adozona.hu
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - T/2672. számú törvényjavaslat - indokolása
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - T/2672. számú törvényjavaslat - indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Köztársaság alkotmányának keretei között az Államháztartási törvény határozza meg az állam működésének pénzügyi kereteit. Az állam - mint a gazdaság és a társadalom egyik legfontosabb résztvevője - működését törvényi szinten szükséges szabályozni.
Az állam az adófizetők pénzét használja fel, ezért tevékenységében szigorú garanciák szükségesek, hogy a túlnyomórészt közhatalmi alapon megszerzett pénzekkel hatékonyan gazdálkodjon és csak a legszükségesebb mértékben kelljen az adófizető...
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - T/2672. számú törvényjavaslat - indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Magyar Köztársaság alkotmányának keretei között az Államháztartási törvény határozza meg az állam működésének pénzügyi kereteit. Az állam - mint a gazdaság és a társadalom egyik legfontosabb résztvevője - működését törvényi szinten szükséges szabályozni.Az állam az adófizetők pénzét használja fel, ezért tevékenységében szigorú garanciák szükségesek, hogy a túlnyomórészt közhatalmi alapon megszerzett pénzekkel hatékonyan gazdálkodjon és csak a legszükségesebb mértékben kelljen az adófizetőktől jövedelmüket elvonni. A piacgazdaság kiépülésével párhuzamosan a gazdaságban egyre inkább a verseny, a tőkehatékonyság maximalizálása kerül előtérbe. Az államnak azonban eltérő feltételek között kell gazdálkodnia, a verseny szerepe minimális, a legfontosabb cél, hogy az állam - törvényekben meghatározott - a feladatok színvonalas ellátásához a lehető legkevesebb forrást használja fel.
Az eltérő célok, továbbá az adófizetők pénzének védelme, a vállalkozásokra vonatkozó eltérő szabályok, elsősorban szigorú, ellenőrizhető, a legfontosabb pénzügyi döntéseket a népképviseleti szervek kezébe összpontosító rendszer érvényesítését teszik szükségessé. A népképviseleti szervek (Országgyűlés, helyi önkormányzat képviselőtestülete) döntési körébe kell adni a feladatok és a bevételi lehetőségek közötti rangsorolási, továbbá az erőforrások elosztásáról szóló - költségvetés keretében történő - döntést.
A demokratikus társadalmakra jellemző módon, meg kell teremteni az állam közpénzekkel történő hatékony gazdálkodásának garanciáit. Ennek egy átlátható, a nyilvánosság követelményeinek megfelelő, a demokratikusan választott képviselők döntései által irányított és ellenőrzött államháztartási rendszer felel meg.
Az állami feladatokhoz pénzügyi kötelezettségek kapcsolódnak, melyek részletes tartalmát az egyes területekre vonatkozó törvények határozzák meg.
A pénzügyi forrásokról ezen törvényekkel összhangban az éves költségvetések gondoskodnak. A Javaslat szabályozza az államháztartás alrendszerei költségvetésének - a központi kormányzat, elkülönített állami pénzalapok, helyi önkormányzatok, társadalombiztosítás - tartalmát és egymáshoz kapcsolódását.
A Javaslat a többpárti parlamenti demokrácia követelményeit szem előtt tartva kialakítja az államháztartás - ezen belül kiemelt helyen a központi költségvetés - tervezésével, elfogadásával, végrehajtásával, zárszámadásával és ellenőrzésével kapcsolatos eljárási rendet.
A hatásköri és eljárási szabályok rögzítik az Országgyűlés, a Kormány, a pénzügyminiszter és a miniszterek közötti munkamegosztást a központi költségvetés tervezését, jóváhagyását és végrehajtását illetően. Egyértelműen elkülönül az Országgyűlés törvényhozó, a Kormány, a pénzügyminiszter és a miniszterek előkészítő, végrehajtó szerepe a központi költségvetés eljárási szabályaiban.
A Javaslat kialakítja az államháztartás mérlegrendszer alapelveit, továbbá meghatározza azokat a mérlegsémákat, amelyeket az Országgyűlés részére a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadás beterjesztésekor be kell mutatni. Az államháztartási mérlegrendszer elkészítésekor elsősorban az egységesség, a teljesség, a valódiság és a nyilvánosság alapelveit kell követni.
A Javaslat szabályozza a költségvetési szervek gazdálkodási lehetőségeit, illetve korlátait. A költségvetési szerveknek alapvetően az állami feladatok ellátását kell szolgálniuk. Vállalkozási tevékenységet csak szűk körben folytathatnak, ha az nem az alaptevékenységük rovására történik. A Javaslat kialakítja az állami vagyonnal való gazdálkodás, az állami ellenőrzés alapelveit.
Részletes indokolás
Az 1-11. §-hoz
A Javaslat meghatározza a törvény hatályát, az államháztartás alrendszereit és ezek tartalmát. Az alrendszerek az államháztartás egészét tekintve egységes egészet alkotnak. Lényegüket tekintve mindegyik közhatalmi alapon látja el a hatáskörébe tartozó feladatokat.Az alrendszerek egymástól eltérő feladataik és elkülönült gazdálkodásuk folytán önállóan működnek. A törvény az államháztartás egészére kiterjed, kivéve a Javaslat azon részeit, amelyek egy-egy alrendszer speciális szabályait tartalmazzák. Az államháztartás alrendszerei a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás költségvetései.
Az alrendszerekben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. Ez biztosítja, hogy a feladatok ellátásában az előrelátás, a pénzügyi forrásoknak a feladatellátás követelményeihez történő igazítása érvényesülhessen. A költségvetés készítése és a költségvetés szerinti gazdálkodás lehetővé teszi a közpénzek felhasználásának hatékonyságát és szabályszerűségét mind a gazdálkodásban, mind az ellenőrzésben.
A Javaslat meghatározza a költségvetés tartalmát: előzetes pénzügyi terv, illetve a működés során egy olyan pénzügyi alap, amely keretet nyújt a gazdálkodáshoz és amelynek bevételeiből - a jóváhagyott előirányzatok alapján - teljesítik a kiadásokat.
A költségvetési év - az elmúlt évtizedek gyakorlatának megfelelően továbbra is - megegyezik a naptári évvel.
A feladatok ellátása egyrészt történhet gyakorlatának - az állami feladatok ellátását szolgáló intézmények - a költségvetési szerveken keresztül - ezekről a Javaslat VII. fejezete szól -, másrészt oly módon, hogy az alrendszerek támogatást, hozzájárulást nyújtanak egymás, vagy az alrendszereken kívülállók számára - az állam által kitűzött célok teljesülése érdekében. Ez utóbbi esetben a pénzügyi fedezet biztosítását teljes egészében vagy csak részben vállalhatja az állam.
Az állam működésének anyagi forrásait az államháztartás javára előírt költségvetési befizetési kötelezettségek biztosítják. Az elvonás végsősoron a jövedelemtulajdonosok magántulajdonának megsértését jelenti - mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya is kimondja a köztulajdon és a magántulajdon védelmét és egyenjogúságát -, így e törvényben kell a fizetési kötelezettség lehetőségét előírni.
