Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat indokolása

adozona.hu

Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 2007.09.28
Érvényesség vége:
Jogszabály indoklása: 2007. évi CXXVII. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Országgyűlés
- figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására,
- figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer működtetésének követelményeire,
- figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióban tagállamként való részvételére, különös tekintettel az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás területén jelentkező jogharmonizációs kötelezettségekre, valamint
...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat indokolása

2007 . évi CXXVII. törvény

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

Bevezető rendelkezés

1. § Az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó) az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele.

Alkalmazási hatály

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.
3. § E törvény rendelkezéseit
a) az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (a továbbiakban: Eva.) hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre, valamint
b) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az a) pontban említett esetben az Eva., a b) pontban említett esetben pedig a Jöt. kifejezetten rendelkezik.
4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
(2) Közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú mellékletben meghatározottak értendők.
(3) Harmadik állam és annak területe alatt az értendő, amely nem tartozik a (2) bekezdés hatálya alá.

Adóalany

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.
(2) Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs.

Gazdasági tevékenység

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
(3) Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja.
(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha
a) egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi;
b) egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy
ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év (ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan);
c) egyébként nem-adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.
(5) Nem minősül az (1) bekezdésben említett független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony, vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.
7. § (1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyar Köztársaság Alkotmánya által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott, és a létesítő okiratában is megjelölt közhatalmi tevékenysége.
(2) Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység, feltéve, hogy az annak gyakorlása során okozott kárért való felelősségre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959 . évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései [349. §] alkalmazandók, vagy károkozás esetében lennének alkalmazandók.
(3) A (2) bekezdéstől függetlenül a tulajdon kisajátítása, valamint a 2. számú mellékletben felsorolt tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek.

Csoportos adóalanyiság

8. § (1) Azok az adóalanyok,
a) akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön, és
b) akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások, csoportos adóalanyiságot hozhatnak létre.
(2) A csoportos adóalanyiság értelmében:
a) az (1) bekezdésben meghatározott adóalanyok (e § alkalmazásában a továbbiakban: tag vagy tagok) belső, egymás közötti kapcsolataiban a tevékenység gazdasági tevékenységként megszűnik, és tagok önálló adóalanyisága - a (6) bekezdésben említett kivétellel - szintén megszűnik, valamint
b) a tagok külső, harmadik féllel szembeni kapcsolataiban a gazdasági tevékenység folytatása olyan adóalanyiságot eredményez, amelyben az ehhez fűződő jogok és kötelezettségek a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak együttesen tudhatók be.
(3) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével jön létre, valamennyi leendő tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelmére. Abban az esetben, ha van olyan adóalany, akire (amelyre) teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek, de nem kíván a csoportos adóalanyiságban tagként részt venni (e § alkalmazásában a továbbiakban: kívül maradó adóalany), a kérelemnek tartalmaznia kell még a kívül maradó adóalany hozzájáruló nyilatkozatát a csoportos adóalanyiság létrehozatalára. A kérelemnek, illetőleg kívül maradó adóalany esetében a hozzájáruló nyilatkozatnak tartalmaznia kell továbbá:
a) a tagok által kijelölt képviselőt és a képviselő feltétlen beleegyező nyilatkozatát a képviselet vállalására; továbbá
b) tagonként külön-külön:
ba) a tag nevét, címét és adószámát;
bb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
bc) a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a (2) bekezdésben említett belső és külső kapcsolatok egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére;
bd) kötelezettségvállalást az (6) bekezdés teljesítésére;
c) kívül maradó adóalany esetében:
ca) az adóalany nevét, címét és adószámát;
cb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
cc) kötelezettségvállalást a (7) bekezdés teljesítésére.
(4) A csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag a csoportos adóalanyiság időszakában együttesen minősül egy adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő jogok és kötelezettségek gyakorlásával összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok által kijelölt képviselő.
(5) Az a tag, aki (amely) a csoportos adóalanyiságot megelőzően belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként működött, a (3) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.
(6) A csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghatározott kötelezettsége teljesítéséért, és
b) a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettsége teljesítéséért.
(7) A kívül maradó adóalany - mind a csoportos adóalanyiság időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítéséért;
b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettség teljesítéséért.
(8) A kívül maradó adóalany, illetőleg a csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő olyan adóalany, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek (e § alkalmazásában a továbbiakban: csatlakozó új adóalany) dönthet úgy is, hogy tagként csatlakozni kíván a csoportos adóalanyisághoz. A csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás az állami adóhatóság engedélyével jön létre, a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó beleegyező nyilatkozatát a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új adóalany csatlakozási szándékáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá:
a) a kívül maradó adóalany esetében a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában,
b) a csatlakozó új adóalany esetében pedig a (3) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételek teljesítését.
(9) Az a kívül maradó, illetőleg az a csatlakozó új adóalany, aki (amely) tagként csatlakozik a csoportos adóalanyisághoz, a (8) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg.
(10) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatósági engedély visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha
a) azt a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag kéri;
b) a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő haladéktalan kijelölése és bejelentése a (3) bekezdés a) pontja szerint nem történik meg;
c) a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tagra az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek;
d) a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában meghatározott feltételek bármelyike a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül;
e) a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltétel a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül;
f) a csoportos adóalanyiság időszakában olyan adóalany jön létre, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, és a csoportos adóalanyisághoz
fa) nem csatlakozik, de kívül maradó adóalanyként nem teljesíti a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettségeket; vagy
fb) csatlakozni kíván csatlakozó új tagként, de azt az állami adóhatóság a (8) bekezdés értelmében nem engedélyezi;
g) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül megszűnik.
(11) A (10) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély visszavonásának jogerőre emelkedésének napjával, mint forduló nappal a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg, kivéve azt az esetet, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül szűnik meg.

Termék értékesítése

9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt.
10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;
b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között - a 9. § (1) bekezdése értelmében - termék értékesítése teljesül;
c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére - a 9. § (1) bekezdése értelmében - értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;
d) építési szerződés alapján ingatlan (ingatlanrész) átadása a megrendelőnek, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő;
b) az adóalany
ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;
c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg;
d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga, vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti, vízi vagy légi eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
d) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésére a 34. vagy 35. §-ban említett feltételek teljesülnek;
e) a termék értékesítése a 89., 98., 103., 104. és 107-109. §-ok szerint történik;
f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany - mint a szolgáltatás igénybevevője - termékén munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket - az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló rendeltetéssel - belföldre továbbítják;
g) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen használja;
h) az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja, ahol ha ugyanezt a terméket importálták volna, az importált termék ideiglenes behozatal jogcímén teljes adó- és vámmentességben részesülne;
i) az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
(3) Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

Szolgáltatás nyújtása

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:
a) vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
b) kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely helyzet tűrésére.
(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az ellenérték megtérítése, ha az pénzzel, készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.
(4) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az sem, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója a teljesítésével keletkezett, pénzbeni követeléseként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek.
14. § (1) Ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást.
15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok

16. § A termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik.
17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt: apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő eseteket foglalja magában:
a) gazdasági társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti átalakulását (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is);
b) szövetkezetnek a szövetkezetekről szóló törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.) szerinti átalakulását;
c) szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetében a közösségi alap Szöv. tv. szerinti átadását más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség részére;
d) egyéni cégnek az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerinti átalakulását;
e) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halálát, vagy cselekvőképességének elvesztését, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói, őstermelői tevékenységet
ea) elhalálozás esetében az özvegy vagy örökös folytatja; illetőleg
eb) cselekvőképesség elvesztése esetében az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és javára a törvényes képviselője folytatja;
f) a 8. § (5), (9) és (11) bekezdéseiben említett eseteket.
18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon) tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg megfelelnie:
a) a szerzéskor belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;
b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2) bekezdésben említett eltéréssel - a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik;
c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva össszeegyeztethetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(2) Az apportálót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében, amelyben a jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

Termék Közösségen belüli beszerzése

19. § A 2. § b) pontja a következő eseteket foglalja magában:
a) terméknek adóalany vagy nem-adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy az értékesítő olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, nem részesül e tagállam azon joga szerinti adómentességben, amely tartalmában a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek felel meg, és akinek (amelynek) ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. § alkalmazása alá;
b) új közlekedési eszköz beszerzése;
c) jövedéki terméknek adóalany vagy nem-adóalany jogi személy általi beszerzése, feltéve, hogy a beszerzés után jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik (a)-c) pontok a továbbiakban együtt: termék Közösségen belüli beszerzése).
20. § (1) A 19. § a) pontjától eltérően nem kell adót fizetni:
a) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében, amely ha belföldön teljesített termékértékesítés lenne, a 103., 104. és 107. §-ok szerint mentes lenne az adó alól;
b) használt ingóság [213. § (1) bekezdésének a) pontja], műalkotás [213. § (1) bekezdésének b) pontja], gyűjteménydarab [213. § (1) bekezdésének c) pontja] vagy régiség [213. § (1) bekezdésének d) pontja] Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő viszonteladóként [213. § (1) bekezdésének e) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek;
c) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő nyilvános árverés szervezőjeként [213. § (1) bekezdésének f) pontja] jár el, aki (amely) egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 333-341. cikkeinek;
d) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében - ide nem értve az a)-c) pontokban említett eseteket, valamint a 19. § b) és c) pontjában említett termékek Közösségen belüli beszerzését -, amelynek beszerzője
da) ilyen minőségében mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként [197. § (1) bekezdése] jár el; vagy
db) olyan adóalany, aki (amely) kizárólag olyan termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesít, amelyhez kapcsolódóan adólevonási jog nem illeti meg, ideértve azt is, aki (amely) alanyi adómentességben részesül; vagy
dc) nem-adóalany jogi személy.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, ha
a) az adott naptári évben a d) pontban említett termékek Közösségen belüli beszerzése ellenértékének - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összege nem haladja meg a 10.000 eurónak megfelelő pénzösszeget, és
b) az a) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült,
feltéve, hogy ilyen beszerzések ténylegesen történtek.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárba a Közösség azon tagállamaiban megtérített vagy megtérítendő ellenérték számít, amelyekben a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható az olyan termék Közösségen belüli beszerzésére sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével a beszerző először meghaladja a (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárt.
(5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett beszerző az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.
(6) Az a beszerző, aki (amely) élt az (5) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.
21. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése a termék felett a tulajdonosként való rendelkezés olyan megszerzése, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, amelyben a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(2) Abban az esetben, ha a terméknek adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személy általi beszerzése úgy történik, hogy ez a személy a terméket a Közösség területén kívül adja fel küldeményként vagy fuvarozza el, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerint a termék importjának teljesítési helye belföld, az importáló jogosult az általa ilyen jogcímen megfizetett adó visszatéríttetésére, amennyiben igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor volt, megfizette az adót a termék Közösségen belüli beszerzése után e tagállam joga szerint.
22. § (1) Termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be - a 19. § értelmében - ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga, vagy - javára - más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön fenntartott vevői készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem áll be, ha
a) a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem vették nyilvántartásba, valamint
b) a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne a (5) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(4) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott, illetőleg a (3) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
(5) A (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a vevői készletből terméket beszerzőre áll be.
23. § Szintén termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése, ha a Magyar Köztársaság Észak-atlanti Szerződésbeli tagságával összefüggésben terméket továbbítanak belföldre, amelyet a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium, a Magyar Honvédség, és ezek polgári állománya részére a Közösség más tagállamában - nem az ott érvényes általános adózási szabályok szerint - szereznek be, feltéve, hogy a termékre - annak importja esetében - nem vonatkozna a 93. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti adómentesség.

Termék importja

24. § (1) Termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely - az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24. cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.
(2) Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vámterületének azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére, amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.

II. Fejezet

Teljesítés helye

1. alfejezet

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály

25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok

26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
27. § (1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy - javára - más végzi, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek
a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
28. § A 26. §-tól eltérően, ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül.
29. § (1) Abban az esetben, ha a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, illetőleg - javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy
a) a termék értékesítése
aa) olyan adóalany vagy nem-adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek) e beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. § (1) bekezdésének a) és d) pontja értelmében nem kell adót fizetnie; vagy
ab) nem-adóalany személy, szervezet részére történik; továbbá
b) az értékesített termék:
ba) nem új közlekedési eszköz; illetőleg
bb) nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem, vagy nem.
(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül volt, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, az (1) bekezdés alkalmazásában ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
30. § (1) A 29. §-t nem kell alkalmazni azokra a termékértékesítésekre, amelyek esetében a terméket a Közösség ugyanazon más tagállamába szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, és ez a tagállam megegyezik a Közösség azon tagállamával, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek együttesen teljesülnek:
a) az értékesített termék nem jövedéki termék,
b) az adott naptári évben az a) pontban említett termékek 29. § szerinti értékesítéséből származó ellenérték - adó nélkül számított és göngyölített összege - nem haladja meg a Közösség e tagállamában megállapított felső értékhatárt,
c) a b) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző naptári évre is teljesült, amennyiben ilyen értékesítések ténylegesen történtek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatár a Magyar Köztársaság esetében 35.000 eurónak megfelelő pénzösszeg.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható arra a termékértékesítésre sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével az adóalany először meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatárt.
(4) Az adóalany az (1) bekezdésben említett esetben arra a termékértékesítésére, amelynél a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor belföldön van, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 29. §-t - az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt a (4) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.
31. § A 29. és 30. § nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. Fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.
32. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, és az értékesített termék olyan felvagy összeszerelés tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy - javára - más végez, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem vagy nem, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék fel- vagy összeszerelése, illetőleg annak üzembehelyezése történik.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2) E § alkalmazásában
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely, vagy nem;
c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely, vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.
34. § (1) Abban az esetben, ha adóalany-kereskedő részére
a) gáz értékesítése földgázcsővezeték-hálózaton keresztül, vagy
b) villamos energia értékesítése
történik, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az adóalany-kereskedő gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) E § alkalmazásában adóalany-kereskedő az, aki (amely) gáz vagy villamos energia továbbértékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek (amelynek) saját felhasználása (fogyasztása) ezekből a termékekből elhanyagolható mértékű.
35. § (1) Abban az esetben, ha a 34. §-ban említett feltételek bármelyike nem teljesül, a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a beszerző ezeket a termékeket ténylegesen felhasználja (elfogyasztja).
(2) Amennyiben a beszerző a gázt vagy a villamos energiát egészben vagy részben nem használja fel (nem fogyasztja el), az (1) bekezdés alkalmazásában a fel nem használt (el nem fogyasztott) gáz vagy villamos energia tényleges felhasználási (elfogyasztási) helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a beszerző gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

2. alfejezet

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Általános szabály

36. § Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Különös szabályok

37. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő valamely ügyletet - a 41., 44. és 46. §-okban meghatározott esetek kivételével - más nevében és javára közvetít, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
38. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.
39. § Személy szállítása, termék fuvarozása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.
40. § (1) A 39. §-tól eltérően, ha a terméket a Közösségen belül fuvarozzák, a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a termék fuvarozásának igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a termék fuvarozásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a termék fuvarozásának igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját magában foglalja, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(4) Termék Közösségen belüli fuvarozása az is, ha a termék fuvarozásának indulási és érkezési helye a Közösség ugyanazon tagállamában van, de az közvetlenül egy másik olyan termék fuvarozásához kapcsolódik, amelynél viszont az indulási és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(5) E § alkalmazásában
a) termék fuvarozásának indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;
b) termék fuvarozásának érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.
41. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő a termék Közösségen belüli fuvarozását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
a) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b) személy szállításához, illetőleg termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
c) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;
d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett személy szállításához, illetőleg termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.
43. § A 42. §-tól eltérően, ha a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik, a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
44. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást ténylegesen teljesítik, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
45. § (1) A 42. §-tól eltérően, ha a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik, a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatás igénybevevőjét a Közösség e tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették.
(2) Az (1) bekezdés abban az esetben alkalmazható, ha a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatással érintett terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a Közösség azon tagállamából, ahol a 42. § (1) bekezdésének c) pontjában említett szolgáltatást ténylegesen teljesítették.
46. § (1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ezzel összefüggésben a szolgáltatás
a) igénybevevője olyan adóalany, aki (amely) más államban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van más államban, mint ahol a szolgáltatás nyújtója telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van;
b) igénybevevője a Közösség területén kívül telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül.
(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:
a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges átengedése;
b) reklámszolgáltatások;
c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is;
d) adatok feldolgozása és információk közlése;
e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;
f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;
g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása;
h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;
i) telekommunikációs szolgáltatások;
j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;
k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.
(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha
a) kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra;
b) közvetítő az a) pont vagy a (2) bekezdés alá tartozó szolgáltatás nyújtását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás nyújtására.
(4) E § a mérnöki szolgáltatásra abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 38. § és a 42. § (1) bekezdésének a), c) és d) pontja alá.
(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:
a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,
d) zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,
e) távoktatás, feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik azzal, hogy a szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is - önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.
47. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője olyan nem-adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, vagy ott lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
48. § Abban az esetben, ha a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője olyan nem-adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le, vagy ott lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség e tagállamában van.
49. § Külön jogszabály rendelkezhet úgy is, hogy a 46. § (2) bekezdésének a)-j) pontjaiban, illetőleg a 46. § (3) bekezdésében - ide nem értve a közvetítői szolgáltatás nyújtását, ha a közvetített szolgáltatás a 46. § (2) bekezdésének k) pontja alá tartozik - felsorolt szolgáltatások, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetében a teljesítés helye
a) belföld legyen, amennyiben e törvény rendelkezései szerint a teljesítés helye a Közösség területén kívül esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van, illetőleg
b) a Közösség területén kívül legyen, amennyiben e törvény rendelkezései szerint a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívül van, feltéve, hogy a külön jogszabályi rendelkezéssel a kettős adóztatás, illetőleg a nem-adóztatás elkerülhető.

3. alfejezet

Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében

Általános szabály

50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.

Különös szabályok

51. § (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában említett esetben a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, amely a beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék Közösségen belüli beszerzésekor ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem igazolja, hogy ilyen személyként a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót - az utóbb említett tagállam joga szerint - megfizette.
(2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni az adott tagállam joga szerint, és az (1) bekezdés értelmében belföldön is fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése után, az adó alapját a 79. § (2) bekezdése szerint csökkentheti.
52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható arra a termék Közösségen belüli beszerzésére, amelynek a teljesítési helye az 50. § szerint belföld, feltéve, hogy
a) a beszerzett termék a beszerző olyan további, belföldön teljesített termékértékesítéséhez szükséges, amelynél a címzett a 141. § szerint adófizetésre kötelezett, valamint
b) a beszerző az adózás rendjéről szóló törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározott összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett.

4. alfejezet

Teljesítés helye termék importja esetében

Általános szabály

53. § Termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.

Különös szabályok

54. § (1) Az 53. §-tól eltérően, ha a termék a 24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad forgalomban, és
a) vámjogi helyzete a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint alakul, vagy
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya alatt áll, vagy
c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt áll, vagy
d) külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll,
a termék importjának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d) pontokban említett esetekben pedig, ahol a termék az ott meghatározott eljárások hatálya alól kikerül.
(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.

III. Fejezet

Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása

Általános szabályok

55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette.
56. § A fizetendő adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - a teljesítéskor kell megállapítani.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

57. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége is, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - részteljesítésként - teljesítés a tizenkettedik hónap utolsó napja is.
(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.
59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítani.
(2) A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.
(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy
b) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget, a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1)-(3) bekezdések szerinti - megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót - az (1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.
(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján, vagy azt követően fizették meg.

Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok

62. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.
63. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.
(2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1) bekezdés szerinti - megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják, a fizetendő adót - az (1) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

Termék importjára vonatkozó különös szabályok

64. § (1) Az 54. §-ban említett esetekben teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54. § (1) bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott eljárások [54. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli kikerülése.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles, illetőleg mezőgazdasági lefölözés vagy más, a közösségi politika keretében meghatározott kötelező jellegű befizetés hatálya alá tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett kötelező jellegű befizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett kötelező jellegű befizetések egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására a vámra e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket alkalmazni.

IV. Fejezet

Adó alapja

Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

65. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.
67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a) az ellenérték aránytalanul eltér a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és
ba) a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése, 87. és 105. §-a szerint mentes az adó alól, továbbá
bb) a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét ehhez kapcsolódóan az adólevonási jog nem egészben illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel jogszabály határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi rendelkezések kötelező erejű alapulvételével történik.
68. § A 11. és 12. §-ban említett esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
69. § A 14. §-ban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.
71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt: árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény;
c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú, ha
a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is - azonos feltételek mellett - ésszerűen elérhető , vagy
b) az árengedmény nyújtójától független féllel is - azonos feltételek mellett - köthető és számára ésszerűen elérhető megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített ellenértéke.
(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes megállapodás alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója, akár - az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján - más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet - a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig - ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.

Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében

72. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapjának megállapítására a 65-67., 70. és 71. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók.
73. § A 22. és 23 §-ban említett esetekben az adó alapja a termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.

Adó alapja termék importja esetében

74. § (1) Termék importja esetében az adó alapja az importált terméknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban munkavégzés céljára ideiglenesen kivitt terméket importál a munkavégzési szolgáltatás igénybevevője, mint importáló, anélkül, hogy termékét az importot megelőzően értékesítené, az adó alapja
a) a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték, illetőleg
b) az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pénzben kifejezett értéknövekedése, ha legkésőbb az import teljesítéséig nem állapítható meg az a) pont szerinti ellenérték, vagy ha annak pénzben kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka folytán bekövetkezett értéknövekedés.
75. § (1) Termék importja esetében az importált termék adó alapjába beletartoznak a következők, feltéve, hogy azokat a 74. § szerint megállapított érték egyébként nem tartalmazza:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék importjához kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első rendeltetési helyen kívül a teljesítéskor ismert olyan további rendeltetési hely is, amely a Közösség területén van, az adó alapját növelik azok a járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig merülnek fel.
(3) E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a fuvarlevélen vagy az importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szerepel. Ilyen értelmű jelzés hiányában, vagy ha az egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az első le- vagy átrakás történik az importáló közösségi tagállamban.
76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.

Adó alapjának utólagos csökkenése

77. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően
a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab) az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy
ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb) a jogosult ár- vagy díjleszállítást kap.
(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a) teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;
b) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik.
(3) Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt.
78. § (1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla
a) érvénytelenítéséről gondoskodjon a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba) alpontjában, valamint (2) bekezdésének a) pontjában említett esetekben;
b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben, az adó alapjának utólagos csökkenésének megfelelően.
(2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben az adó alapja utólagos csökkentésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése.
(3) Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett abban az adó-megállapítási időszakban jogosult azt - mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csökkentő tételt - figyelembe venni, amelyben
a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll;
b) a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget visszafizeti, vagy a betétdíjat visszatéríti az a) pont alá nem tartozó esetekben.
79. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha a beszerző a Közösség más tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, jövedékiadó-visszatérítésben részesült, az adó alapját csökkentheti a visszatérített jövedéki adó igazolt összegével, feltéve, hogy a termék belföldön is jövedéki termék.
(2) Az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli beszerzésének adó alapja csökkenthető azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az adó alapjául szolgált a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási ára, amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában jegyez. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.
81. § Termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték - ideértve a 74. § (2) bekezdésében említett esetet is - megállapításánál kell alkalmazni.

V. Fejezet

Adó mértéke

82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 20 százaléka.
(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.
83. § Ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő adót is tartalmaz, annak megállapításához
a) a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 16,67 százalékot,
b) a 82. § (2) bekezdésében említett adómérték esetében 4,76 százalékot
kell alkalmazni.
84. § (1) A fizetendő adó megállapítására a teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) termék Közösségen belüli beszerzése esetében,
b) előleg fizetése esetében,
c) a 60. §-ban említett esetekben, valamint
d) a 64. § (2) és (3) bekezdésében említett esetekben
a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni.

VI. Fejezet

Adó alóli mentesség

Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel

85. § (1) Mentes az adó alól:
a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán egészségügyi - ideértve természetgyógyászatot is - tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
f) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet szociális ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
g) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
h) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
i) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet köz-és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy - nemzetközi szerződés alapján - belföldön működő külföldi kulturális intézet - ilyen minőségében - teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít a köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóra-adást is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás céljából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés
la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és
lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál;
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít természetes személynek, aki azt sportolásához, testedzéséhez veszi igénybe, kivéve az uszoda- és strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást, testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat.
(2) Az egyéb oktatás körébe tartoznak:
a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján szervezett és akkreditált, illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
c) az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás;
d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.
(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység
a) gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;
b) képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
(4) E § alkalmazásában közszolgáltató:
a) a költségvetési szerv az alapító okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;
b) a társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, az egyesület, a köztestület, az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
c) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint elismertként bejegyzett vagy nyilvántartásba vett egyház - ideértve az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét is, ha alapszabálya így rendelkezik - és az egyházak szövetsége az alapszabályban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
d) az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége tekintetében;
e) a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében;
f) a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint közhasznúként vagy kiemelkedően közhasznúként nyilvántartásba vett személy, szervezet az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége tekintetében;
g) minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül - , aki (amely) biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egyéb - jogszabály alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében végzi tevékenységét;
h) minden olyan személy, szervezet - az a)-g) pontoktól függetlenül - , akire (amelyre) a következő feltételek együttesen teljesülnek:
ha) alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rendszeres nyereségszerzésre nem törekszik, nyereség esetleges elérése esetében azt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége fenntartására, javítására vagy bővítésére használja fel,
hb) vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes, illetőleg közvetítő személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem közvetlenül, sem közvetve nem függ a végzett tevékenység eredményétől,
hc) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj), ha az az árak megállapításáról szóló törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya alá tartozik, megfelel az Ártv. rendelkezéseinek, egyéb esetekben pedig alacsonyabb a termék, szolgáltatás szokásos piaci áránál.
(5) A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől függetlenül, az a személy, szervezet, akit (amelyet) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenységét érintően bírósági vagy más hatósági határozat
a) megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és h) p ontja, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év végéig,
b) elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a törvénybe ütköző magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írt elő [Tpvt . 77. §-a (1) bekezdésének e)-g) pontjai, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,
c) a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe ütköző tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére [Tpvt. 92. §-a], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év végéig nem minősül közszolgáltatónak.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:
a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a biztosítási alkusz és közvetítő által - ilyen minőségében - teljesített szolgáltatásnyújtást is;
b) a hitel nyújtása és közvetítése, valamint a nyújtott hitel hitelező általi kezelése;
c) a hitel nyújtásához kapcsolódó személyi, dologi biztosíték és garancia adása, közvetítése, valamint a hitelgarancia hitelező általi kezelése;
d) a folyó- és betétszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve azok közvetítését is, kivéve magát a követelés (kinnlevőség) behajtását;
e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel - így különösen az érmével és a bankjeggyel - kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve azok közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből vagy más fémből készített érmekollekciót, valamint a bankjegykollekciót, illetőleg ezek darabját, amelyet szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használnak, vagy amelynek egyébként numizmatikai értéke van;
f) a hitelezői, valamint gazdálkodó szervezetben [Ptk. 685. § c) pontja] tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedése, ideértve azok közvetítését is, de ide nem értve az ilyen jogviszonyt megtestesítő értékpapír kezelését és őrzését;
g) a befektetési alap kezelése;
h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más, fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy névértéken történő értékesítése;
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejátékszolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására.
87. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha
a) az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott;
b) az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. § szerint nem vonható le.

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy/és együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tételt az (1) bekezdés a) vagy/és b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, illetőleg szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében

89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek.
(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi,
a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy
b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem-adóalany személynek, szervezetnek.
(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző, vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel
a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és
b) a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12 EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne.
90. § (1) A 89. § (1) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket
a) értékesítő adóalany alanyi adómentességben részesül; vagy
b) beszerző adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett egyébként adófizetésre kötelezett, nem-adóalany jogi személynek e beszerzésük után az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, nem kell adót fizetniük.
(2) A 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék értékesítője alanyi adómentességben részesül.
(3) A 89. § (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel alkalmazzák.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében

91. § (1) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése, ha a termék
a) 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b) 2. § c) pontja szerinti importja szintén a 93. § (1) bekezdése, a 94. § (1) bekezdése, valamint a 97. § szerint mentes az adó alól;
c) 2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó visszatéríttetésére a beszerző a XVIII. fejezet rendelkezései szerint jogosult lenne.
(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes teljesülésének esetében is:
a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;
b) a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további termékértékesítéséhez szükséges;
c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye - a b) pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség valamely másik olyan tagállama, amely eltér a Közösség azon tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként nyilvántartásba vették;
d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem-adóalany jogi személy, akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében

92. § Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli fuvarozása abban az esetben, ha
a) a termék fuvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori-szigeteken vagy Madeira autonóm terület részét képező szigeteken van;
b) a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.

Adó alóli mentesség termék importja esetében

93. § (1) Mentes az adó alól:
a) a termék importja abban az esetben, ha a termék 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b) a termék 24. § (1) bekezdése szerinti importja abban az esetben, ha az a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Vámmentességi-rendelet) szabályozott vámmentességi jogcímek valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: Vám tv.) meghatározottak szerint, feltéve, hogy e törvény másként nem rendelkezik;
c) a termék 24. § (2) bekezdése szerinti importja, feltéve, hogy arra a b) pont szerinti adómentesség vonatkozna akkor, ha a termék importja a 24. § (1) bekezdése szerint teljesülne;
d) a korábban a Közösség területén kívülre értékesített termék [98. § (1) bekezdése] változatlan állapotban történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és a korábbi értékesítő, valamint az importáló személye megegyezik egymással;
e) a korábban a Közösség területéről ideiglenes jelleggel kivitt termék változatlan állapotban - ideértve a garanciális kötelezettségvállalás teljesítése keretében kijavított vagy kicserélt terméket is - történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és az ideiglenes kivitelt kérő, valamint az importáló adóalany személye megegyezik egymással;
f) a termék diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében történő importja abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik;
g) a termék importja a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy annak képviselete, illetőleg annak tisztviselője által a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a vám és/vagy a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;
h) a termék importja az Észak-atlanti Szerződés tagállamának fegyveres ereje által - ide nem értve a Magyar Honvédséget -, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
i) a termék importja a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) fegyveres ereje által, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál;
j) a tengerből kifogott hal, egyéb halászati termék kikötőbe irányuló importja tengeri halászati vállalkozás által, abban az esetben, ha az nyers állapotban van, illetőleg olyan feldolgozáson ment keresztül, amelynek egyedüli célja az értékesítés előtti tartósítás;
k) az arany importja bármely állam központi bankja által;
l) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli importja;
m) a villamos energia importja.
(2) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak ellenértéke az importált termék adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint beépül.
94. § (1) Mentes az adó alól a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételekre is figyelemmel:
a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VII. címe alatt meghatározott egyéb feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és -eszencia importja is;
b) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IX. címe alatt szabályozott termék importján túl a legfeljebb 6 hónapos korú telivér ló importja is, ha az olyan anyaállattól született, amelyet belföldön termékenyítettek meg, majd azt követően ellés céljából a Közösség területén kívülre adtak fel küldeményként vagy fuvaroztak el ideiglenes jelleggel;
c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt meghatározott egyéb feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl - ide nem értve az (2) bekezdés e) pontjában említett termékeket - 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és -eszencia importja is;
d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XII. címének 50. és 51. cikkében meghatározott termék importja, ha az ellenérték nélküli, vagy ha ellenérték fejében történik, de a terméket értékesítő nem-adóalany személy, szervezet.
(2) A 93. § (1) bekezdésének b) pontjától eltérően nem mentes az adó alól:
a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének III. címe alatt szabályozott termék importja, ha az üzemanyag;
b) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IV. címe alatt szabályozott termék importja;
c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének V. címe alatt szabályozott termék importja, ha az számítógép, illetőleg annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;
d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VIII. címe alatt szabályozott termék importja, ha az importáló adóalanyt a termék beszerzése esetében az adólevonási jog egészben vagy részben nem illetné meg;
e) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt szabályozott termék importja, ha az a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: Vámtarifa-rendelet) meghatározott 7108 és 7109 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá sorolt termék;
f) az (1) bekezdés d) pontjában említett eltéréssel a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XII. címe alatt szabályozott termék importja;
g) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIII. címe alatt szabályozott termék importja, ha a laboratóriumi célra előkészített állat importja ellenérték fejében történik;
h) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIV/a. címe alatt szabályozott termék importja;
i) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. cím 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott termék importja, ha az ellenérték fejében történik;
j) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. címének 70-72., valamint 75-78. cikkeiben szabályozott termék importja, ha az importáló maga a fogyatékos személy;
k) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XXV. címében szabályozott termék importja, ha annak ellenértékét járulékos költségként a 74. §, illetőleg a 75. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint megállapított adóalap nem tartalmazza.
95. § (1) Mentes az adó alól a termék importja a következő feltételek együttes teljesülése esetében:
a) az importáló a terméket a 89. § szerint adómentesen értékesíti;
b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása belföldön vagy elfuvarozása belföldről legkésőbb a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat közlésétől számított, a (3) bekezdésben meghatározott határidőig igazoltan megtörténik;
c) az importáló a termékre - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivételekkel - adóbiztosítékot nyújt;
d) a terméket belföldön rendeltetésszerűen nem használják, egyéb módon nem hasznosítják;
e) a vámhatóság felhívására az importáló a termékre vonatkozó árubemutatási kötelezettségének eleget tesz.
(2) Az importálónak a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat megtétele során megfelelő okirattal valószínűsítenie kell az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesülését.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett határidő 30 nap, amelyet az importáló indokolt kérelmére a vámhatóság legfeljebb egyszer, további 30 nappal meghosszabbíthat.
(4) Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az az importáló, aki (amely)
a) termék importja esetében az adót egyébként önadózással jogosult megállapítani [156. §], vagy erre közvetett vámjogi képviselője jogosult [157. §];
b) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a továbbiakban: Vámvégrehajtási-rendelet) 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában meghatározott vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó engedélyezett gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkezik;
c) az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is.
(5) Abban az esetben, ha az importáló képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg, az importáló szintén mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól azzal, hogy ez a kötelezettség pénzügyi képviselőjét terheli.
96. § (1) A 95. § szerinti adómentesség esetében a vámhatóság az adót a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapítja, azonban annak megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a 95. § szerinti adómentesség nem érvényesül és a vámhatóság a megállapított adó megfizetéséről is rendelkezik abban az esetben, ha az importáló a 95. § (1) bekezdésének c)-e) pontjaiban, valamint (2) bekezdésében meghatározott feltételek bármelyikét már a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás során sem teljesíti.
(3) Az adó megfizetésének felfüggesztése megszűnik, ha a 95. §-ban és az (5) bekezdésben meghatározott feltételek
a) maradéktalan teljesítésével az adómentesség érvényesül;
b) bármelyikének nem teljesítésével az adómentesség nem érvényesül.
(4) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3) bekezdés a) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság az importálót határozattal véglegesen mentesíti a megállapított adó megfizetése alól.
(5) A (4) bekezdésben említett határozat meghozatalának feltétele az is, hogy a 95. § (3) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 15 napon belül az importáló, illetőleg pénzügyi képviselője megfelelő okirat bemutatásával igazolja, hogy a) eleget tett a 95. § (1) bekezdése a) pontjának teljesítéséhez fűződő, az Art.-ben meghatározott összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének;
b) a 95. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt teljesítette.
(6) Az (5) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül mentesül az okirat-bemutatási kötelezettség alól a 95. § (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett importáló.
(7) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság határozattal kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez fűződő egyéb jogkövetkezményekről a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat meghozatalának időpontjára visszamenőleg rendelkezik.
(8) A vámhatóság a 95. § (1) bekezdésének c) pontja szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja
a) a (4) bekezdésben említett határozat meghozatalával egyidejűleg; vagy
b) a (7) bekezdésben említett határozat alapján, ha az importáló az adót megfizette.
97. § A 93-95. §-októl függetlenül mentes az adó alól a termék importja akkor is, ha az jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződésben szabályozott kötelező vámmentességen alapul, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályban szabályozott vámmentességet.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan

98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga, vagy - javára - más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga, vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha a beszerző gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben, ha a beszerző magánhasználatra szolgáló közlekedési eszközt - ideértve annak felszerelését és tartozékát is -, valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.
99. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző külföldi utas, és az értékesített termék vagy termékek (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: termék) a külföldi utas személyi- vagy útipoggyászának részét képezik, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy
a) a termékértékesítés - adóval számított - összellenértéke meghaladja a 175 eurónak megfelelő pénzösszeget,
b) a külföldi utas érvényes úti okmányával vagy személye azonosítására szolgáló egyéb, a Magyar Köztársaság által elismert érvényes közokirattal (a továbbiakban együtt: úti okmány) igazolja jogállását,
c) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatvány vagy más, az állami adóhatóság által engedélyezett, a (10) bekezdésben meghatározott adattartalmú nyomtatvány (a továbbiakban együtt: adóvisszaigénylő lap) záradékolásával és lebélyegzésével a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság - az értékesített termék és a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányának egyidejű bemutatása mellett - igazolja.
(2) Az adómentesség érvényesítése érdekében a termék értékesítőjének a számla-kibocsátás mellett - a külföldi utas kérelmére - az adó-visszaigénylő lap kitöltéséről is gondoskodnia kell. A számlának és az adó-visszaigénylő lapnak a külföldi utas azonosítására vonatkozó adatai nem térhetnek el az úti okmányában szereplő adatoktól. A külföldi utas köteles úti okmányát a termék értékesítőjének bemutatni. Az adó-visszaigénylő lap csak 1 darab számlának a termékértékesítésre vonatkozó adatait tartalmazhatja úgy, hogy azok nem térhetnek el a számla adataitól. Az adó-visszaigénylő lapot a termék értékesítője 3 példányban állítja ki, amelyből az első 2 példányt a külföldi utasnak adja át, a harmadik példányt pedig saját nyilvántartásában őrzi meg.
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában említett kiléptetést a vámhatóság igazolja, az adó-visszaigénylő lap záradékolt és lebélyegzett második példányát a külföldi utastól bevonja.
(4) Az adómentesség érvényesítésének feltétele, hogy
a) a termék értékesítője birtokolja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá
b) ha a termékértékesítés teljesítésekor adó felszámítása történt, a felszámított adót a termék értékesítője - az (5)-(8) bekezdések szerint - a külföldi utas részére visszatérítse.
(5) Az adó visszatéríttetését a termék értékesítőjénél személyesen a külföldi utas, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Abban az esetben, ha a külföldi utas
a) személyesen jár el, köteles úti okmányát bemutatni;
b) nem személyesen jár el, a nevében és képviseletében eljárónak csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást.
(6) Az adó visszatéríttetése érdekében a külföldi utas, illetőleg meghatalmazottja a termék értékesítőjének
a) átadja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá
b) bemutatja a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti példányát.
(7) A visszatérített adó forintban illeti meg a külföldi utast, amelyet készpénzben kell kifizetni. A termék értékesítője és a külföldi utas azonban ettől eltérő pénznemben és fizetési módban is megállapodhat.
(8) A termék értékesítője köteles egyúttal gondoskodni arról is, hogy a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla ismételt adó-visszatéríttetésre ne jogosítson. Ennek érdekében a visszaszolgáltatást megelőzően a számla eredeti példányán az "ÁFA elszámolva" jelölést kötelezően fel kell tüntetni, és az így megjelölt számláról a termék értékesítőjének fotómásolatot kell készítenie, amelyet köteles nyilvántartásában megőrizni.
(9) Abban az esetben, ha a (4) bekezdés b) pontja szerint adó felszámítása történt, és azt a termék értékesítője korábban fizetendő adóként megállapította és bevallotta, jogosult arra, hogy abban az adó-megállapítási időszakban, amelyben a külföldi utas részére az adó visszatérítése megtörtént, csökkentse a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót a visszatérített adó összegével, feltéve, hogy ezt az összeget nyilvántartásában elkülönítetten mutatja ki.
(10) Az adó-visszaigénylő lap kötelező adattartalma a következő:
a) a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma;
b) a külföldi utas neve, címe és úti okmányának száma;
c) a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla sorszáma;
d) a termékértékesítés - adóval együtt számított - összellenértéke;
e) a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság záradékának és bélyegzőjének helye annak igazolására, hogy a termék a Közösség területét elhagyta.
(11) Az adó-visszaigénylő lap rovatait legalább 4 nyelven (magyar, angol, német és orosz) kell feltüntetni, és azokat magyar nyelven kell kitölteni.
100. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket igazoltan kizárólag a Közösség területén kívül végzett humanitárius, karitatív vagy oktatási tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítsa.
(2) Abban az esetben, ha a közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket maga, vagy - javára - más az értékesítéssel egyidejűleg nem adja fel küldeményként vagy nem fuvarozza el a Közösség területén kívülre, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet.
(3) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezet terhelő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.
101. § (1) Mentes az adó alól az olyan terméken - ide nem értve az ingatlant - belföldön végzett munka, amely terméket ilyen célból szereztek be vagy importáltak, majd a munka befejezését követően a terméket küldeményként feladják vagy elfuvarozzák - a (2) bekezdésben meghatározott feltételek szerint - a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) a szolgáltatás nyújtója maga, vagy - javára - más végzi;
b) a (3) bekezdésben meghatározott további feltételek szerint a szolgáltatás igénybevevője maga, vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül a terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja abban az esetben alkalmazható, ha a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
102. § (1) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása - a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes szolgáltatásnyújtások kivételével - abban az esetben, ha az olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül,
a) amely az 54. § alkalmazása alá tartozik;
b) amelyet a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesítenek;
c) amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeznek munkát.
(2) Az (1) bekezdés különösen alkalmazandó a termék fuvarozására és a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.

Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan

103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
b) segély- vagy mentőtevékenységet, illetőleg part menti halászati tevékenységet - a fedélzeti ellátás kivételével - végez;
c) hadihajó (vtsz. 8906 10 00), feltéve, hogy a hadihajó rendeltetési kikötő- vagy horgonyzóhelye nem belföldön van.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vízi közlekedési eszköz - ideértve annak felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vízi közlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is - rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
104. § (1) Mentes az adó alól a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légi kereskedelmi forgalomban résztvevő vállalkozás által használt légi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdésben említett légi közlekedési eszköz - ideértve annak felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az az (1) bekezdésben említett légi közlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is - rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
105. § Mentes az adó alól a személy szállítása abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy az érkezési hely, akár mindkettő nem belföldön van.
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében

107. § (1) Mentes az adó alól a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az
a) hivatalos célra a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, személyes célra pedig a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagja részére történik, feltéve, hogy viszonosság áll fenn;
b) hivatalos célra a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy annak képviselete (a továbbiakban: nemzetközi szervezet), személyes célra pedig a nemzetközi szervezet tisztviselője részére történik a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett nemzetközi szerződés a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;
c) az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje - ide nem értve a Magyar Honvédséget - részére történik, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
d) belföldön kívül az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó fegyveres erő részére történik, ideértve az ott állomásozó összes fegyveres erőt, de ide nem értve e tagállam saját fegyveres erejét, feltéve, hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál;
e) az Egyesült Királyság fegyveres ereje részére történik, feltéve, hogy az a Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátásra szolgál.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés alkalmazásának további feltétele, hogy az értékesített terméket - az (1) bekezdésben említett beszerző nevére szóló rendeltetéssel - küldeményként belföldön feladják vagy belföldről elfuvarozzák, és a termék belföldről való elhagyásának tényét, amelynek a termékértékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, anélkül, hogy ezen határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen használnák, egyéb módon hasznosítanák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást, fuvarlevél vagy az értékesített terméket kísérő egyéb okirat igazolja, kivéve:
a) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes termékértékesítésről és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik;
b) az (1) bekezdés c) pontját.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét a) az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások igénybevétele után, kivéve:
aa) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett nemzetközi szerződés az adómentes szolgáltatásnyújtásról és annak alkalmazása feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik, valamint
ab) az (1) bekezdés c) pontját;
b) abban az esetben, ha a termék a (2) bekezdés értelmében nem hagyja el belföldet.
(4) Az (1) bekezdés a) pontjában említett viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.
108. § (1) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett hivatalos cél körébe az a termékbeszerzés, szolgáltatás-igénybevétel tartozik - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -, amelyet a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásában, a rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutatnak ki.
(2) Vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele esetében a hivatalos cél elismeréséhez szükséges az is, hogy a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, valamint a nemzetközi szervezet által rendezett fogadáson - a képviselet, szervezet vezetőjének írásos nyilatkozata alapján - legalább 10 meghívott személy vegyen részt.
(3) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett személyes célra biztosított adómentesség naptári évente a viszonosságnak megfelelően, de legfeljebb 300.000 forintnak megfelelő pénzösszegű értékkeret erejéig illeti meg a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeretbe:
a) beleszámít a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét a Jöt. szerint megillető jövedékiadó-visszatérítés is;
b) nem számítandó be az az adómentesség, amely a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét - értékkorlátozás nélkül - abban az esetben illeti meg, ha biztosítási szerződés alapján a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele igazoltan azért történik, hogy az a biztosított vagyonban keletkezett kárt pótolja.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeret családonként - a közös háztartásban élő jogosultakra vonatkozóan - összevonható.
(6) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjának alkalmazásában - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -
a) diplomáciai képviselet tagja:
aa) a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28. napján aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
ab) az aa) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
b) a hivatásos konzuli képviselet tagja:
ba) a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24. napján aláírt bécsi egyezmény 1. cikkének c)-e) pontjai alá tartozó természetes személy, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
bb) a ba) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri;
c) nemzetközi szervezet tisztviselője:
ca) az a természetes személy, akit a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződésben meghatározottak termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli mentesség személyében megilleti, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri, és
cb) a ca) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag, feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében elismeri.
(7) A (6) bekezdéstől függetlenül nem jogosult adómentességre az a természetes személy, aki magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra jogosult személy.
(8) A 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.
109. § Mentes az adó alól az arany értékesítése abban az esetben, ha az bármely állam központi bankja részére történik.

Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében

110. § (1) Mentes az adó alól a más nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtása abban az esetben, ha az általa közvetített ügylet
a) a 98-109. §-ok bármelyike szerint mentes az adó alól;
b) teljesítési helye a Közösség területén kívül van.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas [206. § (1) bekezdésének c) pontja] nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít, amely a Közösség valamely más tagállamában teljesül.

Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal
a) vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll; vagy
b) vámszabadterületre vagy vámszabadraktárba betárolandó; vagy
c) vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely
a) a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy
b) a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására nincs befolyással.
(3) Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
112. § (1) Mentes az adó alól:
a) a 24. § (1) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy külső közösségi árutovábbítási eljárás, vagy
b) a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben, ha az a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya hatálya alatti állására nincs befolyással.
(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
113. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Adóraktározási eljárás hatálya alá nem vonható az a termék, amelyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak.
(3) Az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat a 4. számú melléklet tartalmazza.
114. § A 113. § (2) bekezdésétől eltérően adóraktározási eljárás hatálya alá vonható a termék abban az esetben, ha annak értékesítése, Közösségen belüli beszerzése olyan adóalany részére történik, aki (amely) a terméket igazoltan abból a célból szerzi be, hogy az a Közösség területén kívüli területre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátását szolgálja.
115. § A 113. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a termék adóraktározási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással.
116. § Mentes az adó alól az adóraktározási eljárás hatálya alá vonandó vagy vont termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
117. § Abban az esetben, ha
a) a termék a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzetének megszűnésével, illetőleg
b) a terméknek a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a 113. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alóli kikerülésével annak importja történik az 54. § értelmében, és egyúttal annak értékesítése, illetőleg Közösségen belüli beszerzése is történik, a termék értékesítése, illetőleg Közösségen belüli beszerzése mentes az adó alól.
118. § E cím alkalmazásában a 111. § (3) bekezdésében, a 112. § (2) bekezdésében és a 116. §-ban említett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás különösen a termék fuvarozása, a termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a 42. § (1) bekezdésének c) pontja alá tartozó szolgáltatások.

VII. Fejezet

Adó levonása

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.
120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c) termék importjához kapcsolódóan
ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett; illetőleg
cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d) előleg részeként megfizetett;
e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított (a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó).
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne;
b) a 89., 92., 98-113. §-ok, a 113. § (1) bekezdése, valamint a 115-117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.
122. § (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik.
(2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg
a) a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles lenne;
b) a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított.

Előzetesen felszámított adó megosztása

123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
(2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását, vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).
(3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.

Adólevonási jog korlátozása

124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó;
b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges;
c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges;
d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm³-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb vízi közlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport-, vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;
j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó;
k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.
(2) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le továbbá:
a) a személygépkocsi bérbevételét,
b) a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást,
c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,
d) a taxiszolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékében - a továbbiakban: SZJ - 60.22.11),
e) a parkolási szolgáltatást,
f) az úthasználati szolgáltatást,
g) a vendéglátó-ipari szolgáltatást,
h) a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72) terhelő előzetesen felszámított adó.
(3) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:
a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13),
c) az Internet-protokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ 64.20.16-ból)
terhelő előzetesen felszámított adó összegének 30 százaléka.

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
a) a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben, feltéve, hogy a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozó lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, és az értékesítő adóalany élt a 88. § szerinti választási jogával;
c) a 124. § (1) bekezdésének d)-h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6. § (4) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik;
d) a 124. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe;
e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
(2) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül
a) a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja;
b) a 124. § (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;
c) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, feltéve, hogy élt a 88. § szerinti választási jogával;
d) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a 6. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti értékesítés adóalapjába beépíti;
e) a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába beépíti;
f) a 124. § (2) bekezdésének e) és f) pontjában említett esetben igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.
126. § (1) A 125. §-ban említett igazolási kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés - ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére.
(2) A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés feltételeinek - egy ésszerűen megállapított időtartam átlagában - legalább 90 százalékos teljesülése értendő.
(3) A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan számszerű formában kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja.

Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei

127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
b) a 120. § b) pontjában említett esetekben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, illetőleg - az előzőekben említettek sérelme nélkül - termék Közösségen belüli beszerzése esetében, valamint egyéb olyan esetben, amelyben a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója - ilyen minőségében - belföldön, vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint
ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló határozat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről;
cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;
d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla;
e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.
(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok jogelődjének nevére szólnak.
(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, az adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - olyan, az (1) bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.
(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget.
(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
128. § A 127. § értelemszerűen alkalmazandó abban az esetben is, ha az adólevonási jog a 121. §-on alapul.

Adólevonási jog engedményezése

129. § (1) Az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője gyakorolhatja a termék importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonását, ha
a) az importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően az adólevonási jog egyébként korlátozás nélkül megilleti, valamint
b) az a) pontban említett feltétel teljesüléséről az importáló nyilatkozik vámjogi képviselőjének.
(2) A közvetett vámjogi képviselő az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - abban az esetben gyakorolhatja, ha
a) személyes rendelkezésére áll az (1) bekezdés b) pontjában említett, nevére szóló nyilatkozat, valamint
b) belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely adólevonási jogát egyébként korlátozza.
(3) Abban az esetben, ha a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot, az importálónak a termék importjához kapcsolódó adólevonási joga elenyészik.
130. § (1) A 127. § (1) bekezdésének ca) és cb) alpontjában, valamint a 129. § (1) bekezdésének b) pontjában említett nyilatkozatnak - az ott meghatározottakon túl - tartalmaznia kell még:
a) a nyilatkozat tevőjének és címzettjének nevét, címét és adószámát;
b) a termék importjának kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.
(2) A nyilatkozatot írásba kell foglalni.

Adólevonási jog gyakorlásának módja

131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó-megállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany
a) a soron következő adó-megállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az akkori adó-megállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg
b) a 186. §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.
132. § (1) Abban az esetben, ha a levonható előzetes felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözet rendezésére a (2)-(4) bekezdések alkalmazandók.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, az adóalany köteles a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételt abban az adó-megállapítási időszakban - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel -, amelyben az (1) bekezdésben említett változás bekövetkezik.
(3) Abban az esetben, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki, a különbözet (2) bekezdésben említett rendezése arra az adómegállapítási időszakra esik, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja.
(4) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany jogosult - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt, legkorábban, abban az adó-megállapítási időszakban, amelyben személyes rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat.
133. § A 132. § alkalmazásában nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:
a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése;
b) a 11. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;
d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok

134. § (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy részben nem illetné meg.
(2) Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett saját beruházás eredményeként előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor keletkezik.
135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adó-megállapítási időszakában, amelybe rendre 11 hónap elteltével a tizenkettedik hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének
a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri, vagy meghaladja a 10.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
136. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná;
b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez képest különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri, vagy meghaladja az 1.000 forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése

137. § (1) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámát felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - nem gyakorolhatja.
(2) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - ismét gyakorolhatja.
(3) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy egyúttal törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási joga az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik.

VIII. Fejezet

Adófizetésre kötelezett

Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

138. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.
139. § Abban az esetben, ha a termék értékesítése teljesítési helyének megállapítására a 32., 34. és 35. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti,
b) a 46. §-t kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
141. § A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti, ha
a) a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik, valamint
b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának - összhangban a Héa-irányelv 220-236. cikkeivel -, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások nyújtása esetében;
c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében;
d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;
e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával;
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;
g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100.000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll.
(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában meghatározottaknak is teljesülniük kell.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában - akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt - belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.
(5) Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti
a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,
b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről.
(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
(7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.

Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében

143. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adót - a (2) bekezdésben és a 144. §-ban meghatározott eltéréssel - a terméket beszerző
a) adóalany,
b) nem-adóalany jogi személy
fizeti.
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az új közlekedési eszközt beszerző, az a nem-adóalany személy, szervezet is fizeti, aki (amely) nem jogi személy.
144. § A 22. § (5) bekezdésében említett esetben az adót a vevői készletből terméket beszerző fizeti.

Adófizetésre kötelezett termék importja esetében

145. § (1) Termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi rendelkezések értelmében adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt - behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne.
(2) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.
(3) A 129. § megsértésével jogosulatlanul levont előzetesen felszámított adó megfizetéséért az importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője egyetemlegesen felelős.

Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

146. § (1) Abban az esetben, ha a termék
a) a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzete megszűnik, illetőleg
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a 113. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan az a) pont szerinti esetben a termék vámjogi helyzete megszűnik, a b) pont szerinti esetben pedig a termék az ott felsorolt eljárások hatálya alól kikerül.
(2) A 4. számú melléklet 35. pontjában meghatározott esetben az adóraktár üzemeltetője az (1) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezettel együtt egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.

Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége

147. § (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.
(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.

Pénzügyi képviselő

148. § (1) Az az adóalany, aki (amely) adófizetésre kötelezett, de gazdasági céllal belföldön nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, az e törvényben szabályozott jogainak gyakorlására, kötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(2) Abban az esetben, ha az adófizetésre kötelezett adóalany gazdasági céllal harmadik államban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van harmadik államban, pénzügyi képviselő megbízása kötelező.
(3) A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az adóalanyra, akire (amelyre) a XIX. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
149. § (1) Az adóalany egyidejűleg csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg ilyen tevékenység folytatására.
(2) A pénzügyi képviselet e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Adófizetési kötelezettség egyéb esetei

150. § (1) A levonható előzetesen felszámított adó összegének erejéig az adóalany kezesként felel a rá áthárított adó megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét
a) maradéktalanul nem térítette meg; vagy
b) egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.
(2) A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a meg nem térített összeg adótartalmának megfizetésére terjed ki.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt az értendő, ha a pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés részaránya a megtérített összeg adótartalmát sem éri el.
151. § (1) Abban az esetben, ha
a) terméket egymást követően többször értékesítenek oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, illetőleg
b) szolgáltatás nyújtásában saját néven, de más javára járnak el, az előzőek szerint érintett adóalanyok mindegyike (e § alkalmazásában a továbbiakban: részes adóalany) egyetemlegesen felelős azon adó megfizetéséért, amely bármely más részes adóalanynál, mint általa fizetendő adó megállapítható, de az az ehhez fűződő kötelezettségét egészben vagy részben nem teljesítette.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a részes adóalanyok
a) belföldön nyilvántartásba vettek, vagy egyébként arra kötelezettek, és
b) együttesen kapcsolt vállalkozások
legyenek.
(3) A felelősség érvényesítésének nem akadálya, ha a részes adóalany - az e törvényben szabályozott jogállása alapján - adófizetésre egyébként nem kötelezett.
152. § A 150. és 151. § szerinti esetekben az adófizetésre kötelezett nem mentesül e kötelezettsége alól, ha az erről szóló hatósági határozat kézhezvételének napját követően az adó megfizetése nélkül szűnik meg a felelősségét megalapozó ok.

IX. Fejezet

Adó megállapítása

153. § (1) Az adót az adófizetésre kötelezett - ha e törvény másként nem rendelkezik - maga állapítja meg (önadózás).
(2) Az önadózás e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
154. § (1) Arra az adófizetésre kötelezettre, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontján alapul, az adót az állami adóhatóság határozattal állapítja meg.
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az új közlekedési eszköz egyúttal a regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá is tartozik, és annak beszerzője a 143. § (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott személy, szervezet, az adót a vámhatóság határozattal állapítja meg.
155. § (1) Termék importja esetében az adót a vámhatóság határozattal állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.
156. § (1) A 155. § (1) bekezdésétől eltérően az adót önadózással állapítja meg az az adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) részére azt - kérelmére - a vámhatóság engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő feltételek együttes teljesülése szükséges:
a) a kérelmező belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető;
b) a kérelmező a Vámtv. rendelkezései szerint megbízható vámadós;
c) a kérelmezőnek a tárgyévet megelőző naptári évben a 89. és 98-109. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - éves szinten göngyölített - összeg eléri, vagy meghaladja
ca) az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy megtérítendő - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összeghez viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a 10 milliárd forintot; vagy
cb) a 20 milliárd forintot.
(3) A (2) bekezdésben említett feltételek teljesülését is igazoló, engedély iránti kérelmet legkésőbb a tárgyév március 31. napjáig kell a vámhatósághoz benyújtani.
(4) A vámhatóság az engedélyt a tárgyév július 1. napjától a tárgyévet követő év június 30. napjáig terjedő időszakra adja meg.
(5) A (2) bekezdés c) pontját érintően tett önellenőrzés vagy utólagos adó-megállapítás - ide nem értve a kérelem benyújtásáig beadott önellenőrzést, illetőleg az addig az időpontig jogerőre emelkedett utólagos adó-megállapítást - az elbírált kérelmet nem érinti.
(6) Az önadózásra való jogosultság a (4) bekezdésben említett határnap elteltével, illetőleg az engedély visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt a vámhatóság visszavonja, ha
a) azt az engedélyes kéri;
b) a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek bármelyike az engedély szerinti időszakban nem teljesül;
c) az engedélyes jogutód nélkül megszűnik, vagy jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a (2) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek.
157. § Abban az esetben, ha a 156. § szerinti engedélyes egyúttal közvetett vámjogi képviselő is, jogosult az adót önadózással megállapítani arra a termékimportra is, amelyben az importáló megbízása alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga a 156. § szerint engedélyes-e, vagy nem.
158. § (1) A 147., 150. és 151. §-okban említett esetekben az adót az állami adóhatóság határozattal állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a 147. §-ban említett esetben az adófizetésére kötelezett egyúttal belföldön nyilvántartásba vett adóalany is, az adót önadózással állapítja meg, feltéve, hogy e törvényben szabályozott jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.

X. Fejezet

Számlázás

Számlakibocsátási kötelezettség

159. § (1) Az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha
a) részére egy másik adóalany vagy nem-adóalany jogi személy előleget fizet;
b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és az kéri a számla kibocsátását;
c) belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag belföldön.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható.
160. § (1) A számla-kibocsátási kötelezettségnek a kötelezett saját maga, illetőleg - megbízása alapján és képviseletében - az általa választott meghatalmazott is eleget tehet. Utóbbi esetben a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg kell állapodnia egymással a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és módjáról.
(2) A számla-kibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha a felek az (1) bekezdésben említett megállapodásban másként rendelkeztek.
(3) Az ügylethez fűződő számla-kibocsátási kötelezettségnek - feltéve, hogy annak nem a kötelezett saját maga tesz eleget - kizárólag egy meghatalmazott tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy részére is adott meghatalmazást.
161. § (1) A számla kibocsátásában meghatalmazottként akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik személy eljárhat.
(2) A meghatalmazást írásba kell foglalni.
(3) A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számla-kibocsátási kötelezettség teljesítésére, vagy szólhat a számla-kibocsátási kötelezettség általános érvényű teljesítésére.
(4) A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.
162. § A megbízás és meghatalmazás 160. és 161. §-ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
163. § Az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
a) a teljesítésig,
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól számított 15 napon belül köteles gondoskodni.
164. § (1) A 163. §-tól eltérően, ha az adóalany
a) a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg
b) a rá vonatkozó adó-megállapítási időszakban
ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, számla-kibocsátási kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a másik fél szintén adóalany legyen, továbbá a gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-ban említett kötelezettséget azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a gyűjtőszámla kibocsátásáról legkésőbb a kötelezett adóalanyra vonatkozó adó-megállapítási időszak utolsó napjáig, de legkésőbb az attól számított 15 napon belül kell gondoskodni.
(4) Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Számla-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

165. § (1) Mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;
b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4) bekezdésében, valamint a 29. és 89. §-ban meghatározott esetekben.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem-adóalany jogi személy részére történik.

Nyugta-kibocsátási kötelezettség

166. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a 165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta-kibocsátási kötelezettség alól [178. § (1) bekezdése].

Nyugta-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

167. § Mentesül a nyugta-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) sajtóterméket értékesít;
b) kezelőszemélyzet nélküli automata-berendezés útján teljesíti termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását.

Számla fogalma

168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben meghatározott feltételeknek.
(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely megfelel 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.

Számla adattartalma

169. § A számla kötelező adattartalma a következő:
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 29. és 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., ha e törvény a terméket erre való hivatkozással is jelöli, továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott SZJ, ha e törvény a szolgáltatást erre való hivatkozással is jelöli, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól; vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 258. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.

Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma

170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:
a) az okirat kibocsátásának kelte;
b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d) az okirat kibocsátójának és címzettjének neve és címe, valamint bármelyikük adószáma, ha azt a számla eredetileg is tartalmazta;
e) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.
(2) Eltérő rendelkezés hiányában a 168. § (2) bekezdésében említett okiratra a továbbiakban e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok

171. § A gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai - a 169. § i) pontja, illetőleg ka) alpontja szerinti csoportosításban - összesítetten szerepeljenek.
172. § A számlán az áthárított adót [168. § j) pontja] - a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával - forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek.

Nyugta adattartalma

173. § A nyugta kötelező adattartalma a következő:
a) a nyugta kibocsátásának kelte;
b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;
d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó ellenértéke.

Megjelenési forma

174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.
(2) Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.

Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok

175. § (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát
a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsere-rendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és továbbítani.
(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a számla-kibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról.
(4) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a számla-kibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.
(5) Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlára egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.

Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés

176. § (1) A 169. §-tól eltérően a számla egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha
a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a) pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek;
c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c) pontja alá tartozik.
(2) A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban megjelölt helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a j) pontban megjelölt adat nem tüntethető fel;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt adatok közül csak az a)-c), e) és f) pontokban megjelöltek kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben kifejezett összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az "Áfatörvény területi hatályán kívül" kifejezés feltüntetése kötelező.
(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára vonatkozó egyéb rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.

Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok

177. § Törvény a számla adattartalmára további rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.
178. § (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megvalósítását is, valamint a
számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
(2) Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E rendelkezés alkalmazásától az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet eltérni.
(3) Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során a számla kibocsátójától megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
(4) Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.

