adozona.hu
A nonprofit gazdasági társaságok (HVG-ORAC, 498 A/5 oldal, 2010)
A nonprofit gazdasági társaságok (HVG-ORAC, 498 A/5 oldal, 2010)
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A nonprofit gazdasági társaságok a gazdasági társaságok sajátos működési formái. A Gt. 4. §-a teremti meg a társaságok nem nyereségorientált (nonprofit) működésének lehetőségét. A nonprofit működés során a társaság tagjai nem részesülhetnek a társaság nyereségből, hanem a képződött nyereséget a társaság nonprofit tevékenységére fordítják. A nonprofit gazdasági társaság nem önálló társaság, alapításukra, működésükre, megszűnésükre a gazdasági társaságokról szóló törvény és a cégeljárásról szól...
Ahol törvény gazdasági társaságot említ, ott a nonprofit gazdasági társaságokat is értenünk kell, kivéve ha a jogszabály kifejezetten tiltja a nonprofit jellegű működést. Ezért a Ptk. 685. § c) pontja sem nevesíti külön a gazdálkodó szervezetek felsorolása között a nonprofit gazdasági társaságot.
A Gt. 4. §-a és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. CLVI. évi törvény 2. §-a teremti meg a nonprofit gazdasági társaságok közhasznú szervezeti minőségét. A közhasznú működéssel olyan többlet kötelezettségeket vállalnak a társaságok, amelyek biztosítják a közhasznúsághoz kapcsolódó többletkedvezményeket. A közhasznúsági kategória odaítélése a nyilvántartásba vételre jogosult bíróság hatásköre.
A könyv kifejezett célja, hogy bemutassa a közhasznúsággal járó kötelezettségek jogszabályi rendelkezéseit az elmúlt tíz év jogalkalmazói gyakorlata tükrében és felhívja a figyelmet a közhasznúsággal együtt járó kedvezményekre.
Kifejtésre kerül, hogy a nyereség felosztásának tilalma és a közhasznú minősítés mennyiben módosítja a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseit. A Gt. 4. §-a csak általánosságban mondja ki a nyereségfelosztás korlátozását konkrét jogszabályi rendelkezések helyett, ezért a jogalkalmazói gyakorlat feladata és felelőssége a nonprofit működésre vonatkozó jogi normák értelmezése. Így különös jelentősége van a gyakorlati jogalkalmazás ismertetésének, összehangolásának.
Részletes elemzésre kerül a közhasznú szervezetek nyilvánosságának követelményrendszere, törvényességi felügyelete, politikai szerepvállalásuk korlátozása, a közhasznú tevékenységek jellemzői, az alkotmánybírósági, és másodfokú bírói döntésekkel megerősített vezető tisztségviselők összeférhetetlenségi szabályainak alkalmazása.
Bemutatja a könyv, hogy a nyilvánossági szabályok kötelező alkalmazása mennyiben módosítja a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok működését az alapító személyek számától függően, azaz az egy személy és több személy által létrehozott társaságok esetében.
A közhasznúsági nyilvántartásba vételi eljárás ismertetésével világít rá a könyv, hogy a közhasznú szervezet alapítójának jogi státusza mennyiben befolyásolja az eljárást annak függvényében, hogy az alapító állami/önkormányzati vagy attól független szervezet. Ezért külön fejezetben kerül bemutatásra az államháztartás alrendszerei által létrehozott közhasznú nonprofit gazdasági társaságok szabályozási rendszere.
A közhasznúsággal együtt járó kedvezményekre a jogszabályhelyek felhívásával csak utalni kíván a könyv, ugyanakkor a társasági adómentesség feltételeit részletesen elemzi.
A nonprofit gazdasági társaság minden olyan közhasznú tevékenység gyakorlására létrehozható, amely szerepel a közhasznú szervezetekről szóló törvény felsorolásában. Különösen népszerű a gazdaságfejlesztő, foglalkoztatási, településfejlesztési célú szervezetek körében. De jelentősen nő népszerűségük a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjaihoz, illetve a közvetlen brüsszeli pályázati forrásokhoz való kapcsolódásuk tekintetében.
A közhasznú társaságokkal szemben a nonprofit gazdasági társaságnak már nem feladata a társadalmi közös szükséglet kielégítése, azaz nem kínál alternatív megoldást állami szervek feladatainak, és főleg alkalmazottainak sem burkolt, sem burkolatlan lehetőséget az átmenekítésre. Így a jogi szabályozás alkalmazkodik a jogalkalmazói gyakorlathoz, mivel az elmúlt évtizedben egyre inkább háttérbe került az állami feladatok indokolatlan kihelyezése ezekbe a cégekbe, helyette olyan tőkeerős társaságok jöttek létre akár az állami szféra, nemzetközi szervezetek, intézmények, magánszemélyek vagy akár forprofit társaságok által, amelyek elsősorban gazdasági (pl.: munkaerő-szabályozás), tudományos, kutatási, szociális, kulturális érdekeket képviselnek.
Ma már az állami és a magánszférában is elfogadott tény, hogy egyes költségvetési intézmények gazdaságossági, eredményességi szempontok alapján, vagy a költségvetési szervezeti forma jellegére tekintettel meghatározott feladatok ellátása célszerűbbnek mutatkozhat akár forprofit, akár nonprofit társaságban. Pl. MTA, mint a költségvetési törvényben önálló fejezettel rendelkező költségvetési köztestület meghatározott feladatainak (kutatás-fejlesztés...) nonprofit cégekbe történő kihelyezése az Akadémia ún. "szatelit" szervezeteként (a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény).
Kísérletet kíván tenni a könyv arra is, hogy felhívja olyan profitorientált formában működő cégek figyelmét, amelyeknek minden feltétele adott ahhoz, hogy közhasznú szervezeti formában működjenek, és így jogosultak legyenek a közhasznú működés kedvezményeire, pl.: társasági adómentességre. E kötelezettségek és előnyök megismerése után dönthetnek csak megalapozottan az érintettek pl. a háziorvosok arról, hogy milyen érdekeltséggel működtessék cégüket anélkül, hogy új céget kellene létrehozniuk.
Három nagy részből áll a könyv.
Az első rész a nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályokat, az egyes cégformára vonatkozó külön szabályokat mutatja be és a Gt. 365. §-ának kötelező alkalmazását.
A könyv második része a közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaságokat az 1997. évi CLVI. törvény részletes elemzésével mutatja be.
A könyv harmadik része pedig az államháztartás alrendszerei és a költségvetési szervek által alapított nonprofit gazdasági társaságok szabályozási rendszerét taglalja.
A könyv terjedelmére tekintettel kimarad a nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések közül a Gt. fejezetei közül az I. rész IV. fejezet: A társasági határozatok bírósági felülvizsgálata; a kisebbségi jogok védelme; hitelezővédelem, 1. Cím: Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, kizárás, 2. Cím: Kisebbségi jogok; 3. Cím: Hitelezővédelem; V. fejezet: Befolyásszerzés, elismert vállalatcsoport, 1. Cím: A minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok; 2. Cím: Az elismert vállalatcsoport; 3. Cím: A tényleges vállalatcsoport; VI. fejezet: A gazdasági társaságok megszűnése; 2. Cím: Jogutód nélküli megszűnése; 3. Cím: Az átalakulás közös szabályai; 4. Cím: Gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozó külön szabályok ismertetése; 5. Cím: A gazdasági társaság szétválására vonatkozó külön szabályok; 6. Cím: Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok; X. fejezet: Részvénytársaság; 3. Cím: A nyilvánosan működő részvénytársaság; A nyilvánosan működő részvénytársaság által kibocsátható részvények; A nyilvánosan működő részvénytársaság alapítása; A részvényes jogai és kötelezettségei; A nyilvánosan működő részvénytársaság szervezete; A közgyűlés; A nyilvánosan működő részvénytársaság ügyvezetése; Az alaptőke felemelése és leszállítása.
Teljesen kimarad a könyvből a nem nonprofit gazdasági társasági formákra vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a Gt. III. része és a IV. rész a XIV. fejezet kivételével.
Megszüntetésük melletti érv az volt, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után egyre nagyobb lehetőségek támadtak a háttérintézmények bújtatására, nevezetesen a költségvetési szervek mellett (helyett) gazdasági társaságok (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság), illetve közhasznú társaságok létrehozásával, kormány által alapított közalapítványokban, illetve alapítványokban az alapítói jogok gyakorlása során, ez a kiszervezés általában növeli a költségeket, emellett állandósult korrupciós gyanút ébresztettek.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998. január 1-jei hatályba lépéséig a közhasznú társaságok alapítói köre lényegében állami szervek: központi költségvetési szervek és önkormányzatok voltak. A Kszt. hatályba lépését követően indult el lényeges változás. Ez egyrészt a közhasznú szervezetekről szóló törvény jogszabályi kritériumainak volt köszönhető, különösen a fokozódó nyilvánosság szerepe miatt, másrészről a megváltozott társadalmi viszonyok fejlődésének köszönhetően.
A közhasznú társaságot, mint önálló jogi személyt az 1993. évi XCII. törvény (1993-as Ptk. novella) építette be a Ptk.-ba. A Ptk. novella szerint szükség volt egy olyan szervezettípusra, amely ugyan tevékenységét döntő részben nonprofit jelleggel, nem nyereségorientáltan végzi, azonban a rá vonatkozó szabályok egyúttal megteremtetik - a gazdasági társaságokhoz hasonlóan - a működéshez, a vagyoni forgalomban való részvételhez, a hitelezők védelméhez elengedhetetlen biztonságot és kiszámíthatóságot.
A társaság szervezeti modelljéül a korlátolt felelősségű társaság szolgált. A korlátolt felelősségű társaságra irányadó szabályokat - ideértve a gazdasági társaságokra vonatkozó közös rendelkezéseket, valamint a gazdasági társaságok átalakulását szabályozó előírásokat - annyiban kellett alkalmazni, amennyiben a javasolt, Ptk.-beli rendelkezések eltérést nem állapítanak meg (Ptk. 57-60. §).
A közhasznú társaság definíciója az 1993-as javaslat szerint: közhasznú tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. Valamely tevékenység a Ptk. 57. § (1) bekezdés szerint akkor minősül közhasznúnak, ha egyrészt a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgálja, másrészt nem irányul nyereség- vagy vagyonszerzésre.
A közhasznú társaság fogalmának további lényegadó eleme volt az, hogy a társaság tevékenységéből eredő nyereség nem osztható fel a tagok között [Ptk. 57. § (1) bekezdés utolsó mondat]. A társaságnak elsősorban üzletszerű gazdasági tevékenységéből származhat nyeresége, e nyereséget pedig - mivel az üzletszerű gazdasági tevékenység csak a közhasznú tevékenység elősegítésére volt folytatható - a közhasznú tevékenység finanszírozására kellett fordítani. Nem volt kizárható annak lehetősége sem, hogy a közhasznú tevékenységből is - bár nem annak szerzésére irányult - származik valamelyes nyereség, amelyet szintén a tevékenység finanszírozására kellett fordítani.
A Ptk. közhasznú társaságokra vonatkozó szabályozása a társadalom közös szükségleteinek kielégítésére olyan alternatív szervezet létrehozása volt, amely adott esetben akár költségvetési szerv formájában, akár közhasznú társasági formában is ellátható. Az 1993-as Ptk. novella kimerítő jelleggel nem adott felsorolást a társadalmi közös szükségletek kielégítésére, de a javaslat szerint az államháztartás nagy elosztórendszereit érintő területeken kívánták működtetni az új cégformát, így elsősorban az oktatással, a művelődéssel, a tudományos kutatással, az egészségüggyel, a szociális gondozással, a környezetvédelemmel összefüggő szükségletek említhetők meg példaként.
A Gt. 365. §-ának (1) bekezdése 2007. július 1-jétől tiltotta meg az új közhasznú társaságok alapítását, megszűnésük végső határideje: 2009. június 30. volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy az eddig az időpontig a cégnyilvántartásba bejegyzett, illetve ebben az időpontban bejegyzés alatt álló közhasznú társaságok számára a törvény két éves átmeneti időt biztosított jogutód nélküli megszűnésükre, illetve a nonprofit gazdasági társasággá való átalakulásukra. Ha a közhasznú társaság 2009. június 30-ig nem döntött a cég sorsáról, akkor a cégbíróság a Ctv. 84. § alapján a társasággal szemben a megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazta.
2007. július 1-jétől lehet nonprofit gazdasági társaságot alapítani. A két formára vonatkozó szabályok két éven keresztül párhuzamosan éltek egymás mellett. Ezzel kívánt a jogalkotó elegendő határidőt biztosítani a közhasznú társaságok megszűnéséhez.
A közhasznú társaságra általánosságban, mint cégformára történő utalás 2009. június 30-át követően is számtalan jogszabályi rendelkezés tartalmaz, amelyeknek hatályosítása még folyamatban van. Ezt a Gt. úgy oldotta meg, hogy generálisan kimondta: 2009. július 1-jétől a kht.-ra vonatkozó rendelkezések - a törvényben megjelölt kivételektől eltekintve - a nonprofit gazdasági társaságra is vonatkoznak [Gt. 365. § (5) bekezdés].
Másrészről a Gt. 365. § (6) bekezdés felsorolja azokat a jogszabályokat, amelyekben jellemzően valamely konkrétan meghatározott közhasznú társaságról van szó, vagy pedig a közpénzek felhasználásának átláthatósága érdekében (pl. Áht.) van szükség annak előírására, hogy az adott jogszabályban meghatározott esetben közhasznú társaság helyett vagy mellett csak jogi személyiséggel rendelkező (tehát a tagok korlátozott felelősségével működő) nonprofit gazdasági társaság jöhessen létre.
A Gt. 365. § (6) bekezdés alapján közhasznú társaság helyett 2009. július 1-jétől jogi személy nonprofit gazdasági társaságot kell érteni:
a) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. §-ának b) pontjában;
b) a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 5. §-ának a) pontjában;
c) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 104/A. §-ának (1)-(2) bekezdésében;
d) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 45/B. §-ának (3) bekezdésében és 67. §-ának (3) bekezdésének d) pontjában;
e) a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 85. §-ának (3) bekezdésében és 95. §-ának (5) bekezdésében;
f) a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 12. §-ának (4) bekezdésében és 16. §-ának (2)-(3) bekezdésében;
g) a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 24. §-ának (3)-(5) bekezdésében;
h) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 139. §-a (5) bekezdésének e) pontjában, valamint 176/A. §-ának (2)-(3) bekezdésében;
i) az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló 1997. évi XLVI. törvény 27. §-a (4) bekezdésében;
j) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 84. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és 111. §-a (4) bekezdésének d) pontjában;
k) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény 10. §-ának (2) bekezdésében;
l) a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 182. §-ának (2) bekezdésében, 258. §-ában, 259. §-ának (1) bekezdésében, 333. §-ának (1) bekezdésében, 379. § (2) bekezdésének e) pontjában;
m) a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 208. §-a (2) bekezdésének d) pontjában és 220. §-ának (1) bekezdésében;
n) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2003. évi LXXIII. törvény 8. §-a (1) bekezdésében; továbbá
o) a sportról szóló 2004. évi I. törvény 64. §-ának (3) bekezdésében.
A nonprofit társaságok alapítására vonatkozó külön szabályokat állapít meg a Gt. 4. § (1) bekezdés második mondata és a (2) bekezdés. Bármely gazdasági társasági formában létrehozható nonprofit gazdasági társaság: közkereseti társaság (kkt.) és betétei társaság (bt.), mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, korlátolt felelősségű gazdasági társaság (kft.) és részvénytársaság (rt.), mint jogi személyiségű gazdasági társasági formában. Valószínűsíthető, hogy a jogi személyiségű formáknál lesz gyakoribb a nonprofit alapítás.
A költségvetési forrásból finanszírozott, vagy az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból létrehozott nonprofit gazdasági társaság csak jogi személy formában alapítható [Áht. 100/L. § (1) bek., Ötv. 80. § (3) bek.].
Az egyes nonprofit gazdasági társaságok alapítására a Gt. közös szabályait, és az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A Gt. 4. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy nonprofit gazdasági társaság a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (Kszt.) alapján közhasznú szervezetként nyilvántartásba vételre kerüljön. A Kszt. határozza meg a közhasznúság, illetve a kiemelkedő közhasznúság kritériumait [Kszt. 4. § (2) bek. és 7. §]. A közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétel olyan közjogi kategóriát, minősítést teremt, amelyet - a Kszt.-ben meghatározott kivételekkel - társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, köztestület és országos sportági szakszövetség, költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény, közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet, európai területi együttműködési csoportosulás, Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia és nonprofit gazdasági társaság egyaránt elnyerhet (Kszt. 2. §).
A nonprofit gazdasági társaság közhasznú minősítését a cégjegyzéket vezető cégbíróság állapítja meg. A közhasznú szervezeti minőség kérelmezhető a társaság bejegyzésével egyidejűleg vagy a működés során. E rendelkezés alól kivételt képeznek azok a társaságok, amelyek a Kszt. 27. § (3) bekezdés vagy az Áht. 104/A. § (1) bekezdés szerint csak közhasznú szervezetként vehetők nyilvántartásba vételre, ugyanis azok a nonprofit gazdasági társaságok, amelyeket a költségvetés (központi/helyi önkormányzati) rendszeres támogatásban részesít, vagy az államháztartás alrendszereiből származó vagyon felhasználásával alapítanak köteles a közhasznúsági nyilvántartásba vételét is kérni [Áht. 104/A. § alkalmazandó a Gt. 365. § (6) bek. c) pont].
A gazdasági társaságok nonprofit, illetve közhasznú nonprofit formái:
A Gt. 4. § alapján létesíthető:
a) jogi személyiség nélküli nonprofit gazdasági társaság:
- nonprofit közkereseti társaság (nonprofit bt.)
- nonprofit betétei társaság (nonprofit bt.)
b) jogi személyiségű nonprofit gazdasági társaság:
- nonprofit korlátolt felelősségű gazdasági társaság (nonprofit kft.)
- nonprofit részvénytársaság (zrt. és nyrt.)
Nonprofit jogi személyiségű gazdasági társaság alapítható egy tag/részvényes által, vagy több tag/részvényes által.
Közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett nonprofit gazdasági társaságok a Gt. és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján létesíthető:
- közhasznú/kiemelkedő közhasznú nonprofit kkt.,
- közhasznú/kiemelkedő közhasznú nonprofit bt.,
- közhasznú/kiemelkedő közhasznú kft.,
- közhasznú/kiemelkedő közhasznú zrt.
- közhasznú/kiemelkedő közhasznú nyrt.
Az üzletszerűség általában nyereségre törekvést jelent gazdasági kockázatvállalás mellett, a társak pedig a nyereségben-veszteségben osztoznak, továbbá állandósult, huzamos szervezetszerű gazdasági tevékenységet tételez fel. Ezzel szemben a nonprofit gazdasági társaság nem nyereségszerzésre irányuló gazdasági társaság.
Az egyik leglényegesebb különbség a közhasznú társaságok és a nonprofit gazdasági társaságok között, hogy ez utóbbi szervezeteknek nem feltétele a társadalom közös szükségleteinek kielégítése, ellentétben a közhasznú társaságokkal, ahol a hivatkozott kitételnek érvényesülnie kellett függetlenül attól, hogy a közhasznú társaság egyben közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett szervezet-e volt-e vagy sem [Ptk. 59. § (1) bek.].
A nyereségfelosztás tilalmi rendelkezése a Gt. számos rendelkezését megváltoztatja. Így pl. nem érvényesül az osztalék kifizetésére vonatkozó szabályok, a törzstőke, vagy az alaptőke felemelésére, leszállítására vonatkozó egyes szabályok stb.
A forprofit gazdasági társaságoktól való alapvető szabályozásbeli eltérés továbbá, hogy a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat. A működés során képződött nyereség a tagok között nem osztható fel, függetlenül attól, hogy a társaság nyeresége nonprofit tevékenységéből vagy a fakultatív lehetőségként gyakorolt üzletszerű gazdasági tevékenységéből származik [4. § (3) bek.].
Éppúgy, mint a közhasznú társaság, a Gt. 4. § (3) bek. alapján nonprofit gazdasági társaság sem alakulhat át gazdasági társasággá, csak másik nonprofit társasági formába alakulhat át, csak nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit társaságokká válhat szét. Ugyanakkor lehetőség van nonprofit gazdasági társaságok egymás közötti átalakulására vagy szétválására. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy nincs lehetőség nonprofit gazdasági társaság és gazdasági társaság egyesülésére, még abban az esetben sem, ha az egyesülés eredményeképpen nonprofit gazdasági társaság jönne létre. Álláspontom szerint ennek a szabályozásnak csak közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaságoknál van jelentősége, mivel jogállás nélkül működő nonprofit cég semmilyen kedvezményben nem részesül, a nyereségfelosztás tilalma.
Mivel a nonprofit gazdasági társaság nem önálló társasági forma, hanem a gazdasági társaságok sajátos működési formája, ezért már működő forprofit gazdasági társaság bármikor módosíthatja működését nonprofit társasággá. És ugyanez fordítva is igaz, de csak akkor, ha a cég nem közhasznú jogállású társaság.
A nonprofit működés általában a tagok (részvényesek) döntési autonómiájába tartozó magánjogi jellegű kérdés, míg a közhasznúsági kategória "odaítélése" az állam közjogi minőségében meghozott döntése. Ez utóbbinak szabályozása nem a társasági törvény kompetenciájába tartozik, arról a Kszt. rendelkezik.
A Gt. 4. §-hoz írt indokolás szerint az egyes kedvezmények (ld. pl. a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. számú mellékletét) a jövőben nem a jogi személy formájához vagy nonprofit jellegéhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy az adott nonprofit gazdasági társaság - a Kszt. fogalmai szerinti - közhasznú tevékenységet folytat. A hatályos szabályozáshoz képest jelentős változást jelent az, hogy az ún. közvetett források is csak a társaságok közhasznú minősítéshez kötődnek majd. Ugyanis a közhasznú társasághoz mint jogi személy formához kapcsolódtak bizonyos kedvezmények akkor is, ha a társaság nem közhasznú szervezetként volt nyilvántartva.
Kiemelkedő, de más jellegű érdek fűződik tehát az állami tulajdonban álló, vagy köztulajdont működtető társaságok működésének nyilvánosságához. Ebben az esetben a köztulajdon törvényes, gazdaságos, célszerű felhasználása az az érdek, amely a szigorúbb alapítási és nyilvánossági követelmények előírását indokolja. Szigorúbb alapítási szabályok fogalmazódnak meg a Kszt.-ben, de az Áht.-ban is. Pl. az Áht. 100/L. § (3) bekezdése szerint nonprofit gazdasági társaság alapításához, abban tagsági (részvényesi) jogviszony létesítéséhez, illetve részesedés szerzéséhez központi költségvetési szerv esetén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, helyi önkormányzati költségvetési szervet a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulását a többcélú kistérségi társulás alapíthat; helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szervet, amelyet külön törvény alapján a települési, a területi kisebbségi önkormányzat, valamint a települési vagy a területi kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása, országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervet, külön törvény alapján az országos kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzatot jogi személyiségű társulása alapíthat; köztestületi költségvetési szervet, külön törvény alapján a köztestület alapíthat.
A Gt. 4. §-hoz írt indokolás szerint, ha a nonprofit gazdasági társaság egyben közhasznú szervezet is, úgy jogutód nélküli megszűnése esetén a tagoknak csak vagyoni hozzájárulásuk teljesítéskori értéke adható ki, az ezt meghaladó vagyon nem. Ennek sorsáról a társasági szerződésben kell rendelkezni. A Gt. 4. § (6) bekezdés első mondata szerint "…a társaság tagjai (részvényesei) részére csak a megszűnéskori saját tőke összege adható ki, legfeljebb a tagok vagyoni hányadának teljesítéskori erejéig." [A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (2) bekezdés szerint "saját tőke a - jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett - jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze."]
A Gt. 4. § (6) bekezdése lényegében megegyezik a közhasznú társaságok megszűnésére vonatkozó Ptk. 60. § (3) bekezdésben a megfogalmazott kitétellel. A különbség az, hogy a megszűnés esetére vonatkozó szigorító intézkedés csak a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett nonprofit gazdasági társaságokat érinti, a közhasznú társaságok esetében ez a rendelkezés közhasznúsági nyilvántartásba vételtől függetlenül érvényesült.
A közhasznú társaság szabályaihoz hasonló rendelkezést fogalmaz meg a Gt. 4. § (6) bekezdésének harmadik mondata, mely szerint, ha a megszűnéskori vagyonról a társasági szerződés rendelkezést nem tartalmaz, akkor - az alapítványi szabályokhoz hasonló módon - a cégbíróság a megszűnő társaság által betöltött közfeladatokkal azonos vagy azokhoz hasonló közérdekű célra fordítja a megmaradt vagyont.
A nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó rendelkezések szorosan kapcsolódnak a törvény XIV. fejezetében szereplő átmeneti, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekhez (Gt. 365. §-367. §).
A fejezet összevetéséből állapítható meg
- melyek azok a rendelkezések, ahol 2009. július 1-jétől csak jogi személyiségű nonprofit gazdasági társasági formában működhet tovább a külön törvényben nevesített közhasznú társaság, vagy mely jogszabályi rendelkezések esetében szűnik meg a közhasznú társaság, illetve
- melyek azok a rendelkezések, ahol a törvény a közhasznú társaságokra vonatkozó rendelkezést nem szüntette meg, és ott 2009. július 1-jétől a nonprofit gazdasági társaságot is kell érteni.
A cégnév kifejezi, hogy a cég a létrejöttével az alapítóitól, illetve a benne résztvevő személyektől, szervezetektől lényegében elkülönül. Kifelé, harmadik személyek felé tehát a cég jelenik meg, és nem az egyes tagok. A cég önálló jogalany. A Gt. 2. § (3) bekezdése szerint: "A gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető".
A cég elnevezésének kötelező tartalmi eleme a cégforma (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság), és a vezérszó. A két kötelező tartalmi elemen túlmenően meghatározott esetekben további elemek részben kötelező jelleggel, részben a társaság önálló döntése alapján szerepelhetnek a cégnévben. A cégnév egyes elemeinek sorrendjét is meghatározza a Ctv.: először a vezérszónak, vezérszavaknak, ezt követően a cégformának kell szerepelnie. A cégnév egyéb elemeit a vezérszó és a cégforma között lehet feltüntetni.
A cégnév része a cégforma megjelölése. A cégforma a cégnévben akár rövidítés nélkül (korlátolt felelősségű társaság), akár rövidítéssel (kft.) is szerepelhet: közkereseti társaság - kkt., betéti társaság - bt., korlátolt felelősségű társaság - kft., nyilvánosan működő részvénytársaság - nyrt., zártkörűen működő részvénytársaság - zrt. nonprofit gazdasági társaság cégnevében a nonprofit jelleget is fel kell tüntetni, mint a cégforma kötelező tartalmi elemét [Gt. 4. § (1) bek.]. Abban az esetben, ha a jogszabály nem határozza meg a cégforma rövidítését, a cégforma nem rövidíthető a cégnévben, ezért a "nonprofit" cégforma megjelölés sem rövidíthető. Az egyes nonprofit gazdasági társaságok teljes neve és rövidített elnevezése:
- nonprofit közkereseti társaság - nonprofit kkt.,
- nonprofit betéti társaság - nonprofit bt.,
- nonprofit korlátolt felelősségű társaság - nonprofit kft.,
- nonprofit nyilvánosan működő részvénytársaság - nonprofit nyrt.,
- nonprofit zártkörűen működő részvénytársaság - nonprofit zrt.
A vezérszó "elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését" [Ctv. 3. §-ának (2) bekezdés]. A 2007. évi LXI. tv.-nyel módosított Ctv. rendelkezései szerint főszabályként a cégnévben a cégforma megjelölésén túl csak a vezérszónak kell szerepelnie, vagyis már nem kötelező eleme a cégnévnek a tevékenységre utalás. A cég azonban továbbra is jogosult marad főtevékenységének a cégnévben való megjelenítésére.
A vezérszó bármilyen kifejezés, mozaikszó, esetleg rövidítés lehet. A vezérszó állhat egy, két vagy több szóból is. A vezérszó lehet idegen nyelvű kifejezés is, melyet latin betűkkel kell szerepeltetni a cégnévben. Fontos új szabály, hogy a cégnévben szerepelhet a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjának neve, de ha a cég tagjának nevét tüntetik fel a cégnévben, a cég megkülönböztethetőségére vonatkozó követelménynek akkor is érvényesülnie kell, pl. nem szerepelhet 100 Takács Péter Kereskedelmi és Szolgáltató (Nonprofit) Korlátolt Felelősségű Társaság a cégnyilvántartásban. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a cégtulajdonos neve nem szerepeltethető a cégjegyzékben vagy a cégnév megkülönböztetését vezérszó feltüntetésével kell biztosítani.
A hatályos törvényi szabályozás szerint a földrajzi név, közigazgatási egység nevének cégnévben történő szerepeltetéséhez hatósági engedély beszerzése nem szükséges, de ettől eltérő önkormányzati szintű szabályozás lehetséges. Például ilyen előírást tartalmaz a "Budapest" név felvételéről és használatáról szóló 59/1994. (IX. 14.) Főv. Kgy. rendelet.
Vezérszóként a történelem kiemelkedő személyiségének neve is felvehető, de ehhez a Magyar Tudományos Akadémia engedélye szükséges. Nincs szükség engedélyre, ha a cég tagjának, tulajdonosának neve a történelem kiemelkedő személyiségének nevével megegyezik. Szabadalom, találmány, márkanév, védjegy csak az arra jogosult hozzájárulásával szerepeltethető a vezérszóban. EBH 2002. 656. Cégbejegyzést követően a bejegyzett név jogszerűsége tárgyában a Ptk. szabályai szerinti perindításnak van helye.
A közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaság cégnévében a Ctv. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében feltüntetheti a cég közhasznú szervezeti minősítését is.
Mivel sem a Gt., sem a Ctv. nem rendelkezik a nonprofit és a közhasznú szervezeti minőség feltüntetésének sorrendjéről, a jogalkalmazói gyakorlat hosszú időn keresztül nem volt egységes. A közhasznú jelleg feltüntetésére a cég elnevezésében a Ctv. indokolása a következőképpen foglalt állást: "a nonprofit jelleget, illetve a közhasznú minősítést ebben a sorrendben, a cégforma megjelölése előtt kell a cégnévben szerepeltetni". A másik gyakorlat szerint viszont a nonprofit és a közhasznú megjelölés sorrendjét - a Gt. 171. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezésből kiindulva a nonprofit jelleg kötelező alkalmazása miatt - fordított sorrendet alakított ki. A cégbíróság a joggyakorlat egységesítése érdekében, ezért a következőképpen alakította ki jogalkalmazását: közvetlenül a cégforma előtt a nonprofit jelleget kell feltüntetni, mint a cégforma kötelező tartalmi elemének részét. A közhasznú minőséget pedig a cégforma és a vezérszó között lehet feltüntetni. Ugyanez a gyakorlat alakult ki az "állami" vagy "nemzeti" kifejezéssel kapcsolatban.
Az "állami" vagy "nemzeti" kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján a Ptk. 685/B. § értelmében többségi befolyással rendelkezik, vagy a cég külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe tartozik.
Az "állami" vagy "nemzeti" és a közhasznú kifejezés együttes megjelölésénél a helyes sorrend: a közhasznú szervezeti jelleg közvetlenül a cégforma előtt, az "állami" vagy "nemzeti" kifejezés pedig a közhasznú szervezeti minőség előtt kerül a cégnévbe. Pl.: Magyar Közút Állami Közhasznú Nonprofit kft.
A cégnévnek utalnia kell a cég különböző létszakaira, ezért a cégnévben szerepelnie kell, ha a cég bejegyzés ("b. a.") alatt áll, a végelszámolása (v.a.) megkezdődött vagy a felszámolását (f.a.) elrendelte a bíróság.
Az előtársasági minőségre történő utalásnak: "bejegyzés alatt" ("b. a.") azért is kiemelkedő a jelentősége, mivel a Gt. 15. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az elő-társasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - amennyiben a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók és nem a társaság által kötött ügyleteknek minősülnek.
A cég rövidített elnevezése "a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll" [Ctv. 3. §-ának (3) bekezdés]. A rövidített névben a vezérszónak, a teljes cégnévben szereplő vezérszóval egyezően kell szerepelnie.
A rövidített névben a cégforma a jogszabályban meghatározott módon rövidíthető, ez akkor is lehetséges, ha a teljes cégnévben a cégforma nem rövidítéssel szerepel. A rövidített névből minden olyan elemet el kell hagyni, amelyek szerepeltetése a cégnévben nem kötelező, ugyanakkor a Gt. 4. § (1) bekezdés alapján szerepelnie kell a rövidített elnevezésben a nonprofit jellegnek is.
A nonprofit gazdasági társaságok elnevezésének is meg kell felelnie ugyanazon elveknek, amelyek a gazdálkodó szervekre, illetve a gazdasági társaságra vonatkoznak, így a cégvalódiság, a cégszabatosság és a cégkizárólagosság elvének.
A Ctv. 3. §-ának (4) bekezdése a cégvalódiság elvét fogalmazza meg: a cégnév "nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő". Az előírás indoka, hogy magából a cégnévből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie, milyen cégformában működik az adott vállalkozás. Ez kellő tájékoztatást nyújt például a felelősségi viszonyok, a vállalkozás legfontosabb szervezeti felépítése vonatkozásában olyan személyek számára is, akik a céggel közelebbi kapcsolatba még nem kerültek. Amennyiben a cégforma megváltozik, a cég cégnevét módosítani köteles.
Figyelemmel arra, hogy a vezérszó gyakran idegen hangzású vagy nyelvű kifejezés, illetve mozaikszó, a cégnév kötelező elemei, tehát a tevékenység megjelölése és a cégforma tekintetében a törvény indokoltan írja elő, hogy ez utóbbiak csak magyar szavak lehetnek, a magyar helyesírás szabályai szerint (cégszabatosság elve). A vezérszót az új Ctv. 3. § (2) bekezdés alapján lehet idegen nyelvű kifejezés is, azt latin betűkkel kell a kérelemben, illetve a cégjegyzékben feltüntetni. A távol-keleti tagok által alapított cégek esetében ugyanis olyan bejegyzési kérelmek is előfordulnak, amelyekben a név leírását a magyar számítógépes rendszer nem tudja kezelni.
A cégnévhez kapcsolódó szigorú jogszabályi előírások szerint a cégnévnek a cég elnevezésében azonos tevékenységet feltüntető más cég nevétől egyértelműen kell különböznie (cégkizárólagosság elve). A cégkizárólagosság elvének az ország egész területén érvényesülnie kell. A Ctv. szerint tehát az ország területén bejegyzett, bejegyzés alatt álló cégek neve, továbbá a "lefoglalt" cégnevek figyelembevételével kell a cégbíróságnak vizsgálnia a cégkizárólagosság elvének érvényesülését. Nem ütközik a Ctv. által meghatározott cégkizárólagosság elvébe, ha külföldön bejegyzett cég cégnevével egyezik a bejegyzendő, lefoglalandó cégnév.
A vezérszóhoz kapcsolt szám, illetve évszám toldat nem teszi a cégnevet megkülönböztethetővé (Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 44275/2006/2.). A korábban kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően rögzíti a Ctv., hogy a cégforma tekintetében fennálló eltérés nem elégséges a cégkizárólagosság elve érvényesüléséhez.
Az egyértelmű különbözőség előírása kógens, így már bejegyzett cég engedélyével, hozzájáruló nyilatkozatával sem vehető fel a cégkizárólagosság elvébe ütköző cégnév, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31.278/1998. számú határozatában rámutatott.
A cégkizárólagosság elvének akkor is érvényesülnie kell a Ctv. 4. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezésére tekintettel, ha a cégnévben a cég tulajdonosainak vagy tagjainak neve szerepel. Ha tehát már be van jegyezve a Takács Bt., a Takács Kkt. cégnév nem felel meg a cégkizárólagosság elvének és így nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, még akkor sem, ha a kkt. tagjának, tagjainak neve Takács. A cégkizárólagosság elvének a rövidített név vonatkozásában is érvényesülnie kell, figyelemmel a Ctv. 3. §-ának (4) bekezdésében írtakra.
A Ctv. 6. § (1) bekezdése szerint két vagy több azonos nevű cég közül a választott név (rövidített név) viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, kiegészül azzal a rendelkezéssel, hogy a cégbejegyzést kérők közül a név "azé a cégé" amelyik korábban névfoglalással élt.
Az ún. előzetes cégnév foglalására vonatkozó eljárási szabályok alapján a cég (leendő cég) jogi képviselője legfeljebb 60 napos időszakra előzetes cégnév-foglalással éljen, azzal, hogy ha a 60 napos időszakon belül a cégbejegyzési (névváltoztatási) kérelem benyújtására nem kerül sor, úgy a névfoglalás megszűnik. A cégbíróságnak vizsgálnia kell, hogy a választott cégnév egyértelműen különbözik-e a cégnyilvántartásba már bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló más cég elnevezésétől. Ha az eltérés pl. csak egy betű vagy szám, a különbözőség nem állapítható meg, a választott cégnévvel a cég nem jegyezhető be.
A Gt. nem minden társaságra, hanem csak a gazdasági társaságokra, mégpedig a magyarországi székhellyel rendelkező és ezért a magyar cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokra vonatkozik.
Az (1) bekezdés a gazdasági társaságok civiljogi kérdéseit teljes körűen átfogó szabályozására utal, amely felöleli a társaság ún. létszakaszait, a társaság belső szervezeti és működési viszonyait, a társaság alapítóinak, illetve tagjainak jogait, kötelezettségeit és felelősségét, a társasági jogvitákat stb. Mivel az új Gt. a VI. fejezetben az átalakulás terminológiát általános értelemben használja, az (1) bekezdés az egyesülés és a szétválás mellett a társaságok formaváltásáról is beszél.
A Ctv. 7. §-a szabályozza a cég székhelyére, a központi ügyintézés helyére, telephelyre, fióktelepre vonatkozó rendelkezéseket.
A forgalom biztonsága megköveteli, hogy a cég a székhelyén (telephelyén) elérhető legyen. Ennek érdekében a törvény több rendelkezést is tartalmaz. A székhelyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie.
Új előírás ugyanakkor, hogy a cégjegyzékben a székhely (telephely, fióktelep) esetében már nem csak az irányítószámot, helységet, utcát, házszámot kell feltüntetni, hanem - ha van ilyen - az emeletet és az ajtószámot is.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvénnyel (Ctvn.-nel) módosított Ctv. szabályai szerint a székhely a cég bejegyzett irodája, lényegében levelezési cím, ahová a cég üzleti és hivatalos iratai érkeznek, ahol ezeket őrzik, és ahol egyéb, külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik.
Cég bejegyzett székhely nélkül jogszerűen nem működhet. Magyarországon bejegyzett cégnek Magyarországon kell a székhelyének, vagy a magyar cégjogi szabályok szerint annak minősülő elérhetőségének lennie. Székhelynek minősül a cégeljárás szempontjából a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is.
Minden cégnek csak egy székhelye lehet, melyet cégtáblával is meg kell jelölni. A cég székhelye csak olyan ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult [Ctv. 7. § (4) bek.].
A hatályos szabályok különbséget tesznek a cég székhelye és a központi ügyintézés, vagyis a döntéshozatal helye között. (A módosítás előtt a székhely azonos volt a központi ügyintézés helyével.) A Ctvn.-nel módosított Ctv. 7. §-ának (1) bekezdése szerint "a cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni." A fenti rendelkezés helyes értelmezése megítélésünk szerint az, hogy a központi ügyintézés helyét csak akkor kell a létesítő okiratban feltüntetni, ha az nem azonos a székhellyel. A Ctv. 7. §-ának rendelkezése azt jelenti, hogy az egyes anyagi jogi, a létesítő okirat tartalmára vonatkozó rendelkezések a fentiek szerint bővülnek [pl. a Gt. 12. §-ának (1) bekezdés a) pont].
A központi ügyintézés helye akár belföldön, akár külföldön lehet. Bár a Ctv. 31. §-a tételesen nem utal rá, a központi ügyintézési hely is - amennyiben cégjegyzéki adat - a székhellyel (telephellyel, fiókteleppel) azonos módon, pontossággal szerepeltetendő a cégjegyzékben.
Ctv. a megváltozott székhely fogalommal összhangban tételesen tartalmazza és szabályozza azt az esetet, amikor a cég számára a székhelyet ügyvéd, ügyvédi iroda szolgáltatja. E vonatkozásban az Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Ütv.) is módosításra került.
A módosított Ctv. 7/A. §-a szerint a cég székhelyeként ügyvéd, ügyvédi iroda székhelye is feltüntethető a létesítő okiratban, feltéve, hogy az adott ügyvéd, ügyvédi iroda a cég megbízásából átveszi a cég üzleti és hivatalos leveleit, azokat érkezteti, megőrzi, rendelkezésre tartja, gondoskodik a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, pl. tűri a cég székhelyéhez, a cégiratokhoz kapcsolódó kényszerintézkedéseket.
Az ügyvédi székhely szolgáltatására vonatkozó részletes szabályokat a 49/2007. (XI. 14.) IRM rendelet tartalmazza. Eszerint a székhely szolgáltatása tárgyában határozatlan időre szóló megbízási szerződést kell kötni, a megbízási szerződés csak akkor lehet határozott idejű, ha a céget magát határozott időre hozták létre.
A megbízási szerződésben meg kell határozni azokat az iratokat, iratfajtákat, amelyeket a cég a székhelyén kíván őrizni, rendelkezésre tartani. Az IRM rendelet meghatározza azokat az okiratokat, amiket minimálisan mindenképpen a székhelyen kell őrizni. Ezek a cégiratok, a hatósági engedélyek, az adóhatóság felé történő adatbejelentési kötelezettséggel összefüggő iratok, a számviteli törvény szerinti beszámoló. Az Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) 16. § (3) bekezdése értelmében az adózónak az állami adóhatóságnak be kell jelentenie többek között azoknak az iratoknak a körét, amelyekre a megbízási szerződés kiterjed.
Az ügyvéd kötelezettsége, hogy tételes és naprakész iratjegyzéket továbbá ingóságjegyzéket vezessen a székhelyszolgáltatás szerződés alapján magánál tartott iratokról, ingóságokról. Ezeket elkülönítetten kell kezelnie az érintett cégtől, egyéb megbízóktól származó megbízásokból eredő iratoktól, ingóságoktól. Elkülönített kezelésnek az minősül, ha azokat külön helyiségben vagy zárható ingóságban tartja.
A cég iratait, ingóságait érintő hatósági kényszerintézkedés csak a cég székhelyszolgáltatás szerződése keretében őrzött irataira, ingóságaira terjedhet ki. Az ügyvéd a hatósági eljárást nem akadályozhatja, a céget azonban jogosult az eljárásról haladéktalanul értesíteni.
A Ctvn.-nel módosított szabályok szerint a bejegyzett cég jogosult arra, hogy elsődleges tevékenységét ne Magyarországon, hanem az Európai Unió másik tagállamában folytassa, illetve oda áthelyezze. Külön törvény eltérő rendelkezésének hiányában az a körülmény, hogy elsődleges tevékenységét nem Magyarországon folytatja, székhely-módosítási kötelezettséggel nem jár.
A Ctvn. a telephely, a fióktelep fogalmát is megváltoztatta. A telephely a megváltozott szabályok szerint a tevékenység gyakorlásának olyan tartós, üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, mely a cég székhelyétől eltérő helyen, de ugyanazon a településen található és a létesítő okiratban szerepel.
A fióktelep a módosított szabályok szerint olyan telephely, mely a cég székhelyétől eltérő más településen található. Magyarországon bejegyzett cégnek külföldön is lehet fióktelepe.
A telephellyel, fiókteleppel összefüggésben a Ctvn. törvényi indokolása rögzíti: "nyilvánvalóan szükségtelen …, hogy széles bolthálózattal, kirendeltséggel rendelkező cégek a cégjegyzékben kötelezően 10-20-50-100 telephelyet, fióktelepet jegyeztessenek be". Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a Ctv. nem érinti a telephely, fióktelep adójogi meghatározását, melyre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. szabályai az irányadóak.
Amennyiben a telephely, fióktelep a cég létesítő okiratában szerepel, azt a cégjegyzékbe is be kell jegyeztetni.
A cég telephelye, fióktelepe is csak olyan ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult.
Postafiók megjelölés székhelyként, telephelyként, fióktelepként, központi ügyintézés helyeként nem szolgálhat.
A székhely megváltoztatása, a központi ügyintézési hely, telephely, fióktelep létesítése, megszüntetése, áthelyezése a létesítő okirat módosítását jelenti.
Gazdasági társaságok esetén a Gt. 18. §-ának (2) bekezdése szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve többek között a székhelyet, a telephelyeket és a fióktelepeket - ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki - egyszerű szótöbbséggel hozott határozattal módosíthatja. Sőt a Gt. 18. §-ának (3) bekezdése szerint a társasági szerződés felhatalmazhatja a gazdasági társaság ügyvezetését, hogy a fenti döntést az ügyvezetés hozza meg, és e körben módosítsa a létesítő okiratot. A Gt. hivatkozott rendelkezései a központi ügyintézési helyre nem vonatkoznak.
A székhely, telephely, fióktelep, külföldi fióktelep használatának jogszerűségét a cégbíróság a bejegyzési eljárás során 2008. január 1-jétől nem vizsgálhatja.
Az Ütv. 27/E. §-a értelmében a cég létesítő okiratának, módosításának ellenjegyzése során a jogi képviselőnek feladata az ingatlan-nyilvántartási adatok és a tulajdonjogra vonatkozó, használatra jogosító okiratok megtekintésével meggyőződni arról, hogy a cég székhelyeként, telephelyeként, fióktelepeként megjelölt ingatlan a cég tulajdonát képezi-e vagy annak használatára jogosult-e. Meggyőződhet továbbá arról, hogy a megjelölt címek más cég székhelyeként, telephelyeként, fióktelepeként be vannak-e jegyezve a cégjegyzékbe. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a székhely, a telephely, a fióktelep a jogszabályi előírásoknak nem felel meg, az ügyvéd köteles a közreműködést megtagadni.
A Gt. - éppúgy mint eddig - nem minden társaságra, hanem csak a gazdasági társaságokra vonatkozik. Így hatálya nem terjed ki a Ptk.-ban szabályozott polgári jogi társaságokra a gazdasági társaságok körében formakényszer van [2. § (1) bekezdés], egyértelmű, hogy a Gt. mely társaságokra vonatkozik.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az (1) bekezdés a gazdasági társaságok körében érvényesíti az ún. formakényszer elvét. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.), jogi személy gazdasági társaság pedig, a korlátolt felelősségű társaság (kft.) és a részvénytársaság (rt.).
Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. Jelezni kívánom a nonprofit gazdasági társaságok meghatározott csoportja csak jogi személy nonprofit gazdasági társaságként (kft., rt.) hozható létre. Pl. az Áht. 100/L. § (1) bekezdése szerint költségvetési szerv csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik (Ptk. 685/B. §).
A Gt. jogi személyiségtől függetlenül jogképességet, jogalanyiságot biztosít valamennyi gazdasági társaságnak, így jogképes a jogi személyiséggel nem rendelkező közkereseti társaság és a betéti társaság is. E fogalom annyit jelent a Gt. meghatározásában, hogy cégneve alatt jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
Valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik, és cégneve alatt teljes jogképességgel bír, azaz jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A cégnév azonban automatikusan nem vezet jogi személyiséghez.
A 3. § (1) bekezdése elvileg bárki számára lehetővé teszi, hogy társaságot alapítson, társaságban tag legyen, illetve társasági részesedést szerezzen. (A 3. §-hoz kapcsolódó korlátozásokat a Gt. 5. § tartalmazza a természetes személyre, kiskorú személyre, és a kkt.- és a bt.-re vonatkozóan.)
A 3. § (1) bekezdése lényegében a polgári jog minden alanya számára módot ad társaságalapításra illetve a társaságban tagként való részvételre, így a nem jogi személy gazdasági társaságoknak is. A külföldi és belföldi jogalanyok a társasági jog szempontjából teljesen azonos elbírálás alá esnek.
Gazdasági társaságot társasági szerződés megkötésével, illetve alapszabály vagy alapító okirat elfogadásával lehet alapítani (11. §). A Gt. VI. Fejezet szabályai szerint azonban gazdasági társaság már létező gazdasági társaság formaváltásával, meglévő társaságok egyesülésével, illetve társaság szétválásával (különválásával, illetve kiválással) is létrehozható. (A nonprofit gazdasági társaság átalakulással történő alapítása a Gt. 4. § (4) bekezdésben foglalt korlátozással alapítható.)
A társaság mindenekelőtt a tagoké, tehát nem individuális, hanem a tagok - adott esetben a társaság szervezetén keresztül folytatott - közös gazdasági tevékenységére irányul. Az árucsere-szerződésekkel szemben (amelyek általában kétszemélyesek) a társasági szerződés tipikusan többalapú kötelem, a gazdasági társaságnak általában több tagja van. Legalább két tag azonban - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével - valamennyi gazdasági társaság alapításához szükséges.
Míg a gazdasági társaság legalapvetőbb ismérve, hogy közös és üzletszerű gazdasági tevékenységre irányul. A nonprofit gazdasági társaság elsődlegesen nonprofit gazdasági tevékenység gyakorlására irányul, üzletszerű gazdasági tevékenységet csak másodlagos jelleggel végezhet [Gt. 4. § (3) bekezdés]. Ha pedig a nonprofit gazdasági társaság egyben közhasznú minősítésű társaság, akkor az elsődlegesen gyakorolható tevékenységét közhasznú tevékenységnek nevezzük.
A törvény egyszemélyes társaság alapítását változatlanul a tagok korlátozott felelősségével működő társaságoknál, tehát a kft.-nél és az rt.-nél teszi lehetővé [3. § (2) bek.]. Az egyszemélyes társaságokra a Gt. speciális szabályokat tartalmaz (167-170. § és 283-284. §). Az egyszemélyes alapítású közhasznú besorolású nonprofit gazdasági társaságokra a Kszt. 7. § további rendelkezéseket ír elő.
A többi társaság (bt., kkt.) egy taggal nem alapítható, illetve ha a működés közben csökken a tagok száma egyre, úgy a társaságot meg kell szüntetni, kivéve, ha új tagok bevonásával az átmeneti egyszemélyességet többszemélyessé lehet változtatni. (lásd Gt. 105. §-t és 110. §-t).
Gazdasági társaságot csak a cégjegyzékbe már bejegyzett gazdasági társaság alapíthat. Az előtársaság gazdasági társaság alapítására nem jogosult. A Legfelsőbb Bíróság a 782/2002. számú elvi határozata is rámutat, hogy a cégjegyzékbe még be nem jegyzett, előtársaság által új gazdasági társaság alapítására aláírt társasági szerződést létre nem jött szerződésnek kell tekinteni, amelyre az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazandók.
A Legfelsőbb Bíróság BH 2003. 372 számú eseti döntésének indokolásában a következőképpen foglalt állást: A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági társaságot jogi személy, tehát korlátolt felelősségű társaság is alapíthat. A (régi) Gt. 16. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Ez annyit jelent, hogy korlátolt felelősségű társaság egyrészt csak bejegyzés esetén minősül létrejött cégnek, másrészt létrejötte bejegyzés esetén sem következik be az alapításra visszaható hatállyal. Mindebből következően a korlátolt felelősségű társaság csak bejegyzésétől kezdődően minősül gazdasági társaság alapítására jogosult, a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt jogi személynek.
Külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepe önálló vállalkozási tevékenységre jogosult. Gazdasági társaság, így nonprofit gazdasági társaság alapítására, illetve azok működésében való részvételre azonban nem jogosult, ezért nonprofit gazdasági társaság alapítója, illetve tagja sem lehet külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepe (BH 2003. 420.).
A Gt. 3. § (4) bekezdés alapján a két- vagy többoldalú nemzetközi szerződésekről kétség esetén az érintett központi ill. országos hatáskörű államigazgatósági hatóság (minisztérium) állásfoglalása lehet irányadó. Bírósági eljárásban a nemzetközi szerződések vagy a viszonossági gyakorlat kérdésében az Igazságügyi Minisztériumot keresik meg.
A "külföldi" fogalmát a Gt. nem határozza meg. Ezért a külföldi fogalmát a Gt. alkalmazásában is a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény alapján kell értelmezni. A 2001. évi XCIII. törvény a 2. § 1. és 2. pontjában rendelkezik arról, hogy kit kell devizabelföldinek és -külföldinek tekinteni.
A Gt. 3. § (1) bekezdése - anélkül, hogy kifejezetten definíciót képezne - meghatározza a gazdasági társaság alapformájának jellegzetességét: a gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat. Az üzletszerűség alapvetően gazdasági kockázatvállalás mellett (nyereségben-veszteségben osztozás) állandósult, tehát huzamos gazdasági tevékenységet igényel.
A hitelezők kockázatának csökkentése érdekében természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, azaz közkeresetű társaság tagja vagy betéti társaság beltagja.
Ezt a szabályt egészíti ki az 5. § (2) bekezdés azon rendelkezése, mely szerint a Ptk. alapján cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú személy (ahol a polgári jog a vagyoni felelősséget jelentősen korlátozza) egyáltalán nem lehet közkereseti társaság tagja, illetve betéti társaság beltagja. Ugyanakkor közkereseti társaság és betéti társaság nem társulhat korlátlan felelősséggel tovább, azaz nem lehet tagja közkereseti társaságnak, illetve nem lehet betéti társaság beltagja.
A társulási szabadságnak a Gt. 3. § (1) bek.-ben deklarált alapelvének alanyi korlátozásáról rendelkezik a Gt. 5. §. Ennek oka a hitelezővédelem érdekében a korlátlan helytállási kötelezettségek halmozásának a megakadályozása mind a természetes személyek mind az 5. § (3) bek. alapján a kkt.-k és a bt.-k számára. A tilalom azonban csak az egyidejűségre vonatkozik. Ezért egymást követő időszakokban, ha a megelőzően létesített ilyen tagsági viszony már megszűnt, bármennyi korlátlan felelősséggel járó tagsági viszony létesíthető.
A 5. § (2) bek.-ben a kiskorúak számára előírt teljes tilalom a Ptk. szabályaival áll összhangban, amelyek részben tiltják, részben korlátozzák a kiskorúak vagyoni felelősségvállalását.
Az egyszemélyes gazdasági társaságra fennálló társaságalapítási, részesedésszerzési tilalmat, mely szerint az 1997. évi Gt. szerint egyszemélyes gazdasági társaság nem lehetett gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese, az új Gt. e tilalmi rendelkezést megszüntette. A gyakorlat részéről egyöntetű igény mutatkozott az 1997. évi Gt. hivatkozott rendelkezésének az eltörlésére, hiszen akadályát képezte annak, hogy - különösen - a nagyobb, többféle tevékenységet folytató vállalatok működésük különböző területeit gazdaságilag, funkcionálisan elkülönítsék. Az 1997. évi Gt. indokolatlanul kizárta azt is, hogy pl. egy külföldi befektető által magyarországi székhellyel alapított egyszemélyes társaság (leányvállalat) belföldön egyszemélyes vállalkozást alapíthasson. Ráadásul a továbbtársulási tilalom - jellemzően - nem jelent valóságos hitelezővédelmet, mivel könnyen megkerülhető.
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 89/667/EGK irányelv (12. társasági jogi irányelv) képezi az egyszemélyes társaságokra irányadó hazai szabályok alapját. Az 1997. évi Gt. az irányelvi rendelkezések hatályát - helyesen - a részvénytársaságra is kiterjesztette, bár erre kifejezett jogharmonizációs kötelezettség nem áll fenn.
Az irányelv - többek között - előírja a tulajdonosi döntés (utasítás) írásba foglalását (dokumentálását) [4. cikk (2) bek.], valamint az egyszemélyes társaság és az egyedüli tag (részvényes) közötti szerződés írásba foglalásának (jegyzőkönyvezésének) kötelezettségét, a rutinszerű szerződések kivételével (5. cikk). Ezen felül a tagállamoknak módjukban áll speciális szankciókat előírni arra az esetre, ha egy természetes személy több társaság egyedüli tagja, vagy ha egy egyszemélyes társaság egyedüli tagja egy másik társaságnak [2. cikk (2) bek.]. Ugyanakkor, ezek a sajátos rendelkezések egyrészt nem teremtenek jogalkotási kötelezettséget, másrészt, még ha a tagállam él is az irányelvi felhatalmazással, nem feltétlenül jelenti a korábbi, az 1997. évi Gt.-ben szabályozott továbbtársulási tilalom kimondását. Nincs tehát olyan irányelvi követelmény, amely a továbbtársulás tilalmának előírását megkövetelné a tagállami jogalkotótól.
Az új Gt. is - többek között - előírja a tulajdonosi döntés (utasítás) írásba foglalását (dokumentálását), valamint az egyszemélyes társaság és az egyedüli tag (részvényes) közötti szerződés írásba foglalásának (jegyzőkönyvezésének) kötelezettségét, a rutinszerű szerződések kivételével.
Lényeges változás tehát, hogy a hatályos Gt. nem zárja ki, hogy egyszemélyes társaságok újabb egyszemélyes társaságot alapítsanak, illetve részesedésszerzés útján egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonosává váljanak, kivétel, ha ezt a köztulajdon védelme érdeke megkívánja, mely szerint költségvetési szerv által alapított gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat [a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. § (3) bek., Áht. 100/L. § (2) bekezdés].
- A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. § (3) bekezdése szerint párt csak egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat, és más gazdasági társaságban részesedést nem szerezhet. Míg nonprofit korlátolt felelősségű gazdasági társaságot párt alapíthat, a Kszt. 4. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel közhasznú szervezetté a nonprofit gazdasági társaság nem minősíthető, mivel közhasznú szervezet politikai tevékenységet nem folytathat, szervezetének pártoktól függetlennek kell lennie és azoknak anyagi támogatás nem nyújthat.
- Az Áht. 100/L. § (2) bekezdés bekezdése költségvetési szervek által létrehozott gazdálkodó szervezetének tiltja meg, hogy a gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat és gazdálkodó szervezetben részesedét nem szerezhet. Az állami gazdálkodó szervezetek továbbtársulása, a különböző többségi és kisebbségi részesedések szerzése egyrészt átláthatatlanná teszi a közpénzek útját, felhasználását, másrészt fontos szempont az is, hogy az állam a feladatait elsősorban az állami költségvetési szervek útján köteles ellátni, piacra lépésére csak kivételesen és csak a többi piaci szereplővel azonos feltételekkel kerülhet sor. Továbbtársulás helyett a költségvetési szerv az alapítási szabályok alkalmazásával a feladatra másik többségi befolyás alatt álló céget hozhat létre. Ez a tilalom az állam vállalkozói vagyonával történő gazdálkodás körében, illetve az önkormányzatok által létrehozott vállalkozás esetében nem érvényesül, vagyis az ÁPV Rt.-hez rendelt társaságok esetében akár tartós tulajdonban állnak, akár értékesíthetők, az adott gazdálkodó szervezet tulajdonosi jogainak gyakorlója határoz a továbbtársulás kérdésében. (Az Áht. továbbtársulására vonatkozó rendelkezések a könyv 5. részében részletes elemzésre kerülnek.)
- Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerint egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át, mivel egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 11. § (2) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy egyéni vállalkozó korlátlan felelősséggel járó tagsági jogviszonyt létesítsen. Mindaddig azonban, amíg az egyéni vállalkozó kérelme alapján, egyéni cégként való cégbejegyzésére nem kerül sor, egyszemélyes kft.-vé, illetőleg egyszemélyes rt.-vé nem alakulhat át (BH 1999. 319.). A Gt. 4. § (4) bekezdése és a Ptk. 685. § c) pontja alapján a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni vállalkozó egyszemélyes nonprofit korlátolt felelősségű gazdasági társasággá alakulhat.
Természetesen külön törvény egyszemélyes gazdasági társaságok vonatkozásában további eltérésekről rendelkezhet. A Gt. 16. § (1) bekezdés f) pontja nem engedi meg, hogy előtársaság másik gazdasági társaságot alapítson, abban részt vegyen, vagy abban tagsági jogviszonyt létesítsen. E tekintetben változatlanul irányadónak kell tekinteni az EBH 2003. 883., EBH 2003. 887., valamint az EBH 2002. 782. szám alatt közzétett döntésekben kifejtett elvi megállapításokat. (BH 1998. 438. Kiskorúak a kft. tagjai között. BH 2000. 22. A kiskorú vagyonáról rendelkező társasági szerződés. EBH 2003. 883. Előtársaság cégalapításra nem jogosult. EBH 2003. 887. Külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepe gazdasági társaság alapítására, illetve azok működésében való részvételre azonban nem jogosult. EBH 2002. 782. Előtársaság céget nem alapíthat.)
A Gt. 6. § szövege a gazdasági társaságok összefüggésben három engedély-típust különböztet meg. Ezek:
- alapítási engedély,
- tevékenységi körgyakorlásához szükséges hatósági engedély,
- képesítéshez kötött tevékenység.
Alapítási engedély olyan hatósági engedély, amelyet az alapítóknak már a gazdasági társaság létrehozása előtt be kell szerezniük. A társulási szabadság egyik korlátja tehát, hogy nem minden tevékenység végezhető bármelyik társasági formában. Ez a fajta korlátozás azonban csak a Gt.-vel azonos jogforrási szinten, törvényi úton lehetséges. Alapítási engedély például a bank alapításhoz szükséges Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye.
Az alapítási engedélytől különbözik az egyes tevékenységi kör gyakorlását lehetővé tevő engedély. Ha a társaság tevékenységi körében engedélyhez kötött tevékenység van, az engedély hiánya nem akadályozza a cég bejegyzését ugyan, de a szóban forgó tevékenységet csak az engedély birtokában lehet folytatni. A Ctv. 24. § (1) bekezdés e) pontjának 2007. szeptember 1-jével történt módosítása következtében az engedély száma és érvényességének időtartama már nem cégjegyzéki adat [2007. évi LXI. tv. 30. § (2) bek. a) pont]. Az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló 2004. évi XXXIII. törvény 12-13. §-ai előírják például, hogy az ott írt személyszállítási tevékenységek engedély birtokában végezhetők.
A (3) bekezdés a képesítéshez kötött tevékenységekről szól. Előírása szerint képesítéshez kötött tevékenységet akkor folytathat gazdasági társaság, ha a tevékenységben közreműködő tagok, munkavállalók vagy társasággal kötött tartós polgárjogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a képesítési követelményeknek megfelel. Az egyes ipari kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 5/1997. (III. 5.) IKIM rendelet igen részletesen felsorol például olyan tevékenységeket, amelyek kellő képesítés birtokában folytathatók. Ez a személy lehet mindenekelőtt a társaság tagja, illetve munkavállalója. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy nemcsak munkaszerződés, hanem a társasággal (tehát nem a társaság tagjával!) kötött tartós polgári jogi szerződés alapján tevékenykedő is eleget tehessen a képesítési követelménynek. E polgári jogi szerződés elsősorban vállalkozási vagy megbízási szerződés lehet, de a törvény nem zárja ki más típusú, illetve innominat (vegyes) szerződés megkötését sem. A polgári jogviszony tartósságát kétség esetén a bíróságnak kell megítélnie.
Meg kell említeni, hogy alapítási engedélyről törvény rendelkezhet, tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyt jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet -, végül a képesítéshez kötött tevékenységre vonatkozó kötelezettséget is jogszabály - ugyancsak ide nem értve az önkormányzati rendeletet - írhat elő.
A törvény által szabályozott jognyilatkozatokról, és határozatokról rendelkezik, amelyekre nézve változatlanul fennáll az a szabály, hogy a törvényben nem rendezett esetekben mögöttes jogterületként a Ptk. általános szabályait kell alkalmazni [Gt. 9. § (2) bek.].
A jognyilatkozatokra és határozatokra, ezek határidejére, a postai kézbesítésre vonatkozó szabályok változatlanok maradtak, de kiegészültek az elektronikus okiratra vonatkozó normákkal, valamint a tagsági jogok elektronikus hírközlő (telekommunikációs) eszközökkel történő gyakorlása lehetőségének biztosításával. A jognyilatkozatok tekintetében lényegében három speciális társasági jogi szabály érvényesül:
a) A társasági jogban - a kötelmi jogban általános formaszabadsággal szemben - az írásbeli forma a kötelező. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy a jognyilatkozatokat ne írásban, hanem egyéb bizonyítható módon hozzák a címzett tudomására. Az 1997. évi Gt. szabályaitól eltérően a törvény kifejezetten kimondja, hogy az írásbeliség követelményének elektronikus okirat is megfelelhet. A felügyelőbizottság, illetve a részvénytársaság igazgatósága/igazgatótanácsa ügyrendjének előírása alapján is tarthatja üléseit telekommunikációs kapcsolat igénybevételével (34. § és 243. §). A Gt.-nek ez a rendelkezése egyértelműen leszögezi, hogy a Gt.-ben írt jognyilatkozatokat és határozatokat írásban vagy más bizonyítható módon kell a címzett tudomására hozni. Az írásbeliséggel egyenértékű a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 2. § 12. pontja értelmében elektronikus dokumentum: elektronikus eszköz útján értelmezhető adategyüttes. Az Eat. 2. § 15. pontja szerint pedig fokozott biztonságú elektronikus aláírás az az elektronikus aláírás, amely alkalmas az aláíró azonosítására vagy egyedülállóan az aláírás az aláíróhoz köthető, vagy olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően a dokumentumon tett - módosítás érzékelhető. A Gt. lehetőséget ad arra, hogy a tagok a létesítő okiratokban lehetővé tegyék tagsági jogaik elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő gyakorlását. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. § 18. pontja alatt meghatározza az elektronikus hírközlő eszköz fogalmát, mely szerint az elektronikus hírközlő berendezések és a kapcsolódó eszközök összessége, ideértve az antennákat is. A törvénynek e rendelkezése alapján lehetőség lesz például arra, hogy taggyűléseket, közgyűléséket telekommunikációs eszközök igénybevételével bonyolítsanak, amelyre például a Gt. 145. §-a a taggyűlés megtartása esetében is lehetőséget biztosít.
b) Ha a jognyilatkozatot írásban postán küldték el, azt a tértivevényen feltüntetett időpontban kell a belföldi címzetthez megérkezettnek tekinteni. Az ajánlott küldeményre törvényes, bár megdönthető vélelem áll fenn: e küldeményt az ellenkező bizonyításáig a feladástól számított ötödik munkanapon kell megérkezettnek tekinteni. Ez a szabály is csak a belföldi címzettre vonatkozik - a külföldre történő kézbesítésre speciális szabályok az irányadók.
c) Végül a harmadik speciális szabály, hogy ha a törvény valamely nyilatkozat megtételére, illetve jogcselekmény elvégzésére speciális határidőt nem állapít meg [pl. a kizárási keresetre a 47. § (3) bek.], úgy a nyilatkozatot, illetve cselekményt azonnal, a törvény kifejezésével élve "haladéktalanul" meg kell tenni.
Teljesen új rendelkezést tartalmaz a Gt. 7. § (3) bekezdése, hiszen lehetővé teszi, hogy a társasági szerződés rendelkezése alapján a tagok tagsági jogaikat elektronikus hírközlő eszközök útján gyakorolják. Ezzel kapcsolatban a (3) bekezdés második mondata általános alapelvet fogalmaz meg: nem lehet ezen eszközöket olyan módon használni, hogy ezzel a tagok egy részének joggyakorlása nehezebbé váljon. Ez ugyanis ellentétes lenne a tagok jogegyenlőségével. A taggyűlésen, illetve a közgyűlésen való részvétel ezen módjára vonatkozó részletesebb törvényi előírásokat a Gt. 145. § és a 239-241. § tartalmazza. Ügyrendjének előírása alapján a felügyelőbizottság, illetve a részvénytársaság igazgatósága/igazgatótanácsa is tarthatja üléseit telekommunikációs kapcsolat igénybevételével (Gt. 34. § és 243. §).
A Gt. a gazdasági társaságok szervezetét és működését, a tagok jogait és kötelezettségeit, a társaság harmadik személyekkel szembeni polgári jogi viszonyait, illetve a társaság és a tagok közötti belső jogviszonyokat szabályozza. Szabályozása tehát nem érinti a munkajogot.
A gazdasági társaság, így a nonprofit gazdasági társaság is ugyanakkor - akár jogi személy, akár nem - cégneve alatt munkáltató, tehát munkáltatói jogokat gyakorolhat a társaság munkavállalóival szemben. A munkaszerződésekre, a társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire természetesen a Munka Törvénykönyvének előírásai vonatkoznak. A nonprofit gazdasági társaság közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba vétele nem érinti a Gt. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat, tehát a nonprofit cég munkavállalóira is alkalmazandó a Munka Törvénykönyve. A Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a nonprofit gazdasági társaságot az államháztartás valamely alrendszere alapítja.
Hasonló a helyzet az ún. kollektív munkajoggal is. A munkaügyi kapcsolatokra, a szakszervezetek, illetve az üzemi tanács jogosítványaira, a kollektív szerződésre stb. ugyancsak a Munka Törvénykönyve vonatkozik.
A dolgozói participációra vonatkozó normákat a törvény érdemben változatlan formában tartja fenn, bár jelentősen növeli az üzemi tanács és a társaság ügyvezetése mozgásterét azáltal, hogy a törvény előírásaitól - a felek megállapodása alapján - eltérést enged (38-39. §).
A társaság vezető tisztségviselőire vonatkozó követelménnyel [30. § (2) bek.] egyezően a vezető állású munkavállalókra nézve a Gt. kimondja, hogy feladatkörükben a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek eljárni. Vezető állású munkavállaló az, akit a Munka Törvénykönyve illetve az adott társaság társasági szerződése vagy szabályzata annak minősít.
A Gt. az alapítók (tagok) társulási szabadságát mondja ki, ugyanakkor azt is rögzíti, hogy a törvény rendelkezései általában kógensek, amelyektől akkor lehet eltérni, ha ezt a törvény megengedi. A kógencia azt jelenti, hogy a Gt. szabályai kötelezőek, eltérni tőlük csak azokban az esetekben lehet, ahol az eltérés lehetőségét maga a törvény mondja ki.
Nem minősül ugyanakkor jogszabálysértésnek a törvényben nem szereplő rendelkezés társasági szerződésbe való felvétele, azaz többletszabály alkalmazása, mintegy a törvényt kiegészítve a vállalkozói szabadság növelése és a vonatkozó bírói gyakorlat bizonytalanságának feloldása érdekében.
A többletrendelkezéseknek azonban van egy garanciális korlátja: a rendelkezés nem állhat ellentétben a társasági jog alapelveivel, az adott társasági forma jogi lényegével, illetve a jóhiszemű joggyakorlás követelményeivel.
A Gt. mögöttes jogterülete változatlanul a Ptk. A Ptk. kiegészítő alkalmazásánál azonban az új szöveg a "megfelelően" kitétellel gazdagodott. Ennek az oka az, hogy a Ptk. több szabályát nem lehet szó szerint alkalmazni a társaságokra. A Ptk. szerződéses általános rendelkezései ugyanis a kétszemélyes cserekötelmek szerint szabályozott, a társaság viszont tipikusan több alanyú együttműködési szerződés [9. § (2) bek.].
A Ptk. és a Gt. egymás közti viszonyára az általános (generális) és a különös (speciális) jogszabályi rendelkezések alkalmazásánál használt szempontokat kell figyelembe venni. Ezért, ahol a Gt. eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ott az adott társasági jogviszony sajátosságaira figyelemmel a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
A törvény mögöttes jogszabályként megtartja a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvényt, azonban az 1997. évi Gt.-nél differenciáltabban szabályozza a társasági jogvitákban a választottbíráskodás igénybevételét.
Társasági jogvitának minősül a
- társaság és a tag (ideértve a kizárt, valamint a társaságtól egyébként megvált tagot) közötti,
- a társasági jogviszonyból eredő valamennyi jogvita,
- a tagok között a társasági szerződéssel illetve a társaság működésével összefüggő jogvita,
- a társaság legfőbb szerve határozatának bírósági felülvizsgálata [45. § (2) bek.],
- továbbá a tényleges vállalatcsoport fennálltának bíróság általi megállapítása (64. §).
A társaság és a tag közötti jogvitára nézve megmarad az 1997. évi Gt. azon szabálya, hogy a választottbíróság igénybevételéről a társasági szerződésben kell rendelkezni, és egy meghatározott állandó illetve eseti választottbíróságot kell megjelölni. Ugyanez vonatkozik a társaság legfőbb szerve határozatának felülvizsgálatára.
A tagok egymásközti jogvitáiban bármikor megállapodhatnak választottbíróság igénybevételében, akár különböző választottbíróságok is dönthetnek ügyeikben. Értelemszerűen ez a szabály irányadó az érintett felekre abban az esetben, ha a tényleges vállalatcsoport fennálltának megállapítását kérik (64. §).
A társasági viták mint polgári jogi viták a Ptk. 7. § (1) bek. alapján bírósági útra tartoznak. A bíróságok általános leterheltsége nem kedveznek a gazdasági élet gyors, rövid úton megoldást kívánó követelményeinek. Ezért a törvény választási lehetőséget ad a társaság tagjainak: vagy az általános szabályok szerinti bírósági peres eljárást választják, vagy kiköthetik a társaság létesítő okiratában vagy annak módosításában a választottbírósági eljárást. A kikötés szólhat eseti vagy állandó választottbíróságra is. Az eljárás rendjét és részletes szabályait a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. tartalmazza.
A létesítő okiratban tett választottbírósági kikötés több eseti döntés értelmében is kiterjed a társaság és tagjai között a társasági jogviszonyból eredően keletkezett jogvitákra, így a Gt. 45-46. § szerinti perindításra, vagyis társasági határozatok bírósági felülvizsgálatára és a Gt. 47-48. § (1) alapján indított tag kizárására indított perek tárgyalására is.
A tagok egymásközti jogvitáiban bármikor megállapodhatnak választottbíróság igénybevételében, akár különböző választottbíróságok is dönthetnek ügyeikben. Értelemszerűen ez a szabály irányadó az érintett felekre abban az esetben, ha a tényleges vállalatcsoport fennálltának megállapítását kérik (64. §).
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 44. §-a, amely szerint, ha a társaságnak külföldi tagja van külföldi választottbíróság vehető igénybe, arra a téves értelmezésre adott alapot, hogy külföldi választottbíróság csak akkor vehető igénybe, ha a társaságnak a választottbírósági kikötés felvételének időpontjában legalább egy külföldi tagja van. Hangsúlyozni kell, hogy a törvény ilyen korlátozást nem tartalmaz, tehát csak magyar tagokból álló gazdasági társaságnál felmerülő jogvita eldöntésére is ki lehet kötni külföldi választottbíróságot.
A Gt. a társasági jogvitáknak négy alapcsoportját határozza meg. E körbe tartozik az (1) bekezdés a) pont szerint a gazdasági társaság és tagjai közötti, a társasági jogi jogviszonyon alapuló valamennyi jogvita (akkor is, ha a tag a társaságtól korábban megvált vagy őt kizárták); a b) pont szerint a tagok egymás közötti jogviszonyában a társasági szerződéssel vagy társaság működésével összefüggésben keletkezett jogvita; a c) pont alapján a társasági határozatok megtámadásával kapcsolatos jogvita, ha a támadott határozatot a társaság legfőbb szerve hozta; végül a d) pont értelmében a tényleges vállalatcsoport létrejöttének megállapítására irányuló jogvita.
A Gt. 45. § (1)-(2) bekezdése határozza meg, hogy társasági határozat bírósági felülvizsgálatát milyen esetben lehet kérni. Az (1) bekezdés értelmében a gazdasági társaság bármely tagja kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát. A társaság szervei alatt értendő tehát nemcsak a legfőbb szerv, hanem a felügyelőbizottság vagy az igazgatóság is. Ettől részben eltérő rendelkezést tartalmaz a Gt. 45. § (2) bekezdés, amely azt mondja ki, hogy a legfőbb szerv által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát a tagon kívül a társaság bármely vezető tisztségviselője vagy a felügyelőbizottság tagja is kérheti. Ugyanakkor a Gt. 10. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában csak a legfőbb szerv által hozott határozatok megtámadása minősül társasági jogvitának, a Gt. 45. § (1) bekezdésben felsorolt egyéb szervek határozatait nem tekinti annak. A különbségtételnek annyiban van jelentősége, hogy a Gt. 10. § (1) bekezdés a) és c) pontjában szereplő társasági jogviták (társaság és tag közötti jogviták, legfőbb szerv által hozott határozatok megtámadása) elbírálására a tagok a társasági szerződésben állandó vagy eseti választottbírósági eljárást köthetnek ki. Ilyen kikötés nélkül választottbíróság nem járhat el. Választott bírósági eljárás tehát a Gt. 45. § (1) bekezdése szerinti, a legfőbb szerven kívüli szervek által hozott határozatok megtámadására nem vonatkozhat. A Gt. 10. § (1) bekezdés b)-d) pontjában felsorolt jogvitáknál külön szerződéses kikötés nélkül is, a felek megállapodása alapján eljárhat állandó vagy eseti választottbíróság. A választottbírósági eljárás szabályait az 1994. évi LXXI. törvény tartalmazza.
A Pp. 23. §-át 2006. január 1-jei hatállyal módosította a 2005. évi CXXX. törvény 3. §-a. Az új hatásköri szabályok szerint megyei bíróság jár el - választott bírósági kikötés hiányában - a cég és tagjai, a tagok egymás közötti jogvitáiban, a cég szervei által hozott határozatok megtámadása iránti perekben és a befolyásszerzés elbírálására vonatkozó jogvitákban. A módosító törvény indokolása szerint a cél az volt, hogy valamennyi cégjogi és a cégek belső működésével kapcsolatos perek megyei bíróság hatáskörébe tartozzanak. Ezt a rendelkezést a 2006. január 1-je után indult ügyekben lehet alkalmazni, ettől kezdve tehát a Gt. 10. § (1) bekezdés szerinti társasági jogviták megyei bíróság hatáskörébe fognak tartozni.
A fentieket összegezve tehát a Gt. 10. §-a az a), b) és d) pontok mellett társasági jogvitának a legfőbb szerv által hozott határozatok megtámadását érti, a társaság egyéb szerve által hozott határozatokat nem. A legfőbb szerv által hozott határozat megtámadására választottbíróság előtt is sor kerülhet, de csak akkor, ha a társasági szerződésben a tagok ezt a lehetőséget kikötötték. Kikötés hiányában a megyei bíróság a hatáskörrel rendelkező bíróság, és a megyei bíróság jár el a társaság egyéb szervei által hozott határozatok megtámadása során is. A nem a legfőbb szerv által hozott határozatokra választottbírósági hatáskört kikötni nem lehet.
A választottbírósági eljárással kapcsolatos irányadó bírósági döntések: BH 1992. 112. A létesítő okiratban tett választottbírósági kikötés, BH 1992. 772. A választottbírósági megállapodás szindikátusi szerződésbe foglalása, BH 2003. 126. A választottbírósági kikötés érvényessége körében irányadó szempontok.
A gazdasági társaságok (nonprofit gazdasági társaságok) létesítő okiratának meghatározását egyrészt gazdasági társasági formája, másrészt az alapító tagok száma szerint határozza meg az 1997. évi Gt.-től eltérő fogalommal.
Valamennyi részvénytársaság alapszabályon alapul, amelyet zártkörűen működő részvénytársaság (zrt.) esetén az alapítók fogadnak el.
Az alapító okirat elnevezést törvény csak az egyszemélyes társaságok létesítő okiratára alkalmazza (társasági szerződés vagy alapszabály helyett). Alapító okirata az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak és az egyszemélyes részvénytársaságnak lehet, mivel ezek azok a gazdasági társasági formák, amelyeket egy tag is alapíthat.
Társasági szerződés az alapszabályon és az alapító okiraton kívül minden más létesítő okirat.
A Gt. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közös szabályokban (I. rész), valamint a záró rendelkezések első fejezetében (IV. rész XII. fejezet), eltérő rendelkezés hiányában, a társasági szerződés kifejezés alatt az alapszabályt és az alapító okiratot is érteni kell. Ez a szabály - értelemszerűen - az egyes társasági formákra vonatkozó rendelkezéseknél nem alkalmazható. A "létesítő okirat" együttesen, vagy külön-külön jelenthet társasági szerződést, alapító okiratot, illetve alapszabályt)
A gazdasági társaság létrehozásához társasági szerződés megkötése, alapszabály vagy alapító okirat elfogadása szükséges. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) egyik alaki érvényességi kelléke az írásba foglalás. A szóban kötött társasági szerződés semmis [Ptk. 217. § (1) bek.].
A társasági szerződést több okiratba foglaltan is meg lehet kötni, de ez esetben a szerződésre irányadó alakisági előírásokat minden egyes okirat vonatkozásában be kell tartani.
A társasági szerződés és az alapító okirat további érvényességi kelléke a tagok illetve az alapítók aláírása. Az aláírások az egész szerződésre szólnak. Ezért, ha a szerződésben, alapító okiratban stb. betoldások, javítások, kifestések stb. vannak, akkor ezek csak akkor hatályosak, ha minden javítást, betoldást stb. az aláírók mindegyike láttamozott és jogászi ellenjegyzéssel is el van látva.
Az írásbeliségnél a törvény érvényességi kellékként vagy minősített okirati formát - közokiratot - vagy jogász által ellenjegyzett magánokiratot kíván meg. Azt közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvédnek kell ellenjegyeznie. Ügyvéd helyett bármely alapító jogtanácsosa is ellenjegyezheti a társasági szerződést.
A társasági szerződés megkötésénél helye van képviseletnek: a tag helyett a társasági szerződést, alapszabályt vagy alapító okiratot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. Ha a társaságot jogi személy alapítja, úgy természetszerűen törvényes (szervezeti) képviseletre jogosult tagja, munkavállalója stb. írja alá a társasági szerződést.
Cselekvőképtelen kiskorú helyett szülője vagy gyámja tehet törvényes képviselőként jognyilatkozatot, ő írhatja alá a létesítő okiratot. Korlátozottan cselekvőképes kiskorú maga is jogosult aláírásra, nyilatkozatához azonban törvényes képviselőjének írásbeli hozzájáruló, illetve jóváhagyó nyilatkozata is szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a munkájával szerzett keresményét kívánja befektetni, és kötelezettségvállalása nem haladja meg a keresménye értékét, önállóan is nyilatkozatot tehet. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú munkával elért jövedelmét nem érintve, a törvényes képviselő is jogosult a kiskorú helyett nyilatkozattételre.
Ha cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú helyett a törvényes képviselő jár el a társaságalapításkor, a gyámhatóság jóváhagyását is be kell szerezni. [Lásd Ptk. 13. § (1) bek., Csjt. 82. § (2) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 25. § (1) bek. i) és j) pont.] Hangsúlyozni kell azonban, hogy kiskorú csak korlátozott tagi felelősséggel járó gazdasági társaság alapításában vehet részt. A Gt. 5. § (2) bekezdése szerint ugyanis nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.
Az alapítók helyett, azok nevében, meghatalmazott képviselő is jogosult a társasági szerződést, az alapító okiratot, illetve a zrt. alapszabályát aláírni. Az erre szóló meghatalmazást azonban közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
A társasági szerződésben az alapítók rendelkeznek a társaság időtartamáról. Ha ezt elmulasztják, úgy a törvény - az 1997. évi Gt.-vel egyezően - törvényes vélelmet állít fel: a társaságot határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni [Gt. 11. § (5) bek.].
