Társasági törvény, Cégtörvény magyarázata (demo)

adozona.hu

Társasági törvény, Cégtörvény magyarázata (demo)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Polgári eljárásjog , Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2008.01.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Társasági törvény, Cégtörvény magyarázata (demo)

Tartalomjegyzék

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
Bevezető tanulmány az új társasági törvényhez
1. Előzmények
2. Jogfejlődés és szabályozási verseny az Európai Unió tagállamaiban
3. Az Európai Unió társasági jogának alakulása
4. A szabályozási alapelvek érvényesülése az új Gt.-ben
I. Rész
A gazdasági társaságok közös szabályai
I. fejezet
Általános rendelkezések
II. fejezet
A gazdasági társaság alapítása. A társasági szerződés módosítása
1. cím
A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat)
2. cím
A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása
3. cím
Az előtársaság
4. cím
A gazdasági társaság alapításának cégbírósági bejegyzése
5. cím
Szerződésmódosítás
III. fejezet
A gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok
1. cím
A gazdasági társaság legfőbb szerve
2. cím
A gazdasági társaság ügyvezetése
3. cím
A gazdasági társaság működésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzése
Felügyelőbizottság
Könyvvizsgáló
IV. fejezet
Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. A kisebbség védelme. Hitelezővédelem
1. cím
Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, kizárás
2. cím
Kisebbségi jogok
3. cím
Hitelezővédelem
V. fejezet
Befolyásszerzés. Elismert vállalatcsoport
1. cím
A minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályok
2. cím
Az elismert vállalatcsoport
3. cím
A tényleges vállalatcsoport
VI. fejezet
A gazdasági társaságok megszűnése
1. cím
A megszűnés esetei
2. cím
Jogutód nélküli megszűnés
3. cím
Az átalakulás közös szabályai
4. cím
Gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozó külön szabályok
5. cím
A gazdasági társaság szétválására vonatkozó külön szabályok
6. cím
Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok
II. Rész
Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
VII. fejezet
A közkereseti társaság
1. cím
A társaság belső jogviszonyai
2. cím
A tagok gyűlése
3. cím
Üzletvezetés, képviselet
4. cím
A társaság külső jogviszonyai
5. cím
A tagsági jogviszony megszűnése
6. cím
A társaság megszűnése
VIII. fejezet
A betéti társaság
IX. fejezet
A korlátolt felelősségű társaság
1. cím
A társaság alapítása
2. cím
A társaság és a tagok közötti jogviszony
3. cím
A társaság szervezete
A taggyűlés
A társaság ügyvezetése
4. cím
A társasági szerződés módosítása. A törzstőke felemelése és leszállítása
5. cím
A társaság megszűnése
6. cím
Az egyszemélyes társaság
X. fejezet
A részvénytársaság
1. cím
Általános szabályok
2. cím
Zártkörűen működő részvénytársaság
3. cím
A nyilvánosan működő részvénytársaság
III. Rész
A kooperációs társaság
XI. fejezet
Egyesülés
1. cím
Az egyesülés alapítása és működése
2. cím
Az egyesülés szervezete
3. cím
Csatlakozás. A tagsági viszony megszűnése
IV. Rész
Záró rendelkezések
XII. fejezet
Vegyes, hatályba léptető és átmeneti rendelkezések. Jogharmonizációs záradék
XIII. fejezet
XIV. fejezet
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
Bevezető tanulmány az új cégtörvényhez
Bevezetés a cégtörvény 2007. évi módosításához
I. fejezet
Alapvető rendelkezések
1. cím
A cégbíróság, valamint a céginformációs szolgálat feladatai
2. cím
A cég
3. cím
A cégnév
4. cím
A székhely, telephely, fióktelep
5. cím
Képviselet; cégjegyzés
II. fejezet
A cégnyilvántartás nyilvánossága és közhitelessége
1. cím
A nyilvánosság
2. cím
A papír alapú, valamint az elektronikus és az elektronikus okirattá alakított cégiratok megismerése
3. cím
A beszámoló letétbe helyezése és közzététele
4. cím
A cégekre vonatkozó közlemények közzététele
5. cím
A közhitelesség
III. fejezet
A cégjegyzék
1. cím
A cégjegyzék tartalma
2. cím
A cégjegyzék adataira vonatkozó közös szabályok
IV. fejezet
A cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás
1. cím
Közös szabályok
2. cím
A cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elektronikus úton történő benyújtása
3. cím
A cégiratok elektronikus úton történő nyilvántartása
4. cím
5. cím
A cégbíróság feladata a cég bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását követően
6. cím
A cég bejegyzésére irányuló kérelem hiánypótlás nélküli elutasítása
7. cím
A cég bejegyzésére irányuló kérelem érdemi vizsgálata; döntés a cégbejegyzési kérelemről
8. cím
Egyszerűsített cégeljárás
9. cím
10. cím
A változásbejegyzési eljárás eltérő szabályai
11. cím
A létesítő okirat módosítása
12. cím
A létesítő okirat módosítása szerződésmintára agy szerződésmintáról történő áttéréssel
13. cím
A változásbejegyzési kérelemre vonatkozó egyes rendelkezések
14. cím
A cég székhelye változásának bejegyzésére irányuló eljárás
15. cím
A jogutód nélküli megszűnés bejegyzése iránti eljárás
16. cím
A cég átalakulásának bejegyzése iránti eljárás
17. cím
A cég törlése a cégjegyzékből
18. cím
A cégbíróság adatszolgáltatási, illetve a cég tájékoztatási kötelezettsége
V. fejezet
Jogorvoslatok
1. cím
A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elutasító végzés elleni fellebbezés
2. cím
A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per
3. cím
A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per
4. cím
A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per
5. cím
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése és a cégalapítás, valamint létesítő okirat módosításának érvénytelensége iránti perek közös szabályai
VI. fejezet
A törvényességi felügyeleti eljárás
1. cím
Általános rendelkezések
2. cím
A törvényességi felügyeleti eljárásra okot adó körülmények
3. cím
A cégbíróság eljárása hivatalból
4. cím
A cégbíróság eljárása kérelemre
5. cím
A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálásával egyidejűleg
6. cím
A törvényességi felügyeleti eljárás megindításának határideje, lefolyása
7. cím
A cégbíróság intézkedései
8. cím
A felügyelőbiztos jogköre
9. cím
A cég megszűntnek nyilvánítása
VII. fejezet
Különleges törvényességi felügyeleti eljárások
1. cím
A zárgondnok kirendelése
2. cím
Más hatóság eljárásának kezdeményezése
3. cím
A beszámoló letétbe helyezésének, valamint közzétételének kikényszerítése
4. cím
A cégjegyzékbe bejegyzett személynek a céggel kapcsolatos jogviszony törlésére irányuló kérelme
5. cím
Az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás
VIII. fejezet
A végelszámolás
1. cím
Általános rendelkezések
2. cím
A végelszámolás elhatározása
3. cím
A végelszámoló jogállása, felelőssége
4. cím
A végelszámolás lefolytatása
5. cím
A végelszámolás befejezése
6. cím
Az egyszerűsített végelszámolás
7. cím
A kényszer-végelszámolás
IX. fejezet
A vagyonrendezési eljárás
1. cím
A vagyonrendezési eljárás kezdeményezése
2. cím
A bíróság feladatai
3. cím
A vagyonrendező feladatai
4. cím
A vagyonrendezési eljárás befejezése
X. fejezet
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések, módosuló jogszabályok

