvény dolgozói részvénykénti minősítéséhez önmagában az, hogy a részvény kedvezményes vételáron kerül kibocsátásra, ha a dolgozói részvény, mint önálló részvényfajta bármely más többi eleme hiányzik. Nem válik ezért dolgozói részvénnyé az a törzsrészvény, amelyet az 1995. évi XXXIX. számú privatizációs törvény alapján kedvezményes áron értékesítettek a cég dolgozóinak. [(19.) I. kötet 691-699. o., (60.) 311-350. o.]

b) A dolgozói részvény korlátozott forgalomképessége

A dolgozói részvényt mind a régi Gt. 244. §-a, mind pedig a Gt. 187. §-ának (3)-(6) és az új Gt. 191. §-ának (3)-(6) bekezdései korlátozottan forgalomképessé nyilvánítják, sőt a dolgozói részvény öröklés útján történő átszállásának a lehetőségét is korlátozzák azáltal, hogy egyrészt a megszerzésére és átruházására vonatkozó részletes feltételek meghatározására az alapító okiratot (alapszabályt) hatalmazzák fel, másrészt úgy rendelkeznek, hogy a dolgozói részvény csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve - a Gt. szerint - azokra ruházató át, akiknek munkaviszonya nyugdíjazásukra tekintettel szűnt meg, az új Gt. szerint pedig azokra, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Nem tartalmaz ugyan olyan korlátozást, hogy a szerzésre csak olyan volt munkavállalók jogosultak, akiknek a korábbi munkaviszonya nyugdíjazásukra tekintettel szűnt meg, előírja viszont azt, hogy a dolgozói részvény kibocsátáskori megszerzésének és utóbb történő átruházásnak részletes feltételeit az alapszabálynak kell meghatároznia.
Végül pedig a dolgozó halála vagy - a nyugdíjazás esetét kivéve - a munkaviszonyának megszűnése esetére
- a régi Gt. a részvénytársaság részére a volt munkavállalójának a dolgozói részvényeire vonatkozóan olyan "vételi jogot" biztosított, amely szerint a részvényt forgalmi értéken, de legalább névértéken "köteles" megvásárolni [régi Gt. 244. § (2) és (3) bek.],
- a Gt. pedig elsődlegesen a munkavállaló örökösét, illetve a volt munkavállalót jogosította fel a dolgozói részvénynek hat hónapon belül a részvénytársaság más munkavállalói részére történő átruházására, másodlagosan pedig - e határidő eredménytelen elteltét követően - a részvénytársaság számára írta elő azt a kötelezettséget, hogy a dolgozói részvényt alaptőkéjének - a Gt. 258-264. §-a szerinti - megfelelő csökkentésével bevonja vagy törzsrészvénnyé vagy elsőbbségi, illetve kamatozó részvénnyé átalakítva értékesítse, azzal, hogy a volt munkáltatót, illetve örökösét a részvény bevonása, illetve a részvény átalakítását követő átruházása esetén a részvény névértéke illeti meg [Gt. 187. § (2)-(6) bek. - (19.) I. kötet 694 - 699. o.].
Az új Gt. - a korábbi szabályozásoktól részben eltérően - a munkavállaló halála vagy munkaviszonyának (bármely okból történő!) megszűnése esetére - csak az alapszabály eltérő rendelkezésének hiányában - jogosítja fel a munkavállaló örökösét, illetve a volt munkavállalót arra, hogy a dolgozói részvényeket a részvénytársaság munkavállalóira az alapszabály által a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel ilyen joggal felruházott személyekre, vagy - Gt. által előírt személyi körön felül - magára a részvénytársaságra ruházza át a munkaviszony megszűnésétől számított hat hónap elteltét követő első közgyűlésig azzal, hogy a dolgozói részvénynek más személyre történő átruházása semmis. Az átruházásra biztosított határidő eredménytelen elteltét követően pedig a részvénytársaság a dolgozói részvényt - a Gt. szabályozásával megegyező módon - a közgyűlésen alaptőkéjének megfelelő csökkentésével bevonja vagy más részvényfajtává átalakítva értékesíti. Ilyen esetben a volt munkavállalót, illetve örökösét a részvény bevonása, illetve a részvény átalakítását követő átruházása esetén a részvény névértéke illeti meg, amelyet a volt munkavállaló, illetve az örökös esetében a részvény bevonásától vagy átruházásától számított harminc napon belül kell kifizetni.

c) A társaságot megillető, illetve terhelő vételi jog

A régi Gt. 244. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozó munkaviszonyának megszűnése esetén a részvénytársaságot vételi jog illette meg, e rendelkezést azonban a Legfelsőbb Bíróság ítéletében is úgy értelmezte, hogy a "vételi jog" valójában "vételi kötelezettséget" jelent, ezért a részvénytársaságokat volt munkavállalóik részvényeinek megvásárlására kötelezte.
A Gt. 187. §-ának (4) bekezdése - a contra legem bírói gyakorlatra is figyelemmel - alakította ki a fenti b) pontban ismertetett azt a megoldást, amely elsődlegesen a volt dolgozót jogosítja fel a részvényeinek a munkaviszonya megszűnésétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül, a forgalmi korlátozások mellett történő eladására, másodlagosan pedig a részvénytársaságot kötelezte a dolgozói részvény - említett határidő eredménytelen elteltét követő első közgyűlésen történő - bevonására vagy annak megfelelő átalakítása mellett történő értékesítésére és a részvény névértékének - örökös esetében a bevonását vagy átruházását követő harminc napon belüli, volt dolgozó esetén pedig egy éven belüli - kifizetésére. [(19.) 694-696. o.] A Gt. utóbb ismertetett megoldását lényegében az új Gt. 191. §-ának (4) és (6) bekezdése is átvette, azzal az eltéréssel, hogy a névérték részvénytársaság általi kifizetésének határidejét a volt munkavállaló és az örökös esetében egyaránt harminc napban határozta meg.

d) A dolgozói részvény átruházása

A dolgozói részvény lényege - a fentebb kifejtettek szerint - a korlátozott forgalomképesség, amely abban áll, hogy a dolgozói részvény szabadon átruházható a részvénytársaság munkavállalóira, illetve a Gt. szerint azokra, akiknek munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg, az új Gt. szerint pedig azokra, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja.. Nem ruházható viszont át a Gt. szerint olyan személyre, aki munkaviszonyban állt ugyan a részvénytársasággal, de munkaviszonya bármely okból - nyugdíjazás esetét kivéve - megszűnt, az új Gt. szerint pedig olyan személyre, aki számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel - függetlenül attól, hogy a korábbi munkaviszony nyugdíjba vonulás vagy egyéb okból szűnt meg - nem biztosítja.
A Gt. 187. §-ához kapcsolódó jogirodalom szerint: "Amennyiben a dolgozó a részvényt arra nem jogosult személyre ruházza át, két értelmezés is lehetséges. Maga az átruházás lehet érvényes (a forgatás rendben megtörténik), de a részvénytársaság az új részvényest nem ismeri el részvényesnek, nem jegyzi be a részvénykönyvbe, következésképpen a vevő részvényesi jogokat nem gyakorolhat. Lehetséges ugyanakkor olyan álláspont is, hogy maga a részvényátruházás is semmis, mert a Gt. tilalmába ütközik. Álláspontunk szerint az utóbbi megoldás a helyes, mert a részvényen a dolgozói minősége fel van tüntetve, tehát az mindenki számára felismerhető, így a törvényi tilalom mindenkivel szemben érvényes. (…)
A Gt. 187. § (3) bekezdése értelmében az átruházásra vonatkozó szabályok diszpozitívek, amelyektől az alapító okirat (alapszabály) eltérhet. Ez tehát egyike azon ritka eseteknek, amikor a részvényjog lehetőséget enged a saját szabályozásra." [(19.) I. kötet 691-699. o.]
Az új Gt. 191. § (4) bekezdése a fentebb részletezett jogalkalmazási bizonytalanságot végleg feloldotta azáltal, hogy a dolgozói részvény más személyre történő átruházásának tényét semmisségi okként szabályozta.

e) A dolgozói részvény alvagyoni jellege és megosztásának módja

Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy házastársi közös vagyonnak minősül egyrészt a házastársak bármelyikének az életközösség tartama alatt folytatott kereső tevékenységéből eredő jövedelme, másrészt az általuk együttesen vagy külön-külön ingyenesen megszerzett vagyontárgy is, ha az a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott különvagyonnak nem tekinthető. A Gt. fentebb hivatkozott szabályai szerint a dolgozói részvényt ingyenesen és kedvezményes áron egyaránt csak a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, illetőleg olyan volt munkavállalók szerezhetik meg, akiknek a munkaviszonya nyugdíjazásukra tekintettel szűnt meg.
A házassági vagyonjog irodalma mindezekből arra a következtetésre jut, hogy az ingyenesen megszerzett dolgozói részvény teljes egészében közös vagyon, a kedvezményes vételáron megszerzett dolgozói részvény pedig olyan arányban minősül a házasfelek közös, illetőleg különvagyonának, amilyen arányban egyrészt a közös vagyon és a vételár-kedvezmény, mint a tag (részvényes) házastárs munkavállalói jogviszonyára tekintettel nyújtott ingyenes juttatás együttes összege, másrészt a házasfelek valamelyikének a különvagyona a kedvezményes vételár kifizetéséhez hozzájárult. [(30.) 335-336. o.].
Ha azonban az ingyenes vagy kedvezményes vételár ellenében juttatott dolgozói részvény juttatásának a feltételeként az alapszabály (alapító okirat) munkaviszony meghatározott éven át történő fennállását kívánja meg és a munkaviszony tartama részben a házasságkötést megelőző időszakra, részben pedig a házassági életközösség tartamára esik, úgy az ingyenes dolgozói részvény névértéke, illetőleg a kedvezményes dolgozói részvény névértékének a kedvezménnyel arányos része a juttatás alapjaként figyelembe vett időszak időarányos részének megfelelő arányú, vegyült alvagyonnak minősül" [(30.) 209-212., 427-429., 431., 435. o.].
A dolgozói részvény tehát nem a munkavállaló tag (részvényes) házastárs különvagyonának, hanem főszabály szerint teljes egészében, kivételesen pedig legalább részben a házastársak közös vagyonának minősül.
Ennek megfelelően közös vagyont képez a dolgozói részvény értékén szerzett vagyon (a dolgozói részvény helyébe lépett érték), tehát "a részvényes házastárs dolgozói részvényjuttatásának az alapjául szolgáló munkaviszonyának a nyugdíjazás esetén kívüli megszűnése folytán a volt tag házastársat megillető vételár, forgalmi érték vagy legalább névérték. [(30.) 209-212., 427-429., 431., 435. o.]
A kedvezményes vételáron megszerzett dolgozói részvény tekintetében elvileg elképzelhető lenne ugyan olyan megoldás is, hogy a dolgozói részvény teljes forgalmi értéke a kedvezményes vételár kifizetéséhez való hozzájárulás arányában nyerjen elszámolást az egyes alvagyonok között. Ez az elszámolási mód azonban ellentétben állnék az ítélkezési gyakorlattal és a nem tag házastárs méltányos érdekeit is súlyosan sértené.
Egységes ugyanis az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kereső tevékenységből eredő mindennemű jövedelem teljes egészében a közös vagyonba tartozik, függetlenül attól, hogy az munkaviszonyból, vállalkozói jogviszonyból, szövetkezeti-, illetve gazdasági társasági tagsági viszonyból, vagy alkalmi munkavégzésből származik, és attól is, hogy a jövedelem, illetve egyéb juttatás nyújtására milyen jogcímen került sor.
Ilyen körülmények mellett viszont méltánytalan vagyoni előnyhöz jutna a részvényes házastárs azáltal, ha a vételárkedvezmény összege, és ebből következően a dolgozói részvény forgalmi értékének a vételárkedvezménnyel arányos része kizárólag azért minősülnék - egészben vagy részben - a különvagyonának, mert az nem közalkalmazotti, vállalkozói vagy egyéb jogviszonyban folytatott kereső tevékenységből, hanem rt.-vel létesített munkavállalói jogviszonyból származik, a nem tag, illetve a nem rt.-vel létesített munkavállalói jogviszonyban álló másik házastárs kereső tevékenységéből eredő jövedelemnek a közös vagyonból reá eső fele részét azonban a juttatás jogcímétől (munkabér, jutalék, költségtérítés stb.) függetlenül maga is realizálná.
A kifejtettekből az következik, hogy házassági vagyonjogi szempontból a törzsrészvény és a dolgozói részvény megegyezik egymással annyiban, hogy főszabály szerint mindkettő közös vagyonnak minősül. Különbözik viszont egymástól annyiban, hogy a törzsrészvény főszabály szerint forgalomképes, ezért az a házastársak között - az egyéb feltételek meglétében - tagváltozást eredményező módon is megosztható, a dolgozói részvény pedig korlátozottan forgalomképes, ezért annak kizárólagos vagy közös tulajdonát a nem tag házastárs a közös vagyon megosztása során - az egyéb feltételek meglétében is csak akkor szerezheti meg, ha az adott rt.-nek maga is munkavállalója, vagy olyan volt munkavállalója, akinek a munkaviszonya a nyugdíjba vonulására tekintettel szűnt meg. (Lásd: "A részvénytársaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása" cím alatt)
Az új Gt. 191. § (1) bekezdése - a már kifejtettek szerint - a dolgozói részvény megszerezhetőségének a személyi feltételeként annak kibocsátásakor változatlanul a részvénytársasággal fennálló - teljes vagy részmunkaidős - munkavállalói jogviszonyban való foglalkoztatás tényét, a forgalomba hozatalt követő átruházása során pedig ezenfelül - vagylagosan - a részvénytársasággal fennállott korábbi munkaviszonyra tekintettel az alapszabály által biztosított szerzési jog fennállásának tényét írja elő.
Mindezeknek a további következménye az, hogy az új Gt. hatálya alá tartozó dolgozói részvények alvagyoni jellegét változatlanul egyrészt azok munkaviszonyból való származásának, másrészt az ingyenes, illetve kedvezményes vételáron való megszerzésének ténye és - az utóbbi esetben - a szerzéshez felhasznált pénzeszközök alvagyoni jellege határozza meg. Ennek megfelelően az új Gt. hatálya alá tartozó rt. által forgalomba hozott dolgozói részvény is közös vagyonnak minősül teljes egészében akkor, ha annak juttatására ingyenesen került sor, a szerzéshez való hozzájárulás arányában pedig akkor, ha a kedvezményes vételár kifizetésére vegyült alvagyonok felhasználásával került sor.
Az új Gt. hatálya alá tartozó rt. által forgalomba hozott dolgozói részvény házastársak közötti megosztásának a lehetséges módját ugyancsak annak a változatlan korlátozott forgalomképessége határozza meg. Ennek a jogkövetkezménye ugyanis az, hogy a vagyonközösséghez tartozó dolgozói részvény a házastársak között a dolgozói részvényes személyének megváltozását nem eredményező módon minden esetben, a dolgozói részvényes személyének megváltozását eredményező módon viszont csak akkor oszthatók meg, ha a szerzés új Gt. által meghatározott speciális személyi feltételei a nem dolgozói részvényes házastárs személye vonatkozásában is fennállnak. Alanyváltozást eredményező megosztási mód tehát a házastársak között kizárólag akkor alkalmazható, ha a nem dolgozói részvényes (másik) házastárs ugyanannak a részvénytársaságnak maga is teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottja, vagy olyan személy, akinek a számára a dolgozói részvény átruházás útján történő megszerzésének jogát a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyára tekintettel maga az alapszabály biztosítja, éspedig függetlenül attól, hogy a korábbi munkaviszonya nyugdíjazással vagy más módon szűnt meg. E feltételek hiányában az alanyváltozást eredményező megosztási mód alkalmazhatósága fogalmilag kizárt, hiszen az új Gt. 191. § (4) bekezdése szerint a dolgozói részvénynek más személyre történő átruházása semmis.
Minthogy a dolgozói részvény átruházásának a Gt.-beli szabályai diszpozitív jellegűek, az új Gt. pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a dolgozói részvény kibocsátáskori megszerzésének és utóbb történő átruházásának a részletes feltételeit az alapszabály határozza meg, az alanyváltozást eredményező megosztási módok alkalmazhatósága a Gt. és az új Gt. hatálya alá tartozó dolgozói részvények vonatkozásában - a már kifejtetteken felül - egyaránt feltételezi az rt. alapszabályában meghatározott esetleges további részletes feltételek fennállását is.

3.2.2.1.2.2. Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény

Míg a részvény tagsági jogviszonyt, addig a kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősül. A részvénytársaság által kibocsátott kötvény valójában az rt. adósságainak egy meghatározott részéről kerül kiállításra, ezért a kötvény tulajdonosa a részvénytársaság hitelezőjének minősül, a tagjának (= részvényesének) azonban annak ellenére sem tekinthető, hogy az rt. által kibocsátott értékpapírral rendelkezik.
Az rt. által kibocsátható kötvénynek a régi Gt. 246. §-a, a Gt. 199. §-a és az új Gt. 194. §-a két nevesített fajtáját ismeri: az átváltoztatható, és a régi Gt. az elővásárlási jogot, a Gt. valamint az új Gt. pedig a jegyzési jogot biztosító kötvényt. Az utóbb hivatkozott §-ok (1) bekezdései szerint a részvénytársaság alaptőkéjének feléig forgalomba hozhat olyan névre szóló kötvényt, amelyet a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani (átváltoztatható kötvény), a (2) bekezdései értelmében pedig olyan névre szóló kötvény kibocsátását is elhatározhatja, amely utóbb az alaptőke Gt. szerinti nyilvános forgalomba hozatalával történő felemelésekor, illetőleg az új Gt. szerinti felemelésekor - a részvényeseket követően - jegyzési jogot biztosít (jegyzési jogot biztosító kötvény).
Az átváltoztatható kötvény tehát olyan különleges hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek csak rt. lehet a kibocsátója, a jegyzési jogot biztosító kötvényről pedig a Gt. eredeti rendelkezése alapján kizárólag csak a nyilvánosan működő részvénytársaságok rendelkezhettek. "A Gt. 199. §-ának (2) bekezdéséből ugyan továbbra is az következik, mivel a jogszabályhely változatlanul az »alaptőke új részvények nyilvános forgalomba hozatalával történő felemelésekor« biztosítja a jegyzési jogot. A 2004. január 1-jétől hatályba lépő 2003. évi XLIX. törvény 13. §-ával beiktatott 246/A. § (1) és (2) bekezdése azonban már ezzel homlokegyenest ellentétes következtetés levonására ad lehetőséget (legalább is a pénzbeli hozzájárulás ellenében történő alaptőke-emeléseknél.) Az apport ellenében történő emeléseknél viszont nem rendelkezik a Gt. módosítás a jegyzési elsőbbségről, illetve apport ellenében kötvényt sem lehet kibocsátani." [(15.) 287. o.]
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő jellegéből az következik, hogy megegyezik egymással a részvénytársaság által kibocsátható mindkét kötvényfajta abban, hogy a kötvény ellenértéke csakis és kizárólag készpénz lehet, apport ellenében tehát kötvényt nem lehet forgalomba hozni (LB Fpkf. II. 30.434/1993.). Különbözik viszont a kétfajta kötvény egymástól abban, hogy a kötvény futamideje alatt az átváltoztatható kötvény tulajdonosa a kötvényesi minőségét az rt. igazgatósághoz intézett egyoldalú nyilatkozatával részvényesi minőségre változtathatja át, a jegyzési jogot biztosító kötvényes viszont csak e minőségének megtartása mellett válhat részvényessé akkor, ha az rt. tőkeemelése során a jegyzési jogával él.
Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény ellenében megszerzett részvény tehát lényegében az említett fajtájú kötvények értékén szerzett vagyonnak minősül, ezért az ilyen részvény alvagyoni jellegét a kötvény alvagyoni jellege határozza meg.

3.2.2.1.3. A részvény hasznának és a részvény értékén szerzett vagyonnak az elhatárolása és alvagyoni jellegének meghatározása

3.2.2.1.3.1. A haszon polgári jogi és családjogi fogalma, illetőleg az egyes vagyontárgyak értékén szerzett vagyon

A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit.
Haszonnak minősül a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás ellenében megszerzett részvénytársaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a részvénytársaságbeli részesedésre való jogosultság fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered.
Nem a haszon, hanem a részvény értékén szerzett vagyon (részvény helyébe lépett érték) körébe tartozik viszont a vagyoni hozzájárulás ellenében megszerzett részvénytársaságbeli részesedés olyan hozadéka, amely a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt magának a részvénytársaságbeli tagsági jogviszonynak, tehát a részvénytársaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát annak az ellenértékét képezi.
A különvagyontárgy ellenértéke ugyanakkor már nem a különvagyon hasznának, hanem a különvagyon értékén szerzett vagyontárgynak, illetve a különvagyon helyébe lépett értéknek minősül, amely azonban akkor sem válik közös vagyonná, ha ahhoz a különvagyonnal rendelkező házastárs az életközösség tartama alatt jut hozzá, sőt a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint még a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy is különvagyonnak minősül.

3.2.2.1.3.2. A nyereséges működés során elért adózott eredmény felhasználásának módjai és a veszteséges működés jogkövetkezményei

A társaság cégbejegyzését követő működésének létszakában a társaság gazdasági tevékenysége nyereséget, vagy veszteséget eredményezhet.
Az adózott eredmény felhasználható: osztalék fizetésére, vagy a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonának a növelésére. Az alaptőke felemeléséről az rt. közgyűlése jogosult ugyan határozni, a közgyűlés azonban, ha az alapszabály ennek lehetőségét nem zárja ki, felhatalmazhatja az igazgatóságot az alaptőke felemelésére, azzal, hogy a felhatalmazásban meg kell jelölni azt a legmagasabb összeget (jóváhagyott alaptőke), amellyel az igazgatóság a részvénytársaság alaptőkéjét a közgyűlési határozatban megszabott, legfeljebb ötéves időtartamra felemelheti (Gt. 245/A. §, új Gt. 252. §).
Az alaptőke felemelése a régi Gt. 301. §-ának (2) bekezdése szerint új részvények jegyzésével, a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonának alaptőkévé alakításával, vagy átváltoztatható kötvény részvénnyé alakításával történhet, a Gt. 245. §-ának (1) és az új Gt. 248. §-ának (1)-(2) bekezdése értelmében új részvények nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatalával, az alaptőkén felüli vagyon terhére, dolgozói részvény forgalomba hozatalával, vagy feltételes alaptőke-emelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történhet, azzal, hogy az említett alaptőke-emelés típusok és módok egyidejűleg is elhatározhatók és végrehajthatók. Új részvények nyilvános forgalomba hozatalával megvalósuló alaptőke-emelésre zártkörűen működő részvénytársaság (zrt.) esetében csak akkor kerülhet sor, ha a közgyűlés előzetesen a zrt. működési formájának - az átalakulásnak nem minősülő - megváltoztatásáról is határozott (új Gt. 173. és 249. §), nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt.) esetében pedig csak akkor, ha az alaptőke-emelésre csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása ellenében kerül sor, és amennyiben az alaptőke-emelés során a részvények kibocsátási értéke a névértéket meghaladja, úgy a különbözetet a részvényjegyzéskor teljes egészében meg kell fizetni (új Gt. 314. §).
Veszteséges működés esetén a Gt. rendelkezései szerint, amennyiben a társaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent és az ezt tárgyaló közgyűlést követő három hónapon belül a fenti körülmény változatlanul fennáll, a társaság - a Gt. 243. §-ának (2) bekezdése értelmében - köteles az alaptőkéjét leszállítani [Gt. 343. § (1) bek. a) pont és (2) bek., 258. § (1) bek.].
Abban az esetben, ha a társaság számviteli törvény szerinti beszámolójának adatai alapján egymást követő két évben nem rendelkezik a társasági formára a Gt. 203. §-ának (1) bekezdése szerint előírt minimum jegyzett tőkének megfelelő saját tőkével, úgy a részvényeseknek gondoskodniuk kell a saját tőke pótlásáról, vagy dönteniük kell a társaság átalakulásáról, illetve a jogutód nélküli megszűnéséről (Gt. 61. §).
Az új Gt. szabályai szerint kötelező az alaptőke leszállítása, mert a részvényeseknek az alaptőke biztosításáról, illetve annak módjáról, így különösen a részvényesek által történő befizetés előírásáról, illetve az alaptőke leszállításáról, továbbá a társaság más társasággá történő átalakulásáról, ezek hiányában pedig a társaság megszüntetéséről kell határozniuk akkor, ha az rt. saját tőkéje a veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent, vagy az rt. saját tőkéje a 207. § (1) bekezdése szerinti tőkeminimum alá csökkent, vagy az rt.-t fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona tartozásait nem fedezi (új Gt. 245. §). Lehetséges viszont az alaptőke leszállítása az rt. elhatározásából a közgyűlés döntése vagy az alapszabályban foglalt feltételek bekövetkezte esetén (új Gt. 267. §), amelyre - egyebek mellett - sor kerülhet a társaság veszteségeinek rendezése végett, vagy a számviteli törvényben meghatározott módon, az rt. alaptőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából (új Gt. 273. §).
A részvény, mint értékpapír által megtestesített tagsági jogviszonyhoz kapcsolódó vagyoni jogoknak három csoportja van: az osztalékhoz, illetve osztalékelőleghez, a kamatozó részvény kamatához, valamint a likvidációs hányadhoz való jog, a részvénytársasági tagsági jogviszony megszűnése során pedig a részvény értékesítése útján árfolyamnyereséget, illetve árfolyamveszteséget érhet, illetve szenvedhet el.
A Gt. 223. §-ának (1) és az új Gt. 219. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanakkor a részvénytársaság saját tőkéjéből a részvényes javára annak tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és - az alaptőke leszállításának esetét kivéve - csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét, és e bekezdés alkalmazásában - a hivatkozott §-ok (2) bekezdése szerint - kifizetésnek minősül a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű hozzájárulás egyaránt, kivételt képeznek azonban a részvénytársaság által - a Gt. 253. § (2) bekezdése és 255. § (1) bekezdése, illetőleg az új Gt. 191. § (1) bekezdése és 259. § (3) bekezdése alapján - ellenérték nélkül juttatott részvények (ti. az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés során jut a felemelt alaptőkére eső részvényekhez, illetve dolgozói részvényhez).

3.2.2.1.3.2.1. Az osztalék és osztalékelőleg és a kamatozó részvény kamata, mint a részvény haszna

A részvényesnek a Gt. 223-224. §-a, és az új Gt. 220. §-a szerint osztalékra csak három együttes (konjunktív) feltétel meglétében, nevezetesen akkor van alanyi joga, ha a részvénytársaság a számviteli törvény szerinti (tárgyévi adózott eredményből, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből álló) felosztható adózott eredménnyel rendelkezik, az osztalék kifizetésére nem az alaptőke terhére kerül sor, és az osztalék kifizetése közgyűlési határozaton alapul. Az utóbbi feltételt illetően a közgyűlés akkor sem köteles osztalék kifizetéséről dönteni, ha annak az előbbi két feltétele egyébként fennáll, hiszen ehelyett dönthet úgy is, hogy a számviteli szabályok szerint kiosztható nyereséget - a fentebb már kifejtettek szerint - eredménytartalékba helyezi, vagy az alaptőkén felüli vagyon terhére az alaptőkét felemeli. Nincs akadálya annak sem, hogy az osztalékot az rt. - a létesítő okirat erre irányuló felhatalmazása alapján - ne készpénzben, hanem nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásban fizesse ki a részvényeseknek.
Az osztalékfizetés együttes feltételeinek a meglétében az osztalékhoz való jog a részvényeseket főszabály szerint részvényeik névértékének arányában, kivételesen pedig ettől eltérő arányban illeti meg (pl. elsőbbségi részvények és az olyan dolgozói részvények tulajdonosai, akiket a létesítő okirat az osztalékelsőbbségi részvények tulajdonosait követően a más részvényfajtába, illetve részvényosztálya tartozó részvényeseket megelőzően jogosít osztalékra).
Az osztalékra jogosult részvényes személyét a Gt. nem határozza meg, az új Gt. 220. § (1) bekezdése viszont már rendelkezik arról, hogy osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel, kivéve, ha az alapszabály ettől eltérő időpontot határoz meg, és kimondja azt is, hogy a részvényes osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
A módosított Gt. 225. §-ában foglaltakból az következik, hogy az osztalékelőleg kifizetésének ugyancsak három együttes feltétele van: az rt. létesítő okirata ezt kifejezetten megengedi, az elfogadott közbenső mérleg szerint a fedezet rendelkezésre áll, a részvényesek vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, ha kifizetésének feltételei mégsem állnának fenn. [(19.) 811-820. o.]
Az osztalékelőleg kifizetésének feltételeit az új Gt. 221. §-a a Gt. szabályozásával lényegében azonos módon határozza meg.
A Gt. 188. §-a és az új Gt. 192. §-a - a régi Gt. 245. §-ához hasonlóan -változatlanul módot ad az alapító okirat (alapszabály) rendelkezéseinek megfelelően az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben előre meghatározott mértékű kamatra jogosító, névre szóló részvény, ún. kamatozó részvény kibocsátására. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után az adózott eredményből, a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Nem fizethető ugyan a részvényesnek kamat, ha ennek következtében a részvénytársaság tőkéje a számviteli szabályok szerint nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét, a kamatozó részvény tulajdonosát azonban a részvényhez fűződő valamennyi jog megilleti, ideértve az osztalékhoz való jogot is.
A Gt. e rendelkezései annyiban térnek el a régi Gt. 245. §-ának hasonló tartalmú szabályaitól, hogy a régi Gt. szerint a kamatozó részvény típusa bemutatóra és névre szóló is lehetett, a kamatozó részvény tulajdonosát a költségként elszámolható kamat - az Európai Unió 2. számú Társasági Jogi Irányelvével ellentétben - akkor is megillette, ha a társaságnak az adott évben nem volt nyeresége, vagy a kamatfizetés következtében a részvénytársaság saját tőkéje a számviteli jogszabályok szerinti alaptőke alá csökkent, és lehetőséget nyújtott az osztalékfizetés szigorú feltételeinek a költségként elszámolható kamattal történő kijátszására is.
"Az osztalék - és kamatfizetés szabályai egy ponton térnek el egymástól: az osztalék fizetéséről a közgyűlés határozattal dönt, a kamat esetében viszont erre nem kerül sor, ha van a társaságnál erre pénzügyi fedezet, az előre meghatározott, a részvényen feltüntetett módon számítandó kamat közgyűlési határozat nélkül fizetendő, illetve a közgyűlés nem hozhat olyan határozatot, amely az adott évben nem engedélyezi a kamat kifizetését, ha ennek pénzügyi fedezete a fenti szabályok szerint meglenne." [(19.) 697-698. o.]
A részvény osztaléka és a kamatozó részvény kamata egyaránt a részvény olyan rendszeres vagy időszakos hozadékának minősül, amely a - már kifejtettek szerint - a részvény megszerzésének az alapját képező vagyoni hozzájárulás hasznosításának a gazdasági eredményeként áll elő, és amelynek megszerzése a részvényre vonatkozó tulajdonjognak, tehát a részvénytársasági tagsági viszonynak a fennállását, nem pedig annak a megszűnését feltételezi. Sem a jogirodalomban, sem az ítélkezési gyakorlatban nem vitás ezért az, hogy - a régi Gt. 266-267. §-ai, a Gt. 223-226. §-ai és az új Gt. 220-221. §-ai szerinti - osztalék, az osztalékelőleg, valamint a kamatozó részvény - régi Gt. 245., Gt. 188. és új Gt. 192. §-ai szerinti - kamata gazdasági és családjogi értelemben egyaránt a részvény hasznának minősül [(51.) és (30.) 413-415. o.], azzal, hogy - véleményem szerint - az osztalékelelőg csak az osztalékfizetés törvényes feltételeinek a bekövetkeztétől, mint a Ptk. 228. § (1) bekezdése szerinti felfüggesztő feltételtől függően válik tényleges haszonná.
Ennek a további következménye az, hogy a közös vagyoni részvénynek az életközösség kezdetétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben keletkezett osztaléka, illetve kamata valamint a házastársak valamelyikének a különvagyonához tartozó részvénynek az életközösség fennállása alatt keletkezett osztaléka, illetve kamata egyaránt a vagyonközösséghez tartozik.
Ennek megfelelően közös adósságnak minősül viszont az életközösség ideje alatt felvett osztalékelőleg, illetőleg annak arányos része akkor, ha az időközben beállott veszteség folytán a társaság éves rendes számviteli mérlege az osztalék fizetését nem teszi lehetővé, illetőleg az osztalék mértéke alacsonyabb mint a kifizetett osztalékelőleg mértéke, vagy ha a részvényes házastárs a részvényét az osztalékelőleg felvétele után, de még az osztalékra való jogosultság megállapítása előtt harmadik személyre ruházza át, és ezért a tag házastárs a felvett osztalékelőleget, illetőleg annak arányos részét köteles a társaságnak visszafizetni. Ha ilyen esetben a visszafizetési kötelezettség megállapítására a közös vagyon megosztását követően kerül sor, nincs jogi akadálya annak, hogy a tag házastárs az ezzel összefüggő elszámolási igényét a vagyonmegosztási szerződés megtámadásának, illetőleg a jogerős ítélet elleni perújítási kérelem előterjesztésének a hiányában ún. utólagos igényként érvényesítse.
A közgyűlés természetesen dönthet úgy is, hogy az adózott eredményt a fenti feltételek megléte ellenére is teljes egészében a társaság alaptőkén felüli vagyonának részét képező eredménytartalékba helyezi. Ebben az esetben a tag - a közgyűlés erre irányuló döntésének a hiánya miatt - osztalékra nem tarthat ugyan igényt, az eredménytartalékba kerülő adózott eredmény azonban - a törzstőkén felüli vagyon részeként - a társaság saját tőkéjét, az adózott eredmény arányos része pedig a tag részvényének az értékét (valószínűsíthetően) növeli, ezért az adózott eredmény rá eső részét a tag a részvényének értékesítése útján - árfolyamnyereség formájában - realizálhatja (Lásd: "A likvidációs hányad és a részvény árfolyamnyeresége, mint a részvény értékén szerzett vagyon").

3.2.2.1.3.2.2. Az alaptőkén felüli vagyon terhére ingyenesen vagy kedvezményes áron juttatott részvény, illetve részvény-hányad jogi jellege

a) A dolgozói részvény

A régi Gt. 244. §-a, a Gt. 187. §-ának (1) és 255. §-ának (2) bekezdése, valamint az új Gt. 191. §-a szerinti dolgozói részvény megszerzésére - a már kifejtettek szerint - kizárólag a társaság törzstőkén felüli vagyonának a terhére és csak a törzstőke egyidejű felemelése mellett kerülhet sor, annak megszerzése tehát feltételezi azt, hogy a társaság törzstőkén felüli vagyonnal rendelkezik, amelynek keletkezése a gyakorlatban nem feltétlenül ugyan, de többnyire a társaság nyereséges működésére vezethető vissza. Ebből viszont az következik, hogy a dolgozói részvény az esetek többségében a társaság által folytatott vállalkozói tevékenység hasznának minősül ugyan, nyilvánvalóan nem tekinthető viszont magának a társaságbeli részesedés hasznának, hiszen annak megszerzése nem a részvény-tulajdonnal párosuló tagsági jogviszony, hanem a részvénytársasággal fennálló munkavállalói jogviszony fennállását feltételezi.

b) Az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott alaptőke-emelés során ingyenesen (ellenérték nélkül) juttatott részvény-hányad

Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés során valójában az alaptőkén felüli vagyon vagy annak egy része az alaptőke részévé válik, és a felemelt alaptőkére eső részvényeket a régi Gt. 305. §-ának (1)-(4) bekezdései szerint új részvények kiállítása vagy a korábban kiállított részvények felülbélyegzése útján - ha a közgyűlés másként nem határoz - a korábbi részvényeseknek részvényeik arányában - ellenérték nélkül - átvételre kell felajánlani, ha pedig a részvényes az új részvényeket a következő közgyűlés befejezéséig nem veszi át, a részvénytársaság az új részvényeket értékesíti.
A Gt. 253. §-a (2)-(3) bekezdésének az eredeti szövege szerint ezzel szemben a felemelt alaptőkére eső részvények a részvénytársaság részvényeseit ellenérték nélkül, a részvényeik névértékének arányában illetik meg, a közgyűlés alaptőke-emelésről hozott határozatának az ilyen tartalmú rendelkezése esetén azonban a forgalomba hozott új részvények vagy azok egy része dolgozói részvényként a részvénytársaság munkavállalóit illeti meg, vagy azt a személyt illeti meg, aki úgy rendelkezik, hogy a részvénytársaságnak nyújtott hitel visszafizetéséről a részvények ellenében lemond, míg a módosított Gt. 253. §-a és az új Gt. 259. §-ának (3) bekezdése és 260-261. §-a szerint a felemelt alaptőkét megtestesítő részvények az rt. részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg. (Ugyanilyen arányban illeti meg az rt. részvényeseit felülbélyegzés vagy kicserélés végett át nem adott és ezért érvénytelennek nyilvánított részvények helyett kibocsátott, majd az rt. által értékesített, valamint a kicserélt vagy felülbélyegzett, de a részvényes által át nem vett, és ezért az rt. által ugyancsak értékesített részvények vételára vagy az rt. által bevont részvények névértékére jutó saját tőkerész is.) A részvénytársaság hitelezői azonban már nem vehetnek részt az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott tőkeemelésben és nem szerezhetnek részvényt sem ilyen tőkeemelési típus keretében.
A módosított Gt. 208. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a részvénytársaság esetében, az új Gt. 13. §-ának (2) bekezdése szerint pedig bármely cégformájú gazdasági társaság esetében a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) nem csupán bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog, hanem az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés is lehet, az alapító, illetve a részvényes munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását azonban nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet. Ebből viszont az következik, hogy ha a részvénytársaság hitelezője a részvénytársasággal szemben fennálló követeléséről lemond, a részvénytársaság részvényeinek megszerzése érdekében új részvények zártkörű forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelésre kerül sor, követelése apportnak minősül, apportként kezelendő és értékelendő.
Megoszlanak a vélemények abban, hogy az eredeti részvény hasznának, vagy az eredeti részvény értékén szerzett vagyonnak minősül-e az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott alaptőke-emelés során a felemelt alaptőke terhére a tag házastársnak ellenérték nélkül juttatott részvény [régi Gt. 305. § (1)-(4) bek. és Gt. 253. § (2) bek., új Gt. 259. § (3) bek.].
Mindkét álláspont képviselői egyetértenek abban, hogy a részvény, mint tagsági jogokat megtestesítő értékpapír a részvényes házastárs valamennyi tagsági jogosultságát, tehát a szervezeti és vagyoni értékű jogosultságait egyaránt megtestesíti. Ebből viszont az következik, hogy a részvénynek, mint értékpapírnak az értéke nem csupán a részvénytársaság alaptőkéjének (jegyzett tőkéjének) az adott részvényre eső részét tehát a részvény ún. névértékét, hanem - névérték feletti kibocsátás és nyereséges működés esetén - a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonának az adott részvény névértékhányaddal arányos részét is magában foglalja. [(30.) 332. o.]
Ebből azonban az egyik álláspont arra a következtetésre jut, hogy az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott alaptőke-emelés során ingyenesen megszerzett részvény a tag eredeti részvénye hasznának minősül [(30.) 325-331. o., (4.) 306. o. és (51.)], a már általam is helyesebbnek vélt - nem publikált - másik álláspont pedig arra, hogy az ilyen módon megszerzett részvény a tag eredeti részvényének az értékét nem növeli, ezért az nem az eredeti részvény hasznának, hanem az eredeti részvény értékén szerzett vagyonnak minősül.

3.2.2.1.3.2.3. A likvidációs hányad, valamint a részvény árfolyamnyeresége, mint a részvény értékén szerzett vagyon

A Cstv. 61. §-ának (4) bekezdése szerint - többek között - a közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság felszámolása után a fennmaradó vagyon felosztására - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaság végelszámolással történő megszűnésére a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben (Gt.) irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a Gt. 267. §-ának (1) bekezdése és az új Gt. 278. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt vagyont - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulások alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani, ha azonban a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.
Minthogy a részvény forgalomképes értékpapír, nincs jogi akadálya annak, hogy annak tulajdonjogát a részvényes házastárs másra átruházza, és ezáltal magát a tagsági jogviszonyát is megszüntesse. Ha ilyen esetben a kikötött vételár összege a részvény névértékénél, illetve kibocsátási értékénél magasabb vagy alacsonyabb, úgy a részvényes házastárs árfolyamnyereséget realizálhat, illetve árfolyamveszteséget szenvedhet el.
Nem vitatható, hogy a likvidációs hányad és az árfolyamnyereség a részvény rendszeres vagy időszakos hozadékának nem tekinthető, és azok elérése magának a részvénytársaságnak, illetve a részvényesi jogviszonynak a megszűnését is feltételezi. Ebből viszont az következik, hogy az említett vagyoni értékek házassági vagyonjogi értelemben nem a részvény hasznának, hanem a részvény értékén szerzett vagyonnak minősülnek, miértis azok alvagyoni jellege magának a részvénynek az alvagyoni jellegéhez igazodik.

3.2.2.2. A rt.-beli részesedéssel, mint a házastársi közös aktív vagyon tárgyával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat

3.2.2.2.1. A dolgozói részvény és a törzsrészvény elhatárolása, alvagyoni jellegének és értékének megállapítása

A Legfelsőbb Bíróság a gazdasági ügyekben hozott határozataiban a dolgozói részvényekkel összefüggésben már rámutatott arra, hogy a dolgozói részvény olyan részvényfajta, amelyet csak a társaság dolgozói, illetőleg nyugdíjasai szerezhetnek meg az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően ingyenesen vagy kedvezményes áron, éspedig alaptőke-emelés esetén az alaptőkén felüli vagyon terhére. Az állam tulajdonában lévő privatizáció keretében értékesített törzsrészvény akkor sem változik át dolgozói részvénnyé, ha a dolgozók a törzsrészvényt kedvezményes áron szerezték meg (Gfv. II. 30.762/1998. - BH 1999/4/173.). Kifejtette azt is, hogy a munkavállalók részére kedvezményesen értékesített névre szóló törzsrészvények értékesítésére a dolgozói részvényekre vonatkozó korlátozó rendelkezések nem alkalmazhatóak. A részvény átruházásával kapcsolatos előszerződést nem teszi érvénytelenné a forgatmány hiánya (Gfv. VII. 32.847/1998. - BH 2001/2/75.).
A dolgozói részvények alvagyoni jellege tekintetében a Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyben hozott határozattal - ilyen tárgyú kérelem hiányában - még nem foglalt ugyan állást, a Pest Megyei Bíróság a Pf. 20.524/2002/4. számú ítéletében azonban - a 3.2.2.1.2.1.3./e) pontban ismertetett jogirodalmi álláspontot elfogadva - már rámutatott arra, hogy a házastárs foglalkozásából eredő jövedelme közös vagyonnak minősül, ezért az annak felhasználásával a házastársak valamelyikének a munkáltatójától kedvezményes vételáron megvásárolt részvény a vagyonközösséghez tartozik, közös adósság viszont a részvények ellenértékének az életközösség megszűnésekor fennálló hátraléka. Kifejtette azt is, hogy önmagában a munkáltató által kibocsátott törzsrészvények dolgozók általi megvásárlásának a lehetősége még nem teszi a részvényt dolgozói részvénnyé, a dolgozói részvény pedig egyébként sem különvagyonnak, hanem közös vagyonnak minősül.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a peres felek 1986. december 23-án kötöttek házasságot, az életközösségük azonban 1997 tavaszán végleg megszakadt. Az alperes - aki a MOL Rt. alkalmazásában dolgozik. - 1995. december 1-jén - a MOL Rt. Értékpapír Osztályának közlése és a C. Értékpapír Rt. letéti igazolása szerint - 313 db MOL Rt. részvényt vásárolt meg 700 forintos egységáron, amelyből a MOL Rt. 78 db részvényt még a felek életközösségének a fennállása alatt visszavásárolt, a maradék 235 db részvényjuttatást pedig négy egyenlő részletben, évi 41 125 forintos törlesztéssel lehetett kiegyenlíteni és az alperes az utolsó részletet 1998. november 13-án fizette be. Az alperes a részvények felett csak korlátozott tulajdonosi jogot gyakorolhatott: azokat teljes értékük kiegyenlítéséig a letétből nem vehette fel és nem értékesíthette. 1997. évtől 2000. évig az alperes további 74 db részvénynek vált még a tulajdonosává bonus jogcímén. (…)
Az alperes a felperes által a vagyonmérlegbe felvenni kért 270 db MOL Rt. részvénynek a vagyonmérlegből való kihagyását kérte arra való hivatkozással, hogy a vitás részvények a különvagyonát képezik azért, mert ún. dolgozói részvénynek minősülnek.
Az elsőfokú bíróság - másodfokú bíróság által helyben hagyott - kiegészített ítéletével az életközösség megszűnésekor az alperes tulajdonában álló 235 db MOL Rt. részvényt a felek közös vagyonának a mérlegébe beállította, azok értékét a házastársi közös vagyon 2001. október 3-án történt megosztásakori tőzsdei középárfolyam alapulvételével határozta meg, és ezáltal mindkét fél javára értékelte a részvényeknek azt az értékváltozását, amely az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a felek magatartására vissza nem vezethető okból következett be. Közös adósságként számolta el ugyanakkor az életközösség megszakadása után a részvények részletvételével összefüggésben az alperes által kifizetett összesen 82 250 forint vételárhátralékot, az alperes különvagyonaként kihagyta viszont a közös vagyon mérlegéből az életközösség megszűnése után általa megszerzett bonus részvényeket.
A jogerős ítélet indokolása szerint "a MOL Részvénytársaság az alakulásakor törzsrészvényeket bocsátott ki és a kibocsátáskor a részvények egy részét elkülönítette azzal, hogy azokat csak a MOL Rt. dolgozói vásárolhatják meg. A részvényvásárlás úgy történt, hogy a C. Értékpapír Rt. letéti számlán kezelte a részvényeket és az általa kibocsátott letéti igazolás szerint 235 db részvény tulajdonosa az alperes volt, ez nem jogosította fel őt a letét felvételére, de egyebekben nem korlátozta tulajdonosi jogai gyakorlását.
A bíróság megítélése szerint ezért a letéti szerződés azt jelenti, hogy az alperes a részvények tulajdonosává vált, a részvények azonban a teljes vételár kiegyenlítéséig a C. Értékpapír Rt. mint forgalmazó által a MOL Rt. Részvényirodájának közreműködésével egy értékpapírszámlán letétként őrzi.
A házastárs foglalkozásából származó jövedelme házastársi közös vagyonnak minősül. Miután a MOL részvények vételárát a felek az alperes foglalkozásából származó jövedelem felhasználásával egyenlítették ki, a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint házastársi közös vagyonnak minősülnek mindazok a részvények, amelyek az életközösség fennállása alatt kerültek az alperes tulajdonába. Attól, hogy a munkáltató által kibocsátott részvényeket a dolgozók megvásárolhatják, ezek a részvények még nem válnak dolgozói részvényekké. A dolgozói részvények tekintetében csak annyiban van speciális elbírálás, hogy azoknak a másik fél általi természetbeni magához váltásához nincs lehetőség, hanem azok értékének elszámolása történik csak meg. (…)
Nem vitás, hogy a harmadik és negyedik részletet 1997. év őszén és 1998. év őszén az alperes egyedül fizette ki, két részletet azonban a felek közösen teljesítettek.
Az alperes 1997. év június 30. napján további 25 db bonus részvényhez jutott ugyan, az életközösség megszakításakor azonban csupán 235 db részvény volt a tulajdonában, ezért az elsőfokú bíróság csak ezt állította be a házastársi közös vagyon mérlegébe.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - a tartalmi kellékek hiánya miatt - elutasította, ezért annak az érdemi felülvizsgálatára nem került sor". (Pest Megyei Bíróság 1. Pf. 20.524/2002/4. számú ítélete és Legfelsőbb Bíróság - felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító - Pfv. II. 21.897/2002. számú végzése)
Véleményem szerint a jogerős ítélet helyesen foglalt állást abban, hogy a perbeli részvények - 3.2.2.1.2.1.3./a) pontban részletezett együttes fogalmi elemek hiánya miatt - nem dolgozói, hanem törzsrészvényeknek minősülnek, továbbá, hogy a dolgozói részvény nem a részvénytársasággal munkaviszonyban álló házastárs különvagyonához, hanem a házastársak közös vagyonához tartozik.
Téves viszont a jogerős ítéletnek az - az ügy érdemi elbírálását egyébként nem befolyásoló - jogi okfejtése, mely szerint a dolgozói részvény házastársak közötti megosztása kizárólag a részvényes (tag) házastárs általi magához váltás, tehát a részvény értékének a házastársak közötti kötelmi jellegű elszámolása útján történhetnék. A dolgozói részvény ugyanis nem forgalomképtelen, hanem csupán korlátozottan forgalomképes, ezért nincs jogi akadálya annak, hogy a dolgozói részvények kizárólagos vagy a részvényes házastárssal közös tulajdonát - akár természetbeni megosztás, akár magához váltás útján - a nem részvényes házastárs szerezze meg akkor, ha a szerzés speciális személyi feltételei az ő személye tekintetében is fennállnak, tehát akkor, ha a részvénytársaságnak ő maga is munkavállalója, vagy olyan volt munkavállalója, akinek a munkaviszonya a nyugdíjazása folytán szűnt meg.
Nem állapítható meg ugyanakkor a rendelkezésre álló peradatok alapján az, hogy az alperes által az életközösség megszűnése után megszerzett ún. bonus részvények juttatásának mi volt a feltétele, ezért nem lehet megalapozottan állást foglalni abban sem, hogy a bonus részvények - a szerzés időpontjától függetlenül - a vagyonközösséghez tartozó részvények értékén szerzett közös vagyonnak vagy - a szerzés időpontjára tekintettel - az alperes különvagyonának minősülnek.

3.2.2.2.2. Az életközösség ideje alatt jegyzett, de csak az életközösség megszűnése után kifizetett részvények alvagyoni jellege

Egységes a házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlat abban, hogy amennyiben a tulajdonjog megszerzése és az annak alapjául szolgáló jogcím keletkezése elválik egymástól, úgy a vitás vagyontárgy alvagyoni jellegének a meghatározására a jogcím keletkezésének, tehát a szerződéskötésnek vagy az egyéb jogi tény bekövetkezésének az időpontja az irányadó: ha az a házassági életközösség időtartamára esik, úgy az adott dolog a közös vagyonhoz tartozik (BH 1980/3/94., PJD. IX. 213.). Hasonlóképpen a vagyonközösséghez tartozik a vagyoni értékű követelés és a vagyoni tárgyú kötelezettség (adósság) is akkor, ha a követelést vagy kötelezettséget kiváltó jogi tény az életközösség ideje alatt következett be, függetlenül attól, hogy az mikor vált esedékessé, illetőleg a teljesítésre ténylegesen mikor került sor.
A Gt. 213. §-a és az új Gt. 289. §-a szerint a részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik, a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 55. pontja értelmében a jegyzés az értékpapír (részvény) forgalomba hozatala során az értékpapírt megvásárolni szándékozó befektetőnek az értékpapír megvásárlására irányuló, feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata, amellyel az ajánlatot elfogadja és kötelezettséget vállal az ellenszolgáltatás teljesítésére, a Gt. 195. §-a és az új Gt. 200. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a részvényes a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzése és az alaptőke, illetve - ha a részvények névértéke és kibocsátási értéke eltérő -, a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése után igényelheti a neki járó nyomdai úton előállított részvény kiadását, illetve a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírását.
Az idézett törvényhelyekből - véleményem szerint - az következik, hogy az alapítás létszakában a részvény tulajdonjogának megszerzése és a szerzés alapjául szolgáló jogcím keletkezése, nevezetesen: nyilvánosan működő rt. (nyrt.) esetében a részvény jegyzése, zártkörűen működő rt. (zrt.) esetében pedig az alapító okirat aláírása elválik egymástól. Abban az esetben tehát ha a részvényjegyzés az életközösség ideje alatt megtörtént, de a részvény vételárának a kifizetésére egészben vagy részben csak az életközösség megszűnését követően került sor, a részvényt a házastársak közös aktív vagyonaként, annak vételárát, illetve vételárhátralékát pedig a közös adósságaként kell elszámolni.
Amennyiben a részvény forgalmi értéke és az azt terhelő vételár, illetve vételárhátralék összege egymással azonos, úgy nincs gyakorlati akadálya annak sem, hogy a bíróság a részvénynek, mint közös aktív és passzív vagyontárgynak a vagyonmérlegbe történő beállítását egyaránt mellőzze. Az ilyen elszámolási mód alkalmazása azonban elméletileg nem helyeselhető, mert a részvény tényleges forgalmi értéke és az azt terhelő vételár, illetve vételárhátralék összege legfeljebb véletlenszerűen eshet egybe.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság - a Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - 1. Pf. 21.858/1999/8. számú jogerős ítélete által megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak, a házassági életközösségük 1996. július 17-én megszakadt, majd a házasságukat a bíróság az 1996. szeptember 3-án kelt ítéletével felbontotta és a járulékos kérdések tárgyában a felek között olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá, amelyben kölcsönösen kijelentették azt, hogy a házastársi tulajdon és vagyonközösségüket az 1996. július 17-én kelt szerződéssel peren kívül megszüntették.
A felperes által a közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes által a vagyonmérleg 122. tételébe felvenni kért 235 db - darabonként 1000 forint értékű - MOL-törzsrészvényt az alperes az életközösség ideje alatt jegyezte, azok kedvezményes vételára darabonként 700 forint volt, amelyre 4 éves részletfizetési konstrukciót kínáltak és az előtörlesztésre legkorábban 1996. szeptember 30. napját követően volt lehetőség, amely az életközösség megszakadását követő időpont.
Az elsőfokú bíróság a MOL-törzsrészvényeket a felek közös vagyonának a mérlegéből azzal az indokolással hagyta ki, hogy a vitás részvények az alperes az életközösség ideje alatt jegyezte ugyan, azok vételárának a részletekben történő kifizetése viszont csak az életközösség megszűnése után vált esedékessé.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a MOL-törzsrészvényekre vonatkozó részét a felek fellebbezései és az alperes - érdemben el nem bírált - felülvizsgálati kérelme nem érintette. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1. Pf. 21.858/1999. sz. ítélete)
A vitás részvények tulajdonjogának az alperes általi megszerzésére csak a részvények kedvezményes vételárának a kifizetését követően, tehát a perbeli esetben az életközösség megszűnése után kerülhetett ugyan sor, a tulajdonjog alperes általi megszerzésének a jogcíme, nevezetesen a részvények alperes általi jegyzése viszont már az életközösség ideje alatt megtörtént. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a vitás részvények valójában a felek közös vagyonának minősültek ugyan, a közös adósságukat képezte azonban azok teljes vételára is. Nem lehet ugyanakkor állást foglalni abban, hogy a perbeli esetben a részvények forgalmi értéke és kedvezményes vételára között lényeges eltérés fennállott-e vagy sem.

3.2.2.2.3. Az életközösség megszűnése után a kibocsátó által visszavásárolt részvények alvagyoni jellegének és értékének, illetve összegének meghatározása

Az életközösség ideje alatt jegyzett és részben kifizetett, az életközösség megszűnése után azonban a kibocsátó által a vele munkaviszonyban álló részvényes házastárstól visszavásárolt részvények visszavásárlási ára a vagyonközösséghez tartozó részvények helyébe lépett értéknek, tehát a részvények értékén szerzett vagyonnak minősül, ezért az a házastársak közötti megosztás tárgyát képezi.
A Csongrád Megyei Bíróság -Legfelsőbb Bíróság által érdemben felül nem vizsgált - 4. Pf. 20.216/2002/4. számú ítéletének az alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helybenhagyott - ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy - egyéb rendelkezések mellett - az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat - egyebek mellett - a 98. tételben felvett, a MOL-részvények visszavásárlásáért kapott 197 310 forint készpénzt az alperes kizárólagos tulajdonába adta.
Az életközösség tartama alatt az alperes a MOL Rt. alkalmazásában állott, és a munkaviszonyára tekintettel 1995. október 31-én 313 db 1000 forint névértékű, 1400 Ft/db vételárú, 50%-os árkedvezményű részvényt jegyzett. A kedvezményes befizetésekkel és a részvény tulajdonának megszerzésével az életközösség megszakadása után, tehát 1996-ban az alperes már nem élt, a kedvezményes részvények visszavásárlása kapcsán a munkáltatója 197 310 forintot fizetett ki a részére az életközösség megszakadása után.
A jogerős ítélet arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a közös vagyonhoz tartozik a gazdasági társaságba bevitt és a társaság működése folytán keletkezett jövedelem is, és ennek megfelelően a társaság működésével kapcsolatos tartozás is egyenlő arányban terheli a házasfeleket.
A MOL Rt. igazolása szerint az alperes a kedvezményes vételárú MOL-részvényeket az életközösség fennállása alatt vásárolta meg és azoknak az életközösség megszűnése után a MOL Rt. által történt visszavásárlása folytán 197 307 forintot vett fel. A MOL-részvények tehát a felek házastársi közös vagyonát képezték, ezért azok alperes által felvett visszavásárlási árának a fele része a felperest illeti meg. (Csongrád Megyei Bíróság 4. Pf. 20.216/2002/4. sz. ítélete)

3.2.2.2.4. A részvény kamatának, osztalékának és árfolyamnyereségének alvagyoni jellege

Az "Értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban" című könyv 413-429. oldalain kifejtett jogirodalmi állásponttal azonos módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.031/2000/4. számú eseti döntésében a részvény kamatának és osztalékának, illetőleg az árfolyamnyereségének az egymástól eltérő házassági vagyonjogi megítélése tekintetében, amikor az alábbiakat fejtette ki:
"Alappal hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a különvagyoni jellegű kárpótlási jegyek felhasználásával megszerzett részvények árfolyamnyeresége különvagyonnak minősül. Abban a tekintetben ugyanis, hogy a részvény »hozadéka« közös vagy különvagyonnak minősül-e, a részvény kamata, osztaléka, illetőleg az ún. árfolyamnyeresége eltérő megítélés alá esik.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit, a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint viszont a házastárs különvagyonához tartozik - a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott - különvagyon értékén szerzett vagyontárgy is.
A különvagyonhoz tartozó részvénytársaságbeli részesedés hasznának, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgynak (a különvagyon helyébe lépett értéknek), illetve a különvagyon felhasználásával szerzett vagyontárgynak az egymástól való elhatárolása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a haszon fogalma gazdasági és polgári jogi értelemben nem azonos egymással. Polgári jogi értelemben a dolog (ingó vagy ingatlan) haszna, tehát »gyümölcse« kétféle lehet: természetes gyümölcs, tehát termék, termény vagy szaporulat, és jogi gyümölcs, tehát bármiféle olyan egyéb vagyoni előny, amely a dolog rendeltetésszerű hasznosítása folytán kapott ellenértéknek, a dolog rendeltetésszerű használata gazdasági eredményének, a dolog rendeltetésszerű használatával kielégített szükségletnek vagy elért megtakarításnak minősül. Nem az adott vagyontárgy hasznának, hanem az adott vagyontárgy értékén szerzett vagyonnak minősül: az eredeti vagyontárgyat surrogatio útján felváltó (cserébe, vagy a dolog elvételéért, kisajátításáért, megsemmisítéséért kártérítésként kapott) új vagyontárgy, valamint az eredeti vagyontárgy értékesítéséből eredő pénzen szerzett új vagyontárgy. Ebből következően viszont haszonnak minősül a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás ellenében megszerzett részvénytársaságbeli részesedés minden olyan időszakos vagy rendszeres hozadéka, amely a részvénytársaságbeli részesedésre való jogosultság fennállásának a tartama alatt, a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás hasznosításának az eredményeként, abból ered, ugyan, időszakosnak vagy rendszeresnek azonban nem tekinthető, mert annak a megszerzése egyrészt egyszeri jellegű, másrészt nem a »részvény rendeltetésszerű használatának« az eredménye, hiszen annak elérése magának a részvénytársaságbeli részesedésre való jogosultságnak a megszűnését is feltételezi, valójában tehát annak az ellenértékét képezi. A különvagyontárgy ellenértéke ugyanis már nem a különvagyon hasznának, hanem a különvagyon értékén szerzett vagyontárgynak, illetve a különvagyon helyébe lépett értéknek minősül, amely azonban akkor sem válik közös vagyonná, ha ahhoz a különvagyonnal rendelkező házastárs az életközösség tartama alatt jut hozzá, sőt a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint még a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy is különvagyonnak minősül.
Mindezekből viszont az következik, hogy a különvagyonhoz tartozó kárpótlási jegy címletértéke, valamint az annak felhasználásával szerzett vagyontárgy különvagyonnak, a címletérték és az ún. névérték, tehát a címletérték, valamint a felhalmozott kamat együttes összege közötti különbözetnek az életközösség ideje alatt keletkezett része, mint a különvagyonnak az életközösség fennállása alatt keletkezett haszna, és az annak felhasználásával szerzett vagyontárgy pedig közös vagyonnak minősül. A részvény osztaléka (Gt. 226. §), valamint a kamatozó részvény kamata (Gt. 188. §) a részvény olyan rendszeres vagy időszakos hozadéka, amelynek megszerzése a részvényre vonatkozó tulajdonjognak, tehát a részvénytársasági tagsági viszonynak a fennállását, nem pedig annak a megszűnését feltételezi, az tehát családjogi értelemben a részvény hasznának minősül. A részvény értékesítése útján elérhető, illetve elszenvedhető árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség ezzel szemben nem rendszeres jelleggel, és nem rendeltetésszerűen, hanem csak a részvényre, mint értékpapírra vonatkozó tulajdonjog, és ezzel összefüggésben a részvénytársasági tagsági jogviszony megszűnésétől feltételezetten realizálható, illetve szenvedhető el, amikoris a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságoknak - az említett jogosultságok ellenértékének a részeként - a helyébe lép. Ennek folytán az árfolyamnyereség a részvény értékén szerzett vagyontárgynak (a részvény helyébe lépett értéknek), nem pedig a részvény jogi értelemben vett hasznának minősül. A különvagyoni részvény osztalékának és kamatának az életközösség ideje alatt esedékessé vált része tehát - a különvagyon hasznaként - a közös vagyont, a különvagyoni részvény árfolyamnyeresége pedig - a különvagyontárgy helyébe lépett érték egy részeként - a különvagyont gazdagítja.
Ezzel szemben a devizaszámlán elhelyezett külföldi fizetőeszköz kamatának az életközösség ideje alatt esedékessé vált része - az egységes bírói gyakorlat szerint - annak alvagyoni jellegétől függetlenül közös vagyonnak minősül, a devizának az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban bekövetkezett árfolyamnyereség, illetve árfolyamveszteség alvagyoni jellegét pedig az adott külföldi fizetőeszköz alvagyoni jellege határozza meg.
A jogerős ítélet által megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a 4000 USD jogerős ítélet meghozatalakori forint-ellenértékéből 264 000 forint az alperesi különvagyont képező kárpótlási jegyek értékén szerzett vagyonnak, és ebből következően az alperes Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti különvagyonának minősült.
Az USD 1 068 320 forintos ellenértéke ezt meghaladó (1 068 320 -264 000 =) 804 320 forintos része tekintetében az alperes a perben különböző előadásokat tett: előbb azt állította, hogy ezt az összeget a felek elköltötték, felélték, majd arra hivatkozott, hogy azt különböző részvényekbe fektette, amelyeket később nyereséggel értékesített és a befolyt összegből valutát vásárolt. Meg sem kísérelte viszont bizonyítani a részvények megszerzésének tényét, valamint a részvények, illetőleg a valuta megszerzéséhez felhasznált pénzeszközök eredetét és alvagyoni jellegét, úgyszintén azt sem, hogy az általa állított módon elért többletjövedelem a részvények után járó kamatból, illetve osztalékból, vagy a részvények továbbértékesítése útján elért árfolyamnyereségből származott. A Pp. 6. §-ának (2) és 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helyes alkalmazásával járt el tehát az első- és másodfokú bíróság is akkor, amikor az e tekintetben fennálló bizonyítatlanság következményeit az alperes terhére értékelte és a devizaszámla 4000 USD összegű forint-ellenértékének a különvagyonát képező kárpótlási jegyek 264 000 forint címletértéket meghaladó részét közös vagyonnak tekintette" (Pfv. II. 21.031/2000/4. sz.).
Mindezekből viszont az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozó részvény árfolyamnyereségének alvagyoni jellegét házastársak, élettársak és közös háztartásban élő más hozzátartozók esetében egyaránt magának a részvénynek az alvagyoni jellege határozza meg, a részvény kamatának és osztalékának az életközösség ideje alatt keletkezett időarányos része azonban házastársak esetében a részvény alvagyoni jellegétől függetlenül közös vagyonnak minősül, élettársak és közös háztartásban élő más hozzátartozók esetében viszont annak alvagyoni jellege - az árfolyamnyereséghez hasonlóan - magának a részvénynek az alvagyoni jellegéhez igazodik. [(33.) 17-23. o.].

3.2.3. Az rt.-beli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya

A vagyon fogalma - "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés, mint a házastársi közös vagyon passzív tárgya" cím alatt már kifejtettek szerint - közgazdasági és jogi értelemben egyaránt aktív (pozitív) és passzív (negatív) vagyoni elemekből áll, ezért a hatályos Csjt. 27 -28. §-ai kizárólag az egyes alvagyonok körének a meghatározására szorítkoznak, nem rendelkeznek viszont sem a közös, sem pedig a különadósságok meghatározásáról, hiszen az egyes alvagyonokba nem csupán azok pozitív, hanem - értelemszerűen - azok negatív elemei is beletartoznak.
A vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedések ennek megfelelően nem csupán az aktív, hanem - a vagyon két összetevőjének megfelelően - passzív vagyontárgyaknak is minősülhetnek, illetőleg a gazdasági társaságbeli részesedéseket közös és különadósságok, illetve ún. közös "közös különadósságok" is terhelhetik.
A házastársi közös vagyon negatív elemeinek minősülnek a házastársakat terhelő kötelezettségek, amelyek az alvagyoni jellegüket tekintve a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös vagy különadósságnak, illetve ún. "közös különadósságnak" is minősülhetnek, de amelyek megtérítéséért való felelősség a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban nem feltétlenül igazodik az adott tartozás alvagyoni jellegéhez (Lásd részletesen: az Első részben!)
A közös vagyonhoz tartozó részvénytársaságbeli részesedés megszerzésével összefüggő közös adósságok köre attól függően alakul, hogy a részesedés megszerzésére
a) a társaság alapításának létszakában - zártkörű alapítás esetén - az alapító okirat aláírása, - nyilvános alapítás esetén - az alapítási tervezetnek megfelelő részvényjegyzés, vagy
b) a társaság működésének létszakában az átruházás módját tekintve a Tpt., illetve a Gt. hatálya alá tartozó átruházási módokon ún. absztrakt jogügylet (:átadás, forgatmány, értékpapírszámla megterhelése, illetve jóváírása:) útján, az átruházás jogcímét tekintve pedig a Ptk. hatálya alá tartozó részvény-adásvételi, illetve a részvény átruházására irányuló egyéb polgári jogi jellegű szerződés alapján, illetőleg az alaptőke új részvények, akár zártkörű, akár nyilvános forgalomba hozatalával vagy dolgozói részvények zártkörű forgalomba hozatalával, illetve átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történő - Gt. 251. §-a, 245. § (1) bekezdésének c) pontja és 255. §-nak (1) és (2) bekezdése, illetőleg az új Gt. 248. §-a, 254. §-ának (1), 259. §-ának (1), 262. §-ának (1) és 263. §-ának (1) bekezdése szerinti - felemelése során, vagy a részvényre vezetett végrehajtás során, árverési értékesítés útján, továbbá
c) a társaság megszűnése folytán, annak a cégjegyzékből történő törlését követően
ca) a jogelőd gazdasági társaságbeli részesedés fejében, annak ellenértékeként, a jogutód részvénytársaságbeli részesedés átalakulás útján történő megszerzésével,
cb) az rt. jogutód nélküli megszűnése folytán a volt részvényest, illetőleg az rt. jogutóddal történt megszűnése folytán a jogutód társaságban részt venni nem kívánó volt részvényest megillető likvidációs hányadnak, illetve vagyon-hányadnak a Ptk. 328-333. §-aiban szabályozott engedményezés, illetőleg tartozás átvállalás útján történő átruházásával, illetőleg a társaság bármely létszakában öröklés útján került-e sor.
A működés létszakában az ideiglenes részvény, illetve a részvény átruházása általában absztrakt ügylet útján megy végbe abban az értelemben, hogy az értékpapírjogi és társasági hatályú átruházás érvényessége az átruházás alapjául szolgáló jogcím létezésétől, és annak érvényességétől egyaránt független.
Az absztrakt ügylettel történő átruházás alapját ugyanakkor rendszerint valamely polgári jogi, kötelmi jellegű szerződés képezi, és nincs jogi akadálya annak sem, hogy a részvény átruházására ne absztrakt ügylet, hanem - akár nevesített, akár nem nevesített - polgári jogi (kötelmi jellegű) szerződés alapján, valamely érvényes jogcímen kerüljön sor. Az ilyen szerződés joghatásai azonban -a kötelmi jellegű jogviszonyok relatív jellegéből következően - általában csak a szerződő felek egymás közötti jogviszonyában érvényesülnek, az értékpapírt jóhiszeműen megszerző harmadik személlyel szemben viszont nem hatályosulnak.
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság az 1/2000. PJE számú jogegységi határozatában arra, hogy a nyomdai úton előállított, névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át, a forgatmány azonban nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek). A határozat indokolása szerint az átruházásra irányuló szerződés mint kötelező ügylet önmagában nem eredményezi ugyan a részvény jogosultjának a megváltozását, de kötelezettséget keletkeztet az átruházó számára e jogváltozás előidézésére, vagyis a részvény átruházására, vagyis forgatására és birtokba adására. Ha ennek a kötelezettségének az átruházó nem tenne eleget, a szerződés alapján a jogosult bírósághoz fordulhat, és az átruházáshoz szükséges jognyilatkozatnak a Ptk. 295. §-a alapján ítélettel való pótlását, vagy az átruházó arra való kötelezését kérheti, hogy forgatmánnyal ellátva adja ki az átruházási szerződés tárgyát képező részvényt.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak közös adósságát képezik az életközösség tartama alatt, vagy az azt közvetlenül megelőző és ezért vagyonjogi szempontból a házassági életközösségbe beolvadó élettársi kapcsolat tartama alatt a közös vagyonnal való rendelkezés körében a házastársak által közösen vagy valamelyikük által külön megszerzett és ezért családjogi értelemben a házastársak közös tulajdonát képező részénytársaságbeli részesedés megszerzésével összefüggésben, illetőleg annak következményeként a tag (részvényes) házastársat a részvénytársaság alapítására vonatkozó - Gt. hatálya alá tartozó - alapító okirat (alapszabály), illetve részvényjegyzési ív, a működő részvénytársaság részvényének a megszerzésére irányuló - Ptk. hatálya alá tartozó - adásvételi vagy átruházásra irányuló egyéb szerződés (ajándék, apport stb.), a társasági törvény alapján terhelő tartozások.
(Az említett vagyoni tárgyú kötelezettségek közül a részvénytársaságbeli részesedés öröklés útján történő átszállásával, valamint a vezető tisztségviselők felelősségével összefüggésben keletkező tartozásokra terjedelmi okokból nem térünk ki.)
E tartozások
a társaság létszakait tekintve keletkezhetnek a társaság alapításával, működésével és megszűnésével összefüggésben,
a hitelező személyét tekintve fennállhatnak a társasággal, a társaság többi tagjaival vagy a társaság hitelezőivel szemben,
a jogcímüket tekintve alapulhatnak törvény vagy szerződés rendelkezésén, jogalap nélküli gazdagodáson vagy szerződésen kívüli jogellenes magatartáson,
a jellegüket tekintve pedig lehetnek kontraktuális (szerződéses, illetve szerződésszegési) vagy deliktuális (szerződésen kívüli) jellegűek, azzal, hogy a deliktuális jellegű tartozások a házastársak belső jogviszonyában főszabály szerint csak akkor minősülnek közös adósságnak, ha
- a kár a házastársak közös jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett be, vagy
- a kár csak a tag házastárs jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett ugyan be, de a károkozás folytán a közös vagyon gazdagodott.
Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy az utóbbi esetekben a tartozás valójában ún. "közös különadósságnak" minősül. (Lásd részletesen: "Az egyes alvagyonok negatív elemeinek: a közös és különadósságoknak az elhatárolása" és "A Csjt. hatálybalépését követően kialakult jogirodalmi álláspontok és bírói gyakorlat" és "A házastársak felelőssége" cím alatt!)
Tekintettel arra, hogy a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései alapján a házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelőssége az ügyletkötő harmadik személlyel szemben csak az ügyleti (kontraktuális) jellegű tartozások és egyéb kötelezettségek vonatkozásában áll fenn, a gazdasági társaságbeli részesedést terhelő közös adósságokat a kontraktuális vagy deliktuális jellegük szerinti csoportosításban célszerű tárgyalni.

3.2.3.1. A részvényes házastárs kontraktuális jellegű (szerződéses) tartozásai

A részvénytársasági tag házastársnak a társasági részesedését terhelő kontraktuális jellegű tartozásai vagy egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségei nem csupán az alapító okirat vagy a részvényjegyzési ív aláírása, illetőleg a részvény átruházására irányuló ügylet megkötése útján történő kötelezettségvállalás vagy e kötelezettségek megszegésének tényén, hanem - a társaság bármely létszakában - a Gt. olyan kógens jellegű rendelkezésein is alapulhatnak, amelyek az alapító okirat, illetve alapszabály kifejezett ilyen tartalmú rendelkezésének a hiányában is a részvény által megtestesített tagsági jogviszonnyal összefüggő vagyoni tárgyú kötelezettségek részévé válnak. A tag (részvényes) házastársnak az őt terhelő vagyoni tárgyú kötelezettségekért való felelőssége főszabály szerint korlátolt ugyan, kivételesen - a Gt. által taxatíve felsorolt, valamint a módosított Ct. és Cstv., illetőleg az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv., vagy más törvény által meghatározott esetekben azonban - korlátlan is lehet. A részvénytársaság működésének létszakában megszerzett ideiglenes részvény, illetve részvény esetében ugyanakkor a tag (részvényes) házastársnak - a fentieken felül - további vagyoni tárgyú kötelezettségei keletkezhetnek a részesedésének megszerzésére irányuló absztrakt ügylet, vagy polgári jogi jellegű szerződés alapján is.

3.2.3.1.1. A részvényes házastárs korlátolt felelősségével párosuló kontraktuális jellegű tartozások

A részvénytársaság fogalma szerint a részvényes kötelezettsége a részvény névértékének, névérték feletti kibocsátás esetén pedig a részvény kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a részvénytársaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel [Ptk. 53. § (4), régi Gt. 232. § (1) bek., Gt. 175. § (1) bek., új Gt. 171. § (1) bek.]. Ebből viszont az következik, hogy egyrészt - a vagyon két összetevőjének: a pozitív és negatív elemeinek megfelelően -, a vagyonközösséghez tartozó részvény, mint aktív vagyontárgy esetében a részvényes házastársnak az említett jogcímen a részvénytársasággal szemben fennálló kötelezettsége, illetőleg annak a még nem teljesített része - passzív vagyontárgyként - az rt. valamennyi létszakában a házastársak közös adósságának minősül, másrészt a részvényes házastárs kötelezettsége főszabály szerint kizárólag a részvénytársasággal szemben áll fenn, és az az általa szolgáltatni vállalt vagyoni hozzájárulás összegére, illetve értékére korlátozott.

3.2.3.1.1.1. A társaság alapításának létszakában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások

A részvényes házastársnak a társaság alapításának létszakában keletkezett kontraktuális jellegű vagyoni tárgyú kötelezettsége főszabály szerint csak a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki és e kötelezettsége csupán a társasággal szemben áll fenn, kivételesen azonban fennállhat a társaság hitelezőivel és a közös tulajdonú részvény társtulajdonosaival szemben is.

3.2.3.1.1.1.1. A részvényes házastárs - részvényjegyzési ív, illetve az alapító okirat alapján - a társasággal szemben fennálló kötelezettségei

A gazdasági társaságok valamennyi formájának elengedhetetlen ismérve a társasági vagyon megléte, amelynek a tagoktól kell származnia, azzal, hogy az ún. "induló vagyonhoz"nem azonos mértékben ugyan, de valamennyi tag köteles hozzájárulni. A hatályos Gt. és Ct. az ún. induló vagyont valamennyi cégforma esetében - a számviteli jogszabályok alapján - "jegyzett tőke" kifejezéssel illeti (noha ez az elnevezés félrevezető, hiszen "jegyzés" fogalmilag csupán a nyilvánosan alapított részvénytársaságok esetében lehetséges), és azt a tagok vagyoni, éspedig pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás (apport) formájában bocsáthatják a társaság rendelkezésére.

a) A részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatása

Minthogy a részvényes házastárs a részvény névértékét, névérték feletti kibocsátás esetén pedig a kibocsátási értékét pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulással köteles szolgáltatni, a vagyonközösséghez tartozó részvény esetében a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás (apport), illetőleg annak a még nem szolgáltatott része egyaránt a házastársak közös adósságának, kötelezettségének minősül.

aa) A pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása

aaa) Zártkörű alapítás esetén a bejegyzési kérelem benyújtását megelőzően az alapító részvényes házastárs által befizetett, és az általa átvenni vállalt részvények névértéke, illetve kibocsátási értéke a Gt. szerint harminc százalékának, az új Gt. szerint pedig 25 százalékának megfelelő összeg, valamint az általa jegyzett, illetve átvenni vállalt részvények névértéke, illetve kibocsátási értéke fentebb meghatározott részének a befizetését követően még fennmaradó további 70%-a, illetve 75%-a egyaránt közös adósságnak minősül [Gt. 211. § a) pont, új Gt. 210. § a) pont].
aab) Nyilvános alapítás esetén közös adósság a részvényjegyzési ív aláírásával egyidejűleg a tag (részvényes) házastárs által befizetett, és az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékának megfelelő összeg [régi Gt. 254. § (1) bek., Gt. 213. §, új Gt. 289. §], valamint a részvényes házastárs által jegyzett részvények névértéke, illetve kibocsátási értékének a jegyzéssel egyidejűleg esedékes 10%-a, illetőleg az annak befizetését követően még fennmaradó további 90%-os hátraléka, valamint az alakuló közgyűlést megelőzően a részvényjegyző házastárs által a jegyzés alkalmával befizetett összegnek az általa jegyzett részvények értékének a régi Gt. és a Gt. szerint a harminc százalékára, az új Gt. szerint pedig huszonöt százalákára történő kiegészítésével összefüggésben esedékes további 20%-os, illetve további 15%-os része, és az utóbb említett összeg teljesítését követően fennmaradó 70%-os, illetve 75%-os hátraléka a házastársak közös adósságát képezi [régi Gt. 257. § (3) bek. és 262. §, Gt. 211. § a) pont és 216. § (3) bek., új Gt. 292. § (3) bek.].
A részvénytársaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzése előtt a részvényesek által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről részvényutalvány állítható ki, amely nem értékpapírnak, hanem olyan névre szóló okiratnak minősül, amely másra nem ruházható át, tehát forgalomképtelen, és amely - az ellenkező bizonyításáig - igazolja az okiratban meghatározott személynek a részvénytársasággal szemben fennálló jogait és kötelezettségeit (régi Gt. 238. §, Gt. 190. §, új Gt. 195. §).

ab) Az apport szolgáltatása

A Gt. és az új Gt. egymással egyező rendelkezései szerint a részvényes a nem pénzbeli hozzájárulást - akár zártkörű, akár nyilvános alapítás esetén - a részvénytársaság cégbejegyzési kérelme benyújtásáig köteles a részvénytársaság rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha a nem pénzbeli hozzájárulás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el, azzal, hogy az utóbbi esetben alapító okirata (alapszabálya) legfeljebb a cégbejegyzéstől számított ötödik év végéig módot adhat a nem pénzbeli hozzájárulás későbbi időpontban történő szolgáltatásra. A részvényes e kötelezettsége alól - az alaptőke leszállítását kivéve - nem mentesíthető, az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást pedig a részvénytársaság fennállása alatt nem követelheti vissza [Gt. 211. § b) pont, 219. (2) bek., 222. (1) bek., új Gt. 210. § (1) bek. a) pont és (4) bek., 295. § (3) bek.].
A Gt. 213. §-ának és az új Gt. 289. §-ának az azonos tartalmú azon rendelkezéséből, mely szerint "a részvényjegyző - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát a jegyzéssel egyidejűleg befizetni", ugyanakkor az következik, hogy nyilvános alapítású rt. esetében nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására kizárólag az alapítók vállalhatnak kötelezettséget, részvényt jegyezni tehát kizárólag készpénz ellenében lehet.
Minthogy a vagyonközösséghez tartozó részvény esetében a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) a részvény ellenértékét képezi, a részvényes házastársnak a vagyonközösséghez tartozó nem pénzbeli hozzájárulás (apport) rendelkezésre bocsátására irányuló kötelezettsége a házastársak közös kötelezettségének minősül.

Az apport lehetséges tárgyai

Az apport fogalma és tárgya nem csupán a régi Gt. és az új Gt., illetve azok módosításai, hanem korábban a társaság személyegyesítő, illetve tőkeegyesítő jellege, jelenleg pedig már az egyes cégformák szerint is különbözik egymástól, ezért az ezzel összefüggő változásokat, illetve különbségeket valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon a Második rész I. Fejezet 3.2. pontjában foglaltuk össze (Lásd részletesen: I. Fejezet 3.2. "A gazdasági társaságbeli részesedés és a társaság tulajdonába, illetve használatába (vagyonába) adott apport házastársak közötti elszámolása!)

b) A vagyoni hozzájárulás késedelmes teljesítése esetén fizetendő késedelmi kamat, kötbér és kártérítés

A részvényes (tag) házastárs által vállalt pénzbeli hozzájárulás késedelmes teljesítése esetén a tag házastársat a régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése szerint a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott késedelmi kamatfizetési kötelezettség, a nem pénzbeli hozzájárulás késedelmes teljesítése esetén pedig a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meghatározott mértékű kötbérfizetési kötelezettség terhelte, amely - mint a közös vagyontárgy terhe - a házasfelek közös adósságaként számolandó el, hiszen a nem részvényes házastársnak a határidőben történő teljesítéshez jogi érdeke fűződik, lehetősége van tehát arra is, hogy késedelmeskedő házastársa helyett - a Ptk. 286. §-a szerinti harmadik személyként - határidőben maga teljesítsen.
A Gt. 13. § (1)-(2) bekezdése, és az új Gt. 14. § (1)-(2)bekezdése - ezzel szemben - valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon - a tagsági jogviszonynak a póthatáridő lejártát követő napon, törvény alapján történő megszűnésével szankcionálja azt, ha a részvényes a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, és a mulasztását a gazdasági társaság ügyvezetésének a harminc napos határidő kitűzésével - a következményekre való egyidejű figyelmeztetése mellett - történő felhívására sem pótolja.
A vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása tehát már sem a részvényes késedelmi kamat-, sem pedig kötbérfizetési kötelezettséget nem alapozza ugyan meg, a Gt. 13. §-ának (3), és az új Gt. 14. §-ának (3) bekezdése viszont valamennyi társasági forma vonatkozásában írja elő a részvényes polgári jog általános szabályai szerinti felelősségét a gazdasági társaságnak okozott kárért arra az esetre, ha a részvényes (tag) tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás harminc napos póthatáridőben történő teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnt meg.
Ha tehát a részvényes (tag) házastárs tagsági jogviszonya a közös vagyonhoz tartozó részvény ellenében vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnik meg, úgy a gazdasági társaságnak okozott kárért való felelőssége alapján őt terhelő kártérítés összegének - mint a közös vagyon terhének - a közös adósságként történő elszámolása indokolt, hiszen ilyen esetben a részvényes házastárs felelősségét valójában a szerződésszegés ténye alapozza meg.

3.2.3.1.1.1.2. A részvényes házastársnak a társasági törvény alapján a társaság hitelezőivel szemben fennálló tartozásai

a) Közös adósságnak minősül a régi Gt. szerint a társaság cégbejegyzését megelőzően megkezdett társasági tevékenységgel összefüggésben a társaság nevében eljáró személyeknek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért a társaság hitelezőivel szemben fennálló korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján a hitelezőknek kifizetett összegből a társaság nevében eljáró részvényes házastársat terhelő rész [régi Gt. 25. § (1)-(2) és (3) bek.].
"Mivel pedig az alakulófélben levő cég nevében általában a vezető tisztségviselőként megjelölt személyek vállaltak kötelezettséget, ez gyakorlatilag az ő korlátlan és egyetemleges felelősségüket jelentette a cégbejegyzést nem nyert társaság tartozásaiért. … A társaság nevében eljártak felelőssé tétele egyben azt is jelentette, hogy maguk a tagok (részvényesek) viszont semmiféle felelősséggel sem tartoztak a létre sem jött társaság tartozásaiért." [(38.) 80. o.]
b) A Gt. 14-15. §-ai és az új Gt. 15-16. §-ai szerinti előtársasági működés során a létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői által a létrehozni kívánt gazdasági társaság javára és nevében történt kötelezettségvállalásokból eredő tartozásoknak a korlátolt felelősségű társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint (lásd: ott!) a részvényest terhelő arányos része ugyancsak a vagyonközösséghez tartozik.

3.2.3.1.1.1.3. A tag (részvényes) házastársnak a társasági törvény alapján a közös tulajdonú részvény társtulajdonosaival szemben fennálló tartozásai

Közös adósságnak minősül a vagyonközösséghez tartozó rt.-beli részesedés esetén a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítása esetén a társaság tevékenységének megszüntetésével egyidejűleg a régi Gt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a polgári jogi társaság szabályai szerinti, illetőleg a Gt. 15. §-ának (2) és az új Gt. 16. §-ának (3) bekezése alapján az előtársaság működésének megszüntetésével összefüggésben a társaság megszűnésére irányadó szabályok szerinti elszámolás folytán a közös tulajdonú üzletrészhányad-tulajdonos házastársat a másik, illetve többi társtulajdonossal szemben terhelő tartozás [régi Gt. 249. §, Gt. 15. § (2) bek., 220. § (2) bek., új Gt. 16. § (3) bek., és 212. § (5) bek, Ptk. 141. §].
A Gt. és az új Gt. rendelkezéseiből az következik, hogy az előtársasági időszakban vállalt kötelezettségekért
- elsődlegesen a megszűnő előtársaság a saját vagyonával felel, és a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyont a részvényesek között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően - vagy az esetleges külön megállapodásuk szerint - kell felosztani,
- másodlagosan pedig - amennyiben az előtársasági vagyon a kötelezettségek kielégítéséhez nem elégséges - vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a részvényesek kötelesek helytállni, akként, hogy a korlátozottan felelős tagok - többek között tehát a részvénytársaság tagjai - az esetleg felosztott előtársasági vagyonból nekik juttatott rész erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben [Gt. 14. § (1)-(2) bek., 15. § (2) bek. és 55-56. §, új Gt. 15. § (1)-(2) bek., 16. § (3) bek., 68. § és 70. § (3) és (5) bek.].
A részvényesek felelősségének a korlátozott jellege és az egymással egyetemleges felelősségének a hiánya folytán a hitelezői igények kielégítésével összefüggésben a ténylegesen teljesítő részvényeseknek nem merülhet fel - a közkereseti társaság tagjaihoz és a betéti társaság beltagjaihoz hasonló - megtérítési igénye az egyáltalán nem, illetve az őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő részvényesekkel szemben.
Felmerülhet ugyanakkor ilyen jellegű megtérítési igénye a közös tulajdonú részvény - egymással egyetemlegesen felelős - társtulajdonosai között akkor, ha a hitelező a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú üzletrészre eső részére irányuló igényét nem valamennyi, hanem csak egy vagy több részvényessel szemben érvényesíti, illetve hajtja be. Ilyen esetben ugyanis a ténylegesen teljesítő, illetve - a társtulajdonosok belső jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-a szerint - a tulajdoni hányada arányában reá eső résznél többet teljesítő társtulajdonos(ok)nak megtérítési igénye keletkezik az egyáltalán nem, vagy a részvény-hányadaik arányában őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő másik, illetve többi társtulajdonossal szemben.

3.2.3.1.1.2. A részvénytársaság cégbejegyzését követő működésének létszakában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások

A részvénytársaság működésének létszakában keletkezett, illetve fennálló kontraktuális jellegű tartozások fennállhatnak a társasággal vagy harmadik személyekkel szemben.