XI. Fejezet

Adónyilvántartás

Okiratok megőrzése

179. § (1) Minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) e törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adó-megállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e törvény nem zárja ki - eredeti példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.
(2) A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban foglalt adattartalom sértetlenségét, eredetiségének hitelességét és olvashatóságát.
(3) Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb határidőt, illetőleg jogszabály az okirat megőrzésének feltételeire és módjára további rendelkezéseket is megállapíthat.

Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok

180. § (1) A 179. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és az összegszerűség tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalja:
a) tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését a 12. § (2) bekezdésének f)-h) pontjai szerint továbbított termékről;
b) megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó adóalany részéről annak érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen azt a terméket, amelyet a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany maga, vagy - javára - más adott fel küldeményként ebben tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel azért, mert az a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatás tárgyául szolgál.
181. § A 180. §-t e törvénynek az adó nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

Vevői készletre vonatkozó különös szabályok

182. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
b) vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
d) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.
(2) A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól elkülönítetten kell vezetni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
b) a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra - vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a belföldről, illetőleg az adóalany más vevői készletéből továbbított termékeket.
(5) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a vevőnek értékesített, az adóalany más vevői készletébe továbbított, illetőleg a belföldre visszahozott termékeket.
183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a tőle beszerző köteles a vevői készletből beszerzett termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.

XII. Fejezet

Adó bevallása, megfizetése és visszaigénylése

184. § Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak.
185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ben meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg.
186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözetnek - a (2) bekezdés szerint korrigált - összege legkorábban az Art.-ben meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha
a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
ba) havi bevallásra kötelezett esetében az 1.000.000 forintot,
bb) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250.000 forintot,
bc) éves bevallásra kötelezett esetében az 50.000 forintot.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.
(3) Arra az összegre, amely a (2) bekezdés szerint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkenti, a 131. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazandó.
(4) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet
a) a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy
b) olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése kapcsán a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt jogszabály szerint megilleti az ellenérték visszatartásának joga, a (2) bekezdést azzal eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési kötelezettség csak a jogosulatlanul visszatartott összeg adótartalmával megegyező levonható előzetesen felszámított adóra terjed ki.
(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási időszakban eléri, vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.
(6) Megszűnés esetében, ha az
a) jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében - a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (amely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja;
b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

XIII. Fejezet

Alanyi adómentesség

187. § (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett választási jogával, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5.000.000 forintnak megfelelő pénzösszeg.
(3) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be:
a) az adóalany vállalkozásában
aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,
b) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek
ba) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év,
c) az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése,
d) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
e) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás,
f) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége körébe tartozó termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.
189. § Az adóalany belföldi nyilvántartásbavételével egyidejűleg is választhatja a tárgy naptári évre az alanyi adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltételt időarányosan teljesíteni.
190. § Az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári év végéig választja.
191. § (1) Az alanyi adómentesség megszűnik, ha
a) az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni;
b) az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1) bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, vagy az előzőekben említett feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja választani;
c) a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában említett feltétel nem teljesül.
(2) Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárt.
(3) Abban az esetben, ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.
192. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami adóhatóságnak nyilatkozik.
(2) Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art. változás-bejelentésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
193. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében
a) a 188. § (3) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott esetekben;
b) a 11. és 12. § szerinti termékértékesítése esetében;
c) a 14. § szerinti szolgáltatásnyújtása esetében;
d) a terméknek a 19. § a) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében, illetőleg abban az esetben sem, ha az adóalany élt a 20. § (5) bekezdésében említett választási jogával;
e) a terméknek a 19. § b) és c) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése esetében;
f) termék importja esetében.
(2) Az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében abban az esetben sem, ha az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, és amelynek rendezésére a 132. § (2) bekezdése alkalmazandó.
(3) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában szintén nem járhat el alanyi adómentes minőségében a 139-141., 146., 147. és 150. §-okban említett esetekben.
194. § Az adóalany jogosult nem alanyi adómentes minőségében eljárni abban az esetben, ha az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, és amelynek rendezésére a 132. § (4) bekezdése alkalmazandó.
195. § (1) Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására az adóalany akkor sem jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
b) a 188. § (3) bekezdésének b) és c) pontja és
c) a 11. § (2) bekezdésének b) pontja
szerinti termékértékesítése esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség időszakában keletkezett, az a)-c) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására.
(3) A (2) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t kell alkalmazni.
196. § Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adóra - a 195. § (2) bekezdésében említett kivétellel - az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.

XIV. Fejezet

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása

197. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet egészben vagy túlnyomó részben folytató adóalany jogállására, aki (amely)
a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozás is, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és
b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, ilyen minőségében e fejezet rendelkezései alkalmazandók (a továbbiakban: mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany), feltéve, hogy nem élt jogállása megváltoztatásának jogával.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem minősül az (1) bekezdés a) pontjának értelmében mikro- és önálló vállalkozásnak, jogállása - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül - legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik.
(3) Abban az esetben, ha az adóalany
a) él az (1) bekezdésben említett választási jogával, illetőleg
b) jogállása a (2) bekezdés szerint megszűnik, a választás, illetőleg a megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem illeti meg az e fejezetben szabályozott jogállás.
198. § E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:
a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;
b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint
c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.
199. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében:
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.

Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény

200. § (1) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének személyi feltétele, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
a) belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany; vagy
b) a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak.
(2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.
(3) Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem-adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a nem-adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e tagállam joga szerint.

Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása

201. § (1) A kompenzációs felár alapjának megállapítása során e törvénynek az adó alapjára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának:
a) 12 százaléka a 7. számú melléklet I. részének A. pontjában felsorolt termékek esetében;
b) 7 százaléka a 7. számú melléklet I. részének B. pontjában felsorolt termékek, valamint a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások esetében.
202. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany a kompenzációs felárat terméke értékesítésének, szolgáltatása nyújtásának teljesítésével hárítja át.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása érdekében a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany, ha termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
a) a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett adóalany részére történik, személyesen rendelkeznie kell a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője által a nevére szólóan, magyar nyelven kibocsátott, az ügylet teljesítését tanúsító felvásárlási okirat példányával, egyúttal mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól;
b) az a) pont alá nem tartozó más személy, szervezet részére történik, számla-kibocsátási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy
ba) a 169. § h) pontjában megjelölt adat helyett a kompenzációs felár alapját,
bb) a 169. § i) pontjában megjelölt adat helyett az alkalmazott kompenzációs felár mértékét [201. § (2) bekezdése],
bc) a 169. § j) pontjában megjelölt adat helyett az áthárított kompenzációs felárat
tünteti fel.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat kötelező adattartalma a következő:
a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;
b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma;
d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának keltétől;
f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;
h) az áthárított kompenzációs felár;
i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása.
(4) Az okirattal kapcsolatos, a (2) és (3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben egyebekben e törvénynek a számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy felvásárlási okirat esetében
a) a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője saját maga gondoskodhat;
b) a 159., 164., 165. és 176. §-ok nem alkalmazhatók.

Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele

203. § A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által - a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesítése érdekében - áthárított kompenzációs felár a 120. § a) pontja szerint, mint előzetes felszámított adó vehető figyelembe.

Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése

204. § (1) A 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adólevonási jogot alapíthat.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan megtérítésekor keletkezik;
b) a 202. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya.

XV. Fejezet

Utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok

205. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Fogalom-meghatározások

206. § (1) E fejezet alkalmazásában
a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által - saját nevében - utasnak nyújtott olyan szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás, és idegenvezetés) szükséges;
b) utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany;
c) utas: az, aki (amely) ténylegesen igénybe veszi az utazásszervezési szolgáltatást vagy megállapodást köt annak igénybevételéről (megbízó fél), illetőleg az, akinek (amelynek) a nevében a megbízó fél megállapodást köt az utazásszervezési szolgáltatás igénybevételére (többi kedvezményezett fél), továbbá az is, akire a megbízott fél vagy a többi kedvezményezett fél egyike az utazásszervezési szolgáltatás igénybevételét engedményezi (engedményes fél).
(2) Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén utazásszervezési szolgáltatás az is,
a) amelynek időtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg
b) amely éjszakai szálláshely-adást nem tartalmaz.
(3) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő tevékenységére, aki (amely) az utazásszervező megbízásából és annak nevében köt megállapodást az utassal.
207. § Az utazásszervezési szolgáltatás egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő.

Teljesítés helye

208. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Előleg

209. § (1) Az utazásszervező által jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely rendre az általa számított árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza.
(2) Fizetendő adót - ha e fejezet rendelkezéseiből más nem következik - az előlegből az az arányos rész tartalmaz, amely az utazásszervező által számított árrésnek felel meg.

Adó alapja

210. § (1) Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja az utazásszervező árrése.
(2) Az árrés az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél a kisebbítendő tag az utas által megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adó nélkül számított - ellenérték, a kivonandó tag pedig az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adót is tartalmazó - együttes ellenértéke.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrésként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.

Adó alóli mentesség

211. § (1) Abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye a Közösség területén kívül van, az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1) bekezdésének értelmében - mint közvetítői szolgáltatás nyújtása - mentes az adó alól.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye részben a Közösség területén, részben azon kívül van.

Előzetesen felszámított adó levonása

212. § Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan az utazásszervezőre áthárított adóra - mint előzetesen felszámított adóra - az adóalany adólevonási jogot nem alapíthat.

XVI. Fejezet

Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályok

1. alfejezet

Fogalom-meghatározások

213. § (1) E fejezet alkalmazásában
a) használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható;
b) műalkotás: a 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek;
c) gyűjteménydarab: a 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek;
d) régiség: a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek;
e) viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben - megbízás alapján - bizományosként jár el;
f) nyilvános árverés szervezője: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsát azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítse;
g) nyilvános árverés szervezőjének megbízója: minden olyan személy, szervezet, aki (amely) megbízás alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt a nyilvános árverés szervezője - ellenérték fejében - nyilvános árverésre bocsássa.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában említett megbízásnak rendelkeznie kell arról, hogy a terméknek nyilvános árverésre bocsátásakor és annak értékesítésekor is a nyilvános árverés szervezője a saját nevében, de megbízója javára jár el.

2. alfejezet

Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok

214. § (1) A viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a viszonteladó új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
215. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a) értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó termékértékesítése adóalapjául szolgálna, illetőleg abba beletartozna, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1) bekezdésében meghatározott összegeket;
b) beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles.
(2) A 220. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében - az (1) bekezdés b) pontjától eltérően - beszerzési ár: minden, ami a termék importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba beletartozik, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is.
216. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők bármelyike értékesítette:
a) nem-adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.
217. § (1) Az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével.
(2) Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg (a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrésként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.
218. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az adó-megállapítási időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó által fizetendő adó összesített alapja az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített árrés-tömege, csökkentve magával az erre az árrés-tömegre jutó adó összegével.
(3) Az árrés-tömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az adó-megállapítási időszakra összesített értékesítésiár-összegének (kisebbítendő tag) és a 216. § szerinti beszerzéseknek az ugyanezen időszakra összesített beszerzésiár-összegének (kivonandó tag) a különbözete.
(4) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrés-tömegként legfeljebb nulla érték vehető figyelembe.
219. § (1) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó mentesül a termék egyedi árrésének nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti megállapítása alól.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az 50.000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Ilyen esetben a viszonteladó az (1) bekezdést sem alkalmazhatja.
220. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
a) műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi közvetlen importja esetében;
b) műalkotás annak alkotójától, vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzése esetében.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer az (1) bekezdésre kiterjedően. Ilyen esetben a viszonteladó a 219. § (1) bekezdését sem alkalmazhatja.
221. § Mentes az adó alól a viszonteladó termékértékesítése, ha az a 98. § (1) bekezdése, a 103. és 104. §, valamint 107. § (1) bekezdése alapján, az ott meghatározott feltételek szerint történik.
222. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében
a) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
b) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint kibocsátott számla a termék beszerzőjét előzetesen felszámított adó levonására nem jogosítja.
223. § (1) Az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó köteles a termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitó készleten levő termékek mennyisége;
b) beszerzett (importált) termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c) értékesített termékek mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
d) záró készleten levő termékek mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni abban az esetben, ha a viszonteladó a globális nyilvántartáson alapuló módszer mellett egyúttal az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert is köteles alkalmazni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitó készletet a készlet létesítésének napjára,
b) a záró készletet a készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró készletet a viszonteladó üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra - vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a 221. § szerint értékesített termékeket.
224. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet rendelkezéseit.
(2) Az (1) bekezdésben említett áttérés kezdő napjára szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének a) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított nyitó készleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően adólevonási jogot gyakorolhat.
225. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett viszonteladó élt választási jogával, attól
a) a 218. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári év végéig,
b) a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig,
c) a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második naptári év végéig
nem térhet el.
(2) Ha a viszonteladó a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként nem nyilatkozik, választása
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a határnapot követően az ott meghatározott időtartammal meghosszabbodik;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a határnapkor megszűnik.
226. § (1) A 225. § (2) bekezdésének b) pontjában említett határnapra szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének b) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított záró készleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek teljesülésétől függetlenül - adólevonási jogot nem alapíthat, illetőleg ha ezzel a jogával már élt, azt önellenőrzéssel helyesbíti.
(2) Az (1) bekezdésben említett önellenőrzés a határnapot követő év január 31. napjáig pótlékmentesen végezhető el.
227. § E törvény kifejezett rendelkezésének hiányában arra a viszonteladóra, aki (amely) él a 224. § (1) bekezdésében említett választási jogával, ezen alfejezet rendelkezései nem vonatkoznak.

3. alfejezet

Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok

228. § (1) A nyilvános árverés szervezőjének tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nyilvános árverés szervezője új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
229. § Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés szervezője általi értékesítése esetében az adó alapjának megállapítására a 231. § alkalmazandó, feltéve, hogy a nyilvános árverés szervezőjének megbízója a következők bármelyike:
a) nem-adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d) viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkoznak, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.
230. § Az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére történő termékértékesítés akkor teljesül, amikor a nyilvános árverés szervezője a terméket a nyilvános árverésen értékesíti.
231. § (1) Az adó alapja az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél
a) a kisebbítendő tag:
aa) az árverési vételárul szolgáló ellenérték,
ab) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések és
ac) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a nyilvános árverés szervezője hárít át az árverési vevőnek (így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek) együttes összege;
b) a kivonandó tag:
ba) a nyilvános árverés szervezőjének megbízóját megillető, a (2) bekezdés szerint meghatározott összeg és
bb) a nyilvános árverés szervezője által az árverési vevőre áthárított és fizetendő adó együttes összege.
(2) A nyilvános árverés szervezőjének megbízóját az a pénzben kifejezett különbözet illeti meg, amelynél a kisebbítendő tag az árverési vételárul szolgáló ellenérték, a kivonandó tag pedig az eladási megbízás teljesítéséért a nyilvános árverés szervezőjét megillető ellenérték.
(3) Az (1) bekezdés bb) alpontjában említett áthárított fizetendő adó összegének megállapításához a termékre a 83. § szerint meghatározott százalékértéket kell alkalmazni.
232. § (1) A nyilvános árverés szervezője ilyen minőségében kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben
a) a 169. § h) pontjában megjelölt adatok helyett a 231. § (1) bekezdése a) pontjában meghatározott adatok - egymástól elkülönítetten - szerepelnek;
b) áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés szerint kibocsátott számla az árverési vevőt előzetesen felszámított adó levonására nem jogosítja.
233. § (1) A nyilvános árverés szervezője köteles a 229. §-ban felsorolt ügyletekről tételes nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) az árverési vevő által a nyilvános árverés szervezőjének - okirattal igazoltan - megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket;
b) a nyilvános árverés szervezője által a megbízójának megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján a nyilvános árverés szervezője elszámolást ad megbízójának, amelynek tartalmaznia kell az eladási megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére teljesített termékértékesítés adóalapjának megállapításához szükséges adatokat, így különösen a 231. § (2) bekezdésében meghatározott különbözetet.

XVII. fejezet

Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok

234. § A befektetési aranyra vonatkozóan a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Fogalom-meghatározás

235. § (1) E fejezet alkalmazásában befektetési arany:
a) legalább 995 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon elfogadott, de legalább egy grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú arany, függetlenül attól, hogy arról bocsátottak-e ki olyan értékpapírt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti, vagy nem;
b) legalább 900 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, az 1800. év után vert aranyérme, amely az érmét kibocsátó államban törvényes fizetőeszköz, vagy az volt, feltéve, hogy az érme értékesítésének szokásos piaci ára legfeljebb 80 százalékkal haladja meg az érme aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult szabadpiaci értékét.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjától függetlenül befektetési arany az az érme is, amely szerepel a Héa-irányelv 345. cikke szerint közzétett listán.

Adó alóli mentesség

236. § (1) Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint importja, ideértve
a) a befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek kiutalt vagy ki nem utalt aranyra, illetőleg arany alapon vezetett számlán történő kereskedésre vonatkoznak;
b) az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési aranyra tulajdoni vagy hitelezői jogot biztosít;
c) a befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős ügylet, amely a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy az azon levő hitelezői jog átszállását eredményezi.
(2) Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít.

Adókötelessé tétel

237. § (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a befektetési arany más adóalany részére történő értékesítését adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
238. § A 237. §-ban említett választási jog - az ott meghatározottak szerint - megilleti azt a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában ipari felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére, amely más adóalany részére történik.
239. § (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) harmadik félként a befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve, hogy a befektetési aranyat értékesítő fél élt a 237. vagy 238. § szerinti választási jogával.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) A harmadik fél (1) bekezdésben említett választásához mindaddig kötve van, ameddig a befektetési aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére az adókötelessé tételt alkalmazza.

Előzetesen felszámított adó levonása

240. § Abban az esetben, ha az adóalany által teljesítendő befektetési arany értékesítése mentes lenne az adó alól, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az adóalany jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) a befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan egy olyan másik adóalany hárított át rá, aki (amely) a befektetési arany értékesítésére a 237. vagy 238. § szerint az adókötelessé tételt alkalmazza;
b) a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli beszerzéséhez, illetőleg importjához kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított, illetőleg megfizetett, feltéve, hogy az aranyat utóbb saját maga vagy - nevében - más befektetési arannyá alakítja át;
c) szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevétele az arany - ideértve a befektetési aranyat is - megjelenési formájának (rúd, lemez vagy érme), súlyának vagy tisztaságának megváltozatására irányul.
241. § Abban az esetben, ha az adóalany befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására úgy, mintha a később adó alól mentes befektetési arany értékesítése adóköteles lenne.

Számlázás

242. § Befektetési arany értékesítése esetében az adóalany mindenkor köteles számla kibocsátásáról - a 169. § szerinti adattartalommal - gondoskodni.

Nyilvántartás

243. § (1) Az adóalany köteles a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitó készleten levő befektetési arany mennyisége;
b) beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
c) befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;
d) értékesített befektetési arany mennyisége adó-megállapítási időszakonként;
e) záró készleten levő befektetési arany mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési arany megjelenési formája (rúd, lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitó készletet a készlet létesítésének napjára,
b) a záró készletet a készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra - vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

XVIII. Fejezet

Adó-visszatéríttetési jog

244. § (1) Az az adóalany, aki (amely) a naptári évben
a) gazdasági céllal nem telepedett le belföldön, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, valamint
b) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba) a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2) bekezdése és a 116. § szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtást,
bb) a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc) a 140. §-ban felsorolt szolgáltatásnyújtásokat, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint az adó visszatéríttetésére.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adó-visszatéríttetési jog megilleti a 200. § (3) bekezdésében említett nem-adóalany jogi személyt is.
245. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog személyi feltétele, hogy a naptári évben
a) az adóalany gazdasági célú letelepedési helye a Közösség valamely más tagállamában legyen, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye legyen a Közösség valamely más tagállamában;
b) az adóalany gazdasági célú letelepedési helye harmadik államban legyen, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye legyen harmadik államban, feltéve, hogy az érintett harmadik állam és a Magyar Köztársaság között a viszonosság fennáll.
(2) Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán, vagy azon harmadik államon kívül, amellyel a viszonosság az (1) bekezdés b) pontja szerint fennáll, olyan más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési helye, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, amellyel a viszonosság az előzőek szerint nem áll fenn, adó-visszatéríttetésre az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési helyének betudhatóan, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos tartózkodási helyének betudhatóan, amely a Közösség valamely más tagállamában, vagy abban a harmadik államban van, amellyel a viszonosság az előzőek szerint fennáll, adóalanyi minőségét megalapozóan gazdasági tevékenységet folytat (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: belföldön nem letelepedett adóalany).
(3) A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszternek a külgazdaságért felelős miniszterrel egyetértésben kialakított állásfoglalása az irányadó.
246. § (1) A belföldön nem letelepedett adóalanyt az adó-visszatéríttetési jog abban a mértékben illeti meg, amilyen mértékben belföldön beszerzett, importált terméket, illetőleg belföldön igénybe vett szolgáltatást
a) a 121. §-ban meghatározott termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz használják, egyéb módon hasznosítják;
b) a 139-141. §-okban meghatározott termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz használják, egyéb módon hasznosítják, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany belföldön beszerzett ingatlanra adó-visszatéríttetési jogot nem alapíthat.
(3) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga a naptári évben az (1) bekezdésben említett célra belföldön beszerzett, importált terméket, illetőleg belföldön igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adóra [120. § a), c) és d) pontjai] terjed ki.
247. § A belföldön nem letelepedett adóalany, valamint a 200. § (3) bekezdésben említett nem-adóalany jogi személy (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: belföldön nem letelepedett adóalany) adó-visszatéríttetési joga kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen felszámított adóra is.
248. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlására egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az adó-visszatéríttetési jog
a) a belföldön beszerzett terméket terhelő előzetesen felszámított adó esetében az adóval, illetőleg a kompenzációs felárral [203. §] növelt ellenérték maradéktalan megtérítésének,
b) a belföldön igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó esetében az adóval növelt ellenérték esetében az adóval növelt ellenérték maradéktalan megtérítésének időpontjában keletkezik.
(2) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlása során a 131. § sem alkalmazható.
249. § (1) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési jogot abban az esetben érvényesíthet, ha a naptári évre vonatkozóan összesített előzetesen felszámított adó összege eléri, vagy meghaladja a 25 eurónak megfelelő pénzösszeget.
(2) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési jogát az állami adóhatóság - jogszabályban kijelölt - illetékes szervénél, írásos kérelem benyújtásával érvényesítheti.
(3) A naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetése iránti kérelmet a naptári évet követő év január hónapjának 1. napjától kezdődően lehet benyújtani úgy, hogy a kérelemnek legkésőbb ugyanezen év június hónapjának 30. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően, ha a naptári éven belül az előzetesen felszámított adó (1) bekezdés szerint összesített összege az adott naptári negyedévre vonatkozóan eléri, vagy meghaladja a 200 eurónak megfelelő pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetése iránti kérelmét a naptári éven belül is benyújthatja az állami adóhatóság illetékes szervének. Ilyen esetben a kérelmet az adott naptári negyedévre vonatkozóan úgy lehet benyújtani, hogy a kérelemnek legkésőbb az adott naptári negyedévet követő hónap utolsó napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
250. § Az állami adóhatóság illetékes szerve az adó-visszatéríttetése iránti kérelemben előterjesztett igényről első fokon legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon belül dönt.
251. § Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a belföldön nem letelepedett adóalanyt terhelő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb, e fejezetben nem szabályozott eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.

XIX. fejezet

Elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok

252. § (1) A 47. §-ban említett esetben az a szolgáltatást nyújtó adóalany, aki (amely) az ott meghatározottakon kívül a Közösség területén nem teljesít más olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, termék Közösségen belüli beszerzést, amely után a Közösség bármely tagállamának joga szerint adót kell fizetnie, a szolgáltatásnyújtás Közösség területén történő megkezdését megelőzően kérelmezheti, hogy őt az állami adóhatóság ilyen minőségében nyilvántartásba vegye.
(2) Az állami adóhatóság a kérelmet kizárólag abban az esetben utasíthatja el, ha az adóalanyt a Közösség valamely más tagállamában már ilyen minőségében nyilvántartásba vették, vagy erre irányuló kérelmét a Közösség valamely más tagállamában már benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem zárult le.
(3) Abban az esetben, ha az adóalanyt az állami adóhatóság ilyen minőségében belföldön nyilvántartásba vette, az adóalany szolgáltatásnyújtására a törvény rendelkezéseit az e fejezetben, valamint az Art.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
253. § Az adóalany a belföldi nyilvántartásbavételének időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, megilleti azonban annak a XVIII. fejezet rendelkezései szerinti visszatéríttetése.

HARMADIK RÉSZ

VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

XX. Fejezet

Vegyes rendelkezések

Gazdasági célú letelepedés

254. § (1) Az adóalany ott telepedik le gazdasági céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van.
(2) Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.
(3) A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú letelepedési helye.

Szokásos piaci ár

255. § (1) Szokásos piaci ár az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett az adott termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények között a teljesítés helye szerinti államban és a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy az igénybevevőnek fizetnie kellene egy tőle független értékesítőnek vagy nyújtónak.
(2) Összehasonlítható körülmények hiányában - az (1) bekezdéstől eltérően - a szokásos piaci ár:
a) termék értékesítése esetében nem lehet alacsonyabb a termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési áránál, ilyen ár hiányában pedig a teljesítés időpontjában megállapított előállítási értékénél;
b) szolgáltatás nyújtása esetében nem lehet alacsonyabb annál a pénzben kifejezett összegnél, amely a nyújtónál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

Átváltási árfolyam

256. § (1) Ahol e törvény euróban meghatározott pénzösszeget említ, ott az annak megfelelő forintösszeg megállapításához a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján érvényes, az MNB által közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell alkalmazni azzal, hogy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget - a matematikai kerekítési szabályok alkalmazásával - 100.000 forintra, illetőleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100.000 forintot, 1000 forintra kell kerekíteni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a 99. § (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tárgy naptári év egészére alkalmazandó forintösszeg megállapításához a tárgy naptári évet megelőző év október hónapjának első munkanapján érvényes árfolyamot kell alkalmazni.

XXI. Fejezet

Értelmező rendelkezések

257. § (1) A Közösség tagállamaiban az e törvényben használt "adó" kifejezés jelentését a 9. számú melléklet tartalmazza.
(2) E törvény alkalmazásában az "adó" kifejezés harmadik állam esetében olyan adót vagy adójellegű befizetést jelent, amely lényeges szabályozási tartalmában alapvetően a következő elvek érvényesülésének tesz együttesen eleget
a) típusa szerint: közvetett;
b) a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint: végső fogyasztást terhelő;
c) a termékek, szolgáltatások forgalmához való fizetési kötelezettség kapcsolódása szerint: minden forgalmi szakaszra kiterjedő;
d) beszedésének módja szerint: adóhalmozódást kiküszöbölő.
(3) E törvény alkalmazásában az "adószám" kifejezés
a) a Magyar Köztársaság esetében a belföldön adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló, az Art.-ben meghatározott adószámot vagy adóazonosító jelet, illetőleg közösségi adószámot jelenti;
b) a Közösség más tagállamai esetében a tagállamban az (1) bekezdés szerint meghatározott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló olyan betűből és/vagy számból álló jelet jelenti, amely a tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215. cikkének;
c) harmadik állam esetében az adott államban a (2) bekezdésnek megfelelő adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló jelet jelenti.
(4) E törvény alkalmazásában a "jövedéki termék" és a "jövedéki adó" kifejezés
a) a Magyar Köztársaság esetében a Jöt. hatálya alá tartozó terméket és a Jöt. Alapján fizetett vagy fizetendő adót jelenti;
b) a Közösség más tagállamai esetében azt a terméket és azt az adót jelenti, amely termékre és adóra a tagállamnak az a joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Jövedékiadó-irányelv rendelkezéseinek, figyelemmel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv 3. cikkére is, kivéve a földgázcsővezeték-hálózaton keresztül szállított gázt és a villamos energiát, valamint az e termékek után - az előzőek szerint meghatározott - fizetett vagy fizetendő adót.
258. § E törvény alkalmazásában
1. adóbiztosíték: az adó megfizetésének biztosítására szolgáló összeg, amelyet a Vám tv.-nek a vámbiztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nyújtanak, és amely összegében
a) a 95. § szerinti adómentesség esetében megfelel a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapított adónak;
b) az adóraktározási eljárás során kiraktározandó/kiraktározott termék esetében megfelel a termék szokásos piaci árának figyelembevételével megállapított fizetendő adónak;
2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - a székhelyhez képest - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve a kereskedelmi képviseletet is abban az esetben, ha a 46. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatások igénybevételében a kereskedelmi képviselet a legközvetlenebbül érintett;
3. áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is alkalmas;
4. bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek;
5. elektronikus úton kibocsátott számla: a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére az adatok vagy - digitális tömörítés felhasználásával - adatállományok elektronikus úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, elektronikus adatfeldolgozás céljára;
6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;
7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;
8. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz;
9. kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5.000 forintnak megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedéskori - adót is tartalmazó - szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani;
10. külföldi utas: az a természetes személy, aki Közösség egyetlen tagállamának sem állampolgára, és nem jogosult a Közösség egyetlen tagállamában sem állandó tartózkodásra, továbbá az, aki a Közösség valamely tagállamának állampolgára ugyan, de lakóhelye a Közösség területén kívül van;
11. lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes személy személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek központja);
12. lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület;
13. nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)
a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;
b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;
c) között az egyik fél a másiknak félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelő-bizottsági tagja;
d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;
e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója;
14. pénz: a névértéken elfogadott pénz;
15. pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy ígérvény - ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt - ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben megszűnik;
16. pénzügyi eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben meghatározott pénzügyi eszköz, kivéve azt a pénzügyi eszközt, amely fizikai leszállítással teljesíthető;
17. rádiós és televíziós műsorszolgáltatások: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetőleg televízió-műsornak a műsorszolgáltató általi előállítása, elektronikus jelek formájában való megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása vagy továbbjuttatása;
18. sorozat jelleg: különösen, ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek, valamint a rá következő 3 naptári éven belül további építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek;
19. székhely: a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol a központi ügyvezetés helye van;
20. szokásos tartózkodási hely: adott naptári évben az adott állam területén a természetes személy tartózkodásának időtartama összességében - a ki- és beutazás napját is egész naptári napnak számítva - eléri, vagy meghaladja a 183 napot;
21. tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékeny folytatását;
22. továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítása nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;
23. telekommunikációs szolgáltatások: jel, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb értelmezhető információ továbbítása, kibocsátása és vétele rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül, ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és vételére szolgáló rendszerek használatára vonatkozó jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását is;
24. termék fuvarozása: az is, ha az értékesített termék közlekedési eszköz, és annak fuvarozása oly módon történik, hogy a fuvarozás megkezdésének és befejezésének helye közötti távolságot a közlekedésben maga az értékesített közlekedési eszköz teszi meg;
25. új közlekedési eszköz:
a) szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm³-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6.000 kilométert tett meg;
b) vízi közlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek hosszúsága meghaladja a 7,5 métert - kivéve: a nyílt tengeri forgalomban használt olyan járművet, amelyet kereskedelmi személyszállításra, egyéb kereskedelmi, ipari és halászati tevékenységre, valamint tengeri mentésre vagy segítségnyújtásra használnak, továbbá a partmenti halászati tevékenységre használt járművet is -, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa hajózott órákból legfeljebb 100 órát hajózott;
c) légi közlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek teljes felszállási tömege meghaladja az 1.550 kilogrammot - kivéve: azt a járművet, amelyet kizárólag vagytúlnyomó részben nemzetközi légi kereskedelmi forgalomban résztvevő vállalkozás használ - feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3hónap telt el, vagy az általa repült órákból legfeljebb 40 órát repült;
26. vevői készlet:
a) belföldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy általa bérelt raktárba készletezésre fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a tárolás tartama alatt a termék leendő értékesítőjének tulajdonosi rendelkezése alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék használatára, egyéb módon történő hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást - bárki jogosult lenne, továbbá a termékértékesítés teljesítésével egyúttal, amelyet a termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai kitárolása is megtörténik;
b) a Közösség más tagállamában azt a jogintézményt jelenti, amely a tagállam joga szerint a belföldről továbbított termékhez a lényeges szabályozási tartalmat illetően ugyanolyan vagy ahhoz hasonló joghatásokat fűz, mint amelyeket e törvény az a) alpont szerinti esetre rendel.

XXII. Fejezet

Záró rendelkezések

Felhatalmazás

259. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a) egyes szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét a 49. §-ban foglalt esetekben az ott meghatározott feltételek szerint;
b) az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú tevékenységet folytató személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] és a belföldön nem letelepedett adóalanyt [251. §] terhelő igazolási kötelezettségeket, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait;
c) a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugta-kibocsátási kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat.
(2) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - a külpolitikáért és a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg a 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait.
(3) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - az informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg az elektronikus úton kibocsátott számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosítására vonatkozó szabályokat.

Hatályba léptető rendelkezések

260. § (1) Ez a törvény 2008. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - először azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben az adóztatandó ügylet teljesítése, fizetendő adó megállapítása, illetőleg az adólevonási jog keletkezése e törvény hatályba lépésének napján vagy azt követően történik.
(2) Azokban az esetekben, amelyekben az adóalany a 2007. évet érintően a rá vonatkozó utolsó bevallási időszakban az Áfa tv. [261. §] rendelkezései szerint negatív előjelű elszámolandó adót állapít meg, és e törvény hatályba lépését követően annak visszaigénylését kérelmezi az állami adóhatóságtól, adó-visszaigénylési kérelmének benyújtására és annak elbírálására - az adóalany előzetes bejelentése alapján - a 186. §-t kell alkalmazni.
(3) A 258. § 18. pontjában említett 2 naptári év első éve a 2008. év.

Hatályát vesztő rendelkezések

261. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:
a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
b) az Áfa tv. módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény,
c) a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló 1994. évi LXV. törvény 39. §-ának (5) bekezdése és 40. §-a,
d) a mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló 1997. évi XVII. törvény 7. §-ának (15) bekezdése,
e) az Áfa tv. módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény,
f) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999 . évi XCIX. törvény 200. §-a,
g) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000 . évi CXIII. törvény 270. §-a,
h) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002 . évi XLII. törvény 305. §-a,
i) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény 12. §-ának (2) bekezdéséből " e törvénnyel megállapított 305. §-ának (12) bekezdését, valamint" szövegrész és 13. § (2) bekezdése,
j) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003 . évi XCI. törvény 211-213. §-ai,
k) az Áfa tv. módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 67-71. §-ai,
l) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004 . évi CI. törvény 303. és 304. §-a,
m) az adókról és járulékokról szóló törvények módosításról szóló 2005. évi XXVI. törvény 57-59. §-ai és 62. §-a,
n) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005 . évi LXXXII. törvény 45. §-a,
o) az Áfa tv. módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény,
p) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005 . évi CXIX. törvény 182. §-a,
q) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006 . évi LXI. törvény 228-230. §-ai,
r) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006 . évi CXXXI. törvény 132. §-a, 196 -199. §-ai és 217. §-a,
s) az Áfa tv. módosításáról szóló 2007. évi LXII. törvény - a 267. §-ban foglaltak figyelembevételével - hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag keletkezett.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a) a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény 15. §-ának (4) bekezdése,
b) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991 . évi XLIX. törvény 56.§-ának (4) bekezdéséből az "- és általános forgalmi adó" szövegrész,
c) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 56. §- ának (4) bekezdése,
d) a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 30. §-ának (2) bekezdéséből az "- és általános forgalmi adó" szövegrész,
e) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdéséből a " ,valamint az általános forgalmi adó" szövegrész,
f) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 14. §-ának (2) bekezdéséből az "általános forgalmi adó- és" szövegrész,
g) a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 88. § (1) bekezdésének harmadik mondatából "az általános forgalmi adó és" szövegrész, valamint (2) bekezdésének második mondatából "az általános forgalmi adó és" szövegrész - a 267. §-ban foglaltak figyelembevételével - hatályukat vesztik azzal, hogy rendelkezéseit azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig bezárólag keletkezett.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a) az Art. 20/B. §-a, 22. § (1) bekezdésének f) és g) p ontja, 79. §-ának (2) bekezdése, 178. §-ának 32. pontja, valamint az 1. számú melléklet I/B/3. pontjának ah) alpontja,
b) az Art. 22. § (7) bekezdésében az ", illetve ha az import adójogi megbízott e minősége bejelentésekor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a bejelentkezés alapján az import adójogi megbízott részére" szövegrész, a 31. § (1) bekezdésében az "ideértve az import adójogi megbízottnak az importáló helyett, de saját nevében teljesített adókötelezettségét, de" szövegrész, az 1. számú melléklet I/B/3. pontja d) alpontjában az "- ideértve azt az esetet is, amikor az import adójogi megbízott az importáló helyett, de a saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésről -" szövegrész,
c) az Eva. 2. § (5) bekezdésének d) pontja, 5. § (2) bekezdésének b) pontja, 14. §-a, 15. §-ának a címe, valamint a 15. §-a,
d) az Eva. Melléklete I/1. pontjának első mondatában a " , és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve" szövegrész
hatályát veszti.

Módosuló jogszabályok

262. § (1) Az Art. 22. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását - az e) pont kivételével - a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi adómentességre jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdés szerint kell megtenni."
(2) Az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjában és 22. § (5) bekezdésében "az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5) bekezdése és 15/A. §-a" szövegrész helyébe "az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. §, 40-41. §-ai és 43-46. §-ai" szövegrész; az Art. 22. § (12) bekezdésében "az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése" szövegrész helyébe "az általános forgalmi adóról szóló törvény 30. § (4) bekezdése" szövegrész; az Art. 22. § (13) bekezdésében "az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. §-a" szövegrész helyébe "az általános forgalmi adóról szóló törvény 29-30. §-ai" szövegrész lép.
(3) Az Art. 22. §-át követően a következő új 22/A. §-sal egészül ki:
"22/A. § (1) Az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoporttagok közös írásbeli kérelme alapján a csoportos adóalanyiságot engedélyező határozatban a csoport részére csoport azonosító számot állapít meg. Ha a csoport tagja az engedélyező határozat meghozatalakor közösségi adószámmal rendelkezik, az állami adóhatóság a közösségi adószámot e határozatban törli. Az állami adóhatóság a csoport részére az e bekezdés szerinti kérelem, illetve ezt követően a csoport-képviselő kérelme alapján a 22. §-ban foglalt feltételek szerint állapít meg közösségi adószámot.
(2) A csoport-képviselő a csoport azonosító számot, közösségi adószámot az adóhatóság előtti eljárása során a csoport adózással kapcsolatos iratain, így különösen a csoport általános forgalmi adóbevallásán (összesítő nyilatkozatán) feltünteti. A csoport-tag a harmadik személyekkel kapcsolatos, adózással összefüggő egyéb jogviszonyaiban az adózással kapcsolatos iratokon a csoport azonosító számot, közösségi adószámot és saját adószámát is köteles feltüntetni.
(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az általános forgalmi adóval kapcsolatos adóügyben a csoport részére megállapított csoport azonosító számra, közösségi adószámra az adószámra, illetve az adószám alapján kiadott közösségi adószámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni."
(4) Az Art. 24/A. §-a a következő új (10) bekezdéssel egészül ki:
"(10) Ha az állami adóhatóság a csoportos általános forgalmi adózást választó csoport tagjának adószámát felfüggeszti, illetve törli, ezzel egyidejűleg - külön határozatban - rendelkezik a csoport részére megállapított csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztéséről, illetve törléséről. A csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztése megszüntetésének akkor van helye, ha annak feltételei valamennyi csoporttagra teljesülnek. Egyebekben az eljárásra és a csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztéséhez, törléséhez, a felfüggesztés megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezményekre e §-nak az adószámra (közösségi adószámra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."
(5) Az Art. 33. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
"(9) A bevallással még le nem fedett időszakról soron kívüli adóbevallást tesz
a) a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot, illetve a csoporthoz csatlakozást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a csoport-tag az általános forgalmi adójáról, illetve
b) a csoport azonosító szám törlése esetén, a csoport-képviselő - a törlő határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - a csoport általános forgalmi adójáról, illetve a csoport tagja az általános forgalmi adón kívül valamennyi adójáról az e § -ban meghatározottak szerint."
(6) Az Art. 54. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(5) Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, illetve a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi
a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését), adószámát; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoport-képviselő és az egyéb csoport-tagok nevét (elnevezését), adószámát, illetve a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját;
b) az általa felfüggesztett adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező adózók nevét, elnevezését, adószámát (csoport azonosító számát) és a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének, illetve az adószám (csoport azonosító szám) törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjáig, továbbá
c) azon adózók nevét, elnevezését és adószámát (csoport azonosító számát) az adószám (csoport azonosító szám) törlésére utalással, amely adózók adószámát az állami adóhatóság a 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölte, a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől az adószám megállapításáig vagy ennek hiányában az adózó megszűnéséig, valamint
d) az általa nyilvántartott adószámmal (csoport azonosító számmal) rendelkező, valamint a c) pont hatálya alá tartozó azon adózók nevét, elnevezését, adószámát, csoport azonosító számát (adószámát, csoport azonosító számát a törlésre utalással), amely adózókkal szemben az állami adóhatóság végrehajtási eljárást folytat, a végrehajtási eljárás megindításától annak befejezéséig a végrehajtás felfüggesztése vagy szünetelése időtartama kivételével."
(7) Az Art. 125. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"Ha a magánszemély kizárólag az épület, építési telek értékesítése miatt válik az általános forgalmi adó alanyává, az állami adóhatóság az illetékkiszabási eljárásban határozattal állapítja meg az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adókötelezettséget (kivetéses adózás)."
(8) Az Art. 178. §-ának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában/
"1. adóazonosító szám: az adószám, a csoport azonosító szám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele,"
(9) Az Art. 181. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) E törvény 3. § -ának (3) bekezdése, 9. §-a, 16-23. §-a, 24. §-ának (1)-(4) és (8) bekezdése, bekezdése, 26. §-a, 31. § (1) bekezdése, 33. § (9) bekezdése, 47. §-a, 79. §-a, 88. §-ának (6)-(7) bekezdései, 125. §-ának (1) bekezdése, 175. § (1) és (3) pontja, 175. § (12) c) pontja, 1. számú mellékletének I/B/3/a)-f) pontjai, 3. számú mellékletének H) pontja és 8. számú melléklete - az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel, illetve a számvitelről szóló törvénnyel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálják:
a) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadórendszerről, valamint annak a következő irányelvvel történt módosítása:
ab) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadórendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról."
(10) Az Art. 1. számú melléklet I/B/1/b) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:
"b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvény 135. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségét az adóév utolsó bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlék mentesen az adóévet követő február 15-éig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja."
(11) Az Art. 1. számú melléklet I/B/3/a) pontjának ab) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg az a) pont a következő új aj) ponttal egészül ki:
/3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak/
"ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte, valamint az aj) pontban meghatározott adózónak;"
"aj) havonként kell adóbevallást benyújtania a csoportos általános forgalmi adózást választó adózónak."
(12) Az Art. 1. számú melléklet I/B/3. pontja f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"f) Az egyéni vállalkozó adózó általános forgalmi adó bevallási gyakoriságának meghatározásánál az épület, építési telek eseti értékesítését terhelő általános forgalmi adót figyelmen kívül kell hagyni."
263. § (1) Az Eva. 2. § (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
"c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó, vagy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;"
(2) Az Eva. 3. § (1) bekezdésének d) pontjában a "számla, egyszerűsített számla" szövegrész helyébe a "bizonylat" szövegrész, a "számlát, egyszerűsített számlát" szövegrész helyébe a "bizonylatot" szövegrész, az Eva. 8. § (7) bekezdésében a "számla, egyszerűsített számla" szövegrész helyébe a "bizonylat" szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének felvezető szövegében az "általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó szabályai szerint" szövegrész helyébe az "általános forgalmi adóról szóló törvény 17. § (2) bekezdése szerint" szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének a) pontjában a "bevételszerző tevékenységből" szövegrész helyébe a "vállalkozásból" szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének b) pontjában az "az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből" szövegrész helyébe az "a vállalkozásból" szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének c) pontjában az "az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó előírásai szerint" szövegrész helyébe az "az általános forgalmi adóról szóló törvény 136. §-a szerint" szövegrész, az Eva. 16. § (3) bekezdésében az "a külön jogszabály" szövegrész helyébe az "az általános forgalmi adóról szóló törvény" szövegrész, az Eva. 17. § (1) bekezdésében a "számla, egyszerűsített számla" szövegrész helyébe a "bizonylat" szövegrész, az Eva. Melléklete I/1. pontjának második mondatában a "számla, egyszerűsített számla és nyugta" szövegrész helyébe a "bizonylat" szövegrész, az Eva. Melléklete II/1. pontjában az "az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számlát, egyszerűsített számlát és nyugtát" szövegrész helyébe az "az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében meghatározott bizonylatot" szövegrész lép.
(3) Az Eva. 6. § (8) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(8) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz azt az utolsó, a bizonylat kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási árát kell alkalmazni, amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában jegyez. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra történő átszámításhoz azt az adott külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a bizonylat kibocsátásának napját - más esetben a bevétel megszerzésének a napját - megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé."
(4) Az Eva. 7. § (7) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(7) A bevétel megszerzésének időpontja - a (2)-(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a bizonylat kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)-(6) bekezdés szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Bizonylat módosítása esetén, az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a számlázásra vonatkozó X. fejezetében előírtaknak megfelelően kibocsátott bizonylat kibocsátásának napján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerűen módosítani."
(5) Az Eva. 13. §-ának és az azt megelőző címnek a helyébe a következő rendelkezés lép:
"A bizonylatadási kötelezettség
13. § (1) Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységéről bizonylatot bocsát ki. Az adóalany e kötelezettségét az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében előírtak szerint teljesíti.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatban az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott adómértéknek megfelelő általános forgalmi adót kell áthárítani.
(3) Az adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a teljesítés helyére vonatkozó előírásai szerint nem belföldön teljesítettnek minősülő termékértékesítéséről és szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott bizonylatban - az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében foglalt egyéb előírások figyelembevétele mellett - általános forgalmi adót nem hárít át.
(4) Az adóalany az olyan termékértékesítéséről és szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott bizonylatban, amely után az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-a, vagy az e törvény 16. § (2) bekezdés d) pontja szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, - az általános forgalmi adóról szóló törvény X. fejezetében foglalt egyéb előírások figyelembevétele mellett - általános forgalmi adót nem hárít át."
(6) Az Eva. 16. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles a
a) a termék importja,
b) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő beszerzés,
c) az általános forgalmi adóról szóló törvény 140. §-ában foglaltak fennállása, valamint
d) az általános forgalmi adóról szóló törvény 142. §-ában foglaltak fennállása esetén az általános forgalmi adót megfizetni.
Az adóalany a Közösség másik tagállamából történő beszerzései tekintetében az általános forgalmi adóról szóló törvény 20. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott személyekkel, szervezetekkel, a 140. §-ának és a 142. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása tekintetében pedig a belföldön nyilvántartásba vett áfaalanyokkal esik egy tekintet alá."
(7) Az Eva. 16. § (6) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Az általános forgalmi adó alanya az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék, igénybevett szolgáltatás tekintetében előzetesen felszámított adólevonási jogot nem gyakorolhat."
(8) Az Eva. 23. § (3) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A 16. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti kötelezettséget a 2002. szeptember 30-át követően beszerzett tárgyi eszköz esetében kell első ízben alkalmazni."
264. § (1) A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) A pártnak az (1) bekezdésben említett gazdálkodó tevékenysége után társasági adót nem kell fizetnie."
(2) A Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvény 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A Vöröskereszt mentes az adó - ide nem értve az általános forgalmi adót - és illeték fizetése alól."
265. § Ahol jogszabály az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt említi, azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően - ha e törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell érteni.

Jogharmonizációs záradék

266. § Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 72/230/EGK második irányelve (1972. június 12.) a nemzetközi utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;
b) a Tanács 78/1032/EGK harmadik irányelve (1978. június 12.) a nemzetközi utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról;
c) a Tanács 79/1072/EGK nyolcadik irányelve (1979. december 6.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;
d) a Tanács 83/181/EGK irányelve (1983. március 28.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:
da) a Tanács 85/346/EGK irányelve (1985. július 8.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;
db) a Tanács 88/331/EGK irányelve (1988. június 13.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikke (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelv módosításáról;
dc) a Tanács 89/219/EGK irányelve (1989. március 7.) a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló 83/181/EGK irányelvnek a Kombinált Nómenklatúra bevezetése figyelembevételével történő módosításáról;
e) a Tanács 86/560/EGK tizenharmadik irányelve (1986. november 17.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól;
f) a Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről;
g) a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadórendszerről, valamint annak a következő irányelvvel történt módosítása:
ga) a Tanács 2006/138/EK irányelve (2006. december 19.) a közös hozzáadottértékadórendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatásokra és egyes elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó hozzáadottérték-adóra vonatkozó rendelkezések alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról.

Átmeneti rendelkezések

267. § (1) A 261. § (2) bekezdésének g) pontjában megjelölt jogszabályhelyen meghatározott átadásokhoz kapcsolódó, e törvény hatálybalépését megelőzően teljesített beszerzések tekintetében az adólevonási jog - e törvény rendelkezéseitől függetlenül - továbbra is gyakorolható.
(2) E törvény hatályba lépését követően továbbra is nulla százalékos adómérték alkalmazandó az ISPA előcsatlakozási eszközből támogatott projekt keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történő termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére, amelyet Kohéziós Alapból finanszíroznak. E rendelkezést azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén lehet először alkalmazni, amelyek után az adófizetési kötelezettség 2004. május 1-jét követően keletkezik.
(3) Az Áfa tv. alapján választott csoportos adóalanyiság 2007. december 31. napjával a jogutód nélküli megszűnés szabályai szerint megszűnik, és a bevallással le nem fedett időszakról a csoport valamennyi tagja bevallást tesz valamennyi adójáról az Art. soron kívüi bevallásra vonatkozó szabályai szerint.
(4) Az a személy, szervezet, akinél (amelynél) külön törvény rendelkezései alapján köthető koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó - 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakban teljesített - beszerzésekre jutó előzetesen felszámított adó tekintetében az Áfa tv. előírásai alapján adólevonási jog nem állt fenn, az így le nem vont előzetesen felszámított adó tekintetében utólag - e törvénynek az adó levonására vonatkozó előírásainak figyelembevételével - adólevonási joggal élhet, feltéve, hogy a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése, hasznosítása e törvény rendelkezései szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után a fizetendő adót - e törvény rendelkezései szerint - meg kell állapítani. Az adólevonási jog kizárólag úgy gyakorolható, hogy az utólag levonható előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg adott adómegállapítási időszakban nem haladhatja meg az ugyanezen adómegállapítási időszakban - a beruházással létrejövő vagyon, vagyoni értékű jog, tevékenység gyakorlásának átengedése után - megállapított fizetendő adó összegét.
(5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg az Áfa-tv. előírásai szerinti önálló pozíciószámonként számított árrést alkalmazó adóalany az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását 2007. december 31. napján köteles lezárni, és az így megállapított adót bevallásába beállítani. Az előbbiek szerint megfizetett adó az e törvény hatályba lépését követően beérkezett szolgáltatói számlák figyelembe vételével korrigálható.

1. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

A Közösség területe és tagállamai

1. A Közösség területe - a 2-4. pontokban említett eltérésekkel - a Szerződés 299. cikkében felsorolt tagállamokat és azok államterületét (a továbbiakban: tagállam területe) - az ott meghatározott eltérések figyelembevételével - jelenti.
2. A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a tagállam vámterületének részét képezik:
a) Egyesült Királyság:
- Csatorna-szigetek;
b) Finn Köztársaság:
- Åland szigetek;
c) Francia Köztársaság:
- tengerentúli megyék;
d) Görög Köztársaság:
- Athosz-hegy;
c) Spanyol Királyság:
- Kanári-szigetek.
3. A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség vámterületéhez:
a) Egyesült Királyság:
- Gibraltár;
b) Németországi Szövetségi Köztársaság:
- Büsingen területe,
- Helgoland szigete;
c) Olasz Köztársaság:
- Campione d´ Italia,
- Livigno,
- Luganói-tó olaszországi vizei;
d) Spanyol Királyság:
- Ceuta,
- Melilla.
4. E törvény alkalmazásában nem minősül harmadik államnak:
a) Man-sziget,
b) Monacói Hercegség,
c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei (Akrotiri és Dhekelia).
5. E törvény alkalmazásában azokat az ügyleteket, amelyek
a) a Man-sziget területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok az Egyesült Királyság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;
b) a Monacói Hercegség területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Francia Köztársaság területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének;
c) az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről (Akrotiri és Dhekelia) kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Ciprus területéről kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének.

2. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

Közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységek

1. Telekommunikációs szolgáltatások nyújtása
2. Víz-, gáz-, villamos energia- és hőellátás
3. Termék fuvarozása
4. Vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása
5. Személy szállítása
6. Értékesítési célra előállított új termék értékesítése
7. Mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet az e termékek közös piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek
8. Kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése
9. Raktározási szolgáltatások nyújtása
10. Kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása
11. Utazás szervezése
12. Munkahelyi és egyéb vendéglátás
13. Rádiós és televíziós műsorszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi jellegű tevékenység

3. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek

4. számú melléklet az 2007. évi ... törvényhez

Adóraktározási eljárás

1. Az adóraktározási eljárás a termék adóraktárba történő beraktározását, ott tárolását, valamint onnan történő kiraktározását foglalja magában.
2. Adóraktár:
a) a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével az a vámhatóság által adóraktári célra engedélyezett raktár, amelynek engedélyezési és működtetési feltételei megegyeznek a Vámvégrehajtási-rendelet 525. cikkében meghatározott, A-típusú vámraktár engedélyezési és működtetési feltételeivel;
b) a Jöt. hatálya alá tartozó termékek esetében a Jöt.-ben jövedékiadó-raktárként meghatározott raktár, még akkor is, ha ott egyébként Jöt. hatálya alá nem tartozó terméket is tárolnak vagy tárolhatnak.
3. Beraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai betárolása az adóraktárba.
4. Kiraktározás: érvényes jogcím meglétének feltételével a termék fizikai kitárolása az adóraktárból.
5. Adóraktár üzemeltetője, engedélyese (a továbbiakban együtt: adóraktár üzemeltetője) - az egyéb jogszabályi rendelkezések sérelme nélkül - kizárólag olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, akinek (amelynek) nincs olyan jogállása, amely természeténél fogva az e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítésével összeegyeztethetetlen lenne, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
6. Az adóraktár a vámhatóság felügyelete alatt áll, amely közvetlen vagy közvetett egyaránt lehet.
7. Beraktározó kizárólag a termék
a) értékesítője lehet; vagy
b) Közösségen belüli beszerzője lehet.
8. A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja.
9. A beraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra rendszeresített okmány (a továbbiakban: beraktározási okmány) benyújtásával.
10. A beraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a) a beraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b) a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet [7. pont] teljesülését tanúsító okirat sorszáma vagy egyéb olyan jel, amely az okiratot kétséget kizáró módon azonosítja;
c) a beraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e) az adóraktár nyilvántartási száma és címe.
11. A beraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
12. A beraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a beraktározás jogcíméül szolgáló ügylet teljesülését tanúsító okirat eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.
13. Abban az esetben, ha a beraktározást nem maga a beraktározó indítványozza, a nevében és képviseletében eljárónak a beraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos meghatalmazást is.
14. A beraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
15. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a beraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a beraktározási okmány záradékolásával közli.
16. A záradékolt beraktározási okmány 1 példányát a beraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője, 1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 12. pontban említett csatolt másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság szintén köteles megőrizni.
17. Abban az esetben, ha az adóraktárban tárolt terméket a 113. § szerint értékesítették, az értékesítő köteles - a 24. pontban említett eset kivételével - megküldeni az értékesítéséről szóló számla hiteles másolatából 1 példányt az adóraktár üzemeltetőjének, 1 példányt pedig az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnek, akik (amelyek) azt kötelesek megőrizni.
18. Kiraktározó kizárólag a termék
a) 7. pontban említett beraktározója lehet; vagy
b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette.
19. A kiraktározás indítványozásának feltétele, hogy a kiraktározó a kiraktározandó termék után adóbiztosítékot nyújtson. Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az a kiraktározó, aki (amely)
a) az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is;
b) képviseletére pénzügyi képviselőt bíz meg azzal, hogy ez a kötelezettség pénzügyi képviselőjét terheli.
20. A kiraktározást maga a kiraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja.
21. A kiraktározás az adóraktár felügyeletét ellátó vámszervnél indítványozható az erre a célra rendszeresített okmány (a továbbiakban: kiraktározási okmány) benyújtásával.
22. A kiraktározási okmány kötelező adattartalma a következő:
a) a kiraktározó adószáma, valamint neve és címe;
b) hivatkozás a kiraktározó jogosultságának jogcímére [18. pont];
c) a kiraktározandó termék megnevezése és mennyisége;
d) az adóraktár üzemeltetőjének neve, címe és adószáma;
e) az adóraktár nyilvántartási száma és címe.
23. A kiraktározási okmányt 3 példányban kell benyújtani.
24. A kiraktározási okmányhoz csatolni kell a kiraktározó által a kiraktározandó termékre nyújtott adóbiztosítékról [19. pont] szóló igazolást is.
25. A 18/b. alpont szerinti esetben a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg a vámhatóságnak be kell mutatni a termék értékesítéséről kibocsátott eredeti számlát vagy annak hiteles másolatát, továbbá csatolni kell az erről készített másolatot 2 példányban.
26. A 18/b. alpont alkalmazásában a kiraktározó abban az esetben igazolt utolsó értékesítő, ha a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzőjeként szereplő személye megegyezik a 25. pont szerint bemutatott számla kibocsátójának személyével.
27. Abban az esetben, ha a kiraktározást nem maga a kiraktározó indítványozza, a nevében és képviseletében eljárónak a kiraktározási okmányhoz csatolnia kell nevére szóló írásos meghatalmazást is.
28. A kiraktározás indítványozásával egyidejűleg a vámhatóság áruvizsgálatot tart, amely tételes, szúrópróbaszerű vagy adminisztratív egyaránt lehet.
29. Az áruvizsgálat eredményét, valamint a kiraktározás tényét és időpontját a vámhatóság a kiraktározási okmány záradékolásával közli.
30. A záradékolt kiraktározási okmány 1 példányát a kiraktározó, 1 példányát az adóraktár üzemeltetője, 1 példányát pedig vámhatóság köteles megőrizni. A 24. pontban említett csatolt másolat egyik példányát az adóraktár üzemeltetője, másik példányát pedig a vámhatóság szintén köteles megőrizni.
31. Az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége;
b) az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
c) az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége;
d) a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége.
32. A 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a beraktározó [7. pont], a 17. pont szerint rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzőjének, valamint a kiraktározó [18. pont] személye egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható legyen.
33. Az adóraktár üzemeltetője köteles tételes leltárral alátámasztani
a) a nyitó adóraktári készletet az adóraktár létesülésének napjára,
b) a záró adóraktári készletet az adóraktár megszűnésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és záró adóraktári készletet naptári negyedévente, a naptári negyedév végének utolsó napjára vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
34. Abban az esetben, ha a leltározás a nyilvántartáshoz képest mennyiségi eltérést mutat, a mennyiségi eltérés körébe tartozó terméket úgy kell tekinteni, mint
a) amely a mennyiségi eltérés feltárásakor a 2. § a) pontja szerint adóztatandó értékesítés tárgya, és
b) amelyet a mennyiségi eltérés feltárásakor kiraktároztak.
35. A 34. pontban említett esetben a termék értékesítője, aki (amely) egyúttal annak kiraktározója is, megegyezik a nyilvántartásban szereplő személlyel [32. pont].
36. Abban az esetben, ha a 35. pont szerint a termék értékesítőjének személye nem állapítható meg, az adóraktár üzemeltetője minősül a termék értékesítőjének, egyúttal annak kiraktározójának.
37. A 34. pontban említett esetben a kiraktározónak a termékre adóbiztosítékot kell nyújtani, amelyre a 19/a. és 19/b. alpontban meghatározott mentesség nem vonatkozik.
38. A vámhatóság a 19., illetőleg a 37. pont szerint nyújtott adóbiztosítékot felszabadítja, ha a kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezését igazolja.
39. A 38. pont alkalmazásában a kiraktározott termék adójogi helyzete rendezésének igazolása jelenti:
a) a termék értékesítése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló, illetőleg abban az esetben, ha a termék értékesítése - e törvény értelmében - mentes az adó alól, az annak teljesülését igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak;
b) a termék Közösségen belüli beszerzése után megállapított fizetendő adó bevallását igazoló okirat bemutatását a vámhatóságnak abban az esetben, ha a kiraktározó a termék Közösségen belüli beszerzője [7/b. alpont].
40. Mentesül a 39/a. alpontban meghatározott okirat-bemutatási kötelezettség alól a kiraktározó abban az esetben, ha a termék Közösség területéről való kiléptetésének tényéről a vámhatóság - az elektronikus kiviteli eljárás részeként, a kiviteli adatok vámhatóságok közötti informatikai adatcsere keretében - elektronikus üzenet formájában igazolást kapott.

5. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere

1. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítása a következő képlet alkalmazásával történik:
L = A x L(H); ahol
L: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adóból a levonható rész összege;
A: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó éves szinten összesített összege;
L(H): a levonási hányados, amelynek
- számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,
- nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.
2. Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül olyan pénzbeni támogatásban részesül, amely a 65. § szerint a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül nem befolyásolja, a támogatás forintban megállapított és éves szinten összesített összege az 1. pont szerinti levonási hányados nevezőjének értékét növeli.
3. Az 1. pont szerinti levonási hányadosnak sem a számlálójában, sem a nevezőjében nem szerepelhet:
a) a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértéke, amelyet az adóalany az értékesítést megelőzően saját vállalkozásában használt;
b) az ingatlan értékesítésének, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-i) pontjaiban felsorolt szolgáltatások nyújtásának ellenértéke, ha a tevékenységet az adóalany eseti jelleggel végzi.
4. A 3/b. és 3/c. alpont alkalmazásában nem tekinthető eseti jellegűnek, ha az adóalany a tevékenységet - az arra irányadó külön jogszabályi rendelkezések alapján - engedéllyel végzi, vagy kizárólag engedéllyel végezhetné, illetőleg ha a 3/b. és 3/c. alpontban említett tevékenységekből származó ellenérték adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összegének részaránya meghaladja az 1. pont szerinti levonási hányados nevezője értékének a 10 százalékát.
5. Az 1. pont szerinti levonási hányadost felfelé kerekítve, 2 tizedesjegy pontossággal kell megállapítani.
6. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását véglegesen a tárgyévre vonatkozó adatokkal a tárgyév utolsó adó-megállapítási időszakáról szóló bevallás elkészítésének keretében kell elvégezni.
7. Az előzetesen felszámított adó arányos megosztását ideiglenesen, a tárgyévre vonatkozó évközi adatokkal - a tárgyév utolsó adó-megállapítási időszakát megelőzően - a tárgyévi adómegállapítási időszakokról szóló bevallások elkészítésének keretében is el kell végezni.
8. A 7. pont szerinti megosztás alkalmazása során az évközi adatokat az adó-megállapítási időszakok között göngyölíteni kell, és azt a levonható előzetesen felszámított adó összeget kell előjelhelyesen megállapítani, amely a tárgyidőszaki és azt megelőző utolsó adómegállapítási időszak eredményének különbözeteként adódik.
9. A 7. pontban említett megosztáshoz az adóalany:
a) választhatja a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányadost, feltéve, hogy ilyen hányadossal rendelkezik; vagy egyebekben
b) azt a levonási hányadost alkalmazhatja, amely a tárgyévre vonatkozó évközi és az adó-megállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye.
10. Ha az adóalany élt a 9/a. alpontban említett választási jogával, attól a 7. pont szerinti megosztás egész időszakában nem térhet el. Az adóalany ez esetben a 7. pont szerinti megosztással érintett adó-megállapítási időszakaiban az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó összegét - a 8. ponttól eltérően - a 9/a. alpont szerinti levonási hányados alkalmazásával köteles megosztani.
11. Abban az esetben, ha az adóalanyra a 7. pont szerinti megosztás is vonatkozik, a 6. pont szerinti megosztás során a 8. pontban említett számítási módszert kell megfelelően alkalmazni.
12. Abban az esetben, ha a 6. pontban említett bevallás benyújtását követően a véglegesen levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be, és a számítás eredményeként adódó új összeg a 6. pontban említett bevallásban közölt összeghez képest abszolút értékben legalább 10.000 forintnak megfelelő pénzösszeggel tér el, az adóalany köteles előzetesen felszámított adó arányos megosztását utólag kiigazítani.

6. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

A 142. § (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek

7. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

A mezőgazdasági tevékenység körébe tartozó termékek és szolgáltatások

I. rész: termékek
A. pont

B. pont

II. rész: szolgáltatások

8. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

Műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek

I. rész: műalkotások
1. művész által saját kezűleg készített festmény, rajz, pasztellkép, részekből összeállított kép (kollázs) és dekoratív tábla (vtsz. 9701-ből);
2. művész által saját kezűleg készített és korlátozott számban előállított metszet, nyomat és litográfia (vtsz. 9702 00 00-ból);
3. művész által saját kezűleg készített szobrászművészeti alkotás bármilyen anyagból (vtsz. 9703-ból), valamint az erről legfeljebb 8 példányban készített öntvénymásolat, amelynek sokszorozását a művész vagy jogutódjának személyes felügyelete alatt végezték;
4. művész saját eredeti terve alapján legfeljebb 8 példányban készített kézi szövésű faliszőnyeg, kárpit (vtsz. 5805 00 00-ból) és fali drapéria (vtsz. 6304 00 00-ból);
5. művész által saját kezűleg készített és szignált egyedi kerámia;
6. művész által saját kezűleg, legfeljebb 8 számozott példányban készített, és a művész vagy a művészeti műhely által szignált réz alapú tűzzománc, kivéve az ötvös- és ékszertermékeket;
7. művész által saját kezűleg készített, és általa vagy felügyelete alatt legfeljebb 30 számozott példányban - minden méretet és hordozót ideértve - sokszorozott, és a művész által szignált fénykép.
II. rész: gyűjteménydarabok
1. posta- és illetékbélyeg, lebélyegzett postabélyeg, első napi bélyegzéssel ellátott boríték, postai levelezőlap és boríték (bélyeges papír) és más hasonló érvénytelenített vagy postatiszta termék, feltéve, hogy ezek nincsenek forgalomban, illetőleg nem is szánják forgalomra (vtsz. 9704 00 00);
2. állattani, növénytani, ásványtani, anatómiai, történelmi értékű, archeológiai, paleontológiai, etnográfiai és numizmatikai gyűjtemény és gyűjteménydarab (vtsz. 9705 00 00).
III. rész: régiségek
- a vtsz. 9701-9705 alá nem tartozó, 100 évnél idősebb termék (vtsz. 9706 00 00).

9. számú melléklet a 2007. évi ... törvényhez

Az "adó" kifejezés jelentése a Közösség egyes tagállamaiban

1. a Belga Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW), illetőleg Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
2. a Bolgár Köztársaság esetében: Danak varhu dobavena stojnost;
3. Ciprus esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
4. a Cseh Köztársaság esetében: Daň z přidané hodnoty (DPH);
5. a Dán Királyság esetében: Merværdiafgift (Moms);
6. az Egyesült Királyság esetében: Value Added Tax (VAT);
7. az Észt Köztársaság esetében: Käibemaksu;
8. a Finn Köztársaság esetében: Arvonlisävero (ALV);
9. a Francia Köztársaság esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
10. a Görög Köztársaság esetében: Foros Prostithemenis Aksias (FPA);
11. a Holland Királyság esetében: Belasting over de toegevoegde waarde (BTW);
12. Írország esetében: Value Added Tax (VAT);
13. a Lengyel Köztársaság esetében: Podatek od towarow i usług;
14. a Lett Köztársaság esetében: Pievienotās vērtības nodoklis (PVN);
15. a Litván Köztársaság esetében: Pridėtinės vertės mokestis (PVM);
16. a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: Taxe sur la valeur ajoutée (TVA);
17. a Máltai Köztársaság esetében: It-Taxxa Fuq Il-Valur Mizjud;
18. a Magyar Köztársaság esetében: Általános forgalmi adó (ÁFA);
19. a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
20. az Olasz Köztársaság esetében: Imposta sul valore aggiunto (IVA);
21. az Osztrák Köztársaság esetében: Umsatzsteuer (USt);
22. a Portugál Köztársaság esetében: Imposto sobre o Valor Acrescentado (IVA);
23. Románia esetében: Taxa pe valoarea adǎugatǎ (TVA);
24. a Spanyol Királyság esetében: Impuesto sobre el Valor Añadido;
25. a Svéd Királyság esetében: Mervärdesskatt (Moms);
26. a Szlovák Köztársaság esetében: Daň z pridanej hodnoty (DPH);
27. a Szlovén Köztársaság esetében: Davek na dodano vrednost.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

Az áfáról szóló alaptörvény közel másfél évtizede született olyan időben és körülmények között, amikor hazánk még nem volt az Európai Unió tagállama. Az időközi módosítások nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önkéntes jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezíti. Megérett tehát a helyzet az újrakodifikációra. Az új törvény megalkotását ösztönzi, egyben segíti az is, hogy a közösségi szintű áfa szabályozás is megújult. 2007. január 1-jével ugyanis hatályba lépett a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv), amely a korábbi 77/388/EGK (ún. hatodik) áfa irányelvet és annak összes módosítását tartalmazza átláthatóbb és közérthetőbb szerkezetben. Az erre épülő új áfa-törvény egyrészt lehetőséget teremt a jogharmonizációt érintő fogyatékosságok és hiányosságok maradéktalan kiküszöbölésére, másrészt egy korszerű szabályozási környezetben tartós egyensúlyt hoz létre az adózókkal szembeni bizalmi elv érvényesítése, illetőleg az adóérdekek védelme között.

Részletes indokolás

I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

Bevezető rendelkezés

Az 1. §-hoz

A Javaslat értelmében az általános forgalmi adó bevétel az államháztartáson belül a központi kormányzati költségvetést illeti.

Alkalmazási hatály

A 2. §-hoz

A Javaslat megnevezi azon tényállásokat, amelyek megvalósulása esetén adót kell fizetni.

A 3. §-hoz

Az egyszerűsített vállalkozói adó, illetve az adójegyes dohánygyártmány már magában foglalja az áfát is. A kettős adóztatás elkerülése végett a Javaslat értelmében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva.) hatálya alá tartozó személyek és szervezetek termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására, Közösségen belüli beszerzéseire, importjára, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény (Jöt.) hatálya alá tartozó jövedéki adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra csak akkor kell alkalmazni a Javaslatban foglalt rendelkezéseket, ha arról az Eva. illetőleg a Jöt. kifejezetten rendelkezik.

A 4. §-hoz

A Javaslat meghatározza az adófizetési kötelezettség megítéléséhez alapvetően fontos területi fogalmakat, úgymint: belföld, a Közösség területe és a harmadik állam területe.

Adóalany

Az 5. §-hoz

A Javaslat e §-a az adóalanyok körét, az adóalannyá válás feltételeit részletezi. Az adóalanyiság fennáll minden olyan jog-, és cselekvőképes képes személy (szervezet) vonatkozásában, aki (amely) a saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy azt hol és milyen célból végzi, illetve hogy az jár-e eredménnyel vagy sem. Az adó alanya belföldi és külföldi személy egyaránt lehet, a jog- és cselekvőképesség fennállása tekintetében elsődlegesen azok személyes joga irányadó.
A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolog hasznosítása tekintetében a Javaslat a tulajdonostársak közösségét jelöli meg adóalanyként. A tulajdonostársak közössége az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket képviselő útján gyakorolja.

Gazdasági tevékenység

A 6-7. §-okhoz

A gazdasági tevékenység körébe tartozónak minősít a Javaslat minden olyan tevékenységet, amelyet bevétel elérése érdekében üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeresen végeznek, feltéve, hogy a tevékenység folytatása független formában történik. Nem minősül független formában kifejtett gazdasági tevékenységnek a munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony, valamint olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett tevékenységet, ahol a kötelezett alárendelt helyzetben van a megbízóval, munkáltatóval szemben a tevékenység végzése feltételeinek és egyéb körülményeinek meghatározásában.
A Javaslat egyes tevékenységeket akkor is gazdasági tevékenységnek tekint, ha azok gyakorlása nem tartósan vagy rendszeresen történik. Adóalanyok vonatkozásában gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany vállalkozásának részét képező vagyonát, vagyoni értékű jogát eseti jelleggel értékesíti.
Mindenkor, vagyis eseti értékesítés esetén is gazdasági tevékenységnek minősül az új közlekedési eszköz másik tagállamba - meghatározott feltételek mellett - történő értékesítése. Ez a tevékenység azok számára is adóalanyiságot eredményez, akik egyébként nem végeznek más olyan (bevétel orientált, üzletszerű, rendszeres) tevékenységet, amely adóalanyiságot alapozna meg.
Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az ingatlanok meghatározott körének sorozat jelleggel [Javaslat 258. § (1) bekezdés 18. pont] történő értékesítése. A rendelkezés megalkotását részben annak a jogbizonytalanságnak a kiküszöbölése indokolta, amely az építési telek és ingatlan értékesítés területén jelentkezett, azzal, hogy milyen mennyiségű vagy értékű ingatlan értékesítése után válik egy egyébként nem adóalany személy, szervezet adóalannyá amiatt, hogy a tevékenysége kimeríti az üzletszerűség fogalmát.
A Javaslat értelmében amennyiben egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy szervezet (így a magánszemély, vagy egyéb nem adóalany szervezet is) értékesít építési telket vagy új ingatlant (értve ez utóbbi alatt azt az ingatlant, amelynél használatbavétel még egyáltalán nem történt meg, vagy az első használatbavételtől két évnél több idő nem telt el az értékesítésig), akkor válik adóalannyá ezen értékesítések miatt és keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha két naptári éven belül már a negyedik telket vagy új ingatlant értékesíti. (A számolásnál figyelembe kell venni mind az építési telket, mind az új ingatlant vegyesen.) Ezt követően, mivel már adóalanyról van szó a további telek és ingatlan értékesítések az áfa hatálya alá tartoznak. Az a személy, szervezet aki (amely) a negyedik ingatlan értékesítése miatt adóalannyá vált, de a negyedik értékesítés évét követő három évig nem értékesít ingatlant, arra nézve a szabályokat elölről kell alkalmazni (elölről kell kezdeni a számolást).
Természetesen az adóalanyiság együtt jár a levonási jog megnyílásával, vagyis azok a személyek, akik így adóalannyá váltak, levonásba helyezhetik azon áfát, melyet az adókötelesen értékesített ingatlanhoz kapcsolódó beszerzések során rá áthárítottak.
A Javaslat a közhatalmi tevékenységet nem minősíti gazdasági tevékenységnek, így ez nem alapoz meg adóalanyiságot.

Csoportos adóalanyiság

A 8. §-hoz

A Javaslat más uniós tagállamhoz hasonlóan lehetőséget teremt csoportos áfa-alanyiság kialakítására. A Javaslat szerint a csoportos adóalanyiság választásának két lényegi jogkövetkezménye van. Az egyik az, hogy a csoportban résztvevők önálló forgalmi adóalanyisága megszűnik (aki korábban működő adóalany volt annak adójogi szempontból a csoport a jogutódja), és a csoportos adóalanyiság időszakában a tagok együttesen minősülnek egy adóalanynak. A csoportos adóalany így egyetlen adóalanyként viselkedik, vagyis a csoporttagok tevékenységükről egyetlen áfa bevallást nyújtnak be, melyben a tagok fizetendő, illetve levonható adója együttesen szerepel. A csoporttagok - és a tagok azon kapcsolt vállalkozásai is, amelyek úgy döntenek, hogy tagként nem vesznek részt a csoportos adóalanyiságban - a felmerült adófizetési kötelezettségért egyetemlegesen felelnek. A csoportos adóalanyiság másik lényegi következménye, hogy a csoporttagok egymás közötti ügyletei után általános forgalmi adó fizetési kötelezettség nem keletkezik.
A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével hozható létre és annak visszavonásával szűnik meg, de csak azon adóalanyok számára választható, akik Magyarországon gazdasági céllal letelepedtek és kapcsolt vállalkozások. Az adóalanyisággal összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a tagok által kijelölt képviselő.
A csoportos adóalanyiság létrehozásához valamennyi belépni kívánó tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelme szükséges, továbbá azon kapcsolt vállalkozások hozzájáruló nyilatkozata is, akik (amelyek) a csoportos adóalanyiságban nem kívánnak részt venni. Ezek az adóalanyok, illetve az újonnan létrejött adóalanyok a csoportos adóalanyisághoz kérelem alapján később is csatlakozhatnak.
A csoportos adóalanyiság megszűnése esetén a jogutódlással történő megszűnés szabályai érvényesülnek, kivéve ha a csoportos adóalanyiság megszűnésének oka a tagok jogutód nélküli megszűnése.

Termék értékesítése

A 9. §-hoz

A Javaslat rögzíti a termékértékesítés általános meghatározását, valamint definiálja a birtokba vehető dolog fogalmát. A Javaslat szerint termékértékesítés a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más olyan ügylet, amely ezt a joghatást eredményezi.

A 10. §-hoz

A Javaslat néhány olyan ügyletet is eleve termékértékesítésnek minősít, amelyek az ügylet megkötésekor, vagy a termék birtokbaadásakor még nem felelnek meg maradéktalanul a fenti átfogó meghatározásnak, mivel a tulajdonjog átruházásához további feltétel(ek)nek is teljesülnie kell.
Így termékértékesítésnek minősül a célját tekintve tulajdonátruházást megvalósítani kívánt termékátadás (bérbeadás, részletvétel), amikor a dolog birtokbaadásával egyidejűleg még nem valósul meg a tulajdonjog átruházása, az csak a szerződés lejártával, avagy az utolsó részlet megfizetésével száll át.
A megbízó és a bizományosi közötti termékátadás is termékértékesítésnek minősül, amennyiben a bizományos és a harmadik fél közötti általános értelemben vett termékértékesítés teljesül.
Termékértékesítésnek minősül az adós és a hitelező közötti ügylet (pl. zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között), amennyiben a hitelező a terméket lejárt követelésének érvényesítése érdekében értékesíti, és az ellenérték őt illeti meg.
Az építési szerződés alapján történő termékátadást a Javaslat - az áfa-irányelv megengedő szabályával élve - minden esetben szolgáltatásnyújtás helyett termékértékesítésnek tekinti, függetlenül attól, hogy a termék előállításához szükséges anyagokat az építő, vagy a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.

A 11. §-hoz

A Javaslat e rendelkezése olyan termék átadási, felhasználási jogcímeket is adóztatási pontnak - ellenérték fejében történő termékértékesítésnek - minősít, amelyekhez ellenszolgáltatás nem kapcsolódik, azonban a termék beszerzéséhez, illetve a felhasználáskori formájában történő beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt részben, vagy egészben adólevonási jog illette meg.
A Javaslat szerint - amennyiben a termékhez kapcsolódóan az adóalanyt adólevonási jog illette meg - a terméknek a vállalkozásból történő kivonása a vállalkozástól idegen célra (pl. személyes vagy az alkalmazottak szükségleteinek kielégítésére) ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül, így adófizetési kötelezettséget keletkeztet.
Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül a saját vállalkozásban végzett tárgyi eszköz előállítására irányuló beruházás. Ebből következően a beruházás során - a tárgyi eszköz előállításához - beszerzett termékek illetve igénybevett szolgáltatások előzetesen felszámított adója levonható.
A Javaslat értelmében ellenérték fejében történő termékértékesítés az is, ha a saját vállalkozásban kitermelt, előállított, megmunkált, átalakított, vásárolt, importált olyan terméket használ fel az adóalany gazdasági tevékenysége folytatásához, amely terméket, ha ebben a formájában másik adóalanytól szerez be, adólevonási jog egyáltalán nem illette volna meg.
Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti a Javaslat annak a tárgyi eszköznek nem minősülő terméknek a felhasználását, amelyet az adóalany adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenység folytatására használ fel, amennyiben a termék beszerzéséhez, vagy az előző bekezdésben részletezett felhasználásához részben, vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott.
A Javaslat ugyancsak ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti az adóalany megszűnését az olyan megmaradt termékek tekintetében, amelyekhez az előző bekezdésekben említett módon részben, vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott.
Az áfa jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. A felsorolt esetekben, bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenység folytatása céljából történt (ezért volt az adó levonható), az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így levonható adó sem kapcsolódhat hozzá. Tehát itt az adóalany kvázi végső fogyasztóként jelenik meg. A Javaslat ismertetett rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfát, de nem az által, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az adófizetési kötelezettséget.

A 12. §-hoz

A termékek Közösségen belüli mozgásának nyomon követhetőségét, valamint "elfogyasztásának" helye szerinti adóztathatóságát biztosító irányelvi rendelkezés, hogy termékértékesítésnek minősül az is, ha adóalany gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett terméket adnak fel, vagy fuvaroznak el az egyik tagállamból egy másik tagállamba.
Import esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése független attól, hogy a termékimport értékesítés következménye-e. A vámhatárok lebomlásával ez az elv a közösségi szabályozásban fennmaradt, vagyis az adóalany vállalkozása tulajdonában tartott termék egyik tagállamból másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása adóztatandó tényállást keletkeztet, azokkal a kivételekkel, melyek a termékimport esetén is adómentességet, illetve az adófizetési kötelezettség halasztását eredményeznék (pl. ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás), vagy amelyek adóztatása más szabályok alapján történik.
Így nem a saját tulajdonban lévő terméknek egy másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása kapcsán keletkezik adófizetési kötelezettség, tehát ezen a jogcímen nem adóztatandó amennyiben a termék fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgál, illetve arra az úgynevezett távértékesítés szabályai vonatkoznak, vagy villamos-energiáról, illetve csővezetéken keresztül értékesített földgázról van szó. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség saját termék tagállamok közötti mozgatása következtében akkor sem, ha a terméket nemzetközi repülő-, vonat-, vagy hajójáratok fedélzetén szándékoznak értékesíteni, vagy a fuvarozott termék termékexportot, vagy azzal egy tekintet alá eső termékértékesítést, vagy termék Közösségen belüli adómentes értékesítését valósítja meg. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség továbbá, ha a terméket megmunkálás céljából viszik át, vagy a termékkel végeznek el munkát másik tagállamban, és azt követően visszahozzák azt belföldre, vagy ha egyébként ideiglenes behozatali jogcím vonatkozna a termékre, amennyiben a behozatal import jogcímén történne (pl. kiállításra kiviszik a terméket és visszahozzák), illetve, ha a terméket más tagállamban fenntartott vevői készlet céljára továbbítják. Ez utóbbi kivételt a következők indokolják. Amennyiben az értékesítő adóalanynak egy másik országban van raktárkészlete, melyből akkor és annyit értékesít, amikor és amilyen mennyiségre a vevőnek szüksége van, akkor a kivétel fenn nem állása esetén neki adóalanyként be kellene jelentkeznie abban a tagállamban, ahol a raktárkészletét tartja. A tulajdonában lévő terméknek az elfuvarozása a másik tagállamba termék Közösségen belüli adómentes értékesítésének minősülne a feladás szerinti tagállamban, és termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzésének a fuvar rendeltetési helye szerinti tagállamban. A raktárból a vevő részére történő értékesítés pedig a raktárkészlet helye szerinti tagállamban egy belföldi ügyletnek. Annak érdekében, hogy a terméket értékesítő félnek ne kelljen adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a raktárkészlet helye szerinti tagállamban, a Javaslat megengedi, hogy a terméknek vevői készlet feltöltése céljából történő átszállítása belföldről egy másik tagállamba ne minősüljön termékértékesítésnek, amennyiben ezt a termékmozgatást a termék rendeltetési helye szerinti tagállam sem tekinti adóztatandó tényállásnak. Ez utóbbi kitétel azért szükséges, mert az irányelv ilyen kivételt nem nevesít, és az ügylet kezelése a tagállamok részéről nem lehet egyoldalú.
Ez a rendelkezés biztosítja részben azt is, hogy amennyiben az importált terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabad forgalomba, amelyben ténylegesen használják, fogyasztják, akkor is a fogyasztás helye szerinti tagállamban, az ott érvényes adómértékkel kell az adót megfizetni.
Ellenőrizhetőségi, illetve az adóztatást biztosító elem, hogy amennyiben a kivételként felsorolt esetekben lévő bármelyik feltétel nem teljesül, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti feladását, fuvarozását termékértékesítésnek kell tekinteni, mely akkortól adóztatható, amikortól az adóztatást kizáró feltétel nem teljesül.

Szolgáltatás nyújtása

A 13. §-hoz

A Javaslat negatív módon határozza meg a szolgáltatásnyújtás fogalmát. Minden olyan művelet szolgáltatásnyújtás, amely a javaslat értelmében nem minősül termékértékesítésnek, kivéve az ellenérték pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő kiegyenlítését, illetőleg ha a terméket értékesítő vagy szolgáltatásnyújtó a teljesítéssel keletkezett pénzbeni követelését harmadik félre engedményezi abban az esetben, ha a harmadik fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. A Javaslat - a teljesség igénye nélkül - szolgáltatásnyújtásként külön nevesíti a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint az ellenérték fejében vállalt passzív magatartást is.

A 14. §-hoz

A Javaslat a visszterhes szolgáltatásnyújtással azonos módon ítéli meg az adóalany olyan szolgáltatásnyújtását, melyet a gazdasági tevékenysége érdekkörén kívül eső szükségletek fedezésére biztosít. A termék időleges használatba történő átengedése csak akkor minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha a termék vagy alkotórészei beszerzéséhez teljes, vagy részbeni adólevonási jog kapcsolódott.

A 15. §-hoz

A Javaslat a termékértékesítésnél vázolt bizományosi ügylettel analóg módon szabályozza a szolgáltatás közvetítését.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok

A 16. §-hoz

A termék értékesítésére és a szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályokban a Javaslat egyértelművé teszi, hogy rendelkezései alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítésre a felek egyező akarata, jogszabályi előírás, hatósági eljárás, vagy árverés útján kerül sor.

A 17-18. §-okhoz

A Javaslat a főszabálytól eltérően nem minősíti termék értékesítésének és szolgáltatás nyújtásának a termék és a vagyoni értékű jog apportálását, illetve az adóalany jogutódlással történő megszűnésekor a jogutódra történő átszállását, amennyiben az apportot szerző, illetve a jogutód megfelel a Javaslatban foglalt feltételeknek.

Termék Közösségen belüli beszerzése

A 19-20. §-okhoz

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnt a közte és a többi tagállam közötti pénzügyi határ, ezáltal a tagállamok közötti áruforgalom vámhatóság által történő ellenőrzésének, és az import áfa vámhatóság által történő beszedésének lehetősége. A tagállamok közötti áruforgalom tekintetében ezért a kivetéses adózás helyett az önadózás lépett, vagyis az adóalanyoknak, és meghatározott esetben a nem adóalany személyeknek, szerveknek a másik tagállamból vásárolt termék után be kell vallaniuk és meg kell fizetniük az áfát. Így a Javaslat meghatározza, hogy melyek azok az esetek, amikor a másik tagállamból vásárolt termék után az adót vevőnek kell belföldi megfizetni.
Termék Közösségen belüli beszerzése jogcímen adófizetési kötelezettséget keletkeztet tehát az az ügylet, ha egy belföldön nyilvántartásba vett adóalany egy másik tagállambeli adóalanytól vásárol terméket, és a termék igazoltan elhagyja az eladó tagállamát. Ez alól azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítő, vagy a beszerző fél adózói státusától függően.
A termékértékesítés típusától függő kivétel a távértékesítésre vonatkozó szabályozás alá tartozó, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket érinti, ilyen termékek tagállamon átnyúló értékesítésére, illetve beszerzésére nem a termék Közösségen belüli beszerzésének szabályait kell ugyanis alkalmazni. Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése miatt adót fizetni azon termékértékesítések után, melyeket, ha belföldön értékesítették volna, adómentesek lennének levonási jog mellett. Így nem kell ilyen jogcímen adót fizetni, ha nemzetközi közlekedésben résztvevő légijármű, tengeri hajó, ezek alkatrészeinek, valamint ezek ellátására szolgáló termékek beszerzése történik, illetve ha a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai, vagy meghatározott esetben az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje számára szereznek be terméket másik tagállamból.
Nem kell adót fizetni termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén azon termékek másik tagállamból történő beszerzése után, melyekre a használt cikkek szerinti adózás szabályai alkalmazandóak.
Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén a vevőnek adót fizetni, ha az értékesítő fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. És végezetül, nem minden esetben kell termék Közösségen belüli beszerzés jogcímén adót fizetni, ha a beszerző fél kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany (alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az adóalanyi kör más tagállamból történő beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi személyekkel esik egy tekintet alá.
Az előbb említett adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személy más tagállamból történő termékbeszerzése után akkor nem kell adót fizetni, ha a szóban forgó személy, szervezet más tagállamból beszerzett termékeinek adó nélkül számított összesített értéke éves szinten a tárgyévben és a tárgyévet megelőző adóévben a 10 000 eurónak megfelelő forintösszeget nem haladta meg. Amennyiben az előbb meghatározott beszerzések összértéke időarányosan számítva ezt az értékhatárt bármelyik évben meghaladta, a beszerző adóalanynak, illetve nem adóalany jogi személynek a beszerzése után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tekintettel arra, hogy az új közlekedési eszközök és a jövedéki termékek más tagállamból történő beszerzésének esetére eltérő szabályok vonatkoznak, ezen termékek beszerzésének értékét figyelmen kívül kell hagyni a 10 000 eurós értékhatár számításánál.
Ez a különleges jogállású adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személyek dönthetnek úgy is, hogy ezen 10 000 eurónak megfelelő forint értékhatár alatt megfizetik az adót a másik tagállamból történő beszerzéseik után. Ezen választásukat előzetesen az adóhatósághoz be kell jelenteni, és ettől két évig nem térhetnek el.
Az új közlekedési eszköz másik tagállamból történő beszerzése után - függetlenül attól, hogy a beszerző fél adóalany, különleges jogállású adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet (tehát magánszemély is) - minden esetben termék Közösségen belüli beszerzése címén adót kell fizetni, tehát - amennyiben az új közlekedési eszköz belföldre kerül - az adót a beszerző félnek Magyarországon kell megfizetnie, az irányadó belföldi adómértékkel.
Jövedéki termékek másik tagállamból történő beszerzése esetén szintén nem kell figyelembe venni a 10 000 eurónak megfelelő forint küszöbértéket a különleges jogállású adóalanyok, illetve nem adóalany jogi személyek esetében, ugyanis ez esetben az adót belföldön kell megfizetni, amennyiben a jövedéki adófizetési kötelezettség is belföldön keletkezik.

A 21. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy a termék Közösségen belüli beszerzésének fogalmi eleme, hogy a termék feletti tulajdonjog átszálljon a beszerzőre, valamint a termék a feladástól, elfuvarozástól eltérő tagállamba kerüljön.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a terméket harmadik országból hozzák be a Közösség területére adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személyek, annak érdekében, hogy a beszerzés a Közösségen belül abban a tagállamban adózzon, ahol azt ténylegesen használják, fogyasztják.

A 22. §-hoz

A Javaslat - termékértékesítésnél megállapítottakkal megfelelően - rögzíti, hogy az is adófizetési kötelezettséget keletkeztet, ha az adóalany egy másik tagállamból továbbít(tat) vállalkozása tulajdonában lévő vagy bizományba átvett terméket belföldre, kivéve a termékértékesítésnél megfogalmazott kivételek tükörképének megfelelő eseteket (pl. az adóalany feldolgozni behozott termékét a feldolgozás után visszaviszi a saját tagállamába). Ez biztosítja azt, hogy a tagállamok egyformán kezeljék ezeket az eseteket. Amit ez egyik tagállam termékértékesítésnek minősít termékmozgatás miatt, azt a másik adóztassa termék Közösségen belüli beszerzése címén, amit viszont az egyik tagállam kivételnek tekint a termékértékesítés alól, azt a másik tagállam se adóztassa meg beszerzés jogcímén.
A Javaslat továbbá itt állapítja meg, mely szabályok mellett nem kell a belföldön fenntartott vevői készlet céljára más tagállamból behozott terméket Közösségi beszerzésnek tekinteni, illetve kinek kell ez esetben a beszerzés jogcímén az adót majd megfizetni.

A 23. §-hoz

A Javaslat szabályozza azt az esetet, hogy ha a Magyar Honvédség a NATO csapat részeként másik tagállamban adómentesen szerez be terméket, majd azt belföldre behozza, akkor ez után adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben erre az esetre nem vonatkozna az import esetén vám- és adómentesség, ha azt importból szerezte volna be.

Termék importja

A 24. §-hoz

Termékimport a Közösség területén kívülről a Közösség területére behozott vagy egyéb módon bejuttatott termék esetében történik, amennyiben az még nincs szabadforgalomban. A Javaslat a szabadforgalom értelmezésekor az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre utal vissza, amely szerint a termék akkor minősül szabadforgalomban lévőnek, ha a vele kapcsolatos import formalitások lezárultak és a fizetendő - vámvisszatérítéssel nem érintett - vámterheket kivetették. Tekintettel arra, hogy a Közösség forgalmi adó szempontjából vett területe és vámterülete nem teljes mértékben egyezik meg egymással, tehát van olyan terület, mely a Közösség vámterületét képezi, de harmadik ország területének minősül a forgalmi adózás szempontjából, termékimportnak minősülnek az ezen területekről behozott termékek is.

II. Fejezet

Teljesítés helye

1. alfejezet

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály

A 25. §-hoz

A teljesítés helyének meghatározása nagy jelentőséggel bír az áfa rendszerében, különösen a külföldre történő értékesítések esetében, hiszen az alapján dönthető el, hogy az adott ügylet hol adóztatandó, illetve, hogy kell-e utána belföldön adózni.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat szerint amennyiben az értékesített terméket nem adják fel, illetve nem fuvarozzák el, a termék ott adóztatandó, ahol a termék a teljesítéskor található.

Különös szabályok

A 26-28. §-okhoz

Amennyiben a terméket feladják, vagy elfuvarozzák, akkor a Javaslat fő szabályként a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet jelöli meg, ahol a termék a feladás idejében vagy a fuvarozás megkezdésekor van. A Javaslat értelmében olyan ügyleteknél, amikor ugyanazt a terméket többször értékesítik egymás után, miközben a termék az első értékesítőtől közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, a főszabályt csak az egyik értékesítésre lehet alkalmazni, hiszen a termék is csak egyszer mozog fizikálisan. A termék mozgásához köthető értékesítés előtti termékértékesítések teljesítési helye a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének helye, míg a későbbi termékértékesítések teljesítési helye a küldeménykénti megérkezés vagy a fuvarozás befejezésének helye lesz.
Ha az importáló a Közösség területén kívülről feladott vagy fuvarozott terméket értékesíti, ezen termékértékesítés teljesítési helye az a tagállam, ahol az import teljesül.

A 29-31. §-hoz

A Javaslat speciális módon szabályozza, hogy hol keletkezik az adófizetési kötelezettség, amikor az egyik tagállambeli adóalany értékesítő végzi vagy végezteti egy meghatározott termékkör feladását vagy fuvarozását másik tagállambeli nem adóalany vevőnek, vagy különleges jogállású adóalany vevőnek. Ebben az esetben fő szabály szerint a termékértékesítés teljesítés helye a rendeltetési hely, de bizonyos kritériumok fennállása esetén - az értékesítést végző adóalany eltérő választása hiányában - mégis marad az adófizetési kötelezettség abban a tagállamban, ahol a terméket feladják vagy ahonnan a fuvarozás indul. Amennyiben az eladó adóalany azonos illetőségű más tagállambeli fentiekben meghatározott vevői részére értékesített termékeinek adó nélküli összértéke az adott évben meghalad, vagy a megelőző évben meghaladott egy bizonyos összeget, a teljesítés helye mindenképpen a termék feladásának, elfuvarozásának rendeltetési helye lesz. Az adóalanyok számára, előzetes bejelentés alapján biztosított annak a lehetősége is, hogy a tagállamonként megadott értékhatár alatt is a rendeltetési hely minősüljön termékértékesítésük teljesítési helyének.
Amennyiben a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére az azokra vonatkozó különleges adózási rendelkezéseit alkalmazzák, úgy azokra a leírt szabályok nem alkalmazhatók.

A 32. §-hoz

A fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítése kivételes ügyletként kezelendő, mely speciális teljesítési hely szabályozást von maga után. Következésképp a szóban forgó termékekkel kapcsolatos ügyletek esetében az adóztatás helyét nem a termék Közösségen belüli értékesítése, - beszerzése teljesítési hely szabályai alapján kell meghatározni, hanem aszerint, hogy a terméket ténylegesen hol szerelik fel- vagy össze, illetőleg helyezik üzembe. Az a termékértékesítés minősül ilyennek, ahol a fel- vagy összeszerelést az értékesítő, vagy javára végzik.

A 33. §-hoz

A Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesülő termékértékesítések teljesítési helyére vonatkozóan tartalmaz szabályokat a Javaslat, amely segítségével egyértelműen meghatározható, hogy a több tagállamon keresztül megvalósuló személyszállítás során értékesített termékek után hol kell az adófizetési kötelezettséget teljesíteni.

A 34-35. §-okhoz

Az adóalany-kereskedő (viszonteladó) részére csővezetékes földgáz, illetve villamos energia értékesítés a beszerző adóalany-kereskedő gazdasági tevékenységének székhelyén, telephelyén ezek hiányában pedig lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén adózik.
Mindez harmadik országból, vagy másik tagállamból történő beszerzés esetén annyit tesz, hogy az adófizetési kötelezettséget nem a termékimportra, illetve a termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó szabályok, hanem e különleges teljesítési hely szabály alapján kell megállapítani és teljesíteni. A speciális teljesítési hely szabály meghatározását ezen termékértékesítések helyének nehéz fizikai nyomon követése, valamint a gáz- és villamosenergia-ágazat növekvő liberalizálása tette indokolttá. A Javaslat meghatározza továbbá az adóztatás helyét azokra az esetekre vonatkozóan is, ha a beszerző ezen beszerzett termékeket nem maradéktalanul értékesíti tovább.

2. alfejezet

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Általános szabály

A 36. §-hoz

Főszabály szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a szolgáltatás nyújtójának gazdasági célú letelepedésének helye, illetve gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Gazdasági célú letelepedés alatt az adóalany gazdasági tevékenységének székhelyét, vagy állandó telephelyét kell érteni.

Különös szabályok

A 37. §-hoz

A főszabálytól eltérően a szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések más nevében és más javára történő közvetítésének teljesítési helye a Közösségen belüli fuvarozás, az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás, valamint a Javaslat 46.§-ban felsorolt szolgáltatások közvetítésének kivételével az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van. Amennyiben a közvetítői szolgáltatást igénybevevő adóalanyt e szolgáltatásnyújtással összefüggésben a fenti teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vették adóalanyként nyilvántartásba, akkor a közvetítői szolgáltatás teljesítési helyének ezen tagállam területe minősül.

A 38. §-hoz

Szintén a főszabálytól eltérően az ingatlan fekvése alapján történik a teljesítési hely meghatározása, ha az adott szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik az ingatlanhoz. A Javaslat példálózó jelleggel felsorol ilyen szolgáltatásokat.

A 39. §-hoz

A legtöbb szolgáltatás teljesítési helyének jellegétől eltérően a személyszállítás, illetve a termék fuvarozás esetében, kivéve a Közösségen belüli fuvarozást, nem egy meghatározott pont, hanem a ténylegesen megtett útvonal minősül a teljesítés helyének.

A 40. §-hoz

Közösségen belüli fuvarozásnak minősül, ha a fuvar indulási és érkezési helye két különböző tagállamban van, még akkor is, ha a fuvar útvonala esetleg harmadik ország területén is áthalad. Továbbá termék Közösségen belüli fuvarozásának minősül az is, ha az indulási és érkezési hely két belföldi pont között történik ugyan, de közvetlenül kapcsolódik egy Közösségen belüli fuvarhoz. Termék Közösségen belüli fuvarozása teljesítési helyének nem a ténylegesen megtett útvonal, hanem a fuvar indulásának helye minősül. Ha azonban a fuvart saját nevében megrendelő adóalany a fuvar indulási helyétől eltérő tagállamban regisztrált adóalany, akkor - az adóalanyokra háruló adminisztrációs teher csökkentése érdekében - a teherközlekedés teljesítési helye áttevődik abba a tagállamba, amelyik az igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vette.

A 41. §-hoz

A Közösségen belüli fuvarozás más nevében és más javára történő közvetítésének teljesítési helye vonatkozásában is az adminisztrációs teher csökkentése érdekében alkalmazott szabály érvényesül, azaz főszabály alapján a teherközlekedés indulásának helye a teljesítés helye, de, ha a közvetített szolgáltatást igénybevevő adóalany ott nem rendelkezik adószámmal, akkor a teljesítés helye szintén arra a tagállamra tevődik, amelyben az igénybevevőt ezzel összefüggésben adóalanyként nyilvántartásba vették.

A 42. §-hoz

A Javaslat taxatíve felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek nyújtásának teljesítési helye a főszabálytól eltérően az a hely, ahol a szolgáltatást tényleges teljesítik (tényleges munkavégzés helye).

A 43. §-hoz

A termék Közösségen belüli fuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások esetében, ha a szolgáltatást igénybevevő adóalany ezzel összefüggésben a tényleges teljesítés helyétől eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az igénybevevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.

A 44. §-hoz

A termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtását más nevében és javára közvetítő szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának tényleges teljesítési helye. Ha azonban a közvetítői szolgáltatást igénybevevő adóalany ezzel összefüggésben a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás tényleges teljesítési helyétől eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az igénybevevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.

A 45. §-hoz

Az úgynevezett Közösségen belüli bérmunka szolgáltatás (terméken végzett munka, szakértői értékelés) teljesítési helye azon tagállam, ahol a szolgáltatás igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vették, amennyiben ezen tagállam eltér a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól. A szabály alkalmazhatóságának további feltétele, hogy a szolgáltatással érintett terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítési helye szerinti tagállamából.

A 46. §-hoz

A Javaslatban taxatíve felsorolt szolgáltatások nyújtásánál, a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ez a szabály akkor alkalmazandó, ha a szolgáltatást igénybevevő adóalany a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, illetve, ha igénybevevője a Közösség területén kívül telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül. A Javaslat továbbá értelmező rendelkezésben meghatározza, hogy mely mérnöki, illetve elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tartoznak e speciális teljesítési hely szabály alá.

A 47-48. §-okhoz

Ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, nem-adóalany igénybevevője a Közösség valamely tagállamában telepedett le, vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, és a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, akkor a szolgáltatások nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
A telekommunikációs szolgáltatások, valamint a rádiós és televíziós műsorszolgáltatások vonatkozásában a fenti speciális teljesítési hely szabály alkalmazásának további feltétele, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása a Közösség azon tagállamában történjen, ahol a szolgáltatást igénybevevő nem-adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.

A 49. §-hoz

A Javaslat értelmében külön jogszabály rendelkezhet arról, hogy a taxatíve felsorolt szolgáltatások esetében a teljesítés helyének belföld minősüljön, ha az a Közösség területén kívülre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása belföldön történik, illetve a Közösség területén kívül legyen, ha a teljesítési hely belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása Közösség területén kívül történik.

3. alfejezet

Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében

Általános szabály

Az 50. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy termék Közösségen belüli beszerzése esetén hol van a teljesítés helye, vagyis melyik tagállamban keletkezik a beszerzés után az adófizetési kötelezettség. Főszabály szerint a teljesítés helye termék Közösségen belülről történő beszerzése esetén abban a tagállamban van, ahová a terméket elfuvarozzák.

Különös szabályok

Az 51-52. §-okhoz

A tulajdonjog átszállása és a termék fizikai mozgása nem követi egymást minden esetben, így például az ún. háromszögügylet esetén, amikor is a termék értékesítése három különböző tagállambeli adóalany között történik, a termék azonban az első értékesítőtől rögtön a lánc végén álló vevőhöz kerül. Az irányelv erre az esetre egyszerűsítési szabályt alkalmaz, melynek hiányában a lánc közepén álló adóalanynak adóalanyként regisztráltatnia kellene magát a vevője tagállamában és ott megfizetni az adót egyszer a termék Közösségen belüli beszerzése után, egyszer pedig egy belföldinek minősülő termékértékesítés után. Ezt elkerülendő teljesítési helyként az első értékesítésnek megfelelő Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az értékesítési lánc közepén álló vevő illetősége szerinti tagállamot kell tekinteni, ennek azonban feltétele, hogy a lánc végén álló vevő a saját tagállamában az ún. fordított adózásra irányadó szabályok szerint a második értékesítés után az áfát saját nevében megfizesse, illetve, hogy a lánc közepén álló értékesítő fél ezt az ügyletet háromszögügyletként bevallja az összesítő jelentésében.

4. alfejezet

Teljesítés helye termék importja esetében

Az 53-54. §-hoz

A Javaslat termékimportnak minősít minden olyan esetet, amikor a terméket harmadik országból a Közösség területére behozzák vagy egyéb módon bejuttatják. Azt, hogy melyik tagállamban kell ezután az adót megfizetni, a teljesítés helye szabályozza. Fő szabály szerint a termékimport utáni adófizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyikbe a termék először kerül a Közösség területére. Más a helyzet, ha a termék vámjogi ellenőrzés alatt marad. Abban az esetben, ha a termék nincs szabadforgalomban és a Közösség területére történő belépés során vámszabadterületre vagy vámszabad-raktárba, illetve átmeneti megőrzés alá kerül, akkor az import teljesítési helye azon tagállam, ahol ez a speciális vámjogi helyzete megszűnik. A vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt álló termék importja esetében a teljesítési hely azon tagállam lesz, ahol a termék az adott eljárás alól kikerül, azaz vámjogilag szabadforgalomba bocsátják.
A Javaslat a fentiek szerint rendelkezik a teljesítés helyéről arra az esetre is, ha a terméket a Közösség vámterületének, de az áfa alkalmazásának szempontjából harmadik országnak minősülő területről hozzák be, és a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.

III. Fejezet

Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása

Általános szabályok

Az 55-56. §-okhoz

A Javaslat szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítéssel keletkezik és főszabályként a fizetendő adót ekkor kell megállapítani. Teljesítés akkor következik be, amikor az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.
Adófizetési kötelezettséget keletkeztet az a tény is, ha számlakibocsátás történik, függetlenül attól hogy a teljesítés megtörtént-e. A fizetendő adót ebben az esetben a számlakibocsátás időpontjában kell megállapítani. Számlakibocsátás alapján adófizetési kötelezettség azonban csak a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként feltüntetett személyre, szervezetre áll be, feltéve, hogy a törvény egyéb rendelkezései szerint ő az adófizetésre kötelezett.
Az adóalany a teljesítéssel keletkező adófizetési kötelezettségének, vagyis az adó bevallásának, megfizetésének ténylegesen a Javaslat 184-185.§-iban meghatározott feltételek szerint és időpontban tesz eleget.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

Az 57-58. §-okhoz

Az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében a Javaslat a részteljesítést is teljesítésnek tekinti, mely időpontban az adó megállapítandó.
A Javaslat külön rendelkezik az olyan ügyletekről, ahol a felek részletfizetésben vagy határozott időtartamra szóló elszámolásban állapodtak meg, mivel ilyen esetben az ellenérték fizetések jellemzően nem az ügylet tényállásszerű megvalósuláshoz kapcsolódnak. (Ide tartoznak például a közműszolgáltatások (víz, villany, stb.), de nem tartozik ide a zártvégű pénzügyi lízing.) Ilyen esetekben az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adott részlethez vagy elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték megtérítése esedékessé válik. A 12 hónapot meghaladó időtartamhoz kötődő részlet vagy elszámolás esetén az adófizetési kötelezettség részben - mint részteljesítés - már a 12. hónap utolsó napján beáll.

Az 59-61. §-okhoz

A fizetendő adó megállapítása főszabály szerint a teljesítéshez kötött. Mivel az előleg fizetésekor csak az ellenérték egy részének kiegyenlítése történik meg, maga a teljesítés még nem, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy előlegnél a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételételekor kell megállapítani. Ez a rendelkezés minden adóalanyra érvényes függetlenül attól, hogy értékesítői (szolgáltatás nyújtói), vagy beszerzői (igénybevevői) minőségében köteles adófizetésre.
Fordított adózás esetén a teljesítés időpontjában nem biztos, hogy az adófizetésre kötelezett adóalanynál (a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybe vevő fél) az adó alapjának meghatározásához szükséges információk (pl. számla) rendelkezésére állnak. A Javaslat szerint ezért ilyen esetekben a fizetendő adó megállapításának időpontja eltér az ügylet teljesítése időpontjától. A Javaslat rendezi azt a helyzetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása és a teljesítés között az adófizetési kötelezett jogállásában változás történik, vagy tartozását átvállalták.
Javaslat különös szabályozás alá helyezi azokat az adóalanyokat, akik a nyilvántartásukat az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezetik, vagy nyilvántartási kötelezettségüknek módosított teljesítési szemléletben tesznek eleget. Ezek az adóalanyok készpénz ellenében teljesített értékesítéseik, szolgáltatásaik után a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatják meg, azonban, ha az ellenérték megfizetése egészben vagy részben nem történik meg a teljesítéstől számított 45 napig, akkor az ezt követő napon a fizetendő adót meg kell állapítani. A Javaslat részletesen szabályozza az adó megállapítását olyan esetekben is, amikor a könyvvezetés módjában változás áll be.

Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok

A 62-63. §-okhoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy termék Közösségen belüli beszerzése teljesítésének megállapítására azon rendelkezéseket kell alkalmazni, mint ami a hasonló belföldi termékértékesítésre irányadó.
A Közösségen belüli kereskedelemben lezajlott ügyletekre más adófizetési időpontok vonatkoznak, mint a belföldi ügyletekre. A tagállamok közötti ügyletek áfa fizetésének ellenőrizhetősége szempontjából egyrészt mind a termék Közösségen belüli beszerzése, mind a Közösségen belülre történő értékesítés esetére meg kellett határozni az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, mely időpontoknak meg kell egyezniük. Ez az időpont pedig az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának napja, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja.

Termék importjára vonatkozó különös szabályok

A 64. §-hoz

A Javaslat az import különböző esetei vonatkozásában - a vámjogszabályokra történő visszahivatkozással, illetve azokra építve - külön-külön meghatározza az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásának, azaz az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.

IV. Fejezet

Adó alapja

Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

A 65-66. §-okhoz

Az adó alapja az a pénzben kifejezett adó nélküli ellenérték, amit a vevőtől, harmadik féltől illetve árat közvetlenül befolyásoló támogatásként kap a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója. Ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, vagyis ellenérték fejében az eladó vevőjétől terméket vagy szolgáltatást kap, úgy az egymás felé nyújtott ügyletek önállóan értékelendők mégpedig úgy, hogy az egyik ügylet a másiknak az ellenértéke.

A 67. §-hoz

Az adó alapja a felek által megállapodott ellenértéktől függetlenül a szokásos piaci ár akkor, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független felek között történik, és az ellenérték a szokásos piaci ártól akár pozitív, akár negatív irányban aránytalanul eltér. A Javaslat rögzíti mind a szokásos piaci ár, mind a nem független fél fogalmát. Aránytalanul magas ellenérték esetén akkor kell a szokásos piaci árat alkalmazni, ha az értékesítőnek az előzetesen felszámított adóra nem volt teljes levonási joga. Ilyenkor ugyanis a megemelt ellenértékre jutó áfa áthárításával növekedik a levonásba helyezhető hányad is, miközben a számlabefogadónál - ha az az adó teljes levonására jogosult - nem számít az áfa összegének nagyságrendje, mivel az levonási jog útján úgyis megtérül. Aránytalanul alacsony ellenérték esetén pedig olyan számlabefogadó vesztesége mérsékelhető, akinek az adólevonási joga részben vagy egészben korlátozott.

A 68-69. §-hoz

A gazdasági tevékenység köréből kivont, korábban áfa-levonási jog gyakorlásával beszerzett termék vonatkozásában, továbbá a saját vállalkozás keretében megvalósított beruházás esetében, a megszűnéskor birtokolt - korábban adólevonási jog gyakorlásával beszerzett - termék esetében az adó alapja az adott termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ezek hiányában előállítási költsége. Ugyanez vonatkozik a Közösség más tagállamába értékesítés nélkül továbbított termék utáni adókötelezettség teljesítéséhez megállapítandó adóalapra is.

A 70. §-hoz

A Javaslat értelmében az adó alapjába minden az áfa-tól különböző adó, vám, és egyéb kötelező jellegű befizetés beletartozik. Pl. a jövedéki adó alá tartozó termék értékesítésekor az adó alapjába a jövedéki adó is beletartozik, vagy környezetvédelmi termékdíjas termék értékesítésekor az adó alapjának része maga a környezetvédelmi termékdíj is. Beletartoznak az adó alapjába a járulékos költségek is, pl. szállítás, biztosítás, stb.

A 71. §-hoz

Nem tartozik az adó alapjába a teljesítést megelőzően vagy azzal egyidejűleg (pl. a határidő előtti fizetésre, vásárolt mennyiségre tekintettel) adott árengedmény. A vásárolt mennyiségre tekintettel adott árengedmény akkor lehet üzletpolitikai célú, ha azt előzetes megállapodás alapján adják, illetve számítják, és az árengedmény összege kisebb, mint az azt megalapozó termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás összesített ellenértéke.

Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében

A 72-73. §-okhoz

A Javaslat külön rendelkezik a Közösségen belüli ügyletek esetén az adó alapjának megállapításáról. Közösségen belüli beszerzés esetében is a belföldi ügyletek esetében szokásos módon történő adóalap megállapítási módszereket kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a terméket a beszerző fuvarozza, vagy fuvaroztatja, akkor a fuvarozás ellenértéke nem képezi részét a termék Közösségen belüli beszerzésének. Rendelkezik a Javaslat azon termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő ügylet adóalapjának megállapításáról is, amely ellenérték nélkül történt.

Adó alapja termék importja esetében

A 74-76. §-okhoz

A termékimportot terhelő adó alapja a termék vámjogszabály szerint megállapított vámértéke, melyet különböző tételek növelnek, a teljesítésig adott árengedmény viszont nem tarozik az adó alapjába. Előbbiek részben a vámkezeléshez kötődnek, részben a belföldi rendeltetési helyig felmerülő különböző költségekből tevődnek össze.
Munkavégzés céljából ideiglenesen harmadik ország területére kivitt termék importja esetén az adóalap elsődlegesen a külföldön végzett munka ellenértéke, illetve ha az nem állapítható meg, vagy kisebb, mint a terméken előidézett értéknövekedés, akkor a termék pénzben kifejezett értéknövekedése.

Adó alapjának utólagos csökkenése

A 77-78. §-okhoz

A Javaslat értelmében a helyesbítés és a stornírozás újra azonos megítélés alá esik. A helyesbítésre hagyományos értelemben akkor van szükség, ha az eladó utólag ad árengedményt, a stornírozás pedig tulajdonképpen nullára történő helyesbítést jelent. Ahhoz, hogy az adó alapjában az utólagos csökkenés bekövetkezzen - főszabály szerint - ki kell bocsátani az eredeti ügyletet helyesbítő, stornírozás esetében pedig az azt érvénytelenítő számlát. Ha azonban az ügyletet a törvény vonatkozó rendelkezése értelmében nem kísérte számla (mert pl. a nyugta is elegendőnek bizonyult), úgy a helyesbítő számlának sincs relevanciája. Ilyenkor helyesbítő számla hiányában is érvényesíthető az adóalap csökkentés, mely a bevallást alátámasztó adónyilvántartásban (áfa-analitikában) lesz rögzítve. A korábban már bevallott adót csökkentő helyesbítés, érvénytelenítés abban az adó-megállapítási időszakban vehető figyelembe, amikor a módosító, érvénytelenítő számlát a vevő (igénybevevő) megkapta, és az adóalap, adóösszeg utólagos csökkenése vagy érvénytelenítése miatt visszajáró pénzt a jogosult felé visszatérítik.

A 79. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy mely esetben lehet a jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzése során az adóalapot csökkenteni a visszatérített jövedéki adóval, illetve rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy háromszögügylet esetében végső soron csak az egyik teljesítési hely szerint történjen adófizetés.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

A 80. §-hoz

A Javaslat meghatározza mely esetekben mikori és milyen árfolyamot kell figyelembe venni az adó kiszámításához, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.

A 81. §-hoz

A Javaslat meghatározza, hogy amennyiben import esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a vámérték számításánál alkalmazott árfolyamot kell alkalmazni a forintra történő átszámításhoz.

V. Fejezet

Adó mértéke

A 82-83. §-okhoz

A Javaslat által alkalmazott adókulcs struktúra alapján, a normál adómérték 20%, míg a kedvezményes kulcs 5%. Tartalmazza a Javaslat továbbá azon, a 20% és 5%-os adómértékekhez tartozó százalékértékeket is, melyek a bruttó összeg adótartalmának kiszámításához szükségesek.

A 84. §-hoz

A fizetendő adó mértékét főszabály szerint az ügylet tényállásszerű megvalósulásának, vagyis teljesítésének időpontjában érvényes adómérték határozza meg. Főszabály alóli kivételként jelöl meg a Javaslat olyan ügyleteket, amelyek esetében a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének időpontja az ügylet teljesítésének időpontjától eltér. Ezen esetekben ugyanis előfordulhat, hogy a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének és az ügyelet tényállásszerű megvalósulásának időpontjában jogszabályváltozás következtében ugyanazon ügyletre eltérő adómértékek alkalmazandók. Közösségen belüli beszerzés, előleg fizetése, fordított adózás, valamint a termékimport Javaslat által meghatározott eseteiben tehát az alkalmazandó adómérték tekintetében a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének időpontját kell irányadónak tekinteni.

VI. Fejezet

Adó alóli mentesség

Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel

A 85. §-hoz

A Javaslat taxatív felsorolást adva, egyes közérdekű - alapvetően társadalmi közös fogyasztásként megvalósuló - tevékenységeket adómentességben részesít. A Javaslat értelmében azonban csak a rendelkezés szerinti konkrét ismérvekkel meghatározott személy, szervezet által végzett ilyen tevékenység minősül adómentesnek. A közszolgáltató személyére adott definíció egyrészt nevesíti a tevékenységet folytató szervezeteket. Másrészt szervezeti formától függetlenül a Javaslat értelmében közszolgáltatónak minősülnek azok a személyek, szervezetek, amelyek a tevékenységüket társadalombiztosítási, vagy egyéb kötelező biztosítási jogviszony alapján végzik, illetőleg a Javaslatban foglalt feltételekkel az egyéb non-profit jellegű szervezetek is

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

A 86. §-hoz

Az irányelv preambulumának 35. pontjában foglaltak szerint annak érdekében, hogy a tagállamok egységes módon tudják beszedni a saját forrásokat, egységes (közös) felsorolást kell alkotni az adómentességekről. A Javaslat ezért az irányelvvel összhangban felsorolja azokat tevékenységeket, így többek között azokat a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat, amelyek adómentesek
Az Európai Bíróság esetjoga értelmében a tárgyi adómentes tevékenységeket (így a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat is) egyrészt megszorítóan kell értelmezni, mivel azok kivételt jelentenek azon főszabály alól, melynek értelmében az adóalany által teljesített ügyletekre áfát kell felszámítani. Másrészt szintén az Európai Bíróság esetjogából következően ezek az adómentességek a közösségi jog független koncepcióját képezik, melyeket az áfa irányelv főszabálya, fő elvei alapján kell értelmezni, azoknak önálló közösségi jogi értelme van. Mindezekből következően ezen adómentességeket nem lehet a nemzeti, ágazati jogszabályokban meghatározott definíciók szerint értelmezni, hiszen azok tagállamonként eltérőek lehetnek. Ez utóbbi azt is eredményezné, hogy az adómentességek hatálya eltérő lenne tagállamonként, mely egyrészt versenytorzuláshoz, másrészt a saját források eltérő megállapításhoz vezetne.
Ahol az irányelv, így a Javaslat kifejezetten nem támasztja feltételül, hogy az adott tevékenység mely (milyen) adóalany által történő végzése eredményez adómentességet, ott az adómentességnél nem az a meghatározó, hogy az adott tevékenységet ki végzi, hanem a tevékenység jellege számít. Így példának okáért a hitelnyújtás alatt nem a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben (Hpt.) meghatározottakat kell érteni, hanem az olyan szolgáltatást, mely tartalmában megvalósítja a hitelezést (pénzkölcsönt), továbbá az adómentességnek nem feltétele az sem, hogy a hitelezést a Hpt.-ben meghatározott, arra feljogosított adóalany végezze.
A hitelnyújtás kapcsán megemlítendő továbbá, hogy léteznek olyan komplex ügyletek, mely során az alapügylet (pl. termékértékesítés) mellett a teljesítésre kötelezett még egy önálló hitelnyújtást is végez. Ilyen pl. a részletvétel, vagy a pénzügyi lízing, hiszen ilyen konstrukcióban történő beszerzés esetén összességében többet kell fizetni, mintha a termék árát a beszerzéskor azonnal kiegyenlítette volna a vásárló. Ez a többlet egy külön megítélendő hitelnyújtás ellenértéke, feltéve hogy egyértelműen elkülöníthető egymástól a hitelügylet és az alapügylet. Egyértelműen elkülöníthetőnek tekinthető az alapügylettől a hitelügylet például abban az esetben, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
1. Az alapügylet és a hitelügylet ellenértekéről az ügylet megkötésekor külön-külön megállapodtak. Nem lehet utólag az ellenérteket megosztani az alapügylet és a hitelügylet között.
2. A hitelügyletről történő megállapodásban a kamatlábat is rögzítik.
3. A két ügylet (alap- és hitelügylet) ellenérteket elkülönülten kell elszámolni.
Az alapügylet melletti hitelügylet ellenértékének tekinthető például a késedelmi kamat: tehát az a kamat, melyet abban az esetben számítanak fel, ha a vevő, igénybevevő az esedékességkor nem tud fizetni, és lehetővé teszik számára, hogy egy későbbi időpontban fizessen. Ugyanakkor amennyiben a teljesítésre kötelezett a fizetései feltételek során engedményt ad az esedékességnél korábbi fizetésért (skontó) és a vevő, igénybevevő él ezzel, akkor adóalap csökkentésről van szó, és nem arról, hogy az igénybevevő nyújt hitelt a teljesítésre kötelezettnek. Amennyiben a vevő csak az esedékességkor fizet, akkor nincs szó arról, hogy a teljesítésre kötelezett hitelt nyújtott volna.
Szintén az Európai Bírósági értelmezésből adódóan az értékpapírokra vonatkozó ügylet alatt azokat az ügyleteket kell érteni, melyek képesek arra, hogy a felek értékpapírokkal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit létrehozzák, megváltoztassák, vagy megszüntessék. Az értékpapírokra vonatkozó ügyletek közvetítése nem foglalja magában azokat a szolgáltatásokat, amelyek arra korlátozódnak, hogy a pénzügyi termékről információt szolgáltassanak, valamint összegyűjtsék és továbbítsák a jegyzésre vonatkozó formanyomtatványokat, az értékpapírok jegyzése nélkül.
A Javaslat a vonatkozó közösségi irányelv előírásaihoz igazodóan egységes szabályozást vezet be továbbá az ingatlan-ügyletekre.
Ennek megfelelően az ingatlanok értékesítése és bérbeadása fő szabály szerint adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető, adómentes ügyletnek minősül, a vételár és a bérleti díjak után adót felszámítani nem kell. Az ezen ügyletekhez kapcsolódó beszerzések input áfája ugyanakkor - mivel e beszerzések nem adóköteles tevékenység érdekében hasznosulnak - levonási tilalom alá esik.
A Javaslat - az irányelvvel összhangban - a fő szabály alól kivételeket is meghatároz. Ennek értelmében az olyan beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év, minden körülmények között adóköteles ügyletnek minősül, amelyet áfafizetési kötelezettség terhel. Ugyancsak kötelezően adómentes ügyletként kezeli a Javaslat az építési telek (telekrész) értékesítését, továbbá a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának és a közlekedési eszközök elhelyezésének, parkolásának biztosítására szolgáló ingatlanok, az ingatlannal tartósan összekötött gépek, egyéb berendezések, valamint a széf adóalany általi bérbeadását is. E kivételes, speciális jogügyletek tekintetében azonban - adóköteles mivoltuk okán - a Javaslat biztosítja a hozzájuk tapadó beszerzésekre jutó input áfa levonhatóságát.

A 87. §-hoz

Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat előírja, hogy az adólevonási joggal együtt nem járó adómentes tevékenységekhez beszerzett és azokhoz kizárólagosan használt, illetve az egyéb speciális levonási tilalmak alá eső termékek értékesítése után nem kell adót fizetni, ugyanakkor e termékekhez kapcsolódóan utólag sem érvényesíthető levonási jog.
Ez a szabályozás a továbbértékesítési célú termékbeszerzések esetén nem alkalmazandó. Amennyiben ugyanis az egyébként levonási tilalommal érintett, de továbbértékesítési céllal beszerzett terméket továbbértékesítik, akkor az áfa a beszerzés után levonható, az értékesítés után pedig fizetendő tételként jelenik meg.

Adókötelessé tétel

A 88. §-hoz

A Javaslat 86. §-ában adómentes ügyletekként meghatározott ingatlan-értékesítések tekintetében az adóalanyokat megilleti az a jog, hogy ezen értékesítéseiket adókötelessé tegyék. Ez irányú választásuk esetén az értékesítés adókötelessé válik, amely után vagy az értékesítő adóalany köteles áfát felszámítani, vagy - a fordított adózásra vonatkozó feltételek megvalósulásakor - áthárított adó hiányában az ügyletet terhelő áfa-fizetési kötelezettségnek közvetlenül a belföldön nyilvántartásba vett adóalany vevő tesz eleget. Az adófizetésre kötelezett személyétől függetlenül fennáll, hogy az értékesítő adóalany az adókötelessé tett ingatlan-értékesítéséhez kapcsolódó beszerzései tekintetében levonási jogot gyakorolhat.
Ugyanez a szabályozás érvényesül az ingatlan-bérbeadásokra is, azzal a különbséggel, hogy az adókötelessé tett bérbeadással érintett bérleti díjak után minden esetben a bérbeadó köteles áfát felszámítani, a fordított adózás jogintézménye ugyanis az ingatlan-bérbeadásra nem terjed ki.
A Javaslat értelmében az adóalanynak lehetősége nyílik, hogy elkülönítetten csak az értékesítéseit vagy csak a bérbeadásait tegye adókötelessé, de arra is, hogy az adó felszámítását mindkét ügyletcsoportra együttesen alkalmazza. Azonban bármelyik lehetőség mellett is dönt, a Javaslat szerint az említett ügyletcsoportokon belül eltérő adózási módot már nem alkalmazhat (az ingatlan-értékesítésre, illetve -bérbeadásra választott adófizetési kötelezettség tehát az adóalany által értékesített, illetve bérbe adott valamennyi ingatlanra egyaránt kiterjed).
A Javaslat végül rendelkezik arról is, hogy amennyiben az értékesítő/bérbeadó adóalany az említett választási jogával él, akkor e választásától a választásának évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében

A 89-90. §-okhoz

A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagállamba kerül, és a vevő más tagállambeli adóalany, vagy nem adóalany jogi személy, aki (amely) a saját tagállamában, ezen beszerzés után adófizetésre kötelezett.
Nem vonatkozik azonban ez a szabály az alanyi adómentességet élvező adóalanyokra, mivel az ő értékesítéseikre az alanyi adómentesség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy másik tagállamba irányuló termékértékesítésük után ugyan nem keletkezik adófizetési kötelezettség, de adólevonási jog sem gyakorolható.
Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítése esetén kivétel nélkül a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, ezért ez esetben mindig a vevő az adófizetésre kötelezett személy, függetlenül adójogi státusától, így ebben az esetben az eladó adómentes értékesítést végez. Alanyi adómentes minőségben új közlekedési eszköz nem értékesíthető belföldön kívülre. A jövedéki termékek értékesítése különleges jogállású adóalanyok és nem adóalany jogi személyek számára akkor lehet adómentes, ha a jövedéki termék adójogi sorsát a beszerző tagállamban rendezni kell, ott jövedéki típusú adófizetési kötelezettség keletkezik.
Az áfa fizetési kötelezettség ugyanis a jövedéki típusú adó fizetési kötelezettségre épül. Amikor az adóalany a tulajdonában lévő terméket mozgatja a tagállamok között, az bizonyos kivételek mellett termékértékesítésnek minősül. Ebben az esetben akkor adómentes a termékértékesítés, ha egy másik tagállamban beszerzés jogcímén ez a termékmozgatás adóköteles.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében

A 91. §-hoz

A Javaslat az adómentes Közösségen belüli beszerzéseket szabályozza. Adómentes az a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés, amely adómentes lenne, ha azt importból szereznék be. Ezen rendelkezés hiányában ugyanis a Közösség területén kívülről és a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés nem minden esetben részesülne adózási szempontból egyenlő elbírálásban. Szintén adómentesség vonatkozik a Javaslat értelmében azon másik tagállamból történő beszerzésekre, amikor a beszerzést terhelő áfa visszatéríttetésére a külföldön nyilvántartásba vett adóalany beszerző jogosult lenne, továbbá, ha a beszerzett termék belföldi értékesítése esetén mentes lenne az adó alól.
A Javaslat továbbá szabályozza az úgynevezett háromszögügyletek esetén az értékesítési lánc második helyén álló adóalany beszerzését. Ez a beszerzés ugyanis adómentes lehet abban az esetben, ha az azt követő termékértékesítés esetében az adót a vevő a saját tagállamában a fordított adózás szabályai szerinti rendezi.

Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetén

A 92. §-hoz

Eltérően a főszabálytól, az irányelvvel összhangban a Javaslat mentesíti az adó alól az ott meghatározott területek közötti fuvarozást.

Adó alóli mentesség termék importja esetében

A 93-97. §-okhoz

Fő szabály szerint adómentes az a termékimport, amely vámmentes, az ettől eltérő eseteket a Javaslat tételesen felsorolja, így szűk körben mentesítést ad olyan esetekben is, amelyekre vámmentesség nem vonatkozik, illetve nem mentesít az adó alól bizonyos eseteket, amelyek egyébként vámmentesek. Mentes a termékimport, ha az adott termék értékesítése mentes lenne az adó alól, és azon termék importja, melyet a termék adómentes Közösségen belüli termékértékesítése követ.
Utóbbihoz azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelni, az importált termék ugyanis ilyen esetekben belföldön nem hasznosítható, egy meghatározott időn belül el kell hagynia az országot, az importálónak pedig - néhány kivétellel - adóbiztosítékot kell nyújtania.
Amennyiben az importáló Magyarországon nem letelepedett, az említett feltételek teljesítéséhez pénzügyi képviselőt vehet igénybe. Az importálónak már az árunyilatkozat megtételekor valószínűsítenie kell, hogy adómentes Közösségen belüli termékértékesítést fog teljesíteni az importot követően. Speciális szabály, hogy a vámhatóság minden esetben megállapítja az adót a vámeljárás során, annak megfizetését azonban egyúttal fel is függeszti, kivéve, ha az importáló az adómentes importhoz szükséges előfeltételeket (pl.: adóbiztosíték, árubemutatás) sem teljesíti.

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan

A 98-102. §-okhoz

A Közösségen kívülre eladott és kifuvarozott termékek esetében az adó alóli mentességhez szükséges, hogy a termék a vámhatóság által igazolt módon, az értékesítés következményeként elhagyja a Közösség területét. A terméknek a teljesítés napját követő 90 napon belül ki kell lépnie harmadik országba. A külföldi utas részére eladott, és azt utas által külföldre vitt termékek értékesítésének mentesítéséhez a Javaslat egyéb feltételeket rendel.
Mentesíti a Javaslat a külföldi megrendelő részére ingó terméken végzett munkát is, amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül, továbbá egyes adómentes ügyletekhez, illetve nem szabadforgalomban lévő termékekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat.

Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan

A 103-104. §-okhoz

A Javaslat értelmében mentes az adó alól a Javaslat e helyén meghatározott vízi közlekedési eszközök, valamint a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légi kereskedelmi forgalomban résztvevő vállalkozás által használt légi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése, ezen közlekedési eszközök tartozékainak, felszereléseinek értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, valamint üzemeltetésükhöz közvetlenül kapcsolódó egyéb szolgáltatások nyújtása.

A 105. §-hoz

A nemzetközi személyszállítás adómentességére vonatkozó derogáció értelmében, a külföldre (Közösségen belülre és kívülre egyaránt) irányuló, illetve onnan induló személyszállítás mentes az adó alól.

A 106. §-hoz

Adómentességet élvez a vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszköz fedélzetén helyben elfogyasztható termékek ékesítése, ha az a Közösség területén végzett személyszállítás tartalma alatt teljesül.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében

A 107. §-hoz

A Javaslat rögzíti a diplomáciai és konzuli képviseletek részére (hivatalos), illetve tagjaik részére (magáncélú) termékértékesítések és szolgáltatás nyújtások utólagos visszatérítés formájában megvalósuló adómentesítését. A Javaslat az irányelvvel összhangban rögzíti továbbá a Magyar Köztársaság területén állomásozó más Észak-atlanti Szerződést aláíró tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó fegyveres erő (ide nem értve a Magyar Honvédséget) illetőleg polgári állománya használatára szolgáló termékek értékesítésének, szolgáltatások nyújtásának adómentesítését, ha ezek a közös védelmi erőfeszítés keretében tevékenykednek. Továbbá mentes az adó alól az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének használatára szolgáló termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása. Az adómentesség alkalmazhatóságának feltétele, hogy az értékesítés közvetlen következményeként a termékek 90 napon belül igazoltan elhagyják az ország területét, kivéve a Magyarországon állomásozó Észak-atlanti Szerződést aláíró tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője felé történő termékértékesítéseket, abban az esetben, ha a szervezetet létrehozó - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi szerződés (székhelyegyezmény) kifejezetten így rendelkezik. A szolgáltatásnyújtások tekintetében azonnali adómentesség csak a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője - mint igénybevevő - részére biztosítható, szintén abban az esetben, ha a mentesítést előíró nemzetközi szerződés kifejezetten így rendelkezik. A többi esetben az adómentesség biztosítása visszatérítés útján történik.

A 108. §-hoz

A Javaslat a Magyar Köztársaság területére delegált diplomáciai és konzuli képviselet, a belföldi székhelyű, vagy belföldi képviselettel rendelkező nemzetközi szervezet, illetve tagjainak adómentes beszerzéseire, szolgáltatás igénybevételeire vonatkozóan fogalmaz meg korlátozó rendelkezéseket.

A 109. §-hoz

A Javaslat értelmében bármely állam központi bankja részére adómentesen értékesíthető arany.

Adó alóli mentesség közvetítő tevékenység esetében

A 110. §-hoz

A Javaslat értelmében mentes az adó alól a levonási jog mellett adómentes, illetve a Közösség területén kívül teljesített ügyletek más nevében és javára történő közvetítése. Ez alól kivétel, tehát adóköteles az utas nevében és javára eljáró közvetítő által olyan szolgáltatás közvetítése, mely a Közösség másik tagállamában teljesül.

Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

A 111-112. §-okhoz

Az irányelv alapján a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódó meghatározott termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat levonási jog mellett mentesítsenek az adó alól. A Javaslat szerint az adómentesítés az irányelvvel összhangban alapvetően a harmadik országból importált, de a Közösség területén vámjogi szabad forgalomba nem bocsátott meghatározott vámjogi helyzettel bíró (pl. átmeneti megőrzés, vámszabadterület), vagy vámeljárás (pl. aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, ideiglenes behozatal) hatálya alatt álló termékek értékesítésére, Közösségen belüli beszerzésére, illetve ezen termékekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozik.

A 113-116. §-okhoz

Az irányelv előírja, hogy a termékek nemzetközi forgalmához kapcsolódóan a közösségi és nem közösségi árukra azonos adójogi elbánás vonatkozzon. Így a nem közösségi (még szabad forgalomba nem bocsátott) termékek értékesítése, közösségi beszerzése esetén az adómentességet akkor engedi alkalmazni a tagállamoknak, amennyiben azok a közösségi termékek esetében is adómentességet biztosítanak meghatározott körülmények között. Ezáltal a Javaslat levonási jog mellett mentesíti az adó alól azokat a termékértékesítéseket és Közösségen belüli beszerzéseket, illetve közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokat, melyekre a Javaslatban szabályozott ún. adóraktározási eljárás alatt vannak. Az adóraktározási eljárásra vonatkozó részletszabályokat is meghatározza a Javaslat.
Tekintettel arra, hogy az áfa bevételek a végső fogyasztási fázis során realizálódnak, az irányelv nem teszi lehetővé olyan termékértékesítés adómentesítését, melyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak egy kivétellel. Kivételesen a Javaslat szerint adóraktározási eljárás alá lehet ugyanis helyezni azokat a termékeket, melyeket olyan adóalany szerez be, aki (amely) azt a terméket a Közösség területén kívülre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátására szánja.

A 117. §-hoz

A Javaslat biztosítja a kettős adóztatás elkerülését, azáltal, hogy ha mind az import jogcímén, mind az adott adómentesítésre okot adó eljárások hatálya alóli kikerülés miatt adófizetési kötelezettség merül fel, akkor csak import jogcímén kell az adót megfizetni.

A 118. §-hoz

A Javaslat példálozó jelleggel meghatározza, hogy melyek azok a szolgáltatások, melyekre az adómentesség vonatkozik.

VII. Fejezet

Adó levonása

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

A 119. §-hoz

A Javaslat az adólevonási jog keletkezését főszabályként az adófizetési kötelezettség keletkezéséhez - az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adó megállapításának időpontjához köti. A főszabály alóli kivételként a Javaslat rendelkezik arról, hogy az egyszeres, a bevételi nyilvántartást vezető, vagy nyilvántartási kötelezettségének módosított teljesítési szemléletben eleget tévő adóalanytól történő vásárláskor - amennyiben az ellenértéket pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel térítik meg - az adólevonási jog nem az ellenérték megfizetésével azonos időpontban, hanem az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésének időpontjában keletkezik.

A 120. §-hoz

Az adólevonási jog biztosítása az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését szolgálja azáltal, hogy az adóalany saját adófizetési kötelezettségéből levonhatja azt az előzetesen felszámított adót, amely az adóköteles termék értékesítéséhez és szolgáltatás nyújtásához általa beszerzett termékhez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódik.
Az adó jellegéből következő főszabály, hogy, ha az adóalany nem, vagy nem teljes mértékben az adóköteles gazdasági tevékenysége keretében, annak segítése érdekében használja fel a terméket és a szolgáltatást, az adólevonási joggal nem, vagy csak részben élhet. A Javaslat előzetesen felszámított, így levonható adónak minősíti azt az adót, amelyet az adóalanyra egy másik adóalany - ideértve az eva-alanyt is - hárított át, a termék importjához kapcsolódóan illetve az előleg részeként megfizetett adót, valamint azt, amit az adóalany saját maga fizetendő adóként megállapított.

A 121. §-hoz

Az áfa-irányelv két alapvető típusú mentességet ismer: azon mentességet, amely mellett biztosított az adólevonási jog is ("valódi mentesség"), illetve amely nem jár együtt adólevonási joggal ("nem valódi mentesség"). Javaslat e rendelkezése a főszabály alóli kivételként taxatívan felsorolja azokat az eseteket, amikor az adóalanyt annak ellenére megilleti az adólevonás joga, hogy a termék felhasználása, a szolgáltatás igénybevétele nem adóköteles ügylet érdekében történt. Ezek az ügyletek jellemzően az államhatáron átnyúló tevékenységhez kötődnek, illetve azzal egy tekintet alá esnek. (Például idetartoznak azok a külföldön teljesített ügyletek, amelyek belföldi teljesítése adóköteles lenne. Ilyen ügylet az a Közösségen belüli termékértékesítés is, amikor a másik tagállami vevőnek keletkezik adófizetési kötelezettsége a termék beszerzéséhez kapcsolódóan. A termék Közösségen kívülre történő értékesítéséhez (exportjához), az ezzel egy tekintet alá eső diplomáciai, konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek részére történő értékesítéshez, a nemzetközi közlekedéshez, a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó is levonható. A kivételek közé tartozik egyes pénzügyi szolgáltatások nyújtása is, amennyiben a szolgáltatás igénybevevője harmadik államban telepedett le, vagy a szolgáltatás termékexporthoz kapcsolódik.)

A 122. §-hoz

A Javaslat értelmében az - egyébként nem adóalanyok esetében is - adóalanyiságot eredményező üzletszerű, sorozatjellegű ingatlanügyletekhez, illetve az új közlekedési eszközöknek a Közösség más tagállamába történő eseti jellegű értékesítéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó is levonható az e rendelkezésben foglalt korlátozásokkal.

Előzetesen felszámított adó megosztása

A 123. §-hoz

Fő szabály szerint adólevonási joggal csak az adóköteles ügyletekhez is köthető beszerzések tekintetében lehet élni. A Javaslat ezért az adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet egyaránt végző adóalanyokra előírja, hogy kötelesek elkülöníteni a beszerzéseiket (illetve az arra jutó input áfákat) aszerint, hogy azok e tevékenységeik közül melyik érdekében merülnek fel. Amennyiben az egyértelmű elkülönítésre azért nincs mód, mert a beszerzések egyaránt szolgálják az adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet is, akkor az érintett input áfának csak olyan mértékű, arányos részét lehet levonásba helyezni, amilyen mértékben a beszerzés az adólevonásra jogosító tevékenységet szolgálja. Az arányos megosztás részletszabályait a Javaslat 5. számú melléklete tartalmazza.

Adólevonási jog korlátozása

A 124. §-hoz

A Javaslat alapjául szolgáló irányelvből hiányzik azon kiadások részletes felsorolása, amelyek adólevonásra nem jogosítanak, éppen ezért - az irányelv rendelkezésének megfelelően - fenntarthatók azok a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozások, amelyek egy tagállamban a Közösséghez történő csatlakozás időpontjában hatályban voltak. A Javaslat ennek figyelembe vételével a taxatíve felsorolt termékek és szolgáltatások esetében az adólevonási jogot kizárja, vagy korlátozza, függetlenül attól, hogy azt az adóalany a gazdasági tevékenységéhez szerzi be, veszi igénybe vagy sem.

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

A 125-126. §-okhoz

Meghatározott felhasználási, hasznosítási cél teljesülése mellett az adólevonási tiltást vagy korlátozást a Javaslat feloldja.

Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei

A 127-128. §-okhoz

A Javaslat az egyes ügylettípusokhoz részletesen meghatározza, hogy tárgyi feltételként milyen okirat szükséges az adólevonási jog gyakorlásához. Az uniós szabályozással összhangban a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adóalanyok olyan régebbi beszerzéseik után is levonásba helyezzék az előzetesen felszámított adót, amelyek időpontjában még nem jelentették be tevékenységüket az adóhatóság felé, adószámmal még nem rendelkeztek. Ez a lehetőség - főszabályként - természetesen csak az utólagos (visszamenőleges) bejelentkezés (és az ehhez az adózás rendjéről szóló törvény szerint kapcsolódó visszamenőleges adóalanyiság) és az egyéb feltételek megléte esetén áll fenn.
Új közlekedési eszköz Közösségen belüli, illetve építési telek és új ingatlanok sorozatjellegű értékesítése önmagában adóalanyiságot keletkeztet. Az ilyen tevékenységet végző adóalanyok levonási joga az értékesítéskor keletkezik, az értékesítéshez pedig jellemzően kapcsolódhatnak olyan beszerzések, amelyek még az értékesítő adóalanyisága előtt merültek fel. Az adólevonási jog gyakorlásához - visszamenőleges adóalanyiság nélkül - ezekben az esetekben az adóalannyá válást megelőzően keletkezett okiratok (számlák) is felhasználhatóak, amennyiben azokból egyértelműen megállapítható, hogy az értékesítő vagy jogelődje nevére lettek kiállítva.

Adólevonási jog engedményezése

A 129-130. §-okhoz

Amennyiben az import során az adóalany közvetett vámjogi képviselővel jár el, úgy az import áfa fizetésére a képviselő a kötelezett. Ennek ellenére a levonási jog az importáló adóalanyt illeti meg és nem a közvetett képviselőt. A Javaslat lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha az importáló teljes egészében levonásba helyezhetné az áfát, ha a terméket közvetlenül importálná, akkor a képviselő gyakorolhatja az importáló helyett az import áfa levonási jogot a Javaslatban meghatározott egyéb garanciális feltételek teljesítése esetén. Ugyanakkor értelemszerűen az importáló nem gyakorolhat levonási jogot azon import áfa vonatkozásában, melyet a képviselő helyezett helyette levonásba.
Amennyiben a képviselt személy nem vonhatja le teljes egészében, vagy egyáltalán nem helyezheti levonásba az adott termékimport utáni áfát, nincs lehetőség a fent leírtak alkalmazására. A képviselő az általa a képviselt személy helyett megfizetett import áfát nem helyezheti levonásba, annak összegét már az áfa rendszerén kívül érvényesíti a képviselt adóalannyal szemben.

Adólevonási jog gyakorlásának módja

A 131-133. §-okhoz

A Javaslat az adólevonási jog gyakorlásának szabályai rögzítésével biztosítja az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését. A rendelkezés szerint az adott adómegállapítási időszakban az adóalany saját fizetendő adójából levonhatja az előzetesen felszámított adót. Amennyiben negatív különbözet keletkezik, azt a következő adómegállapítási időszakban csökkentő tételként figyelembe veheti, vagy - a Javaslatban rögzített feltételek teljesülése esetén - az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.
A levonási jog érvényesítését követően az előzetesen felszámított adó összegében történő változás (különbözet) figyelembe vételének módjáról a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a változás következtében főszabályként nem kell alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvény szerinti önellenőrzési előírásait, a különbözet az aktuális adó-megállapítási időszakban általában rendezhető. A Javaslatban taxatívan felsorolt esetekben azonban a különbözet előbb vázolt rendezési módja sem alkalmazandó, mivel a felsorolt tényállások nem minősülnek az előzetesen felszámított áfa összegét meghatározó tényezők utólagos változásának.

Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok

A 134. §-hoz

A Javaslat e szakasza biztosítja, hogy a tárgyi eszköz - saját rezsis beruházás keretében történő - előállításához kapcsolódó beszerzések input áfáját az egyébként adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet végző adóalany is levonásba helyezheti. A Javaslat e levonási jog legkorábbi gyakorolhatóságának időpontját is rögzíti.

A 135. §-hoz

A Javaslat a saját vállalkozásban használt tárgyi eszközökre alapítható adólevonási jog gyakorlására vonatkozóan speciális szabályokat ír elő. Ezek értelmében ingónak minősülő tárgyi eszköz esetében a rendeltetésszerű használatbavétel időpontjától számított 5 éven, ingatlannak minősülő tárgyi eszköz esetében pedig 20 éven belül az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó input áfa tekintetében utólagos áfa-korrekciót elvégezni akkor, ha a levonható adó összegét meghatározó tényezők a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest jelentősen megváltoznak. Az utólagos korrekciót szükségessé tevő változás mértékét, továbbá azt, hogy a korrekciós kötelezettséget melyik bevallási időszakban kell elvégezni (az ebből fakadó adókülönbözetet pedig elszámolni), a Javaslat e jogszabályhelyen szintén meghatározza.

A 136. §-hoz

A részben vagy egészben adólevonási jog fennállása mellett vásárolt tárgyi eszköznek a Javaslat 135. §-ban meghatározott időszakon belüli értékesítéséhez a Javaslat e §-a speciális adózási szabályokat társít. Ezek értelmében, ha a tárgyi eszköz említett feltételek szerinti értékesítése adólevonásra jogosít, akkor a beszerzéskor részben le nem vont input áfa időarányos része utólag levonhatóvá válik, amennyiben viszont adólevonásra nem jogosít, akkor a beszerzéskor részlegesen vagy egészben levont input áfa időarányos része utólag le nem vonhatóvá válik (és utóbbi esetben ennek megfelelően pótlólagos adófizetési kötelezettséget keletkeztet).

Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése

A 137. §-hoz

A Javaslat az adózás rendjéről szóló törvény alapján alkalmazott adószám felfüggesztéssel járó jogkövetkezményeket adaptálja és egyben specializálja az általános forgalmi adózás területére. Az adószám felfüggesztése az adóalany számára azzal jár, hogy időlegesen, vagy véglegesen elesik adólevonási jogának gyakorlásától. A joggyakorlás felfüggesztése tartalmilag ezt jelenti, hogy az adóalany azon adómegállapítási időszakaiban, amelyek részben vagy egészben a felfüggesztés időtartamába esnek egyáltalán nem állíthat be levonható adót.
Az adólevonási jog gyakorlása a felfüggesztés megszüntetése után lehetséges, kivéve ha az adóhatóság úgy szünteti meg az adószám felfüggesztését, hogy törli az adóalany adószámát, ilyenkor ugyanis adólevonás már egyáltalán nem gyakorolható.

VIII. Fejezet

Adófizetésre kötelezett

Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

A 138-142. §-okhoz

Termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása esetében főszabály szerint az kötelezett adófizetésre, aki az ügyletet - saját nevében - teljesíti. A Javaslat az irányelvvel összhangban több olyan esetet is ismer, amelyeknél az adót a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti.
Az egyik csoportba sorolhatóak azok az esetek, amikor a teljesítésre kötelezettnek a végzett tevékenységével kapcsolatban belföldön nincs gazdasági célú letelepedése. A másik esetben belföldi adóalanyok közötti ügyletben érvényesül a fordított adózás. A termékértékesítések köréből így fordított adózás érvényesül például olyan ügyletek esetében, mint a hulladék értékesítése, az adós és hitelező között a dologi biztosíték (pl. zálogtárgy) értékesítése, felszámolási eljárás hatálya alatt álló adóalany egyes értékesítései, vagy azok az ingatlan értékesítések (nem új beépített ingatlan, építési telek kivételével a földterület), amelyek főszabály szerint tárgyi adómentesek ugyan, de az értékesítő adóalany adókötelezettséget választottak rájuk.

Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében

A 143. §-hoz

A Javaslat arról rendelkezik, hogy belföldön adófizetési kötelezettséget keletkeztető termék Közösségen belüli beszerzése esetében ki köteles az adó megfizetésére.

A 144. §-hoz

Abban az esetben, ha a terméket másik tagállamból belföldre történő behozatalkor vevői készletbe tárolták be, a termék Közösségen belüli beszerzése akkor valósul meg, amikor a terméket a vevői készletből lehívják. Ez esetben ezen beszerzés után a vevői készletből beszerző lesz az adófizetésre kötelezett.

Adófizetésre kötelezett termék importja esetében

A 145. §-hoz

Termékimport esetén a Javaslat az importálót jelöli meg az adófizetés kötelezettjeként. Amennyiben az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az adófizetési kötelezettség is őt terheli.

Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében

A 146. §-hoz

A Javaslat értelmében levonási jog mellett adómentes azon a termék értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, mely meghatározott vámjogi helyzettel bír, vagy vámeljárás-, illetve adóraktározási eljárás hatálya alatt áll. Abban az esetben, ha ezek az eljárások megszűnnek, akkor az adómentesség már nem áll fenn. Ez esetben az adófizetésre az kötelezett, aki azt a termékértékesítést, vagy Közösségen belüli beszerzést teljesíti, mely során ezek az eljárások megszűnnek.
Az adóraktározási eljárás esetében a Javaslat ezen túlmenően előírja, hogy az adóraktár üzemeltetője egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért az adófizetésre kötelezettel.

Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége

A 147. §-hoz

A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése felelősséggel jár, hiszen az áthárított áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A Javaslat ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre, hogy mindenkit áfa-fizetésre kötelez, aki (amely) a számlában áthárított adót, felszámított adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát jogosulatlanul állították ki a nevében (pl. ellopták a számlatömbjét).

Pénzügyi képviselő

A 148-149. §-okhoz

A Javaslat az Európai Unió valamely tagállamában nyilvántartásba vett azon adóalanyok számára, amelyek belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, lehetővé teszi, hogy belföldön teljesített termékértékesítésükre, vagy szolgáltatásnyújtásukra tekintettel keletkező adófizetési kötelezettségüket - választásuktól függően - pénzügyi képviselő útján gyakorolják.
A Javaslat értelmében kötelező pénzügyi képviselő megbízása a harmadik országbeli illetőségű adóalanyoknak, ha belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, de Magyarországon teljesített ügyleteikre tekintettel adófizetési kötelezettségük keletkezik A pénzügyi képviselő az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben foglaltaknak megfelelően, megbízója nevében - több megbízó esetén elkülönítetten - teljesíti annak belföldi adófizetési kötelezettségét, illetve gyakorolja adólevonási jogát.

Adófizetési kötelezettség egyéb esetei

A 150. §-hoz

A Javaslat értelmében az áthárított adó összegének erejéig kezesi felelősség terheli az adóalanyt, ha beszerzés, igénybevett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó) felé nem fizette meg. Az eladó pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetendő áfa fedezetét nem kapta meg. Ilyenkor megfelelő eljárási rend szerint az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vevőtől is követelheti. Ugyanez az előírás akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek minősül ugyan, de azt túlnyomórészt nem készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel egyenlítették ki. Ekkor ugyanis hiába van az adófizetésre kötelezettnek az ellenértékre tárgyiasult fedezete (pl. ingatlan), amíg azt nem tudja pénzzé tenni, továbbra sem tudja az adót megfizetni.

A 151-152. §-okhoz

A Javaslat az adó megfizetéséhez egyetemleges felelősséget rendel az ún. láncértékesítési ügyletekben, illetve a közvetített szolgáltatások esetében. Az első esetben a termék többször gazdát cserél, miközben egyszer fuvarozzák el, úgy hogy az értékesítési lánc első szereplőjétől a végső vevőhöz kerül. Adócsalási technikát hiúsít meg a Javaslat azzal, hogy az adó az értékesítési lánc minden szereplőjétől követelhetővé válik. Az adó megfizetéséért az egyetemleges felelősség akkor áll fenn, ha láncügyletben, szolgáltatás közvetítésben közreműködő adóalanyok belföldön nyilvántartásba vett (vagy belföldi nyilvántartásba vételre kötelezett) adóalanyok, és az ügylet más szereplőjével kapcsolt vállalkozásban áll. A kezesi felelősség, illetve egyetemleges felelősség még akkor is fennáll, ha az erről szóló adóhatósági határozat kézhezvételét követően szűnik meg a kezességet megalapozó ok (az ellenértéket időközben megfizették), de az adót a központi költségvetés felé még mindig nem fizették meg.

IX. Fejezet

Adó megállapítása

A 153. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy az általános forgalmi adót főszabályként önadózással kell megállapítani.

A 154. §-hoz

A Javaslat szerint az is adóalanyiságot keletkeztet, ha egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy, szervezet sorozatjelleggel építési telket, vagy 2 évnél nem régebbi beépített ingatlant értékesít. Ez esetben az adót az állami adóhatóság állapítja meg.
A Javaslat értelmében regisztráció adó köteles új közlekedési eszköz nem adóalany jogi személy és magánszemély, nem adóalany szervezet általi Közösségen belüli beszerzése esetén az áfát a vámhatóság veti ki. Tekintettel arra, hogy a regisztrációs adót is a vámhatóság szedi be, és ebben az esetben nem adóalanyokról van szó, az adó vámhatóság általi beszedése egyszerűbb és biztonságosabb.

A 155-156. §-okhoz

A termékimport után fizetendő adót főszabály szerint a vámhatóság állapítja meg és veti ki, azonban azon adóalanyok, akik (amelyek) megfelelnek a Javaslatban meghatározott feltételeknek, kérhetik, hogy részükre a vámhatóság az import áfa önadózással történő rendezését engedélyezze. Tekintettel arra, hogy az import áfa önadózással történő rendezése alapvetően likviditási szempontból kedvezőbb az adóalany számára, az engedélyezés feltételei között a Javaslat alapvetően az adóalany tevékenységének jellegéből fakadó okokat ismer el.
A Javaslat rögzíti az engedélyhez szükséges alanyi és a tárgyi feltételeket, rendelkezik az engedély időbeli hatályáról és a visszavonásának esetéről.
A Javaslat szerint meghatározott feltételek mellett adómentes az a termékimport, mely során a termék Magyarországtól eltérő tagállamba kerül. Az adómentesség feltételeinek igazolása azonban időben csak később következnek be, mint ahogy a termékimport megtörténik. Ezért az adót a vámhatóság ez esetben is megállapítja, azonban egyúttal rendelkezik annak felfüggesztéséről.

A 157. §-hoz

A Javaslat rendezi, hogy amennyiben az importáló közvetett vámjogi képviselővel jár el, közülük melyikük önadózásra vonatkozó engedélye mérvadó az adófizetés rendezésének módjánál. Így amennyiben a közvetett vámjogi képviselő saját jogán rendelkezik az import áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, az import áfát bevallja, függetlenül attól, hogy a megbízónak van-e az önadózásra vonatkozó engedélye vagy sem.
Amennyiben a képviselőnek nincs saját jogán az import áfa önadózással történő megfizetésére engedélye, az import áfát a vámhatóság veti ki, ebben az esetben szintén irreleváns, hogy a képviselt személynek van-e önadózásra vonatkozó engedélye.

A 158. §-hoz

A Javaslat rögzíti, hogy azokban az esetekben, ahol az adófizetési kötelezettség nem az általános szabályokból következik, hanem helytállási jellegű, az adót az adóhatóság állapítja meg. Kivétel ez alól, ha az adófizetési kötelezettség azért áll be, mert valaki áthárított adót tüntetett fel a számlán. Ez utóbbi esetben, ha a számlán teljesítésre kötelezettként feltüntetett személy, szervezet belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akkor az adót önadózással rendezi, feltéve, hogy az áfa jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.

X. Fejezet

Számlázás

Számla kibocsátási kötelezettség

A 159. §-hoz

A Javaslat értelmében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a belföldön, a Közösségen belül, valamint harmadik országban teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a törvényben meghatározott adattartalommal számlát köteles kibocsátani. A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően átvett pénzösszegről (előleg), ha az előleg folyósítója adóalany minden esetben számlát kell kibocsátani, ha pedig az előleg nem adóalanytól származik, úgy az előleg átvételét csak a vevő kérésére kell számlával kísérni.

A 160-162. §-okhoz

A számlát főszabály szerint az eredeti kötelezett bocsátja ki, de helyette és nevében azt meghatalmazott is teljesítheti. A meghatalmazást - amely lehet eseti vagy általános érvényű - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A számla kiállítását csak egyetlen meghatalmazott teljesítheti még akkor is, ha a kötelezettől több személy kapott erre megbízást.

A 163. §-hoz

A Javaslat a számla kibocsátását határidőhöz köti. A Javaslat szerint a számlát a teljesítéskor, de legkésőbb az attól számított 15 napon belül ki kell bocsátani.

A 164. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi, hogy ugyanazon eladó és ugyanazon vevő közötti rendszeres gazdasági kapcsolat bizonylatolását gyűjtőszámlával teljesítsék. A Javaslat értelmében a kibocsátóra vonatkozó adó-megállapítási időszak végén ugyanazon személy, szervezet felé kibocsátandó számlák gyűjtőszámlában is összefoglalhatók, feltéve, hogy a felek erről írásban megállapodnak. A gyűjtőszámla kibocsátásáról az adó-megállapítási időszak utolsó napján, de legkésőbb az ettől számított 15 napon belül kell gondoskodni.

Számla kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

A 165. §-hoz

Az adóalany tárgyi adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül a számlakibocsátás alól. Ilyenkor bizonylatadási kötelezettségének bármely számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal eleget tehet. Ugyancsak mentesül a számlakibocsátás alól az adóalany akkor, ha a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást nem adóalany, illetve nem jogi személy vevő részére teljesíti, és az ellenértéket készpénzzel kiegyenlítő vevő a számlát nem kéri. Az ún. távértékesítési ügyletben, illetve Közösségen belüli adómentes értékesítési ügyletben a számlaadás alól mentesülni nem lehet.

Nyugta-kibocsátási kötelezettség

A 166. §-hoz

Ha nem adóalany, illetve nem adóalany jogi személy felé történik az értékesítés, szolgáltatásnyújtás, úgy azt elegendő nyugtával, pénztárgép használatra kötelezettek körében pedig gépi nyugtával kísérni. A Javaslat értelmében az adóalany választhat olyan megoldást is, hogy kivétel nélkül minden vevőjének nyugta helyett számlát ad. Ha az adóhatóság felé ezt előzetesen bejelenti, úgy mentesül a gépi nyugtaadás kötelezettsége alól, vagyis nem kell pénztárgépet használnia.

Nyugta-kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

A 167. §-hoz

Sem kézi, sem pedig gépi nyugtát nem kell kibocsátani sajtótermék értékesítéséről, valamint kezelőszemélyzet nélküli automatából történő termékértékesítésről (pl. étel, ital, stb. értékesítése automatából) és szolgáltatásnyújtásról (pl. autópálya használat, parkolás biztosítása a társaság honlapjáról elérhető elektronikus szolgáltatás útján, vagy mobiltelefonról leadott, arra visszaigazolt üzenettel).

Számla fogalma

A 168-173. §-okhoz

A terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany adószámát a Javaslat szerint csak akkor kötelező feltüntetni a számlában, ha a fordított adózás értelmében megrendelőként ő az adófizetésre kötelezett, illetve ha Közösségen belüli értékesítést teljesítenek részére. A tervezet továbbra is csak a minimális adattartalmat rögzíti, így a számla kibocsátója - saját döntése szerint - ennél bővebb adattartalommal is kibocsáthatja a számlát.
A Javaslat meghatározza a helyesbítő számla, illetve a nyugta adattartalmát is. Az irányelvvel összhangban minden olyan sorszámozott, a kibocsátó és a címzett adatait tartalmazó okirat számlának minősül, amely a rajta feltüntetett sorszámú számla adatait módosítja. A bizonylaton a módosítás számszerűsített hatását is szerepeltetni kell. A gyűjtőszámlában tételesen kell feltüntetni az egyes ügyletek adóalapját, adómértékét, illetve az adómentes ügyleteket. Amennyiben az adó alapjának megállapításához szükséges adat, illetve az áthárított adó külföldi pénznemben van kifejezve, az áthárított adót forintban is fel kell tüntetni a számlában.

Megjelenési forma

A 174. §-hoz

A számla papíros alapon és elektronikus úton bocsátható ki. A nyugta megjelenési formája viszont kizárólag papíros alapú lehet. A nyugta ugyanis a nem adóalany vevők felé történő készpénzes értékesítés bizonylata, és az csak olyan formát ölthet, ami átadható.

Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok

A 175. §-hoz

Elektronikus számla kétféle módon bocsátható ki: az elektronikus aláírás rendszerében és az elektronikus adatcsere rendszerében, az ún. EDI-rendszerben. Az első esetben az elektronikus számla adattartalmának sértetlenségét az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell biztosítani. Az elektronikus számlával szemben támasztott követelmények teljesítéséhez ilyenkor egy külön aláírás szolgáltató adóalany közreműködése szükséges. A második esetben, az EDI rendszerben csak eladó és a vevő között zajlik az elektronikus adatcsere, nincs szükség harmadik közreműködőre. Az elektronikus úton előállított és elküldött számlák kontrolljaként ilyenkor a havi rendszerességgel készítendő összesítő jelentés szolgál, melyet a számlakibocsátó papír alapon küld meg vevőjének. Az EDI-rendszerben történő elektronikus számlázás alkalmazásáról a feleknek előre, írásban meg kell állapodniuk.

Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés

A 176. §-hoz

A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy nem kell adóalapot, áthárított adóösszeget feltüntetni a számlában, elegendő az adóval növelt ellenérték és a "felülről számított százalékérték" feltüntetése. Egyszerűsített adattartalommal bocsátható ki a számla a teljesítést megelőzően beszedett előlegről, valamint akkor is, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye másik tagállam vagy harmadik ország területén található.

Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok

A 177-178. §-okhoz

A számlára nézve más törvény is megállapíthat rendelkezéseket, de a számla aláírását sem ez, sem pedig más törvény nem írhatja elő. A számla, nyugta - főszabály szerint - magyar nyelven állítandó ki, de a vevő, igénybevevő előzetes írásos beleegyezésével bármely élő idegen nyelven is kiállítható. Az utóbbi esetben a kibocsátó saját költségén köteles gondoskodni a bizonylat hiteles magyar nyelvű fordításáról, ha az adóhatóság azt ellenőrzés során megköveteli.

XI. Fejezet

Adónyilvántartás

Okiratok megőrzése

A 179. §-hoz

A Javaslat a hatálya alá tartozó adóalanyok számára jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az adó megállapításhoz való jog elévüléséig kötelezővé teszi az adó megállapítás alapjául szolgáló általuk, vagy nevükben kibocsátott okiratok másodlati, valamint eredeti, illetve eredeti példány hiányában a hiteles másolati példányának megőrzését. Az adóalany okirat megőrzési kötelezettségét egyebekben az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.

Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok

A 180-181. §-okhoz

A Javaslat az adózással összefüggő kötelezettségek teljesítésének, valamint jogok gyakorlásának ellenőrizhetővé tétele érdekében rendelkezik az adóbevallás alapjául szolgáló nyilvántartás folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett vezetéséről. Példálózó felsorolást tartalmaz azon ügyletekről, amelyek keretében a termékekre vonatkozó tételes mennyiségi, illetve megfelelően részletezett nyilvántartás vezetésének van helye.
Tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését írja elő például az adóalany tulajdonában lévő termékek a Közösség más tagállamába történő kiviteléről ideiglenes használat, illetve megmunkálás céljából. Megfelelően részletezett nyilvántartást kell vezetni a Javaslat szerint a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany által belföldre továbbított termékekről, amennyiben azokat megmunkálás, vagy szakértői értékelés céljából adták fel, vagy fuvarozták el belföldre szóló rendeltetéssel. Az adónyilvántartással kapcsolatos egyéb kötelezettségeket a számvitelről, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.

Vevői készletre vonatkozó különös szabályok

A 182-183. §-okhoz

Különös nyilvántartási szabályokat ír elő a Javaslat a vevői készletben lévő termékek adójogi sorsának ellenőrizhetősége érdekében.
A Közösség valamely más tagállamában vevői készletet fenntartó adóalany adó-megállapítási időszakonként folyamatosan mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a vevői készlet céljára továbbított termékekről.
Tételes leltárt kell készíteni a vevői készlet létesítésének, megszüntetésének napjára és az adóalany üzleti évének mérlegfordulónapjára vonatkozóan.
Folyamatos mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a beszerző a más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany által belföldön létesített vevői készletből beszerzett termékekről.

XII. Fejezet

Adó bevallása, megfizetése és visszaigénylése

A 184-185. §-okhoz

A Javaslat e jogszabályhelyeken rögzíti - az Art-t háttérjogszabályként meghivatkozva - az adó elszámolásának (bevallásának) kötelezettségét és módját, valamint az adó megfizetésének időpontját/esedékességét.

A 186. §-hoz

A Javaslat e helyen rögzíti azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az adóalany a fizetendő áfa és a levonható input áfa negatív különbözeteként adódó adóösszeget visszaigényelheti.
A Javaslat értelmében a visszaigénylés kérelemre történhet, a visszaigénylési jog megnyílása pedig az egyes adómegállapítási időszakokban realizált negatív adókülönbözetnek - az adóalanyok bevallás-gyakorisága alapján differenciált módon meghatározott - nagyságától függ. A ténylegesen kiutalható adó összegét ugyanakkor csökkenti a meg nem fizetett beszerzésekre jutó áfa összege, amelyet az adóalany a soron következő időszak fizetendő áfájának összegét csökkentő tételként vehet figyelembe. E megfizetettségi feltételt azonban kizárólag csak az adó áthárításával járó ügyletekre kell alkalmazni, a termék Közösségen belüli beszerzésére, a termékimportra, a fordított adózás alá eső ügyletekre, valamint az olyan szolgáltatásokra, ahol a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett, nem.
A fő szabálytól eltérően olyan esetekben is lehetőség nyílhat a tárgyidőszaki negatív adókülönbözet visszaigénylésére, ha annak összege a meghatározott értékhatárok alatt marad.
Az adóalany e lehetőséggel akkor élhet, ha a tárgyidőszakot közvetlenül megelőző bevallási időszak(ok)ban is negatív áfa-különbözetet realizál, és ezek göngyölített összege a tárgyidőszakban éri el, vagy haladja meg a fő szabály szerint megállapított összeghatárokat. A Javaslat speciális előírásokat tartalmaz az adóalanyok megszűnésének egyes eseteire is. Amennyiben jogutódlás nélküli megszűnés történik, akkor a megszűnő, záróbevallásában negatív adókülönbözetet bevalló adóalany ezt az összeget minden feltétel nélkül visszaigényelheti. Ezzel szemben, ha jogutódlással történő megszűnés esete áll fenn, a megszűnő adóalany a záróbevallásában szereplő negatív áfa-különbözetet kizárólag csak a fő szabályok szerinti feltételek teljesítése mellett igényelheti vissza. Ha ezeket a feltételeket nem teljesíti, úgy a negatív adókülönbözet feletti rendelkezési jog a jogutódra száll át (a jogutód lesz az, aki a különbözetet a visszaigénylésre vonatkozó feltételek teljesítése mellett visszaigényelheti, vagy a soron következő adó-megállapítási időszakában fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe veheti).

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

XIII. Fejezet

Alanyi adómentesség

A 187. §-hoz

A Javaslat e §-a tartalmazza az alanyi adómentesség speciális jogintézményének legfőbb ismérvét, miszerint az alanyi adómentes státuszt választott adóalany fő szabály szerint áfa fizetésére nem kötelezett, ugyanakkor adólevonási jog sem illeti meg. A Javaslat meghatározza azt az adóalanyi kört is, aki e speciális jogi státusz választására jogosult.

A 188. §-hoz

E § határozza meg az alanyi adómentesség választására jogosító egyéb feltételeket, így például az alanyi adómentesség értékhatárát. A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket is, amelyek ellenértéke a jelzett értékhatárba nem számítandó be.

A 189-190. §-okhoz

A Javaslat egyrészt az évközben adóalannyá váló adózóknak megengedi - az adóalanykénti nyilvántartásba vétel időpontjával egyidejűleg - az alanyi adómentes státusz évközbeni választását, másrészt egyetemlegesen meghatározza, hogy az alanyi adómentes státusz választása mely időpontig szól.

A 191. §-hoz

E § az alanyi adómentesség megszűnésének eseteit határozza meg, továbbá rendelkezik arról is, hogy amennyiben az alanyi adómentesség az e státusz választására jogosító értékhatár túllépése miatt szűnik meg, akkor az adóalany a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem választhat újból alanyi adómentességet.

A 192. §-hoz

E § az alanyi adómentességet választott adóalany nyilatkozattételi kötelezettségéről rendelkezik.

A 193-194. §-okhoz

A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket, amelyek után az alanyi adómentes státuszban lévő adóalany - szemben a fő szabállyal - mégis adófizetésre kötelezett. Itt kerül rögzítésre az is, hogy az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett input áfáit az adóalany az alanyi adómentes időszakában is korrigálhatja.

A 195. §-hoz

E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany az alanyi adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfákat nem helyezheti levonásba, másrészt nevesíti az ezen fő szabály alóli kivételeket.

A 196. §-hoz

E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfák összege utólag, egy már nem alanyi adómentes időszakban sem helyezhető levonásba, másrészt nevesíti az ezen fő szabály alóli kivételeket.

XIV. Fejezet

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása

A 197. §-hoz

A Javaslat értelmében különleges jogállású az a belföldi mezőgazdasági termelő, aki (amely) a 2004. évi XXXIV. törvény szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősül. A hivatkozott törvény előírásai értelmében mikrovállalkozás az, melynél a foglalkoztatottak száma 10 főnél kevesebb, és a vállalkozás éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Önálló vállalkozás az, amely a hivatkozott törvény előírásai szerint nem minősül partner vagy kapcsolt vállalkozásnak. Az őstermelő is lehet különleges jogállású, ha megfelel az előbbi előírásoknak függetlenül attól, hogy nem tartozik a hivatkozott törvény hatálya alá. A mezőgazdasági termelő kivételes jogállása addig állhat fenn, amíg a törvényi előírásoknak megfelel, illetve amíg saját elhatározásából meg nem változtatja azt. A jogállás megváltoztatását követő második adóév végéig a különleges jogállásba visszatérni nem lehet.

A 198-199. §-okhoz

Mezőgazdasági tevékenység a vonatkozó mellékletben felsorolt termékek termelése, feldolgozása, értékesítése és az ugyanott nevesített szolgáltatások - saját eszközökkel történő - nyújtása olyan adóalany részére akitől, amelytől a termelő, szolgáltatásnyújtó kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt. A Javaslat értelmében a különleges jogállás alá tartozó mezőgazdasági termelő áfa-fizetésre nem kötelezett, a beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított áfa levonására nem jogosult.

Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény

A 200. §-hoz

A Javaslat szerinti mezőgazdasági különleges jogállású adóalany az e Javaslat 7. sz. mellékletében meghatározott mértékű kompenzációs felárra tarthat igényt ha a termék vevője vagy a szolgáltatás igénybe vevője belföldön, illetve a Közösség más tagállamában vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany. A kompenzációs felárat a termék, szolgáltatás adóalany vevője téríti meg a mezőgazdasági termelő részére.

Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása

A 201. §-hoz

A Javaslat rögzíti a kompenzációs felár mértékét, illetve megállapításának módját.

A 202. §-hoz

A Javaslat szabályozza a bizonylat kiállításának módját belföldi adóalany felé történő értékesítés és egyéb személy, szervezet felé történő értékesítés esetére. Ha a különleges jogállású mezőgazdasági termelő belföldön nyilvántartásba vett (nem különleges jogállású) adóalany felé értékesít, nyújt szolgáltatást, úgy értékesítését, szolgáltatásnyújtását a beszerző (igénybevevő) által kibocsátott felvásárlási okirat kíséri. Ilyenkor a termék átadóját bizonylatadási kötelezettség nem terheli. A Javaslat meghatározza a felvásárlási okirat adattartalmát. Ha viszont az értékesítés nem belföldi adóalany felé történik, úgy a mezőgazdasági termelőnek a bizonylatot - a számlára vonatkozó előírások értelemszerű alkalmazásával - magának kell kibocsátania. Ilyenkor egyéb kötelező adatok mellett adóalap helyett a kompenzációs felár alapját, adómérték helyett a kompenzációs felár mértékét, áthárított adó helyett az áthárított kompenzációs felárat kell feltüntetnie. A felvásárlási okirat tekintetében az egyszerűsített adattartalmú számlára, előleg-számlára, gyűjtőszámlára, valamint a számla kiállításának átvállalására vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.

Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele

Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése

A 203-204. §-okhoz

A felvásárlási jegyen feltüntetett kompenzációs felár az adóalany vevőnél (szolgáltatást igénybe vevőnél) előzetesen felszámított adóként vehető figyelembe. A levonási jog abban az adó-megállapítási időszakban érvényesíthető, amelyben a mezőgazdasági termék, szolgáltatás adóalany vevője a kompenzációs felárral növelt ellenértéket a termék átadójának (a szolgáltatás nyújtójának) maradéktalanul megfizeti. A részkifizetés nem jogosít adólevonásra, még a részkifizetésben foglalt kompenzációs felár erejéig sem. A külföldi adóalany vevő pedig az általa megfizetett kompenzációs felárra adó-visszatérítési igényt alapíthat.

XV. Fejezet

Utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok

Fogalom-meghatározások

Teljesítés helye

A 205-208. §-okhoz

A Javaslat szerint a különös adózási szabályok vonatkoznak az utazásszervező szolgáltatást nyújtó adóalanyra függetlenül attól, hogy utazási irodaként van bejegyezve vagy nem. A Javaslat minden olyan adóalanyt az árrés-adózás alá von, aki (amely) saját nevében olyan utazási szolgáltatást kínál az utas felé, melyhez más adóalany által nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. A Javaslat értelmében az árrés adózás alkalmazásához nem követelmény a legalább két komponensű szolgáltatás (ún. utazási csomag) nyújtása sem, a személyszállítás, szállás, stb. szolgáltatások önálló nyújtása is megalapozza az utazásszervezőnél az árrés-adó alkalmazását.
Az utazásszervezési szolgáltatás áfa-szempontból ott minősül teljesítettnek, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett.

Előleg

A 209. §-hoz

Az utazásszervező által beszedett előleg után árrés arányosan kell áfa-t fizetni. A beszedett előleg a fizetendő áfa-t tartalmazza, az adót tehát az előleg összegéből visszaszámítva kell meghatározni.

Adó alapja

A 210. §-hoz

Az utazásszervező szolgáltatásának adóalapja az utastól beszedett ellenérték és az utas javára megrendelt - más adóalany által teljesített - szolgáltatások bruttó ellenértékének különbözete.
Az árrés csak pozitív előjelű, maximum nulla összegű lehet. Az előbbiek szerint számított adóalapra kell az általános adókulcs szerinti áfa-t felszámítani, mely áfa összeg tiltás hiányában a számlában feltüntethető.

Adó alóli mentesség

A 211. §-hoz

Mentes az adó alól az a szolgáltatás, melyet az utazásszervező saját nevében rendel meg, de azt az utas javára Európai Unió területén kívüli, ún. harmadik országban teljesítik.
Amennyiben az előbbiek szerinti szolgáltatás csak részben teljesül harmadik országban, úgy az adómentesség is csak részlegesen, a harmadik országban teljesített szolgáltatás arányában érvényesíthető.

Előzetesen felszámított adó levonása

A 212. §-hoz

Az utazásszervező által saját néven megrendelt, más adóalany által teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról szóló számlában áthárított adóra az utazásszervező adólevonási jogot nem alapíthat.

XVI. Fejezet

Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályok

1. alfejezet

Fogalom-meghatározások

A 213. §-hoz

A Javaslat értelmező rendelkezéseket tartalmaz a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozást (különbözet szerinti adózás) taglaló fejezet alkalmazásában.

2. alfejezet

Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok

A 214. §-hoz

A Javaslat a viszonteladó (használt cikk kereskedő) tevékenységére a rá vonatkozó alfejezet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, egyúttal rögzíti, hogy az alfejezet szerinti különbözet szerinti adózás szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítésére.

A 215. §-hoz

A Javaslat a viszonteladó tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazásához definiálja az értékesítési ár és a beszerzési ár fogalmát.

A 216. §-hoz

A Javaslat rögzíti azt a személyi kört, amelytől történő beszerzés esetén a különbözet szerinti adózást a viszonteladó alkalmazhatja.

A 217. §-hoz

A Javaslat mintegy főszabályként meghatározza az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer szerinti adóalap kiszámításának módszerét (az árrés csökkentve az árrésre jutó adóval).

A 218-219. §-okhoz

A Javaslat értelmében a viszonteladó az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján - a főszabálytól eltérően - globális nyilvántartási módszert választhat az adóalap megállapítására, azaz a főszabályt az azonos adómérték alá tartozó termékekre összesítetten alkalmazhatja. Az 50000 Ft-ot meghaladó beszerzési árú termék esetében azonban mindig egyedileg - a főszabállyal megegyezően - kell az adó alapját megállapítani, s ennek megfelelően e termékekről egyedi nyilvántartást vezetni.

A 220. §-hoz

A Javaslat lehetővé teszi, hogy a műalkotás, vagy régiség közvetlen importja esetében illetve a műalkotás annak alkotójától, vagy jogutódjától történő beszerzése esetében a viszonteladó a főszabály szerinti különbözeti adózást választhassa.

A 221. §-hoz

A Javaslat szűkkörben rögzíti az adómentes értékesítések körét (pl. közösségen kívüli export).

A 222. §-hoz

A Javaslat értelmében a különbözeti adózást alkalmazó adóalany e körben nem jogosult az adó levonására, és nem bocsáthat ki áthárított adót tartalmazó számlát.

A 223-226. §-okhoz

A Javaslat részletesen rendelkezik a választás jogával való élés, a nyilvántartás, a leltározás, az áttérés szabályairól.

A 227. §-hoz

A Javaslat értelmében a törvény általános rendelkezései vonatkoznak arra az adóalanyra, aki úgy dönt, hogy tevékenysége egészére nem kívánja ezen alfejezet rendelkezéseit alkalmazni.

3. alfejezet

Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok

A 228-233. §-okhoz

A Javaslat a nyilvános árverés szervezőjére vonatkozóan külön alfejezetben részletezi a különbözeti adózási szabályokat. A külön szabályozás szükségessége az árverés természetéből fakad. Bár a szabályok nagyban emlékeztetnek a viszonteladóra vonatkozó rendelkezésekre, az eltérések miatt célszerű ezeket önállóan - s nem a viszonteladói szabályokhoz képest - megjeleníteni.

XVII. Fejezet

Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok

A 234-243. §-okhoz

Az irányelv különös szabályozás alá vonja a kereskedésre, befektetésre szánt aranyhoz kapcsolódó ügyleteket. A javaslat az irányelvnek megfelelően határozza meg a befektetési arany fogalmát, és általános adómentességet ír elő a befektetési célú arany értékesítésére, Közösségen belüli beszerzésére, valamint importjára. Ezen ügyleteken túl mentes az adó alól a befektetési arany megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása is.
A főszabály szerint adómentes értékesítés helyett - más adóalany részére történő értékesítéseire - a befektetési célú arany előállítója, átalakítója, illetve azon adóalany, aki általában ipari felhasználásra értékesít, adókötelezettséget választhat. Ez a jog a közvetítőt akkor illeti meg, ha a befektetési aranyat értékesítő fél is élt a választás jogával.
A főszabályban rögzített adómentesség a befektetési aranyat értékesítő adóalany számára meghatározott esetkörben valódi - adólevonási joggal együtt járó - adómentességet jelent.
Adólevonási jog elsősorban akkor illeti meg az adóalanyt, ha befektetési aranyat szerez be adózást választó adóalanytól, illetve ha befektetési arannyá alakításhoz szerez be aranyat vagy vesz igénybe szolgáltatást.
A befektetési arannyal való kereskedés az adóalany számára speciális adminisztratív terhekkel is jár. Az adóalanynak a befektetési arany értékesítéséről mindig számlát kell kibocsátani, továbbá a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást kell vezetnie, illetve leltárt kell készítenie.

XVIII. Fejezet

Adó-visszatéríttetési jog

A 244-251. §-okhoz

A nem belföldön - hanem az Európai Unió más tagállamában, illetve olyan harmadik országban, amellyel viszonosság áll fenn - letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga a magyarországi teljesítési helyű beszerzéseire és a belföldön igénybevett szolgáltatásokra jutó előzetesen felszámított adóra terjed ki. Az adó-visszatérítési kérelmet - összeghatártól függően - naptári évre vagy negyedévre lehet benyújtani az adóhatóság illetékes szervéhez, amely a kérelem beérkezésétől számított legkésőbb 6 hónapon belül hoz döntést.

XIX. Fejezet

Elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok

A 252-253. §-okhoz

A Javaslatban megjelenik, hogy amennyiben az elektronikus úton nyújtott szolgáltatást harmadik országbeli illetőségű adóalany közösségi illetőségű nem adóalanynak szolgáltatja, a nem közösségi adóalany az Unió egy tagállamában kérheti speciális nyilvántartásba vételét, és élvezheti az ehhez fűződő joghatásokat.

HARMADIK RÉSZ

VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XX. Fejezet

Vegyes rendelkezések

Gazdasági célú letelepedés

A 254. §-hoz

A Javaslat értelmében az adóalany gazdasági célú letelepedést ott valósít meg, ahol tevékenységét folytatja. Amennyiben több ilyen székhelye, telephelye is van, úgy az adott ügyletben azt a székhelyet, telephelyet kell figyelembe venni, amely az ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.

Szokásos piaci ár

A 255. §-hoz

A Javaslat a szokásos piaci ár meghatározásához nyújt támpontot azokra az esetekre, amikor az áfa-t nem a felek által meghatározott ellenértékre, hanem a piaci értékre kell vetíteni.

Átváltási árfolyam

A 256. §-hoz

A Javaslat meghatározza az e Javaslatban euróban meghatározott pénzösszegek forintra történő átváltásának módját és mértékét.

XXI. Fejezet

Értelmező rendelkezések

A 257. §-hoz

A Javaslat tartalmazza a hozzáadott-érték adónak a Közösség tagállamaiban alkalmazott elnevezését és azok rövidítését. Tartalmazza továbbá az adószám jelentéséhez kapcsolódó tudnivalókat, valamint az e Javaslatban való hivatkozások egyértelművé tétele érdekében a jövedéki termék, jövedéki adó meghatározását.

A 258. §-hoz

A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges fogalmak meghatározását, így pl. az ellenérték, az állandó telephely, a tárgyi eszköz, a továbbértékesítési cél, a vevői készlet, a nem független felek fogalmát.

XXII. Fejezet

Záró rendelkezések

Felhatalmazás

A 259. §-hoz

A Javaslat felhatalmazást ad az egyes területeken történő miniszteri szintű végrehajtási rendeletek megalkotására, így például a külföldi adóalanyok számára adható áfa-visszatérítés, a diplomáciai, konzuli képviseletek és nemzetközi szervezetek, illetve a NATO részére történő adómentesség biztosításának részletes szabályairól, illetve a számla, nyugta adóigazgatási azonosításra alkalmasságára vonatkozó részletszabályok megalkotására.

Hatályba léptető rendelkezések

A 260. §-hoz

A Javaslat meghatározza hatályba lépést, illetve az abban foglalt rendelkezések alkalmazásának első időpontját.

Hatályát vesztő rendelkezések

A 261. §-hoz

A Javaslat az irányelvnek való megfelelés érdekében hatályon kívül helyezi a nem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben biztosított áfa mentességeket, mivel csak azok az áfa mentességek tarthatók fenn, melyeket az irányelv is tartalmaz. Ezen túlmenően hatályon kívül helyezi adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek olyan áfa-törvény rendelkezésekhez kapcsolódnak, melyek a Javaslatban már nem jelenek meg (pl. import adójogi megbízott).

Módosuló jogszabályok

A 262. §-hoz

A Javaslat tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény megfelelő módosítását a csoportos adóalanyisággal kapcsolatban.

A 263. §-hoz

A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak hatályba lépése esetén szükséges módosításokat az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben.

A 264. §-hoz

Mivel az irányelv rendelkezéseinek értelmében nem írható elő áfa-mentesség konkrétan nevesített adóalanyok/adóalanyi kör egyes tevékenységeire, ezért a Javaslat a pártokra és a Magyar Vöröskeresztre vonatkozó külön jogszabályok adómentességet biztosító rendelkezéseit úgy módosítja, hogy azokban az áfa alóli mentesítés már nem jelenik meg.

A 265. §-hoz

A Javaslattal hatályon kívül helyezendő korábbi áfa-törvényre számos jogszabályban történik visszautalás, -hivatkozás. E § azt biztosítja, hogy ezen hivatkozások során - 2008. január 1- jétől kezdődően - a Javaslat alapján hatályba lépő új áfa-törvényt kell érteni.

A 266. §-hoz

A Javaslat a jogharmonizációs záradékot tartalmazza.

A 267. §-hoz

Az új áfa-szabályozás bevezetésével kapcsolatban a Javaslat átmeneti rendelkezéseket is megállapít.
Ennek megfelelően átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a 2007. december 31-ét követő útátadások (autópálya-átadás) keretében felmerült azon beszerzések input áfa-tartalma, amelyeket a jelzett időpontot megelőzően teljesítettek, levonásba helyezhető.
A Javaslat értelmében a 2007. december 31-ig be nem fejezett, ISPA projektként indult, majd Kohéziós Alapból finanszírozott beruházásokhoz kapcsolódó, a jelzett időpontot követően teljesített beszerzések azon részére, amelyet uniós forrásból finanszíroznak, továbbra is 0%-os adómérték alkalmazandó.
A Javaslat az olyan koncesszióköteles beruházások tekintetében, amelyek során a beruházónak - adóalanyiság hiányában - a 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakban levonási joga nem állt fenn, biztosítja, hogy az így le nem vont adó - feltéve, ha a beruházással megvalósuló vagyon hasznosítása 2008. január 1-jét követően áfa-fizetési kötelezettséget keletkeztet - utólag levonásba helyezhető. E levonási jog azonban legkorábban attól az időponttól gyakorolható, amikor a beruházással megvalósuló vagyon hasznosítása után az adófizetési kötelezettség keletkezik.
Mivel a csoportos adóalanyiságra, illetve az idegenforgalmi/utazásszervezői tevékenységre vonatkozó rendelkezések a korábban hatályos áfa-törvénybeli szabályozáshoz képest jelentős módosítást tartalmaznak, a Javaslat értelmében az adóalany köteles 2007. december 31-én a csoportos adóalanyiságát, illetve - önálló pozíciószámonként számított árrés alkalmazása esetén - az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását megszüntetni, illetve lezárni.

Az 1. számú melléklethez

A Javaslat 1. számú melléklete a Közösség területét és annak tagállamait határozza meg. Az irányelvvel összhangban a melléklet felsorolja azokat a területeket, melyek a tagállam területei, ugyanakkor adózási szempontból harmadik ország területének kell azokat tekinteni. Ezen belül is vannak olyan területek, melyek adott tagállam vámterületének minősülnek, illetve vannak meghatározott tagállamoknak olyan részterületei is, melyek sem a Közösség vámterületéhez nem tartoznak, sem adózási szempontból nem tekinthetők a Közösség területének.
Ezen túlmenően vannak olyan államok, melyek nem részei a Közösségnek, ugyanakkor adózási szempontból úgy kell azokat tekinteni, mintha a Közösség területének részét képeznék.

A 2. számú melléklethez

A Javaslat 2. számú melléklete az irányelvvel összhangban a közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységeket határozza meg.

A 3. számú melléklethez

A Javaslat 3. számú melléklete sorolja fel az 5%-os kedvezményes kulccsal adózó termékek körét.

A 4. számú melléklethez

A Javaslat 4. számú melléklete tartalmazza az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat, meghatározza ezen eljárásnak és más fogalmaknak is- többek között adóraktár, beraktározás, kiraktározás- a definícióját, valamint tartalmaz a beraktározási- és kiraktározási okmány formai követelményeire és a hozzá kapcsolódó kötelezettségekre, eljárásokra is előírásokat.

Az 5. számú melléklethez

A Javaslat 5. számú melléklete az előzetesen felszámított adó megosztásának a Javaslat 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszerére vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazza. E melléklet írja elő azt is, hogy amennyiben a véglegesen megállapított arányosan levonható adó összegét meghatározó tényezőkben utólag változás történik, akkor az adóalany köteles utólagos adókorrekciót elvégezni.

A 6. számú melléklethez

A Javaslat 6. számú melléklete tartalmazza azon másodlagos felhasználású termékek listáját, amelyekre a fordított adózás alkalmazandó, vagyis ahol az adó megfizetésére nem az adott ügyletet saját nevében teljesítő adóalany, hanem a termék belföldi adóalany beszerezője kötelezett.

A 7. számú melléklethez

A Javaslat 7. számú melléklete felsorolja a kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági termékeket és szolgáltatásokat.

A 8. számú melléklethez

A Javaslat 8. számú melléklete a műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek fogalmi körébe tartozó termékeket nevesíti.

A 9. számú melléklethez

A Javaslat 9. számú melléklete felsorolja az "adó" kifejezés jelentését a Közösség egyes tagállamaiban.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu