adozona.hu
Csődjog (demo)
Csődjog (demo)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Bár a Cstv. a gazdálkodó szervezet fogalmát a Ptk.-ból vette át, azonban soha nem állt fenn teljes azonosság a Ptk. és a Cstv. e fogalom alá eső szervezeteinek körében. Eredetileg a Cstv. gazdálkodó szervezetnek csupán az állami vállalatot, a trösztöt, az egyéb állami gazdálkodó szervezetet, a szövetkezetet, a gazdasági társaságot, az egyes jogi személyek vállalatát, a leányvállalatot, az önkormányzat vállalatát és a víziközmű társulat kivételével a vízgazdálkodási társulatot minősítette gazd...
Csődjog (demo)
Szerző: Sándor István dr., Boóc Ádám dr., Tóth Mihály dr., Török Gábor dr., Újlaki Tamás dr.
Szerkesztő: Török Gábor dr.
Megjelenés éve: 2007
A mű bár döntő részében a csődtörvény szakaszait kommentálja, formai vonatkozásait tekintve annál mégis két szempontból sokkal bővebb. Az egyik, hogy a könyv külön részben tárgyalja a csőd büntetőjogi eszközrendszerét, bepillantást engedve a büntetőjogi logikába, feltárja a történeti és gazdasági gyökereket, valamint gyakorlati esetek konklúzióját vonja le. A másik vonatkozás, hogy a csődjogi magyarázatoknál állandó nemzetközi és történeti összehasonlító elemzést végez, amelynek eredményeképpen az Olvasó azonnal megismeri a magyar szabályozás mellett a legfontosabb uniós, illetve amerikai megoldásokat.
A könyv részletesen elemzi a jogintézmény kialakulását, annak legfontosabb csomópontjait, főleg arra helyezve a hangsúlyt, hogy melyek azok a dogmatikai megoldások, amelyek ma is hatnak vagy éppen ellenkezőleg, ma is érvényesülniük kellene, de a magyar jogalkotó valamilyen okból kifolyólag másként határozott.
Foglalkozik az EU vonatkozó jogalkotási termékeinek bemutatásával, elemezve ezzel kapcsolatban a hazai jogalkotás előtt álló feladatokat.
A második kiadás a 2007. május 31-jétől hatályos jogot tartalmazza és magyarázza.
2009. szeptember 1-jei hatállyal a Csődtörvényt novelláris szinten módosították. Számos rendelkezés kiegészítésre, illetve teljes újrafogalmazásra került, ilyen például a csődeljárás egésze. E tényekre figyelemmel a kiadó szükségesnek tartja , hogy kiegészítő füzet közreadásával segítsen. A kiegészítő jelleg miatt néhány módosult alapfogalom tisztázása és rendszerbe állítása után a munka a csődeljárás hatályos szabályait tárgyalja.
***
Részlet a könyvből:
1. Gazdálkodó szervezet - adós
Bár a Cstv. a gazdálkodó szervezet fogalmát a Ptk.-ból vette át, azonban soha nem állt fenn teljes azonosság a Ptk. és a Cstv. e fogalom alá eső szervezeteinek körében. Eredetileg a Cstv. gazdálkodó szervezetnek csupán az állami vállalatot, a trösztöt, az egyéb állami gazdálkodó szervezetet, a szövetkezetet, a gazdasági társaságot, az egyes jogi személyek vállalatát, a leányvállalatot, az önkormányzat vállalatát és a víziközmű társulat kivételével a vízgazdálkodási társulatot minősítette gazdálkodó szervezetnek. Ez mára kiegészült a közhasznú társasággal, az erdőbirtokossági társulattal, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárral. Jelen pillanatban a leglényegesebb eltérés a Ptk. és Cstv. ezen fogalma között, hogy egyrészt a Ptk. a trösztöt nem minősíti gazdálkodó szervezetnek, másrészt viszont e fogalmi körbe vonja be az egyéni vállalkozót is. További fogalmi bővítést jelent, hogy a Ptk. 685. § c) pontjának második mondata kimondja, hogy az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz.A most készülő új Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Bizottságának eddig elfogadott szabályozási elvei már egyértelműen rögzítik, hogy a gazdálkodó szervezet terminus technicus megszüntetésre kerül. Ez logikus lépés, hiszen ez a kategória kifejezetten a szocialista gazdasági-társadalmi rend terméke. Ezzel a lépéssel megszüntethető lesz az a jelenlegi bonyolult helyzet, amit jól jelez egyebek között az is, ami az új társasági törvény elfogadásánál történt. Ismert, hogy az új társasági törvény az egyesülést kivette a társasági jog különös részéből, tehát megszűnt társasági jogállása, emiatt ha minden változatlan maradt volna, kikerült volna a Cstv. hatálya alól is. A jogalkotó csak úgy tudta orvosolni a kialakult helyzetet, hogy pótlólagosan gazdálkodó szervezetnek minősítette az egyesülést is.
Az ilyen típusú kategorizálás azzal a hátránnyal is jár, hogy a folyamatos "karbantartás" hiányában elavult, már nem létező formák élnek tovább a törvényben. A tröszt mint gazdálkodási szervezeti forma már régóta nincs jelen a magyar gazdaságban, erőteljesen kifutófélben van a leányvállalat is. Másik oldalról nézve az új formációkat állandó jelleggel be kell építeni e fogalom alá, amely szükségtelenül megnöveli az Országgyűlés feladatait.
Az adós tekintetében a Cstvn. tágította a törvény eredeti szövegét. A német jogból ismert "fenyegető fizetésképtelenség" fogalmát ugyan nem, de tartalmát a jogalkotó már a Cstv. megalkotásakor átvette. Ennek alapja az a közgazdasági-szervezési felismerés volt, hogy a vállalati válságok sikeres elhárításának egyik alapvető szempontja az időbeliségben rejlik, vagyis minél korábban kezdenek hozzá egy-egy probléma megoldásához, a siker esélye annál nagyobb. A klasszikus jogi megoldás azonban csak a bekövetkezett fizetésképtelenséget, illetve a túladósodást ismerte el csődnyitási okként. Meg kellett tehát találni azt a jogi eszközt, amelynek segítségével még a ténylegesen bekövetkezett fizetésképtelenség előtt kiterjeszti a csődjog védőernyőjét a saját maga talpra állítását megkísérlő adósra. A német jog ezt oldotta meg a fenyegető fizetésképtelenség kategóriájának kialakításában. Az 1989-es német reformtervezet szerint fenyegető fizetésképtelenség akkor állt be, ha az adós 6 hónapon belül lejáró tartozásait előreláthatóan nem fogja tudni kiegyenlíteni. A Cstv. ezt az időtartamot egy évre hosszabbította meg, a Cstvn. pedig mindenfajta időkorlátot eltörölt. Szélső esetben tehát az is elképzelhető, hogy az adós 2-3 év múlva esedékes tartozásai miatt kezdeményez önmaga ellen csődeljárást. Ilyen esetekben persze felvetődhetne a joggal való visszaélés gyanúja, de jelenleg ettől még egyáltalán nem kell tartani, hiszen a gyakorlat nem él ezzel a lehetőséggel.
Az adóssá válás persze nem jelenti automatikusan akár a csőd-, akár a felszámolási eljárás megindítását, hiszen mindegyik eljárás tényleges megkezdéséhez még további kritériumoknak kell fennállni.
2. Ki lehet hitelező?
A (3) bekezdés c) pontja adja meg a hitelező fogalmát. Mindhárom eljárásban eltérő szabály érvényesül, sőt a felszámolás vonatkozásában különbség van az eljárás kezdő időpontja előtti és utáni jogállásban.A felszámolási eljárás kezdő időpontjáig csak és kizárólag az minősül hitelezőnek, aki bizonyítani tudja, hogy jogerős és végrehajtható bírósági vagy hatósági határozaton, (végrehajtható okiraton) alapul a követelése. Ennek hiányában csak akkor tekinthető hitelezőnek, ha bizonyítani tudja, hogy lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelését az adós nem vitatja, vagy elismerte.