3.2.3.1.1.2.1. A társasággal szemben keletkezett tartozások

a) Az alapítás vagy a működés létszakában megszerzett részvénytársaságbeli részesedés névértékének, illetve kibocsátási értékének hátraléka

aa) Közös adósság a részvényes házastársnak az általa vállalt pénzbeli hozzájárulásból a teljes névérték, illetve a kibocsátási érték még be nem fizetett része tekintetében a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzésétől számított egy éven belüli, illetve az igazgatóság felszólítására történő befizetésére vonatkozó kötelezettsége, amely alól az időközben történt alaptőke-leszállítás esetét kivéve nem is mentesíthető [régi Gt. 264. § (1) bek., Gt. 222. § (1) bek., új Gt. 210. § (3) bek.], valamint
ab) a részvényes házastársnak az általa vállalt nem pénzbeli hozzájárulás (apport) részvénytársaság rendelkezésére bocsátására vonatkozóan fennálló kötelezettsége, amelyet a régi Gt. 264. §-ának (1) bekezdése szerint az alakuló közgyűlés által meghatározott időtartam alatt, de legfeljebb a cégbejegyzéstől számított egy éven belül, az Gt. 222. §-ának (1) bekezdésének az eredeti szövege értelmében a részvénytársaság bejegyzési kérelmének a benyújtásáig, a módosított szövege, valamint az új Gt. 210. §-ának (4) bekezdése szerint pedig - amennyiben erre az alapító okirat (alapszabály) módot ad - legfeljebb a cégbejegyzéstől számított ötödik év végéig köteles teljesíteni, azzal, hogy e kötelezettsége alól - az időközben történt alaptőke-leszállítás esetét kivéve - nem mentesíthető, az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást pedig az rt. fennállása alatt nem követelheti vissza [Gt. 222. § (1) bek., új Gt. 218. § (1) bek.]

b) Az ideiglenes részvény átruházáshoz kapcsolódó készfizető kezesi felelősség alapján keletkezett közös adósság

Az ideiglenes részvényes házastárs, mint eladó az ideiglenes részvényének a másra való átruházása esetén az általa átvenni vállalt vagy jegyzett részvényekre teljesítendő vagyoni hozzájárulásából eredő tartozásáért a részvénytársasággal szemben a Gt. 191. § (4) és az új Gt. 196. § (4) bekezdése alapján fennálló készfizető kezesi felelőssége alapján kifizetett összeg - mint a közös vagyon értékén szerzett vagyontárgy, illetve a közös vagyon helyébe lépett érték terhe - a házasfelek egymás közötti jogviszonyában közös adósságnak minősül.
Az ideiglenes részvényes házastárs, mint az ideiglenes részvény vevőjének a készfizető kezese a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 274. §-ának (2) bekezdése értelmében nem követelheti ugyan a részvénytársaságtól, mint jogosulttól, hogy a követelést először a vevőtől, mint kötelezettől hajtsa be, amennyiben azonban a részvénytársaságot, mint jogosultat kielégíti, úgy a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá átszáll.
A volt részvényes házastársnak az ideiglenes részvény vevőjével szemben fennálló e követelése viszont - a vevő helyett teljesített tartozás közös adósság-jellegéből következően - a házasfelek közös követelésének minősül, annak érvényesítésére tehát a házasfelek egymás közötti, belső jogviszonyában mindkét volt házasfél egymás közt egyenlő, fele-fele arányban jogosult.
Az ideiglenes részvényes házastárs, mint vevő által megszerzett ideiglenes részvény esetében az ideiglenes részvényt a részvénytársasággal szemben esetleg terhelő vagyoni hozzájárulás vagy annak hátralékos része, illetőleg az említett tartozásnak az eladó volt részvényes, mint készfizető kezes általi részben vagy egészben történő teljesítése esetén az eladó, mint kezes megtérítési igénye alapján fennálló tartozás egyaránt a házastársak közös adósságát képezi.

c) Közös adósságnak minősülnek a részvényes házastársnak a közös vagyonhoz tartozó részvénytársaságbeli részesedéssel összefüggésben, a tagsági jogviszonya alapján - az alaptőke leszállítását kivéve - a Gt. 223. §-a (1), és az új Gt. 219. §-a (1) bekezdésének tilalma ellenére az alaptőke terhére teljesített olyan kifizetések, amelyeket a tag házastársnak - a jóhiszeműen felvett osztalék, osztalékelőleg és a kamatozó részvény után fizetett kamat kivételével - a részvénytársaság részére vissza kell fizetnie [régi Gt. 267. § (2), Gt. 223. § (2) és 226. § (3) bek., új Gt. 219. §].

d) A részvénytársaság alaptőkéjének a felemelése - a régi Gt. 301. §-ának (2) bekezdése értelmében új részvények jegyzésével (forgalomba hozatalával), a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyonának alaptőkévé alakításával vagy feltételes alaptőke-emelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával, a Gt. 245. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjai, és az új Gt. 248. §-ának a)-d) pontjai szerint pedig - ezen felül - dolgozói részvény forgalomba hozatalával történhet.

da) A részvénytársaság az alaptőkéjét új részvények forgalomba hozatalával akkor emelheti fel, ha a korábban forgalomba hozott valamennyi részvényének névértékét, illetve kibocsátási értékét befizették a nem pénzbeli hozzájárulást pedig maradéktalanul az rt. rendelkezésére bocsátották (régi Gt. 301. § és Gt. 248. §, új Gt. 254. § (2) bek.].
A részvényes házastárs által ilyen esetben, akár a Gt. 246/A. § (1), illetőleg az új Gt. 251. § (1) bekezdése szerinti, a forgalomba hozott részvényekkel azonos részvénysorozatba tartozó részvénnyel rendelkező, illetőleg az alapszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő részvényesként, vagy átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosaként, az ebben a sorrendben gyakorolt jegyzési elsőbbség alapján, akár a régi Gt. 303. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti elővásárlási jogot biztosító részvény vagy elővásárlási jogot biztosító kötvény tulajdonosaként gyakorolt elővásárlási jog alapján, akár pedig kívülálló általi jegyzés útján megszerzett közös vagyonhoz tartozó részvény ellenében vállalt vagyoni hozzájárulás a házastársak közös adósságának minősül.
db) A részvénytársaság az alaptőkéjét alaptőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével - a számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó közgyűlésen - az alapító okirat (alapszabály) módosításával felemelheti (régi Gt. 305. §, Gt. 253. §, új Gt. 259. §).
Ilyen esetben a felemelt alaptőkére eső részvények a Gt. módosított szövegének főszabálya szerint a részvénytársaság (korábbi) részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg (módosított Gt. 253. §, új Gt. 259. § és 260-261. §).
A közgyűlés azonban az alaptőke-emelésről hozott határozatában úgy is rendelkezhet, hogy a felemelt alaptőke terhére forgalomba hozott új részvények vagy azok egy része dolgozói részvényként a részvénytársaság munkavállalóit illeti meg [módosított Gt. 253. § (2) bek. és (3) bek. a) pont, új Gt. 263. §).
A Gt. eredeti szövege szerint pedig azt a személyt is megillethette, aki úgy rendelkezett, hogy a részvénytársaságnak nyújtott hitel visszaköveteléséről a részvények ellenében lemond [Gt. 253. § (3) bek. b) pont].
Ha a tag (részvényes), munkavállaló vagy hitelező házastárs a részvénytársaság alaptőkéjének az alaptőkén felüli vagyonnal vagy annak egy részével történő ilyen felemelése során a részvénytársaságnak nyújtott hitel visszafizetéséről történt lemondása ellenében közös vagyonhoz tartozó részvény, vagy kedvezményes vételáron dolgozói részvény tulajdonjogát szerezte meg, úgy a közös vagyon terhére nyújtott hitel visszafizetésére irányuló közös követelés megszűnt, a kedvezményes dolgozói részvény névértéke és az alaptőkén felüli vagyon terhére nyújtott kedvezmény közötti különbözet pedig a házastársak közös adósságának minősült.
dc) A közgyűlés feltételes alaptőke-emelést határozhat el átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával [régi Gt. 307. §, Gt. 256. §, új Gt. 263. §].
A kötvénytulajdonosok a kötvény futamidején belül, a közgyűlés által meghatározott időtartam alatt írásban - a kötvénynek az igazgatóság részére történő benyújtásával - kötvényeik helyébe részvényt igényelhetnek. Ha ilyen esetben a kötvényeket a részvények névértékénél, illetve kibocsátási értékénél alacsonyabb összeggel bocsátották ki, úgy a kötvénytulajdonos a bejelentéssel egyidejűleg köteles a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni.
A házastársi közös vagyonhoz tartozó kötvény átváltoztatása útján megszerzett részvény a házastársak közös vagyonához tartozik, közös adósságnak minősül viszont a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetből eredő tartozás is [régi Gt. 307. § (4) és Gt. 257. § (1) bek., új Gt. 265. § (1) bek.].

3.2.3.1.1.2.2. Harmadik személlyel szemben keletkezett tartozások

Az ideiglenes részvényes házastárs, mint vevő által megszerzett ideiglenes részvény esetében az ideiglenes részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke hátralékos részének a megfizetéséért az eladót a részvénytársasággal szemben - a már kifejtettek szerint - készfizetési kötelezettség terheli. Ha ilyen esetben a harmadik személy eladó a részvényes házastárs helyett teljesít, úgy a részvényes házastársnak az eladóval, mint készfizető kezessel szembeni megtérítési kötelezettsége alapján fennálló tartozása közös adósságnak minősül.
Harmadik személlyel szemben keletkezett tartozás a részvénytársaság működésének létszakában megszerzett részvény vételára, illetve vételárhátraléka, valamint az annak kifizetéséhez esetleg felvett kölcsöntartozás is, e tartozások azonban nem korlátolt, hanem korlátlan felelősséget alapoznak meg. (Lásd: "Az ideiglenes részvényes, illetve részvényes házastárs szerződéses kötelezettség-vállalásán alapuló korlátlan felelősségével párosuló közös adósságok!)

3.2.3.1.1.3. Az rt. megszűnésének létszakában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások

A volt részvényes házastársnak a részvénytársaság megszűnésének létszakában keletkező vagyoni tárgyú kötelezettségei fennállhatnak a társasággal, a társaság hitelezőivel, illetőleg a közös tulajdonú részvény tésztulajdonosaival szemben.

3.2.3.1.1.3.1. A társasággal szemben fennálló közös adósságok

A házastársak közös adósságát képezi a közös vagyonhoz tartozó részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor még be nem fizetett része, amelyet a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a részvényesektől (tagoktól) megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak a kiegyenlítése érdekében szükség van [régi Gt. 319. § (2) bek., Gt. 267. § (2) bek., új Gt. 278. § (2) bek.].

3.2.3.1.1.3.2. A megszűnt társaság hitelezőivel szemben fennálló közös adósságok

A részvénytársaság megszűnésének létszakában a társaság hitelezőivel szemben keletkezett tartozások közös, illetve különvagyoni jellege független attól, hogy a társaság
- a Gt. szerinti jogutódlással, tehát: átalakulással, más társasággal való egyesüléssel, illetőleg két vagy több társaságra való szétválással, illetőleg az új Gt. szerinti jogutóddal, tehát társaságiforma-váltással, egyesüléssel és szétválással (a továbbiakban együtt: átalakulással) vagy
- a Gt. szerinti jogutódlás nélkül, illetőleg az új Gt. szerinti jogutód nélkül tehát: végelszámolással vagy felszámolással szűnt meg.
A társaság megszűnésének módja ugyanis a volt részvényesek felelősségét mindössze annyiban érinti, hogy
- jogutódlással, illetőleg jogutóddal történő megszűnés esetén a jogelőd társaság tagjainak felelőssége csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben a jogutód gazdasági társaság a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni [régi Gt. 54. § (2) és (4) bek., Gt. 55. § (1)-(2) bek., új Gt. 70. § (3) bek.],
- jogutódlás, illetőleg jogutód nélkül történő megszűnés esetén viszont a jogutód társaság felelőssége fogalmilag nem kerülhet szóba, ezért a tagok megszűnt társaság tartozásáért való felelősségének sem feltétele az, hogy a jogutód gazdasági társaság a jogelőd társaság tartozásáért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni (Gt. 55. §, új Gt. 68. §).

a) Az rt. jogutód nélküli megszűnésével összefüggő tartozások

Közös adósság a volt részvényes házastárs vagyonközösséghez tartozó rt.-beli részesedését terhelő minden olyan vagyoni tárgyú kötelezettség, amely az rt. jogutód nélküli megszűnésével összefüggésben a volt részvényes házastársat - a megszűnt rt. tartozásaiért fennálló felelőssége alapján - a társaság hitelezőivel szemben terheli, azzal, hogy az ilyen tartozás nem haladhatja meg az rt. megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a volt részvényes házastárs által felvett, illetve reá jutó összeget, tehát az ún. likvidációs hányad összegét [régi Gt. 54. § (2) bek., Gt. 56. § (2) és új Gt. 68. § (3) bek.].

b) Az rt. átalakulással (jogutóddal) történő megszűnésével összefüggő tartozások

Közös adósság a volt részvényes házastárs vagyonközösséghez tartozó rt.-beli részesedését terhelő minden olyan vagyoni tárgyú kötelezettség, amely az rt. átalakulással (jogutóddal) történt megszűnésével összefüggésben a volt részvényes házastársat - a megszűnt rt. tartozásaiért fennálló mögöttes felelőssége alapján - a társaság hitelezőivel szemben terheli azért, mert azok a jogutód társaságtól nem voltak behajthatók. [Gt. 55. § (1) bek., új Gt. 70. § (1) és (3) bek.].
Az ilyen tartozás mértéke
- a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó rt. esetében az rt. jogutódlással történt megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a volt részvényes házastárs által felvett, illetve reá jutó összegre, illetve értékre, tehát
- - az rt. átalakulása útján létrejött jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastárs esetében a jogelőd társaságbeli részesedése alapján általa megszerzett jogutód társaságbeli részesedés értékére,
- - az rt. átalakulása útján létrejött társaságban részt venni nem kívánó volt tag házastárs esetében pedig az ún. likvidációs hányad összegére korlátozott, ezért az említett összeget nem haladhatja meg [régi Gt. 54. § (2) bek., Gt. 56. § (2) és új Gt. 68. § (3) bek.], míg
- az új Gt. hatálya alá tartozó rt. esetében
- - az rt. átalakulása útján létrejött jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastársat megillető társaságbeli részesedés értékére,
- - az átalakulás során a társaságtól megváló - korlátozottan felelős - volt részényes házastárs esetében - a tagsági viszonya megszűnését megelőzően keletkezett, és a jogelőd rt.-nek a jogutód társaság által nem fedezett tartozásokért a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított öt éven át fennálló felelőssége alapján - a számára a Gt. 74. § (2)-(3) bekezdése szerint kifizetett járandóság összegére, illetve értékére korlátozott [új Gt. 70. § (5) bek.].

3.2.3.1.1.3.3. A megszűnt társaság közös tulajdonú részvényének társtulajdonosaival szemben fennálló közös adósságok

A közös tulajdonú részvény társtulajdonosai a társasággal szemben egy tagnak számítanak és a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 249. § (1) bek., Gt. 220. § (2) bek., új Gt. 212. § (5) bek.], a társtulajdonosok a felosztott társasági vagyonból a közös tulajdonú részvényre jutó rész felvételére irányuló tagsági jogaikat csak a közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a közös képviselő által már felvett likvidációs hányadot azonban a Ptk. 141. §-a szerint a tulajdoni hányadaik arányában oszthatják fel egymás között. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a társaság hitelezői a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú részvényre eső részét - választása szerint - bármelyik társtulajdonostól vagy valamennyijüktől egyaránt követelhetik.
Ha tehát a hitelező a követelését teljes egészében kizárólag egy vagy több társtulajdonostól hajtotta be, úgy a másik, illetve többi társtulajdonosnak a ténylegesen teljesítő, illetve a reá(juk) eső résznél többet teljesítő tag(okk)al szemben megtérítési kötelezettsége keletkezik a társtulajdonosok egymás közötti jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-ának szabályai szerint ő(ke)t terhelő rész erejéig. [régi Gt. 54. § (2) és (3) bek., Gt. 56. § (2) bek., új Gt. 68. § (3) és 70. § (5) bek.].
Ebből viszont az következik, hogy közös adósságnak minősül a közös tulajdonú részvény esetében a társaság hitelezői által a másik vagy többi társtulajdonostól behajtott tartozásnak az a része, amelyet a közös tulajdonú részvényhányad-tulajdonos házastárs a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú részvényre eső részéből a tulajdoni hányada arányában - a társtulajdonosok egymás közötti jogviszonyára irányadó Ptk. szabályai szerint - viselni tartozik.

3.2.3.1.2. A részvényes házastárs kivételes jellegű korlátlan felelősségével párosuló kontraktuális jellegű közös adósságok

A részvényes házastárs kivételes jellegű korlátlan felelőssége alapulhat a Gt., rendelkezésén, amely a korlátlan felelősség eseteit eredetileg taxatíve határozta ugyan meg, ez a felelősségi kör azonban a módosított Ct. és Cstv., illetőleg az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. által meghatározott esetekkel kibővült és megalapozhat korlátlan felelősséget a részvényes házastársnak a részvény megszerzésére irányuló szerződésben foglalt kötelezettség-vállalásának ténye is.
A Gt. által meghatározott esetekben a korlátlan részvényesi felelősség a társasággal vagy harmadik személlyel szemben áll fenn, és azt minden esetben a részvényes házastárs olyan jogellenes magatartása alapozza meg, amely kontraktuális (apport túlértékelése) vagy deliktuális jellegű magatartás (ún. felelősségátvitel jogintézménye és a konszernjogi szabályok megsértése) egyaránt lehet. A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a részvényes házastárs korlátlan felelősségén alapuló tartozásai közül a kontraktuális jellegű jogellenes magatartáson alapuló tartozások rendszerint a házastársak közös, a deliktuláis jellegű jogellenes magatartáson alapuló tartozások pedig főszabály szerint a részvényes házastárs különadósságának, kivételesen pedig ún.közös különadósságnak minősülnek.

3.2.3.1.2.1. A Gt. rendelkezésein alapuló korlátlan felelősséggel párosuló közös adósságok

3.2.3.1.2.1.1. A részvényes házastárs kártérítési felelősségén alapuló artozás a tagsági viszony vagyoni hozzájárulás nem teljesítése okából történő megszűnése esetén

A Gt. 13. §-ának (1)-(2), és az új Gt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdése valamennyi gazdasági társasági formára irányadó módon - a tagsági jogviszonynak a póthatáridő lejártát követő napon, törvény alapján történő megszűnésével szankcionálja azt, ha a részvényes a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, és a mulasztását a gazdasági társaság ügyvezetésének a harminc napos határidő kitűzésével - a következményekre való egyidejű figyelmeztetése mellett - történő felhívására sem pótolja.
A Gt. és az új Gt. szerint tehát - a régi Gt.-vel ellentétben - a vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása már sem a részvényes késedelmi- kamat-, sem pedig kötbérfizetési kötelezettséget nem alapozza ugyan meg, a Gt. 13. §-ának (3) bekezdése és az új Gt. 14. §-ának (3) bekezdése viszont valamennyi társasági forma tekintetében írja elő a részvényes polgári jog általános szabályai szerinti felelősségét a gazdasági társaságnak okozott kárért arra az esetre, ha a részvényes (tag) tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás harminc napos póthatáridőben történő teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnt meg.
Ha tehát a részvényes (tag) házastárs tagsági jogviszonya a közös vagyonhoz tartozó részvény ellenében vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása miatt, törvény alapján szűnik meg, úgy a gazdasági társaságnak okozott kárért való felelőssége alapján őt terhelő kártérítés összegének - mint a közös vagyon terhének - a közös adósságként történő elszámolása indokolt, hiszen ilyen esetben a részvényes házastárs felelősségét valójában a szerződésszegés ténye alapozza meg.

3.2.3.1.2.1.2. A részvényes (tag) házastárs apportjának túlértékeléséből eredő közös adósság

Közös adósságot képez a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató részvényes házastársnak a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át a régi Gt. 22. §-ának (3), a Gt. 12. §-ának (4) és az új Gt. 13. §-ának (4) bekezdése alapján a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló tényleges értéke és az említett értéket meghaladóan a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték közötti különbözetért a társasággal szemben fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozása. A hivatkozott törvényhely kizárólag az apport túlértékelésének az általános tilalmát mondja ki, hiszen az apport alulértékelésére a Gt. 12. §-ának (3) bekezdése módot akkor, ha a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg és a gazdasági társaság tagjai - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben határozzák meg.
Az apport túlértékeléséből eredő tartozás valójában szerződésszegésen alapul, tehát kontraktuális jellegű, ezért annak a közös vagyoni jellegét - véleményem szerint - nem érinti az, hogy az apport túlértékelése során a tag házastárs jóhiszeműen járt el vagy sem.

3.2.3.1.2.2. Az ideiglenes részvényes, illetve részvényes házastárs szerződéses kötelezettség-vállalásán alapuló korlátlan felelősségével párosuló közös adósságok

Minthogy a részvénytársaságbeli részesedés nem csupán a társaság alapítása során, hanem - az ideiglenes részvény és a részvény forgalomképességéből következően - az rt. működése során élők közötti - nevesített vagy absztrakt jogügylettel - harmadik személytől (korábbi részvényestől) is megszerezhető, azt nem csupán az alapító okiraton, illetve részvényjegyzési íven alapuló, és az rt.-vel szemben fennálló, hanem harmadik személyekkel szemben fennálló tartozások is terhelhetik. Az ideiglenes részvény és a részvény átruházás útján történt megszerzésével összefüggésben keletkezett tartozások alapulhatnak a részvényes házastárs szerződéses kötelezettségvállalásán, ideiglenes részvény esetében pedig ezenfelül a Gt. és az új Gt. kógens rendelkezésén is, és e tartozások a gyakorlatban alapvetően három csoportra oszthatók:
- az ideiglenes részvény-, illetve részvény-átruházási szerződésben a volt részvényes javára kikötött vételár vagy más ellenszolgáltatás, továbbá annak a késedelmes, vagy hibás teljesítése folytán a szerződés alapján a részvényes házastársat terhelő késedelmi kamat, kötbér vagy kártérítés összege,
- a részvénytársaságbeli részesedés megszerzéséhez felhasznált kölcsöntartozás, valamint
- az ideiglenes részvényt a részvénytársasággal és a korábbi ideiglenes részvényessel, mint készfizető kezessel szemben terhelő tartozások.
Az ideiglenes részvényes, illetve részvényes házastársat a fentebb részletezett tartozásokért a polgári jog általános szabályai szerinti korlátlan felelősség terheli, és e tartozások a házastársak egymás közötti jogviszonyában közös adósságnak minősülnek akkor, ha az ideiglenes részvény, illetve részvény a vagyonközösséghez tartozik - függetlenül attól, hogy az adott tartozás a az ideiglenes részvény, illetve részvény átruházásra irányuló szerződésen vagy a Gt. kógens rendelkezésén alapul [Gt. 191. § (4) bek., új Gt. 196. § (4) bek.].

3.2.3.2. A részvényes házastárs korlátlan felelősségével párosuló deliktuális jellegű (szerződésen kívüli) felelősségén alapuló tartozásai

A részvényes házastárs deliktuális jellegű felelősségén alapuló tartozások közös jellemzője az, hogy e tartozások nem magával a részvénytársaságbeli részesedés megszerzésére irányuló jogügyleten alapuló - annak teljesítésével, illetve megszegésével összefüggő - ún. ügyleti (kontraktuális) jellegű, hanem a részvényes (tag) házastárs jogellenes és vétkes (felróható) magatartásán, mint kárkötelem-keletkeztető jogi tényen alapuló, ún. deliktuális jellegű tartozásnak minősülnek.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a részvényes (tag) házastárs e jogcímen keletkezett tartozásainak a közös vagyoni jellegét önmagában a részvénytársaságbeli részesedés közös vagyoni jellege nem alapozza meg. Az ilyen tartozások tehát - véleményem szerint - az egyéb feltételek meglétében is csak akkor és annyiban tekinthetők közös adósságnak, ha és amennyiben a jogellenes magatartást a házastársak közösen tanúsították, vagy ha a tag házastárs jogellenes és vétkes (felróható) magatartása folytán a házastársi közös vagyon, a nem tag házastárs különvagyona, vagy a házastársak - közös szülői felügyelet alatt álló - kiskorú gyermekének a vagyona gazdagodott.
Különadósságnak minősülnek viszont akkor, ha a jogellenes és vétkes magatartást kizárólag a részvényes házastárs tanúsította, és annak folytán a házastársi közös vagyon, a nem részvényes házastárs különvagyona vagy a házastársak közös szülői felügyelete alatt álló kiskorú gyermekének a vagyona sem gazdagodott.

3.2.3.2.1. A Gt. által meghatározott korlátlan felelősségen alapuló deliktuális jellegű tartozások

3.2.3.2.1.1. A felelősség-átvitel jogintézményén alapuló adósságok

A társaság megszűnésekor a társaság ki nem elégített kötelezettségeiért a részvényes felelőssége főszabályként a társasági vagyonból a részvényesnek jutó rész erejéig áll fenn, korlátlan és egymással egyetemleges felelősség terheli viszont a módosított Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése szerint kivételesen azokat a részvényeseket, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátolt felelősségével az új Gt. 50. §-a (1) bekezdésének a pontosított szövege szerint pedig azokat, akik korlátolt felelősségükkel, illetőleg a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek (felelősség-átvitel).
A részvényes házastárs e jogszabályhelyen alapuló tartozása - álláspontom szerint - az eset egyéb körülményeitől függően akár közös, akár pedig külön adósságnak minősülhet. Az ún. felelősségátvitel szabálya alapján a részvényes házastársat ténylegesen terhelő összeg a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósság akkor, ha a joggal való visszaélésszerű magatartást a részvényes házastárs az akár részvényes, akár nem részvényes másik házastárssal közösen tanúsította, vagy a részvényes házastárs jogellenes magatartása folytán a közös vagyon gazdagodott.
Különadósság viszont akkor, ha a joggal való visszaélésszerű magatartást kizárólag a részvényes, illetve az egyik részvényes házastárs tanúsította és a részvényes házastárs jogellenes magatartása folytán a saját különvagyona vagy harmadik személy vagyona gazdagodott.

3.2.3.2.1.2. A konszernjogi szabályok megszegéséből eredő közös adósságok

3.2.3.2.1.2.1. A Gt. rendelkezései szerint

A szavazati jogosultság és annak mértéke a gazdasági társaságoknál meghatározó jelentőségű, hiszen a társaság legfőbb szervének ülésein a tagok szavazati joguk gyakorlásával döntenek a társaságot érintő leglényegesebb kérdésekről. A társaság alapítására jogosult jogalanyok a szavazati jog meghatározott mértékének megszerzésével az egyes gazdasági társaságban befolyást szerezhetnek.
A Gt. "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" címet viselő XIV. fejezete (Gt. 288-297. §-ai) által szabályozott ún. konszernjogi szabályok hatálya - a régi Gt.-vel ellentétben - ma már nem csupán a részvénytársaságban, hanem - a Gt. 288. §-ának (1) bekezdése szerint - a korlátlan felelősségű társaságban (továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság) való jelentős befolyásnak, illetőleg többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a társaság működése során történő megszerzésére is kiterjed.
Befolyásszerzésként kell a külföldi és belföldi természetes és jogi személyeknek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknak minősülő jogalanyoknak az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzését is figyelembe venni [Gt. 288. § (2) bek. és 3. § (1) bek.].
A többségi befolyásnak a 294. §-ban, valamint a közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a 296. § (1) és (3) bekezdésében foglalt szabályai pedig megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság valamely részvényese, illetve tagja már a társaság alapításakor a szavazatoknak legalább a felével, illetve háromnegyedével rendelkezik.
Jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik (Gt. 289. §), többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag illetve részvényes (a továbbiakban: uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik (Gt. 290. §), míg közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik (Gt. 291. §).
Uralkodó tagnak tehát egy korlátolt felelősségű társaság tagja vagy egy részvénytársaság részvényese minősül, akiknek a felelőssége azonban a Gt. általános szabályai szerint korlátozott. A korlátolt felelősséggel való visszaélések elkerülése végett állapítják meg a konszernjogi szabályok bizonyos feltételek mellett az egyébként korlátolt felelősségű tagok korlátlan felelősségét.

a) A többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértéséből eredő tartozások

A Gt. 292. § (3) bekezdése értelmében az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség (a jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállásának létrejöttére és mértékére vonatkozó bejelentési kötelezettség) késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén, az ellenőrzött társaság felszámolása során - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásáért teljes és korlátlan felelősség terheli.

b) A többségi befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások

A Gt. 296. § (1) bekezdése értelmében ha az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.

c) A közvetlen befolyással rendelkező tagnak ezen befolyása miatt az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások

A Gt. 296. § (3) bekezdése szerint közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén, ha az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyás következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ez az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese), illetve hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét, az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
Ez utóbbi esetben tehát nem feltétel az, hogy a társaság már felszámolás alatt álljon, a tag már a táraság működése során is perelhető, és a keresetet nemcsak a hitelező, hanem a tag is benyújthatja. [(48.) 2-5. o.]

d) A konszernjogi szabályok megszegéséből eredő közös adósságok egyszemélyes rt. esetében

A fentebb ismertetett szabályok irányadók egyszemélyes rt. esetén akkor, ha az egyedüli tulajdonos az alapító okiratban az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget nem vállal [Gt. 3. § (1) és 288. § (2) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a régi Gt. 328. §-a (2) bekezdésének - a módosított Gt. konszernjogi szabályaihoz hasonló tartalmú szabályán alapuló - és a BH 2005/9/327. száma alatt közzétett Gfv. X. 30.068/2005. számú eseti döntésében már rámutatott arra, hogy az irányító társaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság behajthatatlan tartozásáért fennálló korlátlan felelőssége ún. mögöttes, másodlagos felelősség.
Ebből viszont az következik, hogy a jogosult követelésének elévülése a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint mind a főkötelezettel, mind a másodlagos kötelezettel szemben ugyanazon időpontban: a követelés esedékességekor kezdődik. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése ugyanakkor a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható (Gfv. X. 30.068/2005. - BH 2005/9/327. sz.).
A 2001. szeptember 1-jétől hatályos 2000. évi CXXXVI. törvény 168. § (3) bekezdése a Ptk. 685. §-ának értelmező rendelkezéseit - a szerződés Ptk. 203. §-a szerinti hatálytalanságához, valamint a Gt. fentebb ismertetett konszernjogi szabályaihoz is kapcsolódóan, de a versenytörvény fogalmi rendszerének megfelelően - az alábbi 685/B. §-sal egészítette ki:
Ptk. 685/B. § (1) Összefonódás: az olyan kapcsolat, amelynek révén a befolyással rendelkező, a közvetlen vagy - a más, köztes gazdálkodó szervezeten keresztül megvalósuló - közvetett befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetben
a) tagsági (részvényesi) jogai vagy a gazdálkodó szervezet más tagjával (részvényesével) kötött megállapodás alapján a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik, vagy
b) a gazdálkodó szerv tagjaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagjainak többségét megválassza, illetőleg visszahívja.
(2) A közvetett tulajdon arányának megállapításához a befolyással rendelkezőnek a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati jogát vagy tulajdoni hányadát meg kell szorozni a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányada közül azzal, amelyik a nagyobb.
(3) A 685. § b) pontja szerint közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedéseit vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
(4) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazása során nem kell figyelembe venni a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányadot, ha az nem éri el a huszonöt százalékot. Ha a köztes gazdálkodó szervezetben fennálló szavazati vagy tulajdoni hányad az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

3.2.3.2.1.2.2. Az új Gt. rendelkezései szerint

3.2.3.2.1.3. A részvényes házastársnak a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatos titoktartási kötelezettsége megszegéséből eredő károkét való felelőssége alapján keletkezett tartozások

Az új Gt. 215. §-ának (3) bekezdése szerint a részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat köteles a Ptk. 339. §-ának szabályai szerint megtéríteni.
Az új Gt. idézett rendelkezései alapján keletkezett tartozás főszabály szerint nem közös, hanem a részvényes házastárs különadósságának minősül ugyan, hiszen az rt.-vel szemben titoktartási kötelezettség kizárólag a részvényest terheli. Közös adósságként indokolt viszont elszámolni az ilyen tartozást - véleményem szerint - akkor, ha a titoktartási kötelezettség megsértése oly módon valósul meg, hogy a nem részvényes házastárs a részvényes házastárstól szerzett információt abban a tudatban adja tovább kívülálló harmadik személyeknek, hogy az az rt. üzleti titkai körébe tartozik, és akkor is, ha a titoksértéssel összefüggésben a közös vagyon gazdagodott. Közös különadósságnak minősülhet végül az üzleti titok megsértésével összefüggésben keletkezett tartozás akkor, ha az rt.-nek mindkét házastárs egyaránt tagja, és az üzleti titoksértő magatartást is közösen tanúsítják.

3.2.3.2.2. A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - a Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozások

A részvényes korlátlan felelősségének eseteit a Gt. taxatíve sorolta ugyan fel, e felelősség körét azonban lényegesen kiterjesztette a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény 2. és 3. §-a, amely előbbi a Ctv. 56-58. §-ait és az 56. §-t megelőző "A hivatalbóli törlési eljárás" címet - többek között - módosította, kiegészítette az 58/A. §-nak a törlési eljárásra, az utóbbi pedig a Cstv. 63. §-át "A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása" címmel és a 63/A. §-sal egészítette ki.
E szabályokat utóbb az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. jelentősen módosította.
E szabályok részletes ismertetésére a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedéssel összefüggésben, a 2.2.3.2.5. pont "A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozások" cím alatt már kitértünk. (lásd ott!)

3.3. Az rt.-beli részesedés értéke

Az ítélkezési gyakorlat szerint a házastársak közötti elszámolás alapját főszabály szerint a közös vagyontárgyak forgalmi értéke képezi. A forgalmi érték fogalmát jogszabály nem határozza ugyan meg, egységes viszont a bírói gyakorlat abban, hogy valamely vagyontárgy (ingó vagy ingatlan dolog, vagyoni értékű jog, vagyoni tárgyú kötelezettség vagy más szolgáltatás) forgalmi értéke alatt azt a vételárat, illetve ellenértéket kell érteni, amely az adott vagyontárgy szabadforgalomban történő átruházása esetén a kereslet-kínálat alakulásától függően elérhető, illetve elérhető lenne. (Pfv. II. 22.969/1997/2. sz.) - [(6.) 509. o.]
Ebből viszont az következik, hogy a forgalmi érték meghatározása fogalmilag feltételezi az adott vagyontárgy forgalomképességét. A vagyonközösséghez tartozó részvénytársaságbeli részesedés életközösség megszűnésekori és közös vagyon megosztásakori értéke különbözőképpen határozható meg attól függően, hogy az adott részesedés a részvénytársaság mely létszakához kapcsolódik.

3.3.1. Az rt. alapításának létszakában

A Gt. 15. § (1) és 179. § (1) bekezdésében, valamint a 180. § és 190-191. §-aiban, továbbá az új Gt. 16. § (1)-(2) bekezdésében, valamint a 177-178. és 195-196. §-aiban foglaltakból az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozó részvénytársaságbeli részesedés csak a részvénytársaság működésének és a megszűnésének létszakában, a cégjegyzékből való törlését követően forgalomképes, az alapítás létszakában viszont forgalomképtelen, ezért a házastársi közös vagyonnak az rt. cégbejegyzését megelőzően történő megosztása során a forgalmi érték alkalmazhatósága fogalmilag kizárt.

a) Az alapítás meghiúsulása, túljegyzés visszautasítása esetén

A részvénytársaságbeli részesedés értéke a tag házastárs által befizetett és neki levonás nélkül visszafizetendő összeggel, illetve többletbefizetés összegével azonos (régi Gt. 256. §, Gt. 214. és 215. §, új Gt. 290. és 291. §), és ez az érték az alapítók, illetve a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési vállalkozó megkeresése útján határozható meg.

b) A jegyzés, illetve túljegyzés elfogadása esetén a részvénytársaságbeli részesedés értéke az alapszabály (alapító okirat), részvényjegyzési ív, illetve részvényutalvány adatai alapján állapítható meg, és az az említett okiratok szerint a tag (részvényes) házastársat terhelő vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás összegével azonos, amelyet azonban csökkenteni kell a névérték, illetve az ezt meghaladó kibocsátási érték - jegyzéssel egyidejűleg befizett - 10%-ának a levonása után fennmaradó 90%-os mértékű hátralék, mint közös adósság összegével.
Az ilyen elszámolás eredményeként kapott összeg viszont a részvényjegyző házastárs által ténylegesen befizetett összeggel azonos és ez az érték az rt. által esetleg kiállított részvényutalvány adatai alapján, ennek hiányában pedig az alapítók megkeresése útján állapítható meg [régi Gt. 30. § és 254. § (2) bek., Gt. 190. és 213. §, új Gt. 195. és 289. §].

c) A cégbejegyzés megtagadása esetén a részvénytársaságbeli részesedés értéke azzal az összeggel egyezik meg, amely a régi Gt. 26. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 578/G. §-a szerint a tag (részvényjegyző) házastársat a tevékenység cégbejegyzést megelőző megkezdésétől a tevékenység megszüntetéséig terjedő időszakra vonatkozóan a tagok között a polgári jogi társaság szabályai szerinti elszámolás folytán megilleti, illetőleg amely a Gt. 15. §-ának (2) bekezdése és az új Gt. 16. §-ának (3) bekezdése szerint a tag (részvényjegyző) házastársat a részvénytársaság megszűnésére irányadó szabályok szerint megilleti.
Ez az érték valójában az rt. jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása) esetén a részvényes házastársat megillető ún. likvidációs hányad értékével azonos, amely a régi Gt. 266. §-ának (2) és 320. §-ának (1) bekezdése szerint a tartozások kiegyenlítése után fennmaradt ún. felosztható társasági vagyon részvényekkel arányos részének, a Gt. 267. §-ának (1) és az új Gt. 278. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó társasági vagyonnak - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulás alapján részvényeik névértékének arányában történő felosztása folytán járó összegnek felel meg.
Az alapító, illetve részvényjegyző házastársat a többi taggal szemben megillető, illetve terhelő követelés, illetve tartozás összegének megállapítása a tagok közötti megállapodás beszerzése útján, annak tartalma alapján, ilyen megállapodás hiányában pedig az előtársasági tagok között esetleg folyamatban lévő elszámolási per jogerős befejezésének a bevárása, vagy a tag (részvényjegyző) házastársat az elszámolás folytán megillető érték megállapítására irányuló per megindítása útján lehetséges, amely azonban csak valamennyi tag perbenállása mellett képzelhető el.
Amennyiben a tagok között elszámolásra irányuló per van folyamatban, úgy a házastársi közös vagyon megosztására irányuló per tárgyalása a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján e per jogerős befejezéséig felfüggeszthető.
Nincs viszont jogi akadálya annak sem, hogy a közös vagyonhoz tartozó részvénytársaságbeli részesedés megosztására irányuló kereseti kérelem tárgyában a bíróság a per tárgyalását az egyéb vagyoni igények tárgyalásától a Pp. 149. §-ának (1) bekezdése alapján elkülönítse, és az elkülönített igény tekintetében a per tárgyalását a tagok között folyamatban lévő per jogerős befejezéséig felfüggessze, az egyéb vagyoni igények tárgyában pedig részítélettel döntsön.
Lehetősége van végül a házassági per bíróságának arra is, hogy a házastársi közös vagyon teljes körű megosztása tárgyában ítélettel döntsön akként, hogy a részvénytársaságbeli részesedést az értékének a megállapítása nélkül fele-fele arányban állítsa be a közös vagyon mérlegébe, annak - a házastársak jogainak az egymással szemben történő megóvása végett - az ítélet rendelkező részében, a Pp. 123. §-a alapján történő megállapítása mellett, hogy az előtársasági tag (részvényjegyző) házastársat a többi taggal szemben megillető, illetve terhelő követelés, illetve tartozás összege a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös követelésnek, illetve tartozásnak minősül, és annak érvényesítésére, illetve viselésére a házastársak egymás közt egyenlő: fele-fele arányban jogosultak, illetve kötelesek. Ha ilyen esetben a házastársak valamelyike a követelés, illetve a tartozás őt megillető részénél kevesebbet érvényesít, illetve többet visel, úgy a különbözetre vonatkozóan a jogerős ítélet alapján a másik házastárssal szemben utóbb megtérítési igényt érvényesíthet.

d) A részvénytársaságbeli részesedés értéke az előtársasági működés tartama alatt
A Gt. 14. § (1) és (3), illetőleg az új Gt. 15. § (1) és (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet, üzletszerű gazdasági tevékenységet azonban csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat, a részvénytársaság cégbejegyzésére pedig csak azután kerülhet sor, ha a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően a pénzbeli hozzájárulást vállaló alapítók, illetve részvényjegyzők az alapító okiratban általuk átvenni vállalt, illetve jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének az új Gt. szerint legalább huszonöt százalékát, a Gt. szerint pedig legalább harminc százalékát, de összesen legalább tízmillió forintot, míg a nem pénzbeli hozzájárulást vállaló alapítók az apport tárgyát a Gt. és az új Gt. főszabálya szerint teljes egészében, az rt. rendelkezésére bocsátották, kivéve az új Gt. szerint azt az esetet, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el [Gt. 211. §, 216. § (3) bek., új Gt. 210. §, 292. § (3) bek., 295. § (3) bek.]
A hivatkozott rendelkezésekből az következik, hogy az előtársasági működés létszakában a részvénytársaságbeli részesedés értéke attól függően határozható meg, hogy a részvénytársaság az előtársasági működést, illetve annak tartama alatt az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását megkezdte-e vagy sem.
Az előtársasági működés megkezdésének a hiányában ugyanis a társaság sem nyereséget sem veszteséget nem érhet, illetve nem szenvedhet el, ezért ilyen esetben a részvénytársaságbeli részesedés értéke az alapszabály (alapító okirat), illetve a részvényjegyzési ív adatai alapján állapítható meg, és az az említett okiratok szerint az előtársasági tag (részvényes) házastársat terhelő vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás összegével azonos, amelyet azonban pénzbeli hozzájárulás esetén csökkenteni kell a névérték, illetve az ezt meghaladó kibocsátási érték - alakuló közgyűlést megelőzően befizetett - Gt. szerinti 30%-ának, illetve az új Gt. szerinti 25%-ának a levonása után fennmaradó 70%-os, illetve 75%-os mértékű hátralék, mint közös adósság összegével.
Az ilyen elszámolás eredményeként kapott összeg viszont a részvényjegyző házastárs által ténylegesen befizetett összeggel azonos és ez az érték az rt. által esetleg kiállított részvényutalvány adatai alapján, ennek hiányában pedig az alapítók megkeresése útján határozható meg [régi Gt. 30. § és 254. § (2) bek., Gt. 190. és 213. §, új Gt. 195. § és 289. §].
Az előtársasági működés megkezdése, de az üzletszerű gazdasági tevékenység megkezdésének hiánya esetén ugyanakkor a társaság nyereséget nyilvánvalóan nem érhet el, az üzletszerű tevékenység feltételeinek a megteremtésével összefüggő működése során viszont az alaptőkéjének, illetve alaptőkén felüli vagyonának a már rendelkezésére bocsátott része nyilvánvalóan csökkenhet, míg az üzletszerű gazdasági működés megkezdése esetén az előtársaság nyereséget is realizálhat.
Mindezekből viszont az következik, hogy az előtársasági működés, illetve az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységének a megkezdése esetén a részvénytársaságbeli részesedés értéke a részvényutalványban feltüntetett, illetve a tényleges befizetésekre vonatkozó adatok alapján megállapított összegnél alacsonyabb és magasabb is lehet, ezért ez az érték csak az rt. vagyonának a szakértő által történő megállapítása útján határozható meg.

3.3.2. Az rt. működésének létszakában

A részvénytársaság cégbejegyzését követő működésének létszakában az alaptőke teljes befizetését megelőzően az ideiglenes részvény, az alaptőke teljes befizetését követően pedig a részvény, mint értékpapír testesíti meg a tagsági jogokat, amely főszabály szerint egyaránt forgalomképes.

a) A részvény és az ideiglenes részvény, mint forgalomképes értékpapír forgalmi, kibocsátási és névértéke

Az ideiglenes részvény és a részvény, mint értékpapír főszabály szerinti forgalomképességéből az következik, hogy a társaság cégbejegyzését követő működésének létszakában a házastársak közötti elszámolás alapját a tagsági jogviszonyt megtestesítő ideiglenes részvény, illetve részvény tényleges forgalmi értéke képezi, a forgalmi, tehát az ún. piaci vagy árfolyamérték fogalmát viszont sem a Gt., sem egyéb jogszabály nem határozza meg.
Nem határozza meg a Gt. az ideiglenes részvény és a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének fogalmát sem. A Gt. alkalmazásában a névérték a részvény alaptőkében megjelenő hányadrésznek az értékét, a kibocsátási érték pedig a részvény névértéke feletti összegét jelenti. A névérték és a kibocsátási érték közötti (pozitív) különbözet tehát sohasem képezheti az alaptőke részét, hanem az kizárólag az alaptőkén felüli vagyonrész alkotó eleme lehet.
Az ideiglenes részvény és a részvény névértéke és kibocsátási értéke valójában már a kibocsátás pillanatában is különbözhet annak forgalmi- (piaci, illetve árfolyam-) értékétől (BH 1996/542.). A házastársak közötti reális és méltányos elszámolás érdekében az ideiglenes részvény és a részvény értékeként főszabály szerint a tőzsdén jegyzett részvények esetében az ún. tőzsdei értéket (tőzsdei árat), a tőzsdén nem jegyzett részvények értékeként a szabadpiaci forgalomban ténylegesen kialakult forgalmi értéket (vételárat), az adott részvény tényleges forgalmának hiányában a névértéket, ha pedig a kibocsátási érték a névértéket meghaladja, úgy a kibocsátási értéket kell a vagyonmérlegbe beállítani, azzal, hogy az életközösség megszűnésekori tőzsdei, szabadpiaci, illetve névértéktől akkor indokolt csak eltérni, ha az említett értékek az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben emelkedtek vagy csökkentek.

b) A részvény és az ideiglenes részvény házastársak között elszámolható értéke megállapításának a módjai

A részvénytársaság tipikusan tőkeegyesítő jellegéből az következik, hogy a részvény értékének az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkező értékváltozása (értéknövekedése vagy értékcsökkenése) általában független a részvényes (tag) házastárs és a többi részvényes tevékenységétől, hiszen a részvényesi minőség személyes tevékenységet nem feltételez.
Ennek a további következménye az, hogy az ideiglenes részvény és a részvény értékének az említett időszakbeli értékváltozását főszabály szerint mindkét házastárs javára, illetve terhére figyelembe kell venni. Kivételesen indokolt lehet az értékemelkedésnek vagy értékcsökkenésnek a részvényes (tag) házastárs javára, illetve terhére történő elszámolása akkor, ha az előrelátható lényeges árfolyamcsökkenés a részvények értékesítését indokolta volna, de erre a részvényes (tag) házastárs a nem részvényes házastárs kérése ellenére sem volt hajlandó, vagy ha a részvényt az előrelátható árfolyamnövekedés ellenére a nem részvényes házastárs - Csjt. 30. § (1) bekezdése szerinti - hozzájárulásának a hiányában értékesítette, a nem részvényes (nem tag) házastárs javára, illetve terhére történő elszámolása pedig akkor, ha az okszerű gazdálkodás követelményei által indokolt értékesítéshez a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint szükséges hozzájárulását nem adta meg, feltéve mindkét esetben azt, hogy az értékesítésre a feleknek bizonyítottan reális lehetősége volt.
A tőzsdei árat az Értékpapírtőzsde által közölt adatok alapján kell megállapítani, tőzsdei ár hiányában pedig az ideiglenes részvény, illetve a részvény ún. szabadpiaci forgalmi értéke annak tényleges értékesítése esetén az adásvételi szerződésben, vagy az átruházás alapjául szolgáló más ügyletben kikötött eladási árral vagy más ellenértékkel azonos összegben, ha pedig a kikötött eladási ár színlelt vagy egyébként aggályos, illetőleg tényleges értékesítés hiányában becslés útján, szakértői vélemény alapján határozható meg.
Ilyen esetben a forgalmi érték megállapításához könyvszakértő, valamint - szükség esetén - ingatlanforgalmi, gépjármű- és tárgyszakértő kirendelése, és a szakértők egyesített véleményadásra, valamint az arra való felhívása szükséges, hogy a vitás részvény tényleges forgalmi értékét az alapító okirat (alapszabály), továbbá a társaság éves beszámolóinak, különösen az éves mérlegeinek és eredménykimutatásainak, a társaság részvényeinek a forgalmára vonatkozó adásvételi és egyéb szerződések adatainak, mint összehasonlító adatoknak, valamint a társaság üzleti könyveinek és a szükséges egyéb okirati bizonyítékoknak az ismeretében határozzák meg, és a véleményüket - a lehetőség szerint - összehasonlító adatokkal vagy a továbbműködési, illetve felszámolási értéket igazoló számításokkal támasszák alá. - (Lásd részletesen: "A kft.-üzletrész értéke megállapításának a módja" címszó alatt a 2.3.2.3.2. pontban!)
Amennyiben a felek szakértő kirendelését nem indítványozzák, vagy a szakértői vélemény ettől eltérő forgalmi értéket nem igazol, az ideiglenes részvény, illetve a részvény értékét a névértékének, ha pedig a kibocsátási érték a névértéket meghaladja, úgy a kibocsátási értéknek az alapulvételével kell beállítani a közös vagyon mérlegébe.
A részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke a nyomdai úton előállított (ma már nem létező) bemutatóra szóló, vagy névre szóló részvény megtekintése, a névre szóló részvény esetében a részvénytársaság igazgatósága elnökének, a dematerializált részvény esetében pedig ezen felül az értékpapírszámla vezetőjének a megkeresése útján is tisztázható. Az értékpapírszámla adatainak a közléséhez természetesen a számlatulajdonos részvényes házastárs titoktartás alóli felmentése szükséges, ha azonban a nevezett a szükséges felmentés megadását megtagadja, nincs akadálya annak, hogy ezt a tényt a bíróság a részvényes házastárs terhére értékelje, és a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti "bizonyítási teher megfordítása" útján a nem részvényes házastárs által megjelölt névértéket, illetve kibocsátási értéket valónak fogadja el.
A régi Gt. szerint nem pénzbeli hozzájárulás (apport) szolgáltatására akár zártkörű, akár nyilvános alapítás esetén egyaránt lehetőség volt, és a nem pénzbeli hozzájárulást - az alakuló közgyűlés által meghatározott időtartam alatt - de legfeljebb a cégbejegyzéstől számított egy éven belül kellett az rt. rendelkezésére bocsátani, a pénzbeli hozzájárulásnak viszont csak a harminc százalékát kellett az említett időpontig ténylegesen befizetni [régi Gt. 262. § (2) bek. c) pont és 264. §]. A Gt. és az új Gt.- ezzel szemben - nem pénzbeli hozzájárulás (apport) szolgáltatására alapvetően - csak zártkörű alapítás során ad módot, míg nyilvános alapítás során nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására csak az alapítók jogosultak [Gt. 212. § (3) bek. e) pontja és 213. §, új Gt. 289. §], és a nem pénzbeli hozzájárulást - a Gt. eltérő rendelkezésének hiányában - mind a zártkörű, mind a nyilvános alapítás során teljes egészében a cégbejegyzési kérelem benyújtását megelőzően kell az rt. rendelkezésére bocsátani, amely alól az új Gt. a zártkörű részvénytársaság esetében kivételt létesít arra az esetre, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alapítás huszonöt százalékát nem éri el [Gt. 211. § b) pont és 219. § (2) bek., új Gt. 210. § (1) bek.], a pénzbeli hozzájárulás esetében viszont zártkörű alapítás esetén az említett időpontig változatlanul csupán az átvenni vállalt, nyilvános alapítás esetén pedig az alakuló közgyűlés megnyitásáig a jegyzett részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke harminc százalékának az új Gt. pedig a huszonöt százalékának a befizetését követeli meg [Gt. 211. § a) pont és 216. § (3) bek., új Gt. 210. § (1) bek. a) pont, 292. § (3) bek.].
Mindezekből viszont az következik, hogy az ideiglenes részvény tényleges forgalmi értékének a közös aktív vagyon körébe történő beállítása esetén a közös passzív vagyon (közös adósságok) körébe be kell állítani:
- a pénzbeli hozzájárulásnak az ideiglenes részvényt szükségképpen terhelő részét - amely nem haladhatja meg a részvényes házastárs által vállalt pénzbeli hozzájárulás Gt. szerinti 70%-át, illetve új Gt. szerinti 75%-át, valamint
- az ideiglenes részvényt csak kivételesen terhelő nem pénzbeli hozzájárulás (apport) értékét vagy annak hátralékos részét, amely azonban a Gt. szerint csak akkor állhat fenn, ha például az alapító okirat (alapszabály) megfelelő rendelkezése esetén az alaptőke 25%-át el nem érő apport rendelkezésre bocsátása a cégbejegyzéstől számított öt éven belül történhet meg [Gt. 211. § b) pont és 222. § (1) bek.], az új Gt. szerint pedig akkor, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el.
Ennek megfelelően a házastársak közös követelésének minősül viszont a vagyonközösséghez tartozó ideiglenes részvény átruházása esetén a tag házastárs kezesi felelőssége alapján a közös vagyon terhére az rt.-nek teljesített tartozás vevő általi megtérítésére irányuló igény.
A részvény forgalmi értékének a közös aktív vagyon mérlegébe történő beállítása ezzel szemben nem eredményezheti a pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás összege, illetve értéke hátralékos részének a közös adósságok körébe történő beállítását. A részvény kiadására, illetve jóváírására ugyanis csak a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás teljes befizetése, illetve rendelkezésre bocsátása után kerülhet sor, ezért a részvényt ilyen jellegű tartozás, illetve kötelezettség már nem terhelheti.
Dolgozói részvények vonatkozásában a részvények dolgozók közötti forgalmára vonatkozó adatok, valamint a részvény bevonása, illetve átalakítását követő értékesítése esetén a részvénytársaság által a volt dolgozói részvényesnek fizetendő névérték, az egyes részvényekre kifizetett osztalék, a kamatozó részvények után kifizetett kamat, az alaptőkén felüli vagyon terhére végrehajtott alaptőke-emelés folytán a részvényes házastárs által ingyenesen vagy kedvezményes áron megszerzett dolgozói részvények névértéke, az átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvények, illetve részvények névértéke a részvénytársaság igazgatósága elnökének a megkeresése útján tisztázható.
Az egyes részvényekre vonatkozó elővásárlási, visszavásárlási, és vételi jog, illetve vételi kötelezettség fennállása, az átruházhatóság korlátozása vagy beleegyezéshez kötése az alapító okirat adatai alapján állapítható meg.

3.3.3. Az rt. megszűnésének létszakában

A társaság jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása és felszámolása), valamint a jogutódlással történő megszűnése esetén akkor, ha a tag házastárs a jogutód társaságban nem kíván részt venni, a részvénytársaságbeli részesedés értéke a részvényes (tag) házastársat megillető kötelmi jellegű elszámolási igénynek az értékével azonos, és ez az érték a végelszámolási, felszámolási, illetve átalakulási eljárás adatai alapján, annak eredményével azonos összegben, a jogutódlással történő megszűnés létszakában a jogutód társaságban részt venni kívánó tag házastárs gazdasági társasági részesedésének értéke a jogutód társaság cégformájától függően határozható meg.

a) A jogutódlás nélküli megszűnés, tehát végelszámolás és felszámolás

A jogutódlás nélküli megszűnés (végelszámolás és felszámolás) esetén a tag (részvényes) házastársat megillető ún. likvidációs hányad összege kizárólag a cégbírósági hatáskörbe tartozó végelszámolási, illetve a megyei bírósági hatáskörbe tartozó felszámolási eljárások jogerős befejezésének az eredményeként állapítható meg. Nincs lehetősége tehát a házastársi közös vagyon megosztására irányuló polgári perben eljáró bíróságnak arra, hogy a tag (részvényes) házastársat megillető likvidációs hányadot maga határozza meg. Akkor jár el tehát helyesen, ha
- az említett igény tárgyában a per tárgyalását az egyéb vagyoni igények tárgyalásától elkülöníti, és az elkülönített igény tekintetében a pert a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti, az egyéb vagyoni igények tárgyában pedig részítélettel dönt,
- vagy - ha a likvidációs hányad előreláthatóan jelentős értéke indokolja - a vagyonjogi per egészének a tárgyalását felfüggeszti, vagy
- ha a likvidációs hányad előreláthatóan is jelentéktelen összege a házasfelek közötti elszámolás lényegét nem befolyásolhatja, a vagyonjogi igényeket a likvidációs hányadra is kiterjedően bírálja el akként, hogy azt az összegszerűség konkrét megjelölése nélkül, fele-fele arányban állítja be a vagyonmérlegbe mindkét házastárs terhére, annak az ítélet rendelkező részében történő megállapítása mellett, hogy a likvidációs hányad a feleket az egymás közötti jogviszonyukban fele-fele arányban illeti meg, annak követelésére, illetve felvételére egymás közt egyenlő arányban jogosultak, a tag (részvényes) házastársat esetleg terhelő tartozás pedig a felek fele-fele arányú közös adóssága és annak viselése - az egymás közötti jogviszonyukban - mindkét felet egyenlő arányban terheli.

b) A jogutódlással történő megszűnésének a létszakában

A jogutódlással törtnő megszűnés létszakában a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tag (részvényes) házastársat az elszámolás folytán megillető összeg, valamint a jogutód társaságban részt venni kívánó tag (részvényes) házastársat a jogutód társaság jegyzett tőkéjéből megillető hányad és annak névértéke egyaránt a részvénytársaság igazgatóságának a megkeresése útján állapítható meg.

3.4. A részvényes házastárs felelőssége az rt.-beli részesedést terhelő tartozásokért

A régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a részvényes (tag) házastárs felelőssége - a Ptk.-hoz hasonlóan - a Gt. alkalmazásában is két fő területre: kontraktuális (szerződésszegési) és deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősségre osztható.
A részvényes házastársnak a részvénytársasági részesedését terhelő kötelezettségekért harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége alapulhat magán az alapító okiraton (alapszabályon), a Gt., illetőleg a módosított Ct. és a Cstv., az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. vagy - az új Gt. 171. § (1) bekezdése szerint - más törvény kógens rendelkezésén, vagy a részvényes házastárs jogellenes és vétkes (felróható) magatartásán, az fennállhat a társasággal, annak tagjaival vagy a társaság hitelezőivel és más harmadik személyekkel szemben, kiterjedhet (irányulhat) a tag házastárs alapító okiratban (alapszabályban) vagy a részvény megszerzésére irányuló egyéb szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítésére (dare, facere) vagy a társaság harmadik személy hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeiért való helytállásra (praestare), és annak mértéke főszabály szerint korlátozott, kivételesen pedig korlátlan, a jellege pedig - a fentebb kifejtettek szerint - kontraktuális vagy deliktuális is lehet.

3.4.1. A részvényes házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelőssége

A 3.2. pontban kifejtettekből az következik, hogy a részvényes házastársnak a társasági részesedését terhelő tartozásokért a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel vagy más harmadik személyekkel szemben a Gt. alapján fennálló kötelezettsége, illetve felelőssége minden esetben magán a ténylegesen fennálló vagy a már megszűnt társasági részvényesi jogviszonyon alapul, az e jogviszonyhoz kapcsolódó kötelezettségekre és az azok teljesítéséért való felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát tehát a tagsági jogviszony létrejöttét eredményező szerződés teremti meg, amely
- a Gt. és az új Gt. hatálya alá tartozó és a Gt. 10. § (1) és 206. § (1) bekezdése, 207. és 212. §-a, illetőleg az új Gt. 11-12. §-a, 207. § (2) bekezdése, 208. és 288. §-a szerinti alapító okirat, illetve alapszabály, vagy az új Gt. VII. fejezete, illetőleg az új Gt. VI. fejezet 3. címe szerinti átalakulási okirat,
- a Ptk. hatálya alá tartozó - a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerinti adásvételi, a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerinti ajándékozási, vagy átruházásra irányuló egyéb szerződés (pl. a Ptk. 378. §-a szerinti csereszerződésen, a Ptk. 147-148. §-a szerinti közös tulajdon megszüntetése vagy a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződésen), vagy
- a Vht. szerinti árverési vétel is lehet.
Az értékpapírnak minősülő részvény és az ideiglenes részvény - a régi Gt. 240. §-a, Gt. 180. és 191. §-a, valamint az új Gt. 177-178. §-a és 196. §-a értelmében - főszabály szerint forgalomképes, annak értékpapírjogi hatályú átruházásával tehát az ideiglenes részvényben, illetve a részvényben, mint értékpapírban megtestesülő valamennyi jog és kötelezettség az új tulajdonosra száll át.
Ebből viszont az következik, hogy a részvényes házastársnak a társasági szerződésen és a Gt. kógens rendelkezésein alapuló kötelezettsége és annak teljesítéséért való felelőssége akkor is fennáll, ha az ideiglenes részvényét vagy részvényét a társaság működése során kötelmi jelegű szerződés alapján, átruházás útján vagy végrehajtási árverés során szerezte meg, ilyen esetben azonban ez a felelősség az ideiglenes részvény, illetve a részvény megszerzésére irányuló szerződésben vállalt polgári (rendszerint kötelmi) jogi jellegű kötelezettségekkel és az e kötelezettségekért való polgári felelősséggel is párosul.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy az ideiglenes részvény, illetve a részvény
- értékpapírjogi hatályú átruházásának módja feltételezi: a bemutatóra szóló részvény birtokba adását, a nyomdai úton előállított névre szóló részvény teljes vagy üres forgatmánnyal való ellátását, illetőleg a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírását,
- a társasági jogi hatályú átruházás módja pedig - ezenfelül - a tulajdonosváltozás tényének a részvénykönyvbe történő bejegyzését is, amely a ideiglenes részvény esetében a Gt. szerint az átruházás társasági jogi hatályú érvényességének, az új Gt. szerint pedig az rt.-vel szembeni hatályosságának, részvény esetében pedig a Gt. és az új Gt. szerint egyaránt az átruházás részvénytársasággal szembeni hatályosságának a feltétele [Gt. 191. § (1) és 198. § (2) bek., új Gt. 196. § (1) és 202. § (3) bek.].
A részvényes kontraktuális jellegű felelőssége főszabály szerint korlátozott, kivételesen azonban korlátlan is lehet.

3.4.1.1. A részvényes házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű korlátolt felelőssége

3.4.1.1.1. Az "alapító tag (részvényes)" házastárs - alapító okiraton (alapszabályon) és a Gt. kógens rendelkezésein alapuló - kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelőssége

Míg a régi Gt. 232. §-a (1) bekezdésének a részvénytársaság fogalmát meghatározó rendelkezése szerint részvénytársaság esetében a tag (részvényes) felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a részvénytársaság kötelezettségeiért azonban a részvényes nem felel, addig a Gt. 175. §-ának (1) és az új Gt. 171. §-a (1) bekezdésének a hasonló tartalmú rendelkezése már nem a tag felelősségéről, hanem a tag (részvényes) részvénytársasággal szembeni kötelezettségéről szól, és kiemeli azt is, hogy a részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes csak törvényben meghatározott kivétellel nem felel. A szóhasználat ilyen pontosításával "- dogmatikai szempontból is fontos, de a gyakorlat számára sem elhanyagolható módon - régi vitát kíván lezárni a törvény (…), hiszen a magyar polgári jogban a »felelősség« kifejezés tartalma más. Felelősségről részvénytársaság esetében csak akkor lehetne beszélni, ha a részvényes az alapítás során vagyoni hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét nem teljesítené. Ezzel összefüggésben maradt ki az »egyébként nem felel« fordulat is, a részvénytársaság lényegéhez tartozik, hogy a részvényes nem tartozik felelősséggel a társaság tartozásaiért, tehát alapesetben nincs és nem is lehet szó jogellenességről. Kivételt képeznek azok a rendkívüli esetek, amikor a törvény kifejezetten másként rendelkezik." [(19.) 646. o.]
A részvénytársaság a társasági tartozásokért harmadik személyekkel szemben korlátlan felelősséggel tartozik, amelynek abszolút határa a társaság vagyona. A tagok kontraktuális jellegű "felelőssége" azonban - a kft.-tagokéhoz hasonlóan - korlátozott, hiszen a részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes házastárs a - törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a részvényes - a kft. tagjához hasonlóan - a részvény ellenértékének teljesítéséért a társasággal szemben a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik, a Gt. által taxatíve felsorolt, valamint a módosított Ct. és Cstv., illetőleg az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. vagy más törvény által meghatározott esetekben pedig a felelőssége - kivételesen - teljes és korlátlan is lehet, és a felelőssége - ugyancsak kivételesen - fennállhat a társaság hitelezőivel szemben is akkor, ha a cégbejegyzési kérelem elutasítása vagy a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt kellő fedezetet. Ilyen esetben viszont a tag felelőssége főszabály szerint - a Gt. által felsorolt esetekben - ugyancsak korlátozott, hiszen az csak a felosztott előtársasági, illetve társasági vagyonból neki juttatott rész erejéig terjed [Gt. 15. § (2) bek., 55. § (2) és 56. § (2) bek., új Gt. 16. § (3) és 68. § (3) bek.]. Ha tehát a társaság veszteségei miatt felosztható vagyon nem maradt, akkor a részvényes házastárstól a hátralékos tartozásokat nem lehet behajtani.
Ugyancsak kivételesen - a módosított Ct. és Cstv., illetőleg az új Ctv. és az új Gt. által módosított Cstv. szabályai szerint azonban - a részvényes a cégjegyzékből törölt, illetve felszámolt társaság tartozásaiért is a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik a megszűnt társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben, ilyen felelősséget azonban szerződésszegés nem, hanem csak jogellenes és vétkes magatartás alapozhat meg.

3.4.1.1.2. A részvényes házastárs felelőssége önálló részvény és közös tulajdonú részvényhányad esetén

A részvényes házastárs társasággal szemben fennálló kötelezettsége különbözik aszerint, hogy a társaságban önálló részvény tulajdonával, vagy csupán közös tulajdonú részvény meghatározott hányadával rendelkezik.

a) A részvényes házastárs felelőssége önálló részvény esetén

A módosított Gt. 175. §-ának (1) és az új Gt. 171. §-ának (1) bekezdése szerint a tag (részvényes) (fő)kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a részvénytársaság kötelezettségeiért azonban a részvényes - törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
Amennyiben a részvényes házastárs a részvénytársaságbeli részesedését a társaság alapítása során szerezte meg, úgy a részvényét terhelő tartozásokért a társasággal szemben fennálló felelőssége - a Gt. és az új Gt. hatálya alá tartozó - alapító okirat vagy az alapítási tervezetnek és alapszabálynak megfelelő tartalmú részvényjegyzési ív aláírásán alapul.
Zártkörű alapítás esetén ugyanis az alapítók az alapító okiratban arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik [Gt. 206. § (1) bek., új Gt. 206. § (1) bek.].
Nyilvános alapítás esetén pedig a részvényjegyző az alapítási tervezetnek és alapszabálynak megfelelő tartalmú részvényjegyzési ív aláírásával, egyoldalú, feltétlen és visszavonhatatlan kötelezettséget vállal arra, hogy az általa jegyzett részvények névértékét, illetve a névértéket meghaladó kibocsátási értékét a részvénytársaságnak befizeti (:Nyilvános alapítás esetén ugyanis nem pénzbeli hozzájárulást csak az alapítók szolgáltathatnak, ezért részvény jegyzése kizárólag pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására irányuló kötelezettségvállalásra vonatkozhat és az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizeti. (Gt. 213. §, új Gt. 289. §)
Az alapszabály (alapító okirat) alapján tehát a részvényes házastárs felelőssége kizárólag a társasággal szemben áll fenn, és az a társaság alapítása során az általa átvenni vállalt, illetve jegyzett részvények névértéke vagy ezt meghaladó kibocsátási értéke legalább harminc százalékának a befizetésére, illetőleg a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) rendelkezésre bocsátására, a társaság működése során pedig a részvények névértéke, illetve kibocsátási értéke hátralékának a megfizetésére terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban a részvényes - a Gt.-ben meghatározott kivételektől eltekintve - nem felel, és főszabály szerint nem terheli felelősség a részvényest a társaság hitelezőivel szemben sem.
Ennek megfelelően a részvényes házastárs felelős a társasággal szemben mindazoknak a vagyoni tárgyú kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósságnak, vagy a tag házastárs különadósságának minősülnek. (Lásd részletesen: "A részvénytársaságbeli részesedés, mint a házastársi közös passzív vagyon tárgya" cím alatt!)
E felelőssége a régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 198. §-a és 277. §-ának (1) bekezdése szerint a - közös vagyoni jutóját és a különvagyonát is magában foglaló - teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed.
A részvényes által vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás teljesítésének elmulasztása a Gt. 13. §-ának (1)-(2), valamint az új Gt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint már nem a vagyoni hozzájárulás társaság általi követelésére ad alapot, hanem a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A hivatkozott §-ok (3) bekezdése ugyanakkor kimondja azt is, hogy az a tag, akinek a tagsági jogviszonya a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel szűnt meg, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik.

b) A közös tulajdonú részvényhányad tulajdonos házastárs felelőssége

A régi Gt. 249. §-ának (1), a Gt. 220. §-ának (2) és az új Gt. 212. §-ának (5) bekezdése szerint a részvénynek több tulajdonosa is lehet, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a részvényeseket terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek.
Közös tulajdonú részvény létrejöhet
- több örökös általi öröklés útján, vagy akként, hogy
- egy önálló részvény tulajdonjogát több személy közösen szerzi meg, illetőleg
- az önálló részvény egyedüli tulajdonosa a részvényének csupán meghatározott hányadát ruházza át.
A részvény közös tulajdona sajátos tulajdonosi és tagsági helyzetet jelent. A társaságot irányító tulajdonközösség egyik társpozíciójában, tehát az egyik részvény tulajdonosi helyzetében egy újabb tulajdonközösség keletkezik. Ez a belső tulajdonközösség sajátos jogalanyisággal rendelkezik, valójában olyan "belső társaság", amely polgári jogi társaságnak nem tekinthető, hanem olyan tipikus jogközösségnek minősül, amelyre a dologi jellegű tulajdonközösség Ptk. 139-148. §-aiban foglalt szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A közös tulajdonú részvény vonatkozásában a Gt. és az új Gt. csak a társaság és a tulajdonközösség közötti ún. külső jogviszonyra irányadó szabályokat tartalmazza, a tulajdonközösség belső jogviszonyait azonban nem szabályozza, ezért azt célszerű a részvényközösség tagjainak rendezni. Rendelkezik viszont a Gt. és az új Gt. a tulajdonostársaknak a részvénytársasággal szembeni egyetemleges felelősségéről.
Ebből viszont az következik, hogy közös tulajdonú részvényhányad esetében a társtulajdonos házastárs felelőssége a tagot terhelő kötelezettségekért az egy tagnak számító társtulajdonosok és a társaság közötti külső jogviszonyban - a régi Gt. 249. §-ának (1), a Gt. 220. §-ának (2) és az új Gt. 212. §-ának (5) bekezdése értelmében - a többi társtulajdonossal egyetemleges, a társtulajdonosok egymás közötti, belső jogviszonyában pedig - a régi Gt. 17. §-a, valamint a Gt. és az új a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 141. §-a szerint - a tulajdoni hányada arányában terheli.
A részvényeseket terhelő kötelezettségekért való egyetemleges felelősség terjedelmét a Gt. külön nem határozza meg, ezért az valójában minden olyan kötelezettségre, illetve kötelezettségért való felelősségre egyaránt kiterjed, amely önálló részvény esetében az egyedüli részvényest terheli. Ennek megfelelően a társtulajdonosok kötelezettsége és felelőssége egyaránt kiterjed a közös tulajdonú részvény egészét terhelő vagyoni (pénzbeli és nem pénzbeli) hozzájárulás egészének a szolgáltatására, a Gt. 292. § -ának (3), valamint a 296. §-ának (1) és (3) bekezdése és az új Gt. V. fejezete szerinti konszernjogi szabályok alapján az ellenőrzött társasággal szemben fennálló felelősség, valamint a közös képviselő - Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdése és az új Gt. 50. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti - ún. felelősség-átviteli szabály alkalmazásának az alapjául szolgáló - visszaélésszerű magatartása esetén a megszűnt társaság tartozásaiért való egyetemleges felelősség a társaság hitelezőivel szemben valamennyi társtulajdonost egyaránt terheli, még akkor is, ha a megszűnt rt. maradék vagyonát már nem csak a részvényesek, hanem a közös képviselő által átvett részt a közös részvény társtulajdonosai is felosztották egymás között.
Mindezeknek a további következménye az, hogy a részvénytársaság és a közös tulajdonú részvény társtulajdonosai közötti külső jogviszonyban a társaság bármelyik részvényhányad tulajdonosától a közös tulajdonú részvényt terhelő kötelezettség egészének a teljesítését követelheti, a közös tulajdonú részvény társtulajdonosainak az egymás közötti, belső jogviszonyában viszont a ténylegesen teljesítő, illetve a saját tulajdoni hányadára eső résznél többet teljesítő társtulajdonosnak viszont megtérítési igénye, a nem teljesítő vagy a saját tulajdoni hányadára eső résznél kevesebbet teljesítő társtulajdonosnak pedig megtérítési kötelezettsége keletkezik a saját tulajdoni hányadot terhelő különbözetre vonatkozóan.

3.4.1.1.3. A részvényes házastárs kontraktuális jellegű kötelezettsége és felelőssége a társaság egyes létszakaiban

3.4.1.1.3.1. A részvényes (tag) házastárs kontraktuális jellegű felelőssége az alapítás létszakaszában

Az rt. alapításának létszakában a tag házastárs kötelezettsége az alapító okirat (alapszabály) alapján a társasággal szemben, a felelőssége pedig a Gt. rendelkezései alapján a szerződéses kötelezettségeinek elmulasztásáért a társasággal szemben, továbbá a megszűnő előtársaság kötelezettségeiért a társaság hitelezőivel szemben állhat fenn.

a) Az alapító, illetve részvényjegyző házastárs kötelezettsége és felelőssége a társasággal szemben

Az alapítás során a részvényes egyetlen kötelezettsége az általa megszerezni kívánt részvény értékének - a pénzbeli vagy nem pénzbeli - szolgáltatására terjed ki, és e kötelezettsége csak a társasággal szemben áll fenn, a törvényben vagy a társasági szerződésben előírt kötelezettségének a nemteljesítése esetén tehát a hitelező nem, hanem csak a részvénytársaság, illetőleg - annak jogutód nélküli megszűnése esetén - a végelszámoló vagy a felszámoló érvényesíthet vele szemben igényt.
A részvényes főkötelezettségének teljesítési határidejét a Gt. hatályos rendelkezései az általa vállalt vagyoni hozzájárulás pénzbeli vagy nem pénzbeli jellegétől, valamint az alapítás zártkörű vagy nyilvános módjától függően határozzák meg. Ennek megfelelően a részvényes házastárs a nem pénzbeli hozzájárulást (apportot) zárkörű és nyilvános alapítás esetén egyaránt az alapítás létszakában, a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig köteles a társaság rendelkezésére bocsátani. A pénzbeli hozzájárulást pedig zártkörű alapítás esetén az átvenni vállalt részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább harminc százalékát, de összesen legalább tízmillió forintot a bejegyzési kérelem benyújtásáig (Gt. 211. §), az ezt meghaladó összeget pedig a cégbejegyzéstől számított egy éven belül akkor köteles befizetni, amikor a társaság igazgatósága - az alapító okirat rendelkezései szerint eljárva - a részvényeseket erre felszólítja.
Nyilvános alapítás esetén a jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének tíz százalékát a jegyzéssel egyidejűleg köteles befizetni, majd ezt az összeget az alakuló közgyűlés megnyitásáig a részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének harminc százalékára köteles kiegészíteni, a részvények névértéke, illetve kibocsátási értéke így fennmaradó további hetven százalékának a befizetésére pedig a cégbejegyzéstől számított - a zártkörű alapítás szabályai szerinti - legfeljebb egyéves határidő az irányadó, amelyen belül a teljesítés konkrét időpontját - az alapszabály rendelkezési alapján - az igazgatóság erre irányuló felszólítása határozza meg [Gt. 213. §, 216. § (3) bek.].
Az új Gt. rendelkezései a fentiektől mindössze annyiban térnek el, hogy zrt. esetén az alapítók a bejegyzési kérelem benyújtásáig a pénzbeli hozzájárulás huszonöt százalékát kötelesek befizetni, nyrt. esetén pedig a részvényjegyzők az alakuló közgyűlés megnyitásáig a már befizetett összeget a részvényeik névértékének, illetve kibocsátási értékének huszonöt százalékára kiegészíteni, míg a nem pénzbeli hozzájárulást a bejegyzési kérelem benyújtásáig az alapítók zrt. és nyrt. esetében egyaránt teljes egészében kötelesek a társaság rendelkezésére bocsátani, kivéve, ha zrt. esetében a nem pénzbeli szolgáltatás értéke nem éri el az alaptőke huszonöt százalékát [új Gt. 210. §, 292. § (3) és 295. § (3) bek.].
A részvényes házastársnak az említett tartozása azonban nem feltétlenül azonos a részvény névértékével, hiszen a részvények névérték feletti kibocsátása esetén a tartozása nem a részvény névértékével, hanem a részvény kibocsátási értékével egyezik meg, és ilyen esetben a névértéknek megfelelő összeg a számviteli törvény szerinti alaptőkébe (jegyzett tőkébe), a névérték és a kibocsátási érték közötti különbözet pedig az alaptőkén felüli vagyonba kerül.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a részvényes - a kft. tagjához hasonlóan - a részvény ellenértékének teljesítéséért a társasággal szemben a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik, és a felelőssége - ugyancsak kivételesen - fennállhat a társaság hitelezőivel szemben is akkor, ha a cégbejegyzési kérelem elutasítása vagy a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt kellő fedezetet. Ilyen esetben viszont a tag felelőssége főszabály szerint ugyancsak korlátozott, hiszen az csak a felosztott előtársasági, illetve társasági vagyonból neki juttatott rész erejéig terjed [Gt. 15. § (2) bek., 55. § (2) és 56. § (2) bek., új Gt. 16. § (3) bek., 68. § (3) és 70. § (5) bek.]. Ha tehát a társaság veszteségei miatt felosztható vagyon nem maradt, akkor a részvényes házastárstól a hátralékos tartozásokat nem lehet behajtani.
A részvény ellenértékének (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulásnak a késedelmes teljesítése vagy nemteljesítése kizárólag a részvénytársaság alaptőke teljes befizetését megelőzően, jogutód nélkül történő megszűnése esetén járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a végelszámoló, illetve a felszámoló a részvényes házastársat terhelő vagyoni hozzájárulást vagy a vagyoni hozzájárulás hátralékos részét azonnal esedékessé tegye és - a teljes magánvagyonára kiterjedő felelőssége alapján - azok teljesítését követelje akkor, ha a végelszámolás, illetve a felszámolás elrendelésekor az rt. alaptőkéje nem került teljes egészében befizetésre és arra az rt. tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van [Gt. 267. § (2) bek., új Gt. 278. § (2) bek.].
A részvénytársaság alapításának és működésének létszakában ugyanis a Gt.a teljesítés póthatáridőn belüli elmulasztását - a már kifejtettek szerint - nem a teljesítés kikényszerítésével, hanem a cégbejegyzés megtagadásával, illetőleg a tagsági jogviszony póthatáridő lejártát követő napon történő megszűnésével, és a társaság ezzel összefüggésben keletkezett kárának a megtérítéséért való részvényesi felelősséggel szankcionálja (Gt.13. §, új Gt. 14. §).
E jogkövetkezmények nemcsak akkor irányadók, ha a részvényes a részvényét a társaság alapítása során szerzi meg, hanem akkor is, ha a részvény megszerzésére a részvénytársaság működése során, a társaság alaptőkéjének új részvények, illetve - az alaptőkén felüli vagyon terhére - kedvezményes áron megszerezhető dolgozói részvények forgalomba hozatalával történő felemelése, vagy átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával megvalósuló feltételes alaptőke-emelés során került sor, és az utóbbi esetben a részvényes házastárs kötelezettsége, illetve felelőssége az átváltoztatható kötvény szolgáltatására, valamint a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetre is kiterjed.
Az alaptőke teljes befizetését és a részvények kibocsátását követően a részvényesnek a társasággal szemben egyéb kötelezettsége - a kft. tagjának a pótbefizetési és mellékszolgáltatási kötelezettségével ellentétben - már áll fenn.

b) Az előtársasági tag házastárs felelőssége a megszűnő előtársaság

A Gt. 14. § (1)-(2) és 15. § (2) bekezdésében, valamint az új Gt. 15. § (1)-(2) és 16. § (3) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy:
Ha a társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik és az előtársaság "automatikusan" teljes értékű társaságként folytathatja tevékenységét.
Ha azonban a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasítja, az előtársaság törvénynél fogva megszűnik. Az előtársaság megszűnésére sok tekintetben a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy végelszámolási vagy felszámolási eljárásra természetesen nem kerülhet sor.
A hivatkozott törvényhelyeknek a Gt. illetőleg az új Gt. - társaság megszűnésére vonatkozó - 55-56. §-aiban, illetőleg 68. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal történő egybevetéséből az következik, hogy az előtársasági időszakban vállalt kötelezettségekért elsődlegesen a megszűnő előtársaság a saját vagyonával felel, és a hitelezők kielégítését követően fennmaradó vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően - vagy az esetleges külön megállapodásuk szerint - kell felosztani, másodlagosan pedig - amennyiben az előtársasági vagyon a kötelezettségek kielégítéséhez nem elégséges - vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) kötelesek helytállni, akként, hogy a korlátozottan felelős tagok - többek között tehát a részvénytársaság tagjai - a felosztott előtársasági vagyonból nekik juttatott rész erejéig felelnek a hitelezőkkel szemben.

3.4.1.1.3.2. A részvényes házastárs kötelezettsége és felelőssége a társaság működése során

A társaság működésének létszakában a részvényes kötelezettségeinek a köre és kötelezettségek teljesítéséért való felelőssége különbözik aszerint, hogy az ideiglenes részvényét, illetve részvényét a részvénytársaság alapítása során alapító okirat, illetve részvényjegyzési ív alapján, vagy a társaság működése során - absztrakt ügylet, a Ptk hatálya alá tartozó részvény átruházási szerződés, vagy árverési vétel alapján szerzete meg.
Ennek megfelelően a részvénytársaság működésének létszakában keletkezett, illetve fennálló kontraktuális jellegű tartozások fennállhatnak a társasággal vagy harmadik személyekkel szemben.

3.4.1.1.3.2.1. Az ideiglenes részvényes házastárs kötelezettsége és felelőssége a társasággal szemben

A részvénytársaság cégbejegyzést követő működésének létszakában az ideiglenes részvényes, illetve részvényes házastárs felelős mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek "A részvénytársaság cégbejegyzését követő működésének létszakában keletkezett kontraktuális jellegű tartozások" címszó alatt a házastársak közös vagy a részvényes házastárs különadósságának minősülnek.
E kötelezettségek az ideiglenes részvényes házastársat attól függetlenül terhelik, hogy a részvénytársaságbeli részesedését a társaság alapítása során, vagy annak működése során - a társaság alaptőkéjének a felemelése folytán a társaságtól vagy változatlan alaptőke mellett az ideiglenes részvény eredeti tulajdonosa által történő átruházás útján - szerezte meg.
A részvénytársaság cégbejegyzését követően, de az alaptőke teljes befizetését megelőzően köteles tehát az ideiglenes részvényes házastárs a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke hátralékos részének a befizetésére, az esetleg még nem szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás (apport) részvénytársaság rendelkezésére bocsátására. E kötelezettsége alól a részvényes - az időközben történt alaptőke-leszállítását kivéve - nem is mentesíthető, és azok teljesítéséért az ideiglenes részvényét átruházó volt részvényes házastárs a részvénytársasággal szemben - a Ptk. 274. §-ának (2) bekezdése szerinti - készfizető kezesként felel, az új Gt. szerint pedig az ideiglenes részvény többszöri átruházása esetén a készfizető kezesi felelősség valamennyi volt részvényest egyetemlegesen terheli [Gt. 191. § (4) és új Gt. 196. § (4) bek.]
Az említett főkötelezettségek elmulasztását a részvényesi jogviszony megszűnésével szankcionálja, és a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősségét is megállapítja [Gt. 13. § (3) és új Gt. 14. § (3) bek.].
A Ptk. 339-364. §-ai szabályainak alkalmazását a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésének utaló szabálya a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre is kiterjeszti, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy az. ún. felelősségcsökkentő méltányosság alkalmazásának a lehetőségét kizárja. Úgy rendelkezik ugyanis, hogy a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a kártérítés mérséklésének - ha jogszabály kivételt nem tesz - nincs helye.
Ebből viszont az következik, hogy a részvényes házastárs kötelezettsége a névérték, illetve a kibocsátási érték teljesítésére korlátozott ugyan, az e kötelezettségének az elmulasztásával a társaságnak okozott kárért azonban a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik.

3.4.1.1.3.2.2. Az ideiglenes részvényes házastárs felelőssége a részvénytársaság működésének létszakában átruházás útján megszerzett megszerzett ideiglenes részvényt terhelő tartozásokért

A tag házastársnak a társaság működésének létszakában - az ideiglenes részvény eredeti vagy korábbi tulajdonosa által történő - átruházás útján megszerzett ideiglenes részvényt terhelő kötelezettségei, és az e kötelezettségek teljesítésért való felelőssége a részvénytársasággal, valamint az ideiglenes részvényt átruházó volt részvényessel szemben állnak fenn.

a) Az ideiglenes részvényes házastárs Gt. kógens rendelkezésein alapuló korlátozott felelőssége a részvénytársasággal szemben

A részvénytársaság cégbejegyzését követően, de az alaptőke teljes befizetését megelőzően kibocsátott ideiglenes részvény olyan forgalomképes értékpapírnak minősül, amelynek átruházásával az általa megtestesített tagsági jogviszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség az ideiglenes részvény megszerző részvényes házastársra száll át.
Ennek a következménye az, hogy az ideiglenes részvény tulajdonjogát átruházás útján megszerző tag házastárs felelőssége nem csupán az ideiglenes részvény átruházási szerződésben kikötött ellenértéknek az üzletrészt átruházó volt taggal szembeni teljesítésére, hanem a tagoknak a társasági szerződés és a Gt. kógens rendelkezései alapján a társasággal szemben fennálló valamennyi egyéb tagi kötelezettségére, tehát a vagyoni hozzájárulás hátralékos részének szolgáltatására is egyaránt kiterjed.

b) Az ideiglenes részvényes és részvényes házastárs részvény-átruházási szerződésen alapuló korlátlan felelőssége a részvény átruházójával szemben

A részvényes házastárs szerződéses kötelezettségvállalásán alapuló tartozásnak minősül a részvény, illetve az ideiglenes részvény átruházására irányuló szerződésben kikötött vételár vagy más ellenszolgáltatás és annak járulékai, míg a Gt. kógens rendelkezésein alapul az ideiglenes részvényt terhelő vagyoni hozzájárulásnak a társasággal szemben fennálló hátraléka, valamint az ideiglenes részvényt átruházó volt részvényesnek, mint készfizető kezesnek a megtérítési igénye alapján keletkezett követelése.
E kötelezettségek teljesítéséért az ideiglenes részvényes házastársnak a társasággal szemben a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke, illetőleg a jogelődje által már teljesített összeg különbözetére korlátozott és a jogelőd volt ideiglenes részvényessel egyetemleges felelőssége, az ideiglenes részvényt átruházó volt részvényessel, mint eladóval, illetve készfizető kezessel szemben pedig a Ptk. szabályai szerint a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelőssége áll fenn.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a részvény, illetve az ideiglenes részvény átruházására irányuló szerződést a tartalmának megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint köteles teljesíteni, a vételár, vagy más ellenszolgáltatás késedelmes, vagy hibás teljesítése esetén pedig a szerződésben kikötött, illetőleg a Ptk. szerződésszegésre vonatkozó 298-318. §-ai szerinti jogkövetkezményeket is viselnie kell (késedelmi kamat, kötbér, kártérítés stb.).

3.4.1.1.3.3. Felelősség a társaság megszűnése után a társaság kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben

A gazdasági társaság kétféle módon: jogutóddal vagy jogutód nélkül szűnhet meg, ezért a megszűnt társaság kötelezettségeiért való felelősséget a régi Gt., a Gt. és az új Gt. egyaránt a megszűnés módjától függően szabályozza.
Az rt. megszűnésének módja a tagok felelősségét mindössze annyiban érinti, hogy
- jogutódlással, illetőleg jogutóddal történő megszűnés esetén a jogelőd társaság tagjainak felelőssége csak akkor és annyiban áll fenn, ha és amennyiben a jogutód gazdasági társaság a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni [régi Gt. 54. § (2) és (4) bek., Gt. 55. § (1)-(2) bek., új Gt. 70. § (3) bek.],
- jogutódlás, illetőleg jogutód nélkül történő megszűnés esetén viszont a jogutód társaság felelőssége fogalmilag nem kerülhet szóba, ezért a tagok megszűnt társaság tartozásáért való felelősségének sem feltétele az, hogy a jogutód gazdasági társaság a jogelőd társaság tartozásáért való helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni (Gt. 55. §, új Gt. 68. §).

3.4.1.1.3.3.1. A volt részvényes (tag) házastárs kontraktuális jellegű korlátozott felelőssége a jogutód nélkül megszűnt társaság kötelezettségeiért annak hitelezőivel szemben

A Gt. 54. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság megszűnése esetében a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségek alapján érvényesíthető követelések a társaság megszűnésétől számított öt év alatt évülnek el, kivéve, ha jogszabály valamely követelésre rövidebb elévülési időt állapít meg, az 55. § (2) bekezdése szerint pedig a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik, míg az új Gt. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával szemben. A régi Gt. 54. § (2), a Gt. 56. § (2) és az új Gt. 68. §-ának (3) bekezdésének egymással azonos tartalmú rendelkezési kimondják azt is, hogy ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.