2006 . évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

Bevezető tanulmány az új társasági törvényhez

1. Előzmények

Az Országgyűlés a 2005-ös esztendő őszi ülésszakának utolsó napján, december 19-én elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt (továbbiakban: 2006. évi IV. törvény) és néhány perc múlva az új cégtörvényt is (2006. évi V. törvény). A zárószavazás során a törvényjavaslatokra leadott támogató szavazatok aránya (kb. 55%) némiképp megtévesztő módon azt sejteti, hogy a parlamenti frakciók álláspontja megoszlott az ún. harmadik generációs társasági jogi szabályozás szükségességét és a javaslatok tartalmát illetően. A benyújtott módosító javaslatok csekély száma, a parlament plenáris és bizottsági ülésein elhangzott felszólalások azonban arról tanúskodnak, hogy a kormánypártok és a végszavazáskor "tartózkodó" ellenzék felfogása nem tért el érdemben egymástól, az Országgyűlés tagjai lényegében egyetértettek Hankó Faragó Miklósnak (a törvényjavaslatok parlamenti előadójának) expozéjában foglaltakkal. HFM az általa feltett kérdésre, miszerint "Miért volt szükség a társasági jogi, a cégjogi és a csődjogi szabályozás részleges megreformálására?" - így válaszolt: "Nos, abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a gazdasági viszonyok gyorsan változnak. Ha a jogi szabályozás nem képezi le időben ezeket a változásokat, akkor az előbb-utóbb a piaci mechanizmusok érvényesülésének kerékkötőjévé válik. Ennek felelősségét egyetlen jogalkotó sem vállalhatja magára. Az utóbbi néhány évben mind Európában, mind pedig azon kívül nagyon jelentős társasági jogi reformok zajlottak és zajlanak ma is. E változások közös jellemzője a társaságok tulajdonosi autonómiájának a lehető legszélesebb körű biztosítása, miközben az eltérést nem engedő jogszabályi előírások egyre precízebbé, egyre célirányosabbá válnak. Általános szabályként elmondható, hogy a társaságok és tagjaik, részvényeseik döntési szabadságának korlátozása csak abban az esetben indokolt, ha annak befektetővédelmi, hitelezővédelmi vagy közérdekvédelmi funkciója van. (...) Összességében egy olyan szabályozás kialakítása a cél, amely csak a feltétlenül szükséges mértékben jelent korlátot a társaságok számára, azonban előírásai és azok hatása kiszámítható, áttekinthető, és kellő biztonságot nyújt a befektetők, a hitelezők és a köz számára is."
A magyar törvényhozás épületében elhangzott felszólalás időpontjához képest alig néhány héttel később Lord Sainsbury az új brit társasági törvény javaslatának a Lordok Házában történt ismertetésekor annak fontosságát emelte ki, hogy a társasági jogi szabályozás tartson lépést a vállalkozások üzleti tevékenységében végbemenő változásokkal, igazodjon a piaci igényekhez. A törvényjavaslattal kapcsolatban a január 11-ei ülésnap vitájára több mint száz kérdést megfogalmazó felsőházi tagok egyike sem vitatta az átfogó reform létjogosultságát, annak ellenére, hogy az Európai Unió tagállamai közül jelenleg az Egyesült Királyságban hatályos törvények biztosítják leginkább a gyors és költségkímélő piacralépést és a brit társasági jog számos elemében rugalmasabb, egyszerűbb, mint a kontinensen elfogadott törvények rendelkezései. (Nem véletlen, hogy mind gyakoribb, hogy az üzleti tevékenységüket Németországban, Hollandiában vagy pl. Dániában folytatni kívánó társaságok vállalkozásuk alapítási helyéül Angliát választják.) A több mint 150 éves múltra visszatekintő szigetországi társasági jog "változásra érettségét" ugyanakkor nem a fejletlenebb, hanem a korszerűbb jogi megoldásokkal operáló országokhoz viszonyítva ítélték meg. A hajdani birodalmi központ vállalkozói, befektetői a brit társasági törvényt nem a francia vagy pl. az olasz jogszabályokkal, hanem az ausztrál, az amerikai, a dél-afrikai, az új-zélandi társasági törvényekkel vetették, vetik össze. Ez a összehasonlítás pedig az 1985. évi társasági törvény és a kapcsolódó jogszabályok szempontjából rendre kedvezőtlen eredménnyel zárult.
A globalizált világban végbemenő gazdasági verseny bünteti a nehézkes, a piaci követelmények érvényesülését akadályozó szabályok alkalmazóit. A brit gazdasági minisztérium szakértői helyesen ismerték fel, hogy kereskedelmi joguk fejlettsége viszonylagos csupán, ezért a korábbiakhoz képest pragmatikusabb törvényhozói megközelítésre van szükség. (Megjegyzendő, hogy e célok megvalósítását az EU társasági joga számos esetben akadályozza azáltal, hogy a közösségi jogforrások léte kizárja, hogy a nemzeti jogalkotó vagy maguk a társaságok a gazdasági élet szülte problémákra késedelem nélkül reagálhassanak.) Társasági törvényt - bár az erre a jogterületre vonatkozó szakirodalom szinte áttekinthetetlen - nem lehet íróasztal mellett írni, legyen az "íróasztal" Londonban vagy Budapesten. A gazdasági jogalkotás nem elvont tételeket törvénybe foglaló elméleti tevékenység, hanem olyan gyakorlati célok megvalósítását szolgáló munka, amelynek értékéről, hasznáról a piaci szereplők mondanak ítéletet. A magyar társasági jog reformja során sem áltathatta magát a törvényhozó azzal, hogy évtizedekre szóló, a "megváltoztathatatlanság auráját" sugárzó kódexet készít, készíthet elő. Jellemző, hogy a törvénycsomag kidolgozására vállalkozó kodifikációs bizottság felállítására nem hosszabb törvényalkotási szünetet követően, hanem röviddel azt megelőzően került sor, hogy kihirdetésre került a 2003. évi XLIX. törvény, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása okán, jelentős mértékben módosította a hatályos Gt.-t. (A magyar és az angol szabályozás közötti hasonlóságok közé tartozik az is, hogy az új törvények több évig tartó előkészítése egyik országban sem zárta ki azt, hogy közben több kisebb, ad hoc jellegű módosításra kerüljön sor.)
Az új társasági törvény és cégtörvény országgyűlési tárgyalását közel két és fél évig tartó szakmai előkészítő munka előzte meg. Bárándy Péter igazságügy-miniszter 2003 áprilisában kérte fel Sárközy Tamás professzort a törvénytervezeteket kidolgozó kodifikációs bizottság vezetésére. A miniszter levele szerint "... a Kormány benyújtotta a Parlamentnek a társasági törvény és a cégtörvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot. A Gt. és a Ctv. jelen módosítása során - néhány indokolt kivételtől eltekintve - csak a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítéséhez feltétlenül szükséges változásokra kerül sor. A jövőben ugyanakkor - a hazai jogalkalmazói tapasztalatok miatt szükséges korrekciók mellett - olyan módosítások is várhatóak, amelyek a nemzetközi jogfejlődés eredményeit hasznosítva, új jogintézmények kialakulásával, illetve a technika fejlődésével állnak összefüggésben."
Az új Gt. és Ctv. szakmai értékelése szempontjából hasznos támpontul szolgálhat, hogy a miniszteri levél alapján, a munka kezdetén melyek voltak az áttekinteni javasolt kérdéskörök. Amint Bárándy Péter írja, "Elképzelésem szerint a kodifikációs bizottság által megvizsgálni javasolt tárgykörök elsősorban a következőek lennének:
1. a részvénytársaságok vonatkozásában a most bevezetésre kerülő új tőke- és hitelezővédelmi rendelkezéseknek a korlátolt felelősségű társaságokra való kiterjesztésének indokoltsága;
2. a Gt. és a tőkepiaci törvény közötti szabályozási összhang biztosítása érdekében szükséges teendők;
3. a nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében a befektetővé-delem erősítése, a kisrészvényesek kapcsolattartását javító jogi megoldások áttekintése;
4. a nyilvános tőkepiacra be nem vezetett társaságok (a jellemzően kisvállalkozásként működő korlátolt felelősségű társaságok, zártkörűen működő részvénytársaságok) szervezetére és működésére vonatkozó szabályozás egyszerűsítését célzó jogi megoldások áttekintése (így pl. a közgyűlés összehívása nélküli döntéshozatal, vagy a létesítő okiratban foglaltaktól eltérő döntéshozatali eljárás utólagos jóváhagyása lehetőségének bevezetése);
5. a nyilvánosan működő részvénytársaságok, illetve a tőzsdén jegyzett cégek döntéshozatalával összefüggésben az elektronikus kommunikáció lehetősége jogi feltételeinek áttekintése;
6. az ún. corporate governance (felelős vállalat-irányítás) elveinek a hazai társasági jogba történő bevezetésének áttekintése, ideértve annak megvizsgálását is, hogy mely kérdések igénylik a jogszabályi szintű szabályozást, és mely esetekben elégséges, ha formálisan nem kötelező ajánlásokban kerülnek az ajánlott magatartási minták közzétételre;
7. sor kerüljön-e a szövetkezetekre vonatkozó szabályoknak a társasági törvénybe való beépítésére;
8. a cégjogi szabályozás továbbfejlesztésének elemzése, azzal összefüggésben, hogy a bíróság jövőbeni szerepe mire irányuljon, indokolt-e a cégbíróság munkáján belül a törvényességi felügyeleti és vitafeloldó hatáskört erősíteni;
9. az Európai Bíróság határozataira is figyelemmel a hazai szabályozás áttekintése, abból a szempontból, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.-nek az alkalmazandó társasági jogra vonatkozó rendelkezései elősegítik-e a szabad tőkeáramlás követelményének teljesülését;
10. a hazai és nemzetközi jogi jogfejlődés eredményeit hasznosítva a Gt. ún. konszern fejezetében foglalt szabályok felülvizsgálata."
A kodifikációs bizottság az előzőekben felsorolt kérdésekre is kiterjedő elemzését, koncepció tervezetét 2004 tavaszán bocsátotta szakmai vitára. A gazdasági érdekképviseletek, ügyvédi és közjegyzői kamarák, a bíróságok, valamint az egyetemek jogi karai részére megküldött tervezet fogadtatása kedvező volt, az átdolgozott szabályozási koncepciót mindazonáltal csak 2005 tavaszán fogadta el a Kormány. Az új Gt. és Ctv. megalkotása során irányadó alapelveket és tézispontokat - indokolásukkal együtt - a Kormány a Magyar Közlöny 2005. évi 51. számában (2005. április 19. MK II. kötet) tette közzé. A kodifikációs bizottság már a koncepció elfogadását megelőzően elkezdte az új törvények normaszövegének kidolgozását, csak ily módon volt esély arra, hogy az érdemi szabályozási kérdések megvitatása mellett kodifikációs szempontból is kiérlelt tervezet készüljön. A kodifikációs bizottság munkáját az ún. "nyitott jogalkotás" másutt gyakran csak üres frázisként használt követelményeinek teljesítése jellemezte. A törvénytervezetek az Igazságügyi Minisztérium honlapján bárki számára megismerhetővé váltak, még azt megelőzően, hogy hatályba lépett volna az elektronikus információs szabadságról szóló 2005. évi XC. törvény, amely ezt ma már kötelezővé teszi. Az új Gt., Ctv. tervezetére, valamint a csődtörvény módosítását célzó tervezetre több mint 50 érdekképviselet, kamara és egyesület tett észrevételt. A cégjogi szabályok a bíróságokkal folytatott érdemi párbeszéd és vita nyomán kerültek meghatározásra. Az Országos Érdekegyeztető Tanács és albizottságai a törvényjavaslatokról több alkalommal folytattak szakmai megbeszéléseket, az OÉT plenáris ülésén a munkaadói oldal kiemelte, hogy a törvényjavasla-tok előkészítése példaértékű volt.
Az új Gt. és Ctv. a már említett 2005 decemberében történt elfogadásukat követően a Magyar Közlöny 2006. évi 3. számában került közzétételre. A törvények hatálybalépésére - főszabályként - 2006. július 1. napjával kerül sor. A jogalkotási munka talán legkényesebb része az, amelynek funkciója, hogy biztosítsa a régi és az új szabályozás "ki-, illetve belépése" közti korrekt átmenetet. A kodifikációs bizottság álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy - eltérően az elmúlt évek szinte állandósult gyakorlatától, amikor is számos esetben csupán 8, 15 vagy 30 nap állt a jogalkalmazók rendelkezésére, hogy a jelentős, gazdasági tárgyú törvényeket hatálybalépésük előtt megismerhessék - az új Gt. és Ctv. kihirdetése és hatálybalépése között legalább fél esztendőnek kell eltelnie. Ennél is fontosabb, hogy a törvények hatálybalépésekor már működő gazdasági társaságok mikor, mely időpontig kötelesek társasági szerződésüket (alapszabályukat) az új törvény rendelkezéseihez (már, ahol ez a szabályok kógens mivoltából adódóan kötelező) hozzáigazítani?
Az 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) ezzel összefüggő szabályai ellentmondásosak voltak, a társaságok és a bíróságok számára nem volt egyértelmű, hogy az új törvény azon rendelkezései, amelyek nem testesültek meg a társasági szerződésben, alkalmazhatóak-e a létesítő okirat módosítására előírt határidő leteltét megelőzően? Az új Gt. 336. §-ának (2)-(3) bekezdése e tárgyban egyértelműen fogalmaz, a törvény hatálybalépése előtt alapított társaságok "... legfőbb szervüknek az e törvény hatálybalépését követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig kötelesek társasági szerződésüket e törvény rendelkezéseihez igazítva módosítani, és eddig az időpontig azt a Cégbírósághoz benyújtani. (...) A társasági szerződés (2) bekezdés szerinti módosításáig, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig az (1)-(2) bekezdés alá tartozó társaságoknak a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényt kell alkalmazniuk." Mindaddig tehát, amíg a társasági szerződés (alapszabály) módosítására nem kerül sor vagy az arra a törvényben meghatározott határidő le nem telik, a társaságok szervezetük és működésük minden vonatkozásában a korábbi törvény szabályait kell hogy alkalmazzák. Ha valamely vállalkozás a számára kedvezőbb új rendelkezéseket akarja alkalmazni, úgy 2006. július 1-jét követően erre bármikor jogosult, feltéve, hogy a társaság legfőbb szerve dönt a társasági szerződés (alapszabály) módosításáról. (Arra azonban nincs lehetőség, hogy a társaság a régi és az új törvény rendelkezései közül mintegy szemelgethessen és így állítson össze - akárcsak egy évre is - egy sajátos "harmadik" társasági törvényt.)
A szabályozott átmenet részét képezik azok a szabályok is, amelyek úgy teremtenek új működési feltételeket a jövőre nézve, hogy a hatálybalépést megelőzően kialakított szerződési jogviszonyokat nem kívánják kényszerítő erővel átalakítani. Említést érdemel ezzel kapcsolatban, hogy bár 2006 júliusát követően új közös vállalat alapítására nem kerülhet már sor, a korábban alapítottak változatlan feltételek mellett működhetnek tovább. Hasonlóképpen a társaság vezető tisztségviselői e feladatukat a jövőben nem láthatják el munkaviszonyban, de ez a körülmény nem hat ki az új Gt. hatálybalépése előtt megválasztott ügyvezetők jogállására. Az új Gt. 286. §-ának (4) bekezdése megszünteti a nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében az ún. vétójogot megtestesítő szavazatelsőbbségi részvény kibocsátásának lehetőségét, ez azonban nem érinti a korábban forgalomba hozott részvények tulajdonosait megillető jogosultságokat.
A szabályozási koncepció alapelvei között kiemelt súlyt kapott az az elvárás, miszerint "Biztosítani kell a társasági törvény és a cégtörvény közérthetőségét, más törvényekkel való összhangját (a kiszámíthatóság és a koherens szabályozás követelménye)". Az új Gt. és Ctv. országgyűlési tárgyalásával gyakorlatilag egyidejűleg lezajlott a tőkepiaci törvény azon módosítása, amely - egyebek között - több ponton változást hozott a vállalatfelvásárlás szabályozásában (2005. évi CLXXXVI. törvény). Ma már sajnos nem tagadható, hogy a Tpt.-módosítás - csak 2005-ben két nagy terjedelmű módosítására került sor - előkészítésének, majd országgyűlési vitájának körülményei gyakorlatilag kizárták a szakmailag kiegyensúlyozott jogászi teljesítményt. A Gt. tervezetében megjelenő egyes új rendelkezések indokolttá tették a számviteli törvény módosítását is (pl. az átalakulásra vonatkozó szabályokkal összefüggésben), de a társasági törvény is élt a számviteli törvény kínálta kodi-fikációs egyszerűsítési lehetőségekkel (pl. az elismert vállalatcsoport szabályozása kapcsán a Gt. felhasználja a számviteli törvény szerinti konszolidált beszámoló készítési kötelezettséget megalapozó definíciót). A társasági törvény kidolgozásával párhuzamosan a Magyar Könyvvizsgálói Kamara vezetésével elkészült az 1997. évi LV. törvényt felváltani hivatott új törvény tervezete. Figyelemmel arra, hogy a társasági könyvvizsgálóra vonatkozó rendelkezések részben a Gt., részben pedig a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamaráról szóló törvényben helyezendők el, szerencsésebb lett volna, ha az új könyvvizsgálói törvény országgyűlési tárgyalására szintén 2005 őszén sor kerülhet. Ennek hiányában nem garantálható, hogy a befektetői bizalom erősítése szempontjából fontos kérdéskör átfogó reformja egységes szabályozási szempontok szerint megy majd végbe. Sikeresebbnek bizonyult a változó társasági törvény és cégtörvény szabályainak a módosuló csődtörvénnyel (1991. évi XXXXIX. törvény) való összehangolása. A kapcsolódási pontok közül a legfontosabb, egyben legnyilvánvalóbb a végelszámolási szabályok cégtörvénybe történő áthelyezése volt, amely a csődtörvény címének módosítását is szükségessé tette. Emellett megemlítendő a vezető tisztségviselőkre irányadó szabályok megújítása, az ún. wrongful trading intézményével összefüggő szabályok a Gt.-be és a csődtörvénybe épültek be végül.
Az új Gt. kidolgozásának kezdeti fázisában felmerült, hogy a törvény új részvénytársasági típusként vezesse be a szövetkezeti részvénytársaság kategóriáját, amely a zártkörűen működő rt. jogi sajátosságaitól csak annyiban tért volna el, amennyire az a szövetkezeti együttműködés céljából, jellegéből mintegy kényszerítően következik (lásd mindenekelőtt az ún. változó jegyzett tőke és az egy részvényes - egy szavazat szövetkezeti alapelvét). Igen hamar kiderült azonban, hogy hiányzik a politikai támogatás a szövetkezeti jog érdemi megújításához, vagy akár a szocialista szövetkezeti jog kudarcát követően az 1875. évi kereskedelmi törvényhez való egyfajta visszatéréshez. Így a Gt. és a Ctv. parlamenti tárgyalásával egyidejűleg elfogadott új szövetkezeti törvény (2006. évi X. törvény) a szerző véleménye szerint nem segítette elő egy korszerű, a piacgazdasági viszonyokhoz igazodó szövetkezeti jog megteremtését. Az európai szövetkezetről szóló rendeletnek (lásd a 2003/72/EK rendeletet) a hazai jogrendszerbe való átültetését szolgáló törvénytervezet előkészítésére az új Gt. és a szövetkezeti törvény kihirdetése után került sor, a törvényjavaslatot már csak a 2006. évi parlamenti választások után megalakuló új kormány terjesztheti az Országgyűlés elé. (Az Európai Unió az adaptációs feladatok elvégzésére 2006. augusztus 18-áig adott időt.)
A változó társasági jogi szabályokhoz közvetlenül kapcsolódó, más törvényekben fellelhető rendelkezések módosításáról maga a Gt. gondoskodott. A 338-363. §-ok terjedelmes módosítás-füzére, bár kétségkívül növeli a társasági törvény paragrafusainak számát, a jogbiztonság követelménye érvényesülése szempontjából nélkülözhetetlen.
Indokolt egyértelművé tenni, hogy a "társasági jog" vagy a rokonértelmű kifejezésként használatos "vállalati jog" fogalma nem azonosítható magával a társasági törvénnyel. A társasági jog olyan átfogó kategória, amely anyagi és eljárási jellegű joganyagot foglal magába, sőt e fogalom ernyője alá vonhatók olyan rendelkezések is, amelyek jogszabálynak sem minősíthetők (így pl. a felelős vállalatirányítási ajánlások). Társasági jogi szabályoknak számítanak a cégek piacra lépésére, az onnan történő önkéntes vagy kényszerű távozásra irányadó törvények, valamint a gazdasági forgalomban való részvétel meghatározott viszonylatai (pl. egyes tőkepiaci tranzakciók társasági-részvényjogi kategóriákkal írhatók le). Az Európai Unió vállalati joga ezért a magyar Gt. hatálya alá tartozó szabályozási tárgykörökön kívül kiterjed a számviteli beszámolás rendjére, a könyvvizsgálatra és a könyvvizsgálókra irányadó követelményekre, a cégek regisztrációjával összefüggő jogi problémákra, valamint a szabályozott tőkepiacon tevékenykedő részvénytársaságok átlátható működésére, felvásárlására vonatkozó rendelkezésekre. A közösségi vállalati jog - valószínűleg még jó ideig - nem hagyhatja figyelmen kívül a kollektív munkajogi jogosítványok témakörét, bár a német ún. együttdöntési modell anakronisztikus voltát immár Németországban is mind többen ismerik fel.
A társasági törvény - figyelemmel az előzőekben írottakra is - e jogterület olyan központi, meghatározó (de nem egyedüli) jogforrása, amely mindenekelőtt a vállalat belső szervezeti és döntéshozatali rendjére irányadó szabályokat hivatott meghatározni. A társasági jogi szabályozás középpontjában álló társaság - mint Sárközy professzor írja az "A magyar társasági jog Európában" című munkájában - igen sokrétű, nyitott, komplex jogintézmény, vonzza a vegyes-atipikus alakzatokat, határai - Grosschmid Béni kifejezésével élve - enyhén szólva csipkések. Valamennyi társasági formára egyaránt érvényes társasági jogilag értékelhető definíciót adni ezért szinte reménytelen feladat." Nem tekinthetett el azonban ő sem a meghatározástól, amelyet négy alapvető ismérv kiemelésével teljesített. Eszerint a társaság mindenekelőtt a következő vonásokkal jellemezhető:
"a) szabad, önkéntes jogügyleti alapú keletkezés, mellérendelt és autonóm privát jogalanyok között, mégpedig
b) általában többalanyú és többoldalú polgári jogi szerződéssel,
c) a társasági szerződés a felek közös tulajdonára épülő, kifelé irányított és a tagok között kooperációs szervező (és nem szinnallagmatikus árucsere) szerződés,
d) a társaság szervezeti jellegű, és ehhez igazodóan szervezeti jogképességgel rendelkezik."
Az új társasági törvény előkészítése természetesen nem igényelte a gazdasági társaság alapvető fogalmi jellemzőinek az újragondolását. Indokolt volt azonban annak mérlegelése, hogy a "társaság mint szerződés" megközelítéshez képest, van-e és ha igen, hol, mennyiben létjogosultsága a "társaság mint tagjaitól elkülönült, független személy" felfogásnak. A személyegyesítő típusú társaságok jogképességgel (bt., kkt.) vagy jogi személyiséggel (kft., zrt.) való felruházása ugyanis alapvetően érintetlenül hagyja a társaság lényegadó vonását, annak szerződéses jellegét. (A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a jogi személyiség viszont már nem csupán a gazdasági forgalomban való részvételt elősegítő "jogi know how", hanem az a nyilvánosan működő részvénytársaság más társasági formáktól érdemben eltérő fogalomképző ismérvei közé tartozó sajátosság.) A gazdasági társaság mint a tagjai tartós együttműködéseként leírható szerződéses jogviszony feltételezi, hogy az állam (a törvényhozó) tiszteletben tartja a jogviszony alanyainak (a társaság tagjainak) döntési autonómiáját. A szerződési szabadság korlátozására csak indokolt esetben és az elérendő céllal arányos mértékben kerülhet sor.
A "szükségesség és arányosság" szempontjai nyilvánvalóan eltérő mélységű és mértékű beavatkozást tesznek szükségessé a zártkörűen és a nyilvánosan működő társaságok vonatkozásában. A jogi szabályozás érdemi választóvonala ma már nem a jogi személyiséggel nem rendelkező társaság és a jogi személyiségű társaságok között húzódik, hanem a tőkepiacra kilépő és az onnan távolmaradó társasági formák között. Azoknál a társaságoknál, ahol a tulajdonos jogállásából fakadó feladatok, jogok és az ügyvezetési teendők, felelősség általában nem, vagy csak részlegesen válik el egymástól, a társaság mint atipikus kooperációs szerződés működik és a törvényhozó - függetlenül az alkalmazott kodifikációs "technikától" - jellemzően diszpozitív, kisegítő szabályokat alkot. A nyilvánosan működő részvénytársaságnál a tulajdonosi kontroll nehézségei, az összetett belső szervezeti felépítés kizárják, hogy a társaság szerződéses jellege kapjon a törvényhozó részéről elsőbbséget. Ez a különbség - mint arról a továbbiakban még szó lesz - a Gt. konkrét rendelkezéseiben is kifejezésre jut, így pl. a zrt. és az nyrt. közti szabályozási eltérésekben.
Az új Gt. előkészítése során a kodifikációs bizottság olyan mértéktartó, árnyalt szabályozásra törekedett, amely a gazdasági élet felvetéseit mintegy visszaigazolva lép előre, ugyanakkor nem okoz zavart, jogbizonytalanságot valamely nem kellően kiérlelt elgondolás törvénybe iktatásával.
Az elmúlt 15 év ún. harmadik generációs társasági jogi reformmunkálata a Sárközy Tamás vezette kodifikációs bizottság felállításával vette kezdetét. Felvetődik a kérdés, hogy miért ekkor vált szükségessé egy új kódex előkészítése, volt-e annak alapos indoka, továbbá, hogy ez a munka mennyiben tért el céljait és remélt eredményeit illetően a két korábbi átfogó reformtól?
Az 1988. évi társasági törvény jelentősége nem szorul hosszabb igazolásra. Az 1959. évi Polgári Törvénykönyv megalkotása óta legjelentősebb magánjogi kódex katalizátor szerepet töltött be a gazdasági rendszerváltoztatásban, hatálybalépését követően - bár a piacgazdaság kiépítéséhez utóbb még számos fontos törvény elfogadására volt szükség - már senki sem gondolhatta, hogy az állami bürokrácia szocialistának nevezett tulajdonjoga meghatározó maradhat. Az első Gt. gyakorlati jelentősége mellett egyfajta jogi szimbólummá is vált, a jogi kérdésekben járatlan emberek is emlékeznek pl. a törvény számára és az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: 1988. évi Gt.)-ről gyakran mint a "gazdasági törvényről" hallhatunk. Az 1988. évi Gt. olyan társasági jogi - cégjogi modellt vázolt fel (jelentős mértékben az 1875-ös Kereskedelmi Törvény, a korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930. évi V. törvény, valamint az 1960-'80 közötti időszak német jogfejlődése eredményeit hasznosítva), amely legfontosabb elemeiben ma is irányadó maradt. Sárközy az 1988. évi Gt. jogi jellemzői közül a következő sajátosságokat emelte ki:
a) A törvény a korábbi "szektorális társulási joggal" szemben "szektor-semleges társasági jogot teremtett, ahol magán-, szövetkezeti és állami vállalkozások, természetes és jogi személyek, külföldiek és belföldiek - néhány kivételtől eltekintve, pl., hogy külföldi csak névre szóló részvényt szerezhetett - teljesen egyenlő feltételekkel vehettek részt gazdasági társaságban."
b) Az 1988. évi Gt. vállalkozóbarát szabályozás volt, "a Gt. szerint a gazdasági társaság alapvetően a privát autonómia, a civil társadalom intézménye, amelybe az állami beavatkozást - különösen a totális szocialista állam tudati maradványai folytán - intézményesen korlátozni kell. Ezért zárta ki a Gt., hogy hozzá (közigazgatási) végrehajtási rendelkezések fűződjenek, a társaságokra nézve az állam előírásokat csak törvényben állapíthat meg."
c) A régi Gt. a cégalapítás normatív rendszerét vezette be a korábbi koncessziós rendszerrel szemben.
d) Sárközy emlékeztet arra, hogy a "Gt. és kiegészítő jogszabályai igen sokat tettek a magánvállalkozásokért, "Az egyéni vállalkozás - egyéni cégalapítás lehetőségei (...) a Nyugat-Európában szokásosnál jóval liberálisabban kerültek megállapításra."
e) Az 1988. évi Gt. - így Sárközy - " ... a magyar - német kereskedelmi jogi tradíciókon túlmenően a modern társasági jogi tendenciákat is beépítette, már akkor jelentősen merített az Európai Unió társasági jogi irányelveiből."
Az 1997. évi Gt. (1997. évi CXLIV. törvény) társadalompolitikai jelentősége érthető okból nem mérhető elődjéhez. A mintegy kétéves előkészítő munka után - részben az első Gt. alkotóinak részvételével - előkészített törvény a szerző véleménye szerint mindenekelőtt az alábbi négy célkitűzést volt hivatott megvalósítani:
a) Az Európai Unióhoz történő csatlakozás jegyében Magyarországnak is teljesíteni kellett a közösségi társasági jogi irányelvekkel összefüggő jogharmonizációs feladatokat. Megjegyzendő, hogy az 1997. évi Gt. e kötelezettségnek csak részben tett eleget, így pl. a 2. sz. tőkevédelmi irányelv számos előírásával való összhangot a később elfogadott 2003. évi XLIX. törvény biztosította. (Más lapra tartozik, hogy a 2. sz. társasági jogi irányelv egyes rendelkezéseinek való megfelelés elősegítette-e egy korszerű társasági jogi szabályozás kialakítását.)
b) A jogalkotó választ keresett a jogalkalmazás által felvetett értelmezési problémákra is. Ennek kapcsán a legjelentősebb változást a kodifikációs megközelítés átalakítása hozta. Az 1988. évi Gt. 20. §-a szerint "A tagok a társasági szerződés tartalmát - e törvény és más jogszabályok keretei között - szabadon állapíthatják meg; a törvénynek a társasági szerződésre vonatkozó rendelkezéseitől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja." Az 1997. évi Gt. ezzel szemben nem csupán a részvénytársaság, hanem valamennyi társasági forma vonatkozásában a kógens megközelítés mellett tette le a garast. A törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint "A tagok (részvényesek) e törvény rendelkezésétől akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. A tagok (részvényesek) e törvény, illetve a jogszabályok keretei között a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) tartalmát szabadon állapíthatják meg." A kodifikációs megközelítés megváltoztatása nem jelentette azt, hogy a törvényhozó érdemben is szakítani kívánt a régi Gt.-nek a szerződési szabadság alapelvét valló felfogásával. Mindazonáltal az 1988. évi Gt.-ben alkalmazott szabályozási módszer jobb volt, a jogalkalmazó számára mintegy stilárisan is egyértelművé tette, hogy liberális ihletésű törvény került elfogadásra.
c) Az 1997. évi Gt. óvatos - de így is komoly vitákat kiváltó - elmozdulást hozott a részvénytársaságra vonatkozó jogfelfogás több mint egy évszázadra visszatekintő hazai történetében. A törvény - bár fenntartotta az egységes részvénytársaság fogalmat - a cégjegyzékben már feltüntetni rendelte, hogy a részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik. Az 1997. évi Gt. a zártkörű részvénytársaság tekintetében kizárta, hogy bemutatóra szóló részvény kerüljön kiállításra és ezzel elindított egy, a részvényes anonimitását utóbb teljes körűen megszüntető jogalkotási folyamatot. A részvénytársasági fejezet változásait kiegészítette a vállalatfelvásárlás első hazai szabályozásának megjelenése a törvény zárórendelkezései között. Az 1997. évi Gt.-nek a részvénytársaságra irányadó szabályai már közelebb állnak a 2006. évi IV. törvényben foglaltakhoz, mint akár a Kt., akár az 1988. évi VI. törvény szerinti rendelkezésekhez.
d) A jogalkotó 1997-ben - csakúgy mint minden átfogó törvénymódosításkor - célul tűzte ki a korábbi évek módosítása nyomán néhol kaotikussá vált normaszöveg pontosítását, a társasági törvény rendelkezéseinek egyfajta konszolidációját.
Az 1997. évi Gt. kihirdetését követően nem egész hat év múltán az új kodifikációs bizottság 2003-ban történt felállítására azután került sor, hogy elkészült az a törvénytervezet (utóbb 2003. évi XLIX. törvényként került kihirdetésre), amely biztosította, hogy a Gt. teljeskörűen eleget tegyen az Európai Unió társasági jogi irányelveiben foglalt követelményeknek. Indokolt a kérdés, hogy egy törvénymódosítás után, amellyel Magyarország teljesítette az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit, volt-e oka, értelme egy átfogó reform végigvitelének?
A válasz megfogalmazása során mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy a jogharmonizációs feladatok teljesítése nem jelentette egyszersmind azt is, hogy a Gt. és a tág értelemben vett társasági jog minden vonatkozásban megfelelt a befektetők, a piac elvárásainak. (Az EK irányelvek esetenként - lásd pl. a 2. sz. tőkevédelmi irányelv rendelkezéseinek döntő többségét - kifejezetten ellentétesek az ésszerű üzleti megfontolásokkal.) A társasági jog korszerűsítése érdekében szükséges teendők áttekintésére (jogössze-hasonlító elemzés elvégzésére stb.) nem volt alkalmas a jogharmonizációs feladatok teljesítésére rendelkezésre álló rövid idő. A tanulmány bevezetőjében idézett miniszteri felkérő levélben felsorolt számos kérdés illetve témakör alapos vizsgálata ugyanakkor elkerülhetetlenné vált, ha a magyar jogalkotó meg kívánta őrizni a társasági jognak a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiálló versenyképességét.
Az átfogó felülvizsgálat másik, nem titkolt célja kodifikációs természetű volt. Az 1997. évi Gt. elfogadása óta eltelt időben maga a törvény is több ízben módosult (ennek nyomán feltűntek a 226/H és 226/I. §-ok), de méginkább a jogi környezet ment keresztül jelentős átalakuláson. (Megemlítendő pl. a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, a Gt. hatálybalépését követően is számos alkalommal módosult a Munka Törvénykönyve vagy épp a felszámolásról szóló 1991. évi XXXXIX. törvény. Jelentős átalakulás ment végbe az ún. pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozásban éppúgy, mint a hírközlés vagy az energetikai törvények területén.) A jogalkalmazó számára fontossá vált a jogi fogalmak pontosítása, a törvények közti kapcsolódások és elhatárolások áttekinthetőbbé tétele.
Az átfogó reform munkálatai kapcsán nemcsak annak célja, tartalmi szempontokon nyugvó létjogosultsága szorult igazolásra, hanem időzítése is. Az új Polgári Törvénykönyv - 1998 óta folyamatban lévő - előkészítése során felmerült, hogy a társasági törvény az új Ptk. önálló könyveként kerüljön újraszabályozásra. Ez a kodifikációs megoldás egyben azt is jelentette volna, hogy a magánjogi kódex megalkotása előtt már nem indokolt a Gt.-t átfogó revízió alá vonni és új, önálló törvényben szabályozni. A kodifikációs bizottság által elkészített szabályozási koncepció elvetette végül a Gt. "kodifikációs önállóságának" megszüntetésére irányuló javaslatot. (Megjegyzendő, hogy a koncepció tervezet szakmai vitája során az érdekképviseletek, az igazságszolgáltatás szervezetei gyakorlatilag egyhangúan a Ptk.-ba történő "beolvasztással" szemben foglaltak állást.)
Még egy fontos érv szólt a Gt. kodifikációs szempontú különtartása és a társasági jogi reformnak az új Ptk. előkészítése befejezését megelőző végig-vitele mellett. Szó volt már e dolgozatban arról, hogy a társasági jog a mindenkori társasági törvénynél átfogóbb kategória, a reform során sem csupán a Gt. rendelkezéseinek felülvizsgálata vált szükségessé. Ha a társasági törvény a Polgári Törvénykönyv részévé válik, úgy mintegy arra tenne - egyébként sikertelen - kísérletet a jogalkotó, hogy a Gt.-t kimetssze a társasági jog eleven, számos törvény számtalan ponton összefüggő, kölcsönhatásban lévő szövetéből. Az időzítéssel összefüggésben pedig nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy a társasági jog fejlődésének dinamikája más, mint a Ptk. egyes könyveinek hatálya alá tartozó területeké. Nem csupán arról van szó, hogy pl. az örökjog lassabban változik, mint a tőkepiaci tranzakciók joga, hanem arról is, hogy a társasági jog területén a piac szabályozó szerepe folytán az állami beavatkozás természete, iránya, felelőssége más, mint amikor pl. a családjogi kapcsolatok távlati reformjáról kell határozni. A Polgári Törvénykönyv egyes könyvei esetenként igénylik az 5-10 éven át tartó előkészítést, a társadalom tagjainak, csoportjainak felfogásában elmozdulás 1-2 év alatt nyilvánvalóan nem megy végbe. A társasági jog terén azonban végzetes lemaradáshoz vezethet a cselekvéstől való indokolatlan tartózkodás.