A Gt. új lehetőségként bevezette - a társaságok piacra lépésének megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében - a közkereseti, a betéti, a korlátolt felelősségű társaság szerződésminta kitöltésével való alapításának lehetőségét. A szerződésmintákat a Ctv. melléklete tartalmazza. A Gt. 4. § szerinti nonprofit gazdasági társaságok esetében a szerződésminta nem alkalmazható, a Ctv. melléklete nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó szerződésmintát nem tartalmaz. Szerződésminta alkalmazása során csak a minta által megadott esetben bővíthető a szerződés szövege. A cég elnevezésében a "nonprofit" jelleget kötelezően fel kell tüntetni a Gt. 4. § (1) bekezdés alapján, a szerződésminták pedig nem adnak lehetőséget nonprofit elnevezésű cégek alapítására szerződésminta kitöltésével.
A törvény nem ruházza fel az ún. szindikátusi szerződést (részvényesi megállapodást) társasági jogi jelentőséggel, ilyen megállapodás megkötésére a jövőben is a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a magyar magánjog a szerződések körében nem ismer típuskényszert, a szindikátusi megállapodás megkötésére a Ptk. 200. §-a alapján, a szerződéses szabadság elvének megfelelően kerülhet sor.
A szindikátusi szerződés és a társasági szerződés a társaság működése során adott esetben egymás mellett létezik, a két megállapodás tartalmának esetleges ütközéséből problémák adódhatnak. A hazai ítélkezési gyakorlat alapján azonban egyértelmű, hogy a szindikátusi szerződésben nem lehet jogszerűen úgy rendelkezni, hogy a szerződéses kikötés a társasági szerződés valamely pontjába ütközzön.
Alapvető különbség a két megállapodás között, hogy a szindikátusi szerződésre a cégnyilvánosság követelménye nem terjed ki, így a felek számos olyan kérdést is szabályozni tudnak, amelyek nyilvánosságra hozatala sértené a tagok vagy a társaság üzleti érdekeit és ezért arról - ha azt a társasági törvény nem teszi a társasági szerződés kötelező tartalmi elemévé - a tagok a létesítő okiratban nem rendelkeznek. Abban az esetben, ha a tagok (részvényesek) tagsági jogaik gyakorlásának módjára, feltételeire vonatkozó, jogkövetkezményeit illetően harmadik személyekre is kiható megállapodást kívánnak kötni, úgy vállalniuk kell azt, hogy a szerződést a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva megvizsgálja és hogy a megállapodás (a társasági szerződés) - figyelemmel a cégnyilvánosság követelményére - bárki számára megismerhetővé válik.
A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeiről rendelkezik, e tartalmi elemek hiányában a társaság nem jöhet létre. A társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit a törvény lényegében az 1997. évi Gt. előírásainak megfelelően állapítja meg.
A társasági szerződésben tehát meg kell határozni a társaság tagjait, a társaság cégnevét, székhelyét, tevékenységét és időtartamát. Ez alól kivétel a nyilvánosan működő részvénytársaság, ahol a részvényeseket nem kell feltüntetni. Meg kell határozni a társaság vagyonát, mégpedig a számviteli törvényhez igazodóan a jegyzett tőke, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása, és a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja, ideje megjelölésével. A társasági szerződésnek meg kell határoznia a társasági szervezet alapvonásait, így az első vezető tisztségviselők nevét, egyéb adatait és a cégjegyzés módját. Ha a társaság alapításakor első felügyelőbizottságot, illetve első könyvvizsgálót választanak, akkor a vonatkozó személyes adatokat is rögzíteni kell. Ki kell emelni, hogy a későbbi vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat, könyvvizsgálót a legfőbb szerv választja, éppen ezért nevüket, adataikat a társasági szerződésnek már nem kell tartalmaznia [19. § (4) bek.].
Lényeges változás a tevékenységi körök tekintetében történt, nem kötelező valamennyi tevékenységi kör társasági szerződésben való feltüntetése. A törvény alapján ilyen kötelezettség csak a főtevékenységre nézve áll fenn [Gt. 12. § (4) bekezdés b) pont], azonban a társaság - döntése szerint - bármely más tevékenységi kört is feltüntethet az okiratban.
Nonprofit gazdasági társaságok tevékenységi körének társasági szerződésben való feltüntetése attól függően alakul, hogy a társaság közhasznú szervezetként nyilvántartott szervezet-e. A közhasznú minősítés nélküli nonprofit gazdasági társaságok létesítő okiratában, amennyiben a főtevékenységen kívül más tevékenységet is feltüntet a társasági szerződés, akkor megjelölhető, hogy melyek a nonprofit és melyek az üzletszerű gazdasági tevékenységek. A cég főtevékenysége csak nonprofit tevékenység lehet [Gt. 4. § (3) bekezdés].
Ha a nonprofit gazdasági társaság egyben közhasznú szervezet, akkor a Kszt. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint köteles a Kszt. 26. § c) pontja szerinti közhasznú tevékenységét, illetve tevékenységeit feltüntetni.
A nonprofit gazdasági társaság kötelező tartalmi eleme a Gt. 12. § (1) bekezdésében foglalt előírások, az egyes cégformára előírt kötelező tartalmi elemek a 12. §-on kívül nonprofit kft. esetében a Gt. 113. §, nonprofit rt.-nél pedig a Gt. 208. § (1) bekezdés. Ha a gazdasági társaság egyben közhasznú minősítésű nonprofit gazdasági társaság is, akkor köteles a közhasznúsági törvényben előírt követelményeknek is megfelelni, így a Kszt. 4. § és 7. §-át köteles részletezni a társasági szerződésében [Kszt. 4. § (2) bek.].
A régi Gt. a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos szabályai a Ctv.-ben szerepeltek. Tekintettel arra, hogy a társasági szerződés érvénytelenségének okai anyagi jogi szabályok, ezért azokat célszerű volt a gazdasági törvényben szabályozni [Gt. 12. § (3)-(6) bekezdés].
A jogerős cégbejegyzésig az érvénytelenségi szabályok azonosak a Ptk. általános érvénytelenségi szabályaival. A jogerős cégbejegyzés után azonban csak semmisség megállapításának van helye, mégpedig taxatíve meghatározott okokból. A cégbejegyzést követően csak kivételes esetben teszi lehetővé az új törvény a társasági szerződés érvénytelensége megállapításának kezdeményezését.
Alapvető formai, illetve tartalmi hibák adhatnak csak okot a határidő nélküli perindításra, mint pl. a társasági szerződés ügyvédi ellenjegyzés nélküli elkészítése, vagy az a körülmény, hogy a társasági szerződés nem tartalmazza a cég nevét, illetve jegyzett tőkéjét. Ezen okok kimerítő felsorolását a 12. § (4) bekezdése tartalmazza. Ha a társasági szerződés egyéb okból jogszabálysértő, törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye (Ctv. 74. §).
A kötelező tartalmi elemek közül tehát csak a cégnévnek, a főtevékenységnek, a jegyzett tőkének, a tagok vagyoni hozzájárulása mértékének létesítő okiratban történő feltüntetésének elmaradása eredményezheti a semmisség megállapítását. Kizárólag a jogszabályba ütköző tevékenységi kör megjelölése esetén lehet a semmisségre hivatkozni. Ha a társaság a jogszabályoknak megfelelően feltüntetett tevékenységi kör ellenére, jogellenes tevékenységet folytat, törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezhető.
Az érvénytelenség megállapítása iránti pereknél is az érvénytelenségi ok kiküszöbölése a fő cél, és csak akkor, ha ez nem lehetséges, kerülhet sor az érvénytelenség megállapítására oly módon, hogy a jogerős ítélet napjáig vagy az ítéletben meghatározott, azt követő időpontig az okiratot hatályossá kell nyilvánítani. A bíróság eljárásának részletes szabályait a Ctv. tartalmazza.
A jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek a társaság terhére vagy javára az érvénytelenség megállapításáig keletkeztek.
[A Gt. 12. §-ának változásai: A 12. § (1) bekezdés b) pontját a 2007. évi LXI. törvény 30. § (2) bekezdése g) pontja módosította. Hatályos 2007. 09. 01-jétől. A 12. § (1) bek. c) pontját a 2008. évi XCVI. törvény 22. § (1) bekezdése állapította meg. Hatályos 2008. 12. 27-étől. A 12. § (1) bek. f) pontját a 2007. évi LXI. törvény 30. § (2) bekezdése g) pontja módosította. Hatályos 2007. 09. 01-jétől. A 12. § (2) bekezdését a 2008. évi XCVI. törvény 22. § (2) bekezdése állapította meg. Hatályos 2008. 12. 27-étől.)
A törvény az 1997. évi Gt.-vel azonosan kimondja, hogy a gazdasági társaság vagyonához valamennyi tag köteles hozzájárulni. Mivel a gazdasági társaságok valamennyi formája üzletszerű gazdasági vállalkozásra jön létre, a gazdasági társaság elengedhetetlen ismérve a társasági vagyon. Miután pedig a társaság a tagok közös gazdasági tevékenységét folytatja, a társasági vagyont a tagok szolgáltatják, ezért valamennyi tag köteles hozzájárulni a társaság vagyonához.
A tagok vagyoni hozzájárulása természetszerűen különböző mértékű lehet egyrészt az adott gazdasági társasági formáción belül, másrészt a különböző gazdasági társasági formákban, de valamilyen vagyoni hozzájárulásra valamennyi tag köteles. A Gt. azt is rögzíti, hogy a törvényben vagy külön törvényben megjelenhetnek olyan előírások, amelyek a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározzák, illetve a tagok (részvényesek) korlátozott felelősségével működő társaságokra nézve előírják a jegyzett tőke legkisebb mértékét.
A vagyoni hozzájárulás két formáját ismeri a Gt., nevezetesen:
- pénzbeli hozzájárulása, és
- nem pénzbeli hozzájárulása, amelyet a gyakorlat apportnak nevez.
Az 1997. évi Gt. a közös szabályok között nem tartalmazott ún. apport-meghatározást, csak a kft.-nél és az rt.-nél voltak - nem teljesen azonos tartalmú - rendelkezések. Figyelemmel arra, hogy ez a szabályozási megoldás a kkt. és a bt. esetében a Gt. céljától eltérő jogértelmezésre is alapot adott, a törvény 13. §-ának (2) bekezdése egységesen kimondja - a korábbi szabályozással ellentétben -, hogy a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás:
- vagyoni értékkel rendelkező dolog,
- szellemi alkotáshoz fűződő, vagy
- egyéb vagyoni értékű jog (ideértve az adós által elismert vagy a jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is) egyaránt lehet.
(BDT 2008. 1821. A tagi kölcsönből származó követelésnek nem pénzbeli hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátását a Gt. szabályozása nem zárja ki.)
A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éves jogvesztő határidőn belül felel a gazdasági társaság irányában azért, hogy apportjának a társasági szerződésben megjelölt értéke nem haladja meg a szolgáltatás idején fennálló forgalmi értéket. Az apport túlértékelése tehát általános jelleggel tilos. Ki kell emelni továbbá, hogy az ötéves határidő jogvesztő, tehát a helytállás időtartama nem hosszabbodhat meg pl. az elévülés nyugvására vagy félbeszakadására vonatkozó szabályok szerint.
Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a kárért a társaság felé. Az apportért való tagi felelősség (4) bekezdésben meghatározott esete mindig a társaság és nem a tagok irányában áll fenn. Kapcsolódik ehhez a Gt. hitelezővédelmi szabálya, az 50. § (2) bekezdése, amely az apport túlértékelése esetén [13. § (4) bek.] a hitelezők javára is megállapíthatóvá teszi az érintett tagok korlátlan és egyetemleges felelősségét.
Az apport túlértékelésének lehetőségét zárja ki az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (3) bekezdése, amely szerint az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon nem pénzbeli hozzájárulásként (nonprofit) gazdasági társaság (közhasznú társaság) részére történő szolgáltatásakor csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehető figyelembe.
A Gt. 14. § szövege lényegében azonos az 1997. évi Gt. 13. §-ával. Ha valamely tag (részvényes) a társasági szerződésben foglalt vagyoni hozzájárulását szerződéses határidőben nem teljesíti, és az ügyvezetés által kitűzött 30 napos póthatáridő is eredménytelenül telik el, úgy a tag tagsági viszonya megszűnik, és a szerződésszegésével okozott kárért a Ptk. szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik.
A vagyoni hozzájárulás teljesítésével késedelembe eső tag (részvényes) tagsági viszonya a kizáráshoz egyébként szükséges perindítás ill. bírósági határozat nélkül a törvény erejénél fogva szűnik meg. A tagsági viszony megszűnése független attól, hogy a vállalt vagyoni szolgáltatást nem teljesítő tag milyen okból nem tesz a kötelezettségének eleget ill. felróható-e vagy sem a késedelem.
A tagsági viszony fentiek szerinti megszűnésének azonban eljárásjogi előfeltétele, hogy a társaság ügyvezetése előbb felhívja a tagot (részvényest) a teljesítésre 30 napos határidővel és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetéssel. A felhívásnak a Gt. 7. § (1) bek. alapján írásban vagy más bizonyítható módon kell megtörténnie. Csak ennek a felhívásnak az eredménytelensége esetén áll be a tagsági viszony megszűnése a Gt. 14. § (2) bekezdés szerinti határidővel.
A póthatáridő kitűzését is tartalmazó felhívásban az ügyvezetés kifejezetten figyelmezteti a tagot, hogy a póthatáridő eredménytelen eltelte tagsági viszonyának megszűnésére vezet, mintegy a társaság oldaláról érdekmúlás következik be. A póthatáridő elmulasztásának csak egy jogkövetkezménye lehet: a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon automatikusan megszűnik. Ez kötelező szabály, a tagok ettől eltérően nem rendelkezhetnek.
A tagsági viszonynak a Gt. 13. § alapján történő megszűnése a késedelembe esett taggal szemben a társaság javára a Ptk. általános rendelkezései szerinti kártérítési felelősséget is megalapozhatja, amennyiben a késedelembe esés az érintettnek felróható, azaz nem úgy járt el a teljesítés érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 339. § (1) bek.].
A tag esedékes vagyoni hozzájárulásának befizetésére vonatkozó ügyvezetői felhívás érvényességét vagy hatályosságát nem érinti az a körülmény, ha a teljesítésre megszabott 30 napos határidőn belül az ügyvezető személyében változás áll be (EBH 2003. 888.).
A gazdasági társaság a társasági szerződés közjegyzői okiratba foglalásától, illetve ügyvédi ellenjegyzésétől azonnal előtársaságnak minősül. Az előtársaság alapvetően a létrehozni kívánt gazdasági társaság szabályai szerint működik, de a gazdasági társaság iratain, az általa kötött szerződéseken az előtársasági jelleget, tehát azt, hogy a társaság cégbejegyzése még nem történt meg, fel kell tüntetni.
Az előtársasági létszakban már működnek a társaság szervei is, a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselők már a cégbejegyzésig sem saját vagy az alapítók nevében járnak el, hanem a gazdasági társaság nevében és javára.
Az előtársasági lét a társasági szerződés ellenjegyzésétől (közokiratba foglalásától) kezdődik és a cégbejegyzésig, vagy a cégbejegyzés elutasításáig tart. Ez időszakon belül azonban két alszakaszt különböztethetünk meg.
a) az első alszakasz az ellenjegyzéstől a társaság cégbírósághoz való bejelentéséig tart, amelynek a főszabályként a társasági szerződés megkötésétől számított 30 napon belül meg kell történnie. Ebben a szakaszban az előtársaság már létezik, de gyakorlatilag nem működhet, azaz üzletszerű gazdasági tevékenységet még nem fejthet ki.
b) A második alszakasz a cégbírósághoz való bejelentéstől a cég bejegyzéséig illetve jogerős elutasításáig tart. Az üzletszerű tevékenység tényleges beindítására csak a bejegyzési kérelem cégbírósághoz történő benyújtását követően kerülhet sor. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. a bejelentés megtörténte előtt a létrehozandó társaság vezető tisztségviselői nem köthetnek szerződést az előtársaság javára, de a gazdasági tevékenység folytatására csak a cégbírósági bejelentés - és ezzel kapcsolatban a cégnév számítógépes rögzítése, az adószám, a társadalombiztosítási szám és a statisztikai számjel megszerzése - után kerülhet sor. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a működés erősen korlátozott. A társaság ekkor ugyanis jogilag még nem jött létre, mivel a cég bejegyzésére még nem került sor. Ezen a cég későbbi bejegyzése sem változtat, mert az nem visszamenőleges hatályú. Egyfajta sajátos jogalanyiságot viszont ennek ellenére megszerez a társaság, mivel a bejegyzési kérelem cégbírósági beadásától kezdődően már az üzletszerű gazdasági tevékenységét is megkezdheti. A társaságnak ezt a függő jogi helyzetét az előtársaság elnevezés fejezi ki. A közhasznú vagy nonprofit gazdasági tevékenység megkezdésével, amire az alakilag érvényes létesítő okirat birtokában a cégbejegyzési kérelem beadásával nyílik meg az előtársaság számára a lehetőség, gyakorlatilag ugyanúgy működhet a társaság mint a bejegyzését követően kivéve, hogy az előtársaság cégalapításra nem jogosult. Az előtársaság legfőbb szerve tarthat ülést, de a társasági szerződést nem módosíthatja és ennek megfelelően a tagok személyében sem következhet be változás, még olyan formában sem, hogy a társaság legfőbb szerve a tag kizárására pert kezdeményez. Nem hozható döntés a társaság megszűnéséről, illetve átalakulásáról sem. Érdemleges korlátozást egyebekben a Gt. 16. § (1) bek.-ben részletezett körülményeken túl csak az jelent, hogy hatósági engedélyhez kötött tevékenységet a társaság csak a bejegyzést és amellett az engedély cégbírósághoz történő benyújtását követően gyakorolhat. (Gazdasági társaságot csak a cégjegyzékbe már bejegyzett gazdasági társaság alapíthat. Az előtársaság gazdasági társaság alapítására nem jogosult BH 2003. 372.)
A cégbejegyzési kérelem benyújtását követően a "bejegyzés alatt" toldatot, vagy annak "b.a." rövidítését fel kell tüntetni a társaság cégnevében.
Lényeges változást fogalmaz meg a Gt. 15. § (2) bekezdése az 1997. évi Gt. szabályaihoz képest azzal, hogy az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetére előírja, hogy az így megkötött jogügyletek - amennyiben a cégbejegyzési kérelem elutasításra kerül - az alapítók által együttesen kötött jogügyleteknek minősülnek, vagyis az alapítók együtt korlátlanul felelnek a megkötött jogügyletekért.
Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, lényegében azzal a kivétellel, hogy alapvető stratégiai döntések meghozatalára nem kerülhet sor és a társaság olyan tevékenységet sem folytathat - még az engedély esetleges birtokában sem - amely hatósági engedélyköteles.
Természetesen e szabályok nem érvényesülnek akkor, amikor a törvény kötelező rendelkezése folytán kerül sor a tagok személyének megváltoztatására, vagy ha a társaság legfőbb szervének azért kell a társasági szerződést módosítania, mert erre a cégbíróság felhívja. Az eltérések tehát lényegében azonosak a régi Gt.-vel egy kivétellel: a bírói gyakorlatot követve a 16. § (1) bekezdés f) pontja rögzíti, hogy az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, illetve abban nem vehet részt.
A létrehozni kívánt társaság tehát előtársasági szakaszában is jogképes. Jogképességét - az 1997. évi Gt.-től eltérően - a törvény 16. §-ának (1) bekezdése egyértelműen kimondja.
Ha a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg (létszakasz) megszűnik és a társaság külön eljárás nélkül, automatikusan teljes értékű gazdasági társaságként folytathatja tevékenységét. Az előtársasági időszakban kötött szerződések a társaság legfőbb szervének jóváhagyására nem szorulnak [16. § (2) bek.].
Ha a cégbíróság a társaság bejegyzési kérelmét jogerősen elutasítja, az előtársaság megszűnik, további jogokat és kötelezettségeket nem szerezhet és a társaság az elutasításról való tudomásszerzés után a működését haladéktalanul köteles megszüntetni. A törvény a vonatkozó szabályozást árnyaltabbá teszi: beépíti a tudomásszerzést, mint a jogkövetkezmények beálltának kezdő időpontját, egyértelművé teszi a vezető tisztségviselők, illetve a tagok felelősségét, rendezi a tagok egymás közötti elszámolását. A tudomásszerzés jellemzően a cégbírósági végzés kézbesítésével történik meg, de annak - természetesen - más módja is lehet.
Az előtársaságot lényegében a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell megszüntetni. A társaság vagyonával felel az előtársasági létszakaszában vállalt kötelezettségekért. Ha ezt követően még marad vagyon, ezt a tagok között vagyoni hozzájárulásuknak megfelelően kell felosztani.
Ha a cégbíróság a társaságot jogerősen elutasítja, és a vagyon nem elégséges a kötelezettségek kielégítésére, akkor
- a korlátlan felelősségű tagokkal rendelkező társaságok esetén a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a fennmaradt tartozásokért a jogutód nélküli megszűnés szabályainak - Gt. 68. §-nak - megfelelően, ha viszont
- a tag felelőssége az előtársaságban korlátozott volt, úgy belép a vezető tisztségviselők korlátlan és egyetemleges felelőssége.
Ennyiben különbözik az előtársaság a "végleges" társaságtól.
Változatlanul nincs elő-társaság az alakulási folyamatban sem a társasági formaváltás, sem az egyesülés, illetve a szétválás esetében.
A társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel (ex nunc hatály), a bejegyzés napján jön létre. A bejegyzés konstitutív hatálya azt jelenti, hogy a cégjegyzéshez jogot keletkeztető, megváltoztató és megszüntető hatály kapcsolódik. Mindebből pedig az is következik, hogy a cégbejegyzés tárgyát képező adatokat, jogokat és tényeket a bejegyzésük törléséig abban az esetben is valóságban létezőnek kell tekinteni, ha ténylegesen már nem léteznek; s hogy ezek az adatok, jogok és tények a cégbejegyzéssel válnak jogilag is létezővé. A bíróság az adatok cégjegyzékbe történő felvezetésével konstitutív hatályú jogot, és nem a megszerzett jogot regisztráló, deklaratív hatályú jogot gyakorol.
A Gt.-vel egyezően mondja ki a Ctv. 2. § (1) bekezdés a cégnyilvántartásba történő bejegyzés a konstitutív ex nunc hatályát. A cégbejegyzési eljárást részleteiben a Ctv. szabályozza.
A törvény - az eddigi szabályokkal egyezően - csak annyit ír elő, hogy a társaságalapítást a társasági szerződés (alapító okirat) aláírásától, illetve az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak. Törvényi kivételt teremt maga a Gt. 17. §, amikor kimondja, hogy ha a társaság létrehozásához alapítási engedély szükséges [Gt. 6. § (1) bek.], úgy a benyújtási határidő az engedély kézhezvételétől számított 15 nap. A kérelem benyújtására nyitva álló határidőre vonatkozó általános szabály alól a cégtörvény további kivételt tehet.
A kérelem benyújtására meghatározott határidő elmulasztása nem eredményezi a bejegyzési kérelem elutasítását, hanem pénzbírságot von maga után [Ctv. 34. § (2) bek.], a társaság pedig a bejelentkezésig üzletszerű működését nem kezdheti meg [15. § (3) bek.].
A cégnyilvánosságra és a gazdasági társaságok törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályozás - a cégbejegyzési eljáráshoz hasonlóan - a cégjog tárgya, de mivel anyagi jogi jelentőségük is van, a 17. § (2) és (3) bekezdése az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.
Az 1997. évi Gt.-hez képest új rendelkezés, hogy a nyilvánosság alapelvét a Gt. 17. § (3) bekezdése általános jelleggel deklarálja mind a társaságokra, mind a társaságok tagjaira, mind pedig a társaságok tisztségviselőire nézve. A társasági jog egyik legalapvetőbb közérdekvédelmi és hitelezővédelmi követelménye a cégnyilvánosság.
A cégnyilvántartás két részből áll:
- a cégjegyzékből, valamint a cégjegyzékben szereplő adatok igazolására szolgáló okiratokból, illetve
- egyéb, a cégre vonatkozó, közérdekről, a forgalom biztonsága céljából benyújtásra kerülő okiratokból (pl. a számviteli törvény szerinti beszámoló), összefoglaló néven cégiratokból.
A cégjegyzék bejegyzés alatt álló, fennálló, illetve már törölt adatai egyaránt teljes körű nyilvánosságot élveznek. Ugyanez vonatkozik a cégiratokra is, függetlenül attól, hogy azokat a cégbíróság papír alapú formában vagy elektronikus formában tartja-e nyilván.
Speciális rendelkezések vonatkoznak a törvényességi felügyeleti eljárás során keletkezett iratanyagra. A Ctv. 72. § (5) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti ügy iratai utólag, abban az esetben válnak nyilvánossá, ha a cégbíróság a céggel szemben - jogszabálysértésre tekintettel - intézkedést alkalmazott, vagy ha az intézkedésre csak azért nem volt szükség, mivel a cég a cégbíróság felhívására a törvényes működését helyreállította. Más esetben a törvényességi felügyeleti eljárásban keletkezett iratok nyilvánosságára a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi IV. törvény (Pp.) rendelkezései irányadók. (A Pp. 119. §-ának értelmében az iratokat a felek, az ügyész és az eljárásban résztvevő egyéb személyek ismerhetik meg.)
A cégnyilvántartás nyilvánosságát a cégbíróság, a Cégszolgálat, valamint a Cégközlöny biztosítja. Az alapvető rendelkezések között szerepel az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Cégszolgálat feladatainak meghatározása. A Cégszolgálatnak változatlanul kiemelkedő jelentősége lesz a cégnyilvánosság biztosításában azáltal, hogy céginformációt szolgáltat a cégjegyzék adatairól és az elektronikus cégiratokról, valamint a cégek beszámolóiról elektronikus úton vagy papír alapú formában, ha kérik, közhiteles módon is. Ezen túlmenően az elektronikus cégeljárás is a Cégszolgálat közreműködésével valósul meg.
A cégnyilvánosság első szintjét, a cégre vonatkozó adatok közvetlen forrását a cégbíróság jelenti. A Ctv. 12. § azt az esetet szabályozza, amikor a cégbíróságon az ott nyilvántartott cég nyilvános cégiratait kívánják megtekinteni (ez ingyenesen megtehető), illetve amikor a cégjegyzék adatairól papír alapú cégmásolatot, cégkivonatot vagy cégbizonyítványt igényelnek. (Amikor ezt elektronikus úton, illetve elektronikus formában kérik, erre az esetre a 16-17. § rendelkezései irányadók.)
A Ctv. a hatályos szabályozással egyezően határozza meg, hogy a cégmásolat a cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát, a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait, a cégbizonyítvány pedig - a kérelemtől függően - a cégjegyzék egyes fennálló vagy törölt adatait tanúsítja hitelesen, illetve azt, hogy valamely bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel(t). Az említett közokiratokért illetéket kell fizetni.
A Ctv. kimondja, hogy a jövőben már nem csak a cég bejegyzését (a változás bejegyzését) elrendelő végzésben szerepel majd a cégbírósági bejegyzés időpontja, hanem az adat bejegyzésének, illetve törlésének időpontját az egyes adatok mellett a cégmásolatban, a cégkivonatban, illetve a cégbizonyítványban is fel kell tüntetni, így egyértelműen megállapítható, hogy az adatot, illetve annak változását a cégbíróság mikor ismerte el jogszerűnek.
Új rendelkezés az is, hogy a cégjegyzék adatairól kiállított okiraton záradék formájában azt is szerepeltetni kell, ha meghatározott cégadatokra vonatkozóan változásbejegyzési eljárás van folyamatban, melynek következtében - esetleg már a következő napon - változhat a cégjegyzék és ennek következtében pl. a cégkivonat tartalma.
A cégnyilvánosság második szintjét a Cégszolgálat jelenti. Míg az egyes cégbíróságokon csak az ott bejegyzett cégek adatairól kérhető céginformáció, addig a Cégszolgálat útján az ország bármely cégbíróságán nyilvántartott cég adatai megismerhetőek. A közös elektronikus rendszer segítségével ugyanis a különböző cégbíróságok adatbázisa összekapcsolódik. Ezért valamennyi cég cégjegyzékének adata rendelkezésre áll az elektronikus rendszer működéséért felelős Cégszolgálatnál.
2005. szeptember 1-je óta lehetőség van arra, hogy a cégnyilvántartásban szereplő elektronikus okiratokról a cégbíróságtól illeték ellenében, a Cégszolgálattól pedig költségtérítés fizetése esetén céginformációt lehessen kérni. (A cégjegyzékadatokhoz, valamint az elektronikus cégiratokhoz a kormányzati portál útján is hozzá lehet jutni.)
A cégnyilvántartásban szereplő elektronikus okiratokról - a hatályos szabályozással egyezően - papír alapú és elektronikus "másolat" egyaránt kérhető, írásban vagy elektronikus úton.
Amennyiben az elektronikus okiratok elektronikus úton történő megküldését igénylik a cégbíróságtól vagy a Cégszolgálattól, mindkét esetben a Cégszolgálathoz kell eljuttatni a kérelmet (vagy közvetlenül, vagy a kormányzati portál útján), az illetéknek, illetve a költségtérítésnek a 37. § (4) bekezdésében meghatározott módon történt megfizetését követően, legalább fokozott biztonságú aláírással ellátva.
A cégbíróság és a Cégszolgálat mellett a cégnyilvánosság harmadik szintjét a Cégközlöny, az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja jelenti. A cégjegyzék adatainak nyilvánosságra hozatalát, általános jellegű megismerhetőségét a Cégközlönyben való megjelenés biztosítja.
2004. január 1-je óta a Cégközlöny kizárólag CD lemezen jelenik meg, figyelemmel arra, hogy a Cégközlöny fokozatosan bővülő tartalmára tekintettel az esetenként több kötetes, több száz oldalas papír alapú kiadvány már kezelhetetlenné vált. Ugyanakkor a lemezforma nem biztosítja azt, hogy a Cégközlöny tartalma a gazdasági-üzleti élet szereplőinek könnyen elérhető legyen és lehetőleg ingyenesen rendelkezésre álljon, pedig ez - a Cégközlönyben történt közzétételekhez fűződő jogkövetkezményekre tekintettel - elengedhetetlen lenne.
Ezért a törvény kimondja, hogy - a megfelelő infrastruktúra megvalósításához szükséges beruházásokra tekintettel - a Cégközlöny 2007. október 1-jétől kezdődően az erre a célra fenntartott honlapon lesz elérhető, oly módon, hogy a lapszámokba történő betekintés, informálódás, az egyes lapszámok letöltése ingyenes lesz.
Amennyiben a társasági szerződés módosítására vonatkozó döntést a társaság legfőbb szerve hozza, a módosítás közjegyzői okiratba foglalást vagy ügyvédi ellenjegyzést igényel, de a módosítás ellenjegyzésére az érintett társaság jogtanácsosa is jogosult, tehát ugyanazok a feltételek, mint a társasági szerződés létesítésénél, azzal a kivétellel, hogy a tagok aláírása természetesen ebben az esetben nem szükséges, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.
Új, a társaság működésének egyszerűsítését célzó szabályt tartalmaz a (3) bekezdés, amikor kimondja, hogy a Gt. 18. § (2) bekezdés szerinti változások meghozatalára - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a társasági szerződés a vezető tisztségviselőket is felhatalmazhatja. Ezáltal a társaság megtakaríthatja a legfőbb szerv összehívásával, ülésezésével kapcsolatos költségeket.
A módosítással kapcsolatos eljárásra általában az alapításra vonatkozó rendelkezések vonatkoznak, azt - főszabályként - a módosításra vonatkozó döntés meghozatalától számított 30 napon belül kell a cégbíróságnak bejelenteni. A változásbejegyzési eljárásra vonatkozó szabályokat a Ctv. tartalmazza.
A Gt. a szerződésmódosításra vonatkozóan speciális szabályokat tartalmaz a Ptk.-hoz képest. A társasági szerződés a legfőbb szerv határozatával is módosítható. Ilyenkor - főszabályként - a társaság tagjainak aláírására nincs szükség. A legfőbb szerv határozatát tartalmazó jegyzőkönyvet kft. esetében, elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével tartott taggyűlést követően, az ügyvezetőnek kell hitelesítenie. Ha a tagok hagyományos módon tartottak taggyűlést, a jegyzőkönyvet az ügyvezetőnek és egy hitelesítésre megválasztott tagnak kell aláírnia. A részvénytársasági jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezetőnek, a közgyűlés levezető elnökének és a hitelesítésre megválasztott részvényesnek kell aláírásával ellátnia. Konferencia-közgyűlés esetén a felvétel alapján készült jegyzőkönyvet az igazgatóságnak kell hitelesítenie.
A Gt. 18. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat kivéve a Gt. 93. § (6) bekezdése alapján a közkereseti társaság, a Gt. 108. § (3) bekezdése alapján a betéti társaság valamennyi tagjának alá kell írnia a társasági szerződésmódosítást. A Gt. 321. § (1) bekezdéséből következően egyesülés esetén a jegyzőkönyvet - a társasági szerződés többlet kikötése hiányában - az igazgatónak kell aláírásával ellátnia.
Függetlenül attól, hogy a társasági szerződésmódosítást külön okiratba vagy a legfőbb szerv üléséről készült jegyzőkönyvbe foglalták-e, az ellenjegyzésre vagy a közokiratba foglalásra szükség van. Az ülés tartása nélküli határozathozatal esetén a csak a módosítás mellett szavazók aláírása elvárás a közokiratba foglalás, illetve ellenjegyzés mellett.
A Gt. a társasági szerződésmódosításhoz közkereseti társaság és betéti társaság esetén egyhangú döntéshozatalt, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetén - főszabályként - minősített (háromnegyedes) szótöbbséggel hozott határozatot ír elő. Ha azonban a tagok a cégnév, a székhely, a telephely, a fióktelep vagy a tevékenységi kör megváltoztatásáról kívánnak dönteni, elegendő az egyszerű szótöbbséggel hozott határozat, társasági szerződés ezzel ellentétes kikötése hiányában.
Utalni kell arra is, hogy mind a kft., mind az rt. esetében a főszabálytól további eltérő rendelkezések vannak. Például: a kft. tagjainak társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséről, új kötelezettség megállapításáról, egyes tagok külön jogainak csorbításáról szóló, létesítő okiratba foglalt szabályok módosításához a taggyűlés egyhangú határozata szükséges. Ugyanakkor a törzstőkeemelés a taggyűlés egyszerű szótöbbségével is elhatározható. Rt. esetében is az alaptőke a közgyűlés egyszerű szótöbbséggel hozott döntésével felemelhető. Zártkörűen működő rt. esetén, alapszabály eltérő rendelkezése hiányában, ezzel szemben, valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jog közgyűlési határozattal történő megváltoztatásához, az érintett részvénysorozat részvényeseinek az alapszabályban előírtak szerint hozott hozzájárulására van szükség (Gt. 237. §).
Új rendelkezés, hogy a társasági szerződés felhatalmazása alapján, a cégnévről, a székhelyről, a telephelyről, a fióktelepről, a főtevékenység kivételével a társaság által folytatni kívánt tevékenységi körökről szóló létesítő okiratba foglaltak megváltoztatásáról az ügyvezetés is dönthet. Ez egyetlen vezető tisztségviselő esetén egyedüli döntést jelent. Az ily módon létrejött szerződésmódosítást a tagoknak nem kell aláírniuk. Az írásba foglalt döntést a vezető tisztségviselő(k) írjá(k) alá, az ellenjegyzés, illetve a közokiratba foglalás ez esetben is szükséges. Az ügyvezetésnek ez a joga nem jelenti a tagok jogának kizárását az említett tárgyköröket érintő adatok módosítására vonatkozóan.
(EBH 2000. 229. A kft. társasági szerződése nemcsak társasági szerződéssel, hanem taggyűlési határozattal is módosítható.)
A társaság legfőbb szervét mindig a tagok képezik és minden tagnak alanyi joga a társaság legfőbb szervének ülésén részt venni.
A társaság legfőbb szervét az egyes társasági formáknál a törvény különböző módon nevezi. A közkereseti és a betéti társaság tipikusan személyegyesülés, a tagok gyűlése ezért e két társaságnál lényegében "formátlan", azt maguk a tagok jogosultak meghatározni. A 19. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a társaság legfőbb szerve a közkereseti és a betéti társaságnál a tagok gyűlése (eddig kettőség volt: tagok gyűlése - taggyűlés) a kft.-nél a taggyűlés, rt.-nél a közgyűlés.
A társaság legfőbb szervének döntéseit kizárólag a tagok hozhatják. A legfőbb szerv feladata elsősorban a stratégiai döntéshozatal. Az 1997. évi Gt.-vel egyezően az új Gt. az egyes társasági formáknál külön-külön határozza meg, hogy konkrétan mely ügyek tartoznak a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe. A társasági szerződés továbbra is bármely kérdést a legfőbb szerv hatáskörébe utalhat.
Az egyszemélyes társaságnál (kft. vagy rt.) legfőbb szerv - természetesen - nem működik. A legfőbb szerv hatáskörében az egyedüli tag írásban határoz [19. § (5) bek.].
A Gt. egyértelművé teszi, hogy a társaság vezető tisztségviselőit, felügyelőbizottsági tagjait és könyvvizsgálóját (az első vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat és könyvvizsgálót kivéve, mivel a társaság alapításakor a legfőbb szerv még nem működik) - a társasági szerződés vagy az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában (37. §) - a legfőbb szerv választja, ebből következően, ez nem igényli a társasági szerződés módosítását, nevüket a társasági szerződés kötelezően nem tartalmazza [19. § (4) bek.].
A gazdasági társaság szerveit (taggyűlés, igazgatóság, felügyelőbizottság stb.) a Gt. szabályozza. Új rendelkezés a korábbi Gt.-hez viszonyítva, hogy a társaság legfőbb szerve (vagy felhatalmazásával az ügyvezetés) a törvényben meghatározott szervek mellett fakultatív szervek - pl. tanácsadó testület - létrehozásáról is dönthet.
A legfőbb szerv főszabályként ülésen, a tagok (részvényesek), illetve meghatalmazottaik jelenlétében hozza meg döntéseit. De a társasági szerződés
a) módot adhat arra, hogy a tag tagsági jogait az ülésen való személyes részvétel helyett telekommunikációs (elektronikus hírközlő) eszközök igénybevételével gyakorolja,
b) meghatározhatja azokat az ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül írásban vagy más módon dönthetnek. Ennek két korlátja van:
- az egyik, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása tárgyában csak ülésen lehet határozni,
- a másik hogy ha bármely tag ezt kívánja, az ülést össze kell hívni [20. § (1)-(2) bek.].
A legfőbb szerv ülése szabályszerű összehívás nélkül is megtartható, ha valamennyi tag jelen van és az ülés megtartásához hozzájárul. Az ülés napirendjén nem szereplő kérdések megtárgyalására vonatkozó szabály nem változott, azaz a meghívóban (hirdetményben) nem szereplő kérdéseket a legfőbb szerv csak akkor tárgyalhatja meg, ha az ülésen valamennyi tag jelen van, és a kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul.
Új rendelkezés a (3) bekezdés második mondata, miszerint a társasági szerződés lehetővé teheti, hogy a nem szabályszerűen összehívott vagy megtartott ülésen hozott döntést a tagok 30 napon belül utólag, egyhangú döntéssel jóváhagyják.
A legfőbb szerv döntéseinek meghozatala általában a jelenlévő tagok egyszerű többségével történik. A törvény természetesen továbbra is számos kivételt tesz ezen főszabály alól. A legfőbb szerv ülésének határozatképességét az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetekben határozza meg a törvény.
Ha akár törvényi, akár szerződéses rendelkezés alapján valamely ügyben az adott tag nem szavazhat, az érintett tagot az e kérdésben való határozathozatal során (tehát nem általában!) a határozatképesség számításánál figyelmen kívül kell hagyni. A Gt. 20. § (5) bekezdés szerint pedig nem szavazhat az a tag, akit a hozandó határozat valamely kötelezettség (felelősség) alól mentesít, vagy a társaság rovására valamely előnyben részesít, ideértve azon eseteket is, ha valamely taggal szerződést kell kötni, illetve ellene pert kell indítani. Az eltérő jogértelmezésekre tekintettel a törvény kimondja, hogy e szabály arra a tagra is irányadó, akinek társasági jogi jogviszonyára (pl. vezető tisztségviselő) a határozat vonatkozik.
Azok a tagok, akik többségi pozíciójukkal visszaélve olyan határozatot hoztak, amelyről tudták (szándékosság) vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna (gondatlanság), hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a határozattal okozott kárért. A kárt tehát a társaságnak és nem harmadik személyeknek okozzák, továbbá az érdeksérelemnek lényegesnek (pl. jelentős érték) és kirívónak kell lennie. Ez a rendelkezés fontos kisebbségvédelmi előírás. A bekezdésben a törvényi kivétel lehetősége elsősorban az elismert vállalatcsoportnál fennálló eltérő szabályra utal.
A (nonprofit) társaságok napi döntéseket igénylő kérdéseiben a legfőbb döntést hozó szerv összehívásának társasági formánként szabályozott és garanciális okokból betartandó rendje nem teszi lehetővé az állandó vagy túl gyakori ülésezést. Ezért a társaságok ügyvezetését - azaz a cég működésével, irányításával kapcsolatos operatív döntések napi meghozatalát - a vezető tisztségviselők látják el egyénileg vagy testületi formában.
Mivel a vezető tisztségviselőknek nemcsak az elnevezése mutat meglehetős változatosságot, hanem a működésükre, feladat és hatáskörükre vonatkozó szabályok is jelentősen eltérőek cégformánként, ezért a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános szabályokat mindig az adott cégformára vonatkozó külön rendelkezésekkel együtt kell alkalmazni.
A törvény a gazdasági társaságok nem stratégiai jellegű irányítását ügyvezetés néven fogja össze, azonban az ezzel kapcsolatos gyakorlati bizonytalanságok miatt világossá teszi, hogy ügyvezetésen a társasági jogban nemcsak az operatív menedzsment értendő, hanem ennél szélesebb kategória. A Gt. 21. § (1) bekezdése ide sorol minden olyan döntést, amely törvény vagy a társasági szerződés rendelkezése alapján nem tartozik valamely más társasági szervnek a hatáskörébe.
Az ügyvezetést ellátó személyeket a törvény - az 1997. évi Gt.-vel egyezően - vezető tisztségviselőknek nevezi. A Gt. - a kollektív vezetés erősödésére tekintettel - elvi éllel kimondja, hogy a gazdasági társaság ügyvezetését egy, illetve több vezető tisztségviselő avagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ezt követően a Gt. 21. § (2)-(5) bekezdése felsorolja az egyes társasági formák ügyvezető szerveit. Ügyvezető szervnek minősülnek
- a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok vezető tisztségviselője,
- a kft.-nél az egy vagy több ügyvezető,
- az rt.-nél - főszabály szerint - az igazgatóság, de a zártkörűen működő részvénytársaságnál a 252. § módot ad egyszemélyes ügyvezetés (vezérigazgató) választására.
A Gt. 22. § kimondja, hogy vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet, aki társasági szervi minőségében csak személyesen járhat el a társaság ügyeiben. Mivel a kkt.-nél és a bt.-nél általában a tagok foglalkoznak az ügyvezetéssel, ezeknél a társaságoknál jogi személy is lehet vezető tisztségviselő, aki természetszerűen törvényes szervezeti képviselője útján jár el. Az (1) bekezdés értelmezi a személyes eljárás körét: a társaság belső ügyeiben nincs helye képviseletnek, pl. az igazgatóság ülésén az igazgatósági tagot ügyvéd nem képviselheti, de a vezető tisztségviselő meghatalmazást adhat ügyvédnek arra, hogy a társaságot harmadik személlyel szemben perben képviselje stb.
A vezető tisztségviselői jogviszony elvileg polgári jogi és munkajogi viszony egyaránt lehet, az első Gt. mindkét lehetőséget nyitva hagyta. E téren - elsősorban a közszférában előforduló visszaélések miatt - 1997-től kezdve a részvénytársaságok vonatkozásában korlátozások voltak, és az 1997-es Gt. kimondta, hogy a részvénytársaságok igazgatósági tagjai "e minőségükben" a társasággal munkaviszonyban nem állhatnak. Így viszont eltérés keletkezett a kft. és az rt. vezető tisztségviselőinek jogviszonya között, mivel a kft. ügyvezetését munkaviszonyban is el lehetett látni. Ezért a 2006. évi IV. törvény eredeti 22. § (2) bekezdése általános jelleggel kimondta, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonyt munkaviszonyban ellátni nem lehet [a Gt. 334. § (1) bekezdése az eddigi munkaviszonyokat lejártukig, illetve még öt évig fenntarthatónak minősítette]. Ez nem azt jelentette, hogy a vezető tisztségviselő vezető tisztségviselői jogviszonya mellett nem állhatott munkaviszonyban is a társasággal (pl. vezérigazgatóként vagy vezérigazgató-helyettesként), csak azt, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony kötelezően egy sajátos társasági jogi jogviszony, amelyre mögöttes jogterületként a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Ezen a helyzeten változtatott a 2007. évi LXI. törvény 35. § (2) bekezdése, amely kimondta, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és kötelezettségekre főszabályként vagy a polgári jogi megbízási (társasági jogi) vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez a szabály azt jelenti, hogy a 2007. évi LXI. törvény 2007. szeptember 1-jei hatálybalépése után a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői ismét munkaviszonyban is elláthatják vezető tisztségviselői feladataikat. A 2007. évi LXI. törvény 35. § (2) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy a törvény mind a társasági jogi megbízási, mind a Munka Törvénykönyve szabályai alól kivételt tegyen - ilyen szabály pl. a Gt. 30. § (2)-(3) bekezdése, illetve a hivatkozott (3) bekezdés alapján a Cstv. 33/A. § (1)-(2) bekezdése a vezető tisztségviselők felelőssége tekintetében. Ugyancsak kivételt tesz magában a Gt.-ben e § új (3) bekezdése, amely szerint a vezető tisztséget nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság ügyvezetésre egyedül jogosult tagja. Ez tudniillik a munkaviszony jellegével állna ellentétben. Ez a szabály ugyanakkor nem kötelező, mert ettől a társasági szerződés eltérhet. Ez a rendelkezés egyszemélyes társaságnál elég furcsa, hiszen itt nem kell a társaság többi tagjának beleegyezése: az egyedüli tag térhet el a Gt.-től az alapító okiratban saját javára.
(2008/1. Adózási kérdés a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének feladatellátása munkaviszonyban)
A társasági jogban hagyományos a vezető tisztségviselők önállósága. Ebből következik, hogy
- egyfelől - az egyszemélyes társaság kivételével - a vezető tisztségviselőt e minőségében senki sem utasíthatja (tehát a tagok, illetve munkáltatója sem),
- másfelől, hogy a vezető tisztségviselő törvényen, illetve a társasági szerződésen nyugvó hatáskörét nem lehet elvonni.
A hatáskör elvonásra a társaság legfőbb szerve is csak akkor és csak olyan mértékben jogosult, amennyiben a törvény vagy a társasági szerződés erre a legfőbb szervet feljogosítja.
A közfeladat-ellátás egyik formája a nem költségvetési szerv által történő feladatvégzés. A törvény alapján az Áht. egy külön fejezetében összegezve tartalmazza a különféle (közpénzből, közvagyonból alapított, tulajdonolt) gazdálkodó szervezetekre vonatkozó előírásokat. Lényeges szempont, hogy egyrészt az önkormányzati vagyon tekintetében az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény, az állami vagyon tekintetében pedig az állami vagyonról szóló törvény általános jellegű szabályokat állapít meg, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. E körben tehát az Áht. olyan speciális előírásokat határoz meg, melyek fő szempontokként érvényesítik a közpénzek felhasználásának, a közvagyon hasznosításának ésszerűségét, hatékonyságát, átláthatóságát, valamint a közfeladatok eredményes, kiszámítható és biztonságos ellátását.
A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Közpénztv.) szigorította az állami (önkormányzati) költségvetési szervek legalább többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezetek működésének szabályait, kiegészítve az államháztartási törvényt (a továbbiakban: Áht.). A Közpénztv. a helyi önkormányzatokról szóló törvényben is kimondta az Áht. ezen szabályainak értelemszerű alkalmazását a helyi önkormányzatok kizárólagos és többségi befolyása alatt álló vállalkozásokra. A törvénymódosítás a gazdasági társaságokról szóló törvénynek az egyszemélyes gazdasági társaságok menedzsmentjének felelősségével kapcsolatos szabályozásával szemben olyan rendelkezést tartalmaz, amely alapján az állami, önkormányzati tulajdonú egyszemélyes társaságok esetében - a közérdek védelmére tekintettel (figyelemmel az ún. valódi tulajdonos hiányára) - a társaság menedzsmentjénél nem érvényesülnek a felelősség alóli mentesítési szabályok. Erre tekintettel az Áht. kiegészült azzal a rendelkezéssel is, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója az ügyvezető vagy az ügyvezető testület hatáskörét nem vonhatja el, tehát a vezető tisztségviselőnek a Gt. 30. §-a szerinti polgári jogi felelőssége a vezetői jogkörben hozott intézkedéseiért, illetve mulasztásaiért teljes körben érvényesül.
Azonban az olyan közfeladat vagy közszolgáltatás ellátásával összefüggő tevékenység folytatására alapított egyszemélyes gazdálkodó szervezetnél, mely közfeladat, illetve közszolgáltatás ellátásáért vagy ellátásának megszervezéséért az alapító felelős, és amelyben kizárólag az állam vagy költségvetési szerv vagy szervek rendelkeznek tulajdonosi részesedéssel, a vezető tisztségviselő az alapító képviseletében eljáró személy szakmai irányítása mellett, utasításai szerint, a közfeladatról, illetve a közszolgáltatás ellátásáról való gondoskodás követelményét figyelembe véve köteles eljárni. Ebben a körben a vezető tisztségviselő hatáskörét az alapító elvonhatja, korlátozhatja, a vezető tisztségviselő pedig mentesül az Áht. 100/N. § (6) bekezdés szerinti felelősségi szabály alkalmazása alól.
A vezető tisztségviselő összeférhetetlenségi szabályait egyrészt a Gt. 23. §-a, másrészt a Gt. 25. §-a szabályozza.
A Gt. 23. § összeférhetetlenségi szabályai összefoglalva a következők, melyek szerint az alább felsorolt szabályok közül az első kettő két fontos változást tartalmaz:
a) Az első egy új összeférhetetlenségi rendelkezése a törvénynek, mégpedig akit valamely más foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet főtevékenységként folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő.
b) A másik változás, hogy kimaradt a törvényből a felszámolással kapcsolatos, az 1997. évi Gt. 23. § (3) bekezdésében megállapított összeférhetetlenségi szabály. Amíg tudniillik, az új (3) bekezdésben foglalt törvényességi felügyeleti eljárásban való megszüntetés tipikus esetben a vezető tisztségviselőknek felróható (vagy legalábbis érdekkörükben merül fel), a felszámolás esetében azonban egyáltalán nem biztos, hogy a fizetőképtelenség visszavezethető az adott vezető tisztségviselő tevékenységére, az objektív szankció pedig nem szükségképpen motiválja a vezető tisztségviselőt a felelős eljárásra.
c) A Gt. 23. §-a az eddigi szabályozással egyezően kimondja, hogy nem lehet vezető tisztségviselő az a személy, akit bíróság bármely bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt. Erre a szabályra közérdekvédelmi okokból változatlanul szükség van. Természetesen, ha az érintett személy a büntetlen előélethez fűződő hátrányos következmények alól a Btk.-ban szabályozott bármely módon már mentesült, úgy megnyílik az út a vezető tisztség betöltése előtt. Ugyancsak bűncselekmény elkövetésével függ össze az a szabály is, hogy ha valakit mellékbüntetésként valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt olyan gazdasági társaságban, amelynek főtevékenységeként olyan tevékenység került megjelölésre, amelyre a büntetés kiterjed, nem lehet vezető tisztségviselő.
d) A Gt. 23. § (3) bekezdésében, az 1997. évi Gt. rendelkezésével egyező tartalommal, de eltérő szövegezéssel kimondja a törvény, hogy a társasági megszüntetési eljárásban való törlésétől számított két évig nem lehet más gazdasági társaság tisztségviselője az a személy, aki a törléssel megszűnt társaságnál, a törlést megelőző naptári évben vezető tisztségviselő volt.
A törvény a Gt. módosításával a cég valószínűsíthetően csalárd módon eljáró vezető tisztségviselőivel, cégvezetőivel, sőt egyes esetekben a cég többségi tulajdonosaival szemben új szankciót vezet be, amelynek révén alapvetően bővíti a Gt. jelenleg hatályos diszkvalifikációs rendelkezéseit.
A gazdasági társaság megszűntnek nyilvánítására irányuló eljárás annak a jogkövetkezménye, hogy a cégbíróság által, vagy - a beszámoló közzétételre történő benyújtását érintően - az adóhatóság által a törvényes működés érdekében alkalmazott intézkedések nem vezettek eredményre. Éppen ezért a jogszabálynak nem megfelelő módon működő társaság vezető tisztségviselője tekintetében a törvény 5 évre emeli meg azt az időtartamot, amely alatt a vezető tisztségviselői pozíció az ilyen személy által nem tölthető be.
A további hitelezők kielégítetlenül maradástól, illetőleg károsodástól való megóvása érdekében a Gt. korlátozza a vezető tisztségviselők mozgásterét, akként, hogy akiknek saját magatartásukra visszavezethető ok miatt korlátlan felelősségét állapítottak meg, és nem álltak helyt a társaság tartozásaiért, azok 5 évig nem tölthetnek be vezető tisztségviselői tisztséget.
Az 1997. évi Gt.-hez képest lényeges változást tartalmaz a 24. § (1) bekezdése a vezető tisztségviselők jogviszonyának időtartamára vonatkozóan. A régi szabályozás szerint a vezető tisztségviselőt határozott időre, de legfeljebb öt évre lehetett megválasztani. A hatályos szabályozás szerint akkor kell öt évre megválasztottnak tekinteni a vezető tisztségviselőt, "ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik". Az Gt. 24. § (1) bekezdés tehát diszpozítivvá teszi a vezető tisztségviselők eddigi szigorú, határozott időtartamra (legfeljebb 5 évre) történő választásának szabályát. A társasági szerződés valamennyi társasági formánál úgy rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony határozatlan ideig áll fenn. Ez a rendelkezés nem változtat azon a szabályon, hogy a vezető tisztségviselő bármikor, indokolási kötelezettség nélkül visszahívható, így pusztán emiatt anyagi igénye nem lehet a társasággal szemben. Ha a társasági szerződésben a vezetői tisztségviselés időtartamáról a tagok nem rendelkeztek, úgy a jogviszonyt 5 évre létrejöttnek kell tekinteni, az újraválasztás lehetősége természetesen változatlanul fennáll. Az 5 éves szabály alól értelemszerű kivétel, ha az adott társaság 5 évnél rövidebb időre jött létre: ez esetben a tisztségviselés időtartama megegyezik a társaság időtartamával. A § új szövegezése még jobban aláhúzza azt az eddig is fennálló elvet, hogy a vezető tisztségviselés kétoldali jogviszonyon alapul. Ez a jogviszony ingyenes és visszterhes (díjazott) egyaránt lehet, a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint.
A vezető tisztségviselőket - a társasági szerződés megkötésekor létrejövő első megbízatás kivételével [19. § (4) bek.] - a társaság legfőbb szerve választja (ide nem értve azt az esetet, ha ügydöntő felügyelőbizottságot választanak - 37. §). Ugyanakkor a vezető tisztségviselői tisztség betöltése nem egyoldalú jogügylet alapján, hanem egy sajátos, a megbízáshoz közelítő szerződés (társasági jogi jogviszony) alapján történik. Ebből következik, hogy a vezetői tisztséget az érintett személynek el kell fogadnia. A választás és az elfogadás együttes eredményeként jön létre tehát a tisztség [24. § (2) bek.].
A törvényben már nem szerepel az 1997. évi Gt. azon szabálya, mely szerint egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő. Ez ma már a vállalkozói szabadságot érintő felesleges adminisztratív korlátozás, hiszen bármely társaság kikötheti, hogy aki nála vezető tisztségviselő, az más társaságnál vezető tisztségviselői jogviszonyt nem létesíthet stb. A § (3) bekezdése azt azonban kimondja, hogy a vezető tisztségviselő az új vezető tisztségviselői megbízatása elfogadásától számított 15 napon belül köteles azon társaságokat írásban tájékoztatni, ahol már vezető tisztségviselőként vagy felügyelőbizottsági tagként működik.
A Gt. 23. §-hoz képest törvény 25. §-a a vezető tisztségviselőkre vonatkozó további alapvető összeférhetetlenségi előírásokat állapít meg.
A törvény egyik újítása, hogy a társasági szerződésben (alapszabályban) nem valamennyi tevékenységi kört kell a társaságnak feltüntetnie. A jogszabály kötelezően csak a főtevékenység feltüntetését írja elő, de természetesen a tagok (részvényesek) jogosultak más tevékenységek szerződésben történő rögzítésére is [Gt. 12. § (1) bek.]. Mivel a társasági szerződés (alapszabály) kötelezően csak a főtevékenységet tartalmazza, a Gt. az összeférhetetlenségi eseteket is csak ehhez kötheti. Annak azonban nincs akadálya, hogy a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben (alapszabályban) a törvényi előírásoknál szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat írjanak elő a tevékenységi körök vonatkozásában.
Az 1997. évi Gt.-vel lényegében egyezően az alábbi négy esetköre van az összeférhetetlenségnek:
a) a vezető tisztségviselő nem szerezhet társasági részesedést (ide nem értve az nyrt.-ben való részvényszerzést) az adott gazdasági társasággal azonos főtevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben. A másik szervezetnek tehát nem kell gazdasági társaságnak lennie, bármely, a Ptk. 685. § c) pontja szerinti szervezet lehet.
b) a vezető tisztségviselő nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos főtevékenységet végző másik gazdálkodó szervezetben. E szabály alól kivétel, ha ezt a kettős tisztségviselést a tagok kifejezetten lehetővé teszik, tehát a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ezt megengedi, illetve ha az adott gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez kifejezetten hozzájárul.
c) a vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója, illetve élettársa nem köthet sem az adott gazdasági társasággal, sem más gazdálkodó szervezettel saját nevében vagy saját javára olyan ügyleteket, amelyek azon gazdasági társaság tevékenységi körébe tartoznak, amelynél vezető tisztségviselő. E szabály alól kivétel, ha ilyen ügyletek kötését a társasági szerződés kifejezetten megengedi.
d) a felügyelőbizottság az ügyvezetés ellenőrzésére hivatott (33. §), ezért a vezető tisztségviselő és a Ptk. 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója, illetve élettársa ugyanennél a társaságnál nem lehet felügyelőbizottsági tag. E szabály alól való eltérést a társasági szerződés sem engedheti meg.
Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének következménye a polgári jogi általános szabályok (Ptk. 339. §) szerinti kártérítés mindazon kárért, amelyet a gazdasági társaságnak e szabályok megszegésével a vezető tisztségviselő (illetve közeli hozzátartozója, élettársa) okoz. E kár érvényesítésére azonban a (5) bekezdés speciális, a kár bekövetkeztétől számított egy éves elévülési határidőt állapít meg.
A Ctv. alapján kötelező cégbejegyzés, ill. a cégjegyzékben szereplő jogok, tények és adatok változásának ugyancsak kötelező cégbírósági bejegyeztetése ill. bejelentése a vezető tisztségviselő feladata. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt a Ctv. 34. § (2) bek. alapján kiszabható bírságon kívül pl. a cégnyilvántartásban jóhiszeműen bízva eljárókkal szemben a valótlan vagy a késedelmes bejelentés miatt idejétmúlt adatokkal okozott kárra tekintettel a kártérítési felelősség is megállhat, amit a cég helytállási kötelezettsége esetén a vezető tisztségviselővel szemben a Ptk. általános szabályai szerint jogosult a társaság érvényesíteni.
Az ilyen felróható magatartással ill. mulasztással okozott kárért korlátlan a vezető tisztségviselő helytállási kötelezettsége, azaz a teljes vagyonával felel. Több tisztségviselő esetén a felelősségük egyetemleges (Ptk. 344. §).
Megjegyzendő, hogy a cégbíróság által kiszabható bírságon és az esetleges kártérítési kötelezettségen kívül a Gt. 26. § (1) bek.-ben írt kötelezettség megszegése a Btk. 299. § szerinti gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségét is megvalósíthatja.
Az üzleti titokra vonatkozó rendelkezéseket a Ptk. 81. § határozza meg. A törvény az üzleti titkok megóvásával kapcsolatos vezető tisztségviselői kötelezettségeket - kisebb szövegezési pontosítások mellett - az 1997. évi Gt.-hez képest változatlan formában hagyta meg. A Gt. 27. § (1) bekezdés kifejezetten utal a gazdasági társaságra, a (2) bekezdés kiemeli a törvényi eltérés lehetőségét, a (3) bekezdés pedig a joggal való visszaélés tilalmára hívja fel a figyelmet.
Másként érvényesül az üzleti titok kifelé, harmadik személyekkel szemben és a társaság tagjai irányában. A társaság ugyanis a tagoké és ezért a tagok a vezető tisztségviselőktől - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - joggal igényelhetik, hogy a tagsági jogaik gyakorlásához szükséges információkat bocsássák rendelkezésre. Így a vezető tisztségviselők a tagok kérésére kötelesek a társaság ügyeiről megfelelő felvilágosítást adni, kérdésekre válaszolni, illetve a társaság üzleti könyveibe, illetve egyéb irataiba való betekintést biztosítani. Ha a kérelemnek a vezető tisztségviselő nem tesz eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében kötelezheti a társaságot a felvilágosítás megadására, illetve a betekintés biztosítására.
Természetesen a tagok joggyakorlása nem sértheti a közös társasági érdekeket, mivel a polgári jogokat a Ptk. 5. §-a szerint rendeltetésszerűen kell gyakorolni és a joggal való visszaélés tilos.
A Gt. 29. §-ának (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság törvényes képviseletét - főszabály szerint - a vezető tisztségviselők látják el. A munkáltatói jogkor gyakorlása a 28. § alapján a következőképpen alakul:
a) Amennyiben a munkáltatói jogokat a társaság legfőbb szerve a maga részére ezt a jogkört meghatározott munkavállalók tekintetében nem tartja fenn, úgy a társaság munkavállalóival szemben a vezető tisztségviselő gyakorolja.
b) A testületi ügyvezetés a törvényben az 1997. évi Gt.-nél jóval nagyobb szerepet kap, a Gt. 28. § (1) bekezdésének második mondata általános érvénnyel kimondja, hogy testületi ügyvezetés esetén a társasági szerződésben, illetve a testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közötti megosztásáról.
c) Több vezető tisztségviselő esetében a munkáltatói jog gyakorlásának jogát
- vagy a társasági szerződésben kell közöttük a munkáltatói joggyakorlást elosztani,
- vagy erről a társaság legfőbb szervének határozata alapján a munkáltatói jogok gyakorlását az egyik tisztségviselőre ruházza,
- vagy a társasági szerződés, illetve a társaság legfőbb szervének határozata alapján a társaság valamely munkavállalója gyakorolja a munkáltatói jogokat más munkavállalókkal szemben.
A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság törvényes szervezeti képviselői, a cégjegyzés pedig a társaság írásbeli képviselete. A képviseletre, a képviselet megosztására, a képviselet munkavállalókra való átruházására vonatkozó szabályok érdemben nem változtak. Ennek megfelelően a törvény a következőket mondja ki:
A gazdasági társaság törvényes képviseletét az ügyvezetéssel megbízott vezető tisztségviselők látják el, ők képviselhetik a társaságot harmadik személyekkel szemben a bíróságok, illetve más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselők ezen általános képviseleti jogát természetesen a társasági szerződés korlátozhatja, illetve ha több vezető tisztségviselő van, közöttük megoszthatja, de ez a társaság belső ügye, e korlátozás, illetve a megosztás harmadik személyekkel szemben hatálytalan [29. § (1) bek.].
A cégjegyzésnek a törvény szerint az az aktus minősül, amikor a törvényes képviseletre jogosult vezető tisztségviselő a társaság nevében aláír, azaz a társaságot írásban képviseli (Ctv. 8. §). A törvény vagy a társasági szerződés ellenkező rendelkezése hiányában a vezető tisztségviselő és a cégvezető cégjegyzési joga önálló, más képviseletre jogosultak cégjegyzése esetén pedig két személy együttes aláírása szükséges.
Az 1997. évi Gt. is tartalmazta azt a szabályt, hogy a vezető tisztségviselők képviseleti, illetve cégjegyzési jogukat a társaság egyes munkavállalóira átruházhatják. Ez az átruházás nem lehet korlátlan, csak az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat és a munkavállaló által tovább nem ruházható. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a vezető tisztségviselő vagy a cégvezető egy erre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyzi a céget, illetve - a társasági szerződés alapján - munkavállaló cégjegyzési joga is lehet önálló.
A változatlan főszabályt az (1) bekezdés fogalmazza meg: a vezető tisztségviselők által harmadik személynek okozott károkért a társaság felel. A károsultak tehát közvetlenül a társaságot és nem a vezető tisztségviselőket perelhetik. A vezető tisztségviselők polgári jogi felelőssége - mégpedig a Ptk. általános kártérítési szabálya (339. §) szerint - a társasággal szemben áll fenn, mégpedig többes, illetve testületi károkozás esetén a Ptk. 344. § szerinti főszabályként egyetemlegesen.
A vezető tisztségviselők - az alábbiakban ismertetett esetektől eltekintve - feladatukat a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Bár a társaság érdekei általában (hosszú távon bizonyosan) megegyeznek a tagok érdekeivel, esetenként előfordulhat olyan érdek-összeütközés, amely során nagy jelentősége lehet a törvényben megfogalmazott előírásnak.
A polgári jog általános szabályaihoz igazodva az együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők felelőssége egyetemleges. Ettől eltérő szabály irányadó a testületi ügyvezetés tagjára, abban az esetben, ha a kárt a testület határozata okozta. Ebben az esetben mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt (nem volt jelen a döntéskor, illetve az ülésen), illetve a döntésben részt vett, de a határozat ellen szavazott [30. § (4) bek.].
A § két lényeges új előírást is tartalmaz:
a) A (3) bekezdés kimondja, hogy a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezése esetén a vezető tisztségviselők a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ügyvezetési feladataikat ellátni és lehetővé teszi külön törvénynek (csődtörvény), hogy e kötelezettség felróható megszegése esetén előírja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A törvény tehát továbbfejleszti a vezető tisztségviselőre irányadó felelősségi szabályokat annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő, indokolatlan mértékű kockázatvállalástól.
b) A törvény 30. §-ának (5) bekezdése - a társasági szerződés rendelkezése alapján - módot ad az ún. felmentvény jogintézményének alkalmazására is. A gazdasági társaság éves taggyűlésén (közgyűlésén) a tagok (részvényesek) határozhatnak arról, hogy a vezető tisztségviselők előző évi munkáját a törvényi, alapszabályi elvárásokhoz képest megfelelőnek tartják-e. Igenlő válasz esetén a társaság utóbb nem vonhatja felelősségre az ügyvezetést arra hivatkozással, hogy a társaság érdekeivel össze nem egyeztethető módon járt el. A vezető tisztségviselő rosszhiszemű, a tagokat (részvényeseket) megtévesztő eljárása esetére természetesen a bírósághoz fordulás joga biztosított.
Az 1997. évi Gt.-vel egyezően a törvény kimondja, hogy a gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt - a jogerős cégbírósági törléstől számított egy éves jogvesztő határidőn belül - a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból az őt megillető rész arányában érvényesítheti.
A vezető tisztségviselői jogviszony sajátos társasági jogi jogviszony, amelyre a törvény eltérő rendelkezése hiányában mögöttes jogterületként a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók.
Mivel a társaság legfőbb szerve bármikor visszahívhatja a vezető tisztségviselőt, ennek ellentételeként viszont a tisztségviselő is - függetlenül attól, hogy megbízatásának időtartama még nem járt le - bármikor lemondhat.
Ha a lemondás nem érinti a működőképességét - pl. ha a részvénytársaság kilenctagú igazgatóságának egy tagja lemond - úgy a lemondás annak közlésével azonnal hatályossá válik. A lemondott tisztségviselő ezzel a jognyilatkozattal megszűnik tisztségviselő lenni, nem szükséges, hogy a lemondást a társaság legfőbb szerve elfogadja. Ha viszont a lemondás működésképtelenné tenné a társaságot - pl. egy részvénytársaság háromtagú igazgatóságának egyik tagja lemond - a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá annak érdekében, hogy a társaság legfőbb szerve másik vezető tisztségviselőről gondoskodni tudjon. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve intézkedések megtételében köteles részt venni. Persze, ha a legfőbb szerv hatvan napnál rövidebb időn belül gondoskodik a működőképességről, a lemondás az új vezető tisztségviselő megválasztásával hatályossá válik. Ez a rendezés lényegében a megbízási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását jelenti a vezető tisztségviselői jogviszonyra.
Az új Gt.-ben a cégvezető szabályozásának lényege nem változott, de az pontosabbá vált. A cégvezető nem vezető tisztségviselő, hanem munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését. Azonban a vezetői tisztségviselőkre vonatkozó egyes szabályokat a cégvezetőre is alkalmazni kell. Cégjegyzési jogát (amely főszabály szerint önálló) pedig a 29. § (3) bekezdése és a 32. § (4) bekezdése rendezi. A cégvezetőre a vezető tisztségviselőkre vonatkozó - 23. §-ban, 25. §-ban és 27. §-ban foglalt - követelmények megfelelően irányadóak, továbbá cégjegyzékadatok bejelentésére vonatkozó feladatok ráruházhatók.
Fontos szabály, hogy a cégvezető is köteles feladatkörében a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján eljárni, azonban tevékenysége nem érinti a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelősségét.
Az egy vagy több cégvezetőt a gazdasági társaság legfőbb szerve választja. Ha a társaság a székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, a legfőbb szerv az általános jogosítvánnyal rendelkező cégvezetőn kívül a fióktelepeken és telephelyeken is választhat cégvezetőt.
Az 1997. évi Gt. kötelezővé tette a felügyelőbizottság létrehozását minden részvénytársaság esetében, korlátolt felelősségű társaságnál, ha a társaság törzstőkéje 50 millió Ft-nál nagyobb összegű, valamint bármely gazdasági társaság esetében, ha annak teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladta.
A felügyelőbizottság alapfeladata a társaság ügyvezetésének ellenőrzése a tulajdonosok érdekében, tevékenységéért a tagoknak (részvényeseknek) tartozik felelősséggel. Az új törvény a tulajdonosok autonómiája növelése érdekében főszabályként a tagok (részvényesek) döntésére bízza a felügyelőbizottság létrehozását mivel a felügyelőbizottság létrehozásának kötelezettsége önmagában a társaság formája vagy jegyzett tőkéjének nagysága alapján nem volt indokolható.
Tekintettel arra, hogy a felügyelőbizottság a tulajdonosok érdekében jár el, a törvény alapján - főszabály szerint - a tagok (részvényesek) dönthetnek majd e társasági szerv létesítéséről. A Gt. 33. § (2) bekezdés felsorolja azon eseteket, amikor felügyelőbizottság létesítése - valamilyen speciális körülmény folytán - mégis kötelező.
A Gt. 33. § (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy kötelező felügyelőbizottság választása a zártkörűen működő részvénytársaságnál, ha ezt a szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező tagok kérik.
A felügyelőbizottság kötelező választásának fontos esete, amikor azt a köztulajdon védelme vagy a társaság által folytatott tevékenység jellege teszi indokolttá. Ilyen sajátos helyzet áll fenn a köztulajdont működtető társaságoknál, ahol a közpénzek felhasználása átláthatóságához, célszerűségének biztosításához fűződő érdek indokolja, hogy a többségi tulajdonos állam egyedi döntésétől függetlenül, minden esetben kötelező legyen a felügyelőbizottság létrehozása [Áht. 100/N. § (2) bekezdés, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 30. § (3) bekezdés].
A Ptk. 685/B. § (1) bekezdése szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik [a Ptk. 685/B. §-t módosította Gt. 338. § (2) bekezdése].
A felügyelőbizottság testület, tagjainak számát a törvény - az 1997. évi Gt.-vel egyezően - legalább 3, legfeljebb pedig 15 főben állapítja meg. A felügyelőbizottság ennél nagyobb létszáma a testület működőképességét veszélyeztetné.
A Gt. 33. § szerint a felügyelőbizottság alapvető feladata az ügyvezetés ellenőrzése, mégpedig nem harmadik személyek, hanem a társaság legfőbb szerve részére. Ezért a felügyelőbizottsági tagokat - főszabály szerint - a társaság legfőbb szerve választja meg. Ez alól - az eddigiekkel egyezően - kivételt képez az első felügyelőbizottság, amelyet a társasági szerződésben (alapszabályban) kell kijelölni (Gt. 12. §).
Új szabály, hogy a felügyelőbizottság elnökét és helyettesét nem feltétlenül a testület választja saját tagjai közül, hanem azt - törvény, illetve a társasági szerződés alapján - maga a taggyűlés vagy a közgyűlés is választhatja.
A felügyelőbizottság határozatait minden esetben a tagok egyszerű szótöbbségével hozza, minősített többséget a törvény nem ír elő. A határozatképességhez tagjai kétharmadának jelenléte szükséges.
A felügyelőbizottság tagjai csak természetes személyek lehetnek és csak személyesen - képviselet igénybevétele nélkül - járhatnak el. A Gt. újítása, hogy az ügyrend előírása alapján módot ad arra, hogy a felügyelőbizottság ülésén a tagok ne személyesen jelenjenek meg, hanem azon telekommunikációs eszközök (internet stb.) alkalmazásával vegyenek részt. Ebben az esetben az ülés megtartásának részletes szabályait is az ügyrendben kell meghatározni, amelyet - az 1997. évi Gt. szabályaival egyezően - a felügyelőbizottság maga állapít meg, és a társaság legfőbb szerve hagy jóvá [34. § (4) bek.]. A Gt. az ülések összehívásának, megtartásának szabályozását teljes egészében az ügyrendre utalja.
A felügyelőbizottság tagjával szemben - sem a tagsági, sem a munkáltatói jogcímen - utasítási jog nem gyakorolható, a társaság legfőbb szervének ülésein tanácskozási joggal részt vehetnek [34. § (3) bek.].
Szintén garanciális szabály, hogy ha a felügyelőbizottsági tagok száma valamely okból (pl. lemondás) a társasági szerződésben meghatározott mérték alá csökken, vagy a felügyelőbizottság működésképtelenné válik azért, mert elnök (elnök-helyettes) hiányában nincs aki az ülést összehívja, úgy a társaság ügyvezetésének össze kell hívnia a közgyűlést, illetve a taggyűlést annak érdekében, hogy az új felügyelőbizottsági tagok megválasztása (esetleg a társasági szerződés megfelelő módosítása stb.) megtörténhessen.
A felügyelőbizottság testületként működik és ennek megfelelően testületi, tehát kollektív döntéseket hoz. Ebből azonban nem következik, hogy egyes ellenőrzési feladatokat testületi döntés alapján egy vagy több tag önállóan nem láthat el, illetve a bizottság olyan munkamegosztási rendet is kialakíthat, hogy az ellenőrzési feladatokat intézményesen megosztja egyes tagjai között. Ez azonban tisztán célszerűségi jellegű intézkedés, tehát bármely felügyelőbizottsági tag elvileg minden ellenőrzési feladat ellátásában részt vehet (tehát jogosítványa a felügyelőbizottság hatáskörének teljes terjedelmére kiterjed) és ennek megfelelően nem érintheti felelősségét az említett munkamegosztás.
Az ügyvezetés ellenőrzése körében a felügyelőbizottság a vezető tisztségviselőktől, illetve a társaság vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. Mivel e téren a gyakorlat megoszlott, a törvény előírja, hogy a kérelem teljesítésének módját és határidejét a társasági szerződésben (alapszabályban) kell meghatározni.
Lényeges közérdek, hitelező- és kisebbségvédelmi előírás, hogy ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, akkor a számviteli törvény szerinti beszámolóról (ideértve az adózott eredmény felhasználásáról való döntést is) a társaság legfőbb szerve csak a felügyelőbizottság írásos jelentésének birtokában határozhat. A felügyelőbizottság véleménye természetesen a legfőbb szervet nem köti. A törvény az 1997. évi Gt.-hez képest szűkíti azt a kört, amelyben a felügyelőbizottság köteles véleményt nyilvánítani, mivel a gyakorlatban bizonytalanságot okozott, hogy mit kell "lényeges üzletpolitikai jelentésnek" minősíteni.
A felügyelőbizottság fontos feladata, hogy ha álláspontja szerint az ügyvezetés döntése, illetve egyéb tevékenysége alakilag szabályszegő, tehát a társasági törvénybe, egyéb jogszabályba, a társasági szerződésbe vagy a társaság legfőbb szerve valamely határozatába ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság, illetve a tagok érdekeit, úgy a felügyelőbizottság jogosult a legfőbb szerv ülésének meghatározott napirenddel való összehívására.
Az új Gt. - a vezető tisztségviselőkhöz hasonlóan a vezető tisztségviselők megválasztásához - lehetővé teszi a felügyelőbizottsági tagok határozatlan időre való megválasztását is.
A felügyelőbizottság alapvetően ellenőrzési feladatokat lát el és ennek megfelelően tagjai nem az egyes konkrét ügyvezetési döntésekért, avagy a társaság eredményes gazdálkodásáért felelősek, hanem azért, hogy ellenőrzési tevékenységüket az ilyen tisztséget ellátó személyektől elvárható gondossággal teljesítsék. A felügyelőbizottság testületi jellegének felel meg a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége, amely ugyancsak kizárólag a társaság irányában áll fenn.A felelősségi szabályok tehát az 1997. évi Gt.-hez képest nem változtak.
Összeférhetetlenségi szabályként rögzíti a Gt., hogy a dolgozói participáció kivételével (Gt. 38-39. §) a társaság munkavállalói nem válhatnak a felügyelőbizottság tagjává [36. § (2) bek.]. Ezen túlmenően a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozik valamennyi összeférhetetlenségi szabály, amelyet a Gt. 23. § és 25. § a vezető tisztségviselőkre megállapít.
A felügyelőbizottsági tagokra az üzleti titok védelmére vonatkozó - szintén a vezető tisztségviselőkre vonatkozó részben, a 27. § (1) bekezdésében előírt - szabály természetesen változatlanul irányadó.
A felügyelőbizottság tagjainak választására, a megbízás létrejöttére, illetve a megbízatás megszűnésére a vezető tisztségviselőkre vonatkozó 24. § és 31. §-ok irányadóak azzal, hogy a felügyelőbizottsági tagok megbízatásának időtartama eltérhet a vezető tisztségviselők megbízatásának időtartamától.
Az ügydöntő felügyelőbizottságra vonatkozó, az 1997. évi Gt. 33. §-ában foglalt rendelkezést az új Gt. jelentős mértékben kiterjeszti.
Általánosságban az ügyvezetés és a felügyelőbizottság mellérendelt és egymástól független. Mindkettőt a társaság legfőbb szerve választja meg, a felügyelőbizottság kizárólag ellenőrzési feladatokat láthat el, az operatív ügyvezetésbe nem avatkozhat be.
A zártkörűen működő részvénytársaságoknál és a korlátolt felelősségű társaságoknál, így azok nonprofit működési formáinál lehetővé teszi a Gt. a tagok (részvényesek) számára, hogy a társasági szerződésben, illetve az alapszabályban akként rendelkezzenek, hogy a felügyelőbizottságot bizonyos mértékben az ügyvezetés fölé rendelik. Ez esetben a társaság legfőbb szerve saját hatáskörének egy részét, mégpedig a törvényben taxatíven meghatározott elemeit bízza a felügyelőbizottságra.
Az átruházható hatáskörök egy része változatlan, megegyezik az 1997. évi Gt.-ben foglaltakkal. Eszerint a felügyelőbizottság jogosult lehet az igazgatóság tagjai, illetve az ügyvezető megválasztására, visszahívására, és díjazásának megállapítására.
Bővült azonban az ügydöntő felügyelőbizottság másik lehetséges jogköre. Az 1997. évi Gt. alapján ugyanis csak egyes jogügyletek jóváhagyásáról dönthetett, a törvény szerint pedig, amennyiben a társasági szerződés (alapszabály) a kft., illetve a zrt. ügyvezetésének kialakítását a felügyelőbizottságra bízza, úgy a társasági szerződésben megjelölt bármely ügydöntő határozat meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához lehet kötni. (Ebbe a körbe természetesen a szerződések jóváhagyása is beletartozik.)
Az 1997. évi Gt. nem rendelkezett arról, hogy az ügydöntő felügyelőbizottság tagjainak felelőssége hogyan alakul. A 37. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a tagok felelősségére a Ptk. közös károkozásra irányadó szabályai alkalmazandók.
Ha a felügyelőbizottság valamely határozat jóváhagyását megtagadta, a zrt. igazgatósága, illetve a kft. ügyvezetője jogosult a legfőbb szerv összehívására. A felügyelőbizottság határozatának megváltoztatására csak a legfőbb szerv jogosult.
A munkavállalók számára a társasági jog a felügyelőbizottságban biztosít részvételi lehetőséget, a munkavállalói képviselők ilyen módon vehetnek részt az ügyvezetés ellenőrzésében. A 33. § (2) bekezdésének d) pontja kötelezővé teszi felügyelőbizottság létrehozását, ha az a munkavállalókat megillető ellenőrzési jogok érdekében szükséges.
A 38. § (1) bekezdése kimondja, hogy a dolgozói képviselet akkor kötelező, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A kétszáz fős határ tehát nem változik és ennél a részfoglalkozású dolgozókat nem kell figyelembe venni. A törvény annyiban módosítja a szabályozást, hogy lehetővé teszi az üzemi tanács és a társasági ügyvezetése számára az eltérő megállapodást.
A kétszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató társaságoknál a felügyelőbizottság egyharmadát a munkavállalók saját soraiból választott küldöttek képezik. Újonnan alakuló társaságoknál természetesen az éves átlag csak egy év után állapítható meg, de nincs akadálya, hogy ha egyértelműen kétszáz főnél magasabb dolgozói létszámmal indul a vállalkozás, úgy még az első évben bekerüljenek a dolgozói küldöttek a felügyelőbizottságba.
Garanciális jelentőségű szabályt tartalmaz a 38. § (3) bekezdése, amikor kimondja, hogy kétszáz főnél magasabb létszám esetén az átalakulással létrejövő gazdasági társaságoknál eleve, már az átalakulástól biztosítani kell a dolgozói képviseletet.
A munkavállalói küldöttnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia. Ez a szabály egyben kivétel azon rendelkezés alól, hogy a társaság munkavállalója nem lehet a felügyelőbizottság tagja [36. § (2) bek.]. A munkavállalói képviseletnek ugyanis az a lényege, hogy a dolgozók megismerhessék az ügyvezetés tevékenységét és ezzel kapcsolatban véleményüket a tulajdonosok, tehát a gazdasági társaság legfőbb szerve tudomására hozhassák. A munkavállalói küldöttek a dolgozói közösséget az üzemi tanácson keresztül folyamatosan tájékoztatni kötelesek a felügyelőbizottság tevékenységéről. Ez a tájékoztatás természetesen nem érintheti a 27. § által védett üzleti titkokat.
A munkavállalói küldötteket a felügyelőbizottságban a többi taggal azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik. Ha a munkavállalói képviselők a felügyelőbizottságban kisebbségben maradnak, úgy módot kell adni arra, hogy a társaság legfőbb szerve a kisebbségi véleményt megismerje [39. § (3) bek.]. Természetesen a munkavállalói küldötteket is megilleti a Munka Törvénykönyve által az üzemi tanács tagjainak biztosított munkajogi védelem [Mt. 62. § (3) bek.].
Az üzemi tanács maga állapítja meg a dolgozói küldöttek választási módját, nemcsak a konkrét személyek kiválasztásánál, hanem nyilván a választási szabályzat megalkotásánál is és az üzemi tanácsnak ki kell kérnie a társaságnál működő valamennyi szakszervezet véleményét (bár természetesen e vélemény az üzemi tanácsot nem köti). A felügyelőbizottság a társaság szerve, így a felügyelőbizottság tagjává a munkavállalói küldött is csak a társaság legfőbb szervének határozatával válhat. Ugyanakkor a legfőbb szerv köteles elfogadni az üzemi tanács által jelölteket és a jelölést követő első rendes vagy rendkívüli ülésén e személyeket a felügyelőbizottság tagjává választani. Ezt csak akkor tagadhatja meg, ha valamely jelölttel szemben törvényes kizáró ok áll fenn, pl. igazgatósági tag házastársa összeférhetetlenség miatt nem lehet a felügyelőbizottság tagja dolgozói küldöttként sem. Úgyszintén a legfőbb szerv a dolgozói küldöttet saját döntése alapján nem hívhatja vissza, csak az üzemi tanács javaslatára. Ez utóbbi esetben azonban vissza kell hívnia. A munkavállalói küldött felügyelőbizottsági tagsága természetesen munkaviszonyának megszűnése esetén is véget ér, ekkor az üzemi tanácsnak új tagot kell jelölnie [39. § (1)-(2) és (5)-(6) bek].
Az új Gt. jelentősen megváltoztatta a könyvvizsgálóra vonatkozó szabályozás struktúráját.
A választott könyvvizsgáló törvényben történő szabályozásának az indoka az, hogy a társaság és az auditálási szolgáltatást nyújtó könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) között sajátos társasági jogi jogviszony jön létre. Ez a jogviszony keletkezésében, tartalmi jellemzőit illetően, valamint megszűnése körülményeit tekintve is különbözik attól az esettől, amikor a gazdasági társaság könyvvizsgálóval úgy köt polgári jogi megállapodást (pl. adótanácsadói, könyvelési, informatikai stb. szolgáltatás igénybevételére), hogy az társasági jogi szempontból érdektelen marad. A társasági könyvvizsgáló megbízatása a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzésére irányul, ezen kívül csak korlátozottan, olyan szolgáltatást nyújthat ugyanazon ügyfél társaság számára, amely nem veszélyezteti a hiteles, pártatlan, megbízható auditori tevékenységet.
A Gt. különbséget tesz tehát az auditálást szolgáltató társasági könyvvizsgáló és az auditálásra nem jogosult, egyéb könyvvizsgálói teendők ellátása megbízott könyvvizsgáló között.
Az auditálást szolgáltató társasági könyvvizsgáló szabályozásának jellemzői:
- a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján végzi feladatát, elsődleges feladata annak ellenőrzése, hogy a társaság számviteli törvény szerinti éves beszámolója törvényes-e, illetve valós képet ad-e,
- feladata közérdekvédelmi jellegű és a könyvvizsgáló ezért csak olyan egyéb megbízást vállalhat a társaságnál, amely ezen kötelezettség ellátását nem veszélyezteti,
- a gazdasági társaság legfőbb szerve választja, illetve jelöli ki, és meghatározza a könyvvizsgálóval kötendő szerződés lényeges elemeinek tartalmát, a legfőbb szerv által meghatározott feltételek alapján a szerződést a társaság ügyvezetése köti meg a polgári jog megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezések szerint,
- a számviteli törvény határozza meg a könyvvizsgálóval szembeni követelmények, mind pedig a könyvvizsgáló kötelező igénybevétele esetének meghatározását, amely alól kivétel a közhasznú társaság és a részvénytársaság, ahol a társasági könyvvizsgáló kijelölése/megválasztása minden esetben kötelező,
- a könyvvizsgáló személyére, összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (könyvvizsgálói törvény) rögzíti,
- alapvető követelmény a könyvvizsgálók nyilvántartásában való szereplés, ennek feltételeit a könyvvizsgálói törvény határozza meg,
- társasági könyvvizsgáló jogi személy és egyéni könyvvizsgáló egyaránt lehet, jogi személy esetén személyében felelős természetes személy könyvvizsgálót is választania kell a társaság legfőbb szervének,
- a személyében felelős könyvvizsgáló tartós távolléte esetén helyettes könyvvizsgáló kijelölésére is lehetőség van az új Gt. alapján,
- a társaság alapítója, tagja, részvényese, továbbá - jogviszonya fennállta alatt és annak megszűnésétől számított három évig - a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója és élettársa, továbbá a társaság munkavállalója sem lehet könyvvizsgáló,
- a könyvvizsgálói megbízás legmagasabb időtartama változatlanul 5 év,
- az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől eltérően - a törvény a könyvvizsgálói megbízás legrövidebb idejét is meghatározza, eszerint a megbízatás időtartama nem lehet rövidebb mint a könyvvizsgálót megválasztó taggyűléstől (közgyűléstől) az üzleti év számviteli törvény szerinti beszámolóját elfogadó taggyűlésig (közgyűlésig) terjedő azon időszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották,
- a könyvvizsgáló függetlenségét biztosító további garanciális szabálya, hogy a társasági könyvvizsgáló visszahívására nem adhatnak alapot a jelentésében tett megállapítások, illetve a könyvvizsgálói záradék magadásának elutasítása,
- külön törvény lehetővé teszi az újraválasztás kizárását is,
- a megválasztástól számított 90 napon belül a könyvvizsgálónak és a társaság ügyvezetésének a megbízási szerződést meg kell kötni, ellenkező esetben a megválasztásról hozott döntés hatálytalanná válik és a legfőbb szervnek új könyvvizsgálót kell választania.
A Gt. 41. § (2) bekezdése kötelezővé teszi a könyvvizsgáló választását kötelezővé teszi, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében külön előírja. Nem kötelező a könyvvizsgáló választása a jövőben az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság esetében, kivétel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 155. §-a, illetve ott ahol a köztulajdon érdekében ezt a törvény előírja.
A társaságoknak lehetősége van az auditálást szolgáltató könyvvizsgálótól függetlenül pl. könyvviteli tanácsadást igénybe venni. A társasági könyvvizsgálónak nem minősülő könyvvizsgáló cég kiválasztása, a szerződéskötés - hacsak maga a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - az ügyvezetés hatáskörébe tartozik.
A társaság választott könyvvizsgálóját feladata teljesítésében sajátos jogok segítik, és kötelezettségek terhelik. Így a választott könyvvizsgálót maga a Gt. jogosítja fel arra, hogy betekintsen a gazdasági társaság könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a munkavállalóktól felvilágosítást kérhessen, a társaság számláit, szerződéseit megvizsgálhassa [43. § (1) bek.].
Mind a gazdasági társaság felügyelőbizottsága, mind maga a könyvvizsgáló kezdeményezheti a könyvvizsgálónak a bizottsági ülésen való megjelenését, tanácskozási joggal való részvételét, a könyvvizsgáló pedig napirendre is tehet javaslatot.
Új, a könyvvizsgálói függetlenség biztosítását szolgáló szabályt tartalmaz a 43. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy a könyvvizsgáló eljárása során nem alakíthat ki olyan szakmai együttműködést a társaság ügyvezetésével, amely pártatlanságát veszélyeztetheti.
Az 1997. évi Gt. rendelkezéseihez hasonlóan az új Gt. is kimondja, hogy a könyvvizsgáló köteles a társaság éves taggyűlésén (közgyűlésén) részt venni, a társaság jelentős vagyonvesztésének, vagy a vezető tisztségviselők, illetve a felügyelőbizottsági tagok felelősségét érintő körülmény észlelése esetén pedig a legfőbb szerv összehívását kezdeményezni, szükség esetén pedig a cégbírósághoz kell fordulni.
A gazdasági társaság alapítását - a cégnyilvántartásba történő bejegyzés végett - be kell jelenteni a cégbírósághoz. A társaság a cégbejegyzéssel jön létre ex nunc (jövőre szóló) hatállyal. A gazdasági társaság megszűnését is be kell jegyezni a cégnyilvántartásba, ami tulajdonképpen a társaság cégjegyzékből való törlését jelenti. A törlésnek is konstitutív és ex nunc hatálya van.
A társaság a jogképességét (jogi személyiségét vagy jogalanyiságát) a cégjegyzékből való törléssel veszti el, ami a perképesség megszűnését is jelenti. A cégjegyzékben bejegyzett cégként szereplő, de már megszűnt cég is rendelkezik jogalanyisággal (tehát jogai és kötelezettségei lehetnek, ellene per indítható és maga is indíthat pert), ami a törléssel szűnik meg.
A társaság törlésének akkor van helye, ha a társaság valamely okból megszűnt, például az egy tagúvá vált közkereseti társaság 6 hónapon belül nem jelentette be a cégbíróságnál új tag belépését [Gt. 105. § (1) bek.], vagy a cégbíróság a társaságot törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazott intézkedésével megszüntette [Ctv. 81. § (6) bek. és a Gt. 84. § (1) bek.], és a megszűnést követően a társaság végelszámolási vagy a felszámolási eljárása a társaság jogutód nélküli megszűnésével ért véget. Az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás eredményeként a cégbíróság felszámolási eljárás kezdeményezése nélkül és végelszámolás elrendelése nélkül is elrendelheti a cég törlését [Ctv. 92. § (2) bek.] a Ctv.-ben meghatározott eljárás eredményeként.
A Gt. 66. §-a a jogutód nélküli megszűnés eseteit, a Gt. 67. §-a pedig a jogutódlással történő megszűnés eseteit nevesíti. Önmagában a társaság megszűnése csak akkor eredményezi a társaság tényleges megszűnését, a jogalanyiságának megszűnését, ha a cégjegyzékből törlésre kerül. Főszabályként a törlést meg kell előznie felszámolási vagy végelszámolási eljárásnak, ezek mellőzésével csak kivételes esetben [Ctv. 92. § (2) bek.] kerülhet sor a társaság törlésre.
A 65. § a hatályos szabályozással egyezően kinyilvánítja, hogy a gazdasági társaságok a cégjegyzékből való törlés aktusával, a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) szűnnek meg. Az eddiginél pontosabb logikai sorrendben tárgyalja a törvény a megszűnési okokat, különbséget téve a két alapvető megszűnési mód: a jogutód nélküli és a jogutódlás mellett történő megszűnés között. A jogutód nélküli megszűnési okok nem változtak, azonban a felsorolás ésszerűbbé vált, mivel az értelemszerűen összetartozó esetköröket egybevonva tárgyalja a normaszöveg.
A jogutódlással történő megszűnés alapeseteit a 67. § sorolja fel, megkülönböztetve az átalakulás, mint gyűjtőfogalom körében az egyszerű társasági formaváltást, az egyesülést és a szétválást is. E fogalmak meghatározását is megadja a törvény, s e szabályok - valamint a 67. § további részeiben írt átalakulási normák - kiemelkedő fontosságuk miatt a megszűnés alapelvi szintű szabályai között, és nem a 2. Címben nyertek elhelyezést.
A jogutódlással való megszűnés legfőbb normái közt itt szögezi le a törvény azt a szabályt is, hogy az 1997. évi Gt. korlátozásával [pl. 74. § (1) bek.] ellentétben az egyesülés és a szétválás során a jogutód cégformájának megválasztásánál nincs többé formakényszer.
Tiltja ugyanakkor a törvény a társasági formaváltás, az egyesülési és a szétválási folyamatok vegyítését: nincs tehát lehetőség arra, hogy "egy lépcsőben" mindkét (vagy mindhárom) átalakulási módot alkalmazzák.
A társaság jogutódlással történő megszűnésének, az átalakulásnak két nagy csoportja van. Az egyiknél cégformaváltás történik, a másiknál a cégek száma változik. Ez utóbbinak is két csoportja van, az átalakulás eredményeként a cégek száma az egyiknél kevesebb, a másiknál több. A gazdasági társaságok egyesülése esetén két vagy több gazdasági társaságból egyetlen jogutód gazdasági társaság keletkezik. Az egyesülés történhet összeolvadással vagy beolvadással, amelynek fogalmát a Gt. 80-81. §-a adja meg. A gazdasági társaság szétválása esetén a gazdasági társaság - tagjai (részvényesei) és a társasági vagyon egy részének a részvételével - két vagy több gazdasági társaságra válik szét. A szétválás történhet különválással vagy kiválással, amely fogalmakat a Gt. 86. §-a határozza meg. [A kiválásnak egyik speciális esete a Gt. 86. § (2) bekezdésében szabályozott beolvadásos kiválás, amikor a társaságtól megváló tagok a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz mint átvevő társasághoz csatlakoznak.]
Az egyesülés - mint átalakulási mód - és a szétválás során az átalakuló cég a cégformájától függetlenül bármilyen más cégformába átalakulhat.
Az egyesülés - mint cégforma - az átalakulás szempontjából gazdasági társaságnak minősül, tehát az egyesülés bármilyen módozatú átalakulásban érintett cégforma lehet. Nonprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének megtartásával alakulhat át, nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit gazdasági társaságokká válhat szét.
A nonprofit társaság szervezeti formaváltására nézve a Gt. kógens előírásokat tartalmaz. Addig, amíg a gazdasági társaságok bármelyike átalakulhat nonprofit társasággá, addig a fordított változásra lehetőség nincs, vagyis nonprofit társaság nem alakulhat át gazdasági társasággá. [Erre a közhasznú társaságok esetében utoljára az 1997. évi CXLIV. tv. 306. § (1) bekezdése alapján 1999. június 15-ig volt mód.]
A Gt. azonban lehetővé teszi a szervezeti formaváltást más nonprofit társasággá [pl. nonprofit bt. nonprofit kft.-vé alakulhat, és az átalakulás Gt. VI. fejezet 3-6. címei alatt lévő szabályok betartásával a nonprofit társaságok egyesülhetnek (összeolvadhatnak, beolvadhatnak) és szétválhatnak (különválhatnak, kiválhatnak)].
A jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő, kielégítetlenül maradt követelések a társaság megszűnésétől számított öt éves jogvesztő (és többé nem elévülési!) határidő alatt érvényesíthetőek a tagi felelősség szabályai szerint a volt tagokkal (részvényesekkel) szemben. Ez a szabály természetesen azokra a tagokra vonatkozik, akiknek tagsági jogviszonya a társasággal együtt szűnt meg. A tagi felelősség - az adott társaság speciális szabályainak megfelelően - a tagsági jogviszony korábbi megszűnése esetén az erre irányadó szabályok függvényében állapítható meg.
A törvény 68. §-a csak a jogutód nélkül megszűnt társaság ki nem elégített tartozásaiért való tagi helytállási kötelezettséget rendezi, az átalakulással megszűnő társaság tagjának felelősségét az átalakulás közös szabályai [70. § (3)-(6) bek.] között taglalja a szöveg.
A § - az eddigi szabályozással azonosan - a társaság megszűnése esetén fennmaradó tagi felelősséget aszerint rendezi, hogy a társaság fennállása alatt a tagi felelősség korlátlan vagy korlátozott volt. Főszabályként korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság, illetve a betéti társaság kültagja esetén a tag felelőssége a megszűnt társaság kötelezettségéért csak a társaság megszűnésekor általa kapott vagyoni hányad erejéig áll fenn. Ha viszont a felelősség korlátlan és egyetemleges volt (bt. beltagja, kkt. tagja), ez a felelősség a 68. § (1) bekezdésében szabályozott jogvesztő határidőn belül fennmarad. A belső felelősségi arányok ilyenkor is a felosztott vagyoni hányadhoz igazodnak, megengedi azonban a törvény, hogy egyetemleges helytállási kötelezettségnél a tagok egymás közti viszonyában a társasági szerződés más veszteségviselési arányokat írjon elő.
Az 1997. évi Gt. - 56. § (3)-(4) bekezdésében foglalt - felelősség-átvitelt (áttörést) jelentő szabályai, melyek azt mondták ki: korlátlan a felelőssége annak a tagnak, aki ezzel visszaélt, így például a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett, vagy a vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta: ezáltal a társaság a kötelezettségeit nem lesz képes teljesíteni, a törvényben ésszerűbb elhelyezést nyertek, a hitelezővédelem (50. §) körében találhatók.
Az 1997. évi Gt. 57. §-ával szemben a törvény a jogutód nélküli megszűnés kapcsán csak azt deklarálja, hogy az ilyen megszűnés esetén mindig vagy végelszámolást, vagy felszámolást kell lefolytatni. Csak egészen kivételes esetben történhet meg, hogy a gazdasági társaságot vagyoni jogviszonyainak rendezése nélkül vonják ki a piac szereplői közül: ez pedig a fantomcég esete. A korábban hivatalbóli törlésnek, a Ctv.-ben megszüntetési eljárásnak nevezett procedúrára akkor kerülhet sor, ha a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) fellelhetetlen társaság meghatározó tulajdonosai, törvényes képviselői, s velük együtt könyvelési anyagai sem találhatók, így a felszámolás vagy a végelszámolás lefolytatása lehetetlen. Minden egyéb esetben azonban végelszámolás, vagy (megfelelő fizetésképtelenségi tényállás mellett) felszámolás nélkül nem szűnhet meg jogutód nélkül a gazdasági társaság.
A gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén felmerülhet az a kérdés, hogy a megszűnt társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés érvényesíthető-e és mennyi ideig a megszűnt cég volt tagjával (részvényesével) szemben. Igen, érvényesíthető, a cég megszűnésétől (törlésétől) számított ötéves jogvesztő határidő alatt. A volt tag helytállási kötelezettségének (felelősségének) terjedelme annak függvénye, hogy a tagsági jogviszonyának fennállása alatt a társaság tartozásaiért korlátlan vagy korlátozott volt a mögöttes felelőssége. Ha korlátlan és egyetemleges volt, akkor a jogelőd társaság volt tagjának a helytállási kötelezettsége a társaság megszűnését követően is korlátlan és egyetemleges. Ha korlátozott volt, akkor a jogelőd társaság volt tagjának a helytállási kötelezettsége a társaság megszűnését követően is korlátozott, a volt tag felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn.
A gazdasági társaság megszűnése esetén felszámolási vagy végelszámolási eljárást kell lefolytatni, kivéve a Ctv. 92. § (2) bekezdésében meghatározott esetet.
- a Gt. közös szabályai között található 4. §-a és a
- a Gt. 88. §-107. §-ai, a közkereseti társaságokra vonatkozó szabályok
alapján létesíthető.
Ha a társaság egyben közhasznú szervezetként is nyilvántartott szervezet, akkor kötelezően alkalmazandó a Kszt. rendelkezései is [Gt. 4. § (5) bekezdés].
A közkereseti társaság, így a nonpofit kkt. is tipikusan személyegyesítő társaság, vagyis két vagy több tag együttműködése társasági szerződés útján. Ha közkereseti társaságnak a társasági jogunk rendszerében való elhelyezkedését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a a polgári jogi társaság és a jogi személy gazdasági társaság között helyezkedik el. Általában alacsony tőkével és kisebb taglétszámmal működő tipikus kisvállalkozás. A közkereseti társaság elnevezést - vagy annak "kkt." rövidítését - a társaság cégnevében fel kell tüntetni.
A közkereseti társaság szabályai eddig a gyakorlatban nem közvetlenül a közkereseti társaságon, mint alapformán keresztül érvényesültek, hanem sokkal inkább alfaján, a betéti társaság igen közkedvelt alfaján keresztül.
A közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják.
Egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén azt kiegészíteni.
Azt, hogy melyik tag milyen mértékű vagyoni hozzájárulással járul hozzá a társasági vagyonhoz, a tagok a társasági szerződésben határozzák meg. Az ott megállapított mérték megváltoztatása szerződésmódosításnak minősül, ezért erre csak valamennyi - köztük az érintett - tag közös megegyezése esetén kerülhet sor.
A tag a vagyoni hozzájárulása emelésére - vagy veszteség esetén annak kiegészítésére - tehát akarata ellenére nem kötelezhető. Más oldalról viszont a tagnak arra sincs joga, hogy a tagsági viszonya illetve a társaság fennállása alatt egyoldalúan csökkentse a vagyoni hozzájárulását, vagyis hogy a már teljesített vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaságtól részben vagy egészben visszakövetelje. A tag a vagyoni hozzájárulását ugyanis a bevitellel a társaság céljára lekötötte. A tag tehát vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaság, illetve a tagsági jogviszonya fennállása alatt nem követelheti vissza.
A jegyzett tőke felemelésére, illetve leszállítására továbbra sem tartalmaz külön rendelkezést a Gt., mert ez közkereseti társaságnál egyhangú döntést igénylő szerződésmódosítással történik, és a korlátlan mögöttes tagi felelősség folytán nem igényel hitelezővédelmi garanciákat.
Értelemszerűen nem alkalmazhatóak a Gt. 90. §-ában foglalt rendelkezések, amely szerint
- eltérő társasági szerződésbeli rendelkezés hiányában a nyereség és a veszteség a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg, továbbá
- semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár,
mivel a Gt. 4. § (3) bekezdésére tekintettel a nonprofit gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok között nem osztható fel.
A legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a nyereség és a veszteség (a társasági adózott eredmény) megállapításáról és felhasználásáról való döntés. A döntés csak olyan lehet, amely nonprofit kkt. és bt. esetében nem növeli a tagok vagyonát.
A számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyásáról a tagok gyűlése határoz, azonban vannak olyan közkereseti és betéti társaságok is, amelyek nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá, hanem nyilvántartásaikat az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény előírásai szerint vezetik.
Változtak a személyes közreműködés szabályai. A vállalt személyes közreműködés módjának, tartalmának meghatározása az új Gt. szerint már nem kötelező szerződési tartalom. A személyes közreműködés az azt vállaló tagnak a többi taggal való megállapodása, amely a törvény szerint a jövőben nem csak a társasági szerződésben, hanem azon kívül is bármikor megköthető lesz.
A Gt. egyértelműen megkülönbözteti a tagi munkavégzés alapjául szolgáló különböző jogviszonyokat, amikor kimondja, hogy
Nem minősül személyes közreműködésnek
a) a munkaviszonyban, valamint
b) a valamely polgári jogi szerződés (megbízás) alapján történő munkavégzés,
c) az üzletvezetés és a
d) képviselet ellátása sem, hiszen Gt. általános részében kifejtett szabály alapján a vezető tisztség ellátására a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Személyes közreműködésnek csak a társaság valamely tevékenységi körének megvalósításában a tagsági viszony alapján való tagi részvételt lehet tekinteni, ha az nem valamely más jogviszony keretében történik.
A nonpofit közkereseti társaságot, illetve annak alfaját, a nonprofit betéti társaságot az Áht. 100/L. § (1) bekezdése és az Ötv. 80. § (3) bekezdése folytán költségvetési szerv, illetve önkormányzat nem hozhat létre. Továbbá nem jöhet létre nonprofit jogi személyiség nélküli gazdasági társaság ott, ahol külön törvény gazdálkodó szervezet létrehozását azzal a feltétellel engedi meg, hogy a gazdálkodó szervezet csak olyan vállalkozásban vehet részt, ahol felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. Ezek a gazdálkodó szervezetek nonprofit gazdasági korlátolt felelősségű társasági formát vagy nonprofit részvénytársaságot hozhatnak csak létre.
Attól függően, hogy a nonprofit működéshez az állam milyen kedvezményeket biztosít - elsősorban adó kedvezményeket -, befolyásolja, hogy a nonprofit gazdasági társaságok mely formáját érdemes alapítani.
A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, amelynek tevékenységében való részvétel lehetőségét valamennyi tag számára biztosítani kell [Gt. 92. § (1) bekezdés].
A Gt. 19. § (1) bek. értelmében a (nonprofit) kkt. (és bt.) formáknál a társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése. Megszűnik tehát a "tagok gyűlése" és a "taggyűlés" elnevezések közötti különbségtétel. A törvény a "tagok gyűlése" elnevezést tartja meg, ezzel is megkülönböztetve a kkt. formát a korlátolt felelősségű társaságtól. A tagok gyűlése főszabályként teljesen formalizálatlanul működik, mindössze egyetlen kógens követelmény van: a döntéshozatalban való részvétel lehetőségét valamilyen formában minden tag számára biztosítani kell.
Új szabálya a Gt.-nek, hogy a tagok gyűlése hatáskörébe nem csak törvény valamint a társasági szerződés rendelkezése alapján tartozhat valamely kérdés, hanem a tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják, elvonva ezzel az üzletvezetésre jogosultak hatáskörét. A hatáskör elvonás tilalmának ezt a teljes feloldhatóságát a kkt. formának az a sajátossága indokolja, hogy itt nem válnak el olyan élesen az üzletvezetési és legfőbb szervi hatáskörök, hiszen lényegében mindkét esetben a tagok döntenek [Gt. 93. § (1) bekezdés].
A törvény a kkt. (és bt.) formáknál is kifejezetten biztosítja az ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján való határozathozatal lehetőségét.
A Gt. 93. § (2) bekezdés annyiban speciális a Gt. 20. § (2) bekezdéséhez képest, hogy kkt.-nál nem kell a társasági szerződésben előre meghatározni azokat a kérdéséket, amelyekben ülés tartása nélkül is lehet határozni (ellenkezőleg: legfeljebb azokat az ügyeket kell meghatározni, amelyeknél a tagok ki kívánják zárni ezt a lehetőséget), hanem a Gt. eleve generálisan biztosítja ezt a rugalmas döntéshozatali lehetőséget.
Nem igényli a szavazás lebonyolítása módjának a társasági szerződésben való meghatározását sem az új Gt. A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. A társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet. Eltérő szavazati jog alkalmazását a nonprofit működés sem zárja ki.
Kógens szabály, hogy a tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek esetében törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő, pl. Gt. 93. § (5) bekezdés.
Háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához.
Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell - a Gt. 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.
A társasági szerződés módosítását - a Gt. 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - valamennyi tagnak alá kell írnia.
Az általános szabály [Gt. 21. § (2) bek.] értelmében a kkt. (és a bt.) ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tagok mint vezető tisztségviselők látják el. A törvény az üzletvezetés lehetséges megoldásait illetően - az 1997. évi Gt.-vel egyezően - továbbra is a legteljesebb döntési szabadságot biztosítja a tagok számára: a társaság valamennyi, illetve egy vagy több tagja egyaránt lehet üzletvezetésre jogosult. A törvényi főszabály változatlanul az, hogy a társaság üzletvezetésére mindegyik tag jogosult, mégpedig időbeli korlátozás nélkül.
Amennyiben az üzletvezetésre valamennyi vagy több tag jogosult, akkor főszabályként továbbra is mindegyikük önállóan jogosult eljárni, vagyis az együttes eljárást mindig külön ki kell kötni a társasági szerződésben.
Új szabály az 1997-es Gt.-hez képest az, hogy a törvény szerint a jogi személy tag nem csak a szervezeti képviselője útján, hanem bármely általa kijelölt természetes személy útján elláthatja az üzletvezetést [Gt. 94. § (3) bekezdés].
Ugyancsak új szabály, hogy több önállóan eljáró üzletvezetésre jogosult tag esetén nem csak a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen, hanem a már megtett intézkedés ellen is lehet a legfőbb szervnél tiltakozni. Elképzelhető ugyanis annak szükségessége, hogy alapos tiltakozás esetén - amennyiben ez még lehetséges - a legfőbb szerv a már megtett intézkedést is korrigálhassa.
Az 1997. évi Gt. rendelkezéseitől eltérően az új Gt. az üzletvezető személyében bekövetkező változás nem igényel már szerződés módosítást, hanem a megválasztás egyszerű, a visszahívás pedig háromnegyedes szótöbbséggel [93. § (5) bek.] történhet. Ez annak a következménye, hogy általános szabály [12. § (1) bek. f) pont] értelmében a jövőben csak az első vezető tisztségviselő neve kötelező szerződési tartalom.
A létesítő okirat módosítása esetében a Ctv. 51. § (2) bekezdése fontos új szabályt fogalmaz meg, hogy a jelenleg érvényesülő gyakorlattal szemben. Ugyanis, ha a létesítő okirat tartalma változik - akár a létesítő okirat külön okiratban történő módosítása, akár a legfőbb szerv határozata útján -, a változásbejegyzési kérelemhez ezen okirat mellett csatolni kell a létesítő okirat változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét is. Az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratban hatályosítani kell azokat az adatokat is, amelyeket törvény csak alapítás esetén ír elő a létesítő okirat tartalmaként (pl. az új vezető tisztségviselő személyének változása). A (2) bekezdés szerint az egységes szerkezetű okirat benyújtása minden esetben szükséges, ha az okirat bármely tartalmi eleme változik, függetlenül attól, hogy a változás jogilag egyben okirat-módosítás vagy sem.
Az üzletvezetés körébe tartozik mindazon kérdések eldöntése, amelyekről nem a tagok gyűlése jogosult határozni. A társasági döntéseknek tehát két nagy csoportja van:
a) vannak olyan kérdések, amelyekről a törvény illetve a társasági szerződés rendelkezése, vagy a tagok döntése alapján csak a tagok összessége dönthet [93. § (1) bek.],
b) míg minden más kérdésről az üzletvezetés körében lehet határozni.
A képviseletre vonatkozó szabály megegyezik az 1997. évi Gt. rendelkezésével. A társaság törvényes képviselői az üzletvezetésre jogosult tagok, akik a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelően gyakorolják a cégjegyzési jogukat. Az üzletvezetés és a képviselet személyileg egybeesik, mert az üzletvezetésre való jogosultság szükségképpen egyben képviseleti (cégjegyzési) jogosultságot is jelent. A képviselet (cégjegyzés) módjának a meghatározása a társasági szerződés kötelező tartalmi kelléke [12. § (1) bek. e) pont].
A társaság külső jogviszonyai között a törvény a társaság és a tagok harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségét rendezi, gyakorlatilag a hatályos szabályozással azonos módon. Az 1988 óta változatlan felelősségi szabályok érvényesülnek.
A kkt. esetében is érvényes az a szabály, hogy a társaság mint kimondott jogképes önálló jogalany a kötelezettségeiért maga felel a saját társasági vagyonával. A társasági kötelezettségek fedezetéül elsősorban a társasági vagyon szolgál, mögöttesen azonban a társaság minden tagja korlátlanul és egymással egyetemlegesen felel a saját magánvagyonával.
Ez a tagi felelősség a tag teljes vagyonára kiterjedő és a hitelező választása szerint bármelyik tagtól a teljes tartozásért való helytállás kötelezettségét jelenti. A kötelezettség nemcsak szerződéses, hanem bármilyen más természetű - pl. szerződésen kívüli károkozás, adótartozás, bírság stb. - kötelezettség lehet.
A hitelező a jogerősen megítélt ill. végrehajtható, de a társaságtól nem behajtható követelését azonban csak akkor érvényesítheti választása szerint az egyetemlegesen helytállni tartozó tagokkal vagy azok valamelyikével szemben, ha a végrehajthatóság a tagokra is kiterjed, azaz a perben állásuk mellett hozott döntésről van szó. A hitelező ugyanis választása szerint perelheti a társaságot önállóan vagy a tagokkal együtt. Ha a hitelező csak a társaságot perelte, és a tagot vagy tagokat nem vonta perbe, akkor csak a társasággal szemben kérhet végrehajtást és annak eredménytelensége esetén sem fordulhat a tagok ellen [Gt. 97. § (2) bekezdés].
A hitelezők védelme és a tagok közös vagyoni kockázatvállalása indokolja, hogy a már működő társaságba utóbb belépő tag felelőssége nem osztható aszerint, hogy a belépése előtt vagy azt követően keletkezett tartozásról van szó. A tagok az egymás közti viszonyukban mögöttes megállapodásként ettől a szabálytól eltérően is rendelkezhetnek.
A tagi felelősség mögöttessége csak a végrehajtási eljárás során érvényesül arra az esetre, ha a társaság vagyona a tartozásait nem fedezi, annak tehát nincs akadálya, hogy a hitelező a társasággal együtt a tagot is perelje.
Az egyetlen változás a felelősségi szabályokban az, hogy a belépő tag felelőssége a belépés előtt keletkezett társasági kötelezettségekért kifelé, harmadik személyekkel szemben hatályosan is kizárható lesz a társasági szerződésben, illetve annak a tag belépéskori módosításában.
A változtatás indoka, hogy az 1997. évi Gt. kógens szabályával indokolatlanul túlzott hitelezővédelem valósult meg, hiszen - figyelemmel arra, hogy a társaságtól megváló tagok felelőssége is még öt évig fennmarad - így előfordulhat, hogy egy adott társasági kötelezettségért esetleg többen tartoznak korlátlan felelősséggel, mint ahány tagja a társaságnak a kötelezettség keletkezésekor volt.
A tagok által a társaság részére nyújtott vagyoni hozzájárulás a társasági vagyon részét képezi, azzal a társaság rendelkezik, mert a társaság céljaira van lekötve. Ezért a taggal szembeni hitelezői igény fedezete elsődlegesen csak a tagnak a társaságon kívüli vagyona lehet. Ennek az elégtelensége esetén azonban lehetősége van a hitelezőnek arra, hogy a társaság vagyonának arra a hányadára is kiterjessze a végrehajtást, amely a tagot abban az esetben illetné meg, ha a társaság vagy a tagsági jogviszony megszűnne. Ennek érdekében és csak erre az esetre biztosítja a törvény a hitelező számára a tag helyett a tagot a Gt. 98. § alapján megillető rendes felmondási jog gyakorlását.
A törvény továbbra is taxatíven sorolja fel a tagsági viszony megszűnésének eseteit.
A társaságban fennálló tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). E jog kizárása vagy korlátozása semmis. Ha a felmondás lejárta alkalmatlan időre esik, a többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
Bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.
A rendes felmondás körében változás, hogy a jövőben határozott idejű társasági szerződésnél is lesz lehetőség rendes felmondásra.
Új megoldás, hogy a társaságnak mind rendes, mind azonnali hatályú felmondás esetén csak 15 napos jogvesztő határidőn belül lesz lehetősége a felmondás érvénytelensége iránt pert indítani.
Új tagsági jogviszony megszűnési esetként kerül szabályozásra a társasági részesedés átruházása. A tag a társasági részesedését (tagsági jogait és kötelezettségeit) írásban megkötött szerződéssel a társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja. Az átruházás a társasági szerződés módosításával válik hatályossá [Gt. 101. § (1) bek.].
Változás továbbá, hogy jogi személy tag esetében nem csak a jogutód nélküli, hanem a jogutóddal történő megszűnés (átalakulás) is megszünteti majd a tagsági jogviszonyt abból az elvből kiindulva, hogy a tagsági jogviszony személyhez kötött, abban jogutódlásnak nincs helye.
A társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz is, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - a társaság tagjává váljon.
A társasági részesedés mint vagyoni értékű jog akár visszterhesen, akár ingyenesen történő átruházhatóságának a gyakorlati igények által kikényszerített megengedése jelenti a kkt. formánál az egyik legjelentősebb változtatást a régi Gt. szabályozásához képest. Az új szabály szerint a tag a társasági részesedését (a tagsági jogait és kötelezettségeit) írásbeli szerződéssel akár a társaság más tagjára, akár kívülállóra átruházhatja, az átruházás azonban csak a társasági szerződés módosításával válik hatályossá.
A korábbi szabályozásnál a tag meglévő tulajdoni hányada nem volt forgalomképes, annak eladás útján nem lehetett megválni a társaságtól. A tag társaságtól való megválása csak a tag és a társaság közötti jogviszony megszüntetésével volt lehetséges, abból a társaságot (a többi tagot) kihagyni nem lehetett.
A társasági részesedés átruházása tehát az "eladó" (a kilépő tag) és a "vevő" (a belépni kívánó) közötti felfüggesztő feltétellel kötött szerződéssel történik, amely csak akkor válik hatályossá, ha aláírásra került a társasági szerződés módosítása, vagyis ha az átruházással valamennyi többi tag is egyetért (ellenkező esetben a szerződés lehetetlenül). Ez az átruházás egyébként sajátos abból a szempontból, hogy az "eladó" (kilépő tag) felelőssége kifelé, a hitelezők felé öt évig még továbbra is fennmarad.
Nonprofit kkt. esetében a tag tagsági viszonyának megszűnésekor kiadható vagyont a Gt. 102. § és a Gt. 4. § (3) bekezdésének együttes figyelembevételével kell kiadni. Ugyanis a társaságtól megváló tag csak a szolgáltatott vagyoni betétjére lesz jogosult. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a tag társasági részesedését átruházza. Az átruházás során is csak az átruházó tag az általa szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértéke erejéig ruházhatja át tagsági részesedését. Más kérdés, hogy a társaságtól megváló, illetve a társaságba belépő tag között a vagyoni betétek átruházása milyen tényleges értéken történik. Azt elsősorban az átruházó felek határozzák meg.
A Gt. csak kisegítő, diszpozitív szabályként tartalmazza, hogy a tag követelését pénzben kell kifizetni. A tagnak az őt megillető vagyoni értéket a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított 3 hónapon belül meg kell kapnia, hacsak ő maga nem járul hozzá ennél hosszabb határidőhöz, megállapodva abban a társasággal.
A tagsági jogviszonyban automatikus jogutódlásnak nincs helye, a meghalt tag örököse és a megszűnt tag jogutódja is csak a társaság tagjaival történt megegyezés alapján léphet be a társaságba. Ha ilyen megegyezés nem jön létre, akkor az örökösnek, illetve jogutódnak csak arra van joga, hogy vele a társaság a Gt. 102. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával elszámoljon.
A tagsági viszony megszűnése nem érinti a társaságtól megváló tag felelősségét a társaságnak harmadik személlyel szembeni olyan tartozásáért, amely a tagsági viszonya megszűnéséig keletkezett. Az ilyen tartozásokért a társaságtól megváló tag még öt évig ugyanúgy felel, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Tehát közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja korlátlanul és a többi ilyen taggal egyetemlegesen felel, a bt. kültag viszont a tagsági jogviszonya megszűnését követően egyáltalán nem felel. Ugyanígy alakul a megszűnt tag társaságba be nem lépett jogutódjának a felelőssége is. Más a helyzet a meghalt tag társaságba be nem lépő örökösének felelősségével, amely az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint alakul. Ez a Ptk. 679. §-a szerinti korlátozott felelősséget jelenti.
Ha tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság csak akkor szűnik meg, ha hat hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Lényeges gyakorlati kérdést oldott meg a Gt. 105. § (2) bekezdése, amikor deklarálja a képviselő nélkül maradó egytagú közkereseti társaságnál a megmaradt egyedüli tag üzletvezetésre és képviseletre való jogosultságát függetlenül attól, hogy korábban ilyen joggal nem rendelkezett.
Az új Gt. 66. §-ának c) pontja értelmében jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken, kivéve, ha a Gt. másként rendelkezik. Ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz a Gt. 105. §-a a közkereseti társaság esetében, amikor egy átmeneti időszakra megengedi, hogy a társaság egy taggal is működjön.
Változás az 1997. évi Gt. hasonló tartalmú szabályához képest, hogy abban az esetben, ha a tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a jövőben a társaság az eddigi 3 hónapos határidővel szemben csak akkor szűnik majd meg, ha 6 hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Az egy főre csökkenés és a hathónapos jogvesztő határidő eredménytelen eltelte csak a megszűnés oka, míg maga a megszűnés - a kényszer-végelszámolás lefolytatását (Ctv. 116-118. §) követően - a cégjegyzékből való törléssel következik be (Gt. 65. §).
A határidő meghosszabbítását az a szabály teszi lehetővé, hogy az új tag belépéséig (illetve a végelszámoló cégbíróság által történő kijelöléséig) az egyedüli tagot akkor is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni, ha korábban nem minősült annak [Gt. 105. § (2) bekezdés].
Tehát az egytagú közkereseti társaság 6 hónapig működhet, de ez alatt az új tag belépését be is kell jelenteni a cégbíróságnál. Nem egyértelmű a szabályozás abban, hogy új tag belépésére csak a közkereseti társaság mint cégforma megmaradása mellett van-e lehetőség, ami társasági szerződés módosításával történhet, vagy az új tag belépésével egyidejűleg a közkereseti társaság átalakulhat betéti társasággá, ami szintén a társasági szerződés módosításával történhet. A Gt. 105. § (1) bekezdése ugyanis nem nevesíti vagylagosként azt a lehetőséget, hogy a közkereseti társaság esetleg új tag belépésével betéti társasággá alakulhatna át, míg a betéti társaságnál a Gt. 110. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi a 6 hónapos határidő alatt közkereseti társasággá történő átalakulást a társasági szerződés módosításával.
A (nonprofit) kkt. és a bt. két önálló társasági forma, ezért formaváltásuk, egymásba való átalakulásuk dogmatikailag átalakulás, amelyre azonban nem kell alkalmazni az átalakulási szabályokat (vagyis a Gt. VI. fejezetének rendelkezéseit), hanem az ilyen formaváltás egyszerűen a társasági szerződés módosításával történik. Emiatt az a jogértelmezés is elfogadhatónak látszik, hogy az egytagú közkereseti társaságban az új tag tagsági jogviszonyának létesítéséről szóló társasági szerződésmódosítás rögzítheti a közkereseti társaság betéti társaságra való átalakulását. Előfordulhat, hogy nem minden korábbi tag kíván részt venni a társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában. Az ilyen tagokkal a 4. § (3) bekezdése és a 102. § rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.
A következetes bírói gyakorlat szerint a Gt. VI. fejezete szerinti átalakulásról csak a Gt. rendelkezéseinek megfelelő társaság dönthet, tehát olyan társaság nem, amelyiknek nincs meg a társasági formációra kötelezően előírt taglétszáma (pl. egytagú közkereseti társaság vagy egytagú betéti társaság nem alakulhat át korlátolt felelősségű társasággá). Így foglalt állást például a Fővárosi Ítélőtábla a 13. Cgf. 43 271/2005/2. számú határozatában.
A Gt. 106. §-a azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a közhasznú szervezetté nyilvánított nonprofit kkt. esetében a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a megszűnéskori saját tőke összege adható ki legfeljebb a tagok vagyoni hányadának teljesítéskori értéke erejéig, az ezt meghaladó vagyon a társasági szerződés rendelkezés szerint fordítja a cégbíróság közcélra, illetve rendelkezés hiányában a cégbíróság a megmaradt vagyont a megszűnő nonprofit gazdasági társaság közhasznú tevékenységével azonos vagy ahhoz hasonló közérdekű célra fordítja.
Nem vonatkozik ez a rendelkezés a közhasznú nyilvántartásba vétellel nem rendelkező nonprofit jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, ez utóbbi esetben nem kell figyelembe venni a Gt. 4. § (6) bekezdését.
Közkereseti társaság betéti társasággá vagy betéti társaság közkereseti társasággá a társasági szerződésének a módosításával alakulhat át. Az ilyen társasági formaváltozásokra a VI. fejezet rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
A (nonprofit) kkt. és a bt. két önálló társasági forma, ezért formaváltásuk, egymásba való átalakulásuk dogmatikailag átalakulás, amelyre azonban nem kell alkalmazni az átalakulási szabályokat (vagyis a Gt. VI. fejezetének rendelkezéseit), hanem az ilyen formaváltás egyszerűen a társasági szerződés módosításával történik. Előfordulhat, hogy nem minden korábbi tag kíván részt venni a társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában. Az ilyen tagokkal a 4. § (3) bekezdése és a 102. § rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.
Lényeges gyakorlati kérdést oldott meg a Gt. 105. § (2) bekezdése, amikor deklarálja a képviselő nélkül maradó egytagú közkereseti társaságnál a megmaradt egyedüli tag üzletvezetésre és képviseletre való jogosultságát függetlenül attól, hogy korábban ilyen joggal nem rendelkezett.
Nonprofit bt.
- a Gt. közös szabályai
- a Gt. közös szabályai között található 4. §-a, a
- a Gt. 88-107. §-ai, a közkereseti társaságokra vonatkozó szabályok, és a
- a betéti társaságokra vonatkozó Gt. 108-110. §
alapján létesíthető.
Ha a társaság egyben közhasznú szervezetként is nyilvántartott szervezet, akkor kötelezően alkalmazandó a Közhasznú szervezetekről szóló törvény rendelkezései is [Gt. 4. § (5) bekezdés].
A betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a 108-110. §-ban foglalt eltérésekkel.
A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. Gt. 108. § (1) bekezdés. A betéti társaság elnevezést - vagy annak "bt." rövidítését - a társaság cégnevében fel kell tüntetni.
A betéti társaságot jogi szempontból egyedül a tagok eltérő felelőssége, és ily módon a beltagok és kültagok megkülönböztetése különíti el a közkereseti társaságtól.
A kültag felelősségét érintő fontos változás, hogy megszűnik a kültag korlátlan felelősségének az 1997. évi Gt. 103. § (1) bekezdés szerinti esete, tehát a kültag akkor sem fog korlátlanul felelni a társaság tartozásaiért, ha neve szerepel a cégszövegben.
A kültag tehát csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésére köteles, ami a társaság vagyonává vált vagy válik, és mint társasági vagyon, a hitelezői igény kielégítésére elsődlegesen szolgál. A vállalt vagyoni szolgáltatás alól egyik tag sem mentesíthető. Tehát a hitelező a kültag vagyoni hozzájárulásának teljesítése előtt a betéti társasággal együtt perelheti a beltagot és a nem szolgáltatott vagyoni hozzájárulása mértékéig a kültagot is. A még nem szolgáltatott vagyoni hozzájárulása erejéig a kültag nem mögöttesen felel, hanem a betéti társaság vagyonába azt teljesítenie kell, annak teljesítéséért a magánvagyonával korlátlanul helytállni tartozik. A kültag vagyoni hozzájárulásának szolgáltatását követően lesz a beltagok felelőssége mögöttes, korlátlan és egyetemleges. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a kültag tagsági jogviszonya a Gt. 14. § (1)-(2) bekezdése alapján még nem szűnt meg. A kültag társasági tartozásokért való korlátozott felelőssége alól csak a Gt. 50. §-a és a Gt. 109. § (4) bekezdése tesz kivételt (pl. aki korlátozott felelősségével a hitelezők rovására visszaélt, és kielégítetlen hitelezői igény maradt).
Itt kell megemlíteni a Gt. 334. §-ban található azon átmeneti rendelkezést, mely szerint az a kültag, akinek a fent jelzett felelőssége az 1997. évi Gt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján, a törvény hatálybalépését megelőzően fennállt, nevének a cégnévből való törlésétől (de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől) számított 5 évig a beltaggal azonos módon felel a bt. azon tartozásaiért, amelyek a nevének a cégnévből való törlése előtt keletkeztek.
Ugyancsak megszűnik a kültagnak az 1997. évi Gt. 103. § (2) bekezdése szerinti hitelező általi közvetlen perlésének a lehetősége. A Gt. 108. § (1) bekezdés szerinti "a törvényben meghatározott kivétel"-t tehát gyakorlatilag csak a felelősség áttörés általános szabálya (50. §) jelent, valamint a 109. § (4) bekezdése értékelhető még ekként.
BH 2004. 530. A jogerős ítéletben perköltségben marasztalt betéti társaság tagjával szemben végrehajtási lap kiállítására nincs lehetőség, ha a tag nem állt perben.
BH 2002. 103. A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásáért fennálló felelőssége megállapítása körében irányadó szempontok.
BH 2001. 285. I. A betéti társaság beltagjainak a társaság kötelezettségeiért fennálló korlátlan és egyetemleges felelőssége megállapításának körében irányadó szempontok.
BH 1994. 335. A beltag felelőssége saját vagyonával.
BH 2006. 82. A kültag házastársnak felelőssége, a beltag házastársnak - a betéti társaság vagyonával nem fedezett - tartozásáért való helytállási kötelezettsége alapján.
BH 2005. 27. A tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők. Ha a társaság a perindításkor felszámolás alatt áll, a pert csak a taggal szemben lehet lefolytatni.
A főszabály továbbra is az, hogy a kültag a társaság üzletvezetésére és szervezeti képviseletére nem jogosult, a társasági szerződés azonban eltérően rendelkezhet. A társasági szerződésben tehát a kültagok is feljogosíthatóak lesznek üzletvezetésre és a társaság szervezeti képviseletének az ellátására. A kültagra nézve az 1997. évi Gt.-ben kógensen fennálló üzletvezetési és képviseleti tilalom diapozitívvá vált. Ha pedig a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában a kültag nem is lesz szervezeti képviselő, meghatalmazás alapján még ilyen esetben is elláthat képviseletet. Ha a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, az (1) bekezdés szerinti bejelentés megtételéig, illetve a jogvesztő határidő eredménytelen eltelte esetén a végelszámoló kijelöléséig a kültagot is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni.
A kültag tehát három esetben jogosult a betéti társaság képviseletére:
1. ha a társasági szerződés a kültagot feljogosítja üzletvezetésre, ugyanis ilyenkor a kültag a Gt. 108. § (3) bekezdésének utaló szabálya szerint irányadó Gt. 96. §-a értelmében törvényes képviselő, aki cégjegyzésre is jogosult; továbbá
2. ha a betéti társaságnak csak kültagja maradt, akkor a kültagot üzletvezetésre és képviseletre jogosított tagnak kell tekinteni az új beltag vagy a közkereseti társasággá történő átalakulás cégbírósági bejelentéséig (legfeljebb 6 hónapos időtartamra), illetve e változás cégbírósági bejegyzéséig; valamint
3. ha a kültag részére a szervezeti képviselő vagy a tagok gyűlése meghatalmazást adott a betéti társaság képviseletére (ez nem cégjegyzéki adat). A Legfelsőbb Bíróság 3/2003. Polgári jogegységi határozata meghaladottá vált, az egy beltaggal létrejött betéti társaság beltagja is állhat munkaviszonyban a saját betéti társaságánál, a beltaggal a munkaszerződést a betéti társaság képviseletében a kültag is megkötheti és aláírhatja, továbbá a kültag a munkáltatói jogkört is gyakorolhatja.
Ha a betéti társaságnak csak egyetlen beltagja van, akkor a beltag üzletvezetésre és képviseletre időbeli korlátozás nélkül jogosult (a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni a képviseleti jog végének időpontját).
Ha a beltag a társasági szerződés módosításával kültaggá vált (felelőssége korlátlanból korlátozottá változott), akkor a beltagi minőségének megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül korlátlanul felel a betéti társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásaiért, amelyek beltagsági jogviszonyának megszűnése előtt keletkeztek.
A betéti társaság továbbra is önálló társasági formaként, önálló fejezetben és változatlanul azzal a jogalkotási technikával kerül szabályozásra, amely a bt.-re vonatkozó speciális szabályok hiányában a közkereseti társaság szabályait rendeli alkalmazni a bt.-re is. A törvény az 1997. évi Gt. definíciójával szó szerint egyezően határozza meg a betéti társaság fogalmát. A betéti társaságot jogi szempontból egyedül a tagok eltérő felelőssége, és ily módon a beltagok és kültagok megkülönböztetése különíti el a közkereseti társaságtól. A beltag felelőssége olyan, mint a közkereseti társaság tagjáé: a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges. A kültag viszont csak a vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A kültag felelősségét érintő fontos változás, hogy megszűnik a kültag korlátlan felelősségének az 1997. évi Gt. 103. § (1) bekezdés szerinti esete, tehát a törvény szerint a kültag akkor sem fog korlátlanul felelni a társaság tartozásaiért, ha neve szerepel a cégszövegben.
Itt kell megemlíteni a törvény 334. §-ban található azon átmeneti rendelkezést, mely szerint az a kültag, akinek a fent jelzett felelőssége az 1997. évi Gt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján, a törvény hatálybalépését megelőzően fennállt, nevének a cégnévből való törlésétől (de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől) számított 5 évig a beltaggal azonos módon felel a bt. azon tartozásaiért, amelyek a nevének a cégnévből való törlése előtt keletkeztek.
Ugyancsak megszűnik a kültagnak az 1997. évi Gt. 103. § (2) bekezdése szerinti hitelező általi közvetlen perlésének a lehetősége. A törvény 108. § (1) bekezdés szerinti "a törvényben meghatározott kivétel"-t tehát gyakorlatilag csak a felelősség áttörés általános szabálya (50. §) jelent, valamint a 109. § (4) bekezdés értékelhető még ekként.
A kültagra nézve az 1997. évi Gt.-ben kógensen fennálló üzletvezetési és képviseleti tilalom diszpozitívvá válik. A főszabály továbbra is az, hogy a kültag a társaság üzletvezetésére és szervezeti képviseletére nem jogosult, a társasági szerződés azonban eltérően rendelkezhet. A társasági szerződésben tehát a kültagok is feljogosíthatóak lesznek üzletvezetésre és a társaság szervezeti képviseletének az ellátására. Ha pedig a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában a kültag nem is lesz szervezeti képviselő, meghatalmazás alapján még ilyen esetben is elláthat képviseletet.
A törvény 110. §-ának (1) bekezdése jobb megfogalmazásban ismétli meg az 1997. évi Gt. 104. § (1) és (2) bekezdés szerinti két esetkört azzal a tartalmi változással, hogy a jelenlegi 3 hónapos határidő 6 hónapra emelkedik, a határidő valójában eddig is jogvesztő jellege pedig kifejezett kimondásra kerül. Arra az átmeneti időre, amely alatt a társaságnak esetleg nem marad üzletvezetésre és képviseletre eredetileg is jogosult tagja, törvényi szabály [110. § (2) bek.] biztosít ilyen jogkört a kültagok számára. A 105. § (1) bekezdéshez hasonlóan itt sem a jogvesztő határidő eltelte eredményezi ex lege a megszűnést, hanem a társaság - a kényszer-végelszámolási eljárás (Ctv. 116-118. §) lefolytatását követően - az általános szabálynak (65. §) megfelelően a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.
BDT 2008. 1768. Ha a kültag társaságból való kiválásakor (halálakor) a betéti társaság társasági szerződését még nem módosította az új Gt. szabályainak megfelelően, a társaság működésére a régi Gt. szabályai az irányadóak. Ezért az új kültag belépésével kapcsolatos társaságiszerződés-módosításra, illetve a változás bejelentésére még nem alkalmazható az új Gt.-ben meghatározott - kedvezőbb - hat hónapos jogvesztő határidő.
A betéti társaság fogalmához hozzátartozik, hogy egyidejűleg legyen beltagja és kültagja. Ha a betéti társaságnak csak egyetlen beltagja vagy csak egyetlen kültagja maradt, akkor az utolsó kültag vagy beltag kiválásától számított 6 hónapos jogvesztő határidő alatt van lehetőség arra, hogy a társasági szerződés módosításával új tag a hiányzó beltag vagy kültag helyére lépve tagsági jogviszonyt létesítsen. Ha a betéti társaságnak csak beltagjai vagy csak kültagjai maradtak, akkor mód van a betéti társaság szerződésének módosításával a cégforma közkereseti társaságra változtatására, amely módosításban a még meglévő (csak) beltagok vagy (csak) kültagok, vagy e személyek új tagokkal kiegészülve vesznek részt.
A módosítást 6 hónapos jogvesztő határidő alatt be is kell jelenteni a cégbíróságnál bejegyzés végett, mert ellenkező esetben a betéti társaság a törvény erejénél fogva megszűnik, és a végelszámolási eljárását kell lefolytatni a Ctv. 94-118. §-ainak rendelkezései szerint.
Ha a betéti társaságnak csak kültagja maradt, a kültagot üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagnak kell tekinteni az előbbi társasági szerződésmódosítás megtörténtéig, illetve a végelszámoló kijelöléséig akkor is, ha erre a társasági szerződés a kültagot eredetileg nem jogosította fel.
A kiválás mint a tagsági jogviszony megszűnésének jogcíme fogalom alatt a Gt. 99. §-ában meghatározott valamennyi megszűnési okot (pl. felmondás, kizárás, elhalálozás) érteni kell. Ha például a kiválás a tag halálát jelenti, akkor az új tag belépésére nyitva álló 6 hónapos határidőt a tag halálának időpontjától kell számítani, nem a hagyatékátadó végzés keltétől vagy jogerőre emelkedésétől (pl. Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44 292/2005/2. határozata). alkotmányjogi panaszról, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról szóló 219/B/2004. AB határozat.
A 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaságok, létesítésére, módosítására a Gt. I. részében szabályozott gazdasági társaságokra alkalmazandó közös szabályok és a korlátolt felelősségű gazdasági társaságok szabályai irányadóak. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó fejezet is számos deregulációs elemet tartalmaz, így elhagyásra kerültek azok a rendelkezések, amelyek valamennyi társaságra vonatkozóan az általános részben kerülnek megfogalmazásra, illetve azon néhány rendelkezés, amely az ilyen társasági formát választó vállalkozók számára felesleges megkötéseket tartalmazott.
Külön törvényben meghatározott szervezetek csak olyan gazdálkodó szervezetet, pl. nonprofit gazdasági társaságot hozhatnak létre a közpénzek átláthatósága érdekében, amelyekben a tagok felelőssége nem haladja meg a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét. E jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság egyik lehetséges formája a nonprofit kft., vagy a nonprofit rt. (pl. Áht. 100. §).
A korlátolt felelősségű társaságnál a tagok felelőssége korlátozott, maga a társaság a hitelezők irányában teljes vagyonával, korlátlanul felel. A tagok pedig a törzsbetétjük és az esetleges pótbefizetések, valamint a mellékszolgáltatások teljesítéséért nem a társasági hitelezőknek felelnek, hanem magának a társaságnak, illetve közvetetten a többi tagnak. A Gt. valójában két korlátolt felelősségű gazdasági társasági formát ismer, az egyik a korlátolt felelősséggel rendelkező társaság, a másik pedig a részvénytársaság. A sok rokon vonás ellenére a két társasági forma szabályozása jellemző különbségeket mutat. A korlátolt felelősségű társaság általában a néhány tagból álló, viszonylag kis méretű, ugyanakkor rendszerint tőkeerős gazdasági vállalkozások legjellemzőbb típusa, ahol a szabályozás kiemelt hangsúlyt helyez a társaság személyes jellegére. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a kft. tagjai mindig ismerik egymást, és közöttük a társaság működésének irányításában, a tulajdonosi jogok gyakorlásában szoros személyi kapcsolat áll fenn. Ezzel szemben a részvénytársaságokra sok esetben a személytelenség jellemző (nyilvános tőzsdei Rt.). Míg a részvénytársaságoknál a tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír általában szabadon átruházható, addig a korlátolt felelősségű társaságok esetében a tulajdonosi jogokat kifejező üzletrész csak szigorú eljárási szabályok és a tagokat megillető elsőbbség mellett ruházható át.
Külön törvényben meghatározott szervezetek csak olyan gazdálkodó szervezetet, pl. nonprofit gazdasági társaságot hozhatnak létre a közpénzek átláthatósága érdekében, amelyekben a tagok felelőssége nem haladja meg a tag vagyoni hozzájárulásának mértékét. E jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság egyik lehetséges formája a nonprofit kft., vagy a nonprofit rt. (pl. Áht. 100. §).
A tag felelőssége tehát a társasággal szemben közvetett, elsősorban törzsbetétének szolgáltatására irányul. Ez azt jelenti, hogy ha a tag törzsbetétének teljes összegét még nem fizette be, úgy a társaság hitelezője nem fordulhat közvetlenül a tag ellen törzsbetétje hátralékos összegének befizetése iránt, a tagot erre csak a társaság tudja rászorítani.
A korlátolt felelősségű társasági forma legjellemzőbb vonásaként a tag korlátozott felelőssége jelenik meg. A törvény ezt a rendelkezést azonban csak főszabályként alkalmazza és a korlátolt felelősségű társaság fogalmának meghatározásánál nem tér ki a kivételekre. A társaságnál ugyanis csak a tagok felelőssége korlátozott, maga a társaság a hitelezők irányában teljes vagyonával, korlátlanul felel. A tagok pedig a törzsbetétjük és az esetleges pótbefizetések, valamint a mellékszolgáltatások teljesítéséért nem a társasági hitelezőknek felelnek, hanem magának a társaságnak, illetve közvetetten a többi tagnak. A tag felelőssége tehát a társasággal szemben közvetett, elsősorban törzsbetétének szolgáltatására irányul. Ez azt jelenti, hogy ha a tag törzsbetétének teljes összegét még nem fizette be, úgy a társaság hitelezője nem fordulhat közvetlenül a tag ellen törzsbetétje hátralékos összegének befizetése iránt, a tagot erre csak a társaság tudja rászorítani.
A tag korlátozott felelőssége vonatkozó kivételek egy része a társaság irányába hatályosul, így pl.:
- a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag felelősségét a törvény oly módon állapítja meg, mely szerint a tag az apport szolgáltatásától számított öt éven át felelős a társaságnak azért, hogy hozzájárulásának értéke a szolgáltatás idején a társasági szerződésben megjelölt értéknek megfelelt;
- korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékkel fogadtatják el a társasággal, vagy akik a létesítés során egyébként csalárd módon jártak el [Gt. 13. § (4) bek.];
- azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általánosan elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság érdekeit nyilvánvalóan sérti, szintén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért [Gt. 20. § (7) bek.].
A hitelezők irányába a felelősségnek "átfordulására", a társaságról a tagokra való átvitelére vonatkozó rendelkezések a Gt.-ben részben a "Hitelezővédelem" cím alatt (Gt. 50. §), részben pedig a "Minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok" (Gt. 54. §) cím alatt találhatók. Speciálisak a felelősségi szabályok elismert vállalatcsoport esetén is.
Alapítás során tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni (Gt. 112. §). A korlátolt felelősségű társaságok alapításánál a törvény a zártkörűség elvét, szabályait rendeli alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a tagok a nyilvánosság kizárásával, mintegy egymást megkeresve és közösen megállapodva hozzák létre a társaságot. A nyilvános felhívás kizárásának oka egyrészt abban keresendő, hogy a társaság személyes jellege és a szervezeti szabályokból fakadó egymásra utaltság nem érvényesülhet akkor, ha a nyilvános felhívás útján bárki automatikusan tagja lehet a társaságnak.
Álláspontom szerint ugyanakkor a működés során ez a tilalmi rendelkezés már nem érvényesül, ugyanis a törvény kifejezetten az alapítás során tiltja meg a tagok nyilvános felhívással való toborzását. Mivel működés során a Gt. 112. § tilalmi rendelkezése már nem érvényesül, ezért ilyen tartalmú szerződésmódosítás során érdemes viszont a társasági szerződésben a nyilvános felhívás feltételeit szabályozni, ellenkező esetben minden jelentkező számára lehetőséget kellene adni a társaságba való belépésre, és a tagok számára nincs meg az a lehetőség, hogy a jelentkezők között "válogassanak".
A Gt. 113. §-a határozza meg a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeit. A Gt. 12. § (1) bek. szerint kötelező tartalmi elem:
a) a gazdasági társaság cégnevét és székhelyét;
b) a gazdasági társaság tagjait, mégpedig - ha a törvény másképp nem rendelkezik - nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük), jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság cégjegyzékszámának (nyilvántartási számának) feltüntetésével;
c) a gazdasági társaság főtevékenységét és azon tevékenységeket, amelyeket a társaság a cégjegyzékben feltüntetni kíván;
d) a társaság jegyzett tőkéjét, az egyes tagok vagyoni hozzájárulását, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét;
e) a társaság képviseletét, ideértve a cégjegyzés módját;
f) a tagok (részvényesek) által kijelölt első vezető tisztségviselők, illetve - ha a társaságnál működik felügyelőbizottság, illetve könyvvizsgáló - az első felügyelőbizottsági tagok és az első könyvvizsgáló nevét (lakóhelyét, székhelyét), továbbá a természetes személy anyja nevét, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát);
g) a gazdasági társaság működésének időtartamát, ha a társaságot határozott időre alapítják.
A Gt. 113. § (1) bekezdés szerint továbbá meg kell határozni:
a) az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét;
b) a szavazati jog mértékét.
A Gt. 113. §-a a társasági szerződés azon kötelező tartalmi elemeit sorolja fel, amelyek az általános rész 12. § (1) bekezdésén kívül a korlátolt felelősségű társaságok esetében mindenkor kötelezően alkalmazandók.
A Gt. számos helyen enged eltérést a törvény kógens rendelkezéseitől. Ezek döntő többsége a társasági szerződésben való eltérésre jogosítja fel a tagokat, de néhány esetben (pl. tőkeemelés) a taggyűlés is eltérhet határozatában a törvénytől.
A társaság induló vagyona, a törzstőke összege nem lehet kevesebb ötszázezer forintnál. A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. [Az (1) bekezdés szövegét a 2007. évi LXI. törvény 35. § (5) bekezdése módosította.]
A korlátolt felelősségű társaságokban a hitelezők igényeinek fedezetére - legalább is formálisan - elsősorban a társaság törzstőkéje szolgál. Ezért a törvény a törzstőke védelmére a hatályos szabályozással azonos módon több rendelkezést tartalmaz. Ezek közül az egyik a törzstőke minimumának meghatározása, további ilyen rendelkezés az egyes tagok által szolgáltatott legkisebb törzsbetéte összegének kötelező meghatározása. Az 1997. évi Gt.-vel egyezően a törvény ezt az összeget százezer forintban jelöli meg. Alapvetően a hitelezők védelmét szolgálta a törzstőke mértéke alsó határának meghatározása, a törzstőke sérthetetlenségének szabályozása, illetőleg a törzstőke leszállításának szigorú eljárási szabályai. Ugyancsak idetartoznak a tőkevisszapótlási, illetőleg átalakulási kötelezettségek előírásai.
A törzsbetét a tagok vagyoni hozzájárulása, amely pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulásból áll.
A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, a törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie.
Változott a szabályozás a nem pénzbeli hozzájárulás vonatkozásában. Az új Gt.-ben foglalt szabályozás egységes lett és megegyezik a részvénytársaságokra vonatkozó kedvezőbb rendelkezésekkel. Erre tekintettel a nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem kötelező könyvvizsgáló igénybevétele. Ebben az esetben azonban a tagoknak külön nyilatkozatban meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezt a nyilatkozatot az ügyvezető rendelkezésre bocsátást tanúsító nyilatkozatával együtt be kell nyújtani a cégbíróságnak.
Ugyanakkor az Áht. 108. § (3) bekezdése alapján az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon nem pénzbeli hozzájárulásként gazdasági társaság, nonprofit gazdasági társaság történő szolgáltatásakor csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehető figyelembe.
Szintén új szabályozása a Gt.-nek, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást nem kell már alapításkor teljes egészében szolgáltatni, ennek időpontját a társasági szerződésben kell szabályozni, de a hozzájárulásokat a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül legkésőbb rendelkezésre kell bocsátani.
Lényeges változás az 1997. évi Gt.-hez képest, hogy az új Gt. nem ír elő kötelező készpénz-apport arányt. Ezért kizárólag apporttal is lehet a jövőben társaságot alapítani. Ha azonban a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét - vagy annál több - akkor ezt már alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
A törvény továbbra is lehetővé teszi azt, hogy egy törzsbetétnek - a közös tulajdon szabályai szerint - több tulajdonosa is lehessen, ezzel lehetőség nyílik a százezer forint minimumú törzsbetétben is tulajdoni hányadok kialakítására.
A Gt. 115. §-a határozza meg pénzbeli befizetések rendelkezésre bocsátásának feltételeit.
A cégbíróságnak továbbra is kötelessége meggyőződni arról, hogy alapításkor a tagok vagyoni hozzájárulásukat teljesítették-e. Erre azonban csak úgy van módja, ha a társaság ügyvezetője nyilatkozik annak megtörténtéről, illetőleg pénzbeli hozzájárulás teljesítése esetén csatolja az arra vonatkozó írásbeli dokumentumokat (számlakivonat, pénztárbizonylat).
Apport esetében a bíróságnak meg kell elégednie az ügyvezető nyilatkozatával, illetve a törvény itt még megköveteli a tagok külön nyilatkozatát is arról, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás értékelése milyen szempontok alapján történt abban az esetben, ha az értékelésnél nem vettek igénybe könyvvizsgálót, vagy más szakértőt. A fenti nyilatkozatokat a társaság cégbejegyzése előtt kell megtenni. A cégbejegyzést követően az egyes vagyoni hozzájárulások teljesítésének megtörténtét az ügyvezetőnek kell bejelentenie a cégbírósághoz.
A társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást a társaságtól nem követelheti vissza. Ha a tag nem teljesíti a társasági szerződésben vállalt befizetési (szolgáltatási) kötelezettségét, úgy a Gt. 14. §-ában foglaltak szerint - felszólítást követően - tagsági viszonya a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnik.
A tagsági jogviszonyát elvesztett taggal azonban el kell számolni. Abban az esetben ha a társaság közhasznú szervezetnek minősül, akkor a tagnak csak vagyoni hozzájárulásának teljesítéskori összege adható ki, az ezt meghaladó vagyon nem [Gt. 4. § (6) bekezdés].
BDT 2008. 1821. A tagi kölcsönből származó követelésnek nem pénzbeli hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátását a Gt. szabályozása nem zárja ki.
A Gt 119. §-a lehetővé teszi a korlátolt felelősségű társaság tagjai számára, hogy törzsbetétjük szolgáltatásán kívül (ami fő kötelezettségük) egyéb szolgáltatást is teljesítsenek a társaság számára. Ezen szolgáltatásokat a törvény mellékszolgáltatásnak nevezi. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A mellékszolgáltatás vállalása továbbra is önkéntes, de elvállalása esetén végrehajtása kötelező, és ennek elmulasztása a társaságból való kizárást is maga után vonhatja.
A társaság számára történő munkavégzés mellékszolgáltatásnak minősül, kivéve azokat az eseteket, ha ez a munkavégzés munkaviszonyon, vagy polgári jogi jogviszonyon (pl. megbízás) alapul.
A mellékszolgáltatásért a megállapodásnak megfelelően továbbra is díjazás köthető ki. Ezen díjazás a társaság költségei között számolható el.
A mellékszolgáltatás kifejezetten társasági jogi intézmény, lehet valamilyen vagyontárgynak a szolgáltatása vagy személyes közreműködésnek a vállalása, bármelyikről is van szó, valamilyen módon vagyoni értékű szolgáltatást jelent. A választott tisztségviselőként végzett tevékenység soha nem lehet mellékszolgáltatás, és a mellékszolgáltatást, amennyiben az személyes közreműködésen alapul, sem munkaviszony, sem polgári jogi jogviszony keretében nem lehet teljesíteni.
A mellékszolgáltatásra irányuló megállapodásnak az egyéb - polgári jogi, munkajogi - megállapodástól történő elhatárolást elemző BH 2004. 154. számú határozatot e vonatkozásban változatlanul irányadónak lehet tekinteni. Ugyanígy, a mellékszolgáltatás fogalmát meghatározó BH 1990. 477. szám alatt közzétett döntésben foglaltak.
BH 2004. 154. A tag által a társaság részére vállalt személyes közreműködés.
BH 1990. 477. Mellékszolgáltatások jogi természete.
A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára. Nem kötelező a tagoknak a pótbefizetési kötelezettség vállalása, azonban ha ilyen kötelezettséget vállalnak, akkor meg kell határozniuk a társasági szerződésben a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését, és a szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető. E rendelkezések a tagok egymás közti vitáját kívánják megelőzni a jövőre nézve.
A pótbefizetési kötelezettséget - ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik - a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható.
A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a - visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben szereplő - tagok részére vissza kell fizetni, a visszafizetésre csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. Nem kell visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést. Gyakorlatban felmerült értelmezési kérdést old meg a Gt. annak kimondásával, hogy a visszafizetést a visszafizetés időpontjában a hatályos tagjegyzékben szereplő tag részére kell visszafizetni függetlenül attól, hogy azt a jogelődje teljesítette. Ennek indoka az, hogy az üzletrész átruházásával kapcsolatban valamennyi jog átszáll az üzletrész megszerzőjére, így a pótbefizetés visszatérítésére való jogosultság sem lehet ez alól kivétel. A pótbefizetési kötelezettség a tagok személyétől független, így saját üzletrész megszerzése esetén az a társaságot is terhelheti. Viszont nem kell visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést, abban az esetben, ha az a tagok törzsbetétét növelné.
A pótbefizetés nem teljesítése, illetve késedelmes teljesítése esetén a vagyoni hozzájárulás nem teljesítésére előírt jogkövetkezmények alkalmazását írja elő a Gt., azaz a tagsági jogviszony automatikus megszűnését (Gt. 14. §).
A korlátolt felelősségű társaság egyik lényeges jellemzője, minden más társaságtól megkülönböztetője az üzletrész, mint sajátos - vagyoni-, társasági részesedést jelentő - vagyoni értékű jog.
Az üzletrész elvont fogalom - a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot jelentő - gyűjtő elnevezés. Az üzletrész szorosan összefügg a tagok törzsbetétével, ugyanakkor erősen különbözik is attól. A törzsbetét mindig meghatározott pénzösszegben jelenik meg. Az üzletrész vagyoni oldalról ennél többet jelent, mert nem csak a törzsbetétet foglalja magában, hanem a társaság teljes vagyonából való részesedést jelenti. A törzsbetét mértéke mindig pontosan meghatározható, míg az üzletrész mértéke, illetve értéke a társaság eredményességének függvényében alakul. Az üzletrész e tekintetben tehát hasonlóságot mutat a részvénnyel.
Az üzletrész általánosságban azoknak a jogoknak az összességét jelenti, amelyet a tag a társaság működése során a törzsbetét szolgáltatásának ellenértékeként szerez meg. Amíg a törzsbetét határozott összeg, az üzletrész a vállalkozás eredményéhez képest változó.
A nonprofit társaság a Gt. 4. § (3) bekezdése szerint a vállalkozásból eredő nyereség a társaság gazdálkodása, illetve a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett nonprofit kft. megszűnése során soha nem kapcsolódhat a törzsbetéthez, így a törzsbetéthez fűződő jogok változatlanok.
A működés során a társaság nem rendelhet el olyan intézkedést, amely a társaság törzstőkén felüli vagyonának csökkenését eredményezheti a tagok javára.
A törzsbetéthez semmilyen módon nem kötődhet a társaság törzstőkén felüli vagyona, a működés során képződött nyereség. A nyereségfelosztás tilalmára vonatkozó rendelkezésből - és a Gt. 4. § (3) és (6) bekezdése megfogalmazásából - arra a megállapításra juthatunk, hogy az üzletrész mindig megegyezik a törzsbetéttel (üzletrész vagyoni értéke = törzsbetéttel). A nonprofit kft. esetében a Gt. számos szabálya nem vagy csak más tartalommal alkalmazható. Például: nincs lehetőség az adózott nyereség tagok közötti felosztására, így osztalékelőleg fizetésére sincs lehetőség és nincs lehetőség arra, hogy a tag a társaság törzstőkén felüli vagyonából növelje üzletrészét (Gt. 158. §).
A nyereségfelosztás tilalma más tartalmat ad az üzletrész átruházás, és bevonás intézményének. Korlátozza a törzstőke felemelésére, illetve leszállítására vonatkozó szabályokat. A taggyűlés a törzstőke felemelését csak új törzsbetétek befizetésével határozhatja el, azzal a feltétellel, hogy valamennyi korábbi törzsbetétet teljes egészében a tagok befizettek. Pl.: a taggyűlés a törzstőke felemelését a társaság törzstőkén felüli vagyonából nem rendelheti el, illetve csak úgy rendelheti el, hogy az egyes törzsbetétek összege nem változhat, mivel az a tagok vagyoni betétjének összegét növelné, a nyereséget pedig elvonná a közhasznú feladat megvalósítása elől.
Az azonos mértékű üzletrészhez fő szabályként azonos tagsági jogok fűződnek. A tagok azonban a társasági szerződésben egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhatnak fel.
Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, ennek elsősorban akkor van jelentősége, ha nem minden tag tulajdona érné el a százezer forintos törzsbetét minimumot (közös üzletrész). Ezek a személyek a társaságban egy tagnak minősülnek, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják. A közös képviselőnek a résztulajdonosok személyében és tulajdoni hányadában beállt változásokat be kell jelentenie a társaságnak, így a társaság pontosan tudja, hogy kik az üzletrész tulajdonosai. Ha a képviselő személye változik, úgy annak bejelentése az új közös képviselő kötelezettsége kell hogy legyen a jövőben is, megoldván ezzel azt a problémát, hogy a korábbi közös képviselő kilépése, elhalálozása esetén a társaság nem tudja, hogy ki a tulajdonközösség legitim képviselője.
Az üzletrész a társaság tagjaira - a társaság saját üzletrészét (135. §) kivéve - szabadon átruházható. E szabályrendszer lényege abban található, hogy a korlátolt felelősségű társaságból kilépni nem lehet, a társaságtól a tag csak úgy tud megválni, ha üzletrészét valakire átruházza.
A társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak, illetve az üzletrész harmadik személyre történő átruházását egyéb módon korlátozhatják vagy feltételhez köthetik. Az üzletrészt harmadik személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben befizette.
A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre - ha azt a társasági szerződés nem zárja ki vagy nem korlátozza - elővásárlási jog illeti meg. A tagok egymás közötti átruházása esetében az 1997. évi Gt.-hez képest az új Gt. megengedi, hogy a tagok az üzletrész átruházását - a társasági szerződésben foglaltak szerint - korlátozzák (pl. elővásárlási jogot kötnek ki), vagy feltételhez kössék.
Más a helyzet azonban, ha a tag üzletrészét kívülálló harmadik személyre kívánja átruházni. Ebben az esetben a törvény csaknem változatlan formában tartja fenn az elővásárlási jog intézményét. E rendelkezés szerint adásvétel útján kívülálló személyre történő átruházás esetén a többi tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által kijelölt harmadik személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. Kiemelendő ezen szövegből az "adásvételi szerződés útján" szövegrész, amiből az következik, hogy a tulajdonátruházás más formáinál (pl. ajándékozás, csere, öröklés) nem áll fenn az elővásárlási jog.
Az általános polgári jogi szabályokkal összhangban állapítja meg a törvény az elővásárlási jog átruházásának semmisségét, illetve mondja ki, hogy az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem lehet.
Ha a tag a vele közölt vételi ajánlat bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kívánt élni. A társaság vagy az általa kijelölt személy esetén a határidő a bejelentéstől számított harminc nap.
A tagok a társasági szerződésben előírhatják a harmadik személy részére történő átruházáshoz a társaság beleegyezését. Ezen szigorú szabályt azonban csak úgy írhatják elő magukra nézve kötelezően, ha egyben meghatározzák a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit is. E rendelkezés kimondása a jogbiztonságot, illetve a joggal való visszaélés lehetőségének kizárását szolgálja. A Gt. egyértelművé teszi, hogy a beleegyezés kérdésében a taggyűlés dönt.
Az elővásárlási jogra vonatkozó kötelező rendelkezések megkerülésének kizárását szolgálja a Gt. azon rendelkezése, mely szerint az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági szerződésben kizárható, vagy korlátozható. Ha a tagok a társasági szerződésben erről nem rendelkeznek, úgy csere, ajándékozás és apportálás esetén az átruházás nem akadályozható meg.
Az üzletrész átruházása magának a társasági szerződésnek a módosítását nem igényli. Bár a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei között szerepel a társaság tagjainak megjelölése, e rendelkezés kivételt tesz e szabály alól, és az egyszerűsített eljárás kedvéért nem írja elő tagváltozás esetén külön a társasági szerződés alakszerű módosítását.
Az üzletrész átruházásának hatályossá válásához csak arra van szükség, hogy az üzletrész megszerzője az üzletrész megszerzését bejelentse a társaságnak. A tapasztalt visszaélések elkerülésére új szabályként a törvény előírja, hogy az adásvételi szerződést minden esetben írásba kell foglalni és azt az említett bejelentéshez kell csatolni. A törvény a bejelentést közokirati, illetve teljes bizonyító erejű magánokirati formához köti. Az üzletrész megszerzésével és az említett nyilatkozat megtételével az érintett személy automatikusan a társaság tagjává válik anélkül, hogy a társasági szerződést aláírná. Miután a társasági szerződés számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a tagok alapvető jogait és kötelezettségeit érinti, a Gt. garanciális rendelkezésként mondja ki azt, hogy az üzletrész megszerzőjének nyilatkoznia kell arról, hogy a társasági szerződést ismeri és annak a rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. E rendelkezés előírásának célja a későbbi jogviták elkerülésének biztosítása volt.
A (nonprofit) korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből következik az, hogy a tagok öröklés, illetőleg - ha a tag nem természetes személy jogalany - megszűnés esetén is megakadályozhatják azt, hogy a számukra nem kívánatos jogutódok (örökösök) automatikusan a társaság tagjaivá váljanak. Ehhez azonban a társasági szerződésben kell rendelkezni az üzletrész-tulajdon átszállásának kizárásáról, viszont az örökösök (jogutódok) védelme érdekében a szerződésben arról is rendelkezni kell, hogy a tagok vagy a társaság milyen módon váltják meg az üzletrészt. Amennyiben a kizárásról és a megváltásról rendelkezik a társasági szerződés, úgy az üzletrész megváltása kötelező, ezt követően a 136-137. §-ok szabályai szerint rendelkezhet a társaság az általa így megszerzett üzletrésszel.
Más a helyzet akkor, ha a nem természetes tag jogutód nélkül szűnik meg. Ilyenkor a társaságnak a tag megszűnéséről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül a cégbíróságnál vagyonrendezési eljárást (Ctv. 119-124. §) kell kezdeményeznie. Ha a vagyonrendezési eljárás nem vezet eredményre, azaz az üzletrészre senki más nem tart igényt, akkor a tag üzletrészét a társaságnak haladéktalanul be kell vonnia.
Új rendelkezése a Gt.-nek a házastársi közös vagyonból szerzett üzletrészről való rendelkezés.
A házastársi vagyonközösség a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint az életközösség megszűnésével - a törvény erejénél fogva - véget ér és bármelyik házastárs kérheti a házastársi közös vagyon megosztását. A közös vagyon megosztása esetén nem beszélhetünk jogutódlásról, hanem mindkét házastárs a neki juttatott vagyontárgyak tekintetében az addigi közös tulajdonú vagyontárgyak kizárólagos tulajdonosává válik (a közös vagyon megosztása lényegében az egyes vagyontárgyakon fennálló közös tulajdon megszüntetését jelenti). A nem tag házastársnak az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (hangsúlyozva, hogy valójában nem átruházásról, hanem önálló szerzési jogcímről van szó).
Minden tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ugyanakkor a Gt. 122. § (1) bekezdése szerint egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a rendelkezések azonban nem tartalmaznak kielégítő megoldást arra az esetre, ha az adott üzletrészt a vevők úgy kívánják megvásárolni, hogy azon ne közös tulajdonuk keletkezzen, hanem minden egyes vevő saját maga nevében gyakorolja a tulajdonosi jogokat, azaz teljes jogú taggá váljon. Ugyancsak hasonló helyzet állhat elő akkor, ha az üzletrészt többen öröklik, vagy a megszűnt szervezetnek több jogutódja van, akik nem kívánják a közös tulajdon szabályai szerint gyakorolni a résztulajdonosi jogaikat. Ezekre az esetekre teszi lehetővé a törvény az üzletrész felosztását.