Mindezek miatt szabályozni kell, hogy fizetési kötelezettséget előírni - a díj kivételével -, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani csak törvényben lehet. A díj esetében a kivételt az indokolja, hogy ezen bevételek nem ellenszolgáltatás nélküli befizetések, hanem valamely állami szolgáltatás önkéntes igénybevételéért fizetett ellenértéknek tekinthetők.
Az állam kiadási kötelezettségei folyamatosan jelentkeznek, ezért gondoskodni kell arról, hogy ezek fedezete is folyamatosan rendelkezésre álljon. A Javaslat ezért tartalmazza az előlegfizetési kötelezettség előírásainak lehetőségét.
A 12-18. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az államháztartás, továbbá az információs és mérlegrendszer működését meghatározó alapelveket.A bruttó elszámolás elvének megfelelően az államháztartás alrendszereiben a bevételeket és kiadásokat teljes összegükben, részletesen kell kimutatni. Ezen előírás hiánya - a nettó elszámolás - a pénzügyi folyamatok áttekinthetetlenségét eredményezheti.
Az egyik legfontosabb elv - amely az Országgyűlés és a képviselőtestületek számára lehetővé teszi a megalapozott döntéshozatalt, illetve a költségvetés figyelemmel kísérését -, hogy az államháztartás alrendszereinek költségvetésében az egyes előirányzatokat részletesen kell megtervezni, előterjeszteni, elfogadni és elszámolni. A részletesség garantálja, hogy csak a törvényhozó hatalom által szándékolt kiadások valósulnak meg, illetve csak a szándékolt bevételek kerülnek beszedésre.
Az államháztartás elszámolásaiban pénzforgalmi szemléletet kell érvényesíteni, vagyis a naptári évben bekövetkező pénzmozgásokat az adott évre kell elszámolni.
Az államháztartásban külön kell választani a hitelfelvételt és -törlesztést a végleges bevételektől és kiadásoktól. Ezen alapelv betartása biztosítja, hogy a hitelfelvételből származó pénzeket nem lehet bevételként elszámolni, ezáltal a deficitet tetszőlegesen változtatni. A hiány közgazdasági értékelhetősége érdekében szükséges, hogy a hitelfelvétel és a velejáró hiteltörlesztés is a finanszírozás része legyen és ne a kiadások között kerüljön elszámolásra. Hosszabb távon - ahogy az államadósság finanszírozását egyre inkább a piaci elemek határozzák meg -, jellemzővé válik az adósság belső szerkezetének a piaci feltételektől függő folyamatos változtatása, aminek következtében az éves deficit többszörösét elérheti a hitelfelvétel, illetve a hiteltörlesztés. Ezeket a finanszírozás keretében be kell mutatni, ezáltal az államadósságra, a hiányra vonatkozó információkat folyamatosan nyomon lehet követni.
A valódiság elvének megfelelően kiadásokat a költségvetésben csak arra lehet előirányozni, amire azt ténylegesen fel kívánják használni. Bevételi előirányzatot csak úgy lehet felvenni a költségvetésbe, amennyiben azt a bevételi előirányzatot az adott helyről ténylegesen be kívánják szedni.
Az államháztartás kiadásai alakulásának nyomon követését segíti, ha külön vannak választva - folyamatosan jelentkező feladatok ellátásához szükséges - a rendes kiadások és bevételek azoktól a kiadásoktól és bevételektől, amelyek csak rendkívüliek és mint ilyenek nem képezik az államháztartás rendes, hosszú távú vitelének részét. E megkülönböztetés a hosszú távú folyamatok megítélését is segíti, mivel így elkülöníthető, melyek azok az előirányzatok, amelyekkel hosszú távon számolni kell, illetve amelyek csak átmenetileg jelentkeznek. E megkülönböztetés segítségével elkerülhető a rendkívüli kiadások hosszú távú - indokolatlan - beépülése a költségvetésbe.
Az egyik legfőbb garanciális szabály a nyilvánosság. Bizonyos területeken a nyilvánosságtól - az Országgyűlés által meghatározott körben - el kell térni (ezek elsősorban a honvédelemmel és a nemzetbiztonsággal kapcsolatban lehetnek), de fő szabályként alkalmazandó, hogy minden - ami az államháztartással kapcsolatos - a nyilvánosság számára is hozzáférhető legyen. Az Országgyűlés elé terjesztéssel egyidőben ezért hozzáférhetővé kell tenni a költségvetési javaslatokat, az előterjesztéseket, illetve az ezeket megalapozó információkat.
Az összehasonlíthatóság érdekében elfogadott költségvetéssel azonos szerkezetben kell a döntéshozó testületek részére a zárszámadást elkészíteni.
A 19-20. §-hoz
A központi költségvetés fejezetekre tagozódik. A fejezetrendet a költségvetési törvény határozza meg. A fejezet, mint osztályozási kategória a szervezetek szerinti csoportosítás legmagasabb szintje, de mint ilyen lényeges gazdálkodási kategória is, mivel a költségvetési gazdálkodásban a kötöttségek egy része a fejezetekhez kapcsolódik.A fejezeteket címekre kell bontani. A címrendet is a költségvetési törvény határozza meg. A költségvetési törvényben az előirányzatokat az Országgyűlés címek szerint fogadja el, így a költségvetési gazdálkodást (túllépés, átcsoportosítás stb.) is a címek szerint szabályozza a Javaslat.
A címek kialakításakor a részletesség elvének megfelelően önálló címet alkotnak a központi költségvetési szervek, kivéve a területileg széttagoltan működő, de azonos tevékenységet folytatókat. Az egyéb előirányzatokat is címekre kell bontani a részletesség elvének megfelelően.
A 21. §-hoz
A Javaslat a törvényekben és jogszabályokban meghatározott bevételeken túl felsorol néhány egyéb, a költségvetés bevételét képező fontosabb bevételtípust.A 22-26. §-hoz
A központi költségvetésben kiadás irányozható elő az állami feladatok ellátására. Ennek formája lehet a államháztartás más alrendszereinek nyújtott támogatás, hozzájárulás. Ezen túl - a közvetett feladatellátás formájaként - bárkinek nyújtható támogatás. A Javaslat ezek konkrét formáit nem sorolja fel, mivel a non profit szervek támogatásától, a vállalkozások támogatásán keresztül a szociálpolitikai támogatásokig számtalan formájuk lehet. Mindezek miatt a konkrét formákat, az elosztási módszereket és mértékeket az Országgyűlés a költségvetési törvényben szabályozza.A kiadások között - hosszú távú hatásai és nagyságrendje miatt - a kiemelt jelentőségű beruházási és felújítási kiadásokra külön kell előírni a következőket: a költségvetési törvényben tételesen kell meghatározni a kiemelt jelentőségű kormányzati beruházások és felújítások előkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket.
A kiemelt jelentőségű kormányzati beruházások meghatározásához a Javaslat garanciális jelleggel előírja, hogy minden - az állami feladatok ellátását szolgáló - beruházás és felújítás kiemelt jelentőségű kormányzati beruházásnak és felújításnak minősül, ha tervezett összes költsége meghaladja a központi költségvetés kiadásai főösszegének 0,1%-át. Ezen túl az Országgyűlés, a Kormány vagy a miniszter bármely beruházást és felújítást kiemelt jelentőségű kormányzati beruházásnak és felújításnak minősíthet.