2. Jogfejlődés és szabályozási verseny az Európai Unió tagállamaiban

Az Európai Unió tagállamainak társasági joga az elmúlt 10-15 évben az intenzív változás, átalakítás szakaszába lépett. A szakirodalom által ezt, a mai napig sem lezárult korszakot okkal jellemzik úgy, hogy az az állandósult reform időszaka, a jelentős tradíciókkal rendelkező országok éppúgy évente, kétévente módosítják társasági jogukat, mint az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó és esetleg rövidebb múltra visszatekinteni képes tagállamok. Közhely, hogy a reform egyfajta - a szó jó értelmében vett - "szabályozási versenybe" fordult át, a nemzeti jogalkotó már nem tekinthet el attól, hogy a másik 24 tagállam valamelyikében milyen jogi megoldás lépett hatályba.
A szabályozási verseny célja, hogy az adott tagállam a vállalkozók, a vállalkozni szándékozók számára olyan jogszabályi kínálatot biztosítson, amely összességében kedvezőbb más országok törvénybe foglalt ajánlatához képest. A befektetőbarát jogi környezet kialakítása ugyanakkor nem azonos az előírások felszámolásával, a dereguláció mellett a regulációnak is érdemi szerep jut. A feladat nehézsége épp az állami beavatkozás ésszerű, arányos mértékének kialakításában rejlik. Dönteni kell arról, melyek azok a kérdések, ahol a jogalkotó mintegy rákényszerül a piaci önszabályozó mechanizmusok korrekciójára, valamint válaszra vár az is, hogy erre milyen módon, milyen jogi köntösben kerüljön sor. (Mely esetben kell jogszabályt alkotni, mikor elegendőek pl. az állami szankciók kilátásba helyezésével nem rendelkező felelős vállalatirányítási ajánlások, tőzsdei szabályzatok.) Az európai tagállamok jogfejlesztő munkálatait a kiegyensúlyozottság jellemzi, a nemzeti jogalkotók a "verseny" jegyében sem kényszerültek ezidáig túlzott, már a hitelezői biztonságot veszélyeztető változásokra. Meghaladná e dolgozat kereteit a nemzeti jogalkotásban végbemenő reformok részletes bemutatása. Mindazonáltal indokolt felvillantani a törvénymódosítások néhány jellemző vonását.
A német törvényhozó 1995-ben mentesítette az 500 alkalmazottnál kevesebb munkavállalót foglalkoztató részvénytársaságokat a dolgozói participáció szabályainak alkalmazása alól. 1998-ban szigorította a könyvvizsgálóra irányadó rendelkezéseket és részletesebb szabályok előírásával próbálta erősíteni a felügyelőbizottságnak az igazgatóság feletti ellenőrző szerepkörét. A Theodor Baums vezette szakértői csoport ajánlásának közzétételét követően 2002-ben az ún. Cromme bizottság is megalkotta a felelős vállalatirányítás ajánlásait tartalmazó (azóta már több ízben módosított) kódexet és a részvénytársaságról szóló törvény kötelezi a társaságokat, hogy éves beszámo-lóikban nyilatkozzanak az Ajánlásban foglaltak teljesítéséről, vagy annak elmaradása indokairól. A német törvényhozás - még a 13. sz. társasági jogi irányelv elfogadását megelőzően - 2001-ben megalkotta a vállalatfelvásárlás szabályait tartalmazó törvényt, az angolszász jogi megközelítés megjelent tehát Németországban is. Az elmúlt évek számos modernizációs lépése közül kiemelendő a 2005. évi törvénymódosítás, amely a részvényesi joggyakorlást elősegítendő - egyebek között - a szavazati jogok 1%-ával rendelkező részvényesek számára is lehetővé teszi az ún. kisebbségi jogok érvényesítését. A törvényhozó ugyanakkor fellépett az obstrukciós célú részvényesi magatartás ellen, így pl. a részvénytársaság ügyvezetését nem terheli válaszadási kötelezettség az olyan, közgyűlésen feltett kérdések vonatkozásában, amelyekre nézve a társaság honlapja már megfelelő információkat tartalmaz.
A francia társasági jogi reformlépések közül indokolt kiemelni az egyszerűsített, zártkörűen működő részvénytársaság (société par actions simplifiées) típusának 1995-ben történt bevezetését, amelyet 1999-ben további, a gyakorlati tapasztalatokra reagáló módosítás követett. A 2001. év májusában elfogadott átfogó törvénymódosítás elősegítette a részvényesek perlési jogának érvényesítését, továbbá - számos más korrekció mellett - módot adott az igazgatóság élén álló személy által egyszemélyben gyakorolt elnök-vezérigazgatói poszt szétválasztására is. A részvényesek ezt követően az alapszabályban nemcsak a német dualista és az angolszász board modell között választhatnak, hanem módjukban áll az egységes igazgatótanács keretei között a menedzsment feletti független, külső személy általi ellenőrzés szisztémáját preferálni. A 2003-as év során új törvény került elfogadásra (2003. augusztus 2. - 2003-706. sz. törvény), amely a korlátolt felelősségű társaság esetében 7500 euróról 1 euróra szállította le az általános jegyzett tőke törvényi minimumát.
Az olasz társasági jog korszakos jelentőségű éve a 2001-es esztendő volt, egyebek között ekkor módosult az olasz polgári törvénykönyv is, amely érdemben átalakította a társasági jog anyagi jogi szabályait. (Lásd a 366. sz., 2001. október 3-ai törvényt.) A törvény nyomán 4 végrehajtási rendelet is elfogadásra került, a gyors, rugalmas jogalkotói lépések megtétele szempontjából kétségkívül praktikusabb a kormányrendeleti forma a törvénynél. A kódex a vállalatcsoport szabályozás bevezetése mellett érdemi változást hozott a társaság irányítási-ellenőrzési modelljét illetően is. A hagyományos olasz minta szerint a társaság vezetésére az igazgatóság vagy az erre kijelölt ügyvezető a jogosult, amely illetve aki továbbruházhatja hatáskörét a munkavállalók csoportjára illetve az ügyvezető igazgatóra. A kontroll funkciót egy ún. auditori bizottság (collegio sindicale) gyakorolja, amely - a tőzsdei részvénytársaságok kivételével - a társasági könyvvizsgáló szerepét is betöltheti. A módosítás a nem tőzsdei cégeknél is erősíti a társasági könyvvizsgáló függetlenségét, eltiltva az audit bizottságtól az éves beszámoló jóváhagyására vonatkozó tevékenységet. A törvénymódosítás lehetővé teszi továbbá, hogy a tradícionális társasági szereposztás helyett a részvényesek az angolszász board rendszert vagy a német modellt is választhassák. A három változat alaposabb összevetése mindazonáltal arra enged következtetni, hogy a különbségek inkább az elnevezésben, nem pedig az egyes vezetési minták tartalmában keresendők. (Különös tekintettel arra, hogy a német igazgatóság-felügyelőbizottság modelljének alkalmazása nem jár együtt a munkavállalói részvétel szabályainak alkalmazásával.)
A spanyol jogalkotó 2003-ban a személyegyesítő jellegű vállalkozások piacralépését megkönnyítendő, bevezette a korlátolt felelősségű társaság egyszerűsített altípusát (Sociedad Limitada - Nueva Empresa), amelynek tagjai a jogszabályban előírt - a feltétlenül szükséges minimumra korlátozott szabályokat tartalmazó - társasági szerződésminta kitöltését követően kérhetik a vállalkozás regisztrációját. A bejegyzésre 24 órán belül kell hogy sor kerüljön. Figyelemmel arra, hogy a társaság tagjai továbbra is kötelesek a cégbejegyzés előtt a közjegyzőnél személyesen megjelenni, a cégalapítás mintegy 48 órát vesz igénybe. (Lásd a 7/2003. sz., április 1-jén elfogadott törvényt.) Az új társasági típus választásának előfeltétele a törvényi szerződésminta alkalmazása és az elektronikus adatátviteli eszközök használata. Az új társasági altípus elemzésére vállalkozók kiemelik azt a körülményt, hogy a törvény miközben korlátozza a társaság alapításának során a szerződési szabadságot (feltéve persze, hogy a tagok ezt a formát választják), ugyanakkor mintegy ezt ellensúlyozandó, gyors és olcsóbb cégalapításra ad lehetőséget. Kérdéses ugyanakkor, hogy indokolt volt-e e célból egy önálló társasági alforma kialakítása.
Hollandiában 2005-ben lépett hatályba a polgári törvénykönyv második kötetének azon módosítása, amely az ún. "nagy részvénytársaságok" vonatkozásában erősítette a részvényesek tulajdonosi jogait és a munkavállalókat képviselő tanácsok részvételi lehetőségét a társaság életében. Eltérően a korábbi szabályoktól, a közgyűlés - nem pedig a felügyelőbizottság - jogosult az igazgatóság tagjainak a megválasztására, visszahívására, a társaság életében jelentős döntések közgyűlési hozzájárulást igényelnek. Eltérően pl. a magyar szabályozástól, a holland részvényjog a közgyűlést korábban nem tekintette a társaság "legfőbb szervének", a törvény - hasonlóan az 1965. évi német részvénytársasági törvényhez - alapvető hatásköröket kötelező jelleggel a felügyelőbizottsághoz telepített. (A módosítás az üzemi tanács befolyását is erősítette a felügyelőbizottság rovására.)
A holland igazságügyi minisztérium és gazdasági minisztérium megbízásából dolgozó szakértői csoport 2004 májusában tette közzé javaslatát a zártkörű korlátolt felelősségű társaság szabályozásának reformjára vonatkozóan. Az 1972-ben bevezetett társasági típus (amely hasonlóan a belga szabályozáshoz, egyetlen lényeges szabályozási ponton sem tért el a nyilvánosan működő részvénytársaságra irányadó rendelkezésektől) egyszerűsítése a holland jogalkotás kiemelt feladatává vált. Az arányos mértékű dereguláció a tagok szerződési szabadságának az erősítését, a diszpozitív szabályozási megközelítés érvényesítését jelenti majd. A szakértői elemzés alapján készült törvényjavaslat várhatóan 2006-ban vagy 2007-ben kerülhet elfogadásra.
A tanulmány bevezetőjében már említés történt az új angol társasági törvény előkészítéséről. Az 1998-ban megkezdett átfogó reform 2005 őszén jutott abba a fázisba, hogy a törvényjavaslat parlamenti tárgyalása megkezdődhessen. A javaslat kiemelt figyelmet fordít a kis tőkeerejű, zártkörűen működő gazdasági társaságokra irányadó szabályok egyszerűsítésére. A törvény előkészítői felismerték, hogy mivel a gazdasági társaságok több mint 90%-a az Egyesült Királyságban is 5 vagy annál is kevesebb részvényessel működik, a szabályozás középpontjában a rájuk vonatkozó szabályokat kell állítani. Az indokolatlan adminisztratív terhek alól a cégeket mentesíteni kell, így pl. a jövőben - a törvény illetve a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a private company részvényesei nem tartanak majd éves közgyűlést, mentesülnek az összehívás, lebonyolítás költségeinek viselése alól. A törvény a kötelező auditálási értékhatárt is felemelné, mintegy 69 000 társaságot szabadítva fel az éves beszámoló kötelező auditáltatásának kényszere alól. A tőzsdei cégek vonatkozásában ugyanakkor a törvény és a felelős vállalatirányítási ajánlások - összhangban az 1990-es évek elején kialakított corporate governance gyakorlattal - erőteljes átláthatósági követelmények teljesítését várják el a menedzsmenttől, a társasági könyvvizsgálótól, a részvénytársaság által alakított javaslattevő illetve a board részére véleményt nyilvánító bizottságoktól.
A társasági törvény javaslatának előkészítése nem jelentette azt, hogy az 1985. évi társasági törvény több évig változatlan maradhatott volna. Az elmúlt években a társaság és a részvényesek közötti e-kommunikáció jogi feltételeitől kezdve, az ún. treasury shares újraszabályozásáig számos fontos törvénymódosításra sor került.
Az észak-európai országok közül 2005 nyarán Svédország fogadott el új társasági törvényt, amely az 1975. évi kódex helyébe lépett. Folyamatban van a finn törvény reformja is. A törvényi változások számossága nem fedheti el azonban, hogy a tagállami reform jelentős része nem ölt jogszabályi formát. Az elmúlt években Európában több mint 50 corporate governance ajánlás került elfogadásra, némely országban - így az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában - több is. Megjegyzendő, hogy - a némiképp megkésve 2004 telén - a Budapesti Értéktőzsde által közzétett felelős vállalatirányítási ajánlásban rögzített szabályok a részvényesi érdekek védelme, a részvényesi jogok gyakorlásának elősegítése szempontjából jelenleg még távol vannak az Európában napjainkra kialakított elvárásoktól.
A tagállami törvényalkotás terén bekövetkezett változások tartalmi jellemzőinek vázlatos áttekintését követően indokolt röviden összefoglalni e felgyorsult jogfejlesztés bekövetkeztének az okait:
a) A tagállami társasági jogi szabályozási kedvre kétségkívül ösztönzően hatott az a körülmény, hogy az 1990-es években, egészen a 2001 őszén elfogadott európai részvénytársaságról szóló rendelet megalkotásáig, a közösségi társasági jog nem tudott érdemi eredményt felmutatni. A jogharmonizáció stagnálása egyrészt azt jelentette, hogy a nemzeti jogalkotó megőrizhette ezen a területen szabályozási kompetenciáját, másrészt pedig, hogy közösségi jogforrások hiányában a cselekvésnek nemcsak a lehetősége, de a globalizált világ eseményeire való reakció kötelezettsége is sokáig egyedül a tagálla-mokra hárult.
b) A tagállami társasági jog modernizációját indokolttá tették az ún. nemzetközi kihívások (az eufémizmus használatakor jellemzően visszaéléseket, botrányokat kell érteni), de pl. az a körülmény is, hogy ha egy németországi vagy svédországi székhellyel rendelkező részvénytársaság a new york-i tőzsdén kívánja részvényeit forgalmazni, úgy nem tekinthet el az ezzel összefüggő amerikai (pl. számviteli) követelmények figyelembevételétől. A jogalkotónak pedig meg kell alkotnia az erre vonatkozó szabályokat.
c) Ha a szabályozási verseny - kezdetét természetesen csak szimbolikus értelemben - konkrét időponthoz kívánjuk kötni, úgy az kétségkívül 2001 márciusában határozható meg. Az Európai Bíróság ekkor hozta meg az ún. Centros ügyben döntését (C-212/97). Az azóta több száz dolgozatban tárgyalt, elemzett határozat új megvilágításba helyezte a székhely elv jövőbeli alkalmazhatóságát. Másként fogalmazva az Európai Bíróság 2001-ben megtette az első jelentős lépést a tagállamok társasági jogi jogalkotási monopóliumának a felszámolása irányában; utóbb ezt a lépést két további követte, 2002 novemberében az Überseering ügyben (C-208/00) hozott ítélet, 2003 szeptemberében pedig az Inspire Art ügyben hozott határozat (C-167/01). Az Európai Bíróság döntései nyomán a tagállami jogalkotónak fel kellett tennie a kérdést, hogy továbbra is ragaszkodik-e a más államokban avultságuk miatt már megszüntetett szabályokhoz és ez esetben egyben vállalja, hogy a vállalkozások egy része pusztán a nemzeti jog előírásainak a megkerülése végett választja majd székhelyül valamely másik EU-tagországot, hogy aztán pl. fióktelepként jelenjen meg emitt vagy pedig maga is a modernizáció, a reformok útjára lép. Megjegyzendő, hogy napjainkban úgy tűnik, hogy esetenként épp az Európai Unió Bizottsága által koordinált jogszabályalkotó tevékenység helyezkedik szembe az Európai Bíróság irányvonalával és annak a jogfelfogásnak nyújt segítséget, amely a székhely elvre hivatkozva, abba mintegy "belékapaszkodva" kívánja megőrizni a mára anakronisztikussá vált jogi konstrukcióit. (Lásd pl. az európai részvénytársaságról szóló rendeletet, amely a részvénytársaság székhelyének áthelyezése esetén kizárja annak a lehetőségét, hogy a társaság az ún. fogadó országban úgy kerüljön regisztrálásra, hogy eközben megőrizhesse az alapítása helye szerinti társasági jog alkalmazásának a lehetőségét.)
d) A szabályozási verseny ösztönzője végül magának a versenynek az önmagára visszaható, öngerjesztő hatása is. A tagállamok számon tartják egymás eredményeit (ezt az Európai Unió Bizottsága vagy éppen a Világbank felmérései is elősegítik), az ésszerűnek tűnő szabályozási elképzelések újabb és újabb országban kerülnek bevezetésre. Példaként említhető a tagjainak korlátozott felelősségével, zártkörűen működő társaságok általános jegyzett tőkéjére vonatkozó rendelkezések átalakítása. Kezdetben az Egyesült Királyságban és Írországban, majd a 2003. évi törvénymódosítás óta Franciaországban is mód van arra, hogy névleges összeggel alapítsanak társaságot. A 2005-ös esztendőben Németországban is - bár egyelőre sikertelen - kísérlet történt a GmbH tőkeminimumának 25 000 euróról 10 000 euróra való leszállítására. A közeljövőben várhatóan Hollandiában is sor kerül hasonló jogalkotói lépésre.
Az elmúlt másfél évtizedben a tagállamokban végbemenő társasági jogi reform irányáról oly módon is tájékozódhatunk, ha összevetjük az egyes kodifikációs munkákban rögzített célkitűzéseket. A már említett brit törvényjavaslathoz fűzött magyarázat négy meghatározó cél teljesülését várja a tervezet elfogadásától:
a) A törvényjavaslat erősítené a hosszú távú befektetői kultúrát, valamint a részvényesek részvételi hajlandóságát a társaság működésének ellenőrzésében.
b) A jogi szabályozást színvonalasabbá tenné, érvényesülne az ún. "think small first" gondolata.
c) A törvény megkönnyítené a cégalapítást és a társaság működtetését.
d) A törvényhozói hatáskörök részleges delegálásával rugalmasabb, gyorsabb reagálásra képes jogalkotásra adna a jövőben lehetőséget.
A holland private company (vagyis az ún. "B.V." szabályozás) átalakítási javaslatát összefoglaló, 2004 májusában készült szakértői javaslat az alábbi iránymutató elveket fogalmazta meg:
a) Törekedni kell a kogens szabályok csökkentésére, a B.V. társaság tekintetében az opcionális rendelkezéseknek kell meghatározó szerepet játszaniuk. Fontos, hogy a részvényesek döntési autonómiája erősödjön.
b) El kell törölni a nem kellően hatékony rendelkezéseket, enyhíteni kell a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terheket. Kiegyensúlyozott hitelezővédelmi szabályokra, arányos tőkevédelemre van szükség.
c) A szabályozásban rejlő (jog)bizonytalanságot csökkenteni kell.
d) A szabályozást közelíteni kell az Európai Unió és más tagállamok jogfejlődésének eredményeihez.
A szakértő által készített elemzés annak ellenére, hogy tárgya nem általános jelleggel, hanem csak egy meghatározott társasági forma tekintetében foglalkozik a társasági jog modernizációjának kérdéseivel, igen hasonló elvárásokat vázolt fel, mint amelyek megvalósítására a 2001. évi olasz társasági törvény módosítás is törekedett. Ferrarini dolgozata (Company Law Reform in Italy: Real progress? - 2005. Mohr Siebeck 658-697) négy címszó alá rendezte a reform célkitűzéseit. Eszerint a szabályozás rugalmasabbá tételére, a társasági jog részleges deregulációjára (különös tekintettel a zártkörűen működő társaság vonatkozásában) és regulációjára (mindenekelőtt a tőzsdei részvénytársaságok átláthatóbb működésének biztosítása, a társasági könyvvizsgáló összeférhetetlensége szabályozása jegyében), valamint mindezek együttes eredményeként az olasz társasági jog versenyképességének javítására van szükség.
A példák sora még folytatható volna, de mind a konkrét törvénymódosítások, mind pedig a szabályozási célkitűzések alapján kirajzolódik néhány olyan sajátosság, amelyek a tagállamok közti szabályozási versenyt jellemzik:
- A nemzeti jogalkotás jellemzően a piac, a gazdasági élet szereplőinek igényeire reflektál, a módosítások (legyen szó az elavult szabályok kiiktatásáról vagy a társaság iránti befektetői bizalmat erősíteni hivatott rendelkezésekről) célja és megoldási módozatai a "gyakorlatiasság" jelzőjével írhatók le.
- Az egyes tagállamok jogalkotással foglalkozó hivatalai éppúgy mint az ott bejegyzett vállalkozások figyelemmel kísérik más tagországok jogi eredményeit, fejleményeit. Ennek következtében a korábban élesen eltérő szabályozási modellt követő tagállamok joga is közelít egymáshoz. A fokozatos konvergencia megnyilvánul a részvénytársaságok irányítási modelljében végbemenő változásban: nem csupán azon országok köre bővült, ahol a törvényhozó a társaság alapszabályára bízza a szabályozási minták közül történő választást, hanem az angolszász board rendszert is (bár sosem fogják felügyelőbizottságnak hívni) áthatja a duális modell azon gondolata, hogy a menedzsment tevékenységét a független, a társasághoz az igazgatótanácsi tagságtól eltekintve nem kötődő személyek felügyeljék. Az elmúlt években Németország a vállalatfelvásárlási törvény elfogadásával, az igazgatóság és a felügyelőbizottság közti személyi összefonódások (pl. a volt vezérigazgató sok esetben szinte automatikusan került utóbb a felügyelőbizottság élére) elleni fellépéssel, érzékelhetően nagyobb szerepet szán a részvénytársaság feletti külső, piaci kontrollnak. A nemzeti jogalkotás közeledésére - paradox módon - épp a közösségi jog által lefedetlen területeken kerül sor, ma már talán megkockáztatható, hogy a valóban hatékony jogharmonizációt az alulról, tagállami kezdeményezésre megvalósuló spontán szabályozási verseny szolgálja leginkább.

3. Az Európai Unió társasági jogának alakulása

Annak ellenére, hogy az Európai Unió társasági joga egyaránt kritika tárgya lehet ott, ahol sikerült közösségi jogforrást elfogadni és ott is, ahol erre a tagállamok véleménykülönbsége miatt nem került sor, nem vitatható az EU Bizottság által irányított jogalkotási munka jelentősége, hatása a magyar társasági jog jövőjére nézve. Fokozottan igaz ez akkor, ha a közösségi társasági jogi jogalkotás közelmúltját vesszük szemügyre.
Az EU társasági jogának története - bár kétségkívül némiképp önkényesen - 5 korszakra tagolható. Az első időszak az 1960-as évek végétől az 1990-es évek elejéig tartott, ekkor születtek meg az ún. elsőgenerációs társasági jogi irányelvek, ekkor készültek továbbá azok az irányelv tervezetek is, amelyek elfogadására már kidolgozásuk pillanatában sem volt sok esély (lásd az 5. sz. társasági jogi irányelv tervezetet a társaságok belső szervezeti rendjéről vagy pl. a német minta alapján készült 9. sz. irányelv tervezetet a vállalatcsoportról). Az első generációs társasági jogi irányelvekkel, amelyeknek hatálya nem terjed ki a tagok korlátlan felelőssége mellett működő társaságokra, a közösségi jogalkotó részletes, meghatározott kérdésekben lényegében a nemzeti társasági jog helyébe lépő szabályok megalkotására törekedett.
A közösségi jogalkotás sorát az 1. sz. társasági jogi irányelv nyitotta meg (a Tanács 68/151/EGK irányelve), amely mindenekelőtt a cégnyilvánosság közösségi szinten összehangolt feltételeit (az rt., a betéti rt. és a kft. által közzéteendő legfontosabb cégadatokra kiterjedő követelményt) határozta meg. Az irányelv emellett korlátozta a létrejött (a cégregiszterbe bejegyzett) gazdasági társaság társasági szerződése elleni jogorvoslat lehetőségét. Eszerint a létesítő okirat jogi hibájának csak kivételes esetben lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amely a gazdasági forgalom biztonságát is veszélyeztető módon a társasági szerződés semmissé nyilvánítását eredményezheti. Az 1. sz. irányelv sajátos kiegészítése a 11. sz. társasági jogi irányelv (lásd a Tanács 89/666/EGK irányelvét), amely a külföldi székhelyű vállalkozások más tagállamban lévő fióktelepére vonatkozóan közzéteendő adatok minimális körét állapította meg.
A 2. sz., ún. tőkevédelmi irányelv (lásd a Tanács 77/91/EGK irányelvét) hatálya a kft.-re nem, csak a részvénytársaságra és betéti részvénytársaságra vonatkozik. (Az Egyesült Királyság és Írország esetében ez azt jelentette, hogy a zárkörűen működő private company-t nem vonták az irányelv hatálya alá.) A 2. sz. társasági jogi irányelv - amelynek az eltelt évtizedek során talán a legtöbb kritikai észrevételt kellett elszenvednie - két nagyobb szabályozási témakörrel, a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásával és a részvénytársaság saját tőkéjének a védelmével foglalkozik. (Az irányelv egyes szabályai által felvetett kérdésekre, problémákra még visszatérek.)
A 3. sz. és a 6. sz. társasági jogi irányelvek (lásd a Tanács 78/855/EGK és a 82/891/EGK irányelvét) az egyes tagállamokban működő korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok általános jogutódlás mellett végbemenő fúziójára (beolvadás, egyesülés) és szétválására irányadó szabályok közelítésére vállalkozott. Az irányelvek jogharmonizációs jellegű törekvése nem vonatkozik a határon átnyúló egyesülések jogi szabályozására, arról csak jóval később, a 2004-ben elfogadott új irányelv (lásd a Tanács 2004/56/EK irányelvét) gondoskodik.
A 4. sz. és a 7. sz. társasági jogi irányelvek (lásd a Tanács 78/660/EGK irányelvét és a 89/666/EGK irányelvét) valójában csak a tág értelemben vett társasági jog fogalmi körébe sorolhatók, az éves és az éves konszolidált beszámoló készítés követelményeinek meghatározása szempontjából legfontosabb szabályokat rögzítik. Jelentőségük a nemzetközi számviteli standardoknak az EU Bizottsága általi folyamatos átültetésével fokozatosan csökken. A számviteli irányelvekhez kapcsolódik tartalmilag a társasági könyvvizsgálóról szóló 8. sz. irányelv (lásd a Tanács 84/253/EGK irányelvét).
Az első generációs társasági jogi irányelvek közül az utolsó a 12. számot kapta (lásd a Tanács 89/667/EGK irányelvét). Az irányelv kötelezővé tette a tagállamok számára, hogy legalább a zártkörűen, tagjai korlátolt felelőssége mellett működő társaságok tekintetében biztosítsák az egyszemélyes gazdasági társaság alapításának, működtetésének lehetőségét. Az irányelv megalkotásakor ui. a tagállamok egy része még nem adott erre lehetőséget, részben elvi ("egy társaság" szükségképpen több tagból kell hogy álljon), részben félreértett hitelezővédelmi megfontolásokra figyelemmel.
A közösségi társasági jogi jogalkotás első két évtizedére visszatekintve elmondhatjuk, hogy egy mára idejétmúlt (a szubszidiaritás és az arányosság követelményét még nem alkalmazó) jogharmonizációs megközelítés társult egy gyorsan avuló társasági jogi szakmai megközelítéssel. A XXI. sz. elejéről visszatekintve csak a cégnyilvánosság megvalósítását szolgáló irányelvek (az első és a tizenegyes számú), valamint az egyszemélyes gazdasági társaság elismertetését biztosító tizenkettes számú társasági jogi irányelv érdemel elismerést. Az irányelvek mellett megemlítendő még az európai gazdasági egyesülésről szóló - gyakorlatilag sosem alkalmazott - rendelet is (lásd a Tanács 2137/85. sz. rendeletét).
Az 1990-es években új irányelv, rendelet nem került elfogadásra, a közösségi jogalkotó erejéből csak kisebb módosításokra futotta. (Lásd a 2. sz. társasági jogi irányelv módosítását, az ún. saját részvény közvetett módon történő megszerzésével összefüggésben.) Bebizonyosodott, hogy az 1960-'70-es években elgondolt, a gazdasági társaságok életében valamennyi fontosnak bizonyult kérdést részleteiben szabályozni kívánó ambiciózus tervek a tagállamok számának bővülésével (így mindenekelőtt Írország és az Egyesül Királyság csatlakozásával), a közösségi jogalkotás szabályozási alapelveinek reformját követően kudarcra ítéltettek. Éppúgy nem született irányelv a részvénytársaság belső szervezeti, működési rendjéről, ahogy - legalábbis ebben az időszakban és az ekkortájt javasolt tartalommal - nem volt realitása a részvénytársaság külső, piaci kontrollját biztosító vállalatfelvásárlás közösségi szintű szabályozására. Az Európai Unió társasági jogalkotása azt követően sem vált sikeressé, hogy az 1990-es évek második felében a Bizottság új, keretjellegű irányelv tervezeteket készített, immár nagy mértékben engedve szabályozási autonómiát a tagállamok nemzeti jogalkotása számára.
A "mélypont" 2001 nyarán következett be, amikor sok évi előkészítő munkát követően az Európai Parlament elvetette a vállalatfelvásárlásról szóló 13. sz. társasági jogi irányelv tervezetet. A takeover irányelv kudarca cselekvésre ösztönözte a Bizottságot, amely felkérte Jaap Winter jogász professzort arra, hogy találja meg a kivezető utat a közösségi jogalkotó számára. A közösségi társasági jog történetének harmadik szakasza kezdetét innen, a 2001 szeptemberében történt felkéréstől számíthatjuk. (A 2001-es esztendő más szempontból is fordulópontot jelentett. Ebben az évben pattant ki az Enron óriáscég könyvvizsgálatával összefüggő botrány, amely utóbb - hasonló okokra visszavezethető, de immár európai társaságok bukásával együtt - a közösségi társasági jogra is kiható változásokat hozott.) A Winter vezette szakértői csoport rövid időn belül két elemzést is elkészített. Az első a vállalatfelvásárlási irányelv tervezetének átdolgozásához adott szempontokat, a második - 2002 tavaszán közzétett, majd 2002 novemberében véglegesített - terjedelmes szakértői munka már a társasági jog európai reformjának általános irányát, főbb elveit, célkitűzéseit vázolta fel. (Lásd Report of the High Level Group of Company Law Experts on A Modern Regulatory Framework for Company Law in Europe) a Bizottság a több mint 160 oldal hosszú elemzést alapul véve készítette el cselekvési tervét, amelynek közzétételére 2003. május 21-én került sor. (Lásd Communication from the Commission to the Council and the European Parliament - Modernising Company Law and Enhancing Corporate Governance in the European Union - A Plan to Move Forward /COM 2003/284/). A Cselekvési Terv széleskörű konzultációját követően a Bizottság 2003 novemberében adta közre a feldolgozott észrevételeket is tartalmazó elemzését.
Az Európai Unió Bizottsága a Cselekvési Tervben meghatározott feladatok kijelölése és megvalósítása révén az alábbi fontosabb célok teljesítéséről kívánt gondoskodni:
- A Bizottság elsődleges célja volt a megrendült befektetői bizalom helyreállítása. Megjegyzendő, hogy ezt érzékelhetően visszafogottabb jogi megoldásokkal kívánta elérni, mint tették azt az Amerikai Egyesült Államokban (lásd pl. az amerikai Sarbanes-Oxley törvénynél rugalmasabb megközelítést a társasági könyvvizsgáló összeférhetetlenségi szabályait illetően).
- A Cselekvési Terv elő kívánta mozdítani a tőke és a vállalkozások belső piaci szabad mozgását, elhárítva a még meglévő jogi akadályokat.
- A Winter bizottság ajánlásai nyomán a Cselekvési Terv központi gondolatává vált a részvényesi joggyakorlás feltételeinek javítása, a társaság ügyvezetése felett aktívabb tulajdonosi kontroll biztosítása.
- A Cselekvési Terv, csakúgy mint a korábbi deregulációs program (lásd az ún. SLIM program javaslatait), az elavult irányelvek, irányelvi rendelkezések kiiktatását is célként jelölte meg. Az Európai Bizottság Cselekvési Terve a feladatok elvégzését három szakaszra osztotta fel, a rövid távon (2003-2005 között), a középtávon (2006-2008 között), valamint a távlatilag (2009-et követően) elvégzendőekre. Tematikus csoportosításban pedig különbséget tehetünk
- a tőkevédelmi célú,
- a felelős vállalatirányítás kérdéskörébe tartozó,
- a vállalatcsoport szabályozásával összefüggő, végül
- a tőke-, és cégmobilitás kategóriájába sorolható közösségi feladatok között.
a) A tőke- és hitelezővédelem terén előírt feladatok
Rövid távon:
A 2. sz. társasági jogi irányelv módosítása, egyszerűsítése.
Középtávon:
Megvalósíthatósági tanulmány készítése egy majdani alternatív tőkevédelmi szabályozásról.
Távlatilag:
A megvalósíthatósági tanulmány megállapításai függvényében a 2. sz. társasági jogi irányelv koncepcionális mélységű módosítása.
b) A felelős vállalatirányítás körébe sorolt fontosabb feladatok
Rövid távon:
Irányelv a részvényesi jog gyakorlás feltételeinek javításáról.
A Bizottság ajánlása a részvénytársaság vezető testületeiben a független tagok szerepének erősítéséről.
A Bizottság ajánlása a szabályozott értékpapírpiacra bevezetett társaságok vezető tisztségviselőinek javadalmazásáról.
Középtávon:
Megvalósíthatósági tanulmány az ún. részvényesi demokrácia (az egy részvény - egy szavazat elvének) erősítéséről.
Irányelv előkészítése annak érdekében, hogy maguk a részvénytársasá-gok illetve a részvényesek legyenek jogosultak az egységes és a dualista modell közötti választásra.
Irányelv előkészítése a részvénytársaság igazgatósági tagjai felelősségi szabályainak érdemibbé tételére.
Távlatilag:
A Cselekvési Terv nem írt elő feladatot.
c) A vállalatcsoport szabályozással összefüggő feladatok
Rövid távon:
Irányelv elfogadása a vállalatcsoport átláthatóbb működésének biztosítása érdekében (vállalatcsoport struktúrájára, a csoport tagjai közötti gazdasági kapcsolatokra vonatkozólag).
Középtávon:
Irányelv alkotása, amely keretjelleggel (tehát nem úgy, mint a 9. sz. irányelv tervezet javasolta) szabályozza illetve lehetővé teszi a koordinált, vállalatcsoport szintű üzletpolitika elfogadását.
Irányelv alkotása, amely megtiltja a szabályozott tőkepiacra való bevezetését a visszaélésszerűen, ún. piramis szerkezetet alkalmazó részvénytársaságok számára.
Távlatilag:
A Cselekvési Terv nem írt elő feladatot.
d) A tőke-, és cégmobilitás erősítését szolgáló feladatok
Rövid távon:
A határon átnyúló társasági egyesülésről szóló irányelv (10. sz. társasági jogi irányelv) megalkotása.
A társaságok székhelyáthelyezéséről szóló irányelv (14. sz. társasági jogi irányelv) megalkotása.
Megvalósíthatósági tanulmány készítése egy új, sui generis közösségi társasági formáról (European Private Company).
Középtávon:
A megvalósíthatósági tanulmány megállapításainak függvényében rendelet alkotása az európai zártkörű társaságról.
Távlatilag:
A Cselekvési Terv nem írt elő feladatot.
A közösségi társasági jogi jogalkotás kezdeti aktivitását, majd pedig stagnálását követően, a 2001-es évben elfogadott Cselekvési Tervnek az ún. rövid távon (2003-2005 között) történt megvalósítása vezet el a negyedik fejlődési (változási) szakaszhoz. Az EU Bizottsága Belső Piaci Igazgatósága által 2005 decemberében közzétett közlemény (Consultation on future priorities for the Action Plan on modernising Company Law and enhancing Corporate Governance in the European Union) áttekintve a Cselekvési Terv eddig elért eredményeit, arra keresi a választ, hogy indokolt-e változtatni a 2003 májusában meghatározott célokon, prioritásokon, miként folytassa munkáját a közösségi jogalkotó? A közleményben megfogalmazott 14 kérdésre a Bizottság 2006. március 31-éig vár válaszokat, észrevételeket.
A Bizottság Cselekvési Tervében meghatározott első szakasz kétségkívül sikeresnek minősíthető, ha e két évet a korábbi bő évtizedig is eltartó eredménytelen időszakkal vetjük össze. Az alaposabb elemzés azonban rávilágít a közösségi társasági jogalkotás súlyos fogyatékosságaira is. Így mindenekelőtt arra indokolt felhívni a figyelmet, hogy az alábbiakban ismertetésre kerülő elfogadott (elfogadás előtt álló) jogforrások számos esetben nem befolyásolják, se pozitív se negatív irányban nem alakítják a tagállamok nemzeti társasági jogát. A hangsúlyozottan keretjellegű, minimum követelményeket meghatározó irányelvi rendelkezések elfogadásának az volt az "ára", hogy a közösségi jogalkotót a tagállamok semmitmondásra kárhoztatták. Ez történt akkor, amikor pl. a 13. sz. társasági jogi irányelv a tagállami közös minimum keresése közben lemondott még arról is, hogy szempontokat adjon a céltársaságban való - a nyilvános vételi ajánlattételi kötelezettség szempontjából jelentős - befolyásszerzési küszöbérték meghatározásához. Figyelemmel arra, hogy a vállalatfelvásárlási irányelv elfogadását megelőzően az egyes tagállamok már jószerivel mind elfogadták a tőzsdei részvénytársaságokban történő befolyásszerzésre irányadó szabályozásukat, az irányelv inkább presztizs, mint valódi jogharmonizációs célokat szolgált.
A Bizottság Cselekvési Terve nyomán kibontakozó munka abból a szempontból is problematikus, hogy a közösségi jogalkotás esetenként fékezi, hátráltatja a jellemzően progresszívebb tagállami törvényhozó tevékenységét. Hiába születik meg a tervek szerint talán már 2006. I. félévében a 2. sz. társasági jogi irányelv módosítása, ha a kisebb jelentőségű, deregulációs tartalmú módosítások elfogadása mindenekelőtt azzal a következménnyel jár, hogy az irányelv egésze immár újabb évekre (ismételt elemzések és hatástanulmányok elvégzéséig) bizonyosan hatályban marad. A Cselekvési Terv egyes elemeinek újragondolása tehát nem haszontalan időtöltés, még akkor sem, ha a közösségi jogalkotó eredménylistája sikeres két esztendőt sugall.
A 2003-2005 közötti időszak eredményei:
1. Lényegében még a Cselekvési Terv meghirdetése előtt elfogadásra került az 1. sz. társasági jogi irányelv módosítását célzó irányelv. A 2003/58/EK irányelv az 1960-as években elképzelhetetlen informatikai lehetőségekhez igazítja a cégregiszterre vonatkozó szabályokat. A magyar cégjogba átültetett rendelkezések alapján 2007. január 1-jét követően - ilyen tartalmú kérelemre - a Cégbíróság elektronikus úton lesz köteles megküldeni az előző 10 évben bármikor készült, bármely cégbíróságon őrzött cégiratot.
2. A vállalatfelvásárlási, ún. takeover irányelv (2004/25/EK) 2004 tavaszán sok viszontagságot követően elfogadásra került. A tagállamok támogatásának elnyerése érdekében az irányelv a két legfontosabb rendelkezés átültetése kapcsán gyakorlatilag teljes szabadságot biztosított a nemzeti jogalkotónak. Eszerint mind a felvásárlás által érintett céltársaság menedzsmentjét a részvényesi jóváhagyás nélküli "akciózástól" eltiltó szabály (lásd az irányelv 9. cikkét), mind pedig a sikeres befolyásszerzést követően a joggyakorlást korlátozó alapszabályi rendelkezések eltörlésének a lehetősége opcionális jellegű maradt a tagállamok számára (lásd az irányelv 11-12. cikkében foglaltakat). Az irányelv átültetése jól-rosszul a Tpt. 2005. decemberi módosításával valósult meg.
3. A Cselekvési Tervben rövid távra előírt feladatok közül az ütemezésnek megfelelően a Bizottság elfogadta a tőzsdei részvénytársaságok igazgatósági tagjai díjazásáról szóló ajánlást. (Lásd a Bizottság 2004. december 14-én kelt, 2004/9/13/EK ajánlását). Az ajánlás talán legkényesebb rendelkezése az, amely megköveteli, hogy az egyes igazgatósági tagok részére az éves beszámoló által tárgyalt időszak alatt kifizetett illetve adott valamennyi juttatást (díjazást) jogcím szerinti bontásban nyilvánosságra kell hozni. Nem elegendő tehát, ha csupán arról szereznek a részvényesek illetve a gazdasági forgalom szereplői tudomást, hogy az igazgatósági tagok javára történt kifizetések együttesen milyen mértékű megterhelést jelentenek a részvénytársaságnak. Eltérően pl. Németországtól, ahol az ajánlásban foglaltak végrehajtását törvény biztosítja, Magyarországon még várat magára ennek a követelménynek, akár a BÉT szabályzatában történő az előírása. Annak ellenére, hogy az ajánlás nem minősül jogszabálynak, a tagállamok legkésőbb 2006. június 30-áig kötelesek tájékoztatni a Bizottságot arról, hogy az ajánlásban foglaltak teljesítését milyen módon segítik elő. A Bizottság a beérkező információk alapján határoz majd arról, hogy indokolt-e további intézkedések megtétele, pl. irányelv elfogadása.
4. A Bizottság által elfogadott másik ajánlás címzettjei szintén a tőzsdére bevezetett részvénytársaságok. (Lásd a Bizottság ajánlását a szabályozott tőkepiacra bevezetett részvényeket kibocsátó társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság (felügyelőbizottság) által létrehozott bizottságokról; 2005. február 15. - 2005/162/EK ajánlás). Az ajánlás a nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatótanácsában - a dualista modell szerint működő rt. esetén pedig a felügyelő bizottságban - részt vevő független és nem ügyvezető tagok részvételének szükségességéről rendelkezik. A testületek független, külső tagjainak előtérbe kerülése - az elmúlt évtizedben elfogadott felelős vállalatirányítási ajánlásokban már találkozhattunk ezzel a problémával - azt a célt szolgálja, hogy erősödjön az ún. "csúcsmenedzsment" feletti kontroll, csökkenjen az összeférhetetlen helyzetek kialakulásának kockázata. Az ajánlás ugyanakkor nem ír elő kötelező arányt az ügyvezetésben részt vevő és a független testületi tagok tekintetében. (Az új Gt. 309. §-a a nyilvánosan működő részvénytársaságnál a független tagok többségi részvételét írja elő az igazgatóságban illetve a felügyelőbizottságban.) Az ajánlás az előzőekben említett független tagok többségével működő bizottságok (jelölési, javadalmazási és audit bizottság) létrehozását ajánlja a tőzsdei cégek számára.
5. A részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló 2005/56/EK irányelv elfogadásával a Cselekvési Terv egyik fontos célkitűzése teljesül. (A 2005. október 26-án kelt 10. sz. társasági jogi irányelvet a tagállamok legkésőbb 2007. december 15-éig kötelesek nemzeti jogukba átültetni.) Az egységes belső piacon belül, az eltérő tagállamokban bejegyzett gazdasági társaságok közötti fúzió (beolvadás vagy összeolvadás) nyomán az új illetve az ún. átvevő vállalkozás a jogelőd (jogelődök) általános jogutódaként működhet tovább. Jelenleg erre csak a tagállami határok keretei között van lehetőség, a 3. sz. társasági jogi irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmazó társasági jogi rendelkezések alapján.
6. A társasági könyvvizsgálóra irányadó ún. új 8. sz. irányelv 2005 szeptemberében első olvasatban elfogadásra került, az irányelv hivatalos szövege azonban - a fordítások elkészítésének időigénye miatt - ezidáig még nem került közzétételre. A terjedelmes jogszabályból ehelyütt csupán azt a rendelkezést indokolt kiemelni, amely az ún. közérdeklődésre számot tartó társaságok számára (így a tőzsdei részvénytársaságok tekintetében is) előírja az audit bizottság létrehozását. Az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság javaslattevő testületeként működő audit bizottság funkciója, hogy megelőzze vagy épp feltárja a társasági könyvvizsgáló és a menedzsment közötti esetlegesen kialakuló összeférhetetlenségi helyzeteket, javítsa a részvényesek bizalmát a társaság vezetői iránt.
7. Várhatóan 2006. I. negyedévében első olvasatban elfogadásra kerül a 4. és a 7. sz. társasági jogi irányelvek módosításáról szóló irányelv tervezet. A számviteli irányelvek módosítása keretében egyebek között előírásra kerül, hogy a tagállamok követeljék meg a joghatóságuk alá tartozó nyilvánosan működő részvénytársaságoktól a "comply or explain" elv alkalmazását, a részvénytársaságoknak éves beszámolójában kell majd számot adni arról, hogy teljesítették-e, illetőleg ha nem, úgy miért nem a felelős vállalatirányítási ajánlásban foglaltakat.
8. Szintén közel került az elfogadáshoz a 2. sz. társasági jogi irányelv módosítását megvalósító irányelv tervezet. A Tanács által 2005 őszén elfogadott normaszöveghez az Európai Unió Parlamentje 2006 januárjában csak kis számú és nem túlzottan érdemi módosító javaslatot terjesztett elő. Vélhetően még 2006. I. félévében, első olvasatban megszülethet az irányelv.
Jelentősebb elmaradások a Cselekvési Tervben foglaltakhoz képest
1. A 2003-2005 közötti időszakban megvalósítani rendelt jogalkotási feladatok közül a társaságok határon átnyúló székhelyáthelyezéséről szóló 14. sz. irányelv tervezet kidolgozásának elmaradása a legsúlyosabb hiányosság. A 2004-ben készített, a szabályozandó kérdésköröket feltárni kívánó közleményt nem követte normaszöveg tervezet. Nem kizárt, hogy a vélt vagy valós szakmai vitákat az EU Bizottsága végül is nem vállalja.
2. Jelentős késéssel csak 2006 januárjában tette közzé a Bizottság a részvényesi joggyakorlás feltételeit javító irányelv tervezetet. Az irányelv elfogadása esetén biztosítaná a részvényesek számára a közgyűlésre való megfelelő felkészüléshez szükséges információt, módot adna továbbá a közgyűlésen távolból, informatikai eszközök használata révén történő szavazásra. Fontos változást hozna az a javaslat is, amely a közgyűlésen való részvételt nem kötné a részvények letétbe helyezéséhez, a részvényesi jog gyakorlása nem korlátozná a részvényekkel való kereskedést. Az irányelv tervezet elfogadására már csak a Cselekvési Terv második szakaszában kerülhet sor.
Charlie McCreevy belső piaci biztos 2005 novemberében, az Európai Corporate Governance konferencián - tehát még a bizottsági közlemény megjelenése előtt, de már az abban felsejlő irányváltás lehetőségeiről - hangsúlyozta, hogy az elmúlt két évben érdemben megváltozott az a környezet, amelyben a Cselekvési Terv megvalósítására sor került. Ez azt jelenti, - legalábbis McCreevy véleménye szerint - hogy a befektetői bizalom helyreállítása alapvetően megtörtént, ez a szempont már nem élvezne a középtávú (2006-2008 közötti) szakasz során prioritást. A megújított Lisszaboni program a gazdasági növekedést és a munkahely teremtést tekinti elsődlegesnek. A változó célok a társasági jogi szabályozást sem hagyják érintetlenül. Miközben az átláthatóság és a részvényesi joggyakorlás elősegítése továbbra is napirenden maradna, több jogalkotói feladat megkérdőjeleződik. A közlemény - egyezően a belső piaci biztos álláspontjával - felteszi pl. a kérdést, hogy szükség van-e még a székhelyáthelyezésről szóló 14. sz. társasági jogi irányelv megalkotására, vagy a 10. sz., ún. fúziós irányelv elfogadását követően van-e igény az European Private Company-ról szóló rendelet megalkotására.
McCreevy előadása és a belső piaci igazgatóság közleménye hangsúlyozottan hitet tesz a közösségi jogalkotás színvonalának emelése (az ún. Better Regulation szempontjának érvényesítése) mellett. Eszerint a közösségi jogalkotást megelőzően alapos hatásvizsgálatra van szükség, egy-egy munkafázis között továbbá minimum négy hónapos időszakot kell a szakértői konzultáció lefolytatására biztosítani. Emellett új gondolatként jelenik meg, hogy a korábban elfogadott társasági jogi joganyagot egyetlen irányelv foglalja össze, amelynek megalkotása során az egyes, ma hatályos rendelkezések egyszerűsítésére, kodifikációs célú összehangolására is sor kerülhet.
A tagállamok közti ésszerű mértékű szabályozási versenyt ösztönözheti, ha az Európai Unió hatályon kívül helyezi, de legalábbis opcionálissá alakítja az elavult, okafogyott irányelvi előírásokat. Így mindenekelőtt a 2. sz. társasági jogi irányelvben foglalt rendelkezések jó része szorul mielőbbi, érdemi felülvizsgálatra. Másodszor azon jogforrások (így elsősorban a társaságok határon átnyúló székhelyáthelyezésével összefüggő kérdéseket szabályozó 14. sz. társasági jogi irányelv) elfogadására kell törekedni, amelyek lehetőséget adhatnak az Európai Bíróság határozataival összhangban - az ún. székhely elv rovására - a bejegyzési elv (akárcsak meghatározott korlátok között végbemenő) elismerésére.

* * *

Bevezető tanulmány az új cégtörvényhez

A cégjogi szabályozás magyarországi újjáéledését a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény megszületése kényszerítette ki. A tömegessé váló cégalapításokra tekintettel szükségessé vált egy olyan rugalmas bejegyzési nemperes eljárás megalkotása, amely lehetővé teszi a létrejövő társaságok egységes elveken alapuló regisztrációját. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet szabályozása a gyakorlatban bevált, de a valódi áttörést a bejegyzési nyomtatványok számítógép útján történő feldolgozásának és nyilvántartásának megteremtése hozta meg a cégjog újjáéledésében.
A bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmek tartalmának, illetve a cégjegyzék adatainak számítógépen való rögzítése megnyitotta az utat ahhoz, hogy a számítógépes rendszer összekapcsolása folytán a cégnév országos megkülönböztethetőségéről a cégbíróság, illetve a felek - az ország bármelyik cégbírósága előtt - meggyőződhessenek, illetve ahhoz is, hogy a korábbi nevén Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat útján a számítógépen feldolgozott adatokról a cégbíróság felkeresése nélkül céginformációt lehessen kérni.
Az ügyfélbarát megoldások ellenére a szabályozás nem volt teljesen kielégítő, alapvető problémája a cégbejegyzések elhúzódása volt. Sokszor évekig is eltartott, amíg a cégbíróság a benyújtott kérelemről döntött. Ez a függő jogi helyzet hátrányosan érintette a céggel üzleti kapcsolatba kerülő harmadik személyeket, mivel a cégbíróság a cégbejegyzési kérelemnek a benyújtását évekkel követő elutasításával a cég teljes korábbi működésének törvényességét tagadta meg. Ezt felismerve, a cégjog fejlődésének fontos újabb állomásaként született meg a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: korábbi Ctv.), amely a cégbíróság számára már szigorú bejegyzési határidőket írt elő, amelyeknek elmulasztásához a cég vagy a bejelentett változás automatikus bejegyzésének jogkövetkezménye fűződik.
Az említett gyakorlati szempontok mellett a cégjog másik fontos alakító eleme az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában a jogharmonizáció kötelezettsége volt. Ennek keretében került sor - több lépcsőben - elsősorban az 1. sz. társasági jogi irányelv (68/151/EGK) szabályainak a cégtörvénybe történő beépítésére. Ez további rendelkezésekkel bővítette különösen a cégregiszter nyilvánosságára, a közzétételhez fűződő jogkövetkezményekre és a cégek önmagukról adott tájékoztatásának a cégregiszterben foglalt adataikkal való összhangjára vonatkozó, már meglévő szabályozást.
Az 1. társasági jogi irányelv (68/151 EGK) módosításáról szóló 2003/58/EK irányelv értelmében biztosítani kell, hogy az irányelv hatálya alá tartozó társaságok (korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok) bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmeiket elektronikus dokumentum formájában is eljuttathassák regisztráló hatóságukhoz, Magyarországon tehát a cégbírósághoz. Az irányelv értelmében a tagállamoknak e feladatot 2007. január 1-jéig kell teljesíteniük, biztosítva azt is, hogy a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok 2006. december 31-ét megelőző - legalább - 10 évben keletkezett összes irata is rendelkezésre álljon az ügyfelek számára - kérelmük esetén - elektronikus okirat formájában is. Az 1. számú társasági jogi irányelv módosításának adaptálása során a cégjegyzékadatok számítógépen való feldolgozottsága, nyilvántartása nagy segítséget jelentett.
A közösségi jogalkotás menetétől függetlenül, számos tagország (pl. Egyesült Királyság, Spanyolország, Dánia, Svédország) joga lehetővé teszi ma már a cégadatok, vagy azok egy részének számítógépes hálózat útján való lekérdezhetőségét, illetve a társaságok elektronikus úton történő regisztrációját.
Magyarország az uniós tagállamok közül az elsők között hozta meg az elektronikus cégeljárásról és a cégiratok elektronikus úton történő megismeréséről szóló jogszabályt, tehát a 2003. évi LXXXI. törvényt, amely biztosítja a cégek számára azt a jogi lehetőséget, hogy a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmet elektronikus úton nyújthassák be a cégbíróságnak. A 2003. évi LXXXI. törvény fokozatosan lépett hatályba, hogy kellő felkészülési lehetőséget adjon a cégbíróságok és a cégek, a jogi képviselők számára. Az elektronikus cégeljárásra vonatkozó rendelkezések 2005. szeptember 1. napján kerültek először alkalmazásra, de az említett törvény 16. §-ának (2) bekezdése értelmében 2005. szeptember 1-jétől csak a korlátolt felelősségű társaságok székhelyének (telephelyének), fióktelepének és tevékenységi körének megváltozására vonatkozó változásbejegyzési eljárásokban, továbbá a részvénytársaságok cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárásaiban alkalmazandók. A teljes körű alkalmazás 2006. szeptember 1. napjától indult volna. Az új Ctv., tehát a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény azonban már a hatálybalépésével egyidejűleg, tehát 2006. július 1. napjától elrendeli a korlátolt felelősségű társaságok esetében is, hogy minden változásbejegyzési kérelem benyújtható legyen elektronikus úton, ha a cég így kívánja.
A rendszer kiépülése nem korlátozódik két cégformára, tehát a kft.-re és az rt.-re. Ezért az új Ctv. - a fokozatosság elvét változatlanul szem előtt tartva, azonban a folyamatot felgyorsítva - 2006 júliusától valamennyi gazdasági társasági forma esetében biztosítja azt a lehetőséget, hogy a cég a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmét elektronikus úton is előterjeszthesse és ennek eredményeként a cégbíróság az érintett cégeket elektronikus úton jegyezze be és így vezesse nyilvántartásukat. Ez értelemszerűen a cégirataik elektronikus nyilvánosságát is biztosítja (16-17. §). Az új Ctv. értelmében ezen túlmenően 2007. január 1-jétől valamennyi cégforma esetében lehetővé válik a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elektronikus úton történő intézése.
Az elektronikus cégeljárás jelentősége egyébként abban is kifejezésre jut, hogy az új Ctv. előbb ismerteti az elektronikus cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárást (36-39. §), és csak ezt követően szabályozza a hagyományos, papír alapú cégeljárást.
Az elektronikus bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem benyújtása várhatóan csökkenti a cégbíróság munkaterhét, mivel feleslegessé teszi a bejegyzési kérelem adatainak számítógépen történő külön rögzítését, amely kötelezettség a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok esetén ma már az 1. sz. társasági jogi irányelv módosításában foglaltakra tekintettel a bejegyzési kérelem mellékleteire, így a nagyobb terjedelmű létesítő okirat tartalmára is kiterjed.
A 2003. évi LXXXI. törvény szabályozásának informatikai végrehajtása során felmerült az elkészült jogi szabályozás egy-egy pontja megváltoztatásának szükségessége, illetve az illeték és a közzétételi költségtérítés elektronikus úton történő megfizetésére vonatkozóan kormányzati koncepcióváltozás következett be. Erre tekintettel a törvényi szabályozást a 2004. évi CXXVII. törvény, illetve az új Ctv. pontosította, a további szükséges apróbb változtatások pedig a végrehajtási jogszabályok megalkotása során elvégezhetők.
Magyarországnak az Európai Unióban fennálló tagsági jogviszonya a cégjogi szabályozás változását indukálta azáltal is, hogy a nemzetközi társasági formákra vonatkozó uniós rendeletekhez kapcsolódó szabályozás kialakítását tette szükségessé. Így került sor az európai gazdasági egyesülésre, illetve az európai részvénytársaságra vonatkozó, a cégbejegyzéshez kapcsolódó rendelkezések hazai megalkotására és hasonló szabályozást végzett el az új Ctv. az európai szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések magyarországi cégjogi adaptációja érdekében is.
Az új Ctv. IV. Fejezete elsőként a cégbejegyzési és a változásbejegyzési eljárásra vonatkozó közös szabályokat állapítja meg. Ezek tartalma a hatályos szabályozáshoz képest lényegében nem változik, de a jogértelmezési viták megoldása érdekében pl. kimondja, hogy az alapítással kapcsolatos bejegyzési eljárásban az eljárás felfüggesztésének főszabályként nincs helye.
A kérelem előterjesztésére előírt határidő változatlanul 30 nap (átalakulás esetén 60 nap), amelyet naptári napokban állapít meg a törvény. Ugyanakkor, ha a cég alapításához hatósági engedély szükséges, a határidő az engedély kézhezvételétől számított 15 nap, a korábbi 30 nap helyett.
A közös szabályokat követően az új Ctv. előbb a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elektronikus előterjesztésének rendjét szabályozza, ehhez kapcsolódóan pedig a cégiratok elektronikus úton történő nyilvántartásá-ra vonatkozó szabályokat határozza meg. Az elektronikus kérelem vonatkozásában csak az elektronikus benyújtásra és a keletkező elektronikus cégiratokra vonatkozó nyilvántartás eltérő szabályait határozza meg. A bejegyzési eljárás rendje, folyamata egységes szabályozást kíván, nem függ a kérelem előterjesztésének módjától, technikájától. Az eljárás tényleges rendjét, szakaszait az új Ctv. a papír alapú kérelmekre vonatkozó szabályok között tartalmazza.
A papír alapon előterjesztett bejegyzési kérelmek körében a jobb megértés érdekében a törvény külön szabályozza az alapításra vonatkozó kérelem, illetve a változásbejegyzési kérelem esetén követendő szabályokat.
A korábbi Ctv. felsorolta a cégbejegyzési kérelem kötelező mellékleteit, amelyeket minden cég esetében csatolni kell, hiányuk a bejegyzési kérelem hiánypótlás nélküli elutasítását vonta maga után. A jogi személyiséggel nem rendelkező cégek esetében más melléklet nem is volt megkövetelhető. A jogi személyiségű cégek esetében ugyanakkor kifejezetten megengedte, hogy a törvény mellékletében felsorolt kötelezően csatolandó mellékleteken túlmenően is kérhesse a cégbíróság bizonyos okiratok bemutatását, illetve csatolását, ha ezt a kérelem jogszabályszerűségének elbírálásához szükségesnek látta.
Az új Ctv. ezzel szemben kimondja, hogy a cégbíróság csak olyan irat, melléklet csatolását kérheti, melynek szükségességét a törvény alapján a bejegyzést kérők maguk is tételesen ellenőrizhetik. Így a bejegyzést kérők biztosak lehetnek abban, hogy amennyiben az új Ctv. mellékleteiben meghatározásra kerülő, az adott eljárástípusra előírt okiratokat - a megfelelő tartalommal - csatolják, a bejegyzés (változásbejegyzés) során további okiratok benyújtása érdekében hiánypótlási eljárásra nem fog sor kerülni. Így a mellékletek taxációja a bejegyzési eljárás időtartamának csökkentését is lehetővé teszi [41. § (1) bek.].
A cégbíróság - a törvényben meghatározott kivétellel - a cégbejegyzési kérelmet és az új Ctv. 50. § (1) bekezdésében foglalt visszautaló szabály alapján a változásbejegyzési kérelmet is az érkezését követő 3 munkanapon belül megvizsgálja. Ez a határidő egységes, nem függ a kérelem benyújtásának formájától, technikájától.
Változatlan szabály, hogy a kérelem kizárólag formai szempontból való helyességének, teljességének vizsgálatát bírósági titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző is elvégezheti, a kérelem elutasítása tárgyában önállóan határozhat. Ennek során azonban eltérő, hogy a hiánypótlás nélküli elutasításra az új Ctv.-nek melyik melléklete alapján kerülhet sor. Ez attól függ, hogy cégalapítás vagy változásbejegyzés történik-e, illetve attól, hogy a cég tagjai a létesítő okiratukat vagy annak módosítását szerződésminta alkalmazásával készítik-e el.
A korábbi Ctv. aszerint állapított meg összetettebb, illetve látszólag egyszerűbb szabályokat a cégbírósági eljárás rendjében, hogy jogi személyiséggel rendelkező, vagy azzal nem rendelkező cég bejegyzését kérték-e. Az új Ctv.-ben ehelyett az egyszerűbb cégalapítási szabályokat az teszi lehetővé, ha a bejegyzést kérő bizonyos, az új Gt.-ben, tehát a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben meghatározott társasági formák esetében az új Ctv. mellékleteit képező szerződésmintát alkalmaz a létesítő okirata elkészítése során. Hasonló szabályozás érvényesül Spanyolországban, ahol a kisvállalkozások alapítását ugyancsak jogszabályban meghatározott szerződésminta segíti elő.
A szerződésminta a három legnagyobb számban létrejövő cégforma, a közkereseti és betéti társaság, valamint korlátolt felelősségű társaság esetében alkalmazható.
A szerződésminta használata módot ad a bejegyzési és változás bejegyzési eljárások jelentős mértékű felgyorsítására, ezáltal a cégbírósági ügyintézési határidők rövidítésére. A szerződésminták alkalmazása azt jelenti, hogy a leendő cég lényegében csak a saját adataival egészíti ki a formanyomtatványt. Ez a megoldás törvényi garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy a társaság által benyújtott szerződés megfelel a törvényi előírásoknak, mivel a társasági szerződésben feltüntetésre kerülő adatokon, tényeken kívül az okirat mindenben megegyezik a társasági formára irányadó normákat tartalmazó törvény főszabályként érvényesülő rendelkezéseivel. Ezzel a cégbírósági kontroll a feltétlenül szükséges minimumra csökkenhet.
A törvényi szerződésminta alkalmazása természetesen csupán lehetőség, amely semmilyen vonatkozásban sem csorbítja, korlátozza a cégek döntési autonómiáját.
A szerződésminta alapján készült létesítő okirat esetében is változatlan előírás a jogi képviselő közreműködése. A jogi képviselő fontos feladata a társaságban részt venni kívánó tagok személyazonosságának ellenőrzése. Emellett az ügyvédi közreműködés azért sem mellőzhető a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban, mivel a bejegyzési kérelem összeállítása, a megfelelő mellékletek csatolása, változás bejegyzése esetében az egységes szerkezetű létesítő okirat elkészítése változatlanul jogászi feladatot jelent. A cégeljárás során a jogi képviselő a cég képviseletében jár el, tehát eljárásjogi feladatai is vannak.
Ha a bejegyzési kérelem már a benyújtásakor teljes, a cégbíróságnak a kérelem érkezésétől számított 8 munkanapon belül, szerződésminta alkalmazása esetében 5 munkanapon belül a kérelem érdemi vizsgálatát is el kell végeznie. Ez a szabály ugyancsak egységes, nem függ tehát attól, hogy a kérelem benyújtására papíron vagy elektronikus úton került-e sor.
Az érdemi vizsgálat tartalmában viszont különbséget jelent, hogy a kérelem alapjául szolgáló társasági szerződés a cégtörvény mellékletét képező szerződésminta alapján készült-e. Ilyen esetben a cégtörvény 48. § (3) bekezdése szerint a cégbíróság az érdemi vizsgálat keretében a létesítő okirat vonatkozásában csak azt vizsgálja meg, hogy a kitöltés a jogszabályoknak megfelelően történt-e meg és a szerződésminta tartalma összhangban áll-e a bejegyzési kérelemben foglaltakkal. Ha a hiánypótlás elrendelése nélküli elutasításra nincs szükség, de a kérelem nem felel meg a jogszabályoknak, a hiánypótlásra felhívó végzést a kérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül ki kell adni. Fontos eltérés az is, hogy a kérelem érdemi vizsgálatát bírósági titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző is elvégezheti. A bejegyzési kérelmet elutasító végzést új cég bejegyzése esetében önállóan, változásbejegyzés esetében pedig csak bíró előzetes hozzájárulásával hozhat. Változatlan szabály, hogy a bejegyzési határidőbe a hiánypótlás időtartama nem számít bele. Szerződésminta alkalmazása esetében a bejegyzési határidő a kérelem beérkezésétől számított 8 munkanap.
Ha a bejegyzési kérelem nem szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okiraton (módosításon) alapszik, a kérelem érdemi vizsgálatára és a hiánypótlási végzés kiadására 8 munkanap áll a cégbíróság rendelkezésére. Ezekben az ügyekben csak cégbíró járhat el. A cégbíróságnak a kérelem beérkezésétől számított 15 munkanapon belül kell határoznia a bejegyzés tárgyában.
A cégbíróság vezetőjének a bejegyzési határidő leteltét követően még további 3 munkanap áll a rendelkezésére, hogy az automatikus cégbejegyzés elkerülése érdekében a szükséges intézkedéseket megtehesse.
A bemutatott és nagyrészt már ismert eljárási rend mellett az új Ctv. bevezeti az egyszerűsített cégeljárásnak nevezett eljárástípust, amely akkor alkalmazható, ha a bejegyzést kérő a létesítő okiratát szerződésminta alkalmazásával készítette el, a kérelmét elektronikus úton nyújtja be és teljesíti a törvényben foglalt egyéb feltételeket is. Ilyenkor a bejegyzési határidő 2 munkanapra rövidül.
A változásbejegyzési eljárás során a cég bejegyzésére irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, ezért nem rendelkezik az új Ctv. a kérelem benyújtási határidejéről, hanem csak arról, hogy azt a változás bekövetkezésétől kell számítani.
Változásbejegyzési eljárás esetén az ügyintézési határidők egységesek, 15 napos elbírálási határidő irányadó a cégbíróságok számára, függetlenül attól, hogy a létesítő okirat módosítása szerződésminta alkalmazásával vagy anélkül történt-e. Az átalakulás cégbejegyzése során az eljárás jellegére, bonyolultságára tekintettel a kérelem elbírálására nyitva álló határidő 30 munkanap [57. § (1) bek.].
A cégbejegyzési eljárás mellett a cégtörvény másik fontos szabályozási területe a cégbíróságnak a cégek feletti törvényességi felügyeleti jogkörére vonatkozó rendelkezések megalkotása.
A kezdetekhez képest ez a jogterület is fokozatosan bővült, jelentősége felértékelődött az átalakuló magyar gazdasági viszonyok között. A cégregiszter vezetésének bírósági hatáskörbe adását - a magyar hagyományok mellett - elsősorban az tette indokolttá, hogy a bírósági rendszer függetlensége a szabályozás garanciális elemeinek betartásával és betartatásával megfelelően képes biztosítani a cégek feletti törvényességi felügyeleti jog gyakorlásának hatásosságát, objektivitását és egységes szempontjait. Ez a szabályozási rend a gyakorlatban bevált, azonban a szabályozás újdonságából következően még ma is fennálló hiányosságok, kiforratlanság sok esetben még nem teszik kellően hatékonnyá a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedéseit. A cégbíróságnak gyakran nincs elegendő eszköz a kezében ahhoz, hogy a cégek törvényes működésének helyreállítását minden esetben elérhesse.
A bejegyzési (változásbejegyzési) eljárás keretében a szabályozás a cégek, az eljáró felek jóhiszeműségét, a cégbírósággal történő együttműködését vélelmezve épül fel, hiszen a cégalapítás vagy a változások cégjegyzékbe való bejegyzése a cég érdekét szolgálja. Természetesen a sérelmet szenvedettek számára a jogorvoslati lehetőséget biztosítani kell. Ugyanakkor a törvényességi felügyeleti eljárás keretében ennek a vélelemnek az érvényesítése, az érintett fél együttműködésére épülő szabályozás kialakítása önmagában nem vezethet jól működő rendszerhez. Ebben a körben a cégbíróságnak olyan cégekkel szemben kell főszabályként eljárnia, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben megsértik a működésükre vonatkozó jogszabályokat, vagy figyelmen kívül hagyják a saját létesítő okiratuk tartalmát. Nyilvánvaló, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban más jogi eszközöket kell a cégbíróság számára biztosítani ahhoz, hogy a cégek törvényes működésének helyreállítására vonatkozó kötelezettségét teljesíthesse. Ugyanakkor meg kell találni a szabályozás helyes arányát abban a tekintetben, hogy cégbíróság a bírósági feladatoktól idegen kötelezettségeket ne kapjon, ne váljon a cégek operatív ellenőrző szervévé.
Az új Ctv. kisebb módosításokkal a hatályos szabályozással egyezően sorolja fel azt, hogy mikor van helye törvényességi felügyeleti eljárásnak. Változatlan az a rendelkezés is, hogy nincs helye az eljárásnak, ha az arra vonatkozó igény a bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perben vagy más perben, illetve közigazgatási eljárásban érvényesíthető.
Az új Ctv. egyértelműen megkülönbözteti a törvényességi felügyeleti eljárást attól függően, hogy arra hivatalból vagy kérelemre kerül-e sor. Hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárás szükségességét maga észleli vagy azt más bíróság kezdeményezi. Ilyen esetben az eljárás lefolytatása kötelező. Kérelemre indul az eljárás, ha azt az ügyész, vagy jogszabályban meghatározott feladatai teljesítése körében a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult hatóság vagy közigazgatási szerv, területileg illetékes gazdasági vagy szakmai kamara, illetve olyan személy kezdeményezi, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik és ezt valószínűsíti is. Az eljárásban a kérelmező félként vesz részt, ilyen esetben a törvényességi felügyeleti eljárás kontradiktórius jellegű (77. §).
A törvényes működés helyreállítása érdekében a cégbíróság intézkedési lehetőségeinek köre bővül. A cégbíróság ugyanis - többek között - legfeljebb 90 napra a cég költségére felügyelőbiztost rendelhet ki, aki megteheti azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a törvényes működés helyreállításához elengedhetetlenek. A felügyelőbiztos a tevékenységéről a cégbíróságnak köteles beszámolni. Speciális a felügyelőbiztos jogköre, ha a kirendelésére azért került sor, mert a cégnek nincs vezető tisztségviselője. Ebben az esetben a felügyelőbiztos a vezető tisztségviselő jogkörét gyakorolja. Ez a minősége a cégjegyzékből is kitűnik. A felügyelőbiztos a vezető tisztségviselő jogköré-ben azonban csak a halaszthatatlan intézkedések megtételére jogosult, pl. összehívhatja a cég legfőbb szervét új vezető tisztségviselő megválasztása érdekében (82. §).
Az új Ctv. kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást mindaddig folytatni kell, amíg a jogszabálysértő állapot vagy helyzet fennáll [79. § (3) bek.]. A cégbíróságnak az eljárás megindításától számított 90 napon belül valamilyen intézkedést kell alkalmaznia és az egyes törvényességi felügyeleti intézkedések között 6 hónapnál hosszabb idő nem telhet el [81. § (3) bek.]. Ha a cégbíróság - ismételt, illetve különböző - intézkedései nyomán sem biztosítható a cég törvényes működése, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől és megszűntnek nyilvánítja (84. §).
Az új Ctv. a törvényességi felügyeleti eljárás általános rendje mellett, önálló fejezetben különleges törvényességi felügyeleti eljárásokat is megállapít (VII. Fejezet), és ezek között szabályozza - többek között - az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás rendjét, korábbi nevén a törlési eljárást. Ennek szabályai csak kismértékben változtak.
A végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket a csődtörvény helyett az új Ctv. tartalmazza. Ennek keretében részletesen szabályozza a végelszámolás folyamatát annak elhatározásától a befejezéséig, pontosan meghatározva a végelszámoló jogállását és felelősségét (94. §-113. §).
Fontos új rendelkezés, hogy a végelszámolást a kezdő időpontjától számított 3 éven belül be kell fejezni. Ha a végelszámolás a törvényes határidőn belül nem fejeződik be, a cég kényszer-végelszámolás alá kerül, melyre egyébként főszabályként csak akkor kerül sor, ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja a törvényességi felügyeleti eljárást követően.
A kényszer-végelszámolás során végelszámolónak a cég vezető tisztségviselője csak kivételesen rendelhető ki és a cég az eljárás folyamán nem dönthet a továbbműködésről. A kényszer-végelszámolás során a cég vagyonát csak nyilvános pályázat vagy árverés útján lehet értékesíteni (116. §-118. §).
Lényegesen változnak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében alkalmazható egyszerűsített végelszámolás szabályai. Az eljárás lefolytatására nyitva álló határidő - a folyamat időigényét jobban figyelembe vevő - 120 napra módosul a korábbi 30 napról. A végelszámolásra vonatkozó, a hitelezőknek szóló felhívást az általános szabályokkal szemben nem a cégbíróság teszi közzé a Cégközlönyben, hanem a végelszámoló. Az új Ctv. rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha egyszerűsített végelszámolásról át kell térni az általános szabályok szerint folyó végelszámolásra pl. azért, mert vitatott igénye miatt a hitelező a cég ellen peres eljárást indít (114. §-115. §).
A bemutatott fontos változások ellenére elmondható, hogy az új cégtörvény megalkotása során olyan szabályozás kialakítására került sor, amely illeszkedik a rendszerváltozás után kialakított cégjogi szabályozás bevált rendszeréhez, megőrzi azokat a jogintézményeket, amelyek a gyakorlatban beváltak, ugyanakkor felhasználva a korábbi cégtörvény alkalmazása során felgyülemlett gyakorlati tapasztalatokat és figyelembe véve a cégjogi rendszerek fejlődésének nemzetközi irányait, továbbfejleszti a magyar cégregiszterre vonatkozó rendelkezéseket. A szabályozás során elsődleges szándék a jogbiztonságra való törekvés volt, hiszen a cégjogi rendelkezések valóban milliók életére vannak kihatással.

Bevezetés a cégtörvény 2007. évi módosításához

Annak érdekében, hogy Magyarország versenyképessége a nemzetközi gazdasági versenyben erősödjön, a 2006. évi LXI. törvény jelentős egyszerűsítéseket hajtott végre a cégeljárásban. A főbb módosítások a következők.
a) A törvény lehetővé teszi, hogy a társaság alapítással összefüggő feltételek egy helyen, az eljáró ügyvéd (közjegyző) előtt teljesítésre kerülhessenek; biztosítja a jelenleg szükséges közjegyzői és banki eljárás elkerülését. A jövőben a társasági szerződést készítő és ellenjegyző ügyvéd jogosult lesz a társaság képviseletére jogosult aláírás-mintájának ellenjegyzésére. A törvény korlátolt felelősségű társaság alapítása esetében a cég választásától függően lehetővé teszi, hogy a pénzbeli betét befizetésének igazolására ne előzetes banki igazolással kerüljön sor, hanem a társaság javára történő befizetésről az ügyvezető ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyző által hitelesített nyilatkozatban adjon számot. Ebben az esetben nincs szükség a cég bejegyzését megelőzően a bankszámla megnyitására. Amennyiben a céget bejegyzik, a bejegyzéstől számított 8 napon belül kell a cégnek bankszámlát nyitnia, és azon a pénzbeli betétet elhelyeznie.
b) A cégbírósági eljárási szakaszra vonatkozó módosítások három fontos szabályozási célt valósítanak meg. Az egyszerűsített cégeljárás felülvizsgálata megteremti az egy munkaórás bejegyzések általánossá válásának lehetőségét. Az elektronikus cégeljárás kötelezővé tétele, a cégbíróság munkaszervezési szabadságának erősítése biztosítja a gyorsaságot. A cégtörvény egyes rendelkezéseinek pontosítása, új cégjegyzék rovatok kialakítása révén pedig ésszerűsíti, továbbfejleszti a szabályozást.
A törvény megszünteti a szerződésmintával történő cégalapításra vonatkozó külön cégeljárási szabályokat, és az egyszerűsített cégeljárás keretében rendezi a szerződésmintával történő alapítás valamennyi cégeljárási kritériumát. A törvény arra ösztönzi majd a vállalkozásokat, hogy az ún. egyszerűsített cégeljárás szabályait válasszák. A törvény a jelenleginél jóval rugalmasabbá teszi a szerződésmintákat, és az egyszerűsített eljárásban a feltétlenül szükséges minimumra csökkenti a cégbírósághoz - a társaság alapításával összefüggésben - benyújtandó okiratokat (lényegében négy okirat csatolására kötelezi a céget). A jövőben a bejegyzendő adatokkal összefüggő okiratok jogszerűségi kontrollját a társasági szerződést ellenjegyző jogi képviselő végzi el és igazolja a bejegyzési kérelemben. A cégbíróság feladata ehhez képest az egyszerűsített eljárásban olyan technikai teendők elvégzésére korlátozódna, mint a bejegyzési kérelem kitöltésének és aláírásának, a jogi képviselő meghatalmazásának, valamint az illeték megfizetésének az ellenőrzése. Ilyen körülmények között a cégbírósági munkát jellemzően számítógépes program is képes lesz elvégezni, illetve a cégalapítás cégbírósági szakaszának esetleges kockázata (a hibázás kockázata) is a minimálisra csökkenthető.
A törvény az egyszerűsített eljárásban 2 munkanapról 2008. július 1. napjától 1 munkaórára csökkenti a bejegyzési kérelem elbírálásának maximális idejét.
c) Egyszerűsített cégeljárással történő cégalapítás esetén - cégformától függetlenül - 15 ezer forint illeték megfizetéséről rendelkezik a törvény a jelenlegi 100 ezer forint (kft., zrt.) és 50 ezer forint (kkt., bt.) helyett.
d) A törvény az egyszerűsített cégeljárás szabályait kiterjeszti a változásbejegyzési eljárásokra is abban az esetben, ha az egyszerűsített eljárás szerint (törvényi szerződésmintával) alapított gazdasági társaság működése során bekövetkező változás nem jár együtt azzal, hogy a cég áttérne az ún. egyedi társasági szerződés alkalmazására. A törvény alapján 2008. július 1. napjától mind a bejegyzési, mind pedig a változásbejegyzési kérelmek elbírálására - ha az alapítók az egyszerűsített eljárás mellett határoztak - 1 munkaóra alatt sor kerül.
e) A jövőben a cégeljárásban nem kötelező a vezető tisztségviselő aláírási címpéldányának a becsatolása, amely csökkenti a cégalapítás költségeit. Amennyiben viszont a cég a cégiratokkal együtt benyújtja az aláírási címpéldányt, a vezető tisztségviselőnek annak megfelelően kell aláírnia a cég nevében.
f) A székhely fogalmának új meghatározása erősíti a cég döntési szabadságát. A központi ügyintézés helye a jövőben elválhat a cég székhelyétől. A székhely a jövőben a cég bejegyzett irodája, ahol a cég a leveleit átveszi, üzleti és hivatalos iratait őrzi. A székhely fogalmának felülvizsgálata lehetővé teszi, hogy a cég a jogi szolgáltatást nyújtó ügyvéddel történő megállapodás alapján az ügyvéd, az ügyvédi iroda székhelyét tüntesse fel a létesítő okiratában és a cégjegyzékben székhelyeként (székhely-szolgáltatás). A telephely társasági jogi meghatározása a jövőben a cég tulajdonosainak döntési szabadságán alapul. A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég létesítő okiratában foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi stb.) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található. A szabályozás ezzel megszünteti azt a kötelezettséget, hogy a cégnek valamennyi települést, ahol tevékenységet kíván végezni (akár időlegesen is), be kelljen jelentenie a cégbíróságra. A Gt. szabályai alapján alapított társaság, miközben székhelyét továbbra is megőrzi Magyarországon, jogosult lesz arra, hogy üzleti tevékenysége gyakorlásának elsődleges helyéül valamely más európai uniós tagállamot választhasson.
g) A jövőben a cég nevének meghatározásakor nem lesz szükség annak feltüntetésére, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. A cégnévnek kötelező jelleggel a cégformát és a vezérszót kell tartalmaznia.
h) A cégjegyzék a jövőben tartalmazza azt a tényt, hogy a cég jogosult a jegyzett tőkéjét devizában feltüntetni. Ezen cégjegyzék adat változásának az időpontját is a cég maga határozhatja meg. A jövőben, ha a cég a cégjegyzék adatainak angol, francia, német vagy orosz nyelven történő nyilvántartásba vételét kérte, ezeken a nyelveken is kérheti a cégadatiról közokirat kiállítását (cégkivonat, cégmásolat, cégbizonyítvány). Választható lehetőséggé válik a cégjegyzékben szereplő külföldi személyek részére kézbesítési megbízott kijelölése.
i) A társaság a jövőben választhat, hogy a társasági törvényben előírt, közlemény közzétételére vonatkozó kötelezettségének (pl. átalakulás, tőkeleszállítás stb.) továbbra is a Cégközlönyben, vagy saját honlapján tesz eleget.
j) 2008. július 1. napjától kizárólagossá válik az elektronikus cégeljárás, amely önmagában is gyorsítja a cégalapításokat (változásbejegyzéseket), illetve a cég működése szempontjából további előnyökkel is jár (elektronikusan hitelesített iratok későbbi felhasználhatósága). A bírósági titkár, fogalmazó, bírósági ügyintéző a jövőben jelentősen szélesebb körben járhat el önállóan. Az elektronikus kézbesítés szabályai megfelelő garanciák mellett külön törvényben kialakításra kerülnek. Az elektronikus kiadmányozás gyakorlata bevezetésre kerül, amely gyorsítja, egyszerűsíti a bírósági ügyintézést.

I. fejezet

Alapvető rendelkezések

1. cím

A cégbíróság, valamint a céginformációs szolgálat feladatai

Ctv. 1. §
Az új Ctv. az alapvető rendelkezések között első helyen a cégbíróság és a céginformációs szolgálat feladatait veszi sorra. Már a felsorolásokból egyértelműen megállapítható, hogy különösen a céginformációs szolgálat feladatköre - amellett, hogy továbbra is ellátja a korábbi szabályozás szerinti tevékenységét - jelentősen bővül, kiteljesedik. Az 1. §-ban nevesített tevékenységek, feladatok meghatározására, ismertetésére a későbbiekben részletesen sor kerül. Nincs az új Ctv.-nek olyan fejezete, amelyben a cégbíróság vagy a céginformációs szolgálat (illetve mindkettő) meg nem jelenne, különböző jogok és kötelezettségek letéteményeseként.
A megyei (fővárosi) bíróságnak mint cégbíróságnak változatlan feladata a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárások lefolytatása, ennek keretében az adatok (jogok, tények) cégjegyzékbe történő bejegyzése, illetve onnan való törlése, valamint a törvényben meghatározott okokból törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása. Alaptételként rögzíti az új Ctv., hogy a cégbíróság jogosult az egyes cégformákra vonatkozó anyagi jogi szabályokban meghatározott ún. kisebbségi jogok gyakorlására vonatkozó, illetve a hitelezői jogok védelmét biztosító kérelmek elbírálására. Korábban a cégbíróság e körben fennálló feladatai csak az anyagi jogszabályok hatásköri rendelkezéseiből voltak megállapíthatók. Az új Gt. is számos ilyen jogkört biztosít a cégbíróságnak, a kisebbségi jogokra, illetve a hitelezővédelemre vonatkozó 49-51. §-okban, az elismert vállalatcsoporttal kapcsolatos szabályozásban (62. §), illetve a cégbírósághoz fordulhat pl. a hitelező, ha a tőkeleszállítás során a részvénytársaság nem nyújtott részére megfelelő biztosítékot (272. §).
Továbbra is jelentős szerepet lát el a cégbíróság a cégjegyzék adatairól, valamint a cégiratokról történő céginformáció szolgáltatásában, a jövőben egyre nagyobb arányban elektronikus úton.
Az új Gt.-ben szabályozott ún. társasági jogi perek a Pp. 23. §-a alapján főszabályként a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. Ugyanez vonatkozik az egyes cégformákra irányadó más törvényekben szabályozott, a cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perekre is. Ezeknek a pereknek az elbírálása tehát nem kifejezetten cégbírósági feladat, ezért az 1. § nem is sorolja a cégbírósági feladatok közé. Ugyanakkor nincsen akadálya annak, hogy - amennyiben annak feltételei fennállnak, illetve megteremthetők - ezeket a pereket a megyei bíróság azon szervezeti egysége tárgyalja, amelyik leginkább ismeri a cégek működését. Ez pedig a cégbíróság.
A cégbíróság hatáskörébe tartozik változatlanul azon ügyek elbírálása is, amelyeket más, az új Ctv.-ben nem nevesített törvény utal a hatáskörébe. Ilyen törvény pl. a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény, mely - többek között - kimondja, hogy a büntetőeljárással kapcsolatos egyes intézkedéseket a cégbíróságnak a cégjegyzékbe be kell jegyeznie.
A céginformációs szolgálat feladatköre jelentősen bővül, az új Ctv. számos rendelkezése épít a tevékenységére. A céginformációs szolgálatnak változatlanul kiemelkedő jelentősége lesz a cégnyilvánosság biztosításában azáltal, hogy céginformációt szolgáltat a cégjegyzék adatairól és az elektronikus cégiratokról, valamint a cégek beszámolóiról elektronikus úton vagy papír alapú formában, ha kérik, közokirati formában is. Ezen túlmenően az elektronikus cégeljárás is a céginformációs szolgálat közreműködésével valósul meg.
A gazdasági forgalom kiszámíthatóbb, átláthatóbb működése érdekében ugyanakkor a jövőben a céginformációs szolgálat további feladatköröket is ellát majd. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű lesz az ún. hitelezővédelmi nyilvántartás működtetése.
A hitelezővédelmi nyilvántartás kialakulásával egy olyan, bárki számára hozzáférhető, közhiteles adatbázis jön létre, amelynek célja, hogy az üzleti döntések előkészítése során a vállalkozások figyelembe vehessék azokat a tényeket, illetve adatokat, amelyek ismerete csökkentheti döntéseik kockázatát. A nyilvántartásból tájékozódni lehet majd a felszámolás alatt álló cégek nyilvános adatairól. Ezzel összefüggésben megismerhető lesz a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező jogerős bírósági határozat, az eljárást lezáró felszámolási zárómérleg, a felszámolt cégnek a felszámolás időpontjában foglalkoztatott vezető tisztségviselőinek és vezető munkavállalóinak a személye. Megismerhetővé válnak azok a természetes és jogi személyek is, akikkel, illetve amelyekkel szemben jogerős bírósági határozat az ún. jogellenes továbbműködtetés (wrongful trading) okán a hitelezőkkel szembeni felelősséget megállapító határozatot hozott vagy ha a bíróság megállapította a felszámolt cég tartozásaiért fennálló korlátlan felelősséget (a korlátolt felelősség áttörésének esete). A nyilvántartás alapján a gazdasági forgalom szereplői tudomást szerezhetnek majd arról, ha valamely céggel szemben végrehajtási eljárás indult, azzal, hogy a bírósági végrehajtó törvényi kötelezettségévé válik majd, hogy az eljárás során tett intézkedésekről (pl. árverés kitűzésének időpontja, biztosítási intézkedés foganatosítása stb.) a nyilvántartás számára adatot szolgáltasson.
A céginformációs szolgálat jogi tanácsadást is nyújt majd annak érdekében, hogy a mikró- és kisvállalkozások a cégalapítással, illetve megszüntetéssel kapcsolatos információkat közérthető formában, költségmentesen megismerhessék.
Új lehetőségként szabályozza az új Ctv., hogy a céginformációs szolgálattól a jövőben kérni lehet a cég számára szükséges különböző hatósági igazolások beszerzését (cégkivonat, az adóhatóság igazolása arról, hogy a cégnek nincs adótartozása stb.), amelyeket pl. egy közbeszerzési eljárásban a cégnek csatolnia kell. Ezeket az igazolásokat a céginformációs szolgálat elektronikus úton, az egyablakos rendszeren keresztül szerezheti be.
A céginformációs szolgálat új, az új Ctv.-ben felsorolt feladatainak részletei (a jogi tanácsadásra vonatkozó rendelkezés kivételével) - az adatvédelmi szempontokra is figyelemmel - törvényi szinten nyernek majd szabályozást. A rendelkezések - egységesen - 2007. október 1-jén lépnek hatályba.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu