adozona.hu
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/10786. számú törvényjavaslat indokolása
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/10786. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
(1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 17. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:]
"h) a termőföldről szóló törvény 3. §-a u) pontjának 2. alpontjában meghatározott mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatásának igénybevétele érdekében a közeli hozzátartozóval [Ptk. 685. § b) pont] megkötött szerződésben a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges...
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/10786. számú törvényjavaslat indokolása
2009. évi ... törvény az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról
1. §
(1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 17. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:[17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:]
"h) a termőföldről szóló törvény 3. §-a u) pontjának 2. alpontjában meghatározott mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatásának igénybevétele érdekében a közeli hozzátartozóval [Ptk. 685. § b) pont] megkötött szerződésben a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges ingatlan, valamint ingó ajándékozása, illetve vagyoni értékű jog ingyenes átengedése;"
(2) Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése az alábbi r) ponttal egészül ki:
[26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:]
"r) termőföldről szóló törvény 3. §-a u) pontjának 2. alpontjában meghatározott mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatás igénybevétele érdekében megkötött szerződésben a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges termőföldnek nem minősülő ingatlan, valamint ingó - ide értve a gépjárművet és a pótkocsit is - tulajdonának illetve vagyoni értékű jognak a megszerzése."
2. §
E törvény a kihirdetést követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell.INDOKOLÁS
Az európai agrár- és vidékpolitika alapját az egyéni/családi gazdaságok adják. Ezek megerősítése, a generációk közti kapcsolat, a gazdálkodás folytonossága és annak időről időre történő megújítása tehát olyan fontos kérdés, melyet különböző közösségi eszközökkel, támogatási formákkal segít az EU. Ezek közül két - a 2007-2013-as tervidőszakra vonatkozó, 1698/2005/EK számú, európai vidékfejlesztési (EMVA) rendelet által a tagországok számára felkínált, és így az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban (ÚMVP-ben) is szereplő -igen fontos támogatás jogcím a gazdaságátadási támogatás és a fiatal gazdák induló támogatása.A két - egymással szorosan összefüggő támogatási forma - lényege az, hogy ha a gazda elér egy adott - általában 55 éves - életkort, és termelő tevékenységét befejezve gazdaságát átadja egy közvetlen családtagjának (fiának, lányának, menyének, vejének, unokájának stb.), aki átvevőként vállalja, hogy legalább 5 évig folytatja a gazdálkodást és 10 éven belül nem idegeníti el a gazdaságot, akkor az erről szóló megállapodás alapján az "idős gazdát" életjáradék-szerű rendszeres kifizetés illeti meg, a fiatal gazda pedig jogosulttá válik egy beruházás típusú, egyszeri, vissza nem térítendő szabad felhasználású fejlesztési támogatásra, amellyel megújíthatja, saját elképzelései szerint alakíthatja, illetve bővítheti birtokát. Ez a két eszköz tehát közpénzekből nyújtott támogatásokkal jelentősen segíti a családi gazdálkodás folytonosságának fenntartását, a generációváltást és a gazdálkodás generációnkénti megújítását. Az ehhez fűződő közérdeket az is kifejezi, hogy az ilyen - családon belüli -gazdaságátadás egésze illetékmentes, szemben az egyéb típusú - ajándékozás vagy eladás útján történő - birtokelidegenítéssel.
A fenti modelltől azonban a magyar rendszer egyebek mellett annyiban is - megítélésünk szerint indokolatlanul - eltér, hogy az illetékmentesség a gazdaságátadás keretében történő átruházás esetén nem a birtok egészére, hanem csak a földbirtokra vonatkozik. Bár az Illetéktörvény ajándékozási illetékmentességet biztosító rendelkezéseinek jogpolitikai indokai kapcsán magunk is egyetértünk azzal a mai szabályozással, hogy amennyiben az átvevő a 83/2007-es FVM rendelet 6. §-ában biztosított jogtechnikai megoldások (adásvételi, vagy ajándékozási szerződés) közül a gazdaság átvételéhez az adásvételt választja, úgy -amennyiben teljesülnek az Itv. 26. § (1) bekezdésének p) pontjában foglaltak - a gazdaság vagyonelemei közül legfeljebb a termőföldhöz biztosít visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alóli mentességet a jogalkotó, ám álláspontunk szerint más megítélés alá kell esnie az olyan ajándékozási szerződésnek, amelyben a gazdaságátadás keretében megajándékozott átvevő a gazdaságot átadó gazda közeli hozzátartozója, és a gazdaság átadásának célja a fentiek szerinti folytonosság, a gazdaság továbbvitelének biztosítása.
Megítélésünk szerint nálunk is - nemcsak jogpolitikai, de - kiemelt szakmapolitikai, agrár- és vidékpolitikai, gazdasági és társadalmi érdek is fűződik ahhoz, hogy az állam a generációk közti kapcsolatot, a folytonosságot szervesen biztosító családi gazdaságokat megerősítse, továbbá a lakossággal szembeni élelmiszerellátási kötelezettségének teljesítését oly módon is biztosítsa, hogy a működő gazdaságok családtagok általi továbbvitelét a gazdaságátadás körében átadott, a mezőgazdasági tevékenység fenntartásához okszerűen szükséges vagyon egészének illetékmentességén keresztül is támogassa. Az illetékszabályok meghatározásával is elősegíthető, hogy a kialakuló munkakultúra a tradicionálisan mezőgazdasági tevékenységet végző családokban többletteher viselése nélkül "átörökíthető" legyen, és fontos, hogy ez ne csak öröklés jogcímén történhessen. A mezőgazdaságnak egyébiránt ma nincs is akkora jövedelemtermelő képessége, hogy öröklés esetén a tevékenységet folytató leszármazó az örököstársától "magához váltsa" azt a termelőeszközt, amelyet szüleivel eladdig is együtt működtetett.
Meggyőződésünk, hogy az EU támogatási prioritásoknak megfelelő és a 83/2007-es FVM rendeletben is szereplő - életkorral kapcsolatos - feltételrendszer is annak érdekében került kialakításra, hogy még a szülők életében dőljön el: a mezőgazdasági munkatevékenységbe aktívan bekapcsolódó közeli hozzátartozó tulajdonnal is megerősített jogcímen vihesse tovább a gazdaságot. Éppen ezt szolgálja az EU vidékfejlesztési eszközrendszere keretében biztosított két - fentebb említett, egymással is összefüggő - támogatási jogcím, mint a gazdaságátadási támogatás, és a fiatal - a gazdaságot átvenni kész - gazdák induló támogatása. Ennek jelentőségét az elöregedő gazdatársadalom és a hazai agrárium demográfiai helyzetének ismeretében nem kell külön magyaráznunk.
Nem felel meg a magasabb rendű társadalmi és jogpolitikai, a tradicionális mezőgazdaság kiépítéséhez - ezen keresztül a nagyobb ellátási biztonság megteremtéséhez - fűződő érdeknek sem, ha a jogalkotó pusztán költségvetési, fiskális szempontok érvényesítésén keresztül az illetéktörvény rendelkezéseivel a bevétel maximalizálására törekszik úgy, hogy az átvett gazdasághoz a termőföldön kívül okszerűen hozzákapcsolódó vagyonelemek megajándékozott általi szerzését illetékkel terheli, megnehezítve ezzel a gazdaság családon belüli továbbvitelét. Ennek kiadásoldali gazdasági, társadalmi kárai messze meghaladják bevételi oldali fiskális előnyeit.
Az illetéktörvény - ajándékozási illetékfizetés kapcsán tapintható - logikája is azt sugallja (csak termőföld ajándékozása esetén 50 % kedvezmény; gazdaságátadás keretében történő termőföldszerzés esetén viszont már 100 % illetékmentesség), hogy a jogalkotó felismerte: egy magasabb szervezettségi szint, egy gazdaság, mint termelési egység egészének fenntartásához magasabb érdek fűződik. Ezt a felismerést illetékmentességgel is preferálta.
Előbbiekből következik, hogy mindaz, ami a gazdaság működtetésének fenntartásához hozzátartozik, kell, hogy ossza a termőföld sorsát. Megítélésünk szerint tehát mindazon vagyonelem ajándékozási illeték nélküli megszerzését biztosítania kell a jogalkotónak, amelyek a gazdaság, mint mezőgazdasági termelési egység tevékenységének funkcionális fenntartásához okszerűen hozzátartoznak, és amelyeket az európai vidékfejlesztési támogatási rendszernek megfelelő gazdaságátadási támogatás feltételeként, a mezőgazdasági termelő tevékenység fenntartása érdekében, a gazdaságátadás keretében ruház át a gazda közeli hozzátartozójára, mint megajándékozottra.
Az illetékfizetési kedvezményt indokolt kiterjeszteni a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges termőföldnek nem minősülő egyéb ingatlannal, ingóval - ide értve a gépjárművet és a pótkocsit is -, valamint vagyoni értékű joggal. E vagyonelemek a gazdaság egészének működéséhez szükségesek. Termőföld esetén indokolt megtartani azt az általános mentességi szabályt, amely legalább öt éves mezőgazdasági tevékenység folytatását írja elő [lásd: Itv. 26.§ (1) bekezdés p) pont].