A kiemelt jelentőségű kormányzati beruházásokat részben a központi költségvetési szervek valósíthatják meg. Ebben az esetben az adott címen belül elkülönítetten kell előirányozni a beruházást és felújítást. Egyéb esetekben a kiemelt jelentőségű kormányzati beruházás és felújítás önálló címet alkot.
A Javaslat meghatározza, milyen előirányzatokat kell elkülönítetten kezelni a központi költségvetés címein belül. Ezek a következők: a költségvetési gazdálkodásban a legfontosabb kiadásként a bér, a társadalombiztosítási járulék, a célfeladat, illetve a központi költségvetési szervek kiemelt jelentőségű kormányzati beruházási és felújítási előirányzatai. A célfeladat előirányzat jellemzője, hogy csak az adott célra használható fel.
A költségvetési törvény előkészítése és elfogadása idején a Kormány még nem lehet minden szükséges információ birtokában, így az év közben felmerülő problémák megoldására megfelelő pénzügyi mozgástérrel kell rendelkeznie. Erre szolgálnak az általános- és a céltartalék előirányzatok. Az általános tartalékot a Kormány szabadon használhatja fel. Egyes esetekben az Országgyűlés az adott területtel kapcsolatosan céltartalék előirányzatokat hagyhat jóvá. A céltartalék előirányzatokat csak az adott célra lehet felhasználni. A rendelkezés joga az illetékes minisztert illeti. Adott esetben a tartalék előirányzatoknak kell fedezetet nyújtaniuk arra az esetre is, ha a költségvetési törvényben előirányzott bevételek nem folynak be.
Az általános tartalék előirányzat alacsony összege nem lehet elégséges még a viszonylag kisebb jelentőségű problémák megoldására sem, így kisebb jelentőségű ügyek esetén is pótköltségvetési törvényt kellene az Országgyűlés elé terjeszteni. Ennek elkerülésére szükséges az általános tartalék előirányzat minimális szintjét rögzíteni. A túl nagy általános tartalék elfogadása viszont a Kormánynak olyan mozgásteret adna, ami már az Országgyűlés törvényhozási lehetőségének komolyságát kérdőjelezné meg. Mindezekre tekintettel az általános tartalék előirányzat összegét felülről is korlátozza a Javaslat.
A 27. §-hoz
A piaci alapon működő gazdaságokban a központi költségvetés hiányának finanszírozását elsődlegesen a pénz- és tőkepiacon végzett hitelműveletekkel végzi a Kormány. A piacgazdaságra való átmenet időszakában azonban a központi költségvetés hiányának finanszírozásából a jegybankot még nem lehet teljesen kizárni.A Javaslat szerint a jegybanktól felvehető hitel mértékét - a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény keretei között - az Országgyűlés határozza meg.
A 28-35. §-hoz
Az államnak feladatai ellátásához az "adófizetők" pénzével kell gazdálkodnia, ami megköveteli, hogy gazdálkodásának kereteit részletesen az Országgyűlés határozza meg és a zárszámadási törvény elfogadásával minősítse a Kormány adott évi gazdálkodását.Az Országgyűlés a költségvetési törvényben és a zárszámadásban a központi költségvetés helyzetét tekinti át. Ennek során meg kell vizsgálni a központi költségvetéssel szorosan összefüggő területeket. A központi költségvetésnek az államháztartás más alrendszereivel való kapcsolatának megítéléséhez a XI. fejezet alapján be kell mutatni az államháztartás mérlegeit.
A költségvetési, illetve zárszámadási törvényjavaslatot az Országgyűlés az Állami Számvevőszék véleményének, illetve jelentésének ismeretében vitatja meg. Az Állami Számvevőszék, mint az Országgyűlés ellenőrző szerve, véleményének, illetve jelentésének ismerete megkönnyíti a törvényjavaslat megalapozottságának vizsgálatakor az Országgyűlés helyzetét.
A Javaslat meghatározza, milyen előirányzatokat hagy jóvá az Országgyűlés a költségvetési törvényben. Ezek a fejezetek és a címek, továbbá a központi költségvetési szervek címein belül a bér, a társadalombiztosítási járulék, a célfeladat, illetve a kiemelt jelentőségű kormányzati beruházási és felújítási előirányzatok. Ezen előirányzatok törvényi rögzítése az Országgyűlés szándékainak megfelelő gazdálkodás folytatását garantálja a központi költségvetésben. A fejezetek között csak az Országgyűlés jóváhagyásával lehet átcsoportosítani.
Az Országgyűlés meghatározza az állami feladatok ellátásának és az állami bevételek felhasználásának részletes szabályait. A törvényekben foglalt előírások teljesüléséhez szükséges kiadási kötelezettségek teljesítésére, illetve a bevételek beszedésére a Kormányt mindig a központi költségvetés elfogadásakor kell felhatalmazni.
Az Országgyűlésnek meg kell határoznia a helyi önkormányzatok központilag szabályozott adókból, illetve illetékekből származó részesedését, a normatív állami költségvetési hozzájárulások címeit és összegét, a céltámogatások kereteit, ezek elosztásának rendjét, tételesen a címzett támogatásokat.
A Javaslat szerint az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a központi költségvetés terhére kezességet vállaljon.
A Javaslat feloldja azt a problémát, ha a költségvetési törvényt a naptári év végéig az Országgyűlés nem tudja elfogadni. A Kormánynak az Országgyűléssel - lehetőség szerint - el kell fogadtatni egy, az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt (indemnitás). Ebben az Országgyűlés - a költségvetés folyamatos működtetését illetően - bizonyos szabályokat ír elő a Kormánynak. Az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényben kell meghatározni annak kereteit, milyen körben járhat el a Kormány, illetve milyen intézkedéseket kezdeményezhet.
Az átmeneti gazdálkodásról szóló törvény elfogadása esetén rögzíteni kell annak hatályát. Amennyiben a hatály lejártáig nem sikerül a költségvetést elfogadni, akkor egy újabb átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt kell - lehetőség szerint - elfogadtatni a Kormánynak.
A felhatalmazás és a törvény hatálya az új költségvetési törvény életbelépésének napján, vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló törvény hatályának időpontjában jár le. A költségvetési törvény elfogadásakor a már teljesített bevételeket és kiadásokat be kell illeszteni a törvénybe.
A 35-47. §-hoz
A költségvetési törvény elkészítéséért és beterjesztéséért - mint az egyik legfontosabb feladatáért - a Kormány felelős. A kizárólagos jelleg mutatja, hogy ezt a jogot a Kormánytól más nem veheti át, mivel csak a Kormány rendelkezik teljeskörűen a feladat ellátásához szükséges erőforrásokkal és információkkal. Így a végrehajtás felelőssége is a Kormányt terheli.A költségvetési törvénynek összhangban kell lennie az állami feladatokat és a költségvetési bevételeket megalapozó törvényekkel. A költségvetési törvényjavaslattal egyidőben ezért az Országgyűlés részére be kell terjeszteni mindazon törvényjavaslatokat - mind a kiadások, mind a bevételek tekintetében -, amelyek a költségvetési javaslatot megalapozzák.
A központi költségvetés kiadásainak egy része - elsősorban a felhalmozási kiadások és a nem egész évre vonatkozó azon kiadások, amelyeket később egész éven át kell fizetni - bizonyos fokú elkötelezettséget jelent a későbbi évek kiadásainak tekintetében. Ez az elkötelezettség az évenkénti elfogadás elvének megfelelően jogilag nem jelent elkötelezettséget az Országgyűlés számára, de - rendkívüli körülményeket leszámítva - az Országgyűlésnek vállalnia kell saját korábbi döntéseinek következményeit. Ennek megfelelően az országgyűlési döntések megalapozottságát szolgálja a Kormány azon kötelezettsége, hogy a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor be kell mutatni a több éves elkötelezettséggel járó kiadási tételek hatását.
A központi költségvetésnek a Kormány programjában elfogadott célokhoz kell illeszkednie és alapvetően a Kormány hosszabb távú elképzeléseit, céljait kell szolgálnia. A Kormány ezért a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor bemutatja a tervezett költségvetés végrehajtásából következő, a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatokra vonatkozó elgondolásait. Az Országgyűlés így hosszabb távú elképzelésekhez viszonyítva tudja a költségvetési törvényjavaslatot megvizsgálni.
Az általános tartalék-előirányzattal való rendelkezési jog a Kormányt illeti - a rugalmas gazdálkodás érdekében. Az általános tartalék legfeljebb 40%-a használható fel az első félévben. Az első félévi 40 %-nál nagyobb felhasználáshoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges.
A fejezeteken belül a címek között a Kormány csoportosíthat át. Egyes címeknél az átcsoportosítás jogát az Országgyűlés fenntarthatja magának.
A központi költségvetésben vannak olyan előirányzatok, amelyeket a leggondosabb tervezés mellett sem lehet pontosan megtervezni. A kisebb-nagyobb eltérések természetesek, mivel ezek általában jogszabályon alapuló bevételek, illetve kiadások és a Kormánynak nincs közvetlen beavatkozási lehetősége az előirányzatok teljesülésébe. Ilyen előirányzatok például a jövedelemadó bevételek, a normatív szociálpolitikai támogatások stb. Ezen előirányzatokat a költségvetési törvényben egyenként kell kijelölni. A Javaslat általános felmentést ad a pontos teljesítési kötelezettség alól. A tervezett költségvetési egyenleg veszélyeztetése esetén azonban a Kormány köteles a szükséges intézkedéseket megtenni.
A költségvetési gazdálkodás során felmerülhetnek olyan problémák, amelyeket a költségvetési törvényjavaslat előkészítésekor nem lehetett látni és amelyek a tartalék előirányzatok felhasználásának keretében sem oldhatók meg, viszont rendezésükhöz a költségvetési törvényjavaslat keretei nem elégségesek. Ebben az esetben a Kormánynak pótköltségvetési törvényjavaslatot kell benyújtania az Országgyűlés részére, melynek elfogadása esetén a költségvetési törvénytől el lehet térni. A pótköltségvetési törvényjavaslatban külön kell bemutatni azon pótelőirányzatokat, amelyek a költségvetési törvényben szereplő előirányzatok megváltoztatására adnak felhatalmazást, továbbá az új előirányzatokat, amelyek a költségvetési törvényben nem szereplő előirányzatok teljesítését teszik lehetővé.
A Kormánynak jogában áll kezességet vállalni. Ezek költségvetési kihatásai miatt befolyásolhatják a közpénzekkel való gazdálkodást, ezért mértékét a költségvetési törvényben kell rögzíteni. A kezességvállalás érvényességéhez az Állami Számvevőszék elnökének ellenjegyzése szükséges.
A helyi önkormányzatokról szóló törvényben megfogalmazott alapelveknek megfelelően a helyi önkormányzatok széleskörű önállósággal alakítják ki költségvetésüket és gazdálkodási rendjüket. A központi költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti pénzügyi kapcsolatok vonatkozásában a Kormánynak előkészítő, koordináló és végrehajtó feladatokat kell ellátnia.
A helyi önkormányzatnak költségvetése elkészítéséhez szüksége van a központi költségvetés és ezen belül kiemelten a helyi önkormányzatokra vonatkozó kormányelképzelések időbeni megismerésére. A költségvetési irányelveket, a költségvetési törvényjavaslatot a helyi önkormányzatokra vonatkozó pénzügyi elképzelésekkel együtt, elkészítésük után a helyi önkormányzatok rendelkezésére kell bocsátani.
Ha a költségvetési törvényt az Országgyűlés nem fogadta el, akkor a Kormány haladéktalanul köteles az ex lex kialakulásának elhárítása érdekében az átmeneti gazdálkodásról törvényjavaslatot benyújtani az Országgyűlésnek.
Ha a költségvetési törvényt a költségvetési év kezdetéig az Országgyűlés nem fogadja el és az átmeneti gazdálkodásról sem tud törvényt alkotni, akkor a Kormány az adott évben nem kap felhatalmazást arra, milyen keretek között hajtsa végre a költségvetést (ex lex). A Javaslat ebben az esetben megfogalmazza a Kormány jogosítványait. A Kormány saját felelőssége mellet beszedheti az előző évben hatályos jogszabályok alapján kivetett adókat és időarányosan teljesítheti az előző évi kiadási jogcímeket. Természetszerűleg nem indíthat új programokat, illetve nem vehet fel új kiadási tételeket a költségvetésbe. A költségvetés elfogadásakor az ex lex idején beszedett bevételeket és kiadásokat az új költségvetési törvénybe be kell építeni.
Veszélyhelyzet - az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás esetén - megkövetelheti a Kormány azonnali és rendkívüli intézkedéseit. A Kormány ilyen esetben átmenetileg eltérhet a Javaslatban megfogalmazott eljárási rendtől és az államháztartáson belül rendkívüli intézkedéseket foganatosíthat, melyek meghozatalában a Javaslat és az elfogadott törvények - pénzügyi tekintetben - nem jelenthetnek korlátozást. A meghozott rendkívüli intézkedésekről az Országgyűlés legközelebbi ülésén kell beszámolnia a Kormánynak.
A Kormány gazdálkodási tevékenységének ellenőrzéséhez, továbbá a következő évi költségvetési tárgyalásokhoz szükséges, hogy a Kormány 2 hónapon belül tájékoztassa az Országgyűlést az első féléves helyzetről. A Javaslat megfogalmazza azon fő területeket, amelyekre a beszámolónak ki kell terjednie.
A 48. §-hoz
A Kormányon belül az állami pénzügyekért elsődlegesen felelős pénzügyminiszter az államháztartás működésével kapcsolatban előkészítő, koordináló, végrehajtó tevékenységet végez, folyamatosan figyelemmel kíséri az államháztartásban lezajló pénzügyi folyamatokat és azoknak a tervezettől jelentős eltérése esetén intézkedéseket kezdeményez. A pénzügyminiszter tesz javaslatot - az igények alapján - az általános tartalék felhasználására. Gyakorolja a kincstári vagyon tekintetében - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a tulajdonosi jogokat. Ellátja a hiány és a központi költségvetést terhelő adósság finanszírozásával kapcsolatos feladatokat.Nyilvántartást vezet olyan lényeges területekről, amelyek nélkül a költségvetés gazdálkodásának szabályszerűségét, megalapozottságát nem lehet biztosítani.
A 49. §-hoz
A Javaslat meghatározza az egyes fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetőinek (a továbbiakban: miniszter) feladatait. A pénzügyminiszternek a 48. §-ban megfogalmazottak mellett el kel látnia saját fejezete tekintetében az ezen szakaszban előírt feladatokat is. A Javaslat a miniszter feladatai között előírja az általa felügyelt területeken a gazdálkodás hatékonyságának és szabályszerűségének figyelemmel kísérését. A költségvetési egyensúly veszélyeztetése esetén a pénzügyminiszter útján intézkedést kezdeményez.Az 50-54. §-hoz
A központi költségvetés elkészítése és elfogadása - annak bonyolultsága, továbbá a gazdaság, illetve a társadalom egészének érdekviszonyait érintő jellege miatt - csak hosszú, alapos vizsgálat eredménye lehet. Az Országgyűlés számára ezért biztosítani kell a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges feltételeket. Ebben kiemelt szerepe van az idő tényezőnek. A Kormány számára - szakmai szempontból - a lehető legkésőbbi előterjesztési időpont a legkedvezőbb, hogy a gazdaság és a társadalom állapotáról minél frissebb információkkal rendelkezzen, ugyanakkor az Országgyűlés részére is elegendő időt kell biztosítani a költségvetési törvényjavaslat megtárgyalására. A Javaslat ezért garanciális jelleggel tartalmazza az eljárási szabályokat.A központi költségvetés előkészítésére vonatkozó tervezőmunkák kezdete nincs meghatározva. Ennek kijelölése a pénzügyminiszteren múlik, akinek viszont olyan időben kell a költségvetési tervezést megindítani, hogy a miniszterek közreműködésével elkészített költségvetési irányelveket június 30-ig a Kormány elé terjeszthesse.
A miniszter az elfogadott költségvetési irányelvek alapján szeptember 15-ig állítja össze a felügyelete alá tartozó fejezetek, a hatáskörébe utalt elkülönített állami pénzalapok költségvetését.
A Javaslat szerint a Kormány a tervezés folyamán kialakult fő keretekről augusztus 31-ig tájékoztatja az Országgyűlést. Ez megkönnyíti az őszi tárgyalást, mivel az Országgyűlés a fő kereteket már korán megismerheti, illetve ha a Kormány és az Országgyűlés elképzelése a fő irányokban eltérő, akkor van lehetőség a kiigazításra.
A Kormánynak az elkészített költségvetési törvényjavaslatot október 15-ig kell az Országgyűlésnek benyújtani. Ez az időpont biztosítja, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat súlyának megfelelően kellő időt tudjon szánni a megvitatásra, de a Kormánynak is elég ideje legyen a törvényjavaslat elkészítésére.
Az Országgyűlésnek - november 30-ig - határozatban kell megállapítani a fejezetek főösszegét és a hiány/többlet mértékét. A képviselők által ezek után már csak olyan módosító javaslatok terjeszthetők be, amelyek a hiány, illetve a többlet mértékét, illetve a fejezetek előirányzatainak végösszegét nem módosítják. Ez a garanciális szabály hivatott arra, hogy a költségvetés tárgyalása során ne kerüljön sor decemberben olyan jellegű módosító javaslatok beterjesztésére, amelyek az egész költségvetés megalapozottságát és időben történő elfogadását veszélyeztetik.
A központi költségvetés kihirdetését követő 20 napon belül a miniszterek kötelesek a felügyeletük alá tartozó területeken az Országgyűlés, illetve a Kormány döntési hatáskörébe nem tartozó előirányzatokat meghatározni.
A Kormány köteles beszámolni az Országgyűlésnek a költségvetési gazdálkodásról. A zárszámadási törvényjavaslatot 8 hónapon belül kell benyújtania az Országgyűlés részére. Ahhoz, hogy az Állami Számvevőszéknek elég ideje legyen a zárszámadás megvizsgálásához és a jelentés elkészítéséhez, a Kormánynak a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot 2 hónappal az Országgyűlés elé történő beterjesztés előtt az Állami Számvevőszéknek át kell adnia.
Az 54-61. §-hoz
A Javaslat meghatározza az alapok működésének fő szabályait. Az alapok működésére - közpénzekkel való gazdálkodása miatt - az "adófizetők pénzének" védelme érdekében garanciális előírások szükségesek. Ennek megfelelően kizárólag központi költségvetési forrásokból finanszírozott alap nem hozható létre. Az alapok - ha speciális feladatokat speciális formában látnak is el - állami szervként gazdálkodnak, ezért az áttekinthetőség, az ellenőrizhetőség és a nyilvánosság elvének megfelelően alapot csak törvénnyel lehet létrehozni. Az alapító törvényben meg kell határozni az alap feladatait, az ezek fedezetéül szolgáló bevételi forrásokat, a teljesíthető kiadások körét, az alappal rendelkezésre jogosult minisztert.Az alapoknál bizonyos korlátokat szükséges előírni, hogy gazdálkodásuk során alapfeladataiktól idegen tevékenységet ne folytathassanak. Az alapokból nem alapítható alapítvány és gazdasági társaság, továbbá gazdasági társaságban érdekeltség nem szerezhető. Ez a tiltás azonban nem akadálya, hogy - az állami feladatok teljesülése érdekében - alapítvány vagy gazdasági társaság részére - elfogadott költségvetésük alapján - az alapból támogatást folyósítsanak. Az alapok terhére vállalkozási tevékenység nem folytatható.
Az alapok speciális jellege - amely éppen a feladatfinanszírozást helyezi előtérbe - megköveteli, hogy az alapot kezelő szervez kívül az alapnak nem lehet költségvetési szerve.
A 62-83. §-hoz
A helyi önkormányzatokról szóló törvénynek megfelelően a helyi önkormányzatok költségvetése az államháztartás részét képezi. A helyi önkormányzatok - az önkormányzati jogokon alapulva - gazdálkodásukban önállóak. Az önkormányzati jogok teljesülése érdekében a Javaslat előírja, hogy a helyi önkormányzat költségvetésével önállóan gazdálkodik. Az önállóság biztosítása megköveteli, hogy a helyi önkormányzatok gazdálkodási döntéseikért a felelősséget maguk viseljék.A helyi önkormányzatoknak saját költségvetésükből kell biztosítani a feladataik ellátásához szükséges pénzeszközöket. Az államháztartás számbavételi alapelvének megfelelően ez szükségessé teszi, hogy a helyi önkormányzatok költségvetése minden, a feladatellátáshoz kapcsolódó bevételt és kiadást tartalmazzon.
A helyi önkormányzatoknak - a költségvetésük végrehajtását követően - el kell számolniuk a normatív költségvetési hozzájárulásokkal. Ebben be kell mutatni a kapott normatív költségvetési hozzájárulásokat, a cél és címzett támogatásokat, illetve az államháztartás más alrendszereitől származó egyéb támogatásokat.
A normatív hozzájárulásnál a helyi önkormányzatot ténylegesen megillető összegnél nagyobb igénybevétel, illetve kisebb folyósítás esetén a helyi önkormányzatnak, illetve a központi költségvetésnek a költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatot kell fizetnie. Ez biztosítja, hogy ne érje meg egyik félnek sem a másikat megillető pénzt használni.
A helyi önkormányzat költségvetését a képviselőtestület rendeletben állapítja meg, így a választott képviselők dönthetnek a szükséges bevételekről és a feladatok ellátásához előirányzott kiadásokról.
A helyi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szervei rendelkeznek azokkal a jogokkal, amelyek a helyi önkormányzatok költségvetési szerveit nem, de a helyi önkormányzatot - helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján - megilletik. Ezen jogok (pl. vállalkozás, hitelfelvétel, szabad bankválasztás stb.) teljesülését a Javaslat azáltal biztosítja, hogy a végrehajtás szintjén meghatározza ezen jogok címzettjét.
A helyi önkormányzat költségvetése - hasonlóan a központi költségvetéshez - címekre tagozódik. A helyi önkormányzat költségvetését címenként kell meghatározni. A címek nemcsak csoportosítási, de gazdálkodási kategóriát is jelentenek. A címrendet a költségvetési rendelet határozza meg. Kialakításánál a részletesség elveinek megfelelően kell eljárni. A költségvetési rendeletben a helyi önkormányzatok költségvetési szerveinek címein belül elkülönítetten kell meghatározni a bér, a társadalombiztosítási járulék, a célfeladat, illetve a helyi önkormányzat által kijelölt beruházási, felújítási előirányzatokat.
A helyi önkormányzatnak költségvetése elkészítésekor és elfogadásakor figyelemmel kell lennie a költségvetési törvény rá vonatkozó rendelkezéseire.
A helyi önkormányzatokról szóló törvényben elfogadott önkormányzati jogoknak és működési elveknek megfelelően kell szabályozni az előkészítés, az elfogadás, a működtetés és a zárszámadás eljárási rendjét. Ennek kialakításánál - a képviselőtestületek hatékony működtetésének érdekében - kíván garanciális szabályokat kialakítani a Javaslat.
A központi költségvetéshez való szoros kapcsolódása miatt, a központi költségvetés elfogadása előtt a költségvetési rendelettervezetet nem lehet megalapozottan elkészíteni. A polgármester ezért - a költségvetési törvényjavaslat és a központi költségvetés parlamenti tárgyalásainak ismeretében - november 30-ig a helyi önkormányzat költségvetésére vonatkozó legfontosabb elképzeléseket tudja bemutatni. A központi költségvetés kihirdetését követő 30 napon belül kell a költségvetési rendelet tervezetet a képviselőtestületnek benyújtani. A képviselőtestület megalapozott döntéshozatalához szükséges, hogy a képviselőtestület a költségvetési rendelettervezettel együtt megkapja azokat a rendelettervezeteket, amelyek az előirányzatokat megalapozzák (pl. helyi adók kivetése), illetve a polgármester bemutassa azon kiadások hatását, amelyek a helyi önkormányzat működését hosszabb távon meghatározzák.
A képviselőtestület a költségvetési törvény kihirdetése után véglegesíti és hagyja jóvá a költségvetési rendeletet, majd 2 hónapon belül - a nemzetgazdasági, államháztartási folyamatok figyelemmel kísérhetősége érdekében - információt nyújt az államháztartási mérlegrendszernek megfelelően.
A költségvetési gazdálkodás biztonsága megköveteli, hogy az előre nem látható problémák kivédésére tartalékkal rendelkezzen. A polgármester hivatalának előirányzatán belül a képviselőtestület elkülönítetten határozza meg ennek mértékét. A tartalék előirányzatokkal való rendelkezés joga a képviselőtestületeket illeti.
Az évközi többletigényeket elsődlegesen a tartalék előirányzatok, illetve a többletbevételek terhére lehet kielégíteni.
A tartalékfelhasználás és az átcsoportosítás esetén - a rugalmasabb gazdálkodás érdekében - a helyi önkormányzat képviselőtestülete - az általa meghatározott keretek között - a tartalékfelhasználás és az átcsoportosítás jogát rendeletben bizottságaira és a polgármesterre ruházhatja.
A központi költségvetéshez hasonlóan a helyi önkormányzatok szintjén is felmerülhet az indemnitás, az ex lex, a rendkívüli helyzet esete. Ezen kérdések szabályozásánál a képviselőtestület jogainak védelmében a Javaslat az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet fogalmát alkalmazza. Ez különösen fontos, mivel a központi költségvetéshez való erős pénzügyi kapcsolódás miatt a központi költségvetés elfogadása után lehet csak a helyi önkormányzat költségvetését véglegezni és elfogadni. Az indemnitás valószínűleg rendszeres lesz, így a helyi önkormányzat folyamatos működéséhez az az optimális, ha a költségvetési rendelet elfogadásáig az átmeneti szabályokat a képviselőtestület meghatározza. Ennek hiányában - a helyi önkormányzat folyamatos, zökkenőmentes működése érdekében - az előző évi kereteken belül a polgármester gazdálkodhat.
Rendkívüli helyzetben a polgármester rendkívüli intézkedéseket foganatosíthat.
A költségvetési rendelet végrehajtásáról a polgármester gondoskodik. A helyi önkormányzat gazdálkodásának első féléves és háromnegyedéves helyzetéről a polgármester tájékoztatja a képviselőtestületet. Ez a garanciális szabály biztosítja, hogy a képviselőtestület év közben is figyelemmel kísérhesse a legfontosabb folyamatokat és a költségvetési rendelet elfogadásakor szándékolt célok teljesülését.
Az év közben felmerülő gazdálkodási feszültségek feloldására - ha a tartalék-előirányzatok és a többletbevétel nem elégségesek - a polgármester pótköltségvetési rendelet javaslatot terjeszt a képviselőtestület elé.
A jegyző készíti el a zárszámadási rendelet tervezetet, melyet a polgármester terjeszt a képviselőtestület elé, aki a zárszámadási rendelet megalkotásával elfogadja a polgármester előző évi gazdálkodását.
Az államháztartás tervezési és számbavételi alapelveinek érvényesülése megköveteli, hogy a helyi önkormányzatok információs rendszerük kidolgozásában figyelembe vegyék az államháztartásra, a mérlegrendszerre és az államszámvitelre vonatkozó előírásokat. Ezen kereteken belül a helyi önkormányzatok - a helyi sajátosságok figyelembevételével - saját igényeiknek megfelelően, önállóan alakíthatják információs rendszerüket.
A központi költségvetés tervezésekor az egyes előirányzatok kialakításának megalapozottságát jelentősen segíti az államháztartás alrendszerei között a megfelelő információáramlás. A helyi önkormányzatoknak is érdeke, hogy a hatékonyabb pénzügyi szabályozás érdekében információt nyújtsanak a folyó évi költségvetésük alakulásáról, pénzügyi elképzeléseikről az egységes államháztartási információs rendszernek megfelelően.
A 84-86. §-hoz
Az államháztartás körébe tartozó társadalombiztosítás fontossága megköveteli, hogy gazdálkodásnak részletes szabályait külön törvény tartalmazza. A Javaslat előírja, hogy a társadalombiztosítás költségvetését az államháztartási mérlegrendszer módszertanának megfelelően törvényben fogadja el az Országgyűlés, továbbá a zárszámadásról is neki kell beszámolni, amelyről szintén törvényt alkot.A 87-91. §-hoz
A demokratikus társadalmakban az állam működésének népképviseleti ellenőrzése és szigorú korlátok között tartása az egyik legfontosabb garanciája a demokrácia hatékony működésének. A közpénzekkel való gazdálkodás az egyik legnagyobb felelősség a Kormány számára, amely megköveteli a hatékony és ellenőrizhető gazdálkodást. Utólag is igazolhatónak kell lenni minden állami kiadásnak és bevételnek az adófizetők, az állampolgárok felé. A demokratikus társadalomban a közpénzekkel való gazdálkodásnál természetesen nem érvényesülhet a vállalkozóknál elengedhetetlen gazdálkodási szabadság. Az adófizetők pénzének védelmében szigorú korlátokra és garanciális szabályokra van szükség.Az állami feladatok ellátásában kiemelt helyet foglalnak el az állami feladatok ellátását szolgáló intézmények. Működésüket feladatellátásuk színvonala alapján kell megítélni és nem a vállalkozásokra érvényes profitérdekeltség mércéjét kell velük szemben alkalmazni.
A költségvetési szervek sajátosságai és rendeltetésük megköveteli, hogy feladataikat ellátási felelősséggel és kötelezettséggel végezzék. Gazdálkodásuk tartalmát az általuk közvetlenül megszerzett és a rendelkezésükre bocsátott pénzügyi források állami feladatokra történő optimális felhasználása jelenti.
A Javaslat tartalmazza a költségvetési szervek csoportosítását. A VII. fejezet minden költségvetési szervre vonatkozik, de az egyes alrendszerekhez való tartozás alapján a költségvetési szervek bizonyos csoportjaira speciális szabályok vonatkozhatnak.
A költségvetési szerv alapítására az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter jogosult. Ez utóbbihoz a pénzügyminiszter ellenjegyzése kell. A helyi önkormányzat is alapíthat költségvetési szervet.
Az állami feladatok ellátásának rendszerében bekövetkező változások szükségessé tehetik a költségvetési szervek szervezeti- és feladatkörének megváltoztatását, vagy esetleges megszüntetését. Ezt a jogot az alapító gyakorolja. A pénzügyminiszter és az ellenőrzésre jogosult szervek az átszervezés és a megszüntetés tekintetében javaslattételi jogokkal rendelkeznek.
A közpénzek felhasználása megköveteli, hogy a költségvetési szerv feladatkörét önállóan ne változtathassa meg.
A 92-100. §-hoz
A költségvetési szervek jóváhagyott költségvetésük alapján - a Javaslatban és a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételekkel - önállóan gazdálkodhatnak.A helyi önkormányzat az általa fenntartott költségvetési szervek tekintetében a költségvetési szervekre vonatkozó gazdálkodási szabályokat e törvény keretei között saját hatáskörben alkalmazza.
A költségvetési szerv az Országgyűlés, illetve a helyi önkormányzat által jóváhagyott előirányzatát nem lépheti túl. Ez alól kivételt képez, ha többletbevétele, vagy pénzmaradványból származó bérmegtakarítása van. A többletbevételhez általában többletkiadás is tartozik, ami indokolttá teszi, hogy emiatt növelni lehessen az előirányzatokat, míg a bérmegtakarításnál - érdekeltségi szempontok - az elvonás nem lenne célszerű.
Garanciális jelleggel fogalmazza meg a Javaslat, hogy költségvetési szerv csak az alapító engedélyével járulhat hozzá az alapítványhoz. A gazdasági társaság alapításánál és azokban való érdekeltség szerzésénél szintén indokolt e kötöttség előírása.
A közpénzekkel való takarékos gazdálkodás igénye megköveteli, hogy a beruházási és felújítási feladatok ellátására nyilvános versenytárgyalást kell meghirdetni.
A költségvetési szerveknek az alaptevékenységen kívül vállalkozási tevékenységre csak szűk körben és megfelelő garanciákkal van lehetőségük, mivel a vállalkozási tevékenység az alapfeladatok ellátását veszélyezteti, illetve az állami pénzeszközökkel vállalkozó költségvetési szerv előnyben van a piac többi szereplőjével szemben, ami sérti az esélyegyenlőséget biztosító versenyjogot.
A költségvetési szerveknél tiltani kell a szabad bankválasztást, továbbá a hitelfelvételt. A költségvetési szerveknek csak a kijelölt banknál lehet számlájuk.
A hitelfelvétel - az Országgyűlés és a képviselőtestület döntését figyelmen kívül hagyva - ellenőrizhetetlenül növelné a deficitet, egyúttal a jövőre nézve olyan elkötelezettséget jelentene, melyet az adófizetők terhére kellene fedezni.
A korlátozások jelentős része alól kivételt képeznek a helyi önkormányzat végrehajtó szervei, mivel a helyi önkormányzat így élni tud a helyi önkormányzatokról szóló törvényben számára biztosított gazdálkodási jogokkal.
A Javaslat meghatározza a költségvetési szerv vezetőjének jogállását és jogkörét, a kötelezettségvállalás legfontosabb szabályait.
A 101-103. §-hoz
A pénzellátásban a Javaslat fő szabályként az előzetes havi folyósítást alkalmazza a költségvetési szerveknél, illetve a központi költségvetésből a többi alrendszer felé jóváhagyott előirányzatok esetében. Ettől eltérően az Országgyűlés, illetve a helyi önkormányzat által jóváhagyott beruházási és felújítási előirányzatoknál a teljesítményarányos finanszírozást kell alkalmazni.A központi költségvetési szervek esetében a havi pénzellátást kell alkalmazni, kivéve a teljesítményarányosan finanszírozandó kiemelt jelentőségű kormányzati beruházásoknál és felújításoknál. A havi pénzellátás mellett nem minden esetben érvényesülhet a biztonságos gazdálkodás követelménye, így indokolt esetben a Kormány eltérő ütemezést engedélyezhet.
A költségvetési gazdálkodás likviditási és ellenőrizhetőségi követelményeinek megfelelően a Javaslat előírja, hogy - olyan címenkénti bontásban, amelyben a költségvetést elfogadták - év közben az előirányzatok alakulását nyilván kell tartani.
A 104-109. §-hoz
A Javaslat általánosan határozza meg az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon fogalmát. Részletesen viszont nem sorolja fel, milyen vagyon illetve vagyonrészek tartoznak ebbe a körbe. A fogalom komplex tartalmát az Állami Vagyonügynökségről, a helyi önkormányzatokról, továbbá az előkészítés alatt álló privatizációról és jegybankról szóló törvények adják majd.Ennek megfelelően a Javaslat csak néhány garanciális elvet fogalmaz meg. Így kimondja, hogy a vagyonról az Országgyűlés törvények alapján rendelkezik. A nyilvánosság elvének előírása biztosítja, hogy vagyon változásáról a közvélemény és az állampolgárok megkapják a szükséges információkat.
A Javaslat a kincstári vagyon fogalmát úgy definiálja, hogy az az állami feladatok ellátását közvetlenül szolgáló vagyontárgy, amely felett az állam közvetlenül - tulajdonjogi viszony alanyaként - rendelkezik. A kincstári vagyon egyrészt azt a vagyontömeget jelenti, amely hosszabb távon kincstári tulajdonban kell, hogy maradjon, ha az állami feladatok ellátása azt szükségessé teszi, másrészt amely biztosítja az állami feladatok ellátását. Ezt a kincstári vagyont elsősorban költségvetési szervek kezelik.
Alapvető érdek fűződik annak kimondásához is, hogy a kincstári vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. Ezzel a Javaslat a tisztességtelen, a társadalom érdekeit sértő gazdálkodástól való tartózkodásra utal.
A vagyon jelenleginél hatékonyabb hasznosítása nemzetgazdasági érdek. Ezért olyan vállalkozási-társasági formák kialakítására van szükség, amely kiegészíti az állami feladatok ellátásához rendelkezésre álló anyagi eszközöket. A Kormány célja a szociális piacgazdaság létrehozása, ennek megteremtése csak nyitott gazdaságban és a magántulajdon dominanciája alapján képzelhető el. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonreform keretében az állam vállalkozásokba fektetett vagyonát fokozatosan privatizálják. Jelenleg az Állami Vagyonügynökség jogosult az állam vállalkozásokban működő vagyonával kapcsolatban szerződéseket kötni, rendelkezni, gondoskodni, azt ellenőrizni.
Garanciális szabály, hogy az állam tulajdonában levő állóeszközt elidegeníteni, a használat, illetve a hasznosítás jogát átengedni csak nyilvános versenytárgyalás útján lehet. A verseny tisztasága érdekében a versenytárgyalásról külön jogszabály rendelkezik, amely megállapítja a versenytárgyalás szabályait és ezzel biztosítja a létrejövő szerződések megalapozottságát. A Javaslat külön kiemeli, hogy az ellenérték a központi költségvetést illeti meg.
Természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az állam javára vagyonáról lemondhat. A lemondás úgy is történhet, hogy a lemondó egy általa meghatározott szervnek a javára mond le a vagyonáról. Ezt az állami szerv, illetve állami vagyonkezelő elfogadhatja, feltéve, hogy képes a velejáró kötelezettségek teljesítésére. Ha nem fogadja el, illetve ha a lemondó nem határozza meg az állami szervet, az a területileg illetékes helyi önkormányzat jogosult a lemondás elfogadására, amelynek a területén a vagyon található.
A 110-113. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az államadósság meghatározását: az államadósság minden olyan, költségvetési évet követően teljesítendő, hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettség, amely az államháztartás valamelyik alrendszerét terheli. Az államadósságot nyilván kell tartani függetlenül attól, hogy az államháztartás melyik alrendszerét terheli. A helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás önállóságának elve alapján, adósságaik teljesítésének tekintetében nem tartoznak felelősséggel sem egymás, sem a központi költségvetés felé. Ez a felelősség alapfeltétele a gazdálkodásuk szabadságából következő megalapozott, felelős működésnek.A 114-118. §-hoz
Az államháztartás új rendszerében a teljes mérlegrendszer átalakítása szükséges. A Javaslat áttekinthető, a közgazdasági szempontoknak és a nemzetközi normáknak is megfelelő rendszer kialakításának kereteit határozza meg. Alapvető cél, hogy a döntéshozók megfelelő mennyiségű és minőségű információkkal rendelkezzenek a döntéshozatalhoz és egyúttal az információs rendszer az ellenőrzés követelményeinek is megfeleljen. A Javaslat meghatározza azon kereteket, amelynek meg kell felelnie a mérlegrendszernek, biztosítva egy egységes és következetes információs rendszer kialakítását.Ennek megfelelően elkülöníthetővé válnak a költségvetésnek kizárólag a költségvetési év során megvalósuló termelési, forgalmi, fogyasztási és folyó jövedelem-átcsoportosítási folyamatokkal összefüggő bevételei és kiadásai, illetve az állam felhalmozási tevékenységével és a költségvetés által megvalósított belföldi vagy nemzetközi hitelműveletekkel kapcsolatos pénzügyi folyamatok.
A költségvetés elkészítésekor az áttekinthetőség szempontjait figyelembe véve a mérlegekben tervezéskor a vonatkozó év terv, az előző év várható, és az azt megelőző év tény, míg zárszámadáskor a vonatkozó év terv és tény, és az előző év tény adatait kell bemutatni.
A Javaslat felsorolja mindazon mérlegeket, amelyeket a költségvetési törvényjavaslathoz, illetve a rendelettervezethez kapcsolódóan be kell mutatni, hogy a döntéshozók elegendő információval rendelkezzenek. Ezen mérlegek nélkül a költségvetések megalapozottságát pontosan nem lehet megítélni.
A Javaslat garanciális jelleggel meghatározza a központi költségvetés, az alapok illetve a helyi önkormányzatok esetében, milyen mérlegeket kell költségvetéseik előterjesztésekor bemutatniuk.
A 119. §-hoz
Az államháztartás egységének és ellenőrizhetőségének elve megköveteli, hogy egységes számvitelt kell alkalmazni minden alrendszerben. A sajátosságok figyelembevételével a meghatározott keretek között az alrendszerek számvitelüket tovább részletezhetik.A 120-122. §-hoz
A közpénzekkel történő hatékony és szabályszerű gazdálkodás biztosítása szükségessé teszi az államháztartási ellenőrzés működtetését.Az államháztartási ellenőrzésnek elő kell segítenie az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását, az államot megillető bevételek beszedését, az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos, szabályszerű felhasználását, a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát, az államadósság célszerű kezelését, a vagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerűségét, a számviteli és bizonylati rend betartását.
Az államháztartási ellenőrzés egyik formája a számvevőszéki és költségvetési ellenőrzés, amely a közpénzek felhasználásuk és a vagyonnal történő gazdálkodásnak az ellenőrzésére irányul.
A végrehajtó hatalom tevékenységének ellenőrzése szükségessé teszi egy attól független, csak az Országgyűlésnek alárendelt ellenőrző szerv, az Állami Számvevőszék működését, amely egyúttal ellátja a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzését is.
A Kormány a költségvetési gazdálkodás hatékonyságának és szabályszerűségének biztosítására önálló szervezetet hozhat létre, vagy feladatellátására a Kormányon belül felelőst köteles kijelölni.
A Pénzügyminisztérium speciális helyzete szükségessé teszi, hogy tevékenységét az Állami Számvevőszék közvetlenül ellenőrizze.
Az adó és más befizetési kötelezettségek ellenőrzése hivatott arra, hogy az államot megillető befizetési kötelezettségek, valamint egyes támogatások tekintetében ellenőrzést végezzenek.
A 123-128. §-hoz
A törvény hatálybalépése 1992. január 1. A Javaslat alapokra vonatkozó rendelkezéseinek elfogadása után hosszabb időre van szükség, hogy a bevezetés feltételei a Javaslat rendelkezéseinek megfelelően kialakíthatók legyenek. A fenntartandó alapokról ezért 1993. január 1-ig kell törvényt alkotni.A törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik, egyúttal felhatalmazást kap, hogy egyes speciális területeken saját hatáskörben alakítsa ki a működés szabályait, illetve a Javaslat keretei között a részletes intézkedéseket előkészítse és bevezesse.
Az államadósságnak a Javaslat elvei szerinti hatékony és áttekinthető kezelését 1992. január 1-től kell megteremteni, felszámolva addig a Javaslat előírásaival ellentétes helyzetet.
A Javaslat hatályon kívül helyezi az Állami pénzügyekről szóló törvény párhuzamos rendelkezéseit, és mivel a Javaslat meghatározza továbbá a költségvetési szerveknek a gazdasági társaság alapítási és gazdasági társaságban érdekeltség szerzési jogosultságát, ezért a Gazdasági társaságokról szóló törvény párhuzamos rendelkezéseit is hatályon kívül helyezi.