Ez a megfogalmazás lényegében visszatérés a Cstv. eredeti felfogásához és elismerése annak, hogy a Cstvn. által megvalósított módosítás negatív hatást váltott ki. Ismert, hogy a Cstvn. jelentősen egyszerűsítette a hitelező fogalmát, amikor egyrészt egyszerűen hitelezőnek minősített mindenkit, akinek az adóssal szemben vagyoni követelése volt. Ennek eredményeképpen viszont jelentős adminisztratív többletteher és költség háramlott a bíróságokra, hiszen mindegyik esetben kénytelenek voltak az adóst értesíteni, tőle nyilatkozatot beszerezni. Számos esetben viszont a hitelező teljesen jogosulatlanul követelte az eljárás megindítását, illetve többször előfordult az is, hogy a hitelező egyszerűen tévedett az adós személyét illetően. Ezen a helyzeten változtatott az 1997. évi XXVII. tv. hatálybalépését követően, vagyis 1997. augusztus 6-ától a hitelezőnek ismét bizonyítania kell, hogy követelése jogalapját bíróság vagy hatóság már elismerte vagy pedig az adós elismerte, illetve nem vitatja. Természetesen az adósi magatartásnak gyakorlatilag mindkét esetben írásban kell testet öltenie, hiszen mind az elismerés mindpedig a "nem vitatás" az adós pozitív cselekedetét tételezi fel. Ez akkor is igaz, ha elméletileg a "nem vitatás" passzív magatartásban is kimerülhet. Valószínűsíthető, hogy a bíróság nem vitatott követeléseként elfogadja azt, ha a hitelező bizonyítja, hogy az adós elé tárta követelését, de az adós 30 nap elteltével sem reagált rá semmit.
Alapvetően megváltozik a helyzet a felszámolás kezdő időpontja után, ilyenkor ugyanis már mindazon személyek hitelezők, akiknek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A pénz- illetve pénzben kifejezett vagyoni követelés fogalma kapcsán az irodalomban e kategorizálást helytelenítő nézettel is találkozunk: "Emellett a továbbiakban a hitelező követelésének pénznek, vagy pénzben kifejezettnek kell lennie. Ez utóbbi változás mindhárom eljárásra igaz, de hogy tartalmilag mi a különbség a pénzkövetelés és a pénzben kifejezett vagyoni követelés között, az nemigen értelmezhető. Végül is mindkét esetben pénzkövetelésről van szó, így tényleges különbség nincs a »kétfajta« követelés között." (Kommentár II. 33. oldal). Az idézet okfejtéssel a magam részéről nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Itt lényegében a klasszikus jogoknak a csődnyitás joghatályához kapcsolódó anyagi jogi intézkedéseik átvételéről van szó. Ismert az, hogy a csődnyitás ténye az adós összes tartozását lejárttá tette, tehát emiatt van az, hogy az eljárás kezdő időpontjától kezdve már csak a követelés fennállását kell igazolni. Emellett viszont a csődnyitásnak az is az egyik anyagi jogi következménye volt, hogy minden követelés pénzkötelemmé változott. Erre az eljárás során az igények összemérhetősége szempontjából volt technikailag szükség. Megítélésem szerint ezt a klasszikus kategóriát fejezi ki a pénzben kifejezett vagyoni követelés.
A csődeljárás vonatkozásában a hitelezői kategória annyiban bővül, hogy az is hitelezőnek minősül, akinek az eljárás kezdő időpontjában ugyan még a követelése nem járt le, de követelését az adós elismeri. A bővülés teljesen logikus és az eljárás speciális céljából adódik. A csődeljárásban ugyanis a megnyitás után nem válnak lejárttá a hitelezői követelések, viszont, mivel az eljárás célja a hitelezőkkel való egyezség megkötése, ezért ha a Cstv. pusztán a felszámolói hitelezői kategóriával operálna, akkor jelentős számú és adott esetben meghatározó jelentőségű személyeket zárna ki az adós talpra állítási tervének elfogadásából. Ez mindenképpen méltánytalan lenne erre a hitelezői körre nézve.
A bírói gyakorlat a rendelkezéseknek megfelelően kialakította azt a gyakorlati minimumot, amely alapján a felszámolási eljárásban a fél hitelezőként léphet fel. A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel szögezte le, hogy a hitelezőnek - külön jogszabályi előírás nélkül is - csatolnia kell a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelméhez az eljáró bíróság illetékességének megállapításához szükséges iratokat, így az adós 30 napnál nem régebbi cégmásolatát, illetőleg cégkivonatát. (BH 1998/245.)
Elméletileg a bírósági döntésben a "külön jogszabályi előírás nélkül is" érdemel figyelmet. Kétségtelen, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlati szempontból teljesen helytálló döntést hozott, ugyanakkor viszont e döntés arra is rámutat, hogy a bíróság tényleges jogalakító tevékenysége nélkül a mindennapi élet normális menetét fenntartani nem lehet. Úgy gondolom, közjogi vonatkozásban is itt lenne az ideje annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság ilyen típusú jogalakító illetve joghézagot kitöltő rendelkezései ténylegesen beleilleszkedhessenek az alkotmányos rendbe.
3. Ki minősül a gazdálkodó szervezet vezetőjének?
A (3) bekezdés d) pontja a gazdálkodó szervezet vezetőjét sorolja fel. Ez megítélésem szerint teljes mértékben felesleges, hiszen az egyes szervezeti formákra vonatkozó anyagi jogi szabályok egyértelműen kell, hogy rögzítsék azt, hogy ki vagy kik az adott szervezet vezetői. Vélhetőleg a jogalkotót az vezette, hogy mivel bizonyos mulasztások esetén Cstv. későbbi szabályai a bírságolási lehetőséget is tartalmaznak a vezetővel szemben, ezért "tisztességesebb" ha e vezetői kört maga a Cstv. is tartalmazza.A (3) bekezdés e) pontja a vagyon fogalmát határozza meg. Szöges ellentétben a d) ponttal, ahol az ismétlés szükségtelen és csak elnehezíti a törvényt, itt a számvitelről szóló törvény fogalmát hívja segítségül a jogalkotó anélkül, hogy érvényesítené a csődjog speciális szempontjait. Az alapvető problémát az okozza, hogy számviteli szempontból ahhoz, hogy valamilyen dolog az adós vagyonához tartozzon, nem kell feltétlenül tulajdonában is állnia. Ugyanakkor mind a klasszikus csődtörvények, mind pedig a jelenlegi uniós megoldások is abból indulnak ki, hogy az adós csak és kizárólag a tulajdonában álló dolgokkal felel hitelezői irányában.
A számviteli törvény közgazdasági szempontból foglalkozik a vagyonnal, (ez a 2001. január 1-jén hatályba lépő új számviteli törvényre is igaz), számára a vagyon egy állandóan változó kategória, vagyis sokkal dinamikusabb fogalom mint a csődjog statikus vagyonképe. Megítélésem szerint egyáltalán nem szerencsés ez a törvényi megoldás és megnehezíti a hitelezők kielégítési alapját képező vagyoni kör egzakt meghatározását.
Jelenleg a számviteli törvény befektetett eszköznek minősíti az immateriális javakat (vagyoni értékű jogok, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, alapítás-átszervezés aktivált értéke), a tárgyi eszközöket (ingatlanok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, járművek, beruházások, beruházásokra adott előlegek) a befektetett pénzügyi eszközöket (részesedések, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek).
Forgóeszköznek minősíti pedig a készleteket (anyagok, áruk, készletekre adott előlegek, állatok, befejezetlen termelés és félkésztermékek, késztermékek) és a követeléseket [követelések áruszállításból és szolgáltatásokból (vevők), váltókövetelések, jegyzett, de még nem fizetett tőke, alapítókkal szembeni követelések, egyéb követelések], valamint az értékpapírokat (eladásra vásárolt kötvények, saját részvények, üzletrészek, eladásra vásárolt részvények, egyéb értékpapírok), illetve a pénzeszközöket (pénztár, csekkek, bankbetétek).
4. Történeti és nemzetközi kitekintés (Adós-hitelező)
A klasszikus jogok adósként a francia jogi felfogásnak megfelelően eredetileg csak a kereskedőket ismerték el, a közönséges német csődjog ezt már megszületése pillanatában kiterjesztette mindenkire, aki gazdasági tevékenységet folytatott, bár a kereskedők különállása végig nyomon követhető volt, hiszen mind a német, mind az osztrák, mind a magyar törvény a kereskedőkre bizonyos speciális - döntően eljárásjogilag eltérő - szabályokat állapított meg. Ugyanakkor, az adósi minőség normatív megfogalmazásával nem foglalkoztak, lényegében mindenki adósnak minősült, aki lejárt tartozását nem tudta kiegyenlíteni. Természetesen önmagában az adósi minőség a klasszikus jogokban sem jelentette automatikusan a csődeljárás tényleges megindulását, hiszen ez utóbbihoz bírósági döntés szükségeltetett. A bíróság pedig - mint látni fogjuk - különös gonddal vizsgálta a csődnyitási okok tényleges fenn- vagy fenn nem állását.E széles körű adósi fogalommal szemben a hitelezői minőség már korántsem volt ilyen általános, mivel a középkori városi jogkönyvek által kidolgozott dogmatikai alapokon a hitelezői kategóriák között éles és jól látható cezúra volt.
Régi magyar csődtörvényünk három alapvető hitelezői kategóriát állított fel, amelyeken belül különböző alcsoportokat is találunk. A három fő kategória a tömeghitelezőket, a külön kielégítésre jogosított hitelezőket, valamint a csődhitelezőket ölelte fel.
A tömeghitelező fogalma alá azok tartoztak, akik követelésük jogcímét már a csődnyitás után szerezték, vagyis kötelmi viszonyba már a csődtömeggel kerültek. Őket lényegében az eljárás alatt is folyamatos kielégítés illette meg, tehát nem kellett megvárni az eljárás végét, hanem teljesítésük után kvázi a normál kötelmi rendben megkapták a tömegtől az ellenszolgáltatást.
A külön kielégítésre jogosultak körét általánosságban a törvény 52. §-a határozta meg. Ezek szerint azon hitelezők, akik valamely dologi jog alapján a közadós bizonyos vagyonából külön kielégítést igényelhetnek, követeléseiket a csődhitelezők megelőzésével érvényesíthetik és a dologi joggal terhelt vagyonból csak az folyik be az általános csődtömegbe, ami az említett hitelezők kielégítése után fennmarad.
Az említett hitelezők, amennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket, mint csődhitelezők az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik.
A lényeg tehát az, hogy a dologi jogi igények által terhelt vagyontárgy - az igény értékének erejéig - nem lesz része a csődtömegnek. Ezt a rendelkezést persze a törvény következő szakaszai némileg oldják, abban a vonatkozásban, hogy ezekben az esetekben is érvényesítik a tömeget terhelő tartozásokat és költségeket. Az 53. § értelmében a csődtömeghez tartozó ingatlan vagyonnak a csőd tartama alatt befolyt jövedelmeiből a vételárból és ennek kamataiból előbb a tömegnek, e vagyont terhelő tartozásait és költségeit kell kifizetni és csak ezt követően kerülhet sor a jelzálogjog jogosultjának kielégítésére. Ugyanez az elv érvényesül az ingó zálogjog által biztosított hitelezőkre, amely kör viszont a csődjog tekintetében kiegészül az alábbiakkal, mivel az 57. § rendelkezése értelmében őket is az ingó zálog által biztosított hitelezőkkel egyenlő jogok illetik:
- a vendéglősöket a vendég szobájáért és tartásáért járó követelések tekintetében, a vendégtől visszatartott ingóságokra;
- a művészeket, gyárosokat, iparosokat és munkásokat díjaik és kiadásaik tekintetében, az általuk készített vagy kijavított és birtokukban levő dolgokra;
- a bérbeadókat és a haszonbérbeadókat azon dolgokra, amelyekre őket a törvénykezési rendtartás szerint zálogjog illeti;
- azokat, akiket a váltó- vagy a kereskedelmi törvény szerint bizonyos dolgokra zálog- vagy megtartási jog illeti, ezen dolgokra;
- azokat, akik bizonyos dologra valamint hasznosan fordítottak, az ebből eredő követelésük tekintetében, az és meglévő haszon erejéig, az általuk visszatartott dolgokra;
- az ügyvédeket az általuk folytatott perekben felmerült díjaik és kiadásaik tekintetében azon vagyonra, amellyel a csődtömeg a per folyamán gyarapodott.
Csődhitelezőnek minősültek mindazok a személyes hitelezők, akiknek a követelésük kötelmi jogi alapon állt.
Az adós vagyonát illetően a klasszikus jogok egyértelműen a tulajdonjogból indultak ki, tehát főszabályként az adós tulajdonában álló dolgok tartoztak a csődtömegbe.
Az új német törvény ugyancsak nem adja meg az adós pontos definícióját, a klasszikus jogokkal megegyezően adós az, aki tartozásait nem tudja lejáratkor kifizetni, viszont nincs helye fizetésképtelenségi eljárásnak, vagyis a törvény személyi hatálya nem terjed ki az államszövetség vagy valamely szövetségi tartomány vagyona tekintetében, illetve minden olyan tartományi felügyelet alatt álló közjogi személy esetében, amelyeknél a tartományi jog kiveszi az adott szervezetet az InsO hatálya alól. A hitelezők vonatkozásában az InsO lényegében fenntartja a klasszikus megoldást. 38. szakasza szerint a csődtömeg azon személyes hitelezők kielégítésére szolgál, akiknek az eljárás megnyitásának időpontjában megalapozott vagyoni igényük van az adóssal szemben. Ugyanakkor az, aki dologi vagy személyi jog alapján érvényesítheti, hogy valamely dolog nem tartozik a tömeghez nem csődhitelező, hanem jogosult a dolog elkülönítésére. Ezt az elvi tételt a törvény 49. és 50. §-a fejti ki, melyek szerint azok a hitelezők, akiknek ingatlan vagyontárgyra vonatkozó dologi jogi igényük van, jogosultak ezt elkülöníteni és lényegében az eljáráson kívül kielégítést keresni.
Ugyanez az elv vonatkozik azokra a hitelezőkre, akiket a tömeg valamely tárgyán szerződésen alapuló kézizálogjog, foglalás útján szerzett kézizálogjog, vagy törvényes kézizálogjog illet meg.
E hitelezőkkel azonos jogállásba kerülnek még az alábbiak:
- azok a hitelezők, akiknek az adós valamely igény biztosítására ingó dolgot ad át vagy valamely jogot átruházott;
- azok a hitelezők, akiket valamely dolgon visszatartási jog illet meg, mert a dolog hasznára ráfordításokat eszközöltek, amennyiben a ráfordításból származó követelésük nem haladja meg a még meglévő előnyt;
- azok a hitelezők, akiket a Kereskedelmi Törvénykönyv szerint visszatartási jog illet meg;
- a Szövetség, a tartományok, községek és községszövetségek, amennyiben vám- és adóköteles dolgok a törvényes előírások szerint részükre köztartozásokra szóló biztosítékul szolgálnak.
Az adós vagyona azt a teljes vagyont jelentette, amely az eljárás megnyitásának időpontjában, tulajdonában állt, illetve amelyet az eljárás során szerzett.
Az osztrák jogban az adós fogalma megegyezik mind a klasszikus, mind a mai német felfogással. Hitelezői kategóriái az alábbiak:
- visszakövetelési joggal rendelkező,
- külön kielégítési joggal rendelkező,
- tömeghitelező,
- csődhitelező,
- kizárt hitelező.
Visszakövetelési joggal az a hitelező rendelkezik, akinek a tulajdonában álló vagyontárgy valamilyen oknál fogva az adós birtokában van. Ilyenkor a hitelező követelheti a dolog kiadását, a tömeggondnoktól. Abban az esetben, ha a dolog már nincs eredeti formájában az adós birtokában, akkor e hitelezői csoportot kártérítés illet meg.
Külön kielégítésre azok a dologi hitelezők jogosultak, akiknek az adós valamely ingó vagy ingatlan tárgyán dologi jogosultság áll fenn. (Lényegében a zálogjogról van szó). Ha a tárgy még megtalálható a tömegben, akkor annak értékesítési összegéből a hitelezőt ki kell elégíteni a zálogjog értékének erejéig. Amennyiben a befolyt összeg magasabb, a különbözet a csődtömeghez kerül, ha viszont kevesebb, a különbözetet már csak ez a kategória is személyesen (csődhitelezőként) érvényesítheti. Ha az adott tárgy vagy dolog már nincs a csődtömeg birtokában, akkor e hitelezői kör követelheti, hogy a csődtömegből hozzanak létre egy elkülönített "tömeget", amely kizárólag az ő kielégítésüket szolgálja.
Az osztrák jog a tömeghitelezők esetében nemcsak a fogalmat adja meg, - amely megegyezik a klasszikus jogokéval - hanem taxatív felsorolást ad az igények köréről.
Az osztrák csődtörvény (KO.) 46. §-a értelmében a tömeghitelezőnek a következők minősülnek:
- a csődtömeg fenntartásával, kezeléséből és gazdálkodásából származó költségek,
- munkavállalók munkabérre vonatkozó követelése,
- kétoldalú szerződések teljesítése iránti igény, amelyeknél a szerződéskötés időpontja már az eljárás megnyitása utáni időszakra esett,
- a csődtömeggondnok jogügyleteiből származó igények,
Megegyezően a német joggal a csődhitelezők osztálya itt is a legnépesebb, azt a személyes kört jelenti, akiknek kötelmi igényei vannak az adóssal szemben.
Az osztrák jog némileg kuriózumként ismeri az ún. kizárt hitelezők osztályát is, akik az eljárásban nem is léphetnek fel hitelezőként. Ezek a KO. 58. § szerint az alábbiak:
- a csődnyitás után az igények kamatai,
- a hitelező azon költségei, melyek abból származtak, hogy a hitelező részt vett az eljárásban,
- jogellenes ügyletek pénzbírságai,
- ajándékozás iránti igény.
A vagyon fogalma megegyezik az eddig tárgyalt megoldásokéval, azzal a különbséggel, hogy a KO. 1. §-ában külön kiemelésre kerül, mint a vagyonhoz tartozó jószág a lottónyeremény és a takarékbetétkönyvben elhelyezett pénzösszeg is.
Tartalomjegyzék
Rövidítések jegyzéke
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ A II. KIADÁSHOZ
A) RÉSZ
A CSŐDJOG KIALAKULÁSÁNAK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB VONÁSA
I. A kezdetek - a római jog és a kora középkor - megoldásai
II. A klasszikus csődjog rendszere
1. Általános áttekintés2. Az eljárásban részt vevő személyek jogállása
2.1. Az adós
2.2. A hitelezők
2.3. A csődtömeggondnok
2.4. Csődválasztmány
2.5. Csődbiztos
3. A hitelezői igények
3.1. Visszakövetelési jog
3.2. Külön kielégítési jog
3.3. A tömeg hitelezői
3.4. Csődhitelezők
III. A legújabb jogfejlődés
1. Általános áttekintés2. Fogyasztóvédelem
3. Mentesítés
IV. Az USA csődjogi szabályozásának áttekintése
1. Általános áttekintés2. Az adós
2.1. Az adós kötelezettségei
2.2. Az adós jogosultságai
3. A helyhatóságok csődeljárása
4. Reorganizáció
4.1. Csődnyitás
4.2. A hitelezők és jogaik
4.3. Az egyezség
Az egyezségi eljárás
Az egyezségi terv
5. A mezőgazdasággal életvitel-szerűen foglalkozó személyek és családtagjainak fizetésképtelensége
5.1. Az adós
5.2. A csődvagyon adminisztrációja
5.3. Az eljárás megszüntetése
5.4. Az egyezség
Az egyezségi terv tartalma
Az egyezség jóváhagyása
5.5. Az eljárás megszüntetése a végelszámolás elfogadását követően
6. Az állandó jövedelemmel rendelkezők fizetésképtelensége
6.1. Az eljárás
6.2. Az eljárás általános adminisztrációja
6.3. A csődvagyon tárgya és köre
6.4. Az eljárás megszüntetése
6.5. Az adós fizetési javaslata
V. A magyar fejlődés rövid áttekintése
VI. Az Európai Unió csődjogi jogalkotása
1. Általános áttekintés2. A megoldás keresése
3. Az Isztambuli Egyezmény és a Tanács 1346/2000. számú rendelete
B) RÉSZ
1991. ÉVI IL. TÖRVÉNY A CSŐDELJÁRÁSRÓL ÉS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSRÓL
Történeti és nemzetközi kitekintés
1. Gazdálkodó szervezet - adós2. Ki lehet hitelező?
3. Ki minősül a gazdálkodó szervezet vezetőjének?
4. Történeti és nemzetközi kitekintés (Adós-hitelező)
1. Az eljárások kezdő időpontja
2. A vagyon fogalma a bírói gyakorlat tükrében
3. A kezelői jog
4. Az eljárás alól kivett vagyontárgyak
5. Történeti és nemzetközi kitekintés (Az eljárások kezdő időpontja - csődtömeg)
1. Tájékoztatási kötelezettség
2. Hitelezői választmány
3. Történeti és nemzetközi kitekintés (Hitelezői választmány)
A hatályos német jog megoldása
1. A bírói fórum2. Az eljárások nemperes jellege
3. Pp. szabályainak alkalmazhatósága
4. Az ügyfél fogalmának kialakulása
5. Történeti és nemzetközi kitekintés (Bírósági illetékesség - a Pp. szerepe)
1. A csődeljárás megindíthatósága illetve az ismételt csődeljárások közötti időtartam
2. Történeti és nemzetközi kitekintés (Reorganizáció)
A francia szabályozás
Osztrák megoldás
Az InsO megoldása
1. A kötelező öncsőd megszüntetése2. Adósi teendők a hitelezők összehívása tekintetében
3. A 1997-es törvényi módosítás
4. A tárgyalás lebonyolítása
5. A tárgyalás célja, a hitelezői hozzájárulás
6. A német törvény megoldása
1. A fizetési moratórium mint intézmény célja
A hatályos normaszöveg kialakulása
Történeti visszapillantás1. A vagyonfelügyelői intézmény általában
2. A vagyonfelügyelő jogköre
1. Vagyonfelügyelői tisztség megszűnése
2. A vagyonfelügyelő javadalmazása
1. Csődegyezség
2. Az állami vagyonra vonatkozó külön rendelkezések
3. A német jog megoldása
A terv elfogadása és megerősítése
A megerősített terv joghatásai és a terv teljesítésének felügyelete
1. Az egyezségi tárgyalás
2. Az egyezség megkötése
1. Az eljárás megindíthatósága, alanyi kör
1. A felszámolási eljárás adós általi megindítása
1. A felszámolási eljárás hitelező általi megindítása
1. A fizetésképtelenség vizsgálata
2. Szünetelés
1. A fizetésképtelenség megállapítása
2. A felszámolás kezdő időpontja
1. Általános áttekintés
2. Ki válhat felszámolóvá?
3. Felszámoló helyi megbízottja - felszámolóbiztos
4. Összeférhetetlenség
5. Teljesítési segéd
1. Az adós vezetőjének kötelezettsége az eljárás megindításakor
2. Az adós vezetőjének egyéb kötelezettségei
Az adós vezetőjét sújtó szankciórendszer
1. Kezelési és rendelkezési jog elvesztése - a felszámoló képviseleti joga
2. Képviseleti jogosultság
3. A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége
4. Történeti és nemzetközi kitekintés
1. Szerződést biztosító mellékkötelezettségek
2. A zálogjog kérdése
3. Óvadék
1. Egyezség a felszámolási eljárásban
2. Az egyezségkötésre jogosultak
3. Az egyezségi tárgyalás előkészítése
1. A felszámoló díja
2. Történeti és nemzetközi kitekintés
Az InsO megoldása
C) RÉSZ
A CSŐD BÜNTETŐJOGI VETÜLETE: A CSŐDBŰNCSELEKMÉNY
1. Történeti előzmények, a fizetésképtelenség (a csődeljárás) és a vétkes adósi magatartások kapcsolata2. A bűncselekmény gyakorisága, másfél évtized tapasztalatai, a jogalkalmazás súlypontjai, kriminogén tényezők
3. A tényállás koncepcionális átalakításának indokai
a) értelmezési gondok a "fizetésképtelenség" körül
b) Az "adminisztratív" csődbűntett és a "spciális alanyiság" problémái
4. A tényállás szerkezete, a bűncselekmény rendszere és háttere
5. A bűncselekmény jogi és elkövetési tárgya, a tárgyi oldal jellemzői
6. Minősített eset
7. A bűncselekmény alanya, a szándékosság tartalma
8. Egység, többség, elhatárolási kérdések
D) RÉSZ
FÜGGELÉK
2007. évi LXI. törvény Cstv.-t érintő rendelkezései2007. évi LXXVIII. törvény a vállalkozói "körbetartozások" mérséklése céljából történő törvénymódosításokról
Megrendelés
Termékünket a linkre kattintva közvetlenül weboldalunkról megrendelheti: http://www.hvgorac.hu/