Ez azt jelenti, hogy az egy tagsági jogot megtestesítő üzletrészt több részre osztják fel, azaz több önálló tagsági jog keletkezik, így a társaság tagjainak számában is változás áll be. E felosztásnak két korlátja van, egyrészt a törzsbetét legkisebb mértékére (százezer forint) vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetén is alkalmazni kell, másrészt, ha a tagok a társasági szerződésben úgy rendelkeznek, akkor az üzletrészeket tilos felosztani.
A Gt. enyhíti a korábbi szigorú szabályozást és lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok akként rendelkezzenek, hogy a felosztáshoz nem kell a taggyűlés hozzájárulása.
Az üzletrész felosztására vonatkozó 1997. évi Gt. által meghatározott rendelkezések is kiegészülnek a házastársi közös vagyon megosztása esetével. Ilyenkor ugyancsak nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására, de a Gt. 123. § (2) bekezdésében megjelölt jogosultak elővásárlási jogukat gyakorolhatják.
A törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetében is alkalmazni kell. A társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárhatja.
A társaság saját tőkéjéből a tagok javára - azok tagsági jogviszonyára figyelemmel - kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az új Gt.-ben meghatározott esetekben és csak a számviteli törvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén eszközölhet, tagsági jogviszony alapján csak az osztalék, illetve az osztalékelőleg fizethető ki továbbra is a saját tőke terhére. Azonban a Gt. 4. § (3) bekezdése és a Kszt. 4. § (1) bekezdés c) pont alapján a nonprofit gazdasági társaság gazdálkodása során elért nyereségét, eredményét nem oszthatja fel a tagok között, osztalék kifizetésére nincs lehetőség.
A társasági jogban általánosan érvényesülő elv az, hogy a társaság nem lehet önmagának tulajdonosa, azaz saját üzletrészeit, részvényeit stb. általában nem szerezheti meg.
A saját üzletrész megszerzése bármilyen üzleti okból történhet. Elkerülhető pl. ezzel az, hogy a társaság részére nemkívánatos tag lépjen be a társaságba, de nem tiltott az üzletrész felvásárlása nyereségszerzés céljából vagy egyéb más üzleti okból sem. Lényeges változás a régi Gt.-hez képest, hogy a saját üzletrész aránya nem kötődik a törzstőkéhez, korábban ugyanis a törzstőke egyharmadáig szerezhetett saját üzletrészt a társaság.
A saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg a társaság, de csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették.
A régi Gt. szerint saját üzletrészt - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezett - a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles volt elidegeníteni. Az új Gt. szerint a társaság által megvásárolt üzletrész bármeddig a társaság tulajdonában maradhat akkor, ha ezt a társasági szerződés megengedi De nincs lehetőség arra, hogy a nonprofit kft. a tagoknak - törzsbetéteik arányában - térítés nélkül átadja a saját üzletrészt, amely rendelkezés korlátolt felelősségű társaság esetében megengedett. (Helyette a törzstőke leszállításának szabályait kell megfelelően alkalmazni.)
Lehetősége van a társaságnak arra is, hogy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonja a saját üzletrészt. A bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik, és értékével a törzstőkét csökkenteni kell a tőkeleszállítás szabályaival.
A Gt. 136. § a rendelkezik az üzletrész ideiglenes birtoklásának lehetőségeiről.
A "bevonás" jogintézményét, amely azt jelenti, hogy ilyenkor az üzletrész "megszűnik", azt a törzstőke leszállításának szabályai szerint kell a társaságból kiiktatni. A törvény megtartja azt a lehetőséget is, hogy a tagok már magában a társasági szerződésben lehetővé tegyék valamely tag üzletrészének bevonását, akkor, ha úgy ítélik meg, hogy arra a tőkerészre a társaságnak már nincs szüksége. Miután ez a cselekmény az érintett tagnak az üzletrészétől való megfosztását jelenti, erre csak akkor van mód, ha a társasági szerződés - amelyet a tag aláírt, illetőleg tudomásul vett - ezt a lehetőséget kifejezetten tartalmazza. Ez esetben az üzletrészre eső saját tőke értéke az üzletrészétől "megfosztott" tagot illeti meg.
Korlátolt felelősségű társaság esetében a társaság azonban úgy is határozhat, hogy az üzletrészt a tagoknak - amennyiben másként nem állapodtak meg - törzsbetéteik arányában, térítés nélkül kell átadni. Nonprofit korlátolt felelősségű társaságok esetében azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható, mivel az üzletrész ingyenes átadása a nyereségfelosztás megsértését jelentené.
A bíróság által kizárt tag, illetőleg a 14. § alapján a tagsági viszonyát elvesztett tag üzletrészének értékesítése a társaság kötelezettsége. Az üzletrész értékesítése nyilvános árverésen történik, amelyet a kizárást elrendelő ítélet jogerőre emelkedését követő negyvenöt napon belül kell megtartani. Más módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az üzletrészt [Gt. 139. § (1) bek.].
A tag tagsági viszonyának kizárás folytán való megszűnése esetében a Gt. 138. §-ától ellentétes rendelkezést tartalmaz ez a § kimondja ugyanis, hogy az üzletrész értékesítése nyilvános árverésen történik, amelyet a kizárást elrendelő ítélet jogerőre emelkedését követő 45 napon belül kell megtartani. Más módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az üzletrészt. Vagyis, amíg a Gt. 14. §-a alapján történő tagsági viszony megszűnése esetén elsősorban megállapodásra kell törekedni és csak ezt követheti az árverés, addig ez utóbbi esetben az árverés az elsődleges értékesítési forma, és az árveréstől eltekintetni csak akkor lehet, ha a kizárt tag ehhez hozzájárult.
Az üzletrészt nyilvánosan kell árverezni, az árverés időpontját legalább 8 nappal megelőzően hirdetmény formájában a Cégközlönyben közzé kell tenni. Az árverésen bárki személyesen vagy meghatalmazott útján részt vehet, kivéve az árverésre kerülő üzletrész tulajdonosát.
Az 1997. évi Gt. új alapokra helyezte a társaságból történő kizárás rendszerét. Ennek értelmében kizárásról a társaság keresete alapján a bíróság dönthet. Ha a bíróság a tagot a társaságból jogerős ítéletével kizárta, úgy rendelkezni kell a tag üzletrészének jövőbeni sorsáról. A törvény azt a megoldást választotta, hogy ilyenkor ideiglenes jelleggel a kizárt tag üzletrésze a társaság hatalmába, illetve rendelkezése alá kerül, és a társaság köteles annak értékesítéséről mielőbb rendelkezni.
Az 1997. évi Gt. főszabályként erre az esetre az árverést rendelte el alkalmazni, melynek során vélhetően az adott üzletrész forgalmi értéke kifejezésre kerül. Egyéb módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az adott üzletrészt. Főszabályként a törvény is megerősíti azt a korábbi szabályozást, mely szerint az érintett taggal való megállapodás alapján kell értékesíteni annak a tagnak az üzletrészét, akinek tagsági jogviszonya a 14. § alapján szűnt meg. Amennyiben az érintett taggal ilyen megállapodás nem jött létre, úgy a tagsági jog megszűnésétől számított negyvenöt napon belül nyilvános árverést kell tartani.
Az árverés szabályait a törvény érdemben nem változtatta meg, megtartotta az eljárási garanciákat. Az üzletrész értékesítése mindenképpen a társaság kötelezettsége. Az üzletrész árverésén bárki részt vehet, kivéve azt a tagot, akinek üzletrészét árverezik, hiszen ezen tag a bíróság jogerős ítélete alapján nem lehet a társaság tagja a későbbiekben sem.
Az árverést a jövőben is közjegyző jelenlétében kell megtartani. A társaság tagjait és a társaságot ebben a sorrendben az árverésen kialakult vételáron az ott meghatározott fizetési mód betartásával ugyanúgy elővásárlási jog illeti meg, mint az üzletrész egyéb módon történő átruházása esetén. Ez esetben az elővásárlási jog gyakorlására harminc nap áll a tagok, illetve a társaság rendelkezésére.
A törvény továbbra is fenntartotta azt a "tagvédelmi" rendelkezést, mely szerint a törzsbetét értékének kétharmadát el nem érő áron az üzletrész az árverésen nem adható el. Annyi kiegészítést azonban tartalmaz, hogy ettől a felek a társasági szerződésben mindkét irányban eltérhetnek.
A jogalkalmazásban előforduló eltérő jogértelmezések elkerülése érdekében a törvény továbbra is leszögezi, hogy az árverési vevő tulajdonszerzésére a Ptk. 120. §-nak (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni. E szabály kimondásának indoka az, hogy a Ptk. említett rendelkezése szabályozza a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzést. Mivel itt a társaság az adott üzletrésznek nem tulajdonosa - mert az még a kizárt tagé - így a társaság csak akkor kerülhet legálisan eladói, tehát tulajdon-átruházási pozícióba, ha erre a törvény kifejezetten feljogosítja.
A törvény továbbra is különbséget tesz a volt tulajdonost (tagot) megillető részesedés kiadásakor aszerint, hogy az értékesítés eredményes, vagy eredménytelen árverésen történt. Eredményes árverés esetén előírja, hogy az árverésen elért vételár befizetett összegéből - az árverés költségeinek levonását követően - megmaradó részt kell a volt tulajdonosnak kifizetni. Amennyiben a törzsbetét még nem került teljes egészében befizetésre, úgy a volt tulajdonost csak az arra eső arányos rész illeti meg. Ha a tagot a bíróság zárta ki a társaságból, akkor nem az arányos rész illeti meg, hanem a teljes vételár. Ennek indoka az, hogy ilyenkor a még be nem fizetett üzletrészre eső befizetési kötelezettség már a vevőt (új tagot) illeti meg.
Ha az árverés eredménytelen volt, a tag - a korábbi szabályozással ellentétben - nem törzsbetétének értékére, hanem a társaság árveréskori saját tőkéjéből ráeső részesedésre tarthat igényt. Ez azt jelenti, hogy a számára kifizetendő összeg több is lehet, illetőleg kevesebb is lehet, mint a tag törzsbetétje. Ezen új rendelkezéssel a törvény elkerülhetővé teszi azt, hogy az érintett tag veszteséges gazdálkodása esetén érdekelt legyen az árverés eredménytelenségében, hiszen ha a saját tőkéből ráeső rész kevesebb lenne, mint a törzsbetét értéke, úgy a jelenlegi szabályozás szerint a magasabb értéket (törzsbetét) kapta volna meg.
Az üzletrész árverését közjegyző jelenlétében kell megtartani, és az üzletrészt az vásárolhatja meg, aki a legjobb ajánlatot tette. Az árverésen a társaság tagjait és a társaságot az árverésen kialakult vételáron, és az ott meghatározott fizetési mód betartásával, elővásárlási jog illeti meg. A Gt. 124. §-ában írt bírósági végrehajtási eljárás során történt árveréstől eltérően itt a Gt. nem ad lehetőséget arra, hogy a társaság harmadik személyt jelöljön ki az elővásárlási jog gyakorlására. Tekintettel arra, hogy a tagokat vagy a társaságot csak az árverésen gyakorolható elővásárlási jog illeti meg, a társaságnak már a taggyűlés által kellő felhatalmazással rendelkező személynek kell jelen lenni ahhoz, hogy időben az elővásárlásra vonatkozó jognyilatkozatát megtegye. A társaság általi elővásárlási jog gyakorlásáról a taggyűlés határoz, az a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdés.
Ha a társasági szerződés ettől eltérő módon nem rendelkezik, az első árverés során a kikiáltási ár alá lehet menni, ez azonban nem lehet a törzsbetét értékének kétharmadánál alacsonyabb összeg. Ha az első árverés meghiúsul, az többször is megismételhető: hogy hány alkalommal, erre nézve a Gt.-nek rendelkezése nincs. Két korlátot állít, egyrészt 6 hónap eltelte után árverés már nem tartható, másrészt pedig a megismételt árverések során az üzletrész alacsonyabb áron nem adható el, mint a társaság követelése.
A sikertelen árverést követő 30 napon belül határozni kell az üzletrész további sorsáról. Ha a társaságnak van törzstőkén felüli vagyona, az üzletrészt megvásárolhatja. Lehetőség van arra is, hogy azt a társaság tagjai vásárolják meg, eltérő megállapodás hiányában törzsbetéteik arányában. Ha egyik út sem járható, a társaság határoz az üzletrész bevonása felől. Az üzletrész bevonása a törzstőke leszállításával jár.
Ha az árverés eredményes volt, a vételárból elsősorban le kell vonni az árverés költségeit, majd a társaságnak a törzsbetét be nem fizetett részére eső követelését kell kielégíteni. A megmaradt összeg nonprofit kft. esetében az üzletrész részben a társaság részben volt tulajdonosát illeti. Ha a tag tagsági viszonya kizárás következtében szűnt meg, az árverési költségek után megmaradt vételár teljes egészében a kizárt tagot illeti.
Ha az árverés eredménytelen volt, a volt tag nem a törzsbetétjének az összegére, hanem a társaság árveréskori saját tőkéjéből az üzletrészére eső hányadára tarthat igényt addig az összegig, amelyet a társaságnak rendelkezésére bocsátott, az azt meghaladó vagyon pedig a nonprofit kft.-t illeti.
A nonprofit korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből adódik, hogy a tagok a döntéshozatalban rendszerint személyesen vesznek részt. A korlátolt felelősségű társaság kötelező szervezete a taggyűlés és az ügyvezetés. A társaság szerve lehet a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló a Gt., illetve más törvény által meghatározott esetben.
A taggyűlés a társaság legfőbb döntést hozó szerve, az a testület, ahol a tagok tulajdonosi jogaikat érdemben gyakorolhatják.
A nonprofit korlátolt felelősségű társaság és a nonprofit részvénytársaság között egyik lényeges különbség, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása és a társaság ügyvezetése nem különül egy egymástól olyan élesen.
A törvény tételes felsorolást ad azokról a hatáskörökről, amelyeket a társaság legfőbb szerv hatáskörébe utal. A hatáskörök gyakorlásának egy csoportját minden társaság köteles gyakorolni, ilyen pl. a számviteli törvény évenkénti elfogadása.
A hatáskörök másik csoportja értelemszerűen csak akkor tartozik a legfőbb szerv hatáskörébe, ha arról a létesítő okirat is rendelkezik, ilyen pl. a pórbefizetés vállalása a társaság részéről, mivel a társaság önkéntes elhatározástól függ, hogy a társaság esetleges veszteségeinek fedezetét pótbefizetéssel pótolják-e vagy sem.
A harmadik csoportba azok a hatáskörök tartoznak, amelyek a társaság nonpofit sajátosságából adódik. Így például a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik a társaság tevékenységéből származó nyereségről való lemondás.
Közhasznú nonprofit gazdasági társaság esetében pedig a Kszt. további kötelező döntési jogkört utal a taggyűlés hatáskörébe. Ugyanakkor a Gt. által felsorolt hatáskör egy része vagy egyáltalán nem, vagy csak más tartalommal gyakorolható a társaság részéről. Nem tartozik a nonprofit korlátolt felelősségű társaság legfőbb szervének hatáskörébe a 141. § (2) bek. b) pontja, az osztalékelőleg fizetésének elhatározása. Más értelmet kap a törzstőke felemelése vagy leszállítása (Gt. 154. § - 164. §), vagy pl. az üzletrész bevonása (Gt. 137. §).
Kötelező a taggyűlés évenkénti összehívása. A taggyűlésen a tagot meghatalmazott személy is képviselheti. Összeférhetetlenségi szabályt állít fel a Gt. a tag képviseletére vonatkozóan, amikor kimondja, nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelőbizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló. Lényeges szabály, hogy a meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. A társasági szerződés ennél nagyobb részvételi arányt is előírhat.
Az 1997. évi Gt. nem rendelkezett arról, hogy a megismételt taggyűlést milyen időpontra lehet újra összehívni. A gyakorlatban kialakult szélsőséges esetek elkerülésére a Gt. főszabályként azt határozza meg, hogy az eredeti időpontot követő harmadik nap utáni - de legkésőbb tizenöt napi - időpontra kell a taggyűlést összehívni. Felhatalmazást ad azonban arra a törvény, hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhessen.
A határozatképességre vonatkozó rendelkezéseket az új Gt. érdemben nem változtatta meg, azonban lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy a határozatképességre vonatkozó általános szabálytól (a törzstőke fele, illetőleg a leadható szavazatok többsége) eltérhessenek a társasági szerződésben. Így kimondható az is, hogy az említett határozatképességi szabályt csak akkor kell alkalmazni, amikor a határozattervezet elfogadásához leadható szavazatok legalább háromnegyedes többségére van szükség.
A Gt. a taggyűlés összehívását az ügyvezető kötelezettségévé teszi. Amennyiben a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor a törvény szerint a taggyűlést bármelyik tag összehívhatja. Amennyiben erre valamilyen okból a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül nem került sor, akkor a törvény feljogosítja a hitelezőket, illetőleg a tagokat, hogy kezdeményezzék a taggyűlésnek a cégbíróság által történő összehívását [Gt. 151. § (2) bek.].
Az új Gt. módosítja azt a korábbi szabályozást, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a taggyűlést csak a társaság székhelyére lehet érvényesen összehívni. Új lehetőségként a taggyűlés helyszíneként a társaság telephelye is megjelölhető. E szabály alkalmazása azonban a törvény szerint csak akkor kötelező, ha a felek ettől eltérően nem rendelkeztek (pl. nagy létszámú társaság esetén a székhely, iroda alkalmatlan a taggyűlés megtartására), vagy ha a tagok egyszerű többsége úgy dönt, hogy a székhely, telephely helyett más helységben, helyiségben kívánják a taggyűlést megtartani.
Az 1997. évi Gt. szigorú rendelkezést tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a taggyűlési meghívók kiküldése és a taggyűlés időpontja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. Az új Gt. enyhít ezen a szigorú rendelkezésen és lehetővé teszi, hogy a tagok a társasági szerződésben ettől eltérhessenek. Így lehetőségük van arra, hogy akár három napon belülre, vagy akár harminc napon belülre hívják össze a taggyűlést.
A Gt. 20. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagok a taggyűlésen történő személyes részvételük helyett tagsági jogaikat elektronikus hírközlő (telekommunikációs) eszközök igénybevételével gyakorolhassák. Erre azonban csak akkor van mód, ha a társasági szerződés így rendelkezik. A szerződésben a tagsági jogok gyakorlásának feltételéről és módjáról rendelkezni kell.
A határozat meghozatala ilyenkor történhet video- vagy telefonkonferencia beszélgetés útján, de mindenképpen utóbb dokumentálható módon kell történnie a részvételnek a döntéshozatalban. Ez esetben ugyanis a törvény nem teszi kötelezővé külön jegyzőkönyv készítését, mert az említett dokumentumok megőrzésével a tagok részvétele, illetőleg döntésük tartalma igazolható. Külön jegyzőkönyv készítése csak akkor szükséges, ha a felvételek olyan jellegű határozatokat tartalmaznak, amelyeket utóbb a cégbírósághoz is be kell nyújtani (pl. társasági szerződés módosítás, ügyvezető kinevezése stb.). Ilyenkor a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető hitelesít. A Gt. ezen rendelkezései taggyűlésen történő határozathozatalnak minősülnek, amelyre a taggyűlés összehívásának, határozatképességének stb. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezen új lehetőség nem tévesztendő össze a törvény 147-148. §-ában szabályozott "taggyűlés tartása nélküli" határozathozatalra vonatkozó lehetőséggel.
A taggyűlésekről továbbra is jegyzőkönyvet kell készíteni, a hitelesítés szabályait a törvény nem változtatja meg. Továbbra is szükség van a taggyűlésen született határozatoknak a határozatok könyvébe történő bevezetésére függetlenül attól, hogy a határozat milyen formában került meghozatalra. A tagok nemcsak a jegyzőkönyvbe, illetőleg a határozatok könyvébe tekinthetnek be, - illetve kérhetnek az abban foglaltakról másolatot - hanem az elektronikus úton tárolt adatokba is betekinthetnek és azokról is kérhetnek másolatot.
A taggyűlésekről - a 145. §-t kivéve - továbbra is jegyzőkönyvet kell készíteni, a hitelesítés szabályait a törvény nem változtatja meg, amely szerint a jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy - a taggyűlésen jelen levő, hitelesítőnek megválasztott tag ír alá.
Továbbra is szükség van a taggyűlésen született határozatoknak a határozatok könyvébe történő bevezetésére függetlenül attól, hogy a határozat milyen formában került meghozatalra. A törvény rendelkezései szerint a jövőben a tagok nemcsak a jegyzőkönyvbe, illetőleg a határozatok könyvébe tekinthetnek be, - illetve kérhetnek az abban foglaltakról másolatot - hanem az előzőekben említett elektronikus úton tárolt adatokba is betekinthetnek és azokról is kérhetnek másolatot.
Ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak - a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyását kivéve - a taggyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. A társasági szerződés előírhatja, hogy a tagok meghatározott hányadának vagy bármely tagnak a kérésére össze kell hívni a taggyűlést a határozattervezet megtárgyalására.
Nonprofit korlátolt felelősségű társaságok esetében a vezető tisztségviselőt ügyvezetőnek nevezi a törvény. Az ügyvezető a társaság ügyeinek intézésén kívül ellátja a társaság képviseletét is.
A törvény lehetővé teszi, hogy az ügyvezetést a tagok közül választott személy, vagy kívülálló személy lássa el. Ugyancsak lehetőség van arra, hogy a társaság egy vagy több ügyvezetőt válasszon, illetve közöttük a munkamegosztást taggyűlési határozattal elrendelje.
A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből adódik az a jogi következmény, hogy a tagok a társasági szerződésben úgy is rendelkezhetnek, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre, és képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni. Az ügyvezetőkre vonatkozó valamennyi egyéb részletszabályt a törvény a közös szabályokat tartalmazó részben rendezi, erről a Gt. 21-32. §-ok rendelkeznek. Ebből az következik, hogy csak az a tag lehet az utóbbiak alapján ügyvezető, aki az ott meghatározott feltételeknek (pl. nincs vele szemben kizáró ok) megfelel.
Az ügyvezető kötelessége, hogy a társaság tagjairól tagjegyzéket vezessen. A 127. § (3) bekezdése szerint az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli, így a hitelezők, illetve más kívülálló személyek a társaság tagjairól kizárólag a tagjegyzék útján szerezhetnek információt. A tagjegyzék a cégnyilvánosság elve alapján a cégbíróságnál bárki által megtekinthető. A tagjegyzék tartalmazza a tagok nevét, cégét, lakóhelyét, törzsbetétjét, a törzstőke mértékét, és a társasági szerződésnek a pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra, valamint az üzletrész (törzsbetét) átruházásának korlátozására vonatkozó rendelkezéseit. A tagjegyzéknek mindig naprakésznek kell lennie, ezért a változások bejelentéséért való felelősség a társaság ügyvezetőjét terheli.
A tagjegyzéket a cégbíróságon bárki megtekintheti, de lehetőség van ennek megtekintésére a társaság székhelyén is. Ez utóbbi esetben azonban csak akkor, ha az érintett személy érdekeltségét valószínűsíti a társaság ügyvezetőjénél. E szűkítő rendelkezés kimondásának indoka abban rejlik, hogy a cégek adatainak nyilvánosságát elsősorban a cégnyilvántartás biztosítja, és az egyes társaságokat az érintett személyek csak akkor kereshetik meg ilyen igénnyel, ha valószínűsíthető ebbéli jogi érdekük (pl. üzletrész-átruházás, öröklés, végrehajtás elrendelése stb.).
Az új Gt. már nem követeli meg a háromnegyedes szótöbbséget az ügyvezető visszahívásához. A törvény enyhít ezen a szigorú rendelkezésen, és egyértelművé válik az a jogalkotói szándék, hogy az ügyvezetők nem élveznek ilyen fajta törvényes védelmet, foglalkoztatásuk a taggyűlés határozata alapján történik.
Ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, a taggyűlést csak bármelyik tag, vagy hitelező kérelmére hívja össze a cégbíróság. Ez azt jelenti, hogy a tagon, illetve hitelezőn kívül más - legyen az bármilyen módon is érdekelt - személy a taggyűlést nem hívathatja össze a cégbírósággal.
Ezen főszabály alóli kivételek a Gt. 18. § (2)-(3) bekezdésében, a 154. § (2) bekezdésében, illetve a 153. §-ban találhatók. Az első két esetben a szerződés módosításához egyszerű szótöbbségű határozat is elégséges. A 18. § (3) bekezdése értelmében arra is lehetőség van, hogy ha a szerződés módosítás a cégnevet, székhelyet, telephelyet, fióktelepet illetve a főtevékenység kivételével a tevékenységi kört érinti - a társasági szerződés felhatalmazása esetén - ne a taggyűlés, hanem az ügyvezető módosítsa a társasági szerződést. Természetesen jelen § szabálya nem zárja ki, hogy a társaság tagjai módosító társasági szerződéssel módosítsák a létesítő okiratot.
A Gt. szerint nem elégséges minősített szótöbbségű határozat a társasági szerződés módosításához, hanem a taggyűlésen jelen levő valamennyi tag egyező szavazatára van szükség a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetve az egyes tagok külön jogainak csorbításához (153. §).
A korlátolt felelősségű társaság esetében a törzstőke felemelésének két esetét ismeri a Gt. A törzstőke felemelésre sor kerülhet vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával, amikor a társaság új vagyoni eszközökhöz jut, illetve a már rendelkezésre álló vagyon átstrukturálásával.
Lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a jegyzett tőkeemelési döntés meghozatala - a társasági szerződés ennél szigorúbb rendelkezése hiányában - nem igényel minősített szótöbbséget, hanem elegendő az egyszerű szótöbbséggel hozott határozat meghozatala.
A törvény 155-157. §-ában szabályozottak kizárólag a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelésre vonatkoznak. Ebből következően kizárólag a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelésnek feltétele, hogy a társaság jegyzett tőkéje teljes terjedelemben befizetésre kerüljön.
A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés főszabályként kétfázisú, különválik a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása. A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy milyen összeggel kívánja a társaság törzstőkéjét felemelni, milyen vagyoni hozzájárulás (pénzbeli hozzájárulás, apport) szolgáltatása mellett.
A tagokat a tőkeemelés során elsőbbségi jog illeti meg. Ezen jog biztosításának indoka, hogy a tag társaságon belüli helyzete ne változhasson meg csak akkor, ha nem akar, vagy nem tud a tőkeemelésben részt venni törzsbetéte arányában. A Gt. az elsőbbségi jog gyakorlására - szemben az 1997. évi Gt. szerinti harminc nappal - tizenöt napot biztosít a társaság tagjai számára. Arra az esetre, ha egy tag, vagy egyes tagok nem élnek elsőbbségi jogukkal további tizenöt napot ad az elsőbbségi jogot gyakorló többi tagnak az elsőbbségi jog gyakorlása, illetve ha ők sem élnek ezzel a lehetőséggel, az ugyanezen időn belül a taggyűlés által kijelölt személy vehet részt a tőkeemelésben.
A tőkeemelés másik esete a törzstőkén felüli vagyon törzstőkésítése, amikor nem új vagyoni hozzájárulás szolgáltatására kerül sor, hanem a társaságnál már meglévő vagyon válik a jegyzett tőke, vagyis a törzstőke részévé. Az új Gt. egyértelművé teszi a törzstőkén felüli vagyon meglétét kizárólag a számviteli törvény szerinti beszámoló, illetve közbenső mérleg tudja igazolni, mégpedig a fordulónapjukat követő hat hónapon belül. Ha tehát a társaságnak nincs olyan mérlege, közbenső mérlege, mely a fenti előírásnak megfelelne, a taggyűlésnek először a számviteli törvény szerinti beszámoló, illetve a közbenső mérleg elfogadásáról kell döntenie. Fontos hangsúlyozni, hogy a törzstőkén felüli vagyon törzstőkésítése során apportálásra nem kerül sor, nem kell, nem lehet vizsgálni, hogy a törzstőke részévé tett vagyon mögött ténylegesen milyen vagyon áll, így pl. vagyonleltárt készíteni nem kell.
Ezen tőkeemelési esetben új személy nem válik, nem válhat a társaság tagjává, a társaság tagjainak törzsbetéte növekszik meg főszabályként - hacsak a társasági szerződés, illetve minősített szótöbbséggel hozott taggyűlési határozat másként nem rendelkezik - törzsbetét-arányosan, mégpedig a tagok külön befizetése nélkül. A jegyzettőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, hanem csak meglevő vagyona strukturálódik át, a jegyzettőkén felüli vagyona válik a jegyzettőke részévé és ezáltal a tagok törzsbetéteinek értéke arányosan növekedhetne.
A nonprofit korlátolt felelősségű társaság esetében a nyereség felosztásának tilalmi rendelkezése miatt nem alkalmazható a saját tőke terhére történő törzstőke felemelésére vonatkozó rendelkezések (158. §), ugyanis a tagok törzsbetéteinek összege nem emelhető a társaság működése során képződött nyereség terhére a Gt. 4. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel.
Amennyiben a törzstőke/jegyzett tőke összege mégis megemelhető lenne a saját tőke terhére úgy, hogy a tag/tagok egyes törzsbetéteinek összege változatlan maradna, akkor nem lenne igaz a Gt. 114. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés, amely szerint a társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll.
Bár álláspontom szerint helytálló az a jogértelmezés is, amely lehetővé tenné a jegyzett tőke felemelését az jegyzettőkén felüli vagyon terhére nem nyereségorientált kft. során is, úgy, hogy csak a jegyzett tőke összege változna, az egyes törzsbetétek összege viszont ebben az esetben változatlanok maradnának. Azonban ebben az esetben számtalan olyan cégjogi meghatározás változna, módosulna eredeti tartalmához, jelentéséhez képest amelyet álláspontom szerint a jogalkalmazói gyakorlat nem vállalhat fel. Pl. a cégnyilvántartásban szereplő jegyzett tőke összege más-más tartalommal bírna a nyilvánosság számára forprofit és nonprofit működés során. Bizonytalanná válhatnának az egyes üzletrészekhez kapcsolódó jogosítványok alkalmazása.
A 2006. évi Gt. kógens kodifikációs módszerrel él. A törvényben a tagok, részvényesek a Gt. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt a Gt. megengedi. A jogalkalmazói gyakorlat stabilitásához fűződő érdek is indokolta, hogy a Gt. 2006. évi újraszabályozása nem a diszpozitív megközelítés alkalmazását választotta.
A nonprofit működésre vonatkozó szabályozás alkalmazása, a Gt. 4. § kógens rendelkezése számtalan helyen felülírja a törvény kötelező szabályrendszerét, ezért a jogalkalmazói, elsősorban a cégbírói felelősség annak megítélése, melyek azok rendelkezések, amelyek még viszonylag biztonsággal alkalmazhatók. Álláspontom szerint sem a korlátolt felelősségű társaság, sem a részvénytársaság nem térhet el attól az általános meghatározástól, hogy a tagok, részvényesek által rendelkezésre bocsátott összeg (törzsbetét, részvény névértéke) egyben a jegyzett tőke összege is. Ezt a bizonyosságot kell, hogy szolgálja a már említett cégnyilvántartás, a hitelezői érdek, az adományozok érdeke, a közhasznú szolgáltatásban részt vevők érdeke, a forgalom biztonsága. Ezért a bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jegyzettőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a jegyzett tőke összetétele, tartalmi meghatározása annyira eltér a forprofit működéshez képest, hogy az megnyugtató módon már nem alkalmazható. A külvilágtól elvárható a jogszabályok ismerete, de a konkrét jogszabályi rendelkezéstől eltérő jogértelmezés jogalkalmazása viszont már nem.
A törzstőke leszállítására sor kerülhet a társaság, vagyis a taggyűlés elhatározása alapján (tőkekivonás), ezen túlmenően a törvényben meghatározott esetekben a törzstőke leszállítása kötelező. Pl. az üzletrész bevonása mindig törzstőke leszállítási kötelezettséggel jár [137. § (4) bekezdés], vagy a saját tőke meghatározott mérték alá csökkenése a 143. § (3) bekezdése értelmében ugyancsak intézkedési kötelezettséggel jár, ezek közül egyik intézkedési lehetőség a tőke leszállításának elhatározása (159. §).
A törzstőke főszabályként a jegyzett tőke minimum, vagyis hárommillió forint alá nem szállítható le. Mód van azonban a törvény szerint - a részvénytársaságok vonatkozásában már korábban alkalmazott - feltételes tőkeleszállításra, vagyis arra, hogy hárommillió forint alá is leszállítható a törzstőke, ha a tőke leszállítással egyidejűleg tőkeemelésre kerül sor és ezáltal a törzstőke nagysága eléri legalább a hárommillió forintot, tehát a tőkeleszállítás és a tőkeemelés mértékének nem kell feltétlenül azonosnak lenniük.
Nonprofit korlátolt felelősségű társaság esetében nem szállítható le a jegyzett tőke, ha azt törvény nem teszi kötelezővé. A tőkekivonás a tagok törzsbetéteit nem növelheti, szintén a nyereség felosztásának tilalma miatt. Ezért a tőkeleszállítás szabályait mindig a Gt. 4. § (3) bekezdésben megfogalmazott tilalmi rendelkezés figyelembevételével kell alkalmazni, vagyis a leszállítás soha nem történhet a társaság tagjai javára.
A Gt. 162-164. § rendezi a tőkekivonás útján történő jegyzett tőke leszállítása esetén követendő eljárást. Nonprofit gazdasági társaságok a Gt. 4. § (3) bekezdésben foglaltakra tekintettel csak tőkeveszteség esetén jogosultak a jegyzett tőke összegét a Gt. 161. § (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével leszállítani. Tőkekivonással ugyanis a cég tagjainak törzsbetéte növekedhetne a társaság nyereségének terhére.
A társaság megszűnésének szabályai a Gt. 65-68. §-tól abban különbözik, hogy nonprofit korlátolt felelősségű társaságok a megszűnés elhatározásához háromnegyedes szótöbbséget ír elő a 165. § (1) bekezdés.
A társaság megszűnése esetén a hitelezők kiegyenlítése után fennmaradó vagyon tagok közötti felosztása tekintetében különbséget kell tenni arra vonatkozóan, hogy a társaság közhasznú szervezet-e vagy sem. Ha a nonprofit kft. egyben közhasznú szervezet is, úgy jogutód nélküli megszűnése esetén a tagoknak csak vagyoni hozzájárulásuk teljesítéskori értéke adható ki, az ezt meghaladó vagyon nem.
Ha a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság automatikusan nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával működhet tovább. Ha a tagok száma egy főre csökkent, akkor a korábbi társasági szerződést alapító okiratra kell módosítani. Erre az új Gt. egy éves türelmi időt ad a társaság számára. Tehát nem új alapító okiratot kell készíteni, hanem a meglévő társasági szerződést kell alapító okiratra módosítani.
Továbbra is alapító okirat elfogadására van szükség, amelynek tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége - függetlenül attól, hogy ez pénzbeli, vagy nem pénzbeli hozzájárulás - az alapítót már az alapításkor terheli a jövőben is. A Gt. 3. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján korlátolt felelősségű társaság egy taggal is alapítható. A társaság működése során is bekövetkezhet az a helyzet, hogy a tagok létszáma egy főre csökken, ilyenkor a tovább működésre megvan a lehetőség anélkül, hogy a társaságot a megszűnés veszélye fenyegetné. Természetesen annak nincs akadálya, hogy a társasági szerződésben a tagok úgy rendelkezzenek, hogy a társaság megszűnik, ha a létszáma egy főre csökken [Gt. 66. § a) pont]. Ha pedig öröklés vagy jogutódlás következtében több személy válna az egyedüli üzletrész tulajdonosává, úgy gondoskodni kell többszemélyes társasággá való átalakulás felől és az egyedüli üzletrész megosztásáról.
(BDT 2007. 1673. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság törzsbetéte nem állhat több tag közös tulajdonában.)
Az alapító okirat csak az egyszemélyes társaságnál alkalmazható okirati forma, ezért ha a társaság új tagokkal egészül ki, és így többszemélyes társasággá válik, akkor a tagok a meglévő alapító okiratot haladéktalanul kötelesek társasági szerződésre módosítani. Ebben az esetben tehát a törvény nem tartalmaz átmeneti határidőt, mint a Gt. 166. § esetében.
Az egyszemélyes társaság önálló jogalany, így saját nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. Mivel az egyszemélyes társaság gyakorlatilag megegyezik az egyszemélyes tulajdonossal, aki szintén jogalany, így a kettőjük között létrejövő szerződés - amelyre a Ptk. lehetőséget ad - dokumentálása hitelezővédelmi szempontból garanciális követelmény. Ezért írja elő a törvény, hogy a társaság és annak egyedüli tagja közötti szerződés érvényességéhez továbbra is a szerződés írásba foglalása szükséges [Gt. 168. § (1) bek.].
Az egyszemélyes társaságokra vonatkozó jelentős változást a Gt. 5. §-ának (4) bekezdése tartalmazza, amely felülírta az 1997. évi Gt. azon - indokolatlanul szigorú - szabályát, amely e társaságoknak megtiltotta további egyszemélyes társaság alapítását. Költségvetési szerv által létrehozott nonprofit kft.-re azonban továbbra is irányadó a továbbtársulás tilalma az Áht. 100/L. § (2) bekezdés alapján, mely szerint költségvetési szerv további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, abban részesedést nem szerezhet.
Nem kötelező továbbá az egyszemélyes nonprofit társaságnál könyvvizsgáló kijelölése, illetve választása, ellentétben a korábbi szabályozással. A Gt. 41. § (2) bekezdése szerint viszont ha azt külön törvény a köztulajdon védelmében előírja, akkor kötelező a könyvvizsgáló választása. A könyvvizsgálóra vonatkozó közös szabályok a Gt. 40. §̴2;- 44. §-ok. Ettől eltérő rendelkezést állapít meg az Áht. 100/N. § (1) bekezdése, mely szerint a helyi, a helyi kisebbségi és az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet működésére vonatkozóan a felügyelőbizottság létrehozása és könyvvizsgáló választása kötelező függetlenül attól, hogy az így létrehozott gazdasági társaság egyszemélyes, vagy több személyes gazdasági társaság. A könyvvizsgáló cégre, illetve a könyvvizsgáló személyére az ügyvezetés a felügyelőbizottság egyetértésével tesz javaslatot a gazdálkodó szervezet legfőbb szervének. E feltételt a könyvvizsgáló kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárás során figyelembe kell venni, és arra az eljárást megindító hirdetményben, ajánlati, ajánlattételi felhívásban is hivatkozni kell.
Az egyszemélyes társasággal szembeni garanciális követelmény, hogy a bejegyzési kérelemnek a benyújtásáig a nem pénzbeli hozzájárulást teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás teljesítésének időpontjára, mértékére nézve a 2007. évi LXI. törvény 35. § (9) bekezdése a korábbi szabályokhoz képest eltérő szabályokat állapít meg. Az új rendelkezés megelégszik azzal, hogy a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a pénzbetétek fele legyen csak befizetve. Ezen túlmenően lehetőséget ad arra, hogy az alapító okirat ilyen tartalmú rendelkezése esetén, a cég javára mindössze 100 ezer forint befizetése történjen meg.
A részvénytársaság biztosítja a társasági formák közül a befektetett tőke gyors mozgósításának legtöbb lehetőségét, mégpedig a kockázatért vállalt vagyoni felelősség teljes korlátozása mellett. A részvénytársaság szervezete különülhet el legjobban a társaság tulajdonosaitól, ezért nem véletlen, hogy a Gt. a részvényeseket nem is nevezi kifejezetten a társaság tagjainak. Itt differenciálódik a legjobban a tulajdonosi, és az operatív vezetés egymástól.
A részvénytársaság hagyományosan a nagyvállalatok társasági formája és mint ilyen, klasszikus tőkeegyesítő forma, amelynek a lényege - különösen, ha eltekintünk a legutóbbi évtizedek fejlődésétől - az anonimitás és a személytelenség. A korlátolt felelősségű társasággal megegyezően a részvénytársaság is "korlátolt felelősségű" forma, a társaság tagja (a részvényes) nem felel a társaság tartozásaiért külső, harmadik személyekkel szemben. Ugyanakkor a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság között két fontos ponton van különbség. Az egyik a már említett anonimitás és személytelenség, ami azt jelenti, hogy a részvénytársaság esetében a tagok (részvényesek) személye - bizonyos kivételektől eltekintve - érdektelen, a hangsúly a befektetett tőkén van, amelynek ellenértéke és egyben a tagsági jogok megtestesítője, az értékpapír formájában kibocsátott részvény, amely a kft.-üzletrésszel szemben értékpapír.
Az állami vállatok tömeges privatizálásának eredményeként a ’90-es évek elején a nyilvánosan működő részvénytársaságok alapítása tömeges volt, míg napjainkra ez a tendencia megfordult. Már csak kivételes esetben jön létre nyilvánosan működő részvénytársaság, helyette a zártkörűen működő társaság a jellemző. A hatályos szabályozás szerint nyilvános részvénytársaság alapítható akkor is, ha az nem a tőzsdére bevezetett társaság. Figyelve a jogalkotási folyamatokat, álláspontom szerint a nyilvánosan működő rt.-k által kibocsátott értékpapírok egyben tőzsdére bevezetett értékpapírokká is válhatnak, ezáltal a nonprofit alapítás nyilvános rt. esetében hosszabb távon végleg elveszítheti létjogosultságát. Ez azonban egyelőre csak feltételezés.
A Gt. részvénytársaságokra vonatkozó X. fejezete három részből áll, az első rész általános, alapelvi jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz. Ezt követik a második címben szabályozott zártkörű részvénytársaságra, majd attól elkülönítve a fejezet harmadik címében a nyilvánosan működő részvénytársaságra vonatkozó szabályok. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, továbbá az a részvénytársaság is, amelynek a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeit nyilvános ajánlattétel útján már nem értékesítik, illetve azokat a szabályozott piacról kivezették.
A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul. A részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki.
Az összes részvény névértéke mindig egyenlő az alaptőkével, a névérték pedig az alaptőke összegszerűen meghatározott egy részvényre eső hányadrészét jelenti. Az összes részvény névértéke mindig egyenlő az alaptőkével.
A kibocsátási érték az alaptőke részhányadot megtestesítő névérték feletti összeget jelenti. A részvénytársaságok részvényeiket mind az alapítás, mind pedig a tőkeemelés során nemcsak névértéken, hanem kibocsátási értéken is forgalomba hozhatják. A névérték feletti kibocsátási érték mindig az alaptőkén felüli vagyona a társaságnak és a névértékkel ellentétben nem kerül az alaptőkébe. Így a kibocsátási érték a kiegyensúlyozott üzletvitel biztonsági tartalékává alakul, mert ebből egy esetleges üzleti veszteséget is jegyzett tőkevesztés nélkül lehet fedezni. Nonprofit társaságok esetében nem tartom kizártnak, hogy zrt. kibocsátási értéken hozza forgalomba részvényét, az így kibocsátott részvény azonban, mindig a társaság nonprofit tevékenységére fordítandó.
Az alaptőkére vonatkozó, fontos új szabályt tartalmaz a Gt. 174. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a részvény névértéke meghatározható az alaptőke mindenkori összegének hányadában is (hányad részvény). E szabály alkalmazása esetén a részvénytársaság alaptőkéjének felemelése illetve csökkentése során nincs szükség a részvények bevonására vagy felülbélyegzésére, hiszen az egyes részvények névértéke nem fix összegben, hanem a mindenkori alaptőke meghatározott hányadában testesül meg. Bár a törvény erről külön nem rendelkezik, nincs akadálya a kétféle névérték-meghatározás egyidejű alkalmazásának, azaz a részvénytársaság egyszerre rendelkezhet olyan részvényekkel, amelyek névértéke az alaptőke hányadában és olyanokkal, amelyek névértéke meghatározott, fix összegben fejeződik ki.
A részvényes az zrt.-vel szemben kizárólag a részvény névértékének és kibocsátási értékének a megfizetéséért tartozik helytállni. Ez a helytállási kötelezettség közvetett, (mert hitelezők közvetlenül soha sem fordulhatnak a részvényellenérték-hátralék befizetéséért a részvényeshez. Erre csak a zrt.-nek van módja.)
A 171. § (3) bekezdés előírja, hogy a részvénytársaság működési formájának megjelölését - zártkörű - a társaság cégnevében fel kell tüntetni. Ezt a szabályt a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) módosítása [2005. évi LXII. törvény 156. § (2) bek.] iktatta a Gt. szövegébe.
Ugyanez a módosító törvény nyomán került a törvénybe a 172. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely - a kft.-re vonatkozó rendelkezéshez (112. §) hasonlóan, a zrt. személyegyesítő jellemvonásaira figyelemmel - kizárja, hogy a zrt. részvényeseit, illetve jegyzett tőkéjét nyilvános felhívás útján gyűjtsék.
A Gt. 175. §-a szerint az alaptőke és ezen keresztül a hitelezők illetve a forgalombiztonság érdekeinek védelmében tiltja a saját tőke terhére történő kifizetéseket a részvényesek javára, kivéve azokat az eseteket, amikor a törvény ezt kifejezetten lehetővé teszi. Ugyanígy, alapelvi jelentőségűvé vált a 176. § két szabálya is, amelyek statuálják a részvényest e minőségében megillető tagsági és vagyoni jogokat általában, valamint kimondják a részvényesek közötti hátrányos különbségtétel tilalmát.
A részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, de új elemként jelenik meg a névérték, mint fogalmi elem: a részvény névértékkel rendelkező, névre szóló, forgalomképes értékpapír. Ezzel a jogalkotó pontot tett a kodifikáció során folyt vitára, hogy ti. kibocsáthatók-e névérték nélküli részvények. Az értékpapír fogalmát a Ptk. 338/A. § határozza meg.
A tőkepiacról szóló, 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) számos, a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezést tartalmaz. A részvénytársaságok körében a Tpt.-t ezért nemcsak ott kell figyelembe venni, ahol a Gt. kifejezetten utal az értékpapírokról szóló törvényi rendelkezésekre. A részvénytársaságok tekintetében a két törvény együtt olvasandó és alkalmazandó.
Az értékpapír jog az értékpapírokkal általában és a különböző értékpapírfajtákkal foglalkozik, amelyek közül az egyik, a részvény, tagsági jogot megtestesítő, egy gazdasági társaság által kibocsátott értékpapír. A Tpt. 5. § (1) bekezdésének 119. pontja alapján tagsági jogokat megtestesítő értékpapír minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonba vételét elismerve arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meghatározott szavazati, vagyoni és egyéb jogokat biztosít. Ezt kiegészíti a Tpt. 13. § (1) bek. a) pontjának szabálya, amely anélkül, hogy utalna az 5. § (1) bek. 119. pontjának szabályára, deklarálja azt a tényt, hogy a részvény tagsági jogot megtestesítő értékpapír.
A részvény szabadon átruházható. A névre szóló részvény átruházási módját elsődlegesen a részvény megjelenési módja határozza meg. A névre szóló részvény kétféle módon: nyomdai úton vagy dematerializált formában állítható elő.
Az átruházási módra ugyanis az előállítási módtól függően vagy a Gt.-Ptk., vagy pedig a Gt.-Ptk.-Tpt. előírásai vonatkoznak.
Az átruházás a nyomdai úton előállított részvények esetében teljes vagy üres forgatmánnyal, a dematerializált részvények esetében az értékpapírszámlán történő átvezetéssel történik. A Gt. 180. §-ának (3) bekezdése megdönthető vélelmet állít fel, amennyiben ellenkező bizonyításig azt a személyt kell a dematerializált részvény tulajdonosának tekinteni, akinek értékpapírszámláján a részvényt nyilvántartják. A dematerializált részvényekkel kapcsolatos részletes szabályok az értékpapírjogba tartoznak, a törvény a 180. § (1) bekezdésében a Tpt. 5. § (1) bekezdésének 23. pontján alapuló definíciót ad.
A teljes vagy üres forgatmány a Ptk. 338/B. § (4)-(5) bekezdése szerint:
- Teljes forgatmány a forgatható értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (toldat) vezetett, az átruházó által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák. A forgatmány nem érvényességi kelléke az átruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek).
- Az üres forgatmány az értékpapír hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt olyan írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák. Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a toldaton szereplő aláírása is. A teljes forgatmánnyal ellentétben az üres forgatmány már nem tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire a részvényt átruházták.
A dematerializált értékpapír megszerzésére és átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor [Tpt. 138. § (1) bek.]. A dematerializált részvény, illetve értékpapír sajátossága miatt azonban az ilyen papíroknak van egy központi nyilvántartó intézménye, a Központi Elszámolóház és Értéktár (Budapest) zRt. (KELER zRt.), amely jogosult, illetve köteles a központi értékpapír nyilvántartásra és értékpapír számlavezetésre, valamint az értékpapírkód kiadására.
Ha a tulajdonos rendelkezési jog hiányában a részvényt nem tudja forgatni a 181. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy nyomdai úton előállított részvény tulajdonjogának öröklés vagy házassági közös vagyon megosztása esetén történő forgatását a jogosult kérésére a részvénytársaság igazgatósága végzi. Dematerializált részvény átruházása pedig az értékpapírszámlát vezető forgalmazó feladata. Ugyancsak az igazgatóság jár el a részvény tulajdonjogának jogerős bírósági határozattal vagy hatósági árverés során történő megszerzése esetén. Dematerializált részvény ez utóbbi esetben is a forgalmazó eljárásával ruházható át, aki egyidejűleg - a részvényes eltérő rendelkezése hiányában - értesíti a részvénytársaság igazgatóságát a részvénykönyvbe történő bejegyzés céljából.
A Gt. a részvények egyenértékűségének elvét tartja fenn, amennyiben kimondja, hogy azonos névértékű részvények azonos szavazati jogot biztosítanak, a többlet szavazati jogot biztosító részvények kibocsátását pedig semmisnek tekinti, kivéve a Gt.-ben meghatározott eseteket. Szemben tehát a szavazati jogok alapszabályban történő kizárásával vagy korlátozásával, amelyre törvény adhat általában felhatalmazást, a többlet szavazati jogot biztosító részvényeknél a főszabálytól való eltérés kizárólag a törvényben meghatározott esetekben lehetséges.
Három fogalmat használ: a részvényfajtát, a részvényosztályt és a részvénysorozatot.
A Gt. alapján a részvények öt részvényfajtába sorolhatók: a részvény törzsrészvény, elsőbbségi, dolgozói, kamatozó és visszaváltható részvény lehet.
Ezeken kívül más részvényfajtát a részvénytársaság nem állapíthat meg, a szabályozás ebből a szempontból is kógens. Ennek megfelelően egy részvényfajtán belül csak azonos névértékű részvényeket lehetett kibocsátani.
Az elsőbbségi részvényfajtán belül pedig a Gt. 186. § (2) bekezdése öt részvényosztályt ismer. Részvényosztályról csak az elsőbbségi részvények esetében beszélhetünk. A részvényosztály alkalmazását az eltérő tartalmú elsőbbségi jogok tették szükségessé.
Az elsőbbségi részvényfajtán belül ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a részvényekhez eltérő tartalmú és mértékű jogosítványok kapcsolódnak. Így például a Gt. módot ad arra - összhangban az 1997. évi Gt.-vel - hogy a szavazatelsőbbségi részvényosztály részeként a zrt.-nél az ún. szavazattöbbszöröző részvény mellett adott esetben ún. aranyrészvény kerüljön kibocsátásra. Ezek a részvényosztályon belüli lehetséges különbségek is indokolttá teszik, hogy a törvény a részvénysorozat fogalmát egyértelműen definiálja. A részvénysorozat fogalmának a törvény szerinti meghatározása - összhangban a Tpt. 5. § (1) bekezdés 45. pontjában foglaltakkal - azt a célt szolgálja, hogy segítségével beazonosítható legyen az a részvényesi kör, melyet azonos érdekek fűznek össze. [Tpt. 5. § (1) bekezdés 45. értékpapír-sorozat: e törvény eltérő rendelkezése hiányában az azonos előállítású, azonos jogokat megtestesítő értékpapír egy meghatározott időpontban forgalomba hozott teljes mennyisége, illetve az eltérő időpontban forgalomba hozott értékpapírok valamely későbbi időpontban azonos jogokat megtestesítő teljes mennyisége]
A részvénysorozat tehát az az egység, amelyet kizárólag azonos típusú, tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények képeznek. Egy adott részvénysorozaton belül azonosnak kell lennie a részvények előállítási módjának, valamint a névértéknek és a névérték meghatározásának (fix összegű vagy hányad részvényként). Másrészről ez azt jelenti, hogy egy részvényfajtán, illetve egy elsőbbségi részvényosztályon belül is lehetőség van eltérő tagsági jogokat megtestesítő vagy eltérő névértékű részvények kibocsátására.
A Gt. 186. § (1) a részvénytársaság alapszabálya - az erre vonatkozó feltételek meghatározásával - rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít (elsőbbségi részvény). Míg a részvényosztály célja, hogy lehetséges legyen az eltérő tagsági jogokkal történő részvénykibocsátás, addig egy részvényosztályon belül is lehetőséget kellett biztosítani további különbségtételre annak érdekében, hogy eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények legyenek kibocsáthatók, ezt juttatja kifejezésre a részvénysorozat, amely azonos tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvényekből áll. Egy részvényosztályon vagy részvényfajtán belül eltérő jogokat megtestesítő részvények létezhetnek, amelyek közülük azonosak e jogok tekintetében, azok egy sorozatot képeznek. A részvénysorozaton belül tehát nincs eltérés, nemcsak a jogok, hanem a névérték és az előállítás módja tekintetében sem.
Az alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvény kibocsátásról, amely az elsőbbségi jogosultságok közül egyidejűleg többet testesít meg.
A Gt. lehetőséget ad arra, hogy az elsőbbségi részvényhez fűződő szavazati jogot, értelemszerűen a szavazatelsőbbségi részvény kivételével, az alapszabály korlátozza vagy kizárja, mintegy ellensúlyozva a részvényhez kapcsolódó előjogokat, előnyöket.
Az alapszabály rendelkezhet olyan elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról, amelynek részvényeit a részvényes vagy a részvénytársaság kérésére, az alapszabály előírásainak megfelelően, más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre vagy törzsrészvényre kell átcserélni.
Az osztalékelsőbbségi részvényosztály teremt lehetőséget arra, hogy a társaságok az általános rendelkezéstől eltérő osztalékelőnyt kapcsoljanak az ilyen részvényformához. Az osztalék, illetve az osztalékelőny forrása a részvényesek között felosztható adózott eredmény. Az osztalékelsőbbségi részvények a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően, illetve azoknál kedvezőbb mértékben biztosíthatják a nyereséget a részvényesek számára. A Gt. 183. § (2) bekezdésének az előírására figyelemmel egy részvényosztályon belül is kibocsáthatnak a társaságok eltérő mértékű osztalékelőnyt biztosító részvénysorozatokat. Arra az esetre, ha valamelyik évben elmarad az osztalék, az új Gt. - a régi társasági törvény megoldásához hasonlóan - biztosítja az elsőbbségi osztalékjog védelmét. Ezért osztalék elmaradás esetén a következő évben először az osztalékelsőbbségi részvényesek elmaradt nyereségét kell kifizetni és a többi részvényes csak ezután kaphat osztalékot. Azonban a Gt. 4. § (3) bekezdése és a Kszt. 4. § (1) bekezdés c) pont alapján a nonprofit gazdasági társaság gazdálkodása során elért nyereségét, eredményét nem oszthatja fel a tagok között, ezért sem osztalék, sem osztalékelőleg nem fizethető ki a részvényes javára. Így az osztalékelsőbbségi részvényosztály intézményének alkalmazására sincs lehetőség.
A törvény a zártkörűen működő rt. által kibocsátható szavazatelsőbbségi részvényosztályon belül változatlanul kétféle kategóriát ismer:
a) Egyrészt szabályozza a szavazati jogot a névértékhez képest megtöbbszöröző szavazatelsőbbségi részvényt, felső korlátként a névérték tízszeresét rögzíti. Az elsőbbség tehát ebben az esetben nem szó szerint értendő, nem arról van szó, hogy a szavazás során az elsőbbségi részvényes bármiféle sorrendi elsőbbséget élvezne, hanem arról, hogy részvényének névértékéhez képest több szavazattal rendelkezik, mint a többi részvényes.
b) Emellett lehetővé teszi, hogy ún. vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény kibocsátására is sor kerülhessen. A Gt. 188. § (2) bekezdése tartalmazza azt az intézményt, amelyet az angolszász részvényjog "aranyrészvény"-nek nevez. A szabály lényege, hogy a közgyűlés határozatot csak akkor és úgy hozhat, ha a szavazatelsőbbséggel rendelkező részvények egyszerű többsége vagy egy részvény esetén az azzal rendelkező részvényes azt megszavazza. A Gt. 185. § (2) bekezdése szerint kibocsátható elsőbbségi részvénnyel tehát lényegében vétójog gyakorolható. Míg az előző esetben a szavazatelsőbbség többletszavazati jogban jelentkezik, a jelen esetben nem erről van szó. Itt nincs többletszavazati jog, mert érdektelen, hogy milyen arányt képvisel a szavazatelsőbbségi részvény az alaptőkéhez képest, ahhoz, hogy a közgyűlés az adott kérdésben pozitív döntést hozhasson, szükség van a részvény tulajdonosának igenlő szavazatára, még akkor is, ha ez a részvény csak a jegyzett tőke töredék százalékát testesíti meg.
Ez utóbbi tekintetében a törvény annyiban tér el a régi szabályozástól, hogy egyrészt törlésre került az 1997. évi Gt. 185. § (2) bekezdésének utolsó mondata, amely szerint a vétójogot biztosító - más néven a köznyelvben "aranyrészvényként" ismert - elsőbbségi részvény megtestesítette jog a közgyűlésen csak személyesen volt gyakorolható. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelentette, hogy amennyiben az aranyrészvény tulajdonosa nem jelent meg a közgyűlésen, a részvénytársaság legfontosabb stratégiai ügyeiben nem lehetett döntést hozni.
Ez a jogi köznyelv által aranyrészvénynek is nevezett részvény a tartalmát tekintve nem azonos az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény - a továbbiakban: Priv. törvény - 7. §-a - által szabályozott aranyrészvénnyel, mivel az többek között a közgyűlés határozatképességét érintő jogosítványt is adott a tulajdonosának, az államnak. A Priv. törvény szerinti aranyrészvényt ugyanis kizárólag az állam részére lehetett kibocsátani, míg a Gt. szerinti aranyrészvény bármely részvényes részére kibocsátható. Az Alkotmánybíróság több határozatban [59/1991. (XI. 19.) AB hat., 33/1993. (V. 28.) AB hat.] foglalt állást az államot, illetve egyes állami szerveket megillető vétójogokkal szemben. Kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a piacgazdaság alapja a gazdaságilag hatékonyan működő köztulajdon mellett az egyre növekvő szerepet betöltő, döntően vagy teljes egészében magántulajdonban lévő gazdasági társaságok tulajdona. A társasági jog alapvetően szektorsemleges, ezért gazdasági alkotmányossági szempontból nem indokolt olyan különbségtétel alkalmazása, amely az állam társasági jogi pozíciójának erősítését, az egyik legfontosabb társasági formában (a részvénytársaságban) az állam uralmi helyzetének törvényi biztosítását teszi lehetővé. Mindezen problémák megoldása érdekében - az Európai Unió jogával való összhang megteremtése érdekében - a 2007. évi XXVI. törvény, a Privatizációs törvény 7. § (5)-(8) és (10) bekezdését hatályon kívül helyezte. Az érintett társaságok az állam e törvényhelyeken alapuló elsőbbségi jogait kötelesek megszüntetni.
Ugyanakkor változott az a kör is, amelyre az elsőbbségi jog kiterjed, az 1997. évi Gt. szerint alapszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kérdésre vonatkozott a szavazatelsőbbségi jog, a Gt. 188. § (3) bek. úgy rendelkezik, hogy az alapszabályban pontos felsorolást kell adni azokról a kérdésekről, amelyek eldöntéséhez szükség van az elsőbbségi részvényes szavazatára, ellenkező esetben, tehát ha az alapszabályban a szóban forgó kérdések nem kerülnek felsorolásra, akkor az elsőbbségi jog semmis.
Új szabályt tartalmaz a 189. §, amely a zrt. számára olyan elsőbbségi részvény kibocsátását teszi lehetővé, amely jogot ad vezető tisztségviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére. A szabály tág keretet ad a részvényeseknek arra, hogy ennek a részvényosztálynak a szabályait az alapszabályban meghatározzák. Így az alapszabályban kell rendelkezni a vezető tisztségviselő (felügyelőbizottsági tag) kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény kibocsátásáról, a kijelölés módjáról és a kijelölésre vonatkozó eljárásról, ideértve azt a kérdést is, hogy hány tag kijelölésére jogosultak a részvényesek. Ez az elsőbbségi jog kizárólag az igazgatóság tagjainak kijelölésére vonatkozhat, nem lehetséges az ilyen elsőbbségi részvény kibocsátása, ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.
Változást jelent a korábbi helyzethez képest, hogy a 190. § rendelkezik az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényről, az 1997. évi Gt. ugyanis ezt a részvényosztályt ismerte ugyan [183. § (2) bek. d) pont], de arról külön nem rendelkezett. Ebből következően problémát okozott ennek a részvényosztálynak a viszonya a 200. § (1) bekezdésében szabályozott, a részvényre kiköthető elővásárlási joggal.A két intézmény közötti különbségek az alábbiakban foglalhatók össze.
A Gt. 190. § (1) bekezdésében szabályozott, elővásárlási jogot biztosító részvény egy olyan elsőbbségi részvény, amely a részvényesnek azt a jogot biztosítja, hogy a részvénytársaság többi részvényeire, amennyiben azokat tulajdonosa adásvétel útján kívánja átruházni, elővásárlási jogot biztosít. Az elővásárlási jog fogalmát a Ptk. 373. §-a határozza meg. A Gt. 203. § (1) bekezdésében szabályozott, a részvényre kikötött elővásárlási jog ezzel szemben feltételez egy külön - kötelmi jogi - szerződést, amellyel a részvény tulajdonosa egy harmadik személynek, aki lehet a társaság részvényese is, de lehet kívülálló személy, elővásárlási jogot biztosít részvényeire. Ebben az esetben tehát nem elsőbbségi részvényosztályról, hanem egy egyedi szerződéssel biztosított elővásárlási jogról van szó, amelyre ugyancsak a Ptk. szabályai vonatkoznak. Míg az első esetben az elővásárlási jog mint elsőbbségi jog, a jogosult oldaláról, addig a második esetben az elővásárlási jog a kötelezett - az elővásárlási jogot egyedi szerződéssel biztosító - részvényes oldaláról kerül meghatározásra. A törvény 203. § (1) bekezdése szerint ez utóbbi esetben az elővásárlási jog kikötése a részvénytársasággal szemben csak akkor hatályos, ha azt a részvényen felülbélyegzéssel feltüntetik.
A dolgozói névre szóló részvényként ingyenesen, (vagyis teljes egészében az alaptőkén felüli vagyon terhére), vagy kedvezményes áron (vagyis részben a tőkén felüli vagyon terhére, részben a dolgozók hozzájárulása ellenében) lehet forgalomba hozni. A dolgozói részvény abban tér el a törzsrészvénytől, hogy csak a részvénytársaság munkavállalói szerezhetik meg, azaz forgalomképessége korlátozott. Másrészt viszont a részvénytársaság a dolgozói részvényt nem forgalmi áron, hanem annál olcsóbban, esetleg ingyen vagy jelképes összegért juttatja munkavállalóinak. A dolgozók kedvezményes részvényvásárlási lehetősége természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a dolgozói részvények névértékének teljes összege az alaptőkébe kell, hogy kerüljön, csak éppen ezt az összeget nem a részvényt megvásárló dolgozók, hanem általában a részvénytársaság biztosítja, még pedig alaptőkén felüli vagyona terhére. A dolgozók a kedvezményesen megkapott részvényeikkel egyébként a nem dolgozó ("rendes") részvényeseket megillető szavazati jogokat gyakorolhatják, azaz részt vehetnek a közgyűlésen, szavazhatnak és megilleti őket a közgyűlés által megállapított, a részvény névértéke után számított osztalék.
A kamatozó részvényt az alaptőkének legfeljebb a 10%-áig lehet kibocsátani. Az ilyen részvények a létesítő okirat rendelkezésének megfelelően előre meghatározott mértékű kamatra jogosítják a részvényest a részvény névértéke után. A kamatozó részvényest a kamat mellett valamennyi részvényesi jog - így az osztalékhoz fűződő jog is - megilleti.
A kamat forrását az új Gt. a régi társasági törvény meghatározásához képest tovább pontosította. Így a részvényen feltüntetett módon számított kamatot a tárgyévi adózott eredményből, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből fizetheti ki az rt. Tilos kamatot fizetni akkor, ha emiatt az rt. saját tőkéje a számviteli szabályok szerint számított módon nem érné el a társaságnak az alaptőkéjét. A Gt. a kamatozó részvény utáni kamat kifizetését csak az adózott eredmény terhére engedi meg. Eltérően azonban az osztalékfizetésnek a törvény szerinti szabályaitól, ha a pénzügyi fedezet biztosított, a részvényen feltüntetett kamatláb szerint számított kamat a részvényest külön közgyűlési határozat nélkül megilleti, illetve a közgyűlés nem hozhat olyan határozatot, amely az adott évben nem engedélyezné a kamat kifizetését, ha arra egyébként a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. A kamatozó részvény a kamattól függetlenül osztalékra is jogosítja tulajdonosát. Az osztalékfizetésre az általános szabályok irányadók.
A visszaváltható részvény lényege, hogy kibocsátásával olyan speciális jogviszony jön létre a részvénytársaság és a részvényes között, amelynek az a legfontosabb jellemzője, hogy a részvényes részvény tulajdonlása átmeneti, mert a kibocsátási szabályoktól függően, illetve feltételei szerint akár a részvénytársaság a részvények megvételével, akár a részvényes a részvényeknek a részvénytársaság részére történő eladásával azt megszüntetheti. A visszaváltható részvény vegyíti a tagsági viszonyt és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok előnyös vonásait. Ennek megfelelően azonban nemcsak a részvénytulajdonlás, hanem a kibocsátással történő alaptőke-emelés is átmeneti lesz, mert akár a részvénytársaság vételi, akár a részvényes eladási kezdeményezésére történik a visszaváltás, a folyamat mindkét esetben azzal zárul, hogy a részvény az alaptőke kötelező csökkentésének szabályai szerint [lásd a 270. § (1) bekezdésének módosított szövegét] bevonásra kerül. A visszaváltható részvény ezért alkalmas arra, hogy - főként átmeneti - tőkehiánnyal küzdő társaságoknak biztosítsa a szükséges pénzeszközöket úgy, hogy az alaptőkébe kerülő hitel biztosítékát a társasági tulajdonrészt megtestesítő részvények képezik. A hitel visszafizetése a visszaváltással, az előre megállapított módon történik.
A Gt. 191. §, 192. § és 193. § -ban szabályozott mindhárom részvényfajta kibocsátása valamilyen módon kötődik a társaság adózott eredményéhez, illetve szabad eredménytartalékához, ezért álláspontom szerint nonprofit zrt. nem jogosult az előbb említett részvényfajták kibocsátására.
A részvénytársaság alapszabályában kell meghatározni a részletes szabályokat. Kétféle kötvény bocsátható ki, az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény szó. A kötvénykibocsátás célja mindkét esetben a kötvény tulajdonosának részvényhez juttatása vagy legalábbis ennek a lehetőségnek a megteremtése. A kötvények esetében mindenképpen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírról van szó. Ezért a kötvényekre (előállításuk módja, kibocsátásuk stb.) a Tpt. szabályai alkalmazandók. Itt jegyzendő meg, hogy az átváltoztatható kötvény kibocsátásának zártkörű vagy nyilvános módja független attól, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik, mivel ez utóbbi szempontjából a részvények kibocsátása illetve forgalomba hozatala az irányadó.
Az átváltoztatható kötvény esetében figyelembe kell venni a törvénynek a kötvénykibocsátással történő alaptőke-emelés szabályait (263. §).
A jegyzési jogot biztosító kötvény kizárólag az alaptőkének utóbb új részvényekkel történő felemelése során biztosít tulajdonosainak jegyzési jogot.
A kötvény a részvénnyel ellentétben nem tagsági, hanem hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Ezért közhasznú szervezetként nyilvántartott nonprofit rt. a Kszt. 16. § (1) bekezdése szerint kötvényt nem bocsáthat ki, mivel közhasznú szervezet hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátására nem jogosult.
A kötvény lényegében egyfajta adóslevél, amelyet az rt. adósságának egy meghatározott részéről állítanak ki. A kötvényes a Gt. 194. §-ában írt speciális jogosítványú kötvény tulajdonlása esetén sem vesz részt az rt. irányításában, mivel nem részvényes, hanem hitelező. A forgalomba hozataláról és előállítási módjáról a Tpt., míg az átruházási módjáról a Ptk. értékpapírjogi előírásai fogalmazzák meg a szabályokat. Ezért a kötvény forgalomba hozatala mindig összetett jogalkalmazói feladatot jelent.
Az rt.-k az alaptőkéjüknek a feléig bocsáthatnak ki névre szóló átváltoztatható kötvényeket. Ezek a feltételes részvények a kötvényes kérésére alakíthatók át részvénnyé. Mégpedig a futamidőn belül a közgyűlés által meghatározott idő alatt a kötvényeknek az igazgatósághoz történő benyújtásával.
Az új Gt. 231. § (2) bekezdés i) pontja alapján a kötvény forgalomba hozataláról való döntés, főszabályként, a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A közgyűlés azonban a Gt. 199. § (3) bekezdése alapján felhatalmazhatja az igazgatóságot is az átváltoztatható (és a jegyzési jogot biztosító) kötvények kibocsátására.
Kötvényeket mind a zártkörű, mind pedig a nyilvánosan működő rt.-k kibocsáthatnak. A kibocsátásnál a Gt. 194. §-a előírásait kell alkalmazni a Gt. 285. §-ának rendelkezéséből következően a nyilvánosan működő rt.-nél is.
Az átváltoztatható kötvényt a Tpt. IV. fejezete alapján vagy zártkörűen, vagy nyilvánosan lehet forgalomba hozni. A forgalomba hozatali módot a működési formájuktól függetlenül - a Tpt. szabályaira figyelemmel - szabadon választhatják meg a társaságok. A zárt, vagy nyilvános forgalomba hozatali mód és működési forma között ugyanis csak a részvénynek van meghatározó jelentősége, ez azonban a kötvényre nem terjed ki.
A részvényutalvány az alapítás illetve az alaptőke felemelése során a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről állítható ki az alapításnak illetve az alaptőke felemelésének a cégjegyzékbe történő bejegyzése előtt. A részvényutalvány névre szóló, másra át nem ruházható, értékpapírnak nem minősülő, forgalomképtelen okirat.
Kiállítása nem kötelező, csak lehetőség, tartalmát és alakszerűségét is szabadon határozhatják meg a zrt.-k, mivel erről külön előírása nincsen a törvénynek. A részvényutalványi minőségnek és a befizetett összegnek, a kiállítónak és befizető nevének azonban szerepelnie kell az okiraton.
Az ideiglenes részvény az alapítás illetve az alaptőke felemelése során a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről kiállított okirat, amely az alapítás, illetve alaptőke-emelés cégbírósági bejegyzését követően állítható ki. Az ideiglenes részvényt a cég bejegyzése után a részvényellenérték, vagyis név- és kibocsátási hátralékérték befizetési idejére kell a társaságnak kibocsátaniuk. Semmis a bejegyzés előtt kiállított ideiglenes részvény vagy azt a ténylegesen teljesített vagyoni hozzájárulást meghaladó értéken állítják ki.
Az ideiglenes részvény - szemben a részvényutalvánnyal - értékpapír, tehát a részvényre vonatkozó szabályok szerint átruházható és a részvénykönyvbe bejegyzésre kerül. A kiállítására alkalmazni kell a részvény tartalmi kellékében meghatározottakat. Emellett a kiállításig befizetett összeget is fel kell tüntetni az okiraton.
Előállítása történhet nyomdai úton vagy dematerializált módon. Az utóbb kibocsátandó végleges részvények előállítási módja ettől eltérhet, dematerializált módon előállított részvény esetén is lehetséges, hogy az ideiglenes részvényt nyomdai úton állítják elő.
Az ideiglenes részvény előállítása után történt részvényesi befizetéseket - a részvényes kérésére - vagy a 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet előírásai alapján felülbélyegzéssel kell a részvényre rávezetni, vagy pedig a részvény érvénytelenné nyilvánítása mellett új ideiglenes részvényt kell előállítani.
A részvényesi jogokat az ideiglenes részvénytulajdonos a befizetés mértékével arányosan gyakorolhatja.
Az ideiglenes részvény átruházható, de az átruházás csak az új tulajdonosnak a részvénykönyvbe való bevezetésével válik érvényessé. A bevezetés egyébként a joggyakorlásnak is feltétele.
Az ideiglenes részvény átruházása esetén az átruházó készfizető kezesként felel az általa vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítéséért, ez a készfizetői kezesség azonban többszöri átruházás esetén valamennyi volt részvényest egyetemlegesen terhel.
A részvényt az értékpapírokra vonatkozó előírások betartásával, nyomdai úton vagy dematerializált értékpapírként kell előállítani, illetve nyilvántartani. Az ideiglenes részvény és a részvény előállítási módja eltérő lehet. A nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé, dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé alakítható át. Az átalakítás részletes szabályait az értékpapírokról szóló törvényi rendelkezések állapítják meg.
A nyomdai úton előállított részvényen a Gt. 199. § (1) bekezdése határozza meg, hogy mit kell feltüntetni.
A felsorolt kötelező elemeket dematerializált részvényre is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a részvényen a részvény sorszámát nem kell feltüntetni az előállított részvényen.
A részvényes a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzését és az alaptőke teljes befizetése után igényelheti a részvények kiadását, illetve dematerializált részvények esetén azok az értékpapírszámlán történő jóváírását. Ha azonban a részvények kibocsátási értéke a névértéket meghaladja, akkor a részvényesnek a részvények kiadására kizárólag akkor lehet igénye, ha a kibocsátási érték teljes mértékben befizetésre került.
A részvénytársaság a részvényeket köteles előállítani, éspedig 30 napon belül akkor is, ha a részvényesek a részvények kiadását nem igénylik. A részvénytársaság átlátható működésének ugyanis előfeltétele, hogy a részvények kiadásra kerüljenek. Nem fogadható el ezért az a gyakorlat, hogy - főként egyszemélyes részvénytársaságoknál - úgymond takarékossági okokból a részvények előállítására nem kerül sor.
A Gt. lehetőséget ad összevont címletű részvények kibocsátására. Mód van a kibocsátást követően összevont címletű részvények létrehozatalára, ha ezt a részvényes illetve részvényesek kérik, ez utóbbi esetben a felmerülő költségeket az összevonást kérő részvényeseknek kell fedezniük. Az összevonás technikai feltétele, hogy az alapszabály erre felhatalmazást adjon, továbbá, csak egy részvénysorozatba tartozó részvények vonhatók össze.
Az összevont címletű részvénnyé történő átalakítás eltérő megállapodás hiányában nem hoz létre részvényesek között közös tulajdont.
Az összevonás ellentéteként a részvényes kérésére és költségére az összevont címletű részvényt utóbb kisebb címletű összevont részvényekre, illetve az alapszabályban meghatározott névértékű részvényekre lehet bontani.
Az értékpapírokra vonatkozó szabályok fontos tartalmi újítása volt, hogy törvényi szinten deklarálták, a részvényes nem szükségképpen kell, hogy igényt tartson a részvény, mint értékpapír tulajdonlása mellett a tagsági jogok gyakorlására is. Ha azonban a részvényes élni kíván tagsági jogaival (pl. részt kíván venni a közgyűlésen, élni kíván szavazati jogával, igényt tart osztalékra stb.), akkor szükséges a részvényes (részvényesi meghatalmazott) feltüntetése a társaság részvénykönyvében.
Ennek megfelelően a Gt. 202. §-a úgy rendelkezik, hogy a részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos, ha a részvényest a részvénykönyvbe bevezették. Hangsúlyozandó, hogy a részvénykönyvbe történő bevezetés csak a részvénytársasággal szembeni jogviszony (tagsági jogok gyakorlása) szempontjából lényeges, a részvény megvásárlása, tulajdonlása és eladása nem függ a részvénykönyvbe történő bejegyzéstől. (A részvénytársasággal fennálló jogviszonyban valamennyi, a részvényest megillető tagsági jog gyakorlásának előfeltétele a részvénykönyvbe való bejegyzés.)
Nem jegyezhető be a részvénykönyvbe azonban, aki kifejezetten így rendelkezett, és az sem, aki részvényét jogsértő módon szerezte meg. Ebből értelemszerűen következik, hogy a részvényes részvénykönyvből való törlésére irányuló kérelmének is haladéktalanul eleget kell tenni.
A részvénykönyvbe történő bejegyzés, illetve az onnan való törlés az igazgatóságnak, illetve annak a feladatát képezi, akit az igazgatóság a részvénykönyv vezetésére megbízott. A részvénykönyv vezetője a bejegyzést nem tagadhatja meg, ha az átruházás a törvényes feltételeknek megfelelően történt.
Új rendelkezése a Gt.-nek, hogy a korábbi megosztott szabályozás helyett (Tpt.-Gt.) a részvénykönyv vezetésére vonatkozó normák egységesen a Gt.-ben kerülnek elhelyezésre. Éppen ezért a 202. § meghatározza, hogy a részvénytársaság igazgatósága mely szervezeteket bízhatja meg a részvénykönyv vezetésével, továbbá rögzíti - dematerializált részvény esetén - az értékpapír-számlavezető, nyomdai úton előállított és letétbe helyezett részvény esetén pedig az értékpapír-letétkezelő bejelentési kötelezettsége teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat.
A részvénykönyvbe bejegyzett adatok nem minősülnek üzleti titoknak, azokat a részvényesek korlátozás nélkül megtekinthetik, a rájuk vonatkozó adatokról másolatot igényelhetnek. A törvény a részvényeseken kívül harmadik személyek számára is biztosítja a betekintés lehetőségét (de a másolat igénylését nem), szemben az 1997. évi Gt.-vel, ehhez nincs szükség az érdekeltség valószínűsítésére.
A részvényátruházás korlátozásának, amely a részvény értékpapír minőségéből következően csak egészen kivételes lehet, az az indoka általában, hogy a társaság rendelkezzen olyan jogi eszközökkel, melyek révén képes megakadályozni a részvények illetve magának a részvénytársaságnak egy nem kívánt vevő által történő felvásárlását. Ez a jogi eszköz azonban csak a zártkörűen működő részvénytársaságoknál lehetséges és célravezető.
A részvényátruházás sajátos szabályairól három esetben rendelkezik a Gt., ezek a következők:
- Ha a nyomdai úton előállított részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot vagy vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a részvényen e jogokat felülbélyegzéssel feltüntették. Az igazgatóság a felülbélyegzéssel kapcsolatban a részvényes bejelentésére köteles eljárni. A dematerializált részvényen fennálló elővásárlási, visszavásárlási vagy vételi jog a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha azt az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint nyilvántartják.
- Külön törvény korlátozhatja a meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat. Az alapszabály a részvény átruházás útján történő megszerzését ezt meghaladóan is korlátozhatja.
- Az alapszabály előírhatja, hogy a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére (Ptk. 215. §) van szükség. A részvények átruházásához az alapszabályban megkívánt beleegyezés - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - az igazgatóság hatáskörébe tartozik.
A részvénytársaság zártkörű alapítása során a Gt. kógens szabályként rögzíti, hogy az alapítóknak a részvénytársaság alaptőkéjét biztosító összes részvényt át kell venniük, illetve a zártkörűen működő részvénytársaságnak nem lehet olyan alapítója, aki nem válik a társaság részvényesévé.
A zártkörűen működő részvénytársaságoknál korábban használt alapító okirat helyett a törvény "az alapszabály" kifejezést használja, az "alapító okirat" kifejezést a Gt. az egyszemélyes részvénytársaságoknak tartja fent.
A Gt. meghatározza a részvénytársaság alapszabályában minden esetben - a Gt. 12. § (1) bekezdésén túl - feltétlenül szabályozandó kérdéskört, valamint a szükség szerint, de akkor kötelezően rögzítendő adatokat. A feltétlenül alapszabályban szabályozandó kérdések felsorolása már nem tartalmazza a részvénytársaság cégjegyzésének módjáról szóló rendelkezést, ugyanis erről kötelezően a Gt. 12. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Ugyanakkor a törvény nem rendelkezik a továbbiakban kötelező erővel a részvénytársaság hirdetményei közzétételének módjáról, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján célszerűnek látszott az alapítás várható költségeinek törlése is, mert az utóbbi felesleges bonyodalmakat okozott. Ugyanakkor kötelezően rögzítendő adatok közé tartozik az alapítás során szolgáltatandó nem pénzbeli hozzájárulás (apport). Az erre irányuló szabályokat indokolt külön is ismertetni.
A Gt. feltételekhez köti a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatását. Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a változatlanul ötmillió forintban meghatározott alaptőke-minimum mellett részvénytársaság tiszta apporttal, azaz pénzügyi hozzájárulás nélkül is alapítható. Az apport tárgya bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy más vagyoni értékű jog lehet. A törvény már feltételként nem tartalmazza az apport forgalomképességét. Ezen túlmenően az apport fogalom, amely valamennyi társasági formára irányadó módon a törvény általános részében került megfogalmazásra [Gt. 13. § (2) bek.] apportként kezeli az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is. Ugyanakkor a társaság tagjának, részvényesének munkavégzése vagy más személyes közreműködésre illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem lehet apportként figyelembe venni.
Az apport szolgáltatása esetén könyvvizsgáló által készített jelentésre van szükség, amely tartalmazza az apport leírását és értékelését, különös tekintettel arra, hogy az alapítók által megállapított apportérték összhangban van-e az ellenében adott részvények számával és névértékével.
A nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása esetén a Gt.-ben meghatározott kivételektől eltekintve az alapszabályhoz mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését. A törvény nemcsak a könyvvizsgáló által adott jelentést teszi lehetővé, hanem azt is, hogy más szakértő készítsen ilyen dokumentumot, nyilvánvalóan az apport tárgya határozza meg, hogy a jelentést ki készíti. A könyvvizsgáló által készített jelentésnek tartalmaznia kell az apport leírását és értékelését, valamint azt a megállapítást, hogy az apportnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke összhangban van-e az ellenében adandó részvények számával és névértékével. Tartalmaznia kell a jelentésnek továbbá, az alkalmazott értékelési szempontok ismertetését is.
Eltérően az 1997. évi Gt.-től, a jelentést készítő könyvvizsgáló megjelölésénél nem használja a "független" jelzőt, bár nincs változás abban a tekintetben, hogy a részvénytársaság választott könyvvizsgálója nem jogosult a jelentés elkészítésére, kétségtelen azonban, hogy a "független könyvvizsgáló" kifejezés arra utalt, mintha a részvénytársaság könyvvizsgálója nem lenne független.
A könyvvizsgáló (szakértő) jelentését az igazgatóság a bejegyzési kérelem benyújtásával egyidejűleg a Cégközlönyben közzéteszi. A könyvvizsgáló eljárásával kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az a részvényeseket nem köti, a könyvvizsgáló álláspontjának ismeretében is fenntarthatják az apport értékére vonatkozó eredeti álláspontjukat, az apport értékét megállapíthatják a könyvvizsgálói jelentésben foglalthoz képest magasabb vagy alacsonyabb értéken is. Ennek egyetlen szankciója van, az apportot szolgáltató részvényes 5 éven át tartozik helytállni a részvénytársasággal szemben, azért, hogy az alapszabályban megjelölt érték nem haladja meg az apportnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a részvényesek pedig, akik az apportot tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, egyetemlegesen és korlátlanul felelnek az apportot szolgáltató részvényessel együtt a társasággal szemben az így okozott károkért.
Kimaradt az új Gt.-ből az 1997. évi Gt. 12. §-ának (3) bekezdése, amely abban az esetben, ha az apport értékét könyvvizsgáló állapította meg, közvetett módon azt mondta ki, hogy az apport értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb összegben nem lehetett meghatározni. A változás oka, hogy a törvény végül is az alapítókra bízza az általuk alapított társaság részére általuk szolgáltatott apport mértékének megállapítását. A könyvvizsgáló ugyanis valójában nem az apportot értékeli, hanem az apportot veti össze az apport ellenében adott részvények számával és névértékével.
Megjegyzendő, hogy az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló nem pénzbeli hozzájárulás nonprofit közhasznú zrt. esetében csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehető csak figyelembe [Áht. 108. § (3) bekezdés].
A részvénytársaság cégbejegyzésére csak azt követően kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az általuk átvenni vállalt részvények névértékének illetve kibocsátási értékének legalább 25 százalékát befizették.
Másrészt, nem pénzbeli hozzájárulás esetén az apportot a társaság rendelkezésére bocsátották. Az apport azonnali rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége nem terheli az alapítókat akkor, ha az apport értéke az alaptőke 25 százalékát nem éri el, ebben az esetben a részvénytársaság bejegyzésétől számított ötödik év végéig köteles a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás fennmaradó részét pedig a cégjegyzékbe történő bejegyzéstől számított 1 éven belül kötelesek az alapítók befizetni.
A részvénytársaság alaptőkéjének minimális összege ötmillió forint. Az 1997. évi Gt. 203. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a pénzbeli hozzájárulás összege az alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke 30 százalékánál vagy 10 millió forintnál. Tekintettel arra, hogy ez az elv a tiszta apporttal történő alapítás bevezetésével amúgy is áttörésre került, a törvény úgy rendelkezik, hogy lehetőséget biztosít az alapszabálynak arra, hogy a pénzbeli hozzájárulás befizetésének minimális mértékét (a 25 százalékos részt), illetve a befizetés előtt rendelkezésre bocsátandó nem pénzbeli hozzájárulás értékének az alaptőkéhez viszonyított arányát (ugyancsak 25 százalék) magasabb százalékban is megállapíthassa.
A társaság védelme, a gazdasági élet tisztasága érdekében garanciális szabályként került beiktatásra a fenti rendelkezés, olyan jelentős vagyonátruházási szerződések létrejöttéhez, amelynek ellenértéke eléri az alaptőke 1/10-ét. Amennyiben a létesítő okirat eltérően nem rendelkezik, a közgyűlés előzetes jóváhagyását a cégbejegyzéstől számított két éven belül megkötendő jogügyletekhez kell beszerezni, mégpedig:
- a társaság és alapítója,
- a társaság és a szavazati jogok legalább 10%-ával rendelkező részvényese, a társaság és az alapító közeli hozzátartozója,
- a társaság és a szavazati jogok legalább 10%-ával rendelkező részvényesének közeli hozzátartozója,
- a társaság és másik, a társaság közvetlen vagy közvetett többségi befolyása alatt álló részvénytársaság, vagy korlátolt felelősségű társaság közötti jogügylet megkötéséhez.
Kötelezően írja elő a 211. § (1) bekezdés a nem pénzbeli hozzájárulás értékelésére és a könyvvizsgáló jelentésének nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazását a vagyonátruházási szerződés létrejöttéhez. A Gt. itt utal a 209. §-ra, így természetesen ebben az esetben is irányadó az a szabály, mely szerint az eljáró könyvvizsgáló nem lehet a társaság választott könyvvizsgálója. Lehetőség van azonban arra is, hogy az alapszabály két naptári évnél hosszabb időszakra és a 10 százalékos szavazati aránynál alacsonyabb szavazati aránnyal rendelkező részvényesek vonatkozásában is előírja a közgyűlés előzetes jóváhagyó határozatát.
A fenti szabályok alkalmazandók abban az esetben is, ha az alapító vagy a részvényes közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa vagy olyan személy köt szerződést, amelyben az alapító vagy részvényes közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint 50 százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik (Ptk. 685/B. §).
A Gt. szerint szükségtelen ezeknek a szabályoknak az alkalmazása akkor, ha a társaság tevékenységi körébe tartozó szokásos nagyságrendű szerződésekről, hatósági határozattal és hatósági árverés útján történő tulajdonszerzésről vagy tőzsdei ügyletről van szó.
A részvénytársaság jegyzett tőkéjének védelme ugyanis megköveteli, hogy a társaságnak részvényeseivel kötött polgári jogi ügyletei is csak megfelelő előzetes kontroll mellett jöhessenek létre. Ellenkező esetben a hitelezői érdekek sérelmét azok a jogügyletek okoznák, ahol a részvényes a társasággal kötött, sok esetben színlelt, magánjogi ügyletre hivatkozva vonná el a részvénytársaság alaptőkéjét, mely részét képezi a részvénytársaság adósságai vagyoni fedezetének.
Eltérően a részvényjogi jogcímen történő kifizetés főszabályként történő tiltásától, a részvényes és a részvénytársaság közötti visszterhes polgári jogi jogügyletek esetében a törvény az előzetes ellenőrzés eszközével él. (Kivételt képez az az eset, amikor a részvényes egyben a társaság igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának is tagja. Ebben az esetben ugyanis a Gt. nem teszi lehetővé az olyan szerződés megkötését, ahol összeütközésbe kerülhet a tisztségviselő a részvénytársasággal szemben vállalt kötelezettségének a teljesítése és ugyanezen személy saját vállalkozói érdekeltsége.) A Gt. a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására irányuló szabályokat rendeli alkalmazni akkori is, ha a részvényes az alaptőke egytizedét elérő értékben köt a részvénytársasággal polgári jogi szerződést.
A törvény 212-217. §-ai a részvényesi jogokról rendelkeznek. A részvényesi jogok gyakorlása
- a kibocsátott részvénnyel,
- részvényről kiállított tulajdonosi igazolással,
- letéti igazolással
gyakorolható. Minden esetben előfeltétele a részvényesi joggyakorlásnak a részvénykönyvbe való bejegyzés is.
A törvény továbbra is főszabálynak azt tekinti, hogy a részvényesi jogok gyakorlása a részvény, mint értékpapír birtoklásához kötődik, összhangban a Ptk. 338/B. §-ában foglaltakkal.
E mellett azonban a törvény figyelembe veszi az értékpapírjogban bekövetkezett azon fontos változásokat, melyek a részvény, mint "papír nélküli" értékpapír térhódításához kapcsolódnak. Ennek megfelelően a dematerializált formában előállított részvényhez fűződő tagsági jogok a részvényről kiállított tulajdonosi igazolás birtokában gyakorolhatók.
A letéti igazolásra történő utalás arra az esetre vonatkozik, amikor a kinyomtatott részvényeket a részvényes egy - Tpt. szerinti - értékpapír-letétkezelővel kötött szerződés alapján letétbe helyezi. A törvény szerint ebben az esetben elegendő, de egyben szükséges is a letéti igazolás ahhoz, hogy annak birtokában a részvényes a közgyűlésen részt vehessen.
A Gt. 212. § (2)-(3) bekezdése határozza meg a tulajdonosi, illetve a letéti igazolás kötelező tartalmára és érvényességi idejére vonatkozó alapvető szabályokat. Kiemelendő, hogy ezen igazolások kiállítása annyiban átruházási korlátozást jelent a részvényre nézve, hogy arra csak az igazolás egyidejű visszavonásával kerülhet sor.
Egy részvénynek több tulajdonosa is lehet. Ilyen esetben a részvénynek a részvénytársasággal szemben csak egy tulajdonosa van, a tulajdonosok részvényesi jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják.
A Gt. 213. § alapján a részvényes részvényesi jogait képviselője útján is gyakorolhatja. Az igazgatóság tagjai, illetve a 247. § szerinti vezérigazgató, a részvénytársaság vezető állású munkavállalója, valamint a felügyelőbizottság tagjai nem lehetnek a részvényes képviselői, hacsak az alapszabály erre kifejezetten engedélyt nem ad. A választott könyvvizsgáló meghatalmazottként való eljárását a törvény kötelező erővel kizárja.
A részvényes részvényesi jogait személyesen, részvényesi meghatalmazott (nomineé) vagy képviseleti meghatalmazott közreműködésével gyakorolhatja.
A részvényesi meghatalmazottról, aki az értékpapírokra vonatkozó külön szabályozás szerint a részvényesi jogokat a részvénytársasággal szemben saját nevében, de a részvényes javára gyakorolja, és mint ilyen nem azonos a részvényes képviselőjével, aki minden esetben a részvényes nevében jár el. A részvényesi meghatalmazott intézményéről a Tpt. 151. §-155. § rendelkezik.
A képviseleti meghatalmazás egy közgyűlésre vagy meghatározott időre, de legfeljebb 12 hónapra szólhat. Mód van azonban arra, hogy az alapszabály ettől eltérően rendelkezzék, ebben az értelemben tehát adható képviseleti meghatalmazás határozatlan időre is, vagy határozott, de a 12 hónapnál hosszabb időtartamra. A meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formában kell a részvénytársasághoz benyújtani.
A részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást kérni, valamint észrevételt és indítványt tenni, szavazati joggal rendelkező részvény birtokában pedig szavazni.
A közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a napirendi pont tárgyalásakor a szükséges felvilágosítást megadni.
Az igazgatóság a számviteli törvény szerinti beszámolónak és az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság jelentésének lényeges adatait a közgyűlést megelőzően legalább tizenöt nappal köteles a részvényesek tudomására hozni.
A részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat köteles a Ptk. 339. §-ának szabályai szerint megtéríteni.
A részvényhez fűződő szavazati jogot a részvény névértéke határozza meg. A szavazati jog gyakorlásának módját az alapszabály határozza meg. Nem gyakorolhatja szavazati jogát a részvényes, amíg esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette.
A részvényes legfőbb kötelezettsége, az általa átvett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatás befizetése illetve rendelkezésre bocsátása a 210. §-ban meghatározott időpontig. Ez a kötelezettség a részvényest mindenképpen terheli, az alaptőke leszállítást esetét kivéve ez alól nem mentesíthető, az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást pedig a részvénytársaság fennállása alatt nem követelheti vissza.
A részvényes - a 210. §-ban meghatározott határidőn belül - a részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének befizetésére akkor köteles, amikor az igazgatóság az alapszabályban meghatározott feltételek szerint erre felszólítja. A részvényes fizetési kötelezettségének a felszólítást megelőzően is eleget tehet.
A törvény általános részének rendelkezése szerint, (14. §), ha a részvényes az alapszabályban vállalt vagyoni hozzájárulását a meghatározott időpontig nem szolgáltatja, akkor részvényesi jogviszonya automatikusan megszűnik.
Ilyen esetben a részvényes által vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítését vagy átvállalja valamelyik alapító, vagy ennek hiányában, a részvénytársaság alaptőkéjét ennek megfelelően le kell szállítani.
Az rt. a saját tőkéjéből - tehát nem az alaptőkéjéből - a részvényesének a tagsági jogviszonya alapján kizárólag a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet juttatást. Ha az rt.-nek a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el, vagy pedig a részvényes részére történő juttatás végett nem érné el az rt. alaptőkéjét, tilos kifizetést teljesíteni.
A Gt. 219. § (3) bekezdése alapján egyaránt kifizetésnek minősül a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás.
Új megoldásként az alapszabály előírhatja a következőket: az igazgatóság írásban nyilatkozzon arról, hogy a részvényesek részére a törvény keretei között történő kifizetések nem veszélyeztetik sem a társaság fizetőképességét, sem pedig a hitelezők érdekeinek az érvényesülését. Abban az esetben, ha az alapszabályi rendelkezés ellenére az igazgatóság elmulasztaná a nyilatkozattételt, vagy valótlan nyilatkozatot tett és ezzel kárt okozott az rt.-nek, akkor a kárért az igazgatóság tagjai a Gt. 30. § (2) bekezdésében írtak szerint felelnek.
A Gt. 220. § (1) bekezdése szerint - főszabályként - a részvények névértékével arányosan illeti meg a részvényeseket. Az rt. érdekeivel azonosuló és hosszabb távra befektető részvényesek szempontjából nagy jelentősége van annak a profitnak, amire a részvényeik után járó osztalékként tarthatnak igényt a részvényesek. Osztalékra - szintén főszabályként - az a részvényes jogosult, akit az osztalékfizetésről határozó közgyűlés időpontjában már bevezettek a részvénykönyvbe. Az alapszabály arra is lehetőséget adhat, hogy a részvényest megillető osztalék ne készpénzben, hanem nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásban kerüljön megállapításra.
Gt. 221. §-ában foglalt szabály tehát osztalékelőleget két egymás követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban akkor fizethet az rt.
- ha az alapszabály megengedi az osztalékelőleg fizetését;
- és ha a közbenső mérleg igazolja azt, hogy az rt. rendelkezik az osztalékelőleg fizetéséhez szükséges pénzügyi fedezettel;
- és ha a részvényesek vállalják az esetlegesen szükségessé váló visszafizetést.
A kifizetés nem haladhatja meg az utolsó éves beszámoló szerinti üzleti év könyveinek a lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított és szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét. A társaságnak ilyenkor sem csökkenhet a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje az alaptőke összege alá.
A társasági vagyon védelmére vonatkozó rendelkezések szabályozzák, hogy a profitorientált részvénytársaság milyen módon teljesíthet kifizetéseket a részvényesek javára tagsági jogviszonyukra tekintettel (Gt. 219-222. §). A nonprofit működés során azonban a nyereség semmilyen módon nem növelheti a tagok vagyonát, ezért nonprofit részvénytársaság nem alkalmazhatja a Gt. 119-222. §-ában foglaltakat, saját tőkéjéből a társaság fennállása alatt kifizetéseket nem eszközölhet a részvényesek javára.
A részvénytársaság saját részvényeinek jegyzésére illetve átvételére az alapítás során nem jogosult. A részvénytársaság tehát csak olyan részvényét szerezheti meg, amelynek névértéke (kibocsátási értéke) már teljes mértékben befizetésre illetve szolgáltatásra került. A törvény fenntartja továbbá azt a korlátot, hogy a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények névértékének együttes összege az alaptőke 10 százalékát nem haladhatja meg. Változatlanul alapelvi szintű az a szabály, mely szerint tilos azoknak a részvényeknek a megszerzése, amelyek névértékének illetve kibocsátási értékének teljes befizetése (rendelkezésre bocsátása) nem történt meg. Tilos továbbá a saját részvény megszerzése akkor is, ha az adott üzleti évben a részvénytársaság a 219. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában nem fizet osztalékot.
A saját részvény megszerzéséhez szükség van arra, hogy a közgyűlés az igazgatóságot felhatalmazza a feltételek meghatározásával együtt a saját részvények megszerzésére. Ez a felhatalmazás szólhat egyszeri alkalomra vagy időtartamra, amely legfeljebb 18 hónap lehet. Kivételt képez a szabály alól a 225. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint rendkívüli esetben, amikor a társaságot közvetlenül fenyegető súlyos károsodást kell elkerülni, az igazgatóság a közgyűlés felhatalmazása nélkül is jogosult a társaság saját részvényeinek megszerzésére. Értelemszerűen nincs szükség külön közgyűlési felhatalmazásra akkor sem, ha a részvények megszerzésére a társaság átalakulásával összefüggésben kerül sor.
Ha a részvénytársaság a saját részvények megszerzése során törvénysértő módon járt el, köteles az így szerzett részvényeit a megszerzéstől számított egy éven belül elidegeníteni vagy az alaptőke csökkentésével bevonni. Ha pedig a részvénytársaság úgy szerez saját részvényt, hogy az igazgatóság a közgyűlés hozzájárulása nélkül jár el, a társaság köteles a megszerzett részvényeknek a 10 százalékot meghaladó részét három éven belül elidegeníteni, vagy alaptőke-csökkentéssel bevonni.
A 227. § szerint a részvénytársaság szavazati jogot saját részvényeivel nem gyakorolhat, a határozatképesség megállapításánál a saját részvény figyelmen kívül hagyandó.
Nonprofit gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel, ezért Gt. 227. §-ban szabályozott osztalék fizetésére nincs mód.
Garanciális jellegű a 229. § (1) bekezdésének azon szabálya, amely tiltja, hogy a részvénytársaság kölcsönt nyújtson vagy biztosítékot adjon olyan ügylethez, amelynek célja a részvénytársaság által kibocsátott részvények harmadik személyek által történő megszerzése. Ilyen esetben ugyanis valójában burkolt saját részvény megszerzéséről lehet szó, ezért az (1) bekezdésbe ütköző szerződés semmis. A szabály alól azonban két kivétel is van: egyrészt a részvénytársaság munkavállalóinak, illetve e célra alapított munkavállalói szervezeteknek nyújtott kölcsön, másrészt a bankok és hitelintézetek által a rendes üzletmenet keretében megkötött ügyletekre az (1) bekezdés tiltása nem vonatkozik.
A közgyűlés a társaság legfőbb szerve, amely a legfontosabb döntések meghozatalára jogosult. A 231. § (2) bekezdése sorolja fel a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket. Az 1997. évi Gt.-hez képest új szabály, hogy azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlési meghívót elektronikus úton kell megküldeni. A közgyűlés helye alapesetben a részvénytársaság székhelye vagy telephelye, de az alapszabály illetve az igazgatóság ettől eltérően is rendelkezhet.
A közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni (rendes közgyűlés). Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható (rendkívüli közgyűlés).
A közgyűlést - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az igazgatóság hívja össze. Az 1997. évi Gt.-hez képest új szabály, hogy azoknak a részvényeseknek, akik ezt kívánják, a közgyűlési meghívót elektronikus úton kell megküldeni. A közgyűlés helye alapesetben a részvénytársaság székhelye vagy telephelye, de az alapszabály illetve az igazgatóság ettől eltérően is rendelkezhet.
A közgyűlést az alapszabályban meghatározott módon, a közgyűlés kezdő napját legalább tizenöt nappal megelőzően kell összehívni.
A közgyűlésen megjelent részvényesekről jelenléti ívet kell készíteni, amelyen fel kell tüntetni a részvényes, illetve képviselője nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), részvényei számát és az őt megillető szavazatok számát, valamint a közgyűlés időtartama alatt a jelenlévők személyében bekövetkezett változásokat. A jelenléti ívet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírásával hitelesíti.
A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a szavazásra jogosító részvények által megtestesített szavazatok több mint felét képviselő részvényes jelen van. Ha a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A nem határozatképes és a megismételt közgyűlés között - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - legalább három napnak kell eltelnie, de ez az időtartam nem lehet hosszabb, mint huszonegy nap. A részvényesek azonban az alapszabályban ettől eltérően is rendelkezhetnek, pl. úgy, hogy a megismételt közgyűlés határozatképtelen közgyűlés után gyakorlatilag azonnal megtartható.
A Gt. lehetőséget biztosít arra, hogy az alapszabály azoknál a kérdéseknél, amelyek eldöntése egyszerű többséget igényel, a határozatképességgel kapcsolatos rendelkezések [234. § (1) bek.] alkalmazását kizárja vagy korlátozza. Ez azt jelenti, hogy lehetséges olyan alapszabályi rendelkezés, amely a részvénytársaság közgyűlésének határozatképességét - a minősített többséghez kötött döntések kivételével - az 50 százalék + egy szavazat helyett ennél alacsonyabb vagy netán magasabb arányban állapítja meg.
A közgyűlésre vonatkozó új szabályok közül a 239-242. §-ok teljesen új szabályokat állapítanak meg a régi Gt.-hez képest. Mindenekelőtt a Gt. 239. § bevezeti az ún. konferencia közgyűlést, amelynek az a lényege, hogy a közgyűlésen a részvényesek, vagy a részvényesek egy része nincs közvetlenül, személyesen jelen, hanem valamilyen elektronikus hírközlő eszköz útján (pl. videokonferencia) érintkeznek egymással. A törvény szerint olyan eszközt lehet csak választani, amely a részvényesek közötti párbeszédet korlátozás nélkül lehetővé teszik, és amely a részvényesek számára a személyes részvétellel egyenértékű joggyakorlásra ad lehetőséget. Másrészről viszont nem alkalmazhatók olyan eszközök, amelyek gátolják a részvényes személyének megállapítását és nem alkalmazhatók olyan feltételek sem, amelyek bizonyos részvényeseket illetve részvényesi csoportokat hátrányosan megkülönböztetnek. A konferencia közgyűlés kizárólag akkor alkalmazható, ha arról az alapszabály rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy az alapszabályban illetőleg az alapszabály felhatalmazása alapján igazgatósági határozatban kell a törvényben nem szabályozott kérdésekben megfelelő döntéseket hozni.
A konferencia közgyűlés alapesetben, tehát alapszabály eltérő rendelkezése hiányában, megtartható úgy is, hogy bizonyos részvényesek közvetlenül személyesen vannak jelen, míg más részvényesek elektronikus hírközlő eszköz segítségével kapcsolódnak a közgyűléshez. Annak érdekében, hogy a közgyűlés megfelelően előkészíthető legyen, előírja a Gt., hogy a személyes jelenlétet előnybe helyező részvényesek e szándékukat legalább öt nappal a közgyűlés napja előtt a részvénytársaságnál be kell, hogy jelentsék. Az a részvényes, aki ilyen bejelentést nem tesz, úgy tekintendő, hogy a közgyűlésen telekommunikációs kapcsolaton keresztül kíván részt venni.
A részvényesek érdekét védendő rendelkezés, hogy a konferencia közgyűlés részvénytársaságnál felmerülő költségeit a részvénytársaságnak kell fedeznie, azok a részvényesekre nem háríthatók át.
A Gt. nem rendelkezik arról, hogy milyen telekommunikációs eszközt alkalmaz a társaság. Az alkalmazás feltételeit azonban - főként a zártkörűen működő részvénytársaságoknál - nem célszerű részletesen szabályozni, e körben a törvény a részvényeseknek széles körű lehetőséget biztosít. E lehetőségek közé tartozik az is, hogy a részvényesek a konferencia közgyűlés megtartását kizárják, vagy kimondják (240. §) hogy az éves rendes közgyűlésen csak személyes jelenléttel lehet részt venni, vagy meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyek konferencia közgyűlésen nem tárgyalhatók.
Nem tartható konferencia közgyűlés akkor sem, ha a szavazatok legalább 5 százalékával rendelkező részvényesek a soron következő konferencia közgyűlés ellen az ok megjelölésével tiltakoznak. Ez az eset nem a konferencia közgyűlés általános megtarthatóságával, hanem egy konkrét közgyűlés megtartásának módjával kapcsolatos.
A konferencia közgyűlés feltételeinek meghatározása során rendezni kell a résztvevő részvényesek személyazonossága megállapításának módját, továbbá a szavazás és a szavazás eredményének megállapításával kapcsolatos eljárást és különösen a vita lebonyolításának módját, ide értve a részvényeseket megillető felszólalási és javaslattételi jog gyakorlásával kapcsolatos szabályt.
Végül fontos, hogy a konferencia közgyűlésen elhangzottak megfelelő módon kerüljenek rögzítésre. A hozott határozatokat és egyáltalán a konferencia közgyűlésen lezajlott vitákat hiteles módon kell rögzíteni úgy, hogy ez utóbb is ellenőrizhető legyen.
A részvénytársaságokkal kapcsolatban bevezetett új szabályt tartalmaz a 242. §, amely az alapszabályt feljogosítja annak előírására, hogy a részvényesek - a kft. mintájára - a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyűlés tartása nélkül is dönthessenek. Ez alól egyetlen kivétel van, a számviteli törvény szerinti éves beszámoló jóváhagyása.
Az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve, amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatóság elnökét közvetlenül a közgyűlés választja.
Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja. Az igazgatóság tagjainak egymás közötti feladat- és hatáskörmegosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell rendelkezni. Új rendelkezés, hogy az igazgatóság ügyrendjében lehetővé tehető - a konferencia közgyűlés mintájára - az elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével való részvétel, amelynek részletes szabályait az ügyrendben kell megállapítani [243. § (3) bek.].
A részvénytársaság számviteli törvény szerinti beszámolójának az előterjesztése az igazgatóság feladata. A részvénytársaság közgyűlésén tanácskozási joggal vesznek részt az igazgatóság tagjai.
Az igazgatóság gondoskodik részvénytársaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről.
A részvényeseknek határozniuk kell az alaptőke biztosításáról, illetve annak módjáról, így különösen a részvényesek által történő befizetés előírásáról, illetve az alaptőke leszállításáról, továbbá a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, ezek hiányában pedig a társaság megszüntetéséről. Ezért ha részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke kétharmadára csökken vagy a saját tőke a húszmillió forintot nem éri el, illetve ha a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti, ebben az esetben az igazgatóság köteles közgyűlés összehívására, annak érdekében, hogy a részvényesek a 245. § (2) bekezdése alapján megfelelő határozatokat tudjanak hozni a helyzet megoldására.
Új rendelkezés a 245. § (2) bekezdésében, hogy az alaptőke biztosításának módjára vonatkozó utalások között szerepel a részvényesek által történő befizetés előírása. Ebben az esetben nincs szó a kft.-nél alkalmazott pótbefizetési kötelezettség előírásáról, hanem pusztán arról, hogy a társaság közgyűlése úgy határoz, hogy minden részvényes járuljon hozzá egy meghatározott összeggel a társaság fenntartásához anélkül, hogy alkalmazásra kerülnének a kft.-nél szabályozott pótbefizetési kötelezettség szigorú szabályrendszere.
Az alapszabály úgy is rendelkezhet, ha igazgatóság választására nem kerül sor, akkor az igazgatóság e törvényben meghatározott jogait egy vezető tisztségviselő (vezérigazgató) gyakorolja.
Az igazgatóság tagjaira és a vezérigazgatóra vonatkozó általános szabályokat a társaság ügyvezetése címszó alatt a Gt. 21. §-32. § tartalmazza.
Az alaptőke felemelésére változatlanul négy, külön szabályozást és feltétel rendszert jelentő esetben és két módon kerülhet sor. Mindegyik tőkeemelési esetnek más a célja.
Az új részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemeléssel a társaság új vagyoni eszközökhöz jut. Ezen tőkeemelésre sor kerülhet mind nyilvánosan, mind zártkörűen.
Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, hanem csak meglevő vagyona strukturálódik át, az alaptőkén felüli vagyona válik az alaptőke részévé és ezáltal a részvénytársaság részvényesei részvényeinek száma és/vagy névértéke névérték arányosan növekszik. Ezen tőkeemelés csak zártkörűen valósulhat meg.
A dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő tőkeemelés elsődleges célja a részvénytárság dolgozói érdekeltségének fokozása azáltal, hogy a munkavállalók a társaság részvényeinek tulajdonosává válnak. Ezen tőkeemelés is csak zártkörű lehet.
Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés célja, hogy a társaság kedvező feltételekkel hitelhez jusson, a hitel összege a kötvénytulajdonos döntésétől függően az alaptőke részévé válhat. Az átváltoztatható kötvény a Tpt. szabályait betartva akár nyilvánosan, akár zártkörűen kibocsátható, ugyanakkor az átváltoztatható kötvény nyilvános kibocsátása a részvénytársaságot nem teszi nyilvánosan működővé figyelemmel a 172. § (1) bekezdésében írtakra, hiszen itt nem a részvény, hanem a kötvény kerül nyilvánosan forgalomba.
A törvény az 1997. évi Gt. szabályaival egyezően rögzíti, hogy az alaptőke-emelési esetek és módok egyidejűleg is elhatározhatók, tehát pl. ugyanazon közgyűlés dönthet dolgozói részvény és átváltoztatható kötvény forgalomba hozataláról, ez esetben azonban figyelemmel a tőkeemelési esetek sajátosságaira a tőkeemelés végrehajtása külön válik.
Az új Gt. már alcím nélkül indítja el az alaptőke emelésének erősen megkarcsúsított szabálysorát. Ennek ellenére - az előírások tartalmát elemezve - csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a Gt. 248-253. §-ainak rendelkezései általános előírásai az alaptőke emeléseknek.
Az alaptőke emelésre a Gt. 248. §-a és a Gt. 265. §-a mellett - a Gt. 253. §-ának utalása alapján - az rt. alapítási szabályait, valamint a Gt. 313. §-ának és a Gt. 314. §-ának rendelkezéseit, továbbá a módosított Tpt. előírásait kell alkalmazni.
A Gt. 16. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel az rt.-k kizárólag a társaság bejegyzése után emelhetik fel a tőkéjüket. (Az 1988. évi VI. törvény alapján a bejegyzés előtt is mód volt az emelésre.)
A Gt. 248. §-a a régi Gt. előírásához hasonlóan, de nem teljesen azonos módon állapítja meg a jogszabályhely tartalmát. A tőkeemelések az rt. alapítási módjához hasonlóan két módon történhetnek. Vagyis nyilvánosan, vagy zártkörűen. Az alapvető különbség a két emelési mód között az, hogy a részvények, illetve kötvények nyilvános forgalomba hozatalánál a Tpt. szabályai szerint nyilvánosan történik a tőkegyűjtés. Zártkörű emelésnél viszont a Tpt. szerinti zárt körben egyedileg előre meghatározottak a befektetőktől, akik a nyilvánosság kizárásával adják össze a tőkét. Az új Gt. előírásai mellett mindkét emelési módnál megfelelően figyelemmel kell lenni a Tpt. többször módosított rendelkezéseire is.
Az alaptőke emelésnek - a régi Gt.-hez hasonlóan - a következő négy esetkörét szabályozza az új törvény: (A régi Gt. egyébként az emelési eseteket még emelési típusként nevesítette.)
- az új részvények forgalomba hozatalával történő emelés;
- az alaptőkén felüli vagyon terhére való emelés;
- a dolgozói részvény forgalomba hozatalával és
- átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával való feltételes alaptőke emelés.
Az első és az utolsóként említett, új részvények és átváltoztatható kötvények forgalomba hozatalával történő emelések új külső tőkeinjekcióhoz juttatják a társaságot. Ezzel szemben a másik két emelési eset az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése, és a dolgozói részvény kibocsátásával való emelés a társaság meglévő vagyonának az alaptőkén felüli vagyonnak az alaptőkébe való átcsoportosítását jelenti. Azzal a kiegészítéssel, hogy a kedvezményes dolgozói részvénynél a dolgozói rész hozzájárulásával kisebb tőkebevonás is történhet.
Az alaptőke emelés egyes esetei közül kizárólag az új részvények forgalomba hozatalával történő emelésnél és az átváltoztatható kötvények forgalomba hozatalával való tőkeemelésnél van lehetőség a nyilvános emelésre. Emellett ezeknél az eseteknél a zárt körben való emelést is választhatják az rt.-k.
Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése és a dolgozói részvények forgalomba hozatalával történő emelés viszont kizárólag zártkörűen történhet meg.
Az rt.-k teljesen szabadon választhatják meg az emelési módokat és eseteket, sőt azokról akár egyidejűleg is határozhatnak a Gt. 259. §-ának előírására figyelemmel.
Nonprofit zrt. kétféle módon emelheti fel az alaptőkét:
a) új részvények forgalomba hozatalával,
b) feltételes alaptőke-emelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával.
Nonprofit zrt. nem emelheti fel jegyzett tőkéjét az alaptőkén felüli vagyon terhére [Gt. 248. § (1) bekezdés b)-c) pont]. A Gt. 174. § (1) bekezdés az alaptőke összegét az összes részvény névértékéhez viszonyítja, mégpedig kimondja, hogy az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje (jegyzett tőkéje). Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, hanem csak meglevő vagyona strukturálódik át, az alaptőkén felüli vagyona válik az alaptőke részévé és ezáltal a részvényesek részvényeinek száma és/vagy névértéke névérték arányosan növekedhetne. Viszont a Gt. 4. § (3) bekezdés alapján a társaság tevékenységéből származó nyereség a részvényesek között nem osztható fel, ezért nonprofit jelleggel működő zrt. nem emelheti fel jegyzett tőkéjét az alaptőkén felüli nyeresége terhére.
A dolgozói részvény visszterhes vagy kedvezményes forgalomba hozatalával történő tőkeemelés során pedig a munkavállalók a társaság saját tőkéje terhére válnának részvényeik tulajdonosává. A dolgozói részvény akár kedvezményes, akár visszterhes forgalomba hozatala a képződött nyereség terhére történő részvénykibocsátás, ami tulajdonosi struktúra-váltással jár, azaz a részvénytársaság saját tőkéje a részvényest fogja illetni. Ezért dolgozói részvény kibocsátásra sincs mód a nonprofit működés során.
Az új részvények forgalomba hozatalával történő tőkeemeléssel a társaság új vagyoni eszközökhöz jut. Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés célja, hogy a társaság kedvező feltételekkel hitelhez jusson, a hitel összege a kötvénytulajdonos döntésétől függően az alaptőke részévé válhat.
Főszabályként a közgyűlés jogosult az alaptőke felemeléséről dönteni, - az alapszabály szigorúbb rendelkezésének hiányában - egyszerű szótöbbséggel.
A külön törvény hatálybalépését követően zártkörűen működő részvénytársaságok alaptőkéjének felemeléséhez a közvetlenül érintett részvényesek részvényfajtánkénti, illetve részvényosztályonkénti hozzájárulásának beszerzése csak akkor szükséges, ha azt az adott részvénytársaság alapszabálya kifejezetten előírja. Amennyiben a részvénytársaság él a Gt. 250. § (2) bekezdés nyújtotta lehetőséggel - az ott meghatározott korlátok figyelembevételével - az alapszabályában kell meghatároznia részletesen, hogy a hozzájárulás megadására hogyan kerül sor, pl. a közgyűlésen, avagy azt megelőző eljárásban, meghatározható az érintettnek minősített részvényesi kör is.
Az alapszabály alaptőke-emelés esetén a részvényeseknek elsőbbség biztosítási kötelezettséget ír elő. Ez az irányelvi szabály jelenik meg a 313. § (2)-(4) bekezdéseiben. Mindaddig, amíg a 333. § (3) bekezdésében szereplő külön törvény nem lép hatályba a 313. § hivatkozott bekezdéseiben írtak irányadóak zártkörűen működő részvénytársaságok esetén.
A jelen §-ban szabályozott később hatályba lépő szabály szerint zártkörűen működő részvénytársaságok esetén csak akkor érvényesül pénzbeli hozzájárulás ellenében történő tőkeemelés esetén a részvényesek, valamint az átváltoztatható kötvényesek számára a tőkeemelés során kibocsátandó részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog, ha az adott részvénytársaság alapszabálya kifejezetten így rendelkezik.
Ebben az esetben az alapszabály szabadon határozza meg az elsőbbségi jog tartalmát. Fontos hangsúlyozni, hogy a részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog csak pénzbeli hozzájárulás ellenében történő tőkeemelés esetén irányadó.
Az alaptőke felemeléséről nemcsak a közgyűlés, hanem az igazgatóság, egyszemélyes igazgatóság esetén a vezérigazgató is dönthet, feltéve, hogy az alapszabály ennek lehetőségét nem zárja ki. A kizárás vonatkozhat akár valamennyi alaptőke emelési esetre és módra, akár meghatározottakra.
Az igazgatóság alaptőke felemelésére történő felhatalmazásának indoka, hogy ez lehetővé teszi a társaság számára közgyűlés, közgyűlések tartása nélkül gyorsan, rugalmasan, olcsó eljárás keretében dönteni a tőkeemelésről.
A Gt. szerint az alaptőke felemelésére vonatkozó felhatalmazás megadására az alapszabályban nincs mód - szemben az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel - figyelemmel arra, hogy a felhatalmazás - függetlenül attól, hogy megújítható - csak korlátozott időre szólhat. A felhatalmazás minimális tartalmát az (1) bekezdés meghatározza.
Amennyiben az igazgatóság jogosult az alaptőke felemelésére ez a jogosultság az alaptőke emeléssel szorosan összefüggő valamennyi döntésre kiterjed, beleértve az alapszabály módosítását is. A felhatalmazás azonban nem terjedhet ki olyan kérdésekre, melyek a tőkeemeléssel nem függenek szorosan össze.
Az igazgatóság köteles a határozat meghozatalát követő harminc napon belül a Cégközlönyben közzétenni.
Az alaptőke-emelés során az alapításnál irányadó szabályok megfelelően irányadóak. Ez pl. azt jelenti, hogy az apportra, az apport szolgáltatásának időpontjára, értékelésére, a pénzbetétek befizetésére vonatkozó szabályok vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló tőkeemelés esetén megfelelően alkalmazandóak. Úgyszintén irányadóak a részvényutalványra, ideiglenes részvényre vonatkozó szabályok.
Az új részvények forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelésre vonatkozó speciális szabály, hogy elhatározására csak akkor kerülhet sor, ha az alapítás vagy a korábbi tőkeemelés során vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatási kötelezettségének valamennyi részvényes már eleget tett.
A közgyűlési határozatban a 255. § (1) bekezdésén kívül meg kell jelölni továbbá a határozatban azokat a személyeket, akiket a közgyűlés az új részvények átvételére feljogosít. Ezen személyek pénzbeli vagyoni hozzájárulással történő tőkeemelés esetén azonban csak a részvények átvételére elsőbbségi joggal rendelkezőket követően élhetnek a részvények átvételére vonatkozó, a kijelölés folytán őket megillető joggal, a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételével.
Az 1997. évi Gt. rendelkezéseivel ellentétben a 255. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy az alapszabály eltérően rendelkezzen ahhoz a törvényi főszabályhoz képest, hogy a közgyűlés csak olyan személyt jelölhet ki a részvények átvételére, aki a határozat meghozatala előtt előzetes kötelezettség vállaló nyilatkozatot tett, melynek minimális tartalmát a tervezet meghatározza. A nyilatkozatban foglaltakhoz a közgyűlés oly módon van kötve, hogy az abban vállaltaktól több vagy eltérő apport szolgáltatására a nyilatkozat tevőt nem hatalmazhatja fel, de kevesebb részvény megszerzésére igen.
Az új részvények forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés jellemzően kétfázisú, külön válik a tőkeemelés elhatározása és a tőkeemelés, így tipikusan két közgyűlés megtartását feltételezi. Amennyiben a részvényesek ezt el kívánják kerülni, lehetőségük van arra, hogy a tőkeemelést elhatározó közgyűlésen módosítsák az alapszabályt a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások eredményétől függően. Ebben az esetben amennyiben a módosított alapszabályban foglaltaknak megfelelő tartalmú elfogadó nyilatkozatot tesznek az arra jogosultak - nem kevesebbet - nincs szükség második közgyűlés megtartására [256. § (1) bekezdés].
Az alaptőke új részvények forgalomba hozatalával történő felemelésének elhatározása jelentős döntés, ugyanakkor a tőkeemelés elhatározásakor még cégjegyzéki adat bejegyzésre nem kerül sor, így a tőkeemelés elhatározásával összefüggésben a cégbíróság közleményt nem tesz közzé. Ezért írja elő a törvény, hogy a határozatot az igazgatóság köteles a Cégközlönyben közzétenni [256. § (2) bekezdés].
Ha a részvénytársaság nem él a Gt. 256. § (1) bekezdése biztosította feltételes alapszabály módosítás lehetőségével és a Gt. 255. § (1) bekezdése szerinti összegre a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot a 255. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott időtartam alatt az arra jogosultak megtették ez utóbbi határidő lejártát követő 60 napon belül a közgyűlést ismételten össze kell hívni. Ezen a közgyűlésen az alaptőke felemeléséről és ezzel összefüggésben a megváltozott részvényszerkezetről kell dönteni. Az alaptőke felemelése szükségszerűen az alapszabály módosításával jár együtt. Ez utóbbi döntés azonban figyelemmel a 236. § (2) bekezdésben írtakra a tőke felemelésről döntő közgyűlési határozat elfogadásával megadottnak tekintendő, vagyis külön szavazni e kérdésben nem kell.
Úgyszintén a második közgyűlést össze kell hívni, ha ugyan feltételes alapszabály módosításról az alaptőke felemelését elhatározó közgyűlés döntött, de nem annak megfelelő nagyságú új részvényre tettek az arra jogosultak a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot, hanem kevesebbre, de az elérte a tőkeemelési határozat szerinti legkisebb tervezett összeget.
A Gt. 255. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a tőkeemelést elhatározó közgyűlési határozatban meg kell határozni a tőkeemelés összegét, illetve szükség szerint a legkisebb tervezett összegét. Amennyiben a közgyűlési határozatban meghatározott összegnek megfelelő névértékű részvényre nem tesznek az arra jogosultak részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot a tőkeemelés meghiúsul, kivéve, ha a közgyűlési határozat a legkisebb tervezett nagyságot is meghatározta és annak megfelelő mértékű részvényre a kötelezettségvállaló nyilatkozatokat megteszik.
Az alaptőke-emelés meghiúsulását az igazgatóság köteles a cégbíróságnak bejelenteni. Így a cégiratokba betekintők és a cégbíróság is egyértelműen tudomást szerez arról, hogy a korábban elhatározott és a cégiratok között elfekvő tőkeemelés elhatározásáról döntő közgyűlési határozat végrehajtása nem valósult meg.
Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése során - az új részvényekkel való emeléssel szemben - az rt. nem jut vagyontöbblethez. Ennél az emelési esetnél a társasági vagyonnak olyan átcsoportosítása történik meg, amely az áthelyezett vagyon jogi sorsát is megváltoztatja. Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítésével megvalósuló tőkeemelés esetén a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, a részvényesek köre sem módosul, kizárólag a vagyon összetételének jogi megítélése változik meg az addig alaptőkén felüli vagyon az alaptőke részévé válik, az addigi részvényesek részvényeinek száma, névértéke esetleg ezek kombinációja részvényeik névértéke arányában a felemelt tőkével arányosan külön befizetés, szolgáltatás nélkül megemelkedik.
Az emelési esetről rendelkező szabály szerint az rt. alaptőkén felüli vagyonával, vagy annak egy részével, akkor emelheti fel az alaptőkéjét, ha biztosítva van a tőkeemelés fedezete. A fedezet meglétét az éves beszámoló és a tárgyévi közbenső mérleg igazolhatja. Ezeknek az adatait a mérleg fordulónapját követő 6 hónapon belül lehet figyelembe venni. (Ha az igazgatóság jogosult erre a tőkeemelésre, akkor a közbenső mérleget is elfogadhatja az fb. előzetes jóváhagyását követően.)
Az alaptőke feletti vagyon alaptőkésítésének az is feltétele, hogy az rt. alaptőkéje a felemelés után ne haladja meg a számviteli törvény szerint teljesített saját tőke összegét.
Az alaptőke terhére végrehajtott emelés az rt. részvényeseit juttatja részvényelőnyhöz a meglévő részvényeik névértékének az arányában, ellenérték nélkül. (A régi Gt. eredeti szabálya ide sorolta a dolgozói részvények kibocsátásával a dolgozó részvényhez juttatását is. Továbbá az rt. hitelezői részére is biztosított ilyenkor részvényszerzési lehetőséget. Ez utóbbi lehetőséget már a 2003. évi XLIX. törvény hatályon kívül helyezte 2004. január 1-jével.)
Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelés során a társaság nem jut új vagyoni eszközökhöz, hanem csak meglevő vagyona strukturálódik át, az alaptőkén felüli vagyona válik az alaptőke részévé és ezáltal a részvénytársaság részvényesei részvényeinek száma és/vagy névértéke névérték arányosan növekedhetne. A nyereség terhére történő részvénykibocsátással csökkenne a társaság alaptőkén felüli nyeresége, ezért a nonprofit működés a 259. §-261. § alkalmazását kizárja.
A Gt. 174. § (1) bekezdés az alaptőke összegét az összes részvény névértékéhez viszonyítja, mégpedig kimondja, hogy az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje. Bár álláspontom szerint helytálló az a jogértelmezés is, amely lehetővé tenné a jegyzett tőke felemelését az alaptőkén felüli vagyon terhére nem nyereségorientált zrt. során is, úgy, hogy csak a jegyzett tőke összege változna, az egyes részvények névértéke viszont ebben az esetben változatlanok maradnának. Azonban ebben az esetben számtalan olyan cégjogi meghatározás változna, módosulna eredeti tartalmától, jelentésétől, amelyet álláspontom szerint a jogalkalmazás nem vállalhat fel. Pl. a cégnyilvántartásban szereplő jegyzett tőke összege más-más tartalommal bírna a nyilvánosság számára forprofit és nonprofit működés során. Bizonytalanná válhatnának az egyes részvényfajtákhoz kapcsolódó jogosítványok alkalmazása, a Gt. részvények kibocsátására vonatkozó rendelkezési, tőkevédelmi előírások.... De pl. jogértelmezéssel kellene áthidalni - többek között - a Ctv., a Tpt., a számviteli törvény egyes rendelkezéseit is. De ide sorolhatnánk a végelszámolás során a részvényeseknek kiadható vagyon mértéke meghatározásának problémáját is.
A 2006. évi Gt. kógens kodifikációs módszerrel él. A törvényben a tagok, részvényesek a Gt. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt a Gt. megengedi. A jogalkalmazói gyakorlat stabilitásához fűződő érdek is indokolta, hogy a Gt. 2006. évi újraszabályozása nem a diszpozitív megközelítés alkalmazását választotta.
Míg a nonprofit működésre vonatkozó szabályozás alkalmazása, a Gt. 4. § kógens rendelkezése számtalan helyen felülírja a törvény kötelező szabályrendszerét, addig a jogalkalmazói, elsősorban a cégbírói gyakorlatra vár annak megítélése, melyek azok rendelkezések, amelyek még biztonsággal alkalmazhatók. Álláspontom szerint sem a korlátolt felelősségű társaság, sem a részvénytársaság nem térhet el attól az általános meghatározástól, hogy a tagok, részvényesek által rendelkezésre bocsátott összeg (törzsbetét, részvény névértéke) egyben a jegyzett tőke összege is. Ezt a bizonyosságot kell, hogy szolgálja a már említett cégnyilvántartás, a hitelezői érdek, az adományozók érdeke, a közhasznú szolgáltatásban részt vevők érdeke, a forgalom biztonsága. Ezért a bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke emelés alapján változott jegyzett tőke összege már oly mértékben írja felül a vonatkozó jogszabályi környezetet, veszélyezteti a jogbiztonságot, amely megnyugtató módon már nem alkalmazható.
A dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő tőkeemelés önálló tőkeemelési eset, rá megfelelően irányadóak egyrészt az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítésével megvalósuló tőkeemelés, másrészt az új részvények zártkörű forgalomba hozatalával megvalósuló tőkeemelés szabályai. A dolgozói részvény forgalomba hozatalára sor kerülhet a 191. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően akár ingyenesen akár kedvezményes, vagyis névérték alatt áron. Ebből következően a dolgozói részvény kibocsátásának feltétele, hogy legyen a részvénytársaságnak alaptőkén felüli vagyona, mely fedezi ingyenes kibocsátás esetén a kibocsátandó részvények névértékét, kedvezményes árú kibocsátás esetén a kedvezmény mértékét.
Mivel a Gt. 4. § (3) bekezdése szerinti nyereség felosztásának tilalmi rendelkezésébe ütközik a dolgozói részvény forgalomba hozatala, mivel a saját tőke alaptőkén felüli vagyonának meghatározott részét vonná el a dolgozói részvénykibocsátás, ezért a Gt. 262. § sem alkalmazható nonprofit zrt.
A 194. § (1) bekezdésében szabályozott átváltoztatható kötvény forgalomba hozatala feltételes alaptőke-emelést jelent, azért feltételeset, mert az átváltoztatható kötvények tulajdonosaitól függ, hogy kérik-e kötvényeik átalakítását részvényekké a közgyűlési határozatban meghatározott határidőn belül illetve milyen mértékben, arányban élnek ezen jogosultságukkal. Az átváltoztatható kötvény, mint minden kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, forgalomba hozatalára sor kerülhet a Tpt. vonatkozó szabályainak betartásával mind nyilvánosan, mind zártkörűen.
A feltételes tőkeemelés szükségszerűen három fázisban zajlik le, a közgyűlésnek először az átváltoztatható kötvények forgalomba hozataláról kell döntenie, majd ha az eredményes volt, az rt. létesítő okiratát kell módosítania a 208. § (2) bekezdés c) pontja szerinti körben, végül a 265. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban, időpontokban kell a közgyűlésnek döntenie az alaptőke felemeléséről. A feltételes alaptőke-emelést elhatározó, vagyis az átváltoztatható kötvények kibocsátásáról döntő közgyűlési határozat minimális tartalmát a (2) bekezdés tételesen felsorolja. A tőkeemelés során a részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog érvényesül (251. §), hiszen a kötvények ellenértékül csakis készpénz szolgálhat.
Az átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalánál az rt. külső tőkéhez jut. A kötvényes szándékától függően részvénnyé átváltható kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amellyel a tulajdonosa az rt. igazgatóságához intézett egyoldalú nyilatkozatával hitelezőből átléphet az rt. tagsági viszonyába, vagyis részvényessé válhat. A Tpt. 5. § (1) bekezdés 57. pont alapján: hitelviszonyt megtestesítő értékpapír minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát (a továbbiakban együtt: kamat), illetőleg az általa vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti. Mivel a Kszt. 16. § (1) bekezdés alapján közhasznú szervezet váltót, illetve más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthat ki, ezért közhasznúvá minősített zrt. sem jogosult átváltoztatható kötvénykibocsátására, a Gt. 263. §-265. §-ait nem alkalmazhatja.
Az alaptőke leszállítására sor kerülhet
- a társaság szabad elhatározásából közgyűlési határozattal, illetve
- a törvényben meghatározott kötelező esetekben a cégbíróság határozata alapján, és végül
- a létesítő okiratban meghatározott esetekben (feltételek bekövetkeztével).
Kötelező az alaptőke leszállítása:
- ha dolgozói részvény bevonására kerül sor [Gt. 191. § (6) bek.]
- ha a társaság visszaváltható részvényt szerzett akár vételi, akár eladási jog gyakorlása következtében [Gt. 193. § (4) bekezdés],
- ha a részvényesi jogviszony a Gt. 14. §-ában foglaltak alapján megszűnt és a vagyoni hozzájárulás teljesítésére más személy nem vállalt kötelezettséget [Gt. 218. § (3) bekezdés],
- ha a társaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke 2/3-ára csökkent [Gt. 245. § (2) bekezdés],
- ha alaptőke-leszállítással összefüggésben a társaság érvénytelennek nyilvánított részvényei helyett kiállított új részvények értékesítése hat hónapon belül nem vezet eredményre [Gt. 275. § (6) bekezdés].
A jogszabályban előírt eseteken túl a létesítő okirat további kötelező alaptőke leszállítási eseteket határozhat meg, a feltételek részletes szabályozásával.
Nem kerülhet sor a nonprofit zrt. esetén a jegyzett tőke leszállítására saját elhatározásból akkor, ha a leszállítás a működés során képződött nyereség elvonását jelenti. Ugyanakkor leszállítható a jegyzett tőke, ha a leszállítás tőkeszerkezet-változás érdekében történik, pl. a jegyzett tőke bizonyos hányadának "áthelyezése" a társaság eredménytartalékába, vagy tőketartalékába és ezáltal egyidejűleg új részvények kibocsátására nem kerül sor.
Az rt. alaptőkéje ötmillió forint alá - a feltételes alaptőke leszállítás esetét kivéve - nem szállítható le. Kötelező tőke leszállítás esetén, ha a társaság alaptőkéjét ötmillió forint alá kellene leszállítani a tervezet további 3 hónapot biztosít a részvénytársaság számára, hogy a közgyűlés az alaptőke, a saját tőke pótlásáról intézkedjék.
Amennyiben az alaptőke kötelező leszállításának indoka az, hogy a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmada alá csökkent és az alaptőke leszállítására nem kerülhet sor, mert az alaptőkét 5 millió forint alá kellene leszállítani (245-246. §) a társaság más módon is pl. a részvényesek befizetéseivel pótolhatja a hiányzó saját tőkét.
Ha az alaptőke pótlására nem kerül sor három hónapon belül a részvénytársaság tovább ebben a társasági formában nem működhet. A törvénysértő helyzetet megszüntetésére sor kerülhet jogutódlással vagy jogutód nélküli megszűnésének elhatározásával.
A saját elhatározásból történő alaptőke leszállításról a Gt. 268. § (3) bekezdésben foglalt kivétellel kizárólag a közgyűlés dönthet - figyelemmel a 236. § (1) bekezdésében írtakra - minősített, háromnegyedes szótöbbséggel. Az alaptőke leszállításának elhatározására - szemben az alaptőke-emelésre vonatkozó szabályokkal - az igazgatóság nem jogosítható fel.
Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlést összehívó meghívónak tartalmaznia kell az alaptőke leszállítás mértékére, okára és végrehajtásának módjára vonatkozó tájékoztatást, továbbá, ha erre sor kerül, az alaptőke feltételes leszállításának tényét.
Az alaptőke leszállításáról szóló közgyűlési határozat szükségszerűen az alapszabály módosításával jár a jegyzett tőke és a részvényszerkezet vonatkozásában, de az alapszabály módosítás csak akkor válik hatályossá, ha a 271-272. §-ban szabályozott hitelezővédelmi célú eljárást a részvénytársaság sikerrel lefolytatta. Az alaptőke leszállításáról döntő határozat elfogadásával az alapszabály módosítására vonatkozó döntés megadottnak tekintendő figyelemmel a 236. § (2) bekezdésében írtakra.
Az alaptőke leszállításával egyidejűleg megváltozik a részvények névértéke, illetve száma, esetleg mindkettő. Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlési határozatban meg kell jelölni, mi módon jön létre a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet.
Alaptőke leszállítása esetén mindenekelőtt a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni [269. § (1) bekezdés], azokban az esetekben, amikor a részvény bevonását a Gt. kötelezővé teszi.
A részvények névértékének, számának csökkentése akkor hajtható végre ténylegesen, ha az alaptőke leszállítását a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte.
Amennyiben az alaptőke leszállítására nem a társaság elhatározása miatt kerül sor, hanem azért mert az alaptőkét jogszabályi rendelkezés folytán a részvénytársaságnak le kell szállítania, a tőke leszállításáról nem a közgyűlés, hanem a cégbíróság határoz méghozzá feltételesen, vagyis a tőke leszállítási döntés akkor lesz hatályos, ha 271-272. § szerinti hitelezővédelmi eljárás - feltéve, hogy annak lefolytatása kötelező - sikeresen lezárul. Azért a cégbíróság hatásköre a döntés meghozatala, mivel kötelező tőkeleszállítás esetén nincs döntési alternatíva, illetve ha volt is azzal nem élt, vagy nem tudott élni a részvénytársaság.
Az igazgatóság kötelezettsége a tőke leszállítására irányuló kérelem előterjesztése [Gt. 270. § (1) bek.]. A kérelemhez mellékelni kell a tőke leszállítás indokoltságát igazoló okiratokat.
A Gt. 270. § (4) bekezdése egyértelművé teszi, a feltételes tőkeleszállításról döntő cégbírósági határozat esetén nincs szükség az alapszabály módosítása érdekében közgyűlési határozatra a cégbíróság határozata egyben a részvénytársaság alapszabályát is módosítja a tőkeleszállítással összefüggésben. Figyelemmel a döntés jelentőségére az igazgatóság köteles a részvényeseket a döntés tartalmáról tájékoztatni.
A Gt. 271. §-272. § szerinti hitelezővédelmi eljárást nemcsak akkor kell lefolytatni, ha a tőkeleszállítás elhatározására a részvénytársaság saját akaratából került sor, hanem akkor is, amikor a cégbíróság rendelte el az alaptőke leszállítását. Ezen kötelezettség alóli kivételeket a 273. § sorolja fel.
A részvénytársaság igazgatóságának feladata, hogy közvetlenül a Cégközlönyben a 271. § (1) bekezdésben meghatározott módon, gyakorisággal és tartalommal hirdetményeket tegyen közzé.
Az igazgatóság az alaptőke leszállítását elhatározó közgyűlési határozat meghozatalát, illetve a jogerős bírósági határozat kézbesítését követő harminc napon belül köteles intézkedni az alaptőke leszállításról hozott döntésnek a Cégközlönyben történő, kétszer egymás utáni közzétételéről, akként, hogy a két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie. A hirdetményben fel kell tüntetni, hogy az alaptőke feltételes leszállításáról a közgyűlés vagy a bíróság döntött, a hirdetménynek ezen kívül tartalmaznia kell a döntés tartalmát, valamint fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után biztosítékra tarthatnak igényt. Az ismert hitelezőket a részvénytársaság közvetlenül is köteles értesíteni. Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha az alaptőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal - jogszabály vagy szerződés alapján - már rendelkezik, vagy ha a részvénytársaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.
A társaság hitelezői a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jogosultak bejelenteni, ha a részvénytársaság alaptőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt.
Az igazgatóság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles a hitelezőnek biztosítékot nyújtani, vagy kérelmet elutasítani és erről a kérelmezőt értesíteni. Úgyszintén nyolc napos anyagi jogi jogvesztő határidő áll a hitelező rendelkezésére, hogy a biztosíték nyújtása iránti kérelmét elutasító, vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról rendelkező igazgatósági határozat jogszerűségének felülvizsgálata érdekében a cégbírósághoz fordulhasson. A cégbíróság, ha a társaság határozatát jogszerűnek találja a kérelmet elutasítja, ellenkező esetben a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi.
A Gt. 273. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások esetén nem kell a hitelezővédelmi eljárást lefolytatni. Az a) pontban meghatározott tényállás esetén a társaság nincs abban a helyzetben, hogy a hitelezőknek biztosítékot nyújtson, hiszen a saját tőke egy jelentős része már elveszett. A b) pontban meghatározott esetben, pedig az alaptőke leszállítása a hitelezői érdekeket nem sérti. Ebben az esetben pusztán a vagyon egyes elemeinek átcsoportosítására, tőkeszerkezet-változásra van lehetőség.
Tőkeszerkezet-változás esetében az alaptőke terhére képzett tartalék nem haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött tartalék kizárólag a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a részvénytársaság alaptőkéjének a felemelésére fordítható, tilos abból a részvényesek javára kifizetést teljesíteni, vagyis a vagyonátcsoportosítás tőkekivonásra későbbi időpontban sem adhat lehetőséget.
Ha az alaptőke kötelező leszállítása meghiúsult harminc napon belül a részvénytársaság a köteles tőkeleszállítás okait nem megszüntetni, vagy köteles más társasági formába átalakulni, illetve jogutód nélküli megszűnéséről határozni.
Az alaptőke leszállítása - a Gt. 273. § (1) bekezdésében szabályozott eseteket kivéve - kétfázisú eljárás. Ez azt jelenti az alaptőke leszállításának elhatározását, illetve a cégbíróság Gt. 270. § szerinti tőkeleszállításról döntő végzése kézhezvételét követően le kell folytatni a hitelező védelmi eljárást a Gt. 270-272. §-ban foglaltak maradéktalan betartásával. Csak ezt követően van mód arra, hogy a részvénytársaság a Ctv. mellékletében felsorolt okiratok mellékelésével kérje a cégbíróságtól az alaptőke leszállításának bejegyzését. A tőkeleszállítás bejegyzésének feltétele, hogy a társaság a hitelezővédelmi eljárás szabályainak maradéktalan betartását igazolja.
A hitelezők és harmadik személyek, illetve a cégbíróság tájékoztatása végett szükséges, hogy a felsoroltak a tőkeleszállítás meghiúsulásáról is tájékoztatást kapjanak, ne csak a tőkeleszállítás elhatározásáról.
Az alaptőke-leszállítási eljárás a tőkeleszállítás bejegyzésével még nem fejeződik be, hiszen a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet létrehozandó, melyre csak a tőkeleszállítás bejegyzését követően van törvényes lehetőség. Az alaptőke-leszállítás bejegyzését követő 60 napon belül az igazgatóság az alapszabályban meghatározott módon köteles tájékoztatni a részvényeseket milyen határidőn belül és hol kötelesek a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvényeiket a részvénytársaságnak átadni, illetve az új, kicserélt, vagy felülbélyegzett részvényeket átvenni. Mind a részvények átadására, mind átvételére legalább 30-30 napos időtartamot kell biztosítani.
Ha a részvényes a felhívásban foglaltaknak megfelelően az előírt határidőn belül a részvényeket nem adja át, az igazgatóság köteles igazgatósági határozattal a részvényeket érvénytelenné nyilvánítani, hiszen a részvényesnél maradt részvény névértéke nem felel meg a módosított alapszabály rendelkezéseinek. A határozatot a Cégközlönyben közzé kell tennie. Természetesen az érvénytelenné nyilvánítással a leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet még nem jön létre, az ily módon érvénytelenné nyilvánított részvények helyett új részvényeket kell kibocsátani és azokat az igazgatóságnak meg kell kísérelnie értékesíteni.
Ugyancsak ez az igazgatóság teendője, ha a részvényes az új, kicserélt, felülbélyegzett részvényeket nem venné át a megadott időtartamon belül.
Az érvénytelenített részvények helyett kibocsátott, illetve át nem vett részvények mindaddig, amíg az igazgatóság nem értékesíti őket, vagy e részvények bevonásra nem kerülnek az igazgatóság rendelkezése alá kerülnek. Ez az ideiglenes rendelkezési jog azonban kizárólag a részvények értékesítésének jogát jelenti, azokkal a részvénytársaság semmilyen részvényesi jogot nem gyakorolhat. Az így megszerzett részvény nem saját részvény, hiszen megszerzésére nem a 223-230. §-okban meghatározott módon, feltételekkel kerül sor.
Ha a részvények értékesítésére tett erőfeszítés a tervezetben meghatározott határidőn belül nem vezet eredményre, az érintett részvényeket a kötelező alaptőke-leszállítás szabályainak betartásával be kell vonni. A volt részvényesnek a vételárat, bevonás esetén a részvény névértékét ki kell fizetni.
Szemben az 1997. évi Gt.-vel - nemcsak nyomdai úton előállított részvények esetén, hanem dematerializált részvények esetén is szabályozza, hogy az alaptőke-leszállítás bejegyzését követően mi az igazgatóság feladata annak érdekében, hogy a részvényszerkezet a leszállított alaptőkének megfeleljen. Dematerializált részvények esetén az eljárás jóval egyszerűbb és gyorsabb, a feladat csak az igazgatóságot terheli.
Az alaptőke-leszállítás jogszerűségét a cégbíróságnak vizsgálnia kell. Ha a bíróság jogszabálysértést állapít meg az alaptőke leszállításának bejegyzésére irányuló kérelmet elutasítja, ezért alapvető hitelezővédelmi szabály, hogy a részvényesek számára az alaptőke-leszállítással összefüggésben kifizetésre csak akkor kerülhet sor, ha a tőke leszállítása a cégjegyzékbe már bejegyzésre került sor. Így jogszerűen nem történhet meg, hogy a tőkeleszállítás bejegyzése iránti kérelmet a bíróság jogerősen elutasítja, de már előtte a leszállítandó részvényekre eső összeget a részvényeseknek a részvénytársaság kifizesse.
A közgyűlése a szavazatok háromnegyedes szótöbbségével elhatározhatja a részvénytársaság megszűnését.
Nonprofit zrt. jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulások alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani. Ha a nem közhasznú minősítésű nonprofit részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.
Közhasznú nonprofit zrt. vonatkozásában a Gt. 4. § (6) bekezdése szerint kell a tartozások kiegyenlítése esetén fennmaradó vagyont a részvényeseknek kiadni, továbbá értelemszerűen alkalmazandók a Gt. 65-68. §-ok. Nem alkalmazható a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvényhez kapcsolódó jog a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett zrt. esetében.
Ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a részvénytársaság alaptőkéje nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és azok teljesítését a részvényesektől követelni, ha arra a részvénytársaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében van szükség.
A társaság fogalma eleve több tagot tételez fel, ehhez képest az egyszemélyes társaság kivétel. Egyszemélyes részvénytársaság kétféle módon jöhet létre, vagy úgy, hogy az alapítás során valamennyi részvényt egy alapító részvényes vesz át, vagy úgy, hogy egy, már működő részvénytársaság valamennyi részvényét egyetlen részvényes szerzi meg. A 283. § (2) bekezdése szerint egyszemélyes részvénytársaság csak zártkörűen működhet.
A Gt. 284. § néhány garanciális szabályt tartalmaz, amelyek egyszemélyes részvénytársaságnál szükségesnek mutatkoznak éppen arra tekintettel, hogy a társaságnak csak egyetlen tulajdonosa van. Ezek közül az (1) bekezdés kivételt jelent az alaptőke befizetésének általános szabálya alól és kimondja, hogy az egyszemélyes részvénytársaság a nem pénzbeli hozzájárulását a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig rendelkezésre kell bocsátani. Az általánostól eltérő garanciális szabályt állapított meg a Gt. 284. § (1) bekezdésének eredeti előírása, amikor kimondta: az egyszemélyes rt. alaptőkéjét a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig teljes egészében be kell fizetni. Ezt a szabályt a Gt. 253. §-ából következően a tőkeemelésnél is alkalmazni kellett. Ezért az egyszemélyes rt. tőkeemelésénél a teljes emelési összeget be kell fizetni a cégbejegyzés iránti kérelem előterjesztéséig. A 2007. évi LXI. törvény 35. § (12) bekezdése azonban - 2007. szeptember 1-jével - módosította a Gt. 284. § (1) bekezdését. Ezért az új szabály alapján, már csak az apportot kell az egyszemélyes rt. alapításánál is a cégbejegyzésig rendelkezésre bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás befizetésére pedig a Gt. 210. § (1) bekezdésének az általános szabálya szerint kerülhet sor. Tőkeemelésnél - a Gt. 253. §-a alapján - az alapítási szabályok szerint történhet meg a felemelt alaptőkére a teljesítés.
Értelemszerűen az egyszemélyes részvénytársaságnak nincs közgyűlése, az egyedüli alapító gyakorolja a közgyűlési hatásköröket. Ennek azonban feltétele, hogy döntéseit írásba foglalja és ezekről a vezető tisztségviselőket értesítse.
Ugyancsak írásbeliséget ír elő a (3) bekezdés az egyszemélyes részvénytársaság és egyedüli részvényese közötti szerződés érvényességéhez.
2007. évi LXXV. törvény 226. §-a 2008. január 1-jétől módosította a Gt. 41. § (2) bekezdését, és megszüntette azt a korábbi rendelkezést, hogy részvénytársaság esetében mindig kötelező a könyvvizsgáló választása. A társaságnál könyvvizsgálói tevékenység igénybevétele főszabályként szabadon választható, és csak azoknál a társaságoknál kötelező könyvvizsgáló választása, amelyeknél azt törvény előírja a köztulajdon védelme érdekében. Tehát gazdasági társasági formájából eredően a 2008. január 1-jétől hatályos szabályozás alapján egyetlen gazdasági társaságnál sem kötelező könyvvizsgáló választása.
Felügyelőbizottság létrehozása a Gt. 33. § szerint kötelező zártkörűen működő részvénytársaság esetében, ha azt a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező alapítók, illetve a részvényesek ezt kérik, vagy ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja.
Saját részvényt az egyszemélyes társaság nem szerezhet. Végül kimondja a Gt. 284. § (5) bekezdés, hogy a részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített többséget biztosító befolyás szerzésére vonatkozó szabályok (54. §) alkalmazandók. Ennek megfelelően, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság tekintetében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a minősített befolyásszerzővel szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.
Az 1997. évi Gt. 270. § (2) bekezdésének azon szabályát, mely szerint ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes részvénytársaság, és ha a részvényes gazdálkodó szervezet, a részvényes vezető tisztségviselője illetve felügyelőbizottsági tagja, a hatályos jogi szabályozás megszüntette ezt a korlátozást.
Hosszú ideje megfogalmazódott igény volt 1997-ben mind a civil szférában, mind a kormányzatban az iránt, hogy külön törvény szabályozza a közhasznú szervezeteket. A törvény megalkotásával a jogalkotó eleget kívánt tenni annak az igénynek, hogy a civil szervezetek közhasznú tevékenységüket világos, rendezett viszonyok között végezhessék. A nonprofit szektor szabályozása Európa országaiban eltérően alakult, nincs egységes szabályozási modell. Eltérő az is, hogy egy vagy több jogszabály vonatkozik a szektorra, illetve keretjellegű vagy részletes szabályokat tartalmaznak a törvények.
A nonprofit szervezetek szabályozása szinte kizárólag nemzeti keretekben történik a környezetvédelmi, emberi jogi és segélyszervezetek, valamint az érdek-képviseleti szervezetek jelentős nagyságrendű nemzetközi működése ellenére. A nemzeti jogrendek közös vonásain túl a jogszabály megalkotásakor nem volt olyan formális nemzetközi egyezmény, vagy európai uniós jogszabály, vagy akár direktíva, amelyhez való illeszkedés az elkészült magyarországi törvényt - a harmonizáció kényszere okán - alapvetően meghatározta volna.
Az állami- és a magánszféra határán működő szervezetek esetében mindenütt fontos kritérium a profitfelosztás tilalma, valamint a politikai szerepvállalás korlátozása. Eltérőek a megoldások a vállalkozási tevékenység végzését, illetve a politikainak minősülő tevékenység meghatározását tekintve. A legtöbb országban a nonprofit szervezetek végezhetnek piaci tevékenységet, ám ez közhasznúság esetén szigorú beszámolási kötelezettséggel jár együtt. A direkt politikai szerepvállalás tilalma általában a politikai pártok és a választási kampányt folytató szervezetek támogatását zárja ki.
A kedvezmények jellege és mértéke is eltérő. A közhasznú szervezetek alaptevékenysége és vállalkozási tevékenysége többnyire adómentességet vagy legalábbis adókedvezményeket élvez. Általánosan elfogadott gyakorlat a közhasznú szervezetek alaptevékenységéhez tartozó, bevétel ellenében végzett szolgáltatások adómentessége. A vállalkozási tevékenység kedvezményeinek feltétele gyakran az, hogy a bevételek meghatározott százalékát egy adott időszakon belül a közhasznú célok megvalósítására kell fordítani. A nemzetközi gyakorlatban a helyi adók, az illetékek vonatkozásában is kedvezményeket élveznek a nonprofit szervezetek.
A törvény az európai országok joggyakorlatára figyelemmel határozza meg a közhasznú minősítés alapfeltételeként a közvetlen politikai tevékenység folytatásának tilalmát, valamint a gazdálkodás eredményének közhasznú célra történő felhasználásának kötelezettségét.
A törvényességi felügyelet az ügyészség és nonprofit társaságok esetében a cégeljárásról szóló törvény által meghatározott feltételek esetén a cégbíróság, a pénzügyi felügyelet az adóhatóság feladata, a költségvetési támogatások vonatkozásában az ellenőrzést az Állami Számvevőszék, illetve szerződés alapján a támogatást nyújtó fél gyakorolja.
A törvény felsorolja, hogy mely szervezeti típusok minősíthetők közhasznúnak és meghatározza a közhasznúság kritériumait. Magyarországon politikai párt, biztosító egyesület, továbbá munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti és érdekvédelmi szervezet biztosan nem minősíthető közhasznú szervezetté.
A törvény a közhasznúságnak két fokozatát különbözteti meg. A közhasznúvá minősítés feltételei szorosan összefüggnek azzal a törekvéssel, hogy minimalizálódjon Magyarországon túlsúlyos állami szerepvállalás és növekedjen a polgárok és civil szerveződéseik szerepe a közfeladatok, a közhasznú tevékenység ellátásában. További törekvés az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezetek közhasznúságának elismerése. Mind az állami szervek és a települési önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladatait végző szervezetek, mind az emberi jogokat védő szervezetek akkor kerülhetnek a magasabb közhasznúsági kategóriába, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia a feladat ellátásáról, és vállalják, hogy a szervezet tevékenységének legfontosabb adatait évente nyilvánosságra hozzák a sajtón keresztül.
A nonprofit szervezetek számára biztosított kedvezmények szabályozása során fontos alapelv, hogy a szervezetek megtartsák mindazokat a kedvezményeket, amelyekre jogosultak voltak e törvény hatályba lépése előtt. A közhasznúság elnyerése olyan többlet kritériumokat feltételez, amelyek indokolják a többletkedvezmények garantálását. A kedvezmények a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan adó-, illeték- és vámkedvezmények, amelyeknek konkrét jogi szabályozása a vonatkozó pénzügyi jogszabályokban történik.
Nem kíván a törvény a nonprofit szervezetek belső működésébe beavatkozni, csak azokat a feltételeket kívánja meghatározni, amelyek a törvényes működést garantálják.
A közhasznú szervezetek szabályos működésének ellenőrizhetőségét teremti meg a nyilvánosság kritériuma, amely nem sérti a non-profit szféra érdekeit. Itt nemcsak a kiemelkedő közhasznúsági kategóriához tartozó nyilvánossági kritériumról van szó, hanem arról is, hogy a közhasznú szervezet közhasznúsági jelentése nyilvános, bárki megtekintheti. Ezzel biztosított az adományozók számára is, hogy megismerjék a támogatandó szervezet működését.
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényt az Országgyűlés 1997. december 15-én 1998. január 1-jei hatállyal fogadta el. A törvény kerettörvény, ami azt jelenti, hogy "ráépül" a más törvények által létrehozott szervezetekre úgy, hogy lehetőleg érintetlenül hagyja azok működését. A kerettörvény további követelményeket állít fel a Kszt. 2. § (1) bekezdésében foglalt szervezetek számára. A többletkövetelmények vállalásával azonban egyidejűleg többletkedvezményekhez is juttatja ezeket a szervezeteket.
A törvény megalkotásánál figyelemmel kellett lenni arra, hogy a szabályozás szerkezete illeszkedjen nem csupán azokhoz a szervezetekhez, amelyekre ráépül, hanem a kapcsolódó jogszabályokhoz, az egész jogrendszerhez. Alkotmányos alapjogokat nem sérthet a törvény és illeszkednie kellett a nemzeti jogrend többi normájához is.
Az egész törvényre jellemző a kógencia, azaz minden rendelkezése kötelezően alkalmazandó, kivételes az olyan rendelkezés, melynél lehetősége van a közhasznúvá minősíthető szervezetnek a jogszabály alkalmazhatóságát, illetve alkalmazhatóságának módját mérlegelni (relatív kógencia).
A törvény célja a Kszt. 2. §-ban megjelölt szervezetek közhasznúvá vagy kiemelkedő közhasznúvá minősítése egységes rendezési elvek alapján. Egységes rendezési elvek: a nyilvánosság biztosítása, a nyereségfelosztás tilalma, politikai befolyástól való mentesség, az egységes szervezeti és működési rend, az egységes nyilvántartásba vételi kötelezettség, a kedvezmények rendszerének meghatározása, a jogorvoslati lehetőség, a szervezetek feletti ellenőrzés rendje.
A közhasznú szervezetté minősítés bejegyzése iránti eljárás mindig a társaságot alapító fél kérelmére indul. E megállapítás alól kivételt képeznek a közforrásból finanszírozott társaságok, mivel e társaságok közhasznú minősítése kötelező. A bejegyzési eljárás kezdeményezhető a társaság alapításával egyidejűleg, illetve a már bejegyzett társaság működése során.
Kizáró oka lehet a közhasznú jogállás megszerzésének, illetve a közhasznú nonprofit gazdasági társaság alapításának, ha a társaság nem tudja vagy nem akarja a nyilvánosságot biztosítani, de kizáró ok lehet például, ha működése során kénytelen váltót vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt kibocsátani [Kszt. 16. § (1) bek.], vagy olyan tevékenységet folytat, amely a Kszt. 26. § c) pontjában nem szerepel [pl.: Kszt. 27. § (5) bek.].
Azáltal, hogy a törvény taxatíve felsorolást alkalmaz a közhasznúvá minősíthető szervezetek körére, egyben ki is zár szervezeteket a közhasznú minősítésből. Jogi szempontból azokat a szervezeteket, amelyek kimaradnak a közhasznúvá minősíthető szervezetek köréből vagy a törvény rendelkezése folytán nem tudnak megfelelni a közhasznúvá minősítés feltételrendszerének "önhasznú" szervezeteknek is nevezhetjük. Ez alól kivételt képeztek a közhasznú társaságoknak az a csoportja, amelyek költségvetési forrásban nem részesültek ugyan, de a társaság rendelkezett társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött megállapodással. A megkötött szerződés legitimálta a társaság által gyakorolt tevékenységek közhasznúságát, függetlenül attól a ténytől, hogy a társaság nem rendelkezett közhasznú besorolással. 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaság már csak közhasznú szervezetként nyilvántartott gazdasági társasági formában tekinthető jogi értelemben közhasznúnak.
Fő szabályként a közhasznúvá minősíthető taxatíve szervezetek önkéntes elhatározásának eredménye, hogy kérelmezik-e közhasznúvá történő minősítésüket. A Kszt. 2. § (1) bekezdésben felsorolt szervezetek közül kivételt képeznek azok, amelyeknél törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály teszi kötelezővé a közhasznú szervezeti nyilvántartásba vételt. Ez a kivételes szabály jut érvényre a közalapítványok és a köztestületek vonatkozásában. Közalapítványok és köztestületek esetében kötelező a létesítő okiratban a Kszt. kötelező tartalmi elemeinek beépítése.
Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.
Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.
A társadalmi szervezet, a társadalmi szervezetek szövetsége, továbbá - ha az alapszabály így rendelkezik - a társadalmi szervezetek szervezeti egysége jogi személy. A társadalmi szervezetnek az a szervezeti egysége nyilvánítható jogi személlyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezik.
A társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által - az alapszabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület.
A társadalmi szervezet vagyona elsősorban a tagok által fizetett díjakból, jogi személyek és magánszemélyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból képződik. A társadalmi szervezet - célja megvalósítása gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében - gazdasági-vállalkozási tevékenységet is folytathat.
Nem minősíthető közhasznú szervezetté a társadalmi szervezetnek minősülő biztosító egyesület, a munkáltatói/munkavállalói érdekképviselet, és a politikai pártok.
Biztosító egyesület esetén az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Et.), a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről 2003. évi LX. törvény rendelkezései irányadóak.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény ad meghatározást a munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetről: az érdekképviseletek társadalmi szervezetként bírósági nyilvántartásba vett szervezet. Az érdekképviseletek az alapszabály szerinti főtevékenysége a munkáltatói/munkavállalói érdekképviselet, és a szervezetek tagjai az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak. Az érdekképviselet alapcélja közérdekű, így indokolt adómentesen lehetővé tenni a vállalkozási nyereség alapcélra történő felhasználását, figyelemmel arra is, hogy e szervezetek számára a Kszt. nem teszi lehetővé a közhasznú jogállás megszerzését.
A politikai párt olyan társadalmi szervezet, amelyre az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezéseit a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló 1987. évi 11. tvr. vezette be újra a régi magánjogban is ismert alapítványt. Az alapítvány annyiban tér el a Ptk. által szabályozott többi jogi személytől, hogy a jog itt nem meghatározott személyek együttműködését, hanem az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyontömeget ruház fel jogalanyisággal. [Kivételesen az alapítvány létrehozását a törvény kötelezővé is teheti 1989. évi XXXIII. törvény 8. § (1) bekezdés].
Az alapítvány a nyilvántartásba vételével jön létre, és mint jogi személy az alapítvány is hozhat létre új alapítványt. Az alapítványt annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a bírósághoz az alapító nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott okiratokat. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti.
A törvényi rendelkezések alapján az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító okirat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát elvonná, a célját megváltoztatná vagy szűkítené, vagy az alapítványt az eredeti alapítói szándéktól eltérő módon vagy korábbi időpontban megszüntetné.
Jogszabályi akadálya ugyanakkor nincs annak, hogy a körülmények utóbb történő megváltozása esetén az alapító módosítsa az alapítvány székhelyét, vagy az alapító okirat egyéb, nem lényeges rendelkezését. A módosítás így kiterjedhet minden olyan kérdésre, amely az eredeti alapítói szándékban megfogalmazott közérdekű cél megvalósítását nem veszélyezteti.
A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviselő szerve. Ez azt jelenti, hogy a kezelő szerv (kuratórium) kezeli az alapítvány vagyonát az alapítvány céljának megfelelően és érdekében, s képviseli az alapítványt hatóságok előtt és harmadik személyekkel szemben. Az alapító kezelőként kurátorokból (gondnokokból) álló kuratóriumot jelöl ki. A kuratóriumnak - az alapítvány céljával, vagyonával összhangban álló - döntéshozó, ügyintéző és képviselő feladatokat kell ellátnia, mert az alapítvány jogi személyként való működtetése, az alapító okiratban meghatározott cél megvalósítása így biztosítható. A kuratórium összetételét és döntéshozó mechanizmusát ennek megfelelően kell kialakítani és az alapító okiratban meghatározni.
A törvény rendelkezése szerint az alapítvány a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. Bár a jogszabály ezt kifejezetten nem mondja ki, a Ptk. 84/A. §-ból következik, hogy az alapítványt a bíróság a nyilvántartásból - nemperes eljárásban hozott - jogerős végzéssel törli. Az alapítvány törlésére az alapítvány megszűnése vagy megszüntetése esetén kerülhet sor.
Az alapítvány megszűnése:
Az alapító rendelkezésétől függően megszűnhet az alapítvány akkor, ha az alapításkor meghatározott cél megvalósult, az idő eltelt, vagy a feltétel bekövetkezett [Ptk. 74/E. § (1) bekezdés a)-c) pont].
További megszűnési ok, amikor a bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére új alapítvány létrehozása vagy más alapítványhoz való csatlakozás céljából elrendeli az alapítványok egyesítését [Ptk. 74/E. § (6) bekezdés].
A hitelezők érdekeinek védelmében, és az eltérő jogértelmezést kiküszöbölendően, a (6) bekezdés rendelkezése kötelezően írja elő, hogy egyesítés esetén az új vagy módosított alapító okiratban rendelkezni kell a jogutódlás kérdésében.
Az alapítvány megszüntetése:
Ha az alapítvány céljának megvalósítása valamely objektív ok folytán lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kellene tagadni (azaz az alapítvány céljának megvalósítása törvénybe ütközne) a bíróság az alapítványt megszünteti [Ptk. 74/E. § (3) bekezdés]. Megszüntetheti az alapítványt a bíróság akkor is, ha a kezelő veszélyezteti az alapítvány célját és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a kijelölést nem vonja vissza és nem jelöl ki más kezelő szervet [Ptk. 74/E. § (4) bekezdés]. Ez utóbbi esetben az alapítvány megszüntetését az objektív feltételen kívül az alapító szubjektív magatartása, azaz mulasztása együttesen eredményezi. Az alapítvány megszüntetésére sem az alapító, sem a kezelő szerv nem jogosult. Az alapító azért nem, mert a nyilvántartásba vétellel elveszíti azt a lehetőséget, hogy az alapítvánnyal, az alapítvány vagyonával rendelkezzen. A kezelő szerv megbízatása pedig az alapítvány céljának megfelelő működtetésre szól, nem szerez azonban jogot az alapítvány feletti rendelkezésre.
A köztestület és a társadalmi szervezet közötti fő különbség a célban és az önkéntességben, illetve megalakulás törvényi alapjában van. A társadalmi szervezet céljai meghatározásánál a jogszabály tilalmait kell, hogy figyelembe vegye, ami azt jelenti, hogy társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitűzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közcélok érdekében hozható létre. A köztestületnek tehát minden esetben közfeladatot kell ellátnia, amely feladatot korábban az állam vagy a helyi önkormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia. A köztestület létrehozásával a feladat már nem minősülhet állami, önkormányzati feladatnak, amiből következik, hogy az állami feladatok újra elosztásának is be kell következnie a köztestületek létrehozásával. Szükséges a tevékenység feltételeinek a megteremtése, azaz a szakmai, gazdasági vagy egyéb tevékenységhez szükséges igazgatás megvalósítása. A társadalmi szervezet és a köztestület között jelentkező másik lényeges különbség, hogy míg a társadalmi szervezet egyik legfőbb jellemzője az önkéntesség, addig a köztestület alapítását törvény rendeli el [Ptk. 65. § (2)-(4) bekezdés].
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a közalapítvány, mint közhasznú jogállású nonprofit szervezet jogosult egyben gazdálkodó szervezetben részt venni, vagyis akár nonprofit gazdasági társaságot is alapíthat. A közalapítvány azonban csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkezik, és amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulása mértékét. Közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet viszont további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet.
Hasonló jogi szabályozás érvényesül a köztestületek vonatkozásában is az Áht. 104. § (2) bekezdés alapján, amely kimondja, az államháztartás körébe tartozik az a vagyon, amelynek tulajdonjogát törvény köztestületre ruházta, a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi önkormányzatok és a társadalombiztosítás vagyona. A költségvetési szerv fogalmát a 2008. évi CV. törvény 2. § (1) bekezdés határozza meg. Köztestületi költségvetési szervet külön törvény alapján alapíthat a köztestület [2008. évi CV. törvény 2. § (1) bekezdés e) pont].
Az Áht. VII. fejezte szabályozza a költségvetési szervek működésére és gazdálkodására vonatkozó szabályokat. Hasonlóan a közalapítványokra vonatkozó szabályozásnak megfelelően költségvetési szerv csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, illetve olyan gazdálkodó szervezetet alapíthat, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik. Több költségvetési szerv közös gazdálkodó szervezete esetében elegendő, ha a költségvetési szervek befolyása együttesen éri el a legalább többségi befolyást. Költségvetési szervek vonatkozásában is érvényesül hasonlóan a közalapítványokhoz a továbbtársulás tilalma, azaz gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet [Áht. 100/L. § (1)-(2) bek.].
Az országos sportági szakszövetséget a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel vesz nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a szakszövetség székhelye nem Budapesten van. A szakszövetségi kritériumok fennállását a bíróság bírálja el.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény 21. § (2) bekezdésben foglaltak szerint a szakszövetség nem automatikusan közhasznú szervezet, de a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CXIV. törvény szabályai szerint kérheti közhasznú, illetve kiemelten közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételét.
2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaság jogosult, illetve köteles e törvényben, illetve külön törvény rendelkezése alapján közhasznú szervezetté minősítését kérni [Kszt. 27. § (3) bek., Gt. 365. § (5) bekezdés, Áht. 104/A. § (1) bek.]. Nonprofit társaságokat illetően kötelező a társaság közhasznú minősítése, ha a társaságot az államháztartás alrendszeréhez kapcsolódó vagyonból hozták létre, vagy költségvetési támogatásban részesül a társaság [Kszt. 27. § (3) bekezdés].
Közhasznú szervezetté minősíthető a Kszt.-ben nevesített szervezet, köztük 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaság a Kszt. 22. § alapján terjesztheti elő közhasznúsági nyilvántartásba vételi kérelmét.
A Gt. 4. § 2007. július 1-jei hatálybalépése előtt jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet nem lehetett közhasznúvá minősíteni. Azonban a Gt. 4. § hatályba lépését követően a jogi személyiséggel nem rendelkező közkereseti társaság és betéti társaság is működhet nonprofit gazdasági társasági formában, és e társasági formák egyben közhasznú szervezetként is jogosultak működni. (BH+ 2003.1.46 Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nem minősíthető közhasznú szervezetté (1997. évi CLVI. tv. 2. §)
Az eddigi gyakorlat alapján megállapítható, hogy a nonprofit gazdasági társasági forma a korlátolt felelősségű gazdasági társaságok és a részvénytársaságok között a legelterjedtebb.
A törvény hatálya - megegyezően a Gt. 1. § (1) bekezdésével - a Magyarország területén székhellyel rendelkező és ezért a magyar cégeljárás szabályai szerint a magyar cégjegyzékbe bejegyzett, illetve nyilvántartott nonprofit gazdasági társaságokra terjed ki, tehát a külföldi székhelyű gazdasági társaságokra nem.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egyes elkülönített alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak terhére terhére az Áht. 59. § (1) bekezdés és a 86/I. § (6) bekezdés szerint alapítvány, egyházi jogi személy, társadalmi szervezet, közalapítvány, köztestület, gazdasági társaság nem alapítható, illetve gazdasági társaságban érdekeltség nem szerezhető, kivéve az alap pénzeszközeiből finanszírozott központi költségvetési szervek átalakítását ezen szervezeti formák valamelyikévé. Főszabályként tehát nonprofit gazdasági társaság nem alapítható elkülönített állami alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak terhére.
A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tevékenységének középpontjában a felsőoktatási intézmények intézménylétesítésével és működésével kapcsolatos minőséghitelesítés, ezzel kapcsolatos szakértői vélemény adása áll. Ugyanakkor közreműködik az ágazati minőségpolitika elveinek meghatározásában, az intézményi minőségfejlesztési rendszerek értékelésében, az Európai Felsőoktatási Térség minőségfejlesztésre irányuló együttműködéseiben, véleményezi a felsőoktatást érintő jogszabályokat, felsőoktatási szakértői jegyzéket készít és tart nyilván.
Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot az oktatási miniszter ágazati feladatkörében megvalósítandó feladatok döntés-előkészítésében közreműködő, véleményező és javaslattevő testületként határozza meg felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény. A tanács tevékenységének középpontjában a felsőoktatás-fejlesztés, a finanszírozás, a kutatás és a fejlesztés kérdései szerepelnek. A korábbi államigazgatási döntés-előkészítési feladatokat felváltva a felsőoktatás egészét érintő, stratégiai jellegű feladatkörök, a felsőoktatás társadalmi-gazdasági beágyazottsága, az európai gyakorlattal összhangban a felsőoktatás és a munkaerőpiac, a kutatási innováció és gazdaság kapcsolatai határozzák meg a tanács munkáját. Ebből következően a felsőoktatás beiskolázásának, finanszírozásának, költségvetésének kérdései, az általános jogszabály-véleményezési feladatok alkotják a testület munkájának fő irányát.
A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács közhasznúsági nyilvántartásba vétel nélkül - kiemelkedően közhasznú szervezet. Mindkét szervezet önálló jogi személy, székhelyük Budapest. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot és a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot a regisztrációs központ veszi nyilvántartásba, alapító okiratát a miniszter adja ki. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács szervezeti és működési szabályzatot készít, amelyet a miniszter hagy jóvá.
A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 107. § (1) bekezdése rendelkezik a regisztrációs központ működéséről. A regisztrációs központ közhiteles nyilvántartást vezet a felsőoktatási intézményekről, továbbá dönt a nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény közhasznúsági nyilvántartásba vételéről. A regisztrációs központ veszi nyilvántartásba - többek között - a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot, a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot és a Magyar Rektori Konferenciát.
A regisztrációs központ látja el a felsőoktatási intézmények nyilvántartásba vételével, tevékenységének megkezdésével és módosításával, a nyilvántartásában bekövetkezett változások vezetésével, a nyilvántartásából való törlésével kapcsolatos hatósági feladatokat. Másrészről a regisztrációs központ hatósági ellenőrzést végez közigazgatási hatóság eljárás keretében , az ennek során feltárt szabálytalanság megszüntetése érdekében pedig eljárást kezdeményezhet az illetékes miniszternél.
A felsőoktatási törvényben a jogi személyiséget nyert. A felsőoktatási intézmények vezetőinek szervezete kezdeményezte a közhasznú szervezetté nyilvánítását, így a Magyar Rektori Konferencia közhasznúsági nyilvántartásba vétel nélkül - kiemelkedően közhasznú szervezet.
A Magyar Rektori Konferencia a felsőoktatási intézmény képviseletére, érdekeinek védelmére jogosult testület, amely a felsőoktatás rendszerének működésével kapcsolatos bármilyen kérdésben véleményt nyilváníthat, javaslatot tehet a döntéshozó, illetve a döntés előkészítője részére. A Magyar Rektori Konferencia jogi személy, székhelye Budapest, képviseletére az elnök jogosult. A Magyar Rektori Konferencia felett az ügyészség gyakorol törvényességi ellenőrzést. A Magyar Rektori Konferenciát a regisztrációs központ veszi nyilvántartásba. A Magyar Rektori Konferencia beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére az egyéb szervezetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Magyar Rektori Konferencia -
A Magyar Rektori Konferencia tagjai a felsőoktatási intézmények rektorai. A Magyar Rektori Konferencia ülésein tanácskozási joggal részt vehet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának, a Doktoranduszok Országos Szövetségének, valamint a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egy-egy képviselője.
Nemzeti szinten a 2007. évi XCIX. törvény rendelkezik az európai területi együttműködési csoportosulásról. A területi együttműködést hátráltató akadályok leküzdése érdekében vált szükségessé egy olyan közösségi szintű együttműködési eszköz bevezetése, amely lehetővé teszi a Közösség területén jogi személyiséggel rendelkező együttműködési csoportosulások, az ún. "európai területi együttműködési csoportosulás" (European Grouping of Territorial Cooperation, EGTC) létrehozását.
Az európai területi együttműködési csoportosulás létrehozása fakultatív jellegű, az eddigi közösségi eszközök továbbra is működnek. A csoportosulás nonprofit gazdálkodó szervezetként szerepel a magyar jogrendben, az unió alkotta speciális kereteken belül.
Az európai területi együttműködési csoportosulás nem csupán az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásaiból finanszírozott határ menti, transznacionális ill. interregionális együttműködések végrehajtása esetében alkalmazható, hanem a kizárólag a tagállamok pénzügyi hozzájárulása által, azok regionális vagy helyi hatóságai által kezdeményezett, területi együttműködésben megvalósuló projektek lebonyolítása során is. Ez utóbbi igény az európai önkormányzatok és régiók (pl. eurorégiók) részéről merült fel az elmúlt években, mely szereplők régóta szerettek volna együttműködéseikre megfelelő jogi keretet találni.
A hazai székhelyű csoportosulás nyilvántartásba vételével, működésével és megszüntetésével kapcsolatos feladatokat a törvény a Fővárosi Bíróságra telepíti, és ugyanígy a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik a csoportosulásban való részvételre vonatkozó jóváhagyás megadására is. A Fővárosi Bíróság ezekben az ügyekben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait alkalmazva, nemperes eljárást fog lefolytatni.
A törvény hatálya kiterjed a magyarországi székhellyel létrehozott európai csoportosulásokra, valamint a külföldi székhelyű csoportosulásban a magyar jog szerinti tag részvételének jóváhagyására.
Csoportosulás elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható, közhatalmi tevékenységet nem végezhet.
Az európai csoportosulás a Rendelet értelmében a tagok által aláírt Egyezménnyel és Alapszabállyal hozható létre. A csoportosulás célkitűzéseit, feladatait a tagoknak az együttműködési egyezményben kell megállapítaniuk a Rendelet 8. cikkében foglaltak szerint. Az Alapszabályban a csoportosulás és szervei működésének módját határozzák meg az alapítók.
A feladatok szempontjából a csoportosulás többfajta tevékenységre is létrejöhet, pl.:
- programot hajt végre, és mint Irányító Hatóság vagy lebonyolító szervezet jár el
- projektet hajt végre, és mint vezető partner jelenik meg egy strukturális alapból finanszírozott projekt esetében vagy területi együttműködési program keretében,
- a közösség pénzügyi támogatása nélkül, kizárólag hazai forrásból menedzsel egy-egy projektet, várhatóan határ menti önkormányzatok, régiók együttműködése keretein belül (mint önkormányzati projekttársaság).
Hosszú távon elképzelhető, hogy elsősorban határ menti önkormányzatok "projekttársaságot" hoznak létre saját forrásaik segítségével. Ebben az esetben az EGTC utat építhet, közintézményt üzemeltethet (pl. kórház, óvoda), vagy közszolgáltatást nyújthat (pl. vízszolgáltatás).
A Rendelet értelmében a csoportosulás nyilvántartásba vétele előtt valamennyi tagnak saját tagállama illetékes szervétől kell kérnie a részvétel jóváhagyását. A magyar jog szerinti tagok részvételének jóváhagyására a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes. A magyar jog szerinti tagoknak tehát erre irányuló kérelemmel a Fővárosi Bíróságtól kell kérniük a jóváhagyást. Ehhez szükséges a tagok által aláírt egyezmény- és alapszabály-javaslat benyújtása a bírósághoz.
A csoportosulás bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vételi eljárás nemperes eljárás, melyre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes. Az eljárásban a jogi képviselet kötelező. A csoportosulás azon tagállam joga szerint kerül bejegyzésre, amelyben a létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik. Ennek megfelelően a központi ügyintézés helye is ebben a tagállamban, az alapszabályban meghatározott székhelyen van.
Az európai csoportosulás akkor jegyezhető be, ha minden részt venni kívánó tag jóváhagyással rendelkezik saját államától. A nyilvántartásba vételi eljárás is nemperes eljárás, a bejegyzésre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes.
A nyilvántartásba vételi kérelem tartalmazza azokat az adatokat, amelyekről a bíróság nyilvántartást vezet, csatolni kell továbbá hozzá az egyezmény és alapszabály eredeti példányát, amennyiben az nem magyar nyelven készült, a hiteles másolatot. Amennyiben a tagállami jóváhagyások nem állnak magyar nyelven rendelkezésre, azok hiteles fordítását is csatolni kell.
Az európai csoportosulás a bejegyzés napjától jogi személy. A bejegyzett csoportosulásokról és azok főbb adatairól, a csatolt iratokról a Fővárosi Bíróság külön nyilvántartást vezet. A nyilvántartás bárki számára hozzáférhető, nyilvános, azokról feljegyzés készíthető. A Fővárosi Bíróság nyilvántartást vezet azon szervezetek köréről is, akik külföldi európai csoportosulásban való részvételi szándékukat a bíróságnál jelezték és az a jóváhagyást megadta. Az alapszabályban ill. az egyezményben bekövetkezett változást annak napjától számított 30 napon belül kell bejelenteni a Fővárosi Bíróságnak. A Fővárosi Bíróság rendelkezésére áll az egyes tagállami jóváhagyó szervek jegyzéke, annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás során meggyőződhessen a külföldi tagok jóváhagyási okiratainak eredetiségéről. A csoportosulás a bejegyzést követő 10 napon belül megküldi az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala részére az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenő közlemény közzétételére irányuló kérelmet. A kérelemben szerepelnek a Fővárosi Bíróság által nyilvántartott adatok.
Az európai csoportosulás elsődlegesen ugyan az Európai Közösség társfinanszírozásában, területi együttműködésben megvalósuló programok végrehajtására jön létre, de megengedett, - illetve néhol szükségszerű a vállalkozási tevékenység végzése. Önálló jogi személyként az európai csoportosulás önállóan gazdálkodhat. A költségvetési szervek gazdálkodó szervezetekben történő részvételének szabályaihoz hasonlóan az önkormányzatok csak korlátolt felelősségű tagjai lehetnek az európai csoportosulásnak, felelősségük nem haladhatja meg a vállalt vagyoni hozzájárulás mértékét.
A nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény, a regisztrációs központ által vezetett nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A regisztrációs központ által vezetett nyilvántartás közhiteles, az abban foglalt adatok valódiságát az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell.
A szociális szövetkezetnek a nevében viselnie kell a szociális szövetkezet megnevezést. A szociális szövetkezet alapítása és működése esetén a tagok kizárólag természetes személyekből állhatnak. A szövetkezet tagjai nagykorú és 14 évet betöltött személyek egyaránt lehetnek, az utóbbiak nyilatkozata érvényességéhez azonban a törvényes képviselőjük hozzájáruló nyilatkozatára van szükség. Szociális szövetkezet tagja az Sztv. 10. §-ának (6) bekezdése szerinti olyan személy lehet, aki a külön jogszabályban meghatározottak szerint a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik.
A közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezetet eredményéből részesedés nem fizethető. Ezzel szemben a szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése. A szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat át, ez alól kivétel a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet.
A szociális szövetkezetekről szóló 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet szerint szociális szövetkezet közreműködhet közmunka, közhasznú, valamint közcélú munka biztosításában is. Működési engedélyhez kötött tevékenységet szociális szövetkezet csak abban az esetben végezhet, ha rendelkezik működési engedéllyel.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény. 33. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében e tárgykörben kialakított gyakorlata megjelent a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/9. számában VII/2. alatt. E szerint a közhasznúsági jogállás elismerése csak jogerős bírói határozat alapján történhet, ezért a közhasznúsági fokozat elismerésének időpontja a bíróság határozatának jogerőre emelkedésének napja.
A Gt. 4. § (5) bekezdés szerint külön törvény, azaz a Kszt. határozza meg, hogy a nonprofit gazdasági társaság milyen előfeltételek fennállása esetén minősül közhasznú szervezetnek, és ehhez milyen követelményeket kell teljesítenie. A közhasznú szervezeti minőséget - a társaság alapításakor vagy később - kérelemre a cégjegyzéket vezető cégbíróság állapítja meg. Ezért a nonprofit gazdasági társaság közhasznú szervezeti nyilvántartásba irányuló kérelmének előterjesztésekor köteles külön olyan kérelmet benyújtani, amiben megjelöli a társaság, hogy általános vagy kiemelkedő közhasznúsági szervezetként kéri a cég bejegyzését. A cégbíróság a közhasznú szervezeti jogállást akkor jegyzi be a cégjegyzékbe, ha a nonprofit gazdasági társaság létesítő okirata megfelel a Gt. alkalmazandó szabályain kívül a Kszt. vonatkozó rendelkezéseinek és a Kszt. 26. §-ának c) pontjában meghatározott közhasznúsági tevékenységi csoportoknak. A közhasznúsági fokozattal, illetve a közhasznú jogállás megszerzésének időpontjával [48-as rovat, Ctv. 27. § (7) bekezdés e)-f) pont] a cégbíróság egészíti ki a cégjegyzéket a bejegyző végzés időpontjával egyezően.
A bejegyzési kérelem kitöltésére a 21/2006. (V. 18.) IM rendelet, illetve a 24/2006. (V. 18.) IM rendelet tartalmaz részlet szabályokat. 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit közhasznú gazdasági társaságnak attól függő formanyomtatványt kell előterjesztenie, hogy a társaság milyen nonprofit gazdasági társasági formát választ (kkt., bt., kft., rt.,). Nem alkalmazható a Ctv. 48-49. §-ban szabályozott egyszerűsített cégeljárás és szerződésminta.
Az elektronikus cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásra a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 21/2006. (V. 18.) IM rendelet (a továbbiakban: Cvhr.) szabályait megfelelően alkalmazni kell.
A bejegyzést kérőnek a cégbejegyzési kérelmet tartalmazó nyomtatvány első - általános - részében a Ctv. 24-25. §-ában, valamint 30-31. §-ában meghatározottak közül azokat az adatokat kell feltüntetnie, amelyekkel nem a cégbíróság egészíti ki hivatalból a cégjegyzéket. A nyomtatvány második részében a bejegyzést kérőnek a választott cégformától függő adatokat kell a megfelelő rovatokban feltüntetnie (Ctv. 27-29. §). Elegendő a bejegyzési kérelemben foglalt rovatok közül kizárólag azok kinyomtatása, amelyek kitöltése a bejegyzési kérelem tartalmára tekintettel szükséges, így amennyiben a bejegyzési kérelem jelen rendelet melléklete szerinti adott oldalán további, kitöltést nem igénylő rovatok is szerepelnek, azok nyomtatása és a kérelemben való szerepeltetése nem szükséges.
A Cégbejegyzési kérelem (Cég- és változásbejegyzési kérelem) nyomtatványának általános részében a cég tevékenységi köreit szakágazati besorolás nélkül kell feltüntetni elkülönítve a nonprofit gazdasági társaság közhasznú és üzletszerű tevékenységét (kérelem 9-es rovata). Ha a bejegyzést kérő a nyomtatványon több tevékenységi kört is feltüntet, a nyomtatványon, illetve a tevékenységre vonatkozó cégjegyzékrovatban első helyen a cég főtevékenységének kell szerepelnie, ami nonprofit gazdasági társaság esetében értelemszerűen csak közhasznú megjelölésű tevékenység lehet.
Nonprofit korlátolt felelősségű társaság és nonprofit zártkörűen működő részvénytársaság esetén, ha a tag (részvényes) szavazati jogának mértéke az 50%-ot meghaladja vagy a tag (részvényes) minősített többségű befolyással rendelkezik [Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pont, (4) bekezdés bc) pont, (7) bekezdés a) pont, Ctv. 28. § (2) bekezdés bc) pont] a nyomtatványon fel kell tüntetni a részesedést szerző nevét, (cégnevét) lakóhelyét (székhelyét) és a többségi (minősített többségi) szavazati jog fennállásának tényét. A nyomtatványon e rovatot cégalapítás esetén is ki kell tölteni.
Nonprofit gazdasági társaság esetén a közhasznúsági fokozattal, illetve a közhasznú jogállás megszerzésének, módosításának és törlésének időpontjával [39-es rovat, Ctv. 27. § (7) bekezdés e)-f) pont] a cégbíróság egészíti ki a cégjegyzéket. A cégbíróság a közhasznú szervezeti jogállását akkor jegyzi be a cégjegyzékbe, ha a nonprofit gazdasági társaság a létesítő okirata megfelel Gt. alkalmazandó szabályain kívül a Kszt. vonatkozó rendelkezéseinek és a törvény 26. §-ának c) pontjában meghatározott közhasznúsági tevékenységi csoportoknak.
Az elektronikus cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a cég bejegyzésére (változásbejegyzésére) irányuló kérelmet a közigazgatási informatikáért felelős miniszter által kibocsátott ajánlásban foglaltaknak megfelelő, a céginformációs szolgálat honlapján közzétett informatikai jellemzőkkel rendelkező elektronikus nyomtatványon kell előterjeszteni. A céginformációs szolgálat honlapjáról és a kormányzati portálról a nyomtatványok letölthetők.
A bejegyzési (változásbejegyzési) nyomtatványok tartalmi mintáját a Cvhr. 1. számú melléklete tartalmazza. A nyomtatvány kitöltésére a Cvhr. rendelkezései irányadók azzal, hogy a kitöltést számítógépes program segíti elő. Az elektronikus nyomtatvány alkalmazásával benyújtott bejegyzési (változásbejegyzési) kérelemnek a kitöltetlenül hagyott rovatokat, valamint a magyarázó szövegeket és lábjegyzeteket nem kell tartalmaznia.
A cég bejegyzése (változás bejegyzése) iránti kérelmet és mellékleteit - ideértve az eljárási illeték és a közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolását - tartalmazó elektronikus okiratot közvetlenül a céginformációs szolgálatnak a honlapján megjelölt elektronikus levélcímére, vagy a kormányzati portál útján kell megküldeni.
Az illeték és a közzétételi költségtérítés elektronikus úton történő megfizetéséről a cégeljárásban és más cégügyekben szóló 25/2006. (V. 18.) IM rendelet állapította meg az cégbejegyzés (változásbejegyzés) iránti eljárás illeték és a közzétételi költségtérítés elektronikus úton történő megfizetésére vonatkozó szabályokat.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 66. § (2) bekezdése által módosított 2009. január 1-jétől hatályos 5. § (1) bekezdés m) pont alapján a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság személyes illetékmentességben részesül alapítás során. Feltételes személyes illetékmentesség nonprofit gazdasági társaság működése alatt csak abban az esetben illeti meg a társaságot, ha a vagyonszerzést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.
A cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elektronikus úton történő benyújtása esetén az illetéket és a közzétételi költségtérítést az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Céginformációs és Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat honlapjáról, illetve a kormányzati portálról letölthető illetékbefizetési utalványmintán, valamint költségtérítési utalványmintán (a továbbiakban mindkét esetben: utalvány) szereplő adatok feltüntetésével kell megfizetni, a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem benyújtását megelőzően. Az illetéket, valamint a közzétételi költségtérítést banki úton kell megfizetni. Az illeték, valamint a költségtérítés befizetéséről a Magyar Államkincstár - kérelemre - külön-külön elektronikus igazolást küld. A kérelemhez szükséges elektronikus nyomtatványt a Céginformációs Szolgálat honlapjáról, illetve a kormányzati portálról lehet letölteni.
A Magyar Államkincstár által megküldött, az illeték, illetve a költségtérítés megfizetésére vonatkozó elektronikus igazolást a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez mellékelni kell. Ha a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez a 25/2006. (V. 18.) IM rendelet 2. § (3) bekezdése szerinti elektronikus igazolást nem csatolják a cégbíróság emiatt a kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasíthatja (Ctv. 45. §).
A nyilvántartásba vétel iránti kérelem elbírálásánál a cégeljárásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. 2007. július 1-jétől alapítható közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak attól függő formanyomtatványt kell előterjesztenie, hogy a társaság milyen nonprofit gazdasági társasági formát választ (kkt., bt., kft., rt.,).
A cégnyilvánosságról, a bírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény Ctv. melléklete részletesen felsorolja a bejegyzési kérelem kötelező mellékleteit. A bejegyzési kérelemnek - többek között - szükségszerű melléklete a létesítő okirat, amely közhasznú minősítésre irányuló kérelem esetén értelemszerűen magában foglalja a Kszt. által előírt kötelező tartalmi elemeket, így különösen a Kszt. 4. §-ában, és a 7. §-ában foglaltakat. A cég adatainak a cégjegyzékbe történő bejegyzése főszabályként kérelemre történik.
Nem tartalmazza a Ctv. melléklete a Kszt. 7. § (3) bekezdése szerinti belső szabályzat csatolását. Ugyanis, ha a létesítő okirat nem tartalmazza a Kszt. 7. § (3) bekezdésében foglaltak részletes szabályozását, akkor a közhasznúsági nyilvántartásba vétel bejegyzési feltétele, hogy a társaság a létesítő okirat felhatalmazása alapján elkészített belső szabályzatát mellékelje a bejegyzési kérelemhez.
Kötelező melléklet továbbá a Gt. 4. § (5) bekezdése alapján a közhasznú szervezeti minőség nyilvántartásba vételére irányuló kérelem.
A cég nem csak a bejegyzési kérelmeit köteles elektronikus úton előterjeszteni, hanem valamennyi bejelentési kötelezettségének elektronikus úton tehet csak eleget. Ezt a Ctv. szabályt egészítik a Gt.-nek azok a 2008. évi XCVI. törvénnyel módosított rendelkezései, melyek előírják, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, vagy más, a cégbíróság felé bejelentésre kötelezett személy (pl. minősített befolyást szerző) bejelentési kötelezettségének csak elektronikus úton tehet eleget. Ezen előírás indoka, hogy ne létezzen egymás mellett elektronikus úton, illetve papír alapon készült iratanyag, ami megkönnyíti az ügykezelést, és a céginformáció-nyújtást.
Kötelező cégbejegyzés esetén a bejegyzési kérelem előterjesztésének határideje főszabályként 30 nap, amelyet a létesítő okirat aláírásától vagy elfogadásától kell számítani.
Az elektronikus cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmet, illetve annak mellékleteit a jogi képviselő a céginformációs szolgálatnak küldi meg. 2009. július 1-jétől a bejegyzési kérelem a kormányzati portál útján is benyújtható.
A cégbíróság a cégbejegyzés iránti kérelmet az érkezését követő legkésőbb három munkanapon belül hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja, ha a cégbejegyzési kérelemhez nem nyújtották be a nyomtatványt vagy Ctv. 1. számú mellékletében felsorolt valamennyi szükséges okiratot, illetve az illetéket vagy a költségtérítést nem vagy csak részben fizették meg, kivéve, ha a jogi képviselő nyilatkozott, hogy az illeték és költségtérítés a Ctv. 37. §-ának (5) bekezdése szerint átutalásra került. A cégbíróság a bejegyzési kérelmet az eljárás ebben a fázisában csak formai szempontból, alakilag vizsgálja. Az ismételt bejegyzési kérelmet a 21/2006. (V. 18.) IM rendeletben meghatározott formanyomtatványon kell benyújtani, az ismételt bejegyzés tényét a bejegyzési formanyomtatványon a megfelelő rovat kitöltésével jelezni szükséges. Ha cégbejegyzési kérelmet elutasító végzés közlését követően nyolc napon belül ismételten kérik a cég bejegyzését, az elutasításhoz fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, és a korábbi eljárás során benyújtott okiratokat ismételten fel lehet használni az új bejegyzési kérelemhez. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
A cégbíróság a kérelem érkezését követően, legkésőbb nyolc munkanapon belül megvizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja (Ctv. 24-25. § és 27-29. §), illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek.
A bejegyzési kérelem érdemi vizsgálata során a cégbíróság azt köteles megvizsgálni, hogy azok az adatok, amelyeknek a bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a jogszabályok előírnak, tehát a bejegyzési kérelem tartalma, illetve a létesítő okirat és a csatolt mellékletek tartalma megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá azt is, hogy azok egymással összhangban állnak-e.
A közhasznú szervezetek működésének alapelve a nyilvánosság, a közcélú tevékenységhez való hozzáférhetőség. A Kszt. 4. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat és - ha tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásból.
Ha a szervezet tagsággal rendelkezik (pl: egyesület, köztestület, nonprofit gazdaságit társaság), a törvény ezzel összefüggésben még egy további feltételt is megfogalmaz. A tagsággal rendelkező szervezeteknek azon felül, hogy meg kell jelölniük a cél szerinti közhasznú tevékenységüket, a létesítő okiratukba kell foglalniuk azt a rendelkezést is, amely szerint nem zárják ki, hogy tagjaikon kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásból. Annak nincs akadálya, hogy a közhasznú szervezet a közhasznú szolgáltatás nyújtását bizonyos feltételekhez kösse, de arra nincs lehetőség, hogy a közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet az általa nyújtott összes szolgáltatást a tagsági jogviszonyhoz kösse.
Különösen körültekintően jár el a bejegyzésre illetékes cégbíróság azokban az esetekben, amikor az alapító (vagy alapító tagok) olyan jogi személy(ek), amely maga is tagsággal rendelkező szervezet (pl.: egyesület). Így pl. a költségvetéstől kapott támogatás nem szolgálhatja csak a nonprofit társaság, illetve az alapító tag tagságának érdekét (közvetett érdek) akkor, ha a két szervnek azonos vagy hasonló a tevékenysége (Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégium 30. G. 76.333/1998/4. számú ítélete).
A Kszt. által közhasznúnak tekintett tevékenységeket a törvény 26. § c) pontja tartalmazza. A törvény a közhasznú tevékenységek meghatározására taxatív felsorolást tartalmaz. A taxatív felsorolás előnye, hogy támpontot ad az alapítók részére, mely tevékenységek minősülnek az állami akaratnak megfelelően közhasznúnak. Hátránya - mint minden besorolásnak - rugalmatlansága. A közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998. január 1-jén történt hatályba lépését követően eredetileg 20 pontból álló felsorolást tartalmazott. Az 1998. évi XIV. törvény 1. § 1998. március 24-én hatályba lépett rendelkezése újabb két tevékenységgel bővítette a közhasznú tevékenységi kört. Majd az egyes törvények munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos módosításáról szóló 2004. évi XX. törvény 3. §-a 2004. május 20-tól újabb ponttal egészítette ki a Kszt. 26. § c) pontja szerinti felsorolást. Végül 2005. január 1-jétől a 2004. évi CI. törvény 295. §-a a bűnmegelőzéssel és az áldozatvédelemmel egészítette ki a 26. § c) pontot.
A felsorolt tevékenységek akkor minősülnek közhasznúnak, ha az a társadalom és az egyén közös érdekeit egyszerre szolgálja [Kszt. 26. § c) pont].
Nem tekinthető közhasznúnak az a tevékenység, amely kizárólag az egyén vagy az egyének szűkebb köre érdekeinek kielégítésére szolgál, hiába felel meg egyébként a felsorolás valamely tételének. A közhasznú tevékenységnek egyszerre kell szolgálnia a társadalom és az egyén közös érdekét. A törvény célja a tevékenységi absztrakciók kiterjesztő értelmezése. Vagyis a felsorolás az egyes kategóriák tatalmává teszi a köztudat szerint általában oda sorolt fogalmakat.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is értékelte a közhasznú tevékenység határait a társadalom és az egyén közös érdeke egyidejű érvényre jutása szempontjából (BH 1999/391.; BH 1999/482.; BH 1999/483.; BH 2000/571). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja alapján a közhasznú szervezet céljának, feladatának, működésének, a támogatandó személyek egy meghatározott csoportjához vagy adott szervezethez, intézményhez, illetve területhez való kapcsolódása önmagában nem jelenti a kedvezményezettek körének zártságát.
EBH 2000. 384. Közhasznú szervezetté minősíthető az az alapítvány is, amely közhasznú tevékenységét egy - az alapító okiratban meghatározott - településrészen végzi. Az alapítvány működési területének adott településrészre korlátozása önmagában nem zárja ki a törvényben meghatározott közhasznú tevékenység folytatását, közhasznú szolgáltatás nyújtását (1997. évi CLVI. tv. 4. §).
EBH 2000. 281. Az alapítvány működésének egy meghatározott intézményhez való kapcsolódása önmagában nem jelenti a közhasznú szolgáltatások igénybevételének, a kedvezményezettek körének zártságát (1997. évi CLVI. tv. 4. §).
KGD 2000. 318. A közhasznúsági nyilvántartásba vétel nem rendelhető el, ha az alapszabály a közhasznú tevékenység megjelölésére, a politikai tevékenység kizárására, az éves beszámoló jóváhagyásának módjára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz (1997. évi CLVI. törvény 4. §, 7. §).
KGD 2000. 290. A közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétel feltétele a szolgáltatások elérhetőségének szabályozása is (1997. évi CLVI. törvény 4. §).
KGD 2000. 221. Nem vehető közhasznú szervezetként nyilvántartásba az olyan nyilvántartott tagsággal rendelkező egyesület, melynek alapszabályában nem szerepel, hogy a közhasznú szolgáltatásból tagjain kívül mások is részesülhetnek (1989. évi II. törvény 3. §, 1997. évi CLVI. törvény 4. §).
A közhasznú minősítésű nonprofit gazdasági létesítő okiratának tartalmaznia kell a tevékenységi körök meghatározásához a Kszt. 26. § c) pont alapján gyakorolni kívánt tevékenységet is, vagyis az ott megjelölt felsorolásból kell kiválasztani, hogy mely cél szerinti közhasznú tevékenységet végzi majd a társaság.
Cél szerinti tevékenység minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt célkitűzés elérését közvetlenül szolgáló közhasznú tevékenység.
A nonprofit társaság létesítő okiratában kötelezően meg kell határozni a Kszt. 26. § c) pontja szerinti közhasznú tevékenységekből kiválasztott cél szerinti tevékenységeket.
A közhasznú minősítésű nonprofit gazdasági társaságoknál értelemszerűen alkalmazni kell a közhasznú minősítés nélküli gazdasági társaságok tevékenységi körére vonatkozó szabályokat is. Az új Gt. 12. §-a úgy rendelkezik, hogy a jövőben a társasági szerződésben kötelező jelleggel csak a főtevékenységet kell feltüntetni, tehát szükségtelen a társaság által folytatott vagy folytatni kívánt egyéb tevékenységi körök szerepeltetése a létesítő okiratban [Gt. 12. § (1) bek. c) pont, és (4) bekezdés b) pont]. Ugyanakkor a Gt. 4. § (5) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy közhasznú nonprofit társaság létesítő okiratában a közhasznú tevékenységet a létesítő okiratban fel kell tüntetni. Nonprofit gazdasági társaság emellett bármely tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt vagy korlátoz és nincsen akadálya annak sem, hogy a cég a főtevékenység mellett további tevékenységi köröket is szerepeltessen a létesítő okiratában. Természetesen nonprofit társaság főtevékenysége csak közhasznú tevékenység lehet.
Az új Gt. rendelkezéseivel összhangban a Ctv. 24. § (1) bek. e) pontja kimondja, hogy a cégjegyzékben kötelező jelleggel csak a társaság főtevékenységét kell feltüntetni. További tevékenységi köreit csak abban az esetben, ha azok a létesítő okiratban is szerepelnek. Ugyanakkor ha a cégjegyzékben a társaság döntése alapján engedélyköteles tevékenységi kör szerepel, ennek folytatását a cég csak akkor kezdheti meg, ha az engedély benyújtása a cégbírósághoz megtörtént. Az engedély száma és érvényességi időtartama a cégjegyzékben feltüntetésre kerül.
A közhasznú nonprofit gazdasági társaság vállalkozási, illetve üzletszerű gazdasági tevékenység gyakorlására is jogosult. A Kszt. szerint vállalkozási tevékenység a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenység, ide nem értve a bevétellel járó cél szerinti tevékenységet, valamint a közhasznú tevékenységhez nyújtott támogatást [Kszt. 26. § l) pont]. Mivel a Kszt. több szervezetre alkalmazandó kerettörvény, ezért a gazdasági tevékenység fogalmát nonprofit társaságok létesítésénél pontosítanunk kell a Gt. alapján az üzletszerűség kiegészítésével. Az üzletszerű gazdasági tevékenység, nemcsak jövedelemszerzésre irányuló, hanem rendszeresen ismétlődő tevékenység is.
Nonprofit gazdasági társaság - a Gt. 4. § (3) bekezdése szerinti megfogalmazás alapján - üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat. A Kszt. 4. § (1) bekezdés b) pontja további szigorítást fogalmaz meg az üzletszerű gazdasági tevékenységgel kapcsolatban: a közhasznú tevékenységet nem veszélyeztetheti az üzletszerű gazdasági tevékenység gyakorlása.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek és egyéb törvényeknek a számviteli beszámoló közzétételi rendjével, valamint a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerével összefüggő módosításáról szóló 2008. évi XCVI. törvény 2008. december 27-től módosította a Gt. 12. § (1) bekezdés c) pontját és a Ctv. 24. § (1) bekezdés e) pontját, amely szerint "a cég létesítő okiratban meghatározott tevékenységi köreit, azok statisztikai nómenklatúra szerinti besorolása nélkül," tartalmazza a továbbiakban a cégjegyzék valamennyi cég esetében.
Ezért működő cégek esetében a TEÁOR-számokat 2009. március 1-jéig a cégbíróság automatikusan, hivatalból törölte a cégjegyzékből. A cégbíróság a TEÁOR-számok törlése tárgyában határozatot nem hozott és a törlésről külön nem értesítette a cégeket. A tevékenységi körhöz tartozó TEÁOR-szám cégjegyzékből való törlése a cég számára nem keletkeztetett bejelentési kötelezettséget. Amennyiben a cég létesítő okiratában a tevékenységi kör mellett a TEÁOR-szám is feltüntetésre került, a TEÁOR-számok cégjegyzékből való törlése nem igényelte, illetve igényli a létesítő okirat módosítását (a létesítő okiratban a TEÁOR-szám törlését).
A Kszt. 4. § (1) bekezdés és a Gt. 4. § (5) bekezdés szerint a közhasznú nonprofit gazdasági társaság létesítő okiratában minden esetben kötelező feltüntetni a társaság tevékenységi körét
- egyrészről a Kszt. 26. § c) pontból kiválasztott cél szerinti közhasznú tevékenységet, tevékenységeket,
- másrészről a Kszt. 26. § c) pontból kiválasztott cél szerinti közhasznú tevékenységhez a statisztikai nomenklatúra szerinti besorolás nélküli tevékenységi kört,
- végezetül pedig az üzletszerű gazdasági tevékenységeket, ha ez utóbbira rendelkezést tartalmaz a létesítő okirat.
Azok a tevékenységek, amelyeket gazdasági társaság nem gyakorolhat, azok nonprofit gazdasági társasági formában sem gyakorolhatók Pl.: egyházi tevékenység. Közhasznú jogállású társaság nem gyakorolhat olyan tevékenységet, amely ellentétes a Kszt.-ben megfogalmazott tiltó rendelkezéssel, pl.: politikai tevékenység, mivel az ellentétes a Kszt. 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott céllal: a közvetlen politikai tevékenység folytatásának tilalmával. Ugyanaz a tevékenység egyszerre lehet közhasznú és ugyanakkor üzletszerű tevékenység is, mivel ugyanazt a tevékenységet a társaság végezheti közhasznú és üzletszerű tevékenységként is. Nem kizárt az sem, hogy ugyanaz a tevékenység több Kszt. 26. § c) pontja cél szerinti tevékenységhez nyerjen besorolást.
A profitfelosztás vagy nyereségfelosztás tilalma a közcélra rendelt vagyon rendeltetésszerű felhasználásának egyik legfontosabb garanciája, társadalmi funkciójának lényege. E szabály érvényesülése a társadalom, a támogatók és a felügyelő szervek bizalma fenntartásának elengedhetetlen feltétele. A nonprofit gazdasági társaságok presztízse múlik azon, hogy a társaság vagyonát kezelő személy, illetve személyek döntéseikkel a létesítő okiratban meghatározott alapcélokat és a köz érdekét szolgálják. Ennek feltétele olyan garanciális szabályok megteremtése, amelyben mindenképpen a kezelő személy érdekévé váljon, hogy a társaság vagyona közcélra hasznosuljon.
A nonprofit működésre a működésre befolyással levő személyek körének meghatározása (érdekelt személyek), másrészt az érdekelt személyekre vonatkozó korlátozó rendelkezések meghatározása garanciális jelentőségű a társaságok nonprofit működtetése során. Érdekelt személy lehet a vonatkozó jogi szabályok szerint a társaság alapítója, a képviseletre jogosult személy, a könyvvizsgáló, felügyelő bizottsági tagok, munkaviszonyban vagy más munkavégzésre irányuló egyéb munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, illetve ezek hozzátartozói. A közhasznú szervezetekről szóló törvény is megállapít korlátozó rendelkezéseket az ún. érdekelt személyek vonatkozásában, bár a jogi szabályozás még messze nem mondható teljesnek. Korlátozó rendelkezés lehet pl.: összeférhetetlenségi szabály, kötelező hatásköri szabály, fokozott felelősségi szabály megállapítása.
Az érdekelt személyek részére alapelvként kellene megjelenni a kifizetések korlátozásának. Így például ne legyen teljesíthető kifizetés adomány vagy támogatás formájában. Meghatározott tisztségviselők csak költségeik megtérítésére legyenek jogosultak. Lényeges kérdés lehet/lehetne az alkalmazottak bérkifizetésének nagysága, ugyanis a túlzott mértékű bérkifizetések nagysága rejtett profitfelosztást jelenthet, ezért ezek szabályozása is indokolt. A bérek nagysága megállapításánál figyelembe kellene venni, hogy a bér ne haladja meg:
- az adott szolgáltatásért az üzleti szektorban szokásosan járó mértéket, vagy
- az adott szolgáltatásért a közalkalmazotti szektorban szokásosan járó mértéket, vagy
- az adott szolgáltatás és annak szervezeti jellege által indokolt mértéket.
A túlzott kifizetés tipikus formája lehet az indokolatlan mértékű természetbeni szolgáltatások nyújtása. Pl.: külföldi utazásoknak, reprezentációs költségeknek, adminisztrációs és fenntartási költségeknek a közhasznú célok megvalósításához képest nem indokolt nagysága a vagyon nem rendeltetés szerinti használatának minősülhet, és az érdekelt személyek számára jelentős - nem csak pénzbeli előnyöket biztosíthat.
A profitfelosztás tilalma nemcsak a működés során kötelező tilalmi szabály, hanem a közhasznú nonprofit gazdasági társaság jogutód nélküli megszüntetése esetében is. A profitfelosztás tilalma nem korlátozódhat a közhasznú szervezet működési idejére. A közhasznú célra rendelt vagyonnak a társaság megszűnése után is közhasznú célra kell hasznosulnia, mégpedig amennyire csak lehet az alapcélokhoz közeli célra. Ha a közhasznú nonprofit társaság semmilyen kedvezményben nem részesül, mert pl. nem rendelkezik felelős szervvel kötött megállapodással a Gt. 4. § (6) bekezdése akkor is kötelezővé teszi a megszűnéskor megmaradó vagyon közhasznú célra való juttatását.
A közhasznú minősítésű társaságok működésük során közhasznúságért járó kedvezményeket vesznek igénybe. Ezért indokolt a vagyon felosztásának korlátozása megszűnés esetén is annyira, hogy a közhasznú célú tevékenység eredménye ne szolgáljon magáncélokat, ellenkező esetben a profit felosztása a tagok között egy utólag jelentkező fajtáját jelentené a nyereségből adódó részesedésnek.
A nonprofit szervezetek egyik fontos feladata, hogy minél szélesebb társadalmi érdekeket és nézeteket közvetítsenek a demokratikus intézményrendszerek felé. A politikai tevékenységek egységes korlátozása biztosan alkotmányellenesnek minősül a demokratikus országokban. Más a helyzet, ha a nonprofit szervezetek bizonyos rétegének bizonyos politikai tevékenységéről és annak korlátozásáról van szó. Az adókedvezményeket közhasznú minősítésük okán igénybevevő szervezetek felé felléphet az állam, arra való hivatkozással, hogy a kedvezmények jogcíme azt indokolja, hogy ne vegyenek részt nyíltan politikai tevékenységben. Ha a szervezet mégis részt kíván venni ilyen tevékenységben, akkor le kell mondania közhasznú minősítéséről.
Mivel a közhasznú szervezetek a társadalmi, gazdasági problémagócokban működnek, folyamatosan felmerül a kérdés, hogy mi lehet a politikai tevékenységek jogi normatív ismérve. A fogalom minimális tartalmaként a közhatalom gyakorlását, a közhatalom megszerzéséért folytatott kampányt és annak támogatását, valamint a politikai pártok támogatását foglalja magában.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény az európai nemzeti szabályozási tendenciák figyelembevételével tiltja meg a közhasznú szervezeteknek a közvetlen politikai tevékenységet. A törvény értelmező rendelkezése szerint közvetlen politikai tevékenység a pártpolitikai tevékenység, továbbá országgyűlési képviselői, megyei, fővárosi önkormányzati választáson jelölt állítása [Kszt. 26. § d) pont].
A Kszt. 4. § (1) bekezdés d) pontjának megfogalmazása alapján közhasznú szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytathat, szervezetének pártoktól függetlennek kell lennie és azoknak anyagi támogatást nem nyújthat.
Lehetőség van azonban arra, hogy közhasznú szervezet valamely párttól támogatásban részesüljön a Kszt. 4. § (1) bekezdés d), és a 26. § d) pontjának megfogalmazása értelmében. Szintén a Kszt. 26. § d) pont alapján települési önkormányzati képviselőjelölt állítása nem minősül közvetlen politikai tevékenységnek.
A bíróság köteles vizsgálni a bejegyzési eljárás során, hogy a társaság gyakorol-e közvetlen politikai tevékenységet.
EBH 2001. 538. Politikai párt mint egyszemélyes alapító, illetve tulajdonos által működtetett közhasznú társaság jogszerűen nem igényelheti közhasznú szervezetkénti minősítését [Ptk. 57. §, 59. § (2) bek., 60. §, 1988. évi VI. tv. 39. § (2) bek., 156. §, 183. § (2) bek. e)-f) pont, 184. §, 189. § (3) bek., 198. §, 209. §, 1997. évi CXLIV. tv. 298. §, 299. §, 300. § (2) bek., 306. §, 367. §, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 50. § (1) bek. c) pont, 60. § (1) bek., 1997. évi CLVI. tv. (Khsz.) 2. § (1) bek., 3. §, 4. § (1) bek.].
BH 2002. 67. Politikai párt mint egyszemélyes alapító, illetve tulajdonos által működtetett közhasznú társaság jogszerűen nem igényelheti közhasznú szervezetkénti minősítését [Ptk. 57. § (2) bek., 58. § (1)-(2) bek., 59. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 39. § (2) bek., 156. § (1) bek., 183. § (2) bek. e)-f) pont, 184. §, 189. § (3) bek., 198. §, 209. § (1) bek., 367. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 298. § (1) bek., 299. § (1) bek., 300 § (2) bek., 306. §, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 50. § (1) bek. c) pont, 60. § (1) bek., 1997. évi CLVI. tv. (Khsz.) 2. § (1)-(2) bek., 3. §, 4. § (1) bek.].
Kiemelkedően közhasznú szervezet létesítő okiratának - a pontos jogszabályhely felhívásával - kötelező eleme annak megjelölése, hogy közhasznú tevékenysége során melyik az a kötelezően ellátandó közfeladat, amelyről törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szerv vagy helyi önkormányzat helyett maga gondoskodik. Ezek azok a jogszabályok, amelyek pontosan meghatározzák a feladatot és kijelölik a feladat elvégzésére kötelezettet.
A törvénnyel állami, vagy önkormányzati közfeladatnak minősített feladat ellátásáról az állam, illetve az önkormányzat szervein, intézményein keresztül gondoskodik. A közfeladat ellátására az állam és az önkormányzat általában intézményt létesít, tart fenn és működtet. A közfeladat közhasznú szervezet útján történő átvállalása annyit jelent, hogy a közhasznú szervezet a törvényben meghatározott adott közfeladatot vagy sokrétű közfeladat esetén annak egy meghatározott részét olyan módon látja el, mint a jogszabályban arra kijelöltek. Amennyiben a közfeladat állami vagy önkormányzati ellátása intézményi keretben történik, a kiemelkedően közhasznú minősítéshez a közhasznú szervezetnek is intézményi keretben kell arról gondoskodnia. Amennyiben az állam vagy az önkormányzat a közfeladatot másként látja el, ebben az esetben a közhasznú szervezet is igazodhat ehhez az ellátási módhoz.
Kiemelkedő közhasznú szervezeti nyilvántartásba vételre voltak jogosultak azok a közhasznú társaságok, amelyeknek létrehozását kötelező jogszabályi rendelkezés tette kötelezővé, vagy azok a közhasznú társaságok, amelyek esetében jogszabály egy meghatározott állami/önkormányzati feladat ellátását közhasznú társaságnak engedte át. Korábban közhasznú társaságok, illetve újabban nonprofit gazdasági társaságok létesítésénél kifejezetten gyakori, hogy törvény, rendelet vagy akár kormányhatározat kötelező rendelkezése hoz létre nonprofit gazdasági társaságot. Pl: a Budapest Kamaraszínház és a Játékszín megszüntetésével, jogutódlásával és közhasznú társaságként való további működésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 7/1999. (IV. 28.) NKÖM rendelet; a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és üdültetési Közhasznú Társaság alapításáról szóló 21/1996. (II. 7.) Korm. rendelet; a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 52. § (2) bekezdés, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 176/A. § (2) bekezdés alapján pénzügyi intézmény felszámolójának vagy végelszámolójának csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által létrehozott közhasznú társaság volt kijelölhető. Ezekben a konkrét esetekben - álláspontom szerint - maga a jogszabály az az államhatalmi eszköz, amely konkrét ügyben jogosultságot biztosít, illetve kötelezővé teszi, hogy a jogszabályban meghatározott tevékenység ellátása milyen szervezeti formában történjen. Ezekben az esetekben egyértelműen kiemelkedő közhasznú nonprofit gazdasági társaság jön létre. De megalapozhatja szerintem a kiemelkedő közhasznúsági nyilvántartásba vételt az is, ha a jogszabály általánosságban rendeli el, hogy valamely állami/önkormányzati feladat ellátást közhasznú nonprofit gazdasági társasági formában kell ellátni, pl. háziorvosi tevékenység.
A Kszt. 2. § (1) bekezdésében felsorolt többi közhasznúvá minősíthető szervezethez képest, lényeges különbség volt a közhasznú társaságok vonatkozásában, ugyanis közhasznú társaság már akkor is közhasznú tevékenységet látott el, ha nem minősült a Kszt. fogalmi rendszere szerint közhasznú szervezetnek. Már ebben az esetben is jogosult volt társasági adómentességre, ha (közhasznú szervezeti nyilvántartásba vételétől függetlenül) rendelkezett olyan megállapodással, amelyben a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szerv elismerte, hogy a társaság által gyakorolt tevékenység olyan közhasznú tevékenység, amelyet az államhatalom a szerződéskötéssel preferált, azaz elismerte a tevékenység "közhasznúságát". Ezért a közhasznú társaság három fajtáját: közhasznú társaság, "közhasznú" közhasznú társaság, "kiemelkedő közhasznú" közhasznú társaság közötti különbséget a Ptk. 57. § (1) bekezdés, a Kszt. 5. §-a, és a Tao. tv. 6. sz. melléklet C) pontja tükrében nagyon nehéz volt közhasznúsági/kiemelkedő közhasznúsági fokozatukat meghatározni. A nonprofit gazdasági társasági működéshez ugyanis az egyes kedvezmények már nem a társaság jogi személy formájához vagy nonprofit jellegéhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy az adott nonprofit gazdasági társaság - a Kszt. fogalmai szerint - közhasznú tevékenységet folytat. Így semmilyen kedvezményre nem jogosult a nonprofit gazdasági társaság, ha nem minősül egyben közhasznú/kiemelkedő közhasznú szervezetnek is.
[Lásd még: KGD 2002. 6. A közhasznú társaság taggyűlései nyilvánosak és döntéseit nyilvánosságra kell hozni (1997. évi CLVI. törvény 7. § utolsó oldal.]
A Ptk. 59. § (1) bekezdés rendelkezett az ún. közhasznúsági szerződés letétbehelyezési kötelezettségéről, közhasznú társaság a szerződés megkötésétől számított 30 napon belül volt köteles a cégbíróságon azt letétbe helyezni. A nonprofit gazdasági társaságok a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény (Üvegzseb-törvény) 38. § (1) bekezdés és a Gt. 365. § (5) bekezdés alapján kötelezhető annak a szerződésnek a letétbe helyezésére, amelyet a társaság a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel köt a közhasznú tevékenység folytatásának feltételeiről.
Nonprofit gazdasági társaság bejegyzésének, a közhasznú jogállás megszerzése nyilvántartásba vételének nem előfeltétele a közhasznúsági szerződés. A Legfelsőbb Bíróság BH 2000. 37. szám alatt közzétett határozata ebben a tekintetben ugyanúgy irányadó a nonprofit cégekre, mint az alapítványokra, ellentétben a közhasznú társaságok korábbi szabályozásával.
A Legfelsőbb Bíróság a Kny. III. 27.279/1999. számú, BH 2000. 37. szám alatt közzétett határozatban rögzítette, hogy annak ellenére, hogy az alapító okiratba foglalt meghatározott közfeladat csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhető el, a szerződés nem a nyilvántartásba vételnek, hanem az alapítvány törvényes működésének feltétele. A Kszt. a kiemelkedően közhasznú minősítés eléréséhez nem az ezzel kapcsolatos okiratok benyújtását igényli, hanem azt, hogy a létesítő okiratból megállapítható legyen, hogy a jogszabályi feltételeket az alapító teljesíti.
Bár az alapítvány alapító okiratában meghatározott egyes kiemelkedően közhasznú tevékenységek csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhetők, ez azonban nem a nyilvántartásba vétel, hanem az alapítvány törvényes működésének a feltétele [Ptk. 74/A. § (2) bek., 1997. évi CLVI. tv. 2. § (2) bek., 4. §, 5. §, 7. §, 21. §, 23. §].
A Legfelsőbb Bíróság az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhető állami/önkormányzati tevékenység nyilvántartásba vételével a következőképpen foglalt állást:
"A Kszt. 2. §-ának (2) bekezdése szerint közhasznú szervezetté minősíthető az (1) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott szervezet - így az alapítvány is - abban az esetben, ha a közhasznú szervezetté minősítését a reá irányadó szabályok szerinti nyilvántartásba vétel iránti kérelmével egyidejűleg kéri. A Kszt. 4., 5. és 7. §-a állapítja meg azokat a kötelező tartalmi előírásokat, melyeket a kiemelkedően közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell. A Kszt. felsorolt rendelkezései olyan előírást nem tartalmaznak, hogy a nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolni kell azokat a szerződéseket, amelyek alapján egyes kiemelkedően közhasznú tevékenységek végezhetők. Az Sz. Humanitas Alapítvány alapító okirata - a fellebbező által sem kifogásoltan - tartalmazza mindazokat a tartalmi kellékeket, amelyeket a törvény előír, így az alapítvány kiemelkedően közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétele nem törvénysértő.
Helyesen utalt a fellebbezés arra, hogy az alapítvány alapító okiratában meghatározott egyes tevékenységek csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhetők, ez azonban a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem a nyilvántartásba vétel, hanem az alapítvány törvényes működésének a feltétele. A Kszt. 21. §-a szerint a közhasznú szervezetek feletti adóellenőrzést a közhasznú szervezet székhelye szerint illetékes adóhatóság, a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzését az Állami Számvevőszék, a törvényességi felügyeletet pedig - a közhasznú működés tekintetében - a reá irányadó szabályok szerint az ügyészség látja el. A Kszt. 23. §-a alapján az ügyész a közhasznúsági nyilvántartásba vételre illetékes bíróságnál indítványozhatja a közhasznú jogállás törlését, illetőleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő átsorolást, ha a közhasznú szervezet működése és vagyonfelhasználása az e törvényben, a létesítő okiratban, vagy az ennek alapján készített belső szabályzatukban foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, és ezen a szervezet az ügyészi felhívás után sem változtat. A fellebbezésben jelzett szerződések megkötését tehát az ügyészség a nyilvántartásba vételt követően a törvényességi felügyelet keretében vizsgálhatja, és ha az alapítvány nem kiemelkedően közhasznú tevékenységet folytat, az ügyész a Kszt. 23. §-ában meghatározott intézkedéseket tehet."
(Legf. Bír. Kny. III. 27.279/1999. sz. BH 2000. 37. Bár az alapítvány alapító okiratában meghatározott egyes kiemelkedően közhasznú tevékenységek csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhetők, ez azonban nem a nyilvántartásba vétel, hanem az alapítvány törvényes működésének a feltétele [Ptk. 74/A. § (2) bek., 1997. évi CLVI. tv. 2. § (2) bek., 4. §, 5. §, 7. §, 21. §, 23. §].
A Legfelsőbb Bíróság a Kny. III. 27.279/1999. számú, BH 2000. 37. szám alatt közzétett határozatban rögzítette, hogy annak ellenére, hogy az alapító okiratba foglalt meghatározott közfeladat csak az önkormányzattal kötött szerződés alapján végezhető el, a szerződés nem a nyilvántartásba vételnek, hanem az alapítvány törvényes működésének feltétele. A Kszt. a kiemelkedően közhasznú minősítés eléréséhez nem az ezzel kapcsolatos okiratok benyújtását igényli, hanem azt, hogy a létesítő okiratból megállapítható legyen, hogy a jogszabályi feltételeket az alapító teljesíti.
A sajtó fogalmát a közhasznú szervezetekről szóló törvény nem határozza meg. Hogy mi tekinthető sajtónak, azt az 1986. évi II. törvény 20. § a) pontja a következőképpen foglalja össze, sajtó: az időszaki lap, a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató és a hírügynökség.
A Kszt. megkülönbözteti az országos és a helyi sajtót. Olyan sajtót kell a létesítő okiratban feltüntetni, amellyel a társaság által nyújtott szolgáltatás igénybevevői körét a megjelölt sajtó érinti.
Gyakran tapasztalható, hogy nemcsak egy, hanem több sajtót is meghatároznak az alapítók a létesítő okiratban. Véleményem szerint nem kizárt egyidejűleg több sajtó feltüntetése az alapítói szerződésben, de azok megjelölése nem lehet vagylagos, pl: Népszabadság vagy Magyar Nemzet. A nyilvánosság nyomon követhetősége azt kívánja meg, hogy több sajtó megjelölésekor a megjelölt sajtók mindegyikében egyidejűleg közzé kell tenni a közhasznú szervezet tevékenységéhez és gazdálkodásához kapcsolódó legfontosabb adatokat.
A Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak találta az elsőfokú bírósági eljárást, amiért a társaság terhére rótta a Kh. tv. 5. §-a b) pontja által meghatározott tartalmi elem - azaz a tevékenység, gazdálkodás legfontosabb adatai nyilvánosságra hozatala körében a helyi vagy országos sajtó megjelölése - hiányát. A társasági szerződés ugyanis e körben csupán megismétli a jogszabály rendelkezését, anélkül, hogy a nyilvánosság garanciájaként valamely sajtóorgánumot megjelölné. KGD 2002. 6. A közhasznú társaság taggyűlései nyilvánosak és döntéseit nyilvánosságra kell hozni (1997. évi CLVI. törvény 7. §).
"A Város Önkormányzata, a Megyei Önkormányzat és további egy jogi személy által az 1998. január 7-én kelt társasági szerződéssel alapított T. Megyei Turisztikai Marketing Információs Közhasznú Társaságot a cégbíróság 1998. május 6-án jegyezte be a cégjegyzékbe. A bejegyzés alapjául szolgáló szerződés a közhasznú jogállásra nézve rendelkezéseket még nem tartalmazott.
1999. március 22-én a társaság változás bejegyzési kérelmet terjesztett elő. Az okiratok szerint az 1999. február 23-án tartott taggyűlésen két új felügyelőbizottsági tag megválasztásáról hoztak határozatot, továbbá a 8/1999. számú határozattal elfogadták a társasági szerződés 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) szerinti módosítását, és az egységes szerkezetbe foglalt szövegét. Az okiratok ugyanakkor a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kh. tv.) által szabályozott kiemelkedően közhasznú szervezetenkénti működésre, jogállásra nézve is tartalmaznak rendelkezéseket. Így az egységes szerkezetű társasági szerződés bevezető részében kimondja: a társaság közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyről törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint a helyi önkormányzatnak, - köztük a társaságot alapító önkormányzatoknak - kell gondoskodnia. Az okirat 4/B. pontja rögzíti, hogy a társaság működése nyilvános, a szolgáltatások igénybevételének módját is nyilvánosságra hozza. Az okirat taggyűlésről rendelkező 8/3. pontja a határozatképesség, a határozathozatal rendje (szavazatarány) szabályozása mellett azt is kimondja: a nyilvános taggyűlésnek időpontjáról és napirendi pontjairól a társaság székhelyén kifüggesztett hirdetmény útján kell tájékoztatni a nyilvánosságot a taggyűlés időpontja előtt legalább 8 nappal. A szerződés 9.3.2. pont alatt a következőket tartalmazza: az ügyvezető a taggyűlés döntéseit az érintettekkel a döntést követő három napon belül írásban közli. Ha a taggyűlés szótöbbséggel külön döntött a határozatok nyilvánosságra hozataláról, akkor gondoskodik erről a székhelyén kifüggesztett hirdetmény útján. Ugyanígy gondoskodik a társasági közhasznú szolgáltatások igénybevétele módjának és a társasági beszámolóknak a nyilvánosságra hozataláról. A 9.3.3. pont szerint az ügyvezető biztosítja a társaság működésével kapcsolatos iratokba való betekintést az írásbeli kezdeményezéstől számított három napon belül a hatályos jogszabályi rendelkezések (személyiségi jogvédelem stb.) figyelembevételével. Az okirat 14.2. pontja azt írja elő, hogy a megmaradó vagyont közhasznú célra kell fordítani, a tagok bármelyike által alapított önálló jogi személy támogatásának formájában, vagy pályázati eljárás keretében.
A kérelem nyomtatványon csupán a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó rovatokat (változásokat) töltötték ki, a közhasznúsági fokozatra, illetve annak bejegyzésére nézve adatot a nyomtatvány nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság az 1999. április 16-án kelt 6. sorszámú végzésével egyebek mellett felhívta a társaságot a kérelem nyomtatvány kiegészítésére a közhasznúsági fokozatra nézve, továbbá a társasági szerződés több pontjának módosítására. Így a felhívás 3. pontjában előírta az elsőfokú bíróság az okirat kiegészítését a Kh. tv. 5. §-a a) és b) pontja szerint, azzal, hogy valamely helyi vagy országos médiát meg kell jelölni a tevékenység és a gazdálkodás legfontosabb adatainak nyilvánosságra hozatala eszközeként. Nem tartotta elégségesnek az elsőfokú bíróság az okiratnak a nyilvánosságra vonatkozó előírásait, és az említett törvény 7. §-a (1) bekezdésének d), (2) bekezdésének b), c) és d) pontjára utalással pontosított szabályozást írt elő. Ugyancsak szükségesnek tartotta az okirat kiegészítését a megszűnés esetén a tagok részére ki nem adható megmaradó vagyon közhasznú célra fordítása tekintetében.
A társaság 1999. május 18-án hiánypótló okiratokat csatolt. A kérelem nyomtatványon feltüntette a kiemelten közhasznú fokozatot. A hiánypótló végzés 3. pontjában előírt okirat-módosítási kötelezettségre nézve eltérő álláspontját fejtette ki. Állította, hogy az okirat megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, tartalmazza valamennyi előírt pontosítást, illetve módosítást, így a közfeladati jelleget, a nyilvánosságra vonatkozó adatokat, és a megmaradó vagyon közhasznú célra fordításának módját is. Kérte a változások bejegyzését.
Az elsőfokú bíróság az 1999. június 23-án kelt 8. számú végzésével a változás bejegyzési kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a társaság nem tett eleget a hiánypótló felhívás 3. pontjában foglaltaknak, ezért a kérelmet a 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 41. § (4) bekezdése alapján el kellett utasítani.
1999. július 9-én a társaság újabb változás bejegyzési kérelmet terjesztett elő az ügyvezető személyében bekövetkezett változás bejegyzése iránt. A csatolt okiratok szerint a társaság az 1999. június 28-án tartott taggyűlésén hozott határozatot az új ügyvezető megválasztásáról. Ugyanakkor a kérelem nyomtatványon ismét feltüntették a 8. sorszámú végzéssel elutasított, a felügyelőbizottsági tagok sorában bekövetkezett változásokat, és az arra vonatkozó taggyűlési határozat csatolása mellett kérték a változások bejegyzését is.
Az elsőfokú bíróság az 1999. augusztus 4-én kelt 11. számú végzésével az utóbbi - 1999. július 9-i - változás bejegyzési kérelemre nézve az eljárást a korábbi - 1999. március 22-én előterjesztett - kérelem tárgyában születő jogerős határozat elbírálásáig felfüggesztette. A határozat indokolása szerint a személyi változások elbírálásának előkérdését képezi a korábbi változás bejegyzési kérelem jogerős elbírálása.
A társaság jogi képviselője az elsőfokú bíróság mindkét végzésével szemben fellebbezett.
A 8. sorszámú elutasító végzéssel szembeni 10. sorszámú fellebbezésében hangsúlyozta, hogy a társasági szerződés a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, kellő módon szabályozza, hogy a társaság olyan közfeladatot lát el, amelynek ellátása a tag önkormányzatok feladatát képezné. Ugyancsak megfelelően szabályozza az okirat a nyilvánosságot, és a maradványvagyon közhasznú célra fordítását. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság eltérő álláspontjukat figyelmen kívül hagyta, illetve, hogy az elutasító végzésből nem állapítható meg, hogy milyen okokból, milyen hiányosságra tekintettel utasította el kérelmüket.
A 11. sorszámú eljárást felfüggesztő végzéssel szembeni fellebbezésében a jogi képviselő a bejegyzési eljárás lefolytatásának elrendelését kérte. Arra hivatkozott, az ügyvezető személyében bekövetkezett változás nem függ össze a közhasznúsági fokozat bejegyzésével.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzését helybenhagyta; a 11. sorszámú változás bejegyzési eljárást felfüggesztő végzését megváltoztatta és felhívta az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására.
A Ctv. 41. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha a bejegyzést kérő a hiánypótlási határidőt elmulasztotta, vagy a hiánypótlást hiányosan, illetve hibásan terjesztette elő, a cégbíróság a kérelmet végzéssel elutasítja.
A társaság az 1999. február 23-i taggyűlésén felügyelőbizottsági tagok személyében bekövetkezett változásról döntött (két új felügyelőbizottsági tagot választott). Egyidejűleg elfogadta létesítő okirata új Gt. szerinti módosítását, továbbá rendelkezett a kiemelten (kiemelkedően) közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételhez szükséges egyes előírásokról.
A felügyelőbizottsági tagok során bekövetkezett változás vonta maga után a társasági szerződés új Gt. 299. §-ának (2) bekezdésében előírt módosítási kötelezettségét, amelynek a társaság eleget tett.
Ugyanakkor valóban hiányosak voltak és módosításra szorultak az okiratnak a közhasznúsági jogállással összefüggő rendelkezései.
Az okirat nem tesz eleget a Kh. tv. 5. §-a a) pontjában előírtaknak, azzal, hogy e körben megismétli a jogszabály rendelkezését. A kiemelkedően közhasznú szervezeti jogállásnak ugyanis nemcsak az az előfeltétele, hogy a társaság a Kh. tv. 26. §-a c) pontjában felsorolt tevékenységeket, illetve tevékenységek egyikét végezze, hanem az is szükséges, hogy ezt közfeladatként lássa el, vagyis a feladat ellátását törvény vagy más alsóbb szintű jogszabály valamely állami szerv, helyi önkormányzat feladatává tegye. A tevékenység meghatározásánál e tekintetben tehát az okirat akkor tesz eleget a jogszabályi előírásoknak, ha megjelöli, hogy a társaság mely törvényben, vagy jogszabályban meghatározott közfeladat ellátását vállalja át valamely állami szervtől, illetve a jelen jogvitában az önkormányzatoktól.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az okirat nem kellő módon, illetve részletességgel szabályozza a társaság nyilvános működésével összefüggő kérdéseket. A Kh. tv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pont 3. pontjából és 7. § (2) bekezdésének b) pontjából következően - szemben a társasági szerződés 8.3.1. és 9.3.2. pontjaiban írtakkal - a legfőbb szerv, azaz a taggyűlés ülései nyilvánosak, és annak döntéseit ugyancsak nyilvánosságra kell hozni.
Megalapozottan rótta az elsőfokú bíróság a társaság terhére a Kh. tv. 5. §-a b) pontja által meghatározott tartalmi elem - azaz a tevékenység, gazdálkodás legfontosabb adatai nyilvánosságra hozatala körében a helyi vagy országos sajtó megjelölése - hiányát. A társasági szerződés ugyanis e körben csupán megismétli a jogszabály rendelkezését, anélkül, hogy a nyilvánosság garanciájaként valamely sajtóorgánumot megjelölné.
Helytállóan írta elő az elsőfokú bíróság a vagyonmaradvány közhasznú célra fordításának részletes szabályozását, mert e tekintetben a társasági szerződés nem nyújt kellő eligazítást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság 8. sorszámú elutasító végzését a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése és a 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 32.662/1999.)
A közhasznú szervezetek számára biztosított kedvezmények szabályozása során fontos alapelv, hogy a már meglévő közérdekű, közfeladatot ellátó szervezetek megtartsák mindazokat a kedvezményeket, amelyek megilletik őket a közhasznúsági minősítés nélkül.
A közhasznú jogállás megszerzésével olyan többletfeltételeket vállalnak a közhasznúvá minősíthető szervezetek, amelyek indokolják a többletkedvezmények biztosítását is. Ezért a közhasznú szervezetekről szóló törvény keretszabályt ad a közhasznú szervezetek, azok támogatói, valamint a szolgáltatás igénybevevői részére nyújtható kedvezményekről. A részletes szabályokat az egyes gazdasági, pénzügyi jellegű szabályok állapítják meg.
Azonban felsorolt kedvezmények nem mindegyike jut érvényre a nonprofit gazdasági társaságok esetében. Például a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 2003. évi CXXVI. törvény közhasznú nonprofit gazdasági társaságot semmilyen kedvezményben nem részesíti, szemben az alapítvánnyal vagy a közalapítvánnyal. Nem alkalmazható a Kszt. 6. § (1) bekezdés b) szerinti kedvezmény sem, mely szerint "közhasznú szervezet - cél szerinti juttatásként - nyújtott szolgáltatás igénybevevőjét a kapott szolgáltatás után személyi jövedelemadó mentesség" illeti meg. Ugyanakkor a társaság adományozója jogosult személyi jövedelemadó kedvezményre.
Nonprofit közhasznú gazdasági társasághoz kapcsolódó egyes kedvezmények nem a jogi személy formájához, vagy nonprofit jellegéhez kötődnek, hanem ahhoz, hogy az adott nonprofit gazdasági társaság - a Kszt. fogalma szerint - közhasznú tevékenységet végez.
A nonprofit közhasznú gazdasági társaságokat megillető kedvezmények lehetnek:
a) társasági adómentesség,
b) társasági adókötelezettséget érintő kedvezmény,
c) helyi adókötelezettséget érintő kedvezmény,
d) illetékkedvezmény,
e) egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény.
A közhasznú nonprofit gazdasági társaság támogatóját megillető kedvezmény:
a) a közhasznú nonprofit gazdasági társaság támogatóját társasági adókötelezettséget érintő kedvezmény, illetve személyi jövedelemadó kötelezettséget érintő kedvezmény,
b) tartós adományozás esetén a támogatót a támogatás második évétől külön kedvezmény illeti meg.
A közhasznú/kiemelkedő közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaság lehetséges forrásai :
a) A társaságok alapításakor az alapító(k) köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni. A társaság működéséhez szükséges elsődleges forrást az alapítói vagyon, amelynek minimumát a gazdasági társaságokról szóló törvény határozza meg.
b) A társaságok másodlagos forrását a kedvezmények rendszerén keresztül felhasználható források, vagyis a közvetett juttatások képezik, ilyen például adó- vagy illeték kedvezmény (negatív forrás). A társasági adóról szóló törvény 6. sz. melléklet E) pontja szerint nonprofit gazdasági társaság csak akkor jogosult az adókedvezményre, - mint a legfontosabb közvetett kedvezményre -, amennyiben a társaság rendelkezik olyan megállapodással, amelyet a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött meg.
c) Közvetlen állami juttatások: feladatorientált címzett vagy céltámogatások, pályázati úton hozzáférhető források, illetve normatív állami hozzájárulás. Közvetlen állami juttatás jogosultja csak közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaság lehet.
d) Közvetlen nem állami juttatás: a piaci szektor, illetve magánszemélyek bevonásával nyújtott (pénzbeli és nem pénzbeli) támogatás, illetve adomány. Az adományozó az adott támogatás után társasági adókötelezettséget érintő kedvezmény, illetve személyi jövedelemadó kötelezettséget érintő kedvezmény, tartós adományozás esetén [Kszt. 26. § n) pont] a támogatót további kedvezmény illeti meg, ha a társaság közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett társaság.
Az alábbi összeállításban csak a különböző kedvezmények, jogosultságok, juttatások megnevezése, rövid meghatározása és jogforrási helye található. A kedvezmények használatához, igényléséhez, érvényesítéséhez minden esetben szükség van a konkrét jogszabályhely megismerésére, mert a kedvezményre jogosultság részletes szabályai (igénylés módja, igazolások tartalma, további feltételek) csak a vonatkozó jogszabály szövegéből ismerhetők meg teljes körűen.
Az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja és 57. § (1) bekezdés e) pontja 2009. július 1-jén hatályát veszti egyidejűleg a közhasznú társaságok megszűnésével (Gt. 367. § 3. pont). 2007. július 1-jétől alapítható nonprofit gazdasági társaságok a hatályos szabályok alapján 2008. december 31-ig nem voltak jogosultak illetékmentességre. Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 66. § (2) bekezdése módosította az Itv. 5. § (1) bekezdését. 2009. január 1-jétől a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságot alanyi jogon teljes személyes illetékmentesség illeti meg abban az esetben, ha a vagyonszerzést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve - költségvetési szerv esetében - eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az illetékmentességnek feltétele meglétéről a közhasznú nonprofit gazdasági társaság vagyonszerzése esetén annak illetékkiszabás végett bejelentésekor, közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárás esetén az eljárás megindításakor írásban köteles nyilatkozni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a közhasznú nonprofit gazdasági társaság - a vagyonszerzést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után, vagy ilyen tevékenység hiányában - társasági adó fizetésére, illetve eredménye után költségvetési befizetésre nem volt kötelezett.
Ha a vagyonszerzési illetékkötelezettség keletkezésére és illetékkiszabásra bejelentésére, illetve eljárási illeték esetén az eljárás megindítására június 1-jét megelőzően kerül sor, a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak arról kell nyilatkoznia, hogy adófizetési kötelezettsége előreláthatóan nem keletkezik. Amennyiben a nyilatkozatában vállaltak nem teljesültek, úgy az illetékkötelezettség keletkezése évének július 1. napjáig van lehetősége arra, hogy ezt a körülményt adóbírság terhe nélkül az eljáró hatóság felé jelezze, és az illetéket pótlólag megfizesse.
A teljes személyes illetékmentesség feltételeit és alkalmazásának kérdéseit vizsgálja az Alkotmánybíróság 3/1995. (II. 17.) AB határozatának indokolása, valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.375/1995. számú ítélete, amely kimondja, hogy a személyes illetékmentességet élvező felet még pervesztessége esetén sem lehet illetékfizetésre kötelezni.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a költségvetési szervet az illetékmentesség a cégeljárásban is megilleti. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. I. 20.437/1994. számú ítélete szerint a kiválással összefüggő perek tárgyi illetékmentes pernek minősülnek (BH 1995/337.).
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 13. számú állásfoglalása rámutatott, hogy a társadalmi szervezet, a köztestület, az alapítvány és a közalapítvány bírósági nyilvántartásba vételére irányuló eljárás illetékmentes. Az indokolás utal arra, hogy az Itv. 5. §-ának (1) bekezdése alapján a (2) bekezdésben meghatározott feltétel fennállása esetén az 5. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szervezetek személyes illetékmentességben részesül.
A nonprofit gazdasági társaság a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. Az Itv. által e szervezeteknek biztosított teljes személyes illetékmentesség kiterjed a létrehozásukra irányuló nem peres bírósági eljárásra is, mivel az eljárás alanya nem a társaság képviselője, illetve alapítója, hanem maga a létrehozni kívánt szervezet. Személyes illetékmentesség hiányában - az Itv. 56. § (1) bekezdése alapján - az illetéket köteles lenne megfizetni.
A személyes illetékmentességet élvező felet még pervesztessége esetén sem lehet illetékfizetésre kötelezni. [1990. évi XCIII. tv. 5. § (1) bek. c) pont]. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.375/1995.)
Ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletben részt vevő, számviteli törvény szerinti gazdálkodók egyike a másik 100%-os tulajdonában áll vagy a gazdálkodók egyazon személy 100%-os tulajdonában állnak, akkor a gazdálkodó vagyonszerzésére a törvény szerint előírt általános illetékmértékeket kell alkalmazni. Akkor is ezek az illetékmértékek irányadóak, ha a gazdálkodó egy gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó 100%-os tulajdonában áll [Itv. 17. § (1) bekezdés i) pont és 17. § (4) bekezdés].
Nonprofit gazdasági társaságot megillető a Tao. tv. 6. sz melléklet E) pontja alapján részesül társasági adókedvezményben:
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális szövetkezet 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységéből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek:
1. a közhasznú tevékenységből származó bevételnek az a része, amely a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján folytatott tevékenységből származik;
2. az 1. pont szerinti tevékenységhez kapott támogatás, juttatás;
3. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel azzal, hogy a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni.
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységéből a törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek, ha a társaság a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - a közhasznú tevékenység folyamatos szolgáltatás teljesítésére szerződést köt, és a szerződésben a szolgáltatásért felszámítható díj mértékéről és a díj változtatásának feltételeiről megállapodnak.
A Tao. tv. 6. sz. melléklet E) pontja alapján társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szerv:
- Helyi önkormányzat.
- Költségvetési törvényben meghatározott fejezet. A költségvetési törvény 1. számú melléklete részletezi az egyes fejezeteket. A költségvetési törvényben meghatározott fejezet: az Áht. 19. §-a szerint a központi költségvetés fejezetei. Így önálló fejezetet képeznek az egyes minisztériumok, de önálló fejezetet alkot - többek között - a Központi Statisztikai Hivatal, Gazdasági Versenyhivatal, Állami Számvevőszék is (egyes országos hatáskörű szervek).
- A költségvetési törvény önálló fejezetén belül felelős szerv az önálló költségvetéssel rendelkező intézmény. Önálló költségvetéssel rendelkező intézményt mindig az adott évre elfogadott költségvetési törvény nevesíti, ezért nem biztos, hogy az egyik évben önálló költségvetéssel rendelkező intézményt a következő évi költségvetési törvény is annak tekinti. Az önálló költségvetéssel rendelkező intézmények önálló címként vagy alcímeként jelennek meg egy adott fejezeten belül. Például a Miniszterelnökség fejezetén belül önálló költségvetéssel rendelkező intézmény: a Magyar Közigazgatási Intézet, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vagy a Határon Túli Magyarok Hivatala. A Honvédelmi Minisztérium fejezetében például önálló költségvetéssel rendelkező intézmény a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Ugyanakkor például a Pécsi Tudományegyetem nem minősül felelős szervnek, mivel a költségvetési törvényben nem szerepel, azaz a költségvetési törvény önálló fejezetén belül nem önálló költségvetési intézmény.
A központi költségvetés önálló fejezetként tartalmazza a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület által - nem gazdasági társaságként - működtetett szervezetek költségvetését [Áht. 19. § (2) bek.].
A Miniszterelnökség fejezetében központi költségvetésben önálló címként jelenik meg az országos kisebbségi önkormányzatok működésének biztosítását szolgáló központi költségvetési támogatás.
Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségügyi Alap költségvetései alkotják. A társadalombiztosítás a költségvetési törvényben önálló fejezettel nem rendelkezik, így sem a Nyugdíjbiztosítási Alap, sem az Egészségbiztosítási Alap nem lehet felelős szerve nonprofit gazdasági társaságnak, mivel a társadalombiztosítást nem a központi költségvetés finanszírozza.
A központi költségvetés feladata a társadalombiztosítás működése során: az Alapokat terhelő ellátások valamint az Alapokat nem terhelő ellátások folyamatos teljesítése érdekében a bevételek és kiadások időbeli eltéréséből adódó átmeneti pénzügyi hiányok fedezetére kamatmentes hitel nyújtása. A társadalombiztosítás alrendszere tehát nem lehet felelős szerve a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak, de lehet alapítója külön törvényi felhatalmazás alapján a társaságnak - az Áht.-ban meghatározott feltételekkel -, és finanszírozhatja a társaság működését. Az egyes elkülönített alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak terhére az Áht. 59. § (1) bekezdés és a 86/I. § (6) bekezdése tiltja meg a nonprofit gazdasági társasági alapítás lehetőségét: mely szerint alapítvány, egyházi jogi személy, társadalmi szervezet, közalapítvány, köztestület, gazdasági társaság nem alapítható, illetve gazdasági társaságban érdekeltség nem szerezhető, kivéve az alap pénzeszközeiből finanszírozott központi költségvetési szervek átalakítását ezen szervezeti formák valamelyikévé.
A nonprofit gazdasági társaság és a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött megállapodás olyan polgári jogi szerződés, amelyben az államhatalmi szerv a társasággal kötött szerződésben ismeri el a társaság közhasznú tevékenységi körébe tartozó tevékenység közhasznúságát.
A közhasznú tevékenység folytatásának feltételeiről kötött szerződés az elmúlt évtizedben a jogirodalomban sokszor felmerült ún. közigazgatási szerződések - a Ptk.-ban egyelőre nem nevesített - egyik típusa. A francia mintára Magyarországon elterjeszteni szándékozott közigazgatási szerződés célja, hogy valamely állami, közigazgatási szerv valamely előny kilátásba helyezése mellett a gazdálkodót arra vegye rá, hogy a számára kilátásba helyezett előny érdekében valamely tevékenységet folytasson.
A felelős szervvel kötött szerződés jellegzetessége egyrészt, hogy a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervezet számára - a felelős szerv a közhasznúsági jelleg elismerésével - az adóhatóság felé a speciális státus megszerzését jelenti.
A szerződés másik jellegzetessége, hogy egyfajta keretszerződés, amelyben a felek nem állapodnak meg konkrétan arról, hogy a közhasznú tevékenységeket milyen konkrét feltételek mellett fejti ki a társaság. A keretszerződés alapján megkötött konkrét szerződések jóváhagyását a taggyűlés - az ügyvezetés köréből - saját hatáskörébe vonhatja, erről kifejezetten rendelkezhet a létesítő okiratban.
A közhasznúsági szerződés megkötésére jogosultak alanyi körére és kötelező tartalmi elemére egyedül a társasági adóról szóló törvény nyújt rendelkezést.
A társasági adóról szóló törvény hivatkozott melléklete alapján "folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változásának feltételeit is tartalmazó szerződés". A "díj" fogalmára a Tao. tv. értelmező meghatározást nem nyújt. A díj meghatározásának mércéjére a melléklet megfogalmazása adhat támpontot: a díj mértéke, a közhasznú tevékenység folyamatos szolgáltatásának teljesítéséhez szükséges bevétel.
Amennyiben a felelős szerv és az alapító személye nem esik egybe, akkor az alapító és a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szerv között egy alku folyamat eredménye a szerződés, amelyben két egymással szemben álló érdek ütközik. Az alapító részéről a minél nagyobb támogatás elérése a közhasznú tevékenység folyamatos biztosítása érdekében. A felelős szerv részéről pedig az alacsony költségvetési forrás, illetve a társaság közhasznú tevékenysége elismerésének felelőssége. Annak sincs azonban törvényi akadálya, hogy a közhasznú tevékenységet egyáltalán nem finanszírozza a felelős szerv, vagy azt más finanszírozza, pl. egészségbiztosítás.
A szerződés másik fontos kötelező eleme a közhasznú tevékenység, illetve a közcélú tevékenység pontos és egyértelmű meghatározása, amelynek szinkronban kell lennie a társaság létesítő okiratában megjelölt közhasznú tevékenység megjelölésével.
A közhasznúsági szerződés, mint keretszerződés mellett pl. a közhasznú szervezetekről szóló törvény írásbeli szerződéskötési kötelezettséget ír elő a közhasznú minősítésű társaság és az államháztartás alrendszere között, ha a társaság - a normatív támogatás kivételével - az államháztartás alrendszerétől támogatásban részesül [Kszt. 14. § (2) bek.]. A felelős szervvel kötött szerződés kötelező tartalmi eleme, a támogatással való elszámolás feltételeinek és módjának pontos meghatározása is. Ebben az esetben maga a Kszt. írja elő a szerződés kötelező tartalmi elemeit.
További eleme lehet a szerződésnek a társaság által nyújtott közhasznú tevékenység alapján a szolgáltatás igénybe vevői körének meghatározása, amely történhet területi alapon, valamely szervezet alapján meghatározott létszámhoz kötötten vagy egyéb - a közhasznú tevékenység jellegéből adódó - ismérv alapján.
Nonprofit gazdasági társaságok létrehozását jogszabály is kötelezővé teheti. Az így létrejött társaság vagy egy konkrét célra, vagy folyamatos működésre jönnek létre. Ebben az esetben gyakran előfordul, hogy maga a jogszabály rendelkezik a közhasznú tevékenységről, a társaság folyamatos működéséhez szükséges feltételek biztosításáról és a jogszabály jelöli meg a felelős szervet is.
Nem pénzbeli támogatás a vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás, illetőleg vagyoni értékű jog részben vagy egészben, véglegesen vagy ideiglenesen történő teljesen vagy részben ingyenes átruházása vagy átengedése, illetve szolgáltatás biztosítása [Kszt. 26. § h) pont].
A Tao. tv. fogalmi meghatározása 4. § 1/a) pont alapján adomány: a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közhasznú tevékenység támogatására az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás értéke, feltéve, hogy:
- a jogügyletre vonatkozó dokumentum, körülmény valós tartalma alapján nem állapítható meg, hogy az nem vagy csak látszólag szolgálja a nonprofit társaság közcélú tevékenységét,
- az nem jelent a Tao. tv.-ben és a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a magánszemély tag (részvényes közeli hozzátartozójának, illetve ezen személyek vagy a magánszemély tag (részvényes) közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény új jogintézményt hozott létre az úgynevezett tartós adományozás fogalmának bevezetésével. Tartós adományozás, amikor magánszemély támogató által a közhasznú szervezet javára legalább négyéves időtartamra terjedő szerződés alapján évente rendszeresen azonos vagy növekvő összegben, illetőleg nem magánszemély támogató által az adózás előtti eredménye arányában rögzített mértékkel, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott pénzbeli támogatásra, valamint értékpapír térítés nélküli átadására kerül sor.
Az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 58. §-a 1998. január 1-jére visszamenőleges hatállyal egészítette ki a Kszt. 26. § n) pontját azzal, amely szerint nem számít ellenszolgáltatásnak, ha a közhasznú szervezet közhasznú szolgáltatása nyújtása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére. Ezzel a rendelkezéssel tulajdonképpen legalizálódott a közhasznú szervezetek - az adományozó javát szolgáló - reklámtevékenysége.
Az adózók 1999-től már csak közhasznú minősítésként besorolt szervezeteket támogathatnak kedvezményesen.
A tartós adományozás feltétele, hogy az adományozás a közhasznú szervezet és támogatója között írásban kötött szerződés alapján nyújtott támogatás legyen. A tartós adományozás csak pénzben nyújtott támogatás lehet.
Nem minősül tartós adományozásnak, ha a szerződés időtartama alatt bármelyik évben az adományozás szünetel.
Az adományozó az adománnyal adóalap csökkentésére jogosult abban az esetben, ha rendelkezik a megadományozott nonprofit gazdasági társaság által kiadott igazolással. Az igazolásban fel kell tüntetni az adományban részesülő és az adományozó nevét, székhelyét, adószámát, az adomány összegét, a támogatott tevékenység megnevezését, a társaság közhasznú fokozatát és a cégjegyzékszámot.
Tartós adományozásról szóló szerződésben meg kell jelölni a kiemelkedő közhasznú minősítés alapjául szolgáló konkrét jogszabályi felhatalmazást, továbbá fel kel hívni az adományozó figyelmét arra is, hogy ha a szerződésben vállalt kötelezettségének az adományozó nem tesz eleget:
- a korábbi adóévekben igénybe vett többletkedvezmény összegével köteles növelni adóalapját, ha a szerződés kedvezményezettjét a cégjegyzékből törölték vagy jogutód nélkül megszűnt;
- a korábbi adóévekben igénybe vett többletkedvezmény összegének kétszeresével kell növelni az adóalapot (függetlenül a teljesítés elmaradásának okától).
2006/84. Adózási kérdés adomány fogalmának megítélése
APEH tájékoztató a közcélú adomány kedvezményének igénybevételéhez kiadandó igazolások tartalmáról
Az adományozó kedvezménye az adózás előtti eredmény csökkentéseként az adomány
• teljes összege, de legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető a közhasznú jogállású közhasznú nonprofit gazdasági társaság esetén,
• másfélszerese, de legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság esetén (Tao. tv. 7. §).
• másfélszerese és a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerinti tartós adományozás esetén az első teljesítést követő évtől ezen a jogcímen adott adomány további 20 százaléka, de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető kiemelkedően közhasznú szervezet támogatása esetén.
Az adózó akkor csökkentheti az adózás előtti eredményt, ha rendelkezik a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt, továbbá közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a közhasznúsági fokozatot.
A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak az (1) bekezdésben foglaltak mellett növelnie kell az adózás előtti eredményét az adózó részére adózás előtti eredmény csökkentésére, a magánszemély részére adókedvezményre jogosító igazolásban feltüntetett kapott adomány összegével, ha az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adományozó kedvezménye:
Közcélú adomány a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott tevékenységet (tevékenységeket) folytató közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára történő adományozás.
Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügyletre vonatkozó dokumentum, körülmény alapján megállapítható, hogy annak befizetése nem történt meg vagy a befizetés nem a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat szolgálja vagy az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny megszerzése mellett az adományozó magánszemély vagy annak közeli hozzátartozója további vagyoni előnyben részesül. Ilyen esetekben az igazolás kiállítása valótlan adatszolgáltatásnak minősül.
Az összevont adóalap adóját az Szja. 35. § (2)-(3) bekezdés figyelembevételével megállapított összevont kedvezményalap 30 százalékával lehet csökkenti, de legfeljebb
- ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 400 ezer forintot nem haladja meg, a csökkentés mértéke az őstermelői adókedvezménnyel együtt legfeljebb 100 ezer forint, vagy
- az előző értékhatár túllépése esetén az összevont adókedvezmény mértéke a 100 ezer forintból a 3 millió 400 ezer forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó rész, de az őstermelői adókedvezménnyel együtt is legfeljebb 100 ezer forint lehet.
Az összevont kedvezményalapba az adóévben felmerült igazolt kiadások alapján a magánszemély által közcélú adomány céljára történt befizetés, tartós adományozás esetén 20 százalékkal növelt összegben számítható be a közcélú adomány kedvezményezettje által kiadott igazolás alapján [Szja. 36. § (1) bek.].
Az a közhasznú szervezet, amelynek - az adózás rendjéről szóló törvény szerinti - köztartozása áll fenn, vagyis amíg a közhasznú szervezet nem rendezi lejárt adó-, illeték-, társadalombiztosítási járulék-, továbbá az elkülönített állami pénzalappal szembeni tartozását, a kedvezmények igénybevételére nem jogosult. Ebből az is következik, hogy a fennálló tartozás önmagában nem akadálya a közhasznú jogállás megszerzésének, de akadálya az igényelhető kedvezményeknek.
Ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a magánszemély neki felróható bármely ok miatt nem teljesítette a szerződésben vállaltaknak megfelelően, az e szerződés alapján a megelőző három évben tartós adományozás címén az összevont kedvezményalap részeként figyelembe vett kedvezményalap 12 százalékát az adott évről szóló bevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie. Ezt a rendelkezést a magánszemély halála esetén nem kell alkalmazni [Szja. 38. § (1) bek.].
A közhasznú szervezetektől történő kifizetések adómentessége is hozzájárul a közhasznú szféra finanszírozási nehézségeinek enyhítéséhez. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 3. pontjában megfogalmazott adómentességi szabályok kizárólagosan bizonyos élethelyzetben lévő embereket támogatnak. A közhasznú szervezetekről szóló törvény megalkotásával összefüggésben 1998-tól módosultak az adómentes kifizetési lehetőségek. A változások az adómentes pénzbeli és természetbeni kifizetésekre jogosult szervezetek közhasznúvá minősítését teszik kötelezővé. Az adómentes közcélú juttatások az alapítványból, közalapítványból, társadalmi szervezetből annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemélynek adott juttatás. A közhasznú szervezet által cél szerinti juttatásként nyújtott szolgáltatás igénybevevőjét a kapott szolgáltatás után személyi jövedelemadó mentesség illeti meg. E kedvezmény alól a nonprofit gazdasági társaság kivételt képez. Külön cél szerinti juttatásban részesítheti a társaság a szolgáltatás igénybevevőjét, csak a kapott szolgáltatás után nem illeti meg a személyes illetékmentesség az igénybevevőt.
A közhasznú minősítésű nonprofit gazdasági társaságok kötelező tartalmi elemei a Kszt. 4. §-a és a 4. § (2) bekezdésének rendelkezése alapján a Kszt. 7. §. A Kszt. 4. § (2) bekezdés szerint "A közhasznú szervezet létesítő okiratának az (1) bekezdésben meghatározottakon túlmenően, a törvényben előírt további követelményeknek is meg kell felelnie (7. §)."
A Kszt. 7. §-a különbséget tesz az egy személy által alapítható gazdasági társaságok és a többszemélyes társaságok döntéshozatali eljárása között. A Kszt. 7. §-ban fogalmazódik meg a közhasznú szervezetek működésének nyilvánossága. A nyereség felosztásának tilalma mellett ez a rendelkezés az egyik leglényegesebb különbség a nyereségorientált gazdasági társaságok működéséhez képest.
A Gt. 19-20. §-ai tartalmazzák valamennyi gazdasági társaság legfőbb szervére vonatkozó közös szabályokat, azonban az egyes cégformáknál is találhatunk a legfőbb szerv összehívásával és működésével kapcsolatosan további rendelkezéseket, amelyek eltérőek lehetnek az egyes társasági formánál.
A gazdasági társaság legfőbb szerve közkereseti társaságnál és betéti társaságnál a tagok gyűlése, korlátolt felelősségű társaságnál és egyesülésnél a taggyűlés, részvénytársaságnál a közgyűlés. A különböző elnevezés azonban nem érinti azt a lényeges szabályt, hogy a legfőbb szerv tevékenységében minden tag (részvényes) részt vehet, és ez a jog mindegyik tagot (részvényest) megilleti abban az esetben is, ha valamely kérdés eldöntésénél nem szavazhat [pl. a Gt. 20. § (5) bekezdésében meghatározott okból] vagy nincs szavazati joga [pl. a Gt. 186. § (4) bekezdése alapján kibocsátott szavazati jog nélküli elsőbbségi részvénnyel rendelkező részvényes].
A legfőbb szerv feladata a társaság alapvető, stratégiai ügyeiben a döntések meghozatala, de az egyes társasági formákra vonatkozó szabályok nevesítik is a legfőbb szerv kizárólagos határkörébe tartozó ügyeket.
A legfőbb szerv ülésén a tagokon (részvényeseken) kívül szavazati jog nélkül meghívottak is részt vehetnek, míg a társaság vezető tisztségviselői, a felügyelőbizottságának tagjai és a könyvvizsgálója kötelesek részt venni
Korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság egyszemélyes társaságként is működhet, amelyeknél nincs taggyűlés, illetve közgyűlés, hanem a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó ügyekben az egyedüli tag, illetve részvényes írásban határoz.
A közhasznú minősítésű nonprofit gazdasági társaság vezető szervének [tagok gyűlése (Gt. 92. § és 93. §), taggyűlés (Gt. 141. § és 142. §), közgyűlés (Gt. 231. §-tól 242. §-ig)] kizárólagos hatáskörébe tartozik a Gt. rendelkezésein túl
- a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött megállapodás [Tao. tv. 6. sz. melléklet E/1) pont],
- a közhasznúsági jelentés (Kszt. 19. § ),
- a befektetési szabályzat (Kszt. 17. §) és a
- a a működési, illetve belső szabályzat [Kszt. 7. § (3) bekezdés] elfogadása.
A közhasznú jogállású társaságok vezető szervének ülése tehát fő szabályként nyilvános. Ez alól a főszabály alól kivételt jelenthet az államtitokká, szolgálati titokká nyilvánított adat, illetve egyes személyes adatok.
A zárt taggyűlés eseteit szabályozni kell a létesítő okiratban. A létesítő okirat azonban nem korlátozhatja a taggyűlés nyilvánosságát a társaság közhasznú működésével, tevékenységével, gazdálkodásával kapcsolatosan.
A Kszt. 2002. január 1-jétől hatályos 7. § (3) bekezdés nemcsak a döntéshozatali eljárás során, hanem a társaság működésének ideje alatt is megköveteli a nyilvánosság garanciális szabályainak rögzítését.
A nyilvánossági követelmények garanciális jelentőségére tekintettel tartotta szükségesnek a törvény, hogy a közhasznú szervezet létesítő okirata vagy annak felhatalmazása alapján létrehozott belső szabályzata rendelkezzen a Kszt. 7. § (3) bekezdésében foglaltakról. A létesítő okirat helyett ha társaság belső szabályzata tartalmazza a Kszt. 7. § (3) bekezdésében foglaltak, akkor a belső szabályzatot is be kell nyújtani a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez (Fővárosi Bíróság 30. G. 75.134/1999/2. sz. ítélete; BH 2000/38.).
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a közhasznú szervezetek nyilvántartásba vétele során a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a közhasznú szervezetté minősítés törvény szerinti feltételei megvalósultak-e, így azt is hogy a létesítő okirat vagy annak felhatalmazása alapján a belső szabályzat a törvény 7. § (3) bekezdés által megkívánt feltételeknek eleget téve szabályozza-e a közhasznú működés feltételeit. Ennek hiányában a bíróság nem dönthet megalapozottan a közhasznú jogállás fennállásáról.
A létesítő okiratnak rendelkeznie kell olyan nyilvántartás vezetéséről, amelyből a vezető szerv döntésének tartalma, időpontja, hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya, és amennyiben lehetséges a döntést hozók személye is megállapítható [Kszt. 7. § (3) bek. a) pont]. A vezető szerv üléseinek nyilvántartási kötelezettsége megegyezik a Gt. rendelkezéseivel, azzal a kiegészítéssel, hogy arról a társasági szerződésben (alapító okiratban) rendelkezni kell.
A vezető szerv döntéseinek az érintettekkel való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módjának, a közhasznú szervezet működésének, szolgáltatásai igénybevétele módjának és a beszámolói közlésének nyilvánossága részletes szabályozását mindig a cél szerinti tevékenység, a társaság közhasznúsági minősítése, a társaság működésére vonatkozó eltérő rendelkezések, az alapító(k) személye és a szolgáltatást igénybevevők köre határozza meg. Lényeges, hogy a rendelkezés részletes, közérthető, a valóságban alkalmazható legyen úgy, hogy ténylegesen tükrözze a jogalkotói akaratot.
Elegendő indok lehet a közhasznú minősítés iránti kérelem, illetve a társaság bejegyzésének elutasítására az, ha pl.: a létesítő okirat csak a szolgáltatást igénybevevők köréről rendelkezik, de az igénybevétel módjának nyilvánosságát nem vagy nem megfelelően szabályozza.
A közhasznú szervezet működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés rendjére vonatkozó rendelkezéseknek választ kell adniuk arra, hogy kinek a részéről, mikor, hol, ki által biztosítottan (vezető tisztségviselő, cégvezető, munkavállaló) és milyen konkrét feltételek vagy korlátozások mellett történhet az iratbetekintés.
KGD 2002. 6. A közhasznú társaság taggyűlései nyilvánosak és döntéseit nyilvánosságra kell hozni (1997. évi CLVI. törvény 7. §).
Egyrészről, tehát a közhasznú nonprofit gazdasági társaságokat megillető kedvezmények rendszere, másrészről tevékenységük jellege kötelezi a szervezetek nyilvánosságának biztosítását. A vezető szerv üléseinek és döntéseinek nyilvánossága a közhasznú szervezetek működésének átláthatóságát, a közérdeklődésen keresztüli kontrollját hivatott biztosítani. Kszt. kivételt nem tűrő, kógens rendelkezésként írja elő a szervezet vezető testülete döntéshozatali mechanizmusának nyilvánosságára, átláthatóságára vonatkozó garanciális szabályoknak a létesítő okiratba foglalását, és támasztja ezt a tartalmi követelményt a törvény hatálya alá tartozó minden szervezet közhasznú jogállása elismerésének feltételeként.
A Kszt. 7. §-ának minden eleméről kötelező rendelkezni a létesítő okiratban, bármely rendelkezés hiányában semmissé válhat az okirat. Az egy személy által alapított társaságok döntéshozatali eljárásáról és annak nyilvánosságáról a Kszt. 7. § (4)-(5) bekezdése rendelkezik.
A Kszt. 7. §-át a 2001. évi CVI. törvény 2002. január 1-jei hatállyal módosította az Alkotmánybíróság 21/2001. (VI. 21.) határozatára tekintettel. Az AB határozat hatályon kívül helyezte a Kszt. 2002. január 1-jéig hatályos 7. § (1) bekezdés a) pontját, amely a közhasznú szervezetek legfőbb szervének, illetve ügyintéző és képviseleti szervének üléseiről rendelkezett, mivel a korábbi szabályozásnál nem lehetett érvényre juttatni az egyszemélyes társaságok döntéshozatali eljárásának nyilvánosságát.
Az Alkotmánybíróság - tekintettel annak alkotmánysértő voltára - a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontját megsemmisítette. A vitatott szabály nem minden, a Kszt. hatálya alá tartozó szervezet, hanem csak az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok vonatkozásában volt alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság megfelelő időt biztosított a jogalkotónak arra, hogy az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok közhasznú jogállású szervezetként való elismerésének sajátos szabályait megalkossa.
A 2002. január 1-jén hatályba lépett új jogi szabályozás külön szabályozza a több tagból (személyből) álló közhasznú szervezetek legfőbb szerve működésére vonatkozó rendelkezéseket, szemben az egy tagból álló közhasznú, illetve nonprofit gazdasági társaság legfőbb szerv döntéshozatali eljárására irányadó rendelkezésekkel.
Az Alkotmánybíróság az egyszemélyes és a több személy által létrehozott társaságok közötti ellentmondást, illetve az egy taggal működő társaságok döntéshozatali eljárásának nyilvánosságáról a következőképpen foglalt állást a 21/2001. (VI. 21.) határozatában.
"1. A közhasznú társaságról a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 57-60. §-ai rendelkeznek. A Ptk. 57. § (2) bekezdése a közhasznú társaság alapítására nézve a következő rendelkezést tartalmazza:
"(2) A közhasznú társaságra az e törvényben meghatározott eltérésekkel a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a gazdasági társaságokra irányadó közös szabályait, valamint a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni."
A Gt. szabályai lehetővé teszik, és a Ptk.-nak a közhasznú társaságra vonatkozó rendelkezései nem zárják ki egyszemélyes alapítású közhasznú társaság alapítását.
A Kszt. a köz érdekében tevékenykedő különféle szervezetek közhasznú (kiemelkedően közhasznú) jogállású szervezetként való elismeréséről rendelkezik. A Kszt. 2. § (2) bekezdésének d) pontja a közhasznú jogállású szervezetként elismerhető szervezetek között sorolja fel a közhasznú társaságot. A Kszt. nem zárja ki az egyszemélyes alapítású közhasznú társaság közhasznú jogállású szervezetként való elismerésének lehetőségét.
A Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontja ugyanakkor a következő rendelkezést tartalmazza:
"7. § (1) A közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell
a) a legfőbb szerv és - ha azzal nem azonos - az ügyintéző és képviseleti szerv (a továbbiakban együtt: vezető szerv)
1. ülésezésének gyakoriságára, amely az évi egy alkalomnál kevesebb nem lehet,
2. ülései összehívásának rendjére és a napirend közlésének módjára,
3. üléseinek nyilvánosságára, határozatképességére és a határozathozatal módjára,
vonatkozó szabályokat."
A Kszt. 26. § f) pontja értelmező rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a törvény alkalmazásában mely szerveket kell legfőbb szerven érteni:
"f) legfőbb szerv: az alapítvány és a közalapítvány kezelő szerve (szervezete), a társadalmi szervezet alapszabály szerinti legfőbb szerve, valamint a közhasznú társaság taggyűlése;"
A Gt. 19. § (4) bekezdése az egyszemélyes gazdasági társaságra nézve a következő szabályt tartalmazza:
"(4) Egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés (közgyűlés) nem működik. A gazdasági társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag, illetve részvényes dönt."
E rendelkezéseket figyelembe véve megállapítható, hogy az egyszemélyes alapítású gazdasági társaságok esetében a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontja a jogalkalmazás során nem értelmezhető.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kszt. vitatott rendelkezése és a Gt.-nek az egyszemélyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályai között az indítványozó által kifejtett ellentmondás fennáll.
Az Alkotmánybíróság 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában állást foglalt abban a kérdésben, hogy a normakollízió esetén milyen feltételek mellett van helye alkotmányellenesség megállapításának:
"Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy Alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi." (ABH 1991, 175., 176.)
2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy a törvényi rendelkezések közötti kollízió sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból következő jogbiztonság követelményét.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában fejtette ki azt, hogy "a jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59., 65.)
A Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontja olyan belső szerv működési rendjének szabályozását írja elő, amely az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságokban a társasági jog szabályai szerint nem létezik, így a Kszt. e szabálya által megkövetelt rendelkezések létesítő okiratba foglalásának előírása az egyszemélyes közhasznú társaságok esetében legfőbb szerv, taggyűlés hiányában nem teljesíthető. Ugyanakkor a Kszt. kivételt nem tűrő, kógens rendelkezésként írja elő a szervezet vezető testülete döntéshozatali mechanizmusának nyilvánosságára, átláthatóságára vonatkozó garanciális szabályoknak a létesítő okiratba foglalását, és támasztja ezt a tartalmi követelményt a törvény hatálya alá tartozó szervezetek közhasznú jogállása elismerésének feltételeként. A törvényi szabályok kollíziója azt eredményezi, hogy törvénysértést követ el a jogalkalmazó akkor is, ha a közhasznú társaság közhasznú jogállású szervezetként való elismeréséhez megköveteli a Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak a létesítő okiratban történő szabályozását és akkor is, ha eltekint azoktól. A vitatott szabályok kógens előírása az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok esetében jogilag lehetetlenre irányul. Ugyanakkor a támadott rendelkezés az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok esetén nem alkalmas a szabályozás által elérni kívánt törvényi célok megvalósítására sem.
A Kszt. 7. §-ához fűzött indokolás a szabályozás indokait a következőkben jelöli meg:
"A szabályozás célja, hogy a közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, a működést a szervezetre vonatkozó státus szabályokhoz képest pontosabban meghatározott eljárási és szervezeti rendbe terelje, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a nyilvánosság közhasznú szervezet által vállalt és a törvény által előírt szintjét."
A vitatott rendelkezés célja tehát az, hogy biztosítsa a szervezet működésének, döntési mechanizmusának nyilvánosságát.
A jogi szabályozás ellentmondásossága miatt az egyszemélyes alapítású közhasznú társaság esetén a nyilvánosságnak és az átláthatóságnak a törvény által a közhasznú jogállású szervezetté minősítéshez megteremteni kívánt garanciái sem érvényesülnek.
A Kszt. hatálya alá tartozó szervezetek közfeladatokat látnak el és e közfeladataik ellátásához a Kszt.-ben meghatározott kedvezményekben részesülnek, mind a közfeladatok ellátása, mind a közpénzekkel való gazdálkodás tisztaságának biztosítása megköveteli, hogy e szervezetek közhasznú jogállásának elismerését és működésük rendjét egyértelmű szabályok határozzák meg.
A Kszt. 7. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályozás mivel kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazó szervek magatartását, az egyszemélyes közhasznú társaságok működésével kapcsolatos törvényi követelményeket, sérti a jogbiztonságot. A Kszt. és a Gt. szabályai között fennálló kollízió jogalkalmazói jogértelmezéssel a jogbiztonság sérelme nélkül nem oldható fel.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme alapján a vitatott szabály alkotmányellenessége megállapítást nyert, az Alkotmánybíróság az indítványozó által felvetett további alkotmányossági kifogásokat nem vizsgálta.
3. Az Alkotmánybíróság - tekintettel annak alkotmánysértő voltára - a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontját megsemmisítette.
A vitatott szabály nem minden, a Kszt. hatálya alá tartozó szervezet, hanem csak az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok vonatkozásában alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság megfelelő időt kívánt adni a jogalkotónak arra, hogy az egyszemélyes alapítású közhasznú társaságok közhasznú jogállású szervezetként való elismerésének sajátos szabályait megalkossa, ezért a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontja megsemmisítésének időpontját az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján egy későbbi időpontban 2001. december 31-ben határozta meg..."
A közhasznú társaságoknál kötelező volt a felügyelőbizottság létrehozása [Ptk. 59. § (2) bekezdés]. A Gt. 2007. július 1-jén hatályba lépett 4. § rendelkezése nem követi a közhasznú társaságok szigorú szervezeti felépítésére vonatkozó szabályozást, a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló kötelező kijelölését. Ezért a Kszt. 7. § (4)-(5) bekezdésben foglalt véleményezési eljárás, azaz az egyszemélyes nonprofit gazdasági társaságok döntéshozatali eljárásának nyilvánosságát a jogalkalmazói gyakorlat a Gt. 33. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával biztosítja, mivel a jogalkotó nem hozta szinkronba a Gt. 4. §-át a Kszt. 7. § (4)-(5) bekezdésével. A bírói gyakorlat az egyszemélyes nonprofit kft. és rt. közhasznú szervezetté történő minősítése során az alábbiak szerint jár el:
- Az új Gt. 33. § (2) bekezdés szerint - ellentétben a közhasznú társaságok szabályozásával - nem kötelező a felügyelőbizottság kijelölése. Ezt a kötelezettséget csak a költségvetési szervek, illetve állami szervek cégalapítása esetében teszi kötelezővé jogszabály [Áht. 100/N. § (1) bek., állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 30. § (3) bekezdés]. A Gt. 33. § (1) bekezdés a társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül megköveteli a felügyelőbizottság létrehozását, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja. Ezért a kialakult bírói gyakorlat a Gt. 33. § (1) bekezdés c) pontja és a Kszt. 7. § (4)-(5) bekezdés alapján kötelezi az egy tagból álló korlátolt felelősségű társaságokat a felügyelőbizottság létrehozására.
- A Kszt. 7. § (4) bekezdése a Gt. 168. § (1) bekezdésre történő utalással azt a látszatot kelti, mintha csak a nonprofit kft.-k vonatkozásában kellene a döntéshozatali eljárás során a véleményezi eljárást alkalmazni, és az egyszemélyes nonprofit részvénytársaság létesítő okiratában nem kell a felügyelőbizottságról rendelkezni. [Gt. 168. § (1) bek.: "Az egyszemélyes társaságnál a taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt, és erről a vezető tisztségviselőket írásban köteles értesíteni."] Mivel minden közhasznúvá minősíthető szervezet köteles a nyilvánosságot biztosítani legfőbb szerve ülésén, így a bíróság a nonprofit rt.-nél a 21/2001. (VI. 21.) AB határozat alapján és a Kszt.-ben megfogalmazott alapelveknek megfelelően követeli meg a Kszt. 7. § (4)-(5) bekezdésének alkalmazását.
Az egy tagból álló nonprofit gazdasági társaság döntéshozatali eljárás nyilvánosságának biztosítására alternatív megoldást kínál a Kszt. 7. § (4), illetve (5) bekezdése. A döntéshozatalt megelőzően a tag köteles a felügyelőbizottság és az ügyintéző véleményét beszerezni. A döntéshozatali eljárás történhet ülésen vagy ülésen kívül. Mindkét esetben kötelező a felügyelő bizottság és a vezető tisztségviselők véleményének megismerése.
A véleményezési joggyakorlás módját a létesítő/módosító okiratban úgy kell szabályozni, hogy az a nyilvánosság korlátozását kizárja. Amennyiben a véleményezési jogot ülésen gyakorolják, akkor az ülések összehívásának rendje megegyezhet a több tagból álló társaságok összehívásának rendjével. Ha a véleményezési jog ülésen kívül történik, akkor az írásos véleményezési joggyakorlás módját kell részletesen szabályozni. Az írásos vélemények, illetve az ülésről készült jegyzőkönyvek is nyilvánosak.
A közhasznú nonprofit gazdasági társaságok gyakran állami tulajdonú, vagy költségvetési szervek által létrehozott gazdasági társaságok [Áht. 100/N. § (1) bek., állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 30. § (3) bekezdés]. De gyakran látnak el olyan közfeladatot, amelynek ellátása állami/helyi önkormányzati feladat. Ezért a nonprofit gazdasági társaságok körében a nyilvánosságot legalább ugyanolyan módon kell biztosítani, mintha a feladatot maguk az állami/önkormányzati szervek látnák el. Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy a feladatkörébe tartozó ügyekben - különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és - személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását (a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény továbbiakban Ávtv. 19. § alapján).
Az Ávtv. 19. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nemcsak a nonprofit, de a forprofit gazdasági társaságok is kötelesek biztosítani, illetve minden olyan szervezet, amelyik közfeladatot lát el.
Közérdekből nyilvános adat - ha törvény másként nem rendelkezik - az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Közérdekből nyilvános adat továbbá a jogszabály vagy állami, illetőleg helyi önkormányzati szervvel kötött szerződés alapján kötelezően igénybe veendő vagy más módon ki nem elégíthető szolgáltatást nyújtó szervek vagy személyek kezelésében levő, e tevékenységükre vonatkozó, személyes adatnak nem minősülő adat [Ávtv. 19. § (4) és (5) bekezdés].
Az Ávtv. 2. § 4. pontja a közérdekű adatot és a közérdekből nyilvános adatot a következőképpen értelmezi:
- közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől,
- közérdekből nyilvános adat a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli.
A közérdekből nyilvános adat olyan magánadat, amelyek nyilvánosságát a közérdek indokolja. A közérdekből nyilvános adat minden olyan magánadat (akár természetes személyre, akár jogi személyre vagy más szervezetre vonatkozik), amely a magánszerv vagy személy kezelésében van, illetve rá vonatkozik, és amelynek megismerhetőségét vagy nyilvánosságra hozatalát, a titokban tartásához fűződő magánérdek korlátozásával az információhoz jutás közérdeke alapozza meg.
A Ptk. 81. § (2) bekezdése határozza meg az üzleti titok fogalmát, a 81. § (3) bekezdés pedig kiveszi az üzleti titok köréből az állami és önkormányzati költségvetéssel, annak felhasználásával kapcsolatos adatokat. E rendelkezés célja, hogy titokvédelemre való hivatkozás ne akadályozhassa meg a közpénzek felhasználásával kapcsolatos tények nyilvánosságra kerülését. A Ptk. 81. § (4) bekezdés az üzleti kapcsolatban szereplő - nem állami vagy önkormányzati szervet - is kötelezi tájékoztatás nyújtására; ez minden olyan személyre kiterjed, aki az államháztartás valamely alrendszerével létesít pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot. (Az államháztartás alrendszereinek fogalmát az államháztartási törvény határozza meg. Az államháztartást a következő alrendszerek alkotják: a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetése.)
A Ptk. általános alapelvként mondja ki, hogy a költségvetési pénzek felhasználására, valamint a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságra-hozatalát az üzleti titok védelme nem korlátozhatja. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét [Ptk. 81. § (3) bekezdés].
A Kszt. alapján biztosítani kell a nyilvánosságot a cég működésével kapcsolatban
a) - a legfőbb szerv döntéshozatali eljárása alatt,
b) - a felügyelőbizottság ügyrendje
c) - a közhasznúsági jelentése és éves beszámolója,
d) - a társaság és az államháztartás alrendszereitől nyújtott támogatást tartalmazó szerződése és a
e) - befektetési szabályzata vonatkozásában.
A Kszt. alapján biztosítani kell a szolgáltatási igénybevevői részére
a) - azt a nyilvántartás, amelyből a vezető szerv döntésének tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges személye) megállapítható,
b) - a vezető szerv döntéseinek az érintettekkel való közlési, illetve nyilvánosságra hozatali módjáról,
c) - a közhasznú szervezet működésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való betekintés rendjéről, valamint
d) - a közhasznú szervezet működésének, szolgáltatási igénybevétele módjának, beszámolói közlésének nyilvánosságáról.
Akár a működés, akár a szolgáltatás igénybe vevők részére nyújtott nyilvánosságot a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19. §, a Ptk. 81. § alapján kell biztosítani.
A Kszt. 7. § (1) bekezdés b) pont szerint a közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a 2006. szeptember 26. napján megtartott nem nyilvános ülésen az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének indítványa alapján a közhasznú szervezetet létesítő okirat tartalmáról szóló 4/2006. Közigazgatási jogegységi határozatában a következőképpen foglalt állást arról, hogy milyen részletességgel kell a létesítő okiratnak rendelkeznie a vezető szerv tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről:
"A Kszt. 7. § (2) bekezdés b) pontja szerint a több tagból (személyből) álló legfőbb szerv esetén a közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy "A Kszt. hatálya alá tartozó szervezetek közfeladatokat látnak el és e közfeladataik ellátásához a Kszt.-ben meghatározott kedvezményekben részesülnek, mind a közfeladatok ellátása, mind a közpénzekkel való gazdálkodás tisztaságának biztosítása megköveteli, hogy e szervezetek közhasznú jogállásának elismerését és működésük rendjét egyértelmű szabályok határozzák meg." [21/2001. (VI. 21.) AB határozat]
A Kszt.-hez fűzött általános indokolás szerint "a törvény nem kíván a nonprofit szervezetek belső működésébe beavatkozni, csak azokat a feltételeket kívánja meghatározni, melyek a törvényes működést garantálják." A Kszt. 7. §-ához fűzött indokolás a szabályozás indokait a következőkben jelöli meg: "A szabályozás célja, hogy a közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, a működést a szervezetre vonatkozó státus szabályokhoz képest pontosabban meghatározott eljárási és szervezeti rendbe terelje, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a nyilvánosság közhasznú szervezet által vállalt és a törvény által előírt szintjét. A szabályozás jellemzője, hogy a törvény nem tartalmaz a működésre vonatkozó tartalmi szabályokat, hanem a közhasznú szervezet feladatául szabja a döntéshozatal feltételrendszerének meghatározását."
A jogalkotó fő célként tehát a törvényes működést kívánta oly módon garantálni, hogy annak feltételeit meghatározza, ám a szervezetek belső működésébe nem szándékozott beavatkozni. Ezért az idézett szabályok nem tekinthetők "a működésre vonatkozó tartalmi szabályok"-nak, hanem a közhasznú szervezetnek magának kell megszabnia "a döntéshozatal feltételrendszerét".
A Legfelsőbb Bíróság Kny. I. 35.589/2001/2. számú határozatában azt állapította meg, hogy a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan elegendő a Kszt. 8. § (1) és 9. § (1) bekezdésére utalni. A Fővárosi Ítélőtábla határozatai (1. Kny. 52.289/2003/4., 1. Kny. 52.364/2003/3., 1. Kny. 52.047/2004/3.) ugyancsak kifejtik, hogy a Kszt. 8. § és 9. §-nak összeférhetetlenségi szabályai alapszabályba foglalásuk nélkül is kötelezők. A Kszt. 7. § (2) bekezdés b) pontja előírja összeférhetetlenségi szabályok alapszabályi meghatározását, amennyiben azonban a szervezet speciális összeférhetetlenségi szabályokat nem alkot, az alapszabály elégséges tartalmaként idézheti a Kszt. 8. § és 9. §-nak összeférhetetlenségi szabályait, illetve elegendő megjelölni e jogszabályhelyeket, további összeférhetetlenségi szabály alkotására nem kötelezhető.
A jogegységi tanács álláspontja szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a közhasznú szervezet a vezető tisztségviselőket illetően mit tekint összeférhetetlennek, e rendelkezés azonban helyettesíthető a Kszt. összeférhetetlenségi előírásaira való utalással is. A belső szabályozási autonómia jegyében a közhasznú szervezet dönthet úgy is, hogy működéséhez elegendő garanciát nyújtanak a Kszt. összeférhetetlenségi szabályai, és nem kíván további, egyénesített szabályokat alkotni. Így a Kszt. keretei között további tartalmi megkötés nélkül is teljesülhet az a követelmény, hogy a döntéshozatal elfogulatlansága nyilvános, előre meghatározott módon szabályozott legyen. A közhasznú szervezet létesítő okirata tehát a Kszt. 8. §-ában és 9. §-ára való utalással tartalmazhatja a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szükséges szabályokat."
Mivel a Kszt. 8. § (2) bekezdése csak a felügyelő bizottság tagjait és a könyvvizsgálót zárja ki a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásából, ezért a kialakult bírói gyakorlat az ügyvezetést a Kszt. 14. § (4) bekezdés alapján tiltja el a jogosulatlan kedvezménytől. A Kszt. 26. § e) pont szerint a közhasznú szervezet vezető tisztségviselője "felelős személy", következésképpen a 14. § (4) bekezdés értelmében őt és hozzátartozóját a közhasznú szervezet nem részesítheti cél szerinti juttatásban.
A Kszt. 9. § objektív alapú összeférhetetlenségi szabálya szerint - a Gt. 23. § rendelkezésein kívül - a nonprofit gazdasági társaság megszűntét követő két évig nem lehet más közhasznú szervezet vezető tisztségviselője, amennyiben olyan közhasznú szervezetnél töltött be - annak megszűntét megelőző két évben legalább egy évig - ügyvezetői tisztséget, amely az adójogszabályok szerint köztartozását nem egyenlítette ki.
A vezető tisztségviselő tisztségének elfogadása előtt valamennyi érintett közhasznú szervezetet előzetesen tájékoztatni köteles arról, hogy ugyanilyen tisztséget egyidejűleg más közhasznú szervezetnél is betölt [Kszt. 9. § (2) bekezdés].
A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § i) pontja az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének tagja önkormányzati képviselő nem lehet.
Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 18. § b) pont szerint az országgyűlési képviselő az Országgyűlés elnökének köteles bejelenteni minden, összeférhetetlenség alá nem eső önálló vállalkozását, gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú (nonprofit gazdasági) társaságban fennálló részesedését (tagsági viszonyát), továbbá e szervezetekben betöltött vezető tisztségviselői megbízatását, felügyelő bizottsági tagságát.
A felügyelőbizottsági tagság és a könyvvizsgálói megbízatás összeférhetetlen az adott közhasznú szervezet vezető szervének elnöki megbízatásával vagy a vezető szervi tagsággal. A cél szerinti juttatásban részesülés szintén összeférhetetlenségre okot adó tény. A közhasznú szervezettel (megbízatásán kívüli más tevékenység kifejtésére irányuló) munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy nem lehet a felügyelő szerv tagja, illetve könyvvizsgáló. A törvényalkotó célja e szabállyal az volt, hogy ne tölthessen be ellenőrző vagy könyvvizsgálói funkciót az a személy, akitől - a szervezettel fennálló jogviszonya folytán - nem várható el az elfogulatlan és a befolyástól mentes működés [Kszt. 8. § (2) bek.].
A felügyelőbizottság elnökére és tagjaira is vonatkozik az a kettős természetű összeférhetetlenségi szabály, ami a vezető tisztségviselőkre. Felügyelőbizottsági tag sem tölthet be más közhasznú szervezetnél vezető tisztséget akkor, ha köztartozása kiegyenlítése nélkül megszűnő szervezetnél töltött be hasonló tisztséget. Másrészt, amennyiben valamelyik felügyelőbizottsági tag több közhasznú szervezetnél tölt be vezető tisztséget, a vezető tisztségviselőt terheli a tájékoztatás kötelezettsége is.
A Kszt. 8. § összeférhetetlenségi szabályainak nagy érdeklődésre számot tartó használata miatt a hivatkozott §-hoz kapcsolódó másodfokú döntéseket és alkotmánybírósági határozatot részletesen idézem.
A Kszt. 8. § (2) bekezdés a) pont alapján nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki a vezető szerv (képviselő-testület) elnöke vagy tagja. Ezért nem lehet felügyelőbizottsági tag olyan személy, aki az alapító önkormányzat képviselő testületének/közgyűlésének tagja, függetlenül attól, hogy az alapító önkormányzat egyes tulajdonosi jogait esetleg a képviselő testület tagjaiból választott tulajdonosi bizottsága gyakorolja. A felügyelőbizottság elnökének és tagjainak az alapítóval szembeni összeférhetetlensége a Kszt. 8. § (2) bekezdése alapján csak az egyszemélyes alapítású társaságoknál áll fenn.
Különösen indokolt a felügyelő szerv és a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv elkülönítése a Kszt. 11. §-ában megfogalmazott - a felügyelő szervre vonatkozó - hatásköri szabályok miatt. A Kszt. 7. § (4) bekezdés szerint nem csak véleményezési jogköre van a felügyelőbizottságnak, hanem a Kszt. 11. § (5) bekezdése a felügyelőbizottság hatáskörét kiterjeszti a társaságok működése és gazdálkodása feletti törvényességi felügyeletre. A törvényes működés helyreállítása érdekében - amennyiben az arra jogosult szerv a szükséges intézkedéseket nem teszi meg - a felügyelő szerv köteles haladéktalanul értesíteni a törvényességi felügyeleti szervet. A Kszt. 21. § szerint közhasznú szervezet feletti adóellenőrzést az illetékes állami adóhatóság, a költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrzését az Állami Számvevőszék, a törvényességi felügyeletet pedig - a közhasznú működés tekintetében - a reá irányadó szabályok szerint az ügyészség látja el. E szervek irányába a nonproft társaság a törvényes működés helyreállítása érdekében értesítheti a megfelelő felügyeleti szervet.
A közélet tisztasága, a közpénzek felhasználásának korrekt ellenőrzése azt kívánja meg, hogy a nonprofit gazdasági társaság működésének és gazdálkodásának ellenőrzését [Kszt. 11. § (1) bekezdés] olyan személyek lássák el, akik nem érintettek a tulajdonosi jogok gyakorlásában.
Az önkormányzat képviselője nem lehet a közhasznú társaság felügyelőbizottságának tagja, ha a közhasznú társaság egyedüli tagja az önkormányzat [1997. évi CLVI. tv. 8. § (2) bek.]. BH 2003. 382.
"2002. január 16-án az S. M. Közhasznú Társaság változás bejegyzése iránti kérelmet terjesztett elő, melyben egyebek mellett felügyelőbizottsági tagok törlését és bejegyzését is kérte.
A cégbíróság 2002. február 25-én kelt hiánypótló végzésében felhívta a közhasznú társaságot olyan felügyelőbizottsági tagok választására, akik nem tagjai a kht. egyedüli tulajdonosa, az önkormányzat közgyűlésének. A cégbíróság hiánypótló végzésében a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. tv. 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozott.
A cégbíróság 2002. április 23-án kelt végzésével a változás-bejegyzési kérelem alapján számos változást bejegyzett a cégjegyzékbe, így többek között öt felügyelőbizottsági tagot törölt a felügyelőbizottsági tagok köréből, míg két felügyelőbizottsági tagot: Gy. P.-t és B. G.-t a cégjegyzékbe bejegyezte. A Dr. B. Gy. és S. L. felügyelőbizottsági tagok bejegyzésére irányuló kérelmet elutasította. Az elutasító rendelkezéssel összefüggésben végzése indokolásában a cégbíróság kifejtette: a bejegyezni kért dr. B. Gy. és S. L. felügyelőbizottsági tagok az önkormányzati közgyűlés tagjai. Az önkormányzat a bejegyzést kérő kht. egyedüli tagja. Az adott tényállás mellett az 1997. évi CLVI. tv. 8. §-ának (2) bekezdése kizárja, hogy a közgyűlés tagja a kht. felügyelőbizottságának tagja legyen. Rámutatott: a közélet tisztasága, a közpénzek felhasználásának korrekt ellenőrzése azt kívánja meg, hogy a közhasznú társaság működésének és gazdálkodásának ellenőrzését olyan személyek lássák el, akik nem érintettek a tulajdonosi jogok gyakorlásában.
A cég fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzése elutasító rendelkezésének megváltoztatását és a bejegyezni kért felügyeleti bizottsági tagok: dr. B. Gy. és S. L., valamint dr. Sz. A. bejegyzését kérte. Kifejtette: az önkormányzat közgyűlése 62 főből áll. Az, hogy négy önkormányzati képviselő egyben a kht. felügyelőbizottságának tagja, nem veszélyezteti a közpénzek korrekt ellenőrzését, sőt elősegíti, mert így hatékonyabban érvényesül a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel, az önkormányzattal évenkénti jelentős támogatási összegre kötött megállapodás teljesítésének folyamatos figyelemmel kísérése és ellenőrzése. Rámutatott továbbá: az önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 27/1995. (V. 15.) közgyűlési rendelet szerint a kht. gazdálkodását érintő kérdésekben a tulajdonosi bizottság dönt, melynek a bejegyezni kért felügyeleti bizottsági tagok nem tagjai. Rámutatott továbbá, hogy dr. Sz. A. felügyelő-bizottsági tag bejegyzéséről a cégbíróság nem döntött.
A cégbíróság 2002. május 13-án kelt kiegészítő végzésével dr. Sz. A. felügyeleti bizottsági tagot a cégjegyzékbe bejegyezte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezés keretei között bírálta, bírálhatta felül. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen, a vonatkozó jogszabályi előírások megfelelő, helyes értelmezésével jutott arra a jogi következtetésre, hogy az egyszemélyes kht. egyedüli tagja vezető szervének tagja, vagyis az adott tényállás mellett az önkormányzat képviselője nem lehet a kht. felügyelőbizottságának tagja. Az 1997. évi CLVI. tv. 8. §-ának (2) bekezdése ugyanis ezt a kizáró okot tételesen, egyértelműen tartalmazza. Nem ad mérlegelési lehetőséget annak vizsgálatára, hogy a vezető szerv felügyelőbizottsági tagnak jelölt tagja milyen mértékű befolyással rendelkezik a vezető szerv döntéseire. A közgyűlési rendeletben foglaltak pedig az önkormányzaton belüli megállapodás, ilyen tekintetben belső feladatkör megosztás tárgyában rendelkezne, ami a jogszabály kógens előírásával szemben a bíróság döntését nem befolyásolhatja.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a fellebbezéssel érintett körben - az 1997. évi CXLV. tv. 20. §-ának (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 259. §-a, 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával indokai alapján hagyta helyben.
A Legfelsőbb Bíróság felhívja a cégbíróság figyelmét, fontolja meg törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának szükségességét a vonatkozásban, hogy a fellebbezésben előadottak szerint két olyan felügyelőbizottsági tag bejegyzésére is sor került, akik szintén tagjai az önkormányzati közgyűlésnek." (Legf. Bír. Cgf. II. 31.229/2002. sz.)
"Az alperesi közhasznú társaság a 2001. október 29-én kelt létesítő okirattal jött létre. Két tagja van, a H. Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a H.-i Vagyonkezelő és Szolgáltató Részvénytársaság. A társaság felügyelőbizottságának tagjaként 2002. november 18-án megválasztották H. L.-t, aki 2002. október hó 20. napjától, egyben a H.-i Megyei Jogú Város Önkormányzatnak a képviselője is. H. L. 2002. november 30-áig a társaság részvénytársasági tagjának is igazgatósági tagja volt. Utóbb H. L. felügyelőbizottsági tagot 2003. november 18-i hatállyal 2004. február 3-án a cégjegyzékből törölték.
A felperes keresetében arra kérte a bíróságot, hogy a Cs. Megyei Bíróság mint Cégbíróság 2002. december 20-án kelt - H. L.-t felügyelőbizottsági tagként bejegyző - végzésének jogszabálysértését állapítsa meg, és kötelezze az alperest a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, valamint hívja fel a cégbíróságot az intézkedések végrehajtásának a foganatosítására, illetőleg ellenőrzésére. A felperes álláspontja szerint a cégbejegyző végzés azért jogszabályellenes, mert H. L. önkormányzati képviselő, és ily módon nem lehet a közhasznú társaság felügyelőbizottságának a tagja. A két tisztség között összeférhetetlenség áll fenn.
Alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kéttagú közhasznú társaság esetében nem merülhet fel a személyi összeférhetetlenségnek a kérdése.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat szűken kell értelmezni, a kiterjesztő értelmezésre lehetőség nincsen. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 7. § (1) és (2) bekezdése, valamint 8. § (2) bekezdés a) pontja szerinti összeférhetetlenség megállapítására jogszabályi lehetőség nincsen. H. L. önkormányzati képviselő ugyanis nem tagja az alperes legfőbb szervének, vezető szervének, az összeférhetetlenségi szabályok pedig a vezetőszerv tagi összetételére vonatkozik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a cégbíróság bejegyző végzése jogszabálysértő, ugyanakkor a végzést hatályában fenntartotta. A hatályban tartás indoka az volt, hogy időközben H. L. felügyelőbizottsági tagságát a bizottságban megszüntette és az adat a cégjegyzékből törlésre került. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy H. L. felügyelőbizottsági tag a Ksztv. 8. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés következtében nem lehetett. E rendelkezés ugyanis kimondja, hogy nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja az a személy, aki a vezetőszerv elnöke vagy tagja. A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok BH2003. 382. sorszám alatt közzétett eseti döntésében kifejezetten egytagú közhasznú társaságok esetében vizsgálta a perbeli vitás kérdést és egyértelműen arra a megállapításra jutott, hogy a Ksztv. 8. § (2) bekezdésének a) pontja a kizáró okot tételesen, egyértelműen tartalmazza és nem ad mérlegelési lehetőséget annak vizsgálatára, hogy a vezetőszerv felügyelőbizottsági tagnak jelölt tagja, milyen mértékű befolyással rendelkezik a vezetőszerv döntéseire. Nem vitás, hogy adott esetben nem egy, hanem kéttagú társaságról van szó, a hivatkozott jogszabályi rendelkezés azonban a befolyásolás lehetséges mértékének mérlegelése nélkül, teljes egészében kizárja az összeférhetetlenség megállapításával a befolyásolás elvi lehetőségét is. A másodfokú bíróság álláspontja tehát az volt, hogy a társaság egy- vagy többszemélyes voltára tekintet nélkül a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja nem teszi lehetővé, hogy az önkormányzat mint tag önkormányzati képviselője a közhasznú társaságnál felügyelő bizottsági tagságot létesítsen.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben írtak szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és a másodfokú bíróság helytelen értelmezéssel alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság BH 2003. 382. számú eseti döntésébe foglalt és értelmezett jogszabályokat. Ez a döntés ugyanis kizárólag az egyszemélyes közhasznú társaságok esetében alkalmazható, többszemélyes társaságok esetében nem. Az alperes társaság nem vitásan többszemélyes társaság. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes legfőbb vezetőszerve, vagyis a taggyűlés két tagból áll. Egyik tag sem tölt, vagy töltött be felügyelőbizottsági tagságot a felügyelő bizottság keretében. A felügyelőbizottság tagja, az egyik tag önkormányzati képviselője, ily módon rá a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható. A többszemélyes alperesi társaság legfőbb szervét alkotó két jogi személyiségű tag miatt fogalmilag is kizárt H. L. mint természetes személy összeférhetetlensége. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 61. § (1) bekezdése értelmében a megyei jogú város települési önkormányzat. Az Ötv. 9. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat jogi személy. Az Ötv. 61. § (2) bekezdés szerint a megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli. Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület, valamint a szervein keresztül látja el, így például a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, illetőleg a képviselő-testület hivatala útján. Az Ötv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testület szükség szerint a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú ülést tart. Az Ötv. 19. § (1) bekezdése értelmében a települési képviselő a választók érdekét képviseli, részt vehet a képviselő-testület döntésének előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében. Az Ötv. 19. § (2) bekezdése részletesen felsorolja a települési képviselő jogait és a képviselő-testület működésében való részvételének a módjait.
A fenti rendelkezések összefoglalása alapján megállapítható, hogy a képviselők képviselő-testületet alkotnak, akik az önkormányzati feladat- és hatásköröket e testületen keresztül gyakorolják. A működés a képviselő-testületi üléseken keresztül valósul meg. Megyei jogú város esetében a képviselő-testület a közgyűlés, amelyet ily módon ugyancsak a képviselők összessége alkot.
Az 1959. évi IV. törvény 57. § (2) bekezdése értelmében a közhasznú társaságra az e törvényben meghatározott eltérésekkel a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a gazdasági társaságokra irányadó közös szabályait, valamint a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az 1959. évi IV. törvény 59. § (2) bekezdése értelmében közhasznú társaságnál felügyelőbizottság létrehozása kötelező. Az 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 18. § (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve a korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság minden tagja (részvényese) jogosult a társaság legfőbb szervének tevékenységében részt venni. A Gt. 150. § (1) bekezdése e rendelkezést kft.-re vonatkozóan megismétli.
A fenti rendelkezésekből adódik, hogy a közhasznú társaság szervezetére és működésére alapvetően a Gt.-nek a rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a társaságnak több tagja van, a társaság legfőbb szerve a taggyűlés, a taggyűlés a tagok összessége.
A Ksztv. 7. § (1) bekezdése értelmében a több tagból (személyből) álló legfőbb szerv, valamint a legfőbb szervnek nem minősülő ügyintéző és képviseleti szerv (a továbbiakban együtt: vezetőszerv) ülései nyilvánosak.
A fenti rendelkezésekből következik, hogy a közhasznú társaság legfőbb szerve a taggyűlés, e fogalmat azonban összevontan a Ksztv. más formában működő szervezetekre is tekintettel gyűjtőfogalomként vezetőszervként határozza meg. Közhasznú társaság esetében ez a vezetőszerv (taggyűlés) a tagok összességéből áll. A Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja alapján tehát azt kell vizsgálni, hogy a vezetőszerv (taggyűlés) tagja vagyis maga a társaság tagja az, akit az adott esetben a felügyelőbizottsági tagságra megválasztanak, avagy attól különböző személynek tekintendő. A perbeli közhasznú társaságnak két tagja van. Az egyik a H.-i Megyei Jogú Város Önkormányzata, a másik pedig egy részvénytársaság. E két, egyébként jogi személyiséggel rendelkező tag alkotja a taggyűlést, vagyis a Ksztv. 7. § (1) bekezdése szerinti vezetőszervet. Az önkormányzati képviselő felügyelőbizottsági tag, nem azonos a közhasznú társaságnak a tagjával és annak nem elnöke (ügyvezetője). A Ksztv.-nek ez a rendelkezése tehát nem zárja azt ki, hogy az önkormányzati képviselő felügyelőbizottsági tagságot létesítsen közhasznú társaságban.
Az adott esetben azonban a kérdés az; a legfőbb szerv (vezetőszerv, taggyűlés) valamely tagjára fennálló kizáró ok kiterjed-e olyan személyre, aki - ezen egyébként kizárás alá eső - szervezetnek valamilyen jogviszonynál fogva tagja, a kizárási okot tehát csak közvetlenül vagy közvetve is értékelni kell. Ezzel összefüggésben - bár a Bírósági Határozatokban közzétett említett eseti döntés elvi határozatnak nem tekinthető - többtagú társaság esetében is irányadónak kell-e tekinteni az idézett döntést, vagy az abban foglaltak kizárólag az egyszemélyes társaság esetében alkalmazhatóak.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésére lehetőség nincs. Helytállóan döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét - a bejegyző végzés jogszabálysértő voltának hiányára tekintettel - elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság határozatát az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv. VII. 30.211/2004. sz.)"
Megjegyezni kívánom, hogy azonos bírói gyakorlat alakult ki a bíróság bejegyző végzése ellen indult ügyészi keresetek alapján a peres bíróság által hozott jogerős ítéletekben akkor, ha a közhasznú társaság alapítója alapítvány, és az alapítvány által létrehozott közhasznú társaság felügyelőbizottságának tagja egyben az alapítvány kuratóriumának is tagja (Cgf. II. 31.229/2002/2.).
"Az Alkotmánybírósághoz jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány érkezett a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 8. § (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban.
Az indítványozó álláspontja szerint a fent említett rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert szerinte a Ksztv. 8. § (2) bekezdésének a) pontja ellentmond a helyi önkormányzati képviselők jogállásáról szóló 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ökjt.) 5. § h) pontjának. Az indítványozó indítványában előadja, hogy ha az önkormányzat alapít közhasznú társaságot, akkor a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi esetkört kell alkalmazni. Az Ökjt. 5. § h) pontja azonban azt mondja ki, hogy önkormányzati képviselő nem lehet az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője. A két törvényhely között az indítványozó ellentmondást lát, mert megítélése szerint a két törvény ugyanazt a kérdést (a helyi képviselő összeférhetetlensége önkormányzati részvétellel működő közhasznú társaságban) eltérő tartalommal szabályozza, hiszen az Ökjt. nem tiltja, hogy a helyi önkormányzati képviselő közhasznú társaság felügyelőbizottságának tagja legyen, míg a Ksztv. igen. Mindez szerinte sérti az Alkotmányban garantált jogállamiságot és az ebből következő jogbiztonság követelményét.
II. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
A Ksztv. vizsgált rendelkezése:
"8. § (2) Nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki
a) a vezető szerv elnöke vagy tagja,"
Az Ökjt. érintett szabálya:
"5. § Az önkormányzati képviselő nem lehet: (...)
h) az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója),"
III. Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már egy korai határozatában megállapította: "Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy Alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az Alkotmányellenesség megállapításának." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), ABH 1991, 175, 176.] Az indítványozó érvelése szerint a két törvényi rendelkezés között ellentmondás áll fenn, ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, és ez a helyzet alkotmányellenességet eredményez. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt is megállapította, hogy "A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni." (Abh., ABH 1991, 175, 176.)
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta vajon a két jogszabály között fennáll-e az ellentmondás. A Ksztv. 2. §-a felsorolja a közhasznú szervezetek típusait, és a d) pontban meg is jelöli a közhasznú társaságot, mint a közhasznú szervezetek egyik típusát. A 8. § (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott, mint a közhasznú szervezetekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályt a közhasznú szervezetté nyilvánított közhasznú társaság esetében is alkalmazni kell. A Ksztv. hatálya ugyanis csak a közhasznú szervezetté nyilvánított szervezetekre terjed ki. A Ksztv. preambuluma szerint az Országgyűlés e törvényt "a nem kormányzati és nem haszonelvű szervezetek hazai hagyományainak megőrzése, társadalmi szerepük növelése, közhasznú működésük és gazdálkodásuk áttekinthetőbbé tétele, a közszolgáltatások terén végzett tevékenységük elősegítése, valamint az államháztartással való kapcsolatuk rendezése céljából" alkotta meg. Ennek érdekében a Ksztv. "meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás megszerzésének és megszűnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek működésének és gazdálkodásának rendjét, a nyilvántartás és beszámolás szabályait, valamint a működés és a vagyon-felhasználás törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályokat." (Ksztv. 1. §) A törvény 3. §-a értelmében a közhasznú szervezetté minősíthető szervezet a közhasznú jogállását a közhasznúsági nyilvántartásba vétellel szerzi meg. A Ksztv. támadott 8. § (2) bekezdés a) pontja az ilyen - közhasznúsági nyilvántartásba vétellel rendelkező - közhasznú társaságokra terjed csak ki, más közhasznú szervezetekre nem. A Ksztv. 26. § f) pontja szerint a törvény alkalmazása során legfőbb szerv alatt a közhasznú társaság és a nonprofit korlátolt felelősségű társaság taggyűlését, a nonprofit részvénytársaság közgyűlését, egyszemélyes nonprofit gazdasági társaság esetén pedig az egyedüli tagot vagy részvényest is érteni kell. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében rögzítette, hogy: "[a]z önkormányzat képviselője nem lehet a közhasznú társaság felügyelőbizottságának tagja, ha a közhasznú társaság egyedüli tagja az önkormányzat." (BH 2003. 382.) Egy másik - adott esetben nem egyszemélyes, hanem két tagból álló közhasznú társaság ügyében született - eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy "[n]incs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelőbizottsági tagja legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselője, amely önkormányzat a közhasznú társaság tagja." (BH 2005. 224.) A Legfelsőbb Bíróság szerint "a fenti [összeférhetetlenségi] jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésére lehetőség nincs." Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja nem az indítványozó által megfogalmazott kiterjesztő tartalommal érvényesül a bírói gyakorlatban.
3. Az Ökjt. 5. § h) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi szabály a Ksztv.-től eltérően kifejezetten a gazdasági társaságokra vonatkozik. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a két törvényhely között nem fedezhető fel ellentmondás, az indítványozó szerinti kollízió. Az, hogy a helyi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségi eseteit meghatározó Ökjt. szerint a gazdasági társaságok esetén a felügyelőbizottsági tagság önmagában nem kizárt, míg a Ksztv. szerint a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett, egyszemélyes közhasznú társaság esetén igen, nem tekinthető ellentmondásnak. A Ksztv. és az Ökjt. rendelkezései különböző helyzeteket szabályoznak, közöttük nem ellentmondás, hanem kiegészítő (kisegítő) viszony áll fenn, másként megfogalmazva: a két szabály lex generalis (Ökjt.) - lex specialis (Ksztv.) viszonyban áll egymással. Az Alkotmánybíróság emellett tekintettel volt az Abh.-ban megfogalmazottakra is: "[alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet." (ABH 1991, 175, 176.)
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította."
A felügyelőbizottság, a közhasznú szervezet működésének és gazdálkodásának ellenőrzése körében az ügyvezetőtől felvilágosítást és jelentést kérhet. Az ügyvezetés ellenőrzésére a társaság vezető állású munkavállalóitól, a társaság működésének és gazdálkodásának ellenőrzésére bármely munkavállalótól tájékoztatást kérhet. A társaság könyveibe és irataiba betekinthet, azokat megvizsgálhatja. A felvilágosítás, tájékoztatás gyakoriságát egyik törvény sem határozza meg, mindenesetre az ellenőrzésnek rendeltetésszerűnek kell lennie és nem lehetetlenítheti el a társaság működését és az operatív ügyvezetést.
A Kszt. csak akkor teszi kötelezővé a felügyelő bizottság részvételét a vezető szerv ülésén, ha erről a társasági szerződés (alapító okirat) kifejezetten így rendelkezik.
Amennyiben a felügyelőbizottság ellenőrzése során a társaság működésével kapcsolatosan észleli, hogy jogszabálysértés vagy a társaság érdekeit súlyosan érintő mulasztás, esemény történt, akkor a vezető szerv a felügyelőbizottság indítványától számított harminc napon belül köteles az ülés összehívására.
Abban az esetben, ha a taggyűlés, illetve a legfőbb szerv a törvénybe a megállapított határidőn belül a törvényes működés helyreállítása érdekében szükséges intézkedést nem teszi meg, a felügyelőbizottság a társasággal szemben felléphet és a törvényes működés helyreállítása érdekében köteles haladéktalanul a törvényességi felügyeletet ellátó szervet értesíteni. A közhasznú szervezetek működése felett a törvényességi felügyeletet a közhasznú szervezetekről szóló törvény 21. § szerint az ügyészség, és a cégeljárásról szóló törvény alapján az illetékes cégbíróság látja el.
A Kszt. 11. §-a tehát a felügyelő szerv - ellenőrzési funkciójának gyakorlásához szükséges - jogosítványait rögzíti. A törvény megállapítja a jogszabályoktól, a létesítő okirattól és belső szabályzatoktól eltérő működés olyan általános eseteit, amikor a felügyelő szervnek kötelessége a vezető szerv tájékoztatása és ülése összehívásának kezdeményezése.
A Kszt. célja az, hogy amennyiben - akár a vagyon jelentős csökkenésével, akár a szervezet érdekeit sértő esemény felmerültével, akár a vezető tisztségviselők felelősségét megalapozó ténnyel - meghiúsul, vagy veszélybe kerül a törvény által előírt és a létesítő okiratban deklarált közhasznú működés célrendszere, az maga után vonja a felügyelő szerv, a vezető szerv, végső soron a törvényességi felügyeletet ellátó szerv intézkedését.
A szervezet cél szerinti tevékenysége további ellátásának veszélybe kerülését nem csupán a létesítő okiratban megjelölt célkitűzések teljes ellehetetlenülése jelenti, hanem magában foglalja bármilyen részcélkitűzéssel kapcsolatos cél szerinti juttatás megszűnését, vagy bármilyen - a célkitűzések elérését közvetlenül szolgáló - tevékenység felszámolását is. A szervezet érdekeit súlyosan veszélyeztető eseménynek (mulasztásnak) kell tekinteni minden - a törvény meghatározta - közhasznú működés garanciális elveit sértő, vagy a közhasznú jogállás kritériumainak ellentmondó döntést, annak elmaradását. A szervezet érdekeit súlyosan sértő eseménynek kell tekinteni az olyan vállalkozási, befektetési, hitelezési döntést is, amelyek megtérülési esélye meghaladja a gazdálkodási tevékenység szokásos kockázatának mértékét.
A felügyelőbizottság mint testület nem jogosult törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni [Ptk. 8. §, 28. § (3) bek., 1997. évi CXLIV. tv. 32. § (2) és (4) bek., 34. §, 47. § (1) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 49. § (1) bek., 50. § (1) bek. d) pont, 52. § (1) bek. d) pont, Pp. 48. §]. BH 2002. 367.
Az adománygyűjtés szabályai megállapításának célja, hogy tisztázottá tegye az adománygyűjtő személy viszonyát mind az adományozókhoz, mind a közhasznú szervezetekhez.
A közhasznú szervezet nevében vagy javára történő adománygyűjtés az adományozók, illetőleg más személyek, a személyhez fűződő jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával végezhető. A társaság ügyvezetésének hatáskörét korlátozó rendelkezés a Kszt. 12. § (2) bekezdése, amely szerint az adománygyűjtés csak a nonprofit gazdasági társaság írásbeli meghatalmazása alapján végezhető. A közhasznú szervezet legfőbb szervének külön hozzájárulásával jogosult az ügyvezetés vagy munkavállalója adománygyűjtésre. Amennyiben a létesítő okirat vagy annak módosítása tartalmazza az ügyvezető adománygyűjtésének lehetőségét, akkor megítélésem szerint nincs szükség a tagok részéről az ügyvezetés külön írásbeli meghatalmazására.
A közhasznú szervezet részére juttatott adományokat a számviteli törvény előírásainak megfelelően könyv szerinti értéken, ennek hiányában a szokásos piaci áron kell nyilvántartásba venni (Kszt. 13. §).
A társasági adóról szóló törvény 18. §-a értelmében szokásos piaci ár az az ár, amelyet egymástól független felek adásvétel útján, összehasonlító körülmények során egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A szokásos piaci ár meghatározása három módszerrel történhet a Tao. tv. alapján: az összehasonlító árak módszere, a viszonteladási árak módszere, a költség és jövedelem módszere. Amennyiben egyik módszer sem alkalmazható a szokásos piaci ár meghatározására, akkor elfogadható egyéb módszer is, azonban ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a törvényben meghatározott egyik módszer sem volt alkalmazható.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény 14. § - 17. §-ai határozzák meg azokat az általános rendelkezéseket, amelyeket alkalmazni kell a közhasznú minősítésű szervezetek gazdálkodása során.
A korábbiakban már kifejtett és értékelt nyereségfelosztás tilalma ismétlődik meg a közhasznú szervezetek gazdálkodásának általános feltételei között is. Nem elegendő tehát, hogy a létesítő okirat tartalmazza a profitfelosztás tilalmát, hanem annak a gazdálkodás során is maradéktalanul meg kell valósulnia.
A törvény a közhasznú szervezetek vállalkozási tevékenységét nem korlátozza, a vállalkozási tevékenység korlátozottsága nem képezi részét a közhasznú jogállás kritériumrendszerének. A közhasznú szervezet gazdálkodása során elért eredményét azonban nem oszthatja fel, köteles azt cél szerinti tevékenységének, közhasznú céljai megvalósításának finanszírozására fordítania. A törvény a gazdálkodás eredménye felhasználhatóságának pontos meghatározását adja, tehát az eredmény nem fordítható olyan tevékenység finanszírozására sem, amely a létesítő okiratban megjelölt célkitűzés elérését csak közvetetten szolgálja; így sem a vállalkozási tevékenység bővítésére, sem a cél szerinti tevékenységek keretén kívül eső pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatások teljesítésére.
Mentesülhettek a Kszt. 14. § - 17. § alkalmazása alól a közhasznú társaságok akkor, ha csak társasági adómentesség megszerzése volt a cél, és nem tartoztak a Kszt. 27. § (3) bekezdésében foglalt szervezetek közé, azaz nem az államháztartás alrendszere alapította a társaságot. A Kszt. 2. § (1) bekezdésben felsorolt közhasznú szervezetek csak akkor részesülhetnek kedvezményekben, ha a szervezet egyben közhasznú szervezetek is. Ez alól a szabály alól egyedül a közhasznú társaságok jelentettek kivételt, mivel a Tao. tv. 6. sz. melléklet C) pontja többek között társasági adómentességet biztosított - a mellékletben meghatározott feltételek esetén - a társaságoknak akkor is, ha azok nem voltak közhasznú jogállású cégek. A társasági adómentesség volt az egyik legfontosabb kedvezménye a cégeknek. Ezért nem volt értelme a közhasznú társaságoknak a Kszt. szigorú követelményrendszerét alkalmazni. Pénzügyi szemléletből kiindulva a társasági adómentesség is költségvetési forrás, ún. negatív forrás. A Kszt. 27. § (3) bekezdés kógens rendelkezése szerint az a szervezet, amelyet az államháztartás alrendszereiből származó vagyon felhasználásával alapítottak vagy a létesítő okirata szerint rendszeres költségvetési támogatásban részesül köteles közhasznúsági nyilvántartásba vételét kérelmezni. Pénzügyi szemléletből kiindulva a társasági adómentesség is költségvetési forrás, ún. negatív forrás. A közhasznú társaságokat ugyanakkor a Tao. tv. 6. sz. melléklet C) pontja mentesítette a társasági adókötelezettség alól akkor is, ha a szervezet nem volt közhasznú jogállású.
A Kszt. 14. § (4) bekezdése szerint közhasznú szervezet felelős személyt cél szerinti juttatásban nem részesíthet. Felelős személy: a társaság létesítő okiratában és belső szabályzataiban vezető tisztségviselőként megjelölt vagy egyébként érdemi döntési jogkörrel rendelkező személy, valamint az a személy, aki a létesítő okirat felhatalmazása, a társaság legfőbb szervének határozata vagy szerződés alapján a társaság képviseletére vagy bankszámlája feletti rendelkezésre jogosult [Kszt. 26. § f) pont].
Közhasznú szervezet cél szerinti tevékenysége keretében pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást nyújthat akár pályázati rendszer keretében, akár anélkül. Az adható cél szerinti juttatások rendszerét vagy a létesítő okiratban, vagy külön, belső szabályzatban kell részletezni. Általános követelmény, hogy a társaság által nyújtott cél szerinti juttatást mindenki számára megismerhetővé kell tenni.
A pályázati rendszerhez kötött juttatás feltételeit a társasági szerződésben részletezni kell.
A pályázat kiírása nem tartalmazhat olyan feltételeket, amelyekből az eset összes körülményeit figyelembe véve megállapítható, hogy a pályázatnak előre meghatározott nyertese van. Nem kötelező tehát a pályázati eljárás, ha azonban a létesítő okirat azt előírja, akkor a társaság köteles pályázatot kiírni és ennek alapján a beérkezett pályázatokat elbírálni.
A létesítő okiratnak tartalmaznia kell a pályáztatás feltételeit, például a pályázat közzétételének helyét, az elnyerhető összegeket, illetve az elnyert összegek felhasználásának célját, a pályázat leadásának és elbírálásának idejét, a benyújtandó pályázat szempontjait, a pályázatban részt vevő személyeket és a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, az elbírás folyamatát, a pályázati anyagok nyilvánossága biztosításának módját vagy tilalmát, a pályázat nyerteseinek ellenőrzését az elnyert pályázati összeg felhasználására vonatkozóan.
A közhasznúvá minősíthető szervezetek gazdálkodásuk tekintetében a szokásos gazdálkodási kockázatnál alacsonyabb mértékű kockázatvállalást alkalmazhatnak, váltót vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthatnak ki.
A részvénytársaság alaptőkéjének feléig forgalomba hozhat olyan névre szóló kötvényt, amelyet a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani (átváltoztatható kötvény). A részvénytársaság olyan névre szóló kötvény kibocsátását is elhatározhatja, amely utóbb, az alaptőke felemelésekor tulajdonosának - a részvényeseket követően - jegyzési jogot biztosít (Gt. 194. §). A kötvény a Tpt.-ben szabályozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, ezért annak kibocsátására a közhasznú nonprofit rt. a 16. § alapján nem jogosult.
Befektetési tevékenység gyakorlásának feltétele a befektetési szabályzat készítése.
Befektetési tevékenység: a társaság saját eszközeiből történő értékpapír, tagsági jogviszonyból eredő vagyonértékű jog, ingatlan és más egyéb hosszú távú befektetést szolgáló vagyontárgy szerzésére irányuló tevékenység [Kszt. 26. § k) pont]. Tagsági jogviszonyból eredő vagyonértékű jog a gazdasági társasági tagsági jogviszony is. Nem tilos tehát, hogy nonprofit gazdasági társaság más gazdasági társaságban tagsági jogviszonyt szerezzen, akkor ha arról befektetési szabályzat rendelkezik. Azonban a továbbtársulás tilalmát mondja ki Áht. 100/L. § (2) bekezdése, így állami tulajdonú (nonprofit) gazdasági társaság további (nonprofit) gazdasági társaságot gazdálkodó szervezetet nem alapíthatnak.
A törvény kötelező előírása az elkülönített nyilvántartás annak érdekében, hogy a cél szerinti közhasznú és az üzletszerű tevékenységből származó bevételek és ráfordítások egymástól elhatárolódjanak. A tételesen felsorolt bevételek és kiadások összevetése lehetővé teszi a kétfajta tevékenység elkülönült bemutatását, egymáshoz való arányát. A közhasznú működés elsődleges bizonyítékául szolgál ez a nyilvántartási rendszer.
A Kszt. tételesen sorolja fel a nyilvántartás alapjául szolgáló bevételi forrásait, illetve a költségeket.
A törvény további célja volt, hogy az elkülönítetten nyilvántartott adatok az adóhatósági ellenőrzésen túl alkalmasak legyenek a törvényességi felügyeletet ellátó ügyész számára is a közhasznú működés számon kérhetőségéhez.
A nonprofit gazdasági társaságokra alapvetően a gazdasági társaság általános szabályai az irányadók ezért számviteli szempontból is az általános, a vállalkozókra vonatkozó szabályokat alkalmazni kell, ezért nem indokolt külön közhasznúsági jelentést is készíteni. Ennek érdekében a számviteli törvény 3. §-a (1) bekezdése 2. pontja szerinti vállalkozói fogalmat 2007. január 1-jétől az alábbiak szerint került módosításra:
- vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozási tevékenység) végez, ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosítóintézetet is, továbbá a nonprofit gazdasági társaság, az egyesülés, a szociális szövetkezet, az iskolaszövetkezet, az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet, a vízitársulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. A számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdasági társaság a számviteli törvény minden vonatkozó előírásának köteles eleget tenni, így - többek között - a könyvvezetés módjáról, nyelvéről, a bizonylatokról, az egységes számlakeretről, a megfelelő szabályzatok elkészítésének kötelezettségéről szóló rendelkezéseknek is.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. §-ának (3) bekezdése alapján a belföldi illetőségűnek minősülő adózó bizonylatolási, könyvvezetési, nyilvántartási kötelezettségeit a számviteli törvény előírásai szerint, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával teljesíti. A megfelelő alkalmazás azt jelenti, hogy az üzletvezetés helyét Magyarországra telepítő külföldi társaságnak a külföldi beszámoló- készítésre és könyvvezetésre vonatkozó előírások mellett a számviteli törvény szerinti kettős könyvvitel szabályainak megfelelően is vezetnie kell könyvviteli nyilvántartásait.
Az Art. 44. §-ában foglalt követelményeknek megfelelő adatszolgáltatási kötelezettségét a társaság - bejegyzése szerint - a rá vonatkozó könyvvezetési és beszámolókészítési előírások mellett, azzal párhuzamosan, attól elkülönítetten köteles - mint magyarországi adóalany - teljesíteni, a magyarországi adók megállapításához szükséges információkat alátámasztó nyilvántartást vezetni a kettős könyvvitel szabályai szerint.
A könyvvezetés az a tevékenység, amelynek keretében a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetére kiható gazdasági eseményekről - e törvényben rögzített szabályok szerint - folyamatosan nyilvántartást vezet és azt az üzleti év végével lezárja (számviteli törvény 12. §)
A beszámoló formája az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától, mindezek határértékeitől függ.
A számviteli törvény 8. § (2) bekezdés szerint beszámoló lehet:
a) éves beszámoló,
b) egyszerűsített éves beszámoló,
c) összevont (konszolidált) éves beszámoló,
d) egyszerűsített beszámoló.
A beszámolási kötelezettség egyszerűbb formáját jelenti az egyszeres könyvvitelt vezetők által készített egyszerűsített beszámoló. A vállalkozásokat érintő adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítését célozza a könyvvizsgálatra nem kötelezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál (betéti társaságoknál, közkereseti társaságoknál) egy olyan, a kettős könyvvitelen alapuló sajátos beszámolási rendszer kialakítása, amelyben a ténylegesen felmerült, alapbizonylatokkal alátámasztott tételek rögzítésén túlmenően gyakorlatilag további értékelési, átértékelési feladatokat (értékhelyesbítés, értékvesztés, értékváltozáshoz kapcsolódó terven felüli értékcsökkenés, céltartalék, devizaárfolyam-változás) nem kell elvégezni és nem kell alkalmazni az időbeli elhatárolásokra vonatkozó tételek egy jelentős részét sem. A törvény szerint az érintett vállalkozóknak kiegészítő mellékletet sem kell készíteniük.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hatálya nem terjed ki arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (közkereseti társaság, betéti társaság), amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 2. § előírásai szerint vezeti [2000. évi C. tv. 2/A. § (1) pont].
A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaság felszámolása, végelszámolása esetén a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti, a felszámolás, a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készítendő záróleltárt és zárómérleget a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 2/A. §-ának (4) bekezdése előírásának figyelembevételével készíti el azzal, hogy azt könyvvizsgálóval nem kell ellenőriztetni.
A számviteli törvény szerinti beszámolót 2009. május 1-jétől elektronikus úton, a kormányzati portál útján kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni, ennek során nincs helye a papír alapú beszámoló képi formátumú elektronikus okirattá történő átalakításának. A beszámolóhoz - a cég, a beszámolót benyújtó természetes személy azonosíthatósága, valamint a benyújtás jogszerűségének igazolása érdekében - elektronikus űrlapot kell mellékelni.
A beszámolónak a céginformációs szolgálat részére történő elektronikus megküldésével a cég letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének is eleget tesz.
A számviteli törvény szerinti beszámoló elektronikus okiratként történő elkészítése nem jogosít a beszámoló összeállítását (formáját, szerkezetét, tagolását) illetően a számviteli törvényben előírt rendelkezésektől való eltérésre.
A beszámolót a cégnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 7. §-ának (2) bekezdése szerinti képviselője küldi meg a céginformációs szolgálat részére. Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja vagy tagja képviselheti.
A beszámolóhoz mellékelni kell az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot, valamint kötelező könyvvizsgálat esetén a független könyvvizsgálói jelentést is. E törvény beszámolóra vonatkozó előírásait az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatra, valamint a könyvvizsgálói jelentésre is megfelelően alkalmazni kell.
A beszámoló közzétételére a céginformációs szolgálat honlapján, napi feltöltéssel kerül sor.
A közzétételi költségtérítést külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetni az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak a kincstárnál vezetett számlájára. A közzétételi költségtérítés - ideértve a céginformációs szolgálat által nyújtott céginformációért fizetendő közzétételi költségtérítést is - a központi költségvetés központosított bevételének minősül. A közzétételi költségtérítés befizetését a céginformációs szolgálat ellenőrzi. Ha a közzétételi költségtérítés befizetése nem vagy nem megfelelő összegben történt meg, erről a céginformációs szolgálat 30 napon belül értesíti az állami adóhatóságot. Ebben az esetben a céget úgy kell tekinteni, mint amely a letétbe helyezési és a közzétételi kötelezettségnek nem tett eleget. A kormányzati portál a beszámoló közzétételre történő megküldésének teljesítéséről az időpont megjelölésével elektronikus igazolást küld a beszámolót benyújtó személynek. A beszámoló megküldésére vonatkozó határidők tekintetében a céginformációs szolgálathoz történő - az informatikai szempontból szabályszerű - érkezés időpontja irányadó.
Az állami adóhatóság az elektronikus űrlap adatai alapján ellenőrzi a beszámoló megküldésének tényét és időpontját. Amennyiben az állami adóhatóság azt állapítja meg, hogy a cég a letétbe helyezésre és közzétételre előírt törvényi határidőig nem küldte meg a beszámolót, felhívja a cég figyelmét kötelezettségének elmulasztására, továbbá arra, hogy 15 napon belül tegyen annak eleget. A felhívás eredménytelensége esetén az állami adóhatóság külön törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhat.
A céginformációs szolgálat honlapján a közzététel céljából megküldött beszámolók haladéktalanul és ingyenesen megismerhetővé válnak. A beszámolók a céginformációs szolgálat honlapján cégnév vagy cégjegyzékszám megadásával, keresőprogram segítségével is megismerhetőek. A beszámolót, illetve annak elektronikus másolatát a céginformációs szolgálat őrzi, gondoskodik a beszámolót érintő archiválási feladatok ellátásáról. A beszámolót úgy kell megőrizni, hogy az kizárja az utólagos módosítás lehetőségét, folyamatosan biztosított legyen az ahhoz való hozzáférés, valamint az elektronikus okirat értelmezhetősége (olvashatósága). Az elektronikus okiratot védeni kell a jogosulatlan hozzáférés, módosítás, törlés vagy megsemmisítés ellen is.
Az állami adóhatóság elektronikus úton haladéktalanul értesíti a cégbíróságot, ha a nyilvántartásából megállapítható, hogy a cég a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az alkalmazott adójogi jogkövetkezmények ellenére sem tett eleget [Ctv. 87. § (1) bekezdés].
Ha a cég nem tett eleget a számviteli törvény szerinti beszámoló megküldésére vonatkozó kötelezettségének, a cégbíróság legkésőbb az állami adóhatóság elektronikus értesítésének érkezésétől számított tizenöt munkanapon belül, ha a cég mulasztását megállapította, a céget megszűntnek nyilvánítja. A cég megszűntnek nyilvánítására irányuló eljárást meg kell szüntetni, amennyiben az eljárás alatt az állami adóhatóság, illetve a cég az eljárás alatt arról értesíti a cégbíróságot, hogy a cég a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tett.
A társaság a törléssel szűnik meg, azaz jövőre terjedő hatállyal a bírósági törlés napjától kezdődően (Gt. 65. §). A Gt. 66. §-a sorolja fel a gazdasági társaságok megszűnésének általános eseteit. Ehhez a Gt. 4. § további rendelkezéseket állapít meg a közhasznú jogállású gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnésére.
Ha a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, úgy a tartozások kiegyenlítése után a társaság tagjai (részvényesei) részére csak a megszűnéskori saját tőke összege adható ki, legfeljebb a tagok (részvényesek) vagyoni hányadának teljesítéskori értéke erejéig. Az ezt meghaladó vagyont a cégbíróság a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) rendelkezései szerint fordítja közcélokra. Ilyen rendelkezés hiányában a cégbíróság a megmaradt vagyont a megszűnő nonprofit gazdasági társaság közhasznú tevékenységével azonos vagy ahhoz hasonló közérdekű célra fordítja.
Ha a társaság jogutódlással szűnik meg, az a jogoknak és a kötelezettségeknek általános jelleggel az új társaságra való átszállását jelenti, ez esetben a megszűnt társaság tartozásaiért a jogutód társaság felel. A jogutódlással történő megszűnést társasági törvény VI. fejezete taglalja. Az átalakulásra vonatkozó speciális rendelkezés szerint nonprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének megtartásával alakulhat át, nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve válhat szét [Gt. 4. § (4) bekezdés].
A megszűnéshez az erre vezető okon kívül a cégbíróságnak a társaság törlését elrendelő jogerős végzése ill. a cégjegyzékből való tényleges törlés is szükséges.
A cégek cégjegyzékből történő törlésének, valamint a tagok személyében bekövetkezett változás hatályosságáról szóló 5/1999. Polgári jogegységi határozat szerint a cégek a törlésről rendelkező végzés keltének hatályával törlendők a cégjegyzékből. Ily módon a cégek függetlenül attól, hogy végelszámolási vagy felszámolási eljárás lefolytatását, a rájuk irányadó anyagi jogszabályban szabályozott eljárást követően vagy átalakulás folytán kerülnek törlésre - a törlésről rendelkező végzés keltének hatályával törlendők a cégjegyzékből.
Ez alól az általános szabály alól a Gt. 74. § (6) bekezdése enged kivételt a gazdasági társaságok átalakulásával kapcsolatban, mely szerint a legfőbb szerv a gazdasági társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésén meghatározhatja azt az időpontot, amikor az átalakuláshoz fűződő joghatások beállnak [Ctv. 57. § (2) bek.].
A jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő, kielégítetlenül maradt követelések a társaság megszűnésétől számított öt éves jogvesztő határidő alatt érvényesíthetőek a tagi felelősség szabályai szerint a volt tagokkal (részvényesekkel) szemben. Ez a szabály természetesen azokra a tagokra vonatkozik, akiknek tagsági jogviszonya a társasággal együtt szűnt meg. A tagi felelősség - az adott társaság speciális szabályainak megfelelően - a tagsági jogviszony korábbi megszűnése esetén az erre irányadó szabályok függvényében állapítható meg.
Ha a jogosult a jogszabályban meghatározott idő eltelte alatt nem érvényesíti az igényét - és a jogszabály jogvesztést nem mond ki -, a követelés a jogszabályban meghatározott idő elteltével elévül. Az igényérvényesítés elmulasztásával az alanyi jog nem szűnik meg, állami kényszerrel többé nem érvényesíthető, azonban a követelés nem szűnik meg. Az elévült tartozás tehát nem tartozatlan kifizetés, és az önkéntes teljesítés nem válik jogalap nélkülivé.
A Gt. 68. §-a a társaság megszűnése esetén fennmaradó tagi felelősséget aszerint rendezi, hogy a társaság fennállása alatt a tagi felelősség korlátlan vagy korlátozott volt.
Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást - egymás közötti viszonyukban - a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik, ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik.
Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.
A nonprofit gazdasági társaságok jogutód történő megszűnése esetén végelszámolásnak van helye a Ctv. VIII. fejezete alapján. A Ctv. 94. § (1) bekezdése kifejezetten deklarálja, hogy a jogutód nélküli megszűnésnek a végelszámolás mindig velejárója, s ez alól csak két kivétel van: a fizetésképtelenség esetköre, és ha jogszabályi rendelkezés a végelszámolás lefolytatása alól felmentést ad [Ctv. 94. § (1) bekezdés "A cég jogutód nélkül történő megszűnése esetén - ha a cég nem fizetésképtelen, és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz - végelszámolásnak van helye."].
A fizetésképtelenség alatt jelen esetben az értendő, hogy nincs helye végelszámolásnak (hanem felszámolást kell kezdeményezni) az olyan jogutód nélkül megszűnni kívánó cég esetében, melynek tartozásai vagyonát meghaladják. Értelemszerűen végelszámolásról nem lehet szó olyan esetben sem, ha a cég felszámolását bármely okból elrendelték [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a Csődtörvény (röviden: Cstv.) 27. § (2) bekezdésében meghatározott].
A Ctv. 94. § (1) bekezdése a Cstv. 27. §-ában felsoroltaknál tehát tágabb értelemben használja a fizetésképtelenség fogalmát, nem csak a bíróság által jogerősen megállapított fizetésképtelenségi helyzetekben tartja kizártnak a végelszámolás elhatározását, hanem akkor is, ha a felszámolás bírósági elrendelése nélkül, ténylegesen fennáll a jogutód nélkül megszűnni kívánó cég fedezethiánya.
A jogutód nélküli megszűnésnek a felszámolás, vagy a végelszámolás mindig velejárója, s azt, hogy a két eljárás közül melyiket kell lefolytatni, főszabály szerint az dönti el, hogy a cég ténylegesen fizetésképtelen-e, vagy sem.
A végelszámolási kötelezettség alól kivételt jelent a Ctv. 89-93. §-aiban szabályozott ismeretlen székhelyű cégek megszüntetésére irányuló eljárás esetköre. Ilyenkor arról van szó, hogy a cég jogutód nélküli megszüntetésére (egyéb törvényi feltételek fennállása mellett) úgy kerül sor, hogy a cég székhelyén (telephelyén, fióktelepén) nem lelhető fel, tisztségviselőivel, meghatározó tulajdonosaival kapcsolat nem létesíthető. Az ilyen ügyekben - noha kívánatos lenne - a végelszámolás, vagy a felszámolás szabályos lefolytatása azért nem lehetséges, mert a fantommá lett cég központi ügyintézési adatai, könyvelési anyaga, egyéb dokumentációja hiányában a fenti eljárások teendői elvégezhetetlenek. Ezen esetkörben a végelszámolás alóli jogszabályi felmentést tehát a kényszer szülte: a megszűnő cégnek a piacról történő rendezett kivezetése amúgy is irreálissá vált igényét megelőzi a közhiteles cégnyilvántartás vezetéséhez fűződő érdek, vagyis, hogy a cégjegyzékből akkor is kikerüljenek a fantomcégek, ha vagyoni - gazdasági viszonyaik mindenre kiterjedő, szabályos rendezése nem lehetséges.
A Gt. 4. § (6) bekezdése lényegében megegyezik a közhasznú társaságok megszűnésére vonatkozó Ptk. 60. § (3) bekezdésben a megfogalmazott kitétellel. A különbség az, hogy a megszűnés esetére vonatkozó szigorító intézkedés csak a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett nonprofit gazdasági társaságokat érinti, a közhasznú társaságok esetében ez a rendelkezés közhasznúsági nyilvántartásba vételtől függetlenül érvényesült.
A közhasznú társaság szabályaihoz hasonló rendelkezést fogalmaz meg a Gt. 4. § (6) bekezdésének harmadik mondata, mely szerint, ha a megszűnéskori vagyonról a társasági szerződés rendelkezést nem tartalmaz, akkor - az alapítványi szabályokhoz hasonló módon - a cégbíróság a megszűnő társaság által betöltött közfeladatokkal azonos vagy azokhoz hasonló közérdekű célra fordítja a megmaradt vagyont.
Alapvető kérdés, hogy megszüntethető-e a közhasznú jogállás anélkül, hogy magát a céget is megszüntetnénk. Közhasznú jogállással együtt járó kedvezmények révén többletforrásukhoz jut a társaság. Ezeknek a forrásoknak a felhasználása a közhasznúsági működés olyan garanciális elemeihez kötött (nyilvánosság biztosítása, fokozott felügyelet...), amelyeket nem lehet megkerülni. A támogatások bármelyike csak akkor érvényesíthető, ha a társaság közhasznú szervezet is egyben, az így kapott támogatás pedig csak a közhasznú tevékenységre fordítható. Ha a működés jellege és a társaság közhasznú tevékenysége megszűnne, akkor a forprofit cég olyan vagyonhoz juthatna, ami a nyereségorientált működést nem illeti meg. Ezért a közhasznú jogállás önmagában nem szüntethető meg a cég működése alatt, hanem csak akkor, ha egyidejűleg a társaság is megszűnik.
Az adóhatóságok feladataik döntő részét adóigazgatási eljárás keretében látják el, melynek során az adózók javára, illetőleg terhére jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg. Az adóztatás egyik leglényegesebb, az adózókat a jogkövető, a közteherviselésben tényleges jövedelmeiknek megfelelően részt vállaló magatartásra serkentő eleme az adóhatósági ellenőrzés.
A korábbi hatályos szabályozás szerint az ellenőrzés - bár kétségkívül hatósági tevékenység - nem volt része az adóigazgatási eljárásnak.
Ezért indokolttá vált, hogy az államigazgatási eljáráshoz hasonlatosan az adózás rendjéről szóló törvény is az ellenőrzést, mint az adóhatóság hatósági tevékenységét az adóigazgatási eljárás keretében szabályozza. Ennek következtében az adóigazgatási eljárás a jövőben három szakaszra tagolódik:
- az ellenőrzésre,
- a hatósági (határozathozatali) eljárásra, illetőleg
- az adóvégrehajtásra.
Az Art. 87. §-a az adóhatóság által lefolytatható ellenőrzések fajtáit határozza meg. Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is),
b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d) az adatok gyűjtését célzó,
e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt
ellenőrzéssel valósítja meg.
Az Art. 89-90. §-ai szabályozzák az ellenőrzésre történő kiválasztás jogintézményét. Az adóhatóság ellenőrzésre történő kiválasztási autonómiáját a törvény több szempont alapján korlátozza. Egyfelől szabályozza a kötelező ellenőrzések intézményét, amelyet a jogutód nélküli megszűnés és az erre feljogosított állami, önkormányzati szervek rendelkezése vált ki, másfelől meghatározza azokat a szempontokat és módszereket, amelyek figyelembevételével az adóhatóság ellenőrzési tervét meghatározza, és a konkrétan vizsgálandó adózókat ellenőrzésre kijelöli. A törvény az Állami Számvevőszék elnöke és az önkormányzat képviselő-testülete esetében meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek fennállása alapjául szolgálhat az említett szervek számára az ellenőrzés elrendeléséhez. Mindebből az következik, hogy a pénzügyminiszter bármely adózó vizsgálatát bármikor elrendelheti.
Kötelező az ellenőrzést lefolytatni
a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el,
b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
c) a pénzügyminiszter utasítására,
d) az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó
adók esetében az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján.
Az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-testülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának megsértése áll.
Az Állami Számvevőszék az állami költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezet.
Az Ász. tv. szerint az Állami Számvevőszék ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását. Ennek keretében az állami költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét, a felhasználások törvényességét, szükségességét és célszerűségét, a költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását és törlesztését. Az Állami Számvevőszék ellenőrzi, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a költségvetés egyetlen kiadási tételét se lépjék túl, és ne kerüljön sor átcsoportosításra. Ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzi:
az állami költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek és az elkülönített állami pénzalapok működését, valamint
a helyi önkormányzatok gazdálkodását,
az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal és a
helyi önkormányzatok adóztatási tevékenységét, valamint
a Pénzintézeti Központ,
a Vám- és Pénzügyőrség és az
Illetékhivatalok tevékenységét.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a Társadalombiztosítási Alap kezelését és felhasználását is.
A közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény erősíti az Állami Számvevőszéknek - mint az állami ellenőrzés legfőbb szervének - szerepét és hatáskörét. A szabályozás alapján az ÁSZ olyan közjogi felhatalmazást kapott, amelynek alapján ellenőrzései során - az állami vagyon, illetve a támogatások felhasználása jogszerűségének ellenőrzése céljából - az állami szervek körén túlléphet.
Az Állami számvevőszékről szóló törvény korábbi szabályozása főszabályként nem jogosította fel az Állami Számvevőszéket arra, hogy az állami szervekkel szerződéses kapcsolatba lépő és ennek alapján az állami vagyont kezelő (forrásokat felhasználó) magánszervezetek tevékenységét e vonatkozásban vizsgálhassa. Az 1989. évi XXXVIII. törvény alapján az ÁSZ csak az állami költségvetésből juttatott támogatások felhasználását ellenőrizhette. Az Üvegzseb-törvény módosítása arra irányult, hogy az ÁSZ rendelkezzen olyan közjogi felhatalmazással, amelynek alapján ellenőrzései során - az állami vagyon, illetve a támogatások felhasználása jogszerűségének ellenőrzése céljából - az állami szervek körén túlléphessen.
Ezért az ÁSZ vizsgálhatja az államháztartás alrendszeréből finanszírozott beszerzéseket és a közvagyont érintő szerződéseket a megrendelőként eljáró állami, önkormányzati szervnél, valamint a megrendelővel kapcsolatban álló, a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetnél. A vizsgálat ez utóbbiaknál azonban csak az ÁSZ pénzügyi ellenőrzési kompetenciájával összefüggésben - a hatályos szabályok alapján is ellenőrizhető szervezeteknél folytatott vizsgálathoz kapcsolódva - történhet (azaz nincs szó arról, hogy az ÁSZ-t piaci szervezetek működésének ellenőrzésére jogosították fel).
Az Üvegzseb-törvény pontosítja az állami költségvetésből, állami szerv által közvetlenül vagy külön szervezet útján nyújtott támogatások, illetve juttatott vagyon felhasználásának ellenőrzésére irányadó szabályokat, valamint nevesíti azokat a közjogi és magánjogi szervezeteket, amelyek ellenőrzésére az ÁSZ külön törvények alapján már eddig is jogosult volt. Az ÁSZ a helyi önkormányzatnál, kisebbségi önkormányzatnál, köztestületnél, közalapítványnál, nonprofit gazdasági társaságnál és egyéb kedvezményezettnél (alapítvány, társadalmi szervezet, gazdálkodó szervezet) ellenőrzést végezhet.
Az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy az állami költségvetésből gazdálkodó szerveket (intézményeket), valamint az állami költségvetésből nyújtott támogatás vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását a helyi önkormányzatoknál, az országos és helyi kisebbségi önkormányzatoknál, a közalapítványoknál (ideértve a közalapítvány által alapított gazdasági társaságot is), a köztestületeknél, a közhasznú szervezeteknél, a gazdálkodó szervezeteknél, a társadalmi szervezeteknél, az alapítványoknál és az egyéb kedvezményezett szervezeteknél vizsgálatot tarthat, iratokat és más dokumentációt kérhet, azokba akkor is betekinthet, ha államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmaznak, azokról másolatot, kivonatot készíthet; iratokat azonban - másolat készítése mellett - csak akkor foglalhat le, ha súlyos szabálytalanság történt, és az irat meghamisításától, illetőleg megsemmisítésétől lehet tartani.
Az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy a vizsgált szerv bármely helyiségébe beléphet, annak bármely dolgozójától szóban vagy írásban felvilágosítást kérhet.
A vizsgált szerv köteles
- az Állami Számvevőszék megkeresésének soron kívül eleget tenni;
- az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy részére szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot megadni és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni;
- az ellenőrzést végző személy kérésére az általa szolgáltatott adatok és rendelkezésre bocsátott dokumentáció teljességéről nyilatkozatot tenni;
- az ellenőrzés zavartalan elvégzéséhez szükséges egyéb feltételeket megteremteni.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzési megállapításait megküldi az ellenőrzött szerv vezetőjének, aki arra 8 napon belül írásban észrevételeket tehet, illetve intézkedéseket rendelhet el. Az intézkedésekről 30 napon belül tájékoztatni kell az Állami Számvevőszéket. Ha az intézkedések nem kielégítőek, arról az Állami Számvevőszék elnöke tájékoztatja az ellenőrzött szerv vezetőjét, tájékoztathatja az Országgyűlést vagy az esetet a zárszámadáshoz kapcsolódó éves jelentésben ismerteti.
Ha az Állami Számvevőszék megbízásából ellenőrzést végző személy bűncselekmény alapos gyanúját állapítja meg, megállapításait az illetékes hatósággal haladéktalanul közölni köteles, egyéb mulasztások esetén az érintett személyekkel szemben a munkáltatói jogkört gyakorlónál felelősségre vonást kezdeményezhet.
Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a bíróságon kívüli, jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknek munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseire.
Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi törvényességi felügyelet során:
- óvást emelhet az Alkotmánnyal vagy magasabb szintű jogszabállyal ellentétes jogszabály, illetőleg állami irányítás egyéb jogi eszköze ellen;
- elbírálja azokat a törvényességi kérelmeket, közérdekű bejelentéseket és törvénysértésre utaló jelzéseket, amelyeket az állampolgárok és a jogi személyek az államigazgatás és más, bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek határozatai, illetőleg törvénysértő mulasztásai ellen az ügyészséghez benyújtanak;
- a hatáskörébe tartozó területi és helyi szerveknél általános érvényű rendelkezés (szabályzat, alapszabály stb.) kiadását, módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését kezdeményezheti;
- megtekintheti az ügyészi törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek általános érvényű rendelkezéseit és egyedi döntéseit, a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot tarthat, illetőleg az ellenőrzési vagy felügyeleti joggal felruházott szervet vizsgálat tartására kérheti fel; ezzel összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet;
- a szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti.
Az illetékes szerv vezetője a megjelölt ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.
A közhasznú szervezetek költségvetési támogatásában külső ellenőrzést végző szerv az Állami Számvevőszék, belső ellenőrzést végeznek a fejezetet irányító szervek és a költségvetési szervek belső ellenőrzési szervei, valamint a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv.
A belső kontrollrendszer a költségvetési szerv által a kockázatok kezelésére és tárgyilagos bizonyosság megszerzése érdekében kialakított folyamatrendszer, amely azt a célt szolgálja, hogy a költségvetési szerv megvalósítsa céljait.
A belső ellenőrzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenőrzött szervezet működését fejlessze és eredményességét növelje. A belső ellenőrzés az ellenőrzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemléletű megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenőrzött szervezet kockázatkezelési, ellenőrzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belső szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva a belső ellenőrzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetője részére. A költségvetési szerveknél a belső ellenőrzés kialakításáról és megfelelő működtetéséről a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. A fejezetet irányító szerv (helyi önkormányzat esetében az önkormányzat) belső ellenőrzést végezhet az irányítása vagy felügyelete alá tartozó bármely költségvetési szervnél, illetve az általa létrehozott vagy a támogatás mértéke erejéig az általa támogatott gazdálkodó szervezetnél arról, hogy
a) a gazdálkodó szervezet működése hogyan befolyásolja a közfeladat támogatási szükségletét;
b) a gazdálkodó szervezetnek nyújtott költségvetési pénzeszközök (támogatás, tőkeemelés, szolgáltatás ellenértéke, egyéb jogcímen biztosított ilyen forrás) hogyan hatottak az általuk végzett tevékenység ellátásának színvonalára, gazdaságosságára, a szervezet jövedelmezőségére és a vagyon változására;
c) indokolt-e az állami feladat e gazdálkodó szervezettel történő ellátása, szükséges-e változtatni az együttműködés tartalmán. Az indoklásnak olyan gazdasági számításokon kell alapulnia, amelyek igazolják, hogy az állami feladatok e gazdálkodó szervezettel való ellátása költségvetési szervi formával, vagy szolgáltatás igénybevételével szemben eredményesebb, hatékonyabb, gazdaságosabb.
Az állami vagy önkormányzati, illetve a nemzetközi forrásokból juttatott támogatások belső ellenőrzésre az Áht. és az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozza, de rendelkezést tartalmaz - többek között - az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet, a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény, az Ötv., a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet.
A nonprofit gazdasági társaságok nemzetközi forrásokból nyújtott támogatás ellenőrzésére a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az irányadó.
A közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a nonprofit gazdasági társaság nyilvántartásba vételére illetékes cégbíróságnál kell benyújtani. A közhasznúsági kategória megítélése, mindig annak a bíróságnak a hatáskörébe tartozik, aki a közhasznúvá minősíthető szervezet nyilvántartásba vételét elrendeli.
A közhasznúsági nyilvántartásba vétel iránti kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik közhasznúsági fokozatban történő nyilvántartását kéri. A kérelemben csak egy közhasznúsági fokozat jelölhető meg.
A közhasznúsági nyilvántartásba vételről, az átsorolásról és a törlésről a bíróság nemperes eljárásban, a cégtörvényben meghatározott határidők betartásával határoz. A bíróság határozatát az ügyészségnek is megküldi.
A nonprofit társaságok 60 napon belül kötelesek kérni a közhasznú jogállás törlését, illetőleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő átsorolásukat, ha a működésük a Kszt. 4. §, 5. § és 7. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg. A költségvetési forrásban részesülő, illetve az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból létrehozott nonprofit gazdasági társaságokra e rendelkezés nem alkalmazható, mivel az így létrehozott társaságok csak közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett formában működhetnek, illetve hozhatók létre.
Az ügyész a közhasznúsági nyilvántartásba vételre illetékes bíróságnál indítványozhatja a közhasznú jogállás törlését, illetőleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő átsorolást, ha a közhasznú szervezet működése és vagyonfelhasználása a Kszt.-ben, a létesítő okiratban vagy az ennek alapján készített belső szabályzatokban foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, és ezen a szervezet az ügyészi felhívás után sem változtat.
A nonprofit gazdasági társaságok cégjegyzékét az a megyei (fővárosi) cégbíróság vezeti, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. A cégbíróság illetékes a területén székhellyel rendelkező társaságok létesítésének, bejegyzett adataik megváltoztatásának bejegyzésére, illetve a társaság cégjegyzékből való törlésére és a törvényességi felügyeleti eljárás Ctv.-ben meghatározott körben való lefolytatására.
A Kszt. 2. § (1) bekezdésében felsorolt többi szervezet közhasznú minősítésére irányuló kérelem elbírálásában a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére jogosult megyei (fővárosi) bíróság jár el.
A kérelemben csak egy közhasznúsági fokozat jelölhető meg. Az eljárásra illetékes bíróság a közhasznú nyilvántartásról szóló végzést megküldi a közhasznú minősítést kérelmező félnek (jogi képviselőnek) és a nonprofit társaság székhelye szerint illetékes ügyészségnek. A kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen, a végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt az ügyész, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen, a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt.
A keresetlevélben, illetve az eljárás során csak olyan adat jogszabálysértő voltára lehet hivatkozni, amely adatot a bíróságnak a cégbejegyzési eljárásban vizsgálnia kellett volna.
Amennyiben a nonprofit társaság közhasznú minősítésének alapjául szolgáló cél megvalósult, vagy egyéb ok miatt nem jogosult a közhasznú minősítésre, akkor a társaság köteles 60 napon belül a közhasznú jogállás törlését kérni.
A társaság közhasznú működése felett törvényességi felügyeleti jogkört gyakorló ügyész is jogosult a közhasznú minősítés megszüntetését, illetőleg alacsonyabb fokozatba történő átsorolást kezdeményezni az illetékes cégbíróságnál, amennyiben a társaság közhasznú működésével, gazdálkodásával vagy belső szabályzatával kapcsolatosan annak feltétele fennáll. Az átsorolás kezdeményezése előtt azonban köteles az ügyész a közhasznú nonprofit gazdasági társaságot felhívni a megfelelő közhasznúsági fokozat szerinti működés helyreállítására.
Hazánkban a jogi személyek nyilvántartásba vételére háromféle nyilvántartás létezik. Ezek:
- a cégnyilvántartás,
- a költségvetési szervek nyilvántartásai
- a társadalmi szervezetek és az alapítványok nyilvántartása.
A Kszt. 3. § értelmében közhasznú szervezetté minősíthető szervezet közhasznú jogállását a közhasznú vagy kiemelkedő közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vétellel szerzi meg (közhasznúsági nyilvántartásba vétel). A nonprofit gazdasági társaság cégbírósági bejegyzéssel nyeri el közhasznú minősítését (konstitutív hatály), a bejegyzés a bejegyzés napjától jövőre nézve bír hatállyal, azaz a bejegyzés ex nunc hatályú.
A nonprofit társaságok bejegyzésére illetékes bíróság köteles vizsgálni, hogy a társaságot alapító jogi személy a rá vonatkozó nyilvántartási szabályok szerint nyilvántartásba vett szervezet-e, továbbá vizsgálnia kell a cégbíróságnak az alapító jogi személy képviseletére jogosult személyét, és hogy e személlyel szemben a Gt. és a Kszt. vonatkozó rendelkezései szerint összeférhetetlenségi ok fennáll-e. Ezért a bejegyzéséhez már a bejegyzési kérelem benyújtásakor be kell nyújtani jogi személy által történő alapítás esetén a jog személy nyilvántartásba vételét igazoló okiratát, és azt az okiratot, amelyből a szervezet képviseletére jogosult személye is megállapítható.
A nonprofit társaságok eljárása bírósági hatáskörbe tartozó speciális nemperes eljárás, amelynek részletes szabályait, eljárási rendjét a cégeljárásról szóló törvény határozza meg. A cégeljárásról szóló törvény általános eljárásjogi háttéranyagát a valamennyi peres és nemperes eljárásra vonatkozó Polgári perrendtartás szolgálja.
A cégbírósági eljárásban szünetelésnek nincs helye. A cégnyilvántartás nyilvánossága, közhitelessége, a cégvalódiság elve megköveteli, hogy a már előterjesztett kérelmek mielőbb elbírálásra kerüljenek, ezért megengedhetetlen, hogy a bírósági döntés a kérelmező érdektelensége miatt várasson magára.
A cégnyilvántartás két részből áll: a cégjegyzékből, valamint a cégjegyzékben szereplő adatok igazolására szolgáló okiratokból, illetve egyéb, a cégre vonatkozó, közérdekről, a forgalom biztonsága céljából benyújtásra kerülő okiratokból (pl. a számviteli törvény szerinti beszámoló), összefoglaló néven cégiratokból.
Igen fontos garanciális szabály, hogy a cégjegyzék bejegyzés alatt álló, fennálló, illetve már törölt adatai egyaránt teljes körű nyilvánosságot élveznek. Ugyanez vonatkozik a cégiratokra is, függetlenül attól, hogy azokat a cégbíróság papír alapú formában vagy elektronikus formában tartja-e nyilván.
Speciális rendelkezések vonatkoznak a törvényességi felügyeleti eljárás során keletkezett iratanyagra. A Ctv. 72. § (5) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti ügy iratai utólag, abban az esetben válnak nyilvánossá, ha a cégbíróság a céggel szemben - jogszabálysértésre tekintettel - intézkedést alkalmazott, vagy ha az intézkedésre csak azért nem volt szükség, mivel a cég a cégbíróság felhívására a törvényes működését helyreállította. Más esetben a törvényességi felügyeleti eljárásban keletkezett iratok nyilvánosságára a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi IV. törvény (Pp.) rendelkezései irányadók. (A Pp. 119. §-ának értelmében az iratokat a felek, az ügyész és az eljárásban résztvevő egyéb személyek ismerhetik meg.)
A cégnyilvántartás nyilvánosságát a cégbíróság, a Cégszolgálat, valamint a Cégközlöny biztosítja.
A közhiteles cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, jogok és tények fennállását, ideértve azok változásait is. A cégnyilvántartás ezen funkciója csak akkor valósulhat meg, ha az egyes bejegyzési eljárások során függő jogi helyzet csak az elkerülhetetlen esetekben következik be. Ezért a törvény megtiltja az eljárás szünetelését, illetve korlátozza a bejegyzési eljárás felfüggesztésének lehetőségét.
A cég bejegyzésére irányuló eljárásban felfüggesztésnek csak átalakulás bejegyzése esetében, illetve akkor van helye, ha a bejegyzési eljárás folyamata alatt törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására irányuló kérelmet is benyújtottak. Ebben az esetben a Ctv. 78. §-a szerint a két kérelmet együtt kell elbírálni. Erre tekintettel a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás legfeljebb hatvan napra felfüggeszthető.
Változatlan az a szabály, hogy a bejegyzési eljárás során csak okirati bizonyításnak van helye, illetve az is, hogy költségmentesség, vagy illeték- és költségfeljegyzési jog nem engedélyezhető. Ugyancsak változatlan rendelkezés a kötelező jogi képviselet előírása.
A cég adatainak a cégjegyzékbe történő bejegyzése főszabályként kérelemre történik. Fontos változása az új Ctv.-nek, hogy bizonyos körben, különösen a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a törvény feljogosítja az ügyben eljáró megyei bíróságot, mint cégbíróságot arra, hogy a törvényességi felügyeleti eljárása alapján, illetve más bíróságok jogerős határozata alapján hivatalból is bejegyezhessen adatokat a cégjegyzékbe vagy törölje azokat.
A cégbejegyzési, illetve a változásbejegyzési eljárás során azonban a bejegyzés vagy törlés alapvetően kérelemre történik, amelyet a cég szervezeti (törvényes) képviselője terjeszt elő jogi képviselő útján. A cég szervezeti képviseletének módját az adott cégformára irányadó anyagi jogi szabályok rendezik.
Változatlan rendelkezés, hogy a cégbíróság jelentős pénzbírsággal sújthatja azt, aki a kérelem benyújtására vonatkozó kötelezettségét elmulasztja. A kérelem csak papír alapú formában terjeszthető elő, elektronikus úton nem.
A cégbíróság a kérelem érkezését követően, legkésőbb nyolc munkanapon belül megvizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja (Ctv. 24-25. § és 27-29. §), illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek.
A bejegyzési kérelem érdemi vizsgálata során a cégbíróság azt köteles megvizsgálni, hogy azok az adatok, amelyeknek a bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a jogszabályok előírnak, tehát a bejegyzési kérelem tartalma, illetve a létesítő okirat és a csatolt mellékletek tartalma megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá azt is, hogy azok egymással összhangban állnak-e.
A társadalmi szervezetek nyilvántartását a megye/fővárosi bíróság társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére jogosult részlege látja el.
Változatlanul a társadalmi szervezet képviseletére jogosult személy feladata a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem benyújtása a társadalmi szervezet székhelye szerinti megyei (fővárosi) bírósághoz. A társadalmi szervezet képviselője és az eljáró bíróság számára egyaránt egyértelműbb helyzetet teremt, hogy az igazságügy-miniszter rendeletében felsorolja a kérelemhez minden esetben csatolandó okiratokat.
Ugyancsak az egyértelmű jogi helyzet kialakítása érdekében rögzíti a törvény hogy a nyilvántartásba vételről a bíróság olyan nemperes eljárásban határoz, amelyben a Polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A közhasznú szervezetekről szóló törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba. A közhasznú nyilvántartásba vételi eljárás adminisztrációs terveinek csökkentése érdekében visszamenőleges hatályt állapított meg a törvény minden olyan szervezet számára, amelyet a közhasznú tevékenységek felsorolásának megfelelő tevékenységet folytató szervezetként 1997. december 31-ig nyilvántartásba vettek. 1998. január 1-jétől közhasznúnak minősült a közhasznú társaság, ha nyilvántartásba vételi kérelmét 1998. június 1-jéig benyújtotta.
A törvény lehetővé tette azoknak a közhasznú társaságoknak a megszüntetését, amelyeket az államháztartás alrendszereiből alapítottak vagy rendszeres költségvetési támogatásban részesítettek és a Kszt. 27. § (1) bekezdésében meghatározott időpontig közhasznú minősítésüket az illetékes cégbíróságon nem kérelmezték.
A törvény záró rendelkezése [Kszt. 27. § (3) bek.] kötelezővé tette minden olyan cégjegyzékbe már bejegyzett társaság számára a közhasznú minősítését, amelyet az államháztartás alrendszereiből származó vagyon felhasználásával alapítottak vagy a létesítő okirata szerint rendszeres költségvetési támogatásban részesült. Hasonló megfogalmazásban tette kötelezővé az Üvegzseb-törvény az állami/önkormányzati tulajdonú társaságok kötelező közhasznúsági nyilvántartásba vételét. Az Üvegzseb-törvény 13. §-a által módosított Áht. 104/A. § (1) bekezdése szerint az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból létrehozott közhasznú társaságot csak a közhasznú szervezetekről szóló törvényi feltételeknek megfelelő közhasznú szervezetként hozható létre. A közhasznú nonprofit gazdasági társaságokra is irányadó az Áht. felhívott §-a a Gt. 365. § (6) bekezdés c) pont alapján.
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosításáról szóló 2009. évi XLII. törvény 27. §-a a következő (5) bekezdéssel egészült ki:
"(5) A (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettség nem vonatkozik az állami tartalékgazdálkodási feladatokat ellátó szervezetre." Hatálybalépés időpontja 2009. május 30.
A gazdasági társaságokról szóló törvény 365. §-ának (3) bekezdése szerint a közhasznú társaság 2007. július 1-jét követő két éven belül társasági szerződése módosításával nonprofit korlátolt felelősségű társaságként működhet tovább, más nonprofit gazdasági társasággá alakulhat át vagy jogutód nélküli megszűnését határozhatja el. A közhasznú társaság 2009. június 30-ig köteles volt a cégbíróságnál nonprofit gazdasági társaságként történő nyilvántartásba vételét kérni, vagy jogutód nélküli megszűnését a cégbíróságnak bejelenteni. E határidő eredménytelen eltelte után a cégbíróság a társasággal szemben a megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazza.
Az ország Gazdaságbiztonsági Tartalék készleteit kezelő Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság (a továbbiakban: TIG Kht.) közhasznú társasági formában, de nem közhasznú szervezetként látja el feladatát, költségvetési támogatásban nem részesül, nem alanya az adótörvényeknek.
2009. március 1-jével a TIG Kht. Alapító Okirata módosításra került a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 365. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, nonprofit korlátolt felelősségű társasági formában történő továbbműködés érdekében.
A cégbíróság a TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság bejegyzési kérelmét elutasította, mivel a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 27. §-ának (3) bekezdése és az Áht. 104/A. § (1) bekezdése alapján, mint az államháztartás alrendszereiből származó vagyon felhasználásával alapított szervezet köteles a közhasznúsági nyilvántartásba vételét kérni.
A TIG KM., illetve a tevékenységét folytató TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság nem tud megfelelni a közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba vétel törvényi feltételeinek, mivel - nem tud eleget tenni a nyilvánosságot biztosító, illetve beszámolási szabályoknak, mivel feladatai jellegéből adódóan az ezzel kapcsolatos adatok egy része államtitoknak minősül (Gazdaságbiztonsági Tartalék készletek összetétele, volumene és az azokkal történő gazdálkodás), - a társaság tevékenysége a gazdaságbiztonsági tartalékolás, amely közfeladat, azonban csak ezen tevékenységek egy része sorolható be a törvény által megjelölt közhasznú tevékenységek közé.
A fenti indokok alapján a TIG Kht., illetve a tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság már nem a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény alapján részesül adó-, illeték- és egyéb kedvezményekben, hanem az egyes jogszabályok külön nevesítik, mint mentességben részesülőt.
A TIG Kht. nonprofit korlátolt felelősségű társaságként történő cégbírósági bejegyzése és továbbműködtetése csak úgy biztosítható, ha a közhasznú szervezetté történő minősítés kötelezettsége alól mentesül.
A felsorolt indokok alapján, soron kívül szükség volt az érintett jogszabályhely módosítása a nonprofit korlátolt felelősségű társasági formában történő továbbműködés és cégbírósági bejegyzés érdekében.
A javaslat a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosításával kívánta kivenni a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaságot, illetve az átalakulást követően annak tevékenységét folytató TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot a közhasznúvá minősíthető szervezetek közül.
A hatályba léptető rendelkezés szerint a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosításáról szóló törvény a kihirdetését követő napon lépett hatályba. E rövid határidő azért szükséges, hogy a hatálybalépés 2009. június 30. napja előtt megtörténjen.
A közfeladat-ellátás egyik formája a nem költségvetési szerv által történő feladatvégzés. Az Áht. egy külön fejezetében összegezve tartalmazza a különféle (közpénzből, közvagyonból alapított, tulajdonolt) gazdálkodó szervezetekre vonatkozó előírásokat. Lényeges szempont, hogy egyrészt az önkormányzati vagyon tekintetében az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény, az állami vagyon tekintetében pedig az állami vagyonról szóló törvény általános jellegű szabályokat állapít meg, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Áht. tehát olyan speciális előírásokat határoz meg, melyek fő szempontokként érvényesítik a közpénzek felhasználásának, a közvagyon hasznosításának ésszerűségét, hatékonyságát, átláthatóságát, valamint a közfeladatok eredményes, kiszámítható és biztonságos ellátását.
A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény több igen jelentős területen fontos új szabályozást teremtett az államháztartási működésben. A törvény jelentőségét illusztrálja, hogy mintegy 600 központi és 13 000 önkormányzati költségvetési szervet, valamint az általuk foglalkoztatott több mint 700 ezer munkavállalót érint. A teljes államháztartás költésének több mint 30%-ára (a GDP mintegy 20%-ának megfelelő közkiadásra) ad a törvény megújuló szabályozást.
A 2008. évi CV. törvény egyértelműen fellép a közfeladatok ellátásának túlzott és deformált kiszervezése, mesterséges civiljogi-kereskedelmi jogi formákba bújtatása ellen (és a már lezajlott ilyen irányú folyamat elsősorban a közhasznú társasági cégforma megszüntetésével); a költségvetési (közpénzzel, közvagyonnal való) gazdálkodástól és működéstől idegen, jelentős piaci forrásokat és piaci viszonyokat feltételező szabályozási logikával szemben. Ilyen ellátási módnak abban az esetben van legitimitása, ha a költségvetési szervi feladat-megoldás lehetősége - vizsgálat alapján - kimerült, az alapfeladatok és kapcsolódó, de más jellegű feladatok piaci környezetben, ilyen jellegű forrásra terhelhetők, illetve a működés infrastrukturális hátterét illetően az indokolt.
A 2008. évi CV. törvény hangsúlyozottan a költségvetési szervi formát priorizálja a közfeladatok ellátására nézve oly módon, hogy arra nézve tartalmaz konkrétan szigorítást, hogy mikor látható el állami tulajdonú (állami részesedéssel működő) gazdálkodó szervezet által a közfeladat költségvetési szervi forma helyett. Ha e kiterjedt feltételrendszernek a feladat, a nyújtott szolgáltatás keresleti-kínálati viszonyai, valamint maga a szervezet nem tud megfelelni, azaz valós piaci feltételek nem állnak fenn, vagy a piaci működés más ok miatt nem indokolt, akkor a költségvetési szervi forma választása kötelező.
A költségvetési szervek két fő típusát különbözteti meg a törvény. A költségvetési szervek tevékenységük alapján lehetnek: közhatalmi vagy közszolgáltató költségvetési szervek. A feladatellátáshoz gyakorolt funkciójuk szerint: önállóan működő és gazdálkodó, vagy önállóan működő költségvetési szervek. Az utóbbinak négy altípusa van: közintézmény, közintézet, vállalkozó közintézet és közüzem.
A közintézmény végezhet oktatást, képzést, de idetartoznak a közgyűjteményi és közművelődési intézmények is. A közintézet - egyebek mellett - egészségügyi, felsőoktatási, kutatás-fejlesztési tevékenységet végezhet. A vállalkozó közintézet nem csak az államháztartásból, hanem a vállalkozásából származó bevétellel is gazdálkodik. A közüzem (mely új költségvetési szervtípus) technikai jellegű (anyagi) és nem anyagi jellegű szolgáltatást végezhet.
A közhatalmi költségvetési szerv jogszabály által közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szerv. Jellemzően a jogalkotói, jogszabály-előkészítési, igazságszolgáltatási, védelmi, rendvédelmi, közigazgatási jogalkalmazói, hatósági és törvényességi ellenőrzési feladatot ellátó szervek tartoznak ide. Léteznek olyan közhatalmi szervek, amelyek - sajátos politikai-közjogi szerepüknél fogva - közjogi értelemben jogalanyok, polgári jogi értelemben azonban nem jogi személyek, s így költségvetési szervek sem lehetnek (pl. Országgyűlés, Kormány).
A közszolgáltató költségvetési szerv - az elnevezés is jól kifejezi - a köz számára nyújt szolgáltatást, amely lehet: közoktatási, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, közgyűjteményi, közművelődési, szakképzési, felnőttképzési, vagy más "klasszikus" szellemi közszolgáltatás, illetve más költségvetési szerv(ek) részére gazdasági-pénzügyi-műszaki ellátás ("GAMESZ") ("közintézmény" altípus); felsőoktatási, tudományos kutatási, egészségügyi, fejlesztési, művészeti, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi, sportcélú és informatikai közszolgáltatás ("közintézet" vagy "vállalkozó közintézet" altípus, amely kategóriába tartozhatnak külön törvény szerint országos közgyűjtemények is); illetve pl. más költségvetési szerv vagy lakosság számára nyújtott fizikai (technikai) szolgáltatás, ellátás, településgazdálkodási, -üzemeltetési, műszaki szolgáltatás ("közüzem" altípus, amely kategóriába tartoznak a fogvatartottak foglalkoztatását végző költségvetési szervek is). A közszolgáltató költségvetési szervek folytathatnak vállalkozási tevékenységet, s a működéshez szükséges forrásuk saját bevételből is részben előteremthető;
A 2008. évi CV. törvény 1. § meghatározza a költségvetési szerv fogalmát, mely alapján: a költségvetési szerv az államháztartás részét képező, jogi személy. A társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló - közérdekű - állami és önkormányzati feladatokat (közfeladatokat) alaptevékenységként ellátó szerv.
A költségvetési szerv alapvetően nem profitérdekelt, a közfeladatot az alapító okiratban meghatározott illetékességi területén kötelező jelleggel kell teljesítenie. A költségvetési szerv a működését biztosító államháztartáshoz nem közvetlenül, hanem a kijelölt irányító szervek útján kapcsolódik. A költségvetési szerv működésének anyagi keretét költségvetése, költségvetési kerete, valamint a kezelésébe (használatába) adott vagyon biztosítja.
Költségvetési szervek és alapító szervük a 2008. évi CV. törvény 2. § alapján:
a) központi költségvetési szerv, társadalombiztosítási költségvetési szerv (a továbbiakban együtt: központi költségvetési szerv), amelyet az Országgyűlés, a Kormány, a fejezetet irányító szerv - az autonóm államigazgatási szerv és a kormányhivatal kivételével - alapíthat;
b) helyi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása, a többcélú kistérségi társulás alapíthat;
c) helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet külön törvény alapján a települési, a területi kisebbségi önkormányzat, valamint a települési vagy a területi kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása alapíthat;
d) országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, amelyet külön törvény alapján az országos kisebbségi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat jogi személyiségű társulása alapíthat;
e) köztestületi költségvetési szerv, amelyet külön törvény alapján a köztestület alapíthat.
Fejezetet irányító szerv: a költségvetési törvényben meghatározott fejezetbe besorolt költségvetési szerv (szervek) vonatkozásában külön törvényben és 2008. évi CV. törvénybe foglalt irányítási jogokkal felruházott irányító szerv, valamint a fejezetbe tartozó előirányzatokkal kapcsolatos gazdálkodási irányítási jogokkal felruházott szerv vagy személy [Áht. 49. § (1) bekezdés].
Minden költségvetési szerv a polgári jog alanya, ezért jogi személyiség nélkül költségvetési szerv nem létezhet. Jogi személyiséget pedig a költségvetési szerv is úgy szerez főszabály szerint, hogy alapító okirata alapján bejegyzik a közhiteles nyilvántartásba.
Alapító okirat nélkül a költségvetési szerv nem jöhet létre még akkor sem, ha költségvetési szerv létrehozása jogszabályon alapul.
A költségvetési szerv alapító okiratának tartalmi követelményei: a költségvetési szerv neve, székhelye, létrehozásáról rendelkező jogszabályra (határozatra) való hivatkozás, jogszabályban meghatározott közfeladata, alaptevékenysége, illetékesség (közhatalmi tevékenység esetén), illetve működési köre (közszolgáltató tevékenység esetén), irányító szervének neve, székhelye.
Tartalmazza még az alapító okirat: típus szerinti (közhatalmi, közszolgáltató), valamint a feladatellátáshoz gyakorolt funkciói (önállóan működő és gazdálkodó, vagy önállóan működő) szerinti besorolását, vezetőjének (vezető szerve, testülete tagjainak) kinevezési, megbízási, választási rendjét, valamint foglalkoztatottjaira vonatkozó foglalkoztatási jogviszony (jogviszonyok) megjelölését.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény VII/A. fejezete tartalmazza a közfeladatok gazdálkodó szervezetben való részvétellel történő ellátását. Az Áht. 100/K. § azon általános (együttes) előfeltételeket részletezi, melyek meglétekor ésszerűen felvethető, szóba kerülhet a gazdálkodó szervezet útján való közfeladat-ellátás. Ezen általános előfeltételek teljesülése esetén teszi lehetővé a §, hogy különös (speciális) vagy egyedi jelleggel rendelkezni lehessen gazdálkodó szervezet útján történő közfeladat ellátásáról. Mivel közhatalom gyakorlása nem történhet (vagy csak törvényi kivétellel) gazdálkodó szervezetként, ezért ilyen megoldás a közszolgáltatások ellátása körében merülhet fel. E § nem határolja be az állami-önkormányzati tulajdon, a közvagyon mértékét (arányát) az adott gazdálkodó szervezetben, hasonlóképpen minimális tulajdoni arány sem kerül előírásra, meghagyva a mozgásteret e körben.
A költségvetési szervek gazdálkodó szervezeteire vonatkozó §-ok jórészt a már évek óta az Áht.-ban lévő előírásokat tartalmazzák, egyúttal - a törvény más részeivel való összhang biztosítására - kis mértékben módosítva azokat. Ezen kívül bizonyos általános szabályok kikerültek az Áht.-ból és az állami vagyonról szóló törvénybe lettek átemelve.
Lényeges új előírások:
- központi költségvetési szerv - az állami vagyonról szóló törvénnyel összhangban - tulajdonosi jogokat csak külön szerződés alapján gyakorolhat;
- törvény eltérő rendelkezése hiányában a gazdálkodó szervezet bevétele nem származhat tartósan túlnyomóan (kétharmadot meghaladó arányban) államháztartási forrásból. Az ilyen szervezet költségvetési szervi formában (annak a közforrásokra kialakított szabályrendszerével) működhet hatékonyan, egyébként indokolt intézkedni a gazdálkodó szervezeti működésnek megfelelő, jelentősebb nem államháztartási ("saját") forrásarány kialakulásáról.
- a tapasztalható visszaélések megakadályozása céljából indokolt elkerülni, hogy a Kormány irányítása alá tartozó költségvetési szervek ún. háttérintézményi célra a gazdasági társasági, vagy más gazdálkodó szervezeti formát felhasználják;
- az egyes - így különösen a statisztikailag a "kormányzati szektorba tartozó" - gazdálkodó szervezetek eladósodása, vagyonvesztése fontos, hogy ne történhessen ellenőrizetlenül, kontrollálatlanul. Ezért új szabályként jelenik meg, hogy bizonyos mérték felett a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez, kezességvállalásához, ingyenes vagyonjuttatásához stb. az irányító szerv, illetve központi költségvetési szerv esetén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács előzetes engedélye szükséges. (Kivételt képezhet e szabály alól az a kör, amely tekintetében az állami vagyon hasznosítására irányuló szerződésben történik hasonló esetek szabályozása.)
Az Áht. 100/L. § (1) bekezdés szerint költségvetési szerv csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, vagy olyan szervezetet alapíthat, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét, és amelyben - kivéve, ha törvény más feltételeket nem határoz meg - legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik.
Költségvetési szervek főszabályként csak olyan gazdálkodó szervezetben vehetnek részt, amelyben legalább többségi irányítást szereznek. Torzítja ugyanis az állami szerv gazdálkodásának átláthatóságát, ha különböző, a gazdasági forgalomban résztvevő magáncégekhez betársulva látják el feladataikat. A közpénzek útjának nyomon követése megköveteli, hogy ha a gazdálkodó szervezet létrehozása indokolt, akkor ez a szervezet legalább az alapító többségi irányítást biztosító befolyása alatt álljon.
A többségi befolyás fennállásának megállapítása során a 2006. július 1-jétől hatályos Ptk. 685/B. §-ban foglalt rendelkezést kell alkalmazni. E rendelkezés szerint:
Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.
A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező jogosultságai közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
Több költségvetési szerv közös vállalkozása esetében elegendő, ha a költségvetési szervek befolyása együttesen éri el a legalább többségi befolyást. Az Áht. 100/L. § (1) bekezdésében meghatározott a befolyásszerzés mértékére vonatkozó követelmény nem irányadó azon gazdálkodó szervezetek esetében, amelyekben a költségvetési szerv részesedés-, illetve befolyásszerzés 2003. június 9-e előtt megtörtént (a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény [Üvegzseb-törvény) 37. § (3) bekezdés]. A már meglévő kisebbségi részesedések esetében a törvény elidegenítési kötelezettséget nem ír elő. A Kormány azonban határozatában elrendelte a költségvetési szervek részesedésével működő gazdálkodó szervezetek körének áttekintését, melynek során indokolt esetekben a változtatásokra javaslatot kell majd tenni.
A gazdálkodó szervezet alapításához, így nonprofit társaság létrehozásához, abban tagsági jogviszony létesítéséhez, illetve részesedés szerzéséhez központi költségvetési szerv esetén a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) döntése szükséges, a többi költségvetési szerv esetén az irányító szerv egyedi előzetes engedélye kell.
A költségvetési szervek által működtetett gazdálkodó szervezetek újabb céget nem hozhatnak létre, más cégben részesedést nem szerezhetnek (továbbtársulás tilalma). Továbbtársulás helyett a költségvetési szerv az alapítási szabályok alkalmazásával a feladatra másik többségi befolyás alatt álló céget hozhat létre. Az állami gazdálkodó szervezetek továbbtársulása, a különböző többségi és kisebbségi részesedések szerzése egyrészt átláthatatlanná teszi a közpénzek útját, felhasználását, másrészt fontos szempont az is, hogy az állam a feladatait elsősorban az állami költségvetési szervek útján köteles ellátni, piacra lépésére csak kivételesen és csak a többi piaci szereplővel azonos feltételekkel kerülhet sor.
Az Áht. 100/J. § (3) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel 2010. január 1-jétől alkalmazható azon költségvetési szerv esetében is, amely az ott leírtaknak 2007. január 1-jétől 2009. december 31-ig folyamatosan megfelel.
Amennyiben a gazdálkodó szervezet esetében az Áht. 100/L. § (7) bekezdésében foglalt feltételek 2008. január 1-je és 2009. december 31. között fennállnak, az alapítói (tulajdonosi, tagsági, részvényesi) jogok gyakorlója 2010. január 1-jétől intézkedhet az ott említett források megfelelő csökkentéséről, vagy kezdeményezheti a gazdálkodó szervezet átalakulását, jogutód nélküli megszüntetését.
A 2008. évi CV. törvény 61. § (1) bekezdése kiemeli az Áht. 100/L. §-ának (7) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések nem alkalmazhatók:
a) a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen működő részvénytársaságra (NIF Zrt.),
b) az Állami Autópálya Kezelő Zártkörűen működő részvénytársaságra (ÁAK Zrt.),
c) a Magyar Közút Állami Közútkezelő, Fejlesztő, Műszaki és Információs Közhasznú Társaságra (Magyar Közút Kht.),
d) az ITD Hungary Nonprofit Közhasznú Zártkörűen működő részvénytársaságra (ITD Hungary Zrt.),
e) a Bányavagyon-hasznosító Közhasznú Társaságra,
f) a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaságra,
g) azon - a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium által alapított - gazdálkodó szervezetre, amely a honvédelmi tevékenység közvetlen biztosításával és fejlesztésével kapcsolatos feladatot lát el, továbbá
h) az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaságra (ESZA Kht.).
A közpénzek felhasználása és a köztulajdon használata nyilvánosságának és ellenőrzésének, a közhasznúság garanciális elemeinek nemcsak abban az esetben van jelentősége, amikor magának az állami (önkormányzati) költségvetési szervnek a működéséről van szó, tehát, amikor az állami szerv közvetlenül érintett, hanem abban az esetben is, amikor a gazdasági élet szereplőjeként, (nonprofit) gazdasági társasága, közhasznú társasága vagy más gazdálkodó szervezete útján tevékenykedik. Ezért az Áht. 100/N. § (1) bekezdése szerint az állami vagy az Áht. 87. § (2) bekezdésében említett önkormányzati költségvetési szerv legalább többségi irányítást biztosító befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet működésére vonatkozóan az Áht. 100/N. § (2)-(9) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. Szintén az Áht. 100/N. §-át kell alkalmazni az önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozásaira az Ötv. 80. § (4) bekezdése alapján.
A könyvvizsgáló szervezetre, illetve személyére történő javaslattételi kötelezettség:
- az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyonból létrehozott társaságok esetében a könyvvizsgáló szervezetre, illetve a könyvvizsgáló személyére az ügyvezetés a felügyelő bizottság egyetértésével tesz javaslatot a gazdálkodó szervezet legfőbb szervének.
A felügyelőbizottság elnökére történő javaslattételi jog, illetve kötelezettség aktuális gyakorlására a gazdálkodó szervezet vezetőjének megkeresésére kerül sor. E tekintetben tehát a rendelkezés eltér a Gt. szabályozásától, amely szerint a felügyelőbizottság elnökét a felügyelőbizottság tagjai maguk közül választják meg (Gt. 34. §). Az Áht. 100/N. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet esetében felügyelőbizottság létrehozása kötelező.
A nonprofit gazdasági társaság és a tag közötti szerződésre vonatkozó kötelezettség:
A hatályos Gt. az egyszemélyes társaságok vonatkozásában írja elő, hogy a tag és a társaság közötti szerződés érvényességének feltétele annak írásba foglalása, közhasznú nonprofit korlátolt felelősségű társaság és nonprofit közhasznú rt. esetében pedig a szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba kell foglalni [a Gt. 168. § (3) bek. és 284. § (3) bek.]. Az Áht. 100/N § (3) bekezdése ezen túlmenően olyan további sajátos rendelkezést mond ki, hogy az a nonprofit társaság (gazdálkodó szervezet), amelyben az állami (önkormányzati) költségvetési szerv a szavazatok legalább többségével rendelkezik (többségi befolyás), tagjaival kötött szerződését (függetlenül attól, hogy a szerződés visszterhes vagy ingyenes) a szerződés megkötését követő 30 napon belül köteles a cégbírósághoz benyújtani.
A hatályos Gt. az egyszemélyes társaságok vonatkozásában írja elő, hogy a tag és a társaság közötti szerződés érvényességének feltétele annak írásba foglalása, közhasznú nonprofit korlátolt felelősségű társaság és közhasznú nonprofit rt. esetében pedig a szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba kell foglalni [a Gt. 168. § (3) bek. és 284. § (3) bek.]. Az Áht. 100/N. § (3) bekezdése ezen túlmenően olyan további sajátos rendelkezést mond ki, hogy az a nonprofit társaság (gazdálkodó szervezet), amelyben az állami (önkormányzati) költségvetési szerv a szavazatok legalább többségével rendelkezik (többségi befolyás), tagjaival kötött szerződését (függetlenül attól, hogy a szerződés visszterhes vagy ingyenes) a szerződés megkötését követő 30 napon belül köteles a cégbírósághoz benyújtani.
Nem irányadó ez a rendelkezés abban az esetben, ha a társaság és a tag a társaság tevékenységi körébe tartozó, a létesítő okirat által meghatározott szokásos nagyságrendű szerződést köt. A szokásos nagyságrendű szerződés nagyságát, úgy kell meghatározni, hogy az arányban álljon a társaság vagyonával, és a szerződésben meghatározott célkitűzésekkel. A szabályozás azt célozza, hogy a Gt.-ben már jelenleg is előírt kógens hitelezővédelmi rendelkezések polgári jogi megállapodások útján történő kijátszása akadályba ütközzön, illetőleg, hogy a nyilvánosság kontrollja hatékonyabban érvényesüljön azokban az esetekben, amikor a gazdálkodó szervezet nagyobbrészt állami (önkormányzati) források felhasználásával működik.
Az Áht. 100/N. § (4) bekezdése előírja azt is, hogy az a cég, amelyben az állam (önkormányzat) legalább többségi befolyása érvényesül, köteles a cégbírósághoz benyújtani mindazon okiratokat is, amelyek a társaság terhére egy millió forintot meghaladó ingyenes vagyonjuttatást valósítanak meg. [Az Áht. 104. § (2) bekezdés szerinti cél szerinti juttatását, a nonprofit társaság cél szerinti tevékenysége keretében nyújtott pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatását pályáztatási kötelezettség terhel.]
Az Áht. 100/N. § (5) bekezdése kötelezővé teszi a törvényben meghatározott személyi kör számára a munkavállalói javadalmazásra vonatkozó szabályzat kötelező megalkotását. A legalább többségi állami tulajdonban álló nonprofit társaságok vonatkozásában az esetenként indokolatlanul magas javadalmazások, végkielégítések korlátozása, az ezzel összefüggő egységes gyakorlat megteremtése érdekében az érintett gazdálkodó szervezeteknél a legfőbb szervnek munkavállalói szabályzatot kell készítenie a vezető tisztségviselő(k), felügyelőbizottsági tagok és a legfőbb szerv által meghatározott további vezető állású munkavállalók javadalmazása módjának, mértékének főbb elveiről, rendszeréről. Az érintett személyi kör munkabérén a Munka Törvénykönyvében foglaltakat kell érteni. Az így elkészült szabályzatot nyilvánosságra kell hozni, tehát a cégiratok közé letétbe kell helyezni. Az egyes javadalmazások meghatározására kizárólag a szabályzat keretei között kerülhet sor.
Az Áht. 100/N. § (6) bekezdése szerint az állami vagy önkormányzati költségvetési szervek egyszemélyes nonprofit gazdasági társaság esetében a tag a vezető tisztségviselő hatáskörét nem vonhatja el. A vezető tisztségviselő felelősségére a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai irányadók. Az állami (önkormányzati) tulajdonú egyszemélyes társaságok esetében a közérdek védelme - tekintettel az ún. valódi tulajdonos hiányára - szükségessé teszi, hogy a társaság fokozott mértékben felelős módon járjon el, és a Gt.-ben meghatározott általános felelősségi szabályok alól ne mentesülhessen. Ez utóbbi követelmény ugyanakkor mellőzhetetlenné teszi annak egyértelművé tételét, hogy az Áht. szerint alapított egyszemélyes társaságokban a tulajdonosi jogok gyakorlója az ügyvezető, vagy az ügyvezető testület hatáskörét nem vonhatja el. Az ügyvezetés felelősségére minden esetben a Gt. 30. §-a irányadó.
A 2005. május 28-tól hatályos törvénymódosítás azt az elvárást fogalmazta meg, hogy az állami vagy önkormányzati közfeladatok, közszolgáltatások ellátására létrehozott társaságok ügyvezetésének feladata mindenekelőtt az adott közszolgáltatás és közfeladat jogszabályokban meghatározott követelményeit érvényesítse. A közhasznú nonprofit gazdasági társaság az alapító okiratában meghatározott közfeladat ellátásával összefüggésben végzett gazdasági tevékenységet úgy köteles tehát folytatni, hogy az egyedüli tulajdonos állami (önkormányzati) szervvel való kapcsolatát a közérdek szolgálatán alapuló megfontolások és követelmények határozzák meg. Ennek az elvárásnak a gazdasági társaság akkor képes megfelelni, akkor érvényesül továbbá az állami (önkormányzati) szerv teljes körű irányítási és ellenőrzési joga, ha az Áht. ez esetben mellőzni rendeli az egyszemélyes gazdasági társaság ügyvezetésének viszonylagos önállóságát erősítő - az Áht. 100/N. § (6) bekezdésében rögzített - szabályait. Eszerint az állami (önkormányzati) szerv, mint a társaságnak a közfeladat ellátásáért felelős egyedüli tagja (részvényese) jogosult a társaság vezető tisztségviselőjének hatáskörét elvonni és az ügyvezető részére utasítást adni. Ezen utasítások végrehajtásával kapcsolatban a vezető tisztségviselővel szemben a Gt. felelősségi szabályait sem lehet alkalmazni.
Az Áht. 100/N. § (9) bekezdése szerint költségvetési szerv egyszemélyes nonprofit társasága esetében a tag - a megválasztással, illetve kinevezéssel kapcsolatos ügyek kivételével - a hatáskörébe tartozó döntés meghozatalát megelőzően köteles a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelőbizottság véleményét megismerni. Halaszthatatlan döntés esetében a vélemény beszerzése rövid úton (pl. távbeszélő, fax, e-mail) is történhet, azonban az így véleményt nyilvánító személy nyolc napon belül köteles véleményét írásban is a döntést hozó rendelkezésére bocsátani. Az írásos vélemény vagy az ülésről készült jegyzőkönyv, illetve annak kivonata nyilvános, azt az egyedüli tag (részvényes) határozatával együtt - a döntés meghozatalától számított harminc napon belül - a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
Az Áht. 100/N. § (8) bekezdése a Kszt. 7. § (4) és (5) bekezdés szerinti - a korábban már részletesen ismertetett - véleményezési eljárást erősíti meg az egyszemélyes alapítású nonprofit gazdasági társaságok esetében.
A Gt. 19. §-ának (5) bekezdése szerint egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés, illetve közgyűlés nem működik. A gazdasági társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag, illetve részvényes írásban határoz. A Gt. hatályos rendelkezése életszerű mindazokban az esetekben, amikor a társaság magánszemély tulajdonában áll. Az állam (önkormányzat) százszázalékos ellenőrzése alatt lévő társaságok esetében azonban az átlátható döntéshozatali rend, az abban résztvevő személyek fokozott (a közérdeknek megfelelő) felelősségének érvényesítése érdekében indokolt analóg módon alkalmazni a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben foglalt jogi megoldást. A Kszt. 7. §-ának (4)-(5) bekezdése szerint az egyedüli tag a döntéshozatalt megelőzően köteles összehívni a nonprofit társaság vezető testületeit vagy azok írásos véleményét beszerezni.
Az egyszemélyes önkormányzati cégek esetében ez azt jelenti, hogy a költségvetési szerv nevében eljáró, a tulajdonosi jogokat gyakorló személy is csak a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság álláspontjának megismerését követően határozhat. Írásba foglalt döntését, illetve az erre vonatkozó jegyzőkönyvet a cégbírósághoz kell beterjesztenie, csatolva ehhez az említett személyek írásbeli véleményét is. (Ha az írásba foglalt döntés pl. üzleti titkot tartalmaz a határozat, illetve a jegyzőkönyv kivonatát kell csatolni).
Az írásos vélemény vagy az ülésről készült jegyzőkönyv, illetve annak kivonata nyilvános, azt az egyedüli tag határozatával együtt a cégbíróságon letétbe kell helyezni a döntés meghozatalától számított harminc napon belül. A törvény e rendelkezése kógens.
Az Áht. szabályozásából az is következik, hogy az egyedüli tag határozatának érvényességi feltétele - az Áht. 100. § (8) bekezdés szerint -, hogy a véleményezési eljárás során készült írásos véleményt vagy az ülésről készült jegyzőkönyvet a tag határozatával együtt a cégbíróságon elhelyezzék. A felsorolt iratok hiányában az illetékes cégbíróság megalapozott döntést nem hozhat.
A fentiekkel összhangban rendelkezni kell arról is, hogy a véleményezési rend bemutatása a létesítő okirat elengedhetetlen része. Ennek keretében kell szabályozni, hogy milyen rendelkezések érvényesülnek pl. abban az esetben, ha egyes tisztségviselők a döntésre rendelkezésre álló idő alatt nem érhetők el.
A közfeladat-ellátásban szervezeti szempontból főszabályt jelentő költségvetési szervi feladatellátás bizonyos körben - az Áht. 100/K. §-ában foglalt előfeltételek meglétekor - lehetséges, hogy más formát öltsön, és gazdálkodó szervezet formájában történjen.
A főszabály szerint költségvetési szerv által ellátott közszolgáltatás gazdálkodó szervezet útján való ellátásánál általános követelmény, hogy törvényi szinten (tipikusan az adott közszolgáltatásról szóló szakmai, ágazati törvényben) vagy (a szervezeti megoldási módokban és az önkormányzati vagyonnal való rendelkezésben nagyobb autonómiával rendelkező helyi önkormányzat esetén) helyi önkormányzati rendeletben kell lehetővé tenni.
Az utódszervezet alapításához, illetve a költségvetési szerv ezzel összehangolt megszüntetéséhez kapcsolódóan fontos, hogy egyedi jellegű, külön engedélyhez kötött a közfeladat átadása, és megfelelő garanciális előírásokat is tartalmaz a § - az ellátás biztonsága, a hitelezői érdekek, a megszűnő szerv által foglalkoztatottak, illetve a közpénz és közvagyon védelme érdekében. Így akként valósítható meg a közfeladat költségvetési szervtől gazdálkodó szervezetnek történő átadása, hogy az elődszervezet megszüntetése összehangolt az utódszervezet létrehozásával, és a közfeladat ellátásának folyamatossága biztosított; az új gazdálkodó szervezet a költségvetési szerv megszűnésének napját követő nappal megkezdheti (folytathatja) a közfeladat-ellátást. Állami, önkormányzati vagyon feletti rendelkezés csak kivételesen - külön törvény, illetve önkormányzati rendeletben meghatározottak szerint - haladhatja meg a vagyonkezelői jogot, és kivételesen kerülhet a közvagyon gazdálkodó szervezet tulajdonába.
A közfeladat ellátásának költségvetési szervről gazdálkodó szervezetre történő átszállása mellett azzal ellentétes irányú feladatátadás is lehetséges, és ez is bizonyos pontokon szabályozandó folyamat (köznapi szóval ez a feladatellátás "visszaszervezése").
A közfeladat-ellátásban szervezeti szempontból főszabályt jelentő költségvetési szervi feladatellátás bizonyos körben - az Áht. 100/K. §-ában foglalt előfeltételek meglétekor - lehetséges, hogy más formát öltsön, és gazdálkodó szervezet formájában történjen.
A főszabály szerint költségvetési szerv által ellátott közszolgáltatás gazdálkodó szervezet útján való ellátásánál általános követelmény, hogy törvényi szinten (tipikusan az adott közszolgáltatásról szóló szakmai, ágazati törvényben) vagy (a szervezeti megoldási módokban és az önkormányzati vagyonnal való rendelkezésben nagyobb autonómiával rendelkező helyi önkormányzat esetén) helyi önkormányzati rendeletben kell lehetővé tenni.
Az utódszervezet alapításához, illetve a költségvetési szerv ezzel összehangolt megszüntetéséhez kapcsolódóan fontos, hogy egyedi jellegű, külön engedélyhez kötött a közfeladat átadása, és megfelelő garanciális előírásokat is tartalmaz a § - az ellátás biztonsága, a hitelezői érdekek, a megszűnő szerv által foglalkoztatottak, illetve a közpénz és közvagyon védelme érdekében. Így akként valósítható meg a közfeladat költségvetési szervtől gazdálkodó szervezetnek történő átadása, hogy az elődszervezet megszüntetése összehangolt az utódszervezet létrehozásával, és a közfeladat ellátásának folyamatossága biztosított; az új gazdálkodó szervezet a költségvetési szerv megszűnésének napját követő nappal megkezdheti (folytathatja) a közfeladat-ellátást. Állami, önkormányzati vagyon feletti rendelkezés csak kivételesen - külön törvény, illetve önkormányzati rendeletben meghatározottak szerint - haladhatja meg a vagyonkezelői jogot, és kivételesen kerülhet a közvagyon gazdálkodó szervezet tulajdonába.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vtv.) hatálya nem terjed ki, például a területi-helyi-települési-kisebbségi önkormányzati tulajdonra és az államtól független közjogi személyek tulajdonára, az állam pénzvagyonára, az államadósságra, a Magyar Államkincstárra, a társadalombiztosítási rendszer vagyonára, a különböző elkülönített állami pénzalapokra.
A törvény elvi éllel mondja ki, hogy az állam tulajdona egységes, az állam központi költségvetési szervei önálló tulajdonjoggal nem rendelkeznek, központi költségvetési szerv bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szervezet részesedését, vagy valamely vagyoni értékű jogot a Magyar Állam javára szerezheti meg. Az államot - mint tulajdonost - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, illetve az irányítása alatt álló vagyonkezelő szervezet személyesíti meg, az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a Tanács az állami vagyonkezelő szervezet útján gyakorolja. Ezen elvet juttatják érvényre a törvénynek az állami vagyon hasznosítására, az állami tulajdonú gazdasági társaságok alapítására, az állami tulajdonszerzésre vonatkozó előírásai.
Az állami vagyongazdálkodással szemben megfogalmazott hatékonysági, felelősségi elvárások, valamint a hatékony, átlátható, rugalmas döntési mechanizmusok és a teljesítménykövetelményekre épülő, megfelelő belső érdekeltségi rendszer biztosítása, kialakítása érdekében az új vagyonkezelő szervezet zártkörű részvénytársasági formában működik.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vonatkozásában az állam nevében a részvényes jogait a pénzügyminiszter gyakorolja, aki a közgyűlés jogkörébe tartozó ügyekben, illetve - meghatározott esetekben, az egyszemélyes társaságokra vonatkozó törvényi előírás alapján a vezető tisztségviselők hatáskörébe tartozó ügyekben is - dönthet.
A Vtv. 1. § (1) bekezdés szabályozza a Magyar Állam tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: állami vagyon) feletti tulajdonosi joggyakorlás módját és szervezetét, valamint e vagyon kezelését.
Állami vagyonnak minősül:
a) az állami tulajdonban lévő ingó dolog, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erő,
b) az állami tulajdonban lévő termőföldekből álló, külön törvényben szabályozott Nemzeti Földalap,
c) az állami tulajdonban lévő - a b) pont hatálya alá nem tartozó - ingatlan,
d) az állami tulajdonban lévő értékpapír,
e) az államot megillető társasági részesedés és más vagyoni értékű jog.
A tulajdonosi joggyakorlás és a vagyonkezelés feladata az állami vagyon megóvása, továbbá hatékony és gazdaságos működtetése a nemzeti vagyon megőrzése és gyarapítása érdekében, illetve vagyontárgyak értékesítése.
A központi költségvetési szerv önálló tulajdonjoggal nem rendelkezik, bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szervezet részesedését, vagy valamely vagyoni értékű jogot a Magyar Állam javára szerez meg.
Az állami vagyon rendeltetésétől függően kincstári vagyon, illetve üzleti vagyon lehet. A törvény az állami vagyon két kategóriáját különbözteti meg. Ezek egyike a külön törvények alapján kizárólagos állami tulajdonba tartozó, vagy tartósan állami tulajdonban tartandó kincstári vagyon, amely szűkebb értelemben is a nemzet vagyona, azt az állam érdemben csak kezeli és köteles a jövő nemzedékek számára is megőrizni. Kincstári vagyon minden vagyonelem, amelyet törvény kizárólagos állami tulajdonba tartozó vagyonként forgalomképtelennek, illetve korlátozottan forgalomképesnek minősít.
Ezzel szemben az állam üzleti vagyonával szabadon gazdálkodik, azt döntésétől függően hasznosítja, stratégiai, gazdaságbefolyásolási célra használja, esetleg értékesíti.
Az MNV Zrt. a vagyon hasznosításának átengedésére csak olyan szerződést köthet, amely - az állami vagyon megőrzését, gyarapítását, pénzügyileg és gazdaságilag minél előnyösebb hasznosítását szem előtt tartva - a Magyar Állam számára a várható bevétel, megtakarítás, vagy más előny alapján a lehető legkedvezőbb. Az állami vagyon hasznosítására irányuló szerződést írásba kell foglalni.
Állami vagyon használatát biztosító - így különösen bérleti, haszonbérleti, vagyonkezelési, megbízási, haszonélvezeti jogot alapító - szerződés nyilvános, kivételesen, indokolt esetben zártkörű versenyeztetés útján köthető.
Állami vagyon hasznosítására irányuló szerződés nem köthető azzal, aki
a) csőd- vagy felszámolási eljárás, végelszámolás, önkormányzati adósságrendezési eljárás alatt áll;
b) tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették;
c) az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178. §-ának 20. pontja szerinti, hatvan napnál régebben lejárt esedékességű köztartozással rendelkezik;
d) gazdasági, illetőleg szakmai tevékenységével kapcsolatban jogerős bírósági ítéletben megállapított bűncselekményt követett el, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült; illetőleg akinek tevékenységét a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 5. §-a (2) bekezdése alapján a bíróság jogerős ítéletében korlátozta, az eltiltás ideje alatt;
e) állami vagyon hasznosítására irányuló korábbi - három évnél nem régebben lezárult - eljárásban hamis adatot szolgáltatott és ezért az eljárásból kizárták.
Amennyiben a szerződés megkötését követően merül kizáró körülmény, az MNV Zrt. jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani.
A piaci működéssel szemben kifejezett ok megjelölése nélkül korlátozza a 2007. évi CVI. törvény az állami gazdasági szerepvállalását akkor, amikor - az egy-egy törvényi kivételtől eltekintve - csak olyan gazdálkodó szervezetekben történő részvételt engedélyez, ahol a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik. Ez a szabályozás ésszerű korlátozást jelenthet azon esetekben, amikor állami tulajdonú gazdálkodó szervezet által történik valamely jogszabályban meghatározott közfeladat ellátása. Az ilyen esetekre vonatkozó részletes szabályozást az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 2009. január 1-jétől hatályos módosítása részletesen tartalmazza, beleértve a szavazatok több mint 50 százalékára vonatkozó előírását is.
Az államnak a gazdasági élet területén történő szerepvállalása azonban a közvetlen közfeladat ellátási körön kívül indokolatlanul korlátozott, és akadályát képezheti annak - különösen most a gazdasági válság idején - hogy az egyes társaságokban szerzett akár kisebbségi részesedéssel, tőkejuttatással a gazdasági folyamatokat élénkítse.
Ennek érdekében a törvénymódosítás megszünteti a részesedés mértékére vonatkozó általános korlátozást, fenntartva, hogy csak olyan gazdálkodó szervezetben való részvételről lehet szó, ahol a felelősség mértéke a vagyoni hozzájárulás erejéig terjed.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény hatálya nem terjed ki - többek között - a területi-helyi-települési-kisebbségi önkormányzati tulajdonra és az államtól független közjogi személyek tulajdonára, az állam pénzvagyonára, az államadósságra, a Magyar Államkincstárra, a társadalombiztosítási rendszer vagyonára, a különböző elkülönített állami pénzalapokra.
Az állami vagyon terjedelme jelenleg még mindig igen jelentős, a közfeladatokkal nem áll arányban, ezért a törvény azon elvre épül, hogy a túlméretezett állami vagyon csökkenjen, hosszabb távon tartósan az állam tulajdonában azok a vagyonelemek maradjanak, amelyek tekintetében a vagyon értékének a megőrzése, vagy a vagyon természete, vagy nyomós gazdaságpolitikai érdek, szempont az állami tulajdonban tartást indokolja.
A törvény elvi éllel mondja ki, hogy az állam tulajdona egységes, az állam központi költségvetési szervei önálló tulajdonjoggal nem rendelkeznek, központi költségvetési szerv bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szervezet részesedését, vagy valamely vagyoni értékű jogot a Magyar Állam javára szerezheti meg. Az államot - mint tulajdonost - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, illetve az irányítása alatt álló vagyonkezelő szervezet személyesíti meg, az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a Tanács az állami vagyonkezelő szervezet útján gyakorolja. Ezt az elvet juttatják érvényre a törvénynek az állami vagyon hasznosítására, az állami tulajdonú gazdasági társaságok alapítására, az állami tulajdonszerzésre vonatkozó előírásai.
A költségvetési törvényben önálló költségvetési címet alkotnak a központi költségvetési szervek is. A területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet végző költségvetési szervek, költségvetési egységek közül több is képezhet egy címet.
A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény ad részletes felsorolást a központi költségvetési szervekről.
Központi kormányzati szervek: a Kormány, a kormánybizottságok, a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, az autonóm államigazgatási szervek, a kormányhivatalok, a központi hivatalok, a rendvédelmi szervek országos parancsnokságai.
Autonóm államigazgatási szervek: a Közbeszerzések Tanácsa, az Országos Rádió és Televízió Testület és a Gazdasági Versenyhivatal.
Kormányhivatalok a Központi Statisztikai Hivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a Nemzeti Vagyonkezelő zrt., a Magyar Energia Hivatal, az Országos Atomenergia Hivatal, a Magyar Szabadalmi Hivatal, az Egészségbiztosítási Felügyelet.
Gazdálkodó szervezet alapítására, illetve abban tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogok gyakorlására a Magyar Állam nevében a Tanács döntése alapján az MNV Zrt. jogosult.
Gazdálkodó szervezet alapítása során történő eljárásra az MNV Zrt. a Tanács döntése alapján más személynek vagy szervnek meghatalmazást adhat. Az MNV Zrt. gazdálkodó szervezet alapítása során történő eljárásra jogosító meghatalmazást adhat a költségvetési szervnek az adott szerv kezdeményezése alapján azoknál a társaságoknál, ahol a gazdasági társaság tulajdonosi jogait az MNV Zrt. gyakorolja. A kezdeményezésben be kell mutatni a gazdálkodó szervezet alapításának indokait, más módon (szervezeti formában) történő feladatellátással szembeni előnyeit és azt, hogy a piacra lépés nem jár versenytorzító hatással. A kezdeményezéshez csatolni kell a központi költségvetési szerv irányítását (felügyeletét) ellátó szerv vezetője, valamint - amennyiben nem azonos az előzővel - az ágazati miniszter véleményét. A kezdeményezésről a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) hatvan napon belül dönt, amelybe az esetleges hiánypótlásra való felszólítás és annak teljesítése közötti idő nem számít be.
Amennyiben állami tulajdonú gazdálkodó szervezet alapítása során központi költségvetési szerv jár el, vagy a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat a Vtv. 29. §-ának (5) bekezdése alapján központi költségvetési szerv gyakorolja, köteles az MNV Zrt. előzetes jóváhagyását kérni állami vagyon nem pénzbeli hozzájárulásként való szolgáltatásához, vagy más módon a gazdálkodó szervezet tulajdonába adásához.
Állami tulajdonú gazdálkodó szervezetben a Vtv. 29. §-ának (5) bekezdése alapján tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorló személy az MNV Zrt. jóváhagyását köteles kérni tőkeemeléshez, tőkeleszállításhoz, a gazdálkodó szervezet végelszámolással történő megszüntetéséhez vagy átalakulásához, kivéve, ha ha törvény a Kormány előzetes engedélyét írja elő az adott ügylethez.
Az 54/2007. (X. 4.) Korm. rendeletet 6 § (7) bekezdése a Kszt. 7. § (4) és (5) bekezdésével azonos eljárási rendet követel meg az állami tulajdonban lévő, egyszemélyes gazdasági vagy nonprofit gazdasági társaság esetében a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogokat gyakorló személy - a megválasztással, illetve kinevezéssel kapcsolatos ügyek kivételével - a hatáskörébe tartozó döntés meghozatalát megelőzően köteles a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelő bizottság véleményét megismerni. A vélemény (azt tartalmazó testületi határozat) vagy az ülésről készült jegyzőkönyv véleményt tartalmazó kivonata nyilvános, azt a tulajdonosi (tagsági, részvényesi) jogok gyakorlójának határozatával együtt harminc napon belül a cégbíróságon a cégiratok közé letétbe kell helyezni.
Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetései (a továbbiakban: alrendszerek) alkotják. Költségvetési címet alkotnak a központi költségvetési szervek. A területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet végző költségvetési szervek, költségvetési egységek közül több is képezhet egy címet.
A központi költségvetési szervek a 2007. évi CVI. törvény rendelkezései szerint hozhatnak létre nonprofit gazdasági társaságot.
Az elkülönített állami pénzalap (a továbbiakban: alap) az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. Az elkülönített állami pénzalapokat a tárgyévi költségvetési törvény sorolja fel. A 2009-es költségvetési törvény a következő alapokról rendelkezett: munkaerőpiaci alap, szülőföld alap, központi nukleáris pénzügyi alap, nemzeti kulturális alap, Wesselényi Miklós ár- és belvízvédelmi kártalanítási alap, kutatási és technológiai innovációs alap.
Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják (a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése).
Az egyes elkülönített alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak terhére az Áht. 59. § (1) bekezdés és a 86/I. § (6) bekezdés szerint alapítvány, egyházi jogi személy, társadalmi szervezet, közalapítvány, köztestület, gazdasági társaság nem alapítható, illetve gazdasági társaságban érdekeltség nem szerezhető, kivéve az alap pénzeszközeiből finanszírozott központi költségvetési szervek átalakítását ezen szervezeti formák valamelyikévé. Főszabályként tehát nonprofit gazdasági társaság nem alapítható elkülönített állami alapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak terhére.
A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. A helyi önkormányzatok az Ötv. 80. §-ban foglaltak szerint alapíthat nonprofit gazdasági társaságot a Gt., a Kszt., és az Áht. vonatkozó rendelkezéseiben foglaltak szerint.