3.4.1.1.3.3.2. A jogutód társaság elsődleges jellegű korlátlan, és a volt részvényes házastárs másodlagos (mögöttes) jellegű korlátozott felelőssége a jogutóddal megszűnt rt. kötelezettségeiért annak hitelezőivel szemben

Jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés, szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén. Társasági formaváltásnak számít, ha a gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ [új Gt. 67. § (1)-(2) bek.].

a) A jogutód társaság (elsődleges) korlátlan felelőssége a jogelőd társaság kötelezettségeiért a jogelőd társaság hitelezőivel szemben

A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint a gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni, az új Gt. 70. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutóda, a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.
Az idézett törvényhelyekből az következik, hogy a jogelőd rt. tartozásaiért a jogutód gazdasági társaságot a teljes vagyonára kiterjedő korlátlan felelősség terheli a jogelőd rt. hitelezőivel szemben.

b) A volt részvényesek másodlagos (mögöttes) jellegű korlátozott felelőssége a jogutódlással megszűnt rt. - jogutód társaság által nem fedezett - kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben

A Gt. 55. §-a (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A Gt. 55. § (2) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik, az új Gt. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával szemben.
A részvénytársaság fogalmának - a régi Gt. 232. §-a (1), a Gt. 175. §-a (1) és az új Gt. 171. §-a (1) bekezdése szerinti - meghatározásából az tűnik ki, hogy a tag (részvényes) kötelezettsége csak az rt.-vel szemben áll fenn, és az csak a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki, a társaság kötelezettségeiért azonban - törvényben meghatározott kivétellel - a tag (részvényes) nem felel.
A tag (részvényes) ilyen módon korlátozott felelőssége alól azonban a régi Gt. 54. §. (2) és a Gt. 56. §. (2) bekezdése a társaság - akár jogutóddal, akár jogutód nélkül történő - megszűnése esetére kivételt létesít annyiban, hogy ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért, és külön rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt.
Az új Gt. ezzel szemben külön címben szabályozza ugyan a társaság jogutód nélküli megszűnését (új Gt. 68. §), illetőleg a társaság átalakulását (új Gt. 69-76. §), és mindkét megszűnési móddal összefüggésben külön rendelkezik a megszűnt társaság tagjainak felelősségéről is. A "Társasági törvény, cégtörvény, 2006" - új Gt. 68. §-ához fűzött magyarázata szerint - " A 68. § (2) és (3) bekezdése a megszűnt társaság tagjainak a kielégítetlen társasági tartozásokért fennálló felelősségi kötelezettségét határozza meg. Ez a szabályozás kizárólag a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjaira irányadó, a jogutódlás mellett megszűnt társaság tagjainak felelősségi szabályait ugyanis a 70. § (3)-(6) bekezdései adják meg. (Lásd a 70. §-hoz fűzött magyarázatot.)" (Társasági törvény, cégtörvény, 2006 149. o., szerk.: Sárközy Tamás, HVG-ORAC - Budapest, 2006.)
Az új Gt. 68. § (3) bekezdése azonban a jogutód nélküli megszűnéssel összefüggésben mindössze azt mondja ki, hogy ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért, a (2) bekezdése pedig külön felelősségi szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt.
Az átalakulással összefüggő speciális szabályként ugyanakkor az új Gt. 70. §-ának (5) bekezdése csak azt tartalmazza, hogy az átalakulás során a társaságtól megváló - korlátozottan felelős - tagok (részvényesek) tagsági viszonyuk megszűnésétől számított öt évig felelnek a számukra a 74. § (2)-(3) bekezdése szerint kifizetett járandóság erejéig a jogelődnek a jogutód által nem fedezett és a tagsági viszonyuk megszűnése előtt keletkezett tartozásaiért, a 70. § (3) és (4) bekezdései pedig kizárólag az olyan korlátlanul felelős tag felelősségéről rendelkeznek, aki - a tagsági viszonyának megtartása mellett - az átalakulás következtében korlátozottan felelős taggá (részvényessé) válik, vagy aki az átalakulás során a társaságtól megválik. Nem tartalmaz viszont speciális felelősségi szabályt az új Gt.-nek az átalakulás közös szabályairól rendelkező címe az olyan korlátozottan felelős tagok felelősségére vonatkozóan, akik nem az átalakulás következtében válnak korlátozottan felelős taggá, és az átalakulás során a társaságtól sem válnak meg.
Mindezekből pedig - véleményem szerint - nyilvánvalóan nem az következik, hogy átalakulás esetén a jogelőd társaság korlátozottan felelős tagja - többek között tehát a volt részvényes - a tagsági jogviszonyának és a felelőssége jellegének a változatlan fenntartása, illetve fennmaradása esetén mentesülhetnék a jogelőd társaságnak a jogutód társaság által ki nem elégített tartozásaiért való felelősség alól, hanem az, hogy ilyen esetben a tag (részvényes) jogelőd társaság tartozásaiért való felelősségére nem az átalakulás speciális felelősségi szabályai, hanem - a Gt. 68. §-ához fűzött magyarázattal ellentétben - a Gt. 68. §-a (3) bekezdésének a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó felelősségi szabályai az irányadók.
A részvényesek mögöttes felelősségének a fennállása esetén a részvényes házastárs felelőssége tehát
- a megszűnt társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben áll fenn és
- a felelősségének mértéke a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból neki jutó rész erejéig korlátozott.
Más kérdés természetesen az, hogy a megszűnt rt. tartozásaiért való felelősség főszabály szerinti korlátozott jellegével szemben korlátlan a részvényes házastárs felelőssége a megszűnt rt. hitelezőivel szemben akkor, ha az ún. deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű korlátlan felelősségére vonatkozó szabályok alkalmazásának a feltételei vele szemben fennállnak. (Lásd: 3.4.2.2. pont!)

3.4.1.1.3.4. A házastárs felelőssége a megszűnt társaság közös tulajdonú részvényének társtulajdonosaival szemben

Minthogy az önálló részvénytulajdonos házastárs felelőssége a megszűnt társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben a felosztott társasági vagyon reá eső részére korlátozott, egyetemleges felelősség pedig a részvényeseket a társaság hitelezőivel szemben nem terheli, a ténylegesen teljesítő önálló részvénytulajdonosnak a nem teljesítő, illetve az őket terhelő résznél kevesebbet teljesítő többi részvényessel szemben semmiféle megtérítési igénye nem merülhet fel.
A közös tulajdonú részvény társtulajdonosai azonban a társasággal szemben egy tagnak számítanak és a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [régi Gt. 249. § (1) és Gt. 220. § (2) bek.], a társtulajdonosok a felosztott társasági vagyonból a közös tulajdonú részvényre jutó rész felvételére irányuló tagsági jogaikat csak a közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a közös képviselő által már felvett likvidációs hányadot azonban a Ptk. 141. §-a szerint a tulajdoni hányadaik arányában oszthatják fel egymás között. Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a társaság hitelezői a felosztott társasági vagyonnak a közös tulajdonú részvényre eső részét - választása szerint - bármelyik társtulajdonostól vagy valamennyijüktől egyaránt követelhetik.
Ha tehát a hitelező a követelését teljes egészében kizárólag egy vagy több társtulajdonostól hajtotta be, úgy a másik, illetve többi társtulajdonosnak a ténylegesen teljesítő, illetve a reá(juk) eső résznél többet teljesítő társtulajdonos(ok)kal szemben megtérítési kötelezettsége keletkezik a társtulajdonosok egymás közötti jogviszonyára irányadó Ptk. 141. §-ának szabályai szerint ő(ke)t terhelő rész erejéig [régi Gt. 54. § (2) és (3) bek., Gt. 56. § (2) bek.].

3.4.1.2. A részvényes házastárs kontraktuális jellegű korlátlan felelőssége az apport szolgáltatáskori értékéért a társasággal szemben

Az apport részvényes házastárs általi túlértékelése jogellenes magatartás ugyan, de az - véleményem szerint - nem csupán deliktuális, hanem pusztán szerződésszegést megvalósító kontraktuális jellegű magatartás is lehet, hiszen az apport szolgáltatáskori értékéért fennálló felelősségnek nem feltétele a részvényes házastárs rosszhiszeműsége, illetve vétkessége, a felelőssége tehát valójában objektív jellegű, és az csak a társasággal szemben áll fenn [régi Gt. 22. § (3) bek., Gt. 12. § (4) bek., új Gt. 13. § (4) bek.].

3.4.2. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége

A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége a részvényes házastárs jogellenes és vétkes (felróható) magatartását feltételezi, ilyen felelőssége felmerülhet az rt. működése és megszűnése során, és az fennállhat a társasággal, annak hitelezőivel vagy más harmadik személyekkel szemben is.

3.4.2.1. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége az rt. működése során

3.4.2.1.1. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége az rt. valamely más tagja apportjának a túlértékelt elfogadásáért

A régi Gt. 162. §-ának (3) bekezdése és a Gt. 128. §-a szerint azok a társaság tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik az alapítás során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. Az új Gt. 13. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az abból származó károkért.
A tag házastársnak a Gt. utóbb idézett rendelkezésein alapuló korlátlan felelősségét nem a társasági szerződés megszegése, hanem a tag házastárs jogellenes, csalárd magatartásának a ténye alapozza meg, ezért az e jogcímen alapuló felelőssége - a saját apport szolgáltatáskori értékéért való felelősséggel ellentétben - nem kontraktuális, hanem egyértelműen deliktuális jellegű.

3.4.2.1.2. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége a konszernjogi szabályok megszegéséből eredő károkért

3.4.2.1.2.1. A Gt. rendelkezései szerint

Az új Gt. "Befolyásszerzés gazdasági társaságban" címet viselő XIV. fejezete (Gt. 288-297. §-ai) által szabályozott ún. konszernjogi szabályok hatálya - a régi Gt.-vel ellentétben - ma már nem csupán - a részvénytársaságban, hanem - az új Gt. 288. §-ának (1) bekezdése szerint - a korlátlan felelősségű társaságban (továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság) való jelentős befolyásnak, illetőleg többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a társaság működése során történő megszerzésére is kiterjed.
Ennek megfelelően a részvényes házastárs - a részvényét terhelő közös adósságok cím alatt részletesen ismertetett (lásd: a 3.2.3.2.1.2. pont) - konszernjogi szabályok megsértése esetén a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik:

a) A többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállására vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértéséből eredő tartozások

Az új Gt. 292. §-ának (3) bekezdése alapján a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásra vonatkozó bejelentési kötelezettsége késedelmes teljesítése vagy elmulasztása miatt az uralkodó tag teljes és korlátlan felelőssége három együttes feltétel fennállása esetén, akkor állapítható meg, ha az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerül és az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, és az csakis az ellenőrzött társaságnál a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásokért áll fenn.

b) A többségi befolyással rendelkező tag által - e befolyással élve - az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások

A Gt. 296. § (1) bekezdése értelmében a hátrányos üzletpolitika folytatása miatt az uralkodó tag teljes és korlátlan felelőssége akkor állapítható meg, ha
- az ellenőrzött társaság tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat,
- a tartósan hátrányos üzletpolitika az uralkodó tag befolyása következtében alakult ki,
- ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolás alá került,
- az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet,
- a hitelező felszámolási eljárás során keresetet nyújtott be.

c) A közvetlen befolyással rendelkező tagnak ezen befolyása miatt az ellenőrzött társaságra nézve tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő tartozások

A Gt. 296. § (3) bekezdése az ellenőrzött társaság számára hátrányos, de a közvetlen irányító befolyással (tehát a szavazatok több mint 75%-ával) rendelkező uralkodó tag számára előnyös üzletpolitika folytatása miatt az uralkodó tag teljes és korlátlan felelőssége megállapításának az együttes feltételei az alábbiak:
- az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyás következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat,
- a tartósan hátrányos üzletpolitika az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti,
- az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese), illetve hitelezője keresetet nyújtott be.
Ez utóbbi esetben tehát nem feltétel az, hogy a társaság már felszámolás alatt álljon, a tag már a társaság működése során is perelhető, és a keresetet nemcsak a hitelező, hanem a tag is benyújthatja [(48.) 2-5. o.].

d) A konszernjogi szabályok megszegéséből eredő közös adósságok egyszemélyes rt. esetében

A fentebb ismertetett szabályok irányadók egyszemélyes rt. esetén akkor, ha az egyedüli tulajdonos az alapító okiratban az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget nem vállal [Gt. 3. § (1) és 288. § (2) bek.]. - (E szabályok részletes ismertetését lásd: "A konszernjogi szabályok megszegéséből eredő közös adósságok" címszó alatt a 3.2.3.2.1.2. pontban!)
A konszernjogi felelősséggel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság a 771. számú Elvi Határozatában rámutatott arra, hogy:
I. A konszernjogi szabályok alkalmazása vonatkozásában a törvény nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a részvénytársaság nyilvánosan vagy zártkörűen működik.
II. A konszernjogi szabályok alkalmazása vonatkozásában a befolyásszerzés időpontja nem a részvénykönyvi bejegyzés, hanem a részvények megszerzésének időpontja, törvényen alapuló szerzésnél a törvény hatálybalépésének napja. (LB Hiv. Gyűjt. 2002/2/771. sz. EH - Gfv. X. 30.721/2002.).
Az 1038. számú Elvi Határozata kimondja, hogy:
I. A konszernjogi felelősséget megalapozó tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyás csak az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) hatálybalépését követően tanúsított magatartással valósítható meg.
II. Az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, nem áll fenn a konszernjogi felelősség. (LB Hiv. Gyűjt. 2004/1/1038. sz. EH)
Az 1041. számú Elvi Határozatában azt fejtette ki, hogy:
I. Az állam konszernjogi felelősségére a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) XIV. fejezetének a szabályai irányadók, ha az új Gt. hatálybalépése - 1998. június 16-a - után szerzett a cégjegyzékbe már bejegyzett részvénytársaságban többségi irányítást biztosító befolyást.
II. Az állam konszernjogi felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a befolyásszerzés időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett ellenőrzött gazdasági társaság a létesítő okiratát még nem módosította. (LB Hiv. Gyűjt. 2004/1/1041. sz. EH)
Az 1228. számú Elvi Határozatában pedig arra mutatott rá, hogy "A konszernfelelősség és a társaság megszűnése utáni tagi felelősség jogintézménye egyidejűleg ugyanazzal a személlyel szemben nem alkalmazható. A két felelősségi forma elhatárolásának szempontjai az Elvi Határozat indokolása szerint: "A Gt. 121. § (1) bekezdés értelmében a korlátolt felelősségű társaság tagja a társaság kötelezettségeiért - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A Gt. 56. §-a a társasági tagok felelősségének a kérdését rendezi a társaságok megszűnése után fennmaradt tartozásokra nézve. A (3) és (4) bekezdés áttöri azt az általános szabályt amelynek értelmében a tagok felelőssége az adott társasági formához igazodóan vagy korlátozott, vagy pedig korlátlan. (...)
A Gt. 56. §-a tehát a társaság megszűnése esetére rendelkezik a korlátozott felelősségű tagok felelősségének korlátlanná válásáról. A felelősség főszabályként akkor áll be, ha a társaság vagyonát a tagok szándékosan, vagy súlyosan gondatlan magatartást tanúsítva, a hitelezők elől részben vagy egészben elvonták. (…)
A Gt. 296. §-ának (1) bekezdése a hitelezők részére a felszámolási eljárás alatt előterjesztett kérelme alapján ad lehetőséget korlátlan felelősség megállapítására, amennyiben az uralkodó tag az ellenőrzött társaság terhére tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott.
A fentiekből következik, hogy a két felelősségi szabálynak ugyanazzal a személlyel szembeni, egyidejű alkalmazására nincs lehetőség. Az egyik szabály már nem létező társaság volt tagjának a felelősségére vonatkozik, függetlenül a részesedés mértékétől, (Gt. 56. §), a másik szabályt pedig akkor lehet alkalmazni, ha az ellenőrzött társaság jogilag még létezik ugyan, de felszámolás alatt áll, és az uralkodó tag meghatározott mértékű részesedéssel rendelkezik. A felelősségnek más a jogalapja is. Míg az egyik esetben azt a vagyonelvonás alapozza meg, a másik esetben a felelősség bekövetkezéséhez a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása kapcsolódik." (LB Hiv. Gyűjt. 2005/1/1228. sz. EH - Gfv. X. 30.249/2004.).
A Legfelsőbb Bíróság - a régi Gt. 328. §-a (2) bekezdésének a módosított Gt. konszernjogi szabályaihoz hasonló tartalmú rendelkezésén alapuló - BH 2005/9/327. száma alatt közzétett - Gfv. X. 30.068/2005. számú eseti döntésében rámutatott arra is, hogy az irányító társaságnak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság behajthatatlan tartozásáért fennálló korlátlan felelőssége ún. mögöttes, másodlagos felelősség.
Ebből viszont az következik, hogy a jogosult követelésének elévülése a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint mind a főkötelezettel, mind a másodlagos kötelezettel szemben ugyanazon időpontban: a követelés esedékességekor kezdődik. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése ugyanakkor a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható (Gfv. X. 30.068/2005. - BH 2005/9/327. sz.).
A Szegedi Ítélőtábla - BDT 2005/3. száma alatt közzétett - Gf. I. 30.332/2004/4. számú ítélete szerint:
1. A mögöttes (másodlagos) felelősség sajátossága, hogy a mögöttes felelős - a "felelősségátvitel, felelősségáttörés" folytán - annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, aki mögött felelősséggel tartozik. A felelősségátvitel lényege, hogy a jogosult (hitelező) követelésének jogcímét nem változtatja meg, hanem a kötelezett (adós) helyébe belép a mögöttes felelős, és az eredeti (felelősségi) jogcímen, ugyanazon esedékességi időponttól köteles helytállni.
II. A mögöttes (másodlagos) kötelezett a jogosulttal szemben a teljesítést - a főkötelezettel szembeni behajthatóságra hivatkozva - megtagadhatja (sortartási kifogás). A teljesítés jogszerű megtagadásának ideje alatt a mögöttes felelőssel szemben csak jövőbeli feltételtől függő, összegszerűségében meg nem határozható marasztalás kérhető. A jogosult szabadon választhat abban a kérdésben, hogy a behajtás reális esélyének fennálltáig csak a főkötelezettel szemben érvényesíti az igényét, vagy pedig - a későbbi költség kímélése érdekében - már a sortartási kifogás ideje alatt él azzal a lehetőséggel, hogy a mögöttes felelőst is perli.
III. Mindaddig azonban, amíg a másodlagos kötelezett - behajthatóságra hivatkozva - a teljesítést jogszerűen megtagadhatja, a jogosult követelésének érvényesítése menthető okból nem történhet meg, hiszen a másodlagos kötelezett már az igényérvényesítés - és nem csak a behajtás - esetén sorrendtartási kifogással élhet, a teljesítést megtagadhatja.
IV. Az elévülés nyugvásának megszűnése nem feltétlenül esik egybe a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezésével. Amennyiben a felszámoló a hitelezővel már ezt megelőzően közli, hogy igényének kielégítésére - a főkötelezettel szembeni behajtásra - reálisan nincs esély, a menthető ok - a közvetlen igényérvényesítés akadálya - ezzel megszűnik. (BDT 2005/3. - Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 332/2004/4.).
A mögöttes felelősök elleni követelés elévülése
A Legfelsőbb Bírósága Polgári Kollégiumának 2005. október 12-én megtartott Tanácselnöki Értekezletén elhangzott előterjesztés szerint:
"A mögöttes felelősök elleni követelés elévülésének kérdése a gyakorlatban az ÁPV Rt. konszernjogi felelősségével kapcsolatban többször is felmerült. Az országos gyakorlatban három fő álláspont kezd kialakulni:
- Az egyik álláspont szerint a jogosultnak nem évül el a mögöttes felelőssel szembeni követelése mindaddig, amíg a jogosultnak a főadóssal szembeni követelése el nem évül, a mögöttesen felelős személyre a főadóssal szembeni, az elévülést megszakító cselekmények, illetve a nyugvást előidéző körülmények közvetlenül kihatnak, így a követelés felszámolási eljárásban történő érvényesítése esetén az így megszakított elévülés a felszámolás befejeződésekor újrakezdődik.
- A másik álláspont szerint a jogosultnak a főadóssal és a mögöttes felelőssel szembeni követelése azonos, ezért egyszerre lesz esedékes, a főadós és a mögöttes felelős vonatkozásában egyszerre indul a követelés elévülése, azonban a mögöttes felelőssel szemben - az általa előterjeszthető sortartási kifogásra tekintettel - az elévülés mindaddig, amíg a követelés a főadóstól behajtható, nyugszik, ezért a főadóssal szemben foganatosított elévülést megszakító cselekmények a mögöttes felelőssel szemben nem szakítják meg elévülést, így például a társaság tartozásaiért felelős személlyel szemben az elévülés a felszámolási eljárás befejezéséig nyugszik.
- A harmadik álláspont szerint az elévülés a mögöttesen felelős személlyel szemben akkor kezdődik, amikor a főadós helyett teljesíteni köteles, vagyis például a társaság tartozásaiért felelős tag a felszámolás befejezésekor.
Van olyan jogirodalmi álláspont is, hogy az elévülés a mögöttesen felelős személlyel szemben csak akkor szakad meg, ha felhívják a teljesítésre.
A Tanácselnöki Értekezlet egyhangú állásfoglalása szerint a jogosult követelésének elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttes felelőssel szemben ugyanabban az időpontban, a követelés esedékességekor kezdődik, és a mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható.

3.4.2.1.2.2. Az új Gt. rendelkezései szerint

Az új Gt. "Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport" címet viselő V. Fejezete "két egymással összefüggő szabályozási tárggyal foglalkozik. Az 52-54. §-ok a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre irányadó szabályokat rögzítik, az 55-64. §-okban pedig az elismert és a tényleges vállalatcsoport jogintézménye kerül bevezetésre. …
A törvény 52. §-a a befolyásszerzésnek a Gt. hatálya alá tartozó esetkörét érdemben tágította az 1997. évi Gt. XIV. fejezetében foglaltakhoz képest. A Gt. 288. §-a ellenőrzött társaságként a kft.-t és az rt.-t vonta hatálya alá, utóbbi esetben - a 295. § (2) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve - nem volt jelentősége annak, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik-e. Az 52. §-ban foglaltak szerint a Gt. minősített befolyásszerzésre irányadó szabályainak hatálya az nyrt.-re egyáltalán nem terjed ki, a tőzsdei részvénytársaságokra a Tpt.-nek a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettséget megállapító szabályai vonatkoznak." [(60.) 119-121. o.]
Az új Gt.-nek a befolyásszerzésre, valamint az elismert és a vállaltcsoportra vonatkozó szabályai a jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag, illetve részvényes házastárs közigazgatási jellegű bírság-fizetési kötelezettségét és a polgári jog szabályi szerinti deliktuális jellegű korlátlan felelősségét is megalapozhatják. E szabályok lényege a következő:
1. Korlátolt felelősségű társaságban vagy zártkörűen működő részvénytársaságban (a továbbiakban együtt: ellenőrzött társaságban) annak az alapítását követően történő minősített többséget biztosító befolyás szerzése esetén a befolyásszerző (a továbbiakban minősített befolyásszerző) köteles azt a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül a cégbíróságnak bejelenteni, azzal, hogy e cím alkalmazásában minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban a - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik, a közvetett befolyást pedig a Ptk. 685/B. § (3) bekezdése szerint kell megítélni [új Gt. 52. § (1)-(2) bek.].
A minősített többségű befolyás közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül - kivéve, ha ezt a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben kizárták - az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) kérheti, hogy a minősített befolyásszerző az üzletrészét (részvényét) - a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló piaci értéken, de legalább a gazdasági társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó résznek megfelelő értéken - vegye meg tőle [új Gt. 53. § (1)-(2) bek.].
a) A minősített többséget biztosító befolyás - akár közvetlen, akár közvetett [Ptk. 685/B. § (3) bek.] - létrejöttére vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértése (annak késedelmes teljesítése vagy elmulasztása) esetén a cégbíróság a minősített befolyásszerzővel vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhat - többek között tehát az új Ctv. 81. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a céget, illetve, ha megállapítható, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásra a vezető tisztségviselő adott okot, a vezető tisztségviselőt 100 000 Ft-tól 10 millió Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja [új Gt. 52. § (1) bek. és új Ctv. 81. § (1) bek. b) pont].
b) Ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, a cégbíróság az ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a minősített befolyásszerzőt
ba) biztosíték adására kötelezheti, illetve
bb) vele szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja - többek között tehát a fenti a) pont szerinti pénzbírsággal sújthatja [új Gt. 54. § (1) bek.].
c) Ha pedig az ellenőrzött társaság felszámolásra kerül, a minősített befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi, ha hitelezőinek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét [új Gt. 54. § (2) bek.]
2. A számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság (uralkodó tag) és az a részvénytársaság, illetve korlátolt felelősségű társaság, amely felett az uralkodó tag a számviteli törvény alapján meghatározó befolyással rendelkezik (ellenőrzött társaság), egységes üzleti céljaik megvalósítására uralmi szerződés kötése útján elismert vállalatcsoportként történő működésükről határozhatnak [új Gt. 55. § (1) bek.].
a) A cégbíróság az uralmi szerződésben foglaltak megsértése esetén az ellenőrzött társaság tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, továbbá hitelezőjének az indítványára
aa) felhívja az elismert vállalatcsoport uralkodó tagját az uralmi szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítésére,
ab) a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz - többek között tehát a fenti 1/a) pontban írt összegű pénzbírságot szabhat ki,
ac) eltiltja a vállalatcsoportot az elismert vállalatcsoportként való további működéstől [új Gt. 62. § (4) bek.].
b) Az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való működés idején vállalt kötelezettségeinek teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni tartozik [új Gt. 63. § (3) bek.].
3. Uralmi szerződés és elismert vállaltcsoportként való bejegyzés hiányában is alkalmazhatók az új Gt. 60. §-ának az elismert vállalatcsoportra vonatkozó szabályai, ha az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) tagjai között tartós, már legalább három éven keresztül megszakítás nélkül fennálló együttműködés során a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok egységes üzleti koncepció alapján folytatják tevékenységüket, és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített egyensúlyát. [új Gt. 64. § (1) bek.].
Ilyen esetben a vállalatcsoport uralkodó tagja a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényestésére vonatkozó szabályok (54. §) szerint felel az új Gt. 64. §-a - fentebb idézett - (1) bekezdésében foglaltak törvénybe ütköző alkalmazása esetén.
Az idézett törvényhelyekből - véleményem szerint - az következik, hogy a fenti 1/c) és 3. pontban ismertetett tényállás megvalósulása esetén a részvényes (tag) házastárs jogellenes és vétkes magatartása deliktuális jellegű korlátlan felelősséget alapozhat meg.

3.4.2.1.3. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatos titoktartási kötelezettsége megszegéséből eredő károkét

Az új Gt. 215 §-ának (3) bekezdése szerint a részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat köteles a Ptk. 339. §-ának szabályai szerint megtéríteni.
Minthogy az rt.-vel szemben titoktartási kötelezettség kizárólag a részvényest terheli, az e jogcímen keletkezett tartozásokért - véleményem szerint - a részvényes házastárs az rt.-vel szemben közvetlenül felelős még akkor is, ha részvényesi jogait képviselő útján gyakorolja, és az üzleti titoksértés is a képviselő magatartása útján valósul meg, hiszen a Gt. és az új Gt. 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 219. § (2) bekezdése szerint a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté. Más kérdés ugyanakkor az, hogy ilyen esetben az rt.-vel szemben közvetlenül helytálló részvényes a képviselőjével szemben megtérítési igényt érvényesíthet.

3.4.2.2. A részvényes házastárs deliktuális jellegű korlátlan felelőssége az rt. megszűnése során, illetve a cégjegyzékből való törlését vagy megszűnését követően

3.4.2.2.1. A részvényes házastárs korlátlan felelőssége a társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben - A felelősségátvitel jogintézménye

A megszűnő társaság tartozásáért fennálló tagi felelősséggel összefüggésben a Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti ún. felelősség-átvitel jogintézménye annak kíván gátat vetni, hogy a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság ún. meghatározó részesedéssel rendelkező tagjai a megszűnt társaság tartozásaiért való felelősségüknek a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból való részesedésük mértékéig terjedő, korlátozott voltára hivatkozhassanak akkor is, ha a társaság megszüntetésére a hitelezők kielégítése nélkül, de a társaság joggal való visszaélésszerűen történt ún. kiürítése mellett került sor.
A felelősség-átviteli szabály alkalmazásának feltétele:
- a részvényeseknek a társaság megszűnése során tanúsított visszaélésszerű magatartása, amelyek közül külön nevesíti a Gt. azt, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, vagy a társaság vagyonát saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, vagy tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság kötelezettségeiért harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, és az is, hogy a visszaélés a társaság hitelezőjének rovására történjék.
A említett együttes feltételek fennállásának a jogkövetkezménye az, hogy a volt részvényes a megszűnt társaság hitelezőivel szemben a felelősségének a korlátolt voltára nem hivatkozhat és a felelőssége nem csupán a felosztott társasági vagyonból való részesedésének a mértékéig áll fenn, hanem az a teljes magánvagyonára és a meghatározó részvételével létrehozott más gazdasági társaság vagyonára is kiterjed.
A felelősség-átviteli szabály csak azokat a részvényeseket érinti, akik visszaéltek jogi pozíciójukkal, ezért előfordulhat az, hogy egyes részvényesek a hivatkozott törvényhely alapján nem felelnek, mások viszont igen.
Az új Gt. a Gt. szerinti felelősségátvitel jogintézményét a IV. fejezet 3. - "Hitelezővédelem"- címében, a korábbival lényegében azonos tartalommal ugyan, de jelentős szövegezésbeli pontosítással szabályozza az alábbiak szerint:
50. § (1) A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségiért.
(2) A tagok (részvényesek) (1) bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá a 13. § (4) bekezdése szerinti esetben.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szabályait megfelelően alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is.

3.4.2.2.2. A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - a Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság tartozásaiért fennálló korlátlan felelőssége a társaság megszűnése után

A részvényes korlátlan felelősségének eseteit a Gt. taxatíve sorolta ugyan fel, e felelősség körét azonban lényegesen kiterjesztette a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosításáról szóló 2005. évi LXIX. törvény 2. és 3. §-a, amely előbbi a Ctv. 56-58. §-ait és az 56. §-t megelőző "A hivatalbóli törlési eljárás" címet - többek között - módosította, kiegészítette az 58/A. §-nak a törlési eljárásra, az utóbbi pedig a Cstv. 63. §-át "A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása" címmel és a 63/A. §-sal egészítette ki, e szabályokat azonban az új Ctv., valamint az új Gt. által módosított Cstv. időközben már módosította. (A szabályozás indokolásának lényegét lásd "A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés a házastársi közös vagyon mérlegében" cím alatt a 2.2.3.2.5. pontban!)
(E szabályok ismertetését lásd részletesen: Korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés 2.2.3.2.5. pont "A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak - Ctv. és Cstv. rendelkezései alapján - a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozások" cím alatt!)
A Ctv. 58/A. és a Cstv. 63/A. §-aiban, illetőleg az új Ctv. 93. §-a (1) bekezdésében és az új Gt. által módosított Cstv. 63/A. §-ában meghatározott törvényes feltételek fennállása és a felelősséget kizáró okok bizonyítottságának a hiánya esetén tehát a részvényes a társaság hitelezőivel szemben a teljes magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik.

3.5. Végrehajtás a részvényre

3.5.1. Az értékpapírok lefoglalása

A Vht. 99. §-ának (1) bekezdése szerint a nyomdai úton előállított értékpapír lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt értékpapírt magához veszi, és 24 órán belül bírósági letétbe helyezi, a (2) bekezdése értelmében pedig dematerializált értékpapír lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalásról értesíti a az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltatót, aki a lefoglalt értékpapírt az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a végrehajtó további intézkedéséig zárolt alszámlára helyezi.

3.5.2. Az értékpapír értékesítése

3.5.2.1. A bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapír értékesítése

A Vht. 130. §-ának (1) bekezdése szerint a bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forglomba hozható értékpapírt a végrehajtó bizományi értékesítésre befektetési szolgáltatónak adja át, a (2) bekezdése értelmében a befektetési szolgáltató köteles az értékesítés során befolyt összeget - a bizományosi díj levonása után - haladéktalanul átutalni a végrehajtói letéti számlára, a (3) és (4) bekezdése kimondja, hogy ha a bizományosi értékesítés sikertelen volt, a befektetési szolgáltató az értékpapírt visszavásárlásra felajánlja az értékpapír kibocsátójának, és ha az értékpapír kibocsátója az értékpapírt visszavásárolta, köteles az értékpapír ellenértékét haladéktalanul átutalni a végrehajtói letéti számlára, az (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha az (1)-(4) bekezdés szerinti értékesítés sikertelen volt, a végrehajtó az értékpapírt árverésen értékesíti.

3.5.2.2. A korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése

A Vht. 131. §-ának (1) bekezdése szerint a névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése céljából a végrehajtó befektetési szolgáltatót bíz meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára. Dematerializált értékpapír értékesítésével elsősorban a számlavezető befektetési szolgáltatót kell megbízni, ha pedig ez nem lehetséges, bármely befektetési szolgáltató részére adható megbízás. A hivatkozott § (2) bekezdése kimondja hogy ha a végrehajtást kérő kívánja, az (1) bekezdés alkalmazása helyett az értékpapírt - a forgalmi korlátozására vonatkozó rendelkezésre tekintet nélkül - árverésen kell értékesíteni és ilyenkor az adóssal azonos jellegű tagsági joggal rendelkező másik tagot az értékpapírra elővásárlási jog illeti meg, a (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az első árverés sikertelensége esetén az (1) bekezdés szerint kell eljárni.

3.6. A gazdasági társaságbeli részesedés elzálogosítása

A Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése a tulajdonjog szabályait, ha törvény kivételt nem tesz, megfelelően alkalmazni rendeli - egyebek mellett - az értékpapírokra, és ebből következően a részvényre is, a tulajdonost pedig az ún. tulajdonosi részjogosítványok körébe tartozó Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése szerinti rendelkezési jog körében - többek között - megilleti az a jog is, hogy a dolgot biztosítékul adja.
A követelés behajtásának megfelelő fedezettel történő biztosítása kétféle módon történhet: meghatározott vagyontárgyak lekötése, ún. dologi biztosíték, tehát zálogjog és óvadék útján, vagy a követelés teljesítésének meghatározott személy általi elvállalása, és erre a célra e személy vagyonának lekötése, ún. személyi biztosíték, tehát kezesség útján. A zálogjog, mint dologi biztosíték célja az, hogy meghatározott vagyontárgyak lekötése útján fedezetet biztosít a jogosult számára követelése behajtásához.
A Ptk. 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított, és 2001. szeptember 1-jétől hatályos 251. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése szerint zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít, azzal, hogy bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis. Zálogjog jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítására is alapítható. A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra, a zálogjogot azonban - törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak a követeléssel együtt lehet átruházni. A Ptk. 252. §-a értelmében zálogjog tárgya minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés is lehet. A zálogjog tárgya tehát csak olyan dolog lehet, amely birtokba vehető, továbbá csak olyan jog vagy követelés, amely átruházható.
Következésképp: nem lehet tárgya zálogjognak a forgalomképtelen vagyontárgy, és az olyan jog vagy követelés sem, amely nem ruházható át.
Mindezeknek a további következménye az, hogy a gazdasági társaságbeli részesedés zálogjog tárgya lehet, feltéve, hogy az - a társaság létszakától függően - birtokba vehető és forgalomképes dolognak vagy olyan jognak, illetve követelésnek minősül, amely átruházható.

III. fejezet

A gazdasági társasági részesedések megosztása

1. A házassági vagyonjogi igények egységes rendezésének elve

A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ez a szabály az irányadó akkor is, ha a házastársi közös vagyon megosztására nem a házastársak között, hanem - a házastársak valamelyikének a halála folytán - a túlélő házastárs és az elhalt házastárs örökösei között kerül sor. Ennek megfelelően az ilyen perben is érvényesül az ún. teljes körű vagyoni rendezés elve, ezért a házastársi közös vagyon megosztása az egyes alvagyonok állagának és értékének megállapítását, valamint a megtérítési igények rendezését ilyen esetben is egyaránt feltételezi. Ebből következően a közös vagyon megosztása iránt indított perben a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie és az ilyen perben rendszerint valamennyi vagyonjogi igényt együttesen, összefüggően, egységesen és véglegesen kell elbírálnia (P. törv. II. 20.253/1977. - BH 1978/1/26., PJD VIII. 248., Pfv. II. 20.739/1993. - BH 1994/3/140.). Ha a felek a házassági vagyonjogi követelések közül csak egyeseket érvényesítenek a perben, a bíróságnak oda kell hatnia, hogy a házastársak a házassággal kapcsolatos valamennyi igényüket ugyanabban a perben érvényesítsék (P. törv. II. 20.454/1982 - BH 1982/12/518.).
A kifejtetteknek a további következménye az, hogy a közös vagyon megosztásának nem csupán a személyes, családi és háztartási célokat, hanem - a lehetőség szerint - a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyakra egyaránt ki kell terjednie.

1.1. A házastársi közös vagyon megosztása

A házastársi közös vagyon megosztása a házastársak egymás közötti viszonyában rendszerint a házassági vagyoni viszonyok egységes és végleges rendezését eredményezi.

1.1.1. A házastársi közös vagyon megosztásának fogalma és módja

A házastársi közös vagyon megosztása fogalmilag feltételezi: egyrészt az egyes alvagyonok körének és értékének, az egyes alvagyonok között fennálló megtérítési igényeknek, valamint a házasfelek ún. vagyoni jutójának a meghatározását, másrészt az egyes konkrét vagyontárgyakon (ingó és ingatlan dolgok, vagyoni értékű jogok és vagyoni tárgyú kötelezettségek) fennálló közös tulajdon, illetve együttes jogosultság, illetve közös kötelezettség megszüntetését, harmadrészt pedig az egyes konkrét vagyontárgyakra vonatkozóan valamelyik házasfél kizárólagos tulajdonának, illetve egyedüli jogosultságának vagy kötelezettségének a létrehozását, természetbeni megosztás, magához váltás vagy a vagyontárgy értékesítése és a vételár felosztása útján.
A házastársi közös vagyon megosztása a közös vagyonhoz tartozó dolog, jog, követelés vagy kötelezettség tulajdonosának illetve jogosultjának vagy kötelezettjének a személyében a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában szükségképpen alanyváltozást eredményez, hiszen az fogalmilag feltételezi egyrészt a házastársak osztatlan közös tulajdonában álló dologra vonatkozó tulajdonközösségének, illetőleg együttes jogosultságára vonatkozó jogközösségének a megszüntetését, másrészt valamelyik házastárs külső jogviszonybeli kizárólagos tulajdonának, illetve egyedüli jogosultságának, vagy a házastársak külső jogviszonybeli tulajdonközösségének, illetve együttes jogosultságának a létrehozását.
A házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyban azonban alanyváltozást (tagváltozást) eredményező, illetőleg alanyváltozást (tagváltozást) nem eredményező módon egyaránt történhet attól függően, hogy a közös vagyon megosztása folytán az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség kizárólagos vagy közös tulajdonjogát, kizárólagos vagy együttes jogosultságát, illetve kötelezettségét a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint a külső jogviszonybeli tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek minősülő házastárs, vagy a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek nem minősülő az a másik házastárs szerzi-e meg, aki a vagyonközösség fennállása alatt az adott jogág szabályai szerinti szerzésben való tényleges közreműködésének a hiányában a jogosulti minőségét nem volt képes igazolni, mert az adott vagyontárgyra vonatkozó családjogi értelemben vett tulajdonjoga nem a házastársak együttes szerzése, hanem a másik házastárs általi külön szerzés folytán keletkezett.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a közös vagyonhoz tartozó egyes konkrét vagyontárgyak megosztása során annak van döntő jelentősége, hogy egyrészt a házasfelek és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a megosztás lehetséges módozatai az adott vagyontárgy, tehát ingó vagy ingatlan dolog, vagyoni értékű jogosultság vagy vagyoni tárgyú kötelezettség tulajdonosának vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultjának, illetve kötelezettjének a személyében ún. alanyváltozást eredményeznek-e, vagy sem.
Másrészt annak, hogy az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint a tulajdonos, vagy a jogosult illetve kötelezett személyének az ilyen megváltozása az adott vagyontárgy forgalomképességétől, valamint a másik házastárs adott vagyontárgy tekintetében fennálló szerzőképességétől függően lehetséges-e, és igenlő esetben milyen szerzésmódok és milyen feltételek mellett.
A házastársi közös vagyonnak mint vagyontömegnek, illetőleg a közös vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyaknak a házastársak közötti megosztása ugyanis csak olyan módon történhet meg, amely alkalmas arra, hogy a közös vagyonból a házastársak különvagyonába (kizárólagos tulajdonába) kerülő vagyontárgyak tulajdonjoga, vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultsága érvényes megszerzésének és fennállásának a tényét a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint mindkét házastárs hitelt érdemlően igazolni tudja (Pfv. II. 23.316/1997/3.).
Az egyes konkrét vagyontárgyak forgalomképességének, valamint a külső jogviszonyban tulajdonosnak, illetve jogosultnak nem minősülő házastárs adott vagyontárgyra vonatkozó szerzőképességének a hiányában csak olyan megosztási mód alkalmazható, amely a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban nem eredményez alanyváltozást (kompenzációs megoldás, értékkülönbözet, a kettő kombinációja stb.).
A forgalomképesség és a szerzőképesség meglétében nincs ugyan elvi akadálya a külső jogviszonyban alanyváltozást eredményező megosztási módok alkalmazásának, ügyelni kell viszont arra, hogy a külső jogviszonybeli alanyváltozás csak az adott vagyontárgy speciális átruházási módjára vonatkozó Ptk., Gt., Tpt., Szvt.-beli jogszabályi előírások és feltételek mellett valósulhat meg (pl. birtokba adás, ingatlan- vagy szövetkezeti nyilvántartásba, tagjegyzékbe vagy részvénykönyvbe bejegyzés, forgatmány stb.). [(30.) 60-63. o.] és [(5.) 472-475. o.]

1.1.2. A közös vagyon megosztásának a belső és külső jogviszonybeli jogkövetkezményei

A házastársi közös vagyon teljes körű megosztásának a jogkövetkezményei különböznek egymástól a házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonya, valamint a házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyok vonatkozásában.
A házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonyában a közös vagyon megosztása azt eredményezi, hogy a továbbiakban a vagyoni viszonyaikra már nem a Csjt. 27. §-ának a közszerzeményen alapuló szabályai, hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók. A közös vagyon megosztása során megszerzett vagyontárgyak, valamint az életközösség megszűnését követő saját kereső tevékenységük jövedeleme, és az annak felhasználásával szerzett vagyontárgyak mindkettejüknek a polgári jogi - kizárólagos vagy közös - tulajdonába kerülnek, hiszen a "közös és a különvagyon" fogalma valójában csak a házassági vagyonközösség fennállása alatt értelmezhető, a saját vagyonukat mindketten önállóan kezelik és önállóan is rendelkeznek róla, a saját tartozásaikért pedig mindketten maguk felelnek, megszűnik az ügylet megkötésében részt nem vett házastárs hozzájárulásának vélelmezése [Csjt. 30. § (2) bek.], továbbá a házastársaknak a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapuló - egymás ügyleteiért való korlátozott felelőssége is.
A házastársak és a harmadik személyek közötti ún. külső jogviszonyokban ugyanakkor a közös vagyon megosztása sem változtat azon a tényen, hogy a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben keletkezett tartozásokért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a Csjt. 30. § (2)-(5) bekezdései szerint mindkét házastárs változatlanul helytállni tartozik, függetlenül attól, hogy az adott tartozás a házastársak egymás közötti jogviszonyában valamelyikük vagy mindkettejük terhére nyert elszámolást.
Önmagában a közös vagyon teljes körű megosztása tehát kizárólag a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyainak a végleges rendezését eredményezi, nem ad azonban alapot a házastársak és a harmadik személyek közötti jogviszonybeli felelősség alóli mentesülésre.

2. Az egységes vagyoni rendezés követelménye alóli kivételek

A házassági vagyonjogi igények bíróság általi rendezése nem csupán házassági vagyonjogi perek keretében, hanem a házassági vagyonközösség életközösség fennállása alatt történő megszüntetése útján is történhet. A házassági vagyonjogi per fogalmát a bírói gyakorlat tágan értelmezi: ebbe a körbe tartoznak ugyanis a házastársi közös vagyon megosztására irányuló pereken kívül a különvagyontárgyak kiadására irányuló igények [Csjt. 31. § (2)-(3) bek.], valamint a közös vagy különvagyoni szerzésre alapított tulajdonjog megállapítására, a házastársi lakáshasználat rendezésére (Csjt. 31/B. §), a házassági vagyonjogi szerződéssel kapcsolatos jogvitára [Csjt. 27. § (2) bek.], és a házastársi tartásra [Csjt. 32. § (3) bek.] vonatkozó igények érvényesítésére irányuló perek is [(5.) 662. o.].
Lehetősége van tehát a házastársaknak arra, hogy az életközösség fennállása alatt a vagyonközösség bíróság általi megszüntetését kérjék, a házastársaknak és jogutódaiknak pedig arra is, hogy - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztása helyett - ha annak egyéb feltételei fennállnak - kizárólag valamely konkrét vagyontárgy házastársi közös szerzés jogcímén alapuló tulajdonjogának a megállapítására irányuló igényt érvényesítsenek, vagy a vagyonmegosztásból kihagyott vagyontárgyakkal kapcsolatos igényeiket utólag érvényesítsék.

2.1. A házassági vagyonközösség bíróság általi megszüntetése az életközösség fennállása alatt

A Csjt. 31. § (1) szerint a vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti, és az ilyen kérelem tárgyában a bíróság a 105/1952. (XII. 28.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Ppék.) 7-9. §-aiban szabályozott nemperes eljárásban hozott végzéssel határoz.
A Csjt. kezdettől fogva módot adott arra, hogy a vagyonközösséget a bíróság a házassági életközösség fennállása alatt megszüntesse, azzal, hogy a Csjt. eredeti szövege szerint erre még csupán a házastársak közös kérelmére kerülhetett sor, míg a Csjt. 1974. évi I. törvénnyel történt módosítása óta az ilyen tartalmú kérvény előterjesztésére már bármelyik házastárs egyoldalúan is jogosult, a vagyonközösség megszüntetésére viszont változatlanul csak "fontos okból" van jogi lehetőség.
Ilyen fontos ok lehet - egyebek mellett - az is, hogy a nem vállalkozó házastárs a vállalkozó másik házastárs vállalkozói tevékenységének kockázatát nem hajlandó vállalni, a vállalkozó házastárs viszont elzárkózik attól, hogy az e tevékenységéhez kapcsolódó - aktív és passzív - vagyonát a felek házassági vagyonjogi szerződéssel utalják a saját különvagyonába.
Önmagában a házastársi vagyonközösség életközösség fennállása alatt történő megszüntetése nem eredményezi a házassági vagyonjogi viszonyok teljes körű rendezését, hiszen annak mindössze az a jogkövetkezménye, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját követően a házastársak között már nem a Csjt. 27. §-ának a közszerzeményen alapuló szabályai, hanem a vagyonelkülönítés elve érvényesül. Ennek megfelelően a saját tevékenységével (munkavégzésével vagy különvagyona alapján) szerzett vagyontárgy mindkét házasfélnek az elkülönült tulajdonába kerül, saját vagyonukat mindketten önállóan kezelik és önállóan is rendelkeznek róla, a saját tartozásaikért pedig mindketten maguk felelnek. "Megszűnik tehát az ügylet megkötésében részt nem vett házastárs hozzájárulásának vélelmezése [Csjt. 30. § (2) bek.], továbbá a házastársaknak a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapuló korlátozott felelőssége egymás ügyleteiért. Abban az esetben viszont, ha a házastársak közös háztartást tartanak fenn, annak költségeihez a vagyonelkülönítés ellenére kötelesek mindketten hozzájárulni [Csjt. 32. § (2) bek.]" (P. törv. II. 21.164/1981. - CDT 97. sz.)
A végzés jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját megelőző időszakra vonatkozóan ugyanakkor a házastársak vagyoni viszonyaira - véleményem szerint - változatlanul a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének a közszerzeményen alapuló szabályai az irányadók. Az említett időszakban tehát a házastársak által akár együttesen, akár külön-külön szerzett vagyon - beleértve a vállalkozói célú vagyontárgyakat is - változatlanul a házastársak osztatlan közös tulajdonában marad, e vagyontárgyak vonatkozásában mindkettejüket továbbra is közös kezelői és rendelkezési jog illeti meg, és változatlanul érvényesül az ügylet megkötésében részt nem vett (nem vállalkozó) házastárs ügyletkötéshez való hozzájárulásának a törvényes vélelme és a vállalkozó házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége is.
Nincs jogi akadálya viszont annak, hogy bármelyik házastárs a vagyonközösség életközösség fennállása alatt történő megszüntetésére irányuló igényét az addig keletkezett közös vagyon megosztása iránti igényével együttesen, azzal egyidejűleg érvényesítse.

2.2. A gazdasági társasági részesedésekre vonatkozó tulajdoni hányad megállapítása iránti igény érvényesítése

A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése a házastársi közös vagyon megosztása iránti igény akár peren kívüli, akár per útján történő érvényesítését az arra jogosultak számára egyrészt nem kötelezővé, hanem csupán lehetővé teszi, másrészt a közös vagyon megosztására irányuló per megindítására nem csupán a házastársak bármelyike, illetőleg valamelyikük halála esetén a túlélő házastárs, hanem az elhalt házastárs örökösei számára is egyaránt módot ad, végül pedig sem az idézett törvényhely, sem egyéb jogszabály nem zárja el a házastársakat, illetőleg volt házastársakat - ideértve azok jogutódait is - attól, hogy egymással szemben egyéb jellegű házassági vagyonjogi igényt is érvényesíthessenek.
Nincs jogi akadálya ezért annak, hogy a házastársak valamelyikének a halála esetén a túlélő házastárs a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésére alapított házassági vagyonjogi igényét az elhalt házastársának örököseivel szemben a vagyonközösséghez tartozó, de az örökhagyó hagyatékának leltárába felvett egyszemélyes kft. örökhagyó nevén nyilvántartott üzletrészére, valamint az örökhagyó beltagi és a túlélő házastárs kültagi minősége mellett működő kétszemélyes betéti társaság - egymástól eltérő arányú - mindkét vagyoni betétjére vonatkozó 1/2 arányú tulajdonjogának a megállapítása iránti igényét a Pp. 123. §-a szerinti megállapítási per útján érvényesítse anélkül, hogy a házastársi közös vagyon megosztására irányuló igényt is érvényesítene.
Nem zárja ki a tulajdoni igény érvényesíthetőségét az, hogy a hagyaték megnyíltakor még működő gazdasági társaságok időközben megszűntek. A vagyonközösséghez tartozó bt. és kft. cégnyilvántartásból való törlésének a ténye ugyanis nem jelenti azt, hogy az említett társaságok vagyona megsemmisült volna, a hagyatéki eljárásban esetleg kirendelt zárgondnok léte pedig garanciát jelenthet arra nézve, hogy a perbe vont vagyon tekintetében megállapított tulajdonrésze - vagy annak pénzbeli ellenértéke - rendelkezésre áll.
A Ptk. 598. §-a szerinti öröklés és a házastársi közös szerzés törvény rendelkezésén alapuló, ún. ipso iure jellegéből, valamint a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból egyaránt az következik, hogy a hagyaték, illetőleg a házastársi közös vagyon tárgyának, körének és értékének a meghatározása során általában az öröklés megnyíltakori, illetőleg az életközösség megszűnésekori vagyoni helyzetből kell kiindulni, a Legfelsőbb Bíróság 10. számú irányelvének 5. pontján alapuló bírói gyakorlat szerint azonban a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást megfelelően figyelembe kell venni, ha az nem vezethető vissza a felek tevékenységére.
Nem akadálya a tulajdonjog megállapításának az sem, hogy az érintett gazdasági társaságokat jelentős adósságok terhelték. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös vagyon, illetőleg "osztatlan közös tulajdon" fogalma, tárgya és köre ugyanis - a vagyon két összetevőjének: az aktív és passzív vagyonnak megfelelően - nem csupán az aktív, hanem a passzív vagyoni elemeket is magában foglalja, a Ptk. 139-148. §-aiban szabályozott polgári jogi közös tulajdon pedig nem csupán a tulajdonosi részjogosítványok - tulajdoni hányadoknak megfelelő arányú - gyakorlására jogosít, hanem a közös tulajdonú dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és a dologban beállott kár ugyanilyen arányú viselésére is kötelez.
Mindezeknek a további következménye az, hogy a túlélő házastárs tulajdoni hányadának a vagyonközösséghez tartozó egyes vagyontárgyak tekintetében történő megállapítása nem mentesítheti őt sem a volt házastársak vagyonközösségéhez tartozó kötelezettségek reá eső fele részének, sem pedig a felek polgári jogi, illetve társasági jogi közös tulajdonába kerülő vagyontárgyakhoz kapcsolódó kötelezettségek tulajdoni hányadával arányos részének a viselése alól.
A tulajdoni igény sikeres érvényesítése a vitás vagyontárgyak túlélő házastársat megillető részének az örökhagyó hagyatékából való kivonását eredményezi ugyan, nem mentesít viszont az elhalt házastársának a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakkal való rendelkezéseivel összefüggésben harmadik személyekkel szemben keletkezett tartozásaiért és egyéb vagyoni tárgyú kötelezettségeiért való - a Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdésein alapuló - járulékos jellegű ügyleti felelőssége alól sem. Önmagában a túlélő házastárs tulajdonjogának a megállapítása tehát a hitelezői igények fedezetének az elvonását sem eredményezheti.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy ilyen esetben nem az időközben már megszűnt kft. üzletrészére, valamint az ugyancsak megszűnt betéti társaság vagyoni betéteire vonatkozó "tulajdonjog megállapítása" helyett annak megállapítása célszerű, hogy az örökhagyó házastárs halálának időpontjában az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság örökhagyó nevén nyilvántartott üzletrésze, a betéti társaságnak a beltag örökhagyó és a kültag túlélő házastárs nevén nyilvántartott mindkét vagyoni betétje az azokhoz tartozó passzívumokkal együtt a volt házastársak házastársi közös vagyonához tartoztak, ezért azok 1/2 része házastársi közös szerzés jogcímén a felperest illette meg.
Az ilyen tartalmú megállapítás a kft.-üzletrész, valamint a betéti társaságokbeli részesedések vonatkozásában valójában az említett társaságokbeli részesedések értéke fele részére vonatkozó elszámolási igénynek, az egyéb ingóságok vonatkozásában pedig 1/2 arányú tulajdonszerzésnek felel meg. (Pfv. II. 20.782/2005.)

2.3. Kihagyott vagyontárgyak

A kihagyott vagyontárgyak megosztására irányuló igény a közös vagyon szerződéssel vagy bírósági ítélettel történő megosztását követően akkor is külön perben érvényesíthető, ha a kihagyott vagyontárgy befektetési vagy vállalkozási célokat szolgál. A házastársak személyes és családi használatra szolgáló közös vagyonának a peren kívüli szerződéssel vagy perbeli egyezséggel történt teljes körű megosztása tehát nem akadálya annak, hogy utóbb a házastársak bármelyike a vállalkozói célokat szolgáló közös vagyon (egyéni vállalkozó házastárs által e tevékenysége körében használt vagyontárgyak, értékpapírok, gazdasági társaságbeli részesedések) megosztására irányuló igényét polgári per útján érvényesítse. Önmagában az említett igény bontóperbeli érvényesítésének az elmulasztása ugyanis nem ad alapot a nem vállalkozó házastárs bontóperbeli jognyilatkozatának a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat sértő, olyan kiterjesztő értelmezésére, mely szerint e jogának az érvényesítéséről végleges jelleggel lemondott volna (Pfv. II. Pfv. 22.694/1997/4. - BH 1999/9/408.).

3. A befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyak megosztásának a lehetséges módjai

A házastársi közös vagyon reális értéken, lehetőleg természetben, valós és végrehajtható módon történő megosztásához a vagyon összetételétől és az egyes konkrét vagyontárgyak rendeltetésétől függetlenül mindkét házasfélnek egyaránt méltányos érdeke fűződik. A hatályos jogi szabályozáson alapuló bírói gyakorlat szerint az egyes vagyontárgyak szétosztásának a lehetőség szerint teljes egészében vagy legalábbis részben természetben kell megtörténnie, ezért a pénzbeni értékkiegyenlítés fizetésére való kötelezést a lehetőség szerint mellőzni kell, illetve a legkisebb összegre kell szorítani és főszabályként azokra az esetekre kell korlátozni, amikor a természetbeni megosztás bármely okból nem lehetséges vagy számottevő értékcsökkenéssel járna (BH 1984/3/105., PJD X. 320.). Egységes viszont az ítélkezési gyakorlat abban is, hogy a lehetőség szerint mindkét félnek azokat a vagyontárgyakat kell a tulajdonába adni, amelyeknek a megszerzése méltányos érdekeinek megfelel azért, mert azok a foglalkozásának folytatásához szükségesek - pl. zeneszerszámok - (LB Pf. II. 22.330/1993. - CDT 128.), a tudományos munkásságához, társadalmi, illetve sporttevékenységéhez vagy szabadidős tevékenységéhez kapcsolódnak - pl. vadásztrófeák - (1980/6/214., PJD IX. 204.), amelyekre az egyéni vállalkozói tevékenységének gyakorlásához - pl. gépek, berendezések (Pfv. II. 21.449/1995. - CDT 129.), vagy az életközösség megszűnése után megváltozott életkörülményei és vagyoni helyzete folytán szüksége van.
A természetbeni megosztás fentebb részletezett elveit a bírói gyakorlat a közös vagyon szokásos tárgyainak: a mindennapi életvitelt szolgáló ingó és ingatlan dolgoknak a megosztásával összefüggésben alakította ugyan ki, ezen elvek azonban - a Gt., Szvt., Tpt. és egyéb jogszabályok rendelkezéseivel összhangban - a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyoni értékű jogok, valamint a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak megosztása során is maradéktalanul alkalmazhatók, és időközben a Legfelsőbb Bíróság - fentebb ismertetett - ítélkezési gyakorlatába is beépültek.
Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a befektetési és vállalkozási célokat, illetőleg ezen belül a házastársak valamelyikének a foglalkozását vagy üzleti életben való részvételét szolgáló vagyontárgyak megosztása a közös vagyon szokásos tárgyainak a megosztásával azonos elvek szerint, illetőleg azonos módon történjék. Az azonos elvek és megosztási módok alkalmazása harmadik személyek jogait és érdekeit nem sértheti, az eltérő elvek és megosztási módok alkalmazását pedig a házastársak méltányos érdekei nem indokolják. Az egyes konkrét vagyontárgyak külső jogviszonybeli jogosultjának minősülő házastárs jogai és méltányos érdekei ugyanis a már kialakult elvek és megosztási módok alkalmazása mellett is kellő védelemben részesülhetnek, a külső jogviszonybeli jogosultnak nem minősülő házastárs jogait és méltányos érdekeit viszont egyértelműen sértené az, ha a család közös érdekében megszerzett közös vagyon őt megillető fele részét - kizárólag a vagyontárgyak rendeltetésére tekintettel - természetben még a másik házastárs fizetőképességének hiányában sem szerezhetné meg.

4. Az értékpapírok megosztása

A Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése az értékpapírokra - ha törvény kivételt nem tesz - általános jelleggel rendeli el a tulajdonjog szabályainak megfelelő alkalmazását, anélkül, hogy ennek köréből akár a Ptk., akár az Épt. illetve a Gt. rendelkezései a közös tulajdon létrejöttére, illetve a tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó Ptk.-beli szabályok alkalmazhatóságát kizárnák, sőt a Gt. 220. §-ának (2) bekezdése kifejezett lehetőséget nyújt arra, hogy az értékpapírnak minősülő részvénynek több tulajdonosa legyen, azzal, hogy a tulajdonostársak - a polgári jogi közös tulajdontól eltérően - a részvénytársasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a részvényeseket terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek.
Mindezekből viszont a helyesnek tűnő jogirodalmi álláspont szerint az következik, hogy a közös vagyont képező értékpapírok megosztása a házastársak értékpapírjogi hatályú közös tulajdonának a létrehozása vagy az akár értékpapírjogi, akár csupán polgári jogi hatályú közös tulajdonának a megszüntetése útján is történhet, feltéve, hogy e szabályok az adott értékpapírra irányadó jogszabályok speciális rendelkezéseivel nem ellentétesek. (Lásd részletesen: A részvénytársaságbeli részesedés megosztása)

5. A gazdasági társaságbeli részesedések házastársak közötti megosztásának módjai

Egységes a jogirodalom és a jogalkalmazás álláspontja abban, hogy a gazdasági társaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása tagváltozást nem eredményező módon a társaság bármely létszakában peren kívüli megállapodással, illetve bírósági ítélettel egyaránt történhet, a tagváltozást eredményező módon történő megoszthatósággal szemben viszont a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat is számtalan ellenérvet hoz fel.
Egyes szerzők szerint a gazdasági társaságbeli részesedés nem a tag, hanem a társaság tulajdona, tehát valójában nem is tárgya a közös vagyonnak, ezért annak a házastársak közötti megosztása legfeljebb méltányossági alapon kerülhet szóba (28.). Mások szerint a tag házastárs "saját vagyona", ezért azt a nem tag házastárs nem szerezheti meg (26.). Felmerült olyan nézet is, amely a társasági részesedések közös vagyoni jellegét és megoszthatóságát nem kérdőjelezi ugyan meg, egyesek azonban arra hivatkoznak, hogy a házastársak közötti megosztás alapját nem a Csjt., hanem kizárólag a Gt. szabályai képezik, ezért a megosztásra csak a Gt. által meghatározott módon és a Gt. szabályai szerint kerülhet sor, mások pedig arra, hogy a házastársi közös vagyonhoz csak a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás értéke tartozik, a társaság későbbi működése során bekövetkezett vagyongyarapodásnak, illetve vagyoncsökkenésnek házassági vagyonjogi szempontból nincs jelentősége, ezért a Csjt. szerinti megosztás lehetősége is csak a vagyoni hozzájárulás összegére, illetve értékére terjedhet ki.
A társasági részesedések közös vagyoni jellegét és megoszthatóságát elismerők körében van olyan álláspont, mely szerint a nem tag házastárs taggá válása és az üzletrész felosztása egyaránt a társaság hozzájárulását feltételezi, az üzletrész felosztását azonban a társasági szerződés ki is zárhatja, míg a közös tulajdonú üzletrész létrehozása esetén a nem tag házastárs a jogait csak közös képviselője útján gyakorolhatná [(7.) 203-204. o.], az üzletrész nem tag házastárs általi megszerzése két szerződést igényel: az elsőben a tag házastárs ismeri el az üzletrész bizonyos hányadára a nem tag házastárs igényét, a másodikban - amelyhez a társaság hozzájárulása is szükséges - a nem tag házastárs a tag házastárs tulajdoni hányadát magához váltja (27.), a nem tag házastárs általi magához váltás csak az elővásárlásra vonatkozó szabályok betartásával történhet (43.), annak pedig nincs akadálya, hogy a nem tag házastárs a társaságban lévő vagyonrésze után a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése alapján ellenszolgáltatást kérjen (51.).
Véleményem szerint a "gazdasági társaságba bevitt vagyon" (vagyoni hozzájárulás) a gazdasági társaság, mint önálló jogalany, az annak ellenében megszerzett gazdasági társaságbeli részesedés, mint vagyoni értékű jog pedig a tag magánvagyonához, házasságban élő társasági tag esetében pedig - a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - a vagyonközösséghez tartozik. Ebből következően a gazdasági társasági részesedések - az egyéb rendeltetésű vagyontárgyakhoz hasonlóan - a házastársak között megoszthatók, és a megosztás alapjául ilyen esetben nem a társasági tagsági viszony megszűnésének a módjára irányadó Gt.-beli szabályok (kkt.-ból és bt.-ből való kiválás, kft. és részvény eladása, adásvételi szerződésen kívüli átruházása stb.), hanem a házastársi közös vagyon Csjt. 31. § (2) bekezdése szerinti megosztására vonatkozó szabályok az irányadók, azzal azonban, hogy az egyes konkrét esetekben alkalmazott megosztási mód nem lehet ellentétes az adott gazdasági társasági részesedésre irányadó Gt.-beli szabályokkal és a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) rendelkezéseivel sem.
A közös vagyonhoz tartozó társaságbeli részesedés megosztása tehát - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában szükségképpen alanyváltozást idéz elő, hiszen azt eredményezi, hogy az egyes vagyontárgyak a házastársak osztatlan közös tulajdonából valamelyikük kizárólagos tulajdonába kerülnek. A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban viszont a vagyon megosztása a tag (részvényes) személyében változást nem eredményező, vagy a tag (részvényes) személyében változást eredményező módon egyaránt történhet [(30.) 347-397 és 444-465 o.], [(6.) 616-644. o.] és [(29.) 341-362. o.].
Más kérdés az, hogy a konkrét esetben alkalmazható megosztási módot - a Csjt., a Gt., a Tpt. és az adott társaságbeli részesedésre vonatkozó egyéb jogszabályok, valamint a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) tartalmának együttes alkalmazására figyelemmel - az adott gazdasági társaságbeli részesedés életközösség megszűnésekori, illetve közös vagyon megosztásakori létszakának a dologi jogi vagy kötelmi jogi jellege, forgalomképessége, átruházhatóságának módja és megszerezhetőségének speciális személyi feltételei együttesen határozzák meg.
A tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása ugyanis a tagsági jogokban bekövetkező alanyváltozást eredményez, addig azonban - a társasági jog irodalma szerint - "semmiképpen sem beszélhetünk erga omnes tulajdonszerzésről, amíg az ügylet" (a Gt. szabályai szerint) "nem hatályosul a társasággal szemben is. Az ügylet valódi célja a tagváltozás, a tagsági jogok gyakorlása, az ügylet tehát nem perfekt addig, amíg a társasággal szemben nem hatályos." [(57.) 11-14. o.]
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a - BDT 2001/12/196. száma alatt közzétett Pfv. II. 22.338/2000/3. számú eseti döntése is arra, hogy: "A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon - teljes körű - megosztását követelje, és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, egyebek mellett tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem.
A Csjt. hivatkozott §-ának a (3) bekezdése értelmében tehát a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni, amennyiben pedig ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.
Ennek során a bíróság a gazdasági társaságbeli részesedés esetében a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése és a 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 147-148. §-ai alapján főszabály szerint - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - alkalmazhat a társasági tag személyében változást nem eredményező ún. kötelmi jellegű elszámolást (kompenzációs megoldás, értékkülönbözet ellenében a tag házastárs tulajdonába adás, a fenti két megoldás kombinációja és a társasági jogi közös tulajdonban való meghagyás) vagy a társasági tag személyében is változást eredményező társasági jogi közös tulajdonú társaságbeli részesedés létrehozását, vagy a (társasági jogilag önálló vagy közös tulajdonú) gazdasági társaságbeli részesedés családjogi értelemben vett közös tulajdonának természetbeni megosztás, a nem tag házastárs általi magához váltás, vagy árverésen való értékesítés elrendelése és a vételár felosztási arányának a meghatározása útján történő megszüntetését, feltéve, hogy az említett módok bármelyikének az alkalmazhatósága a Gt.-nek és a Tpt.-nek, illetőleg a társasági szerződésnek az adott gazdasági társaságbeli részesedésre vonatkozó szabályaival, illetőleg rendelkezéseivel nem ellentétes." (Pfv. II. 22.338/2000/3. sz. - BDT 2001/12/196. sz.).

5.1. A gazdasági társasági részesedések megosztása a régi Gt., a Gt. és a Csjt. szerint

5.1.1. A gazdasági társaságbeli részesedések tagváltozást nem eredményező módon történő megosztása

A gazdasági társasági részesedések tagváltozást nem eredményező módon történő megosztásának a lehetőségét a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban érvényesülő többségi álláspont ma már nem kérdőjelezi meg. Megoszlanak a vélemények viszont abban, hogy a megosztásra kizárólag a Gt., vagy a Csjt. - Gt. szabályaira is figyelemmel történő - alkalmazása alapján kerülhet sor, és abban is, hogy a nem tag házastárs az igényét a tag házastárssal vagy magával a társasággal szemben érvényesítheti-e.
Az e vonatkozásban változatlan véleményem szerint a megosztás alapjául kizárólag a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szolgálhat, hiszen a Gt. szabályai - egyebek mellett - kizárólag a gazdasági társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, továbbá felelősségét szabályozzák [1. § (1) bek.], e szabályok viszont nincsenek, és nem is lehetnek figyelemmel sem a tagok családi jogi, és ezen belül házassági vagyonjogi, sem pedig az olyan polgári jogi jogviszonyaira, amelyek - említett jogviszonyokra vonatkozó szabályok szerint - a tagoknak (részvényeseknek) a nem tag harmadik személyekkel való közös tulajdonszerzését eredményezhetik (pl. házastársi, élettársi vagy közös háztartásban együtt élő hozzátartozói jogviszony).
A Gt. szabályozási köre nem terjed ki a tagok és a gazdasági társasággal sem tagsági, sem hitelezői jogviszonyban nem álló harmadik személyek közötti jogviszonyokra, ez a tény pedig már önmagában is kizárja annak a lehetőségét, hogy a nem tag házastárs a társasági részesedés megosztása iránti igényét - a jogviszony hiánya ellenére is - a társasággal szemben érvényesíthesse. A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdésén alapuló jogérvényesítés lehetősége ugyanakkor a tag és a nem tag házastárs, illetőleg a két tag házastárs között fennálló házassági vagyonjogi viszonyon alapul, e jogviszony alapján pedig a közös vagyon megosztása iránti igény kizárólag a házastárssal vagy annak jogutódaival szemben érvényesíthető.
A gazdasági társaságbeli részesedés megosztása iránti igény tehát kizárólag a Csjt. alapján és csak a tag, illetve másik tag házastárs ellen érvényesíthető, a megosztás módjának a meghatározása során viszont az adott gazdaság társaságbeli részesedésre vonatkozó Gt.-beli szabályokkal ellentétes megoldás nem alkalmazható.
A tagváltozást nem eredményező módon történő megosztási módok - véleményem szerint - két csoportra oszthatók: egyfelől a bármely cégformájú gazdasági társaság bármely létszakában alkalmazható, másfelől a forgalomképes kötelmi jellegű igények esetében - bármely cégformájú gazdasági társaság egyes létszakaiban - alkalmazható megosztási módokra.

5.1.1.1. Bármely cégformájú gazdasági társaság bármelylétszakában alkalmazható megosztási módok

Nem érinti a házastársak és a társaság, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyt a házastársi közös vagyon megosztása akkor, ha a közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedés kizárólagos tulajdonjogát, illetve egyedüli (kizárólagos) kötelmi jellegű jogosultságát - bármilyen típusú (cégformájú) társaság bármely létszakában - a tag (részvényes) házastárs szerzi meg. Ilyen esetben a házasfelek közötti elszámolás peren kívüli megállapodással vagy bírósági ítélettel - a társaság bármely létszakában - az alábbi módokon történhet:
Kompenzációs megoldás alkalmazásával,
A társaságbeli részesedés nem tag házastárs tulajdonában álló részének - megfelelő ellenérték fejében - a tag (részvényes) házastárs kizárólagos tulajdonába adásával (magához váltásával),
a fenti két megoldás kombinációjának az alkalmazásával és
a társasági jogi értelemben is közös tulajdonú társaságbeli részesedésnek a házastársak társasági jogi közös tulajdonában való meghagyásával.
A társaságbeli részesedés tagváltozást nem eredményező módon történő megosztása a legcélszerűbb és valamennyi társasági forma (cégforma) bármely létszakában egyaránt alkalmazható megosztási mód.
A tag (részvényes) házastársat terhelő értékkülönbözet önkéntes teljesítésének hiányában lehetősége van a nem tag (nem részvényes) házastársnak arra, hogy a tag (részvényes) házastárs elleni bírósági végrehajtási eljárás kezdeményezése útján az őt megillető értékkülönbözet behajtását kérje. A végrehajtás során a nem tag házastárs a tag házastárs hitelezőjeként közkereseti és betéti társaság esetében a tag házastársat megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja és a követelését a társaság vagyonának abból a hányadából hajthatja be, amely a tag házastársat a tagsági viszony vagy a társaság megszűnése esetére megilletné (Gt. 91. §, új Gt. 98. §, Vht. 132/A. és 110-113. §).
Korlátolt felelősségű- és részvénytársaságbeli részesedés esetén a tag házastársat az alapítás és megszűnés létszakához kapcsolódó részesedése alapján a társaság vagyonából megillető vagyonrésznek, illetőleg a társasággal, valamint annak tagjaival, mint harmadik személyekkel szemben fennálló követelésnek, továbbá a tag házastársat a működés létszakához kapcsolódó üzletrésznek és részvénynek - az egyéb vagyontárgyak mellett történő - lefoglalását, valamint az üzletrésznek árverés, az akár (ma már nem létező) bemutatóra szóló, akár névre szóló részvényeknek pedig befektetési szolgáltató útján történő bizományi értékesítését, illetve a kibocsátónak visszavásárlásra való felajánlását vagy végrehajtási árverés keretében történő értékesítését is kérheti (Vht. 101. és 110. §, 130-132. §). Az árverés során a nem tag (nem részvényes) házastárs maga is árverési vevőként léphet fel, éspedig a követelése és annak járulékai erejéig készpénzfizetés nélkül is, ha a foglalásra csak az ő követelése fejében került sor [Vht. 126. § (1) bek.], az árverés eredménytelensége esetén pedig az üzletrészt, illetve a részvényeket a becsérték egynegyedének megfelelő összeg fejében átveheti, és az utóbbi esetben az átvételi árnak megfelelő összeget a követelésébe be kell számítani (Vht. 134. §).
A végrehajtási eljárás során tehát a nem tag (nem részvényes) házastárs kétségkívül megszerezheti ugyan a tag házastárs közkereseti, illetve betéti társaságbeli vagyonhányadának, illetőleg a kft.-üzletrészének, vagy részvényének a tulajdonjogát, amely a kft.-üzletrész és a részvény vonatkozásában magának a tagsági viszonynak a megszerzését is eredményezi. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ilyen esetben a nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonszerzése nem a közös vagyon megosztásának az adott esetben alkalmazott módján, hanem a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedésére vezethető bírósági végrehajtás szabályain alapul, amelyeknek az alkalmazhatóságát a tag házastárs nem teljesítése alapozza meg.
Ilyen esetekben tehát a nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonszerzése árverésen alapul [Vht. 126. § (1) bek. és 134. §, Gt. 148. § (3) bek., Ptk. 120. § (1) bek.], ezért az ilyen módon megszerzett üzletrész tekintetében a tulajdonosváltozás tényét és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett köteles a társaságnak bejelenteni és nyilatkozni arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el, és ezt követően az ügyvezető a tag személyében bekövetkezett változást a tagjegyzéken átvezeti.
A névre szóló részvény árverésen történő megszerzése esetén a részvénytársaság igazgatóságának elnöke a tulajdonosváltozást a részvény hátoldalán (toldatán) - az árverési jegyzőkönyv alapján, annak száma és kelte feltüntetésével - a kérelmére feltünteti, és erre irányuló kérelme esetén őt a részvénykönyvbe is bejegyzi [Gt. 180. § (5) bek. és 198. §, új Gt. 181. § (2) bek. és 202. §]. Ilyen kérelem előterjesztésére az új részvényes nem köteles, hanem csupán jogosult.
A tulajdonosváltozás tényének a részvény hátoldalán való feltüntetése magának a névre szóló részvény polgári jogi értelemben vett tulajdonjogának az árverés jogcímén történő érvényes megszerzéséhez ugyan nem, a részvényen fennálló értékpapír-tulajdonnak a külső jogviszonybeli elismertetéséhez, tehát a részvénnyel, mint értékpapírral való rendelkezéshez (forgatáshoz) viszont szükséges az is, hogy a tulajdonjogot megszerző házastársat a részvény hátoldalán lévő forgatmányok összefüggő láncolata értékpapír-tulajdonosként legitimálja (igazolja). A részvénynek, mint értékpapírnak az ilyen - értékpapírjogi hatályú - érvényes megszerzése sem hatályos viszont a részvénytársasággal szemben mindaddig, amíg az új tulajdonost a kérelmére a részvénykönyvbe be nem jegyzik. Ennek megtörténtéig tehát a részvény tulajdonjoga és a részvényesi jogok érvényesíthetősége elválik egymástól: lehetősége van tehát a részvény, mint értékpapír tulajdonosának arra, hogy a részvénnyel, mint értékpapírral - annak tovább-forgatása útján - rendelkezzék és ezáltal árfolyamnyereséget realizáljon, osztalékra és egyéb részvényesi jog gyakorlására azonban mindaddig nem jogosult, amíg a részvénykönyvbe - kérelmére - be nem jegyzik. (49.)
A kifejtettekkel összefüggésen megjegyzést igényel az, hogy a Gt. hatályos szövege a bemutatóra szóló részvény és a nyomdai úton előállított névre szóló részvény fogalmát még jelenleg is tartalmazza ugyan, a 2002. január 1-jétől hatályos Tpt. szerint viszont az említett időpontot követően bemutatóra szóló részvény már egyáltalán nem, nyomdai úton előállított névre szóló részvény pedig csak zártkörűen működő részvénytársaság által bocsátható ki, a már forgalomban lévő bemutatóra szóló és a nyilvánosan működő részvénytársaságok által kibocsátott nyomdai úton előállított részvényeket pedig 2004. december 31. napjáig dematerializált részvénnyé kellett átalakítani.

5.1.1.2. Forgalomképes kötelmi jellegű igények esetében - bármely cégformájú gazdasági társaság egyes létszakaiban - alkalmazható megosztási módok

Nem érinti a házastársak és a társaság, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyt a házastársi közös vagyon megosztása - véleményem szerint - akkor sem, ha bármely társasági forma esetében
- a társaság cégbejegyzési kérelmének az elutasítására,
- a tag házastárs tagsági viszonyának megszűnésére vagy
- magának a társaságnak a cégjegyzékből való törlésére
- - a jogutód nélküli megszűnése (végelszámolása vagy felszámolása), illetőleg
- - a tag házastársnak a jogutód társaságban való részvétele nélküli jogutódlással történő megszűnése miatt
az életközösség megszűnését vagy a közös vagyon megosztását megelőzően sor került. Ilyen esetben a tag házastársnak az elszámolás folytán a többi taggal, illetve a társasággal szemben fennálló kötelmi jellegű követelése, illetve tartozása a társaság és a tagsági jogviszony megszűnése folytán a tag személyéhez már fogalmilag nem kötött, a Gt. kifejezett tiltó rendelkezésének hiányában tehát forgalomképes, ebből következően viszont a Ptk.-nak az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályai (Ptk. 328-333. §-ai) szerint át is ruházható.
Ha ilyen esetben a társasági tagok, illetőleg a tag házastárs és a társaság között a közös vagyon megosztását megelőzően az elszámolás már megtörtént, úgy a tag házastárs által az elszámolás folytán felvett összeget vagy az általa viselt tartozást, mint a társaságbeli részesedés helyébe lépett értéket, ha pedig az elszámolás még nem történt meg, úgy az elszámolás eredményeként a tag házastársat megillető követelés, illetve az őt terhelő tartozás összegét a felek közös követeléseként, illetve közös adósságaként kell a vagyonmérlegbe beállítani.
Ha ilyen esetben a tagok közötti elszámolás, illetve a végelszámolási vagy felszámolási eljárás még nem fejeződött be, és a közös vagyon megosztása az elszámolás eredményének az ismerete nélkül nem lehetséges, úgy az utóbb említett jogerős eljárások befejezéséig a házastársi közös vagyon megosztására irányuló pert fel kell függeszteni.
Nincs viszont akadálya annak sem, hogy a házastársi közös vagyon megosztása - amennyiben ez az adott esetben lehetséges - a tagok közötti elszámolás eredményének a bevárása nélkül megtörténjék annak - a szerződéssel vagy a Pp. 123. §-a alapján - ítélettel történő megállapítása mellett, hogy a tag házastárs és a társaság közötti elszámolás folytán a tag házastársat megillető követelés érvényesítésére, illetve az őt terhelő tartozás megfizetésére a házastársak az egymás közötti jogviszonyukban egymás közt egyenlő vagy más meghatározott arányban jogosultak, illetve kötelesek. Az ilyen megosztási mód a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban csak akkor hatályos, ha az engedményezésről a jogosult értesült, a tartozásátválalláshoz pedig a kötelezett hozzájárult (Ptk. 228-233. §).
Ha az ilyen megosztást követően a házastársak valamelyike a követelés őt megillető részénél kevesebbhez jut hozzá vagy a tartozás őt terhelő részénél többet visel, úgy a különbözet tekintetében a korábbi jogerős ítélet megállapító rendelkezése alapján külön elszámolásnak van helye. [(30.) 347-397. és 444-465. o., (6.) 616-644. és (29.) 341-362. o.]

5.1.2. A gazdasági társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása

A közös vagyonnak minősülő gazdasági társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaságok esetben - véleményem szerint - elvileg valamennyi társasági forma esetében egyaránt lehetséges ugyan, amíg azonban a személyegyesülések (közkereseti és betéti társaság) esetében arra csak a házastársaknak a társaság többi tagjával való megállapodás alapján kerülhet sor, addig a tőketársaságok (korlátolt felelősségű és részvénytársaság) esetében az ilyen alanyváltozásra - a társaság, illetve a tagok hozzájárulásának hiányában - a házastársak egymás közötti szerződéses megállapodása vagy a közöttük folyamatban lévő perben hozott ítélet alapján is megvalósulhat.
A házastársak és a gazdasági társaság, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyt is érinti a közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása akkor, ha a megosztás módja a részesedés külső jogviszonybeli tulajdonosának, illetve kötelmi jogosultjának, tehát magának a tagnak (részvényesnek) a személyében is változást idéz elő. A közös vagyon ilyen módon történő megosztása ezért kizárólag a külső jogviszonyra irányadó jogszabályok, tehát a Gt. és az Épt., valamint az alapító okirat (alapszabály) rendelkezéseinek a figyelembevételével történhet (lásd: "A házastársi közös vagyon megosztásának fogalmi elemei" és "A befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyak megosztása" [(30.) 59. o.].
Ilyen megosztási módnak minősül:
- a tag házastársnak a személyegyesülésből (közkereseti és betéti társaságból) való kilépése, illetve a nem tag házastársnak az abba való belépése,
- tag (részvényes) házastárs önálló vagy társasági jogi közös tulajdonú
- - tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) részesedésére vonatkozó társasági jogi közös tulajdon létrehozása, vagy a közös tulajdonú tőketársaságbeli részesedés tulajdoni hányadainak módosítása, valamint
- - a tag (részvényes) házastárs önálló vagy társasági jogi közös tulajdonú tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) részesedésén fennálló családjogi közös tulajdon megszüntetése természetbeni megosztás, a nem tag (nem részvényes) házastárs általi magához váltás vagy közös értékesítés, illetőleg árverésen való értékesítés bíróság általi elrendelése útján (Ptk. 148. §).
Nincs jogi lehetőség a társaságbeli részesedés közös tulajdonának a létrehozására, illetőleg a "cégnyilvántartáson kívül létrejött" közös tulajdon megszüntetésére sem - természetesen - akkor, ha az adott gazdasági társaság cégformája annak lehetőségét fogalmilag kizárja, vagy a ténylegesen (de facto) létrejött közös tulajdon a cégjegyzékbe is bejegyezhető módon jogilag (de iure) már nem hozható létre azért, mert az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban a társaság megszűnt.
Ilyen esetben a bíróság csupán annak a megállapítására szorítkozhat, hogy az életközösség megszűnésének időpontjában az adott betéti társaságnak a beltag és a kültag házastárs nevén nyilvántartott mindkét vagyoni betétje, illetőleg az egyik házastárs nevén nyilvántartott egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrész - az azokhoz tartozó passzívumokkal együtt - a volt házastársak házastársi közös vagyonához tartoztak, ezért azok személyenkénti 1/2-1/2 része házastársi közös szerzés jogcímén mindkét házastársat egyaránt megillette. Az ilyen tartalmú megállapítás a kft.-üzletrész, valamint a betéti társaságbeli részesedések vonatkozásában valójában az említett társaságokbeli részesedések értéke fele részére vonatkozó elszámolási igénynek felel meg. (Pfv. II. 20.782/2005.)
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság "Az egyik házastárs egyszemélyes kft.-beli és a házastársak közös betéti társaságbeli tevékenységének "összefonódása" cím alatt már ismertetett tényállás alapján hozott Pfv. II. 20.782/2005/8. számú eseti döntésében - egyebek mellett - az alábbiakra:
"A családjogi értelemben vett tulajdoni igény a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban
- csak akkor és annyiban minősül tulajdonjognak vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű vagyoni értékű jognak, követelésnek, illetve kötelezettségnek, ha és amennyiben az adott vagyontárgy tehát az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség az arra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonjog vagy egyéb vagyoni értékű jog tárgya lehet,
- és az harmadik személyekkel szemben csak akkor és annyiban hatályos, ha és amennyiben a házastárs az adott vagyontárgy megszerzésének a tényét az arra irányadó jogág szabályai szerint igazolni tudja (Pfv. II. 22.717/1999., Pfv. II. 23.316/1997.).
A Gt. szabályai szerint a betéti társaságbeli részesedés forgalomképtelen vagyoni értékű jognak minősül [94. § (2) bek., 81. §-ának (1)-(3) bek.], ezért a házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyra irányadó Gt. és Ptk. szabályai szerint az arra vonatkozó tulajdonjog megállapítása fogalmilag nem kerülhet szóba.
A kft.-üzletrész a társaság cégbejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot testesíti meg, forgalomképes és annak a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet [Gt. 169. § (1)-(3) bek., 170-171. §).
A felperes tulajdonjogának az üzletrész 1/2 részére vonatkozó megállapítása, valamint az üzletrész hagyatékhoz tartozó további 1/2 részének az öröklés útján történő átszállása folytán az egyszemélyes kft. üzletrészére vonatkozóan a feleknek ténylegesen - de facto - közös tulajdona keletkezett ugyan, ez a közös tulajdon azonban jogilag - de iure - mégsem hozható létre.
A kft. időközbeni megszűnése folytán ugyanis a közös tulajdonú kft.-üzletrész létrehozásának a lehetősége ma már fogalmilag kizárt, a kft. egyszemélyes volta folytán azonban annak a cégjegyzékbe is bejegyezhető módon történő létrehozására a társaság további működése esetén sem lenne mód.
A Gt. 156-157. §-ai szerinti egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének közös tulajdona ugyanis a Legfelsőbb Bíróság gazdasági jogi ítélkezési gyakorlata szerint nem hozható létre, mert »a Gt. csak az olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok alapítását és működését kívánta lehetővé tenni, amelyet egy személy, mint alapító hozott létre, és ezen egy személy, mint az üzletrész tulajdonosa működtet« (BH 1999/3/125. - Gfv. X. 31.402/1998/2.). Ebből viszont az következik, hogy a feleknek legfeljebb arra lett volna módja, hogy az egyszemélyes kft.-t - az üzletrész felosztása, és a társaság új tagokkal való kiegészülése érdekében az alapító okirat helyett társasági szerződés megkötése útján - két- vagy többtagú társasággá alakítsák át (Gt. 223. §)." - [Pfv. II. 20.782/2005., (30.) 347-397. o. és 444-465. o., (6.). 616-644., (29.) 341-362. o.].

5.1.2.1. A személyegyesülésbeli (közkereseti és betéti társaságbeli) részesedés, mint forgalomképtelen vagyoni értékű jog tagváltozást eredményező módon történő megosztása a házastársak és a többi tag közötti megállapodással

A Legfelsőbb Bíróság 209. Elvi Határozatában kifejtettekre figyelemmel sem a jogirodalomban, sem az ítélkezési gyakorlatban nem vitás ma már az, hogy ha az egyik házastárs olyan közkereseti vagy betéti társaság tagja, amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították, a másik házastárs a tag házastársat megillető vagyoni értéknek a házassági vagyonjogi szabályok szerint rá eső részét a társaságtól nem követelheti, hiszen ő maga a társasággal nem áll jogviszonyban, a tag és a társaság közötti elszámolásra pedig csak a Gt. által meghatározott időpontokban kerülhet sor. Igényt tarthat viszont a nem tag házastárs a házastársával szemben annak a vagyoni értéknek az egymás közötti fele-fele arányú elszámolására, amely a házastársát a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén a társaságbeli részesedése alapján megilletné. A feltételezett elszámolási igény alapján a tag házastársat megillető érték házastársak közötti megosztása azonban csak a társaságban tagváltozást nem eredményező módon, tehát akként történhet, hogy a bíróság a társasági vagyoni hányadot a tag házastársnak juttatja, és ezt más vagyontárgyakkal kompenzálja (ún. kompenzációs megoldás) vagy őt házastársa részére a vagyoni hányad ellenértékének megfizetésére kötelezi.(LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH - BH 1999/12/553., Pfv. II. 20.384/1998. és Pfv. II. 21.896/1998. és (6.) 297-303. o.).
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban kialakult többségi álláspont szerint a személyegyesítő társaságbeli: kkt.- és bt.-beli részesedés házastársak közötti megosztása tagváltozást nem eredményező módon - az ott kifejtettek szerint - a társaság bármely létszakában és peren kívüli megállapodással, illetve bírósági ítélettel egyaránt történhet, tagváltozást eredményező módon viszont kizárólag a házastársaknak a többi taggal kötött megállapodása alapján lehetséges, mert a tagok vagyoni betétje olyan vagyoni értékű jognak (kötelmi jellegű elszámolási igénynek) minősül, amely a tag személyéhez kötött, forgalomképtelen, tulajdonjog, illetve közös tulajdon tárgya nem lehet, a tagok személyének a megváltozása pedig kizárólag a társaságba való belépés, illetőleg az onnan való kilépés útján valósulhat meg, ami azonban nem a házastársaknak a tag házastárs vagyoni betétjén fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó egymás közötti, hanem a kilépőnek, illetve a belépőnek a többi taggal való megállapodásán alapul.
A tagváltozást eredményező megosztási módok az alábbiak:
Ha a házastársi közös vagyon megosztása szerződéssel történik és mindkét házastárs tagja a közkereseti, illetve betéti társaságnak, úgy lehetőség van arra, hogy a kéttagú, ún. házaspári társaság esetében a házastársak magát a társaságot akár jogutód nélkül (végelszámolással vagy felszámolással), akár jogutódlással, tehát pl. más társasági formába való átalakulással megszüntessék, a többtagú társaságban fennálló tagsági viszonyát a többi taggal való közös megegyezés vagy felmondás alapján mindkét házastárs megszüntesse és az elszámolás folytán az őket megillető értéket egymás között megosszák, az akár kéttagú, akár többtagú társaság esetében a házastársak bármelyike a saját tagsági viszonyát a többi taggal való közös megegyezés vagy felmondás útján megszüntesse és az elszámolás folytán őt megillető összeget felvegye, vagy a betéti társaságból - új kültag, illetve új beltag három hónapon belüli belépése mellett - akár a beltag, akár a kültag házastárs kiváljon (Gt. 104-105. §).
Ha azonban csak az egyik házastárs tagja a közkereseti, illetve betéti társaságnak, úgy lehetőség van arra, hogy a tagsági viszonyát a többi taggal történő megállapodás alapján megszüntesse és az elszámolás folytán őt megillető értéket a házastársak egymás között megosszák és nincs akadálya annak sem, hogy a nem tag házastárs a társaságba a többi taggal való megállapodás alapján maga is belépjen és a tag házastárs eredeti vagyoni hozzájárulásának (vagyoni betétjének) értékét a házastársak a többi taggal történő megállapodással egymás között megosszák, vagy a belépő házastársat terhelő vagyoni hozzájárulás összegét a közös vagyonukból egyenlítsék ki - az eltérő mértékű vagyoni hozzájárulás mértékének a megfelelő kompenzációja mellett.
A tagok személyének a megváltozása esetén a többi tag minden esetben a kilépő taggal számol el, a belépő tag pedig a többi taggal történő megállapodás alapján bocsátja a saját vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) betétjét a társaság rendelkezésére. Nincs tehát jogi lehetőség arra, hogy a belépő tag a kilépő tagot "kifizesse", mert a társaságbeli részesedés forgalomképtelen. (17.)
Ha viszont a házastársi közös vagyon megosztása bírósági ítélettel történik és az életközösség megszűnésének, illetve a közös vagyon megosztásának időpontjában a tag házastárs tagsági jogviszonya, illetve a társaság változatlanul fennáll, úgy a tag házastárs társaságbeli részesedése a társaság alapításának és működésének létszakában egyaránt kizárólag a tagok személyének a megváltozását nem eredményező - az 5.1. pontban részletezett módokon - szüntethető meg, mert a társaságbeli részesedés forgalomképtelen volta folytán nincs jogi lehetőség arra, hogy a nem tag házastárs a többi taggal való megállapodás hiányában - akár a házastársak egymás közötti megállapodása, akár bírósági ítélet alapján - a társaság tagjává váljék. [(30.) 347-397. o. és 444-465. o., (6.) 616-644. és (29.) 341-362. o.].
Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy a 2006. július 1-jén hatályba lépő új Gt. szerint a kkt. és bt.-beli részesedés is korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű joggá válik. Ez a tény pedig a jövőben módot ad majd a személyegyesülésbeli részesedések - társaság jóváhagyásától függő hatályú - tagváltozást eredményező módon történő megosztására is. (Lásd: "A gazdasági társaságbeli részesedés megosztásának módja az új Gt. szerint" cím alatt)

5.1.2.2. A tőketársaságbeli részesedés, valamint a forgalomképes jogutód társaságbeli részesedés, mint tulajdoni jellegű igény, illetve váromány tagváltozást eredményező módon történő megosztása a házastársak között

A tőketársaságok (korlátolt felelősségű és részvénytársaság) esetében a gazdasági társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása kizárólag az alapítás létszakában - a törzsbetét és a részvényutalvány tekintetében - a társaság cégbejegyzésétől, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal és a társaság cégbejegyzését követő működés létszakában - az üzletrész, az ideiglenes részvény és a részvény tekintetében, valamint a társaság jogutódlással történő megszűnésének létszakában - a jogutód társaság cégbejegyzésétől, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal - lehetséges akkor, ha a tag (részvényes) házastársat megillető jogutód társaságbeli részesedés - a jogutód társaság cégformájától függően - forgalomképes.
Az alapítás létszakában a megosztás módja a törzsbetét, illetve a részvényutalvány forgalomképtelen volta és a tag személyéhez kötött kötelmi jellege, valamint az előtársasági tagok személyében bekövetkező változás tilalma miatt nem eredményezheti, vagy csak a társaság cégbejegyzésétől, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal eredményezheti a tag (részvényes) személyének a megváltozását [Gt. 15. § (1) bek. a) pont, 190. § (1) bek., új Gt. 16. § (1) bek. a) pont és 195. §, Ptk. 328. § (2) bek.].
A törzsbetét, illetve a részvényutalvány ugyanakkor az üzletrészre, illetve az ideiglenes részvényre és részvényre, a jogutódlással való megszűnés létszakában pedig az utóbb említett részesedések a jogutód társaságban részt venni kívánó tagnak a forgalomképes jogutód társaságbeli részesedésre (kft.-üzletrészére, részvényére) vonatkozó tulajdoni igénynek, várománynak is minősülnek. Az említett részesedések tulajdonjogi jellege és forgalomképessége pedig módot ad arra, hogy a megosztás a cégbejegyzéstől, mint felfüggesztő feltételtől függően a tag (részvényes) házastársat megillető üzletrész, részvény, illetve forgalomképes jogutód társaságbeli részesedés közös tulajdonának a megállapítása vagy közös tulajdonának a megszüntetése útján történjék.
A működés létszakában a tőketársaságokbeli részesedést az üzletrész, illetve részvény "testesíti meg", amely előbbi vagyoni értékű jognak, az utóbbi pedig értékpapírnak minősül, főszabály szerint mindkettő forgalomképes, és az átruházásuk az abból eredő valamennyi jognak és kötelezettségnek, tehát magának a tagsági jogviszonynak az átszállását is eredményezi [Gt. 138. § (1) bek., új Gt. 127. § (1) bek., Ptk. 338/B. § (3) bek.]. Átruházás esetén a Gt. az üzletrész felosztását is lehetővé teszi, a részvényre, mint értékpapírra vonatkozóan pedig a Ptk. a tulajdonjog szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli anélkül, hogy az eszmei hányadra vonatkozó átruházás lehetőségét általánosságban kizárná [Gt. 140. §, 179. § (1) bek., 180. § (1)-(2) bek., új Gt. 123. §, 130. §, 177-178. § és Ptk. 94. § (2) bek.]. Az üzletrésznek és a részvénynek a "közös tulajdon szabályai szerint" több tulajdonosa is lehet, akik a társasággal szemben egy tagnak (részvényesnek) számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolják, a tagot terhelő kötelezettségekért pedig egyetemlegesen felelnek [Gt. 125. § (2), 133. § (3) és 220. § (2) bek., új Gt. 114. § (5), 122. § (1) és 212. § (5) bek.]. A "közös tulajdon szabályait" a Gt. nem tartalmazza, a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése által a Gt. általános háttérjogaként alkalmazni rendelt Ptk. közös tulajdon létrejöttére és megszüntetésére vonatkozó szabályainak az alkalmazhatóságát viszont nem is zárja ki, a Csjt. pedig nem létesít kivételt a házastársnak a társaságbeli részesedések természetbeni megoszthatóságára vonatkozó igénye alól.
A közös tulajdon megállapítása, illetve megszüntetése az üzletrész, illetve a részvény tagváltozást eredményező módon történő megosztásával összefüggésben kifejtettek szerint történhet (lásd: ott), azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy a tagváltozást eredményező megosztási mód csak a cégbejegyzéstől, mint felfüggesztő feltételtől függően hatályosulhat.
A megszűnés létszakában, a társaságnak a cégjegyzékből való törlését követően ugyanakkor a tagsági viszony megszűnése folytán a tagok személyének a megváltozása már fogalmilag nem kerülhet szóba, a volt tagot (részvényest) megillető, illetve terhelő vagyoni értékű jogosultságok és vagyoni tárgyú kötelezettségek pedig olyan kötelmi jellegű igénynek minősülnek, amelyek nem a dolgok tulajdonára vonatkozó, hanem a polgári jogi engedményezés, illetve tartozásátvállalás szabályai szerint ruházhatók át (Ptk. 328-333. §-ai).
A tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásának valamennyi módja fogalmilag feltételezi:
- az adott üzletrész, részvény, illetve jogutód gazdasági társaságbeli részesedés forgalomképességét,
- az adott gazdasági társaságbeli részesedés közös vagy kizárólagos társasági jogi tulajdonát megszerző házastárs vonatkozásában a szerzés speciális személyi feltételeinek a meglétét, valamint
- az adott gazdasági társaságbeli részesedés társasági jogi tulajdona megszerzésének speciális módjára vonatkozó előírások megtartását.
Amennyiben a részesedés tagváltozást eredményező módon való megosztásával összefüggésben a házastársak valamelyikének értékkülönbözetben való marasztalására kerül sor, úgy a társaságbeli részesedés megszerzése és az értékkülönbözet megfizetése tekintetében egyidejű teljesítést kell elrendelni. Egyidejű teljesítésnek minősül: a - ma már nem létező, de a Gt.-ben még szereplő - bemutatóra szóló részvény esetében az átadás [Ptk. 117. § (2) bek. és 338/B. § (1) bek és Gt.180. § (1) bek.], kft.-üzletrész esetében az üzletrész megszerzésének és annak a társaságnak történő bejelentése, hogy az új üzletrésztulajdonos a társasági szerződés rendelkezéseit ismeri és magára nézve kötelezőnek ismeri el [Gt. 138. § (3) bek., új Gt. 127. § (4) bek.], nyomdai úton előállított névre szóló részvény esetében a forgatmánnyal ellátott részvény kiadása, illetve a már korábban átadott részvény forgatmánnyal való ellátása vagy a forgatmánynak a bíróság ítéletével való pótlása és annak a részvénytársaság igazgatósága által a részvény hátoldalára történő rávezetése [Gt. 180. § (3) és (4) bek., új Gt. 179. §, LB 1/2000. PJE], dematerializált részvény esetében a kötelezett értékpapírszámlájának a megterhelése és az új tulajdonos értékpapírszámláján való jóváírás [Gt. 180. § (3) bek., új Gt. 180. §].
Nem kerülhet szóba az egyidejű teljesítés a közkereseti és betéti társaságbeli részesedés vonatkozásában, mert az említett vagyoni értékű jogok forgalomképtelen volta kizárja annak a lehetőségét, hogy azok jogosultjának a személyében a közös vagyon megosztásával összefüggésben változás következhessék be.
A kifejtettekkel összefüggésen megjegyzést igényel az, hogy a Gt. hatályos szövege a bemutatóra szóló részvény fogalmát még jelenleg is tartalmazza ugyan, a 2002. január 1-jétől hatályos Tpt. szerint viszont az említett követően bemutatóra szóló részvény már egyáltalán nem, a nyomdai úton előállított névre szóló részvény pedig csak zártkörűen működő részvénytársaság által bocsátható ki, a már forgalomban lévő bemutatóra szóló és a nyilvánosan működő részvénytársaságok által kibocsátott nyomdai úton előállított részvényeket pedig 2004. december 31. napjáig dematerializált részvénnyé kellett átalakítani.
A kft.-üzletrész átruházásának a módját tekintve a fentebb kifejtettekkel azonos álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság 1145. számú Elvi Határozata is, amikor - többek között - arra mutatott rá, hogy:
"Az üzletrész-átruházás folytán bekövetkezett tagváltozás a társasággal szemben akkor hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzést a Gt.-ben írt módon a társaságnak bejelenti. Ettől az időponttól kezdődően az üzletrész új tulajdonosa gyakorolhatja a tagokat megillető jogokat mindaddig, amíg a bíróság a tulajdonszerzés jogellenességét meg nem állapítja, és tagváltozás bejegyzésére irányuló kérelmet érdemi okból el nem utasítja. Az ügyvezető köteles a tagváltozással kapcsolatos változás-bejegyzési kérelmet a cégbíróságnak benyújtani, függetlenül attól, hogy megítélése szerint az üzletrész-átruházási szerződés érvénytelen. (LB Hiv. Gyűjt. 2004/2/1145. sz. EH - Gfv. II. 30.260/2004.)
A határozatának indokolásában - egyebek mellett azt fejtette ki, hogy a Gt. 138. § (3) bekezdése értelmében, ha az üzletrész megszerzője a tulajdonosváltozást, annak időpontját bejelenti és az ott meghatározott nyilatkozatot mellékeli, a társaság ügyvezetőjének kötelessége (nem pedig jogosultsága!) az új tulajdonos tagjegyzékben történő feltüntetése és a tagváltozással kapcsolatos változás-bejegyzési kérelem előterjesztése, figyelemmel a Gt. 157. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra.
Az üzletrész-átruházás és ebből következően a tagváltozás a szerződő felek egymás közötti jogviszonyában a szerződés megkötésének napjától, vagy a szerződésben megjelölt esetleges későbbi időponttól, feltétel bekövetkeztétől, a szerződő felek és a kívülálló harmadik személyek közötti jogviszonyban pedig - a Ct. 10. §-a értelmében - főszabály szerint a bejegyzés közzétételétől hatályos, e főszabály alól azonban vannak kivételek.
A Ctv. 30. § (2) bekezdése értelmében többek között a cég tagjait, így a kft. tagját érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőleg válik hatályossá. Ezen hatályosság alatt az értendő, hogy a cégbíróság a tagváltozást - a Ctv. adta rendkívül szűk keretek között vizsgálva - a bejegyzéssel ismeri el jogszerűnek, hatályaként tipikusan a szerződéskötés dátumát tünteti fel, tehát nem azt, amikor a tag a társasággal szemben taggá vált, hanem amikor az üzletrész átruházása kötelmi jogilag hatályossá vált. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a tagváltozás a társasággal szemben akkor hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzés tényét a társaságnak a Gt.-ben előírtak szerint bejelenti, ezen időponttól kezdődően az új tulajdonos gyakorolhatja a tagokat megillető jogokat, illetve köteles viselni a tagsággal járó kötelezettségeket mindaddig, amíg bíróság a tulajdonszerzés jogellenességét meg nem állapítja, a tagváltozás bejegyzésére irányuló kérelmet érdemi okból el nem utasítja." (Gfv. II. 30.260/2004.)
A vagyonközösséghez tartozó forgalomképes társasági részesedések tagváltozást eredményező módon történő megoszthatóságára és a megosztás lehetséges módozataira vonatkozó egységes bírói gyakorlat nem alakult ki, a jogirodalomban e témakörrel csak néhányan foglalkoznak, az egyes részletkérdéseket illetően pedig egymástól merőben eltérő véleményekkel találkozhatunk.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a Pfv. II. 22.338/2000/3. számú eseti döntésében már rámutatott arra, hogy: "A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon - teljes körű - megosztását követelje, és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, egyebek mellett tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem."
A Csjt. hivatkozott §-ának a (3) bekezdése értelmében tehát a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni, amennyiben pedig ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.
Ennek során a bíróság a gazdasági társaságbeli részesedés esetében a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése és a 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 147-148. §-ai alapján főszabály szerint - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - alkalmazhat:
- a társasági tag személyében változást nem eredményező ún. kötelmi jellegű elszámolást (kompenzációs megoldás, értékkülönbözet ellenében a tag házastárs tulajdonába adás, a fenti két megoldás kombinációja és a társasági jogi közös tulajdonban való meghagyás) vagy
- a társasági tag személyében is változást eredményező társasági jogi közös tulajdonú társaságbeli részesedés létrehozását, vagy
- a (társasági jogilag kizárólagos vagy közös tulajdonú) gazdasági társaságbeli részesedés családjogi értelemben vett közös tulajdonának természetbeni megosztás, a nem tag házastárs általi magához váltás, vagy árverésen való értékesítés elrendelése és a vételár felosztási arányának a meghatározása útján történő megszüntetését,
feltéve, hogy az említett módok bármelyikének az alkalmazhatósága a Gt.-nek, illetőleg a társasági szerződésnek az adott gazdasági társaságbeli részesedésre vonatkozó szabályaival, illetőleg rendelkezéseivel nem ellentétes.
(Pfv. II. 22.338/2000/3. sz. - BDT 2001/12/196. sz., Pfv. I./A. 22.430/1993/3. sz., Szegedi Ítélőtábla Pfv. I. 20.373/2003/4., (30.) 347-397. o. és 444-465. o., (6.) 616-644. o. (29.) 341-362. o.].

5.1.2.2.1. A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása

A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása a már kifejtettek szerint tagváltozást nem eredményező módon - az ott kifejtetteknek megfelelően - a társaság bármely létszakában perenkívüli megállapodással, illetve bírósági ítélettel egyaránt történhet, a tagváltozást eredményező módon történő megoszthatósággal szemben viszont a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat is számtalan ellenérvet hoz fel és megoszlanak a vélemények abban is, hogy a tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazhatósága esetén a többi tag, a társaság vagy a taggyűlés által kijelölt személy a Gt.-n alapuló elővásárlási jogát gyakorolhatja-e vagy sem.
Az eltérő jogértelmezés kiküszöbölése, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján a vitás kérdésekben történő véleménynyilvánítást tűzte a 2005. június 15. napján megtartott kollégiumi ülésének napirendjére. A Csjt. és a Gt. vonatkozó szabályainak a közeljövőben történő változásaira tekintettel azonban az előterjesztést visszavonták. A véleménynyilvánítás tervezete kft.-vel kapcsolatos részének a lényege szerint:
"1. Kft. esetében a házastársi közös vagyon megosztása során a nem tag házastárs - kivéve, ha az adásvételi szerződésen kívüli átruházást a társasági szerződés kizárja vagy korlátozza [Gt. 137. § (2) bek.] - kérheti a házastársa üzletrészére a közös tulajdon megállapítását, vagy - ha az üzletrész felosztható és ahhoz a taggyűlés hozzájárul (Gt. 140. §) - az őt megillető értékben önálló üzletrészhez is hozzájuthat. Ebben az esetben a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében foglalt elővásárlási jogok nem érvényesülnek. Ha azonban a tagok a társasági szerződésben az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötték [Gt. 137. § (1) bek.], a nem tag házastárs üzletrésztulajdon szerzéséhez a beleegyezést be kell szerezni.
2. A nem tag házastárs nem csupán a házastársi közös vagyon címén őt megillető hányad arányában igényelhet üzletrész-tulajdont, hanem azt is kérheti, hogy a tag házastárs üzletrésze kerüljön az ő kizárólagos tulajdonába.
Megoszlanak viszont a vélemények abban, hogy:
a) az utóbbi megoldás alkalmazására csak a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében elő írt elővásárlási jogok érvényesítésének lehetőségével kerülhet sor, és az elővásárlási jogok gyakorlásának lehetővé tételéről a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben a bíróságnak kell gondoskodnia, vagy
b) az utóbbi megoldás alkalmazása esetén sem érvényesülnek a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében foglalt elővásárlási jogok, mert a szerzés nem adásvétel jogcímén történik."
A tervezet indokolásának lényege szerint "A korlátolt felelősségű társaság (kft.) … - ellentétben a kkt.-vel és a bt.-vel - egyszerre személy- és tőkeegyesítő jellegű. A kft.-ben a tagok jogait és a társaság vagyonából őket illető hányadot az üzletrész testesíti meg (Gt. 133. §). Az üzletrész forgalomképes, ezért - a Gt.-ben meghatározott korlátozásokkal - mind a társaság tagjaira, mind kívülálló személyre átruházható.
Nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a vagyon megosztása során a házastársak közötti szerződés, illetve a bíróság ítélete a tag házastárs üzletrészén a házastársak között közös tulajdont hozhat-e létre, illetve rendelkezhet-e úgy, hogy az egyik házastárs üzletrészét a másik házastárs tulajdonába adja, és igenlő válaszok esetén ezt milyen feltételekkel teheti meg.
A Legfelsőbb Bíróság 657. sz. Elvi határozata szerint a kft.-tag a házastársi vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrészét annak megosztásával - a taggyűlés hozzájárulásával - a nem tag házastársra adásvételen kívüli jogcímen (közös vagyon megosztásaként) átruházhatja (EBH 2002/1/657. sz.). Van olyan határozat is, amely szerint "nincs jogi akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során a tag házastárs kft.-üzletrészét a nem tag házastárs, illetőleg az egyik tag házastárs kft.-üzletrészét a másik ugyancsak tag házastárs szerezze meg, feltéve, hogy a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházásnak a lehetőségét nem zárta ki, illetve nem korlátozta, és ilyen esetben, mivel nem adásvételről van szó, a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében előírt elővásárlási jogok sem érvényesülnek" (BDT II. évf. 12. szám 196. jogeset).
1. A nem tag házastárs által a tag házastárs üzletrészével kapcsolatban a házastársi közös vagyon megosztásakor érvényesíthető igények vonatkozásában abból kell kiindulni, hogy az üzletrészt a Gt. szerint kívülálló személy átruházással adásvétel útján vagy adásvételen kívüli jogcímen szerezheti meg. A Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében meghatározott - sorrendben: a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt megillető - elővásárlási jogok az adásvételhez kapcsolódnak. Az adásvételen kívüli jogcímen történő átruházásnak korlátja a társasági szerződés kizáró vagy korlátozó rendelkezése [Gt. 137. § (2) bek.], illetve a dolgozói üzletrészre való jogosultság speciális feltételei [Gt. 146. § (1) bek.]. A Gt. 137. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását - a társasági szerződésben rögzített feltételekkel - a társaság beleegyezéséhez köthetik.
A házastársnak a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésén alapuló vagyonközösségi igénye nem adásvétel, ezért annak kielégítésére az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás szabályait kell irányadónak tekinteni. A nem tag házastárs tehát, ha az adásvételi szerződésen kívüli átruházást a társasági szerződés nem zárja ki vagy nem korlátozza, kérheti házastársa üzletrészére a közös tulajdon megállapítását, vagy - ha az üzletrész felosztható és ahhoz a taggyűlés hozzájárul [Gt. 140. § (1) és (2) bek.] - az őt megillető értékben önálló üzletrészhez is hozzájuthat. Ebben az esetben a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében foglalt elővásárlási jogok nem érvényesülnek. Ha azonban a tagok a társasági szerződésben az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötték, a fenti kérelmek teljesítésére csak a társaság beleegyezésével kerülhet sor [Gt. 137. § (1) bek.].
2. A nem tag házastárs nem csupán a házastársi közös vagyon címén őt megillető hányad arányában igényelhet üzletrész-tulajdont, hanem azt is kérheti, hogy a tag házastárs üzletrésze kerüljön az ő kizárólagos tulajdonába. Ekkor már nem csupán a Csjt. 27. § (1) bekezdésén alapuló vagyonközösségi igénynek az üzletrészből való kielégítéséről van szó, hanem többről: lényegében a közös tulajdon megállapításán túlmenően - az adott vagyontárgyra nézve - annak a Ptk. 148. § (2) bekezdésén alapuló, megváltással történő megszüntetéséről.
a) Egyes vélemények szerint a másik tulajdonostárs hányadának megfelelő ellenérték fejében való megváltása, jogi tartalma szerint az adásvétellel esik egy tekintet alá, függetlenül attól, hogy az ellenérték kiegyenlítése pénzben vagy a vagyonközösséghez tartozó más vagyontárgyakkal történik. Ezért ennek a megoldásnak az alkalmazására a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében előírt elővásárlási jogok gyakorlásának lehetővé tételével kerülhet sor. Emellett szól az is, hogy a társulási szabadság elve alapján a cég tulajdonosi struktúrájának megváltozásához a társaságnak vagy tagjainak a kontrollját biztosítani kell. A bíróságnak a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben gondoskodnia kell az elővásárlási jogok gyakorlásának lehetővé tételéről.
b) Más vélemények szerint nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a tag házastárs hányadának a megváltására a házastársi közös vagyon megosztásának keretében kerül sor, ami azt jelenti, hogy a nem tag házastárs összességében nem jut hozzá nagyobb értékhez, mint ami őt a házastársi közös szerzés szabályai szerint megillette. Az ilyen módon való tulajdonszerzést tehát a Gt. által szabályozott üzletrész-szerzési jogcímek közül az adásvételen kívüli átruházás speciális esetének lehet tekinteni, lényegében a cseréhez áll közel (Ptk. 378. §). Ezért a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírt elővásárlási jogok ebben az esetben sem érvényesülnek, hanem a nem tag házastárs üzletrész-tulajdon szerzését csak az 1. pontban írott esetek zárják ki, illetve korlátozzák. Ez a megoldás nincs ellentétben a társulási szabadság elvével, hiszen a társasági szerződésben maguk a tagok előre rendelkezhetnek az üzletrész kívülálló személyre, adásvételen kívüli jogcímen történő átruházásának feltételeiről.
Mindkét változat megegyezik abban, hogy amennyiben a nem tag házastárs önálló üzletrész-tulajdonhoz jut, vagy a tag házastárs üzletrészén tulajdoni hányadot szerez, a kft. ügyvezetőjének a tagjegyzék módosítását be kell jelentenie a cégbíróságnak [Gt. 157. § (3) és (4) bek.], ha pedig a bíróság ítéletében rendeli el a tulajdonos változást, ítéletében meg kell keresnie az ügyvezetőt a szükséges intézkedések megtétele érdekében."(Dr. Kőrös András: Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma véleménynyilvánításának tervezete)
Az előbbi álláspont a tag házastárs üzletrész-hányadának a nem tag házastárs általi magához váltására - az ún. kényszertársaság létrejöttének elkerülése érdekében - csak a Gt. 134. §-ának (2) bekezdése szerinti elővásárlási jogok gyakorlása mellett lát módot. Idegenkedik attól, hogy bírósági döntésen - tartalmilag kényszer tulajdon átruházáson - alapulóan lehessen önálló társasági tagsági jogviszonyt keletkeztetni egy szerződéssel létrehozott társaságban, mert ez nem illeszkedik a társasági jogi sajátos alapelvekhez, e mellett pedig számos gyakorlati problémát eredményezhet. (Még akkor is, ha ilyen egy végrehajtás során is előfordulhat, s ha egyébként a társaságnak az üzletrész megosztáshoz szükséges hozzájárulása illetőleg az elővásárlási jogok ezt az esetek döntő részénél "kiszűrnék".)
A magam részéről - korábbi álláspontommal is egyezően - a tervezet 1. pontjában és 2/b) pontjában foglaltakkal és annak indokaival értek egyet az alábbiak miatt:
I. A nem tag házastárs vagyonközösséghez tartozó üzletrészre vonatkozó tulajdonjogának a megállapítása valóban magában foglalja ugyan azt az állítást, hogy a nem tag házastárs lényegében "társasági jogon és cégnyilvántartáson kívül" tulajdonjogot szerzett az üzletrészen, házastársi vagyonjogi alapon. Ebből viszont még nem következik logikailag az, hogy a közös tulajdonként "megszerzett" üzletrészt szükségtelen lenne "átruházni" a nem tag házastársra. A házastársak Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti reálszerzés elvén alapuló közös tulajdonszerzése ugyanis kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában érvényesül. A házastársak és a harmadik személyek - egyebek mellett tehát a házastársak és a társaság, illetve annak tagjai - közötti külső jogviszonyban azonban a közös tulajdonú üzletrésznek a nem tag házastárs tulajdonjogának megállapítása útján történő létrehozása a tag személyének a megváltozását eredményezi, és ezért az üzletrész átruházásának minősül.
II. Amennyiben a nem tag házastárs a tag házastárs kft.-üzletrészére vonatkozóan a közös tulajdon megállapítását kérheti, úgy a házastársi közös vagyon megosztása és ezen belül az üzletrészen fennálló közös tulajdon megszüntetése során az eredetileg nem tag házastárssal, mint az üzletrész társtulajdonosával szemben a többi tagnak törvényen (Gt.-n) alapuló elővásárlási joga nincs, a társasági szerződésben esetleg kikötött elővásárlási jogot kivéve tehát fogalmilag kizárt annak a kijátszhatósága is.
III. 1. A házastársi közös vagyon megosztása - véleményem szerint - átruházás ugyan, adásvételnek viszont nem tekinthető.
A vagyonmegosztás ugyanis nem egyetlen vagyontárgy, hanem egy vagyontömeg megosztását jelenti, és annak jogkövetkezményeként
- egyrészt megszűnik a házastársaknak a teljes vagyontömegre vonatkozó közös tulajdona,
- másrészt valamennyi vagyontárgyra nézve létrejön a házastársak valamelyikének a polgári jogi (kizárólagos vagy közös) tulajdona.
"Az átruházás, mint az élők közötti származékos (tehát a korábbi jogszerzés fennállásától függő hatályú és annak keretei között érvényesülő) jogszerzés azonban nem azonos az adásvétellel, hanem olyan tulajdonszerzési mód, amely a dolog vagy egyéb jog átruházásának a jogi céljától függően különböző jogcímeken: adásvétel, csere, ajándékozás, biztosítékul adás, közszerzeményi igény kielégítéseként és a legkülönbözőbb egyéb jogcímeken, vagy akár a jogcímtől független hatályú, ún. elvont, absztrakt jogcímen is végbemehet. Átruházásnak minősül tehát - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztásának, illetőleg a tulajdonközösség megszüntetésének a jogcímén történő jog-, illetve tulajdonszerzés is." (LB Pfv. II. 22.338/2000/3., Pfv. I/A. 22.430/1999/3.)
2. A Ptk. 373. §-a szerinti elővásárlási jog az adásvétel különös neme, az tehát nem általában az átruházáshoz, hanem kizárólag az adásvétellel való átruházáshoz kapcsolódhat. Nem kapcsolódhat tehát elővásárlási jog még a Ptk. 378. §-a szerinti cseréhez sem, holott arra az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Ennek megfelelően fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 2004/12/512. száma alatt közzétett Pfv. 21.813/2003. számú eseti döntésében azt, hogy a szövetkezeti üzletrész forgalomképes vagyoni értékű jog, amelynek átruházására a Ptk.-nak a dolgok átruházására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. A tulajdonostársakat az ingatlan tulajdoni hányada és üzletrész-cseréje esetén az elővásárlási jog nem illeti meg.
3. Nem tekinti adásvételnek a házastársi közös vagyon megosztását az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény sem, hiszen a 25. §-ának (2) bekezdése a házastársi közös vagyon megosztása esetén fizetendő illeték alapját nem az egyes konkrét vagyontárgyak értékének a fele része, hanem a teljes vagyontömeg megosztása folytán fizetendő értékkülönbözet összegében határozza meg.
IV. A vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrész tagváltozást eredményező módon történő megosztása nem ellentétes a társulási szabadság elvével, nem ütközik a Gt.-nek a cég tulajdonosi struktúrájának a megváltozása feletti kontrollt biztosító rendelkezéseibe és nem hoz létre "kényszertársaságot" sem.
1. A kft.-t ugyanis a Gt. ún. vegyes: részint személyegyesítő, részint pedig tőkeegyesítő társaságként szabályozza.
A tőkeegyesítő jelleg nyilvánul meg abban, hogy
- a törzsbetét és az üzletrész nem a Ptk. 94. § (1) bekezdése szerinti "birtokba vehető dolognak", hanem egyaránt vagyoni értékű jognak minősül ugyan, ennek ellenére mindkettőnek "a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet" [Gt. 125. § (2) és 133. § (3) bek.],
- a működés létszakaszában a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot megtestesítő üzletrész forgalomképes, tehát
- a társasági szerződés módosítása nélkül (!) átruházható (Gt. 134-138. §)
- - a társaság tagjaira és
- - kívülállókra is,
- az átruházása pedig - többek között - nem a vagyoni értékű jogok átruházására irányadó Ptk. 328-333. §-ai szerinti engedményezés és tartozásátvállalás, hanem a dolgok átruházására irányadó Ptk. 365. §-a szerinti adásvételi szerződés útján is történhet,
- bírósági végrehajtási eljárás során értékesíthető (Gt. 135. §) és
- örökölhető, hiszen a tag halálával vagy megszűnésével átszáll a jogutódra (Gt. 139. §).
Az ilyen szabályozás nyilvánvaló indoka - véleményem szerint - az, hogy
- a társaság tagjai személyes közreműködésre nem kötelesek,
- a társaság törzstőkéjére nézve a Gt. - az rt.-hez hasonlóan - tőkeminimumot ír elő,
- a társaság tagjai pedig - a rendkívül szűk körű korlátlan felelősségtől eltekintve - a társaság tartozásaiért főszabály szerint nem felelnek.
A társasági tagok személyének tehát - főszabály szerint - jogi jelentősége nincs.
Ez a szabályozási mód merőben ellentétes a személyegyesítő jellegű közkereseti és betéti társaságok szabályozási módjával, hiszen az utóbb említett társaságokbeli részesedés
- forgalomképtelen, tehát nem ruházható át, nem lehet tehát adásvétel tárgya sem, hiszen az kizárólag a Gt. hatálya alá tartozó társasági (vagy quasi társasági) szerződéssel szerezhető meg és
- bírósági végrehajtási eljárás során nem értékesíthető és
- nem örökölhető.
Ezt a szabályozási módot - véleményem szerint - az indokolja, hogy:
- a tagok a társaság tevékenységében főszabály szerint személyesen közreműködnek,
- a társaság induló vagyonára nézve a Gt. semmiféle tőkeminimumot nem ír elő,
- a tőkeminimum hiánya viszont a közkereseti társasági tagoknak és a betéti társasági beltagoknak (kivételesen a betéti társasági kültagoknak) a társaság tartozásaiért való mögöttes, de a saját vagyonukra kiterjedő korlátlan és egymással egyetemleges felelősségével párosul akkor, ha a társasági vagyon a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet [Gt. 90. § és 101. § (3) bek.].
A társasági tagok személyének tehát kiemelt jelentősége van.
A Gt. ugyanakkor jogi lehetőséget nyújt arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság személyegyesítő jellegét maguk a tagok helyezzék előtérbe, akként, hogy
- adásvételi szerződéssel történő átruházás esetére törvényen alapuló elővásárlási jogot biztosít a tagok, a társaság vagy a taggyűlés által kijelölt személy részére - ebben a sorrendben:
- - kívülálló személyre történő átruházás [Gt. 134. § (2) bek.], valamint
- - a tag üzletrészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítése során (Gt. 135. §),
- feljogosítja a tagokat arra, hogy magában a társasági szerződésben
- - a társaság tagjaira történő átruházás esetére egymásnak elővásárlási jogot biztosítsanak [Gt. 134. § (1) bek.],
- - az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét - akár a tagok, akár a kívülálló személyek vonatkozásában - a társaság beleegyezéséhez köthessék [Gt. 137. § (1) bek.],
- adásvételi szerződésen kívüli átruházás, továbbá öröklés útján történő tulajdonátszállás lehetőségét pedig - akár a tagok, akár a kívülálló személyek vonatkozásában
- - kizárják, illetve
- - korlátozzák [Gt. 137. § (2) bek.],
- a Gt. az elővásárlási jog átruházását semmisnek, az arról való lemondást pedig érvénytelennek minősíti [Gt. 136. § (1) bek.].
A társasági szerződés ilyen kikötésének hiányában ugyanakkor "kényszertársaság" nem csupán oly módon jöhetne létre, hogy
- a házastársi közös vagyon megosztása során a tag házastárs üzletrészét vagy annak bizonyos hányadát - akár szerződéssel, akár bírósági ítélettel - a nem tag házastárs szerzi meg, hanem
- öröklés jogcímén történő tulajdonátszállással és
- az üzletrésznek (ha érdekei úgy kívánják) a tag házastárs által adásvételi szerződésen kívüli módon (ajándékozással stb.)
- - akár a társaság másik tagjára,
- - akár kívülálló személyre, egyebek mellett tehát a nem társasági tag házastársára adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházása (pl. ajándékozás, csere stb.) útján is.
Ebből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a társaságnak és a tagoknak a cég tulajdonosi struktúrájának megváltozásához szükséges kontrollja csak azzal biztosítható, az ún. "kényszertársaságok létrejötte pedig csak azzal kerülhető el, ha a tagok az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházásának, illetve öröklés útján történő tulajdon-átszállásának lehetőségét a társasági szerződésben korlátozzák, feltételhez, illetve a társaság beleegyezéséhez kötik vagy kizárják. Ez a mód ugyanis
- nem csupán a kívülállók üzletrész-tulajdon szerzésének, hanem
- az üzletrész társasági tagok általi (adásvételnek nem minősülő) nemkívánatos átruházásának a megakadályozására is alkalmas.
2. Nem ellentétes a kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság 657. számú Elvi Határozatának az alapjául szolgáló Cgf. II. 32.286/2000. számú eseti döntésében kifejtett álláspontja sem. Az Elvi Határozat ugyanis azt mondja ki, hogy:
I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása nem kizárólag adásvételi szerződéssel történhet. Üzletrész átruházással történő felosztására sor kerülhet az adásvételi szerződésen kívül más jogügylet keretében is, pl. ajándékozás, apportálás stb. útján.
II. A korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házassági vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak megosztásával - a taggyűlés hozzájárulásával - a nem tag házastársra átruházhatja.
Ebben az esetben viszont a taggyűlés hozzájárulása nem az elővásárlási jogok érvényesíthetőségéhez, hanem az üzletrész feloszthatóságához szükséges.
(Megjegyzést igényel ezzel összefüggésben az, hogy az eseti döntés alapjául szolgáló ügyben a vagyonközösséghez tartozó üzletrész felosztására és a házastársak közötti megosztására éppen a tag házastárs kezdeményezésére került sor azért, mert a saját üzletrésze felének a házastársára történő átruházása útján kívánta biztosítani a maga számára az ügyvezetővé történő újraválasztásához szükséges szavazatokat.)
Más kérdés ugyanakkor az, hogy a házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlat
- főszabálya szerint a kft.-üzletrész tulajdonát a tag házastárs szerzi meg,
- a nem tag házastárs pedig csak - kivételesen - akkor, ha a vagyon más módon nem osztható meg, vagy az méltánytalan eredményre vezetne.
A változatlan álláspontom tehát az, hogy az üzletrész forgalomképessége és feloszthatósága, valamint a törzsbetét és az üzletrész "(társasággal szemben egy tagnak számító és jogaikat közös képviselőjük útján gyakorló) közös tulajdon szabályai szerinti több tulajdonosának lehetősége" módot ad arra, hogy a vagyonközösséghez tartozó kft.-beli részesedés házastársak közötti megosztása a tagok személyének, valamint az üzletrészek törzsbetét-arányos névértéke egymáshoz viszonyított arányának a megváltozását eredményező módon, tehát
- a tag házastárs önálló üzletrészére vagy a közös tulajdonú üzletrész-hányadára vonatkozó közös tulajdon megállapítása, illetőleg
- a házastársaknak a tag házastárs önálló üzletrészén vagy közös tulajdonú üzletrész-hányadán fennálló közös tulajdona - természetbeni megosztás, magához váltás vagy árverés útján való értékesítés elrendelésével történő - megszüntetése útján történjék. ("Az értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban" - HVG-ORAC - 2000., "A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései" - KJK-KERSZÖV - 2002. és A családjogi törvény magyarázata IV. fejezet "A házassági vagyonjog" - KJK-KERSZÖV - 2002.)
A tervezet 1. pontjában és 2/b) pontjában foglaltakkal azonos tartalmú álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma az új Gt. Tervezetével kapcsolatos észrevételeiben (Dr. Wellmann György: A Legfelsőbb Bíróság észrevételei a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény tervezetéről) és ezen az állásponton alapul az - 2006. július 1-jén hatályba lépő - új Gt.-nek a házastársi közös vagyon megosztásával összefüggő normaszövege is.
A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásának valamennyi módja fogalmilag feltételezi:
a) az adott üzletrész, illetve jogutód gazdasági társaságbeli részesedés forgalomképességét,
b) az adott üzletrész közös vagy kizárólagos társasági jogi tulajdonát megszerző házastárs tekintetében a szerzés speciális személyi feltételeinek meglétét,
c) az adott üzletrész társasági jogi tulajdona megszerzésének speciális módjára vonatkozó előírások megtartását.
Miként az ingó dolgok tulajdonjogának megszerzése a dolog tényleges átadását, ingatlané pedig a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését tételezi fel [Ptk. 117. § (1) és (2) bek.], úgy az önálló üzletrész, illetve a közös tulajdonú üzletrész-hányad társasági jogi tulajdona megszerzésének a módja feltételezi:
- az önálló üzletrész tulajdonát, vagy önálló üzletrész, illetve a közös tulajdonú üzletrész-hányad résztulajdonát megszerző nem tag házastársnak az erre irányuló kifejezett kérelmét [Ptk. 148. § (2) bek. és Gt. 138. § (3) bek., új Gt. 127. § (4) bek.],
- az üzletrész, illetve üzletrész-hányad megszerzője, illetve a társtulajdonosok közös képviselője által (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) az önálló üzletrész, illetve a közös tulajdonú üzletrész megszerzésének és annak a társaságnak történő bejelentését, hogy "a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el" [Gt. 138. § (3) bek., új Gt. 127. § (4) bek.],
- a tagváltozás társasággal szembeni hatályosságához a tulajdonosváltozás tényének és időpontjának, a tagok, illetve résztulajdonosok személyében és üzletrészeiben, illetve tulajdoni hányadaiban bekövetkezett valamennyi változásnak a tagok, valamint a közös képviselő nevének és lakcímének a közös képviselő által a társaságnak történő bejelentését [Gt. 133. § (4), 138. § (3) és 157. § (3)-(4) bek.] továbbá
- a tagváltozásnak a társaság és a harmadik személyek közötti külső jogviszonybeli hatályosságához pedig az említett változásoknak az ügyvezető által a tagjegyzékbe való bejegyzését, valamint a hatályos tagjegyzék cégbírósághoz történő benyújtását is (azzal, hogy a bejelentés megtételére az ügyvezető nem jogosult hanem köteles) [Gt. 157. § (4) bek., új Gt. 150. § (3)-(4) bek.],
d) az önálló üzletrész, illetve közös tulajdonú üzletrész-hányad nem tag házastárs általi megszerzése azt, hogy a tag házastárs a törzsbetétét teljes egészében befizette [Gt. 134. § (2) bek., új Gt. 123. § (2) bek.],
e) A tulajdonközösség megszüntetése önként (szerződéssel, illetve bíróság által jóváhagyott egyezséggel) vagy bírósági ítélettel egyaránt történhet, a bírósági ítélet viszont valójában olyan "kényszer-átruházásnak" minősül, amely feltételezi ugyan a tulajdonostársak valamelyikének az erre irányuló kérelmét, a társaságbeli részesedést megszerző nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonába adása pedig az ehhez való hozzájárulását is, nem feltételezi viszont a tulajdonjogát elvesztő tag házastársnak a közösség megszüntetéséhez és a megszüntetés módjához való hozzájárulását [Ptk. 148. § (2) bek. és Gt. 138. § (3) bek., új Gt. 126. § (4) bek.].
Jogi akadálya van a tagváltozást eredményező módon történő megosztási módok alkalmazásának:
- az alapítás létszakában, az előtársaság tagjainak személyében bekövetkező változás tilalma miatt [Gt. 15. § (1) bek. a) pont, új Gt. 16. § (1) bek. a) pont],
- akkor, ha az üzletrész korlátozottan forgalomképes azért, mert a társasági szerződés a kívülálló személyre történő átruházás lehetőségét a társaság beleegyezéséhez kötötte vagy az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét kizárta, illetve korlátozta és a társaság az átruházáshoz nem járult hozzá, illetve a korlátozás társasági szerződésben meghatározott feltételei nem állnak fenn [Gt. 137. § (1) és (2) bek., új Gt. 126. § (1)-(2) bek.],
- a dolgozói üzletrész tekintetében akkor, ha a nem tag házastárs a szerzés speciális személyi feltételeinek nem felel meg, mert a társaságnak nem munkavállalója, illetve nem olyan volt munkavállalója, akinek a munkaviszonya a nyugdíjazására tekintettel szűnt meg (Gt. 145-146. §),
- az üzletrész természetbeni megosztásának akkor, ha az ehhez szükséges felosztás lehetőségét a társasági szerződés kizárja vagy a felosztásához a társaság nem járult hozzá [Gt. 140. § (1) bek., új Gt. 130. § (3) bek.],
- az egyszemélyes kft. üzletrészének közös tulajdona a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint nem hozható létre, mert az csak egy természetes személy tulajdonában állhat.

5.1.2.2.1.1. Az üzletrészre vonatkozó társasági jogi közös tulajdon megállapítása

A működés létszakában az üzletrész, az alapítás és a jogutódlással történő megszűnés létszakában pedig a tag házastársnak az üzletrészre, illetve a forgalomképes jogutód társaságbeli részesedésre vonatkozó tulajdonjogi igénye (várománya) társasági jogi közös tulajdonának létrehozása az üzletrész közös tulajdonának, illetve annak a Pp. 123. §-a alapján történő megállapítása útján történhet, hogy a tag házastárs önálló vagy harmadik személyekkel közös tulajdonú törzsbetéte illetve jogutód társaságbeli részesedése vagy annak az őt megillető hányada a házastársak közös tulajdonát képezi és erre tekintettel a bíróság a társaság cégbejegyzésétől, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal a cégbejegyzés megtagadása esetére a tag házastársat az elszámolás folytán megillető értékre, mint közös követelésre, illetve tartozásra vonatkozóan a házastársak fele-fele vagy más arányú együttes jogosultságát, illetve kötelezettségét, a cégbejegyzés esetére pedig tag házastársat megillető üzletrészre, közös tulajdonú üzletrész-hányadra vagy forgalomképes jogutód társaságbeli részesedésre vonatkozóan a házastársak fele-fele vagy más arányú közös tulajdoni igényét (várományát) állapítja meg.
A közös tulajdon létrehozása feltételezi:
- a tagváltozást eredményező megosztási mód fentebb részletezett törvényes feltételének a meglétét és
- a tagváltozás jogi akadályainak hiányát (lásd: A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása).
Nem feltételezi viszont a közös tulajdon megállapítása a társasági szerződés módosítását, a társaság vagy a többi tag hozzájárulását, elővásárlási jogról lemondó nyilatkozatát és perbenállását sem.
A nem tag házastárs tag házastárs önálló üzletrészére vonatkozó tulajdonjogának a megállapítása ugyanis - a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban - átruházásnak minősül ugyan, adásvételnek viszont nem tekinthető. Az adásvétel különös nemeként szabályozott elővásárlási jog viszont kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható (LB PK 9. áf. és BH 1994/549.), és ilyen esetben a kft. tagját önállóan gyakorolható elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha önálló üzletrésszel rendelkezik [BH 1998/12/582. - (30.) 347-355. o.].

5.1.2.2.1.2. Az üzletrészen fennálló közös tulajdon megszüntetése

Az üzletrész átruházása társasági jogi értelemben fogalmilag feltételezi a társaság vagyonából a tagot megillető hányadnak, valamint a tagok jogainak, tehát magának a tagsági jogviszonynak az átruházását is, az tehát szükségképpen tagváltozást eredményez.
Ebből következően a házastársak tag házastárs önálló üzletrészén, közös tulajdonú üzletrész-hányadán, valamint a forgalomképes jogutód társaságbeli részesedésén fennálló tulajdonközösségének a Ptk. 148. §-ának (1)-(3) bekezdése alapján történő megszüntetése társasági jogi értelemben az üzletrész átruházásának minősül akkor, ha az a tagok számának vagy személyének, illetőleg a társaság üzletrészei törzsbetét-arányos névértéke egymáshoz viszonyított arányának a megváltozását eredményezi, adásvételnek viszont csak akkor tekinthető, ha arra az üzletrész értékesítése vagy az értékesítés bíróság általi elrendelése útján kerül sor.
Nem minősül viszont átruházásnak a tag házastárs harmadik személyekkel közös tulajdonú üzletrész-hányadára vonatkozóan a nem tag házastárs tulajdoni hányadának a megállapítása, mert az nem a társaság tagjainak, hanem csak a közös tulajdonú üzletrész társtulajdonosainak a személyében és számában, valamint a tag házastárs tulajdoni hányadában eredményez változást.
Az átruházást eredményező megosztási módok alkalmazása feltételezi a tagváltozást eredményező megosztási mód fentebb részletezett törvényes feltételeik a meglétét és a tagváltozás jogi akadályainak hiányát (lásd: A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztása).

5.1.2.2.1.2.1. A természetbeni megosztás

Ha ugyanannak a társaságnak mindkét házastárs önálló üzletrésszel rendelkező ún. teljes jogú tagja vagy közös tulajdonú üzletrész-tulajdonosa és az üzletrészeik vagy üzletrész-hányadaik azonos névértékűek, úgy a közös vagyon, illetve közös tulajdon természetbeni megosztása akként történik, hogy mindkét házastárs kizárólagos tulajdonába kerül az az önálló üzletrész, illetve közös tulajdonú üzletrész-hányad, amelynek társasági jogi értelemben a tulajdonosa [Csjt. 31. § (3) és Ptk. 148. § (1) bek.].
Ha azonban a társaságnak csak az egyik házastárs a tagja, vagy mindként házastárs teljes jogú tagja ugyan, de az üzletrészeik különböző névértékűek, úgy a természetbeni megosztás az üzletrészek felosztása és két önálló üzletrész kialakítása, valamint az újonnan kialakított üzletrészeknek a házastársak külön-külön tulajdonába adása útján történhet.
A közös tulajdon ilyen módon való megszüntetése feltételezi tagváltozás esetén az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét kizáró társasági szerződésbeli rendelkezés hiányát, a nem tag házastárs arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy meg kívánja szerezni a kialakítandó üzletrészt, az üzletrész-tulajdon szerzésmódjára vonatkozó jogszabályi előírások megtartását, valamint az üzletrész felosztása törvényes feltételeinek a meglétét, tehát:
- a felosztás lehetőségét kizáró társasági szerződésbeli rendelkezés hiányát,
- a taggyűlésnek a felosztáshoz való hozzájárulását, valamint
- az üzletrésznek a felosztásra való alkalmasságát [mindkét kialakítandó új üzletrész névértéke eléri a törzsbetét legkisebb névértékére vonatkozó Gt. 125. § (1) bekezdése által megkövetelt 100 000 forintot, az forintban kifejezett és tízezerrel maradék nélkül osztható],
- az üzletrésznek a nem tag házastárs általi megszerzése pedig azt is, hogy a tag házastárs a törzsbetétét teljes egészében befizette [Gt. 134. § (2) bek., új Gt. 123. § (2) bek.].
Ha valamelyik vagy mindkét házastárs harmadik személlyel közös tulajdonú üzletrész tulajdonosa, úgy a természetbeni megosztás kizárólag az üzletrész-hányad szerzési módjára vonatkozó speciális jogszabályi előírások betartását feltételezi [(30.) 347-398. o.].
A házastársak valamelyikének a részvételével működő, de a vagyonközösséghez tartozó egyszemélyes kft. üzletrészének a felosztása és az ilyen módon kialakított új üzletrészeknek a házastársak közötti természetbeni megosztása lehetőséget nyújt a közös vagyonnak az egyszemélyes kft. két tagú kft.-vé való átalakítása útján történő megosztására is, amelyre azonban a fentebb részletezett egyéb feltételek mellett is csak az alapító okirat társasági szerződésre való módosítása útján kerülhet sor [Gt. 173. § (1) bek. új Gt. 123. § (2) bek.]. Az ilyen megosztási mód tehát a tag és a nem tag házastárs szerződéses megállapodását igényli, hiszen társasági szerződéses jogviszony létrehozására bírósági ítélettel egyikük sem kötelezhető, és az ilyen ítéleti rendelkezés végrehajtható sem lenne, magát a társasági szerződést pedig bírósági ítélet nem hozhatja létre [(30.) 347-398. o.].
Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy az új Gt. már nem követeli meg az üzletrész felosztásához a taggyűlés hozzájárulását akkor, ha arra a házastársi közös vagyon megosztásával összefüggésben kerül sor, ilyen esetben viszont a többi tag, a társaság és a taggyűlés által kijelölt személy számára - ebben a sorrendben - elővásárlási jogot biztosít.

5.1.2.2.1.2.2. A magához váltás

A közös vagyonhoz tartozó önálló üzletrészen, illetve közös tulajdonú üzletrész-hányadon fennálló tulajdonközösség az egyik házasfél tulajdoni hányadának a másik házasfél általi magához váltása útján akár peren kívüli szerződéssel, akár bírósági ítélettel megszüntethető, függetlenül attól, hogy csak valamelyik vagy mindkét házastárs tagja a társaságnak [Ptk. 148. § (2) bek.].
A nem tag házastárs tulajdoni hányadának a tag házastárs általi magához váltása a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyt egyáltalán nem érinti, hanem csupán a házastársak közötti kötelmi jellegű elszámolást eredményez.
A tag házastárs tulajdoni hányadának a nem tag házastárs általi magához váltása ezzel szemben a tagsági jogviszony adásvételi szerződésen kívüli átruházását eredményezi, ezért feltételezi:
- az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét kizáró társasági szerződésbeli rendelkezés hiányát,
- a törzsbetétét tag házastárs általi teljes befizetésének a megtörténtét,
- a nem tag házastársnak a magához váltásra való feljogosítására irányuló kérelmét, valamint
- az üzletrész-tulajdon speciális szerzésmódjára vonatkozó jogszabályi előírások megtartását,
nem feltételezi viszont a társaság vagy a tagok hozzájárulását és nem ad alapot a többi tag, a társaság, a taggyűlés által kijelölt személy, valamint - közös tulajdonú üzletrész-hányad esetén - a társtulajdonosok elővásárlási jogának a gyakorlására sem, mert adásvételnek nem tekinthető [Gt. 134. § (2) és 148. § (3) bek., új Gt. 123. § (2) bek.].
A közös vagyonhoz tartozó és mindkét házastárs részvételével működő két tagú, ún. házaspári kft. esetében az egyik házastárs üzletrészének a másik házastárs által - akár peren kívül, akár per útján - történő magához váltása esetén a kft. tagjainak száma egyre csökken, ezért a mindkét üzletrész tulajdonjogát megszerző házastársnak lehetősége van arra, hogy a magához váltástól számított hat hónapon belül a cégbíróságnál új tagot jelentsen be vagy - ennek hiányában - a társaságot külön alapító okirat készítése nélkül egyszemélyesre fogyó kft.-ként tovább működtesse [Gt. 170. § és új Gt. 167. § (1) bek. - (30.) 347-398. o.].

5.1.2.2.1.2.3. Az értékesítés

A házastársaknak az önálló üzletrészen, illetve a közös tulajdonú üzletrész-hányadon fennálló tulajdonközössége az üzletrész közös értékesítése vagy az árverésen történő értékesítés bíróság általi elrendelése és a vételárnak a házastársak közötti megfelelő felosztása útján is megtörténhet [Ptk. 148. § (3) bek.].
A közös tulajdon ilyen módon való megszüntetéséhez a társaság beleegyezése csak akkor szükséges, ha a tagok a társasági szerződésben az üzletrész kívülálló személyre történő átruházást a társaság beleegyezéséhez kötötték és ezzel egyidejűleg a beleegyezés megadásának a feltételeit is szabályozták [Gt. 137. § (1) bek., új Gt 126. § (1)-(2) bek.]. Az értékesítés során azonban közös tulajdonú üzletrész-hányad esetén annak társtulajdonosait, önálló üzletrész esetén pedig a többi tagot, a társaságot és a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg [Gt. 134. § (2) és 148. § (3) bek., új Gt. 123. § (2) és 140. § (1) bek.].
A közös értékesítés esetén a kft. tagját önállóan gyakorolható elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha önálló üzletrésszel rendelkezik (BH 1998/12/582.).
Az elővásárlási jogot azonban a kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja akkor is gyakorolhatja, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze meghatározott hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosává válnak (Gvf. II. 31.529/2003. - BH 2004/9/374.). Nem kivétel ez alól az sem, ha a vagyonközösséghez tartozó üzletrész meghatározott hányadának - az üzletrész felosztása nélkül - kívülálló harmadik személyre történő átruházására a házastársi közös vagyon megosztásával összefüggésben kerül sor.
A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés bírósági per útján történő megosztása
Az ismertetett jogirodalmi álláspontot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben folytatott, és e vonatkozásban egységes ítélkezési gyakorlata is.
Az egyik tag házastárs üzletrésze másik tag házastárs általi magához váltásának lehetősége az egymással azonos arányú önálló üzletrészekkel rendelkező kéttagú házaspári kft. esetén
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság - a BDT 2001/12/196. sz. száma alatt közzétett - Pfv.II.22.338/2000/3. számú eseti döntésében - egyebek mellett - az alábbiakat fejtette ki:
"A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon - teljes körű - megosztását követelje, és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, egyebek mellett tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem.
A Csjt. hivatkozott §-ának a (3) bekezdése értelmében tehát a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni, amennyiben pedig ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.
A Gt. rendelkezései szerint a korlátolt felelősségű társaság működésének létszakában a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, azzal, hogy minden tagnak csak egy üzletrésze lehet, és ha a tag további üzletrészeket szerez meg, üzletrésze az átvett üzletrészek arányában növekszik, egy üzletrésznek azonban több tulajdonosa is lehet, de ezek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Az üzletrész forgalomképes: átruházható, bírósági végrehajtási eljárás során értékesíthető és örökölhető, és az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági viszonyból eredő jogai és kötelességei az üzletrész megszerzőjére, a tag halálával vagy megszűnésével pedig maga az üzletrész a jogutódra száll át. Átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetén az üzletrész - amennyiben annak lehetőségét a társasági szerződés nem zárta ki - a társaság hozzájárulásával és a törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezések megtartása mellett - fel is osztható.
Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható, és a társaság hozzájárulására csak akkor van szükség, ha a tagok a társasági szerződésben így rendelkeztek. Kívülálló személyre az üzletrészt - ezzel szemben - csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes mértékben befizette, és ilyen esetben a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg (régi Gt. 169-176. §-ai és új Gt. 133-140. §-ai).
Az üzletrész »szabad átruházhatósága« azonban egyrészt nem azonosítható az üzletrész adásvételi szerződés útján történő átruházásának a lehetőségével, másrészt nem feltételezi az üzletrész felosztását sem.
A Gt. hivatkozott rendelkezéseinek az egymással való egybevetéséből ugyanis az következik, hogy a Gt.-nek a »szabad átruházhatóságról« rendelkező szóhasználata nem a bírósági kényszerrel történő átruházásnak, tehát a közös tulajdon megszüntetésének a lehetőségét zárja ki, hanem csak arra utal, hogy a társaság tagjaira történő átruházás esetén - a kívülálló személyre történő átruházással szemben - a többi tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben! - elővásárlási jog főszabály szerint nem illeti meg.
Az üzletrész átruházhatósága, bírósági végrehajtási árverés során történő értékesíthetősége és örökölhetősége ugyanis mindössze azt jelenti, hogy az üzletrész társasági jogi értelemben vett tulajdonjoga mind eredeti, mind származékos tulajdonszerzési módokon egyaránt megszerezhető, és a származékos szerzési mód a tulajdon élők közötti átruházása, valamint a tulajdon halál esetére történő átszállása (öröklés) egyaránt lehet.
Az átruházás, mint az élők közötti származékos (tehát a korábbi jogosultság fennállásától függő hatályú és annak korlátai között érvényesülő) jogszerzés azonban nem azonos az adásvétellel, hanem olyan tulajdonszerzési mód, amely a dolog vagy egyéb jog átruházásának a jogi céljától függően különböző jogcímeken: adásvétel, csere, ajándékozás, biztosítékul adás, közszerzeményi igény kielégítéseként és a legkülönbözőbb egyéb jogcímeken, vagy akár a jogcímtől független hatályú, ún. elvont, absztrakt jogcímen is egyaránt végbemehet. Átruházásnak minősül tehát - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztásának, illetőleg a tulajdonközösség megszüntetésének a jogcímén történő jog-, illetve tulajdonszerzés is.
Ebből következően a kft.-üzletrész tekintetében a házastársi közös vagyon megosztása - a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - főszabály szerint a házastársak és a harmadik személyek közötti ún. külső jogviszonyban a társasági tag személyének a megváltozását (alanyváltozást) eredményező és azt nem eredményező módon egyaránt történhet.
Nincs ezért jogi akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során az említett jogcímek valamelyikén a tag házastárs kft.-üzletrészét a nem tag házastárs, illetőleg az egyik tag házastárs kft.-üzletrészét a másik ugyancsak tag házastárs szerezze meg, feltéve, hogy a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházásának a lehetőségét nem zárta ki, illetve nem korlátozta (új Gt. 137. §). A közös vagyon ilyen módon történő megosztása az üzletrész felosztását csak akkor feltételezi, ha a tag házastárs önálló üzletrészének valamely hányadát - két önálló üzletrész kialakítását eredményező természetbeni megosztás útján - az önálló üzletrésszel nem rendelkező másik tag házastárs vagy nem tag házastárs szerzi meg, míg az ugyancsak önálló üzletrésszel rendelkező másik tag házastárs általi magához váltás esetén a már meglévő önálló üzletrész a megváltott üzletrésszel vagy annak a megváltott hányadával növekszik. A társaság beleegyezését pedig a közös vagyon ilyen módon történő megosztása csak akkor igényli, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötte, és a tag házastárs üzletrészét a nem tag házastárs kívánja magához váltani, a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt pedig elővásárlási jog gyakorlására nem jogosítja fel, mert az - mint az adásvétel Ptk. 373. §-a szerinti különös neme - csak adásvétel jogcímén történő átruházáshoz kapcsolódhat, a házastársi közös vagyon megosztása azonban adásvételnek nem tekinthető.
A közös vagyon tagváltozást eredményező módon történő megosztása ugyanis az üzletrész felosztását csak akkor feltételezi, ha a tag házastárs önálló üzletrészének valamely hányadát - két önálló üzletrész kialakítását eredményező természetbeni megosztás útján - az önálló üzletrésszel nem rendelkező másik tag házastárs vagy nem tag házastárs szerzi meg, míg az ugyancsak önálló üzletrésszel rendelkező másik tag házastárs általi magához váltás esetén a már meglevő önálló üzletrész a megváltott üzletrésszel vagy annak a megváltott hányadával növekszik.
Nincs jogi akadálya annak sem, hogy a közös vagyon megosztása során a tag házastárs önálló üzletrésze vagy közös tulajdonú üzletrész-hányada a nem tag házastárssal közös tulajdonú üzletrésszé, illetve üzletrész-hányaddá váljék, vagy a tag házastárs önálló üzletrészének - a társaság hozzájárulásával történő - felosztását követően az egyik önálló üzletrész tulajdonjogát a nem tag házastárs szerezze meg.
A perbeli esetben az életközösség megszűnésekor mindkét házastárs teljes jogú tagja volt az általuk - harmadik személlyel - közösen alapított, és az életközösség megszűnésekor működő E. K. és Sz. Kft.-nek, amelyben - az azonos összegű törzsbetétjük alapján - mindketten azonos forgalmi értékű önálló üzletrésszel rendelkeztek. A kft. alapítására vonatkozó - peres iratokhoz csatolt - társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházásának a lehetőségét nem zárta ki, és a Gt. által meghatározott feltételeken túlmenő, további feltételekhez, a kívülálló személyre történő átruházás lehetőségét pedig a társaság beleegyezéséhez sem kötötte. ...
A volt házastársak két önálló kft.-üzletrészén társasági és polgári jogi értelemben közös tulajdon nem állott ugyan fenn, az említett jogágak szabályai szerint tehát fogalmilag nem kerülhetett szóba annak megszüntetése sem. Családjogi értelemben viszont mindkét házastárs önálló üzletrésze osztatlan közös tulajdonuknak minősült, és az alperes a felperes üzletrészének a magához váltására hajlandónak mutatkozott. Önmagában az üzletrész forgalmi értékének a felek általi eltérő megjelölése tehát a kereset elutasítására csak akkor adott volna alapot, ha az alperes által megjelölt alacsonyabb forgalmi érték alapulvételével történő elszámolás - igazoltan vagy valószínűsíthetően - a felperes méltányos érdekeinek a sérelmével járt volna." [Pfv. II. 22.338/2000/3. sz. - BDT 2001/12/196. sz. - (30.) 347-397. o. és 444-465. o., (6.) 608-644. o. és (29.) 341-362. o.].
A kft.-üzletrészek megosztásának lehetséges módjai az egymástól eltérő arányú önálló üzletrészekkel rendelkező kéttagú házaspári kft. esetén
A fentiekkel azonos álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.858/2003/2. számú eseti döntéseiben is, amely utóbbiban - egyebek mellett - az alábbiakra mutatott rá:
"A Legfelsőbb Bíróságnak a BDT 2001/12/196. száma alatt közzétett Pfv. II. 22.338/2000/3. számú eseti döntése szerint átruházásnak minősül - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztásának, illetőleg a tulajdonközösség megszüntetésének a jogcímén történő jog-, illetve tulajdonszerzés is. Nincs ezért jogi akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során az említett jogcímek valamelyikén az egyik tag házastárs üzletrészét a másik ugyancsak tag házastárs szerezze meg, feltéve, hogy a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházásának a lehetőségét nem zárta ki, illetve nem korlátozta (Gt. 137. §). Az önálló üzletrésszel rendelkező tag házastárs általi magához váltás esetén tehát a már meglévő önálló üzletrésze a házastárstól megváltott üzletrésszel vagy annak a megváltott hányadával növekszik (LB Pfv. II. 22.338/2000/3. és LB Pfv. I/A. 22.430/1999/3. sz.).
A perbeli esetben az életközösség megszűnésekor mindkét volt házastárs önálló üzletrésszel rendelkező teljes jogú tagja volt az általuk közösen alapított és a közös vagyon megosztásakor, illetve jelenleg is működő kétszemélyes III. r. alperesi kft.-nek, amelyben mindketten önálló üzletrésszel rendelkeznek ugyan, a már rendelkezésre álló peradatok szerint azonban az üzletrészeik egymáshoz viszonyított aránya, illetve értéke - a törzsbetéteiknek a felperesre terhesebb 10-90%-os aránya folytán - lényegesen különbözik. Ebből viszont az következik, hogy a közös vagyon fele-fele arányú megosztása folytán a felperes a volt házasfelek önálló üzletrészein fennálló társasági jogi tulajdon változatlan fenntartása esetén - kötelmi jellegű elszámolás keretében - legalább arányos mértékű értékkülönbözet I. r. alperes általi megfizetésére tarthat igényt. Ha azonban a társasági szerződés az üzletrészek adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházásának lehetőségét a Gt. 137. §-ának (2) bekezdése alapján nem zárta ki, úgy a kötelmi jellegű elszámolási mód helyett mindkét volt házasfél kölcsönösen igényelheti azt is, hogy a bíróság a másik volt házasfél önálló üzletrészét megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába, vagy az üzletrészek természetbeni megosztását rendelje el mindkét volt házasfél önálló üzletrészének a társasági jogi fele-fele arányú közös tulajdonú üzletrésszé való átalakítása, vagy - feltéve, hogy a társasági szerződés az üzletrészek felosztásának a lehetőségét a Gt. 140. §-ának (3) bekezdése alapján nem zárta ki - az I. r. alperes önálló üzletrészének - a taggyűlés Gt. 140. §-ának (1) bekezdésén alapuló hozzájárulásával történő! - felosztása és az üzletrészek törzsbetét-arányos névértéke egymáshoz viszonyított arányának a megváltoztatása mellett. Az utóbb részletezett megosztási módok alkalmazásához a taggyűlés, illetve a társaság hozzájárulása csak az üzletrész felosztása esetén és akkor szükséges, ha a társasági szerződés az adásvételi szerződésen kívüli átruházás lehetőségét a Gt. 137. §-ának (2) bekezdése alapján korlátozta. Nincs akadálya végül valamelyik vagy mindkét üzletrész árverés útján történő értékesítése elrendelésének sem.
A felperes keresete a vagyonközösséghez tartozó vállalkozási célú vagyon oly módon történő megosztására irányult, hogy a IV. r. alperesi kft. üzletrészeinek megfelelő ellenérték fejében történő magához váltására ő maga, a III. r. alperesi kft. üzletrészeinek a magához váltására pedig az I. r. alperes váljék jogosulttá. Az ilyen megosztási mód alkalmazhatóságát azonban kizárja az, hogy egyrészt az I. r. alperesnek a IV. r. alperesi kft.-beli üzletrésze - a fentebb kifejtettek szerint - nem része a vagyonközösségnek, másrészt pedig a II. r. alperes a saját üzletrészének a felperesre történő átruházására - a felperes és a II. r. alperes közötti családjogi, illetve házassági vagyonjogi és az ebből eredő társtulajdonosi jogviszony hiánya folytán - nem kényszeríthető.
Erre tekintettel nem mellőzhető ugyan a volt házasfelek megosztás módjára vonatkozó kérelmének a módosítása, a felek kérelmeihez azonban a bíróság csak annyiban van kötve, hogy a Csjt. 31. §-ának (5) és a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott 148. §-ának (4) bekezdése értelmében nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs (tehát mindkét volt házastárs) tiltakozik, a Ptk 148. §-ának (2) és a Gt. 138. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a közös tulajdon tárgyainak vagy azok egy részének egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adásához a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges ugyan, nem szükséges viszont a tulajdonjogát elvesztő tag házastársnak a közösség megszüntetéséhez és a megszüntetés módjához való hozzájárulása is.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a - a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján hozott részítéletével - a másodfokú bíróság ítéletének a III. r. alperesi kft. üzletrészeinek a volt házasfelek közötti megosztására irányuló keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította." (Pfv. II. 21.858/2003/2. - A tényállás részletes ismertetését lásd: "A vagyonközösséghez tartozó és a vagyonközösséghez nem tartozó kft.-üzletrészek egymástól való elhatárolása" cím alatt).
A kft.-üzletrészeken fennálló közös tulajdon magához váltással történő megszüntetésének a lehetősége kéttagú házastársi kft. esetén
A fentiekkel azonos módon foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrész házastársak közötti megoszthatósága tárgyában a Pfv. I/A. 22.430/1999/3. számú eseti döntésében is:
Az első- és másodfokú bíróság által egyezően megállapított tényállás szerint a M. Kft.-t 1991-ben részint az akkor házassági életközösségben együtt élő peres felek, részint pedig E. S., illetve G. F.-né alapították. A felperes és az alperes törzstőkéjének összege személyenként 450 000 forint volt, míg a másik két tagé összességében 600 000 forint.
1993. július 26. napján - még a házassági életközösség fennállása alatt - a felek a közös vagyonukból megvásárolták a másik két tag üzletrészét, akiknek ezzel a tagsági viszonya megszűnt. A társaság törzstőkéje változatlanul 1 500 000 forint maradt.
A felek életközössége 1994. július hónapban megszakadt.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1 500 000 forint törzstőke az 1991-ben megalapított Kft.-ben az alperessel egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, mert a társaságból kivált két tag üzletrészét az alperes a házastársi közös vagyonból vásárolta meg. Kérte annak megállapítását is, hogy az 1 500 000 forint névértékű törzstőkének megfelelő üzletrész forgalmi értéke 5 000 000 forint, az üzletrésznek az ő tulajdonában levő 1/2 részét pedig így 2 500 000 forint megváltási ár ellenében a bíróság adja az alperes tulajdonába.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét annyiban találta alaposnak, hogy a törzsbetétek tulajdoni aránya az alperes által sem vitatottan közöttük 50-50%-os, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az alperes által 1993. július 26. napján megvásárolt, összesen 600 000 forint névértékű üzletrész tulajdoni aránya a felek egymás közötti viszonyában 50-50%-os. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Kft.-t az azóta kivált két tag mellett a felperes és az alperes a házassági életközösség fennállása alatt ugyan, de személyenként elkülönülő 450 000-450 000 forint összegű törzsbetéttel alapította. Ehhez képest ennek a törzstőkének a tulajdoni helyzetéről rendelkeznie nem kellett, indokolt volt azonban a felperesnek az a kérelme, hogy az alperes által 1993. július 26. napján megvásárolt, a kilépő két tag összesen 600 000 forint névértékű üzletrészének tulajdoni arányairól a bíróság rendelkezzen, mert a vétel a házassági életközösség fennállása alatt, de kizárólag az alperes nevén történt.
Minden egyéb kérdésben a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, nevezetesen abban, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 9. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A jelen esetben mindként házastárs ugyanannak a Kft.-nek az önálló tagja, ahová a közös vagyonukat bevitték, ezenfelül közös vagyonnal nem rendelkeznek, házastársi vagyonközösség megszüntetésére pedig e körben nem kerülhet sor. A bevitt házastársi közös vagyon ugyanis a bevitel pillanatától kezdve a társaság mint önálló jogalany saját vagyona [Gt. 12. § (1) bekezdés], erre sem a Ptk. 139-148. §-ai nem irányadók és értelemszerűen nem alkalmazhatók a Csjt. 27-31. §-aiban írt rendelkezések sem. Az ily módon társasági vagyonná alakult házastársi közös vagyon kizárólag a Gt. szabályai szerint az egyik társ kiválása esetén az erre irányadó szabályoknak megfelelően számolható el és adható ki.
A felperes a jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése iránt - előterjesztett felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az üzletrész, mint eszmei dolog akár természetes, akár jogi személyek osztatlan közös tulajdona is lehet és ez a közös tulajdon a Ptk. szabályai szerint megszüntethető. Ezt a megszüntetést bármelyik tulajdonostárs követelheti, az erről való lemondás semmis.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta. A végzésének indokolása szerint "A bíróság a jogerős ítélet meghozatala előtt lefolytatott bizonyításból a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, az azon alapuló jogi döntése azonban téves."
A jogerős ítélet anyagi jogi jellegű jogszabálysértő voltának indokaként - a Legfelsőbb Bíróság BDT 2001/12/196. száma alatt közzétett Pfv. II. 22.338/2000/3. számú eseti döntésére hivatkozva és az abban foglaltakat lényegében megismételve - azt fejtette ki, hogy: "Az üzletrész »szabad átruházhatósága« egyrészt nem azonosítható az üzletrész adásvételi szerződés útján történő átruházásának a lehetőségével, másrészt nem feltételezi az üzletrész felosztását sem. (…)"
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
"A bíróság a jogerős ítélet meghozatala előtt lefolytatott bizonyításból a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, az azon alapuló jogi döntése azonban téves.
Korlátolt felelősségű társaság esetében a tag üzletrésze a társaság tagjaira szabadon átruházható [Gt. 234. § (1) bekezdés]. (…)
Átruházásnak minősül tehát - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztásának, illetőleg a tulajdonközösség megszüntetésének a jogcímén történő jog-, illetve tulajdonszerzés is.
Nincs ezért jogi akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során az említett jogcímek valamelyikén az egyik tag házastárs üzletrészét a másik ugyancsak tag házastárs szerezze meg, feltéve, hogy a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívül jogcímen történő átruházásnak a lehetőségét nem zárta ki, illetve nem korlátozta (Gt. 137. §). (…)
Az önálló üzletrésszel rendelkező tag házastárs általi magához váltás esetén tehát a már meglévő önálló üzletrésze a házastárstól megváltott üzletrésszel vagy annak a megváltott hányadával növekszik (LB Pfv. II. 22.338/2000/3.).
Figyelemmel arra, hogy az eljárt első- és másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja miatt - a vagyon értékével nem foglalkozott, így az ügyben érdemi döntés nem hozható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte." (Pfv. I/A. 22.430/1999/3. sz.)
Az üzletrészek tagváltozást eredményező módon történő megoszthatósága a belső jogviszonyban és a kft.-üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog a külső jogviszonyban kéttagú házaspári kft. esetén
A Szegedi Ítélőtábla - Bírósági Döntések Tára 2005/3/33. sz. száma alatt közzétett - Pf. I. 20.373/2003/4. számú ítéletének az alapjául szolgáló tényállás szerint "a felperes és az I. r. alperes házastársakként 1993. augusztus 16. napján alapították a B. Kft.-t, amelynek azonos mértékű üzletrésszel voltak a tagjai. Az életközösséget 2000 áprilisában szakították meg, a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránt per van köztük folyamatban. Az I. r. alperes a 2003. március 18. napján kelt szerződéssel üzletrészét 20 millió Ft vételárért eladta a II. r. alperesnek. A szerződést az elővásárlási jog gyakorlására történő felhívással 2003. március 24-én megküldte a felperesnek, aki azonban e jogával nem élt.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött üzletrész átruházási szerződés érvénytelen, mert a Csjt. 30. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy a szerződés nem jogszabálysértő, a felperes annak megkötéséről értesült, elővásárlási jogával pedig nem élt. Álláspontjuk szerint az üzletrész klasszikus értelemben nem is része a házastársi közös vagyonnak."
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek között 2003. március 18. napján a B. Kft. üzletrészeinek 50%-ára megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. Az ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint a szerződés a felperes Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése által megkívánt tényleges hozzájárulásának a hiányában jött létre, a hivatkozott § (2) bekezdése szerinti hozzájárulásának törvényes vélelme a perben megdőlt, a II. r. alperes rosszhiszeműsége pedig bizonyítást nyert, ezért a szerződés - mint jogszabályba ütköző - a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.
A másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a Pf. I. 20 373/2003. számú ítéletével a keresetet elutasította. A döntését - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy:
"A korlátolt felelősségű társaságban való részesedés megtestesítője az üzletrész. Az üzletrész elvont fogalom, nem »dolog«, hanem olyan tagsági és vagyoni jogokat megtestesítő vagyoni értékű (immateriális) jogosultságösszesség, amely a jog hasznosítása és a rendelkezés (átruházás) során »dolog« módjára viselkedik. A Gt. több rendelkezésében ilyen felfogásban alkalmazza a törvényi fikciót (pl. elővásárlási jog)."
A Legfelsőbb Bíróságnak a BDT II. évfolyam 2001/12/196. száma alatt közzétett Pfv. II. 22.338/2000. számú eseti döntésében foglaltakra hivatkozva lényegében megismételte az annak indokolásában foglaltakat. Külön is kiemelte ugyanakkor a következőket:
A kft.-üzletrész házastársak közötti megosztásának módja a házastársak belső jogviszonyában
A házastársak valamelyikének kft.-tagsági jogviszonya esetén
"A házastársak valamelyikének a kft.-tagsági jogviszonya esetén a megosztás módja során kell figyelemmel lenni a társasági jogi speciális szabályokra. Általában - főszabályként és tipikusan - a másik, nem tag házastársat az üzletrészből ráeső értéknek megfelelően az egyéb vagyontárgyakból kell kielégíteni, illetve a pénzbeli ellenértékről rendelkezni (ún. kompenzációs megoldás). A Csjt. szerinti »tulajdoni igény« elszámolási igényként jelenik meg, nem eredményez tagváltozást, vagy az üzletrész tulajdoni helyzetének más megváltozását.
Ettől eltérő kérdés, hogy az üzletrésznek a Gt. szerinti forgalomképessége lehetővé teszi azt, hogy a teljes körű vagyoni elszámolás alapján az egyik házastárs az őt megillető és javára megítélt követeléshez végső soron akár a másik fél üzletrészére vezetett végrehajtás útján juthasson hozzá, ha a követelés az adós házastárs egyéb vagyonából nem hajtható be (BDT I. évfolyam 2000/1/66.). Kivételesen - a Legfelsőbb Bíróság közzétett eseti döntésében kifejtett korlátok között - az sem elképzelhetetlen, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során a bíróság az egyik fél társasági üzletrészét teljes egészében a másik fél tulajdonába adja az őt megillető kielégítése fejében, vagyis a házastársi közös vagyon megosztása a kft.-ben tagváltozással, az üzletrész tulajdoni helyzetének megváltozásával történjen. (…). Átruházni tulajdonjogot (mint a dologra irányuló legerősebb vagyoni jogosultságot), de bármely más vagyoni értékű forgalomképes jogosultságot is lehet, akár dologra irányul, akár dologtól független, önálló, immateriális (pl. üzletrész). Átruházásnak minősül tehát - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztásának, illetőleg a közös tulajdon megszüntetésének a jogcímén történő jog-, illetve tulajdonszerzés is
Nincs ezért jogi akadálya annak, hogy a házastársi közös vagyon megosztása során az említett jogcímek valamelyikén a tag házastárs kft.-üzletrészét a nem tag házastárs, illetőleg az egyik tag házastárs kft.-üzletrészét a másik, ugyancsak tag házastárs szerezze meg, (…) a tag házastárs önálló üzletrész- vagy közös tulajdonú üzletrész-hányada a nem tag házastárssal közös tulajdonú üzletrésszé, illetve üzletrész-hányaddá váljék, vagy a tag házastárs önálló üzletrészének - a társaság hozzájárulásával történő - felosztását követően az egyik önálló üzletrész tulajdonjogát a nem tag házastárs szerezze meg. (…)
A fentiek szerint az üzletrész közös tulajdonának megszüntetésére a házastársi közös vagyon megosztása során - kivételesen - oly módon is sor kerülhet, hogy a nem tag házastárs megszerzi a tag házastárs üzletrészét, és ehhez a társaság hozzájárulása csak akkor szükséges, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötte (Gt. 137. §). Ilyen kikötés hiányában a házastársak szerződésben, illetve a bíróság az ítéletében a társaság hozzájárulása nélkül is rendelkezhetnek az üzletrésznek a nem tag házastárs tulajdonába adásáról, feltéve, hogy: a nem tag házastárs abba beleegyezik [Ptk. 148. § (2) bek.] és az üzletrész (üzletrészhányad) megszerzésének tényét a társaságnak bejelenti, egyúttal nyilatkozik, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el [Gt. 138. § (3) bek.]. Ugyanez a jogi helyzet akkor is, ha mindkét házastárs kft.-tag, üzletrészük egyenlő és kizárólag ők a társaság tagjai."
Mindkét házastárs teljes jogú kft. tagsági jogviszonya esetén
Ha mindkét házastárs önálló üzletrésszel rendelkező, rendes jogú tagja a kft-nek, és az üzletrészeik (vagy üzletrész-hányadaik) azonos névértékűek, üzletrészeik kizárólagos tulajdonukba adása családjogi szempontból vagyonrészük természetbeni kiadását jelenti [Csjt. 31. § (3) bek.]. Ha a házastársak üzletrészei különböző névértékűek, a közös tulajdon természetbeni megosztása csak az üzletrészek felosztásával és két önálló üzletrész kialakításával, valamint az újonnan kialakított üzletrészeknek a házastársak külön-külön tulajdonába adásával történhet [nem kizárt ennek a megoldásnak az alkalmazása akkor sem, ha csak egyik házastárs tagja a kft.-nek, de ez a megoldás az említett feltételeken kívül azt is megkívánja, hogy a felosztás lehetőségét a társasági szerződés ne zárja ki, ahhoz a taggyűlés hozzájáruljon és az üzletrész alkalmas legyen a felosztásra (Gt. 140. §)].
A házastársaknak az önálló üzletrészen, illetve a közös tulajdonú üzletrészhányadon fennálló tulajdonközössége az üzletrész közös értékesítése vagy az árverésen történő értékesítés bíróság általi elrendelése és a vételárnak a házastársak közötti megfelelő felosztása útján is történhet [Ptk. 148. § (3) bek.].
A közös tulajdon. ilyen módon való megszüntetéséhez a társaság beleegyezése csak akkor szükséges, ha a tagok a társasági szerződésben az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötötték és ezzel egyidejűleg a beleegyezés megadásának a feltételeit is szabályozták [Gt. 137. § (1) bek.].
Az értékesítés során azonban közös tulajdonú üzletrész-hányad esetén annak társtulajdonosait önálló üzletrész esetén pedig a többi tagot, a társaságot és a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg [Gt. 134. § (2) bek. és 148. § (3) bek.].
A kft.-üzletrészre vonatkozó elővásárlási jog a külső jogviszonyban kéttagú házaspári kft. esetén
"A házastárs által a kft. rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás nem a házastársak családjogi, és nem is a társasági tagok polgári jogi közös tulajdona, hanem a kft. mint önálló jogalanynak minősülő jogi személy kizárólagos tulajdona. A házastársi közös vagyon tárgyát a tag házastárs kft.-üzletrésze képezi. A családjogi alapon fennálló "tulajdoni váromány" azonban csak a házastársak belső viszonyára vonatkozik. Társasági jogi értelemben (külső viszony) az üzletrész »tulajdonosa« (jogosultja) a kft.-vel szemben kizárólag a társaság tagja, ő gyakorolhatja a tagsági jogokat és kizárólag ő rendelkezhet az üzletrész átruházásáról is. A társasági üzletrész Csjt. szerinti, belső viszonyban érvényesülő vagyonközösséghez tartozása semmilyen módon és mértékben nem korlátozza a Gt.-n alapuló tagsági jogokat, ennek korlátja csak a Gt. 134. §-ában írt elővásárlási jog. A házastárs az üzletrész közös tulajdonosaként csak a Gt. 133. §-ának (3) bekezdése esetében jelenhet meg, és a közös tulajdonú üzletrésszel kapcsolatos jogaikat a házastársak a Gt. szerint gyakorolhatják. A házastársak és a társaság közötti külső jogviszonyokban a Csjt. 30. § (1) bekezdésében előírt rendelkezési jog megsértése (a másik házastárs hozzájárulása nélküli rendelkezés) nem ad alapot a szerződés érvénytelenségének megállapítására.
Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és utasította el a felperes keresetét." (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 373/2003/4. - Bírósági Döntések Tára 2005/3/33. sz. 15-18. o.)
A tag házastárs kft.-üzletrésze meghatározott hányadának a nem tag házastársra való átruházása az üzletrész felosztása és két önálló üzletrész létrehozása útján
A fentebb kifejtett jogi álláspontnak megfelelő elveket tükröz a Legfelsőbb Bíróság gazdasági ügyben hozott 657. számú Elvi Határozata is, amelynek az alapjául szolgáló Cgf. II. 32.286/2000. számú eseti döntése az alábbiakat fejtette ki:
I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása nem kizárólag adásvételi szerződéssel történhet. Üzletrész átruházással történő felosztására sor kerülhet az adásvételi szerződésen kívül más jogügylet keretében is, pl. ajándékozás, apportálás stb. útján.
II. A korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házassági vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak megosztásával - a taggyűlés hozzájárulásával - a nem tag házastársra átruházhatja.
A jogerős határozat alapjául szolgáló tényállás szerint B. J. alperes Sz. Kft. tagja és felesége B. J.-né az 1994. november 22-én kelt megállapodás elnevezésű szerződésükben az 1952. év IV. törvény (Csjt.) 27. §-a alapján rögzítették, hogy a házassági vagyonközösséghez tartozó alperes kft. 11 260 000 forint névértékű - mellékszolgáltatásra nem kötelező - 1/2-1/2 arányban osztatlan közös tulajdonukban lévő üzletrészét megosztják, amelynek következtében két önálló, egyenként 5 630 000 forint névértékű üzletrész keletkezik.
Az alperes kft. 1988. június 20. napján tartott taggyűlésén az 5/1998. (VI. 20.) sz. taggyűlési határozattal hozzájárult B. J. és B. J.-né között 1994. november 22-én létrejött üzletrész-átruházáshoz. A felperes a határozat ellen szavazott.
A megyei bíróság mint cégbíróság 1998. szeptember 2-án kelt végzésével a cégjegyzékbe bejegyezte a tagok személyében, adataiban bekövetkezett változást.
A felperes 1998. július 17-én benyújtott keresetében az alperes 5/1998. (VI. 20.) számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az üzletrész-megosztásra csak az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 176. § (1) bekezdésében felsorolt módon kerülhet sor. E jogszabályhely alapján B. J. és B. J.-né 1994. november 22-én aláírt megállapodása nem tekinthető az üzletrész átruházásának, mert az nem adásvétellel történt és az átruházás alatt a régi Gt. rendszerében kizárólag adásvétel értendő. A taggyűlés ennek alapján nem járulhatott hozzá a Csjt.-ben megjelölt jogcím alapján az üzletrész régi Gt. 176. §-ának (1) bekezdése szerinti felosztásához. A felperes keresetében kifejtette továbbá, hogy a Csjt. alapján történt üzletrész-megosztás jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Ptk. 234. § (1) bekezdésére is semmis.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a vitatott megállapodás nem ütközik jogszabályba, ugyanis az a Csjt. szerinti állapotot rögzíti, ebből következően az üzletrész felosztására törvényesen került sor.
A városi bíróság 1998. október 7-én kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint B. J.-nénak és házastársának az 1994. november 22-én kelt megállapodástól függetlenül osztatlan közös tulajdona a volt perbeli üzletrész a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján. A perbeli megállapodással B. J. feleségére ruházta a házastársi közös vagyonból az őt megillető vagyonrészt, tekintettel arra, hogy a házastársaknak jogukban állt rendezni vagyoni viszonyaikat. Az átruházás fogalmával kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az nem csak adásvételi, mint visszterhes jogügyletet jelent, hanem a jogok és kötelezettségek ingyenes vagy más egyéb módon történő átadását is. Ezért a perbeli megállapodás üzletrész-átruházásra irányult, mely nem jogszabálysértő, és ebből következően az azt jóváhagyó taggyűlési határozat sem az.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság 1999. január 26-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. Ítélete indokolásában rámutatott: a régi Gt. 171. § (1) bekezdésében szabályozott elővásárlási jog csak az adásvétel útján történő átruházáshoz kapcsolódhat, de ez - a kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel - nem jelenti, hogy az üzletrész csak adásvétel útján lenne jogszerűen átruházható. A perbeli megállapodás a házastársi vagyonközösség megszüntetésével az üzletrészhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek átadását jelentette, ezért az nem tekinthetőérvénytelennek. A megállapodás más okból való semmisségét eredményező adat pedig nem merült fel.
A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a perrel támadott taggyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének az üzletrész átruházására vonatkozó álláspontja jogszabálysértő, ugyanis a régi Gt. 176. § (1) bekezdésének kógens rendelkezése alapján az üzletrész átruházása - figyelemmel az ehhez kapcsolódó elővásárlási jogra - kizárólag az üzletrész adásvételi szerződéssel történő megszerzését jelenti. Álláspontja szerint az átruházással történő származékos tulajdonszerzéshez a Ptk. 117. §-a alapján többek között a dolog új tulajdonosnak történő átadása is szükséges. A perbeli megállapodás esetében a házastársi vagyonközösség részét képező üzletrész vonatkozásában nem került sor átruházásra, a tulajdonjog új tulajdonos általi megszerzésére, ezért a megállapodásban rögzített módon a az üzletrész felosztására nincs törvényes lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései tekintetében kifejtett indokokkal egyetértett.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rámutatott arra, hogy "az adott ügyben alkalmazandó régi Gt. rendelkezései alapján az üzletrész forgalomképes, az abban megtestesülő jogokat és kötelezettségeket az üzletrész tulajdonosa akár ingyenes, akár visszterhes ügylet keretében szerződéssel másnak átengedheti. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatban (így pl. a BH 1993. évi 8. számában 512. sorszám alatt és a BH 1994. évi 10. számában 549. sorszám alatt közölt határozatában) kifejtette, hogy az átruházást, amelyet a Ptk. 117. §-a a származékos tulajdonszerzés egyik formájaként szabályoz, helytelen az adásvétellel (Ptk. 365. §) azonos fogalomnak tekinteni. Az üzletrész átruházással történő felosztása esetén az elővásárlási jog a régi Gt. rendszerében [171. § (1) bekezdés] kizárólag az adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ahogy azt a Ptk. 373. §-a is az adásvétel egyes különös nemeként szabályozza. Azonban a régi Gt. rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, hogy az üzletrész átruházása kizárólag adásvételi szerződéssel történhet. A kialakult bírói gyakorlat szerint az üzletrész átruházással történő felosztására sor kerülhet adásvételi szerződésen kívül más jogügylet keretében is, például ajándékozás vagy apportálás útján. Az üzletrész felosztásának garanciális szabályaként a régi Gt. 176. § (1) bekezdése csak a társaság tagjainak hozzájárulását írja elő. Az alperes kft. irányadó társasági szerződése a régi Gt.-ben írtakhoz képest nem kötötte szigorúbb feltételekhez az üzletrész kívülállókra történő átruházását. Mindezek alapján az alperes kft. perben támadott taggyűlési határozatának hatályon kívül helyezésére nem kerülhetett sor amiatt, hogy az üzletrész felosztására nem adásvételi szerződéssel került sor.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott továbbá arra, hogy a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére vagyonközösség keletkezik, amelynek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A Csjt. e rendelkezése alá vonható ügylet a házastárs által kötött társasági szerződés, az annak alapján a társaság részére teljesített vagyoni hozzájárulás. Azonban a nem tag házastárs üzletrésze fennálló tulajdonjoga tulajdonképpen elszámolási igényt jelent a házastársak között, amelyet a jogszabályban írt egyéb feltételek bekövetkezése esetén lehet érvényesíteni.
A Csjt. 27. § (2) bekezdése alapján a házastársak vagyoni viszonyaikat egymás között közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel, a Csjt. rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg. A szerződés tartalmát a házastársak a Ptk. 200. § (1) bekezdésére figyelemmel szabadon állapíthatják meg, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A perben támadott megállapodásban a B. J. az alperes kft. 11 260 000 forint névértékű üzletrészére vonatkozóan elismerte a társaságban nem tag házastársának tulajdoni igényét az üzletrész fele részére vonatkozóan a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján. A megállapodás tartalmából kétséget kizáróan kitűnik az, hogy az üzletrész fele része a megállapodás - és az azt jóváhagyó taggyűlési határozat - révén ténylegesen B. J.-né tulajdonába került. Az üzletrész e tényleges birtokba adásával az ingó dolog átruházásához szükséges és a Ptk. 117. § (2) bekezdésében írt dolog átadási követelménynek a felek megállapodása eleget tesz. Ebből következően helyesen foglaltak állást az eljáró bíróságok a tekintetben, hogy B. J. és felesége B. J.-né által 1994. november 22-én kelt megállapodás tartalmi és formai szempontok alapján sem ütközik jogszabályba, azt nem jogszabály megkerülésével kötötték a felek.
Ebből következően az 5/1998. (VI. 20.) taggyűlési határozat a jogszabályok, illetve az alperes társaság társasági szerződése rendelkezéseivel nem ellentétes. Ebből következően helyesen, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően döntöttek az eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetét elutasították." (LB 657. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 2002/1/657. - Cgf. II. 32.286/2000).
Véleményem szerint az Elvi Határozat indokolásának az a része, mely szerint "a nem tag házastárs üzletrésze fennálló tulajdonjoga tulajdonképpen elszámolási igényt jelent a házastársak között, amelyet a jogszabályban írt egyéb feltételek bekövetkezése esetén lehet érvényesíteni", pontosítást igényel. A házastárs Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti vagyonközösségi igénye ugyanis a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában nem kötelmi jellegű elszámolási, hanem törvény rendelkezésén alapuló dolog jogi igénynek minősül, a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban pedig attól függően minősül dologi jogi vagy kötelmi jellegű elszámolási igénynek, hogy az adott vagyontárgy az arra irányadó magánjogi szabályok szerint dologi vagy kötelmi jellegű-e.
A korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés peren kívüli megosztása
A Békéscsabai Városi Bíróság 4. P. 21.609/1994/3. számú végzésének az alapjául szolgáló tényállás szerint a kft.-tag férj és nem kft.-tag felesége okiratban állapodtak meg abban, hogy a férj nevén álló kft.-üzletrész a házastársi közös vagyonuk része, és az a fele-fele arányú osztatlan közös tulajdonukban áll. Ezzel egyidejűleg az üzletrészt megosztották, az erre vonatkozó okiratot a cégbírósághoz benyújtották és a szerződés megkötésének a tényét, illetve annak tartalmát a kft. taggyűlésén is bejelentették.
A kft. harmadik személy tagja annak "az alakszerű határozat nélküli bejelentésnek", mint taggyűlési határozatnak a hatályon kívül helyezése iránt terjesztett elő keresetet a kft. alperes ellen, hogy a szerződéskötés tényét és a szerződés tartalmát a taggyűlésen a tag házastárs jogi képviselője bejelentette.
A bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - figyelemmel a Gt. 44. §-ának (1) és 45. §-ának (2) bekezdésében, valamint az 1989. évi 23. számú tvr. (a továbbiakban: Ctvr. 19. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is - idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A végzésének indokolása szerint a kft. taggyűlése alakszerű határozatot nem hozott, így az jogsértő nem lehet, és fogalmilag nem lehetséges a nem létező határozat hatályon kívül helyezése sem. A Ctvr. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 14. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés alapján változásbejegyzési eljárásnak van helye, illetve a 14. § (5) bekezdése bejegyeztetési kötelezettséget is előír. A változást bejegyző határozat ellen a Ctvr. 17. §-ának (1) bekezdése szerint fellebbezésnek, a Ctvr. 19. §-ának (3) bekezdése alapján pedig törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha a törvényes működéshez szükséges határozat meghozatalát a cég elmulasztja. (Békéscsabai Városi Bíróság 4. P. 21.609/1994/3. számú végzése)

5.1.2.2.2. A részvények tagváltozást eredményező módon történő megosztása

A Tpt. 2002. január 1-jén történt hatálybalépése óta bemutatóra szóló részvény egyáltalán nem, nyomdai úton előállított névre szóló részvény pedig nyilvánosan nem bocsátható ki, míg a már forgalomban lévő ilyen részvényeket pedig a kibocsátónak - ide nem tartozó kivételektől eltekintve - 2004. december 31. napjával bezárólag dematerializált részvénnyé kellett átalakítania. A Gt. 179. §-a (1) bekezdésének a hatályos szövege ennek ellenére jelenleg is azt tartalmazza, hogy a részvény bemutatóra vagy névre szól.
A részvények tagváltozást eredményező megosztásával összefüggő ítélkezési gyakorlat még nem alakult ki.
Az e vonatkozásban változatlan véleményem szerint a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdéséből és a Gt.-nek a részvényre vonatkozó - fentebb idézett - rendelkezéseiből az következik, hogy a részvénytársaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása
- a cégbejegyzést megelőző alapítás létszakában a részvényutalvány forgalomképtelen volta és a tag személyéhez kötött kötelmi jellege, valamint az előtársasági tagok személyében bekövetkező változás tilalma miatt [Gt. 15. § (1) bek. a) pont, 190. § (1) bek., új Gt. 16. § (1) bek. a) pont, 195. § és Ptk. 328. § (2) bek.]
- - nem eredményezheti, vagy csak a társaság cégbejegyzésének és a részvény kibocsátási értéke befizetésének megtörténtétől, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal eredményezheti a tag (részvényes) személyének a megváltozását és az
- - a dologi jogra vonatkozó várományok szabályai szerint történhet, tehát annak megállapítása útján, hogy a részvényutalvány alapján a részvényes házastársat megillető részvény a házastársak közös vagy a nem részvényes házastárs kizárólagos tulajdona,
- a cégbejegyzést követő működés létszakában viszont az ideiglenes részvény és a részvény forgalomképes volta és dologi jogi jellege miatt a tag (részvényes) személyének a megváltozását eredményező módon, a Ptk.-nak a közös tulajdonra és a tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó szabályai szerint,
- a társaság cégjegyzékből való törlését követően pedig
- - jogutódlás nélkül történő megszűnés (végelszámolás, felszámolás) esetén, továbbá
- - jogutódlással történő megszűnés esetén akkor, ha a részvényes házastárs a jogutód társaságban nem kíván részt venni
a likvidációs hányad, mint tagsági jogviszonyhoz nem kötött pénzkövetelés forgalomképes volta miatt a megosztás átruházásnak minősülő, de a tag (részvényes) személyének a megváltozását már nem eredményező módon is történhet a Ptk.-nak a kötelmi jellegű követelések és tartozások átruházására irányadó engedményezésre és tartozásátvállalásra vonatkozó szabályainak az alkalmazása útján, míg
- - jogutódlással történő megszűnés esetén, akkor, ha a részvényes házastárs a jogutód társaságban részt kíván venni, a megosztása módja csak a jogutód társaságbeli részesedés forgalomképességétől függően határozható meg. (Lásd: A gazdasági társaságbeli részesedések tagváltozást eredményező megosztása)
A részvénytársaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásának valamennyi módja fogalmilag feltételezi:
a) az adott ideiglenes részvény, részvény, illetve jogutód gazdasági társaságbeli részesedés forgalomképességét,
b) az adott részvény közös vagy kizárólagos társasági jogi tulajdonát megszerző házastárs vonatkozásában a szerzés speciális személyi feltételeinek meglétét,
c) az adott részvény társasági jogi tulajdona megszerzésének speciális módjára vonatkozó előírások megtartását.
Miként az ingó dolgok tulajdonjogának megszerzése a dolog tényleges átadását, ingatlané pedig a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését tételezi fel [Ptk. 117. § (1) és (2) bek.], úgy a részvény, illetve a közös tulajdonú részvény-hányad tulajdona értékpapírjogi hatályú megszerzésének a módja
- a bemutatóra szóló részvény átadása (birtokba adása) - [régi Gt. 240. § (1) bek., Gt. 180. § (1) bek., Ptk. 338./B. § (2) bek.],
- a névre szóló részvény birtokba adása és a teljes vagy üres forgatmánynak a részvény hátoldalára (toldatára) történő rávezetése [régi Gt. 240. § (2) bek., Gt. 180. § (2)-(3) bek., új Gt. 179. § és 181. § (1)-(2) bek., Ptk. 338/B. § (3)-(6) bek.],
- a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírása, illetve a számla megterhelése és ennek érdekében az értékpapírszámla-vezető megkeresése [Gt. 180. § (2)-(3) bek., új Gt. 18. § (2)-(3) bek., 181. § (1)-(2) bek., Ptk. 338/B. § (8) bek.],
míg a tulajdonjog társasági jogi hatályú megszerzése (részvénytársasággal szembeni hatályossága) a névre szóló és a dematerializált részvény esetében - a fentieken felül - feltételezi az új részvénytulajdonosnak, valamint az Épt. és a Gt. által megjelölt valamennyi adatnak a részvénykönyvbe történő bejegyzését is azzal, hogy ideiglenes részvény esetében a bejegyzés - a Gt. szóhasználata szerint - a szerzés érvényességi feltétele ugyan, a helyesnek tűnő jogirodalmi álláspont szerint viszont annak hiánya az értékpapírjogi hatályú szerzés érvényességét nem érinti, hanem csupán a részvénytársasággal szembeni - új Gt. szóhasználata szerinti - hatálytalanságot eredményez [Gt. 191. § (1) és 198. § (2) bek., új Gt. 196. § (1) és 202. § (3) bek.],
- közös tulajdonú részvény esetében feltétele a részvény-hányad megszerzésének a társtulajdonosoknak a közös képviselő személyében való megállapodása, valamint a közös tulajdonú részvény létrejöttének és a Gt. által megjelölt adatoknak a közös képviselő által a részvénytársaság igazgatóságának vagy az értékpapírokra vonatkozó törvényi szabályok szerinti megbízottjának történő bejelentése is [Gt. 220. § (2) bek., új Gt. 212. § (5) bek.],
d) A tulajdonközösség megszüntetése önként (szerződéssel, illetve bíróság által jóváhagyott egyezséggel) vagy bírósági ítélettel egyaránt történhet, a bírósági ítélet viszont valójában olyan "kényszer-átruházásnak" minősül, amely feltételezi ugyan a tulajdonostársak valamelyikének az erre irányuló kérelmét, a társaságbeli részesedést megszerző nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonába adása pedig az ehhez való hozzájárulását is, nem feltételezi viszont a tulajdonjogát elvesztő tag házastársnak a közösség megszüntetéséhez és a megszüntetés módjához való hozzájárulását [Ptk. 148. § (2) bek.].
Jogi akadálya van a tagváltozást eredményező módon történő megosztási módok alkalmazásának:
- az alapítás létszakában, a részvényutalvány forgalomképtelen volta, valamint az előtársaság tagjainak személyében bekövetkező változás tilalma miatt [Gt. 15. § (1) bek. a) pont, új Gt. 16. § (1) bek. a) pont] és akkor, ha:
- az adott részvény törvénynél fogva forgalomképtelen,
- a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata a részvény átruházását korlátozta vagy a részvénytársaság beleegyezéséhez kötötte és az átruházás feltételei nem állnak fenn, illetve a társaság a beleegyezést nem adta meg [Gt. 201-202. §, új Gt. 204. §, 205. §, 208. § (2) bek. d) pont],
- a dolgozói részvény tekintetében a nem tag házastárs a szerzés speciális személyi feltételeinek nem felel meg, mert - a Gt. szerint - a társaságnak nem munkavállalója, illetve nem olyan volt munkavállalója, akinek a munkaviszonya a nyugdíjazására tekintettel szűnt meg - az új Gt. szerint pedig - a részvénytársaságnak nem munkavállalója, illetve olyan személy, aki számára azt a jogot az rt. alapszabálya a korábbi munkaviszonyára tekintettel nem biztosítja (Gt. 187. §, új Gt. 191. §),
- nem hozható létre a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint az egyszemélyes részvénytársaság részvényének közös tulajdona, míg
- az összevont címletű részvény természetbeni megosztásának akkor, ha a felosztást az alapító okirat megtiltotta, fizikai akadálya pedig akkor, ha a felbontás költségeit a házastársak nem vállalják (Gt. 197. §, új Gt. 201. §),
- a tag házastárs jogutód társaságbeli részesedése vonatkozásában pedig akkor, ha a jogutód gazdasági társaság közkereseti, illetve betéti társaság vagy olyan korlátolt felelősségű, illetve zártkörűen működő részvénytársaság, amelynek üzletrésze illetve részvénye tekintetében a nem tag házastárs szerzőképessége nem áll fenn [(49.), (30.) 347-397. és 444-465. o., (6.) 616-644. o., (2.) 341-362. o.)]
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatában a részvény tagváltozást eredményező módon történő megosztása még nem fordult elő, az ugyancsak forgatható értékpapírnak minősülő szövetkezeti üzletrész nem értékpapír-tulajdonos házastárs általi megszerzésének a lehetőségét viszont a 22. számú Elvi Határozata elismerte (Pfv. II. 22.305/1996. - LB 22. sz. Elvi Határozata - Hiv. Gyűjt. 1999/22. sz.).

5.1.2.2.2.1. A részvény értékpapírjogi és társasági jogi hatályú közös tulajdonának létrehozása

A fentebb részletezett jogirodalmi álláspont a részvény - Gt. 220. §-ának (2) bekezdése szerinti - közös tulajdonának a lehetőségéből arra a következtetésre jut, hogy a közös vagyonhoz tartozó önálló részvény vagy közös tulajdonú részvény-hányad házastársak közötti megosztása - főszabály szerint - a részvény értékpapírjogi, illetve társasági jogi hatályú közös tulajdonának a létrehozása, illetve a nem részvényes házastárs közös tulajdonú részvényre vonatkozó tulajdoni hányadának a megállapítása útján is történhet.
A közös tulajdonú részvény, illetve közös tulajdonú ideiglenes részvény létrehozása átruházásnak minősül, tehát a tag (részvényes) személyének a megváltozását eredményezi akkor, ha a nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonjogának a megállapítására a tag (részvényes) házastárs kizárólagos tulajdonában álló, ún. önálló részvény tekintetében kerül sor, mert ebben az esetben a tag (részvényes) házastárs tagsági jogviszonya megszűnik, a házastársak, mint a részvénytársasággal szemben "egy részvényesnek (tagnak) számító több tulajdonos" tagsági jogviszonya pedig létrejön.
Nem minősül viszont átruházásnak, tehát a tag (részvényes) személyének a megváltozását sem eredményezi a nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdoni hányadának a tag (részvényes) házastárs harmadik személyekkel közös tulajdonú részvényére vonatkozó megállapítása, mert ebben az esetben nem az "egy tagnak számító több tulajdonos" személyében, hanem csak a több tulajdonostárs számában és a társtulajdonos házastárs tulajdoni hányadában következik be változás.
Célszerű lehet a részvény közös tulajdonának a létrehozása akkor, ha annak magához váltására egyik házasfél sem képes, a közös értékesítés vagy a természetbeni megosztás nem lehetséges, az összevont címlet felbontásának az aránytalanul nagy költségét pedig egyik házasfél sem vállalja.
A részvény értékpapírjogi hatályú közös tulajdonának létrehozása bemutatóra szóló részvény esetében a közös tulajdon létrejöttének és a házastársak tulajdoni hányadának a megállapítása, valamint a közös képviselő személyének a meghatározása útján történhet. Nyomdai úton előállított névre szóló és dematerializált részvény (társasági jogi hatályú) közös tulajdonának a létrejöttéhez ezenfelül az is szükséges, hogy a közös képviselő nevét a részvénytársaság igazgatósága a részvényre - a közös képviselő kérelmére - rávezesse, a közös tulajdonú ideiglenes részvény megszerzésének érvényessége, illetve a közös tulajdonú részvény megszerzésének a részvénytársasággal szembeni hatályossága (tehát a részvényesi jogok gyakorolhatósága) pedig feltételezi azt is, hogy a közös képviselő neve a részvénykönyvbe - a szükséges egyéb adatokkal együtt - bejegyzést nyerjen. A régi Gt. és a Gt. szerint az átruházás tényét a részvénykönyvbe korábban bejegyzett tulajdonos - a részvénykönyvből való törlése végett - köteles, az új tulajdonos viszont a régi Gt., a Gt. és az új Gt. azonos tartalmú szabálya szerint - a részvénykönyvbe való bejegyzése végett - csupán jogosult bejelenteni. Mindezek miatt a közös tulajdon létrehozása esetén a szerződésnek vagy az ítéletnek egyaránt rendelkeznie kell az új tulajdonos arra való feljogosításáról, hogy a tulajdonosváltozás és a szükséges egyéb adatok megváltozásának tényét - a részvénykönyvbe való bejegyzés végett - az igazgatóságnak bejelentse.
A közös tulajdon létrehozása feltételezi a tagváltozást eredményező megosztási mód feltételeinek a meglétét és a tagváltozás fizikai és jogi akadályainak a hiányát (Lásd: A részvények tagváltozást eredményező módon történő megosztása). [(30.) 158-212. o. és 444-465. o., (49.), (6.) 616-644. o., (29.) 341-362. o.).

5.1.2.2.2.2. A részvényen fennálló értékpapírjogi és társasági jogi, illetve polgári jogi közös tulajdon megszüntetése

Az ideiglenes részvény és a részvény családjogi és polgári jogi értelemben a házastársak közös tulajdona akkor is, ha értékpapírjogi és társasági jogi értelemben nem közös tulajdonú, hanem ún. önálló részvénynek minősül. Ez a közös tulajdon - a Gt. és a Tpt. eltérő rendelkezésének hiányában - a Ptk. 147-148. §-aiban foglalt közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályoknak a "megfelelő alkalmazásával", a Gt., az Épt. és a Vár. speciális rendelkezéseire is figyelemmel szüntethető meg.
A tulajdonközösség megszüntetésének elsődleges módja tehát a részvények természetbeni megosztása, ha pedig ez nem lehetséges, jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, úgy a közös tulajdont értékesítéssel kell megszüntetni, éspedig elsődlegesen a közös tulajdonú részvények vagy azok egy részének megfelelő ellenérték fejében valamelyik házastárs tulajdonába adása, ún. magához váltása, másodsorban pedig a közös tulajdonú részvények értékesítése és a vételár felosztása útján.
A házastársak és a részvénytársaság, illetve más harmadik személyek közötti ún. külső jogviszonyban nem minősül átruházásnak, és a tagok személyének, illetve számának a megváltozását sem eredményezi az, ha a házasfelek belső jogviszonyában fennálló tulajdonközösség megszüntetése a részvényeknek a tag (részvényes) házastárs általi magához váltása útján történik. Ebben az esetben a házastársak között valójában csak olyan kötelmi jellegű elszámolásra kerül sor, amely a külső jogviszonyt egyáltalán nem is érinti.
Ilyen megosztási módnak minősül az, ha az egyik vagy mindkét házasfél kizárólagos tulajdonába kerülnek az általa birtokolt bemutatóra szóló, a saját nevére szóló értékpapír-számlán nyilvántartott dematerializált vagy az olyan névre szóló részvények, amelyek hátiratán a forgatmányok összefüggő láncolata őt magát jogszerű birtokosként igazolja.
Átruházásnak minősül ezzel szemben:
- a részvények természetbeni megosztása,
- a nem tag (nem részvényes) házastárs általi magához váltása, valamint
- a közös értékesítés, illetve annak elrendelése is.
A közös tulajdon tagváltozást eredményező módon való megszüntetése feltételezi:
- a tagváltozás törvényes feltételeinek a meglétét, valamint
- a tagváltozás jogi akadályainak a hiányát (Lásd: A részvény tagváltozást eredményező módon történő megosztása).

5.1.2.2.2.2.1. A természetbeni megosztás

A részvények természetbeni megosztása alkalmazható az ún. összevont címletű részvény esetében akkor, ha annak felbontását az alapszabály (alapító okirat) nem zárja ki és a felbontás költségeit a házastársak vállalják (Gt. 197. §, új Gt. 201. §).

5.1.2.2.2.2.2. A magához váltás

A részvények nem részvényes házastárs általi magához váltásával szüntethető meg a közös tulajdon akkor, ha a részvény nem összevont címletű vagy az összevont címlet felbontásának feltételei nem állnak fenn. E megszüntetési módok a közös vagyon szerződéssel, illetve bíróság által jóváhagyott perbeli egyezséggel, vagy bírósági ítélettel történő megosztása esetén egyaránt alkalmazhatók. Az utóbbi esetben valójában olyan "kényszer-átruházásra" kerül sor, amely a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése szerint nem feltételezi ugyan a tulajdonjogát elvesztő részvényes házastárs hozzájárulását, feltételezi viszont a nem részvényes házastárs erre irányuló kérelmét, a részvénynek a nem részvényes házastárs tulajdonába adása (magához váltása) pedig az ehhez való hozzájárulását is, míg a tulajdonjog értékpapírjogi hatályú megszerzésére csak az egyes részvénytípusok, illetve részvényfajták átruházásának a módjára vonatkozó speciális rendelkezések szerint kerülhet sor.
A nyomdai úton előállított, - ma már nem létező - bemutatóra szóló részvényen fennálló tulajdonközösség - külső jogviszonybeli átruházásnak minősülő (tagváltozást eredményező) módon történő - megszüntetéséhez elegendő az, ha a felek szerződése vagy a bíróság a részvénynek nem részvényes házastárs tulajdonába adásáról és a részvényes házastársnak a részvény birtokba adására (kiadására) való kötelezéséről rendelkezik [Gt. 180. §, Ptk. 338/B. § (1) bek.].
A nyomdai úton előállított névre szóló részvény közös tulajdonának a természetbeni megosztással vagy a nem részvényes házastárs általi magához váltással való megszüntetéséhez viszont az szükséges, hogy a szerződés vagy a bíróság - a Gt. 198. §-ában illetőleg az új Gt. 202. §-ában részletezett valamennyi adat megjelölése mellett - a részvénynek a nem részvényes házastárs tulajdonába adásáról, illetőleg annak magához váltására való feljogosításáról, a részvényes házastársnak a névre szóló részvény, illetőleg a teljes vagy legalább üres forgatmánnyal ellátott névre szóló részvény birtokba adására való kötelezéséről, a nem részvényes házastársnak pedig az őt terhelő ellenérték birtokba adással egyidejű teljesítésére való kötelezéséről rendelkezzék, és feljogosítsa a nem tag házastársat arra, hogy a részvénytársaság igazgatósága elnökénél a részvénykönyvbe történő bejegyzését kérje.
A bemutatóra szóló, valamint a teljes vagy legalább üres forgatmánnyal ellátott (tehát legalább a volt részvényes saját aláírását hátiratként tartalmazó) névre szóló részvény kiadásának a részvényes házastárs általi önkéntes teljesítése esetén a bemutatóra szóló részvény puszta birtokban tartása az eredetileg nem tag házastársat az általa magához váltott részvény tulajdonosaként legitimálja, a legalább üres forgatmánnyal ellátott névre szóló részvény birtokban tartása pedig feljogosítja arra, hogy a részvénytársaság igazgatóságának elnökétől az általa magához váltott részvény tekintetében a részvénykönyvbe történő bejegyzését kérje.
Önkéntes teljesítés hiányában a nem részvényes házastárs - választása szerint - a tag (részvényes) házastárs elleni végrehajtási eljárás kezdeményezése útján a részvény kiadását, vagy értékének a behajtását igényelheti (Vht. 172-177. § és 178-179. §-ai), de lehetősége van arra is, hogy a tulajdonközösség megszüntetésére vonatkozó szerződés vagy bírósági ítélet alapján a hiányzó forgatmánynak, mint teljesítést pótló jognyilatkozatnak a bíróság által történő pótlását kérje (Ptk. 295. §).
A Legfelsőbb Bíróság 1/2000. PJE számú jogegységi határozata szerint ugyanis "a nyomdai úton előállított névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át, a forgatmány viszont nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek).
Az átruházás jogcíme tekintetében a részvényre vonatkozóan nincs olyan speciális törvényi rendelkezés, amely kivételt jelentene a dolog átruházás - Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó - szabályai alól. Eltérő rendelkezés csak a tulajdonátszállást eredményező rendelkező ügylet, a szerzésmód tekintetében van. A Ptk. 338/B. §-nak (1) bekezdése ugyanis csak magához a rendelkezéshez, vagyis a forgatáshoz kívánja meg a részvény birtoklását, a Gt. 180. §-ának (3) bekezdése, valamint a Ptk. 338/B. §-ának (2) bekezdése pedig szintén csak a szerzésmód, az átruházás módja tekintetében tartalmaznak speciális rendelkezéseket. ... Abból, hogy a részvény átruházásának jogcímében való megállapodás forgatmány hiányában is érvényes, következik, hogy a jogosult perben is követelheti a szerződés teljesítését, vagyis a részvény kiadását akár úgy, hogy a bíróság kötelezi az alperest a forgatmány részvényre való rávezetésére, akár úgy, hogy a Ptk. 295. §-a alapján a bíróság ítélete pótolja a hiányzó forgatmányt." Ezt követően a részvénytársaság igazgatósága elnökének a jogerős ítélet alapján "a Gt. 180. §-ának (4) bekezdése szerinti - öröklés esetére irányadó - megoldás analóg alkalmazásával" kell pótolnia, illetve kiegészítenie a hiányzó forgatmányt. A forgatmányi láncolat kiegészítését követően pedig már nincs akadálya annak, hogy a részvény tulajdonjogát megszerző házastársat az erre irányuló kérelme alapján az igazgatóság elnöke a részvénykönyvbe a részvény új tulajdonosaként bejegyezze [Gt. 198. § (2) és (5) bek., új Gt. 202. § (7) bek.].
Nem jegyezhető be a részvénykönyvbe az, aki így rendelkezett, és az sem, aki a részvényét törvénynek vagy az alapszabálynak a részvény átruházására vonatkozó rendelkezéseit sértő módon szerezte meg [Gt. 198. § (4) és új Gt. 202. § (6) bek.] Ilyen kérelem hiányában az igazgatóság elnöke a bejegyzésre nem köteles, sőt nem is jogosult, mert az új részvényes belátása szerint dönthet abban, hogy a részvényesi jogait kívánja-e a részvénytársasággal szemben gyakorolni. A tulajdonátruházást célzó szerződés (jogcím) érvényes létrejötte és a tulajdonátszállást kiváltó forgatmányozás (szerzésmód) megtörténte esetén ugyanis a részvénykönyvbe történő bejegyzés elmaradása mindössze azzal a következménnyel jár, hogy a részvény tulajdonjoga és a részvényesi jogok érvényesíthetősége elválik egymástól.
"A részvények megszerzése és átruházása ugyanis nem részvényesi, hanem a tulajdonost megillető jog, ezért önmagában az, hogy valaki nem szerepel a részvénykönyvben, még nem jelenti azt, hogy nem tulajdonosa a részvénynek, csak éppen a bejegyzés hiánya következtében a részvénytársaság a saját szempontjából nem ismeri el a részvényesi minőségét, ideértve az új Gt. 202. §-a (3) bekezdésének a részvényátruházás hatályosságára vonatkozó fordulatát is. Más szóval a részvényátruházás - ha törvényesen történt - érvényes és hatályos lesz mindenkivel szemben, kivéve a részvénytársaságot. Ugyanakkor a részvénytársasággal szemben hatályos lesz az a részvényátruházás, amely során a részvényt megszerző személy bejegyezteti magát a részvénykönyvbe, függetlenül attól, hogy az előző átruházás(ok) során a részvényeket megszerző személy(ek) bejegyzésére nem került sor, természetesen feltéve azt, hogy a forgatmányi láncolat teljes.
Másik oldalról viszont a részvények átruházása esetén, ha a vevő nem jár el a bejegyzés érdekében, lehetővé teszi azt is, hogy a részvénykönyvből nem törölt, rosszhiszemű eladó változatlanul gyakorolhassa a részvényesi jogokat. A Legfelsőbb Bíróság egyik ítéletben (LB Gf. VII. 32.201/1998/3.) kimondta, hogy ilyen esetben főszabályként a bejegyzés elmaradásából eredő jogkövetkezmények az átruházás során érintett részvényesek egymás közötti jogviszonyában és nem a társaság és a részvényes közötti jogviszonyban vonhatók le. Adott esetben nem vitásan mód van arra, hogy a közgyűlésen a korábban bejegyzett részvényes gyakorolja a szavazati jogot." (Társasági törvény, cégtörvény, 2006. - szerk.: Sárközy Tamás, HVG-ORAC - Budapest, 2006.)
A dematerializált részvényre vonatkozó tulajdonközösség átruházásnak minősülő (tagváltozást eredményező) módon történő megszüntetése a névre szóló részvényhez hasonló módon képzelhető el, azzal a - a nyomdai előállítás hiányából és az átruházás módjából adódó - lényeges eltéréssel, hogy
- a részvényes házastárs a részvény - fogalmilag kizárt - birtokba adására (kiadására) nem kötelezhető,
- rendelkezni kell viszont - a Gt. 198. §-ának (1) bekezdésében megjelölt módon
- - a dematerializált részvénynek a nem részvényes házastárs tulajdonába adásáról, illetve a magához váltásra való feljogosításáról,
- - a részvényes házastárs értékpapírszámla-vezetőjének az arra irányuló megkereséséről, hogy a nem tag házastárs tulajdonába adott részvényt az Tpt. 144. §-ának (1) bekezdése alapján zárolt értékpapír-alszámlára vezesse át, valamint
- - a részvény tulajdonjogát megszerző házastársnak az arra való feljogosításáról, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az Épt. 144. §-ának (6) bekezdése alapján a számlavezetőtől a javára zárolt részvénynek az általa megjelölt értékpapír-számlára történő átutalását kérje a tulajdonjoga megszerzésének az igazolása mellett.
Az ideiglenes részvényen fennálló tulajdonközösség megszüntetésére a névre szóló részvénnyel összefüggésben kifejtettek irányadók. Tény ugyan, hogy az ideiglenes részvény tulajdonjogának az átruházás útján történő megszerzése, és ebből következően az arra vonatkozó tulajdonközösség ilyen módon való megszüntetése a Gt. szövege szerint csak az új tulajdonosnak a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik érvényessé. Helyes értelmezés mellett viszont a részvénykönyvbe történő bejegyzés elmaradása valójában nem az ideiglenes részvény tulajdonjoga értékpapírjogi hatályú megszerzésének az érvénytelenségét, hanem - az új Gt. 196. § (1) bekezdésének a pontosított szóhasználata szerint - a névre szóló részvényhez hasonlóan csupán az átruházásnak a részvénytársasággal szembeni hatálytalanságát eredményezi. [(30.) 158-212. o. és (49.)]
A mindkét házastárs részvételével alapított vagy működtetett zártkörűen működő kéttagú részvénytársaság tekintetében az egyik házastárs részvénytársaságbeli részesedésének a másik házastárs által - akár peren kívül, akár per útján - történő magához váltása ún. egyszemélyesre fogyó részvénytársaság létrejöttét eredményezi, amely zártkörűen az alapszabály módosítása nélkül is tovább működhet [Gt. 268. §, új Gt. 283. § (2) bek.].
A nyilvános alapítás útján létrejött kéttagú részvénytársaság egyszemélyes részvénytársasággá válása ezzel szemben feltételezi
- alapszabály helyett alapító okirat készítését és a cégbírósághoz való benyújtását,
- annak az ezzel egyidejűleg történő igazolását, hogy a részvénytársaság részvényei a tőzsdei értékpapírlistán nem szerepelnek,
- a működése forma megváltozásának a cégjegyzékbe történő bejegyzését,
- a Cégközlönyben való közzétételt követően pedig a részvények nyilvános eladási ajánlat közlésével történő forgalmazásának a megszüntetését is.
Ilyen módon tehát a közös vagyon megosztása csak a házastársak erre irányuló megállapodása alapján, vagy azzal a felfüggesztő feltételtől függő hatállyal lehetséges, hogy a részvények tulajdonjogát megszerző házastárs az alapító okirat elkészítését és a fentebb részletezetett egyéb feltételek teljesítését vállalja [(30.) 158-212. o., 463-464. o. és 444-465. o., (6.) 616-644. és (29.) 341-362. o.].

5.1.2.2.2.2.3. Értékesítés

A közös tulajdonnak a részvény értékesítése és a vételár megfelelő felosztása útján történő megszüntetése peren kívüli megállapodással és bírósági ítélettel egyaránt történhet. Az előbbi esetben az értékesítésre vagylagosan, az utóbbi esetben pedig kizárólag bírósági végrehajtási eljárás keretében, a Vht. 130-131. §-ainak az értékpapír értékesítésére vonatkozó szabályai szerint (befektetési szolgáltató általi bizományi értékesítés, kibocsátó általi visszavásárlás, végrehajtó általi árverésen értékesítés útján) kerülhet sor.
Minthogy az értékesítésnek ez a módja már nem csupán átruházásnak, hanem a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adásvétel speciális formájának is minősül, az adásvételi szerződés különös nemeiként szabályozott elővásárlási, visszavásárlási és vételi jogok jogosultjai az árverés során e jogukat gyakorolhatják (Ptk. 373-375. §-ai). Az említett jogok ütközése esetén
- a nem tag házastársnak, illetőleg őt követő sorrendben
- a közös tulajdonú részvény-hányad többi társtulajdonosának a törvényen alapuló elővásárlási joga megelőzi
- a nyomdai úton előállított, névre szóló részvényen felülbélyegzéssel feltüntetett - szindikátusi vagy egyéb szerződésen alapuló - elővásárlásra jogosultakét [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 148. § (3) bek., 373. § (5), 374. § (5) és 375. § (4) bek., Gt. 200. § (1) bek., új Gt. 203. §].
Ennek megfelelően a bíróságnak az ítéletében a részvény árverés útján történő értékesítésének elrendeléséről, az árverési vételár felosztásának a módjáról kell rendelkeznie, és fel kell tüntetnie az elővásárlási, visszavásárlási és vételi jog jogosultjainak a megnevezését és joguk gyakorolhatóságának a sorrendjét, valamint azt is, hogy az árverés során a becsérték leszállításának nincs helye.

5.2. A gazdasági társaságbeli részesedések megosztása az új Gt. rendelkezései és az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Javaslata szerint

Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója eredetileg a Csjt.-nek és a Gt.-nek az új Ptk.-ba történő beépítését egyaránt célul tűzte ki. A családi jog anyagának az új Ptk. Második Könyvébe történő beépítésére - a Családjogi Könyv (továbbiakban: Csjk.) időközben már elkészült Javaslata szerint - előreláthatóan sor kerül, a gazdasági társaságokról azonban - az eredeti elképzelésekkel ellentétben - nem az új Ptk. külön Könyve, hanem az időközben már ugyancsak elkészült, és 2006. július 1-jén már hatályba is lépő külön törvény: a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) rendelkezik.
Az új Gt. az egyes társasági formákra irányadó módon - az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Javaslatában foglaltakkal összhangban és azzal megegyező módon - kifejezetten rendelkezik a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedések házastársi vagyonközösség, vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő megszerzésének a lehetőségéről, illetőleg a házastársak közötti megosztás lehetséges módozatairól.
Az új Gt. és a Csjk. Javaslatának szövege egyaránt az 5.1. pontban ismertetett jogirodalmi álláspont és a Legfelsőbb Bíróság ezen alapuló ítélkezési gyakorlatának lényegét építi be a törvény szövegébe, sőt az új Gt. - a kkt.- és bt.-beli részesedés korlátozottan forgalomképessé válása folytán - az említett társasági részesedések esetében jelenleg alkalmazható megosztási módok körét ki is bővíti.
Ennek folytán az új Gt. hatálybalépését, és a Csjk. Javaslatának a változatlan tartalommal történő hatálybalépését követően az egyes gazdasági társasági részesedések megosztásának a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat által már kialakított módjai már nem a Csjt., a Gt. és a Tpt. egymásra tekintettel történő értelmezése és együttes alkalmazása, hanem az új Gt. kifejezett rendelkezése alapján, de - kisebb módosulásoktól eltekintve - lényegében változatlanul alkalmazhatók lesznek, sőt - a később kifejtendők szerint - részben ki is bővülnek.

5.2.1. A gazdasági társaságbeli részesedés megosztásának módja az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Tervezete szerint

Az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének a Kodifikációs Munkabizottság által elfogadott Javaslata a közös vagyon megosztásáról - a jelenlegi ítélkezési gyakorlatnak megfelelően - az alábbiak szerint rendelkezik:

3:61. § Egyes vagyontárgyak jogi sorsa
(1) Annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe; ennek hiányában a célszerűség, az arányosság és a méltányosság elvei alapján dönt.
(2) Az egyik házastárs foglalkozásának, vagy egyéni vállalkozásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban ezt a házastársat illetik meg.
(3) Ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja (részvényese), amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint, akkor juttathat a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a 60. § (2) bekezdésének valamint a 61. § (1) bekezdésének a figyelembevételével más módon nem adható ki.
(4) Ha a vagyontárgyat adósság terheli, azt a megosztást követően, a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, akinek a vagyontárgy jutott. Az adósságok megosztása a jogosulttal szemben a tartozás-átvállalás szabályai szerint hatályos.

3:62. § [A különvagyon kiadása]
A vagyonközösség megszűnésekor meglévő különvagyont természetben kell kiadni, kivéve, ha az a vagyon ok vegyülése folytán nem lehetséges, illetve a szétválasztás akár a közös vagyon, akár a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna.

5.2.2. A gazdasági társaságbeli részesedés megosztásának módja az új Gt. szerint

Az új Gt. egyes cégformákról szóló Különös része egyrészt a kkt.-és bt.-beli részesedés korlátozottan forgalomképessé válásáról rendelkezik, másrészt valamennyi társasági formára irányadó módon kifejezetten elismeri a társasági részesedések házastársi vagyonközösség, illetve házastársi közös vagyon megosztása jogcímén, mint önálló jogcímen történő megszerzésének a lehetőségét, és az e jogcímen történő szerzésre nem az adásvételre, hanem az adásvételi szerződésen kívüli átruházásra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.
Ebből viszont az következik, hogy a gazdasági társasági részesedések megosztása az új Gt. hatálybalépését követően is alapvetően kétféle módon: tagváltozást nem eredményező és tagváltozást eredményező módon történhet, azzal, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően főszabály szerint a jövőben is a tagváltozást nem eredményező megosztási módok alkalmazása indokolt, míg a tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazására - az egyéb feltételek meglétében is - csak kivételes jelleggel kerülhet sor.

5.2.2.1. Az új Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társasági részesedések tagváltozást nem eredményező módon történő megosztása

A tagváltozást nem eredményező megosztási módok alkalmazása kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában eredményezi a társasági résesedés értékének a házasfelek közötti kötelmi jellegű elszámolását, a házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai és hitelezői, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyt azonban egyáltalán nem is érinti.
Ebből következik, hogy a tagváltozást nem eredményező megosztási módok változatlan alkalmazásának a lehetőségét és módját az új Gt. hatálybalépése sem befolyásolja.

5.2.2.1.1. Bármely cégformájú gazdasági társaság bármely létszakában alkalmazható megosztási módok

A társasági részesedés értékének a házasfelek közötti kötelmi jellegű elszámolására és az esetleges értékkülönbözet önkéntes teljesítésének elmulasztása esetére a már kifejtettek az új Gt. hatálybalépése után is változatlanul irányadók.
Ilyen megosztási mód alkalmazása esetén a társasági részesedés házasfelek között elszámolható értékét
- a kft.-beli és az rt.-beli részesedés esetében a már kialakult gyakorlatnak megfelelően kell meghatározni,
- a kkt.-és a bt.-beli részesedés esetében pedig az új Gt. 102. §-a szerint a társaságtól megváló taggal történő elszámolás alapját változatlanul a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában fennálló állapot képezi, és az elszámolás során - a Gt. alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - változatlanul a tag házastárs részesedésének forgalmi értékét kell alapul venni. A Gt.-vel ellentétben diszpozitív jellegű - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában alkalmazható - rendelkezést tartalmaz viszont a forgalmi érték meghatározásának a módjára vonatkozóan arra az esetre, ha a tag a társaságtól - a társasági részesedését átruházó tag kivételével megválik.
Ebből pedig az következik, hogy - a jelenleg alkalmazott megoldási módtól eltérően - az új Gt. szabályai az irányadók a részesedés forgalmi értékének a meghatározására - a társasági részesedését átruházó tag házastárs kivételével - akkor, ha
- a tag házastárs a társaságtól az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban - a közös vagyon megosztása érdekében vagy bármely más okból - a társaságtól megválik, vagy
- a tag házastárs társasági tagsági jogviszonya változatlanul fennmarad (lásd: A kkt.- és bt.-beli részesedés, mint elszámolási igény értéke).
Az adásvételi vagy átruházásra irányuló szerződésben kikötött vételár vagy más ellenérték összegével azonos forgalmi érték az irányadó viszont a házasfelek közötti elszámolásra is akkor, ha a tag házastárs a társasági részesedését - a közös vagyon megoszthatósága érdekében vagy más okból - a nem tag házastárssal szemben is hatályos módon harmadik személyre ruházza át.
Nem alkalmazhatók azonban e rendelkezések - főszabály szerint - akkor, ha a tag házastárs a társasági részesedését az említett időszakban a Csjt. 30. § (1) bekezdése szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértésével vagy ingyenesen a társaság más tagjára vagy kívülálló harmadik személyre ruházza át. (lásd: "A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés értéke a társaság egyes létszakaiban" címnek "Az új Gt. szerinti elszámolás módja" alcíme alatt!)

5.2.2.1.2. Forgalomképes kötelmi jellegű igények esetén - bármely cégformájú gazdasági társaság egyes létszakaiban - alkalmazható megosztási módok

Az új Gt. hatálybalépését követően is változatlanul alkalmazhatók bármely cégformájú gazdaság társaság egyes létszakaiban a forgalomképes kötelmi jellegű igények megosztásának a módjai.
Abban az esetben tehát, ha a tag házastársat a társasági részesedése alapján
- a társaság cégbejegyzési kérelmének elutasítása,
- a tag házastárs tagsági jogviszonyának megszűnése vagy
- magának a társaságnak a cégjegyzékből való törlésére
- - a társaság jogutód nélküli megszűnése vagy
- - a tag házastársnak a jogutód társaságban való részvétele nélküli jogutóddal történő megszűnése miatt csupán kötelmi jellegű elszámolási igény illeti meg, a már ismertetett megosztási módok bármely cégformájú gazdasági társasági részesedés esetében változatlanul alkalmazhatók.
Az ilyen megosztási módok alkalmazhatósága a kkt.-, illetve bt.-beli részesedés esetében sincs összefüggésben azzal, hogy az említett személyegyesülésbeli részesedések az új Gt. szerint korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű joggá válnak. E megosztási módok alkalmazhatósága ugyanis - a már kifejtettek szerint - nem magának a társasági részesedésnek, hanem csupán a bármely cégformájú gazdasági társaság fentebb felsorolt létszakaiban a volt tag házastársat - a társasági részesedése alapján - megillető kötelmi jellegű elszámolási igénynek a forgalomképességét feltételezte. E feltétel viszont a kkt.- és bt.-beli részesedés vonatkozásában a Gt. szerint is egyértelműen fennáll - függetlenül attól, hogy maguk a személyegyesülésbeli részesedések egyébként jelenleg még forgalomképtelenek.

5.2.2.2. Az új Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társasági részesedések tagváltozást eredményező módon történő megosztása

Az új Gt. Különös része a gazdasági társasági részesedések házastársi vagyonközösség, illetve házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő megszerzésének a lehetőségére vonatkozóan az egyes cégformájú társasági részesedések esetében külön-külön rendelkezéseket tartalmaz, ezért a tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazására csak e rendelkezések megfelelő alkalmazása mellett kerülhet sor. Minthogy azonban az új Gt. - a személyegyesülésbeli részesedések korlátozottan forgalomképessé válásával összefüggő szabályok kivételével - lényegében a jogirodalom és a bírói gyakorlat által már kialakított megosztási módokat építi be a törvénybe, a jelenleg is alkalmazott megosztási módok - kisebb módosításokkal - az új Gt. hatálybalépését követően is alkalmazhatók.

5.2.2.2.1. A személyegyesülésekbeli (kkt.- és bt.-beli) részesedések tagváltozást eredményező módon történő megosztása a házastársak egymás közötti megállapodása vagy a közöttük folyamatban lévő perben hozott bírósági ítélet alapján

Az új Gt. rendelkezései szerint a közkereseti és betéti társasági tagsági jogviszony megszűnhet - a régi Gt. és a Gt. szabályaival megegyezően -
- magának a társaságnak a megszűnésével, és
- a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulás felhívás ellenére történő nem teljesítésével, a tagok közös megegyezésével, a tag kizárásával, rendes és azonnali hatályú felmondással, a tag halálával vagy megszűnésével és a fenntartásának jogszabályba ütközősége okából [új Gt. 99. § a)-e) és g)-h) pontja], továbbá - a régi Gt. és a Gt. szabályaitól eltérően -
- a társasági részesedés - akár visszterhes, akár ingyenes - átruházásával is, amely utóbbinak külön nevesített esetenként határozza meg a Gt. azt, ha házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem. tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján, de a társasági szerződés módosításától, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal - a társaság tagjává válik [új Gt. 99. § f) pontja és 101. § (1)-(2) bek.].
A szabályozásnak ebből a módjából az következik, hogy az új Gt. hatálya alá tartozó közkereseti és betéti társaságok esetében a társasági részesedés, mint forgalomképes vagyoni értékű jog - a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó társaságokkal ellentétben - már nem csupán a házastársaknak a többi taggal kötött megállapodása, hanem a házastársak egymás közötti szerződéses megállapodása és a házastársak között folyamatban lévő perben hozott bírósági ítélet alapján is
- akár tagváltozást nem eredményező módon,
- akár tagváltozást eredményező módon megosztható, azzal a korlátozással azonban, hogy
- - az utóbbi esetben a nem tag házastárs csak a társasági szerződés módosításától, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal válhat a társaság tagjává,
- - arra pedig nincs jogi lehetőség, hogy akár a házasfelek közötti szerződéses megállapodás, akár bírósági ítélet a közkereseti vagy betéti társasági részesedés - fogalmilag kizárt - közös tulajdonát hozza létre, mert az új Gt. a közös tulajdonú kkt.-, illetve bt.-beli részesedés fogalmát továbbra sem ismeri el.
A tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása feltételezi:
- a nem tag házastárs erre irányuló kifejezett kérelmét,
- a társasági szerződés ennek megfelelő tartalmú módosítását, valamint - ebből következően -
- a tag házastársnak a nem tag házastárs taggá válásához való kifejezett hozzájárulását is,
azzal, hogy a házastársaknak a nem tag házastárs taggá válására vonatkozó megállapodása vagy az ennek megfelelő tartalmú bírósági ítélet csak a társasági szerződés módosításától, mint felfüggesztő feltétel bekövetkeztétől függően válik hatályossá, tehát csak akkor, "ha a többi tag által is aláírásra kerül a társasági szerződés módosítása, vagyis ha az átruházással" nem csupán a tag házastárs, hanem "valamennyi többi tag is egyetért. A társasági részesedés átruházása, vagyis a tagsági jogok és kötelezettségek "átszállása" ex nunc hatállyal, vagyis a társasági szerződés módosításával következik be, mivel az átruházási szerződés hatálya csak ezzel és ekkor áll be (és nem a szerződés megkötésére visszamenő hatállyal). Ellenkező esetben - vagyis ha a társasági szerződés módosítására a többi tag beleegyezésének a hiányában nem kerül sor - akkor a szerződés nem hatályos, a szerződő felek kötelmi kapcsolatában pedig lehetetlenül (Ptk. 312. §), hiszen nem alkalmas a célzott joghatás elérésére mivel a "vevő" nem válhat a társaság tagjává. A kkt.-beli társasági részesedés átruházása egyébként sajátos abból a szempontból, hogy a kft.-üzletrész átruházásától eltérően nem eredményezheti a tagsági jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek teljes körű átszállását. Az "eladó" (kilépő tag) felelőssége kifelé, a hitelezők felé öt évig ugyanis még továbbra is fennmarad [104. § (1) bekezdés]. Ellenkező esetben vissza lehetne élni az átruházás lehetőségével, mert pl. egyenként ki lehetne ily módon "cserélni" egy kkt. akár valamennyi tagját kevésbé tehetős tagokra, ami a hitelezők érdekeit sértené.
Figyelemmel arra, hogy az új törvény már forgalomképesnek tekinti a közkereseti társaságbeli részesedést ezért az eddigi családjogi bírói gyakorlattól eltérően a jövőben már nem lesz kizárt az, hogy a nem tag házastárs házastársi vagyonközösség, vagy házastársi közös vagyon megosztása címén igényt támasszon házastársának a közkereseti társaságbeli részesedésére is. Az addig nem tag házastárs ilyen jogszerzésére akár a bíróság ítélete, akár a házastársával kötött megállapodás alapján sor kerülhet, az azonban csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá. A nem tag házastárs tehát a társasági részesedést vagy annak egy hányadát bírói ítélet esetén sem egyoldalú kérelemre, hanem csak a többi tag egyetértésével szerezheti meg." [(60.) 210. o.]
A fentieknek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma is a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény tervezetéről szóló észrevételeiben, amikor az alábbiakat fejtette ki:
"A jelenleg hatályos Gt.-hez képest" a tervezet. 101. §-ának jelentős újítása, hogy nem csupán a korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli, hanem a "közkereseti", és - ebből következően az új Gt. 108. §-a (3) bekezdésének az utaló szabálya alapján - "a betéti "társaságbeli részesedést is forgalomképesnek tekinti. Ezért - a hatályos Gt.-n alapuló jelenlegi bírói gyakorlattól eltérően - a jövőben nem lesz kizárt az, hogy a nem tag házastárs igényt támasszon házastársi vagyonközösség címén a házastársának közkereseti társaságbeli részesedésére is. Az ilyen jogszerzésre mind a bíróság ítélete, mind a házastársával kötött megállapodás alapján sor kerülhet, az azonban a Tervezet 101. §-a értelmében csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá." (Dr. Wellmann György: A Legfelsőbb Bíróság észrevételei a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény tervezetéről)
- "A gyakorlati különbség tehát a kft.-üzletrészhez képest abban fog jelentkezni, hogy
- egyrészt a nem tag házastárs a részesedést vagy annak egy hányadát bírói ítélet esetén sem egyoldalú kérelemre, hanem tag házastársa egyetértésével szerezheti meg,
- másrészt a társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz is, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - a társaság tagjává váljon" (Dr. Wellmann György: A Legfelsőbb Bíróság észrevételei a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény tervezetéről).
Mindezekből - véleményem szerint - az következik, hogy a tagváltozást eredményező megosztási mód - akár a házastársak közötti szerződéssel, akár bírósági ítélettel történő alkalmazása lényegében kétféle módon képzelhető el.
Az egyik lehetséges megoldási mód az, hogy a kkt., illetőleg a bt. társasági szerződésének módosítására - a házastársak kezdeményezésére - már a házastársi közös vagyon - akár szerződéssel, akár bírósági ítélettel történő - megosztását megelőzően sor kerül, és ebben az esetben a felek szerződése, illetőleg a bírósági ítélet csupán a kkt.- illetve bt.-beli részesedés - társasági szerződés módosításában már meghatározott - a nem tag házastárs társasági taggá válását eredményező módon történő megosztásának a tényét rögzíti.
A másik lehetséges megoldási mód az, hogy a kkt., illetve a bt. társasági szerződésének módosítására a közös vagyon megosztását megelőzően nem kerül sor, hanem
- a házastársak közötti szerződéses megállapodás rendelkezik a vagyonközösséghez tartozó kkt.-, illetve bt.-beli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásáról, azzal, hogy a házastársaknak a nem tag házastárs taggá válására vonatkozó megállapodása csak a társasági szerződés módosításától, mint felfüggesztő feltétel bekövetkeztétől függően válik hatályossá. Ennek a jogkövetkezménye az, hogy
- - a társasági szerződés módosításának az utólagos megtörténte estén a tagsági jogok és kötelezettségek "átszállása" és a nem tag házastárs társasági taggá válása ex nunc hatállyal, vagyis a társasági szerződés módosításával bekövetkezik,
- - a társasági szerződés módosításának - a többi tag hozzájárulásának a hiánya miatt történő - elmaradása esetén pedig a felfüggesztő feltétel végleges meghiúsulásának a hiánya miatt nem válik hatályossá, tehát az a házasfelek kötelmi kapcsolatában lehetetlenül (Ptk. 312. §), ezért a nem tag házastárs nem válhat a társaság tagjává. Nincs jogi akadálya ugyanakkor - véleményem szerint - annak, hogy a társasági szerződés módosításának az elmaradása, tehát a tagváltozást eredményező megosztási mód meghiúsulása esetére a házastársak a szerződésben másodlagosan alkalmazandó, ún. alternatív jelleggel tagváltozást nem eredményező megosztási módról is rendelkezzenek.
- A házastársak között a közös vagyon megosztása iránt folyamatban lévő perben hozott bírósági ítélet rendelkezik a vagyonközösséghez tartozó kkt.-, illetve bt.-beli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásáról. Az ilyen megosztási mód alkalmazása - véleményem szerint - feltételezi:
- - a házastársak erre irányuló kölcsönös kérelmét, mert a kkt., illetve a bt. társasági szerződése - valamennyi tag beleegyezésével történő - ilyen tartalmú módosításának a lehetőségét a kölcsönös hozzájárulásának hiánya lényegében fogalmilag kizárja (a nem tag házastárs ugyanis akarata ellenére nem válhat a társaság tagjává, a tag házastárs hozzájárulásának a hiányában pedig a társasági szerződés módosítása sem képzelhető el), továbbá
- - annak az ítélet rendelkező részében történő megállapítását, hogy a nem tag házastárs társasági taggá válása csak a társasági szerződés módosításától függő hatállyal, a módosítás időpontjában válik hatályossá, ezért
- - célszerű az ítélet rendelkező részében
= mindkét házastársat feljogosítani arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően (a jogerős ítélet alapján) a társasági szerződés jogerős ítéletnek megfelelő tartalmú, meghatározott időn belül (legalább 30 napon belül) történő módosítását kérje a társaságtól, és
= rendelkezni arról is, hogy a társasági szerződés módosításának elmaradása osztási mód meghiúsulása) esetére a bíróság a kkt.-beli, illetve bt.-beli részesedést - másodlagosan - milyen más, tagváltozást nem eredményező módon osztja meg a házastársak között.
E megosztási mód alkalmazása esetén - véleményem szerint - lehetséges ugyan, de nem szükséges az, hogy akár a bíróság akár a házastársak valamelyike a társaság többi tagjaitól olyan előzetes nyilatkozatot szerezzen be, amelyben a tagok vállalják, hogy a vagyonközösséghez tartozó kkt.-beli, illetve bt.-beli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásához (tehát lényegében az ilyen tartalmú ítéleti rendelkezés "végrehajtásához") szükséges társasági szerződést módosító okiratot utólag aláírják. Az ilyen tartalmú előzetes kötelezettségvállalás ugyanis - véleményem szerint - nem minősülhet a Ptk. 208. §-a szerinti olyan előszerződésnek, amelynek alapján a társasági szerződés módosítása - akár bírósági ítélettel, akár más módon - kikényszeríthető lenne. Álláspontom szerint ugyanis az ilyen előzetes hozzájárulás csak a tagok kötelmi jellegű, ún. szindikátusi szerződésének minősül, amely a társasági jog eszközeivel nem kényszeríthető ki, hanem legfeljebb a hozzájárulásban a tagok által vállalt polgári jogi jellegű jogkövetkezményeket vonhat maga után.
A társasági szerződés módosításának - a többi tag beleegyezésének a hiánya okából történő - elmaradása esetén a kkt.-, illetve bt.-beli részesedés tagváltozást eredményező módon való megszüntetéséről rendelkező szerződés lehetetlenül, a bírósági ítéletnek a nem tag házastárs taggá válását eredményező megosztási módra vonatkozó rendelkezése pedig végrehajthatatlanná válik. Ilyen esetben ezért
- a szerződésben vagy a jogerős ítéletben másodlagosan alkalmazott, ún. alternatív jellegű - tagváltozást nem eredményező - megosztási mód vonatkozásában végrehajtásának van helye,
- másodlagos - alternatív jellegű megosztási módról való rendelkezés hiányában pedig - nincs jogi akadálya - véleményem szerint - annak, hogy a részesedés tagváltozást nem eredményező módon történő megosztása iránti igényét bármelyik házasfél - a szerződés megtámadásának vagy a jogerős ítélet elleni perújítási oknak a hiányában is - ún. utólagos igényként érvényesítse. Erre a lehetőségre a bíróságnak az ítélet indokolásában a felek figyelmét kifejezetten fel kell hívnia.

5.2.2.2.2. A tőketársaságokbeli (kft.- és rt.-beli) részesedések tagváltozást eredményező módon történő megosztása a házastársak egymás közötti megállapodása vagy a közöttük folyamatban lévő perben hozott bírósági ítélet alapján

5.2.2.2.2.1. A kft.-üzletrész tagváltozást eredményező módon történő megosztása

Az új Gt. 115. § (5) és 121. § (2) bekezdése a kft.-törzsbetét és üzletrész, a 212. § (5) bekezdése pedig a részvény közös tulajdonának a lehetőségét - a Gt. szabályozásához hasonlóan - továbbra is elismeri, a 121. § (1) bekezdése értelmében a társaság cégbejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot a kft.-üzletrész változatlanul megtestesíti, a 123-128. §-ai pedig továbbra is módot adnak az üzletrész átruházására, bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésére, valamint az öröklés útján történő átszállására is.
Az új Gt. 129. § (1)-(3) bekezdései ugyanakkor a korlátolt felelősségű társaság házastársi közös vagyonból megszerzett üzletrésze vonatkozásában kifejezetten módot adnak arra is, hogy a bíróság a házassági vagyonjogi perben vagy a tag házastárs a nem tag házastárssal kötött megállapodásban a nem tag házastársnak - kérelmére - az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályok szerint társasági részesedést juttathasson, lehetővé teszi a vagyonközösséghez tartozó üzletrésznek a házastársak közötti szerződés, vagy a bíróság ítélete alapján az üzletrész értékesítése útján történő megosztását, azzal, hogy az értékesítés során az új Gt. 123. § (2) bekezdését (a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - megillető elővásárlási jogra vonatkozó szabályokat) megfelelően alkalmazni kell, az üzletrész természetbeni megoszthatósága érdekében pedig lehetőséget nyújt az üzletrész házastársi közös vagyon megosztása esetén történő felosztására is, sőt erre az esetre a felosztáshoz még a taggyűlés hozzájárulását sem teszi szükségessé, hanem csupán a tagok, a társaság vagy a taggyűlés által kijelölt személy számára biztosít - ebben a sorrendben - az új Gt. 123. §-a szerinti elővásárlási jogot. A kft. vegyes (személy- és tőkeegyesítő) jellegére tekintettel változatlanul biztosítja ugyanakkor a tagok számára azt a jogot, hogy az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházásának, valamint az üzletrész felosztásának a lehetőségét a társasági szerződésben kizárhassák vagy korlátozhassák [új Gt. 126. § (2) bek., 129. §, 130. §].
Az ismertetett törvényhelyek szövegéből kétségkívül az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrész házastársak közötti megosztása az új Gt. hatálybalépését követően - az eddigi gyakorlatnak megfelelő feltételek mellett - tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása, tehát:
a) a tag házastárs önálló üzletrészére vagy közös tulajdonú üzletrész-hányadára vonatkozóan a nem tag házastárs tulajdoni hányadának megállapítása, illetőleg a házastársak közös tulajdonú üzletrészén fennálló tulajdoni hányadok módosítása, valamint
b) az önálló üzletrész, illetve a közös tulajdonú üzletrész-hányad közös tulajdonának
ba) természetbeni megosztás,
bb) magához váltás vagy
bc) a házastársak általi közös vagy bírósági végrehajtási eljárás keretében, árverési értékesítés útján egyaránt történhet.
E megosztási módok alkalmazhatóságának törvényes feltételei és jogi akadályai mindössze annyiban különböznek a Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben ítélkező tanácsának a Gt. alapján kialakult gyakorlatától, hogy az üzletrész felosztását feltételező megosztási mód alkalmazása - az új Gt. 130. §-a szerint - már nem feltételezi a taggyűlésnek az üzletrész felosztásához való hozzájárulását, a tagoknak, a társaságnak, valamint a taggyűlés által kijelölt személynek viszont erre az esetre az új Gt. 123. §-a szerinti elővásárlási jogot biztosít.
Az üzletrész felosztását is feltételező tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása esetén magának a házastársak között létrejött szerződésnek, illetőleg a közös vagyon megosztása tárgyában hozott ítélet rendelkező részének - véleményem szerint - kifejezetten rendelkeznie kell:
- az üzletrész - új Gt. 130. §-ának szabályai szerinti - felosztásának módjáról,
- a felosztás útján kialakított önálló üzletrészeknek az egyik, illetve másik házastárs kizárólagos tulajdonába adásáról,
- az eredeti üzletrész és a felosztott üzletrészek értékének a megjelöléséről,
- a nem tag házastárs tulajdonába kerülő önálló üzletrész értékének a meghatározásáról,
- annak a megállapításáról, hogy a nem tag házastárs kizárólagos tulajdonába kerülő önálló üzletrész vonatkozásában a tagokat, illetve a társaságot, valamint a taggyűlés által kijelölt személyt - az új Gt. 123. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződésben, illetve a bírósági ítéletben foglalt vételi ajánlat bejelentésétől számított tizenöt, illetve harminc napon belül gyakorolható - elővásárlási jog illeti meg, valamint
- a házastársnak az arra való feljogosítását, hogy az elővásárlási jog gyakorlására előírt határidő eredménytelen elteltét követő nyolc napon belül az üzletrész felosztása tényét, valamint a felosztás útján kialakított új üzletrészek vonatkozásában a tulajdonosváltozás tényét és annak időpontját - közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban - a társaságnak bejelentsék, és nyilatkozzanak arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el, azzal, hogy a bejelentéshez mellékelniük kell az üzletrész felosztására és tagváltozatást eredményező módon történő megosztására vonatkozó vagyonmegosztási szerződés vagy jogerős bírósági ítélet rendelkező részét is.
Az elővásárlási jog gyakorolhatósága érdekében célszerű lehet a jogerős ítélet rendelkező részét az elővásárlásra jogosultaknak is megküldeni.
Az e törvényhelyen alapuló elővásárlási jog arra jogosultak bármelyike általi gyakorlásának a jogkövetkezménye az, hogy a nem tag házastárs nem a tag házastárs üzletrészének a felosztása útján általa megszerezni kívánt önálló üzletrész tulajdonát, hanem annak a tényleges forgalmi értékét szerzi meg, amelyet ilyen esetben - a dolog természetéből következően - nem a tag házastárs, hanem az elővásárlási jogával élő tag, illetve a társaság vagy a taggyűlés által kijelölt személy köteles megfizetni a részére.
Megjegyzést igényel ugyanakkor ezzel összefüggésben az, hogy a Gt. 130. §-a szerinti elővásárlási jog gyakorlására maga a tag házastárs is jogosult, hiszen a hivatkozott törvényhely az elővásárlási jog gyakorlására jogosult tagok köréből magát a tag házastársat sem zárja ki.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően kizárja, illetve korlátozza
- a kft.-üzletrész házastársi közös vagyonközösség, illetve házastársi közös vagyon megosztásának a jogcímén történő megszerzésének a lehetőségét a társasági szerződésnek az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli átruházását kizáró vagy korlátozó esetleges rendelkezése,
- az üzletrész felosztását feltételező megosztási mód alkalmazásának a lehetőségét pedig a társasági szerződésnek az üzletrész felosztásának a lehetőségét kizáró vagy korlátozó esetleges rendelkezése is.
A Legfelsőbb Bíróság az új Gt. Tervezete 129. §-ához kapcsolódóan a házassági vagyonközösséget érintő rendelkezésekkel összefüggő álláspontját részletesen kifejtő észrevételei szerint: "Egyetértünk azzal, hogy a kft.-üzletrésznek házastársi vagyonközösség címén történő megszerzése, mint a tulajdonosváltozás egyik lehetséges esete, az új Gt.-ben szabályozásra kerüljön. Erre annál is inkább szükség van, mert a családjogi bírói gyakorlatban hosszú idő óta bizonytalanság tapasztalható abban a kérdésben, hogy a nem tag házastársat milyen jogok illetik meg a tag házastárs üzletrészével kapcsolatban, ha annak anyagi fedezetét a házastársi közös vagyonból biztosították. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az ilyen üzletrész mint forgalomképes vagyoni értékű jog a házastársi közös vagyonba tartozik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a nem tag házastárs a házassági vagyonjogi igényét a társaságra kihatóan csak a Gt. szabályai szerint érvényesítheti, a tagsági jogokat és kötelezettségeket megtestesítő üzletrészt (egészben vagy részben) csak annak rendelkezései alapján szerezheti meg.
A fenti normaszövegből kitűnik, hogy a nem tag házastárs akkor szerezhet üzletrészt (vagy üzletrész-hányadot) a kft.-ben, ha
- a tag házastárs a vagyoni hozzájárulását nem a különvagyonából, hanem a házastársi közös vagyonból fedezte,
- a nem tag házastárs ezt kéri,
- a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházását nem zárja ki, vagy nem korlátozza, ha pedig azt a tagok a társaság beleegyezéséhez kötötték, a társaság ahhoz hozzájárul.
A nem tag házastárs üzletrész-szerzésének további korlátja lesz az új Ptk. családjogi könyvében tervezett azon rendelkezés, amely arra fog utalni, hogy a bíróság csak kivételesen akkor juttathat a nem tag házastársnak a társaságban vagyoni hányadot, ha a közös vagyon megosztása a családjogi könyvben megosztás rögzített elvek szerint (természetbeni megosztás elsődlegessége, arányosság, méltányosság stb.) más módon nem valósítható meg". (Dr. Wellmann György: A Legfelsőbb Bíróság észrevételei a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény tervezetéről)

5.2.2.2.2.2. Az ideiglenes részvény és a részvény tagváltozást eredményező módon történő megosztása

A Gt.177. §-a a részvényt tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapírnak, a 196. § (1) bekezdése pedig az ideiglenes részvényt olyan értékpapírnak nyilvánítja, amelyre - ide nem tartozó eltéréssel - a részvényre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, míg a Ptk. 94. § (2) bekezdése változatlanul úgy rendelkezik, hogy a tulajdonjog szabályait - egyebek mellett - az értékpapírokra megfelelően alkalmazni kell, és e szabályok köréből a törvény a közös tulajdon létrejöttére és megszüntetésére vonatkozó szabályokat sem zárja ki.
A részvény vonatkozásában az új Gt. már nem csupán a tulajdonjog öröklés, valamint a részvényes jogutódlással történő megszűnése, hanem a házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő "átszállása", továbbá a tulajdonjognak jogerős bírósági határozattal vagy hatósági árverésen történő megszerzése esetére is biztosítja azt a lehetőséget, hogy nyomdai úton előállított részvény esetében a jogosult kérésére az igazgatóság a tulajdonosváltozást - megfelelő okirati bizonyítékok alapján - a részvény hátoldalán (toldaton) átvezesse és a jogosultat - ha az eltérően nem rendelkezik - a részvénykönyvben részvényesként feltüntesse. Dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla-vezető vezeti át a tulajdonosváltozást és ezzel egyidejűleg értesíti a részvénytársaság igazgatóságát vagy annak megbízottját (új Gt. 202. §), amely a részvényest - ha az eltérően nem rendelkezik - a részvénykönyvbe bejegyzi. (új Gt. 181. §).
A meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat ugyanakkor törvény korlátozhatja, az alapszabály pedig a részvény átruházás útján történő megszerzését ezt meghaladóan is korlátozhatja (új Gt. 204. §), és az alapszabály előírhatja azt is, hogy a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére (Ptk. 215. §) van szükség, amelynek megadása - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - az igazgatóság hatáskörébe tartozik. Az utóbbi esetben viszont a beleegyezés csak fontos okból tagadható meg, így akkor, ha a részvényt a részvénytársaság versenytársa kívánja megszerezni, vagy ha azt - a részvénytársaság céljára és a részvényesek körére tekintettel - egyéb, az alapszabályban meghatározott ok indokolja (új Gt. 205. §). Zárkörűen működő részvénytársaság (zrt.) esetében az alapszabály - szükség szerint - tartalmazza a részvények átruházásának korlátozását vagy a részvénytársaság beleegyezéséhez kötését [új Gt. 208. § (2) bek. d) pont].
Az idézett törvényhelyek szövegéből ugyancsak az következik, hogy a vagyonközösséghez tartozó ideiglenes részvény és részvény házastársak közötti megosztása az új Gt. hatálybalépését követően - az eddigi gyakorlatnak megfelelő feltételek mellett - tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása, tehát:
a) a tag házastárs ideiglenes részvényére, illetve részvényére, vagy közös tulajdonú részvény-hányadára vonatkozóan a nem tag házastárs tulajdoni hányadának megállapítása, illetőleg a házastársak közös tulajdonú részvényén fennálló tulajdoni hányadok módosítása, valamint
b) az ideiglenes részvény, illetve a részvény, vagy a közös tulajdonú részvény-hányad közös tulajdonának
ba) természetbeni megosztás,
bb) magához váltás vagy
bc) a házastársak általi közös, vagy bírósági végrehajtási eljárás keretében történő értékesítés útján egyaránt lehetséges lesz.
E megosztási módok alkalmazásának törvényes feltételei és jogi akadályai lényegében megegyeznek a Gt. rendelkezéseihez kapcsolódóan ismertetett jogirodalmi álláspontban foglaltakkal.

IV. fejezet

A házastársak befektetésiés társas vállalkozási célú vagyonatárgyában kötött ügyletek

A Csjt. 27. §-a (2)-(4), 30. §-a (2)-(5) és 31. §-a (2) bekezdéseiben foglalt házassági vagyonjogi szabályok alkalmazási körében a házastársak által - akár a személyes, családi és háztartási célokat, akár a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyonuk tárgyában - kötött ügyletek lehetnek:
1. egymással kötött ügyletek, és ezen belül:
- házassági vagyonjogi szerződés, amely irányulhat:
- - a házassági vagyonjogi viszonyaik átfogó szabályozására (ún. szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés), vagy
- - egyszeri szolgáltatásra, tehát: adásvételre, cserére, ajándékozásra vagy kölcsönre is (ún. tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés), továbbá
- a házastársi közös vagyon megosztására, tehát a házastársak vagyoni kapcsolatainak felszámolására vagy
2. harmadik személyekkel kötött ügyletek, amelyekre a Ptk., a Gt., illetőleg az adott jogviszonyra irányadó más jogág rendelkezései az irányadók és amelyek létrejöhetnek
- mindkét házastárs részvételével (ún. közös ügylet) vagy
- valamelyik házastárs részvételével (ún. külön ügylet) és ezen belül
- - a házastársak közös egyetértésével,
- - a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával,
- - a másik házastárs vélelmezett hozzájárulása nélkül vagy
- - a másik házastárs tiltakozása ellenére és ez utóbbi esetben a szerződés irányulhat
- a mindennapi élet szükségleteinek a fedezésére vagy
- ettől eltérő célra is.
A magánjog egyéb jogágai szabályainak az alkalmazási körében ugyanakkor a házastársak - fenti 1. és 2. pontokban részletezett - egymással és harmadik személyekkel kötött ügyletei egyaránt irányulhatnak:
1. a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyonukkal, vagy
2. a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyonukkal való rendelkezésre is, amely utóbbiak
- akár egymással, akár harmadik személyekkel kötött gazdasági társaság alapítására irányuló, és a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződések, vagy
- akár egymással, akár harmadik személyekkel kötött, működő gazdasági társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló, és a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződések is lehetnek, amely utóbbiak célja vállalkozói tevékenység két-, vagy többszemélyes társas vállalkozás keretében történő közös folytatására irányul.
Az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai ugyanakkor arra utalnak, hogy a házastársaknak az életközösség fennállása alatt egymással kötött társasági szerződése sok esetben nem gazdasági tevékenység közös folytatását, hanem csupán a lakásfenntartás és a megélhetés költségeinek közösen működtetett társaság költségeként történő elszámolását és az áfamentes beszerzések lehetőségének a megteremtését célozza, az akár házassági vagyonjogi, akár egyéb magánjogi szerződéseinek - a látszólagos vagy valós - célja pedig igen gyakran a házastársak közös adóelkerülési, illetve fedezetelvonási törekvésével párosul, ezért az ilyen szerződések vonatkozásában kiemelt jelentősége van a harmadik személyek védelmére irányuló jogi szabályozásnak.
A házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben - ezzel szemben - a házastársak valamelyikének a harmadik személlyel kötött polgári jogi vagy társasági szerződése irányul gyakran arra, hogy a vagyonközösséghez tartozó értékesebb vagyontárgyak gazdasági társaságba történő apportálása útján vagy más módon a másik házastárs közös vagyon megosztása iránti igényének a kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja.
Mindezekből az következik, hogy a házastársak befektetési és vállalkozási célú vagyona tárgyában köthető ügyletek vonatkozásában egyrészt a házastársak egymással és harmadik személyekkel kötött ügyletei érvényességének és hatályosságának, másrészt a házastársak valamelyike által harmadik személlyel kötött ügylet vonatkozásában az egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeinek, végül pedig a házastársaknak az akár együttesen akár külön-külön megkötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló felelősségének van gyakorlati jelentősége.

1. A házastársak egymással kötött szerződései

1.1. A házastársak egymással kötött kötelmi jellegű - tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi és a közös vagyon megosztása tárgyában létrejött - szerződései

A házastársak által egymással kötött tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi, valamint a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződések (a továbbiakban együtt: házassági vagyonjogi szerződés) részletesebb ismertetésére - a házassági vagyonjogi rendszerrel és a Csjt. szabályainak a diszpozitív jellegével való rendkívül szoros összefüggésük miatt - az Első rész I. fejezetének 1. pontjában tértünk ki, ezért e helyütt csupán az érvénytelenségi és hatálytalansági okok ismertetésére szorítkozunk.
A házastársak között létrejött említett tárgyú szerződések kötelmi jellegű szerződéseknek minősülnek, ezért azok érvényességére és harmadik személyekkel szembeni hatályosságára elsődlegesen a Csjt. 27. §-ának (2)-(4) és 31. §-ának (2) bekezdései, másodlagosan - kisegítő jelleggel - pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. Kötelmi jogi részének az általános szabályai az irányadók.

1.1.1. A házassági vagyonjogi szerződés érvénytelensége

Minthogy a Csjt. 27. §-ának (2)-(4) bekezdése a szűkebb és tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi, valamint a házastársi közös vagyon megosztására irányuló szerződések vonatkozásában kizárólag a minimális tartalmi és az alaki érvényességi követelményekről rendelkezik, az eltérő tartalmú Csjt.-beli szabályozás hiánya folytán az említett szerződések egyéb okbóli érvénytelenségére és harmadik személyekkel szembeni hatálytalanságára egyaránt a Ptk. szabályait kell alkalmazni.
Az ilyen szerződések érvénytelensége tehát a Csjt. 27. §-ának (2)-(4) és 31. §-ának (2) bekezdése szerinti alaki és tartalmi követelmények hiánya mellett a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. - Kötelmi jog általános szabályairól szóló - IV. részében meghatározott érvénytelenségi okok alapján állapítható meg. A Ptk. XXI. Fejezetének a semmisségre és megtámadhatóságra vonatkozó szabályaiból, többek között a Ptk. 234. § (1) és 235. § (2) bekezdésében, valamint a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy egyfelől az érvénytelenségi okok a szerződés semmisségét vagy megtámadhatóságát eredményezhetik, másfelől a házassági vagyonjogi, valamint a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés semmisségére - a vitában való jogi érdekeltségének az igazolása mellett - bárki határidő nélkül hivatkozhat, a megtámadására viszont csak a sérelmet szenvedett fél, és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik.

1.1.1.1. A házassági vagyonjogi szerződés semmissége

A házassági vagyonjogi szerződés semmis volta egyrészt a Csjt. által meghatározott minimális tartalmi és alaki érvényességi kellékek hiánya miatt, másrészt - elvileg - a Ptk.-ban meghatározott bármelyik semmisségi ok alapján megállapítható, és a semmis szerződés érvénytelenségére nem csupán a házasfelek, hanem a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, ilyen igényt azonban polgári per útján harmadik személy a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.

1.1.1.1.1. A házassági vagyonjogi szerződés semmissége Csjt.-beli okok alapján

1.1.1.1.1.1. A Csjt. által meghatározott alaki érvényességi kellékek hiánya okából fennálló semmisség

A Csjt. 27. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges, ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik ingó dolog ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megkötése után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásokra.
A házassági vagyonjogi szerződést a felek a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 240. §-a alapján közös megegyezéssel (egyezséggel) módosíthatják, az ilyen módosításhoz azonban ugyanolyan alakiságok szükségesek, mint a szerződés megkötéséhez.
A Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése alapján a felek a házassági vagyonjogi szerződést az életközösség fennállása alatt - a megkötésére előírt alakiságok megtartása mellett - a megkötésére visszamenő hatállyal felbonthatják vagy a jövőre nézve megszüntethetik, a Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a szerződésüknek a megszabott alak mellőzésével történt felbontása vagy megszüntetése is érvényes akkor, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

1.1.1.1.1.2. A Csjt. által meghatározott minimális tartalom hiánya okából fennálló semmisség

A Csjt. házassági vagyonjogi szerződésről rendelkező 27. §-ának (2) bekezdése a szerződés minimális tartalmát illetően akként rendelkezik, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára szerződéssel rendezhetik, és a szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba. Nem tartalmaz ugyanakkor olyan korlátozást, hogy a fentebb részletezett tartalmi követelményeknek egyéként megfelelő szerződésben a felek csupán a jövőben megszerzendő vagyonuk sorsát rendezhetik, és nem tiltja azt sem, hogy a szerződésben a felek más szerződésfajta elemeinek megfelelő (házastársi közös vagyon megosztása, költségek viselésének rendezése stb.) kérdéseket is rendezzenek (BH 1997/1/23.), vagy a házassági vagyonjogi szerződésnek minősülő megállapodásukat a harmadik személlyel közösen kötött öröklési vagy egyéb polgári jogi jellegű szerződésük tartalmazza (Pfv. II. 22.918/1994.)
Önmagában az említett okok tehát nem teszik a házassági vagyonjogi szerződést érvénytelenné.
A minimális tartalom hiánya esetén a szerződés házassági vagyonjogi szerződésként érvénytelennek minősül ugyan, érvényesnek minősülhet viszont valamely más szerződésként akkor, ha az arra irányadó tartalmi és alaki követelményeknek egyaránt megfelel.

1.1.1.1.2. A házassági vagyonjogi szerződés semmissége Ptk.-beli okok alapján

A szerződés Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerinti színleltsége csak akkor állapítható meg, ha a felek kölcsönösen nem kívántak szerződést kötni, vagy kölcsönösen más tartalmú szerződést kívántak kötni, mint amilyet kötöttek.
Nem ad alapot a gazdasági munkaközösségi, illetőleg a közkereseti társasági tag, illetve betéti társasági beltag házastárs és a nem társasági tag házastárs között a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés színlelt voltának és ez okbóli semmisségének megállapítására önmagában az, hogy
- a szerződés alapján a fele - fele arányú közös tulajdonú ingatlannak a tag házastárs tulajdonában álló hányadát a nem tag házastárs váltotta magához, a tag házastárs pedig csupán értéküket vesztő ingóságok kizárólagos tulajdonához jutott, és az sem, hogy
- a korábban 1/2-1/2 arányú közös tulajdonukként nyilvántartott ingatlan tulajdoni helyzetét akként módosították, hogy pl. az ingatlan egészére a nem tag házastárs tulajdonjoga nyerjen bejegyzést, figyelemmel arra, hogy az ingatlan 800 000 forintos bekerülési értékéből 710 000 forintot a nem tag házastárs különvagyonából egyenlítettek ki, míg a közös szerzeményből fedezett elenyésző hányad tulajdonjoga azért illeti a nem tag házastársat, mert a hozzátartozói az építkezésnél ezt meghaladó jelentős értékű beruházást végeztek. A szerződés színleltségének a megállapításához ugyanis annak a kétséget kizáró bizonyítása is szükséges, hogy a jogügylet valódi célja nem a vagyonközösség megszüntetése és a tulajdon átruházása volt. (Pfv. I/A. 20.471/2002. - a tényállás ismertetését lásd: "A házassági vagyonjogi szerződés hatálytalansága a gazdasági munkaközösség, továbbá a közkereseti és a betéti társaság hitelezőivel szemben" cím alatt!)
Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik és ezért a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglalt okból semmis az a házassági vagyonjogi szerződés, amely az egyik házastárs csaknem teljes különvagyonát és a közös vagyon egészét valós ellentételezés nélkül a másik házastársnak juttatja. A "jóerkölcs" nem erkölcsi, hanem olyan jogi kategória, amely a társadalom általános erkölcsi értékítéletét fejezi ki. A szerződés "jóerkölcsbe" ütközésének megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e. Az általános társadalmi felfogással nem áll szemben az, ha az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat, azaz a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint ajándékoz, és az sem, ha közös vagyonát házastársa különvagyonába utalja (Pfv. II. 23.332/1997. - BH 1999/9/409.), a szerződés indoka pedig a szerződés érvényessége szempontjából közömbös [BH 2000/12/539. - (5.), 330-331. o.].

1.1.1.2. A házassági vagyonjogi szerződés megtámadhatósága

A házassági vagyonjogi szerződés megtámadhatósága iránti igény a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. Kötelmi jogi általános részében megjelölt megtámadhatósági okok alapján nem csupán a házastársak, hanem - a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése értelmében - olyan harmadik személyek által is érvényesíthető, akiknek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. Kizárja viszont az igényérvényesítés lehetőségét - egyebek mellett - az elévülési jellegű megtámadási határidő lejártának a ténye.

1.1.1.2.1. A bizonytalan értékű kft.-üzletrész megosztása tárgyában létrejött szerződés közös téves feltevés jogcímén történő megtámadhatóságának kizárt volta

Nem minősül téves feltevésnek, és ezért a szerződés megtámadására sem ad alapot önmagában az, ha a felek a szerződésben - egyező akarattal - valótlan tényeket rögzítenek, és az sem, ha a felek valamelyike összegében bizonytalan követelésként váltja magához a másik félnek a kft.-üzletrészeken fennálló tulajdoni hányadát (Pfv. II. 21.249/1995. - CDT 108.)
"A bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy a felek a Mitsubishi közös vagyonként történő valótlan feltüntetésével valójában a gazdasági társaságokból az 1991. évre járó osztalékot kívánták közös vagyonként elszámolni. Az alperes maga adta elő, hogy erre az évre 1 520 000 forint osztalékelőleget vett fel. Helyesen járt el ezért a bíróság, amikor a Mitsubishi értékét, mint az alperesnek jutott vagyoni részesedést vette számításba, annak ellenére, hogy a személygépkocsi nem tartozott a közös vagyonhoz.
Nem állapítható meg a közös téves feltevés a kft.-üzletrészek vonatkozásában sem. A szerződésben a felek az üzletrészek értékét nem jelölték meg, minden bizonnyal azért nem, mert az a társaságok 1991. év végi gazdasági eredményétől függött. Az alperes tehát összegében bizonytalan jövőbeni követelésként váltotta meg a felperesnek az üzletrészeken fennállott tulajdoni hányadát, annak kockázatával, hogy az üzletrészek értéke a társaságok mindenkori nyereséges, illetőleg veszteséges működéséhez igazodik. Ezért közös téves feltevésre ezzel kapcsolatban sem hivatkozhat. Egyébként a felek a szerződés megkötésekor a társaságokban meglévő törzsbetétek értékét tekintették kiindulási alapnak, amely a K. és társai Kft.-ben 500 000 forint, az U. Kft.-nél 240 000 forint volt, és e törzsbetétek révén az alperes a későbbi években jelentős nyereség-hányadhoz jutott.
A szerződésben a felek egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a vagyonmegosztás a teljes közös vagyonra, valamennyi ingóságra kiterjed, s a megállapodással vagyonjogi igényeiket véglegesen rendezték. Ezt a nyilatkozatukat a bontóperi tárgyaláson is megerősítették. Egymagában az, hogy az 1991. november 26-án kelt okirat nem sorol fel minden, a közös vagyonhoz tartozó ingóságot, nem jelenti azt, hogy azokat vagyonmegosztásnál nem vették figyelembe." (Pfv. II. 21.249/1995. - CDT 108.)

1.1.1.2.2. A vagyonmegosztási szerződés megtévesztés okára alapított megtámadása a kft.-üzletrész adásvételi szerződésben kikötött vételár feltűnően nagy értékaránytalansága miatt

A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződést a nem tag házastárs megtévesztés okából - egyebek mellett - arra való hivatkozással is megtámadhatja, hogy a vagyonközösséghez tartozó, de a tag házastárs által már harmadik személyre átruházott kft.-üzletrészek elszámolására az üzletrész adásvételi szerződésekben kikötött vételárak alapulvételével került sor, a kikötött vételárak és az üzletrészek tényleges forgalmi értéke között azonban feltűnően nagy értékkülönbség áll fenn. A vagyonmegosztási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló igény azonban ilyen esetben is csak az elévülési jellegű megtámadási határidőn belül érvényesíthető és az érvénytelenség - a Ptk. 201. §-ának (1) és 210. §-ának (4) bekezdése szerinti egyéb feltételek meglétében is - csak akkor állapítható meg, ha a nem tag házastárs az említett igényének érvényesítésével egyidejűleg a kft.-üzletrészek átruházására vonatkozó adásvételi szerződések - szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség okára alapított - megtámadása iránti igényét az üzletrészek vevői (nem pedig az érintett kft.-k!) ellen indított kereset útján sikerrel érvényesíti, vagy az általa hivatkozott megtámadási okok (feltűnően nagy értékkülönbség és a volt tag házastárs általi megtévesztés) fennállását egyéb módon bizonyítja.
Ezt az álláspontot fogadta el a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv. II. 22.277/1998. számú eseti döntésében.
Az eseti döntés alapjául szolgáló jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint "a felperes és az I. r. alperes különélő házastársak, a házasságuk felbontása iránt az elsőfokú bíróságon per van folyamatban. A házasfelek kapcsolata 1995 tavaszán megromlott, majd nyár elején a házasság felbontása érdekében a járulékos kérdésekben tárgyalásokat folytattak egymással.
Az I. r. alperes az 1995. június 12-én kelt adásvételi szerződéssel a P.-F. Kft.-ben lévő, 25% tulajdoni hányadot megtestesítő üzletrészét 150 000 forintért, az 1995. június 10-én kelt adásvételi szerződéssel pedig az N. T. Kft.-ben lévő üzletrészét 20 000 forintért eladta a II-IV. r. alpereseknek.
1995. július 18-án a házasfelek a házastársi közös vagyonukat megosztották, megállapodásukat okiratba foglalták. Az írásbeli megállapodás 2/f. pontja szerint a felperes megszerezte - egyebek mellett - az üzletrészek eladásából származó készpénz fele részét. …
A felperes az elsőfokú bíróságnál a különélő házastársa, mint I. r., továbbá a N. T. Kft. és a P.-F. Kft., mint II. és III. r. alperesek ellen 1996. november 5-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes mint eladó, illetőleg a II. és III. r. alperesek mint vevők között létrejött üzletrész adásvételi szerződések a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége miatt érvénytelenek, ebből következőn viszont érvénytelen az I. r. alperessel megkötött házastársi vagyonjogi megállapodásának a 2/f. pontja is, mert etekintetben az I. r. alperes őt megtévesztette és megtévesztéssel vette rá a szerződés megkötésére, hiszen az üzletrész adásvételi szerződésekben szereplő vételárak és az üzletrészek tényleges forgalmi értéke között feltűnően nagy értékkülönbség áll fenn. A felperes az ezt követően, 1997. március 10-én kelt és az elsőfokú bírósághoz március 17-én érkezett beadványában a keresetét akként módosította, hogy az általa II. és III. r. alperesként tévesen perbe vont N. T. Kft.-nek és a P.-F. Kft.-nek a perből történő elbocsátását, valamint a sérelmezett adásvételi szerződés vevőinek a II-IV. r. alperesként történő megidézését kérte. Az elsőfokú bíróság a végzésével az eredetileg perbe vont II. és III. r. alpereseket a perből elbocsátotta és a per tárgyalását a jelenlegi II-IV. r. alperesek megidézése mellett folytatta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződések tekintetében a megtámadási határidő felperes általi elmulasztása miatt, a volt házasfelek között létrejött házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó megállapodás 2/f. pontja tekintetében pedig érdemben találta alaptalannak azért, mert az alperesek között létrejött adásvételi szerződések megtámadására jogi lehetőség nincs. A felperes ugyanis 1996 májusában a cégbíróságon már mindkét adásvételi szerződést és mindkét kft. mérlegbeszámolóját is megtekinthette, a keresetlevelének a II-IV. r. alperesek részére történő kézbesítésére azonban csak 1997. március utolsó napjaiban került sor, ezt megelőzően pedig a felperes velük a megtámadási szándékát sem közölte, míg az I. r. alperes a bontóperben már 1996 júniusában értesülhetett ugyan a felperes jogi álláspontjáról, a megtámadásnak a módosított kereset szerinti alperesekkel történő közlésére viszont sem a szerződéskötéstől számított egy éven belül, sem a szerződés megtekintetésének a lehetővé válásától számított további három hónapon belül nem került sor."
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a döntését az alábbiakkal indokolta.
"Az alperesek között létrejött üzletrész adásvételi szerződések tekintetében a megtámadási határidő felperes általi elmulasztása miatt a felperes követelése elévülés folytán ma már bíróság előtt nem érvényesíthető. A szerződéskötés időpontjától eltérő teljesítési határidő bizonyítottságának a hiányában ugyanis a megtámadási határidő a szerződés megkötésekor kezdődött, az tehát - az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazására is figyelemmel - már a keresetlevél beadását, illetőleg a megtámadás II-IV. r. alperesekkel való közlését megelőzően lejárt.
A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában megkötött szerződést a felperes kellő időben támadta ugyan meg, érdemben alaptalanul hivatkozott viszont arra, hogy őt az I. r. alperes megtévesztéssel vette volna rá a szerződés 2/f. pontjában foglalt megállapodás megkötésére. A szerződés megkötésekor ugyanis a volt házasfelek közös vagyonát nem a kft.-üzletrészek, hanem azok eladási ára képezte, a közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés 2/f. pontja - ennek megfelelően - az üzletrészek eladási árának a megosztásáról rendelkezett, és az eladási árak itt megjelölt összege az üzletrészekre vonatkozó adásvételi szerződésben feltüntetett összegekkel is azonos. Az adásvételi szerződések érvényességét a felperes jogszerűen nem tudta megdönteni, arra vonatkozó adat pedig a perben nem merült fel, hogy az I. r. alperes ténylegesen nem a szerződésekben feltüntetett vételárakat vette volna fel. Nem állapítható meg tehát az, hogy az üzletrészek vételára tekintetében az I. r. alperes megtévesztette, az üzletrészek vételártól eltérő forgalmi értékére vonatkozó esetleges I. r. alperesi megtévesztés pedig nem eredményezheti a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés érvénytelenségét. Az utóbbi szerződés tárgyát ugyanis nem az üzletrészek, hanem azok vételára képezte, az adásvételi szerződések érvénytelenségére a felperes elévülés folytán már nem hivatkozhat, az adásvételi szerződések megkötéséhez történt hozzájárulásának a hiányát - annak törvényes vélelmével szemben - nem bizonyította, a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés egyetlen kiragadott tétele alapján pedig a szerződés egészének az érvényessége tárgyában egyébként sem lehet állást foglalni."(Pfv. II. 22.277/1998/4. sz.)

1.1.2. A házassági vagyonjogi szerződés fedezetelvonó jellege és a hitelező harmadik személyekkel szembeni (relatív) hatálytalansága

A Csjt. 27. §-ának (2)-(4) bekezdése a házassági vagyonjogi szerződés tartalmára nézve mindössze annyi előírást tartalmaz, hogy annak a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyainak a házassági életközösség tartamára történő rendezésére kell irányulnia, és a szerződésben a felek a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a különvagyonba.
Az 1986. évi IV. törvény miniszteri indokolása ugyanakkor a házassági vagyonjogi szerződés bevezetésével összefüggésben kifejezetten hangsúlyozta azt, hogy "különböző okok tehetik indokolttá a házasfelek vagyoni viszonyainak a vagyonközösségtől eltérő szerződéses rendezését. A gazdasági viszonyok fejlődése növelte a magánszemélyek vállalkozásának kockázatát és anyagi felelősségüket is. A felelősségnek az ilyen tevékenységet nem folytató házastársra való kiterjesztése azzal járhat, hogy az anyai felelősséget ténylegesen csupán neki kell viselnie házastársa sikertelen gazdasági tevékenységéért."
Célszerűnek tűnik tehát a vagyonjogi szerződés megkötése útján a befektetési és vállalkozási célú közös vagyonnak az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató házastárs különvagyonába való utalása akkor, ha valamelyik fél üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat és a felek kölcsönösen el akarják kerülni azt, hogy vállalkozásának kockázata a közös vagyont, a tartozásaiért való felelősség pedig - a közös vagyon reá eső része erejéig - a másik házastársat is terhelje. Különösen indokolt lehet az ilyen szerződéses megállapodás akkor, ha a vállalkozó házastárs a gazdasági tevékenységét egyéni vállalkozóként vagy olyan társas vállalkozás tagjaként, illetve olyan minőségben (közkereseti társasági tagként vagy betéti társaság beltagjaként) folytatja, amely a vállalkozás tartozásaiért a teljes magánvagyonára kiterjedő, korlátlan felelősséggel párosul.
A házassági vagyonjogi szerződés jogintézménye a gyakorlatban ennek ellenére nem terjedt el, a csupán szórványosan előforduló ilyen szerződések megkötésére pedig rendszerint nem a házasságkötés előtt vagy az életközösség, illetve a vállalkozó házastárs gazdálkodó tevékenységének megkezdésekor, hanem csak a vállalkozás eladósodásakor kerül sor. Ez a tény pedig már önmagában is arra utal, hogy az ilyen szerződések valójában nem a vállalkozás nyereségének és veszteségének a vállalkozó házastárs különvagyonába való utalását, illetőleg a nem vállalkozó házastársnak a vállalkozás jövőbeni kockázata alóli mentesülését, hanem - a házassági vagyonjogi szerződés rendeltetésével ellentétben - a már felhalmozódott hitelezői igények fedezetének az elvonását célozzák.
Hasonló fedezetelvonási célzatot tükröznek viszont az akár többtagú, akár kéttagú, ún. házaspári betéti társaságok alapításával egyidejűleg megkötött házassági vagyonjogi szerződések is, amelyeknek a tipikus tartalma az, hogy a házasfelek a - rendszerint vagyontalan - beltag házastárs betéti társaságbeli részesedését az ő különvagyonába, illetőleg a beltag és a kültag házastárs társaságbeli részesedéseit kölcsönösen egymás különvagyonába utalják, a házaspári betéti társaságok működésének a tartama alatt pedig a beltag házastárs (rendszerint a férj) többnyire eladósodik, míg a kültag házastárs (rendszerint a feleség) jelentős vagyonra tesz szert.
A házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződések tartalma, a megkötésük előzményei és körülményei, valamint a felek ezt követően tanúsított magatartása ugyancsak azt mutatja, hogy a szerződés alapján a vállalkozó házastárs kizárólagos tulajdonában álló jelentős értékű ingatlanok és társaságbeli részesedések tulajdonjogát rendszerint a nem vállalkozó másik házastárs, az - állítólagos - készpénzvagyont pedig a vállalkozó házastárs szerzi meg. Ilyen esetekben a szerződés megkötését közvetlenül megelőző vagy az azt közvetlenül követő rövid időn belül igen gyakran a felek házasságának a felbontására is sor kerül ugyan, a közös lakásukat és az életközösségüket azonban továbbra is változatlanul fenntartják.
A Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése a házassági vagyonjogi szabályok diszpozitív jellegére figyelemmel - a forgalom biztonsága és az ügyletkötésben részt nem vett házastárs érdekeinek védelme érdekében - úgy rendelkezik, hogy a házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonába tartozik.
Nem határozza meg viszont a Csjt. a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeit, ezért a jogvédelem lehetséges eszközeit a jogirodalom és a bírói gyakorlat egyaránt a házastársak és a harmadik személyek közötti jogviszonyokra irányadó és - a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján - a Csjt. általános háttérjogaként is alkalmazandó Ptk. szabályaiban keresi.
Amennyiben a házastársak között létrejött szerződés harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja, úgy - az egyéb feltételek meglétében - a szerződés fedezetelvonó jellegének és a harmadik személy hitelezővel szembeni relatív hatálytalanságának a Ptk. 203. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján történő megállapítására kerülhet sor.
A tágabb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés (tehát: az egyszeri szolgáltatásra irányuló és a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött szerződés) fedezetelvonó jellege és ez okbóli relatív (viszonylagos) hatálytalansága az általános szabályok szerint, tehát akkor állapítható meg, ha
- a szerződés harmadik személy (hitelező) igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonta és
- az adóssal szerződő (jogszerző) másik fél rosszhiszemű volt vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott, azzal, hogy ha valaki - többek között - hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve ingyenességet vélelmezni kell [Csjt. 31. § (5) bek. és Ptk. 203. §-ának (1) és (3) bek.].
A szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződés relatív hatálytalansága pedig akkor, ha a felek a szerződésben saját különvagyonuk, illetve saját tevékenységük eredményét nem a saját különvagyonuk részére tartják fenn, vagy azt egészben vagy részben a másik házasfél különvagyonába utalják. Abban az esetben viszont, ha az ilyen jövedelmet a házastárs a közös vagyonba utalja, vagy részben magának tartja meg, részben pedig a közös vagyonba utalja, a Ptk. 203. §-ának az alkalmazására nem kerülhet sor, mert a Csjt. 30. §-ának (4) bekezdése megfelelően gondoskodik a harmadik személyek követelésének kielégítéséről. Egyes vélemények szerint "az ingyenesség olyan forgalmi kategória, amely idegen a családi viszonytól és a vagyonból való részesítést az életközösség, a házastársak együttműködése eleve indokolttá teheti", ezért a szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződéssel a házastársnak adott juttatást nem lehet ingyenesnek tekinteni. "Az ingyenesség és a reá vonatkozó vélelem tehát figyelmen kívül marad. Marad a rosszhiszeműség, amikor a házassági vagyonjogi szerződésnek a célja éppen az, hogy a már ismert vagy a jövőbeli (esetleges) hitelezőket kijátssza." [(5.) 389. o.]. Mások lehetőséget látnak a szerződő házastárs rosszhiszeműségének, és a szerződés harmadik személlyel szembeni hatálytalanságának a megállapítására akkor, ha a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére az egyik házastárs harmadik személlyel szembeni kötelezettségének a keletkezését követően került sor (Albrecht-T. Nagy: i. m. 50. o.). Végül van olyan nézet is, mely szerint a vagyonjogi szerződést - tartalmától függően - nemcsak a házastárs rosszhiszeműsége esetén, hanem akkor is hatálytalannak lehet tekinteni, ha az a vagyontárgy, amelyre a harmadik személlyel kötött szerződés vonatkozik, ingyenes juttatásként (a vagyonjogi szerződés egészét tekintve megfelelő ellenszolgáltatás nélkül) került a szerződő fél különvagyonába, azzal, hogy az ingyenességet ilyenkor is vélelmezni kell [(7) 165. o.).
"A hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés (actio Pauliana) érvényes szerződés, annak a hitelezővel szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalansága csak akkor állapítható meg, ha a szerződés az adós vagyontárgyának az átruházására irányuló szándék tekintetében nem volt színlelt, tehát a másik szerződő fél valóban megszerezte az adósnak azt a vagyontárgyát, amely a hitelező követelésének a kielégítési alapja volt. Más a helyzet akkor, ha az adós a követelés behajtásának a meghiúsítása végett azt a látszatot akarja kelteni, hogy a fedezetül szolgáló vagyontárgy nem az ő, hanem harmadik személy tulajdona. Az ilyen szerződés ugyanis a szerződési akarat hiánya miatt színlelt szerződés, amely viszont a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint semmis, a semmis szerződés pedig érvénytelen. Az ilyen szerződés alapján tehát valós tulajdonátruházásra nem kerül sor, miértis a szerződés tárgyát képező vagyontárgy az adós tulajdonaként lefoglalható, és a hitelezői követelés kielégítési alapjául szolgál." [Pfv. II. 20.202/1999. - BH 2001/2/62., (6.) 337-345. o.]
Ha a fedezetelvonás jogkövetkezményeinek alkalmazhatóságára nincs mód, a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása - a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásához hasonlóan - a Ptk. 318. §-a szerint alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési kötelezettséget vonhat maga után. Az ügyletkötésben részt nem vett házastárs felelőssége azonban ilyen esetben csak akkor állapítható meg, ha
- az ügylet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakra vonatkozik, vagy
- a felelősségének jogalapja a harmadik személlyel szemben - jogalap nélküli gazdagodás, szerződésen kívüli károkozás vagy más Ptk.-beli jogcímen egyébként fennáll. (Lásd részletesen: "A nem vállalkozó, illetve nem társasági tag házastárs felelőssége a vállalkozó, illetve társasági tag házastárs által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben" címszó alatt!)
Ha pedig a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása az ügyletkötő harmadik személynek a házastársak általi szándékos megtévesztésével is párosul, úgy a harmadik személy a szerződést a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján a 210. § (4) bekezdése szerinti megtévesztés okából megtámadhatja és - az egyéb törvényes feltételek meglétében - a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérheti.
Amennyiben a társasági szerződés, alapító okirat vagy a gazdasági társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló kötelmi jellegű más szerződés tag (részvényes) házastárs általi aláírását, illetve megkötését követően a házastársak akár egymással, akár harmadik személlyel olyan, ún. fedezetelvonó szerződést kötöttek, amellyel a társaság, annak tagjai, hitelezői vagy más harmadik személyek igényei kielégítésének az alapjául szolgáló közös vagyonukat lényegesen csökkentették, és ezért a hitelező követelése az adós tag (részvényes) házastárson nem hajtható be, lehetősége van a hitelezőnek arra, hogy a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján e szerződés vele szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalanságának a megállapítását kérje. Ebből a szempontból "hitelezőnek" nem a társaság hitelezője, hanem a tag (részvényes) házastárs hitelezője, tehát a tag házastárs tartozásának a jogosultja minősül, ebbe a körbe pedig a társaság, annak tagja (részvényese) vagy hitelezője egyaránt beletartozik.

1.1.2.1. A házassági vagyonjogi szerződés társasággal szembeni hatálytalansága

Míg a régi Gt. 22. §-ának (4) bekezdése a pénzbetét (pénzbeli hozzájárulás) késedelmes megfizetését a tag (részvényes) Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint a gazdálkodó szervezetekre meghatározott késedelmi kamatfizetési kötelezettségével, a nem pénzbeli betét (nem pénzbeli hozzájárulás) késedelmes teljesítését pedig a társasági szerződés által előírható kötbérfizetési kötelezettségével szankcionálta, a 164. §-a pedig korlátolt felelősségű társaság esetében a tag társaságból való kizárására is módot adott, addig a Gt. 13. §-ának (1)-(2) és az új Gt. 14. §-ának (1)-(2) bekezdése valamennyi társasági formára irányadó módon úgy rendelkezik, hogy ha a tag (részvényes) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, a gazdasági társaság ügyvezetése harminc napos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre, és e határidő eredménytelen eltelte esetében a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik.
Ebből viszont az következik, hogy a hatályos Gt. szerint a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása nem eredményezheti a tag házastárs által a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésének a társaság által a tag házastárs ellen indítandó polgári per útján történő követelését, és nem adhat alapot a házastársak között esetleg létrejött fedezetelvonó jellegű házassági vagyonjogi vagy egyéb szerződés relatív hatálytalanságának a társasággal szembeni megállapíthatóságára sem.
Elképzelhető viszont a szerződés fedezetelvonó jellegének és a társasággal szembeni relatív hatálytalanságának a megállapítása bármely cégformájú gazdasági társaság esetében akkor, ha a szerződés a gazdasági társasági tag (részvényes) házastársnak a társasággal szemben fennálló felelőssége alapján keletkezett tartozások kielégítési alapját elvonja. Ilyen tartozásnak minősül - többek között - a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, illetőleg annak a társasággal szemben fennálló hátraléka - egyebek mellett - akkor, ha
- a tagsági jogviszonynak a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás nem teljesítése okából történő megszűnése a gazdasági társaságnak kárt okozott [Gt. 13. § (3) bek., új Gt. 14. § (3) bek.],
- a vagyoni hozzájárulás teljes befizetését, illetve szolgáltatását megelőzően a társaság ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek.
A tagsági jogviszonynak a vagyoni hozzájárulás teljesítésének az elmulasztása okából történő megszűnése esetén ugyanis a tag házastárs a társaságnak okozott károkért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik. amely - az egyéb feltételek meglétében - az ezzel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kár, valamint az azt terhelő késedelmi kamat, költség és egyéb járulékok megtérítésére egyaránt kiterjed.
A felszámolási eljárás megindulása után ugyanakkor a tag - régi Gt. szerinti - taggyűlés általi kizárására, illetőleg a tagsági jogviszonyának - az új Gt. szerinti megszűnésére már nincs jogi lehetőség, a társasági tagok azonban ebben az esetben sem mentesíthetők a törzsbetét teljes befizetésének a kötelezettsége alól. Ebből viszont az következik, hogy a felszámolási eljárás kezdetétől a törzsbetét nemteljesítésének jogkövetkezménye már nem a kizárás, illetve a tagsági jogviszony megszűnése, hanem a fizetés más módon (pl. fizetési meghagyás, pénzfizetésre irányuló peres eljárás) való kikényszerítése a felszámoló vagy a hitelezők részéről (BH 1995/423.).

1.1.2.2. A házassági vagyonjogi szerződés társaság tagjaival, illetőleg a közös tulajdonú üzletrész és közös tulajdonú részvény társtulajdonosaival szembeni hatálytalansága

A társaság tagjaival szemben minősülhet fedezetelvonó jellegűnek, és ebből az okból relatíve hatálytalannak a házassági vagyonjogi szerződés akkor, ha a társaság tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben egymással egyetemlegesen felelős társasági tagok közül a hitelezőknek kizárólagosan teljesítő, vagy a reá(juk) eső résznél többet teljesítő tag(ok)nak megtérítési igénye keletkezik az egyáltalán nem teljesítő, vagy a reá eső résznél kevesebbet teljesítő tag (részvényes) házastárssal szemben.
Ilyen megtérítési igény keletkezhet a közkereseti társaság tagjainak, valamint a betéti társaság beltagjainak a társaság hitelezőivel szemben - a cégbejegyzés megtagadása, a társaság működése, vagy annak megszűnése során - fennálló korlátlan és egymással egyetemleges - mögöttes - felelőssége alapján kizárólagosan vagy a reájuk eső résznél többet teljesítő tagoknak [régi Gt. 54. §. (2) és (3) bek., Gt. 56. §. (1) bek., új Gt. 68. § (2) bek.], továbbá korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetén a közös tulajdonú üzletrész, illetve közös tulajdonú részvény esetében az egyetemleges felelősség alapján kizárólagosan vagy a reájuk eső résznél többet teljesítő társtulajdonosoknak [Gt. 133. § (3) bek. és 220. § (2) bek., új Gt. 122. § (1) bek. és 212. § (5) bek.].

1.1.2.3. A házassági vagyonjogi szerződés társaság hitelezőivel szembeni hatálytalansága

Főszabály szerint a társasági tartozásokért csak a közkereseti társasági tagok és a betéti társasági beltagok felelnek ugyan a társaság hitelezőivel szemben, míg a korlátolt felelősségű társasági tagok és a részvényesek kötelezettsége kizárólag a társasággal szemben áll fenn, és csak az általuk vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatására korlátozódik. A Gt. által taxatíve felsorolt, valamint a módosított Ct. és Cstv. 2005. július 1-je óta hatályos rendelkezései szerint azonban kivételes esetekben a korlátolt felelősségű társasági tagok, illetve részvényesek korlátlan felelőssége is megállapítható, és a felelősségük - ugyancsak kivételesen - a társaság hitelezőivel szemben is fennáll (Lásd részletesen: (Második rész II. Fejezet 1.4., 2.4. és 3.4. pont).
Az ilyen hitelezői igények fedezetének az elvonása alapot adhat a házassági vagyonjogi szerződés társaság hitelezőivel szembeni hatálytalanságának a megállapítására is.

1.1.2.3.1. A házassági vagyonjogi szerződés hatálytalansága a gazdasági munkaközösség, továbbá a közkereseti és a betéti társaság hitelezőivel szemben

Fedezetelvonó jellegűnek, és ebből az okból a gazdasági munkaközösség, valamint a közkereseti és betéti társaság hitelezőjével szemben (relatíve) hatálytalannak minősül a gmk.-, és kkt.-tag, valamint a bt.-beltag házastárs és a nem társasági tag házastárs között létrejött az a házassági vagyonjogi szerződés,
- amelynek alapján a fele-fele arányú közös tulajdonú ingatlannak a tag házastárs tulajdonában álló hányadát a nem tag házastárs váltotta magához, a tag házastárs pedig csupán értéküket vesztő ingóságok kizárólagos tulajdonához jutott, és az is,
- amelyben a házastársak a korábban 1/2-1/2 arányú közös tulajdonukként nyilvántartott ingatlan tulajdoni helyzetét akként módosították, hogy az ingatlan egészére a nem tag házastárs tulajdonjoga nyerjen bejegyzést, figyelemmel arra, hogy az ingatlan bekerülési értékének túlnyomó részét a nem tag házastárs különvagyonából egyenlítették ki, míg a közös szerzeményből fedezett elenyésző hányad tulajdonjoga azért illeti a nem tag házastársat, mert a hozzátartozói az építkezésnél ezt meghaladó jelentős értékű beruházást végeztek. (Pfv. I/A. 20.471/2002.)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. és V. r. alperesek jogelődje: a peres eljárás során elhalálozott B. J., valamint a III. r. alperes 1990. április 18. napján hozták létre a B. - H. Kereskedelmi Gazdasági Munkaközösséget. A felperes jogelődje az OTP és Kereskedelmi Bank Rt. 1991. január 30. napjától 1991. október 31. napjáig terjedő időben hét kölcsönszerződést kötött, amelynek alapján összesen 108 050 000 forint hitelt biztosított ügyleti kamattal a B. - H. Gmk részére.
A Gmk. a hiteltartozás törlesztésére csak részteljesítéseket eszközölt és a hitelintézet behajtási kísérletei eredménytelenek maradtak, ezért a felperes jogelődje pert indított a gazdasági munkaközösség és annak alapítói ellen a fennálló hiteltartozás és járulékai megfizetése iránt.
A bíróság az ebben a perben meghozott jogerős ítéletével a B. - H. Gmk.-t, valamint néhai B. J.-t és a III. r. alperest - az utóbbi magánszemélyeket, mint mögöttes felelősöket a Gmk. önálló képviseleti joggal felruházott tagjaiként - 100 519 250 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
1992. június 25-én a Gmk.-val szemben felszámolási eljárás indult és 1997. január 20-án megtörtént a cégjegyzékből való törlése is azzal, hogy a hitelező követelése és a felszámoló munkadíja fedezet hiányában nem nyert kielégítést.
B. J. és a II. r. alperes házasságát a bíróság az 1992. február 5-én kelt és jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta, megállapítva, hogy a volt házastársak az életközösségüket 1991. november 6-án szakították meg. A bontóperben kötött egyezséggel a volt házastársak - egyebek mellett - a házastársi közös vagyont is megszüntették, amelynek keretében a k.-i 12.067 hrsz.-ú közös ingatlanuknak néhai B. J. nevén lévő 1/2 része a II. r. alperes tulajdonába került azzal, hogy erre figyelemmel B. J. az ingatlan illetőségnél lényegesen értékesebb ingóságok tulajdonjogát szerzi meg.
A bíróság a III. és IV. r. alperesek házasságát is felbontotta, mégpedig az 1993. november 18-án kelt és jogerőre emelkedett ítéletével. Ezt megelőzően a házastársak 1992. január 16-án írásbeli megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a k.-i 12351/8
helyrajzi szám alatt felvett, korábban 1/2-1/2 arányú közös tulajdonukként nyilvántartott ingatlan tulajdoni helyzetét akként módosították, hogy az ingatlan egészére a IV. r. alperes tulajdonjoga nyerjen bejegyzést, figyelemmel arra, hogy az ingatlan 800 000 forintos bekerülési értékéből 710 000 forintot a IV. r. alperes különvagyonából egyenlítettek ki, míg a közös szerzeményből fedezett elenyésző hányad tulajdonjoga azért illeti a IV. r. alperest, mert a hozzátartozói az építkezésnél ezt meghaladó jelentős értékű beruházást végeztek.
A felperes módosított keresetében kérte az 1992. február 5-én kötött bírói egyezség, valamint a III. és IV. r. alperes által 1992. január 16-án írásba foglalt megállapodás érvénytelenségének megállapítását, ezek színlelt volta miatt, illetve annak kimondását, hogy ezek az ingatlan tulajdonjogának a Gmk.-tagok általi átruházására vonatkozó szerződések a felperessel szemben hatálytalanok, azok fedezetelvonó volta miatt. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy a II., illetve IV. r. alperes az ingatlanoknak eredetileg is az ingatlan-nyilvántartási tulajdonukként kezelt ½ részével mint a házastársi közös vagyon rájuk eső részével önállóan is helytállni tartoznak a volt házastársuknak az életközösség ideje alatt keletkezett tartozásáért.
A Gmk.-t és a mögöttes felelős magánszemélyeket kötelező jogerős ítéletben nem szereplő 5 000 000 forint lejárt kölcsöntartozás és kamatai megfizetésére a felperes a II. és IV. r. alperesek egyetemleges kötelezését kérte. Ugyancsak azzal az indokolással, hogy a kölcsön felvétele idején a házastársi vagyonközösség köztük és az adós házastársaik között fennállott, így a visszafizetésért helytállni tartoznak.
A jogerős ítélet megállapította, hogy néhai B. J. és a II. r. alperes között 1992. február 5-én kötött bírói egyezség, valamint a III-IV. r. alperes 1992. január 16-án kelt írásbeli megállapodása a felperes vonatkozásában hatálytalan. Kötelezte a II. r. alperest annak tűrésére, hogy a k.-i 12067 helyrajzi számú ingatlan 1/2 részéből, a IV. r. alperest pedig arra, hogy a k.-i 12351/8 helyrajzi számú ingatlan 1/2 részéből a felperes a követelését kielégítse. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem látta igazoltnak és így tényállás megállapítására alkalmasnak azt a felperesi állítást, hogy a jogügyletek valódi célja nem a vagyonközösség megszüntetése és a tulajdon átruházása volt, így ezeket a jogügyleteket nem tekintette színleltnek. A Ptk. 203. § (1) bekezdése szerinti relatív hatálytalanság körében utalt a 203. § (2) bekezdése alapján a jogszabály által teremtett vélelemre, amellyel szemben a bizonyítás terhe a visszterhesség, illetve a jóhiszeműség tekintetében a szerződést kötő II. és IV. r. alperesekre hárult. Nem fogadta el a rosszhiszeműség alóli kimentése tekintetében a II. r. alperes hivatkozását, miszerint nem tudott a felperes követelésének fennállásáról, így a II. r. alperes felelősségét a házastársa által átruházott tulajdoni illetőség erejéig emiatt állapította meg a felperessel szemben, míg a III. és IV. r. alperesek közötti jogügyletet illetően a bizonyítékok mérlegelése alapján úgy foglalt állást, hogy a IV. r. alperes hitelt érdemlően nem igazolta az ingatlannak a különvagyona helyébe lépett jellegét, így az átruházás ingyenessége részint magából a szerződésből, részint pedig a felhasznált különvagyon bizonyítottságának hiányából megállapítható. Ezért a felperes irányában az átruházott 1/2 hányad erejéig az ő felelőssége is fennáll.
A felperes és az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában eljárt Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit - lényegében annak helyes indokait megismételve - hatályában fenntartotta (Pfv. I/A. 20.471/2002/8.).

1.1.2.3.2. A házassági vagyonjogi szerződés hatálytalansága a korlátolt felelősségű, illetve a részvénytársaság hitelezőivel szemben

A korlátolt felelősségű és a részvénytársaságok tagjainak (részvényeseinek felelőssége - főszabály szerint - csak a társasággal szemben áll fenn és az az általuk vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére korlátozódik. Kivételesen - azonban a felelősségük korlátlan is lehet és az fennállhat a társaság hitelezőivel szemben is (Lásd: Második rész II. Fejezet 2.4. és 3.4. pontjait!).
Ebből következően fedezetelvonó jellegűnek és a korlátolt felelősségű-, vagy részvénytársaság hitelezőivel szemben relatíve hatálytalannak minősülhet a házassági vagyonjogi szerződés - többek között - akkor, ha
- a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetén az előtársasági időszakban a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozások, vagy a társaság megszűnése esetén a társasági tartozások kielégítésére az előtársasági, illetve a társasági vagyon nem nyújt kellő fedezetet, ezért a hitelezőkkel szemben a korlátolt felelősségű társasági tagok, illetve a részvényesek a felosztott társasági vagyonból nekik juttatott részre korlátozottan felelnek a hitelezőkkel szemben [Gt. 15. § (2) és 56. § (2) bek., új Gt. 16. § (3) és 68. § (3) bek.], vagy - többek között -
- az ún. felelősségátvitel jogintézménye alapján [Gt. 56. § (3)-(4) és új Gt. 50. § (1)-(2) bek.] vagy
- a konszernjogi szabályok megsértése miatt a korlátolt felelősségű társasági tag, illetve részvényes házastárs is korlátlanul felel a társaság hitelezőivel szemben (Gt. XIV. fejezet és új Gt. V. fejezet), továbbá, ha
- a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó tag házastársnak a társaság hitelezőivel szemben a társaság megszűnése után a társaság tartozásaiért való korlátlan felelőssége a Ct. 58/A. §-a vagy a Cstv. 63/A. §-a, illetve az új Ctv. 93. §-a vagy az új Gt. által módosított Cstv. 63/A. §-a alapján megállapítható.

1.1.2.3.3. A házassági vagyonjogi szerződés társaságbeli részesedés átruházójával szembeni hatálytalansága

A forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedés (kft.-üzletrész, részvény) nem csupán új alapítású társaság alapításának létszakában a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel, hanem a társaság működésének létszakában a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű adásvételi, vagy átruházásra irányuló más szerződéssel, dematerializált részvény pedig a Gt. és a Tpt. hatálya alá tartozó értékpapírszámla terheléssel és jóváírással is megszerezhető.
Ha ilyen esetben a tag (részvényes) házastárs a harmadik személy eladó javára kikötött ellenértéket (vételárat) nem teljesíti, annak fedezetét pedig a házastársak között létrejött házassági vagyonjogi vagy egyéb szerződés elvonja, nincs akadálya annak, hogy az eladó harmadik személy a házastársak között létrejött szerződés fedezetelvonó jellegének és vele szembeni (relatív) hatálytalanságának a megállapítását kérje.

1.2. A házastársak egymással kötött társasági szerződései

Minthogy a Gt. és az új Gt. 3. § (2) bekezdése szerint gazdasági társaság alapításához - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével - legalább két tag szükséges, a házastársak a vállalkozói tevékenységüket igen gyakran az általuk közösen alapított és működtetett kétszemélyes gazdasági társaság keretében folytatják. A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a kétszemélyes társaság alapítására nemegyszer a házastársakkal szemben fennálló hitelezői igények fedezetének elvonása érdekében kerül sor. Ennek megfelelően a kétszemélyes ún. házaspári gazdasági társaságok többnyire betéti, vagy korlátolt felelősségű cégformában működnek, és a betéti társaságok esetében a beltag házastárs az esetek többségében semmiféle vagyonnal nem rendelkezik.
Ezt a tényt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 22.087/1998. számú eseti döntésének az alapjául szolgáló tényállás is, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a betéti társaság házastársak és nagykorú gyermekeik általi közös alapítására vonatkozó társasági szerződés megkötésére azzal a nyilvánvaló céllal került sor, hogy a feleség az édesanyjától ajándékba kapott üzlethelyiségek visszakövetelhetőségét azoknak a társaságba való apportálása útján meghiúsíthassa. A megajándékozott által alapított, de az ajándék visszakövetelésének időpontjában a cégjegyzékbe még be nem jegyzett betéti társaságba apportált ingatlan ugyanis a cégbejegyzés elrendelésétől vagy annak elutasításától, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal a megajándékozottnál "még meglévő ajándéknak" vagy az általa alapított társaság vagyonának minősül.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott végzésében a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat fejtette ki: "A felperes az alperesnek ajándékba adott perbeli ingatlanok visszakövetelésére irányuló igényét az 1994. február 8-án kelt levelében közölte először az alperessel, az alperes házastársa: F. I. az 1994. február 9-én a Cégbírósághoz benyújtott kérelmében annak a F. és Társai I. Betéti Társaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzését kérte, amelyet az alperes és házastársa, valamint két nagykorú gyermeke az 1994. január 12-én kelt társasági szerződéssel alapított és amelybe az alperes, mint a társaság egyik kültagja a perbeli ingatlanokat apportként vitte be. A keresetlevélhez csatolt tulajdoni lap másolat adatai szerint a társasági szerződés keltének az időpontjában a perbeli ingatlanoknak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa az alperes volt, a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát megillette őt az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy a dolog tulajdonjogát másra átruházza. Tény ugyan, hogy az ingatlanok tulajdonjogának a betéti társaság általi megszerzéséhez a gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 24. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése szerint egyrészt magának a betéti társaságnak a cégnyilvántartásba, másrészt pedig a betéti társaság tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Önmagában a társaság létrejöttének, illetőleg a tulajdonjog társaság általi megszerzésének a hiánya azonban nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy a társasági szerződés kelte és a társaságnak a cégjegyzékbe, a társaság tulajdonjogának pedig az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése közötti időszakban a tagok valamelyike által a társaságba apportált ingatlan jogi értelemben az apportot szolgáltató tag »meglévő ingatlanának« minősülnék.
A betéti társaság létesítésére, valamint a perbeli ingatlanok társaságba való apportálására irányuló társasági szerződés aláírásával ugyanis a betéti társaság kötelmi jellegű jogcímet szerzett arra vonatkozóan, hogy az apport jogcímén megszerzett ingatlan tulajdonjogát a társaságnak a cégjegyzékbe történő bejegyzésétől függően az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. A szerződéshez az azt aláíró felek a Gt. 23. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Gt. 17. §-a alapján alkalmazott Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése alapján egyaránt kötve vannak, annak módosítására nem az alperes egyoldalú elhatározása, hanem - a Ptk. 240. §-a szerint - csak valamennyi szerződő fél megállapodása alapján kerülhet sor. A társasági szerződés megkötésével ugyanis olyan függő jogi helyzet jön létre, amely csak azáltal szűnik meg, hogy a konstitutív hatályú cégbejegyzés megtörténte esetén a társaság a társasági szerződés megkötésének az időpontjára visszaható (ún. ex tunc) hatállyal létrejön, vagy a cégbejegyzés megtagadása esetén a társaság létrejötte végleges jelleggel meghiúsul. Az utóbbi esetben a társasági szerződés megkötésétől a cég tevékenységének a megszüntetéséig a Gt. 25-26. §-ai alapján alkalmazott polgári jogi társaság Ptk. 568-578/A. §-aiban foglalt szabályai az irányadók. E szabályok szerint a tagok vagyoni hozzájárulása - a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában - közös tulajdonukba megy át [Ptk. 569. §-ának (1) bekezdése], a társaság megszűnésekor pedig végelszámolásnak van helye, amelynek során a társaság tevékenységéből eredő tartozások kiegyenlítése után - lehetőleg természetben - vissza kell adni a tagok vagyoni hozzájárulását, a többlet, valamint a hiány megosztása pedig a nyereség, illetőleg a veszteség elszámolására vonatkozó szabályok szerint történik (Ptk. 578/A. §-a).
A kifejtettekből az következik, hogy csak a függő jogi helyzet megszűntének a módjától függően lehet állást foglalni abban, hogy a perbeli ingatlanok jogi értelemben az alperes tulajdonában »meglévőnek« minősülnek-e vagy sem. Megfelelő határidő kitűzésével fel kell tehát hívnia a bíróságnak az alperest arra, hogy a felperes kérelmére felfüggesztett cégbejegyzési eljárás folytatására irányuló kérelmének a cégbíróságnál történt előterjesztését igazolja. A határidő eredménytelen eltelte esetén a tárgyalást folytatni kell, a kérelem előterjesztésének az igazolása után pedig a jelen per tárgyalását a cégbejegyzési eljárás jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján fel kell függeszteni. A cégbejegyzési eljárás folytatására irányuló kérelem előterjesztésére megadott határidő eredménytelen eltelte vagy a cégbejegyzési kérelem jogerős elutasítása esetén a perbeli ingatlanok - a fentebb kifejtettek szerint - jogi értelemben az alperes, a betéti társaság cégjegyzékbe történő bejegyzése esetén viszont a betéti társaság tulajdonában lévőnek minősülnek. Ennek megfelelően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésében írott feltételei fennállnak-e vagy sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a perben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította." (LB Pfv. II. 22.087/1998.)
A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában ugyanis a meglévő ajándék visszakövetelése iránti igény - az egyéb törvényes feltételek meglétében - csak a társasági szerződés fedezetelvonó jellegének és az ajándékozóval szembeni relatív hatálytalanságának a megállapítása esetén érvényesíthető.

1.2.1. A házastársak egymással kötött társasági szerződésének érvénytelensége

A vállalkozói tevékenység társas vállalkozás keretében történő közös folytatására irányuló szerződések alakiságaira, érvényességére és harmadik személyekkel szembeni hatálytalanságára házastársak esetében sem a Csjt., hanem a Gt. és az ahhoz kapcsolódó egyéb magánjogi (társasági-, cégjogi és egyéb) szabályok, valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. rendelkezései az irányadók.
A házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyban érvénytelennek minősül a társasági szerződés akkor, ha annak az adott jogviszonyra irányadó Ptk., illetve Gt.-beli feltételei fennállnak.
Ennek megfelelően a házastársak között létrejött társasági szerződés érvénytelenségének (semmisségének vagy megtámadhatóságának) a megállapítását a hitelező harmadik személy - az egyéb feltételek meglétében - a társaság cégbejegyzését megelőzően csak a Ptk. Kötelmi jogi részének az általános szabályai alapján, a társaság cégbejegyzését követően pedig a létesítő okirat semmisségének a megállapítását és csak a Ct. illetőleg az új Gt. által taxatíve felsorolt okok alapján kérheti. (Az ezzel összefüggő eljárások részletes ismertetését lásd: az 1.2. pontban!)

1.2.2. A házastársak egymással kötött fedezetelvonó társasági szerződésének a hitelezővel szembeni (relatív) hatálytalansága

(Ptk.-beli vagy Ct.-, illetőleg új Gt.-beli érvénytelenségi ok hiányában önmagában a hitelezői igény fedezetének a gazdasági társaság alapítása útján történő elvonása - a fenti 1.1.1. pontban kifejtettek szerint - sem a cégbejegyzést megelőzően, sem azt követően nem adhat alapot a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítására. Az egyéb törvényes feltételek meglétében viszont nincs akadálya annak, hogy a harmadik személy hitelező a házastársak által kötött társasági szerződés vele szembeni relatív hatálytalanságának a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján történő megállapítását kérje. (Az ezzel összefüggő eljárások részletes ismertetését lásd: a 2. pontban!)

2. A házastársak harmadik személyekkel kötött ügyletei a befektetési, illetve vállalkozói célú vagyonukkal való rendelkezés tárgyában

A házastársak harmadik személyekkel kötött ügyletei lehetnek mindkét házastárs részvételével kötött ún. közös ügyletek, vagy valamelyikük által külön megkötött ügyletek, amely utóbbiak létrejöhetnek a nem szerződő (másik) házastárs valós vagy vélelmezett hozzájárulásával, a hozzájárulásának hiányában, vagy a tiltakozása ellenére is. A valós hozzájárulás hiánya vagy a vélelmezett hozzájárulás megdöntése esetén az ügylet olyan ún. egyoldalú rendelkezésnek minősül, amely a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátozott rendelkezési jog sérelmével jött létre.
A házastársak közös egyetértésével létrejött harmadik személlyel kötött ügyletek körébe tartozik - egyebek mellett - az olyan szerződés is, amely a saját nevében, magánszemélyként eljáró házastárs és a másik házastárs által képviselt gazdálkodó szervezet között jön létre. Nem tartozik viszont ebbe a körbe a szerződés akkor, ha azt a házastársak mindketten az általuk képviselt gazdálkodó szervezet nevében kötik meg egymással, hiszen ilyen esetben a szerződés nem a házastársak és a gazdálkodó szervezet, hanem a két gazdálkodó szervezet között jön létre.

2.1. A házastársak korlátozott rendelkezési joga és a tag (részvényes) házastárs befektetési, illetve vállalkozási célú közös vagyontárggyal való egyoldalú rendelkezésének a jogkövetkezményei

A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.
A rendelkezési jog fogalmát a Csjt. 30. §-a nem határozza meg, a korlátozott rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit pedig a házastársi vagyonközösség tartama alatt kötött ügyletek tekintetében a házastársak egymás közötti, belső jogviszonya tekintetében nem szabályozza ugyan, a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon viszont megfelelően rendezi azáltal, hogy a 30. §-ának (2)-(4) bekezdései az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügyletkötéshez való hozzájárulását és ezáltal magának a szerződésnek az érvényességét vélelmezik, sőt az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a másik házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelősségét is megállapítják.
Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött ügyletek tekintetében azonban az említett jogkövetkezményekről a Csjt. sem a házastársak belső, sem a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon nem rendelkezik, ezért arra vonatkozóan a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a Ptk. rendelkezéseinek az alkalmazásával többféle megoldást alakított ki, egységes jogalkalmazásról viszont e vonatkozásban messze nem beszélhetünk.
A Legfelsőbb Bíróság családjogi ügyekben ítélkező tanácsa az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása és a harmadik személyek védelme érdekében az utóbbi években azt a gyakorlatot alakította ki, hogy a házastársak és harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának a megsértésével kötött szerződés önmagában a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértése miatt nem tekinthető érvénytelennek, az ilyen szerződés érvényességét és a nem szerződő házastárssal szembeni hatályosságát egyaránt az e magánjogi jogviszonyra irányadó Ptk.-beli érvénytelenségi okok és a fedezetelvonás (Ptk. 203. §) szabályai szerint kell megítélni - figyelemmel a felek e jogviszonyban jogi jelentőséggel bíró jó- vagy rosszhiszeműségére is.
A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában pedig az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig magának a szerződésnek!) az érvényességét a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése, annak jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. E jogviszonyban tehát a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának, érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be. Nem elegendő tehát a kártérítési kötelezettség alóli mentesüléshez annak a kétséget kizáró bizonyítása, hogy az ügyletkötő házastárs a közös vagyont érintő rendelkezés megtételekor - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően - úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, hanem azt kell bizonyítania, hogy az eljárása helyénvaló volt, tehát az adott helyzet általános elvárásain felül a másik fél érdekeinek és feltehető akaratának is (!) megfelelt. [(6.) 407-420. o.]
A fentebb részletezett elvek alkalmazásának a lehetőségére és szükségességére mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló közös vagyontárgyakkal - egyebek mellett - az életközösség megszűnése után a betéti társasági kültag házastárs társasági tagsági jogviszonyának a megszüntetésével (Pfv. II. 21.445/2000/8.), az egyéni vállalkozás egyszemélyes kft.-vé való átalakításával és a vállalkozáshoz tartozó tárgyi eszközök gazdasági társaságba való apportálásával (Pfv. II. 21.191/2001/4.), valamint az egyéni vállalkozás tárgyi eszközeinek és árukészletének értékesítésével (Pfv. II. 22.656/2000/3) kapcsolatos egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeinek a mikénti megítélése tekintetében is.
Más kérdés természetesen az, hogy a házastársak valamelyikének a korlátozott rendelkezési jog megsértésével harmadik személlyel megkötött szerződése is érvénytelen akkor, ha annak a Ptk.-ban vagy a Gt.-ben meghatározott valamely konkrét oka egyébként fennáll.

2.1.1. A tag (részvényes) házastárs által a korlátozott rendelkezési jog megsértésével megkötött szerződés érvénytelensége

A házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyban önmagában a házastárs Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátozott rendelkezési jogának a megsértése - a fentebb kifejtettek szerint - még nem teszi a szerződést érvénytelenné, ezért a nem tag házastárs hozzájárulásának a hiányában kötött - Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű szerződés, illetőleg a - Gt. hatálya alá tartozó - társasági szerződés érvénytelensége egyaránt csupán a Ptk.-, illetőleg a Gt.-, vagy a Ctv.-beli érvénytelenségi okok alapján állapítható meg.

2.1.1.1. A tag (részvényes) házastárs által a gazdasági társasággal, annak tagjaival vagy más harmadik személlyel egyoldalúan megkötött - Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű szerződés érvénytelensége

2.1.1.1.1. A személyegyesülések tagjával való elszámolásra irányuló - kötelmi jellegű - szerződés érvénytelensége

A Gt. szerint még forgalomképtelen gazdasági munkaközösségbeli, továbbá közkereseti és betéti társaságbeli részesedés a társaság bármely létszakában csak a többi taggal való megállapodás útján szerezhető meg, az ilyen megállapodás pedig valójában a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződésnek minősül, ezért annak érvénytelenségére a Gt., illetve a Ct. szabályai az irányadók. Az új Gt. szerint a kkt.-, illetve bt.-beli részesedés is forgalomképessé válik ugyan, azzal a korlátozással azonban, hogy a részesedés átruházása csak a társasági szerződés - ugyancsak a Gt. hatálya alá tartozó - módosításával válik majd hatályossá [Gt. 101. § (1) bek.], ez utóbbi szerződés érvénytelenségét pedig továbbra is az új Gt., illetve az új Ctv. szerint kell megítélni.
A társaságtól megváló taggal történő elszámolás tárgyában a tagok között a Gt., illetve az új Gt. alapján létrejött megállapodás ugyanakkor - véleményem szerint - a Ptk. hatálya alá tartozó olyan kötelmi jellegű szerződésnek minősül, amelynek érvénytelensége a Ptk. Kötelmi jogi részében meghatározott megtámadhatósági és semmisségi okok alapján állapítható meg.

2.1.1.1.2. A kft.-üzletrészre vonatkozó - kötelmi jellegű - adásvételi szerződés érvénytelensége

A forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedés (kft.-üzletrész, részvény) azonban a hatályos Gt. szabályai szerint sem csupán új alapítású társaság alapításának létszakában a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel, hanem működő gazdasági társaságban a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű adásvételi, vagy átruházásra irányuló más szerződéssel is megszerezhető, ez utóbbi szerződések érvénytelenségének (megtámadhatóságának és semmisségének) a megállapítására tehát ugyancsak a Ptk. Kötelmi jogi részének az általános szabályai az irányadók.

2.1.1.1.2.1. A kft.-üzletrész egyoldalú átruházására vonatkozó adásvételi szerződés semmissége, illetve érvényessége

Ilyen tárgyú jogvita hiányában a Legfelsőbb Bíróság még nem foglalt állást abban, hogy a tag házastárs által egyoldalúan értékesített kft.-üzletrész átruházására irányuló szerződés semmis-e vagy sem, a fenti 2.1. pontban kifejtettekből viszont az következik, hogy önmagában a nem tag, vagy - amennyiben mindkét házasfél tagja ugyannak a kft.-nek - a másik tag házastárs hozzájárulásának hiánya - Ptk.-beli semmiségi ok hiányában - a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban - nem teszi az üzletrész átruházása tárgyában megkötött szerződést érvénytelenné (semmissé). Más kérdés ugyanakkor az, hogy a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában - a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a kft.-üzletrész átruházására is csak a házastársak közös egyetértésével kerülhet sor, ezért e jogviszonyban a korlátozott rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. Lényegében ezt az álláspontot fogadta el a Szegedi Ítélőtábla is a BDT 2005/3/33. száma alatt közzétett Pf. I. 20 373/2003/4. számú eseti döntésében, amelyben rámutatott arra, hogy: "A kft.-üzletrész a házastársak belső viszonyában a házastársi közös vagyonhoz tartozik. A társasággal szembeni külső viszonyban azonban a kft.-tag házastárs gyakorolhatja a tagsági jogokat, és rendelkezhet érvényesen - a másik házastárs hozzájárulása nélkül - az üzletrész átruházásáról."
Az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint "a felperes és az I. r. alperes házastársakként 1993. augusztus 16. napján alapították a B. Kft.-t, amelynek azonos mértékű üzletrésszel voltak a tagjai. Az életközösséget 2000 áprilisában szakították meg, a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránt per van köztük folyamatban. Az I. r. alperes a 2003. március 18. napján kelt szerződéssel üzletrészét 20 millió Ft vételárért eladta a II. r. alperesnek. A szerződést az elővásárlási jog gyakorlására történő felhívással 2003. március 24-én megküldte a felperesnek, aki azonban e jogával nem élt.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött üzletrész átruházási szerződés érvénytelen, mert az a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV törvény (továbbiakban: Csjt) 30. § (1) bekezdésébe ütközik."
"A korlátolt felelősségű társaságban való részesedés megtestesítője az üzletrész. Az üzletrész elvont fogalom, nem »dolog«, hanem olyan tagsági és vagyoni jogokat megtestesítő vagyoni értékű (immateriális) jogosultságösszesség, amely a jog hasznosítása és a rendelkezés (átruházás) során »dolog« módjára viselkedik. A Gt. több rendelkezésében ilyen felfogásban alkalmazza a törvényi fikciót (pl. elővásárlási jog).
A házastársak által a korlátolt felelősségű társaság rendelkezésére bocsátott - a házastársi közös vagyonhoz tartozó - vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás nem a házastársak családjogi, és nem is a társasági tagok polgári jogi közös, hanem a korlátolt felelősségű társaság, mint - a Ptk. 28. § (2) és (3) bekezdése és 52. § (1) és (2) bekezdése szerinti - önálló jogalanynak minősülő jogi személy kizárólagos tulajdona. A házastársi közös vagyon tárgyát, a házastársak családjogi értelemben vett közös tulajdonát nem a »bevitt vagyontárgy«, hanem a tag házastárs kft.-üzletrésze képezi (függetlenül attól, hogy adott esetben csak az egyik vagy mindkét házastárs tag). A családjogi alapon fennálló »tulajdoni váromány« azonban csak a házastársak belső viszonyára tartozik. Társasági jogi értelemben (»külső viszony«) az üzletrész »tulajdonosa« (jogosultja) a kft.-vel szemben kizárólag a társaság tagja, ő gyakorolhatja a tagsági jogokat (szavazás, osztalékhoz való jogosultság stb.), és kizárólag ő rendelkezhet az üzletrész átruházásáról is. A társasági üzletrész Csjt. szerinti, belső viszonyban érvényesülő vagyonközösséghez történő tartozása semmilyen módon és mértékben nem korlátozza a Gt.-n alapuló (tagsági) jogokat, vagyis a kft.-tag házastárs üzletrészét a Csjt. 31. §-ában (helyesen: a Csjt. 30. §-ában) írtaktól függetlenül átruházhatja, ennek korlátja csak a Gt. 134. §-ában írt elővásárlási jog. A házastárs az üzletrész közös tulajdonosaként a társaság felé (külső viszony) csak a Gt. 133. § (3) bekezdése esetében jelenhet meg, és a közös tulajdonú üzletrésszel kapcsolatos jogaikat a házastársak a Gt. szerint gyakorolhatják [LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH, BH 1999/12/553., (45.), 278-281. o., (6.) 306-311. o., (30.) 242. o.].
A Csjt. 27-31. §-ai tehát a házastársak egymás közötti, belső családjogi, házassági vagyonjogi viszonyaira vonatkoznak, a házastársak és a társaság közötti, külső vagyoni (magánjogi) viszonyaira a Gt. rendelkezései az irányadóak. A házastársak és a társaság közötti külső jogviszonyokban a Csjt. 30. § (1) bekezdésében előírt rendelkezési jog megsértése (a másik házastárs hozzájárulása nélküli rendelkezés) nem ad alapot a szerződés érvénytelenségének megállapítására. Az alperesek között létrejött üzletrész-átruházási szerződés az ún. külső jogviszonyban mindenben megfelelt az ezen szerződésre irányadó Gt. szabályainak, ezért a felperes érvénytelenség megállapítására irányuló keresete alaptalan."
Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és utasította el a felperes keresetét. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.373/2003/4. - BDT 2005/3/33. sz. 15-18. o.)

2.1.1.1.2.2. A kft.-üzletrész egyoldalú átruházására vonatkozó adásvételi szerződés megtámadhatósága

2.1.1.1.2.2.1. A kft.-üzletrész tag házastárs általi egyoldalú átruházására vonatkozó adásvételi szerződés nem tag házastárs általi megtámadhatósága

A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik.
Az idézett törvényhely nyelvtani és rendszerbeli elhelyezéséből az következik, hogy "sérelmet szenvedett fél" alatt a Ptk. valójában a "sérelmet szenvedett szerződő felet" érti, ilyennek viszont a nem tag házastárs nyilvánvalóan nem minősülhet akkor, ha a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó kft.-üzletrészeit a nem tag házastárs egyetértésének a hiányában megkötött adásvételi szerződéssel harmadik személyre ruházza át.
A nem tag házastársnak ugyanakkor - a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésén alapuló törvényes vélelem folytán - nyilvánvaló törvényes érdeke fűződik a tag házastárs közös vagyonhoz tartozó kft.-üzletrészeinek az eladása tárgyában megkötött adásvételi szerződések megtámadásához. A megtámadásra tehát a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján akkor is jogosult, ha a szerződés megkötésében való részvétel hiányában a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti "szerződő félnek", és ebből következően a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt "sérelmet szenvedett félnek" nem tekinthető. A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség okából történő megtámadása esetén azonban a számára nyitva álló megtámadási határidő a "sérelmet szenvedett félnek" minősülő tag házastárs teljesítésekor kezdődik.
Ennek megfelelően fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 22.277/1998/4. számú ítéletében azt, hogy: "Téves a felperes azon felülvizsgálati érvelése, mely szerint a perbeli adásvételi szerződések megtámadási határideje kezdő időpontjának a meghatározására a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) pontját kellene alkalmazni. E szerződéseket ugyanis a felperes nem a szerződő felek valamelyikének a másik szerződő fél általi megtévesztésére való hivatkozással, hanem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség okából támadta meg, az e jogcímen történő megtámadás esetén viszont a megtámadási határidő kezdő időpontjának a meghatározására a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja irányadó. ...
Az I. r. alperes kft.-üzletrészeinek az eladására vonatkozó perbeli adásvételi szerződéseket a volt házasfelek házassági életközösségének a tartama alatt az I. r. alperes kötötte meg a II-IV. r. alperesekkel. A szerződés megkötésében való tényleges részvétel hiányában a felperes a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti »szerződő félnek« és ebből következően a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt »sérelmet szenvedett szerződő félnek« nem tekinthető, a szerződések megtámadására tehát a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésén alapuló törvényes vélelem folytán a megtámadáshoz fűződő törvényes érdeke miatt a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése alapján volt jogosult. A felperes számára nyitva álló megtámadási határidő viszont a »sérelmet szenvedett félnek« minősülő I. r. alperes teljesítésekor kezdődik." (Pfv. II. 22.277/1998/4.).

2.1.1.1.2.2.2. A kft.-üzletrész adásvételi szerződés megtámadási határidejének elévülése

Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 22.277/1998/4. számú ítéletében arra is, hogy: "a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az egyéves elévülési jellegű megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, ha pedig ő maga a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, annak megszűnésekor kezdődik. Nincs tehát jogi jelentősége a megtámadási határidő kezdő időpontjának a meghatározása körében a feltűnő aránytalanság tényleges felismerésének, vagy az olyan helyzet bekövetkeztének, amelyben e felismerés lehetővé válik, sőt annak sem, hogy az arra jogosult a megtámadási jogát sérelmet szenvedő félként, vagy egyéb érdekeltként érvényesíti-e. A felperes, mint a szerződés a megtámadására egyéb érdekeltként jogosult számára nyitva álló megtámadási határidő viszont a »sérelmet szenvedett félnek« minősülő I. r. alperes teljesítésekor kezdődik. (…)
Az I. r. alperes egyetlen szerződéses kötelezettsége a kft-üzletrészek tulajdonjogának a II-IV. r. alperesekre történő átruházása volt, e kötelezettségét pedig - eltérő peradatok hiányában - már az adásvételi szerződések 1995. június 10-én, illetve 12-én történt aláírásakor teljesítette. A II-IV. r. alperesek ugyanis a gazdasági társaságokról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 174. §-ának (3) bekezdése alapján már a szerződés aláírásakor jogosulttá váltak arra, hogy a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe (201. §) való bejegyzés végett a társaságnak bejelentsék és nyilatkozzanak arról is, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
Mindezekből az következik, hogy a perbeli adásvételi szerződések megtámadási határideje 1996. június 10-én, illetve 12-én lejárt anélkül, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben a pert megindította volna, a II-IV. r. alperesekkel pedig a megtámadást közölte volna.
A Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és félbeszakadásának a Ptk. 326. §-ában foglalt szabályai is megfelelően irányadók. E szabályok szerint azonban az elévülés nyugvása nem az elévülés kezdő időpontjának a nyugvásra okot adó körülmény megszűnéséig történő eltolódását, hanem csak az igényérvényesítés egyéves határidejének a három hónappal történő meghosszabbodását eredményezheti akkor, ha a jogosult a követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni, és az akadály megszűnésekor az elévülési határidő már eltelt, vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra.
1996 májusában a felperes a cégbíróságon már mindkét adásvételi szerződést és mindkét kft. mérlegbeszámolóját megtekinthette, az említett időponttól számított három hónapon belül azonban az igényét nem érvényesítette. Jogszabálysértés nélkül foglalt tehát állást a jogerős ítélet abban, hogy a felperesnek a perbeli adásvételi szerződés megtámadására irányuló igénye elévülés folytán ma már nem érvényesíthető." (Pfv. II. 22.277/1998/4.)

2.1.1.1.3. A tag házastárs és a társaság között létrejött kötelmi jellegű szerződések érvénytelensége

A tag (részvényes) házastárs és a társaság között létrejöhetnek a társasági tagsági jogviszonyhoz ugyan kapcsolódó, de attól valójában független olyan kötelmi jellegű szerződések is, amelyek a tag házastárs és a társaság között a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi jogviszonyt hoznak létre.
Az ilyen jellegű szerződések leggyakoribb fajtája a Ptk. 423. §-a és 434. §-ának (1) bekezdése szerinti bérleti és lakásbérleti, a Ptk. 452. §-ának (1) bekezdésében meghatározott haszonbérleti, valamint a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés, amely utóbbi a gyakorlatban - noha ilyen szerződést sem a Gt., sem pedig a Ptk. nem nevesít - ún. tagi kölcsönszerződés néven vált ismertté.
Amennyiben az ilyen szerződés a házastársi közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezést tartalmaz, annak érvényességét - az egyéb kötelmi jellegű szerződésekhez hasonlóan - a Ptk. szabályai alapján kell megítélni.

2.1.1.2. A tag (részvényes) házastárs által egyoldalúan megkötött - Gt. hatálya alá tartozó - társasági szerződés érvénytelensége

2.1.1.2.1. A hatályos Gt. és Ctv. rendelkezései szerint

A házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai, illetve más harmadik személyek közötti külső jogviszonyban is érvénytelennek minősül a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértésével kötött ügylet akkor, ha annak az adott jogviszonyra irányadó Ptk., Ct.-, illetve Gt.-beli feltételei fennállnak.
A létesítő okiratok és azok módosításainak az érvényes vagy jogszabályba ütköző voltának a vizsgálatára szolgálnak
a) a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt
- a társaság cégbejegyzését megelőzően a Ptk. alapján,
- a társaság cégbejegyzését követően pedig Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése alapján indítható perek,
b) a Ctv. 46. §-a alapján a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,
c) a társasági határozatok Gt. 47-48. §-ai szerinti megtámadása iránti perek, valamint
d) a cégbíróságnak a a Ctv. 50. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján előterjesztett kérelem alapján indult törvényességi felügyeleti eljárása (24.).
A Ptk. 235. §-ának (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, a (2) bekezdése értelmében a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik, a Ctv. 48. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítására az ügyész, illetőleg az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti.
Minthogy a nem tag (nem részvényes) házastársnak nyilvánvaló jogi érdeke fűződik a tag (részvényes) házastárs által a hozzájárulása nélkül megkötött társasági szerződés, illetve alapító (létesítő) okirat érvénytelenségének megállapításához, nyilvánvalóan nincs jogi akadálya annak, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az egyéb feltételek meglétében pert indíthasson.
A Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a cégbejegyző végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt az ügyész, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt, a társaság valamely szerve vagy legfőbb szervének határozata Gt. 47-48. §-ai szerinti megtámadása iránti perek megindítására a tag jogosult míg a legfőbb szerv határozatának a megtámadási joga a tagot, bármely vezető tisztségviselőt, vagy a felügyelő bizottság bármely tagját is megilleti, a cégbíróság törvényességi felügyeleti (nemperes) eljárását pedig - erre irányuló kérelem útján - a Ctv. 52. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében - többek között - az is kezdeményezheti, aki az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti, a Ctv. 51. §-ának (5) bekezdése viszont kimondja azt is, hogy kérelemre nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha az arra vonatkozó igény a 46-48. § szerinti perben érvényesíthető.
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a másik (nem tag, nem részvényes) házastárs az egyéb feltételek meglétében is csak akkor indíthat pert a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt, ha a végzés rá vonatkozó rendelkezést tartalmaz és a keresete csak a rendelkezés őt érintő részére vonatkozhat, a társasági határozatok megtámadása iránt pedig akkor, ha a társaságnak maga is tagja (részvényese), míg törvényességi felügyeleti eljárást a jogi érdekének valószínűsítése mellett is csak akkor kezdeményezhet, ha az igénye az utóbb említett perben nem érvényesíthető.
A tag (részvényes) házastárs egyoldalú rendelkezésével megkötött társasági szerződések tekintetében tehát a nem tag (nem részvényes) házastárs által a társasági szerződés (létesítő okirat) érvénytelenségének megállapítása iránti pereknek lehet gyakorlati jelentősége.

2.1.1.2.1.1. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága a jogerős cégbejegyzést megelőzően

A nem társasági tag (nem részvényes) házastárs a tag (részvényes) házastárs által megkötött társasági szerződés, illetve alapító (létesítő) okirat érvénytelenségének megállapítását az ügyletkötéshez való (tényleges vagy vélelmezett) hozzájárulásának a hiányában a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését megelőzően csak a Ptk., a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését követően pedig csak a Gt., a Ctvr., illetőleg a Ctv. által meghatározott speciális érvénytelenségi okok valamelyikére való hivatkozással kérheti. (35.)
Minthogy a létesítő okirat kelte és a cégbejegyzés megtörténte közötti időszakban a társaság, mint önálló jogalany még nem jött létre, az előtársaság pedig nem jogalany, a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti pert valamennyi szerződő fél ellen meg kell indítani.
A keresetlevélben bármely Ptk.-beli érvénytelenségi (semmisségi és megtámadhatósági) okra, tehát például akarati hibákra is lehet hivatkozni. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a bíróság a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításáról rendelkezik, ha pedig a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, úgy a hivatkozott § (2) bekezdése alapján a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, az érvénytelen szerződést pedig érvényessé nyilváníthatja, ha az érvénytelenség oka megszüntethető. (24.)

2.1.1.2.1.2. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága a jogerős cégbejegyzést követően

A jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat (társasági szerződés) érvénytelenségének megállapítására a korábban hatályos régi Gt. 27. §-a, illetőleg a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességének felügyeletéről szóló 1989. évi 23. számú törvényerejű rendelet (Ctvr.) 18/A. §-a, valamint a jelenleg hatályos, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ct.) 48. §-ának (2) bekezdése egyaránt csak rendkívül szűk körben adott, illetve ad lehetőséget.
A jelenleg hatályos Ctv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül indítható per, és a hivatkozott § (2) bekezdése értelmében perindításnak csak abban az esetben van helye, ha
a) a létesítő okirat közokiratba foglalására, illetve ügyvédi (jogtanácsosi) ellenjegyzésére nem került sor,
b) a létesítő okirat nem tartalmazza a cég nevét vagy főtevékenységét, illetve a jegyzett tőke összegét vagy a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulásának mértékét,
c) a cég megjelölt tevékenységi köre jogszabályba vagy a közrendbe ütközik,
d) a jegyzett tőke befizetés törvényben megállapított legkisebb összegére vonatkozó előírásokat megsértették,
e) a cégalapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt,
f) a cég alapításában részt vevők a tagok (részvényesek) legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették.
A felperesi legitimációt megalapozó "jogi érdekeltség" alatt a bírói gyakorlat az eljárás eredményeképpen történő jogszerzés, kötelezettségtől való szabadulás, illetőleg az eljárás eredményének a jogviszonyaira való kihatás lehetőségét érti, míg alperesi pozícióban minden esetben maga a társaság áll.
A bíróság a keresetet elutasítja akkor, ha a keresetben hivatkozott érvénytelenségi ok nem áll fenn, vagy olyan érvénytelenségi okra hivatkoztak, amelyre a Ctv. idézett rendelkezései szerint nem lehet hivatkozni. A keresetnek helyt adó ítélet hozatala esetén ha az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető, a társaságot az érvénytelenség okának kiküszöbölésére kötelezi és az ítéletének egy kiadmányát megküldi a cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok szerinti eljárás lefolytatása és az említet eljárásbeli jogkövetkezmények alkalmazása végett.
Ha pedig az érvénytelenségi ok elhárítására nincs lehetőség, az okiratot a határozatában megállapított időpontig hatályossá nyilvánítja és a jogerős ítéletét megküldi a cégbíróságnak a cég megszűntnek nyilvánítása, valamint a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás kezdeményezése iránt. (24.)

2.1.1.2.2. Az új Gt. és az új Ctv. rendelkezései szerint

A 2006. július 1-jén hatályba lépő új szabályozás a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos anyagi jogi szabályokat - a régi Gt. eredeti szabályozásának megfelelően az új Gt.-be helyezte vissza, míg a bírósági eljárás részletes szabályairól és az egyéb eljárásjogi szabályokról továbbra is az új Ctv. rendelkezik.

2.1.1.2.2.1. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága a jogerős cégbejegyzést megelőzően

Az új Gt. 12. § (3) bekezdésének első mondata - a már kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelő - kifejezett rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a társaság jogerős cégbejegyzéséig a társasági szerződés érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ennek megfelelően a jogerős cégbejegyzést megelőzően a társasági szerződés érvénytelensége - a fenti 2.1.1.2.1.1. pontban kifejtetteknek megfelelően - valamennyi szerződő fél ellen indított perben
- a Ptk.-beli érvénytelenségi, tehát semmisségi és megtámadhatósági okok alapján egyaránt megállapítható, és
- a semmisségi vagy megtámadhatósági okok bármelyikének a fennállása az eredeti állapot helyreállításának vagy a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának, illetőleg - ha az érvénytelenség oka megszüntethető - az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának van helye [Ptk. 237. § (1)-(2) bek.].

2.1.1.2.2.2. A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága a jogerős cégbejegyzést követően

Az új Gt. 12. § (3) bekezdésének második mondata - a korábbi szabályozást pontosítva - úgy rendelkezik, hogy a jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés megtámadására nincs mód, és a semmisség megállapításának is csak a Ctv.-ben szabályozott perben, a (4) bekezdésben meghatározott semmisségi okokból van helye.
A hivatkozott § (4) bekezdése - az Európai Unió 1. számú társasági jogi irányelvével azonos tartalommal - azt mondja ki, hogy a jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés semmisségét csak az alábbi okokból lehet megállapítani:
a) a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
b) a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;
c) a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
d) a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
e) a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A jogerős cégbejegyzést követően ugyanis "a cégjegyzék közhitelességi elve erősebb az anyagi jogi érvénytelenségnél amelyet részben a jogerős cégbejegyzés orvosolt, illetve törvényességi felügyeleti eljárás keretében orvosolható." (60.)
Az érvénytelenség jogkövetkezményeit az új Gt. 12. §-ának (5) bekezdése akként határozza meg, hogy ha a bíróság a (4) bekezdés alapján a társasági szerződés érvénytelenségét megállapítja, felhívja a társaság tagjait - amennyiben ez lehetséges - az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, a bíróság a társasági szerződést a határozatban megjelölt időpontig hatályossá nyilvánítja, és szükség esetén felhívja a cégbíróságot törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. A bíróság eljárásának részletes szabályait a Ctv. állapítja meg.
Az (5) bekezdés ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek a társaság terhére vagy javára az érvénytelenség megállapításáig keletkeztek.
Az új Ctv. a Jogorvoslatok címet viselő V. Fejezetében hét Címben rendelkezik a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elutasító végzés elleni fellebbezés, a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per, a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per valamint a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése és a cégalapítás, valamint létesítő okirat módosításának érvénytelensége iránti perek közös szabályairól, míg a törvényességi felügyeleti eljárás szabályait a VI. Fejezet tartalmazza. Ezen eljárások lényegének az ismertetésére terjedelmi okokból nem áll módunkban kitérni.

2.1.2. A tag (részvényes) házastárs társasági részesedéssel való egyoldalú, de érvényes rendelkezésének külső és belső jogviszonybeli jogkövetkezményei

A tag (részvényes) házastárs társasági részesedéssel való egyoldalú rendelkezésének az érvényessége nem érinti a nem tag (nem részvényes) házastársnak azt a jogát, hogy - ha annak törvényes feltételei egyébként fennállnak - az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben a magánjogi viszonyokra irányadó Ptk., a tag (részvényes) házastárssal szemben pedig a Csjt., illetőleg az annak háttérjogát képező Ptk. szabályain alapuló egyéb igényt érvényesíthessen. Az ilyen esetben érvényesíthető igények köre és jogalapja azonban különbözik egymástól aszerint, hogy az egyoldalú rendelkezés a Ptk., vagy a Gt. hatálya alá tartozó szerződés útján valósult meg.

2.1.2.1. Az egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményei a tag (részvényes) házastárs által a gazdasági társasággal, annak tagjaival vagy más harmadik személlyel megkötött - Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű szerződés esetén

A tag (részvényes) házastárs befektetési és vállalkozói célú vagyonnal való érvényes, de egyoldalú rendelkezésének a házastársak és az ügyletkötő harmadik személy közötti külső jogviszonybeli jogkövetkezményeit - a 2.1. pontban kifejtettek szerint - a magánjogi jogviszonyokra irányadó Ptk. szabályai, egyebek mellett tehát a felek jó-, illetve rosszhiszeműsége, valamint a fedezetelvonás szabályai szerint kell megítélni.

2.1.2.1.1. A kkt. és bt.-beli tagsági jogviszony nem tag házastárs hozzájárulása nélkül történő (egyoldalú) megszüntetésének jogkövetkezményei

A Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.445/2000. számú ítéletének az alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a betéti társasági beltag házastárs az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a tagsági jogviszonyát a másik (nem tag) házastárs hozzájárulása nélkül megszüntette és a társasággal el is számolt. A tagsági jogviszonyának megszüntetéséről a házastársát nem tájékoztatta és vele el sem számolt. A nem tag házastárs felperesnek az elszámolás érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasító jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta és az ítéletének indokolásában a betéti társaságbeli részesedéssel való egyoldalú rendelkezés belső és külső jogviszonybeli jogkövetkezményeire is rámutatott.

2.1.2.1.1.1. Az egyoldalú rendelkezés nem tag házastárssal szembeni (relatív) hatálytalansága a házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai, illetve hitelezői és más harmadik személyek közötti külső jogviszonyban

"Alappal hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes betéti társaságbeli részesedése a házastársi vagyonközösséghez tartozott, miértis az alperes betéti társaságbeli kültagi jogviszonyának az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban történő megszüntetése a közös vagyonnal való olyan rendelkezésnek minősül, amelyre a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint csak a házastársak közös egyetértésével kerülhetett volna sor. A hivatkozott törvényhely ugyanis a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak elidegenítését, vagy általában az olyan vagyonjogi rendelkezés megtételét, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik, a házastársak közös egyetértéséhez köti, és nem létesít ez alól kivételt az - akár a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel, akár a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződéssel megszerzett - gazdasági társaságbeli részesedések, és ezen belül a személyegyesülések-beli, illetőleg a tőketársaságok-beli részesedések tekintetében, az előbbiek esetében pedig attól függően sem, hogy a társasági tag házastárs a társaságban való személyes közreműködésre kötelezettséget vállalt-e vagy sem.
Alaptalanul érvelt viszont a felperes azzal, hogy az egyetértésének a hiányában a betéti társaság és az alperes közötti elszámolásra vonatkozó megállapodás a Gt. 17. §-a alapján alkalmazott Ptk. 114. §-ának (1) és 200. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelennek: semmisnek minősülnék. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy sem a Csjt., sem más jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a házastársak rendelkezési jogának a Csjt. 30. §-a (1) bekezdésében foglalt korlátozása a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokban harmadik személyek terhére is alkalmazható lenne. Ebből pedig az következik, hogy az ügyletkötésben részt nem vett házastárs jogilag védett érdekeinek az ezzel összefüggő sérelmét és annak jogkövetkezményeit a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a feleknek - a polgári jogi és egyéb magánjogi szabályok általános elvárásai szerint - az ügyletkötés során jelentőséggel bíró jó- vagy rosszhiszeműsége és a szerződés fedezetelvonó jellege [Ptk. 4. §-ának (1) és 203. §-ának (1) bekezdése, LB Pfv. II. 22.717/1999., Pfv. II. 22.661/1996.], a házastársak belső jogviszonyában pedig a - Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott - megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni" (Pfv. II. 22.519/1993.).
"Olyan adat a perben nem merült fel, hogy a házastársak és a gazdasági társaság közötti külső jogiszonyban a volt kültag házastárs tagsági jogviszonyának a megszüntetése, továbbá a volt kültag házastárs és a társaság ezzel összefüggő elszámolása a nem tag házastárs vagyonközösségi igényének a kielégítési alapját elvonta volna, ezért e jogviszonyban a nem tag házastárs az elszámolás tárgyában létrejött szerződés vele szembeni (viszonylagos) hatálytalanságának a megállapítását alappal nem igényelhetné." [(33.) és (34.)]

2.1.2.1.1.2. Az egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményei a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában

Az egyoldalú rendelkezés érvényessége és nem tag házastárssal szembeni hatályossága esetén a házastársak belső jogviszonyában - a fentebb kifejtettek szerint - a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak az alkalmazása, és ezzel összefüggésben a tag házastárs kártérítési, valamint az azt terhelő késedelmi kamatfizetési kötelezettségének a megállapítása kerülhet szóba.

2.1.2.1.1.2.1. A tag házastárs kártérítési kötelezettsége a nem tag házastárssal szemben

A kifejtettekből az következik, hogy a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a hozzájárulás hiánya esetén is érvényesnek kell tekinteni a rendelkezést a másik házastárssal szemben akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának, érvénytelennek kell viszont tekinteni az egyoldalú rendelkezést (nem pedig magát a harmadik személlyel kötött ügyletet!) a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése szerint a másik házastárssal szemben akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és az ilyen érvénytelenségnek a jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be.
Más kérdés az, hogy sem a nem tag házastárs érdekeivel, sem pedig a feltehető akaratával nem lehet ellentétes önmagában az, ha a tag házastárs a személyegyesülésbeli tagsági jogviszonyát az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban azért szünteti meg, mert a közkereseti társasági tagot, illetve a betéti társaság beltagját terhelő személyes közreműködéssel - bármilyen okból - fel kíván hagyni vagy a közkereseti társasági tagot, illetve a betéti társaság beltagját terhelő korlátlan felelősséget a továbbiakban - bármilyen okból - nem vállalja.
Az élet- és vagyonközösség megszűnését követően ugyanis a tag házastárs által végzett személyes közreműködés díja, továbbá a társaság vagyonának a tagok személyes közreműködésére visszavezethető gyarapodása és a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedésnek az említett tényezőkre visszavezethető értékemelkedése közös vagyonnak már nem tekinthető (BH 1999/12/553. és LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH), a tag házastárs által harmadik személyekkel kötött visszterhes ügyletek tekintetében pedig a nem tag házastárs hozzájárulásának törvényes vélelme és e vélelem alapján az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni felelőssége a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján már nem áll fenn. Ilyen esetben tehát a nem tag házastársnak nem a tag házastárs tagsági jogviszonyának a változatlan fenntartásához, hanem csupán ahhoz fűződik vagyoni és - ebből következően - jogi érdeke, hogy a tagsági jogviszony megszüntetése során a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedésen alapuló elszámolási igényét a társasággal szemben maradéktalanul érvényesítse és a közös vagyoni társaságbeli részesedés helyébe lépett értéket a nem tag házastárssal haladéktalanul megossza.
Elvileg elképzelhető viszont a tag házastárs tagsági jogviszonyának a nem tag házastárs érdekeivel és feltehető akaratával ellentétes módon történő megszüntetése akkor, ha a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társaságbeli részesedés a tag házastárs tőketársaságbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) vagy betéti társaságbeli kültagi jogviszonyán alapul, a kültag házastárs a társaságban személyes közreműködésre kötelezettséget nem vállalt, a neve pedig a társaság cégnevében sem szerepel és ezért a felelőssége a vagyoni betétjére korlátozott.
A perbeli esetben az alperes az O. T. Bt.-nek nem a beltagja, hanem a kültagja volt, a társasági szerződés és az egyéb okirati bizonyítékok adatai szerint a betéti társaságban való személyes közreműködésre kötelezettséget nem vállalt, a neve pedig a társaság cégnevében nem szerepelt, a társaság kötelezettségeiért való felelőssége tehát a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 94. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyoni betétje mértékében korlátozott volt.
Az alperes betéti társaságbeli tagsági jogviszonyának a megszüntetésére, valamint a társaság és az alperes közötti elszámolásra a felperes egyetértésének a hiányában került ugyan sor, az alperes azonban az elszámolás során - a később kifejtendők szerint - a tagsági jogviszonyán alapuló elszámolási igénye és a tagi kölcsönszerződések alapján őt megillető jogokat egyaránt érvényesítette a társasággal szemben, az eljárása tehát mindössze annyiban nem felelt meg a felperes érdekeinek és feltehető akaratának, hogy az említett összegeknek a felperest megillető fele részét az általa történt felvételt követően nyomban nem adta át. [Pfv. II. 21.445/2000. - (33.), (34.)]

2.1.2.1.1.2.2. A tagsági jogviszony megszüntetésével összefüggő elszámolási igény alapján felvett összeg utáni késedelmikamat-fizetési kötelezettség

"Az alperes betéti társaságbeli tagsági jogviszonyának a változatlan fenntartása esetén a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedés értéke a társaság működésének a megkezdését megelőzően az általa megszerzett ingatlanok értékemelkedésének az arányában, a működésének a megkezdését követően pedig - a működés nyereséges volta esetén - nem csupán a tagok személyes közreműködésére, hanem a vagyoni betétjeik működtetésére visszavezethető okból is nyilvánvalóan emelkedett volna, míg az alperes tagsági viszonyának a megszüntetése és az általa felvett összegnek a felperessel való nyombani megosztása esetén a felperesnek módja nyílott volna arra, hogy a készpénz őt megillető részét más módon fektesse be vagy kamatoztassa.
A felek egymás közötti, belső jogviszonyára irányadó Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 484-487. §-a szerinti megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a helyes alkalmazásával járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az alperes által felvett vagyoni betét és tagi kölcsön együttes összegének a fele részén felül annak a 4 évi és 11 hónapi időtartamra járó évi 20%-os kamatát a felperes javára számolta el" [Pfv. II. 21.445/2000. sz. - (33.)].

2.1.2.2. A tag (részvényes) házastárs által egyoldalúan megkötött - Gt. hatálya alá tartozó - társasági szerződés nem tag (nem részvényes) házastárssal szembeni (relatív) hatálytalansága

Lehetősége van a nem tag (nem részvényes) házastársnak arra, hogy a társasági szerződés, illetve alapító (létesítő) okirat vele szembeni relatív, viszonylagos hatálytalanságának a megállapítását kérje a bíróságtól akkor, ha az a házastársi közös vagyoni igényének a kielégítési alapját elvonta.
Gyakori eset az, hogy röviddel az életközösség megszűnése előtt vagy az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben az egyik házastárs a másik házastárs közös vagyoni igényének kielégítési alapját oly módon vonja el, hogy valamely nagyobb értékű vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel (alapító okirattal) nem pénzbeli hozzájárulásként (apportként) bocsát az általa alapított gazdasági társaság rendelkezésére. Nem ritka az sem, hogy az apport tárgyát a házastársak közös lakásául szolgáló ingatlan képezi, sőt előfordul az is, hogy a fedezetelvonó apportra oly módon kerül sor, hogy a házastárs a vagyonközösséghez tartozó ingatlant - a haszonélvezeti jogának fenntartása mellett - közeli hozzátartozójára ruházza át, aki azt a vele közösen alapított gazdasági társaságba apportálja.
Minthogy a társasági szerződés érvénytelensége a Ptk.-beli érvénytelenségi okok alapján - az egyéb feltételek meglétében is - kizárólag a társaság jogerős cégbejegyzését megelőzően állapítható meg, a társaság jogerős cégbejegyzését követően a sérelmet szenvedett házastárs jogainak orvoslását kizárólag a társasági szerződés vele szembeni (relatív) hatálytalanságának a megállapítása biztosíthatja.
A Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződések vonatkozásában a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott, a hivatkozott § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha valaki hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell.
A Gt. hatálya alá tartozó létesítő okiratok (társasági szerződés, alapszabály, alapító okirat) "hatálytalanságáról" ugyanakkor sem a Gt., sem a Ctv. nem rendelkezik, ezért arra a régi Gt. 17. §-a valamint a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a Ptk. rendelkezési az irányadók.
A jogszabály hallgatásából a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata azt a következtetést vonta le, hogy "a jogerős cégbejegyzést követően - harmadik személy igénye kielégítési alapjának elvonására való hivatkozással - a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) harmadik személy irányában való hatálytalanságát sem lehet megállapítani. A piacgazdaság zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen jogbiztonsághoz fűződő érdekekre figyelemmel ugyanis - az ügy érdemi elbírálására irányadó régi Gt. 27. §-ának a semmis szerződésekre vonatkozó rendelkezése - helyes értelmezés szerint - nem teszi lehetővé a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) bármely személlyel szemben való hatálytalanságának a megállapítását sem." (Gfv. X. 33.351/1995., BH 1997/11/549.).
Az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes készfizető kezességet vállalt az alperes kölcsönéért, aki a kölcsön fedezetéül szolgáló ingatlant korábban társaságba apportálta.
A jogerős ítéletet hozó bíróság a keresetnek helyt adó ítéletét azzal indokolta, hogy a tulajdonjog átruházása szerződéssel történt ezért, ezért nincs akadálya a társasági szerződés Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti fedezetelvonó jellege és a felperessel szembeni relatív hatálytalansága megállapításának, hiszen az ehhez szükséges törvényes feltételek (pl. a felek rosszhiszeműsége) a perbeli esetben fennállnak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában eljárt Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződésre vonatkozóan a Ptk. szerinti relatív hatálytalanság jogkövetkezményeit már nem látta alkalmazhatónak.
A hivatkozott eseti döntés a jogirodalom éles kritikáját váltotta ki. A fentiekkel ellentétes másik álláspont szerint ugyanis ez a gyakorlat téves. A régi Gt. 27. §-a, a Ctvr. 18/A. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ct. 48. §-a egyaránt kizárólag a társasági szerződés (alapító, létesítő okirat) érvénytelenségének a jogerős cégbejegyzést követően történő megállapítására irányuló perindítás lehetőségét korlátozza az ott tételesen felsorolt érvénytelenségi okokra. Az említett jogszabályhelyek értelmezése útján nem lehet olyan álláspontra jutni, hogy e korlátozás a létesítő okirat relatív hatálytalanságának a megállapítására is kiterjed. A szerződés hitelezővel szembeni relatív (viszonylagos) hatálytalanságának megállapíthatósága ugyanis fogalmilag feltételezi a szerződés érvényességét. Az érvénytelenségnek (semmisségnek vagy megtámadhatóságnak) az a jogkövetkezménye, hogy a szerződő felek egymás közötti viszonyában az általuk szándékolt joghatások (célok) helyett a polgári jog sajátos szankciói kerülnek alkalmazásra, miértis az érvénytelen szerződés a harmadik személy hitelező fedezetét el sem vonhatja.
Az érvénytelenség szabályainak a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozó alkalmazása legfeljebb analógia útján kerülhetne szóba, e lehetőséget azonban kizárja az a tény, hogy e tekintetben joghézag nincs. A Ptk. rendelkezéseinek a Gt. által nem szabályozott kérdésekre történő alkalmazását mind a régi, mind pedig a 2006. július 1-jéig hatályos Gt. (sőt: a 2006. július 1-jén hatályba lépő új Gt. is) kötelezően írja elő. A Ptk. 203. §-a a hatálytalanság megállapítására irányuló per megindítására a kötelmi jellegű jogviszonyok általános ötéves elévülési idején belül módot ad, ez alól pedig a Gt. a társasági szerződés (alapító, létesítő okirat) tekintetében kivételt nem létesít.
Amennyiben a bíróság az alapító okirat (alapszabály) fedezetelvonó jellege miatt annak a nem tag házastárssal szembeni hatálytalanságát állapítja meg, úgy a társaság köteles tűrni, hogy a nem tag házastárs a tag házastárs által a társaság rendelkezésére bocsátott pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás fele részére vonatkozó tulajdoni igényét az adott vagyoni hozzájárulásból, tehát magából az apport tárgyából is kielégíthesse. Nem pénzbeli hozzájárulás esetén igényelheti azt is, hogy az apport-tárgy tag házastárs tulajdonában álló fele részét - házastársi közös vagyon megosztása, illetve tulajdonközösség megszüntetésének jogcímén - adja a bíróság az ő kizárólagos tulajdonába.
A Legfelsőbb Bíróság 326. számú Elvi Határozata szerint az apportálás önmagában nem jelent fedezetelvonást, mert az apport ellentétele az üzletrész, amely változatlanul a hitelezők rendelkezésére áll (LB - Hiv. Gyűjt. 2000/2/326. sz. EH).
A jogirodalom ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy elképzelhető viszont az, hogy egyéb körülmények az apportálás fedezetelvonó jellegének a megállapítását már indokolhatják. Ilyen egyéb körülmény lehet például az, ha az üzletrész értéke lényegesen alacsonyabb az apporttárgy értékénél, vagy ha az apportálás nem kötelmi jogi, hanem olyan dologi jogi igény kielégítési alapját vonta el, mint a nem tag házastársnak a közös lakásul is szolgáló ingatlan fele részének a tulajdonjogára, illetőleg a tag házastárs tulajdoni hányadának a - másokat megelőző - magához váltására irányuló igénye.
A házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlatban érvényesülő egyik álláspont szerint ugyanis a sérelmet szenvedett házastársnak ilyen esetben nem csupán kötelmi jellegű igénye van a közös vagyon őt megillető fele részére, mert "a közös vagyon természetbeni megosztásának az elsődlegességéből és a házastársi közös vagyoni igények dologi jogi jellegéből az következik, hogy egyrészt a házastárs igénye nem pénzkövetelés, hanem olyan tulajdoni igény, amely minden egyes ingatlan vonatkozásában az adott ingatlanhoz kapcsolódik, nem pedig a közösen szerzett ingatlanból őt megillető értékre korlátozódik (LB Pf. II. 21.278/1996/17.), másrészt a házastársnak az egyéb feltételek meglétében - a kívülálló harmadik személyeket megelőző joga van arra, hogy a másik házastárs tulajdoni illetőségét a közös vagyon megosztása során magához válthassa akkor is, ha a polgári jogi közös tulajdon szabályai szerint a társtulajdonost megillető elővásárlási jog [Ptk. 145. § (2) bek.] gyakorlására nincs lehetősége azért, mert a házastárs tulajdoni illetőségének az átruházására nem adásvételi szerződéssel kerül sor. Fedezetelvonó szerződésnek minősülhet ezért a házastárs által a végleges különválás és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban a másik házastárs hozzájárulásának hiányában megkötött olyan szerződés, amely a házastársi közös vagyon megosztása során a másik házastárs vagyoni igényének a természetben történő kielégítését meghiúsítja, vagy számottevően megnehezíti (Pfv. II. 22.134/1997.).
Az ismertetett álláspont elfogadása esetén - az egyéb törvényes feltételek meglétében - hatálytalannak minősülnék a társasági szerződés a nem tag házastárssal szemben akkor, ha az a közös vagyonhoz tartozó ingatlan fele részére vonatkozó dologi jogi igényének a természetben történő kielégítési alapját vonta el, még akkor is, ha a tag házastárs egyéb vagyona - pl. az ingatlan apportálása ellenében megszerzett kft.-üzletrésze - a nem tag házastárs közös vagyoni igényének a kielégítésére kellő fedezetet nyújtana.
Dr. Kazinc Lászlónak a Gt. szabályaihoz kapcsolódó, de az új Gt. rendelkezései szerint is változatlanul alkalmazható álláspontja szerint megoldást jelenthetne ilyen esetben az, hogy a Gt. szerint a tag felel az általa szolgáltatott apportért, köteles tehát a jogtalanul szolgáltatott apportot pótolni vagy annak értékét az alapító okiratban (alapszabályban) megjelölt értékre kiegészíteni [régi Gt. 22. § (3) bek., Gt. 12. § (4) bek., új Gt. 13. § (4) bek.], ha pedig e kötelezettségének a társaság felhívására harminc napon belül nem tesz eleget, úgy az említett határidő eredménytelen elteltét követő napon a tagsági jogviszonya megszűnik [Gt. 13. § (1)-(2) bek., új Gt. 14. § (1)-(2) bek.]. Ha ilyen esetben a vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy nem vállalja át [Gt. 222. § (3) bek., új Gt. 218. § (3) bek.], úgy a társaság köteles az alaptőkéjét megfelelően leszállítani, illetőleg - ha az alaptőke leszállítására azért nincs lehetőség, mert ezzel a társaság alaptőkéje a Gt. által előírt legkisebb összeg alá csökkenne - úgy más társasági formába történő átalakulásról vagy jogutód nélküli megszűnésről kell határoznia [Gt. 258-264. §, új Gt. 266. § (3) bek. - (39.), (6.) 459-464. o., (29.) 229-231. o. és (49.)].
A jogirodalmi vitát végül a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. PJE számú jogegységi határozata zárta le, amely azt az álláspontot fejtette ki, hogy: A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv) 48. §-ának (2) bekezdése gazdasági társaságok esetén a létesítő okirat, illetve annak módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló perindítás lehetőségét korlátozza.
Az érvénytelenség és a hatálytalanság egymáshoz közelálló, de nem azonos tartalmú fogalmak, jogi hatásuk is különböző.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt) 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó, a Ptk. 203. §-ában szabályozott hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, de a hitelező irányában hatálytalan.
A társasági szerződés vagy alapító okirat, illetve ezek módosítása alapján a gazdasági társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező visszterhes ügylet. A Ptk. 203, §-ában írt feltételek megvalósulása esetén a gazdasági társaság köteles tűrni, hogy a hitelező az átruházott vagyoni betétből kielégítést keressen (BH 2002/10. és LB 1/2000. PJE - Hiv. Gyűjt. 2002/1. sz.).
A jogegységi határozat indokolása rámutatott arra, hogy: "A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseiknek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Gt. a társasági szerződés (alapító okirat) érvénytelenségére, valamint hatálytalanságára vonatkozó szabályokat nem tartalmaz, ezért ezekre a kérdésekre - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a polgári jog általános szabályai az irányadók. A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor a gazdasági társaság létesítő okirata, illetve annak módosítása érvénytelensége iránti per indítható. Ezeken az eseteken kívül perindításra jogszabályi lehetőség nincsen.
Az érvényesség, valamint a hatályosság, illetve az érvénytelenség és a hatálytalanság nem használhatók szinonímaként, mert eltérő jogi tartalommal bírnak és eltérő jogkövetkezményekkel járnak. A szerződés (jogügylet) akkor érvényes, ha mind alakilag, mind tartalmilag megfelel azoknak a jogszabályoknak, melyek az adott szerződésre irányadók. A jogügylet hatályossága viszont azt jelenti, hogy az érvényes szerződésből eredő jogok érvényesíthetők, a kötelezettségek kikényszeríthetők, tehát a jogügylet képes kifejteni mindazokat a joghatásokat, amelynek érdekében a felek létrehozták.
A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében szabályozott a hitelezőt károsító fedezetelvonó szerződés érvényes szerződés, de meghatározott feltételek esetén harmadik személy, a hitelező irányában hatálytalan. Mindezekből az következik, hogy a Ctv. 48. §-a (2) bekezdésének korlátozó rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni. A perindítás korlátozása kizárólag az érvénytelenség megállapítása iránti perekre vonatkozik, mert az érvénytelenség fogalmát sem nyelvtani, sem logikai, sem pedig rendszertani értelmezéssel nem lehet a hatálytalanság fogalmával azonosítani.
A cégbejegyzés megtörténte, a társaság létrejötte tehát nem lehet jogi akadálya annak, hogy a társaság tagjának (részvényesének) hitelezője a Ptk. 203. §-ában írt jogcímen keresettel kérhesse a társasági szerződés (alapító okirat), illetve ennek módosítása alapján nyújtott vagyoni hozzájárulás relatív hatálytalanságának megállapítását, ha a hozzájárulás igényének kielégítési alapját egészben vagy részben elvonta, feltéve, hogy a szerződő társaság (alapító) rosszhiszemű volt.
A társasági szerződés visszterhes szerződés, amelynek alapján a társaság tagjai (alapítója), részvényesei vagyoni hozzájárulást - pénzbetétet, illetve apportot - kötelesek a Gt. 12. §-a alapján a társaság tulajdonába adni és ennek ellenében a társasággal szemben vagyoni és személyes jogokat szereznek. A vagyoni hozzájárulást megszerző társaság, amely a társaság tagjaiból (alapítójából), részvényeseiből áll, rosszhiszeműség esetén köteles tűrni, hogy a tag hitelezője - a végrehajtás útján be nem hajtható - jogerős ítéleten alapuló követelését a tag által átruházott vagyoni hozzájárulásból elégítse ki. Amennyiben a vagyoni hozzájárulást megszerző társaság nem vagy nem csak természetes, hanem jogi személyből (személyekből) áll, annak rosszhiszeműsége - a szerződés fedezetelvonó jellegének ismerete vagy a körülményekből való felismerhetősége - az adós társaság és az elvont vagyont megszerző társaság közötti személyes összefonódás alapján ítélhető meg. A szerző fél rosszhiszeműségének a megítélését megkönnyíti a Ptk. 203. §-a (2) bekezdésében felállított törvényi vélelem, amely szerint, ha a társaság részére - vele közvetlen, vagy közvetetett összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet, annak tagja, vezető tisztségviselője vagy hozzátartozója, továbbá összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezet - teljesít vagyoni hozzájárulást, a szerző fél rosszhiszeműségét vélelmezni kell." (BH 2002/10. és LB 1/2000. PJE - Hiv. Gyűjt. 2002/1. sz.).
Mindezekből viszont az következik, hogy a tag házastárs fedezetelvonó apportjával szemben a nem tag házastárs ma már egyértelmű jogvédelemben részesíthető ugyan, továbbra is kétséges viszont annak a mikénti elbírálása, hogy alapot ad-e a fedezetelvonó jelleg és az erre visszavezethető relatív hatálytalanság megállapítására önmagában az, ha a társasági szerződés a közös lakásingatlan tekintetében a nem tag házastárs kötelmi jellegű vagyoni igényének a kielégítési alapját ugyan nem, a tulajdoni igénye érvényesíthetőségének a kielégítési alapját viszont elvonja.

2.1.2.3. A vagyonközösséghez tartozó ingatlannak a saját haszonélvezeti joggal terhelten történő egyoldalú elajándékozásának, majd a megajándékozott által korlátolt felelősségű társaságba történő apportálásának jogkövetkezményei

Egyértelműen ellentétes a nem tag házastárs érdekeivel és feltehető akaratával az, ha a másik házastárs a vagyonközösséghez tartozó, és a felek közös lakásául is szolgáló ingatlan vonatkozásában a nem tag házastárs - ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdoni igényének fedezetét oly módon vonja el, hogy az ingatlant a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten - akár a vagyonközösség fennállása alatt, akár az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben - a házastársának egyetértése nélkül a közeli hozzátartozójának ajándékozza, aki azt rövid időn belül a vele közösen alapított korlátolt felelősségű társaságba apportálja.
A társasági szerződés fedezetelvonó jellegének és erre visszavezethető relatív hatálytalanságának megállapítására azonban ilyen esetben is csak erre irányuló kereseti kérelem esetén kerülhet sor, hiszen a relatív hatálytalanságot a bíróság - a szerződés semmisségével szemben - hivatalból nem észlelheti.
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. II. 21.858/2003. számú eseti döntésében arra, hogy nincs eljárásjogi lehetőség az ajándékozási szerződés felperessel szembeni relatív hatálytalanságának a megállapítására irányuló kereset alapján a társasági szerződés nem tag házastárs felperessel szembeni hatálytalanságának megállapítására akkor, ha a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó, de a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlant az életközösség megszűnése után a saját haszonélvezeti jogával terhelten a nagyszülőjének ajándékozta, aki azt röviddel a tulajdonjog megszerzését követően apportként bocsátotta az általa a tag házastárssal közösen alapított kft. rendelkezésére.
Az eseti döntés az alapjául szolgáló tényállás szerint "a felperes és az I. r. alperes a házassági életközösségüket 1998. júniusában megszakították. A házassági életközösségük tartama alatt, az 1995. március 14-én kelt adásvételi szerződéssel az I. r. alperes egyedüli vevőként vásárolta meg a t.-i 183/1., 183/2. és 183/3. hrsz.-ú és egymással egybefüggő T., K. u. 23. szám alatti ingatlanokat és azok tulajdonjoga is kizárólag az ő nevére nyert bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, a szerződésben kikötött 1 500 000 forint vételárat azonban a volt házasfelek a közös vagyoni pénzeszközeikből fizették ki. A vételt követően az ingatlanokon a volt házasfelek közös beruházásokat végeztek, az életközösség megszakadását követően pedig az I. r. alperes további különvagyoni beruházásokat is eszközölt. A három egymással egybefüggő ingatlan jelenlegi együttes forgalmi értéke 10 800 000 forint, amelyen belül az I. r. alperes által elvégzett beruházások folytán előállott értékemelkedés összege 1 690 000 forint, az ingatlanban meglévő közös vagyoni érték tehát 9 110 000 forint. (…)
Az életközösség megszakadását követően az I. r. alperes az ingatlant az 1997. június 13-án kelt ajándékozási szerződéssel a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten a nagyanyjának: Cs. L.-nénak ajándékozta, aki azt az 1998. szeptember 11-én kelt társasági szerződéssel az I. r. alperessel közösen alapított kétszemélyes IV. r. alperesi Kft.-be apportként vitte be.
A keresetet részben elutasító jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a részítéletében az alábbiakat fejtette ki:

2.1.2.3.1. A külső jogviszonybeli jogkövetkezmények

"A volt házastársak és a II. r. alperes közötti külső, polgári jogi jogviszony tekintetében helyes jogi okfejtéssel mutatott rá a másodfokú bíróság az ítéletében arra, hogy a fedezetelvonó szerződésnek a harmadik személy hitelezővel szembeni - Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti - viszonylagos (relatív) hatálytalansága fogalmilag feltételezi a szerződés érvényességét. Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása folytán ugyanis az érvénytelen szerződés alapján valós tulajdonátruházásra nem kerülhet sor, miértis az érvénytelen szerződés tárgyát képező vagyontárgy az adós tulajdonaként változatlanul lefoglalható, és a hitelezői követelés kielégítési alapjául szolgál, ez a tény pedig a fedezetelvonás lehetőségét fogalmilag kizárja.
Helyesen fejtette ki a jogerős ítélet indokolása azt is, hogy a fedezetelvonó szerződés hitelezővel szembeni relatív hatálytalanságának nem az eredeti állapot helyreállítása, hanem az a jogkövetkezménye, hogy a jogszerző fél tűrni tartozik a behajthatatlanná vált követelésnek vagy követelés résznek az átruházott vagyontárgyból történő kielégítését. E vagyontárgy tehát a harmadik személy hitelező követelésének a behajtása végett ugyanúgy végrehajtás alá vonható, mintha a felek a szerződést nem kötötték volna meg, és a szerződés tárgyát képező vagyontárgy változatlanul az adós tulajdonában állna. (…)
Nem volt vitás a perben az, hogy a II. r. alperes a perbeli ingatlan egészének a tulajdonjogát a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ajándékozási szerződés jogcímén, tehát ingyenesen szerezte meg, és a jogszerző II. r. alperes rosszhiszeműsége mellett - az I. r. alperessel fennálló Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói minősége folytán - a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdésén alapuló törvényes vélelem is szól.
A kifejtettekből az következik, hogy a felperes, mint hitelező harmadik személy nem csupán az ingatlan általa megszerzett 1/2 tulajdoni illetősége, hanem az ingatlan egésze tekintetében jogszerűen igényelhette az ajándékozási szerződés vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy akár az ajándékozási szerződés egésze, akár annak a felperes által megszerzett ingatlanhányadokra vonatkozó része felperessel szembeni relatív hatálytalanságának megállapítása - a fentebb kifejtettek szerint - nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem csupán az I. és II. r. alperesek annak tűrésére való kötelezését eredményezhette volna, hogy egyrészt a felperes által házastársi vagyonközösség jogcímén megszerzett 1/2 ingatlanilletőségek tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyerjen, másrészt erre tekintettel a felperes az ingatlanok másik 1/2 tulajdoni hányadait a közös vagyon megosztása során - a szerződés egészbeni vagy részbeni relatív hatálytalanságától függően - akár az I. r., akár a II. r. alperestől megfelelő ellenérték fejében magához válthassa.
E jogkövetkezmények alkalmazhatósága azonban nem csupán az ajándékozási szerződés felperessel szembeni relatív hatálytalanságának a megállapítását, hanem az I. és II. r. alperesek által a IV. r. alperesi kft. megalapítására vonatkozóan megkötött társasági szerződés felperessel szembeni (relatív) hatálytalanságának a megállapítását is feltételezte volna, hiszen a jogszerző II. r. alperes az általa ingyenesen megszerzett ingatlanok tulajdonjogát időközben a IV. r. alperes javára szóló visszterhes társasági szerződéssel nem pénzbeli hozzájárulásként (apportként) a IV. r. alperesre ruházta át.
A felperes az elsőfokú ítéletnek az 1997. június 13-án kelt ajándékozási szerződés I. r. alperes tulajdonát képező ingatlanhányad átruházására vonatkozó relatív hatálytalanságának a megállapítása iránti keresetét elutasító rendelkezése ellen fellebbezéssel nem élt, az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztését megelőzően módosított keresete a jelen per 1998. március 18-án történt megindítását követően, 1998. szeptember 11-én kelt társasági szerződés fedezetelvonó jellegének és vele szembeni relatív hatálytalanságának a megállapítására nem terjedt ki. (…) Ilyen körülmények mellett viszont eljárásjogi és anyagi jogi akadálya is volt annak, hogy - erre irányuló fellebbezési, illetve kereseti kérelem hiányában - a másodfokú bíróság az ajándékozási szerződés egészének, az első- és másodfokú bíróság pedig a II. r. alperesi apport fedezetelvonó jellegének és a társasági szerződés erre visszavezethető felperessel szembeni hatálytalanságának megállapításáról döntsön, a IV. r. alperesi kft. kizárólagos tulajdonában álló ingatlanok tekintetében pedig fogalmilag kizárt volt a felperes és az I. vagy II. r. alperes közös tulajdonának megszüntetése is.
A IV. r. alperes alapítására vonatkozó társasági szerződés felperessel szembeni hatályossága mellett ugyanis legfeljebb a II. r. alperes I. r. alperessel egyetemleges kártérítési felelősségének a megállapítása kerülhetett volna szóba, erre irányuló kereseti kérelem hiányában viszont a II. r. alperes pénzbeli marasztalására sem volt mód. (…)

2.1.2.3.2. A belső jogviszonybeli jogkövetkezmények

A volt házasfelek egymás közötti, belső családjogi jogviszonyában a kft.- tag házastárs (jelen esetben az I. r. alperes) kétségkívül megsértette a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése által korlátozott rendelkezési jogát azáltal, hogy a perbeli ajándékozási és társasági szerződéseket a nem tag (másik) házastárs jelen esetben a felperes) hozzájárulása nélkül kötötte meg, és az eljárása helyénvalónak sem tekinthető, hiszen az nyilvánvalóan nem felelt meg a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának. Ebből viszont az következik, hogy e jogviszonyban a tag házastárs (az I. r. alperes) egyoldalú rendelkezése (nem pedig maga az ajándékozási és társasági szerződés!) érvénytelen: semmis, ezért a Csjt. 30. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 486. §-ának (3) bekezdése alapján a nem tag másik házastárssal (felperessel) szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be.
Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését mellőzte, és az I. r. alperest a perbeli ingatlanok jelenlegi teljes forgalmi értéke felperest megillető fele részének a megfizetésére kötelezte." (Pfv. II. 21.858/2003.)

2.2. Az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Munkabizottság által elfogadott Javaslata (Csjk.)

Ezt az ítélkezési gyakorlatot kívánja beépíteni a Csjk.-ba annak a Kodifikációs Munkabizottság által elfogadott Javaslata is, amelynek ismertetésére az Első rész III. Fejezetének 3.2. pontjában tértünk ki.

3. A házastársak felelőssége a harmadik személyekkel kötött befektetési és társas vállalkozási célú ügyletért

A Csjt. 30. § (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.
A (2) bekezdése kimondja, hogy bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ha azonban a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötötte, a másik házastárs csak akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha az ügylet megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.
A (3) bekezdése értelmében az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.
A (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a házastárs olyan tartozásáért, amely az előbbi rendelkezések szerint nem mindkét házastársat terheli, mind különvagyonával, mint a közös vagyonból reá eső résszel felel.
Az (5) bekezdése az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylethez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.

3.1. Az egyes alvagyonok passzív elemeinek és a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségének az egymástól való elhatárolása és az egymással való összefüggése

A Csjt. 30. §-ának a fentebb idézett (2)-(5) bekezdései a házastársak és a harmadik személyek közötti, külső jogviszonyra irányadó módon az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló, tehát az ún. ügyleti felelősségét rendezik.
Nem az idézett törvényhely, hanem a Csjt. 27-28. §-ai irányadók viszont az egyes alvagyonok passzív elemeinek, tehát a közös és különadósságok meghatározására vonatkozóan.
A közös- és különadósságok elhatárolása és a házastársak harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége bizonyos vonatkozásban kétségkívül összefügg egymással, önmagában valamely tartozás közös vagyoni jellege azonban a nem szerződő (másik) házastárs felelősségét nem feltétlenül alapozza meg.
Az ítélkezési gyakorlat azonban az ügyletkötő harmadik személy által az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelősségét - ennek ellenére - gyakran nem a Csjt. 30. §-ára, hanem 27-28. §-aira alapítja, holott az utóbb hivatkozott törvényhelyek egyfelől a házastársak belső jogviszonyára vonatkoznak, másfelől a külső jogviszonyokra irányadó felelősségi szabályt nem tartalmaznak. Önmagában valamely adósság közös vagyoni jellege ugyanakkor a házastárs külső jogviszonybeli járulékos felelősségét még akkor sem alapozza meg, ha a harmadik személy ellenszolgáltatásának egésze a közös vagyont, és ezáltal annak fele része a másik házastárs vagyonát gyarapította. A Csjt. 30. § (2)-(5) bekezdéseiben foglalt feltételek hiányában ugyanis a házastárs felelőssége csak a külső jogviszonyra irányadó magánjogi (polgári jogi, társasági jogi stb.), közigazgatási jogi (adójogi, társadalombiztosítási jogi stb.) vagy büntetőjogi szabályok rendelkezései alapján, tehát - többek között - Ptk. 6. §-a, 339-360. §-ai és 361-364. §-ai szerinti utaló magatartással, vagy szerződésen kívüli jogellenes magatartással okozott kár megtérítéséért és jogalap nélküli gazdagodás visszatérítéséért való felelősség feltételeinek a fennállása és a visszatérítési kötelezettséget kizáró okok hiánya esetén állapítható meg.

3.1.1. A közös és különadósságok, valamint a "közös különadósságok" a házastársak közötti belső jogviszonyban

A házastársak belső jogviszonyában a Csjt. 27-28. §-ai szerinti egyes alvagyonok negatív elemei, tehát a közös és különadósságok, valamint az ún. "közös különadósságok" alapulhatnak:
- polgári jogi jogviszonyon, tehát
- - egyoldalú vagy kétoldalú jogügyleten (szerződésen), amely utóbbi akár visszterhes, akár ingyenes is lehet,
- - egyéb kötelemkeletkeztető tényen, tehát: szerződésen kívüli jogellenes károkozáson, jogalap nélküli gazdagodáson, károsodást okozó utaló magatartáson, vagy
- - öröklés, tehát jogutódlás tényén, de ezenfelül
- adójogi, büntetőjogi és bármely egyéb jogviszonyon is,
Az ilyen kötelezettségek
- szolgálhatnak valamelyik házastárs személyes céljaira vagy a házastársak és a család közös céljaira, és ezen belül személyes, családi és háztartási célokra vagy befektetési és vállalkozási célokra és
- terhelhetik: a házastársak által közösen vagy valamelyikük által külön ún. eredetileg megszerzett vagyontárgyakat vagy valamely közös vagy különvagyontárgy értékén megszerzett, illetve azok helyébe lépő vagyontárgyakat is.

3.1.2. A házastársak vagyoni tárgyú kötelezettségekért fennálló felelőssége a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban

3.1.2.1. A jogi felelősség általában és a házastársak polgári jogi, társasági jogi és házassági vagyonjogi felelőssége harmadik személyekkel szemben

Ennek megfelelően a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban bármelyik házastársnak az említett vagyoni tárgyú kötelezettségekért fennálló felelősségét a magánjogi, és ezen belül a polgári, a társasági-, illetve a családjogi, és valamint az adójogi, büntetőjogi, illetve egyéb jogágak szabályai együttesen határozzák meg.
A jogi felelősség általánosságban - annak tartalmát tekintve - valójában a jog által meg nem engedett, illetve tiltott, ún. jogellenes magatartások és helyzetek kiküszöbölését, illetve azok hátrányos hatásainak a felszámolását célozza, és ennek érdekében a jogrendszer - részben prevenciós, részben pedig reparációs céllal - jogkövetkezményeket: jogi szankciókat állapít meg.
A polgári jogi felelősség a polgári jog által jogellenesnek minősített magatartások (tevékenységek vagy mulasztások) esetében aktualizálódik, annak tehát fogalmi eleme a jogellenesség, amelynek a szankcionálása - a polgári jog, mint jogág a funkciójával összhangban - elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitúció) útján az ún. reparációt, tehát valójában olyan helyzet megteremtését célozza, mintha a vagyoni viszonyok megsértése, illetve a hátrányos eredmény be sem következett volna. A polgári jogi felelősségnek szükségképpeni elemei: a jogellenesség, a kár, illetve a hátrányos eredmény és a kettő közötti okozati összefüggés, csak rendszerinti, de nem szükségképpeni eleme viszont az ún. felróhatóság (vagy szinoním értelemben vétkesség). A polgári jog főszabályként általában a teljes szankcionálás elvét követi, ami azt jelenti, hogy a károkozónak mindig a teljes kárt kell megtéríteni, amely alól a károkozó csak kivételesen: rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények esetén, és csupán részben mentesíthető.
A polgári jogi felelősség két fő területre osztható:
- a kontraktuális (szerződésszegési) felelősségre, amely egyrészt érvényes szerződés létrejöttét, másrészt a szerződésben foglalt valamely kötelezettség megszegését feltételezi, és valójában a szerződésszegő magatartást szankcionálja, valamint
- a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősségre, amelyet ún. "utaló magatartás" (Ptk. 6. §), jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361-364. §) és szerződésen kívüli károkozás (Ptk. 339-360. §), tehát a károkozás ténye alapoz meg.
"A polgári jogi felelősségben - a többi jogágban általában nem ismert módon - jelentősége van a méltányosságnak, mégpedig mind a jogalap, mind - adott esetben - a szankció (kártérítés) mértéke szempontjából." A Ptk. ugyanis egyaránt elismeri az ún. felelősségalapító méltányosságot (amikor a jogellenesség és az okozatosság mellett pusztán a magatartás eredményezi a szankció beálltát - pl. gondozó nélküli vétőképtelen károkozása) és a felelősségcsökkentő méltányosságot (kizárólag a deliktuális jellegű felelősség körében és csak kivételesen a teljes kártérítés helyett részleges kártérítés megállapítására jogosítja fel a jogalkalmazót) - [(14.) 1219-1223. o. - KJK-KERSZÖV - 2004.]
A társasági tagsági jogviszonyhoz kapcsolódó társasági jogi felelősség szabályait részint a Gt., részint pedig az annak háttérjogát képező Ptk. tartalmazza.
A Gt. rendelkezései a régi Gt. és a jelenlegi Gt. 1. §-a (1) bekezdésének e vonatkozásban egyező megfogalmazása szerint - egyebek mellett - a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit és felelősségét szabályozzák, úgy azonban, hogy régi Gt. 17. §-ának, illetőleg a Gt. és az új Gt. 9. §-a (2) bekezdésének ugyancsak egyező rendelkezése szerint a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Gt. és a Ptk. magánjogi jellegű szabályozási módjának megfelelően a gazdasági társaságok tagjainak (részvényeseinek) ún. társasági jogi felelőssége a Gt. alkalmazásában is két fő területre: kontraktuális (szerződésszegési) és deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű felelősségre osztható.
A Csjt. fentebb idézett 30. §-a (2)-(5) bekezdéseinek a házassági vagyonjogi szabályai ezzel szemben - a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó módon - az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársnak kizárólag a házastársa által kötött ügyletért való, tehát kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségéről rendelkeznek, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése pedig kimondja azt is, hogy a házastársak közötti vagyoni viszonyokra (házassági vagyonjogi szerződés, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezség, a közös lakás használatában történő megállapodás stb.) a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell. Ebből viszont az következik, hogy az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs deliktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségére vonatozóan - a Gt.-nek és a Csjt.-nek egyaránt a közös háttérjogát képező - Ptk. és az ahhoz kapcsolódó egyéb magánjogi szabályok az irányadók.

3.1.2.1.1. Az ügyletkötő (szerződő) házastárs felelőssége

Az ügyletkötő (szerződő) házastárs felelősségének alapja minden esetben a saját jogellenes magatartása (tevékenysége vagy mulasztása), nevezetesen: a szerződéses kötelezettségvállalása megszegésének, illetőleg a szerződésen kívüli jogellenes és rendszerint vétkes kártérítési vagy visszatérítési kötelemkeletkeztető magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) a ténye, a felelősségének jellege kontraktuális és deliktuális egyaránt lehet, annak mértéke - a polgári jogi felelősség főszabálya szerint - a teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed, annak irányultságát (tehát a kötelezettségei jogosultjának a személyét) pedig az adott jogviszonyra irányadó jogág szabályai határozzák meg.
Amennyiben a szerződés mindkét házastárs részvételével létrejött ún. közös ügyletnek minősül, úgy a saját jogellenes magatartás mindkét házastárs kontraktuális és deliktuális jellegű felelősségét egyaránt megalapozza.

3.1.2.1.2. Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelőssége

Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs harmadik személy hitelezővel szemben fennálló felelőssége alapulhat egyrészt a Csjt. 30. § (2)-(5) bekezdésének a házassági vagyonjogi szabályain, másrészt a Ptk., a Gt., a Cstv. vagy valamely más jogág szabályain is.

3.1.2.1.2.1. Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelőssége az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a házastársa által kötött ügyletért

Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben - a Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdésének házassági vagyonjogi szabályai alapján - fennálló felelőssége - ezzel szemben annak fogalmából következően - a polgári jogi felelősségnél lényegesen szűkebb területre korlátozódik.
A házastárs Csjt.-n alapuló felelőssége ugyanis kizárólag ügyleti (kontraktuális) jellegű lehet.
Annak alapja a szerződő házastárs közös vagyonnal rendelkező, és ezért a - Csjt. 27. §-ának (1) bekezdéséből következően - a nem szerződő (másik) házastárs személyére nézve is kötelemkeletkeztető ténynek minősülő és közös vagyonszerzést eredményező - ügylete (szerződése) és a nem szerződő házastársnak az ügylethez való kifejezett vagy vélelmezett hozzájárulása (házastársak közös egyetértése), e vélelem azonban megdönthető.
Indoka pedig az, hogy a közös vagyont (fele részben tehát az ügyletkötésben részt nem vett házastársat is!) gazdagító visszterhes ügyletért a teljes közös vagyon helytállási kötelezettsége indokolt.
Nem terjed tehát ki a Csjt. 30. §-ának szabályozási köre a jogügylet körén kívül eső egyéb polgári jogi jellegű kötelemkeletkeztető tényeken, tehát jogellenes magatartáson, jogalap nélküli gazdagodáson, utaló magatartáson alapuló ún. deliktuális jellegű tartozásokért való felelősségre, a - főszabály szerint különvagyoni szerzést eredményező - öröklésen, mint egyetemes jogutódláson alapuló, valamint a közjogi (adójogi, társadalombiztosítási stb.), büntetőjogi vagy más jogágak szabályain alapuló tartozásokért való felelősségre.
A házastárs által tanúsított jogellenes és vétkes (felróható) magatartással (tevékenységgel vagy mulasztással) okozott kár megtérítéséért való felelősség ugyanis nem kontraktuális (szerződésszegési), hanem deliktuális (szerződésen kívüli) jellegű, annak alapja a házastárs jogellenes és rendszerint vétkes magatartással (tevékenységgel vagy mulasztással) való károkozásának, vagy jogalap nélküli gazdagodásának a ténye, nem feltétlenül, hanem csak esetlegesen áll összefüggésben azzal, hogy a jogellenes magatartást tanúsító házastárs, és ebből következően a közös vagyon vagyoni előnyhöz jutott, a szerződésen kívüli jogellenes és vétkes károkozó magatartást nem tanúsító (másik) házastársnak a jogellenes károkozáshoz való hozzájárulása pedig sem a Csjt., sem a Ptk., de más jogszabály alapján sem vélelmezhető.
A Csjt. 27-28. §-ai alapján a házastársakat terhelő vagyoni tárgyú kötelezettségek (közös és különadósságok) alvagyoni jellege, valamint a Csjt. 30. § (2)-(5) bekezdései szerint a házastársaknak az említett kötelezettségekért a harmadik személyekkel szemben fennálló felelőssége tehát - annak jogalapját és körét tekintve - egymástól lényegesen különbözik ugyan, egymással mégis összefügg azonban annyiban, hogy a különadósságok a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában kizárólag az érintett házastársat terhelik, ezért a különadósság közös vagyonból való kiegyenlítése megtérítési igényt keletkeztet a közös vagyon javára.
A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban pedig azok megtérítéséért - főszabály szerint - az ügyletkötő harmadik személlyel szemben csak az érintett házastárs felel, és a felelősségének mértéke a különvagyonát, valamint a közös vagyon reá eső részét is magában foglaló teljes magánvagyona erejéig egyaránt fennáll.
A közös adósságok a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában mindkét házastársat egyaránt fele-fele arányban terhelik, a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban pedig azok megtérítéséért főszabály szerint (de nem feltétlenül) mindkét házastárs felelőssége egyaránt fennáll, a felelősségük mértéke azonban különböző az ügyletkötő házastárs felelőssége főszabály szerint a saját - a különvagyonát és a közös vagyon reá eső részét is magában foglaló - teljes magánvagyona erejéig fennáll, kivételesen pedig a magánjog - pl. a polgári jog valamely más szabálya által korlátozott, az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs Csjt. 30. §-a szerinti felelőssége azonban a közös vagyon reá eső részére korlátozott.
A kifejtetteknek megfelelő álláspontot tükröznek a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.727/2003. és Pfv. II. 20.271/2002. számú eseti döntései is.

3.1.2.1.2.2. Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs deliktuális jellegű (szerződésen kívüli) felelőssége

Az ügyletkötésben részt nem vett házastárs ügyletkötő harmadik személlyel szembeni felelősségét természetesen nem csupán a házastársa általi ügyletkötés ténye, hanem a szerződésen kívüli olyan saját jogellenes magatartás vagy egyéb olyan jogi tény is megalapozhatja, amely a Ptk., a Gt., a Cstv. vagy valamely más jogág szabályi szerint kártérítési, illetve megtérítési kötelmet keletkeztető ténynek minősül. Ilyen esetben a harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége nem a Csjt., hanem valamely más jogág szabályain alapul, az nem járulékos, hanem önálló, nem csupán kontraktuális, hanem deliktuláis jellegű is lehet, annak mértéke nem korlátozott, hanem - főszabály szerint - korlátlan, az őt terhelő kártérítés vagy visszatérítés összege pedig a házastársáéval - véletlenszerűen - egybeeshet ugyan, de attól el is térhet.

3.2. A házastársak felelőssége a gazdasági társasági részesedés megszerzésére irányuló ügyletért

A Csjt. 30. §-ának az alkalmazási körében a házastársak harmadik személyekkel kötött befektetési és társas vállalkozási célú ügyletei - a XII. Fejezet 1. pontjában kifejtettek szerint - létrejöhetnek mindkét házastárs részvételével (ún. közös ügylet) vagy valamelyik házastárs részvételével (ún. külön ügylet) és ezen belül a házastársak közös egyetértésével, a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával, a másik házastárs vélelmezett hozzájárulása nélkül vagy a másik házastárs tiltakozása ellenére és ez utóbbi esetben a szerződés irányulhat a mindennapi élet szükségleteinek a fedezésére vagy ettől eltérő célra is.
A hatályos Gt. szerint "a gazdasági társaságbeli részesedés megszerzése élők közötti jogügylettel az alapítás létszakában új alapítású gazdasági társaságban közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaság esetén társasági szerződés, részvénytársaság esetén pedig zártkörű alapítás esetén az alapító okirat, nyilvános alapítás esetén pedig a részvényjegyzési ív aláírása útján, jogutódlással létrejött gazdasági társaságban átalakulási szerződés.
A működés létszakában a kkt. és bt. esetében a tagokkal való megállapodás, korlátolt felelősségű társaság esetén üzletrész-átruházással vagy végrehajtás keretében hatósági árverés útján, rt.-nél esetében a Gt. ma már nem hatályos rendelkezései szerint a - ma már nem létező - bemutatóra szóló részvény átadása, Gt. hatályos rendelkezései szerint pedig az ideiglenes részvény, illetve névre szóló részvény forgatása, a dematerializált részvény értékpapír-számlán történő jóváírása, vagy részvény-adásvételi szerződés aláírása útján, átruházással, illetőleg végrehajtás keretében hatósági árverés útján.
Öröklés jogcímén történő tulajdonátszállással pedig a korlátolt felelősségű és a részvénytársaság bármely létszakában lehetséges, míg a közkereseti és betéti társaságbeli tagsági jogviszony öröklés útján nem száll át a tag jogutódára (örökösére), hanem az örököst csupán elszámolási igény és az a jog illeti meg, hogy a tagokkal való megállapodás alapján a társaságba belépjen."
A társaság alapításának létszakában tehát bármely cégformájú társaságbeli részesedés, a forgalomképtelen társaságbeli részesedés (közkereseti és betéti társaságbeli részesedés) pedig a társaság bármely létszakában kizárólag a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződés alapján szerezhető meg, míg a forgalomképes társaságbeli részesedés (kft.-üzletrész, ideiglenes részvény, illetve részvény) a társaság működésének létszakában a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződéssel, vagy a Gt., illetve a Tpt. hatálya alá tartozó absztrakt jogügylettel is megszerezhető. (Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy a 2006. július 1-jén hatályba lépő új Gt. szerint a személyegyesülésbeli részesedések is forgalomképessé válnak azzal a korlátozással, hogy az átruházás csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá.)
(Megjegyzést igényel ugyanakkor az, hogy a 2006. július 1-jén hatályba lépő új Gt. szerint a személyegyesülésbeli részesedések is forgalomképessé válnak azzal a korlátozással, hogy az átruházás csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá. Minthogy pedig a társasági szerződés módosítása a Gt. hatálya alá tartozó szerződésnek minősül, a személyegyesülésbeli részesedések tisztán polgári jogi - kötelmi jellegű - szerződéssel való megszerzésére az új Gt. hatálybalépését követően sem lesz mód.)

3.2.1. A házastársak felelőssége a társaság működésének létszakában megszerzett forgalomképes társaságbeli részesedést a kötelmi jellegű szerződés alapján terhelő kötelezettségekért a részesedést átruházó volt társasági taggal (részvényessel) szemben

Sem a jogirodalomban, sem az ítélkezési gyakorlatban nem vitás az, hogy a társaság működésének létszakában a forgalomképes gazdasági társaságbeli részesedés (kft.-üzletrész, ideiglenes részvény, részvény) megszerzésére irányuló - Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jogi jellegű szerződés vagy a Gt., illetve a Tpt. hatálya alá tartozó absztrakt jogügylet az egyéb kötelmi jogi jellegű ügyletekkel esik egy tekintet alá, ezért arra a Csjt. 30. § (2)-(5) bekezdésének a rendelkezési kétségkívül alkalmazhatók.
"A korlátolt felelősségű társaság működése során megszerzett üzletrész és a részvénytársaság működése során megszerzett ideiglenes részvény, illetve részvény átruházására vonatkozó - Ptk. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű (élők közötti) jogügylet a korábbi és az új tag (részvényes) között jön létre, annak alapján tehát maguk a szerződő felek válnak jogosítottá, illetve kötelezetté, és az ilyen jogügylet ingyenes (ajándékozás) vagy visszterhes is lehet.
A tag (részvényes) házastárs által külön megkötött ilyen ügyletért tehát a másik házastárs felelőssége - az egyéb feltételek meglétében is csak akkor áll fenn az ügyletkötő harmadik személlyel szemben, ha az ügylet visszterhes." [(49.) és (6.) 454-459. o.]
A kötelmi jellegű visszterhes szerződés alapján a közösen szerződő házastársaknak, illetve a külön szerződő házastársnak egyfelől kötelezettsége keletkezik a társasági részesedését átruházó volt kft.-tag, illetve volt részvényes javára kikötött ellenszolgáltatás teljesítésére vonatkozóan, másfelől jogosultsága keletkezik a társasági részesedés társasági jogi hatályú tulajdonának, tehát magának a társasági tagsági jogviszonynak a közösen szerződő házasfelek, illetve a külön szerződő házasfél általi megszerzésére vonatkozóan.
Ennek az álláspontnak az elfogadása esetén ugyanakkor a nem tag (nem részvényes) házastárs szerződés megkötéséhez való tényleges vagy vélelmezett hozzájárulása és a szerződés teljesítéséért való járulékos jellegű felelőssége nyilvánvalóan nem csupán a társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló kötelmi jogi jellegű szerződés teljesítéséért áll fenn a tag (részvényes) házastárssal szerződő harmadik személlyel szemben, hanem magának a társasági szerződésnek a teljesítéséért is a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben.

3.2.1.1. A házastársak felelőssége a - visszterhes vagy ingyenes - kötelmi jellegű közös ügyletért a velük szerződő harmadik személlyel szemben

Ha a harmadik személlyel létrejött - gazdasági társasági részesedés megszerzésére irányuló - Ptk. hatálya alá tartozó szerződés vagy más jogügylet megkötésében a házastársak mindketten részt vettek, úgy a szerződés ún. közös ügyletnek minősül. A közös ügylet a házasfelek és a velük szerződő harmadik személy közötti külső jogviszonyban a Ptk. 334-338. §-aiban meghatározott ún. több alanyú szerződésnek minősül, amely - a szerződés tartalmától függően - akár ingyenes, akár visszterhes jellegű is lehet, a szerződés a házastársak közös vagy valamelyik házastárs különvagyonát egyaránt érintheti, a házastársaknak a harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettsége és jogosultsága egymással együttes vagy egyetemleges, a házastársak szerződéses kötelezettsége és jogosultsága pedig egymással azonos vagy eltérő tartalmú is lehet.
Előfordulhat például, hogy a közös ügylet alapján az egyiküket dare vagy facere, a másikukat pedig praestare típusú kötelezettség terheli.
Nincs akadálya ugyanis annak, hogy a közös ügylettel az egyik házastárs a vételár megfizetésére való kötelezettséget, a másik pedig csupán kezességet vállaljon.
Az ilyen szerződés alapján - a Csjt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése értelmében - mindkét házastársnak a saját személyében keletkezik kötelezettsége a szolgáltatás teljesítésére és jogosultsága a szolgáltatás követelésére és a szerződés tartalmának megfelelő teljesítéséért - függetlenül attól, hogy az ügylet ingyenes vagy visszterhes - a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogosulttal szemben mindkét házastárs a teljes - a különvagyonát és a közös vagyonból reá eső részt is magában foglaló - vagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik. A házastársak e felelőssége azonban nem a Csjt. rendelkezésein, hanem magán a szerződésen, tehát mindkét házastársnak a szerződésben foglalt személyes és önálló kötelezettségvállalásán alapul.
Más kérdés természetesen az, hogy amennyiben a közös ügylet a közös vagyonnal való rendelkezést valósít meg és a házastársak szerződéses kötelezettségeinek, illetve jogosultságainak tartalma egymástól eltérő, úgy - az egyéb feltételek meglétében - nem csupán szerződő félként, tehát a saját szerződéses kötelezettségeikért, hanem házastársként, tehát a másik házastárs szerződéses kötelezettségeiért is kölcsönösen felelnek a velük szerződő harmadik személlyel szemben. Ilyen esetben ugyanis nem lehet kétséges az, hogy a másik házastárs szerződéses kötelezettségvállalásához mindketten kölcsönösen hozzájárultak, a Csjt. 30. § (2)-(3) bekezdésén alapuló e felelősségük azonban kölcsönösen csupán a közös vagyonból rájuk eső részre korlátozott.
Ha viszont a közösen megkötött ügylet mindkét házastárs vagy legalább valamelyik házastárs különvagyonával való rendelkezésre, vagy erre is irányul, úgy a házastársak erről a tényről a Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése alapján kötelesek a velük szerződő harmadik személyt tájékozatni. E kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeit a Ptk. szabályai szerint kell megítélni. [(6.) 426-438. o.]

3.2.1.2. A házastársak felelőssége az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a valamelyikük által megkötött külön ügyletért

A házastársak valamelyike által külön megkötött ügylet tekintetében az ügyletkötésben részt nem vett másik házastárs felelőssége - a házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyra irányadó Csjt. 30. §-a szerint - az ügyletkötő harmadik személlyel szemben csak akkor áll fenn, ha:
- az akár visszterhes, akár ingyenes ügylet - akár a házassági vagyonközösség fennállása alatt, akár az életközösség megszűnése és a házastársi közös vagyon megosztása közötti időszakban - a házastársak közös egyetértésével jött létre [Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése], vagy
- ha az ügyletkötésben részt nem vett másik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt megkötött visszterhes ügylethez történt hozzájárulását vélelmezni kell, és e vélelmet a másik házastárs nem dönti meg [Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése].
Ilyen esetekben az ügyletkötő harmadik személlyel szemben mindkét házastárs felelőssége fennáll ugyan, amíg azonban az ügyletkötő házastárs a teljes vagyonára kiterjedő, korlátlan felelősséggel tartozik, addig az ügyletkötésben részt nem vett másik házastárs felelőssége a közös vagyonból reá eső rész erejéig korlátozott [Csjt. 30. §-ának (3) és (4) bekezdése].
A házastársak valamelyike által harmadik személlyel kötött, ún. külön ügylet tehát létrejöhet az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársa) egyetértésével, b) vélelmezett hozzájárulásával, c) a hozzájárulásának hiányában vagy d) a tiltakozása ellenére is. [(6.) 426-438. o.]

3.2.1.2.1. Az ügyletkötő házastárs felelőssége az általa megkötött külön ügyletért a vele szerződő harmadik személlyel szemben

A házastársak valamelyike által külön megkötött ügylet esetében az ügyletkötő házastársnak a vele szerződő harmadik személlyel szemben fennálló felelőssége nem a Csjt. 27-31. §-ainak a házassági vagyonjogi szabályain alapul. A felelősségének alapját és mértékét a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdése értelmében a saját szerződéses kötelezettségvállalásának ténye határozza meg, a szerződés eltérő rendelkezésének hiányában pedig a felelőssége a polgári jog általános szabályai szerint nem csupán a házastársi közös vagyonból reá eső részre korlátozódik, hanem az - a közös vagyonból reá eső részt és a különvagyonát egyaránt magában foglaló - teljes vagyonára korlátlanul kiterjed, és ezen nem változtat az a tény sem, hogy a szerződéskötéskor házassági vagyonközösségben élt.
Más kérdés az, hogy a házastársak által kötött ügyletek teljesítéséért - forgalombiztonsági, illetve hitelezővédelmi okokból - a teljes házastársi közös vagyon fedezetül szolgál, és e fedezet biztosítása érdekében a Csjt. 30. §-ának (2)-(3) bekezdései - az ott részletezett feltételek meglétében - az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való járulékos, és a közös vagyonból reá eső részre korlátozott felelősségét állapítják meg az ügyletkötő harmadik személlyel szemben.
Ezek a rendelkezések ugyanis az ügyletkötő házastársnak a Ptk. szabályain alapuló felelőssége jogalapját és - főszabály szerint - korlátlan mértékét nem érintik. A hivatkozott § (4) bekezdése szerint ugyanis az ügyletkötő házastárs - a Ptk. rendelkezéseivel összhangban - mind a különvagyonával, mind pedig a közös vagyonból reá eső résszel korlátlanul felel. (Pfv. II. 22.968/1999/3.), [(6.) 426-438. o.]

3.2.1.2.2. Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a harmadik személyekkel szemben a házastársa által kötött külön ügyletért

A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés védi a közösen szerzett vagyont annak megosztásáig, a másik házastársnak a közös vagyonhoz fűződő érdekeit, valamint a harmadik személyek (hitelezők) kielégítési alapját.
Nem kívánja ugyanakkor megbénítani a rendes életvitellel járó ügyleti forgalmat és kizárni sem kívánja a forgalomból a házastársi közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyakat. Erre tekintettel mindkét házastárs részére biztosítja ugyan a rendelkezés jogát, de csak azzal a feltétellel, hogy az csak a házastársak "közös egyetértésével" mehet végbe [30. § (1) bek.]. A forgalom biztonsága érdekében ugyanakkor vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy az ügyletkötésben ténylegesen részt nem vett házastárs annak megkötéséhez hozzájárult.
Kiemelést igényel viszont ezzel összefüggésben az, hogy egyrészt a másik házastárs felelősségét a házastársa által kötött ügylet létrejöttének a ténye alapozza ugyan meg, e felelősség azonban nem magán a szerződésen, hanem törvény: a Csjt. rendelkezésén alapul, másrészt a másik házastárs felelőssége nem eredményezi azt, hogy az ügyletkötésben részt nem vett házastárs szerződő féllé válnék, ezért a felelősségének a mértéke sem egyezik meg az ügyletkötő házastárséval. - [(6.) 426-438. o.]

3.2.1.2.2.1. A nem szerződő (másik) házastárs felelőssége a házastársak közös egyetértésével létrejött - visszterhes vagy ingyenes jellegű - külön ügyletért

A házastársak bármelyike által külön megkötött ügylet a házastársak közös egyetértésével létrejött ügyletnek minősül akkor, ha az a vagyonközösség fennállása alatt, továbbá az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban jött létre, a közös vagyonnal (vagyonközösséghez tartozó tárgyakkal) való rendelkezést valósít meg, és annak megkötéséhez az ügyletkötésben részt nem vett másik házastárs ténylegesen (nem pedig vélelmezetten!) hozzájárult.
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése a házastársak rendelkezési jogának a gyakorlását a vagyonközösséghez tartozó tárgyak tekintetében mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak "közös egyetértéséhez" köti, a (2) és (5) bekezdése viszont kizárólag a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügylete tekintetében létesít törvényes vélelmet arra vonatkozóan, hogy ahhoz a másik házastárs hozzájárult és csak az ilyen (a vagyonközösség fennállása alatt kötött) ügyletek tekintetében mentesíti az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársat a hozzájárulás megadásának az alakszerűséghez való kötöttségei alól.
Bár az ítélkezési gyakorlatban e tekintetben ezzel ellentétes felfogás is érvényesül (Csjt. Kommentár II. 345. o. 4. bek.), a hivatkozott törvényhelyek nyelvtani értelmezéséből - a contrario - az következik, hogy az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársak bármelyikének az egyedüli (külön) ügyletéhez a másik házastárs részéről megkívánt hozzájárulás alakszerűséghez van kötve. Az említett időszakban tehát az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs a házastársa által megkötött ún. külön ügylethez való hozzájárulását csak a szükséges alakszerűségek megtartása mellett adhatja meg. Minthogy azonban a házastárs hozzájárulásának az alakszerűségi követelményeiről sem a hivatkozott törvényhely, sem a Csjt. más szabálya nem rendelkezik, arra a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. rendelkezései, elsődlegesen tehát a Ptk. 216. és 218. §-ai az irányadók, miértis a hozzájárulás megadására olyan alakiságok vonatkoznak, amilyeneket a Ptk. az ügyletkötő házastárs harmadik személlyel megkötendő szerződésére, illetőleg annak megszüntetésére vagy felbontására vonatkozóan előír. [Pfv. II. 22.733/2001/4., (21.) 366. old.]
A vagyonközösség fennállása alatt ugyanakkor az ilyen hozzájárulás megadása nincs alakszerűséghez kötve: az tehát a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése értelmében akár kifejezett nyilatkozattal, szóban vagy írásban megadható, akár ráutaló magatartással is kifejezésre juttatható, és annak időbeli korlátja sincs, hiszen az akár előzetesen, akár utólag, az arról való tudomásszerzést követően is megadható.
A közös egyetértés (hozzájárulás) kifejezésre juttatása
A közös egyetértés kifejezésre juttatásának minősül - egyebek mellett a házastárs szóbeli vagy írásbeli nyilatkozata, amellyel kijelenti, hogy az ügylet megkötésével egyetért, azt helyesnek tartja, nem ellenzi, a házastárs a szerződés megkötésében - noha ő maga nem szerződő fél - meghatalmazottként vagy képviselőként közreműködik, a szerződéskötést megelőző tárgyalásokon részt vesz, ezzel kapcsolatos üzenetet közvetít vagy írásba foglalásban segédkezik (P. törv. II. 21.004/1963., BH 1964/2/3864., PJD II. 385.), a házastárs a szerződést megerősítő kötelezettséget - kezességet, jótállást, zálogkötelezettséget - vállal, a házastárs jelen van ugyan az ügylet megkötésénél vagy legalábbis tudomást szerez róla, észrevételt azonban nem tesz, nem tiltakozik és egyéb módon sem fejezi ki ellenkezését a szerződés megkötésével szemben (P. törv. III. 20.1999/1966. - BH 1966/11., 5085., PJD III. 270.), a házastárs közreműködik a teljesítésben akár a kötelezett, akár a jogosult oldalán, illetve a teljesítést elfogadja (P. törv. II. 20.687/1979.), a házastárs magatartásából arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szerződést ismerte, azt érdekében állónak tartotta vagy legalábbis a tudomásszerzés után közömbösségét fejezte ki [(5.) I. kötet 345. old.].
A hozzájárulás hiányára utalnak a házastársak közös érdekeivel, illetve a házastársi közös vagyon rendeltetésével ellentétes célok (pl. könnyelmű életmód költségeinek a fedezése céljából felvett kölcsön - P. törv. I. 20.276/1965.).
A házastársak valamelyike által külön megkötött, de a házastársak közös egyetértésével létrejött ilyen ügylet alapján az ügyletkötő harmadik személlyel szemben mindkét házastárs felelőssége fennáll ugyan, függetlenül attól, hogy az ügylet ingyenes vagy visszterhes jellegű-e, amíg azonban az ügyletkötő házastárs a teljes vagyonára kiterjedő korlátlan felelősséggel tartozik, addig az ügyletkötésben részt nem vett másik házastárs felelősségének mértéke a közös vagyonból reá eső részre korlátozódik.
Nem állapítható meg viszont a másik házastárs felelőssége a harmadik személlyel szemben - természetesen - akkor, ha a külön ügylet megkötésére a házastársi közös vagyon megosztását követően, de még a házasság felbontása előtt került sor, hiszen a "közös vagyonnal" való rendelkezés ekkor már fogalmilag nem kerülhet szóba, vagy ha az ügylet a különvagyonnal való rendelkezést valósít meg, mert annak megkötése a házastársak közös egyetértését nem feltételezi. [(6.) 426-438. o.]

3.2.1.2.2.2. A nem szerződő (másik) házastárs felelőssége a házastársa által külön, de a vélelmezett hozzájárulásával kötött visszterhes ügyletért

Az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelősségének feltételei.
Bármelyik házastárs külön ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni akkor is, ha annak megkötéséhez a másik házastárs - kifejezetten vagy hallgatólagosan - nem járult ugyan hozzá, de az ügylet a vagyonközösség fennállása alatt jött létre, a közös vagyonnal való rendelkezést valósít meg és visszterhes ügyletnek minősül, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá, vagy ha a házastárs az ügyletet a mindennapi élet szokásos szükségleteinek a fedezése körében kötötte, és a másik házastárs annak megkötése ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten nem tiltakozott.
A másik házastársnak a vélelmezett hozzájáruláson alapuló felelőssége tehát a Csjt. szövege szerint csak az "ügyletkötő harmadik" személlyel, azaz a házastárssal szerződő féllel szemben áll fenn, csak a vagyonközösség fennállása alatt megkötött visszterhes szerződésekre terjed ki, nem terjed viszont ki az ingyenes szerződésekre, valamint az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött - akár visszterhes, akár ingyenes szerződésekre - és annak mértéke is eltér a szerződő házastárs felelősségének mértékétől. - [(6.) 426-438. o.]

3.2.2. A házastársak felelőssége a társaság működésének létszakában megszerzett társasági részesedést a társasági szerződés és a Gt. alapján terhelő kötelezettségekért a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben

Önmagában a kft.-üzletrésznek, valamint az ideiglenes részvénynek és a részvénynek a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződéssel, továbbá az ideiglenes részvény és a részvény a Gt. hatálya alá tartozó absztrakt jogügylettel történő átruházásának a ténye kizárólag az említett társasági részesedések polgári jogi, illetve értékpapírjogi hatályú tulajdonának a megszerzését eredményezi. Magát a társasági tagsági jogviszonyt azonban még nem hozza létre, hanem csupán kötelmi jogi, illetőleg értékpapírjogi alapon nyugvó jogosultságot keletkeztet arra nézve, hogy a szerződő házasfél a szerződés tárgyát képező társasági részesedés társasági jogi hatályú tulajdonjogát - a Gt. által meghatározott (szerzés)módon - megszerezhesse.
A társasági jogi hatályú tulajdonszerzéshez ugyanis az is szükséges, hogy a részesedés megszerzője a tulajdonosváltozás tényét a Gt. által az adott gazdasági társaságbeli részesedésre vonatkozóan előírt speciális szerzésmód megtartása útján a társaság és a harmadik személyek közötti jogviszonyra irányadó módon elismertesse.
Miként a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül az ingó dolog esetében annak átadása, ingatlan esetében pedig a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges [Ptk. 117. § (2) és (3) bek.], úgy a forgalomképes társasági részesedés társasági jogi hatályú tulajdonjoga megszerzésének módja feltételezi:
- a kft.-üzletrész esetében az üzletrész megszerzője által - a tagjegyzékbe történő bejegyzés végett - a tulajdonosváltozás tényének és időpontjának, valamint annak a társaságnak történő bejelentését, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit ismeri és azt magára nézve kötelezőnek elismeri [régi Gt. 174. § (1) bek., Gt. 138. § (2) bek., új Gt. 127. § (4) bek.],
- a névre szóló ideiglenes részvény és részvény esetében pedig azt, hogy annak megszerzője a tulajdonos személyében bekövetkezett változás tényének a részvénykönyvbe történő bejegyzését kéri [Gt. 198. § (2) és 220. § (1) bek., új Gt. 181., 202. és 212. §].
[A ma már nem létező bemutatóra szóló részvény esetében a tulajdonjog társasági jogi hatályú megszerzése az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül - az ingó dolgokhoz hasonlóan - csupán a részvény átadását feltételezte. - régi Gt. 240. § (1) bek., Gt. 180. § (1) bek.]
A működő gazdasági társaságok részesedéseinek a megszerzésére irányuló Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződés, illetve a Gt. és a Tpt. hatálya alá tartozó absztrakt jogügylet létrejöttének a ténye ugyanakkor nem csupán kötelmi jellegű kötelezettséget keletkeztet az ügyletkötő házastárssal vagy házastársakkal szemben a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítésére vonatkozóan, hanem kötelmi jellegű jogosultságot is keletkeztet a szerződő házastárs(ak) társasági tagsági jogviszonyának, és az ezen alapuló - tagsági kötelezettségekkel párosuló - tagsági jogosultságoknak az akként történő megszerzésére vonatkozóan, hogy a szerződő házastárs a kft.-üzletrész megszerzésének a tényét a társaságnak bejelenti és ezzel egyidejűleg bejelenti azt is, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit ismeri és azt magára nézve kötelezőnek elismeri, illetőleg az ideiglenes részvény, illetve részvény tulajdonosának a személyében bekövetkezett változás tényének a részvénykönyvbe történő bejegyzését kéri.
A társasági részesedés, illetőleg a társasági tagsági jogviszony megszerzésének ez a módja viszont valójában azt eredményezi, hogy a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat), valamint a Gt. kógens jellegű rendelkezései lényegében a társasági szerződés megszerzésére irányuló szerződés részévé, illetőleg annak "következményeivé" válnak.
Mindezekből viszont az következik, hogy a nem tag (nem részvényes) házastárs szerződés megkötéséhez való tényleges vagy vélelmezett hozzájárulása és a szerződés teljesítéséért való járulékos jellegű felelőssége nyilvánvalóan nem csupán a társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló kötelmi jogi jellegű szerződés teljesítéséért áll fenn a tag (részvényes) házastárssal szerződő harmadik személlyel szemben, hanem magának a társasági szerződésnek a teljesítéséért is a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben.
A házastársaknak a tag (részvényes) házastárs tagsági jogviszonyán alapuló kötelezettségekért a társasággal annak tagjaival és hitelezőivel szemben fennálló felelőssége a tag (részvényes) házastárs esetében a Gt. szerinti tagsági (részvényesi) jogviszony, a nem tag (nem részvényes) házastárs esetében pedig a tag (részvényes) házastárssal fennálló Csjt. szerinti házastársi jogviszony fennállásának, valamint a házastársak közös egyetértésén, illetve a nem szerződő házastárs tényleges vagy vélelmezett hozzájárulásán alapuló közös vagyonnal való rendelkezés tényén (a társaságbeli részesedés közös vagyoni jellegén) alapul.
Ennek megfelelően különböznek egymástól a tag (részvényes) és a nem tag (nem részvényes) házastárs felelősségének a jogszabályi feltételei, valamint annak mértéke is.

3.2.2.1. A tag (részvényes) házastárs kontraktuális és deliktuális jellegű felelőssége a tagot terhelő kötelezettségekért a társasággal, a többi taggal és a társaság hitelezőivel szemben

A tag (részvényes) házastársnak a társasági szerződés és a Gt. kógens jellegű rendelkezései alapján a társasággal, a többi taggal és a társaság hitelezőivel szemben fennálló felelősségét a kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősség vonatkozásában a saját szerződéses kötelezettségvállalásának, illetve e kötelezettségek megszegésének ténye, a deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség vonatkozásában pedig a saját jogellenes és felróható (vétkes) magatartása alapozza meg.
E vonatkozásban nincs jelentősége annak, hogy a tag (részvényes házastárs a társasági részesedését a társaság alapítása vagy működése során szerezte meg, és annak sem, hogy a részesedés megszerzésének az alapjául a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) vagy a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződés szolgált-e, hiszen az utóbbi esetben a társasági szerződés, valamint a Gt. kógens jellegű rendelkezései - a fentebb kifejtettek szerint - lényegében a kötelmi jellegű szerződés részévé, illetve annak következményeivé válnak.
A tag (részvényes) házastárs tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségeinek körét és a kötelezettség jogosultjának a személyét, továbbá a tagi kötelezettségek teljesítéséért való felelősségét, valamint annak (kontraktuális vagy deliktuális) jellegét, feltételeit és (korlátozott vagy korlátlan) mértékét a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), valamint a Gt. kógens jellegű rendelkezései határozzák meg.
E rendelkezések szerint a tagsági (részvényesi) kötelezettségek köre és azok jogosultjainak személye, illetőleg a kötelezettségek teljesítésért való felelősség jellege és irányultsága, annak feltételei és mértéke a gazdasági társaság cégformájától és - betéti társaság esetében - a tag házastárs tagi minőségétől (beltag, kültag) függően is különbözik egymástól, ezért az említett kérdéseket az egyes társasági formák ismertetéséről szóló részeknél foglaltuk össze.

3.2.2.2. A nem tag (nem részvényes) házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a tag (részvényes) házastársat terhelő kötelezettségekért a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben

A Gt. rendelkezései - egyebek mellett - kizárólag a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségét, továbbá felelősségét szabályozzák [Gt. 1. § (1) bek.], a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a Gt. által nem szabályozott vagyoni viszonyaira pedig a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit rendelik alkalmazni. A Gt. és a Ptk. rendelkezései ugyanakkor nincsenek és nem is lehetnek tekintettel sem a tag (részvényes) házastárs családi állapotára, sem pedig a tag (részvényes) által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás eredetére, illetőleg annak az esetleges házastársi, élettársi vagy közös háztartásban élő hozzátartozóval közös vagyoni jellegére. Ebből következően viszont a Gt. és a Ptk. szabályai a tagsági jogviszony alapján fennálló kötelezettségekért a nem tag (nem részvényes) házastárs felelősségét nyilvánvalóan nem alapozhatják meg.
A Csjt.-nek a házastársak és a harmadik személyek közötti jogviszonyokra irányadó 30. § (2)-(5) bekezdései alapján ugyanakkor a házastárs által kötött ügyletért - az ott meghatározott feltételek meglétében - az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs az ügyletkötő harmadik személlyel szemben maga is - a házastársi közös vagyon reá eső részére korlátozott - járulékos jellegű felelősséggel tartozik.

3.2.2.2.1. A házastárs által kötött ügyletért való felelősség társasági szerződésekre való alkalmazhatósága, valamint az alkalmazhatóság feltételei és korlátai

A Csjt. 30. §-ának (2)-(5) bekezdései kizárólag a házastársaknak - a közös vagyonukkal való rendelkezés körében - a harmadik személyekkel kötött visszterhes ügyletért való felelősségéről rendelkeznek, a társasági tag házastárs azonban bizonyos esetekben nem csupán a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulás teljesítéséért, hanem az önálló jogalanynak minősülő társaság tartozásaiért is felelősséggel tartozik, e felelőssége nem csupán a visszterhes ügyletek alapján keletkezett társasági kötelezettségekre, hanem a bármely más jogcímen fennálló tartozásokra is kiterjed, és nem kizárólag a társasággal, hanem annak tagjaival és hitelezőivel szemben is megállapítható.
Kérdéses lehet ezért az, hogy az említett szabályok a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződésekre, illetőleg a társasági tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségekért való felelősségre alkalmazhatók-e vagy sem.

3.2.2.2.1.1. A házastárs által kötött ügyletért való felelősség társasági szerződésekre való alkalmazhatóságának alapja

A házastárs által kötött ügyletért való felelősség társasági szerződésekre való alkalmazhatóságának a mikénti megítélése során - véleményem szerint - abból célszerű kiindulni, hogy az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs házastársa által kötött ügyletért való felelősségének - a fentebb ismertetett - feltételei (jellege, alapja és indoka) a társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló szerződések vonatkozásában fennállnak-e vagy sem.
A Csjt. 30. §-ának az idézett rendelkezései egyfelől kizárólag a nem szerződő (másik) házastárs kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségéről rendelkeznek, másfelől az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastárs felelősségét nem csupán a házastársak valamelyike által külön megkötött, de a másik házastárs tényleges hozzájárulásával létrejött - akár ingyenes, akár visszterhes szerződésért állapítják meg, hanem megdönthető törvényes vélelmet is létesítenek arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti.
A társasági jog irodalma szerint a gazdasági társaságnak fogalmi eleme - többek között a jogügyleti (szerződéses) alap, hiszen a gazdasági társaságok polgári jogi megállapodás (rendszerint több alanyú és a külső személyek viszonylatában ún. egypólusú szerződés) alapján jönnek létre. … A társaságokat létrehozó szerződés a tipikus polgári jogi áruszerződésektől meglehetősen eltérő organizációs szerződés "… éspedig tipikus esetben többalanyú szerződés - két alany ritkán fordul elő, a jogi szabályozás sok tagra modellez … A polgári jog »normál« szerződéses része … az árucsere-szerződések szabályait két, legfeljebb három pozícióra modellezi, ..., függetlenül attól, hogy a Ptk.-nak vannak többalanyú szerződésekre vonatkozó általános szabályai is. ...
A társasági szerződés úgy többalanyú pluralisztikus jogviszony, hogy többoldalú is, nincs egyszerűen jogosulti és kötelezetti oldal, mindenki egyszerre jogosult és kötelezett, a társaságban »körkörös« jogosultság és kötelezettséghalmaz tapasztalható. A társasági szerződésnek más a struktúrája, mint a csereszerződéseknek.
A tag társasági hozzájárulása eleve nem lehet szinallagmatikus, hiszen nincs vele szemben egyediesített ellenszolgáltatás, az összhatás nem a teljesítménycserére irányul, hanem a teljesítményegyesítésre. … a társasági szerződés főszolgáltatása maga az együttműködés. …
Az egyszemélyes társaság tehát elméletileg nem társaság, de a korlátolt felelősségű és jogi személy társaságoknál - kft., rt. - ma már a tételes társasági jog szerves része. … Az egyszemélyes társaság tisztán jogtechnikai konstrukció." [(19.) 8-11. o.]
A házassági vagyonjog jogirodalmában és a bírói gyakorlatban is érvényesülő egyik álláspont szerint a társasági szerződés nem tekinthető visszterhes szerződésnek, ezért annak teljesítésért a nem tag házastárs felelőssége sem állapítható meg.
A másik álláspont azzal érvel, hogy az egyik házastárs általi gazdasági társaság alapítása vagy működő gazdasági társaságba való belépés közös vagyonnal való rendelkezésnek minősül ugyan akkor, ha a tag házastárs által a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás a vagyonközösséghez tartozik. Ilyen esetben azonban a nem tag (másik) házastársnak a közös vagyonnal való rendelkezéshez a Csjt. 30. §-a által megkívánt (tényleges vagy vélelmezett) hozzájárulása kizárólag magára a társasági vagy kötelmi jellegű szerződés aláírására, és arra terjed ki, hogy a tag házastárs a vagyonközösséghez tartozó vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsássa, ezért e kötelezettség teljesítéséért a közös vagyonból reá eső rész erejéig a tag házastárssal egyetemleges felelőssége is fennáll. Nem terjed ki viszont a nem tag házastárs hozzájárulása az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság által harmadik személyekkel kötött szerződésekre, és az ilyen szerződések teljesítéséért való felelőssége a társaság hitelezőivel szemben nem állapítható meg még akkor sem, ha az adott ügyletet a társaság képviselőjeként eljáró tag házastárs kötötte meg. Az ilyen ügylet ugyanis nem a közös vagyonnal, hanem a társaság vagyonával való rendelkezést tartalmaz, a tag házastársnak a társaság tartozásáért való közvetett, mögöttes felelőssége pedig nem a társasági szerződésen, hanem a Gt. rendelkezésein alapul.
A harmadik álláspont szerint a nem tag házastárs felelősségének kétféle: családjogi és társasági jogi megoldása egyaránt lehet ugyan, a társasági jogi megoldás mellett szól azonban az, hogy maga a Gt. kizárólag a tag házastárs felelősségét állapítja meg a társasággal szemben.
Lényegében ezt az álláspontot képviseli az új Polgári Törvénykönyvnek a Magyar Közlöny 2002. évi 15. számának a II. kötetében közzétett koncepciója is akkor, amikor azt fejti ki, hogy: "A családjogi ítélkezésben és a kommentárirodalomban is felmerült a házassági vagyonjog és a társasági jog, vagy legalábbis a házassági vagyonjog és egyes társasági formák vagyoni viszonyai közötti összhang keresése.
Meg kell mégis jegyezni, hogy arra tekintet nélkül, hogy melyik házassági vagyonjogi rendszert követik, egyetlen külföldi jog házassági vagyonjogában sem találkozni ennek a kérdésnek a felvetésével és ebben a kérdésben külön szabályozással.
A kérdés a kommentár-irodalomban több vonatkozásban merült fel. Így:
A házastársak olyan betéti társasága tekintetében, ami a gyakorlatban egyáltalán nem kivételes, amelyben az egyik házastárs a beltag, a másikuk a kültag. A társasági jog szabályai szerint a társaság tartozásaiért a kültag csak a bevitt vagyonával felel, a Csjt. hatályos házassági vagyonjogi szabályai szerint viszont az egész közös vagyonbeli részesedésével. De hasonló kérdés merülhet fel, ha az egyik házasfél tagja egy közkereseti társaságnak. A társaság irányában a társaság tagja a társaságba bevitt vagyonán kívül egész vagyonával is felel, házastársa viszont egyáltalán nem felel, a családjog szabályai szerint viszont a házastárs közös vagyonbeli részesedését is terheli a felelősség. A társasági jogi - és nem a családjogi - megoldás mellett szól mindenesetre, hogy az lehetőséget nyújt arra, hogy ne mind a két házasfél vagyona kerüljön kockáztatásra." (Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója - Magyar Közlöny 2002/15. szám II. kötet 49-51. old.).
A negyedik álláspont az ún. házaspári betéti társaságokkal összefüggésben arra a következtetésre jut, hogy: "Hiába korlátozott ... a kültag felelőssége társasági jogi oldalról, miközben a családjogi szabályok szerint mint házastárs felel, vagyis a betéti társaság tartozásaiért a teljes házastársi közös vagyon fedezetül fog szolgálni" [(17.) 278. o.]. Ezt a véleményét ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat arra alapozza, hogy a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társasági részesedést terhelő tartozások a házastársak közös adósságának minősülnek, ezért annak megtérítéséért mindkét házasfél egyaránt felelősséggel tartozik.
Véleményem szerint a probléma mikénti megítélése során abból célszerű kiindulni, hogy egyfelől maga a gazdasági társaság, mint önálló jogalany szerződéses alapon jön létre, másfelől pedig a társaságbeli részesedés megszerzésére - az öröklés útján történő tulajdonátszállástól eltekintve - ugyancsak szerződéses alapon: a Gt. hatálya alá tartozó társasági vagy a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jellegű szerződés alapján kerülhet sor.
A gazdasági társaság, mint önálló jogalany és a házastárs társasági tagsági jogviszonya létrejöttének tehát egyaránt fogalmi eleme a szerződéses (jogügyleti) alap.
A Csjt. 30. §-ának a már idézett rendelkezései - a Csjt. 1952. évi megalkotásakor - kétségkívül a házastársak polgári jogi (kötelmi jogi) jellegű szerződéseire való alkalmazhatóságának célzatával kerültek ugyan megfogalmazásra, önmagában ez a tény azonban nem adhat alapot olyan következtetés levonására, hogy egyfelől a házastársaknak a gazdasági társasági tagsági viszonyán alapuló kötelezettségekért való felelősségére ne lennének alkalmazhatók, másfelől a társasági tagsági jogviszonyon alapuló felelőségnek kétféle: társasági jogi és családjogi (házassági vagyonjogi) megoldása egyaránt lehetne. (Csűri Éva: - nem publikált - Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójához)
A Gt. szabályai - az 1. §-ának (1) bekezdése szerint - többek között a gazdasági társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait. kötelezettségeit, továbbá felelősségét, valamint a gazdasági társaságok átalakulását, egyesülését, szétválását (a továbbiakban együtt: átalakulás) és jogutód nélküli megszűnését szabályozzák. Ez a szabályozás a személyi hatályát tekintve a tagok (részvényesek) és a társaság, valamint annak tagjai, hitelezői, illetve más harmadik személyek közötti jogviszonyokra terjed ki, a módját tekintve pedig a Gt. Általános része a valamennyi társasági formára egyaránt irányadó általános felelősségi szabályokat (előtársaság és társaság jogutód nélküli megszűnése, átalakulása), a Különös része pedig az egyes cégformákra irányadó speciális rendelkezéseket tartalmazza.
A Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Ptk. - az 1. §-ának (1) bekezdése értelmében - az állampolgárok, valamint - egyebek mellett - a gazdasági szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, azzal, hogy az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.
Sem a Gt., sem a Ptk. szabályai nincsenek, és nem is lehetnek viszont figyelemmel sem a tagok, illetve részvényesek (hajadon - nőtlen, férjes - nős, illetve elvált vagy özvegy) családi állapotára, illetőleg arra, hogy a tagok (részvényesek) más személlyel közös tulajdonszerzést eredményező élettársi kapcsolatban élnek együtt. Ebből következően pedig arra sem, hogy a házasságban élő tag (részvényes) által kötött ügyletért - az egyéb feltételek meglétében - az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben a Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdése alapján a nem tag házastárs felelőssége is megállapítható.
Mindezekből viszont az következik, hogy a házastársak és a harmadik személyek között létrejött szerződések érvényességére és hatályosságára a Ptk., a Gt., illetőleg az adott külső jogviszonyra vonatkozó más jogág rendelkezései az irányadók, a házastársaknak a szerződéses kötelezettségekért való külső jogviszonybeli felelősségére pedig az említett jogágak szabályai és a Csjt. 30. §-ának rendelkezései együttesen alkalmazandók. (35.)
Ezt az álláspontot látszik alátámasztani az is, hogy az 1986. évi IV. törvény miniszteri indokolása a házassági vagyonjogi szerződés bevezetésével összefüggésben kifejezetten hangsúlyozta azt, hogy "különböző okok tehetik indokolttá a házasfelek vagyoni viszonyainak a vagyonközösségtől eltérő szerződéses rendezését. A gazdasági viszonyok fejlődése növelte a magánszemélyek vállalkozásának kockázatát és anyagi felelősségüket is. A felelősségnek az ilyen tevékenységet nem folytató házastársra való kiterjesztése azzal járhat, hogy az anyagi felelősséget ténylegesen csupán neki kell viselnie házastársa sikertelen gazdasági tevékenységéért."
A gazdasági társaságbeli részesedés ún. élők közötti jogügylet útján - az adott gazdasági társaság cégformájától és a részesedés megszerzésekori létszakától függően - a Ptk. hatálya alá tartozó polgári jogi (pl. adásvételi) - és a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel, vagy az értékpapírjog hatálya alá tartozó absztrakt jogügylettel szerezhető meg. Az említett jogügyletek közül a Ptk., illetőleg az értékpapírjog hatálya alá tartozó kötelmi jogi vagy értékpapírjogi jellegű jogügylet akár visszterhes, akár ingyenes is lehet. A Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződés viszont - a házastárs hozzájárulásának a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerinti vélelme és a hivatkozott § (3) bekezdésén alapuló ügyletkötő harmadik személlyel szembeni felelőssége szempontjából - a Ptk. 233. §-a szerinti harmadik személy javára szóló, visszterhes szerződésekkel esik egy tekintet alá, hiszen az a társaság, mint harmadik személy javára szóló szolgáltatás (pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás), a tag házastárs javára pedig ellenszolgáltatás (gazdasági társaságbeli részesedés) kikötését tartalmazza.
A vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, illetőleg a vételár vagy más ellenérték teljesítése a közös vagyonnal való rendelkezésnek minősül, mert az a közös vagyonból kerül kiegyenlítésre.
A tőketársaságok működése során a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződéssel vagy a Tpt. hatálya alá tartozó értékpapírjogi jellegű absztrakt jogügylettel megszerzett forgalomképes társaságbeli részesedések (kft.-üzletrész, ideiglenes részvény, részvény) vonatkozásában a Csjt. 30. § (2)-(4) bekezdése szerinti felelősségi szabályok alkalmazhatósága sem a jogirodalomban, sem az ítélkezési gyakorlatban nem vitás.
"A korlátolt felelősségű társaság működése során megszerzett üzletrész és a részvénytársaság működése során megszerzett ideiglenes részvény, illetve részvény átruházására vonatkozó élők közötti jogügylet a korábbi és az új tag (részvényes) között jön létre, annak alapján tehát maguk a szerződő felek válnak jogosítottá, illetve kötelezetté, és az ilyen jogügylet ingyenes (ajándékozás) vagy visszterhes is lehet.
A tag (részvényes) házastárs által megkötött ilyen ügyletért tehát a másik házastárs felelőssége - az egyéb feltételek meglétében is csak akkor áll fenn az ügyletkötő harmadik személlyel szemben, ha az ügylet visszterhes." [(49.) és (6.) 454-459. o.]
Ennek az álláspontnak az elfogadása esetén ugyanakkor a nem tag (nem részvényes) házastárs felelőssége nyilvánvalóan nem csupán a társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló kötelmi jogi jellegű szerződés teljesítéséért áll fenn a tag (részvényes) házastárssal szerződő harmadik személlyel szemben, hanem magának a társasági szerződésnek a teljesítéséért is a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben.
"A tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot megtestesítő üzletrész [régi Gt. 169. § (1) bek., Gt. 133. § (1) és új Gt. 121. § (1) bek.] átruházása esetén ugyanis az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át [régi Gt. 174. § (1) bek., Gt. 138. § (1) bek., új Gt. 127. § (1) bek.], az üzletrész átruházásának módját pedig a Gt. akként határozza meg, hogy a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője köteles bejelenteni a társaságnak, és nyilatkoznia kell a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el." [régi Gt. 174. § (1) bek., Gt. 138. § (3) bek., új Gt. 127. § (4) bek.].
"A tagsági jogokat megtestesítő részvény és ideiglenes részvény" [régi Gt. 234. § (1) bek., Gt. 179. § (1) és 191. § (1) bek., új Gt. 177. § és 196. §], mint értékpapír - értékpapírjogi hatályú - átruházásával a papír által megtestesített tagsági jogviszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség a részvény és ideiglenes részvény megszerzőjére száll át, a társasági jogi hatályú tulajdonszerzéshez (tehát az átruházás társasággal szembeni hatályosságához) viszont az is szükséges, hogy az ideiglenes részvény, illetve a részvény megszerzője az átruházás tényét a részvénykönyvbe bejegyeztesse.
A forgalomképes gazdasági társasági részesedések "tagsági jogviszonyt megtestesítő" jellegének és a társasági jogi hatályú átruházásuk fentebb ismertetett módjának a további következménye viszont - a már kifejtettek szerint - az, hogy azoknak a - Ptk. vagy a Tpt. hatálya alá tartozó - kötelmi jellegű szerződéssel vagy absztrakt jogügylettel történő megszerzése esetén egyrészt a társasági szerződésnek, másrészt magának a Gt.-nek a kógens jellegű rendelkezései lényegében a kötelmi jellegű szerződés "quasi részévé" válnak.
Ilyen körülmények mellett aligha lenne védhető indoka annak, hogy a tag (részvényes) házastárs tagsági jogviszonyából eredő, és a társasági szerződésen vagy a Gt. kógens rendelkezésein alapuló kötelezettségeinek teljesítéséért a nem tag (nem részvényes) házastárs - az egyéb feltételek megléte ellenére - kizárólag arra tekintettel mentesülhessen, hogy a tag házastárs a forgalomképes gazdasági társasági részesedését nem a társaság működése, hanem annak az alapítása során, a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel szerezte meg, illetőleg az általa megszerzett - hatályos Gt. szerint - forgalomképtelen személyegyesülésbeli részesedés csak a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel szerezhető meg.
A bármely cégformájú gazdasági társaság alapításának létszakában, valamint a személyegyesítő társaságok bármely létszakában a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződéssel megszerzett - hatályos Gt. szerint - társaságbeli részesedések vonatkozásában az elméletben és a gyakorlatban egyaránt vitás az, hogy a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) visszterhes szerződésnek minősül-e.
Egyes szerzők szerint a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) visszterhes jellegűnek nem tekinthető, mert a szerződés alapján a felek nem egymással szemben, hanem az általuk létrehozni kívánt társasággal szemben válnak jogosulttá, illetve kötelezetté, és a szerződés megkötése nem házastársi közös vagyonszerzést, hanem a társaságba bevitt közös vagyon elvesztését eredményezi, mert a tag házastárs vagyoni hozzájárulása - a házastársi közös vagyonból kikerülve - az önálló jogalanynak minősülő társaság tulajdonává válik.
Más szerzők - és a saját véleményem - szerint "Az alapítás létszakában a gazdasági társaságbeli részesedés megszerzésére irányuló társasági szerződés, alapszabály, illetve alapító okirat a gazdasági társaság leendő tagjai (részvényesei) között jön ugyan létre, az ügylet alapján azonban nem a megkötésében részt vevő tagok, hanem a létrehozandó gazdasági társaság, mint harmadik személy válik jogosítottá, illetve kötelezetté, és az ilyen jogügylet a szó hagyományos értelmében visszterhesnek sem tekinthető.
A házastárs hozzájárulásának a Csjt. szerinti vélelme és az e vélelmen alapuló felelőssége szempontjából viszont az említett ügyletek - álláspontom szerint - a harmadik személy javára szóló visszterhes ügyletekkel esnek egy tekintet alá, azzal, hogy ilyen esetben szolgáltatásnak a tag (részvényes) házastárs által a létrehozandó társaság, mint harmadik személy részére teljesítendő vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, ellenszolgáltatásnak: »vissztehernek« a tag (részvényes) házastárs által ennek fejében megszerzett gazdasági társaságbeli részesedés, mint vagyoni értékű jog minősül, »ügyletkötő harmadik« alatt pedig az ügylet jogosítottját: magát a gazdasági társaságot kell érteni.
A nem tag (nem részvényes) másik házastárs felelőssége tehát a vagyoni hozzájárulás teljesítéséért - a tag (részvényes) házastárshoz hasonlóan - a többi taggal szemben ugyan nem, magával a gazdasági társasággal szemben viszont fennáll.
A házastárs felelősségét ugyanis a Csjt. szerint nem zárja ki az, hogy a házastársa által kötött ügylet a Ptk. 233. §-a szerinti, ún. harmadik személy javára szóló szerződésnek minősül, és annak alapján nem az »ügyletkötő harmadik«, hanem - létrejötte esetén - közvetlenül maga a létrehozandó gazdasági társaság válik a tag (részvényes) házastárs kötelezettségének jogosultjává.
Az ilyen jogügylet alapján a tag (részvényes) házastárs által a vagyoni hozzájárulása fejében megszerzett tagsági jogok és kötelezettségek összessége ugyanakkor olyan vagyoni értékű jognak minősül, amely a házastársi közös vagyont gazdagítja, az ügylet tehát ingyenesnek nem tekinthető, ezért a visszterhes ügylettel esik egy tekintet alá, és annak teljesítéséért a nem tag házastárs felelőssége az általános szabályok szerint megállapítható." [(6.) 454-459. o.]
A Gt. szabályai szerint ugyanis a gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges, amelynek teljesítése alól a tagok egyáltalán nem mentesíthetők, és annak nem teljesítése a tagsági jogviszony törvény rendelkezése alapján történő megszűnését, valamint a tag társasággal szembeni kártérítési felelősségét vonja maga után [Gt. 12. § (1) bek. és 13. §, új Gt. 13. § (1) bek., 14. § (1) és (3) bek.]. Vagyoni hozzájárulás hiányában tehát gazdasági társasági tagsági viszony nem jöhet létre, és gazdasági társasági részesedés sem szerezhető meg, ezért a társasági szerződés klasszikus értelemben ugyan nem, a fentebb kifejtett értelemben viszont fogalmilag csak visszterhes lehet.
Mindezekből viszont - véleményem szerint - az következik, hogy a Csjt. 30. §-ának a felelősségi szabályai a tag házastárs tagsági jogviszonyával összefüggő kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségére is alkalmazhatók.

3.2.2.2.1.2. A házastárs által kötött ügyletért való felelősség társasági szerződésekre való alkalmazhatóságának feltételei

A kifejtettek szerint a társaság alapítására vonatkozó ún. társasági szerződés - a működő gazdasági társaságok forgalomképes részesedéseinek (kft.-üzletrész, ideiglenes részvény, részvény) a megszerzésére irányuló polgári jogi szerződésekhez hasonlóan - visszterhes szerződésnek minősül, mert a szerződés alapján a tagok a társasági szerződéssel létrehozandó harmadik személy: a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátandó vagyoni hozzájárulás (szolgáltatás) ellenében vagyoni értékkel rendelkező társaságbeli részesedést (ellenszolgáltatást) szereznek meg.
Abban az esetben tehát, ha a társasági szerződés
- a közös vagyonnal való rendelkezést valósít meg, mert a vételár vagy más ellenérték a közös vagyonból kerül kiegyenlítésre és
- az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársak tényleges közös egyetértésével jött létre, vagy
- a vagyonközösség fennállása alatt jött létre és ezért az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a szerződés megkötéséhez való hozzájárulását éppen úgy vélelmezni kell, mint a polgári jog hatálya alá tartozó, kötelmi jogi jellegű szerződések tekintetében, és a vélelmet a nem tag házastárs nem dönti meg
a nem tag házastársnak a társasági szerződés alapján a tag házastársat terhelő kötelezettségekért való felelőssége a társasággal, illetve annak tagjaival szemben - az egyéb feltételek meglétében és az ügyletkötő harmadik személy(ek) rosszhiszeműségének hiányában - éppen úgy fennáll, mint a Ptk. hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződések esetében.

3.2.2.2.1.3. A házastárs által kötött ügyletért való felelősség társasági szerződésekre való alkalmazhatóságának korlátai

A társasági szerződés alapján a tag házastársat részint kontraktuális (szerződésszegési), részint pedig deliktuális (szerződésen kívüli) felelősség is terheli. Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a Csjt. 30. §- alapján fennálló felelőssége ugyanakkor kizárólag a kontraktuális (szerződésszegési) jellegű felelősségre korlátozódik.
Mindezekből viszont az következik, hogy a nem tag házastárs felelőssége a tag házastárs tagsági jogviszonyán alapuló kötelezettségekért - a fentebb részletezetett - egyéb feltételek meglétében is
- a kontraktuális jellegű kötelezettségek vonatkozásában minden esetben fennáll,
- a deliktuális jellegű kötelezettségek vonatkozásában viszont csak akkor, ha annak feltételei a házastársak és a társaság, illetve annak tagjai és hitelezői közötti jogviszonyokra irányadó polgári jogi, társasági jogi vagy egyéb jogágak szabályai szerint a saját személye vonatkozásában is megvalósultak.

3.2.2.2.2. A nem tag (nem részvényes) házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a tag (részvényes) házastárs kötelezettségeiért a társasággal szemben

A nem szerződő házastárs ügyleti (kontraktuális) felelősségének a közös vagyont érintő visszterhes ügyletek tekintetében történő megállapítását tehát nem a házasságkötés, és nem is a házassági életközösség fennállásának a puszta ténye indokolja, hanem az, hogy a házastársak között az életközösség idejére vagyonközösség is keletkezik. A házastársi vagyonközösség pedig a közös tulajdonszerzés olyan sajátos alakzata, amelynek folytán a házastársak bármelyikének a külön ügyletkötése - a visszterhes ügyletek tekintetében a nem szerződő másik házastárs személyére nézve is kötelem-keletkeztető ténynek minősül. Ebből következően a visszterhes ügyletek esetében az ügyletkötő harmadik személy szolgáltatásának a reá eső fele részét a nem szerződő házastárs maga is megszerzi, függetlenül attól, hogy a szerződés megkötésében közvetlenül nem vett részt. Indokolt tehát az is, hogy az ügyletkötő házastársat terhelő ellenszolgáltatásért a szolgáltatás általa megszerzett fele részével mind a házastársak egymás közötti, mind pedig a házastársak és az ügyletkötő harmadik személy közötti jogviszonyban maga is felelősséggel tartozzék. Ennek hiányában ugyanis nyilvánvalóan mindkét házastárs jogalap nélkül gazdagodnék az ügyletkötő (hitelező) harmadik személy terhére azáltal, hogy az adott ellenszolgáltatás az egymás közötti, belső jogviszonyukban nem az ügyletkötő házastárs különadósságaként, hanem közös adósságként nyerne elszámolást, a házastársak és az ügyletkötő harmadik személy közötti külső jogviszonyban azonban az ügyletkötő házastársat terhelő ellenszolgáltatásért nem a teljes közös vagyon, hanem csak annak az ügyletkötő házastársra eső fele része lenne köteles helytállni.
A nem tag (nem részvényes) házastárs Csjt. rendelkezésein alapuló felelősségének az egyrészt ügyleti (kontraktuális), másrészt járulékos jellegéből ugyanakkor az következik, hogy az e törvényhelyen alapuló felelőssége - az egyéb feltételek meglétében is - kizárólag a tag házastársának az ügyleti, tehát szerződéses jellegű kötelezettségeire terjed ki, és főszabály szerint megegyezik a tag (részvényes) házastárs kötelezettségeivel.
"Az ügyletkötő tag (részvényes) házastárs által vállalt szolgáltatás
- a Ptk. által hatálya alá tartozó kötelmi jogi jellegű szerződések esetében meghatározott pénzösszeg megfizetésére, dolog kiadására (dare), tevékenység kifejtésére (facere) vagy helytállásra (praestare) irányulhat,
- a Gt. hatálya alá tartozó társasági szerződés (alapító okirat alapszabály) esetében pedig pénzbeli hozzájárulás vagy nem pénzbeli hozzájárulás (apport) teljesítésére irányuló kötelezettséget is jelenthet.
Ha ilyen esetben a szerződés vagy az apport tárgya a házastársak közös tulajdonában álló készpénz vagy dolog, úgy a nem szerződő (nem tag, nem részvényes) házastárs tűrni tartozik azt, hogy a gazdasági társaság vagy más harmadik személy hitelezői igénye az ellenszolgáltatás, illetve az adott dolog tag házastárs általi önkéntes, vagy - végelszámolás, illetve felszámolás esetén - a végelszámoló, illetve a felszámoló által kezdeményezett végrehajtási eljárás keretében történő megfizetése vagy kiadása útján kielégítést nyerjen.
Ha azonban a szerződés vagy az apport tárgya olyan tevékenység kifejtését igényli, amely az ügyletkötő (tag, részvényes) házastárs személyéhez kötött (szellemi alkotás, know-how), úgy - véleményem szerint - a hitelező harmadik személy a vele szerződéses viszonyban nem álló nem szerződő (nem tag, nem részvényes) házastárstól a szerződés természetben történő teljesítését nem követelheti, annak viszont nincs akadálya, hogy a házastárs személyéhez kötött szolgáltatás pénzbeli ellenértékére irányuló igényét vele szemben is érvényesítse. Ez esetben tehát a nem szerződő (nem tag) házastárs felelőssége valójában kártérítés-jellegű felelősséget jelent. (49.)
A tag (részvényes) házastárs által a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulásnak az ott meghatározott időpontig történő nem teljesítése a Gt. hatályos rendelkezései szerint már nem a teljesítés bírói úton történő kikényszerítésére, hanem csupán arra ad alapot, hogy a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot (részvényest) harmincnapos határidő kitűzésével - a következményekre történő utalás mellett - a teljesítésre hívja fel. E határidő eredménytelen eltelte esetében ugyanis a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik, és ilyen esetben a társaság már nem a tag (részvényes) által vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére, hanem csupán a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával a társaságnak okozott kár megtérítésére tarthat alapot a polgári jog általános szabályai szerint (Gt. 13. §, új Gt. 14. §). A tag (részvényes) házastárs ilyen kártérítési felelőssége azonban szerződésszegésen alapul, tehát ügyleti jellegű felelősségnek minősül. Ebből következően viszont annak megtérítéséért - véleményem szerint - a nem tag házastárs vélelmezett hozzájáruláson alapuló felelőssége is megállapítható.
A kezesi szerződés - a már kifejtettek szerint - egyaránt minősülhet a közös vagy a különvagyonnal való rendelkezésnek és akár visszterhes, akár ingyenes jellegű is lehet, a gyakorlatban viszont a kezességet többnyire ingyenesen, szívességből vállalják. Ebből következően a házastársak valamelyike által külön megkötött kezesi szerződés a közös vagyonnal való rendelkezésnek minősül akkor, ha maga a szerződés nem korlátozza a helytállási kötelezettséget az ügyletkötő házastárs különvagyonára, a másik házastárs felelőssége viszont a harmadik személlyel szemben csak a visszterhesség bizonyítása esetén állapítható meg.
Visszterhes jellegűnek minősül viszont a részvényes házastársnak a részvénytársasággal szemben fennálló készfizető kezesi felelőssége - álláspontom szerint - akkor, ha az a közös vagyonhoz tartozó ideiglenes részvény tag házastárs általi átruházásán alapul. Ilyen esetben ugyanis a tag házastárs kezesi felelőssége nem ingyenes kezesi szerződésen, hanem a részvényjegyzéshez, mint egyoldalú és visszterhes jellegű kötelezettségvállaláshoz és az ideiglenes részvény átruházásához kapcsolódó törvényi rendelkezésen alapul" [Gt. 191. § (4) bek., új Gt. 196. § (4) bek., (6.) 454-459. o.].

3.2.2.2.3. A nem tag (nem részvényes) házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a tag (részvényes) házastárs kötelezettségeiért a többi taggal, illetőleg a közös tulajdonú üzletrész és közös tulajdonú részvény társtulajdonosaival szemben

A fentebb kifejtettek irányadók a nem tag (nem részvényes) házastársnak a tag (részvényes) házastárs többi taggal, illetve beltaggal, vagy a közös tulajdonú üzletrész és közös tulajdonú részvény társtulajdonosaival szemben fennálló megtérítési kötelezettségéért való felelősségére is akkor, ha a többi taggal, illetve a társtulajdonosokkal egyetemlegesen felelős kkt.-tag vagy a bt.-beltag házastárs a társaság hitelezőivel szemben fennálló társasági tartozásnak a társasági szerződés vagy a vagyoni hozzájárulás arányában őt terhelő részét, illetőleg a kft. vagy rt. közös tulajdonú kft.-üzletrész hányad vagy közös tulajdonú részvényhányad tulajdonával rendelkező házastárs a vagyoni hozzájárulás, pótbefizetés, vagy a társaság megszűnése esetén a társaság hitelezőivel szemben fennálló társasági tartozásnak a tulajdoni hányada arányában őt terhelő részét egyáltalán nem, vagy az őt terhelő résznél alacsonyabb mértékben egyenlíti ki, és ezért az egyetemleges felelősség alapján ténylegesen teljesítő, illetőleg a reájuk eső résznél többet teljesítő tagoknak, beltagoknak, illetve társtulajdonosoknak megtérítési igénye keletkezik vele szemben.

3.2.2.2.4. A nem korlátolt felelősségű társasági tag, illetve nem részvényes házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a társaság hitelezőivel szemben

A kft.-tag és a részvényes házastárs felelőssége - ide nem tartozó szűk körű kivételektől eltekintve - a vagyoni betétjére (törzsbetétjére, illetve a részvény névértékére vagy kibocsátási értékére) korlátozott, a társaság kötelezettségeiért pedig a tag házastárs felelőssége a társaság hitelezőivel szemben csak a társaság jogutód nélküli megszűnését követően a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségek vonatkozásában és csak a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból neki jutó részre korlátozottan áll fenn.
E kötelezettség teljesítéséért viszont a nem tag, illetve a nem részvényes házastárs járulékos jellegű felelőssége is fennáll a társaság hitelezőivel szemben.

3.2.2.2.5. A nem tag, illetve nem beltag és nem a társaság cégnevében szereplő kültag házastárs kontraktuális jellegű felelőssége a közkereseti és betéti társaság kötelezettségeiért a társaság hitelezőivel szemben

A kkt.-tag, a bt.-beltag és a társaság cégnevében szereplő kültag házastársat ezzel szemben közvetett (mögöttes) és a többi taggal, illetőleg a többi beltaggal egyetemleges, korlátlan felelősséggel tartozik a társaság bármilyen jogcímen keletkezett tartozásaiért a társaság hitelezőivel szemben.
Sem a jogirodalom, sem az ítélkezési gyakorlat nem egységes annak a megítélésében, hogy a nem tag házastársnak a tag házastárssal egyetemleges felelőssége a társaság tartozásaiért fennáll-e vagy sem, és az igenlő, illetőleg a nemleges álláspontok érvei is megoszlanak.
"Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa tartozásaiért való felelősségére vonatkozó szabályok lényege és elvi alapja az, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokban a visszterhes jogügyletekért való anyagi felelősség a lehetőség szerint azt az alvagyont terhelje, amelyikre az adott szerződéses rendelkezés vonatkozott (amelyiknek a javára, illetve terhére keletkezett), tehát az adott jogügyletért a szerződéssel érintett alvagyon teljes egészében fedezetül szolgáljon.
A kkt. tagjait, a bt. beltagjait, valamint az olyan kültagjait ugyanis, akiknek neve a társaság cégnevében szerepel, a Gt. éppen azért mentesíti a társaság tevékenységéhez előreláthatóan szükséges ún. tőkeminimum, illetve az ennek megfelelő mértékű vagyoni hozzájárulás társaság rendelkezésére bocsátásának a kötelezettsége alól, mert a hitelezők számára ennek hiányában is kellő garanciát jelent a közkereseti társasági tagoknak, illetve a betéti társasági beltag(ok)nak a társaság tartozásaiért való közvetett (mögöttes), de - egyebek mellett a társaságból eredő jövedelmüket, illetőleg az ennek felhasználásával szerzett vagyonukat is magában foglaló - teljes magánvagyonukra kiterjedő, korlátlan felelőssége.
A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a tag (részvényes) házastársnak a tagsági viszonyból eredő aktív vagyona és az ebből eredő jövedelme teljes egészében a házastársi közös vagyont, annak fele része pedig a nem tag (nem részvényes) házastárs magánvagyonát gazdagítja, míg annak passzív tételei teljes egészében közös adósságnak minősülnek, azok fele része tehát a nem tag (nem részvényes) házastárs közös vagyoni jutóját terheli. Indokolt ezért az, hogy a házastársak és a hitelező harmadik személyek közötti jogviszonyban a közös vagyon reá eső fele része erejéig a nem tag (nem részvényes) házastárs is felelősséggel tartozzék a hitelezővel szemben. Az ezzel ellentétes álláspont elfogadása azt jelentené, hogy a nyereséges ügyletek hasznához a nem tag (nem részvényes) házastárs maga is hozzájutna, a veszteséges ügyletek terhének a fele részével viszont a házasságban élő kkt.-tag, bt.-beltag, illetve a társaság cégnevében szereplő kültag és a nem tag (nem részvényes) házastársa egyaránt jogalap nélkül gazdagodnék a hitelezők terhére, míg a házasságban nem élő kkt.-tag, bt.-beltag, illetve a társaság cégnevében szereplő kültag a veszteséges ügyletek terhét - a nyereséges ügyleteinek hasznát is magában foglaló - magánvagyona erejéig teljes egészében viselni lenne kénytelen". (35.)
A 3.2.2.2.1.1. pontban ismertetett jogirodalmi álláspontoknak megfelelő képet tükröz az ítélkezési gyakorlat is.
A jogalkalmazásban érvényesülő egyik álláspont lényege szerint nem állapítható meg a társaság tartozásáért a nem tag házastárs felelőssége a társaság hitelezőivel szemben, mert a kkt.-tag, illetőleg a bt.-beltag házastárs által a társaság nevében kötött ügylet nem a házastársi közös vagyonnal, hanem a társaság vagyonával való vagyonjogi rendelkezésnek minősül, a kkt.-tag, illetőleg a bt.-beltag kötelezettségvállalása nem a közös vagyon, hanem a társaság vagyona terhére történik, a társaság tartozásáért való felelőssége pedig nem szerződésen, hanem törvény: a Gt. rendelkezésén alapul, e szabályok viszont a házastárs felelősségét nem alapozzák meg.
Nem állapítható meg ezért a házastársak valamelyikének a részvételével működő kkt. illetőleg a társaságban beltagként részt vevő bt. esetében a nem tag házastársnak a közkereseti, illetve betéti társasági tag házastárssal való egyetemleges felelőssége a társaság tartozásaiért harmadik személyekkel szemben és a mindkét házastárs részvételével működő ún. házaspári betéti társaság esetében a kültag házastársnak a beltag házastárssal való egyetemleges felelőssége a társaság tartozásaiért harmadik személyekkel szemben.
Ennek megfelelően foglalt állást a Békés Megyei Bíróság a 3. Gf. 40.098/1996/3. számú ítéletében (Békéscsabai Városi Bíróság 5. P. 21.204/1993/72. számú és Békés Megyei Bíróság 3. Gf. 40.098/1996/3. számú ítélete).
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a II. r. alperes az I. r. alperesi betéti társaságnak a beltagja, a IV. r. alperesnek pedig a házastársa, míg a III. r. alperesi kft. 1993. február 15-én alakult meg és a bejegyzésére 1994. január 17-én került sor.
1991. június 6-án a felperes, mint bérbeadó olyan tartalmú bérleti szerződést kötött az I. r. alperessel, mint bérlővel, amelynek alapján az I. r. alperes 1991 júliusától 1993. június 30-áig terjedő, meghatározott időtartamra bérbevette az sz.-i takarmánykeverő üzemet és az annak üzemeltetéséhez szükséges eszközöket, valamint az üzem udvarán lévő zárt tárolócsarnokot, a keverőüzemhez tartozó műhelyet annak felszerelésével együtt, valamint kiegészítő eszközként 1 db traktort, 1 db pótkocsit, 1 db dízeltargoncát és 1 db gyorsrakodót a szerződésben tételenként részletezett bérleti díj ellenében.
A bérleti szerződés megszűnése után, 1993. július 8-án a felperes szerződést kötött az I. és III. r. alperesekkel, amelyben a szerződő felek rögzítették azt, hogy az I. r. alperes a bérleti szerződés alapján 2 186 626 forint tőkével és annak kamataival tartozik a felperesnek, az I. r. alperes kötelezettséget vállalt a tartozásának 1993. július 28-áig történő megfizetésére, a III. r. alperes pedig arra, hogy amennyiben az I. r. alperes az említett időpontig a fizetési kötelezettségének nem tenne eleget, úgy - készfizető kezességet vállalva - 1993. július 29-én maga fog helyette a felperesnek teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az I. és III. r. alpereseket arra, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 2 186 626 forintot, valamint annak 1993. január 1-jétől járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű kamatát, a III. r. alperest pedig arra, hogy fizessen meg a felperesnek 299 354 forintot, valamint annak 1993. augusztus 1-jétől járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű kamatát. Megállapította, hogy amennyiben az I. r. alperes vagyona a fenti tartozásokat nem fedezi, azt a II. és IV. r. alperesek ennek igazolásától számított 15 napon belül kötelesek egyetemlegesen megfizetni a felperesnek és - egyéb rendelkezések mellett - a felperes ezt meghaladó keresetét, valamint az alperesek beszámítási kifogását elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. és III. r. alperesek a kereset jogalapját és annak összegszerűségét elismerték.
A II. r. alperes sem vitatta, hogy az I. r. alperes beltagjaként a tartozás kiegyenlítéséért felelősség terheli. A betéti társaság beltagja a társaság tartozásaiért saját vagyonával - korlátlanul - csak akkor felel, ha a társaság vagyona a követelést nem fedezi, ezért a betéti társaság beltagját mögöttes felelősség terheli [1988. évi VI. törvény 75. § (1) és (2) bek., 94. § (2) bek.].
A IV. r. alperes, mint a II. r. alperes házastársa - a bíróság megítélése szerint - felelős a házasság alatt keletkezett, férjét terhelő tartozásokért. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek. Így nyilvánvalóan a vagyonközösség része a keletkezett adósság is.
Az elsőfokú ítélet ellen az I., II., III. és IV. r. felperesek fellebbezéssel éltek.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy a IV. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint az elsőfokú bíróság a IV. r. alperest, mint az I. r. alperesi bt. beltagjának házastársát, a II. r. alperesi beltaggal egyetemlegesen marasztalta a Csjt. 27. §-ára való hivatkozással.
A Csjt. 27. §-a a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyairól rendelkezik, míg a házastársak harmadik személyekkel szembeni felelősségének szabályait a Csjt. 30. §-a tartalmazza.
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni, vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik. A (2) bekezdés szerint bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az előbbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. A (3) bekezdés szerint az előbbi rendelkezések alapján a másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.
A IV. r. alperesi felelősség megállapításának feltétele a fentiek szerint, hogy az ügylet a vagyonközösséghez tartozó tárgy elidegenítésére vonatkozzon, vagy közös vagyoni rendelkezés legyen.
A felperes követelése az I. r. alperesi betéti társasággal megkötött bérleti szerződésen alapul.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaságok saját cégnevük alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek és szerződést köthetnek.
A felperes és az I. r. alperes által megkötött szerződés nem tekinthető a II. és IV. r. alperes házastársi közös vagyonába tartozó vagyonjogi rendelkezésnek, mert a kötelezettségvállalás az I. r. alperes vagyonának terhére történt. A fentiek alapján közös vagyoni kötelezettségvállalás hiányában a IV. r. alperes hozzájáruló nyilatkozatát vélelmezni nem lehet, minek folytán a IV. r. alperes a betéti társaság által kötött bérleti szerződésből folyó kötelezettségekért a felperesnek nem felelős.
A II. r. alperes mögöttes felelősségét egyébként a törvény, és nem a II. r. alperes által megkötött társasági szerződés alapozza meg. (Békés Megyei Bíróság 3. Gf. 40.098/1996/3. sz. ítélete)
A másik álláspont a nem tag házastárs felelősségének a hiányát arra vezeti vissza, hogy a gazdasági társaság által harmadik személlyel kötött ügylet kívül esik azon a körön, ami a házastársak akarategységét igényli.
Ezt az álláspontot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság - 1.5.1.2. pontban már részletesen ismertetett tényálláson alapuló Pfv. I/A. 20.471/2002. számú eseti döntése is.
A jogerős ítélet indokolása szerint nem látott alapot az első- és másodfokú bíróság a II. és IV. r. alperesek felelősségének a vagyonközösséghez tartozó ingatlanok őket megillető fele részével való felelősségének a megállapítására, valamint a II. és IV. r. alpereseknek a felperesi követelésben való marasztalására sem, mert a nem tag házastársnak a társaság tartozásaiért való felelőssége sem a Gt., sem a Csjt. szabályai alapján nem állapítható meg.
A gazdasági munkaközösség a Ptk. 578/H. §-ának (2) bekezdése értelmében olyan jogi személyiség nélküli közkereseti társaság, amely kizárólag természetes személyekből áll. A gazdasági társaságokról szóló - jelen perben irányadó - 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) az 1991. évi LXV. törvényt módosította, és a gazdasági munkaközösségre, illetve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségre vonatkozó szabályokat hatályon kívül helyezte.
A gazdasági munkaközösség tagjának a társaság kötelezettségeiért fennálló felelősségére a Gt. 75. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben írt, tehát a közkereseti társaság tagjának felelősségére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E szabályok szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel, saját vagyonával. A tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek annyiban, amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi.
A Gt. szabályai szerint tehát a mögöttes felelősség csak a gazdasági társasági tagot terheli, a házastársra azonban nem terjed ki.
A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét illetően a másik házastársnak az ügylethez való hozzájárulása mellett vélelmet állít fel, a hivatkozott § (3) bekezdése pedig kimondja a másik házastárs felelősségét a házastársa által kötött ügyletért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból ráeső rész erejéig.
A gazdasági társaság által harmadik személlyel kötött ügylet azonban nem tekinthető a tag házastárs olyan ügyletének, amely a nem tag házastárs egyetértését, hozzájárulását igényli. A gazdasági társaság ügyletei ugyanis kívül esnek azon a tárgyi körön, amelyen belül kizárólag a házastársak akarategységén múlna a kérdéses ügyletkötés, előállhat olyan helyzet, hogy a gazdasági társasági tag házastárs akaratától eltérő ügyletkötésre kerül sor többségi elhatározás alapján.
A házastársi közös vagyonhoz tartozó pénzbetétnek vagy nem pénzbeni szolgáltatásnak a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátása nem teremti meg a nem tag házastársnak a gazdasági társaság tartozásaiért való felelőssége jogalapját, hanem arra nyújt alapot, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetésekor megosztandó házastársi közös vagyonnak minősüljön az az érték, amely az életközösség megszakadásának időpontjában a társaság megszűnése esetén a társasági tag házastársat a társasági vagyonból - nyereségből, illetve veszteségből - illetné.
Abban az esetben ugyanis, ha csak az egyik házastárs válik a gazdasági társaság tagjává, és bocsátja a házastársi közös vagyont a gazdasági társaság rendelkezésére, a társaság alapításáról és a vagyonbevitelről, valamint a bevitt vagyon közös vagyoni jellegéről azonban a nem tag házastárs is tudomással bír, azzal egyetért, illetve ellene nem tiltakozik, úgy nyilvánvalóan számol azzal a lehetőséggel is, hogy a bevitt vagyon elveszhet.
A társaság azonban önálló jogi személy (helyesen: önálló jogalany), jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat tehát a tagok házastársainak tudomása és beleegyezése nélkül is. A közös vagyonnak vagy a közös vagyon egy részének a társaságba való beviteléhez való hozzájárulás a csupán a házastársak egymás közötti vagyoni tartalmú jogviszonya, amelynek során a nem tag házastárs csak a közös vagyonhoz tartozó pénz vagy más dolog beviteléhez adja az egyetértését és hozzájárulását, ennek következtében azonban a társasággal, illetve a társaságot alapító tagokkal nem kerül jogviszonyba, az általuk kötött ügyletekért tehát felelősség sem terheli.
A felperes ezzel ellentétes értelmezése szerint a társaság által megkötött valamennyi ügylethez szükséges volna valamennyi társasági tag nem tag házastársának a hozzájárulása is, ez azonban a mindennapi életben nem kivitelezhető. A Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése pedig a másik házastárs felelősségét kizárólag a házastárs és nem más személy, vagy más jogi személy által kötött ügyletek vonatkozásában rendezi.
A perbeli esetben a II. és IV. r. alperes feleségek nem tiltakoztak az ellen, hogy a férjeik a Gmk.-t létrehozzák és a társaság 4000 forintos, minimális összegű alaptőkéjét a vagyonközösséghez tartozó készpénzből a társaság rendelkezésére bocsássák. Magatartásukkal tehát hozzájárultak az említett házastársi közös vagyonnak a gazdasági társaság vagyonába való kivonásához, és vállalták annak a kockázatát, hogy a bevitt összeg elveszhet. Ezzel azonban nem vállaltak felelősséget a társaság ügyleteiért, tartozásaiért is.
A jogerős ítélet ellen a felperes, illetőleg az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában eljárt Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogesetek, illetőleg a 209/2001. EH a házastársak belső viszonyában szabályozza az egyik házastárs gazdasági társaságából származó eredmény, illetőleg passzíva elszámolásának módját és lehetőségét. Ez a gazdasági munkaközösség tartozásaiért való felelősség megállapítását a társaságban részt nem vevő házastársak vonatkozásában nem teszi lehetővé (Pfv. I/A. 20.471/2002/8.).
A harmadik álláspont megállapítja ugyan a nem tag házastársnak a tag házastárssal egyetemleges felelősségét, azt azonban nem a Csjt. 30. §-a (2)-(4) bekezdésének a felelősségi szabályaira, hanem a tag házastársat terhelő tartozásnak a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös adósság jellegére vezeti vissza.
A Legfelsőbb Bíróság egy felülvizsgálati ügyben hozott ítéletében a következő indokolással állapította meg az I. r. alperes kültagnak a társasági tartozásért a közös vagyonból reá eső rész erejéig fennálló felelősségét: "A betéti társaság létrejöttétől annak megszűnéséig a beltag II. r. alperes és a kültag I. r. alperes házassága fennállt. Miután - a per adatai szerint - házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek, így az üzleti tevékenységgel szerzett vagyon sem különült el, tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján ez a vagyon is az alperesek osztatlan közös tulajdonába került. A házastársak közös adósságához tartozik az említett jogszabály alapján a betéti társaság beltagjaként a társaság megszűnése folytán a II. r. alperest a jogerős ítélet szerint terhelő tartozás, ehhez képest annak megfizetésére az I. r. alperes a házastársával egyetemlegesen köteles" [(19.) 467-470. o.]
Ugyancsak ezt az álláspontot fejtette ki a Fővárosi Ítélőtábla az 1. Pf. 21.247/2004/3. számú ítéletében:
Az elsőfokú bíróság, által megállapított tényállás szerint az elsőfokú bíróság a 9. G. 22.955/1999/39. számú ítéletével - az Sz. I. Bt. felperes kereseti kérelme alapján - kötelezte az E. Bt.-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 718 820 forintot, valamint törvényes kamatát a perköltséggel együtt. Az ítéletében rendelkezett arról, hogy amennyiben a betéti társaság vagyona a felperes javára megítélt követelést nem fedezné, úgy azért H. J., a társaság beltagja köteles helytállni. Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a 2002. október 14-én kelt Gf. 40. 083/2002/4. számú ítéletével helybenhagyta. Az E. Bt. ellen felszámolási eljárás indult, mely során megállapítást nyert, hogy a társaság vagyonában nincs fedezet a hitelezői igények kielégítésére. A felperes H. J. beltaggal szemben is végrehajtást kezdeményezett, azonban az eredményre nem vezetett, mivel az adósnak vagyona nincs. A társaság kültagja H. J. házastársa, az alperes volt.
A v.-i társasházi ingatlan az alperes és házastársa tulajdonát képezte, mely 2000. július 3. napján értékesítésre került. Az alperes ezt követően vásárolta meg a v.-i családi házat, melynek tulajdonosa kizárólag ő lett.
A felperes keresetében 4 718 820 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Csjt. 30. § (2) és (3) bekezdése alapján. A követelés keletkezésekor 1999. évben H. J. és az alperes házasságban éltek. Amennyiben a felek között időközben a házastársi közös vagyon megosztásra került, a felperes a rájutó részével felel az életközösség fennálltakor keletkezett adósságért.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel a bíróságok a felperesi követelés megfizetésére az E. Bt.-t, illetve annak behajthatatlansága esetén H. J. beltagot kötelezték. Az alperes a hivatkozott bt.-nek kültagja volt, így őt a felperesi követelés megfizetésére kötelezni nem lehet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 4 718 820 forint tőke, ezen összegből 306 528 forint után 1999. augusztus 30. napjától, 64 425 forint után, 1999. szeptember 14. napjától 66 255 forint után 1999. október 21. napjától 34 122 forint után 1999. október 29. napjától 13636 forint után 1999. november 28. napjától 17 042 forint után 1999. december 14. napjától és 4 216 802 forint után 1999. december 9. napjától 2001. december 31. napjáig évi 20%, 2002 január 1. napjától 2003. december 31. napjáig évi 11% és 2004. január 1. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori költségvetésben meghatározott mértékű törvényes kamatának megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a követelés keletkezésekor H. J. az alperessel házassági életközösségben élt, és az általa hivatkozott gazdasági társaságban együttműködtek, a társaságnak az előnyeit és kötelezettségeit közösen viselték. A perbeli tartozás a betéti társaság tartozása, amelyért az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 101. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a beltag korlátlanul köteles helytállni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Csjt. 30. § (2) bekezdése alapján a társaságban a kültag házastárs esetében a beltag házastárs által kötött ügyleteket a házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, így az alperes ezen kötelezettségekért helytállni köteles a közös vagyonból a rá eső rész erejéig. A közös vagyont képező v.-i ingatlan eladásából az alperesnek jutó rész 10 00 000 forint volt, melyet az alperes sem vitatott, ennek erejéig helytállni köteles a tartozásért.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt.
Az ítélőtábla egyetértett azzal az okfejtéssel, hogy a Gt. 101. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. § (1) bekezdés szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A 101. § (1) bekezdése alapján a betéti társaság beltagjának felelőssége korlátlan, tehát a társaság tartozásaiért, ha a társaság vagyona elegendő fedezetet nem nyújt, akkor saját teljes vagyonával is felel. A beltag korlátlan felelőssége mögöttes felelősség, amely csak akkor és oly mértékben áll fenn, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A kültag vagyoni felelőssége korlátozott, csupán a vagyoni betétje erejéig áll fenn.
Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a betéti társaság tartozásának keletkezésekor az alperes házastársával életközösségben élt. Közös tulajdonukat képezte a v.-i társasházi ingatlan, mely 20 000 000 forintért értékesítésre került. Az alperes és házastársa között 2001. április 22. napján jött létre a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés. A 3. pont értelmében a szerződő felek a közöttük fennálló életközösség közös vagyoni részét a szerződésben foglaltaknak megfelelően rögzítik és számolják el azzal, hogy házassági életközösségük esetleges megszakadása és bírósági felbontása esetén jelen szerződésben foglaltakat tekintik irányadónak. Ezen szerződéses pontból következik, hogy a megállapodás megkötésekor is a házastársak között az életközösség fennállt. Nyilatkozatuk szerint a v.-i ingatlan 20 000 000 forintos vételárából az alperes 11 750 000 felhasználásával megvásárolta a v.-i lakóházingatlant, mely az alperes különvagyonát képezi. Az alperes házastársa a részére jutó 8 250 000 forintot az E. Betéti Társaság részére, mint beltagi kölcsönt nyújtotta. A megállapodás 9. pontjában rögzítik azt is, hogy a házastársak az egymás tartozásaiért keletkezett felelősséget a Csjt. 30. § -ában foglaltakon kívül kizárják.
Az elsőfokú bíróság tévedett mikor a jogvita eldöntése során a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján járt el. Nem helytálló azon álláspontja, hogy a hivatkozott ügyletet a társaságban beltagként közreműködő házastárs esetében a kültag házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. H. J. az ügyletet nem saját maga nevében, hanem az E. Betéti Társaság nevében kötötte, ezért a Csjt. hivatkozott §-a jelen perben nem alkalmazható. A gazdasági perben hozott jogerős, H. J.-t marasztaló ítéleti rendelkezés a házastársak belső viszonyában a férj adóssága, amely a peradatok és a Csjt. rendelkezései alapján közös tartozásnak minősül, és azt az erre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint nem csupán az aktív vagyontárgyak, hanem a passzív vagyontárgyak tekintetében is törvényes vélelem szól amellett, hogy amelyek az életközösség tartalma alatt keletkeztek, házastársak közös kötelezettségét képezik.
A Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése határozza meg azon vagyontárgyak körét, amelyek a házastársak különvagyonához tartoznak. A házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona nem csupán aktív, hanem passzív elemeket is tartalmaz; ide sorolhatók az adósságok, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik, vagy mindkét házastársat terhelik. Ezen adósságok rendezésével kapcsolatban a Csjt. iránymutatást nem ad. Az eljárás során az alperes hivatkozott arra, hogy az E. Betéti Társaság alapításakor a 400 000 forint értékű törzsbetétjét férje különvagyonából fedezte. Az eljárás során ezt az alperes nem bizonyította, így a törvényes vélelem alapján az közös vagyonnak minősül.
Téves az alperes azon hivatkozása, hogy H. J. tartozása akkor keletkezett, amikor megállapítást nyert, hogy a bt. vagyona nem fedezi a jogerős ítéleti marasztalásban foglalt összeget.
Az alperes házastársának tartozása - mely megfizetésére a Városi Bíróság 9. G. 22.955/1999/39. számú ítéletével kötelezte - 1999. évben keletkezett, egyidejűleg jött létre az E. Bt. számlatartozásával, hiszen ugyanazon követelés teljesítéséről van szó, csupán annak mértéke és végrehajtásának időpontja függvénye a társaság teljesítőképességének.
A hivatkozott tartozás a közös vagyon körébe tartozó tevékenységgel kapcsolatban jött létre a házassági életközösség fennállása alatt, így az alperes helytállási kötelezettsége fennáll.
Végezetül téves az arra való hivatkozás is, hogy jelen esetben a Gt. szabályai alkalmazandók kizárólagosan, amelynek alapján a kültag a bt. tartozásáért nem felel, következésképpen alperes marasztalása sem lehetséges. Való igaz, hogy a Gt. rendelkezései alapján alperes nem marasztalható, alperes marasztalásának alapja azonban nem a Gt., hanem a Csjt., az alperes felelőssége a házastársak közös tartozásáért fennálló felelősségen alapul.
A fentebb kifejtett indoklásbeli módosítással a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (1. Pf. 21.247/2004/3.).
(A jogerős ítélet ellen az alperes által Pfv. E. 20.593/2005. szám alatt előterjeszett felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítélet a későbbiekben kerül ismertetésre.)

3.2.2.3. A házastársak kontraktuális jellegű felelőssége a mindkettejük részvételével megkötött társasági szerződés alapján keletkezett kötelezettségekért a társasággal, annak tagjaival és hitelezőivel szemben

"Ha a társasági szerződés megkötésére mindkét házastárs részvételével kerül sor, a szerződéses kötelezettségeik tartalma és a tagsági viszonyuk alapján a társaság tartozásaiért való felelősségük mértéke - az egyéb szerződésekhez hasonlóan - egymással azonos vagy egymástól eltérő is lehet. A társasági szerződés közös megkötésének a ténye viszont mindkét házastárs esetében a másik házastárs kötelezettségvállalásához való hozzájárulás megadásának minősül, ebből következően viszont a felelősségük a saját kötelezettségeik tekintetében a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed, a másik fél kötelezettségei tekintetében pedig a közös vagyoni illetőségeik erejéig ugyancsak kölcsönösen fennáll.
Ilyen felelősséget alapoz meg - egyebek mellett - a közös tulajdonú ingatlan, illetve ingó dolog gazdasági társaságba való apportálására, közös tulajdonú korlátolt felelősségű társaságbeli üzletrész és a közös tulajdonú részvény megszerzésére vagy átruházására irányuló ügylet (társasági szerződés, alapító okirat, részvényjegyzési ív, adásvételi vagy ajándékozási szerződés stb.) közös megkötése is."
Sajátos a helyzet az ún. "házaspári" betéti társaságok esetében, tehát akkor, ha az egyik házastárs a bt.-ben beltagként, a másik pedig kültagként vesz részt. "A Csjt. 30. §-ának rendelkezéseiből az következik, hogy a beltag házastárs kötelezettség-vállalását a kültag házastárs hozzájárulásával megtettnek kell tekinteni, így ezért ő is felel a közös vagyonból reá eső rész erejéig. Hiába korlátozott tehát a kültag felelőssége társasági jogi oldalról, miközben a családjogi szabályok szerint mint házastárs felel, vagyis a bt. tartozásaiért a teljes házastársi közös vagyon fedezetül fog szolgálni" (19.).
"A kezesi szerződés - a már kifejtettek szerint - egyaránt minősülhet a közös vagy a különvagyonnal való rendelkezésnek és akár visszterhes, akár ingyenes jellegű is lehet, a gyakorlatban viszont a kezességet többnyire ingyenesen, szívességből vállalják. Ebből következően a házastársak valamelyike által külön megkötött kezesi szerződés a közös vagyonnal való rendelkezésnek minősül akkor, ha maga a szerződés nem korlátozza a helytállási kötelezettséget az ügyletkötő házastárs különvagyonára, a másik házastárs felelőssége viszont a harmadik személlyel szemben csak a visszterhesség bizonyítása esetén állapítható meg.
Visszterhes jellegűnek minősül viszont a részvényes házastársnak a részvénytársasággal szemben fennálló készfizető kezesi felelőssége - álláspontom szerint - akkor, ha az a közös vagyonhoz tartozó ideiglenes részvény tag házastárs általi átruházásán alapul. Ilyen esetben ugyanis a tag házastárs kezesi felelőssége nem ingyenes kezesi szerződésen, hanem a részvényjegyzéshez, mint egyoldalú és visszterhes jellegű kötelezettségvállaláshoz és az ideiglenes részvény átruházásához kapcsolódó törvényi rendelkezésen alapul" [Gt. 191. § (4) bek., új Gt. 196. § (4) bek., (6.) 454-459. o.].
Az utóbb kifejtett álláspontot fogadta el a Legfelsőbb Bíróság is a Fővárosi Ítélőtábla - fentebb már ismertetett - 1. Pf. 21.247/2004/3. számú ítélete ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv. II. 20.593/2005/7. számú eseti döntésében, amelyben az alábbiakra mutatott rá:
"Részben téves ugyan a másodfokú bíróság ítéletének a jogi indokolása, az érdemi döntése viszont helytálló.
Helyesen hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi XCLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szabályai alapján a házastársával közösen alapított és időközben már felszámolással, tehát jogutód nélkül megszűnt E. Betéti Társaság tartozásaiért való felelőssége a felperessel szemben nem állapítható meg.
1. A Gt. 101. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
A társaság működésének létszakában a Gt. 101. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. §-a szerint a betéti társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával, amennyiben pedig a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a beltagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek, míg a 103. §-ának (1) bekezdése értelmében a beltaggal azonos módon felel a kültag, ha neve szerepel a társaság cégnevében, a (2) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem vagy csak részben szolgáltatta, a nem szolgáltatott vagyoni betétje erejéig saját vagyonával felel.
A társaság jogutód nélküli megszűnése esetére a Gt. 55. §-ának (2) bekezdése valamennyi társasági formára (cégformára) irányadó módon úgy rendelkezik ugyan, hogy a gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik. A Gt. 56. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja azt is, hogy ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért, azzal, hogy a tagok között a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kell megosztani, míg a hivatkozott § (2) bekezdése értelmében ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.
Nem tartalmaz a fentiektől eltérő rendelkezést a Gt. a beltag, illetve a kültag felelősségére nézve a kéttagú, ún. házaspári betéti társaságokra vonatozóan sem.
Mindezekből viszont az következik, hogy a Gt. szabályai szerint az alperes és - a már perben nem álló - házastársa (tehát a jelen per korábbi I. r. alperese) által közösen alapított, és időközben jogutód nélkül megszűnt kéttagú (ún. házaspári vagy házastársi) E. Betéti Társaságnak a felszámolás körébe eső társasági vagyon által nem fedezett tartozásaiért a felperessel, mint a társaság hitelezőjével szemben
- az alperes házastársa, mint a megszűnt társaság beltagja korlátlan helytállási kötelezettséggel tartozik, hiszen a felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt is korlátlan volt,
- az alperes, mint a megszűnt társaság kültagja viszont nem felelős, hiszen a felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért társaság fennállása alatt is korlátozott volt, mert a neve a társaság cégnevében nem szerepelt, olyan adat pedig a perben nem merült fel, amely arra utalna, hogy az alperes a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem vagy csak részben szolgáltatta volna, illetőleg, hogy a társaság felszámolása során bármiféle felosztható társasági vagyon maradt volna, és abból az alperes részesült volna.
2. Téves viszont az alperes azon érvelése, mely szerint a társasági jogi felelősségének a hiánya a felperessel szembeni helytállási kötelezettségének a Csjt. szabályai alapján történő megállapíthatóságát már önmagában is kizárná.
A Gt. 9. §-ának (2), a Ptk. 1. §-ának (1) és a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében foglaltak összevetéséből az következik, hogy
- a Gt. rendelkezései kizárólag a társasági tagok és a társaság közötti (belső), továbbá a társaság illetve annak hitelezői és a tagok közötti (külső) jogviszonyokra irányadó módon szabályozzák a tagok jogait, kötelezettségeit és felelősségét, éspedig a tagok családi állapotára, valamint arra való tekintet nélkül, hogy a társasági tag egyedül vagy házasságban, illetőleg - közös tulajdonszerzést eredményező - élettársi jogviszonyban vagy más hozzátartozókkal közös háztartásban él,
- a más (harmadik) személlyel együtt élő társasági tag és az adott harmadik személy közötti (belső) jogviszonyra irányadó jogág szabályai határozzák meg - ezzel szemben - azt, hogy a társasági taggal együtt élő, és a társaság szempontjából külső, harmadik személynek minősülő nem tag házastárs, élettárs, illetve közös háztartásban élő más hozzátartozó felelőssége kiterjed - e a tagnak a társasági szerződés és a Gt. rendelkezései alapján
- - a társasággal vagy annak tagjaival szemben fennálló saját tartozásaira, valamint
- - a társaság hitelezőivel szemben a társasági tartozásokért fennálló felelősségére.
A nem vitás peradatok szerint a kéttagú E. Betéti Társaságot az alperes a H. J.-val fennálló házassági életközösségének a tartama alatt, a házastársával közösen alapította és működtette. Alappal hivatkozott tehát a felperes a módosított keresetében arra, hogy az alperesnek a házastársa tartozásáért való járulékos jellegű felelőssége - az egyéb törvényi feltételek meglétében - a Csjt. alapján akkor is megállapítható, ha a Gt. szabályai szerint a marasztalásának feltételei nem állnak fenn.
a) Nem helytálló az alperes azon érvelése, mely szerint a házastársának, mint a betéti társaság beltagjának a társaság tartozásaiért való mögöttes felelőssége alapján a felperessel szemben keletkezett tartozása nem a házastársak közös, hanem a házastársa különadósságának minősül.
A Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona - a vagyon két összetevőjének megfelelően - nem csupán aktív (pozitív), hanem passzív (negatív) elemeket, tehát olyan tartozásokat és kötelezettségeket - összefoglaló elnevezéssel: adósságokat is tartalmaz, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik vagy mindkét házastársat terhelik.
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozatának I. pontja arra, hogy amennyiben a gazdasági munkaközösség, valamint a közkereseti és betéti alapítására vagy az említett társaságokbeli részesedés megszerzésére közös vagyon felhasználásával került sor, úgy házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának az időpontjában történő megszűnése esetén megilletné. (Pfv. II. 20.384/1998. - BH 1999/12/553. és LB 209. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz.)
Ebből viszont az következik, hogy amennyiben mindkét házasfél egyaránt tagja akár ugyanannak, akár különböző gazdasági társaságoknak, úgy - az egyéb feltételek meglétében - mindkettejük gazdasági társaságbeli részesedése - az aktív és passzív vagyontárgyakból álló - vagyonközösséghez tartozik.
Nem merült fel a perben olyan adat, amely arra utalna, hogy az alperes és házastársa között - a Csjt. 27. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti - olyan tartalmú házassági vagyonjogi szerződés jött volna létre, amellyel a házastársak a saját betéti társaságbeli részesedéseiket kölcsönösen a saját különvagyonaikba utalták volna és az esetleges ilyen megállapodásra utaló - a Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségnek megfelelő - kitételt a betéti társaság alapítására vonatkozó társasági szerződés sem tartalmaz.
b) A házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a házastársakat terhelő vagyoni tárgyú kötelezettségek (vagyoni passzívák) alvagyoni jellegének a meghatározása, tehát a közös, illetve különadósságkénti minősítése körében a bírói gyakorlat két tényezőnek tulajdonít döntő jelentőséget:
- egyrészt a kötelezettség keletkezése időpontjának, tehát annak, hogy az adott tartozás a házassági életközösség vagy az azt közvetlenül megelőző élettársi kapcsolat tartama alatt, illetőleg azt megelőzően vagy az életközösség megszűnése után keletkezett-e,
- másrészt annak, hogy
- az kizárólag a közös vagy a különvagyontárgyat terheli-e, illetőleg
- a közös vagy a különvagyon körébe tartozó tevékenységgel kapcsolatban jött-e létre,
- kizárólag a közös vagy a különvagyonra vonatkozó rendelkezésekből adódik-e, továbbá - a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerinti méltányosság elve alapján - annak is, hogy
- a házastársak valamelyikének a különvagyonára vonatkozó rendelkezése valamelyik házastárs különvagyonát, vagy a közös vagyont gyarapította, illetve csökkentette-e.
(Az utóbbi esetben azonban az adósság az esetek többségében olyan, ún. »közös különadósságnak« minősül, amelynek megfizetésért mindkét házastárs nem csupán a közös vagyon reá eső részére, hanem a teljes - a közös vagyon reá eső részét és a különvagyonát is magában foglaló - magánvagyonára kiterjedő felelősséggel tartozik.)
c) Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a közös és különvagyon egymástól való elhatárolása során nem az egyes aktív vagyontárgyakra vonatkozó tulajdonjog vagy kötelmi jogosultság tényleges megszerzésének, illetőleg a passzív vagyontárgyak (kötelezettségek) tényleges létrejöttének, hanem a szerzés, illetőleg a kötelezettség alapjául szolgáló jogcím keletkezésének az időpontját kell irányadónak tekinteni.
Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy az alperes és - a már perben nem álló - házastársa részvételével működő betéti társaságnak a felperessel szemben fennálló tartozása a kültag alperes és a beltag házastársa között fennálló házassági élet- és vagyonközösség ideje alatt keletkezett, amellett pedig a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdés szerint törvényes vélelem szól, hogy a betéti társaságnak mind a kültag alperes, mind pedig a beltag házastársa által megszerzett társaságbeli részesedése a vagyonközösséghez tartozott, és mindkét társaságbeli részesedés haszna, illetve jövedelme a házastársak közös vagyonát gazdagította.
Ebből viszont az következik, hogy az alperes házastársának, mint a betéti társaság beltagjának a társaságbeli részesedését terhelő, és a társaság tartozásaiért fennálló korlátlan felelősségén alapuló tartozásának jogcíme is az életközösség ideje alatt, 1999. évben jött létre. Ennek a további következménye az, hogy az alperes beltag házastársának a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedését terhelő tartozás a házastársak Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös adósságának minősül.
Nincs jogi jelentősége ezért a felperessel szemben fennálló tartozás közös vagyoni jellege szempontjából annak, hogy az alperes házastársa felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségének a felfüggesztő feltétele ténylegesen csak az életközösség megszűnését követően, azáltal következett be, és a tartozása ténylegesen csak azáltal jött létre, hogy a társaság felszámolása során a társasági vagyon a felperes hitelezői igényének a kielégítésére nem nyújtott fedezetet.
3. A fentebb kifejtettek ellenére is téves a másodfokú bíróság ítéletének az a jogi okfejtése, hogy a kültag alperesnek a betéti társaság tartozásáért a felperessel, mint a társaság hitelezőjével szemben a - már perben nem álló - beltag házastársával egyetemleges felelősségét a perbeli tartozás közös vagyoni jellege már önmagában is megalapozná.
A Csjt. 27-28. §-ai ugyanis kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyára irányadó módon határozzák meg az aktív és passzív közös, illetve különvagyon körét, és e jogviszonyban a közös és különadósság megkülönböztetésének csupán az a jelentősége, hogy a házastársak egymás közötti jogiszonyában az egyes vagyoni tárgyú kötelezettségek a lehetőség szerint azt az alvagyont terheljék, amelyiknek a terhére keletkeztek. A vagyonközösségi rendszer lényegéből ugyanis az következik, hogy amennyiben valamely adósság kiegyenlítése nem abból az alvagyonból történt, amelyiknek a terhére keletkezett, úgy az adósság kiegyenlítésének a ténye a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megtérítési igényt keletkeztet az adott alvagyon javára.
Nem tartalmaznak viszont a Csjt. 27-28. §-ai semmiféle olyan rendelkezést, amely a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon bármelyik házastársnak akár a közös, akár a különadósságért való felelősségét megalapozná, miértis önmagában perbeli tartozás közös adósság - jellege az alperes felperes javára történő marasztalására sem adhat alapot.
4. A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra a Csjt.-n belül a 27. § (4) és 30. § (2)-(3) bekezdései az irányadók.
a) A Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a házastársak a harmadik személlyel kötött ügyleteik során kötelesek tájékoztatást adni arról, ha a szerződéssel érintett vagyontárgy valamelyikük különvagyonához tartozik, a Csjt. 30. §-ának - a házastársak belső jogviszonyára irányadó - (1) bekezdése a házastársak rendelkezési jogának a gyakorlását a vagyonközösséghez tartozó tárgyak tekintetében mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastársak »közös egyetértéséhez« köti, - a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó - (2) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti, a (3)-(4) bekezdései a házastársak tényleges vagy vélelmezett hozzájárulásával létrejött ügyletek vonatkozásában nem csupán az ügyletkötő, hanem a másik házastársnak az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségét, továbbá annak feltételeit és mértékét is meghatározzák, az (5) bekezdése pedig a házastárs hozzájárulása megadásának a módjáról rendelkezik.
Nem vitás, hogy az alperes házastársának, mint a betéti társaság beltagjának a felperessel szemben fennálló másodlagos (mögöttes) helytállási kötelezettsége az általa képviselt betéti társaság, mint önálló jogalany nevében kötött olyan szerződés alapján keletkezett, amely nem a házastársak közös vagyonával, hanem a társaság vagyonával való rendelkezést tartalmazott, ezért annak megkötéséhez a kültag alperes hozzájárulása nem volt szükséges, és e szerződés alapján nem az alperes beltag házastársa, hanem - a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése szerint - az általa képviselt betéti társaság vált jogosítottá, illetve kötelezetté.
Tény ugyanakkor az is, hogy az alperes beltag házastársának a betéti társaság kötelezettségeiért a saját vagyonával való korlátlan helytállási kötelezettségét nem az általa a betéti társaság helyett és nevében a felperessel megkötött szerződés, hanem a Gt.-nek a társasági szerződés részét képező - fentebb hivatkozott - kógens rendelkezései alapozzák meg, hiszen a beltag házastárs saját vagyonával való korlátlan felelőssége nem csupán a társaság szerződéses, hanem valamennyi egyéb jogcímen keletkezett tartozására egyaránt kiterjed. E rendelkezéseknek az alperes beltag házastársára való alkalmazhatóságát viszont éppen az alperes - Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti - tényleges hozzájárulásával megkötött társasági szerződés teremtette meg, amely azonban - nem vitásan - a házastársi közös vagyonnal való rendelkezést tartalmazott. A társasági szerződés, mint a Ptk. 233. §-a szerinti harmadik személy javára szóló szerződés beltagként való megkötéséhez történő tényleges alperesi hozzájárulás pedig nyilvánvalóan nem csupán arra terjedt ki, hogy az alperes beltag házastársa a házastársi közös vagyon terhére vagyoni hozzájárulást bocsásson a társasági szerződéssel létrehozott betéti társaság rendelkezésére, hanem magában foglalta annak a tudomásulvételét is, hogy a Gt. kógens rendelkezései, egyebek mellett tehát a társaság üzletvezetésére és képviseletére (Gt. 102. §), a társasági döntéseknek a tagok általi (a tagok házastársainak a hozzájárulása nélkül történő!) meghozatalára, valamint a közkereseti társasági tag és a betéti társasági beltag házastársnak a társaság tartozásaiért való korlátlan felelősségre vonatkozó szabályai is a társasági szerződés részévé válnak [Gt. 90. § és101. § (3) bek.]. E szabályok szerint viszont a »társaság tartozásáért« való felelősség nem csupán a társaság kontraktuális, hanem a deliktuális jellegű, sőt nemcsak a polgári jogi, hanem az adójogi és egyéb jogviszonyok alapján keletkeze tartozásaira is kiterjed, az ilyen társasági tartozások tekintetében viszont a házastársak közös egyetértésének a szükségessége nyilvánvalóan fel sem merülhet.
b) Helyesen hivatkozik ugyan az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyára irányadó Csjt. szabályai szerint a házastársak »saját magánvagyona« a házastársi közös vagyonnak az egy - egy házasfélre eső fele részét, valamint a saját különvagyonát egyaránt magában foglalja.
Téves viszont az a jogi okfejtése, hogy a házasságban élő beltagnak a Gt. 90. §-a szerinti »saját vagyonnal« való felelőssége a másik (nem tag, illetve a kültag) házastárs társaság tartozásaiért való beltag házastárssal egyetemleges - járulékos jellegű - felelősségének a megállapíthatóságát az egyéb feltételek meglétében is kizárná. A nem szerződő (másik) házastársnak a Csjt. 30. § (3) bekezdése alapján az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló, és a házastársi közös vagyon reá eső (másik) fele részére korlátozott felelősségének az elvi alapja ugyanis éppen az, hogy a házastárs közös vagyonnal rendelkező külön ügylete folytán keletkezett haszon, illetve elért jövedelem teljes egészében a házastársi közös vagyont gazdagítja. Az ilyen gazdagodás tehát egymás közt egyenlő - fele-fele - arányban mindkét házastárs polgári jogi értelemben vett »saját vagyonának« a részévé válik, indokolt ezért az is, hogy az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni - külső jogviszonybeli - felelősség is a teljes házastársi közös vagyont, tehát mindkét házasfél »saját vagyonának« a közös vagyonból reá eső részét is egyaránt terhelje.
A kifejtettekből az következik, hogy ha a társasági szerződés megkötésére mindkét házastárs részvételével kerül sor, a szerződéses kötelezettségeik tartalma és a tagsági viszonyuk alapján a társaság tartozásaiért való felelősségük mértéke - az egyéb szerződésekhez hasonlóan - egymással azonos vagy egymástól eltérő is lehet. A társasági szerződés közös megkötésének a ténye viszont mindkét házastárs esetében a másik házastárs kötelezettségvállalásához való - Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti - kölcsönös hozzájárulás tényleges megadásának minősül. Mindezeknek a további következménye az, hogy amennyiben az ilyen társasági szerződés a közös vagyonnal való rendelkezést tartalmaz, úgy a házastársak felelőssége a saját kötelezettségeik tekintetében a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed a másik fél kötelezettségei tekintetében pedig a közös vagyoni illetőségeik erejéig ugyancsak kölcsönösen fennáll.
Minthogy pedig ez a felelősség nem a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése által vélelmezett, hanem a hivatkozott § (1) bekezdése szerinti tényleges hozzájáruláson alapul, nincs helye a hozzájárulás törvényes vélelme megdöntésének, tehát a másik házastárs kötelezettségeiért való járulékos felelősség alól egyik házastárs sem mentesülhet annak a bizonyításával, hogy az ügyletkötő harmadik személy tudott vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy ő maga az ügylethez nem járult hozzá, vagy a másik házastárs az ügyletet a mindennapi élet szokásos szükségleteinek a fedezése körében kötötte és ő maga az ügyletkötés ellen az ügyletkötő harmadik személynél előzőleg kifejezetten tiltakozott.
Ilyen felelősséget alapoz meg - egyebek mellett - a mindkét házastárs közös vagyoni hozzájárulásával alapított vagy mindkettejük részvételével működő kéttagú, ún. házaspári vagy házastársi betéti társaság alapítására, illetőleg az abba való belépésre irányuló társasági szerződés is. [(19.) 278. o.]
A kifejtettekből az következik, hogy a Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (2) bekezdése a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában nem csupán az aktív, hanem a passzív közös és különvagyon körét is elhatárolja ugyan egymástól, nem tartalmaz azonban olyan felelősségi szabályt, amelynek alapján a harmadik személy hitelező javára a házastársak bármelyike marasztalható lenne, hiszen a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra nem a hivatkozott törvényhely, hanem a Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdései és a Ptk., a Gt., valamint az egyéb magánjogi szabályok rendelkezései az irányadók. A Csjt. utóbb hivatkozott rendelkezései szerint viszont a nem tag házastárs társaság tartozásában való marasztalását kizárólag a tag házastárs szerződéskötésének a ténye alapozhatja meg, amely a nem tag házastárs személyére nézve is kötelemkeletkeztető ténynek minősül.
A Csjt. 27. §-a szerinti közös adósságok köre és az ügyletkötésben részt nem vett (másik) házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelőssége körébe tartozó vagyoni tárgyú kötelezettségek köre tehát nem azonos egymással. A közös adósságok körébe ugyanis minden olyan vagyoni tárgyú - akár kontraktuális, akár deliktuális alapon keletkezett, akár polgári jogi, akár adójogi vagy más jogviszonyon alapuló - kötelezettség beletartozik, amely a belső jogviszonyban mindkét házastárs közös vagyoni jutóját egyaránt terheli, míg a házastárs tartozásáért való Csjt. 30. § (3) bekezdése szerinti felelősség köre kizárólag a házastárs külön ügylete alapján keletkezett tartozásokra terjed ki.
c) Alappal hivatkozik ugyanakkor az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a házastársa tartozásáért a felperessel szemben fennálló felelőssége egyrészt járulékos jellegű, tehát a házastársának a főkötelezettségét feltételezi, másrészt - a házastársak együttes vagy külön perlésének a tényétől függetlenül - a házastársával való - Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése szerinti - egyetemleges felelősséget jelent.
Ebből viszont az következik, hogy az egyetemlegességnek az ítélet rendelkező részében történő feltüntetésének a hiánya lényegében kétszeres marasztalást eredményezne a felperes javára.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján azzal a kiegészítéssel tartotta fenn hatályában, hogy az alperes a marasztalás összegét a V. Városi Bíróság - V. Megyei Bíróság Gf. 40.083/2002/4. számú ítélete folytán - 2002. október 24. napján jogerőre emelkedett 9. G. 22.955/1999/39. számú ítéletével a házastársának, mint a megszűnt E. Bt. beltagjának: H. J.-nak a felperessel szembeni helytállási kötelezettsége folytán, vele egyetemlegesen köteles megfizetni". [BH 2006/3/82. -Pfv. II. 20.593/2005/7. és (35.)]

3.2.3. A nem tag házastárs kivételes jellegű - tag házastárssal egyetemleges - deliktuális felelőssége a tag házastárs jogellenes magatartásával okozott károk megtérítéséért a társasággal és a társaság hitelezőivel szemben

A jogirodalom - a már kifejtettek szerint - nem egységes annak a mikénti megítélésében, hogy a nem tag házastársnak a társaság hitelezőivel szemben fennálló felelőssége kiterjed-e a tag házastársnak azokra a tartozásaira, amelyek az ún. felelősségátvitel jogintézménye alapján a megszűnt társaság hitelezőivel szemben a társaság kötelezettségeiért való felelősségén alapulnak.
A jogértelmezési probléma megoldásához abból célszerű kiindulni, hogy a nem tag házastársnak a tag házastárs tartozásáért a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapuló járulékos jellegű felelőssége ügyleti, kontraktuális jellegű felelősségnek minősül, és kizárólag a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott együttes feltételek meglétében állapítható meg.
A tag házastársnak a társaság joggal való visszaélésszerű kiürítése mellett történő megszüntetésével a társaságnak, valamint a más szerződésen kívüli jogellenes és vétkes magatartással (tevékenységgel vagy mulasztással) a társaságnak vagy más harmadik személynek okozott károkért való felelőssége az általa tanúsított jogellenes és vétkes (felróható) magatartáson alapul, az tehát lényegében deliktuális jellegű felelősségnek minősül.
A Gt. 56. § (3)-(4) bekezdésének az ún. felelősségátviteli szabálya a közkereseti társaság tagjaira és a betéti társaság beltagjaira - a felelősségük korlátlan volta folytán - értelemszerűen nem alkalmazható, a betéti társaság kültagjaira pedig a jogirodalomban érvényesülő egyik álláspont szerint annak személyi hatálya nem terjed ki, míg a másik felfogás szerint e főszabály személyi hatálya a betéti társaság kültagjára is kiterjed. (Lásd részletesen: "A tag házastársnak a Gt. kógens rendelkezésein és a saját jogellenes magatartásán alapuló felelőssége a társaság kötelezettségeiért harmadik személyekkel szemben - A felelősségátvitel jogintézménye" cím alatt!)
Megjegyzést igényel ezzel összefüggésben ugyanakkor az, hogy az új Gt. 50. §-a (1)-(2) bekezdésének a Gt.-belivel lényegében azonos tartalmú felelősségi szabálya a fentebb részletezett jogértelmezési, illetve jogalkalmazási problémát végleg feloldotta azáltal, hogy a (3) bekezdése annak megfelelő alkalmazását kifejezetten kiterjesztette a betéti társaság kültagjára is.
A házastársak és a károsult harmadik személy közötti, külső jogviszonyban a szerződésen kívül okozott kár megtérítéséért való (deliktuális) felelősséget csak jogellenes és rendszerint vétkes magatartás alapozhatja meg, amely a másik házastárs személyében kétségkívül nem, illetve legfeljebb akkor állhat fenn, ha a házastársak a kárt jogellenes magatartással közösen okozták. Ez utóbbi esetben viszont mindkét házastárs felelőssége a saját jogellenes és vétkes magatartása tanúsításának a tényén, mint a saját személyére nézve megvalósuló kötelem-keletkeztető tényen alapul.
Ilyen esetben a felelősségük a Ptk. 344. §-a (1) bekezdésének főszabálya szerint a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig elsőd-legesen magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg, másodsorban pedig - ha a magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani -, a kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg [Ptk. 344. § (2) bek].
A bíróság azonban mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat a közrehatásuk arányában marasztalhatja akkor, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett.
Más kérdés természetesen az, hogy a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósságnak minősül, a házastársak és a harmadik személy sértett, illetőleg harmadik személy károsult közötti külső jogviszonyban pedig a nem károkozó házastárs felelőssége is megállapítható a jogalap nélküli gazdagodás, mint ugyancsak kötelem-keletkeztető tény alapján akkor, ha a jogalap nélkül szerzett vagyoni előny egyszersmind a közös vagyont gazdagította.
Ez utóbbi esetben azonban a jogellenes magatartást nem tanúsító másik házastárs felelőssége ugyanis nem a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén, hanem a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésén, alapul, az tehát ügyleti jellegű felelősségnek nem tekinthető, annak alapja nem a házastárs által kötött ügylethez való tényleges vagy vélelmezett hozzájárulás, hanem a gazdagodás ténye, és különböznek egymástól a felelősség feltételei és a kimentés lehetőségei is.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni, a hivatkozott § (2) bekezdése azonban kimondja azt is, hogy nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha
a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és a felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy
b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.
A két házastárs személye tekintetében egymással egyidejűleg megvalósuló különböző kötelem-keletkeztető tényállásoknak az ilyen véletlenszerű egybeesése viszont nem adhat alapot arra, hogy az egyik házastárs jogellenes magatartásával okozott kárért a másik házastárs Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapuló felelőssége az ő személye tekintetében megvalósuló bármiféle kötelem-keletkezetető jogi tény hiányában is megállapítható legyen, de arra sem, hogy az e jocímen keletkezett tartozás a házastársak egymás közötti jogviszonyában a - az eset egyéb körülményeitől függetlenül - Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös adósságként kerüljön elszámolásra. (Csűri: Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv koncepciójához)
A kifejtettekből - véleményem szerint - az következik, hogy a tag házastársnak a saját jogellenes magatartásával okozott károk megtérítéséért a társaság hitelezőivel szemben fennálló - az ún. felelősségátvitel jogintézménye szerinti - felelősségét nem a társasági szerződés megkötésének ténye, hanem a tag házastárs jogellenes magatartása teremti meg, ezért az ilyen tartozásokért a nem tag házastársnak a tag házastárssal egyetemleges felelőssége a Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdései alapján egyáltalán nem állapítható meg, a Gt. 56. §-a, az új Gt. 50. §-a, továbbá a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 4-5. §-ai és 344. §-a alapján akkor állapítható meg, ha a megszűnt társaságnak mindkét házastárs egyaránt tagja volt és a hitelezői követelések kielégítési alapjául szolgáló társasági vagyont mindkettejük joggal való visszaélésszerű magatartása vonta el, a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján pedig akkor, ha tag házastárs jogellenes magatartása folytán a közös vagyon jogalap nélkül gazdagodott.
Nem állapítható meg viszont a nem tag házastárs felelőssége e jogcímen sem akkor, ha a tag házastárs jogellenes magatartásával összefüggésben nem a házastársi közös vagyon, hanem a tag házastárs különvagyona vagy harmadik személy vagyona gazdagodott (akivel a tag házastárs esetleg hozzátartozói vagy egyéb kapcsolatban áll).

3.2.4. A nem tag (nem részvényes) házastárs felelősségének terjedelme és mértéke

A nem tag (nem részvényes) házastárs felelősségének jellege és módja különbözik aszerint, hogy a felelőssége a saját szerződésen kívüli jogellenes károkozásán, jogalap nélküli gazdagodásán vagy a tag (részvényes) házastárs tartozásáért a Csjt. 30. §-ának (3) bekezdése szerinti helytállási kötelezettségén alapul.

3.2.4.1. A felelősség jellege és terjedelme a szerződésen kívül okozott kárért vagy a jogalap nélküli gazdagodásért

Amennyiben a nem tag (nem részvényes) házastárs felelőssége a társaságnak vagy a társaság hitelezőinek kizárólag általa vagy a tag (részvényes) házastárssal közösen okozott kár megtérítéséért a Ptk. 339. §-ának (1) vagy a Ptk. 344. §-án, illetőleg a Gt. 25. §-ának (4) bekezdésén alapul, úgy a felelősségének jellege nem járulékos, hanem önálló, vagy a tag (részvényes) házastárssal egyetemleges, annak mértéke pedig a polgári jog általános szabályainak megfelelően az általa okozott teljes kár megtérítésért fennáll és a megtérítési kötelezettsége - a különvagyonát és a közös vagyon őt megillető fele részét is magában foglaló - teljes magánvagyonára korlátlanul kiterjed.
Hasonló a helyzet akkor is, ha a nem tag (nem részvényes) házastárs felelőssége a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján állapítható meg azért, mert a tag (részvényes) házastárs jogellenes károkozásával összefüggésben keletkezett haszon befolyt a nem tag házastárs különvagyonába vagy a közös vagyonba, illetőleg azt a házastársak közösen élték fel.

3.2.4.2. A nem tag (nem részvényes) tag házastárs Csjt. 30. §-án alapuló felelősségének terjedelme, járulékos jellege, módja és korlátozott mértéke

3.2.4.2.1. A nem tag házastárs felelősségének járulékos jellege és terjedelme

A nem tag házastársnak a tag házastárs tartozásáért való - Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdésén alapuló - felelőssége minden esetben járulékos jellegű. ami azt jelenti, hogy a keletkezésének előfeltétele a társasági szerződés megkötése útján a tag házastárs kötelezettségének (főkötelezettségének) létrejötte a társasági szerződésben vállalt vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, személyes közreműködés és esetleges egyéb kötelezettség teljesítésére, valamint a társaság hitelezőivel szemben fennálló tartozások társasági vagyon által nem fedezett részéért való mögöttes helytállásra vonatkozóan.
A nem tag házastárs kötelezettségének tárgya, tartalma és mennyisége - annak járulékos jellegéből következően - a tag házastárs kötelezettségével azonos.
A nem tag házastárs tag házastárs tartozásáért való felelősségének terjedelme minden esetben a tag házastárs felelősségéhez igazodik, tehát azokra a kötelezettségekre terjed ki, amelyek a tag házastársat - a társaság cégformájától és a tagsági jogviszony minőségétől, jellegétől függően - terhelik.
Ennek megfelelően a nem tag házastárs gazdasági munkaközösségi, illetve közkereseti társasági tag vagy betéti társasági beltag módjára felel akkor, ha a tag házastárs az említett cégformájú társaságokban ilyen jellegű tagi minőségben vesz, illetve vett részt, betéti társasági kültag módjára felel akkor, ha a tag házastárs ilyen cégformájú társaságban, ilyen tagi minőségben vesz, illetve vett részt, korlátolt felelősségű társasági tag, illetve részvényes módjára felel akkor, ha a tag házastárs az említett cégformájú társaságokban ilyen minőségben vett részt.

3.2.4.2.2. A nem tag házastárs felelősségének jogi jellege

A nem tag házastársnak a tag házastárs kötelezettségeiért a Csjt. 30. §-ának (2)-(4) bekezdései alapján fennálló felelőssége minden esetben ügyleti, szerződéses (kontraktuális) felelősségnek minősül.
A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban tehát nem terjed ki a felelőssége a tag házastárs jogellenes magatartásával okozott károk megtérítéséért való deliktuális jellegű felelősség alapján keletkezett kötelezettségek, továbbá a közigazgatási jellegű, például az adójogi jogviszony alapján keletkezett tartozások megtérítésére még akkor sem, ha az említett tartozások a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában közös adósságoknak minősülnek és azok fele részét maga is viselni kénytelen - pl. azért, mert a tag házastárs jogellenes magatartása folytán a közös vagyon - és ebből következően annak a reá eső fele része is - gazdagodott, az adófizetési kötelezettség pedig olyan vagyontárggyal, illetve jövedelemmel összefüggésben keletkezett, amely a vagyonközösséghez tartozik.
Más kérdés természetesen az, hogy az utóbb említett tartozásokért is fennáll a nem tag házastárs járulékos jellegű felelőssége akkor, ha a tag házastársnak az ilyen jellegű tartozásokért való felelősségét nem a saját deliktuális felelőssége, illetve adóalanyi minősége, hanem az ügyletkötésének ténye alapozza meg.
Ennek megfelelően nem deliktuális, illetve közigazgatási jellegű, hanem - azok eredeti jogcímétől függetlenül - ügyleti jellegű tartozásnak minősül a gazdasági munkaközösségi és közkereseti társasági tag, valamint a betéti társasági beltag házastársnak a társaság harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeiért való felelőssége alapján keletkezett tartozása is. A tag házastársnak az említett tartozásokért való felelősségét ugyanis nem a tartozások keletkezésének jogcíme, hanem a társasági szerződés megkötésének ténye alapozza meg. Ebből viszont az következik, hogy a tag házastárs társaság tartozásaiért való ügyleti jellegű felelőssége körében nincs jogi jelentősége annak, hogy a társaság tartozása deliktuális jellegű felelősség vagy közigazgatási - pl. adójogi -, illetve egyéb olyan jogviszony alapján keletkezett, amely a nem tag házastárs ügyleti jellegű felelősségét egyébként nem alapozná meg. Mindezeknek a további következménye az, hogy a társaság tartozásaiért a nem tag házastársnak a tag házastárssal egyetemleges ügyleti jellegű felelőssége akkor is fennáll, ha a társaság tartozása - annak eredeti jogcímét tekintve - deliktuális jellegű kárfelelősség vagy adóalanyiság alapján keletkezett.

3.2.4.2.3. A nem tag házastárs felelősségének módja

Az ügyletkötő tag házastárs az általa megkötött társasági szerződést a tartalmának megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint köteles teljesíteni [Gt. és új Gt. 9. § (2) bek., Ptk. 198. § (1) és 277. § (1) bek.].
A nem szerződő, nem tag házastárs - felelőssége járulékos jellegének megfelelően - elsődlegesen maga is a szerződő házastárs által vállalt szolgáltatást köteles teljesíteni vagy annak a hitelező általi kielégítését tűrni, másodsorban pedig annak ellenértékét megtéríteni. [(6.) 440-442. o.]

3.2.4.2.4. A felelősség korlátozott mértéke

A másik házastárs felelőssége a házastársa által kötött ügyletért harmadik személlyel szemben csak a közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn, a saját különvagyonával tehát akkor sem felel, ha a házastársaknak közös vagyona nincs, míg az ügyletkötő házastárs mind a különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső résszel felel [Csjt. 30. § (4) bek.].
A polgári jogban a vagyoni felelősség főszabály szerint korlátlan, kivételesen azonban korlátozott is lehet, és ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely részéből hajtható be, a Pp. 216. §-a szerint a bíróságnak ezt a részt határozatában meg kell jelölnie.
Ilyen korlátozott felelősségről rendelkezik az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való - Csjt. 30. §-ának (3) bekezdésén alapuló - felelőssége is.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez történő - akár tényleges akár vélelmezett "hozzájárulása a házastársat nem hozza abba a helyzetbe, mintha ő is szerződő fél lenne (hisz a különvagyonával nem kell felelnie), hanem arra kötelezi, tűrje, hogy a szerződéskötő harmadik személy a közös vagyon egészéből kereshesse követelése kielégítését" [(5.) I. kötet 350. o.], és nem vitás az sem, hogy nincs helye az ügyletkötésben részt nem vett házastárs marasztalásának akkor, ha a házastársa által kötött ügylethez nem járult hozzá, a hozzájárulása nem vélelmezhető vagy a vélelem megdőlt. Ilyen esetben a tartozásért a Csjt. 30. §-ának (4) bekezdése alapján kizárólag az ügyletkötő házastárs felel, éspedig a teljes vagyonával, tehát mind a különvagyonával, mind a közös vagyonból reá eső hányaddal, a másik házastárs vagyoni illetőségét pedig érintetlenül kell hagyni. (BH 1976/5/218., PJD VII. 267., Csjt. Kommentár III. 441-442. o.)

3.2.4.2.5. A házastárs járulékos jellegű korlátozott felelősségének kizárása

A Csjt. 27. §-ának (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakból az következik, hogy a hatályos jog szerint a házastársak vagyoni viszonyainak rendezésére elsődlegesen a házassági vagyonjogi szerződés, ennek hiányában, tehát másodsorban pedig a törvény rendelkezései az irányadók.
A házastársak vagyoni viszonyainak a rendezése során tehát a Csjt. szabályai csak érvényes házassági vagyonjogi szerződés hiányában, tehát diszpozitív (szerződést pótló) jelleggel érvényesülnek. (Lásd részletesen: Első rész!)
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/2/57. száma alatt közzétett Pfv. I/A. 21.493/1999. számú eseti döntésében arra, hogy a házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja.
Más kérdés természetesen az, hogy egyrészt a Csjt. szabályaitól eltérő tartalmú megállapodásról az ügyletkötő házastárs a vele szerződő harmadik személyt a Csjt. 27. §-ának (4) bekezdése szerint köteles tájékoztatni, másrészt az ilyen megállapodásnak az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni érvényességét és hatályosságát, valamint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának a jogkövetkezményeit a polgári jog szabályai szerint kell megítélni [(6.) 321-323. és 407. o.].
A kifejtettekből - véleményem szerint - az következik, hogy a nem társasági tag házastársnak a tag házastárs által megkötött társasági szerződésen alapuló felelőssége kizárólag oly módon zárható ki, hogy a házastársak az ún. szűkebb értelemben vett házastársi vagyonjogi szerződéssel a házassági életközösség tartamára a tag házastárs kkt.-, illetve bt.-részesedését a tag házastárs aktív és passzív különvagyonába utalják, vagy teljes, illetőleg a - a befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagy legalább a kkt.- és bt.-beli részesedésre kiterjedő - részleges vagyonelkülönítési rendszert kötnek ki, bármelyik házasfél a házassági életközösség fennállása alatt a bíróságtól a vagyonközösségnek fontos okból - a Csjt. 31. §-ának (1) bekezdése alapján történő - jövőre vonatkozóan történő megszüntetését kéri, vagy a házastársak olyan társas vállalkozásbeli formát, illetve olyan tagi minőséget választanak, amelyben a tag házastárs nem korlátlan, hanem korlátolt felelősséggel tartozik (korlátolt felelősségű és részvénytársasági tag, illetve betéti társasági kültag.).
A házastárs korlátozott felelősségének kizárása a házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződéssel
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/2/57. száma alatt közzétett eseti döntésében már rámutatott arra, hogy a házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint "a felperes 1995 augusztusában 1 500 000 forint kölcsönt nyújtott az alperes házastársának, B. Cs.-nak azzal, hogy egy év alatt kamatokkal együtt 2 175 000 forintot kell visszafizetnie. Az alperes házastársa a kölcsönt csak részletekben fizette meg, ezért a városi bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki ellene 1 105 000 forint tőke és ennek 1995. augusztus 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata erejéig. A fizetési meghagyás 1996. szeptember 18-án ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
Az alperes 1990. május 3-án kötött házasságot B. Cs.-val. Házastársa egyéni vállalkozóként, illetve gazdasági társaság tagjaként mezőgazdasági gépkereskedéssel és italbolt üzemeltetéssel foglalkozott.
Az 1995. június 5-én kötött szerződéssel a házastársi vagyonközösséget megszüntették, az alperes és házastársa között azonban az életközösség csak később, 1996 októberében szakadt meg, amikor az alperes a házasságból született gyermekével együtt elköltözött.
A városi bíróság az 1998. február 18-án jogerőre emelkedett ítéletével a házasságot felbontotta.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kötelezett ellen 1 105 000 forint és járulékai iránt annak kimondásával, hogy a tartozásért B. Cs.-val a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján egyetemlegesen felelős. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult át.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a városi bíróság jogerős fizetési meghagyása alapján a felperest megillető 1 105 000 forintot és ennek 1995. augusztus hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát 15 napon belül B. Cs. kötelezettel egyetemlegesen fizesse meg a felperesnek. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes és házastársa életközössége a kölcsönszerződés megkötésének idején fennállt, ugyanakkor a felperesnek a kölcsönügylet létrejöttekor nem lehetett tudomása arról, hogy ahhoz az alperes nem járult hozzá, ezért a kölcsönszerződést a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint az alperes hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. Ebben a körben utalt arra is: az alperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy nem adta meg a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződést készítő ügyvéd számára a titoktartás alóli felmentést.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1995. június 5-én kötött szerződéssel az alperes és házastársa a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a házassági életközösség tartamára megszüntette a vagyonközösséget, ezért megszűnt a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében írt vélelem, azaz a házastárs korlátozott felelőssége a házastársa által kötött ügyletért [Csjt. 30. § (2) bek.].
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének az indokolása szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, mert az adott esetben a bíróság a rendelkezésre (…) álló bizonyítékok mérlegelése során helytállóan állapította meg, hogy az alperes és házastársa az életközösség fennállása alatt a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti szerződéssel megszüntette a házastársi vagyonközösséget. A Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése ugyanis nemcsak az életközösség megszakadása után, hanem annak tartamára is lehetőséget biztosít a házastársak számára a vagyonközösség megszüntetésére. Ez utóbbi esetben szigorúbb alakiságok mellett kell a szerződést megkötni. Az alperes és házastársa által aláírt, ügyvéd által ellenjegyzett megállapodás a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdése szerinti kötelező alakiságok mellett jött létre. (…)
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a szerződő felek határozzák meg, a Csjt. erre vonatkozóan semmiféle korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Miután pedig házassági vagyonjogi szerződést az életközösség időtartamára bármikor (a jövőre nézve is) lehet kötni, ezért súlytalan a felperes érvelése, amely szerint az életközösség a szerződéskötés után is fennállt. Felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a vagyonjogi szerződés csak formailag, utólag szerkesztve, az igénye kijátszása céljából jött létre. Ez a nyilatkozat tartalma szerint a színlelt szerződés semmisségére, esetleg annak fedezetelvonó jellegére való hivatkozás, azonban ennek megállapítására a felperes az elsőfokú eljárásban kereseti kérelmet nem terjesztett elő, (…) ezért a szerződés színleltségével, illetve fedezetelvonó jellegével a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozhatott. (…)
A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság (…) jogszabálysértés nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy a kölcsönügylet létrejöttekor a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös vagyon vélelme nem érvényesült. Az előterjesztett keresetre figyelemmel ezért a per adataival egybevetett mérlegelése alapján a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor nem tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy az alperes az okiratot szerkesztő ügyvéd részére a titoktartási kötelezettség alól megadott felmentését később visszavonta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta" (LB Pfv. I/A. 21.493/1999. - BH 2002/2/57.).

A felhasznált irodalom jegyzéke

(1.) A bírósági végrehajtás magyarázata - A polgári nemperes eljárások magyarázata 3. (Németh János-Vida István, szerk.: Németh János-Kiss Daisy) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.
(2.) Dr. Bihary Judit: Az üzletrész (társasági vagyonrész) sorsa házassági vagyonjogi vitákban II. - Céghírnök 2004/10. szám 7. o.
(3.) A cégekkel kapcsolatos nemperes eljárások magyarázata - A polgári nemperes eljárások magyarázata (szerk.: Németh János-Kiss Daisy) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.
(4.) A családjogi törvény magyarázata - I. kötet IV. fejezet A házastársak jogai és kötelességei (Szigligeti Viktor, szerk.: Szigligeti Viktor és Bacsó Jenő) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1971.
(5.) A családjogi törvény magyarázata I. kötet IV. fejezet A házastársak jogai és kötelességei (szerk.: Petrik Ferenc) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986.
(6.) A családjogi törvény magyarázata - A házassági vagyonjog 158-669. o., (Csűri Éva Katalin, szerk.: dr. Túri Edit) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002.
(7.) A családjog kézikönyve I. kötet 120-227. o. (dr. Kőrös András: A házassági vagyonjog, szerk.: dr. Kőrös András) - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2000.
(8.) A csődtörvény magyarázata (szerk.: Török Gábor) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995.
(9.) A gazdasági társaságok (szerk.: dr. Miskolczi Bodnár Péter) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998.
(10.) A gazdasági társaságokról szóló törvény magyarázata (szerk.: dr. Sárközy Tamás) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2002.
(11.) A polgári perrendtartás magyarázata I-II. (szerk.: Németh János) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999.
(12.) A Polgári Törvénykönyv magyarázata I-II. (szerk.: Gellért György) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.
(13.) A Polgári Törvénykönyv magyarázata I-II. (szerk.: Gellért György ) - KJK, Budapest, 2001.
(14.) A Polgári Törvénykönyv magyarázata I-II. (szerk.: Gellért György) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.
(15.) A részvénytársaság - alapítása, működése, átalakulása, megszűnése, a részvények tőzsdére történő bevezetése 2004-től, és a részvényesi jogviszonnyal kapcsolatos bírósági jogviták I-II. - Átdolgozott és bővített kiadás (szerk.: Szegediné dr. Sebestyén Katalin) - Műsor - Hang Kft. (Gazdasági Rádió) - CENT Könyvek, Budapest, 2004. (a továbbiakban: Rt. Kézikönyv - CENT Könyvek)
(16.) A szerződések joga - A gyakorló jogász kézikönyve (Gabányi Józsefné, szerk.: Petrik Ferenc) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993.
(17.) A társasági törvény magyarázata (szerk.: Sárközy Tamás) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993.
(18.) A társasági törvény és a cégtörvény kommentárja I-II. (szerk.: dr. Sárközy Tamás) - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2002.
(19.) A társasági törvény és a cégtörvény kommentárja I-II. kötet - Második, hatályosított kiadás (szerk.: dr. Sárközy Tamás) - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2004.
(20.) A bírósági végrehajtás magyarázata (szerk.: Németh János-Kiss Daisy) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. - Budapest, 2004.
(21.) Az ingatlan jogi kézikönyve - Csűri Éva Katalin, 8. Fejezet: Az ingatlantulajdon házassági vagyonjogi vonatkozásai (szerk.: Kiss Gábor) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004.
(22.) Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója - Magyar Közlöny 2002/15. sz. II. kötet
(23.) Az új végrehajtási jog - A gyakorló jogász kézikönyve - (Bajory Pál-Mezey Katalin, szerk.: Petrik Ferenc) - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995.
(24.) Dr. Bodor Mária: A társasági szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perek és egyéb eljárások I-II., Céghírnök 1999/1. és 2. szám
(25.) Dr. Bodor Mária: Korlátolt felelősségű társaság - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001.
(26.) Dr. Bujáky Éva: Hozzászólás Dr. Csillag Gusztáv ügyvéd "Méltányosság érdekében törvénysértés?" című dolgozatához - Magyar Jog 1995/11. szám
(27.) Csécsy-Gadó-Makai-T. Nagy: Társasági jog és cégjog a gyakorlatban - CO-NEX-Training Bt., Budapest, 1993.
(28.) Dr. Csillag Gusztáv: Méltányosság érdekében törvénysértés? A házastársi közös vagyon megosztásának gyakorlata és a gazdasági társaságokról szóló törvény ellentmondásai - Magyar Jog 1995/7. szám
(29.) Csűri Éva Katalin: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései (szerk.: Túri Edit) - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002.
(30.) Dr. Csűri Éva: Értékpapírok és társasági részesedések a házassági vagyonjogban (szerk.: Komáromi Gábor) - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2000.
(31.) Dr. Csűri Éva: A svájci nemzetközi magánjog III. rész - Külgazdasági Jogi melléklete 1996/11. szám
(32.) Dr. Csűri Éva: A lízingelt vagyontárgy értékének meghatározása és elszámolása a közös vagyon megosztása során - Ügyvédek Lapja 2001/4. szám
(33.) Dr. Csűri Éva: A gazdasági jog egyes kérdései a házassági vagyonjogban I-II. - Ügyvédek Lapja 2002/4. és 2003/1. szám
(34.) Dr. Csűri Éva: Vállalkozói vagyon a házassági vagyonjogban - Hírtőzsde Holding - Cégvezetés, Budapest, 2003/10. szám
(35.) Dr. Csűri Éva: Felelősség a házastárs által kötött ügyletért - Hírtőzsde Holding - Cégvezetés - Budapest, 2003/11. szám
(36.) Értékpapír kézikönyv - A tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó értékpapírok (szerk.: Szegediné Dr. Sebestyén Katalin) - AGROCENT Kiadó, Budapest, 2002.
(37.) Prof. dr. Susanne Ferrari: Die vermögensrechtliche Situation von Ehegatten und Lebensgefaehrten in Österreich
(38.) Gazdasági társaságok tisztségviselőinek kézikönyve - Jogi tudnivalók gazdasági társaságok tisztségviselői és felügyelő bizottsági tagjai számára (szerk.: dr. Wellmann György) - AGROCENT Kiadó, Budapest, 2001.
(39.) Dr. Kazinc László: Kizárt-e a társasági szerződés relatív hatálytalanságának megállapítása fedezetelvonó apportálás miatt? - Céghírnök 1998/4. szám
(40.) Dr. Kisfaludy András: A társasági tagsági jogok tulajdonjogi szempontú elemzése - Kandidátusi értekezés - Budapest, 1994.
(41.) Kisvállalkozások szabályozása (szerk.: Dr. Sárközy Tamás) - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1998.
(42.) Dr. Kósa Zsuzsanna: Mérleg és mérlegelés - A cégvagyon bizonyításának egyes kérdései a családjogi perekben - 3. Cégvagyoni ingóságok a vagyonmegosztásnál - Családi Jog I. évfolyam 3. sz., Budapest, 2003. november
(43.) Dr. Kovács László: A házastársi közös vagyon és a társasági jog - Céghírnök 1993/1. szám
(44.) Dr. Kovács László: Változások a házassági vagyonjog szabályozásában - Magyar Jog 1987/2. szám
(45.) Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2002.
(46.) Dr. Mikáczó Éva: A számvitel alapjai - Jegyzet Társasági Szakjogász-képzés számára - ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 2001.
(47.) Dr. Miskolci Bodnár Péter: Atipikus szerződések - lízing, factoring, franchise - Gazdaság és Jog 1997/1. szám
(48.) Dr. Németh Tünde: A tagok felelőssége a gazdasági társaságokban - Cég és Jog 2000/4. sz. 2-5. o.
(49.) Részvénytársaságok kézikönyve - (Dr. Csűri Éva: 4. fejezet 11. alfejezet: A részvénytársaságbeli részesedés az öröklési jogban és 12. alfejezet: A részvénytársaságbeli részesedés a házassági vagyonjogban, szerk.: dr. Wellmann György) - Verlag Dashöfer, Budapest.
(50.) Dr. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában - HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001.
(51.) Sopovné dr. Bachmann Katalin-dr. Boleráczki Margit: Elmélkedések a házastársi vagyonközösség megszüntetése körében - Magyar Jog 1995/2. szám
(52.) Dr. Szigligeti Viktor: Házassági vagyonjog, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959.
(53.) Dr. Tomori Erika: Értékpapírjog - ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 2003.
(54.) Társasági törvény, cégtörvény - jogszabály, jogértelmezés (dr. Sárközy Tamás) HVG-ORAC, Budapest, 1997.
(55.) Dr. Weiss Emilia: Néhány gondolat a családjog folyamatban levő kodifikációs munkálataihoz - Családi jog I. évf. 1. szám 2-11. o., 2003. május
(56.) Dr. Vezekényi Ursula: A kft. tagjának felelőssége az új Gt. tükrében - Gazdaság és Jog 1999/12. szám 8-11. old.
(57.) Dr. Wellmann György: A társasági, illetve a polgári jogban mi lehet tulajdon, és ebből következően apportálás, illetve átruházás tárgya - Gazdaság és Jog 2003/10. szám 11-14. o.
(58.) Dr. Wellmann György: A kültag felelősségéről I-II. - Céghírnök 1998/2. és 1998/3. sz. és Jogesetek a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából - Gazdaság és Jog 1998/3. szám
(59.) Értékpapír kézikönyv - A tőkepiaci törvény hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó értékpapírok - szerk.: Szegediné dr. Sebestyén Katalin - AGROCENT Kiadó, Budapest, 2002.
(60.) Társasági törvény, cégtörvény 2006. - szerk.: Sárközy Tamás - HVG-ORAC, Budapest, 2006.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu