A végelszámolási eljárás (HVG-ORAC, 403 A/5 oldal, 2010.)

adozona.hu

A végelszámolási eljárás (HVG-ORAC, 403 A/5 oldal, 2010.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Polgári jog , Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2010.01.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A végelszámolási eljárás (HVG-ORAC, 403 A/5 oldal, 2010.)

Kiadással kapcsolatos információk

DR. GÁL JUDIT - DR. KISS GÁBOR - ZARA LÁSZLÓ

Negyedik, átdolgozott, hatályosított kiadás

Szerzők:

Dr. Gál Judit: I. rész 3., 4., 7., 8., 9., 10. fejezet

7. és 8. sz. iratminta, függelék

Dr. Kiss Gábor: Előszó, I. Rész 1., 2., 5., 6., 11. fejezet

1., 2., 3., 4., 5., 6. sz. iratminta

Zara László: II. Rész

Lezárva: 2010. január 1-jén

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Negyedik, átdolgozott, hatályosított kiadás

ISBN 978 963 258 081 4

Budapest, 2010

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: Lipovecz Éva, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: Dr. Szentpétery Petronella

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Rövidítések jegyzéke

BDT - Bírósági Döntvények Tára
BH - Bírósági Határozatok
Ctvr. - A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr.
Ctv., régi Cégtörvény - A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv.
Ctv., új Ctv. - A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv.
Cstv., Csődtörvény - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. tv.
EBH - Elvi jellegű legfelsőbb bírósági határozat
Ftvr. - A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr.
Gt., új Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv.
régi Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv.
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok
MK - Magyar Közlöny
Mt. - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv.
PM - Pénzügyminisztérium
Pp. - A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv.
PSZÁF - Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
Ptk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv.
Sztv. - A számvitelről szóló 2000. évi C. tv.
tv. - törvény
tvr. - törvényerejű rendelet
Vht. - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

ELŐSZÓ

Korábban a gyakorló jogászok és a végelszámolási eljárásokkal foglalkozó más szakemberek (közgazdászok) részéről nagy érdeklődésre tett szert a kiadó gondozásában megjelent: A végelszámolási eljárás elnevezésű kiadvány. A könyv iránti érdeklődés részben annak volt köszönhető, hogy a gazdasági életben viszonylag gyakori a cégek végelszámolás útján történő megszűnése, illetve megszüntetése, részben pedig annak, hogy a mű először vállalkozott arra, hogy a végelszámolás jogi, számviteli és adójogi vonatkozásait egy önálló monográfia keretében - a bírói gyakorlat feldolgozásával is - részletesen mutassa be.
A két kiadást is megért kézikönyv részletesen taglalta a végelszámolás teljes folyamatát, megkísérelt magyarázattal szolgálni a 2006. június 30. előtt hatályos, meglehetősen ellentmondásos végelszámolási előírásokhoz, és a gyakorlati szakemberek számára hasznos iratmintatárat is tartalmazott.
2006. július 1-jén lépett hatályba a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény. Az új törvény jelentősen újraszabályozta a végelszámolás intézményét, hiszen a változás nem csak arra szorítkozott, hogy a végelszámolás szabályai a csődtörvényből az új cégtörvénybe kerültek át, hanem a jogalkotó számos új jogintézményt is bevezetett.
A szerzők az új jogi szabályozás, és ezen belül az új jogintézmények ismertetésén túl arra is törekedtek, hogy részletesen bemutassák a legújabb bírói gyakorlatot, illetve rámutassanak azokra az elvi jellegű döntésekre, amelyek az új jogszabályi környezetben is irányadóak.
A Ctv. hatálybalépése óta eltelt időben a végelszámolás szabályainak több kisebb módosítására is sor került, a jogalkalmazásban pedig számos említést érdemlő döntés született. A könyv ezen újabb kiadásán ezek átvezetése is megtörtént.
Budapest, 2009. november 15.

A szerzők

I. RÉSZ

A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI

1. fejezet

Bevezetés

Főként a gazdálkodó szervezetek, de más nem természetes személy jogalanyok jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnés egyik módja a végelszámolási eljárás, amelyre akkor van lehetőség, ha a megszűnő szervezet nem fizetésképtelen. A végelszámolás joga alatt tehát azon anyagi és eljárási szabályok összességét értjük, amely a nem fizetésképtelen cégek önkéntes elhatározásán alapuló megszűnésének és az azzal összefüggő vagyonfelosztás rendjét adja. A végelszámolással kapcsolatos joganyag felöleli még azt az esetet is, ha a végelszámolásra az anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következtében vagy azért került sor, mert a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja (kényszer-végelszámolás).
A végelszámolás, mint a bíróságon kívül zajló folyamat kereteit a végelszámolás elhatározását követően egészen annak befejezéséig egy nemperes eljárás eljárás fogja át. Ez az eljárás a megyei bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. A végelszámolással összefüggő eljárásokban a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság jár el. Az eljárás során a bíróság (cégbíróság) többnyire csak regisztratív szerepet tölt be, ez a regisztratív funkció az eljárás kezdetének és befejezésének nyilvántartásba vételére és közzétételére vonatkozik.
A rendszerváltozást követően hatályba lépett új jogági törvények magyarázatáról megjelent monográfiák sokszor még bevezetésükben részletesen taglalták a korábbi időszaknak az adott területet érintő szabályozását, illetve annak változásait, ami részben annak is szólt, hogy a szerzők még a korábbi joganyag gyakorlati alkalmazásában is közreműködtek, részben pedig a korábbi szabályozás ismeretének tükrében az új jogintézmények egyes összefüggéseire is jobban rá lehetett világítani.
Ma már nem indokolt a részletesebb jogtörténeti visszatekintés. Ezért csak röviden utalnánk rá, hogy a rendszerváltozás előtti végelszámolási jogunk milyen sajátos vonásokat tartalmazott.
Az egyik legszembetűnőbb sajátosság, hogy a jogutód nélküli megszűnés szabályai alacsonyabb szintű jogszabályokban jelentek meg. A Ptk. korábban hatályos szövege csak utalt rá, hogy a jogi személy létrejöttének és megszűnésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg. 1972-ben jelent meg a szövetkezetek felszámolását szabályozó 25/1972. (VIII. 12.) PM rendelet, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek felszámolását szabályozó 32/1972. (XI. 1.) PM rendelet. Ezt követően az 1977. évi IV. törvény (vállalati törvény) hatálybalépéséről szóló 1978. évi 2. tvr. 24. § (2) bekezdése és az 1971. évi III. törvény (szövetkezeti törvény) végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján jelent meg a 20/1978. (IX. 5.) PM rendelet a szövetkezetek és a gazdasági társulások felszámolásáról. A rendelet hatálya a különböző formában működő szövetkezetekre (mezőgazdasági, ipari, takarék-, lakásfenntartó stb.) és a gazdasági társulásokra terjedt ki.
A rendelet a felszámolás két típusát különböztette meg:
1. Önfelszámolás
2. Kényszerfelszámolás
Az önfelszámolás lényegében egy végelszámolási típusú eljárás jegyeit viselte magán, de a két típus közötti megkülönböztetés nem abban mutatkozott, hogy az egyik esetben a felszámolási eljárás kezdeményezésének az oka a fizetésképtelenség fennállása, hanem abban, hogy az egyik esetben a felszámolás a tagok önkéntes elhatározásán alapult, a másik esetben pedig az állami törvényességi Felügyeletet gyakorló szervnek a gazdálkodó szervezet feloszlatását elrendelő határozatán. Ebben az értelemben az önfelszámolási eljárás motívuma lehetett akár egy veszteséges gazdálkodás vagy valóban a tagok önkéntes elhatározása a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatban. A rendeletben foglalt szabályok egy része egyaránt vonatkozott az önfelszámolásra és a kényszerfelszámolásra is, ami egyben azt is jelentette, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó szervezetek jogutód nélküli megszűnése esetén a fizetésképtelenségi jogban fellelhető jogintézmények, hitelező-védelmi szabályok egy végelszámolás jellegű megszűnés esetén is alkalmazásra kerültek. A végelszámolás tehát beolvadt a felszámolásba, azaz ekkor még nem nyert önálló szabályozást.
Szintén 1978-ban jelent meg a vállalati formában működő gazdálkodó szervezetek felszámolását szabályozó 37/1978. (XII. 23.) PM rendelet, amely a felszámolási eljárás menetét a vállalati formából adódó sajátosságoktól eltekintve a szövetkezetekre érvényes eljárási rendhez hasonlóan szabályozta, azaz ez a jogszabály sem tett különbséget a végelszámolás és a felszámolás között.
1986-ban az új gazdaságpolitikai koncepció jegyében megváltoztak a gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos szabályok is. Az új jogi szabályozás kialakításakor a következő alapelveket kívánták érvényre juttatni:
a) A hitelezői érdekek védelme,
b) a döntés pártatlansága,
c) a fizetésképtelenség megelőzésében vagy megszüntetésében az érdekeltek számára megfelelő nyilvánosság megteremtése, valamint más fontos társadalmi érdekeknek (pl. az állami tulajdonnak, a munkához való jog gyakorlásának) a védelme.
Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) szerint a felszámolás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességi körébe tartozó nemperes eljárás volt, amelyet akkor folytattak le, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről a külön jogszabályok szerinti határozatot hoztak, vagy, ha a gazdálkodó szervezet tartósan fizetésképtelen volt. Tartósan fizetésképtelennek minősült az a gazdálkodó szervezet, amelynek a tartozásai hosszabb időn át meghaladták a vagyonát, vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt.
A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. a hazai fizetésképtelenségi jogban kétségtelenül előrelépésnek számított, többek között azért is, mert az Ftvr. a személyi hatálya alá vonta az összes gazdálkodó szervezetet, ezáltal egységes és átlátható szabályozást teremtett.
Az Ftvr. azonban továbbra sem választotta szét a felszámolás és a végelszámolás intézményét. A felszámolási eljárás egyik lehetséges feltétele az volt, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséről a külön jogszabályok szerinti határozatot hoztak. Azonban magának az eljárásnak a szabályai egységesek voltak, így a végelszámolási típusú eljárást továbbra is terhelték azok a felesleges területszabályok, amelyeknek többnyire egy likvidációs típusú megszűnés esetén van létjogosultságuk.
1989. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, amely a társaságok hat típusát szabályozta. A törvény általános része először szabályozta önálló eljárásként a jogutód nélküli megszűnés azon esetét, amikor - tartós fizetésképtelenség hiányában - végelszámolásnak van helye. A végelszámolásra a társaság megszűnésekor négy esetben kerülhetett sor:
1. ha a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel valósult meg,
2. a társaság elhatározta jogutód nélküli megszűnését,
3. a társaság tagjainak száma - a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy főre csökkent, és hat hónapon belül nem jelentettek be a cégbíróságnál új tagot,
4. a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás körében a társaságot megszűntnek nyilvánította.
A társasági törvény elfogadva azt az elvet, hogy a végelszámolás más gazdálkodó szervezetekre is vonatkozó közös szabályait a felszámolásról szóló jogszabályba kell beiktatni, csak azokat a külön szabályokat tartalmazta, amelyek a gazdasági társaságok szervezetének a specialitásaiból adódtak. A régi Gt. 46. §-a kimondta, hogy a végelszámolást a felszámolási eljárásról szóló jogszabályban foglaltak szerint kell lefolytatni ha a törvény eltérően nem rendelkezik.
Az eltérő szabályozás kétlépcsős volt. A Gt. 47-54. §-ai tartalmazták az egyes gazdasági társasági formák végelszámolására vonatkozó közös szabályokat. Az egyes társaságokra vonatkozó speciális szabályok a törvény "különös részében" az adott társaságokra vonatkozó szabályok között kerültek elhelyezésre (az egyes társasági formáknál az eltérő szabályozás igénye elsősorban az eljárás végén megmaradt vagyon felosztásánál jelentkezett).
A végelszámolással kapcsolatos bírósági feladatokat az 1989. évi 23. tvr. és a 13/1984. (XII. 16.) IM rendelet tartalmazta.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény hatálybalépését követően az összhang megteremtése szükségessé tette az 1986. évi 11. tvr. módosítását is. A módosításra az 1988. évi 26. tvr.-rel került sor. A tvr. egyrészről kivette az Ftvr. hatálya alól a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnését, ha a megszűnés esetén végelszámolásnak van helye, másrészről a jogszabály hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek esetében a végelszámolási típusú megszűnés szabályát egy külön eljárásban, az egyszerűsített felszámolási eljárásban fogta össze.
Az egyszerűsített felszámolási eljárásnak az volt a lényege, hogy a felszámolás a gazdálkodó szervezet keretein belül folytatódott le. Felszámolóként a gazdálkodó szervezet vezető állású dolgozói, illetve szövetkezet esetében vezető tisztségviselői közül jelölhető ki arra megfelelő személy. Az így kijelölt felszámoló jogaira és kötelezettségeire, továbbá a tevékenységével kapcsolatos további kérdésekre egyébként az Ftvr. rendelkezései vonatkoztak.
A társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény helyébe lépő új társasági törvény az 1997. évi CXLIV. törvény a végelszámolási eljárás alapkoncepcióján nem változtatott, de a gyakorlati tapasztalatok alapján a végelszámolásra vonatkozó szabályok több vonatkozásban módosultak, illetve új rendelkezésekkel egészültek ki.
Az összes társasági formára vonatkozó közös szabályozás szűkült, az új Gt. csupán egy paragrafusba sűrítette a szabályokat, szemben a régi társasági törvénnyel, amely a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket külön alcímmel is megjelölte.
Új rendelkezés volt, hogy a legfőbb tulajdonosi szerv határozatától függően végelszámolónak a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető. A korábbi szabályozás ugyanis erre nem adott lehetőséget.
Az 1997. évi CXLIV. törvény 57. §-ának (3) bekezdése szerint már nem csak a tagok (jegyzett tőke legalább egy tizedét képviselő tagok), hanem a társaság bármely hitelezője az ok megjelölésével írásban kérhette a cégbíróságtól más személy végelszámolóvá történő kijelölését. A társasági szerződés ezt a jogot egyébként a jegyzett tőke egy tizedénél kisebb hányadot képviselő tagoknak is megadhatta.
Az új szabályok nem tartalmazták a cégbírósági kijelölésnek a régi Gt. 49. §-ában foglalt korlátait, amely szerint a cégbíróság csak olyan természetes személyt rendelhetett ki, aki megfelelt a vezető tisztségviselő tekintetében a törvényben előírt követelményeknek, illetve nem rendelhetett ki olyan természetes vagy jogi személyt, aki ellen a társasági tagok többsége tiltakozott.
A végelszámolás minden gazdálkodó szervezetre kiterjedő közös szabályozása végül is a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvényben jelentek meg. A Cstv. kodifikációs munkálatai során vetődött fel, hogy a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésére is ki kellene dolgozni a végelszámolás közös szabályait, megszüntetve azt a méltánytalan és dogmatikailag nem indokolható helyzetet, hogy a nem társasági formában működő szervezetek a fenti esetben is csak felszámolási eljárás keretében szüntethetők meg.
A Cstv. önálló fejezetben szabályozta a végelszámolás intézményét. A szabályozás hatálya a gazdálkodó szervezetekre terjedt ki. Nem terjed ki a törvény hatálya az ún. nonprofit szervezetekre, azaz a társadalmi szervezetekre - ideértve a politikai pártokat is -, az egyházi jogi személyekre és az alapítványokra.
A Cstv. hatálybalépését követően a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is többször módosították, de egy-két új intézménytől eltekintve a módosítás inkább csak a szabályozás finomítását célozta.
Viszonylag fontos módosítást tartalmazott az 1997. évi XXVII. törvény, amely egyrészről bevezette a kifogás intézményét a végelszámolási eljárásban, másrészről a módosítás egyértelműen rögzítette a felszámolási eljárás elsőbbségét a végelszámolással szemben.
Az új szabályok rögzítették, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem kézhezvételét követően az adós részéről jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat hozatalának nincs helye. További rendelkezés volt, hogy ha a végelszámolás megindulását követően kezdeményezik a felszámolási eljárást és a felszámolást a bíróság elrendeli, a cégbíróság köteles a végelszámolási eljárást megszüntetni.
A módosítás - figyelemmel az eljárás gyorsításának szándékára - előírta, hogy a végelszámoló a végelszámolás közzétételét követő egy év elteltével adjon tájékoztatást a cégbíróságnak és a hitelezőknek arról, hogy miért nem került sor a végelszámolás befejezésére, illetve az mikorra várható.
A végelszámolás szabályozásában jelentős változást hozott a 2006. július 1-jén hatályba lépett 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról. Az új társasági törvény és az új cégtörvény kodifikációs munkálatai során az a koncepció került elfogadásra, hogy a gazdálkodó szervezetek (cégek) végelszámolására vonatkozó joganyag a Cstv.-ből kerüljön át az új cégtörvénybe. A Cstv. 94. §-ához fűzött indokolás szerint: "A végelszámolás szabályai a Gt.-ből és a Cstv.-ből azért kerültek át a törvényjavaslatba, mivel a fizetésképtelenségi helyzetben nem lévő gazdasági szervezetek piacról való kivezetésének szabályai nem tartozhatnak egy fizetésképtelenségi törvény szabályozási körébe. Ugyanakkor a végelszámolás szabályai ezáltal nem csak a gazdasági társaságokra, hanem valamennyi cégnek minősülő szervezetre vonatkoznak, illetve más, cégnek nem minősülő szervezetek jogállását rendező jogszabályok - az adott szervezet jogutód nélküli megszűnése kapcsán - a végelszámolás itt lefektetett szabályainak alkalmazását írják elő."
Az újraszabályozás azonban nem csak abban merült ki, hogy a végelszámolással kapcsolatos joganyag egy más normakörnyezetbe került elhelyezésre, hanem az új cégtörvénynek a végelszámolásról szóló VIII. fejezetének rendelkezései számos vonatkozásban térnek el a korábbi szabályozástól.
A tartalmi változtatások indokai között szerepelt, hogy a felszámolás és a végelszámolás együttes szabályozása - többek között - azzal a sajátos következménnyel járt együtt, hogy a végelszámolási eljárásban egyre több olyan jogintézmény vagy rendelkezés jelent meg, amely mögött "a felszámolói szemlélet" erősödése húzódott meg. Szinte az összes korábbi Cstv.-módosítás beiktatott a végelszámolás rendjébe egy-egy olyan elemet, amely a felszámolási szabályokból került átvételre, és amely emiatt idegen a hagyományos értelemben vett végelszámolás intézményétől. Ezt a jogalkotói törekvést az indokolta, hogy a rendszerváltozást követő időszakban nemcsak a felszámolási, hanem a végelszámolási eljárásokban is számos visszaélésre került sor, ezért a jogalkotó igyekezett minél több hitelezővédelmi garanciát beépíteni a rendszerbe.
Ezzel szemben az adott területre nem való eszközrendszer csak látszatmegoldást hozott, a nem illeszkedő jogintézmények a gyakorlatban nem fejtettek ki lényeges hatást és nem hozták meg a tőlük várható eredményt.
"Nem sikerült azonban - véleményünk szerint - a hitelezői választmány végelszámolásban való igazítása (5. §), hiszen - a végelszámolás alapelveiből következően - itt nem jöhet (nem jöhetne) létre soha hitelezői választmány. A végelszámolásra vonatkozó szabályok egyik legfontosabb rendelkezése, hogy "a végelszámoló a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit - a lejárattól függetlenül - teljesíti ...", azaz a végelszámolónak a hitelező követelését - ha azt nem vitatja - ki kell fizetnie, méghozzá esedékességkor. Ebben a pillanatban a hitelező megszűnik hitelező lenni, tehát választmányt sem alakíthat, illetve, ha korábban alakított, akkor a jogai elenyésznek a kifizetéssel. Abban az esetben azonban, ha a végelszámoló nem fizeti ki a hitelező követelését, és a nem vitatott, lejárt követelés már több mint 60 napja esedékes, akkor felszámolási eljárást kell a hitelezőnek indítani, és nem a végelszámolásban hitelezői választmány alakításával bajlódni. Ebből következően - szerintünk - a hitelezői választmányra utalás e jogszabályhelyen tévesen maradt, hiszen nem alkalmazható." (Csőke Andrea, Fodorné Lettner Erzsébet, Horváth Andrea, Serényi György: Csőd, felszámolás, végelszámolás, KJK-Kerszöv, Bp. 2001., 529. o.)
A visszaélések, a vagyonkimentés különböző formáinak a megakadályozása - álláspontunk szerint - nem lehet a cégbíróság feladata. Ezt a problémát polgári jogi, büntetőjogi vagy éppen államigazgatási jogi eszközökkel és az adott jogterületeken tevékenykedő jogalkalmazó szerveknek kell megoldania.
Az új szabályozás tehát célul tűzte ki, hogy a szabályozás újra világosan különüljön el a fizetésképtelenségi jogtól, és az új szabályanyag alkosson koherens, áttekinthető rendszert. "A végelszámolás újraszabályozásának fontos indoka volt az is, hogy a Cstv.-ben olvasható végelszámolási szabályok meglehetősen következetlenek, egyrészt azért, mert a szabályozás nem a végelszámolási teendők logikai sorrendjében történik, hanem attól önkényesen el-elszakadva, így meglehetősen nehéz összeilleszteni, hogy a végelszámolás egyes szereplőinek mikor, milyen feladatot kell teljesíteni." (Gál Judit: A végelszámolás szabályozása a Ctv.-tervezetben, Gazdaság és Jog 2005. 11.)
A végelszámolással kapcsolatos új joganyagot a Ctv. VIII. fejezete tartalmazza. A VIII. fejezet 7 címre van felosztva. Az első cím a végelszámolás általános alapelvi szintű szabályanyagát tartalmazza, világosan megfogalmazva azt is, hogy a Pp. rendelkezései nem magára a végelszámolásra mint folyamatra, hanem a végelszámoláshoz kapcsolódó nemperes eljárásokra vonatkoznak. Az általános rendelkezések szentesítik azt a korábban is követett gyakorlatot, hogy nem lehet befejezni a végelszámolást, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A végelszámolás befejezésére csak akkor kerülhet sor, ha az adott eljárás megszűnt, vagy a cég a fél személyében bekövetkező változás miatt az eljárásnak többé nem alanya.
A VIII. fejezet második címe "A végelszámolás elhatározása" alcímet viseli, és az önkéntesen elhatározott jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódó végelszámolás eljárási rendjét határozza meg.
A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás elhatározása a cég legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozó döntés, amellyel egyidejűleg meg kell jelölnie a végelszámolás kezdő időpontját. Emellett a végelszámoló személyében is és díjazásának kérdésében is döntésre kell jutnia a cég legfőbb szervének. Új rendelkezés, hogy ugyanezen az ülésen dönteni kell arról is, hogy amennyiben a jogutód nélküli megszűnését elhatározó cég részvételével gazdálkodó vagy társadalmi szervezetek, alapítványok működnek, ezeknek a cég megszűnésével mi lesz a jogi helyzete, illetve abban milyen változás következzen be. Ezekről a kérdésekről ugyanis nem a végelszámolónak kell döntenie, hanem az ilyen fajsúlyú kérdésekben a végelszámolónak már a legfőbb szerv döntése alapján kell eljárnia.
A végelszámolással kapcsolatos fejezet harmadik címe alatt egységes rendszerben jelenik meg a végelszámoló jogállását és felelősségét szabályozó joganyag. Új rendelkezés található a törvény 99. § (5), illetve (6) bekezdésében, amely szerint a végelszámoló a hanyag, felelőtlen cégvezetéssel összefüggésben felelősséggel tartozik a hitelezők felé.
Ha ugyanis a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerül és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, illetve a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében, vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összes mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen.
A fenti rendelkezések alkalmazására akkor is sor kerülhet, ha a végelszámoló az egyszerűsített végelszámolás alkalmazásáról, annak törvényben foglalt feltételei hiányában sem tér át az általános szabályok szerint lefolytatandó végelszámolásra, vagy a törvényi feltételek bekövetkezése ellenére elmulasztotta a felszámolási eljárás kezdeményezését, továbbá a felszámolás elrendelésére a végelszámoló hibájából nem került sor.
A végelszámolás lefolytatásának a szabályai lényegesen nem változtak. Új rendelkezés, hogy a cég legfőbb szerve elrendelheti, hogy a végelszámoló a cég vagyoni eszközeit, vagy azok meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesíthesse, továbbá, hogyha a végelszámolás előreláthatóan hosszabb ideig tart, a társaság legfőbb szerve minősített többséggel meghozott határozatával a cég gazdasági tevékenységének ideiglenes és korlátozott folytatását rendelheti el, ha ezt az eset összes körülményeit tekintve az ésszerű gazdálkodás követelményei megkövetelik.
A törvény 105. §-a szerint a végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított legkésőbb 3 éven belül be kell fejezni. Ha a cég törlésére irányuló kérelem benyújtása 3 éven belül nem történik meg, a cég kényszer-végelszámolására kerül sor.
A korábban hatályos szabályozás nem szabott időbeli korlátot a végelszámolásra és ez sok esetben visszaélésekre adott lehetőséget. Az új szabályozás ezért adott 3 éves határidőt a végelszámolás lefolytatására azzal, hogy annak túllépése esetén az önkéntes végelszámolás kényszer-végelszámolásba fordul át.
A hatodik cím alatti rendelkezések tartalmazzák az egyszerűsített végelszámolás új szabályait. Az egyszerűsített végelszámolás már az 1988. évi VI. törvényben és az 1997. évi CXLIV. törvényben is ismert jogintézmény volt. Arra szolgált, hogy a kisebb vállalkozások számára a Cstv.-ben megfogalmazott, viszonylag bonyolult végelszámolási rendet egyszerűsítse. A korábbi szabályozás azonban gyakorlatilag egyszerűsítést alig jelentett a cégek számára, csak a cégeljárásban volt haszna a törléssel egyidejű bejegyzés lehetővé tételével.
Az új szabályozás változatlanul megtartotta az egyszerűsített végelszámolás jogintézményét, azt azonban részletesebben szabályozza. Az egyszerűsített végelszámolás lebonyolítására nyitva álló időtartamot ésszerűbben és betarthatóbban állapítja meg, a 120 napba a végelszámoló hirdetményének közzététele is belefér, biztosítva ezzel a hitelezők korrekt értesítését és ezáltal annak felelős felmérését, hogy az egyszerűsített eljárásnak valóban helye van-e, nem kell-e a végelszámolás helyett felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezni.
Az egyszerűsített végelszámolásról az általános szabályok szerinti "kétlépcsős" végelszámolásra kell áttérnie a végelszámolónak akkor, ha a végelszámolási folyamatban valamilyen " komplikáció" támad, továbbá akkor is, ha a végelszámolás befejezése 120 nap alatt nem realizálható.
Az áttérés során az egyszerűsített végelszámolás hirdetményét a végelszámoló már megjelentette, úgy a cégbíróságnak már nem kell a hitelezői felhívást a végzésbe foglalnia, ha azonban az áttérés előtt a közzétételre még nem került sor, akkor ez nem maradhat el. A továbbiakban a kétlépcsőssé vált végelszámolás az általános szabályok szerint megy végbe.
A hetedik cím szól a kényszer-végelszámolásról. A kényszer-végelszámolásra az új szabályozás szerint akkor kerül sor, ha a cégbíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva kötelezi jogutód nélküli megszűnésre a céget, továbbá, ha az anyagi jogszabályok rendelkezései miatt kötelezően következik be a jogutód nélküli megszűnés (pl. a társaság egy főre csökkenése, vagy a bt.-nél valamennyi kültag kiválása folytán). Szankciós jelleggel a kényszer-végelszámolásra kerül sor akkor is, ha a cég végelszámolását a maximáltan rendelkezésre álló 3 év alatt nem fejezte be, vagy önként nem tért át az egyszerűsített végelszámolásról az általános szabályok szerinti végelszámolásra.
A kényszer-végelszámolásra az általános végelszámolási előírások az irányadóak, van azonban néhány lényeges különbség. Ilyen eltérés, hogy a legfőbb szerv határozatát a cégbíróság végzése pótolja, egyúttal a jogutód nélküli megszűnésre kötelező, a végelszámolást elrendelő és a végelszámolót kijelölő bírósági határozattal együtt járó cégjegyzéki változásokat a cégbíróság hivatalból vezeti át a cégjegyzéken.
A bíróság által kijelölt végelszámoló feladata a végelszámolás első lépcsőjével kapcsolatban csak annyi, hogy címpéldányát a jogerős kirendeléstől számított 15 nap alatt benyújtsa a cégiratokhoz.
További eltérés az önkéntes végelszámoláshoz viszonyítva, hogy a kényszer-végelszámolás visszafordíthatatlan, azaz a legfőbb szerv sem dönthet a végelszámolás megszüntetéséről és a működés továbbfolytatásáról, sőt, ha a kényszer-végelszámolásról felszámolásra kell áttérni, e felszámolásban sincs helye egyezségkötésnek vagy az adós teljesítése miatti megszüntetésnek, az eljárás kizárólag az adós cég megszűnésével fejeződhet be.

2. fejezet

A végelszámolás fogalma

2.1. A végelszámolás fogalma

A végelszámolás általános fogalmát egyik törvény sem tartalmazza, hiszen az eljárás lényege nem sűríthető be egy rövid törvényi definícióba. Mindazonáltal a Cstv. korábban hatályos 1. §-ának (4) bekezdése az eljárás lényegét abban látta, hogy: "A végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet - jogutód nélküli megszűnését elhatározva - hitelezőit kielégíti".
A törvényi rendelkezés természetesen nem volt pontos, hiszen csak a végelszámolás alapesetére utalt, amikor az adott gazdálkodó szervezet legfőbb szervének önkéntes elhatározásán alapult az eljárás, és nem utalt azokra az esetekre, amelyeket az új cégtörvény már a kényszer-végelszámolás címszó alatt rögzít, nevezetesen, ha a végelszámolásra azért kerül sor, mert a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja, vagy ha az anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be.
Pontosabb megközelítésben a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amely a cég (vagy egyéb jogalany) különböző okból bekövetkezett jogutód nélküli megszűnése esetén - törvény eltérő rendelkezése hiányában - folytatandó le, ha a jogalany nem fizetésképtelen. A végelszámolás - noha különféle szakaszokból áll - egységes folyamat, kezdő időpontjától a befejezésééig egyetlen speciális - a jogutód nélküli megszűnést szolgáló - létszakasza a gazdasági társaságnak. A végelszámolás egy különleges gazdasági állapot, amelyhez - egyebek között - polgári peres és nemperes eljárások kapcsolódhatnak. (Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 43.386/2007/2. - ÍH 2007.128.)
A tulajdonképpeni végelszámolás keretét adó, ahhoz kapcsolódó bírósági eljárások a megyei (fővárosi) bíróságok hatáskörébe tartozó nemperes eljárások, amely szabályait az új cégtörvény hatálya alá tartozó cégek esetében a törvény VIII. fejezete tartalmazza. Az új szabályozással tehát a végelszámolási joganyag a csődtörvényből a cégtörvénybe került át. A szabályozás sajátossága változatlanul, hogy egyes cégek, illetve cégnek nem minősülő szervezetek esetében az adott szervezet létesítésére és működésére vonatkozó jogszabály speciális szabályokat is felállít (a végelszámolás speciális szabályairól külön fejezetben szólunk).

2.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól

A végelszámoláshoz kapcsolódó speciális bírósági eljárások - különösen a gazdálkodó szervezetek esetében - nemperes eljárásként nyertek szabályozást, ahol a bíróság szerepe többnyire formális. Elsősorban az eljárás megindításának és befejezésének a regisztrálására - szükség esetén a végelszámoló kijelölésére, illetve egyes esetekben egy speciális törvényességi Felügyelet ellátására - és az eljárás nyilvánosságának a biztosítására szorítkozik.
Az eljárás nemperes jellegéből következően felmerül más nemperes eljárásokhoz való viszonya. E kapcsolat vizsgálata viszont részben elhatárolási kérdéseket is felvet, részben pedig - ha más nemperes eljárás is a jogutód nélküli megszűnést eredményezi - az egyes eljárások elsőbbségének vagy kizárólagosságának a kérdését veti fel.

2.2.1. Csődeljárás

A csődeljárás szabályait a csődtörvény II. fejezete tartalmazza. A Cstv. 1. §-ának (2) bekezdése szerint a csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A csődeljárás tehát egy reorganizációs típusú eljárás, amely szabályozása hasonló a nyugat-európai országokban is megtalálható előzetes eljárásokéhoz, amelyek célja, hogy az adós az eljárás biztosította "védettség" alatt különböző reorganizációs intézkedésekkel kilábalhasson gazdálkodási nehézségeiből, amelynek természetesen feltétele a hitelezőkkel való megegyezés is.
A csődtörvénynek a csődeljárásra vonatkozó szabályai a Cstv.-nek a 2009. évi LI. törvénnyel történt módosítása óta számos ponton változtak. Az új rendelkezések 2009. szeptember 1-jén léptek hatályba. Az egyik legfontosabb változás, hogy már nem csak az adós, hanem az hitelezője is kezdeményezheti az eljárást.
A Cstv. 7. §-ának (1) bekezdése szerint az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bírósághoz csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújthat be. Az adós gazdálkodó szervezet nem nyújthat be csődeljárás iránti kérelmet, ha ellene csődeljárás van folyamatban, vagy felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be és a felszámolás elrendeléséről már meghozták az elsőfokú határozatot.
Az adós csődeljárás iránti újabb kérelmet mindaddig nem nyújt- hat be,
a) amíg a korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igény kielégítésre nem került,
b) a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év még nem telt el, vagy
c) a korábbi csődeljárás iránti kérelmét a bíróság a Cstv. 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasította és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el.
A hitelező akkor nyújthat be az adós ellen csődeljárás iránti kérelmet, ha a Cstv. 27. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti követeléssel rendelkezik, azonban felszámolási eljárás helyett csődeljárásban kívánja az igényét érvényesíteni.
Az adós vezetője által előterjesztett kérelem benyújtásához az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv előzetes egyetértése szükséges. A kérelem kötelező tartalmi elemeit, az abban foglalt kötelezően előterjesztendő nyilatkozatokat és a szintén kötelező jelleggel csatolandó egyéb okiratokat a Cstv. 8. §-a sorolja fel. Szintén ez a paragrafus tartalmazza a hitelező által kezdeményezett csődeljárás esetében a kérelem szükséges tartalmi elemeit, valamint a csatolandó okiratokat.
Az adós kérelme alapján a bíróság egy munkanapon belül intézkedik a kérelemnek, továbbá az adóst megillető azonnali, ideiglenes fizetési haladéknak a cégközlönyben történő közzétételéről.
Ha a csődeljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, vagy azt követően az adós ellen felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem érkezik, a bíróság ennek a kérelemnek az elbírálását a csődeljárás elrendeléséig felfüggeszti. Ha az adós ellen a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be, de a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről még nem hoztak elsőfokú végzést, ezt a felszámolási eljárást a bíróság a csődeljárás elrendeléséig felfüggeszti.
A bíróság az ideiglenes fizetési haladék közzétételét követően haladéktalanul, de legkésőbb 5 munkanapon belül a kérelmet megvizsgálja, és amennyiben azt hiánypótlás végett nem kell az adósnak visszaadni és nem kerül sor a kérelem hivatalból történő elutasítására sem, akkor végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről és ezt követően haladéktalanul intézkedik az erről szóló végzésnek a cégközlönyben való közzétételéről. A bíróság hivatalból, a csődeljárás elrendeléséről szóló végzésben a felszámolók névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki.
A végzés közzétételétől az adóst fizetési haladék (moratórium) illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában, amely a közzétételtől számított 90 nap elteltét követő első munkanapon 0 órakor jár le.
A hitelező által benyújtott kérelem esetén a beérkezéstől számított 5 munkanapon belül megvizsgálja, hogy a kérelem megfelel a jogszabályban foglalt feltételeknek és amennyiben az hiányos, akkor hiánypótlásra adja vissza. Ha a kérelem a jogszabályi követelményeknek megfelel, akkor a bíróság 5 munkanapon belül megküldi az adósnak azzal, hogy a kézhezvételtől számított 15 napon belül csatolja a Cstv. 8. § (2) bekezdésének b)-f) pontjában felsorolt iratokat, és nyilatkozzon arról, hogy a követelést elismeri-e, van-e ellene csődeljárás vagy felszámolási eljárás folyamatban, volt-e ellene korábban csődeljárás folyamatban, ha igen, csatolja az erre vonatkozó adatokat és nyilatkozzon arról is, hogy a korábbi csődeljárás megindításának időpontjában fennállt, és annak során keletkezett hitelezői igény kielégítésre került-e. Az adósnak nyilatkoznia kell arról is, hogy volt-e olyan korábbi saját kérelme, amelyet a bíróság hivatalból elutasított.
Ha az adós a követelés fennállását vitatja, vagy igazolja, hogy a követelést kiegyenlítette, illetve, ha a nyilatkozattételi és iratcsatolási kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a bíróság a hitelező kérelmét hivatalból elutasítja. Egyéb esetben pedig szintén rendelkezik a csődeljárás elrendeléséről, illetve az erről szóló végzésnek a cégközlönyben történő közzétételéről.
A fizetési haladék időtartama alatt az adóssal szemben csak a Cstv. 11. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben van helye beszámítási kifogásnak, az adós számláinak terhére azonnali beszedési megbízás nem teljesíthető, az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása a törvényben foglalt követelések kivételével szünetel. Az adós vagyonával szemben követelésen alapuló zálogjog alapján, valamint zálogtárgyból, óvadék tárgyából - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - nem lehet kielégítést szerezni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni. Az adós a törvényben foglalt kivételektől eltekintve a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesíthet, a hitelező pedig nem érvényesíthet vele szemben ilyen kifizetéseket célzó intézkedéseket. Az adós új kötelezettséget csak akkor vállalhat, ha ahhoz a vagyonfelügyelő hozzájárult. Az adóssal kötött szerződéstől nem lehet elállni vagy azt nem lehet felmondani arra hivatkozással, hogy az adós a fizetési haladék időtartama alatt tartozását nem egyenlíti ki.
A fizetési haladék nem szünteti meg az adós és a hitelező közötti jogviszonyokból eredő jogokat és kötelezettségeket, de annak időtartama alatt a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése csak a csődtörvényben meghatározott eltérésekkel lehetséges. A fizetési haladék időtartama alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények a törvényben foglalt kivételektől eltekintve nem állnak be.
Az adós a hitelezőit a csődeljárást elrendelő végzés közzétételétől számított 5 munkanapon belül közvetlenül is értesíti és a hitelezőket országos napilapban, továbbá a honlapján is felhívja követeléseik bejelentésére, illetve az azt megalapozó okiratok csatolására. A hitelezői igényeket a vagyonfelügyelőnek is be kell jelenteni, aki azokat az adós bevonásával nyilvántartásba veszi. A vagyonfelügyelő egyéb feladatairól és jogköréről a Cstv. 13. §-a tartalmaz további rendelkezéseket. A fizetési haladék időtartama alatt az adósnak egyezségi tárgyalást kell tartania, amelynek a célja, hogy a hitelezőkkel egyezséget kössön. Egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a csődtörvény 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől a szavazatok többségét megkapta. A megkötött egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt, továbbá kiterjed azon hitelezőkre is, amelyek vitatott követelésére tekintettel a bíróság tartalék képzését rendelte el (kényszeregyezség). Az egyezségi tárgyalás eredményét 5 munkanapon belül köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bíróságnak bejelenteni, illetve egyezség esetében az egyezségi megállapodást is köteles mellékelni. A bíróság az egyezség jóváhagyása tárgyában a kérelem beérkezésétől számított 15 munkanapon belül dönt. A bíróság az egyezséget akkor hagyja jóvá, ha ahhoz csatolják a Cstv. 19-21. §-ában szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat, nyilatkozatokat. Ha az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja.
Új szabály, hogy ha az egyezség nem jött létre, vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak, akkor a bíróság a csődeljárást megszünteti és ezt követően az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg és egyúttal elrendeli az adós felszámolását.
A csődeljárás és a végelszámolási eljárás összevetéséből elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a végelszámolási eljárás alatt kezdeményezhet-e a cég csődeljárást. Formálisan a csődeljárás megindításának nem kizáró feltétele, ha egy cég végelszámolás alatt áll. Így a végelszámolás alatt kezdeményezett csődeljárás elvileg lehetővé teheti, hogy a cég fizetőképtelensége elháruljon, és ennek eredményeképpen a végleges megszűnésre utóbb nem felszámolási eljárás, hanem a végelszámolás keretében kerüljön sor. Tartalmilag azonban a csődeljárásnak a célja lényegében mégis kizárja azt, hogy a csődeljárás kezdeményezésére akkor kerüljön sor, amikor azt megelőzően a gazdálkodó szervezet már döntött jogutód nélküli megszűnéséről.
Érdekességként említendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata korábban fordított esetre is lehetőséget látott, azaz mód van jogutód nélküli megszűnés elhatározására a csődeljárás ideje alatt is (LB Fpkf. II. 33.324/1994/4., LB Fpkf. II. 31.509/1992/4.).
A kifejtettek természetesen nem vonatkoznak a kényszer-végelszámolás esetére. Ha a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva kényszer-végelszámolást rendel el, akkor a cég legfőbb szerve a végelszámolási eljárás alatt már nem dönthet sem a cég működtetéséről, a továbbműködésről, illetve egy esetleges csődeljárás kezdeményezéséről. A végelszámolás kezdő időpontját követően ugyanis a cég szervei nem hozhatnak a végelszámolás céljával ellentétes döntéseket sem.

2.2.2. Felszámolási eljárás

A felszámolási eljárás fogalmát a Cstv. 1. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint: "A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek."
A törvényi definíció a felszámolás négy fontos elemét is tartalmazza. A felszámolás a törvényben szabályozott olyan eljárás, közelebbről nemperes eljárás, amelynek a szabályait a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában a Cstv. I-III. fejezete tartalmazza.
A felszámolási eljárás annyiban hordozza magában a nemperes eljárások - többnyire közös - jegyeit, hogy az eljárás egy
1. kérelemre indul,
2. a bíróság az eljárás során a hatáskörébe tartozó kérelmekről végzéssel határoz,
3. az eljárás lefolytatására bírósági keretek között kerül sor, többnyire a bíróság felügyelete alatt,
4. sem az érdemi, sem az egyéb határozatok meghozatala során nem kötelező tárgyalás tartása.
A többi nemperes eljárástól való eltérés egyike az, hogy az eljárás több mozzanata a bíróságon kívül bonyolódik le, a bíróság beavatkozására csak az eljárás bizonyos pontjain, bizonyos feltételek fennállása esetén kerül sor. Az elmondottak vonatkoznak a végelszámolási eljárásra is, de a felszámolási eljárás további eltérő sajátossága, hogy az eljárás több pontján érvényesül a felek kölcsönös meghallgatásának az elve (a fizetésképtelenség elbírálása, a kifogások elbírálása, a vitás igények elbírálása stb.).
Felszámolási eljárást a fizetésképtelen adóssal szemben lehet lefolytatni. A fizetésképtelenség fogalmát, illetve egyes eseteit a 2006. évi VI. törvény, illetve utóbb a 2009. évi LI. törvény módosította. A hatályos rendelkezések szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette, vagy
b) az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
d) az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy
e) a korábbi csődeljárást megszüntette a Cstv. 18. § (3) bekezdése vagy 21/B. §-ra tekintettel, vagy
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását az esedékességkor nem tudta vagy előre láthatóan nem tudja kiegyenlíteni, és az adós gazdálkodó szervezet tagjai felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.
A felszámolási eljárás befejezésekor az adós jogutód nélküli megszüntetésére kerül sor. Az adós vagyonát a hitelezők között a törvényben meghatározott sorrendben lehet felosztani.
A felszámolási eljárás szabályozása összetettebb mint a végelszámolási eljárásé. Például jóval több a hitelezővédelmi szabály is. Ezzel összefüggésben a vagyon értékesítésére és a felszámoló jogállására vonatkozó szabályanyag is terjedelmesebb.
A felszámolási eljárás és a végelszámolási eljárás egymást kölcsönösen kizáró nemperes eljárások, egyidejűleg csak az egyik lefolytatására van lehetőség. Ebből kiindulva a két eljárás egymáshoz való viszonya a következőkben foglalhatók össze:
1. Végelszámolásra a cég legfőbb szervének elhatározása alapján kerülhet sor, de a végelszámolás nem határozható el a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés kézhezvételét követően [Ctv. 95. § (1) bekezdés]. Mindez azt jelenti, hogy a felszámolás elsőbbséget élvez a végelszámolással szemben.
2. A már megindult végelszámolási eljárásban ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok (részvényesek) a hiányzó összeget 30 napon belül nem fizetik meg, haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. A felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, de a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell [Ctv. 180. § (1) bekezdés]. A végelszámoló a felszámolás elrendelése esetén - a felszámolás kezdő időpontját megelőző napra elkészítve a számviteli szabályok szerint köteles beszámolót készíteni azzal, hogy az így készült beszámolót a legfőbb szervnek nem kell elfogadnia. A végelszámolónak a felszámoló részére történő iratkészítési és átadási kötelezettségeire a Cstv.-nek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadóak [Ctv. 180. § (2) bekezdés]. A végelszámoló díja felszámolási költségnek minősül. Ha végelszámolóként felszámoló szervezet járt el, e szervezet a felszámolási eljárásban felszámolóként kirendelhető.
3. A végelszámoló a végelszámolás további szakaszában is köteles felszámolási eljárást kezdeményezni, hogy ha az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását az esedékességkor nem tudta vagy előre láthatóan nem tudja kielégíteni és az adós tagjai felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására [Cstv. 27. § (2) bekezdés f) pont].
4. A Cstv. hatálybalépését követően többször vetődött fel, hogy a végelszámolás alatt a hitelezők részéről lehet-e a gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a végelszámolási eljárás megindításának közzétételére már sor került. Utóbb a Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény egyértelműen kimondta, hogy a végelszámolás megindulását követően is lehet az adóssal szemben felszámolási eljárást kezdeményezni. A Ctv. e kérdésről külön nem rendelkezik, de ettől függetlenül mind a jogi szabályozásból, mind a bírói gyakorlatból egyértelműen következik, hogy a végelszámolás alatt is kezdeményezhet a gazdálkodó szervezet hitelezője felszámolási eljárást a céggel szemben, amennyiben valamely, a Cstv.-ben meghatározott fizetésképtelenségi ok megvalósul. Erre utal a Ctv. 95. §-ának (1) bekezdése is, amely kimondja, hogy a felszámolás elrendelésével a folyamatban lévő végelszámolás megszűnik. A végelszámolási eljárás megszűnésére ilyen esetben tehát a törvény erejénél fogva kerül sor.
5. A felszámolási eljárás és a végelszámolási eljárás összefüggéseinek a vizsgálata kapcsán külön említést érdemel az az eset, amikor a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégbíróságnak kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy melyik eljárásnak enged elsőbbséget. A korábbi szabályozás szerint, ha a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a céget eltiltotta a további működéstől és egyben megszűntnek nyilvánította, akkor végelszámolásnak, illetve, ha fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merültek fel, felszámolási eljárás megindításának volt helye. A korábbi szabályozás egyértelműen utalt rá, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezésének csak akkor volt helye, ha fizetésképtelenségre utaló adat merült fel. A gyakorlatban ilyen körülményekre utaló adatok csak ritkán álltak a cégbíróság rendelkezésére, ezért adatok hiányában többnyire a végelszámolás élvezett elsőbbséget. A fizetésképtelenséget megalapozhatja a törvényességi felügyeleti eljárásban kiszabott pénzbírság behajthatatlanságáról szóló értesítés is. (Lásd erről részletesebben: Dr. Juhász László: Felszámolás a cégbíróság értesítése alapján I. Céghírnök, 2000. évi 10. szám.)
Az új szabályozás szerint, ha a törvényes működés a bíróság által hozott törvényességi felügyeleti intézkedések ellenére sem következik be, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja, és kezdeményezi a cég felszámolását, vagy elrendeli a végelszámolást, amennyiben az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik. Ha a felszámolásra vagy a végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor, a cégbíróság a cégre irányadó anyagi jogszabályok rendelkezése szerint gondoskodik a cég cégjegyzékből történő törléséről.
A hatályos törvényszövegből tehát kimarad az a rendelkezés, hogy a felszámolási eljárás csak akkor kezdeményezhető, ha fizetésképtelenségre utaló adat merül fel. Ezért kérdéses, hogy a jövőben a cégbíróság részéről milyen gyakorlat alakul ki, a cégek törvényességi felügyeleti eljárásban történő megszűntnek nyilvánítása esetén a bírói gyakorlat melyik eljárásnak biztosít elsőbbséget. Véleményünk szerint azonban a szabályozás tartalmilag változatlan, mivel a Ctv. 94. § (1) bekezdése értelmében végelszámolásnak - törvényi kivételektől eltekintve - csak akkor van helye, ha a cég nem fizetésképtelen. Ezért továbbra is felszámolást kell kezdeményezni, ha a fizetésképtelenségre utaló adat merül fel a cégbíróság eljárása során. (Lásd még a 3.3.2.1.2.3.1. pontban írtakat is.)
Ha a felszámolási eljárás a cégbíróság kezdeményezése alapján indul, akkor a felszámolás elrendelésére és a fizetésképtelenség megállapítására a fizetésképtelenségi okok vizsgálatának mellőzésével kerül sor, a bíróság a felszámolást pedig hivatalból rendeli el. A felszámolást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
6. A Ctv. 116. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a cégbíróság kényszer-végelszámolást rendel el. Kényszer-végelszámolásra kerül sor, ha a bíróság törvényességi felügyeleti hatáskörben eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja, illetve, ha az anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, illetve, ha a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be, továbbá, ha a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre. A Ctv. 116. §-ának (2) bekezdése egyfelől kimondja, hogy nincs helye kényszer-végelszámolás elrendelésének a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően. Másrészről a kényszer-végelszámolás során is felmerülhet, hogy a cég fizetésképtelen. A kényszer-végelszámolás elrendelését követően felszámolási eljárás lefolytatására csak a hitelező kezdeményezése alapján vagy a cégbíróság megkeresése alapján van lehetőség. A Ctv. 118. §-ának (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján vagy a későbbiekben a végelszámolási eljárás során azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi. " A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. és Ctv. felhívott rendelkezései értelmében a 2006. július 1-jét követően indult törvényességi felügyeleti eljárás során elrendelt végelszámolás során a kijelölt végelszámoló a Ctv. 118. § (2) bekezdése értelmében nem jogosult önállóan a Cstv. 22. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felszámolási eljárást kezdeményezni (eltérően az eltérő szabályok alapján elrendelt, az adós önkéntes elhatározásán alapuló végelszámolástól). Amennyiben a végelszámoló a folyamatban levő kényszer-végelszámolás során észleli a felszámolási eljárásra való áttérés szükségességét, azaz a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, azt a cégbíróságnál kell bejelentenie. A felszámolási eljárás kezdeményezésére ilyen esetben csak a cégbíróság jogosult." (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf. 43.858/2008/3.) Meg kell még említeni, hogy ha a kényszer-végelszámolás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a felszámolás során egyezségkötésnek már nincs helye és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel sem szüntethető meg [Ctv. 116. § (5) bekezdés].
A felszámolás és a végelszámolás problematikájának a vizsgálatánál még egy további kérdés merül fel. Mi a teendő akkor, ha egy gazdálkodó szervezet végelszámolási eljárást kezdeményez és az eljárás végén a cégbíróság felé becsatolt okiratokból megállapítható, hogy a cég fizetésképtelen, azaz valójában nem állnak fenn a végelszámolás feltételei. Másképpen megfogalmazva a kérdés az, hogy kiterjed-e a törvényességi Felügyelet az ilyen esetekre, azaz megsemmisítheti-e a cégbíróság a cég jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatát, illetve elutasíthatja-e az ezzel összefüggő változásbejegyzési, vagy pedig a cég törlésére irányuló kérelmet. A többségi álláspont szerint ha a cégbíróság észleli a végelszámolás befejezésekor, hogy a végelszámolás befejezésének, illetve magának a végelszámolás feltételei nem állnak fenn, akkor elutasítja az eljárás megszüntetése és a cég törlése iránti kérelmet. (Lásd ezzel kapcsolatban: Dr. Vezekényi Ursula: Cégbíróság a végelszámolásban, Céghírnök 1995. évi 2. szám.)
A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügyben kifejtette, hogy fogalmilag kizárja a végelszámolási eljárás befejezését, ha a végelszámolási eljárásban ki nem egyenlített követelés marad vissza, ezért megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a cég törlése iránti kérelmet (LB Cgf. VII. 31.650/1998., Közigazgatási-gazdasági Jogi Döntvénytár, 2000. évi 1. szám 2. jogeset.)
A kisebbségi álláspont szerint a szabályozás nem teszi lehetővé annak a vizsgálatát, hogy a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat megalapozott-e abból a szempontból, hogy a cég fizetésképtelen-e, illetve, hogy fennállnak-e a végelszámolás törvényi feltételei, ebből következően a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre sem a változásbejegyzés elbírálásával kapcsolatos jogköre nem teszi lehetővé annak a vizsgálatát, hogy a végelszámolás törvényi feltételei fennállnak-e.

2.2.3. Ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás

A megszüntetési eljárás tartalmát tekintve már az 1989. évi 23. tvr.-ben is megjelenik és kisebb finomításokkal átkerült az 1997. évi CXLIV. törvénybe is. Utóbb a 2003. évi XLIX. törvény és a 2005. évi LXIX. törvény jelentősen módosította az eljárásra vonatkozó szabályokat.
Az új cégtörvény kisebb módosításokkal lényegében a korábban hatályos szabályozással egyezően határozta meg az eljárás menetét. Változott azonban ennek a különleges törvényességi eljárásnak az elnevezése. Ugyanis valamennyi cég jogutód nélküli megszűnésére végső soron a cég törlésével, a cégbíróság erre vonatkozó határozatával kerül sor. Annak érdekében, hogy a Ctv. 89-91. §-aiban szabályozott eljárás egyértelműen megkülönböztethető legyen a másféle okból történő törléstől, az új Ctv. megszüntetési eljárás lefolytatását rendeli alkalmazni, amikor a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve a telephelyén, fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen.
Az új rendelkezések szerint tehát, ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén nem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen, vagy ismeretlennek minősül, mivel a cég képviseletére jogosult személy lakóhelye külföldön van és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja, a cégbíróság a cégközlönyben közzétett hirdetményben felhívja a cég tagjait, hogy a cég törvényes működéséhez szükséges intézkedéseket 60 napon belül tegyék meg. A törvényes működés helyreállítása érdekében a tagok a cég legfőbb szervének az összehívására is jogosultak.
Az új rendelkezések annyiban egyszerűsödtek, hogyha a cég képviseletére jogosult személy lakóhelye külföldön van, és kézbesítési megbízottról nem gondoskodott, akkor nem kell a részére megkísérelni a bírósági felhívás közvetlen kézbesítését. Változatlan kötelezettség azonban, hogy a cégbíróság a felhívó végzést a cég 50%-át meghaladó szavazati joggal rendelkező tagnak közvetlenül kézbesítse. A külön felhívás mellőzhető, ha a többségi tulajdonos külföldön van, és kézbesítési megbízottja nincs.
Ha a törvényes működés helyreállítására nem kerül sor, akkor a cégbíróság határozatot hoz a cég megszüntetésére irányuló eljárás megindításáról.
Ha a megszüntetési eljárás elrendelését követően a cég ellen felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtanak be, akkor a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság a kérelem benyújtásáról elektronikus úton értesíti a cégbíróságot. A cégbíróság a felszámolás elrendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedésééig a cég törléséről nem határozhat, szükség esetén a törvényességi felügyeleti eljárást felfüggeszti. Ha a bíróság a cég felszámolását elrendelte, a cégbíróság eljárását meg kell szüntetni. Ha a felszámolási eljárás a felszámolás elrendelése nélkül fejeződik be, a cégbíróság folytatja a megszüntetési eljárást vagy szükség szerint törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz.
A megszüntetési eljárás megindításáról szóló végzést a cégbíróság a cégközlönyben teszi közzé, és ezzel egyidejűleg a megszüntetési eljárás megindításának a tényéről az állami adóhatóságot elektronikusan értesíti. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra, hogy akinek a cég működésére, illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó adatról tudomása van, azt a közzétételtől számított 30 napon belül jelentse be. A végzés felhívást tartalmaz arra nézve is, hogy a cég hitelezői a cég általuk ismert vagyonára vonatkozó adatait - esetleges hitelezői igénybejelentésükkel együtt - 30 napon belül jelentsék be.
A cég székhelyére, működésére stb. vonatkozó érdemi bejelentés esetén a cégbíróság felhívja a cég képviselőjét a szükséges változásbejegyzési kérelem benyújtására. Ha a cég ezt elmulasztja, akkor a cégbíróság a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz.
Érdemi bejelentés hiányában a cégbíróság megkeresi a cég székhelye szerint illetékes ingatlanügyi hatóságot és a többi közhiteles nyilvántartást, hogy a cég tulajdonában álló - általuk ismert - vagyonára vonatkozóan 30 napon belül adjanak tájékoztatást.
Ha megállapítható, hogy a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, akkor a bíróság megszünteti az eljárást és felszámolási eljárást kezdeményez. Ha a megszüntetési eljárás folyamata alatt a cég vagyonára vonatkozóan nem merül fel adat, a cégbíróság a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz. Ha a megszüntetési eljárás bármely szakaszában - a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a cég helyreállítja a törvényes működését, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti.
Az új cégtörvény 93. §-a tartalmazza a többségi befolyással rendelkező tagnak a cég tartozásaiért való felelősségére vonatkozó szabályokat, illetve a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy helytállási kötelezettségének a szabályait is.
Az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás tehát egyrészről kizárja, hogy a céggel szemben végelszámolási eljárást folytassanak le. Abban az esetben ugyanis, hogyha a törlési eljárás során adat merül fel arra, hogy a cégnek van vagyona, akkor felszámolási eljárást kell lefolytatni. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha nyilvánvaló, hogy a cég fellelhető vagyona jóval meghaladja a hitelezői igényeket.
Az új szabályozás lehetséges választ ad arra is, hogy a végelszámolási eljárás során lehet-e ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást lefolytatni. Abban az esetben ugyanis, hogyha a végelszámolás során a cég "eltűnik", és a végelszámoló sem érhető el, akkor az eljárás elhúzódására tekintettel az eljárás kényszer-végelszámolásba torkollik, azaz a cégbíróságnak lehetősége van, hogy egy bizonyos idő elteltével a cég kényszer-végelszámolását rendelje el.
Másrészről a probléma változatlanul fennáll. Ha a végelszámolás lefolytatására a cégbíróság határozata alapján került sor, és a cégbíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő végzésében kijelöli a végelszámolót, akkor a korábbi Legfelsőbb Bírósági gyakorlat szerint megszüntetési eljárásra akkor sem kerülhet sor, ha a kijelölt végelszámoló a céggel, illetve annak törvényes képviselőjével - elérhetőség hiányában - nem tudja felvenni a kapcsolatot. (BH 2004/24.)
Ha a végelszámolásra a cég önkéntes elhatározása alapján került sor, és a cég, illetve a végelszámoló a végelszámolás során "eltűnik", akkor változatlanul nem tartjuk kizártnak, hogy a végelszámolási eljárás alatt megszüntetési eljárást kezdeményezzenek a céggel szemben. "Figyelemmel arra, hogy a hivatalbóli törlés egy, a törvényességi felügyeleti hatáskörbe tartozó speciális eljárásnak tekinthető, ... nem látjuk akadályát a végelszámolás megindítása utáni elrendelésének, ha annak feltételei egyébként fennállnak." (dr. Gál Judit-dr. Kiss Gábor- dr. Zara László: A végelszámolási eljárás, HVG-ORAC, 2005. Bp.)

2.2.4. Vagyonrendezési eljárás

A vagyonrendezési eljárás szabályait a cégtörvény IX. fejezete tartalmazza. Eszerint vagyonrendezési eljárást kell kérelemre vagy hivatalból lefolytatni, ha megszüntetési eljárás lefolytatása után a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A vagyonrendezési eljárást a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróság folytatja le.
Az eljárást a törölt cég volt hitelezője, tagja, illetve az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik. Hivatalból kell lefolytatni a vagyonrendezési eljárást, ha a közhiteles nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásban a törölt cég tulajdonosként szerepel.
Új szabály, hogyha a folyamatban lévő vagyonrendezési eljárás során újabb vagyontárgy kerül elő, a bíróság újabb vagyonrendezési eljárást rendel el, amelyet a korábban indult eljárással egyesít.
Ha bizonyítást nyer a kérelemben foglalt megjelölt vagyontárgy megléte, és az, hogy az a törölt cég tulajdonában állt, akkor a bíróság elrendeli a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, kivéve, ha valószínűsíthető, hogy a fellelt vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg az eljárás lefolytatásával felmerülő költségeket sem fedezné.
A bíróság a vagyonrendezési eljárás lefolytatását elrendelő végzését a cégközlönyben közzéteszi és egyúttal vagyonrendezőt rendel ki a felszámolók névjegyzékéből. A közzétételre kerülő végzésben a bíróság felhívja a cég hitelezőit, tagjait, hogy a vagyontárgyra vonatkozó igényeiket a közzétételtől számított 30 napon belül a vagyonrendezőnek jelentsék be. Szintén új rendelkezés, hogyha a vagyonrendezési eljárás tárgya zálogjoggal terhelt, a zálogjog jogosultját a bíróság külön felhívja hitelezői igénye bejelentésére azzal, hogy a bejelentés elmaradása esetén a zálogjog megszűnik.
Az igények bejelentését követően a vagyonrendező a vagyontárgyat nyilvánosan meghirdetett pályázat vagy árverés útján - a Cstv. idevonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazásával - értékesíti. A vagyontárgy értékesítése kivételesen mellőzhető, ha az eljárásban részt vevők azt közösen kérik, valamint megelőlegezik, illetve megfizetik az eljárás lefolytatásával enélkül is felmerülő költségeket és a vagyonrendező díját.
A vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg az eljárás költségeinek elszámolását követően elsődlegesen a hitelezői igények kielégítésére szolgál. Ha a rendelkezésre álló összeg valamennyi hitelezői igény kielégítésére nem elegendő, a hitelezők kielégítése követeléseik arányában történik meg.
Ha hitelezői igényt nem jelentettek be, vagy a rendelkezésre álló összeg a hitelezői igényeket meghaladja, az összeg felosztása a volt tagok között a cég törlésekor fennálló részesedésük arányában történik meg azzal, hogy a felosztás során azok a tagok, akik igényt nem jelentettek be, figyelmen kívül maradnak.
Hogyha az eljárás lefolytatása kötelező volt, és a vagyontárgy értékesítése nem járt sikerrel, a vagyonrendező felmerült költségeinek és díjának megfizetése esetében a vagyontárgyat a jogosultnak természetben kell kiadni. Ha nincs igénybejelentő, vagy a kérelmező természetben nem tart igényt a vagyontárgyra, az ingó vagyontárgy a Ptk. szabályai szerint uratlan vagyonnak minősül, ingatlan vagyontárgy esetében pedig az állam tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését rendeli el a bíróság.
A vagyontárgy értékesítést követő 30 napon belül a vagyonrendező ezt a tényt bejelenti a bíróságnak és benyújtja a vagyonfelosztási javaslatot. A vagyonfelosztási javaslatban a követelések járulékait nem lehet figyelembe venni. A bíróság a vagyonrendező vagyonfelosztási javaslatát megvizsgálja, és az érintetteknek megküldi azzal, hogy arra 8 napon belül tehetnek észrevételt. Ezt követően a bíróság végzéssel határoz a hitelezők követeléseinek a kielégítéséről, illetve a hitelezőnek nem minősülő kérelmezők közötti vagyonfelosztásról, továbbá kötelezze a vagyonrendezőt a szükséges intézkedések megtételére.
A Ctv. 124. §-a mondja ki, hogy vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni akkor is, ha a cég törlésére végelszámolási eljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatása után került sor, de a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa, és arról a végelszámolási, illetve a felszámolási eljárásban rendelkezés nem történt.

2.2.5. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének a megszüntetésével kapcsolatos eljárás

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről az 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezik. A törvény alkalmazásában külföldi vállalkozás, a Magyar Köztársaság államterületén kívül székhellyel rendelkező, főtevékenységként vállalkozási tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá más olyan vállalkozó is, aki külföldön céggel rendelkezik, illetve gazdasági nyilvántartásban szerepel.
Fióktelepnek minősül a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek.
Kereskedelmi képviseletnek minősül a külföldi vállalkozás vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett olyan szervezeti egysége, amely a külföldi vállalkozás nevében és javára szerződések közvetítésével, előkészítésével, megkötésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggő feladatokat lát el.
A fióktelep a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre és a vállalkozási tevékenységet a cégbejegyzést követően kezdheti meg.
A fióktelep cégbejegyzésére, cégnyilvántartására - ideértve a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörét is -, valamint a cégnyilvánosságra vonatkozó követelményekre, a cégnyilvántartási törvényben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a fióktelep létesítésének, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak, és ezek változásának, valamint a törvényben előírt adatoknak a cégbírósági bejelentése a fióktelep cégjegyzésére jogosult személy, illetve személyek kötelezettsége.
A törvény 9. §-a szerint - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a külföldi vállalkozás a fióktelepének a létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbírálásban részesül.
A külföldi vállalkozás folyamatosan köteles biztosítani a fióktelep működéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges vagyont. A külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért.
A fióktelep megszüntetéséről a törvény 23. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A fióktelep a cégnyilvántartásból való törléssel szűnik meg. A fióktelep törlése iránti kérelmet a külföldi székhelyű vállalkozás erre vonatkozó döntése meghozatalától számított 60 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. Kérelemre a cégbíróság akkor törölheti a fióktelepet a cégnyilvántartásból, ha a külföldi vállalkozásnak a fióktelep működésével összefüggésben nincs magyarországi köztartozása, a fióktelep a cégközlönyben a megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartamú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelezők követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak, nincs a fióktelephelyén keresztül folytatott tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen magyarországi hatósági vagy bírósági eljárás folyamatban, vagy a folyamatban lévő eljárásokban a vagyoni igények kielégítésére a fióktelep vagy a külföldi vállalkozás biztosítékot nyújtott, továbbá, ha nincs fizetésképtelenségi eljárás folyamatban a külföldi vállalkozás, illetve fióktelep ellen.
A fióktelep kérelemre történő törlésének nem feltétele a köztartozás hiánya, illetve a hitelezői követelések kielégítése, továbbá a folyamatban lévő eljárásokban a vagyoni igények kielégítésére biztosíték nyújtása, ha a külföldi vállalkozás székhelye szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket európai közösségi jogi szabályozás rendezi.
A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a fióktelep törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól.
A kereskedelmi képviselettel kapcsolatban a törvény 25. §-a kimondja, hogy külföldi vállalkozás állandó jellegű közvetlen kereskedelmi képviseletet alapíthat Magyarországon. A kereskedelmi képviselet a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, amely a cégnyilvántartással való bejegyzéssel jön létre, működését a cégbejegyzést követően kezdheti meg.
A kereskedelmi képviselettel kapcsolatos cégbejegyzésre és cégnyilvántartásra - ideértve a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörét is - valamint a cégnyilvánosságra vonatkozó követelményekre a cégnyilvántartási törvényben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a kereskedelmi képviselet létesítésének, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak, és ezek változásának, valamint a törvényben előírt adatoknak a cégbírósági bejelentése a kereskedelmi képviselet cégjegyzésére jogosult személy, illetve személyek kötelezettsége.
A törvény 30. §-a rendelkezik a kereskedelmi képviselet megszüntetéséről. A kereskedelmi képviselet a cégbírósági nyilvántartásból történő törléssel szűnik meg. A törlés iránti kérelmet az erre vonatkozó döntés meghozatalától számított 60 napon belül kell benyújtani a cégbírósághoz. Kérelemre a cégbíróság akkor törölheti a kereskedelmi képviseletet a cégnyilvántartásból, ha
a) a külföldi vállalkozásnak a kereskedelmi képviselet működésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása, továbbá
b) a kereskedelmi képviselet a cégközlönyben a megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelezők követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak, és
c) nincs a kereskedelmi képviseleti tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen magyarországi bírósági vagy hatósági eljárás folyamatban.
Hasonlóan a fióktelephez, a kereskedelmi képviselet kérelemre történő törlésének nem feltétele a fent felsorolt a)-c) pontokban meghatározott feltételek meghatározása, ha a külföldi vállalkozás székhelye szerinti államnak a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van, a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról, vagy ezeket a kérdéseket az európai közösségi szabályozás rendezi. A kereskedelmi képviseletnek azonban ebben az esetben is közzé kell tenni a megszüntetéséről a cégközlönyben közleményt azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be, továbbá tájékoztatást kell adni arról is, hogy a ki nem elégített követeléseket a hitelezők milyen eljárásban érvényesíthetik.
A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a kereskedelmi képviselet törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól.
A cégbíróság hivatalból intézkedik a kereskedelmi képviselet cégjegyzékből való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a cégbíróság a kereskedelmi képviseletet törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a további működéstől, a cégközlönyben felhívást tesz közzé azzal, hogy a hitelezők a követeléseiket 30 napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be. A cégbíróság azt követően nyilvánítja megszűntnek, s törli a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékből, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelezők követelése kielégítésre került.
A kifejtettekből következik, hogy a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek és kereskedelmi képviseleteinek a megszűnésére nem alkalmazhatóak a cégtörvénynek a végelszámolásra vonatkozó szabályai, hanem a megszűnés során az 1997. évi CXXXII. törvényben foglaltak szerint kell eljárni. Szintén nincs helye végelszámolásra vonatkozó szabályok alkalmazásának abban az esetben sem, ha a cégbíróság a törvényességi felügyeleti jogkörében a fióktelepet vagy a kereskedelmi képviseletet megszűntnek nyilvánítja.

3. fejezet

A végelszámolásra vezető döntés

3.1. A végelszámolásról általában

A gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnése - főszabály szerint - szükségszerűen együtt jár a végelszámolással, melynek célja, hogy a piaci életből kivonuló szervezet gazdasági kapcsolatait felszámolja, és rendezett formában fejezze be üzleti tevékenységét. Ez nyilvánvalóan azzal jár, hogy pénzügyi állapotát fel kell mérnie, tartozásait és várományait értékelve egymással össze kell vesse. El kell döntenie, hogy fizetőképessége a vagyon értékesítése és a követelések behajtása után várhatóan fennáll-e vagy sem, mert ettől függően kell a jogutód nélküli megszűnés mellett a felszámolás vagy a végelszámolás megindításáról határoznia.
A 2006. évi V. törvénnyel (a Ctv.-vel) szabályozott végelszámolás normáinak szövegéből és a szabályozás módjából egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó a régi (Cstv.-beli) szabályozással ellentétben végre elfogadja, hogy a végelszámolás nem bírósági eljárás.
A Cstv. 2006. július 1-je előtt hatályban volt szövege ugyanis még olyan kitételeket tartalmaz, hogy ... "A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság, a végelszámolás pedig ezen bíróság, mint cégbíróság ... hatáskörébe tartozó nemperes eljárás." [Cstv. 6. § (1) bek.] A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint ... "Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a ... Pp. ... rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak, azzal, hogy a 6/A. § esetén kívül - a csődeljárásban és a végelszámolási eljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek .... nincs helye."
A Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében ... "a végelszámolási eljárásban ... a gazdálkodó szervezetet, a hitelezőt és a végelszámolót kell félnek tekinteni" ...
Ez a szabályozás azt mutatja, hogy a jogalkotó a végelszámolást éppúgy bírósági eljárásként (sőt fizetésképtelenségi eljárásként) képzelte el, mint a felszámolást. Ez hibás szemlélet volt, és az ennek jegyében kialakult szabályozás a gyakorlatban sok nehézséget vont maga után és számos jogalkalmazási problémát okozott. A végelszámolás ugyanis nem bírósági illetve polgári nemperes eljárás, hanem a cégnek egy sajátos létszaka: az az állapota, amikor tulajdonosai a cégműködés végleges és jogutód nélküli beszüntetése mellett döntöttek, s ennek következtében a cég mozgástere beszűkült. Egyre csökkenő tevékenysége csupán azt szolgálja, hogy gazdasági létét mielőbb teljesen felszámolhassa.
Ehhez a gazdasági, számviteli és jogi szempontból is különleges cégállapothoz valóban kapcsolódnak bírósági peres és polgári nemperes eljárások, sőt - mint majd látni fogjuk a 3.3. pontban - az is lehetséges, hogy meghatározott körülmények fennforgása miatt a jogutód nélküli megszűnésre és a végelszámolás megindítására bírósági határozat kötelezze a céget - ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság résztvevője lenne a végelszámolási folyamatnak.
A végelszámolás a cég gazdasági működésének egy különleges állapota, amelynél a cégműködés célja nem az üzletszerű tevékenység bővítése, az egyre nagyobb profit biztosítása, hanem az, hogy a cég gazdasági műveleteit beszüntesse, piaci viszonyait felszámolja, rendezetten vonuljon ki a gazdasági élet porondjáról. Ebben a bíróság semmiképpen sem vesz részt, nem működik közre a végelszámolással összefüggő gazdasági döntésekben, vagy a végelszámolás során készült mérlegek elfogadásában, nem felügyeli a vagyon értékesítését. Erre nincs is szükség, mivel a végelszámolás lényegi sajátossága éppen az a fikció, hogy a cégvagyon a tartozások maradéktalan kielégítésére elegendő, nincs szükség hitelezővédelmi okból bírósági kontrollra.
Ezt a gondolatmenetet teszi magáévá a Ctv. új szabályozása, amely elhagyja (a fenti okból) a Cstv. idézett előírásait, és a Ctv. 96. §-ában ezért fogalmaz úgy a jogalkotó, hogy a ... "végelszámolással kapcsolatos cégbírósági eljárásokra" ..., illetve ... "a végelszámolással összefüggő nemperes eljárásokban" ... (és nem a végelszámolási eljárásban) a Pp. szabályai megfelelően irányadóak.
A végelszámolást tehát - a maga tulajdonosi kompetenciába tartozó döntéseivel - a cég "otthon", saját legfőbb szervének, illetve a megválasztott (vagy kirendelt) végelszámolójának intézkedései szerint végzi, és az ezzel kapcsolatos bírósági eljárásokra irányadóak csupán a Ctv. 96. §-ának általános előírásai.
A végelszámoláshoz számos polgári nemperes, és olykor különféle polgári peres eljárások is kapcsolódnak. Ilyen a végelszámolás megindításával bekövetkező cégjegyzéki változásoknak a cégjegyzéken való átvezetési kötelezettsége, hiszen a piaci élet szereplői számára igen fontos céginformáció az, hogy egy esetleges üzleti partner hosszú távon részese marad-e az üzleti életnek, vagy rövidesen számolni kell jogutód nélkül megszűnésével.
Polgári nemperes eljárásban történik a végelszámolását befejező cég törlése, és a végelszámolás tartama alatt is számos polgári nemperes eljárásra (például fizetési meghagyásos eljárásra, végrehajtásra, végelszámolási kifogásra, törvényességi felügyeleti eljárásra) kerülhet sor. A végelszámolásnak gyakran velejárója az igények érvényesítése érdekében indított behajtási per, vagy a vitatott hitelezői igények miatti egyéb peres eljárás. Mindezekre vonatkozik a Ctv. 96. §-ának azon rendelkezése, hogy azokban a Pp. előírásai értelemszerűen alkalmazandóak.
A Ctv. 96. § külön hangsúlyozza, hogy a végelszámolással összefüggő cégbírósági eljárásokra a Pp. normáit nem "egy az egyben", hanem fenti eljárások sajátosságaira tekintettel, azokhoz megfelelő módon igazodva lehet alkalmazni.
Az egyes polgári eljárásjogi jogintézményeket tehát értelemszerűen adaptálni kell az adott eljárás cégjogi követelményeihez. Jó példa erre a végelszámolási kifogás elbírálásának eljárása. (Lásd az 5.2.8. pontban írtakat). A Ctv. 109. § ennek kapcsán "a felek meghallgatásáról vagy bizonyítás felvételéről" beszél, elvben tehát nem kizárt bármely bizonyítási eszköz használata. A bírói gyakorlat azonban már a jelen jogintézménnyel rokon felszámolási kifogás kapcsán is úgy alakult, hogy ezen eljárások speciális nemperes jellegével összeegyeztethetetlen lenne a peres eljárás eszköztárába tartozó, nagyterjedelmű tanúbizonyítás vagy szakértői bizonyítás felvétele.
Ezt a szemléletet javasoljuk alkalmazásra a jövőben nyilván gyakoribbá váló végelszámolási kifogások elbírálásánál is. (Extrém esetben persze nem lehetetlen - éppen a rugalmas szabályozásra figyelemmel - kicsit tágabb körű bizonyítás lehetővé tétele, főszabály szerint azonban legfeljebb a felek meghallgatása, okirati bizonyítás, esetleg különféle megkeresések foganatosítása egyeztethető össze az eljárás speciális nemperes természetével.)
A Ctv. 96. § egy további különleges előírást is tartalmaz a végelszámolással kapcsolatos cégbírósági és a Ctv. végelszámolási fejezetében nevesített polgári peres eljárásokra nézve.
Kimondja ugyanis - különös hatásköri és illetékességi szabályként -, hogy a végelszámolással összefüggő (például a változásbejegyzési; a törvényességi felügyeleti; a végelszámolási kifogás előterjesztése iránti; a Ctv. 98. § (6) bekezdésében; 106. § (3) bekezdésében írt eljárás stb.) nemperes eljárásokra a cég székhelye szerinti cégbíróság, a Ctv. végelszámolási fejezetében említett peres eljárásokra pedig a cég székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság mint perbíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Az eljárást kezdeményező beadványokat (kérelmet, illetve a peres ügyben a keresetlevelet) ezért itt kell benyújtani. A cég székhelye a Ctv. 7. § (1) bekezdése értelmében a központi ügyintézés helye, melyet a cégnek táblával kell megjelölnie.
Megjegyzendő, hogy a Ctv. 23. § (2) bekezdésével összhangban áll a Ctv. végelszámolási fejezetének (a Pp.-hez viszonyítottan) különös illetékességi szabálya, mivel a Ctv. 23. § (1) bekezdése általános érvénnyel minden, a cégjegyzékbe történő bejegyzésre és a céggel kapcsolatos, törvényben meghatározott egyéb eljárásokra (a Ctv. eltérő rendelkezésének hiányában) az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. A bíróságok illetékességi területét, amely általában a közigazgatási területi beosztáshoz igazodik, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény melléklete határozza meg.
Az eljárást kezdeményező beadványt az utolsó bejegyzett székhely szerint illetékes bíróságnál kell előterjeszteni, tekintve, hogy a közhiteles cégnyilvántartás bejegyzett és közzétett adata bír relevanciával a fenti szempontból. A Ctv. jelenlegi (és a régi Ctv. 11. §-ában a maihoz hasonlóan megfogalmazott) illetékességi szabálynak az volt az indítéka, hogy célszerű, ha a céggel kapcsolatos cégjogi eljárásokat az a bíróság intézi, amely az adott cég cégjegyzékét is vezeti, a benne foglaltakra tehát közvetlen ráhatással rendelkezik, ugyanakkor a cég iratanyagának birtokában a lehető legszélesebb körben informált.
Végelszámolásra - a jogutód nélküli megszűnés kapcsán - a Ctv. 94. § (1) bekezdése értelmében csak akkor kerülhet sor, ha a cég fizetőképessége a végelszámolás elhatározásakor a rendelkezésre álló adatok alapján fennáll. Ha ugyanis a jogutód nélküli megszűnés elhatározásakor már látható, hogy a cég vagyona a tartozások kielégítésére nem lesz elegendő, akkor a jogutód nélküli megszűnés elhatározása mellett nem végelszámolásról, hanem felszámolás kezdeményezéséről kell dönteni.
Végelszámolásra egyébként csak akkor kerülhet sor a jogutód nélküli megszűnés eldöntése kapcsán, ha az adott cég anyagi jogi szabályai ezt megengedik. (Az egyéni vállalkozó például kérheti cégjegyzékbe történő felvételét, s ettől kezdve egyéni cég elnevezéssel bír, a működése kereteit meghatározó anyagi jogszabály, az 1990. évi V. tv. azonban a végelszámolását nem teszi lehetővé, így rá a Ctv. VIII. fejezete nem vonatkozik, végelszámolása fogalmilag kizárt.)
A végelszámolásra a Ctv. 94. § (3) bekezdése értelmében rendes körülmények között a cég tulajdonosi grémiumának a jogutód nélküli megszűnést elhatározó autonóm döntése révén kerül sor, bekövetkezhet azonban a jogutód nélküli megszűnésnek és a végelszámolás lefolytatásának a kötelezettsége bírósági (törvényességi felügyeleti) határozat folytán is.
Az alábbiakban ezeket az esetköröket tesszük vizsgálat tárgyává.

3.2. Végelszámolás a cég önkéntes elhatározásából

Amint arról már említés történt, a cégek tulajdonosainak akaratát kifejező legfőbb szervek jogosultak a cég jogutód nélküli megszűnéséről dönteni. Ezt a döntést az adott cégre vonatkozó anyagi jogi követelmények betartásával lehet érvényesen meghozni, és a legfőbb szerv határozatának - ha az az irányadó anyagi jogszabállyal ellentétes módon vagy tartalommal született meg - érvénytelenségére szintén az egyes cégek anyagi jogi előírásaira figyelemmel, többnyire csak meghatározott peres eljárásokban lehet hivatkozni. (Így például a gazdasági társaságoknál a legfőbb szerv döntése társasági határozat felülvizsgálata iránti perrel, szövetkezetnél a közgyűlési határozat ugyancsak keresettel támadható.)
A jogutód nélküli megszűnés tehát a cég legfőbb szervének a rá vonatkozó anyagi jogi normák által megszabott szótöbbség vagy - például a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál - egyhangúság mellett meghozott határozatával dönthető el. Minősített (háromnegyedes) szavazattöbbség szükséges a kft., az rt. és az egyesülés, de a régi Gt. alapján továbbműködő közös vállalat jogutód nélküli megszűnéséhez is. [Gt. 165. § (1) bek.; 277. §; 324. § (2) bek.; régi Gt. 112. § (2) bek.]
A Ptk. 57. § értelmében a közhasznú társaság legfőbb szerve a kft.-hez hasonlóan szintén háromnegyedes szótöbbséggel dönthet a jogutód nélküli megszűnésről, és ez vonatkozik a kft. mintájára működő közjegyzői irodára [1991. évi XLI. tv. 31/A. § (3) bek.] és végrehajtói irodára is a Vht. 254/A. § (2) bek. alapján. Az oktatói munkaközösségek a kkt. szabályaihoz igazodva [36/1990. (II. 28.) MT. r. 9. §] egyhangú döntéssel rendelkezhetnek jogutód nélküli megszűnésükről és végelszámolásukról, a szövetkezet pedig az 1992. évi I. törvény 89. § (1) bek. a) pontja szerinti esetben az összes tag kétharmados szótöbbségével; az Úszt. (2000. évi CXLV. tv.) alapján a közgyűlés kétharmados szavazattöbbségével; a lakásszövetkezet a 2004. évi CXV. törvény 53. § (1) bek. a) pontja szerint az összes tag egyhangú szavazatával határozhatja el jogutód nélküli megszűnését. Az új szövetkezeti törvény, a 2006. évi X. tv. úgy rendelkezik a jogutód nélküli megszűnésről, hogy ahhoz a szövetkezet összes tagja kétharmadának igenlő szavazata szükséges. [25. § (2) bek.]
A fenti példákból jól látható, hogy egy cég jogutód nélküli megszűnésének elhatározásához elsődlegesen a megszűnési szabályait tartalmazó jogi normákat kell segítségül hívni, de nem szabad megfeledkezni a legfőbb szerv működésének jogszabályi és a cég létesítő okiratában foglalt előírásairól sem. Csak a cég szabályosan összehívott, határozatképes legfőbb szervének megfelelő szótöbbséggel meghozott döntése határozhatja el a cég jogutód nélküli megszűnését és hozhatja meg az ezzel összefüggő egyéb döntéseket.

3.2.1. A végelszámolás önkéntes elhatározásának korlátjai

3.2.1.1. A felszámolás elrendelése

A jogutód nélküli megszűnés esetén - mint azt az előző pontban kifejtettük - főszabályként végelszámolást kell lefolytatni.
A Ctv. 95. §-ában azonban találunk néhány olyan rendelkezést, amely a végelszámolás szabad elhatározását gátolja. Az egyik ilyen tilalom szerint nincs helye a végelszámolás elhatározásának, ha a cég ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek, és erről az érintett cég tudomást szerez. A felszámolási eljárás Cstv.-ben szabályozott fő esetkörei szerint [Cstv. 27. § (2) bek. a)-d) pontjai] ha a cég ellen fizetésképtelenségi eljárást kezdeményeznek az arra irányadó előírások szerint, a Cstv. 24. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a kérelem benyújtásáról - egy példányának megküldésével - értesíti az adóst. A Cstv. 24. § (3) bekezdésének szabálya szerint az adós köteles a fenti értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. A felszámoló bíró az adós nyilatkozatában előadottakra figyelemmel, és az esetleg még szükséges eljárási cselekmények lefolytatása után dönt a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelemről: elutasítja azt, vagy végzéssel megállapítja a fizetésképtelenség fennálltát, elrendeli az adós cég felszámolását és kirendeli felszámolóját. E végzést kézbesítenie kell az adósnak is, akinek jogában áll fellebbezéssel élni e határozat ellen.
A Ctv. 95. § (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a fizetésképtelenséget megállapító végzés kézhezvételét követően az adós részben elveszíti önrendelkezési jogát, mivel mindaddig amíg el nem dől: jogerősen felszámolás alá kerül-e vagy sem, jogutód nélküli megszűnéséről és végelszámolásáról nem határozhat. (E szabály megalkotásánál számos rossz tapasztalat játszott közre. Gyakran előfordult ugyanis - különösen az ítélőtáblák felállítása előtt, a mainál jóval lassúbb felszámolási fellebbviteli eljárások kapcsán -, hogy az adós a fizetésképtelenségi eljárást fellebbezésével megakasztotta, s a jogerős döntés megszületéséig végelszámolását tetszése szerint be is fejezte, cégjegyzéki törlése is megtörtént. Mire a felszámolás megindulhatott volna, már nem volt kivel szemben lefolytatni azt.)
Erre figyelemmel hozta meg a jogalkotó a Ctv. 95. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, mely ráadásul azt is kimondja, hogy a felszámolás jogerős elrendelésekor esetleg már folyamatban lévő végelszámolás a törvény erejénél fogva megszűnik.

3.2.1.2. Büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehetősége

A Ctv. 95. § (2) bekezdése egy további korlátot állít fel a végelszámolás önkéntes elhatározása elé. Kimondja ugyanis, hogy nincs helye a végelszámolás elhatározásának (illetve a már folyamatban lévő végelszámolás nem fejezhető be), ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a céget arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor.
Ez akkor következhet be, ha a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvényben meghatározott feltételek fennállnak. E törvény indokolása szerint ... "A törvény a természetes személyek bűncselekményeit e személyeknek a jogi személyhez való kapcsolatuk alapján a jogi személynek számítja be. A jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés a következő két feltétel együttes fennállása esetén alkalmazható: a természetes személy elkövető, mint a jogi személy vezető tisztségviselője követi el a bűncselekményt, illetve a jogi személy tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követi el a bűncselekményt, aminek elkövetését a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna, és ezekkel okozati összefüggésben a jogi személynél vagyoni előny szerzése következik be."
Ha a bíróság a természetes személy elkövetővel szemben büntetést szab ki, az eljárás alá vont jogi személlyel szemben a következő intézkedéseket alkalmazhatja a törvény 3. § (1) bekezdése szerint:
a) a jogi személy megszüntetése;
b) a jogi személy tevékenységének korlátozása;
c) pénzbírság.
A 4. § értelmében a jogi személy megszüntetése - főszabály szerint - akkor rendelhető el, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat, és a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetelésének leplezését szolgálja.
A tevékenység korlátozása egytől három évig terjedő időre történhet, és vonatkozhat a cég valamennyi tevékenységére, vagy csak egyes tevékenységi köreinek gyakorlására. A cég a korlátozás tartama alatt nem végezhet nyilvános felhívás alapján betétgyűjtést; nem vehet részt közbeszerzési eljárásban; nem köthető vele koncessziós szerződés; nem minősíthető közhasznú szervezetté és nem részesülhet központi vagy helyi önkormányzati, elkülönített állami pénzalapok, külföldi állam, uniós vagy más nemzetközi szervezet által céljelleggel nyújtott támogatásban; és nem folytathat olyan tevékenységet, amelytől a bíróság eltiltotta.
A megszűntnek nyilvánítás és a tevékenység korlátozása esetén a büntetőbíróság a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot - esetünkben a cégbíróságot - keresi meg az intézkedés végrehajtása végett. [26. § (1) bek.]
A vázlatosan ismertetett büntetőjogi szabályozásból egyenesen következik, hogy a büntetőeljárás jogerős befejeződéséig, illetve addig, amíg el nem dől, hogy a büntetőjogi intézkedés alkalmazására a céggel szemben sor kerülhet-e, vagy sem, a cég nem függetlenítheti magát a büntetőeljárástól, és az intézkedés esetleges kiszabását, a jogellenes magatartás szankcionálását nem hiúsíthatja meg egy gyors végelszámolással. Erre tekintettel rendelkezik úgy a Ctv. 95. § (2) bekezdése, hogy a fenti esetben a büntetőhatóság értesítésének megismerését követően nem határozható el az önkéntes végelszámolás, és az a cégbíróság által rendelt kényszer-végelszámolásként (lásd a 7.2. pontban írtakat) sem rendelhető el. Ugyanezen okból rendeli el azt is a Ctv. 95. § (3) bekezdése, hogy a már folyamatban lévő végelszámolás sem fejezhető be, és a cég törlésére sincs mód, amíg a büntetőbíróság határozata jogerőre nem emelkedik (addig egyfajta függő jogi helyzet áll be), illetve, amíg a büntetőjogi intézkedés végrehajtása (például a pénzbírság behajtása) meg nem történik.
A Ctv. új jogi szabályozása egyébként arra figyelemmel nyert megfogalmazást, hogy a végelszámolás nem felfüggeszthető bírósági eljárás, annak önkéntes elhatározásáról a bíróságnak információja sincs, így azt félbe sem szakíthatja és elhatározását, befejezését nem befolyásolhatja. Az egyetlen amit tehet, hogy a büntetőhatóságtól nyert értesítés ismeretében kényszer-végelszámolást nem rendel el, illetve megtagadja a jogellenesen elhatározott önkéntes végelszámolással kapcsolatos cégjegyzéki változások bejegyzését, vagy a cég törlését. Éppen azért van okvetlenül szükség arra, hog a büntetőhatóság az érintett céget és a cégjegyzékét vezető cégbíróságot is értesítse, hogy az előbbi tudjon arról, hogy a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás önkéntes elhatározása számára egyenlőre nem megengedett, másrészt a cégbíróság tartózkodjon a kényszer-végelszámolás elrendelésétől, egyúttal a cég által benyújtott változásbejegyzési és törlési kérelmek tekintetében egyféle kontroll-szerepet töltsön be. [Más kérdés, hogy a büntetőjogi intézkedések közül a legsúlyosabbnak - a megszűntnek nyilvánításnak - a kiszabása, és ezen intézkedésnek a cégbírósági végrehajtása az érintett cég végelszámolásának elrendelését (felszámolásának kezdeményezését) mindenképpen maga után vonja.]

3.3. A bíróság által elrendelt végelszámolás

A végelszámolás lefolytatásának másik nagy esetköre, amikor a jogutód nélküli megszűnésre nem a cég legfőbb szervének (tulajdonosának) autonóm döntése nyomán kerül sor, hanem arra bírósági határozat kötelezi a gazdálkodó szervezetet.

3.3.1. A jogutód nélküli megszűnés elrendelésére vezető okok

3.3.1.1. A megszűnést elrendelő bíróság

A cég jogutód nélküli megszűnését törvényi esetekben bírósági határozat rendeli el, arra azonban különféle okok vezethetnek. A jogutód nélküli megszűnést a jogi személy cégek esetében a büntetőbíróság, a cégbíróság és a felszámoló bíróság határozata is megalapozhatja, utóbbi azonban - tekintve, hogy az a fizetésképtelenségi eljárás befejeztét követő cégtörlésre irányul - vizsgálódási körünkön kívül esik. Az esetek döntő részében a jogutód nélküli megszűnés velejárója a végelszámolás lefolytatásának kötelezettsége (lásd a 3.1. pontban írtakat is), ha azt a cég anyagi jogi szabályai lehetővé teszik, és ha a cég a jogutód nélküli megszűnés elhatározásakor nem fizetésképtelen. (Ctv. 94. §)
A fenti szabályok - az ügy specialitásainak szem előtt tartásával - figyelembe veendőek akkor is, ha a jogutód nélküli megszűnésre nem önkéntes elhatározás, hanem bírósági jogkörben hozott döntés kapcsán kerül sor. Akkor ugyanis, ha fizetésképtelenségi ok fennálltára van adata a jogutód nélküli megszűnést elrendő bíróságnak, nem végelszámolást, hanem felszámolást kell kezdeményeznie. [Ctv. 84. § (1) bek.]
Ez a megállapítás elsődlegesen a cégbíróság eljárására vonatkozik, miután a büntetőbíróság által elrendelt megszűnés (illetve megszűnéssel kapcsolatos eljárás) a körülmények különlegessége folytán speciális, eltérő szabályozást eredményezett.
3.3.1.1.1. A büntetőbíróság jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos határozatai
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésről szóló 2001. évi CIV. törvény (lásd a 3.2.1.2. pontban írtakat is) értelmében a bíróság megfelelő tényállás esetén az eljárás alá vont jogi személy tevékenységét korlátozhatja, de vele szemben a pénzbírság kiszabásának intézkedését is alkalmazhatja.
Utóbbi esetben a törvény 26. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a pénzbírság behajtására bírósági végrehajtás indult, és annak folyamán hat hónapon belül a végrehajtás nem vezet eredményre, a büntetőbíróság a végrehajtási értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul kezdeményezi a jogi személlyel szemben a felszámolási eljárást a Cstv. 22. § d) pontja alapján. Ilyenkor a felszámoló bíróság a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül [Cstv. 22. § (2) bek.] köteles lefolytatni a felszámolást, és az a cég jogutód nélküli megszűnésével zárul álláspontunk szerint. Érdekessége a felszámolást elrendelő végzésnek egyébként, hogy a 2006. július 1-jétől hatályos normaszöveg szerint a felszámolást ekkor hivatalból rendeli el a felszámoló bíróság, és végzése ellen fellebbezésnek sincs helye - nyilvánvalóan azért, mert annak alapját a jogerős büntetőbírósági határozat már megteremtette.
Témánk szempontjából azonban nagyobb jelentőséggel bír a büntetőbíróság által a büntetőeljárásban szereplő jogi személlyel szemben kiszabható legsúlyosabb intézkedés, a cég megszüntetése.
Némi értelmezési gondot okoz, hogy a 2001. évi CIV. törvény 3. § (1) bekezdésének a) pontja az intézkedések felsorolásánál "a jogi személy megszüntetését" említi, és a későbbiekben az egyes intézkedések részletes szabályainál (4. §) is ezt a terminológiát használja, majd a 26. § (1) bekezdésében már így fogalmaz: "A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtása iránt a bíróság a megszűntnek nyilvánítás és a tevékenység korlátozása esetén a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot keresi meg."
A 26. § (2) bekezdése ezzel szemben így folytatja: "A jogi személy megszüntetése esetén a nyilvántartást vezető bíróság az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényeknek a megszűntnek nyilvánítás, illetőleg a feloszlatás esetén irányadó szabályai szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy ha a bíróság a büntetőeljárás során a jogi személy vagyonát érintően vagyonelkobzást (Btk. 77/B-77/C. §) alkalmazott, annak a bírósági végrehajtása megelőzi a jogi személy vagyonának felosztását és így a végelszámolási, illetőleg felszámolási eljárás megindítását, illetőleg folytatását."
A 26. § (4) bek. kimondja, hogy "A nyilvántartást vezető bíróság megszűntnek nyilvánítás esetén törli a jogi személyt a nyilvántartásból és abban feltünteti, hogy a törlésre hivatalból került sor.
A 2001. évi CIV. tv. láthatólag következetlenül használja a "jogi személy megszüntetése" és "megszűntnek nyilvánítása" kifejezéseket, ami egy büntetőjogi intézkedés elnevezésénél semmiképpen sem szerencsés. A szabályozásból az mindenesetre leszűrhető, hogy vagy szinonimaképpen érti a két kifejezést, ami - tekintettel a "megszűntnek nyilvánítás" cégjogi értelmére, és arra, hogy a jogi személy megszüntetése főszabály szerint a konstitutív cégjegyzékből való törléssel következhet be ténylegesen - semmiképpen sem helyes.
Juthatunk azonban arra a következtetésre is, hogy a büntetőjogi és a büntetőeljárási rendelkezések ezen intézkedés alatt valójában a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének elrendelését értik, vagyis a büntetőbíróság jogerős döntésével a jogi személyt megszűnésre kötelezi (= "megszünteti"), ennek végrehajtása azonban más bírósági fórum: az adott jogi személy nyilvántartását vezető bíróság, cégek esetében a cégbíróság segítségével - az ott érvényesülő speciális jogintézmény, a "megszűntnek nyilvánítás" révén - történik, és akkor az ellentmondás máris feloldást nyert.
Ennek a rendelkezésnek megfogalmazásakor nyilvánvalóan figyelembe vették azt a körülményt, hogy az elkövetés eszközeként szolgáló, abból gazdagodó, és a határozathozatalkor is "hibás" körülmények között gazdálkodó szervezet gazdasági életből való kiiktatása nem történhet azonnali hatállyal, üzleti kapcsolatait rendezetten, a vonatkozó szabályok betartásával kell felszámolni. Erre viszont nem alkalmas - eltérő funkciója és hatásköre folytán - a büntetőbíróság, ezért kell igénybe vennie az ilyen eljárások levezénylésére "szakosodott" cégbíróságot. A cégbíróság ugyanis a büntetőbíróság jogerős döntése alapján - azaz a megszüntetés jogerős elrendelésének ismeretében nyilvánítja megszűntnek a jogi személy céget, és a megszűntnek nyilvánítás cégjogi szabályai szerint [Ctv. 84. §, lásd a 3.3.2.1.2.3.1. pontban írtakat is] eljárva a jogi személy végelszámolását rendeli el, vagy felszámolását kezdeményezi. Ennek során - figyelemmel a Ctv. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra - a cégbíróság a büntetőbíróság kezdeményezésére, hivatalból jár el.
Említést érdemel a tárgyhoz kapcsolódóan a Ctv. egy további rendelkezése is. A Ctv. 84. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a cég bejegyzésére vonatkozó törvényességi felügyeleti eljárás nem vezethet a cég megszűntnek nyilvánítására, csak akkor, ha a cég alapítása bűncselekménnyel vagy bűncselekmény elkövetése érdekében történt, és ezt a tényt jogerős bírósági ítélet állapította meg. A büntetőbíróság a jogerős ítéletet megküldi a cégbíróságnak, amely az ettől számított hatvan napon belül rendeli el a cég megszűntnek nyilvánítását, kivéve, ha megállapítható, hogy a hibás cégalapításban részes alapítók már nem szerepelnek a cégjegyzékben, és a cég működése törvényessé vált. Ez az esetkör álláspontunk szerint nem okvetlenül azonos a jogi személlyel szemben kiszabható büntetőjogi intézkedés esetével. Természetesen egybeeshet e két megszűntnek nyilvánítási ok, de az is lehet, hogy - noha valamely okból az adott ügyben a büntetőjogi intézkedés kiszabására nem került sor -, az ítéletben a hibás (bűncselekménnyel vagy annak elkövetése érdekében történt) cégalapítás mégis megállapítást nyert. Ilyenkor - ha a büntetőbíróság döntéséről a cégbíróságot értesíti - helye lehet a megszűntnek nyilvánításnak, azonban nem minden vizsgálódás nélkül. A cégbíróságnak ugyanis előbb tisztáznia kell, hogy az eltelt időben esetleg bekövetkezett tulajdonosváltozások folytán a jóhiszemű új tulajdonosok által törvényesen működtetett cég nem zárja-e ki a szankció alkalmazását.
Abban az esetben azonban, ha a büntetőbíróság a cégbíróságnak nem pusztán megküldi fenti határozatát, hanem az a jogi személlyel szemben jogerősen kiszabott intézkedésként a jogi személy megszüntetését tartalmazza, a cégbíróságnak véleményünk szerint nincs vizsgálódásra, mérlegelésre lehetősége, köteles haladéktalanul teljesíteni a büntetőítélet rendelkező részében foglalt utasítást, és el kell rendelnie a megszűntnek nyilvánítást, függetlenül a cég időközbeni tulajdonosi szerkezetét érintő, vagy egyéb változásaitól.
3.3.1.1.2. A perbíróságnak a cég jogutód nélküli megszűnésére vezető határozatai
A Ctv. 65. § értelmében - rendkívüli jogorvoslatként - a cég bejegyzését elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt a végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt a Ctv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott személyek pert indíthatnak a cég ellen a székhelye szerint illetékes megyei bíróságon. A perindításra a végzés közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidő alatt van lehetőség.
A cégalapítás bejegyzésére irányuló végzés teljes hatályon kívül helyezésére, illetve a létesítő okirat kiküszöbölhetetlen érvénytelenségének a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben történő megállapítására csak a Gt. 12. § (4) bekezdésében felsorolt okokból van lehetőség.
A Gt. 12. § (4) bekezdése értelmében a jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés semmisségét csak az alábbi okokból lehet megállapítani:
a) A társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
b) a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;
c) a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
d) a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
e) a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
Látható, hogy a már jogerősen bejegyzett gazdasági társaság [és a Ctv. 68. § (4) bek. kiterjesztő rendelkezése folytán az egyéb cégek esetében is] csak rendkívül szűk körben, és igen súlyos okokból fordulhat elő az az eset, hogy a hibás cégalapítás a (főszabályként konstitutív) bejegyzés eliminálásával végződjön. Ez rendkívül ritkán fordulhat elő, de ha előfordul, akkor a bejegyző végzést teljes egészében hatályon kívül helyezett ítélet; a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt folyó kontroll-perben a Ctv. 68. § (4) bekezdése szerinti létesítő okirat érvénytelenség megállapítását tartalmazó; illetve a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti perben a keresetnek helyt adó ítélet végrehajtása egyaránt a cégbíróság révén történik.
A Ctv. 69. § szabályozza a cég bejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének a megállapítása iránt indítható kereset előterjesztésének feltételeit. Ez a bejegyző végzés közzétételét követő hat hónapos jogvesztő határidő alatt az ügyész, illetve az egyéb érdekelt által benyújtható kereset szintén a Gt. 12. § (4) bekezdésében írt okokból terjeszthető csak elő, a szabályozás pedig a Ctv. 69. § (2) bekezdésének kiterjesztő szabálya értelmében nem csak a gazdasági társaságokra, hanem minden cégformára érvényesül.
A Ctv. 69. § (4) bekezdése mindkét perfajtára vonatkozóan összehangolt szabályozást ad. Kimondja ugyanis, hogy akkor, ha az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki, vagy a cég arra nem hajlandó, a bíróság az alapítás érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletben megállapított időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. Emellett felhívja a cégbíróságot, hogy intézkedjen a cég megszűntnek nyilvánításáról és ehhez kapcsolódóan végelszámolási eljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatásáról.
A cégbíróság a cég megszűntnek nyilvánítási időpontját ilyenkor a perbíróság ítéletében megállapított hatályossági időponttal azonosan határozza meg.
A cégbíróság által fenti esetekben lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás alapja ilyenkor a jogerős ítélet, ezért a cégbíróság a törvényességi ügyben hivatalból jár el [Ctv. 76. § (1) bek. b) pontja], az eljárás megindításáról és befejezéséről pedig a Ctv. 76. § (2) bek. értelmében - véleményünk szerint - a kezdeményező perbíróságot köteles értesíteni. A cégbíróságnak ilyen esetben eljárása során az ítélet tartalmához kell igazodnia, az abban megszabottak szerint kell rendelkeznie a jogutód nélküli megszűnésre kötelezésről, azaz a megszűntnek nyilvánításról és a hozzá kapcsolódó végelszámolásról (felszámolásról). Mozgástere - a jogszabályi előírásoktól és a tényállástól függően - csak annyi, hogy neki kell eldöntenie, van-e kellő alap a felszámolás kezdeményezéséhez, vagy a végelszámolásról kell rendelkeznie, s utóbbi esetben a végelszámolót is ki kell jelölnie. Döntését a 7.2. pontban taglalt kényszer-végelszámolás szabályai szerint kell meghoznia. Végzése természetesen fellebbezhető, azonban - mivel a megszűntnek nyilvánítást a jogerős polgári ítélet már megalapozta - e kérdésben álláspontunk szerint nincs helye jogorvoslatnak.
3.3.1.1.3. A cégbíróság jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos határozatai
A cégbíróság feladatkörébe tartozik a jogutód nélkül megszűnő cégek kérelemre és hivatalból történő törlése. A kérelemre történő törlést végelszámolás előzi meg, a hivatalból történő törlés a Ctv. 62. § (2) bek. alapján bekövetkezhet:
- a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a cég megszüntetéséről szóló, elektronikus úton megküldött jogerős végzése alapján;
- a hivatalból elrendelt végelszámolás befejezését követően; továbbá
- a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott intézkedés vagy megszüntetési eljárás következtében.
A téma szempontjából a két utóbbi esetkörnek van jelentősége, figyelemmel arra, hogy a fizetésképtelenségi eljárás befejeztét követő megszüntetés, és ennek a cégjegyzékben való átvezetése a végelszámolás tárgykörét nem érinti.
A cég jogi értelemben vett megszűnése - a cégjegyzékben feltüntetendő vagy feltüntethető cégek tekintetében - a cégbíróság jogerős törlő végzésével következik be, deklaratív hatálya a törlésnek a jelenlegi szabályok szerint egyedül az egyéni cég tekintetében van. (Miután más cégforma esetében a bejegyzés és a törlés konstitutív hatályú.)
A cégbíróságnak a cégjegyzék vezetésén (a bejegyző, változásbejegyző végzések meghozatalán és a kérelemre vagy hivatalból történő törlések foganatosításán) túl fontos feladata az illetékességi területéhez tartozó cégek feletti törvényességi felügyelet gyakorlása. Ennek kapcsán számos esetben kerül sor olyan határozat meghozatalára, amely közvetve a cég jogutód nélküli megszűnését eredményezi. E határozatok nem járnak közvetlenül a cég cégjegyzékből való törlésével, miután arra csak a jogerőre emelkedett, megszűntnek nyilvánító vagy a megszűnést megállapító határozat alapján lefolytatott végelszámolást (esetleges felszámolást) követően kerülhet sor.
A jogutód nélküli megszűnést elrendelő cégbírósági határozatok
- a jogszabálysértő vagy a cég létesítő okiratába ütköző cégműködés miatti törvényességi felügyeleti eljárásban;
- a cég megszűnésének megállapítása kapcsán, törvényi esetekben;
- a perbíróság megkeresésére lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás eredményeként;
- büntetőbíróság megkeresésére lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárásban hozott megszűntek nyilvánító végzéssel;
- megszüntetési eljárás eredményeként születnek.
A fenti eljárások csaknem mindig végelszámolást, mégpedig annak speciális változatát, a kényszer-végelszámolást vonják magukkal.
A 3.3.3.3. pontban részletezett megszüntetési eljárás, - mint majd látni fogjuk - csak eshetőlegesen vezethet végelszámolásra, főszabály szerint éppen az jellemzi, hogy az érintett cég felszámolás és végelszámolás nélküli szűnik meg.

3.3.2. A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében elrendelt végelszámolás

3.3.2.1. A cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárásról általában

A Ctv. 72. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság törvényességi felügyeletet gyakorol az illetékességi területén működő, cégjegyzékébe bejegyzett cégek fölött. A törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse. A Ctv. új szabálya azt is deklarálja, hogy az eljárás eredményeként a cégbíróság - szükség esetén - jogosult az eljárással érintett cégadat hivatalbóli bejegyzésére, vagy a cégjegyzékből történő törlésére is.
A törvényességi felügyeleti eljárás speciális nemperes eljárás, amelyre eltérő törvényi rendelkezés hiányában a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandóak, szünetelésnek azonban nincs helye. (E rendelkezés oka az, hogy a működés törvényességének helyreállítását célzó eljárásban fogalmilag kizárt a felek megegyezését szolgáló és az ügy "altatását" jelentő, hónapokig tartó szünetelés, amely ráadásul a felek érdektelensége esetén az eljárás megszűnésével zárul. A szünetelés megengedése értelemszerűen azzal járna, hogy a jogalkotó lényegében eltűri a jogszabálysértő helyzet konzerválását.)
A törvényességi felügyeleti eljárás sajátosságai közé tartozik, hogy abban csak korlátozottan van helye bizonyítás felvételének. Főszabály szerint csak okirati bizonyításra van lehetőség, valamint az ügyben érintett személyek meghallgatása rendelhető el. [Ctv. 72. § (3) bek.] A Ctv. 80. § (2) bekezdése a kérelmező, a cég képviselője, tagja személyes meghallgatásán kívül írásbeli nyilatkozatok bekérését és megkeresések kiadását is lehetővé teszi, de alapvető jellegzetesség, hogy döntően az okirati bizonyításon van a hangsúly.
A törvényességi felügyeleti eljárásban (első fokon) nincs kötelező jogi képviselet, és a Ctv. VI. fejezetének rendelkezései az egyes cégformák esetében akkor is érvényesülnek, ha az adott cégre vonatkozó anyagi jogszabályok a törvényességi felügyelet jogintézményéről nem rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a cégbíróság törvényességi felületet gyakorol minden meg nem szűnt cég fölött, amely cégnyilvántartásában szerepel. Ettől függetlenül természetesen azoknak a szervezeteknek a törvényességi felügyeleti joga is fennáll, amelyeknek erre más jogszabály biztosít jogot (például a közhasznú társaságok fölött a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. tv. által az ügyészségeknek biztosított törvényességi felügyeleti jog.)
A Ctv. 74. § (2)-(3) bekezdése értelmében nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha az arra vonatkozó igény peres úton vagy közigazgatási eljárásban érvényesíthető; a cégjegyzékben szereplő adatokra vonatkozóan pedig törvényességi felügyeleti eljárást csak olyan személy kezdeményezhet, aki a Ctv. 65-70. §-ban írtak szerint bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti, vagy érvénytelenségi per indítására nem jogosult. A Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgtf. 43.368/2009/2. számú döntésében például kifejtette, hogy a kérelmezők a kérelmezett kft.-nek nem bejegyzett tagjai, rájuk nézve a változásbejegyző végzés rendelkezést nem tartalmaz. Erre tekintettel a Ctv. 65-68. §-aiban szabályozott, a cégbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perindításra, illetve a Gt. 45. §-ában szabályozott, a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló kereset benyújtására sem jogosultak. Jogi érdekeltségüket az ideiglenes hagyatékátadó végzéssel megfelelően igazolták. Mindezek alapján a hagyaték tárgyát képező üzletrész képviselete nélkül hozott határozatokat és az azok alapján bejegyzett adatok jogszerűségét sérelmezve helye van kérelmük alapján a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának.
(A párhuzamos eljárások tilalmát a bírói gyakorlat már hosszabb ideje kialakította, és a jogszabályi rendelkezések is egyre pontosabban kifejezésre juttatják. Ilyen rendelkezést tartalmaz egyebek közt a Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31.716/2002/4. sorsz. végzése is.)
A peres eljárás - amely a bizonyítási eszközök teljes kelléktárát felvonultathatja a tényállás felderítése érdekében, értelemszerűen elsődlegességet élvez ezen nemperes eljárás szabályainak meghatározásakor.
A Ctv. 74. §-ának fenti rendelkezései egyébként (figyelemmel a már gyakorlatilag egységesnek mondható bírói értelmezésre) úgy értendőek, hogy törvényességi felügyeleti eljárást az sem kezdeményezhet, aki ugyan perindításra jogosult volt, de azt elmulasztotta. (Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31.607/2000/2.; Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 32.183/1999/4.; Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 43.828/2004/3.)
Nem törvényességi felügyeleti, hanem peres útra tartozik például, hogy a tag társasági szerződésben vállalt személyes közreműködését teljesíti-e. (Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 33.005/1998/4. sz. határozat); perbíróság dönthet csak az üzletrész-átruházási szerződés érvénytelensége, illetve árverés megsemmisítése kérdésében (Cgf. II. 30.016/1998/4.) A Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 33.315/1998/3. sz. döntésében kifejtette, hogy nem érvényesíthető törvényességi felügyeleti eljárásban a munkaviszony megszűnése kapcsán igényelt összeg. Ilyen álláspontot foglal el a Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.466/2005/4., vagy a 13. Cgf. 44.409/2004/2. számú ügyekben, a 16. Cgf. 43.835/2004/3. számú és a 14. Gf. 40.061/2003/4. számú határozataiban is.
A cégbíróság törvényességi felügyeleti hatásköre nem terjed ki a cég gazdálkodásának és döntésének gazdasági-célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára [Ctv. 74. § (4) bek.], ami lényegében azt jelenti, hogy a törvényességi felügyelet alapvetően a cég szervezeti működésének kérdéseit érinti.
A Ctv. 74. § (1) bekezdése szerint törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha
- a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve a cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést megelőzően már fennálló ok folytán törvénysértő (akár ismerte vagy ismerhette volna azt a cégbíróság a bejegyzéskor, akár nem);
- a cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést követően keletkezett ok miatt vált törvénysértővé;
- a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve a cégjegyzék nem tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó jogszabályok kötelezően előírnak;
- a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratban foglaltakat;
- törvény a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kötelezővé teszi.
3.3.2.1.1. A székhely valódiságával kapcsolatos törvényességi eljárás "v.a." cég esetében
A törvényességi felügyeleti eljárásra nagyon sokféle körülmény adhat okot, s ezek között igen előkelő helyet foglalnak el gyakoriságukat tekintve a cégek székhelyével kapcsolatos problémák. Igen gyakran ezzel függ össze a cég megszűntnek nyilvánítását, vagy megszüntetési eljárását eredményező kérelem vagy bejelentés.
A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 40.373/2003/2. számú döntésében például kimondja, hogy a cég rendes működése során elvárható, hogy a cég székhelyén a bíróságok, hatóságok, üzletfelek számára elérhető legyen, gondoskodjon a székhelyére érkező küldemények átvételére jogosult személy jelenlétéről. A Pécsi Ítélőtábla Cgtf. V. 30.230/2005/2. számú határozata szerint nem tekinthető a központi ügyintézés helyének az a hely, ahol csak a postai küldemények átvételével és az üzletvezetésre jogosult tag részére továbbításával megbízott személy tartózkodik. A Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 32.659/1998. számú döntése azonban a végelszámolás alatt álló cég székhelyével kapcsolatban az alábbi álláspontra helyezkedett: ha a végelszámoló a bíróság számára elérhető, nem alkalmazható törvényességi felügyeleti intézkedés a végelszámolás alatt álló céggel szemben önmagában amiatt, mert az székhelyén ténylegesen már nem működik. A döntés megfontolásra érdemes a jelen jogszabályi környezetben is. Nem kétséges ugyanis, hogy a végelszámolás alatt álló cégnek is kell legyen cégjegyzékbe bejegyzett székhelye, azonban az is igaz, hogy a végelszámolás célja éppen a cég vagyonának (például a székhelyként is szolgáló ingatlanának) értékesítése, tartós szerződési viszonyainak (példányul székhelybérleti jogviszonyának) felszámolása. Ilyen helyzetben pedig egyenes következmény lehet az - sőt, a tevékenység beszüntetésével eleve együtt jár -, hogy a székhelyén egyre csökkenő a központi ügyintézés, sőt azzal fel is hagynak, és az ilyen vonatkozású ügyek kizárólag a végelszámoló székhelyéhez (lakhelyéhez) kötődnek. A törvény betűjét betartva ez az állapot ellentétes a cégjogi rendelkezésekkel, azonban - ha a székhelyen már nem működő végelszámolás alatt álló cég végelszámolójával a kapcsolat tartható -, a magunk részéről nem látjuk értelmét törvényességi felügyeleti eljárás indításának. Nem vitás azonban, hogy e témakört - figyelemmel a "v.a." cégek speciális helyzetére -, kifejezett jogszabályi rendelkezéssel kellene rendezni.
3.3.2.1.2. Törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból és kérelemre
3.3.2.1.2.1. A hivatalból indult eljárás
A törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból és kérelemre is indulhat a Ctv. 75. § (1) bekezdése értelmében. A Ctv. 76. § a hivatalbóli, a 77. § pedig a kérelemre indult eljárás sajátosságait taglalja.
A törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból akkor indítható, ha az arra okot adó körülményről eljárása során a cégbíróság maga szerez tudomást (például az általa megküldött végzés a cég székhelyén nem kézbesíthető, a küldemény "ismeretlen helyre költözött" postai megjegyzéssel érkezik vissza).
Sor kerülhet hivatalból indított törvényességi felügyeleti eljárásra akkor is, ha a cégbíróság az eljárás lefolytatásának szükségességéről úgy szerez tudomást, hogy arra nézve harmadik személy tesz bejelentést. Ez a személy lehet olyan bejelentő, akinek törvényességi felügyeleti eljárás indítására az ahhoz szükséges feltételek hiányában nincs módja, és az is lehetséges, hogy az eljárást kezdeményezhetné ugyan, de nem kíván félként (kérelmezőként) szerepelni.
Előfordul, hogy a hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezője választhat: kérelemre (Ctv. 77. §) indít eljárást, lerója az eljárási illetéket, és abban félként vesz részt, gyakorolva a fél valamennyi eljárási jogosítványát is. Dönthet azonban úgy is, hogy az eljárásban nem vesz félként részt, csupán bejelentőként hívja fel a cégbíróság figyelmét a törvénysértő cégműködésre. Ilyenkor az eljárásban semmiképpen sem szerepel, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az eljárást megindítja-e vagy sem, az ügyben keletkezett határozatot (határozatokat) a bejelentőnek nem kell megküldenie.
Indulhat törvényességi felügyeleti eljárás úgy is, hogy a kérelemmel kezdeményezett eljárást formai vagy egyéb okból nem lehet lefolytatni, például a kérelmező nem rendelkezik legitimációval vagy nem pótolta a kérelem hiányait, s ezért azt a bíróság elutasítja. Ha azonban a kérelemben megjelölt tényállásban a fél olyan körülményekre hivatkozott, amelyeknek ismeretében a cégbíróságnak a működés törvényességének helyreállítása érdekében hivatalból is el kell járnia, akkor a kérelmet ugyan el kell utasítania, de külön lajstromozott hivatalbóli eljárásban ki kell kényszerítenie a jogszerű cégműködést.
(A hivatalbóli és a kérelemre folyó törvényességi felügyelet szabályait és eljárásbeli különbségeit a bírói gyakorlat már a régi Ctv. hatályossága idején kidolgozta, a Ctv. 76-77. §-ai csupán ennek tapasztalatait építette be az új jogszabályba. A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 45.172/2004/5. számú, még a régi Ctv.-n alapuló végzése például kimondta, hogy ..."A cég ellen kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárás kétpólusú eljárás, amelynek alanyai egyik oldalon a kérelmező(k), másik oldalon a kérelmezett cég. A cég ellen hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárás egypólusú eljárás, annak egyetlen alanya a cég. A Ctv. 54. § (1) bekezdése szerint a törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégbíróság dönt az eljárás alapjaként szolgáló okok fennállásának függvényében a jogsértés súlyához igazodóan törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazásáról, vagy a kérelmet részben vagy egészben elutasítja. A végzését a kérelmező(k) és a kérelmezett cég részére fellebbezési jog biztosításával, míg a bejelentő részére fellebbezési lehetőség nélkül kell megküldenie" ... "A jelen törvényességi felügyeleti eljárásban a kérelemre indult és a hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárás, valamint a hivatalbóli törlési eljárás nem különült el egymástól, az eljárás folyamán az alapul szolgáló okok és a felek személye változott, az eljárás következetlenül alakult az egypólusú és a kétpólusú eljárásra vonatkozó szabályok logikátlan alkalmazásával, összekeverésével" ... (Az Ítélőtábla egyébként mindezt lényeges eljárási szabálysértésnek tekintette, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.)
A hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárást nemcsak magánfél, hanem más bíróság (perbíróság, büntetőbíróság) is kezdeményezheti (lásd a 3.3.1.2.1. és a 3.3.1.2.2., valamint a 3.3.3.2. pontban írtakat). A Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja értelmében azonban - szemben a bejelentő jogi helyzetével - a kezdeményező bíróságot az eljárás megindításáról és befejezéséről a cégbíróság köteles értesíteni.
A hivatalbóli eljárásban a Ctv. 76. § (4) bekezdése értelmében az eljárás alá vont cég az érdemi határozatokkal szemben jogorvoslattal élhet, az "egypólusú" eljárásban egyébként az egyedüli fél a cég. Mivel hivatalból indul az eljárás, az esetleg szükséges eljárási költségeket az állam előlegezi, és ha intézkedés kiszabására kerül sor, vagy az azért marad el, mert a cég a működés törvényességét az eljárás eredményeként helyreállítja - vagyis, ha az eljárás megindításáról megalapozottan intézkedett a bíróság - a költségeket a cég viseli. Behajthatatlanság esetén, vagy ha az eljárást azért kell megszüntetni, mert a törvényességi eljárásra nem volt elégséges indok, az esetleg felmerült eljárási költség az állam terhén marad.
A hivatalból folyó eljárás elrendelésére a Ctv. 79. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak vonatkoznak (lásd a következő pontban írtakat is), azonban kivételesen indokolt esetben az a törvénysértő cégadat kiküszöbölése érdekében az egy éves határidőn túl is indítható.
Az eljárást mindaddig folytatni kell (a szükséghez képest újabb és újabb intézkedések alkalmazásával, amíg a jogszabálysértő működés fennáll, illetve amíg a működés törvényessége helyre nem áll.
Az eljárást a Ctv. 80. § szerint kell lefolytatni, ennek során a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel és az eljárás alapjául szolgáló jogszabálysértés pontos megjelölésével kell felhívni a céget arra, hogy meghatározott határidő alatt nyilatkozzon: a végzésben foglaltakat vitatja-e, s ha nem, a törvénysértő állapotot szüntesse meg.
A felhívás eredménytelensége esetén kerül sor a Ctv. 81-84. §-ban (lásd a 3.3.2.1.2.3. pontot is) meghatározott intézkedések alkalmazására, végső soron a cég megszűntnek nyilvánítására.
3.3.2.1.2.2. A kérelemre indult eljárás
A törvényességi felügyeleti eljárás kérelemre is indulhat az eljárás megindítására azonban csak meghatározott személyek jogosultak.
Ilyennek tekinthető az ügyész, aki az ügyészségről szóló 1972. évi V. tv. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében törvénysértés esetén jogosult fellépni a törvényesség érdekében, őt ezért általánosságban megilleti az eljárás kezdeményezésének a joga. A cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult hatóság vagy közigazgatási szerv és a területileg illetékes gazdasági, illetve szakmai kamara is jogosult az eljárás megindítására, de kizárólag a jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése körében. Például a Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.029/2005/2. számú határozatában kifejtette, hogy az adott ügyben a cégbíróságnak a régi Ctv. 52. § (1) bekezdés b) pontja értelmében vizsgálnia kellett azt a kérdést is, hogy a kérelmező a közigazgatási szerv vezetője-e, a közigazgatási szerv a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult-e, illetve a kérelemben megjelölt ok összefüggésben áll-e a közigazgatási szerv ellenőrzési jogkörének teljesítésével.
Kérheti az eljárás megindítását az a személy is, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, és a jogi érdeket valószínűsíti. [Ctv. 77. § (1) bek.]
A kérelemben (és e szabályok bármely, az eljárás megindítására a fentiek szerint felhatalmazott személyre vonatkoznak) az ügy elbírálásához szükséges valamennyi tényt, illetve adatot meg kell jelölni. Így például a kérelmezőt és a kérelmezett személyt (a céget) azonosíthatóan meg kell határozni. A Pp. 121. § megfelelő alkalmazásával - egyebek közt - az érvényesíteni kívánt jogot (a törvényességi felügyeleti eljárásra okot adó körülményeket), az alapjául szolgáló tények és bizonyítékok előadásával kell megjelölni. Az eljárás során a kérelem előterjesztésének okát a kérelmező már nem változtathatja meg, módja van azonban önálló, új kérelem előterjesztésére, melyet külön eljárásban bírál el a cégbíróság.
A kérelem előterjesztésére az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított harminc nap alatt van lehetőség, de legkésőbb annak bekövetkeztétől számított - jogvesztő - egyéves határidő leteltéig.
Olyan esetben, amikor a jogszabálysértő állapot, körülmény huzamosan fennáll, a kérelem benyújtása e helyzet beálltát követő egy év után is lehetséges, mindaddig, amíg a jogszabálysértő állapot fennáll. Ha azonban a jogszabálysértő cégműködés már megszűnt, a kérelem alappal nem nyújtható be a Ctv. 79. § (1) bekezdése értelmében.
A törvényességi felügyeleti eljárást a bíróság a kérelemre indult eljárásnál is mindaddig köteles folytatni, amíg a törvényes működés helyre nem áll.
Az eljárás lefolytatása lényegében megegyezik a hivatalbóli eljárás kapcsán mondottakkal, sor kerül a Ctv. 80. § (1) bekezdése szerinti felhívásra, az igénybe vehető bizonyítási eszközök is a Ctv. 80. § (2) bekezdése szerint alakulnak, azonban az eljárás kontradiktórius jellegű, mivel abban ellenérdekű felek szerepelnek: az eljárást kezdeményező kérelmező, és a kérelmezett cég. [Ctv. 77. § (6) bek.]
Az eljárásban - ha formai okból nincs szükség a kérelem Ctv. 77. § (3) bekezdése szerinti elutasítására - a bíróság érdemben dönt. Ha a kérelem alaptalannak bizonyult, azt elutasítja; ha pedig alapos volt, de a cég az eljárás hatására a törvényes működést helyreállította, a bíróság az eljárást a Ctv. 80. § (3) bekezdése alapján megszünteti. [Érdekes, hogy a régi Ctv. alapján kikristályosodott bírói megoldás, az ilyen esetekben alkalmazott "az eljárás befejezetté nyilvánítása", melyet a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblai határozatok honosítottak meg (pl.: Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 32.162/2001/4.; Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 44.587/2004/2., 43.569/2004. számú határozatok), és amelyet a bírói gyakorlat széles körben alkalmazott, az új Ctv.-be nem került bele, a jogalkotó az eljárás befejezetté nyilvánítása helyett a jóval sematikusabb, és a lényegre alig utaló eljárás megszüntetési kötelezettséget írja elő a Ctv. 80. § (3) bekezdése értelmében.] Ha a kérelem megalapozott, a bíróság a szükséghez mérten törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz.
3.3.2.1.2.3. Intézkedések a törvényességi felügyeleti eljárásban
A törvényességi felügyeleti eljárásban - ha a működés törvényességének helyreállítása iránti felhívás nem járt eredménnyel [Ctv. 80. § (1) bek.], a bíróság a Ctv. 81. § szerinti valamely intézkedést alkalmazza, tekintve, hogy a Ctv. 79. § (3) bekezdése szerint a törvényességi felügyeleti eljárást addig kell folytatni, amíg a törvényes állapot, illetve a cég törvényes működése helyre nem áll. Ha az először kiszabott intézkedés nem vezet eredményre, a bíróság újabb és újabb intézkedéseket szab ki, és az egyes újabb intézkedések előtt már nem kell a felhívást újra kiadni, ha az előző intézkedést tartalmazó végzésben a céget az eljárás szükség szerinti folytatására, és újabb intézkedés alkalmazásának lehetőségére figyelmeztette. [Megjegyzendő, hogy bírósági ügykezelési szempontból a törvényességi felügyeleti eljárás az egyes intézkedések kiszabásával és az ezt kimondó végzés jogerőre emelkedésével befejeződik, ez azonban csak ügyviteli befejezés. A Ctv. 79. § (3) bekezdése értelmében az egyes érdemi (szankciót alkalmazó) határozatok ügyviteli befejezésnek tekintendők, de lényegileg a törvényes állapot helyreállításához vezető folyamatnak csak egy köztes stációját jelentik. Ha az első intézkedés nyomán a cég "jobb belátásra tér" és rendezi viszonyait, az eljárás ügyviteli szempontból és lényegét tekintve egyaránt véglegesen befejeződött. Ha azonban ezzel a törvényes állapot még nem állt be, a cégbíróság az eljárást - új számra iktatva, és az előzményi ügyet (ügyeket) csatolva - a hivatalból, vagy kérelemre folyó eljárás résztvevőire figyelemmel az eredeti "felállás" szerint "folytatja" tovább.]
A Ctv. 81. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság az intézkedésre okot adó körülménytől, illetve annak súlyától függően a következő intézkedéseket alkalmazhatja:
a) ha a Ctv. 80. § (1) bekezdése szerinti felhívás ellenére a törvénysértés változatlanul fennáll, a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel ismételten felhívja a bíróság a céget, hogy meghatározott határidő alatt a működés törvényességét állítsa helyre, és erről a bíróságot is tájékoztassa;
b) a céget, illetve - ha megállapítható, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásra a vezető tisztségviselő adott okot -, akkor az utóbbi személyt 100 000 forinttól 10 millió forintig terjedő pénzbírsággal sújtja;
c) megfelelő tényállás esetén megsemmisíti a cég által hozott jogszabálysértő vagy a cég létesítő okiratába ütköző határozatot és - ha ez szükséges - határidő tűzésével új határozat hozatalát írja elő;
d) ha a törvényes működés a legfőbb szerv összehívásával előreláthatólag helyreállítható, akkor maga összehívja, vagy más megfelelő személlyel vagy szervezettel a cég költségére összehívatja a cég legfőbb szervét;
e) ha a törvényes cégműködés másként nem biztosítható - legfeljebb kilencven napra - felügyelőbiztost rendel ki a céghez;
f) ha a törvényes működés a cégbíróság által tett intézkedések ellenére sem állt helyre [Ctv. 81. § (6) bek.] akkor a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja.
Az a)-e) pontig terjedő törvényességi felügyeleti intézkedéseket a cégbíróság együttesen is alkalmazhatja, sőt a pénzbírságot a Ctv. 81. § (2) bekezdése értelmében ismételten is kiszabhatja. A cégbíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az eset összes körülményeitől függően melyik szankciót alkalmazza; a kérelemre indult eljárásban a kérelmező által indítványozott intézkedéshez nincs kötve. (Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 33.467/1998. számú határozat.) A szankció alkalmazásának azonban mindig előfeltétele a jogkövetkezményre (a szankció kiszabására) történő előzetes figyelemfelhívás.
A cégbíróság csak azokat az intézkedéseket rendelheti el a törvényességi felügyeleti eljárásban, melyeket a Ctv. fenti szabálya taxatíve felsorol. Új vonása az eljárásnak, hogy az eljárás megindítását követően - ha a törvényes működés nem áll helyre - valamelyik intézkedést 90 napon belül alkalmazni kell. A Ctv. 79. § (3) bekezdése szerinti eljárás folytatási kötelezettséggel összefüggésben pedig előírja a jogalkotó, hogy az egyes intézkedések jogerős alkalmazása között hat hónapnál hosszabb idő nem telhet el. A határidő számítási módját a Ctv. 81. § (3) bekezdése határozza meg.
3.3.2.1.2.3.1. A megszűntnek nyilvánítás
A cégbíróság által kiszabható legsúlyosabb intézkedés a cég megszűntnek nyilvánítása. A Ctv. 84. § (2) bekezdése értelmében erre az intézkedésre csak akkor kerülhet sor, ha a cégbíróság által meghozott előző, enyhébb intézkedés nem vezetett eredményre, és a működés törvényessége továbbra sem állt helyre. További feltétele a megszűntnek nyilvánításnak, hogy a bíróság meggyőződése szerint más, enyhébb intézkedéssel az adott körülmények között nem érhető el várhatóan a kívánt eredmény. Véleményünk szerint az is szükséges, hogy az előző intézkedés kapcsán a bíróság e várható súlyos jogkövetkezményre előzetesen figyelmeztesse a céget, hogy az e súlyos szankció alkalmazásától fenyegetetten, e körülmény ismeretében dönthesse el, hogy vállalja-e az azzal járó jogutód nélküli megszűnést és kényszer-végelszámolást vagy felszámolást, vagy helyreállítja a törvényes működést.
A Ctv. 84. § (3) bekezdése a cég bejegyzésére vonatkozó végzéssel kapcsolatos törvényességi eljárásban - összhangban az 1. számú társasági jogi irányelvben írtakkal - csak kivételesen engedi e súlyos szankció alkalmazását: akkor, ha az alapítás bűncselekménnyel, vagy annak elkövetése érdekében történt, és e körülményt jogerős ítélet állapítja meg. (Lásd a 3.3.1.2.1. pontban írtakat is.)
A megszűntnek nyilvánítást a cégbíróság végzéssel rendeli el, e végzésben egyúttal a céget a további működéstől is eltiltja, és végelszámolását (azaz: a Ctv. 116. § alapján: kényszer-végelszámolását) vagy felszámolását rendeli el; amennyiben ezt az adott cégforma anyagi jogszabályai lehetővé teszik. Ha e szabályok {például víziközmű társulat [1995. évi LVII. tv. 44. § és a 160/1995. (XII. 26.) Korm. r. 17-22. §], vagy kereskedelmi képviselet (1997. évi CXXXII. tv. 30. §)} esetén] a kényszer-végelszámolás illetve a felszámolás elrendelését kizárják, de ha az adott anyagi jogszabály valamilyen megszűnési procedúra lefolytatását írja elő, akkor a cégbíróság végzésében ezen eljárás elvégzésére kell utasítani a megszűntnek nyilvánított céget. Ha a cégre irányadó anyagi jogszabály a vállalkozás beszüntetésére speciális megszűnési eljárást nem rendszeresít, akkor a további működéstől való eltiltás és a cég megszűntnek nyilvánítása mellett csak a cég cégjegyzékből való törléséről kell rendelkezni. (A törlés értelemszerűen csak a végzés jogerőre emelkedése után következhet be.)
A megszűntnek nyilvánítás a cégjegyzékbe is bejegyzendő a Ctv. 26. § (1) bekezdésének d) pontja szerint, a végzésnek tehát erre vonatkozó rendelkezést is kell tartalmaznia. A Ctv. 64. § (2) bekezdése értelmében a hivatalból meghozott bejegyzési végzés ellen fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye, mivel az ilyen bejegyzési aktust a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott, önálló jogorvoslattal támadható érdemi végzés alapozza meg.
Ha a cégbíróság rendelkezésére álló adatok szerint a megszűntnek nyilvánítandó cég fizetésképtelen, nem kényszer-végelszámolást rendel el, hanem felszámolást kezdeményez a felszámoló bíróságnál. Az ilyen döntéssel azonban nagyon óvatosan kell bánni, és szem előtt kell tartani a Cstv. vonatkozó rendelkezéseit, a fizetésképtelenség Cstv. 27. § (2) bekezdésében írt esetköreit. E szabály szerint a fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha a cég
- korábban nem vitatott, vagy elismert tartozását az esedékességet követő - felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó - fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolt írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki;
- jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
- a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
- a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A cégbíróságnak ezekre a körülményekre kell tekintettel lennie, és a felszámolást véleményünk szerint csak akkor szabad kezdeményeznie, ha kétséget kizáró dokumentumai (például a törvényességi felügyeleti eljárás során kiszabott pénzbírság eredménytelen behajtásáról szóló Bírósági Gazdasági Hivatali visszajelzés) vannak arra nézve, hogy a fizetésképtelenség fentiekben ismertetett valamelyik tényállása megvalósult.
Az óvatosság azért szükséges, mert a Cstv. 2006. július 1-jétől hatályos 22. § (2) bekezdése értelmében a cégbírósági megkeresés alapján a felszámoló bíróság a felszámolást hivatalból és a fizetésképtelenség vizsgálata nélküli rendeli el, a végzés ellen pedig fellebbezésnek sincs helye. Ha a cégbíróság megalapozatlanul intézkedik a felszámolás iránt, igen komoly károkat okozhat a valójában nem fizetésképtelen megszűntnek nyilvánított cég tulajdonosainak.

3.3.3. A cég megszűnésével kapcsolatos speciális törvényességi felügyeleti eljárások

3.3.3.1. Megszűnés megállapítása törvényi okból

Egyes gazdasági társaságok, de más cégek esetén is találkozunk olyan anyagi jogi előírásokkal, amelyekben meghatározott tényállás bekövetkezte a cég ex lege megszűnését vonja maga után. Lehetséges [pl.: régi Gt. 53. § (1) bek. a) pontja, vagy az ezzel azonos rendelkezést tartalmazó Gt. 66. § a) pontja esetében], hogy a cég meghatározott időre alakult, vagy jogutód nélküli megszűnését a létesítő okiratban, vagy jogszabályban valamely bontó feltételhez kötötték. Ilyen megoldás főként gazdasági társaság esetén fordult elő, de például jogutód nélküli megszűnés és végelszámolás a következménye annak is, ha a víziközmű-társulat az alapszabályában meghatározott közcélú feladatát elvégezte. [1995. évi LVII. tv. 44. § (1) bek. c) pontja (3) bekezdése]. Ilyen objektív megszűnési ok a gazdasági társaságoknál (néhány kivételtől eltekintve) a társaság tagjainak egy főre csökkenése, vagy meghatározott jogállású tagok tagsági viszonyának megszűnése (bt. beltagjai vagy kültagjai mind "elfogynak"). Jogutód nélküli szűnik meg az erdőbirtokossági társulat az 1994. évi XLIX. tv. 31. § (1) bek. a) pontja értelmében, ha a társulatnak csak egy tagja maradt. Szövetkezetnél is megszüntetési okként szerepel [1992. évi I. tv. 89. § (1) bek. c) pontja és (2) bek.] a taglétszámnak a törvényi minimum alá csökkenése. Hasonló rendelkezést találunk az Úszt. (2000. évi CXLV. tv.) 82. §-ában; a 2006. évi X. tv. 92. § (1) bek. c) pontjában, és a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. tv. 53-54. §-ában. Megszűntnek nyilvánítás és kényszer-végelszámolás elrendelésére kerül sor a módosítási kötelezettségét elmulasztó oktatói munkaközösség esetében is a Ctv. 129. § (6) bek. alapján.
Az 1997. évi CXLIV. tv., a régi Gt. szabályai alapján kérdéses volt, hogy ezekben az esetekben a megszűnés az objektív körülmények bekövetkezése esetén a törvény erejénél fogva áll-e be, vagy sor kerül előbb a végelszámolás (vagy, ha ennek feltételei fennállnak, a felszámolás) lefolytatására?
Az egyértelmű, hogy a fenti esetek egy részében a megszűnési helyzet kialakulásához nem volt szükség hatósági beavatkozásra például a meghatározott idő, melyre a társaságot létrehozták, [Gt. 10. § (4) bek. és 11. § g) pontja] eltelt. Más esetekben a megszűnési feltétel bekövetkezte önmagában még nem volt elegendő a megszűnési joghatás kiváltásához, ahhoz valamely további aktus is szükségessé vált. [Ez történt például a szövetkezet taglétszámának lecsökkenése esetén, melynél az 1992. évi I. tv. 89. § (1) bek. c) pontja és (2) bekezdése szerint a megszüntető aktus a cégbíróság megszűntnek nyilvánító határozata, melynek meghozatalához azonban az is szükséges, hogy a törvénysértő tagállapot meghatározott ideig fennálljon.]
Változó volt a helyzet a végelszámolásra utasítás kérdésében is. Egyes cégformáknál ilyen esetre a vonatkozó anyagi jogi szabály kifejezetten előírta az objektív okból történő megszűnés esetére is a végelszámolást [1992. évi I. tv. 90. § (1) bek. a szövetkezetnél; a régi Gt. 98. § (2) bek. a közkereseti társaság tagjainak egy főre csökkenésénél; a régi Gt. 104. § (3) bek. a betéti társaság valamennyi kültagjának vagy valamennyi beltagjának kiválásánál], más esetekben ez a kötelezettség nem volt ennyire magától értetődő.
Azokban a törvényi megszűnési esetekben, amelyeknél a megszűnéssel együtt járó végelszámolási kötelezettség első olvasatban nehezebben volt észlelhető, a következőkkel volt bizonyítható annak szükségessége.
A régi Gt. valamennyi gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésére kimondta az 57. § (1) bekezdésében, hogy a jogutód nélküli megszűnésnél - bármilyen okból is következett be az - vagy végelszámolásnak, vagy felszámolásnak van helye, s ez alól csak a hivatalbóli törlés alá eső fantomcégek jelentettek kivételt.
A Cstv. 2006. június 30-áig hatályos 1. § (4) bekezdéséből, de a 65. § (1) bekezdéséből ("A gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, a felszámolás esetét kivéve - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - végelszámolásnak van helye") is az következett, hogy akár objektív, akár szubjektív (a cég legfőbb szervének, alapítójának, tulajdonosának elhatározásán alapuló) okból, akár önként, akár hatósági (bírósági) aktus révén került sor a jogutód nélküli megszűnésre, végelszámolást kellett lefolytatni, kivéve, ha a felszámolásnak vagy hivatalbóli törlésnek volt helye. Ezt erősítették az egyes cégformák speciális megszűnési normái [például az 1995. évi LVII. tv. 44. § (3) bek. a vízgazdálkodási társulatnál; az 1994. évi XLIX. tv. 34. § (1) bek. az erdőbirtokossági társulatnál; vagy az 1977. évi VI. törvény 44. § (1) bekezdése az állami vállalatnál, valamint az e szabály alá eső egyes jogi személyek vállalatainál], amelyek e cégek jogutód nélküli megszűnéséről szintén így rendelkeztek.
Alátámasztotta ezt a megállapítást más oldalról egy eljárásjogi intézmény, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a régi Ctv.) 55. §-a is, mely főszabályként kimondta, hogy ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja (és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik), végelszámolásnak vagy felszámolásnak van helye.
A bírói gyakorlatban már hosszabb ideje kialakult a fentiekben ismertetett jogértelmezés. A Legfelsőbb Bíróság Gf. II. 32.978/1999/2. számú eseti döntésében például kimondta, hogy "a társasági szerződésben meghatározott időtartam leteltét követően a társaság nem szűnik meg, csak a cégjegyzékből való törléssel. A határozott időtartam lejárta csupán azt jelenti, hogy a társaság az üzletszerű tevékenységével köteles felhagyni, és el kell kezdenie a végelszámolással, illetve a felszámolással kapcsolatos eljárást az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseinek megfelelően".
Hasonló álláspontra helyezkedtek a fellebbviteli bíróságok több más ügy kapcsán is, például a Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 43.635/2004/5. számú ítéletében.
Külön kérdéskört jelentett a közkereseti társaságoknál az egy főre csökkenés [régi Gt. 98. § (1) bekezdése], illetve a betéti társaságoknál a kültag vagy a beltag tartós hiánya. [régi Gt. 104. § (1)-(2) bek.] Bár a 98. § (2) bekezdése és a 104. § (3) bekezdése kifejezetten utalt arra, hogy ilyen esetben a végelszámolót a cégbíróság rendeli ki, sokan (akik az akkori 3 hónapos határidőt az új tag bejelentésével elkésték, de ragaszkodtak a kkt. vagy a bt. fennmaradásához,) vitatták, hogy ilyenkor a társaság ex lege megszűnése következett volna be.
A bírói gyakorlatban számos olyan döntés született, amely igazolja az elsőfokú és a fellebbviteli bíróságok azon - időközben egységessé vált - nézetét, hogy a régi Gt.-ben megszabott 3 hónapos határidő jogvesztő jellegű, anyagi jogi határidő, és ezalatt nem elegendő csupán elhatározni az új tag felvételét a társaságba, hanem az erre vonatkozó (bejegyzésre alkalmas) változásbejegyzési kérelmet be is kell nyújtani.
A Szegedi Ítélőtábla Cgf. III. 30.312/2005/2. számú határozatában például az alábbiakat fejti ki: ... "A Gt. 98. § (1) bekezdése értelmében a közkereseti társaság a törvény erejénél fogja (ex lege) megszűnik, ha a taglétszám 1 főre csökkenésétől számított 3 hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelent be a társaság új tagot a cégbíróságnál. A törvény kifejezett rendelkezése folytán a 3 hónapos határidő jogvesztő jellegű, amelynek lényege, hogy magát az anyagi jogosultságot szünteti meg, szemben az elévülési jellegű határidőkkel, amelyek esetében bírósági igényérvényesítés lehetősége szűnik meg, ugyanakkor az igazolással az elévülési jellegű határidők elmulasztása orvosolható. A Gt. idevonatkozó rendelkezéseinek teleológikus értelmezéséből is az a következtetés vonható le, hogy legfeljebb 3 hónapos időszakra tartotta a jogalkotó elfogadhatónak olyan helyzet előállását, amikor a közkereseti társaság lényeges fogalmi elemei átmenetileg nem valósulnak meg. Téves a fellebbezés visszamenőleges hatályra történő hivatkozása, miután a Gt. rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy az egy főre csökkenés időpontjától számított 3 hónapon belül a cégbíróságnak be kell jelenteni az új tag személyét, indifferens, hogy a társaság maradó tagja a 3 hónapos határidőn belül elhatározza-e az új tag beléptetését avagy sem. Amennyiben azt nem jelenti be a jogvesztő határidő alatt, a későbbi változásbejegyzési kérelem benyújtása nem éleszti fel az anyagi jogosultságot. A jogvesztő határidőn belül tehát be kell jelenteni az új tag személyét és kérni kell a változások bejegyzését a cégjegyzékbe. Miután a társaság ezt jelen ügyben minden kétséget kizáróan elmulasztotta, a jogvesztő határidő eredménytelenül telt el, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg végzése indokolásában, hogy a társaság a Gt. 98. § (1) bekezdése alapján megszűnt, és ezért megalapozottan utasította el a változásbejegyzési kérelmet, azonban a határozat rendelkező részében elmulasztotta megállapítani a társaság megszűnését és annak hatályát, nem rendelkezett a kilépett tagra vonatkozó adatok cégjegyzékből történő törléséről sem"...
Egy másik ügyben a Szegedi Ítélőtábla kimondta: ... "Nyilvánvaló, hogy az egyetlen üzletvezetésre jogosult tag azonnali hatályú felmondása a társaság működőképességét egyértelműen érinti, befolyásolja, ezért az csak a bejelentéstől számított 60. napon vált hatályossá. A beltag és üzletvezető azonnali hatályú felmondása 2005. április hó 7. napján tekintendő közöltnek, azonban az előbbi szabály alkalmazásával az csupán 2005. június hó 6. napján vált hatályossá, így K. P. A. beltagsági viszonya és üzletvezetői tisztsége 2005. június 7-ei hatállyal szűnt meg, a társaság ettől számított 3 hónapon belül jelenthetett be új beltagot. A kérelmező 2005. július 12. napján a változásbejelentési kérelmet előterjesztette, a társaság továbbfolytatásához szükséges jogcselekményt az előírt jogvesztő határidőn belül megtette, a kérelmet érdemben kellett volna elbírálni az elsőfokú bíróságnak"... [Szegedi Ítélőtábla Cgf. III. 30. 331/2005/2.]
A Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.097/2004/2. számú határozata szerint ha a kéttagú közkereseti társaság egyik tagja meghal, a megmaradt tagnak 3 hónapos jogvesztő határideje van újabb tag bejelentésére. Ez a tag lehet az elhuny tag örököse is, az örökös és a megmaradt tag megállapodása esetén a 3 hónapos határidőt azonban nem a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől, hanem a tagsági jogviszonynak a tag halálával bekövetkezett megszűnésétől kell számítani.
A Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 44.994/2004/2. számú határozatában kifejtette, hogy a betéti társaságnak szükségképpeni fogalmi eleme legalább két eltérő jogállású tag - egy beltag és egy kültag - részvétele. A kéttagú betéti társaságnál bármelyik tag tartós hiánya miatt azonban nem az általános régi Gt. 98. § (1) bekezdése, hanem a betéti társaság speciális megszűnési okának számító Gt. 104. §-ára hivatkozással kell megállapítani a társaság működését. A döntés kimondta azt is, hogy a (régi) Gt. 104. §-ában írt, a társaságból kivált beltag illetve kültag pótlására, vagy a közkereseti társaságként való továbbműködés elhatározására előírt három hónapos határidő anyagi jogi természetű, ezért elmulasztása esetén a mulasztás igazolására nincs törvényes lehetőség.
Az új Gt. a közkereseti társaságra és a betéti társaságra a régi Gt. fentiekben hivatkozott speciális megszűnési szabályait lényegében nem érintette, a megfogalmazásbeli pontosításokon kívül az egyedüli említésre méltó változás, hogy az új Gt. 105. § (1) bekezdése és 110. § (1) bekezdése az addig 3 hónapos határidőt a jóval méltányosabb 6 hónaposra bővíti, és kifejezetten kimondja, hogy jogvesztő határidőről van szó. Ettől eltekintve azonban érdemi módosulás az új szabályozásban nincsen. Ezért a fentiekben közölt (és a terjedelmi okokból nem ismertetett) számtalan további, az egységes bírói gyakorlatot reprezentáló jogerős elsőfokú és fellebbviteli döntésekben elfoglalt álláspont változatlanul érvényes, és az új Gt. és Ctv. hatálybalépését követően is az marad.
Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy bármely törvényi okból következik is be a megszűnési tényállás, ha az adott cégforma anyagi jogszabályai ezt másként nem szabályozzák (mint például a külföldi fióktelep, a kereskedelmi képviselet vagy az egyéni vállalkozó esetén), ha a cég a Ctv. hatálya alá vonható kifejezetten vagy legalább áttételesen (mint az oktatói munkaközösség), mindenképpen végelszámolásra van szükség. Irányadó ez az önkéntesen elhatározott végelszámolás, vagy a bírósági határozattal elrendelt jogutód nélküli megszűnés tényállásainál egyaránt, kivéve, ha a jogutód nélküli megszűnés fizetésképtelenséggel kapcsolatos felszámolás lefolytatása mellett, vagy az ismeretlen helyen lévő fantomcég megszüntetési eljárása folytán következik be.
Az egyik kategóriába sem sorolható gazdálkodó szervezeteknél vagy fogalmilag kizárt még a jogutód nélküli megszűnés is, nemcsak a végelszámolás (például egyéni vállalkozó), vagy jogutód nélküli megszűnésnél nem végelszámolás lefolytatását, hanem valamely egyéb speciális eljárást rendel a vonatkozó anyagi jogszabály. (Példádul külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe vagy közvetlen kereskedelmi képviselete.)
A megszűnés megállapítására egy speciális törvényességi felügyeleti eljárásban kerül sor, ugyanis a bíróság a megszűntnek nyilvánítást az egyéb törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazása, és (ha a tényállás egyébként - például egy későn beadott változásbejegyzési kérelem iratanyaga alapján - tisztázott) az előzetes felhívás nélkül is foganatosíthatja. Itt ugyanis nincs jelentősége annak, hogy milyen okból maradt el az anyagi jogszabályban előírt kötelező változásbejegyzési kérelem határidőn belüli benyújtása, a határozatot önmagában megalapozza, hogy a kérelem a bírósághoz a megszabott időtartam alatt nem érkezett meg. (A kérelmező eredményesen egyedül arra hivatkozhat, hogy azt a bírósághoz rendben beadta, és az eljáró bíró a bíróság ügykezelési hiányossága miatt nem szerzett róla tudomást. Ha ezt igazolni tudja, akkor nyilvánvaló, hogy a megszűnési feltételek nem állhattak be.)
A Ctv. 116. § (1) bekezdése mondja ki, hogy kényszer-végelszámolásra kerül sor akkor is, ha az anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be. A kényszer-végelszámolás elrendeléséről pedig ilyenkor törvényességi felügyeleti hatáskörben, hivatalból rendelkezik a bíróság véleményünk szerint. Az eljárás azért kivételes az általános törvényességi eljáráshoz képest, mert a bíróságnak és a cégnek sincs alternatívája, a jogutód nélküli megszűnés ex lege bekövetkezett az anyagi jogi feltételek beálltával, ezen sem a cég sem a bíróság nem változtathat. A határozatban a megszűnést kötelező megállapítani, nincs mód a működés törvényességének helyreállítására, ezért arra a céget felhívni sem lehet.
Leggyakrabban akkor fordul elő ilyen ügy, amikor a bt. vagy kkt. a törvényességi határidőn túl terjeszti elő változásbejegyzési kérelmét egy főre csökkenés, illetve a kültagok vagy beltagok "elfogyása" esetén. Véleményünk szerint ilyenkor célszerű felfüggeszteni a változásbejegyzési eljárást addig, amíg a megszűnés megállapítása és a kényszer-végelszámolás elrendelése törvényességi felügyeleti hatáskörben, hivatalból indított eljárásban ("Cgt." ügyszám alatt) jogerősen meg nem történik.
A fellebbezhető törvényességi határozatban a bíróság a cég megszűnését (annak időpontjával együtt) megállapítja, elrendeli a kényszer-végelszámolást, kirendeli a kényszer-végelszámolót; és ha a társaságtól távozott (meghalt stb.) tag vagy tagok cégjegyzéki törlése a változásbejegyzési kérelemben nem szerepel, akkor a kényszer-végelszámolással kapcsolatos cégjegyzéki változások bejegyzésén túl ennek bejegyzését is elrendeli. Ha ez a végzés jogerőre emelkedett, folytatható a felfüggesztett változásbejegyzési eljárás.
Ennek során elutasítja ("Cg." számon, fellebbezhető végzésben) a kérelemnek azon részeit, amelyek a cég megszűnése miatt irrelevánssá váltak [például az új tag (tagok), új képviselő(k) bejegyzése]; teljesíti a cégtől távozott (meghalt, kilépett stb.) tagok és esetleges képviseleti joguk törlésére vonatkozó kérelmet, ha az megfelelő módon került előterjesztésre.
Külön ("Cg." számon) hozott változásbejegyző végzésben rendeli el a cégbíróság a megszűntnek nyilvánító és kényszer-végelszámolást elrendelő, jogerős ("Cgt.") határozatban a cégjegyzéken átvezetni rendelt változások bejegyzését. Ezen végzést hivatalból [a Ctv. 55. § (1) bek. alapján] hozza meg a bíróság, és ellene a Ctv. 64. § (2) bek. értelmében - véleményünk szerint - fellebbezésnek helye nincs. Kétségtelen, hogy a Ctv. 64. § (2) bekezdése szerint a hivatalból meghozott bejegyzési végzés ellen csak akkor nincs helye fellebbezésnek, illetve felülvizsgálatnak, ha a bejegyzésre más bíróság vagy hatóság határozata alapján került sor, jelen esetben pedig nem más bíróság, hanem ugyanazon bíróság más eljárásában hozott határozata alapozza meg a változásbejegyzést.
A jogalkotói cél az volt, hogy az olyan cégjegyzéki adatok bejegyzésénél, [vagy éppen - mint a Ctv. 62. § (2)-(3) bekezdése esetében - törlésénél], amelyeket jogorvoslati lehetőséggel felruházott jogerős bírósági vagy hatósági határozat alapoz meg, ne lehessen a változásbejegyzési ügyben újra megkérdőjelezni a már jogerősen eldőlt előzetes eljárás eredményét. Pontosan erről van szó akkor is, ha nem más bíróság (például büntetőbíróság, perbíróság), hanem a cégbíróság más - törvényességi hatáskörben hozott - eljárása támasztja alá a hivatalból hozott változásbejegyző végzést.
A Ctv. 117. § (3) bekezdése kimondja, hogy a kényszer-végelszámolással összefüggő változásokat a cégbíróság hivatalból jegyzi be és teszi közzé. A Ctv. 64. § (2) bekezdése véleményünk szerint csak helytelen megfogalmazása miatt nem utal a kényszer-végelszámolással kapcsolatos változásbejegyzés eseteire, de a törvény szelleme és a jogalkotói szándék szerint e rendelkezés valójában erre az esetkörre is vonatkoztatható. Megjegyzendő, hogy ilyen tartalmú fellebbviteli határozatok még a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozó régi Ctv. hatályossága idején is születtek (Például a Legfelsőbb Bíróság a Gf. VII. 30.490/2002/2. számú ügyben kifejtette a következőket: Ha a cégbíróság jogerős bírósági határozat alapján hivatalból vezet át a cégjegyzéken valamely adatot, mintegy a bírósági határozat "végrehajtásaként", e bejegyző végzés nem minősül olyan újabb - az ügy érdemében hozott - végzésnek, amelyre nézve a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per indításának lehetősége kiterjedne. Ellenkező esetben sérelmet szenvednének a Pp.-nek a határozatok anyagi jogerejére vonatkozó rendelkezései, és ténylegesen a már jogerős határozat meg nem engedett ismételt felülvizsgálatára kerülhetne sor.)
Célszerű, hogy ezt a bírói gyakorlatot az új Ctv. hatálybalépése után is fenntartsák a bíróságok. Mindenképpen indokolt azonban, hogy a Ctv. legközelebbi felülvizsgálatánál a 64. § (2) bekezdésének szövegét a jogalkotó a fenti okokból pontosítsa.

3.3.3.2. Megszűntnek nyilvánítás bírósági megkeresésre

A 3.3.1.2. pont alatt tárgyalt bíróságok közül jellemzően a büntetőbíróság és a társasági-cégjogi pereket intéző polgári peres bíróság eljárásai vezethetnek törvényességi felügyeleti eljárásra.
A 3.3.1.2.1. pontban ismertetett, a 2001. évi CIV. törvénnyel szabályozott, a jogi személlyel szemben alkalmazható, és a végelszámolási téma szempontjából jelentős büntetőjogi intézkedések közül a büntetőbíróság által elrendelt cég megszüntetés végrehajtása tartozik cégbírósági útra. A 2001. évi CIV. tv. 26. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a büntetőbíróság jogerős ítéletében megszüntetett jogi személy cégbírósági megszűntnek nyilvánítása (vélhetőleg a büntetőbíróság ítéletében megszabott időponttól), a büntetőbíróság megkeresésére, hivatalból (lásd a 3.3.2.1.2.1. pontot) történik. Ez azt is eredményezi, hogy a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárást köteles lefolytatni, viszont - figyelemmel a jogerős büntetőhatározat tartalmára - az eljárást megindító (és azt egyben érdemben lezáró) cégbírósági végzésben azonnal, előzetes figyelmeztetés, felhívás, vagy más, enyhébb intézkedés alkalmazása nélkül, rögtön a jogi személy megszűntnek nyilvánítását és kényszer-végelszámolását rendeli el, és kijelöli a felszámolók névjegyzékéből a végelszámolót.
Véleményünk szerint e végzés ellen - noha egyéb rendelkezései jogorvoslattal támadhatóak, maga a megszűntnek nyilvánítás - tekintettel a jogerős büntetőhatározatra - ítélt dolognak számít, és így sikerrel nem vitatható. Megfelelő - fizetésképtelenség (lásd a 3.3.2.1.2.3.1. pontban írtakat) megállapítására alkalmas - tényállási elemek ismeretében sor kerülhet a kényszer-végelszámolás helyett felszámolás kezdeményezésére is.
A végzés indokolásában értelemszerűen ki kell térni az azt megalapozó büntetőhatározatra, és a kényszer-végelszámolás vagy a felszámolás elrendelésével kapcsolatos körülményeket is részletezni kell a szükséghez képest.
Amint arról már a 3.3.1.2.1. pontban említést tettünk, a Ctv. 84. § (3) bekezdésében írt esetben a cég bejegyzésével kapcsolatos - büntetőítéleten alapuló - megszűntnek nyilvánításnál a fentiekkel ellentétben a cégbíróságnak bizonyos - szűkebb körű - mérlegelési lehetősége (sőt: kötelessége) van arra nézve, hogy fennállnak-e olyan speciális körülmények, amelyek az utóbb törvényes működésűvé vált cég megszűntnek nyilvánítását az eredeti hibás cégalapítás ellenére is kizárják. Ha azonban a bíróság a megszűntek nyilvánítást elrendeli, mert az alól mentesítő körülményeket nem tapasztal, akkor a Ctv. 84. § (3) bekezdésének esetkörében is hivatalból jár el.
A Ctv. 78. § (1) bekezdése szerinti, hivatalból, kötelezően lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárások másik nagy esetköre a polgári peres bírósági megkeresésre, a polgári ítélet "végrehajtásaképpen" történő cégbírósági eljárás. (Lásd a 3.3.1.2.2. pont alatt írtakat is.)
A Gt. 12. § (4) bekezdésében írt okból a Ctv. 65. § alapján sikerrel indítható per a cég alapítását bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt. A Ctv. 68. § (4) bekezdése szerint sor kerülhet a cég bejegyzésére vonatkozó végzés teljes hatályon kívül helyezésére, illetve a létesítő okirat érvénytelensége megállapítására. A Ctv. 69. § alapján - szintén a Gt. 12. § (4) bekezdésében írt okokból - valamennyi cégforma esetében sor kerülhet a cégalapítás érténytelenségének megállapítására. Ilyenkor a perbíróság az ítéletében megállapított időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. Ez az időpont nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap. (A megszűnésre kötelezett cég viszonyainak rendezéséhez ugyanis méltányos időt célszerű meghatározni.)
A perbíróság ítéletének végrehajtása ilyenkor is a cégbíróságra vár. A perbíróság ítéleti megkeresésére figyelemmel a cégbíróság köteles hivatalból törvényességi felügyeleti eljárásban - a büntetőhatározati megszüntetés kapcsán a fentiekben leírt módon - megszűntnek nyilvánítani a céget, a perbíróság ítéletében megállapított hatályossági időponttal azonos időpontban, egyúttal a Ctv. 71. § (3) bekezdése értelmében a perbíróság ítéletének rendelkező részét is köteles közzétenni a Cégközlönyben.
A törvényességi felügyeleti hatáskörben történő megszűntnek nyilvánításra a Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ilyenkor is hivatalból kerül sor, és az eljárás megindításáról és befejezéséről a 76. § (2) bekezdése értelmében a perbíróságot a cégbíróság köteles értesíteni - véleményünk szerint - a jogerős határozat egy példányával. A jogorvoslat és az ilyen törvényességi eljárás költségeinek viselésével kapcsolatos szabályokat a Ctv. 76. § (4) bekezdése tartalmazza. (Lásd a 3.3.2.1.2.1. pontban írtakat is.)

3.3.3.3. Megszüntetési eljárás

A Ctv. 89-92. §-ában szabályozott ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást - röviden: megszüntetési eljárást - e könyv 2.2.3. pontjában taglaltuk.
A megszüntetési eljárás lényege éppen az, hogy a fantommá lett cég jogutód nélküli megszűnése technikai okok miatt felszámolás vagy végelszámolás nélkül történik, miután a cég székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem érhető el, tisztségviselői ismeretlen helyen vannak, iratai, könyvelési anyaga nem lelhető fel.
A megszüntetési eljárás tehát többnyire felszámolás vagy végelszámolás nélkül zárul, ha pedig a cég (illetve vezető tisztségviselői, tulajdonosai) hollétére az eljárás során nem derül fény, viszont megállapítást nyer, hogy a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a felszámolását. [Ilyen esetben a felszámoló bíróság a Cstv. 22. § (1) bek. c) pontja és (2) bek. értelmében a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül köteles elrendelni a felszámolást, és a végzés ellen fellebbezésnek sincs helye. (Szükség esetén a cég képviseletére ügygondnok hivatalból is kirendelhető.) Ctv. 92. § (1) bek.]
A megszüntetési eljárás során - a Ctv. 91. § (3) bekezdése értelmében - ha a cég székhelyére, működésére, vezető tisztségviselőire vonatkozó érdemi bejelentést tesznek (s ez a hirdetményi eljárás kapcsán olykor előfordul), a cégbíróság felhívja a cég képviselőjét (a valós székhely és elérhetőség cégjegyzéki feltüntetése érdekében) a szükséges változásbejegyzési kérelem benyújtására. Ha a felhívás eredményes, a működés törvényessége helyreáll, és a bíróság a megszüntetési eljárást megszünteti.
Ha a cég a változásbejegyzési kérelem benyújtását elmulasztja, de fellelhető, azaz a vezető tisztségviselővel (tisztségviselőkkel) a kapcsolat felvehető; már nem tekinthető igazán fantomnak, így a megszüntetési eljárás egyfajta törvényességi felügyeleti eljárássá változik, amelyben az immár nem ismeretlen céget törvényességi felügyeleti szankciókkal kell rászorítani a jogkövető magatartásra. Ekkorra a megszüntetési eljárás már lényegében semmiben sem különbözik egy hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárástól (lásd a 3.3.2.1.2.1. pontban írtakat), és elképzelhető, hogy a megszüntetési eljárás törvényességi felügyeleti megszűntnek nyilvánításba (lásd a 3.3.2.1.2.3.1. pontot) torkollik. [Erre a Ctv. 92. § (4) bekezdése értelmében gyakorlatilag a megszüntetési eljárás tartama alatt bármikor sor kerülhet.]

3.3.4. Végelszámolással összefüggő különleges törvényességi felügyeleti eljárások

A Ctv. végelszámolással foglalkozó VIII. fejezetében több olyan végelszámolási eljárással összefüggő tényállást fogalmaz meg, amelynek megvalósulása törvényességi felügyeleti eljárást eredményezhet. Ezek az eljárások elsősorban nem a Ctv. VI. fejezete szerint zajlanak, noha kivétel nélkül a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörébe tartoznak. A törvényességi felügyelet általános szabályai azonban csak a végelszámolási fejezetben írt speciális szabályokra figyelemmel, az azokban írt eltérésekkel alkalmazhatóak. Jellegzetességük az is, hogy míg a törvényességi felügyeleti eljárásra jogszabályt vagy a létesítő okiratot sértő, hibás cégműködés ad okot, a Ctv. végelszámolási fejezetében nevesített különleges törvényességi felügyeleti ügyekben alapvetően mindig a végelszámoló vagy más vezető tisztségviselő jogszabályba ütköző intézkedése, mulasztása, magatartása miatt indul az eljárás. A kiszabható szankciók is gyökeresen eltérnek a Ctv. VI. fejezetében [Ctv. 81. § (1) és (6) bek.] felsorolt intézkedésektől, és gyakran a Ctv. VI. fejezetétől különbözik az eljárás kezdeményezésére jogosultak köre is. Véleményünk szerint ezen sajátos "quasi-törvényességi felügyeleti" eljárásokra nem vonatkoznak a felügyeleti illeték Itv. 65. §-ában írt szabályai, amelyek kifejezetten csak a "rendes" törvényességi felügyeleti eljárások tekintetében értelmezhetőek. Illetéküket ezért az Itv. 45. § (3) bekezdése szerint kell előlegezni. [Lásd " A cégtörvény magyarázata" c. könyv 540. oldalán írtakat is. (Complex Kiadó, Bp. 2009.)]

3.3.4.1. Eljárás a korábbi vezető tisztségviselő mulasztása miatt

A végelszámolás elhatározását követően, a végelszámolás kezdő időpontjától számított negyvenöt napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője köteles a Ctv. 98. § (3) bekezdése szerinti tevékenységet lezáró beszámolót elkészíteni. El kell végeznie mindazon számviteli, pénzügyi és adóügyi feladatokat, melyeket a cég rendes működésének befejezésével kapcsolatban előírnak, és a kapcsolódó iratanyagot, a szükséges tájékoztatásokat, iratjegyzéket a végelszámolónak (ha annak személye a korábbi vezető tisztségviselővel nem azonos) át kell adnia. (Lásd a 4.3. pontban írtakat is.)
A végelszámoló enélkül tevékenységét meg sem tudja kezdeni, hiszen kiindulásként ezeket az anyagokat kell használnia a végelszámolás megindulása kapcsán összeállítandó dokumentumokhoz. Ha a korábbi vezető tisztségviselő e kötelezettségét elmulasztja, illetve önként nem hajlandó teljesíteni, a mulasztásból eredő károkért a polgári jog általános szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel. Ez azonban nem elegendő, a végelszámolónak biztosítani kell olyan lehetőséget, amellyel megpróbálhatja a jogkövető magatartást kikényszeríttetni. Ez az eszköz a Ctv. 98. § (5)-(6) bekezdése által szabályozott különleges törvényességi felügyeleti eljárás.
Ezt az eljárást - a törvényességi felügyeleti eljárás általános szabályaitól eltérően - kizárólag a végelszámoló kezdeményezheti, tehát kérelemre induló eljárás, melynek illetékét [az 1990. évi XCIII. tv. 45. § (3) bekezdése szerint] le is kell rónia, és a törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztésének előírásai szerint [Ctv. 77. § (2) bek.] kell eljárnia.
Lényegi eltérés a törvényességi felügyelet általános szabályaitól, hogy a kérelmezett kizárólag a volt vezető tisztségviselő lehet, az eljárás pedig kétpólusú, kontradiktórius jellegű, melynek során a kérelmezett nyilatkozatát okvetlenül be kell szerezni, és szükség szerint célszerű lehet meghallgatást tartani.
A bíróság szankcióként kizárólag a Ctv. 98. § (5) bekezdésében írt 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírság kiszabását alkalmazhatja, de azt akár ismételten is, ha az első bírság nem vezet eredményre. A végzés - véleményünk szerint - tartalmazhat még olyan kitételt, melyben a bíróság további bírság kilátásba helyezése mellett határidőt tűz a kötelezettség teljesítésére.
Miután a végelszámoló a 98. § (6) bekezdésében írtak szerint - ha a korábbi vezető tisztségviselő együttműködését nem sikerül kikényszeríteni, vagy ez aránytalan időveszteséggel jár -, szakértőt is megbízhat a 98. § (3) bekezdése szerinti feladatok elvégzésével. Az ezzel felmerült igazolt és indokolt költségeknek a korábbi vezető tisztségviselő általi megtérítésére kötelezést is kérheti a végelszámoló a a cégbíróságtól.
A Ctv. 98. § (6) bekezdése szerint a valótlan adatot közlő korábbi vezető tisztségviselővel szemben is a fentiek szerint lehet eljárni, azaz bírság mellett az esetleges többletköltségek viselésére is kötelezhető a végelszámoló kérelmére, amellett, hogy a magatartásával kapcsolatban esetlegesen felmerült károk megtérítésére is köteles a polgári jog általános szabályai szerint.

3.3.4.2. Új végelszámoló kijelölésével kapcsolatos eljárás

A végelszámolással kapcsolatos különleges quasi - törvényességi felügyeleti eljárások sorába tartozik a Ctv. 100. §-ában szabályozott eljárás, amely azokra az esetekre kíván megoldást adni, amikor a végelszámoló meghalt, jogutód nélkül megszűnt, illetve a végelszámolási feladatok ellátására egyéb okból képtelenné vált, és ennek bekövetkeztétől számított hatvan napon belül a legfőbb szerv az új végelszámoló megválasztását nem végzi el. (Ez jellemzően az önkéntes végelszámolások problémája, ugyanis ez az az esetkör, amikor a cég legfőbb szervének autonómiájába tartozik annak eldöntése, hogy kit bízzanak meg a végelszámolás levezénylésével.)
Ha az önkéntesen folyó végelszámolás végelszámolója képtelenné vagy alkalmatlanná válik e tevékenység folytatására, vagy azzal egyszerűen felhagy, meg kell adni a lehetőséget a cégnek arra, hogy helyette másik végelszámolót válasszon. Ez bizalmi kérdés, ezért a bíróságnak elégséges ok nélkül nem szabad beavatkoznia. A rendellenes helyzet (hiszen ez lényegében vezető tisztségviselő és képviselet hiányát is jelenti egyúttal) sokáig nem állhat fenn. Ezért a Ctv. 100. § (1) bekezdése megengedi a cég bármely tagjának (részvényesének), hitelezőjének, hogy ha a fenti állapot bekövetkeztétől számított hatvan napon belül nem pótolják önként a végelszámolót, a fenti személyek a cégbírósághoz fordulhatnak. Az így előterjesztett kérelemben [1990. évi XCIII. tv. 45. § (3) bekezdésében írt 5000 Ft illeték lerovása mellett] azt kérheti a jogosult [és e kérelem előterjesztésére csak a Ctv. 100. § (1) bekezdésében írt személyek rendelkeznek legitimációval], hogy a cégbíróság a végelszámoló megválasztása érdekében a legfőbb szerv ülését hívja össze, vagy arra a kérelmezőt jogosítsa fel.
A bíróság a kérelmet az (5) bekezdés szerint akkor teljesíti, ha a kérelmező az összehívás költségét és tárgyi feltételeit biztosítja. (Ilyen esetben egyébként a legfőbb szervet nem csak a székhelyre, hanem szükség szerint attól eltérő helyre is össze lehet hívni, de véleményünk szerint ennek igényét a kérelemben is jelezni kell, és a bírósági végzésben meg kell adni rá a felhatalmazást.)
A fentiek szerinti speciális törvényességi felügyeleti eljárás (amely végeredményben nem is igazi törvényességi ügy, mivel szankció nem szerepel benne, szankciónak ugyanis nehezen nevezhető ezen eljárás egyedüli jogkövetkezménye: az, hogy a legfőbb szervet összehívják) kérelemre indul. Ha az érdekeltek közül senki sem kezdeményezi az új végelszámoló megválasztását, hanem beletörődnek a végelszámoló, s ezzel a képviselet hiányába, és a cégbíróság értesül a törvénysértő állapotról, a Ctv. 100. § (3) bekezdése alapján hivatalból is törvényességi felügyeleti eljárást indíthat a cég ellen. Ez már szabályos törvényességi felügyeleti eljárás lesz, a hivatalból indított eljárás (lásd a 3.3.2.1.2.1. pontban írtakat) előírásai szerint kell lefolytatni.
A Ctv. 100. § (4) bekezdése értelmében, ha a cégbíróság a hivatalbóli eljárást azért indítja, mert az - eredetileg a legfőbb szerv által választott - végelszámoló végelszámolói tevékenységével felhagyott, a jogalkotó a törvényességi felügyeleti intézkedések Ctv. 81. §-ában meghatározott eszköztárát - igazodva az ügy körülményeiből fakadó, a végelszámoló személyét érintő szankció-igényekhez, - az alkalmazandó intézkedések körét kibővíti.
A bíróság ilyenkor a 106. § (3) bekezdése szerinti intézkedéseket is alkalmazhatja, azaz
- határidő tűzésével és pénzbíróság terhe mellett felhívhatja a végelszámolót a mulasztás pótlására, vagy ennek eredménytelensége esetén (és véleményünk szerint a jogkövetkezményre figyelmeztetés után)
- 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő, ismételten is kiszabható pénzbírsággal sújthatja, emellett azonban más megoldást is választhat.
A Ctv. 100. § (4) bekezdése értelmében megpróbálkozhat a legfőbb szerv (1) bekezdés szerinti összehívásával vagy összehívatásával, de a cég kényszer-végelszámolásáról is határozhat, ebben az esetben pedig a helyzet azzal oldódik meg, hogy a tevékenységgel felhagyott végelszámoló helyett a felszámolói névjegyzékből maga rendel ki másik végelszámolót.
Ha kényszer-végelszámolás során merül fel a másik végelszámoló kijelölésének szükségessége, mert a bíróság által eredetileg kirendelt végelszámoló ebbéli tevékenységével felhagyott, a Ctv. 100. § (4) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a cégbíróságot másik végelszámoló kirendelésére. (Ez ugyan a kényszer-végelszámolás jellegéből és szabályaiból is egyenesen következik, mivel ebben az eljárásban a cég a megszűntnek nyilvánítással önrendelkezési jogát már elveszítette, ezért nem volna helyénvaló, ha a bíróság által kijelölt végelszámoló személyét bármely okból a cég legfőbb szerve változtathatná meg.) A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.43.488/2008/2. számú határozata például kimondja, ha a kényszer-végelszámolás tartama alatt a végelszámoló a feladatok ellátására képtelenné válik, a cégbíróság a végelszámoló erre vonatkozó bejelentését hivatalbóli eljárásban vizsgálja, s indokolt esetben hivatalból jelöli ki az új végelszámolót.

3.3.4.3. Törvényességi felügyeleti eljárás a követelések jegyzéke becsatolásának elmaradása miatt

A Ctv. 106. § (3) bekezdése szerint a cég tagja (részvényese), hitelezője, illetve az, aki jogi érdekét valószínűsíti, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál, ha azt észleli, hogy a végelszámoló a követelések jegyzékét jogszabályi kötelezettsége ellenére nem csatolta be a nyilvános cégiratokhoz.
Ez a speciális eljárás kizárólag kérelemre folyhat.
A Ctv. 106. § (3) bekezdése szerinti különleges törvényességi felügyeleti eljárásban a bíróság az alábbi intézkedéseket (és csak ezeket) alkalmazhatja:
- határidő tűzésével és pénzbíróság terhe mellett felhívja a végelszámolót a mulasztás pótlására, és ha ez nem jár eredménnyel
- 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő ismételten is kiszabható bírsággal sújthatja a kötelezettségszegő végelszámolót. Ha az ismételt bírságok sem hozzák meg a kívánt eredményt, véleményünk szerint úgy tekinthető a folyamatosan mulasztó végelszámoló magatartása, hogy tevékenységével felhagyott, és ebben az esetben a Ctv. 100. § szerinti (az előző pontban részletezett) eljárás alkalmazható.
Láttuk, hogy a követelések jegyzéke cégbírósági benyújtásának elmaradása esetén meglehetősen tág személyi kör (a cég tagja, részvényese, hitelezője, illetve bárki, aki jogi érdekét valószínűsíti) speciális törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet, amelynek sikertelensége a végelszámolói tevékenységgel felhagyással kapcsolatos eljárásba is átfordulhat. Abban az esetben pedig, ha a végelszámoló fenti mulasztása sérelmet okoz, a sérelmet szenvedett fél a jelen pontban taglalt törvényességi eljárás mellett választhatja a végelszámolási kifogás előterjesztését is. Lehetséges tehát olyan személyi kör, amely a 106. § (3) bekezdése és a 109. § szerinti kérelem előterjesztésére is jogosult. Az is lehetséges, hogy a kérelemből nem is derül ki egyértelműen (miután itt kötelező jogi képviselet hiányában a különleges szakértelem nem biztosított), hogy melyik jogintézmény alkalmazását igényli a kérelmező. Ilyenkor a bíróság hiánypótlási felhívásban kell tisztázza a kérelem valódi tartalmát, különösen, mert a két jogintézmény (mint az a jelen és a következő pontban írtakból leszűrhető) eltérő eljárást és jogkövetkezményeket hoz magával.
A törvény e vonatkozásban a párhuzamos eljárások tilalmát nem mondja ki, ezért végeredményben az sem volna elképzelhetetlen, hogy ha megfelelő időben indítja az eljárásokat, akkor ugyanazon - mindkét eljárásban legitim - személy mindegyik eljárást egyszerre is kezdeményezhesse. Ez azonban véleményünk szerint feleslegesen sokszorozná meg az azonos jogsérelem miatt indítható eljárásokat. Az helyeselhető, hogy valaki a rendelkezésére álló jogi eszközök közül a számára legmegfelelőbbet választhassa, és az is, hogy például, ha a sérelmet szenvedett fél a 109. § (1) bekezdése szerinti határidőket elkési, a hitelezői jegyzék benyújtásának elmulasztása miatt a Ctv. 106. § (3) bekezdése szerinti eljárást kezdeményezhesse. Azt azonban nem tartjuk jónak, hogy egyazon jogsérelem miatt ugyanazon bíróság előtt lényegüket tekintve azonos célt szolgáló több nemperes eljárás legyen egyszerre folyamatban.
A régi Ctv. 51. § (6) bekezdése - egyebek közt - úgy rendelkezett, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben más bírósági eljárásnak van helye. Az új Ctv. 74. § (2)-(4) bekezdése az eljárás megindítására jogosultak személyéről, illetve az eljárás sikeres kezdeményezését gátló körülményekről úgy rendelkezik, hogy a törvényességi felügyeleti eljárással szemben nem a más bírósági eljárásra, hanem csak a polgári perre tartozó igényérvényesítés prioritását mondja ki. Az új törvényi szabályozás azonban (vélhetőleg nem szándékosan) azzal járhat, hogy a nemperes eljárások és a nem polgári peres eljárások elvben versenghetnek, illetve egyidőben folyhatnak a törvényességi felügyeleti eljárással. A Ctv. 74. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti (törvényességi eljárásra okot adó kitétel) "a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezdéseket") ugyanis igen tágan is értelmezhető. A párhuzamos nemperes eljárásoknak, és a Ctv. végelszámolási fejezetében taglalt - például a jelen és a következő pont tárgykörébe tartozó - speciális törvényességi felügyeleti eljárások egymás melletti lefolytatásának megengedését feleslegesnek tartjuk. A végső szót - esetleges jogszabályi rendelkezésig - természetesen a bírói gyakorlat fogja kimondani, ha ilyen vitás helyzet a jövőben egyáltalán előfordul. (Megjegyzendő egyébként, hogy a Debreceni Ítélőtábla 4.Cgtf. 30.313/2005/2. sz. döntésében - még a régi Ctv. és a Cstv. 67. § és 79. § alapján kimondta, hogy végelszámolás alatt álló céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtása esetén a cégbíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelem tartalma szerint nem végelszámolási kifogás-e, ha igen, akként kell elbírálni.)

3.3.4.4. Törvényességi felügyeleti eljárás a végelszámolási kifogásnak helyt adó végzés negligálása miatt

A Ctv. 109. § - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan, de most nem csak a felszámolási kifogás előírásaira visszautaló, hanem kifejezett szabályozással - rendelkezik arról, hogy a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél (a végelszámoló eljárásának időtartama alatt) a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül, de legfeljebb az intézkedés vagy a mulasztás bekövetkeztétől számított hatvan napos objektív határidő alatt a cégbíróságnál végelszámolási kifogást terjeszthet elő.
A Ctv. 109. § (2) bekezdése szerint végelszámolási kifogással élhet a cég bármely hitelezője is, ha az igénybejelentési határidő [Ctv. 106. § (1) bek.] lejártától számított harminc napon belül a hitelező kérelme ellenére sem ad tájékoztatást arról, hogy a hitelezői követelést elismeri-e, és hogy annak kifizetése mikorra várható.
A cégbíróság a Ctv. 109. § (3)-(5) bekezdése szerinti eljárás (lásd az 5.2.8. pontban írtakat is) lefolytatása után végzéssel határoz a kifogás tárgyában. Ha a kérelem alapos volt, a jogszabálysértő végelszámolói intézkedést megsemmisíti, és a végelszámolót az eredeti állapot helyreállítására kötelezi, vagy - ha az lehetséges - azt határozatával maga helyreállítja. A végelszámoló mulasztása esetén a cégbíróság a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezheti.
A Ctv. 109. § (6) bekezdése szerint, ha a végelszámoló a bíróság fenti tárgyban született jogerős végzésének nem tesz eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében összehívja a cég legfőbb szervét [vagyis a Ctv. 81. § (1) bek. a) pontjában írt intézkedés egy speciális változatát alkalmazza] új végelszámoló megválasztása céljából. [Kérdéses lehet, hogy a Ctv. 81. § (1) bek. d) pontjában írt lehetőség, a legfőbb szerv más személy általi összehívásának elrendelése ilyen esetben alkalmazható-e, vagy sem? Véleményünk szerint a Ctv. 81. § (1) bek. d) pontjához képest speciális szabálynak számít a 109. § (6) bekezdése, és mint ilyen, kizárja az általánosabb norma alkalmazását, de hitünk szerint ezt az álláspontot támasztja alá a Ctv. 109. § (6) bekezdésének eltérést nem engedő megfogalmazása is.]
Az eljárásra a törvényességi felügyeleti eljárás szabályai csak a Ctv. 109. § (6) bekezdésében írt eltéréssel alkalmazhatóak. Az eljárásra nem a cég jogszabálysértő működése, vagy más, a Ctv. 74. §-ában meghatározott ok, hanem a végelszámolónak a jogerős bírósági határozatot negligáló magatartása miatt kerül sor. Hivatalbóli eljárás ez, mivel a jogszabály kérelemről nem tesz említést, noha a bíróság nyilvánvalóan csak a kifogást emelő kérelmező bejelentése (esetleg más személy bejelentése) alapján értesülhet arról, hogy a jogerős döntés végrehajtása nem történt meg. A fentieken túlmenően hivatalbóli eljárásnak tartjuk ezt a törvényességi ügyet azért is, mert lényegét tekintve a jogerős döntés teljesedésbe menetelének biztosítását szolgálja, és a fél által eredetileg kezdeményezett végelszámolási kifogás iránti eljárásnak egy különleges utolsó mozzanatát képezi, még akkor is, ha ügyviteli szempontból külön törvényességi ügyként iktatandó és intézendő, a törvényességi felügyeleti eljárás szabályainak értelemszerű, megfelelő alkalmazásával.
Az eljárás nagyon hasonló a perbíróság döntésének végrehajtásához: itt is más jogerős bírósági döntés betartatása a cél, csak itt a cégbíróság saját döntését kényszeríti ki. A Ctv. 109. § (6) bekezdése értelmében ugyanis a határozatában foglaltakat figyelmen kívül hagyó, az abban írt kötelezettségek teljesítését megtagadó végelszámolót akkor is "lecserélheti", ha nem megszűntnek nyilvánítás révén, hanem önkéntesen elhatározott végelszámolás kapcsán a legfőbb szerv által választott végelszámolóról van szó.
A különleges szankció, mely a végelszámoló hibájából a kényszer-végelszámolás sajátosságai folytán az egyébként vétlen céget is sújtja, az, hogy a bíróság ilyenkor kényszer-végelszámolást rendel el, és a felszámolók névjegyzékéből maga rendel ki másik végelszámolót. A cég számára ez azzal jár, hogy a 7.2. pontban írtak szerint önrendelkezési jogát gyakorlatilag elveszíti. A céget sújtó ezen szankció legfeljebb a polgári jog szabályai szerint a megbízottért való felelősség általános előírásainak értelemszerű alkalmazásával indokolható. Ha a kényszer-végelszámolás alatt álló cég esetében merül fel a végelszámolási kifogás kapcsán a Ctv. 109. § (6) bekezdése szerinti szituáció, akkor véleményünk szerint a másik végelszámoló kirendelése a legfőbb szerv összehívása nélkül, hivatalból megtörténhet. A Ctv. 116. § (5) bekezdése - egyebek közt - a jelen szakaszban foglaltaknak sem szó szerinti, hanem csak megfelelő alkalmazását írja elő. Ez a 109. § (6) bekezdése szerinti esetben a legfőbb szervnek az új végelszámoló megválasztása végett történő összehívását a kényszer-végelszámolás jogi természete miatt gyakorlatilag kizárja. A cég a korábban elrendelt kényszer-végelszámolással elveszítette azt a jogot, hogy végelszámolóját maga válassza meg, azt eredetileg is a cégbíróság jelölte ki számára, ezért, ha bármely okból másik végelszámoló kijelölése válik szükségessé, arra is a törvényességi felügyeletet gyakorló cégbíróság jogosult. (Lásd még a 3.3.4.2. pontban írtakat is.)

4. fejezet

Az önkéntes végelszámolás megindítása

Amint azt a 3.1. pontban kifejtettük, a cég jogutód nélküli megszűnése esetén - főszabály szerint - végelszámolásra vagy felszámolásra kell sor kerüljön.
A 3.2. pontban azt is tárgyaltuk, hogy a nem fizetésképtelen cég jogutód nélküli megszűnésének elhatározásával egyidejűleg - ha anyagi jogi normái vagy más jogszabályi előírások ezt nem gátolják (lásd a 3.2.1. pontban írtakat) - köteles végelszámolásáról határozni.
A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás rendes körülmények között a cég önálló döntése, és annak meghozatalát egyedül a cég tulajdonosainak akarata határozza meg.
Erre figyelemmel a jogi szabályozás során a Ctv. végelszámolással foglalkozó VIII. fejezetében a jogalkotó a végelszámolás szabályait az általános esetkörnek tekintendő önkéntesen elhatározott végelszámolás vonatkozásában határozza meg. A jogalkotó a (7. fejezetben taglalt) különleges végelszámolási típusok (az egyszerűsített és a kényszer-végelszámolás) szabályainál csak az önkéntes végelszámolástól történő eltéréseket emeli ki, s egyúttal előírja az általános (önkéntes) végelszámolási szabályok megfelelő (nem szolgai) alkalmazását.
Erre figyelemmel e körben is az önkéntes végelszámoláson mutatjuk be a végelszámolás megindításának, lefolytatásának és befejezésének normáit, és az ettől eltérő eljárásokat, illetve a külön kiemelést érdemlő tárgyköröket csak ezt követően taglaljuk.

4.1. A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás elhatározása

A jogutód nélküli megszűnés elhatározása - mint az adott cég életében hozható legfontosabb döntések egyike - a cég tulajdonosainak akaratát megtestesítő legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. A döntés fontosságát az is mutatja, hogy az egyes cégformákra irányadó anyagi jogszabályok általában legalább minősített szavazattöbbséghez kötik ezt a döntést, de előfordul az is, hogy egyenesen a tulajdonosok egyhangú igenlését írják elő.
Így például az erdőbirtokossági társulatnál az 1994. évi XLIX. tv. 14. § (2) bekezdés, 11. § (2) bekezdés f) pontja és a 34. § értelmében kétharmados többségre van szükség. Ugyanez a helyzet a vízgazdálkodási társulat tekintetében az 1995. évi LVII. tv. 38. § (7) bekezdés értelmében. Az összes tag kétharmados szótöbbségével hozott döntésre van szükség a "régi típusú" szövetkezetnél az 1992. évi I. tv. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. tv. (Úszt.) 22. § (2) bekezdés k) pontja és 29. § (2) bekezdése szerint a leadott szavazatok kétharmados többsége, a 2006. évi X. tv., azaz a "legújabb" szövetkezeti törvény 20. § (2) bekezdés i) pontja és 25. § (2) bekezdése értelmében pedig az összes tag kétharmadának igenlő szavazata szükséges a jogutód nélküli megszűnés elhatározásához. A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. tv. 15. § (1) bekezdés f) pontja és (2) bekezdése, valamint 53. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a fenti döntés az összes tag egyhangú határozatával hozható meg.
Állami vállalatnál a jogutód nélküli megszűnésről az 1977. évi VI. tv. 42. § alapján az alapító határoz. Ez a helyzet a Ptk. 70-73. §-ai szerinti egyes jogi személyek vállalatával is. A Gt. 316-331. §-aiban szabályozott egyesülés jogutód nélküli megszűnéséről a Gt. 324. § (2) bekezdése értelmében legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott taggyűlési határozat szükséges.
A közhasznú társaságokra vonatkozó szabályokat a Ptk. 57-60. §-ai, és (amennyiben a kht. közhasznú, vagy kiemelten közhasznú szervezetként működik) az 1997. évi CLVI. tv. előírásai tartalmazták. A Ptk.-nak a kft. szabályaira visszautaló 57. § (2) bekezdése értelmében a taggyűlés háromnegyedes szótöbbséggel dönthetett - 2009. június 30-ig - a jogutód nélküli megszűnésről.
A külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviseletének és a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepének jogi normái az 1997. évi CXXXII. tv.-ben találhatóak. Megszűnésükről (miután lényegüket tekintve gazdaságilag annak ellenére sem önálló vállalkozások, csak az alapító szervezeti részlegei, kirendeltségei, hogy az "anyacégük" székhelyétől eltérő államban találhatóak, és a fióktelepet vagy a képviseletet az ennek helye szerinti államban kereskedelmi nyilvántartásba veszik) az anyacég határoz. Végelszámolás esetükben az 1997. évi CXXXII. tv. értelmében nem lehetséges, e törvény 23. és 30. §-ai azonban arra sokban emlékeztető megszűnési eljárás lefolytatását, illetve annak igazolását követelik meg a magyar cégjegyzékből való törlésük érdekében.
A végrehajtói irodára vonatkozó rendelkezéseket a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 254/A-254/G. §-ai határozzák meg. Egyebek közt alapítására, működésére, megszűnésére is a Gt.-nek a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a végrehajtói irodában az önálló végrehajtó tagnak a leadható szavazatok több, mint 50 százalékát birtokolna kell, és egyszemélyes társaságként nem működhet. Jogutód nélküli megszűnéséről és végelszámolásáról a kft.-hez hasonlóan a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbségű határozatával dönthet, mely döntésnél értelemszerűen elengedhetetlen az önálló végrehajtó tag igenlő szavazata.
A közjegyzői irodáról - melynek szabályait a Ktv. (1991. évi XLI. tv.) 31/A-31/F. §-ai tartalmazzák - a helyzet gyakorlatilag azonos a végrehajtói irodáéval.
Az európai gazdasági egyesülés (ege) szabályait a 2137/85/EGK rendelet, valamint a jogharmonizációs törvény (a 2003. évi XLIX. tv.) 1. §-a határozza meg. A jogutód nélküli megszűnésről az ege tagjai - az alapító szerződés eltérő rendelkezése hiányában - egyhangú határozattal dönthetnek. Az európai részvénytársaság közösségi szabályait a 2157/2001/EK tanácsi rendelet és a 2001/86/EK tanácsi irányelv tartalmazza. A közösségi szabályokat a hazai jogba implementáló normák a 2004. évi XLV. tv.-ben találhatók. Jogutód nélküli megszűnésére, végelszámolására a székhelye szerinti állam jogszabályai szerinti nyilvános rt.-előírások érvényesülnek, ideértve a közgyűlési határozathozatal szabályait is.
Az európai szövetkezet közösségi szabályait az 1435/2003. EK tanácsi rendelet és a 2003/72/EK tanácsi irányelv adja meg. Rendelkezései 2006. augusztus 18-ától alkalmazandóak, a magyar implementáló törvény a 2006. évi LXIX. tv. jogutód nélküli megszűnésére, végelszámolására a 2006. évi LXIX. tv. 12. § (1) bekezdése értelmében a Ctv. rendelkezései vonatkoznak. A régi Gt. - az 1997. évi CXLIV. tv. - X. fejezete alapján működő, de a Gt. (a 2006. évi IV. tv.) szerint már nem alapítható közös vállalatok a Gt. 333. § (7) bekezdése értelmében az eredeti (hatályon kívül helyezett) szabályok és társasági szerződésük szerint működhetnek tovább. Jogutód nélküli megszűnésükről a régi Gt. 109. § (2) bekezdés f) pontja és 112. § (2) bekezdése értelmében legfőbb szervük - az igazgatótanács - legalább háromnegyedes szótöbbséggel határozhat.
A Gt. 93. § (5) bekezdése szerint a közkereseti társaságnál és a 108. § (3) bekezdéséhez képest alkalmazandó 93. § (5) bekezdése alapján a betéti társaságnál a tagok gyűlésének valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozata szükséges a társaság jogutód nélküli megszűnéséhez.
Kft.-nél a Gt. 141. § (2) bekezdés q) pontja és 165. § (1) bekezdése; rt.-nél pedig a 231. § (2) bekezdés c) pontja és 236. § (1) bekezdése értelmében legalább háromnegyedes többséggel elfogadott taggyűlési illetve közgyűlési határozattal lehet dönteni a jogutód nélküli megszűnésről és a végelszámolás megindításáról.

4.1.1. A jogutód nélküli megszűnés elhatározása mellett eldöntendő kérdések a legfőbb szerv ülésén

A cég legfőbb szerve a Ctv. 94. § (3) bekezdés értelmében - amint azt az előző pontban részleteztük - jogutód nélküli megszűnéséről a működésére vonatkozó anyagi jogi szabályok által előírt minősített szótöbbséggel vagy egyhangúlag dönt. E döntés eredményeképpen bizonyos gazdasági - jogi - pénzügyi cselekmények elvégzése után - végképp és totálisan kivonja magát a gazdasági életből, személyiségét, jogalanyiságát - noha egyes jogviszonyaiban szinguláris jogutódlásra sor kerülhet - annak teljességében, átfogóan nem folytatja senki.
A legfőbb szervnek a Gt. 68. § (4) bekezdése értelmében a jogutód nélküli megszűnés elhatározása mellett döntenie kell a végelszámolás megindításáról, vagy a felszámolás kezdeményezéséről. Ha a cég pénzügyi helyzete alapján már ekkor látható, hogy a vagyon a tartozásokat nem fedezi, a jogutód nélküli megszűnés mellett a cég fizetésképtelenségének megállapítását kell kérni, tehát a cég vezető tisztségviselőjét e feladat elvégzésével kell megbízni végelszámolás elrendelése helyett. Ha a fizetésképtelenség nem nyilvánvaló, akkor természetesen végelszámolásról kell határozni.
E döntéshozatalnál szem előtt kell tartani a Ctv. 95. §-ában írt korlátozásokat, azaz nem határozható el végelszámolás a fizetésképtelenséget megállapító végzés kézhezvételét követően, és akkor sem, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész arról értesítette a céget, hogy vele szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor. (Lásd a 3.2.1. pontban írtakat is.)
Az előbbiek eldöntése után, ha a rendelkezésre álló információk szerint végelszámolással párosul a jogutód nélküli megszűnés, a végelszámolót is meg kell választani, aki lehet bármely erre alkalmas személy (lásd a 4.4. pontban írtakat is). Választható végelszámolóként a cég addigi vezető tisztségviselője, ha a tulajdonosok bizalmát élvezi, de lehet más személy is (például ügyvédjük, könyvelőjük, valamely tagjuk, kívülálló, felszámoló cég stb.).
A jogutód nélküli megszűnést elhatározó ülésen dönteni kell a végelszámolás kezdő időpontjáról is. (Lásd a következő, 4.2. pontban írtakat is.)
Összefoglalva: a cég legfőbb szervének (illetve az annak hatáskörében eljáró egyedüli tulajdonosnak, alapítónak) ezen az ülésen az alábbi kérdésekben kell döntést hoznia:
- El kell dönteni a megfelelő szótöbbséggel (egyhangúsággal) a cég jogutód nélküli megszűnését. Ha ez megtörtént,
- Annak megvizsgálása után, hogy nincs-e a végelszámolás (felszámolás) elhatározását kizáró, a Ctv. 95. §-ában nevesített körülmény, dönteni kell arról, hogy a jogutód nélküli megszűnés mellett végelszámolást kell-e indítani, vagy felszámolást kell kezdeményezni.
- Ha végelszámolást kell indítani, meg kell határozni annak kezdő időpontját. (Ez egyébként cégjegyzéki adat is!)
- Ha végelszámolásra kerül sor, meg kell választani a végelszámolót, és dönteni kell a Ctv. 99. § (2) bekezdése értelmében a végelszámoló díjazásáról. Ebben a határozatban - ha nem is szükséges összegszerűségében pontosan meghatározni a végelszámoló díjának mértékét -, de azt úgy kell megállapítani, hogy a határozat alapján kiszámítható legyen. A díj a végelszámoló és a társaság szabad megállapodásának tárgya, erre nézve semmiféle korlátozás nincsen, az egyetlen törvényi elvárás az, hogy a döntést valamilyen módon meghozzák. Elfogadhatónak tartunk olyan megoldást, hogy például olyankor, ha felszámoló szervezetet választanak végelszámolónak, a határozatban (a könyvvizsgáló választása Gt.-beli szabályozásának analógiájára) a Gt. 41. § (1) bekezdésében írtak szerint a vezető tisztségviselőt felhatalmazzák a végelszámolóként megválasztott felszámoló szervezettel való szerződéskötésre, és a határozatban a szerződés lényeges elemeinek tartalmát (így a díjazás "sarokpontjait") is megadják.
Ha az addigi vezető tisztségviselőt választják végelszámolónak, elképzelhető, hogy összegszerűségről nem is rendelkeznek, hanem a kijelölés mellett csak annyit tartalmaz a határozat, hogy a díjazás a vezető tisztségviselői díjazással azonosan történik.
Elképzelhető az is (különösen kis, családi cégeknél), hogy a végelszámoló tisztét ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül vállalja el. Ilyen esetben ezt kell a végelszámoló írásban rögzített [Gt. 7. § (1) bek.] nyilatkozata alapján határozatba foglalni. (Lásd a 6.1. pontot is.)
- Ha végelszámolást határoztak el, célszerű felhívni az addigi vezető tisztségviselőt a Ctv. 98. § szerinti feladatok teljesítésére.
- A Ctv. 98. § (1) bekezdése szerint tárgyalni és dönteni célszerű már ekkor arról, hogy mi legyen a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, valamint a részvételével működő alapítványok, társadalmi szervezetek sorsa. Ez a döntés (illetve a kapcsolódó felhatalmazások) ugyanis megszabják a végelszámoló majdani eljárásának, ténykedésének kereteit és irányát, és azzal a haszonnal jár, hogy szükségtelenné teszi az emiatt egyébként összehívandó újabb legfőbb szervi ülést, de megelőzi azt is, hogy erről esetlegesen megfeledkezzenek a végelszámolás lezárásakor.
- Ha a fizetésképtelenségi helyzet már ekkor látható, véleményünk szerint a jogutód nélküli megszűnés elhatározása mellett fel kell hívni a cég vezető tisztségviselőjét a felszámolás kezdeményezésére, és az ahhoz szükséges feladatok elvégzésére.
A Ctv. 95. §-ában írt korlátozásokra (a felszámolási eljárás még nem jogerős elrendelésére, illetve a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazhatóságának esetére) figyelemmel felmerül a kérdés, hogy ilyenkor a jogutód nélküli megszűnés elhatározásával mi a helyzet? A Ctv. 95. § ugyanis fizetésképtelenséget megállapító végzés, illetve a büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehetőségéről szóló értesítés kézhezvételétől nem a jogutód nélküli megszűnés elhatározását, hanem csak a végelszámolás elhatározását, illetve a már folyamatban lévő végelszámolás befejezését tiltja.
Ha viszont a jogutód nélküli megszűnést elhatározhatja (erre irányuló tilalom hiányában) a cég, akkor a legfőbb szervnek a végelszámolással kapcsolatban is rendelkeznie kell. Mivel a jogutód nélküli megszűnés törvényszerűen végelszámolás elhatározásával, vagy felszámolás kezdeményezésével jár, hajlunk arra, hogy ilyen esetben a jogutód nélküli megszűnés elhatározása is fogalmilag kizárt, hiszen a Ctv. 95. § a végelszámolás feltételtől függő elhatározását, vagy az elhatározás akadályának elhárulásával egybeeső kezdő időponttal történő elhatározását is kizárja, ily módon pedig gyakorlatilag lehetetlen a jogutód nélküli megszűnésről érdemben határozni.

4.2. A végelszámolás kezdő időpontja

A Ctv. 97. § (2) bekezdése értelmében a végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont. Ezt közelebbről úgy kell érteni véleményünk szerint, hogy ha az egyéb feltételek fennállnak a jogutód nélküli megszűnés elhatározásakor (lásd az előző pontban írtakat is) dönteni kell a végelszámolás kezdetéről is. Mindegy, hogy ez a döntés a jogutód nélküli megszűnéssel együtt egyetlen határozatban szerepel, vagy e két kérdést a legfőbb szerv azonos ülésén, de külön napirendi pontként megszavazva, formailag külön határozatokba foglalják.
A végelszámolás kezdetét a Ctv. 97. § (2) bekezdésének értelmében a cég legfőbb szerve szabadon határozza meg, és ezen időpont kijelölésében gyakorlati szempontok játszanak közre. Ha "sürgős" a végelszámolás, akár a határozathozatal napja is kijelölhető kezdő időpontnak, ha felkészülési időre van szüksége a cégnek, bármilyen későbbi időpont is megállapítható. Ebben az esetben tudni kell, hogy a végelszámolással kapcsolatos cégjegyzéki változásokat csak a kezdő időponttól számított 15 napon belül kell benyújtani, vagyis e vonatkozásban nem az elhatározás napja, hanem a változásbejegyzésre okot adó időpont számít. [Ctv. 55. § (1) bek.]
Lényeges tudni azonban, hogy a Ctv. 97. § (2) bekezdésének utolsó fordulata értelmében a végelszámolás kezdetének időpontja nem lehet korábbi, mint a jogutód nélküli megszűnést és a végelszámolás megindítását eldöntő határozat napja, vagyis végelszámolás visszamenőleges elhatározásának nincs helye.
A végelszámolás kezdő időpontját naptári nap szerint, vagy más, konkrétan beazonosítható időponttal kell meghatározni, figyelemmel arra, hogy azt az időpontot a Ctv. 26. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a cégjegyzék 26. rovatába év, hónap, nap megjelölésével kell bejegyeztetni.

4.3. A korábbi vezető tisztségviselő kötelezettségei

Az új Ctv. VIII. fejezetének hatálybalépése előtt a Cstv. 2006. június 30-áig hatályos 65. és 70. §-a számos feladatot, tájékoztatási és értesítési kötelezettségeket rótt a korábbi vezető tisztségviselőre. A végelszámolás új szabályai e kötelezettségeket áttekintve, csak a múlhatatlanul szükségeseket hagyta meg, figyelemmel arra, hogy a lényeges értesítéseket és tájékoztatásokat ésszerűbb a végelszámolás kezdetéhez kötni, és kizárólag a végelszámoló feladatává tenni.
A Ctv. 98. § (2) bekezdése ugyanakkor tiszta helyzetet teremt azzal, hogy kimondja: a végelszámolás kezdő időpontjával a korábbi vezető tisztségviselő mandátuma megszűnik, ettől kezdve helyét és tisztségét (sajátos) vezető tisztségviselőként a végelszámoló veszi át.
A volt vezető tisztségviselőnek azonban a Ctv. 98. § (3) bekezdése értelmében a rendes cégműködés lezárásával kapcsolatban még vannak feladatai, melyek a végelszámolás megkezdéséhez elengedhetetlenül fontosak, és amelyek teljesítéséért felelősséggel tartozik.
A Ctv. 98. § (3) bekezdése szerint ugyanis a cég korábbi vezető tisztségviselője a végelszámolás kezdő időpontját követő negyvenöt napon belül köteles az alábbiakra:
- El kell készítenie a 98. § (3) bekezdés a) pontja szerint a cég (rendes, végelszámolás megkezdése előtti) tevékenységét lezáró beszámolóját, melynek fordulónapja a végelszámolás kezdetét megelőző nap. Ez ahhoz szükséges, hogy a végelszámoló a végelszámolási nyitó beszámolót, illetve annak mérlegét el tudja készíteni, hiszen annak a tevékenységet lezáró beszámoló az alapja és kiindulási pontja. Emellett el kell végeznie mindazon feladatokat, melyeket számára a különféle számviteli, pénzügyi, adóügyi és egyéb jogszabályok előírnak; továbbá mind az ezekkel kapcsolatos, mind pedig a cég egyéb iratanyagait a végelszámolónak át kell adnia. [Nyilvánvaló, hogy ha e feladatokat 45 napnál rövidebb idő alatt el tudja végezni, akkor az átadás korábbi is lehet (sőt, ez kívánatos), de legkésőbb a végelszámolás kezdetét követő negyvenötödik napig a 98. § (5)-(6) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények terhe mellett meg kell történnie.] (Lásd a 3.3.4.1. pontban írtakat is.)
- A korábbi vezető tisztségviselő a Ctv. 98. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a folyamatban lévő ügyekről köteles tájékoztatni a végelszámolót, hiszen új vezető tisztségviselőként enélkül feladatait nem lenne képes megfelelően ellátni.
- A nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket kell készítenie, és ezeket, valamint a cég irattári anyagait a végelszámolónak át kell adnia. [Ctv. 98. § (3) bek. c) pontja]
- A korábbi vezető tisztségviselő tájékoztatási kötelezettségeinek körébe tartozik, hogy a munkavállalókat és a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) tájékoztassa a meginduló végelszámolásról. [Ctv. 98. § (3) bek. d) pontja]
Megjegyzendő, hogy a Cstv. 2006. július 1-je előtt hatályos 65. § (3) bekezdése szerinti szabályt a Ctv. VIII. fejezete nem vette át. Ez a norma eredetileg úgy rendelkezett, hogy a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot a gazdálkodó szervezet vezetője köteles haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül a cégbíróságnak megküldeni, s ha e kötelezettséget elmulasztotta, súlyos pénzbírsággal szankcionálhatta a cégbíróság. E szabály vonatkozásában az a jogalkalmazói vélemény alakult ki, hogy a rendelkezés indokolatlanul súlyos következménnyel fenyegeti a korábbi vezető tisztségviselőt, úgy, hogy a feladatául rótt kötelezettség haszna alig érzékelhető. A cégbíróság számára és a cégnyilvánosság szempontjából is csak a végelszámolás kezdetét követően van jelentősége a végelszámolásnak és a jogutód nélküli megszűnés elhatározásának, ennek bejelentésére pedig a végelszámoló egyébként is köteles. Ezért hagyta el a fenti szabályt a Ctv. VIII. fejezetéből a jogalkotó.
A korábbi vezető tisztségviselő fentiekben vázolt kötelezettségeinek szabályai értelemszerűen érvényesülnek akkor is, ha a legfőbb szerv végelszámolóként az addigi vezető tisztségviselőt jelöli ki. Ilyenkor a szükséges iratanyag és információk a végelszámolóvá változott korábbi vezető tisztségviselőnek természetesen rendelkezésre állnak, külön átadás-átvételi aktusra nincs szükség, de ugyanakkor a vezető tisztségviselő egyéb kötelezettségei (például a tevékenységet lezáró beszámoló, a nem selejtezhető és titkos iratok jegyzékének elkészítése, a munkavállalók (szakszervezet, üzemi tanács) értesítésének kötelezettsége) őt is terhelik.
A korábbi vezető tisztségviselőnek a fenti kötelezettségek elmulasztásával vagy késedelmes teljesítésével kapcsolatos magatartása a Ctv. 98. § (5)-(6) bekezdése szerint szankcionálható. A hivatkozott rendelkezések szerint - amennyiben e jogellenes magatartásával kárt okoz - az így felmerült károkért a polgári jog általános szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel.
A 98. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségek teljesítését a végelszámoló a korábbi vezető tisztségviselő ellen indítandó speciális törvényességi felügyeleti eljárás keretében kényszerítheti ki. Az eljárásban a cégbíróság - ismételten is kiszabható - 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő bírsággal sújthatja a hanyag vezető tisztségviselőt, sőt a felmerült többletköltségek (például a végelszámoló által megbízott szakértő költségének) viselésére is kötelezheti. A konzekvensen mulasztó vezető tisztségviselőtől az iratok átadása ugyanis a tapasztalatok szerint általában könnyebben kikényszeríthető, a beszámoló elkészítésére és egyéb pénzügyi számviteli feladatok elvégzésére való rászorítása már nehezebben megy és nagyon időigényes, ez pedig méltánytalan többletterhet jelent a cégnek. Erre figyelemmel gyakran kerülhet sor arra, hogy a megszerzett iratanyag alapján a vonakodó vezető tisztségviselő helyett megfelelő szakemberrel végezteti el e feladatokat a végelszámoló, melyeknek ellenértéke azonban nyilván nem a cég, hanem a korábbi tisztségviselő terhére esik.
Gyakran előfordul az is, hogy a korábbi vezető tisztségviselő jogellenes magatartása nem a feladatok teljesítésének megtagadásában vagy késedelmében mutatkozik meg, hanem a nem megfelelő teljesítésben, illetve a valótlan adatok közlésében. Erre a magatartásra is a fentiekben ismertetett - Ctv. 98. § (5)-(6) bekezdése szerinti - jogkövetkezmények vonatkoznak. (Lásd még a 3.3.4.1. pontban írtakat is.)

4.4. A végelszámoló kijelölése, jogállása

4.4.1. A végelszámoló kijelölése

A végelszámoló kijelölése az önkéntes végelszámolásnál a régi Gt.- Cstv. - Ctv. szabályainak hatályosulása idején (2006. június 30-áig) sem volt problematikus, miután e kérdés eldöntése akkor is a cég autonómiájába tartozott, szabad megállapodás tárgya volt.
A végelszámoló kijelölését a megszűntnek nyilvánítást (megszűnés megállapítását) kimondó, és végelszámolót hivatalból kirendelő bírósági határozatok kapcsán övezte vita, s ennek alapját is az a tény adta, hogy a végelszámoló jogállását, díjának fedezetét a törvényi rendelkezések egzakt módon nem határozták meg. Ezért csak bonyolult érvelések, jogszabályok összehasonlító, tartalmi értelmezése és analógiák segítségével lehetett eljutni oda, hogy a végelszámoló a cég sajátos (a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos) feladatokat ellátó quasi - vezető tisztségviselője, így kijelölésénél (kirendelésénél) ezt kellett szem előtt tartani.
Számos fellebbviteli határozat született arra nézve is, hogy végelszámolóként felszámoló szervezet választható-e, vagy sem. Ez - különösen a finanszírozási gondok miatt - a bíróság által elrendelt végelszámolásoknál bírt jelentőséggel, ezért az ezzel kapcsolatos kérdéskört majd a kényszer-végelszámolás (lásd a 7.2. pontot) keretében tárgyaljuk.
A végelszámoló kijelölése tárgyában kialakult bírósági gyakorlatot jól reprezentálják az alábbi döntések és jogirodalmi megállapítások: ... "A Cstv. végelszámolással foglalkozó IV. fejezetéből egyértelműen megállapítható, hogy a végelszámolás megindításától kezdve a cég vagyoni jellegű ügyeiben egyedül a végelszámoló jogosult intézkedésre és nyilatkozattételre, a cég működését ő irányítja, a gazdálkodó szervezet korábbi vezető tisztségviselőinek csupán egyes kezdeti értesítési kötelezettségei [például a Cstv. 65. § (3) bek.-ben foglaltak szerinti], illetve a feladatok átadását célzó teendői vannak. Mindebből joggal juthatunk arra a következtetésre, hogy a helyzet az új Gt. és a Ctv. hatálybalépése óta sem változott, mégis célszerűbb lett volna, ha minderről a logikai következtetések módszere helyett a konkrét törvényszövegből értesülhetünk (Erre a következtetésre jut egyébként számos, a témáról írott szakcikk szerzője, például Dr. Farkas Mária: "A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnéséről" című, a Céghírnök 1999/6. számában írt cikkében, vagy Dr. Juhász László: "Felszámolás a cégbíróság értesítése alapján" című cikkében, a Céghírnök 2000/11. számában.) A jelen könyvet megelőző, a 2006. július 1-je előtti joganyagra vonatkozó végelszámolási kézikönyvünkben ezt írtuk: "Mindent egybevetve úgy látjuk, hogy a végelszámoló kijelölése (kirendelése) során úgy kell eljárni a végelszámoló személyének kiválasztásánál, mintha vezető tisztségviselő kijelöléséről lenne szó, mivel a dolog lényegét tekintve valójában erről történik rendelkezés, még akkor is, ha a Gt. és a Ctv. nem is nevezi konkrétan vezető tisztségviselőnek a végelszámolót" ... (Gál-Kiss-Zara: A végelszámolási eljárás, HVG-ORAC 2005. 85-86. oldal.]
A Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 40.143/2003/5. számú fellebbviteli végzése például kimondta, hogy ... " A végelszámoló bizalmi helyzetéből adódóan és a társaság ügyvezetésének folyamatossága érdekében végelszámolóként az állandó bírói gyakorlat szerint rendszerint a vezető tisztségviselőt jelöli ki a bíróság."...
A Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.166/2006/2. számú végzése szerint ... "Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 57. § (1) bekezdése szerint, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, végelszámolásnak van helye. A (2) bekezdés szerint végelszámolóként a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető. A fent idézett rendelkezésből következik, hogy főszabályként végelszámolónak a társaság vezető tisztségviselőit kell kijelölni." ... "rendszerint a vezető tisztségviselőt, vagy több vezető tisztségviselő esetén, közülük az erre megfelelőnek tartott személyt indokolt a végelszámolói teendők ellátásával megbízni. Olyan esetben, mikor a társaság képviselője ismeretlen helyen tartózkodik, fizikailag nem képes vagy más ok miatt nem alkalmas a végelszámolói teendők ellátására, kerülhet sor arra, hogy a bíróság végelszámolóul külső személyt, rendszerint felszámolási eljárásra szakosodott céget jelöljön ki. Ezen gyakorlatnak a jogszabály rendelkezésén túl az az indoka, hogy a társaság iratai, a végelszámolás ellátásához szükséges dokumentumok, a társaság ügyeit korábban intéző képviselőnél állnak rendelkezésre."
A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 42.145/2003/2. sz. döntése értelmében ... "A végelszámolás eredményes lefolytatása azonban feltételezi, szükségessé teszi a cég működésének, iratanyagának ismeretét, a cég, illetve tagjai és a végelszámoló együttműködését. Ezért célszerű, hogy a végelszámolást a társaság olyan vezető tisztségviselője, vagy tagja végezze, aki a cég tevékenységéről, működéséről megalapozott ismeretekkel, információkkal rendelkezik. Amennyiben a vezető tisztségviselők, tagok között nincs a végelszámolói feladatok teljesítését vállaló, arra alkalmas személy, indokolt szakértelemmel rendelkező, külső személy (szervezet) kijelölése."
A Ctv.új végelszámolási szabályai a gyakorlati tapasztalatokat beépítette a törvényi előírásokba, és megkísérelte a joghézagok kitöltését. Ennek során hangsúlyozza, hogy az önkéntes végelszámolásnál a cég legfőbb szerve végelszámolóvá bárkit megválaszthat, ha e személy a vezető tisztségviselővel szemben támasztott követelményeknek megfelel, és megbízatását elfogadja. E személy nem csak természetes személy lehet (ez lényegesen eltér a vezető tisztségviselés Gt.-ben írt általános szabályaihoz képest), hanem arra alkalmas jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Az önkéntes végelszámolásnál tehát nem csak a felszámolók névjegyzékéből lehet végelszámoló szervezetet választani, hanem például könyvvizsgáló, adótanácsadó, könyvelő, gazdasági tanácsadó céget is. (Megszorítást - speciális okból - csak a kényszer-végelszámolás szabályai tartalmaznak - lásd a 7.2. pontot is.)
Az önkéntes végelszámolásnál tehát a végelszámoló sikeres kijelölése lényegében a cég és a végelszámoló szabad elhatározásán alapuló megállapodásától függ. Ennek feltételei az alábbiak:
- a cég részéről: találni olyan személyt, aki / amely a vezető tisztségviselővel szemben emelt követelményeknek megfelel, a Ctv. 99. §-ában írt kizárási és összeférhetetlenségi okok nem állnak fenn vonatkozásában, és a végelszámolás elvégzéséhez szükséges fizikai és szellemi elvárásoknak is megfelel; ráadásul személye tekintetében a legfőbb szerv ülésén a cég anyagi jogi szabályozása szerinti szavazattöbbség illetve konszenzus kialakul.
- A végelszámoló, aki az előbbi követelményeknek megfelel, a megbízatást el is vállalja, olyan anyagi kondíciók mellett, melyekkel a cég (a legfőbb szerv intenciói alapján) vele megállapodna.
- A cég (képviseletében ekkor még az addigi vezető tisztségviselő jár el, ha a választás és a megállapodás időben elválik egymástól, és a jogviszony nem jön létre rögtön a legfőbb szerv ülésén) és a végelszámolóként megválasztott személy a végelszámolási feladatok ellátására vonatkozó megállapodást megköti. Ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor - véleményünk szerint - e megállapodásnak lényeges kikötése, hogy a végelszámolást elvállaló szervezet tagjai, vezető tisztségviselői, alkalmazottai közül kit delegál az adott céghez a feladat elvégzésére. Ez éppolyan bizalmi kérdés, mint a könyvvizsgáló választása, ezért ésszerűnek tartjuk a Gt. 41. § (1) és (4) bekezdésének, valamint 42. § (3) bekezdésének analóg alkalmazását.
A nem természetes személy végelszámolónál a változásbejegyzési nyomtatvány-kérelem 13. rovatában a szervezetnek és delegáltjának adatait is fel kell tüntetni. (Lásd a 4.6. pontot is.)

4.4.2. A végelszámoló jogállása

Amint arra az előző pontban már utaltunk, a végelszámoló jogállását a Ctv. végelszámolási szabályai kifejezett rendelkezéssel meghatározzák.
A Ctv. 98. § (2) bekezdése leszögezi, hogy a végelszámolás kezdő időpontjától a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és ettől kezdve a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. A jogszabályi rendelkezés nemcsak azt teszi világossá, hogy a végelszámoló vezető tisztségviselőnek minősül, mégpedig önálló képviseleti és cégjegyzési joggal eljáró vezető tisztségviselőnek, hanem azt is, hogy csak egyetlen végelszámolója lehet a jogutód nélküli megszűnését és végelszámolását elhatározó cégnek. Az együttes képviseleti jogú több végelszámoló választását a kógens törvényi rendelkezés kizárja (ha tehát eddig együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők voltak a cégnél, akkor a végelszámolás kezdő időpontjától a képviseletre jogosultak személye mellett a képviselet (és cégjegyzés) módja is változik a cégjegyzékben); a jogszabály grammatikai egyes számban történő megfogalmazása pedig a több önálló képviseleti joggal felruházott végelszámoló megválasztását teszi lehetetlenné.
A végelszámoló jogállását alapvetően vezető tisztségviselői minősége határozza meg, e vonatkozásban pedig a Gt. vezető tisztségviselőkre irányadót szabályait kell szem előtt tartani minden cégforma végelszámolása esetén. [Ctv. 99. § (1) bek.]
A Ctv. 99. § (1) bekezdése szerint a végelszámoló személyére a Gt. 21-30. §-ában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Nem világos, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonya megszűnésére irányadó Gt. 31. § megfelelő alkalmazását miért nem említi a törvény, tekintve, hogy az ott írt megszűnési okok és szabályok a legfőbb szerv által választott végelszámoló esetében is irányadóak véleményünk szerint. Úgy véljük, hogy vitás esetben, ha a végelszámoló és a cég közötti megállapodás e kérdéskört nem érinti, vagy tartalma nem deríthető fel, pusztán abból az okból, hogy a végelszámoló sajátos feladatokkal rendelkező vezető tisztségviselőnek minősül, a Gt. ezen szabályai is értelemszerűen alkalmazhatóak a Ptk. megbízási normái mellett. Noha meggyőződésünk, hogy csupán technikai okokból maradt ki a Ctv. 99. § (1) bekezdéséből a Gt. 31. §-ra való hivatkozás, a viták és jogértelmezési nehézségek elkerülése érdekében azt javasoljuk, hogy a végelszámolóval kötött megállapodásban a végelszámolói jogviszony megszűnési szabályait - legalább a Gt. 31. §-ra való utalás formájában, vagy másként, az érintettek igénye szerint - határozzák meg.
A Ctv. 99. § (1) bekezdése kifejezetten felsorolja azokat a részeit a Gt. 21-30. §-aiban írt, vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályainak, amelyek a végelszámoló vonatkozásában nem érvényesülnek.
Ezek közé tartozik a Gt. 22. § (1) bekezdése, amely a gazdasági társaságok esetében (kkt. és bt. kivételével) előírja, hogy vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. Ez a tilalom nyilván értelmezhetetlen a végelszámoló tekintetében, aki a megszűntnek nyilvánítás esetköreiben főszabályként nem is lehet más, mint felszámoló szervezet, de az önkéntes végelszámolásnál sincs akadálya szervezeti végelszámoló választásának.
Hasonló meggondolásból tesz kivételt a jogalkotó a Gt. 25. § (1) bekezdése és 23. § (3) bekezdésével. A Gt. 25. § (1) bekezdése szerint ugyanis a vezető tisztségviselő (a nyilvános rt.-ben való részvényszerzés kivételével) nem szerezhet részesedést a társaságéval azonos főtevékenységű más gazdálkodó szervezetben, és nem lehet vezető tisztségviselő a "v.a." társaságéval azonos főtevékenységet végző más gazdasági társaságban vagy szövetkezetben, csak ha ehhez az érintett társaság társasági szerződésének felhatalmazása vagy a társaság legfőbb szervének hozzájárulása rendelkezésre áll. Belátható, hogy ezek az összeférhetetlenségi szabályok a felszámolással - végelszámolással és hasonló eljárások levezénylésével profi módon, üzletszerűen foglalkozó cégek esetében nem érvényesülhetnek, mivel éppen tevékenységük lényegi vonásaival ütköznek.
Ugyanez indokolja azt is, hogy a Gt. 23. § (3) bekezdésének alkalmazása alól a végelszámoló számára felmentést ad a Ctv. 99. § (1) bekezdése. A Gt. 23. § (3) bekezdése ugyanis azt mondja ki, hogy a gazdasági társaságnak megszüntetési eljárás során való törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki e törlést megelőző naptári évben a társaságnál vezető tisztségviselő volt. E szabállyal kapcsolatos kivétel magyarázata az, hogy nagyon gyakran fordul elő a jogszabálysértő cégműködés kapcsán elrendelt megszűntnek nyilvánítások kapcsán, hogy a határozat jogerőre emelkedését követően (mely a cég székhelyére való kézbesítés "nem kereste" jelzéssel történő visszaérkeztével bekövetkezhet), a bíróság által végelszámolóként kirendelt felszámoló szervezet helyszíni eljárása nyomán derül csak ki, hogy a cég ismeretlen helyen van, és le kell folytatni a megszüntetési eljárást. A Gt. 23. § (3) bekezdése - ha erre az esetkörre is érvényesülne - indokolatlanul sújtaná a vétlen végelszámolót, holott a jogalkotó csak a cég "fantomizálásában" közreműködő vezető tisztségviselőt kívánja szankcionálni.
A végelszámolásra a Gt. vezető tisztségviselői előírásait ezen túlmenően sem lehet "egy az egyben" alkalmazni, a végelszámolói tisztség és a jogviszony sajátosságait mindig szem előtt tartva csak megfelelő alkalmazásra kerülhet sor. Vonatkozik ugyanakkor a végelszámolásra a 2009. évi LI. törvénnyel megállapított Gt. 23. § (4) bekezdésében meghatározott kizárási ok. E szabály szerint nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, akinek - mint a felszámolással megszűnt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének vagy legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának - felelősségét a felszámolás során ki nem elégített követelésekért a bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szerinti eljárásban jogerősen megállapította, és a jogerős bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. A tilalom hatálya a vele szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenségétől számított öt év.
A végelszámolót is - főszabályként - határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani a Gt. 24. § (1) bekezdés értelemszerű alkalmazásával. Tekintve, hogy a megválasztásakor a cél általában az, hogy a teljes végelszámolást ugyanaz a végelszámoló intézze, jobb, ha a határozatban határozatlan időre (pontosabban a végelszámolás befejeztéig terjedő időre) választják a végelszámolót. Véleményünk szerint az is a Gt. vezető tisztségviselői szabályainak megfelelő alkalmazásához tartozik, hogy a végelszámoló választása akkor is történhet pusztán a legfőbb szerv határozatában a fenti módon, ha erre a társasági szerződés külön felhatalmazást nem ad. A Gt. 24. § (1) bekezdésének felhatalmazása ugyanis álláspontunk szerint a rendes körülmények között működő társaság "valódi" vezető tisztségviselőire irányadó. (Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban külön törvényi felhatalmazás nélkül eddig is így kezelték a végelszámoló választását illetve kijelölését, a fentiek így egybeesnek az évtizedes egységes jogalkalmazói gyakorlattal.)
Említést érdemel a végelszámoló jogállásával kapcsolatban még az a körülmény is, hogy a Ctv. 99. § (3) bekezdése szerint - ha a végelszámoló nem természetes személy - a végelszámoló szervezetnek (mely egyébként ilyenkor többnyire felszámoló szervezet) a Cstv.-ben írt összeférhetetlenségi és alkalmassági feltételeknek kell megfelelnie. Az általa a céghez delegált végelszámolóra pedig a Ctv. 99. § (1)-(2) bekezdésében írt, és a 4.4.1. és 4.4.2. pontban részletezett előírások vonatkoznak.

4.5. A végelszámoló felelőssége, visszahívása

4.5.1. A végelszámoló felelőssége

A Ctv. VIII. fejezetének végelszámolási szabályai a végelszámoló jogállását az általa végelszámolói kötelezettségeinek megszegésével okozott károkért való helytállási kötelezettség tekintetében is igyekszik a korábbinál pontosabban meghatározni.
A végelszámoló helyzetét e vonatkozásban nem az általános Gt. szerinti vezető tisztségviselői előírások határozzák meg, Ezek a kívülálló számára a vezető tisztségvelő által, e jogkörében eljárva okozott károkért a vezető tisztségviselő közvetlen felelősségét nem tartják megállapíthatónak, a vezető tisztségviselő magatartásáért ugyanis a társaság köteles helytállni, és a tisztségviselőnek csak a társasággal szemben áll fenn kártérítési felelőssége. [Gt. 25. § (5) bek.; 26. § (2) bek.; 30. §] Az igényt a társaság jogutód nélküli megszűnése után pedig a Gt. 30. § (6) bekezdésének keretei között, egy éves jogvesztő határidőn belül csak a megszűnt társaság tagjai érvényesíthetik. Ezzel szemben a Ctv. 99. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. (Eltérés a vezető tisztségviselő helyzetéhez képest, hogy mindkét érdekkör egymás mellett nyer említést, egyaránt fontosnak minősül, és nincs is szükség a Gt. 30. § szerinti "rangsorolásra", mert a végelszámolónak a fenyegető, vagy a bekövetkezett fizetésképtelenséggel kapcsolatos teendőit külön szabályozza és szükség esetére szankcionálja a törvény.)
A Ctv. 99. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy a végelszámoló a végelszámolói kötelezettségeinek megszegésével okozott károkért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Ez a szabályozás a vezető tisztségviselő általános helytállási kötelezettségéhez hasonlítva attól teljesen eltérő, nincs ugyanis korlátozás. A végelszámoló nem csak a társasággal szemben, hanem bárkinek (végelszámolói eljárásával vagy mulasztásával) okozott kárért köteles helytállni, az igényérvényesítésre nem csak a társaság (vagy annak megszűnése után a volt tagok), hanem például a kárt szenvedett hitelező is jogosult az általános elévülési idő alatt.
A végelszámoló felelősségének speciális esetkörét alapozza meg az a végelszámolói kötelezettség, hogy ha észleli a fizetésképtelenségi helyzetet, köteles kezdeményezni a felszámolási eljárást. Ez a végelszámolásnál lényegében azt jelenti, hogy a cég vagyona várhatóan nem lesz elegendő a tartozások kiegyenlítésére. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének f) pontja szerint ugyanis a bíróság az adós cég fizetésképtelenségét megállapítja (vagyis elrendeli a felszámolást) az adós, illetőleg a végelszámoló által indított eljárásban (végelszámolás alatt álló cég esetében a végelszámoló kérelmére), ha az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg ha tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta, vagy előreláthatólag nem tudja kiegyenlíteni, és az adós tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoztak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.
A végelszámolónak a fenti körülmények észlelésekor [lásd a Ctv. 99. § (5) bekezdésében írtakat] haladéktalanul kezdeményeznie kell a felszámolást.
Ha a végelszámoló e kötelezettségének teljesítésével indokolatlanul késlekedik, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében, vagy egyes hitelezőket mások rovására jogellenesen előnyben részesített, helytállással tartozik.
A Ctv. 99. § (5) bekezdése szerint a felszámoló vagy a hitelező indíthat keresetet a végelszámoló ellen, és kérheti a bíróságtól, hogy a végelszámolót (magánvagyona terhére) a károkozás mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulás teljesítésére kötelezze, mely a csődvagyont hivatott növelni. Mintegy "mellékbüntetésként" elrendelheti a bíróság azt is, hogy a kötelezettségszegő végelszámoló ilyen esetben végelszámolói díjának valamely részét vagy egészét elveszíti, azaz azt számára nem kell kifizetni, vagy ha ez már megtörtént, visszafizetésére köteles, ezzel is növelve a felszámolás alá került cég vagyonát és a hitelezői követelések fedezetét.
A fenti pertípusnál (amelynek alapja az angolszász jogból kölcsönzött ún. "wrongful trading", a felelőtlen cégvezetés révén bekövetkező megkárosítása a hitelezőknek) az ennek szankciójaként indítható tőke - hozzájárulás iránti keresetet a Ctv. 96. § értelmében a cég székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróság előtt kell benyújtani. Felperes a cég, melyet a felszámoló képvisel, vagy a cég hitelezői. [A Ctv. 99. § (5) bekezdése szerinti perekben kérdéses, hogy a felszámoló saját nevében, vagy a cég képviselőjeként jogosult a perindításra. A probléma nem új, mivel hasonló bizonytalanság övezte a Cstv. 40. § szerint kezdeményezhető pereket egészében a közelmúltig, amikoris a Cstv. 40. §-ának 2004. május 1-jétől hatályos módosításával világossá tette a jogalkotó, hogy ezekben a perekben a felszámoló csak képviselőként jár el. A fenti helyzet tisztázása után visszalépést jelentene, és dogmatikailag is helytelen volna, ha a Ctv. 99. § (5) bekezdése (és a hozzá hasonlóan fogalmazó Cstv. 33/A. § szerinti pereket) a felszámoló a saját nevében indíthatná.
Ez az értelmezés azonban (melyet a törvényszöveg első olvasatban alátámasztani látszik) kizárható a Cstv. 2006. július 1-jétől hatályos 27/A. § (9) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Ez a szabály ugyanis azt mondja ki, hogy a felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, így a felszámolási tevékenység körébe eső Ctv. 99. § (5) bekezdése (és a Cstv. 33/A. § szerinti) perindításnál a felperesnek mindig az adós cégnek kell lennie, és a felszámoló csak a cég képviselőjeként szerepel az eljárásban. Alperes a végelszámoló, a per tárgyaként a felperes által a cégvagyonba befizetni igényelt összeg jelölendő meg, ez az eljárási illeték alapja. A kereseti tényállásban ismertetni kell azt a végelszámolói kötelezettségszegő magatartást és ennek bizonyítékait, melyekre a felperes igényét alapozza.
Ha a díjmegvonást indítványozza a felperes, a keresetlevélben erre nézve is kérelem terjesztendő elő, vagy a bizonyítási eljárás eredményéhez képest utóbb kérhető ennek elrendelése is. A Ctv. 99. § (5) bekezdésének a díjmegvonásra utaló utolsó mondata (valószínűleg nem szándékoltan) olyan megfogalmazást nyert, amely a díjmegvonás (díjcsökkentés) hivatalbóli elrendelését is jelenthetné. Véleményünk szerint azonban a hivatalbóliság erre irányuló kifejezett jogszabályi rendelkezés nélkül nem áll meg, ezzel ugyanis a fél rendelkezési jogát csorbítaná a bíróság. Jelen esetben az önkéntes végelszámolásnál nincs is olyan érdek, amely a cég által finanszírozott végelszámolói díj kérelem nélkül, hivatalból történő megvonását alátámasztaná. Ennek megfelelően a felperes tájékoztatásán túl a hivatalbóli díjcsökkentést (megvonást) nem helyeseljük. A Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, hivatalból csak kifejezett törvényi felhatalmazás alapján járhat el, ilyen egyértelmű felhatalmazás pedig a Ctv. 99. § (5) bekezdésének utolsó mondatából nem olvasható ki. A jogszabályi megfogalmazás mindenesetre pontatlan, az mielőbbi felülvizsgálatra szorul. Elképzelhető ugyanis olyan értelmezés is (lásd: "A Csődtörvény módosításának várható hatásai VIII." - Céghírnök, 2006/10. szám, HVG-ORAC, Bp.), amely szerint a díjmegvonás nem is a perbíróság, hanem a felszámolási költségekről döntő felszámoló bíró hatáskörébe tartozik.
A Ctv. 99. § (6) bekezdése az (5) bekezdésben foglalt és a fentiekben részletezett jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé más végelszámolói kötelességszegések esetére. Így például, ha a végelszámoló az egyszerűsített végelszámolásról a törvényi feltételek ellenére sem tért át az általános szabályok szerinti végelszámolásra; ha egyáltalán nem kezdeményezte a felszámolást, noha helye lett volna, vagy azt kezdeményezte, de a tényleges elrendelésre az ő hibájából nem került sor (például nem pótolta a hiányokat, vagy olyan hiányos kérelmet nyújtott be, amelyet érdemi vizsgálat nélkül elutasítottak).
A felsorolt perindításoknak (akár a felszámolás elkésett kezdeményezése, akár egyszerűsített végelszámolásról áttérés, akár a felszámolás kezdeményezésének hiánya az ok) közös előfeltétele a végelszámoló kötelezettségszegésén túl az, hogy a cég utóbb mégis felszámolás alá kerüljön. Nem tényállási elem viszont a hitelezői részleges vagy teljes kielégítetlenség, mivel éppen az az eljárás célja, hogy az adós vagyonát, a felszámolási költségek és a hitelezői követelések fedezetét növeljék. Ilyen perindításnak véleményünk szerint csak a felszámolás tartama alatt van helye, hiszen az adós tőkéjének kiegészítése csak ekkor végezhető. A felszámolás befejezése és a cég törlése után a volt végelszámolóval szemben már csak a végelszámolóra vonatkozó általános kártérítési szabály [a Ctv. 99. § (4) bek.] alapján lehet fellépni.
A bíróság által megítélendő összeg teljes mértékben a bírói mérlegelésen múlik, ennek során nyilván figyelembe fogja venni az eljáró bíró a kötelességszegés súlyát, az esetlegesen okozott kár mértékét, a végelszámoló vagyoni helyzetét és az eset összes körülményeit, de véleményünk szerint nem terjeszkedhet túl a kereseti követelésen.

4.5.2. A végelszámoló visszahívása

A végelszámoló jogi helyzete abban is a vezető tisztségviselőéhez igazodik, hogy visszahívható. Önkéntes végelszámolásnál ez éppúgy a legfőbb szerv joga, mint ahogy a végelszámoló eredeti kijelölése is a cég önrendelkezési jogába tartozott. [Ctv. 100. § (1) bek.]
A végelszámoló visszahívása esetén díjáról, és az új végelszámoló megválasztásáról értelemszerűen rendelkezni kell.
Gyakran kerül sor a végelszámoló visszahívására akkor, ha a cég végelszámolását a cég megszűnése nélkül kívánja megszüntetni, vagyis a működés továbbfolytatásáról dönt a Ctv. 113. § alapján. (Lásd az 4.6.1.1. és a 6.3. pontban írtakat is.)
Ilyenkor értelemszerűen a végelszámoló visszahívása mellett a végelszámolás megszüntetéséről, a működés továbbfolytatásának elhatározásáról és az új "rendes" tisztségviselő megválasztásáról kell dönteni, továbbá határozni kell a végelszámolás megszűnésével kapcsolatos (egyébként a cégjegyzéket is érintő) változásokról. Az ezzel összefüggő változásbejegyzési kérelem benyújtása az általános szabályok szerint már az új vezető tisztségviselőt terheli.

4.6. A végelszámolással kapcsolatos változásbejegyzési eljárás és közzététel

4.6.1. A végelszámolással kapcsolatos változásbejegyzési eljárás

A végelszámolással kapcsolatban változásbejegyzési eljárásra rendes körülmények között két októl kerülhet sor az önkéntes (nem egyszerűsített) végelszámolás esetén. Az egyik változásbejegyzési kérelem a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás elhatározásával és az utóbbi megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változás bejegyzésére vonatkozik, alapvetően ezt ismertetjük a jelen pontban. A végelszámolás befejeztét követően a cég törlését kell kérni (végeredményben ez is egy speciális változásbejegyzési eljárás), ezzel azonban majd a 8. pontban foglalkozunk.
Az egyszerűsített végelszámolás cégjogi tudnivalóit a 7.1. pontban, a kényszer-végelszámolással, illetve az azzal kapcsolatos hivatalbóli cégtörléssel [Ctv. 62. § (2) bek.] összefüggő ismereteket a 7.2. pontban és a 8. fejezetben tárgyaljuk majd.
A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás elhatározása jogilag jelentős tény, hiszen nem kétséges, hogy a piaci élet szereplőivel tudatni kell, ha valamely vállalkozás gazdasági tevékenységének beszüntetését tervezi, mégpedig úgy, hogy jogalanyiságának - általánosságban véve - nem lesz folytatója. A fenti körülményről pedig a cégjegyzéki adatokból és azok közzétételével értesíthetők legegyszerűbben az üzleti partnerek. A cég sajátos létszakaszával (melyet a cégnév is jelez a végelszámolás megindulásától) együtt járó legmarkánsabb változás a cég képviseletében történik.
Az 1988. évi VI. tv. és az 1989. évi 23. tvr. (a Ctvr.) 12. §-a úgy rendelkezett, hogy a végelszámoló kijelölésével a korábbi képviselők jogosítványai megszűnnek, és a céggel kapcsolatos vagyoni nyilatkozatok tételére, a cég irányítására csak a végelszámoló jogosult. Az 1997. évi Gt. és a régi Ctv. - sajnos - ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ennek ellenére a bírói gyakorlat továbbra is fenti szemléletet követette, bár tételes jogszabályi alapja már nem volt, és csak bonyolult következtetések révén lehetett levezetni azt. Ennek ellenére (a jogalkalmazói körben tudomásunk szerint soha nem vitatottan) a végelszámolás alá került cégek korábbi vezető tisztségviselőit a cégbíróságok (igaz, az ilyen tárgyú kérelemre indult eljárásokban a változásbejegyzési kérelmek alapján) rendre törölték a cégjegyzékből, és helyettük képviseletre jogosultként a végelszámolót jegyezték be. Noha logikus, és a dolgok jogi természetét tekintve helyes volt ez a gyakorlat, nem hallgatható el azonban, hogy a jogi alapot nélkülözte.
Ezen a helyzeten segített a 2006. évi V. törvény, amelynek 98. § (2) bekezdése expressis verbis kimondja, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és ettől kezdve a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. Erre tekintettel őt terheli a végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változásoknak a cégjegyzéken való átvezettetésének a kötelezettsége is. [Ez a szabály megfelel a Ctv. 33. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint a cégbejegyzési illetve a változásbejegyzési kérelem előterjesztésére a cég szervezeti képviselője köteles, és e kötelezettség késedelmes teljesítése 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható.]
A Ctv. 101. § (1) bekezdése erre figyelemmel mondja ki azt, hogy a végelszámolás megindítását változásbejegyzési kérelemben a végelszámoló köteles bejelenteni a cégbíróságnak. A Ctv. 55. § (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás elhatározásával kapcsolatos változásbejegyzési kérelemre az általános változásbejegyzési szabályok érvényesülnek, a kérelemre történő (önkéntes végelszámolás) cégjegyzéki változásainak bejegyzésénél azonban az általános (30 napos) bejelentési határidőtől eltért a jogalkotó.
A végelszámolás megindításától (azaz a végelszámolás kezdő időpontjától) számít a változásbejegyzési bejelentésre nyitva álló időtartam, e kezdő időponttól azonban nem 30, hanem csak 15 napja van a végelszámolónak a kérelem határidőben történő előterjesztésére. Aki ezt elkési, a fentiekben említett bírság kiszabását kockáztatja.
A végelszámolás számos cégjegyzéki adat megváltozását vonja magával. A képviselő személye és esetlegesen a képviselet módjának változása mellett a cégnév - és ha ilyen van - a cég rövid neve is módosul: a Ctv. 5. § értelmében a cég nevét (rövid nevét) végelszámolása esetén "végelszámolás alatt" ("v.a.") toldattal kell használni.
Minderre figyelemmel, s tekintettel a Ctv. 101. § (1) bekezdésében és a 26. § (1) bekezdése c) pontjában foglaltakra is, az alábbi cégjegyzéki változások bejegyzését kell kérnie a végelszámolónak:
- a cég korábbi teljes nevének törlése;
- a cégnév "végelszámolás alatt" toldattal való bejegyzése;
- a cég korábbi rövid nevének törlése [ha cégjegyzékbe bejegyzett rövid neve [Ctv. 3. § (3) bek.] volt;
- a rövid név "v.a." toldattal való bejegyzése;
- a korábbi vezető tisztségviselő(k) törlése;
- a képviseletre vonatkozó 13. rovatban a végelszámoló nevének, anyja nevének, lakhelyének, adóazonosító számának, ha van elektronikus aláírása, az aláíró tanúsítványnak a bejegyzése, és ha a végelszámoló gazdálkodó szervezet, akkor a céghez delegált természetes személy végelszámolón kívül a szervezet adatai feltüntetendők a kérelem-nyomtatványon, a 21/2006. (V. 18.) IM r. értelmében.
A nyomtatványon [miután az a vezető tisztségviselő, és így a végelszámoló tekintetében is cégjegyzéki adat a Ctv. 24. § (1) bekezdés h) pontja értelmében] a végelszámolói jogviszony kezdetét és végét is jelölni kell. A jogviszony kezdete értelemszerűen a végelszámolás kezdő időpontja. Ha a megbízatás határozatlan tartamú, akkor a "jogviszony vége" alrovatot nem kell kitölteni a kérelmen. Ha a végelszámolás kapcsán a képviselet módja változott, ennek cégjegyzéki feltüntetése a képviseleti 13. rovat megfelelő kitöltésével módosul. A korábbi képviselő törlésével annak képviseleti módja is törlésre kerül, a végelszámoló képviselőkénti bejegyzésével a 13. rovat adataként bekerül a cégjegyzékbe az ő önálló képviseleti joga a kérelem nyomán.
- A cégjegyzékbe bejegyzendő, és ezért a változásbejegyzési kérelmen is szerepeltetni kell a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét;
- A végelszámolás kezdő időpontját.
A változásbejegyzési eljárás általános szabályaihoz képest - a legutóbbi időkig - volt egy érdekes eltérés. Abban az esetben, ha a legfőbb szerv által megválasztott végelszámoló azonos volt a korábbi vezető tisztségviselővel (akinek címpéldánya a cégiratok közt már úgyis szerepelt), a végelszámolónak - pusztán a vezető tisztségviselői mivoltának jogcímében bekövetkező változás miatt - nem kellett új címpéldányt csatolnia. Aláírás-mintája ugyanis nem változott, az aláírási címpéldány pedig lényegében arra volt hivatott, hogy a cégbíróságon, mint hiteles helyen kétség esetére mindig rendelkezésre álljon a cég képviselője aláírásának hiteles mintája. [Ctv. 101. § (2) bek. 2009. szeptember 1-jéig hatályos szövege]
Ellenkező esetben azonban a végelszámoló köteles volt címpéldányát a cégbírósághoz benyújtani. Az elektronikus cégeljárás általánossá tételével azonban az aláírási címpéldánynak a papíralapú eljáráshoz kötődő korábbi szerepe okafogyottá vált, az erre vonatkozó okirat benyújtási kötelezettséget a Ctv. korábbi (2007. évi LI. törvénnyel végbement) módosítása a többi képviseletre jogosult tekintetében meg is szüntette. Sajátos módon azonban nem történt ez meg a felszámoló és a végelszámoló vonatkozásában, így a végelszámoló és a felszámoló továbbra is köteles volt aláírási címpéldányát a cégbírósághoz benyújtani. Ezt az indokolatlan kötelezettséget szüntette meg a 2009. szeptember 1-jétől hatályos 2009. évi LI. tv. 50. § (16) bekezdése, amely a Ctv. 55. § (1) bekezdéséből a címpéldány csatolás kötelezettségét kiiktatta, és az 51. § (1) bekezdés cc) pontja hatályon kívül helyezte a Ctv. 101. § (2) bekezdését, valamint a Ctv. 1. számú mellékletének V.1. pontjából az aláírási címpéldány benyújtását előíró c) alpontot.
A gyakorlatban kérdésessé vált, hogy a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet egyszerűsített kérelemként is be lehet-e nyújtani vagy kizárólag az általános eljárás szabályai szerint? A bírói gyakorlat arra az álláspontra helyezkedett, hogy végelszámolás alatt álló cég az egyszerűsített cégeljárás előfeltételének számító szerződésmintát nem használhatja létesítő okiratának módosításához, noha a szerződésmódosítás kötelezettsége a végelszámolással kapcsolatos cégjegyzéki változások miatt okvetlenül felmerül, a szerződésminta azonban ezek feltüntetésére nem alkalmas. Így foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla is a 10. Cgf. 43.031/2009/2. számú döntésében, kimondva, hogy a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelem csak az általános változásbejegyzési eljárás rendje szerint terjeszthető elő, tekintve, hogy a szerződésminta törvényi szövegén változtatni nem lehet. Erre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is Gfv. X. 30.206/2009/2.számú határozatában, kimondva: ..."Mivel azonban a bejegyzendő változás - pl. az, hogy a cég végelszámolója ki volt - a szerződésmintán nem tüntethető fel a szerződésminta meg nem engedett módosítása nélkül, ezért elengedhetetlen lett volna, hogy az egyszerűsített cégeljárásról a cég áttérjen az általános szabályok szerinti cégeljárásra."
A Ctv. 1. számú Mellékletének V. 1. pontja tartalmazza azokat az okirati mellékleteket, melyeket "kötelező minimumként" csatolni kell az önkéntes végelszámolás megindításával kapcsolatos változások bejegyzése iránti kérelemhez. Ezek hiányában ugyanis a cégbíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a Ctv. 50. § (1) bekezdéséhez képest alkalmazandó 45. § alapján. Természetesen a Ctv. 1. számú Mellékletében meghatározott, az általános szabályok szerint szükséges okiratokat is csatolni kell, így a megfelelően kitöltött változásbejegyzési kérelmet, a jogi képviselő meghatalmazását, az egységes szerkezetű okiratot, hiszen azon egyrészt a vezető tisztségviselő változását, másrészt a végelszámolással kapcsolatos, törvényszerűen bekövetkező (legfőbb szerv ülésének határozatába vagy létesítő okirat módosításba foglalt) módosításokat (cégnév, rövid név változását, esetleges képviseleti mód változást) át kell vezetni. Le kell róni az eljárási illetéket és igazolni kell a közzétételi díj megfizetését is.
A Ctv. 1. számú Mellékletének V. 1. pontja értelmében ezenfelül az általános szabályok szerint lefolytatott végelszámolás esetén csatolni kell
- a legfőbb szerv jogutód nélküli megszűnését elhatározó, és a végelszámolás megindítására, a végelszámoló kijelölésére vonatkozó határozatát;
- a végelszámolói megbízatás elfogadását tartalmazó, az összeférhetetlenségre is kiterjedő nyilatkozatot;
- nyilatkozatot arról, hogy a munkavállalói érdekképviseletet a végelszámolás megindításáról az ügyvezetés tájékoztatta.
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44.507/2008/2. számú határozata a fentiekkel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a végelszámolási eljárás megindításának bejegyzésére vonatkozó változásbejegyzési eljárásban is érvényesülő alapelv szerint a kérelmet úgy kell összeállítani, hogy ahhoz nem valamennyi, az adott tárgykörhöz a Ctv. 1-2. számú Mellékletében nevesített okiratot kell mellékelni, csupán a konkrét változásbejegyzési kérelem tárgya szerint szükségeseket. [BDT 2009. 3/50.]
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44.767/2008/3. számú döntésében megállapította, hogy a Ctv. 1. számú Melléklete tartalmazza azon okirati mellékleteket, amelyeknek hiánya hiánypótlás nélküli elutasításra vezet, a 2. számú melléklet pedig azon okiratokat sorolja fel, amelyeknek hiánya hiánypótlási felhívás kiadására ad alapot. A Ctv. 1. számú Mellékletének V. 1. e) pontja alapján végelszámolás esetén szükséges okirat a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv igazolása a cég biztosítottjai adatainak átadásáról. Ezt az okiratot azonban nem a végelszámolási eljárás megindításával kapcsolatos adatváltozások cégbejegyzésére irányuló kérelemhez, hanem a végelszámolási eljárás befejezését követően előterjesztett változásbejegyzési (törlési) kérelemhez kell csatolni.

4.6.1.1. A működés továbbfolytatásával kapcsolatos változásbejegyzési eljárás

A Ctv. 113. § értelmében a legfőbb szerv a végelszámolás alatt - a cég törlésére irányuló kérelem benyújtásáig - bármikor elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a működés továbbfolytatását. (Lásd a 4.5.2. pontban írtakat is)!
Ha a cég legfőbb szerve e döntést meghozza (mely döntés éppen olyan fontosságú, mint a működő cég jogutód nélküli megszűnésének elhatározása), ez ugyanúgy cégjegyzéki változásokat eredményez, mint a végelszámolás megindítása. Itt arról van szó, hogy a cég végelszámolását a cég megszűnése nélkül befejezi, végelszámolóját felmenti (díját megállapítva!), új vezető tisztségviselőt (tisztségviselőket) választ, és természetesen cégneve (rövid neve) is "megszabadul" a "v.a." ("végelszámolás alatt") toldattól. A 72/2006. (IV. 3.) Korm. sz. r. 6. § (1) bekezdésében írtak szerint a működés továbbfolytatását eldöntő határozatban rendelkezni kell a végelszámolás megszüntetésének időpontjáról is. Ez részint cégjegyzéki adat, részint pedig a mérlegfordulónap a végelszámolási időszak lezárása és a "rendes" cégműködés újrakezdése szempontjából. Minderre figyelemmel pedig a létesítő okirat is módosul, tehát a cégjegyzék 8. rovatát is szerepeltetni kell a megfelelő dátummal a változásbejegyzési kérelmen.
A változásbejegyzési kérelem 26. rovatában jelezni kell azt a körülményt X jellel, hogy a végelszámolás befejezésére a cég fennmaradásával került sor, egyúttal a végelszámolás befejeztének időpontját is be kell írni e rovatba a 21/2006. (V. 18.) IM. r. mellékleteként megjelent nyomtatvány-kérelem megfelelő kitöltésével.
Említést érdemel, hogy a működés továbbfolytatásának elhatározásával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet a Ctv. 1-2. számú Mellékletében felsorolt okiratok közül az általános szabályok szerint kell összeállítani, azonban a 2. számú Melléklet IV. e) pontjában írtak szerint van egy olyan okirat, amelynek benyújtását kifejezetten erre az esetre írja elő a jogalkotó. Ez a legfőbb szerv által hozott, a működés továbbfolytatására vonatkozó határozatok benyújtási kötelezettségét határozza meg. [Ez pontosabban a végelszámolás befejezéséről, a működés továbbfolytatásáról, a végelszámoló felmentéséről és az új vezető tisztségviselő(k) megválasztásáról szóló döntések meghozatalát, és az ezt igazoló okiratok benyújtását jelenti.] A fenti változás bejegyzésével kapcsolatos speciális közzétételi előírásra lásd a következő pontban írtakat.

4.6.2. A végelszámolással kapcsolatos közzététel

A Ctv. 20. §-ának (2) bekezdése szerint a cégjegyzék adatait, valamint azok változásait - ideértve a cég törlését is - az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában, a Cégközlönyben közzé kell tenni. Ez a közzétételi kötelezettség a cégbíróságokat terheli, melynek költségeit azonban a 22/2006. (V. 18.) IM r. által megszabott mértékben az érintett cég köteles előlegezni.
[A közzétételi költségtérítés előzetes befizetésének igazolása azon okiratok közé tartozik, amelyeknek hiánya a Ctv. 45. § (2) bekezdése értelmében a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását vonja maga után, figyelemmel a Ctv. 1. számú Mellékletének I. 10. pontjában foglaltakra is.]
A cégbíróság a változásbejegyző végzésének rendelkező részét teszi közzé, felsorolva azokat az okiratokat is, amelyek alapján a végzést meghozta. A végzésben, illetve annak alapján a közleményben azt is szerepeltetni kell, hogy a vonatkozó cégiratok a cégjegyzéket vezető cégbíróságon megtekinthetőek. (Kft. és rt. esetében a létesítő okirat módosítása is közzétételre kerül, kivéve, ha a kft. létesítő okiratának módosítása szerződésminta alkalmazásával készült.) [Ctv. 20. § (2)-(3) bek.]
Tekintettel arra, hogy a jogutód nélküli megszűnés elhatározása vagy bíróság általi elrendelése, a végelszámolás megindításával és befejezésével, valamint a cég törlésével kapcsolatos cégjegyzéki adatváltozások az üzleti partnerek számára fokozott jelentőséggel bírnak, ezért ezeknek az adatoknak közzététele garanciális kérdés. A közzététel helyeként pedig értelemszerűen annak a sajtóorgánumnak kell szerepelnie, amelyben a gazdálkodó szervezetek legfontosabb adatai, közleményei jelennek meg, jogszabályi előírások szerint.
A Ctv. 20. § (5) bekezdés f) pontja értelmében a Cégközlönyben közzétételre kerül a cég végelszámolásának kezdete, és ha a működés továbbfolytatását határoznák el, akkor befejezése is. (Ha a cég megszűnésével végződik a végelszámolás, ez a törlő végzésből és közzétételéből ugyancsak kiderül.) A Ctv. 26. § (1) bekezdés c) pontja szerint a végelszámolás kezdete és befejezése cégjegyzéki adat is, már ebből is következik, hogy bejegyzése és közzététele kötelező.
Mivel a végelszámolás megindításáról a Cégközlöny révén a lehető legszélesebb nyilvánosságot értesítik, helyénvaló, hogy annak a további működés elhatározása miatti megszűnéséről is ugyanilyen körben értesítsék az üzleti élet szereplőit.
Az általános szabályok szerinti végelszámolás megindításáról szóló cégbírósági végzéssel történő közzététel kapcsán a Ctv. 101. § (1) bekezdés és 102. § (2) bekezdés alapján a következő adatokat kell tartalmaznia a közleménynek:
- a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét;
- a végelszámolás kezdő időpontját;
- a végelszámoló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét); ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor e személy cégjegyzékszámát és a megbízásából eljáró természetes személy nevét és lakóhelyét is;
- a korábbi vezető tisztségviselő(k) jogviszonyának a megszűnését;
- a végelszámolás alá került cég nevét, székhelyét, adószámát, cégjegyzékszámát; ha a jogutód nélküli megszűnés elhatározását megelőző két éven belül jogutódlás következett be, a jogelőd(ök) nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát (az azonosíthatóság érdekében);
- a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a közzétételtől számított negyven napon belül a végelszámolónak jelentsék be.
Az általános szabályok szerint indult végelszámolásnál a kérelmező a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése értelmében jogi személyiség nélküli cég esetében 7000 Ft; jogi személy cég esetében 15 000 Ft díjat köteles fizetni. A végelszámolás befejezését követő törlési kérelem bejegyzése és közzététele ingyenes (lásd a 8.1. pontban írtakat), a működés továbbfolytatásának elhatározására pedig az általános (fentiekben ismertetett) közzétételi előírások vonatkoznak.

4.6.2.1. A kft. és az rt. végelszámolásával kapcsolatos új közzétételi szabályok

A régi Gt. a tőketársaságok (kft., rt.) vonatkozásában - vélhetőleg hitelezővédelmi megfontolásból - elégtelennek találta a végelszámolással együtt járó cégbírósági közlemény megjelentetését. A kft. tekintetében a régi Gt. 169. §-ának (1) bekezdése, rt.-re nézve pedig a 266. §-ának (1) bekezdése előírta, hogy a cégbíróság által megjelentetendő közleményen túlmenően a cég végelszámolója maga is adjon közre egy végelszámolási hirdetményt a Cégközlönyben. Kft.-nél és rt.-nél tehát két hirdetményi kötelezettség volt: egyrészt a cégbíróság segédletével kellett megjelentetni egy, a végelszámolással érintett cég által finanszírozott, és a Cstv. 2006. július 1-je előtt hatályos 66. § (2) bekezdése szerinti adatokat is tartalmazó közleményt, másrészt a végelszámolónak közvetlenül is kérnie kellett a cégbírósági végzés közzétételét követően saját végelszámolási hirdetményének megjelentetését a Cégközlöny szerkesztőségétől.
E közleménynek - egyebek közt - tartalmaznia kellett a hitelezői felhívást. Ez - hasonlóan a Cstv. 66. §-ának (2) bekezdéséhez - arra szólította fel a kft. vagy rt. hitelezőit, hogy követeléseiket 40 napon belül jelentsék be a végelszámolónak.
A régi Gt. 169. §-ának (2) bekezdése és a 266. §-ának (2) bekezdése egyaránt úgy rendelkezett, hogy a társaság törlése iránti kérelemhez csatolni kell a végelszámoló saját hirdetményének megjelentetését igazoló dokumentumot, ez tehát a törlési kérelem teljesítésének előfeltétele volt.
Gondot okozott annak eldöntése, hogy a törlési kérelem benyújtására mikor kerüljön sor, szükséges-e a kétféle (és egyben egymást fedő) 40 napos hirdetményi határidő leteltének bevárása, vagy sem? Kétségtelen, hogy a Cstv. régi 66. § (2) bekezdésében, valamint a régi Gt. 169. § (1) és 266. §-ának (1) bekezdésében előírt hirdetmények a korlátozott felelősségi formájú társaságok jogutód nélküli megszűnésénél a hitelezők biztonságát kívánták fokozni. Lényegében az volt a cél, hogy a két ízben - a bíróság és a végelszámoló eljárása révén - megjelenő közlemény figyelemfelkeltő hatása növekedjen. Nyilván ezért szólt úgy a szabály mindkét cégformánál, hogy a bírósági közlemény közzététele után kérheti csak a végelszámoló a saját hirdetményének nyilvánosságra hozatalát, ami értelemszerűen azzal járt, hogy - a nyomdai átfutásra is figyelemmel - a két hirdetmény megjelenése között akár hetek is eltelhettek.
Hitelezővédelmi indokok alapján, és a jogintézmény célját szem előtt tartva a bírói gyakorlat úgy foglalt állást, hogy a törlési kérelem előterjesztésével meg kell várni a második (végelszámolói) hirdetmény negyven napos határidejének elteltét, és csak akkor lehet befejezni a végelszámolási eljárást, ha ezalatt hitelező nem jelentkezett, vagy ha igen, igényét számba vették és kielégítették. Mivel a végelszámoló által készítendő záródokumentumok összeállításának és a taggyűlés (közgyűlés) általi elfogadásának a hirdetményi eljárás teljes befejeződése előfeltétele volt, a törlési kérelem és mellékleteinek korábbi előterjesztése is kizárt volt.
A végelszámolás új szabályainak megalkotása során a fenti szabályok túlbiztosító jellegének és ellentmondásosságának megszüntetésére törekedett a jogalkotó. A kétszeri, egymást követő és azonos tartalmú hirdetményi felhívást még a tőketársaságok esetében sem indokolja semmi, azok csupán arra jók, hogy valamennyi érdekelt számára zavart okozzanak annak eldöntésénél, hogy a végelszámolási közlemény megjelenéséhez kapcsolódó határidők számítását mikortól kell kezdeni.
A Gt.-nek a kft. és az rt. jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos anyagi jogi szabályai közül emiatt maradt el a végelszámoló saját közleményével kapcsolatos rendelkezés, a Ctv. végelszámolási fejezete pedig egyértelművé teszi, hogy az általános szabályok szerint indult (önkéntes) végelszámolásnál csupán egyetlen hirdetmény jelenik meg: az, amelyet a végelszámolás megindításának bejegyzésével kapcsolatban a Ctv. 102. § (2) bekezdése szerinti tartalommal a cégbíróság tesz közzé, és a végelszámolónak egyetlen, a Ctv. VIII. fejezetének hatálya alá tartozó cégforma esetében sincs saját közzétételi kötelezettsége. (Ettől eltérő szabályok csak az egyszerűsített végelszámolás esetében vannak. Erre nézve lásd a 7.1. pontban írtakat.)
A cégbíróság által megjelentetett közlemény közzétételi időpontjához kapcsolódnak - egyebek közt - a hitelezői igénybejelentéssel, a hitelezők jegyzékének elkészítésével és benyújtásával kapcsolatos, az 5. pontban tárgyalt jogcselekményekre irányadó törvényi határidők.

4.6.3. A végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési eljárás illetéke

Az általános szabályok szerinti végelszámolás megindításának eljárási illetéke a kérelemre történő változásbejegyzési eljárás illetékével megegyezik, eszerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 45. §-ának (3) bekezdése értelmében a lerovandó eljárási illeték 15 000 Ft.
A végelszámolásnak a cég törlése nélküli megszűnésével kapcsolatos változásbejelentés (ha a végelszámolást megszüntetve a továbbműködést választják) az általános változásbejegyzési szabályok szerinti illetékezés alá esik. Ezekben az esetekben (a cégnévnek, a képviseletnek, esetleg a cégjegyzés és képviselet módjának a változása illetve a végelszámolás befejezése miatt) több cégjegyzéki rovatot érintő változás következik be, az illeték az 1990. évi XCIII. tv. 45. § (3) bekezdése szerint 15 000 Ft. Ugyanez az illetéktétele a változásbejegyzési kérelemnek akkor is, ha a végelszámolás folyamán valamely okból a végelszámoló személye, vagy bejegyzett adatai változnak.
[Az egyszerűsített végelszámolás, a kényszer-végelszámolás és a hivatalbóli és kérelemre történő törlés vonatkozó szabályaival a megfelelő (7-8. fejezetben) foglalkozunk.]

4.7. A végelszámoló tájékoztatási kötelezettsége

A Cstv. 102. § (3) bekezdése előírja, hogy a végelszámoló (a cégbíróság által megjelentetett közleményen túlmenően) maga is köteles meghatározott személyek és szervezetek figyelmét felhívni a cég által elhatározott jogutód nélküli megszűnésre és a végelszámolás megindításának tényére. A 102. § (3) bekezdése értelmében a végelszámoló a végelszámolás közzétételétől számított 15 napon belül - szükség szerint - (azaz, ha a cég körülményei a tájékoztatást indokolják, például ingatlana van, s ezért az illetékes földhivatal értesítendő az ingatlan-nyilvántartási szabályokra figyelemmel) - a végelszámolás megindításáról közvetlenül is értesíteni köteles az alábbi személyeket:
- az ingatlanügyi hatóságot a végelszámolás tényének ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése érdekében;
- ha a cég valamely vagyontárgya országos közhiteles vagy közérdekből vezetett nyilvántartásban szerepel, e nyilvántartást vezető szervezetet;
- az illetékes vámhatóságot, állami adóhatóságot, nyugdíjpénztárat, továbbá, ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez, az engedélyező hatóságot;
- a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet;
- az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások elhárításához, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat;
- a cég bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet;
- a cég vagyoni részvételével működő jogalanyok vezető tisztségviselőit, illetve a cég részvételével működő társadalmi szervezeteket, alapítványokat,
- a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévő hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot.
Az előbbi felsorolásból látható, hogy a fenti kötelezettségek teljesítése az egyes szervezetek, hatóságok számára azért lehet fontos, hogy a megszűnni kívánó szervezettel kapcsolatos esetleges tennivalóikat felmérjék, elvégzésüket megfelelő módon ütemezhessék, a még folyamatban lévő eljárásokat befejezhessék.
Az értesítési kötelezettség körébe tartozó más esetekben a közhiteles vagy közérdekből vezetett nyilvántartó, vagy egyéb nyilvántartásokat végző szervezetek, illetve a cég működésében érdekelt szervezetek és személyek tájékoztatását, felkészülését szolgálják a Ctv. ismertetett rendelkezései.

5. fejezet

A végelszámolás lefolytatása

5.1. A végelszámolás megindulása

A végelszámolási eljárás - a cég megszűnésének önkéntes elhatározása esetén - a megszűnéssel kapcsolatos határozatban megjelölt időponttól (kezdő időpont), kényszer-végelszámolás esetén a kényszer-végelszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedésének a napjától kezdődik. Változatlanul érvényes, hogy a végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, ami nem lehet korábbi, mint a határozat kelte [Ctv. 97. § (2) bekezdés].
A végelszámolás kezdő időpontjához fűződő jogkövetkezmények természetesen részben eltérnek a végelszámolás két típusa esetén. Az önkéntes végelszámolás esetén az adott cégformára vonatkozó anyagi jogszabályok (a cég létesítésére és működésére vonatkozó ún. szervezeti törvény) tartalmazzák a döntéshozatal rendjét, illetve azt, hogy a megszűnéshez a legfőbb szerv milyen arányú szavazati többsége szükséges. A kényszer-felszámolást pedig a cégbíróság rendeli el, ha törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja, vagy ha az anyagi jogszabályok szerint a cég megszűnését előidéző ok következett be, illetve, ha a cég a végelszámolást 3 éven belül nem fejezte be, továbbá, ha a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre.
Nem határozható el a végelszámolás a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés kézhezvételét követően, a felszámolás elrendelésével pedig a folyamatban lévő végelszámolás megszűnik [Ctv. 95. § (1) bekezdés]. Természetesen hatályát veszti a végelszámolással kapcsolatos határozat akkor is, ha a határozatot a cég fizetésképtelenségének a megállapításáról szóló végzés kézbesítése előtt hozta meg, de utóbb a fizetésképtelenséggel kapcsolatos végzés jogerőre emelkedett, függetlenül attól, hogy a végelszámolás kezdő időpontja egy későbbi időpont, és ebben az értelemben a végelszámolás még nem is volt folyamatban.
Szintén nem határozható el a végelszámolás, és a már megindult végelszámolás sem fejezhető be, ha a büntetőügyben eljáró bíróság, vagy az ügyész a céget vagy a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására került sor.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről a 2001. évi CIV. törvény rendelkezik. A törvény 1. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában jogi személy: minden szervezet és annak önálló képviseleti joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint az a szervezet, amely a polgári jogi jogviszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő vagyonnal rendelkezik, ideértve a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti előtársaságokat is.
A törvény 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy jogi személlyel szemben a törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvben meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi személy
a) ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.
A felsorolt eseteken kívül a törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatóak akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte, és a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője a bűncselekmény elkövetéséről tudott.
Ha a bíróság a törvény 2. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben büntetést szab ki, a jogi személlyel szemben három intézkedést alkalmazhat. Elrendelheti a jogi személy megszüntetését vagy a jogi személy tevékenységének a korlátozását, illetve pénzbírságot szabhat ki. A jogi személy megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat és
a) a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy
b) a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja.
A bíróság a jogi személyt megszüntetheti akkor is, ha jogszerű gazdasági tevékenységet folytat, de az a) és b) pontban foglalt feltételek fennállnak. A törvény szerint nem lehet megszüntetni a jogi személyt, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy országos közüzemi szolgáltató, nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, továbbá, ha honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
Ha jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni.
Az eljárás jogerős befejezéséről, valamint az alkalmazott intézkedésről a bíróság haladéktalanul értesíti a nyilvántartást vezető bíróságot. A törvény 26. §-ának (2) bekezdése szerint a jogi személy megszüntetése esetén a nyilvántartást vezető bíróság az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvénynek a megszűntnek nyilvánítás, illetve a feloszlatás esetén irányadó szabályai szerint jár el azzal az eltéréssel, hogyha a bíróság a büntetőeljárás során a jogi személy vagyonát érintő vagyonelkobzást alkalmazott, annak bírósági végrehajtása megelőzi a jogi személy vagyonának a felosztását, így a végelszámolási, illetőleg felszámolási eljárás megindítását, illetőleg lefolytatását.
Az önkéntes végelszámolás esetén a végelszámolás kezdőidőpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és a végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. Az új szabályozás a korábbiakhoz képest tételesen is kimondja, hogy a kezdő időponthoz a két fenti joghatás is társul. Természetesen a vezető tisztségviselői státusz nem csak a külső képviseleti jogot jelenti, hanem az ügyvezetői és a munkáltatói jogosítványokat is, azaz a kezdő időponttól kezdve a céget érintő döntést - a törvényben foglalt kivételekkel - csak a végelszámoló tehet, és ő gyakorolja a munkáltatói jogokat is.

5.2. A végelszámolás menete

A végelszámolás első létszakasza a végelszámolás elhatározásától a végelszámolás kezdő időpontjáig tart. A kezdő időponttól kezdve indul a végelszámolás tényleges lebonyolítása és ettől az időponttól kezdve a végelszámoló rendelkezik a lebonyolításhoz szükséges jogkörökkel. Ahhoz, hogy a végelszámoló eredményesen tudja teljesíteni a feladatait és jogszabályi kötelezettségeinek is eleget tudjon tenni, szükség van a cég korábbi vezető tisztségviselőinek a közreműködésére is. A volt vezető tisztségviselőknek a végelszámolás megindulásával összefüggő kötelezettségeiről a korábbi fejezetekben már részletesebben szóltunk, ezért e helyütt csak ismét utalunk rá, hogy a vezető tisztségviselő kötelezettségei - jellegükből fakadóan - tartalmukban nem sokat változtak.
A Ctv. 98. §-ának (3) bekezdése szerint a végelszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője
a) a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a számviteli törvény alapján a cég tevékenységét lezáró beszámolót készít és elvégzi mindazon feladatokat, amelyeket számára a számviteli, az adóügyi vagy egyéb jogszabályok előírnak, és ezeket az okiratokat, valamint a cég iratanyagát a végelszámolónak legkésőbb a végelszámolás kezdő időpontjától számított 45. napon átadja;
b) a folyamatban lévő ügyekről a végelszámolót tájékoztatja;
c) a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készít és azokat, valamint az irattári anyagokat a végelszámolónak átadja;
d) a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, valamint a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatja.
Új szabály, hogy a cég korábbi vezető tisztségviselője a törvényben meghatározott feladatok, illetve határidők elmulasztásából vagy nem megfelelő teljesítéséből eredő kárért a polgári jog általános szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik. Mulasztás esetén a korábbi vezető tisztségviselőt a végelszámoló kérelmére a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő és ismételten is kiszabható pénzbírsággal sújthatja.
Szintén új szabály, hogy a végelszámoló kérelmére a mulasztó vagy valótlan adatot közlő korábbi vezető tisztségviselőt a cégbíróság arra is kötelezheti, hogy viselje azokat a költségeket, amelyek a törvényben foglalt feladatoknak a végelszámoló által megbízott szakértő által történő elvégeztetésével merülnek fel.
A végelszámoló feladatai a végelszámolás kezdő időpontjától kezdődően a következőképpen alakulnak.
1. A végelszámoló eleget tesz a cégbíróság felé változásbejegyzési kötelezettségének. A Ctv. 101. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámoló a végelszámolás megindítását változásbejegyzési kérelemben köteles bejelenteni a cégbíróságnak, amelyben fel kell tüntetni a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét, a végelszámolás kezdő időpontját, a végelszámoló nevét, lakóhelyét, ha a végelszámoló nem természetes személy, akkor a cégjegyzékszámát és a megbízásából eljáró természetes személy nevét és lakóhelyét, továbbá a korábbi vezető tisztségviselők jogviszonyának a megszűnését. (A végelszámoló az aláírási címpéldányát csak akkor köteles csatolni a változásbejegyzési kérelemhez, ha az a cégiratok között nem szerepel, mivel nem ő volt a cég korábbi vezető tisztségviselője.) A jogi képviselet a végelszámolási eljárásban is kötelező, ha a végelszámoló a cégtörvény alapján őt terhelő változásbejegyzési kötelezettségének tesz eleget (Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 43.264/2005/2.).
A Ctv. 101. §-ának (1) bekezdése sorolja fel tehát azokat a cégjegyzéki adatokat, amelyeket a végelszámoló változásbejegyzési kérelmének tartalmaznia kell. A változásbejegyzési kérelem mellékleteit a Ctv. 1. számú Mellékletének V. pontja sorolja fel.
2. A végelszámoló eleget tesz értesítési kötelezettségének. Ennek keretében a végelszámoló a végelszámolás közzétételétől számított 15 napon belül - szükség szerint - értesíti a végelszámolás megindításáról a cég ingatlanának fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóságot a végelszámolás tényének bejegyzése érdekében, az illetékes vámhatóságot, illetékhivatalt, nyugdíjpénztárat, továbbá, ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez, az engedélyező hatóságot, a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet, az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget, a cég bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet. Ha a cég valamely vagyontárgya országos közhiteles vagy közérdekből vezetett nyilvántartásban szerepel, akkor a végelszámolónak a nyilvántartást vezető szervezetet is értesítenie kell.
Új rendelkezést tartalmaz a Ctv. 102. § (1) bekezdés g) és h) pontja. A g) pont szerint a végelszámolónak értesítenie kell a cég vagyoni részvételével működő jogalanyok vezető tisztségviselőit, illetve a cég részvételével működő társadalmi szervezeteket, alapítványokat, a h) pont szerint pedig a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévő hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot is.
A korábbi társasági jogi szabályozás előírta, hogy a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társasági formában működő gazdálkodó szervezeteknél a végelszámoló a végelszámolás megindításának cégbejegyzése és annak közzététele után maga is köteles a cégközlönyben hirdetményt megjelentetni. Ennek elmulasztása esetén a cég törlése nem volt kérhető a cégbíróságnál. Az új szabályozásból a fenti kötelezettség kimaradt.
3. A végelszámoló elkészíti a végelszámolás nyitómérlegét, majd legfeljebb 75 napon belül - szükség szerint - korrigált nyitómérlegét. A végelszámolási nyitómérleget a cég korábbi tisztségviselője által készített, a tevékenységet lezáró, a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegének adataiból kell összeállítani. A végelszámolás megindításával összefüggő számviteli feladatok részletszabályait a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet 4. §-ának (2) bekezdése szerint a végelszámolás alatt álló gazdálkodó könyvviteli nyilvántartásait a végelszámolási nyitómérleg alapján nyitja meg, az eszközök és azok forrásai változását érintő gazdasági eseményeket a számviteli törvény, illetve a kormányrendelet könyvvezetésre, bizonylatolásra vonatkozó előírásai szerint számolja el.
A végelszámoló a Ctv. 107. §-a alapján a végelszámolási nyitómérleg adatait a hitelezők igénybejelentése, valamint a vagyoni helyzet felmérése alapján - szükség szerint - korrigálja. Ennek során dönthet a végelszámolási nyitómérlegben nem szereplő követelések, illetve kötelezettségek felvételéről, továbbá értékhelyesbítés és értékelési tartalék, időbeli elhatárolás, értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés, cégtartalék elszámolásáról, a korábban ilyen címen elszámolt összegek módosításáról.
A végelszámoló az eltérésekről tételes jegyzéket készít és az általa megállapított eltérésekkel - azoknak a számviteli törvény, illetve a vonatkozó kormányrendelet szerinti elszámolásával - módosítja a végelszámolási nyitómérleg adatait.
A végelszámolónak a korrigált végelszámolási nyitómérleget a végelszámolási nyitómérleg elkészítését követően - a hitelezők igénybejelentésére nyitva álló határidő figyelembevételével - legfeljebb 75 napon belül kell elkészítenie, és azt a gazdálkodó legfőbb szerve elé terjesztenie. A korrigált végelszámolási nyitómérleg a végelszámoló döntésének megfelelő értéken tartalmazza a végelszámolásra átvett gazdálkodó eszközeit és kötelezettségeit, a végelszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonát.
Fontos szabály, hogyha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok a hiányzó összeget 30 napon belül nem fizetik meg, haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. A felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, de a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell [Ctv. 108. § (1) bekezdés].
A végelszámolónak a felszámolási eljárás kezdeményezésével kapcsolatos kötelezettségével összefüggésben új szabályt állít fel a Ctv. 99. §-ának (5) bekezdése. A Ctv. 99. § (5) bekezdése kimondja, hogyha a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá került és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, illetve a környezeti károk mérséklése a kármentesítés érdekében vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen.
Mind a jelenlegi, mind a korábbi szabályozás a végelszámoló felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kötelezettségét a nyitómérleg elkészítéséhez és a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő leteltét követően a hitelezői igények számbavételéhez kötötte, mivel abból indult ki, hogy a végelszámoló ekkor kerül abba a helyzetbe, hogy a cég vagyonáról, a hitelezői igények volumenéről áttekinthető és reális képet kapjon.
A gyakorlatban azonban később is - a végelszámolás lebonyolítása alatt - előállhatott olyan helyzet, hogy a tartozások meghaladták a végelszámolás alatt álló cég vagyonát.
A bírói gyakorlat a csődtörvény korábban hatályos 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettséget kiterjesztette a végelszámolás teljes időszakára egészen annak befejezéséig, másrészről a fizetésképtelenség alatt a végelszámolás későbbi időszakában is azt a tényállást értette, hogy a kötelezettségek meghaladják a vagyont, tehát ebben az értelemben a Cstv.-nek a fizetésképtelenséggel kapcsolatos törvényi tényállásai nem alkalmazhatóak, azokhoz képest egy lényegében új fizetésképtelenségi ok jelent meg. (ÍH 2005. évi 39. jogeset, BH 2001. évi 131. jogeset.)
A korábbi szabályozáshoz fűződő bírói gyakorlat szerint, ha a végelszámoló nem tett eleget a Cstv. 72. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének, akkor a Cstv. 73. §-ának (3) bekezdése alapján a hitelezők irányában kártérítési felelősséggel tartozott. "Végelszámolási eljárásban, ha a végelszámolónak tudomása van a betéti társaság zárómérlegének aktívumát meghaladó követelésről, a végelszámolás befejezésére és a maradék vagyonnak a tagok közötti felosztására nincs lehetőség, hanem a végelszámoló köteles felszámolási eljárást kezdeményezni. Amennyiben e kötelezettségét megszegi, a ki nem elégített hitelezővel szemben kártérítési felelőssége fennáll." (BH 2001/137.)
Az új szabályozás változatlanul tartalmazza a végelszámoló felelősségével kapcsolatos szabályt, sőt a hitelezői érdekek védelmét külön is hangsúlyozza. "A végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel." [Ctv. 99. § (4) bekezdés] Ebből következően nem világos, hogy a jövőben a Ctv. 99. §-ának (4) bekezdésében foglalt kártérítési felelősség szabályai és a Ctv. 99. §-ának (5) bekezdésében foglalt felelősségi szabály hogyan viszonyul egymáshoz, illetve, hogy a tőke-hozzájárulással kapcsolatos felelősségi szabály kizárja-e a kártérítési felelősségre vonatkozó szabály alkalmazását arra az esetre, ha a hitelező kielégítésére a végelszámolási eljárás során nem kerül sor.
Ennek a kérdésnek az eldöntése azért is fontos, mert az egyik esetben a hitelező kártérítési igényét közvetlenül érvényesítheti a végelszámolóval szemben, a másik esetben pedig a bíróság a végelszámolót arra kötelezi, hogy a cég vagyonához teljesítsen tőke-hozzájárulást.
Függetlenül a kártérítési igény jogcímétől, a kár összege az a különbözeti összeg, amelyhez a hitelezői igény összegéhez képest a hitelező azért nem jutott hozzá, mert a végelszámoló a céggel szemben nem kezdeményezett időben felszámolási eljárást. Ha utóbb megállapítást nyer, hogy a hitelező igénye a felszámolási eljárás során nem nyert volna kielégítést, akkor - álláspontunk szerint - a hitelező kártérítésre nem tarthat igényt, hiszen hiányzik a kártérítési felelősség megállapításához szükséges okozati összefüggés.
A felszámolási eljárás kezdeményezésével kapcsolatban meg kell még említeni, hogy az eljárás megindításával felmerülő költségeket a végelszámoló köteles előlegezni, függetlenül attól, hogy a cég végelszámolására önkéntes elhatározás alapján került sor, vagy pedig a cégbíróság határozata alapján. (ÍH 2005/39.) Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a BH 2000. évi 461. jogesetében: "A végelszámolás alatt álló adóst is terheli a jogszabályban előírt közzétételi költségtérítés. Ha a végelszámoló a vagyon nélküli adós felszámolását - a jogszabály előírása szerint - kezdeményezi a bíróságnál, köteles a költségtérítés megfizetésére. Ennek elmulasztása kérelmének érdemi vizsgálata nélküli elutasítását vonja maga után."
A Ctv. 26. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a felszámolást végelszámolás előzi meg, a jogerősen elrendelt felszámolással beálló cégjegyzéki változásokat a felszámolást lefolytató bíróság végzése alapján elektronikusan kell rögzíteni a cégjegyzékben a felszámolást elrendelő hirdetménynek a cégközlönyben történő megjelentetésével egyidejűleg.
A változásbejegyzés a képviselő személyét érinti, továbbá a "v.a." toldat helyébe a felszámolás kezdőidőpontjából az "f.a." toldat lép.
4. A végelszámoló a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő leteltét követően megteszi a szükséges intézkedéseket. Ennek keretében a végelszámoló a hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követően 15 napon belül a követelésekről jegyzéket készít, ezen belül külön kimutatja az elismert és vitatott hitelezői igényeket. A követelések jegyzékét a végelszámoló további 15 napon belül benyújtja a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történő elhelyezés céljából. A vitatott hitelezői igények hitelezőit a végelszámoló követelésük ilyen minősítéséről ugyanezen időtartam alatt értesíti.
Az a hitelező, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétől számított 30 napos határidőn belül a bíróság előtt perben érvényesítheti.
A végelszámolónak a hitelezői igényét elismert hitelezői igényként kell nyilvántartásba vennie, ha a végelszámolás alatt álló cég kötelezettsége másik végelszámolás alatt álló cég szerződésének biztosítékául szolgál, és a végelszámolás alatt álló eredeti adós végelszámolási eljárásában a bíróság jogerősen a hitelezői követelést elismert követelésként rendelte nyilvántartásba venni (Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgtf. 44.548/2007/2.).
5. A végelszámoló értékesíti a végelszámolás alatt álló cég vagyonát, szükség esetén felmondja a korábban a cég által megkötött szerződéseket, leépíti a munkavállalói létszámot. A végelszámolásnak a cégbírósághoz történő bejelentése, az illetékes hatóságok és egyéb jogalanyok értesítése, a nyitómérleg elkészítése, a bejelentett hitelezői igényekről készült jegyzék összeállítása és a hitelezők tájékoztatása után kezdődik a végelszámolás operatív - és bizonyos értelemben - érdemi része. A végelszámoló ekkor van abban a helyzetben, hogy reális képet tud adni arról, hogy milyen a cég vagyoni és pénzügyi helyzete, hogy állnak a cég gazdasági, illetve szerződéses kapcsolatai, milyen mértékűek a kintlévőségek, illetve a céggel szemben támasztott kötelezettségek. Ezen információk birtokában a végelszámoló felméri a cég vagyoni helyzetét, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti és kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti.
A végelszámoló a végelszámolás alatt gondoskodik a cég vagyonának megóvásáról, az értékesítésre nem kerülő vagyon megőrzéséről.
Új szabály, hogy a cég legfőbb szerve elrendelheti, hogy a végelszámoló a cég vagyoni eszközeit vagy azok meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti.
Ha a végelszámolás előre láthatóan hosszabb ideig tart, a társaság legfőbb szerve minősített többséggel meghozott határozatával a cég gazdasági tevékenységének ideiglenes és korlátozott folytatását rendelheti el, ha ezt az eset összes körülményeit tekintve az ésszerű gazdálkodás követelményei megkövetelik.
6. Ha a végelszámolás a megindításának évében nem fejeződik be, a végelszámoló a számviteli törvényben meghatározott üzleti évenként köteles elkészíteni a számviteli törvény szerinti beszámolót és az adóbevallást annak feltüntetésével, hogy a cég végelszámolás alatt áll. A végelszámolás számviteli törvény szerinti időszakai ugyanis normális üzleti évnek minősülnek, amelyekre a számviteli törvény általános előírásait kell alkalmazni. Ebből következően ha a könyvvizsgálat a vállalkozás számára a számviteli törvény alapján kötelező, akkor a végelszámolás során, 12 havonta készített számviteli beszámoló könyvvizsgálatára is az általános kötelezettség és az arra vonatkozó határidők az irányadók. Ez azt jelenti, hogy a végelszámolás üzleti éveiről a beszámolót 12 havonta kell elkészíteni, és egyúttal meg kell felelni a közzétételi, a letétbe helyezési és a könyvvizsgálati kötelezettségeknek is. (lásd 66/2007. Számviteli kérdés)
7. Az éves tájékoztató elkészítése. A végelszámolás kezdőidőpontját követően a végelszámoló évente tájékoztatót készít a legfőbb szerv és a cégbíróság részére, amelyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló cég helyzetét, annak okát, hogy az eljárás befejezésére miért nem került sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról is.
Itt kell megemlíteni, hogy a Ctv. a végelszámolási eljárás során több kérdésben is a határozathozatal a végelszámolás alatt álló cég legfőbb szervének hatáskörébe utalja. A Ctv. 100. § (1) bekezdése szerint a végelszámoló visszahívásáról és új végelszámoló kijelöléséről a cég legfőbb szerve határoz. Ugyancsak a legfőbb szerv dönt, ha azt azért kell a Ctv. 100. § (4) bekezdésére figyelemmel összehívni, mert a végelszámoló a végelszámolói tevékenységgel felhagyott. A Ctv. 104. §-ának (1) bekezdése szerint a cég legfőbb szerve elrendelheti, hogy a végelszámoló a cég vagyoni eszközeit, vagy azok meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti. Szintén a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a cég gazdasági tevékenységét továbbfolytathatja-e. A Ctv. 107. §-ának (1) bekezdése szerint a korrigált végelszámolási nyitómérleget is a cég legfőbb szerve elé kell terjeszteni, továbbá a Ctv. 111. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a legfőbb szerv elé kell terjeszteni jóváhagyásra a végelszámolás záródokumentumait is. A Ctv. 113. §-a szerint pedig a legfőbb szerv a végelszámolás folyamata alatt elhatározhatja a cég működésének a továbbfolytatását.
A Ctv. csupán egy esetben szabályozza, hogy a legfőbb szerv összehívása milyen módon történik. Ha a végelszámoló a tevékenységével felhagy, akkor kérelemre a cégbíróság hívja össze a legfőbb szerv ülését. Az esetek egy részében - kifejezett törvényi rendelkezés hiányában is - nyilvánvaló, hogy a legfőbb szerv ülését a végelszámolónak kell összehívnia. Ebbe az esetkörbe tartozik a végelszámolási korrigált nyitómérleg, valamint a záródokumentumok elfogadása. Változatlanul kérdéses azonban, hogy ki hívja össze a legfőbb szerv ülését, ha a legfőbb szerv a végelszámoló személyének a felmentéséről, a vagyonértékesítés nyilvánosságáról, vagy a tevékenység továbbfolytatásáról kíván esetleg dönteni.
A bírói gyakorlat fogja eldönteni, hogyha a végelszámoló a fenti kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor végelszámolási kifogás előterjesztésének, vagy esetleg törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának van helye.
A Fővárosi Ítélőtábla az egyik ügy kapcsán a következőket fejtette ki: "A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a kérelmező azon jogi álláspontjával, hogy a végelszámolási eljárás folyamatban léte nem zárja ki a Gt. 51. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát. Ha a végelszámolást a cég önként határozta el, a cég tagjai a végelszámolás folyamatának irányítására is jogosultak a jogszabályok keretei között. Ennek során a végelszámolótól mint vezető tisztségviselőtől a taggyűlés összehívását kérhetik, és ha ez nem teljesül, helye van a Gt. 51. § (1) bekezdése alkalmazásának. Ennek hiányában az általuk kijelölt végelszámoló helyett a cég tagjai másik végelszámolót - a végelszámoló együttműködésének hiányában - nem tudnának választani." (Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgtf. 43.098/2006/2.)
Az idézett másodfokú határozatból következően, ha a cégtörvény nem rendelkezik arról, hogy ki köteles a legfőbb szerv ülését összehívni, illetve ha a végelszámoló köteles, de ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor lehetőség van az adott cég létesítéséről és működéséről szóló szervezeti törvényben foglaltak szerint a kisebbségi jogok biztosítására irányuló rendelkezéseket alkalmazni.
Ha a végelszámoló a végelszámolás lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségeit teljesíti, a cég vagyonát értékesíti és a hitelezői igényeket kielégíti, továbbá hogyha a cég rendezetlen jogi ügyeit lezárja, akkor sor kerülhet a végelszámolási eljárás befejezésére. A végelszámolás befejezésével kapcsolatos kötelezettségeket, illetve szabályokat a következő fejezetben ismertetjük. A továbbiakban pedig a végelszámolás lefolytatásával kapcsolatos néhány jogintézményt részletesebben is bemutatunk.

5.2.1. Értesítési kötelezettség a végelszámolás megindításáról

A Ctv. 102. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a végelszámoló a végelszámolás közzétételétől számított 15 napon belül - szükség szerint - értesíti a végelszámolás megindításáról:
a) a cég ingatlanának fekvése szerint illetékes földhivatalt a végelszámolás tényének bejegyzése érdekében,
b) ha a cég valamely vagyontárgya országos közhiteles vagy közérdekből vezetett nyilvántartásban szerepel, e nyilvántartást vezető szervezet,
c) az illetékes vámhatóságot, illetékhivatalt, nyugdíjpénztárat, továbbá, ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez, az engedélyező hatóságot,
d) a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet,
e) az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, amelyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások elhárításához, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat,
f) a cég bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet,
g) a cég vagyoni részvételével működő jogalanyok vezető tisztségviselőit, illetve a cég részvételével működő társadalmi szervezeteket, alapítványokat,
h) a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévő hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot.
A végelszámolás megindítása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tények azon csoportjába tartozik, amelyek bejegyzésének nincs jogkeletkeztető hatása, azaz a bejegyzés elmulasztása a végelszámolás megindításának jogkövetkezményeit nem befolyásolja.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 17. § (1) bekezdés b) pontja teszi lehetővé a végelszámolás megindításának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését.
Az 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 22. §-a kimondja, hogy "Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás tényének bejegyzését követően további bejegyzések csak a felszámoló, illetve a végelszámoló kérelme alapján teljesíthetők".
A magyar telekkönyvi nyilvántartás az ún. realfolia elvén alapszik, amelyben az ingatlan az ingatlan-nyilvántartás alapja. Ebből következően a végelszámoló köteles az eljárás megindításáról az összes olyan illetékes földhivatalt értesíteni, amelynek illetékességi területén a gazdálkodó szervezet tulajdonában álló ingatlan fekszik.
Az értesítésnek természetesen olyannak kell lenni, hogy az alapján a végelszámolási eljárás megindítása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető legyen. (Valójában tehát nem értesítésről, hanem kötelezően előterjesztendő kérelemről van szó.)
Új rendelkezést tartalmaz a Ctv. 102. § (3) bekezdés b) pontja, amely az országos közhiteles nyilvántartások irányában írja elő az értesítési kötelezettséget. Itt elsősorban a közjegyzők által vezetett kézizálog-nyilvántartásról és a gépjármű-nyilvántartásról van szó.
A törvény a végelszámoló számára kötelezően írja elő a gazdálkodó szervezet bankszámláit vezető valamennyi pénzintézet értesítését is.Az értesítési kötelezettség bizonyos esetekben formális, mert például a területileg illetékes munkaerő-piaci szervezetnek sincsenek nevesített törvényes feladatai a végelszámolás megindításával összefüggésben.
Az értesítési kötelezettségen túlmenően a Ctv. egyébként sem ír elő részletszabályokat az értesítés tartalmát illetően, így pusztán a végelszámolás tényéről szóló értesítés alapján a munkaerő-piaci szervezetnek nincsenek megfelelő információi a foglalkoztatottak létszámára, a leépítés várható ütemére vonatkozóan. Ez vonatkozik a Ctv. 102. § (3) bekezdésének h) pontjában foglalt hatóságokra és bíróságokra is. A bírósági, illetve hatósági eljárás szempontjából a végelszámolás megindításának csak annyiban van jelentősége, hogy ha a céget addig nem jogi képviselő képviselte, akkor a továbbiakban a végelszámoló minősül a cég törvényes képviselőjének, illetve a jogi képviselő személyében beállott változás esetén a végelszámoló adhat az új jogi képviselőnek meghatalmazást.
Az értesítési kötelezettség elmulasztásának nincsenek konkrét szankciói, így e mulasztás különösebb jogkövetkezményt nem von maga után. Az értesítés az adó- és vámhatóság, illetékhivatal és társadalombiztosítási szerv esetében sem a lehetséges hitelezői minősítéssel függ össze, így annak nem az a célja, hogy a köztartozások jogosultjai valamiféle privilégiumot élvezzenek.

5.2.2. Tájékoztatási kötelezettség

A végelszámolót nem csak a végelszámolás megindításával összefüggő értesítési kötelezettség terheli [Ctv. 102. § (3) bekezdés], hanem a végelszámolás során is fennáll bizonyos mértékű tájékoztatási kötelezettsége. A tájékoztatási kötelezettség azonban az új Ctv. hatálybalépésével mind terjedelmében, mind irányában lényegesen megváltozott.
A korábbi szabályozás szerint a végelszámolót tájékoztatási kötelezettség terhelte a hitelezők (hitelezői választmány), a munkavállalók és azok érdekképviseleti szervei, a területileg illetékes munkaügyi központ irányában. A Cstv. korábban hatályos 5. §-ának (1) bekezdése írta elő, hogy a végelszámoló a végelszámolás alatt kérésükre 15 napon belül köteles tájékoztatni a hitelezői választmányt, illetve ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportját az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a Munka Törvénykönyve 18. §-ában meghatározott munkavállalókat, a Munka Törvénykönyve 18. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat), valamint a területileg illetékes munkaügyi központokat a munkavállalókat érintő kérdésekről.
A Ctv. 134. §-ának a) pontja hatályon kívül helyezte a Cstv. 5. §-ának (1) bekezdéséből a végelszámolásra utaló fordulatokat, a Ctv. viszont hasonló tartalmú kötelezettséget a jövőre nézve már nem ír elő. Ebből következően a végelszámolás állásával kapcsolatos általános tájékoztatási kötelezettség a végelszámolót a jövőben sem a hitelezők, sem a munkavállalók irányában nem terheli.
Szintén a korábbi szabályozás írta elő, hogy a végelszámoló - hasonlóan a felszámolóhoz - kérelemre tájékoztatást köteles adni a Cstv. 8. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselőinek, hogy kik, milyen összegben nyújtottak be hitelezői igényt, azokat a végelszámoló elfogadta-e. Gyakorlatilag ennek a rendelkezésnek a helyébe lépett a Ctv. 106. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a végelszámoló a hitelezők követeléséről összeállított jegyzéket a jegyzék elkészítésére nyitva álló határidőt követő további 15 napon belül köteles benyújtani a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történő elhelyezés céljából. Ez a rendelkezés ugyan bizonyos terheket ró a cégbíróságokra, de lehetővé teszi, hogy bárki a követelések jegyzékét megtekintse. Természetesen a vitatott hitelezői igények hitelezőit a végelszámoló a követelésük ilyen minősítéséről ugyanezen időtartam alatt továbbra is értesíteni köteles.
Ehhez kapcsolódik a Ctv. 109. §-ának (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség is, amely szerint a végelszámoló köteles a cég bármelyik hitelezőjének kérésére a hitelezői igénybejelentés határidejének lejártától számított 30 napon belül tájékoztatást adni arról, hogy a követelését elismeri-e, illetve hogy a kifizetés mikorra várható. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén végelszámolási kifogás előterjesztésének van helye.
A Cstv. 1997. évi módosítása a Cstv. 73. §-át egy újabb (4) bekezdéssel egészítette ki, amely kimondta, hogy a végelszámolás kezdetét követő egy év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, amelyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet helyzetét, annak indokolását, hogy eljárás befejezésére miért nem került sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról. A tájékoztatót a végelszámoló a cégbíróságnak, a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervnek, illetve a gazdálkodó szervezet hitelezőinek (választmánynak) volt köteles megküldeni. E rendelkezés helyébe lépett a Ctv. 104. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabály, amely szerint a végelszámolás kezdő időpontját követően a végelszámoló évente tájékoztatót készít a legfőbb szerv és a cégbíróság részére, melyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló cég helyzetét, annak okát, hogy az eljárás befejezésére miért nem került sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról is. Az új rendelkezésből kitűnik, hogy a hitelezők felé ez a tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn.
A cégbíróságnak a részére megküldött tájékoztatóval kapcsolatban intézkedési kötelezettsége nincsen, azonban a hitelezőknek lehetőségük van a tájékoztatót megtekinteni.
Érdekes módon a tájékoztató előterjesztésének elmulasztásához a jogszabály nem fűz olyan szankciót, mint amilyet ahhoz fűz, ha a végelszámoló a követelések jegyzékét nem küldte meg a cégbíróságnak, illetve nem ad tájékoztatást arról, hogy a bejelentett hitelezői követelést elismeri avagy sem.
Mindez azonban nem zárja ki, hogy ha a bíróság észleli, hogy a végelszámoló nem tett eleget a Ctv. 104. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének, akkor arra nem hívhatná fel. A Fővárosi Ítélőtábla a 16.Cgf.43.007/2007/2. számú határozatában kifejtette, hogy ilyen esetben pénzbírság kiszabásának van helye, ezért az elsőfokú bíróság ilyen tartalmú határozatát helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint "A Cstv. 6. § (1) bekezdése értelmében a végelszámolás alatt álló társaság székhelye szerint illetékes megyei bíróság, mint cégbíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás volt. A (2) bekezdés akként rendelkezett, azokra az eljárási kérdésekre, melyeket a törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően irányadóak.
A Pp. 8. § (1) bekezdése értelmében a bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A (4) bekezdés szerint a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet ..., aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti. A 120. § szerint a kiszabható pénzbírság legmagasabb összege 500 000 Ft.
Az idézett rendelkezése összevetéséből leszűrhető, a cégbíróság köteles figyelemmel kísérni, hogy a végelszámoló eleget tett-e e tájékoztatási kötelezettségének... Amennyiben pedig a végelszámoló a bíróság felhívására - a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést követően - bejelentést, nyilatkozatot nem tesz ... pénzbírsággal (rendbírsággal) sújtható." (Fővárosi Ítélőtábla Cgf. 16. 43.007/2007/2., A hivatkozott döntés még a Cstv. korábban hatályos 73. § (4) bekezdéséhez kapcsolódik, de az indokolásban foglaltak változatlanul irányadóak. E tárgyban lásd még a Pécsi Ítélőtábla Cgf. V. 30.125/2009/2.)

5.2.3. A környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek

Már a Cstv. 1993. évi módosítása is kiemelt jelentőséget tulajdonított a környezetvédelmi szempontoknak, ezért több olyan rendelkezést is beiktatott a törvénybe, amelynek a célja az volt, hogy a környezetvédelmi hatóságok időben értesüljenek arról, ha olyan cég jogutód nélküli megszűnésére kerül sor, amelynél a környezetszennyezés, környezetkárosító tevékenység történt, és időben meg tudják tenni a szükséges hatósági intézkedéseket. (Természetesen a módosítás sem tudott megoldást adni arra az esetre, amikor a megszűnő cég vagyona nem elegendő a szükséges kárelhárítási munkálatok elvégzésére.)
A korábbi szabályozás szerint a gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelte az a kötelezettség, hogy a végelszámolás közzétételétől számított 30 napon belül a végelszámolónak és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek adjon nyilatkozatot, hogy maradtak-e fenn környezeti károsodások. Ez a kötelezettség az új szabályozás szerint a végelszámolót terheli. A végelszámoló köteles az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget arról értesíteni, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek stb., amelyből a terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat. Ez azért logikusabb rendelkezés, hiszen ha maradt fenn környezetszennyezés, akkor az ezzel összefüggő kötelezettségek végrehajtása már a végelszámolót terheli.
Az új szabályozásból kimaradt néhány egyértelmű és párhuzamos rendelkezés, így az új szabályok között már nem található az az előírás, hogy a végelszámoló a végelszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni - többek között - a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, illetve a különböző környezeti károsodások elhárításáról és megszüntetéséről. Szintén nem található meg az az evidens rendelkezés sem, hogy az eljárás alatt folytatott tevékenység környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeinek betartására, valamint a környezeti károk, illetve terhek rendezésére a gazdálkodó szervezetet az illetékes hatóság határozatban kötelezheti. Ezek a kötelezettségek ugyanis értelemszerűen, külön Ctv.-beli rendelkezés nélkül teljesítendőek.
Bekerült viszont az új Ctv.-be az a rendelkezés, hogyha a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerül és megállapítható, hogy a végelszámoló nem tett meg mindent a környezeti károk mérséklése és a kármentesítés érdekében, akkor a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezheti a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen.
A felszámolás és végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat.
A rendelet hatálya a felszámolás, illetve a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetre, illetőleg vezetőjére, a felszámolóra, illetve a végelszámolóra, a felszámolási, illetve a végelszámolási eljárásban részt vevő szakértőre, a környezeti terhet átvállalóra, továbbá a felszámolás, illetve a végelszámolás során a környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelmények érvényesítését és a terhek rendezését célzó intézkedésekre terjed ki.
A végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője a Ctv. 102. § (3) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozatát telephelyenként adja meg, a telephely szerint illetékes környezetvédelmi felügyelőség számára. E nyilatkozat formai és tartalmi követelményeit a kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklete tartalmazza.
A nyilatkozó tájékoztatást ad arról is, hogy több illetékes felügyelőség esetén mely további felügyelőségeknek mely telephelyekről tett nyilatkozatot.
Ha az adott telephelyen a végelszámolást megelőzően vagy a végelszámolási eljárás alatt folytatott tevékenységből eredő környezetkárosodás, környezeti teher a telephelyen kívül is, vagy csak azon kívül jelentkezik vagy jelentkezhet, a nyilatkozatban erre a körülményre is ki kell térni.
A nyilatkozónak a nyilatkozat részeként költségbecslést kell adnia az ismertetett környezetkárosodások és terhek rendezéséhez szükséges kiadásokról.
A nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésének kell tekinteni, ha a nyilatkozó a nyilatkozattételre előírt 30 napos határidő alatt a felügyelőségnek arról nyilatkozik, hogy a Kormányrendelet 2. számú melléklete szerinti feladatok legfeljebb 90 napon belüli teljesítésére vonatkozó megbízást adott a rendelet 6. §-a szerinti szakértőnek teljes körű környezetvédelmi állapotvizsgálat elvégzésére. A környezeti állapotvizsgálat eredményét 8 napon belül kell megküldeni a felügyelőség számára [R. 3. § (3) bek.].
A felügyelőség a nyilatkozat alapján vizsgálja, hogy mennyiben állnak fenn, illetve mennyiben állapíthatók meg környezethasználattal járó olyan környezeti hatások, környezeti terhek, amelyek megszüntetéséhez, rendezéséhez a felszámolás során jogok és kötelezettségek kapcsolódnak.
A nyilatkozatot elbíráló felügyelőség a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet környezeti állapotvizsgálatra kötelezheti, ha
a) a telephelyén legalább 20 évre visszamenőleg olyan tevékenység folyt, amelyhez a végelszámolás kezdő időpontjában hatályos jogszabályok szerint környezetvédelmi engedély, egységes környezethasználati engedély, vagy hulladékkezelési engedély szükséges,
b) a nyilatkozatból, illetve egyéb iratból jelentős környezetkárosodás vagy környezetveszélyeztetés állapítható meg.
A környezeti állapotvizsgálat formai és tartalmi követelményeit a rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. Az állapotvizsgálatot telephelyenként kell elvégezni, az állapotvizsgálat - telephelyenként - teljes körű vagy részleges lehet.
Részleges állapotvizsgálatra kötelezés esetén a felügyelőség a határozatban dönt arról, hogy milyen környezeti károsodások, környezeti terhek felméréséről kell gondoskodni. Az állapotvizsgálat elrendeléséről a felügyelőség értesíti a végelszámolást elrendelő bíróságot.
Amennyiben a felügyelőség állapotvizsgálatot nem ír elő, és a gazdálkodó szervezet nem kötelezettje környezet-, és természetvédelmi hatósági határozatnak, a felügyelőség a végelszámolót részben vagy teljesen felmentheti a Kormányrendelet 8. § (6) bekezdés, valamint 10. §-a szerinti kötelezettségek alól.
A környezeti állapotvizsgálatra kötelezés teljesítési határidejét úgy kell megállapítani, hogy annak eredményeit már a végelszámolási zárómérleg készítésénél figyelembe lehessen venni. A kötelezés teljesítésére előírt határidő nem lehet kevesebb 60 napnál, és nem haladhatja meg a 150 napot.
Környezeti állapotvizsgálatra kötelezés esetén a végelszámoló a zárómérleget nem készítheti el a jóváhagyott vizsgálat nélkül.
A gazdálkodó szervezetnek a környezeti állapotvizsgálatot szakértővel kell elvégeztetnie. A szakértő nem lehet azonos a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel. A szakértő személy vagy szakértő szervezet tagja, vezetője, alkalmazottja, valamint ezek közeli hozzátartozója nem lehet a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet tagja, vezetője vagy alkalmazottja.
Az R. 17. §-a szerinti jogszabály hatálybalépéséig szakértőnek minősült az Ptk. 685. § c) pont szerinti gazdálkodó szervezet, amelynek alkalmazottai vagy tagjai között találhatók a rendelet 2. számú melléklet 2.1.-2.8. pontjainak - részleges állapotvizsgálat esetén az ezen belül megjelölt vizsgálati területnek - összességükben megfelelő felsőfokú szakirányú végzettséggel és szakértői engedéllyel rendelkező személyek. Az állapotvizsgálatban e személyeknek részt kell venniük.
A szakértő a tevékenysége körében okozott kár megtérítéséért a Ptk., valamint a szakértői működésről rendelkező jogszabályok szabályai szerint felel.
A felügyelőség az állapotvizsgálat eredményének elbírálásáról 45 napon belül dönt.
A nyilatkozatot, illetőleg a környezeti állapotvizsgálatot elbíráló hatósági határozatban a felügyelőség a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet a bizonyított környezeti károsodások, terhek rendezésére kötelezi. A kötelezés végrehajtásáról a végelszámoló gondoskodik.
A gazdálkodó szervezetnek két éven belül, de legfeljebb a végelszámolási eljárás befejezéséig kell azon kötelezettségeket teljesíteni, amelyek a környezeti károk súlyosbodásának vagy a környezetszennyezettség újabb környezeti elemre való átterjedésének a megakadályozását célozzák, továbbá amelyek a más tulajdonában álló, bértárolásra átvett hulladék, veszélyes anyag kezelését vagy visszaszolgáltatását célozzák, valamint amelyek teljesítését a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése lényegesen megnehezítené.
Amennyiben a hatósági határozatban a teendők végrehajtására előírt határidő meghaladja a végelszámolási eljárás befejezésének időpontját, és a teljesítés a végelszámolás befejezéséig nem történik meg, a végrehajtásról a végelszámoló
a) szerződéses formában, külső vállalkozó által gondoskodik, vagy
b) szerződéses formában a vagyontárgyak olyan értékesítésével gondoskodik, hogy a vevő átvállalja a hozzá fűződő környezeti terheket, vagy
c) a vagyontárgyakhoz fűződő környezeti terhek esetén - szerződéses formában - úgy gondoskodik, hogy a zárómérleg vagyonfelosztási javaslatához kapcsolódva arányos költségfedezet biztosítása mellett a környezeti terhet az a hitelező vállalja át, amelyik a szóban forgó vagyontárgy tulajdonosává lesz a végelszámolás befejezésével.
A szerződés pénzügyi feltételeinek - elsősorban a kifizetések ütemezése, valamint a pénzügyi biztosíték alkalmazása által - biztosítania kell, hogy a környezeti teherrel arányos költségfedezet kizárólag a hatósági határozatban előírt teendők végrehajtását szolgálja. A szerződő fél vállalja a hatósági határozatban előírt teendők végrehajtását. E teendők végrehajtására a végelszámolóval szerződő felet a környezetvédelmi felügyelőség hatósági határozatban kötelezheti.
A szerződést annak hatálybalépése előtt a végelszámoló véleményezésre megküldi a felügyelőségnek. A véleményezés határideje 30 nap. Amennyiben a felügyelőség a kézhezvételtől számított 30 napon belül nem közli véleményét, úgy kell tekinteni, hogy nem kíván véleményt nyilvánítani.
Ingatlan tulajdonosának változása esetén, amennyiben az ingatlanhoz környezeti teher fűződik és e teher rendezéséről hatósági határozat rendelkezik, a felügyelőség e határozatát a területileg illetékes földhivatalnak megküldi. A földhivatal a jogerős határozat alapján a tulajdoni lapon a környezeti teher átvállalását feltünteti. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett teher törléséről a határozat teljesítése esetén a felügyelőségnek rendelkeznie kell.
A végelszámoló a végelszámolás befejezésére irányuló teendőit megelőzően tájékoztatást küld a telephely szerint illetékes felügyelőségnek arról, melyek a rendelet 8. § (3) és (4) bekezdése szerint még nem végrehajtott teendők, valamint ismerteti a végrehajtáshoz szükséges költségfedezetet, ideértve a szerződő féltől kapott esetleges pénzügyi biztosítékot is.
Amennyiben bizonyos környezeti terhek rendezéséről a végelszámoló a rendelet 8. § (4) bekezdés c) pontjának megfelelő formában kíván gondoskodni, úgy véleményezésre meg kell küldenie a vagyonfelosztási javaslatot is. A felügyelőség 30 napon belül adja meg véleményét, amit a végelszámoló a vagyonfelosztási javaslathoz csatol.
Ha a gazdálkodó szervezetet a végelszámolási eljárás alatt folytatott tevékenysége során a jogszabályokban meghatározott környezet-, természet-, vagy műemlékvédelmi követelményeket megsérti, akkor a környezet-, természet-, vagy műemlékvédelmi hatóság a végelszámolási eljárás bármely szakaszában a vonatkozó jogszabályok szerinti hatósági határozattal a követelmények betartására kötelezheti. Az e kötelezettségek teljesítéséhez szükséges teendőkről a végelszámolónak ugyanolyan módon kell gondoskodnia, mind a végelszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő bizonyított környezeti terhek rendezéséről.

5.2.4. A hitelezői igények bejelentése, elbírálása és kielégítése

A Ctv. 106. §-ának (1) bekezdése szerint a cég hitelezői a követeléseiket a végelszámolás megindításának közzétételét követő 40 napon belül jelenthetik be a végelszámolónak. Új rendelkezés, hogy a bejelentés akkor is szükséges, ha a céggel szemben a követeléssel kapcsolatban hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban.
A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helyállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni.
Ez gazdasági társaság esetében azt jelenti, hogy a jogutód nélküli megszűnés esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával (részvényesével) szemben. [Gt. 68. § (1) bekezdés]
Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást - egymás közötti jogviszonyukban - a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik, ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik.
Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért.
Előfordulhat, hogy a hitelező a követelését nem jelenti be a végelszámolónak, de a követelés a végelszámoló előtt ismert. Álláspontunk szerint az ismert követeléseket a végelszámoló akkor is köteles kielégíteni, ha az igény érvényesítésére a Ctv.-ben előírt formában a végelszámolás közzétételét követő 40 napon belül nem került sor. A bejelentési kötelezettség intézménye ugyanis elsősorban azt célozza, hogy a végelszámoló már a végelszámolás megkezdését követő legrövidebb időn belül tisztában legyen a cég vagyoni helyzetével. A jogalkotó az intézményhez azonban nem kívánt olyan jogkövetkezményt fűzni, mint a felszámolási eljárásban, vagyis a hitelezői igények bejelentésének elmulasztása nem járhat jogvesztéssel. Ha a végelszámoló az ismert követelést a bejelentés hiánya miatt nem egyenlíti ki, akkor - álláspontunk szerint - kártérítési felelősséggel tartozik.
A bejelentkezéssel kapcsolatban az is felmerül, hogy megakadályozza-e a végelszámolás megindítása a hitelezőt abban, hogy jogerős határozat alapján a végelszámolás alatt álló céggel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezzen. Tekintettel arra, hogy a csődtörvény 38. §-a kifejezetten csak a felszámolási eljárásokra mondja ki, hogy a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat meg kell szüntetni, és a felszámolás kezdő időpontja után az adóssal szemben követelést csak a felszámolási eljárásban lehet érvényesíteni, ezért nyilvánvaló, hogy a végelszámolás alatt a céggel szemben végrehajtási eljárás megindításának, illetve az eljárás továbbfolytatásának helye van. Ugyanez vonatkozik a céggel szembeni perindítás lehetőségére is.
Szintén új szabály, hogy a végelszámoló a hitelezői igénybejelentési határidő elteltét követő 15 napon belül a követelésekről jegyzéket készít, ezen belül külön kimutatja az elismert és kimutatott hitelezői igényeket. A követelések jegyzékét a végelszámoló további 15 napon belül benyújtja a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé történő elhelyezés céljából.
Ha a cég tagja (részvényese), hitelezője, illetve az aki jogi érdekét valószínűsíti, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál, ha azt észleli, hogy a végelszámoló a követelések jegyzékét a cégiratokhoz nem csatolta. Ilyen esetben a bíróság a végelszámolót
a) határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívja a mulasztás pótlására, vagy annak eredménytelensége esetén
b) 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő, ismételten is kiróható pénzbírsággal sújthatja.
A vitatott hitelezői igények hitelezőit a végelszámoló a követelésük ilyen minősítéséről ugyanezen időtartam alatt értesíti. Az a hitelező, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétől számított 30 napos határidőn belül bíróság előtt perben érvényesítheti.
A perindítási határidő elmulasztása nem jár jogvesztéssel, a határidő elmulasztása esetén a határidő elmulasztására az elévülés szabályai az irányadóak.
Új szabály az is, hogy a végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni.
A követelés összegszerűségének fontos megjelölése a végelszámolás zavartalan lebonyolításának érdekében fontos, de annak későbbi pontosítására természetesen lehetőség van.
A végelszámolási eljárás lefolytatásának törvényi feltétele, hogy annak során a hitelezői igények kielégítést nyerjenek, ezért a Ctv. a hitelezői igények kielégítése során nem állít fel kötelező kielégítési sorrendet.
A végelszámoló a lejárattól és a követelés jogcímétől függetlenül döntött arról, hogy a követeléseket milyen sorrendben elégíti ki.
Ha az eljárás során igyekszik a költségeket minimalizálni, akkor nyilvánvalóan előbb a korábban lejárt követeléseket elégíti ki, mert a korábban lejárt és ki nem elégített pénzkövetelések után késedelmi kamatot is köteles fizetni.
E körben meg kell említeni, hogy a végelszámolás kezdő időpontjához nem fűződik olyan joghatás, amit a csődtörvény a felszámolási eljárás kezdő időpontjához fűz, azaz a gazdálkodó szervezet tartozásai a végelszámolás kezdő időpontjában nem vállnak lejárttá.
A végelszámoló a hitelezők igénybejelentésére nyitva álló határidő elteltét követően - legfeljebb 75 napon belül - a hitelezői követelések jegyzékéből kiindulva - szükség szerint - korrigálja a végelszámolási nyitómérleget. A Ctv. 107. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg összeállítása előtt a kárelhárítás körében felmerülő és más halaszthatatlan szükséges, valamint a Ctv. 104. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a működés fenntartásával kapcsolatos költségek kivételével kifizetést nem teljesíthet. A határidő leteltét követően - ha a cég nem fizetésképtelen - lehetőség van a cég tartozásainak folyamatos kiegyenlítésére.
A Ctv. hasonlóan a csődtörvényhez nem mondja ki, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában a céggel szembeni követelések lejártnak minősülnek. Ez felveti az idő előtti teljesítés lehetőségének a problémáját. A Ptk. 282. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint köteles eljárni. Pénztartozás teljesítése esetén a Ptk. 292. §-ának (2) bekezdése speciális szabályt állít fel. Eszerint a jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása - jogszabály engedélye hiányában - semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki.
A fenti problémára a szerződés felmondásának a Ctv.-ben biztosított lehetősége ad megoldást, mivel abban az esetben, ha a végelszámoló a szerződést az eredeti teljesítési határidőhöz képest a végelszámolás mielőbbi befejezése érdekében előbb meg kívánja szüntetni, akkor a következő fejezetben foglaltak szerint - bizonyos kivételekkel - a törvény erejénél fogva jogosult a szerződés felmondására, illetve az elállásra.

5.2.5. A szerződések felmondása, elállás

A végelszámolót a felszámolóhoz hasonlóan megilleti az a jog, hogy a gazdálkodó szervezet által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondja, illetve ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a gazdálkodó szervezet nevében jogosult a szerződéstől elállni.
A végelszámoló nem gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás, illetve elállás jogát, a természetes személyeknek - a szolgálati lakás és garázs kivételével - a lakásokra fennálló bérleti szerződései, az iskolával vagy a tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződések, a munkaszerződések, a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződés, a szövetkezeti tagok vállalkozási jellegű jogviszonyával összefüggő szerződései, valamint a kollektív szerződés tekintetében.
A kollektív szerződés kapcsán meg kell említeni, hogy a kollektív szerződés - kifejezett eltérő megállapodás hiányában - részlegesen nem mondható fel. "A kollektív szerződés felmondására szóló előírásokat az Mt. 39. §-a tartalmazza. Nem szabályozza az Mt a kollektív szerződés egyes rendelkezéseinek a felmondhatóságát. Ez nem jelenti azt, hogy eleve tiltott lenne a szerződés egészét nem érintő felmondás, azonban ezt a jogot a kollektív szerződésben kifejezetten szabályozni kell. A részleges felmondás lehetőségét a felek megállapodása adja meg. A kollektív szerződés ebben az esetben tételesen megszabja, hogy mely rendelkezések mondhatók fel a kollektív szerződés többi rendelkezésének az érintetlenül hagyásával. Ha ilyen konkrét előírás nincs, de a felek a részleges felmondás jogáról rendelkeztek, bármely kikötés felmondható." (EBH 2000. 241.)
Ha a végelszámolási eljárás elhúzódik és a legfőbb szerv adott esetben a részleges továbbműködésről rendelkezik, a megváltozott körülményekre figyelemmel felmerülhet a kollektív szerződés módosításának a lehetősége is. A kollektív szerződés módosítására azonban csak az a szakszervezet jogosult, amely az adott szerződést kötötte. A szakszervezetnek ezt a jogát nem érinti az, hogy időközi üzemi tanácsválasztás eredményeként már nem minősül reprezentatív szakszervezetnek. Az utóbb reprezentatívabbá vált szakszervezet azonban nem jogosult a nem általa kötött kollektív szerződés módosítására, csupán felmondhatja azt. (EBH 2002. 684.)
A tartási és életjáradéki szerződés felmondása esetén a másik felet megfelelő kielégítés illeti meg.
A Polgári Törvénykönyv 319. §-ának (1) bekezdése főszabályként azt írja elő, hogy a felek a szerződést csak közös megegyezéssel szüntethetik meg, illetve bonthatják fel. A szerződés megszüntetése esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szerződés felbontása esetén a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg és a már teljesített szolgáltatás visszajár.
A Ptk. csak kivételes - a törvényben taxatíve felsorolt - esetekben ad lehetőséget a szerződés egyoldalú és a szerződés megszűnését eredményező azonnali hatályú felmondására, illetve a szerződés felbontását eredményező elállás jogát feltételhez köti.
A végelszámolási eljárás célja a hitelezői igények kielégítése érdekében a gazdálkodó szervezet vagyonának az értékesítése és a gazdálkodó szervezet megszüntetése. Az eljárás mielőbbi befejezésének a feltétele az, hogy a végelszámoló a gazdálkodó szervezet üzleti kapcsolatait lezárja, ami azok jogi alapját képező szerződések rendelkezését, megszüntetését igényli. Ezért a Ctv. jogszabályon alapuló elállási, illetve felmondási jogot biztosít a végelszámoló számára, utóbbi esetben a felmondás azonnali hatályú is lehet.
A másik félnek a felmondással, illetve az elállással okozott kár megtérítésére vonatkozó igényére a Ctv. 106. § (5) bekezdésében foglaltak megfelelően irányadók. [Ctv. 110. § (1) bekezdés]
Ez a szabály arra utal, hogy a végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni.
Ebből a rendelkezésből, ha indirekt módon is az következik, hogy a másik fél a szerződéstől való elállással, vagy a szerződés azonnali hatályú felmondásával okozati összefüggésben felmerült kára megtérítését is követelheti. Ez összhangban van azzal, hogy a Ptk. általában olyan esetben biztosítja a fél számára az elállás vagy az azonnali hatályú felmondás jogát, ha arra a fél jogos érdekeinek védelme érdekében szükség van, és az érdeksérelem a másik fél magatartására vezethető vissza. Ebből következik, hogy az a fél, akinek magatartása folytán jogosult a másik fél a szerződéstől elállni, kártérítési igénnyel nem léphet fel. Abban az esetben viszont, ha a Ptk. a másik fél magatartásától függetlenül ad feltétel nélküli elállási jogot a megrendelőnek, illetve a másik félnek, a kártérítés lehetőségét biztosítja, illetve előírja. Tekintettel arra, hogy a Ctv.-ben biztosított elállási és azonnali hatályú felmondási jog nem függ a másik fél esetleges felróható magatartásától, ezért ha a végelszámoló e jogával él, akkor a Ptk.-val való összevetésből adódóan is a másik fél a felmondással, illetve az elállással okozati összefüggésben felmerült kárának a megtérítésére igényt tarthat.
Meg kell jegyezni, hogy a végelszámoló nem köteles azonnali hatállyal felmondani a végelszámolás kezdő időpontjában még érvényben lévő szerződéseket. A végelszámolónak mindig mérlegelnie kell a nyilatkozata célszerűségét, illetve annak költségkihatásait. Abban az esetben, ha közgazdasági szempontból praktikusabb, hogy a szerződés teljesedésbe megy, akkor a végelszámoló helytelenül jár el, ha öncélúan felmondja az adott szerződést.
Az azonnali hatályú felmondás, illetve elállási jog nem vonatkozik a természetes személyeknek a szolgálati lakás és garázs kivételével a lakásokra fennálló bérleti szerződései, továbbá az iskolával vagy a tanulóval gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződései, illetve a munkaszerződések, a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződések, a kollektív szerződések, valamint a szövetkezeti tagok vállalkozási jellegű jogviszonyával összefüggő szerződései vonatkozásában.
A lakásbérleti szerződést a végelszámoló csak az idevonatkozó előírásoknak megfelelően mondhatja fel. A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVII. törvény 24. §-ában foglaltak az irányadóak, tehát a felmondásra, ha a végelszámoló a határozatlan időre szóló lakásbérleti szerződést az Ltv. 28. §-ának (1) bekezdése alapján írásban felmondja, köteles megfelelő cserelakásról gondoskodni.
A végelszámoló a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozó szerződést azonnali hatállyal felmondhatja, a végelszámoló cserehelyiséget nem köteles biztosítani, de a bérlőnek az azonnali hatályú felmondással okozott kárát köteles megtéríteni.
A nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződéseknél a jogalkotó azokat a volt, vagy meglévő munkavállalókat kívánta védelemben részesíteni, akik korábban lakáscélú támogatás keretében az adott munkáltatótól kölcsönt vettek fel.
Egy konkrét eset kapcsán a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására, vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére még nem került sor (BH 1997/3/142.). Ugyanez vonatkozik a végelszámolási eljárásokra is.
Sajátos problémákat vet fel a törvény alkalmazhatósága a korábban kötött lízingszerződések kapcsán. A lízingbe adó végelszámolása esetén a lízingtárgy a végelszámolás hatálya alá tartozó vagyon részét képezi. A végelszámoló gyakorlatilag két dolgot tehet. Egyik megoldás szerint megvárja amíg a lízingszerződés megszűnik. Ebben az esetben az időközben befolyó díjrészletek a végelszámolás hatálya alá tartozó vagyon részét képezik. A lízingbe vevő pedig a szerződéstől függetlenül vagy visszaszolgáltatja a lízingelt eszközt vagy él vételi jogával.
A másik megoldás szerint a végelszámoló a lízingbe adó nevében azonnali hatállyal felmondja a szerződést. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondás a szerződést megszünteti. A szerződés megszüntetése esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeni ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár.
Ezek a rendelkezések nehezen értelmezhetőek a lízingszerződések vonatkozásában. A felmondás folytán a lízingbe vevő köteles a lízingtárgyat visszaadni a lízingbe adónak. A lízingdíj azonban nem csak a használat ellenértékét foglalja magába, hanem a vételárat is. Eszerint az az elszámolási mód, amely alapján a lízingbe vevő szabadul a további díjfizetési kötelezettség alól, még önmagában nem oldja meg a problémát. Álláspontunk szerint ilyenkor a lízingbe vevő a felmondás folytán őt megillető követelését a végelszámoló felé érvényesítheti, vagyis a szerződés felmondásából eredő igény magába foglalja a lízingbe vevő kárigényét is.
Törvényben biztosított elállási és azonnali hatályú felmondás joga szintén nem függ a másik fél magatartásától, ezért, ha a végelszámoló a felmondás jogával él, akkor a Ptk.-val való összevetésből adódóan a másik fél a felmondással, illetve az elállással okozati összefüggésben felmerült kárának a megtérítésére is igényt tarthat.
Az egyéb járadék jellegű kötelezettségek rendezése érdekében a végelszámoló egy összegben kifizetendő kártalanításban állapodhat meg a jogosulttal, vagy a végelszámoló köteles a jogosult javára egyszeri díjú járulékbiztosítási szerződést kötni.
A jövőben felmerülő szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésével a végelszámoló köteles harmadik személyt megbízni, akinek részére át kell adnia az ügy összes körülményei figyelembevételével erre a célra képzett lekötött tartalékot.
A megbízásról készült közleményt a cégközlönyben közzé kell tenni. A végelszámoló és a jogosult között létrejött megállapodás alapján mód van arra is, hogy a jogosult egyszeri visszatérítést kapjon.

5.2.6. A vagyon értékesítése, a követelések behajtása

A Ctv. 103. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámoló a végelszámolás során a cég vagyoni helyzetét felméri, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti és kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti.
A végelszámolási eljárásnak - eltérően a felszámolási eljárástól - nem feltétlenül az a célja, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona értékesítésre kerüljön. A végelszámolás feltételezi, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona a hitelezői követelések kiegyenlítésére elegendő, ebből következően a hitelezői igények kielégítését követően a tulajdonosi kör igényétől függ, hogy a megmaradt vagyon értékesítésre kerüljön-e avagy sem. Az új törvényi szabályozás egyik hiányossága, hogy nem szól egyértelműen arról, hogy a megszűnő cég legfőbb testületi szervének a joga annak eldöntése, hogy a követelések rendezését követően megmaradt vagyonnak mi legyen a sorsa. Ez a lehetőség pedig a megszűnésről szóló határozat meghozatala során nyilvánvalóan megilleti a megszűnő cég legfőbb szervét. Álláspontunk, a legfőbb szerv ezen döntési jogosultságáról az új szabályozásnak egyértelműbben kellett volna rendelkezéseket tartalmaznia.
Az új szabályozás sem zárja ki azt a téves felfogást, ami szerint a végelszámolási eljárás addig nem fejezhető be, ameddig a vagyon értékesítésre nem kerül, illetve a kintlévőségeket a végelszámoló nem hajtja be.
"Az eszköz oldalon (mármint a végelszámolási zárómérlegben) a követelések és részesedések rovatban nem lehet érték, mivel a végelszámoló egyik feladata éppen az, hogy a követeléseket behajtsa."
"Ami a részesedéseket illeti, ezeket nem lehet a végelszámolás végén felosztani, hiszen azzal a társaság rendelkezett, ami jogutód nélkül megszűnt, tehát nem veheti át a helyét a tag, hacsak meg nem vásárolja a végelszámolás során a megszűnő cégtől a részesedést a másik társaságban." (Hámori Attila: A végelszámolás, Céghírnök 1997. évi 3. szám)
Valójában a kintlevőség behajtása nem feltétele a végelszámolási eljárás befejezésének, hiszen a megszűnő céget megillető követeléseket, más társaságban található részesedéseket ugyanúgy fel lehet osztani a tulajdonosok között, mint a pénzt vagy más reálvagyont.
A vagyon értékesítése mellett a végelszámoló feladata a céget megillető igény érvényesítése és a követelések behajtása. Ennek érdekében a végelszámoló - szükség szerint - peres, illetve nemperes eljárásokat kezdeményezhet.
Tekintettel arra, hogy jelenleg a bírósági eljárások sokszor több évig is elhúzódhatnak, a végelszámoló az eljárás mielőbbi befejezése érdekében a követeléseket el is adhatja (visszterhes engedményezés).
A vagyon értékesítésével kapcsolatban az értékesítés módjára nézve a Cstv. korábban nem állított fel szabályokat. Ehhez képest az új Ctv. 104. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a cég legfőbb szerve elrendelheti, hogy a végelszámoló a cég vagyoni eszközeit, vagy meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti.
Szintén új rendelkezés, hogyha a végelszámolás előreláthatóan hosszabb ideig tart, a társaság legfőbb szerve minősített többséggel meghozott határozatával a cég gazdasági tevékenységének ideiglenes és korlátozott folytatását rendelheti el, ha ezt az eset összes körülményeit tekintve az ésszerű gazdálkodás követelményei megköveteli.
Ha a végelszámolás alatt álló cég vagyonában olyan vagyonértékű jog (szerzői jogi felhasználási, szabadalomhasznosítási, védjegyhasználati jog) tartozik, amely a kizárólagos jog jogosultjának engedélye alapján az engedély szerinti terjedelemben áll fenn, és a jogosult engedélye nem terjed ki a jog harmadik személynek történő átengedésére, a végelszámoló a vagyonértékű jogra vonatkozó szerződést köteles felmondani.
Fontos rámutatni, hogy a végelszámoló által a végelszámolás keretében kötött és egyébként a vagyon egyes elemeinek átruházására irányuló szerződéshez nem kell a társaság legfőbb szervének a jóváhagyása. "A felperes vagyonátadási megállapodással összefüggésben előterjesztett keresetét érdemben vizsgálva megállapítható, hogy arra a kereset helytállóan hivatkozott, hogy a taggyűlési jóváhagyást igénylő szerződés ... korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve jóváhagyásának hiányában - általában - nem jön létre és arra az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni ... Azonban a jelen esetben - ahogy arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott - a vitássá tett szerződést a ... kft. végelszámolási eljárása alatt a társaság képviseletére jogosult végelszámoló kötötte meg. A szerződéskötéskor hatályos ... 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 71. §-a szerint a végelszámoló a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit - lejárattól függetlenül - teljesíti, követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát szükség szerint értékesíti ... Az említett törvényi rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a kijelölt végelszámolót illeti meg ... a társaság törvényes képviseletének joga, amelynek körében megteheti a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos valamennyi jogcselekményt. (Legfelsőbb Bíróság Fpkf. II. 33.986/1993/2.) A végelszámolási eljárás alatt a társaság taggyűlésének jogköre már korlátozott, és a végelszámoló által kötött szerződésekkel összefüggésben nem illeti meg a Gt. I. 183. § (2) bekezdésében meghatározott jóváhagyási jog." (Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.174/2006/3.)

5.2.7. A végelszámolás munkajogi vonatkozásai

A végelszámolási eljárás célja - hasonlóan a felszámolási eljáráshoz - a gazdálkodó szervezet (cég) jogutód nélkül történő megszüntetése. Ezért a végelszámolás elhatározása és megindítása alapvetően kihat a cég munkavállalóinak a helyzetére, akik munkaviszonya az eljárás alatt legkésőbb az eljárás befejezéséig megszűnik.
A munkavállalók érdekeit védő garanciális szabály, hogy a cég korábbi vezető tisztségviselője köteles a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, valamint a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni [Ctv. 98. § (3) bekezdés d) pont].
Hasonló szabállyal találkozhatunk a felszámolási eljárás körében is, ahol a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdés e) pontja írja elő a gazdálkodó szervezet vezetőinek ugyanezen kötelezettségét.
A törvény nem ad további eligazítást arra nézve, hogy a munkavállalók közvetlen tájékoztatása milyen formában kell hogy megtörténjen (körlevél, dolgozói gyűlés), és így értelemszerűen az adott munkahely jellege és nagysága határozza meg a tájékoztatás konkrét módját.
Az új szabályozás szerint a végelszámolás lebonyolítása során a végelszámoló már nem köteles kérésükre a munkavállalókat és érdekképviseleti szerveiket tájékoztatni az őket érintő kérdésekről.
A Ctv. 102. § (3) bekezdés d) pontja írja elő, hogy a végelszámoló a végelszámolás közzétételétől számított 15 napon belül köteles értesíteni a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet.
A végelszámolás megindítása önmagában nem érinti a munkaviszony tartalmát, a munkavállalók jogait és kötelezettségeit.
"Ha a munkaviszony fennáll és a munkavállaló munkát végez, ha egyéb kizáró körülmény nem áll fenn, a munkavállalót a törvénykönyvben biztosított jogok éppúgy megilletik és kötelezettségek éppúgy terhelik, mint a felszámolás előtt. Tehát pl. munkabért kap, szabadság illeti meg, kártérítést követelhet, de kárt is okozhat stb. ..." (Új munkajogi kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.). Az idézettek vonatkoznak természetesen a végelszámolási eljárásra is.
Változás áll be viszont a munkáltatói jogok gyakorlójának a személyében, hiszen a végelszámolás kezdőidőpontjától kezdődően a munkáltatói jogokat a végelszámoló gyakorolja. Az új szabályozás kifejezetten erről nem rendelkezik, de a végelszámoló jogi státuszából következik, hogy a végelszámolási eljárás alatt ő gyakorolja a munkáltatói jogokat.
A Ctv. a végelszámolónak nem biztosított a Munka Törvénykönyvében foglaltakhoz képest eltérő jogokat, ezért a végelszámolási eljárás alatt sincs lehetőség a munkaszerződések egyoldalú módosítására. A munkaszerződést a végelszámolás megindítása esetén is annak folyamata alatt csak közös megegyezéssel lehet módosítani. Ha a munkaszerződés módosításához a munkavállaló nem járulna hozzá, akkor a módosítás jogellenes. A módosításhoz való hozzájárulás megtagadása közvetlenül nem lehet a munkáltató részéről felmondási ok.
Fontos hangsúlyozni, hogy a kifejtettek vonatkoznak a munkaviszony megszüntetésére is, azaz a munkaviszonyt csak a Munka Törvénykönyvében foglalt módon, az ott rögzített feltételek fennállása esetén lehet megszüntetni. Természetesen ugyanez vonatkozik a munkaviszony megszűnésének egyéb eseteire is.
A határozatlan időre kötött munkaszerződést a végelszámoló rendes és rendkívüli felmondással szüntetheti meg. Ha a munkaviszonyt a végelszámoló mondja fel, akkor a felmondást köteles megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, és vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmondás oka valós és okszerű volt. Önmagában a végelszámolási eljárás megindítása tehát nem minősül felmondási oknak. A végelszámolónak azt is bizonyítania kell, hogy a végelszámolás során az adott munkakör tartalma kiürült, és a dolgozót hasonló munkakörben sem tudja alkalmazni. Az Mt. 89. §-ára figyelemmel a munkáltatót terheli a bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló által végzett tevékenység miért vált szükségtelenné (BH 2009. 25.). A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat (BH 2007. 135.).
Rendes felmondás esetén a munkaviszony a felmondási idő végén szűnik meg. Ha a munkaviszonyt a végelszámoló mondja fel, akkor köteles a munkavállalót a felmondási idő felében a munkavégzés alól felmenteni. A felmondási idő alatt a munkavállalót - ha munkát végez - munkavégzésének megfelelő munkabér illeti meg, a felmentési időre pedig az átlagkereset.
A végelszámolási eljárás során sem lehet a munkaviszonyt megszüntetni rendes felmondással akkor, ha a munkáltató felmondási joga korlátozott. Ilyenkor a munkavállaló munkaviszonya a jogutód nélküli megszűnéssel egyidejűleg szűnik meg. Ilyen esetben a munkavállalót annyi járandóság illeti meg, amennyi a felmondás esetén a felmondás idejére járna (Mt. 86/A. §).
A rendkívüli felmondás jogával sem tud a végelszámoló szélesebb körben élni, mint ahogy azt egyébként a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi. Rendkívüli felmondással lehet élni, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fennállását lehetetlenné [Mt. 96. § (1)]. A Mt. rendkívül szigorúan szabályozza a rendkívüli felmondás feltételeit, ezért a végelszámolónak körültekintően kell eljárnia, ha nem akarja, hogy a rendkívüli felmondás megalapozatlansága esetén utóbb újabb költségek merüljenek fel, amely költségek csökkentik a végelszámolási eljárás végén a tulajdonosok között felosztható vagyon mértékét.
Problémát okozhat a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknél a határozott időre kötött munkaviszony kérdése is. Ilyenkor a végelszámoló a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntetheti, a munkavállalót azonban 1 évi, de ha a határozott időből még hátralévő idő 1 évnél rövidebb, a hátralévő időre járó átlagkeresete illeti meg.
A Munka Törvénykönyvének az 1995. évi LV. törvénnyel történő módosítása iktatta be a Mt.-be a 86/A. §-t. Eszerint: "Ha a munkaviszony a 86. § b) pontjában foglaltak alapján szűnik meg (a munkáltató jogutód nélküli megszüntetésével), a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha a rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult." [Az Mt. 93. §-ának (3) bekezdése második mondatában meghatározott eset.]
Az Mt. 86. § b) pontjában foglaltak szerint jogutód nélküli megszűnés a törvényben szabályozott külön nevesített munkaviszony megszűnési ok. Ha a munkáltató jogutód nélkül szűnik meg, akkor bármilyen munkaviszonyról legyen is szó, a munkaviszony a gazdálkodó szervezet megszűnése időpontjában szintén megszűnik. Ha a munkaviszony egyéb oknál fogva korábban nem szűnik meg, akkor a munkaviszony megszűnésének időpontja a végelszámolás alatt álló cég cégjegyzékből történő törlésének a napja.
Ebből a rendelkezésből is következik, hogy nem szűnik meg a munkaviszony a munkáltató jogutódlással történő megszűnése esetén. A jogutódlás megállapítását nem zárja ki az, ha nem változatlan feltételekkel történik a munkáltató továbbfoglalkoztatása (BH 1996/9/504. jogeset).
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalására figyelemmel ha a gazdálkodó szervezetnél a végelszámolás hatálya alá tartozó vagyon értékesítésére oly módon kerül sor, hogy egyes termelő egységek egészében kerülnek megvásárlásra, és a vevőnél a dolgozókat utóbb változatlan munkakörben kívánják alkalmazni, akkor itt is bekövetkezik a munkajogi jogutódlás. Ennek következtében a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, és érvényben maradnak a munkaviszony folyamatosságához kapcsolódó kedvezmények.
"Az Mt. 86. §-a értelmében a munkaviszony megszűnik a munkavállaló halálával, vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. Ebből következőleg a munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással való megszűnése nem érinti ... Az állásfoglalás alkalmazása szempontjából jogutódlásnak kell tekinteni nemcsak az egyetemleges jogutódlást ..., hanem az üzemnek, üzletnek, munkahelynek megállapodáson alapuló átvételét is, ha az átvevő az átadó jogaiba lép. (Itt különösen a munkáltatói üzem egészére, vagy egy meghatározott részére vonatkozó jogátruházás, például adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés, vagyonbevitel révén a munkavállalók folyamatosan történő tényleges továbbfoglalkoztatásával.)" (MK 154. számú kollégiumi állásfoglalás, BH 93/1/1.)
A munkaviszony megszűnésekor a végelszámoló köteles a volt munkavállalóval elszámolni és a szükséges okiratokat a részére kiállítani, illetve a rendelkezésére bocsátani. (A munkaviszony megszüntetésekor kiállítandó igazolásokról és munkáltat egyéb feladatairól, illetve kötelezettségeiről, lásd részletesebben: A csődtörvény magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995. 276. oldal).
A végelszámolási eljárás során gyakrabban kerülhet sor nagyobb mértékű létszámcsökkentésre. Korábban a létszámleépítés szabályait a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásról szóló 1991. évi IV. törvény 22-23. §-ai szabályozták. A Munka Törvénykönyvének módosításáról szóló 1997. évi LI. törvény 27. §-ának (7) bekezdése hatályon kívül helyezte az 1991. évi IV. törvény 22-23. §-ait, és ezzel egyidejűleg az Mt. 94. §-át egy 94/A. §-sal egészítette ki "A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok" alcímmel együtt. Utóbb a 2001. évi XVI. törvény 11. §-a újraszabályozta a 94/A. §-t, illetve a 94. §-t további 94/B-94/G. §-okkal egészítette ki.
Az új rendelkezések szerint csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a működésével összefüggő ok miatt a döntésmegelőző féléves, amennyiben a munkáltató fél évnél rövidebb ideje alakult, az adott időszakra vonatkozó átlagos statisztikai létszám szerint,
- 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 10 fő,
- 100 vagy ennél több, de 300-nál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók 10%-a,
- 300 vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 30 fő munkaviszonyát kívánja 30 napos időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni.
A fenti módon meghatározott, a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalói létszámba nem számít be az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy abban, illetve rokkantsági nyugdíjban részesült, valamint a további munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló.
Ha a munkáltatónak több telephelye van, akkor az Mt. 94/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását telephelyenként kell megállapítania azzal, hogy ugyanazon megyében található telephelyek esetében a munkavállalók létszámát össze kell számítani. A változó munkahelyen foglalkoztatott munkavállalót azon a telephelyen kell számításba venni, amelyen a csoportos létszámcsökkentésről szóló döntés meghozatalakor irányadó beosztása szerint munkát végez.
Ha a munkáltató csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, a döntést megelőzően legalább 15 nappal köteles az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek és a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal konzultációt kezdeményezni, és azt a döntésének meghozataláig vagy a megállapodás megkötéséig folytatni.
A konzultációt megelőzően legalább 7 nappal a munkáltató (végelszámoló) köteles a munkavállalók képviselőivel írásban közölni a tervezett csoportos létszámcsökkentés okait, illetve a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók létszámát.
A konzultáció során megfelelő időben a képviseleti szervekkel írásban kell közölni a létszámcsökkentés időtartamát és időbeni ütemezését, a kiválasztás szempontjait, valamint a munkaviszony megszüntetésével járó juttatások feltételeit és mértékét.
A konzultációnak ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkenés eszközére, elveire, a következmények enyhítését célzó eszközökre, valamint az érintett munkavállalók számának csökkentésére. Ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül. (EBH 2002. 679)
Ha a felek között a konzultáció során megállapodás jön létre, akkor azt írásba kell foglalni és megküldeni az állami foglalkoztatási szervnek.
Ha a végelszámoló a konzultációt követően a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásáról dönt, akkor a döntésben meg kell határozni a végrehajtás időbeni ütemezését, és az érintettek létszámát foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban. A csoportos létszámcsökkentés időbeni ütemezését 30 napos időszakok alapján kell meghatározni.
A végelszámoló a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról, valamint az Mt. 94/B. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott adatról írásban értesíteni köteles az érintett telephely szerint állami foglalkoztatási szervet. A tájékoztatás egy másolatát a munkavállalók képviselőjének kell átadni.
A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az állami foglalkoztatási szervet a rendes felmondás közlését legalább 30 nappal megelőzően írásban tájékoztatja.
Ennek során közli a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók a) személyi adatait (ide értve a Társadalombiztosítási Azonosító Jelét is), b) utolsó munkakörét, c) szakképzettségét, d) átlagkeresetét. A csoportos létszámcsökkentés szempontjából a munkaviszonynak a határozott idő lejártával való megszűnése nem vehető figyelembe (EBH 2005.1341).
A munkáltató a döntésről az érintett munkavállalót is köteles külön tájékoztatni a felmondást megelőző 30 nappal írásban. A tájékoztatás másolatát meg kell küldeni a munkavállaló képviselőinek, illetve az illetékes munkaügyi központnak is.
A munkavállalót a végelszámolásra figyelemmel végkielégítés illeti meg, amelynek a mértékét az Mt. 95. §-a tartalmazza.
A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntését megelőzően köteles az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek, illetve a nem szervezet munkavállalók képviselőivel hozott bizottsággal konzultációt kezdeményezni.
Másrészről, ha a volt munkáltatóval szemben az igény azért nem érvényesíthető, mert annak kielégítése előtt jogutód nélkül megszűnt, akkor a mögöttes felelősség alapján mással szembeni igény elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe.
Az adott ügyben a munkavállaló először a munkáltató ellen terjesztett elő keresetet a munkabér kifizetése iránt. A pert megnyerte, de időközben a munkáltató végelszámolási eljárás lefolytatását követően jogutód nélkül megszűnt. Ezt követően a volt munkavállaló az Állami Vagyonügynökség ellen terjesztett elő keresetet a munkaügyi bíróságnál arra hivatkozással, hogy az Állami Vagyonügynökség 1994 márciusában a volt vállalat vagyonát elvonta és elrendelte a végelszámolását.
A jogvita során mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság a per érdemi elbírálásába bocsátkozott és azt vizsgálta, hogy fennáll-e az alperes felelőssége a felperes megszűnt munkaviszonyából eredő követelésért.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtette, hogy a felperes igényének érvényesítésekor a munkaügyi bíróság hatáskörét a Pp. 22. §-ának (2) bekezdésére alapította.
A felperes a végelszámolás alatt álló céggel állt munkaviszonyban, amely jogutód nélkül megszűnt. A felperes az általa megjelölt alperessel (ÁVÜ) munkaviszonyban nem áll, vele szemben a megszűnt munkáltatóval szembeni igényét a munkajogi szabályozáson kívül eső jogszabályokra hivatkozással kívánta érvényesíteni.
Az eljáró bíróságok tévedtek, amikor a felperes keresetének érdemi elbírálásába bocsátkoztak. Tény, hogy az alperes nem jogutódja a megszűnt munkáltatónak, és a felperes igénye az általa megjelölt alperessel fennálló munkaviszony hiányában munkaviszonyból származó igénynek nem tekinthető, és ezáltal nem lehet munkaügyi per tárgya.
A fentiekre figyelemmel a másodfokon eljáró bíróság akkor járt volna el helyesen, ha hatáskör hiánya miatt a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és a Pp. 129. §-a alapján elrendeli a keresetlevél áttételét az elbírálásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Pesti Központi Kerületi Bíróságra (LB Mfv. II. 10.416/1999/3.).
A végelszámolási eljárás megindítása egyébként nem érinti a cég ellen vagy a cég által indított pereket és az azt követően indított eljárásokat sem. A végelszámolás során a Cstv.-nek a felszámolásra irányadó szabályai nem érvényesek, azaz a végelszámolás kezdő időpontját követően a végelszámolás alatt álló cég ellen változatlanul az arra általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt lehet igényt érvényesíteni.
Meg kell említeni, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerint a munkaadó részére támogatást nyújtható az általa végrehajtandó csoportos létszámleépítésnek a munkavállaló számára hátrányos következményeit enyhítő intézkedések megtételéhez. A támogatás részletes szabályait miniszteri rendeletben lehet meghatározni (22. §).

5.2.8. A végelszámolási kifogás

Az új Ctv. hatálybalépése előtti szabályozás is tartalmazta a végelszámolási kifogás intézményét, amelyet az 1997. évi XXVII. törvény iktatott be a Cstv.-be. A Cstv. korábban hatályos 73. §-ának (5) bekezdése kimondta, hogy a Cstv. 51. §-ának rendelkezéseit a végelszámolási eljárás során is megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a kifogás elbírálására a cégbíróság jogosult.
A végelszámolási eljárás és a felszámolási eljárás szabályainak egy törvényben történő elhelyezése a korábbi szabályozásban azzal a sajátos hatással járt együtt, hogy a végelszámolás intézményrendszere egyre jobban közeledett a felszámolási eljárás felé. A Cstv. egyes módosításai mindig érintettek egy-egy olyan rendelkezést a felszámolási eljárásban, amely alkalmazhatóságát kiterjesztették a végelszámolásra is. Ez a jelenség jól megfigyelhető volt a felszámolót és a végelszámolót terhelő tájékoztatási kötelezettség kapcsán, és így került bele a végelszámolási eljárás rendjébe a hitelezői választmány megalakításának a lehetősége és a végelszámolási kifogás intézménye is.
E jogalkotói megoldás mögött az a reflex is meghúzódott, hogy a rendszerváltást követő időszakban nemcsak a felszámolási, hanem a végelszámolási eljárásokban is számos visszaélésre került sor, ezért a jogalkotó igyekezett hitelezővédelmi garanciát beépíteni a rendszerbe.
A jogalkotó tehát a végelszámolás szabályozása kapcsán is beleesett abba a hibába, ami a rendszerváltás óta a jogi szabályozás más területein is tetten érhető, valamely nem kívánatos társadalmi jelenség kezelésére kényelmesebb, kevesebb erőfeszítést igénylő és olcsóbb látszatmegoldást ajánl az érdemi konfliktuskezelés és a probléma valós rendezése helyett.
Azonban a visszaélések, a vagyonkimentés különböző formáinak a megakadályozása nem lehet a cégbíróság feladata. Ezt a problémát a polgári jogi, büntetőjogi vagy éppen államigazgatási jogi eszközökkel és a jogterületeken tevékenykedő jogalkalmazó szerveknek (APEH, nyomozó hatóság stb.) kellene megoldania.
Az adott területre nem való eszközrendszer csak látszatmegoldást hoz, a nem illeszkedő jogintézmények a gyakorlatban nem fejtenek ki lényeges hatást és nem hozzák meg a tőlük várható eredményt.
A kifejtettek vonatkoznak a végelszámolási kifogás intézményére is.
A kifogás intézménye eredetileg a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi XI. tvr.-ben volt megtalálható. A törvényerejű rendelet alapján indult ügyekben a kifogás kettős funkciót töltött be. Egyrészről különböző, a felszámoló által elkövetett jogsértő intézkedések orvoslására szolgált, másrészről lehetőséget biztosított a felszámoló által vitásnak tekintett vagy nem megfelelően besorolt igények bírói felülvizsgálatára. Ez utóbbi funkció abból a kényszerből eredt, hogy az 1986. évi 11. tvr. nem tartalmazott a később hatályba lépő Cstv. 46. §-ában foglaltaknak megfelelő rendelkezést, amely szerint amennyiben a felszámoló a hitelező által előterjesztett igényt jogalapjában vagy összegszerűségében vitatja, akkor azt elbírálás végett a felszámoló bíróság elé kell terjesztenie.
A Cstv. kodifikációja során több intézmény kellő szakmai, kritikai vizsgálat nélkül került át a törvényerejű rendeletből a törvénybe anélkül, hogy ezen intézmények normatartalmát átgondolta volna a jogalkotó. Ez volt a helyzet a kifogással is, amely módosított tartalommal, de szintén helyet kapott a később hatályos jogi szabályozásban.
A kifogás intézménye elsősorban azért adott éles vitákra okot a joggyakorlatban, mert az intézmény helye és funkciója a felszámolási eljárásban nem volt tisztázott. A kifogás intézményének az alkalmazhatósági körével kapcsolatban a bírói gyakorlatban a Cstv. hatálybalépését követő években két ellentétes álláspont kristályosodott ki.
A tágabb értelmezés szerint a módosított Cstv., azaz az 1993. évi LXXXI. törvény hatálybalépését követő ügyekben a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhetett amiatt, hogy a felszámoló az ő elővásárlási jogát sértő adásvételi szerződést kötött, illetőleg a felszámoló intézkedése vagy mulasztása elővásárlási jogát más módon megsértette.
Ugyanez vonatkozott arra az esetre is, ha a kifogás tárgya az, hogy a vagyontárgy nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron került értékesítésre. Ilyenkor a felszámolási eljárás keretében tehát lehetősége volt a bíróságnak arra, hogy a létrejött adásvételi szerződést érvénytelenné nyilvánítsa és az eredeti állapotot állítsa helyre.
A fentiek alól kivételnek számított az az eset, ha a felszámoló az adásvételi szerződést olyan személlyel kötötte meg, aki nem minősül hitelezőnek. Az ilyen vevővel kötött szerződés kifogással nem támadható meg, hanem az elővásárlásra jogosultnak a rendes bírósághoz kellett fordulnia.
A kifogás alkalmazhatóságával kapcsolatos szűkebb jogértelmezés szerint a kifogás tárgyát a felszámoló csupán olyan intézkedése képezheti, ahol a jogszabálysértés a Cstv. valamelyik, a felszámoló számára előírt magatartás szabályainak a megsértésében, illetve mellőzésében áll. Ilyen mulasztás lehet például a hitelezői igény helytelen besorolása, a közbenső mérleg, vagy a zárómérleg előterjesztésében nyitva álló határidő elmulasztása, a jogosultak részére a tájékoztatás megtagadása stb.
Ebből a jogértelmezésből logikusan következik, hogy a bíróság által alkalmazható szankciórendszer is a fenti intézkedések megsemmisítésére, illetve a mulasztások pótlására vonatkozhat, és a felszámolási eljárásban hozott bírósági határozat tartalma nem nyúlhat át más jogágba, a bíróság döntése nem lehet kihatással az érintettek más anyagi jogok által szabályozott, illetve biztosított jogaira. Ez az álláspont leginkább a megyei bíróságok elsőfokú gyakorlatára volt jellemző.
Később részben a téves joggyakorlatot korrigáló törvénymódosítások folytán a felszámolási kifogás lehetséges alkalmazási köre egyértelműbb lett, a gyakorlat is letisztult, és egyértelműen a szűkebb értelmezési gyakorlat irányában ment el.
A kifogás intézményének a végelszámolásban való alkalmazhatóságával kapcsolatos aggályok ellenére a jogalkotó úgy döntött, hogy a jogintézményt továbbra is megőrzi. A Ctv. 109. §-ához fűzött indokolás mindazonáltal maga is utal rá, hogy a korábbi szabályozás alapján az intézmény a gyakorlatban nem működött: "A törvényjavaslat 109. §-a részletesen szabályozza a végelszámoló eljárása ellen felmerülő kifogások elbírálásának rendjét. A végelszámolási kifogás jogintézménye a hatályos Cstv.-ben is szerepel, megfogalmazása azonban alig több mint a felszámolási kifogásra történő visszautalás. A végelszámolási kifogás lehetőségével a gyakorlatban alig éltek az arra jogosultak, vélhetőleg azért sem, mert a végelszámolási eljárás rendjének, a végelszámoló kötelezettségeinek meglehetősen hézagos szabályozása miatt ez nem sok reménnyel kecsegtetett."
Az indokolás szerint a végelszámolási kifogás új szabályai várhatóan nagyobb hatékonysággal fognak működni, de ha összevetjük az új és a régi szabályozást, akkor az intézmény lényegét érintő változással nem találkozhatunk.
Az új szabályok között igazából két lényeges újdonság van. Egyrészről a Ctv. 109. §-ának (2) bekezdése nevesíti azt az esetet, hogyha a végelszámoló a cég bármely hitelezőjének kérésére a hitelezői igénybejelentés határidejének lejártától számított 30 napon belül nem ad tájékoztatást arról, hogy a követelést elismeri-e, illetve, hogy a kifizetés mikorra várható. A törvényi rendelkezések szerint tehát ebben az esetben is előterjeszthető végelszámolási kifogás.
Ezen túlmenően szintén új rendelkezés, hogy ha a végelszámoló a végelszámolási kifogásnak helyt adó jogerős bírósági végzésnek nem tesz eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében összehívja a cég legfőbb szervét új végelszámoló megválasztása céljából. Ha a cég a cégbíróság határozatában foglaltakat nem teljesíti, a cégbíróság elrendeli a kényszer-végelszámolást, és a felszámolók névjegyzékéből másik végelszámolót rendel ki [Ctv. 109. § (6) bekezdés].
A végelszámolási kifogásra vonatkozó rendelkezéseket a Ctv. 109-110. §-ai tartalmazzák.
A Ctv. 109. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél a végelszámoló eljárásának időtartama alatt a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül, de legfeljebb az intézkedéstől vagy a mulasztás bekövetkezésétől számított 60 napon belül a cégbíróságnál végelszámolási kifogással élhet.
Ha az érdekelt menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a kifogást előterjessze, akkor azt 60 napon belül még előterjesztheti, de azt követően már nem, mert a 60 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ezzel ellentétes állásponttal találkozunk a Komplex Jogtárban a Ctv. 109. §-ához fűzött kommentárban, amely szerint e határidők nem tekinthetők jogvesztő határidőnek. A végelszámolás befejezése megszűnése után kifogás előterjesztésére nincs lehetőség, a végelszámolóval szembeni igények peres úton érvényesíthetőek. (ÍH 2005/40.)
A cégbíróság a végelszámolási kifogás felől - a végelszámoló észrevételének beszerzését követően - soron kívül határoz. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy bizonyítás felvétele szükséges, a cégbíróság a kifogásolt intézkedés végrehajtásának felfüggesztését is elrendelheti.
Ha a cégbíróság a végelszámolási kifogást megalapozottnak találja, a végelszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapot helyreállítására kötelezi, vagy - ha ez lehetséges - az eredeti állapotot határozatával helyreállítja. Ha a végelszámoló mulasztott, a cégbíróság a végelszámolót intézkedés megtételére kötelezheti. A bíróság az alaptalan végelszámolási kifogást végzésével elutasítja [Ctv. 109. § (4) bekezdés].
A végelszámolási kifogás tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Figyelemmel arra, hogy a kifogás tárgyában hozott határozat érdemi határozatnak minősül, és mivel a fellebbezést az ítélőtáblák bírálják el, a fellebbezés joghatályosan csakis jogi képviselő útján terjeszthető elő.
Az intézmény alkalmazásával kapcsolatban az első kérdés az, hogy ki jogosult kifogás előterjesztésére, azaz ki minősül sérelmet szenvedett félnek. A korábbi bírói gyakorlat a Cstv. 6. §-ának (4) bekezdéséből indult ki. Eszerint a végelszámolási eljárásban félnek minősül a gazdálkodó szervezet. Ha a végelszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A Pécsi Ítélőtábla egy eseti döntésében kifejtette, hogy a társaság tagja nem minősül hitelezőnek, ezért ebben a minőségében kifogást nem terjeszthet elő (BDT 2005/69.).
A döntés megtévesztő, mert azt sugallja, hogy a tag egyáltalán nem jogosult kifogás előterjesztésére, holott arra bárki jogosult, akinek a végelszámoló intézkedése vagy mulasztása törvényes érdekeit sérti.
A következő kérdés az, hogy melyek azok a jogszabálysértő intézkedések vagy mulasztások, amelyek alapot adnak a végelszámolási kifogás előterjesztésére. Dogmatikai szempontból végelszámolási kifogás előterjesztésének akkor van helye, ha
1. a végelszámoló intézkedése valamely jogszabály rendelkezésébe ütközik, vagy a végelszámoló a jogszabályban előírt kötelezettségét (határidőn belül) nem teljesítette,
2. emiatt valakit polgári jogi értelemben jogsérelem ért,
3. a sérelmet szenvedett fél ezzel kapcsolatos kérelmet terjesztett elő (az eljárás lefolytatására hivatalból nem kerülhet sor),
Ebben a megközelítésben először célszerű áttekinteni, hogy mely mulasztás vagy jogsértés esetén ír elő a Ctv. más jogkövetkezményt.
1. Ha a végelszámoló felhagy a végelszámolási tevékenység ellátásával, a cégbíróság hivatalból is törvényességi felügyeleti eljárást indíthat a céggel szemben. Az eljárás során a Ctv. 106. § (3) bekezdésében foglaltakat alkalmazhatja, vagyis a bíróság a végelszámolót határidő tűzésével és pénzbírság terhe mellett felhívja a mulasztás pótlására, vagy ennek eredménytelensége esetén 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő, ismételten is kiróható pénzbírsággal sújthatja.
Ezen túlmenően a Ctv. 100. § (1) bekezdésében foglaltak szerint biztosíthatja a feltételeit az új végelszámoló megválasztásának. (Más kérdés, hogy a "hivatalból is" szövegrész megtévesztő, mert az is szócska azt sugallja, hogy az eljárás kérelemre is lefolytatható, holott ennek a lehetőségét a jogszabály tételesen nem mondja ki, továbbá nem ad választ arra, hogyha az eljárás hivatalból indul, akkor a legfőbb szerv ülésének összehívásával összefüggő költségeket ki előlegezi, illetve viseli.)
Kényszer-végelszámolás esetében a cégbíróság a végelszámoló kirendeléséről a törvényességi felügyeleti eljárás során hivatalból is rendelkezhet [Ctv. 100. § (4) bekezdés].
További probléma, hogy mi értendő a végelszámolási tevékenység felhagyása alatt. Ennek azért van jelentősége, mert azok a mulasztások, amelyek a végelszámolás felhagyásának minősülnek, törvényességi felügyeleti eljárás megindítására és nem végelszámolási kifogás előterjesztésére adnak alapot. Ebbe a körbe feltehetően azok a végelszámolói feladatok tartoznak, amelyek a végelszámolás érdemi intézéséhez és az eljárás befejezéséhez elengedhetetlenül szükségesek (a vagyon értékesítése, a hitelezői igények rendezése, a nyitómérleg összeállítása stb.) és nem tartoznak ide azok a mulasztások, amelyek az eljárás lefolytatását önmagukban még nem gátolják.
2. Ha a végelszámoló nem tesz eleget a cégbíróság irányába az őt terhelő változásbejegyzési kötelezettségének, akkor "rendes" törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának van helye. Itt problematikus, ha a végelszámoló iratcsatolási kötelezettségének nem tesz eleget [Ctv. 104. § (4) bekezdés, 112. § (2) bekezdés], mert ennek jogkövetkezményeit a Ctv. - szemben más iratokkal - nem nevesíti. (Például a beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása, vagy a hitelezői jegyzék becsatolásának az elmulasztása). Mivel a Ctv. nem ír elő külön szankciót arra az esetre, ha a végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontját követő években nem készít tájékoztatót, illetve a tájékoztatót nem küldi meg a cégbíróság részére, ezért ebben az esetben felmerülhet a végelszámolási kifogás alkalmazhatóságának a lehetősége. A bírói gyakorlat azonban ebben az esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ilyenkor a cégbíróság a végelszámolót pénzbírsággal sújthatja.
"A Cstv. 73. §-ának (4) bekezdése kimondja, a végelszámolás kezdetét követő 1 év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, amelyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet helyzetét, annak indokolását, hogy az eljárás befejezésére miért nem kerül sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról. A tájékoztatót a végelszámoló megküldi a cégbíróságnak, a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervnek, illetve a gazdálkodó szervezet hitelezőinek (választmánynak).
A Cstv. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a végelszámolás a végelszámolás alatt álló társaság székhelye szerint illetékes megyei bíróság mint cégbíróság hatáskörében tartozó nemperes eljárás. A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló törvény (Pp.) rendelkezései a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően irányadóak.
A Pp. 8. § (1) bekezdése értelmében a bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevői jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A (4) bekezdés szerint a bíróság pénzbírsággal sújthatja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését késlelteti.
... Az idézett rendelkezések összevetéséből leszűrhető, hogy a cégbíróság köteles figyelemmel kísérni, hogy a végelszámoló eleget tett-e tájékoztatási kötelezettségének, a végelszámoló pedig köteles késlekedés nélkül nyilatkozatot tenni. Ha pedig valamely oknál fogva érdemi nyilatkozatot tenni nem tud, úgy a rendeltetésszerű joggyakorlás körében elvárható, hogy e körülményt haladéktalanul jelezze, bejelentse, ellenkező esetben az eljárási szabályokat megsérti, ennek jogkövetkezményét viselni tartozik.
Az adott ügyben a végelszámoló az elsőfokú bíróságnak a nyilatkozattételre határidőt tűző és pénzbírságot kilátásba helyező felhívására nem tett nyilatkozatot, megalapozottan szabta ki tehát az elsőfokú bíróság a pénzbírságot." [Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 44.224/2005/2.]
(Lásd még: Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 44.227/2005/2., 10. Cgf. 43.984/2005/2., 14. Cgf. 43.182/2005/2., 16. Cgf. 43.069/2005/2. számú határozatokat.)
Az idézett határozat ugyan a korábban hatályos szöveghez kapcsolódik, de a végelszámoló tájékoztató készítési kötelezettségével kapcsolatos rendelkezések, valamint az, hogy a végelszámolási eljárásban is mögöttes jogszabályként a Pp.-t kell alkalmazni nem változott, így változatlanul aktuálisak.
3. Szintén nincs helye végelszámolási kifogás előterjesztésének, hogyha a végelszámoló a Ctv. 106. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, mert ha a végelszámoló a hitelezői követelések jegyzékét nem nyújtja be a cégbírósághoz a nyilvános cégiratok közé elhelyezés céljából, akkor a cég tagja (részvényese), hitelezője, illetve az, aki a jogi érdekét valószínűsíti, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a cégbíróságnál. Az így indult törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazható szankciókat pedig a Ctv. 106. §-ának (3) bekezdése tartalmazza.
Itt csak az okozhat problémát, hogyha a mulasztás mögött az húzódik, hogy a hitelezői igény bejelentést a végelszámoló nem vette nyilvántartásba, vagy a hitelezőt nem tájékoztatta arról, hogy a követelést vitatja. Ezekben az esetekben - figyelemmel a Ctv. 109. §-ának (2) bekezdésére - kifogást lehet előterjeszteni, de előtte fel kell hívni a felszámolót a szükséges tájékoztatás megadására.
4. Álláspontunk szerint nincs helye végelszámolási kifogás előterjesztésének, hogyha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérlegben foglaltak ellenére sem kezdeményez haladéktalanul felszámolási eljárást. A felszámolási eljárás iránti kérelem előterjesztésével kapcsolatos előterjesztés elmulasztásához ugyanis a Ctv. más jogkövetkezményeket fűz. A Ctv. 99. §-ának (5) bekezdése alapján a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá került és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, akkor a felszámoló vagy a hitelező keresetére a bíróság arra kötelezi a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen. Másrészről a végelszámoló kártérítési felelősséggel is tartozik arra az esetre, ha a hitelezőt abból eredően éri kár, hogy a végelszámoló a törvényi feltételek fennállása ellenére sem kezdeményezett felszámolási eljárást. Azért sem indokolt a végelszámolási kifogás lehetőségét erre az esetre biztosítani, mert adott esetben bonyolult közgazdasági kérdés, hogy a végelszámolás adott állása mellett valóban indokolt-e felszámolási eljárást kezdeményezni.
5. Szintén nincs helye végelszámolási kifogás előterjesztésének abban az esetben, hogyha a végelszámoló valamely követelést nem hajlandó peresíteni, vagy valamely szerződést nem mond fel, vagy nem áll el tőle. Ezek a kérdések is olyan a végelszámoló mérlegelési körébe tartozó döntésnek minősülnek, ahol a végelszámoló döntése kifogással nem támadható.
A fentiekre figyelemmel végelszámolási kifogás előterjesztésének lehet helye, ha
- a végelszámoló nem tesz eleget a Ctv. 102. § (3) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettségének,
- ha a végelszámoló a cég bármelyik hitelezőjének a kérésére nem ad tájékoztatást arról, hogy a követelést elismeri-e, illetve a kifizetést mikorra várható,
− ha a felszámoló nem hajtja végre a cég legfőbb szervének azon döntését, hogy a vagyoni eszközöket vagy azok meghatározott részét csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján érvényesítheti, illetve hogyha az a forma, amelyet ebben a körben a végelszámoló választott, nem felel meg a törvény előírásainak. A Fővárosi Bíróság előtt Cg. 01-09-466856 számon folyamatban volt ügyben a végelszámolás megindítását követően a társaság tagjai arra hivatkozással terjesztettek elő kifogást a végelszámoló intézkedésével szemben, hogy a végelszámoló a cég tulajdonát képező ingatlant a tényleges forgalmi érték alatt értékesítette. A bíróság arra hivatkozással utasította el a kifogást, hogy a hatályos szabályok nem írnak elő olyan kötelezettséget, amely szerint a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni. Figyelemmel az új Ctv. rendelkezéseire, az ismertetett határozatból az következik, hogy az új szabályozás alapján már helye lehet kifogás előterjesztésének, ha a legfőbb szerv a vagyontárgyak nyilvános értékesítéséről dönt, de a végelszámoló az értékesítés során a legfőbb szerv határozatát figyelmen kívül hagyja.
− Esetlegesen végelszámolási kifogásnak lehet helye, ha a végelszámoló nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően készíti el a záródokumentumokat, és azok kijavítására, illetve kiegészítésére a cég legfőbb szervének felhívása ellenére nem hajlandó.
− A bírói gyakorlat szerint szintén kifogás tárgyát képezheti, ha a végelszámoló - bizonyos esetekben - egyes hitelezők követelését indokolatlanul vitatja. "Az adott ügyben a jogerős bírósági határozattal megállapított követelések nem minősülhetnek vitatott követeléseknek, mint arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt, azok nyilvántartásba vételére a végelszámoló a Cstv. fentebb idézett rendelkezései alapján köteles. Tekintettel arra, hogy ezen kötelezettségének nem tett eleget, az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel e vonatkozásban a szükséges intézkedések megtételére (Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgtf. 44.407/2007/2.).
Összefoglalva a végelszámolási kifogás intézményéről mondottakat, az a következtetés vonható le, hogy talán a jövőre nézve szerencsésebb lett volna, hogyha a jogalkotó a végelszámolási kifogás intézményét nem ülteti át az új szabályozásba, hanem a törvényességi felügyeleti eljárás lehetséges hatókörét bővíti. (Lásd a 3.3.4. pontban írtakat is.)
"Véleményünk szerint azoknak a problémáknak a nagy részét, amelyeket a kifogás segítségével kíván a törvényalkotó megoldani (pl. végelszámoló mulasztása), más bírósági eljárásokkal kellene - lehetne - elintézni." (Csőke Andrea, Fodorné Lettner Erzsébet, Horváth Andrea, Serényi György: Csőd, felszámolás, végelszámolás, KJK-KERSZÖV Bp., 2001. 560. o.)
A végelszámolási kifogás elbírálása során a Polgári perrendtartás szabályai megfelelően irányadóak. Ez többek között azt jelenti, hogy fellebbezés esetén a fellebbezés egy példányát nyilatkozattételre az elsőfokú bíróságnak a végelszámoló részére is ki kell adnia.
A bíróságnak benyújtott kifogást minden esetben ki kell adni észrevételre a végelszámolónak: "A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor megállapította, hogy az elsőfokú bíróság anélkül hozott érdemi határozatot, hogy a végelszámoló mulasztásával kapcsolatos kifogást előzetesen a végelszámolónak kézbesítette volna. A Pp. 3. § (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra a törvényben előírt időn belül nyilatkozhassanak. A fenti rendelkezés megsértésével járt el az elsőfokú bíróság, amikor a végelszámolási kifogást csak az eljárást befejező végzésével együtt kézbesítette a végelszámoló részére." (Fővárosi Ítélőtábla 13. Vgkf. 44.340/2005/2.)

6. fejezet

A végelszámolás befejezése

6.1. A végelszámolás befejezése

A végelszámolás lebonyolítását, a vagyon értékesítését és a szerződéses kapcsolatok rendezését követően sor kerülhet a végelszámolási eljárás befejezésére. (Az eljárás befejezésének akadályaival kapcsolatban lásd a 6.3. pontban foglaltakat.)
A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor elkészíti és a cégnél működő felügyelőbizottság vagy más ellenőrzésre jogosult szerv, illetve a könyvvizsgáló jelentésével együtt a legfőbb szerv elé terjeszti jóváhagyásra
1. a számviteli törvény szerinti beszámolót,
2. a vagyonfelosztási javaslatot,
3. az adóbevallásokat és a zárójelentést,
4. a végelszámolási időszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést, valamint
5. a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, illetve a részvételével működő társadalmi szervezetek, alapítványok sorsára vonatkozó javaslatot.
A számviteli beszámolót a végelszámoló az általa meghatározott nappal - mint mérlegfordulónappal - készíti el. A számviteli beszámolót csak a kötelező könyvvizsgálat esetén kell a könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Amennyiben a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás alatt álló cég könyvviteli nyilvántartásában a forinteszközökön kívül egyéb eszközök, a források között kötelezettségek is szerepelnek, a végelszámoló köteles azokat piaci értéken értékelni. A piaci és könyv szerinti érték közötti különbözetet a rendkívüli ráfordítások, illetve a bevételek között kell elszámolni.
Amennyiben a végelszámolás befejezésekor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó eszközei között olyan eszközök is vannak, amelyek után az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint a tulajdonosoknak történő eszközkiadáskor általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik, akkor a fizetendő általános forgalmi adót a kötelezettségek közé be kell állítani, a rendkívüli ráfordításokkal szemben, illetve, ha az a tulajdonosokra áthárítható, a tulajdonosokkal szembeni követelésként.
A végelszámoló díját, továbbá - amennyiben a végelszámolás befejezésééig azokat nem számolták el - a végelszámolás költségeit, az iratanyag őrzésének a költségeit és a gazdálkodó megszűnésével kapcsolatosan felmerült egyéb költségeket, ráfordításokat (ideértve az adófizetési kötelezettségeket is), a kötelezettségek közé kell beállítani a megfelelő költséggel, ráfordításokkal szemben. A végelszámolás befejezésééig el nem számolt, a vagyon kiadásáig - a kiadandó eszközökhöz kapcsolódóan - felmerülő bevételeket a megfelelő bevételek között a követelésekkel szemben kell figyelembe venni.
A számviteli beszámolót a cég törlésére irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg, de legkésőbb a mérlegforduló napját követő 150. napon belül letétbe kell helyezni és közzé kell tenni.
Az adóbevallás és számviteli beszámoló mellett fontos dokumentum a vagyonfelosztási javaslat is, amelyet a számviteli beszámoló és az azt alátámasztó leltár alapján kell összeállítani.
A vagyonfelosztási javaslatban a számviteli beszámoló mérlegében kimutatott eszközöket az alábbi csoportosítás szerint elkülönítve kell beállítani.
a) A Cstv. 4. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vagyoni eszközök,
b) a számviteli beszámoló mérlegében kimutatott kötelezettségek (ideértve a lekötött tartalékként kimutatott kötelezettségeket is) rendezésére szolgáló eszközök,
c) a tulajdonosok részére kiadandó eszközök.
A Cstv. 4. §-ának (3) bekezdése hatálya alá a következő vagyoni eszközök tartoznak:
a) Az a vagyon, amelyet az adós állami vagyonkezelő szervezettel kötött szerződés alapján kezel,
b) az állami tulajdonban álló erdő, továbbá jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott állami tulajdonban lévő műemlék, továbbá a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő vizek, vízi létesítmények és a vízi-társulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;
c) a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület,
d) a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely - a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - a kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel,
e) a Cstv. 38. § (6) bekezdése szerinti esetben a jogosult követelésének kielégítésére szolgáló összeg.
Az f) pont hatálya alá valójában nem tartozik vagyontárgy, hiszen a Cstv. 38. §-ának (6) bekezdését hatályon kívül helyezte a 2004. évi XXVII. törvény 73. §-a (2) bekezdésének b) pontja.
Új rendelkezés, hogy külön javaslatot kell készíteni a cég vagyonrészesedésével működő jogalanyok, illetve a részvételével működő társadalmi szervezetek, alapítványok sorsára vonatkozóan. A rendelkezés nem világos, hiszen a társadalmi szervezetek csak csoportos alapítás (minimális törvényi létszám) útján jöhetnek létre, így az egyik tag kiválása a társadalmi szervezet további működését nem érinti, ráadásul a tagsági jogok többsége nem ruházható át. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a nyilvántartott tagság miatt van jelentősége az egyes tagok jogutód nélküli megszűnésének, erről a társadalmi szervezetnek értesülnie kell, különösen, ha ez a minimális taglétszámot veszélyezteti. Az alapító megszűnése esetén az alapítvány sorsával összefüggésben a legfőbb szervnek célszerű felmérnie, hogy a kezelő szerv jövőbeni működése biztosított-e, nincs-e szükség például arra, hogy az alapítói jogok gyakorlására a Ptk. 74/C. § (7) bekezdése alapján más személyt jelöljön ki.
A rendelkezés kizárólag más gazdasági szervezetben fennálló részesedés esetén értelmezhető. Abban a körben viszont felesleges az alkalmazás, hiszen a vagyonfelosztási javaslatban a más cégben való részesedés mint felosztandó vagyonértékű jog, a tulajdonosok részére kiadandó eszközök között kell hogy szerepeljen, amely sorsáról szintén a legfőbb szerv dönt.
"A jogutód nélkül megszűnő tag végelszámolása során a végelszámoló a tag tulajdonában álló üzletrész sorsát nemcsak az üzletrész értékesítésével, hanem a hitelezők kielégítését követően a végelszámolás alatt álló társaság egyik tagjának történő kiadásával is rendezheti. Ebben az esetben az üzletrész új tulajdonosát - mint megszűnő társaság szinguláris jogutódát - kell az érintett cég cégjegyzékébe bejegyezni". (ÍH 2006/81.)
A legfőbb szerv a végelszámoló által előterjesztett iratok, illetve a vagyonfelosztás tárgyában határozatot hoz, amelyben dönthet a jogok engedményezéséről és a kötelezettségek átruházásáról, illetve a cég tartozásának más által történő átvállalásáról is. A határozatban - szükség esetén - rendelkezni kell a végelszámoló díjáról és a végelszámolás költségeinek, köztük az iratanyag őrzésének és a cég megszűnésével kapcsolatban felmerülő egyéb költségeknek a viseléséről is.
Természetesen a végelszámolás csak akkor fejezhető be, ha a legfőbb szerv döntésével összhangban a kötelezettségek átvállalásáról megállapodás is születik, amelyhez a jogosult hozzájárul.
A végelszámoló a vagyon kiadását akkor kezdheti meg a Ctv. 112. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a gazdálkodó szervezet törlésére vonatkozó végzést a cégbíróság meghozta.
A végelszámoló a vagyoni eszközök kiadása, a számviteli beszámoló mérlegében szereplő kötelezettségek rendezése előtt köteles a könyvviteli nyilvántartásokat megnyitni, a vagyoni eszközök kiadását, a kötelezettségek rendezését a számviteli törvény előírásai szerint bizonylatolni, a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni. A végelszámolás a 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet alkalmazásában akkor tekinthető közgazdasági értelemben befejezettnek, ha a vagyoni eszközök kiadása, a kötelezettségek rendezése megtörtént, ha a könyvviteli nyilvántartások értékadatokat nem tartalmaznak.
A végelszámoló köteles gondoskodni a cég iratanyagának elhelyezéséről. Az ezzel kapcsolatos költségeket és a megszűnés utáni iratőrzés költségeit a vagyonfelosztási javaslatban fel kell tüntetni. A vagyonfelosztás során úgy is meg lehet állapodni, hogy a cég iratanyagának őrzését (ingyenesen vagy ellenérték fejében) a tagok (részvényesek) valamelyike vállalja. A cég iratanyagának elhelyezésére egyebekben a Cstv. erre vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók.
A Cstv. 53. §-a kimondja, hogy a felszámoló a gazdálkodó szervezetnek a történeti értékű iratait az illetékes levéltárnak adja át.
A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben külön jogszabályban határozott módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatairól az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által - az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről - kiadott igazolást a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak.
A fentiekhez képest a Ctv. 112. §-ának (2) bekezdése külön rendelkezik arról, hogy a végelszámoló a külön jogszabályban meghatározott módon köteles a végelszámolás alatt álló cég biztosítottjainak adatait átadni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. A szerv erről szóló igazolását a végelszámoló köteles benyújtani a cégbíróságnak.
A Cstv. a történeti értékű levéltári iratok védelme érdekében a végelszámoló kifejezett kötelezettségévé teszi, hogy ezeket az iratokat a területileg, illetve a szakmailag illetékes levéltárnak adja át. A probléma abban rejlik, hogy teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy milyen típusú iratok tartoznak a történelmi értékű iratok kategóriájába. Ezért ennek a rendelkezésnek feltehetőleg nincsen gyakorlati jelentősége.
Egyebekben a cég iratait az adóról, valamint a számvitelről szóló jogszabályban foglalt elévülési idő végéig kell őrizni, ami a számviteli bizonylatok esetében 5 év, bizonyos analitikus nyilvántartások esetében pedig 10 év.
A záródokumentumok (a Ctv. 111. §-ában felsorolt iratok) jóváhagyása és a vagyonfelosztási határozat elfogadása után a legfőbb szerv dönt a felosztott vagyon kiadásának időpontjáról, amelynek lebonyolítására a végelszámoló köteles. A vagyon kiadására nem kerülhet sor a cég törlésére vonatkozó döntésének meghozatalát megelőzően.
A végelszámoló által benyújtott, a cég törlésére irányuló kérelem illetékmentes, és a cég törlését tartalmazó végzés közzétételéért közzétételi költségtérítést nem kell fizetni. A kérelemhez az arra vonatkozó határozatot, a Ctv. 111. § (1) bekezdés b)-d) pontjában felsorolt iratokat, valamint a 111. § (3) bekezdésében megjelölt határozatot kell csatolni. (Lásd a 8. fejezetben írtakat is.)
Amennyiben a cég értékpapírt bocsátott ki, a cégbíróság a cég törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követően haladéktalanul értesíti a központi értéktárat a gazdálkodó szervezet által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítése érdekében.
Természetesen nem lehet benyújtani a végelszámolási záródokumentumokat és a cég törlése iránti kérelmet a cégbírósághoz ameddig a hitelezői igénybejelentések bejelentésére nyitva álló határidő még nem telt el. Ez a szabály irányadó akkor is, ha a végelszámoló tudomása szerint a céggel szemben senki nem kíván hitelezői igényt érvényesíteni. (Somogy Megyei Bíróság Cg. 14-15-300.150/16.)

6.1.1. A végelszámoló díjazása

A végelszámoló díja a végelszámolás alatt álló céget terheli. Az új szabályozás már nem határozza meg a végelszámoló díjának a mértékét arra az esetre, ha a végelszámoló nem a gazdálkodó szervezet alkalmazottja és nem rendelkezik a végelszámoló igazolt költségeiről sem. A Ctv. 99. §-ának (2) bekezdése csak annyit említ, hogy a jogutód nélküli megszűnést elhatározó cég a végelszámoló megválasztásakor a végelszámoló díjazásáról, illetve a feladat ellátásnak ingyenességéről is rendelkezik. A Ctv. 111. §-ának (3) bekezdése szerint pedig az eljárás befejezésekor a legfőbb szerv az eléje terjesztett záródokumentumok - így különösen az összefoglaló értékelése - alapján szükség esetén rendelkezik a végelszámoló díjáról.
Ha a végelszámoló kijelölésére kényszer-végelszámolás során kerül sor, akkor főszabályként a végelszámoló díját a végelszámoló kérelmére a legfőbb szerv állapítja meg. Amennyiben a legfőbb szerv a határozatát nem hozza meg, a végelszámoló díjáról a cégbíróság dönt.
A végelszámoló díja felszámoló szervezet esetében a tevékenységet lezáró beszámoló mérlege szerinti eszközök könyv szerinti értékének 1,5%-a, de legalább 100 000 Ft és az azt terhelő általános forgalmi adó összege. A bíróság ettől a mértéktől indokolt esetben eltérhet. Más végelszámoló kirendelése esetén a végelszámoló kérelmére a munkájával arányban álló díjazást a cégbíróság állapítja meg.
Ha a végelszámoló felszámolási eljárást kezdeményez, akkor a végelszámoló díja - kényszer-végelszámolás esetén - felszámolási költségnek minősül és azt egyébként a cégbíróság állapítja meg. Egyéb esetben - külön törvényi előírás hiányában - a díj a céggel való megállapodás függvénye. Ha az arányos díjazásban az érintettek nem tudnak megegyezni, akkor a végelszámoló kénytelen a peres bírósághoz fordulni.
Ha a cég legfőbb szerve a végelszámolás folyamata alatt elhatározza a végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását, akkor az erről szóló határozatban kell dönteni a végelszámoló díjának a megállapításáról és annak kifizetéséről is.

6.2. A megmaradt vagyon felosztásának szabályai

A végelszámolási eljárás feltételezi, hogy a végelszámolás során a jogutód nélkül megszűnő cég tartozásait teljes egészében rendezi, tehát a megszűnő cég vagyona több mint a céggel szemben támasztható követelések, köztartozások összege, ideértve az eljárás lebonyolításával és befejezésével kapcsolatban felmerült költségeket is. Ez azt is jelenti, hogy a végelszámolási eljárás végén a cégnek mindig marad valamennyi vagyona (likvidációs hányad), amely a cég tulajdonosait illeti meg.
A vagyonfelosztás szabályát mindig az adott cég létesítéséről és működéséről szóló szervezeti törvény határozza meg. A vagyonfelosztásnak annyiban is jelentősége van, hogy a tőkeegyesítő társaságoknál (kft., rt.) a jogutód nélküli megszűnést követően a megszűnéskor fennálló tartozásokért való felelősség általában a felosztott vagyoni hányadhoz, illetve az átadott vagyon összegéhez igazodik.
A leggyakoribb cégformák a különböző gazdasági társasági formák esetén a felosztás szabályait a társasági törvény társaságonként eltérően szabályozza. Közös azonban, hogy diszpozitív szabályokról van szó, tehát a társaság tagjai a társasági szerződésben (alapszabályban, alapító okiratban) a törvényi rendelkezésektől eltérhetnek.
Közkereseti társaság esetében a Gt. 106. §-a akként rendelkezik, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - a társasági szerződés eltérő rendelkezései hiányában - a vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani a társaság tagjai között. Mivel a társasági törvény 108. §-ának (3) bekezdése szerint a betéti társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a betéti társaságra vonatkozó VIII. fejezet másként nem rendelkezik, és e körben eltérő rendelkezés nincs, ezért a betéti társaságnál a felosztás szabályai megegyeznek a közkereseti társaságéval.
Korlátolt felelősségű társaság esetében a Gt. 165. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt - a társasági szerződés eltérő rendelkezései hiányában - a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között.
A pótbefizetésekről a Gt. 120. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint a társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára. A szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelyek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli.
A pótbefizetési kötelezettséget - ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik - a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható.
Részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve a nem pénzbeli hozzájárulások alapján részvényeik névértékének arányában kell felosztani. Ha a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.
A Gt. 186. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a részvénytársaság alapszabálya - az erre vonatkozó feltételek meghatározásával - rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít. Az elsőbbségi részvényfajtán belül az alapszabály - többek között - a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedés elsőbbségét biztosító részvényosztályt határozhat meg (likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbség).
A Gt. 278. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy ha a végelszámolás megindításakor a részvénytársaság alaptőkéje nem kerül teljes egészében befizetésre, a végelszámoló jogosult a még nem teljesített pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és azok teljesítését a részvényesektől függetlenül követelni, ha arra a részvénytársaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében van szükség.
Egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont egyenlő arányban, ha pedig vagyoni hozzájárulás teljesítettek - a társasági szerződés eltérő rendelkezései hiányában - a tagok vagyoni hozzájárulása arányában kell felosztani.
Összességében tehát elmondható, hogy az egyes gazdasági társasági formák esetében a főszabály az, hogy a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a vagyonfelosztás a társaságban történő részesedés arányához igazodik.
A végelszámolás speciális szabályait tartalmazó fejezetben is utalunk a vagyonfelosztás körében követendő különös törvényi rendelkezésekre. Ehelyütt csak megemlítjük, hogy vállalati formában működő gazdálkodó szervezetek esetén a megmaradt vagyon értelemszerűen az alapítót illeti meg.
Szövetkezet esetében a jogutód nélküli megszűnést követően a fennmaradó vagyoni eszközök felosztására a szövetkezeti törvény 94. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint a végelszámolás befejezése után fennmaradó vagyoni eszközöket a szövetkezeti törvény 71. §-ának (5) bekezdésében foglalt kivétellel a tagok és a befektető tagok között - vagyoni hozzájárulásuk arányában - fel kell osztani és részükre ki kell osztani a cégtörvényben foglalt határidők betartásával.
Lakásszövetkezet megszűnése esetében a vagyon a volt tagok és nem tag tulajdonosok tulajdonába kerül érdekeltségük arányában.
Az erdőbirtokossági társulat esetében a társulat vagyonának értékesítéséből befolyó összegnek a követelések kielégítése után fennmaradó részét a társulat érdekeltség arányában a társulati tagok között fel kell osztani (1994. évi XLIX. törvény 34. §).
Vízgazdálkodási társulat esetében az 1995. évi LVII. törvény 44. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, a társulat jogutód nélküli megszűnése esetén a közfeladat ellátásához szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot egyébként ellátni köteles - önkormányzatra vagy az államra száll.

6.3. A végelszámolás megindításának, lefolytatásának, illetve befejezésének akadályai

Előfordulhatnak olyan esetek, hogy a megindult végelszámolás lefolytatására, illetve befejezésére valamilyen okból nincs törvényes lehetőség.
Ezek az esetek a következők:
1. A céggel szemben indult felszámolási eljárás során a cég fizetésképtelenségét jogerősen megállapították,
2. maga a végelszámoló kezdeményez felszámolási eljárást,
3. a végelszámolás során a cég legfőbb szerve elhatározza a cég továbbműködését,
4. a bíróság a cég kényszer-végelszámolását rendeli el,
5. a végelszámolás során megszüntetési eljárás keretében a céget törlik a cégjegyzékből,
6. a végelszámoló a kényszer-végelszámolási eljárásban a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján vagy a későbbiekben észleli, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi,
7. a céggel szemben büntetőjogi intézkedést alkalmaztak,
8. a cég ellen indított perek még nem fejeződnek be.
1. Hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás
A végelszámolási eljárás megindítását követően is elképzelhető, hogy valamely hitelező a céggel szemben felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő. A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem érdemi elbírálásának nem akadálya az a tény, hogy a cég végelszámolás hatálya alatt áll. Abban az esetben, hogyha a felszámoló bíróság jogerősen megállapítja a cég fizetésképtelenségét, és elrendeli annak a felszámolását, akkor a végelszámolási eljárás tovább folytatására nincs lehetőség, a felszámolás elrendelésével a folyamatban lévő végelszámolás a törvény erejénél fogva megszűnik (lásd Fővárosi Ítélőtábla Vgkf. 15. 43.844/2003.).
2. A végelszámoló által kezdeményezett felszámolási eljárás
A Ctv. 108. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogyha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő, és a tagok a hiányzó összeget 30 napon belül nem fizetik meg, haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani. A felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a legfőbb szerv hozzájárulására nincs szükség, de a végelszámolónak a legfőbb szervet a felszámolás kezdeményezéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell.
Ilyen esetben a végelszámoló a felszámolás kezdőidőpontját megelőző napra elkészítve a számviteli szabályok szerint köteles beszámolót készíteni azzal, hogy az így készült beszámolót a legfőbb szervnek nem kell elfogadnia. A végelszámolónak a felszámoló részére történő iratkészítési és átadási kötelezettségeire a Cstv.-nek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadóak.
A végelszámoló díja felszámolási költségnek minősül. Ha végelszámolóként felszámoló szervezet járt el, a szervezet a felszámolási eljárásban felszámolóként is kirendelhető.
A végelszámolónak a felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kötelezettsége a végelszámolási eljárás egész időtartama alatt fennáll. Abban az esetben, ha kényszer-végelszámolás folyik és a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján vagy a későbbiekben a végelszámolási eljárás során azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez a rendelkezés tehát egyértelműen mondja ki, hogy a végelszámoló kötelezettsége az eljárás egésze alatt áll fenn. Itt kell még megemlíteni, hogyha a kényszer-végelszámolás során kezdeményeztek felszámolási eljárást, akkor a felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye, és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel sem szüntethető meg.
3. A cég működésének továbbfolytatása
A Ctv. 113. §-a szerint a legfőbb szerv a végelszámolás folyamata alatt - a cég törlésére irányuló kérelem cégbírósághoz történő benyújtásáig - elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását. Ebben az esetben a végelszámoló megbízásának visszavonásáról, a végelszámoló díjának a megállapításáról és kifizetéséről és az új vezető tisztségviselő megválasztásáról is dönteni kell.
4. Kényszer-végelszámolás elrendelése
A cég önálló döntésén alapuló végelszámolás lefolytatásának egy sajátos akadálya a kényszer-végelszámolás intézménye. Kényszer-végelszámolásra kerül sor ugyanis abban az esetben, ha a cég az önkéntes döntésen alapuló végelszámolást 3 éven belül nem fejezi be.
A bíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő határozatában a cég végelszámolójának - kivételesen indokolt esetben - a cég vezető tisztségviselőjét is kirendelheti. A bíróság által kirendelt végelszámoló e megbízatást alapos okból visszautasíthatja.
A kényszer-végelszámolás jogerős elrendelésével összefüggő változásokat a cégbíróság hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe és teszi közzé. A későbbi cégjegyzék adat-változások bejelentése a végelszámoló kötelezettsége.
Kényszer-végelszámolás során kirendelt végelszámoló a cég vagyonát csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti.
5. Megszüntetési eljárás során a cég törlése
Egyrészről az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás kizárja, hogy a céggel szemben végelszámolási eljárást folytassanak le. Abban az esetben ugyanis, hogyha a törlési eljárás során adat merül fel arra, hogy a cégnek van vagyona, akkor felszámolási eljárást kell lefolytatni. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha nyilvánvaló, hogy a cég fellelhető vagyona jóval meghaladja az ismert hitelezői követeléseket.
Az új szabályozás sem ad egyértelmű választ arra, hogy a végelszámolási eljárás során lehet-e ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást lefolytatni. Az egyik értelmezés szerint ugyanis erre továbbra is van lehetőség. A másik értelmezés szerint pedig abban az esetben, hogyha a végelszámolás során a cég "eltűnik", és a végelszámoló sem érhető el, akkor az eljárás elhúzódására tekintettel az eljárás kényszer-végelszámolásba torkollik a törvényben meghatározott idő elteltével, azaz a cégbíróságnak lehetősége van, hogy egy bizonyos idő elteltével a cég kényszer-végelszámolását rendelje el.
A problémával a könyv korábbi fejezeteiben is foglalkoztunk, ezért itt csak hivatkoznánk arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint, ha a végelszámolót a cégbíróság jelöli ki, akkor megszüntetési eljárás a végelszámolás alatt nem folytatható le. (BH 2004/24.)
Ha a végelszámolásra a cég önkéntes elhatározása alapján került sor, és a cég, illetve a végelszámoló a végelszámolás során "eltűnik", akkor változatlanul nem tartjuk kizártnak, hogy a végelszámolási eljárás alatt megszüntetési eljárást kezdeményezzenek a céggel szemben.(Lásd: dr. Gál Judit-dr. Kiss Gábor-dr. Zara László: A végelszámolási eljárás, HVG-ORAC, Budapest, 2005., 152. o.)
6. A kényszer-végelszámolás alatt a cégbíróság által kezdeményezett felszámolás
A kényszer-végelszámolás elrendelését követően a felszámolási eljárás kezdeményezésére - végelszámoló bejelentése alapján - kizárólag a cégbíróság jogosult. "A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. és Ctv. felhívott rendelkezései értelmében a 2006. július 1-jét követően indult törvényességi felügyeleti eljárás során elrendelt végelszámolás során a kijelölt végelszámoló a Ctv. 118. § (2) bekezdése értelmében nem jogosult önállóan, a Cstv. 22. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felszámolási eljárást kezdeményezni ... Amennyiben a végelszámoló a folyamatban lévő kényszer-végelszámolás során észleli a felszámolási eljárásra való áttérés szükségességét, azaz, hogy a cég a vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, azt a cégbíróságnál kell bejelenteni. A felszámolási eljárás kezdeményezésére ilyen esetben csak a cégbíróság jogosult." (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43.858/2008/3.) Ilyen esetekben a felszámoló által közvetlenül a felszámolási ügyben eljáró bírósághoz előterjesztett kérelmet a Cstv. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján el kell utasítani.
7. A jogi személlyel szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedés
A Ctv. 95. §-ának (2) bekezdése mondja ki, hogy nem határozható el a végelszámolás és a már megindult végelszámolás nem fejezhető be, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyészség a céget, illetve a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor.
Amennyiben a büntetőbíróság a jogi személyt megszűntnek nyilvánítja, akkor a jogi személlyel szemben alkalmazott ilyen tartalmú intézkedésről tájékoztatás céljából megkeresi a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot.
A jogi személy megszüntetése esetén a nyilvántartást vezető bíróság az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényeknek a megszűntnek nyilvánítás, illetve a felosztás esetén irányadó szabályai szerint jár el azzal az eltéréssel, hogyha a bíróság a büntetőeljárás során a jogi személy vagyonát érintő vagyonelkobzást alkalmazott, annak bírósági végrehajtása megelőzi a jogi személy vagyonának a felosztását, és így a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás megindítását, illetőleg folytatását.
8. A cég ellen folyamatban lévő peres (nemperes) eljárások
Nem kerülhet sor a végelszámolási eljárás befejezésére akkor sem, ha a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása áll fenn, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek, illetve, hogyha a cég ellen peres eljárás van folyamatban (ÍH 2006/2/80.).
Ehelyütt csak utalunk rá, hogy a bírói gyakorlat szerint a végelszámoló csak akkor nyújthatja be a cégbírósághoz a vagyonfelosztási javaslatot és a többi szükséges dokumentumot, ha nincsenek kielégítetlen hitelezői igények. A végelszámoló a hitelezői igények kielégítésének tényét igazolni köteles. Azt, hogy az adósnak a hitelezővel szemben fennállnak-e tartozásai vagy sem, adott esetben törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell vizsgálni. (BDT 2006/7-8/128.)
Hasonlóképpen döntött a Fővárosi Ítélőtábla a 16.Cgf. 44.645/2004/2. számú határozatában (ez utóbbi ügyben megállapítást nyert, hogy a társaság egy kiszabott pénzbírságot nem fizetett meg, ezért a bíróság álláspontja szerint önmagában ez a tartozás megalapozatlanná teszi a törlés iránti kérelmet).
A Fővárosi Ítélőtábla az egyik határozatában kifejtette, hogy idő előttinek minősül a végelszámolási eljárás befejezése, a záródokumentumok elkészítése és a törlési kérelem előterjesztése, amennyiben a társasággal szemben még hitelezői igény tárgyában peres eljárás van folyamatban. Amennyiben a folyamatban lévő peres eljárások ellenére kezdeményezik a cég törlését, akkor a cég törlésére irányuló változásbejegyzési kérelmet el kell utasítani. (Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 43.468/2007/2.) Hasonlóképpen döntött a Fővárosi Ítélőtábla a 16. Cgf. 43.015/2006. számon folyamatban volt ügyben is.
Másrészről a Fővárosi Ítélőtábla Cgtf. 40.757/2003. számú ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cégbíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a társaság által előterjesztett törlési kérelem tartalmi helytállóságát - a beterjesztett záródokumentumok megtekintésén túl - más módon is ellenőrizze. Ha a törlés után mégis marad kifizetetlen cégtartozás, a végelszámoló esetleges kártérítési felelőssége és a társasági tagok helytállási kötelezettsége állapítható meg az erre irányadó szabályok szerint.
A Fővárosi Ítélőtábla előtt 16. Cgf. 44.766/2008. számon folyamatban volt ügyben a Fővárosi Ítélőtábla arra mutatott rá, hogy nincs helye a végelszámolás befejezésének akkor sem, ha nem áll rendelkezésre az adóhatóság nyilatkozata arról, hogy a cégnek nincs adótartozása és ellene adóhatósági eljárás nincs folyamatban. Az ügyben hozott másodfokú határozatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ctv. 111. § (1) bekezdése sorolja fel a végelszámoló által a végelszámolás befejezésekor elkészítendő és jóváhagyásra a legfőbb szerv elé terjesztendő okiratokat. Ezen okiratok elkészülte a végelszámolás befejezésének és a cég törlésének is a feltétele. A Ctv. 111. § (1) bekezdésének 2008. január 1-jétől hatályos f) pontja szerint a fenti körbe tartozik az állami adóhatóság és vámhatóság erre a célra rendszeresített nyomtatványon kiadott nyilatkozata is. Az adott ügyben a törlés iránti kérelemhez csatolandó mellékletek közül az adóhatósági nyilatkozat hiányzott, mivel a társaság úgy döntött a végelszámolási eljárás befejezéséről, hogy azt megelőzően nem került sor az adóhatósági ellenőrzés lefolytatására és a nyilatkozat kiadására. Ilyen tényállás mellett nincs helye az eljárás felfüggesztésének sem, a változásbejegyzési kérelmet el kell utasítani.

7. fejezet

Különleges végelszámolási eljárások

A Ctv. új végelszámolási szabályai kifejezetten megkülönböztetik az általános szabályok szerint indult és végbemenő önkéntes végelszámolást, és annak speciális esetköreit, amelyek valamely anyagi jogból eredő okból, vagy a törvényességi felügyeleti eljárás előírásai nyomán az általánostól eltérő végelszámolást vonnak maguk után.
Az alábbiakban ezekkel a speciális végelszámolási esetkörökkel foglalkozunk.

7.1. Az egyszerűsített végelszámolás

7.1.1. Egyszerűsített végelszámolás a régi Gt. és az 1988. évi VI. tv. alapján

A régi Gt. is ismerte az "egyszerűsített", vagy a korábbi szakzsargon szerinti "egylépcsős" végelszámolást, amely kizárólag a kkt.-k és bt.-k, illetve az 1988. évi VI. tv. alapján még létezett gmk.-k és jgmk.-kra volt irányadó. Az 1988. évi VI. tv. 48. § (5) bekezdése ugyanis szintén ismerte, és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra alkalmazta ezt a jogintézményt. Ezek az időközben hatályon kívül helyezett normák egyébként ma is érvényesülnek az 1988. évi VI. tv. hatálya alá tartozó, és az 1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) hatálya alá (megfelelő szervezeti átalakulással, módosítással) nem helyezkedett gmk.-k, kkt.-k esetében, amelyeknek végelszámolása az 1988. évi VI. tv. alapján indult, és erre meghatározott törvényi határidő hiányában jelenleg is folyik.
Az 1988. évi VI. tv. 48. § (5) bekezdése szerintivel az 1997. évi CXLIV. tv. 100. § (1) bekezdésében írt "egylépcsős" végelszámolás szabályai szinte azonosan nyertek megfogalmazást, noha - bár lényegi eltérés nem állt a jogalkotó szándékában tudomásunk szerint - a 48. § (5) bekezdése a régi Gt. 100. § (1) bekezdésénél sokkal pontosabb volt, és jobban kifejezte a jogintézmény lényegét.
Az 1988. évi VI. tv. 48. §-ának (5) bekezdése szerint "A végelszámoló személyét a végelszámolás megtörténtével egyidejűleg jelenti be a cégbíróságnak - bejegyzés és közzététel végett - a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ha a végelszámolás a társaság jogutód nélküli megszűnését kimondó határozat meghozatalától számított harminc napon belül megtörtént. A cégbíróság ezeket az adatokat a gazdasági társaság törlésével egyidejűleg teszi közzé."
A régi Gt. 100. §-ának (1) bekezdése ezzel szemben az alábbiakat deklarálta: "A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a végelszámolás egyszerűsített módon lefolytatható, ha a társaság a végelszámolás megindításáról szóló határozatától számított harminc napon belül valamennyi tartozását kiegyenlíti. Ebben az esetben a végelszámoló személyét elegendő a végelszámolás megtörténtével együtt bejelenteni a cégbírósághoz, amely rendelkezik a társaság törléséről és annak közzétételéről."
Az ehhez fűzött miniszteri indokolásból is levezethető, hogy a jogalkotónak nem volt célja érdemi változtatás a 48. § (5) bekezdésében deklarált szabályhoz képest. Eszerint ... "A törvényjavaslat - a hatályos Gt. 48. §-ának (5) bekezdésében foglalt lehetőséghez hasonlóan - az egyszerűsített (jogi személyiség nélküli) társasági formának minősülő közkereseti társaság (és betéti társaság) esetében továbbra is lehetőséget biztosít egy egyszerűsített módon történő végelszámolás lefolytatására. Az egyszerűsítés abban áll, hogy ha a társaság a végelszámolás megindításáról szóló - a törvényjavaslat 57. §-ának (2) bekezdése szerint meghozott - határozatától számított harminc napon belül valamennyi tartozását kiegyenlíti, ... sor kerülhet a társaság törlésére és ennek közzétételére, tehát nem kell a végelszámolás megindítását és a végelszámoló személyét külön előre bejelenteni a cégbírósághoz, hanem ez a bejelentés a végelszámolás megtörténtével együtt történhet." ...
A fenti szövegből kiolvasható, hogy a jogalkotói szándék nem, csak a megfogalmazás változott - nem éppen előnyére. Ha az "egyszerűsített" végelszámoláshoz kerestünk Cstv.-beli előírásokat, azt tapasztaltuk, hogy a Cstv. akkori IV. fejezete az úgynevezett "egyszerűsített" végelszámolásról mit sem tud, a végelszámolást cégformától és az eljárás tartamától függetlenül csak egyféleképpen, a Cstv. által leírt eljárási rendben volt szabad lefolytatni, és abból egyetlen fázist sem lehetett kihagyni.
A miniszteri indokolásból és a Cstv. egybevetéséből ezért megállapíthattuk, hogy az "egylépcsős" ("egyszerűsített") végelszámolásnál - első olvasatban - szó sincs a végelszámolási eljárás, egyszerűsítéséről, azaz arról, hogy azt "egyszerűsített módon" intézhetni a végelszámoló. Csupán azt jelentette a régi Gt. 100. §-ának (1) bekezdésében biztosított lehetőség, hogy ha a Cstv. általános előírásai szerint a megszokott módon lefolytatott végelszámolást harminc nap alatt sikerül befejezni, akkor a végelszámolás cégbírósági bejelentése és bejegyeztetése egyszerűsödhetett, azaz a jogutód nélküli megszűnést, a végelszámolás kezdetét, a végelszámoló személyét és a végelszámolás befejeztét egyetlen beadványban, a cég törlése iránti kérelemmel együtt - "egyetlen lépcsőben" lehetett előterjeszteni. Vagyis nem a végelszámolás volt egyszerűsített, hanem annak cégbírósági bejegyeztetése, azaz a kapcsolódó cégeljárásban biztosított könnyítéseket a jogalkotó, nem csupán az egyszeri iratbeadással, hanem annak költségeivel is. Ez azt jelentette, hogy mivel a törlési kérelemmel együtt végzett egyéb bejelentés (a végelszámolás kezdete és vége, a jogutód nélküli megszűnés elhatározása, a névváltozások, a tisztségviselő törlése és a végelszámoló bejegyzése, az esetleges képviseleti és cégjegyzési mód változása) is osztotta annak jogi sorsát, ingyenesen került be a cégjegyzékbe.
Az egyetlen lényeginek tekinthető eltérés a végelszámolás általános, Cstv.-ben írt szabályaihoz képest a hirdetményi előírásokkal volt kapcsolatos. A 2006. június 30-áig hatályos Cstv. 66. § (1) bekezdése szerint a végelszámolás első lépcsője változásbejegyzési kérelmének elbírálását követően, a változások bejegyzését közzétevő hirdetményben a bíróság egyúttal megjelentette a Cstv. 66. § (2) bekezdésében írt adatokat, köztük a hitelezőknek szóló azon felhívást is, hogy követeléseiket a közzétételtől számított 40 napon belül a végelszámolónak jelentsék be.
A régi Gt. 100. § (1) bekezdésének utolsó mondatából azonban az következett, hogy a végelszámolás és a törlés egyetlen (végső) aktussal történő bejegyzése folytán erre, a Cstv. 66. § (1) bekezdésében írt hirdetményezésre nem került sor, s olyan szabály sem volt, amely e közzétételt a végelszámoló feladatává tette volna. Erre a régi Gt. 100. §-ának gyorsított végelszámolásánál értelemszerűen nem is volt szükség, hiszen a közlemény megjelentetése; a hirdetményi idő; az igénybejelentések megvizsgálása; a válaszok; a kapcsolódó viták intézése eleve kizárta volna e jogintézmény alkalmazását.
A két vonatkozó jogszabály [a Cstv. 66. § (1)-(2) bekezdésének és a régi Gt. 100. § (1) bekezdésének] összevetéséből az állapítható meg, hogy a közlemény végelszámolás kezdetekor elmaradó megjelentetése lényegében mégis egyszerűsítette a végelszámolás folyamatát, tekintve, hogy az ehhez kapcsolódó végelszámolási mozzanatok elmaradtak. A Cstv. végelszámolási szabályait ezért aszerint kellett figyelembe venni az "egyszerűsített" végelszámolás végzésénél, hogy a hirdetmény és a hitelezői felhívás elmaradása ellenére beilleszthetők voltak-e a procedúrába. Például, - álláspontunk szerint - a végelszámoló köteles volt a hitelezők jegyzékét hirdetményi eljárás nélküli is összeállítani, a vitatott hitelezői igényekről a hitelezőket értesíteni akkor is, ha az igényről nem a Cstv. 68. § (1) bekezdése szerinti bejelentés, hanem a cég könyvelési anyaga alapján értesült.
Volt a régi Gt. 100. § (1) bekezdésének egy további következetlensége is. A hivatkozott norma ugyanis az "egylépcsős" bejelentés feltételéül azt szabta, hogy a társaság a végelszámolás megindításától számított harminc napon belül "valamennyi tartozását kiegyenlítse", s nem beszélt a végelszámolási folyamat teljes befejezéséről. Ez a megfogalmazás szó szerinti alkalmazása esetén azzal járna, hogy az érintett cégek törlése bekövetkezhetne már a végelszámolás befejezése előtt, ami teljes képtelenség. Igaz, hogy a 100. § (1) bekezdése csak a tartozások maradéktalan kiegyenlítését említette, de az elképzelhetetlen, hogy a cég törlése a teljes vagyoni helyzet kimutatása, a zárómérleg, záró adóbevallás, vagyonfelosztási javaslat összeállítása és elfogadása előtt, attól függetlenül bekövetkezhessen. A régi Gt. egyszerűsítése, azaz - a cég "idő előtti" törlése - mint láttuk valóban nem volt szinkronban a Cstv. előírásai közül a hirdetmény megjelentetésével, hiszen azt a cégbíróság tette közzé (a törléssel együtt), így az esetleges hitelezők úgy jelentkezhettek a végelszámolónál, hogy a cég már nem is létezik. Ez nem jelentett gondot két okból: egyrészt azért, mert az ismert hitelezők kielégítése nélkül jogszerűen nem is volt benyújtható az egylépcsős végelszámolási és törlési kérelem, hiszen a kellő gondossággal intézett ilyen végelszámolásnál nem fordulhatna elő, hogy utólag (a törlés közzétételét követően) bukkanjon fel ki nem elégített hitelező. Ha ez mégis bekövetkezik, a végelszámoló felel követeléséért, és természetesen megállapítható a tagok helytállási kötelezettsége is, noha az igény érvényesítése nem vitásan megnehezült. A bírói gyakorlatban a fenti okokból tért hódított az a felfogás, hogy az egylépcsős végelszámolásnak és a cég törlésének cégjegyzéken való átvezetéséhez a maradéktalanul kiegyenlített tartozásokon túl a végelszámolási dokumentáció teljes elkészítése és elfogadása is szükséges, enélkül egyetlen cég megszűnésére nem kerülhet sor, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a Cstv. ilyen esetekre sem engedte az általánostól eltérő szabályok alkalmazását. A gyakorlatban a bíróságok az egylépcsős végelszámolás bejegyzéséhez (a hirdetmény kivételével) lényegében ugyanazon dokumentumok benyújtását igénylik, mint a kétlépcsősnél, a különbség csak annyi, hogy itt a törlési kérelem mellett, egyetlen iratbeadáshoz összekészítve követelték meg mindazt az iratanyagot, amit a kétlépcsős eljárásban kétszerre adattak be.
A Fővárosi Ítélőtábla a 10. Cgf. 44.244/2004/2. számú végzés indokolásában például kifejtette, hogy ... " a 2003. november 24-én előterjesztett kérelem és a csatolt dokumentumok alapján sem kerülhet sor a cég törlésére, mert téves a társaságnak az az álláspontja, hogy az egyszerűsített végelszámolásnak a kötelező feltételeit teljesítette. A 2003. november 19-én kelt 1/2003. (XI. 19.) számú taggyűlési határozat és vagyonfelosztási javaslat tartalmazza, hogy a társaságot, mérlege szerint rövid lejáratú kötelezettségvállalás alapján 1 005 000 forint tartozás terheli, a cég 275 000 forintos vagyona a kötelezettségeket csak részben fedezi. B. A. végelszámoló, korábban beltag, e dokumentumok szerint a társaság vagyona által nem fedezett 750 000 forint tartozásért korlátlan felelősséget vállalt. A tagok; B. A. végelszámoló és B. K. a vagyonfelosztási javaslatban rögzítették, hogy a társaságnak a tagok között felosztható vagyona nincs.
A Gt. 101. § (1) bekezdése értelmében a társaság tartozásaiért, ha a társaság vagyona elegendő fedezetet nem nyújt, a beltag a saját, teljes vagyonával is felel, így e szabálynak az adott esetben történt külön rögzítése az egyszerűsített végelszámolás lefolytathatósága kérdésében irreleváns. A taggyűlési határozat, illetve vagyonfelosztási javaslat alapján egyértelműen megállapítható, hogy a társaság valamennyi tartozását nem egyenlítette ki, így végelszámolása a Gt. 100. § (1) bekezdésében írt speciális, egyszerűsített módon nem történhet meg és törlésére nem kerülhet sor."
A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 41.296/2003/2. számú végzésében is leszögezte, hogy ... "A 2003. január 29-én benyújtott kérelem és mellékletei a végelszámolás egyszerűsített lefolytatására, befejezésére nézve adatot, okiratot nem tartalmaztak. Az igazolási kérelemmel benyújtott okiratokból pedig ugyancsak az volt megállapítható, hogy a végelszámolás befejezésére, a záró okiratok elfogadására csak 2003. március 20-án - jóval a 30 napos törvényi határidőn túl - került sor. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a törlés feltételei nem álltak fenn." ...

7.1.2. Egyszerűsített végelszámolás az új Gt. alapján

A 2006. évi V. tv. - a Ctv. - végelszámolási szabályai ezt a nehezen értelmezhető, felemás helyzetet kívánták feloldani. A jogalkotói szándék arra irányult, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok tekintetében (ahol a tulajdonosok, de legalább egy tulajdonos korlátlan anyagi felelőssége biztosítékul szolgál) az egyszerűsített végelszámolás jogintézményét megőrizzék. Megfelelő módosításokkal ugyanakkor alkalmassá kellett tenni a jogszabályi előírásokat arra, hogy egy ilyen eljárást valóban le is lehessen folytatni, a hitelezői érdekek sérelme nélkül. A szabályozás ezért az "egylépcsős" végelszámolást - egyszerűsített végelszámolásnak nevezve - különleges végelszámolásként szabályozta, hosszabb időt biztosított lefolytatására és a garanciális okokból igen jelentős hirdetményi eljárást is kötelezővé tette.
A Ctv. 114. § (1) bekezdése azt deklarálja, hogy a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság végelszámolásának cégbejegyzése egyszerűsített módon mehet végbe akkor, ha a cég a végelszámolás kezdő időpontjától számított százhúsz napon belül a végelszámolást befejezi. Az eljárás tartama így jóval hosszabb a korábbi 30 naphoz képest, véleményünk szerint így már elegendő idő van az eljárás szabályos lefolytatására (különösen úgy, hogy a 120 nap a végelszámolás kezdő időpontjától számít, a kezdő időpontot pedig a legfőbb szerv tetszése szerint határozza meg, és arra nézve egyetlen megszorítás érvényesül: az, hogy nem lehet visszamenőleges.)
A Ctv. 114. § világossá teszi, hogy az egyszerűsített végelszámolásnál is van hirdetményi eljárás, és annak lefolytatása, az igénybejelentés és minden egyéb végelszámolási teendő az általános végelszámolási szabályokhoz igazodik [ezt a 114. § (1) bekezdésének utolsó fordulata expressis verbis ki is mondja], differencia azonban, hogy a hirdetményt nem a bíróság, hanem a végelszámoló jelenteti meg. Ezt a végelszámoló a végelszámolás kezdetét követő 8 napon belül köteles kezdeményezni.
A Ctv. 114-115. § az egyszerűsített végelszámolás eltérő szabályait tartalmazza, egyebekben az eljárásra a végelszámolás általános szabályai érvényesülnek. A végelszámolás tehát ilyenkor is a Ctv. 94-113. § szerint folyik, azokkal az eltérésekkel, amelyeket a Ctv. 114-115. §-ai kifejezetten nevesítenek.
(A Ctv. 114. § (1) bekezdése az egyszerűsített végelszámolásra a Ctv. 99-113. §-ainak alkalmazását írja csak elő. Nem kétséges azonban, hogy a Ctv. 94-97. §-ában megfogalmazott általános végelszámolási szabályok minden végelszámolási esetkörre egyaránt érvényesülnek. A Ctv. 98. §-ában szabályozott végelszámolás elhatározásával és a korábbi vezető tisztségviselő feladataival kapcsolatos normák alkalmazása is elkerülhetetlen a végelszámolás elvégzése szempontjából, bármilyen módon történjék is annak "levezénylése", akár nevesíti külön a 94-98. § megfelelő alkalmazását a Ctv. 114. § (1) bekezdése, akár nem. Mindenesetre a legközelebbi Ctv. - felülvizsgálatnál e szabályokra való visszautalást is pótolni kell majd, korrigálva a Ctv. 114. §-át. (A 98. § rendelkezéseinek alkalmazása természetesen nem lehet szolgai. Nyilvánvaló például, hogy a jogutód nélküli megszűnést és a végelszámolás megindítását, kezdőnapját és a végelszámoló személyét a legfőbb szerv határozza meg. Egyszerűsített végelszámolásnál véleményünk szerint szintén a legfőbb szerv határozatában szerepeltetendő, ha a legfőbb szerv a végelszámolásnak ezt a speciális esetét célozza meg. Természetesen alternatívaként jelezni kell a határozatban, hogy erre csak a jogszabályi feltételektől függően kerülhet sor, hiszen a végelszámoló a gátló tényezők valamelyikének bekövetkeztekor köteles áttérni a "rendes" végelszámolásra.)
A Ctv. 114. § (2) bekezdése megfogalmazza azt a lényegi sajátosságát e jogintézménynek, amely az elmúlt években legjellemzőbb volt az egyszerűsített végelszámolásra, s amely lényegében változatlan 1989. január elseje óta. Az egyszerűsített végelszámolás esetében a cég a végelszámoló személyét a végelszámolás befejezésével és a törlési kérelemmel együtt jelentheti be a cégbíróságnak. Ez azt jelenti, hogy a végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változások csak a cég törlését elrendelő végzéssel kerülnek nyilvánosságra, azaz az egyszerűsített végelszámolásról még a bíróság is csak akkor szerez tudomást, amikor az már befejeződött. Ezért van szükség a végelszámoló saját hirdetménye (és a benne szereplő hitelezői felhívás) megjelentetésének előírására, mert enélkül a hitelezők komoly méltánytalanságot szenvednének el.
Az egyszerűsített végelszámolásnál a bíróság hirdetményt nem tesz közzé, kizárólag a cég törlését elrendelő végzés rendelkező részét jelenteti meg a Cégközlönyben, ebben azonban - az érintettek még egy, utolsó tájékoztatása érdekében - a végelszámoló személyét és elérhetőségét a Ctv. 114. § (2) bekezdése szerint jeleznie kell, és a végzésnek utalnia kell arra is, hogy a végelszámolás egyszerűsített módon folyt. (A végelszámoló helytállási kötelezettsége miatt ez nem érdektelen.)
A Ctv. 114. § kifejezésre juttatja, hogy egyszerűsített végelszámolásra a jogutód nélkül megszűnni kívánó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében is csak akkor van lehetőség, ha a megszűnésnél semmiféle "komplikáció" nem merül fel.
A Ctv. 114. § (3)-(6) bekezdése egyértelművé teszi, hogy ha valamely, az előbbi jogszabályi rendelkezésekben meghatározott gátló tényező áll fenn, nem lehet szó egyszerűsített végelszámolás elhatározásáról, illetve a már elhatározott egyszerűsített végelszámolásról át kell térni az általános szabályok szerinti végelszámolásra.
Ehhez nem kell külön legfőbb szervi határozat, az a végelszámoló felelős döntése, melynek teljesítéséért a végelszámoló helytállási kötelezettségének szabályai szerint felel. (Lásd a 4.5.1. pontot.)
A Ctv. 114. § (3) bekezdésében írtak szerint ilyenkor ... "a végelszámoló a végelszámolásra vonatkozó általános szabályok szerint jár el", ami azt jelenti, hogy haladéktalanul (pontosabban: a változásbejegyzés általános szabályai szerint) köteles benyújtani a végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változások bejegyeztetésére vonatkozó szabályos változásbejegyzési kérelmet. [A kérelem specialitása, hogy azon a megfelelő rovatban "X" jellel fel kell tüntetni, hogy egyszerűsített végelszámolásról tért át a cég az általános szabályok szerintire, továbbá a végelszámolói közlemény esetleges megjelentetésére utalni kell a Ctv. 115. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, és a kérelem csak általános cégeljárásban nyújtható be. (Lásd a 4.6. pontot is.)]
Az egyszerűsített végelszámolás elhatározását akadályozzák, illetve az egyszerűsített végelszámolásról való áttérést alapozzák meg (teszik kötelezővé!) az alábbi körülmények:
1. A végelszámolás során vitatott hitelezői igény merül fel;
2. Vitatott igénye miatt a hitelező a cég ellen pert indít;
3. Az egyszerűsített végelszámolás lefolytatására előírt határidő az eljárás folyamatban léte alatt lejárt. [Az áttérés időpontja ilyenkor a kérelem benyújtásának napja, nincs ugyanis jogszabályi lehetőség arra, hogy az egyszerűsített végelszámolás 120 napját még a változásbejegyzési kérelem benyújtásáig elmúló idővel is tágítsák. Ha a végelszámoló indokolatlanul késlekedik a változásbejegyzési kérelem előterjesztésével, ez egyúttal az áttérés késedelmét is jelenti, amiért a 4.5.1. pontban írtak szerint helytállásra köteles, ráadásul a Ctv. 115. § (6) bekezdése szerint kényszer-végelszámolás elrendelésére adhat alapot.]
A Ctv. 114. § (5) bekezdésében foglaltak szerint ugyanezen szabályok szerint kell eljárni akkor is, ha már előre látható, hogy az egyszerűsített végelszámolás befejezése határidőben nem történhet meg.
4. Nincs helye a végelszámolás egyszerűsített módon történő befejezésének, ha a végelszámolási kifogással kapcsolatos eljárás van folyamatban. (Ilyen helyzet értelemszerűen csak a már megindult végelszámolás tartama alatt állhat elő, tekintve, hogy a végelszámolási kifogást a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt terjesztheti elő a sérelmet szenvedett fél. A tilalom indoka pedig az, hogy a végelszámolás hosszabb ideig (legfeljebb 3 évig) tartó folyamata alatt mód van a jogszabálysértő magatartás megfelelő kezelésére. Az egyszerűsített végelszámolás tartama túl rövid ahhoz, hogy egy esetleges fellebbviteli eljárást is magában foglaló kifogásos eljárás jogerős befejezését "elbírja". A jogalkotó ugyanakkor nem kíván lehetőséget adni arra, hogy a végelszámoló ilyenkor az egyszerűsített végelszámolásnak a legfőbb szerv hallgatólagos helyeslésével vagy akár tudtán kívül történő gyors lezárásával megakadályozza a kifogás emelését vagy elbírálását.
A Ctv. 114. § (6) bekezdése valamennyi fenti esetre érvényesen kimondja, hogy a Ctv. 114. § (3)-(5) bekezdésében foglaltak megsértése esetén (akár azért, mert a tilalom ellenére egyszerűsített végelszámolást folytattak le, vagy a megfelelő tényállási elem bekövetkezte ellenére az egyszerűsített végelszámolást folytatták, vagy áttértek ugyan az általános szabályok szerinti végelszámolásra, de késve) kényszer-végelszámolás elrendelésének van helye. (Lásd a 7.2. pontban írtakat.)
A Ctv. 115. § foglalkozik az áttérés különleges előírásaival. Ezeknek lényege az, hogy ha a végelszámoló az egyszerűsített végelszámolás során saját hirdetményét a hitelezői felhívást is magába foglalóan megjelentette, akkor felesleges lenne a bíróságnak ezt - pusztán az áttérés okán - megismételni. Ezért az áttérés kapcsán beadandó változásbejegyzési kérelemben fel kell tüntetni azt is, hogy egyszerűsített végelszámolásról történt áttérés "rendes" végelszámolásra, továbbá, hogy a végelszámoló közleményt már megjelentetett.
Ha ugyanis végelszámolási közlemény közzététele már megtörtént az egyszerűsített eljárásban, akkor a cégbíróság az újabb közzétételt erre nézve mellőzi. Ha erre nem került még sor, akkor a cégbíróság - éppúgy, mint az általános szabályok szerinti végelszámolásnál -, bejegyzi és közzéteszi a cég által elhatározott jogutód nélküli megszűnést és a végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változásokat (köztük azt is, hogy áttérés történt), és végzése rendelkező részének közzétételével együtt a végelszámolási hirdetményt is megjelenteti. (Lásd a 4.6.2. pontban írtakat.) [Ctv. 115. § (1) bek.; 21/2006. (V. 18.) IM r. 13. § (2) bek.]
A Ctv. 115. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy ha a végelszámoló még az egyszerűsített végelszámolás alatt megjelentetett hirdetményt, akkor az áttérés ellenére is ennek a hirdetménynek közzétételi időpontjához fűződnek a hirdetményi eljárással kapcsolatos végelszámolási határidők és kötelezettségek teljesítése. Ezért nincs szükség már a cégbíróság újabb hirdetményezésére.)
A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 43.699/2008/2. számú határozata az egyszerűsített végelszámolás kapcsán kimondja, hogy amennyiben az a végelszámolás kezdőidőpontjától számított 120 napon belül nem fejezhető be, a társaságnak az általános szabályok szerinti változásbejegyzési kérelmet kell előterjesztenie a végelszámolás elhatározásához, megindításához kapcsolódó adatváltozások bejegyzése iránt. A változásbejegyzési kérelem benyújtásának időpontjától az egyszerűsített végelszámolás megszűnik, és a végelszámolás az általános szabályok szerint folytatódik. A végelszámolás megindulásának, a végelszámoló megbízatásának kezdő időpontja azonban értelemszerűen ilyenkor is az egyszerűsített végelszámolásról hozott határozat szerinti időpont.

7.1.3. Az egyszerűsített végelszámolással kapcsolatos változásbejegyzés

Az egyszerűsített végelszámolás sikeres lefolytatása esetén a végelszámolás megindításával összefüggő változásbejegyzési kérelem külön előterjesztésére nem kerül sor, mivel ilyenkor csak egy különleges törlési kérelmet nyújt be a cég képviseletében eljáró végelszámoló (jogi képviselő útján, természetesen). E kérdéskörrel majd a 8. pontban foglalkozunk.
Az egyszerűsített végelszámolásról az általános szabályok szerinti végelszámolásra történő áttérés esetén benyújtandó változásbejegyzési kérelem éppen olyan előírások szerint készül (Lásd a 4.6.1. pontot) és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az általános szabályok szerint kérelemre induló végelszámolás változásbejegyzési kérelmére. A Ctv. 1. és 2. számú Melléklete sem ír elő erre az esetre az általános esetkörön túlmenő, további okiratbenyújtási kötelezettséget. Ennek ellenére - véleményünk szerint , ha a legfőbb szervnek az áttéréssel kapcsolatos határozata van (ami, mint láttuk, nem kötelező), azt célszerű a változásbejegyzési kérelemhez mellékelni. [Ez persze csak ajánlás, mivel a cégeljárás új szabályai szerint a cégbíróság kizárólag olyan okiratok benyújtását igényelheti, amelyeket a Ctv. megfelelő (esetünkben az 1-2. számú) melléklete előír.]
Az egyedüli eltérés a változásbejegyzési kérelmen van, amelyen feltüntetendő a nyomtatvány-kérelem 26. rovatánál, hogy áttérés történt, továbbá az, hogy jelölni kell, ha a végelszámoló megjelentetett már hirdetményt.

7.2. A kényszer-végelszámolás

7.2.1. A jogintézmény előzményei a régi Ctv. alapján

A kényszer-végelszámolás fogalmát a Ctv. vezette be, a jogintézmény csírái azonban már a 2006. július 1-je előtt hatályos cégjogban is megvoltak. A jogirodalom és a bírói gyakorlat ezeket felismerte, kidolgozta és alkalmazta. Olyannyira elismert tételekről van szó, hogy ezekkel kapcsolatos fellebbezett ügyeket gyakorlatilag nem ismerünk. A jogalkalmazók ugyanis logikusnak találták és elfogadták azt, hogy az önkéntes végelszámolástól számos vonatkozásban eltér az olyan végelszámolás, amelyet nem a cég tulajdonosai határoztak el, hanem azt törvényességi okból bírósági kényszer folytán kell lebonyolítani.
A régi Ctv. szerinti, a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében elrendelt megszűntnek nyilvánítással és végelszámolásra kötelezéssel kapcsolatos uralkodó jogalkalmazói nézeteket az alábbiak szerint foglalta össze a jelen kiadvány elődjeként megjelent "A végelszámolási eljárás" című könyv: ... »A megszűntnek nyilvánítás következtében indult végelszámolás lefolytatását, menetét, mozzanatait éppúgy a Cstv. IV. fejezete szabályozza, mint a cég önkéntes elhatározásán alapuló végelszámolásét. A végelszámoló teendői, jogai, kötelezettségei is azonosak a kétféle indíttatású végelszámolásnál. A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 40.245/2003/3. számú döntésében például kimondta, hogy ... "az egyszerűsített" végelszámolás lefolytatására olyan esetben is sor kerülhet, ha a végelszámolásról nem a társaság, hanem a cégbíróság döntött a társaságot megszűntnek nyilvánító (megszűnést megállapító) végzésében. Ennek feltétele, e sajátos esetben, hogy a végelszámolás a végzés meghozatalától számított 30 napon belül befejeződjék.« Néhány eltérés a "kétféle" végelszámolásnál mégis van, abból eredően, hogy a társaság önkéntes végelszámolásánál egyes kérdéseket (például a végelszámoló kijelölését, díjazását) a társaság legfőbb szerve, illetve a társaság és a végelszámoló megállapodása dönti el. A bíróság által rendelt "kényszer-végelszámolásnál" ezeket a kérdéseket bírósági határozatban kell rendezni.
A "kényszer-végelszámolás" eltérései az önkéntesen folytatott végelszámoláshoz képest az alábbiak:
- a jogutód nélküli megszűnésre kötelezést (mely az önkéntes elhatározást helyettesíti) és a végelszámolás elrendelését a cégbíróság végzése tartalmazza;
- a végelszámolót is a bíróság jelöli ki;
- noha nem kizárt, hogy az így kirendelt végelszámoló és a társaság legfőbb szerve a díjazás kérdésében megállapodjon, a bíróság kérelemre köteles dönteni a végelszámoló díjáról (Cstv. 78. §);
- a "kényszer-végelszámolásnál" a cég köteles végrehajtani a bíróság határozatát, nincs helye a működés továbbfolytatására vonatkozó (Cstv. 77. § szerinti) döntésnek." ... (dr. Gál Judit-dr. Kiss Gábor-dr. Zara László: A végelszámolási eljárás, HVG-ORAC, 2005,. 94-95. old.).
A megszűntnek nyilvánítás következménye a régi Ctv. értelmében is a végelszámolásra kötelezés, vagy a felszámolás kezdeményezése volt. Utóbbira 2006. július 1-je előtt is csak akkor kerülhetett sor, ha a cégbíróságnak a cég fizetésképtelenségére utaló információja volt. A 2004. január 1-jét megelőző szabályozás értelmében azonban a cégbíróság - kétséget kizáróan szankciós jellegű - értesítése csak a felszámolási eljárás hivatalbóli megindításának volt tekintendő, de nem jelentette egyben a felszámolás elrendelését is. Ez az értesítés nem mentette fel a felszámolási bíróságot a Cstv. 26. § (1) bekezdésének azon előírása alól, hogy az adós fizetésképtelenségét meg kell vizsgálni, s ha azt állapítja meg, hogy az adós nem fizetésképtelen, a Cstv. 27. § (4) bek. alapján az eljárást soron kívül meg kell szüntetnie. (Ezt mondta ki egyébként az Fpk. VIII. 31.702/1997/4. sz. végzésében a Legfelsőbb Bíróság is.): ... "A bíróság úgy tudja megvizsgálni az adós fizetésképtelenségét, hogy megnyilatkoztatja az adós képviselőjét, (a bíróságnak ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint csak formálisan kell vizsgálnia a fizetésképtelenség feltételeinek fennállását), s ebből a nyilatkozatból vagy a nyilatkozattétel elmulasztásából kell a fizetésképtelenségre következtetnie. A felszámolás cégbíróság általi kezdeményezése tehát nem egyenlő a felszámolás elrendelésével."
A Ctv. és a Cstv. hivatkozott rendelkezéseinek összhangját 2004. január elsejétől a jogharmonizációs törvénnyel megállapított Cstv. 22. § (1) bekezdése c) pontjának szövege teremtette meg. Eszerint a cégbíróság értesítése alapján (pl. ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította, vagy a hivatalbóli törlési eljárás során a cég felszámolási eljárását kezdeményezte) a felszámolási eljárás lefolytatására kötelezően sor kerül, és ilyenkor a Cstv. 25-26. §-aiban írt hiánypótlási eljárás valamint a fizetésképtelenség vizsgálata elmarad. Nem jöhet szóba a Cstv. 26. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott, a fizetési haladék engedélyezésével, illetve a felszámolási eljárás szünetelésével kapcsolatos rendelkezés sem, mivel ez az eljárás lefolytatásának szankciós, hatósági indíttatású, illetve törvényi kötelezettségek végrehajtását célzó sui generis jellegét kérdőjelezte meg.
Ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánító végzésében végelszámolást rendelt el, akkor ehhez kötve volt, nem térhetett át a felszámolás kezdeményezésére, még akkor sem, ha újabb, ezt alátámasztó ismeretek birtokába jutott. Az akkor hatályos Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése ugyanis a végelszámolás tartama alatt a felszámoló jogává és kötelességévé tette a felszámolás lefolytatására irányuló kérelem előterjesztését, ha eljárása során azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a tartozásokat nem fedezi. A végelszámolót illette (és terhelte) ez a feladat akár a cég által önkéntesen elhatározott, akár a cégbíróság által elrendelt végelszámolás folyamán, a cégbíróságnak tehát megszűntnek nyilvánító végzéséhez e vonatkozásban is ragaszkodnia kellett. A végelszámolásról felszámolásra való áttérés a végelszámoló döntési kompetenciájába tartozott, és e törvényi kötelezettségét teljesítenie kellett, jogszerűtlen eljárásáért felelősséggel tartozott.
Kérdéses volt az is, hogy a cégbíróság az általa jogerősen elrendelt megszűntnek nyilvánítást kimondó, és végelszámolásra kötelező végzését saját hatáskörben megváltoztathatja-e. Azok az indokok, körülmények ugyanis, melyekre tekintettel a megszűntnek nyilvánítás bekövetkezett, utóbb megváltozhatnak. A cég visszaállíthatja a törvényes viszonyokat, elháríthatja a jogszerű működés akadályait. Az ilyen megváltozott körülményekre figyelemmel visszavonhatja-e a cégbíróság megszűntnek nyilvánító végzését, félbeszakíthatja-e a végelszámolást, engedélyezheti-e a cég továbbműködését?
A kérdésre a bírói gyakorlat tudomásunk szerint egységesen nemleges választ adott. A régi Ctv. 49. § (1) bekezdéséhez képest alkalmazható Pp. 227. §.-ának (1) bekezdése szerint a bíróság saját határozatához a perben (eljárásban), amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig kihirdetésétől (közlésétől) kezdve. E szabálytól törvény eltérést engedélyezhet, a megszűntnek nyilvánításra azonban ilyen törvényi rendelkezés nincsen. Nem vonatkozik a fenti szabály a pervezető, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzésre, a megszűntnek nyilvánító végzés azonban egyik ilyen kategóriába sem tartozik. A régi Ctv. 54. § (1) bekezdésének f) pontja a megszűntnek nyilvánítás velejárójaként a további működéstől való eltiltást jelölte meg, ami szintén azt sugallta, hogy a bíróság megszűntnek nyilvánító határozatán saját hatáskörben már nem változtathat, az ilyen döntés jogerős meghozatala azt eredményezi, hogy az érintett cég kényszerpályára kerül, kötelező végképp megszűnnie.
A jogalkotó az új Ctv. szabályainak megfogalmazásánál a fenti álláspontot fogadta el, és a jelen pontban ismertetett többi, a gyakorlatban meghonosodott jogalkalmazói nézetet vette alapul a kényszer-végelszámolás jogintézményének kidolgozásához. A jogintézmény neve tehát új, kifejezett tételes jogi szabályozása is az, a szabályok döntő része azonban a gyakorló jogászok számára ismerős.

7.2.2. A kényszer-végelszámolás szabályai a Ctv.-ben

A Ctv. 94. § (3) bekezdése értelmében végelszámolásra sor kerülhet úgy is, hogy a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás lefolytatása nem a cég legfőbb szervének szabad elhatározásából, hanem a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott jogerős döntése alapján következik be. [A Fővárosi Ítélőtábla több döntése is kimondja, hogy a kényszer-végelszámolás elrendeléséről a cégbíróság csak törvényességi felügyeleti eljárásban dönthet. - (Pl.: 13.Cgf.44.666/2008., 13.Cgf.43.036/2009/2.)] Az így végzendő végelszámolást nevezi a Ctv. kényszer-végelszámolásnak, és az erre irányadó, az általános végelszámolási szabályoktól eltérő rendelkezéseket elkülönítetten, a Ctv. VIII. fejezete 7. Címében tárgyalja. Azokban a végelszámolást érintő kérdésekben, melyekre a Ctv. VIII. fejezete 7. Címe speciális előírásokat nem tartalmaz, a végelszámolás egyéb, a Ctv. VIII. fejezetében írt normáit kell megfelelően alkalmazni. [Ctv. 116. § (6) bek.] (A kényszer-végelszámolás és az egyszerűsített végelszámolás viszonyára nézve lásd a 8.3.1. pontban írtakat.)
A kényszer-végelszámolásra a 94. § (3) bekezdéséből következően mindig a cégbíróság valamely törvényességi felügyeleti eljárása folytán kerül sor, a kényszer-végelszámolásra vezető határozat azonban különféle szituációkban gyökerezik, és eltérő típusú törvényességi eljárások során jön létre. A Ctv. 116. § (1) bekezdése utal ezekre az eljárásokra.
- A cégbíróság kényszer-végelszámolást rendel el, ha az általános szabályok szerint lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárásban a legsúlyosabb szankciót, a megszűntnek nyilvánítást alkalmazza. (Lásd a 3.3.2.1.2.3.1. pontban írtakat.)
- Kényszer-végelszámolásra kerül sor akkor is, ha az adott cégre irányadó anyagi jogszabályok szerint a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be. (Lásd a 3.3.3.1. pontban írtakat.)
- A Ctv. 105. § (1) bekezdése értelmében a végelszámolás kezdő időpontjától számított legkésőbb 3 éven belül a végelszámolást be kell fejezni. A Ctv. 105. § (2) bekezdése értelmében, ha a cég ezen időtartam alatt törlési kérelmét nem nyújtja be, a cégbíróság kényszer-végelszámolásáról rendelkezik. A Ctv. átmeneti szabályai [például a 129. § (3) bek.] is tartalmaznak olyan előírásokat, melyek kényszer-végelszámolás elrendelésére vezetnek. [Lásd a 10. pontban írtakat.)
- A Ctv. 114. § (3)-(5) bekezdése határozza meg azokat a körülményeket, amelyek az egyszerűsített végelszámolás jogszerű elhatározását kizárják, illetve a már folyamatban lévő egyszerűsített végelszámolásról az általános szabályok szerinti végelszámolásra való áttérést teszik kötelezővé. A Ctv. 114. § (6) bekezdése értelmében ezen szabályok megsértése a cég kényszer-végelszámolásának elrendelését eredményezi.
- Kényszer-végelszámolás bekövetkezhet a Ctv. 100. § (4) bekezdése alapján is. Eszerint, ha azért indul törvényességi felügyeleti eljárás, mert a végelszámoló végelszámolói tevékenységével felhagyott, a bíróság többféleképpen is eljárhat. Alkalmazhatja a Ctv. 106. § (3) bekezdése szerinti szankciókat, hogy rászorítsa a végelszámolót a jogszerű magatartásra, de megkísérelheti a Ctv. 100. § (1) bekezdése értelmében a feltételek biztosítását is új végelszámoló megválasztásához. A Ctv. 100. § (4) bekezdésének értelmében azonban a cégbíróság a cég kényszer-végelszámolását is elrendelheti (ha a végelszámolás addig önkéntes volt), és ha már eredetileg is kényszer-végelszámolás folyt, akkor a cégbíróság hivatalból rendelkezhet másik végelszámoló kirendeléséről.
- A Ctv. 109. § (6) bekezdése a végelszámolási kifogásos eljárás kapcsán is tartalmaz kényszer-végelszámolással összefüggő rendelkezést. Kimondja, ha a végelszámoló a végelszámolási kifogásnak helyt adó jogerős bírósági végzésnek nem tesz eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében (lásd a 3.3.4.4. pontban írtakat) összehívja a legfőbb szervet új végelszámoló megválasztása végett. Ha a cég ezt nem teljesíti, a cégbíróság a cég kényszer-végelszámolását rendeli el, és a felszámolók névjegyzékéből másik végelszámolót jelöl ki.
A fizetésképtelenséget megállapító végezés meghozatala, valamint a büntetőbíróság értesítésének kézhezvétele (lásd a 3.2.1. pontban írtakat) éppúgy akadályozza a kényszer végelszámolás elrendelését, mint az önkéntes végelszámolásét. A Ctv. 95. § általános előírásaiban megfogalmazott tilalomhoz képest a Ctv. 116. § (2) bekezdése első fordulata vélhetőleg azért tér el az előbbitől, mert a cégbíróság részére nem kézbesíti a felszámoló bíró a fizetésképtelenséget megállapító végzést, a cégbíró arról csak a számítógépes hálózaton keresztül értesülhet.
A kényszer-végelszámolás szabályainál megfogalmazást nyert az a korábbi bírói gyakorlatban elfogadottá vált tétel, hogy ezen eljárás szankciós jellege miatt a kényszer-végelszámolást elrendelő végzéshez a bíróság és a cég is kötve van, visszafordíthatatlan a folyamat, ha egyszer azt jogerősen elrendelték. A Ctv. 116. § (3) bekezdése ezért rendelkezik úgy, hogy a cég legfőbb szerve nem dönthet a cég végelszámolás alatti működtetéséről [Ctv. 104. § (2) bek.], sem pedig a továbbműködés elhatározásáról és a végelszámolásnak a cég megszűnése nélküli befejezéséről. [Ctv. 113. §] Ilyen tartalmú bírósági határozat már a régi Ctv. és Cstv. hatálya idején is született, és rendelkezései ma is érvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a 16. Cgf. 40.272/2003/2. számú végzésében kimondta: »A Cstv. 77. §-a lehetőséget biztosít arra, hogy a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervezet bizonyos feltételek mellett a végelszámolás megszüntetéséről és a működés továbbfolytatásáról döntsön. A társaság önkéntes akaratelhatározásán alapuló végelszámolás tehát "visszafordítható". E rendelkezés ugyanakkor a megszűntnek nyilvánítással indult végelszámolási eljárásban értelemszerűen nem alkalmazható, - arra is figyelemmel -, hogy ilyen esetekben a megszűnés jogkövetkezményét eredményező határozat nem a cég szabad döntésén alapul.« (Az idézett határozat egyébként azt is kifejti, hogy bár a cég a bíróság által elrendelt végelszámolást nem szünteti meg, de nincs akadálya annak, hogy a végelszámolás alatt a cég egyéb adatainak változásáról döntsön. Az ilyen adatváltozásokat pedig - a közhiteles nyilvántartás érdekében - a cégjegyzékbe is be kell jegyeztetni.)
A kényszer-végelszámolás kezdő időpontja után a cég szervei nem hozhatnak a végelszámolás céljával ellentétes döntéseket [Ctv. 116. § (3) bek.], és a Ctv. 116. § (4) bekezdés első fordulata értelmében a cégbíróság is kötve van határozatához, nem dönthet a kényszer-végelszámolás megszüntetéséről. A Ctv. 116. § (5) bekezdése értelmében a kényszer-végelszámolásnak akkor is a cég megszűnésével kell végződnie, ha a kényszer-végelszámolás felszámolásba fordul át. Az ilyen esetben indult felszámolás során ugyanis egyezségkötésre nincs törvényes lehetőség, és az eljárás nem szűnhet meg az adós teljesítése folytán.
A törvény nem tartalmaz az általános szabályoktól eltérő rendelkezést a végelszámolás kezdő időpontjára nézve. Azt a bíróságnak a kényszer-végelszámolás elrendelését tartalmazó határozatban kell megjelölnie, s bár elvileg nem kizárt valamely konkrét dátum meghatározása, a bíróságok általában a határozat jogerőre emelkedésének napját szokták kezdő időpontként megjelölni. (Ennek oka, hogy a bíróság nem tudja előre, hogy lesz-e fellebbviteli eljárás, és ha igen, ez mennyi időt vesz majd igénybe és mi lesz az eredménye.)
A kényszer-végelszámolás tartama - ha rögtön erre kerül sor - az általános szabályok szerinti 3 év. Ha azonban azt a cég által önként elhatározott végelszámolás folyamán rendelik el, a kényszer-végelszámolás legfeljebb a jogerős elrendeléstől számított 1 évig tarthat. (A cégbíróság indokolt esetben ezt legfeljebb egyszer, hat hónappal hosszabbíthatja meg a végelszámoló kérelmére. Ha a befejezést az akadályozza, hogy a végelszámolás alatt álló céggel szemben peres eljárás van folyamatban, a hosszabbítást elrendelő végzés szólhat úgy, hogy az (hat hónap helyett) az eljárás jogerős befejeztéig tarthat. [Ctv. 116. § (4) bek.]
A kényszer-végelszámolásnak az általánoshoz képest eltérő szabályai közé tartozik, hogy a cégbíróság - főszabály szerint - elsősorban a felszámolók névjegyzékéből jelölhet ki végelszámolót. A cégre ily módon rákényszerített vezető tisztségviselőnek ugyanis profi személynek kell lennie, aki - hasonlóan a felszámolási szabályokhoz - megbízatását köteles vállalni, azt csak a Cstv.-ben [Cstv. 27/A. §] írt kizárási és összeférhetetlenségi okokra hivatkozással utasíthatja vissza. [Ctv. 117. § (2) bek.]
Indokolt esetben, kivételesen, sor kerülhet arra is, hogy a cégbíróság kényszer-végelszámolóként nem felszámoló szervezetet, hanem a cég vezető tisztségviselőjét rendelje ki. Betéti társaság esetében, ha a Gt. 110. § (1) bekezdése szerint - valamennyi beltag kiválása folytán - nem marad üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, és emiatt következik be a jogutód nélküli megszűnés, a kültagot is üzletvezetésre és képviseletre jogosultnak kell tekinteni. E rendelkezés megfelelő alkalmazásával úgy látjuk, hogy az ilyenkor bekövetkező kényszer-végelszámolásnál lehetőség van a kültag végelszámolókénti kijelölésére a Ctv. 117. § (1) bekezdése alapján. Ez azért fontos, mert a Ctv. 117. § (1) bekezdés szerinti kirendelés lehetséges fő alkalmazási köre éppen a törvényi okokból megszűnni köteles jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál lehet, melyek vagyona ritkán képes fedezni a profi végelszámoló díját. Természetesen a Ctv. 117. § (1) bekezdésének alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vezető tisztségviselő alkalmas és hajlandó a végelszámolási feladatok ellátására. (A kirendelést egyébként a törvény értelmében alapos okkal visszautasíthatja, ez esetben azonban a cég (és adott esetben a mögöttes felelős tag) vagyonát tetemes mértékben fogja csökkenteni a végelszámoló majdani díja.)
A végelszámolóval szemben támasztott elvárásokra világít rá a Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 40.037/2003/4. sz. határozata, mely kimondja, hogy ... "A vezető tisztségviselők illetve a társaság tagjai körén kívül eső más személy végelszámolóvá történő kijelölésének különösen akkor lehet helye, ha a vezető tisztségviselők illetve a tagok között nincs a végelszámolói feladatok teljesítését vállaló, arra alkalmas olyan személy, akivel szemben a végelszámolás célját, eredményes lefolytatását illetően aggályok nem merülnek fel."
Kétségtelen, hogy a kényszer-végelszámolás új szabályai a végelszámoló kijelölésének gyakorlatát a korábbinál éppen az ellenkezőjére fordították, mivel az új szabályok szerint a végelszámoló szervezet kirendelése lett a főszabály, és az addigi vezető tisztségviselőé a kivételes, mégis megmutatja a döntés, hogy milyen vezető tisztségviselőt érdemes végelszámolóvá tenni.
A megszűntnek nyilvánító, és kényszer-végelszámolást elrendelő végzéssel kapcsolatos eddigi bírói gyakorlatból ugyanakkor vélhetőleg fennmarad az a szemlélet, hogy a végzés ellen az érintett cég és a végelszámoló is fellebbezéssel élhet. (Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 32.914/1999/2; Cgf. VII. 30.845/2001/4; Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 40.039/2003/3.)
A kialakult bírói gyakorlat szerint azonban a kijelölt végelszámoló a végzésnek azon részét támadhatja jogszerűen, amely a személyére vonatkozik. A törvényességi felügyeleti eljárásban ugyanis félnek nem tekinthető a kijelölt végelszámoló, ezért a határozatnak csak a végelszámolói kijelölést tartalmazó része ellen van fellebbezési jogosultsága.
A kényszer-végelszámolás specialitásai közé tartozik az is, hogy a Ctv. 117. § (4) bekezdése értelmében a végelszámoló a cég vagyonát csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti. Ez ugyan nyilván növeli az eljárás költségeit, viszont átláthatóbbá teszi a bíróság által kirendelt, és nem a tulajdonosi kör bizalma révén vezető tisztségviselővé tett végelszámoló tevékenységét.
A kényszer-végelszámolással kapcsolatos szabályozást úgy fogalmazta meg a jogalkotó, hogy minden lehetséges módon csökkentse a végelszámolónak eljárása során felmerülő költségeit (tudva, hogy az esetek igen nagy számában "üres" végelszámolásokról van szó, ahol a végelszámoló munkájának fedezete nincs meg, vagy az csak igen nehezen hozzáférhető.)
Erre figyelemmel rendelkezik úgy a Ctv. 55. § (1) bekezdése, hogy a bíróság által hivatalból elrendelt végelszámolással összefüggő cégjegyzéki változásokat a bíróság hivatalból vezeti át a cégjegyzéken. Az így kirendelt végelszámoló 2009. szeptember 1-jéig aláírási címpéldányát a kényszer-végelszámolás megindulásakor jogi képviselő közreműködése nélkül, a (jogerős) kirendelésétől számított 15 napon belül volt köteles benyújtani a cégbíróságnak. A 2009. évi LI. tv. 50. § (16) bekezdése a címpéldány beadási kötelezettséget minden végelszámoló, így a kényszer-végelszámoló tekintetében is megszüntette, ezért a 2009. szeptember 1. napját követően indult végelszámolási eljárásokban már nincs szükség a végelszámoló aláírási címpéldányának benyújtására. A kényszer-végelszámolás megindítását és bejegyzését követően beállt későbbi cégjegyzéki változásokat azonban a kényszer-végelszámolónak már a változásbejegyzési eljárás általános szabályai szerint kell bejegyeztetnie, itt mentességet már nem élvez. [Ctv. 55. § (2) bek.; Ctv. 117. § (3) bek.]
A kényszer-végelszámoló kedvezményezett helyzetét mutatja az is, hogy a Ctv. 118. § (2) bekezdése értelmében (ellentétben a "rendes" végelszámolóval, aki ezt maga köteles megtenni), ha azt észleli, hogy a cég vagyona a hitelezők kielégítésére nem lesz elegendő, nem maga kezdeményezi a felszámolást, hanem e körülményt a cégbíróság tudomására kell hoznia. A felszámolási eljárást nem a kényszer-végelszámoló, hanem a cégbíróság kezdeményezi, határozatában pedig a végelszámoló díját is meg kell állapítania, mely díj egyébként a Ctv. 118. § (2) bekezdése értelmében felszámolási költségnek minősül. [Véleményünk szerint azonban a felszámolás elrendeléséhez a Cstv. előírásai szerint szükséges dokumentációt ilyenkor is a kényszer-végelszámoló köteles biztosítani, a cégbírósághoz intézett kérelméhez ezért ezen okiratokat csatolnia szükséges.]
A Ctv. 118. § (1) bekezdése lehetőséget kíván adni arra, hogy a végelszámoló díját a végelszámoló kérelmére a legfőbb szerv állapítsa meg. Vita esetén véleményünk szerint perbíróságnak kell döntenie, mivel a cégbíróság csak akkor dönt a végelszámoló díjáról, ha a legfőbb szerv határozatot e tárgyban nem hoz. (A felszámolás kezdeményezését kérő a cégbírósághoz intézett végelszámolói bejelentésben éppen ezért véleményünk szerint a végelszámolónak közölnie kell, hogy született-e díjára nézve határozat, ha igen, akkor közölnie kell az ebben megállapított összeget, ha viszont nincs a legfőbb szervnek díjmegállapító határozata, akkor ezt is be kell jelentenie, kérve a cégbíróság döntését.)
A Ctv. 118. § (3) bekezdése a végelszámolóként kirendelt felszámoló szervezet tekintetében pontosan meghatározza a díj számítási módját. Ez a cég tevékenységét lezáró beszámoló mérlege szerinti eszközérték 1,5%-a, de legalább 100 000 Ft + áfa. A jogalkotó az eddigi (2006. június 30-áig hatályban volt, és ezen összegtől csak "felfelé" való eltérést engedő) szabályozással ellentétben a törvényi összegnél alacsonyabb, és ahhoz képest emeltebb díj megállapítására is lehetőséget ad bírói mérlegelés alapján. [Előfordulhat ugyanis, hogy a nagyon alacsony eszközérték miatt méltánytalanul kevés díj lenne csak megállapítható; és az is lehetséges, hogy a viszonylag csekély végelszámolói munkákhoz mérten aránytalanul magas díjra vezetne a Ctv. 118. § (3) bekezdésének szolgai alkalmazása.]
A Ctv. 118. § (3) bekezdése rendelkezik arról az esetről is, amikor a bíróság nem felszámoló szervezetet, hanem a cégvezető tisztségviselőjét (quasi-vezető tisztségviselőjét) rendeli ki végelszámolóként. Az ilyen végelszámoló díját - kérelmére - a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel, munkájával arányos mértékben állapítja meg. Ez nyilván bírói mérlegeléssel történik majd, célszerű azonban a végelszámolótól bizonylatokkal alátámasztott elszámolást kérni kiindulási alapként.
A kényszer-végelszámolással kapcsolatos néhány újabb bírósági határozat:
- A 2006. évi V. törvény hatálybalépésekor legalább 3 éve folyó végelszámolási eljárást 2006. július 1-jétől számított 1 éven belül be kell fejezni, ennek elmulasztása kényszer-végelszámolás elrendelésére ad alapot. [Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.440/2007/2.]
- Ha az 1999. április 1-je óta végelszámolás alatt álló társaság a végelszámolást 2007. július 1-jéig nem fejezte be, a cégbíróság köteles elrendelni a kényszer-végelszámolást függetlenül attól, hogy a végelszámolás miért nem fejeződött be. [Pécsi Ítélőtábla Cgtf. V. 30.091/2008/2.]
- Az 1996. május 15. napjától végelszámolás alatt álló társaságnak végelszámolását a Ctv. 129. § (3) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna fejeznie. Miután ez nem történt meg, a hivatkozott jogszabály szerint a cégbíróságnak el kellett rendelnie a kényszer-végelszámolást, nem mérlegelheti, hogy a végelszámolás befejezése milyen okból maradt el. [Pécsi Ítélőtábla Cgtf. V. 30.238/2008/2.]
- A kényszer-végelszámolás elrendelése sajátos törvényességi felügyeleti eljárás, amelyben a Ctv. 80. § (1) bekezdését alkalmazni kell. Ha a cég a végelszámolását a felhívás ellenére nem fejezi be, akkor van helye a kényszer-végelszámolás elrendelésének. [Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.427/2008/3.]
- "A felszámolás kezdő időpontjával a cégbíróság által elrendelt végelszámolási eljárás befejeződik. A felszámolási eljárásban utóbb kötött egyezség csak a felszámolási eljárás befejezésére ad alapot, de nem változtatja meg a cégbíróság korábban meghozott, a céget megszűntnek nyilvánító végzését. A Cstv. 2006. július 1-jét megelőzően hatályban lévő rendelkezései kapcsán kialakult bírói gyakorlat egységes atekintetben, hogy mivel a céget megszüntető határozat nem a társaság szabad döntésének az eredménye volt, így azt utóbb a cég - akár a tevékenység folytatásáról döntő taggyűlési határozattal, akár a felszámolási eljárásban egyezség kötésével - nem írhatja felül, nem változtathatja meg.
Mivel a cégbíróság által elrendelt végelszámolási eljárás a felszámolási eljárás megindítása folytán megszűnt, a felszámolási eljárás pedig egyezség kötésével fejeződött be, ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a 2006. július 18. napján befejeződött felszámolási eljárásra tekintettel a megszűntnek nyilvánított cég vonatkozásában - immár a 2006. július 1. napján hatályba lépett 2006. évi V. tv. 116. § (1) bekezdése szerint - kényszer-végelszámolás elrendelésének van helye." [Debreceni Ítélőtábla Cgf. III. 30.539/2006/2.]
- "Amikor a cégbíróság tudomására jut, hogy a cég elmulasztotta az áttérést az általános szabályok szerint lefolytatandó végelszámolásra, és ezzel megszegte a Ctv. 114. § (3)-(5) bekezdéseiben írt előírásokat, illetve a törvényi tilalom ellenére egyszerűsített végelszámolást folytatott le, a cég kényszer-végelszámolását kell elrendelnie.
Ezért az elsőfokú bíróság helyesen, az irányadó jogszabályi előírásokat betartva döntött a cég törlés iránti kérelmének az elutasításáról és a kényszer-végelszámolás elrendeléséről.
A betéti társaság 2007. január 25-én benyújtott törlés iránti kérelme ugyanakkor a Ctv. 114. § (2) bekezdése előírásának megfelelően, a törlési kérelmen túl tartalmazta a cégjegyzék 13., 25. és 26. rovatát érintő adatváltozások bejegyzésére irányuló kérelmet is.
A Ctv. 117. § (3) bekezdésének megfelelően a cégbíróságnak, mint a kényszer-végelszámolás jogerős elrendelésével összefüggő adatváltozásokat kell a cégjegyzékbe bejegyeznie a megszűnés elhatározására, a végelszámolás kezdetére, valamint a végelszámoló személyére vonatkozó adatokat is a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében." [Debreceni Ítélőtábla Cgf. III. 30.152/2008/2.]
- Tekintettel arra, hogy a társaság a törvényességi felügyeleti eljárás tartama alatt, a megszűntnek nyilvánító végzés jogerős elbírálása előtt felszámolás alá került, megszűntnek nyilvánításra s ezzel összefüggésben a végelszámolás elrendelésére, végelszámoló kijelölésére nincs lehetőség. [Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII. 30.789/2001/3.]
- A betéti társaság megszűnésének a beltagok kiválása miatti megállapításáról törvényességi felügyeleti hatáskörben eljárva dönt a cégbíróság. Az ehhez kapcsolódó cégjegyzéki változások nem tartoznak a hivatalból bejegyzendő adatok körébe, alapjukat a jogerős törvényességi felügyeleti határozat adja meg.
Ha a bt. által a jogszabályi határidőn túl előterjesztett változásbejegyzési kérelem nyomán észleli a cégbíróság a törvényi megszűnés beálltát, a változásbejegyzési kérelem elbírálásának előkérdése a bt. megszűnésének megállapításával kapcsolatos törvényességi felügyeleti eljárás. [Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.140/2005/2. - ÍH 2006/3. 128.]
- I. A kényszer-végelszámolás elrendelése szankció jellegű, sajátos törvényességi felügyeleti intézkedés. Alkalmazását megelőzően a cégbíróságnak határidő tűzésével fel kell hívnia a céget a jogkövető magatartásra, és figyelmeztetnie kell a mulasztás jogkövetkezményére.
II. Eljárási szabályt sért a cégbíróság, ha intézkedését nem törvényességi felügyeleti, hanem a változásbejegyzési eljárásra utaló ügyszámon hozza meg. [Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.427/2008/3. - ÍH 2009/1. 35.]
- A betéti társaság megszűnését a cégbíróságnak Cgt. ügyszám alatt indított törvényességi felügyeleti eljárásban kell megállapítania és csak ezt követően dönthet Cg. ügyszám alatt a változásbejegyzési eljárásban a cég megszűnését követő időbeli hatállyal adatváltozások bejegyzésére irányuló kérelem tárgyában. [Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44.556/2008/2.]
- Az anyagi jogi tényállás megvalósulását és ennek következményét, a betéti társaság megszűnésének bekövetkeztét a cégbíróságnak Cgt. ügyszám alatt hivatalból indított törvényességi felügyeleti eljárásban kell megállapítania, és csak ezt követően dönthet a Cg. ügyszám alatt lefolytatott változásbejegyzési eljárásban a cég megszűnését követő időbeli hatállyal kért adatváltozások bejegyzésére irányuló kérelem tárgyában. [Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.390/2009/2.]
- A társasági szerződés új Gt. szerinti módosításáig, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig a társaságra a régi Gt. szabályai alkalmazandók, így irányadók a betéti társaság törvény erejénél fogva történő megszűnésére írtak is. - A halál ténye a tagsági viszony megszűnését eredményezi, a bejegyzés alapjául a tagsági viszony ipso iure megszűnése szolgál, a cégjegyzéken a változás átvezetendő. - Ha az egyetlen kültag tagsági viszonya (halála) megszűnését követő törvényes határidőn belül a szükséges szerződésmódosítás benyújtására nem kerül sor, a társaság a törvény erejénél fogva megszűnik. Ezen ipso iure megszűnés megállapítása és az ezzel összefüggő kényszer-végelszámolás elrendelése törvényességi felügyeleti eljárásra tartozik. [Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 43.544/2007/2.]
- Ha a kültag társaságból való kiválásakor (halálakor) a betéti társaság társasági szerződését még nem módosította az új Gt. szabályainak megfelelően, a társaság működésére a régi Gt. szabályai az irányadóak. Ezért az új kültag belépésével kapcsolatos társaságiszerződés-módosításra, illetve a változás bejelentésére még nem alkalmazható az új Gt.-ben meghatározott - kedvezőbb - hat hónapos jogvesztő határidő. [Győri Ítélőtábla Cgf. IV. 25.585/2007/2. - BDT 2008/9. 49.]
- Kényszer-végelszámolás alatt a végelszámolás megszüntetéséről a megszüntetett betéti társaság nem határozhat, illetve az 1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) hatálya alatt állt társaságba - az új Gt. szerinti - 6 hónapon belül újabb tag nem léphet be, mivel a régi Gt. értelmében az erre nyitva álló határidő 3 hónap volt. [Győri Ítélőtábla Cgf. IV. 25.387/2007/2.]
- Ha a kényszer-végelszámolás tartama alatt a végelszámoló a feladatok ellátására képtelenné válik, a cégbíróság a végelszámoló erre vonatkozó bejelentését hivatalbóli eljárásban vizsgálja, s indokolt esetben hivatalból jelöli ki az új végelszámolót. [Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgtf. 43.488/2008/2. - BDT 2008/7-8. 124.]
- Ha a már folyamatban lévő végelszámolás kényszer-végelszámolásba "fordul át", nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a cégbíróság a kényszer-végelszámolásról rendelkező végzésében végelszámolóként a korábbi végelszámolót jelölje ki, amennyiben személyében a kényszer-végelszámolás további lefolytatása a cég ügyei tekintetében fennálló tájékozottsága folytán megfelelően biztosított. [Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 44.552/2008.]
- A végelszámolási eljárás során - ha annak törvényi feltételei fennállnak - a cégbíróság új végelszámoló kijelöléséről csak a korábbi végelszámoló felmentése mellett határozhat. A cégbíróságnak a végelszámolót felmentő és új végelszámolót kijelölő határozatát indokolnia kell. [Debreceni Ítélőtábla Cgtf. IV. 30.283/2006/2.]
- "A Ctv. 117. § (1) bekezdése szerint a bíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő határozatában a cég végelszámolójának - kivételesen indokolt esetben - a cég vezető tisztségviselőjét is kirendelheti. Azt, hogy mi minősül kivételesen indokolt esetnek, mindig az adott ügy kapcsán, mérlegeléssel dönti el a bíróság.
A jelen eljárásban a felterjesztett cégiratok alapján megállapítható, hogy nem a társaság - közvetve annak vezető tisztségviselője - valamely mulasztása, törvénysértő működése miatt indult törvényességi felügyeleti eljárásban megszületett szankció eredményezte a cég megszűnését, és a kényszer-végelszámolás elrendelését, hanem a vezető tisztségviselő tévedése. Abban a hiszemben volt, hogy a tagváltozás bejelentésére a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (új Gt.) 110. § (1) bekezdése szerinti 6 hónapos határidő áll rendelkezésére.
Az ítélőtábla elfogadta azt a fellebbezési állítást, hogy a mulasztásra vezető okok, körülmények megalapozzák a mulasztó fél vétlenségét, a betéti társaság gazdasági, vagyoni helyzetéhez képest pedig valóban aránytalanul nagy terhet jelentene egy külső, a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezet végelszámolókénti kijelölése. Mindezen okok alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és végelszámolóként Dr. N. E. volt vezető tisztségviselőt jelölte ki." [Debreceni Ítélőtábla Cgf. III. 30.414/2008/2.]

8. fejezet

A cég törlése

A végelszámolás befejeztével (lásd a 6. pontban írtakat) a végelszámoló feladata (hiszen ő a cég vezető tisztségviselője), hogy a cég törlési kérelmét benyújtsa a cégbírósághoz. Tekintve, hogy a cégnyilvántartásban szereplő cégek a Ctv. 62. § (4) bekezdése értelmében a cégjegyzékből való törléssel szűnnek meg, ez az aktus nélkülözhetetlenül fontos a jogutód nélküli megszűnés szempontjából. Erre figyelemmel a cégjegyzék azt is tartalmazza, hogy a törlés kérelemre, vagy hivatalból következett be. A törléssel kapcsolatos cégeljárásnál azonban lényeges különbségek vannak attól függően, hogy a cég törlésére önkéntes végelszámolás után, egyszerűsített végelszámolás kapcsán, vagy kényszer-végelszámolást követően kerül-e sor.

8.1. A cég törlése kérelemre, az általános szabályok szerinti végelszámolás befejezése után

A végelszámolás befejezésének bejegyeztetésére és a cég törlése iránti kérelem benyújtására az általános szabályok szerinti végelszámolás esetében - mint a cég vezető tisztségviselője - a végelszámoló köteles. Ez következik a Ctv. 98. § (2) bekezdéséből és 112. § (4) bekezdésében foglaltakból, de a vezető tisztségviselőre irányadó kötelezettségekből és az általános cégjogi szabályokból is. A végelszámoló a végelszámolás befejeztét követően éppúgy köteles a törlési kérelem benyújtására, mint ahogy a Ctv. 55. § (1) bekezdése és 101. § (1) bekezdése alapján a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelem előterjesztése is az ő feladata volt.
A Ctv. 112. § (4) bekezdése kimondja, hogy a végelszámoló által benyújtott, a cég törlésére irányuló kérelem illetékmentes, a cég törlését tartalmazó végzés közzétételéért közzétételi díjat nem kell fizetni. [Ugyanígy rendelkezik a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM r. 4. § (2) bekezdése is.]
A törlési kérelmet a Ctv. 62. § (1) bekezdése értelmében (a Ctv. VIII. fejezetének hatálya alá tartozó) cég végelszámolásának befejezése után a változásbejegyzési szabályok megfelelő alkalmazásával terjesztheti elő.
Ez közelebbről azt jelenti, hogy a 21/2006. (V. 18.) IM r. mellékletét képező, megfelelően összeállított és kitöltött változásbejegyezési nyomtatványon, a végelszámolótól származó meghatalmazással igazolt jogi képviselő útján kell benyújtani a törlési kérelmet (illetéklerovás és közzétételi díj fizetése nélkül), a kérelemhez pedig a Ctv. 1. és 2. számú mellékletében taxatíve felsorolt okiratokat kell csatolni.
A Ctv. hatálya alatt álló gazdálkodó szervezet esetén véleményünk szerint a törlési kérelemhez - a Ctv. 112. § (4) bekezdésére is figyelemmel - a nyomtatvány-kérelmen és a jogi képviselő meghatalmazásán (képviseleti jogának igazolásán) túl a Ctv. 1. sz. mellékletének V/1. e) pontjában, és a 2. számú mellékletének IV/a)-d) pontjában felsorolt okiratokat kell benyújtani.
Ezek:
- a legfőbb szervnek a végelszámolás befejeztével kapcsolatos határozatai, ideértve a felügyelőbizottság (ellenőrző bizottság), illetve a cég esetleges könyvvizsgálójának jelentését is;
- az elfogadott zárójelentést, az utolsó üzleti év számviteli törvény szerinti beszámolóját és a vagyonfelosztási határozatot;
- az esetleges engedményezéssel, tartozásátvállalással kapcsolatos okiratokat;
- a végelszámoló nyilatkozatát arra nézve, hogy a cég a tartozásait kiegyenlítette.
- a 2007. évi LXI. tv. 25. § (12) bekezdésének 2007. szeptember 1-jétől hatályos módosítása szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv igazolását arra nézve, hogy a cég biztosítottjainak adatait átadták.
- A Ctv. 1. számú mellékletének V/1. f) pontja eredetileg 2008. január 1-jétől a 2007. évi CXXVI. tv. 314. § és a 2007. évi XXX. tv. alapján arra kötelezte a végelszámolókat, hogy a törlési kérelemhez adó- és vámhatósági nyilatkozatot csatoljanak annak igazolására, hogy a cégnek adó- illetve vámtartozása nincsen, és vele szemben ezzel kapcsolatos hatósági eljárás sincs folyamatban. A jogalkotó azonban könnyíteni kívánt az érintettek adminisztratív terhein, ezért - figyelemmel az államigazgatási hatóságok és a cégbíróságok között fennálló és tökéletesedő on line kapcsolatra - a 2008. évi XCVI. tv. 2008. december 27. napjától ezt a kötelezettséget hatályon kívül helyezte, miután a kérdéses igazolásokat illetve nyilatkozatokat az adóhatóság közvetlenül képes továbbítani a cégbírósághoz. A technikai előfeltételek megfelelő biztosítása érdekében azonban ennek fokozatos bevezetéséről rendelkeztek. A 2008. évi XCVI. tv. 27. § (4) bekezdése értelmében ugyanis a 2009. február 1-je előtti kezdőidőpontú végelszámolások esetében előterjesztett törlési kérelmekhez még a végelszámolónak kell beszereznie az adó-, és vámhatósági nyilatkozatokat (mégpedig olyan időben, hogy azokat a záródokumentumokkal együtt a legfőbb szerv ezekről döntő ülése is megismerhesse és elfogadhassa) [Ctv. 2008. december 27. előtt hatályos 111. § (1) bek. f) pontja és 112. § (4) bekezdése], és ezen okiratokat a törlési kérelemhez is mellékelnie kell. E melléklet hiánya érdemi vizsgálat nélküli elutasítást vonhat maga után. [Ctv. 45. § (2) bek. és 50. § (1) bek.]
A 2009. február 1-je utáni kezdőidőpontú végelszámolásokhoz kapcsolódó törlési kérelmeknél ez az igazolás, illetve adó-, és vámhatósági nyilatkozat a végelszámoló beadványából elmarad, ezekben az ügyekben ugyanis már az adóhatóság elektronikusan köteles megküldeni azokat a cégbíróságnak.
A végelszámolás befejezésével , illetve az azt követő törléssel kapcsolatos döntések:
- A Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 44.766/2008/2. számú döntésében megállapította egy 2009. február 1-je előtti kezdőidőpontú végelszámolás tekintetében, hogy nincs helye a végelszámolás befejezésének, ha nem áll rendelkezésre az adóhatóság nyilatkozata arról, hogy a cégnek nincs adótartozása és ellene adóhatósági eljárás nincs folyamatban. Kifejtette továbbá, hogy a Ctv. mellékletében felsorolt okiratokat a kérelemmel egyidejűleg kell benyújtani, pótlólagos benyújtásuk kilátásba helyezése nem szolgálhat alapul az eljárás felfüggesztéséhez.
- A 10. Cgf. 43.893/2008/2. számú határozatában a Fővárosi Ítélőtábla azt is megállapította, hogy az úgynevezett "kétlépcsős" végelszámolásnál nem a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelem, hanem a végelszámolás befejezésekor beadandó törlési kérelem mellékleteként kell benyújtani a cég biztosítottjai adatainak átadásáról szóló nyugdíjbiztosítási igazolást. A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 44.767/2008/3. sz. határozata azt hangsúlyozza, hogy ilyen igazolás csatolása szükségtelen, ha a cégnek nem voltak biztosítottjai. (Véleményünk szerint azonban e körülményre a végelszámolónak nyilatkoznia kell.)
Számos fellebbviteli döntés deklarálja, hogy a végelszámolás csak akkor fejezhető be, és a cég törlése csak akkor kérhető jogszerűen, ha a cég részvételével hatósági, bírósági eljárás nincs folyamatban, és vagyoni viszonyai maradéktalanul rendezettek.
- Így például a Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 44.158/2008/2. sz. végzése szerint a cég törlésére csak tisztázott, lezárt vagyoni viszonyok alapján kerülhet sor. Nincs lehetőség a végelszámolás befejezésére, a cég törlésére, ha a céggel szemben per van folyamatban.
- A végelszámolás alatt álló társasággal szemben peres eljárásban érvényesített kártérítési követelés a végelszámolás befejezhetőségét kizárja, a per folyamatban léte alatt a cég törlése iránt előterjesztett kérelem időelőtti, és a peres eljárás folyamatban léte a törlési eljárás felfüggesztését sem alapozhatja meg. [Fővárosi Ítélőtábla 16. Cgf. 43.015/2006/2.]
- A végelszámolás nem fejezhető be, amíg a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban, ezen eljárás jogerős befejezéséig a társaság törlésére nincs mód. [Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 40.089/2007/5.]
- A végelszámolás alatt álló cég a cégjegyzékből nem törölhető, ha az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel és vele szemben az ingatlan tulajdonjogára vonatkozó igényt perben érvényesítenek, még akkor sem, ha az ingatlant eladta és a vevők tulajdonjogának bejegyzése a cégnek fel nem róható okból nem történt meg. [Pécsi Ítélőtábla Cgf. V. 30.220/2003/3.]
- Nem zárható le a végelszámolás és nem törölhető a cég, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárást folytatnak, mindaddig, amíg az eljárás be nem fejeződik, v agy a cég tekintetében alanyváltozás nem következik be. [Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf. 44.212/2007/3.]
A végelszámolás befejeztét követő törlési kérelmet éppúgy nem lehet a szerződésminta használatán alapuló egyszerűsített cégeljárás szabályai szerint benyújtani, mint a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet. Erre az álláspontra helyezkedett a Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.873/2008/2. és a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.206/2009/2. számú felülvizsgálati döntése is. Ez utóbbi egyebek közt kimondja az alábbiakat: "A nem vitatott tényállás szerint a bejegyzést kérő szerződésminta alapján működik és egyszerűsített cégeljárás keretében kérte az egyszerűsített végelszámolás lefolytatását követően a cég törlését a cégjegyzékből. Egyszerűsített cégeljárás esetén a Ctv. 3. számú mellékletének I.1. pontja értelmében csatolni szükséges a szerződésminta alapján készült létesítő okiratot, mely egyszerűsített változás bejegyzési kérelem esetén - ideértendő a törlési kérelem is - oly módon irányadó, hogy a szerződésmintának a változásokat kell tartalmaznia. [A Ctv. 62. § (1) bekezdés egyértelműen akként rendelkezik, hogy a törlés iránti kérelem elbírálására a változás bejegyzési kérelem elbírálására vonatkozó szabályok irányadóak.] Így tehát a szerződésminta szerinti létesítő okiratot csatolni kellett volna. Mivel azonban a bejegyzendő változás - pl. az, hogy a cég végelszámolója ki volt - a szerződésmintán nem tüntethető fel a szerződésminta meg nem engedett módosítása nélkül, ezért elengedhetetlen lett volna, hogy az egyszerűsített cégeljárásról a cég áttérjen az általános szabályok szerinti cégeljárásra. Annak megfelelően, az arra vonatkozó eljárásrend betartásával terjessze elő törlés iránti kérelmét a Ctv. 45-48. §-ai, illetve a Ctv. 1. és 2. számú Mellékleteiben foglaltak figyelembevételével."

8.2. A cég törlése kérelemre, az egyszerűsített végelszámolás befejezése után

Az önkéntes végelszámolás a Ctv. 114-115. §-aiban írt feltételek fennállta esetén egyszerűsítetten folyhat, és ez azt jelenti, hogy a végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változásokat nem kell külön bejegyeztetni a cégbírósággal, hanem azokat csak a végelszámolás befejeztét követően benyújtott törlési kérelemmel együtt terjesztik elő.
A törlési kérelem specialitása ezért, hogy a nyomtatványon a végelszámolás megindításával változott cégadatokat is jelezni kell, továbbá azt a körülményt is, hogy a végelszámolás egyszerűsített módon folyt. (Lásd a 7.1.2. pontot is.)
Erre az eljárásra is irányadó mindaz, amit az előző pontban a törlési kérelemről elmondtunk (például az eljárás illeték-, és közzétételi díj-mentességéről). A specialitás lényegében csak az, hogy mellékletként a Ctv. 1. számú Mellékletében megjelölt V/2. alatti okiratokat [azaz a végelszámolás megindításával kapcsolatos (1. számú Melléklet V/1. pontban felsoroltak), és a végelszámoló saját közleményének megjelenését igazoló okiratot is be kell nyújtani, s ha ezek közül valami lemarad, az hiánypótlási felhívás nélküli elutasítást vonhat maga után.] Az ilyen törlési kérelemhez értelemszerűen mellékelni kell továbbá a Ctv. 2. számú Mellékletének IV/a)-d) pontjában felsorolt, és az előbbi, 8.1. pontban részletezett okiratokat is. Az egyszerűsített végelszámolás utáni törlési kérelemre mindaz értelemszerűen irányadó, amit a "rendes" végelszámolást követő törlési kérelem tekintetében az előző 8.1. pontban kifejtettünk.
A Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.505/2007/2. számú határozatában kimondta, hogy az egyszerűsített végelszámolás befejezésekor a törlés iránti kérelemhez nem kell csatolni a cég egységes szerkezetű létesítő okiratát. Ugyanakkor a törlés iránti kérelem-nyomtatványon - a cégjegyzék teljessége érdekében - kérni kell a korábbi képviselő törlését, illetve a végelszámoló személyének utólagos bejegyzését.

8.3. A cég törlése a kényszer-végelszámolás után

A kényszer-végelszámolás megindításával kapcsolatos cégjegyzéki változásokat (lásd a 7.2.2. pontban írtakat) a cégbíróság jogerős végzése alapján hivatalból jegyzi be.
A Ctv. 62. § (2) bekezdésének a 2007. évi LXI. tv. 30. § (2) bek. d) pontjával hatályon kívül helyezett b) pontja folytán megállapítható, hogy a kényszer-végelszámolást lezáró, a kényszer-végelszámoló által előterjesztett törlési kérelem a cégbíróság kérelemre folyó eljárását vonja maga után, az az általános szabályok szerinti eljárástól csak annyiban különbözik, amennyiben a Ctv. kényszer-végelszámolással kapcsolatos rendelkezései arra nézve eltérő előírást határoznak meg.
Mivel a végelszámolás befejezésére az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket - a végelszámoló díjának megállapításán túl - a Ctv. VIII. fejezete 7. Címe nem tartalmaz, a végelszámolási záródokumentumok elfogadásáról is a legfőbb szerv határoz, és csak a végelszámoló díjával kapcsolatos határozat hiányában pótolhatja azt (és csak azt) határozatával a cégbíróság.
A Ctv. 62. § (2) bekezdésének 2007. szeptember 1-jéig hatályban volt b) pontja még úgy rendelkezett, hogy a kényszer-végelszámolást követő törlést hivatalból végzi a cégbíróság. A jogalkotó azonban felismerte, hogy a kényszer-végelszámoló által a végelszámolás lefolytatása után beadott törlési kérelem lényegét tekintve alig különbözik a "kétlépcsős" "rendes" végelszámolást követő kérelemtől, indokolatlan erre nézve a hivatalbóliság kinyilvánítása, és ellentétes lenne a Ctv. 55. § (2) bekezdésének és 117. § (3) bekezdésének szabályaival. Minderre tekintettel a 2007. évi LXI. tv. 30. § (2) bekezdés d) pontja a Ctv. 62. § (2) bekezdés b) pontját hatályon kívül helyezte, így egyértelművé vált, hogy a kényszer-végelszámolás utáni törlési kérelem összeállítása és benyújtása az általános (8.1. pontban részletezett) szabályok szerint történik, és az egyedüli eltérés a végelszámoló díjának megállapításánál lehetséges.

8.3.1. Egyszerűsített végelszámolás lehetősége a kényszer-végelszámolásnál

A kényszer-végelszámolás szabályainak elemzésénél felmerül a kérdés, hogy van-e lehetőség egyszerűsített végelszámolás lefolytatására, ha a kényszer-végelszámolás alá került cég jogi személyiség nélküli gazdasági társaság?
A Ctv. 114-115. §-aiban nem találunk olyan kizáró okot, amely miatt a fenti kérdésre nemleges lenne a válasz. A kényszer-végelszámolás speciális szabályai közt szintén nem találunk az egyszerűsített végelszámolást tiltó normát, sőt, a Ctv. 116. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kényszer-végelszámolásra a Ctv. VIII. fejezetének szabályait (köztük értelemszerűen az egyszerűsített végelszámolás előírásait is), a 7. Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Ilyen eltérés az, hogy a kényszer-végelszámolásnál a legfőbb szerv végelszámolás megindításáról szóló döntését a bíróság határozata helyettesíti, amellyel kapcsolatos cégjegyzéki változásokat a Ctv. 117. § (3) bekezdése alapján a cégbíróság jegyzi be és teszi közzé. A hirdetmény olyan, mint a "rendes" végelszámolásnál, nem számítva azt, hogy nem kérelemre jegyzi be a bíróság a végelszámolás megindítását, hanem hivatalból. A hitelezői felhívásnak ugyanakkor szerepelnie kell e közleményben, ezért szóba sem jöhet, hogy a hitelezői felhívást a végelszámoló tegye közzé. Az egyszerűsített végelszámolás menete lényegét tekintve megegyezik az általános szabályok szerinti végelszámolással, az egyszerűsítést (a végelszámolói hirdetményezésen kívül) az adja, hogy a végelszámolás kezdete nem kerül külön bejegyzésre.
A kényszer-végelszámolásnál viszont kizárt a végelszámolói hirdetményezés, és az eljárás "első lépcsője" (a végelszámolás megindítása) cégbejegyzésének elmaradása, mert mindkettő iránt a bíróság hivatalból intézkedik. Az egyszerűsített végelszámolás ezért véleményünk szerint a kényszer-végelszámolással nem egyeztethető össze, ami nem jelenti azt, hogy a végelszámoló - ha a feltételek adottak - ne fejezhetné be a kényszer-végelszámolást 120 nap alatt, vagy még gyorsabban.

9. fejezet

A megszűnt cég jogviszonyai

A végelszámolás szabályszerű befejezése után a cég törlését kérik, s ennek megtörténtével a jelen könyvben tárgyalt cégek jogutód nélkül megszűnnek. A jogutód nélküli megszűnés azonban csak a törölt cég személyiségének folytatás nélküli megsemmisülését jelenti, vagyis azt, hogy univerzális jogutódlás nincsen, a cég jogalanyiságát teljes egészében senki sem folytatja. Ez azonban nem jár együtt azzal, hogy azok a jogviszonyok, melyeknek részese volt, hasonlóképpen elenyésszenek. A végelszámolás lényege éppen az, hogy a megszűnő cég jogviszonyait számbavegyék, azokat, melyek végleg lezárhatóak, lezárják, azoknál pedig, ahol erre valamilyen okból nincs mód, megszervezzék a jogfolytonosságot. Ez történik a vagyonfelosztásnál akkor, ha egyes - a cég vonatkozásában fennálló - jogviszonyokban tartozásátvállalás vagy engedményezés következik be, a cég bizonyos ügyleteit faktorálják, a jogokkal vagy követelésekkel érintett vagyontárgyakat értékesítik, vagy a tagok között jogokkal illetve követelésekkel együtt felosztják. Ezekben a vagyonfelosztási ügyletekben mindig meghatározandó, hogy az adott jogügyletekben a megszűnő cég utóda ki lesz, ugyanis a megszűnést követően az adott jogviszonyban ő lép a cég helyére. Erre tekintettel megállapítható, hogy a jogutód nélküli megszűnés valójában csak a cég személyiségére vonatkozik, a vele kapcsolatos jogviszonyok legtöbbjében a jogutódlás - az alanycsere - fennáll. Éppen ezért olyan fontos a jól kidolgozott vagyonfelosztási megállapodás (határozat), mivel ez adja az alapdokumentációt ahhoz, hogy a cég jogviszonyaiban, pereiben a személyváltozás igazolható legyen. Emiatt a cég törlése nem okvetlenül jár azzal, hogy valamennyi peres ügyében megszüntessék az eljárást.
Ha szinguláris jogutódlással e jogviszonyban a cég helyére egy (vagy több) tulajdonos lép, a korábbi (cég) peres fél megszűnése (és perképességének elenyészte) nem akasztja meg az eljárást. A megszűnt cég helyén perbe lépő jogutód volt tag (tagok) a Pp. 61-63. §-ai ("Változások a felek személyében"), alapján jelentkeznek a perben, s a továbbiakban - az eljáró bíró által meghozandó végzés jogerőre emelkedését követően - az ő részvételével (részvételükkel) folytatódik az eljárás.
A Ctv. új szabályozása ezzel együtt is hangsúlyozottan törekszik arra, hogy a cég valamennyi jogviszonyát rendezve szűnhessen csak meg.
Ilyen szabályt tartalmaz a Ctv. 95. § (4) bekezdése, amely tiltja a végelszámolás befejezését mindaddig, amíg a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A végelszámolás befejezhetőségének feltétele, hogy az eljárás megszűnjön, vagy abban alanycserére kerüljön sor.
A Ctv. 112. § (5) bekezdése azt is kimondja, hogy a végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása áll fenn, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek.
- A Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 43.913/2007/2. számú határozatában kifejtette, hogy nem zárható le a végelszámolás és nem törölhető a cég, ha a céggel szemben hatósági vagy bírósági eljárást folytatnak, mindaddig, amíg az eljárás be nem fejeződik, vagy a cég tekintetében alanyváltozás nem következik be.
- A Pécsi Ítélőtábla Gf. II. 30.245/2003/4. számú döntése szerint a végelszámolás jogerős befejezésével a végelszámolás alatt álló cég jogutód nélkül megszűnik, a cég törlésével megszűnik a perbeli jogképessége. A cégjegyzékből törölt cég ellen indított perben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.

9.1. Az utófelelősség szabályai

A végelszámolás egyik legfontosabb célja, hogy a megszűnő gazdálkodó szervezet tartozásait feltérképezzék és azokat maradéktalanul kielégítsék. Ha erre nem elég a cég vagyona, akkor a végelszámolást át kell fordítani felszámolásba, azaz a végelszámoló köteles kezdeményezni a felszámolást. Kivéve, ha a tulajdonostársak a felszámolás elkerülése érdekében ki nem fizetik önként, magánvagyonukból a cég vagyonával nem fedezett adósságokat. Főként a korlátlanul felelős tagok "hajlamosak" erre, de elvétve korlátozott tagi felelősség esetén is előfordul ez. Rendes körülmények között, különösen, ha a végelszámoló jól végezte feladatát, ilyen eset nem állhat elő, mégsem kizárt, hogy akár végelszámolói hanyagságból, akár egyéb előre nem látott okból utólag olyan cégadósságra derül fény, melyet a végelszámolási folyamatban még nem ismertek, s ennek következtében a vagyonfelosztás során is figyelmen kívül hagytak.
Ezek a követelések valójában nem csorbítják a hitelezők jogait, ugyanis a cég megszűnése nem teszi behajthatatlanná azokat, sőt megfelelő többlettényállás (például a volt tagok, illetve a végelszámoló mulasztása vagy rosszhiszemű magatartása) esetén még javít is pozícióján. Ha megszűnt céggel szemben kell a követelést érvényesíteni, nem a jog-, és perképességet vesztett törölt céggel, hanem annak volt tagjaival, tulajdonosaival szemben kell kezdeményezni az eljárást.
A megszűnt cég tulajdonosainak felelősségét az adott cégformára irányadó anyagi jogi szabályok közt kell keresnünk, mégpedig két vonatkozásban is. Egyrészt a cég megszűnésével kapcsolatos szabályok között találhatunk speciális "utófelelősségi" szabályokat (például a gazdasági társaságok tekintetében a Gt. 50. §, 68. §-ait), másrészt a végelszámoló felelősségi szabályai, továbbá a tagsági viszony megszűnésére irányadó normák tartalmazhatnak a téma szempontjából releváns előírásokat.
Megállapítható, hogy a tagok (tulajdonosok) felelőssége ahhoz igazodik, hogy a cég megszűnése előtt az korlátozott vagy korlátlan volt-e, illetve, hogy a vagyonfelosztás során jutott-e számukra vagyon, és milyen mértékű. A gazdasági társaságok volt tagjainak felelősségét, melyek az ide tartozó ügyek zömét jelentik, külön tárgyaljuk. A többire nézve megemlítjük, hogy e cégek szabályainak nagy része (például az oktatói munkaközösség, sok szempontból az erdőbirtokossági társulat; a kft.-hez igen hasonló közhasznú társaság, az egyesülés) a gazdasági társaságok normáira utal vissza értelemszerűen, vagy szükség esetén a gazdasági társaságok analógiájára tölthetők be a joghézagok. A tagok törlés utáni felelőssége - mint arra már utaltunk - a cég fennállása alatti felelősséghez igazodik. Az 1992. évi I. tv. 69. §-ának (2) bekezdése például kimondja, hogy a szövetkezet tartozásaiért a tag saját vagyonával, továbbá a szövetkezettel járó munkadíjával nem felel. Alapvetően ez a helyzet, ha a végelszámolás során a tagnak likvidációs hányad nem jutott. Ha igen, akkor felelőssége jutója erejéig fennáll, hiszen ha a végelszámolást az utóbb felmerült követelést is beszámítva végzik, a tagnak kevesebb vagyon járt volna. Mivel a szövetkezeti tagok nem felelnek (s éppen nem egyetemlegesen!) a szövetkezet tartozásaiért, utólagos helytállási kötelezettségük is a vagyonfelosztási elvek szerint arányos, azaz nincs arra lehetősége a hitelezőnek, hogy egyetlen (vagy néhány) volt tagon hajtsa be igényét, valamennyiüket eljárás alá kell vonnia. Olyan gazdálkodó szervezetnél, ahol a hitelezők kielégítése után fennmaradó tiszta vagyon nem a tagok között osztandó szét, hanem másra száll, a tagok utólagos felelősségéről nem eshet szó. Vízgazdálkodási társulat esetén például a maradvány-vagyont megszerző államnak vagy önkormányzatnak kell helytállnia.
Amint arra az előbbiekben is utaltunk, a végelszámoló kötelességszegése folytán felmerült utólagos helytállási kötelezettségnél felmerülhet a végelszámoló Ctv. 99. § (4) bekezdés szerinti felelőssége is. (Lásd a 4.5.1. pontban írtakat.)

9.1.1. Utófelelősségi szabályok a gazdasági társaságnál

A cégjegyzékből törölt, jogutód nélkül végelszámolással megszűnt gazdasági társaságoknak a végelszámolásból kimaradt tartozásaiért a volt tagok kötelesek helytállni. A Gt. szabályai alapvetően nem változtak, de pontosítást nyertek. Egyrészt azzal, hogy a helytállási kötelezettséget most jogvesztő határidőhöz kötötte a jogalkotó, amely határidő korábban a bírói gyakorlatban elfogadottan - kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - a régi Gt. alapján elévülési határidőnek számított. A másik lényegesebb módosulás, hogy a korlátozott felelősségű tagok helytállási kötelezettségét is meghatározza a törvény.
A Gt. 68. § (1) bekezdése mondja ki, hogy ha a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennálló követelés a társaság megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidő alatt érvényesítető a volt taggal (részvényessel) szemben.
A 68. § (2) bekezdése deklarálja, hogy a társaság fennállása alatt a tag korlátlanul és a többi taggal egyetemlegesen felelt a társasági tartozásokért, akkor a társaság (és felelőssége mögöttes jellegének) megszűnésével az előtérbe került tag ugyanúgy tartozik helytállni. A hitelező tehát az ilyen tagok közül szabadon válogathat, hogy kit (vagy kiket) perel be a cégtartozás utólagos behajtásáért. Az egyetemleges helytállási kötelezettség folytán jogában áll csak a tehetősebb; mobil, könnyen értékesíthető magánvagyonnal rendelkező volt tagok ellen fordulni. Az így beperelt személy nem hivatkozhat védekezésül tagtársainak felelősségére, köteles a teljes tartozásért akár egyedül helytállni, viszont megtérítési igénye támad a többi volt taggal szemben, tekintve, hogy az utólag felmerült tartozást közöttük a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kell megosztani.
Ha a tag felelőssége eredetileg korlátozott volt, az utólag ismertté vált kötelezettségért csak a neki jutott likvidációs hányad erejéig felel. [Gt. 68. § (3) bek.]
Mivel a korlátlanul és egyetemlegesen felelős tagok ilyen helytállási kötelezettsége akkor is fennáll a tagsági jogviszonyuk megszűnésétől számított jogvesztő 5 évig a tagsági viszonyuk alatt keletkezett tartozásokért, ha az nem a társaság megszűnése miatt következett be [Gt. 104. §; 109. § (4) bek.], elképzelhető az is, hogy az eset körülményeitől függően nem csak azok a tagok tartoznak utófelelősséggel, akik a cég törlésekor tulajdonosok voltak, hanem a társaság korábban távozott, vagy korlátlanból korlátozott felelősségűvé vált tagjai is.
A régi Gt. szabályaival egyezően a Gt. 50. § (1) bekezdése is deklarálja, hogy kft. és rt. jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korábbi korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így például a kft. és rt. azon tagjai (részvényesei), akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével visszaéltek, a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért korlátlanul és a többi csalárd taggal (részvényessel) egyetemlegesen fognak felelni. [Ez vonatkozik a Gt. 50. § (3) bekezdése értelmében a bt. kültagjára is.] A Gt. 50. § (2) bekezdése példálózva kiemeli, hogy ilyen helytállási kötelezettség megállapítására vezet az is, ha a tagok a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni.

9.2. A megszűnt cég vagyontárgyainak sorsa

Előfordul, hogy a cég végelszámolását úgy fejezik be, hogy utóbb, a törlés után kerül elő valamely vagyontárgy, vagy érkezik olyan teljesítés, melyre az érintettek nem számítottak. Ilyen helyzetről a vonatkozó jogszabályok 2004. január elseje előtt nem rendelkeztek, ezért igen nehéz volt az utóbb felbukkanó cégvagyon jogi sorsát rendezni.
2004. január elsejétől hatályba lépett a régi Ctv.-nek a jogharmonizációs törvénnyel (a 2003. évi XLIX. törvénnyel) megállapított 58/A-58/E. §-aiban meghatározott vagyonrendezési eljárással kapcsolatos szabályozás.
Az eljárást - mely a törölt cég után fennmaradt vagyontárgyak jogi sorsát volt hivatott rendezni - elsősorban a régi Ctv. terminológiája szerint a hivatalból törölt fantomcégek vagyontárgyaira "találták ki," de figyelemmel volt a jogalkotó arra is, hogy a végelszámolás vagy a felszámolási eljárás lefolytatása után is fény derülhet arra, hogy a törölt cégnek az eljárással nem érintett vagyona maradt.
A Ctv. IX. fejezete ugyancsak tartalmazza a vagyonrendezési eljárás szabályait. Ezek jórészt megegyeznek a 2006. július 1-je előtti szabályozással, számos vonatkozásban azonban pontosítást tartalmaznak. (Lásd a 2.2.4. pontban írtakat is.) Vagyonrendezési eljárás kérelemre akkor indulhat, ha a törölt cégnek olyan vagyontárgya kerül elő, melynek a jogutód nélkül törölt cég volt a tulajdonosa. (Ez meglehetősen beszűkíti a vagyonrendezési eljárással rendezhető vagyontárgyak körét, mivel láthatólag nem rendezhető így a törölt cég egyéb, utólag előkerült vagyoni jogosítványainak, követeléseinek a sorsa.) További feltétel, hogy a vagyontárgy fellelhető legyen, és - ha nem közhiteles (közérdekvédelmi) nyilvántartásban szerepel a törölt cég tulajdonaként (mert akkor hivatalból is el kell járnia a bíróságnak) - értéke fedezze az eljárási költségeket, vagy a kérelmező a szükséges összeget biztosítsa.
A vagyonrendezési eljárás nem jelenti a felszámolási vagy végelszámolási eljárás valamiféle folytatását, vagy a megszüntetési eljárással törölt cég vagyoni viszonyainak utólagos rendezését. Kizárólag arra szolgál, hogy a törölt cég ténylegesen fennmaradt tulajdonának egy speciális eljárás keretében (miután az eredeti tulajdonos jogalanyiságát elvesztette), új tulajdonost találjanak.
Ez a tulajdonos azután - ha a vagyonrendezési eljárással megszerzett vagyontárgy tulajdonjogát jogos igényén túl kapta meg, más - a vagyonrendezésnél be nem jelentkezett - jogosultak által perelhető, és a köztük fennálló jogvitát polgári perben rendezni lehet. (A vagyonrendezéssel szerző alperes persze az ilyen követeléssel szemben a vagyonrendezési eljárással felmerült költségeinek arányos részét a felperesi követelésbe értelemszerűen beszámíthatja.)
Sajnos a vagyonrendezési eljárás számos egyéb vagyoni elem (főként a követelések) tekintetében nem jelent igazi megoldást. Ilyen esetben marad a régi (meglehetősen küzdelmes) peres út: az igényt érvényesíteni kívánó személy (pl. a törölt társaság valamely tagja) pert indíthat volt tagtársai ellen, hogy állapítsa meg a bíróság, a törölt cég létesítő okirata vagy a végelszámolási határozat (megállapodás) szabályai, elvei szerint az utóbb felbukkant vagyon milyen arányban illeti a törölt cég tulajdonosait. A problémák jó része tehát a vagyonrendezés szabályaival sem rendeződött, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a felszámolás és a végelszámolás során a cégvagyon jogi sorsát maradéktalanul elrendezzék a cég törlése előtt, megszüntetési eljárás kapcsán pedig csak a legvégső esetben történhessen meg a cég törlése.
A vagyonrendezéssel kapcsolatban az utóbbi években született, néhány említést érdemlő döntés közül az ÍH 2006/2. számának 82. jogeseteként megjelent döntésben a bíróság megállapította, hogy a vagyonrendezési eljárás célja nem a felszámolás pótlása, "meghosszabbítása", hanem a gazdátlan vagyon jogi sorsának rendezése. Vagyonrendezési eljárás ezért nem indítható olyan vagyontárgyakra vonatkozóan, amelyekre a törölt cégnek csupán vagyoni igénye állt fenn. [Debreceni Ítélőtábla Vpkf. IV. 30.369/2005/2.]
- A Debreceni Ítélőtábla Vpkf. IV. 30.065/2006/2. számú határozat szerint a vagyonrendezési eljárás lefolytatására irányuló kérelem elbírálása esetén a bíróságnak a jogszabályban meghatározott feltételeket, mint konjunktív követelményeket kell figyelembe vennie. Ha bármelyik feltétel hiánya nyilvánvaló, a további feltétel vizsgálata mellőzhető. [BDT 2006.12.214.]
- A Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.411/2005/2. számú döntése kimondta, hogy a vagyonrendezési eljárás elrendelése nem jelenti a felszámolás eredményeként megszűnt és a cégjegyzékből törölt cég jogképességének feléledését. A korábbi felszámoló vagyonrendezőként történő kirendelése nem jelent jogutódlást, a felszámoló saját jogon nem indíthat pert a megszűnt cég követelésének behajtására. [ÍH 2006/3.130.]
- A Szegedi Ítélőtábla Vpkf. I. 30.294/2006. sz. határozata értelmében a végelszámolás alatt álló részvénytársaság vagyonának felosztására csak a részvénytársaság törlését követően kerülhet sor. Ebből nem következik, hogy a végelszámolási eljárás során egyébként már ismert vagyon tényleges felosztása vagyonrendezési eljárás keretében történjen meg. Amennyiben a végelszámoló a részvénytársaság törlését követően a megmaradó vagyon felosztása körében felróhatóan jár el, ezért kártérítési felelősséggel tartozik. [BDT 2007/6.101.]
- A bírói gyakorlat megoldást keres azokra a helyzetekre is, amikor nem dologra, hanem követelésre irányul a vagyonrendezés. Ezekben az esetekben a megoldandó jogi helyzetek eredményes kezelése érdekében tágítja a vagyonrendezés alá vonható vagyonelemek körét. Ez tükröződik a Szegedi Ítélőtábla Vpkf.I.30.027/2008. számú határozatában is, amikor kifejti, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a megszűnt jogi személy vagyona - a hitelezők kielégítése után - a volt tagokat illeti, a cég törlésekor fennálló vagyon a tagok vagyona lesz.
A törölt cég vagyonához tartozott mindazon vagyoni elemek, amelyek átadása felszámolási vagy végelszámolási eljárás keretében nem történt meg, csak vagyonrendezési eljárás keretében adhatók át a volt tagoknak. A vagyonrendezési eljárás szűkebb értelmezése azt eredményezné, hogy a törölt cég vagyonához tartozott, utóbb előkerülő, nem dolog tulajdonjogában megtestesülő vagyontárgyak (főként követelések) ugyan a volt tagokat illetik meg, a volt tag azonban az őt megillető vagyoni jogosultságát érvényesíteni nem lenne képes. A Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás ezért a megszűnt cég vagyonához tartozó pénzkövetelésre is lefolytatható. [BDT 2009/5.92.]

10. fejezet

A Gt. és a Ctv. végelszámolással kapcsolatos átmeneti szabályai

A Ctv. új végelszámolási szabályai - noha nem vitásan anyagi jogi jellegű szabályokat is tartalmaznak - alapvetően eljárásjogi törvényben nyertek megfogalmazást, melyek csak 2006. július 1-jétől léptek hatályba.
A Ctv. 126. § értelmében az új Ctv. rendelkezéseit a hatálybalépését követően benyújtott kérelmekre kell alkalmazni. Miután azonban a 2006. július 1-je előtt indult végelszámolásokra az új Ctv. végelszámolási normáihoz képest lényegesen eltérő rendelkezéseket tartalmazó Cstv. IV. fejezetének szabályai voltak irányadóak, kérdésessé vált, hogy ezeket a már korábban megindult végelszámolásokat milyen szabályok szerint lehet lefolytatni, a bejegyzésük után benyújtandó törlési kérelmeket milyen eljárási szabályok szerint kell összeállítani, tekintve, hogy a régi és az új Ctv. gyökeresen eltérő eljárási normákat tartalmaz.
A Ctv. 126. § a Ctv. hatálybalépése előtt indult cég-, és változásbejegyzési; törvényességi felügyeleti és vagyonrendezési eljárásokra kimondja, hogy ezeket a régi Ctv. szerint kell befejezni.
A Ctv. 129. § (3) bekezdése szerint a Ctv. hatálybalépése előtt megindult végelszámolásokat még a régi végelszámolási előírások szerint lehet befejezni, ezekre azonban most már határidőt szab a Ctv. Kimondja, hogy azt a végelszámolást, amelyet a hatálybalépést megelőzően több, mint 3 éve megindítottak, a hatálybalépéstől számított 1 éven belül, amely pedig 3 évnél rövidebb ideje folyt a hatálybalépéskor, az ettől számított 3 év alatt be kell fejezni. A határidő elmulasztása - ha önkéntes végelszámolásról van szó - a cég kényszer-végelszámolására vezet, ez pedig értelemszerűen az új Ctv. végelszámolási szabályainak alkalmazásával jár, mivel a kényszer-végelszámolás jogintézményét így nevesítve csak az új törvény ismeri. (A jogalkotó ezzel "tereli be" az elhúzódó eljárásokat az új Ctv. alkalmazási körébe.)
Nem szól a törvény arról, hogy mi a helyzet, ha e határidők elmulasztása a bíróság által elrendelt végelszámolás esetén következik be. Ritkán fordul elő, hogy a cégbíróság által kirendelt profi végelszámoló feleslegesen húzná az eljárást. Ha azonban a cég addigi tagját (vezető tisztségviselőjét) rendelte ki végelszámolónak a cégbíróság, ez az eset a tapasztalatok szerint gyakran előállhat. Ilyenkor indokolt esetben minden további nélkül alkalmazhatónak tartjuk a Ctv. 126. § alapján az új Ctv. törvényességi felügyeleti szankcióit, és - mivel a végelszámoló vezető tisztségviselő - a Ctv. 81. § (1) bekezdés c) pontja szerinti bírságolást. Követendőnek tartjuk ugyanakkor a Debreceni Ítélőtábla Cgf. III. 30.017/2008/3.számú határozatának álláspontját, mely egy lakásszövetkezet cégbíróság által 1999. évben elrendelt végelszámolása kapcsán az alábbiakat fejti ki:
"A Ctv. 129. § (3) bekezdésében írt határidők - az M. Lakásfenntartó Szövetkezet esetében a Ctv. hatálybalépésétől számított egy éves határidő - valamennyi, már folyamatban lévő végelszámolás esetére kogens törvényi előírások, függetlenül attól, hogy a végelszámolás a cég saját akaratelhatározásából vagy a cégbíróságnak a céget megszűntnek nyilvánító határozata alapján kezdődött el.
A Ctv. 129. § (3) bekezdésének harmadik mondata csak a cég elhatározása alapján indul végelszámolás esetére írja elő a Ctv. 129. § (3) bekezdés első két mondatában írt határidők elmulasztása esetére, mintegy szankcióként a kényszer-végelszámolás hivatalból való elrendelését.
A cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedése eredményeként folyamatba tett végelszámolás a 2006. július 1-jét megelőzően hatályos jogszabályi rendelkezések szerint is tartalmilag a kényszer-végelszámolásra vonatkozó, a 2006. évi V. tv. 116-118. §-aiban írt szabályok szerint folyt le. A társaság legfőbb szerve ebben az esetben sem dönthetett arról, hogy a végelszámolási eljárást megszüntetve a tevékenységét folytatja. A végelszámolás kezdő időpontját, a végelszámoló személyét nem a cég legfőbb szerve, hanem a cégbíróság határozta meg, ezért nem volt indokolt, hogy a cégbíróság az általa elrendelt végelszámolást tartalmilag kényszer-végelszámolássá változtassa át a törvényben írt határidők be nem tartása miatt.... A Ctv. 129. § (3) bekezdése utolsó mondatának az alkalmazására a jogszabály szövege és a fentebb már kifejtett elvi indokok alapján csak a cég saját elhatározása alapján indult végelszámolási eljárásokban kerülhet sor, a jelen lakásfenntartó szövetkezet esetében azonban nem.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 32. § (1) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 259. §-a, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a kényszer-végelszámolás elrendelését tartalmazó, valamint a kényszer-végelszámolással kapcsolatos egyéb rendelkezéseket mellőzni rendelte.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a lakásfenntartó szövetkezet végelszámolója a Ctv. 129. § (3) bekezdésének - a rá vonatkozó - második mondatában foglalt kötelező előírásnak nem tett eleget. A már 1999. óta folyamatban lévő végelszámolást 2007. június 30-áig a törvény kógens előírása ellenére nem fejezte be.
A végelszámoló a cégbíróság ... felhívására ... úgy nyilatkozott, hogy "Az eljárás befejezésének várható időpontjára még hozzávetőlegesen sem tudok megközelítő időpontot megjelölni." A cégbíróság által hivatalból a lakásszövetkezettel szemben megindított törvényességi felügyeleti eljárásban a végelszámoló kérelmére többször meghosszabbított határidőn belül sem igazolta a végelszámolás befejezését. Már önmagában az a tény, hogy 8 éve folyamatban van a végelszámolás, ellentétes azzal a jogalkotói szándékkal, hogy a törvényellenes működés miatt megszűntnek nyilvánított és végelszámolás alá helyezett cégek gazdasági kapcsolatai minél előbb lezárásra kerüljenek.
Az ítélőtábla álláspontja szerint M. Bálintné végelszámoló tevékenysége a fentiekre tekintettel olyan súlyosan jogszabálysértő, amely alapot ad a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a felmentésére.
Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését kiegészítette azzal, hogy M. Bálintné végelszámolót felmentette, az elsőfokú bíróság végzésének az új végelszámolót kirendelő rendelkezéseit pedig a Pp. 259. §-a, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - eltérő indokokkal - helybenhagyta."
További gondot okozott az is, hogy a régi Cstv. IV. fejezete alapján befejezett, de a Ctv. hatálybalépése után benyújtott törlési kérelemnél melyik Cvhr. [a 8/1998. (V. 23.) IM r., vagy a 21/2006. (V. 18.) IM r.] nyomtatvány-mellékleteit kell kitölteni, és melyik - a régi vagy az új - Ctv. előírásai szerint kell összeállítani a kérelmet? Erre a kérdésre a 21/2006. (V. 18.) IM r. 20. § (2) bekezdése adott választ, ehhez azonban először a Gt. eredeti átmeneti szabályai közül a 336. § (2)-(3) bekezdését kellett megvizsgálnunk. E szabály azt mondta ki, hogy a hatálybalépéskor a régi Gt. szerint működő gazdasági társaságok legfőbb szervüknek a hatálybalépést követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig az új törvény szerint kell módosítani a létesítő okiratukat és azt eddig az időpontig a cégbírósághoz - megszűntnek nyilvánítás terhe mellett - be is kell nyújtani. (Kimentésnek tehát nem volt helye, a késedelem a megszűnési kötelezettséget vonta maga után.)
A Gt. 336. § (3) bekezdése azonban úgy rendelkezett, hogy mindaddig, amíg a létesítő okirat önkéntes módosítása meg nem történik, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig a fenti gazdasági társaságok a régi Gt. alapján működnek. A Ctv. végrehajtására szolgáló 21/2006. (V. 18.) IM r. 20. § (2) bekezdése pedig azt mondta ki, hogy a szerződésmódosítás megtörténtéig e társaságok változásbejegyzési eljárásában a régi Ctv. mellékletében meghatározott okiratokat, és a 8/1998. (V. 23.) IM r. szerinti "régi" nyomtatványok felhasználásával készített kérelmet kell beadni azzal, hogy a nyomtatványon fel kell tüntetni, hogy az új Gt. szerinti módosításra még nem került sor.
Hasonló átmeneti rendelkezést tartalmazott a közzétételi költségtérítéssel kapcsolatban a 22/2006. (V. 18.) IM r. 11. § (2) bekezdése. Ez az új Gt. hatálya alá még nem helyezkedett társaságok tekintetében úgy rendelkezett, hogy azok 2007. szeptember 1-jéig közvetlen közleményeiket a régi Gt., illetve a Cstv. 2006. július 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint kötelesek elkészíteni, és a közleményben utalni kell arra, hogy a társasági szerződésük Gt. 336. § szerinti módosítása még nem történt meg. [Például a kft. vagy rt. régi Gt. szerinti végelszámolása során a régi Gt. 169. § (1) és a 266. § (1) bekezdése szerinti végelszámolói saját hirdetményt is meg kellett jelentetni, és azt a törlési kérelem előterjesztésénél igazolni is kellett.]
Az ÍH 2008/1.36. jogeseteként közzétett döntés egyebek közt azt hangsúlyozza, hogy a 2006. július 1-jét megelőzően indult végelszámolási eljárásra nem az új Ctv., hanem a Cstv. rendelkezései az irányadóak. [16.Cgtf.44.025/2007/2.]
Az elektronikus cégeljárás kizárólagossá tételével a fenti eljárási követelmények azonban időközben lényegesen megváltoztak, továbbá ésszerűsítették a Gt. 336. § (3) bekezdésének átmeneti rendelkezéseit is.
A 7/2008. (IV. 15.) IRM rendelet 6. § (2) bekezdése 2008. július 1-jétől hatályon kívül helyezte a Cvhr. 20. § (2) bekezdését, így megszűnt az a szabály, amely a régi Gt. illetve a régi Cstv. előírásai alapján összeállított végelszámolással kapcsolatos kérelmeknek a régi nyomtatványok szerinti elkészítését lehetővé tette. A fenti időponttól kezdve csak a Cvhr. mindenkor hatályos (és 2008 júliusa óta többször is módosult) nyomtatvány-kérelem mellékletei szerint szerkeszthetők meg a végelszámolás megindításával és befejezésével, illetve egyéb, a végelszámolással kapcsolatos változásbejegyzési illetve törlési kérelmek.
A Gt. 336. § (3)-(4) bekezdésének a 2007. évi LXI. törvény 35. (15) bekezdésével bekövetkezett, 2007. június 16-ától hatályos módosítása az eredetileg előírt, az új Gt.-hez való igazodást szolgáló társasági szerződésmódosítási kötelezettség alól gyakorlatilag teljes felmentést adott.
A Gt. 336. § (3) bekezdése a kötelezettség teljesítésének határidejét 2008. július 1-jéig halasztotta, ugyanakkor számos technikai jellegű szerződési tartalomra kimondta, hogy az nem szolgáltat okot a módosítási kötelezettségre. A gazdasági társaságok, ha úgy látták, hogy nincs módosítási kötelezettségük, e körülményt, és hogy adott időponttól az új Gt. szerint működnek, egyszerű, a cégbírósághoz intézett bejelentéssel közölhették.
A Gt. 336. § új (4) bekezdésének utolsó mondata azt is deklarálta, hogy a társasági szerződését nem módosító, és bejelentést sem tévő, az új Gt. hatálybalépése előtt alakult gazdasági társaságok 2008. július 1. napjától minden további aktus nélkül is az új Gt. hatálya alá kerülnek.
Erre figyelemmel 2008. július 1. napjától nincs olyan anyagi jogi szabály, amely az egyes végelszámolási ügyekben (például a kft. esetében) eltérő hirdetményi, vagy más, a régi Gt. által előírt szabály alkalmazását vonná maga után. A bírói gyakorlat egyébként már 2007. évben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2006. július 1-je után elhatározott végelszámolást azon gazdasági társaságok is a Ctv. új végelszámolási szabályai szerint kötelesek lefolytatni, amelyek (ekkor még) a régi Gt. alapján működtek. A Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.44.030/2007/2. számú döntésének indokolása szerint... "A 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. 125. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e törvény 2006. július 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit pedig a hatálybalépését követően benyújtott bejegyzési (változásbejegyzési) és más, a törvény hatálya alá tartozó ügyekben (eljárásokban) kell alkalmazni. Ilyen - a Ctv. hatálya alá tartozó - eljárás a Ctv. VIII. fejezetének 6. címében szabályozott egyszerűsített végelszámolás is.
A Ctv. 129. § (3) bekezdése átmeneti szabályt is ad azon végelszámolások tekintetében, amelyek a Ctv. hatálybalépése előtt indultak meg, de a végelszámolás befejezésére és az ehhez kapcsolódó törlési kérelem benyújtására csak 2006. július 1-je után kerül sor. Ezekre - és csakis ezekre - a végelszámolásokra engedte meg a jogalkotó, hogy a 2006. július 1-je előtt megindult végelszámolásokat (bizonyos feltételek fennállása esetén) a 2006. július 1-jéig hatályos Cstv. előírások szerint fejezzék be az érintettek. Ilyen esetben kerülhetett sor a Ctv. hatálybalépése után beadott törlési kérelem régi Ctv. (és régi Gt.; Cstv.) szerinti előterjesztésére.
Az új Gt. 336. § (3) bekezdésének 2007. augusztus 31-ig hatályos szabályai bizonyos ideig még valóban lehetővé tették a hatálybalépéskor már bejegyzett társaságok számára - ideiglenes jelleggel - a régi Gt. szerinti működést, ez azonban a végelszámolásra nem irányadó.
Az új Gt. törvényi felhatalmazása e társaságok számára általában véve ugyan valóban megengedi a régi Gt. alkalmazását, a végelszámolás jogintézménye tekintetében azonban a Ctv. speciális és az általánostól eltérő hatálybaléptető és átmeneti rendelkezéseket hoz, ezért a lex specialis derogat legi generali jogelve alapján a Ctv. előírásai élveznek elsőbbséget.
Ezt a jogértelmezést támasztja alá az a körülmény is, hogy a régi Gt. (100. §-ához képest is alkalmazandó) 57. § (5) bekezdése a Cstv.-nek a 2006. július 1-jéig hatályban volt rendelkezéseit hívta fel, e rendelkezések azonban 2006. júliusától hatályukat vesztették. Erre tekintettel a régi Gt. 57. § - és vele együtt a 100. § - szerinti végelszámolás lefolytathatatlanná vált, a Gt. szabályok kiüresedtek, a 2006. július 1-je után elhatározott végelszámolás a Gt. és a Cstv. július 1-je előtti normái alapján jogszerűen már nem volt elvégezhető, a társaság tehát 2007. áprilisában elhatározott végelszámolását már csak az új végelszámolási előírások szerint folytathatta volna le, és jogszerűen nem mellőzhette a hirdetményi eljárást." [ÍH 2008/1.38.]
A hatálybalépés előtt elhatározott végelszámolásoknál kérdéses volt, hogy a záródokumentumok elfogadása végett - a Ctv. hatálybalépése utáni időpontban tartott - legfőbb szervi ülésen kötelező-e az új törvény hatálya alá helyezkedni? A bírói kar gyakorlatilag egységes álláspontja szerint e kérdésre nemleges volt a válasz, figyelemmel a Ctv. 129. § (3) bekezdésében foglaltakra is. Hasonló nézeten voltak - tudomásunk szerint - gyakorlatilag egységesen a cégbírák arra nézve is, hogy a régi Gt. hatálya alatt álló jogi személyiség nélküli társaság, ha a hatálybalépést követően jogutód nélküli megszűnését határozta el, és egyszerűsített végelszámolás után csak törlési kérelmét terjesztette a cégbíróság elé, a cégbíróság a törlési kérelem mellett nem várta el a Gt. 336. § (2) bekezdése szerinti szerződésmódosítás elvégzését. Ennek csak akkor látták szükségét a bírák, ha a Ctv. hatálybalépése után általános szabályok szerinti végelszámolásra került sor, mivel álláspontjuk szerint az évekig tartó végelszámolás mellett nem mellőzhető a társaság működésének az új Gt. hatálya alá helyezése. Tekintve azonban, hogy a kérdést a módosítási kötelezettség "redukálásával" a Gt. 336. §-ának 2007. június 16-tól hatályos szövege lényegében rendezte, a módosítási kötelezettség kérdése aktualitását veszítette.
A Ctv. 129. § (3) bekezdésében írt, a hatálybalépés előtt indult végelszámolások befejezésére rendelkezésre álló végső határidő is eltelt, emiatt az önként elhatározott végelszámolások tekintetében a kényszer-végelszámolás törvényességi felügyeleti hatáskörben történő elrendelése nem mellőzhető, ha e körülményről a cégbíróság tudomást szerez. Ezekben az ügyekben a végelszámolásra alkalmazandó jogszabályi hátteret az új Ctv. végelszámolási fejezete adja. Az ÍH 2007/3. számában 128. jogesetként megjelent 10.Cgf.43.386/2007/2. számú döntésében a Fővárosi Ítélőtábla kifejti, hogy a végelszámolás különböző szakaszokból álló, lényegét tekintve azonban egységes létszaka a hatálya alatt álló cégnek. Ennek során főszabály szerint arra mindvégig ugyanazon - a kezdő időpontban hatályban volt - anyagi jogot kell alkalmazni. Kivételes helyzetet teremt ezzel szemben a Ctv. átmeneti szabálya, amely szerint a 2006. július 1-jén folyamatban volt, önként elhatározott végelszámolások befejezésére előírt törvényes határidőt elmulasztó cégek kényszer-végelszámolását kell elrendelni. Ezzel az aktussal ugyanis e cégek a végelszámolás szempontjából is az új törvényi rendelkezések hatálya alá kerülnek, így a kényszer-végelszámolást már a 2006. évi V. tv. szerint kell lefolytatni. E szabály azonban a hatálybalépés előtt bírósági határozattal elrendelt végelszámolásokra nem vonatkozik, végelszámolásukat a 2006. július 1-je előtt hatályban volt anyagi jogi szabályok szerint kell befejezni.

11. fejezet

A végelszámolás speciális szabályai

A gazdálkodó szervezetek végelszámolására vonatkozó szabályozás korábban is nehezen áttekinthető volt. Az áttekintést nehezítette a szabályozás többlépcsős jellege. A szabályanyag egy része az adott gazdálkodó szervezet létesítéséről és működéséről szóló törvényben került elhelyezésre azzal, hogy az egyes szervezeti törvények mögöttes jogszabályként a társasági törvényt jelölték meg, a végelszámolás közös szabályait pedig a csődtörvénynek a végelszámolásra vonatkozó IV. fejezete tartalmazta.
Egyes speciális tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek (biztosítótársaság, pénzügyi vállalkozás) végelszámolására pedig az általuk végzett sajátos tevékenységre tekintettel az e tevékenység szabályait tartalmazó törvény tartalmaz eltérő rendelkezéseket.
Az új cégtörvény a gazdasági társaságok vonatkozásában szakított a szabályozás kétlépcsős jellegével, az új szabályozás a társasági jogból kiemelte a gazdasági társaságok végelszámolására vonatkozó rendelkezéseket és a Ctv.-be helyezte el, de egészében a szabályozás változatlanul többirányú és többszintű.
A végelszámolással kapcsolatos joganyag, illetve a speciális szabályok áttekintését könnyíti, ha először abból indulunk ki, hogy a cégnyilvántartásban szereplő cégek közül melyek vonatkozásában alkalmazható a Ctv. VIII. fejezete, azaz melyek azok a cégek, amelyek jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye, és a végelszámolás a Ctv. vonatkozó fejezetében foglaltak szerint bonyolódik le.
A Ctv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre.
A jelenleg hatályos szabályok összesen 18 jogalany esetében teszik lehetővé, illetve kötelezővé a cégnyilvántartásba történő bejegyzést, és ebben az értelemben a cégként történő nyilvántartást attól függetlenül, hogy a jogalany gazdasági vállalkozás-e vagy sem.
Ez a 18 jogalany a következő: a vállalat, a szövetkezet, a közkereseti társaság, a betéti társaság, az egyesülés, a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság, az egyéni cég, a külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete, az erdőbirtokossági társulat, a vízgazdálkodási társulat (víziközmű-társulat), a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a végrehajtó iroda, az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság, a közjegyzői iroda, a külföldi székhelyű európai gazdasági egyesülés magyarországi telephelye és az európai szövetkezet.
A Ctv. és a vonatkozó anyagi jogszabályok értelmében új cégként nem alapítható, de eredeti szabályai szerint még továbbműködhet, és így a cégjegyzékben még szerepelhet a közös vállalat.
A felsorolt "cégek" közül a Ctv. VIII. fejezete közvetlenül alkalmazható a gazdasági társaságokra (közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), ideértve a társasági törvényben szabályozott kooperációs társaságot, az egyesülést is.
A gazdasági társaságok megszűnése esetére a társasági törvény 68. §-ának (4) bekezdése mondja ki, hogy ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a Ctv. 92. §-ának (2) bekezdésének esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. [A Ctv. 92. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a megszüntetési eljárás folyamata alatt a cég vagyonára vonatkozóan nem merült fel adat, a cégbíróság a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz.]
Természetesen változatlanul az anyagi jogszabályok tartalmazzák a gazdasági társaságok megszűnésének egyes eseteit, a megszűnés esetén a társasági vagyonnak a volt tagok közötti felosztásának a szabályait stb.
Szintén a cégtörvény VIII. fejezetében foglalt szabályok kerülnek közvetlenül alkalmazásra az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén is. Az európai gazdasági egyesülésről szóló 2003. évi XLIX. törvény 1. § (9) bekezdése mondja ki, hogy az európai gazdasági egyesülés fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény és a Ctv. rendelkezései az irányadóak. Hasonló rendelkezést tartalmaz az európai részvénytársaságról szóló 2004. évi XLV. törvény 14. §-a is, amely szerint az európai részvénytársaság fizetésképtelensége esetén követendő eljárásra, valamint végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére, illetve törlésére a Cstv. és a Ctv. rendelkezései az irányadóak. (Értelemszerűen a végelszámolásra 2006. július 1-jét követően a cégtörvénynek a VIII. fejezete az irányadó.) Az európai szövetkezetről a 2006. évi LXIX. törvény rendelkezik. A törvény 2. §-a szerint az európai szövetkezet alapításának nyilvántartásba vételére, valamint az európai szövetkezetre vonatkozó cégeljárásra a Ctv. irányadó. Az európai szövetkezet végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére a Ctv. rendelkezéseit kell alkalmazni [12. § (1) bekezdés].
Az adott gazdálkodó szervezetre vonatkozó szervezeti törvényben foglalt eltérő rendelkezésekkel alkalmazhatóak a cégtörvénynek a végelszámolásra vonatkozó rendelkezései, a szövetkezet (lakásszövetkezet), a vállalat (tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, leányvállalat, egyes jogi személyek vállalata), az erdőbirtokossági társulat esetében. Ezen gazdálkodó szervezetek vonatkozásában az eltérő szabályokat a továbbiakban ismertetjük. [A vízgazdálkodási társulat (vízi-közműtársulat) végelszámolására nem a Ctv. VIII. fejezete, hanem a 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadóak.]
Nincs helye végelszámolás lefolytatásának a külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete és a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetében. Ezen cégek vonatkozásában a megszűnés szabályait a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény tartalmazza. A törvénynek az idevonatkozó rendelkezéseit a könyv korábbi fejezetében részletesen ismertettük.
Sajátos jogi státuszuk van a végrehajtói irodáknak. Ezt az intézményt a 2000. évi CXXXVI. törvény iktatta be a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénybe. A Vht. 254/A. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtó iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított jogi személyiséggel rendelkező szervezet. A 254/A. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a végrehajtó iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és a tagjainak a felelősségére a törvényben foglalt eltérésekkel a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a végrehajtó iroda az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok szerint nem működhet. A Vht. 254/C. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy végrehajtói irodaként a cégjegyzékbe bejegyzett és a végrehajtói irodának a kamaránál vezetett nyilvántartásába felvett iroda működhet.
A Vht. csak a végrehajtói iroda megszűnésének az eseteit szabályozza, de nem tartalmaz speciális rendelkezéseket a jogutód nélküli megszűnés esetére.
Tekintettel arra, hogy a végrehajtói irodára a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályai az irányadóak, azt a következtetést lehet levonni, hogy a végrehajtói iroda jogutód nélküli megszűnése esetére is a cégtörvénynek a végelszámolásra vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
Hasonló a helyzet a közjegyzői irodákkal kapcsolatban is. A közjegyzői iroda intézményét a 2004. évi CI. törvény iktatta be a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvénybe. A közjegyzői törvény 31/A. §-ának (1) bekezdése szerint a közjegyző közjegyzői iroda keretében is folytathatja tevékenységét. A törvény 31/C. §-ának (1) bekezdése szerint közjegyzői irodaként a cégjegyzékbe bejegyzett és a közjegyzői irodáknak a területi kamara elnöksége által vezetett nyilvántartásába felvett közjegyzői iroda működhet. A közjegyzői iroda köteles az alapítási engedély kézhezvételétől számított 30 napon belül az iroda alapítását bejegyzés és közzététel végett bejelenteni a cégjegyzéket vezető megyei bíróságnak mint cégbíróságnak, a közjegyzői iroda a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre.
A közjegyzői iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak felelősségére a közjegyzői törvényben foglalt eltérésekkel a társasági törvénynek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Mivel a közjegyzőkről szóló törvény sem állít fel speciális szabályokat a közjegyzői iroda megszűnése esetén követendő eljárásra, ezért a közjegyzői irodára is elmondható, hogy jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye, és a végelszámolási eljárásra a cégtörvénynek a VIII. fejezetében foglaltak az irányadóak közvetlenül.
A cégjegyzékben nyilvántartott cégekkel kapcsolatban végül utalunk rá, hogy az egyéni cég esetében természetesen a végelszámolásra vonatkozó szabályok alkalmazása fel sem merülhet.
A Ctv. 136. §-ának (1) bekezdése szerint pedig 2007. július 1. napja után közhasznú társaság már nem alapítható. A 2007. július 1-jén a cégnyilvántartásba bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló közhasznú társaság 2009. június 30-áig a közhasznú társaságokra irányadó szabályok szerint működhet tovább. 2007. július 1-jét követően a közhasznú társaság nonprofit gazdasági társaságként történő továbbműködésére, nonprofit gazdasági társasággá történő átalakulására, illetve megszűnésére az új Gt. 365. §-a (3) bekezdésében foglalt szabályok irányadóak.
Vannak olyan jogi személyek, amelyek gazdasági társasági vagy szövetkezeti formában működnek, de a tevékenységük sajátos jellegére tekintettel a működésükről külön törvény tartalmaz rendelkezéseket. Ezek a törvények éppen a speciális működéssel összefüggésben e szervezetek jogutód nélküli megszűnése esetén lefolytatandó végelszámolásra is eltérő szabályokat adnak azzal, hogy egyebekben a cégtörvényben foglalt közös szabályok alkalmazhatóak. Ilyen szervezetek pl. a biztosítótársaságok, a pénzintézetek stb.
Végül külön csoportot alkotnak azok a jogi személyek, amelyek nem a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jönnek létre. Jogutód nélküli megszűnésük esetén azonban végelszámolásnak van helye és a végelszámolásukra vonatkozó külön törvényi szabályozás mögött a végelszámolás közös szabályai kerülnek alkalmazásra (önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, magánnyugdíjpénztár).
Ebbe a csoportba tartozik az európai területi együttműködési csoportosulás is. A csoportosulásról szóló 2007. évi XCIX. törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint a csoportosulás bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, ez a nyilvántartás természetesen nem azonos a cégnyilvántartással. A törvény 14. §-ának (2) bekezdése szerint a csoportosulás megszűnése esetén - a felszámolási eljárást kivéve - végelszámolásnak van helye. Végelszámolást kell elfolytatni, ha
a) az egyezményben meghatározott időtartam eltelt, vagy más az egyezményben meghatározott megszűnési feltétel bekövetkezett, ide értve azt is, ha a csoportosulás a jogutód nélküli megszűnésről dönt,
b) a bíróság a tanács 1082/2006/EK. rendelete 14. Cikke szerinti megszüntetéséről határoz,
c) a bíróság az erre irányuló perben a csoportosulás megszüntetéséről határoz.
A törvény 14. §-ának (4) bekezdése szerint a végelszámolás lefolytatására a Ctv. VIII. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A csoportosulás végelszámolása esetén a Ctv. szerinti változásbejegyzési (törlési) eljárás alatt a 2007. évi XCIX. törvény 5. §-ának (12) bekezdése szerinti bejelentést kell érteni. (A nyilvántartásba bejegyzett adatok változásával kapcsolatos bejelentési kötelezettség). A cégbíróság feladatait a Fővárosi Bíróság látja el és az eljárással összefüggő valamennyi közzétételi kötelezettség a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő hviatalos értesítőben teljesítendő.
A továbbiakban ismertetjük a külön törvényekben foglalt speciális szabályokat az egyes szervezeti formáknak megfelelően.

11.1. A vállalat, egyes jogi személyek vállalata, leányvállalat

A rendszerváltozást megelőzően az állami vagyon működtetésének tipikus - és szinte kizárólagos - szervezeti formája az állami vállalat volt. Az állami vállalat szervezetéről, működéséről és irányításáról az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény rendelkezik, amelyet ugyan a mai napig sem helyeztek hatályon kívül, de az elmúlt időszakban a törvény hatálya alá tartozó vállalat alapítására már nem került sor.
Maguk az állami vállalatok időközben vagy megszűntek vagy átalakultak gazdasági társasággá.
A gazdasági társasággá történő átalakulás lehetőségét, először a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény teremtette meg.
A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1992. évi LIII. törvény és az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény már kötelező határidőket szabott az átalakulás megkezdésére.
A vállalati törvény 44. §-a szerint a megszüntető határozatban rendelkezni kell a végelszámoló kirendeléséről. A vállalat megszűntnek nyilvánítása esetén a végelszámolót a cégbíróság jelöli ki.
Végelszámolónak a vállalat igazgatója (vagy más vezető állású dolgozója) jelölhető ki. Az alapító szerv, illetőleg a cégbíróság más személyt is kirendelhet.
A végelszámolás megindítását és a végelszámoló személyét, ha végelszámolásra nem a cégbíróság kezdeményezésére került sor, bejegyzés és közzététel végett a cégbíróságnak be kell jelenteni.
A végelszámoló kirendelésétől kezdve a vállalat vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket csak a végelszámoló tehet.
A végelszámoló felméri a vállalat vagyoni helyzetét, elkészíti a vállalat hitelezői jegyzékét, összeállítja a végelszámolási mérleget és ezeket jóváhagyás végett az alapító szervnek megküldi. A jóváhagyást követően az eljárás befejezését a cégbíróságnak bejelenti és kéri a vállalat törlését a cégjegyzékből.
A vállalati törvény 44/B. §-a kimondja, hogy a végelszámolásra egyebekben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény IV. fejezete az irányadó.
Az új cégtörvény hatálybalépésével a 44/B. § értelmezése problematikus, hiszen a Ctv. 134. §-ának a) pontja a Cstv. IV. fejezetét hatályon kívül helyezte, ezért elvileg az állami vállatok végelszámolása esetén a vállalati törvényben foglalt külön szabályok mögött kiegészítő, illetve háttérszabályként az új Ctv.-nek a végelszámolással kapcsolatos rendelkezései nem alkalmazhatóak.
Nem ad segítséget a Ctv. 99. §-ának (1) bekezdése sem, amely csak annyit mond, hogy a cég jogutód nélkül történő megszűnése esetén - ha a cég nem fizetésképtelen és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz - végelszámolásnak van helye. A jogi normák összevetéséből mégis evidensnek tűnik, hogy az új Ctv. rendelkezései az állami vállalat végelszámolása esetén is háttérszabályként változatlanul alkalmazhatóak.
Az állami vállalat megszűnésével a vállalat mint szervezeti forma nem szűnt meg teljesen. A Ptk. 70. §-ának (1) bekezdése változatlanul lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat, továbbá a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve és az egyesület vállalatot hozhasson létre (egyes jogi személyek vállalata). A vállalat jogi személy. Egyesület esetén az alapítás feltétele, hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje. [Ptk. 70. § (2) bekezdés]
Az 1990. szeptember 30. napján hatályba lépett, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény értelmében a helyi önkormányzat kizárólag a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából alapíthat vállalatot.
A vállalatalapítás joga a hatályos önkormányzati törvény szerint azonban csak 1993. december 31-éig illette meg a helyi önkormányzatot. Bár az e tilalmat beiktató 1992. évi LX. törvény 5. §-ának (1) bekezdését az 1995. évi XXXIX. törvény 77. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte, az önkormányzati törvény vonatkozó rendelkezésének módosításáról azonban nem rendelkezett. Ebből eredően a Ptk. az önkormányzati törvény jelenleg hatályos törvényi szabályozása ellentmond egymásnak, hiszen a Ptk. 70. §-ának (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat vállalat alapítására határidőhöz kötöttség nélkül jogosult.
Hasonló a helyzet az egyéb jogi személyek vállalatalapítási jogával kapcsolatban is, hiszen az 1992. évi LV. törvény 10. §-ának (5) bekezdése kimondta, hogy a vállalat létesítő szerve 1996. december 31-éig köteles gazdasági társasággá átalakítani a meglévő vállalatot. 1993. december 31-ét követően pedig ilyen vállalat nem alapítható. Az 1995. évi XXXIX. törvény 77. §-ának (2) bekezdése azonban a 10. § (5) bekezdését hatályon kívül helyezte.
A helyi önkormányzatok közszolgáltatási vállalatainak minősülnek azok a korábban tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célú állami gazdálkodó szervezetek is, amelyek az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a törvény kihirdetésével egyidejűleg és a törvény erejénél fogva az önkormányzatot tulajdonába kerültek. E vagyonátadás részletes szabályairól az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezett.
A helyi önkormányzat közüzemi vállalatára is vonatkozott az 1992. évi LV. törvény 10. §-ának (5) bekezdése, amely kötelezően előírta e vállalatok gazdasági társasággá átalakítását 1996. december 31-éig. Az e kötelezettséget hatályon kívül helyező 1995. évi XXXIX. törvény 70. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel azonban az át nem alakult közüzemi vállalatok ebben a formában továbbra is működhetnek.
A Ptk. 72. §-ának (7) bekezdése szerint, ha a jogi személy vállalata jogutód nélkül szűnik meg - a felszámolás esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. A végelszámolás módjára az állami vállalatokról szóló, többször módosított 1977. évi VI. törvényben foglaltak az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a megmaradt vagyon a létesítő szervet illeti meg.
Az egyes jogi személyek vállalata mellett a Ptk. még egy sajátos vállalati formát szabályoz. A Ptk. 74. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabályban meghatározott gazdálkodó szervezetek, illetőleg gazdasági tevékenységet is folytató más jogi személyek leányvállalatot hozhatnak létre. A leányvállalat jogi személy. A Ptk. 74. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a leányvállalatra az egyes jogi személyek vállalatára vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a leányvállalat létesítéséhez - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése nem szükséges.
A leányvállalatra, mint jogi személy vállalati formára vonatkozó szabályokat a ma is hatályos 65/1984. (XII. 29.) MT rendelet tartalmazza. A leányvállalati forma a gazdasági társaságok megjelenését követően háttérbe szorult, ezért ma már gyakorlatilag megszűnt vállalati formának tekinthető. Az állami vállalatok az 1992. évi LIV. törvény előírásai szerint kötelesek voltak az általuk alapított leányvállalatokat gazdasági társasággá átalakítani. A nem állami vállalatok által létesített leányvállalatok átalakulására, illetve megszüntetésére pedig az 1992. évi LV. törvény előírásai voltak az irányadóak, amelyek szerint a vállalat létesítő szervének 1996. december 31-éig kellett leányvállalatát átalakítania, illetve megszüntetnie.
A fentebb jelzett probléma annyiban a leányvállalat összefüggésében is fennáll, hogy az 1992. évi LV. törvény 11. §-át az 1995. évi XXXIX. törvény 77. §-ának (2) bekezdése ugyan nem helyezte hatályon kívül, de a 11. § a hatályon kívül helyezett 10. §-ra utal vissza, ezért tulajdonképpen leányvállalat is létesíthető.
A leányvállalatok végelszámolására tehát szintén a vállalatok végelszámolására vonatkozó rendelkezések, valamint az új cégtörvényben foglalt rendelkezések az irányadóak.

11.2. A szövetkezet, lakásszövetkezet

2006. július 1-jén lépett hatályba a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény. A szövetkezetekre vonatkozó korábbi törvények, az 1992. évi I. törvény, valamint a 2000. évi CXLI. törvény 2007. július 1-jén hatályát veszti. Tekintettel az új szabályozás hatálybalépésére, a korábbi és részben még elvileg hatályban lévő rendelkezésekkel e helyütt már nem foglalkozunk. A szövetkezetek végelszámolásának speciális szabályai bemutatásánál az új szabályokat ismertetjük.
A szövetkezeti törvény 7. §-a szerint a szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a vállalkozó tőke elvei szerint működő jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi szükségletei kielégítésének elősegítése. A szövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül bejegyzés és közzététel céljából be kell jelenteni a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bírósághoz mint cégbírósághoz. A szövetkezet a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően végezhet gazdasági tevékenységet.
A szövetkezet a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. A szövetkezet megszűnik, ha
a) az alapszabályban meghatározott időtartam eltelt,
b) a közgyűlés elhatározza jogutód nélküli vagy jogutódlással való megszűnését,
c) tagjainak száma a szövetkezeti törvényben meghatározott szám alá csökken és 6 hónapon belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot a cégbíróságon,
d) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
e) a bíróság felszámolási eljárás során szünteti meg.
A felsoroltakon túlmenően az iskolaszövetkezet megszűnik, illetve az alapszabály rendelkezései szerint szövetkezetté alakul át, ha
a) az oktatási intézmény megszűnik vagy az oktatási intézmény kilép az iskolaszövetkezetből és a megszűnéstől vagy kilépéstől számított 6 hónapon belül nem lép be tagként más oktatási intézmény,
b) a nem tanuló hallgatók száma tartósan legalább 1 tanítási évig a taglétszám 15%-a fölé emelkedik.
Ha a szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg, a felszámolás miatti megszűnés kivételével - törvény eltérő rendelkezése hiányában - végelszámolásnak van helye. A szövetkezeti törvény 93. §-ának (2) bekezdése szerint a szövetkezet végelszámolására a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény irányadó a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel.
A szövetkezeti törvény 93. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a cégbíróság által kirendelt végelszámoló, illetőleg a végelszámoló szervezet nevében eljáró személy csak az lehet, aki megfelel a vezető tisztségviselők összeférhetetlenségére és a szakmai követelményekre vonatkozó szabályoknak.
A jogutód nélküli megszűnést követően a fennmaradó vagyoni eszközök felosztására a szövetkezeti törvény 94. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint a végelszámolás befejezése után fennmaradó vagyoni eszközöket a szövetkezeti törvény 71. §-ának (5) bekezdésében foglalt kivétellel a tagok és a befektető tagok között - vagyoni hozzájárulásuk arányában - fel kell osztani, és részükre ki kell fizetni a cégtörvényben foglalt határidők betartásával.
A szövetkezeti törvény 2. §-ának (2) bekezdése is utal rá, hogy a lakásszövetkezetekről külön törvény rendelkezik. E külön törvény a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény. A törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint lakásszövetkezet a lakóépületek építésére és fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet. A lakásszövetkezet jogi személy. A törvény alkalmazása szempontjából lakásszövetkezet: a lakás, a nyugdíjasház, az üdülő, a személygépkocsi tároló, a műhely, vagy üzlethelyiség-építő és -fenntartó szövetkezet.
A lakásszövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül - bejegyzés és közzététel céljából - be kell jelenteni a cégnyilvántartást vezető bíróságnak. A lakásszövetkezet a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.
A lakásszövetkezet megszűnik, ha:
a) a lakásszövetkezet összes tagjának részvételével megtartott közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy jogutód nélkül megszűnik,
b) szervezeti átalakulást hajt végre, a kiválás kivételével,
c) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
d) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti,
e) a határozott időre alakult lakásszövetkezet esetén a meghatározott idő eltelik.
A legkisebb kötelező taglétszám hiánya miatt csak akkor van helye a lakásszövetkezet megszűntnek nyilvánításának, ha a szövetkezet 6 hónapon belül nem jelenti be a cégbíróságnak a legkisebb taglétszám elérését.
Ha a lakásszövetkezet elhatározza jogutód nélküli megszűnését, illetve, ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, akkor végelszámolásnak van helye. A végelszámolásra a Ctv.-nek a végelszámolásra vonatkozó rendelkezései az irányadóak. A lakásszövetkezetekről szóló törvény gyakorlatilag speciális szabályt nem állít fel, a törvény 54. §-ának (2) bekezdése csak annyit említ, hogyha a közgyűlés a végelszámoló személyéről határozni nem tud, a végelszámolót a cégbíróság rendeli ki, továbbá az 54. § (4) bekezdése szerint a lakásszövetkezet megszűnése esetén a vagyon a volt tagok és nem tag tulajdonába kerül érdekeltségük arányában.

11.3. Az erdőbirtokossági társulat

Az erdőbirtokossági társulat az erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai által az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő, valamint az ahhoz kapcsolódó feladatok ellátására létrehozott gazdálkodó szervezet. A társulat jogi személy, amely cégbírósághoz bejegyzéssel jön létre.
Az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény 31. §-a a társulat megszűnésének három olyan esetét tartalmazza, amikor végelszámolásnak van helye. Az első eset, ha a társulatnak csak egy tagja maradt, a második eset, ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, és a harmadik eset, ha jogutód nélküli megszűnését határozza el. A törvény 31. §-ának (2) bekezdése szerint az erdőbirtokossági társulat megszűnése esetén a társulat vagyonát a tagok között fel kell osztani és a társulat - ideértve a törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerinti társulatot is - tulajdonában lévő erdőterület társulati érdekeltségük arányában a tagok osztatlan közös tulajdonába kerül. A törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerint a társulati erdőben a folyamatban lévő erdőművelési, továbbá a megállapodás vagy hatósági előírás alapján végzett egyéb munkák költségeivel az érintett erdőgazdaság legkésőbb a gazdasági év végéig köteles elszámolni az erdőbirtokossági társulattal.
Az erdőbirtokossági társulatról szóló törvény szintén kevés speciális szabályt tartalmaz a végelszámolás esetére. A törvény 34. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámolást a társulat elnökségének tagjai végzik. A szavazatok legalább 1/10 részét képviselő társulati tagok kérhetik a cégbíróságtól más személy végelszámolóként való kirendelését. A társulat vagyonának értékesítéséből befolyó összegnek a követelések kielégítése után fennmaradó részét a társulatérdekeltség arányában a társulati tagok között fel kell osztani.
A törvény 34. §-ának (3) bekezdése mondja ki, hogy a végelszámolás lefolytatására egyebekben a csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban értelemszerűen ezalatt a cégtörvény hatálybalépése óta a cégtörvénynek a végelszámolásról szóló VIII. fejezete értendő.

11.4. A vízgazdálkodási társulat

A vízgazdálkodási társulatok jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek, amelyek közfeladatai jellegüktől függően víziközmű-társulat, illetve vízi társulat formájában működhetnek.
A társulatok létrehozásáról, szervezetéről és megszűnéséről az 1995. évi LVII. törvény rendelkezik azzal, hogy a törvény eltérő rendelkezései hiányában a gazdasági társaságokról szóló törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni.
A vízgazdálkodási társulat is a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jön létre.
A társulat megszüntetéséről a taggyűlés 2/3-os többséggel határozhat. A társulat megszűnik, ha
a) elhatározza jogutód nélküli megszűnését (feloszlását),
b) másik társulattal egyesül, vagy több társulattá szétválik,
c) a víziközmű-társulat az alapszabályban meghatározott közcélú feladatát megvalósította,
d) a vízi társulatot a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti,
e) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
f) a cégbíróság hivatalból elrendeli a törlését.
A törvény 44. §-ának (3) bekezdése szerint a társulat megszűnése esetén végelszámolásra kerül sor. A társulat jogutód nélküli megszűnése esetén a közfeladat ellátásához szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot egyébként ellátni köteles - önkormányzatra vagy az államra száll.
A társulat megszűnését követően a közfeladatot az állam látja látja el, az ehhez szükséges vagyont a vízügyi igazgatás területi szerve, illetve a vizek és vízi létesítmények kezelésére létrehozott kizárólagos vagy többségi állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek veszik át a mezőgazdálkodási vízgazdálkodási célokat szolgáló vagyon kivételével, amelynek átvételéről a mezőgazdasági vízszolgáltatás és vízkárelhárítás feladatait ellátó miniszter gondoskodik.
A törvény 45. §-ának (7) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján kiadott 160/1995. (XII. 26.) Kormányrendelet tartalmazza a vízgazdálkodási társulatok működésére és ezen belül a megszűnésére vonatkozó részletszabályokat.
Meg kell jegyezni, hogy az új Ctv. előzetes kodifikációs munkálatai során felvetődött, hogy a vízgazdálkodási társulatok jogutód nélküli megszűnése esetén irányadó külön szabályozást megszüntessék. Azonban a vízgazdálkodási társulatok megszűnése esetén követendő eljárásról szóló kormányrendelet végülis nem került hatályon kívül helyezésre. "Nem tartható fenn a vízgazdálkodási törvényben fennálló, a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos kettősség sem, amely a gyakorlatban számos problémát jelent. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a vízgazdálkodási társulatokra a Gt. általános szabályai irányadók. A vízgazdálkodási társulat a Cstv. hatálya alatt áll, így végelszámolására sor kerülhet, a víziközmű-társulat nem, holott egy cégjegyzékbe bejegyzett cégről van szó, amely esetében még sem alkalmazhatóak a végelszámolás szabályai. A víziközmű-társulat esetében a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 17. §-a alapján a jogutód nélküli megszűnés során a rendeletben szabályozott, elszámolási eljárást kell lefolytatni (17-22. §), amely egyébként nagy hasonlatosságot (de eltérést is) mutat a végelszámoláshoz képest." (Makai Katalin-Tamáné Nagy Erzsébet: A cégtörvény újraszabályozására vonatkozó koncepcionális jellegű változást jelentő javaslatok, Gazdasági és Jog, 2004. évi 7-8. szám, 24. o.)
A víziközmű-társulat megszűnése esetén egy speciális, a kormányrendeletben szabályozott elszámolási eljárást kell lefolytatni. (Ha a víziközmű-társulat az alapszabályban meghatározott közcélú feladatait végrehajtotta, és a létrehozott közművet szolgáltatásra alkalmas állapotban - a külön törvény szerinti tulajdonos önkormányzat részére átadta -, az e rendeletben meghatározott elszámolási eljárást kell lefolytatnia.)
Az elszámolási eljárás megindításáról a közmű átadásától számított 30 napon belül a taggyűlés határoz, és tagjai közül 3 tagú elszámoló bizottságot választ.
Ha a taggyűlés nem tud a 30 napos határidőn belül elszámoló bizottságot választani, abban az esetben annak tagjait - az intézőbizottság kérelmére - a cégbíróság jelöli ki. Az ellenőrző bizottság az elszámolás alatt működését tovább folytatja, de a taggyűlés hatásköre - az elszámolás alatt - csak a beszámolóról szóló előterjesztés elfogadására terjed ki.
Az elszámolási eljárás során az elszámoló bizottság az intézőbizottság hatáskörét gyakorolja, az ellenőrző bizottság pedig működését tovább folytatja.
Az elszámolási eljárás kezdő időpontja az eljárás megindításáról szóló taggyűlési határozat kelte.
A társulat az eljárás megindításáról szóló taggyűlési határozatot legkésőbb a határozat meghozatalától számított 8 napon belül köteles megküldeni a törvényességi felügyeletet ellátó cégbíróságnak, az általa létrehozott közmű helye szerint illetékes települési önkormányzatnak, a számláját vezető pénzintézetnek, a székhelye szerint illetékes adó- és vámhatóságnak, illetékhivatalnak, valamint társadalombiztosítási szervnek, továbbá az illetékes vízügyi hatóságnak.
Az elszámolási eljárás megindításáról értesíteni kell továbbá a társulat hitelezőit is. Az értesítésnek tartalmaznia kell az elszámolási eljárás alatt álló társulat nevét, székhelyét, az elszámolás elrendeléséről szóló taggyűlési határozat számát és a határozathozatal időpontját, az elszámoló bizottság tagjainak nevét és címét, a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket - az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatban felvett bankhitel kivételével - a közzétételtől számított 30 napon belül az elszámoló bizottságnak jelentsék be.
Az elszámolás megindításának napjával a társulat valamennyi tartozása - a bankhitelt és járulékait kivéve - lejárttá válik.
Az elszámoló bizottság ellátja a társulat megszűnésével összefüggő feladatokat, így különösen:
- elkészíti a társulat önkormányzati tulajdonba kerülő ingó és ingatlan vagyontárgyainak, valamint vagyoni jogainak jegyzékét,
- a fentiektől elkülönítve elkészíti a tagok által az elszámolási eljárás megindításáig, illetőleg az annak során befizetett, valamint a még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulások érdekeltenkénti és összesített jegyzékét,
- kimutatást készít az egyes tagok érdekeltségi egységeinek számáról,
- elkészíti a társulat hiteltartozásainak egyenlegét, jegyzéket készít a társulat ügyiratairól,
- érvényesíti a társulat követeléseit és rendezi tartozásait, kivéve az érdekeltségi hozzájárulásokat és bankhiteleket,
- értékesíti a vagyontárgyakat, illetve szükség esetén selejtezést végez,
- átutalja a társulat bankszámlájára a házipénztárban lévő, a nyilvántartásokkal egyeztetett pénzkészletet,
- intézkedik a társulat számlájának lezárásáról, annak egyenlegösszegét átutalja a létrehozott víziközmű helye szerint illetékes települési önkormányzat újonnan nyitott víziközmű elnevezésű elkülönített számlájára,
- megsemmisíti a társulat bélyegzőjét.
Az elszámoló bizottság az eljárás lefolytatása során szakértőket is igénybe vehet.
A társulat követeléseinek érvényesítése és tartozásainak kiegyenlítése után az elszámoló bizottság elszámolási zárómérleget készít.
A társulat véglegesített érdekeltségi állományáról készült, valamint az egyes tagok érdekeltségi egységeinek számát tartalmazó kimutatásokat a zárómérleghez kell csatolni.
A még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulások nyilvántartásával és beszedésével, valamint a hiteltörlesztéssel kapcsolatos ügyvitel költségeinek éves összegére - a közmű helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjével egyetértésben - számítást kell elkészíteni.
Az elszámolás körébe tartozó feladatok elvégzése után az elszámoló bizottság összehívja a taggyűlést és előterjeszti a zárómérleget. Ha a zárómérleget a taggyűlés elfogadja, egyben az elszámolási eljárást határozattal befejezettnek nyilvánítja.
Az elszámoló bizottság a taggyűlési határozatot és zárómérleget a cégbíróságnak megküldi, amely a társulatot törli a cégnyilvántartásból.
A megszűnt társulat vagyonát, ideértve a társulati úton létrehozott közcélú vízi létesítménnyel kapcsolatos vagyoni jogot és kötelezettséget, továbbá az érdekeltségi hozzájárulással összefüggő követelést és tartozást - a közfeladatokat ellátó víziközműt - tulajdonos települési önkormányzat részére kell átadni.
Az átadás során a még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulásból származó követeléseket és a hitelállományt az ahhoz csatolt zárómérleg mellékletek és okiratok alapján kell a víziközmű tulajdonosának átadni.
A még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulást a létrehozott víziközmű tulajdonosa részére kell teljesíteni, annak a víziközmű elnevezésű elkülönített számlájára. A teljesítés elmaradása esetén a hozzájárulás behajtásáról a megszűnt víziközmű-társulat érdekeltségi területe szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője gondoskodik.
A települési önkormányzat csak az átvett vagyon és a hozzá befizetett érdekeltségi hozzájárulás erejéig felel a társulat megszűnéséig keletkezett, de később felmerülő követelésekért.
Az ismertetett szabályozásból úgy tűnik, hogy a cégtörvénynek a végelszámolással kapcsolatos rendelkezései a vízgazdálkodási társulatok végelszámolása esetén még mögöttes szabályként sem érvényesülnek, hanem a külön szabályozás teljes egészében lefedi e szervezetek végelszámolásának a menetét.

11.5. A biztosítóintézetek

A biztosítási tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek (biztosító részvénytársaság, biztosító szövetkezet) vonatkozásában a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket. A törvény 217. §-ának (4) bekezdése szerint az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező biztosító magyarországi fióktelepével szemben végelszámolásnak nincs helye. A törvény 218. § (1) bekezdése szerint a végelszámolási eljárás ingatlanra vonatkozó szerződéssel kapcsolatos joghatásai tekintetében az ingatlan fekvési helyének joga az irányadó.
A Felügyelet köteles a végelszámolásról szóló végzés tudomására jutásakor a biztosító tevékenységi engedélyét visszavonni. A végelszámolásról és annak gyakorlati következményeiről a Felügyelet haladéktalanul tájékoztatja az Európai Unió tagállamainak felügyeleti hatóságait.
A végelszámolásról szóló döntés Cégközlönyben történő közzétételét követően a Felügyelet soron kívül köteles annak tartalmát magyar nyelven az Európai Közösségek hivatalos lapjának, valamint valamennyi tagállam legalább két országos napilapjában közzétenni a törvény 220. § (7) bekezdésében meghatározott nyomtatványon. A bírósági végzés hatálya az Európai Unió egész területére kiterjed.
Biztosító részvénytársaság a harmadik országbeli biztosító fióktelepe és a biztosító szövetkezet végelszámolójának kizárólag a Felügyelet által létrehozott nonprofit társaság jelölhető ki.
A törvény 220. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámolót a törvény 153-165. §-aiban előírt titoktartási kötelezettség terheli. A végelszámoló jogosult valamennyi tagállamban a törvény és Cstv. rendelkezései által meghatározott jogkörök ellátására, de ennek során köteles betartani azon tagállam jogát, amely területén eljárását foganatosítja. (A megváltozott szabályozásra tekintettel a Cstv. alatt a cégtörvény VIII. fejezete értendő).
A végelszámoló - munkájának hatékonyabb elvégzése érdekében - az érintett tagállamok területén képviselőt nevezhet ki, aki segítséget nyújt az eljárást érintően a helyi hitelezőknek.
Biztosító elleni végelszámolás elindításának és a biztosítási szerződések megszűnésének tényéről a végelszámoló köteles a szerződő feleket, a biztosítottakat, valamint az ismert hitelezőket értesíteni.
A végelszámoló a végelszámolásról szóló döntés kézhezvételét követően azonnal köteles a bírósági végzés tartalmáról, továbbá az egyes határidőkhöz fűződő jogkövetkezményekről egyenként tájékoztatni minden olyan szerződőt, biztosítottat, továbbá ismert hitelezőt, akinek székhelye vagy telephelye az Európai Unió másik tagállamában található. A biztosítottnak címzett tájékoztatásnak ismertetnie kell továbbá a biztosítási szerződések megszűnésének időpontját és joghatásait.
A tájékoztatást magyar nyelven kell benyújtani az e célra rendszeresített formanyomtatványon.
Minden olyan hitelező, akinek állandó lakóhelye, székhelye, telephelye az Európai Unió másik tagállamában található, követelését magyar nyelven, vagy saját tagállamának hivatalos nyelvén nyújthatja be. Amennyiben követelését saját tagállamának hivatalos nyelvén nyújtja be, úgy a beadványán a "Követelés benyújtása" címet magyar nyelven kell feltüntetni.
A törvény 221. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a végelszámoló köteles rendszeresen tájékoztatni a Felügyeletet és a hitelezőket a végelszámolás aktuális helyzetéről. A Felügyelet az Európai Unió más tagállamai felügyeleti hatóságainak megkeresésére köteles tájékoztatást adni a végelszámolás helyzetéről.
A végelszámolás kezdő időpontjában a biztosítási szerződések a folyamatban lévő állomány átruházás esetét kivéve megszűnnek, a megszűnt biztosítási szerződések esetében az esedékes biztosítási díjak nem szedhetők be, továbbá új biztosítási szerződés nem köthető és nem hosszabbítható meg, biztosítási állomány - saját elhatározásból - nem adható és nem vehető át.
A végelszámolás kezdő időpontját követő 15 napig a matematikai tartalékhoz tartozó és a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartalékainak fedezetét képező eszközök listáját a végelszámolás kezdő időpontjának napjának le kell zárni és a végelszámolónak át kell adni.
A végelszámolás folyamán a fenti eszközök külön kezelendők, és azok kizárólag a matematikai tartalékkal, illetve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások tartalékaival szemben fennálló, a biztosítottakkal (kedvezményezettekkel) szembeni kötelezettségek teljesítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek teljesítésére. Ha a matematikai tartalékhoz tartozó eszközök a kötelezettségekre nem nyújtanak fedezetet, úgy - a teljesítés erejéig - a biztosító egyéb eszközeit kell felhasználnia.
A törvény 225. §-a rendelkezik arról, hogy a biztosító jogutód nélküli megszűnését kimondó határozatához a Felügyelet előzetes egyetértése szükséges. A Felügyelet az előzetes egyetértést akkor adja meg, ha a biztosító a biztosítási tevékenységéből eredő valamennyi kötelezettségét teljesítette. A kötelezettség teljesítésének lehetséges módjai különösen az állomány átruházása, a biztosítási szerződések felmondása, illetve a biztosítottakkal történő megállapodás.
Az ezek bizonyítására alkalmas okiratokat a biztosító köteles a Felügyeletnek benyújtani. A Felügyelet a törvény 225. §-ában foglalt előzetes egyetértés megadásával egyidejűleg a biztosító tevékenységi engedélyét visszavonja.
A törvény 217. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a fentieken túlmenően a biztosító részvénytársaság és a biztosító szövetkezet végelszámolási eljárására a Cstv.-ben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Természetesen a megváltozott szabályozásra tekintettel a Cstv. alatt itt is a cégtörvénynek a végelszámolással kapcsolatos fejezetét kell értenünk.

11.6. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó pénzügyi intézmények végelszámolására - ezen belül a részvénytársaság vagy szövetkezet formájában működő pénzügyi intézmények végelszámolására - a Ctv., a szövetkezeti törvény és a társasági törvény rendelkezéseit csak a törvényben foglalt eltérésekkel lehet alkalmazni.
A törvény 176/A. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy pénzügyi intézmény végelszámolásának csak a Felügyelet által létrehozott nonprofit társaság jelölhető ki. Ha törvény másként nem rendelkezik, akkor a nonprofit társaságot kizárólag pénzügyi intézmény végelszámolására lehet kijelölni.
A törvény 176/B. § (1) bekezdése szerint pénzügyi intézményre vonatkozóan végelszámolást kimondó határozatot a Felügyelet hozhat. A Felügyelet végelszámolást kimondó határozatot hoz, ha
a) a pénzügyi intézmény tevékenységi engedélyét visszavonja, kivéve ha az engedély visszavonása a törvény 30. § (1) bekezdésének c) pontja alapján történik, vagy
b) tudomására jut, hogy a külföldi pénzügyi intézmény alapítási, tevékenységi (működési) vagy a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény alapítására vonatkozó, a külföldi pénzügyi intézmény székhelye szerinti felügyeleti hatóság által kiadott engedélye hatályát veszti.
A Felügyelet végelszámolással történő megszűnést kimondó határozata meghozatalához nem kell beszerezni az adott vállalkozás legfőbb szervének előzetes egyetértését. A Felügyelet a végelszámolást kimondó határozatában kijelöli a végelszámolót, és meghatározza a végelszámolás kezdeti időpontját, amely nem lehet korábbi mint a határozat kelte.
A Felügyelet a végelszámolást kimondó határozat meghozatalával egyidejűleg - ha a végelszámolás kezdő időpontja későbbi mint a határozat kelte - felügyeleti biztost rendelhet ki - ha korábban ez nem történt meg -, akinek a megbízatása a végelszámoló tevékenységének megkezdéséig tart, és a végelszámolás kezdő időpontjáig teljes körű kifizetési tilalmat rendelhet el.
A végelszámolási eljárás befejezésének feltétele annak igazolása, hogy a jogosult számára ki nem fizetett betétek állomány-átruházása megtörtént.
A cégbíróság a végelszámolást kimondó határozat kézhezvételét követően soron kívül hoz végzést és rendeli el annak a Cégközlönyben való közzétételét.
Pénzügyi intézmény végelszámolása során a hitelezők a végelszámolás közzétételétől számított 60 napon belül kötelesek bejelenteni követeléseiket.
A hitelintézetek végelszámolásának különleges szabályairól a törvény 185/A-H. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. Eszerint a hitelintézet végelszámolásának különleges szabályait kell alkalmazni:
a) azokra a hitelintézetekre, amelyekre az Európai Unió más tagállamában fióktelepet létesítenek, vagy határon átnyúló szolgáltatást végeznek,
b) a törvény 185/H. §-a tekintetében a harmadik országbeli hitelintézet fióktelepére, ha az adott hitelintézet az Európai Unió két tagállamában rendelkezik fiókteleppel.
Az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező hitelintézettel szemben lefolytatott végelszámolás joghatásai tekintetében a hitelintézet székhelye szerinti jog az irányadó. Az ilyen eljárásokban hozott határozatokat minden további eljárás nélkül el kell ismerni.
Az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet magyarországi fióktelepével szemben végelszámolásnak nincs helye. A végelszámolási eljárás ingatlanra vonatkozó szerződéssel kapcsolatos joghatásai tekintetében az ingatlan fekvési helyének joga az irányadó.
A végelszámolásról és annak gyakorlati következményeiről a Felügyelet haladéktalanul tájékoztatja az Európai Unió azon tagállamainak felügyeleti hatóságait, amelyekben a végelszámolás alá került hitelintézet fióktelepet működtet, illetőleg határon átnyúló szolgáltatást végez.
A végelszámolásról szóló bírósági végzésnek a Cégközlönyben történő közzétételét követően a Felügyelet soron kívül köteles annak tartalmát magyar nyelven, az Európai Közösségek hivatalos lapjában, valamint a fióktelep működése, illetőleg a határon átnyúló szolgáltatás helye szerinti tagállam legalább két országos napilapjában közzétenni, a törvény 185/G. §-ának (4) bekezdésében meghatározott nyomtatványokon.
Minden olyan hitelező, akinek állandó lakóhelye, székhelye, telephelye az Európai Unió másik tagállamában található, követelését az Európai Közösségek hivatalos lapjában történő közzétételt követő 60 napon belül jelentheti be.
A törvény 185/G. §-ának (1) bekezdése szerint a végelszámoló jogosult valamennyi tagállamban a törvény és a Cstv. rendelkezései által meghatározott jogkörök ellátására, de ennek során köteles betartani azon tagállam jogát, amelynek területén eljárását foganatosítja. A végelszámoló munkájának hatékonyabb elvégzése érdekében az érintett tagállamok területén képviselőt nevezhet ki, aki segítséget nyújt az eljárást érintően a helyi hitelezőknek.
A végelszámoló a bírósági végzés kézhezvételét követően azonnal köteles a bírósági végzés tartalmáról, továbbá az egyes határidőkhöz fűződő következményekről egyenként tájékoztatni minden olyan ismert hitelezőt, akinek a székhelye, telephelye vagy állandó lakóhelye az Európai Unió másik tagállamában található.
Minden olyan hitelező, akinek székhelye, telephely az Európai Unió másik tagállamában található, követelését magyar nyelven köteles benyújtani. Ezen túlmenően követelését saját tagállamának hivatalos nyelvén is benyújthatja azzal a feltétellel, hogy a beadványán a "követelés benyújtása" címet magyar nyelven kell feltüntetnie.
A végelszámoló köteles rendszeresen tájékoztatni a Felügyeletet és a hitelezőket a végelszámolás helyzetéről. A Felügyelet és a végelszámoló együttműködik az érintett tagállamok illetékes szervezeteivel tevékenységük összehangolása érdekében.

11.7. Befektetési vállalkozások

Korábban a befektetési vállalkozásokról a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezett és a tőkepiaci törvény XX. fejezete tartalmazott speciális rendelkezéseket a befektetési vállalkozások végelszámolásáról.
Jelenleg a befektetési vállalkozásokra vonatkozó joganyagot a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény tartalmazza. A törvény hatálya a befektetési szolgáltatási tevékenységre és az azt kiegészítő szolgáltatásokra, valamint az árutőzsdei szolgáltatásra terjed ki.
A törvény 126. §-ának (1) bekezdése szerint a befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató végelszámolását kizárólag a Felügyelet rendelheti el. A Felügyelet a befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató végelszámolását abban az esetben rendeli el, ha
a) a befektetési vállalkozás befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosító e törvény szerinti engedélyét vagy az árutőzsdei szolgáltató tevékenység végzésére jogosító engedélyét visszavonta, és a befektetési vállalkozás, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató a jogutód nélküli megszűnésről dönt, kivéve, ha az engedély visszavonása a törvény 31. § (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a 36. § (2) bekezdése alapján történik, vagy
b) a fióktelep formájában működő befektetési vállalkozás vagy árutőzsdei szolgáltató alapításra vonatkozó, a külföldi befektetési vállalkozás, illetőleg árutőzsdei szolgáltató székhelye szerinti állam felügyeleti hatósága által kiadott, e törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenységnek, illetőleg árutőzsdei szolgáltatásnak minősülő tevékenység végzésére jogosító engedélye hatályát veszti.
A Felügyelet nyolc napon belül kezdeményezi a befektetési vállalkozás vagy az árutőzsdei szolgáltató végelszámolását elrendelő határozatának Cégközlönyben történő közzétételét és ezzel egyidejűleg megküldi a cégbíróságnak.
A Felügyelet a végelszámolást elrendelő határozatában kijelöli a végelszámolót, és meghatározza a végelszámolás kezdő időpontját, amely nem lehet korábbi, mint a határozat kihirdetésének napja.
A Felügyelet a végelszámolást elrendelő határozata kihirdetésével egyidejűleg - ha abban a végelszámolás kezdő időpontjaként a határozat kihirdetéséhez képest későbbi időpontot jelöl meg - felügyeleti biztost rendelhet ki és a végelszámolás kezdő időpontjáig teljes körű kifizetési tilalmat rendelhet el.
A felügyeleti biztost a Felügyelet akkor rendelheti ki, ha
a) a végelszámolást elrendelő határozata kihirdetésének napjáig felügyeleti biztos kirendelésére nem került sor, és
b) joggal feltételezi, hogy végelszámolást elrendelő határozat kihirdetésének időpontja és a végelszámolás kezdő időpontja közötti időben a végelszámolás eredményességét hátrányosan befolyásoló esemény történhet vagy körülmény alakulhat ki.
A kirendelt felügyeleti biztos megbízatása a végelszámolást elrendelő határozat kihirdetésének időpontjától a végelszámoló tevékenysége megkezdésének kezdő napjáig tart.
A végelszámolási eljárás során a végelszámoló dönthet a befektetési vállalkozás vagy az árutőzsdei szolgáltató szerződéses kötelezettségei állományának átruházásáról.
A végelszámoló díjának összege nem haladhatja meg a befektetési vállalkozás vagy az árutőzsdei szolgáltató Ctv. 98. §-a (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott tevékenységet lezáró beszámoló mérlege szerinti eszközök könyv szerinti értékének 0,4 százalékát.

11.8. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak létrehozásáról és működéséről az 1993. évi XCVI. törvény szól. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár természetes személyek által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat szervező és finanszírozó társulás.
A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíj befizetésekből egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja. A pénztártevékenységhez kapcsolódó gazdálkodási és felelősségi szabályokat és jogosultságokat a fenti törvény szabályozza.
A pénztár jogi személy, amelyet a székhelye szerint illetékes megyei bíróság vesz nyilvántartásba. (A nyilvántartás alatt nem a cégnyilvántartás értendő.)
A pénztár - a felszámolás esetét kivéve - csak végelszámolást követően szűnhet meg.
A törvény 45. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a pénztár végelszámolási és kényszer-végelszámolási eljárására a törvényben meghatározott eltérésekkel a Ctv. rendelkezéseit kell alkalmazni. (A jogalkotó ebben az esetben már gondoskodott a megfelelő jogszabályi hivatkozásról.)
A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak kell bejelenteni. A végelszámolás kezdő időpontjában a pénztár vezető tisztségviselői közül az ellenőrző bizottsági tagok megbízatása nem szűnik meg. A bíróság a végelszámoló nyilvántartásba vételéről rendelkező, illetve az igazgatótanácsi tagok nyilvántartásból törléséről rendelkező végzésének meghozatalát követően a cégközlönyben a Ctv. 102. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő közleményt tesz közzé.
A Felügyelet a végelszámolás lefolytatását köteles ellenőrizni. A bíróság a pénztárat a nyilvántartásból a Felügyelet tevékenységet lezáró határozatának jogerőre emelkedését követően törli.
A pénztár megszűnésére irányuló szándékot a Felügyeletnek be kell jelenteni. A Felügyelet a pénztár jogutód nélkül megszűnésekor, amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.
A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt
a) átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, ez esetben a pénzösszeget a tag a másik pénztárban meglévő egyéni számláján kell jóváírni,
b) egy összegben veheti fel. Felhalmozási időszakban lévő pénztártag esetében ez a kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak.
A végelszámolás elhatározását követően a pénztár új tagot nem vehet fel, köteles a végelszámolási eljárás lefolytatni.
A végelszámolás kezdő időpontját követően kezdeményezett átlépések esetén az átlépés napja a befogadó pénztár befogadónyilatkozatának a napja, azonban a tagi követelések átutalása csak a végelszámolás lezárásával történik meg.
A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött levelében tájékoztatja a pénztár tagjait a pénztár jogutód nélküli megszűnéséről, és 15 napos határidő tűzésével felszólítja a tagokat a törvény 45/A. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozatok megtételére. Amennyiben a tag a kitűzött időpontig, illetve legkésőbb a végelszámolást lezáró közgyűlés időpontjáig nem nyilatkozik, akkor követelését a pénztár székhelye szerinti illetékes helyi bíróságon bírósági letétbe kell helyezni. Ebben az esetben a letétbe helyezés költségeit a tag követeléséből kell megelőlegezni.
A végelszámolást az arról való döntéstől számított 1 éven belül le kell folytatni. A Felügyelet a pénztár kérésére a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 1 évvel meghosszabbíthatja.
Amennyiben a végelszámolási zárómérlegét nem fogadják el és a végelszámolási eljárást nem fejezik be, akkor a Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár felszámolását.
A törvény 45/A. §-ának (10) bekezdése szerint a 45/A. § (4) bekezdésében meghatározott átutalásokat, illetve kifizetéseket a pénztár a vagyonfelosztási javaslat elfogadását követő 15 napon belül köteles teljesíteni, míg a végelszámolás lefolytatását követően fennmaradó vagyont a pénztár a törvény 13. § (5) bekezdésének megfelelően az alapszabályban foglaltak szerint a nyilvántartásból való törlést követő 15 napon belül fizeti ki, illetve utalja át.

11.9. A magánnyugdíjpénztár

A magánnyugdíjpénztár létrehozásáról, működéséről és megszűnéséről a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.
A magánnyugdíjpénztárak a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer keretében látják el törvényi feladataikat, amelynek célja elsődlegesen az időskori megrokkanás esetén fennálló anyagi biztonság feltételeinek a megteremtése.
A pénztárat a székhelye szerint illetékes fővárosi vagy megyei bíróság veszi nyilvántartásba. A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre az alapító okirat kibocsátásának időpontjára visszaható hatállyal. A pénztár jogi személy.
A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a pénztárfelügyeletnek be kell jelenteni. A pénztárfelügyelet a pénztár jogutód nélküli megszűnésekor - a felszámolás kivételével - amennyiben a közgyűlés ezt határozatban kéri, végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli. A pénztár csak a végelszámolást követően a Felügyelet előzetes tájékoztatásával szűnhet meg.
A pénztár megszűnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. A végelszámolás kezdő időpontjában a pénztár vezető tisztségviselői közül az ellenőrző bizottsági tagok megbízatása nem szűnik meg. A bíróság a végelszámoló nyilvántartásba vételéről rendelkező, illetve az igazgatótanácsi tagok nyilvántartásból törléséről rendelkező végzésének meghozatalát követően a cégközlönyben a Ctv. 102. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő közleményt tesz közzé. A pénztár végelszámolása esetén az ellenőrző bizottsági tagok megbízatása a pénztár megszűnésével egyidejűleg ér véget. A Felügyelet a végelszámolás lefolytatását köteles ellenőrizni. A bíróság a pénztárat a nyilvántartásból, a Felügyelet tevékenységet lezáró határozatának jogerőre emelkedését törli.
A pénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag a rájutó vagyonrészt átlépés útján más pénztárba átviszi.
A végelszámolás elhatározását követően a pénztár új tagot nem vehet fel és köteles a végelszámolást lefolytatni.
A végelszámolás kezdő időpontját követően kezdeményezett átlépések esetén az átlépés napja a befogadópénztár befogadónyilatkozatának a napja, azonban a tagkövetelések átutalása csak a végelszámolás lezárásával történik meg.
A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kiküldött levelében tájékoztatja a pénztár tagjait a pénztár jogutód nélküli megszűnéséről és 15 napos határidő tűzésével nyilatkozattételre szólítja fel a tagokat, hogy melyik pénztárba kívánnak átlépni. Amennyiben a tag a kitűzött időpontig nem nyilatkozik, akkor a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik, és a követelését a törvény 83. § (6) bekezdésében foglaltak szerint kell átutalni.
A végelszámolást az arról való döntéstől számított 1 éven belül le kell folytatni. A Felügyelet a pénztár kérésére a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 1 évre meghosszabbíthatja.
Amennyiben a 83. § (7) bekezdésében meghatározott időpontig a végelszámolás zárómérlegét nem fogadják el, és a végelszámolási eljárás nem fejeződik be, akkor a Felügyelet a bíróságnál kezdeményezheti a pénztár felszámolását.
Egyebekben a pénztár végelszámolására a cégtörvényben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

II. RÉSZ

A végelszámolás számviteli és adózási feladatai

A végelszámolás számviteli és adózási szabályai az elmúlt években stabilnak, és jól alkalmazhatónak bizonyultak. Általános szabály, hogy a "normál" működésre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni, de vannak eltérések is, ami többlet feladatot is jelent végelszámolás során, illetve a végelszámolás befejezésekor.
A végelszámolásban csökkent és egyértelművé vált a végelszámolás alá kerülő szervezet korábbi vezető tisztségviselőjének a feladata is. Ugyanakkor a végelszámoló számviteli feladatai kibővültek.
Vázlatosan tekintsük át, hogy kinek, és mik a feladatai.
A vezető tisztségviselő számvitellel, adózással kapcsolatos feladatai:
A végelszámolás kezdő időpontját követő negyvenöt napon belül:
- a végelszámolás kezdő időpontját megelőző napra a számviteli törvény alapján záró leltárt és tevékenységet lezáró beszámolót készít,
- a számviteli és az adónyilvántartások alapján elkészíti az adóbevallásokat,
- a végelszámolónak átadja a cég iratanyagait, az elkészített tevékenységet lezáró beszámoló, valamint az adóbevallásokat,
- a folyamatban lévő ügyekről a végleszámolót tájékoztatja.
A végelszámoló számvitellel, adózással kapcsolatos feladatai
Azt, hogy a végelszámolónak kiket, mely szerveket kell értesítenie egyrészt a Ctv., másrészt az Art. szabályai tartalmazzák.
A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontját követő 15 napon belül értesíti a végelszámolás megindításáról
- az állami és az önkormányzati adóhatóságot.
A végelszámoló a végelszámolásról szóló cégbírósági végzés közzétételétől számított 15 napon belül értesíti a végelszámolás megindításáról
- a cég ingatlanának fekvése szerinti ingatlanügyi hatóságot a végelszámolás tényének bejegyzése érdekében,
- a területileg illetékes
● egészségpénztárt,
● nyugdíjbiztosítási igazgatóságot,
● nyugdíjpénztárt,
● állami munkaerőpiaci szervezetet,
● vámhatóságot.
● az országos közhiteles vagy közérdekből nyilvántartást vezető szervezetet, ha a cég valamely vagyontárgya abban a nyilvántartásban szerepel,
- az engedélyező hatóságot, ha a cég engedélyköteles tevékenységet végez,
- a környezetvédelmi felügyelőséget arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások elhárításához, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat
- a cég bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet,
- a cég vagyoni részvételével működő jogalanyok vezető tisztségviselőit,
- a cég részvételével működő társadalmi szervezeteket, alapítványokat,
- a cég által vagy ellen indított és folyamatban lévő hatósági és bírósági eljárásokban az eljáró hatóságot vagy bíróságot.
Természetesen a felsoroltak közül csak azokat kell értesíteni akiknek a hatáskörébe tartozóan a cég érintett.
A végelszámolás megindításának közzétételét követő 40 napon belül a hitelezők bejelenthetik/bejelentik követeléseiket. Ezen határidőt követő 15 napon belül a hitelezői követelésekről - elismert és vitatatott bontásban - a végelszámoló jegyzéket készít,
A jegyzék összeállítását követő 15 napon belül a végelszámoló
- a követelésről készített jegyzéket benyújtja a cégbíróságnak, a cégiratok közötti elhelyezésre,
- a vitatott követelésükről a vitatott hitelezői igények hitelezőit értesíti, (és majd erre lekötött tartalékot is képez a nyitó mérlegben)
- az vezető tisztségviselő által elkészített tevékenységet záró beszámoló és záró leltár alapján végelszámolási nyitó mérleget készít,
- a végelszámolási nyitó mérleg elkészítését követő 75 napon belül a hitelezői igénybejelentések alapján - ha van ilyen - elkészíti a korrigált végelszámolási nyitó mérleget,
- gondoskodik a végelszámolás alatt a számviteli-, és adózási nyilvántartások vezetéséről,
- a végelszámolás időszaka alatt, minden adóévre elkészíti az adóbevallásokat,
- a végelszámolás időszaka alatt elkészíti minden egyes (végelszámolási) üzleti év végén a számviteli beszámolót,
- a beszámoló(ka)t - ha könyvvizsgálatra kötelezett a cég - könyvvizsgálóval ellenőrizteti, (és) jóváhagyásra az arra jogosult elé terjeszti, jóváhagyás után letétbe helyezi, és közzéteszi,
- a végelszámolás befejezésekor az általa meghatározott nappal, mint mérlegfordulónappal, a végelszámolás, végelszámolás időszakát lezáró - záró leltár alapján - az eszközöket piaci értéken értékelve számviteli beszámolót készít,
- a végelszámolás időszakát lezáró beszámolót - ha könyvvizsgálatra kötelezett a cég - könyvvizsgálóval ellenőrizteti, (és) jóváhagyásra az arra jogosult elé terjeszti, jóváhagyás után letétbe helyezi, és közzéteszi, valamint a számviteli nyilvántartásokat lezárja,
- a végelszámolási időszak gazdasági eseményeinek bemutatásáról szóló összefoglaló értékelést (zárójelentést) készít, gazdálkodó legfőbb szerve elé terjeszti jóváhagyásra,
- elkészíti a záró adóbevallásokat és azokat a jóváhagyásra az arra jogosult legfőbb testület elé terjeszti; a jóváhagyást követően azokat az adóhatóság(ok)nak beadja,
- a jóváhagyott számviteli beszámoló és az azt alátámasztó leltár alapján vagyonfelosztási javaslatot készít,
- megnyitja a vagyon kiadáshoz a (záró beszámolóhoz lezárt) könyvviteli nyilvántartásokat,
- a gazdálkodó legfőbb szerve által elfogadott vagyonfelosztási határozat alapján a vagyont kiadja, amit szabályszerűen bizonylatol, és a könyvviteli nyilvántartásokban rögzít,
- befejezi a számviteli tevékenységet; a vagyonkiadás után a könyvviteli nyilvántartások értékadatot nem tartalmaznak.

Tevékenységet lezáró mérleg készítése

Éves beszámolót az üzleti évről kell készíteni. Egy üzleti év az az időtartam, amiről a beszámolót kell készíteni, ami általában - néhány kivételtől eltekintve, és ilyen kivétel lehet a végelszámolás is - 12 hónapot jelent, és január 1-jétől december 31-éig tart;
A végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a végelszámoló szervezetnél az üzleti év akkor is véget ér, ha az korábbi december 31-nél, illetve, ha nem december 31-ike a mérleg fordulónap, akkor annál az időpontnál korábbi, amit a mérlegforduló-napra választottak.
A Ctv. szerint a végelszámolás kezdőnapját megelőző időponttal tevékenységet lezáró mérleget kell készíteni. A 2006. július 1-je után indult végelszámolási eljárás során a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet előírásai szerint kell eljárni. Az ezt megelőzően indult végelszámolásoknál a korábbi szabályok az irányadók, amit a 225/2000. (XII. 19.) Kormány rendelet tartalmaz, ami alapján a számviteli beszámolót a végelszámolás befejezésekor kell az egyes évekre visszamenőleg elkészíteni. Az adóbevallásokat azonban ezekben az esetekben is ugyanúgy kell beadni, mint az új szabályozást alkalmazóknál, azzal az eltéréssel, hogy a társasági adóbevallást nem az éves beszámoló, hanem a főkönyvi számlákból összeállított zárás alapján kell elkészíteni, majd a végelszámolás befejezésekor készített minden egyes beszámoló alapján a társasági adó különbözeteket egy külön bevalláson be kell vallani.

A korábbi vezető tisztségviselő feladatai, és annak számviteli szabályai

Tevékenységet lezáró beszámoló készítés

A rendelet a végelszámolásra kerülő gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének feladatává teszi, hogy a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal elkészítse az végelszámolást megelőző (utolsó) üzleti évről a tevékenységet lezáró beszámolót, ami, eredménykimutatásból, kiegészítő mellékletből, illetve egyszerűsített mérlegből, egyszerűsített eredménykimutatásból, és rövidített tartalmú kiegészítő mellékletből áll. Üzleti jelentést nem kell készíteni. A tevékenységet lezáró beszámoló készítésénél a számviteli törvény előírásait a végelszámolásról döntő szervezetre vonatkozó számviteli kormányrendeletekben a rá előírt szabályokat is alkalmazni kell.
A tevékenységet lezáró beszámolót a végelszámolás kezdőnapjától számított 45 napon belül kell elkészíteni, és legkésőbb a 45. napon a korábbi vezető tisztségviselő átadja azt a végelszámolónak.
A Ctv. szerint a korábbi vezető tisztségviselő feladatai a cégnél a végelszámolás kezdő időpontjával azonban megszűntek, és így a tevékenységet lezáró beszámolót is úgy volt köteles elkészíteni, hogy már nem volt vezető tisztségviselő. Úgy tűnik, hogy a jogalkotónak sikerült egy új rendezetlen helyzetet teremtenie ezzel, mert gyakorlatilag 45 napig a korábbi vezető tisztségviselőnek úgy ír elő kötelezettséget, hogy nem tesz mellé megbízásiszerződés kötési kötelezettséget a végelszámolónál, így akár szerződés hiányában díjazás nélkül is köteles a korábbi vezető tisztségviselő a tevékenységet lezáró beszámoló elkészítésére.
Felvet azonban ez más kérdést is, mégpedig azt, hogy a számviteli törvény szerint az éves beszámolót a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni, így a tevékenységet lezáró beszámolót is. Mivel ebben az időpontban már a cég képviseletére a végelszámoló a jogosult, a korábbi vezető tisztségviselő már nem, ebből következően azonban a tevékenységet lezáró beszámoló tartalmáért is a végelszámoló lesz felelős.
Mivel a végelszámolás kezdőnapjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása már megszűnt, a beszámolót már nem jogosult a jóváhagyásra jogosult testület elé terjeszteni, ez a végelszámoló kötelezettsége - legkésőbb a végelszámolás kezdőnapjától számított 45. napon.
Ha a végelszámolásra kerülő cég könyvvizsgálatra kötelezett (akár a törvény erejénél fogva, akár saját döntés alapján), akkor a legfőbb testület elé terjesztést megelőzőn a beszámolót könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, és csak a könyvvizsgálói jelentéssel együtt terjeszthető elő jóváhagyásra.

Tevékenységet lezáró éves beszámoló

Minden végelszámoló szervezet amely nem készíthet egyszerűsített beszámolót csak a számviteli törvény szerinti éves beszámolót készítheti el a végelszámolás kezdőnapját megelőző napra. Nem kell azonban üzleti jelentést készíteni, mivel az üzleti jelentésnek a jövőre vonatkozó szerepe a végelszámolás miatt már nem fog érvényesülni.
Semmi sem tiltja, hogy a tevékenységet lezáró beszámolónál beszámoló forma váltásra kerüljön sor, vagyis amennyiben az egyszerűsített beszámoló készítésnek megfelel a végelszámoló szervezet, akkor áttérhet arra, és az összehasonlíthatóságot a kiegészítő mellékletben kell biztosítani.
Az is lehetséges azonban, hogy aki egyébként egyszerűsített éves beszámolót készíthetne tevékenység lezárásakor, saját döntése alapján áttérjen az éves beszámolóra.

Tevékenységet lezáró egyszerűsített éves beszámoló

Tevékenységet lezáró egyszerűsített éves beszámolót készíthet, a kettős könyvvitelt vezető végelszámoló szervezet akkor, ha két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a számviteli törvényben meghatározott három érték közül kettőt nem lép túl.
Ezek a határértékek: a mérleg-főösszeg nem haladja meg a 500 millió forintot, az éves nettó árbevétel nem több 1000 millió forintnál, a tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma nem lépi túl az 50 főt.
Jogelőd nélkül alapított, és ezt követően két éven belül végelszámolással megszűnő szervezetnél a 1000 millió forintos értékhatárt úgy kell alkalmazni, hogy ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az éves nettó árbevétel adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tevékenységet lezáró mérleg fordulónapra várható éves nettó árbevételt és - ha van - a megelőző üzleti év éves (ha ez az üzleti év az első volt akkor az éves szintre átszámított) nettó árbevételét kell figyelembe venni. Ugyanígy kell eljárni a mérleg-főösszeg, valamint a létszám határ megállapításánál is.
Nem készíthet az sem tevékenységet lezáró egyszerűsített beszámolót, akinek az üzleti éve eltér a naptári évtől (vagyis nem december 31-e volt a mérleg fordulónapja korábban).

Egyszeres könyvvitelt vezetők tevékenységet lezáró egyszerűsített beszámolója

Ebbe a körbe tartozik a lakásszövetkezet, amennyiben a rá vonatkozó szabályok szerint egyszeres könyvvitelt vezet a végelszámolási döntés időpontjában.
Az egyszerűsített beszámoló egyszerűsített mérlegből, valamint eredmény-levezetésből áll, és kiegészítő mellékletet nem tartalmaz.

Egyszerűsített vállalkozói adó alá tartozó bevételi nyilvántartást vezető társaságok tevékenységet lezáró beszámolója

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény alá tartozó, és bevételi nyilvántartást vezető közkereseti társaság, valamint a betéti társaság a végelszámolás kezdőnapját megelőző nappal kikerül az Eva törvény hatálya alól. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól a számviteli törvény hatálya alá kerülve köteles a számviteli törvény előírásait alkalmazni.
Az így visszakerült társaság a végelszámolás kezdőnapját megelőző napra (ami egyébként az Eva alóli kikerülés napja is) készíti el a tevékenységet lezáró egyszerűsített beszámolót, vagy választása alapján az éves beszámolót.

A tevékenységet lezáró zárómérleg alátámasztása

Záró leltár

A zárómérleg minden tételét leltárral kell alátámasztani. A záró leltár az eszközöknek, valamint a forrásoknak a tényleges állapotnak megfelelően számlálással, méréssel, vagy egyeztetéssel történő számbavétele.
Az eszközöket és a kötelezettségeket a leltározást követően egyedileg - a számvitel politikában meghatározottak figyelembevételével - értékelni kell. Egyedenkénti értékelésnek minősül a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron való számbavétel is.
Bármely végelszámolását elhatározó cégnél a számviteli törvény előírásai közül a vállalkozás folytatásának elve az értékelésnél csak korlátozottan, illetve nem alkalmazható, mivel a végelszámolás éppen azt jelenti, hogy a jövőben nem fog működni a szervezet.
Az előző üzleti év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek ugyancsak megváltoztathatók, mivel a végelszámolás felfogható olyan változtatást előidéző tényezőnek, ami egy éven túl jelentkezik, mert a megszűnés miatt a változás állandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell.
A tevékenységet lezáró leltárban a mérlegtételek körültekintően elvégzett értékelése során figyelembe kell venni minden olyan körülményt, várható hatást, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és a mérlegkészítés napjáig ismertté vált, ami következtében értékcsökkenést, értékvesztést kell elszámolni.
Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alatt lévő, de a számviteli törvény alá nem tartozó (bevételi nyilvántartást vezető) végelszámolást elhatározó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a számviteli törvény szerinti kettős könyvviteli rendszerbe kell visszatérnie. Ehhez a végelszámolás kezdőnapját megelőző nappal tételes leltárral alátámasztott zárómérleget kell készítenie, amely azonos lesz a végelszámoláshoz is előírt tevékenységet lezáró beszámoló mérlegével, tekintettel arra, hogy a két beszámoló mérleg ugyanarra a napra készül. Sajátossága még ennek a tevékenységet lezáró beszámolónak, hogy csak a mérlegében lesznek adatok, mivel eredménykimutatáshoz nem állnak rendelkezésre adatok a sajátos - csak a bevételt és a költséget, kiadást meg nem követelő - nyilvántartási szabályok miatt.
A tevékenységet lezáró mérlegbe az eszközöket piaci értéken, a kötelezettségeket a ténylegesen fizetendő, a céltartalékokat a számított, a számviteli törvény előírásainak megfelelő összegben, a saját tőkét az eszközök és a kötelezettségek, valamint a céltartalékok együttes összegének különbözetében kell felvenni. Az így elkészített mérlegbe felvett eszközök és források értékének valódiságát nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni, mivel erre vonatkozóan az Eva törvény tételesen így rendelkezik.

Befektetett eszközök értékelése

Tárgyi eszközök és immateriális javak

Mivel a végelszámolás során minden eszköz értékesítésre, esetleg a hitelezőknek kiadásra, a tulajdonosoknak átadásra kerül, véleményem szerint a záró leltár ezen eszközöknél csak tételes és megtekintéssel történő számbavétel, és azok tételes, írásban történő felvétele lehet.
Nem tartom elfogadhatónak azt, ha csak a tárgyi eszköz analitikát egyeztetik a főkönyvi könyveléssel, még akkor sem, ha a számviteli törvény (a végelszámolás számviteli szabályairól szóló kormányrendelet) erről nem rendelkezik, illetve még akkor sem, ha a számvitel-politikában a leltározásra meghatározott időpont még nem következett be.
A bekerülési (beszerzési) érték részét képező ráfordítást a felmerülésekor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben.
Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő (kivetett) összeg közötti különbözettel a beszerzési értéket a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja.
Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege.
Az előállítási költség [és így a bekerülési (előállítási) érték részét képezi] az idegen vállalkozó által megvalósított beruházáshoz a beruházó által biztosított (az idegen vállalkozó felé nem számlázott) vásárolt anyag bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá a saját előállítású termék, nyújtott szolgáltatás közvetlen önköltsége a vásárolt anyag, a saját előállítású termék tényleges beépítésekor, a szolgáltatásnyújtással egyidejűleg.
Közvetlen önköltség körébe tartoznak az eszközök előállítása során azok a felmerült költségek, amelyek:
- az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
- az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak,
- az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók;
- az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás esetében azok a felmerült költségek, amelyek:
● a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek,
● a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével szoros kapcsolatban voltak, továbbá
● a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók.
Értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket, az eszközértékelés alapjául szolgáló, közvetlen önköltség nem tartalmazhat.
Az eszköz bekerülési (beszerzési) érték részét képezi, függetlenül azok fajtájától:
- az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételár,
- az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült alábbi díjak, ellenértékek:
● szállítási és rakodási,
● üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértéke, díjai,
● a saját vállalkozásban történt előállítás esetén a közvetlen önköltség aktivált értéke,
● a bizományi,
● a beszerzéshez kapcsolódó adók (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adó, jövedéki adó),
● a vámteher;
- illeték [vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],
- az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
- a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díj,
- az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díj (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj),
- a vásárolt vételi opció díja,
- az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön,
● felvétele előtt fizetett - a hitel, a kölcsön feltételként előírt - bankgarancia díja,
● szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési díj, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék,
● szerződés közjegyzői hitelesítésének díja,
● felvétele után az eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) kamat;
- a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó [az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő)] biztosítási díj,
- a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek [az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő)] - árfolyam-különbözete, amennyiben az üzleti év végi értékelésének különbözete árfolyamveszteség, legfeljebb annak összegéig;
- a beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia elsajátítás (a betanítás) díjai, közvetlen költségei;
- a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka,
- az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét (saját vállalkozásban történt megvalósítása esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét is);
- az eszköz használati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat
- a bekerülési (beszerzési és előállítási) érték részét képező egyéb tételek, amik csak egyes eszközökre jellemzők, és a számvitel politikában (számlarendben) az adott eszközöknél meghatározásra kerültek.
A végelszámolási tevékenységet lezáró mérlegben a végelszámolás kezdőnapját megelőző üzleti évben (amire a mérleg készül) sajátosan merül fel a beruházások kezelése, azok aktiválása.
Mivel tárgyi eszközként csak azok az eszközök mutathatók ki, amik egy éven túl szolgálják a vállalkozási tevékenységet, fokozott figyelemmel kell eljárni a még üzembe nem helyezett beruházások esetében, különös figyelemmel arra, hogy a végelszámolás időszaka alatt folyik-e vállalkozási tevékenység, az eszköz szükséges-e ahhoz, valamint egy éven túl fog-e tartani a végelszámolás.
Ugyanezzel a problémával kerülünk szembe azoknál a már üzembe helyezett eszközöknél, amiket a tevékenységet lezáró beszámoló üzleti évében helyeztünk üzembe. De felmerülhet, a már korábban üzembe helyezett tárgyi eszközök esetében is, hogy szükség lesz-e a végelszámolás időszakában az adott tárgyi eszközre.
Ha a beruházásként kimutatott eszköz már nem kerül üzembe helyezésre, mert a végelszámolás ideje alatt azt nem használnák, akkor a beruházást selejtezni kell. Természetesen a végelszámolónak a selejtezett eszköz értékesítése is feladata lesz.
Ha a tevékenységet lezáró beszámoló üzleti évében került aktiválásra tárgyi eszköz, és ezt az eszközt nem fogják használni a végelszámolás alatt, akkor - álláspontom szerint - ezt az eszközt sem szabad a záró mérlegben kimutatni a tárgyi eszközök között, mert a vállalkozási tevékenységhez nem kerül használatra: ezt az eszközt is selejtezni kell (és ha van piaci értéke azon készletre kell venni). Ha azonban használni fogják az eszközt a végelszámolás alatt, de várhatóan ez az üzembe helyezéstől számítva az egy évet nem haladja meg, akkor a tárgyi eszközök közül a készletek közé át kell vezetni.
Azon tárgyi eszközök esetében, amiket korábban üzembe helyeztek, és ami már egy éven túl történt, azoknál ugyancsak vizsgálni kell, hogy a végelszámolás alatt használni fogják-e.
Ha nem fogják használni, akkor ezeket az eszközöket a forgóeszközök (készletek) közé át kell vezetni, mivel a további értékcsökkenés elszámolása már nem indokolt. Azt is vizsgálni kell, hogy ezen átvezetett eszközök piaci értéke mennyi. Ha az eszköz nyilvántartási értéke magasabb, mint a pici értéke, akkor erre a záró beszámolóban értékvesztést kell elszámolni.
Ha az átvezetést megelőzően az eszköz selejtezésre kerül, akkor a selejtezés után várható piaci értéken kell kimutatni a készletek között, a különbözetet pedig selejtezés ráfordításaként el kell számolni.
Előfordulhat az is, hogy a tevékenységet lezáró leltár értékelésekor arra jutunk, hogy egyes eszközök, amelyre korábban terven felüli értékcsökkenést számoltunk el, alacsonyabb értéken szerepel a könyvekben, mint a piaci érték. Ebben az esetben az értéket visszaírással kell korrigálni (de csak maximum, a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés mértékéig).
Hasonlóan kell eljárni az immateriális javaknál is.

Befektetett pénzügyi eszközök értékelése

Befektetett pénzügyi eszközök azok az eszközök (részesedés, értékpapír, adott kölcsön) amelyeket a társaság azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, adott át más vállalkozónak, hogy azzal ott tartós jövedelemre (osztalékra, kamatra) tegyen szert. Ugyancsak idetartoznak azok a befektetések is, amik célja befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőségek biztosítása más társaságokban. A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítését szintén a befektetett pénzügyi eszközök között kell a záró mérlegben kimutatni.
Tartós részesedésként kell kimutatni minden olyan tulajdoni részesedést jelentő befektetést, ami egy évet meghaladóan szolgálja a társaság érdekeit, ideértve a kapcsolt vállalkozásban lévőt is.
Tartósan adott kölcsönként kell kimutatni azt a pénzkölcsönt, aminek a lejárata a tárgyévet követő üzleti évben még nem esedékes, továbbá az egy éven túlra adott tartós bankbetétet, ha megszűntetése a tárgyévet követő üzleti évben még nem esedékes.
Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok azok a befektetési céllal beszerzett értékpapírok, amelyek lejárata, beváltása a tárgyévet követő üzleti évben még nem esedékes, és a társaság azokat a tárgyévet követő üzleti évben nem szándékozik értékesíteni.
A hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési (beszerzési) értéke nem tartalmazhatja a [vételár részét képező, továbbá a kibocsátási okiratban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban meghatározott piaci, forgalmi, beszámítási érték részét képező (felhalmozott)] kamat összegét.
A végelszámolási zárómérlegben a fenti tételeket kiemelten kell vizsgálni, és amennyiben a végelszámolás várhatóan 12 hónapon belül befejeződik, akkor ezeket a tételeket itt nem lehet kimutatni, azokat a forgóeszköz közé kell átvezetni.
Amennyiben a végelszámolás előreláthatóan 12 hónap alatt nem fejeződik be, akkor a befektetett pénzügyi eszközöknél értékvesztést kell elszámolni, ha a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti - veszteség jellegű - különbözet legalább egy üzleti évet (ami itt 12 hónap) meghaladóan tartósnak mutatkozik.

Értékhelyesbítések

A végelszámolás befejezésekor az eszközöket kötelező piaci értéken értékelni. Ebből következően, valamint, hogy sem a Gt. vagy a Ctv., sem számviteli törvény, de a végelszámolás számviteli feladatairól rendelkező kormányrendelet sem tiltja ezt, a tevékenységet lezáró beszámoló is tartalmazhat értékhelyesbítést az eszközök között, valamint ezzel azonos értékelési tartalékot a saját tőkében a forrásoknál. Így már a tevékenységet lezáró beszámolóban is lehetőség van a befektetett eszközök piaci értéken történő értékelésére.

Forgóeszközök értékelése

Készletek

A számviteli törvény szerint, abban az esetben, ha a készletekről értékben és mennyiségben folyamatosan vezettek nyilvántartást, akkor a leltár történhet ennek a nyilvántartásnak a főkönyvi könyveléssel való egyeztetésével is. Ennek ellenére, mint korábban már említettem, a tevékenységet lezáró leltár készítésénél követelménynek tartom a számlálással, méréssel történő leltárt, mivel csak az biztosít pontos képet a vagyoni - így a készlet - tényleges meglétéről, ezért követendőnek tartom ezt az eljárást.
A készletek értékelésénél ugyancsak vizsgálni kell azok piaci értékét. A készlet értéke és a piaci érték összehasonlításánál mindig azonos minőségi követelményeknek megfelelő készleteket szabad csak összemérni.
Amennyiben a vásárolt készleteknél a piaci érték tartósan alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték, akkor a készletre értékvesztést kell elszámolni a piaci értékig. A saját termelésű készleteknél az esetleg még felmerülő költségekkel korrigált önköltségen értékelt készletértéket kell a piaci érték mértékéig értékvesztésként elszámolni.
A vásárolt készlet bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értékét, illetve a saját termelésű készlet bekerülési (előállítási) értékét - az előbbiekben értékvesztésként meghatározottakon túlmenően - csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni,
- ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott,
- ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált,
- ha feleslegessé vált.
A készlet értékének csökkentését - a különbözetnek értékvesztésként történő elszámolásával - addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő, mérlegkészítéskor, illetve a minősítés elvégzésekor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszon-anyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.
Ha a készlet értékelésénél azt találjuk, hogy a korábban értékvesztett készlet piaci értéke magasabb, mint a könyv szerinti értéke, akkor azt a piaci értékre, de legfeljebb az elszámolt értékvesztés mértékéig, visszaírással módosítani kell.

Követelések

A követelések a szerződés teljesítéséből jogszerűen járó pénzkövetelésekként (vagy legalább is pénzben meghatározott) kimutatott igények. A "jogszerűen járó" alatt azt is érteni kell, hogy követelésünket a másik fél elismerte.
Ebből következik, hogy a záró leltárban (vevő folyószámlában, az előleg nyilvántartásban, a befektetési nyilvántartásban, a kölcsön analitikában, az egyéb követelések nyilvántartásában stb.) csak olyan tételt szabad kimutatni, ami a fentieknek megfelel.
Amennyiben a követelésünket vitatják, akkor azt nem lehet követelésként sem kimutatni, illetve csak olyan értékkel lehet felvenni, amennyiben elfogadták azt.
Korábban jogszerűen kimutatott, de behajthatatlanná vált követelést a zárómérlegben ugyancsak nem lehet kimutatni, ebből következően az záró leltárban ennek értéke nem lehet.
Behajthatatlan az a követelés:
- amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
- amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
- amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
- amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
- amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
- amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
- amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
A végelszámolás várható 12 hónapon belüli befejezése miatti a korábban a befektetések között kimutatott tartós követeléseket is itt kell kimutatni
Értékvesztést kell elszámolni, ha a korábban jogszerűen kimutatott követelés várhatóan nem térül meg. Ennek összegét a vevő, az adós egyedi minősítése alapján kell elvégezni, kivéve, ha a követelés kisösszegű, mert akkor vevőnként, adósonként százalékos mérték is használható az értékvesztés elszámolására.
A visszaírás itt is alkalmazandó, ha a nyilvántartott, korábban értékvesztett követelés értékét jelentősen meghaladó megtérülés várható. Ebben az esetben a várható befolyás értékéig kell a követelés értékét növelni.

Értékpapírok, pénzeszközök

Az értékpapírokat tételes számbavétellel kell leltározni, és amennyiben annak piaci értéke alacsonyabb, akkor értékvesztést kell elszámolni.
Pénzeszközök közül a készpénzállományt megszámolással, a bankszámlán lévő pénzt a bankszámla-kivonattal való egyeztetéssel kell értékelni.
Külön megemlítendő, hogy nincs akadálya a pénzügyi instrumentumok esetében a számviteli törvény szerinti valós értéken történő értékelésnek sem a tevékenységet lezáró beszámolóban.

Aktív időbeli elhatárolás

A korábbi szabályok szerint aktív időbeli elhatárolásként csak korábban halasztott bevételként kimutatott, és a zárómérleg időpontjáig még meg nem szüntetett elhatárolást lehetett kimutatni, újat felvenni a felszámolás és végelszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet tiltása miatt nem lehetett.
A jelenlegi szabályozás ilyen tiltó rendelkezést már nem tartalmaz, így ebből következően a számviteli törvény szerint kell eljárni, és az aktív időbeli elhatárolást - ha egyébként van ilyen - a tevékenységet lezáró beszámolóba ki kell mutatni.

Források

A tevékenységet lezáró beszámoló mérlegének alátámasztására nem csak az eszközöket kell leltározni, hanem számba kell venni a forrásokat is. Értelemszerűen a források esetében a méréssel, számolással történő leltározás nem jöhet szóba, mivel a forrás tételei nem jelennek meg fizikailag, azok csak különféle (írásos) módon rögzítve állnak rendelkezésre. Ebből következően a forrásokat alátámasztó leltár egyeztetéssel készül.
Forrásként a saját tőkét, a céltartalékot, kötelezettségeket, - és eltérően a korábbi szabályozástól - passzív időbeli elhatárolást lehet (kell) kimutatni. Ez utóbbi forrástétel, valamint az aktív időbeli elhatárolás felvételének követelménye miatt, most már a tevékenységet lezáró beszámolóban is érvényesül az összemérés elve.

Saját tőke

A tevékenységet lezáró beszámolóban a saját tőke tartalmazza a jegyzett tőkét, a tőketartalékot, az eredménytartalékot, a lekötött tartalékot, jegyzett, de be nem fizetett tőkét, a tevékenység lezárása üzleti éve mérleg szerinti eredményét, valamint tartalmazhat - eltérően a korábbi szabályoktól - értékelési tartalékot is.
Saját tőkeként csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos bocsátott a rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos az adózott eredményből hagyott a társaságnál
Jegyzett tőke a társaságnál, egyéb vállalkozónál (ha e tekintetben cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli) a cégbíróságon bejegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott összegben, amelynek összegéig a tulajdonosokat (a tagokat) felelősség terheli.
A törzstőke, a vagyoni betét felemelése, illetve leszállítása miatti jegyzett tőke-változást a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni, és a zárómérlegbe felvenni.
Tőketartalékként kell kimutatni:
- a tulajdonosok által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor tőketartalékként (a jegyzési érték és a névérték különbözeteként) véglegesen átadott eszközök, pénzeszközök értékét, amennyiben azok a zárómérleg készítésekor is jogszerűen szerepelnek a könyvekben,
- a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét a zárómérleg készítésekor elvégzett egyeztetéskor megállapított értékben.
Eredménytartalékként kell kimutatni:
- az előző üzleti évek mérleg szerinti eredményét, ideértve az ellenőrzésnek az előző üzleti év(ek) mérleg szerinti eredménye módosításából származó összeget is,
- a jegyzett tőke leszállításának értékét,
- a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalékot,
- a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség pótlásához nem szükséges - korábban ilyen címen adott - pótbefizetés visszakapott összegét,
- az eredménytartalékból lekötött tartalékba korábban áttett és a zárómérleg időszakában visszavezetett összegét a lekötés feloldása alapján,
- jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét.
Jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni alapításkor, illetve a jegyzett tőke emelésekor a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok, a tagok által még be nem fizetett összegét, ideértve azt apport kötelezettséget is, amit még nem bocsátottak a társaság rendelkezésére. Ez azonban csak akkor mutatható ki, ha a bejegyzés utáni befizetést, rendelkezésre bocsátást jogszabályi felhatalmazás alapján a létesítő okirat, illetve annak módosítása megengedi.
Lekötött tartalék a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában.

Értékelési tartalék

Értékelési tartalékként - az új szabályozás szerint - kell kimutatni a piaci értékelés alapján meghatározott - az eszközök között kimutatott - értékhelyesbítés összegét, valamint a valós értéken történő értékelés alapján a saját tőkével szemben elszámolt értékelési különbözetet, külön-külön tételként.
Az értékhelyesbítés értékelési tartalékát és az értékhelyesbítést, valamint a valós értékelés értékelési tartalékát és az értékelési különbözetet kizárólag egymással szemben és azonos összegben lehet kimutatni.

Mérleg szerinti eredmény

A tevékenységet lezáró beszámoló mérleg szerinti eredményt is tartalmaz.

Céltartalék

Az óvatosság elvét a zárómérlegben különösen fontos érvényesíteni, ezért a céltartalékokat az üzleti év eredményétől függetlenül el kell számolni. A tevékenységet lezáró beszámoló mérlege készítésének időpontjában rendelkezésre álló információk alapján a tevékenységet lezáró leltárba tételesen - és a tevékenységet lezáró mérlegbe összevontan, az adózás előtti eredmény terhére elszámolva - kell felvenni azokat a múltbeli, továbbá a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségeket, a várható jövőbeni költségeket, amelyeknek az összege vagy esedékességének időpontja a tevékenységet lezáró mérleg készítésekor még bizonytalan, de várhatóan vagy bizonyosan fel fognak merülni, ha azokra a szükséges fedezet más módon nem került biztosításra.
Ide tartoznak többek között
- a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek,
- a függő kötelezettségek, a biztos jövőbeni kötelezettségek,
- a korengedményes nyugdíj,
- a végkielégítés miatti fizetési kötelezettségek, a környezetvédelmi kötelezettségek,
- a környezetvédelemmel kapcsolatos várható költségek.
A fenntartási költségekre csak akkor képezhető céltartalék, ha bizonyosan tudott, hogy az fel fog merülni a végelszámolás során, de összegük vagy felmerülésük időpontja még bizonytalan. Ilyen eset azonban csak nagyon kivételesen fordulhat elő a végelszámolás során, különös figyelemmel arra, hogy ezen időszak alatt legfeljebb korlátozott gazdasági tevékenység folyik, folyhat.
A céltartalék képzése során a tevékenységet lezáró mérleg-fordulónapon fennálló és a várható kötelezettségeket akkor is figyelembe kell venni, ha azok csak a fordulónap és a tevékenységet lezáró beszámoló-készítés - 45 napos - időpontja között válnak ismertté.
Átszervezési költségekre céltartalék képzése nem merülhet fel, mivel a végelszámolási döntés időpontjában még biztos az a szándék, hogy nem lesz további működés, és a szervezet megszűnik.

Kötelezettségek

Kötelezettségek azok a szállítási, társasági, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak. Mivel kötelezettséget csak elismert esetben és az elfogadott összegben lehet a zárómérlegbe beállítani, ezekről a tételekről a hitelezőket értesíteni kell, és csak az általuk elismert tételeket lehet a záró leltárként felhasználni a kötelezettségek zárómérlegbe állításának alátámasztására.
A hátrasorolt kötelezettségeket a tevékenységet lezáró beszámolóban is ki kell mutatni, mivel ezen összegnek különös jelentősége lehet a végelszámolás során akkor, ha a hitelezők olyan igényeket jelentenek be, amik a tevékenységet lezáró beszámolóban nem szerepeltek, de a végelszámolónak a hitelezők a végelszámolás közzétételét követően bejelentettek, de a saját tőke más elemei erre nem nyújtanak fedezetet. Ebben az estben a hátrasorolt kötelezettségek nyújthatnak fedezetet a hitelezők követelésére, és amíg ebből ki lehet elégíteni őket, felszámolási eljárást is el lehet kerülni. Ugyanis a hátrasorolt kötelezettségek között azok a kapott kölcsönök szerepelnek, amelyeket ténylegesen a végelszámoló szervezet rendelkezésére bocsátottak, és a vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható az adósság rendezésébe, és a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt felszámolás vagy csőd esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni. Ezen kölcsön visszafizetési határidejének meghatározatlannak, vagy a jövőbeni eseményektől függőnek kell lennie és az eredeti futamidejének az öt évet meg kell haladnia, továbbá a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges.
Hosszú lejáratú kötelezettségek tevékenységet lezáró beszámoló mérlegébe állítása csak akkor lehetséges, ha a végelszámolási döntéskor már előre látható, hogy 12 hónapon belül nem lehet a végelszámolást befejezni, és a kötelezettség a tevékenységet lezáró mérlegbe állításkor is egy éven túli volt.
Ebben az esetben a hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni:
- a hitelezővel kötött szerződés szerint a még 12 hónapnál hosszabb lejárati idejű kapott kölcsönt (ideértve a kötvénykibocsátást, illetve az átváltoztatható kötvényeket is) és hitelt (beruházási, fejlesztési, egyéb), a mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belül esedékes törlesztések levonásával,
- az alapítókkal szembeni kötelezettséget, a lízingbevevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköz lízingbeadó (helyette az eladó) által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget, a kincstári vagyon részét képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódó kötelezettséget, továbbá
- minden olyan egyéb hosszú lejáratú kötelezettséget, ami máshova nem sorolható.
A 12 hónapon belül esedékes törlesztéséket, egyéb kötelezettségeket a rövidlejáratú kötelezettségek között kell kimutatni.
Rövid lejáratú kötelezettség a 12 hónapot meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a zárómérleg fordulónapját követő 12 hónapon belül esedékes törlesztéseket is.
A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik a 12 hónapon belül esedékes,
- a vevőtől kapott előleg,
- az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésből származó kötelezettség (szállítók),
- a váltótartozás,
- a fizetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, továbbá
- a jogerős határozattal előírt kötelezettségek, a valódi penziós ügylet esetén a határidős visszavásárlási kötelezettség mellett eladott eszköz befolyt eladási ára, illetve
- a határidős viszonteladási kötelezettség mellett vásárolt eszköz befolyt viszonteladási ára, a határidős és opciós ügyletek esetén a kapott letétek, árkülönbözetek összege, amíg az ügylet le nem zárul,
- a költségvetéssel, az önkormányzatokkal kapcsolatos elszámolások,
- a munkavállalókkal kapcsolatos jövedelem és társadalombiztosítási és egyéb elszámolások, továbbá
- minden az előzőekben máshová nem sorolt rövidlejáratú kötelezettség.

A végelszámoló számviteli és adózási feladatai

A tevékenységet lezáró beszámoló jóváhagyása, és egyéb feladatok

Mivel a végelszámolás kezdőnapjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, a beszámolót már nem jogosult a jóváhagyásra jogosult testület elé terjeszteni, ez a végelszámoló kötelezettsége - legkésőbb a végelszámolás kezdőnapjától számított 45. napon.
Ha a végelszámolásra kerülő cég könyvvizsgálatra kötelezett (akár a törvény erejénél fogva, akár saját döntés alapján), akkor a legfőbb testület elé terjesztést megelőzőn a beszámolót könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, és csak a könyvvizsgálói jelentéssel együtt terjeszthető elő jóváhagyásra.
A kettős könyvvitelt vezetőnek a tevékenységet lezáró beszámolót a számviteli törvény szerint közzé kell tennie, és letétbe kell helyeznie. Ennek a kötelezettségnek elektronikus formában kell eleget tenni a Kormányzati Portál Ügyfélkapu rendszerén keresztül.

A tevékenységet lezáró adóbevallási feladatok

A végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységet lezáró adóbevallást a végelszámolás kezdő időpontját megelőző napra, mint záró napra készítik el, és azt a végelszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül nyújtják be. Mivel azonban ebben az időszakban már végelszámoló a vezető tisztségviselő, így a korábbi vezető tisztségviselőnek semmilyen kötelezettséget nem ír elő az Art. az adóbevallással kapcsolatosan, és ilyen kötelezettséget a Ctv. sem fogalmaz meg számára (eltérően a tevékenységet lezáró beszámolóval szemben).
Az APEH-hoz és a VPOP-hoz a bevallásokat ugyancsak kizárólag elektronikusan lehet az Ügyfélkapu rendszerén keresztül beadni, míg a helyi adó bevallásokat az egyes önkormányzatok által rendszeresített papíralapon kell benyújtani.
A társasági adóról, 2009. december 31-éig a különadóról, valamint a szakképzési hozzájárulás már bevallott összegének különbözetéről az ÉÉ71 számú bevallást kell beadni (ahol az ÉÉ a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nap naptári éve utolsó két számjegye, ami 2009-ben 09, így a bevallás száma itt értelemszerűen 0971).
A magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adókról, járulékokról és egyéb adatokról ÉÉ08 számú bevallást kell beadni.
Az egyes (egyéb) adókötelezettséget a havi, negyedéves és éves bevallásra kötelezetteknek az ÉÉ01 számú bevalláson kell megtenniük.(2009-ben ezek: rehabilitációs hozzájárulás, játékadó, kulturális járulék, szakképzési hozzájárulás, innovációs járulék, TV készülés üzemben tartási díj, hitelintézeti járadék, társasági adóelőleg kiegészítés, cégautó adó.)
Az általános forgalmi adóról az egyébként szokásos bevalláson (ÉÉ65, ÉÉA60) kell a bevallást megtenni.
A környezetvédelmi termékdíjról a bevallást a VPOP-hoz kell beadni.
Az önkormányzat(ok)hoz a helyi adókról ugyancsak bevallást kell tenni.

Adóellenőrzés a végelszámolás elrendelésekor

Az adóhatóságnak kötelező ellenőrzést lefolytatni annál az adózónál, akinek a végelszámolását elrendelték. Ez az ellenőrzés a korábbi bevallások utólagos ellenőrzésére irányul, mely ellenőrzésre 60 nap (egyszerűsített végelszámolás esetén 45 nap) áll az adóhatóság rendelkezésére.
Az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvvel szemben észrevételt nem lehet tenni. A jegyzőkönyv alapján az adóhatóságnak a határozatot 30 napon belül kell meghoznia, amire az adózó 8 napon belül fellebbezést terjeszthet elő. A fellebbezést az elsőfokú adóhatóságnak 5 napon belül fel kell terjesztenie a másodfokú adóhatósághoz, amit az 15 napon belül köteles elbírálni, de új eljárásra az elsőfokú adóhatóságok nem utasíthatja.

Nyitó mérleg készítés

A végelszámolónak a részére átadott tevékenységet lezáró zárómérlegből el kell készítenie a végelszámolási nyitó mérleget.
A végelszámolásról szóló törvény és számviteli szabályokat előíró kormányrendelet szerint a végelszámolási nyitó mérleg a tevékenységet lezáró zárómérleg alapján kerül összeállításra.
A végelszámolási nyitó mérleg alapján kell megnyitni a főkönyvi könyvelést.
A nyitó mérleg és a tevékenységet lezáró - tevékenységet lezáró leltárral egyébként alátámasztott - mérleg eltérhet egymástól, mivel a nyitó mérleg elkészítésének időpontjáig már történhet olyan hitelezői bejelentés, amit a tevékenységet lezáró leltár nem tartalmaz. Erre vonatkozóan a kormányrendelet - eltérően a korábbi szabályozástól - már tételes megengedő szabályt tartalmaz, amikor bevezeti a korrigált végelszámolási nyitó mérleg készítési kötelezettséget az ilyen esetekre.
Mivel még lehetnek 2006. július 1-je előtt indult végelszámolások, megjegyzem, hogy ennek korábban is így kellet volna lennie, de nem volt rá tételes megengedő szabály, igaz tiltás sem, így álláspontom szerint a végelszámolási nyitó mérleg ezekben az esetekben is eltérhet a tevékenységet lezáró mérlegtől. Ennek okát abban láttam, hogy ezeket a tételeket már a tevékenységet lezáró mérlegnek is tartalmaznia kellett volna, de abban valamilyen ok miatt nem került felvételre, mert például nem volt ismert, vagy hibás volt a nyilvántartás, és abban ezért nem szerepelt.
Bár a számviteli törvény szerint a mérlegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző üzleti év megfelelő adatát, az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának állandóságával (is) biztosítani kell, azt is tartalmazza, hogy amennyiben az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni, és indokolni kell. Ez az előírás véleményem szerint így lehetővé teszi, hogy a korábbi szabályozás alapján készült végelszámolási nyitó mérleg az elkészítéséig bejelentett, de a tevékenységet lezáró zárómérlegbe fel nem vett, a végelszámoló által azonban elfogadott hitelezők igényeket is tartalmazza.
A végelszámolónak a végelszámolási nyitó mérleget joga és kötelességei is korrigálni, nem csak az előbb említett hitelezői igénybejelentések alapján, hanem a végelszámolás alatt álló cég vagyoni helyzetének felmérése alapján is. Ez alapján felvehet (fel kell vennie) abban nem szereplő követeléseket, illetve kötelezettségeket, valamint felvehet illetve módosíthatja az értékhelyesbítést és értékelési tartalékot, az értékvesztést, a terven felüli értékcsökkenést, a céltartalékot, az aktív és/vagy passzív időbeli elhatárolást. Ezen korrekciókról jegyzéket kell készítenie a végelszámolónak, ami a korrigált végelszámolási nyitó mérleg alátámasztására szolgál.
A korrekciók alapján ki kell számítani (kalkulálni kell) az eltérés okozta eredményhatást és annak társasági adó vonzatát, és azt a korrigált végelszámolási nyitó mérlegbe be kell állítani. A társasági adót a kötelezettségek, míg a társasági adóval csökkentett eredményt a mérlegszerinti eredmény sorba kell beállítani.
A végelszámolási korrigált nyitó mérleg elkészítése és annak a tulajdonosok általi jóváhagyása előtt a végelszámoló a cég vagyonából kifizetéseket nem teljesíthet, kivéve a kárelhárítás körébe tartozókat, a más halaszthatatlanul szükséges, illetve a legfőbb döntés hozó által minősített többséggel elrendelt ideiglenes és korlátozott gazdasági tevékenységre tekintettel felmerülteket.
A végelszámolási nyitó mérleg alapján megnyitott főkönyvi számlákon kell könyvelni a korrekciós jegyzék szerinti tételeket, de a korrigált végelszámolási nyitó mérleg megállapításhoz nem szabad lezárni a nyilvántartásokat, a főkönyvi számlákat.
A korrigált végelszámolási nyitó mérlegben az első oszlopba a végelszámolási nyitó mérleg adata kerül - ami a tevékenységet lezáró mérlegből került megállapításra -, a második oszlopa tartalmazza a korrekciós jegyzék mérlegsoronként összevont adatait, míg a harmadik oszlopba az első és második sor összevont adatai kerülnek. Ezzel a korrigált végelszámolási nyitó mérleg a végelszámoló döntésének megfelelő értéken tartalmazza a végelszámolásra átvett cég eszközeit és kötelezettségeit, a végelszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonát.
A korrigált végelszámolási nyitó mérleget a végelszámolási nyitó mérleg készítését követően legkésőbb 75 napon belül el kell készíteni, és azt a gazdálkodó legfőbb szerve elé kell terjeszteni jóváhagyásra.

A végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatok

A végelszámolás időszaka alatt üzleti évenként (ami legfeljebb 12 hónap lehet) végelszámoló a számviteli törvény szerint a cégre vonatkozó beszámolót köteles készíteni, amin fel kell tüntetni, hogy a cég végelszámolás alatt áll.
Amennyiben a végelszámolás nem fejeződik be 12 hónap alatt, akkor az első üzleti évről a számviteli törvényben szabályozottaktól eltérő, a kormányrendeletben meghatározott beszámolót kell készíteni.
Ennek a beszámolónak a mérlegében külön-külön oszlopban ki kell a mutatni korrigált végelszámolási nyitó mérleg minden oszlopának adatát, valamint az első végelszámolási üzleti év záró adatait. Az eredménykimutatásban ugyancsak külön-külön oszlopban az előző üzleti év (a tevékenységet lezáró beszámoló záró) adatait, a korrekciós jegyzékbe a végelszámoló által felvett tételek eredményre gyakorolt hatását, valamint az végelszámolási első üzleti év tételeit (bevételeit, költségeit, ráfordításait), illetve az előzőek összevont adatait kell kimutatni.
A végelszámolónak a vitatott hitelezői igények fedezetére, a jövőben felmerülő szavatossági, jótállási, kártérítési kötelezettségek rendezésére képzett lekötött tartalékot kell képeznie, és azt elkülönítetten kell nyilvántartania.
A feltárt jelentős összegű hibákkal összefüggő, az előző üzleti évekkel kapcsolatos módosításait ugyancsak külön oszlopban kell a végelszámolási éves beszámolóba beállítani.
A számviteli törvény szerint jelentős összegű hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha annak előzőek szerint összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérleg-főösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérleg-főösszeg 2 százaléka meghaladja az 500 millió forintot, akkor az 500 millió forintot.
Bár a számviteli törvény előírásait be kell tartani vitathatónak tartom az előbbi előírást. Ugyanis a tevékenységet lezáró beszámoló közzétételét követően a korábbi időre feltárt hibák miatti, a közzétett beszámolóban szereplő adatokat az ügyfelek, a hitelezők, a befektetők számára már nem bírnak lényeges információval, még akkor sem, ha azok nem csak lényegesek, hanem jelentősek is. Amennyiben a hitelezők igényét a végleszámoló a feltárt hiba ellenére is ki tudja elégíteni a vagyonból, nem sérül a hitelezők azon igénye, hogy hozzájussanak követelésükhöz. A tulajdonosi igények a beszámoló megbízhatóságával kapcsolatosan pedig, mivel egyébként is a megszűnés mellett döntöttek, csak annyiban releváns, hogy vajon döntenek-e másként, amennyiben tudomást szereznek a jelentős hibáról. Nyilvánvaló, ha jelentős követelés kerül feltárásra a végelszámolás során, és ezzel a saját tőke növekszik, lehetőségük van, hogy a tevékenység folytatása mellett döntsenek. Ha ez következik be, akkor természetesen a beszámoló ismételt közzétételére is sor kell, hogy kerüljön. Ha azonban a hiba miatt a saját tőke csökkenés áll be, akkor a tevékenység folytatása nem is fog felmerülni, így a hitelezői igények fedezettsége mellett, csak a tulajdonosok részére a vagyonfelosztás során jutó vagyon fog csökkenni.
A végelszámolás időszaka alatt készített számviteli beszámolóhoz nem kell elkészíteni az üzleti jelentést.
A beszámolót jóváhagyásra a cég legfőbb döntéshozó testülte elé kell terjeszteni jóváhagyásra. Ezt megelőzően, ha kötelező a könyvvizsgálat, könyvvizsgálónak ellenőriznie kell, és azt záradékkal, vagy záradék megadásának elutasításával kell ellátnia. A jóváhagyott beszámolót a végelszámolás üzleti éve mérleg-fordulónapját követő 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe kell helyezni, valamint közzé kell tenni.
A letétbe helyezés és közzététel csak elektronikus formában, egy elektronikus űrlap kitöltésével és a számviteli beszámoló, a könyvvizsgálói jelentés pdf fájl formátumú csatolásával, valamint a megfizetett közzétételi díj igazolásának elektronikus az Ügyfélkapun keresztül az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálatához történő megküldésével.

Adóbevallási feladatok a végelszámolás során

Az adózás rendjéről szóló törvény szerint a végelszámolás alatt nem a naptári év az adóév, hanem a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év, mely szerint a végelszámolás időszaka általában egy üzleti év, de amennyiben a végelszámolás 12 naptári hónap alatt nem fejeződik be, az üzleti év(ek) időtartama 12 hónap, kivéve az utolsót, ami értelemszerűen ennél rövidebb is lehet.
A végelszámolás időszaka alatti üzleti éve(ek)ben az adókötelezettségeknek ugyan úgy kell eleget tenni, mintha nem állna a cég végleszámolás alatt, vagyis minden adóbevallást, ide értve az áfát is, és adatszolgáltatást teljesíteni kell, valamint az adókat meg kell fizetni.
A havi, negyedéves és éves egyéb adókról azonban csak akkor kell bevallást benyújtani, ha a végelszámolás hosszabb 12 hónapnál.
A társasági adó bevallási kötelezettségnek is minden üzleti év végén - először, akkor, amikor a 12. hónap a végelszámolás kezdetétől eltelt - eleget kell tenni, és a társasági adóbevallást a számviteli beszámoló mérlegforduló napját követő 150 napon belül az állami adóhatóságnak be adni, az adót meg kell fizetni
A környezetvédelmi termékdíjról a bevallást a VPOP-hoz kell beadni.
Az önkormányzat(ok)hoz a helyi adókról ugyancsak bevallást kell tenni.

Számviteli és adózási feladatok a végelszámolás befejezésekor

A végelszámolás befejezésekor a végelszámoló - az általa meghatározott nappal, mint mérlegfordulónappal - a végelszámolás utolsó üzleti évéről végelszámolás időszakát lezáró számviteli beszámolót köteles készíteni. A beszámoló alátámasztására tételes leltárt kell készíteni, ami tartalmazza a mérlegforduló napon meglévő eszközöket és forrásokat értékben is.
Ha a végelszámolás befejezésekor a pénzeszközön kívül van más eszköz is, illetve kötelezettségek is vannak, akkor azokat a végelszámoló köteles piaci értéken értékelni. A piaci értéken történő értékelést nem kell külön (más független) könyvvizsgálóval ellenőrizetni, amennyiben a cégnek van könyvvizsgálója, akkor az része lesz a könyvvizsgáltnak. Ha nem kötelezett könyvvizsgálatra a cég, akkor nincs a piaci értékelésre vonatkozóan semmilyen könyvvizsgálati kötelezettség.
A piaci értékre történő értékelésből származó különbözeteket a főkönyvi könyvelésben el kell számolni.
Ha a tulajdonosok a végelszámolás befejezését követő vagyonkiadás során nem csak pénzt kapnak majd, hanem eszközt is, akkor az általános forgalmi adó köteles lehet. Ha áfaköteles, akkor a majd fizetendő áfa összegét a kötelezettségként, a rendkívüli ráfordítással szemben el kell számolni. Ha az áfa a tulajdonosokra áthárítható, akkor azt a tulajdonosokkal szembeni követelésként kell kimutatni.
Ugyancsak követelésként kell elszámolni - a megfelelő költségekkel, ráfordításokkal szemben - a még el nem számolt végelszámolói díjat, a végelszámolás költségeit, a cég megszűnésével kapcsolatos egyéb költségeket, ráfordításokat (az adókat is), és megszűnés utáni iratőrzés költségeit. A vagyon kiadás időpontjáig még várható bevételeket - a megfelelő bevételi jogcímeknek megfelelő számlákon - ugyancsak el kell számolni a követelésekkel szemben.
Ezen tételek elszámolása után a könyvekben szereplő eszközök, és források a piaci értéket mutatják.
A főkönyvi számlákat ezek után le kell lezárni, és a végelszámolás időszakát lezáró beszámolót el kell készíteni.
Abban az esetben, ha a végelszámolás befejezésére az első üzleti évben sor kerül, akkor ez a végelszámolás időszakát lezáró beszámoló eltér a számviteli törvényben szabályozott beszámoló-formától.
Ennek a beszámolónak a mérlegében külön-külön oszlopban ki kell mutatni korrigált végelszámolási nyitó mérleg minden oszlopának adatát, valamint az első végelszámolási üzleti év záró adatait. Az eredménykimutatásban ugyancsak külön-külön oszlopban az előző üzleti év adatait, a korrekciós jegyzékbe a végelszámoló által felvett tételek eredményre gyakorolt hatását, valamint az végelszámolási első üzleti év tételeit - ide értve a piaci értékelésből származókat is - (bevételt, költséget, ráfordítást), illetve az előzőek összevont adatait.
Ha a végelszámolás az első üzleti évet követően fejeződik be, akkor a beszámoló nyitóoszlopába az első (előző) évi beszámoló záró adatai kerülnek, a záró adatok pedig az (záró) üzleti év - piaci értékre helyesbített - adatai szerepelnek.
Ezeket a dokumentumokat - kötelező könyvvizsgálat esetén az audit után- az arra jogosult (a végelszámolást kimondó) legfőbb döntéshozóknak (tulajdonosnak) jóvá kell hagynia.
A jóváhagyott végelszámolás időszakát lezáró beszámolót a végelszámolás utolsó üzleti éve mérleg-fordulónapját követő 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe kell helyezni, valamint közzé kell tenni. A letétbe helyezés és közzététel ebben az esetben is történhet elektronikus formában, és ekkor a számviteli beszámolót az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálatához kell megküldeni, amivel teljesítésre kerül a letétbe helyezés és a közzététel is.

Adóbevallás végelszámolás befejezésekor

A végelszámolás alatt álló cégek adóbevallásaikat a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítését követően, annak letétbe helyezésére, közzétételére előírt kötelesek benyújtani.
A társasági adóról, 2009. december 31-éig a különadóról, valamint a szakképzési hozzájárulás már bevallott különbözetéről az ÉÉ71 számú bevallást kell beadni.
Ezen bevallás beadása alól csak azon cégek kivételek, amelyek 2006. július 1-je előtt kezdték végelszámolásukat, mert nekik a társasági adóról a ÉÉ26 számú bevallást kell beadniuk, amiben a végelszámolás során a főkönyvi könyvelés alapján készített évente beadott társasági adóbevallásokban bevallott adók, és a végelszámolás befejezésekor az egyes évekre utólag elkészített éves beszámolók alapján adódó tényleges társasági adók különbözetét kell vallani. Ha nincs különbözet, akkor elég az előbb említett bevallás helyett a ÉÉNY jelű elektronikus űrlapon erről nyilatkozni.
A magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adókról, járulékokról és egyéb adatokról ÉÉ08 számú bevallást kell beadni.
Az egyes (egyéb) adókötelezettséget a havi, negyedéves, és éves bevallásra kötelezetteknek az ÉÉ01 számú bevalláson kell megtenniük.
Az általános forgalmi adóról a bevallást az egyébként szokásos bevalláson (ÉÉ65, ÉÉA60) kell a megtenni.
A környezetvédelmi termékdíjról a bevallást a VPOP-hoz ugyancsak be kell adni.
Az önkormányzat(ok)hoz a helyi adókról ugyancsak bevallást kell tenni.
Az APEH-hez, illetve a VPOP-hoz a bevallások csak elektronikus úton tehetők meg, míg az önkormányzatokhoz papíralapon kell beadni a bevallásokat.
A bevallással egy időben a bevallott és meg nem fizetett adókat, járulékokat is meg kell fizetni.

Vagyonfelosztási javaslat

A jóváhagyott végelszámolás időszakát lezáró beszámoló, valamint az azt alátámasztó leltár alapján vagyonfelosztási javaslatot kell készíteni, ami alapján kiadható lesz a tulajdonosoknak az őket megillető vagyon.
A vagyonfelosztási javaslatban az eszközöket úgy kell beállítani, hogy azok tételesen, de az alábbi fő csoportosításban jelenjenek meg:
- ami nem a cég tulajdonosait illeti meg, és nem egyéb kötelezettség, lekötött tartalékként kimutatott:
● az a vagyon, amelyet az adós állami vagyonkezelő szervezettel kötött szerződés alapján kezelt;
● az állami tulajdonban álló erdő, továbbá jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott állami tulajdonban lévő műemlék, továbbá a vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;
● a kárpótlás céljára elkülönített termőföld és a külön törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület;
● a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely 2011-ig az egyházaknak visszaadandó volt egyházi ingatlan, és a Kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel;
● a munkavállalójának munkabéréből levont (a felszámolási eljárás tartamát is ide értve) levonásra került szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj;
- a beszámoló mérlegében kimutatott kötelezettségek, ideértve a vitatott hitelezői igények fedezeteként a lekötött tartalékban kimutatott tételeket is.
- a tulajdonosoknak kiadandó eszközöket.

A vagyon kiadása

A legfőbb tulajdonosi testület (a tulajdonos) a végelszámolás időszakát lezáró beszámoló és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásával dönt a vagyon kiadásáról. A tulajdonosok dönthetnek ekkor arról is, hogy jogokat engedményeznek, kötelezettségeket átruháznak, jóváhagyhatják a cég tartozásainak más általi átvállalását. Ugyancsak döntenek a végelszámoló díjáról, a végelszámolás, illetve a cég megszűnésével kapcsolatban felmerülő egyéb - így az irat elhelyezési - költségek viseléséről.
A végelszámoló a köteles a nyugdíj-biztosítási szervnek átadni a biztosítottak adatait, és az erről szóló igazolást a Cégbíróságnak benyújtani.
A vagyonkiadását azonban a végelszámoló csak akkor kezdheti meg, ha cég (gazdálkodó) törlésére a Cégbíróság a végzést meghozta.
A vagyon kiadása, valamint a kötelezettségek rendezése megkezdése előtt a lezárt könyvviteli nyilvántartásokat meg kell nyitni. A kötelezettségek rendezését, a vagyon kiadását a számviteli bizonylatra vonatkozó szabályok szerint bizonylatolni, az analitikákban és a főkönyvi könyvelésben rögzíteni kell.
A végelszámolás számviteli szempontból akkor befejezett, ha minden kötelezettség rendezésre, minden vagyok kiadásra került, és a könyvviteli nyilvántartások értékadatokat nem tartalmaznak.

Egyszerűsített végelszámolás

A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál lehetőség van egyszerűsített végelszámolási eljárásra, amely esetén a végelszámolást a végelszámolás kezdőnapjától számított 120 napon be kell fejezi.
Ekkor a számviteli szabályok csak annyiban térnek el a normál esetben alkalmazandótól, hogy az első végelszámolási üzleti évről készített számviteli beszámoló egyben a végelszámolást lezáró beszámoló is lesz. A beszámoló jóváhagyására, a könyvvizsgálatra, közzétételre, letétbe helyezésre vonatkozóan ugyanazok a szabályok, mint normál végelszámolási eljárás során.
A végelszámolást lezáró egyszerűsített beszámoló mérlegében külön-külön oszlopban ki kell mutatnia korrigált végelszámolási nyitó mérleg minden oszlopának adatát, valamint a végelszámolás kezdőnapjától eltelt üzleti év záró adatait. Az eredménykimutatásban ugyancsak külön-külön oszlopban az előző üzleti év (ami itt a tevékenységet lezáró beszámoló záró adata) adatait, a korrekciós jegyzékbe a végelszámoló által felvett tételek eredményre gyakorolt hatását, valamint a végelszámolás kezdő napjától eltelt üzleti év - piaci értékre korrigál - tételeit (bevételeit, költségeit, ráfordításait), illetve az előzőek összevont adatait.
A feltárt jelentős összegű hibákkal összefüggő, a végelszámolás kezdő napját megelőző üzleti évekkel kapcsolatos módosítások - ha a az idő rövidsége ellenére ilyen felmerül - ugyancsak külön oszlopban kell az egyszerűsített végelszámolást lezáró számviteli beszámolóba beállítani.
Ha a végelszámoló a végelszámolás során valamely hitelező igényét vitatja, illetve a vitatott igénye miatt a hitelező a cég ellen peres eljárást indít, vagy az egyszerűsített végelszámolás lefolytatására előírt 120 nap lejárt, vagy előreláthatólag a befejezés előtt le fog járni, valamit ha végelszámolási kifogással kapcsolatos eljárás van folyamatban, akkor át kell térni a normál végelszámolásra, és a számviteli szabályok is az szerint alakulnak. Az áttérést a végelszámoló által benyújtott változásbejegyzési kérelem kapcsán a cégbíróság közleményben teszi közzé.
Ebben az esetben a normál eljárásra meghatározott minden igény bejelentési határidőt, a követelések jegyzékének elkészítését, a kötelezettségek teljesítésére vonatkozó határidőt a közlemény megjelenésétől kell számítani, de csak abban az esetben, ha végelszámoló az egyszerűsített végelszámolás tartama alatt maga nem jelentet meg közleményt.

Adózási szabályok

Az adózási szabályok azonosak a normál végelszámolásnál ismertetettekkel.

Vagyonkiadás

A vagyon kiadására, a kötelezettségek rendezésére vonatkozóan szabályok azonosak a normál végelszámolási eljárásra vonatkozókkal.

Számviteli és adózási szabályok, ha a végelszámolás megszüntetéséről döntenek

Ha cég legfőbb döntést hozó testülete a végelszámolás megszüntetéséről és a működés továbbfolytatásáról dönt, akkor a döntése szerinti megszüntetési időponttal, mint mérlegforduló nappal, végelszámolást lezáró számviteli beszámolót kell készíteni arról az időszakról - mint üzleti évről -, amiről még nem készült végelszámolási számviteli beszámoló.
Amennyiben a végelszámolás megszüntetéséről döntöttek, és ez a végelszámolás kezdő időpontját követő 12 hónapnál rövidebb időpont alatt következik be, akkor erről az üzleti évről a számviteli törvényben szabályozottaktól eltérő, a kormányrendeletben meghatározott beszámolót kell készíteni. Ebben az esetben a beszámoló a mérlegében külön-külön oszlopban ki kell mutatni a korrigált végelszámolási nyitó mérleg minden oszlopának adatát, valamint az első végelszámolási üzleti év záró adatait. Az eredménykimutatásban ugyancsak külön-külön oszlopban kell szerepeltetni az előző üzleti év adatait, a korrekciós jegyzékben a végelszámoló által felvett tételek eredményre gyakorolt hatását, valamint az végelszámolási első üzleti év tételeit (bevételeit, költségeit, ráfordításait), illetve az előzőek összevont adatait.
A végelszámolás megszüntetési időpontját követően már van a cégnek új tisztségviselője, ezért a számviteli szabályok, és a Ctv. szerint, a végelszámoló nem lehet kötelezett a beszámoló elkészítésére, és nem lesz jogosult a beszámoló aláírására sem. Így ezzel sajnálatosan ismét egy rendezetlen jogi helyzet állt elő, mivel a végelszámolónak azt a beszámolóban kimutatott vagyont kell átadnia a tovább működő cég ügyvezetőjének aminek az elkészítésére nincs világosan megfogalmazott jogi kötelezettsége.
A végelszámolást lezáró beszámolót kötelező könyvvizsgálat esetén könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, és a tulajdonosok jóváhagyása után a végelszámolás megszüntetésének időpontját követő 150 napon belül letétbe kell helyezni, és közzé kell tenni.
A tevékenységét továbbfolytató cég könyveit a végelszámolást lezáró számviteli beszámoló, és az ezt alátámasztó leltár alapján kell megnyitni.
Az adóbevallásokra, a fizetendő adókra a normál végelszámolás befejezésére előírtakat kell alkalmazni.

Számviteli, adóbevallási előírások, ha a végelszámolás felszámolási eljárásba megy át

Ha a végelszámoló kezdeményezésére a cég felszámolását rendelik el, a végelszámoló a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal számviteli beszámolót készít. A beszámolóra a végelszámolás megszüntetésére vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Kötelező könyvvizsgálat esetén a végelszámolónak a beszámolót könyvvizsgálóval ellenőriztetni, és a mérlegforduló napot követő 45 napon belül elektronikus űrlappal kell az IRM Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálatához benyújtani, amivel eleget tesz a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségnek is. Ezt a beszámolót a cég legfőbb döntéshozó testületének nem kell jóváhagynia.
A szabályozás azonban itt is sem tér ki arra, hogy amennyiben a bíróság a felszámolót már az előtt kirendelte, mielőtt a végelszámoló a beszámolót az előbbiek szerint elkészítette, közzétette, illetve letétbe helyezte, milyen alapon írja alá azt, mivel a végelszámolói státusza már megszűnt.
Az adóbevallásokra, a fizetendő adókra a normál végelszámolás befejezésére előírtakat kell alkalmazni.

Kényszer végelszámolás számviteli, adóbevallási szabályai

Ha kényszer végelszámolásra kerül sor - amit a Cégbíróság rendelhet el, ideértve azt az esetet is, ha az egyszerűsített végelszámolásról, annak feltételei hiányában, megszűnése esetén nem tért át normál végelszámolásra - a számviteli beszámolókra a normál végelszámolás számviteli szabályait kell alkalmazni, kivéve, hogy a cég ebben az esetben nem dönthet a végelszámolás megszüntetéséről.
Adózási szabályok azonosak a normál (általános szabályok szerinti) végelszámolásra vonatkozókkal.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu