A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve I-II. (HVG-ORAC, 1344 B/5 oldal, 2017)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

AB - Alkotmánybíróság
Are. tv. - A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló 2015. évi CV. tv.
Art. - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
Áfa. törvény - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
BH - Bírósági Határozatok; A Kúria által közzétett határozatok lapja
BDT - Bírósági Döntések Tára (Wolters Kluwer Kft.)
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.)
Büsz. - A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. ...

A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve I-II. (HVG-ORAC, 1344 B/5 oldal, 2017)


Kiadással kapcsolatos információk
Írta és a bírói gyakorlatot összegyűjtötte:
Juhász László
ny. táblabíró, c. egyetemi docens
a Réczicza Dentons Europe LLP munkatársa

© Juhász László 2016
© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016

Kézirat lezárva: 2016. október 20.

A kötetet érintő jövőbeni jogszabályi változásokat kövesse a Kiadó honlapján:
hvgorac.hu/csodjog
A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet,
illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 317 4 Ö
ISBN 978 963 258 318 1 I. kötet

Budapest, 2016
A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása
Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője
Internet: www.hvgorac.hu
E-mail: info@hvgorac.hu
Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt
Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva
Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

I. kötet
Rövidítések jegyzéke
AB - Alkotmánybíróság
Are. tv. - A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló 2015. évi CV. tv.
Art. - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
Áfa. törvény - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
BH - Bírósági Határozatok; A Kúria által közzétett határozatok lapja
BDT - Bírósági Döntések Tára (Wolters Kluwer Kft.)
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.)
Büsz. - A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet
Ctv. - A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
Ctv. (régi) - A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény
Cstv. - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
Cstv. I. Novella - Az 1993. évi LXXXI. törvény a Cstv. módosításáról
Cstv. II. Novella - Az 1997. évi XXVII. törvény a Cstv. módosításáról
Cstv. III. Novella - A 2004. évi XXVII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
Cstv. IV. Novella - A 2006. évi VI. törvény a Cstv. módosításáról
Cstv. V. Novella - A 2009. évi LI. törvény
Ftvr. - A felszámolási eljárásról szóló, többször módosított 1986. évi 11. tvr.
Gt. - A gazdasági társaságról szóló 2006. évi IV. törvény
Gt. (régi) - A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény
Hartv. - A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásról szóló 1996. évi XXV. törvény
Hpt. (régi) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
Hpt. (új) - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény
Itv. - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Inytv. - Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény
KGD - Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár (Wolters Kluwer Kft.)
Mny. tv. - A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
Módtv. 2011. - A 2011. évi CXCVII. törvény a Cstv., a Ctv. és a Gt. módosításáról
Mt. (új) - A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
Mt. (régi) - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
Öpt. - Önkéntes kölcsönös biztosító-pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
Pp. - A polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény
rPtk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Ptk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
Ptk.-é. - 2013. évi CLXXVII. törvény
Számv. tv. - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Usztv. - Az új szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény
Tbj. - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
Tpt. - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
Tpvt. - A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény
- 32/33 -

MOTTÓ:

"Senkitől se lehet többet követelni, mint amennyije van.
Durva hibát követ el az a hitelező, aki adósának életerejét elvágja."

[Krausz Simon magyar bankár (1873-1938)]

- 33-34/35 -
Előszó a hatodik kiadáshoz
Több mint két éve jelent meg a kézikönyv ötödik kiadása. Az eltelt időszakban a Cstv.-t csak kisebb mértékben módosították, a gyakorlatban mégis jelentős változások következtek be, amelyek indokolttá tették a kézikönyv frissítését.
A legfontosabb változás a modernizációhoz köthető. Az ötödik kiadás megjelenése után lépett hatályba a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet, amely alapvetően megváltoztatta az értékesítések rendszerét, s teljesen más értelmezési kérdéseket vetett fel, mint a hagyományos értékesítés.
A másik fontos változás, hogy hatályba lépett a Pp. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó megújított szabályrendszere, a módosításokat a 2016. évi XL. törvény tartalmazza. Ez a módosítás nagymértékben érinti a felszámolási eljárásokat is. Sajnos sem az OBH, sem a bíróságok nem tájékoztatták az érintetteket arról, hogy milyen elvárásaik vannak a hatálybalépés (2016. július 1.) értelmezése kapcsán, így több kérdésben (például a folyamatban lévő ügyekben a kifogás benyújtásának módja) bizonytalanság volt tapasztalható. Az ItJump Kft. szervezésében tartottunk több továbbképzést az elektronikus kapcsolattartás jogi és technikai kérdéseiről, azonban indokolt volt ennek tapasztalatait beépíteni a kézikönyvbe.
Jelentős mértékben módosult a bírói gyakorlat számos olyan jogértelmezési kérdésben, amelyet az ötödik kiadásban nyitott problémaként tárgyaltunk. Példálózó felsorolásban ilyennek tekinthető a felszámoló státusza, a vagyont terhelő (körülírással meghatározott) zálogjog rögzülése, a hivatalból történő eljárás mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásban. A Kúria számos izgalmas döntést hozott, melynek ismerete nélkülözhetetlen a hétköznapi munkában.
Néhai Bíró György professzorhoz fűződő barátság révén adta ki a kézikönyvet a Novotni Kiadó. Professzor Úr elhalálozása adta az okot, hogy a hatodik kiadás új kiadóval, megújult külsővel, de változatlan metodikával jelenhetett meg.
Köszönettel tartozom mindazon kollégáimnak, aki szakmai anyagokkal segítették a munkámat. Külön köszönöm Réczicza István Úrnak, a Réczicza Dentons Europe LLP Ügyvédi Iroda vezetőjének azt a támogatást, amely lehetővé tette a kézikönyv megjelenését.

Pécs, 2016. október 20.

A szerző
- 35-36/37 -
Első rész - A csődjog általános kérdései
- 37-38/39 -
I. Fejezet - Bevezetés
1. A csőd és a csődjog fogalma, helye a magyar jogrendszerben
Csődjogról beszélhetünk tágabb és szűkebb értelemben. A tágabb értelemben vett csődjog részét képezi a csőd-, a felszámolási, a törlési eljárás, a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása, a vagyonrendezési eljárás és a végelszámolás. Ezeket az eljárásokat az köti össze, hogy nagyobbrészt a jogutód nélküli megszűnéshez kapcsolódnak (felszámolás, végelszámolás, megszűnési eljárás), kisebbrészt a társaságok és az önkormányzatok reorganizációját szolgálja (csődeljárás és önkormányzati adósságrendezési eljárás) és végül a vagyonrendezési eljárás a jogutód nélkül megszűnő vállalkozások utóbb előkerült, nyilvántartásokban szereplő vagyona sorsának rendezését szolgálja.
A szűkebb értelemben vett csődjog tulajdonképpen a fizetésképtelenség szabályait tartalmazza, ide a csődeljárás és a felszámolási eljárás, valamint az önkormányzatok adósságrendezési eljárása tartozik.
A jelen kézikönyv tudatosan vállalta a fizetésképtelenségi eljárások kézikönyve elnevezést arra való tekintettel, hogy a szűkebb értelemben vett csődjog elemeit, a csőd- és a felszámolási eljárás szabályait tartalmazza.
1.1. A csőd (fizetésképtelenség) fogalma
"Az adós abba a helyzetbe, amelyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban, pedig fizetési tehetetlenség von maga után. Habár ez állapotnak kétségtelen jogi hatásai vannak, a szó tulajdonképpeni értelmében csődnek azt a jogi állapotot kell tekintenünk, amelyben a kétségen kívül helyezett vagyonhiány, vagy fizetési tehetetlenség alapján az adós vagyona bírói határozattal folyamatba tett eljárás mellett és bizonyos szabályok szerint készpénzzé téve, a hitelezők kielégítésére fordíttatik. A csőd ez értelemben csődeljárásnak vagy csődpernek szokott neveztetni" - ad máig is érvényes (és sokszor ismertetett) definíciót a csődről és a csődeljárásról a múlt század híres csődjogásza, dr. Apáthy István.[1]
- 39/40 -
A fenti fogalommeghatározás alapján megkülönböztetjük a csődöt (konkurs, faillite, banqueroute, banco rotto, bankruptcy) a csődeljárástól, továbbá meg kell különböztetni a csőd jogi fogalmát a vállalkozás tényleges gazdasági helyzetétől.
A lexikonok, szótárak ezt a megkülönböztetést jelzik, amikor elhatárolják a csőd jogi fogalmát annak átvitt, köznapi értelmétől. Az Új Magyar Lexikon szerint "közkeletű értelemben csődnek nevezik, ha egy vállalat vagy vállalkozó tönkremegy. Átvitt értelemben (pl. csődöt mond) általában bukást, összeomlást, teljes sikertelenséget jelent."[2]
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára az alábbi fogalom meghatározást adja: "a) fizetésképtelenné válik, b) (átv.) a teljes tehetetlenség, képtelenség, eredménytelenség, kudarc állapotába jut"[3].
A csőd szó eredetét az első magyar csődtörvény (1840. évi XXII. tc. De concursu: a Csődületről) címéből eredeztetik, amely a hitelezők tömeges jelentkezését, összecsődülését (concursus creditorum) jelenti. Az adós fizetésképtelensége esetében ugyanis a hitelezőket összecsődítették, s ezen kifejezés rövidített változata a csőd szó. Gyakorlatilag ettől kezdve a csőd kifejezés hétköznapi és jogi szaknyelvben használt tartalma egybeesett. A később ismertetésre kerülő 1881. évi XVII. tc., a korabeli csődtörvény 1948-ig volt hatályban, s ugyanilyen tartalommal használta a csőd kifejezést. Ezzel a magánjogi szabályozással összhangban állt a büntetőjogi (csődbűntett), valamint más jogterület szabályozása.
A szocialista tervgazdálkodás körülményei között a csőd szó használata is kerülendő volt, s amikor a gazdasági viszonyok változása kikényszerítette az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) megalkotását, a csődeljárás helyett a felszámolási eljárás kifejezést használta. A felszámolás mint kifejezés nem volt ismeretlen a korabeli csődjogunkban. Az 1875. évi XXVII. törvény (a kereskedelmi törvény) a nem fizetésképtelen cégek jogutód nélküli megszűnése esetére lefolytatandó eljárást nevezte felszámolásnak, amely fogalom a mai végelszámolásnak felel meg. A fogalmi zűrzavart fokozta a jelenleg is hatályos 1991. évi XLIX. törvény hatálybalépése, ennek kidolgozásakor egy reorganizációs típusú eljárást vezettek be, amelyet csődeljárásnak neveztek el.[4] A fenti változások következtében a korábbi csődfogalomnak a mai felszámolási eljárás fogalma felel meg, míg a mai csődeljárás a korábbi jogban ismert csődön kívüli kényszeregyezséghez hasonlítható. Nem igazán érthető a törvényalkotók szándéka, amikor több száz éves fogalmat más tartalommal töltenek meg, mint ami a joggyakorlatba átment. Jellemző példa az ezzel kapcsolatos problémákra a Genfben 1930. június 7-én megkötött váltójogi egyezmény kihirdetéséről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet, melynek 43. § (1) bekezdés 3. pontja kimondja, hogy a váltóbirtokos megtérítési igényt érvényesíthet a váltóátruházók, a kibocsátó és a többi kötelezett ellen, ha az elfogadás végett be nem mutatható váltó kibocsátója csődbe jut.
- 40/41 -
A jogszabály ebben az esetben a csőd fogalmát a korabeli csődfogalomnak megfelelően, s nem a mai jogszabályi tartalom szerint használja.
Azt is hangsúlyozni kell azonban, hogy legújabban már nem csődjogról, hanem a fizetésképtelenség jogáról beszélnek. Ennek egyik példája a német csődtörvény, ahol 1999. január 1-jén a Konkursordnungot (csődtörvényt) az Insolvenzordnung (fizetésképtelenségi törvény) váltotta fel.
Az új csődtörvény szükségességét megfogalmazó 2003. évi kormányhatározat még az új fizetésképtelenségi törvényről, míg az 1094/2005. (IX. 19.) Korm. határozat már csődtörvényről beszélt. (Sajnálatos módon új csődtörvény egyik kormányzati szándék alapján sem született.) A csődjog és a fizetésképtelenségi jog ugyanazt a fogalomrendszert takarja, ezért a továbbiakban felváltva használom a két fogalmat ugyanazon tartalommal.
2. A magyar csődjog rövid története
A kézikönyveknek nem feltétlenül kell történeti áttekintést adni, azonban a csődjogi szakkönyvekben, eseti döntésekben nagyon gyakran felbukkannak olyan régi fogalmak, amelyek ismerete egy mai jogalkalmazó számára szükséges. Ezért a kézikönyv kereteit nem túllépve, kifejezetten a magyar csődjog fejlődéséről röviden szólunk.
2.1. Az 1840. évi XXII. tc. előírásai
Az első komplex csődtörvényünk, az 1840. évi XXII. tc. a csődeljárás lefolytatását az adós fizetési tehetetlensége esetén engedte lefolytatni. A fizetési tehetetlenség azt jelentette, hogy a "közadós adósságai az ezek fedezésére szolgáló vagyontárgyak értékét" felülmúlták.[5] A törvénynek az volt az alapkoncepciója, hogy a csőd bekövetkeztével "az adós vagyona fölötti szabad rendelkezési jogát elveszti" (32. §), és ezzel - bár ezt kifejezetten nem mondta ki - a vagyon feletti rendelkezési jogot a hitelezők összességére ruházta át. Az egész eljárás erre az elvre épült fel.
A csődeljárás alanyai voltak a hitelezők egyenként és összességükben, az ideiglenes és a végleges tömeggondnok, a perügyelő, a csődválasztmány és a közadós. Az egész eljárás vezetője és ellenőrzője - bár ezt a törvény szintén nem tartalmazta kifejezetten - a csődbíróság volt.
- 41/42 -
2.2. Az 1881. évi XVII. tc. előírásai
1881-ben lépett hatályba az 1881. évi XVII. törvénycikk (Csődtc.), amely már klasszikus csődtörvénynek minősül, s melynek tervezetét dr. Apáthy István készítette el. Az 1881. évi XVII. tc. nem változtatta meg a korábbi csődtörvény azon rendelkezését, mely szerint a csődnyitás joghatálya az, hogy a közadós végrehajtás alá vonható összes vagyona tekintetében, melyet a csődnyitás idejekor bírt, és amelyhez a csőd tartama alatt jut, kezelési és rendelkezési jogát elveszti és, hogy e jog közvetve azokra a hitelezőkre megy át, akiknek követelései a csődnyitás idején már fennállottak.
2.2.1. A közönséges és a kereskedelmi csőd
A törvény megkülönböztette a közönséges és a kereskedelmi csődöt. Az utóbbi a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra vonatkozó külön szabályokat tartalmazta. A közönséges csőd megnyitásának feltétele volt annak valószínűsítése, hogy az adós tartozásai meghaladják vagyonát, a kereskedelmi csőd ezenfelül akkor is megállapításra került, ha az adós a fizetéseit megszüntette. (A mai törvényünk a korabeli kereskedelmi csődnek megfelelő szabályokat tartalmazza.)
Ha a hitelezők kérték a csődeljárás lefolytatását, igazolniuk kellett a fenti feltételek fennállását, ezen túlmenően azt, hogy
- az adósnak egynél több személyes hitelezője van,
- a követelés fennálló követelésnek tekinthető, továbbá azt, hogy
- a költségbiztosítékot letétbe helyezték (1932-től ennek összege 400 forint volt).
2.2.2. A csődvagyon
A csődnyitás két alvagyonra bontotta az adós vagyonát, a csődtömegre és a csődön kívüli tömegre. A csődtömegbe beletartozott az adós csődnyitáskor meglévő minden végrehajtás alól nem mentes vagyontárgya, továbbá amelyhez a csődnyitás után jutott. A csődtömegnek nincs külön jogalanyisága, nem jogi személy. A csődtömeg továbbra is a bukott személy vagyonköréhez tartozik, de felette a közadós a rendelkezési jogát a csődnyitással elveszti, ezt a jogot a továbbiakban a tömeggondnok gyakorolja. Minden más vagyon a csődön kívüli tömeg része volt.
2.2.3. Az eljárás alanyai
Az eljárás alanyai a közadós (vagyonbukott) és a hitelezők. A csődeljárás lebonyolításában közreműködtek: a csődbíróság, a csődbiztos, a tömeggondnok (helyettes tömeggondnok és külön gondnok) és a csődválasztmány.
- 42/43 -
A hitelezőknek két kategóriáját különböztette meg a törvény. A csődhitelezők akkor kaphattak kielégítést, ha szabályosan bejelentették a követelésüket. A bejelentés alá nem eső követelések háromfélék voltak: tömeghitelezők (a mai felszámolási költségnek megfelelő követeléssel rendelkezők), akik közvetlenül a csődtömeggel szemben szerezték a követelésüket, a visszakövetelésre és a külön kielégítésre jogosított (pl. zálogjoggal biztosított) hitelezők.
A csődbiztost a bíróság nevezte ki saját tagjai közül, a bíróság megbízottja volt. A csődbiztos vezette a tárgyalásokat és ellenőrizte azokat, akik a csődvagyont kezelték.
A tömeggondnokot a bíróság a saját területén működő gyakorló ügyvédek közül nevezte ki. Kinevezése minden, a csődvagyon kezelése során szükséges meghatalmazást pótolt, a rendes családapa gondosságával volt köteles eljárni, a bíróság elmozdíthatta és megbírságolhatta. Az eljárása során okozott kárért felelősséggel tartozott.
A csődválasztmány a csődhitelezők képviselete, amely a tömeggondnokot ellenőrizte, ugyanakkor támogatta az eljárása során. Az eljárás megindításakor a bíróság ideiglenes választmányt nevezett ki, amely addig működött, amíg a hitelezők a végleges választmányt meg nem választották.
A csődeljárás menete röviden a következő volt:
- A csődnyitás után azonnal zár alá vették a közadós vagyonát és leltárt készítettek, hogy megállapítsák az aktív vagyont.
- A passzívák megállapítása a hitelezői igények bejelentése után történt.
- A bíróság felszámolási tárgyalást tűzött ki, ahol megvitatták a követeléseket.
- Utolsó menetben a csődvagyont értékesítették és a hitelezők között felosztották, ezzel az eljárás befejeződött.
A vagyon felosztása meghatározott sorrend szerint történt. Ehhez a tömeggondnok felosztási tervet készített.
2.3. A csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás
Hamar kiderült, hogy a törvényben szabályozott eljárás túlságosan lassú, és egyáltalán nem olcsó, ezért 1915-ben bevezették a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást, amelyet a 4070/1915. ME számú rendelet szabályozott.
A két eljárás kizárta egymást, azaz a két eljárás egymás mellett, párhuzamosan nem folyhatott. A csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást csak az adós kezdeményezhette, ezzel egyben elhárította a csődeljárás megindításának lehetőségét. (Gyakorlatilag az eljárás megindításával az adós csődvédelmet kért a hitelezői ellen.)
A későbbi években a csődön kívüli eljárás vált általánossá. 1931-ben például a budapesti törvényszék előtt 94 csődöt nyitottak meg, ezzel szemben 691 kényszeregyezségi eljárást tettek folyamatba. Ezért írhatta Fehérvári Jenő a "Magyar Csődjog vázlata" című művében, hogy: "ma már nem a csődeljárás, hanem a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás tekinthető a megszorult adós hitelezőinek biztosítására.
- 43/44 -
A csődöt ma inkább mumusnak használják fel a hitelezők arra, hogy a megszorult adóst fizetésre, biztosítékadásra, vagy legalábbis csődön kívüli kényszeregyezségi ajánlat tételére szorítsák."[6]
2.4. A felszámolási eljárás
Az 1871. évi XXXVII. tc., az ún. kereskedelmi törvény szabályozta a felszámolási eljárást, amely a cég megszüntetésének azon formája volt, amikor az adósok elegendő vagyonnal rendelkeztek a hitelezők kielégítésére. A szabályozás a mai végelszámolásnak megfelelő rendelkezéseket tartalmazott.
A törvény 108. §-a kimondta, hogy a társaság feloszlása után, csőd esetét kivéve, felszámolásnak van helye, melynél, ha a felszámolói tiszttel a társak egyhangú megállapodása, vagy a társasági szerződésnél fogva egyes tagokat, vagy más személyeket nem bíztak meg, az összes tag vagy ezek törvényes képviselői, mint felszámolók működtek. Fontos okokból a társasági tagok egyikének indítványára a bíróság rendelhetett felszámolókat, ebben az esetben kívülálló személyeket is megbízhattak ezzel a feladattal.
A felszámoló feladata volt a folyó ügyletek befejezése, a kötelezettségek teljesítése, a követelések behajtása, egyezségkötés, végül a vagyon értékesítése és felosztása. Képviselték a társaságot bíróság előtt és bíróságon kívül, a társaság nevében egyezséget köthettek, és a függőben levő ügyek befejezése céljából új ügyleteket is köthettek.
3. Csődjog 1948 és 1986 között
A II. világháborút követő politikai események megpecsételték a csődtörvény sorsát is. A direkt tervutasításon alapuló gazdaságirányítási rendszernek nem volt szüksége a csődjog intézményére, a gazdálkodó szervezetek piaccal való kapcsolata ugyanis megszűnt. A pénzügyi nehézségek rendezése 1968-ig pénzügyminiszteri utasítások és leiratok útján történt.
Az új gazdasági mechanizmus 1968-as bevezetése magával hozta több jogszabály megjelenését e tárgykörben is. Az állami vállalatok veszteségrendezéséről szóló 3/1968. (I. 20.) PM rendelet, illetve a szövetkezetekre érvényes 25/1972. (VIII. 12.) PM rendelet és a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó 32/1972. (XI. 1.) PM rendelet közös jellemzője, hogy a gazdálkodó szervezetek felszámolását megelőzi a szanálás, a pénzügyi-gazdasági talpra állítási kísérlet.
Ezeket a jogszabályokat 1978-ban jelentősen módosították, de a felszámolást még az alapító szerv rendelte el a pénzügyminiszter egyetértésével, és ő jelölte ki a felszámolót. A felszámolási zárómérlegről, vagyonfelosztási javaslatról is az alapító döntött.[7]
- 44/45 -
A szabályozás jellemzője, hogy nem törvényben, hanem alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozták a csődjogi kérdéseket. A csőd szó használata nem volt kívánatos, ezért a csődeljárást felszámolási eljárásnak nevezték, ennek lefolytatásához nem vették igénybe a bírói utat. A felszámolást többségében a Pénzintézeti Központ végezte vagy ellenőrizte.
3.1. Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) szabályozási koncepciója
Jelentős változást hozott az 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ftvr.), amely a felszámolási eljárást a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe utalta, s kimondta, hogy a nemperes eljárás szabályai vonatkoznak rá. Közel 40 évi szünet után tehát ismét a bíróságok hatáskörébe került a csőd-, új nevén a felszámolási eljárás lefolytatása.
3.1.1. Az eljárás alanyai
Az Ftvr. hatálya a gazdálkodó szervezetekre (állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a pénzintézet, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság) terjed ki. Adósként csak ezek a szervek szerepelhettek az eljárásban.
Felszámolóként kezdetben csak a Pénzintézeti Központ, majd később több szervezet (Állami Fejlesztési Intézet, Budapest Holding, Első Hazai Vagyonkezelő Rt., "Conexus" Gazdálkodási és Pénzügyi Tanácsadó Rt., Investor Kereskedelmi Fejlesztési és Befektetés-tervezési Rt.) járt el.
3.1.2. A fizetésképtelenség szabályozása
A gazdálkodó szervezet felszámolását akkor lehetett elrendelni, ha tartósan fizetésképtelennek minősült. Akkor minősült tartósan fizetésképtelennek a gazdálkodó szervezet, ha hosszabb időn át a tartozásai meghaladták a vagyonát vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt. Kezdetben emiatt a bíróságnak hosszadalmas eljárás keretében kellett a fizetésképtelenség fennállását megállapítani. Az Ftvr. 1990. májusi módosítását követően már akkor is fizetésképtelennek minősült a gazdálkodó szervezet, ha a fizetéseit megszüntette. Ez a módosítás kibővítette azon szervezetek körét, amelyek ellen a fizetésképtelenségi eljárás megindítására sor kerülhetett.
- 45/46 -
4. A Cstv. hatálybalépése
1992. január 1-jén lépett hatályba az 1991. évi XLIX. törvény (több helyen IL. tv-nek írják, mivel a Magyar Közlönyben ilyen módon jelent meg) (Cstv.), amely egy törvényben szabályozta az újonnan bevezetett csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást.
Bevezették a kötelező csőd intézményét, ami azt jelentette, ha az adós nem tudta tartozásait 90 napon belül kiegyenlíteni, a vezető köteles volt a csődeljárást megindítani. Az eljárásban 90 nap + 30 nap haladékot (moratóriumot) kaphatott az adós a tartozásai kifizetésére, átütemezésére, a hitelezőkkel való egyezségkötés révén. Ha a csődeljárás sikertelen volt, az eljárás automatikusan átfordult felszámolási eljárássá.
A felszámolás feltételeit a bíróság csak formálisan vizsgálhatta. Akkor lehetett elrendelni a felszámolást, ha:
- elismert tartozását 60 napon belül nem fizette ki;
- a hitelező felszólítására 30 napon belül nem fizetett, anélkül, hogy vitatta volna a tartozást;
- az ellene folytatott végrehajtás eredménytelen volt;
- a csődegyezségben foglaltakat nem tartotta be.
Végül szabályozta a Cstv. a végelszámolási eljárást, részben párhuzamosan a Gt. szabályaival. A végelszámolás a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet megszűnésének módja volt. Az ezzel kapcsolatos eljárás a cégbíróságok hatáskörébe került, míg a csőd- és felszámolási ügyeket a megyei bíróság külön nem nevesített részlege intézte.
4.1. A Cstv. módosításai
A Cstv.-t közel száz törvény módosította, ezek felsorolása szükségtelen. A legfontosabb módosításokat ezért tartom fontosnak mégis megemlíteni, mert megkönnyíti a kézikönyv használatát. A kézikönyv 2014-es kiadása óta novellisztikus módosítás nem történt.
Az alapvető módosítások a következők:
Az I. Cstv. Novella: A Cstv. hatálybalépése után az akkor fennálló több ezermilliárd forintos körbetartozások miatt egy csődhullám vonult le, s 1993-ra megszűnt az a kényszer, ami indokolta volna a kötelező csőd intézményének fenntartását. Az 1993. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: I. Cstv. Novella) ezért jelentősen módosította a Cstv.-t. Megszűnt a kötelező csőd intézménye, s az eredménytelen csődeljárás nem fordult át automatikusan felszámolási eljárássá. Több ponton módosították a felszámolásra vonatkozó szabályokat is.
A II. Cstv. Novella: A következő nagyobb mértékű módosítás az 1997. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: II. Cstv. Novella), amely a csődeljárást kevésbé érintette, a felszámolásra vonatkozó szabályokat viszont több ponton módosította.
- 46/47 -
A III. Cstv. Novella: Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tette szükségessé a 2004. évi XXVII. törvény (a továbbiakban: III. Cstv. Novella) megalkotását. A törvény jelentősége miatt a III. Cstv. Novellának tekinthető, bár nem csak a Cstv.-t módosította. A törvény egyes pénzügyi tárgyú jogszabályok módosítását tartalmazza, s megalkotásának indokát az Unió irányelvei tették szükségessé.
A csődjog területén ezen túlmenően az 1346/2000/EK rendelet tette szükségessé a Cstv. módosítását. A Rendelet döntően nem egységes jogot alkotott, hanem kollíziós szabályokat tartalmaz, illetve azt szabályozza, hogy mennyiben és hogyan vonható eljárás alá az adósnak az Európai Közösség több tagállama között megoszló vagyona. A Cstv.-módosítás célja az volt, hogy az eljárás alá vont adós fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállamban megindított főeljárás és a telephely(ek) szerinti tagállam(ok)ban megindított területi eljárás(ok) közötti összhangot a Rendelet megfelelő közvetlen alkalmazása mellett a magyar jogszabályok is elősegítsék. A módosítás érintette a Cstv. 40. §-ában szabályozott megtámadási pereket, bevezette az ideiglenes vagyonfelügyelő intézményét, és még számtalan kisebb módosítást tartalmazott.
A IV. Cstv. Novella: A 2006. évi VI. törvény (a továbbiakban: IV. Cstv. Novella) megalkotására azért volt szükség, mert az új csődtörvény nem készült el az új gazdasági társaságokról és a cégeljárásról szóló törvénnyel egyidejűleg, s az új törvényi szabályozás összhangja érdekében kellett a Cstv.-t is módosítani. Több szövegpontosítás mellett a fizetésképtelenség feltételeinek megváltoztatása, a hitelező által benyújtható felszámolási kérelem feltételeinek pontosítása, a felszámolási költségeket érintő változtatások a legjelentősebbek.
V. Cstv. Novella: A 2009. évi LI. törvény (a továbbiakban: V. Cstv. Novella) teljesen újra írta a csődeljárás szabályait, bevezette az azonnali moratórium intézményét, a hitelezői igények bejelentéséhez regisztrációsdíj-fizetési kötelezettség társult, megnőtt a vagyonfelügyelő szerepe, végül a sikertelen csődeljárás automatikusan felszámolási eljárássá alakult.
A felszámolási szabályokban inkább pontosítások szerepelnek, a legfontosabb változás - melyet itt is meg kell említeni - az, hogy a hitelezőiigény-bejelentés jogvesztő határideje 180 napra rövidült.
A 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégről 2010. január 1-jén lépett hatályba, a hatálybalépés után bejegyzett egyéni cég esetében lehetőség van csőd- és felszámolási eljárás megindítására.
A 2011. évi CXV. törvény bevezette a nemzetgazdaságilag kiemelt gazdálkodó szervezet fogalmát és pontosította a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás szabályait. A törvény 2011. augusztus 4-én lépett hatályba.
2013. évi CCLII. törvény az új Ptk. hatálybalépésére figyelemmel módosította a Cstv. szabályait, a módosítás nem tekinthető novellisztikus jelentőségű módosításnak.
2014. évi XV. törvény a felszámolókra vonatkozó előírásokat módosította alapvetően.
- 47/48 -
5. Az 1346/2000/EK rendelet
Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Unióhoz. A csatlakozást megelőzően már évekkel megkezdődött jogharmonizációs tevékenység ellenére a csatlakozás időpontjában nagyon sok jogszabály-módosítás lépett hatályba. A csatlakozás után az EK normái közül az EK-rendeleteket átültetés nélkül is alkalmazni kell. Az EK-rendeletek közül a fizetésképtelenségi jogot az 1346/2000/EK rendelet érinti, ezért ennek legfontosabb rendelkezéseit ismerni kell.[8] "Az Európai Unió Bizottsága kezdeményezésére az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa a régi 1346/2000/EK rendeletet átdolgozta, s 2015. május 20-án meghozta (2015. június 5-én kihirdette) a - többségében - 2017. június 26-tól alkalmazandó 2015/848 rendeletet a fizetésképtelenségi eljárásokról (a továbbiakban: új Rendelet). Ez azt jelenti, hogy a 2017. június 26-át követően megindított fizetésképtelenségi eljárások esetén kell az új rendelkezéseket alkalmazni - néhány kivétellel -, az addig megindított eljárásokban azonban még a régi rendelet (1346/2000/EK) szabályai élnek" - írja Csőke Andrea a 2015-ben megjelent könyvében. Miután Csőke Andrea könyvének második, átdogozott kiadásában (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015.) mind a régi, mind az új Rendelet szövegét feldolgozta, ebben a kézikönyvben csak a jelenleg hatályos Rendelet legfontosabb intézményeit ismertetem.
5.1. Az EK-rendelet megalkotásának indoka
A vállalkozások tevékenységének egyre számosabb, több államra kiterjedő hatása van, az ilyen vállalkozások fizetésképtelensége a belső piac megfelelő működésére is hatással van, ezért volt szükség arra, hogy közösségi jogi aktus szabályozza a fizetésképtelen adósok vagyonával kapcsolatos intézkedések összehangolását.
A belső piac megfelelő működéséhez szükséges az olyan körülményeket elkerülni, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék (ún. "forum shopping").
Ezeket a célokat nemzeti szinten nem lehet megfelelő mértékben megvalósítani, és ezért indokolt a közösségi szintű fellépés. Az arányosság elvének megfelelően az EK-rendelet a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre korlátozódik, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. A rendelet előírásokat tartalmaz ezeknek a határozatoknak és az alkalmazandó jogszabályoknak az elismerésére vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek.
- 48/49 -
A rendelet megalkotói elismerték azt a tényt, hogy a jelentősen eltérő anyagi jogszabályok következtében nem célszerű egységesen, az egész Közösségre kiterjedő, egyetemes hatályú fizetésképtelenségi eljárásokat bevezetni. Az eljárás megindításának helye szerinti állam jogszabályainak feltétlen alkalmazása ilyen háttér nélkül gyakran nehézségekhez vezethet. Ez vonatkozik például a Közösségben hatályban lévő, biztosítékokról szóló jogszabályokra is, amelyek jelentősen eltérnek egymástól. Néhány esetben teljesen eltérőek egyes hitelezők fizetésképtelenségi eljárásban élvezett elsőbbségi jogai. A rendeletnek mindezeket két különböző módon kellett figyelembe vennie. Egyrészt rendelkezést kellett hoznia az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos különös szabályokra, a különösen jelentős jogok és jogviszonyok tekintetében (pl. dologi jogok és munkaszerződések). Másrészt az egyetemes hatályú fizetésképtelenségi főeljárások mellett engedélyeznie kellene az olyan nemzeti eljárásokat is, amelyek csak az eljárás megindításának helye szerinti államban lévő vagyontárgyakra terjednek ki.
5.2. A Brüsszeli Egyezmény és az EK-rendelet viszonya
Az EK-rendelet főszabályként kimondja, hogy a fizetésképtelen vállalkozások vagy más jogi személyek felszámolására, bírósági megállapodásokra, egyezségekre és hasonló eljárásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény hatálya alá. Ezt azért kellett kimondani, mert a brüsszeli rendelet is azt tartalmazza, hogy a csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra nem terjed ki a hatálya.[9]
Más megítélés alá esnek a fizetésképtelenséghez kapcsolódó egyedi eljárások, mint például a megtámadási keresetek vagy a vagyonfelügyelő felelősségével kapcsolatos ügyek. Még az EK-rendelet hatálybalépése előtt kialakult joggyakorlat azokat az egyedi eljárásokat zárta ki, amelyek szorosan a csőd- és felszámolási eljárás keretén belül maradtak, illetve közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származtak.[10]
- 49/50 -
JOGGYAKORLAT
C-339/07. sz. ügy: Az Európai Bíróság ítélete (Deko Marty Belgium)
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 2000. május 29-i 1346/2000. EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azon tagállam bíróságai, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították, joghatósággal rendelkeznek a valamely másik tagállamban létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező alperes ellen benyújtott, fizetésképtelenségre alapított megtámadási kereset elbírálására.
5.3. A főeljárás és a másodlagos eljárás megindítása
A rendelet lehetővé teszi, hogy abban a tagállamban indítsák meg a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja található. Ezeknek az eljárásoknak egyetemes hatályuk van, és céljuk az adós teljes vagyonának felölelése. Az érdekek sokféleségének védelme érdekében a rendelet lehetővé teszi a főeljárással párhuzamos másodlagos eljárások megindítását. Másodlagos eljárást abban a tagállamban lehet indítani, ahol az adós telephelye van. A másodlagos eljárás az adott államban lévő vagyontárgyakra korlátozódik. A "fő érdekeltségek központja" - COMI (centre of main interests) az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi, és ez harmadik személy részéről megállapítható. Olyan helyet jelent, amellyel az adós rendszeresen szoros kapcsolatban van, ahol sokféle kereskedelmi érdekeltsége koncentrálódik és ahol a vagyontömegének legnagyobb része van. Az érdekeltség lehet kereskedelmi, ipari, szakmai vagy gazdasági. Az elmélet és a gyakorlat a következő szempontokat tartja fontosnak:
- az adós vezetése naponta ezen a helyen történik és ez harmadik személyek számára is látható;
- az a hely, amellyel az adós rendszeresen szoros kapcsolatban van;
- az a hely, ahol az adós különféle kereskedelmi érdeke koncentrálódik;
- az a hely, ahol az adós vagyontömegének nagyobb része található;
- az a hely, ahol a fő adminisztratív, stratégiai és vezetési döntéseket meghozzák a pénzügyekkel és a társaság vezetésével kapcsolatban;
- az a hely, ahol az adós pénzügyeit szervezik;
- az a hely, ahol az adós javainak a túlnyomó többségével kapcsolatos szerződéseket készítették és tárgyalták;
- az a hely, ahol az adóst képviselő személyek az adós ügyeit naponta intézik. Ha az adós vezetése szakmai és kereskedelmi részre oszlik, a kereskedelmi részt kell ilyen helyként meghatározni;
- üzletek és épületek hiányában a COMI helyeként a vezető lakhelyét kell meghatározni;
- ha egy személy nem hivatalosan elismert képviselője az adósnak, de ténylegesen ő vezeti a társaságot és ez harmadik személy felé kideríthető, a COMI helyeként azt a helyet kell tekinteni, ahol az adós üzletét naponta vezetik.[11]
- 50/51 -
A rendeletet csak azokra az eljárásokra kell alkalmazni, amelyek esetében az adós fő érdekeltségeinek központja a Közösségben található.

JOGGYAKORLAT
C-396/09. sz. ügy: Az Európai Bíróság 2011. október 20-i ítélete az Interedil Srl. felszámolási ügyében.
1. Az uniós jogba ütközik, ha a nemzeti bíróságot olyan nemzeti eljárásjogi szabály köti, amely alapján magasabb szintű nemzeti bíróság megállapításai rá nézve kötelezőek, és úgy tűnik, hogy a magasabb szintű bíróság megállapításai nem felelnek meg a Bíróság által értelmezett uniós jognak.
2. Az adós "fő érdekeltségei központjának" a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalmát az uniós jog alapján kell értelmezni.
3. Az adós társaság fő érdekeltségei központjának meghatározása során az 1346/2000 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második mondatát a következőképpen kell értelmezni:
- az adós társaság fő érdekeltségei központját a társaság központi ügyintézési helye alapján kell meghatározni, amennyiben azt objektív és harmadik személyek részéről megállapítható körülmények támasztják alá. Abban az esetben, ha a társaság irányító és ellenőrző szervei a társaság létesítő okirat szerinti székhelyén találhatók, és e társaság tekintetében az ügyvezetési döntéseket harmadik személyek részéről megállapítható módon ezen a helyen hozzák, nem dönthető meg az e rendelkezésben foglalt vélelem. Abban az esetben, ha a társaság központi ügyintézésének helye nem a társaság létesítő okirat szerinti székhelyén található, az, hogy a társaság vagyoni eszközökkel rendelkezik, és az ezekre vonatkozó pénzügyi tevékenységekkel kapcsolatban szerződéseket kötött a társaság létesítő okirat szerinti székhelyétől eltérő tagállamban, csak azzal a feltétellel tekinthető elegendőnek e vélelem megdöntéséhez, ha az összes releváns körülmény átfogó vizsgálata alapján kijelenthető, hogy harmadik személyek részéről megállapítható módon az említett társaság tényleges irányítási és ellenőrzési központja, valamint érdekeltségei kezelésének központja a másik tagállamban található.
- ha pedig az adós társaság létesítő okirat szerinti székhelyének áthelyezésére a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása előtt kerül sor, azt kell vélelmezni, hogy a társaság új létesítő okirat szerinti székhelyén van a fő érdekeltségeinek központja.
C-341/04. sz. ügy: Az Európai Bíróság 2006. május 2-i ítélete az Eurofood IFSC Ltd-t érintő fizetésképtelenségi eljárás során felmerült kérdésekben.
Ha az adós egy leányvállalat, és az anyavállalat és a leányvállalat létesítő okirat szerinti székhelye két különböző tagállamban található, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EGK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második mondatában megfogalmazott vélelem, amely szerint a leányvállalat fő érdekeltségeinek központja abban a tagállamban van, ahol a létesítő okirata szerinti székhelye található, csak akkor megdönthető, ha objektív és harmadik személyek által megállapítható tényezők egy attól eltérő tényleges helyzet megállapítását teszik lehetővé, mint amit a létesítő okirat szerinti székhely elhelyezkedése tükröz. Ez a helyzet áll fenn egy olyan társaság esetén, amely nem végez semmiféle tevékenységet azon tagállam területén, ahol a székhelye található. Ugyanakkor, amennyiben egy társaság azon tagállam területén végzi tevékenységét, ahol a székhelye található, azon tény, hogy a gazdasági döntéseit egy másik tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat ellenőrzi, vagy ellenőrizheti, nem elégséges a hivatkozott rendeletben rögzített vélelem megdöntéséhez.
ÍH 2008.79.
Több tagállamban is érdekeltséggel rendelkező fizetésképtelen adósnak a különböző tagállamokban lévő vagyonára, illetve az azzal kapcsolatos eljárásra nézve alkalmazandó jog meghatározásánál annak van jelentősége, hogy indult-e vele szemben az 1346/2000/EK rendelet hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárás, és mikor.
- 51/52 -
Ha a fizetésképtelenségi eljárás megindítása megelőzi a más tagállamban levő vagyontárgyat érintő peres eljárás kezdeményezését, ez utóbbi ügyben is a fizetésképtelenségi eljárás államának joga szerint kell eljárni (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.010/ 2008/2. szám).
5.4. A másodlagos eljárás
Ha egy tagállam bírósága főeljárást indít, amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a telephely szerinti illetékes bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat anélkül, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák. Hatásuk az adósnak ennek a másik tagállam területén lévő vagyontárgyaira korlátozódik. A másodlagos eljárásra alkalmazandó jogszabályok annak a tagállamnak a jogszabályai, amelynek területén belül a másodlagos eljárást megindítják.
Másodlagos eljárás megindítását kérheti:
- a főeljárás felszámolója;
- bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a jogszabályai szerint, amelynek a területén belül a másodlagos eljárás megindítását kérik.
Ha annak a tagállamnak a jogszabályai, ahol a másodlagos eljárás megindítását kérelmezik, megkövetelik, hogy az adós vagyona legyen elegendő az eljárás költségeinek és kiadásainak teljes vagy részleges fedezetére, a bíróság az ilyen kérelem kézhezvételekor kérheti, hogy a kérelmező fizessen előleget a költségekre, vagy nyújtson megfelelő biztosítékot.
A helyi érdekek mellett a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás egyéb célokat is szolgálhat. Olyan esetek is felmerülhetnek, amikor az adós vagyona túl összetett ahhoz, hogy egy egységként lehessen kezelni, vagy a vonatkozó jogrendszerek eltérései olyan nagyok, hogy nehézségek keletkezhetnek, ha az eljárást megindító állam jogszabályainak hatályát kiterjesztik olyan más államokra, ahol a vagyontárgyak találhatók. Ezért a főeljárás felszámolója másodlagos eljárás megindítását kérheti, ha a vagyon hatékony kezelése ezt igényli.
A fizetésképtelenségi főeljárások és a másodlagos eljárások azonban csak az egyidejűleg folyamatban lévő valamennyi eljárás összehangolása esetén járulhatnak hozzá a teljes vagyon hatékony értékesítéséhez. Ennek legfőbb feltétele az, hogy a különböző felszámolóknak szorosan együtt kell működniük, különösen a megfelelő mennyiségű információ cseréjében. A fizetésképtelenségi főeljárás meghatározó szerepének a biztosításához az ilyen eljárás felszámolója számára különböző lehetőségeket kell biztosítani az egyidejűleg folyamatban lévő másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokba való beavatkozásra. Például fizetőképesség helyreállítását célzó tervet vagy egyezséget kell tudnia javasolni, vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárások tárgyát képező vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztését kérni.
- 52/53 -
JOGGYAKORLAT
BH 2010.156.
II. A másodlagos felszámolási eljárást megszüntető jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadható [1952. évi III. törvény 270. § (3) bekezdés, 157. § a) pont, 130. § (1) bekezdés a) pont, 1991. évi XLIX. törvény 6. § (3) bekezdés, 25. § (3) bekezdés].
ÍH 2008.122.
I. Másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításához az szükséges, hogy a másik tagállam területén az adós telephellyel rendelkezzen. E körülményt a felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell.
II. A telephely fogalma feltételez egyfajta állandóságot és olyan minimális szervezettséget, amelynek következtében kívülállók számára is felismerhetővé válik az adós működése. Nem ad alapot a telephely megállapítására és a másodlagos eljárás lefolytatására pusztán az a körülmény, hogy az adós belföldi székhelyű cégekben részesedéssel rendelkezett, és Magyarországon bankszámlát nyitott.
Az indokolásból: "Az első fokon eljárt bíróság a 2007. január 8-án előterjesztett hitelezői kérelemre a 4. sorszámú végzésével rendelte el az adóssal szemben a felszámolási eljárást Magyarországon másodlagos eljárásként az 1346/2000/EK rendelet (a továbbiakban: EK r.) alapján, mely ügyben felszámolóként a Cs. Kft.-t jelölte ki.
A fentiekből következően ahhoz, hogy egy adóssal szemben egy tagállam területén másodlagos fizetésképtelenségi eljárás induljon, szükséges, hogy a másik tagállam területén telephellyel rendelkezzen. Mivel pedig az EK r. 28. cikke értelmében a másodlagos eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos eljárást megindítják, így az elsőfokú bíróságnak a határozatának meghozatalánál az EK r. előírásain kívül figyelemmel kellett lennie az irányadó magyar jogszabályi rendelkezésekre is, vagyis az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) előírásaira.
A telephely fogalmát az EK r. megszorító értelmezésben ugyan, de egyértelműen definiálja. Az EK r. 2. cikk h) pontjában meghatározott fogalom feltételez egyfajta állandóságot, és olyan minimális szervezettséget, illetve szervezeti keret jelenlétét, melynek következtében a gazdasági élet más szereplői számára is érzékelhetővé és felismerhetővé válik az adós működése. Tehát nem elegendő alkalomszerűen végezni a tevékenységet, hanem annak huzamosabb időtartamot elérő, emberi erőforrással és termékekkel való működése is szükséges. A gazdasági tevékenység személyek és vagyoni értékek együttes meglétét, azok nem átmeneti jellegű működését feltételezi. Ha az adósnak az érintett tagállamban - ahogy ez a jelen ügyben is megvalósult - csak bankszámlája, vagy letétbe helyezett pénzvagyona van, úgy ez a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az EK r. 2. cikk h) pontja szerinti feltételeket nem valósítja meg.
Mint arra az adós nevében eljáró főeljárásbeli felszámoló is helyesen hivatkozott, az, hogy az adós tulajdonjogot szerzett különböző vállalkozásokban, melyek külön, az adóstól függetlenül gazdálkodtak, illetőleg szerződéseket kötött, továbbá számlát vezetett pénzintézeteknél, nem elegendő a telephely meglétének az igazolására. Úgyszintén nem igazolja a telephely fennállását a részvényvásárlás sem, ugyanis a rendelet értelmében megkívánt telephely igazolásához azt is bizonyítani kell, hogy a telephelyként nevezett működési helyen konkrét tevékenység, munkavégzés folyik.
Úgyszintén nem alkalmas a raktár bérlésének bizonyítására becsatolt angol nyelvű dokumentum sem a kérelmezői állítás alátámasztására. Azon túl, hogy a hivatkozott okirat tekintetében a peres eljárás során kétely is felmerült, a benne foglaltak csupán azt igazolják, hogy a "B." MGTSZ - vagyis a jelen eljárásban nem szereplő harmadik személy - a saját telephelyén árut tárolt 1998. évben egy további, a jelen eljárásban nem szereplő társaság részére.
Mivel pedig a kérelmező a másodfokú bíróság felhívására sem igazolta, hogy az általa hivatkozott, de konkrétan meg nem jelölt telephelyen az adós milyen formában, mennyi ideig, milyen rendszerességgel tevékenykedett, illetve milyen tevékenységet végzett és kit/kiket foglalkoztatott, így a telephely léte, működése sem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel tehát a kérelmező által előadottak nem igazolják az adós EK r. 2. cikk h) pontja szerinti telephellyel való rendelkezését.
- 53/54 -
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az eljárást a Cstv. 25. § (3) bekezdése alapján megszüntette" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.856/2008/2. szám).
5.5. A területi eljárás
Abban a tagállamban, ahol az adós telephelye található, a fizetésképtelenségi főeljárás megkezdése előtt a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtása jogának azokra a helyi hitelezőkre és a helyi telephelynek azokra a hitelezőire, illetve azokra az esetekre kell korlátozódnia, amelyeknél nem indítható meg a főeljárás annak a tagállamnak a jogszabályai szerint, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja van. Ennek a korlátozásnak az az oka, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni azoknak az eseteknek a számát, amelyekben a területi fizetésképtelenségi eljárást még a fizetésképtelenségi főeljárás előtt kérik. A fizetésképtelenségi főeljárás megindítását követően a területi eljárás másodlagossá válik. Ezt a bíróságnak ki kell mondania, azaz át kell alakítani a területi eljárást másodlagos eljárássá.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2009.139.
Ha az Európai Unió tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezetnek magyarországi fióktelepe van, fizetésképtelenség esetén nem a fióktelep, hanem az "anyacég" ellen indított területi eljárásnak van helye, melyre a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.242/2009/4. szám). (Indokolással együtt megtalálható a II. Fejezet 6.1.1. pontnál.)
5.6. A Rendelet hatálya
5.6.1. Tárgyi hatály
A rendeletet fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós részleges vagy teljes vagyonlefoglalását és a felszámoló kijelölését foglalják magukban.
A rendelet alkalmazásában a "felszámolási eljárás" elnevezésétől függetlenül olyan fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós vagyonának értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel vagy a fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárult, vagy amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le.
A fizetésképtelenséget megállapító "határozat" a fizetésképtelenségi eljárás megindítása vagy a felszámoló kijelölése vonatkozásában az ilyen eljárás megindítására vagy a felszámoló kijelölésére felhatalmazott valamely bíróság határozata.
- 54/55 -
JOGGYAKORLAT
C-341/04. sz. ügy: Az Európai Bíróság 2006. május 2-i ítélete az Eurofood IFSC Ltd fizetésképtelenségi eljárása során felmerült kérdésekben.
Az 1346/2000 EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében azon jogi aktus tekintendő a "fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatnak", amelyet a rendelet A. mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének megindítására irányuló és az adós fizetésképtelenségére alapított kérelem alapján valamely tagállam bírósága hozott, amennyiben e határozat az adós vagyonának lefoglalásával és a hivatkozott rendelet C. mellékletében feltüntetett felszámoló kinevezésével jár. E vagyonlefoglalás magában foglalja azt is, hogy az adós a vagyona feletti rendelkezési jogot is elveszti.
5.6.2. Személyi hatály
Az EK-rendeletet az összes fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedő vagy magánszemély. Időközben megjelent Magyarországon a természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló 2015. évi CV. törvény (Are. tv.), amely nem szerepel az EK-rendelet mellékletében, de várható ennek szerepeltetése a közeljövőben, ezért a régi és az új Rendelet alkalmazása természetes személyek esetében is elkerülhetetlen lesz.[12]
Harmadik személy számára pénzeszközöket és értékpapírokat kezelő biztosítókra, hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra, valamint kollektív befektetési formára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak a rendelet hatálya alá, mert ezekre különleges megállapodások vonatkoznak, és a nemzeti felügyeleti hatóságok rendkívül széles körű felhatalmazással rendelkeznek a beavatkozásra.
5.6.3. Nemzetközi joghatóság
A rendeletben rögzített joghatósági szabályok csak nemzetközi joghatóságot hoznak létre, azaz kijelölik azt a tagállamot, amelynek bíróságai fizetésképtelenségi eljárást indíthatnak. Adott tagállamon belüli illetékességet a tagállam nemzeti jogszabályai határozzák meg.
A tagállamok bíróságainak azon a területen, ahol az adós fő érdekeltségei találhatók, hatáskörrel kell rendelkezniük a fizetésképtelenségi eljárás megindítására. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell tekinteni a fő érdekeltségek központjának.[13]
Ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik hatáskörrel az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is.
- 55/56 -
Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak, azaz minden további eljárás másodlagos eljárásnak minősül. Ezeknek az utóbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük.
5.6.4. A határozatok elismerése
A rendeletnek rendelkeznie kellett a hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárások megindítására, lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokról, továbbá a közvetlenül az ilyen fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatban hozott határozatok azonnali elismeréséről. Az automatikus elismerés ezért azt jelenti, hogy az eljárás megindítása szerinti állam jogszabályainak az eljárásra gyakorolt hatásai az összes többi tagállamra kiterjednek. A tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerésének a kölcsönös bizalom elvén kell alapulnia. Az el nem ismerés okait ennek érdekében a szükséges minimumra kell csökkenteni. Ennek alapján kell megoldani minden egyéb olyan vitát, amelyben két tagállam bírósága egyaránt illetékesnek tartja magát a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására. Az eljárást elsőként megindító bíróság határozatát a többi tagállamnak el kell ismernie, és nem áll jogukban a bírósági határozatot vizsgálni. Ennek ellenére több esetben előfordult, hogy a tagállamok között vita keletkezett abban a kérdésben, hogy melyik államban megindított eljárást kell főeljárásnak tekinteni. (A Parmalat cégcsoport felszámolásánál Nagy Britannia és Olaszország között alakult ki vita.)
Miután az EK-rendelet ismerete ma már rendkívül fontos, ezért a mellékletben a még hatályos Rendeletet teljes terjedelmében közlöm. Egyéb, a rendelettel kapcsolatos információkat (főeljárás, területi eljárás stb.) az egyes jogintézményeknél lehet megtalálni.

JOGGYAKORLAT
C-341/04. sz. ügy: Az Európai Bíróság 2006. május 2-i ítélete az Eurofood IFSC Ltd. ügyében
Az 1346/2000 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy tagállam bírósága által indított fizetésképtelenségi eljárást a többi tagállam bíróságainak el kell ismernie anélkül, hogy az eljárást megindító tagállami bíróság hatáskörét felülvizsgálhatnák.
Az 1346/2000 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében azon jogi aktus tekintendő a "fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatnak", amelyet a rendelet A. mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének megindítására irányuló és az adós fizetésképtelenségére alapított kérelem alapján valamely tagállam bírósága hozott, amennyiben e határozat az adós vagyonának lefoglalásával és a hivatkozott rendelet C. mellékletében feltüntetett felszámoló kinevezésével jár. E vagyonlefoglalás magában foglalja azt is, hogy az adós a vagyona feletti rendelkezési jogot is elveszti.
Az 1346/2000 rendelet 26. cikkét úgy kell értelmezni, hogy bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését, ha az eljárás megindításáról szóló határozatot az eljárásban érintett személy meghallgatáshoz való alapvető jogának nyilvánvaló megsértésével hozták.
- 56/57 -
II. Fejezet - Általános rendelkezések
6. A törvény által szabályozott eljárások
Cstv. 1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást.
(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.
(3) A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.
(4)
2006. július 1-jéig hatályos törvényszöveg még a végelszámolás szabályait is tartalmazta. Ezek a szabályok jelenleg a 2006. évi V. törvényben (Ctv.) találhatók. Az általános rendelkezésből kiderül, hogy a fizetésképtelen vagy fenyegető fizetésképtelenségi helyzetben lévő cégek reorganizációjának és felszámolásainak szabályait a jelenleg hatályos csődtörvény ún. "kétbemenetelű" eljárásban szabályozza, azaz külön eljárás a csődeljárás és külön eljárás a felszámolási eljárás. A két eljárás között annyiban van átjárás, hogy a sikertelen csődeljárást követően a felszámolási eljárás hivatalból megindul, külön kérelem nélkül.
6.1. A törvény személyi hatálya
Cstv. 2. § (1) E törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki.
(2)-(3)
(4) E törvénynek a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4a) E törvényt a biztosító egyesületekre akkor kell alkalmazni, ha a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény másképp nem rendelkezik.
(5) Az egyesületekre és az alapítványokra e törvényt akkor kell alkalmazni, ha az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény másképpen nem rendelkezik.
- 57/58 -
A törvény 2. §-a a személyi hatály kérdését rendezi, arra ad választ, hogy ki ellen indíthatók az eljárások. A csődeljárás megindítása iránti kérelmet 2012. március 1-jétől ismételten csak az adós gazdálkodó szerv terjesztheti elő, a felszámolási eljárás megindítását bárki (magánszemély, gazdálkodó szervezet, társadalmi szerv stb.) kérheti, illetve bizonyos esetekben hivatalból indul a felszámolási eljárás. A törvény 3. § (1) bekezdés c) pontja tételesen felsorolja azokat a gazdálkodó és egyéb szervezeteket, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. A jogalkotás kissé következetlen, amikor egyes szervezetekre vonatkozó előírásokat a 2. §-ban helyezett el.
2012. január 1-jétől jelentősen kibővült azon szervezetek köre, akik ellen csőd- és felszámolási eljárás indítható. Idetartoznak az egyesületek és az alapítványok.
6.1.1. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó 1997. évi CXXXII. törvény 19-22. §-a szabályozza a fizetésképtelenség esetén követendő eljárást. A közzétett döntésekből látható, hogy a Fővárosi Ítélőtábla értelmezése szerint az Unióban bejegyzett gazdálkodó szervezet fióktelepe esetén az "anyacég" ellen kell területi eljárást indítani Magyarországon, más államban bejegyzett vállalkozás esetére vonatkoznak a fióktelep felszámolására vonatkozó szabályok. Az előbbi esetben a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel, az utóbbi esetben a fióktelep szerint illetékes törvényszék jár el. Az előírásokat a 2011. évi CCI. törvény módosította.

19. § (1) A külföldi vállalkozás ellen külföldön kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás (csőd-, felszámolási, illetve azokkal egy tekintet alá eső eljárás) megindítását a fióktelepnek a cégbíróságnál a külföldi eljárás megindításától számított tíz napon belül be kell jelentenie, s egyidejűleg a Cégközlönynél közlemény megjelentetését kell kezdeményeznie. Ebben tájékoztatást kell adnia arról, hogy a hitelezők külföldön - az ott megindult eljárásban - milyen módon érvényesíthetik követeléseiket.
(2) A külföldi vállalkozás ellen külföldön kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárás a magyarországi fióktelepre nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében, továbbá a Tanácsnak a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletében foglaltak szerint terjed ki.
(3) Ha a külföldi vállalkozás ellen külföldön - személyes joga alapján indított - fizetésképtelenségi eljárás a (2) bekezdésben említett nemzetközi szerződés, illetve viszonosság hiányában a fióktelepre nem terjed ki, vagy az 1346/2000/EK rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, a fióktelep bejegyzésének helye szerinti törvényszék - a cégbíróság értesítése alapján (az 1346/2000/EK rendelet hatálya alá eső eljárásokban pedig a külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban eljáró felszámoló értesítése alapján) - hivatalból rendeli el a fióktelep felszámolását.
(4) A fióktelep felszámolására irányuló eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) I., III. és IV. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni 22. § és az 1346/2000/EK rendelet szerinti eltérésekkel. Az eljárás befejeződése után fennmaradó vagyonnal a külföldi vállalkozás, illetve a külföldi fizetésképtelenségi eljárásban eljáró - a vállalkozás vagyonával kapcsolatosan jognyilatkozatok tételére jogosult - felszámoló rendelkezik.
20. § (1) Ha a külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelep útján folytatott vállalkozási tevékenységével összefüggésben fizetésképtelenné válik, és a fizetésképtelenségi eljárásokra nézve a külföldi vállalkozás államával nincs nemzetközi szerződés vagy viszonossági gyakorlat, a hitelezők a fióktelep felszámolását kérhetik a fióktelep bejegyzése szerinti törvényszéktől.
- 58/59 -
Az eljárásra a Cstv. I., III. és V. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni a 22. § szerinti eltérésekkel. A felszámolási eljárást a bíróság megszünteti, ha a külföldi vállalkozás vagy a fióktelep az eljárásban bejelentett hitelezői igények kielégítésére biztosítékot nyújt.
(2) Az eljárás befejeződése után fennmaradó vagyonnal a külföldi vállalkozás az általános szabályok szerint rendelkezik.
21. § (1) A 19. § (4) bekezdése és a 20. § szerinti eljárás akkor is kezdeményezhető, illetve abban hitelezőként igény akkor is előterjeszthető, ha hitelező a követelését érvényesíti a külföldi vállalkozás ellen külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban.

JOGGYAKORLAT
EBH 2003.879.
Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének felszámolására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó speciális körülmények.
Az indokolásból: "A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször mód. Cstv.) 2. §-ának (4) bekezdése értelmében e törvénynek a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezései a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az 1997. évi CXXXII. törvény 19. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik: a fióktelep felszámolására irányuló eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény I., III. és IV. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni a 22. § szerinti eltérésekkel. A 22. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában. A törvényhely (2) bekezdése pedig kimondja: a fizetésképtelenség megállapításának akkor van helye, ha a) a külföldi vállalkozás illetve a fióktelep a nem vitatott vagy elismert - (1) bekezdés szerinti - tartozást az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy b) a vele szemben Magyarországon lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. Az adott ügyben - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg -, a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelméről történő bírósági értesítést az adós a tértivevény szerint 2001. január 19-én vette át. A hitelező által sem vitatottan az adós ezt megelőzően, a 2000. november 15-én kelt, majd december 15-én kelt leveleiben a követelést vitássá tette. A fellebbezéshez csatolt, 2000. október 16-i, október 31-i, valamint augusztus 17-i levelek - ellentétben a fellebbezésben írtakkal - nem tartalmaznak a követelésre vonatkozó nyilatkozatot.
Mindezekre tekintettel a hitelező követelése nem felel meg az 1997. évi CXXXII. törvény 22. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak. A felek jogvitájának elbírálására nem a fizetésképtelen adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetését célzó, felszámolási nemperes eljárást foganatosító bíróság, hanem az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező perbíróság jogosult" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.31.002/2001. szám).
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2003/1. számában)
BDT 2011.2607.
A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe fő szabályként jogképes és perképes, azonban az EGT-államban székhellyel rendelkező külföldi hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepének nincs jogképessége és perképessége.
ÍH 2009.139.
Ha az Európai Unió tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezetnek magyarországi fióktelepe van, fizetésképtelenség esetén nem a fióktelep, hanem az "anyacég" ellen indított területi eljárásnak van helye, melyre a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel.
- 59/60 -
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban döntése a jogszabályoknak nem megfelelő. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2. § (4) bekezdése értelmében e törvénynek a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 20. § (1) bekezdése szerint, ha a külföldi vállalkozás a magyarországi fióktelep útján folytatott vállalkozási tevékenységével összefüggésben fizetésképtelenné válik, és a fizetésképtelenségi eljárásokra nézve a külföldi vállalkozás államával nincs nemzetközi szerződés vagy viszonossági gyakorlat, a hitelezők a fióktelep felszámolását kérhetik a fióktelep bejegyzése szerinti megyei bíróságtól. Az eljárásra a Cstv. I., III. és V fejezetében foglaltakat kell alkalmazni a 22. § szerinti eltérésekkel. A felszámolási eljárást a bíróság megszünteti, ha a külföldi vállalkozás vagy a fióktelep az eljárásban bejelentett hitelezői igények kielégítésére biztosítékot nyújt. A 22. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, a 19. § (4) bekezdése és a 20. § szerinti eljárásban adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában.
A fióktelep önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, csupán a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a felföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek [2. § b) pont].
A Tanács 1346/2000/EK Rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról (Rendelet) rendelkezik azokban az ügyekben, ahol az adós fő érdekeltségének központja a Közösségben található).
Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján az adott ügyben adósnak a külföldi vállalkozást kell tekintetni, azaz a fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárást nem a fióktelep, hanem az adós gazdálkodó szervezet ellen kell megindítani.
A fióktelep felszámolását a hitelezők akkor kérhetik, ha a fizetésképtelenségi eljárásokra a külföldi vállalkozás államával nincs nemzetközi szerződés vagy viszonossági gyakorlat. Az adott ügyben van, ugyanis a külföldi vállalkozás Romániában bejegyzett cég, s Románia, akárcsak Magyarország, az Európai Unió tagállama.
Ha az Európai Unióban bejegyzett gazdálkodó szervezetnek Magyarországon van telephelye (fióktelepe), akkor területi eljárás megindításának van helye az adós gazdálkodó szervezet ellen. Erre az eljárásra a Fővárosi Bíróságnak van kizárólagos illetékessége [Cstv. 6. § (2) bekezdés]. Ha azonban nem Európai Unió államában bejegyzett vállalkozás fióktelepéről van szó, és nincs egyéb nemzetközi szerződés és viszonosság sem, akkor a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjának meghatározása alapján Magyarországon a külföldi vállalkozásnak minősülő adóssal szemben nem, csupán a fióktelep ellen indulhat eljárás. Ezen felszámolási eljárásra az általános szabályok alapján a fióktelep szerinti megyei (fővárosi) bíróság az illetékes.
Az adott esetben, konkrét tényállás mellett irányadók a Rendelet 3. cikk (2), (4) bekezdés b) pontjának rendelkezései, melyek a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkoznak.
A fentiek szerint az adós alappal hivatkozott arra, hogy a fióktelep felszámolásának elrendelésére nincs mód, ilyen esetben a külföldi vállalkozás ellen területi eljárás kezdeményezésére van lehetőség a Fővárosi Bíróság előtt" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.242/2009/4. szám).
Fpkf.I.30.378/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi kereskedelmi képviseleteire a Cstv. személyi hatálya nem terjed ki. A jogalkotó csak a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei vonatkozásában szabályozta a fizetésképtelenség esetén követendő eljárást.
- 60/61 -
6.1.2. A biztosítóegyesület
A biztosítókra vonatkozó 2003. évi LX. törvény 2009. évi CL. törvénnyel történt módosítása során a biztosító egyesület is felszámolható lett, azonban a Cstv. taxatív felsorolásában nem szerepelt. Ezt a hiányt pótolta a 2011. évi Módtv., amikor a 2. §-ban kiterjesztette ezen szervezetekre is a törvény hatályát. Időközben a 2003. évi LX. törvényt hatályon kívül helyezte a 2014. évi LXXXVIII. törvény, ennek felszámolási vonzatú rendelkezéseit a biztosítókra vonatkozó rendelkezések között tárgyaljuk.
6.1.3. Az egyesületekre, alapítványokra vonatkozó előírások
2012. január 1-jétől az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) II. fejezetében foglaltak szerint az alapítványok és egyesületek ellen csőd-, illetve felszámolási eljárások folytathatók le. Ezzel egy régóta húzódó probléma oldódik meg, a gazdálkodási tevékenységet is folytatható alapítványok és egyesületek megszűnése esetére ugyanis a hitelezők nem részesültek kellő védelemben. Az új szabályok alapján tehát nem csak a sportegyesületek felszámolására kerülhet sor. A Civil tv. indokolása szerint az egyesülési jogra vonatkozó szabályozás több szempontból is újításra szorult. Az új törvény az egyesülési jog gyakorlásának lehetőségét szélesebben értelmezi, a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen kiterjeszti.
A törvényt a 2013. évi CCXIII. törvény módosította, a módosítás érintette a csőd- és felszámolási eljárásokat.[14]
Jelentős változás, hogy a nem működő, illetve megszűnt civil szervezeteket a bíróság törli a nyilvántartásából. Ezt szolgálja a csőd-, a felszámolási, valamint a végelszámolási eljárás rendelkezéseinek - a gazdasági társaságok analógiájára - civil szervezetekre való alkalmazása is. A Civil tv. hatályba léptető rendelkezései között nincs előírás arra nézve, hogy az új előírások a korábban létesített szervezetekre is kiterjednek vagy sem. A Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói megbeszélésen ebben a kérdésben a következő egységes álláspont alakult ki:
- 61/62 -
"A hatályba léptető rendelkezések nem szólnak arról, hogy a már bejegyzett, vagy csak az ezt követően létrejövő civil szervezetek ellen kezdeményezhetők csőd- és felszámolási eljárások, ezért - eltérő szabályozás hiányában - a 2012. január 1-jén már létező, illetve ezt követően létrejövő alapítványok és egyesületek ellen kezdeményezhetők ezek az eljárások.[15]"
6.1.3.1. A civil szervezet fogalma
Az új szabályozás alapján eldöntendő kérdés, hogy pontosan mely szervezetekre terjed ki a törvény hatálya. A Civil tv. 2. §-a a civil szervezet fogalmát az alábbiak szerint adja meg:

6. Civil szervezet
a) a civil társaság,
b) a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület - a párt, a szakszervezet és a kölcsönös biztosító egyesület kivételével -,
c) a közalapítvány és a pártalapítvány kivételével - az alapítvány.

A Civil tv. 2013. évi CCXIII. törvénnyel történt módosított 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy az egyesület az egyesülési jog alapján létrehozott szervezet, amelynek különös formáira: a szövetségre, a pártra, a szakszervezetre, továbbá a külön törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző egyesületekre a törvény az egyesületre vonatkozó rendelkezésektől eltérő szabályokat állapíthat meg. Az egyesület (különös formájú egyesület) nevében nem kell feltüntetni az egyesület típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést; egyesület (különös formájú egyesület) létrehozható és működtethető olyan elnevezéssel is, melyben a szövetség vagy az egyesülési jog gyakorlására utaló egyéb kifejezés szerepel.
A szövetség olyan egyesület, amely két tag részvételével is alapítható, működtethető. A szövetség tagja egyesület, alapítvány, egyéb jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagy civil társaság lehet; szövetség tagja természetes személy nem lehet.
A 2013. évi CCLII. törvény 89. §-a a pártok felszámolásáról külön rendelkezéseket tartalmaz, ennek figyelembevételével a civil társaságokra (rPtk. 578/J. §, 2011. évi CLXXV. törvény 5/A. §) nem vonatkozik a felszámolásra vonatkozó rendelkezés. Felszámolható az egyesület, az alapítvány, az egyesület különös formáiból a szövetség, a szakszervezet, a külön törvény hatálya alá tartozó tevékenységet végző egyesület, például a 2011. évi CCVI. törvény által szabályozott vallási egyesületek. A szakszervezet tekintetében közlöm a Kúria vonatkozó döntését, s kiemelem, hogy 2014. március 15-e után ellene már nem indítható felszámolási eljárás.
A fenti szervezetek csődeljárására a törvény nem állapít meg speciális szabályokat, a felszámolási eljárás során azonban eltérő rendelkezések találhatók. Ezeket a szabályokat a felszámolási eljárásra vonatkozó előírások között ismertetjük.
- 62/63 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.218/2015/3. (Kúria):
Az indokolásból: "A Kúria elsőként azt vizsgálta meg, hogy az adósnak van-e eljárásbeli jogképessége a felszámolási eljárásban [Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja, 157. § a) pontja, 158. § (1) bekezdés].
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Ectv.) II. fejezetében foglaltak szerint a civil szervezetek ellen csőd-, illetve felszámolási eljárások lefolytathatók. A kérelem beérkezésének napján, 2012. december 27-én hatályos 2. § 6. pont szerint a törvény alkalmazásában civil szervezetnek minősül a civil társaság, illetve a Magyarországon nyilvántartásba vett egyesület - a párt kivételével -, valamint az alapítvány. Civil szervezet alatt a törvény II-VI. és VIII-X. fejezetében a civil társaságot, továbbá a VII-X. fejezetében a kölcsönös biztosító egyesületet és a szakszervezetet nem kell érteni.
Miután e kérelem benyújtásakor hatályos rendelkezés csak a pártot vette ki a civil szervezet egyesületi fogalmából, a felszámolási eljárás lefolytatható volt a szakszervezet, mint - az Ectv. 4. § (1) bekezdés szerint - az egyesület egy különös formája ellen [2014. március 15-től kezdődően a szakszervezetek sem tartoznak a civil szervezet fogalmába, ezért ezt követően a 10. § (1) bekezdése alapján csőd- és felszámolási eljárásuk nem rendelhető el.]"
BDT 2015.3352.
A Csődtv. hatályának vizsgálatakor nem a jogi személy elnevezése, hanem a törvény fogalommeghatározása az irányadó.
BDT 2014.3145.
A civil szervezet csődeljárásának és felszámolási eljárásának lefolytatására a civil szervezetet nyilvántartó bíróság illetékes.
6.1.3.2. A sportegyesületekre vonatkozó előírások
A sportegyesületre vonatkozó rendelkezések többször változtak. A jelenleg hatályos szabályokat a 2004. évi I. törvény tartalmazza A sportszervezeteknek két alapvető típusa van, a Sporttv. 16-17. §-ában szabályozott sportegyesület és a 18. §-ában szabályozott sportvállalkozás. A sportegyesület a sportszervezet klasszikus, mai is legelterjedtebb formája. Az üzleti sport megjelenése folytán a hivatásos versenyrendszerekben kap egyre jelentősebb szerepet a sportvállalkozás.
A sportegyesület - az e törvényben megállapított eltérésekkel - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Civil tv.) és a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint működő olyan egyesület, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése.
A sportszövetségek meghatározott sporttevékenységek körében a sportversenyek szervezésére, a tagok érdekvédelmére és a részükre való szolgáltatásokra, valamint a nemzetközi kapcsolatok lebonyolítására létrehozott, jogi személyiséggel és önkormányzattal rendelkező, a Civil tv. alapján - az e törvényben foglalt eltérésekkel - működő szövetségek.
Ezekből a szabályokból következik, hogy a sportegyesületekre és szövetségekre az egyesületekre vonatkozó általános előírásokat kell alkalmazni, ennek megfelelően kérhetnek csődvédelmet, illetve számolhatók fel. A sportvállalkozások a társasági formájukra vonatkozó előírások szerint kérhetnek csődvédelmet, illetve számolhatók fel.
- 63/64 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2951. I.
Gazdasági társaság szervezeti formában sportegyesületi tevékenység nem folytatható.
BDT 2005.1249. I.
A vadásztársaság szervezeti formája egyesület, alaptevékenysége azonban nem sporttevékenység szervezésére irányul, ezért nem tekinthető sportegyesületnek.
6.2. A gazdálkodó szervezet fogalma
Cstv. 3. § (1) E törvény alkalmazásában:
a) gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a végrehajtói iroda, az európai részvénytársaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, az európai területi társulás, egyesület, alapítvány, valamint mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található;
A Cstv.-ben szabályozott eljárások csak a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában szerepelő szervezetek ellen indíthatók, a felsorolás taxatív, a törvény 2. § (4), (4a) és (5) bekezdésével kiegészítve. A 3. § szövege többször változott, ezért a konkrét jogvita elbírálásánál nagyon fontos a hatályos szöveg megállapítása ebben az esetben is.
2009. szeptember 1-jétől kikerült a felsorolásból az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szervezet. Ezek gyakorlatilag már nem létező szervezetek, a módosítás indokolt volt. A civil szervezetekről szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civtv.) az érintett szervezetek körét kibővítette az egyesületekkel és az alapítványokkal. Róluk a 2. § (2) bekezdés rendelkezései között szóltunk. A 2014. évi LXXV. törvény 30. §-a az "európai területi együttműködési csoportosulás" szövegrész helyébe az "európai területi társulás" szöveget iktatta be.
6.2.1. Kivételek a személyi hatály alól
A jogalkotás során egyre szűkül azon szervezetek köre, melyekre a Cstv. hatálya nem terjed ki.
A helyi önkormányzatokra nem terjed ki a törvény hatálya, a helyi önkormányzatok adósságrendezési (önkormányzati csőd) szabályait az 1996. évi XXV. törvény tartalmazza. Költségvetési szerv megszüntetése esetén az állami vagyonról szóló törvény (a továbbiakban: Vtv.) vagy a megszüntetésről rendelkező jogszabály, megszüntető okirat eltérő rendelkezése hiányában a költségvetési szerv megszüntetés időpontjában fennálló magánjogi jogait és kötelezettségeit - ideértve a vagyonkezelői jogot is - az alapító szerv,
- 64/65 -
az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv esetén az alapító szerv által kijelölt szerv gyakorolja és teljesíti (2011. évi CXCV. törvény 11. §).
A civil szervezetek közül a civil társaság és a szakszervezet felszámolását nem lehet kezdeményezni, az egyesület, alapítvány már bekerült ebbe a körbe. A civil társaságot a 2013. évi CCXIII. törvénnyel módosított 2011. évi CLXXV. törvény 5/A. § szabályozza az alábbiak szerint:

5/A. § (1) Természetes személyek nem gazdasági érdekű közös céljaik elérése és közösségi célú tevékenységük összehangolására polgári jogi társasági szerződéssel létrehozhatnak társaságot (civil társaság).
(2) A civil társaság jogi személyiséggel nem rendelkezik, vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozható.
(3) A civil társaságot alapító szerződésre a polgári jogi társasági szerződésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szerződést az ügyek vitelére feljogosított tag kivételével bármely tag azonnali hatállyal, bármely okból, indokolás nélkül felmondhatja, a tag halála, illetve felmondása esetén pedig a szerződés a többi taggal mindaddig hatályban marad, amíg a tagok száma egy főre nem csökken.
(4) A civil társaság gazdasági-vállalkozási tevékenységet nem végezhet.

Az MRP-szervezet nem számolható fel (1992. évi XLIV. törvény), megszűnésére az alábbi rendelkezés irányadó:

24. § (1)[16] Ha a szervezet valamennyi vagyonrész tulajdonjogát átruházta, vagy ha a törlesztés befejezése után - a társaságnak más társasággal való egyesülése kivételével - az MRP-ben résztvevők létszáma a társaság munkavállalóinak legalább 25 százalékát éves átlagban nem éri el, az ügyintéző szerv 30 napon belül köteles a közgyűlést összehívni, amely a szervezet megszüntetéséről és vagyonának felosztásáról határoz.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók akkor is, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik.

Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel [2009. évi CXV. törvény 15. § (1) bekezdés], az egyéni vállalkozó ezért nem tartozik a Cstv. hatálya alá. A magyar csődjog ezen hiányosságát - és különösen azt, hogy az egyéni vállalkozóra nem terjed ki a hatálya - sokan kifogásolták.[17] A 2009. évi CXV. törvény ezt a hiányosságot részben módosítva, az egyéni cégeket a csődtörvény hatálya alá helyezte. A természetes személyek adósságrendezési eljárásról szóló 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) az egyéni vállalkozókra is kiterjeszti a hatályát bizonyos korlátozásokkal.
Természetes személyek gazdasági gondjainak enyhítésére sokáig nem volt mód Magyarországon, amelyet szintén sokan kritizáltak.[18] A 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) és tizenhét Korm. és IM rendelet tartalmazza a jelentős joganyagot.[19] A törvényben szabályozott eljárást nevezik magán-, háztartási, illetve családi csődeljárásnak is.
- 65/66 -
6.2.2. Egyes szervezetekkel kapcsolatos kérdések
6.2.2.1. Az ügyvédi iroda
2009. szeptember 1-jétől került be a gazdálkodó szervezetek körébe az ügyvédi iroda. Az ügyvédi iroda tekintetében az V. Novella indokolása az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) VII. fejezetét említi, mint amely megalapozta ezt a döntést. Az ügyvédi iroda jogi személy, a harmadik személyek felé az iroda a saját vagyonával felel, s ha az iroda vagyona a követelést nem fedezi, a kárt okozó ügyvéd a saját vagyonával korlátlanul felel. Az alapító okirat meghatározhatja, hogy a kárt okozó ügyvéd milyen esetekben és mértékben köteles az iroda által megfizetett kártérítést az iroda részére megtéríteni.
A bt.-hez hasonló szabályozás szerint a kárt okozó ügyvéd - mögöttes felelősségének érintése nélkül - az ügyvédi irodával együtt is perelhető.
Az ügyvédi irodák esetében a felszámolás elrendelése az iroda speciális rendeltetése és az ügyfelek érdeke miatt aggályos. Tény, hogy az iroda részt vehet a gazdasági forgalomban, szerződéseket köt, vásárol, eladósodhat - különösen jelentős összegű kártérítés fizetése miatt -, mint egy más szervezet. Az Üt. 10. §-a értelmében az ügyvéd a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel az általa okozott kárért, ha a megbízási szerződésben az ügyvédi iroda szerepel, értelemszerűen neki kell helytállni. Mindezek együttvéve sem indokolják ennek a szabályozásnak a fenntartását.
Az ügyvédi iroda jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályai speciálisak, ezért idézem az ügyvédi törvény vonatkozó szabályait, amelyeket a 2013. évi CCLII. törvény 100. §-a lényegesen módosított azért, hogy a szabályozást összhangba hozza a felszámolási szabályokkal.

Üt. 76. § (1) Az iroda az ügyvédi irodák névjegyzékéből való törléssel szűnik meg.
(2) A kamara az ügyvédi irodák névjegyzékéből törli az irodát, ha
c) a bíróság az irodát felszámolási eljárásban jogutód nélkül megszünteti,
(3) A kamara a (2) bekezdés a) pontja esetén felszólítja az ügyvédi irodát, hogy a 68. § (2) bekezdés a), illetve b) pontjában írt feltételeknek 30 napon belül tegyen eleget.
(4) A törlési eljárásra a 15. §-t kell alkalmazni.
(5) Az irodát
a) a (2) bekezdés b) és d) pontja szerinti esetben a taggyűlési határozatban megjelölt nappal,
b) felszámolási eljárás esetén az iroda jogutód nélküli megszüntetését elrendelő végzés Cégközlönyben való közzététele napjával,
kell a névjegyzékből törölni.
(6a) A jogutód nélküli megszűnés esetén - ha arra nem a felszámolási eljárásban kerül sor - a végelszámolási eljárás alatt álló szervezetek könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettségére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(7) A jogutód nélkül megszűnt iroda tagja az iroda tartozásaiért az iroda vagyonából rá eső rész erejéig felelős.
(7b) A csődeljárás és a felszámolási eljárás alatt az ügyvédi iroda a nevét a "cs.a.", illetve az "f.a." toldattal használhatja.
(7c) Ha a nyitó mérleg alapján az állapítható meg, hogy az iroda vagyona a tartozások kifizetéséhez nem elegendő, és a tagok a hiányzó összeget harminc napon belül nem bocsátják az iroda rendelkezésére vagyoni hozzájárulásként,
- 66/67 -
az iroda megszűnésével összefüggő feladatokkal megbízott személy haladéktalanul köteles felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet benyújtani a bírósághoz. A felszámolás iránti kérelem előterjesztéséhez a taggyűlés hozzájárulására nincs szükség, de a felszámolás kezdeményezéséről egyidejűleg tájékoztatnia kell.
(7d) A csődeljárás és a felszámolási eljárás szempontjából nem tartozik az ügyvédi iroda vagyonába az ügyfelek által vagy az ügyfelek javára az irodánál letétbe helyezett, vagy az iroda által az ügyféltől megőrzésre átvett pénz, értékpapír, egyéb vagyontárgy.
(7e) Ha a bíróság az ügyvédi iroda felszámolását rendeli el, az erről szóló jogerős végzést megküldi annak a területi kamarának is, amelynek területén az ügyvédi iroda működik. A kamara a végzés kézhezvételét követő három munkanapon belül irodagondnokot jelöl ki és erről - a kijelölést tartalmazó kamarai határozat - megküldésével a bíróságot és a felszámolót három munkanapon belül értesíti.
(7f) A felszámolási eljárás elrendelését követően az iroda vezetője a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. § szerinti kötelezettségeit azzal az eltéréssel teljesíti, hogy a (7d) bekezdés szerinti vagyont, az azzal összefüggő okiratokat, bizonylatokat, valamint az ügyvédi titkot tartalmazó iratokat az irodagondnoknak köteles átadni.
(7g) Az iroda vezetője a felszámolóbiztossal és az irodagondnokkal együttműködni köteles annak érdekében, hogy a még folyamatban lévő megbízási jogviszonyokból eredő követelései - a megbízási jogviszonyok megszüntetése mellett - beszedésre kerülhessenek.
(7h) Az ügyvédi iroda felszámolása esetén a Cstv. 31. § b) pontja szerinti iratjegyzékben nem kell feltüntetni a (7f) pontban meghatározottak szerint, az irodagondok részére átadott iratokat. Ezekből az irodagondnok külön iratjegyzéket köteles felvenni, és azt a területi kamara elnökének átadni.

A korábbi szabályozással az volt a gond, hogy a Cstv. nem gondoskodott a Ügyvédi Törvényben szabályozott megszűnés, a Magyar Ügyvédi Kamara 2/2009. (IV. 27.) MÜK Szabályzata (az ügyvéd irodájának gondnoka jogköréről és eljárásáról) és a felszámolási szabályok közötti összhangról, a kamara által a megszűnt iroda részére kirendelt gondnok és a felszámoló jogköre sem volt, s igazán jelenleg sincs tisztázva. A legnagyobb gond azonban az ügyvédi titok megőrzésének kérdése volt a felszámolási eljárásban, ahol az eljárás nyilvánossága és az ügyfelek érdeke nem hozható közös nevezőre.[20] Ezen a hiányosságon próbált enyhíteni a 2013. évi CCLII. törvény, amikor kimondta, hogy nem tartozik az ügyvédi iroda vagyonába az ügyfelek által vagy az ügyfelek javára az irodánál letétbe helyezett, vagy az iroda által az ügyféltől megőrzésre átvett pénz, értékpapír, egyéb vagyontárgy, illetve az ügyvédi titkot tartalmazó iratokat az irodagondnoknak köteles átadni az iroda vezetője, s nem a felszámolónak, erről a felszámoló a Cstv. 31. § b) pontja szerinti iratjegyzékben sem fog említést tenni.
Felmerült az a kérdés, hogy a felszámolás alatt álló iroda tagjai új megbízásokat vállalhatnak-e? Álláspontom szerint erre nincs lehetőség (még nagyobb létszámú irodák esetében sem), legfeljebb a felszámoló engedélyével a folyamatban lévő ügyekben járhatnak el, a törvény ezt nem zárja ki.
- 67/68 -
JOGGYAKORLAT
BH 2015.286.
Az ügyvédi irodák névjegyzékéből már törölt ügyvédi iroda a törléssel megszűnt, jogképességgel nem rendelkezik, ellene nincs helye felszámolási eljárás kezdeményezésének [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek. a) pont; 1998. évi XI. tv. 76. § (1) és (6) bek.; 1952. évi III. tv. 48. §, 130. § (1) bek. a) pont].
6.2.2.2. A közjegyzői irodák
A közjegyzői irodák esetében szintén 2009. szeptember 1-jétől nyílik lehetőség csőd- és felszámolási eljárás megindítására. Az V. Cstv. Novella az 1991. évi XLI. törvény IV. fejezetét hozza fel szabályozási indokul. Tény, hogy a közjegyzőkről szóló törvény 2008. évi, majd a 2009. évi LVI. törvénnyel történt módosítása révén egy kft.-hez hasonlítható szervezet lett, a közjegyzői tevékenység mégis kockázatossá teszi a felszámolás megengedhetőségét.
Az 1991. évi XLI. törvénynek a mi szempontunkból fontos szabályai a következők:

31/A. § (1) A közjegyző egyénileg vagy közjegyzői iroda keretében folytathatja tevékenységét.
(2) A közjegyzői iroda a közjegyzői tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
(3)[21] A közjegyzői iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, a megszűnésére és tagjainak felelősségére, továbbá e törvény szerinti átalakulására, egyesülésére és szétválására - e törvényben foglalt eltérésekkel - a Polgári Törvénykönyvnek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Ez utóbbi utaló szabály alapozza meg az iroda felszámolásának lehetőségét.
6.2.2.3. A szabadalmi ügyvivők
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény esetében ugyanazon aggályokat lehet megemlíteni, mint az ügyvédi iroda esetében. (Ráadásul a szabadalmi ügyvivői iroda a cégjegyzékbe nem jegyezhető be, mert nincs kódszáma.) Az 1995. évi XXXII. törvény vonatkozó rendelkezései a következők:

9. § (1) A szabadalmi ügyvivői iroda a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg.
(2) A Kamara törli a szabadalmi ügyvivői irodát a nyilvántartásból, ha az
a) jogutód nélkül megszűnt;
b) más irodával egyesült vagy szétvált;
c) nem felel meg a 8. § (4) bekezdése b) vagy c) pontjának.
(3) A (2) bekezdés c) pontja esetén a Kamara felszólítja a szabadalmi ügyvivői irodát, hogy a 8. § (4) bekezdése b), illetve c) pontjában előírt feltételeknek harminc napon belül tegyen eleget.
6.2.2.4. A végrehajtó iroda
A végrehajtó iroda a 2002. január 1-jétől hatályos szabályok alapján cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre. A végrehajtó irodát a végrehajtói kamaránál vezetett nyilvántartásba is fel kell venni (Vht. 254/A-254/E. §).
- 68/69 -

254/A. §[22] (1) A végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
(2)[23] A végrehajtói iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak felelősségére e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári Törvénykönyvnek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Utóbbi szabály alapozza meg az iroda felszámolásának kereteit.
6.2.2.5. A pártok felszámolása
6.2.2.5.1. Általános kérdések
A 2013. évi CCLII. törvény 89. §-a - hatályba léptető 191. § (1) és (3) bekezdései alapján - 2014. január 1-jétől lehetővé tette a pártok felszámolását speciális szabályok megalkotásával. A törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Ptv.) I. Fejezetét kiegészítette 1/A. §-sal, melyben kimondta, hogy a pártra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvénynek (a továbbiakban: Ectv.) a civil szervezetek felszámolási és végelszámolási eljárására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az Ectv. 11. § (3)-(5), (6) és (7) bekezdésének a civil szervezetekre irányadó rendelkezését megfelelően alkalmazni kell. Utóbbi előírások az alábbiakat tartalmazzák:

Civtv. 10. § (1) A civil szervezet csődeljárására és felszámolási eljárására - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Cstv.-t az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A csődeljárás és a felszámolási eljárás lefolytatására a civil szervezetet nyilvántartó bíróság illetékes.
(3) A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározottak helyett a bíróság a civil szervezet fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a civil szervezet szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő hatvan napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette. Fizetésképtelenség nem állapítható meg, ha a civil szervezet nem vitatott vagy elismert tartozását meghaladóan állami vagy önkormányzati szerv felé nem vitatott vagy elismert követelése áll fenn költségvetési támogatási jogviszony keretében.
(4) A csőd- vagy felszámolási eljárás elrendelésekor a civil szervezet köteles haladéktalanul elkülöníteni az eljárás dologi és személyi ráfordításait fedező összeget.
(5) A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetekben a bíróság a civil szervezet kérelmére a Cstv. 26. § (3) bekezdésének alkalmazása helyett legfeljebb kilencvennapos fizetési haladékot adhat és egyben reorganizációs terv készítését rendeli el. A bíróság a fizetésképtelenséget megállapítja, ha a civil szervezet a határidő leteltekor a reorganizációs tervet nem nyújtja be vagy ahhoz nem csatolja a hitelezőkkel kötött megállapodást az adósságok rendezéséről, továbbá a vagyonhiány és forráshiány megszüntetésére a civil szervezet döntéshozó szerve által hozott döntéseket.
(6) A fizetésképtelenség megállapításának az (5) bekezdés szerinti időtartamú halasztására legfeljebb háromévenként, de egy eljárásban egy alkalommal kerülhet sor.
(7) Civil szervezet elnevezésében a csődeljárás alatt (rövidített névben a "cs.a.") vagy a felszámolás alatt (rövidített névben az "f.a.") toldatot, a csődeljárás megindítását, a csődeljárás elrendelését, a felszámolási eljárás elrendelését és az említett eljárások jogerős befejezését a nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A nyilvántartásba be kell jegyezni az eljárás nevét, kezdő, illetve befejező időpontját,
- 69/70 -
továbbá a vagyonfelügyelőre vagy felszámolóra vonatkozó adatokat (név, lakóhely, jogi személy esetén székhely, levelezési cím).

A 11. §-ból a mi szempontunkból csak a (6) bekezdésnek van jelentősége, ezt ismertetem:

11. § (6) A civil szervezet - feloszlatása, megszüntetése vagy megszűnésének megállapítása esetén - a nyilvántartásból való törlésről rendelkező bírósági határozat jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.
6.2.2.5.2. A fizetésképtelenség speciális szabályai
A párt megszűnése esetén egyszerűsített törlési eljárás lefolytatásának nincs helye, s a párt csődeljárást sem kezdeményezhet maga ellen. A párttal szemben egyszerűsített felszámolásnak nincs helye.
A párt fizetésképtelenségét nem lehet megállapítani Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, továbbá az Ectv. 10. § (3) bekezdése szerinti esetekben, a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben akkor lehet kezdeményezni a párt felszámolását, ha a tartozása eléri vagy meghaladja a 10 millió forintot.
A Cstv. 26. § (3) bekezdését nem kell alkalmazni, azaz a párt számára nem a 45 napos fizetési haladék, hanem az Ectv. 10. § (5) bekezdésében szereplő 90 napos haladék adható, azzal az eltéréssel, hogy ha a bíróság által - a párt kérelmére, tartozásai kifizetésére - engedélyezett határidő lejárta a választási eljárásról szóló törvény szerinti, az országgyűlési képviselők általános választása kampányidőszaka kezdetétől az országgyűlési képviselők általános választása eredményének jogerős megállapításáig tartó időszakra esik, a bíróság által engedélyezett fizetési haladék az országgyűlési képviselők általános választása eredményének jogerős megállapításáig meghosszabbodik.
A választási eljárásról szóló törvény szerinti, az országgyűlési képviselők általános választása kampányidőszaka kezdetétől az országgyűlési képviselők általános választása eredményének jogerős megállapításáig tartó időszak alatt a párt felszámolása nem rendelhető el, a felszámolási eljárást elrendelő végzés és az e végzést másodfokon elbíráló végzés meghozatalára a Cstv.-ben meghatározott határidő ezen időszakkal meghosszabbodik. A törvény nem mondja ki, hogy a bíróság milyen eljárásjogi intézmény alkalmazásával mellőzi a döntést hosszabb ideig. Vagy nyilvántartásba teszik az ügyiratot a megszabott ideig vagy az általános szabályok alkalmazásával felfüggesztik az eljárást.
6.2.2.5.3. A párt vagyona és a nyilvános meghallgatás
A felszámolás körébe a párt felszámolásának elrendelésekor a tulajdonában lévő és a felszámolási eljárás alatt szerzett vagyon tartozik. A párt a felszámolás elrendelését követően a Ptv. 5. § szerinti támogatásra nem jogosult.
- 70/71 -
Speciális rendelkezéseket tartalmaz a törvény a Cstv. 31. §-ához képest. A párt felszámolás körébe tartozó vagyonának és kötelezettségállományának megállapítása érdekében a bíróság a felszámolás jogerős elrendelését követő 45 napon belül ugyanis nyilvános meghallgatást köteles tartani, melyre megidézi
- a párt felszámolása elrendelését megelőzően 10 éven belüli vezető tisztségviselőit,
- a felszámolót, továbbá
- az ideiglenes vagyonfelügyelőt, ha ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére is sor került.
A párt vezető tisztségviselője a meghallgatáson tesz eleget a Cstv. 31. §-a szerinti iratátadási és nyilatkozattételi kötelezettségeknek, a korábbi vezető tisztségviselők a bíróság kérésére nyilatkozatot tesznek a párt vagyonára és kötelezettségeire vonatkozó, a vezetésük alatti időszak adatairól. A párt vezető tisztségviselője a meghallgatáson adja át a felszámolónak a záróleltárt, a tevékenységet lezáró mérlegre irányadó szabályok szerint elkészített záró beszámolót, az e törvény előírásai szerint készített beszámolót, a törtévre vonatkozóan is. A párt vezető tisztségviselőjének igazolnia kell továbbá, hogy a párt eleget tett az adózás rendjéről szóló törvény szerinti záró adóbevallási kötelezettségének is.
A fenti előírásokból látható, hogy a párt vezetőinek megfelelően felkészülve kell a meghallgatásra elmenni és az iratokat elő kell készíteni. A bíróság a fenti kötelezettségek megszegése esetén a párt vezető tisztségviselőjére (korábbi vezető tisztségviselőjére) 100 000 forinttól 900 000 forintig terjedő összegű pénzbírságot szab ki. A bírság ismételten is kiszabható.
6.2.2.5.4. A vezetői felelősség speciális szabályai
Ha a párt jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a párt vezető tisztségviselőivel szemben, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a párt vezető tisztségviselője a párt fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe.
A fenyegető fizetésképtelenség fogalma kapcsán a Cstv. 33/A. §-ában írtakat figyelembe kell venni.
6.2.2.6. Az egyéni cég
2010. január 1-jén lépett hatályba az egyéni vállalkozókról és egyéni cégekről szóló 2009. évi CXV. törvény. A törvény lényegesen megváltoztatta az egyéni cégre vonatkozó előírásokat.[24] A 2011. évi CXCVII. törvény annyiban érintette ezeket az új szabályokat, hogy a korlátolt felelősségű egyéni cég létesítésének lehetőségét megszüntette, 2012. január 1-jétől korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cég nem alapítható. A Módtv. hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe bejegyzett korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cégek 2013. február 1-jéig kötelesek létesítő okiratuk megfelelő módosításával e törvény rendelkezéseinek megfelelő működést megvalósítani vagy gazdasági társasággá alakulni, valamint a korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cég a Módtv. hatálybalépését megelőzően fennálló korlátlan felelősséggel bíró tagságát köteles 2013. február 1-jéig megszüntetni.
- 71/72 -
A korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cégekre a Módtv. hatálybalépését megelőző napon hatályos előírások irányadóak. A korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cég a fenti változás előtt keletkezett tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozik.
A legfontosabb hatályos előírások a következők:

20. § (1) Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.
(2) Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
34. § (1) Az egyéni cég megszűnik, ha:
a) az alapító okiratban meghatározott időtartam eltelt vagy más megszűnési feltétel megvalósult,
b) elhatározza jogutód nélküli megszűnését,
c) elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását),
d) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,
e) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését,
f) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.
(2) Az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás, kényszertörlés és a csődeljárás szabályait alkalmazni kell.

2010. január 1. után a fenti szabályok alapulvételével az egyéni céggel szemben csőd- és felszámolási eljárás indítható. Ez a lehetőség azonban csak a 2010. január 1. után bejegyzett egyéni cégekre vonatkozik, a korábbi bejegyzésű egyéni cégeknek hat hónap alatt kellett az új szabályozás alá helyezkedniük, ellenkező esetben megszűntnek nyilvánította őket a cégbíróság (Ev-Ec tv. 37-38. §).
6.2.2.7. A más tagállamban bejegyzett vállalkozás felszámolása
A fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 3. cikkelye szerint valamely tagállam bírósága akkor állapíthatja meg joghatóságát fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására, ha az adós fő érdekeltségeinek központja vagy telephelye az adott tagállam területén található, de utóbbi esetben is feltétel, hogy a fő érdekeltségek központja az Unió területén belül, valamely más tagállamban legyen.
A gazdálkodó szervezet fogalmát pontosította a IV. Cstv. Novella és a módosítás következtében ma már egyértelmű, hogy azon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok ellen lehet felszámolási eljárást elrendelni, amelyek fő érdekeltségeinek központja az 1346/2000/EK rendelet alapján az Európai Unió területén található. A módosítás indoka az, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 3. cikke szerint valamely tagállam bírósága akkor állapíthatja meg joghatóságát felszámolási eljárás lefolytatására, ha az adós fő érdekeltségeinek központja vagy telephelye az adott tagállam területén található, de utóbbi esetben is feltétel, hogy a fő érdekeltségek központja az Unió területén belül, valamely más tagállamban legyen.
- 72/73 -
Az új rendelkezés tágítja a magyar bíróságok joghatóságát, tehát abban az esetben is elrendelhető a felszámolás, ha a gazdálkodó szervezet az Unió területén kívül rendelkezik székhellyel, de a fő érdekeltségeinek központja az Unió területén van.[25]
6.3. Eltérő szabályok egyes szervezetek esetében
6.3.1. A biztosítók felszámolása
A biztosítók felszámolására a 2014. évi LXXXVIII. törvény rendelkezései az irányadók. A szabályozás nagyon speciális, a részletszabályokat a törvény 171-197. §-a tartalmazza. A tájékozódás segítése érdekében idézünk pár előírást.

171. § (1) E fejezet szabályait magyarországi székhelyű biztosító részvénytársaság, az európai részvénytársasági formában működő biztosító, a biztosító szövetkezet, a kölcsönös biztosító egyesület és a harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe elleni felszámolási eljárásra kell alkalmazni.
173. § (1) A biztosító részvénytársaság, az európai részvénytársasági formában működő biztosító és a biztosító szövetkezet elleni felszámolási eljárásra - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit, a kölcsönös biztosító egyesület elleni felszámolási eljárásra - az e fejezetben foglalt eltérésekkel - a Civil tv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) Az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező biztosító magyarországi fióktelepével szemben felszámolási eljárást a Felügyelet nem kezdeményezhet.
174. § A biztosító - ide nem értve a kisbiztosító-egyesületet - felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezik.
175. § (1) Biztosító felszámolójának kizárólag az MNBtv. 39. §-ában meghatározott jogszabályok hatálya alá tartozó szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki vagy választható meg.
179. § (2) A felszámolás során a biztosítási szerződésből származó kötelezettségek tekintetében a Cstv. 46. § (7) bekezdése nem alkalmazható.
181. § (1) A biztosító elleni felszámolási eljárás bíróság általi megindítását kizárólag a Felügyelet kezdeményezheti.
- 73/74 -
JOGGYAKORLAT
BH 2012.244.
A biztosítási egyesületekre a csődtörvény rendelkezését a 2009. évi CL. törvény hatályba lépését követően indult vagyonelszámolási eljárásban kell alkalmazni (2003. évi LX. törvény 217. §, 2009. évi CL. törvény 104. §).
6.3.2. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról (Öpt.) szóló 1993. évi XCVI. törvény 45. § (1) bekezdése kimondja, hogy a pénztár a felszámolás esetét kivéve csak végelszámolást követően szűnhet meg. A pénztár felszámolási eljárására az Öpt.-ben meghatározott eltérésekkel a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A 45/B. § értelmében a pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak, a felszámolási eljárásban pedig, ha azt a felügyelet kezdeményezi, nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának.

45. § (1) A pénztár - a felszámolás esetét kivéve - csak végelszámolást követően szűnhet meg.
(2) Az e törvényben meghatározott eltérésekkel a pénztár felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezéseit, a végelszámolási, kényszer-végelszámolási vagy kényszertörlési eljárására pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvényt (a továbbiakban: Ctv.) kell megfelelően alkalmazni.
45/B. § (1) A pénztár ellen felszámolási eljárásnak van helye, ha a pénztár fizetésképtelen, vagy ha a Felügyelet azt a 69/A. § alapján kezdeményezi. A pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget. A bíróság a felszámolást a Felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárásban a pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül köteles elrendelni.
(2) A pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak.
(3) A bíróság a pénztár felszámolójának kizárólag az MNBtv. 39. §-ában meghatározott szervezetek felszámolását végző, a Felügyelet által létrehozott nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki.
(4) A bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A Felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárás esetében a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának napja.
(5) A felszámolás kezdő időpontjától
a) intézkedést csak a felszámoló hozhat;
b) új tag nem vehető fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell;
c) tagdíjak nem szedhetők be.
(6) A Felügyelet köteles a felszámolás kezdő időpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni.
(7) A felszámolás kezdő időpontjában a pénztári tartalékokhoz tartozó eszközök listáját azonnal le kell zárni, és azt a felszámolónak át kell adni.
(8) A felszámolási eljárás során a (7) bekezdésben meghatározott eszközök külön kezelendők, és azok csak a fedezeti tartalékkal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.
(9) A tagsági viszonyból származó kötelezettségeket a felszámolási költségeket követően kell kielégíteni.
- 74/75 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2002.668.
A nyugdíjpénztár ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. A Felügyeletnek azt kell bizonyítania, hogy annak az oknak a tárgyában hozott határozatot, amelyre a felszámolási kérelmet alapítja.
6.3.3. A magánnyugdíjpénztár
A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 84. §-a tartalmazza e szervezetekre vonatkozó speciális szabályokat. A 2010. évi változások óta a magánnyugdíjpénztárak jelentősége csökkent. A felszámolásukra vonatkozó előírásokat a törvény 84. §-a tartalmazza:

84. § (1) A pénztár felszámolási eljárására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) A pénztár ellen felszámolási eljárásnak van helye, ha a pénztár fizetésképtelen, vagy ha a Felügyelet azt az Mpt. 112/C. § alapján kezdeményezi. A pénztár akkor minősül fizetésképtelennek, ha esedékes elismert kötelezettségeinek 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtől számított 90 napon belül nem tesz eleget. A bíróság a felszámolást Felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárásban pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül köteles elrendelni.
b) A pénztár ellen nincs helye csődeljárásnak.
c) A bíróság a pénztár felszámolójának kizárólag az MNBtv.-ben meghatározott szervezetek felszámolását végző, a Felügyelet által létrehozott nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki.
d) A bíróság a felszámolás iránti kérelemről a benyújtástól számított 8 napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A Felügyelet által kezdeményezett felszámolási eljárás esetében a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának napja.
6.3.4. A hitelintézet
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt felváltotta a jelenleg hatályos 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.), ennek előírásai szerint a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő intézmény felszámolására a Cstv., a fióktelep formában működő pénzügyi intézmények felszámolására az Fkt. (2009. évi LVI. törvénnyel módosított 1997. évi CXXXII. törvény 23. §) rendelkezései az irányadók. A felszámolási eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezik.
A pénzintézetek felszámolására vonatkozó rendelkezések sokáig marginális, alig alkalmazott előírások voltak. Az utóbbi időben azonban olyan sok pénzintézet ellen indult felszámolás, hogy felértékelődtek a pénzintézetek felszámolására vonatkozó speciális ismeretek. Különösen a Quaestor Értékpapír Zrt. felszámolása váltott ki nagy érdeklődést az érintett károsultak nagy száma, illetve a banki csődöt követő kormányzati lépések miatt.[26]
- 75/76 -
Ebben az ügyben külön törvényt alkottak (az azóta már hatályon kívül helyezett 2015. évi XXXIX. tv.), létrehozva a Kárrendezési Alapot. Ennek részleteibe azonban nem bonyolódunk bele. [27]
A legismertebb felszámolás alatt álló pénzintézetek a következők:

Buda Cash Brókerház Zrt.
Buda Faktor Zrt.
Buda Regionális Bank Zrt.
Dél-Dunántúli Regionális Bank Zrt.
Dél-Dunántúli Takarék Bank Zrt.
Észak-magyarországi Regionális Bank Zrt.
Hungária Értékpapír Zrt.
Jógazda Szövetkezeti Takarékpénztár
Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet
Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet
Quaestor Értékpapír Zrt.
Soldvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet
Széchenyi Bank Zrt.
Széchenyi István Hitelszövetkezet
Tisza Takarékszövetkezet

Nincs arra lehetőségünk, hogy ennek a speciális jogterületnek minden kérdésével foglalkozzunk, de indokolt a törvényi előírás kicsit részletesebb ismertetése és a felszámolási eljárás általános szabályaitól való eltérések kiemelése.
6.3.4.1. A pénzintézetek felszámolásának speciális szabályai
51. § (1) Pénzügyi intézmény felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezik.
(2) Ha nem a Felügyelet kezdeményezi a pénzügyi intézmény felszámolását, a bíróság a kérelem érdemi vizsgálata nélküli elutasításáról szóló végzését megküldi a Felügyelet részére.
52. § (1) A pénzügyi intézmény esetében a Cstv. II. Fejezete nem alkalmazható.
(2) Pénzügyi intézmény esetén a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs helye.
(3) A pénzügyi intézménnyel szemben fennálló követelések esetében a Cstv. 46. § (7) bekezdése nem alkalmazható.
(4)[28] A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése nem alkalmazható a Szantv.-ben meghatározott szanálás alatt álló pénzügyi intézmény eszközeinek, forrásainak, jogainak és kötelezettségeinek a szanálási feladatkörében eljáró MNB szanálási eszköz alkalmazásáról szóló határozata - az annak megfelelően kötött ügyletek - alapján egy másik jogalanyhoz történő átruházása tekintetében.
- 76/77 -
53. § (1) Pénzügyi intézmény, illetve a harmadik országbeli pénzügyi intézmény fióktelepe ellen a felszámolási eljárás megindítását kizárólag a Felügyelet kezdeményezheti.
(2) A Felügyelet felszámolási eljárást abban az esetben kezdeményez,
a) ha a pénzügyi intézmény tevékenységi engedélyét a 33. § (1) bekezdés b) pontja vagy 35. § (3) bekezdése alapján vonja vissza,
b) ha a végelszámoló a Felügyeletet arról tájékoztatta, hogy a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapította meg, hogy a végelszámolás alatt álló pénzügyi intézmény vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, és a tagok, tulajdonosok a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizették meg, vagy
c) fióktelep esetén, ha a Magyarországon fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény ellen fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárás indult.
(3) A bíróság a felszámolási eljárást
a) a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény,
b) a fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény
fizetésképtelenségének vizsgálata nélkül köteles elrendelni.
54. § (1) A bíróság a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelemről a benyújtástól számított nyolc napon belül határoz. A felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(2) A felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásához nem szükséges a Cstv. 23. § (1) bekezdésben meghatározott előzetes egyetértés.
55. § (3) Pénzügyi intézmény felszámolása során a hitelezők a felszámolást elrendelő bírósági végzés közzétételétől számított hatvan napon belül kötelesek követeléseiket bejelenteni.
57. § (1) Hitelintézet felszámolása során
a) az OBA által biztosított betétek kártalanítási kötelezettség alá tartozó betétrészeit, valamint az 1993. június 30-át megelőzően - állami garanciával (helytállással) biztosított - betételhelyezésből eredő követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontját követő és a d) pontját megelőző kielégítési csoportba,
b) a természetes személy, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozás OBA által biztosított, kártalanítási kötelezettséget meghaladó betétrészből eredő követeléseket az a) pontot követő és a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontját megelőző kielégítési csoportba,
c) az a) és b) pontba nem tartozó betételhelyezésből eredő követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába
szükséges sorolni azzal, hogy e követelések a követelések arányában kerülnek kielégítésre.
(1a) Az OBA hitelintézettel szembeni követeléseit - az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott eltéréssel - a hitelintézet felszámolásakor a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába szükséges sorolni azzal, hogy e követelések a követelések arányában kerülnek kielégítésre.
(2) Hitelintézet felszámolása esetén az 575/2013/EU rendeletben meghatározott alárendelt kölcsöntőkéből eredő tartozást a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott tartozás kielégítését követően szükséges kielégíteni.
(3) A felszámolás során tartott egyezségi tárgyaláson az állam és az OBA képviselője - az általuk biztosított betétek tekintetében és értékében - hitelezőként vesznek részt, jogosultak megtenni az egyezség létrejöttéhez szükséges engedményeket.
(4) A hitelintézet felszámolása során a letéti szolgáltatás keretében az ügyfelek megbízásából elhelyezett pénzösszegek nem képezik a felszámolási vagyon részét.
(5) A kötelező jegybanki tartalékra vonatkozó előírást levelező bankon keresztül teljesítő hitelintézet által elhelyezett kötelező tartalék összege a levelező bank felszámolása esetén - a Cstv. rendelkezéseitől eltérően - nem része a felszámolás körébe tartozó vagyonnak.
58. § (1) A felszámolási eljárás során a felszámoló, vagy az OBA indokolt kérelme alapján - a felszámolás alatt álló pénzügyi intézmény számára - a Felügyelet a pénzügyi szolgáltatások meghatározott körére ideiglenes tevékenységi engedélyt adhat.
(2) A pénzügyi intézmény felszámolása során az egyezségi eljárásban az egyezség jóváhagyásához a Felügyelet engedélye szükséges akkor, ha az egyezség feltétele a pénzügyi intézmény további működése hitelintézetként vagy pénzügyi vállalkozásként.
- 77/78 -
6.3.4.1.1. Speciális eljárási szabályok
Pénzügyi intézmény, illetve a harmadik országbeli pénzügyi intézmény fióktelepe ellen a felszámolási eljárás megindítását kizárólag a Felügyelet kezdeményezheti. Ha nem a Felügyelet kezdeményezi a felszámolást, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálata nélkül elutasítja, az erről szóló végzését megküldi a Felügyelet részére.
A pénzügyi intézmény esetében nincs helye csődeljárás kezdeményezésének és az eljárás felfüggesztésének.
Nem alkalmazható a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja, amely kimondja, hogy megtámadható a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződés vagy más jognyilatkozat, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása. Nem alkalmazható továbbá a 40. § (2) bekezdése, amely szerint a felszámoló az adós nevében a 90 napos határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése. Nem alkalmazható a Szantv.-ben meghatározott szanálás alatt álló pénzügyi intézmény eszközeinek, forrásainak, jogainak és kötelezettségeinek a szanálási feladatkörében eljáró MNB szanálási eszköz alkalmazásáról szóló határozata - az annak megfelelően kötött ügyletek - alapján egy másik jogalanyhoz történő átruházása tekintetében.
6.3.4.1.1.1. A fizetésképtelenség vizsgálata
A bíróság a felszámolási eljárást a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény és a fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény fizetésképtelenségének vizsgálata nélkül köteles elrendelni. Ennek az indoka a felszámolási eljárás megindításának feltételeiben keresendő.

A Felügyelet felszámolási eljárást abban az esetben kezdeményez,
a) ha a pénzügyi intézmény tevékenységi engedélyét a Hpt. 33. § (1) bekezdés b) pontja vagy 35. § (3) bekezdése alapján vonja vissza,
b) ha a végelszámoló a Felügyeletet arról tájékoztatta, hogy a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapította meg, hogy a végelszámolás alatt álló pénzügyi intézmény vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, és a tagok, tulajdonosok a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizették meg, vagy
- 78/79 -
c) fióktelep esetén, ha a Magyarországon fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény ellen fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárás indult.
A bíróság a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelemről a benyújtástól számított nyolc napon belül határoz, a felszámolást elrendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásához nem szükséges a tulajdonosi szervek [Cstv. 23. § (1) bek.] előzetes egyetértése.
6.3.4.1.1.2. A hitelezői igények bejelentése és besorolása
Pénzügyi intézmény felszámolása során a hitelezők a felszámolást elrendelő bírósági végzés közzétételétől számított hatvan napon belül kötelesek követeléseiket bejelenteni, s nem kell nyilvántartásba vételi díjat [Cstv. 46. § (7) bekezdés] fizetni.
A Hpt. értelmében a hitelintézet felszámolása során
a) az OBA által biztosított betétek kártalanítási kötelezettség alá tartozó betétrészeit, valamint az 1993. június 30-át megelőzően - állami garanciával (helytállással) biztosított - betételhelyezésből eredő követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontját követő és a d) pontját megelőző kielégítési csoportba,
b) a természetes személy, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozás OBA által biztosított, kártalanítási kötelezettséget meghaladó betétrészből eredő követeléseket az a) pontot követő és a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontját megelőző kielégítési csoportba,
c) az a) és b) pontba nem tartozó betételhelyezésből eredő követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába szükséges sorolni azzal, hogy e követelések a követelések arányában kerülnek kielégítésre.
A törvény külön besorolási kategóriákat alkotott, kicsit szokatlanul például c) pontot követő, d) pontot megelőző kategóriáról szól, amelyet a felszámolók ennek megfelelően egyénileg kezelnek, s létesítenek egy külön besorolási kategóriát pl. d1 elnevezéssel. Ebbe a kaegóriába kerül a követelések nagy része. Az OBA alapvető szabályait a Hpt. tartalmazza, csak a releváns részt ismertetem.

Az OBA által biztosított betétek
Hpt. 212. § (1) Az OBA által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.
(2) Az OBA által nyújtott biztosítás - a 213. §-ban meghatározott kivétellel - a betétek számától és pénznemétől függetlenül kiterjed minden olyan betétre, amelyet
a) 1993. június 30-ig jogszabályban vállalt állami garancia, illetve állami helytállás nélkül, valamint
b) 1993. június 30-át követően állami garancia nélkül
az OBA-ban tagsággal rendelkező hitelintézetnél helyeztek el.
(3) Az OBA által nyújtott biztosítás kiterjed az 1993. június 30-ig sorozatban értékpapírszerűen kibocsátott vagy forgalomba hozott betéti okiratra, tekintet nélkül annak elnevezésére.
Hpt. 214. § (1) Az OBA a kártalanításra jogosult személy részére azon betétkövetelésből, amely olyan hitelintézettel szemben áll fenn, amelynek engedélyét a Felügyelet a 33. § (1) bekezdése alapján vonta vissza, vagy amelynek felszámolását a bíróság elrendelte, először a tőke, majd a kamat összegét személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb százezer euró összeghatárig - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - forintban fizeti ki kártalanításként.
- 79/80 -
Ezek a követelések kerülnek az a) pontba. A 100 000 eurót meghaladó követeléseket sorolják a felszámolási költségeket követő és a d) pontot megelőző kategóriába, s akik a fenti feltétekenek nem felelnek meg - ezeket a Hpt. felsorolja - kerülnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába.[29]
Miután az OBA a törvényi értékhatárig kifizeti a hitelezőket, az így kifizetett összeggel hitelezői igényt jelenthet be, s ezt a követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába szükséges sorolni azzal, hogy e követelések a követelések arányában kerülnek kielégítésre.
Rendkívül fontos még az a rendelkezés, hogy a letéti szolgáltatás keretében az ügyfelek megbízásából elhelyezett pénzösszegek nem képezik a felszámolási vagyon részét. Pont a Quaestor-ügy mutatja, hogy a nagyszámú ügyféllel rendelkező pénzintézetek esetében ezeknek a letéti összegeknek, részvényeknek a kiadása is milyen nehézkes.
A felszámolás során tartott egyezségi tárgyaláson az állam és az OBA képviselője - az általuk biztosított betétek tekintetében és értékében - hitelezőként vesznek részt, jogosultak megtenni az egyezség létrejöttéhez szükséges engedményeket.

JOGGYAKORLAT
BDT 2007.1656.
Hitelintézet felszámolását önmaga ellen a hitelintézet, továbbá a PSZÁF kezdeményezheti.
Az indokolásból: "A hitelintézet ellen a felszámolási eljárás megindítását tehát csak a felügyelet és önmaga ellen a hitelintézet kezdeményezheti. A hitelezők bejelentése alapján - ahogy erre az elsőfokú bíróság is helyesen utalt - a PSZÁF-nek van lehetősége és kötelessége is eljárni és a szükséges intézkedéseket megtenni az eljárását szabályozó rendelkezések szerint. A hitelezők (így a jelen eljárás hitelezője is) az adós pénzintézettel szembeni igényeiket peres, illetve egyéb nemperes eljárásban érvényesíthetik."
15.Fpkf.44.574/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Pénzügyi intézmény ellen a hitelező a felszámolási eljárás megindítását nem kérheti. A felszámolási eljárást a bíróság csak a pénzügyi intézmény saját vagy Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérelmére indíthatja meg.
6.4. Az adós fogalma
Cstv. 3. § (1) E törvény alkalmazásában:
b) adós: az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni;
Az adós fogalmát a törvény hozzákapcsolja a fizetésképtelenség fogalmához. A jelenlegi törvény fizetésképtelenségre vonatkozó rendelkezéseiben a fenyegető fizetésképtelenség fogalma - amelynek az "előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni" kifejezés megfelel - a 27. § (2) bekezdés f) pontjában - amikor az adós, illetve a végelszámoló kéri a felszámolás elrendelését - szerepel.
- 80/81 -
Szerepelteti kifejezetten a törvény a kifejezést a 33/A. §-ban a vezetői felelősség kapcsán, más összefüggésben. A fogalom tartalmát a 33/A. § előírásainál elemezzük.
6.5. A hitelező fogalma
Cstv. 3. § (1) E törvény alkalmazásában:
c) hitelező:
ca) a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapuló, nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van,
cb) a csődeljárásban a ca) pontban foglaltakon kívül az is, akinek az adóssal szemben vitatott, vagy a csődeljárás alatt esedékessé vált pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette;
cc) csődeljárásban a ca) és a cb) pontban foglaltakon kívül az is, akinek az adóssal szemben olyan jövőben lejáró, pénz- vagy pénzben kifejezett, létező vagyoni követelése van, amely szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésből jogszerűen ered, és amely a hitelező által már teljesített termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-, tulajdonosi részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz vagy előlegfizetéshez kapcsolódik, és ezt a hitelezői követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette;
cd) a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.[30]
A hitelező fogalmának megállapítása azért lényeges, mert ehhez fontos jogkövetkezmények fűződnek. A csődeljárásban a hitelezőkkel kell tárgyalni az adósnak, a hitelezőket kell az egyezségi tárgyalásra meghívni, és velük kell megegyezni (Cstv. 17. §). A 2009. évi CL. törvény 6. § (1) bekezdése 2010. január 1-jétől annyiban pontosította a szöveget, hogy a csődeljárás esetében nem a csődeljárás kezdő időpontjában, hanem a csődeljárás iránti kérelem időpontjában le nem járt követeléssel rendelkező hitelezőket kell figyelembe venni. A módosítás logikus, a korábbi szöveg ugyanis a 2009. évi módosítás előtti szabályozáshoz kapcsolódik.
- 81/82 -
A felszámolási eljárás szempontjából a hitelezői minőségnek még nagyobb jelentősége van. A hitelező jogosult például az eljárást megindítani [Cstv. 22. § (1) bekezdés b) pont], a hitelezők alakíthatnak hitelezői választmányt, a felszámolónak a hitelező felé tájékoztatási kötelezettsége áll fenn, továbbá a hitelezőnek egyéb jogosítványai (kifogás, fellebbezés stb.) állnak fenn.
A 2011. évi Módtv. jelentősen módosította az előírásokat. Különösen a csődeljárásban hitelezőnek tekintendő személyek esetében történt változás. A felszámolás kezdő időpontja utáni hitelező fogalom kimaradt a törvényből, a cd) pontot a 2012. évi CIV. törvény iktatta pótlólag a törvény szövegébe.
6.5.1. Hitelező a csődeljárásban
A törvény szövegét kibontva, egyes eljárásokban a hitelező fogalmát az alábbiakban adhatjuk meg:
A csődeljárásában a hitelezői fogalmat három részre bontva adja meg a törvény. Így a csődeljárásban hitelező az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van.
Hitelező az is, akinek az adóssal szemben vitatott, vagy a csődeljárás alatt esedékessé vált pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.
Végül a fentieken kívül az is, akinek az adóssal szemben olyan jövőben lejáró, pénz- vagy pénzben kifejezett, létező vagyoni követelése van, amely szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésből jogszerűen ered, és amely a hitelező által már teljesített termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdonosi részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz vagy előlegfizetéshez kapcsolódik, és ezt a hitelezői követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.
A fenti fogalom értelmezésénél tudni kell, hogy a csődeljárás során is működő adós a termeléshez szükséges és a vagyonfelügyelő által jóváhagyott kötelezettségen alapuló kifizetéseit nem kell bejelenteni, s ez lényeges változás a 2012. március 1. előtt indult csődeljárásokhoz képest [Cstv. 11. § (1) bekezdés d) pont].
A jövőben lejáró kötelezettségekkel kapcsolatban a hitelezői kört a Cstv. 12. § (1) bekezdés előírásaival összhangban kell értelmezni, s eszerint:
- 11. § (1) bekezdése szerinti (ún. privilegizált) követeléseket;
- a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követeléseket;
- továbbá - a folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, közigazgatási hatósági eljárásokban az adóssal szemben támasztott igényeket kivéve - az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik az adós számára fizetési kötelezettség, még nem kell bejelenteni.
- 82/83 -
A fogalomban a "még" szó zavaró, valószínűleg arra utal a jogalkotó, hogy amint megszűnik a követelés függő jellege, tehát fizetési kötelezettség keletkezik, azt a cb) alpont alapján már be kell jelenteni. (A függő követeléssel később még foglalkozunk.)
A csődeljárásban ettől eltér az a hitelezői kör, amely az egyezségkötési folyamatban részt vesz, itt a törvény további feltételként szabályozza azt is, hogy a regisztrációs díjat megfizette a hitelező, továbbá azt is, hogy határidőben jelentette be a követelését.
6.5.2. Hitelező a felszámolási eljárásban
A felszámolási eljárásban a hitelező fogalma attól függően változik, hogy a felszámolás elrendelésére sor került, vagy sem. A felszámolás jogerős elrendelése előtt a hitelező fogalma megegyezik a csődeljárásban megismert ca) alpontban szereplő hitelezői fogalommal. A felszámolás kezdő időpontja utáni fogalom kimaradt a törvényből, ezzel kapcsolatban a felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2012. február 29-i tanácskozásán a következő álláspont érvényesült:

A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelezői fogalomból hiányzik annak meghatározása, hogy a felszámolási eljárásban ki a hitelező, de ez a felszámolás kezdő időpontjáig tartó időszakban a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okokból, illetve a felszámolás kezdő időpontja után a Cstv. 46. § (5)-(8) bekezdéseiből meghatározható.

Az utólag kiegészített törvényi rendelkezés szerint a korábbiakkal megegyezően a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
6.5.3. A függő követeléssel rendelkező hitelező
Az V. Cstv. Novella kiegészítette a hitelező fogalmát a bankgaranciát, biztosítói garanciát vagy biztosítói készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényt nyújtó azon szervezetekkel is, amelyek az adós kötelezettségeiért helytállási kötelezettséggel tartoznak, melynek beállta és az adós helyett történő fizetési kötelezettségük teljesítése esetén az adóssal szemben megtérítési igénnyel léphetnek fel, ennek bekövetkeztéig azonban még csak ún. függő követeléssel rendelkeznek. A függő követelés jogosultja ugyanolyan hitelező, mint a többi hitelező, amennyiben biztosított a követelése, a Cstv. 49/D. §-a alapján kaphat kielégítést, amennyiben nem rendelkezik biztosítékkal, a Cstv. 57. §-a alapján juthat a pénzéhez. A függő követeléssel rendelkező hitelezőnek be kell jelentenie a hitelezői igényét, regisztrációs díjat kell fizetnie, ennek összegénél a függő követelést úgy kell tekinteni, mintha lejárt követelés lenne. A függő követeléssel rendelkező hitelezők körének az egyértelmű megfogalmazása alapvető fontosságú, ezért célszerű a fogalom elemzése.
- 83/84 -
A 2011. évi Módtv. a fogalmat áthelyezte a 3. § (1) bekezdés g) pontjába, ezzel függetlenítette a felszámolási eljárástól. Ennek következtében elvileg bejelenthető lenne az ilyen követelés a csődeljárásban, de a 12. § (1) bekezdés már ismertetett előírása szerint, amíg függőben van a követelés "még nem kell bejelenteni".
A 2011. évi módosítást követően a törvény tartalmazza a függő követelés, a számviteli törvény szerinti függő követelés és számviteli törvény szerinti függő kötelezettség fogalmakat, ezért ezekkel foglalkozni kell.
6.5.3.1. A számviteli törvény szerinti függő kötelezettség fogalma
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (8) bekezdés 14. pontja tartalmazza a függő kötelezettség fogalmát, amely kiindulási alapként szolgál. A fogalommeghatározás a következő:

14. függő kötelezettség: az olyan - általában - harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. A függő kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek. A pénzeszközre vonatkozó függő kötelezettségek közé tartoznak különösen: a kezességvállalási, a garanciavállalási, a váltókezesi kötelezettség, az opciós ügyletekkel, a nem valódi penziós ügyletekkel, a le nem zárt peres ügyekkel kapcsolatban várható kötelezettségek. Az egyéb eszközre vonatkozó kötelezettségek közé tartoznak különösen a fedezetként, biztosítékként, óvadékként felajánlott (szolgáló) vagyontárgyak és az opciós ügylet miatti egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek;

Jól példázza a függő kötelezettség tartalmát az alább közölt számviteli kérdésre adott válasz:

Vállalkozásunk ellen 2006-ban pert indítottak. A pert 2009-ben első fokon elveszítettük. Az ítéletet nem fogadtuk el, ezért az eljárás másodfokon folytatódik, s feltételezhetően a 2009-es üzleti év zárásáig nem fog befejeződni. Tekintettel arra, hogy az első fokú ítélet megszületett, kell-e céltartalékot képeznünk a 2009-es üzleti év zárásakor? Ha igen, akkor azt mikor kell feloldani?
A 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 41. §-a (1) bekezdésének előírása szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni - a szükséges mértékben - azokra a múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre [ideértve különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettséget, a biztos (jövőbeni) kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kötelezettséget], amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
A kérdésben leírt peres eljárás a függő kötelezettségek közé tartozik [Sztv. 3. §-a (8) bekezdésének 14. pontja], így erre a Sztv. előbb hivatkozott előírása szerint a céltartalékot meg kell(ett) képezni.
A céltartalékképzést a per indításának üzleti évében kellett volna végrehajtani, hiszen ezen időponttal a vállalkozásnak függő kötelezettsége keletkezett. Ebből következően a céltartalékképzésnek - a kérdésben leírtakkal ellentétben - nem a 2009-es üzleti évben kellene felmerülnie. A megképzett céltartalék a per végső kimeneteléig a könyvekben szerepel. A céltartalék a jogerős bírósági végzés időpontjával szüntethető meg,
- 84/85 -
függetlenül attól, hogy mi a bírósági végzés végeredménye. Ha a vállalkozás veszít a perben, akkor a felmerülő költségek, ráfordítások ellentételezését szolgálja a céltartalék feloldása, amennyiben a vállalkozás nyer, akkor a céltartalékképzés oka megszűnik, és ezért kell a céltartalékot megszüntetni.
6.5.3.2. A számviteli törvény szerinti függő követelés fogalma
A számviteli törvény 3. § (8) bekezdés 17. pontja külön foglalkozik a függő követelés fogalmával.

17. függő követelés: olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. Idetartoznak különösen a kapott garanciák, kezességek harmadik felek tartozásaiért, valamint a kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések;
6.5.3.3. A csődtörvény szerinti függő követelés fogalma
A Cstv. nem kívánta ezt a teljes kört a függő követeléssel rendelkezők között szerepeltetni, ezért ebből kiemelte, s a hitelező fogalmába helyezte a bankgaranciát, biztosítói garanciát vagy biztosítói készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényt nyújtó azon szervezeteket is, amelyek az adós kötelezettségeiért helytállási kötelezettséggel tartoznak, melynek beállta és az adós helyett történő fizetési kötelezettségük teljesítése esetén az adóssal szemben a megtérítési igénnyel léphetnek fel, ennek bekövetkeztéig azonban még csak ún. függő követeléssel rendelkeznek. A törvény szövegéből azonban nem egyértelmű, hogy csak ezekre a pénzügyi tevékenységet folytató szervezetekre vonatkozik az előírás vagy ennél általánosabb. Véleményem szerint a törvény indokolását is figyelembe véve nincs helye a kiterjesztő értelmezésnek, függő követelés esetén csak a pénzintézetek és a biztosítók jöhetnek számításba.[31]
Miután a törvény most már mindhárom elemzett fogalmat használja, állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy mikor beszélünk csődtörvény szerinti függő követelésről. A Kúrián 2012. február 29-i tanácskozáson a következő álláspontot fogadták el a bírák:

Ha a törvény nem "számviteli törvény szerinti függő követelésről" beszél, hanem csak "függő követelésről", abban az esetben mindig a Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti fogalmat kell érteni, mely csak a felszámolási eljárásban értelmezhető.

Mint láttuk, a Cstv. 12. § (1) bekezdése külön említi a számviteli törvény szerinti függő kötelezettséget, a csődkérelemben a 8. § (2) bekezdése értelmében külön kell nevesíteni az adós által vállalt, a számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeket és az adóssal szemben fennálló függő követeléseket.
- 85/86 -
A felszámolási egyezséget szabályozó Cstv. 42. § és 44. § (1a) bekezdése pedig külön említi a számviteli törvény szerinti függő követelés és függő kötelezettség fogalmát, amikor kimondja, hogy:

42. § Az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít, amely összegezi az adós vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyont, az egyes hitelezői csoportok követeléseit, és külön tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti eddigi és várható követelésekről, valamint a számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről is.
44. § (1a) Az egyezség megkötésekor a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és függő kötelezettségekre vonatkozóan is rendelkezni kell.

A bírói tanácskozáson elfogadott álláspont is rögzíti, hogy a csődtörvény szerinti függő követelésnek csak a felszámolási eljárásban van szerepe, a csődeljárásban az ilyen követeléseket nem lehet bejelenteni.
A felszámolási egyezség esetében - s erről a későbbiekben szó lesz - a számviteli törvény szerinti függő követelés és függő kötelezettség esetében nincs tartalékképzési kötelezettség.
6.5.3.4. A függő követeléssel rendelkező hitelező kielégítése
A kielégítés módjáról a Cstv. 58. § (5) bekezdése rendelkezik. A felszámoló az eljárás során a függő követelések rendezésére a hitelezőiigény-bejelentés szerinti összegben tartalékot képez, figyelemmel a 49/D. § (7) bekezdésében foglaltakra is. A törvény nem mondja ki kifejezetten, de nyilvánvaló, hogy a nem vitatott követelést kell figyelembe venni, s miután a függő követeléssel rendelkező hitelező is hitelező, az igényét lehet vitatni, s ezután lehet az igényének megfelelő összegű tartalékot képezni.
Tartalékba kell helyezni a függő követelés jogosultja által a Cstv. 38. § (5) bekezdése alapján a felszámoló részére kiadott, a függő követelést biztosító óvadékot is.
Ha a követelés egészben vagy részben a felszámolási zárómérleg elkészítéséig esedékessé válik, a függő követelés jogosultja a besorolásának megfelelően kaphat kielégítést. Ha zálogjoggal biztosított, a Cstv. 49/D. § hatálya alá tartozó követeléssel rendelkezik, s a biztosított vagyontárgyat értékesítették, a bevétel tartalékban szerepel, s ki lehet fizetni a részére. Ha nem volt biztosítva a követelése, az általános szabályok és a besorolása szerint juthat pénzhez.
Ha a követelés a felszámolási zárómérleg elkészítéséig nem vagy csak részben válik esedékessé, az elkülönített összeget, illetve annak fel nem használt - a függő követelés jogosultját a 49/D. § és 57. § szerint megillető - részét zárómérleggel alátámasztottan bírósági letétbe kell helyezni. Úgy kell kezelni a függő követelés jogosultját, mintha a zárómérleg alapján megkapná a pénzét, tehát be kell sorolni, de nem utalják ki részére, hanem letétbe kell helyezni az összeget.
A bíróságon kezelt letétekről a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet tartalmaz előírásokat, ebből az 1. § a) pontja szerinti teljesítési letét jön számításba. Eszerint bírósági letétbe helyezésnek teljesítés céljából (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: új Ptk.] 6:53-6:55. §) van helye.
- 86/87 -
Miután esetleg több mint három évig kezelhetik a letétet, jó tudni, hogy az állam a bírósági letét után kamatot nem fizet, őrzési díjat és kezelési költséget nem számít fel.
A pénz vagy a tárgy bírósági letétként történő elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben (jegyzőkönyvben) fel kell tüntetni az IM-rendeletben feltüntetett adatokat, a letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket, továbbá valószínűsíteni kell a letétbe helyezés okát (célját).
Ha a letevő a letét elfogadásán kívül annak kiutalását vagy őrzését is kéri, az erre vonatkozó kérelmet kifejezetten elő kell terjesztenie.
6.5.3.5. A függő követeléssel rendelkező hitelező kielégítésére vonatkozó előírások
A felszámolási ügyben a letétbe helyezést követően már csak a "quasi vagyonrendezési eljárás" lefolytatása után lehet a kiutalásról rendelkezni, de ez egy másik eljárás lesz. A felszámoló a felszámolási eljárás befejezése után nem rendelkezhet a letétről, az ő eljárása a letétbe helyezéssel befejeződött. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az általános szabályok szerint a letevő (a mi esetünkben a felszámoló) a teljesítési letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a bíróság a jogosultat a letétbe helyezésről nem értesíti. Ez a lehetőség azonban a felszámolási zárómérleg elfogadása után a felszámoló részére nem adott, értelemszerűen csak a letétbe helyezésre terjed ki a jogosultsága. Az IM-rendelet értelmében, ha a letétbe helyezés összefügg bíróság előtt folyamatban lévő üggyel, a letét elfogadására az első fokon eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel, ezért a kérelmet a megyei törvényszéknél kell előterjeszteni, s kifejezetten azt kell kérni, hogy a bíróság a kiutalásról ne rendelkezzen.
Az IM-rendelet 22. § (1) bekezdése értelmében a letét elfogadásáról a bíróság a befizetést igazoló feladóvevénynek (a tárgy átvételét igazoló elismervénynek) a csatolása esetén a kérelem beérkezésétől számított 8 munkanapon belül, egyébként a pénz beérkezését, illetőleg a tárgy átvételét igazoló értesítést követő 8 munkanapon belül határoz. A bíróság határozatának kézbesítésére és a fellebbezésre a Pp. rendelkezései irányadók. Felmerülhet az a kérdés, hogy a bíróságnak a letéti nemperes eljárásban kit kell értesíteni. Álláspontom szerint a felszámolót és a függő követeléssel rendelkezőt, továbbá - bár ez sem a letéti jogszabályból, sem a Cstv.-ből nem derül ki - a felszámolási bíróságot is értesítenie kell.
A letét felhasználására a Ctv. IX. Fejezete szerinti vagyonrendezési eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával kerül sor oly módon, hogy az eljárást legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős befejezését követő 3. év utolsó napjáig kezdeményezheti a függő követelés jogosultja, ezt követően pedig bármelyik hitelező, akinek a követelése a felszámolási eljárásban, a 33/A. § és a 63. § szerinti eljárásokban nem került kielégítésre. A kérelmet a felszámolási ügyben eljárt bírósághoz célszerű benyújtani. A törvény szövegéből nem állapítható meg, hogy a befejezett felszámolási ügyben utóiratként iktatott kérelem alapján kinek kell eljárnia. Két eset lehetséges.
- 87/88 -
Az egyik szerint a felszámolási ügyben kell a szükséges intézkedéseket megtenni, a másik lehetőség az, hogy vagyonrendezési ügyként kell iktatni a kérelmet, s az eljárást vagyonrendezési ügyszám alatt, de a speciális 58. § (5) bekezdésében leírt szabályok szerint kell az eljárást lefolytatni.
Ha kérelmet nem nyújtottak be, vagy azt nem a függő követelés jogosultja nyújtotta be, a bíróság a 3. év lejártát követő 15 munkanapon belül felhívja a függő követelés jogosultját, hogy 15 munkanapon belül jelentse be követelését, és csatolja az annak igazolására vonatkozó okiratokat. A határidő elmulasztása jogvesztő, a bejelentés elmaradása esetén a zálogjog megszűnik. Ezt a rendelkezést csak a felszámolási ügyben eljárt bíróság tudja megtenni, mert a letéti ügyben eljáró bíróság nem kíséri figyelemmel a speciális felszámolási határidőt. Ezért célszerű a felszámolási ügyet a jogerős befejezését követően 3 évre nyilvántartásba tenni, s ha nem érkezik kérelem, a bíróság meg tudja tenni a szükséges intézkedéseket.
Akár a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, akár a vagyonrendezési eljárás szabályai szerint külön ügyszám alatt folyó eljárásban eljáró bíróság elé kerül az ügy, az alábbi szabályok szerint kell eljárnia: 15 munkanapos jogvesztő határidővel felhívja a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett többi hitelezőt az említett eljárásokban vagy más eljárásokban meg nem térült követelésük összegének bejelentésére és az annak alapjául szolgáló okiratok csatolására. Ezt követően az 57. § alkalmazásával, 15 munkanapon belül dönt a tartalék felosztásáról a határidőben bejelentkezett hitelezők között. A szabályozásnak homályos pontja az a kérdés, hogy milyen más eljárásban felmerült követelést lehet érvényesíteni ebben a külön eljárásban. A törvény által nevesített Cstv. 33/A. és 63. §-a esetein kívül a felszámolási eljárás lezárása után a vagyonrendezési eljárás hozhat olyan eredményt, amely itt is figyelembe vehető, más eljárás nem.
6.6. A gazdálkodó szervezet vezetője
Cstv. 3. § (1) E törvény alkalmazásában:
d) gazdálkodó szervezet vezetője: cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő), ügyvédi irodánál, szabadalmi irodánál az iroda vezetője, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető vagy az igazgatótanács tagja, magánnyugdíjpénztárnál a képviselő, alapítványnál és egyesületnél a bejegyzett vezető tisztségviselő, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljáró személy;
A gazdálkodó szerv vezetőjét azért kell a törvénynek megnevezni, mert a törvény alapján a vezetőt több kötelezettség terheli, illetve jogosultság illeti.
- 88/89 -
A Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja lényegében az anyagi jogszabályok alapján összesíti a vezetőket. Ugyancsak az anyagi jogszabályok alapján kell megállapítani, hogy a vezetői tisztség fennáll vagy valamilyen ok következtében (pl. határozott idő letelte, lemondás) már megszűnt. A szabályozást az V. Cstv. Novella korszerűsítette, elhagyva a trösztre, állami vállalatra vonatkozó rendelkezéseket és kiegészítette az ügyvédi, közjegyzői és szabadalmi ügyvivői iroda vezetőjére vonatkozó rendelkezéssel. A 2009. évi CXV. törvénnyel megállapított szövegben már az egyéni cég nevében nyilatkozattételre jogosult cégtulajdonos is szerepel, a 2011. évi Módtv. az alapítvány és az egyesület vezetőjét is nevesíti. A 2013. évi CCLII. törvény egyszerűsítette a szakasz előírását (2014. március 15-től hatályos), ezt az új Ptk. hatálybalépése tette lehetővé.
Magyarázatot az "Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szerv vezetője" fogalom igényel. Amennyiben a vezető a magyarországi nyilvántartásba bejegyzésre került, nem jelent problémát a jognyilatkozat tételére jogosult személy megnevezése, ilyen hiányában azonban közvetett módon lehet megállapítani a vezető személyét.
Ha az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet fő érdekeltségeinek központja vagy a telephelye Magyarországon található, abban az esetben vagy az adóhatóságnál veszik nyilvántartásba, mint adófizetésre kötelezettet [hiszen tevékenységet végez a fő érdekeltségeinek központjában vagy a telephelyen, s emiatt adófizetésre kötelezett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. §-ának (3) bekezdése, illetve a társasági adóról szóló törvény (a továbbiakban: Tao.) 2. §-ának (1) és (3) bekezdései alapján], vagy pedig a cégnyilvántartásban veszik nyilvántartásba, mint fióktelepet. Mindkét esetben be kell jelenteni az aláírásra/jognyilatkozat tételére jogosult személy nevét, s őt kell a külföldi székhelyű vállalkozásokkal szembeni eljárásokban vezetőnek tekinteni. Végül a meghatározás tartalmaz egy kisegítő szabályt, ha nincs e nyilvántartásokba bejegyzett személy, akkor azt kell vezetőnek tekinteni, aki a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljárt. Vizsgálni kell tehát, hogy az adós nevében ki írta alá a szerződéseket, ki intézte a különböző hatóságoknál az adós ügyeit.

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.660.
Az ügyvezetői tisztségről való lemondás egyoldalú címzett jognyilatkozat, amelyet a korlátolt felelősségű társaságnak nem kell elfogadnia. Ha a lemondást követően a társaság új ügyvezetőt választott, a tisztség 60 napig történő ellátása fel sem merülhet.
BDT 2014.3171.
Amennyiben a közkereseti vagy betéti társaság képviseletét jogi személy tag látja el, úgy attól függetlenül őt kell a társaság vezető tisztségviselőjének tekinteni, hogy a tényleges ügyvezetést a jogi személy tag a saját szervezeti képviselője vagy erre kijelölt más természetes személy útján látja el (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.601/2013/2. szám).
ÍH 2010.86.
Az ügyvezető lemondása egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely - ha a társaság működőképességét nem érinti - a közléssel nyomban hatályosul, nincs szükség elfogadó nyilatkozatra vagy a taggyűlés határozatára.
- 89/90 -
Ha az ügyvezetői jogviszony a fentiek szerint, lemondással szűnik meg, az ügyvezető törlésére irányuló változásbejegyzési eljárásban nem követelhető meg a taggyűlési határozat, létesítőokirat módosítás és az egységes szerkezetű okirat benyújtása (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.44.582/2009/2. szám).
ÍH 2010.131.
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének lemondó nyilatkozata a társasággal való közléskor nyomban hatályosul, és a vezető tisztségviselői jogviszony ezzel megszűnik. Ha azonban a lemondás a társaság működőképességét érinti, az csak a nyilatkozattételt követő hatvanadik napon válik hatályossá, a jogviszony csak akkor szűnik meg (Gt. 31. §).
A cégjegyzékbe jövőbeli tényt nem lehet bejegyezni. A változásbejegyzési kérelem ezért csak a változás (jelen ügyben a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének) bekövetkeztét követő harminc napon belül terjeszthető elő. Emiatt a lemondott, de hatvan napig még hivatalban lévő vezető tisztségviselő saját jogviszonyára vonatkozó törlési kérelmet jogszerűen nem nyújthat be (Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.43.907/2010/3. szám).
Fpkf.I.30.230/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
Az anyagi jogi szabályok szerint az ügyvezetői tisztségről való lemondás az erről való tudomásszerzéssel önmagában megszünteti a vezető tisztségviselői minőséget, ehhez nem szükséges az ügyvezető cégjegyzékből való törlése. A változás harmadik személyek, így a hatóságok vonatkozásában a tudomásszerzéssel válik hatályossá, ezért a változást a bejegyzés közzétételét megelőzően is a felszámolási eljárásban figyelembe kell venni.
6.7. A vagyon fogalma
A Cstv. egyrészt számviteli, másrészt tulajdoni szempontból közelíti meg a vagyon fogalmát.
6.7.1. A vagyon fogalma számviteli szempontból
Cstv. 3. § (1) E törvény alkalmazásában:
e) vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít.
A Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontja a mindenkori számviteli törvény rendelkezéseit figyelembe véve határozza meg a vagyon fogalmát. A jelenleg hatályos 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) 23. § (1) bekezdés értelmében a mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül a vállalkozóhoz, továbbá az aktív időbeli elhatárolásokat. A befektetett eszközök közé az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket, a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni [Számv. tv. 24. § (2) bekezdés]. A forgóeszközök csoportjában, a mérlegben a készleteket a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni [Számv. tv. 28. § (1) bekezdés].
- 90/91 -
6.7.2. A vagyon fogalma a tulajdoni szabályok alapján
Cstv. 4. § (1) A csődeljárás és a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.
6.7.2.1. A kezdő időpont és a vagyon
A tulajdoni szabályok szempontjából történő vizsgálatnál lényeges a kezdő időpont ismerete. A kezdő időpont tartalmilag megegyezik a korabeli csődtörvényben szabályozott csődnyitás időpontjával.
A csődeljárásban a kezdő időpont a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja [Cstv. 9. § (2) bekezdés és 10. § (3) bekezdés]. A felszámolási eljárásban a 2006. július 1. után érkezett ügyekben a kezdő időpont a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontja, ezt megelőzően a végzés jogerőre emelkedésének napja volt a kezdő időpont. Az új szabállyal a törvényalkotó gyakorlatilag visszatért a Cstv. eredeti szabályához.
A törvény teljes részletességgel a vagyonba tartozó tárgyakat és jogokat nem tudja felsorolni, ezért rendkívül jelentősek azok az eseti döntések, amelyek ebben a körben születtek. Az eseti döntésekből az az általános elv szűrhető le, hogy az adós vagyonába tartozik minden olyan vagyontárgy és pénzeszköz, amely akár valamely jogcím alapján, akár jogcím nélkül került a vagyonba. Két esetben van ezen szabály alól kivétel. A bírói gyakorlat alakította ki azt a szabályt, hogy az eljárás során tévedésből befizetett regisztrációs díj visszafizetését lehet kérni a felszámolótól.
A 2011. évi Módtv. a Cstv. 28. §-át kiegészítette egy (4) bekezdéssel és kimondta, hogy nem kell bejelenteni hitelezői követelésként, ha az adós bankszámlájára tévesen címzett átutalás került. Ennek visszautalása iránt a felszámoló haladéktalanul intézkedik. Ezzel a jogalkotó egy régóta húzódó vitára tett pontot, az e tárgyban született döntések a 2012. március 1. után indult eljárásokban nem alkalmazhatók. Így nem alkalmazható a BH 2004.246. számú, továbbá a Gfv.X.30.139/2010/5. számú döntésben kifejtett azon álláspont, miszerint a felszámolás alatti téves átutalás miatt nincs lehetőség az összeg visszautalására, a jogosult a Cstv. szabályai szerint a hitelező igényének bejelentésével érvényesítheti az adóssal szembeni igényét.
A vagyonból történő kikerülésre is elvileg a kezdő időpontig van lehetőség, itt azonban már bizonyos esetekben vitatott kérdésekkel is találkozunk.
Ha az adott vagyontárgy a kezdő időpont előtt megkötött szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat alapján kikerül az adós vagyonából, a hitelezők kielégítésénél már nem jön számításba. Ha pl. opciós jogával él a jogosult a kezdő időpont előtt, a vagyontárgy már nem az adós tulajdona. Gyakran előfordult, hogy az állami tulajdonnal rendelkezni jogosult szervezet (ÁVÜ, ÁPV Rt.) elvonta az adós kezelésében lévő földeket az állami gazdaságok felszámolása során. Amennyiben az intézkedés a kezdő időpont előtt történt, a vagyontárgy kikerül az adós vagyonából.
- 91/92 -
Az a kérdés, hogy egy adott vagyontárgy a csődvagyonba tartozik vagy sem, ott is jelentőséggel bír, hogy milyen eljárás keretében lehet az ezzel kapcsolatos igényeket érvényesíteni. Főszabályként azt mondhatjuk, hogy amennyiben egy vagyontárgy nem része a csődvagyonnak, az ezzel kapcsolatos peres eljárásokat az általános hatáskörű bíróság előtt kell lefolytatni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2000.230.
Az olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek; az általa - tévedésből - befizetett nyilvántartásba vételi díj hitelezői követelésként nem sorolható be, nem kerül az adós tulajdonába (kezelésébe), hanem azt részére - kérelmére - vissza kell fizetni.
BH 2013.223.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a felszámolás hatálya alá eső vagyonra terjed ki. Birtokvita eldöntésére nem rendelkezik hatáskörrel.
BH 2003.293.
Érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az azzal érintett dolog nem tartozik az adós gazdálkodó szervezet felszámolás körébe vonható vagyonához.
BH 2002.28.
A lábon álló terményre létrejött opciós szerződés alapján az adott terület birtokbavétele megvalósul azáltal, hogy a vevő az eladóval vállalkozási szerződést köt az elvégzendő mezőgazdasági munkákra és a termény betakarítására. Ezzel az adott terület a lábon álló terméssel a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül, tehát a termés már az elválással a vevő tulajdona lesz.
BH 2000.365.
I. A lízingszerződés alapján az adós által birtokba vett gépkocsi - a lízingdíjak kifizetése után - olyan követelésnek minősül, amely az adós vagyonát képezi, ezért az a hitelezők követelésének kiegyenlítésénél figyelembe vehető.
BH 1997.144.
A hitelező követelésének kielégítése, ha a gazdálkodó szervezet a részére tulajdonjog-fenntartással eladott dolgot a felszámolás közzététele előtt értékesítette.
Az indokolásból: "Az a körülmény, hogy az adós gazdálkodó szervezet a tulajdonjog-fenntartással részére átadott, birtokába került ingóságokat értékesítette, a hitelező javára pénzkövetelést keletkeztet. Ennek kiegyenlítésére pedig nem kerülhet máshonnan sor, mint a felszámolás körébe tartozó vagyonból. Ebből következik, hogy a felszámolónak azt hitelezői igényként kell besorolnia a módosított Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend szerint" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.33.376/1995/2. szám).
BDT 2005.1233.
A felszámolási vagyonba nem tartozó ingóság kiadása iránti igény az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető. Amennyiben tehát a hitelező az adóssal megkötött adásvételi szerződésben tulajdonjogát az áruk felett a vételár kiegyenlítéséig fenntartotta, és a vételár-kifizetés hiányában a meglévő áruk kiadását tulajdonjoga alapján követeli, a tulajdoni igény a felszámolási eljárásban nem bírálható el, hanem érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani (Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.024/2004/2. szám).
ÍH 2005.87.
Ha a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogát az adós a felszámolás kezdő időpontjáig nem szerezte meg, a vagyontárgy nem tartozik az adós vagyonába, így azt a lízingbeadó kérelmére ki kell adni. Az ezzel kapcsolatos jogvitában az általános hatáskörrel rendelkező bíróság jár el (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.734/2004/4. szám).
- 92/93 -
ÍH 2006.43.
I. Forgóeszközként nyilvántartandó vagyonelemnek minősül a követelés is. Ebből következően pedig a számviteli szabályok értelmében az adós tulajdonában volt ingatlanok árverési értékesítése során a végrehajtóhoz befolyt és meg ki nem fizetett ellenértéket az adós vagyonának kell minősíteni (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.300/2006/5. szám).
6.7.2.2. A szerződés és a tulajdonjog bejegyzése
Érdekes jogkérdést vet fel a BH 1997.203. számú - a joggyakorlatban közölt - végzés, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy ha a vételi jog jogosultja a kezdő időpont előtt él a vételi jogával, de a tulajdonjog bejegyzésére csak a kezdő időpont után kerül sor, ez a vagyontárgy már nem része a felszámolási vagyonnak. Ennek indoka az, hogy a vételi jog jogosultjának kötelmi igénye keletkezett tulajdonjoga bejegyzésére, s az eladó rendelkezési joga a szerződés megkötésével megszűnt.
A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2009. májusi ülésén ezzel ellentétes álláspontot foglalt el Vuleta Csaba[32], amikor kifejtette:

"Megalapozottnak látszik annak a következtetésnek a levonása, hogy a gazdálkodó szervezet felszámolási vagyonának definíciójában használt, szóban forgó »minden vagyona, amellyel […] a felszámolás kezdő időpontjában rendelkezik« kifejezés azt jelenti, hogy mindaz az ingó és ingatlan dolog, amelyen az adósnak tulajdonjoga áll fenn, illetve mindaz a követelés (vagyoni jog), amelynek jogosultja.
A tulajdonos rendelkezési joga azonban nem szűnik meg az adásvételi szerződés megkötésével, az mindaddig fennáll, amíg tulajdonjoga át nem száll. Ezt támasztja alá a Ptk. 117. § (4) bekezdése, mely ingatlan többszöri eladása esetére rendezi a tulajdonjog átszállását. Ha a rendelkezési jog már az első adásvételi szerződéssel megszűnne, fel sem merülhetne a később, ugyanarra a dologra kötött adásvételi szerződés alapján a tulajdonszerzés, s ez ellentétben állna nemcsak a Ptk. 117. § (4), hanem a 112. § (1) bekezdésével is. »Ha valaki ugyanazt a dolgot egymásután különböző személyeknek adja el, az egyik szerződés joghatályosságát nem érinti a másik szerződés létezése, különösen nem szenved semmi jogi megszűkülést az első vevő szerződéses igénye.« Ezt a jogi álláspontot foglalta el a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.548/2008/4. számú ítéletében.
A magyar polgári jog a tradicionális (átruházáson alapuló) tulajdonszerzés talaján áll (Ptk. 117. §), szemben a kauzális rendszerrel, amelyben a tulajdonjog a szerződéskötéssel száll át. A kikötött vételi jog, helyesebben az annak gyakorlásával létrehozott adásvételi szerződés önmagában a dolgon fennálló tulajdonjogot nem változtatja meg. Ingó dolognak a vevő birtokába adása, ingatlan esetén a vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése hiányában a tulajdonjog nem száll át [Ptk. 117. § (2)-(3) bek.], ellentétben az engedményezéssel, ahol - mivel az ügylet tárgya maga a kötelmi követelés - a jogosultság az átruházásra vonatkozó megegyezéssel átszáll az engedményesre [Ptk. 328. § (1) bek., 329. § (1) bek.].
Ingatlanra vonatkozó jog bejegyzésének és tény feljegyzésének az Inytv. 29. §-ában meghatározott okirat alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog keletkezését stb. igazolja és tartalmazza a bejegyzési engedélyt, ez utóbbit akár külön okiratban.
A biztosítéki célú vételi jog az annak engedése tárgyában létrejött szerződéssel keletkezik, s noha gyakorlása feltételhez kötött, bejegyezhető az ingatlan-nyilvántartásba [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 15. §]. A 109/1999. FVM rendelet 22. §-a szerint azonban, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a felszámolási eljárás, illetve végelszámolás tényének feljegyzését követően további bejegyzések csak a felszámoló, illetve végelszámoló kérelme alapján teljesíthetők.
- 93/94 -
A feljegyzésben fel kell tüntetni a felszámolót, illetve a végelszámolót és meg kell jelölni a felszámolás és a végelszámolás kezdő időpontját is. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját és a felszámolás tényének feljegyzését követően benyújtott, a vételi jog gyakorlásával létrehozott adásvételi szerződésen alapuló tulajdonszerzés, a vételi jogot alapító szerződésbe foglalt bejegyzési engedély alapján már - tulajdonképpen eljárásjogi okból, hiszen kérelmet csak a felszámoló nyújthat be - nem jegyezhető be. A fentiekből levonható az a konklúzió, hogy a Cstv. ismertetett rendelkezései [4. § (1) és (2) bek.] alapján a felszámolási vagyon részét képezi az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelyre nézve ugyan adásvételi szerződést kötöttek, de a tulajdonjog nem szállt át, ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy az engedményezett követelés, miután a jogosultság az átruházásra irányuló megegyezéssel átszáll, nem tartozik a felszámolási vagyonba. A biztosítéki céllal engedett vételi jog, illetve a biztosítéki célú engedményezés esetén, ha a felfüggesztő feltétel nem következett be, még a kötelező ügylet (a vételi jogot alapító, illetve engedményező ügylet) sem lépett hatályba, emiatt mind a vételi joggal terhelt dolog, mind az ilyen követelés az adós felszámolási vagyonába tartozik."

A magam részéről ezzel az okfejtéssel értek egyet. Ezt az álláspontot támasztja alá a BH 2008.178. számú jogeset (lásd joggyakorlatban) amelyben a Legfelsőbb Bíróság más aspektusból jutott ugyanerre a következtetésre.

JOGGYAKORLAT
BH 1997.203.
Nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, amelyre vonatkozóan valamely személy a felszámolás közzététele előtt vételi jogával élt. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése a vételi jog jogosultja javára csak a felszámolás közzététele után történt meg.
Az indokolásból: "Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló érvényes adásvételi szerződésen felül azonban szükséges a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is. Erre tekintettel a vételi jog jogosultja a kérdéses ingatlan tulajdonjogát az adásvételi szerződés létrejöttének időpontjában - 1993. október 18-án - még nem szerezte meg. A szerződés alapján azonban kötelmi igénye keletkezett arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ugyanakkor az eladó rendelkezési joga az ingatlan felett az adásvételi szerződés megkötésével megszűnt. Ekként az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás közzétételének időpontjában - 1993. november 25-én - a jelen eljárásban vitatott ingatlannal már nem rendelkezett, ezért az nem tartozik a felszámolási eljárás körébe. A fentiek szerint nem követett el jogszabálysértő mulasztást a felszámoló, amikor a felszámolás körébe tartozó vagyonként nem tüntette fel a hitelező által hivatkozott ingatlant" (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Fpk.258/1993. szám - Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.31.663/1995/2. szám).
BH 2008.178.
I. A hitel fedezetéül szolgáló gépjármű a vételi jog érvényesítésével nem kerül ki a hitelt igénybe vevő tulajdonából, ezért nem lehet a sikkasztás elkövetési tárgya [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bek., 1959. évi IV. törvény 117. § (2) bek., 375. § (1) bek.].
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal, hogy a vételi jog bejelentésével a kölcsönből vásárolt gépjármű a terhelt tulajdonából kikerült, következésképpen számára idegen dologgá vált. Álláspontja szerint ugyanis e gépkocsi mindaddig, amíg azt a sértett a nyomozó hatóság közreműködésével a birtokába nem vette, továbbra is a terhelt tulajdonában maradt.
Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 375. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint: ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.
- 94/95 -
A vételi jog az adásvétel egyes különös nemei cím alatt található a Ptk.-ban. Az adásvétel - s közöttük a vételi jog gyakorlása - ún. származékos tulajdonszerzés, az átruházás egyik fajtája.
A tulajdonjog - például átruházással történő - megszerzése a dologra vonatkozó tulajdoni jogviszony létrejöttét jelenti. A tulajdonost a megszerzés időpontjától kezdődően illetik meg a tulajdonjogból folyó jogosítványok (birtoklás, használat, haszonszedés és rendelkezés joga), és terhelik őt a dolog fenntartásával, használatával stb. együtt járó kötelezettségek, illetve ettől kezdve viseli azokat a károkat, amelyek másra át nem háríthatók.
A tulajdonjog megszerzéséhez azonban az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül - a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán - a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába került.
A Ptk. hivatkozott rendelkezéséből kitűnően a birtokba adásnak ténylegesnek kell lennie, ami azonban nemcsak a dolog kézből kézbe történő átadásával, de bármilyen más olyan módon is megtörténhet, amiből egyértelmű, hogy a dolog az átruházótól az új tulajdonos hatalmába került.
Az irányadó tényállás alapján a hitelező vételi jogának gyakorlását követően a gépkocsi nem került ki a tulajdonos terhelt birtokából és nem került a pénzintézet birtokába. Ennél fogva annak tulajdonlásában változás nem következett be.
Kétségtelen, hogy a terheltet szerződéses kötelezettség terhelte a gépkocsi kiadására és e kötelezettségét nem teljesítette.
A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Valamely szerződéses kötelezettség nem, vagy nem szerződésszerű teljesítése azonban önmagában a tulajdoni viszonyokban változást nem eredményezhet, és elsősorban a szerződési igény érvényesítése során juthat jelentőséghez."
6.7.2.3. A kezdő időpont után történő teljesítés megítélése
Eltérő jogi indokolással találkoztunk azokban a döntésekben, amikor azt kellett elbírálni, hogy az adós vezetője által a kezdő időpont után történt kifizetést hogyan kell minősíteni, visszakövetelésére milyen jogcímen kerülhet sor. Ma már egyértelmű a gyakorlat, amelyet az EBH 2007.1614. számú elvi döntés is tartalmaz. A Győri Ítélőtábla 1/2006. (XII. 1.) számú kollégiumi véleménye volt az első, amely ebben a kérdésben állást foglalt, a vélemény jogi okfejtésével egyetértek. (A kollégiumi vélemény A felszámolás elrendelésének következményei cím alatt teljes terjedelmében olvasható.)

JOGGYAKORLAT
EBH 2007.1614.
I. Jogellenes az adós teljesítése a hitelező részére a felszámolás kezdő időpontja után, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal az 1959. évi IV. törvény 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli fizetést is megvalósítja, mert ahhoz a hitelező nem a 1991. évi XLIX. törvényben írt módon és rangsorban jutott hozzá [1991. évi XLIX. törvény 4. §, 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., 1959. évi IV. törvény 361. §].
II. A hitelező a követelését a szolgáltatás visszafizetését elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított 40 nap alatt jelentheti be a felszámolónak (Legfelsőbb Bíróság Pfv.XI.21.933/2006/8. szám. Megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2007/1. számában).
- 95/96 -
EBH 2003.961.
I. A felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámolási eljáráson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az így esetleg kifizetett követelést a hitelező a felszámoló felhívására köteles visszafizetni. (Megjelent: Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2003/2. számában.)
A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006. (XII. 1.) számú kollégiumi véleménye "A felszámolás kezdő időpontja után, képviseletre jogosultság hiányában kötött illetve teljesített ügyletek megítélésének néhány kérdése" tárgyában.
I. A felszámolás kezdő időpontját követően a vagyonnal kapcsolatosan csak a felszámoló tehet nyilatkozatot. Az ezzel ellentétesen, a korábban képviseletre jogosult személy által megtett szerződési nyilatkozat tekintetében az álképviselet szabályait kell alkalmazni - a cégnyilvántartási szabályok szerint jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben is.
II. Ha az álképviselő eljárását (nyilatkozatát) utóbb a felszámoló nem hagyja jóvá, a nem létező szerződés jogkövetkezményét a jogalap nélküli gazdagodásra és a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályok szerint kell levonni.
III. A hitelező az adóssal szemben a jogalap nélküli gazdagodás miatt őt megillető pénzkövetelését a felszámolás kielégítési szabályai szerint érvényesítheti. A dologra fordított szükséges költségei felszámolási költségnek minősülnek, visszatartási jog azonban nem illeti meg.
IV. A felszámolás kezdő időpontját követően az adós részéről történő teljesítés - még ha valós követelés kielégítését célozta is - annak jogszerűtlensége, az adott hitelezőnél kimutatható előny és a többi hitelezőt ért hátrány miatt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető vissza.
6.8. Egyéb fogalmak
f) EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam.
A fogalmat az V. Cstv. Novella iktatta be, a csőd- és felszámolási eljárásban a részletszabályozásnál lesz jelentősége [Pl. 11. § (3) bekezdés szabályai].

g) függő követelés: bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó olyan követelés, amelynek beállta és esedékessége még bizonytalan;
A fogalom tartalmát már részleteztük.

h) közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerinti közeli hozzátartozó és az élettárs;
- 96/97 -
A Ptk. 8:1. § szabálya szerint a közeli hozzátartozó:

A házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér, s ehhez a fogalomhoz a Cstv. még az élettársat teszi hozzá, aki az új Ptk. rendelkezése szerint "csak" hozzátartozó (2014. március 15-től hatályos rendelkezés).

i) többségi befolyás: a Ptk. 8:2. §-a szerinti befolyás;
Az új Ptk. 8:2. §-a befolyás fogalmát az alábbiak szerint szabályozza:

(1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
(5) A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani (2014. március 15-től hatályos rendelkezés).

j) föld: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben meghatározott mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld;[33]
A 2013. évi CXXII. törvény 5. § 17. pontja értelmében: mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld: a föld fekvésétől (belterület, külterület) függetlenül valamennyi olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő és fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve (2014. március 15-től hatályos rendelkezés).
- 97/98 -
k) tanya: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben meghatározott tanya;
A 2013. évi CXXII. törvény 5. § 25. ponta értelmében tanya:

A település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel (2014. március 15-től hatályos rendelkezés).

l) termőföld: a termőföld védelméről szóló törvényben meghatározott termőföld.
A 2007. évi CXXIX. törvény 2. § 12. pontja értelmében mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld: az a földrészlet, amely a település belterületén fekszik, és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva, kivéve, ha a földrészlet az Evt.-ben meghatározott erdőnek minősül.
A törvény hatálya nem terjed ki
a) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvényben (a továbbiakban: Evt.) meghatározott erdő létesítésére, védelmére, az igénybevételére, a belterületbe vonására és az erdőgazdálkodásra;
b) a föld mint környezeti elem védelmére.
6.9. Az állami vállalat, a tröszt és a leányvállalat vagyona
Cstv. 4. § (2) A gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) levő vagyon. A gazdálkodó szervezet vagyonaként kell figyelembe venni a leányvállalata vagyonát, tröszt esetében a tröszti vállalatok vagyonát, ha a tröszt létesítő határozatát az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény 49. §-a alapján adták ki.
A tröszt és az állami vállalat már nem szerepel az adósok között, ezért a vagyonnal kapcsolatos rendelkezések során csak jogszabály-szerkesztési hibából maradhatott a törvény szövegében.
6.10. Kivételes szabályok a vagyonnal kapcsolatosan
Cstv. 4. § (3) Nem tartozik a (2) bekezdés hatálya alá:
a) a jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület),
- 98/99 -
külön jogszabályban meghatározott nemzeti vagyonban lévő műemlék, valamint az olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vagyon, amely tekintetében a gazdálkodó szervezet jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot vagy más, használatot biztosító jogot gyakorol, az említett vagyonkezelői jog és más, a használatot biztosító jog,
b) a vízitársulatok tulajdonában, vagyonkezelésében, használatában lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;
c) a kárpótlás céljára elkülönített föld, a törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület;
d) a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely - a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján - a Kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel;
e) az adós munkavállalójának munkabéréből - külön jogszabály rendelkezései szerint - levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj,
f) a munkavállaló munkabéréből jogszabály rendelkezései szerint a csődeljárás elrendelésének időpontjában vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még be nem fizetett közteher,
g) a munkavállaló munkabéréből levont, de még ki nem fizetett tartásdíj és egyéb végrehajtás alá eső tartozás,
h) az adós birtokában lévő olyan vagyontárgy, amelyre az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta, ide nem értve, ha azt már az adós a vételár kiegyenlítése előtt jogszerűen - beépítéssel, feldolgozással vagy átalakítással - új vagyontárgy létrehozására felhasználta, és ezzel a vagyontárgy az új dolog elválaszthatatlan részévé vált.
(4) A Kormány által a rendkívüli időszakra rögzített hadiipari készletek abban az esetben vonhatók be a felszámolási eljárásba, ha a Kormány az állami vagyonkezelő szervezet kezdeményezésére a rögzítést feloldja. A vagyonkezelő szervezet a felszámoló megkeresésére 30 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a rögzítés feloldását kezdeményezi-e. A rögzítés feloldásáról a vagyonkezelő szervezet kezdeményezésétől számított 60 napon belül a Kormány dönt. E törvény alkalmazásában hadiipari készlet alatt a hadiipari tevékenységhez szükséges tárgyi eszközöket és forgóeszközöket - ideértve a gyártási dokumentumokat is - kell érteni.
(5) A védelem célját szolgáló állami tartalék nem része a gazdálkodó szervezet vagyonának.
- 99/100 -
6.10.1. A forgalomképtelen vagyontárgyak
A hitelezőket nem érheti hátrány amiatt, hogy bizonyos vagyontárgyak törvényi előírás folytán nem tartoznak az adós vagyonába, ezért mondja ki a Cstv. 62. § (1) bekezdése, hogy az állam felelőssége megállapítható minden olyan követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet azon vagyontárgyai, értékei erejéig, amelyek a 4. § (3) bekezdése alapján, valamint a 4. § (4) bekezdés előírása miatt forgalomképtelenek. Erről részletesebben a 62. §-nál szólunk.
Ezek a vagyonelemek vagy meghatározott célra lekötött vagyontárgyak (kárpótlási földek, egyházi ingatlanok), vagy az ország védelmi képességét érintő vagyontárgyak, mint a hadiipari készletek. A Cstv. hatálybalépése után a kárpótlással kapcsolatos kérdések sok problémát vetettek fel, a kárpótlás folyamata azonban lezajlott, ezt a rendelkezést elvétve kell alkalmazni. Ugyanígy problémamentes az erdők, természetvédelmi területek, az egyháznak visszajuttatott ingatlanok tulajdonjogának a kérdése, ezért az alábbiakban csak azokkal a jogintézményekkel foglalkozom, amelyekkel kapcsolatban jogalkalmazási problémák merülhetnek fel.
A 2011. évi Módtv. a kivételekre vonatkozó szabályokat a korábbitól eltérő csoportosításban szabályozta és kiegészítette. A továbbiakban tehát nem minden kérdéssel foglalkozunk, csak azokkal, amelyek a gyakorlatban gondot okozhatnak.

JOGGYAKORLAT
1/2007. számú Közigazgatási jogegységi határozat a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 4. § (3) bekezdés c) pontja helyes értelmezéséről.
A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (3) bekezdés c) pontja 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos rendelkezésének helyes értelmezése szerint:
I. a kárpótlás céljára elkülönített és a külön törvényben meghatározott földalapba kijelölt földterület a megjelölt időszakban sem tartozott a gazdálkodó szervezet (szövetkezet) felszámolás alá vonható vagyonába;
II. az a - 1993. szeptember 2. napjától 1996. május 11. napjáig hatályos - korlátozó törvényi feltétel, miszerint "…ha a tagok és alkalmazottak tulajdonba adásáról a szövetkezet közgyűlése az eljárás kezdő időpontjáig határozott, és a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratokat is elkészítették", kizárólag "a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület"-re vonatkoztatható;
III. a törvény e korlátozó feltételt megállapító rendelkezése az 1996. május 11. napján még folyamatban lévő felszámolási eljárásban sem alkalmazható.
BH 2015.308.
A vagyont terhelő zálogjog jogosultja annak a vagyontárgynak az értékesítéséből befolyó bevétel - értékesítési költségekkel csökkentett - 50%-ára tarthat igényt, amely a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyonát képezte [1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 49/D. § (2) bek., 57. § (1) bek. b) pont; 1959. évi IV. tv. 266. § (1) bek.].
BH 2015.168.
Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].
- 100/101 -
BH 2015.168.
Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].
KGD 2003.108.
A felszámolás alatt álló szövetkezet vagyonába tartozik a külön jogszabály hatálya alá nem tartozó ún. maradványföld (1991. évi XLIX. törvény 4. §).
Kfv.IV.37.186/2004/5. (Legfelsőbb Bíróság):
Földalapba kijelölt föld nem tartozik a felszámolói vagyonba. Nyilvánvaló érvénytelenség vizsgálata a földhivatali eljárásban.
6.10.2. A természetvédelmi oltalom alatt álló földterület, műemlék, kezelői jog
A 2011. évi Módtv. összevonta és modernizálta a korábbi a) és b) pontban szabályozott kivételeket. Az indokolás ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy pontosabban meg kell határozni, hogy melyek a kivételek. Ilyen pl. ami állami vagy önkormányzati tulajdonban van és azt a vállalkozás vagyonkezelői jogánál fogva mutatja ki a könyveiben. Nem tartozik továbbá a csődvagyonba az a vagyontárgy sem, amely bár az adós birtokában van, de az eladó a tulajdonjogot fenntartotta a vételár kiegyenlítéséig.
A vagyonkezeléssel kapcsolatban a 2011. évi CXCVI. törvény tartalmazza a hatályos szabályokat (a törvényt módosította és kiegészítette a 2013. évi CXIV. törvény), a törvény meghatározza azt a személyi kört, akinek a nemzeti vagyon vagyonkezelésbe adható. A korábbi szabályozáshoz képest jelentős mértékben szűkül a nemzeti vagyon kezelésére jogosultak köre, az állam és a helyi önkormányzat szerveire, intézményeire, valamint ezek 100%-os tulajdonában álló gazdálkodó szervezetekre korlátozódik. Ennek indokoltságát az adja, hogy a vagyonkezelői jog rendkívül széles körű, kvázi tulajdonosi jogkört jelent, amely gyakorlását célszerű kizárólag állami és önkormányzati szereplők részére biztosítani a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében, és a vagyon megőrzésének céljából.

JOGGYAKORLAT
BH 1997.202.
Az önkormányzat által létrehozott közüzemi vállalat a rá bízott ingatlanokra vonatkozólag nem szerez tulajdonjogot, ezért a közüzemi vállalat felszámolása esetén az ilyen ingatlanok a vállalat felszámolás körébe tartozó vagyonaként nem vehetők figyelembe.
6.10.3. A vízgazdálkodási társulatok vagyona
A vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévő vizek, vízi létesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladat ellátásához szükséges elkülönített vagyona 1994. január 22-től az 1993. évi CIII. törvény alapján nem tartozik az adós vagyonába.
- 101/102 -
A jelenleg hatályos 1995. évi LVII. törvény (a vízgazdálkodásról) 10. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kizárólagos állami tulajdonban, illetve önkormányzati törzsvagyonban lévő közcélú vizilétesítmények működtetését végző gazdálkodó szervezetnek a létesítmény közművagyonát az állam nevében a miniszter, az önkormányzat nevében a képviselőtestület adja szerződéssel használatba.

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.307/2010/7. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha a víziközmű vagyont működtető gazdasági társaság felszámolás alá került, a felszámoló követelheti az adósnak, mint szolgáltatónak a javára víziközmű fejlesztési hozzájárulás fizetését, akkor is, ha azt az összeget az adós már nem tudja fejlesztésre fordítani.
6.10.4. A szakszervezeti tagdíj
2006. július 1-jén lépett hatályba a (3) bekezdés f) pontja, amelyet azért kellett a törvénybe iktatni, mert a felszámolók a felszámolási vagyonba tartozónak minősítették a szakszervezeti tag munkavállaló munkabéréből levonásra kerülő szakszervezeti díjat. Ezen szakszervezeti díj jogosultja azonban nem a munkáltató (az adós), hanem a kedvezményezettként megjelölt szakszervezet. A munkáltató a munkavállaló érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget a tagdíj munkabérből történő levonásával és továbbutalásával. A törvény 1. §-a kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2008.1724.
A munkáltató a szakszervezeti tagdíjat a munkavállaló kérelmére köteles levonni a munkabéréből akkor is, ha a tagdíj összegét nem számszerűen, hanem egyéb, egyértelmű módon határozta meg írásbeli nyilatkozatában [1992. évi XXII. törvény 161. § (1) és (4) bekezdés, 1991. évi XXIX. törvény 1-2. §].
BH 2002.328.
A szakszervezet a munkáltatóval kötött megállapodás alapján nem tarthat igényt a tagdíj levonására, mivel arra csak az érintett munkavállaló megbízásából kerülhet sor, ha azt a munkáltató elfogadja [1991. évi XXIX. tv. 1. §, 2. § (1) bek., 3. § c) pont].
- 102/103 -
6.10.5. A levont, de be nem fizetett közteher és tartásdíj
A levont, de be nem fizetett közteher, tartásdíj egyéb összeg az eddigi szabályok szerint az adós vagyonába került, a 2012. március 1. után indult felszámolási eljárásokban viszont már nem része a vagyonnak. Amennyiben az adós rendelkezik pénzeszközzel, amiből a levont összeg kifizethető, nincs gond. Egyéb esetben kérdésessé válik, hogy a későbbi értékesítés bevételéből a sorrendet megelőzően ezek a követelések kiegyenlíthetők vagy sem. A törvény ezzel az esettel nem számol, ezért ebben a kérdésben is várható volt a gyakorlat szóródása, ami be is következett. Különösen kiéleződött a helyzet azt követően, hogy a törvény bevezette a céltartalékképzési kötelezettséget. A Cstv. 26. § (5) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza:

(5)[34] Az adós - a felszámolást elrendelő első fokú végzés kézhezvételét követően, a végzés jogerőre emelkedéséig - köteles legalább 100 000 forint, a c) pontban foglalt költségekkel arányos mértékű céltartalékot képezni a felszámolási költségek, így különösen
a) a vagyonára vonatkozó dokumentumok, közhiteles nyilvántartásból beszerzendő adatok összegyűjtésével,
b) a fizetési és értékpapír számláinak vezetésével és annak forgalmával,
c) az iratanyagának rendezésével, kezelésével, tárolásával és elhelyezésével,
d) a vagyontárgyainak őrzésével, állagmegóvásával
kapcsolatos kiadások fedezetére.

A felszámolók erre figyelemmel a 100 000 forintig meglévő készpénzt céltartaléknak tekintették és ennek megfelelően kívánták felhasználni. Ebben a kérdéskörben végül a Kúria a Gfv.VII.30.355/2015/4. számú döntésében határozott, amelynek indokolását teljes egészében közlöm. A határozat azonban minden kérdésre nem adott választ, ezért a vita egyéb elemeiben kialakult gyakorlatról be kell számolnom.
A döntést megelőzően a gyakorlat annyiban volt egységesnek tekinthető, hogy amennyiben az adós cég rendelkezik pénzeszközzel, a felszámoló köteles azt a jogosult részére átutalni, s ha ezt nem teszi meg, a jogosult kifogást terjeszthet elő. A Pécsi Ítélőtáblán tartott bírói megbeszélésen a régió bírái ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot foglalták el:

"A Cstv.4. § (3) bekezdés g) pontja bizonyos pénzeszközt kivett a felszámolás körébe tartozó vagyonból. Felmerült az a kérdés, hogy ha ezeket a pénzeszközöket (például levont tartásdíjat, egyéb végrehajtás alá eső tartozást, munkabérből levont összegeket, érdekképviseleti tagdíjat, stb.) a felszámoló nem fizeti ki a jogosultnak, akkor mi a teendő [ha a levont összeg nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonában, akkor nem tartozik a Cstv. 38. § (3) bekezdése hatálya alá] kifogásként sérelmezheti-e ezt a jogosult, és kötelezheti-e a felszámoló bíróság a felszámolót arra, hogy a levont összeget fizesse ki.
E törvényi rendelkezéssel kapcsolatban az volt a bírák álláspontja, hogy az e jogszabályhelyre alapított kifogásokat nem lehet elutasítani arra hivatkozással, hogy ezzel kapcsolatos igényeket a jogosult kizárólag perben érvényesítheti, ha a felszámoló a nyilvánvalóan a Cstv. 4. § (3) bekezdés g) pontja szerinti,
- 103/104 -
meglévő pénzeszközöket a jogosultaknak nem fizeti ki, mulasztása sérti a Cstv. e rendelkezését, nincs ezért akadálya annak, hogy erre a bíróság a kifogás folytán indult eljárásban kötelezze."[35]

A Debreceni Ítélőtábla ezzel ellentétben azt az álláspontot fejtette ki, hogy az ilyen követelés nem is jelenthető be hitelezői igényként és a vagyon terhére - egy későbbi értékesítés árbevételéből - nem egyenlíthető ki. A magam részéről ezzel az állásponttal nem értettem egyet, a határozatot azonban ismertetem a joggyakorlatban. A Kúria alább közölt határozata ezt a vitát is eldöntötte.[36]

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.355/2015/4. [37] (Kúria):
I. A levont, de meg nem fizetett közteher iránti igény, mint speciális tulajdoni igény az adós vagyonába nem tartozó pénzösszeg kiadására irányul. Jellegénél fogva azonban az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában ténylegesen meglévő pénzeszköz vagyonával szemben érvényesíthető, amennyiben a számviteli szabályok szerint az adós vagyonába ténylegesen tartozó pénzeszköztől való számviteli elkülönítésére nincs mód.
II. A Cstv. 26. § (5) bekezdése szerinti céltartalék csak az adós felszámolási vagyonába tartozó pénzeszköz terhére képezhető. A speciális tulajdoni igény forrása a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, ténylegesen átadott pénzeszköz, megtérülésének mértéke ehhez igazodik. A bizonyíthatóan ilyen forrásból származó pénzeszköz más hitelező követelésének kiegyenlítésére nem szolgálhat, a levont, de meg nem fizetett közteher igény ilyen okból elsőbbséget élvez a Cstv. 57. § (1) bekezdésébe tartozó hitelezői igényekkel, illetve a Cstv. 49/D. §-a szerint rangsorolt zálogjoggal, vagy végrehajtási joggal biztosított követelésekkel és az adós felszámolási vagyonával szemben érvényesíthető felszámolási költségigényekkel szemben.
Az indokolásból: "A felszámolási eljárás körébe tartozó vagyon fogalmát a Cstv. 4. § (1)-(5) bekezdése rendelkezései, valamint a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja határozza meg. A Cstv. 4. § (3)-(5) bekezdése negatív meghatározást ad a felszámolási vagyon körére, amikor a gazdálkodó szervezet vagyonába nem tartozó egyes vagyonelemeket részletezi. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolási vagyonába nem tartozó vagyonelemek két csoportra oszthatók. A Cstv. 4. § (3) bekezdés a)-d) pontjai és a Cstv. 4. § (4) és (5) bekezdése azon vagyonelemeket tartalmazza, amelyek a felszámolási eljárást megelőzően az adós vagyonába tartozónak minősültek, azokon különböző jogszabályi rendelkezések alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot, vagy más használatot biztosító jogot gyakorolt, illetve külön jogszabályok alapján a vagyonából meghatározott célra történő elkülönítési, illetve tartalékképzési kötelezettsége volt. Az ebbe a csoportba tartozó vagyonelemeket az adós felszámolási eljárásában a számviteli rendelkezések szerint elkülönült vagyonként történő kezelésük mellett fel kell tüntetni [a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés, 8. § (3) bekezdés a) pont]. Az adós felszámolási vagyonába nem tartozó ezen vagyonelemekhez fűz a Csődtörvény külön a vagyonnal kapcsolatos rendelkezési szabályokat [Cstv. 61. § (6) bekezdés], valamint ezzel összhangban, ezen vagyoncsoportra fogalmazza meg - ezen vagyontárgyak értékének erejéig - az állam helytállási kötelezettségét [Cstv. 62. § (1) bekezdés]. A felszámolási vagyonba nem tartozó másik vagyoni kört a Cstv. 4. § (3) bekezdés e), f), g) és h) pontjai tartalmazzák. Az itt felsorolt, az adós vagyonába a felszámolás kezdő időpontját megelőzően sem tartozó vagyonelemek esetén a külön jogszabályokban meghatározott jogosultakat megillető, elkülönült tulajdonjog, azzal a következménnyel jár, hogy a felszámolási eljárás tényétől függetlenül ezen, a felszámolási vagyonba nem tartozó vagyonelemeket ki kell adni.
- 104/105 -
Ezen, az adós vagyonába a felszámolás kezdő időpontját megelőzően sem tartozó vagyonelemekre sem a vagyonnal kapcsolatos külön rendelkezési szabályok, sem az állam mögöttes helytállási felelősségének szabálya nem értelmezhető.
A Cstv. 4. § (3) bekezdésében foglalt, az adós gazdálkodó szervezet vagyonába nem tartozó vagyonelemeken belül a Cstv. 4. § (3) bekezdés e)-g) pontjaiban felsorolt vagyonelemek annyiban speciális jellegűek, hogy míg az egyéb pontokban konkrétan meghatározott vagyontárgyak képezik a felszámolási vagyonból jogszabály alapján kivett vagyonrészt, addig ezen pontokban a jogalkotó nem vagyontárgyakról rendelkezik, hanem pénzről, amely értékmérő, helyettesíthető dologként - jellegadó ismérvéből következően - ténylegesen nem lenne elkülöníthető az adós gazdálkodó szervezet vagyonába tartozó pénzeszköztől.
A Cstv. 4. § (3) bekezdés e)-g) pontjába tartozó igények általános jellemzője, hogy ezeknél az adós gazdálkodó szervezet a munkavállalójától, mint munkáltató von le meghatározott jogcímű összegeket: az e) pont alapján szakszervezeti, vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat, az f) pont alapján a külön jogszabályi rendelkezések szerinti közteher összegeket (a munkavállalót terhelő személyi jövedelemadó előleget, Egészségbiztosítási Alapot, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető járulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot), a g) pont alapján pedig gyermek-, vagy rokontartásdíjat, vagy egyéb, végrehajtás alá eső tartozást.
Megállapítható, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott, a munkavállaló munkabéréből a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még meg nem fizetett közteher ténylegesen a munkavállaló adó- és jövedelem terhe, amelyhez kapcsolódóan a jogszabályi előírások csupán a levonási, bevallási és továbbutalási kötelezettséget telepítették a munkáltatóra. A munkavállalót terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség jogosultja az állami költségvetés. A megfizetett munkabér után a tényleges kifizetés arányában keletkezik adóelőleg-, valamint járulékfizetési kötelezettség a munkavállalónál. A munkáltató által benyújtott bevallás adatai így - az ellenkező bizonyításáig - azt igazolják, hogy az adós, mint munkáltató a tényleges bérkifizetés után fennálló, azzal arányos adóelőleget és járulékterheket a munkavállalótól levonta, ez pedig azt eredményezi, hogy az adósnak, mint munkáltatónak az állami költségvetés, mint jogosult felé befizetési kötelezettsége keletkezik, olyan vagyonelemet érintően, amely a külön jogszabályi rendelkezések alapján nem volt soha az adós vagyona, és a levonás teljesítése esetén sem tartozhat oda.
Az adóst, mint munkáltatót terhelő levonási és befizetési kötelezettség alapján a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott igény - a felszámolási vagyonba nem tartozó - olyan sui generis tulajdoni igény, amelynek érvényesítése - a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján - kívül esik a Cstv. 38. § (3) bekezdésének kötelmi jellegű igényérvényesítési körén. A jogalkotó a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozással kívánta hangsúlyozni a felszámolás kezdő időpontjában már levont, de meg nem fizetett közteher tulajdoni igény jellegét és ebből fakadó kielégítési elsőbbségét, arra az esetre, ha az adós a felszámolás kezdő időpontjában pénzeszközzel rendelkezik.
A Kúria ezért nem osztotta a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 5:40. §-ára alapított álláspontját. A "nemo plus iuris" alapelve alól [Ptk. 5:39. § (1) bekezdés] kivételt teremtő, a pénzre, valamint az értékpapírok átruházására vonatkozó Ptk.-beli szabályozáshoz képest - a felszámolás jogerős elrendelése okán - ugyanis a Csődtörvény, mint lex speciális kivételt teremt a Cstv. 4. § (3) bekezdés e), f), g) pontjába foglalt szabályozással. Ennek éppen az a lényege, hogy a jogalkotó - lehetőség szerint - ki kívánta zárni az ilyen, az adós gazdálkodó szervezet vezetője által jogellenesen visszatartott, nem az adós vagyonát képező pénzeszközöknek felszámolási vagyonná válását, egyben azt is, hogy az ilyen jellegű igény az adós felszámolási vagyonával szembeni kötelmi igénnyé alakuljon át, akkor, ha egyébként a felszámolás kezdő időpontjában az adósnak kimutatható pénzeszköze van. Más a helyzet, ha a felszámolás kezdő időpontjában van levont, de meg nem fizetett közteher, azonban az adós e mellett pénzeszköz vagyonnal nem rendelkezik. Ebben az esetben a jogosult sui generis tulajdoni igényét kártérítési jellegű kötelmi igény váltja fel, amely ez esetben hitelezői igényként,
- 105/106 -
nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettség mellett, a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló határidőn belül érvényesíthető az adós egyéb felszámolási vagyonával szemben, a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési rangsor szabályai alkalmazása mellett.
A Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott sui generis tulajdoni igény - amennyiben az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában van pénzeszköze - , olyan, a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályok szerinti speciális rei vindicatiós igény, amely egyébként más dolgokra vonatkozóan az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 115. § (3) bekezdésében, jelenleg a Ptk. 5:36. § (1) bekezdésében szabályozott.
A levont, de meg nem fizetett közteher iránti igény, mint speciális tulajdoni igény az adós vagyonába nem tartozó pénzösszeg kiadására irányul. Jellegénél fogva azonban az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában ténylegesen meglévő pénzeszköz vagyonával szemben érvényesíthető, amennyiben a számviteli szabályok szerint az adós vagyonába ténylegesen tartozó pénzeszköztől való számviteli elkülönítésére nincs mód.
A Cstv. 26. § (5) bekezdésének 2014. április 1. napjától hatályos szabályozása az adós vagyona terhére írta elő a céltartalék-képzési kötelezettséget, annak céljából, hogy a felszámolás alá került cég vagyonából az eljárás minimális bonyolításához szükséges forrásokat megteremtse. A levont, de meg nem fizetett közteher tulajdoni igény minőségéből következik, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjának, valamint a Cstv. 26. § (5) bekezdésének egymással konkuráló rendelkezései értelmezése során - amennyiben egyéb adatokból a felszámolás kezdő időpontjában fennálló pénzeszköz pontosabb forrása nem határozható meg, de megállapítható, hogy az adós a munkavállalókat terhelő adóelőleg- és járulék bevallási és levonási kötelezettségei közül a bevallási kötelezettségét a munkabér fizetési kötelezettsége teljesítéséhez kapcsolódóan teljesítette -, úgy az adós pénzeszközének terhére a bevallott, de meg nem fizetett járulék-, illetve adóelőleg összegét az adós vagyonába nem tartozó vagyonelemként kell minősíteni. A jogalkotó ugyanis a Cstv. 26. § (5) bekezdése beiktatásával a céltartalék-képzési kötelezettséget - szándéka helyes értelmezésével - nem terjesztette ki az adós vagyonába nem tartozó olyan levont, de a jogosultak részére tovább nem fizetett pénzeszközökre, amelyek felett az adósnak tulajdonjoga és annak részét képező rendelkezési joga a külön jogszabályok szerint soha nem volt és jogszerű magatartás mellett nem is lehet.
A Cstv. 26. § (5) bekezdése szerinti céltartalék csak az adós felszámolási vagyonába tartozó pénzeszköz terhére képezhető. Ebből következik, hogy a felszámoló bizonyítási terhe a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy az eljárás kezdő időpontjában meglévő pénzeszköz az általa állított részben, vagy egészben az adós vagyonába tartozik, amelynek a terhére a Cstv. 26. § (5) bekezdése szerint a céltartalék-képzésre kerülhet.
A sui generis tulajdoni igény forrása a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, ténylegesen átadott pénzeszköz, megtérülésének mértéke ehhez igazodik. A bizonyíthatóan ilyen forrásból származó pénzeszköz más hitelező követelésének kiegyenlítésére nem szolgálhat, a levont, de meg nem fizetett közteher igény ilyen okból elsőbbséget élvez a Cstv. 57. § (1) bekezdésébe tartozó hitelezői igényekkel, illetve a Cstv. 49/D. §-a szerint rangsorolt zálogjoggal, vagy végrehajtási joggal biztosított követelésekkel és az adós felszámolási vagyonával szemben érvényesíthető felszámolási költségigényekkel szemben.
A felszámolás kezdő időpontja előtt levont, de meg nem fizetett közteher az adós vagyonába nem tartozó olyan vagyonelem, amelyre a Cstv. 62. § (1) bekezdése alapján az állam mögöttes helytállási felelőssége - a már részletezettek szerint - nem áll fenn."
Fpkhf.IV.30.268/2013/5. (Debreceni Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően levont, de meg nem fizetett közteher a felszámoló által a Cstv. besorolási szabályai szerint nem vehető nyilvántartásba, annak megfizetésére a felszámoló az adós vagyonából csak akkor kötelezhető, ha a levont, de meg nem fizetett közteher a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján pénzösszegként a felszámoló részére az adós volt vezető tisztségviselője által átadásra került.
- 106/107 -
Az indokolásból: "A Módtv. 3. §-ával módosított Cstv. 4. §-a (3) bekezdésének f) pontja szerint nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonába a munkavállaló munkabéréből jogszabály rendelkezései
szerint a csődeljárás elrendelésének időpontjában vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még be nem fizetett közteher. A Módtv. 3. §-ához fűzött indokolás szerint »a Cstv. 4. §-ának módosítása a csődvagyon fogalmával függ össze. Változatlan marad az a rendelkezés, hogy ,vagyon alatt' a számviteli törvény szerint befektetett vagy forgóeszközöket kell érteni. Pontosabban meg kell azonban határozni, hogy melyek a kivételek«.
A Módtv. a Cstv. 4. §-ában meghatározott felszámolási vagyon fogalmának módosításával egyidejűleg - ahogyan erre az elsőfokú bíróság helyesen utalt is - a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése a hitelezői igények kielégítésével és a követelések besorolásával kapcsolatos rendelkezéseit nem módosította, így nem rendelkezett arról sem, hogy a Cstv. 4. §-a (3) bekezdésének f) pontja szerinti követelést a felszámolás körébe tartozó vagyonból kellene kielégíteni. A fentiekből következik, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően levont, de meg nem fizetett közteher a felszámoló által a Cstv. besorolási szabályai szerint nem vehető nyilvántartásba, annak megfizetésére a felszámoló az adós vagyonából csak akkor kötelezhető, ha a levont, de meg nem fizetett közteher a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján pénzösszegként a felszámoló részére az adós volt vezető tisztségviselője által átadásra került, mivel ez az összeg nem tartozik a felszámolási vagyon körébe. Arra helyesen hivatkozott a hitelező, hogy ebből az összegből más hitelező követelése nem elégíthető ki, ilyen értelemben ezen követelés kielégítése »prioritást« élvez. Ez azonban csak abban az esetben van így, ha bizonyítást nyer, hogy a fenti összeg a felszámoló részére átadásra is került."
6.10.6. A tulajdonjog-fenntartással átadott vagyontárgyak jogi sorsa
A 4. § (3) bekezdés h) pontja kimondja, hogy az adós birtokában lévő olyan vagyontárgy, amelyre az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta, ide nem értve, ha azt már az adós a vételár kiegyenlítése előtt jogszerűen - beépítéssel, feldolgozással vagy átalakítással - új vagyontárgy létrehozására felhasználta, és ezzel a vagyontárgy az új dolog elválaszthatatlan részévé vált. Az új szabály törvényi erőre emelte a kialakult gyakorlatot, amely egyébként összhangban van a Ptk. szabályaival. Ennek megfelelően egy építkezésre leszállított radiátorok a beépítésig visszakövetelhetők tulajdonjog-fenntartás esetén, a beszerelést követően viszont már nem lehet követelni azok leszerelését és kiadását.

JOGGYAKORLAT
BH 2003.293.
Érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az azzal érintett dolog nem tartozik az adós gazdálkodó szervezet felszámolás körébe vonható vagyonához [Ptk. 368. §, az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 3. § (1) bek. a) pont, 4. § (1) és (2) bek.].
BDT 2005.1233.
A felszámolási vagyonba nem tartozó ingóság kiadása iránti igény az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető. Amennyiben tehát a hitelező az adóssal megkötött adásvételi szerződésben tulajdonjogát az áruk felett a vételár kiegyenlítéséig fenntartotta, és a vételár-kifizetés hiányában a meglévő áruk kiadását tulajdonjoga alapján követeli, a tulajdoni igény a felszámolási eljárásban nem bírálható el, hanem érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
- 107/108 -
6.11. Zálogjoggal kapcsolatos speciális szabályok
Cstv. 4/A. § A zálogjogosult - ideértve azt az esetet is, ha a zálogjogot óvadékként alapították - a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben
a) csődeljárás esetén a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó értesítéstől, ilyen értesítés hiányában az ideiglenes fizetési haladék vagy a fizetési haladék közzétételétől,
b) felszámolási eljárás esetében
ba) a felszámolás elrendelése előtt a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére határidőt engedélyező végzés kézhezvételétől, vagy
bb) a rendkívüli moratórium közzétételétől,
bc) a ba), illetve a bb) alpont szerinti esetek hiányában a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől
nem gyakorolhatja, követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor.
2013. évi CCLII. törvény 91. § (16) bekezdése: A Cstv. a következő 83/I. §-sal egészül ki:

"83/I. § (1) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt kikötött fiduciárius hitelbiztosítékból (Ptk. 6:99. §) eredő igényekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt alapított vagyont terhelő zálogjogból, illetve önálló zálogjogból eredő jogokra és kötelezettségekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha a felszámolási eljárásban körülírással meghatározott zálogtárgyra vonatkozó zálogjogból eredő követelés érvényesítésére is sor kerül, a Ptk. 5:118-5:122. §-a szerinti rangsor elvét megfelelően kell alkalmazni."

A fenti előírásokat a 2013. évi CCLII. törvény 91. § (3) bekezdése iktatta be az új Ptk. hatálybalépésére figyelemmel. A rendelkezés 2014. március 15-től hatályos, az átmeneti szabályokat a 83/I. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza. A módosító törvény indokolása ezzel kapcsolatban annyit mond, hogy a Cstv. módosítására főként az új Ptk. zálogjogi, dologi biztosítékokra vonatkozó szabályozásának változása miatt került sor. Az átmeneti rendelkezés lehetővé teszi, hogy azok a biztosítékok, amelyeket bár az új Ptk. nem ismer (vagyont terhelő zálogjog), vagy nem ismer el (vételi jog biztosítéki célú kikötése), azonban az új Ptk. átmeneti rendelkezése alapján érvényesen fennállnak, megfelelő eljárásjogi elbírálást kapjanak. (Mindezekről részletesen az adott szabályozás ismertetésénél szólunk.)
A Cstv. továbbá kiegészül utaló szabállyal annak érdekében, hogy egyértelművé tegye: a fizetésképtelenségi eljárásokban sajátos szabályok irányadók a zálogjogosult zálogjogának érvényesítésére, kielégítési jogának gyakorlására. Ennek célja az,
- 108/109 -
hogy ne lehessen a csőd- és felszámolási eljáráson kívül érvényesíteni a zálogjogból eredő jogosultságokat.
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az óvadékkal kapcsolatos törvényi rendelkezés ellentétes a Cstv. 38. § (5) bekezdésének előírásával, amely kifejezetten lehetővé teszi az óvadékból történő kielégítést a felszámolás elrendelésétől függetlenül. Miután a 38. § (5) bekezdése a speciális, ezért álláspontom szerint az utóbbi rendelkezés alkalmazandó.
A 2016. évi LXXVII. törvény a Ptk. zálogjogra, óvadékra vonatkozó szabályait módosította, miután a Cstv. utaló szabályt tartalmaz, közvetlenül nincs hatása az előírásokra.
6.12. Tájékoztatási kötelezettség
Cstv. 5. § Az adós vezetője, a vagyonfelügyelő, a felszámoló a csődeljárás, a felszámolási eljárás alatt kérésükre 8 munkanapon belül köteles tájékoztatni
a) a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt, illetve ezek hiányában bejelentett és elismert hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezőt (hitelezők csoportját) az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről,
b) a munkavállalókat, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat), valamint az állami foglalkoztatási szervet a munkavállalókat érintő kérdésekről.
A törvényhozónak a tájékoztatási kötelezettség meghatározásakor egyrészt figyelemmel kellett lenni a dolgozók és a hitelezők érdekére, másrészt arra, hogy a felszámoló, illetve végelszámoló munkáját alaptalan kérelmekkel ne hátráltassák. Gyakran előfordul, hogy egyes hitelezők különleges jogokat vindikálnak maguknak a felszámolási eljárásban, a felszámolótól speciális tájékoztatást kérnek, más hitelezők követelésének besorolásáról az arra vonatkozó dokumentumokról. A Módtv. előírásaival módosított Cstv. 5. §-a egyértelművé teszi, hogy az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt, ennek hiányában a bejelentett és elismert hitelezői követelések legalább 10%-át képező hitelezők csoportját kell tájékoztatni, míg a munkavállalókat, illetve szakszervezetet, üzemi tanácsot, illetve munkaügyi központokat (új nevén állami foglalkoztatási szervet [2006. évi CIX. tv.]) a munkavállalókat érintő kérdésekről. A dőlt betűvel írt szöveg a 2011. évi módosítás során került a törvény szövegébe. Ebből következik, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőt nem kell tájékoztatni, hiszen az ő követelése nem elismert követelés.
Lényeges, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem egyenlő a beszámoltatási kötelezettséggel. A tájékoztatás az adós aktuális vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozik, terjedelme nem azonos a hitelezők közbenső mérlegben történő, a mérleg által felölelt időszakra vonatkozó részletes tájékoztatásával [225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §].
- 109/110 -
Nincs elvi akadálya annak, hogy a tájékoztatás konkrét felszámolói intézkedésre irányuljon. A szóban forgó tájékoztatás kérését meg kell különböztetni a felek iratbetekintési jogától, melyet a felszámolónak kérelemre biztosítania kell; e jog azonban nem gyakorolható a felszámolói munka túlzott, a szükségeset meghaladó mértékű zavarásával, s nem róhat indokolatlan (pl. másolási) költséget az adósra, s a felszámoló nem köteles például iratokat átadni a hitelezőnek, csak biztosítani kell, hogy a hitelező azokat a felszámoló munkájának zavarása nélkül megtekinthesse.
Az V. Cstv. Novella 15 napról 8 munkanapra szállította le a tájékoztatási kötelezettség megadásának határidejét, az új szabály a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben irányadó.
Az 5. § b) pontját a 2012. évi I. törvény (új Mt.) hatálybaléptetésével kapcsolatos átmeneti szabályokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény módosította.

JOGGYAKORLAT
BH 2009.185.
A felszámoló által az adós vagyonáról, a kielégítés várható mértékéről adott - a valós helyzetnek meg nem felelő - tájékoztatás esetén a felszámoló kártérítési felelőssége megállapításának szempontjai és a károsult hitelező közreható magatartásának értékelése.
BH 1997.412.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségének terjedelme és tartalma.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Cstv. általános rendelkezései között elhelyezett tájékoztatási kötelezettség az adós adott időpontban fennálló általános gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozik. Nem jelenti azonban azt, hogy a felszámolónak minden egyes konkrét intézkedéséről - amely az adós gazdasági és pénzügyi helyzetére kihatással van - kötelessége lenne tájékoztatást nyújtani a hitelezői választmány részére. A minden egyes - 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó értékre - megkötött szerződésről, az adós igényének érvényesítése körében a bírósághoz benyújtott minden egyes keresetlevélről, fizetési meghagyásról történő tájékoztatás kérésének megtagadása a felszámoló részéről ezért nem minősül jogszabálysértőnek, a hitelezői választmány szempontjából pedig nem minősíthető a jogos érdekét sértő felszámolói intézkedésnek vagy mulasztásnak.
Az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét a felszámoló által kötött szerződések tárgya és ellenértéke érinti, ezért az általa kötött szerződések körében erre terjed ki a tájékoztatási kötelezettsége. Úgyszintén a felszámoló által a bírósághoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások esetében az igényérvényesítés ténye, a vagyoni követelés nagysága és eredménye érinti a gazdálkodó szervezet vagyoni és pénzügyi helyzetét, ekként a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége erre terjed ki. Alaptalan azonban a hitelezői választmánynak az 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződések, valamint a bíróságokhoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások átadására irányuló igénye, illetve az ezt elutasító felszámolói intézkedés elleni kifogás.
A felszámoló díjának alapjaként figyelembe veendő összegekre vonatkozó külön tájékoztatást a Cstv. nem teszi a felszámoló kötelezettségévé. Ez csak egy részterületét képezi az adós vagyoni helyzetének. Következésképpen az adós általános vagyoni és pénzügyi helyzetét nem tükrözi, ezért az erről történő tájékoztatás adására a felszámoló nem köteles" (Heves Megyei Bíróság 3.Fpk.215/1993. - Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.31.057/1995/2. szám).
- 110/111 -
BH 2000.460.
A felszámoló a hitelezői választmány vagy a hitelezők 10%-ának erre irányuló kérelme alapján köteles, egyes hitelezők ilyen irányú követelése alapján azonban nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről. Az egyes hitelezők tájékoztatását a közbenső mérleg biztosítja.
BDT 2014.3071.
A felszámolónak a hitelezők felé fennálló tájékoztatási kötelezettségeinek elhatárolása. A felszámolót - akkor is, ha korábban végelszámolóként is eljárt - az általános tájékoztatási kötelezettség csupán a felszámolás kezdő időpontját követő cselekményei, illetve gazdasági események vonatkozásában terheli, és nem terjed ki a konkrét intézkedésekkel kapcsolatos számadásnak, illetve dokumentumoknak a hitelező rendelkezésére bocsátására.
Az indokolásból: "A Csődtv. 34. § (3) bekezdése írja elő, hogy a felszámoló kérelemre tájékoztatást ad a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselőjének, hogy kik és milyen összegben nyújtottak be hitelezői igényt, azokat a felszámoló elfogadta-e, és hová sorolta be, valamint tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban felsorolt követelések összegéről, és a jogosultjairól.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségét a Csődtv. több helyen is szabályozza. A Csődtv. 5. § a) pontja a felszámoló kötelezettségévé teszi azt, hogy a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt, illetve ezek hiányában a bejelentett és elismert hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezőt (hitelezők csoportját) kérésükre tájékoztassa az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. Az ebben a szakaszban megfogalmazott tájékoztatási kötelezettséget azonban nem lehet azonosítani a felszámoló beszámolási kötelezettségével.
Míg a Csődtv. 5. § a) pontja szerinti általános tájékoztatási kötelezettség mindig az adós aktuális vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozik, addig a hitelezőknek egy bizonyos időszakra (egy évre) vonatkozó részletes tájékoztatása a közbenső mérleggel valósul meg (BH 1997.412.).
A Csődtv. 5. § a) pontja alapján elvileg a hitelezők egy konkrét felszámolói intézkedésről is kérhetnek tájékoztatást, ezt a jogukat is azonban meg kell különböztetni az iratbetekintési joguktól.
A Legfelsőbb Bíróság az Fpkf. VI. 31 470/1999/2. végzésének indokolásában kifejtette, hogy a tájékoztatásadási kötelezettség nem értelmezhető akként, hogy a felszámoló köteles lenne minden intézkedésének alapjául szolgáló dokumentumokat a tájékoztatást kérő hitelező rendelkezésére bocsátani. Ezt az álláspontot osztotta a Szegedi Ítélőtábla is az Fpk. I. 30 020/2004/2. végzésében, amelyben kimondta, hogy a felszámolót terhelő tájékoztatási kötelezettség nem jelenti azt, hogy a felszámoló minden egyes konkrét intézkedése miatt - ami kihatással van az adós gazdasági és pénzügyi helyzetére - számadással tartozna a hitelezők irányában.
A felszámolót terhelő, a Csődtv. 39. § (3) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettség a felszámoló által megkötni szándékozott, a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó szerződésekre, illetve a hatályos szerződések felmondására és a gazdálkodó szervezet eszközeinek a felszámoló által elvégezni kívánt selejtezésével kapcsolatos, míg a Csődtv. 50. § (1) bekezdésében szabályozott közbenső mérleg célja a hitelezők és a bíróság tájékoztatása az adós pénzügyi helyzetéről, a mérleg által átfogott időszakban a felszámoló által végzett tevékenységről.
Valamennyi, a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét szabályozó rendelkezés közös jellemzője, hogy a felszámolót a tájékoztatási kötelezettség csupán a felszámolás kezdő időpontját követő cselekményei, illetve gazdasági események vonatkozásában terheli. A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző történések, illetve az azokra vonatkozó tájékoztatás nyújtása az utóbb kinevezett felszámolótól nem kérhető számon, még abban az esetben sem, ha a felszámoló szervezet a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően az adós végelszámolójaként is eljár. A végelszámolóként végzett tevékenységéért a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 99. § (4)-(5) bekezdése alapján tartozik felelősséggel a végelszámoló" (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.118/2013/3. szám).
- 111/112 -
BDT 2010.2374.
A Csődtv. 31. § (1) bekezdés b) pontja szerinti iratjegyzék hiányában üzleti titokra hivatkozással nem tagadhatja meg a felszámoló a közbenső mérlegre vonatkozó észrevételezési jogát gyakorolni kívánó hitelezőtől az adós irataiba való betekintést. A felszámoló nem jogosult utólag üzleti titokká minősíteni az adós olyan iratát, amelynek ilyenné minősítését az adós nem végezte el, és amelynek titokban tartása érdekében az adós a szükséges intézkedéseket nem tette meg.
ÍH 2009.41.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége nem azonos a félnek az eljárás irataiba való betekintéséi jogával. Az eljárás felszámoló előtt zajló szakasza része a felszámolási eljárásnak. Arra a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a felek a Pp. által szabályozott irat-betekintési joga megfelelően alkalmazandó (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.698/2007/3. szám).
A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelezőnek az adós olyan irataiba való betekintését, amelynek megismeréséhez a hitelezőnek jogi érdeke fűződik, s amelyre vonatkozóan a közbenső mérlegben nem adott teljes körű tájékoztatást.
Fpk.VI.31.470/1999/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A tájékoztatás-adási kötelezettség nem értelmezhető akként, hogy a felszámoló köteles lenne minden intézkedésének alapjául szolgáló dokumentumokat a tájékoztatást kérő hitelező rendelkezésére bocsátani.
Fpkf.15.44.076/2005/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A Csődtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet tulajdonosát általában jogosítja fel tájékoztatás kérésére.
Fpkf.I.30.020/2004/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolót terhelő tájékoztatási kötelezettség az adós adott időpontban fennálló általános gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozik, nem jelenti azonban, hogy a felszámoló minden egyes konkrét intézkedése miatt - ami az adós gazdasági és pénzügyi helyzetére kihatással van - számadással tartozna a hitelezők irányában.
A felszámoló nem köteles iratmásolatokat megküldeni, vagy rendelkezésre bocsátania hitelező részére, azonban a hitelező az iratok őrzésének helyén a felszámoló munkájának zavarása nélkül az iratokba betekinthet, egyes iratokról feljegyzéseket készíthet.
6.13. A hitelezői választmány
Cstv. 5/A. § (1) A hitelezők érdekeik védelmére és képviseletük ellátására hitelezői választmányt alakíthatnak, amely figyelemmel kíséri a vagyonfelügyelő és a felszámoló tevékenységét, és a választmányt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, az ideiglenes vagyonfelügyelővel, a felszámolóval való kapcsolat során, továbbá gyakorolja az e törvényben meghatározott jogköröket.
6.13.1. A hitelezői választmány szabályainak változása
A 2009. évi LI. törvény kissé bővítette és módosította a hitelezői választmányokra vonatkozó szabályokat, egyben áthelyezte az 5/A. §-ba. Az V. Cstv. Novellával módosított Cstv. nagyobb szerepet kíván adni a hitelezők érdekeit védő és képviselő szerveződéseknek.
- 112/113 -
Csak egy hitelezői választmány ismerhető el, amelynek viszont tömörítenie kell legalább a hitelezők egyharmadát, hogy kellő felhatalmazással lehessen felruházni a törvényben meghatározott érdekvédelmi és képviseleti jogkörökkel. Új szabály, hogy ha a választmány tagjainak száma utóbb a törvényes mérték alá csökken, és 30 napig nem csatlakoznak hozzá új hitelezők, a választmány megszűnik. A választmány megalakulásakor egy írásbeli megállapodást kell kötni, és ebben a választmány megalakulásáról, jogosítványairól, szervezetéről (ügyeinek vitelére tanácsot vagy elnököt választ), működésének, finanszírozásának főbb kérdéseiről kell rendelkezni, és azt a bíróságnak, továbbá a vagyonfelügyelőnek (felszámolónak) is el kell juttatni. Új szabály, hogy a csődeljárásban megalakult hitelezői választmányt a sikertelen csődeljárást követő felszámolási eljárásban is tovább lehet működtetni.
6.13.2. A hitelezői választmány jogállása
A hitelezői választmány jogállását a Cstv. pontosan nem határozza meg. A Cstv. 1993. évi módosítása óta a hitelezői választmány képviseleti szervként működik. A jogirodalom a képviselet lényegét a következőképpen fogalmazza meg: "A képviselet lényegét - az anyagi- és az eljárásjogra egyaránt érvényesen - úgy fogalmazhatjuk meg, mint más nevében és érdekében való fellépést, helyettesítést jogilag releváns cselekedetekben. Az anyagi jogi képviselet a jognyilatkozatok megtételében vagy elfogadásában való helyettesítést jelenti, míg az eljárásjogi képviselet a más helyett történő perbeli tevékenységet."[38] A Cstv.-ben szabályozott képviselet részben anyagi jogi, részben eljárásjogi képviseletnek minősül. Az anyagi jogi képviseleti jelleget leginkább a Cstv. 19. § (3) bekezdésében érhetjük tetten. (A választmány a csődeljárásban akkor köthet egyezséget, illetve vállalhat kötelezettséget, ha a hitelezői választmányról szóló megállapodás ezt kifejezetten megengedi.)
Az eljárásjogi képviselet legismertebb szempontok szerinti osztályozása különbséget tesz az ügyleti, a törvényes és az ügygondnoki képviselet között. A hitelezői választmány az ügyleti és a törvényes képviselet jegyeit is magán hordozza. A hitelezői választmány jogainak megfogalmazásakor azonban a törvényalkotó túllépett a képviseletre vonatkozó szabályokon anélkül, hogy a hitelezői választmány státusát meghatározta volna.[39] A hitelezői választmány nem jogi személy, jogállását a jogi személynek nem minősülő szervezetek jogállásához hasonlóan kell vizsgálni.[40] Ezt a vizsgálati szempontot is figyelembe véve azt tudjuk megállapítani, hogy a hitelezői választmány több, mint tiszta kötelem, a hitelezői választmány jogosultságait is figyelembe véve fogalmát a következőképpen határozhatjuk meg
- 113/114 -
a hitelezői választmány a jogi személyek jegyeit hordozó, anyagi és eljárásjogi jogosultságokkal bíró sui generis szervezet, amelynek perbeli jogképessége a felszámolási eljárásra korlátozódik.[41]

JOGGYAKORLAT
BH 2004.515.
A hitelezői választmány képviseleti szerv. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a képviselet vizsgálata körében ellenőrizheti a 1991. évi IL. törvény 5. § (3) bekezdésében írt feltételek meglétét, vagy hiányát. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy a hitelezői választmány nevében, képviselőjeként, illetve maga a hitelezői választmány a jelen esetben igényelheti-e a felszámolói tájékoztatást, illetve jogosult-e kifogás előterjesztésére (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.455/2003/3. szám).
BH 2003.254.
A hitelezői választmány képviseleti szerv. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a képviselet ellenőrzése, illetve vizsgálata körében ellenőrizheti az 1991. évi IL. törvény 5. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek meglétét vagy hiányát.
Gfv.X.32.083/2000/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárásban a hitelezői választmány "perképességgel" (eljárásjogi jogképességgel) rendelkezik.
Fpkhf.II.25.254/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
Hitelezői választmány a felszámoló közreműködése nélkül is megalakulhat. Több hitelezői választmány megalakulása esetén azt a hitelezői választmányt kell választmánynak tekinteni, amely megalakulását először jelenti be a bíróságnak. A felszámoló felé történő bejelentésnek nincs jelentősége ebből a szempontból.
6.13.3. A választmány megalakulásának szabályai
Cstv. 5/A. § (2) Minden adós gazdálkodó szervezetnél csak egy választmány működhet. Amennyiben a gazdálkodó szervezetnél több - az e törvény szerinti feltételeknek megfelelő - választmány alakul, azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik a bírósághoz először jelenti be a megalakulását. Ha egyidejűleg több választmány jelentkezik, akkor azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik több hitelezőt tömörít. A hitelezői választmány működtetéséhez később is csatlakozhatnak hitelezők. A csatlakozást nem lehet megtagadni, amennyiben a csatlakozni kívánók az (5) bekezdés szerinti feltételeket vállalják.
(3) Csődeljárásban a választmány megalakításának feltétele, hogy azt a - 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező - hitelezők legalább egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a szavazatok több mint felével. Ha a választmányt működtető hitelezők száma utóbb csökken, és ennek következtében az abban való részvételi arány már nem éri el az említett mértéket, a választmány az említett körülmény bekövetkeztétől számított 30. napon megszűnik, kivéve, ha az említett határidő lejárta előtt kellő számú hitelező csatlakozott.
- 114/115 -
(4) Felszámolási eljárásban a választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerint bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a felszámolási eljárásban egyezségkötésre jogosult hitelezői követelések legalább egyharmadával. Ha a választmányt működtető hitelezők száma utóbb csökken, és ennek következtében az abban való részvételi arány már nem éri el az említett mértéket, a választmány az említett körülmény bekövetkeztétől számított 30. napon megszűnik, kivéve, ha az említett határidő lejárta előtt kellő számú hitelező csatlakozott.
(6) A választmány megalakításakor és működtetésekor a szavazati jog az azt működtető hitelezőket a 18. § (4)-(5) bekezdésében, illetve a 44. § (1) bekezdésében meghatározott módon illeti meg. A döntéseket nyílt szavazással, szavazattöbbséggel hozzák.
(7) A választmány tagja nem lehet az adós vagy a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti személy, illetve gazdálkodó szervezet esetén annak legalább többségi befolyással rendelkező tagja, vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója, valamint az említettek közeli hozzátartozója.
(8) A csődeljárás alatt létrehozott hitelezői választmány - a csődeljárást a 21/B. § szerint követő - felszámolási eljárásban tovább működhet, amennyiben megfelel a (4) bekezdés szerinti feltételeknek. A választmánynak a hitelezők képviseletére szóló megbízatása megállapodással meghosszabbítható a csődeljárás vagy felszámolási eljárás jogerős befejezését követő időszakra is, amennyiben az az eljárások során kötött egyezség végrehajtásának ellenőrzése, valamint a hitelezők érdekeinek védelme érdekében indokolt.
A hitelezői választmánnyal kapcsolatos rendelkezések jelentősen változtak a törvény módosításai során. Míg a Cstv. eredeti rendelkezései több hitelezői választmány megalakítását tették lehetővé anélkül, hogy a választmány megalakításának módját, jogosultságait részletesen szabályozta volna, az V. Cstv. Novellával kiegészített és pontosított, jelenleg hatályos szabályok szerint a csőd- és a felszámolás eljárásban csak egyetlen hitelezői választmány alakulhat. Ha a hitelezők több választmányt alakítanak, azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amely előbb jelenti be a bírósághoz a megalakulását. A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben a törvény már kifejezett feljogosítást tartalmaz arra nézve, hogy a hitelezői választmányhoz utólag is csatlakozzanak hitelezők, ezt eddig is megtehették. A törvény nem tette a választmány számára kötelezővé az utólag csatlakozni vágyó hitelezők befogadását, ezt a hiányosságot a 2011. évi Módtv. orvosolta, kiegészítve a Cstv. 5/A. § (2) bekezdés előírásait. Így a 2012. március 1. után érkezett ügyekben a csatlakozást nem lehet megtagadni, amennyiben a csatlakozni kívánók az (5) bekezdés szerinti feltételeket vállalják. A Cstv. 5/A. § (7) bekezdését a 2013. évi CCLII. törvény 91. § (19) bekezdés a) pontja módosította. [Lásd Cstv. 3. § (1) bekezdés h) és i) pontjának új szabályait.]
Az új szabályok szerint más-más feltételekkel jöhet létre a választmány a csőd- és a felszámolási eljárásban.
- 115/116 -
6.13.3.1. Választmány a csődeljárásban
A csődeljárásban a szavazati joggal rendelkező hitelezők egyharmada alakíthat választmányt. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a csődeljárásban több regisztrált hitelező van, akinek nincs szavazati joga, ilyen például a vitatott követeléssel rendelkező hitelező. A Cstv. 18. § (4) bekezdése értelmében az a hitelező rendelkezik szavazati joggal, aki
a) a 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határidőben bejelentette hitelezői igényét, és
b) a nyilvántartásba-vételi díjat megfizette, valamint
c) követelése elismert vagy nem vitatott követelésként került nyilvántartásba.
Tehát az ily módon regisztrált hitelezők legalább egyharmadának kell megalakítani a választmányt.
További feltétel, hogy ezek a hitelezők rendelkezzenek a szavazatok több mint felével. Nem a hitelezői igény összege számít tehát, hanem a szavazatok, amelyeknek a számítása a 18. § (5) bekezdés szabályai szerint történik. Ezt a szabályt kifejezetten tartalmazza az 5/A. § (6) bekezdése. Eszerint a szavazatok számításánál a hitelezőket minden 50 000 forint elismert vagy nem vitatott követelésként nyilvántartásba vett szavazat után egy szavazat illeti meg. Az 50 000 forint alatti követelések hitelezői is egy szavazattal rendelkeznek. Vannak azonban olyan hitelezők, akiknek a szavazatát negyedelni kell a törvény értelmében, ezek a következők:
Azok a követelések,
- amelyek jogosultja olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adós legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezik, vagy
- olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, vagy
- olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja,
- amelyek az adós által a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően kevesebb mint 180 nappal megelőző tartozásátvállalásából erednek, vagy
- amelyek jogosultja olyan hitelező, aki mint szerződéses engedményezővel szemben - a csődeljárás iránti kérelem benyújtását kevesebb mint 180 nappal megelőzően kötött engedményezési szerződésből eredően - érvényesít az adóssal szemben a Ptk. 330. §-a szerinti kezesi felelősségből eredő igényt, a kötelezett teljesítésének elmaradására tekintettel.
Az így számított szavazatok több mint felével kell rendelkeznie a hitelezői választmánynak. A szabályozásból következik az is, hogy ennek a feltételnek csak egyetlen választmány felel meg.
Az 5/A. § (8) bekezdése értelmében a csődeljárás alatt létrehozott hitelezői választmány - a csődeljárást sikertelenségét követő - felszámolási eljárásban tovább működhet, amennyiben megfelelnek a (4) bekezdésben írt feltételnek. Utóbbi előírást a 2011. évi Módtv. iktatta a jogszabály szövegébe, ellenkező esetben ugyanis a felszámolási eljárásra vonatkozó előírásnak nem megfelelő választmányok is működhettek volna.
- 116/117 -
A választmánynak a hitelezők képviseletére szóló megbízatása megállapodással meghosszabbítható a csődeljárás vagy felszámolási eljárás jogerős befejezését követő időszakra is, amennyiben az az eljárások során kötött egyezség végrehajtásának ellenőrzése, valamint a hitelezők érdekeinek védelme érdekében indokolt.
6.13.3.2. Hitelezői választmány a felszámolási eljárásban
A felszámolási eljárásban az alábbi feltételek teljesülése esetén alakulhat választmány:
- A határidőben (40 napon belül) bejelentkezett hitelezők hozhatják létre, akik
- a felszámolási eljárásban egyezségkötésre jogosult hitelezők követelésének egyharmadával rendelkeznek.
A felszámolási eljárásban a felszámolási költség jogosultjai és a járadékjellegű követeléssel rendelkezők [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pont], valamint a vitatott követeléssel rendelkezők nem vehetnek részt az egyezségkötési folyamatban.
A Cstv. 44. § (1) bekezdése értelmében egyezségre akkor kerülhet sor, ha azt az egyezség megkötésére jogosult hitelezők szavazatának legalább a fele minden csoportban [57. § (1) bekezdés b), d), e), f), g) és h) pontja, továbbá - követelésük kiegyenlítéséig - a 49/D. § (1)-(3) bekezdése szerinti hitelezők] támogatja, feltéve, hogy ezeknek a hitelezőknek a követelése az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. A 28. § (2) bekezdés f) pontjában és a 37. § (2) bekezdésében meghatározott 40 napon túl bejelentkezett hitelezők a követelésük 57. § (1) bekezdése szerinti besorolásának megfelelő csoportban szavaznak, együtt a 40 napos határidőben bejelentkezettekkel. A szavazatok számításánál a 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a hitelezők szavazatának számítását nem befolyásolja a felszámolás jogerős elrendelését követően követeléseik más hitelezőre való engedményezése. A 40 napos határidőn túl bejelentkezett hitelezők szavazatát az említett számítási módnál feleakkora mértékben kell figyelembe venni. Az egyezség hatálya - az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével - valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
(A fenti szabályozásnál új - 2012. március 1. után érkezett - ügyekben alkalmazandó rendelkezés az elkésetten bejelentkező hitelezők szavazatának a számítása és a szavazatuk felezése.)
A fenti szabályozásból következik, hogy a felszámolási eljárásban elvileg akár három választmány is alakulhat, s ebben az esetben alkalmazandó az 5/A. § (2) bekezdés azon szabálya, mely szerint azt kell választmánynak tekinteni, amelyik előbb jelentkezik be a bíróságnál, ha egyidejűleg jelentkeznek be, akkor azt, amely több hitelezőt tömörít.
Rendkívül fontos döntés hozott a Kúria a Gfv.VII.30.015/2014. számú döntésében, amelyet a joggyakorlatban közlök. Itt is kiemelem, hogy a felszámoló a hitelezői igény bejelentésekor nem vizsgálhatja
- 117/118 -
hogy a hitelezők milyen kapcsolatban állnak egymással, az egymással tulajdonosi vagy egyéb kapcsolatban álló hitelezők nincsenek kizárva hitelezői választmány alakításából. A törvény még az adóssal kapcsolatban álló hitelezőket is csak a választmányi tagságból zárja ki, a hitelezői választmány alakításából azonban nem.
A másik fontos kérdés a jogutódok részvétele a hitelezői választmányban. Amennyiben a hitelezőként történő nyilvántartásba vételére sor került, a már nyilvántartásba vett hitelező jogutódja jogosult a hitelezői választmány létrehozásában részt venni, ezért ha több követelést is megszerzett, akkor több jogelőd nevében jár el. Ebből az is következik, ha több jogutód van egy követelés tekintetében, akkor a jogelőd szavazatai arányosan oszlanak meg közöttük.
Mind a csőd-, mind a felszámolási hitelezői választmány megszűnik, ha a résztvevők száma egyharmad alá csökken, kivéve, ha utóbb kellő számú hitelező csatlakozott a választmányt működtető hitelezőkhöz.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.372.
I. A Cstv. 5/A. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az egymással tulajdonosi vagy egyéb kapcsolatban álló hitelezők ki lennének zárva a hitelezői választmány alakításából.
II. A felszámolás kezdő időpontját követően, a felszámoló által már nyilvántartásba vett több hitelezői igény engedményezés útján történt megszerzése esetén, a hitelezői választmány jogszerű megalakulásának vizsgálatakor figyelembe kell venni azt is, hogy a hitelezőnek hány jogelődje volt [1991. évi XLIX. tv. 5/A. §; 1952. évi III. tv. 8. §].
Az indokolásból: "[20] A Kúria a Cstv. fogalmainak megfelelő használata érdekében kiemeli, hogy a hitelezői választmányt létrehozó (működtető) hitelezők nem azonosak a hitelezői választmánnyal. A hitelezői választmányt a hitelezők érdekeik védelmére és képviseletük ellátása érdekében alakítják [Cstv. 5/A. § (1) bek.]. A Cstv. 5/A. § (5) bekezdésében foglalt egyértelmű rendelkezések alapján megállapítható, hogy a hitelezői választmány, a hitelezői választmányt működtető hitelezők által maguk közül választott képviseleti csoport, legalább 3, legfeljebb 7 taggal.
[21] A Cstv. 5/A. § (7) bekezdése szerint az adóssal összefonódásban álló hitelezők a választmányi tagságból vannak kizárva (hitelezői választmányt működtető hitelezőként részt vehetnek a választmány alakításában és működtetésében), a hitelezők számának megállapításakor - az arány számításához - tehát figyelembe kell venni őket.
[22] A Kúria álláspontja szerint a felmentett felszámolónak a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával kapcsolatos előadása tekintetében a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy nincs eltérő rendelkezés azoknak a hitelezőknek a jogaira vonatkozóan, akik/amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással.
[23] A felszámoló a hitelezői igény bejelentésekor nem vizsgálhatja, hogy a hitelezők milyen kapcsolatban állnak egymással. Ha a hitelezői igény fennáll, és a nyilvántartásba vételi díjat befizették, a követelést nyilvántartásba kell vennie. A felszámolónak ugyancsak nincs lehetősége arra sem, hogy a már nyilvántartásba vett hitelezőtől engedményezéssel megszerzett követelés új jogosultjának a többi hitelezőhöz való viszonyát vizsgálja.
[24] A Cstv. 5/A. §-a nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy az egymással tulajdonosi vagy egyéb kapcsolatban álló hitelezők ki lennének zárva hitelezői választmány alakításából. A törvény még az adóssal kapcsolatban álló hitelezőket is csak a választmányi tagságból zárja ki, a hitelezői választmány alakításából azonban nem.
- 118/119 -
[25] A Kúria rámutat arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámoló által nyilvántartásba vett több hitelezői igény megszerzésével az azt megszerző hitelező annyi hitelezőnek minősül, ahány nyilvántartásba vett követelést megszerzett.
[26] A Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint ugyanis a választmány megalakításának a feltétele, hogy azt legalább a 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerint bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre. Ha tehát a hitelezőként történő nyilvántartásba vételére sor került, a már nyilvántartásba vett hitelező jogutódja jogosult a hitelezői választmány létrehozásában részt venni, ezért ha több követelést is megszerzett, akkor több jogelőd nevében jár el. Ebből következően tehát nincs jelentősége annak, hogy maga, vagy a vele szoros kapcsolatban álló más szervezetek válnak jogutódaivá a bejelentett hitelezői igényeknek. A szavazat számlálásakor - Cstv. 5/A. § (4) bekezdésében foglaltak alapján - azt kell figyelembe venni, hogy a felszámoló eredetileg hány hitelezőt vett nyilvántartásba.
[27] Amennyiben az eredetileg nyilvántartásba vett hitelezők számának alapulvételével számított hitelezők egyharmada hozza létre a hitelezői választmányt, s ők rendelkeznek az egyezségkötésre jogosult hitelezői követelések legalább egyharmadával, a hitelezői választmányt szabályszerűen megalakítottnak kell tekinteni. A választmány megalakításakor azonban ügyelni kell arra, hogy a választmányban legalább 3 hitelező részt vegyen [Cstv. 5/A. § (4)-(5) bek.], mert a törvénynek a tagság számára vonatkozó rendelkezése miatt nem alkalmazható a jogutódlással kapcsolatban az előzőekben kifejtett levezetés.
[28] A kifejtett indokokra tekintettel a felszámoló alaptalanul állította, hogy a hitelezők jogaikat rendeltetésellenesen gyakorolták (Pp. 8. §). A Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Kúria Gfv.VII.30.015/2014. szám).
BH 2014.372.
II. A felszámolás kezdő időpontját követően, a felszámoló által már nyilvántartásba vett több hitelezői igény engedményezés útján történt megszerzése esetén, a hitelezői választmány jogszerű megalakulásának vizsgálatakor figyelembe kell venni azt is, hogy a hitelezőnek hány jogelődje volt (1991. évi XLIX. tv. 5/A. §; 1952. évi III. tv. 8. §).
BH 2009.155.
A hitelezői választmány szabályszerű megalakulásának nem előfeltétele, hogy a felszámoló a törvényben írt határidőn belül a hitelezőket a választmány megalakítása céljából összehívja. A felszámolónak ez a kötelezettsége törvényi biztosítéka annak, hogy a hitelezők élhessenek a hitelezői választmány megalakítására vonatkozó jogosultságukkal.
BH 2000.313.
A hitelezői választmány a megalakulásáról a bíróságot csak értesíteni köteles. A bíróság a hitelezői választmány megalakulásának szabályszerű voltát nem vizsgálja, erről határozatot csak abban az esetben hoz, ha a felszámoló az őt jogszabály szerint terhelő, a hitelezői választmánnyal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, s ezért a hitelezők - a felszámoló intézkedésének elmaradása miatt - kifogással élnek.
6.13.4. A hitelezői választmány szervezete
Cstv. 5/A. § (5) A választmány jogosultságait, a választmányt működtető hitelezők képviseletét, működtetése forrásainak biztosítását, a költségek előlegezésének és elszámolásának szabályait a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A választmány legalább három-, de legfeljebb héttagú lehet, és a választmányt működtető hitelezők elnököt is választhatnak. A választmány a megalakításáról, a működtetésében részt vállaló hitelezőkről, a választmány jogairól
- 119/120 -
a működtetésében részt vevő hitelezők képviseletéről - az erről készített jegyzőkönyv és megállapodás csatolásával - a megalakulását követő 3 munkanapon belül értesíti az adóst, a bíróságot, a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót. A választmány 5 munkanapon belül elfogadja az ügyrendjét. Az ügyrendben szabályozni kell a választmány döntéshozatalának eljárásrendjét és azt is, hogy a választmány döntéseihez, intézkedéseihez milyen módon kell kérni a választmányt működtető hitelezők véleményét.
(6) A választmány megalakításakor és működtetésekor a szavazati jog az azt működtető hitelezőket a 18. § (4)-(5) bekezdésében, illetve a 44. § (1) bekezdésében meghatározott módon illeti meg. A döntéseket nyílt szavazással, szavazattöbbséggel hozzák.
(7) A választmány tagja nem lehet az adós vagy a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti személy, illetve gazdálkodó szervezet esetén annak legalább többségi befolyással rendelkező tagja, vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója, valamint az említettek közeli hozzátartozója.
A Cstv. 2009. szeptember 1-ig hatályos 5. § (3) bekezdése megfogalmazása ellentmondásos volt, ezért nem volt egyértelmű, hogy a törvényalkotó szándéka mire irányult. Hitelezői választmánynak csak a hitelezők egy része által megválasztott választmányt kell tekinteni, vagy választmánynak nevezi a hitelezőknek azt a csoportját, akik a választmányt létrehozzák. Ez azért is élesen merült fel, mert a hatályos csődtörvényünk - eltérően a korabeli és jelentős mai törvényektől - nem fogalmazza meg a hitelezők összességét megillető jogokat.
A módosított szabályokból az következik, hogy a törvény megkülönbözteti a választmányt létrehozó hitelezőket és a választmányt. A választmány 3-7 tagú szervezet, s a választmányt működtető hitelezők elnököt is választhatnak. Bár ez sem egyértelmű, de az elnök a választmány elnöke és nem a választmányt működtető hitelezői köré. Szerencsésebb lett volna egyébként, ha a választmány választja meg az elnököt saját tagjai közül. Az indokolás szól a választmány tanácsának a megalakításáról, amely feltehetően egy szűkebb vezető testület, a törvényből azonban kimaradt ez a lehetőség. A Kúria ezt az elvet erősítette a már közölt BH 2014.372. számú döntésében, kimondva az alábbiakat:

"A Kúria a Cstv. fogalmainak megfelelő használata érdekében kiemeli, hogy a hitelezői választmányt létrehozó (működtető) hitelezők nem azonosak a hitelezői választmánnyal. A hitelezői választmányt a hitelezők érdekeik védelmére és képviseletük ellátása érdekében alakítják [Cstv. 5/A. § (1) bek.]. A Cstv. 5/A. § (5) bekezdésében foglalt egyértelmű rendelkezések alapján megállapítható, hogy a hitelezői választmány, a hitelezői választmányt működtető hitelezők által maguk közül választott képviseleti csoport, legalább 3, legfeljebb 7 taggal."

A törvény kizárja a választmányi tagságból a Cstv. 12. § bc)-bd) pontjában írt személyeket és szerveket. Ez talán szigorú szabály, az engedményeseket, pl. faktorcégeket nem kellene ily módon kezelni, annál inkább, mert a szavazatukat amúgy is negyedelni kell.
- 120/121 -
A választmányt működtető hitelezők megállapodást kötnek, amelyben szabályozzák a törvényben felsorolt kérdéseket. Idesorolja a törvény a választmány jogosultságait, amelyet azonban a törvény szabályoz, ennél több jogot megállapodással sem szerezhetnek.
Érdekes módon a működtetés során is érvényesülnek a szavazatokra vonatkozó előírások, ami itt indokolatlannak tűnik.
6.13.5. A hitelezői választmány jogai
A hitelezői választmánynak elsősorban a felszámolási eljárásban van jelentősége, amelyet a választmány jogosultságainak alábbi - nem teljes - felsorolása is alátámaszt:
- Az adós vezetője, a vagyonfelügyelő, a felszámoló és a végelszámoló a csődeljárás, felszámolási eljárás és a végelszámolás alatt, kérésére köteles 8 munkanapon belül a hitelezői választmányt tájékoztatni.
- A felszámoló legalább 15 nappal - kivételesen indokolt esetben 8 nappal - megelőzően tájékoztatja a választmányt az általa megkötendő - a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó - szerződésekről, a hatályos szerződések felmondásáról, valamint készleteinek selejtezéséről azzal, hogy arra a közléstől számított 8 napon belül észrevételt tehet.
- A felszámoló a hitelezői választmánynak negyedévente elszámolást és jelentést küld a tevékenységéről, az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a felszámolási költségek alakulásáról.
- Ezeknek a kötelezettségeknek az elmulasztása esetén a választmány kezdeményezheti a felszámoló felmentését.
- A felszámoló köteles a hitelezői választmányt haladéktalanul tájékoztatni, ha tudomásra jut a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjába foglalt jogügylet.
- A felszámoló köteles a felszámolási ütemtervet a választmánynak kérésre bemutatni.
- Ha a hitelezők választmányt alakítottak, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének folytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a felszámolás közzétételétől számított 120 napon belül. Az engedély egy évre szól, s ha ennek elteltével tovább akarja folytatni a termelést, ehhez ismét kérnie kell a választmány hozzájárulását.
- A felszámoló a felszámolás kezdő időpontját követően a munkabérek emelésére csak a választmány egyetértésével vállalhat új kötelezettséget.
- A felszámoló az adós vagyontárgyainak az értékesítésére vonatkozó előírások alkalmazásától a választmány hozzájárulásával eltérhet.
- A választmány (választmány hiányában a hitelezők képviselője) meghatározhatja az értékesítés megkezdésének idejét.
- 121/122 -
- A hitelezői választmány előírhatja, hogy a felszámoló az értékesítési eljárásról a választmányt értesítse, illetve tegye lehetővé az értékbecslés és az értékesítési eljárás hitelezők általi megismerését, figyelemmel kísérését.
- A hitelezői választmány előírhatja, hogy a felszámoló a pályázati felhívás, illetve az árverési hirdetmény szövegéről és az értékesítésre kerülő vagyontárgyak becsértékéről előzetesen, észrevételezési jog biztosításával tájékoztassa a választmányt.
- A becsérték felülvizsgálatára a hitelezői választmány a bíróságtól szakértő kirendelését kezdeményezheti, amelynek költségét előlegezni köteles. A szakértő díját a felszámolási költségek [57. § (2) bekezdés e) pont] terhére kell elszámolni, amennyiben az általa megállapított becsérték kerül elfogadásra. Ha a szakértői vélemény alapján a becsérték módosítására nincs szükség, a szakértői díjat a választmányban részt vevő hitelezők viselik, a szakértő kirendelésének kezdeményezésével összefüggő megállapodásuk szerinti arányban.
- Kifogást nyújthat be a felszámoló intézkedésével szemben.
Annak ellenére, hogy a hitelezői választmány a felszámolásban rendkívül széles jogosítvánnyal rendelkezik és kontrollálni tudja a felszámoló tevékenységét, nagyon kevés ügyben alakítanak a hitelezők választmányt. Ennek indoka a szabályozás gyengesége és ellentmondásossága. Egyértelműen el kellene különíteni a hitelezők összességének a jogait azon hitelezők jogaitól, akik a választmányt megalakítják. Ezen túlmenően egyértelműen kellene szabályozni a választmány képviseletével kapcsolatos kérdéseket. Nem egy esetben a törvény olyan tájékoztatási kötelezettséget ró a felszámolóra, amelynek nincs tartalma. Így például a felszámoló köteles tájékoztatni a hitelezői választmányt arról, hogy a Cstv. 40. §-a alapján megtámadható szerződésre bukkant, ugyanakkor a választmánynak nincs joga saját nevében pert indítani.
A Cstv. 5/A. § (5) bekezdése értelmében a választmány jogosultságait és egyéb kérdéseit a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy a megállapodásban a hitelezők - a törvényi előírástól függetlenül - határozhatják meg a választmány jogait. Ez az értelmezés azonban téves. A választmány jogait a törvény határozza meg, ennél több jogot a választmánynak a hitelezők nem "adhatnak". A jogosultságok kifejezés alkalmazása a hitelezők és a választmány közötti jogviszonyban értelmezendők. A hitelezői választmány és az egyes hitelezők jogosultságai nem cserélhetők - fejtette ki a Kúria a BH 2014.88. számú döntésében.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.88.
Ha a felszámolási eljárásban a Hitelezői Választmány nyújtotta be a kifogást, az eljárásban ő minősül félnek és ő gyakorolhatja az eljárási jogokat, nem a Választmányt működtető hitelezők [1991. évi XLIX. tv. 5/A. § (1) bek., 51. §].
Az indokolásból: "A Kúria nem ért egyet a fellebbező dr. P. P.-nek azzal az álláspontjával, hogy a hitelezői választmány és az abban résztvevő hitelezők gyakorlatilag felcserélhető jogosítványokkal rendelkeznek, azaz, ha a hitelezői választmány kezdeményez egy eljárást, akkor valamennyi választmányt működtető hitelezőnek eljárási jogosítványai vannak a megindult ügyben, s azokat a jogokat egymástól függetlenül is gyakorolhatják.
- 122/123 -
A Cstv. 5/A. § (1) bekezdése szerint, a hitelezők érdekeik védelmére és képviseletük ellátására hitelezői választmányt alakíthatnak, amely figyelemmel kíséri a vagyonfelügyelő és a felszámoló tevékenységét, és a választmányt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, az ideiglenes vagyonfelügyelővel, a felszámolóval való kapcsolat során, továbbá gyakorolja az e törvényben meghatározott jogköröket.
Nem vitásan vannak olyan jogosítványok, amelyeket a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő, illetve egyes hitelezők is gyakorolhatnak [például a 27/A. § (7) bekezdés, 39. § (5) bekezdés], ugyanakkor vannak kizárólag a hitelezői választmány (hitelezői képviselő) számára biztosított jogok: így például a Cstv. csak a hitelezői választmány (hitelezői képviselő) számára biztosítja a tevékenység folytatásához való hozzájárulásról történő döntést [Cstv. 46. § (3)-(4) bekezdés], illetve a kötelező értékesítési szabályoktól való eltérést lehetővé tevő döntést [Cstv. 49. § (2) bekezdés]. Ezen felül van olyan rendelkezése is a Cstv.-nek, amely a választmánynak, illetve annak hiányában az annak létrehozására a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezőknek ad jogot valamilyen nyilatkozat, jogcselekmény megtételére [Cstv. 49/A. § (5) bekezdés, 49/B. § (7) bekezdés].
Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a törvényalkotó nem kívánta azonos jogosítványokkal felhatalmazni a hitelezői választmányt és az azt működtető hitelezőket, hiszen az eljárásban vannak olyan helyzetek, amikor nem az egyes hitelezők, hanem a hitelezők csoportjának az érdekeit kell szem előtt tartani. A hitelezői választmány legalább a hitelezők egyharmadát tömöríti, akik rendelkeznek legalább a nyilvántartásba vett követelések egyharmadával. Ha a Cstv. csak a hitelezői választmány részére ad felhatalmazást valamilyen jognyilatkozat megtételére, akkor nyilvánvalóan kizárja azt, hogy a választmányt működtető hitelezők saját jogukon tegyenek ilyen nyilatkozatot. Olyan esetekben, amikor mind a hitelezői választmány, mind a hitelező felléphet a Cstv. rendelkezései szerint, akkor nem kizárt a hitelező önálló eljárása. Ha azonban az eljárást a hitelezői választmány indította, az eljárásban a hitelezői választmány minősül félnek és nem az azt működtető egyes hitelezők.
Mindezek alapján az ítélőtábla helyesen utasította el dr. P. P. fellebbezését, mert a kifogást a hitelezői választmány nyújtotta be, s az eljárási jogosítványokat csak ő gyakorolhatja. A fentiek alapján a Pp. 233/A. § szerint eljárva a Kúria az ítélőtábla végzését helybenhagyta a Pp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése értelmében" (Kúria Fpkf.VII.30.142/2013.).
BH 1997.47.
A hitelezői választmány megalakításának a bírósághoz és a felszámolóhoz való bejelentésére vonatkozó határidő nem jogvesztő jellegű, ezért ha a választmány megalakult, de ezt a bírósághoz csak a kifogás előterjesztése során jelentették be, a választmány kifogását érdemben el kell bírálni.
6.13.6. A bíróság feladata a választmánnyal kapcsolatban
A bíróság hivatalból nem vizsgálja, hogy a felszámoló eleget tett-e a hitelezői választmánnyal kapcsolatos előírásoknak (hitelezők összehívása, tájékoztatása stb.). Amennyiben a választmány megalakul, és ennek tényét bejelentik, a bíróságnak nincs teendője a bejelentéssel kapcsolatban. Erre irányuló kifogás hiányában azt sem vizsgálhatja, hogy a választmány megalakulása szabályszerűen történt vagy sem, illetve a választmány működése az előírásoknak megfelelő-e. A bejelentésnek csak az a jelentősége, hogy a bíróság hivatalosan tudomást szerez a választmány létéről és működéséről
- 123/124 -
illetve a több választmány megalakulása esetén az elsőként bejelentkezőt kell választmánynak tekinteni. Ennek jelentősége lehet későbbi esetleges kifogás elbírálásánál (lásd BH 2000.313.).
6.13.7. A hitelezői képviselő
Cstv. 5/A. § (9) Hitelezői választmány helyett a hitelezők hitelezői képviselőt is választhatnak, amelynek megválasztására, jogosultságaira, költségeinek viselésére, a kizáró okokra, megbízásának tartalmára, megválasztásának bírósági bejelentésére, a megbízásához való csatlakozásra, megbízatásának megszűnésére, megbízatásának a felszámolási eljárásban történő meghosszabbítására az (1)-(8) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A hitelezői képviselő a megbízásáról szóló szerződés keretei között látja el az e törvényben meghatározott feladatokat.
Az V. Cstv. Novella vezette be a "hitelezők képviselője" fogalmat. A Cstv. 39. § (2) bekezdése kimondta ugyanis, hogy a hitelezők érdekeik képviseletére írásban, hitelt érdemlő módon képviselőt jelölhetnek ki. Ezt követően a gyakorlatban vita alakult ki arról, hogy a hitelezők milyen arányú szavazata szükséges a hitelezői képviselő megbízásához, a képviselő csak hitelező vagy kívülálló személy is lehet. Az is vitatott volt, hogy miként viszonyul a hitelezői képviselő joga a hitelezői választmány jogaihoz. Mindezen viták megoldását jelentheti a hatályos szabályozás, amely azonban felvet értelmezési kérdéseket.
Miután a törvény felsorolja, hogy a hitelezői képviselő megválasztására és az egyéb kérdésekre a választmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, így egyértelmű, hogy egy-két hitelező nem bízhat meg ilyen jogkörrel rendelkező képviselőt.
Nem egyértelmű, hogy a képviselő csak hitelező lehet vagy más személy, illetve szervezet (ügyvéd, felszámoló szervezet stb.). A hitelezői választmány tagja csak hitelező lehet, ezért a helyettesítésre tekintettel vélelmezni lehet, hogy a hitelezői képviselő feladatát is csak hitelező láthatja el.
Ezt az álláspontot támogatta a Kúrián 2012. február 29-én megtartott bírói tanácskozáson a többség, amikor az alábbi álláspontot fogadták el:

"A Cstv. 5/A. § (1) bekezdéséből egyértelmű, hogy a választmányban csak hitelezők vehetnek részt, a hitelezői képviselő a választmány jogosítványaival rendelkezik, ezért kizárólag hitelező lehet hitelezői képviselő."

(Megfontolandó lehet azonban annak törvényben történő kimondása, hogy szakirányú képzettséggel rendelkező személy, ügyvéd is lehessen képviselő.)
A szabályokból egyértelmű, hogy a képviselő megbízottként jár el, vele megbízási szerződést kell kötni, amely a hitelezők és a képviselő közötti jogviszonyt, jogokat, kötelezettségeket és a díjazást szabályozza.
- 124/125 -
A törvény szövegéből az következik, hogy a képviselő minden esetben, generálisan helyettesíti a választmányt. Ennek ellenére van olyan szabály, ahol a törvény nem nevezi meg a képviselőt.
A Cstv. 21. § (2) bekezdése az aláírása és ellenjegyzése kapcsán csak a hitelezői választmányt nevesíti ellenjegyzőként, a képviselőt nem.
A Cstv. 49. § (2) bekezdése az értékesítéssel kapcsolatban kimondja, hogy a hitelezői választmány és a képviselő eltérő rendelkezése hiányában 100 napon belül köteles az értékesítést megkezdeni. Ezt követően a jogszabály viszont csak a választmány jogosultságait sorolja (értékesítési eljárásról történő értesítés, értékbecslés stb.).
Felmerül ezért, hogy ezek a jogok csak a választmányt illetik meg vagy a képviselőt is. Véleményem szerint a generális 5/A. § (9) bekezdés előírására figyelemmel akkor is gyakorolhatja a képviselő a választmány jogosultságait, ha külön nem nevesíti a törvény. Nincs értelme ugyanis megtagadni bizonyos jogokat a képviselőtől, ha a törvény egyszemélyes választmányként kezeli őt. Ismét a gyakorlatra vár annak eldöntése, hogy ezt a kérdést miként értelmezi.
- 125/126 -
III. Fejezet - Eljárási kérdések
7. Joghatóság, hatáskör, illetékesség és az eljárás jellege
Cstv. 6. § (1) A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós - eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett, illetve az (1a) bekezdésben meghatározott - székhelye szerint illetékes törvényszék (a továbbiakban: bíróság) hatáskörébe és illetékességébe tartozó nemperes eljárás. A más bíróságoknál benyújtott csődeljárások iránti kérelmeket hivatalból el kell utasítani vagy a már megindult eljárásokat meg kell szüntetni, a felszámolási eljárás iránti kérelmeket pedig az illetékes bírósághoz kell áttenni.
7.1. A nemperes eljárások általános szabályai
"A polgári eljárásnak két fajtája van: a peres és a nemperes eljárás. A peres eljárás fogalma alatt mindig a polgári pert értjük. Ezzel szemben nemperesnek nevezzük mindazokat az eljárásokat, amelyek nem a polgári per szabályai szerint bonyolódnak le."[42]
Több mint százféle nemperes eljárást szabályoznak a különböző jogszabályok ma, ezért a peres eljárástól való elkülönítésre inkább negatív megközelítést használnak. Ilyen lehet például az, hogy a nemperes eljárásban bíróság helyett közjegyző vagy bírósági végrehajtó is eljárhat (például hagyatéki eljárás), hiányozhat az ellenérdekű fél (például cégbejegyzési eljárás). Az eljárás nem kontradiktórius, nincs szükség bizonyítás lefolytatására, a bíróság végzést vagy kivételesen más, a végzéshez és nem az ítélethez hasonló döntést hoz.[43]
Az eljárás nemperes jellege a csőd- és felszámolási eljárásban alapesetben nem okoz gondot. Gondot okozhat azonban a kifogások és vitatott hitelezői igények elbírálása során, ahol klasszikus kétoldalú bizonyítást is igénylő tevékenységet folytat a bíróság.
7.2. Joghatóság
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. célja többek között annak meghatározása, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családjogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy,
- 126/127 -
vagyontárgy vagy jog (külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható, továbbá, hogy milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában. A csőd- és felszámolási ügyeket érintő témában a 62/A. § g) pontja kimondja, hogy kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el a belföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság alapításával, fizetésképtelenségével, megszűnésével kapcsolatos eljárásban (kizárólagos joghatóság). Ezzel párhuzamosan a 62/C. § g) pontja a kizárt joghatóság szabályai között kimondja, hogy nem járhat el magyar bíróság vagy hatóság a külföldi székhelyű jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság fizetésképtelenségével kapcsolatos eljárásban.
Az Unióhoz történt csatlakozásunk után nyilvánvaló, hogy ezek a joghatósági szabályok az Uniós tagállamok viszonylatában nem alkalmazhatók. Az 1346/2000/EK rendelet előírásait kötelező alkalmazni, felülírja a belső jogszabályi rendelkezéseket. Márpedig az EK-rendelet szerint az a tagállam rendelkezik joghatósággal a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására, amelynek területén az adós fő érdekeltségeinek központja található, területi fizetésképtelenségi eljárás megindítására pedig az a tagállam, amelynek területén az adósnak telephelye található. Az eljárásban az alkalmazandó jog az eljárás megindításának helye (fóruma) szerinti jog, a lex fori concursus. Külön kiemeli a Rendelet, hogy a lex fori concursus alapján kell megítélni, hogy egy adott tagállamban indítható-e fizetésképtelenségi eljárás az adós ellen, azaz az adott tagállam csődtörvényének alanyi hatálya kiterjed-e az adott jogalanyra. Itt meg kell említeni a természetes személyek elleni eljárás megindításának lehetőségét. Ma már az Are.tv. szabályozza a természetes személyek adósságrendezési eljárását, amely fizetésképtelenségi eljárásnak minősül, s ha ezt a törvényt az 1346/2000/EK rendeletmellékletében feltüntetik, akkor felmerül a kollízió kérdése.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja taxatíve felsorolja, hogy a törvény alkalmazásában mely szervezet minősül gazdálkodó szervezetnek. Ebből a rendelkezésből nem következik az, hogy csak a magyar jog szerinti gazdálkodó szervezetek ellen indítható fizetésképtelenségi eljárás. A IV. Cstv. Novellával bevezetett módosítás lehetővé teszi az új csődtörvény megalkotásáig is, hogy Magyarországon az 1346/2000/EK rendelet szerint fizetésképtelenségi - fő- vagy területi - eljárást lehessen indítani az olyan nem Magyarországon bejegyzett adós ellen, akinek a fő érdekeltségei központja Magyarországon található vagy Magyarországon telephellyel rendelkezik, akkor is, ha a magyar csődtörvény fogalomrendszere szerint nem lehetne ellene eljárást indítani. Ez a magyar hitelezők védelmét is szolgálja, mert a magyar csődtörvény szerinti eljárással érvényesíthetik érdekeiket, s nem kell a külföldi, számukra ismeretlen és jóval drágább eljárást megindítaniuk, vagy abba bekapcsolódniuk. A hatályos szabályozás így azt is lehetővé teszi, hogy a külföldön megindított főeljárás esetén Magyarországon másodlagos eljárást lehessen indítani,
- 127/128 -
illetve külföldi főeljárás hiányában is a Magyarországon található telephely vonatkozásában területi eljárást lehessen indítani, amelyben a magyar jog alkalmazandó.
Ez a kérdés a közzétételi és bejegyzési eljárásokban is felmerült már.[44]
7.2.1. A főeljárás megindításának feltételei
A gyakorlatban nagy vita alakult ki a nemzetközi jogirodalomban abban a kérdésben, hogy az adósnak milyen nemzetközi vonatkozással kell ahhoz rendelkeznie, hogy a Rendelet szabályai alkalmazásra kerüljenek. Egyes álláspontok szerint nemzetközi vonatkozás nélkül a fizetésképtelenségi eljárás tisztán belső piaci tényálláson alapul, melynek joghatásai az érintett tagállam területére korlátozódnak.[45]
Ennek vetületeként Magyarországon abban a kérdésben keletkezett vita, hogy az elrendelt felszámolási eljárást automatikusan, hivatalból főeljárásként kell-e megindítani, azaz a Fizetésképtelenségi rendelet alkalmazásához egyszerű vagy minősített külföldi kötődés szükséges. Az egyik álláspont szerint nem esik a közösségi jogi aktus hatálya alá a felszámolási eljárás, ha az tisztán belső piaci tényálláson alapul, mert az adós tevékenysége nem tartalmaz határokon átnyúló vonatkozásokat.[46]
A másik álláspont szerint figyelembe kell venni a magyar fizetésképtelenségi eljárás jellemzőit, melynek következtében a bíróság csak formai szempontból vizsgálja a fizetésképtelenség feltételeinek fennállását, s a legtöbb esetben nem is lehet információja az adós esetleges nemzetközi vonatkozású tevékenységéről, ezt a jelenlegi szabályok alapján az adós nem is köteles bejelenteni. A fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó bírák 2007. június 7-én tartott országos értekezletén ebben a kérdésben nem született egységes álláspont. A vitával kapcsolatban Csőke Andrea fejtette ki álláspontját, melyet idézek:[47]

"Nem született egyetértés rögtön az 1. pontban, bár a vita inkább elméleti, a kialakult gyakorlat szerint az elsőfokú bíróságok általában kimondják, hogy főeljárást vagy területi eljárást indítanak.
1/Állítás: A 2004. május 1-jét követően benyújtott kérelmek alapján indult felszámolási eljárások főeljárások vagy területi eljárások, ezt a minősítést a bíróságnak a felszámolást elrendelő végzésében és a Cégközlönyben való közzétételben is ki kell mondania.
Magyarország 2004. május 1-jével az Európai Unió tagjává vált, s ezzel az Európai Unió teljes joganyaga a magyar joganyag része lett, így az Európai Unióban 2002. május 31-én hatályba lépett 1346/2000/EK Rendelet is, azaz valamennyi bíróságnak alkalmaznia kell a rendelkezéseit.
A Rendelet 3. cikke szerint az eljárást főeljárásként kell megindítani, ha a fő érdekeltségeinek a központja abban a tagállamban van, ahol az eljárást kezdeményezik. Vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy a fő érdekeltségek központja ott van, ahol a bejegyzett székhelye van, de a vélelem megdönthető
- 128/129 -
Ha tehát a cég másik államban van bejegyezve, de Magyarországon van a fő érdekeltségeinek központja, és ezt tudja is bizonyítani, akkor a vélelem megdönthető, és a főeljárás megindítható az adóssal szemben Magyarországon akkor is, ha a bejegyzett székhely másik államban van (ezen eljárások vonatkozásában van kizárólagos illetékessége a Fővárosi Bíróságnak).
Ugyanakkor a megyei bíróságok is érintettek lehetnek a határokon átnyúló eljárásokban, ha
a) a Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen a főeljárást más tagállamban indították meg, és a magyar bíróság előtt is felszámolási kérelmet nyújtottak be, ilyen esetben a bíróságnak a Cstv. 25. § (2) és (3) bekezdése alapján kell eljárnia,
b) ha a felszámolás alatt levő adósnak más tagállamban levő hitelezője van, mert ilyen esetben is a Rendeletet kell alkalmazni.
Ha a magyar bejegyzett székhellyel rendelkező adóssal szemben másik tagállamban megindítják a főeljárást, a magyar székhely szerint illetékes megyei bíróság ezt követően már csak másodlagos területi eljárást indít meg, de ezt is ki kell mondani.
Az értekezleten a vita azon kérdés körül bontakozott ki, hogy minden esetben ki kell-e mondani azt, hogy főeljárásként indítjuk meg a felszámolási eljárást a Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezetek elleni eljárásokban, vagy csak akkor, ha van valamilyen nemzetközi kapcsolata az adósnak (tulajdonosa más tagállami, vagy tudjuk, hogy a hitelezője külföldi, vagy hogy egy cégcsoport tagja stb.). A szövegben is kifejtett eredeti álláspont szerint magyar gazdálkodó szervezetek viszonylatában - az ellenkező bizonyításáig - a magyarországi bejegyzett székhely a fő érdekeltségeinek a központja, tehát a főeljárást Magyarországon kell megindítani. Ezt ki is kell mondani a bírósági határozatban, mert ha egy másik tagállamban megindítanak ugyanerre a cégre egy főeljárást és ők kimondják, hogy az a főeljárás, akkor a magyar eljárást át kell alakítani területi eljárássá (még akkor is, ha mi indítottuk előbb az eljárást). A versengő álláspont szerint vannak »nemzeti« fizetésképtelenségi eljárások, amelyekben semmilyen formában nem merül fel a nemzetközi szál, ilyen esetben nem kell meghatározni a főeljárás vagy területi eljárás tényét a felszámolást elrendelő végzésben és ezt közzé sem kell tenni.
A magyar bíróságnak a döntése meghatározásakor elsődlegesen
a) meg kell állapítania, hogy van-e joghatósága (ezt hivatalból kell vizsgálnia)
b) van-e hatásköre eljárni
c) van-e illetékessége eljárni.
Annak meghatározásával, hogy főeljárásként, vagy területi eljárásként indítjuk a felszámolást elvi lehetőséget biztosítunk arra, hogy amennyiben felmerül egy nemzetközi »szál« úgy a felek egyértelműen tisztában legyenek azzal, hogy kinek milyen kötelessége és joga van az eljárásban.
A versengő másik álláspont szerint, ha a bíróság nem méri föl teljesen - és a magyar eljárási szabályok miatt nem is tudja felmérni -, hogy az adós fő érdekeltségeinek központja hol van, s tévesen főeljárásnak minősíti a Magyarországon megindított felszámolást, abban az esetben elvonja esetleg egy másik tagállam joghatóságát, ahol pedig a fő érdekeltségek központja van. Csak abban az esetben lehet kimondani, hogy főeljárásról, vagy területi eljárásról van szó, ha nemzetközi »szál« merül fel az ügyben. Nem vitásan annak eljárási szabályai nincsenek kidolgozva, hogy ha a már megindult felszámolás során ilyen »szál« felmerül, akkor mi a teendő."

Miután a kérdésben nincs tudomásom felsőbírósági döntésről, vizsgálni kell, hogy ebben a kérdésben valamilyen nemzetközi gyakorlat kialakult-e. Az európai fizetésképtelenségi jog irodalmában többször hivatkoznak arra, hogy a Tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK (2000. december 22.) rendelet alkalmazhatóságával összefüggésben a tagállami vonatkozás általános követelményével szemben hasonló vita alakult ki, s ez a vita nem zárult le.
- 129/130 -
Az Európai Bíróság kifejezetten ebben a kérdésben nem foglalt állást, de az újabb jogirodalom elutasítja azt a felfogást, amely a közösségi jogforrások alkalmazhatóságát több tagállamot érintő ügyre akarja korlátozni.[48]
A magam részéről a kérdés megválaszolásánál lényegesnek tartom a 2007. évi LXI. törvénnyel módosított Ctv. 7/B. § rendelkezését is, amely szerint a cégnyilvántartásba bejegyzett cég az Európai Unió más tagállamában is jogosult tevékenysége elsődleges folytatására, illetőleg tevékenysége gyakorlása elsődleges helyét az Európai Unió más tagállamába is áthelyezheti. A cég ez irányú tevékenysége - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - nem igényli a székhelyre vonatkozó cégbejegyzés módosítását. Ez a rendelkezés gyakorlatilag a fő érdekeltségi központ és a székhely elválását törvényesíti. A Fizetésképtelenségi rendelet 3. cikk (1) bekezdése értelmében - ahogy erre Csőke Andrea helyesen hivatkozik - társaság vagy jogi személy esetében az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni. Amennyiben a magyar bíróság előtti eljárásban nem merül fel adat arra, hogy a vélelemmel szemben más állam területén található a fő érdekeltségek központja - figyelembe véve a Nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/A. § g) pontjának kizárólagos joghatóságot megállapító rendelkezését is, nincs akadálya annak, hogy a magyar bíróság akkor is főeljárásként indítsa meg a fizetésképtelenségi eljárást, ha ezt a hitelező kifejezetten nem kéri. Ez akkor is helyes, ha az ügyek nagy részében nincs jelentősége. Nagyobb gazdálkodó szervezetek felszámolásánál viszont kifejezetten figyelni kell erre a kérdésre. Előreláthatólag a határ mentén működő cégeknél fordulhat elő, hogy bizonyos tevékenységeket a szomszéd országokban folytat (Szlovákia, Románia, Ausztria), ami felvetheti a fő érdekeltségi központ alapján külföldi bíróság döntését.
A magam részéről helyesnek tartanám, ha a bíróságok rászorítanák a feleket (a hitelezőket, illetve önfelszámolás esetén az adóst) arra, hogy a felszámolási kérelemben már jelentsék be, fő- vagy területi eljárás megindítását kérik.
Előfordulhat, hogy a magyar bíróság a felszámolást elrendelő végzésben nem mondja ki, hogy az adott felszámolási ügyben főeljárásként indította meg az eljárást, s a feleknek tudomására jut, hogy külföldön is eljárást indítottak, s el akarják kerülni a félreértéseket, kérik utólag ennek kimondását. Szerintem nincs akadálya annak, hogy utólag a határozatot a bíróság ebben a kérdésben kiegészítse. A legtisztább helyzetet azonban az teremtené, ha a csődtörvény tételesen kimondaná, hogy a felszámolást elrendelő végzésnek tartalmaznia kell azt, hogy az eljárást fő-, területi vagy esetleg másodlagos eljárásként indítják meg.[49]
- 130/131 -
További, inkább elméleti kérdésként merül fel az, hogy melyik ország bíróságának van joghatósága a főeljárás lefolytatására, ha az egyik országban megindított eljárás megindítása közben székhelyét áthelyezi egy másik országba, ami értelemszerűen a fő érdekeltségi központ áthelyezésével is jár. (Egyébként nincs jelentősége a székhely áthelyezésének.) Az ún. Cartesio-ügyben (C-210/06.) a Bíróság kimondta, hogy a közösségi jog jelen állapotában a letelepedés szabadságával nem összeegyeztethetetlen, hogy a tagállam megakadályozza a belső joga szerint létrejött társaságot abban, hogy székhelyét úgy helyezze át másik tagállamba, hogy eközben megtartja az előbbi tagállam joga szerinti társasági minőségét. Magyarországon úgy tűnik, a jelenlegi szabályok alapján ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni. Azok a cégek, amelyek külföldi bíróság előtt kívánják a különböző fizetésképtelenségi eljárásokat megindítani, a fő érdekeltségi központjuk áthelyezésével tehetik ezt meg.[50]

JOGGYAKORLAT
BDT 2008.1822.
Eljárási szabályt sért a bíróság, ha a másodlagos eljárást elrendelő végzés elleni jogorvoslat lehetőségét kizárja. A másodlagos eljárás első szakaszában az eljárás alanyai az adós, továbbá az 1346/2000/EK rendelet 29. cikkében foglaltak szerinti mindazon személyek lehetnek, aki vagy akik a másodlagos eljárás megindítását kérik.
11.Fpkf.43.060/2008/6. (Fővárosi Ítélőtábla):
Amennyiben a magyarországi székhellyel rendelkező cég fő érdekeltségeinek központja más uniós tagállamban található, s ebben a másik tagállamban főeljárásként rendelik el az adós felszámolási eljárását, a Magyarországon nem főeljárásként korábban indított felszámolási eljárást meg kell szüntetni, ha az adós nem rendelkezik magyarországi telephellyel.
7.3. A hatáskör
A Pp. és Cstv. hatáskörre vonatkozó rendelkezései azt döntik el, hogy a bírósági szervezeten belül melyik szinten lévő bíróság jogosult eljárni. A Pp. 23. § (1) bekezdése felsorolja a törvényszék hatáskörébe tartozó eljárásokat, ezenfelül a Pp. 23. § (1) bekezdés h) pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeket törvény a törvényszékek hatáskörébe utal. Ilyen törvényi rendelkezés a Cstv. 6. § (1) bekezdése, az 1996. évi XXV. törvény 3. § (1) bekezdése, ezért a csőd- és felszámolási eljárások és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása a megyei bíróság, ma törvényszék hatáskörébe tartoznak, ahol általában a gazdasági pereket intéző csoportok végzik ezt a munkát
- 131/132 -
(A szűkebb értelemben vett csődbíróság tehát megyei szintű bíróságot, azaz törvényszéket jelent.)
A törvényszék nevesített egysége, a cégbíróság intézi a végelszámolást, a megszűnési eljárást, kényszertörlési eljárást. A vagyonrendezési eljárás lefolytatására is a törvényszéknek van hatásköre, a törvényalkotó azonban nem kötötte meg a jogalkalmazó kezét, ezért mind a cégbíróság, mind a törvényszék más egysége (általában felszámolási csoport) intézi ezeket az ügyeket. Célszerű lett volna a csődügyekben eljáró bíróság esetén a cégbíróság mintájára kimondani azt, hogy a "törvényszék, mint csődbíróság" jár el, azonban - bár néhány bíróságon alkalmaznak ilyen fordulatot - sem eljárási, sem ügyviteli alapja nincs az ilyen rendelkezésnek.
Ezekben az eljárásokban is alkalmazni kell természetesen a Pp.-nek a hatáskörre és a hatáskör vizsgálatára vonatkozó szabályait. Ebből a szempontból a Pp. 28. §-ának van gyakorlati jelentősége, mely szerint a bíróság hivatalból veszi figyelembe a hatáskör hiányát. Előfordul, hogy a cégbírósághoz érkezik olyan irat, amely tartalma alapján felszámolási kérelemnek minősül, illetve a gazdasági irodához törlési vagy végelszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem. Ilyenkor áttételt elrendelő végzést nem kell hozni (ugyanazon szintű bíróság másik részlege ugyanis nem minősül olyan más bíróságnak, amelyet a Pp. 129. §-a szabályoz), hanem az iratok megküldéséről kell rendelkezni.
7.3.1. Választottbírósági eljárás kikötésének lehetősége a felszámolás során
Egy konkrét felszámolási ügyben (KÖBÁL Kft. "f. a.") merült fel az a kérdés, hogy a felszámolás alatt álló adós vagyonának értékesítése során kiköthető-e választottbírósági eljárás. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.442/2008/30. szám alatt hozott döntést, amelyben kimondta, hogy a "választottbírósági eljárás hivatkozott szabályaiból, jellegéből az következik, hogy a felszámolás alatt álló adós vagyonának értékesítéséből eredő jogvitákra a választottbíróság eljárásának kikötése korlátozza a felszámolási eljárásban résztvevő hitelezők érdekeinek érvényesítését, többletköltséget okoz az adósnak és megfosztja az adóst a rendes jogorvoslat lehetőségétől. Mindez összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárásnak a Cstv. 1. § (3) bekezdésében szabályozott azzal a céljával, hogy a hitelezők a Csődtörvényben meghatározott módon nyerjenek kielégítést az adós vagyonából."
7.3.2. A "csődbíróság" és a "perbíróság" hatáskörének elkülönítése
Már szó volt arról, hogy a tárgyalt eljárásokban olyan belső eljárásokat szabályoz a törvény, amelyek esetében tisztázni kell az eljáró bíróságot. Nehézséget okoz az is, hogy mely esetekben jár el az általános hatáskörű ún. "perbíróság" és mely esetben a "csődbíróság",
- 132/133 -
értve ez alatt a cégbíróságot is, ezért megkísérlem rövid összefoglalásban a törvényben található peres és peren kívüli eljárásokat csoportosítani ebből a szempontból. A felsorolásban az átfedések miatt a végelszámolási eljárást is szerepeltetem.
A hatáskörre (részben az illetékességet is érintve) vonatkozó szabályokat a következők szerint foglalhatjuk össze:[51]
A "csődbíróság" (tehát az a törvényszék, amely előtt a különböző nemperes eljárások folynak) rendelkezik hatáskörrel:
a) az eljárásokban benyújtott kifogás (Cstv. 51. §), végelszámolási kifogás [Ctv. 109. § (1) bekezdés] elbírálására;
b) a felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontja után bejelentett a csődvagyonnal kapcsolatos pénzbeli követelések, mint vitatott hitelezői igények [Cstv. 46. § (6) bekezdés] elbírálására;
c) az ún. "megtámadási perek" (Cstv. 40. §) tárgyalására;
d) a vagyon értékesítése során a közjegyző igénybevételének elmulasztása és az elővásárlási jog megsértése miatt indított perek [Cstv. 49. § (5) bekezdés] tárgyalására;
e) a gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárásban a vezetők felelősségének megállapítása [Cstv. 33/A. § (1) és (3) bekezdés]; majd a marasztalásuk iránt [Cstv. 33/A. § (6) bekezdés] indított per tárgyalására;
f) a végelszámoló ellen indított perben, ha a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedik a felszámolás kezdeményezésével, egyes hitelezőket előnyben részesít [Ctv. 99. § (5)-(6) bekezdés].

Az általános hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság (perbíróság) jár el:
a) A felszámolás kezdő időpontja előtt az adós ellen indított ("passzív") peres és peren kívüli eljárásban [Cstv. 38. § (2) bekezdés];
b) Az adós által a felszámolás kezdő időpontja előtt és után indított ún. "aktív" perekben;
c) az adós ellen a felszámolás alatt nem pénzkövetelés iránt indított, valamint azon perekben, amely nem a felszámolási vagyonnal kapcsolatos [Cstv. 38. § (3) bekezdés];
d) a Cstv. 63/A. §-a alapján a részesedését rosszhiszeműen átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) elleni perekben;
e) a felszámoló, vagyonfelügyelő, ideiglenes vagyonfelügyelő, pénzügyi gondnok, végelszámoló által okozott kár megtérítése iránt indított perekben [Cstv. 54. §, Ctv. 99. § (4) bekezdés];
f) a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő által indított megtámadási perben. [Cstv. 13. § (3) bekezdés e) pont];
- 133/134 -
g) A minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes társaság felszámolása esetén a befolyással rendelkező, illetve egyedüli tag (részvényes) felelősségének megállapítása iránti per [Cstv. 63. § (2) bekezdés].

Kizárólag a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel, és illetékes a következő eljárásokban:
a) A Cstv. 6/B. §-ában szabályozott közzétételi eljárásban;
b) a Cstv. 6/C. §-ában szabályozott bejegyzési eljárásban;
c) a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének hatálya alá tartozó, az Unió más tagállamában, nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen indított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására [Cstv. 6. § (2) bekezdés];
d) az Európai Unión kívüli ország gazdálkodó szervezete elleni főeljárás lefolytatására, ha a fő érdekeltségi központja Magyarországon van;
e) Az Európai Unión kívüli ország gazdálkodó szervezete elleni területi eljárás lefolytatására, ha a fő érdekeltségi központja az Unió más országában, a telephelye viszont Magyarországon található;[52]
f) pénzügyi intézmény felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására [2013. évi CCXXXVII. törvény 51. § (1) bekezdés].

JOGGYAKORLAT
BH 2015.345.
A hatásköri szabályok alapvetően anyagi jogi jellegűek, de van eljárási jogi oldaluk is. Az eljárási jogi értelemben vett hatáskör arra a kérdésre ad választ, hogy az adott állami szervnek (bíróságnak) az adott típusú eljárási rendben van-e az eljárásra hatásköre (2003. évi LXXX. tv. 32. §; 1952. évi III. tv. 28. §).
BH 1991.364.
I. A felszámoló által el nem fogadott követelés sem érvényesíthető peres eljárásban. Az ilyen "kereset" felszámoló intézkedése elleni kifogásként bírálható el.
II. Ha a követeléssel kapcsolatban az adott bíróság hatásköre és illetékessége perbíróságként megállapítható ugyan, de azt a felszámolási eljárás keretében kell elbírálni, a peres eljárást meg kell szüntetni, de az ügy áttételének nincs helye. Ilyen esetben az iratoknak az adott bíróság felszámolási csoportjához való megküldése iránt kell intézkedni.
BH 1997.598.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen bérleti szerződés bírósági úton való módosítása iránt előterjesztett kereset elbírálása a perbíróság - és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság - hatáskörébe tartozik.
BDT 2014.3103.
A perbíróság hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy az adós gazdálkodó szervezet által a felszámolás elrendelése előtt kötött előszerződést a felszámoló jogosult-e felmondani, illetve a végleges szerződés megkötését megtagadni. A felszámolási eljárásban megállapításra irányuló kifogásnak nincs helye, az előszerződést kötő fél a felmondás jogszerűtlenségének megállapítására irányuló kifogással ezért nem élhet.
- 134/135 -
Gf.IV.30.019/2006/10. (Pécsi Ítélőtábla):
II. A bérlő ellen elrendelt felszámolási eljárás nem akadályozza a bérbeadót a felmondási jog gyakorlásában. Az ingatlan kiürítése iránti per lefolytatására az általános hatáskörű és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult.
Fpkf.I.30.282/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás keretében csak a pénzkövetelések érvényesíthetők, ezért a felszámolónak is csak az ilyen követeléssel kapcsolatos intézkedései, mulasztásai támadhatók kifogással. A tulajdoni, az ingó kiadása iránti igény az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető, a felszámolási eljárásban előterjesztett ilyen tárgyú kérelmet és kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
Fpkf.I.30.166/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
Amennyiben a felszámolási eljárásban külső harmadik személy arra hivatkozik, hogy végrehajtási árverés keretében már korábban megszerezte az adós tulajdonaként nyilvántartott ingatlan tulajdonjogát, illetve kötelmi igénye keletkezett a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére, a tulajdoni igényével összefüggésben önálló kifogásolási jogosultsága nincsen, a felszámoló pedig nem kötelezhető arra, hogy vitás tulajdoni igényt a felszámolás keretében elismerjen. A tulajdoni igény érdemi elbírálása nem tartozik a felszámoló bíróság hatáskörébe, hanem az általános hatáskörű bíróság előtt peres eljárás keretében érvényesíthető.
Fpkf.I.30.380/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A tulajdonjog-fenntartással értékesített dolog kiadása iránti igényét a tulajdonosnak nem a felszámolásban, hanem külön peres eljárásban kell érvényesítenie. Ha pedig a dolog az adós birtokából már a felszámolás kezdő időpontja előtt kikerült, az ellenérték tekintetében fennálló kötelmi igényét a jogosult hitelezőként csak a felszámolási eljárásban érvényesítheti, a kielégítés a felszámolási vagyonból történhet meg.
Fpkf.I.30.024/2004/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási vagyonba nem tartozó ingóság kiadása iránti igény az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető. Amennyiben tehát a hitelező az adóssal megkötött adásvételi szerződésben tulajdonjogát az áruk felett a vételár kiegyenlítéséig fenntartotta, és a vételár kifizetés hiányában a meglévő áruk kiadását tulajdonjoga alapján követeli, a tulajdoni igény a felszámolási eljárásban nem bírálható el, hanem érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
7.3.3. Az illetékesség általános kérdései
Az illetékességgel és annak vizsgálatával kapcsolatban alkalmazandók a Pp. általános szabályai. A Pp. 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. A csőd- és a felszámolási eljárásban azonban az illetékességet magyarországi cégek esetében csak a székhely alapozza meg. Ezzel szemben a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének hatálya alá tartozó és nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet [Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pont] ellen - amelynek tehát a székhelye nem Magyarországon van - megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék rendelkezik kizárólagos illetékességgel.
- 135/136 -
Az Unión kívüli országok magyarországi fióktelepével kapcsolatos eljárás megindítására viszont már nem rendelkezik a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel, hacsak nem indítottak az Unióban ellene főeljárást arra hivatkozással, hogy ott van a fő érdekeltségi központja.
Ugyanez a helyzet, ha a Magyarországon székhellyel rendelkező vállalkozás ellen az Unió más tagállamában indítják meg a főeljárást (mert ott van az érdekeltségeinek a központja) s Magyarországon másodlagos eljárást indítanak, ennek az eljárásnak a lefolytatására a bejegyzése szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.[53]
7.3.4. A székhely
A 2007. évi LXI. törvény 3. és 4. §-a alapvetően megváltoztatta a székhelyre vonatkozó előírásokat, módosítva a cégeljárási törvény (Ctv. 7. §) vonatkozó szakaszát. Az új szabályok szerint a cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is.
7.3.5. Az illetékességre vonatkozó szabályok változása
7.3.5.1. Illetékesség a 2006. július 1. után érkezett ügyekben
Nagyon gyakran előfordult, hogy a cégek visszaéltek a székhelyáthelyezés lehetőségével, s emiatt a felszámolási kérelmeket is át kellett tenni más megyei bírósághoz. Ezért a IV. Cstv. Novella megváltoztatta az illetékességre vonatkozó szabályokat, így a 2006. július 1. után indult ügyekben az a megyei/fővárosi bíróság illetékes az eljárásra, amelynek cégjegyzékében a kérelem benyújtásakor az adós szerepelt, függetlenül attól, hogy a cégjogi szabályok szerint ezen nap előtt a székhelyét megváltoztatta vagy sem. (Tárgytalanná váltak ezért azok az eseti döntések, amelyek a székhely megváltoztatása esetén irányadó szabályokat tartalmazták (BH 1993.255., BH 1995.601., BH 1994.101.).
- 136/137 -
Ez a szabály kizárólagos illetékességet jelentett, bár ezzel ellentétes álláspontok is ismertek.[54]
7.3.5.2. Illetékesség a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben
Az új szabályozás ellenére változatlanul előfordult, hogy az adós áthelyezte a székhelyét a felszámolási eljárás megindítása után egy számára kedvezőtlen felszámolási döntést követően, s az új székhely szerinti bíróságon előbb született döntés, mint a korábbi ügyben. A felszámolás kettős elrendelése információhiány miatt továbbra sem volt elkerülhető, ezért az V. Cstv. Novella a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben új szabályokat iktatott be.
Először is kimondta, hogy a felszámolási eljárás az adós - eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett - székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartozó nemperes eljárás. Vitathatatlan, hogy az illetékesség kizárólagos és rögzült. Kérdésként merül fel, hogy az adott jogi szabályozás alapján milyen lehetősége van a bíróságnak, ha kiderül, hogy a kizárólagos illetékesség megsértése megtörtént, s az illetékességgel nem rendelkező bíróság által hozott végzés jogerőre emelkedett, sőt esetleg a közzététele is megtörtént. A Cstv. speciális szabályt nem alkotott, a Legfelsőbb Bíróság pedig egy konkrét ügyben még a korábbi szabályozás alapján kimondta, hogy az adós fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolásának elrendelésére vonatkozó végzés jogerőre emelkedése után a megyei bíróság illetékességének hiányát már nem veheti figyelembe (BH 1995.601.)

JOGGYAKORLAT
Fpkf.15.43.419/2005/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felek által, a szerződésükből eredő jogvitára kikötött (alávetéses) illetékesség nem vonatkozik a felszámolási eljárásra.
7.3.5.3. Az illetékességre vonatkozó hatályos szabályok
Cstv. 6. § (1) A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós - eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett, illetve az (1a) bekezdésben meghatározott - székhelye szerint illetékes törvényszék (a továbbiakban: bíróság) hatáskörébe és illetékességébe tartozó nemperes eljárás. A más bíróságoknál benyújtott csődeljárások iránti kérelmeket hivatalból el kell utasítani vagy a már megindult eljárásokat meg kell szüntetni, a felszámolási eljárás iránti kérelmeket pedig az illetékes bírósághoz kell áttenni.
- 137/138 -
(1a) Az adós székhelyének a korábbitól eltérő cégbíróság illetékességi területére történő áthelyezése esetén a székhelyváltozás bejegyzését követő 180 napig kizárólag a korábban bejegyzett székhely szerinti illetékes bíróság előtt kezdeményezhető csődeljárás, felszámolási eljárás. Amennyiben az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek, de a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott elsőfokú végzést, az adós csődeljárás iránti kérelmet csak ennél a bíróságnál nyújthat be.
(1b) Az új székhely szerinti bíróság az (1a) bekezdés szerinti határidő leteltét követően benyújtott kérelmek esetén hivatalból tájékoztatást kér az (1a) bekezdés szerinti korábban illetékes bíróságtól arról, hogy az adós ellen van-e folyamatban felszámolási eljárás, amelyben még nem hozták meg a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzést.
(2) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének hatálya alá tartozó és nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet [3. § (1) bekezdés a) pont] ellen megindított főeljárás vagy területi eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék rendelkezik kizárólagos illetékességgel.
Mint láttuk, a 2006. évi IV. Cstv. Novella és a 2009. évi V. Cstv. Novella kizárólagos illetékességi szabályokat vezetett be. A gyakorlatban az okozott gondot, hogy az előírás megszegését nem lehetett szankcionálni hagyományos polgári eljárásjogi eszközökkel. Az új szabályozás egészen más koncepció alapján kívánja megakadályozni az indokolatlan, az eljárás elhúzódásához vezető székhelyváltoztatásokat. Beiktatja a székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napos határidőt, amelyen belül akkor is a korábbi székhely szerinti bíróságon lehet csőd- és felszámolási eljárást indítani, ha nincs folyamatban, vagy esetleg soha nem volt a cég ellen csőd-, illetve felszámolási eljárás.
a) Fő szabály változatlanul az, hogy a csőd- és felszámolási eljárást a Cstv. 6. § (1) bekezdése alapján az adós - eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett - székhelye szerint illetékes törvényszék előtt kell megindítani. Amennyiben a kérelem benyújtása előtti 180 napban nem történt székhelyáthelyezés, semmilyen eljárási kérdés nem merül fel. Ez technikailag azt jelenti, hogy amennyiben beérkezik az adós elleni csőd-, illetve felszámolási kérelem, a bírónak vizsgálnia kell, hogy a kérelem beérkezése előtti 180 napban volt-e székhelyváltozás.
b) Amennyiben a 180 napos határidő alatt felszámolási eljárást kezdeményeztek az adós ellen, de a felszámolás elrendeléséről még nem hoztak végzést:
- felszámolási eljárást az új székhely szerinti bíróságon kell benyújtani;
- a csődeljárásokat viszont a korábbi székhely szerinti bíróságon lehet megindítani, a csődeljárás tekintetében tehát a korábbi bíróság illetékessége rögzül.
c) Amennyiben a korábbi bíróság előtt elrendelték az adós felszámolását, a csődeljárás iránti kérelmet a Cstv. 9. § (4) bekezdés f) pontja alapján hivatalból el kell utasítani, a felszámolási eljárást csak akkor lehet megszüntetni, ha a korábbi határozat jogerőre emelkedett, versengő eljárások alakulnak ki.
- 138/139 -
A bíróság feladata tehát az, hogy akár felszámolási, akár csődeljárást kezdeményeznek, meg kell vizsgálnia, hogy a kérelem beadása előtti 180 napban történt-e székhelyváltozás, s ha igen, akkor kell a korábbi székhely szerinti bíróságon hivatalból tudakozódni esetleges eljárásokról [6. § (1b) bekezdés]. Ezt a bírói munkát könnyíti meg a 2012. július 1-jén hatályba lépő elektronikus nyilvántartás [6. § (1c) bekezdés].
A 6. § (1b) bekezdés azon előírásának, miszerint amennyiben az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek, de a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott elsőfokú végzést, csak csődeljárás esetén van jelentősége, ezért a székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon túl már csak az új székhely szerinti bíróságon lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, akkor is, ha van olyan felszámolási eljárás, amelyben a korábbi székhely szerinti bíróság még nem hozott elsőfokú határozatot. A korábbi székhely szerinti bíróság megkeresése felszámolás esetén inkább arra irányulhat, hogy hoztak-e felszámolást elrendelő jogerős határozatot.
Amennyiben az adós több alkalommal változtat székhelyet a kérelem beadása előtti 180 napon belül, az első székhelyváltozástól kell számítani a 180 napot. Amennyiben nem indítottak csőd-, illetve felszámolási eljárást az első székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon belül, de a második székhelyváltozástól számított 180 nap még nem telt el, úgy az első székhelyváltozáskor bejegyzett székhely szerinti bíróság jár el, és nem a második székhely szerinti bíróság.

Konkrét példa
Egy pécsi székhelyű cég 2012. április 2-án átteszi a székhelyét Tolna megyébe (ezen a napon jegyzik be az új székhelyet), majd augusztus 1-jén bejegyzik a cégjegyzékbe a Kaposvári Törvényszéken. Az első székhelyáthelyezéstől számítva a 180. nap 2012. szeptember 29-re esik.
- 2012. április 2. és szeptember 29. között érkezett csőd- és felszámolási ügyekben a Pécsi Törvényszék az illetékes,
- a szeptember 30. és 2013. január 28-a között érkezett ügyekben a Szekszárdi Törvényszék és
- csak a 2013. január 29-én és azt követően érkezett felszámolási ügyben járhat el a tényleges székhely szerinti Kaposvári Törvényszék.

A fentiekből következik, hogy például a szeptember 29-én érkezett felszámolási ügyet a Pécsi Törvényszékhez, a szeptember 30-án érkezett ügyet a Szekszárdi Törvényszékhez kell áttenni.
Ezek a szabályok a 2012. március 1. után érkezett ügyekben alkalmazandók, a hatálybalépés előtti székhelyáthelyezéseket figyelembe kell venni.

A Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói tanácskozás ennek megfelelően a következő álláspontot fogadta el:

"Ha az adós ellen csőd- illetve felszámolási kérelem érkezik, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelem beérkezése előtti 180 napban az adós megváltoztatta-e a székhelyét.
Amennyiben a székhelyváltozást követő 180 napos határidő alatt felszámolási eljárást kezdeményeztek az adós ellen az illetékes (korábbi székhely szerinti) bíróságon, de a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott végzést,
- 139/140 -
ez a bíróság lesz illetékes a székhelyváltozást követő 180 napon belül, illetve azt követően benyújtott csődkérelmek alapján indítandó csődeljárás lefolytatására [Cstv. 6. § (1a) bekezdés]. Ugyanakkor a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet - a székhelyváltozást követő 180 nap eltelte után - az új székhely szerinti bíróságon kell benyújtani."
7.3.5.3.1. Illetékességi összeütközés
Összeütközésbe kerülhet a Cstv. 6. §-a és a 22. § (4) bekezdése szerinti illetékességi szabály. Az utóbbi két esetben jön számításba, a csődeljárásból átalakuló és a cégbíróság értesítése alapján indult felszámolási eljárásokban.
Amennyiben a Cstv. 22. § (1) bekezdés a) pont alapján a csődeljárásból alakul át az eljárás felszámolási eljárássá, egységes eljárásként kell kezelni a két eljárást, mindenképpen a csődeljárást lefolytató bíróság illetékessége lesz az irányadó.
Az Cstv. 22. § (1) bekezdés c) pontja esetén, amikor a cégbíróság értesítése alapján folyik az eljárás, már nem ilyen egyértelmű a kérdés, itt ugyanis nincs szó egységes eljárásról. Miután nincs akadálya annak, hogy több felszámolási eljárás párhuzamosan folyjék, ennek az előírásnak az az értelme, hogy a cégbíróság értesítése alapján elindult felszámolási eljárást nem lehet áttenni más bírósághoz, a konkrét ügyben ugyanazon törvényszéknek kell eljárnia, amelynek része a cégbíróság. Ez egy speciális szabály a 6. §-hoz képest.
7.3.5.3.2. Elektronikus nyilvántartás 2013. január 1-jétől
Cstv. 6. § (1c) Az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) elektronikus nyilvántartást vezet a jogerősen még el nem bírált csődeljárás vagy felszámolási eljárás iránti kérelmekről valamint a kezdeményezett és jogerősen még el nem rendelt eljárásokról. A nyilvántartásba az eljáró bíróságok elektronikus úton szolgáltatnak adatot. A nyilvántartásban a gazdálkodó szervezetek cégjegyzék száma (cégbejegyzésre nem kötelezett szervezet esetén bírósági nyilvántartásba vételi száma) alapján lehet keresni. A nyilvántartás tartalmazza a gazdálkodó szervezet nevét, cégjegyzék számát (cégbejegyzésre nem kötelezett szervezet esetén bírósági nyilvántartásba vételi számát) az eljárást kezdeményező kérelem vagy értesítés beérkezésének dátumát, ügyszámát, az eljárás fajtáját. A nyilvántartásból az eljáró bíróság értesítése alapján a gazdálkodó szervezetet törölni kell, ha a csődeljárás vagy felszámolási eljárás iránti kérelmet jogerősen elutasították, vagy ha a csődeljárást vagy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedett. A nyilvántartás fennálló és törölt adataihoz a bíróság, a büntetőügyben eljáró ügyész, illetve nyomozó hatóság, valamint a közérdekvédelmi jogkörében eljáró ügyész elektronikus úton férhet hozzá, a kezdeményezett és jogerősen még el nem rendelt eljárásokról való tudomásszerzés céljából. A Hivatal a törölt adatokat archiválja, és öt évig őrzi meg.
(1d) Az (1c) szerinti nyilvántartást vezető szervezettől bármely, az e törvény szerinti gazdálkodó szervezet - igazgatási szolgáltatási díj ellenében - igazolást kérhet arról, hogy nincs ellene benyújtva jogerősen még el nem bírált csődeljárás vagy felszámolási eljárás iránti kérelem továbbá nincs vele szemben kezdeményezett és jogerősen még el nem rendelt felszámolás.
- 140/141 -
Az eredetileg tervezett 2012. július 1. helyett 2013. január 1-jén lépett hatályba az a szabály, amely szerint a bíróságoknak elektronikus úton tájékoztatniuk kell egymást arról, hogy mely szervezetek nyújtottak be náluk csődeljárást, vagy melyek ellen kezdeményeztek előttük felszámolást. Az Országos Bírósági Hivatalnál fel kellett állítani egy elektronikus nyilvántartást a megindult, de még jogerősen el nem rendelt csődeljárásokra és felszámolási eljárásokra, ehhez a bíróságok és az ügyészségek férhetnek hozzá. A jogerősen elrendelt csődeljárások és felszámolási eljárások esetén a nyilvántartásból ezek a szervezetek már törölhetők, hiszen nyilvános cégnyilvántartásból ez az adat megismerhető mindenki számára, így a bíróságok számára is.
A 6. § (1d) bekezdését a 2012. évi XIV. törvény iktatta be, s az előző elektronikus rendszerhez kapcsolódva lehetővé teszi, hogy a cégek beszerezzék azt az igazolást, amelynek a felhasználásával csőd- és felszámolási eljárást indíthatnak.
7.4. A Pp. szabályainak alkalmazása
Cstv. 6. § (3) Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy
a) a csődeljárásban
aa) felfüggesztésnek nincs helye,
ab) félbeszakadásnak és szünetelésnek nincs helye,
b) a felszámolási eljárásban
ba) nincs helye félbeszakadásnak,
bb) a vitatott igény elbírálására irányuló és a kifogás alapján indult eljárást kivéve nincs helye beavatkozásnak,
bc) az eljárás szünetelésének csak a 26. § (4) bekezdésben foglaltak esetén van helye,
bd)[55] az eljárás felfüggesztésének a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig, továbbá a 6/A. § (2) bekezdése, valamint a 38/A. § szerinti esetben van helye.
A Cstv. fenti szövegét a 2011. évi Módtv. iktatta be a törvénybe, s a 2012. március 1. után indult eljárásokban kell alkalmazni azokat az új szabályokat, melyeket a korábbi előírás nem tartalmazott (felfüggesztés, beavatkozás, szünetelés).
- 141/142 -
7.4.1. A Pp. mint eljárási háttérjogszabály
A Cstv. vegyesen tartalmaz eljárási és anyagi jogi szabályokat. A sok speciális, csak a Cstv. által alkalmazott eljárási jogintézmény mellett nagyon sok olyan eljárási szabály létezik, amelynek a Pp.-vel párhuzamosan történő szabályozása indokolatlan. Azoknak a kérdéseknek a felsorolása, ahol a Pp. mint háttérjogszabály belép, lehetetlen egy-két kiemelt kérdéssel kell foglalkozni.
7.4.1.1. A res iudicata
A "res iudicata" intézménye felszámolási ügyekben is érvényesül és kizárja, hogy ugyanazon adós ellen ugyanazon követelés miatt ismételten felszámolási kérelmet nyújthassanak be. Felmerült az anyagi jogerő kérdése a közbenső mérleg jóváhagyásával kapcsolatban, a Legfelsőbb Bíróság EBH-ban és BH-ban közétett, alant közölt döntései iránymutatóak.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2333.
Ha a bíróság a közbenső mérleget, és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jogerős végzésével jóváhagyja, az abban megjelölt követelés nem sorolható át másik követeléskategóriába, a döntéshez jogerő hatás fűződik. Az így kifizetett követelést visszakövetelni nem lehet, az igényt kielégített hitelezői igényként kell nyilvántartani [1991. évi XLIX. törvény 6. § (2) bekezdés, 50. § (4) bekezdés, 57. § (1) bekezdés e) pont, 58. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 229. § (1) bekezdés].
BH 2011.140.
II. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez anyagi jogerő fűződik. Nem fűződik viszont anyagi jogerő a közbenső mérleget és az ahhoz kapcsolt szöveges jelentést jóváhagyó bírósági végzéshez [1991. évi XLIX. törvény 6. § (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 229. §].
A felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a Pp. 229. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő) (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.II.30.048/2004/2. szám).
7.4.1.2. Kizárt bíróság eljárása
Figyelemmel kell lenni arra, hogy az eljáró bíróság kizárt vagy sem az adott ügy elbírálásából. Abban az esetben, ha bíróság indítja el a felszámolási eljárást, az eljárást kezdeményező bíróság kizárt az ügy elbírálásából, ha viszont a bíróság gazdasági hivatala bejelent valamely követelést, s ebből nem keletkezik vitatott igény, az adott bíróság eljárásának nincs akadálya.
- 142/143 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2004.4.44.
A felszámolási eljárásban a hitelező által bejelentett követeléseket a felszámoló és nem a bíróság bírálja el. Emiatt a felszámolási eljárást az a megyei bíróság is lefolytathatja, amely a Gazdasági Hivatal útján hitelezői igényt jelent be, amennyiben a felszámoló a követelést elismertként nyilvántartásba veszi. Az illetékes megyei bíróság akkor nem járhat el, ha hitelezőként ő kezdeményezi az eljárást, továbbá nem jogosult elbírálni a felszámoló által vitatottnak minősített bírósági hitelezői igénybejelentést (Pécsi Ítélőtábla Gkk.II.30.077/2004/2. szám).
7.4.1.3. Költségmentesség
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. §-a fő szabályként kimondja, hogy a Pp.-nek, valamint a rendeletnek a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseit - a végrehajtási eljárásra vonatkozó eltéréssel [Pp. 86. § (2) bekezdés], valamint egyes kivételekkel, melyekbe a csőd- és felszámolási eljárás nem tartozik - a polgári nemperes eljárásokban is alkalmazni kell.
A felszámolási ügyekben is gyakran felmerül annak a kérdése, hogy a fél (pl. az eljárást kezdeményező hitelező) részesülhet-e valamely költségkedvezményben, s ha igen, ez milyen költségek alól mentesíti. Az 1999. évi CX. törvény 174. §-a hatályon kívül helyezte a Pp. 85. § (2) bekezdését, amely úgy rendelkezett, hogy jogi személyek költségmentességben nem részesíthetők. Ugyanakkor nem került módosításra a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a költségmentességről, valamint a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet, a költségmentesség engedélyezése alapjául szolgáló körülmények igazolásáról. Ezek a rendeletek szabályozzák azt, hogy mikor, milyen feltételek esetén lehet a feleket költségmentességben részesíteni. A szabályok egyértelműen természetes személyekre vonatkoznak, és még analógia alkalmazásával sem lehet a gazdálkodó szervezetre ezeket a feltételeket alkalmazni. A 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 1. § (4) és (5) bekezdése csak illetékfeljegyzési jog esetére szabályozza a gazdálkodó szervezetek kötelezettségeit, s ezek a szabályok költségmentesség engedélyezése esetén nem alkalmazhatók. Az országban többségi álláspont az, hogy ennek következtében a jogi személyeknek és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezeteknek, peres és peren kívüli ügyekben személyes költségmentesség nem adható. Ebből viszont következik az is, hogy illetékfeljegyzési jog megadásának nincs akadálya, ha ennek feltételeit a fél igazolja. Az illetékfeljegyzési jog megadása iránti kérelmet azonban azonnal elő kell terjeszteni a kérelemben, ellenkező esetben a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a kérelmet a Pp. 124. § (2) bekezdése alapján.
Az ezzel kapcsolatos jogalkalmazási kérdésre adnak választ a közölt kollégiumi vélemények és eseti döntések. Az is egyértelmű, hogy a magánszemélyt megillető költségmentesség nem mentesíti a felet a regisztrációs díj befizetési kötelezettsége alól.
2008. január 1-jétől jelentősen megváltoztak a költségmentességre vonatkozó előírások. Ez a felszámolási ügyszakot annyiban érinti, hogy részleges költségmentesség is biztosítható, amely a bíróság döntésétől függően egyes kiadásokra (illeték, szakértői díj stb.), illetve százalékos mértékben adható. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényt a 2007. évi CLI. törvény módosította
- 143/144 -
továbbá figyelembe veendő az 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet által végrehajtott változtatás. Ennek részleteibe terjedelmi okokból nem bocsátkozom.

JOGGYAKORLAT
BDT 2004.7-8. Ítélőtáblai Kollégiumi Vélemény:
A jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek, továbbá az egyéni vállalkozók részére a vállalkozásával összefüggő peres és peren kívüli ügyekben személyes költségmentesség nem adható. [A Pécsi Ítélőtábla 5/2004. (VI. 4.) számú kollégiumi ajánlása].
ÍH 2005.172.
A költségmentesség engedélyezéséhez szükséges feltételek szabályozásának hiányában a jogi személy részére költségmentesség nem engedélyezhető.
7.4.1.4. Bírósági titkár eljárása a csőd- és felszámolási ügyekben
Cstv. 6. § (6) Az e törvényben szabályozott nemperes eljárásokban - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel - első fokon önálló aláírási joggal, az érdemi határozatok meghozatalára is kiterjedően bírósági titkár is eljárhat.
(7) Bíró hozza meg a következő határozatokat és jár el a következő eljárási cselekményeknél:
a) a csődeljárásban a csődeljárás elrendeléséről és megszüntetéséről szóló határozat, a vagyonfelügyelő felmentése tárgyában hozott határozat, az egyezség elbírálása tárgyában, illetve a csődeljárás befejezetté nyilvánítása tárgyában hozott határozat, valamint a felek által előterjesztett kifogás tárgyában hozott érdemi határozat;
b) a felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő határozat, kivéve, ha az eljárás a cégbíróság értesítése alapján indult;
c) a felszámolási eljárásban az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése tárgyában hozott határozat, valamint a felszámoló felmentése tárgyában hozott határozat;
d) felszámolási eljárásban az egyezségi tárgyalás megtartása és az egyezség elbírálása tárgyában hozott határozat;
e) a felszámolási eljárás 27. § (6) bekezdés és 45/A. § szerinti megszüntetése tárgyában hozott határozat;
f) felszámolási eljárásban a vitatott hitelezői igény és a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása tárgyában hozott érdemi határozat;
g) felszámolási eljárásban a közbenső mérleg jóváhagyása vagy elutasítása tárgyában hozott érdemi határozat;
h) a felszámolási zárómérleggel és a vagyonfelosztási javaslattal szemben előterjesztett kifogás tárgyában megtartott tárgyalás és a kifogás tárgyában hozott határozat;
- 144/145 -
i) a felszámolási eljárás befejezéséről szóló végzés, kivéve, ha a befejezésre egyszerűsített módon kerül sor olyan felszámolási ügyben, ahol a felszámolási eljárást kényszer-végelszámolás előzte meg;
j) a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek ellen indult csődeljárásban és indított felszámolási eljárásban az a)-i) pontban foglaltakon kívül is minden olyan határozat, amely ellen külön fellebbezésnek van helye;
k) csődeljárásban és felszámolási eljárásban a bírságot kiszabó határozatok.
Hosszú ideig bizonytalan volt a gyakorlat abban a kérdésben, hogy bírósági titkár saját hatáskörében eljárva hozhat-e fizetésképtelenséget megállapító végzést. A gyakorlat nem volt egységes, ezért a jogalkotó a 2012. évi CXVII. törvénnyel módosította a Cstv.-t és egyértelmű szabályt alkotott.
7.4.1.5. A pertárgy értékének megállapítása
A csőd- és felszámolási eljárásban eddig nem volt kötelező a jogi képviselő eljárása, de 2012. március 1. után már csak jogi képviselő közreműködésével lehet a kérelmeket benyújtani. Így fokozottan figyelni kell a bíróságnak arra, hogy ezekben az eljárásokban a jogi képviselő munkadíját milyen pertárgyérték alapján állapítják meg. Ezért kell rögzíteni, hogy ezek az eljárások nem marasztalásra irányuló eljárások, nem meghatározott pertárgyérték alapján kell az eljárási költségeket megállapítani.

JOGGYAKORLAT
BDT 2011.2582.
Ha a bíróság a felszámolás elrendelése iránt indított eljárást a hitelező elállása folytán szünteti meg, a hitelező köteles az adósnak az eljárás megindítása folytán felmerült költségeit megtéríteni. Az eljárásban a hitelező eljárási költségfizetési kötelezettsége független attól, hogy felszámolási kérelme alapos lett volna, ha nem áll el a kérelemtől.
ÍH 2004.154.
A felszámolási eljárás célja nem egy konkrét követelés érvényesítése, hanem a hitelezők kielégítése az adós jogutód nélküli megszűnése révén. Erre figyelemmel nem az eljárást kezdeményező hitelező követelésének mértéke veendő alapul a "pertárgy" értékének megállapításakor, hanem a meg nem határozható perértékre tekintettel kell az eljárási költségeket kiszámítani.
7.4.1.6. Beavatkozás
A felszámolási eljárásban vitatott volt, hogy a beavatkozás lehetősége megengedett vagy sem. A bírói gyakorlat egyértelművé tette, hogy csak a kifogással és a vitatott hitelezői igény elbírálásával kapcsolatban lehetséges beavatkozás. A felszámolási eljárás tekintetében a 2011. évi Módtv. beiktatta a 6. § (3) bekezdés bb) pontjába ezt a szabályt, értelemszerűen a csődeljárásban is kizárt a beavatkozás, bár a törvény ezt nem zárja ki.
- 145/146 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2007.1611.
A fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárásban beavatkozásra nincs törvényes lehetőség.
7.4.1.7. A kötőerő a felszámolást elrendelő végzés tekintetében
A gyakorlatban nagy vita alakult ki a bíróságokon abban a kérdésben, hogy a bíróság kötve van-e a felszámolást elrendelő határozatához, ha annak jogerőre emelkedése előtt a hitelező eláll a kérelmétől, illetve közösen kérik a felek az eljárás megszüntetését. Ebben a kérdésben kollégiumi vélemény és több eseti döntés született, amelyekben a bíróságok kimondták, hogy a Pp. szabályai alkalmazandók, a bíróság a saját határozatához kötve van, s ilyen esetben csak egy fellebbezés után a másodfokú bíróság előtt szüntethető meg az eljárás. A 2011. évi Módtv. a 2012. március 1. után indult ügyekben a hitelező rendelkezési jogát megerősítette és kimondta, hogy a felszámolási eljárás iránti kérelemtől az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül el lehet állni a felszámolás kezdő időpontjáig. Az eljárás megszüntetéséről az a bíróság rendelkezik, amely előtt az eljárás az elállás bejelentésekor folyamatban van [Cstv. 26. § (3a) bekezdés]. Ezzel a jogalkotó egy speciális szabályozást alkotott, amely megelőzi a Pp. szabályait. Az új szabályozás azt a kérdést vetette fel, hogy a másodfokú határozat meghozatala után melyik bíróságnak kell döntenie az eljárás megszüntetéséről.
A Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói fórumon ezzel kapcsolatban a következő álláspontot fogadták el a bírák:

"Ha az elálló nyilatkozat a másodfokú bíróság határozatának meghozatalát követően érkezik a másodfokú bíróságra, úgy az iratok visszaküldését követően az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárás megszüntetéséről."
7.4.2. Egyes eljárási kérdések
7.4.2.1. A hivatalos iratok kézbesítése
A bírósági iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. A kézbesítésre vonatkozó alapvető szabályokat a Pp. 97-102. §-a tartalmazza. Ezeknek az előírásoknak az alkalmazása különösebb gondot nem okoz. A Cstv.-ben szabályozott valamennyi eljárásban kell különböző iratokat kézbesíteni, s ehhez jogkövetkezmények fűződnek. Mégis kiemelendő a Cstv. 24. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy vélelmezni kell az adós fizetésképtelenségét, ha 8 napon belül nem nyilatkozik a felszámolási kérelemre. Az adós cégek ugyanis sokszor úgy próbálnak "kibújni" az eljárás alól, hogy a bírósági iratokat nem veszik át. Ilyenkor alkalmazandó a Pp. 99. § (2) bekezdése. A bíróság a kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg és a helyettes átvevője az ellenérdekű fél.
A Pp. 99. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése ugyanis kimondja, hogy a postai úton küldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta
- 146/147 -
Ha pedig a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (nem kereste), azt a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni.
A kézbesítés részletes feltételeit a 2013. január 1. napjától hatályos, a Postáról szóló 2012. évi CLIX. törvény, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet szabályozza. A jogszabályok kivonatos ismertetéséből megállapítható, hogy meg kell különböztetni a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat az egyéb iratok kézbesítésétől. A hivatalos iratok kézbesítésénél a bíróságok esetében még figyelembe kell venni a Büsz. 35. § és a 4/2002. OIT szabályzat 47. § előírásait. Külföldi kézbesítésnél az 1393/2007/EK rendelet is alkalmazandó, amely az EU tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági iratok kézbesítéséről rendelkezik.[56]
Miután a Cstv. több olyan szabályt tartalmaz, amikor nem hivatalos iratok kézbesítéséről van szó (felszámolás előtti felszólítás, vitatás), először is arra kell felhívni a figyelmet, hogy a Cstv. 27. § (3) bekezdése erre speciális kézbesítési szabályt alkotott, mely szerint, ha a hitelezői felszólítást, illetve az adósi vitatást tartalmazó iratot postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett időpontban, ajánlott küldemény esetében - az ellenkező bizonyításáig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.
A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók a Cstv.-ben szabályozott iratok felek által történő kézbesítésére.
A fentiek alapján a bíróságnak nagyon részletesen kell vizsgálnia, hogy a kézbesítés szabályszerűen történt vagy sem. Amennyiben kétséges a kézbesítés szabályossága, inkább ismételten kézbesíteni kell a felszámolási kérelmet és a bíróság végzését. Amennyiben szabálytalan kézbesítés alapján történik a felszámolás elrendelése, lehetőség van visszamenőleg hatályon kívül helyezni a felszámolást elrendelő végzést, annak minden következményével együtt.

JOGGYAKORLAT
BH 2000.414.
A felszámolási eljárásban is szabályszerű a bírósági iratoknak olyan postai kézbesítése, amikor a címzett távollétében a küldeményt ún. helyettes átvevő veszi át. A helyettes átvevő átvételi jogosultságának feltételei.
BH 1993.696.
Gazdasági perben az erre hivatkozó gazdálkodó szervezetnek kell bizonyítania, hogy a címére érkezett postai küldeményt átvevő személy a hatáskörét túllépve járt el.
ÍH 2004.154.
A fizetésképtelenség tárgyában a bíróság - ha ennek szükségessége felmerül - nem tárgyalást, hanem meghallgatást tart. A meghallgatáson hozott végzés a tárgyaláson kívül hozott végzéssel esik egy tekintet alá
- 147/148 -
ezért azt a felekkel joghatályosan csak a végzés kézbesítése útján lehet közölni akkor is, ha azt a meghallgatáson kihirdették. Erre figyelemmel a jogorvoslatra nyitva álló idő számítása is a szabályszerű kézbesítéshez kötődik.
Ha a félnek az ügy vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.
11.Fpkf.43.267/2004/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ha a félnek az ügy vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.
7.4.2.2. A kézbesítési vélelem megdöntése
A kézbesítési vélelem a gyakorlatban több problémát okozott és az Alkotmánybíróság határozata következtében beiktatták a Pp.-be a kézbesítési vélelem megdöntésére vonatkozó 99/A. §-t, amelynek szabályait a felszámolási eljárásban is alkalmazni kell. A Pp. 99/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a 99. § (2) bekezdésében szabályozott kézbesítési vélelem megdöntése iránt - a (3) bekezdésben meghatározott okokból - a címzett mint kérelmező a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. Kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet csak természetes személy vagy közkereseti társaság, betéti társaság, egyéni cég (a fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb érdekelt) terjeszthet elő.
A kérelem benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével - pár kivételtől eltekintve - nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.
A kézbesítési vélelem megdönthető akkor,
- ha a kézbesítésre irányuló eljárás szabálytalan volt, vagy
- abban az esetben, ha a fél az egyébként szabályosan kézbesített hivatalos iratot más, önhibáján kívüli okból nem tudta átvenni.
Bár az ismertetésből egyértelmű, a kézbesítési vélelem megdöntése csak a hivatalos, bírósági iratok kézbesítése esetén alkalmazandó. A Cstv.-ben szabályozott kézbesítés esetén bizonyítás lefolytatásának van helye, ha valamelyik fél állítja, hogy az iratot nem vette át. Ezek a szabályok a csőd- és felszámolási nemperes eljárásokban is alkalmazandók, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben az adós arra hivatkozik, hogy nem jogosult személy vette át az iratot, nem a kézbesítési vélelem megdöntését kérheti a fél, hanem igazolási kérelmet terjeszthet elő (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.968/2008/3. szám).
A kézbesítési vélelmet nem szabad összekeverni a felszámolási eljárásokban a 24. § (3) bekezdése alapján alkalmazott fizetésképtelenség vélelmével. A kettő ott kapcsolódik össze, hogy gyakran ezen utóbbi vélelem alapján állapítják meg az adós fizetésképtelenségét, mivel a vélelmezett kézbesítés alapján számított 8 napos határidőben nem tette meg nyilatkozatát. Amennyiben az első vélelem (a kézbesítés szabályossága) megdől, természetesen a második vélelem is dominóként dől el.
- 148/149 -
JOGGYAKORLAT [57]
A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégium Tanácselnöki Értekezletének Véleménye:
a Pp.-nek a kézbesítési vélelemre, valamint a vélelem megdöntésére irányuló eljárásra vonatkozó szabályainak alkalmazásáról
A Csongrád Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiuma 3/2007. (XI. 9.) számú véleménye
a kézbesítés és a kézbesítési vélelem időszerű kérdéseiről (BDT 2008.1. szám.).
15.Fpkf.44.968/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Amennyiben az adós állítása szerint a kézbesítés az adósnak címzett küldemények átvételére nem jogosult személy részére történt, nem a kézbesítési vélelem megdöntésének, hanem igazolási kérelem előterjesztésének van helye.
7.4.2.3. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás
A Pp. 114/A. § rendelkezik az eljárás elhúzódása miatti kifogás lehetőségéről, az alábbiak szerint:

114/A. § (1) A fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő ügyész az ügyben eljáró bíróságnak a (2) bekezdésben meghatározott mulasztása miatt ugyanezen bíróságnál írásban kifogást nyújthat be, kérve a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságtól a mulasztás tényének megállapítását, valamint - megfelelő határidő tűzésével - a mulasztó bíróságnak a (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára, a (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására történő utasítását.
(2) Kifogás akkor terjeszthető elő, ha
a) a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt,
b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket,
c) a bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg.
(3) Nincs helye kifogás előterjesztésének bizonyítási cselekmény elrendelése, valamint olyan határozat ellen, amellyel szemben külön jogorvoslatnak van helye.
(4) A kifogást annak benyújtója mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság azt érdemben el nem bírálta. A visszavont kifogást újból előterjeszteni nem lehet.

Az eljárás elhúzódása miatti kifogás a csőd- és felszámolási eljárásokban is előterjeszthető, s gyakran előterjesztik. Különösen fontos figyelni azokat a határidőket, amelyeket a törvény előír, ezek elmulasztása miatt ugyanis a 114/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján a kifogás előterjeszthető. Csak példázó felsorolással: a csődeljárásban az ideiglenes moratóriumot egy munkanapon belül kell közzétenni; ezt követően 5 munkanapon belül kell megvizsgálni a kérelmet, ugyanennyi idő alatt a hitelező csődkérelmét;
- 149/150 -
a csődeljárásban a besorolással kapcsolatos kifogás tárgyában 8 munkanapon belül határoz, a moratórium meghosszabbításáról a bíróság 5 munkanapon belül dönt; az egyezség jóváhagyásáról 15 munkanapon belül kell dönteni, az esetleges fellebbezést 8 munkanapon belül kell elbírálni.
A felszámolási eljárásban 60 napon belül kell dönteni a fizetésképtelenség tárgyában; az egyezségi kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül kell az egyezségi tárgyalást megtartani; a közbenső mérleget 30 napon belül kell jóváhagyni, és még számtalan határidővel találkozunk. Ezek a határidők (különösen a csődeljárásban) nem mindig észszerűek, arra viszont végképp nem figyelhetett a jogalkotás, hogy egyes bíróságokon 300-500 ügy koncentrálódik egyetlen bíró kezében, aki objektíve képtelen ezeket a határidőket betartani. A következmények levonásánál ennek azonban már nincs jelentősége.
A bírói késedelmekkel kapcsolatban több döntés született, érdekes módon ezek nem kerültek közzétételre, pedig a gyakorlatot orientálják. Az alábbiakban ezekből teszek közzé pár jellemző esetet.

JOGGYAKORLAT
15.Gkif.44.941/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Alaptalan a hitelezőnek a közbenső mérleg határidőben történő elbírálásának elmulasztása miatt benyújtott kifogása, amennyiben a felszámoló a közbenső mérleget visszavonta.
15.Gkif.44.470/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Alaptalan a hitelezőnek az egyezségi tárgyalás kitűzésére a Cstv. 41. § (5) bekezdésében írt 60 napos határidő elmulasztása miatti kifogása, ha az adós az egyezségi ajánlatát visszavonta, s ezért nem tud a bíróság az egyezségi ajánlatról dönteni.
15.Gkif.43.634/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Alapos a hitelezőnek az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogása, ha megállapítható, hogy a bíróság a törvényben írt 60 napos határidőben nem tűzte ki az egyezségi tárgyalást, helyette a felszámoló által beterjesztett közbenső mérleg jóváhagyásáról döntött.
15.Gkif.44.523/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Megalapozott a hitelezőnek az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogása, amennyiben a bíróság a Cstv. 27. § (1) bekezdésben írt 60 napos határidőben nem határoz az adós fizetésképtelensége tárgyában.
7.4.2.4. Az eljárás felfüggesztése a felszámolási eljárásokban
A törvény a 2012. március 1. előtt indult eljárásokban nem zárta ki a felszámolási eljárás felfüggesztésének kezdő időpont utáni lehetőségét, sőt a 6/A. § (2) bekezdése kifejezetten előírja (a csődeljárásban is) annak alkalmazását, ha a törvényi feltételek fennállnak. A gyakorlatban azonban többször előfordult, hogy a bíróságok célszerűségi okból felfüggesztették a felszámolási eljárást valamely peres eljárás jogerős befejezéséig. Ez a megoldás azonban eljárásjogilag aggályos volt, mivel a Pp. 155. § (2) bekezdése szerint a felfüggesztés tartalma alatt tett minden bírói intézkedés hatálytalan, a határidők megszakadnak, a felek cselekményei is hatálytalanok.
- 150/151 -
A 2011. évi Módtv. a felfüggesztés tekintetében úgy módosította a Cstv.-t, miszerint az eljárás felfüggesztésének fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig, továbbá a 6/A. § (2) bekezdése szerinti esetben van helye. Ez a rendelkezés a 2012. március 1. után érkezett felszámolási eljárásokban alkalmazandó.
A 2015. évi CXCIII. törvény további felfüggesztési okként nevesíti az általa beiktatott 38/A. §-ra való utalást. Eszerint a felszámolási eljárást a bíróság hivatalból felfüggeszti, ha azt olyan követelés miatt rendelték el, amelyet egy másik követelés biztosítására büntetőügyben elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglaltak és annak eredményeként a követelés összegét a végrehajtói letéti számlára befizették.
Nem említi a törvény a 27. § új (8) bekezdésének szabályát, amely szintén szabályozza az eljárás felfüggesztésének lehetőségét a 38/A. §-ban szabályozott okból. Utóbbinál az a figyelemre méltó, hogy ugyan csak egy hitelezői igényt érint a tilalom, mégis a teljes eljárás felfüggesztését rendeli el a törvény. A kérdést részletesen a 27. § (7) és (8) bekezdésénél, illetve a 38/A. §-nál elemezzük.

JOGGYAKORLAT
BH 1997.413.
A felszámolási eljárás felfüggesztésének van helye, ha a megyei illetékhivatal a felszámolási eljárás lefolytatását visszterhes vagyonátruházási illetéket kiszabó fizetési meghagyás alapján kérte, és az illeték kiszabásának alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt per van folyamatban [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 27. § (2) bek., Pp. 152. § (2) bek., 1990. évi XCIII. tv. 78. § (3) bek., 80. § (1) bek.].
7.4.2.5. A félbeszakadás
Sem a csődeljárásban, sem a felszámolási eljárásban nincs helye félbeszakadás megállapításának, ez vitathatatlanul helyes szabály. A vitatott hitelezői igény és a kifogás esetében viszont előfordulhatnak olyan esetek, amikor a félbeszakadás megállapítása indokolt lenne a hitelező halála vagy jogutód nélküli megszűnése miatt, a bíróságok azonban ezekben a belső eljárásokban sem engedik meg a félbeszakadás megállapítását.

JOGGYAKORLAT
BH 2004.194.
I. A felszámolási eljárásban félbeszakadásnak nincs helye. Ezért, ha a gazdálkodó szervezet adós az eljárás folyamán jogutód nélkül megszűnik, s ezzel elveszíti jogképességét, a félbeszakadás megállapítása helyett az eljárás megszüntetésére kerül sor [1991. évi IL. tv. 3. § (1) bek. b) pontja; 4. §; 6. § (2) és (4) bek.; Pp. 50. § (1) bek.; 111. § (1) bek.; 130. § (1) bek. e) pontja; 157. § a) pontja; 1997. évi CXLIV. tv. 53. § (1) bek. f) pontja és (2) bek.].
- 151/152 -
7.4.2.6. A Pp. 124. § (2) bekezdésének alkalmazása
A csőd- és a felszámolási eljárásokban gyakran kerül sor a Pp. 124. § (2) bekezdése alkalmazására, amely kimondja, hogy a bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését. [A Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja ugyanezt a rendelkezést tartalmazza.]
Csőd- és felszámolási ügyekben értelemszerűen a beadvány kellékeire vonatkozó Cstv. 7-8. §-át, illetve 24. § (1) bekezdését kell érteni a Pp. 121. § (1) bekezdése helyett. A meghatalmazás csatolása ritkábban marad el, inkább gyakori, hogy az illetéktörvény módosulását figyelmen kívül hagyva az eljárási illetéket nem róják le. Nem tartalmaz a Pp. rendelkezést arra az esetre, ha a jogi képviselő illetékfeljegyzési jog megadását kéri, de nem csatolja a szükséges nyomtatványokat. Általánosnak mondható az a gyakorlat, hogy ilyen esetben is alkalmazható a Pp. 124. § (2) bekezdése.
Ha jogi képviselő nélkül jár el a fél, akkor hiánypótlásra való felhívása nem mellőzhető. 2012. március 1. után a csőd- és felszámolási eljárásban a kérelem benyújtásánál kötelező a jogi képviselő eljárása, így a kérdésnek fokozott jelentősége van. Azt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a Pp. 73/C. § (2) bekezdése kimondja, hogy a 73/A. § alkalmazásában - ha törvény eltérően nem rendelkezik - jogi képviselőnek kell tekinteni a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság törvényes képviselőjét, ha e személy jogi szakvizsgával rendelkezik.
A jogi szakvizsgával rendelkező félnek a jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot (annak hiteles másolatát) azon eljárási szakaszban történő első jelentkezésekor [Pp. 69. § (1) bekezdés] kell a bíróságnak bemutatnia vagy a beadványához csatolnia, amelyben a jogi képviselet a fél számára kötelező.
Ellentétes álláspontok alakultak ki a bíróságokon abban a kérdésben, hogy a csőd- és felszámolási eljárásban a kérelmek benyújtására bevezetett kötelező jogi képviselet az egész eljárásra kiterjed vagy sem. Konkrét esetben a jogi képviselővel eljáró hitelező által benyújtott felszámolási kérelem esetén az adóstól is megkívánják a nyilatkozata megtételéhez a jogi képviseletet. Ez - álláspontom szerint - az előírások kiterjesztő értelmezését jelenti.
7.4.3. Az elektronikus kapcsolattartás az eljárásban
Cstv. 6. § (5) 2015. január 1-jétől a bíróság és a fél egymással a kapcsolatot a Pp.-ben meghatározottak szerint, elektronikus úton tartja. Természetes személyek esetén a beadványokat és más hivatalos iratokat papír alapon is be lehet nyújtani, illetve kézbesíteni.
Az elektronikus kapcsolattartás szabályainak bevezetése 2009 óta húzódik, a 2013. évi CXLIII. törvény 2015. január 1-jétől írta elő a szakasz hatálybalépését.
- 152/153 -
Időközben jelentős események történtek az elektronikus kapcsolattartás kérdésében, ezért a kérdéssel részletesebben kell foglalkozni.[58]
7.4.3.1. Az elektronikus kapcsolattartás hatályos szabályainak alapja
Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó alapvető szabályokat a Pp. Hetedik Része, XXVIII. Fejezete tartalmazza, azonban ezek gyakorlati alkalmazásához más jogszabályok ismerete is elkerülhetetlen. A már említett jogszabályokon kívül az alábbi jogszabályok ismerete szükséges a téma megértéséhez.
Az Európai Parlament és Tanács 2014. július 23-i 910/2014. EU rendelete, a közigazgatási hatósági eljárás és általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó előírásai, a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokról szóló 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet, melyet a 123/2016. (VI. 7.) Korm. rendelet módosított. Utóbbi Korm. rendelet módosította az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló 85/2012. (IV. 21.) Korm. rendeletet is. Fontos még az eljárási illeték megfizetésének és a megfizetés ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 44/2004. (XII. 20.) PM rendelet ismerete. A BÜSZ IX/B. Fejezete és az OBH elnökének a 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítása a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról.
A Cstv. 6. § (3) bekezdése kimondja, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak.
A Cstv. 6. § (5) bekezdés értelmében 2015. január 1-jétől a bíróság és a fél egymással a kapcsolatot a Pp.-ben meghatározottak szerint, elektronikus úton tartja. Természetes személyek esetén a beadványokat és más hivatalos iratokat papír alapon is be lehet nyújtani, illetve kézbesíteni.
Végül a Cstv. 6. § (5a) bekezdés 2015. január 2-től hatályos szabályai szerint az elektronikus kapcsolattartásra köteles fél az eljárási illetéket, a kifogás tételes illetékét és a közzétételi költségtérítést elektronikus úton fizeti meg, a kérelem benyújtását megelőzően.
Az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályokat a polgári perben, és ha a törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja, ezen eljárásokban is [Pp. 394/B. § (1) bekezdés] alkalmazni kell. Ilyen módon alkalmazandóak a Pp. szabályai a felszámolási és csődeljárásban, valamint egyéb nemperes eljárásokban is. Már 2016. július 1-je előtt is lehetőség volt az elektronikus eljárásra, ugyanis a Pp. 394/B. § (1) bekezdése kimondta, hogy a polgári perben - és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja, ezen eljárásokban is (ilyen a csőd- és felszámolási eljárás) - a fél vagy a képviselője a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot és ezek mellékletét (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: beadvány) választása szerint elektronikus úton is benyújthatja.
- 153/154 -
A csődeljárásban a Cstv. 7. § (5) bekezdése előírja, hogy a csődeljárás iránti kérelmet a külön jogszabályban meghatározott formanyomtatványon kell benyújtani, amely 2015. január 1-jétől kizárólag elektronikus nyomtatvány lehet.
Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény nem az elektronikus eljárásról (e-per), hanem az elektronikus ügyintézés általános szabályairól szól, általános fogalmakat tisztáz, feladatokat ír le. Szabályainak egy részre 2017. január 1-jén lép hatályba. A törvény rendelkezései nem elektronikus eljárást szabályoznak (annak jelenleg kizárólag a cégbejegyzési és módosítási eljárás tekinthető), hanem az elektronikus kapcsolattartást.
Elektronikus kapcsolattartás útján beadott beadványnak az minősül, amelyet szabályozott elektronikus úton, a kézbesítési rendszer alkalmazásával, az OBH által közzétett űrlapon keresztül nyújtja be a fél vagy szakértő. Ezért nem elektronikus beadvány az e-mail.
7.4.3.2. Kivel tart a bíróság kapcsolatot elektronikus úton?
A Pp. 394/B. § (1) bekezdése értelmében a polgári perben - és ha törvény más polgári eljárás vonatkozásában előírja, ezen eljárásokban is - a fél vagy a képviselője - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot és ezek mellékletét (e fejezet alkalmazásában, a továbbiakban együtt: beadvány) választása szerint elektronikus úton is benyújthatja. Ha e törvény lehetővé teszi a beadvány adathordozón történő benyújtását, az e fejezet alkalmazásában elektronikus úton benyújtott beadványnak minősül.
Ez az általános szabály, ehhez képest fogalmazza meg a törvény, hogy mely esetben nincs a félnek, illetve a jogi képviselőnek választási lehetősége.
A kötelező elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat (Pp. 394/C. §) a Pp. 397/I. § (2) bekezdés e) pontja alapján a 2016. július 1. napján és azt követően indult perekben (és egyéb eljárásokban) kell alkalmazni.
7.4.3.2.1. A kötelező kapcsolattartás
Kötelező az elektronikus kapcsolattartás a következő esetekben:
a) a belföldi székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet [Pp. 394/C. § (2) bekezdés a) pont],
b) a jogi képviselővel eljáró fél [Pp. 394/C. § (2) bekezdés c) pont],
c) az ügyész [Pp. 394/C. § (5) bekezdés],
d) a közigazgatási szerv, akkor is, ha nem minősül gazdálkodó szervezetnek, és ha nem közigazgatási perben jár el [Pp. 394/C. § (4) bekezdés]
számára.
7.4.3.2.1.1. A belföldi gazdálkodó szervezet fogalma
A törvény felhatalmazása alapján a 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 2. § (4a) bekezdése külön definiálja a belföldi székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet fogalmát, eszerint:
- 154/155 -
(4a) gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó.

Az egyéni vállalkozó szerepeltetése meglehetősen kibővíti a lehetséges szereplők körét. (Az egyéni vállalkozó például nem szerepel a Cstv. felsorolásában, legfeljebb az Are. tv. szabályai alapján kérhet csődvédelmet.) Fontos az a szűkítés, hogy a belföldi székhellyel rendelkező szervezetek sorolandók ebbe a körbe.
7.4.3.2.1.2. A jogi képviselő fogalma
A Pp. 394/C. § (6) bekezdése értelmében az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó fejezet alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni a Pp. 73/C. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott személyeket:

73/C. § (1) A 73/A. § alkalmazásában jogi képviselőnek kell tekinteni:
a) az ügyvédet (ügyvédi irodát),
b) a 67. § (1) bekezdése i) pontjában meghatározottak szerint a jogtanácsost,
c) a külön törvényben meghatározott személyeket (pl. szabadalmi ügyvivő).
(2) A 73/A. § alkalmazásában - ha törvény eltérően nem rendelkezik - jogi képviselőnek kell tekinteni továbbá:
a) a természetes személy, jogi személy törvényes képviselőjét,
b) a 67. § (1) bekezdésének a), b), d), e) és h) pontjában meghatározottak szerint az ott megjelölt személyeket,
c) a 67. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározottak szerint a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet alkalmazottját, valamint
d) akit a meghatalmazottként való képviseletre külön jogszabály feljogosít
akkor, ha e személy jogi szakvizsgával rendelkezik.
7.4.3.2.1.3. A belföldi gazdálkodó szervezet képviselője
A Pp. 394/C. § (7) bekezdése értelmében a fejezet alkalmazásában a belföldi gazdálkodó szervezet képviselője a jogi képviselő. Ha a belföldi gazdálkodó szervezet nem jogi képviselővel jár el, a képviselő a törvényes vagy a szervezeti képviselő, egyéni vállalkozó esetében képviselőnek kell tekinteni magát az egyéni vállalkozót.
7.4.3.2.2. A választható elektronikus kapcsolattartás
Választható az elektronikus kapcsolattartás az előzőekben fel nem sorolt fél [Pp. 394/B. § (1) bekezdés] és a szakértő számára. A felszámolási eljárásokban ez a törvény értelmében a természetes stzemélyekre vonatkozik, akik hitelezőként, kifogást benyújtóként szerepelhetnek általában az eljárásban. Az elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett fél az eljárás bármelyik szakaszában bejelentheti, hogy a továbbiakban elektronikus úton kívánja a bírósággal a kapcsolatot tartani, az elektronikus úton benyújtott beadványt az elektronikus út vállalásának kell tekinteni [394/B. § (2) bekezdés].
- 155/156 -
Nem ilyen egyszerű az eljárás fordított esetben, ha az elektronikus kapcsolattartást vállaló fél a továbbiakban hagyományosan (papír alapon) kívánja a bírósággal a kapcsolatot tartani. Erre csak a jogi képviselő nélkül eljáró félnek van lehetősége, ő papíralapú beadvány benyújtásával egyidejűleg kérheti a bíróságtól a papíralapú eljárásra való áttérés engedélyezését. E kérelemben valószínűsítenie kell, hogy körülményeiben olyan változás következett be, amely miatt az elektronikus úton történő eljárás a továbbiakban számára aránytalan megterhelést jelentene. A bíróság a kérelemnek helyt ad, erről külön végzést hozni nem kell, az áttérés iránti kérelem elutasításáról azonban külön végzéssel kell dönteni, és ezt a végzést papír alapon kell közölni a féllel. A papír alapon benyújtott beadványt azonban az áttérés iránti kérelem elutasítása esetén is szabályszerűen benyújtott beadványnak kell tekinteni [Pp. 394/B. § (7)-(8) bekezdés]. Ez azonban csak a kérelemre vonatkozik, a későbbi papír alapon küldött beadványoknál ugyanis belép a törvény szankciós rendszere, amelyről később szólunk. (Be nem nyújtott, hatálytalan beadványok.)
7.4.3.3. A kommunikációs "kapuk"
A bíróság és a felek három csatornán keresztül teremthetnek kapcsolatot egymással, ezek a következők:
Ügyfélkapu: a személy teljes körű azonosítását biztosító és űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás.
Hivatali kapu: a közigazgatási szerv azonosítását biztosító és űrlapbenyújtást támogató szolgáltatás. Hivatali kapuval a közigazgatási szervek, a Legfőbb Ügyészség, a bíróságok, közjegyzők rendelkeznek. Egyes gazdálkodó szervnek minősülő szervezetek korábban jogosultságot kaptak Hivatali kapu használatára, ez őket továbbra is megilleti.
E-Perkapu: "Űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás". Az e-Perkapu személy/szervezet azonosítása nélküli beküldési felület, űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás.
A normaszövegek nem minden esetben így tartalmazzák a kapuk elnevezését, hanem körülírással. Például a Pp. 394/C. § (2) bekezdés a), b) és c) pont űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételéről szól, ezen a perkaput kell érteni.
A Pp. 394/C. § (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy a belföldi gazdálkodó szervezet - ha nem ügyvédi képviselettel jár el - a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt, okirati bizonyítékot
- a képviselő személyének teljes körű azonosítását biztosító és
- az űrlapbenyújtás-támogatási szolgáltatás igénybevételével is benyújthatja, ha azzal rendelkezik.
Ez azt jelenti, hogy mind az e-Perkapu, mind az ügyfélkapu igénybe vehető. A bíróságok részére kiadott tájékoztatóban az szerepel, hogy július 1-jétől az ügyfélkaput már nem használhatja a gazdálkodó szervezet vezetője, ez az álláspont azonban a törvény szövegével nem támasztható alá. A 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 155/K. § (1)-(3) bekezdése, melyet alább ismertetek.
- 156/157 -
7.4.3.3.1. Az ügyfélkapu
Az ügyfélkapu és a Hivatali kapu már ismert szolgáltatás. Ügyfélkapus regisztrációt bármely természetes személy kezdeményezhet. A regisztrációt személyesen a regisztrációs szervnél (bármelyik okmányirodában, kormányhivatali ügyfélszolgálati irodában, adóhatóság ügyfélszolgálatán, külképviseleten) vagy elektronikusan indíthatja el 2016. január 1-jét követően kiállított érvényes személyazonosító igazolvány birtokában.
7.4.3.3.2. A Hivatali kapu
A Hivatali kapu (HKP) a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer (Központi Rendszer, röviden KR) része. A Hivatali kapun keresztül az igénybe vevő szervezetek hitelesen tudnak fogadni elektronikus üzeneteket, illetve a hivatalok elektronikus üzenetei a hitelesen azonosított ügyfelekhez (állampolgár vagy hivatal) eljuttathatók. Hivatali kaput azon szervezetek használhatnak, akik csatlakoznak a Központi Rendszerhez. A csatlakozás során a hivatalok "regisztrálják" ügyintézőiket. A Hivatali kapuhoz hozzáférési joggal rendelkező ügyintézők azonosítása ügyfélkapu-regisztrációval történik, ezért a Hivatali kapu használatának alapvető feltétele az ügyintézők számára az ügyfélkapu-regisztráció.
Az ország összes bírósága egyetlen Hivatali kapun érhető el, az első (befogadás) visszaigazolást KR adja, s innen kerülnek a különböző bíróságokhoz az elektronikus beadványok.
7.4.3.3.3. Az e-Perkapu
Az e-Perkaput a 123/2016. (VI. 7.) Korm. rendelet definiálja, amely a vonatkozó rendelkezéseket beépítette a 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendeletbe 155/A-155/H. § alatt. Eszerint a Pp. szerinti eljárásokban a felek, illetve képviselőik (a továbbiakban együtt: fél) számára a 120. § (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti szolgáltatások elérésére az elektronikus kapcsolattartás érdekében a perkapuszolgáltatás is igénybe vehető. A perkapu felhasználója a fél. A perkapun keresztül ténylegesen tevékenységet végző személy kizárólag ügyfélkapuval már rendelkező (azonosított) természetes személy lehet. A perkapu regisztrációja osztott. A szolgáltató kizárólag a perkapu kezelésére az adott félnél felhatalmazott természetes személyt (a továbbiakban: perkapu-megbízott) tartja nyilván, az adott fél nevében elektronikus kapcsolattartásra jogosult további felhasználók regisztrációját a perkapu-megbízott végzi. Egy fő (a "perkapu-megbízott") legfeljebb 20 perkaput nyithat, s a megnyitott perkapuhoz hozzárendelhet négy felhasználót (ügyintézőt).
Ehhez a szolgáltató egységes eszközrendszert (programrendszert) és megfelelően védett tárhelyet biztosít. A perkapu szolgáltatás igénybevételéhez a félnek csatlakoznia kell a szolgáltató rendszeréhez.
A perkapu-megbízott a részére biztosított regisztrációs felületen a fél képviseletére feljogosított személyek nevét és az ügyfélkapu-regisztrációnál megadott elektronikus levelezési címét rögzíti az ügyfélkapujuk egyértelmű hozzárendelése érdekében.
- 157/158 -
A regisztráció eredményeként a perkapu-megbízott átadja a felhasználónak a perkapuhoz tartozó azonosítót és jelszót, illetve - ha ilyen van - azonosító eszközt. A perkapu-megbízott a fél nevében elektronikus kapcsolattartásra jogosult személyek jogosultságára vonatkozó korlátozásokat, illetve jogosultságokat is rögzíthet. A jogosultság korlátozható időben, a kommunikáció irányára (fogadás vagy küldés) és a kapcsolat alanyára (szervezetre) vagy ezek kombinációjára vonatkozóan. A fél nevében történő eljárási jogosultság megszűnésekor a perkapu-megbízott törli a nyilvántartásból a korábban feljogosított személyazonosító adatait, illetve a hozzáférési jogosultságait.
7.4.3.3.4. Az értesítési tárhely
A perkapuhoz csak értesítési tárhely tartozik. A fél köteles gondoskodni arról, hogy az értesítési tárhelyre érkezett üzenetek átvételre kerüljenek. A perkapuba érkezett üzenetek átvételükkel, de legkésőbb az érkezést követő 30. napon törlésre kerülnek azzal, hogy átvétel hiányában az üzenetküldés tényét a perkapuban a kézbesítéstől számított 180. napig a fél lekérdezheti. Ha a tárhelyen 3 napnál régebben tárolt és át nem vett üzenet van, a következő munkanap kezdetén, illetve - átvétel hiányában - a törlést megelőző munkanapon a szolgáltató üzenetet küld a perkapu-megbízott elektronikus levelezési címére.
7.4.3.3.5. A beadványok benyújtásának módja
A bírósághoz a beadványokat elektronikus úton az Országos Bírósági Hivatal honlapján közzétett űrlapok igénybevételével lehet benyújtani. Ha valamelyik űrlap módosítására kerül sor, az OBH a módosított űrlap közzétételét követően a honlapon 14 napon keresztül jelzi az űrlap megváltozásának tényét. A módosított űrlap közzétételét követően a fél a beadványát lejárt űrlapon nem nyújthatja be, az Országos Bírósági Hivatal az ilyen beadványt nem fogadja be, erről a felet automatikus hibaüzenettel értesíti. A lejárt űrlapon benyújtott kérelmet be nem nyújtottnak kell tekinteni. Amennyiben lezárunk egy e-aktát, de valamilyen ok miatt (netkapcsolat hiánya, áramszünet stb.) nem tudjuk azonnal elküldeni, előfordulhat, hogy időközben megváltoznak az űrlapok, s a rendszer nem fogja befogadni a dokumentumot. Igaz, hogy a Pp. 394/G. § (9) bekezdése szerint, ha az űrlap módosítására kerül sor, az Országos Bírósági Hivatal e tényről a honlapon a módosított űrlap közzététele előtt hét nappal tájékoztatást ad, de a cégeljárás tapasztalatai alapján célszerű, ha nem hagyjuk az utolsó pillanatra a fontos beadványok beküldését.
7.4.3.3.6. Az elektronikus dokumentumok hitelesítése
A 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv előírja, hogy a tagállamok hozzanak létre egyablakos ügyintézési pontokat annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatási tevékenység végzésére való jogosultsággal, valamint a szolgáltatási tevékenység gyakorlásával kapcsolatos minden eljárás és alaki követelmény egyszerűen teljesíthető legyen távolról és elektronikus úton, a megfelelő egyablakos ügyintézési pontoknál és az illetékes hatóságoknál.
- 158/159 -
Az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül elérhető számos online szolgáltatáshoz elektronikus azonosítás, hitelesítés és aláírás szükséges. Ez az előírás mind a bíróság vagy közigazgatási szerv által kibocsátott, mind a felek által beküldött elektronikus okiratokra vonatkozik.
7.4.3.3.6.1. Az elektronikus aláírás
Az eIDAS rendelet 3. cikke megadja az elektronikus aláírás alapfogalmait, a következők szerint:

10. "elektronikus aláírás": olyan elektronikus adat, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak, illetve logikailag hozzárendelnek, és amelyet az aláíró aláírásra használ;
11. "fokozott biztonságú elektronikus aláírás": olyan elektronikus aláírás, amely megfelel a 26. cikkben meghatározott követelményeknek;
12. "minősített elektronikus aláírás": olyan, fokozott biztonságú elektronikus aláírás, amelyet minősített elektronikus aláírást létrehozó eszközzel állítottak elő, és amely elektronikus aláírás minősített tanúsítványán alapul;

Az eIDAS rendelet előírásait a 2015. évi CCXXII. törvény 1. §-a - amely az értelmező rendelkezéseket tartalmazza - átvette, visszautalva az eIDAS rendelet előírásaira.
7.4.3.3.7. A bíróság részére küldött elektronikus iratok azonosítása
A bíróság részére küldött okiratok esetében elsősorban azt kell tisztázni, hogy mely iratokra vonatkozik az előírás (mit), és hogy ezeket miként kell azonosítani.
A 2016. évi XL. törvény a 4. § és 6. §-hoz fűzött indokolásában az alábbiakat emelte ki:

"Az »e-Perkapu« bevezetésére figyelemmel indokolt egyértelműsíteni, hogy az elektronikus beadás csak a beadványra és azok okiratnak minősülő mellékleteire vonatkozik. A Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perben is előfordulhat, hogy tárgyi bizonyítási eszközt kell csatolni. Az ilyen - nem digitalizálható - eljárási cselekményekhez nem indokolt a hatálytalanság jogkövetkezményét fűzni.
Az okirati bizonyítékok külön kiemelése a normaszövegben azért indokolt, hogy egyértelművé váljék a jogalkalmazók számára, hogy - összhangban a Pp. 121. § (2) bekezdésében foglaltakkal - nem minden bizonyítékot, csupán a digitalizálásra maximálisan alkalmas okirati bizonyítékokat kell elektronikusan benyújtani a bírósághoz. Az elektronizáció a nem transzformálható bizonyítékokra (például tárgyi bizonyítási eszközök) nem vonatkozik."
7.4.3.3.7.1. A dokumentumok azonosítása
A bíróság részére a beadványt és mellékletét a kézbesítési rendszer alkalmazásával az Országos Bírósági Hivatal útján kell benyújtani. Az elektronikus úton kapcsolatot tartónak a beadványt és mellékletét
- minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy
- bélyegzővel ellátva, vagy
- 159/160 -
- az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatás útján hitelesítve kell a kézbesítési rendszer útján megküldenie a bíróság részére.
A dokumentumhitelesítéssel kapcsolatban a 85/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet a következő előírást tartalmazza:

22. § (1) Elektronikus kapcsolattartás keretében - a telefax kivételével - a jelen cím szerint hitelesített elektronikus dokumentum használható.
(2) Az elektronikus dokumentum hitelesítése történhet:
a) jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással,
b) az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szabályai szerint,
c) az iratérvényességi nyilvántartásban történő elhelyezéssel, az iratérvényességi nyilvántartásra vonatkozó szabályok szerint,
d) kizárólag a hatóság zárt informatikai rendszerében történő felhasználás esetén az ilyen esetekre az e-közigazgatásért felelős miniszter által kiadott rendeletben meghatározott módon és feltételekkel, vagy
e) valamely SZEÜSZ tekintetében jogszabály által megengedett további hitelesítési mód alkalmazásával.

Ezek az előírások a Pp.-ben szabályozott feltételekkel azonosan kezelik a helyzetet. Nem kell minden, az e-aktába elhelyezett pdf-fájlt elektronikusan aláírni, elegendő az e-akta elektronikus aláírása, ez ugyanis az e-aktában elhelyezett minden iratra vonatkozik.
7.4.3.3.7.2. Az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés
Új hitelesítési mód az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés, ún. AVDH alkalmazása. Ezt a lehetőséget is a 123/2016. (VI. 7.) Korm. rendelet iktatta be a 83/2012. (IV. 21.) Korm. rendeletbe az alábbiak szerint:

156. § (1) Az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás.
(2) A szolgáltatás nyújtható
a) az ügyfél nyilatkozatának hitelesítésére,
b) a hatóság nevében eljáró személy nyilatkozatának hitelesítésére.
(3) A szolgáltatás keretében a SZEÜSZ szolgáltató
a) ügyfél által rendelkezésre bocsátott nyilatkozatot az általa igazolt személyhez rendeli, majd a személyhez rendelést hitelesen igazolja;
b) hivatali programrendszer által rendelkezésre bocsátott nyilatkozatot a programrendszer által igazolt hivatalos személyhez rendeli, és a személyhez rendelést hitelesen igazolja.
(4) A SZEÜSZ szolgáltató a személyhez rendelésről kiállított igazolást elektronikus dokumentumba, vagy az igazolást az elektronikus dokumentumhoz kapcsolt záradékba foglalja és azt a rendelkezésre bocsátott nyilatkozattal együtt legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy bélyegzővel és időbélyegzővel hitelesíti.
(5) A személyhez rendelésnél
a) ügyfél esetében a 156/A. §,
b) a hatóság nevében eljáró személy esetében a 156/B. §
rendelkezései alapján kell eljárni.
- 160/161 -
156/A. § (1) A SZEÜSZ szolgáltató a nyilatkozattevő személyt legalább az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott, névhez kötött azonosítás szabályai szerint azonosítja. A SZEÜSZ szolgáltató által kiállított igazolás vagy záradék tartalmazza
a) a nyilatkozattevő nevét és a rendelkezésére álló további igazolt azonosító adatok közül a nyilatkozattevő által megjelölt és a SZEÜSZ szolgáltató által az azonosítási szolgáltatónál vagy az összerendelési nyilvántartás igénybevételével lekérdezett adatokat, valamint
b) a nyilatkozat további azonosító adatait.
(2) Ha az ügyfél az (1) bekezdés a) pontja alapján valamely azonosító adat feltüntetését igényelte, a hozzájárulása megadottnak tekintendő az érintett adatnak az igénybe vett azonosítási szolgáltatónál, illetve az összerendelési nyilvántartás igénybevételével történő lekérdezéséhez.
(3) Ha a dokumentumot több személyhez kell rendelni, a SZEÜSZ szolgáltató az egyes személyekhez rendelés során az (1) és (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el.
(4) Az (1) bekezdés szerinti igazolást a hatóságok kötelesek elfogadni annak hiteles igazolására, hogy az érintett nyilatkozat a nyilatkozattevőtől származik, a SZEÜSZ szolgáltató által elvégzett azonosítás szintjét is figyelembe véve.
156/B. § (1) A SZEÜSZ szolgáltató részére a nyilatkozattevő személyére vonatkozó azonosító adatokat a hitelesítést kérő hivatali programrendszer adja át a hivatali programrendszerben alkalmazott hivatali felhasználó azonosítási rendszer alapján.
(2) A SZEÜSZ szolgáltató által kiállított igazolás vagy záradék tartalmazza
a) a nyilatkozattevő nevét, beosztását, szervezeti egységét, a szervezet megnevezését és a nyilatkozattevő szervezeten belüli egyedi azonosítóját,
b) a nyilatkozat további azonosító adatait.

Miután ez teljesen új rendelkezés, még kevesen ismerik, de rugalmassága miatt vélhetően gyorsan el fog terjedni és kiválthatja az elektronikus aláírások kizárólagos alkalmazását.
7.4.3.3.8. Az elektronikusan bíróságra érkezett beadványok kezelése
A beadványt benyújtó fél a perkapuja értesítési tárhelyére három értesítést kap:
- befogadás-visszaigazolást;
- érkeztetési vagy befogadási igazolást, s végül
- lajstromozási igazolást.
7.4.3.3.8.1. A befogadás-visszaigazolás
A legfontosabb a jogkövetkezmények szempontjából az első értesítés, a befogadás-visszaigazolás, melyet a kézbesítési rendszer automatikusan küld. Ezt az értesítést csak akkor kapja meg, ha a beadványa az informatikai követelményeknek megfelel (ha nem felel meg, akkor erről kap értesítést). Az értesítés tartalmazza a befogadás időpontját, ebben az időpontban kell a beadványt a bírósághoz megérkezettnek tekinteni [Pp. 394/H. § (2) bekezdés]. A határidők betartása szempontjából tehát ezt az időpontot kell figyelembe venni. Benyújtottnak az a beadvány tekintendő, amelyről a bíróság informatikai rendszere befogadás-visszaigazolást küldött és adathordozón történő benyújtás esetén a 394/G. § (7) bekezdése szerinti határidőt is betartották.
Adathordozó esetében külön űrlap benyújtását követően három munkanapon belül kell magát az adathordozót leadni vagy beküldeni. A Pp. 394/G. § (7) bekezdése értelmében ilyenkor külön értesítést kap a fél.
- 161/162 -
A törvény szerint: "Az adathordozó beérkezéséről a bíróság a kézbesítési rendszer útján automatikusan értesítést küld az elektronikus úton kapcsolatot tartónak. Az űrlap bírósághoz érkezéséről kapott értesítésben megjelölt időpontban a beadványt a bírósághoz megérkezettnek kell tekinteni." Tehát ebben az esetben is az űrlap és nem maga az adathordozó benyújtásának időpontja a meghatározó, feltéve, ha három munkanapon belül benyújtásra kerül az adathordozó.
7.4.3.3.8.2. Az érkeztetési igazolás
A második visszaigazolást a Pp. 394/H. § (4) bekezdése tartalmazza, kimondva, hogy a bíróság a hozzá érkezett beadványról az elektronikus úton kapcsolatot tartó részére - automatizáltan - a kézbesítési rendszer útján érkeztetési igazolást küld, amely tartalmazza:
a) a beadvány kézbesítési rendszer útján kapott érkeztetési számát;
b) a beadvány fél általi megnevezését;
c) a beadvány érkeztetésének időpontját - nap, óra, perc pontossággal meghatározva - és a beadvány bírósági érkeztetési azonosító számát;
d) a beadványt érkeztető bíróság elnevezését,
e) azt a figyelmeztetést, hogy az értesítés nem igazolja a beadvány lajstromozását;
f) azt a tájékoztatást, hogy az illetéket hogyan kell megfizetni.
A beadvány elektronikus úton való benyújtása esetén az illetéket jogszabályban foglalt módon kell megfizetni, az illetékfizetésre vonatkozó hiánypótlási felhívásnak és a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának [a 124. § (2) bekezdés c) pontja alapján az illeték hiánya miatt] a beadvány érkeztetését követő három munkanapon belül helye nincs [Pp. 394/H. § (5) bekezdés]. Ez a szabály a csőd- és felszámolási kérelem benyújtása esetén nem alkalmazható.
7.4.3.3.8.3. A lajsrtomozási igazolás
A harmadik visszaigazolást a BÜSZ 75/C. §-a tartalmazza. Eszerint a bíróság a lajtromozásról a fél részére lajstromozási igazolást küld, amely tartalmazza:
a) a beadvány kézbesítési rendszer útján kapott érkeztetési számát;
b) a beadvány bírósági érkeztetési azonosító számát;
c) a beadvány fél általi megnevezését és
d) a beadvány lajstromszámát.
Elektronikus kapcsolattartás esetén nem alkalmazható a Pp. 105. § (4) bekezdése, ehelyett a Pp. 394/J. § (5) bekezdése irányadó, amely szerint a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján elektronikus úton az informatikai követelményeknek megfelelően előterjesztették. Több tanácskozáson olyan jelzés érkezett a felhasználók felé, hogy az elektronikus beadványnak a bíróság ügyfélszolgálati idejében kell beérkezni. Ez az értelmezés azonban nem felel meg a törvény előírásának.
- 162/163 -
7.4.3.3.9. A bírósági iratok kézbesítése
7.4.3.3.9.1. Értesítés a kézbesítésről
Az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a bírósági irat kézbesítéséről, annak az elektronikus kézbesítési tárhelyen történt elhelyezéséről a kézbesítési rendszer útján, az általa megadott elektronikus levélcímre az érkezést követően haladéktalanul, majd három nap elteltével ismételten értesítést kap. Az értesítés még nem tértivevény. Az iratot az iratra mutató internetes hivatkozás megnyitásával veheti át, az internetes hivatkozás megnyitásával jön létre az elektronikus tértivevény, melyet a rendszer automatikusan megküld a bíróság és az elektronikus úton kapcsolatot tartó részére. Az elektronikus tértivevény igazolja azt, hogy az iratot a címzett átvette [Pp. 394/H. § (6), (7) bekezdés]. A kézbesítési rendszer a 394/H. § (1)-(10) bekezdésében szabályozott elektronikus igazolások és tértivevények másolatát automatikusan megküldi a küldeményt feladó és fogadó félnek is.
7.4.3.3.9.2. A kézbesítési vélelem
Ha a kézbesítési rendszer a bíróság részére azt igazolja vissza, hogy az elektronikus úton kapcsolatot tartó a bírósági iratot kétszeri értesítés ellenére nem vette át, a második értesítésigazolásban feltüntetett időpontot követő ötödik munkanapon a bírósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Ha a kézbesítési vélelem beállta megállapításának van helye, erről a bíróság és az elektronikus úton kapcsolatot tartó, a kézbesítési rendszer útján automatikus tájékoztatást kap [Pp. 394/H. § (8) bekezdés].Nincs tehát szükség a bíró intézkedésére. Az első értesítést követő 3 nap és 5 munkanap után áll be a vélelem átvétel hiányában.
Az át nem vett irat 30 nap múltán törlődik a rendszerből, s 180 napig lehet utánanézni, hogy történt-e vélelmet megalapozó kézbesítés [83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 155/D. § (2) bekezdés].
7.4.3.3.9.3. A kézbesítési vélelem megdöntése
Kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem a Pp. 99/A. § (1) bekezdésében meghatározott határidőkön belül terjeszthető elő arra hivatkozással, hogy a kérelmező a kézbesítési tárhelyhez való kizárólagos hozzáférési jogosultságát önhibáján kívüli okból nem tudta gyakorolni [394/H. § (8a) bekezdés]. A bírói gyakorlatnak kell választ adni arra a kérdésre, hogy ez mikor állapítható meg.
7.4.3.3.10. A beadvány benyújtása adathordozón
A törvény lehetőséget ad arra, hogy egy beadványt vagy mellékleteit nem a perkapu igénybevételével elektronikus úton vagy papír alapon, hanem adathordozón nyújtsa be a fél.
Az adathordozó fogalmát a 2015. évi CCXXII. törvény értelmezési rendelkezéseit tartalmazó 1. § 45. pontja adja meg, eszerint:
- 163/164 -
45.[59] tartós adathordozó: olyan eszköz, amely a címzett számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését. Ilyen eszköz különösen az USB kulcs, a CD-ROM, a DVD, a memória kártya, a számítógép merevlemeze.

Ha a keresetlevél, az egyéb beadvány vagy az okirati bizonyíték, illetve ezek együttes mérete a kézbesítési rendszer által befogadható méretet meghaladja, a beadvány adathordozón is benyújtható, eggyel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A befogadható méretre vonatkozó adatokat az Országos Bírósági Hivatal a honlapján közzéteszi, ez jelenleg 300 MB. Az adathordozót a bíróság az adathordozón szereplő fájlok nyomtatása nélkül postai úton kézbesíti a felek részére (Pp. 394/M. §). Az adathordozón benyújtott beadvány elektronikusan benyújtott beadványnak minősül.
Felszámolási eljárásban főleg a közbenső vagy zárómérleg esetében fordulhat elő, hogy a befogadható méret meghaladja a 300 MB-ot.
Az adathordozón történő benyújtáshoz külön űrlap áll rendelkezésre [Pp. 394/G. § (7) bekezdés]. Az űrlapot a perkapu-szolgáltatás igénybevételével kell benyújtani. Magát az adathordozót legkésőbb az űrlap bírósághoz érkezéséről kapott befogadás-visszaigazolásnak az elektronikus úton kapcsolatot tartóhoz érkezését követő három munkanapon belül kell benyújtani a bíróság részére személyesen vagy postai úton. Ebben az esetben a fél már megkapja azokat a visszaigazolásokat, amelyekből látja, hogy a beadványa megérkezett a bírósághoz. Rendkívül fontos annak ellenőrzése, hogy a beadvány valóban meghaladja-e a megadott befogadási méretet, ellenkező esetben a beadvány hatálytalan lesz.
Az adathordozón történő benyújtás nem mentesíti a felet az elektronikus azonosítás alól, a fél vagy képviselője köteles az adathordozón minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírását vagy elektronikus bélyegzőjét elhelyezni vagy az azon szereplő dokumentumokat azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés-szolgáltatás igénybevételével hitelesíteni. Az elektronikus úton kapcsolatot tartó az adathordozón elhelyezett fájlban köteles hivatkozni a beadvány kézbesítési rendszer útján kapott érkeztetési számára. Az adathordozó beérkezéséről a bíróság a kézbesítési rendszer útján automatikusan értesítést küld az elektronikus úton kapcsolatot tartónak. Az űrlap bírósághoz érkezéséről kapott értesítésben megjelölt időpontban a beadványt a bírósághoz megérkezettnek kell tekinteni. Ha az adathordozó benyújtására a fentiek megsértésével kerül sor, az adathordozón megtett jognyilatkozat vagy teljesített eljárási cselekmény hatálytalan.
7.4.3.3.11. Szankciók az elektronikus kapcsolattartás szabályainak a megsértése esetén
A törvény szigorú szankciókkal igyekszik kikényszeríteni az elektronikus kapcsolattartás szabályainak a betartását. A szankció attól is függ, hogy az eljárást megindító vagy az eljárás során keletkezett beadványról van szó.
- 164/165 -
A szankciók a következők:
a) ha az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél a beadványát nem elektronikus úton terjeszti elő, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja;
b) az egyéb beadványban foglalt nyilatkozata pedig hatálytalan és úgy kell tekinteni, hogy nyilatkozatot egyáltalán nem tett, feltéve, hogy a Pp. másként nem rendelkezik [394/I. § (1) bekezdés]. E jogkövetkezményeken felül a bíróság az elektronikus úton kapcsolatot tartót pénzbírsággal sújtja és számára a bírósági iratot papír alapon kézbesíti [394/I. § (2) bekezdés];
c) ha a fél a beadványát adathordozón nyújtja be, de a beadványa kisebb, mint a befogadható mérethatár (300 MB), az adathordozón benyújtott jognyilatkozat vagy teljesített eljárási cselekmény hatálytalan [Pp. 394/M. § (2) bekezdés], illetve
d) ha az adathordozót a Pp. 394/G. § (7) bekezdésében írt szabályok megsértésével nyújtják be, az adathordozón tett jognyilatkozat vagy teljesített eljárási cselekmény hatálytalan.
7.4.4. A felülvizsgálati kérelem és a perújítás
7.4.4.1. A felülvizsgálati kérelem
A Cstv.-nek a felülvizsgálat megengedhetőségére vonatkozó szabályai sokszor változtak. A jelenleg hatályos Cstv. 27. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámolást elrendelő végzés és a Cstv. 60. § (7) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. A felszámolási eljárás során az ügy érdemében hozott egyéb végzések (pl. vitatott hitelezői igény, kifogás) felülvizsgálati kérelemmel támadhatók.[60]
Más végzések esetében az általános szabályok szerint kell eljárni, azaz jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
Az általunk tárgyalt eljárásokban a Pp. 271. § (1) bekezdésének korlátozásokat tartalmazó szabályai közül a következő kizárások alkalmazhatók, azaz nincs helye felülvizsgálati kérelem benyújtásának:
- az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;
- ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta;
- az egyezséget jóváhagyó végzés ellen;
- a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
- ha azt törvény kizárja.
- 165/166 -
7.4.4.2. A perújítás
Ellentmondó a gyakorlat a perújítás kérdésében. Míg a Pécsi Ítélőtábla egyik döntésében a vitatott hitelezői igény tekintetében megengedhetőnek tartotta a perújítási kérelem előterjesztését, más bíróságok erre nem látnak lehetőséget. Kétségtelen tény, hogy a perújítás szabályai szerint jogerős ítélet, bíróság által jóváhagyott egyezség, illetve fizetési meghagyásos eljárás esetén lehet perújítást előterjeszteni, a vitatott igények elbírálása során a bíróság "ítélet hatályú" végzést hoz, ami az ítélettel esik egy tekintet alá. A jogvitát csak azért nem a peres eljárás szabályai szerint folytatják le, mert a Cstv. az adós vagyonával kapcsolatos pénzkövetelések elbírálását a felszámolási eljáráson belül rendeli elbírálni. Így azok a felek, akiknek a vitáját ebben a formában bírálja el a bíróság, elesnek a perújítási eljárás lefolytatásának lehetőségétől. Célszerű lenne, ha a Cstv. egyértelmű szabályt tartalmazna ebben a kérdésben. A többségi álláspontot elfogadva, az ennek megfelelő döntést közlöm csak. A csődegyezséggel kapcsolatban a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése, a felszámolási egyezséggel kapcsolatban a 45. § (1) bekezdése zárja ki a perújítás lehetőségét az egyezséget jóváhagyó végzés ellen.

JOGGYAKORLAT
BH 2010.156.
II. A másodlagos felszámolási eljárást megszüntető jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadható [1952. évi III. törvény 270. § (3) bekezdés, 157. § a) pont, 130. § (1) bekezdés a) pont, 1991. évi XLIX. törvény 6. § (3) bekezdés, 25. § (3) bekezdés].
Fpkf.I.30.125/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A perújítás, mint rendkívüli perorvoslat a külön jogszabály megengedő rendelkezése hiányában a nem peres eljárás sajátosságaira figyelemmel a felszámolási eljárásban sem a felszámolás elrendeléséről szóló végzéssel, sem pedig a vitás hitelezői igényeket elbíráló végzéssel szemben nem vehető igénybe. A felszámolási eljárásban perújításnak nincs helye.
7.4.5. A fél fogalma
Cstv. 6. § (4) A csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt, a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A Pp. 48. §-a értelmében a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Mint minden speciális eljárásban, a Cstv.-ben szabályozott eljárásokkal kapcsolatban is tisztázni kellett azt, hogy kik minősülnek félnek. Különösen fontos ez egyes speciális rendelkezések értelmezésénél (például kifogás benyújtása).
A Cstv.-nek ezt a szakaszát a 2003. évi XCI. törvény 228. § (1) bekezdése módosította, kimondva, hogy ha a vagyonfelügyelő vagy felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogást előterjesztő is félnek minősül.
- 166/167 -
A módosítás 2004. január 1-jén lépett hatályba, sajnos arról nem rendelkezett, hogy a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó vagy csak a 2004. január 1-je után indult ügyekben. A korábbi években több eseti döntés született, amely kizárta ezeket a személyeket a kifogásolási jog gyakorlásából, s bár bizonytalanság tapasztalható, az tűnik a helyesebb megoldásnak, ha a 2004. január 1. után benyújtott kifogás esetén - bármikor is indult a felszámolási ügy - meg kell adni a sérelmet szenvedett félnek azt a jogot, hogy kifogást nyújthasson be.
A csőd- és felszámolási eljárásokban többnyire gazdálkodó szervezetek járnak el, s ebben az esetben nemcsak azt kell vizsgálni, hogy az adott szervezet félnek tekinthető-e, hanem azt is, hogy a beadványt a képviseleti joggal rendelkező személy nyújtotta-e be. A Pp. 49. § (3) bekezdése ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza: "A törvényes képviseletre, valamint arra, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések az irányadók." Csőd- és felszámolási kérelem benyújtásakor, egyezségi tárgyalás, kifogás benyújtásakor fontos, hogy a bíróság vizsgálja a képviselői jogosultságot.
Érdekes kérdésként merült fel a kifogással kapcsolatos eljárásban az, hogy ki minősül félnek, a felszámoló vagy az adós. A BH 2014.54. szám alatt közzétett döntésben a Kúria azt az iránymutatást adta, hogy a felszámoló csak akkor jár el félként önállóan, ha közte és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el. A civilisztikai kollégiumvezetők 2014. májusban tartott tanácskozásán ezt a döntést több kritika érte, a Kúria azonban továbbra is irányadó döntésnek tekinti.[61] A vitát a felszámoló státuszának ellentmondásossága generálja, emiatt a magam részéről a BH 2014.54. számú döntésben írtakat nagyon lényegesnek tartom.[62] A kérdést jogyakorlat-elemző csoport vizsgálja.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.54.
A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el [1991. évi XLIX. tv. 6. § (4) bek., 34. § (2) bek., 27/A. § (12) bek., 51. §].
- 167/168 -
BH 1999.326.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet.
BH 1996.337.
Az adós gazdasági társaság felszámolására irányuló eljárásban hozott határozattal szemben a gazdasági társaság tagja - ebben a minőségében - nem jogosult fellebbezéssel élni.
BDT 2011.2436.
A 2011. január 1. előtt az APEH regionális igazgatóságai által indított felszámolási eljárásokban - félbeszakadás megállapíthatóságának hiányában - a Nemzeti Adó- és Vámhatóságot kell félnek tekinteni, s ezt kell a Polgári Perrendtartás előírásának megfelelő alkalmazásával fellebbezhető végzéssel megállapítani. Az egyes megyei igazgatóságok képviselőként járhatnak el (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.016/2011/4. szám).
BDT 2006.1455.
A felszámolási eljárásban a félnek nem minősülő harmadik személy akkor jogosult önállóan kifogást benyújtani, ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása a jogos érdekét sérti.
ÍH 2004.113.
Az adós a felszámolási eljárásban félnek tekinthető, ezért az adós vezető tisztségviselője fellebbezési joggal rendelkezik (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.647/2004/3. szám).
Fpkf.12.44.924/2004/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek, és ezáltal félnek sem minősülhet. Ennek következtében fellebbezési joga sincs az elsőfokú határozat ellen.
Fpkf.13.43.764/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy - nem hitelező - jogát, jogos érdekét sérti, jogosult kifogás előterjesztésére. A kifogás elutasítását megalapozza, ha a felszámoló az elvárható tájékoztatási, együttműködési kötelezettségének eleget tesz.
7.4.5.1. Jogutódlás esetén követendő eljárás
Változó a gyakorlat annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy az adós jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutóddal szemben folytatandó az eljárás, vagy azt meg kell szüntetni. A BDT 2005.1173. szám alatt közzétett döntésben a Tolna Megyei Bíróság ezt az álláspontot fogadta el, míg a Pécsi Ítélőtábla a BDT 2005.1214. számú döntésben ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. A magam részéről az utóbbi döntéssel értek egyet azzal, hogy a Ptk. 3:39-3:47. § átalakulásra vonatkozó szabályait figyelembe kell venni. A Ptk. 3:40. §-a megtiltja az átalakulást, ha a jogi személy jogutód nélküli megszűnése iránti eljárás vagy csődeljárás hatálya alatt áll.
A jogutódlás kérdése hitelezők esetében is felmerül, amikor engedményezik a követelést, illetve a főadós követelését más kötelezett (pl. kezes, zálogkötelezett) kielégíti és így lép be az eljárásba. Ezekben az esetekben a bíróságnak csak akkor kell döntést hoznia, ha előtte eljárás folyik (kifogás, vitatott hitelezői igény stb.), egyébként a felszámoló vezeti át a jogutódlás tényét. A jogutódnak nem új követelése van, ezért tőle nem lehet követelni regisztrációs díj befizetését.
- 168/169 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2011.2415.
I. Kezesi teljesítés folytán bekövetkezett hitelezői jogutódlásra hivatkozáskor is szükséges a törvényes határidőben történő önálló hitelezői igénybejelentés. Ennek hiányában a határidőben igénybejelentést tett hitelezőnek az eljárásbeli jogutódláshoz hozzá kell járulnia, mert enélkül a jogvesztő határidőn túl bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem veheti nyilvántartásba.
BDT 2005.1214.
Nem szüntethető meg a felszámolási eljárás, ha a fizetésképtelenség megállapítása előtt az adós jogutódlással megszűnik. A bíróságnak meg kell nyilatkoztatni a hitelezőt, hogy követelését a jogutód gazdasági társasággal szemben fenntartja-e, s csak a nyilatkozat elmulasztása, illetve nemleges válasz esetén lehet az eljárást megszüntetni.
BDT 2005.1173.
A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése előtt bekövetkezett jogutódlással történő megszűnés esetén a felszámolási eljárást meg kell szüntetni.
7.5. A jogi személyek büntetőjogi felelőssége
Cstv. 6/A. § (1) Ha büntetőügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a büntetőügyben eljáró bíróság vagy ügyész a bíróságot [6. §] értesítette vagy arról a bíróságnak hivatalos tudomása van, a felszámolás elrendelhető. Ebben az esetben - azt követően, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti kötelezettségeit teljesítette, és a hitelezői követeléseket bejelentették, továbbá akkor, ha az adós gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti kötelezettségeit felhívás, illetve a 33. § szerinti jogkövetkezmények ellenére nem teljesítette - a felszámolási eljárást fel kell függeszteni.
(2) A felfüggesztés a büntetőügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, illetve a büntetőeljárás során alkalmazott intézkedés végrehajtásának befejezéséig tart. A felfüggesztés nem érinti a felszámoló kötelezettségeit és a 38. § (1)-(2) bekezdésben, valamint a 40. §-ban foglaltaknak az alkalmazását. A felfüggesztés időtartama alatt a kirendelt felszámoló jogait és kötelezettségeit az e §-ban meghatározott keretek között gyakorolhatja. A felfüggesztés időtartama alatt is elbírálhatja a bíróság a felszámoló jogszabálysértő intézkedései vagy mulasztásai ellen benyújtott kifogásokat.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti felfüggesztés a hitelezők követelésének teljesülését késleltetné vagy veszélyeztetné, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően pedig a bíróság - zár alá vétel elrendelése mellett - engedélyezheti a felszámolási eljárás folytatását.
(4) A felszámolási eljárás folytatásának engedélyezése iránti kérelmet a jogi személlyel szemben folytatott büntetőügyben eljáró bírósághoz, illetve ügyészhez a felszámoló nyújthat be. A kérelemhez a 31. § (1) bekezdés a) pontja szerinti záróleltárt, valamint éves beszámolót vagy a 46. § (2) bekezdése szerinti nyitó felszámolási mérleget kell mellékelni.
- 169/170 -
(5) Az engedély megadása esetén a felszámolási eljárás folytatható, azonban befejezésére csak a jogi személlyel szemben folytatott büntetőügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedését követően kerülhet sor.
(6) A zár alá vett vagyon, vagyonrész, illetve vagyontárgy nem vonható be a vagyonfelosztásba. Ha a zár alá vett vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy értéke meghaladja a büntetőeljárásban a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 11. § (2) bekezdése alapján biztosítani kívánt összeget, a zár alá vétel korlátozása és a vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy értékesítésének engedélyezése iránt a felszámoló kérelmet nyújthat be a vádirat benyújtásáig az ügyészhez, azt követően a büntetőügyben eljáró bírósághoz.
(7) Az értékesítés engedélyezése esetén a zár alá vett vagyon, vagyonrész, illetve vagyontárgy nem értékesíthető olyan összeg alatt, mint amelynek biztosítására a zár alá vételt elrendelték. Az értékesítésből befolyt vételárból le kell vonni a zár alá vétellel biztosítani kívánt összeget, és azt annak a bíróságnak a letéti számlájára kell befizetni, amelynél a zár alá vételt foganatosító bírósági végrehajtó működik.
(8) A büntetőeljárás befejezését, illetve ha a büntetőügyben eljáró bíróság az adós gazdálkodó szervezettel szemben vagyonelkobzást rendelt el, annak végrehajtását követően - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a bíróság elrendeli a felszámolási eljárás folytatását. Amennyiben a büntetőügyben eljáró bíróság az adós gazdálkodó szervezettel szemben pénzbírságot szabott ki, illetve a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte (a továbbiakban együtt: a büntetőeljárásban az állam javára fizetendő összeg), a felszámoló az ebből eredő követeléseket hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) szerint.
(9) Amennyiben a büntetőügyben eljáró bíróság jogerős határozatával az adós gazdálkodó szervezet teljes vagyonára vagyonelkobzást rendelt el, az adós gazdálkodó szervezetet az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján terhelő követelések kifizetése iránt a bíróság értesítését követően az államháztartásért felelős miniszter soron kívül intézkedik. Ez a kötelezettség az elkobzott vagyon mértékéig áll fenn. A felszámoló a kifizetés és az adós iratanyagának elhelyezésének megtörténtéről a bíróságot értesíti. A bíróság a felszámoló munkadíját az eljárás időtartama, a felszámoló által elvégzett tevékenység és az eljárás munkaterhe figyelembevételével állapítja meg. A felszámoló benyújtja a felszámolási zárómérleget. A bíróság ennek alapján dönt a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről. A végzést meg kell küldeni az államot a magánjogi jogviszonyokban képviselő szervezetnek is.
- 170/171 -
7.5.1. Általános kérdések
2004. május 1-jén lépett hatályba[63] a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény. A törvény elfogadását az tette indokolttá, hogy a jogi személy felelősségét már régóta elfogadó angolszász országok mellett a kontinentális Európa országai is felülvizsgálják elutasító álláspontjukat.[64]
Egy csődjogi jegyzet kereteit meghaladja a törvény részletes ismertetése, s ez nem is feladata.[65] A csődjoggal való összefüggését az adja meg, hogy a törvény módosította a Cstv.-t, bizonyos esetekben megtiltva az eljárások lefolytatását, más esetben lehetővé téve az eljárás felfüggesztését. Időközben kiderült, hogy a módosítás nem volt következetes, ezért a jelenleg hatályos Cstv. 6/A. §-a előírta, hogy - figyelemmel a végelszámolás szabályainak külön törvényben (cégtörvény) történő rendezésére is - a csődeljárás és a felszámolási eljárás nem indítható meg, amennyiben büntetőügyben a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, és erről a csődeljárás, felszámolási eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot a büntetőügyben eljáró bíróság vagy az ügyész értesíti.[66]
Mélyebb elemzés nélkül is megállapítható volt, hogy a jogutód nélküli megszűnés jelenlegi szabályozása mellé egy újabb lehetőség és egy újabb bírói fórum lépett, a törvény ugyanis lehetővé tette, hogy a büntetőbíróság megszüntesse a jogi személyt (2001. évi CIV. törvény 4. §). Ez önmagában még nem lenne probléma, de a törvény szövegéből az rajzolódott ki, hogy a büntetőbíróság eljárása minden más - jogutód nélküli megszűnési módot - megelőz, függetlenül annak céljára. Ezen a ponton a törvény jelentős hitelezői érdekeket sérthet.
Ezeket a problémákat érzékelte a jogalkotó, amikor a 2011. évi Módtv. megváltoztatta a Cstv. vonatkozó szabályait, gyakorlatilag egy sajátos, speciális külön eljárást alkotva.
7.5.1.1. Az eljárás megindítása
A módosítás indokolása szerint a Cstv. 6/A. § módosításának célja, hogy az adós gazdálkodó szervezet ellen - a fizetésképtelensége okán - a felszámolási eljárást meg lehessen indítani, ha annak egyébként a Cstv.-ben meghatározott feltételei fennállnak. Tehát önmagában a jogi személy elleni büntetőeljárás megindításának nincs jelentősége, a felszámolás elrendelését ez a tény nem zárja ki.
- 171/172 -
7.5.1.2. Az eljárás felfüggesztése
A felszámolási eljárást azonban fel kell függeszteni, ha:
- az adós vezetője már teljesítette a Cstv. 31. §-a szerinti, tevékenységet lezáró mérlegkészítési kötelezettségét és az iratanyagot a felszámolónak átadta, továbbá
- a felszámoló és a hatóságok tájékoztatásával összefüggő feladatait teljesítette, és ezt követően
- a felszámoló elvégezte a hitelezők követeléseinek nyilvántartásba vételét.
A felszámolási eljárás felfüggesztése akkor is kötelező, ha az adós vezetője ezeket a teendőit elmulasztja.
A felszámolást lefolytató bíróságnak tehát nincs mérlegelési lehetősége, a felfüggesztés ezekben az esetekben kötelező. Ennek az lehet az indoka, hogy az adós pénzügyi, vagyoni helyzete megállapítható, a vele szemben támasztott követelések nagyrészt tisztázottak. Azért nagyrészt, mert a törvény nem mondja ki, hogy a jogvesztő 180 napos határidőt követően kell felfüggeszteni az eljárást, így elkésetten bejelentkező hitelezővel még számolni kell.
A felfüggesztés a büntetőügyben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, illetve a büntetőeljárás során alkalmazott intézkedés végrehajtásának befejezéséig tart. A felfüggesztés alatt a felszámolónak el kell látnia a feladatait, az adós ellen az esetleges perek folytatódnak, továbbá a felszámoló megtámadhatja az adós fedezetelvonó ügyleteit is. Ezekből a rendelkezésekből látható, hogy a jogalkotó egy speciális, csak a Cstv.-ben ismert felfüggesztést szabályoz, amelynek semmi köze a Pp. felfüggesztésre vonatkozó szabályaihoz. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy ez a felfüggesztés gyakorlatilag nem állítja meg a felszámolási eljárást. Két tekintetben tartalmaz a törvény korlátozást:
- A vagyon értékesítése esetén figyelembe kell venni a zár alá vett vagyont, vagyonrészt, illetve vagyontárgyat, amely nem értékesíthető, illetve csak külön engedéllyel értékesíthető.
- A másik korlátozás az, hogy a büntetőeljárás befejezéséig a felszámolási eljárás nem fejezhető be.
A büntetőügyben eljáró bíróság által zár alá vont vagyon nem vonható be a vagyonfelosztásba. A felszámoló kérelmet nyújthat be a bírósághoz a zár alá vétel korlátozása, illetve az értékesítés engedélyezése tárgyában, de az értékesítés csak olyan módon valósítható meg, hogy ne veszélyeztesse a büntetőügyben kiszabható pénzbírság és bűnügyi költség megtérítését. Az értékesítés esetén a vételárból a biztosíték összege lép a zár alá vont vagyon helyébe. A büntetőügy lezárását, illetve érdemi befejezését követően a bírósági letéti számláról visszautalt összeg bekerül az adós gazdálkodó szervezet vagyonába, a büntetőeljárásban az állam javára fizetendő pénzbírságot és bűnügyi költséget a felszámoló hitelezői igényként nyilvántartásba veszi, és a kielégítési sorrend szabályai szerint kerül sor a követelés kielégítésére. Ezen intézkedés miatt nem lehet az eljárást a büntetőeljárás befejezéséig lezárni.
Ezekben az ügyekben a felszámoló felelőssége is fokozott, mert figyelemmel kell lennie a büntetőeljárás mindenkori állására. A felszámoló akkor jár el helyesen, ha - amint erre lehetősége van - kéri az eljárás folytatásának engedélyezését, illetve a vagyon értékesítését
- 172/173 -
A hitelezők érdekét úgy tudja képviselni, hogy az esetleges értékesítéséből elért és felosztható vagyon tekintetében közbenső mérleg alapján intézkedik, hogy a hitelezőket minél kisebb veszteség érje.

JOGGYAKORLAT
15.Fpkf.43.301/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Fel kell függeszteni a felszámolási eljárást, ha a főügyészség a cégbíróságot a jogi személlyel szemben folyó eljárásban alkalmazható intézkedésről tájékoztatja.
Fpkf.I.30.347/2005/6. (Szegedi Ítélőtábla):
III. Bűncselekmény miatti nyomozás kapcsán a felszámolási eljárás felfüggesztését előíró rendelkezéseket csak az adós, mint jogi személlyel szemben indult büntető eljárások során lehet alkalmazni. A felfüggesztésre nincs mód, ha a büntetőeljárás nem az adós, hanem a felszámoló ellen indul.
7.6. A közzétételi és a bejegyzési nemperes eljárás
A 2004. évi XXVII. törvény külön nemperes eljárásokat iktatott a törvénybe. Két ilyen eljárásról kell szót ejteni:
- a közzétételi nemperes, és
- a bejegyzési nemperes eljárásról.
Mindkét eljárás jellemzője, hogy a kérelmeket a Fővárosi Törvényszékhez kell benyújtani, amely 30 napon belül a nemperes eljárás szabályai szerint határoz a kérelemről. Ezt a megoldást azért alkalmazta a törvényalkotó, mert sem a közzétételi, sem a bejegyzési eljárás nem köthető egyik bírósághoz sem, ezért célszerűnek tűnt a Fővárosi Törvényszék kizárólagos hatáskörét és illetékességét megállapítani. A közzététel és a bejegyzés elrendelésével az eljárás be is fejeződik.
7.6.1. A közzétételi nemperes eljárás
Cstv. 6/B. § (1) A Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában megindított fizetésképtelenségi eljárás során kijelölt felszámoló kérheti, hogy a bíróság rendelje el a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának a Cégközlönyben való közzétételét.
(2) A határozat lényeges tartalmához tartozik különösen:
a) az eljárást megindító bíróság megjelölése és címe,
b) az adós neve és székhelye, illetve a központi ügyvezetés helye,
c) annak megjelölése, hogy az eljárás főeljárás vagy területi eljárás,
d) a felszámoló neve és elérhetősége,
- 173/174 -
e) a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidők,
f) a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezmények,
g) a hitelezői igények elfogadására jogosult testület vagy hatóság megjelölése.
(3) A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is, valamint mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolását.
(4) Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon telephelye van, a főeljárásban kijelölt felszámoló köteles kérni a főeljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának közzétételét. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért.
(5) A közzétételnek tartalmaznia kell mindazt, ami a határozat lényeges tartalmának minősül.
a) Az Unió más tagállamaiban megindult felszámolási eljárás felszámolója kérheti, hogy a magyar bíróság rendelje el a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának Cégközlönyben való közzétételét. Ebben az esetben nem köteles a felszámoló a kérelmet benyújtani, erre csak lehetősége van.
b) Ha az adósnak - aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult - Magyarországon telephelye van, a főeljárásban kijelölt felszámoló köteles kérni a főeljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának közzétételét. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért. Ebben az esetben tehát kötelező a kérelem benyújtása.

Az EK-rendelet 21. cikk (2) bekezdése nem írta elő, hogy ebben az esetben az egyes országok törvényalkotása tegye kötelezővé a közzétételt, vagyis a főeljárás felszámolóját kötelezzék arra, hogy ilyen esetben kérelmezze a telephely szerinti tagállam(ok)ban a határozat lényeges tartalmának közzétételét, a magyar jogalkotó azonban kötelező közzétételt írt elő abban az esetben, ha a másik tagállamban fizetésképtelenségi főeljárás alá vont adósnak Magyarországon telephelye található. Ennek elmulasztása esetén a felszámoló felel a közzététel elmulasztásával okozott kárért, például azért a kárért, amely azáltal érte a hitelezőket, hogy a közzététel elmaradása miatt nem tudták időben bejelenteni követeléseiket a főeljárásban. Kérdéses, hogy ez a rendelkezés végrehajtható-e, ugyanis a külföldi felszámolóra tartalmaz rendelkezést, s ha elmulasztja a közzétételt kérni Magyarországon, s ezzel a magyar hitelezőknek kárt okoz, külföldön kell az igényt érvényesíteni. A közzététel mindazonáltal nem feltétele a más tagállamban megindult fizetésképtelenségi eljárás elismerésének, hiszen a Rendelet 16. cikke szerint minden tagállam köteles automatikusan elismerni a más tagállamban megindult felszámolási eljárást megindító határozatot.
- 174/175 -
A határozatnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
- az eljárást megindító bíróság megjelölése és címe;
- az adós neve és székhelye, illetve a központi ügyvezetés helye;
- annak megjelölése, hogy az eljárás főeljárás vagy területi eljárás;
- a felszámoló neve és elérhetősége;
- a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidők;
- a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezmények;
- a hitelezői igények elfogadására jogosult testület vagy hatóság megjelölése.
A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is, valamint mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolását.
7.6.2. Bejegyzési nemperes eljárás
Cstv. 6/C. § (1) Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon ingatlan vagyona vagy egyéb, közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyona vagy telephelye van, a főeljárás során kijelölt felszámoló köteles kérni, hogy a bíróság rendelje el a főeljárást megindító határozat tényének bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, illetve egyéb közhitelű nyilvántartásba. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért.
(2) A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is.
Ha az adósnak, aki ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon ingatlanvagyona vagy egyéb, közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyona vagy telephelye van, a főeljárás során kijelölt felszámoló köteles kérni, hogy a bíróság rendelje el a főeljárást megindító határozat tényének bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, illetve egyéb közhitelű nyilvántartásba. A felszámoló felel az ennek elmulasztásával okozott kárért. Ezzel a rendelkezéssel ugyanaz a probléma, mint a közzétételi eljárásban megismert hasonló "szigorú" előírással, végrehajthatatlan és kikényszeríthetetlen.
A kérelemhez az eredeti okiraton túl csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is. A bíróságnak az eljárása során csak azt kell vizsgálnia, hogy a másik tagállamban megindult-e a felszámolási eljárás, az ezt igazoló iratokat be kell kérnie. A magyar jogalkotó ebben az esetben is kötelezővé tette az eljárás megindítását, holott az EK-rendelet értelmében ez nem kötelessége a nemzeti jogalkotónak.
Közhitelű nyilvántartás lehet az ingatlan-nyilvántartás, a cégnyilvántartás, a gépjárművek nyilvántartása a Ptk. 5:112. §-5:116. §-ban, illetve a 2013. évi CCXXI. törvényben szabályozott hitelbiztosítéki nyilvántartás.
A bejegyzési eljárással kapcsolatosan az a gond, s erre Csőke Andrea hívta fel a figyelmet, hogy az Inytv. taxatív felsorolást tartalmaz az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tényeket illetően,
- 175/176 -
s ezek között csak a felszámolás és a végelszámolás ténye szerepel [Inytv. 17. § 2.1. és 2.2. pont].[67]
7.6.3. Közös eljárási szabályok a közzétételi és a bejegyzési eljárásra
Cstv. 6/D. § A 6/B. és a 6/C. §-ok szerinti kérelmet a Fővárosi Törvényszékhez kell benyújtani, amely nemperes eljárásban dönt a kérelemről a beérkezéstől számított legfeljebb 30 napon belül, a 6/B. § szerinti kérelem esetében az igények bejelentésére a közzéteendő határozatban előírt határidők figyelembevételével. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Ezen közös szabályok magyarázatot nem igényelnek. Speciális nemperes eljárásként kezeli a törvény őket, meghatározva a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét.
- 176/177 -
Második rész - A csődeljárás
- 177-178/179 -
IV. Fejezet - Eljárási kérdések
8. A csődeljárás fogalma
Cstv. 1. § (2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.
A csődeljárás mint reorganizációs eljárás arra ad lehetőséget, hogy a hitelezőkkel együttműködve talpra állítsa a gazdálkodó szervezetet, s ezzel elkerülje a fizetésképtelenséget. A csődeljárás célzott szerepe az, hogy az adós csődvédelmet kérjen a hitelezői ellen, ezzel megakadályozza a felszámolási eljárás megindítását - ha annak feltételei fennállnak -, miközben határidőt biztosít az adósnak arra, hogy a hitelezőivel megegyezzen. A Cstv.-t módosító I. Cstv. Novella 1993-ban teljesen újraírta a csődeljárás korábbi szabályait, elhagyva a kötelező csődbejelentés előírását, s megszüntette a sikertelen csődeljárás átfordítását felszámolási eljárássá.
A 2008/2009. évi gazdasági válság bebizonyította, hogy az újabb szabályozás sem alkalmas a nehéz helyzetbe került adós cégek helyzetének stabilizálására, ezért a 2009. évi LI. törvény újraszabályozta a csődeljárást, s három területen módosította jelentősen a szabályokat:
- automatikus és azonnali moratóriumot biztosított az adósnak, amely meghosszabbítható;
- a sikeres csődegyezséghez lényegesen kisebb arányú hitelezői egyetértés szükséges;
- a sikertelen csődeljárás ismét automatikusan a felszámolási eljárás megindításához vezet.
Az utóbbi szabályok miatt kellett a hitelezőiigény-bejelentést közelíteni a felszámolási eljáráshoz, bevezették a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettséget, megnövelték a vagyonfelügyelő szerepét, megbonyolították az eljárásban szavazati joggal rendelkező hitelezők megfogalmazását és a szavazatok számításának szabályait, a hitelezőknek is lehetővé tették az eljárás megindítását, alacsonyabb arányú hitelezői hozzájárulás kell a sikeres egyezséghez.
A gyakorlatban hamarosan kiderült, hogy az egyes szabályok finomítása és módosítása indokolt, ezt a feladatot végezte el a 2011. évi CXV. törvény és a 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: 2011. évi Módtv.). A szabályok elemzése kapcsán megállapítható volt, hogy az azonnali moratórium és a moratórium akár egy évre történő meghosszabbíthatósága kivételével szinte minden más szabály bonyolultabb lett, emiatt a nehéz gazdasági helyzet ellenére nem következett be "csődroham" a bíróságokon
- 179/180 -
(A 2010-2011. évi statisztikai adatok, a csődeljárások számának alakulása ezt a véleményt alátámasztották.)[68]
Sajnos a bírói gyakorlat nagyon szigorúan, s néha contra legem vizsgálja/vizsgálta a feltételek meglétét, ami a csődeljárások számának további csökkenését eredményezte, emiatt ez a reorganizációs eljárás nem tudja feladatát betölteni.
A továbbiakban a 2011. évi módosításokkal érintett szabályok és a bírói gyakorlat értelmezésével foglalkozom, a korábbi szabályozás alapján született eseti döntéseket csak ott közlök, ahol a régi döntések a mai szabályozás mellett is alkalmazhatók.
9. A csődeljárás megindítása
A 2011-ben módosított szabályok szerint a kérelem benyújtására csak az adós jogosult.
9.1. A csődeljárás iránti kérelem benyújtása
Cstv. 7. § (1) Az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bírósághoz csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújthat be, az adós részéről a jogi képviselet kötelező.
(2) Az adós gazdálkodó szervezet (a továbbiakban: adós) nem nyújthat be csődeljárás iránti kérelmet, ha ellene csődeljárás van folyamatban, vagy felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be ellene, és a felszámolás elrendeléséről már meghozták az elsőfokú végzést.
(3) Az adós csődeljárás iránti újabb kérelmet mindaddig nem nyújthat be,
a) amíg a korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igény kielégítésre nem került, és
b) a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év még nem telt el, vagy
c) a korábbi csődeljárás iránti kérelmét a bíróság a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasította, és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el.
(4)
(5) A csődeljárás iránti (1) bekezdés szerinti kérelmet a külön jogszabályban meghatározott formanyomtatványon kell benyújtani, amely 2015. január 1-jétől kizárólag elektronikus nyomtatvány lehet.
- 180/181 -
9.1.1. A kérelem benyújtásának feltételei
A törvény 2011. évi módosítása óta előírás, hogy az adósnak jogi képviselő útján kell beadnia a csődeljárás iránti kérelmet. A gyakorlatban felmerült, hogy ez az előírás csak a kérelem benyújtására vonatkozik vagy a teljes eljárásra irányadó. A módosítás indokolása arra utal, hogy csak a csődkérelem benyújtásához kell igénybe venni jogi képviselőt. A módosítás indokolása ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza:

"A törvény kimondja, hogy az adósnak jogi képviselő útján kell beadnia a csődeljárás iránti kérelmet. Ezt a változtatást az indokolja, hogy lehetőség szerint ne kerüljön sor hiánypótlásra, a kérelem és a csatolandó okiratok jogszabályoknak megfelelő előkészítését a jogi képviselő ellenőrizni tudja."

Miután a csődeljárás lehetőségével jellemzően nagyobb cégek éltek, ahol a jogi képviselet biztosítva volt, ezért a módosítás értelmezése - legalábbis a csődeljárásban - nem okoz gondot, kiderült azonban, hogy a bíróságok az egész eljárás alatt megkívánják, hogy az adós jogi képviselő útján járjon el az egyes cselekmények során. (Moratórium meghosszabbítása, egyéb bejelentések.)
A csődeljárást továbbra is csak a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában taxatíve felsorolt adós szervezet veheti igénybe, a kérelmet az adós vezetőjének kell benyújtania. A vezető fogalmát a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja tételesen felsorolja.
A törvény a 7. § (2) bekezdésben rögzíti, hogy mikor nem élhet az adós a csődeljárás kezdeményezésének jogával. Eszerint az adós nem nyújthat be csődeljárás iránti kérelmet, ha ellene csődeljárás van folyamatban vagy felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be ellene, és a felszámolás elrendeléséről már meghozták az elsőfokú végzést.
Nyilvánvaló, hogy két csődeljárás párhuzamosan nem folyhat, s miután nehezen képzelhető el, hogy az adós két eljárást kezdeményez, a törvény szövegének ez a kitétele annak a korábbi lehetőségnek a maradványa, amikor a hitelező is megindíthatta az eljárást.
A csődeljárás elsődleges a felszámolási eljárással szemben, de csak addig előzi meg, amíg a felszámolási eljárásban az elsőfokú végzést nem hozták meg. Tehát nem a felszámolási eljárás megindításának, hanem a végzés meghozatalának van jelentősége. Már az is vitatott, hogy mikor tekinthető a végzés meghozottnak, egyes vélemények szerint, amikor a bíró aláírta a végzést, más vélemény szerint amikor közzétették, megint más vélemény szerint amikor a végzést a számítógépen "kódolták".[69] Az elektronikus ügyintézés bevezetésével ez már nem jelent akkora gondot, akkor kell meghozottnak tekinteni a végzést, amikor a kezelőirodában a végzés meghozatalát a lajstromban rögzítik.
A végzés meghozataláról az adós csak a kézbesítés után szerez tudomást, ezért előfordulhat, hogy a felszámolási eljárásban a végzést meghozták, erről az adós még nem tud,
- 181/182 -
jóhiszeműen eljárva beadja a csődeljárás iránti kérelmet, amely alapján a bíróság automatikus és azonnali moratóriumban részesíti őt. Erre az esetre a 9. § (9) bekezdése a csődeljárás megszüntetésének lehetőségét teremti meg, az egyéb következményekről később szólunk.
Általában mind a csőd-, mind a felszámolási eljárás ugyanazon bíróság előtt folyik, célszerű a csődügyet intéző bírónak megvizsgálnia azt, hogy van-e az adós ellen felszámolási eljárás folyamatban és abban született-e nem jogerős elsőfokú határozat. Amennyiben van ilyen határozat, ezt hivatalból figyelembe veendő tényként kezelve elutasíthatja a csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet, megelőzve a későbbi - esetleg már bonyodalmakkal járó - megszüntetési kötelezettséget. Ezt a lehetőséget ma már biztosítja a 9. § (1) bekezdés azon előírása, mely szerint az adós kérelme alapján - ha a kérelem azonnali elutasítására nem kerül sor - a bíróság egy munkanapon belül intézkedik a kérelemnek, továbbá az adóst megillető azonnali, ideiglenes fizetési haladéknak - külön jogszabályban meghatározott módon - a Cégközlönyben történő közzétételéről.
Amennyiben a felszámolási eljárás megindítása után a cég áthelyezi a székhelyét más megyébe, a Cstv. 6. § (1), (1a) és (1b) bekezdés új előírásai következtében az adós amúgy is csak a régi székhely szerinti bíróságon nyújthatja be a csődkérelmét, ha van ellene folyamatban olyan felszámolási eljárás, amelyben még nem hoztak határozatot.
9.1.2. Újabb kérelem kizártsága
Az adós csődeljárás iránti újabb kérelmet mindaddig nem nyújthat be,
- amíg a korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igény kielégítésre nem került, és
- a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év még nem telt el, vagy
- a korábbi csődeljárás iránti kérelmét a bíróság a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasította, és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el.
Az első feltételt a korábban hatályos szövegbe a 2007. évi LXXVIII. törvény iktatta be, felváltva a kétéves korlátra vonatkozó előírást. Nincs tudomásom róla, hogy egyetlen esetben is alkalmazásra került volna ez a kizárási ok.
A munkavállalók tájékoztatását a törvény előírja, de nem elutasítási ok annak hiánya, s a kellékek között sem került feltüntetésre.
A 7. § (5) bekezdése értelmében a kérelmet formanyomtatványon kell benyújtani. A formanyomtatvány tartalmi kellékeit a 15/2012. (III. 1.) KIM rendelettel módosított 33/2009. (VIII. 26.) IRM rendelet határozza meg. Az űrlap nemcsak az adós szükséges adatait tartalmazza, hanem a bírósági intézkedéseket is. Az űrlap használata és annak módja a fizetési meghagyásos eljáráshoz rokonítható. 2015. január 1-jétől csak elektronikusan, a Csp 03 nyomtatványon adható be a kérelem.
- 182/183 -
JOGGYAKORLAT
BH 1995.309.
A csődeljárás lefolytatására irányuló kérelem előterjesztésére akkor is csak a szövetkezet elnöke jogosult, ha a szövetkezet közgyűlése a kérelem előterjesztésével más személyt (pl. igazgatósági tagot) bízott meg.
BDT 2011.2604.
A csődeljárási kérelemnek az adós ellen indult felszámolási eljárás miatti elutasítása szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának, nem pedig a kézbesítésének van jelentősége.
9.1.3. A csődeljárás elrendelése iránti kérelem kellékei
Cstv. 8. § (1) A 7. § szerinti kérelem benyújtásához az adós gazdálkodó szervezet alapítói (tagsági) jogait gyakorló legfőbb szerv előzetes egyetértése szükséges. Egyéni cég esetében a kérelmet a cégtulajdonos saját döntése alapján nyújthatja be. A kérelem benyújtásáról a munkavállalókat, a Munka Törvénykönyvében meghatározott szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) tájékoztatni kell.
(2) A csődeljárás iránti kérelemnek tartalmaznia kell, illetve ahhoz csatolni kell
a) az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát,
b) az (1) bekezdésben említett legfőbb szerv előzetes egyetértését bizonyító okiratot, a munkavállalók tájékoztatásáról szóló dokumentumot,
c) három hónapnál nem régebbi éves (egyszerűsített éves) beszámolót vagy közbenső mérleget és az adós vezetőjének írásbeli nyilatkozatát arról, hogy az az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad,
d) az adós vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy a c) pont szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek,
e) ha az adós a Ptk. szerinti elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, az ezzel összefüggő szerződéseket,
f) az adós hitelezőinek névsorát, az adós tartozásainak felsorolását, azok esedékességét, valamint azt, hogy az adós mely hitelezői követeléseket ismer el és melyeket vitat, melyek a biztosított [12. § (3) bekezdés] és a nem biztosított hitelezői igények, az adós által vállalt, a számvitelről szóló törvény szerinti függő kötelezettségek, továbbá az adóssal szemben fennálló függő követelések ismertetését,
g)[70] az illeték, továbbá a csődeljárás elrendeléséről és a fizetési haladékról szóló közzététel költségtérítésének megfizetésére vonatkozó elektronikus igazolást,
h) az adós vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy az adós mely pénzforgalmi szolgáltatónál vezet pénzforgalmi számlát, a számlaszámok megnevezésével, továbbá hogy mely befektetési szolgáltatónál rendelkezik értékpapírszámlával,
- 183/184 -
i) az adós vezetőjének kötelezettségvállaló nyilatkozatát arról, hogy a csődeljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg értesíti a pénzforgalmi szolgáltató számlavezetőket a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról oly módon, hogy a számlavezetők erről az ideiglenes fizetési haladék 9. § (1) bekezdés szerinti közzétételét megelőző munkanapon 15 óráig hitelt érdemlő módon tudomást szerezzenek, továbbá hogy nem kezdeményez olyan fizetési műveletet vagy átutalást, amely a fizetési haladék célját meghiúsítaná, valamint nem tesz más olyan intézkedést sem, amellyel valamely hitelezőt előnyös helyzetbe hozna a többi hitelezőhöz képest,
j) az adós vagyoni helyzetét bemutató, az adós vezetője által aláírt, külön jogszabály szerinti adatokat tartalmazó adatlapot.
(3) Az adósnak nyilatkoznia kell arról is, hogy
a) ha volt ellene korábban elrendelt csődeljárás, akkor az esetleges korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igények kielégítésre kerültek-e, a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év eltelt-e,
b) van-e tudomása ellene felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról, vagy fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozataláról, és ha igen, ezt az eljárást melyik bíróság előtt kezdeményezték,
c) volt-e olyan korábbi csődeljárás iránti kérelme, amelyet a bíróság a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasított, ha az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el, és ha igen, ezt melyik bíróság előtt kezdeményezte.
(4) Az adós köteles tájékoztatást adni a csődeljárás iránti kérelme benyújtásáról mindazon bíróságnak, amely előtt tudomása szerint felszámolási eljárás iránti kérelmet adtak be ellene.
A kérelem tartalmát megszabó feltételek részben a korábbi szabályozásban is szerepeltek. A 2011. évi módosítás azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők teljes képet kapjanak az adós jelenlegi és jövőbeni tartozásállományáról. A bíróság számára az adósnak azt is be kell jelentenie, hogy van-e tudomása ellene kezdeményezett felszámolási eljárásról. Ezeket a bíróságokat tájékoztatnia is kell a csődeljárás iránti kérelme benyújtásáról.
- ad.a) Az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát természetszerűleg tartalmaznia kell a kérelemnek. Ezeket az adatokat a bíróság a saját rendszerében ellenőrizni tudja.
- ad.b) A legfőbb szerv előzetes egyetértését bizonyító okirat legtöbbször közgyűlési, taggyűlési határozat, amelynek meghozatalára az adott szervre vonatkozó anyagi jogszabályok tartalmaznak rendelkezést. (Ezeket a szerveket tulajdonosi szerveknek nevezzük röviden.) A 2009. évi CXV. törvény 30. §-a értelmében az egyéni cég tagja dönt mindazon kérdésekben, amelyet az egyéni cégre vonatkozó jogszabály a legfőbb szerv hatáskörébe utal. Egyéni cég esetében ezért a cégtulajdonos döntése alapozza meg a kérelem benyújtását.
- 184/185 -
Ahol közgyűlés, taggyűlés, illetve tagok gyűlése szükséges, ott természetesen ennek megtartásáról, a részvevőkről és a hozott határozatról jegyzőkönyvet kell készíteni. A bíróság vizsgálhatja, hogy a csatolt irat és a meghozott határozat megfelel-e a csődeljárás iránti kérelmet benyújtó szervezetre vonatkozó előírásoknak.
Az egyéni céget képviselheti a tag vagy vezető tisztségviselő. A fenti szabályokra tekintettel a tagnak dokumentált döntést kell hoznia a csődeljárás megindításáról. A kérelmet az egyéni cég ügyvezetését ellátó személy nyújtja be a bírósághoz.
Pénzügyi intézmény esetében az eltérő szabályozás miatt erre a tulajdonosi szervek döntésére nincs szükség.
- ad.c) A három hónapnál nem régebbi éves (egyszerűsített éves) beszámoló vagy közbenső mérleg tanúsítja az adós gazdálkodó szervezet gazdasági helyzetét. A mérlegnek a vagyonfelügyelő díjának megállapításánál is szerepe van. A gyakorlatban ez csak pár esetben okoz problémát, az adós gazdálkodó szervezet általában a kérelem benyújtsa előtt rövid idővel készített mérlegeket nyújt be mellékletként. Több esetben előfordult azonban, hogy a korábbi időben (három hónapon túl) készített mérleget láttak el a kérelem beadása dátumával, az ilyen mérlegek természetesen nem fogadhatóak el (lásd BDT 2010.2362.).
Az adós vezetőjének írásbeli nyilatkozata arról, hogy a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, új feltétel, a vezető felelősségét megalapozó nyilatkozatnak a későbbi eljárásban lehet szerepe.
- ad.d) Az adós vezetőjének nyilatkoznia kell arról, hogy a c) pont szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek. Három hónap alatt sok változás történhet egy cég életében, a valós helyzet megismerése érdekében indokolt ezt a nyilatkozatot kérni. Ez a hitelezők felé tartalmaz fontos információkat. Ez a nyilatkozat akkor is szükséges, ha a mérleg fordulónapja a kérelem beadását megelőzően rövid időre esik.
- ad.e) Ha az adós a Ptk.-ban szabályozott elismert (Ptk. 3:49. §) vagy tényleges vállalatcsoport (Ptk. 3:62. §) tagja, az ezzel összefüggő szerződéseket is be kell csatolnia. Ennek a bejelentésnek azért van jelentősége, mert a Ptk. 3:59. §-a előírja: ha a vállalatcsoport valamely ellenőrzött tagját felszámolják, az uralkodó tag a ki nem elégített hitelezők követeléseiért helytállni tartozik. Mentesül a helytállás alól, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzött tag fizetésképtelensége nem a vállalatcsoport egységes üzletpolitikája következtében állt be. (Ez lényeges változás a korábbi szabályozáshoz képest, amely csak a reorganizációban való részvételt írta elő. A csődeljárásban az uralkodó tagnak kifejezett kötelezettsége nem került szabályozásra.)
- ad.f) Az adós hitelezőinek névsorát, a hitelek összegét és lejáratuk időpontját be kell jelenteni, valamint azt, hogy az adós mely követeléseket ismer el és melyeket vitat, melyek a biztosított és a nem biztosított hitelezői igények. Ennek azért van jelentősége, mert az egyezségkötési folyamatban a nem vitatott hitelezői igénnyel rendelkezők vehetnek részt.
- 185/186 -
Az előzetes bejelentés nem zárja ki, hogy a követelés tényleges bejelentése után a vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - más álláspontra helyezkedjen, és vitassa a követelést.
Az adós által vállalt, a számvitelről szóló törvény szerinti függő kötelezettségek, továbbá az adóssal szemben fennálló függő követelések ismertetése új követelmény, összefügg a 12. § (1) bekezdés azon rendelkezésével, mely szerint a Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követeléseket, továbbá - a folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, közigazgatási hatósági eljárásokban az adóssal szemben támasztott igényeket kivéve - az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik az adós számára fizetési kötelezettség, még nem kell bejelenteni. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a kérelemben a számviteli törvény szerinti függő kötelezettségek és függő követelések jönnek számításba, s nem a csődtörvény szerinti függő követelések. Ebben az esetben is a hitelezői igények ellenőrzésének lehetőségét kívánja a jogalkotó megteremteni.
- ad.g) Csatolni kell az illeték, továbbá a csődeljárás elrendeléséről és a fizetési haladékról szóló közzététel költségtérítésének megfizetésére vonatkozó elektronikus igazolást. A költségtérítés összege a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a értelmében 25 000 forint, amely magában foglalja a bíróság eljárása során közzétételre kerülő valamennyi közlemény költségtérítését. A költségtérítés összegét az eljárás kezdeményezőjének kell megelőlegeznie. A költségtérítés viseléséről a bíróság rendelkezik. A csődeljárás illetékköteles. A 2013. évi CC. törvény 133. §-ával módosított Itv. 44. § (1) bekezdése értelmében a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek csődeljárásának illetéke 50 000 forint, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében 30 000 forint.

2015. január 1. napjától az elektronikus kapcsolattartásra köteles fél az eljárási illetéket és a közzétételi költségtérítést elektronikus úton, a kérelem benyújtását megelőzően köteles megfizetni.

A fizetés az alábbi két módon történhet:
- az EFER rendszer útján
- a Magyar Államkincstár útján.
1. EFER az Igazságügyi Fizetési Portál a https://fizetes.im.gov.hu/ honlapon teszi lehetővé, hogy a befizetésre bankkártyával kerülhessen sor mind az illeték, mind a közzétételi költségtérítés vonatkozásában. Ebben az esetben az ügyfél a fizetést követően haladéktalanul hozzájuthat a fizetés megtörténtét igazoló fizetési ígérvényhez, amelyet kérelme elektronikus benyújtása során tud mellékelni.
Az ügyfélnek a fizetés megindításához ki kell választania a fizetendő eljárást és azt az intézményt, ahol az eljárást kezdeményezi, illetve az folyamatban van, a megjelenő oldalon ki kell töltenie a befizető adatait, valamint ügyelnie kell e-mail-címének pontos megadására, mivel erre a címre fog megérkezni fizetési ígérvénye.
- 186/187 -
2. a Magyar Államkincstár útján történő befizetés esetén az eljárási illeték megfizetése átutalással történik az illetékes törvényszék eljárási illeték számlaszámára, feltüntetve az adós nevét és cégjegyzékszámát, valamint mindazon azonosításra szolgáló információt, amely a többszöri felhasználást kizárhatja. Ebben az esetben a kérelemhez, vagy azon esetekben, ahol eljárási illeték megfizetését kell igazolni, az irathoz az átutalást igazoló, webservice által kiállított "terhelési értesítő" irat elektronikus aláírással ellátott formátumát kell mellékelni.
A közzétételi díjat az Igazságügyi Minisztérium (Budapest) 10032000-01397136-30000003 számú számlájára kell megfizetni, és az irathoz az átutalást igazoló, webservice által kiállított "terhelési értesítő" irat elektronikus aláírással ellátott formátumát kell szintén becsatolni.

- ad.h) Az adós vezetőjének a számlaszámok megnevezésével nyilatkoznia kell arról, hogy az adós mely pénzforgalmi szolgáltatónál vezet pénzforgalmi számlát. A pénzforgalmi számla, pénzforgalmi szolgáltató fogalmakat a 2009. évi LXXXV. törvény iktatta be a törvény szövegébe.
Új rendelkezés annak bejelentése, hogy az adós mely befektetési szolgáltatónál rendelkezik értékpapírszámlával. Ez a vagyoni helyzet ellenőrizhetőségét szolgálja.
- ad.i) Az adós vezetőjének kötelezettségvállaló nyilatkozatot kell csatolnia arról, hogy a csődeljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg értesíti a pénzforgalmi szolgáltató számlavezetőket a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról oly módon, hogy a számlavezetők erről az ideiglenes fizetési haladék közzétételét megelőző munkanapon 15 óráig hitelt érdemlő módon tudomást szerezzenek, továbbá nem kezdeményez olyan fizetési műveletet vagy átutalást, amely a fizetési haladék célját meghiúsítaná, valamint nem tesz más olyan intézkedést sem, amellyel valamely hitelezőt előnyös helyzetbe hozna a többi hitelezőhöz képest.
Az ideiglenes fizetési haladékot napi feltöltéssel 0 órakor teszik közzé, a bíróságnak egy munkanapja van a közzétételre. Az adósnak ezért egy kedden benyújtott csődkérelem esetén ugyanezen nap 15 óráig a bankot is értesítenie kell. Ennek elmulasztása az eljárást nem akasztja meg, a vezetőt viszont 200 000 forinttól 800 000 forintig terjedő pénzbírság megfizetésére lehet kötelezni [Cstv. 9. § (10) bekezdés].
- ad.j) Az adós vagyoni helyzetét bemutató, az adós vezetője által aláírt, külön jogszabály szerinti adatokat tartalmazó adatlapot is csatolni kell. Ez a külön jogszabály a 33/2009. (VIII. 26.) IRM rendelet a csődeljárás iránti kérelem benyújtására vonatkozó formanyomtatványokról.

Az adósnak nyilatkoznia kell arról is, hogy
- ha volt ellene korábban elrendelt csődeljárás, akkor az esetleges korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igények kielégítésre kerültek-e, és a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év eltelt-e,
- van-e tudomása ellene felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról, vagy fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozataláról,
- 187/188 -
- volt-e olyan korábbi csődeljárás iránti kérelme, amelyet a bíróság a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasított, és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el.

Ezekben a kérdésekben azért kell nyilatkoznia, hogy a bíróság ellenőrizni tudja, hogy nem kell-e a kérelmet hivatalból elutasítani. A Pécsi Ítélőtábla a joggyakorlatban közzétett végzésében (BDT 2012.2735.) értelmezte a törvény rendelkezéseit.

JOGGYAKORLAT
BDT 2012.2735.
I. A csődeljárás iránti kérelem mellékleteként csatolandó éves (egyszerűsített éves) beszámoló a 2000. évi C. tv. 8. § (2) bekezdésben meghatározott beszámoló lehet. Nem felel meg ennek a követelménynek a társaság által készített "előzetes éves beszámolónak" nevezett, és tekintett irat.
II. A csődkérelem elbírálása során a bíróság nem vizsgálhatja a legfőbb szerv előzetes egyetértése tárgyában hozott határozat jogszerűségét, csak azt a tényt, hogy e határozat a legfőbb szerv egyetértését igazolja-e. A társaság határozata felülvizsgálatára a 2006. évi IV. tv. (Gt.) 49. § alapján indított perben van lehetőség.
III. A Csődtörvény előírásainak az adós eleget tesz, ha - a megfelelő formanyomtatvány kitöltésével - nyilatkozik arról, hogy a munkavállalók tájékoztatása megtörtént, igazolja annak tartamát, és nyilatkozik arról, hogy az érintettekkel a közlés miként történt meg. Az adós vagyoni helyzetében bekövetkezett lényeges változásokról az adós vezetője önálló felelősséggel nyilatkozik, a bíróságnak nincs felhatalmazása a nyilatkozat tartalmának felülvizsgálatára, értékelésére (Pécsi Ítélőtábla Cspkf.IV.30.212/2012/2. szám).
BDT 2011.2604.
A csődeljárási kérelemnek az adós ellen indult felszámolási eljárás miatti elutasítása szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának, nem pedig a kézbesítésének van jelentősége.
BDT 2010.2362.
A csődeljárás elrendeléséhez szükséges éves (egyszerűsített éves) beszámoló vagy közbenső mérleg akkor felel meg a törvényes előírásoknak, ha fordulónapja a kérelem benyújtása előtti három hónapon belüli időtartamba esik.
ÍH 2011.173.
A korábban megindított felszámolási eljárás akkor zárja ki a csődeljárás lefolytatását, ha a felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő végzést meghozták. A végzés akkor tekinthető "meghozottnak" ha a határozatot a bíró aláírta és utasítása alapján a határozatok kiadása megtörtént [Cstv. 9. § (4) bekezdés].
ÍH 2011.90.
A bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az adós által benyújtott, és a vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékét megváltoztassa, vagy figyelmen kívül hagyja (Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.971/2011/3. szám).
Fpk.VIII.32.610/2000/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A csődeljárás megindításának időpontjában becsatolt mérleg adatai az irányadóak az adós vagyoni állapotára; utólag készített, az adós által ellenjegyzett mérleg ennek megdöntésére nem alkalmas; a csődeljárásban az eljárás felfüggesztésének törvényi akadálya van.
- 188/189 -
9.2. A pénzforgalmi szolgáltató kötelezettségei
Cstv. 8. § (5) A (2) bekezdés i) pontja szerinti bejelentést követően a pénzforgalmi szolgáltató számlavezető a bejelentést banktitokként, illetve fizetési titokként kezeli, az adós számlájával szemben nem érvényesítheti az adóssal fennálló jogviszonyán alapuló követeléseket, továbbá nem tehet más olyan intézkedést sem, ami őt vagy más hitelezőt előnyösebb helyzetbe hozza a többi hitelezőhöz képest.
Tekintettel arra, hogy a bíróság az ideiglenes moratóriumot a csődeljárás iránti kérelem benyújtását követően automatikusan és soron kívül elrendeli, az adós kötelessége, hogy a kérelem benyújtásáról a számláit vezető pénzügyi intézményeket értesítse. Az adóson kívül a bank fog elsőként értesülni a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról, s annak érdekében, hogy a számlavezető ezzel a még nem nyilvános információval ne élhessen vissza, a törvény kimondja, hogy a számlavezetőnek az adós ezen bejelentését banktitokként kell kezelnie, az adós számlájával szemben nem érvényesítheti az adóssal fennálló jogviszonyán alapuló követeléseket, továbbá nem tehet más olyan intézkedést sem, ami őt vagy más hitelezőt előnyös helyzetbe hozza a többi hitelezőhöz képest.
Számtalan peres eljárás bizonyítja, hogy a bankok többször visszaéltek a tudomásukra jutott csődhelyzetre vonatkozó információkkal, s igyekeztek más hitelezőket megelőzően pénzükhöz jutni. Ezt kívánja megakadályozni a törvény. A bank előzetes értesítésének észszerű indokát nem látom, ugyanakkor az előzetes értesítés egyik következménye, hogy a bankokra nézve előbb beáll a moratórium hatása, mint az egyéb hitelezők tekintetében.
9.3. A bíróság eljárása a kérelem alapján
A bíróság eljárását tartalmazó szakaszok meglehetősen eklektikusan tartalmazzák a bírósági eljárásra vonatkozó előírásokat, ezért megkísérlem rendszerbe szedni őket. Külön foglalkozom a csőd- és felszámolási eljárás viszonyával, az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés ezért később lesz megtalálható (lásd 9.3.3 pont).
9.3.1. Az ideiglenes moratórium
Cstv. 9. § (1) Az adós kérelme alapján - ha a kérelem azonnali elutasítására nem kerül sor - a bíróság egy munkanapon belül intézkedik a kérelemnek, továbbá az adóst megillető azonnali, ideiglenes fizetési haladéknak - külön jogszabályban meghatározott módon - a Cégközlönyben történő közzétételéről. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. Az ideiglenes fizetési haladék a közzétételtől illeti meg az adóst. Az ideiglenes fizetési haladékra a 11. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
- 189/190 -
(2) A csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja [10. § (1) bekezdés]. Az adós ettől az időponttól a cégnevét a csődeljárás alatt ("cs. a.") toldattal használhatja.
A formailag megfelelő kérelem alapján a bíróság soron kívül azonnali moratóriumot biztosít az adós részére. Az ideiglenes moratórium közzététele nem azonos a csődeljárás elrendelésével. Az azonnali moratórium az egyik legfontosabb és már régóta követelt következménye a csődeljárás iránti kérelem benyújtásának. Az ideiglenes moratórium azonnali csődvédelmet biztosít az adósnak a hitelezői ellen, s a jogalkotói szándék arra irányult, hogy ezt a moratóriumot az adós automatikusan megkapja.
A gyakorlatban vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a kérelem milyen hiányai zárják ki az ideiglenes moratórium biztosítását. A polgári eljárásjogban alapelv, hogy csak a hiánytalan kereseti kérelemhez kapcsolhatók jogkövetkezmények, ezen elv alól nem indokolt itt sem kivételt tenni. Itt kellett a bíróságnak először döntenie arról, hogy befogadja pl. a formanyomtatvány mellőzésével benyújtott kérelmet vagy sem (az elektronikus benyújtás bevezetése ezt a problémát kiiktatja), illetve mi a következménye annak, ha a kérelmező nem rója le az illetéket vagy a kérelmet benyújtó jogi képviselő nem csatolja a meghatalmazását. A jogalkotás erre a problémára reagált, amikor kimondta, hogy akkor adható meg az ideiglenes moratórium, ha nem kerül sor a kérelem "azonnali" elutasítására. A Cstv. ilyen "azonnali" elutasítási okot nem nevesít, véleményem szerint a 9. § (4) bekezdés b)-h) pontjaiban foglaltak - amennyiben ismertek a kérelem beadásakor az ott nevesített okok - alkalmazhatóak. Ilyen könnyen ellenőrizhető tipikus ok lehet, ha a bíróságnak tudomása van arról, hogy az adós ellen a csődkérelem beadásakor folyamatban lévő felszámolási eljárásban a kérelem beadása előtt fizetésképtelenséget megállapító végzést hoztak. Ezt az álláspontot támasztja alá a módosított 9. § (5) bekezdés azon rendelkezése, miszerint az ideiglenes fizetési haladék megszűnésére vonatkozó rendelkezés akkor része a csődeljárást hivatalból megszüntető végzésnek, ha az ideiglenes haladékot megadta a bíróság.
Kérdéses, hogy a Pp. mint háttérjogszabály alkalmazható-e ebben az esetben is, vagy a speciális szabályozás ezt kizárja. Például amennyiben a kérelmet benyújtó ügyvéd (most már csak ügyvéd nyújthatja be a kérelmet) nem fizette be az illetéket, illetve nem csatolta a meghatalmazását, a Pp. mint háttérjogszabály megfelelő alkalmazásával a kérelmet el lehet-e utasítani a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 124. § (2) bekezdése alapján, ilyenkor ugyanis nincs helye hiánypótlás kiadásának. Természetesen az ilyen elutasításhoz nem is kapcsolódna a 7. § (1) bekezdés c) pontjában írt következmény. A felszámolási eljárásban minden gond nélkül alkalmazzák a bíróságok ezt a szabályt. Ellenérvként felvethető ugyanakkor, hogy ezek a hiányok pótolhatók, ezért nem akadályozhatják az ideiglenes moratórium megadását. A gyakorlat fog erre a kérdésre választ adni.
- 190/191 -
Összességében tehát a törvényalkotói szándékot is mérlegelve azt kell mondani, hogy a bíróságnak a csődkérelem alapvető hiányosságait leszámítva az ideiglenes moratóriumot biztosítani kell az adósnak, a további - s a törvény indokolásával ellentétben nem csak formai - vizsgálatot ezt követően kell elvégeznie.

A bíróságnak azonban azt is figyelembe kell vennie, hogy egy indokolatlanul megadott azonnali moratórium előnyeit egy rosszhiszemű adós hosszú ideig élvezheti, s ebben az időszakban vagyonfelügyelői ellenőrzés nélkül visszaélhet a moratórium adta lehetőséggel.
Az ideiglenes fizetési haladékra a rendes moratóriumra irányadó rendelkezések vonatkoznak. A Cstv. 10. § (4) bekezdés rendelkezéséből következik, hogy az ideiglenes haladék a 120 napos rendes moratórium idejébe nem számít bele, az ideiglenes moratórium meghosszabbítja a moratórium idejét.
Felmerült kérdésként az, hogy a bíróság dönthet-e egy napon belül a csődeljárás elrendeléséről, azaz köteles-e külön dönteni az ideiglenes moratóriumról, majd külön a rendes moratórium kérdésében. Álláspontom szerint, amennyiben a bíróság egy napon belül el tudja bírálni a csődeljárás iránti kérelmet, semmi akadálya nincs annak, hogy a döntését meghozza, azaz mellőzze az ideiglenes moratórium biztosítását.[71] Ez annál inkább fontos, mert a Cstv. 9. § (2) bekezdése értelmében a csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja [10. § (1) bekezdés], s az adós ettől a naptól köteles a nevét "cs. a." toldattal használni. Az ideiglenes moratórium közzététele nem azonos a csődeljárás elrendelésével, ezért téves a Cstv. Novella indokolásának azon megjegyzése, miszerint az ideiglenes moratórium közzétételétől köteles a cég használni a "cs. a." toldatot. A 10. § (1) bekezdése egyértelműen a csődeljárás elrendeléséhez és a 120 napos rendes moratórium biztosításához köti a kezdő időpont bekövetkeztét. Sajnálatos módon ennek következménye a kezdő időpont és a moratórium hatásának kettéválása, amely nem lehetett a jogalkotó célja. A joghatások mindenesetre ideiglenes moratórium biztosítása esetén a moratóriumhoz kötődnek.

JOGGYAKORLAT
BDT 2012.2669.
Amennyiben az adós a csődeljárás iránti kérelméhez hiánypótlást követően is hiányos dokumentumokat csatol, a fellebbezési eljárásban már nincs mód a hiányok pótlására.
BDT 2011.2604.
A csődeljárási kérelemnek az adós ellen indult felszámolási eljárás miatti elutasítása szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának, nem pedig a kézbesítésének van jelentősége.
- 191/192 -
9.3.2. A kezdő időpont
Cstv. 9. § (2) A csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja [10. § (1) bekezdés]. Az adós ettől az időponttól a cégnevét a csődeljárás alatt ("cs.a.") toldattal használhatja.
A törvény 9. § (2) bekezdése tartalmazza a csődeljárás kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezést. Miután csak az adós indíthatja meg a csődeljárást, az új szabályozás alapján az ideiglenes moratórium közzétételétől illeti meg az adóst a moratórium, hacsak nem rendelte el azonnal a bíróság a csődeljárást.
A törvényben szabályozott egyéb jogkövetkezmények, határidők a kezdő időponthoz kapcsolódnak. (A hitelezői igények bejelentése, az első egyezségi tárgyalás kitűzése stb.)
9.3.3. A csődeljárás és a felszámolás viszonya
Cstv. 9. § (3) Ha a csődeljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően az adós ellen felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem érkezik, a bíróság ennek a kérelemnek az elbírálását a csődeljárás elrendeléséig [10. § (1) bekezdés], illetőleg a csődeljárás iránti kérelem elutasításáig felfüggeszti.
(3a) Ha az adós ellen a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően a székhelye szerinti bíróságon felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be, de a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről még nem hoztak elsőfokú végzést, ennek a kérelemnek az elbírálását a bíróság a csődeljárás elrendeléséig [10. § (1) bekezdés], illetőleg a csődeljárás iránti kérelem elutasításáig felfüggeszti.

Cstv. 10. § (5) A csődeljárás elrendelésével egyidejűleg a 9. § (3) és (3a) bekezdése szerinti felszámolási eljárásokat a bíróság soron kívül, hivatalból megszünteti, a csődeljárás elrendelését követően benyújtott felszámolás iránti kérelmeket pedig elutasítja.
A két eljárás közül a törvény a reorganizációs csődeljárásnak biztosít elsőbbséget. A vonatkozó szabályokat két külön szakaszban helyezte el a jogalkotó, a szoros összefüggés miatt célszerű volt egy helyen ismertetni.
Mindaddig, amíg a bíróság a felszámolási ügyben nem hoz elsőfokú határozatot, fennáll a csődeljárás elsőbbsége. Ebben az esetben fel kell függeszteni a felszámolási eljárásokat. A kezelőirodának minden - a csődeljárás iránti kérelem beérkezése után érkezett - felszámolási ügyben tájékoztatni kell a bírót a csődkérelemről. Ugyancsak tájékoztatást kell adni a csődeljárás elrendeléséről (nem az ideiglenes moratórium közzétételéről, annak ugyanis nincs hatása a felszámolási eljárásra),
- 192/193 -
s ezt követően a felfüggesztett eljárásokat újra kell iktatni, majd megszüntetni, illetve az újonnan érkezett kérelmek esetén hivatalból el kell utasítani a felszámolási kérelmet. Ez a rendelkezés azonban ellentétes a Cstv. 25. § (1) bekezdés b) pontban írt előírással.
A felszámolási ügyek esetében a Cstv. 25. § (1) bekezdése szabályozza az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás eseteit, itt azonban csak a csődmoratórium alatt érkezett felszámolási kérelmet nevesíti a jogalkotó [25. § (1) bekezdés b) pont]. Jelenleg tehát a Cstv. 10. § (5) bekezdése alapján hivatalból el kell utasítani a felszámolási kérelmet, míg a 25. § (1) bekezdés b) pontja szerint érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A kettős szabályozás indokolatlan és zavaró.
Felmerülhet még az a kérdés is, hogy az ideiglenes moratórium alatt érkezett ügyekben a felszámolási eljárás felfüggesztése [9. § (3) bekezdés] vagy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása [25. § (1) bekezdés b) pont] jöhet szóba. A válasz egyértelmű, ugyanis a csődeljárás elrendeléséig érkezett ügyekre vonatkozik a felfüggesztést előíró rendelkezés, ezért fel kell függeszteni a felszámolási eljárást.
Amennyiben a bíróság elrendeli a csődeljárást, a felfüggesztett felszámolási eljárásokat hivatalból meg kell szüntetni, nem maradhat folyamatban olyan felszámolási eljárás, amelyet a későbbiek során - bármilyen eredménnyel zárul a csődeljárás - folytatni lehetne.
9.3.4. A csődeljárás és a végelszámolás
Továbbra sem szabályozza a törvény a végelszámolási eljárás és a csődeljárás kapcsolatát, ennek nyilvánvaló oka az, hogy a végelszámolási eljárást főszabályként szintén az adós kezdeményezi, illetve elhatározása alapján indul meg, ezért nyilvánvalónak tűnik, hogy egyszerre nem fog két egymással ellentétes hatású eljárást kezdeményezni. Jogirodalmi álláspont szerint "formálisan a csődeljárás megindításának nem kizáró feltétele, ha egy cég végelszámolás alatt áll. A csődeljárás lefolytatása iránti kérelem mellékletei végelszámolás alatt álló cég esetében is biztosíthatóak, illetve beszerezhetőek. A végelszámolás alatt kezdeményezett csődeljárás ugyanis lehetővé teheti, hogy a cég fizetőképtelensége elháruljon, és ennek eredményeképpen a végleges megszűnésre végelszámolás keretében kerüljön sor. Tartalmilag és általában a csődeljárásnak a reorganizáció a célja és ebben az értelemben - közgazdasági oldalról - a két eljárás lényegében mégis kizárja egymást."[72] A legújabb Kúria által hozott döntések az utóbbi álláspontot támasztják alá. (Gfv.VII.30.034/2013/10., Gfv.VII.30.339/2013/5.)[73]
- 193/194 -
9.3.5. A csődeljárás elrendelése iránti kérelem megvizsgálása
A törvény 9. § (4) bekezdése értelmében a csődkérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül köteles a bíróság érdemben megvizsgálni a kérelmet. A hiánypótlási lehetőséget leszámítva, a bíróság négyféle döntést hozhat:
- hivatalból elutasítja a csődeljárási kérelmet;
- elutasíthatja a kérelmet;
- megszünteti a csődeljárást, illetve
- elrendeli a csődeljárást.
9.3.5.1. A csődeljárás elrendelése iránti kérelem hivatalból történő elutasítása
Cstv. 9. § (4) A bíróság az (1) bekezdést követő intézkedést követően haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított 5 munkanapon belül megvizsgálja, hogy az megfelel-e a 7. § és a 8. § (1)-(3) bekezdése szerinti feltételeknek. Ha a kérelem hiányos, azt 5 munkanapos határidővel hiánypótlásra adja vissza. A bíróság az adós által kezdeményezett csődeljárás iránti kérelmet hivatalból elutasítja, ha
a) a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a bejelentő 5 munkanapon belül nem egészítette ki, vagy azt ismét hiányosan terjesztette elő,
b) nincs meg a 8. § (1) bekezdésében említett legfőbb szerv előzetes egyetértése,
c) a 7. § (3) bekezdés a) pontja szerinti követelés kielégítése még nem történt meg,
d) a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év még nem telt el,
e) az adós ellen más bíróság előtt csődeljárás van folyamatban,
f) az adós ellen felszámolási eljárás indult, és a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről már végzést hoztak,
g) a csődeljárás iránti kérelmet megelőző egy éven belül az adós már adott be ilyen kérelmet, amelyet e bekezdés alapján a bíróság hivatalból elutasított, és az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el, vagy
h) az adós ellen az Európai Unió más tagállamában a 6/B. § szerinti főeljárás megindításáról szóló határozat került közzétételre a Cégközlönyben.
(5) A csődeljárás iránti kérelmet hivatalból elutasító végzésnek tartalmaznia kell az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, a bíróság nevét és az ügy számát, továbbá a csődeljárás iránti kérelem elutasításának okát, valamint - ha az ideiglenes fizetési haladék közzétételre került - azt, hogy az ideiglenes fizetési haladék a jogerős végzés közzétételével megszűnik. A csődeljárás iránti kérelmet hivatalból elutasító végzés elleni fellebbezés benyújtásának határideje 5 nap. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A fellebbezést soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül kell elbírálni.
(6)-(8)
- 194/195 -
A hiánypótlásra nagyon rövid, öt munkanapos határidőt biztosít a törvény, ezt a törvényi határidőt a bíróság nem hosszabbíthatja meg. A bíróság haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül köteles a kérelmet megvizsgálni. A két rendelkezés nem ellentétes, a bíróságnak gyorsan kell a csődeljárásban dolgoznia, s az a célszerű, ha az ideiglenes moratórium magadásakor azonnal intézkedik a hiányosságok pótlásáról. (Amennyiben hiánytalan a kérelem - ahogy erre már utaltam - azonnal elrendelheti a csődeljárást.)
- ad.a) A hiánypótlás nem teljesítése, illetve hiányos teljesítése esetén felvethető, hogy alkalmazható-e a Pp. 132. § (1) bekezdésének azon előírása, amely szerint a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a keresetlevelét szabályszerűen újra benyújtja. Véleményem szerint a speciális jogkövetkezmény alkalmazása (egy évig nem adható be csődkérelem) kizárja a háttérszabály alkalmazhatóságát.
- ad.b) A tulajdonosi szerv beleegyezésének hiánya magyarázatot nem igényel. (Külföldi alapító esetén okozhat gondot a döntés vizsgálata, erre nézve egy nem publikált döntést tettem be a joggyakorlatba.) A magam részéről ezt már az ideiglenes moratórium megadásánál is alapkövetelménynek tartanám, a beleegyező határozat csatolása nélkül ideiglenes moratórium adása is indokolatlan. (Már szó volt arról, hogy ez egyéni cégnél is követelmény.)
- ad.c) A korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igények kielégítésének elmaradása tisztázásához csatolni kell a korábbi csődegyezséget, továbbá azokat az iratokat, amelyek bizonyítják, hogy a kifizetés megtörtént vagy a hitelező elengedte a követelést vagy olyan halasztást adott, amely már nem a csődegyezség része, hanem új megállapodás.
- ad.d) Amennyiben a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől nem telt el két év, el kell utasítani a kérelmet. A két év letelte utáni napon adható be a kérelem. Itt kell figyelembe venni az V. Cstv. Novella 51. § (4) bekezdésének azon rendelkezését, amely szerint ezt a feltételt a 2009. szeptember 1. után kezdeményezett csődeljárást követő újabb csődeljárás során kell alkalmazni.
- ad.e) A más bíróság előtt folyó csődeljárás folyamatban léte szinte kizárt, különösen azzal, hogy a hitelező már nem adhat be csődeljárás iránti kérelmet.
- ad.f) Már láttuk, hogy milyen következménye lehet a csődeljárás iránti kérelmet hivatalból elutasító döntésnek, egy éven belül újabb csődeljárás iránti kérelmet nem lehet előterjeszteni. Az elutasító döntést csak az adósnak kell kézbesíteni, az eljárás ebben a szakaszában a hitelezők még nem tekinthetők félnek. Elképzelhető olyan jogalkalmazói hozzáállás, hogy amennyiben a csődkérelem benyújtásakor az adós nem tud és nem tudhat a felszámolási eljárásban a végzés meghozataláról (jóhiszemű), nem sújtja ez a hátrány. Itt különösen fontos annak hangsúlyozása, amely a közölt BDT 2011.2604. számú döntésből is kitűnik, hogy a hatályos szabályozás szerint a csődeljárási kérelemnek az adós ellen indult felszámolási eljárás miatti elutasítása szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának, nem pedig a kézbesítésének van jelentősége, illetve ma már nem alkalmazhatók a 2009. évi módosítás előtti szöveghez kapcsolódó döntések (BH 2003.84.).
- 195/196 -
- ad.g) A Cstv. 6/B. §-a szerinti közzétételi eljárás alapján az adós ellen az Unió más tagállamában elrendelt főeljárás közzétételére kerül sor, akkor csak másodlagos fizetésképtelenségi eljárás indítható, csődeljárás nem.
Az ideiglenes moratórium a végzés jogerőre emelkedésekor szűnik meg, a fellebbezést soron kívül, de legfeljebb 8 napon belül kell elbírálni. Az ilyen jellegű határidők eddig is betarthatatlanok voltak, így várható, hogy az ideiglenes moratórium akár több hétig is megilleti az adóst. A végzést ugyanis kézbesíteni kell, a fellebbezési határidő 15 nap, a beérkezett fellebbezést fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz, ahol iktatják, szignálják és végül elbírálják. Amennyiben 8 napon belül történik az elbírálás, akkor is több nap telik el azzal, hogy az iratokat visszaküldik az elsőfokú bíróságnak. A probléma az, hogy a rövid bírói ügyintézési határidőhöz nem társítottak rövid és egyszerűsített kézbesítési szabályokat és kézbesítési vélelmeket.

JOGGYAKORLAT
BH 1996.442.
A csődeljárás iránti kérelemmel kapcsolatban a hiánypótlásra a törvényben megállapított határidőt a bíróság nem hosszabbíthatja meg.
BDT 2012.2669.
Amennyiben az adós a csődeljárás iránti kérelméhez hiánypótlást követően is hiányos dokumentumokat csatol, a fellebbezési eljárásban már nincs mód a hiányok pótlására.
BDT 2011.2604.
A csődeljárási kérelemnek az adós ellen indult felszámolási eljárás miatti elutasítása szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának, nem pedig a kézbesítésének van jelentősége.
15.Cspkf.43.177/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A Cstv. 9. § (9) bekezdése értelmében annak a jogi ténynek van jelentősége, hogy a csődeljárás iránti kérelem benyújtása előtt az adós felszámolását elrendelő végzést hoztak. A Cstv. nem írja elő, hogy a felszámolást elrendelő végzésnek jogerősnek kell lennie, ezért a fellebbezés következményének, sikerességének ebből a szempontból nincs jelentősége.
15.Cspkf.43.895/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a külföldi gazdálkodó szervezet által alapított társaság csődeljárás iránti kérelmét benyújtó meghatalmazott személyt a külföldi társaság vezetője meghatalmazta a csődeljárást elhatározó "Alapítói határozat" aláírására. Az "Apostille"-jal ellátott nyilvántartásba vételi igazolást a döntésnél figyelembe kell venni.
9.3.5.2. A kérelem elutasítása a Pp. előírásai alapján
Már szó volt arról, hogy a bíróság (amennyiben a gyakorlat ezt a megoldást elfogadja) a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 124. § (2) bekezdése alapján hivatalból elutasíthatja az adóst képviselő ügyvéd által benyújtott kérelmet, ha nem igazolta az illeték befizetését és nem csatolta a meghatalmazását.
- 196/197 -
A Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján kell eljárni, ha a csődkérelmet beadó cég nem tartozik a Cstv. hatálya alá, illetve ha kiderül, hogy a céget a kérelem benyújtása előtt törölték a cégjegyzékből. Ugyanez a szabály alkalmazandó, ha a régi szabályok szerint bejegyzett egyéni cég kezdeményezi a csődeljárást.
Speciális szabályozás hiányában a Pp. szabályai alapján kell eljárni, ha a kérelmet visszavonják, illetve felhívás ellenére nem róják le az illetéket.
(Ezek az okok többnyire azonosak a felszámolási kérelmeknek a törvényben nem szabályozott okból történő elutasíthatóságával, ezért az ott írtak megfelelő alkalmazásával kell a csődeljárásban is eljárni.)
9.3.5.3. Az eljárás megszüntetése
Cstv. 9. § (9) A bíróság megszünteti a csődeljárást, ha hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a csődeljárás iránti kérelmet a (4) bekezdés b)-h) pontja szerinti okból hivatalból el kellett volna utasítani. A vagyonfelügyelő díját a bíróság az addig elvégzett tevékenységével, munkaterhével arányosan állapítja meg.
A csődeljárást két esetben lehet megszüntetni:
- a Cstv. 21/B. § (1) bekezdése értelmében akkor kell megszüntetni, ha a csődegyezség nem jött létre vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak;
- a másik eset a 9. § (9) bekezdés előírása.
A 2012. március 1. előtt indult csődeljárások esetében a csődeljárás megszüntetésére a csődeljárás elrendelése után akkor volt mód, ha utólag derült ki két olyan ok, amely miatt hivatalból el kellett volna utasítani a kérelmet. A korábbi szabályozás az elutasítási okok közül csak kettőt nevesített (felszámolást elrendelő végzés hozatala és főeljárás közzététele), ebből az következett, hogy az egyéb elutasítási okok utólagos "kiderülése" nem alapozta meg az eljárás megszüntetését. Ezt az ellentmondást szüntette meg a 2011. évi Módtv., amikor kimondta, hogy a Cstv. 9. § (4) bekezdés b)-h) pontjában felsorolt okok utólagos kiderülése esetén kell megszüntetni az eljárást.
Miután ilyen esetben hosszabb-rövidebb ideig a vagyonfelügyelő dolgozik, arányos díjat kell a részére megállapítani. A törvény egyéb szempontokat nem ad a díj megállapításához, azonban a mérlegelésénél figyelembe kell venni, hogy az eljárás melyik szakaszában került sor a megszüntetésre.
9.4. A vezetők felelőssége
Cstv. 9. § (10) A bíróság az adósi kérelem benyújtóját 100.000 forinttól 2.000.000 forintig terjedő bírsággal sújtja, és az eljárás költségeiben marasztalhatja, ha a csődeljárás iránti kérelemben vagy a csatolt dokumentumokban valótlan adatot közölt, valótlan tartalmú dokumentumokat csatolt, továbbá ha a 8. § (2) bekezdés i) pontja szerinti értesítési kötelezettségét elmulasztja. A kötelezettség teljesítésére és a bírság kiszabására figyelmeztető végzést, valamint a bírságot kiszabó végzést az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának
- 197/198 -
(egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekmény vagy mulasztás idején az említett mértékű részesedéssel rendelkezett. Az említett tag, illetőleg külföldi székhelyű vállalkozás a bírság megfizetéséért behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
A törvény kemény pénzbírsággal fenyegeti a kérelem benyújtóját a valótlan adatok közlése miatt. Adósi oldalon egyértelműen a cég vezetője a fenyegetetett személy, mivel csak ő nyújthatja be a kérelmet. A 2011. évi Módtv. a bírság alsó határát leszállította, a felső határt 800 0000 forintról 2 millió forintra felemelte.
Az adós vezetőjével szemben a valótlan adatok közlésén túlmenően akkor is kiszabható a pénzbírság, ha a csődeljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg nem értesíti a pénzforgalmi szolgáltató számlavezetőket a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról oly módon, hogy a számlavezetők erről az ideiglenes fizetési haladék 9. § (1) bekezdése szerinti közzétételét megelőző munkanapon 15 óráig hitelt érdemlő módon tudomást szerezzenek, továbbá olyan fizetési műveletet vagy átutalást kezdeményez, amely a fizetési haladék célját meghiúsítja, valamint olyan más intézkedést tesz, amellyel valamely hitelezőt előnyös helyzetbe hoz a többi hitelezőhöz képest.
A 2009. évi szabályozás bevezette a többségi befolyással rendelkező tag [egyszemélyes társaságnál és a 2009. évi CXV. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontja alapján az egyéni cég esetén], illetve külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozás kezesi felelősségét, mint új jogintézményt. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból. Ezt a rendelkezést a 2011. évi Módtv. kiegészítette azzal, hogy a kötelezettség teljesítésére és a bírság kiszabására figyelmeztető végzést, valamint a bírságot kiszabó végzést az érintett személynek, illetve szervezetnek is meg kell küldeni, amely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekmény vagy mulasztás idején az említett mértékű részesedéssel rendelkezett.[74]
- 198/199 -
Változatlanul problémás a kezesek marasztalásával kapcsolatos kérdés, az új rendelkezés alapján lehetséges olyan értelmezés, mely szerint az első menetben legfeljebb figyelmeztetni kell a kezeseket a felelősségükre, s amennyiben nem hajtható be a vezetőn a bírság, akkor külön végzésben kell a kezest marasztalni. Más álláspont szerint a pénzbírságot kiszabó végzésben a kezest is marasztalni kell.
9.5. A csődeljárás elrendelése
Cstv. 10. § (1) Ha a csődeljárás megindítása iránti kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul végzést hoz a csődeljárás elrendeléséről, és ezt követően haladéktalanul intézkedik az erről szóló végzésnek - külön jogszabályban meghatározott módon - a Cégközlönyben való közzétételéről és a cégjegyzékben az adós cégneve mellett a "cs. a." toldat feltüntetéséről. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján, napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. A bíróság hivatalból, a csődeljárás elrendeléséről szóló végzésben a felszámolók névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
A kérelem öt munkanapon belül történő érdemi megvizsgálása és az esetleges, szükséges hiánypótlást követően haladéktalanul kell a bíróságnak a csődeljárást elrendelő végzést meghoznia. Ebben a végzésben kell a vagyonfelügyelőt kirendelnie a felszámolók névjegyzékéből. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A 2011. évi Módtv. a rendelkezésen annyit módosított, hogy a fellebbezési lehetőségnél a "külön" szót - nagyon helyesen - elhagyta.
A csődeljárás elrendelésekor rendelkezik a bíróság arról, hogy a "cs. a." toldatot tüntessék fel a cégjegyzékben, azaz ettől az időponttól - és nem az ideiglenes moratórium közzétételétől - kell az adósnak "cs. a." toldattal használni a nevét.
Haladéktalanul intézkedni kell a bíróságnak a végzés Cégközlönyben történő közzétételéről, a közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor.
9.5.1. A közzétételi végzés tartalma
Cstv. 10. § (2) A csődeljárás elrendeléséről szóló, közzétételre kerülő végzésnek tartalmaznia kell
a) az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát,
b) a bíróság által kirendelt vagyonfelügyelő nevét, székhelyét,
- 199/200 -
c) a bíróság nevét és az ügy számát,
d)[75] utalást arra, hogy a csődeljárás kezdő időpontja a végzés Cégközlöny honlapján történő közzétételének napja,
e) azt, hogy a végzés közzétételétől az adóst fizetési haladék (moratórium) illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában,
f) a hitelezőknek szóló felhívást arra, hogy fennálló követeléseiket a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül - a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező követeléseiket pedig 8 munkanapon belül - jelentsék be az adósnak és a vagyonfelügyelőnek, a követelés nyilvántartásba vételéért fizetendő díjat ezzel egyidejűleg fizessék be a vagyonfelügyelő 12. § (1) bekezdés szerint közzétett pénzforgalmi bankszámlájára,
g) utalást a követelésbejelentési határidő elmulasztásának jogkövetkezményeire.
A közzétételi végzés tartalmához különösebb megjegyzést nem kell fűzni. A felhívásnak tartalmaznia kell azt, hogy a nyilvántartásba vételi díjat kell fizetni. A 12. § (1) bekezdésére történt utalás jelzi, hogy a vagyonfelügyelő számlaszámát az a külön értesítés fogja tartalmazni, melyet az adósnak a közzétételtől számított 5 napon belül el kell küldeni a hitelezőknek, illetve közzé kell tenni egy országos napilapban. A csődeljárás alatt lejáró követeléseket az eddigi 3 helyett 8 munkanapon belül kell bejelenteni.
Fontos pontosítást tartalmaz a 2014. évi LXXIII. törvény, mely szerint a kezdő időpont a közzététel napja.
Ma már nem tartalmazza a felhívás, hogy az adóst 90 napig illeti meg a moratórium. Nem azért, mert az alapmoratórium 120 napra nőtt, hanem azért, mert jogszabályváltozás miatt a csődegyezséget jóváhagyó, illetve az eljárást megszüntető végzésben a moratórium hivatalból meghosszabbításra kerül. A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozáson a bírák ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot fogadták el:

"A tájékoztatási kötelezettség elmaradásának az az oka, hogy
a) ha a fizetési haladék meghosszabbításáról határoznak a hitelezők, akkor a Cstv. 18. § (11) bekezdése alapján a bíróság azt meghosszabbítja;
b) amennyiben a törvényben előírt fizetési haladék tartamán belül (120 nap+ vagy meghosszabbított időtartam) nem jön létre egyezség, akkor a vagyonfelügyelő bejelentése [Cstv. 10. § (4) bekezdés és 18. § (11) bekezdés] alapján a bíróság a csődeljárást megszünteti és a fizetési haladékot a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítja;
c) ha a fizetési haladék tartama alatt létrejön az egyezség, akkor a Cstv. 21/A. § (3) bekezdés hatodik mondata szerint az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés Cégközlönyben való közzétételével szűnik meg a fizetési haladék."
- 200/201 -
9.5.2. Az igénybejelentési határidő
Az igénybejelentési határidő itt rövidebb, mint a felszámolási eljárásban, ennek indoka az, hogy a moratórium alatt kell elvégezni a hitelezői igények fogadásával, elbírálásával kapcsolatos feladatokat, illetve össze kell hívni a hitelezőket. A gyakorlatban problémaként merült fel, hogy a 30 napos bejelentési határidő mikor kezdődik. A törvény szövege egyértelmű, a közzététel napja (amikor is "0" órakor kezdődik a bejelentési határidő) már az első nap és nem a következő naptól indul a bejelentési határidő.
A törvény értelmében a hitelezői igényt az adósnak és a vagyonfelügyelőnek kell bejelenteni. A 30 napos, illetve 8 munkanapos határidő nem jogvesztő, de a Cstv. 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítását követően a bejelentés elmulasztása nem marad következmény nélkül. A 2011. augusztus 4-től hatályos 20. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a bejelentési határidő elmulasztása esetén a hitelező:
- az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá,
- a bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban
- a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű követelést a felszámolási eljárásban sem lehet érvényesíteni.[76]
Amennyiben a csődeljárás átfordul felszámolási eljárássá, kizáró ok hiányában az ilyen hitelező a teljes követelését bejelentheti a felszámolási eljárásban, mert az nem minősül más által indított felszámolási eljárásnak.
Összesítve a bejelentéssel kapcsolatos kérdéseket, a Kúrián elfogadott álláspont értelmében:

"a) Nem kell bejelenteni:
- a 11. § (1) bekezdése szerinti követeléseket (moratórium alól kivett)
- a 3. § (1) bekezdés g) pont szerinti függő követeléseket, továbbá
- az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik-e az adós számára fizetési kötelezettség
b) Be kell jelenteni a csődeljárás kezdő időpontjában már létező, vagy a csődeljárás során keletkező azon követeléseket, amelyek
- lejártak, vagy még nem jártak le,
- vitatottak vagy elismertek."

A korábbi szabályozás alapján kérdéses volt, hogy az adós folyamatos működéséhez kapcsolható, nem privilegizált követelések esetében köteles-e a hitelező bejelenteni a követelését, ha azt 3 munkanapon belül nem egyenlítik ki. A jogalkotás ezt a kérdést is megoldotta,
- 201/202 -
a 11. § (1) bekezdés d) pontja értelmében ugyanis a gazdasági tevékenység folytatásához a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével vállalt fizetési kötelezettségeket teljesíteni kell, azokat nem kell bejelenteni.
Ma már nem alkalmazható a BDT 2011.2480. szám alatt közzétett döntés, amelyben a bíróság elvi éllel mondta ki, hogy a csődeljárás során a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő nem jogvesztő. A gyakorlatban közlöm a Legfelsőbb Bíróság EBH 2011.2332. számú elvi határozatát azzal, hogy annak megállapításai a 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítás előtti előírásokra vonatkoznak.[77] A mai szabályozás mellett is igaz az a megállapítás, hogy a csődeljárásban hitelezőként csak az vehet részt, aki a követelését bejelenti és a bejelentési határidőben be is fizeti a nyilvántartásba vételi díjat. Ezt a gyakorlatot már a felszámolási eljárásban is több döntés megerősíti.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2332.
I. A csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelése alapján a csődeljárásban csak az vehető figyelembe hitelezőként és csak az gyakorolhatja a hitelezői jogokat, aki a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül követelését bejelenti a vagyonfelügyelőnek és az adósnak, továbbá ezen a határidőn belül befizeti a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára.
10. A moratórium
Cstv. 10. § (4) A (2) bekezdés e) pontja szerinti fizetési haladék a közzétételt követő 120. napot követő második munkanap 0 óráig tart, kivéve, ha a vagyonfelügyelő által ellenjegyzett, 18. § (11) bekezdés szerinti jegyzőkönyvi határozat alapján a bíróság végzést hoz a fizetési haladék meghosszabbításáról, és egyben intézkedik annak közzétételéről is a Cégközlönyben, hogy a jegyzőkönyvben foglalt határidőig a fizetési haladék meghosszabbításra kerül. Ha a fizetési haladék meghosszabbítására nem kerül sor, a bíróság a vagyonfelügyelő értesítése alapján, az ennek beérkezését követő 5 munkanapon belül hozza meg a 21/B. § szerinti végzést a csődeljárás megszüntetéséről és a fizetési haladéknak a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 óráig történő meghosszabbításáról.
10.1. A moratórium fajai
A hatályos csődjogi szabályok megkülönböztetik az ideiglenes, a rendes és a meghosszabbított moratóriumot. Az ideiglenes moratóriumról már említést tettünk, arra külön szabályok vonatkoznak, ideje nem számít bele a rendes moratórium 120 napos idejébe.
- 202/203 -
A rendes moratórium a 2012. március 1-jén hatályba lépett módosítás szerint a közzétételt követő 120 napot követő második munkanapon 0 órakor szűnik meg, itt a munkanap hangsúlyozása fontos. (Amennyiben szombaton járna le a moratórium, akkor gyakorlatilag hétfőn nulla órakor fog véget érni, ami azonos a vasárnap 24. órájával.)
A moratórium meghosszabbításáról a 18. § (7)-(14) bekezdése tartalmaz rendelkezést. Mivel a moratórium meghosszabbítása és a rendes moratórium összefügg, ezért előre vesszük a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos rendelkezéseket, azzal, hogy a maguk helyén más aspektusból is foglalkozni fogunk.
10.2. A moratórium meghosszabbítása
Cstv. 18. § (7) A hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához is oly módon, hogy a fizetési haladék teljes időtartama a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a csődeljárás kezdő időpontjától számított 365 napot.
(8) A fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 240 napig hosszabbítható meg, ha az adós a kérelemhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4)-(5) bekezdés], a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan az igenlő szavazatok többségét külön-külön megkapta.
(9) Az adóst a fizetési haladék meghosszabbításakor a fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 365 napig illeti meg, ha ehhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4)-(5) bekezdés] a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan a szavazatok kétharmadát külön-külön megkapta.
(10) A hitelezők (8)-(9) bekezdés szerinti többsége a fizetési haladék időtartamának meghosszabbítását ahhoz kötheti, hogy az adós a vagyonfelügyelő számára együttes cégjegyzési jogot, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosítson. Amennyiben az adós ezt a hozzájárulását visszavonja, a vagyonfelügyelő értesítése alapján a bíróság a fizetési haladékot megszüntető végzést hoz, és az erről szóló végzést a Cégközlönyben haladéktalanul közzéteszi, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott módon.
(11) A vagyonfelügyelő a fizetési haladék meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányát, a közzétételi kérelmet, a hitelezői követelésekről a 12. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásával készített nyilvántartást, a hitelezőkkel folytatott tárgyalás (tárgyalások) jegyzőkönyveit, a hitelezők nyilatkozatait a fizetési haladék meghosszabbítására vonatkozó hozzájárulásukról megküldi a bíróságnak, legkésőbb a 10. § (4) bekezdésében meghatározott 120 napos határidő,
- 203/204 -
illetve a meghosszabbított fizetési haladék határidejének leteltét megelőző 15. munkanapon. A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról 5 munkanapon belül dönt. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ha a kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul intézkedik a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló végzés Cégközlöny honlapján történő közzétételéről oly módon, hogy a közzététel még a fizetési haladék letelte előtt megtörténjen. A közzétételre a Cégközlöny honlapján kerül sor, napi feltöltéssel.
A moratórium hosszúsága alapvető fontosságú kérdés, mivel elegendőnek kell lenni a hitelezőkkel történő megegyezésre, illetve a reorganizáció beindítására. A korábbi 90+60 nap, illetve 60-tól 120 napig tartó alap + 60 napos hosszabbítás elégtelennek bizonyult erre a feladatra. 2009-ben a törvényalkotás ezért a 90 napos alapmoratórium meghosszabbítását tette lehetővé 180, illetve 365 napra. A 2011. évi módosítás tovább növelte az alapmoratórium és a meghosszabbított moratórium időtartamát, a 90 napot 120 napra, a 180 napot 240 napra hosszabbítva.
A hosszabbítás attól függ, hogy a szavazati joggal rendelkező hitelezők milyen arányban támogatják a hosszabbítást. Később lesz arról szó, hogy az egyezségkötésben a nem vitatott, elismert követeléssel rendelkező hitelezők vehetnek részt, akik két osztályt alkotnak, a biztosított és nem biztosított hitelezők osztályát. Ha ezen hitelezők speciális szabály szerint számított szavazatainak mindkét osztályban több mint felét megkapja az adós, akkor 240 napra hosszabbodik meg a moratórium (azaz további 120 napot kap), ha külön-külön kétharmad szavazatot megkapja, akkor a moratórium 365 napra hosszabbodik meg. A 365 napos moratórium meglehetősen hosszú, ezért a hitelezők többsége a fizetési haladék időtartamának meghosszabbítását ahhoz kötheti, hogy az adós a vagyonfelügyelő számára együttes cégjegyzési jogot, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosítson.
Ezzel kapcsolatban két kérdést kell elemezni:
Az egyik, hogy valóban ilyen hosszú a meghosszabbított moratórium vagy sem? A Cstv. 21/A. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az egyezségi tárgyalás eredményét 5 munkanapon belül - meghosszabbított fizetési haladék esetén pedig legkésőbb annak lejártát 45 nappal megelőzően - köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bíróságnak bejelenteni. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy a 45 napot le kell vonni a 240, illetve 365 napból, mivel egyezkedni csak a bejelentés idejéig lehet, így a 240 nap helyett 195 nap, 365 nap helyett 320 nap áll rendelkezésre. Amennyiben a 45 napos bejelentési határidőt az adós vezetője túllépi, az alapot adhat a bírságolására, de ezért nem lehet a kérelmet elutasítani.
A másik kérdés az, hogy abban az esetben, ha az adós első körben csak a hitelezők kisebb hányadát tudta meggyőzni, s emiatt csak 240 napra hosszabbították meg a moratóriumot, lehetőség van-e a hitelezők kétharmados szavazatával ezt felemelni 365 napra. A törvény erről nem szól, de az eljárás célja a reorganizáció, ezért semmilyen érvet nem lehet felhozni az ellen, hogy a sikeres tárgyalások alapján most már magasabb hitelezői támogatással másodszor kérjék a hosszabbításról való döntést a 18. § (11) bekezdése alapján.
- 204/205 -
A 18. § (11) bekezdése értelmében a 120 napos moratórium lejárta előtti 8. munkanapon legkésőbb be kell jelenteni a hosszabbítást, ebből a fenti megoldás ellenzői levonhatják azt a következtetést is, hogy csak egyszer lehet a 120 nap lejárta előtt meghosszabbítani a moratóriumot. Ez a megoldás ellentétes az eljárás céljával, ugyanakkor tény, hogy a törvényalkotó ezzel a megoldással és lehetőséggel nem számolt.
A gyakorlatban rendszeresen előfordul, hogy nem 240 nap moratórium meghosszabbításban állapodnak meg a felek, hanem konkrét dátumhoz kötik a meghosszabbított moratóriumot. Ennek nincs akadálya, lényeg, hogy a többség által megszavazott moratórium nem haladhatja meg a 240 napot.
Természetesen ezt a kérelmet is legkésőbb a moratórium lejárta előtti 8. munkanapon be kell nyújtani.
A fizetési haladék meghosszabbításáról a bíróság dönt, a vagyonfelügyelő jóváhagyja a hosszabbítást és ellenjegyzi a jegyzőkönyvi határozatot. Sem a vagyonfelügyelő jóváhagyási, sem a bíróság döntési joga gyakorlásának feltételeit a törvény nem részletezi, erről a későbbiekben még lesz szó. Mindenesetre a bírósági döntés diszkrecionális jog, akár el is utasíthatja a bíróság a hosszabbítás iránti kérelmet.[78] (Azt azonban nem tudom megmondani, hogy egy érdemi elutasító végzést mivel tud a bíró megindokolni.) A hitelezői jóváhagyás szabályosságát természetesen a bíróság vizsgálhatja.
A vagyonfelügyelő ellenjegyzési joga az ügyvédi ellenjegyzéshez rokonítható, de természetesen azzal nem azonos. A gyakorlat elfogadja, ha bármilyen módon megállapítható, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyezte a jegyzőkönyvet, mégis az a legtisztább megoldás, ha a vagyonfelügyelő a hitelezők jegyzőkönyvbe foglalt döntésére a "jóváhagyom és ellenjegyzem" záradékot vezeti rá.
A törvény nem ad választ arra a kérdésre, hogy az együttes cégjegyzési jog esetében milyen eljárást kell lefolytatni, s bejegyezhető-e a cégjegyzékbe ez az együttes cégjegyzési jog. Véleményem szerint a cégeljárás szabályai erre az esetre is vonatkoznak, az adós vezetőjének kötelessége az együttes cégjegyzésre vonatkozó iratok cégbírósághoz történő benyújtása.
- 205/206 -
JOGGYAKORLAT
ÍH 2014.122.
A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról akkor hozhat döntést, ha meggyőződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Szabálytalan a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt (Cstv. 10. §, 12. §, 14. §, 18. §).
Az indokolásból: "Erre figyelemmel abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy csődeljárásban van-e lehetősége a bíróságnak a formai okokból egyébként megfelelő fizetési haladék meghosszabbítása iránti kérelem tartalmi megfelelőségének a vizsgálatára, és ennek okán a kérelem elutasítására.
A fellebbezésben hivatkozottaktól eltérően a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja az volt, hogy a hitelezői követelések besorolásának jogszabályi megfelelősége »csődtörvényen kívülálló kérdés«-nek nem tekinthető. Szabálytalan döntéshozatal esetén ugyanis a bíróságnak lehetősége van a kérelem elutasítására. Szabálytalan a döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt. Amennyiben a fizetési haladék meghosszabbításáról döntő tárgyaláson, vagy akár ezt követően az erre irányuló kérelem előterjesztésekor adat merül fel arra, hogy a hitelezői követelések besorolása és ebből következően a szavazatok számítása nem megfelelő, úgy a bíróság nem hozhat döntést a fizetési haladék meghosszabbításáról mindaddig, amíg meg nem győződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.286/2014/3. szám).
10.2.1. A moratórium meghosszabbításáról közzétett végzés tartalma
Cstv. 18. § (12) A fizetési haladék meghosszabbításáról szóló közzétett végzésnek tartalmaznia kell
a) az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát,
b) a bíróság által kijelölt vagyonfelügyelő nevét, székhelyét,
c) a bíróság nevét és az ügy számát,
d) a csődeljárás kezdő időpontját,
e) azt, hogy az adóst meddig illeti meg a meghosszabbított fizetési haladék (moratórium) a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában.
(13) A fizetési haladék meghosszabbítása esetén a 11. §-ban foglaltakat továbbra is alkalmazni kell.
(14) A fizetési haladék meghosszabbításáról szóló, a (12) bekezdés szerinti végzést az adós és a vagyonfelügyelő köteles az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak is haladéktalanul bemutatni.
A 2011. évi Módtv. által kisebb mértékben módosított előírások lényege, hogy közölni kell dátumszerűen meddig illeti meg a moratórium az adóst. A Cstv. 11. §-ára történő utalás inkább biztonsági előírás, mert egyértelmű, hogy a joghatásait tekintve a rendes moratórium és a meghosszabbított moratórium között nincs különbség.
- 206/207 -
10.3. A moratórium jogkövetkezményei
Cstv. 11. § (1) Az ideiglenes fizetési haladék és a fizetési haladék (a továbbiakban együtt: fizetési haladék) célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében, annak időtartama alatt az adós, a vagyonfelügyelő, a számlavezetők és a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja. A fizetési haladék
a) a csődeljárás iránti kérelem benyújtásakor fennálló és az azt követően keletkezett munkabér-követelések és a bérjellegű egyéb juttatásokra vonatkozó követelések, az ezeket terhelő adók és más közterhek (ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat is), a végkielégítés, tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj és bányászati keresetkiegészítés, a szakképzésben részt vevő tanulóknak járó juttatások és kedvezmények, továbbá a villamosenergia- és földgázellátásért fizetendő díjak (beleértve a rendszerhasználati díjakat is), valamint minden egyéb, szolgáltatási kötelezettség alapján járó vagy jogszabályban meghatározott közműdíj, a pénzforgalmi szolgáltató által felszámított számlavezetési díj, a vagyonfelügyelőnek a 16. § (3) bekezdése alapján felszámított, de a nyilvántartási díjból meg nem térülő díja és költségei, valamint
b) a csődeljárás kezdő időpontja után az adósra a számlában áthárított vagy az adós ügyletei során keletkezett általános forgalmi adó, jövedékiadó- és termékdíj-fizetési kötelezettség, továbbá
c) az adós számlájára tévesen címzett átutalás visszatérítésének,
d) a (2) bekezdés g) pontja szerinti, a gazdasági tevékenység folytatásához a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével vállalt fizetési kötelezettségek
kifizetése alól nem mentesít.
(2) A fizetési haladék időtartama alatt
a) az adóssal szemben beszámításnak helye nincs, de az adós által indított, folyamatban lévő peres eljárásokban a csődeljárás kezdő időpontjáig előterjesztett beszámítási kifogás elbírálható,
b) az adós számláinak terhére - az (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével - fizetési megbízás nem teljesíthető, az adóssal szemben nem lehet fizetési megbízást benyújtani,
c) az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása - az (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével - szünetel, és végrehajtásuk elrendelésének nincs helye,
d)[79] az adós vagyonával szemben zálogjog alapján - kivéve a (3) bekezdésben meghatározott szervezetek közötti óvadéki megállapodást - nem lehet kielégítést keresni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni,
- 207/208 -
e) az adós - az (1) és (3) bekezdésben meghatározott követelések kivételével - a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesítheti, a hitelező pedig - ide nem értve a (3) bekezdés szerinti óvadék tárgyából történő kielégítést - nem érvényesíthet vele szemben ilyen kifizetéseket célzó igényeket,
f) az adós új kötelezettséget csak akkor vállalhat, ha ahhoz a vagyonfelügyelő hozzájárult,
g) az adós vagyona terhére kifizetések csak a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével teljesíthetők, ideértve az adós gazdasági tevékenységének folytatásához szükséges kötelezettségek teljesítését is,
h) az adóssal kötött szerződéstől nem lehet elállni, vagy azt nem lehet felmondani arra hivatkozással, hogy az adós csődeljárást kezdeményezett vagy a fizetési haladék időtartama alatt nem egyenlíti ki az ideiglenes fizetési haladék előtt keletkezett tartozásait.
(3) A fizetési haladék nem érinti a csődeljárás kezdő időpontját megelőzően kikötött óvadék, valamint a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 5. § (1) bekezdés 107. pontjában meghatározott pozíciólezáró nettósításra vonatkozó keretmegállapodás érvényesíthetőségét, ha az egyik fél vagy mindkét fél
a) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott, illetve az Európai Parlament és Tanács 2002/47/EK irányelvének 1. cikk (2) bekezdésének a) pontját átültető EGT-állam jogszabályai szerinti közszektorbeli intézmény, vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank, más EGT-állam központi bankja, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 1. mellékletében meghatározott nemzetközi pénzügyi intézmény,
c) EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézet, ideértve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv) 2. cikkét átültető EGT-állam jogszabályaiban meghatározott szervezeteket is,
d) EGT-államban székhellyel rendelkező, az Európai Parlament és Tanács 2004/39/EK irányelvét átültető EGT-állam jogszabályai szerinti befektetési vállalkozás,
e) EGT-államban székhellyel rendelkező, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető EGT-állam jogszabályai szerinti pénzügyi vállalkozás,
- 208/209 -
f) EGT-államban székhellyel rendelkező, a Tanács 92/49/EGK irányelvét, és a Tanács 2002/83/EK irányelvét átültető EGT-állam jogszabályai szerinti biztosító,
g) EGT-államban székhellyel rendelkező, a Tanács 85/611/EGK irányelvét átültető EGT-állam jogszabályai szerinti átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (a továbbiakban: ÁÉKBV),
h) ÁÉKBV-t kezelő vállalkozás, vagy
i) EGT-államban székhellyel rendelkező, az Európai Parlament és Tanács 2002/47/EK irányelvének 1. cikk (2) bekezdésének d) pontját átültető EGT-állam jogszabályai szerinti központi szerződő fél, elszámolóházi, központi értéktári tevékenység folytatására jogosult szervezet.
(3a) Az (1) és (3) bekezdés szerinti jogcímek alapján történő kifizetéseknél a pénzforgalmi megbízások esetén nyilatkozni kell arról, hogy a fizetési megbízás az említett körbe tartozik.
(4) A fizetési haladék nem szünteti meg az adós és a hitelező közötti jogviszonyokból eredő jogokat és kötelezettségeket, de annak időtartama alatt a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése csak az e törvényben meghatározott eltérésekkel lehetséges. A fizetési haladék időtartama alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények - az (1) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem állnak be.
(5) A 10. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott határidőben bejelentett hitelezői követelés a fizetési haladék időtartama alatt - ha a hitelező és az adós közötti szerződés másként nem rendelkezik - kamatozik.
(6) A fizetési haladék időtartamával az adóssal szemben a külön jogszabályok szerinti, vagyoni igények érvényesítésére, ilyen igényekkel összefüggésben keresetindításra meghatározott határidők meghosszabbodnak, amennyiben a hitelező az igényét a 10. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott határidőben bejelentette.
(7) A bíróság az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét pénzbírsággal sújtja, ha a (2) bekezdés e) pontjába ütközően kifizetést teljesít, vagy lehetővé teszi, hogy a hitelezők a (2) bekezdésbe ütköző módon érvényesítsék követeléseiket. A pénzbírság összege a kifizetett összeg 10%-a. A kötelezettség teljesítésére és a bírság kiszabására figyelmeztető végzést, valamint a bírságot kiszabó végzést az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekmény vagy mulasztás idején az említett mértékű részesedéssel rendelkezett. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a bírság megfizetéséért behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
- 209/210 -
(8) A bíróság a (7) bekezdésben meghatározott esetben hivatalból elrendelheti, hogy a vagyonfelügyelőt együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illesse meg. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
A moratórium (fizetési haladék) a csődeljárás egyik legfontosabb anyagi jogi fogalma. A moratórium célja a csődvagyon megőrzése a hitelezőkkel kötendő egyezség érdekében, ezért annak időtartama alatt az adós, a vagyonfelügyelő, a számlavezetők és a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja.
A moratórium lényegét a 11. § (1) bekezdés bevezető mondata és a 11. § (4) bekezdése határozza meg. Eszerint a moratórium nem szünteti meg az adós és a hitelezők közötti jogviszonyból eredő jogokat és kötelezettségeket - hiszen itt egy működő szervezetről van szó -, csak korlátozza a jogok érvényesítését. Ezért mondja ki a törvény főszabályként, hogy a moratórium ideje alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be. A moratórium nem vonatkozik az ún. privilegizált követelésekre. Először ezzel foglalkozunk, majd a moratórium anyagi jogi és eljárásjogi következményeivel.
10.3.1. A privilegizált követelések
A csődeljárásban az adós részére biztosított moratórium hatása alól a törvényalkotó kivette az ún. privilegizált követeléseket. Ezek a követelések zömében a munkabérre és az ehhez kapcsolódó járulékokra terjednek ki.
A korábbi szabályozás csak a víz- és csatornadíjat nevesítette a privilegizált követelések között, most felsorolja a törvény a villamos energiáért és földgázellátásért, valamint minden egyéb szolgáltatási kötelezettség alapján járó vagy külön jogszabályban meghatározott közműdíjat is. Ebbe a körbe tartozik a vízdíj is.
Külön nevesíti a törvény a számlavezetési díjat, valamint ide sorolja a vagyonfelügyelőnek a regisztrációs díjból meg nem térülő díját és költségét is.
Kimondja a törvény, hogy a moratórium a csődeljárás kezdő időpontja után az adósra a számlában áthárított vagy az adós ügyletei során keletkezett általános forgalmiadó-, jövedékiadó- és termékdíjfizetési kötelezettség, tovább az adós számlájára történt téves átutalás (2012. március 1-jétől "tévesen címzett átutalás") visszatérítésének kifizetése alól nem mentesíti az adóst. Az utóbbi tehát - 2012. március 1-jétől a felszámolási eljáráshoz hasonlóan - nem keletkeztet hitelezői igényt. Sajnos az indokolás sem ad választ arra a kérdésre, hogy miért alkalmazza a törvény a "tévesen címzett" fordulatot a "téves átutalás" helyett. A szöveg nyelvtani értelmezéséből az következik számomra, ha az adós részére járó egymillió forint helyett tízmillió forintot utalnak át, az nem jelent tévesen címzett átutalást. Ám ha nem az adósnak, hanem egy másik, esetleg hasonló nevű cégnek akarták átutalni ezt az összeget, akkor minden további nélkül kérhető annak visszautalása.
- 210/211 -
(A gyakorlatban, főleg felszámolási ügyekben mindkettőre volt példa.)
A 11. § (1) bekezdés a) pontját a 2013. évi CCLII. törvény annyiban pontosította, hogy nem a kezdő időpont után, hanem a kérelem benyújtása után keletkezett munkabér-követelések tekintetében mondja ki annak privilegizált jellegét, beiktatta az új Ptk. előírására tekintettel a sérelemdíjat is a felsorolásba.
Annak érdekében, hogy az adós üzemszerű működése a csődeljárás alatt megmaradhasson, és ne lehetetlenüljön el a piaci helyzete, kizárólag a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével teljesíthetők a gazdasági tevékenység indokolt mértékű fenntartásához szükséges kifizetések. Ezek a követelések így a privilegizált követelések közé kerültek ennek minden következményével. Nem kell őket hitelezői igényként bejelenteni, amennyiben az adós nem teljesíti ezzel kapcsolatos kötelezettségét peres, vagy nemperes eljárás keretében érvényesíthetőek.
10.3.2. Anyagi jogi következmények
A törvény részben nevesíti az anyagi jogi következményeket, részben ezek továbbra is a törvény rendelkezéseiből következtethetők ki.
10.3.2.1. A beszámítás
Az adóssal szemben beszámításnak helye nincs, de az adós által indított, folyamatban lévő peres eljárásokban a csődeljárás kezdő időpontjáig előterjesztett beszámítási kifogás elbírálható. A törvényi rendelkezés egyértelmű, csak az adós által indított ún. aktív perekben van lehetőség a beszámításra és arra is csak a kezdő időpontig. Ez a beszámítás lehetőségének nagyfokú korlátozása, célja a csődvagyon védelme. A törvényi szabályozásból következik, hogy a beszámításra vonatkozó polgári jogi szabályok csődeljárás esetén nem kerülnek alkalmazásra, hiába tesz a fél beszámításra vonatkozó nyilatkozatot. Azok, akik nem élhetnek a beszámítás lehetőségével, hitelezői igényt kell bejelenteniük a csődeljárásban, ha a követelésük megtérülésére igényt tartanak. Az ezzel kapcsolatos kérdés megítélése változott a hitelezői igények kötelező bejelentésének előírása óta. A Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói konferencia Csőke Andrea előterjesztése alapján ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot fogadta el:

"A Cstv. 20. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel a Cstv. 11. § (2) bekezdés a) pontjának a beszámításra vonatkozó rendelkezése a peres eljárásokban a következőképpen értelmezendő:
Ha az adós által indított perben
(1) az alperes a csődeljárás kezdő időpontja előtt bejelentette beszámítási kifogását - bár esetleg hitelezőként nem jelentkezett be a csődeljárásban -, teljes egészében beszámíthatja a jogszerű igényét, azt el kell bírálnia a peres bíróságnak; (Amennyiben a beszámítási kifogás megalapozott, úgy a beszámítási kifogás bejelentésének - moratórium előtti - időpontjára kell elszámolni a követelést-tartozást, ezért a moratórium nem hat ki rá.)
- 211/212 -
(2) az alperes nem jelentett be a moratórium kezdő időpontja előtt beszámítási kifogást, és nem érvényesítette a követelését hitelezőként a csődeljárásban - melyben a bíróság az adós és a hitelezői között létrejött egyezséget jogerősen jóváhagyta -, az alperes a Cstv. 20. § (3) bekezdésében foglaltak szerint nemcsak, hogy a csődeljárás alatt nem számíthatja be a követelését a tartozásába [Cstv. 11. § (2) bekezdés], de a csődeljárás befejezése után sem.
Ha a csődeljárásban nem születik egyezség, úgy a hivatalból meginduló felszámolási eljárás tartama alatt az adós által indított perben, a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján, a felszámolásban hitelezőként nyilvántartásba vett követelését számíthatja be.
(3) az alperes nem jelentett be a moratórium kezdő időpontja előtt beszámítási kifogást, de bejelenti a csődeljárásban az igényét - és a csődeljárásban egyezség születik -, akkor a csődeljárást követően az alperes (hitelező) beszámítási kifogásánál is csak az egyezségben foglalt mértékben lehet figyelembe venni a beszámítani kívánt követelését."
10.3.2.2. A fizetési megbízás teljesítése
Az adós számláinak terhére - a privilegizált és az óvadékon alapuló követelések kivételével - fizetési megbízás nem teljesíthető, az adóssal szemben nem lehet fizetési megbízást benyújtani. A fizetési megbízás kifejezést 2009. november 1-jei hatállyal használja a csődtörvény a 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) rendelkezéseire figyelemmel. Eszerint a fizetési megbízás a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója részére fizetési művelet teljesítésére adott megbízása, valamint a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés (2. § 6. pont). A 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet további részletszabályokat tartalmaz, amelyek közül az egyes fizetési módok részletes szabályairól szóló VI. fejezet tartalmaz idetartozó előírásokat, amelyeket terjedelmi okokból nem tudok ismertetni. A fizetési megbízás nem azonos a korábbi azonnali beszedési megbízással, ebből a gyakorlatban még problémák adódhatnak. Az adóssal szembeni követelést, amelyen a fizetési megbízás alapul, be kell jelenteni hitelezői igényként.[80]
Idetartozik szorosan a 11. § (3a) bekezdés azon előírása, mely szerint az (1) bekezdés (privilegizált) és (3) bekezdés (óvadék) szerinti jogcímek alapján történő kifizetéseknél a pénzforgalmi megbízások esetén nyilatkozni kell arról, hogy a fizetési megbízás az említett körbe tartozik.
10.3.2.3. A dologi biztosíték érvényesítése
Cstv. 11. § (1) bekezdés d) az adós vagyonával szemben zálogjog alapján - kivéve a (3) bekezdésben meghatározott szervezetek közötti óvadéki megállapodást - nem lehet kielégítést keresni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni,
- 212/213 -
Cstv. 4/A. § A zálogjogosult - ideértve azt az esetet is, ha a zálogjogot óvadékként alapították - a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben
a) csődeljárás esetén a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó értesítéstől, ilyen értesítés hiányában az ideiglenes fizetési haladék vagy a fizetési haladék közzétételétől,
nem gyakorolhatja, követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor.

Cstv. 83/I. § (1) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt kikötött fiduciárius hitelbiztosítékból (Ptk. 6:99. §) eredő igényekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt alapított vagyont terhelő zálogjogból, illetve önálló zálogjogból eredő jogokra és kötelezettségekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha a felszámolási eljárásban körülírással meghatározott zálogtárgyra vonatkozó zálogjogból eredő követelés érvényesítésére is sor kerül, a Ptk. 5:118-5:122. §-a szerinti rangsor elvét megfelelően kell alkalmazni.
Az új Ptk. lényegesen módosította a biztosítékokkal kapcsolatos szabályozást. Ebből három elemet emelek ki, amely a csődjog szempontjából fontos:
- a törvény visszaszorítja a zálogjogon kívüli dologi (fiduciárius) biztosítékok alkalmazását (ezért kikerül a szabályozásból a biztosítéki célú vételi jog);
- az óvadékot integrálja a zálogjogba;
- a törvény nem tartja fenn külön nevesítve a vagyont terhelő zálogjog elkülönült szabályozását. Ezekről a kérdésekről a felszámolási szabályok között szólunk részletesebben.
Mielőtt továbbmegyünk, itt is jelezni kell, hogy a 2016. évi LXXVII. törvény módosította a Ptk.-t. A módosítás érintette a zálogjog, az óvadék és a fiduciárius biztosítékok szabályait is.
Átmeneti szabályok: A fent idézett indokolási részből is kitűnik, hogy a Cstv. zálogjoggal kapcsolatos szabályai sem maradhattak változatlanok, s átmeneti szabályokat is kellett alkotni a bizonytalan helyzetek elkerülése érdekében. Ezért idéztem be a Cstv. 83/I. § előírásait. A 2014. március 15-e után indult eljárásokban még a korábbi szabályokat kell alkalmazni, ha a biztosíték kikötésére március 15-e előtt került sor.
A biztosítéki célú vételi jog: A Cstv. 12. § (3) bekezdése - a felszámolási eljárástól eltérően - a csődeljárásban biztosított követelésnek tekintette azokat a követeléseket, amelyek tekintetében a zálogjogon, óvadékon felül biztosítékú célú vételi jogot kötöttek ki. Ezt a lehetőséget az új Ptk. nemcsak megszüntette, hanem szankcionálja is. A Ptk. 6:99. §-a kimondja, semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. Ezért a Cstv. 12. § (3) bekezdését módosítani kellett, s a jogalkotó kivette a biztosítéki célú vételi jogot a biztosított követelések köréből. A 2014. március 15. előtt kötött ilyen megállapodások alapján azonban a követelés biztosított lesz a 2015. március 15. után indult eljárásokban is, nem lehet az ilyen szerződéseket semmisnek tekinteni.
- 213/214 -
A módosított Ptk. az alábbi előírást tartalmazza:

"6:99. § [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]
Semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget."

Ezzel a jogalkotó a tilalmat a fogyasztói követelésekre korlátozta, a gazdálkodó szervezetek ügyleteinél nem lesz tilalmazott a korábbi megoldások alkalmazása.
A hatályos szabályozás: A Cstv. 4/A. §-a és a 11. § (1) bekezdés d) pontja együttes értelmezése adja meg a hatályos szabályozás tartalmát. Eszerint főszabályként a kezdő időponttól kezdve az adós vagyonával szemben zálogjog alapján - kivéve a törvényben meghatározott szervezetek közötti óvadéki megállapodást - nem lehet kielégítést szerezni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni. Ezt a szabályt szigorítja a 4/A. §, amikor kimondja, hogy a zálogjogosult a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben csődeljárás esetén a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó értesítéstől, ilyen értesítés hiányában az ideiglenes fizetési haladék vagy a fizetési haladék közzétételétől nem gyakorolhatja, követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor.
A Cstv. 9. § (2) bekezdése értelmében a csődeljárás kezdő időpontja a csődeljárás elrendeléséről szóló bírósági végzés közzétételének napja [10. § (1) bekezdés]. A legtöbb zálogjogosult számlavezető pénzintézet, amelyet az adós a 8. § (2) bekezdés i) pont alapján a csődkérelem benyújtásáról köteles értesíteni, így előbb szereznek tudomást a csődeljárás megindításáról, mint a kezdő időpont, a korlátozás is korábban hatályosul az ő esetükben.
Ez a korlátozás természetesen csak az adós zálogkötelezett vagyonára vonatkozik, amennyiben harmadik személy a zálogkötelezett, ő nem hivatkozhat erre a korlátozásra.
Óvadék: Az óvadék tekintetében az óvadék érvényesítésének korlátozása alól a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által minimálisan megkövetelt körben teremt a törvény kivételt. A 2013. évi CCXXXVII. törvény annyiban módosította az előírásokat, hogy átvezette rajtuk az alapul fekvő irányelvekben bekövetkezett változásokat. (575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv)
A hatályos szabályozás értelmében:
- csak a kezdő időpont előtt kikötött óvadék, valamint
- a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 5. §-a (1) bekezdésének 107. pontjában meghatározott pozíciólezáró nettósításra vonatkozó keretmegállapodás érvényesíthetőségét nem érinti a fizetési haladék (a 107. pontot a 2013. évi XCVIII. törvény módosította),
- 214/215 -
- ha az egyik, vagy mindkét fél a törvényben meghatározott intézmények közé tartozik.
Ennek az az oka, hogy az adós minél nagyobb csődvagyon birtokában tudjon sikeres tárgyalásokat folytatni a hitelezőivel. A (3) bekezdés a) pontban szereplő közszektorbeli intézmények közé tartozik többek között az Európai Beruházási Alap, az Európai Beruházási Bank, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a Nemzetközi Valuta Alap.
A 2016. évi LXXVII. törvény a Ptk. 5:95. §-át módosítva bővítette az óvadékul szolgáló vagyontárgyak körét.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.229.
A csődeljárás alá került adósnál visszatartott jóteljesítési garancia (biztosíték) nem tartozik az adós csődeljárás hatálya alá eső vagyonába, arra nem terjed ki a csődegyezség hatálya [1991. évi XLIX. tv. 11. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. 270. §, 271. §].
BDT 2016.3535.
I. Csődeljárásban nincs lehetőség arra, hogy a hitelező az igény bejelentésére nyitva álló határidő eltelte után az adós korábban jelzálogjoggal nem terhelt ingatlanaira utólag alapított jelzálogjoga alapján kérje a követelése biztosítottként való nyilvántartásba vételét.
I. A csődmoratórium időtartama alatt a zálogból való kielégítés tilalma nem jelenti azt, hogy a zálogjogosult számára az adós vagyonát terhelő zálogjog átalakítására vonatkozó jognyilatkozat is tilalmazott, s ezért jogszabályba ütköző.
10.3.2.4. Pénzkövetelések teljesítése a csődeljárás alatt
Az adós - a privilegizált és az óvadékkal kapcsolatos követelések kivételével - a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesítheti, a hitelező pedig - ide nem értve az óvadék tárgyából történő speciális szabályozás szerinti kielégítést - nem érvényesíthet vele szemben ilyen kifizetéseket célzó igényeket, az adós új kötelezettséget csak akkor vállalhat, ha ahhoz a vagyonfelügyelő hozzájárult, és az adós vagyona terhére kifizetések csak a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével teljesíthetők. Ezek a szabályok a pénzfizetési kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak. A kezdő időpontban fennálló kötelezettségek tekintetében hitelezői igényt kell bejelenteni, s azok teljesítése az esetleges egyezségtől függ.
10.3.2.5. Szankció az adós vezetőjével szemben
A törvény 11. § (7) és (8) bekezdése súlyos szankciót helyez kilátásba, ha az adós vezetője a fent részletezett tilalom ellenére kifizetést teljesít vagy lehetővé teszi, hogy ellene követelést érvényesítsenek.
- 215/216 -
Egyrészt bírságot szabhat ki, melynek felső határa a kifizetett összeg 10%-a, másrészt hivatalból elrendelheti, hogy együttes cégjegyzési és bankszámlák feletti rendelkezési jog illesse meg a vagyonfelügyelőt az adós vezetőivel. Utóbbi végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
Ebben az esetben is szabályozza a törvény a többségi befolyással rendelkező kezesi felelősséget a 9. § (10) bekezdéséhez hasonlóan, az ott írtakat nem ismétlem meg.
10.3.2.6. A szerződések felmondása, elállás
A törvény általános érvénnyel mondja ki, hogy az adóssal kötött szerződéstől nem lehet elállni, vagy azt nem lehet felmondani arra hivatkozással, hogy az adós a fizetési haladék időtartama alatt nem egyenlítette ki az ideiglenes fizetési haladék előtt keletkezett tartozásait. (A 2011. évi Módtv. annyi pontosítást végzett, hogy az elállási tilalom az ideiglenes fizetési haladék előtt keletkezett tartozásokra vonatkozik.) Késedelem esetére az rPtk. 300. §-a, Ptk. 6:154. §-a szabályozza a jogosult elállási jogát. Az rPtk. 321. §-a (Ptk. 6:213. §-a) mondja ki, hogy aki jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal szüntetheti meg a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja.
10.3.2.7. Kártérítési kötelezettség a késedelem miatt
A Ptk. 6:154. §-a (rPtk. 298. §-a) szabályozza a kötelezett késedelmének következményeit. A (3) bekezdés értelmében a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késelemből eredő, pénztartozás esetén a késedelmi kamatot meghaladó kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti. A moratórium alatti késedelem miatt nem áll be az adós kártérítés-fizetési kötelezettsége.
10.3.2.8. A foglalóra vonatkozó következmény
Amennyiben az adós foglaló fizetésére lenne köteles és pénzfizetési késedelembe esik a moratórium ideje alatt, az adott foglalót nem veszíti el. [Ptk. 6:185. §, rPtk. 245. § (1) bekezdés előírásától eltérően.
10.3.2.9. A kamatra vonatkozó rendelkezés
A 11. § (5) bekezdése értelmében a fizetési haladék tartama alatt a hitelezői követelések - ha a hitelező és az adós közötti szerződés másként nem rendelkezik - kamatoznak, tehát a moratórium a kamatfizetési kötelezettség alól nem mentesíti az adóst. (A Módtv. pontosítása értelmében ez a kedvezmény a határidőben követelését bejelentő hitelezőre vonatkozik, aki nem jelenti be a követelését, ettől a kedvezménytől is elesik.) A kamat mértékét több jogszabály változtatta, ezért vitás lehet, hogy az adósnak milyen mértékű kamatot kell fizetnie.
- 216/217 -
Az rPtk.-nak a kamat mértékére vonatkozó rendelkezései sokszor változtak. Az új Ptk. hatálybalépéséig hatályos szabályokat a 2013. évi XXXIV. törvény vezette be. A kamatszabályokat több kollégiumi vélemény próbálta értelmezni. A 2002. évi módosításokról a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma adott ki véleményt (BH 2002. évi 9. szám), a Baranya Megyei Bíróság és a Csongrád Megyei Bíróság véleménye a BDT 2002.3. számában, a 2004. évi módosítással kapcsolatban a Szegedi Ítélőtábla véleménye a BDT 2004.10. számában olvasható.
A hatályos szabályokat a Ptk. 6:47. és 6:48. § tartalmazza.
10.3.2.10. A váltó és a csődeljárás
A joggyakorlatban közzétett eseti döntések alapján az új szabályozást is figyelembe véve a moratórium ideje alatt a csődeljárás alatt álló váltó főadósa ellen nem indítható per, hasonlóan a felszámolási eljáráshoz. A váltóhitelező köteles a követelését a csődeljárásban bejelenteni, s ha a vagyonfelügyelő vitatja a követelést, csak ebben az esetben indítható meg a per.

JOGGYAKORLAT
BH 1993.182.
A fizetési haladék alatt a váltó bemutatásának, óvás felvételének nincs helye, a váltóbirtokos megtérítési igényének érvényesítését azonban akadályozza a váltó bemutatása és az óvás felvétele után közzétett csődeljárás folytán a váltó kiállítóját megillető fizetési haladék.
BH 1993.514.
I. A váltóbirtokos megtérítési igényének érvényesítését nem akadályozza a váltó bemutatása és az óvás felvétele után közzétett csődeljárás folytán a váltó kiállítóját megillető fizetési haladék (moratórium).
BH 1996.602.
A polgári jogi és a váltójogi egyetemlegesség elhatárolása. Ha a váltóbirtokos csődeljárás keretében - az egyenes adóssal kötött egyezséggel - a tartozás egy részét vagy akár az egész tartozást elengedi, ez a többi megtérítési váltóadóssal szemben - a csődegyezség kényszerjellege miatt - nem hatályosul, arra a visszkereseti váltóadósok nem hivatkozhatnak.
Gf.I.30.053/2002/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A hitelező az adóst megillető moratórium alatt a követelése biztosítékául átvett óvadékot nem köteles visszaszolgáltatni.
10.3.3. Eljárásjogi hatások
10.3.3.1. A moratórium hatása a végrehajtási eljárásra
Cstv. 11. § (2) c) az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása - az (1) bekezdésben foglalt követelések kivételével - szünetel, és végrehajtásuk elrendelésének nincs helye,
- 217/218 -
a) A végrehajtás elrendelése a moratórium alatt

A 2011. évi Módtv. módosította a moratórium és a végrehajtási eljárás kapcsolatát. A 2012. március 1. előtt indult ügyekben a Cstv. 11. § (2) bekezdés c) pontja kifejezett rendelkezése alapján a fizetési haladék tartama alatt az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása (mindenfajta, tehát az adóvégrehajtás is) szünetelt. Amennyiben végrehajtási eljárást kezdeményeztek, azt a csődeljárásra tekintet nélkül el kellett rendelni, azonban a moratórium alatt beállt a szünetelés. Az új szabályozás már a végrehajtás elrendelését is tilalmazza a moratórium alatt. Így nem érvényesül már a BDT 2011.2454. számú eseti döntésben kifejtett azon álláspont, miszerint a csődeljárás elrendelése nem zárja ki azt, hogy a hitelező végrehajtás elrendelését kérje az adós ellen. Az így megindult végrehajtás azonban a csődeljárás befejezetté nyilvánításáig vagy megszüntetéséig szünetel.

b) A végrehajtási eljárás folytatása a csődeljárás befejezését követően

Cstv. 21/A. § (4) Amennyiben az adós ellen az ideiglenes moratórium előtt végrehajtást rendeltek el, a csődeljárás befejezetté nyilvánítása esetén az adós ellen folyamatban lévő, pénzkövetelések végrehajtása iránti eljárások a csődegyezségben foglaltak teljesítéséig, a csődegyezségben foglalt teljesítési határidő leteltéig szünetelnek, kivéve a 11. § (1) bekezdés szerinti követeléseket. A végrehajtási eljárás folytatását a csődeljárásba bejelentkezett hitelező kérheti. A végrehajtás a hitelezőt a csődegyezség alapján megillető összegre folytatódik.
Amennyiben a csődeljárás sikeres, a bíróság jóváhagyja az egyezséget, a végrehajtás automatikusan nem folytatható az új szabályozás szerint. Meg kell várni a csődegyezségben foglaltak teljesítését, illetve a teljesítési határidő leteltét. A privilegizált követelés itt is kivétel. Erre a szabályra figyelemmel kell lenni a csődegyezség megkötésekor, a teljesítési határidő elfogadásakor vagy meghatározásakor. Bizonyára lesznek problémás esetek, amikor részletekben való teljesítést vállal az adós, s egy részlettel késedelembe esik. Itt is csak az egyezség precíz megfogalmazása esetén kerülhetők el a viták.
Két további korlátozást vezetett be a 2011. évi Módtv.:
- csak a csődeljárásba bejelentkező hitelező kérheti az eljárás folytatását;
- a végrehajtás csak a csődegyezségben szereplő összegre folytatható.
Az első korlátozás logikusan illeszkedik a 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosításhoz, a Cstv. 20. § (3) bekezdésének a szabályaihoz. Ezzel is rá kívánta szorítani a jogalkotás a hitelezőket a követelésük bejelentésére.
A gyakorlatban előfordult, hogy a csődegyezségben szereplő csökkentett összeg helyett a hitelező a teljes követelésére kérte a végrehajtás folytatását, rákényszerítve az adóst egy végrehajtás korlátozása iránti per megindítására. Most anyagi jogalapot teremtett a csődtörvény ennek a helyzetnek a megoldására, de a jelenlegi előírás mellett is csak a végrehajtás korlátozása/megszüntetése vezethet a megfelelő eredményre.
- 218/219 -
Amennyiben sikertelen a csődeljárás, az átfordul felszámolási eljárássá, ahol a végrehajtási eljárásokat meg kell szüntetni.
10.3.3.2. A csődeljárás és a peres eljárás kapcsolata
A csődeljárás és a perek kapcsolatának tisztázásánál meg kell különböztetni az aktív és passzív per fogalmát. Aktív perről akkor beszélünk, ha a csődeljárást megindító gazdálkodó szervezet felperesi pozícióban van, passzív perről akkor beszélünk, ha vele szemben lépnek fel követeléssel. A csődeljárás ténye az adós által indított aktív pereket nem érinti, változatlan formában tovább kell őket tárgyalni, az adós a moratórium alatt is köteles a követeléseit érvényesíteni [13. § (3) bekezdés d) pont]. Ezekben a perekben az alperes a kezdő időpontig beszámítási kifogást terjeszthet elő, a kezdő időpont után a Cstv. 11. § (2) bekezdés d) pontja alapján a beszámítási kifogás előterjesztését a törvény kizárja.
Általános jelleggel lehet kimondani, hogy önmagában a csődeljárás megindításának - akár a hitelező, akár az adós adta be a csődkérelmet - nincs hatása a perekre, ugyanúgy, mint a korábbi szabályozásban. A perekre a moratórium (mindegy, hogy ideiglenes vagy végleges a moratórium) megadásának van hatása. Az ideiglenes moratóriumra a végleges moratórium szabályait kell alkalmazni [9. § (1) bekezdés], mégis tisztában kell lenni azzal, hogy az ideiglenes moratórium megadását nem minden esetben követi a csődeljárás elrendelése. Ebben az időszakban függő jogi helyzet alakul ki, amelynek a kezelése némi bizonytalanságot fog eredményezni.
A továbbiakban a perek és a rendes moratórium kapcsolatát elemzem azzal, hogy a csődeljárásnak a pénzfizetésre vonatkozó követelésekre van kihatása.

a) Perindítás a kezdő időpont előtt

A kezdő időpont előtt az adós ellen indított passzív per esetén a csődeljárás megindításának és később a moratórium megadásának nincs jelentősége az alábbi esetekben, ennek megfelelően az eljárásokat folytatni kell és marasztaló határozat is hozható:
- ha a per az adós nem pénzfizetési kötelezettségére vonatkozik (például ingatlan birtokba adásra, tűrésre kötelezés stb.);
- ha per tárgya ún. privilegizált követelés;
- ha a vagyonfelügyelő a csődeljárásban vitatja a követelést.
Az első két eset különösebb magyarázatot nem igényel, a harmadik eset már nem egyértelmű.
Ha az adós vitatja a követelést, ismét egy rövidebb bizonytalan helyzet áll elő. A követelést ugyanis a vagyonfelügyelő fogja minősíteni (az adós közreműködésével), illetve még a csődbíróság is dönthet ebben a kérdésben. Miután a csődtörvény a módosítás után is kizárja az egyezségkötésre jogosultak köréből a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőket (azzal a nem jelentéktelen módosítással, hogy ezeket a követeléseket be kell jelenteni), főszabályként azt kell mondanunk, hogy az érdemi döntés hozatalának nincs akadálya.
- 219/220 -
Ha viszont az adós által vitatottnak minősített követelést később a vagyonfelügyelő vagy a csődbíróság nem vitatottnak minősíti, a per lefolytatása értelmetlen. Ilyenkor ez a pereskedő hitelező részt vesz az egyezségkötési folyamatban és eszerint fog a követeléséhez jutni, ha viszont nem jön létre egyezség, a felszámolási eljárásban kell a követelést érvényesíteni, az ilyen hitelező követelése nem vitatott követelés lesz.
Egyértelmű a törvény rendelkezése, mely szerint minden követelést be kell jelenteni a csődeljárás során, így azokat a követeléseket is, amelyek tekintetében folyamatban van a per a csődeljárás megindításakor, illetve a moratórium megadásakor. Az új szabályok ezen annyit változtattak pozitív módon, hogy amennyiben ez a peresített követelés vitatott lesz a csődeljárás alatt, erre a követelésre is tartalékot kell képezni.
A 11. § (6) bekezdése kimondja, hogy a fizetési haladék időtartamával az adóssal szemben a külön jogszabályok szerinti, vagyoni igények érvényesítésére, ilyen igényekkel összefüggésben keresetindításra meghatározott határidők meghosszabbodnak. Sem a törvény, sem az indokolás nem szól arról, hogy milyen külön jogszabályok szerinti igényérvényesítésre gondolt a jogalkotó, mindenesetre a szokásos igényérvényesítési perekre ez nem vonatkozik. Azon hitelezők esetében él ez a kedvezmény, akik határidőben bejelentették a követelésüket a csődeljárásban.

b) Perindítás a moratórium alatt

Az új csődeljárási szabályozás közelít a felszámolási eljárás szabályaihoz, ezért a pénzfizetésre irányuló követeléseket be kell jelenteni a csődeljárásban. Ezért főszabályként azt kell kimondanunk, hogy a moratórium megadásától (mindegy, hogy ideiglenes vagy rendes moratóriumról van szó) a privilegizált és a kifejezetten vitatott követelés kivételével nem indítható peres eljárás pénzfizetés iránt. Ezt támasztja alá a 11. § (2) bekezdés e) pontja, melynek értelmében a hitelező nem érvényesíthet az adóssal szemben kifizetéseket célzó igényeket.
A nem vitatott követelések esetében a moratórium alatt pénzfizetésre irányuló per tehát nem indítható, a benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján el kell utasítani. (Feltéve, hogy a bíróság már ekkor tudomással bír arról, hogy a követelés "nem vitatott", egyébként az eljárás megszüntetése jöhet szóba.)
A csődeljárás célja egyezség megkötése, s egy sikeres egyezség esetén bíróság által jóváhagyott egyezség, azaz ítélet hatályú határozat áll a hitelező rendelkezésére, márpedig ugyanazon jog érvényesítése iránt nem folyhat párhuzamosan két eljárás.
Kérdés, hogy indíthat-e pert a moratórium alatt az a jogosult, aki nem jelentett be hitelezői igényt, vagy elkésve jelentette be, vagy nem fizette be a regisztrációs díjat, ezért nem vehet részt az egyezségkötési folyamatban. A 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítás után indult eljárásokban azt kell mondani, hogy kizárta magát a jogosult a követelése érvényesítésének lehetőségéből, ezért ebben az esetben is el kell utasítani a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján. (Ami nem zárja ki, hogy egy későbbi, más által indított felszámolási eljárásban, vagy a csődeljárásból átfordult felszámolási eljárásban érvényesítse az igényét, mivel a 30 nap elmulasztása nem jár jogvesztéssel.)
- 220/221 -
A vitatott követelések esetében a 12. § (5) bekezdése kifejezetten megkívánja a perindítás igazolását abban az esetben, ha a hitelező tartalékot akar képeztetni a követelése erejéig. Ezt az esetet a jogalkotó kifejezetten kivette a követelések érvényesítésének 11. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott generális tilalma alól.
A hatályos szabályozás alapján tehát a moratórium alatt pénzfizetésre vonatkozó pert csak az a hitelező indíthat, akinek a követelését vitatottá minősítették, aki a követelését nem vagy késve jelenti be, a Cstv. 20. § (3) bekezdése alapján kizárta magát a peres eljárás megindításának lehetőségéből.
A fenti okok miatt az ilyen perekben a bíróságnak először azt kell vizsgálni, hogy a követelést a felperes bejelentette-e a csődeljárásban, azt miként minősítették, s ha vitatott a követelés, akkor hozható érdemi határozat.
Felmerült elméleti kérdésként, hogy csak az a hitelező tekinthető vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőnek, aki pert indított.[81] A 12. § (2) bekezdés bb) pontja kimondja, hogy idesorolandók a vitatott követelések, függetlenül attól, hogy van-e ezekkel összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt jogérvényesítés iránt folyamatban eljárás.
A Kúria a Gfv.VII.30.286/2013/12. számú döntésében kimondta, hogy a nyilvántartásba vett, de vitatottá vált követelést csak akkor kell a csődegyezség megkötésénél vitatott hitelezői igényként figyelembe venni [Cstv. 20. § (2) bekezdés], ha az annak érvényesítése érdekében indított per folyamatban van és azt a vagyonfelügyelőnek bejelentették. Ha a vitatottá minősített hitelezői igény tekintetében a hitelező a jogérvényesítést (perindítást) elmulasztja - vagy azt nem igazolja -, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat (Kúria Gfv.X.30.174/2012/7. szám). A csődeljárásban bejelentett, de vitatott hitelezői igény esetén a hitelező részéről a jogérvényesítés elmulasztása tehát azt eredményezi, hogy a követeléssel rendelkező hitelezői minősége megszűnik a csődeljárásban.
A továbbiakban ezt az iránymutatást kell követni.
Gyakran előfordul, hogy az adós indít pert a csődeljárás megindítása előtt egyik hitelezője ellen, ilyenkor a hitelező nem tud már pert indítani, ha vitatottá teszi a vagyonfelügyelő a követelését. A hatályos szabályozás szerint ilyenkor nem kell és gyakran nem is lehet külön pert indítani. Miután ezek a perek nem egy esetben azért indulnak, hogy a hitelező követelését vitatottá tegyék, a bírói gyakorlat is vizsgálja, hogy ilyen esetben lehet-e az a megoldás, hogy a kereset tartalma alapján döntse el a csődbíróság kifogás esetén, hogy a teljes követelés vitatott vagy annak csak egy része. Egy ilyen vizsgálat nem jelenti a perbíróság hatáskörének az elvonását.
- 221/222 -
c) Perindítás a moratórium lejárta után

A moratórium lejárta után indított pereknél vizsgálni kell, hogy a csődegyezség létrejött vagy sem, s ha igen, milyen tartalommal.[82]
- Ha az egyezség nem jött létre, automatikusan felszámolási eljárás követi a csődeljárást, így a perek indításának lehetőségére a felszámolási eljárás speciális szabályai lesznek irányadóak.
- Ha sikeres volt a csődeljárás és egyezséget kötöttek a felek és ez a perindító félre is kihat (mert részt vett hitelezőként az eljárásban), akkor a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve a per későbbi szakaszában a pert meg kell szüntetni.
- Ha a perindító fél nem vett részt a csődegyezségben azért, mert vitatott követeléssel rendelkezett, és nem indította meg a 12. § (6) bekezdésében szabályozott pert, az igényét peres eljárásban már nem érvényesítheti az új szabályok szerint.
- A 2011. évi CXV. törvénnyel történt módosítás előtti szabályozás alapján (a 2011. augusztus 6. előtt indított csődeljárásokban) semmi nem zárta ki, hogy az a hitelező, aki nem jelentette be az igényét, peres úton érvényesítse a követelését, mert a bejelentési kötelezettség elmulasztásához a jogszabály nem fűzött jogvesztést. Erre vonatkozóan több bírósági döntés is született, amelyek ma már nem alkalmazhatók. Az új szabályozás a bejelentés elmulasztásához jogkorlátozó hatást fűz, a peres eljárás megindítását a 20. § (3) bekezdése kizárja. A Kúria a korábbi szabályozás alapján indított peres ügyben (Gfv.VII.30.286/2013/12. szám) kimondta, hogy az a hitelező, aki tudatosan nem jelentkezett be a csődeljárásba, joggal való visszaélést követ el, ezért a követelését nem érvényesítheti.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.152.
Ha az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a Cstv.-t módosító 2011. évi CXV. törvény 2011. augusztus 4-én történt hatályba lépése előtt indult csődeljárásban szándékosan nem vett részt azért, hogy utóbb az adós és a csődegyezség hatálya alá került hitelezők jogszerű igényének figyelmen kívül hagyásával, a csődegyezség célját veszélyeztetve egy peres eljárásban a teljes követelését érvényesítse az adóssal szemben, a keresete joggal való visszaélést valósít meg [1959. évi IV. törvény 5. § (1), (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 19. § (1) bek., 20. § (1), (2) bek.].
10.3.3.3. A csődeljárás hatása a pénzforgalmi előírásokra
A módosított csődeljárási szabályok között a törvényalkotó kifejezett rendelkezést helyezett el, mivel az új szabályok szerint az adós a közzétételt megelőző nap 15 óráig köteles a bankot értesíteni. A visszaélések elkerülése érdekében mondja ki a 8. § (5) bekezdése, hogy a bejelentést követően a pénzforgalmi szolgáltató számlavezető a bejelentést banktitokként, illetve fizetési titokként kezeli, az adós számlájával szemben nem érvényesítheti az adóssal fennálló jogviszonyán alapuló követeléseket továbbá nem tehet más olyan intézkedést sem, ami őt vagy más hitelezőt előnyös helyzetbe hozza a többi hitelezőhöz képest.
- 222/223 -
Mint láttuk, a számlavezetési díj privilegizált követelés, annak érvényesítése megengedett.
A 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet szabályozta korábban ezt a kérdéskört, a Korm. rendeletet azonban hatályon kívül helyezte a 314/2009. (XII. 28.) Korm. rendelet 2009. december 31-vel. Amennyiben nem születik egyéb speciális jogszabály, a Cstv. és a pénzforgalmat szabályozó törvényi előírások alapján kell eljárni.
A hatályos szabályozás értelmében a moratórium alatt a 11. § (1) bekezdésében szabályozott privilegizált követelések érvényesíthetők, az ezzel kapcsolatos kifizetéseket a bank köteles teljesíteni. A 11. § (3a) bekezdése előírja, hogy az (1) (privilegizált) és (3) bekezdés (óvadék) szerinti jogcímek alapján történő kifizetéseknél a pénzforgalmi megbízások esetén nyilatkozni kell arról, hogy a fizetési megbízás az említett körbe tartozik.
A bíróság 11. § (8) bekezdése értelmében hivatalból elrendelheti, hogy a vagyonfelügyelőt együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illesse meg. Ilyen szankciót tartalmaz a 17. § (1) bekezdése arra az esetre, ha az adós nem tesz eleget az egyezségi tárgyalás kitűzési kötelezettségének, a 18. § (10) bekezdése pedig a moratórium meghosszabbításának feltétele lehet az együttes cégjegyzési jog biztosítása. Ezt a bank felé a 13. § (6) bekezdés alábbi előírása értelmében a vagyonfelügyelő köteles bejelenteni:

13. § (6) A vagyonfelügyelőnek haladéktalanul be kell jelentenie az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak a (3) bekezdés c) és g) pontjaiban, továbbá az (5) bekezdésben meghatározott jogosítványait és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2011.132.
A bankszámla-kivonat mint a felszámolás alatt álló gazdasági társaság fennálló kölcsöntartozásának csökkenésére vagy megszűnésére (jóváírás) vonatkozó közlés elhatárolása a "téves utalástól" [Cstv. 4. § (1) bekezdés, 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 7. §].
11. A követelések bejelentése és nyilvántartásba vétele
11.1. A követelések bejelentése
Cstv. 10. § (2) A csődeljárás elrendeléséről szóló, közzétételre kerülő végzésnek tartalmaznia kell
f) a hitelezőknek szóló felhívást arra, hogy fennálló követeléseiket a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül - a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező követeléseiket pedig 8 munkanapon belül - jelentsék be az adósnak és a vagyonfelügyelőnek, a követelés nyilvántartásba vételéért fizetendő díjat ezzel egyidejűleg fizessék be a vagyonfelügyelő 12. § (1) bekezdés szerint közzétett pénzforgalmi bankszámlájára,
- 223/224 -
Cstv. 12. § (1) Az adós a hitelezőit a csődeljárást elrendelő végzés közzétételétől számított 5 munkanapon belül közvetlenül is értesíti, és a hitelezőket országos napilapban, továbbá (ha ilyennel rendelkezik) a honlapján is felhívja követeléseiknek a 10. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott határidőn belül történő bejelentésére, és egyben a követelés nyilvántartásba vételéért fizetendő díjnak a bíróság által kirendelt vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára történő megfizetésére, valamint a követeléseiket megalapozó okiratok csatolására, azzal, hogy a határidő elmulasztása esetén a követelés nyilvántartásba vételére nem kerül sor. A 11. § (1) bekezdése szerinti követeléseket, a 3. § (1) bekezdés g) pont szerinti függő követeléseket, továbbá - a folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, közigazgatási hatósági eljárásokban az adóssal szemben támasztott igényeket kivéve - az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik az adós számára fizetési kötelezettség, még nem kell bejelenteni.
11.1.1. Általános kérdések a követelés bejelentésével kapcsolatban
A hitelezői igények bejelentésére vonatkozó korábbi szabályozás teljesen megváltozott. A bíróság a csődeljárást elrendelő végzésének közzététele során felhívja a hitelezőket követelésük 30 napon belül történő (a kezdő időpont utáni követelések esetében 8 munkanapon belüli) bejelentésére.
A közzétételen felül az adós is köteles közvetlenül értesíteni a hitelezőit a követelés bejelentésére vonatkozó előírásról, s itt az ismert hitelezők jöhetnek számításba. Az adósnak adott esetben igazolnia kell, hogy szabályosan értesítette a hitelezőit a csődeljárás megindításáról. Nem találkoztam olyan esettel, amikor ennek hiánya miatt elmarasztalták volna az adóst, vagy megtagadta volna a bíróság az egyezség jóváhagyását.
Megmaradt az országos napilapban történő közzététel az esetleges ismeretlen hitelezők számára, illetve a meglévő honlapban is értesíteni kell a hitelezőket. A törvény nem tartalmazza a korábbi szabályozásban szereplő ismert/ismeretlen hitelező fogalmat, tartalmilag a megkülönböztetés azonban megmaradt. A hirdetménynek és értesítésnek a törvény szerint csak azt kell tartalmaznia, hogy a követelést jelentsék be 30 napon (8 munkanapon) belül, csatolják a követelést megalapozó okiratokat és tájékoztatni kell őket arról, hogy a határidő elmulasztása esetén a követelést nem veszik nyilvántartásba. A hirdetménynek azért van nagy jelentősége, mert lehetnek olyan hitelezők, akik valamilyen ok (lakcím- vagy székhelyváltozás stb.) miatt nem kapják meg az adós levelét. A hirdetmény, illetve a Cégközlönyben történt közzététel együttesen biztosítja a hitelezők tájékoztatását.
- 224/225 -
A korábbi szabályozásban az adós általi hirdetmény feladásának elmulasztása az eljárás megszüntetését vonta maga után, a jelenlegi szabályozás mellett a bejelentési határidő elmulasztása ilyen következménnyel nem jár.
Itt is megismétlem a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatosan a Kúria által szervezett tanácskozás állásfoglalását:

A) Milyen hitelezői igényeket kell bejelenteni a vagyonfelügyelőhöz?
a) Nem kell bejelenteni:
- a 11. § (1) bekezdése szerinti követeléseket (moratórium alól kivett)
- a 3. § (1) bekezdés g) pont szerinti függő követeléseket, továbbá
- az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik-e az adós számára fizetési kötelezettség
b) Be kell jelenteni a csődeljárás kezdő időpontjában már létező, vagy a csődeljárás során keletkező azon követeléseket, amelyek
- lejártak, vagy még nem jártak le,
- vitatottak vagy elismertek.

A moratórium alól kivett követelések közé bekerült az adós gazdasági tevékenységének folytatásához a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével vállalt fizetési kötelezettség, amelyet tehát nem kell bejelenteni. A Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja esetében utalok a függő követelésekkel kapcsolatos szabályokra, itt a törvény nem a számviteli törvény szerinti függő követelésről beszél, hanem a csődtörvény szerinti függő követelésről, amelynek csak a felszámolási eljárásokban van szerepe.

JOGGYAKORLAT
A csődegyezségnek csak akkor van kényszeregyezségi hatálya az ahhoz hozzá nem járuló hitelezők és az eljárásban részt nem vevő jogosultak tekintetében, ha az ő vonatkozásukban az adós a törvénynek megfelelően jár el.
Az indokolásból: "A továbbiakban a Cstv. 2012. március 1-jéig hatályos 12. § (5) bekezdése és a 20. § (2) bekezdése alapján a Kúriának azt kellett eldöntenie, annak a hitelezőnek, akinek nem a vagyonfelügyelő tette vitatottá a követelését - azaz, ha már folyamatban volt a peres eljárás a hitelező és az adós között a csődeljárás kezdő időpontjában - kellett-e kifogással fordulnia a bírósághoz annak érdekében, hogy az adós az egyezségkötéskor részére, a perben érvényesített követelés kielégítésének biztosítására tartalékot képezzen, s ezzel a megkötött egyezség, mint kényszeregyezség reá is kiterjedjen.
A Kúria álláspontja szerint az alperesek tévesen értelmezték a Cstv. 12. § (5) bekezdését és a 20. § (2) bekezdését. A vitatott követelések kiegyenlítésére szolgáló tartalék képzésére azért van szükség, mert a csődeljárás tartama alatt folyamatban levő peres eljárás miatt kétséges, az adós valójában tartozik-e a hitelezőnek. A hitelező és az adós közötti jogvita jogerős eldöntéséig az adósnak a vitatott igénnyel besorolt hitelező részére nem kell kifizetést teljesítenie. Ugyanakkor a vitatott követeléssel rendelkező hitelező is jogosult - követelésének jogerős megállapítása esetén - az adós vagyonából a hitelezői osztálya szerinti kielégítés mértékének megfelelő részre. Az alperesek csődeljárásában alkalmazandó Cstv. szabályai szerint nem azért kellett tartalékot képezni, mert a bíróság a kifogás alapján erre kötelezte az adóst, hanem azért, mert a vitatott követeléssel rendelkező hitelező részére biztosítani kellett igénye jogossága esetére a kielégítési alapot.
- 225/226 -
A perbeli adósoknak tehát (és nem a vagyonfelügyelőknek), el kellett volna különíteniük a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó pénzösszeget, azt az egyezségi javaslat részeként kellett volna meghatározniuk a Cstv. 17. § (3) bekezdése értelmében, és tartalékolniuk kellett volna, mert a per az egyezség megkötésekor még folyamatban volt.
A Kúria álláspontja szerint egy csődegyezségnek csak akkor van kényszeregyezségi hatálya az ahhoz hozzá nem járuló hitelezők és az eljárásban részt nem vevő jogosultak tekintetében, ha az ő vonatkozásukban az adós a törvénynek megfelelően jár el. Az adott ügyben - bár a felperes jogelődje hitelezővé vált az alperesek csődeljárásaiban - az alperesek a felperes jogelődjének hitelezői igénye kezelése során a fent írtak szerinti tartalékképzési kötelezettségüket elmulasztották. Nem úgy jártak el, ahogyan azt a törvény előírta. Nem voltak tekintettel a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőjük igényére. Ebből következően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesre - bár igényének érvényesítési jogát nem vesztette el az alperesekkel szemben - nem hatnak ki az alperesek csődeljárásaiban létrejött csődegyezségek."
11.1.2. A függő kötelezettség
Kicsit zavarba ejtő a számviteli törvény szerinti függő kötelezettséggel kapcsolatos törvényi előírás, amely szerint "még nem kell" őket bejelenteni. Alapvetően arról van szó, hogy amíg az ilyen kötelezettségek függő kötelezettségnek minősülnek, nem lehet őket bejelenteni, amikor megszűnik a függő jellegük, akkor a csődeljárásban lejáró kötelezettségként kell bejelenteni [Cstv. 3. § (1) bekezdés cb) pont]. A számviteli törvény függő kötelezettség fogalmát idézem:

14. függő kötelezettség: az olyan - általában - harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. A függő kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek. A pénzeszközre vonatkozó függő kötelezettségek közé tartoznak különösen: a kezességvállalási, a garanciavállalási, a váltókezesi kötelezettség, az opciós ügyletekkel, a nem valódi penziós ügyletekkel, a le nem zárt peres ügyekkel kapcsolatban várható kötelezettségek. Az egyéb eszközre vonatkozó kötelezettségek közé tartoznak különösen a fedezetként, biztosítékként, óvadékként felajánlott (szolgáló) vagyontárgyak és az opciós ügylet miatti egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek;

A peres eljárásokkal kapcsolatban egyetértek Csőke Andrea álláspontjával, amelyet a Kúrián tartott tanácskozás előkészítő anyagában fejtett ki:

"Félreértette a jogalkotó a függő kötelezettség fogalmát, hiszen »a folyamatban lévő peres és nemperes eljárásokban, közigazgatási hatósági eljárásokban az adóssal szemben támasztott igények« nem függő kötelezettségek, hanem ezek vitatott igények. Függő kötelezettség esetén még nem létezik a kötelezettség, valaminek történnie kell, hogy az létrejöjjön, míg a vitatott igénynél a hitelező azt állítja, hogy a kötelezettség létezik, de azt az adós nem ismeri el. Ez két külön dolog."

Nem vitásan a le nem zárt peres eljárásokban az adóssal szemben támasztott követelést a számviteli törvény függő kötelezettségként kezeli, a csődeljárásban azonban speciális a helyzet, hiszen ezeket a követeléseket be kell jelenteni, ahhoz, hogy a hitelezőnél ne következzen be jogvesztés.
- 226/227 -
11.1.2.1. A kezes követelésének bejelentése
Rendszeresen felbukkan a csődeljárásokban a kezesek igényének a minősítése, idézek egy másodfokú határozatból jellemző részletet:

"Figyelemmel arra, hogy a készfizető kezes a jogosulttal kötött szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a kötelezett - egyenes adós - nem teljesítése esetén maga teljesít, így a tartozás esedékessé válását követően a készfizetői kezesség jellegéből adódóan jogosan követelheti a jogosult a teljesítést a főadóstól és a készfizető kezestől egyaránt. Az pedig tény, hogy a követelések esedékessé váltak, egyrészt a lízingszerződések 2010. február 28. nappal azonnali hatállyal felmondásra kerültek, másrészt az adós által sem vitatottan a CIB Bank Zrt. hitelező igénye is teljes egészében esedékessé vált. Így jogszerűen jártak el a hitelezők akkor, amikor az igényüket a készfizető kezességvállalás alapján helytállni köteles adóssal szemben is érvényesítették. A követelések esedékessé válásával pedig megszűnt az a körülmény, amelyre tekintettel a követelések ún. függő követelésnek minősültek. Vagyis a fellebbezői érveléssel szemben a főadóssal szembeni követelés esedékessé válását követően a készfizető kezes helytállási kötelezettségéből eredő követelések függő követelésnek már nem tekinthetők. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.126/2011/6. számú végzésében kifejtette, hogy »a készfizető kezessel szemben a követelésnek a főadóssal szembeni lejárttá tétele nemcsak létrehozza a készfizető kezes kötelezettségét, hanem azonnal lejárttá is teszi«. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában írtak alapján a függő követelés fogalma egyébként is csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, de a készfizetői kezesség tekintetében ott sem alkalmazható" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.288/2012/2. szám).

Itt is rá kell mutatni, hogy az új Ptk. a kezességgel kapcsolatos szabályokat megváltoztatta. A 6:417. § (4) bekezdése az alábbi előírást tartalmazza:

Ptk. 6:417. § (4) A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére; teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép. A tájékoztatás elmaradása esetén a kezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meghatározott mértékre.

Ez a szabályozás az rPtk. előírásával ellentétben kimondja, hogy fő szabály szerint a kezes kötelezettségét nem érinti a csődeljárás megindítása és a fizetési haladék biztosítása. Ez egyrészt a követelés érvényesíthetőségét jelenti, másrészt azt, hogy csak akkor csökken le a kezes kötelezettsége az egyezségben meghatározott mértékre, ha a hitelező - akinek a követelése kapcsán került sor a kezesség vállalására - nem értesíti a kezest az egyezségi ajánlatról. Ha az értesítés megtörtént, a kezes eldönti, hogy kielégíti a hitelező követelését és akkor a hitelező helyébe lépve próbál minél magasabb kielégítést elérni, vagy ha erre nem képes, a teljes követelésért fennmarad a felelőssége, függetlenül attól, hogy milyen egyezség születik. Ez a szabályozás ellentétesnek látszik a járulékosságra vonatkozó Ptk. 6:417. § (1) bekezdés előírásával, s amennyiben közismertté válik, bizonyára óvatosságra inti azokat, akik kezességet vállalnak az adós tartozásaiért. Az is tény, hogy a gazdasági társaságok tagjai, vezetői sokszor kényszerűségből vállalnak kezességet, különben nem kapnak hitelt.
Boóc Ádám elemzi ennek a szabálynak az alkalmazását, kiemelve, hogy "a kezesi felelősség gyors érvényesítését lehet a hitelező és az adós esetleges összejátszásával elérni olyan módon, hogy egy, az adós - s ekként a kezes - számára viszonylag előnytelen egyezségben állapodnak meg a felek, ennek feltételeiről pedig tájékoztatják a kezest.
- 227/228 -
Ilyen esetben a kezes annak érdekében, hogy az egyezségnek esetleges, előre ki nem számítható kockázatait mérsékelje, vélhetőleg mérlegelni fogja annak lehetőségét, hogy nem szerencsésebb-e a kezesi kötelezettségének azonnal eleget téve jogosulti pozícióba helyeznie magát."[83]
11.1.3. A bejelentési határidő
Érdekes módon egyetlen vitás ügy sem keletkezett a csődeljárásban, amely a 30 napos, illetve 8 napos bejelentési határidő jellegével foglalkozott volna. A 2011. augusztus 6-a előtti szabályozásnál azért nem merült fel élesen a probléma, mert a törvény nem zárta el a hitelezőt a későbbi igényérvényesítéstől. A Kúrián tartott tanácskozáson is felmerült ez a kérdés, de nem sikerült egységes álláspontot elfogadni.
A kérdés így hangzott: "Van-e lehetőség a 30 napos igénybejelentési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésére? Ha van, akkor azt a vagyonfelügyelőnek kell-e elbírálnia, és a vagyonfelügyelő elutasítása esetén kifogás keretében juthat az a bíróság elé?"
Két vélemény ütközik:
- Az egyik álláspont - igaz, hogy a felszámolási eljárásokkal kapcsolatban - a bejelentési határidőt anyagi jogi határidőnek minősíti, amelynél az igazolási kérelem szóba sem jöhet. (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.441/2011/2. számú végzése, a joggyakorlatban közlöm.)
- A másik álláspont szerint mind a csődeljárásban, mind a felszámolási eljárásban a bejelentési határidő eljárásjogi határidő, igazolással kimenthető a késedelem. A Fővárosi Ítélőtábla bírái az alábbi álláspontot fogalmazták meg:

"Az eddigi gyakorlattal egyező véleményünk, hogy a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott 30 napos határidő eljárásjogi jellegű. A hitelező igényét egy folyamatban lévő eljárásban érvényesíti bejelentés útján, melyre a bíróság hívja fel a csődeljárás elrendeléséről szóló közzétételi végzésében. A 4/2003. PJE határozat az abban kifejtetteket a nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre tekinti irányadónak. Ezért vitatkoznánk azzal az állásponttal, mely szerint a jogegységi határozat meghozatala óta a korábbi időkben keletkezett eseti döntéseken alapuló jogértelmezés már nem tartható. Ha ezt a határidőt anyagi jogi jellegű határidőnek tekintenénk, úgy ez a határidő elévülési jellegű, ez esetben alkalmazásra kerülnének elévülési kifogás esetén az elévülés számítására a Ptk. 326-327. §-ában foglalt rendelkezések." (Ezt egyébként a Pécsi Ítélőtábla Fkpf.IV.34.441/2011/2. számú végzése is tükrözi.)

- 228/229 -
Tiszta helyzetet az teremtene, ha a jogalkotás egyértelműen meghatározná az igénybejelentési határidő jellegét. A csődeljárás rövidsége, speciális szabályai mind az igazolási kérelem, mind az elévülés szabályainak a figyelembe vételét kizárják, illetve nehezen értelmezhetővé teszik. A Kúrián 2015 novemberében tartott tanácskozás álláspontja orientáló lehet a gyakorlat számára: "A tanácskozás során először abban alakult ki vita, hogy van-e helye egyáltalán igazolási kérelemnek határidő elmulasztása miatt.
Amíg jogszabály-módosítás nem történik, a jelenleg hatályos szabályok alapján biztosítani kell a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztését. Az igazolási kérelem tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye."

JOGGYAKORLAT
ÍH 2010.141.
A hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi határidő.
Az indokolásból: "Mivel a hitelezői igény bejelentésével csak a már folyamatban lévő felszámolási eljárásban van lehetőség, ezért a hitelezői igénybejelentés csak a felszámolási eljárással egységesen, annak függvényében vizsgálandó. A hitelezői igény bejelentése tehát eljárási cselekménynek minősül és ezért vonatkozik rá a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése.
Jelen esetben a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő a felszámoló szerint is 2008. december 8. napján járt le, ugyanakkor nem kétséges, hogy a hitelező igénybejelentését a határidő utolsó napján igazoltan postára adta, ezzel pedig a határidőben történő bejelentési kötelezettségének eleget tett" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.26.156/2009/2. szám).
Fpkf.IV.34.441/2011/2. (Pécsi Ítélőtábla):
A hitelezői igény bejelentésére a felszámolási eljárásban megszabott 40 napos határidő anyagi jogi határidő. A határidő elmulasztásának következményei a határidő utolsó napján beállnak, a mulasztás miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
11.Fpkf.43.300/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárásban a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem terjeszthető elő.
Az indokolásból: "A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltak szerint a Cégközlönyben történő közzétételnek tartalmaznia kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be. A csődtörvény rendelkezéseket tartalmaz a hitelezőkre, az adósra, a felszámolóra és a felszámolási bíróságra is. Rendelkezései anyagi és eljárási szabályokat egyaránt tartalmaznak. A hivatkozott törvényhely a 40 napos határidő vonatkozásában nem határozza meg konkrétan, hogy a 40. napon mit kell érteni, de figyelemmel annak tartalmára a bíróságok alakították ki annak értelmezését. Ilyen formán a 40 napos hitelezői igény bejelentési határidő a következetes bírói gyakorlat szerint tágan értelmezett (nem kizárólag bírósági) de eljárásjogi határidő, és ennek az a következménye, hogy e határidő elmulasztása igazolási kérelemmel orvosolható, ahogyan ezt helyesen az elsőfokú bíróság is megállapította. E vonatkozásban a hitelezői álláspont azért nem fogadható el, mert a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglalt előírás - miszerint a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták - mert a beadvány nem a bírósághoz, hanem a felszámolóhoz érkezett és kellett is, hogy érkezzen.
- 229/230 -
A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében azonban azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései megfelelően irányadóak. A Pp. 3. § (1) bekezdése szerint pedig a bíróság a fél beadványát tartalma szerint veszi figyelembe. A Pp. 106. § (1) bekezdése értelmében, ha a fél vagy képviselője valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. A 109. § (3) bekezdés szerint azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállnak-e, méltányosan kell elbírálni. Ha a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha az elmulasztott cselekményt határidőn belül teljesítette volna."
11.1.4. A külföldi hitelezők értesítése
A külföldi hitelezők értesítéséről a 38/2009. (VIII. 31.) IRM rendelet (a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében előírt értesítés formai és tartalmi kellékeiről) tartalmaz előírásokat. Az adósnak különösen ügyelnie kell arra, hogy a külföldi ismert hitelezőjét ennek a nyomtatványnak az alkalmazásával értesítse.

A nyomtatvány mi szempontunkból legfontosabb I. részét itt is közlöm:

A. Felhívás követelés bejelentésére a csődeljárásban

Felhívás követelés bejelentésére. Határidők betartandók!

1. A csődeljárást elrendelő bíróság:

2. A csődeljárást elrendelő bírósági határozat ügyszáma:

3. A csődeljárást elrendelő bírósági határozat meghozatalának időpontja:

4. Az adós neve, székhelye és címe:

5. A vagyonfelügyelő neve, székhelye és címe:

6.  Az eljárást elrendelő bírósági határozat Cégközlönyben való közzétételének napja,  amely a fizetési haladék kezdete

7. A vagyonfelügyelő pénzügyi intézménynél vezetett díj elszámolási számlájának száma:

8. Az ideiglenes fizetési haladék [Cstv. 9. § (1) bekezdés] kezdete:

 

I. Az 1. pont szerinti bíróság a 2. pont szerinti ügyszám alatt, az adós kérelmére a 3. pont szerinti időpontban hozott határozatában a 4. pont szerinti adós ellen csődeljárást indított. Ez az eljárás az 1346/2000/EK tanácsi rendelet 2. Cikk a) pontja szerinti fizetésképtelenségi eljárás. A 3. pont szerinti időpont a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontja [1346/2000/EK tanácsi rendelet, 2. Cikk f) pont]. A bíróság határozatában kijelölte az 5. pont szerinti vagyonfelügyelőt a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) II. fejezete szerint lefolytatandó eljárásban a törvényben meghatározott feladatok ellátására.
A fizetési haladék jogkövetkezményeit a Cstv. 10. § és 11. §-a tartalmazza.
Ezen értesítési kötelezettség alapja az 1346/2000/EK tanácsi rendelet 40. Cikke, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helyétől eltérő tagállamban szokásos tartózkodási hellyel, állandó lakóhellyel, székhellyel rendelkező, ismert hitelezőket tájékoztatni kell a fizetésképtelenségi eljárás megindulásáról. Az új Rendelet 54. §-a szabályozza ezt a kérdést, lényeges változás nincs, a hitelezői igényeket egységesített formanyomtatványon kell bejelenteni.[84]
- 230/231 -
Az 1346/2000/EK tanácsi rendelet 39. cikke szerint bármely hitelezőnek - ideértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási hatóságait (intézményeit) -, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban. Az új Rendelet 53. cikke szabályozza a kérdést, jelentős a változás olvasható Csőke Andrea idézett könyvében (419-421. oldal.).
11.2. A nyilvántartásba-vételi díj a csődeljárásban
Cstv. 12. § (1) A követelés nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy a hitelező annak 1%-át, de legalább 5.000 forintot és legfeljebb 100.000 forintot nyilvántartásba-vételi díjként befizessen a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára, aki az így beérkezett összeget elkülönítetten köteles kezelni, és azt kizárólag számlával igazolt költségeinek megtérítésére és díjának kiegyenlítésére használhatja fel. Az összeg említett célokra való felhasználásáról a vagyonfelügyelő elszámol a hitelezői választmánynak, hitelezői képviselőnek, ezek hiányában a bíróságnak. Amennyiben a hitelezők által fizetett nyilvántartási díj az említett kiadásokat nem fedezi, annak előlegezésére és viselésére az adós köteles. A külföldi székhelyű, illetve külföldi lakóhellyel rendelkezőket a vagyonfelügyelő kézbesítési megbízott igénybevételére hívja fel.
(1a) Az adós köteles az (1) bekezdés szerinti közzétételben, illetve értesítésben a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlaszámát is közölni.
A törvényalkotó a felszámolási eljáráshoz való közelítés céljából a csődeljárásban is bevezette a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettséget. A csődeljárás regisztrációs díja azonban több szempontból eltér a felszámolási eljárásban már megismert regisztrációs díjtól. A legfontosabb eltérések a következők:
- A díj összege alacsonyabb, a követelés 1%-a, minimum ötezer, maximum 100 000 forint, míg a felszámolási eljárásban a maximum összeg 200 000 forint.
- A díjat nem a Bírósági Gazdasági Hivatalhoz kell befizetni, hanem a felszámoló által nyitott bankszámlára.
- A regisztrációs díjat nemcsak a vagyonfelügyelő díjára, hanem a költségeire is el lehet számolni.
A korábbi szabályozás alapján gondot okozott az, hogy a hitelezők miként értesüljenek a vagyonfelügyelő számlaszámáról, melyre a díjat be kell fizetni. Most egyértelművé tette az (1a) bekezdés, hogy az adós kötelessége ennek közlése.
- 231/232 -
11.2.1. Elszámolás a regisztrációs díj felhasználásáról
Az összeg felhasználásáról a vagyonfelügyelő a hitelezői gyűlésnek, illetve a választmánynak számol el. Miután a követelés nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetése, így viszonylag hamar befolyik a számlára a díj, annak felhasználása viszont folyamatosan történik. Rövid működés esetén akár maradhat is a befizetett díjból, ezzel a lehetőséggel azonban a törvényalkotó nem számolt. 180, főleg a 365 napos moratórium esetén viszont nagy valószínűséggel nem fogja a díjat és a költségeket fedezni a regisztrációs díj összege. Ebben az esetben az adós köteles a költségeket és a díjat is fizetni, mind a díj, mind a költség privilegizált követelésnek tekintendő.
Ha marad pénzösszeg a számlán, a vagyonfelügyelő azt csak a hitelezőknek fizetheti vissza valamilyen arányszámítással sikeres csődegyezség esetén. Amennyiben felszámolási eljárássá fordul át a csődeljárás, még felmerülhet a maradványösszegnek a Gazdasági Hivatalhoz való átutalása, hogy ezzel a felszámoló díjalapját növeljék, ennek törvényi alapja azonban nincs.[85]
11.2.2. A regisztrációs díj mint hitelezői igény
A korábbi szabályozás alapján merült fel az a kérdés, hogy az adós által befizetett regisztrációs díjat be lehet-e jelenteni hitelezői igényként. A csődeljárásban erre nem volt kifejezett szabályozás, ellentétben a felszámolási eljárással, amelynek indoka lehet az eltérő besorolási előírás. A kérdést a 2011. évi Módtv. részben megoldotta, amikor a 18. § (5) bekezdésében kimondta, hogy a követelés nyilvántartásba vételéért fizetett díjat is hitelezői követelésként kell számításba venni. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről később még szó lesz.
11.2.3. Meddig fizethető be a regisztrációs díj?
A törvény erre kifejezett szabályt nem ad, de eltérően a felszámolási eljárástól kimondja, hogy a követelés nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetése, a vagyonfelügyelőnek tehát vizsgálnia kell, hogy a nyilvántartásba vételi díj befizetése 30 napon belül megtörtént-e.
Amennyiben a csődeljárás átfordul felszámolási eljárássá és a hitelező a követelését ott is bejelenti, csak a díjkülönbözetet kell befizetnie. Erről a 46. § (7) bekezdésénél szólunk részletesebben.
- 232/233 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2332.
I. A csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelése alapján a csődeljárásban csak az vehető figyelembe hitelezőként és csak az gyakorolhatja a hitelezői jogokat, aki a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül követelését bejelenti a vagyonfelügyelőnek és az adósnak, továbbá ezen a határidőn belül befizeti a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára [1991. évi XLIX. törvény 10. § (2) bekezdés f) pont, 12. § (1), (2) és (5) bekezdés, 18. § (2) és (4) bekezdés, 1952. évi III. törvény 196. § (4) bekezdés].
BDT 2014.3089.
I. Befizetett nyilvántartásba vételi díj nélkül a hitelező nem jogosult hitelezői jogokat gyakorolni.
11.3. A követelések nyilvántartásba vétele
Cstv. 12. § (2) A vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - külön-külön nyilvántartásba veszi a követeléseket a következőképpen:
a) a 11. § (1) bekezdés szerinti követelések,
b) a 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határidőben bejelentett, az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba-vételi díj megfizetésével bejelentett, biztosított és nem biztosított követelések, ezen belül külön-külön
ba) az elismert vagy nem vitatott követelések,
bb) a vitatott követelések (függetlenül attól, hogy azokkal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban),
bc) azok a követelések, amelyek jogosultja olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adós legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezik, vagy olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a Ptk. szerinti elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja,
bd) azok a követelések, amelyek az adós által a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően kevesebb mint 180 nappal megelőző tartozásátvállalásából erednek, vagy amelyek jogosultja olyan hitelező, aki mint szerződéses engedményezővel szemben - a csődeljárás iránti kérelem benyújtását kevesebb mint 180 nappal megelőzően kötött engedményezési szerződésből eredően - érvényesít az adóssal szemben kezesi felelősségből eredő igényt, a kötelezett teljesítésének elmaradására tekintettel.
A követeléseket a 2009-ben bevezetett új szabályok szerint a vagyonfelügyelő és nem az adós veszi nyilvántartásba, a vagyonfelügyelő azonban ehhez a tevékenységhez igénybe veszi az adóst is. Ennek indoka az, hogy az adós rendelkezik az iratokkal, ő tudja eldönteni, hogy a bejelentett követelés vitatható vagy sem. Erre nézve már a csődeljárás benyújtása iránti kérelemben van adat, hiszen az adósnak a 8. § (2) bekezdés f) pontja alapján be kell jelentenie a hitelezők névsorát, továbbá azt, hogy mely követeléseket ismer el és melyeket vitat.
- 233/234 -
Egy követelés több kategóriába is besorolható. A csődeljárási kategóriák teljesen más logika szerint kerültek kialakításra, mint a felszámolási eljárásban, ezért az esetleges felszámolási eljárásban el kell készíteni az új besorolást. A besorolással kapcsolatos legfontosabb megjegyzés, hogy itt - a felszámolási eljárástól eltérően - nem kielégítési sorrendről van szó.
A 12. § (2) bekezdés a) pontjába a privilegizált követeléseket kell besorolni, ezeket nem is kell bejelenteni. Emiatt ezt a rendelkezést teljesen értelmetlennek tartom.
A leglényegesebb kategória a b) pontban szerepel, ide kerülnek a határidőben (30 napon, illetve 8 munkanapon) belül bejelentett követelések, feltétel az, hogy a nyilvántartásba vételi díjat megfizesse a hitelező. Ezen a csoporton belül négy alcsoportot különböztet meg a törvény, a vitatott követelés kivételével ezeknek csak a szavazati jog gyakorlása szempontjából van jelentősége. Mindegyik kategóriában külön kell nyilvántartásba venni a biztosított és nem biztosított követeléseket.
Fontos annak hangsúlyozása, hogy a minősítés a vagyonfelügyelő feladata, s mindaddig, amíg nem minősíti a követeléseket, nem lehetett elismert, illetve vitatott követelésről beszélni, függetlenül attól, hogy az adósnak mi volt a követeléssel kapcsolatban az álláspontja. A vagyonfelügyelő nyilatkozata ezért alapvetően befolyásolhatja az adós által korábban vitatottnak minősített követeléssel kapcsolatos perek sorsát. A vagyonfelügyelő nem utasíthatja el a határidőben szabályszerűen bejelentett követelés besorolását, legfeljebb vitatott követelésként igazolhatja vissza.
11.3.1. Az elismert, nem vitatott követelés
A ba) csoportba kerülnek az elismert, nem vitatott követelések, s ezen az alcsoporton belül is két osztályt kell képezni, külön kell venni a biztosított és nem biztosított követeléseket.
Az elismert követelés polgári jogi kategória, míg a nem vitatott követelés speciális csődjogi fogalom, amelyet a felszámolási eljárásból emelt át a törvényalkotó. A csődeljárásban azonban a követelés "nem vitatott" jellegének nincs olyan tartalma, mint a felszámolási eljárásban, nincs olyan határidő, amelyen belül vitatni kellene a követelést ahhoz, hogy a besorolásnál más kategóriába kerüljön. Egyedül a vagyonfelügyelő nyilatkozata a mérvadó ebből a szempontból, a vagyonfelügyelő ugyanis akkor is nem vitatottnak minősíthet egy követelést, ha az adós vitatta. Emiatt több bírói döntés foglalkozik a vitatás kérdésével, amelyet később ismertetek. Az egyezségnél és a moratórium megadásánál ennek a két osztálynak van jelentősége. A követelés nem vitatottként történő besorolása nem minősül tartozáselismerésnek.
Speciális rendelkezést tartalmazott a törvény 2014. március 15-ig hatályos szabályozása a biztosított követelés tekintetében. A 12. § (3) bekezdése értelmében biztosított követelések - kiegyenlítésükig - azok, amelyekre zálogjogot, óvadékot vagy biztosítéki célú vételi jogot kötöttek ki, továbbá amelyre vonatkozóan a végrehajtási jog van bejegyezve. A biztosítéki célú vételi jog csak itt jelent meg a biztosított követelések esetében, a felszámolási eljárásban már nem.
- 234/235 -
A vonatkozó törvényszöveget a 2009. évi CL. törvény 4. §-a egészítette ki az "azok kiegyenlítéséig" fordulattal, eszerint csak a kiegyenlítetlen követelés(rész) esetében alkalmazandó a kedvező besorolás.
Amint ezt már elemeztük, a Ptk. 6:99. §-a kimondta, hogy semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. A biztosítéki célú vételi jog tipikusan ilyen fiduciárius biztosíték. Azt is elemeztük, hogy a Cstv. 83/I. § tartalmazza az átmeneti szabályokat, melyeket itt nem ismétlek meg, de azt jelzem, hogy a Ptk.-t módosító 2016. évi LXXVII. törvény csak a fogyasztói követelésekre tartja fenn ezt a szigorú szabályt. Amíg a Cstv.-t nem módosítják, addig természetesen az esetlegesen kikötött biztosítéki célú engedményezés vagy vételi jog nem teszi a követelést biztosítottá, ahoz a Cstv.-t kell módosítani.

JOGGYAKORLAT
BDT 2014.3089.
III. A határidőben bejelentett hitelezői igényt a vagyonfelügyelő nem utasíthatja el, azt vitatott vagy nem vitatott igényként nyilvántartásba kell vennie.
11.3.2. A lízingszerződésből eredő követelés bejelentése
Az utóbbi időben - különösen a Cstv. csődeljárásra vonatkozó szabályainak a módosítása után - gyakran felmerül az a kérdés, hogy a lízingcégek a csőd- és felszámolási eljárásban a pénzügyi lízingszerződéssel kapcsolatban milyen követelést érvényesíthetnek.[86] A válasz megadásához nagyon röviden ismertetem a lízingszerződés lényegét azzal, hogy a szabályozás kérdéseit, főleg az új Ptk. szabályait a felszámolási eljárás kapcsán ismertetem.
11.3.2.1. A pénzügyi lízingszerződés jellegzetességei
A pénzügyi lízingügylet megítélésénél a szerződés jellemzőiből kell kiindulni:
Valójában mi a célja egy ilyen lízingügyletnek? A pénzügyi lízing a hatályos Hpt. és - mint láttuk - a hatályos Ptk. szerint is pénzügyi szolgáltatás, illetve a hitel- és számlaszerződések közé tartozik. Célja, hogy a lízingbevevő számára biztosítson egy bizonyos összeget, hogy azon beszerezzék a kívánt vagyontárgyat, amelyet azután a lízingbevevő használni tud egészen addig, amíg a futamidő végével az a tulajdonába is kerül. Ez tehát egy pénzügyi szolgáltatás.
A lízingszerződés nem vitásan tartós jogviszonyt hoz létre a felek között.
- 235/236 -
Azonban tartós jogviszony a zálogjoggal biztosított kölcsön is. Mind a két esetben - a szolgáltató előzetes teljesítését követően - időszakosan egy bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát a szolgáltatást igénybe vevő: a kölcsönnél a tőkét és a kamatokat törleszti, a lízingnél a díjat fizeti, amely lízingdíj a hitel törlesztése, a használat díja és a tulajdonjog megszerzésének az értéke (BDT 2007.1666.).
A Hpt. szerint a lízingdíj a tőkerészéből - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészéből áll.
A felek közötti jogviszony tekintetében az a különbség a kölcsön és a lízing között, hogy a kölcsönnél a zálogjog biztosítja a hitelező kielégítését, a lízingnél pedig a tulajdonjog-fenntartás.
11.3.2.2. A lízingszerződésből eredő követelés bejelentése csődeljárás esetén
Egyik legfontosabb kérdés az, hogy milyen követelést kell pénzügyi lízingszerződés esetén a hitelezői igényként a csődeljárásban bejelenteni. A válasz megadásánál a Kúria Gfv.VII.30.220/2012/6. számú felszámolási ügyben (www.lb.hu/fizeteskeptelensegi ugyek) hozott döntéséből kell kiindulni, amelyben a Kúria az alábbi elvi megállapítást tette:

- "A pénzügyi lízing szerződés esetében a lízingbeadó a lízingbevevő rendelkezésére bocsátotta - a lízingbevevő által meghatározott vagyontárgy megvásárlásával és a lízingtárgy lízingbevevő használatába adásával - azt az összeget, melyet a lízingdíj időszakonkénti megfizetésével a lízingbevevő részletekben vállalt visszafizetni (kamattal és egyéb költségekkel növelten).
[…] mivel a felperesnek a pénzkövetelése az alperes felé a lízingszerződés alapján fennállt, a felperesnek a pénzkövetelését be kellett jelentenie a felszámolónak, ha az adóssal szemben érvényesíteni kívánt bármilyen kötelmi igényt."
- "A lízingbeadó részéről tehát az a megfontolt, előrelátó gazdálkodási magatartás, ha az Üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően eljárva a lízingbevevővel szemben fennálló teljes pénzkövetelését bejelenti, és a lízingtárgyak általa történt értékesítését követően a bejelentett hitelezői igényét a befolyt árbevétel összegével csökkenti. Ha ezt követően is marad követelése az adóssal szemben, azt kényszeregyezség létrejötte esetén csak az egyezségben meghatározottak szerint részére fizetendő összeg erejéig érvényesítheti az adóssal szemben. Ha a lízingtárgyak értékesítéséből befolyt vételár több, mint a lízingbeadó követelése, úgy a különbözetet vissza kell adnia a lízingbevevő adós részére."

Csődeljárások esetén a helyzet más az eseti döntéshez képest, mert csődeljárás esetén
a) a szerződés nem mondható fel a csődeljárásra hivatkozással [Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pont], míg ez a felszámolási eljárásoknál nem kizárt;
b) ezért nem különíthető el a lízingbeadó tulajdona az adós tulajdonától;
c) a csődeljárás célja az egyezségkötés, amelyben az adóssal szembeni követeléseket is csökkentheti az egyezség.
A pénzügyi lízingszerződés alapvetően egy pénzügyi szolgáltatás, ahol a szolgáltató biztosítékát a tulajdonjog-fenntartás jelenti.
- 236/237 -
E két lényegi jellemzőből erednek azután a problémák a csőd- és felszámolási eljárásokban.
Az ügylet kölcsön jellegéből következően a hitelező lízingbeadónak a csődeljárás megindulását követő 30 napon belül be kell jelentenie az igényét a vagyonfelügyelőhöz. Ha nyíltvégű lízingszerződésről van szó, akkor csak a már lejárt és ki nem fizetett, illetve a még le nem járt lízingdíjakból eredő igényét kell bejelentenie, a maradványérték összegét nem. Ennek az az oka, hogy a Cstv. 10. § (2) bekezdés f) pontja a hitelezőket a fennálló követeléseik bejelentésére szólítja fel. A nyíltvégű pénzügyi lízing esetén a lízingszerződésben való megállapodás alapján fennáll a lízingbeadó lízingdíj iránti igénye - esetleg egy része még nem esedékes, de már akkor is létezik -, nem létezik viszont még a maradványértékre vonatkozó igénye, hiszen a lízingbevevő adós döntésétől fog függni az, hogy egyáltalán él-e a jogával és a vagyontárgy megvásárlására irányuló igényét közli a lízingbeadóval - s ezzel a maradványérték kifizetésére való kötelezettséget létrehozza - vagy nem.
Zártvégű lízingszerződés esetén a helyzet csak a maradványérték tekintetében különbözik.
A bejelentésnek azután több következménye is van.
a) A lízingbeadó nem veszíti el a követelésérvényesítési jogát [Cstv. 20. § (3) bekezdés].
b) A követelést a nem biztosított hitelezői osztályba kell sorolni, mert a Cstv. 12. § (3) bekezdése csak a zálogjogot (óvadékot, végrehajtási jogot és foglalást) ismeri el biztosítékként.
c) Kiterjed a követelésre az egyezségkötés: azaz a követelést is figyelembe kell venni a szavazatok számításánál, ugyanakkor a többségi határozat (csődegyezség) alapján a hitelezők kielégítendő követelésének összege csökkenhet.
d) A lízingbevevő az esedékes lízingdíjakat a csődeljárás tartama alatt nem fizetheti [Cstv. 11. § (2) bekezdés e) pont].
11.3.2.3. A bejelentés és a tulajdonjog kérdése
Ha a tulajdonjog-fenntartás szempontjából vizsgáljuk a csődeljárásban a pénzügyi lízingbeadó jogosítványát és teendőit, akkor ezeket alapvetően az határozza meg, hogy egy megszüntetett szerződésről van-e szó, vagy egy folyamatban levőről.
Foglalkozzunk először a dolog könnyebbik végével, mégpedig a már megszüntetett szerződésekből eredő igényekkel!

a) Ha a csődeljárás kezdő időpontjában a pénzügyi lízingszerződés már megszűnt, de az adós birtokában van a lízingtárgy, akkor azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az adós a dolog tulajdonjogát nem szerezheti meg akkor sem, ha kifizeti a lízingdíjat (vagy az egyezségben megállapított arányát), mert a szerződés megszűnésével elvesztette azt a jogosultságát, hogy a tulajdonjogot megszerezze. Ilyen esetben az adósnak arra lehet igénye, hogy elszámoljon vele a lízingbeadó.
- 237/238 -
Mit tehet a lízingbeadó egy megszűnt szerződés alapján? A moratórium nem akadályozza meg abban, hogy a tulajdonában álló vagyontárgyának a kiadását kérje (vagy akár kikényszerítse) az adóstól (ÍH 2005.87.).
Ha az adósnak szüksége van a vagyontárgyra a termeléshez, akkor a Cstv. 11. § (2) bekezdés f)-g) pontja szerint eljárva - a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével - megállapodhat a lízingbeadóval a lízingtárgy használatában, vagy a részére történő értékesítésében (akár még egy új pénzügyi lízingszerződést is köthetnek, amely aztán az adós gazdasági tevékenységének folytatása körében fizethető), azonban ez már nem az eredeti pénzügyi lízingszerződés alapján történik, mert az megszűnt.
Ha a megszűnt lízingszerződést követően a lízingbeadó - akár a moratórium tartama alatt - elvitte a lízingtárgyat, akkor a piaci értékkel (vételár) való elszámolás során csökkentenie kell az adóssal szembeni követelését, tehát csak a fennmaradó különbségre vonatkozóan marad hitelező és csak erre terjed ki az egyezség hatálya is. (Ezt a levezetést tartalmazza a Kúria Gfv.VII.30.220/2012/6. számú ítélete a felszámolási eljárások esetére.)
A csődeljárásban általában nincs idő arra, hogy megvárják az értékesítést, mert a minél gyorsabb elszámolás mind a két fél érdeke. A lízingbeadó hitelező szavazati joga attól függ, hogy mekkora a követelése - ezért az adós feltehetően minél kisebbre akarja lenyomni ezt -, illetve a lízingbeadó sem akar "bennragadni" a teljes követeléssel az egyezségkötésben - hiszen akkor a teljes követelésének a tört részét kaphatja meg az egyezség alapján. Mind a két fél érdekében áll tehát a gyors megállapodás arról, hogy - akár szakértői véleményt követően - megállapítsák, hogy mekkora a vagyontárgy értéke, amellyel - miután a lízingbeadó a vagyontárgyat elvitte - csökkenteni kell a hitelezői igényét.

b) Más a helyzet akkor, ha a csődeljárás kezdő időpontjában a pénzügyi lízingszerződés még élő. A kölcsönoldalból eredő kötelezettségek itt is fennállnak - tehát a követelést be kell jelenteni stb. -, a tulajdonjog-fenntartással kapcsolatos jogkövetkezmények azonban mások. Az adós ugyanis a Cstv. 11. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem tudja felmondani a lízingszerződést. Ha korábban esedékes lízingdíjakat nem fizetett ki az adós, akkor erre hivatkozva nem lehet felmondani, míg a csődeljárás tartama alatt esedékessé váló lízingdíjakat az adós a Cstv. 11. § (2) bekezdés e) pontja alapján nem fizetheti ki, ezért erre hivatkozással sem lehet felmondani.
Ha a követelés a csődeljárás alatt keletkezne, amelyet az adósnak ki kellene fizetnie, akkor erre hivatkozással a szerződést fel lehetne mondani. A lízingdíjak azonban már léteznek - ahogyan arra az előzőekben utaltunk -, csak az esedékessé válásuk következik be a csődeljárás tartama alatt. Ezeknek a kifizetését azonban tiltja a törvény.
Miután a szerződés fennáll, a lízingbeadó a lízingtárgyat nem tudja elvinni, s amennyiben az adós a bejelentett követelésnek a csődegyezségben megállapított részét kifizeti, jogosult lesz arra, hogy nyilatkozzon nyíltvégű pénzügyi lízingszerződés esetén, hogy a maradványérték megfizetésével a tulajdonjogot is meg akarja-e szerezni.
- 238/239 -
Ebből következően ilyen esetben
- A lízingbeadó teljes követelése a nem biztosított hitelezői osztályba kerül besorolásra az adós lízingbevevő csődeljárásában, s ennek alapján a teljes követelése után kell számítani a szavazati jogot.
- Ha a bíróság jogerősen jóváhagyja az egyezséget és az adós kifizeti az ott megállapított összeget, akkor jogosulttá válik a maradványérték megfizetésével a tulajdonjog megszerzésére.
- Ha az adós nem fizeti ki a csődegyezségben megállapított összeget, a lízingbeadó felmondhatja a lízingszerződést és elviheti a vagyontárgyat, valamint kérheti a felszámolási eljárás megindítását. (Ha a felszámolási eljárás megindítását nem kéri, illetve nem rendelik el a felszámolást, akkor a lízingbeadó csak a csődegyezség mértékéig számolhatja el a követelését a vételárból, a többit át kell adnia az adósnak.)
- A felszámolás megindítását követően a csődegyezség hatályát veszti, tehát a Cstv. 28. § (3) bekezdése alapján a hitelező a teljes, ki nem egyenlített követelését érvényesítheti a felszámolási eljárásban.
Különleges eset csődeljárásban, ha nem a lízingbeadó, hanem az adós lízingbevevő mondja fel a csődeljárás kezdő időpontjában még élő lízingszerződést (amennyiben erre a szerződés számára lehetőséget biztosít, vagy a felek ebben közösen megállapodnak). Ilyenkor ugyanis az a) pontban írt lehetőségei nyílnak meg a lízingbeadónak (elvitel, elszámolás).
11.3.3. A vitatott követelés
11.3.3.1. Általános kérdések
A bb) alcsoportba a vagyonfelügyelő által vitatottnak minősített követeléssel rendelkezők kerülnek, függetlenül attól, hogy azokkal kapcsolatban bíróság vagy más hatóság előtt van-e jogérvényesítési eljárás. A folyamatban lévő eljárástól függetlenül tehát be kell jelenteni ezeket a követeléseket is, a vitatott követeléssel rendelkezők azonban nem szólhatnak bele az eljárás lefolytatásába, nem rendelkeznek szavazati joggal sem a moratórium meghosszabbítása, sem az egyezségkötés során. A perindításnak az esetleges tartalékképzés területén van szerepe, erről később szó lesz. Ennek a kategóriának az esetleges felszámolási eljárásban is jelentősége lesz, nem kell ismételten bejelentkezni a követelésükkel. Ugyanúgy, mint a nem vitatott követelés esetében, a vagyonfelügyelő döntése határozza meg a besorolást.
A közokiratba foglalt hitelezői követeléseket (Pp. 195. §) nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni.
A vitatott követeléssel rendelkezőket a korábbi hatályos szabályozás is kizárta az egyezségkötés folyamatából, ezért biztosította részükre a törvény azt a jogot, hogy az egyezségkötéstől függetlenül pereskedhettek az adóssal. Véleményem szerint a 2009. évi szabályozás is ezt a logikát követte azzal az eltéréssel, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelező is köteles a követelését bejelenteni.
- 239/240 -
Ha ezt nem teszi, sikeres egyezség esetén elveszti a követelése érvényesíthetőségének lehetőségét. A 2012. március 1. utáni módosítások ezt az álláspontot erősítették meg. A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás kapcsolódó állásfoglalása a következő:

Vitatott hitelezői igények
Ha a hitelező a követelését az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában peres/nemperes eljárásban már érvényesítette, ezt a követelését is be kell jelentenie a vagyonfelügyelőnek, aki ezt a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba. Ilyen esetben a hitelező köteles igazolni a vagyonfelügyelőnek a követelésének bejelentésén és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésén felül azt, hogy az eljárás az adóssal szemben folyamatban van.
Ha a határidőben bejelentett követelést, mely után a nyilvántartásba vételi díjat a hitelező megfizette, a vagyonfelügyelő vitatja, úgy a hitelező dönthet:
a) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozatában meghatározott határidőn belül igazolja, hogy a peres eljárást az adóssal szemben megindította. Ennek elmaradása esetén a vagyonfelügyelőnek a hitelezőt törölnie kell a nyilvántartásból és a befizetett nyilvántartásba vételi díjat vissza kell utalnia a részére. [Célszerű 5 napos határidőt biztosítani a hitelezőnek, figyelemmel a 12. § (5) bekezdésében szereplő kifogásbenyújtási határidőre is.];
b) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozata alapján kifogást nyújthat be a bírósághoz a vagyonfelügyelő intézkedése ellen. Amennyiben a bíróság helytállónak tartja a vagyonfelügyelő nyilatkozatát, akkor a hitelezőnek az a) pont szerint eljárva igazolnia kell a per megindítását, illetve a vagyonfelügyelőnek az ott leírtak szerint kell eljárnia.

A Kúrián tartott tanácskozás állásfoglalása a) pontjának az a rendelkezése - mely szerint a vagyonfelügyelő törli a hitelezőt a nyilvántartásból - kifejezett jogszabályi rendelkezéssel nem támasztható alá, a bb) pont ugyanis akkor is előírja a vitatott követelés besorolását, ha nincs bírósági vagy egyéb hatósági igényérvényesítési eljárás folyamatban. Mégis célszerű ennek megfelelően eljárni, mivel a hitelezőnek ez a magatartása arra utal, hogy nem kíván részt venni az eljárásban. Ezt az elvet erősítette meg a Kúria a Gfv.VII.30.286/2013/12. számú határozatában, melyben kimondta, ha a vitatottá minősített hitelezői igény tekintetében a hitelező a jogérvényesítést (perindítást) elmulasztja - vagy azt nem igazolja -, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat (Kúria Gfv.X.30.174/2012/7.). A csődeljárásban bejelentett, de vitatott hitelezői igény esetén a hitelező részéről a jogérvényesítés elmulasztása tehát azt eredményezi, hogy a követeléssel rendelkező hitelezői minősége megszűnik a csődeljárásban.
A Kúria a Cspkf.VII.30.146/2013/3. számú határozata indokolásában elvi éllel emelte ki, hogy a kifogásnak a csődeljárásban azért van nagy jelentősége, mert az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozhat be, azt nem vizsgálhatja. A hitelezőknek joguk van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő saját [12. § (5) bekezdés], illetve más hitelezők [15. § (3) bekezdés] igényének elfogadása, besorolása miatt. Ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba,
- 240/241 -
s szavazzanak a csődegyezség elfogadásáról, akiknek valóban követelésük áll fenn az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerüljenek besorolásra (Gfv.X.30.427/2010/9. szám).
11.3.3.2. A közokiratba foglalt követelés
A fentieknél sokkal nagyobb gondot okozott a gyakorlatban az az előírás, mely szerint a közokiratba foglalt hitelezői követelést nem lehet vitatottként besorolni. A kérdés megítéléséhez két esetet idézek.
11.3.3.2.1. Mikor tekinthető közokiratba foglaltnak egy követelés?
A "közokiratba foglalt hitelezői követelés" kifejezés formálisan olyan értelmezést is lehetővé tesz, mely szerint megfelel a törvény szigorú szabályának az az eset, amikor a hitelező egyoldalúan közokiratba, általában közjegyző által készített közokiratba foglaltatja a követelését. Álláspontom szerint ez az értelmezés téves, az egyoldalú nyilatkozatnak akkor sincs ilyen hatása, ha azt közokiratba foglalják. Az elsőnek idézett ügyben ezért helyesen járt el a vagyonfelügyelő, amikor az ilyen követelést az általános szabályok szerint minősítette. A törvényhely helyes értelme az, hogy akkor fűződik a közokirathoz a Cstv. 12. § (4) bekezdésében szabályozott joghatály, ha az egyoldalú nyilatkozatot az adós teszi, illetve a felek közösen nyilatkoznak. Ellenkező értelmezés a biztosított követelés kategóriáját olyan formálissá tenné, amely nem lehetett a jogalkotó szándéka.
Felmerült konkrét ügyben, hogy az adós közokiratba foglaltan úgy nyilatkozott, hogy a hitelező későbbi, szintén közokiratba foglalt követelését elismeri a konkrét adatok ismerete nélkül. Álláspontom szerint ez az eljárás sem felel meg a jogalkotói akaratnak, hitelezői visszaélésre ad lehetőséget, melyet a bíróság nem támogathat. (A bírói gyakorlat például nem ismeri el joghatályosnak a szerződés megtámadásáról való lemondást tartalmazó, szerződésbe foglalt nyilatkozatot sem. Itt más jogszabályi rendelkezésekről van szó, de a konstrukció hasonló.)
Amennyiben az adós ügyvezetője a saját, személyes követelését az adós nevében eljárva közokiratba foglalva ismeri el, az ilyen nyilatkozat az adóst nem köti. Ezt az elvet felszámolási eljárás során kialakult jogvitában mondta ki a bíróság, de értelemszerűen vonatkozik a csődeljárásra is.
11.3.3.2.2. A közokiratba foglalt követelés vitatása
A Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.418/2012. számú ügyének tényállása szerint a hitelező és az adós közokiratba foglalt lízingszerződést kötöttek, melyet a hitelező közjegyzői okiratba foglaltan mondott fel, s ebben a közjegyzői okiratban rögzítette a hitelező a lízingbevevőt terhelő fizetési kötelezettség összegét is. Az adós pert indított a hitelező ellen számadási kötelezettség megállapítása iránt, mivel nem fogadta el a hitelező elszámolását. Az adós elleni csődeljárásában a vagyonfelügyelő a követelés egy részét vitatott követelésként vette nyilvántartásba, ez alapján történt az egyezség megkötése.
- 241/242 -
Az ítélőtábla álláspontja az volt, hogy ezt a követelést nem lehetett volna vitatott követelésként nyilvántartásba venni, mivel mind a szerződés, mind a felmondás, s az abból következő hitelezői követelés közokiraton alapult.
A Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.676/2012. számú ügyében az adós készfizető kezességet vállalt, de mielőtt a csődeljárás megindult volna, bíróság előtt pert indított a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Erre a peres eljárásra figyelemmel a vagyonfelügyelő és az elsőfokú bíróság a hitelező követelésének egy részét vitatott követelésként vette nyilvántartásba. A csődeljárás befejezettségét megállapító határozat elleni fellebbezésben a hitelező kérte ennek az álláspontnak a felülvizsgálatát. Az ítélőtábla elvi éllel emelte ki, hogy egy követelés vitatottsága független attól, hogy azzal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban. Törvénynek a közokiratba foglalt követelésekkel kapcsolatos azon rendelkezése, amely szerint ezeket a követeléseket nem lehet vitatottként nyilvántartásba venni, olyan kógens rendelkezés, amelytől a bíróság nem térhet el. A bíróság ennek megfelelően eljárva megváltoztatta az esőfokú bíróság döntését és megszüntette a csődeljárást.[87]
A Kúria ezt az álláspontot nem osztotta és a Gfv.X.30.174/2012/7. számú döntésében kifejtette, hogy ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt - ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban - csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni. A követelés vitatott jellegét nem érinti az, hogy a követelést közokiratba foglalták-e, a csődeljárás szempontjából az egyetlen vizsgálandó kérdés, hogy a követelés tárgyában folyamatban van-e a bírósági, vagy más hatósági eljárás az adóssal szemben, a csődeljárás kezdő időpontjában.
Csak akkor alkalmazandó a Cstv. 12. § (4) bekezdése, ha az adóssal szemben nincs folyamatban ilyen eljárás és a vagyonfelügyelőnek kell a hitelezői igény elismert vagy nem vitatott jellegét megállapítania az adós iratai alapján.
Ez a döntés felerősítette azt az adósi hozzáállást, hogy tudatosan készülve a csődeljárásra, beperli a pénzintézetet, ezzel vitatottá téve a követelését, ugyanakkor belekényszerítette őket egy nagyon kedvezőtlen kényszeregyezségbe.
Emiatt a bírói gyakorlat, s ezen belül a Kúria álláspontja is finomodott az hasonló gyakorlati esetek hatására, ez a joggyakorlatban közölt döntésekből egyértelműen nyomon követhető.
A Kúria Gfv.VII.30.275/2014/4. számú döntésben fenntartva korábbi álláspontját azt rögzítette, hogy a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
- 242/243 -
Ez a döntés tehát már nem zárta ki szavazati jog biztosítását a peresített követelés alapján fellépő hitelező javára. Végül a Kúria Gfv.VII.30.319/2014/11. számú döntésben kimondta, hogy amennyiben a perben érvényesített kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
Ezzel a döntéssel a Kúria közelített az ítélőtáblák gyakorlatához, amelyek közül a BDT 2014.3240. számú döntést elhelyeztem a Joggyakorlatban. Ebben a döntésben a Fővárosi Ítélőtábla kimondta: önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá. A közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek nem vitatottkénti besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni vagy teljes kiegyenlítésére sor került. Látható azért, hogy az ítélőtáblák és a Kúria gyakorlata között jelenleg is eltérés van. Ugyanakkor a táblabíróságok az ilyen perindítást a jóhiszemű eljárás szemüvegén át is vizsgálhatják, s a gyakorlat ilyen okból is megtagadja az egyezség jóváhagyását.
Bizonyára több hasonló tényállású ügyben jártak el a bíróságok, a vázlatosan ismertetett ügyekből is következik, hogy a törvény szövege eltérő értelmezést tesz lehetővé. A gondot alapvetően az okozza, hogy a vitatás fogalma sem anyagi jogi, sem eljárásjogi értelemben nem került szabályozásra a csődeljárásban, a felszámolási eljárásban történő szabályozás viszont nem hat ki a csődeljárásra.
A Kúria döntéseiből azt a megoldást, mely szerint ugyan kap szavazatot a peresített követelést bejelentő hitelező, de a teljes követelés után tartalékot kelljen képezni, nem tudom elfogadni, ez a Cstv. rendelkezéseiből nem vezethető le.
A Kúrián 2015. november 15-én tartott tanácskozás alábbi állásfoglalása egy teljesen más megközelítéssel az alábbi álláspontot képviselte:
"A tanácskozás - többségi szavazattal - úgy foglalt állást, hogy a Cstv. 12. § (4) bek. azon rendelkezését miszerint nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt hitelezői követelést (Pp. 195. §), úgy kell értelmezni, hogy ez a rendelkezés igaz arra az esetre is, ha a csődeljárás megindítása előtt már pert indítottak a követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt és ez a per még folyamatban van. Ez azonban csak olyan közokiratokra igaz, amelyek alapján a Vht. szabályai szerint végrehajtást lehet kezdeményezni. Ez egy feltétlen alkalmazást igénylő szabály, így a közokiratba foglalt, a csődeljárás hiányában a peres eljárástól függetlenül, a Vht. szabályai szerint végrehajtható követelést akkor sem lehet vitatottként besorolni, ha a követelés tárgyában per indult és még folyamatban van."
- 243/244 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.174/2012/7. (Kúria):
I. Az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában már folyamatban levő bírósági vagy hatósági eljárásokban a hitelező által érvényesített követeléseket csak akkor lehet az eljárásban alkalmazandó - és a hatályos - jogszabályok alapján nem vitatott igényként elismerni és ennek alapján a hitelező részére szavazatot biztosítani, ha az érvényesítésre irányuló eljárás jogerősen befejeződik.
II. Ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt - ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban - csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni.
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság határozatát érdemben elsősorban arra alapította, hogy »a Cstv. jelen ügyben hatályos 12. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezései értelmében a csődeljárásban egy követelés vitatottsága független attól, hogy azzal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban, a 12. § (4) bekezdésének második fordulata pedig olyan kógens rendelkezés, amelytől a követelések nyilvántartásba vétele során eltérni nem lehet«. A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. A másodfokú bíróság érvelésének első felében foglaltakkal kapcsolatban a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontját kell értelmezni. A törvény szerint ide sorolandók »a vitatott követelések (függetlenül attól, hogy azokkal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban)«.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a zárójelben található magyarázó rendelkezést. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy a polgári jogi értelemben vitatott követelések tekintetében - amelyek vonatkozásában már a csődeljárás kezdő időpontjában folyamatban vannak a bírósági, vagy más hatóság előtt folyó eljárások - a vagyonfelügyelőnek, illetve a csődeljárást lefolytató bíróságnak felülbírálati joga lenne. Amennyiben a jogalkotónak ilyen szándéka lett volna, akkor nem a bb) pontba, hanem a b) pont elejére helyezte volna azt a rendelkezést, hogy függetlenül a más bíróság vagy hatóság előtt folyamatban lévő eljárások folytatásától, a vagyonfelügyelő elismerhet, vagy vitathat követeléseket.
A zárójeles magyarázat arra irányul, hogy a vagyonfelügyelő is vitatottá tehet követelést, nem szükséges a hitelezői igény ilyen minősítéséhez, besorolásához az, hogy korábban már meginduljanak az adóssal szemben bírósági vagy hatósági eljárások.
Mindebből következően az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában már folyamatban levő bírósági vagy hatósági eljárásokban a hitelező által érvényesített követeléseket a csődeljárást lefolytató bíróság nem tudja megítélni, és nem is szabad megítélnie. Az ilyen igényeket bejelentő hitelező követelését csak akkor lehet az eljárásban alkalmazandó - és a hatályos - jogszabályok alapján nem vitatott igényként elismerni és ennek alapján a hitelező részére szavazatot biztosítani, ha az érvényesítésre irányuló eljárás jogerősen befejeződik.
Ha a vagyonfelügyelő teszi vitatottá a követelést, akkor a hitelezőnek a vagyonfelügyelő által biztosított határidőn belül igazolnia kell, hogy jogának az érvényesítése iránt az eljárást megindította, és csak ekkor vehető az igénye nyilvántartásba a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjában. Ha a jogérvényesítést elmulasztja, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat. Egyik esetben sincs azonban szavazati joga a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek a vitatott igénye után.
A másodfokú bíróság megállapításának a második fele, miszerint az akár már korábban vitatott, közokiratba foglalt követelést - e minősége miatt - is nyilvántartásba kell venni nem vitatott igényként, szintén téves.
A Kúria álláspontja szerint a csődeljárás megindítását megelőzően megindult bírósági, hatósági eljárásokban, amelyekben a közjegyzői okiratba foglalt követelés fennállása a vita tárgya, pontosan annak a kérdésnek az eldöntése folyik, hogy a közokiratba foglalt követelés fennáll-e, arra alapítva érvényesíthet-e követelést a hitelező.
- 244/245 -
Ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt - ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban - csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni. A követelés vitatott jellegét nem érinti az, hogy a követelést közokiratba foglalták-e, a csődeljárás szempontjából az egyetlen vizsgálandó kérdés, hogy a követelés tárgyában folyamatban van-e a bírósági, vagy más hatósági eljárás az adóssal szemben, a csődeljárás kezdő időpontjában.
Csak akkor alkalmazandó a Cstv. 12. § (4) bekezdése, ha az adóssal szemben nincs folyamatban ilyen eljárás és a vagyonfelügyelőnek kell a hitelezői igény elismert vagy nem vitatott jellegét megállapítania az adós iratai alapján."
I. A vagyonfelügyelő csak vitatottként veheti nyilvántartásba azt a követelést, amelyet nem foglaltak közokiratba és a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
II. A törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja (BH 2015.43.).
Az indokolásból: "A jogvita lényege az: hogy a Bank követelése a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjába sorolandó vitatott követelésnek minősül-e, vagy az alapján a Bankot szavazati jog illeti meg, és így a Banknak a csődegyezség megkötésében részt kellett volna vennie.
A Kúria - a Bank által benyújtott kifogás elbírálása kapcsán - egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vagyonfelügyelő csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést, hiszen azt nem foglalták közokiratba és a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a csődeljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult eljárásban, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
A Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. § (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést
- 245/246 -
a bíróságnak a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges [Cstv. 18. § (4) bekezdés c) pont].
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
Az adott esetben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a X. számú végzésében, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén is a Bankot az adós részére nyújtott szolgáltatás tőkeösszege visszakövetelésének joga megilleti. Az ezen kívül felmerülő hitelezői igények peres eljárásban tisztázhatók, és ugyanígy az is, hogy a biztosítéki szerződések érvényesen kerültek-e kikötésre.
Mindebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a Bank szavazati jogát a tőkekövetelés összegének megfelelően, a nem biztosított kategóriában kell figyelembe venni."
I. A vagyonfelügyelő nem jogosult egy folyamatban levő peres eljárásban elbírálandó igényt a csődeljárásban "nem vitatott" követeléssé minősíteni. A Kúria álláspontja szerint a peresített hitelezői igényét a vagyonfelügyelő csak vitatottként vehette nyilvántartásba, mert a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
II. Amennyiben a perben érvényesített kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
Az indokolásból: "Az eljárásban alapvetően két jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia:
1) Ha bármilyen módon - akár az adós, akár a hitelező által - kezdeményezett eljárásban a csődeljárás kezdő időpontját megelőzően a közokiratba foglalt követelés vitatottá vált, kihat-e ez a csődeljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételére, és annak alapján a hitelezőt megillető szavazat megállapítására.
2) Megváltoztatja-e az engedményezés a követelés jogcímét, és ennek alapján a csődeljárást megelőzően a jogosult személyében bekövetkezett változás kihat-e a követelés alapján adható szavazatok kiszámítására?
1. A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a vagyonfelügyelő maga is jogosult egy folyamatban levő peres eljárásban elbírálandó igényt »nem vitatott« követeléssé minősíteni. A Kúria álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a Bank hitelezői igényét csak vitatottként vehette nyilvántartásba, mert a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
- 246/247 -
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv.VII.30.275/2014/4. számú végzésében kifejtette, a Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12. § (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő - szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges [Cstv. 18. § (4) bekezdés c) pont].
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12. § (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bank hitelezőt a végzésben meghatározott összegű követelés megilleti. A Kúria álláspontja szerint ez a megállapítás a fent kifejtett szabályok alapján valójában azt jelentette, hogy a Bank hitelezőt a csődegyezségi tárgyalás során ezen összeg után számítható szavazat illette meg, amelyet részére a vagyonfelügyelő ki is számolt, és ezt neki biztosították is.
Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés azért, mert a Bank számára biztosított szavazati jogot elismerte. Jóllehet a Kúria - a fentiekben kifejtettek szerint - fenntartja azt az álláspontját, hogy sem a vagyonfelügyelő, sem a csődeljárást lefolytató bíróság nem vonhatja el a peres bíróság hatáskörét, és nem dönthet az adós és a hitelezője közötti vitás kérdésekben, azonban a szavazati jog megállapítása - amennyiben a hitelező nem fogadja el a vagyonfelügyelő által vitatottként történő besorolást -
- 247/248 -
kizárólag a csődeljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozó feladat. Ettől függetlenül a követelést továbbra is vitatottként kell nyilvántartani és a Cstv. szabályai szerint kell a követelés hitelezője részére tartalékot képezni.
2. Az eljárásban felmerült második kérdés tekintetében a Kúria mindenben osztja a jogerős végzésben kifejtett álláspontot. Jóllehet a Cstv. 12. § (2) bekezdés bc) pontja úgy fogalmaz, hogy azok a követelések tartoznak ebbe a pontba, amelyek »jogosultja« áll az adóssal szoros kapcsolatban - így a többségi befolyással rendelkező tulajdonosa -, azonban ide kell érteni azokat a követeléseket is, amelyeket a követelés jogosultja olyan személytől szerzett, akinek a követelését e pont alapján kellene besorolni. Az ilyen követelés jogosultját még akkor is a bc) pontba kell sorolni, ha az ő vonatkozásában az ebben a pontban felsorolt feltételek nem állnak fenn. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az ezzel ellentétes értelmezés lehetővé tenné azt, hogy az engedményezés segítségével a többségi befolyással rendelkező tulajdonos, vagy az egyébként e pontba tartozó személy az egyezségkötéshez szükséges arányokat - a törvényben meg nem engedett módon - megváltoztathatná. A szavazatok negyedelésének elkerülését a törvény kizárólag a 18. § (5) bekezdés utolsó mondatában meghatározott esetben teszi lehetővé.
Téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12. § (2) bekezdés bc) pontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van. A törvény ugyanis ilyen esetben kizárólag a tulajdonosi kapcsolathoz fűzi a hátrányosabb szavazatszámítási feltételeket, függetlenül attól, hogy a tagi kölcsön nyújtására mikor került sor."
BDT 2014.3240.
I. Önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá. A közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek nem vitatottkénti besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni, vagy teljes kiegyenlítésére sor került.
Az indokolásból: "A Bank kifogása alapján hozott határozat tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Csődtv. 12. § (4) bekezdés olyan kógens szabály, amelytől a követelések minősítése során sem a vagyonfelügyelő, sem a csődbíróság nem tekinthet el. A közjegyzői okiratba, mint közokiratba foglalt fizetési kötelezettség létrejöttét a vagyonfelügyelő nem vonhatja kétségbe, az ilyen követelést csak akkor minősítheti vitatottnak, ha az általa megkérdezett adós úgy nyilatkozik, hogy ezt a tartozást részben vagy egészben kifizette. Ha ilyen esetben a hitelező kifogással támadja meg a követelése vitatottá minősítését, a kifogásolási eljárásban a teljesítés megtörténtének a vizsgálata válhat szükségessé. Jelen esetben a felek azt nem tették vitássá, hogy a hitelező bejelentett követelését közokirat igazolja. Az adós azonban nem a teljesítése vagy részteljesítése okán kérte a vagyonfelügyelőtől a banki követelés vitatottá minősítését, hanem arra a körülményre hivatkozással, hogy a követelést tartalmazó, közokiratba foglalt szerződést érvénytelenségre hivatkozva már a csődeljárás előtt megtámadta a perbíróság, illetve a választott bíróság előtt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az ilyen perindítás igazolása még nem elegendő ahhoz, hogy a vagyonfelügyelő vagy a csődbíróság a csődtörvény fenti kötelező rendelkezését figyelmen kívül hagyja és attól eltérő módon az érintett követelést vitatottnak minősítse. A jogalkotó szándéka a közokirattal rendelkező hitelező csődeljárásbeli jogainak megóvására irányult. Önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá, mert még ha a perben az vitatott is, a csődeljárásban a csődbíróságnak speciális szabályokat kell alkalmaznia. Az adósnak lehetősége van arra, hogy a korábban általa indított per eredményét bevárja, és akkor indítson csődeljárást, amikor már jogerős ítélettel tudja igazolni, hogy a korábban közokiratba foglalt követeléssel nem tartozik.
A másodfokú bíróság nem osztja a felek által megjelölt és közzétett bírósági határozat azon okfejtését, hogy a Csődtv. 12. § (4) bekezdésében előírt kógens rendelkezés ellenére akkor is vitatottnak kell minősíteni a közokiratba foglalt követelést, ha annak bírósági úton történő megtámadására a csődeljárást megelőzően került sor.
- 248/249 -
Azzal a kúriai megállapítással ugyanakkor az ítélőtábla is egyetért, hogy a csődeljárást megelőzően perbe vitt követelést a csődbíróság egy kifogási ügyben nem tudja és nem is ítélheti meg érdemben. Az ítélőtábla álláspontja szerint a közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek a Csődtv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába történő besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni, vagy teljes kiegyenlítésére sor került."
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Cspkf.44 211/2014/2. szám. A Kúria Gfv.VII.30.275/2014/4. szám alatti - itt a joggyakorlatban közölt - végzésével a jogerős végzést hatályában fenntartotta.)
ÍH 2014.122.
A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról akkor hozhat döntést, ha meggyőződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Szabálytalan a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt (Cstv. 10. §, 12. §, 14. §, 18. §).
ÍH 2013.163.
A felszámoló nem minősítheti vitatottnak az adós közokiratba foglalt tartozását. Amennyiben az adós ügyvezetője saját, személyes követelését az adós nevében eljárva közokiratba foglalva ismeri el, a közokiratba foglalt követelésre vonatkozó nyilatkozat - mint álképviselőtől származó nyilatkozat - az adóst nem köti, az ilyen követelést a felszámoló vitathatja (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.050/2013/2. szám).
11.Cspkf.44.214/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A vagyonfelügyelőnek nincs mérlegelési lehetősége a közokiratba foglalt követelések besorolását illetően, azokat nem vitatott követelésként kell nyilvántartásba venni.
ÍH 2011.131.
A csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt, vagy sem. Ezért az olyan bizonytalan esedékességű követelés besorolására is sor kerülhet a hitelezői igények általános szabályai szerint, mint a készfizető kezességen alapuló követelés [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja, 12. § (2) bekezdése].
Az indokolásból: "Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjában foglalt rendelkezés miatt a vagyonfelügyelőnek nyilvántartásba kell vennie valamennyi elismert vagy nem vitatott követelést. A hitelezőt tehát a csődeljárásban mind a lejárt esedékességű, mind a le nem járt esedékességű nem vitatott, illetve elismert követelése alapján megilleti szavazati jog. A követelés fennállását pedig az adós sem kérdőjelezte meg, csupán annak - a csődeljárásban jelentőséggel nem bíró - esedékességét vitatta" (Fővárosi Ítélőtábla Cspkf.43.176/2011/2. szám).
ÍH 2010.185.
A csődegyezség a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők azon körére terjed csak ki, akiknek a javára a perindítás tényének igazolására tekintettel jogszerűen tartalékot képeztek, így a többi vitatott követeléssel rendelkező hitelezőre "kényszerítő jellegű" hatálya nincsen [Cstv. 12. § (5) bekezdése és 20. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "Összefoglalva, a Cstv. 12. § (5) bekezdése és a 20. § (2) bekezdése egybevetéséből az következik, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők azon körére terjedhet csak ki az egyezség, akiknek a javára a perindítás tényének igazolására tekintettel jogszerűen tartalékot képeztek, míg a többi vitatott követeléssel rendelkező hitelezőre az egyezség hatálya nem terjed ki, velük szemben annak - a vitatottként nyilvántartásba vett követelés tekintetében - »kényszerítő jellegű« - hatálya nincs.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésének fellebbezett részét a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - részben - a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, az eljárás megszüntetése tekintetében pedig helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Cspkf.II.25.889/2010/4. szám).
- 249/250 -
11.3.4. A befolyással rendelkezők követelése
Azok a követelések kerülnek a bc) pontba, amelyek jogosultja
- olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adós legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezik, vagy
- olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, vagy
- olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja.

Ennek a kategóriának a szavazati jog számítása kapcsán lesz szerepe. Erről a kérdésről a hitelezői választmányoknál már szóltunk, itt csak azt emeljük ki, hogy a Ptk. 3:49-3:62. §-a rendelkezik az elismert, illetve tényleges vállaltcsoportról, a befolyás szerzést a 3:324. §-a szabályozza. Utóbbi kimondja, hogy ha a korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik, ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
Konkrét ügy kapcsán merült fel, hogy a hozzátartozó igénye ebbe a kategóriába valamilyen módon besorolható-e. A Fővárosi Ítélőtábla a 12.Cspkf.43.418/2012/3. számú ügyében ezzel kapcsolatban az alábbi megállapítást tette:

"A Cstv. a nem vitatott követeléssel bíró hitelezők között mindössze a 18. § (5) bekezdése szerinti különbségeket tette a szavazati jogok mértéke tekintetében azzal, hogy a 12. § (2) bekezdés bc), és bd) pontjába sorolt hitelezők szavazatát negyedakkora mértékben rendelte figyelembe venni. Ezt a szankcionált hitelezői kört azonban nem terjesztette ki az adós tagjainak a hozzátartozóira sem, amelynek következtében ezeknek a nem vitatott követelései is teljes mértékű szavazatot eredményeznek."

A döntés elvi jelentőségű, mivel jelzi, hogy a törvénynek a korlátozó rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni.
Kérdésként merült fel az is, hogy a többségi befolyás megállapításánál a közeli hozzátartozó tulajdonostársak tulajdoni részesedését és szavazati jogát figyelembe kell-e venni. A Fővárosi Törvényszék nem jogerős 9.Cspk.01-13-000061/19. számú ügyében úgy foglalt állást, hogy az rPtk. 685/B. §-ában foglalt "többségi befolyás" definícióját a Cstv. értelmezése során is alkalmazni kell. A kérdést azért kell vizsgálni, mert ez lényeges lehet a szavazatok számításánál.
Nem vitás, hogy a többségi befolyás fogalmának értelmezésénél a bíróság nem tud mást tenni, mint az rPtk. 685/B. §-át analógia útján alkalmazni. Ezt tette a Fővárosi Ítélőtábla a 12.Cspkf.44.020/2013/2. számú határozatában, ahol az alábbiak szerint értelmezte a többségi befolyás fogalmát:
- 250/251 -
"A csődeljárás során tulajdonrésszel (50%) csupán R. M. G. rendelkezett, aki nem tekinthető a cégadatok szerint az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosának. Így nem tévedett a vagyonfelügyelő akkor, amikor a jelzálogjoggal biztosított hitelezői igényeket mind a jelenlegi, mind az előző tulajdonos tekintetében a »biztosított« követelések közé és a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába sorolta be. E hitelezők ugyanis - a már kifejtettek szerint - nem tekinthetők a Cstv. 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontjaiba sorolt hitelezőknek. Ebből következően alaptalan a fellebbező hitelező Ptk. 685/B. §-ára történtő hivatkozása is, figyelemmel arra, hogy B. Á. M. a csődeljárás kezdő időpontjában már nem volt az adós tagja, de annak vezető tisztségviselője sem.
Azon túl ugyanis, hogy a jelen eljárásra vonatkozó szabályok nem zárják ki az adós tulajdonosának a csődeljárás során történő igényérvényesítését, csupán a törvényi feltételek fennállása esetén lehet a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontjaiba tartozó követelések jogosultjainak a szavazatit negyedakkora mértékben figyelembe venni."

Megjegyzem, hogy a Cstv.-nek a 2013. CCLII. törvénnyel történt módosítása során a többségi befolyás fogalmát beemelte a Cstv.-be az alábbi tartalommal:

Cstv. 3. § (1) bekezdés i) többségi befolyás: a Ptk. 8:2. §-a szerinti befolyás.

A Ptk. 8:2. §-a befolyás fogalmát az alábbiak szerint szabályozza:
Ptk. 8:2. § (1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
(5) A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

Ebből már vita nélkül következik, hogy a "többségi befolyás" megállapításánál a Ptk. szabályai alkalmazandók, s ezt a Kúria az alább közölt döntésében ki is mondta.
- 251/252 -
JOGGYAKORLAT
A polgári jogban a többségi befolyás fogalmát a Ptk. tartalmazza, ettől eltérő meghatározás máshol nem található. Ebből következően, ha egy jogszabályban a jogalkotó egy fogalmat - akár utalással - meghatároz, akkor, ha ettől eltérő tartalommal kívánja azt használni, azt ki kell mondania. A Cstv.-ben nincs erre vonatkozó utalás, tehát a Ptk.-ban meghatározott tartalommal kell a többségi befolyás fogalmát figyelembe venni akkor is, ha maga a Cstv. egyes szakaszainál nem utal vissza konkrét jogszabályhely megjelölésével a Ptk. rendelkezésére.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának az alábbi jogkérdésben kellett állást foglalnia:
2) A Ptk. szabályai szerint kell-e számítani a többségi befolyás mértékét a Cstv. azon rendelkezései esetén is, ahol a Cstv. maga nem utal vissza a régi Ptk. 685/B. §-ára, illetve az új Ptk. 8:2. §-ára?
A második kérdéssel kapcsolatban helytállóan emelte ki a másodfokú bíróság azt, hogy a magánjogi viszonyokban alkalmazandó többségi befolyás szabályait tartalmazza a Polgári Törvénykönyv. Nyilvánvalóan a régi Ptk. és az új Ptk. szabályai szerint a többségi befolyásnak csak az a fordulata jegyezhető be a cégnyilvántartásba, amikor a befolyással rendelkező a jogi személyben a szavazatok több, mint 50%-ával rendelkezik. Az a meghatározó befolyás, amikor a befolyással rendelkező jogosult a befolyása alatt álló jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, vagy visszahívására, illetve amikor egy megállapodás alapján rendelkezik a szavazatok több, mint 50%-ával, nem tüntethető fel a cégnyilvántartásban, s ugyanúgy a közvetett módon fennálló meghatározó befolyás sem tüntethető fel. Ettől függetlenül azonban a többségi befolyás számításánál - amikor ennek jelentősége van - a törvényben meghatározott esetekben azt figyelembe kell venni.
Miután a régi Ptk. 685/B. § (4) bekezdése, illetve az új Ptk. 8:2. § (5) bekezdése szerint a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani, helytállóan állapította meg a jogerős végzés azt, hogy a tulajdonos-hitelezők esetében egyenként megállapítható a többségi befolyás.
Az adós azt is állította, hogy amikor a Cstv. kifejezetten nem utal vissza a Ptk. szabályaira a többségi befolyással kapcsolatban, azaz nem hivatkozik a régi Ptk. 685/B. §-ára (illetve a hatályos törvényben a 8:2. §-ára), akkor nem a Ptk. szerinti fogalomra gondol, ebből következően nem lehet az ott írt számítási módot alkalmazni, s így nem kell a Cstv. szerint sem negyedelni a tulajdonos-hitelezők szavazatát.
A Kúria megítélése szerint ez az álláspont téves. A polgári jogban a többségi befolyás fogalmát a Ptk. tartalmazza, ettől eltérő meghatározás máshol nem található. Ebből következően, ha egy jogszabályban a jogalkotó egy fogalmat - akár utalással - meghatároz, akkor, ha ettől eltérő tartalommal kívánja azt használni, azt ki kell mondania. A Cstv.-ben nincs erre vonatkozó utalás, tehát a Ptk.-ban meghatározott tartalommal kell a többségi befolyás fogalmát figyelembe venni akkor is, ha maga a Cstv. egyes szakaszainál nem utal vissza konkrét jogszabályhely megjelölésével a Ptk. rendelkezésére."
11.3.5. A tartozásátvállalás és az engedményezés
A törvény értelmében bd) kategóriába kell sorolni azokat a követeléseket, amelyek
- az adós által a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően kevesebb, mint 180 nappal megelőző tartozásátvállalásából erednek, vagy
- amelyek jogosultja olyan hitelező, aki mint szerződéses engedményezővel szemben - a csődeljárás iránti kérelem benyújtását kevesebb, mint 180 nappal megelőzően kötött engedményezési szerződésből eredően - érvényesít az adóssal szemben a kezesi felelősségből eredő igényt, a kötelezett teljesítésének elmaradására tekintettel. Ennek a kategóriának is a szavazati jog számítása szempontjából van jelentősége.
- 252/253 -
11.3.5.1. A tartozásátvállalás
Az első esetben az adós által benyújtott csődkérelmet megelőző 180 napon belüli tartozásátvállalás ténye eredezteti a besorolást. Talán az lehetett a törvényalkotói gondolkodás, hogy a csődkérelem előtti tartozásátvállalással már az volt a felek célja, hogy a csődegyezségi tárgyalást befolyásolni tudják ezzel a megoldással.
11.3.5.2. Az engedményezett követelés
Ugyanez a helyzet az engedményezéssel. Itt csak a szerződéses engedményezés jön számításba, a törvényi engedményezés nem. Arról van szó, hogy az adós engedményez egy követelést, nem zárja ki a kezesi felelősségét, illetve nem mondták ki azt, hogy kifejezetten bizonytalan a követelés, majd az engedményes a csődeljárásban fellép az adóssal szemben, hitelezői igényt jelent be. Ezt a megoldást a törvényalkotó nem nézte jó szemmel, visszaélés lehetőségét vélte felfedezni, ezért alkotta a külön kategóriát. (Ebben az esetben ugyanis a tartozásátvállaláshoz hasonlóan negyedelni kell a szavazati jogot.) Sajnálatos módon ezzel a megoldással a faktorcégeket hozta a törvényalkotó hátrányos helyzetbe.
11.3.5.3. Vitás kérdések a készfizető kezes követelésének a besorolásáról
A függő követelésekkel kapcsolatos kérdéskörnél már szóba került, hogy a csődeljárásban mely "függő jellegű" követelések jelenthetők be. Az egyértelmű, hogy a csődtörvény szerinti függő követelés nem jelenthető be, erre sem a korábbi, sem a 2012. március 1. utáni szabályozás alapján nincs lehetőség. A legtöbb vita a készfizető kezességen alapuló követelések bejelentéséből adódott. A bíróságok általában megengedték az ilyen követelés bejelentését. Itt különbséget kell tenni a készfizető kezes csődeljárásában bejelentett követelés, illetve a készfizető kezes által az adós elleni csődeljárásban tett bejelentés között, továbbá mivel a cégcsoportok csődeljárására nézve nincs külön szabály több esetben keletkezett vita abból, hogy a hitelező mind az egyenes adós, mind a készfizető kezes csődeljárásában bejelentette a hitelezői igényét.
Ebben a körben a legfontosabb döntést a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.126/2011/6. szám alatt hozta, amelyben a kérdések egy részét elvi szinten eldöntötte. A határozatot a Joggyakorlatban közlöm, az indokolásból a következőket emelem ki:

"Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben a követelés, úgy a főkötelezett elleni csődeljárásban a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni. A készfizető kezessel szemben azonban ekkor még nem lehet fellépni. A főkövetelés lejáratának időpontja előtt a kezesnek nincs még semmilyen tartozása a jogosulttal szemben, mert a készfizető kezesség vállalásából eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben esedékessé válik a követelés."
- 253/254 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.126/2011/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A készfizető kezességen alapuló követeléssel kapcsolatos kérdések.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróságnak az ügy érdemével kapcsolatban elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy pontosan milyen kötelezettséget vállal el a készfizető kezes a kezességi szerződésben. A kötelezettségvállalás tartalma határozza meg azt, hogy egy le nem járt, készfizető kezességgel biztosított szerződés esetén a készfizető kezes elleni csődeljárásban bejelenthető-e a készfizető kezessel szemben a követelés, és ennek megfelelően kaphat-e szavazatot a hitelező. Nem vitásan a főkötelezett […] elleni csődeljárásban az adós a le nem járt követeléssel tartozott a jogosultnak, annak összege megállapítható volt, így kiszámítható a szavazatok száma is, valamint az egyezségnél is figyelembe kellett venni ezt az igényt A készfizető kezes […] a jogosulttal kötött szerződésben azt vállalta, hogy a kötelezett nem fizetése esetén maga teljesít, kötelezettségének létrejötte azonban attól a feltételtől függ, hogy esedékes lesz-e a főkötelezettel szemben a jogosult igénye.
A kezesség az idegen tartozásért való helytállási kötelezettség vállalása. (Leszkoven László: A kezességi szerződés, Hatra Mag Kft. Miskolc, 2009. 54. oldal) »A kezesség különbözik az egyetemes adóstársaságtól: elvállalása más, mint a (kumulatív) tartozás-elvállalás. Az egyetemleges adóstársak önálló kötelezettek. A kezes kötelezettsége járulékos: tartalmában a főkötelezettséghez igazodik.« (Szladits Károly: Magyar Magánjog, III. Kötelmi jog, Általános része, 86. oldal. Grill, Budapest, 1939.)
A kezes helytállást vállal tehát a kötelezettségért, de nem vállalja át a főadós kötelezettségét. Nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a kezes (példának okáért a készfizető kezes) önállóan perelhető (BH 2006.60.). Mindebből következően a készfizető kezességgel biztosított szerződések esetében meg kell különböztetni egymástól azt a helyzetet, amikor már esedékessé vált a főkötelezettel (főadóssal) szemben a jogosult követelése, attól az esettől, amikor vele szemben még csak le nem járt követeléssel rendelkezik a hitelező.
Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben a követelés, úgy a főkötelezett elleni csődeljárásban a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni. A készfizető kezessel szemben azonban ekkor még nem lehet fellépni. A főkövetelés lejáratának időpontja előtt a kezesnek nincs még semmilyen tartozása a jogosulttal szemben, mert a készfizető kezesség vállalásából eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben esedékessé válik a követelés.
A fentiekben kifejtettek alapján a készfizető kezes elleni csődeljárásban lényeges feltétel, hogy a főadós tartozása lejárttá vált-e. A kezes az ellene indult csődeljárásban hivatkozhat arra, hogy a jogosulttal szemben még nem áll fenn a tartozása, hiszen az csak akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben lejárttá válik a jogosult követelése. Ily módon a kezessel szembeni követelés keletkezésének alapja az, hogy lejárt-e a főadóssal szembeni igény. A főadós a csődeljárása során egyezséget kötött a hitelezőivel, s így egyrészt a tartozása, másrészt annak esedékessége megváltozott. Az egyezséget jóváhagyó végzés azonban csak a jelen - a készfizető kezes ellen indult - csődeljárás csődegyezségi tárgyalását követően emelkedett jogerőre, s mindaddig a vagyonfelügyelő helyesen a teljes bejelentett összegben vette figyelembe a hitelező készfizető kezessel szembeni igényét. A főadós elleni csődeljárásban később jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés nem befolyásolhatja utólag a készfizető kezes csődeljárásában történteket, a szavazatok számításának helytálló voltát.
A felülvizsgálati kérelemben az adós arra is hivatkozott, hogy függő követelésnek kellett volna tekinteni a hitelező igényét, utalva a számviteli törvényben foglaltakra. A jogerős végzés helytállóan tartalmazta azt, hogy a Cstv. 3. § c) pontjában szabályozott hitelezői fogalomból következően a függő követelés fogalma csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, de a készfizető kezesség tekintetében ott sem alkalmazható" (www.lb.hu.).
ÍH 2011.131.
A csődeljárásban nincs jelentősége annak, hogy a hitelező követelése lejárt vagy sem. Ezért az olyan bizonytalan esedékességű követelés besorolására is sor kerülhet a hitelezői igények általános szabályai szerint, mint a készfizető kezességen alapuló követelés.
- 254/255 -
Az indokolásból: "A 3. § (1) bekezdés c) pontjának további rendelkezései kizárólag a felszámolási eljárásra tartalmaznak előírást, így azokat csődeljárás esetén nem kell alkalmazni. Abból, hogy a törvény a csődeljárás esetére nem rendelkezik kifejezetten a készfizetői kezességen alapuló bizonytalan esedékességű követelések hitelezői minősítéséről, nem következik, hogy ezek a követelések ne lennének érvényesíthetőek a csődeljárásban a hitelezői igényekre vonatkozó általános szabályok szerint. Az ilyen igények, így a hitelező jelen eljárásban érvényesített, és az adós által végig kifogásolt követelése is besorolhatóak a 3. § (1) bekezdés c) pontjának általános rendelkezése szerint, mint nem vitatott, le nem járt követelések. A hitelezőt tehát a csődeljárásban mind a lejárt esedékességű, mind a le nem járt esedékességű nem vitatott, illetve elismert követelése alapján megilleti szavazati jog. A követelés fennállását pedig az adós sem kérdőjelezte meg, csupán annak - a csődeljárásban jelentőséggel nem bíró - esedékességét vitatta" (Fővárosi Ítélőtábla Cspkf.43.176/2011/2. szám).
15.Cspkf.43.287/2012/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A készfizető kezessel szembeni követelések figyelembevétele a kezes csődeljárásában
Az indokolásból: "A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak a készfizető kezességi szerződés semmisségére és a követelés függő jellegére, illetve a besorolhatóságára vonatkozó - így az adósi kifogást - elutasító határozatával is. Helyesen értelmezte a bíróság a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, amikor úgy vélte, abból, hogy a törvény a csődeljárás esetére nem rendelkezik kifejezetten a kezességen alapuló követelések hitelezői minősítéséről, nem következik, hogy ezek a követelések ne lennének érvényesíthetők a csődeljárásban a hitelezői igényekre vonatkozó általános szabályok szerint. Ezen értelmezés helyességét támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.30.126/2011/6. számú eseti döntésében. Kifejtette e körben, a kezes helytállást vállal a kötelezettségért, de nem vállalja át a főadós kötelezettségét. Nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása akkor is, ha a kezes (példának okáért a készfizető kezes) önállóan perelhető. Mindebből következően a készfizető kezességgel biztosított szerződések esetében meg kell különböztetni egymástól azt a helyzetet, amikor már esedékessé vált a főkötelezettel (főadóssal) szemben a jogosult követelése, attól az esettől, amikor vele szemben még csak le nem járt követeléssel rendelkezik a hitelező.
Ha még nem járt le a főkötelezettel szemben a követelés, úgy a főkötelezett elleni csődeljárásban a hitelezői igényt - mint le nem járt követelést - be kell jelenteni. A készfizető kezessel szemben azonban ekkor még nem lehet fellépni. A főkövetelés lejáratának időpontja előtt a kezesnek nincs még semmilyen tartozása a jogosulttal szemben, mert a készfizető kezesség vállalásából eredő fizetési kötelezettsége akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben esedékessé válik a követelés. Ezek alapján a készfizető kezes elleni csődeljárásban lényeges, hogy a főadós tartozása lejárttá vált-e. A kezes az ellene indult csődeljárásban hivatkozhat arra, hogy a jogosulttal szemben még nem áll fenn a tartozása, hiszen az csak akkor keletkezik, amikor a főadóssal szemben lejárttá válik a jogosult követelése. Ily módon a kezessel szembeni követelés keletkezésének alapja az, hogy lejárt-e a főadóssal szembeni igény.
Az adós sem a kifogásolási eljárás során, sem a fellebbezésében nem állította és bizonyította, hogy a hitelezővel kötött készfizető kezességi szerződésen alapuló tartozása nem esedékes vagy, hogy azt akár az egyenes adós, akár a jelen eljárás adósa mint készfizető kezes teljesítette volna. A hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés értelmében pedig a hitelező a lejárt határidejű követelését mind az egyenes adóstól, mind a készfizető kezesektől jogosan és egyidejűleg is követelheti. A fellebbezésben foglaltakkal ellentétben pedig lejárt esedékességű követelés sem a Cstv., sem a Számviteli törvény értelmében nem minősül függő követelésnek."
12.Cspkf.43.288/2012/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A készfizető kezes követelésének figyelembevétele a csődeljárásban.
Az indokolásból: "Tévesen hivatkoztak a fellebbezők jogorvoslati kérelmükben arra is, hogy a készfizető kezesi kötelezettségvállalás figyelembevétele mind az egyenes adós, mind a készfizető kezes adós ellen indított csődeljárásban jogtalan előnyhöz juttatja a CIB cégcsoportot, mivel ugyanaz a tartozás mind az egyenes adós, mind a készfizető adós csődeljárásában jogokat biztosít.
- 255/256 -
Figyelemmel arra, hogy a készfizető kezes a jogosulttal kötött szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy a kötelezett - egyenes adós - nem teljesítése esetén maga teljesít, így a tartozás esedékessé válását követően a készfizetői kezesség jellegéből adódóan jogosan követelheti a jogosult a teljesítést a főadóstól és a készfizető kezestől egyaránt. Az pedig tény, hogy a követelések esedékessé váltak, egyrészt a lízingszerződések 2010. február 28. nappal azonnali hatállyal felmondásra kerültek, másrészt az adós által sem vitatottan a CIB Bank Zrt. hitelező igénye is teljes egészében esedékessé vált. Így jogszerűen jártak el a hitelezők akkor, amikor az igényüket a készfizető kezességvállalás alapján helytállni köteles adóssal szemben is érvényesítették. A követelések esedékessé válásával pedig megszűnt az a körülmény, amelyre tekintettel a követelések ún. függő követelésnek minősültek. Vagyis a fellebbezői érveléssel szemben a főadóssal szembeni követelés esedékessé válását követően a készfizető kezes helytállási kötelezettségéből eredő követelések függő követelésnek már nem tekinthetők. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.126/2011/6. számú végzésében kifejtette, hogy »a készfizető kezessel szemben a követelésnek a főadóssal szembeni lejárttá tétele nemcsak létrehozza a készfizető kezes kötelezettségét, hanem azonnal lejárttá is teszi«. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjában írtak alapján a függő követelés fogalma egyébként is csak a felszámolási eljárásban értelmezhető, de a készfizetői kezesség tekintetében ott sem alkalmazható.
E körben nem bír jelentőséggel a főadós csődeljárásában egy esetlegesen később kötendő egyezség sem, ugyanis a főadós elleni csődeljárásban egy később jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés nem befolyásolhatja utólag a készfizető kezes csődeljárásában történteket, illetve a szavazok számításának helyességét.
A fentiek alapján a készfizető kezesi szerződésen alapuló igények jogszerűen kerültek a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába besorolásra, melyre figyelemmel a törvényben írtaknak megfelelően rendelkeztek a hitelezők a csődeljárásban szavazati joggal is. A helytállóan számított szavazatok alapján pedig az adós a csődegyezséghez szükséges szavazatokat nem kapta meg, így helyesen határozott az elsőfokú bíróság a csődeljárás megszüntetéséről. Megjegyzendő, hogy a vagyonfelügyelő észrevételében foglaltak szerint az adós a nem biztosított kategóriában sem érte el a szükséges szavazati arányt."
11.3.6. A biztosított követelés
Cstv. 12. § (3) A (2) bekezdés b) pontja szerint biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke erejéig -, amely kifizetésének biztosítására az adós mint zálogkötelezett vagyontárgyán zálogjogot, óvadékot alapítottak, továbbá, amelynek érvényesítése érdekében az adós vagyontárgyán végrehajtási jog van bejegyezve vagy a végrehajtás során az adós vagyontárgyát lefoglalták.
A törvény tételesen felsorolja, hogy egy követelés mikor tekintendő biztosítottnak. A részletesebb magyarázat előtt mindjárt idézem a Kúrián tartott bírói tanácskozás állásfoglalását, amely a legfontosabb kérdésekben iránymutatást ad:

Nyilvántartásba vétel
1. Valamennyi hitelezői csoportban létezik a biztosított-nem biztosított hitelezői osztály.
2. Csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül egy követelés biztosítottnak (csak azok minősülnek biztosított hitelezői igényeknek, amelyek kifizetését a biztosítékul szolgáló tárgy értéke ténylegesen fedezné).
- 256/257 -
3. Az adós vagyontárgyán kell fennállnia a biztosítéknak ahhoz, hogy a követelés biztosított követelésnek minősüljön.
4. Biztosítottnak minősül a követelés, ha az ingóságot a végrehajtás során lefoglalták.

a) "Az eddigi nem egységes gyakorlat csak a ba) pontban tartotta indokoltnak a biztosított-nem biztosított besorolást. Az újabb rendelkezésekből az következik, hogy most már az igények besorolásánál a vagyonfelügyelőnek négy csoportot kell képezni és mindegyik csoportban létre kell hozni a biztosított/nem biztosított osztályt. Ennek a csoportosításnak a moratórium meghosszabbítása és az egyezség elfogadása körében lesz nagy jelentősége. Ezt az elvet fogalmazta meg tömören az állásfoglalás.
b) A 2011. évi Módtv. vezette be azt a szabályt (amely a felszámolási eljárásban már régóta élő szabály), mely szerint csak a vagyontárgy értéke erejéig lehet egy követelést biztosítottnak tekinteni. Ennek bevezetését az indokolta, hogy ne lehessen visszaélésszerűen egy kisebb értékű vagyontárgyon nagyobb követelést biztosítottként figyelembe venni. A gyakorlatban első kérdésként az merült fel, hogy miként lehet a vagyontárgy értékét gyorsan megállapítani. Elsősorban a vagyonfelügyelő feladata lesz ennek elvégeztetése, mert enélkül nem tudja korrektül visszaigazolni a bejelentett követelést. Figyelembe lehet venni a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó vagyonértékelést, de végső esetben az adós költségére szakértővel kell megállapíttatni az értéket.
c) A felszámolási eljárásban is követelmény, hogy csak az adós vagyonán fennálló zálogjog alapozza meg a kedvező besorolást, ezt a szabályt a csődeljárásban is alkalmazni kell (BH 1997.48.).
d) Végül a Kúrián tartott tanácskozás állást foglalt abban a kérdésben, hogy ha az ingóságot a végrehajtás során lefoglalták, biztosított követelésként kell besorolni."
11.3.6.1. A biztosíték értéke
A törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a biztosított követelés csak a biztosíték értéke erejéig sorolható be a biztosítotti kategóriába. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a Kúria tanácskozása idézett jegyzőkönyvének b) pontja tartalmazza. Amennyiben a követelés nagyobb, mint a vagyontárgy értéke, értelemszerűen két részre oszlik a követelés, s ez a regisztrációs díj besorolásánál is követni kell. Az is fontos, hogy a biztosítéknak az adós vagyontárgyán kell fennállnia. Gyakran előfordul, hogy harmadik személyek tulajdonán alapítanak zálogjogot (legtöbbször cégvezetők, cégtulajdonosok adják biztosítékul a vagyontárgyaikat), ilyenkor a követelés nem kerül biztosítotti kategóriába. A Fővárosi Ítélőtábla ezzel a kérdéssel foglalkozó döntését közlöm a Joggyakorlatban.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2014.163.
A csődeljárásban biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékének erejéig - amely kifizetésének biztosítására az adós, mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak. (A biztosítéknak az adós vagyontárgyán kell fennállnia.)
A követelés további részei más kategóriába is besorolhatók. A zálogtárgy értékén felüli követelés nem minősül biztosítottnak [Cstv. 12. § (2)-(4) bekezdés, 18. § (4)-(5) bekezdés, 20. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 12. § (2) bekezdése értelmében a vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - külön-külön nyilvántartásba veszi a biztosított és a nem biztosított követeléseket. A (3) bekezdés értelmében a (2) bekezdés b) pontja szerinti biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke erejéig -
- 257/258 -
amely kifizetésnek biztosítására az adós, mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak. A (4) bekezdés szerint a követelés részei a (2) bekezdés különböző kategóriájába is besorolhatók.
A Cstv. 20. § (1) bekezdése értelmében egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerinti szavazati joggal rendelkező hitelezőktől a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokba egyaránt a szavazatok többségét külön-külön megkapta.
A fentiek értelmében csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül valamely követelés biztosítottnak, és csak azon igények minősülnek biztosított hitelezői igényeknek - figyelemmel a Ptk. 235. § (1) bekezdésére is, melynek értelmében csak az első helyi jelzálogjog jogosult teljes kielégítését követően nyerhet kielégítést a másodhelyi zálogjogosult -, amelyek kifizetését a biztosítékul szolgáló tárgy értéke ténylegesen fedezné. A túlterhelt vagyontárgyaknál nem fogadható el biztosított követelésként az az igény, amely a zálogtárgy értéken felül levő követelés biztosítására szolgál.
További feltétel, hogy az adós vagyontárgyán kell fennállnia a biztosítéknak ahhoz, hogy a követelés a csődeljárásban biztosított követelésnek minősüljön. Más személy tulajdonában álló vagyontárgyon alapított zálogjog esetén, a követelés a csődeljárásban nem tekinthető biztosított követelésnek" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Cspkf.44.036/2014/2. szám).-
11.3.6.2. A biztosítéki vételi jog
A 2014. március 15-ig hatályos szabályozás a biztosított követelések között tartotta számon a biztosítéki céllal létrejött vételi jogot. Ennek megítélése a gyakorlatban ellentmondásos (lásd BH 2010. évi 4. szám), a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma több esetben sikertelenül próbált egységes álláspontot elfoglalni az ilyen szerződések érvényessége, megtámadhatósága kérdésében. Ebben a vitában is érvként merült fel, hogy a jogalkotó a csődeljárásban kifejezetten elismerte az ilyen típusú szerződések biztosítéki szerepét, ezért erre figyelemmel kell lenni a szerződések érvényességének megítélésénél.[89]
A hatályos szabályozás már nem tartalmazza ezt a lehetőséget, de a folyamatban lévő ügyek miatt a korábbi szabályozás egy ideig élni fog. (A kérdést a 10.3.2.3. pontban elemeztük már.)
11.3.6.3. A biztosítéki célú engedményezés
A 2011. évi Módtv. vezette be a biztosítéki céllal létesített engedményezés elfogadását, a törvény indokolása egyetlen szót sem szól arról, hogy mi motiválta a jogalkotót a szabály megalkotásakor. (Arra is figyelemmel, hogy a felszámolási eljárásban az ilyen engedményezés nem keletkeztet biztosított követelést.) Az új Ptk. hatálybalépése miatt a hatályos szabályozásból a biztosítéki célú engedményezés is kikerült, a vételi joghoz hasonlóan. Az átfutó ügyek miatt a korábbi szabályozásból eredő egyik vitás kérdést azonban ismertetem azzal, hogy amíg a Cstv.-t nem módosítják, hiába szüntette meg a 2016. évi LXXVII. törvény a Ptk. módosítása során a fiduciárius biztosítékokra vonatkozó kategorikus tiltást, ezek a követelések nem fognak bekerülni a biztosítotti követelések közé.
- 258/259 -
Csőke Andrea két BH-ban közölt döntést elemezve (BH 2001.489. és BH 2005.16. lásd joggyakorlatban) a következő álláspontot foglalta el[90]:

"A biztosítéki célú engedményezésnek a biztosítékok közötti elismerése a fenti két eltérő álláspontot figyelembe véve a gyakorlatban két különböző megoldásra vezethet. Ha még nem áll be az engedményezés hatálya - tehát, ha az adós szabályosan teljesít a hitelezőnek - a csődeljárás kezdő időpontjában, akkor a hitelező által bejelentett igény valóban biztosítéki célú, mind a két BH-ban írt esetben.
Ha azonban az adós nem teljesít, ezért az engedményezés hatálya az engedményező adós és a hitelező között beáll, (1) akkor - az első BH-ban kifejtett álláspont szerint - a hitelező a csődeljárás kezdő időpontjától (tulajdonképpen már az ideiglenes moratórium megindulásától) nem szedheti be a saját jogán a követelést, hanem azt be kell jelentenie és biztosított hitelezőként szavazhat, majd egyezséget köthet, míg (2) a második BH szerint be sem kell jelentenie az igényét, tehát nem válik hitelezővé, mert az engedményezés hatályának beálltával ő válik jogosulttá, ami nem »kerül vissza« az eredeti jogosult adóshoz akkor, ha az adós ellen a fizetésképtelenségi eljárást megindították."

A magam részéről az első állásponttal értek egyet, a biztosítékkal rendelkező hitelezőnek be kell jelentenie a követelését a csődeljárásban, s nem érvényesítheti az engedményezésből fakadó követelését. A biztosítéki célú engedményezés a felszámolási eljárásban is okoz gondokat, várható a csődeljárásban is az ellentétes álláspontok megjelenése.

JOGGYAKORLAT
BH 2005.16.
Az engedményezés abban az esetben tekinthető biztosítéki jellegűnek, amennyiben az engedményezés hatályának beálltát a szerződő felek az adós teljesítésének elmaradásához kötik. A kötelezettnek az engedményezésről történt értesítését követően az engedményező jogutódjává az engedményes válik, az engedményezőnek a követelés feletti rendelkezési joga megszűnik, a kötelezett pedig kizárólag az engedményes részére teljesíthet kötelemszüntető hatállyal [Ptk. 328. § (3) és (4) bekezdés, 329. § (1) és (3) bekezdés].
11.3.7. A besorolással kapcsolatos egyéb kérdések
Cstv. 12. § (4) A követelés részei a (2) bekezdés különböző kategóriáiba is besorolhatók. A követelés vagy követelésrész nem vitatottként történő besorolása nem minősül tartozáselismerésnek. Nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt hitelezői követelést [Pp. 195. §], ide nem értve, ha annak megfizetése részben vagy egészben már megtörtént.
Eddig is rendszeresen előfordult, hogy a követelések egyes részeit külön kategóriába sorolták be, ezt követően ez gyakrabban fog előfordulni, miután a követelést például csak a vagyontárgy értékéig lehet biztosított követelésként elfogadni, ezt meghaladóan nem biztosított kategóriába kerül. Természetesen nem csak ez a helyzet fordulhat elő,
- 259/260 -
hanem a tartozásátvállalással, engedményezéssel érintett követelések esetében előfordulhat, hogy bizonyos követelések tekintetében 180 napon túl, mások esetén 180 napon belül történt a besorolást befolyásoló esemény. A közokiratba foglalt követeléssel kapcsolatos kérdéseket már elemeztük a vitatott követelések körében, erre nem térek ki ismét.
11.4. A besorolással kapcsolatos eljárás
Cstv. 12. § (5) Az adóst és a hitelezőket a besorolásról és a nyilvántartásba vett követelés összegéről haladéktalanul értesíteni kell, és legalább 5 munkanapos határidőt kell számukra biztosítani, hogy arra vonatkozóan észrevételt tehessenek. Az észrevétel tárgyában a vagyonfelügyelő három munkanapon belül dönt, és erről haladéktalanul köteles értesíteni a hitelezőt és az adóst, akik az erről történt tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül nyújthatnak be kifogást a bírósághoz a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó intézkedése ellen, ideértve azt is, ha a vagyonfelügyelő nem a hitelező által bejelentett összegben veszi nyilvántartásba a követelést. A bíróság a kifogás elbírálása tárgyában soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül határoz. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróság végzése következtében nem vitatottként nyilvántartásba vett követelés nem minősül az adós általi tartozáselismerésnek, a hitelezővel szembeni igényérvényesítést nem zárja ki.
11.4.1. A besorolással kapcsolatos eljárás
A törvény előírja a hitelezők értesítését a besorolásról és a követelés "összegéről". Az értesítést haladéktalanul kell megküldeni a hitelezőnek, aki 5 munkanapon belül tehet észrevételt.
Az észrevételezés a besorolás vitatott/nem vitatott, biztosított/nem biztosított jellegét és mindkét esetben a bc), bd) alcsoportba való besorolást érintheti, illetve a jogalapot és az összegszerűséget. Az észrevétel alapján a vagyonfelügyelő kerül döntési helyzetbe, három munkanapon belül kell döntenie, s döntéséről haladéktalanul értesíti az adóst és a hitelezőt.
Ezen eljárás után nyújthat be 5 munkanapon belül kifogást a hitelező és az adós. A kifogást a bírósághoz kell benyújtani, a bíróságnak soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül kell döntenie a kifogás tárgyában.
A törvény nem részletezi, hogy a kifogás tárgya mi lehet, ezért az észrevételhez hasonlóan a hitelező kifogásolhatja
- a követelés besorolását (vitatott, nem vitatott, biztosított, nem biztosított, bc), bd) alpontba sorolást egyaránt;
- a követelés jogalapját és összegszerűségét érintő vagyonfelügyelői döntést.
- 260/261 -
A bíróság a végzésében korrigálhatja a besorolást, előírhatja, hogy a vitatottként nyilvántartásba vett követelést nem vitatottként vegyék nyilvántartásba. Ilyen rövid idő alatt elképzelhetetlen, hogy a bíróság egy komolyabb jogvitát el tudjon dönteni, így a döntése csak formális lehet. Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy a hitelező olyan dokumentumokat tud csatolni, amelyek alapvetően megváltoztatják a követelés értékelését. Talán ezért mondja ki a törvény, hogy amennyiben a bíróság végzése következtében kell egy követelést nem vitatottként nyilvántartásba venni, az nem minősül az adós általi tartozáselismerésnek, és a hitelezővel szemben az adós igényt érvényesíthet.
A Fővárosi Bíróság több döntésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a bíróság részére biztosított szűk határidő nem teszi lehetővé a kifogás kérdésében bizonyítási eljárás lefolytatását, amely behatárolja a bíróság érdemi vizsgálatát is. Ezt az álláspontot országos gyakorlatnak is tekinthetjük. Egyik jellemző döntésben a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy a bíróság csak akkor minősítheti a hitelezői igényt nem vitatott hitelezői igénynek, amennyiben az igény megalapozottsága minden további bizonyítás nélkül magából a becsatolt okiratokból megállapítható. A 2009. évi módosítás óta eltelt időben számtalan elsőfokú bírói döntés hasonló indokolást tartalmaz. Tény, hogy 8 munkanapon belül nem lehet egy komoly jogvitát lezárni, ezért valóban csak formális döntés hozható, s a bíróság arra szorítkozhat, hogy a nyilvánvaló vagyonfelügyelői tévedéseket korrigálja, a rendelkezésre álló, vagy a döntés meghozatalára megszabott szűk határidőben beszerezhető bizonyítékokat értékelje.

JOGGYAKORLAT
23.Cspkh.01-11-1/000023/9. (Fővárosi Bíróság):
Az üzleti titok figyelembevétele a más hitelező besorolásának ellenőrzése során.
Az indokolásból: "A kifogás tárgyában a bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a C-P Kft. hitelezői igényére vonatkozó alapdokumentáció kiadására a vagyonfelügyelő a kifogást előterjesztő H A-A Leasing Zrt. részére köteles-e, ezen hitelező a más hitelezői igénybejelentéshez kapcsolódó iratokat megismerheti-e. A Cstv. 15. § (2) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő a bíróság vagy a hitelezői gyűlés (hitelezői választmány) felhívására 8 munkanapon belül köteles saját tevékenységéről és az adós vagyoni helyzetéről beszámolni.
A 14. § (1) bekezdése szerint a hitelezői követelések elismert összege és besorolása a többi hitelező számára is megismerhető. Az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 81. § (2) bekezdése szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldása vagy adat, melynek nyilvánosságra hozatala illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.
A bíróság álláspontja szerint a Ptk. 81. § (2) bekezdésében írtak figyelembevételével a CGA-PLUS Kft. nyilatkozatának hiányában nem lehet megállapítani, hogy a hitelezői igény bejelentésnek alapjául szolgáló iratok üzleti titoknak minősülnek-e. A bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a Cstv. 15. § (2) bekezdése, illetve 11. § (1) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő nem köteles a hitelezői követelések alapjául szolgáló dokumentációt a többi hitelezővel megismertetni. A törvény kifejezett rendelkezése alapján a hitelezők a többi hitelező követelésének az összegéről és besorolásáról rendelkezhetnek információval, illetőleg a hitelezői gyűlés (választmány) felhívására az adós vagyoni helyzetéről köteles beszámolni a vagyonfelügyelő. Amennyiben a hitelezői igény alapjául szolgáló iratok nem minősülnek üzleti titoknak, a vagyonfelügyelő akkor sem bocsáthatja azt a másik hitelező rendelkezésére."
- 261/262 -
21.Cspk.01-09-000035/10. (Fővárosi Bíróság):
A vitatott igények elbírálásának korlátai.
Az indokolásból: "A törvényi rendelkezések - különös tekintettel a döntéshozatalra rendelkezésre álló határidő rövidségére - nem engedik meg, hogy a bíróság a bejelentett hitelezői igény megalapozottsága tekintetében bizonyítási eljárást folytasson le. Ebből következően a bíróság csak akkor minősítheti a hitelezői igényt nem vitatott hitelezői igénynek, amennyiben az igény megalapozottsága minden további bizonyítás nélkül magából a becsatolt okiratokból megállapítható. (Ide értve azt az esetet is, ha a hitelező pl. igazolja, hogy az adós a szerződésen alapuló nem vitatott tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli felszólításra sem teljesítette.)"
11.4.2. A kifogás tárgyában hozott döntés felülbírálatának lehetősége
11.4.2.1. Az érdemi határozat felülbírálata
A 2009. évi módosítás óta vitatott volt a gyakorlatban, hogy a csődeljárást befejező végzés elleni fellebbezésben sérelmezhetik-e a felek a bíróság azon döntését, amely ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A polgári eljárásjogban ezt a kérdést a Pp. megfelelően kezeli, a Pp. 254. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg. Ebből következik, hogy a külön fellebbezéssel nem támadható végzéseket felülbírálhatja a másodfokú bíróság.
A Pp. 254. §-ában található előíráshoz hasonló rendelkezést a Cstv. nem tartalmaz, s a jogalkalmazók helyzetét megnehezítette, hogy a 2009. évi módosítás után a csődeljárás szabályainál szinte minden alkalommal a "külön fellebbezés" kizárásáról szólt a jogszabály, függetlenül attól, hogy az ilyen rendelkezésnek volt-e értelme. A 2012. március 1. utáni módosítások részben változtattak ezen a helyzeten.
Még a korábbi rendelkezések alapján a Legfelsőbb Bíróság a 2011. szeptember 30-án kelt Gfv.X.30.126/2011/6. számú végzésében állást foglalt a külön fellebbezéssel nem támadható végzések eljárást befejező határozat elleni jogorvoslatban való támadhatóságát illetően. Álláspontja szerint a kifogások elbírálásával kapcsolatban a jogszabályban található rendelkezéssel a jogalkotó nem elzárta a fellebbezési jogot, hanem csak - a csődeljárás jellege miatt - a külön fellebbezési jogot zárta ki az adott határozat ellen. (Amennyiben ugyanis lehetőséget biztosított volna a fellebbezésekre, úgy a folyamatban levő másodfokú eljárások miatt az egyezségi tárgyaláson nem lehetett volna megállapítani, hogy kik rendelkeznek szavazati joggal.)
A gyakorlatban az is felmerült, hogy meg kell különböztetni a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerinti kifogást és a 15. § (3) bekezdése szerinti kifogást. Az adós által beterjesztett fellebbezésben azt az álláspontot képviselte, hogy csak az utóbbi esetre [15. § (3) bekezdés] vonatkozik a Legfelsőbb Bíróság fent idézett Gfv.X.30.126/2011/6. számú határozata, mely szerint a kifogás tárgyában hozott végzés az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható, azonban álláspontja szerint a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott végzés esetén ez a lehetőség nem áll fenn.
- 262/263 -
Ennél a szakasznál a hitelezőnek van módja észrevételezésre, és ezt követően az elsőfokú bíróság felé beterjesztheti kifogását, ráadásul pert is kezdeményezhet az adóssal szemben és az adóst tartalék képzésére is kötelezi a törvény ilyen esetben. Ugyanakkor a Cstv. 15. § (3) bekezdésében a vagyonfelügyelőnek az egyéb - nem a hitelezői igényt visszaigazoló - tevékenységére vonatkozóan található meg a kifogásbenyújtási lehetőség, ahol a jogalkotó kifejezetten vissza is utal a Cstv. 51. §-ára, mely a felszámolóval szembeni kifogás szabályait tartalmazza, és ez esetben a Pp. háttérszabályai miatt az eljárást befejező határozatban támadható a kifogást elutasító végzés.
A Kúria a Gfv.X.30.127/2012/9. számú döntésében ezt az érvelést nem fogadta el, s rámutatott, hogy mindkét kifogás esetében fennáll a felülvizsgálat lehetősége. A Kúria határozata tehát ezt vitát eldöntötte, a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott speciális kifogás tárgyában hozott döntést is felülvizsgálhatja a másodfokú bíróság.
Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a másodfokú bíróság ugyan felülvizsgálhatja a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján hozott, külön fellebbezéssel nem támadható határozatot az eljárást befejező végzés elleni fellebbezés kapcsán, de ez a felülvizsgálat is csak arra alkalmas, hogy a nyilvánvaló tévedéseket korrigálja.
Az általam idézett esetekben is (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.418/2012/3. és 15.Cspkf.43.676/2012/3. számú ügyek) a közokirat ellenére történt vitatotti besorolást bírálta felül a másodfokú bíróság, illetve olyan kérdést vizsgált érdemben, hogy az egyik hitelező és az adós között tulajdonosi összefonódás megállapítható-e. Utóbbi kérdés cégmásolat beszerzésével tisztázható volt.
A csődeljárást befejező érdemi határozat elleni fellebbezésben támadhatóak a bíróságnak a csődeljárás folyamán hozott, külön fellebbezéssel nem támadható végzései is. Ezzel a lehetőséggel azonban csak a kifogás előterjesztésére jogosult az a személy élhet, akinek a kifogása alapján a bíróság a külön fellebbezéssel nem támadható végzést hozta. A külön fellebbezéssel nem támadható végzéseket csak abból a szempontból lehet vizsgálni, hogy a határozat az eljárást befejező határozat jogszerűségét érinti-e. Ezt az álláspontot a Debreceni Ítélőtábla fejtette ki a BDT 2015.3255. szám alatt közzétett döntésében. A gyakorlat azonban tovább finomodott, több irányban értelmezve a törvényi előírásokat.
11.4.2.2. A nem érdemi határozat felülbírálata
Abban a kérdésben volt bizonytalan a gyakorlat, hogy a kifogás "elbírálása" kifejezés csak az érdemi elbírálást foglalja-e magában, vagy idetartozik valamennyi, a kifogás alapján megindult eljárásban hozott, annak lezárását eredményező bármilyen tartalmú elsőfokú határozat.
A Cspkf.VII.30.146/2013/3. számú döntésben (BH 2013.224.) a Kúria kifejtette, hogy az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogások esetén a feleket külön fellebbezési jog illeti meg. Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogásokra vonatkozóan ugyanis a Cstv. nem tartalmaz speciális eljárási szabályt, s a Pp. 233. § (1) bekezdése az ilyen tartalmú elsőfokú végzések ellen külön fellebbezési jogot biztosít.
A Kúria a Gfv.VII.30.179/2013. számú döntésében ugyanezt az elvet követve mondta ki,
- 263/264 -
hogy miután a csődeljárás speciális rendelkezései miatt ez utóbbi külön fellebbezéssel nem támadható, ennek következtében az igazolási kérelmet elbíráló határozat sem támadható külön fellebbezéssel.[91]
11.4.2.3. Egyéb kérdések a felülbírálattal kapcsolatban
A csődeljárást befejezetté nyilvánító vagy megszüntető végzés elleni fellebbezés során azokat a vagyonfelügyelői intézkedéseket, amelyekre vonatkozó kifogást határidőben az érintettek nem terjesztenek elő, már eredménnyel nem lehet sérelmezni, a fellebbezési eljárás során a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálatára nincs lehetőség.
A csődeljárást befejező érdemi határozat elleni fellebbezésben a külön fellebbezéssel nem támadható végzés is támadható, ezzel a lehetőséggel azonban csak az a hitelező élhet, akinek a kifogása alapján a külön fellebbezéssel nem támadható végzést a bíróság meghozta.
A vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálata a csődeljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésben eredménnyel már nem kérhető - mondta ki a Debreceni Ítélőtábla a Cspkf.III.30.698/2014/2. számú döntésében (BDT 2015.3255.I.).
11.4.2.4. Az egyezség megkötése után elbírált kifogás
Előfordult a gyakorlatban, hogy az egyik hitelező a besorolással kapcsolatban kifogást terjesztett elő, s mire a bíróság döntött a kifogás tárgyában, a felek már megkötötték az egyezséget. Ilyen esetre a Kúria a Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozatában azt az iránymutatást adta, hogy az adósnak a jóváhagyásra váró egyezséget vissza kell vonnia és új egyezségi tárgyalást kell kitűzni, amelyen már az a hitelező is részt vehet, akinek a kifogását pozitívan bírálta el a bíróság.[92] Erre csak akkor nem kerülhet sor, ha a hitelező késlekedett a kifogása előterjesztésével.
A BH 2015.43. számú döntésben a Kúria azt is kimondta, hogy a csődeljárásban, ha a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, feltéve, hogy erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül.
A Kúriának ezek a döntései azért is jelentősek, mert jelzik, hogy az adós visszavonhatja a bírósághoz már bejelentett egyezséget és új egyezséget készíthet elő, ha olyan körülmények merülnek fel, amelyek alapján látható, hogy a csődegyezség jóváhagyására nem kerülhet sor.
- 264/265 -
Ez tudomására juthat a bíróság hiánypótló végzéséből, de esetleg más ügyben hozott bírósági határozatból is. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a moratóriumból hátralévő idő biztosítja egy új egyezségi tárgyalás szabályszerű összehívását.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.43.
A csődeljárásban, ha a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, feltéve, hogy erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül [1991. évi XLIX. tv. 12. § (5) bek., 20. § (1) bek., 21/A. § (3) bek., 21/B. §].
Az indokolásból: "[36] A csődeljárást befejező határozat felülvizsgálata körében a Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy az adós a csődegyezség megkötésekor joggal való visszaélést tanúsított és nem a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járt el (Ptk. 4. és 5. §). Ezen túlmenően azonban a csődegyezség a Cstv. rendelkezéseibe is ütközik. Amennyiben ugyanis a csődeljárásban a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma a bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, ha erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül. Ennek hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy az adós valamennyi csődeljárás hatálya alá eső hitelezője részvételével került sor a csődegyezségről való szavazásra [Cstv. 20. § (1) bek.].
[37] Miután a bíróság végzése következtében a vagyonfelügyelő a Bank igényét a nem vitatott követelések között vette nyilvántartásba, és ennek megfelelően a Bankot szavazati jog illette meg az adós csődeljárásában, egyértelmű, hogy a Bank hitelező kihagyásával létrehozott csődegyezség nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek. Ebből következően a csődeljárás megszüntetése miatt a jogerős végzés nem ütközik a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésébe sem.
[38] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta" (Kúria Gfv.VII.30.275/2014.).
BH 2013.312.
A csődeljárásban előterjesztett kifogás érdemi elbírálását tartalmazó végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Az indokolásból: "A Cstv. 12. §-ának (5) bekezdése tehát a kifogást elutasító végzés ellen külön fellebbezést nem enged, hanem e végzés az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben sérelmezhető. Ezért e végzés ellen a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálati kérelem előterjesztésének.
A Kúria kiemeli, hogy a Pp. 110. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye (Cspkf. VII. 30.146/2013/3). A Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében azonban a Pp. szabályai a csődeljárásban csak a csődeljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel alkalmazhatók. Jelen ügyben a kifogást elbíráló végzésnek az igazolási kérelem tárgyában hozott rendelkezése nem különíthető el a vagyonfelügyelő tevékenységével kapcsolatos érdemi határozattól. Miután a csődeljárás speciális rendelkezései miatt ez utóbbi külön fellebbezéssel nem támadható, ennek következtében az igazolási kérelmet elbíráló tartalom sem fellebbezhető külön fellebbezéssel" (Kúria Gfv.VII.30.179/2013. szám).
- 265/266 -
BH 2013.224.
A csődeljárásban benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye [Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdés, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 13. cikke, 1991. évi XLIX. törvény 12. § (5) bekezdés, 15. § (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Kúria a Gfv.X.30.127/2012/9. számú végzésében is kifejtette: a másodfokú bíróság csak azokat a "külön fellebbezéssel" nem támadható határozatokat bírálhatja felül az eljárástbefejező határozat elleni fellebbezés alapján, amelyek érdemben bírálták el a kifogást. Ha egy jogvitát az elsőfokú bíróság érdemben nem bírál el, annak tárgyában nem hoz határozatot, az a másodfokú bíróság által elsőként érdemben nem bírálható el.
Ebből azonban az is következik, hogy ha csak az érdemben elbírált kifogások tekintetében lehet az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben jogorvoslattal élni, akkor az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogások esetén a feleket külön fellebbezési jog illeti meg. Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogásokra vonatkozóan ugyanis a Cstv. nem tartalmaz speciális eljárási szabályt, s a Pp.233. § (1) bekezdése az ilyen tartalmú elsőfokú végzések ellen külön fellebbezési jogot biztosít.
A kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén a bíróság a felet a bírósághoz fordulás jogától zárja el, s a félnek e határozat elleni fellebbezési jogtól való megfosztása az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközne, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági döntés ellen, amely a jogát, vagy jogos érdekét sérti. Ennek az alkotmányos alapelvnek akkor is érvényesülnie kell, ha a jogalkotó erre az esetre nem rendelkezett a fellebbezés soron kívüli elbírálásáról" (Kúria Cspkf.VII.30.146/2013/3. szám).
Gfv.VII.30.302/2012/8. (Kúria):
A fellebbezéssel támadható határozat felülbírálata során a másodfokú bíróság - amennyiben a fellebbező hivatkozott rá - megvizsgálhatja a fellebbezéssel nem támadható első fokon jogerőre emelkedett határozatot, és amennyiben arra az álláspontra jut, hogy abban az elsőfokú bíróság tévesen határozott, a jogkövetkezményeket a fellebbezéssel támadható, eljárást befejező határozat elbírálása során vonja le. Ebből következően a kifogás tárgyában hozott határozat helytállósága a fellebbezéssel támadott egyezséget jóváhagyó, vagy eljárást megszüntető végzés felülbírálata során vizsgálható.
Gfv.X.30.126/2011/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A csődeljárást befejező végzés elleni fellebbezésben a hitelező sérelmezheti a korábbi külön fellebbezéssel nem támadható határozatokban foglalt döntéseket.
Az indokolásból: "Az adós állítása szerint ez a jogi álláspont csak a Cstv. 15. § (3) bekezdésében meghatározott, a vagyonfelügyelő jogszabálysértő, vagy jogos érdeket sértő tevékenysége vagy mulasztása ellen benyújtott kifogást elbíráló végzésre vonatkozhat, a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott kifogást elbíráló elsőfokú végzés nem tartozik ebbe a körbe. A Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott eljárásban ugyanis a bíróság nem érdemben bírálja el a hitelező követelésének megalapozottságát, jogszerűségét, hanem csak abban a kérdésben dönt, hogy van-e szavazati joga a hitelezőnek, vagy pedig a vagyonfelügyelő álláspontja szerint ez a hitelezői igény vitatott és más bírósági eljárásban kell az ügy érdemében határozni.
A Kúria az adósnak ezzel a jogi álláspontjával nem ért egyet az alábbi indokok miatt:
A Cstv. 12. § (5) bekezdésének és 15. § (3) bekezdésének a rendelkezéseit összevetve a Cstv. 51. §-ának a szabályaival az állapítható meg, hogy míg a felszámolási eljárásban a jogalkotó valamennyi - a hitelezői igények nyilvántartásba vétele miatti, és a felszámoló egyéb jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatti - esetben ugyanazokat a rendelkezéseket írja elő (Cstv. 51. §), addig a csődeljárásban ezt kettéválasztotta: (a) a szavazatok számításához szükséges csoport-besorolással kapcsolatos rendelkezésekre külön szabályokat alkotott a Cstv. 12. § (5) bekezdésben (kétszer kell tájékoztatni az adóst és a hitelezőt a vagyonfelügyelő álláspontjáról akkor, ha az adós vagy a hitelező észrevételt tesz, és csak a második tájékoztatás után van lehetőség kifogás előterjesztésére); (b) míg az egyéb jogszabálysértő vagy jogos érdeket sértő tevékenység vagy mulasztás miatt a Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmaz általános szabályokat.
- 266/267 -
Az eljárás kimenetele szempontjából nem mindegy sem az adósnak, sem a hitelezőnek, hogy a hitelező igényét a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának melyik alpontjába sorolják, ezen felül azonban a jogalkotó a felszámolási eljárásokban kialakult kifogás-vitatott hitelezői igény megkülönböztetést félretéve, a kifogás körébe utalta - bizonyos mértékig - a vitatott hitelezői igények elbírálását is. A bíróságnak ugyanis joga van arra, hogy a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján a vagyonfelügyelő által vitatott követelést elbírálja és kötelezze a vagyonfelügyelőt arra, hogy azt nem vitatottként nyilvántartásba vegye. Ugyanakkor joga van arra is, hogy a vagyonfelügyelő álláspontja elleni kifogás elutasításával úgy rendelkezzen, a vagyonfelügyelő továbbra is vitatottként tartsa nyilván a hitelező igényét, amennyiben igazolja, hogy a bejelentett követelés vitatása miatt pert indított az adós ellen.
A Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján a hitelező jogosult kifogást előterjeszteni a vagyonfelügyelő tevékenysége ellen arra hivatkozással, hogy egy másik hitelező igényét elfogadta, vagy azt a Cstv. 12. § (2) bekezdésben szabályozott valamelyik csoportba besorolta. Az ilyen tárgyú kifogások alapján indult eljárásban hozott elsőfokú határozatok az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatók. Ezek a végzések is a hitelezői igények besorolásával kapcsolatosak, következményükben ugyanazt eredményezhetik, mint a Cstv. 12. § (5) bekezdésében található kifogás tekintetében hozott végzés.
A fent kifejtett indokok miatt a Kúria álláspontja az, hogy a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott kifogás, bár az eljárásra speciális rendelkezéseket is tartalmaz, mégis a Cstv. 15. § (3) bekezdésében található kifogás egy esetének tekintendő. A Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmazza tehát az általános szabályokat, melyhez képest a besorolással kapcsolatos kifogás különös szabályai a 12. § (5) bekezdésében találhatók.
Mindebből következően a másodfokú bíróság a fellebbezés keretei között jogszerűen vizsgálhatja felül az eljárást befejező végzés ellen benyújtott fellebbezés alapján a külön fellebbezéssel nem támadható, a Cstv. 12. § (5) bekezdése szerinti kifogást elbíráló végzést."
Gfv.X.30.174/2012/7. (Kúria):
Ha a hitelezőnek elegendő idő állt rendelkezésére a kifogás előterjesztésére, de azzal - vagy a kifogás előterjesztéséhez szükséges, és a vagyonfelügyelőtől elérhető információk beszerzésével [Cstv. 14. § (1) bekezdés] - késlekedett, akkor a csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség a kifogás érdemi vizsgálatára. A kellő időben, a csődegyezség megkötése után előterjesztett kifogást azonban érdemben el kell bírálni.
Az indokolásból: "A Kúriának elsőként abban az eljárásjogi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a csődegyezség létrehozása után van-e helye kifogás előterjesztésének.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az egyezségi tárgyalást az adós a 42. napra hívta össze, mely az eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezéseinek megfelel [Cstv.17. § (1) bekezdés], ám nem vitásan annyira rövid a hitelezői igények előterjesztésére rendelkezésére álló 30 napos határidőtől számított időtartam, hogy a vagyonfelügyelő nem tudta a Cstv. 12. § (5) bekezdésében írt feladatait úgy teljesíteni, hogy döntése ellen még az egyezségi tárgyalás előtt kifogást tudjon benyújtani a hitelező. Ha ilyen körülmények mellett a bíróság a kifogásnak helyt ad - és a bíróság határozata befolyásolhatja a hitelezők szavazatának számát, döntését, továbbá még elegendő idő áll rendelkezésre a moratórium tartamából -, akkor az adós és a hozzájáruló hitelezők által megkötött, de még jóváhagyásra váró egyezséget az adósnak vissza kell vonnia és most már a kifogás alapján kialakult szavazati arányoknak megfelelően kell ismét megkísérelnie az egyezség létrehozását.
Ha a hitelezőnek elegendő idő állt rendelkezésére a kifogás előterjesztésére, de azzal - vagy a kifogás előterjesztéséhez szükséges, és a vagyonfelügyelőtől elérhető információk beszerzésével [Cstv. 14. § (1) bekezdés] - késlekedett, akkor a csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség a kifogás érdemi vizsgálatára. A kifogás elbírálásának célja ugyanis a hitelezői igény megalapozottságának, összegének, és így a szavazatok számának a megállapítása, és ennek az egyezség létrejötte után nincs érdemi jelentősége."
BDT 2015.3255.
I. A vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálata a csődeljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésben eredménnyel már nem kérhető.
- 267/268 -
BDT 2013.2956.
A csődeljárást befejező érdemi határozat elleni fellebbezésben a külön fellebbezéssel nem támadható végzés is támadható, ezzel a lehetőséggel azonban csak az a hitelező élhet, akinek a kifogása alapján a külön fellebbezéssel nem támadható végzést a bíróság meghozta. Ennek a végzésnek a jogszabálysértő jellege akkor hat ki az érdemi határozatra, ha emiatt az érdemi határozat is jogszabálysértővé válik.
BDT 2012.2758.
A csődeljárást befejezetté nyilvánító vagy megszüntető végzés elleni fellebbezés során azokat a vagyonfelügyelői intézkedéseket, amelyekre vonatkozó kifogást határidőben az érintettek nem terjesztenek elő, már eredménnyel nem lehet sérelmezni, a fellebbezési eljárás során a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálatára nincs lehetőség.
11.4.3. Tartalékképzés a vitatott követelés esetén
Cstv. 12. § (6)[93] A vitatott követelés (a követelés vitatott része) vonatkozásában az adósnak - a vagyonfelügyelő jóváhagyásával - olyan mértékű tartalékot kell képeznie a csődegyezség során, mint ami a hitelezőt akkor illetné meg, ha követelése nem vitatottként kerülne besorolásra. Ennek feltétele, hogy
a) a követelés jogosultja igényét bírósági úton vagy közigazgatási határozattal érvényesítse az adóssal szemben (ideértve a már folyamatban lévő eljárásokat is), és ezt a vagyonfelügyelőnél igazolja, vagy
b) abban az esetben, ha a követelést egy másik követelés biztosítására büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglalták, annak eredményeként a követelés összegét az adós a végrehajtói letéti számlára befizette, és a befizetésről szóló igazolást a vagyonfelügyelőnek bemutatta.
(7)[94] Tartalékképzés helyett az adós a vagyonfelügyelő jóváhagyásával olyan biztosítékot is nyújthat - a 13. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
A 2015-ben módosított előírások alapján ma már egyértelmű, hogy csak akkor kell tartalékot képezni, ha a hitelező a törvényben írt eljárásokat megindította.
Új a (6) bekezdés b) pont rendelkezése, mely szerint, ha a követelést egy másik követelés biztosítására büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglalták, annak eredményeként a követelés összegét az adós a végrehajtói letéti számlára befizette, és a befizetésről szóló igazolást a vagyonfelügyelőnek bemutatta.
Itt is beidézem a Kúrián tartott tanácskozás ide vonatkozó megállapítását arra az esetre, ha a hitelező nem tesz eleget ezen kötelezettségének.

Ha a hitelező a követelését az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában peres/nemperes eljárásban már érvényesítette, ezt a követelését is be kell jelentenie a vagyonfelügyelőnek, aki ezt a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba.
- 268/269 -
Ilyen esetben a hitelező köteles igazolni a vagyonfelügyelőnek a követelésének bejelentésén és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésén felül azt, hogy az eljárás az adóssal szemben folyamatban van.
Ha a határidőben bejelentett követelést, mely után a nyilvántartásba vételi díjat a hitelező megfizette, a vagyonfelügyelő vitatja, úgy a hitelező dönthet:

a) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozatában meghatározott határidőn belül igazolja, hogy a peres eljárást az adóssal szemben megindította. Ennek elmaradása esetén a vagyonfelügyelőnek a hitelezőt törölnie kell a nyilvántartásból és a befizetett nyilvántartásba vételi díjat vissza kell utalnia a részére. [Célszerű 5 napos határidőt biztosítani a hitelezőnek, figyelemmel a 12. § (5) bekezdésében szereplő kifogás-benyújtási határidőre is.];
b) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozata alapján kifogást nyújthat be a bírósághoz a vagyonfelügyelő intézkedése ellen. Amennyiben a bíróság helytállónak tartja a vagyonfelügyelő nyilatkozatát, akkor a hitelezőnek az a) pont szerint eljárva igazolnia kell a per megindítását, illetve a vagyonfelügyelőnek az ott leírtak szerint kell eljárnia.
- 269/270 -
V. Fejezet - Anyagi jogi rendelkezések
12. A vagyonfelügyelő
12.1. A vagyonfelügyelő kirendelése
Cstv. 13. § (1) A vagyonfelügyelő kirendelésére, a kirendelés visszautasítására, a vagyonfelügyelői tevékenységgel való összeférhetetlenség eseteire, annak jogkövetkezményeire, továbbá a vagyonfelügyelő felmentésére [ide nem értve a 27/A. § (8) bekezdés szerinti felmentést] a felszámolóra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az adós gazdálkodó szervezet vezetői, továbbá a gazdálkodó szervezet legfőbb szerve, tulajdonosai jogkörüket csak a vagyonfelügyelő részére biztosított jogok megsértése nélkül gyakorolhatják. A bíróság az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét 100.000 forinttól 500.000 forintig terjedő bírsággal sújtja, ha a vagyonfelügyelővel szemben az e törvényben előírt együttműködési kötelezettségét nem teljesíti. A bírság ismételten is kiszabható.
A csődeljárást kezdeményező gazdálkodó szerv vezetőinek jogkörét a vagyonfelügyelő jogköre korlátozza, de nem szünteti meg. Az adós vezetőjét jelentős összegű pénzbírsággal lehet sújtani, ha nem működik együtt a vagyonfelügyelővel.
A vagyonfelügyelőt a felszámolói névjegyzékből kell kirendelni, a vagyonfelügyelő kijelölésére, a kijelölés visszautasítására, a vagyonfelügyelői tevékenységgel való összeférhetetlenség eseteire, annak jogkövetkezményeire, továbbá a vagyonfelügyelő felmentésére [ide nem értve a 27/A. § (8) bekezdés szerinti felmentést] a felszámolóra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A kivétel arra vonatkozik, hogy a felszámolási eljárásban a bíróság a felszámolót felmentheti és új felszámoló kijelöléséről rendelkezhet akkor is, ha azt - az okok megjelölése nélkül - kéri a Cstv. 44. § (1) bekezdésében említett hitelezői csoportok mindegyikében a hitelezők több mint a fele. A csődeljárásban ilyen lehetőség nincs a hitelezők számára biztosítva.
A Kúria a joggyakorlatban közölt Gfv.30.034/2013/10. számú döntésében elemezte a vagyonfelügyelő társaság és a törvény által nem használt "vagyonfelügyelő-biztos" fogalmát. A jogalkotásnak egy esetleges módosításnál a határozatban foglaltakat figyelembe kellene venni.[95]
- 270/271 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.034/2013/10. (Kúria):
A vagyonfelügyelő társaság és a vagyonfelügyelő-biztos fogalma.
Az indokolásból: "A vagyonfelügyelő tevékenysége szabályszerűségének vizsgálata során a Kúria elsőként a vagyonfelügyelő kifejezés fogalmát értelmezte, mert a Cstv. szóhasználatából egyértelműen nem állapítható meg, hogy amikor »az ilyen tisztséget betöltő személy« kifejezést használja a törvény [pl. a Cstv. 15. § (1) bekezdésében], akkor az a vagyonfelügyelőként kijelölt társaságot, mint jogi személyt, vagy pedig az általa a feladatok elvégzésére megbízott személyt jelenti. Lényeges ennek a kérdésnek a tisztázása azért is, mert a vagyonfelügyelő feladatait tartalmazó rendelkezések (Cstv. 13-15. §) közül vannak olyanok, amelyeket csak egy meghatározott természetes személy láthat el. [Ilyenek például a Cstv.13. § (3) bekezdésének c) pontjában szabályozott, az adós vagyoni jellegű kötelezettség-vállalásainak jóváhagyása, ellenjegyzése, vagy a 13. § (5) bekezdésében szabályozott, az adós új kötelezettség-vállalásának ellenjegyzése].
A Cstv. 13. § (1) bekezdés szerint a vagyonfelügyelő kirendelésére, a kirendelés visszautasítására, a vagyonfelügyelői tevékenységgel való összeférhetetlenség eseteire, annak jogkövetkezményeire, továbbá a vagyonfelügyelő felmentésére [kivéve a Cstv. 27/A. § (8) bekezdését] a felszámolóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ismertetett rendelkezések szerint a bíróság vagyonfelügyelőként csak és kizárólag társaságot rendelhet ki. Ebből következően amikor a törvény »vagyonfelügyelőről« szól, akkor a kirendelt társaságot érti alatta.
A vagyonfelügyelő kötelezettségeit és jogait összegező Cstv. 13-16. §-ait vizsgálva megállapítható, hogy az itt felsorolt tevékenységeket nem egyetlen személynek, hanem a jogi személy vagyonfelügyelő által foglalkoztatott szakemberek csapatának kell elvégeznie. A felsorolás ugyanis tartalmaz jogi, közgazdasági, számviteli jogokat és kötelezettségeket, melyek teljesítését a vagyonfelügyelőtől elvárható szinten, nyilvánvalóan, csak több szakember együttes igénybevételével tudja biztosítani a vagyonfelügyelőként kijelölt társaság.
A felszámolások esetében kialakult gyakorlatot - mely szerint a felszámolóként kijelölt társaság az eljárás irányítására kijelöl egy személyt, a felszámolóbiztost - a törvény nevesítette [Cstv. 27/A. § (3) bekezdés], s a felszámolás kezdő időpontja után az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot - a felszámoló szervezet által kijelölve az adós képviseletében - csak ő tehet. A felszámolóbiztos személye a cégnyilvántartásba is bejegyzésre kerül.
A vagyonfelügyelőként kijelölt társaságokkal kapcsolatban a »vagyonfelügyelő-biztos« kijelölését a törvény nem tartalmazza. A vagyonfelügyelői tevékenység folytatásának a szervezésére, a vagyonfelügyelőként kijelölt társaság képviseletére természetesen a társaságnak ki kell jelölnie egy személyt, aki a nevében jogosult eljárni és nyilatkozni. Ez a kijelölés a Cstv. 11. § (2) bekezdés g) pontjában (kifizetések ellenjegyzése), a 13. § (3) bekezdés c) pontjában (kötelezettségvállalások jóváhagyása és ellenjegyzése) és a g) pontjában foglalt (együttes cégjegyzési és rendelkezési jog) követelmények alapján elengedhetetlen is. Ez a kijelölt személy ugyanakkor nem kerül a cégnyilvántartásba bejegyzésre, mert a Cstv. rendelkezései szerint a csődeljárás kezdő időpontjától a vagyonfelügyelő nem veszi át a rendelkezési jogot az adós vagyona felett, e tekintetben ellenőrzési jogosítványai vannak.
A bíróság felé a vagyonfelügyelőként kijelölt társaság köteles a Cstv.-ben leírt kötelezettségeit teljesíteni és ő tartozik felelősséggel azért, hogy a nem a bíróság előtt folyó eljárásban a törvényben foglaltaknak megfelelően történjen meg a csődeljárás lefolytatása. Csak a vagyonfelügyelő társaság tekintetében értelmezhető a Cstv. 15. § (1) bekezdésében megfogalmazott kártérítési felelősség is. Ugyanakkor a Cstv. már hivatkozott 11. § (2) bekezdés g) pontjában, 13. § (3) bekezdés c) és g) pontjában foglalt feladatok teljesítése érdekében a vagyonfelügyelőként kijelölt társaság köteles a bírósággal és az adóssal is közölni az általa megbízott természetes személy nevét, aki a vagyonfelügyelő szervezet nevében eljárva végzi a vagyonfelügyelői tevékenységet és a szükséges nyilatkozatokat megteszi.
- 271/272 -
A vagyonfelügyelőként kijelölt társaság által a vagyonfelügyelettel kapcsolatos tevékenységgel megbízott személyt - a már kialakult gyakorlatnak megfelelően - nevezhetjük vagyonfelügyelő-biztosnak, azonban mindig el kell határolni pontosan, hogy mely feladatok terhelik a vagyonfelügyelő-biztost, és melyek a vagyonfelügyelőt, mint társaságot.
A Cstv. 14. § (2) bekezdésében írt az a rendelkezés, mely szerint »a vagyonfelügyelő részt vesz a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program és egyezségi javaslat hitelezőkkel való elfogadtatását célzó tárgyalásokon, annak jegyzőkönyveit ellenjegyzi«, csak természetes személy által megtehető jognyilatkozat, mégpedig - a fent kifejtettekből következően - olyan személy jognyilatkozata, amelyet közvetlenül a vagyonfelügyelő társaság bízott meg. Ez a jognyilatkozat tehát csak személyesen tehető meg a vagyonfelügyelő-biztos által.
Amennyiben a vagyonfelügyelő-biztos akadályoztatva van a csak személyesen elvégezhető feladatai gyakorlása során, a vagyonfelügyelő társaságnak egy másik személyt kell megbíznia a vagyonfelügyelő-biztosi feladat ellátásával, ezek a feladatok nem láthatók el meghatalmazott által, a szükséges szakértelem biztosításának követelményére tekintettel."
12.2. A vagyonfelügyelő jogai
Cstv. 13. § (3) A vagyonfelügyelő - a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával, és a hitelezőkkel kötendő egyezség előkészítése érdekében - figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét. Ennek keretében
a) áttekinti az adós vagyoni helyzetét, ennek során betekinthet az adós könyveibe, az adós eszközeit, kötelezettségeit, szerződéseit, pénzforgalmi számláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőitől, a legfőbb szervtől, a felügyelőbizottsági tagoktól, a könyvvizsgálótól - a Ptk. szerinti elismert vállalatcsoport esetén az uralkodó tagtól - felvilágosítást kérhet, és erről a hitelezőket az 5. §-ban foglaltaknak megfelelően tájékoztatja,
b) az adós közreműködésével ellátja a követelések nyilvántartásba-vételével, besorolásával kapcsolatos feladatokat [12. § (2)-(4) bekezdés, 14. § (1) bekezdés],
c) jóváhagyja, ellenjegyzi az adósnak a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, az (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével,
d) felhívja az adóst követeléseinek érvényesítésére, és ellenőrzi annak végrehajtását, ennek elmulasztása esetén ezt jelzi a legfőbb szervnek, a felügyelőbizottságnak és a könyvvizsgálónak,
e) megtámadhatja azokat a jognyilatkozatokat vagy szerződéseket, amelyeket az adós a c) pontban megkövetelt jóváhagyása vagy ellenjegyzése nélkül tett, illetve kötött, kezdeményezi vagy megindítja a 11. § (2) bekezdésének e) pontjába ütközően - jogellenesen teljesített vagy jogellenes igényérvényesítésből származó - kifizetések visszakövetelésére, az eredeti állapot helyreállítására irányuló eljárásokat,
f) az adós közreműködésével ellátja a 14. § (1) bekezdésében meghatározott feladatokat,
- 272/273 -
g) a 11. § (8) bekezdése, a 17. § (1) bekezdése, továbbá a 18. § (10) bekezdése szerinti esetekben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illeti meg,
h) ellátja a fizetésihaladék-meghosszabbítás kezdeményezésének feladatait [18. § (11) bekezdés].
(4) A (3) bekezdés e) pontjában említett jogügyletek vagy jognyilatkozatok eredményes megtámadása esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
A Cstv. 13. §-a részletesen szabályozza, hogy a vagyonfelügyelőnek milyen kötelezettségei vannak a csődvagyon megőrzése, a hitelező követeléseinek megvizsgálása, besorolása és nyilvántartása, a hitelezőkkel folytatott tárgyalások előkészítés és levezetése, végül a csődegyezség megkötése és a bíróság számára való továbbítása tekintetében. A törvényalkotói koncepciónak megfelelően az adós cég vezetésének a jogosítványai a vagyonfelügyelő kirendelésével jóval szűkebbek lettek, mint a korábban hatályos szabályozásban volt. Ennek oka a hitelezők azon méltánylást érdemlő érdeke, hogy ha a moratórium akadályát képezi a követeléseik közvetlen érvényesítésének, akkor a moratórium alatt az adós vagyonkimentésének vagy vagyonfelélésének megakadályozására hatékony eszközöket kellett biztosítani. A vagyonfelügyelő kirendelése, és az adós kötelezettségvállalásainak a vagyonfelügyelő ellenjegyzéséhez kötése a hitelezők érdekeinek védelmét szolgálja a csődeljárásban.
A törvény az alábbi felsorolásban nem emeli ki, de a vagyonfelügyelőnek a kirendelését követően ellenőriznie és írásban véleményeznie kell az adós által a kérelemhez benyújtott mérleget, mert a 16. § (3) bekezdése alapján a díját ez alapján kérheti megállapítani.
A jogosítványokat végigtekintve, egyértelműen látszik a vagyonfelügyelő szerepének felértékelése.
a) A vagyoni helyzet áttekintése: Ahhoz, hogy a vagyonfelügyelő a jogosítványait gyakorolhassa, át kell látnia az adós vagyoni helyzetét, a (3) bekezdés a) pontjában írt jogosítványok ezt a célt szolgálják, ez a korábbi szabályozásban is így szerepelt.
b) A követelések nyilvántartásba vétele és a követelések besorolása az adós bevonásával történik, de ez a vagyonfelügyelő feladata.
c) Az új kötelezettségvállalások jóváhagyása a 13. § (5) bekezdés szabályainak megfelelően történik. Ennek során azonban csak olyan kötelezettségvállalásokhoz, illetve kifizetésekhez járulhat hozzá, amelyek az adós célszerű - veszteséget mérséklő - működéséhez, valamint az egyezség előkészítéséhez szükségesek. Az új kötelezettségekre vonatkozó biztosítékot csak akkor vállalhat, ha ahhoz hozzájárulnak a szavazati joggal bíró hitelezők követeléseinek többségét képviselő hitelezők.
Az ellenjegyzés körében a 18. § (11) bekezdésben írt fizetési haladék meghosszabbításáról szóló határozat, illetve az egyezség ellenjegyzése említhető meg [21. § (2) bekezdés].
- 273/274 -
d) A követelések behajtására történő felhívás eddig is szerepelt a vagyonfelügyelő jogosítványai között, újdonság az, hogy amennyiben az adós nem tesz eleget a felhívásnak, értesíti erről a legfőbb szervet, a felügyelőbizottságot, illetve a könyvvizsgálót.
e) A megtámadási jog
A (3) bekezdés e) pontjában biztosított megtámadási jog alapvetően tér el a korábban szabályozott, a vagyonfelügyelőt megillető megtámadási jogtól. Az új szabályozás korlátozza a korábbihoz képest a megtámadási jogot és két területen érvényesíti:
- megtámadhatja azokat a jognyilatkozatokat vagy szerződéseket, amelyeket az adós a vagyonfelügyelő jóváhagyása vagy ellenjegyzése nélkül tett, illetve kötött,
- kezdeményezi vagy megindítja a - jogellenesen teljesített vagy jogellenes igényérvényesítésből származó - kifizetések visszakövetelésére irányuló eljárásokat.
Az első legfontosabb megjegyzés, hogy amennyiben a vagyonfelügyelő él a megtámadási jogával, azt a saját nevében teheti, azaz a megindított perben ő lesz a felperes és a szerződést kötő felek az alperesek, ennek minden következményével. (Perköltség viselése, költségek előlegezése stb.)
A pert az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kell megindítania, ugyanis a törvényalkotó a Cstv. 40. §-ában szabályozott megtámadási pertől eltérően nem határozta meg a csődbíróság hatáskörét és illetékességét.
Az ún. megtámadási pereknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyonfelügyelői tisztség a csődeljárás megszűnésével, befejezetté nyilvánításával, felfüggesztett felszámolási eljárás folytatása esetén pedig a felszámoló kirendelésével megszűnik. Figyelemmel arra, hogy a csődeljárás még meghosszabbított moratórium esetén is maximum 365 nap alatt befejeződik, kicsi a valószínűsége, hogy ennyi idő alatt egy komolyabb pert be lehessen fejezni. Ha a per folyamata alatt a vagyonfelügyelői tisztség megszűnik, megszűnik az aktív perbeli legitimációja és a kereshetőségi joga is. Ha a vagyonfelügyelő nem áll el a kereseti kérelmétől, a bíróságnak ítéletet kell hozni, és el kell utasítani a keresetet (BH 1994.453., BH 1992.470.).
A keresetet a vagyonfelügyelő határidő nélkül nyújthatja be, itt azonban figyelemmel kell lenni arra a korlátra, hogy a vagyonfelügyelői tisztség a csődeljárás elrendelését tartalmazó végzés meghozatalával kezdődik, és az eljárás jogerős befejezésekor megszűnik.
A 13. § (4) bekezdése értelmében (3) bekezdés e) pontjában említett jogügyletek eredményes megtámadása esetén a "Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezései" helyett 2012. március 1. után indult ügyekben "az érvénytelenség jogkövetkezményeit" kell alkalmazni. A módosítás azért történt, mert az rPtk. 215. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy jóváhagyása szükséges (esetünkben a vagyonfelügyelő a harmadik személy),
- 274/275 -
a beleegyezés, illetve jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményét kell alkalmazni.
Az új Ptk. 6:118. § (3) bekezdése eltérően szabályozza a jogkövetkezményeket, amikor kimondja, hogy a harmadik fél jóváhagyásának hiányában a szerződés nem válik hatályossá. Célszerű lett volna a Cstv. szabályait is ehhez igazítani.
A jogellenes kifizetésből, illetve jogérvényesítésből származó kifizetések visszakövetelése esetén nem maga a jogügylet érvénytelen, amely alapján a kifizetés megtörtént, hanem a jogügylet alapján teljesített szolgáltatás kifizetése válik jogellenessé, ami teljesen más jogi helyzetet teremt. Ebben a perben is a vagyonfelügyelő felperesként indítja meg az eljárást. Ugyanúgy, mint a felszámolás kezdő időpontja után, az adós vezetője által teljesített kifizetés esetén, a kedvezményezett jogalap nélkül jut az átutalt összeghez.
f) A vagyonfelügyelő további feladatai
A vagyonfelügyelő az adós közreműködésével ellátja a 14. § (1) bekezdésében meghatározott feladatokat (követelések nyilvántartásba vétele), mondja ki a (3) bekezdés f) pontja. Ezt a feladatot azonban már a (3) bekezdés b) pontja is tartalmazza, ez a pont ezért felesleges ismétlésnek tekinthető.
A vagyonfelügyelőt a törvényben meghatározott esetekben együttes cégjegyzési és a bankszámlák feletti rendelkezési jog illeti meg. Ezek az esetek a következők:
- Az adós - a privilegizált követelések kivételével - a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesítheti, a hitelező pedig - ide nem értve az óvadék tárgyából történő kielégítést - nem érvényesíthet vele szemben ilyen kifizetéseket célzó igényeket. Ha ezt a kötelezettségét megszegi, a bíróság pénzbírságot szabhat ki vele szemben, illetve hivatalból elrendelheti, hogy a vagyonfelügyelőt együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illesse meg [11. § (2), (7) és (8) bekezdés].
- Az adós - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 60 napon belüli időpontra - összehívja a hitelezőket, egyezségi tárgyalást tart, amelyre a vagyonfelügyelőt és a nyilvántartásba vett hitelezőit közvetlenül is, a további hitelezőket pedig hirdetmény útján hívja meg. A tárgyalás időpontját úgy kell kitűzni, hogy a vagyonfelügyelő a fizetésihaladék-meghosszabbítás közzétételének kezdeményezésével kapcsolatos feladatainak eleget tudjon tenni. A tárgyalás időpontjáról a tulajdonosi testületet is értesíteni kell. A meghívót és mellékleteit legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni, a hirdetményt pedig a fizetési haladék közzétételétől számított 8 munkanapon belül két országos napilapban kell közzétenni, és az adós gazdálkodó szervezet honlapján is (ha van honlapja) közzé kell tenni. Ennek elmulasztása esetén a bíróság - bármely hitelező vagy a vagyonfelügyelő kérelmére - elrendeli, hogy a vagyonfelügyelőt az adós gazdálkodó szervezetben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák felett együttes rendelkezési jog illesse meg [17. § (1) bekezdés].
- 275/276 -
- A hitelezők többsége a fizetési haladék időtartamának meghosszabbítását ahhoz kötheti, hogy az adós a vagyonfelügyelő számára együttes cégjegyzési jogot, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosítson [18. § (10) bekezdés].
g) A fizetési haladék meghosszabbítása során a vagyonfelügyelő a fizetési haladék meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányát, a közzétételi kérelmet, a hitelezői követelésekről készített nyilvántartást, a hitelezőkkel folytatott tárgyalás (tárgyalások) jegyzőkönyveit, a hitelezők cégszerű aláírással ellátott nyilatkozatait a fizetési haladék meghosszabbítására vonatkozó hozzájárulásukról megküldi a bíróságnak, legkésőbb a 120 napos moratórium leteltét megelőző 15. munkanapon.

JOGGYAKORLAT
BH 1998.96.
I. Ha a vagyonfelügyelőnek ez a jogosítványa a törvény erejénél fogva - még az általa indított eljárás folyamatban léte alatt - megszűnik, a továbbiakban a perbeli képviseleti jogosultsága is automatikusan megszűnik.
II. A volt vagyonfelügyelőnek a cég által kötött szerződések semmisségének megállapítására irányuló keresetindítási jogosultsága sem állapítható meg, ha "érdekeltségét" nem bizonyítja.
12.3. Az új kötelezettségvállalások jóváhagyása
Cstv. 13. § (5) A vagyonfelügyelő hagyja jóvá az adós új kötelezettségvállalásait. Ennek során azonban csak olyan kötelezettségvállalásokhoz, illetve kifizetésekhez járulhat hozzá, amelyek az adós célszerű - veszteséget mérséklő - működéséhez, valamint az egyezség előkészítéséhez szükségesek, és ezen kötelezettségeire vonatkozó biztosítékot csak akkor vállalhat, ha ahhoz hozzájárulnak a szavazati joggal [18. § (4)-(5) bekezdés] bíró hitelezők követeléseinek többségét képviselő hitelezők.
A csődeljárás alatt álló adós működő cég, ezért a termelés/működés fenntartásához esetenként új kötelezettségeket kell vállalnia. Ehhez írja elő a törvény a vagyonfelügyelő jóváhagyási jogkörét, illetve megszabja azokat a kereteket, amelyen belül a vagyonfelügyelő eljárhat. Ha az új kötelezettségvállalás csak úgy valósulhat meg, hogy biztosítékot kell nyújtani, például zálogjogot kell alapítani, akkor ahhoz a szavazati joggal rendelkező hitelezők követeléseinek többségét képviselő hitelezőknek hozzá kell járulniuk. Ebben az esetben is a szavazatok többségének kell meglennie.
- 276/277 -
12.4. Bejelentés a pénzforgalmi szolgáltató felé
Cstv. 13. § (6) A vagyonfelügyelőnek haladéktalanul be kell jelentenie az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak a (3) bekezdés c) és g) pontjaiban, továbbá az (5) bekezdésben meghatározott jogosítványait és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását.
A bankszámlák feletti együttes rendelkezési jog, az igazolt aláírás bejelentése alapvetően fontos. A jóváhagyási és ellenjegyzési jogosultság bejelentése azért indokolt, mert ilyenkor a kifizetéshez a bank megköveteli a jóváhagyást vagy ellenjegyzést.
12.5. Egyéb feladatok
Cstv. 14. § (1) A vagyonfelügyelő az adós bevonásával besorolja a 12. § (2)-(4) bekezdés szerint nyilvántartásba vett követeléseket a hitelezőkkel folytatandó, egyezségkötést célzó tárgyalások előkészítése céljából. Követeléseik nyilvántartásba vételéről és besorolásáról a vagyonfelügyelő a hitelezőket haladéktalanul tájékoztatja. A hitelezői követelések elismert összege és besorolása a többi hitelező számára is megismerhető.
(2) A vagyonfelügyelő részt vesz a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program és egyezségi javaslat hitelezőkkel való elfogadtatását célzó tárgyalásokon, annak jegyzőkönyveit ellenjegyzi, és a csődegyezség bírósági jóváhagyásra való bemutatásakor nyilatkozik arról, hogy az megfelel-e a 20. §-ban és a 21/A. § (3) bekezdésben foglaltaknak.
A 14. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a besorolás a vagyonfelügyelő kötelessége és felelőssége. A törvény értelmében minden hitelező megismerheti a másik hitelező követelésének összegét és a besorolást is. Sem itt, sem a kifogást szabályozó 15. §-ban nem szól a törvény arról, hogy a másik hitelező követelésének besorolása, összegszerűsége tekintetében kifogás nyújtható be, ezért a felszámolási eljárásban követett eljárás lesz itt is irányadó, ebben a kérdésben már csődeljárásban is adott útmutatást a Legfelsőbb Bíróság.
A kilábalási program és az egyezségi javaslat kidolgozása az adós feladata, a vagyonfelügyelő csak a tárgyalásokon kap szerepet. A vagyonfelügyelő ennek ellenére megkerülhetetlen szereplője a folyamatnak. Ő dönti el, hogy milyen új kötelezettségvállalásokhoz járul hozzá, s a 13. § (5) bekezdés szabályainak megfelelően a hitelezőket is ő nyilatkoztatja a hozzájárulás kérdésében.
- 277/278 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.174/2012/7. (Kúria):
A vagyonfelügyelő ellenjegyzése sem tartalmi, sem formai szempontból nem azonosítható az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 32. § (2) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésében szabályozott ügyvédi ellenjegyzéssel.
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést másodlagosan azért változtatta meg, mert úgy ítélte meg, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyzése hiányzott az egyezségről.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak ez a megállapítása téves. A vagyonfelügyelő a csődegyezséget ellenjegyzésével ellátta akként, hogy azt aláírta.
A Kúria egyetért a Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.771/2011/3. számú - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - végzésében foglaltakkal, mely szerint »a bíróság számára a hitelezők beazonosításának és aláírásuk hitelesítésének igazolására - az okirati bizonyítékok mellett - a vagyonfelügyelő ellenjegyzése szolgál. Ugyanakkor a vagyonfelügyelő ellenjegyzését a Cstv. közelebbről nem definiálja, azonban az egyértelmű, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyzése sem tartalmi, sem formai szempontból nem azonosítható az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 32. § (2) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésében szabályozott ügyvédi ellenjegyzéssel.« Ha egyértelműen megállapítható az írásba foglalt csődegyezség vagyonfelügyelő általi aláírásából, hogy az egyezséget ellenjegyezte, akkor az szabályosnak tekintendő."
12.6. A vagyonfelügyelő felelőssége és beszámolási kötelezettsége
Cstv. 15. § (1) A vagyonfelügyelő működése során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. A vagyonfelügyelő elvárható gondosságának körébe tartozik az is, hogy amennyiben a csődeljárás előtt az adós vezető tisztségviselője részéről a hitelezők érdekeit sértő vagyonkimentés történt, akkor erről értesíti az adós legfőbb szervét, felügyelő bizottságát, könyvvizsgálóját, és kezdeményezi, hogy azok a szükséges intézkedéseket tegyék meg, kezdeményezzék, illetve indítsák meg a jogügyletek megtámadására irányuló eljárásokat is. A tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn azon személyekkel szemben, akik a jogellenes cselekményeket elkövették. A vagyonfelügyelő minderről tájékoztatja a hitelezői választmányt, illetve a hitelezői képviselőt is. A vagyonfelügyelő a tudomására jutott jogszabálysértő cselekményt - ha az elkövető személye ismert, akkor annak megjelölésével - köteles a bíróságnak és a más eljárások lefolytatására illetékes szervezeteknek írásban bejelenteni.
(2) A vagyonfelügyelő a bíróság, a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő felhívására, 8 munkanapon belül köteles saját tevékenységéről, az adós vagyoni, pénzügyi helyzetéről beszámolni.
12.6.1. A vagyonfelügyelő felelőssége
A vagyonfelügyelő az eljárása során mind a hitelező, mind az adós érdekét köteles szem előtt tartani. Akármelyik érdeket sérti meg, ha ezzel a tevékenységével kárt okoz, kiteszi magát egy kártérítési pernek.
- 278/279 -
A 2011. évi Módtv. kiegészítette a szabályokat a vagyonfelügyelőtől elvárható gondosság körének megfogalmazásával. A módosítás indokolása erről sommásan csak annyit szól, hogy a törvény kiegészíti a vagyonfelügyelő feladatait, ha az adós részéről a csődeljárás szabályait sértő vagy jogellenes vagyonkimentő tevékenységet tapasztal.
A törvényi felsorolás nem taxatív, értesítési, tájékoztatási és bejelentési kötelezettséget tartalmaz.
Értesítés: a csődeljárás előtt történt vagyonkimentésről kell az adós legfőbb szervét, könyvvizsgálót értesíteni. A csődeljárás kezdő időpontja után a perek megindítása a vagyonfelügyelő feladata, a korábbi vagyonkimentés esetén kell az adósnak megindítani a pereket.
Tájékoztatás: A hitelezői választmányt és a hitelezői képviselőt kell minderről tájékoztatni.
Bejelentés: A vagyonfelügyelő a tudomására jutott jogszabálysértő cselekményt - ha az elkövető személye ismert, akkor annak megjelölésével - köteles a bíróságnak és a más eljárások lefolytatására illetékes szervezeteknek írásban bejelenteni.
Az V. Cstv. Novella szigorította a vagyonfelügyelő felelősségét, mert amíg a korábbi szabályozás az "adott helyzetben általában elvárható" felelősségről szólt, a hatályos szöveg "az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot" jelöli meg mérceként. A gyakorlat eddig is ekként kezelte a felelősség kérdését.
A vagyonfelügyelő ellen a kártérítés iránti per az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt indítható meg.
12.6.2. A vagyonfelügyelő beszámolási kötelezettsége
A vagyonfelügyelő a bíróság, illetve hitelezői választmány, hitelezői képviselő felhívására köteles saját tevékenységéről, illetve az adós vagyoni helyzetéről beszámolni. A korábbi szabályozásban szerepelt a hitelezői gyűlés kifejezés, ezt a 2011. évi módosítás során kivették a törvény szövegéből. Az egyes hitelezők felé nem terheli a vagyonfelügyelőt a beszámolási kötelezettség.
12.7. A kifogás
Cstv. 15. § (3) A vagyonfelügyelő jogszabálysértő vagy a hitelezők, illetve más személy jogos érdekét sértő tevékenysége vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedett személy vagy szervezet, továbbá a hitelezői választmány, hitelezői képviselő - a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül - a csődeljárást lefolytató bíróságnál kifogással élhet. A bíróság a kifogás elbírálásáról soron kívül, de legfeljebb 5 munkanapon belül dönt. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a vagyonfelügyelő intézkedését megsemmisíti, vagy kötelezi a megfelelő intézkedés megtételére, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A bíróság eljárására az 51. §-ban foglaltak megfelelően irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
- 279/280 -
Az itt szabályozott kifogás eltér a 12. § (5) bekezdésében szabályozott speciális kifogástól, ennek megemlítése azért fontos, mert ritka, hogy a jogalkotó egy eljáráson belül két külön tartalommal és határidővel szabályozott jogintézményt alkalmaz. Az itt szabályozott kifogásra háttérszabályként a Cstv. 51. § szabályait kell alkalmazni. A legfontosabb eltérés a Cstv. 51. § rendelkezésétől az, hogy a csődeljárásban nem fellebbezhető a kifogást elbíráló végzés. Ez azzal magyarázható, hogy a csődeljárás egy viszonylag rövid időszakra terjed ki, amellyel nem egyeztethető össze a hosszadalmas fellebbezési eljárás. Álláspontom szerint viszont nagyon jót tenne az eljárásnak, ha egy rövid határidővel benyújtható fellebbezés elbírálását lehetővé tenné. A kifogás előterjesztésére megadott 5 munkanapos (a korábbi szabályozásban 8 napos) határidő eljárási határidő, a késedelem igazolással kimenthető.
A Kúria a Gfv.X.30.127/2012/9. számú döntésében az itt szabályozott kifogás egyik esetének nevezi a Cstv. 12. § (5) bekezdésében szabályozott kifogást, kimondva, hogy bár az eljárásra speciális rendelkezéseket is tartalmaz, mégis a Cstv. 15. § (3) bekezdésében található kifogás egy esetének tekintendő. "A Cstv. 15. § (3) bekezdése tartalmazza tehát az általános szabályokat, melyhez képest a besorolással kapcsolatos kifogás különös szabályai a 12. § (5) bekezdésében találhatók."
A kifogás benyújtására jogosult személy vagy szervezet lehet az adós is. A 2011. évi Módtv. a hitelezői választmány mellé a hitelezői képviselőt is bevette a jogosultak körébe.
A törvény a bíróság eljárására is rövid, 5 munkanapon belüli döntési kötelezettséget ír elő. A bírósági határozat tartalmára a felszámolási kifogás során hozott végzések tartalma irányadó. Jelentős eltérés a felszámolási és a csődkifogás között, hogy az utóbbi esetében nincs helye külön fellebbezés benyújtásának.
Miután a kifogással kapcsolatos kérdéseket a 12. § kapcsán tisztáztuk, s a bírói döntéseket is ismertettük, e helyütt a korábban már közölt döntések ismételt ismertetésétől eltekintünk.

JOGGYAKORLAT
Cgf.VI.31.062/2003/9. (Legfelsőbb Bíróság):
A kifogás intézménye a csődeljárásban olyan jogorvoslati eszköz, amely a sérelmezett vagyonfelügyelői intézkedés miatt kezdeményezett jogvitát véglegesen lezárja. A határidőben kifogással nem támadott vagyonfelügyelői intézkedés miatt utóbb már nem lehet jogvitát kezdeményezni. - Nem ütközik jóerkölcsbe a vagyonfelügyelő és a felügyelt gazdálkodó szervezet között létrejött szerződés, melynek célja a vagyonfelügyelettel felmerülő kiadások és költségek fedezetének biztosítása.
- 280/281 -
12.8. A vagyonfelügyelői tisztség megszűnése és a vagyonfelügyelő díja
Cstv. 16. § (1) A vagyonfelügyelői tisztség
a) a csődeljárás jogerős megszüntetésével vagy befejezetté nyilvánításával,
b) a 21/B. § szerint elrendelt felszámolás esetében a felszámoló kirendelésével
szűnik meg.
(2) A vagyonfelügyelő díját és igazolt költségeit a 12. § (1) bekezdése szerinti hitelezői nyilvántartási díjakból kell fedezni. A vagyonfelügyelő a költségeit azok felmerülésekor, számla ellenében számolhatja el. Amennyiben a nyilvántartási díjak már nem nyújtanak fedezetet, akkor a vagyonfelügyelő díjának és költségtérítésének kifizetésére az adós köteles, melynek megfizetéséért az adós - legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező - tulajdonosa (egyéni cég esetén a tag) kezesként felel. A vagyonfelügyelő az eljárás során költségeit folyamatosan és tételesen köteles külön nyilvántartani, és azzal a hitelezői választmánynak, hitelezői képviselőnek, az adósnak és a bíróságnak elszámolni.
(3) A vagyonfelügyelő díjának mértéke a 8. § (2) bekezdésének c) pontja alapján csatolt, a vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett mérlegben szereplő eszközök könyvszerinti értékének alapulvételével:
a) 100.000.000 forint alatti könyv szerinti érték esetén annak 2%-a, de legalább 250.000 forint,
b) 100.000.001 forint - 500.000.000 forint közötti könyv szerinti érték esetén a 100.000.000 forint 2%-a és az efeletti rész 1,25%-a,
c) 500.000.001 forint - 1.000.000.000 forint közötti könyv szerinti érték esetén az 500.000.001 forint 1,25%-a és az efeletti rész 0,75%-a,
d) 1.000.000.001 forint feletti könyv szerinti érték esetén az 1.000.000.001 forint 0,75%-a és az efeletti rész 0,25%-a.
(4) Az egyezség jóváhagyása esetén a vagyonfelügyelőt a (3) bekezdés szerinti díj további 15%-a, de legalább 300.000 forint illeti meg.
(5) A (3)-(4) bekezdés szerint kiszámított összeg a díjat terhelő általános forgalmi adót nem tartalmazza. A díjat és a vagyonfelügyelő költségelszámolását a bíróság az eljárást megszüntető, vagy az eljárást befejezetté nyilvánító végzésében állapítja meg, illetve hagyja jóvá. A bíróság a (3)-(4) bekezdésben meghatározottaknál alacsonyabb díjmértéket is megállapíthat, a csődeljárás időtartama, a vagyonfelügyelő által elvégzett tevékenység és az adott eljárás munkaterhe figyelembevételével.
12.8.1. A vagyonfelügyelői tisztség megszűnése
A Cstv. 16. §-a szól a vagyonfelügyelői tisztség megszűnéséről és a vagyonfelügyelő díjazásáról. A 2011. évi Módtv. jelentős mértékben módosította a most tárgyalt szabályozást.
- 281/282 -
A módosítás a vagyonfelügyelői tisztség megszűnése kapcsán pontosítást jelent, míg a díj tekintetében új szabályozás született. A vagyonfelügyelői tisztség megszűnésének jelentősége lehet megtámadási pereknél, egyéb cselekményeknél, ezért pontosítja a törvény, hogy mikor szűnik meg a vagyonfelügyelői tisztség (ugyanezen előírás a felszámolási eljárásnál meglehetősen hiányzik).
A csődeljárás befejezetté nyilvánítása esetén - a törvény ugyan nem mondja ki-, de egyértelmű, hogy a végzés jogerőre emelkedésével szűnik meg a vagyonfelügyelői tisztség.
A törvény megkülönbözteti a megszüntetést és a 21/B. § szerinti megszüntetés esetét.
A csődeljárás megszüntetéséről a 9. § (9) bekezdése rendelkezik. Erre akkor kerül sor, ha utólag derül ki, hogy a csődeljárás iránti kérelmet a Cstv. 9. § (4) bekezdés b)-h) pontja szerinti okból hivatalból el kellett volna utasítani. Ebben az esetben a végzés jogerőre emelkedésével szűnik meg a vagyonfelügyelői tisztség.[96]
A csődeljárás 21/B. § szerinti megszüntetése esetén a végzés jogerőre emelkedése után tudja a bíróság felszámolási ügyként iktatni a jogerős végzést, majd ezt követően hozza meg a felszámolást elrendelő végzést, amely nem fellebbezhető, tehát azonnal jogerős. Miután ebben a végzésben rendelik ki a felszámolót, a végzés meghozatala napján (pontosabban a nem fellebbezhető végzés adós részére történő kézbesítésének napján) megszűnik a vagyonfelügyelő tisztsége.
12.8.2. A vagyonfelügyelő díja
A vagyonfelügyelő jogosult a számlával igazolt költségei megtérítésére. Díját a törvény állapítja meg, melynek mértéke az adós cég eszközértékétől függ, annak százalékában van meghatározza, sávosan degresszív kulccsal.
- 282/283 -
12.8.2.1. A díj alapja
A törvény kifejezetten felhívja a 8. § (2) bekezdés c) pontját, egyértelművé téve, hogy az adós által készített, a csődkérelemhez csatolt 3 hónapnál nem régebbi mérleg (beszámoló vagy közbenső mérleg) - vagyonfelügyelő által ellenőrzött és írásban véleményezett - adatai alapján kell a díjat megállapítani. Ezt a beszámolót, illetve mérleget az adós készíti, utóbb nem hivatkozhat arra, hogy a mérleg nem a valós adatokat tartalmazta.
12.8.2.2. A díj összege
A 2011. évi Módtv.-vel történt módosítás során teljesen újraszabályozták a díj mértékét, mivel a gyakorlatban ellentétes döntések születtek a díj számítási módját illetően. A vitát lezárta a Legfelsőbb Bíróság EBH 2010.2242. számú elvi határozatával (Gfv.30.279/2010/3.), melyben kimondta, hogy a vagyonfelügyelői díj számítása a 2009. szeptember 1-je után indult csődeljárásokban sávosan degresszív. A jogalkotás azonban a díjjal kapcsolatos szabályokat újraírta, ennek következtében alacsonyabb díjak kerülnek megállapításra. Ennek oka, hogy a korábbi díj mértéke - különösen a nagyobb vagyonnal rendelkező vállalkozások esetében - a némely esetben aránytalanul magas díjazást tett lehetővé. A bíróság továbbá lehetőséget kapott arra, hogy a vagyonfelügyelő díját a törvényben meghatározott mértéknél alacsonyabb összegben határozza meg, figyelembe véve a vagyonfelügyelő által elvégzett feladatok jellegét, munkaterhét, illetve a csődeljárás időtartamát.
Csőke Andrea táblázatos formában összehasonlította a korábbi és a jelenlegi szabályozás alapján megállapítható díjat, amelyből egyértelműen látszik, hogy a díj csökkentése volt a jogalkotó célja.

Mérlegfőösszeg

Régi díj

Új díj

10  000 000 Ft

500 000 Ft

250 000 Ft

15 000 000 Ft

500 000 Ft

300 000 Ft

56 650 000 Ft

1 133 000 Ft

1 133 000 Ft

426 000 000 Ft

6 890 000 Ft

6 075 000Ft

845 000 000 Ft

11 450 000 Ft

8 837 500 Ft

1 245 000 000 Ft

14 225 000 Ft

8 112 500 Ft

2 325 000 000 Ft

19 625 000 Ft

10 812 500 Ft

 

A Kúrián tartott bírói tanácskozás ezzel a kérdéssel is foglalkozott, megállapítása a következő:

A vagyonfelügyelői díj számítás új szabályai szerint - eltérően a korábbi szabályok értelmezése alapján a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.279/2010/3. számú végzésében meghatározott számítási módtól - az adós mérleg főösszegét alapul véve, a törvényben meghatározott előző sávban elért százalékhoz kell hozzáadni a sáv fölötti, a másik sáv felső értékét el nem érő összeg alapján kiszámított összeget. Ha például a mérleg főösszeg eléri a Cstv. 16. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott értéket és az alapján kell a díjat kiszámítani, akkor nem az a+b+c képlet, hanem a b+c képlet alapján kell számolni, míg a d) pontnál a c+d képlet alapján.
- 283/284 -
Annak érdekében, hogy a vagyonfelügyelő is érdekeltté váljon az egyezség megkötésében, a törvény kimondja, hogy ilyenkor a díja 15%-ának (a korábbi 25% helyett), de legalább 300 000 forint külön javadalmazásra is jogosult.
A díjat és a költséget elsősorban a befizetett és a vagyonfelügyelő külön számláján tartott összegből kell fedezni. A költségeket számla ellenében esedékességkor elszámolhatja a vagyonfelügyelő, ezt a bíróság az eljárás befejezésekor jóváhagyja. A díjat viszont a bíróság állapítja meg.
Külön nem rendelkezik a törvény arról, hogy milyen díjra tarthat igényt a vagyonfelügyelő, ha az eljárás megszüntetésére a 9. § (9) bekezdése alapján kerül sor. Ilyenkor előfordulhat, hogy a vagyonfelügyelő érdemi munkát sem végez, az is lehetséges, hogy a hitelezői igénybejelentésekre sem kerül sor, így méltánytalan lenne, ha jelentős díjat számolhatna fel a vagyonfelügyelő az adós terhére. Miután a bíróságnak joga van alacsonyabb díjat megállapítani, ez a helyzet az új szabályok alapján megfelelően kezelhető.
A gyakorlatban igény mutatkozik az adósok által magasnak tekintett vagyonfelügyelői díj mérséklésére és erre különböző módszereket alkalmaznak a bíróságok. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy a megállapítható díj nincs arányban az elvégzett munkával.
A gyakorlatnak azt kell figyelembe vennie, hogy a díj mértékét főszabályként határozza meg a törvény, ettől eltérni csak kivételesen szabad.
12.8.2.3. A díj meghatározásának időpontja
A 16. § (5) bekezdése értelmében a díjat és a vagyonfelügyelő költségelszámolását a bíróság az eljárást megszüntető, az eljárást befejezetté nyilvánító, illetve - a felszámolási eljárás folytatásakor - a felszámoló kirendelését tartalmazó végzésében állapítja meg, illetve hagyja jóvá. Miután tisztáztuk, hogy felfüggesztett felszámolási eljárás nem maradhat, ezért a vagyonfelügyelő díját minden esetben az eljárást megszüntető, illetve befejezetté nyilvánító végzésben kell meghatározni.
Amennyiben a díj fedezete a vagyonfelügyelő külön számláján rendelkezésre áll, a díj kifizetése nem okoz gondot. Sikeres csődegyezség esetén szintén hozzájut a díjhoz a vagyonfelügyelő. Problémát egyedül az az eset okoz, amikor felszámolási eljárássá fordul át a csődeljárás és a vagyonfelügyelő számláján nem áll rendelkezésre a megfelelő összeg. A Cstv. 57. § (2) bekezdés új h) pontja ezt felszámolási költségként minősíti (a díjat és a költséget is) akkor, ha a kezesektől sem térül meg a költség és a díj. Ebből következik, hogy a vagyonfelügyelőnek ebben az esetben fel kell lépni a kezes (ha van ilyen) ellen. A fellépés módja fizetési meghagyás kibocsátása iránti eljárás vagy per megindítása. Az eljárást a vagyonfelügyelőnek kell megindítania, a költségkockázat az övé. Az eljárás hosszan elhúzódhat, s kérdéses, hogy a felszámolási eljárásban addig ismert felszámolási költségként kezelik ezt a tételt vagy sem. Mindenesetre célszerű bejelenteni az összeget a felszámolónak (aki nagy valószínűséggel nem azonos a csődeljárásban eljárt vagyonfelügyelővel) s innen kezdve az általános szabályok érvényesülnek.
- 284/285 -
JOGGYAKORLAT
BH 2003.84.
A vagyonfelügyelői díjat a bíróságnak nemcsak a csődeljárást befejezetté nyilvánító, hanem az eljárást megszüntető végzésében is meg kell állapítania.
BH 2011.169.
A vagyonfelügyelői díj számításának módja a 2009. szeptember 1-je után kezdeményezett csődeljárásokban (1991. évi XLIX. törvény 16. §).
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Cstv. 16. § (3) bekezdésének a vagyonfelügyelői díj számítására vonatkozó rendelkezése nem egyértelmű. Az elsőfokú és a másodfokú bíróság által alkalmazott kétféle számítási mód eredménye között igen nagy különbségek, indokolatlan és logikailag elfogadhatatlan eltérések lehetnek, miként a jelen ügyben is. A jogalkotó szándékának, feltehető akaratának a feltárásához a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy pontosan mit is jelent a »degresszív kulcs« meghatározás, amelyre a jogalkotói indokolás hivatkozik. A »degresszív« jelző »egyenletesen, vagy fokozatosan csökkenőt« jelent, a degresszív kulcs pedig ebből következően egyenletesen vagy fokozatosan csökkenő kulcsot.
Az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott számítási mód tekintetében abban van különbség, hogy a degresszivitást mihez viszonyítják.
Az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelő díjának kiszámításakor az adós vagyonához viszonyítva alkalmazta a degresszivitást, azaz álláspontja szerint a vagyonfelügyelő díját úgy kell kiszámítani, hogy az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékéből képzett különböző sávokban az adott sávhoz tartozó vagyonfelügyelői díjat ki kell számítani, a különböző sávok alapján kiszámított díjrészleteket össze kell adni, és az összeadás eredményeként kapott összeg a vagyonfelügyelő díja. Tartalmában tehát a sávonként emelkedő eszközértékhez fokozatosan csökkenő százaléklábakkal számolta ki az adott sávhoz tartozó díjat. Ez a módszer az eszközérték alsó határa felől közelítve határozza meg a vagyonfelügyelői díjat, azaz a következő sávhoz meghatározott százaléklábak csak az alacsonyabb sávban el nem számolt alapra vetítve határozhatják meg a díjrészlet összegét (maximum a sáv felső határáig).
A másodfokú bíróság csak az adós mérleg szerinti eszközeinek könyv szerinti értékét vetette össze a díjtáblázatban szereplő díjalappal és az ahhoz rendelt százaléklábbal, s így számolta ki a vagyonfelügyelő díját. A degresszivitás itt az elszámolható százaléklábakra (a százalék mértékére) vonatkozik, kizárólag a sávok közötti különbséget jelöli, azaz azt, hogy magasabb vagyonnal rendelkező adósnál alacsonyabb százalékot lehet vagyonfelügyelői díjként érvényesíteni. Ez az értelmezés tehát felülről közelíti meg az adós vagyonát, a teljes eszközértéket abba a sávba sorolja - és annak százaléklábával számítja ki a díjat - amelyet felülről elér az adós mérlegében szereplő eszközérték.
Ez az értelmezés azonban nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a jogalkotó értéksávokat határozott meg és azokhoz rendelte a csökkenő százalék kulcsokat, nem pedig lineárisan jelölte meg az értékhatárokat.
A jogerős végzésben alkalmazott számítási módnál a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - sávátlépéshez kötődő - indokolatlan aránytalanságok valóban fennállnak. Amennyiben ugyanis egy adósnak kereken 1 milliárd forint eszközértéket tartalmaz a mérlege, akkor a jogerős végzésben alkalmazott számítási mód eredményeként a vagyonfelügyelő díja 10 millió forint, míg ha akár 1 forinttal haladja meg a vagyon az 1 milliárd forintot, akkor a díj a teljes összegre számított 0,5%-os szorzó miatt csak 5 millió forint lenne.
A Legfelsőbb Bíróság ezt követően megvizsgálta, hogy azoknál a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályoknál, ahol egyértelműen a degresszív kulcsot alkalmazzák, milyen jogalkotói cél érvényesül. Megállapította, hogy ezekben az esetekben a jogalkotó azt kívánta elérni a degresszív kulcs alkalmazásával, hogy az érvényesíthető összeg kapcsolódjon részben az elvégzett munkához, részben pedig a nagyobb vagyonnal kapcsolatos felelősséghez. Általában egy nagyobb értékű ügyhöz nem kapcsolódik annyival több munka, mint amekkora összeget lehetne érvényesíteni az ügyben szereplő vagyon értéke alapján, azonban nem vitásan a nagyobb összeghez nagyobb felelősség is társul.
- 285/286 -
E két szempont érvényre juttatása érdekében alkalmazza tehát a jogalkotó a sávosan degresszív kulcsot, amely az alacsonyabb vagyoni sávhoz magasabb százaléklábat kapcsol. Ezzel a magasabb értékű ügyeknél is lehetővé teszi a munka után mindenki által érvényesíthető magasabb százaléklábat, míg a felelősség miatti alacsonyabb százalékot már csak a különbözeti összegre engedi felszámítani.
A Legfelsőbb Bíróság összehasonlítva a fentebb említett jogalkotói célt és az azt megvalósító törvényi rendelkezéseket a vagyonfelügyelői díj számításánál alkalmazott félreérthető törvényi fogalmazással, arra a következtetésre jutott, hogy a fenti elvek érvényre jutása - alacsonyabb sávban a munkáért járó összeg, magasabb sávban a felelősség utáni díj - a vagyonfelügyelő díjánál is követelmény. Ezek az elvek azonban maradéktalanul csak az elsőfokú bíróság által is alkalmazott ún. sávosan degresszív számítási mód esetében érvényesülhetnek. Ezzel szemben a jogerős másodfokú végzésben foglalt számítást alkalmazva - ahogy azt a felülvizsgálati kérelemben bemutatott példa is tükrözi - véletlenszerűvé és okszerűtlenül hirtelen lecsökkenővé válik a vagyonfelügyelői díj. Mindezeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság vagyonfelügyelői díj számítása felel meg a jogalkotó céljának és a díjazásnál érvényesülő elveknek" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.279/2010.).
13. Az egyezségi tárgyalás
Cstv. 17. § (1) Az adós - a csődeljárás kezdő időpontjától számított 60 napon belüli időpontra - összehívja a hitelezőket, egyezségi tárgyalást tart, amelyre a 8. § (2) bekezdésében meghatározott okiratok, továbbá a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó program, és egy előzetes egyezségi javaslat megküldésével a vagyonfelügyelőt és a nyilvántartásba vett hitelezőit közvetlenül is, az esetleges ismeretlen hitelezőket pedig hirdetmény útján hívja meg, a külföldi székhelyű, illetve külföldi lakóhellyel rendelkezőket kézbesítési megbízott igénybevételére hívja fel. A tárgyalás időpontját úgy kell kitűzni, hogy a vagyonfelügyelő a 18. § (11) bekezdés szerinti - a fizetésihaladék-meghosszabbítás közzétételének kezdeményezésével kapcsolatos - feladatainak eleget tudjon tenni. A tárgyalás időpontjáról a 8. § (1) bekezdés szerinti testületet is értesíteni kell. A meghívót és mellékleteit legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottaknak eljuttatni, a hirdetményt pedig a fizetési haladék közzétételétől számított 8 munkanapon belül két országos napilapban kell közzétenni, és az adós gazdálkodó szervezet honlapján is (ha van honlapja) közzé kell tenni. Ennek elmulasztása esetén a bíróság - bármely hitelező vagy a vagyonfelügyelő kérelmére - a 9. § (10) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja, és elrendeli, hogy a vagyonfelügyelőt az adós gazdálkodó szervezetben együttes cégjegyzési és a pénzforgalmi számlák felett együttes rendelkezési jog illesse meg.
(2) A meghívónak tartalmaznia kell:
a) az adós nevét és székhelyét, cégjegyzékszámát,
b) a csődeljárás kezdő időpontját,
c) a tárgyalás helyét és idejét,
d) az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a 8. § (2) bekezdésében és a 14. § (1) bekezdésében felsorolt iratokat a hitelezők a tárgyalás előtt hol tekinthetik meg.
- 286/287 -
A Cstv. 17. §-a szól - meglehetősen eklektikusan - az egyezségi tárgyalások előkészítésről, annak eljárásrendjéről, eredményének jegyzőkönyvbe foglalásáról. A hatályos előírás azt célozza, hogy az adós és a hitelező az egyezségi tárgyalást alaposan előkészítse. Ennek érdekében kicsit több idő áll rendelkezésre a hitelezőkkel lefolytatandó első egyezségi tárgyalás megtartására, viszont az adósnak már az első tárgyalásra el kell készítnie a fizetőképessége helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programot, sőt egy előzetes egyezségi javaslatot is. Ily módon nagyobb az esélye annak, hogy hamarabb születik csődegyezség, de legalábbis a hitelezők információt tudnak kapni az adós szándékairól és reorganizációra való képességéről is. A fenti szabály amiatt is szükséges, hogy az adósok a csődvédelmet ne használják fel az eljárás elhúzására.
13.1. Az első tárgyalás összehívása
Az első tárgyalást a kezdő időponttól számított 60 napon belüli időpontra kell összehívni. Miután a hitelezők a közzétételtől számított 30 napon belül jelenthetik be az igényüket, melyeket a vagyonfelügyelőnek az adós bevonásával kell nyilvántartásba venni, szűk időkeret áll az adós és a vagyonfelügyelő rendelkezésére.
Ezért célszerű a beérkezett hitelezői igények folyamatos elbírálása és erről a hitelezők értesítése a 12. § (5) bekezdése alapján. Azok a hitelezők, akiknek a követelését a vagyonfelügyelő vitatja, nagy valószínűséggel nem tudnak az első egyezségi tárgyaláson részt venni szavazati joggal. Ez a helyzet gyakran bekövetkezik, mire elbírálta a bíróság a hitelező igényét, többször már megkötötték az egyezséget vagy átfordult az eljárás felszámolási eljárássá. Ezért mutatkozott igény arra, hogy ilyen esetben az adós visszavonja a korábbi egyezségi javaslatát és újabb javaslatot készítsen.
Fontos szabály, hogy az adósnak - és nem a vagyonfelügyelőnek - kell a tárgyalást összehívni. A tárgyalásra a nyilvántartásba vett hitelezőket (vitatott követeléssel rendelkező hitelezőket is) közvetlenül kell meghívni. Mivel a törvény a privilegizált követeléssel rendelkező hitelezők követelésének a nyilvántartásba vételét is elrendeli, valószínűleg jogalkotási hiba miatt, elvileg őket is meg kell hívni a hitelezői gyűlésre. Ennek azonban semmi értelme, az ő követelésükre az egyezség nem hat ki, igényét bármikor peres eljárásban érvényesítheti. Ezért ők legfeljebb tájékozódni tudnak a többi hitelező döntéséről.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelező sem rendelkezik szavazati joggal, meghívása azonban indokoltabb, mint a privilegizált hitelezőé, ha nem is szavazhat, az érveit elmondhatja. Amennyiben a bíróság a 12. § (5) bekezdése alapján úgy dönt, hogy a követelése nem vitatott, a későbbiek során teljes jogú tagként vesz részt a döntésekben.
A hatályos törvény nem tartalmazza az ismeretlen hitelező fogalmat, a hirdetmény útján történő meghívás intézményét fenntartja "további hitelezők" elnevezéssel. Ez a kör azon hitelezőket takarja, akiknek a kezdő időpont után keletkezett a követelése, illetve nem jelentkeztek be a követelésükkel.
- 287/288 -
A konkrét szabályozás miatt akár feleslegesnek is nevezhetnénk a hirdetményt. A gazdasági élet szereplői azonban megszokták, hogy az ilyen hirdetményeket figyeljék, s esetleg egy közvetlenül elküldött értesítés elveszése vagy a hitelező lakhely/székhely változása esetére is értesülhet a csődeljárásról.
Új szabály, hogy az adós a külföldi székhelyű, illetve külföldi lakóhellyel rendelkezőket kézbesítési megbízott igénybevételére hívja fel, ugyanakkor a kézbesítési megbízott ebben a minőségében a külföldi hitelezőt nem képviselheti az egyezségi tárgyaláson.
Meg kell hívni a vagyonfelügyelőt és a tulajdonosi testületet értesíteni kell.
13.2. A meghívó mellékletei
A törvény értelmében a meghívót és a mellékleteit úgy kell elküldeni, hogy az eljusson 8 nappal a tárgyalás előtt a meghívottakhoz. Ha figyelembe vesszük, hogy most már 60 napon belüli időpontra kell az első tárgyalást összehívni és 8 nappal korábban meg kell kapni a meghívót a hitelezőnek, ez azt jelenti, hogy az adósnak és a vagyonfelügyelőnek a hitelezői igények bejelentésére megszabott határidő lejárta után három hét áll rendelkezésre a hitelezői igények összesítésére, az értesítések elküldésére. Ez az idő - ha szűken is - már elegendő a szükséges feladatok elvégzésére.
A 17. § (1) bekezdés fontos előírása, hogy a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programot, és egy előzetes egyezségi javaslatot is meg kell küldeni. Ez azért fontos, mert a hitelezők már úgy tudnak felkészülni az egyezségi tárgyalásra, hogy ismerik az adós elképzeléseit. Az előzetes egyezségi javaslat nem azonos a 17. § (3) bekezdésében szabályozott egyezségi javaslattal, nem kell olyan részletesnek lennie. Az előzetes egyezségi javaslatból azonban ki kell tűnni, hogy az adós hosszabb távon képzeli el az adósságok rendezését vagy azonnali megoldást kínál. A Kúria a Gfv.VII.30.339/2013/5. számú döntésében ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy "jóllehet a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását."
A meghívó melléklete kapcsán a törvény visszautal a 8. § (2) bekezdésére, amely az adósi kérelem tartalmát és mellékleteit határozza meg. Miután a kérelmet nyomtatványon kell benyújtani, gyakorlatilag a csődkérelem és az adatlap nyomtatványát és mellékleteit kell megküldeni a hitelezőknek.
- 288/289 -
A mellékletek közül a mérleg, a hitelezői lista, az adatlap lehet informatív a hitelezők számára.
Visszautal továbbá a törvény a 14. § (1) bekezdésére, amely azt jelzi, hogy a besorolásra vonatkozó iratokat, a hitelezőiigény-bejelentéseket is elérhetővé kell tenni a hitelezők számára. Itt nyílik lehetőség arra, hogy a hitelezők a többi hitelező besorolását megismerjék és esetleg kifogást nyújtsanak be. Az adatok, bejelentések, szerződések bemutatásánál azonban figyelemmel kell lenni az esetleges üzleti titkok védelmére.
13.3. Az adósi hirdetmény
A hirdetményt a fizetési haladék, azaz a kezdő időponttól számított nyolc munkanapon belül két országos napilapban - és ha van az adósnak honlapja, abban is - közzé kell tenni.
A hirdetménynek a legfontosabb információkat kell tartalmazni:
a) az adós nevét és székhelyét, cégjegyzékszámát,
b) a csődeljárás kezdő időpontját,
c) a tárgyalás helyét és idejét,
d) az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy az adós csődkérelmét és mellékleteit, a hitelező által kezdeményezett csődeljárás esetén a fizetésképtelenség feltételeit igazoló iratokat a hitelezők a tárgyalás előtt hol tekinthetik meg.
A módosított szabályozás szerint a Cstv. 12. § (1) bekezdésben előírt hirdetmény tartalmazza a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettségre vonatkozó tájékoztatást, továbbá a vagyonfelügyelő számlaszámát, amelyre a regisztrációs díjat be kell fizetni. Ezt az információt ezért a közvetlen meghívónak nem kell tartalmaznia.
Szankciók: A törvény súlyos szankcióval fenyegeti az adóst, ha nem tesz eleget a fenti kötelezettségeinek. Egyrészt 100 000 forinttól 2 000 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja [9. § (10) bekezdés], másrészt elrendelheti a bíróság, hogy a vagyonfelügyelőt együttes cégjegyzési és a számlák felett együttes rendelkezési jog illesse meg. (Utóbbiról külön lesz szó.)
A gyakorlatban többször felmerült a kérdés, hogy amennyiben az adós megszegi a törvénynek a most ismertetett szabályait, a pénzbírságon és az együttes cégjegyzési jog elrendelésén felül milyen szankciót lehet alkalmazni. A törvény erről kifejezetten nem rendelkezik, a Kúria azonban nagyon határozott véleményt nyílvánított a BH 2016.91. számú döntésében, kimondva, hogy a csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozat meghozatala vagy megállapodás megkötése, csak szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson történhet. Ebből következően a jogszabály megsértésével összehívott egyezségi tárgyaláson létrejött csődegyezség nem tekinthető a jogszabályoknak megfelelően létrejöttnek.
- 289/290 -
JOGGYAKORLAT
BH 2016.91.
A csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá [1991. évi XLIX. tv. 17. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. 5:126. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[19] A Kúria álláspontja szerint téves az adósnak az az állítása, hogy a csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívásának a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt szankció a jogkövetkezménye, és az az egyezség jóváhagyása körében nem értékelhető. A Cstv. 17. § (1) bekezdése nem vitásan konkrét jogkövetkezményt tartalmaz a vezető tisztségviselők rendelkezési jogának korlátozásáról arra az esetre, ha az adós nem a törvénynek megfelelően hívta össze a hitelezőket az egyezségi tárgyalásra. Ez a szankció azonban nem szünteti meg azt a kötelezettséget, amelyet a másodfokú bíróság helytállóan hangsúlyozott, hogy a törvényben írt formai követelményeket be kell tartani, mert ennek garanciális következményei vannak. Az együttes cégjegyzési jog és a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog vagyonfelügyelő részére történő biztosítása a szabálytalanul összehívott csődegyezségi tárgyalást nem teszi szabályossá. E szankciónak az a feladata, hogy amennyiben az adós vezetése nem törekszik a szabályos eljárásra, a hitelezői érdekek védelmében a bíróság meg tudja akadályozni a vagyon eltüntetését.
[20] A csődeljárás során bármilyen joghatás kiváltására alkalmas határozat meghozatala vagy megállapodás megkötése, csak szabályszerűen összehívott egyezségi tárgyaláson történhet. Ebből következően a jogszabály megsértésével összehívott egyezségi tárgyaláson létrejött csődegyezség nem tekinthető a jogszabályoknak megfelelően létrejöttnek. A bíróság tehát a jogerős végzésében a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, helytállóan állapította meg, hogy a csődegyezség nem hagyható jóvá" (Kúria Gfv.VII.30.311/2015.).
13.4. Az egyezség előkészítése
Cstv. 17. § (3) Az egyezségi tárgyalásra az adós - a vagyonfelügyelő bevonásával - köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. Az adós az egyezség létrehozásához a legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosa - elismert vagy tényleges vállalatcsoport esetén az uralkodó tag és a többi tag -, továbbá az adósnál működő érdekképviseleti szervek és az üzemi tanács közreműködését is kérheti. Az egyezségi javaslat megismerhetőségét a hitelezők számára a tárgyalás időpontját 5 munkanappal megelőzően biztosítani kell.
13.4.1. Az egyezségi javaslat
A meghívó mellékletét képezi a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó program és az előzetes egyezségi javaslat. A 17. § (3) bekezdése kissé más elnevezést használ. A kettő közötti különbség talán abban érzékelhető, hogy a 17. § (3) bekezdésében írt programnak részletesebbnek kell lenni, a Kúria a Gfv.VII.30.339/2013/5. számú határozatában írtak irányadóak itt is.
Ugyanez a helyzet az előzetes egyezségi javaslat és az egyezségi javaslat esetében, az egyezségi javaslatnak már olyan részletesnek kell lenni, hogy az megalapozza az egyezségkötést
- 290/291 -
míg az előzetes egyezségi javaslattal szemben ilyen követelmény nem támasztható.
Fontos különbség, hogy a most tárgyalt dokumentumok megismerhetőségét 5 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell biztosítani, míg az előzőeket a 17. § (1) bekezdése alapján 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell eljuttatni az érintetteknek.
A program és az egyezségi javaslat elkészítése az adós kötelessége, ennek részleteire vonatkozóan a törvény jelenleg sem tartalmaz előírást. A programnak és a javaslatnak olyannak kell lenni, hogy meggyőzze a hitelezőket az egyezségkötés előnyeiről. Az egyezségi javaslat legtöbbször arról szól, hogy az adós valamely vagyontárgyát értékesíti a hitelezői követelések kielégítése érdekében, egyes vagyontárgyait, követeléseit átadja a hitelezőknek, ha azok a követelésük egy részéről lemondanak. Az egyezség tartalmánál elemezzük az egyezségi javaslattal kapcsolatos kérdéseket.
13.4.2. A reorganizációs terv
A gyakorlatban az tapasztalható, hogy az adósok az egyezségi ajánlatra koncentrálnak, s elhanyagolják a reorganizációs program elkészítését. Ezt a programot a hitelezőknek kell vizsgálni, több bíróság olyan álláspontot foglalt el, hogy ennek hiányában megtagadják az egyezség jóváhagyását. Nem vitásan a program elkészítését a bíróságnak vizsgálnia kell, de addig nem mehet el, hogy a program gazdasági részét mérlegelje, ismétlem, ez a hitelezők feladata és nem a bíróságé. Ennek ellenére közlöm az e tárgyban született ellentétes döntéseket.
A Kúria újabb gyakorlatából megállapítható, hogy csak akkor lát lehetőséget az egyezség jóváhagyására, ha az adós a tevékenységét folytatni akarja (Gfv.VII.30.315/2013/3., Gfv.30.351/2013/5., Gfv.30.339/2013/5.).
Miután a gyakorlat ma már lehetővé teszi a reorganizációs program vizsgálatát, nagyon fontos elemévé vált a reorganizációs program az egyezségnek. A Kúria a Gfv.VII.30.413/2014/10. számú végzésében a reorganizációs terv tartalmára nézve is iránymutatást adott. Eszerint:

"A reorganizációs terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezség útján történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációjával, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
A fenti cél elérése, a hitelezők egyetértése megszerzésének érdekében, az adósnak a gazdasági ésszerűség szabályai szerint a reorganizációs programját (tervét) legalább az alábbiakat figyelembe véve kell elkészítenie:
I. A program elkészítésekor a csődeljárás iránti kérelméhez csatolt mérlegéből kell kiindulnia - figyelembe véve az azóta eltelt időszakban bekövetkezett eseményeket is [Cstv. 8. § (2) bekezdés c) pont].
II. Az adósnak fel kell tárnia (átvilágítás), hogy mi okozta a gazdasági nehézségeit, a fizetésképtelenség, vagy az azzal fenyegető helyzet bekövetkezését.
- 291/292 -
III. A mérlegből és az átvilágítás eredményeiből kiindulva - a rendelkezésre álló anyagi források és lehetőségei ismeretében - , ki kell dolgoznia azokat a különböző időtávú (rövid és hosszú távú) intézkedéseket, amelyekkel gazdasági helyzetét stabilizálni akarja. Meg kell jelölnie azt is, hogy az intézkedéseknek várhatóan milyen következményei lesznek az adós vagyoni helyzetére, és így a hitelezői igények kielégítésére.
IV. Mindezek ismeretében kell az adós stratégiáját kidolgoznia arra vonatkozóan, hogy milyen módon kívánja az intézkedések esetleges negatív következményeit elhárítani, és a tevékenység folytatásának feltételeit megteremteni (cégnövekedési stratégia).
Az adós a fentiek alapján tudja kialakítani egyezségi ajánlatát (alternatív ajánlatait), az ajánlatnak a vagyonára vonatkozó következményeit is figyelembe véve."

JOGGYAKORLAT
BH 2015.231.
Nem hagyható jóvá a csődegyezség, ha ahhoz olyan reorganizációs programot (tervet) csatolnak, amely tartalmilag nem tekinthető annak [1991. évi XLIX. tv. 8. § (2) bek., 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.].
BH 2014.118.
I. A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő újjászervezése, a tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét.
II. A reorganizációs program jelentősége és vizsgálata.
Az indokolásból: "Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja. Nem használható fel a csődeljárás - és így a kényszeregyezség - jogintézménye olyan terhektől való esetleges mentesülés érdekében, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben érvényesíthetnének a hitelezők.
Jóllehet a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
A Kúria álláspontja szerint jelen eljárásban nem egy elkülönült, formálisan létező program meglétének hiánya akadályozza a csődegyezség jóváhagyását - mert amennyiben egy ilyen tartalmú program megállapítható lenne a hitelezőknek megküldött iratok tartalmából vagy az egyezségből, úgy az egyezség jóváhagyható lenne -, hanem az, hogy az adós nem rendelkezett a jövőre vonatkozó gazdasági tervvel. Hiába hivatkozott az adós arra, hogy ismertette az egyezségi tárgyaláson a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, ennek a gazdasági tartalma nem derül ki a jegyzőkönyvből, és - ha létezik ilyen program - az nem került a jegyzőkönyv mellé becsatolásra. A reorganizációra vonatkozó terv, program létezése és így tartalma nem állapítható meg."
- 292/293 -
Gfv.VII.30.315/2013/3. (Kúria):
A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja
Az indokolásból: "A felek által kötött csődegyezség II. részének címe: »a Hitelezők által elfogadott adósságrendezési program«. Ennek 1. pontja tartalmazza, hogy a végelszámolással történő megszűnés miatt nincs szükség reorganizációs programra.
A Kúria nem ért egyet a hitelezőnek azzal az álláspontjával, amely szerint a reorganizáció fogalmába beletartozik az átszervezésnek az a formája is, amikor az adós eleve a megszűnés céljával kívánja a csődegyezség segítségével a hitelezők követelését csökkenteni, s az így megállapított összeg kifizetésével a fizetésképtelenségét megszüntetni, majd mint nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet jogutód nélkül végelszámolással megszűnni.
A Cstv. 17. § (1) bekezdésében, 19. § (1) bekezdésben és 21. § (1) bekezdés b) pontjában írt program az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó terv. Ennek rendeltetése az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását. A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja.
A jelen eljárás alapjául szolgáló esetben, nem vitásan a többségi szavazattal rendelkező hitelezők érdekében állt az egyezség létrehozása. Ha azonban a jogutód nélkül megszűnni akaró adós és hitelezői el akarják kerülni a felszámolási eljárás kétségtelenül hosszadalmas és általuk nehezen befolyásolható folyamatát, valamint az ott érvényesülő szigorú kielégítési sorrendet, ennek az eszköze nem a csődeljárás lefolytatása, hanem a bírósági eljáráson kívüli egyeztetésekkel kialakított megállapodás az adós és valamennyi hitelezője között."
ÍH 2014.162.
A csődeljárás reorganizációs eljárás, melynek célja, hogy a likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet hitelezőivel együttműködve elkerülje a fizetésképtelenséget, illetve az ezzel együtt járó megszűnést. A csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelel, és ez nem állapítható meg akkor, ha az eljárás adataiból következően az adós nem kívánja folytatni tevékenységét.
E vonatkozásban kiemelt jelentőségű a reorganizációs terv. Ha az tényleges, a jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat nem hordoz, ha a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak, a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés].
12.Cspkf.45.417/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adós által előterjesztett fizetőképesség helyreállítására irányuló program tartalmának vizsgálata nem képezi a bíróság feladatát, annak értékelése a hitelezők feladata.
Az indokolásból: "A R. Bank Zrt. hitelező fellebbezésével összefüggően rámutat a másodfokú bíróság arra is, hogy az adós által előterjesztett fizetőképesség helyreállítására irányuló program tartalmának vizsgálata nem képezi a bíróság feladatát, annak értékelése a hitelezők feladata, mely körben a hitelezőket észrevételezési jog illeti meg. Nincs jelentősége továbbá annak a fellebbezési hivatkozásnak sem, hogy a jelen ügyben kitűzött egyezségi tárgyalás megtartásakor a C.-V. Kft "cs.a." csődegyezsége - éppen a hitelező fellebbezése folytán - nem emelkedett jogerőre. A hitelezői álláspont elfogadása ugyanis azt eredményezné, hogy hasonló esetekben csődtárgyalás megtartásának, illetve csődegyezség elfogadásának bizonytalan ideig nem lenne helye, vagyis egy elbírálatlan fellebbezés megakadályozhatná más eljárások befejezését."
- 293/294 -
Cspkf.IV.30.418/2013/2. (Debreceni Ítélőtábla):
A csődegyezség bíróság általi jóváhagyásának szempontjai között különösen értékelendő, hogy az adós adósságrendezési és újjászervezési programja kidolgozásra került-e, és megfelel-e a csődeljárás céljainak, megvalósulhat-e az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása. A csődegyezségnek nem lehet csupán az a célja, hogy az adós - a hitelezők csekély kielégítése mellett - ne felszámolással, hanem egyéb módon szűnjön meg.
13.5. Az egyezségi tárgyalás
Cstv. 18. § (1) Az egyezségi tárgyaláson a hitelezők személyesen vagy képviselőjük útján vehetnek részt. A képviselőknek e minőségüket - erre irányuló külön felhívás nélkül is - a vagyonfelügyelő számára is igazolniuk kell. A hitelezők - az 5/A. §-ban meghatározott szabályok szerint - választmány alakításáról vagy hitelezői képviselő megbízásáról is dönthetnek. Az egyezségi tárgyaláson a hitelezők szavazással döntenek.
(2) A tárgyalásról az adós köteles jegyzőkönyvet készíteni, amelynek tartalmaznia kell a meghívott és a megjelent hitelezők névsorát, követelésük besorolását, a hitelezőket az egyes hitelezői osztályokban megillető szavazatok számát, a szavazások eredményét, a hitelezőknek az egyezségi javaslatra vonatkozó észrevételeit, az adós azokra adott válaszait. A hitelezői döntéseket nyílt szavazással kell meghozni. A tárgyaláson részt vevők cégszerű meghatalmazása a jegyzőkönyv mellékletét képezi. A jegyzőkönyvet a tárgyaláson megjelent hitelezők által választott két személy és a vagyonfelügyelő hitelesíti.
(3) Az első tárgyaláson a hitelezők kinyilváníthatják, hogy az egyezségi javaslatot nem támogatják. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását nem vállalja, akkor a tárgyalást lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a 8. § (1) bekezdése szerinti legfőbb szervnek. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását a hitelezők által megszabott határidőben vállalja, akkor a hitelezőkkel a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható. A meghívót és mellékleteit (ideértve az átdolgozott egyezségi javaslatot is) legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni. Ha bármelyik tárgyalás eredményeként a hitelezők kinyilvánítják, hogy a csődegyezség megkötéséhez nem adják meg a 20. §-ban meghatározott arányban a hozzájárulást, az adós a tárgyalásokat lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a 8. § (1) bekezdése szerinti legfőbb szervnek. A vagyonfelügyelőnek fel kell hívnia a figyelmet arra, ha - a nyilvántartásba vett hitelezők számára tekintettel - a bíróság végzésének kézbesítésére a Cégközlönyben hirdetményi úton kerül majd sor, és tájékoztatást kell adni az ezzel összefüggő tudnivalókról is. Amennyiben az adós az e bekezdés szerinti teendőkkel késlekedik, a vagyonfelügyelő köteles a bíróság számára a bejelentést megtenni a tárgyalások sikertelenségéről. A bejelentés késedelme vagy elmulasztása esetén a bíróság az adóssal szemben a 21/A. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A bíróság az említett jegyzőkönyv beérkezését követő 8 munkanapon belül hozza meg a 21/B. § szerinti döntést a csődeljárás megszüntetéséről.
- 294/295 -
13.5.1. Általános kérdések az egyezségi tárgyalással kapcsolatban
A 18. § (1) bekezdése rögzíti azt az alapvető szabályt, miszerint az egyezségi tárgyaláson a hitelezőnek személyesen vagy képviselő útján részt kell vennie. Az a korábbi gyakorlat, mely szerint a távollévő hitelező írásban szavazott, a 2009. évi szabályok bevezetése óta nem lehetséges. Ezt az elvet erősítette meg a 2012. március 1-jétől bevezetett módosítás, miszerint a nemmel szavazók között kell számításba venni azokat a hitelezőket, akik sem személyesen, sem képviselőjük útján nem vesznek részt az egyezségi tárgyaláson.
A képviselőknek e minőségüket - erre irányuló külön felhívás nélkül is - a vagyonfelügyelő számára is igazolniuk kell. A hitelezők - az 5/A. §-ban meghatározott szabályok szerint - választmány alakításáról vagy hitelezői képviselő megbízásáról is dönthetnek. A hitelezői hozzáállást jelzi, ha a hitelezők választmány megalakításáról döntenek, vagy hitelezői képviselőt bíznak meg, ilyenkor hosszabb és több tárgyalásra készülnek fel. A hitelezői választmány megalakításában sem a vagyonfelügyelőnek, sem az adósnak nincs feladata, azt a hitelezőknek kell egymás felé kezdeményezni és dönteni.
Ebben a szakaszban helyezte el a jogalkotó azt a fontos szabályt, miszerint az egyezségi tárgyaláson a hitelezők szavazással döntenek. Ez akkor is irányadó, ha a törvény szövegéből ez nem mindig következik. Például mindjárt a (3) bekezdésben arról szól a törvény, hogy a hitelezők az első tárgyaláson kinyilváníthatják, hogy nem támogatják az egyezségi javaslatot. Ez a kinyilvánítás szavazás útján történik. Az adós az eljárás menetében nem köteles ezzel a kérdéssel kezdeni a tárgyalást, a hitelezőknek kell ezt a szavazást kezdeményezni, ha nem támogatják az adós terveit.
A 18. § (2) bekezdés tartalmazza azt az idetartozó előírást, hogy a hitelezői döntéseket nyílt szavazással kell meghozni. Az adósnak nem feladata szavazásra feltenni a "kinyilvánítás"-sal kapcsolatos kérdést, de ha a hitelezők kezdeményezik, köteles az ezzel kapcsolatos feladatokat elvégezni és a szavazást legbonyolítani. Nagyobb számú hitelező esetén a nyílt szavazás lebonyolítása nehézkes, ezért kialakult a gyakorlatban, hogy előre elkészített szavazólapokat bocsátanak a hitelezők rendelkezésére, s ezeket összeszedve állapítják meg a szavazás eredményét. Ez a módszer elfogadható, megfelel a törvény előírásának.
Változatlanul lehetőség van arra, hogy a moratórium ideje alatt több egyezségi tárgyalás tartására kerüljön sor. Minden tárgyaláson kötelező jegyzőkönyv készítése, ennek tartalmát részletesen meghatározza a 18. § (2) bekezdése. Az átdolgozott egyezségi javaslatot, meghívót és mellékleteit legalább 8 munkanappal a tárgyalást megelőzően el kell juttatni a meghívottaknak.
- 295/296 -
Említést érdemel, hogy ha bármelyik tárgyaláson nyilvánvalóvá válik, hogy az adós egyezségi javaslatát nem fogadják el a hitelezők, nem kapja meg a törvényben előírt mértékű hozzájárulást, és nem vállalja az egyezségi javaslat átdolgozását az adós, akkor a tárgyalásokat le kell zárni, erről jegyzőkönyvet kell felvenni, és a bíróságnak be kell jelenteni az egyezségi tárgyalások sikertelenségét. A bíróság ebben az esetben 8 munkanapon belül döntést hoz a csődeljárás megszüntetéséről. Bár a törvény ebben a szakaszban nem említi, de értelemszerűen ebben az esetben is átfordul az eljárás felszámolási eljárássá, a 21/B. §-ra utalás ezt egyértelművé teszi.
Amennyiben a hitelezők száma meghaladja a száz főt, a bíróság határozatát hirdetmény útján kell kézbesíteni a feleknek (21/C. §). Erre figyelemmel egészítették ki a 18. § (3) bekezdését azzal az előírással, hogy a vagyonfelügyelőnek fel kell hívnia a figyelmet arra, ha - a nyilvántartásba vett hitelezők számára tekintettel - a bíróság végzésének kézbesítésére a Cégközlönyben hirdetményi úton kerül majd sor, és tájékoztatást kell adni az ezzel összefüggő tudnivalókról is.
Ha az adós vállalja az egyezségi javaslat átdolgozását - ezt akár többször is megteheti - akkor ismételt tárgyalásokon kell az egyezségről dönteni. Arra is volt már példa, hogy az adós az első tárgyalás előtt visszavonta az egyezségi javaslatát, ilyen esetben természetesen nem tudnak a hitelezők szavazni, s újabb tárgyalást kell kitűzni. Az ilyen módszer a szűk határidők kijátszására is alkalmas. Célszerű ismételt tárgyalás kitűzése esetében a moratórium meghosszabbításáról határozni, nehogy kicsússzanak a határidőből. Mint már ismertettük, az első tárgyalást a közzétételtől számított 60 napon belüli időre kell kitűzni, a moratórium meghosszabbítását viszont legkésőbb a 120 nap lejárta előtti 15. munkanapon be kell jelenteni, így átlag esetben 45 nap áll rendelkezésre a további tárgyalások lefolytatására, illetve a moratórium meghosszabbítására. A Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.484/2010/2. számú döntésében kimondta, hogy egyszerre nem lehet dönteni a moratórium meghosszabbításáról és az egyezség jóváhagyásáról. A módosított szabályok meghosszabbították az alapmoratóriumot, továbbá hivatalból meghosszabbítja a bíróság a moratóriumot a jóváhagyó végzés közzétételéig, az eljárás megszüntetése esetén pedig a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő második munkanap 0 órájáig, így ennek a kérdésnek a jelentősége már megszűnt.
Ebben az esetben is 500 000 forintig terjedő pénzbírsággal fenyegeti a törvény az adóst, ha nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, vagy nem haladéktalanul tesz bejelentést a bíróság felé. Véleményem szerint a BH 2016.91. szám döntésben kifejtett jogelv ebben az esetben is érvényesül, az adós szabálytalan eljárása esetében nem hagyható jóvá az egyezség.

Joggyakorlat
BH 2016.91.
A csődegyezségi tárgyalás szabálytalan összehívása miatt a csődegyezség nem hagyható jóvá [1991. évi XLIX. tv. 17. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. 5:126. § (1) bek.].
- 296/297 -
BH 2016.39.
II. Amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő. Annak jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, és ezért a csődeljárást az 1991. évi XLIX. törvény 21/B. §-ában foglaltak szerint meg kell szüntetni [1991. évi XLIX. tv. 17. §, 18. § (7)-(14) bek., 21/B. §].
13.5.2. A csődegyezségi tárgyalás jegyzőkönyve
A 18. § (2) bekezdése tartalmazza a jegyzőkönyvvel kapcsolatos legfontosabb szabályokat. A törvény csak a legfontosabb előírásokat tartalmazza, a gyakorlatban kiderült, hogy ezen a téren nem mindig megfelelő az adós és a vagyonfelügyelők eljárása.
A törvényi előírás szerint az adós köteles jegyzőkönyvet készíteni (nem a vagyonfelügyelő), amelynek tartalmaznia kell:
- a meghívott és a megjelent hitelezők névsorát;
- követelésük besorolását;
- a hitelezőket az egyes hitelezői osztályokban megillető szavazatok számát;
- a szavazások eredményét;
- a hitelezőknek az egyezségi javaslatra vonatkozó észrevételeit, az adós azokra adott válaszait.
A tárgyaláson részt vevők cégszerű meghatalmazása a jegyzőkönyv mellékletét képezi. A jegyzőkönyvet a tárgyaláson megjelent hitelezők által választott két személy és a vagyonfelügyelő hitelesíti. Nem fogadható el az az eljárás, ha csak egy hitelező hitelesíti a jegyzőkönyvet, feltéve természetesen, ha legalább két hitelező szerepel az eljárásban.
Több bírósági döntés minősíti az egyezségi tárgyaláson készült jegyzőkönyveket, ezekből a joggyakorlatban többet idézek. Ezekből a döntésekből látható, hogy az egyezség jóváhagyása szempontjából döntő jelentőségű a hiteles jegyzőkönyv felvétele. Erre mind az adósnak, mind a vagyonfelügyelőnek nagy gondot kell fordítania. A hiányos, ellentmondásos jegyzőkönyv az egyezség jóváhagyásának a megtagadásához vezethet.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2332.
II. A csődegyezség jóváhagyásánál vizsgálandó feltételek.
Az indokolásból: "Az eljárásban vitatott másik jogkérdés az volt, hogy a jegyzőkönyv hiányossága miatt a megkötött egyezség érvénytelen-e, ez szolgálhat-e a csődeljárás megszüntetésének alapjául. A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során. A jogerős végzés helytállóan foglalta össze azokat a Cstv.-ben előírt eljárási cselekményeket, amelyeknél a bíróság közreműködik - az eljárás megindítása, a hitelezői igények besorolásával és a vagyonfelügyelő eljárásával kapcsolatos kifogások elbírálása, az egyezség jóváhagyása és az eljárás befejezetté nyilvánítása vagy a csődeljárás megszüntetése -, s amelyek a felek aktív együttműködésével biztosítják azt, hogy az egyezség megkötése törvényes módon történjen, miközben az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja.
- 297/298 -
Az egyezség jóváhagyása kapcsán az eljárásra a Cstv. részletes előírásokat tartalmaz, ezeket a feleknek pontosan azért kell betartaniuk, mert olyan egyezséget kell a bíróságnak megítélnie, amelyet nem előtte kötöttek meg az érintett felek. Jóllehet a vagyonfelügyelő ellenőrzi az egyezségkötési eljárást, és ellenjegyzésével ellátva igazolja, hogy az szabályosan történt, ennek ellenére a bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy valóban olyan módon történtek-e az események, amelyek lehetőséget biztosítottak az adós és a hitelezők közötti tárgyalásokat követően a tisztességes egyezségkötésre. Ezért is van szükség arra, hogy a jegyzőkönyv hitelt érdemlően, a valóságnak megfelelően rögzítse a történteket.
Jelen eljárásban az első egyezségi tárgyaláson a hitelezőket tájékoztatta az adós arról, hogy szó szerinti jegyzőkönyvezésre kerül sor, s ezt a megoldást követték a második tárgyaláson is. A bekövetkezett esemény - a hangrögzítő berendezés földre esése és az előtte rögzített felvétel használhatatlanná válása - ismert volt a felek számára, ezért az adósnak mindenképpen meg kellett volna győződnie arról, hogy mi történt a korábban felvett anyaggal. Helytállóan hivatkozott az adós arra, hogy Cstv. 18. § (2) bekezdése nem tartalmaz olyan előírást, hogy kötelező szó szerinti jegyzőkönyvet felvenni, ezért azt el lehet készíteni más módon is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban, ha a feleket előzetesen a szó szerinti jegyzőkönyvezésről tájékoztatták, de az azt tartalmazó digitális hanganyag technikai hiba miatt megsemmisült, lehetősége lett volna az adósnak arra, hogy a jelenlevő hitelezők tájékoztatása mellett vagy megismételtesse az addig elvégzett cselekményeket, vagy a jegyzőkönyvet más módon - jegyzeteket készítve és utóbb a lényeget összefoglalva, esetleg azonnal kézzel rögzítve a felszólalások lényegét stb. - készítse el. Nyilvánvalóan a jegyzőkönyvvezetés ilyen módját a jegyzőkönyvnek is tartalmaznia kellett volna, és az ilyen módon készített jegyzőkönyv hitelesítése erre hivatkozással már nem lett volna megtagadható" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.427/2010.).
ÍH 2010.185.
Az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyvének hitelesítése olyan garanciális aktus, amely másként nem pótolható. Az erre vonatkozó szabályok megsértésével készült jegyzőkönyv nem szolgálhat a jóváhagyó bírói döntés alapjául.
Az indokolásból: "Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az egyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők csupán egy jegyzőkönyv-hitelesítőt választottak, és a jegyzőkönyvet csak ezen egy hitelesítő továbbá a vagyonfelügyelő hitelesítette. Erre ugyan a fellebbező hitelező a fellebbezésében külön nem hivatkozott, de fellebbezése tartalma szerint az elsőfokú végzés teljes megváltoztatására irányult, ezért a Cstv. szabályainak az érvényesülését az ítélőtáblának a csődegyezség jóváhagyása körében hivatalból vizsgálnia kellett.
A Cstv. 18. § (2) bekezdésében meghatározott tartalommal és alakiság mellett elékészült - jegyzőkönyv tanúsítja, hogy az egyezségi tárgyaláson kik vetek részt, milyen szavazatokkal, és a határozataik folytán az egyezségi tárgyalás milyen eredményre vezetett. Így ez az okirat szolgál (a mellékletekkel együtt) a bíróság döntésnek alapjául. Fokozott jelentősége van ebből következően annak, hogy a jegyzőkönyv valóban helyesen rögzíti-e a tárgyaláson történteket.
Jelen esetben a 2010. május 10. napján tartott egyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők csak egy hitelesítőt választottak, és a jegyzőkönyvet is csak ezen egy hitelesítő továbbá a vagyonfelügyelő hitelesítette, aminek a ténye a Cstv. 18. § (2) bekezdésbe ütközik" (Győri Ítélőtábla Cspkf.II.25.889/2010/4. szám).
12.Cspkf.44.921/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A vagyonfelügyelő köteles az egyezségi tárgyalásról készült általa is ellenjegyzett jegyzőkönyvet becsatolni a bírósághoz.
Az indokolásból: "Tévesen állítja az adós a fellebbezésében, hogy a csődtörvény nem írja elő a vagyonfelügyelő számára a teljes jegyzőkönyv csatolását a bíróság felé, hanem kizárólag a jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányát kell bemutatnia a hitelezői döntések megtörténtének, jogszerűségének igazolásaként. A csődtörvény elsőfokú bíróság által is idézett 18. § (11) bekezdése a hitelezőkkel folytatott tárgyalások (tárgyalások) jegyzőkönyvének csatolását is megköveteli a fizetési haladék meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat vagyonfelügyelő által ellenjegyzett példányán túlmenően.
- 298/299 -
Annak figyelembevételét pedig nem teszi lehetővé a jogszabály, hogy a biztosított követeléssel rendelkező hitelező írásbeli szavazatának beszerzéséről az adós intézkedni fog, illetve, hogy a jövőben a követelésállománya esetleges engedményezése tárgyában további tárgyalásokat kíván folytatni, azaz, hogy azok érvényesítése tárgyában viszontkeresetet is előterjesztett."
11.Cspkf.44.409/2010/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az egyezségi tárgyaláson készítendő jegyzőkönyvvel szembeni tartalmi követelmények.
Az indokolásból: "A tárgyaláson nem került bele a jegyzőkönyvbe az a hitelezői névsor, amelyből megállapítható lenne, hogy az egyezségkötésben mely hitelezők vehetnek részt, tehát kik voltak a korábban nyilvántartásba vett és ezáltal szabályosan meghívott hitelezők. A hitelezők az egyezségi tárgyaláson kérésük ellenére nem kaptak tájékoztatást a nyilvántartásba vett hitelezői igények összegéről és az adós vagyoni helyzetéről. Az egyezségi megállapodás nem tartalmazza pontosan és végrehajthatóan a megállapodást. A hitelezők és az adós nem egy, hanem különálló okiratokban nyilatkoztak, de a hozzájáruló hitelezői nyilatkozatokból sem állapítható meg, hogy az egyezséget támogató hitelezők személyenként pontosan milyen összegű követelésekről mondtak le és milyen határidővel, részletfizetési kötelezettség vállalása mellett járultak hozzá az egyezséghez."
13.6. A szavazatok számítása
Cstv. 18. § (4) Az egyezségi tárgyaláson szavazati joggal rendelkezik az a hitelező,
a) aki a 10. § (2) bekezdés f) pontja szerinti határidőben bejelentette hitelezői igényét, és
b) a nyilvántartásba-vételi díjat megfizette, valamint
c) követelése elismert vagy nem vitatott követelésként került nyilvántartásba.
(5) A szabályszerű meghívás ellenére személyesen vagy képviselője útján részt nem vevő hitelezőt a nemmel szavazók közé kell számítani. A szavazatok számításánál a hitelezőket minden 50 000 forint elismert vagy nem vitatott követelésként nyilvántartásba vett követelés után egy egész szavazat illeti meg, töredékszavazat érvényesítésének nincs helye. Az 50 000 forint alatti követelések hitelezői is egy szavazattal rendelkeznek. A szavazatszámítást nem befolyásolja a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően 180 napon belül, vagy a csődeljárás iránti követelés benyújtását követően a hitelezői követelés más hitelezőre történő engedményezése. A fizetési haladék időtartama alatt keletkezett kamatkövetelést a szavazatszámításnál nem kell figyelembe venni. E bekezdés alkalmazásában a követelés nyilvántartásba vételéért fizetett díjat is hitelezői követelésként kell számításba venni. A 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti hitelezők szavazatát az említett számítási módnál negyedakkora mértékben kell figyelembe venni, ide nem értve a 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerinti azon hitelezőt, amely a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő mértékű reorganizációs célú hitelnyújtással összefüggő részedés-szerzés révén válik az adós többségi befolyással rendelkező tulajdonosává, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a Ptk-ban meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, és az adósnak a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő reorganizációs célú kölcsönt vagy hitelt nyújt.
(6) A bíróság 12. § (5) bekezdés szerinti végzése következtében nem vitatottként nyilvántartásba vett követelésnek az adós részéről történő későbbi visszakövetelhetőségére hivatkozva utóbb nem lehet a szavazati jog gyakorlásának jogszerűségét kétségbe vonni.
- 299/300 -
13.6.1. A szavazati joggal rendelkező hitelezők
A 2011. évi Módtv. jelentősen megváltoztatta a szavazatok számításának a szabályait, amelyet a 18. § (5) bekezdése tartalmaz. Az egyes hitelezői osztályokat, azokban a hitelezők szavazati jogát és szavazati joga beszámítását a Cstv. 12. és 18. §-a szabályozza. Szavazati joggal rendelkezik
- a határidőben bejelentkezett;
- nem vitatott követeléssel rendelkező hitelező [függetlenül attól, hogy a nem vitatott követelése a ba), bc), illetve bd) alpontba került besorolásra];
- amennyiben befizette a nyilvántartásba vételi díjat.
Bár formálisan nem változott a 18. § (4) bekezdése, a hitelezői igények kezelésére vonatkozó hatályos szabályok [12. § (2) bekezdés] miatt az elismert, nem vitatott követeléssel rendelkezőknek három csoportja lesz, mindegyikben két osztállyal, a biztosított-nem biztosított kategória miatt. Amikor a szavazatokat kiszámítják, ezeknek a csoportoknak nem lesz szerepük, csak a biztosított-nem biztosított besorolásnak. (A félreértések elkerülése érdekében a bc) és bd) csoportban mindkét osztályban meglévő szavazatokat hozzá kell adni a ba) csoportban meglévő szavazatokhoz, tehát nem kell három kategóriában vizsgálni a szavazatok többségét.) A negyedik csoport a vitatott hitelezői igények csoportja, szintén két osztállyal.
13.6.2. A szavazatok számításának szabályai
A 2009. évi törvénymódosítás egyik újdonsága az volt, hogy a hitelezők követelésarányos szavazati joggal rendelkeznek, minden 100 000 forint követelésük után megillette őket egy szavazat (a 100 000 forint alatti hitelezőket is 1-1 szavazat illette meg). A szavazatszámítás, illetve a töredékszavazatok figyelembevételével kapcsolatos bizonytalanságok miatt a 2011. évi Módtv. megváltoztatta a szabályokat. Három területen változtatott a jogalkotó:
- az arányosítás érdekében 50 000 forintra szállította le azt az összeget, amely után szavazat jár a hitelezőnek;
- kimondta, hogy töredékszavazat számításának nincs helye, továbbá
- bevezette a nyilvántartásba vételi díj után járó szavazat intézményét.
- 300/301 -
A módosítás számos vitás kérdést vetett fel, a Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás ezért ezekkel a várható jogalkalmazási problémákkal részletesebben foglalkozott.
13.6.2.1. A töredékszavazat kérdése
A 18. § (5) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó a töredékszavazatok érvényesítését ki akarta zárni. Ugyanakkor mégis értelmezési gondot okozott, hogy a törvény kimondja, a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti hitelezők szavazatát az említett számítási módnál negyedakkora mértékben kell figyelembe venni. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a követelése alapján ki kell számítani a szavazatokat, s azokat néggyel el kell osztani. Ilyenkor keletkezhet töredékszavazat is. A tanácskozás azonban a következő álláspontot foglalta el:

A "töredékszavazat érvényesítésének nincs helye" kifejezést a bekezdés teljességében kell értelmezni, ebből következően a 12. § (2) bekezdés b) pontjának bc)-bd) alpontjai szerint kiszámított szavazatoknál sem lehetséges törtszámú szavazat figyelembe vétele.

A szavazatok számításánál a csődeljárást megelőző időben történt engedményezések okozhatnak gondot. A jogszabályi rendelkezés értelmében a szavazatszámítást nem befolyásolja a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően 180 napon belül, vagy a csődeljárás iránti követelés benyújtását követően a hitelezői követelés más hitelezőre történő engedményezése.
Ebből a rendelkezésből következik, hogy a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőző 180 napon túli engedményezést figyelmen kívül kell hagyni a szavazatok negyedelése szempontjából. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a 180 napot miként számítjuk, illetve a visszadátumozott engedményezési szerződések kiszűrése hogyan lehetséges. Erre nézve adott támpontot a tanácskozás, a következő többségi álláspontot elfogadva:

Ha a csődeljárást megelőzően történt követelés-engedményezések befolyásolhatják a szavazatok számát, akkor a törvénynek azon rendelkezése értelmezésénél, mely szerint "a szavazatszámítást nem befolyásolja a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően 180 napon belül, vagy a csődeljárás iránti követelés benyújtását követően a hitelezői követelés más hitelezőre történő engedményezése" az vizsgálandó, hogy az engedményezésről mikor értesítették az adóst. Ez az időpont ellenőrizhető egy harmadik személy által.

A 2009 előtti szabályozás során a hitelezők és az adós is a hitelezők számának szaporításával próbálták befolyásolni az egyezségkötés esélyét. A szavazatszámításos módszernél az engedményezés ott játszik szerepet, hogy az 50 000 forintnál kisebb követelés is egy szavazatot ér, ezért elvileg a két szavazatot érő százezer forintos követelés tíz felé osztásával tíz szavazatot lehet elérni. Ezt a játéklehetőséget kívánta a jogalkotó bezárni az idézett rendelkezéssel.
- 301/302 -
Külön kimondja a törvény, hogy amennyiben a bíróság döntése alapján kell egy követelést nem vitatottként besorolni, de az adós pereskedik a hitelezővel, pernyerése esetén sem lehet kétségessé tenni a szavazati jog gyakorlásának jogszerűségét.
Míg a másodfokú bíróságok a fellebbezés kapcsán mindig ügyelnek arra, hogy a hivatalból történő eljárást ne róhassák fel nekik, a Kúria a Joggyakorlatban közölt döntéssel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróságoknak hivatalból kell vizsgálniuk - konkrét esetben - a vagyonfelügyelő szavazat számításának helyességét. A magam részéről ezzel a döntéssel nem értek egyet több okból. A hivatalból történő vizsgálat a hatályos Pp. szabályai szerint csak kivételesen, a törvény által szabályozott esetekben megengedett. Ilyen szabályt a Cstv. nem tartalmaz. A másik ok, amiért nem értek egyet a döntéssel az, hogy a feleslegessé teszi ez a szemlélet a kifogások benyújtását, hiszen a hitelező akár a felülvizsgálati eljárásban hivatkozhat arra, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna a számára sérelmes kérdést vizsgálni. Magánvéleményemtől függetlenül a Kúria döntése követendő.

JOGGYAKORLAT
A bíróság hivatalból köteles vizsgálni a vagyonfelügyelő szavazat számításának helyességét.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának az alábbi jogkérdésben kellett állást foglalnia:
1) Vizsgálhatja-e hivatalból a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában - a vagyonfelügyelő szavazatszámítását?
A Kúria a bíróság hivatalból való vizsgálatával kapcsolatban teljes mértékben egyetértett a jogerős végzésben kifejtettekkel. A bíróság feladata a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint az, hogy az egyezséget megvizsgálja: az megfelel-e a jogszabályoknak. Ez a feladat magában foglalja azt, hogy a nyilvánvaló jogszabálysértést észlelje, és levonja az ebből eredő jogkövetkezményeket akkor is, ha a hitelezők erre nem hivatkoztak. Nyilvánvaló jogszabálysértésnek minősül az, hogy ha az eljárásban rendelkezésre álló iratokkal szemben a vagyonfelügyelő rosszul számítja ki a hitelezőket megillető szavazatokat - elszámolja magát, vagy nem alkalmazza a Cstv. 18. § (5) bekezdésben írt negyedelésre vonatkozó előírásokat -, mert ilyen esetben a vagyonfelügyelő a Cstv. szabályait sérti meg. Ha tehát a cégnyilvántartás adataiból, vagy az eljárás során becsatolt egyéb iratokból egyértelműen megállapítható a jogszabálysértés ténye, a bíróságnak ezt hivatalból észlelnie kell és le kell vonnia a jogszabálysértés következményeit is."
13.6.2.2. A nyilvántartásba-vételi díj mint szavazat
A 2009-ben bevezetett szabályozás alapján a gyakorlat a hitelezők által befizetett regisztrációs díjat nem ismerte el szavazatot eredményező követelésként. Ennek indoka az volt, hogy a díjat a vagyonfelügyelő számlájára kellett fizetni és így nem lehetett az adóssal szembeni követelésként nyilvántartani. A 2012. március 1-jétől hatályba lépett új szabályozás ezen is módosított, előírva, hogy a regisztrációs díjat hitelezői követelésként kell számításba venni. Felmerült javaslatként, hogy a díj alapján kiszámítható maximum két szavazatot adó követelést teljesen külön kezeljék, hiszen ez a követelés nem vitatott, elismert követelés. További vitatéma volt, hogy a díjból eredő követelés összegét hozzá kell-e adni az egyéb követelés összegéhez, illetve milyen eljárást kell követni abban az esetben, ha a hitelező követelése részben elismert és részben vitatott.
- 302/303 -
A Kúrián tartott tanácskozás többségi szavazással az alábbi álláspontot fogadta el:

A nyilvántartásba vételi díjat az adóssal szembeni követelésként kell nyilvántartani.
A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának ba), bc) és bd) pontjában az adós által bejelentett, a vagyonfelügyelő által elismert és nyilvántartásba vett követelés összegéhez a befizetett nyilvántartásba vételi díjat hozzá kell adni és ennek alapján kell a hitelező szavazatait kiszámítani.
A bb) pontba tartozó vitatott hitelezői igények esetében a nyilvántartásba vételi díjat a hitelező tekintetében nyilván kell tartani, a követelés vitatottságának fennálltáig ez a nyilvántartásba vételi díjként befizetett összeg nem keletkeztet szavazati jogot. Ha a követelés jogosságát a csődeljárás tartama alatt megállapítják, úgy a ba), bc)-bd) pontokba átsorolt követeléshez a nyilvántartásba vételi díjat hozzá kell adni, és a szavazatot ennek megfelelően kiszámítani.
Ha a követelést a csődeljárás tartama alatt jogerősen elutasítják, a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelőnek vissza kell utalnia a hitelezői igény bejelentője részére.
Ha a vitatott igény elbírálása a csődeljárás tartama alatt nem történik meg, úgy a csődeljárás befejezése miatt megállapított vagyonfelügyelői díj kiegyenlítésére a vitatott igény alapján befizetett nyilvántartásba vételi díjat fel lehet használni, és a nyilvántartásba vételi díjból eredő követelést a vitatott hitelezői igény jogosultja a követelés elbírálását követően az adóstól igényelheti.
Ha a hitelező követelését különböző hitelezői csoportokba, illetve hitelezői osztályokba kell sorolni, úgy
- a vitatott, illetve egyéb csoportokba sorolás esetén - amennyiben a követelés nem éri el a 10 millió forintot - a nyilvántartásba vételi díjat arányosan kell szétosztani a követelés besorolása szerint;
- ha a követelés nagyobb, mint 10 millió forint, a követeléssel együtt sorolva a nem vitatott - ba), bc), illetve bd) - csoportokban kell a nyilvántartásba vételi díjat figyelembe venni és a követeléshez hozzáadva a szavazatot kiszámítani.

Az állásfoglalásból látható, hogy a megoldás nem is olyan egyszerű, sokkal jobb lett volna, ha a jogalkotó a regisztrációs díjból eredő követelés külön kezelését írta volna elő. Gondoljunk bele, hogy egy faktorcégnek lesz ba), bb) és bc) csoportba sorolt követelése, akkor komoly számítást kell végezni a szavazatai szétosztásáról.
13.6.2.3. A szavazatok csökkentésével kapcsolatos kérdések
Az adóssal tulajdonosi összefonódásban lévő személy (szervezet), továbbá az, akire az adós korábban követelését engedményezte vagy tőle tartozást vállalt át [bc)-bd) alpontok], kevesebb értékű szavazati joggal rendelkezik. Ennek az a célja a törvényalkotó szerint, hogy az adós és ezek a hitelezők ne tudják kijátszani a többieket. A 12. § elemzésénél már kifejtettem, hogy ez a megoldás főleg a faktorcégeket hozza hátrányos helyzetbe. Ezeknél a hitelezőknél ki kell számítani a szavazatukat, majd azt negyedelni kell. Az előzőekből láttuk, hogy a bírói tanácskozás állásfoglalása itt sem teszi lehetővé a töredékszavazat keletkezését, ezért kerekítést kell alkalmazni az általános szabályok szerint.
Arra is figyelni kell azonban, hogy ha ezeknek a hitelezőknek van olyan követelésük, amely 180 napon túli engedményezésből vagy tartozásátvállalásból ered, akkor ezen követelésük alapján számítandó szavazatot már nem kell negyedelni.
- 303/304 -
13.6.2.3.1. Az adóssal összefonódásban álló hitelezők igénye utáni szavazatok számítása
A hatályos szabályozás jutalmazza azt, ha
- az adós részére a 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerinti hitelező (többségi befolyás), amely a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő mértékű reorganizációs célú hitelnyújtással összefüggő részedésszerzés révén válik az adós többségi befolyással rendelkező tulajdonosává, vagy
- olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, és az adósnak a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő reorganizációs célú kölcsönt vagy hitelt nyújt.
Az ilyen hitelezőknek a szavazatát nem kell negyedelni. Csőke Andrea hívta fel a figyelmet arra, hogy kisebb jegyzett tőkével rendelkező adósok esetében - miután a törvény korlátozást nem tartalmaz - kisebb összegű hitelnyújtás esetén is mentesül a hitelező a szavazatának a negyedelése alól. "Az eddigi gyakorlatban az adósok arra törekedtek, hogy a »baráti« hitelezők rendelkezzenek a többségi szavazattal, de ennek a rendelkezésnek a tükrében már nem lesz szükség trükkökre. Csak a fenti feltételeket kell teljesíteni, és a negyedelésre nem kerül sor" - írja Csőke Andrea.[97]
Nem tapasztaltam, hogy a bíróságok ilyen esetben vizsgálták volna azt a kérdést, hogy a reorganizációs kölcsön megjelenik-e a reorganizációs programban, növeli-e a hitelezők kielégítésének a lehetőségét, mert a jogintézménynek csak így van értelme.
Az összefonódás vizsgálata fontos, a már idézett, a Kúria Gfv.VII.30.316/2014/4. számú döntése ebben a kérdésben is irányadó. (A döntést a nyilvántartásba vétel kapcsán részletesen ismertettem.)
A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás állásfoglalása:

A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontba sorolt, adóssal összefonódásban álló hitelezők igénye után a szavazatokat ki kell számítani, azt negyedelni kell (csak egész számú szavazat vehető figyelembe).
A Cstv. 18. § (5) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint "a 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerinti azon hitelezőt, amely a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő mértékű reorganizációs célú hitelnyújtással összefüggő részedés-szerzés révén válik az adós többségi befolyással rendelkező tulajdonosává, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, és az adósnak a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő reorganizációs célú kölcsönt vagy hitelt nyújt" úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a hitelező ilyen tőkeemelést hajt végre, illetve ilyen kölcsönt nyújt, akkor személyében - valamennyi korábbi követelésére nézve is - megszűnik az a rendelkezés, hogy a kiszámított szavazatait negyedelni kell. Ilyen esetben tehát a hitelező a ba) csoportba sorolt hitelezőkkel együtt a kiszámított szavazatainak összességével szavazhat.
- 304/305 -
13.6.2.3.2. A tulajdonosok és a hozzátartozók szavazata
A gyakorlatban felmerült az adós tulajdonosának mint hitelezőnek, illetve a hozzátartozó szavazati joga számításának kérdése. A döntések - melyekből idézek - általában azt hangsúlyozzák, hogy a szavazatok negyedelése csak azoknál alkalmazandó, akiket a törvény megjelöl, nem lehet ezeket a szabályokat általános polgári jogi elvek alapján kiterjesztően értelmezni.
A Fővárosi Ítélőtábla a 12.Cspkf.43.418/2012/3. számú határozatában a Bank Nyrt. hitelező által K.-né Sz. J. hitelező követelésének nyilvántartásba vétele kapcsán kifejtette:

"…önmagában a szerződések semmisségére, illetve a hitelező hozzátartozói minőségére (az adós ügyvezetőjének házastársa) hivatkozás nem teszi alapossá a fellebbezést. A Cstv. 18. § (5) bekezdése és a 12. § (2) bekezdés bc) pontja nem terjed ki az adós tagjainak a hozzátartozóira, ezért az ő nem vitatott követeléseik teljes mértékű szavazatot eredményeznek." (A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.127/2012/9. számú döntésével bírálta felül ezt a döntést, de az általunk tárgyalt kérdéskört nem érintette.)

A Fővárosi Ítélőtábla a 12.Cspkf.44.693/2010/2. számú döntésében ebben a kérdésben állást foglalt, a döntés indokolásának idevonatkozó részét idézem:
"Az adott ügyben a hitelező fellebbezésében lényegében azt sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy az adós egyik hitelezője az adós tulajdonosa (részvényese) is, aki nyilatkozatával lehetővé tette, hogy a hitelezői követelések 5%-ban történő megtérülését »kényszerítsék« rá a többi hitelezőre is, mely megállapodás ezáltal - álláspontja szerint - a jóerkölcsbe ütközik, illetve a többi hitelező érdekeinek a kijátszására irányul.
Figyelemmel azonban arra, hogy a jelen eljárásra vonatkozó szabályok nem zárják ki az adós tulajdonosának a csődeljárás során történő igényérvényesítését - csupán a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontjaiba tartozó követelések jogosultjainak a szavazatait negyedakkora mértékben rendeli figyelembe venni -, így az adós tulajdonosát - amennyiben nem tartozik a megjelölt tulajdonosi körbe -, ugyanolyan szavazati jog illeti meg a csődegyezség tekintetében, mint a többi hitelezőt. Kétségtelen tény, hogy a követelés nagysága alapján akár egy hitelező is dönthet az egyezség elfogadása vagy elutasítása tárgyában - mivel a jogszabály csupán a szavazatok többségének a meglétét kívánja meg egy hitelezői osztályon belül -, mely az egyezség kényszerjellege folytán kihat az egyezséget el nem fogadó hitelezőkre is. A törvény e tekintetben azonban nem tartalmaz megszorítást, így az egyezséget elfogadó hitelező akár az adós tulajdonosa is lehet.
A fentiek alapján így tévesen hivatkozott a hitelező a fellebbezésében a tulajdonosi minőség értékelésének a hiányára, ugyanis ilyen elvárást a törvény nem tartalmaz."

JOGGYAKORLAT
IV. Abból a tényből, hogy a követelés jogosultja az a jogi személy, amely az adós gazdasági társaság többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, önmagában - többlettényállás hiányában - nem következik a követelése alapjául szolgáló szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti semmissége, hanem azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az ilyen hitelező szavazatát a csődeljárásban csökkentett mértékben kell figyelembe venni.
- 305/306 -
Az indokolásból: "Az ítélőtábla a zálogszerződés vonatkozásában sem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a zálogszerződés a majdani csődegyezség befolyásolásának célzatával jött létre, s ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközés miatt semmis. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett a fellebbező alperessel abban, hogy a jóerkölcsbe ütközésre utaló többlettényállás nélküli, a Csődtv. 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerint minősülő követelés jogkövetkezménye a csökkentett szavazat, nem pedig annak a szerződésnek az érvénytelensége, amelyből a követelés ered."
12.Cspkf.45.417/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének más gazdálkodó szervezet elleni csődeljárásban tett nyilatkozatához nem kell a vagyonfelügyelő hozzájárulása.
Az indokolásból: "Alap nélküli azonban a hitelezők fentiek szerinti hivatkozása, mivel az adós gazdálkodó szervezet képviselője által más adósok csődeljárásában tett nyilatkozata nem tekinthető a Cstv. 11. § (1) bekezdés f) pontjában megjelölt, a vagyonfelügyelő hozzájárulását igénylő kötelezettségvállalásnak.
A Cstv. 13. § (3) bekezdés d) pontja ugyanis az adós, illetőleg a vagyonfelügyelő feladatává teszi a hitelezők védelme érdekében - egyebek mellett - a követelések érvényesítését, behajtását. Azáltal pedig, hogy az adós hozzájárult a csődegyezséghez, a követelése megtérülése érdekében járt el - vagyis lényegében a kintlévőségei behajtására tett lépéseket -, ami nem kötelezettségvállalásnak, hanem követelés érvényesítésének tekintendő. Az adós tehát jogszerűen járt el, amikor más adós ellen folyamatban lévő csődeljárásban érvényesítette az adós követelését hitelezői igényként, mely igény érvényesítése során gazdasági szempontok mérlegelésével kellett döntést hoznia, saját felelősségi körében. A vagyonfelügyelő feladata pedig erre vonatkozóan az volt, hogy felhívja az adóst a követeléseinek az érvényesítésére, és ellenőrizze e feladat végrehajtását. Abban az esetben pedig, ha a hitelezők úgy ítélik meg, hogy a vagyonfelügyelő nem a tőle elvárható gondossággal járt el ennek a feladatának a teljesítése során, és a kötelezettségei megszegésével kárt okozott, úgy a Cstv. 15. § (1) bekezdése alapján lehetőségük van arra, hogy a vagyonfelügyelővel szemben ennek okán eljárást kezdeményezzenek."
13.7. A fizetési haladék meghosszabbítása
13.7.1. A moratórium meghosszabbításának eljárása
Cstv. 18. § (7) A hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához is oly módon, hogy a fizetési haladék teljes időtartama a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a csődeljárás kezdő időpontjától számított 365 napot.
(8) A fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 240 napig hosszabbítható meg, ha az adós a kérelemhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4)-(5) bekezdés], a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan az igenlő szavazatok többségét külön-külön megkapta.
(9) Az adóst a fizetési haladék meghosszabbításakor a fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 365 napig illeti meg, ha ehhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől [(4)-(5) bekezdés] a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan a szavazatok kétharmadát külön-külön megkapta.
- 306/307 -
(10) A hitelezők (8)-(9) bekezdés szerinti többsége a fizetési haladék időtartamának meghosszabbítását ahhoz kötheti, hogy az adós a vagyonfelügyelő számára együttes cégjegyzési jogot, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosítson. Amennyiben az adós ezt a hozzájárulását visszavonja, a vagyonfelügyelő értesítése alapján a bíróság a fizetési haladékot megszüntető végzést hoz, és az erről szóló végzést a Cégközlönyben haladéktalanul közzéteszi, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott módon.
A törvénymódosítás alapvetően megváltoztatta a moratórium lehetséges hosszát és a meghosszabbítás feltételeit. A moratórium akár 365 nap is lehet, ami lényeges hosszabbítás a korábbi 120+60 napos moratórium lehetőséghez képest. Az ilyen hosszú moratórium azonban már komolyan sértheti a hitelezők érdekét, ezért a törvényalkotó a hitelezői hozzájárulás arányától tette függővé azt, hogy milyen hosszúságú moratóriumot kap az adós. A 2009-ben bevezetett szabályokon a 2012. évi módosítás csak annyit változtatott, hogy az alapmoratóriumot 120 napra, a kisebb arányú hozzájárulást igénylő meghosszabbított moratóriumot 240 napra emelte. A moratórium meghosszabbításával kapcsolatos kérdéseket már elemeztük a moratórium szabályainál, az ott leírtakat nem ismétlem.
13.7.1.1. A szavazatok számítása
A szavazásnál nem a hitelezők száma, hanem a követelésük alapján kiszámítható szavazatok számának van jelentősége.
A szavazatok számításánál a szavazati joggal rendelkező hitelezőket négy csoportba és mindegyik csoportban két osztályra kell osztani (biztosított és nem biztosított hitelezők). A vitatott igénnyel rendelkezők itt nem jönnek számításba, a másik három csoportban [ba), bc) és bd)] külön kell számolni a szavazatokat a biztosított és nem biztosított osztályban. Ezt a külön számítást - erre már utaltam korábban - csak addig kell elvégezni, amikor tisztázódik, hogy az egyes hitelezőknek mennyi szavazata van, utána már csak a biztosított és nem biztosított osztálynak lesz jelentősége.
Eszerint 240 napra lehet meghosszabbítani a moratóriumot, ha mindkét osztályban megkapta az adós a szavazatok többségét. Ez 50% + egy (töredékszavazat nincs) szavazatot jelent minimálisan.
Legfeljebb 365 napra lehet meghosszabbítani a moratóriumot, ha mindkét osztályban a szavazatok kétharmadát megkapta az adós. A "legfeljebb" szó jelzi, hogy a hitelezők 240 és 365 nap közötti időre, pl. 280 napra is meghosszabbíthatják a moratóriumot.
A hosszabb moratórium biztosítékaként teszi lehetővé a törvény, hogy a hitelezők kikössék, csak akkor járulnak hozzá a moratórium meghosszabbításához, ha a vagyonfelügyelő részére együttes cégjegyzési és a bankszámlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosít az adós.
- 307/308 -
Itt is utalok arra, hogyha a moratórium meghosszabbítása szabálytalanul történik, akkor a csődegyezség sem hagyható jóvá.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.39.
II. Amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő. Annak jóváhagyására önmagában ez okból nem kerülhet sor, és ezért a csődeljárást az 1991. évi XLIX. törvény 21/B. §-ában foglaltak szerint meg kell szüntetni [1991. évi XLIX. tv. 17. §, 18. § (7)-(14) bek., 21/B. §].
Az indokolásból: "[19] Az eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt: hogyan értelmezendő a Cstv. 18. § (7) bekezdése, mely szerint »a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson az adós kérheti a hitelezők egyetértését a fizetési haladék meghosszabbításához«. Az adós álláspontja szerint a »hitelezőkkel folytatott tárgyalás« kifejezés nemcsak a szabályosan összehívott egyezségi tárgyalásra vonatkozik, hanem azokra is, ahol egyébként egyezséget nem lehetne megkötni, míg a másodfokú bíróság álláspontja szerint erre a tárgyalásra is azok a szigorú formai szabályok vonatkoznak, amelyek irányadóak a szabályos csődegyezség létrehozásához szükséges egyezségi tárgyalásra.
[20] A Kúria álláspontja szerint a kérdés megválaszolásánál jelentősége van annak, hogy hol helyezte el a jogalkotó ezt a rendelkezést (rendszertani értelmezés). A 17-18. § az »Egyezségi tárgyalás a hitelezőkkel, a fizetési haladék meghosszabbítása« cím alatt található. A 17. § a csődegyezségi tárgyalás előkészítésére, a 18. § (1)-(5) bekezdése a csődegyezségi tárgyaláson történtekre, a szavazásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A (6) bekezdés ugyan a bíróság szavazati joggal kapcsolatos határozatának a jogkövetkezményeire vonatkozik, azonban a (7)-(14) bekezdések a moratórium meghosszabbításának a szabályait tartalmazzák. A moratórium csak annyiban kapcsolódik a csődegyezséghez, hogy annak tartama alatt van lehetőség a csődegyezség megkötésére, azonban nem vitásan a törvény a csődegyezségi tárgyaláson belül helyezte el a moratórium meghosszabbításával kapcsolatos eljárást, ebből következően csak a csődegyezségi tárgyaláson lehet a moratórium meghosszabbítása tekintetében döntést hozni.
[21] A kifejtettekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte akként a Cstv. vonatkozó szabályait, hogy csak a szabályosan összehívott csődegyezségi tárgyaláson hozható a moratórium meghosszabbítása vonatkozásában is döntés, mert csak így biztosítható, hogy a hitelezők egymásról tudva, egymás szavazatának ismeretében döntsenek e kérdésben.
[22] Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azzal az állítással, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönthet - akár a hitelezők szavazatával ellentétesen is - a moratórium meghosszabbításáról. A hitelezők hozzájáruló szavazatának hiányában a bíróságnak nincs lehetősége a moratórium meghosszabbítására, a Cstv. 18. § (11) bekezdése is csak elutasítási jogot biztosít a bíróság részére."
ÍH 2014.122.
A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról akkor hozhat döntést, ha meggyőződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához. Szabálytalan a fizetési haladék meghosszabbításáról való döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt (Cstv. 10. §, 12. §, 14. §, 18. §).
Az indokolásból: "Erre figyelemmel abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy csődeljárásban van-e lehetősége a bíróságnak a formai okokból egyébként megfelelő fizetési haladék meghosszabbítása iránti kérelem tartalmi megfelelőségének a vizsgálatára, és ennek okán a kérelem elutasítására.
- 308/309 -
A fellebbezésben hivatkozottaktól eltérően a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja az volt, hogy a hitelezői követelések besorolásának jogszabályi megfelelősége »csődtörvényen kívülálló kérdés«-nek nem tekinthető. Szabálytalan döntéshozatal esetén ugyanis a bíróságnak lehetősége van a kérelem elutasítására. Szabálytalan a döntéshozatal akkor is, ha a követelések besorolása nem a Cstv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt. Amennyiben a fizetési haladék meghosszabbításáról döntő tárgyaláson, vagy akár ezt követően az erre irányuló kérelem előterjesztésekor adat merül fel arra, hogy a hitelezői követelések besorolása és ebből következően a szavazatok számítása nem megfelelő, úgy a bíróság nem hozhat döntést a fizetési haladék meghosszabbításáról mindaddig, amíg meg nem győződik arról, hogy a hitelezők a csődtörvény szerinti követelményeknek megfelelő számú szavazattal járultak hozzá a fizetési haladék meghosszabbításához" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.286/2014/3. szám).
13.7.2. A fizetési haladék megszüntetése
Eljárásjogilag problémás a törvénynek az a rendelkezése, hogy amennyiben az adós a vagyonfelügyelő részére biztosított együttes cégjegyzési és a bankszámlák feletti rendelkezési jogra vonatkozó vállalását utóbb visszavonja, a bíróság a vagyonfelügyelő bejelentése alapján a fizetési haladékot megszüntető végzést hoz és ezt a végzését közzéteszi. Azért problémás a megoldás, mert a törvény a csődeljárás megszüntetését teszi lehetővé más esetekben [pl. amikor a hitelezők közlik, hogy nem támogatják az egyezséget, 18. § (3) bekezdés], ezért szerencsésebb lett volna ebben az esetben is így határozni. Gyakorlatilag a fizetési haladék megszűnése egyet jelent az egyezségi eljárás sikertelenségével, ezért ugyanebben a végzésben a bíróságnak határoznia kell az eljárás megszüntetéséről is a 21/B. §-ban írtaknak megfelelően.
13.7.3. A bíróság döntése a moratórium meghosszabbításáról és a közzététel
13.7.3.1. A bíróság döntése a moratórium meghosszabbítása tárgyában
Cstv. 18. § (11) A vagyonfelügyelő a fizetési haladék meghosszabbításának jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyvi határozat általa ellenjegyzett példányát, a közzétételi kérelmet, a hitelezői követelésekről a 12. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásával készített nyilvántartást, a hitelezőkkel folytatott tárgyalás (tárgyalások) jegyzőkönyveit, a hitelezők nyilatkozatait a fizetési haladék meghosszabbítására vonatkozó hozzájárulásukról megküldi a bíróságnak, legkésőbb a 10. § (4) bekezdésében meghatározott 120 napos határidő, illetve a meghosszabbított fizetési haladék határidejének leteltét megelőző 15. munkanapon. A bíróság a fizetési haladék meghosszabbításáról 5 munkanapon belül dönt. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ha a kérelmet a bíróság nem utasítja el, haladéktalanul intézkedik a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló végzés Cégközlöny honlapján történő közzétételéről oly módon, hogy a közzététel még a fizetési haladék letelte előtt megtörténjen. A közzétételre a Cégközlöny honlapján kerül sor, napi feltöltéssel.
- 309/310 -
(12) A fizetési haladék meghosszabbításáról szóló közzétett végzésnek tartalmaznia kell
a) az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát,
b) a bíróság által kijelölt vagyonfelügyelő nevét, székhelyét,
c) a bíróság nevét és az ügy számát,
d) a csődeljárás kezdő időpontját,
e) azt, hogy az adóst meddig illeti meg a meghosszabbított fizetési haladék (moratórium) a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, illetve azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában.
(13) A fizetési haladék meghosszabbítása esetén a 11. §-ban foglaltakat továbbra is alkalmazni kell.
(14) A fizetési haladék meghosszabbításáról szóló, a (12) bekezdés szerinti végzést az adós és a vagyonfelügyelő köteles az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak is haladéktalanul bemutatni.
A törvényi szabályozásból következik, hogy ma már nem a hitelezők döntenek a moratórium meghosszabbításáról, hanem a bíróság. A hitelezők a 18. § (8) és (9) bekezdése alapján hozzájárulnak a moratórium meghosszabbításához, a bíróság azonban elvileg figyelmen kívül hagyhatja a hitelezők hozzájárulását. A törvény nem segíti a bíróságot abban, hogy milyen szempontokat vehet figyelembe a döntésnél, csak azt vizsgálhatja, hogy a törvényben meghatározott arányú szavazatot megkapta az adós, vagy egyéb szempontokat is mérlegelhet. Az eddigi bírói gyakorlatból az egyezséggel kapcsolatos bírói döntések vehetők figyelembe. Eszerint vizsgálni kell azt, hogy a törvényben írt módon történt a hitelezők meghívása az egyezségi tárgyalásra, továbbá, hogy a törvényben meghatározott arányú szavazattal rendelkező hitelezők járultak hozzá a moratórium meghosszabbításához, az eljárás során a hitelezők képviselői megfelelő módon igazolták-e a képviseleti jogosultságukat, a vagyonfelügyelő jóváhagyta a fizetési haladék meghosszabbítását. Úgy gondolom, hogy egyéb, a csődtörvényen kívülálló kérdéseket a bíróság nem vizsgálhat, mint ahogy azt sem, hogy a hitelezők jóváhagyása milyen feltételezéseken alapult.
A bíróság 5 munkanapon belül dönt a jóváhagyásról, végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. A törvény nem említi az indokolási kötelezettséget, ezért a Pp. alkalmazandó háttérjogszabályként. A Pp. 222. § (1) bekezdése kimondja, hogy megindokolni csak olyan végzést kell, amely fellebbezéssel megtámadható. Jelen esetben, ha a bíróság meghosszabbítja a moratóriumot, valóban nem kell indokolni a végzését. Amennyiben megtagadja a moratórium meghosszabbítását (a törvény szóhasználata szerint elutasító döntést hoz), elkerülhetetlen a rövid indokolás megadása, annak ellenére, hogy ez nem törvényi kötelessége a bíróságnak.
Itt is utalok az előbb idézett döntésre (BH 2016.39.II.), mely szerint, amennyiben a fizetési moratóriumot szabálytalanul hosszabbították meg és az adós az így meghosszabbított fizetési moratórium alatt köt egyezséget, akkor a megkötött egyezség is jogszabálysértő.
- 310/311 -
Nem fogadta el a Kúria azt az érvelést, hogy a moratórium meghosszabbításáról a bíróság dönt, ezért nincs jelentősége a szavazás esetleges szabálytalanságának.

"[22] Nem ért egyet a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azzal az állítással, hogy nem a hitelezők, hanem a bíróság dönthet - akár a hitelezők szavazatával ellentétesen is - a moratórium meghosszabbításáról. A hitelezők hozzájáruló szavazatának hiányában a bíróságnak nincs lehetősége a moratórium meghosszabbítására, a Cstv. 18. § (11) bekezdése is csak elutasítási jogot biztosít a bíróság részére."

Felmerül a kérdés, hogy amennyiben az elutasító bírói döntés után még a hitelezőknek és az adósnak van ideje újabb tárgyalást tartani, azt megtehetik vagy sem. Amennyiben az első hitelezői gyűlésen, a kezdő időpont utáni 60 napon belül hozzájárulnak a moratórium meghosszabbításához, akkor még több hét áll rendelkezésre újabb nyilatkozat megtételére. Véleményem szerint ezt a törvény nem zárja ki, de az újabb véleménynyilvánításnak is a 120 napos moratórium lejárta előtt legalább 15 munkanappal meg kell érkezni a bírósághoz. Az újabb tárgyaláshoz elengedhetetlenül szükséges annak ismerete, hogy a bíróság milyen okból, esetleg eljárási hiba miatt tagadta meg a moratórium meghosszabbítását.
A Kúrián tartott tanácskozás a fizetési haladék meghosszabbításával kapcsolatban az alábbi álláspontot fogadta el:

A csődeljárást megindító (fizetési haladékot tartalmazó) végzés 2012. március 1-jéig tartalmazta azt a felhívást, hogy az adóst - a törvény erejénél fogva - 90 napos fizetési haladék illeti meg. A 2012. március 1-jétől hatályba lépett Cstv. 10. § (4) bekezdése szerint a "fizetési haladék a közzétételt követő 120. napot követő második munkanap 0 óráig" tart (kivéve, ha a bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja), azonban a 10. § (2) bekezdése a közzétételben nem írja elő azt, hogy erről a hitelezőket tájékoztatni kell.
A tájékoztatási kötelezettség elmaradásának az az oka, hogy
a) ha a fizetési haladék meghosszabbításáról határoznak a hitelezők, akkor a Cstv. 18. § (11) bekezdése alapján a bíróság azt meghosszabbítja;
b) amennyiben a törvényben előírt fizetési haladék tartamán belül (120 nap+ vagy meghosszabbított időtartam) nem jön létre egyezség, akkor a vagyonfelügyelő bejelentése [Cstv. 10. § (4) bekezdés és 18. § (11) bekezdés] alapján a bíróság a csődeljárást megszünteti és a fizetési haladékot a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítja;
c) ha a fizetési haladék tartama alatt létrejön az egyezség, akkor a Cstv. 21/A. § (3) bekezdés hatodik mondata szerint az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés Cégközlönyben való közzétételével szűnik meg a fizetési haladék.

Nem fordulhat elő tehát olyan helyzet, hogy a fizetési haladék a csődeljárás tartama alatt lejár. A bíróságnak kell figyelemmel kísérnie, hogy a b) pontban írt helyzetben a moratórium a vagyonfelügyelő bejelentése nélkül ne járhasson le, ennek érdekében a fizetési haladék lejárata előtt fel kell szólítania a vagyonfelügyelőt - amennyiben az adós az egyezséget nem csatolja be -, hogy tegye meg nyilatkozatát.
- 311/312 -
JOGGYAKORLAT
12.Cspkf.44.921/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Amennyiben az adós és a vagyonfelügyelő késedelmesen terjeszti a bíróság elé a moratórium meghosszabbítására vonatkozó megállapodást, a bíróság megszünteti a csődeljárást.
Az indokolásból: "Az adós a fellebbezésében elismerte, hogy a csődhelyzetét előidéző társaság nem járult hozzá az egyezségi tárgyaláson az adós kintlévőségének az engedményezéséhez. Ennek ellenére jogszabályellenesnek tartotta az első fokon eljárt bíróság csődeljárást megszüntető végzését, álláspontja szerint a végzésben biztosított jogait a törvény által kirendelt vagyonfelügyelő nem korlátozhatja. Az adós állításával szemben azonban tény, hogy mind az adós, mind pedig a vagyonfelügyelő elkésetten, azaz a 90 napos fizetési haladék lejártát követően terjesztette elő a haladék meghosszabbítása iránti kérelmét. Az is megállapítható volt, hogy a 2011. április 28-i tárgyaláson nem vett részt az adós egyetlen, biztosított kategóriában nyilvántartott hitelezője, amelyre figyelemmel az adós nem kapta meg a fizetési haladék meghosszabbításához szükséges, megfelelő számú szavazatot. A vagyonfelügyelő saját nyilatkozata szerint továbbá a hitelezői 51%-os többség csak az egyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők száma alapján, nem pedig valamennyi, szavazati joggal rendelkező hitelező számához viszonyítva került megállapításra. Erre figyelemmel helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság a csődegyezség létre nem jöttére, illetve a fizetési haladék meghosszabbításához szükséges hozzájárulás hiányára vonatkozóan, és megalapozottan hozta meg határozatát a csődeljárás megszüntetéséről, illetve a fizetési haladék meghosszabbítása iránti kérelem elutasításáról."
13.7.3.2. A moratórium meghosszabbításáról szóló végzés közzététele
A bíróságnak 5 nap áll rendelkezésre a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló végzésnek a meghozatalára, döntését haladéktalanul közzé kell tenni. (Az elutasító döntést nem kell közzétenni.) A törvény még csak utalást sem tartalmaz arra, hogy egy esetleges bírói késedelem esetén - ellentétben a fenti bírói tanácskozás állásfoglalásával -, amelynek következtében a moratórium letelte után történik a végzés közzététele, mi a következménye. Véleményem szerint ebből az adóst nem érheti hátrány, a moratóriumot ugyanis nem a közzététel, hanem a bírói döntés hosszabbítja meg. Vitázni azért lehet ebben a kérdésben, mert a 10. § (4) bekezdése értelmében a 120 napos moratórium a közzétételt követő 120 napot követő második munkanapon 0 órakor megszűnik, kivéve, ha a bíróság végzést hoz annak meghosszabbításáról, és azt közzéteszi.
A törvény tételesen felsorolja, hogy a közzétételi végzésnek (a törvény teljesen érthetetlenül közzétételi kérelemnek nevezi) mit kell tartalmaznia. Ezt a határozatot az adós és a vagyonfelügyelő köteles a pénzügyi szolgáltatónak is haladéktalanul bemutatni.
14. Egyezség a csődeljárásban
14.1. Az egyezség tartalma
Cstv. 19. § (1)[98] Az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és a fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is.
(2) Az egyezség megkötésénél való szavazati jogra a 18. § (4)-(5) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazandóak.
- 312/313 -
14.1.1. Az egyezség tartalmával szembeni követelmények
A törvény ebben a szakaszban iránymutatást ad arra, hogy milyen tartalmú egyezséget köthetnek a hitelezők az adóssal. Az "így különösen" kifejezés jelzi, hogy nem taxatív felsorolásról van szó, a törvény továbbra sem köti meg a felek kezét a megállapodás tartalmát illetően. Az egyezség jóváhagyása körében a bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, ez teljesen a felekre tartozik. A 2012. évi, továbbá a 2014. évi XV. törvénnyel beiktatott 20. § (1a) bekezdéssel végrehajtott módosítás ugyan megnöveli a bíróságok szerepét, de ez a megnövelt szerep sem vezethet az egyezség olyan szempontú vizsgálatára, hogy ez a felek gazdasági érdekének mennyiben felel meg. Esetenként nehéz az elhatárolás.
A felek az eddigi tapasztalatok szerint leggyakrabban a követelések egy részének elengedésében állapodnak meg, s ez kezdetben 1-20% közötti kielégítést jelentett, ma már a bírói gyakorlat 30% körüli kielégítést kíván meg az adós vagyonától függően. A hitelezők sokszor azért fogadják el ezt az összeget, mert felmérik, hogy az esetleges felszámolási eljárásban a követelésük ennél kisebb részéhez jutnak hozzá.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően vélhetőleg gyakori megoldás lesz, hogy az adós fizetési könnyítéseket kap, viszont a hitelezők is újabb biztosítékokat várnak a fizetési engedmények ellentételezéseképpen, vagy akár az adós vállalkozásban részesedést is szereznek a tartozás fejében. Erről jelentős vita folyt a gyakorlatban, amelyet ismertetek a bírói jóváhagyás kapcsán.
Fontos kérdés, hogy az egyezségben lehet-e eltérő százalékú kielégítést felajánlani egyes hitelezői csoportoknak. Ezt a kérdést a gyakorlat igenlően válaszolta meg (ÍH 2015.36.).[99]
Az egyezségkötés során figyelemmel kell lenni az adott egyezség tartalmára, és az ennek megfelelő feltételeket tartalmazni kell az egyezségnek ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. Például, ha valamely ingatlan tulajdonjogát az egyik hitelező megszerzi,
- 313/314 -
az egyezségből ki kell tűnni nemcsak ennek a ténynek, hanem tartalmazni kell mindazon adatokat, amely az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükségesek. A végrehajthatóság kérdésével, annak fontossága miatt külön foglalkozom.
Külön elemezzük a harmadik személyek, tulajdonosok szerepét az egyezségben felajánlott teljesítés kérdésében.
14.1.2. Harmadik személyek szerepe az egyezség végrehajthatóságában
A törvény lehetővé teszi, hogy az adós társaság tagjai, vagy a cégcsoport más társaságai - akik hitelezőként nem vesznek részt az eljárásban - vállaljanak kifizetést vagy az adós tulajdonosai részesedést engednek a társaságban a hitelezői igény kielégítéseként. Ennek a lehetőségét a Cstv. 19. § (1) bekezdése teremti meg, amikor kimondja, hogy az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és a fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is.
Az eddigi csődegyezségekben leginkább a pénzkövetelések kifizetésének átütemezése, a követelések egy részének elengedése szerepelt, ami nagyobb jogértelmezési kérdéseket nem vetett fel. Egyre inkább előtérbe kerül - főleg nagyobb társaságok esetében - a részesedés szerzésének a lehetősége, s ahogy az előzőekben is jeleztük, itt már gondok lehetnek a végrehajthatósággal.

A Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban volt csődeljárásban (9.Cspkf.01-12-000031.) az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó adós abban állapodott meg az egyetlen biztosított hitelezőjével, hogy a csődegyezség részeként a biztosított hitelező a követelésének fejében 90%-os részesedést szerez az adós társaságban, amelyet az adós által elismert követelésének nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatásával történő törzstőkeemelés útján fog megvalósítani a Gt. 13. § (2) bekezdése és 155. §-a alapján, ezzel az adós a biztosított hitelező részére követelése összegének 100%-át megtéríti. (Az egyezség tartalmazta továbbá, hogy a csődegyezségi megállapodás eredményeképpen a hitelszerződés alapján fennálló teljes követelés megszűnik, az azt biztosító biztosítékok pedig törlésre és megszüntetésre kerülnek azt követően, hogy a biztosított hitelezőnek az adós társaságban történő 90%-os részesedését az illetékes cégbíróság bejegyzi.) Az adós vállalta, hogy, az ennek megvalósításához szükséges társasági határozatokat meghozza, az adós alapító okiratát módosítja, ezen iratokat a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő kilencven napon belül a cégbírósághoz benyújtja.
Nagyon lényeges pontja volt a megállapodásnak az a melléklet, amelyben az adós egyedüli tagja kötelezettséget vállalt a fentiek teljesítésére. Ez a nyilatkozat azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a határozat egyértelműen végrehajtható legyen, ezért a csődegyezségi megállapodást a Győri Ítélőtábla 1/2012. (XI. 13.) Kollégiumi véleményében foglalt ajánlás alapulvételével kiegészítették.
- 314/315 -
Ennek a kollégiumi véleménynek az V. pontjában a Győri Ítélőtábla azt az álláspontot fejtette ki, hogy a csőd-, illetve felszámolási egyezségnek az adóson és az egyezségkötésre jogosult hitelezőkön kívül részese lehet egyéb érintett (például az adós tartozását átvállaló, a biztosítéki megállapodást kötő, a követelés fejében az adósban fennálló részesedését átruházó ) személy is. A megállapodás kényszeregyezség hatása ilyenkor csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező(k) között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg, s csak köztük keletkeztet kötelezettséget.

Ezeket a feltételeket következőképpen valósították meg ebben az eljárásban.
Az egyedüli tag a csődegyezség mellékletét képező nyilatkozata alapján vállalta, hogy
- az adós törzstőkéjét 30 000 000 Ft-ról 300 000 000 Ft-ra felemeli,
- kijelentette, hogy a Gt. 155. § (3) bekezdésében biztosított elsőbbségi jogával nem él,
- a biztosított hitelezőt a Gt. 155. § (4) bek. alapján kijelöli arra, hogy a követelését nem pénzbeli hozzájárulásként az adós rendelkezésére bocsássa, s ezzel az adós társaság üzletrészének 90%-át megszerezze,
- a megszerzett üzletrész értéke és a hitelezői követelés különbözete az adós törzstőkén felüli vagyonát (tőketartalékát) növeli,
- vállalta, hogy a fentieket tartalmazó társasági szerződés módosítást elfogadja és aláírja,
- ennek megtörténte esetén gondoskodik arról, hogy az adós ügyvezetője aláírja és kibocsássa az adós fenti változásokat tükröző tagjegyzését,
- a csődegyezség jóváhagyása esetében a jóváhagyásról szóló jogerős végzés közzétételét követő 90 napon belül intézkedik az iratok cégbíróságra történő benyújtása iránt.
Ezen túlmenően generálisan vállalta, hogy elfogad minden olyan további alapítói határozatot, illetve elvégez minden olyan jogcselekményt, amely ahhoz szükséges, hogy a hitelező az egyezségben foglalt részesedést megszerezze, illetve a követelés ezt meghaladó része a társaság törzstőkén felüli vagyonát növelje, ezzel a hitelezői követelés teljes egészében kielégítésre kerüljön.
A Fővárosi Törvényszék a csődegyezséget jóváhagyta, kimondva, hogy az egyezség megfelel a Cstv. 19-21. §-ban foglalt előírásoknak, a csődegyezség tartalmazza a hitelezők, valamint a csődegyezségben vevő adós egyedüli tagja nyilatkozatát, a teljesítési határidőket és az egyezség ellenőrzésének módját.

A fenti eset ismertetését azért tartottam fontosnak, mert a részletek ismertetése (és torzított adatok közlése) ellenére jelzi, hogy milyen körültekintően kell eljárni abban az esetben, ha a hitelező részesedést kíván szerezni az adós társaságban. Ebben az ügyben egyetlen tulajdonos szerepelt az adós társaságnál, nagyobb részvénytársaság vagy kft. esetében kicsit bonyolultabb a helyzet, de a Gt. szabályait megtartva a fent ismertetett határozatok meghozhatók.
Az ilyen módon megkötött csődegyezség megfelel a végrehajthatósági követelményeknek is.
A gyakorlatban már több alkalommal kötöttek egyezséget az ismertetett megoldással. A Fővárosi Törvényszék előtt 9.Cspk.01-13-000065/13. szám alatt folyamatban volt ügyben a hitelezők üzletrészt kaptak az adóstól. Az adós tulajdonosa taggyűlési határozatban nyilatkozott arról, hogy ezt a megoldást elfogadja, s az egyezségi javaslatot is jóváhagyta. A megkötött egyezséget mind az első-, mind a másodfokú bíróság (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.372/2014/2.) jóváhagyta (lásd: BDT 2014.3105.).
A Győri Ítélőtábla kollégiumi véleményének a csődeljárásban kötött egyezségre vonatkozó részét kivonatosan közlöm.
- 315/316 -
A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24-én tartott tanácskozásán ebben a kérdésben az alábbi álláspontot foglalták el:

"3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődeljárásban nem minősül félnek az adós tartozását átvállaló, illetve az adós tartozásáért biztosítékot nyújtó harmadik személy, így a csődegyezség jóváhagyásának nem akadálya, ha őt a csődegyezségi tárgyalásra nem hívták meg, azon nem volt jelen, illetve a csődegyezséget nem írta alá, és őt a határozattal szemben fellebbezési jog sem illeti meg."

JOGGYAKORLAT
BDT 2014.3105.
Az olyan törvényi rendelkezés, amely valamely pénzintézet számára jogi személy gazdasági társaságban szerzett tulajdoni részesedés megtartását időhatárhoz köti, nem akadályozza az olyan csődegyezségben való részvételét, amelynek során a hitelező bank az adós gazdasági társaságban üzletrészhez jut.
Az indokolásból: "A Csődtv. 20. § (1) bekezdése értelmében egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől - a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt - a szavazatok többségét külön-külön megkapta. A bíróság a Csődtv. 21/A. § (3) bekezdése szerint az egyezséget akkor hagyhatja jóvá, ha az megfelel a jogszabályokban foglaltaknak.
A jelen eljárásban kötött egyezség - a hitelező fellebbezésében foglaltaktól eltérően - a hitelező által felhozott okokból nem ütközik jogszabályba. Alaptalanul hivatkozott a bank a fellebbezésében arra, hogy az egyezség sérti az MFB törvény 8. § (3) bekezdésének d) pontját. A hivatkozott törvényhely nem tiltja meg a bank tulajdonszerzését, csupán időbeli korlátot állít fel számára az üzletrész megtarthatósága tekintetében. Tehát a pénzintézet hitelező jogszerűen szerzi meg érvényes csődegyezség útján az adós üzletrészét, csupán annak jövőbeli sorsát illetően kell majd intézkedéseket foganatosítania. A bankot terhelő korlátozás azonban nem érinti a csődegyezség érvényességét, ellenkezőleg a bank tulajdonszerzését jogi személyiségű gazdasági társaságban kifejezetten megengedi. A Csődtv. 19. § (1) bekezdése pedig kifejezetten lehetővé teszi, hogy az adós a hitelezőivel olyan csődegyezséget kössön, mely szerint a hitelezők az adós társaságban üzletrészt szereznek. Az Országgyűlés a csődtörvényt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának a csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, felszámolás útján való megszüntetése és a hitelezői érdekek védelme érdekében alkotta. A csődeljárásnak alapvető sajátossága, hogy abban a hitelezők követeléseinek teljes körű kiegyenlítése a lehető legritkább esetben lehetséges. Az eljárás célja, hogy a hitelezők a követeléseikből valamennyit engedve olyan helyzetbe hozzák az adóst, hogy az el nem engedett követelésrészt teljesíteni tudja. Az adott eljárásban az MFB Zrt. - a többi hitelezőhöz hasonlóan - a követelése 23%-ának megfelelő névértékű üzletrészhez jut a csődegyezség következtében. A hitelező által hivatkozott 2001. évi XX. törvény (MFB törvény) egyrészt nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy a 8. § (3) bekezdés d) pontjában írt hiteltulajdonrész - csereügylet során a még vissza nem fizetett hitel - teljes összegének megfelelő részesedést kell szereznie a banknak. Másrészt az, hogy a törvény lehetővé teszi a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteségmérséklés céljából való részesedésszerzést, nyilvánvalóan arra utal, hogy nem kell a teljes vissza nem fizetett összegnek megfelelő névértékű részesedést kapnia a banknak. Az egyezség tehát ez okból sem sérti az MFB törvényt.
Az egyezséget összességében vizsgálva továbbá megállapítható, hogy minden hitelező egyetlen üzletrészt szerez. A bank üzletrészének értéke 113 840 000 Ft, amelyhez 11 384 db szavazat hozzárendelése történt.
- 316/317 -
A Ptk. alapelveinek sérelmét érintő, hitelező által hivatkozott tényeket - az adós tulajdonosának tulajdonosi szerkezetében a csődeljárást megelőzően bekövetkezett változásokat - a csődeljárásban eljáró bíróság egyrészt nem vizsgálhatja, másrészt a Csődtv. 12. § (2) bekezdés bc) pontjában írt feltételeknek a csődeljárás kezdő időpontjában kell fennállniuk. Harmadrészt a 18. § (5) bekezdése szerint azoknak a hitelezőknek a szavazata csökkenthető egynegyedére, akiket a vagyonfelügyelő a 12. § (2) bekezdése értelmében külön nyilvántartásba vett. A 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerint ilyenek azok a követelések is, amelyek jogosultja olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adós legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezik, vagy olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja. Amennyiben a vagyonfelügyelő az ilyen követelések külön nyilvántartásbavételét elmulasztja, a mulasztás a 15. § (3) bekezdése szerinti határidőben benyújtott kifogásban sérelmezhető. Az adott ügyben a fellebbező hitelező legkésőbb a csődegyezségi tárgyaláson tudomást szerzett a többi hitelezői igényről és azok besorolására is kiterjedő nyilvántartásbavételéről. Kifogás benyújtására azonban a részéről nem került sor, és a csődegyezségi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvből megállapíthatóan a hitelező a követelések nyilvántartásbavételével kapcsolatban észrevételt sem tett. Erre figyelemmel a hitelező a csődegyezség elleni fellebbezésében a kifogás útján sérelmezni elmulasztott körülményekre már nem hivatkozhat.
Alaptalanul állította a hitelező a csődegyezség végrehajthatóságának a hiányát is. A Csődtv. 19. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi a csődeljárásban részt vevő felek olyan megállapodását is, mely szerint a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben a hitelezők részesedést szereznek. A Kúria Gfv. VII. 30.351/2013/5. számú felülvizsgálat eredményeként hozott határozatában foglaltak szerint »a végrehajthatóság e körben úgy vizsgálható, hogy az adós és a hitelezői ellenőrizhetővé tették-e a hitelezők részére [...] az adós által vállaltak teljesítését«. Az adott ügyben kötött csődegyezség 5. pontja tartalmazza azt a határidőt, amelyen belül az adós társaság ügyvezetésének a csődegyezség szerinti tőkeemelés bejegyzése iránti kérelmet az illetékes cégbíróságon be kell nyújtania. Ennek megtörténte a cégnyilvántartás nyilvánossága következtében bárki által, bármikor ellenőrizhető, így erre vonatkozó külön rendelkezésre a csődegyezségben nem volt szükség."
Győri Ítélőtábla 1/2012. (XI .23.) számú kollégiumi véleménye A fizetésképtelenségi eljárásokban köthető egyezség néhány kérdéséről
V. A csőd-, illetve felszámolási egyezségnek az adóson és az egyezségkötésre jogosult hitelezőkön kívül részese lehet egyéb érintett (például az adós tartozását átvállaló, a biztosítéki megállapodást kötő, a követelés fejében az adósban fennálló részesedését átruházó ) személy is.
A megállapodás kényszeregyezség hatása ilyenkor csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező(k) között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg, s csak köztük keletkeztet kötelezettséget.
Indokolás
I. 1) A csődegyezség keretében a Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is.
A felszámolási eljárásban köthető egyezség kereteit pedig Cstv. 43. § (1) bekezdése ekként rögzíti: Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások a) kielégítésének sorrendjében, b) teljesítési határidejének módosításában,
- 317/318 -
c) kielégítésének arányában és módjában, továbbá d) mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre.
A két jogszabályhely eltérő megfogalmazásban ugyan, de lényegében ugyanarról szól, s a csődegyezségből beidézett szöveg dőlt betűvel kiemelt első része a szükségszerű, míg a további része a lehetséges tartalmi elemekre mindkét egyezségre általánosítható.
2) Az egyezség joghatását a törvény alapján az alábbiakban lehet összegezni:
A létrejött egyezség az abban foglalt tartalommal, mindazon hitelezők tekintetében, akikre az kiterjed (alanyi hatály) módosítja a hitelezői követelés összegét (a tőkét és/vagy a kamatot) és/vagy annak lejárati idejét, esetleg (új) biztosítéki megállapodással erősíti meg azt.
Egy fennálló követelés kondícióinak módosítása [Ptk. 240. § (1) bek.] - eltérő megállapodás vagy törvényi rendelkezés hiányában - azzal a következménnyel jár, hogy onnantól kezdve a tartozás a módosított tartalommal érvényesíthető csak, az az eredeti állapotába nem állhat vissza. Megállapíthatjuk továbbá, hogy itt egy bírósági eljárásban kötött, a Ptk. 240. § (3) bekezdésében speciálisan szabályozott anyagi jogi egyezség jön létre.
A csőd-, és a felszámolási egyezség bírói egyezség - Cstv. 21/A. § (3) bek., 45. § (1) bek. -, ami joghatásként egyrészt a felek viszonyában a rendezett követelés újabb bírósági eljárásban történő vitathatatlanságát (ítélt dolog), másrészt annak végrehajthatóságát biztosítja. Megjegyzendő, hogy a csődegyezség tekintetében a törvény a 2009. IX. 1. napjától hatályos módosításáig nem tette a bíróság feladatává a jóváhagyást, így az nem is volt bírói egyezségnek minősíthető (lásd EBH 2000.336.).
Egy követelés eredeti tartalommal való »nem érvényesíthetősége« elvileg vonatkozhat egy adott eljárásra, de jelenthet ennél általánosabb, az adott eljáráson túlmutató jogkövetkezményt is, el egészen a jogvesztésig. Ez utóbbival kapcsolatosan elvi éllel leszögezhetjük azonban azt a bírói gyakorlatban is szinte kivétel nélkül követett tételt, hogy a jogvesztést a jogszabálynak kifejezetten ki kell mondania, márpedig ilyen rendelkezést a kérdéses jogszabály nem tartalmaz.
A helyes tartalmat tehát az egyéb rendelkezések figyelembevételével adhatjuk meg: a fogalom nem jogvesztést, hanem az állami kényszer (bírói út) hiányát jelenti. A követelések tehát naturális obligációvá válnak. Ez pedig, eltérő rendelkezés hiányában, nem csak az adott eljárásra vonatkozó következmény lenne. Vizsgálandó azonban, hogy van-e ettől eltérő szabály.
A Cstv. 28. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás a csődegyezség vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség be nem tartása miatt indult a hitelező a korábbi csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban bejelentett, elismert vagy nem vitatott azon követelését jelentheti be, amely nem térült meg.
A 2011. III. 1. napjáig hatályos szöveg csak a korábbi csődeljárás esetére rendelkezett így, a módosítás után azonban most már nemcsak a csődeljárás, hanem a felszámolás során kötött egyezség tekintetében is megállapítandó, hogy (egy újabb) felszámolási eljárás elrendelése esetén annak anyagi jogi követelést módosító, s ezzel együtt szükségszerűen a jóváhagyó végzésből következő anyagi jogerő joghatása is megszűnik.
III. A csőd- és felszámolási eljárásra akként rendelkezik a jogszabály - Cstv. 20. § (3) bekezdés, illetve 41. § (1) bekezdés -, hogy akinek a bejelentési határidő elmulasztása miatt igényét nem veszik nyilvántartásba (azaz, aki igényét határidőn belül nem jelenti be), az az adós elleni követelését nem érvényesítheti. Ezt a joghatást közvetlenül a hitelezőkénti bejelentkezés elmulasztása váltja ki, abban az értelemben azonban az egyezséghez köthető, hogy az érintett hitelezői kör azonos azzal, amelyre a törvényi szabályozás szerint az egyezség nem terjed ki.
Csődeljárás esetén a bírói úton történő érvényesíthetetlenség csak az adott eljárásra vonatkozik, a törvény ugyanis kimondja, hogy (a csődeljárást követően) más hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban még el nem évült követelését a be nem jelentkezett hitelező is érvényesítheti, késedelmi kamat, késedelmi pótlék és bírság jellegű követelésének kivételével [Cstv. 20. § (3) bek.].
Ebből ugyanakkor azt a következtetést is le kell vonni, hogy »a nem érvényesíthetőség« mint joghatás az egyéb úton:
- 318/319 -
perben, (végrehajtható okirat birtokában) a végrehajtás útján történő igényérvényesnek akadálya.
A korábbi felszámolás során igényét be nem jelentő hitelezőre nézve azonban a fentihez hasonló rendelkezést a törvény nem tartalmaz, ekként az érvényesíthetőség hiánya végleges és teljes - ami az érvényesítés egyéb állami kényszer segítségével történő formájára: a perre, végrehajtásra, felszámolásra is értendő.
IV. Csődeljárásban azt a hitelezőt, aki - bár egyezségkötésre jogosult - szabályszerű meghívása ellenére személyesen vagy képviselője útján nem vesz részt az egyezségi tárgyaláson, a nemmel szavazók közé kell számítani [18. § (5) bekezdés], amiből az következik, hogy a javaslatot elfogadó és ezen szándékát írásban bejelentő hitelező ilyen tartalmú nyilatkozata nem hatályosulhat, még akkor sem, ha az általa is elfogadott javaslat tartalma a szavazás tárgya. Mivel a törvényi szabályozás szerint több egyezségi tárgyalás is tartható, mindig az adott tárgyaláson hozott döntés tekintetében értelmezendő a fenti szabály.
A felszámolási egyezségre vonatkozóan a törvény nem tartalmaz hasonló rendelkezést, joggal tehető tehát fel az a kérdés, hogy szavazhat-e, s ha igen milyen tartalommal az a hitelező, aki szabályszerű idézés ellenére azon nem jelenik meg (értelemszerűen itt egy írásban megtett jognyilatkozatról van szó). A többséginek minősíthető bírói gyakorlat nem gördít akadályt az elé, hogy az eljárásban félként idézett hitező, írásban joghatályosan nyilatkozzon a törvényi követelmények szerint vele közölt javaslat azzal a tartalommal történő elfogadásáról, avagy elutasításáról. Ellenérvként ezzel szemben az a bírói gyakorlat hozható fel, amely a peres egyezség (Pp. 148. §) jóváhagyására csak a felek személyes jelenlétében lát módot. Megítélésünk szerint a sokszereplős felszámolási eljárásban ilyen követelményt támasztani indokolatlan. A fél rendelkezési joga írásban is maradéktalanul és aggálytalanul gyakorolható, ezt a megjelenéshez kötni nem szükséges, még akkor sem, ha tárgyaláson történő megjelenés nyilvánvalóan jótékonyan elősegíti az eljárás mielőbbi befejezését.
Ha azonban az egyezségi javaslat az egyezségi tárgyaláson módosul, azt a jelen nem lévő és módosítással érintett hitelezővel közölni kell, ami újabb tárgyalást tesz szükségessé.
V. Amint az I/1) pont alatt már ismertetésre került, a csődegyezségnél a törvényben kifejezetten megjelenik az a lehetőség, hogy valaki a tartozás fejében az adósban fennálló részesedést ruházzon át a hitelezőre, a tartozást átvállalja, esetleg az adós tartozását biztosítékokkal erősítse meg. E lehetőségeket végiggondolva, nyilvánvalónak tűnik, hogy a tartozást átvállaló csak az adóstól különböző személy lehet. A fennálló követelés apportálásával végrehajtott tőkeemeléssel a »részesedés átruházást« ugyan maga az adós is végrehajthatja (a hatályos Gt. 13. §-a ezt általánosságban lehetővé teszi), a jogalkotó azonban bizonyára ennek azon egyszerűbb változatra gondolt, amikor a tagok ruháznak át részesedésükből a hitelezőre; a biztosíték nyújtásnak pedig elsődlegesen arra a változatára kell gondolnunk, amikor is azt egy az adóstól különböző személy (életszerűen: tag) lesz a személyi vagy dologi kötelezett.
E vállalások azonban csak úgy realizálódhatnak az egyezségben, ha a potenciális kötelezettek részesei lehetnek a megállapodásnak. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy adott esetben az egyezséget kötő alanyi kör kibővülhet az adóson kívül kötelezettséget vállaló személyekkel, hogy ezek a vállalások részét képezhessék a végrehajthatóságot is eredményező egyezségnek.
A kényszeregyezség hatása magától értetődően csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg.
A fentebb vázolt tartalmi lehetőségnek természetesen eljárásjogi következményei is vannak az egyezségkötési eljárásra, mégpedig az, hogy ha a csőd-, illetve a felszámolási egyezség előkészítése során az adós és/vagy a potenciálisan egyéb kötelezettséget vállaló tag jelzi ilyen konkrét szándékát, akkor őt az eljárásban a továbbiakban félnek kell tekinteni: a csődeljárásban folytatandó tárgyalásokra meg kell hívni, a felszámolási eljárásban a bíróságnak idéznie kell az egyezségi tárgyalásra, az egyezséget jóváhagyó végzés reá vonatkozó része ellen jogosult fellebbezni.
- 319/320 -
14.2. Az egyezségkötés feltételei
Cstv. 20. § (1) Egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől - a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt - a szavazatok többségét külön-külön megkapta.
(1a)[100] Az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az adós vagyonához mérten a hitelezők összessége követeléseinek kielégítési aránya méltánytalanul alacsony mértékű, vagy ha valamely hitelezői csoport követelése más hitelezői csoportnál kirívóan alacsonyabb arányban vagy méltánytalanul hátrányosabb feltételekkel kerül kielégítésre.
(2) A megkötött egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt, továbbá kiterjed azon hitelezőkre is, amelyek vitatott követelésére tartalékot kellett képezni, vagy tartalékképzés helyett biztosítékot kellett számára nyújtani (kényszeregyezség). Az egyezség azonban az említett hitelezőkre vonatkozóan nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban, továbbá a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontja szerinti hitelezői körben megállapított. A vitatott követelésekre (követelésrészekre) vonatkozóan képzett tartalék terhére a vitatott követelés jogosultjának akkor lehet kifizetést teljesíteni, ha a vitatott követelés jogosultja az adós ellen keresetet indított, és a bírósági eljárás jogerősen lezárult, amelyben a hitelező követelésének jogalapját és összegét a bíróság megállapította, vagy pedig a hitelező közigazgatási úton érvényesítette igényét az adóssal szemben.
A 18. § (4)-(5) bekezdésben már leírtak alkalmazandók az egyezséghez hozzájáruló hitelezők arányának a megállapításánál. Eszerint azok a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők szavazhatnak, akik határidőben bejelentkeztek és a regisztrációs díjat befizették. Mindkét osztályban a szavazatok többségét, azaz 50%+1 szavazatot kell megkapnia ahhoz, hogy az egyezséget elfogadottnak lehessen tekinteni. Ez az arány lényegesen alacsonyabb a korábbinál, ahol az összkövetelés 2/3 részével kellett rendelkeznie az egyezséget elfogadó hitelezői körnek. A létrejött egyezség kényszeregyezség - az 1993. évi módosítás óta -, azon hitelezők is az egyezség hatálya alá kerülnek, akik tiltakoztak az egyezség megkötése ellen, vagy nem vettek részt a tárgyaláson. A törvény itt feltételül szabja azt, hogy szabályszerű értesítés ellenére nem jelentek meg, ezért mind a vagyonfelügyelőnek, mind a választmánynak az ellenjegyzés során,
- 320/321 -
mind a bíróságnak az egyezség jóváhagyásakor vizsgálni kell azt, hogy a hitelezők értesítése szabályszerűen történt vagy sem.
A 2014. évi XV. törvény iktatta be a Cstv. 20. § (1a) bekezdést az eddigi csődegyezségek tapasztalatait figyelemebe véve, ezzel már nemcsak a felszámolási egyezségnél, hanem a csődegyezségnél is figyelemmel kell lenni a jóhiszemű joggyakorlás követelményére. Eddig sem volt érthető, hogy ez a szabály miért csak a felszámolási egyezségnél szerepelt a törvényben. Ez a szabály ugyanakkor kibővíti a bíróságok vizsgálati lehetőségét. Nem változott azonban az az előírás, amely szerint a bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja. Erre a kérdésre az adósoknak kell figyelni az egyezségi ajánlat megtétele során.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelezők azon körére terjed ki az egyezség, akiknek a javára a Cstv. 12. § (5) bekezdése alapján a csődeljárás alatti, illetve korábbi perindítás (vagy közigazgatási úton érvényesített igény) igazolására tekintettel tartalékot képeztek. A törvényi rendelkezésből következik, hogy a többi vitatott követeléssel rendelkező hitelezőre az egyezség hatálya nem terjed ki.
Az egyezség tartalmát illetően a feleknek nagy szabadsága van, egyet tilt a törvény, az egyezség ellen tiltakozó, illetve az egyezségi tárgyaláson részt nem vevő hitelezőkre nézve nem lehet kedvezőtlenebb feltételeket szabni, mint amelyet a többi hitelező az adott osztályban megkapott, illetve mint amelyet a 12. § (2) bekezdés b) pont bc)-bd) alpontja szerinti hitelezői körben megállapított.
"A nem biztosított hitelezők tekintetében a másodfokú bíróság nem a végrehajthatóság hiánya, hanem a csődegyezséghez hozzájáruló és a többi kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők jogainak az eltérő terjedelme miatt nem találta jóváhagyhatónak a csődegyezséget. A Kúria egyetért az adóssal abban, hogy a Cstv. 20. § (2) bekezdése szerint a kedvezőtlenebb feltételek megteremtésének tilalma az egyezséget támogató, továbbá a kényszeregyezséggel érintett hitelezők viszonyában érvényesül. Nem vitásan lehetőség van arra, hogy az egyezséghez hozzájáruló hitelezők eltérő kielégítési arányhoz jussanak. Az egyezséghez hozzá nem járuló, de a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők tekintetében azonban csak olyan feltételek fogadhatók el, amelyeket a legkedvezőbb feltételeket elérő egyezséghez hozzájáruló hitelező tekintetében állapítottak meg" - fejtette ki a Kúria a Gf.VII.30.351/ 2013/5. számú végzésében.
A Joggyakorlatban közölt döntések kellő eligazítást adnak ezekben a kérdésekben.
Az egyezségkötési folyamatban csak a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők vesznek részt. Ennek ellenére a korábbi hatályos szabályok alapján előfordult, hogy az adós fontosnak tartotta olyan hitelező meghívását, akivel kapcsolatban peres eljárás folyt. A joggyakorlatban közölt eseti döntés szerint, a Legfelsőbb Bíróság lehetőséget látott arra, hogy az ilyen vitás kérdést is az egyezség keretén belül rendezzék a felek. Az új szabályok szerint erre már nincs lehetőség, a pereskedő, vitatott követeléssel rendelkező hitelező javára tartalékot kell képezni vagy biztosítékot kell nyújtani.
- 321/322 -
JOGGYAKORLAT
Addig a mértékig, ameddig a zálogtárgy értéke fedezi a zálogjoggal biztosított követelést, a zálogjogosultaknak egyforma szavazati joga van, nincs különbség közöttük arra tekintettel, hogy egyébként milyen sorrendben keletkezett a zálogjoguk a vagyontárgyon.
Az indokolásból: "A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első mondatának első fordulata szerint »az egyezség megkötésénél« kell a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit szem előtt tartani. Ez a rendelkezés tehát kizárólag az egyezség létrehozása tekintetében (a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése körében) teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát. Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által (az arra jogosultak által nem támadott), vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető.
A Cstv. 20. § (1a) bekezdése első mondatának második fordulata már nem a jóhiszemű joggyakorlás követelményének tartalmát bontja ki, hanem a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmaz meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére, vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatóak meg.
A Kúria álláspontja szerint a joggal való visszaélés akkor is megvalósulhat, ha egy hitelező tekintetében tartalmaz a csődegyezség nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezést, ezért helytállóan vizsgálták az eljáró bíróságok, hogy az adott esetben megállapítható-e a joggal való visszaélés tilalmának megsértése a csődegyezséghez hozzá nem járuló, zálogjoggal rendelkező biztosított hitelezők vonatkozásában.
A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan-e a csődegyezségben elfogadott javaslat. E körben a Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben foglalt azzal a megállapítással, hogy a biztosított kategóriában levő hitelezők helyzete a csődeljárásban eltérő lenne. A hatályos Cstv. ugyanis nem különböztet a szavazati jogok között a hitelezők zálogjogának keletkezése, a zálogtárgyból való kielégítés sorrendje szerint, kizárólag azt írja elő, hogy a hitelezőt biztosított hitelezőként a zálogtárgy értéke erejéig illeti meg a szavazati jog [Cstv. 12. § (3) bekezdés]. Függetlenül tehát attól, hogy a Ptk. 5:118-5:122. §-ainak [régi Ptk. 256. § (1) bekezdésének] megfelelően bírósági végrehajtás, vagy felszámolási eljárás során a zálogjoggal biztosított követeléseket milyen sorrendben kellene kielégíteni, a Cstv. szabályai csődeljárás esetén a szavazati jog tekintetében ilyen különbségtételt nem tesznek. Addig a mértékig, ameddig a zálogtárgy értéke fedezi a zálogjoggal biztosított követelést, a zálogjogosultaknak egyforma szavazati joga van, nincs különbség közöttük arra tekintettel, hogy egyébként milyen sorrendben keletkezett a zálogjoguk a vagyontárgyon.
A csődegyezségben a hitelezők által elfogadott jogi rendezés valamennyi hitelező számára egyforma feltételeket tartalmaz. Ezért a Kúria tévesnek ítélte a jogerős végzésben kifejtett azt az álláspontot, hogy az első helyen bejegyzett zálogjogosult számára kirívóan előnytelen, s emiatt a Cstv. 20. § (1a) bekezdésébe ütközik az egyezség. A hatályos Cstv. ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezéseket, hogy a hitelezőnek legalább akkora kielégítéshez kell jutnia a csődegyezség alapján, mint amelyhez a felszámolási eljárásban a vagyonfelosztás során juthatna. Ezen túlmenően a Cstv. azt sem írja elő, hogy a hitelező követelésének társasági részesedéssé változtatásához a csődegyezség elfogadásakor a hitelezőnek mindenképpen hozzá kell járulnia. A Cstv. a csődegyezség létrehozásához csak a két hitelezői osztályba tartozó hitelezők osztályonkénti többségének szavazatát követeli meg [Cstv. 20. § (2) bekezdés]."
BH 2014.22.
II. A csődegyezségben a hitelezők nem mondhatnak le még nem létező - esetleg a jövőben létrejövő - követelésükről, mert arra a csődeljárás nem terjed ki [1991. évi XLIX. tv. 3. § ca) és cc) pont, 13. § (3)-(4) bek., 21/A. §; 1952. évi III. törvény 148. § (4) bek., 235. § (1) bek.].
- 322/323 -
BH 2004.379.
A csődegyezségben annak figyelmen kívül hagyása, hogy az egyezséghez hozzá nem járuló hitelező követelését kezességvállalás biztosította, nem tekinthető reá nézve kedvezőtlenebb elbírálásnak, ezért az egyezség nem ütközik jogszabályba.
ÍH 2015.36.
A diszkrimináció tilalma a csődegyezség jóváhagyásánál nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben követelésükhöz. A hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha ez nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg a jelentősebb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett, ha egyébként a diszkrimináció tilalmának fenti értelmezésével összhangban áll [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 18. § (4)-(5) bekezdés, 19. § (1)-(2) bekezdés, 20. § (1)-(2) bekezdés].
Az indokolásból: "A »diszkrimináció tilalma« nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben a követelésükhöz. Egységes a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az egyes hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha az nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik továbbá jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg jelentősebb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett.
Az adósnak a hitelezőivel létrejött csődegyezségi megállapodása lényegében három sávba sorolta a hitelezői igényeket, melyek kielégítési mértéke az igény összegéhez fordítottan arányult: Az alacsonyabb összegű hitelezői igények 100%-os, a következő sávba tartozó igények 50%-os, míg a 60 millió forintot meg nem haladó igények 3%-os kielégítésére tett az adós javaslatot 5 éves időtartam alatt. Kétségtelen, hogy az egyes hitelezők részére megtérülő követelések aránya nem azonos, vagyis különbség van az egyes hitelezői igények megtérülési aránya között, azonban ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának, figyelemmel arra, hogy a különbség nem a hitelezők kényszeregyezséggel érintett, vagy nem érintett jellegén alapul.
Mivel pedig ezáltal az azonos hitelezői osztályba sorolt hitelezők közötti különbség az igény összegén, illetve a sávos kielégítésen alapul, melyet a jogszabály nem tilt, így a sávos kielégítési szabályozás - még ha a magasabb hitelezői igénnyel rendelkező hitelező számára az ilyen egyezség az alacsonyabb összegű hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőhöz képest hátrányosnak is tűnik - nem ütközik jogszabályba, és megfelelő arányú hitelezői támogatás esetén jóváhagyható" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.330/2014/2. szám).
14.2.1. A követelését késedelmesen bejelentő vagy azt elmulasztó jogosult helyzete
Cstv. 20. § (3) A 10. § (2) bekezdése szerinti határidő elmulasztása esetén a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá. A bejelentési határidő elmulasztása miatt nyilvántartásba nem vett hitelezői igény jogosultja az adós ellen követelését nem érvényesítheti, azonban a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű követelést a felszámolási eljárásban sem lehet érvényesíteni.
- 323/324 -
A követelését késedelmesen bejelentő hitelezőt a törvény hátrányos helyzetbe hozza:
- az ilyen hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, az egyezség hatálya nem terjed ki rá;
- az adós ellen követelését nem érvényesítheti (sem peres, sem peren kívüli eljárásban), azonban
- a más által kezdeményezett felszámolási eljárásban a még el nem évült követelését bejelentheti. Ebben az esetben a 35. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 35. § (2) bekezdés b) pontja szerinti késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű követelést a felszámolási eljárásban sem lehet érvényesíteni;
- amennyiben a csődeljárás sikertelen és átfordul felszámolási eljárássá, a teljes követelését, kamattal, pótlékkal együtt érvényesítheti.
A korábbi szabályozás hiányosságait a Kúria a Gfv.VII.30.286/2013/12. számú döntésében annyiban korrigálta - ahogy ezt már említettük -, hogy amennyiben a hitelező szándékosan nem vett részt a csődeljárásban azért, hogy utóbb egy peres eljárásban a teljes követelését érvényesíthesse, úgy a kereset már joggal való visszaélést valósít meg, mert nincs tekintettel az adós és a csődegyezség hatálya alá került hitelezők törvényes érdekeire, és egyben a csődegyezség jogpolitikai célját hiúsítja meg.
14.3. Az egyezség írásba foglalása
Cstv. 21. § (1) Az egyezséget írásba kell foglalni. A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen
a) az egyezségkötésben részt vett hitelezők felsorolását, hitelezői osztályát, nyilvántartásba vett elismert vagy nem vitatott követelésük összegét, szavazati jogaik számát,
b) a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját,
c) a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követeléseinek elengedését vagy átvállalását, illetve mindazt, amit az adós és a hitelezők az adósságállomány rendezése, az adós fizetőképességének helyreállítása vagy megőrzése érdekében szükségesnek tartanak,
d) valamennyi hitelező (annak képviselője, kézbesítési megbízottja) nevét és postacímét, hitelezői választmány, hitelezői képviselő esetén azt is megjelölve, hogy melyik hitelezőket képviselik.
(2) Az egyezséget a felek, törvényes képviselőik vagy meghatalmazottaik aláírják, és azt a vagyonfelügyelő - továbbá ha van hitelezői választmány, akkor a választmány is - ellenjegyzi.
Ennek a szakasznak lényeges előírása az, hogy az egyezséget írásba kell foglalni, másodlagos az a kérdés, hogy az egyezséget a jegyzőkönyvbe foglalják, és aláírják, vagy pedig külön okiratot készítenek. Abban az esetben azonban, ha az egyezséget a jegyzőkönyv tartalmazza,
- 324/325 -
nem elegendő a jegyzőkönyv-hitelesítő hitelezőknek aláírnia, minden hitelezőnek alá kell írnia a jegyzőkönyvet. Nagyon fontos, hogy az egyezséget a hitelezők részéről is azok írják alá, akiknek képviseleti joguk van. A Módtv. bevette a kézbesítési megbízottat is a képviselő mellé, akinek alapvetően nincs képviseleti joga, csak a hitelező küldeményeit veheti át. Az egyezséget a választmány (ha alakult ilyen), a hitelezői képviselő (ha megbíztak ilyet a hitelezők) és a vagyonfelügyelő ellenjegyzi. Ez utóbbi lényegesen kisebb jogkör, mint a korábbi jóváhagyási jog, amely átkerült a bíróság határkörébe.
A törvény a választmány ellenjegyzéséről szól, de nyilvánvalóan a választmány vezetőjének kell ellenjegyezni az egyezséget a választmány nevében és nem a teljes választmánynak. A törvényi szövegre tekintettel elképzelhető ezzel ellentétes álláspont is. Érdekes módon a törvény itt nem sorolja fel a hitelezői képviselőt, álláspontom szerint neki is alá kell írnia (ellenjegyeznie) az egyezséget. Egyetértek Csőke Andreával, aki kifejti, hogy a hitelezői választmány, hitelezői képviselő ellenjegyzésének megtagadása nem teszi érvénytelenné az egyezséget.[101]
Az utóbbi időben a bíróságok között vita alakult ki abban a kérdésben, hogy az írásba foglalt csődegyezségnek kell minden - a 21. § (1) bekezdésben írt - adatot tartalmaznia, vagy a csődegyezséghez tartozó iratokat is figyelembe lehet venni. A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Cspkf.44.816/2013/3. és 11.Cspkf.43.169/2012/2. számú döntésében kifejtette, nem hagyható jóvá olyan egyezség, amelynél több okirat összevetéséből tűnik ki a felek megállapodása, illetve az egyéb feltételek teljesedése. A Kúria viszont a Gfv.VII.30.351/2013/3. számú döntésében azt az álláspontot foglalta el, hogy a csődegyezséghez tartozó összes iratból kell kitűnnie, hogy mely hitelezőkre terjed ki a csődegyezség és a hitelezői igények kielégítésére milyen tartalmú megállapodás jött létre.
Ezt a gyakorlatot a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24. napján tartott tanácskozása is megerősítette, idézek az emlékeztetőből:

"1. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődegyezség több okiratba is foglalható, illetve ahhoz mellékletek is csatolhatók."

A továbbiakban ezért ez lesz a bírói gyakorlat.

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.351/2013/5. (Kúria):
A csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek is.
Az indokolásból: "A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglaltakkal abban, hogy a jóváhagyott egyezségből - további bizonyítás nélkül - pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a fennmaradó hitelezői követelés nagyságának, esedékességének és az adós által vállalt teljesítési feltételeknek.
- 325/326 -
A Cstv. (bekezdéseiben foglalt) felsorolásból is kitűnően a csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogait igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről. Különösen sok hitelezővel rendelkező adósok csődeljárása esetén tenné kezelhetetlenné a csődegyezségi megállapodást, ha a feleknek magában a csődegyezségben kellene meghatározniuk ezeket az adatokat. Erre az adós a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott.
A Kúria álláspontja szerint a bírósághoz benyújtott csődegyezséghez tartozó összes iratból kell annak kitűnnie, hogy mely hitelezőkre terjed ki a csődegyezség, mint kényszeregyezség, s a kielégítésükre milyen tartalmú megállapodás jött létre.
BDT 2014.3090.
A csődegyezséget az egyezséget kötő hitelezőknek kell aláírniuk, az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezőknek - akikre az egyezség kényszeregyezségként hat ki - nem, az egyezség aláírásának megtagadásával, az aláírás szándékos vagy gondatlan elmulasztásával a szabályszerűen létrejött csődegyezség bírósági jóváhagyását a nemmel szavazó hitelezők nem akadályozhatják meg.
14.4. Az egyezség jóváhagyása
14.4.1. Az egyezségi tárgyalás eredményének bejelentése
Cstv. 21/A. § (1) Az egyezségi tárgyalás eredményét [18. § (3) bekezdés, 19-20. §] 5 munkanapon belül - meghosszabbított fizetési haladék esetén pedig legkésőbb annak lejártát 45 nappal megelőzően - köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bíróságnak bejelenteni, illetve egyezség esetében az egyezségi megállapodást, továbbá a 19-21. §-ban szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat, nyilatkozatokat is köteles mellékelni. E kötelezettség késedelme vagy elmulasztása esetén a bíróság 100.000 forinttól 500.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtja.
Az adós vezetője köteles az egyezségi tárgyalás eredményét 5 munkanapon belül a bírósághoz bejelenteni, a vagyonfelügyelőnek ebben nincs szerepe. A bejelentést akkor is 5 munkanapon belül kell megtenni, ha a hitelezők már az első tárgyaláson kijelentik, hogy nem kívánnak egyezséget kötni, illetve akkor is, ha a meghosszabbított moratórium idején - bármikor - megegyeznek, illetve véglegesen kiderül, hogy egyezség nem jön létre.
A moratóriumnál már láttuk, hogy a lejáratot megelőző 45 napos határidő - különösen a 240 napos moratórium esetén - korlátozza a felek tárgyalásra fordítható idejét, a törvény értelmében azonban be kell tartani, mert különben az adós jelentős összegű bírsággal sújtható.
Nemcsak az egyezségi megállapodást, hanem a 19-21. §-ban szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat és nyilatkozatokat is köteles az adós vezetője becsatolni. Eddig ezt az előírást 21/A. § (3) bekezdése tartalmazta.
- 326/327 -
14.4.2. Döntés az egyezség jóváhagyása tárgyában
Cstv. 21/A. § (2) A bíróság az egyezség jóváhagyása tárgyában az (1) bekezdés szerinti kérelem beérkezésétől számított 15 munkanapon belül dönt. Az egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet egy alkalommal 3 munkanapos határidővel hiánypótlásra visszaadhatja. A hiánypótlási határidő elmulasztása jogvesztő.
(3) Ha az egyezség megfelel a jogszabályokban foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja, és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye.
14.4.2.1. Általános kérdések a jóváhagyással kapcsolatban
Az egyezség jóváhagyására rövid, 15 munkanapos határidőt biztosít a törvény. Lehetővé teszi, hogy egy alkalommal hiánypótlás rendeljen el 3 munkanapos jogvesztő határidővel. Itt nagy valószínűséggel csak olyan okból lehet a hiánypótlást elrendelni, amely ilyen rövid idő alatt pótolható, például nem csatolták a képviseleti jogosultságra vonatkozó iratokat vagy elmaradt az ellenjegyzés. A hiánypótlás az egyezség érdemi részére nem vonatkozhat (Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.816/2013/3., 15.Cspkf.44.861/2012/3., 15.Cspkf.43.492/2013/2.).
A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24. napján tartott tanácskozásán a hiánypótlással kapcsolatban egyetértés alakult ki, idézem az emlékeztetőt:

"A bíróság a csődegyezség jóváhagyása körében a Cstv. 21/A. § (2) bekezdése alapján csak az alaki hiányosságok pótlására hívhatja fel az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét, tartalmi hiányok pótlására nem, mert ehhez új egyezségi tárgyalást kellene tartani, amire a rövid határidők nem adnak lehetőséget. A hiány alaki és tartalmi jellegének elhatárolása azonban tényállásfüggő; egy hozzájáruló nyilatkozat hiánya például, ha a jegyzőkönyvből a hozzájárulás ténye kitűnik, alaki hiányosság, amelynek pótlására a bíróság felhívhatja az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét; ha azonban a hiányt nem tudják pótolni, és ezért nincs meg a szükséges hozzájárulási arány, ez már olyan tartalmi hiányosság, amely a csődegyezség jóváhagyását kizárja."

Az egyezség jóváhagyásának alapja a feleknek az anyagi jogi egyezsége, amely a Ptk. 240. § (1) bekezdésében írt feltételeknek felel meg. A Ptk. 240. § (3) bekezdése a mai szabályozás mellett sem jön szóba, mert eszerint a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket rendezik egyezséggel, a csődegyezség megkötésében viszont csak a nem vitás követeléssel rendelkezők vehetnek részt.
Az egyezség bírói jóváhagyása teljesen új jogintézmény, korábban ez a jog a vagyonfelügyelőt illette meg, a bíróságnak csak az eljárás befejezetté nyilvánításáról kellett dönteni. Ezzel a megoldással a felszámolási egyezséghez hasonlóan a csődegyezség is eljárásjogi egyezség lett.

JOGGYAKORLAT
15.Cspkf.44.861/2012/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A bíróság nem oktathatja ki az adóst, nem hívhatja fel a csődegyezség kiegészítésére, ezáltal téve jóváhagyásra alkalmassá az egyezséget.
- 327/328 -
14.4.2.2. A bírói vizsgálat terjedelme
Az egyezség jóváhagyásának feltétele az, ha az egyezség a jogszabályoknak (és nem a törvényben foglaltaknak) megfelel. Az egyetlen szó változtatása lényegesen megváltoztatta a bíróság mozgásterét. Először azt vizsgáljuk meg, hogy a 2012. március 1. előtt hatályos szabályok alapján miként alakult a bírói gyakorlat. Ezeket a gyakorlatban kialakult elveket a hatályos szabályozás mellett is alkalmazni kell.
14.4.2.2.1. Bírói vizsgálat a 2012. március 1. előtt érkezett ügyekben
A módosítás előtti törvényi előírás alapján felmerült, hogy a bíróság milyen kérdéseket vizsgálhat az egyezség jóváhagyása körében. A törvény szövegéből - ha az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak - az következett, hogy csak a Cstv. szabályainak érvényesülését vizsgálhatta a bíróság. A törvény indokolása arra utalt, hogy megszünteti a bíróság a csődeljárást, ha az egyezség alaki vagy tartalmi okokból nem felel meg a törvény előírásának.
Tartalmi ok lehetett, ha az egyezségben részt nem vevő vagy azt ellenző hitelezők hátrányos kielégítésben részesülnek A vizsgálódási kör kicsit tágabb lett, mint ami korábban a befejezetté nyilvánítás esetén illette meg a bíróságot, ezért a korábbi szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlatot részben alkalmazhatónak tartom. Az EBH 2000.336. számú elvi határozatából azt emelem ki, hogy a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, csak a törvényi minimumra terjed ki. A BH 1997.453. számú döntéssel ellentétben a csődegyezséget jóváhagyó végzés az egyezséget bírói egyezséggé emeli, s a kettő közötti különbözetet a határozat jól mutatja.
Amennyiben a bíróság a moratórium meghosszabbításáról korábban már döntött, könnyebb helyzetben van, mert ennél a döntésnél már több kérdést vizsgálnia kellett (szavazati arányok számítása stb.). A törvény indokolása kiemeli, azért írja elő a törvény 21. §-a, hogy mit és milyen formában kell írásba foglalni, hogy megállapítható legyen az egyezség törvényi feltételeknek való megfelelése. Egy jellemző részletet kiragadok egy másodfokú határozatból, amely jelzi, hogy milyen előkészítetlen egyezségi eljárások folytak a törvénymódosítást követően:

"Az adós az eljárás megindító kérelméhez nem csatolt olyan névsort, amely megfelelt volna a Cstv. 8. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, nem sorszámozva jelölte meg a hitelezőit, azok követeléseit pedig összesítve nem rögzítette. Az adós nem értesítette közvetlenül az összes ismert hitelezőjét a csődeljárás megindításáról a Cstv. 12. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint. A vagyonfelügyelő nem egyeztetett az adóssal a bejelentkező hitelezőkről és nem készült a törvénynek megfelelő hitelezői nyilvántartás sem a csődtárgyalásra történő meghívók megküldése előtt. A vagyonfelügyelő nem tett eleget maradéktalanul a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettségének a hitelezői nyilvántartásba vételt követően" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Cspkf.44.409/2010/4. szám).
- 328/329 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2332.
II. A csődegyezség jóváhagyásánál vizsgálandó feltételek [1991. évi XLIX. törvény 21/A. § (3) bekezdés].
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a 2009. évi LI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezései a csődegyezséget a korábbi szerződést módosító helyzetéből eljárásjogi egyezséggé emelték, abban az esetben, ha az egyezséget a bíróság jóváhagyja. Figyelemmel azonban arra, hogy az egyezségkötés nem a bíróság előtt történik, hanem az azt bizonyító iratokat nyújtják csak be a bírósághoz, ezért különös jelentősége van egyrészt annak, hogy az eljárásban résztvevő vagyonfelügyelő, mint a törvényesség képviselője, hogyan végzi feladatát, másrészt pedig annak, hogy a csődeljárás során történteket az iratok hogyan dokumentálják és bizonyítják.
Az egyezség jóváhagyása kapcsán az eljárásra a Cstv. részletes előírásokat tartalmaz, ezeket a feleknek pontosan azért kell betartaniuk, mert olyan egyezséget kell a bíróságnak megítélnie, amelyet nem előtte kötöttek meg az érintett felek. Jóllehet a vagyonfelügyelő ellenőrzi az egyezségkötési eljárást, és ellenjegyzésével ellátva igazolja, hogy az szabályosan történt, ennek ellenére a bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy valóban olyan módon történtek-e az események, amelyek lehetőséget biztosítottak az adós és a hitelezők közötti tárgyalásokat követően a tisztességes egyezségkötésre. Ezért is van szükség arra, hogy a jegyzőkönyv hitelt érdemlően, a valóságnak megfelelően rögzítse a történteket" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.427/2010.).
BDT 2012.2643.
A csődeljárásban megkötött egyezség akkor hagyható jóvá, ha a megállapodás megfelel a törvény előírásainak. A törvény előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg.
11.Cspkf.44.409/2010/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A csődegyezség jóváhagyásánál vizsgálandó körülmények.
Az indokolásból: "Az adós az eljárás megindító kérelméhez nem csatolt olyan névsort, amely megfelelt volna a Cstv. 8. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, nem sorszámozva jelölte meg a hitelezőit, azok követeléseit pedig összesítve nem rögzítette. Az adós nem értesítette közvetlenül az összes ismert hitelezőjét a csődeljárás megindításáról a Cstv. 12. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint. A vagyonfelügyelő nem egyeztetett az adóssal a bejelentkező hitelezőkről és nem készült a törvénynek megfelelő hitelezői nyilvántartás sem a csődtárgyalásra történő meghívók megküldése előtt. A vagyonfelügyelő nem tett eleget maradéktalanul a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglalt értesítési kötelezettségének a hitelezői nyilvántartásba vételt követően. A vagyonfelügyelő a 2009. december 10-i fordulónappal elkészített mérleg adatait nem találta elfogadhatónak, ennek ellenére az adós az egyezséghez a vagyonfelügyelő által ellenőrzött, írásban véleményezett és elfogadott másik mérleget nem csatolt. Az adós az egyezségi tárgyalást úgy tűzte ki, hogy a meghívót az érintettek a tárgyalás előtt kevesebb, mint 8 munkanappal kapták kézhez. A tárgyaláson nem került bele jegyzőkönyvbe az a hitelezői névsor, amelyből megállapítható lenne, hogy az egyezségkötésben mely hitelezők vehetnek részt, tehát kik voltak a korábban nyilvántartásba vett és ezáltal szabályosan meghívott hitelezők. A hitelezők az egyezségi tárgyaláson kérésük ellenére nem kaptak tájékoztatást a nyilvántartásba vett hitelezői igények összegéről és az adós vagyoni helyzetéről. Az egyezségi megállapodás nem tartalmazza pontosan és végrehajthatóan a megállapodást. A hitelezők és az adós nem egy, hanem különálló okiratokban nyilatkoztak, de a hozzájáruló hitelezői nyilatkozatokból sem állapítható meg, hogy az egyezséget támogató hitelezők személyenként pontosan milyen összegű követelésekről mondtak le és milyen határidővel, részletfizetési kötelezettség vállalása mellett járultak hozzá az egyezséghez.
- 329/330 -
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése értelmében a bíróság az egyezséget akkor hagyja jóvá, ha ahhoz csatolják a 19-21. §-ban szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat, nyilatkozatokat. Ha az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja. Amennyiben azonban az egyezség nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a Cstv. 21/B. §-a értelmében a bíróság a csődeljárást megszünteti és megteszi a további intézkedéseket a felszámolási eljárás megindítása végett.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése, illetőleg a 21/B. § rendelkezése tükrében a csődegyezségnek nem csupán a 19-21. §-ban foglalt alakiságoknak kell megfelelnie, hanem a csődtörvény hitelezőkre vonatkozó garanciális eljárási szabályainak is. A csatolt mellékletekből ellenőrizhetőnek kell lennie, hogy a kérelemhez csatolt hitelezői lista alapján kik voltak az adós ismert hitelezői, az ő részükre az eljárás megindításáról a közvetlen értesítés megküldésre került-e. Postai tértivevények másolatával vagy egyéb módon igazolni kell a csődtárgyalásra történő meghívás szabályos megtörténtét is. Ki kell tűnnie az iratokból, hogy a vagyonfelügyelő az adóssal a bejelentkező hitelezők személyéről, követeléseik összegéről miképp egyeztetett, s ennek eredményeképpen a vagyonfelügyelő nyilvántartása szerint (később az egyezségi jegyzőkönyvben rögzítetten is) kik a meghívottak, tehát az egyezségi tárgyaláson részvételi joggal, szavazati joggal rendelkező hitelezők, és közülük a jelenléti ív szerint ténylegesen ki jelent meg. Ezen személyek közül pedig az egyezséghez ki milyen szavazati aránnyal járul hozzá. Jelen ügyben megállapítható, hogy sem az adós, de a vagyonfelügyelő eljárása sem felelt meg a törvényben foglaltaknak: az egyezségi tárgyalás megtartására nem szabályosan került sor, nem állapítható meg, hogy valójában kik voltak az egyezségkötésben részvételi joggal rendelkező felek és ők milyen összegű követeléssel rendelkeztek. Mindezen túlmenően maga az egyezség tartalma is pontatlan, nem konkrét, hitelezői személyenként nem végrehajtható. Ebből következően nem felel meg a Cstv. 21. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban foglalt követelményeknek.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló döntését - mellyel a Cstv. 21/B. §-a értelmében a csődegyezség jóváhagyása nélkül a csődeljárást megszüntette - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta."
12.Cspkf.43.288/2012/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A besorolások vizsgálata a csődegyezségi tárgyalások értékelésénél.
Az indokolásból: "Kétségtelen, hogy a nagy összegű követeléssel rendelkező hitelezők szavazata a csődegyezség során meghatározó, akár egyedül is dönthetnek a csődegyezség tárgyában, ez azonban nem ellentétes a csődtörvény jogszabályi rendelkezéseivel, a törvény ugyanis a szavazatok számításánál a hitelezői igények összegszerűségét veszi alapul. A jogalkotó a nagyobb követeléssel rendelkező hitelező érdekeit akceptálva biztosított számukra nagyobb beleszólást a csődegyezség megkötésében."
12.Cspkf.44.693/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A csődegyezség jóváhagyásánál vizsgálandó körülmények.
Az indokolásból: "Az adott ügyben a hitelező fellebbezésében lényegében azt sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy az adós egyik hitelezője az adós tulajdonosa (részvényese) is, aki nyilatkozatával lehetővé tette, hogy a hitelezői követelések 5%-ban történő megtérülését »kényszerítsék« rá a többi hitelezőre is, mely megállapodás ezáltal - álláspontja szerint - a jóerkölcsbe ütközik, illetve a többi hitelező érdekeinek a kijátszására irányul.
Figyelemmel azonban arra, hogy a jelen eljárásra vonatkozó szabályok nem zárják ki az adós tulajdonosának a csődeljárás során történő igényérvényesítését - csupán a 12. § (2) bekezdés bc)-bd) pontjaiba tartozó követelések jogosultjainak a szavazatait negyedakkora mértékben rendeli figyelembe venni -, így az adós tulajdonosát - amennyiben nem tartozik a megjelölt tulajdonosi körbe -, ugyanolyan szavazati jog illeti meg a csődegyezség tekintetében, mint a többi hitelezőt.
- 330/331 -
Kétségtelen tény, hogy a követelés nagysága alapján akár egy hitelező is dönthet az egyezség elfogadása vagy elutasítása tárgyában - mivel a jogszabály csupán a szavazatok többségének a meglétét kívánja meg egy hitelezői osztályon belül -, mely az egyezség kényszerjellege folytán kihat az egyezséget el nem fogadó hitelezőkre is. A törvény e tekintetben azonban nem tartalmaz megszorítást, így az egyezséget elfogadó hitelező akár az adós tulajdonosa is lehet."
14.4.2.3. Az egyezség bírói vizsgálata a hatályos szabályok alapján
14.4.2.3.1. Előkérdések
A csődtörvény 2011. évi módosítása során felmerült, hogy a bíróságok mérlegelési lehetőségét ki kell tágítani, illetve esetleg olyan korlátozást kell beépíteni a törvénybe, miszerint bizonyos mértékű kielégítés biztosítása (pl. 20% kielégítés) nélkül nem lehet egyezséget kötni.
Nézzük meg, mit vizsgálhat a bíróság a "jogszabályoknak megfelelő" körben. Először is arra kell rámutatni, hogy ezzel a szabályozással a Pp. 148. §-ában szabályozott eljárási egyezség, a csődegyezség és a felszámolási egyezség azonos platformra került, mindhárom esetben azt kell vizsgálni, hogy az egyezség a jogszabályoknak megfelel-e. A három egyezség közül a Pp.-ben szabályozott egyezség a legrégibb. A Polgári Perrendtartás Magyarázata ezzel kapcsolatban az alábbiakat hangsúlyozza[102]:
"Jelenleg azonban - a felek rendelkezési jogának szabad érvényesülésével összhangban - a bíróság csak akkor tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását, ha az anyagi jogszabályt sért. Nincs helye az egyezség jóváhagyásának, ha:
- az egyezséggel rendezni kívánt jogviszony semmis szerződésen alapul (BH 1983.25.)
- az egyezség végrehajthatatlan (BH 1983.120., BH 1992.178.)
- az egyik fél a jogszabály kijátszásának szándékával - azért vállalja magára az illetékfizetést, hogy az őt megillető illetékmentességre tekintettel a bíróság az illeték kiszabását mellőzze (BH 1986.338.) stb."

A Pp. kommentár részben idézett eseteiből következik, hogy a kommentár szerzőjének véleményével ellentétben nemcsak anyagi jogi indokok vezethetnek az egyezség jóváhagyásának megtagadásához, hanem eljárási okok is.
A Csődeljárásban végképp nem működik az, hogy a bíróság csak anyagi jogszabályokat vizsgál, hiszen maga a csődtörvény tartalmaz több olyan előírást, ami eljárási előírásnak minősül, s amelyeket a bíróságnak vizsgálni kell. Ilyen lehet a jegyzőkönyv készítésével kapcsolatos előírások betartása, az ellenjegyzés, a jegyzőkönyv benyújtása és hasonló kérdések.
Az első megállapítás tehát az, hogy a csődegyezség jóváhagyása során a bíróságnak mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok érvényesülését vizsgálnia kell, s elsősorban változatlanul a csődtörvény előírásai betartásának van jelentősége. Korlátozó rendelkezés hiányában a Cstv. alkalmazása szempontjából valamennyi jogszabály vizsgálata lehetséges, ami természetesen nem valósítható meg, ez csak elvi lehetőség.
- 331/332 -
Itt a bíráknak megfelelő rugalmasságot kell tanúsítaniuk, pontosabban a vizsgálat szempontjait valahol le kell zárni. Akkor sem hagyható jóvá az egyezség, ha formálisan ugyan megfelel a Cstv. előírásainak, azonban azt a jogszabály megkerülése érdekében kötötték.
Akkor köthető továbbá egyezség, ha az adós folytatni kívánja a tevékenységét, ellenkező esetben a bíróság úgy tekinti, hogy csak a követelései egy részétől kíván szabadulni az adós. Ezért fontos a megalapozott reorganizációs terv.

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.257/2015/4. (Kúria):
A bíróság a formailag a jogszabályoknak megfelelő egyezséget sem hagyhatja jóvá, ha azt jogszabály megkerülése érdekében kötötték.
Az indokolásból: "A csődeljárás során kötött egyezség célja az adós tevékenysége folytatása lehetőségének megteremtése. Amennyiben az eljárás adataiból kitűnik, hogy az adós ezt a jogintézményt nem ilyen célra kívánja felhasználni, úgy a bíróság a csődegyezséget nem hagyhatja jóvá, az eljárást meg kell szüntetnie. A bizonyítékok okszerű értékelése alapján helytállóan ítélte meg a másodfokú bíróság: az adós csődeljárása nem a reorganizációjára irányult. Bár formailag az adós valóban eleget tett a Kúria határozatában leírt, egyébként minden alapos gazdasági döntés meghozatalához szükséges tájékoztatásnak, valójában a célja a csődeljárás kezdeményezésével nem a tevékenységének bármilyen formában folytatandó reorganizációjára irányult, hanem arra, hogy megszabaduljon a tartozásai túlnyomó részétől."
14.4.2.3.2. Az egyezség tartalmának a vizsgálata
Töretlen a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, ezt a hitelezőknek kell értékelni a szavazás során. "Az egyezséggel kapcsolatban a Kúria már több határozatában kifejtette, hogy annak gazdasági tartalma a bíróság által nem vizsgálható (így például EBH 2011.2332. Gfv.VII.30.098/2014/6., Gfv.VII.30.339/2013/5.), ebből következően nem vizsgálható a reorganizációs terv gazdasági tartalma sem, mert az is az egyezség része - fejti ki a Kúria a Gfv.VII.30.294/2015/4. számú határozatában. Az elhatárolás nem egyszerű, erre már utaltam, főleg a bizonytalan követelések szétosztása esetén. A Kúria a Gfv.VII.30.098/2014/6. számú végzésében a következőképpen próbálta elhatárolni a végrehajthatóságot a bizonytalan követeléstől:

"A jogerős végzés szerint azért nem hagyható jóvá a csődegyezség, mert a követelés bizonytalansága miatt a csődegyezség végrehajthatatlan, s a végrehajthatatlanság miatt jogszabályba ütköző. Ebből következően a Kúriának elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett határoznia, hogy jóváhagyható-e a csődegyezség, ha az adós hitelezőknek felajánlott vagyona egy harmadik személlyel szemben állított igény?
Az adós a hitelezőinek az igényét kielégítheti egy harmadik személlyel szembeni követelése átruházásával (ezt a Cstv. 56. §-a is megengedi a felszámolási eljárásban). Egy követelés érvényesítése pedig mindig tartalmaz kisebb-nagyobb bizonytalanságot. Nem megalapozott ezért a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, mely szerint az igények kielégítésére fordítható összeg meglétének a bizonytalansága
- 332/333 -
(az eljárás eredménye) teszi kétségessé az adott ügyben az egyezség teljesíthetőségét, hiszen ez valamennyi olyan esetben fennáll, ahol követelés az adós által felajánlott kielégítés alapja. Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), a Kúria álláspontja szerint önmagában ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának.
Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviseli-e, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és annak alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot.
A Kúria - a fent kifejtettek alapján - egyetért az adóssal abban, hogy a jogerős végzés ténylegesen a csődegyezség tartalmát és nem a végrehajthatóságát vizsgálta. A csődeljárást lefolytató bíróság az egyezség gazdasági tartalmát nem vizsgálhatja, mert az a felek autonómiájába történő beavatkozás lenne."
14.4.2.3.3. A zálogjogosult kielégítése
A törvény a biztosítékkal rendelkező hitelezők részére azt a jogot biztosítja, hogy az egyezség akkor jön létre, ha a biztosítékkal rendelkezők 50%+1 szavazata az megszavazza. Nem tesz különbséget a törvény aszerint, hogy a zálogjog mikor keletkezett, milyen rangsorban szerepel. Ezt a pénzintézetek nehezményezik, mert ez a szabályozás hátrányba hozza őket a felszámolási eljáráshoz képest, ahol a kielégítés rangsor szerint történik. Ezért rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a csődegyezség jogszabályba ütközik, ha nem kapnak olyan kielégítést, mint a felszámolási eljárásban. Főleg a Fővárosi Bíróság gyakorlatában ezért rendszeresen előfordult, hogy elfogadták ezt az elvet, s nem hagyták jóvá azt az egyezséget, amelyet az első ranghelyen szereplő zálogjogos hitelező nem szavazott meg. A Kúria szerencsére nem fogadta el ezt a gyakorlatot, döntését a Joggyakorlatban közlöm. Ma már ismert a magáncsődeljárás törvényi szabálya [2015. évi CV. tv. (Are. tv.)], ahol a jogalkotó a zálogjogos hitelezőnek (főhitelező) gyakorlatilag vétójogot biztosít, s az egyezség csak akkor jön létre, ha a főhitelező azt megszavazza. A Cstv. azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért az első ranghelyű hitelező leszavazható. Ezért fontos egyébként az a szabály, hogy csak a zálogtárgy értéke erejéig lesz a hitelező biztosított követeléssel rendelkező.

JOGGYAKORLAT
A hatályos Cstv. ugyanis nem különböztet a szavazati jogok között a hitelezők zálogjogának keletkezése, a zálogtárgyból való kielégítés sorrendje szerint, kizárólag azt írja elő, hogy a hitelezőt biztosított hitelezőként a zálogtárgy értéke erejéig illeti meg a szavazati jog [Cstv. 12. § (3) bekezdés].
Az indokolásból: "A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan-e a csődegyezségben elfogadott javaslat.
- 333/334 -
E körben a Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben foglalt azzal a megállapítással, hogy a biztosított kategóriában levő hitelezők helyzete a csődeljárásban eltérő lenne. A hatályos Cstv. ugyanis nem különböztet a szavazati jogok között a hitelezők zálogjogának keletkezése, a zálogtárgyból való kielégítés sorrendje szerint, kizárólag azt írja elő, hogy a hitelezőt biztosított hitelezőként a zálogtárgy értéke erejéig illeti meg a szavazati jog [Cstv. 12. § (3) bekezdés]. Függetlenül tehát attól, hogy a Ptk. 5:118-5:122. §-ainak [régi Ptk. 256. § (1) bekezdésének] megfelelően bírósági végrehajtás, vagy felszámolási eljárás során a zálogjoggal biztosított követeléseket milyen sorrendben kellene kielégíteni, a Cstv. szabályai csődeljárás esetén a szavazati jog tekintetében ilyen különbségtételt nem tesznek. Addig a mértékig, ameddig a zálogtárgy értéke fedezi a zálogjoggal biztosított követelést, a zálogjogosultaknak egyforma szavazati joga van, nincs különbség közöttük arra tekintettel, hogy egyébként milyen sorrendben keletkezett a zálogjoguk a vagyontárgyon.
A csődegyezségben a hitelezők által elfogadott jogi rendezés valamennyi hitelező számára egyforma feltételeket tartalmaz. Ezért a Kúria tévesnek ítélte a jogerős végzésben kifejtett azt az álláspontot, hogy az első helyen bejegyzett zálogjogosult számára kirívóan előnytelen, s emiatt a Cstv. 20. § (1a) bekezdésébe ütközik az egyezség. A hatályos Cstv. ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezéseket, hogy a hitelezőnek legalább akkora kielégítéshez kell jutnia a csődegyezség alapján, mint amelyhez a felszámolási eljárásban a vagyonfelosztás során juthatna. Ezen túlmenően a Cstv. azt sem írja elő, hogy a hitelező követelésének társasági részesedéssé változtatásához a csődegyezség elfogadásakor a hitelezőnek mindenképpen hozzá kell járulnia. A Cstv. a csődegyezség létrehozásához csak a két hitelezői osztályba tartozó hitelezők osztályonkénti többségének szavazatát követeli meg [Cstv. 20. § (2) bekezdés]."
14.4.2.3.4. A reorganizációs terv vizsgálata
Számtalan döntés foglalkozik a reorganizációs terv vizsgálatával. Pár kérdést már elemeztünk a reorganizációs terv kapcsán, de a jóváhagyás elemzése során is fontos ennek a kérdésnek a vizsgálata. Kezdetben a bírói gyakorlat nem látott lehetőséget a reorganizációs terv vizsgálatára, az általános álláspont szerint ez a hitelezők feladata. Nem vizsgálható a reorganizációs terv gazdasági tartalma sem, mert az is az egyezség része - fejtette ki a Kúria a Gfv.VII.30.294/2015/4. számú határozatában, amelyet már többször idéztem. Időközben jelentősen megváltozott a gyakorlat, s ma már nem csak elszigetelten születnek ilyen tartalmú határozatok, a Kúria ugyanis gyakorlatilag szabad utat adott a reorganizációs terv vizsgálatához, ezt az alább közölt döntések egyértelműen követhetővé teszik. Ha a reorganizációs terv jogszabályba ütközik, akkor, mint az egyezség része vizsgálható a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján - mondta ki a Kúria a Gfv.VII.30.428/2014/11. számú döntésében.

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.294/2015/4. (Kúria):
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése az egyezség - az egyezségi megállapodás és a hozzá csatolt iratok, így a reorganizációs terv - tekintetében kizárólag azt teszi lehetővé a bíróság számára, hogy azok jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja. A reorganizációs terv tartalmi felülvizsgálata során a bíróság akkor tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását, ha a terv az adóshoz kapcsolódó tényleges, a jövőben végzendő tevékenységre vonatkozó tartalmat nem hordoz; illetve, ha az adós kifejezetten rögzíti, hogy nem kívánja a tevékenységét folytatni.
- 334/335 -
Az indokolásból: "Az egyezséggel kapcsolatban a Kúria már több határozatában kifejtette, hogy annak gazdasági tartalma a bíróság által nem vizsgálható (így például EBH 2011.2332. Gfv.VII.30.098/2014/6., Gfv.VII.30.339/2013/5.), ebből következően nem vizsgálható a reorganizációs terv gazdasági tartalma sem, mert az is az egyezség része.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése az egyezség - az egyezségi megállapodás és a hozzá csatolt iratok, így a reorganizációs terv - tekintetében kizárólag azt teszi lehetővé a bíróság számára, hogy azok jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja. A reorganizációs terv tartalmi felülvizsgálata során a bíróság akkor tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását, ha a terv az adóshoz kapcsolódó tényleges, a jövőben végzendő tevékenységre vonatkozó tartalmat nem hordoz; illetve, ha az adós kifejezetten rögzíti, hogy nem kívánja a tevékenységét folytatni.
Mindezeket figyelembe véve a Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem támasztja alá az adós tevékenység folytatására irányuló szándékát a minden konkrétumot nélkülöző, nem egyértelmű cselekvési programot meghatározó, általánosságban mozgó, pontosan meg nem határozott projektmenedzsment alapú megbízásokra alapított, csak tevékenységi elképzeléseket tartalmazó fizetőképesség helyreállítását célzó program, melyben foglalt állításokat az adós semmilyen módon nem bizonyította. Ezt igazolja az adós által a felülvizsgálati kérelemben előadott az a tény is, hogy az adósnak a hitelezők kifizetésére rendelkezésre álló vagyona folyamatosan csökken.
Az adott esetben nem állapítható meg, hogy a reorganizációs terv a jövőben végzendő tevékenységre vonatkozó tartalmat hordozna. A gazdasági tartalom vizsgálatának tilalma nem azt jelenti, hogy a bíróság nem minősítheti a tervet, csak azt, hogy nem dönthet abban a tekintetben, az megvalósítható-e vagy sem. Az adós által elkészített reorganizációs terv - a jövőre vonatkozó általános elképzelések mellett - ugyan hivatkozik konkrét lehetőségekre is, azonban ezeket nem bizonyította, az állított ajánlatokat, leveleket nem csatolta. Figyelemmel arra, hogy az adós saját maga is a rendelkezésére álló vagyon folyamatos csökkenését állította, a Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős végzés, az adós a tevékenységét nem kívánja folytatni, csak a tartozásai alól akar megszabadulni."
A reorganizációs terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezség útján történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációjával, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
Gfv.VII.30.428/2014/11. (Kúria):
Ha a reorganizációs terv jogszabályba ütközik, akkor mint az egyezség része vizsgálható a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján.
Az indokolásból: "A Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az »egyezség« kifejezés magában foglalja
- az egyezségi megállapodást (az adósság rendezésének feltételeiről),
- a reorganizációs és veszteségcsökkentő programot (mely lehet az egyezségi megállapodás része vagy külön okirat), és
- az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartott intézkedéseket, megállapodásokat, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is (ez utóbbiakat a gyakorlat szerint az egyezségi megállapodásban rögzítik).
Az egyezséggel kapcsolatban a Kúria már több határozatában kifejtette, hogy annak gazdasági tartalma nem vizsgálható (így például EBH 2011.2332. Gfv.VII.30.098/2014/6., Gfv.VII.30.339/2013/5.), ebből következően nem vizsgálható a reorganizációs terv gazdasági tartalma sem, mert az is az egyezség része.
A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése az egyezség - az egyezségi megállapodás és a hozzá csatolt iratok, így a reorganizációs terv - tekintetében kizárólag azt teszi lehetővé a bíróság számára, hogy azok jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja.
- 335/336 -
A Kúria álláspontja szerint a reorganizációs terv tartalmi felülvizsgálata során a bíróság akkor tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását, ha a terv az adóshoz kapcsolódó tényleges, a jövőben végzendő tevékenységre vonatkozó tartalmat nem hordoz; illetve, ha az adós kifejezetten rögzíti, hogy nem kívánja a tevékenységét folytatni. Az, hogy elvileg vagy gyakorlatilag megvalósítható-e a tervben rögzített elképzelés, már a terv gazdasági tartalma vizsgálatának körébe tartozik."
[Megjegyzi a Kúria, hogy a fentiekből következően, ha a reorganizációs terv jogszabályba ütközik, akkor mint az egyezség része vizsgálható a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján.]
ÍH 2014.162.
A csődeljárás reorganizációs eljárás, melynek célja, hogy a likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet hitelezőivel együttműködve elkerülje a fizetésképtelenséget, illetve az ezzel együtt járó megszűnést. A csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelel, és ez nem állapítható meg akkor, ha az eljárás adataiból következően az adós nem kívánja folytatni tevékenységét.
E vonatkozásban kiemelt jelentőségű a reorganizációs terv. Ha az tényleges, a jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat nem hordoz, ha a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak, a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés].
Az indokolásból: "A csődegyezség jóváhagyhatósága körében a Kúria Gfv.VII.30.339/2013/5. számú határozatában (BH 2014.118.) egyértelmű iránymutatást adott, amely szerint a csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében.
A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét.
A csődegyezség jóváhagyása körében a bíróságoknak mindenkor a felek rendelkezési jogának szabad érvényesülését biztosítania kell, azonban az egyezség jóváhagyhatóságának idézettek szerinti korlátja annak esetleges jogszabályba ütközése.
A társaság tevékenységének tényleges folytatási szándékának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül a benyújtott reorganizációs terv. Ennek vizsgálata során a bíróság nem bocsátkozhat kifejezett közgazdasági, ökonómiai számításokba, illetőleg fejtegetésekbe, azonban ha a reorganizációs terv tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat sem hordoz, úgy a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni.
A fellebbező fél által sérelmezett reorganizációs terv puszta deklaráció, amelynek lényegi tartalma annyi, hogy a felszámoló jövőbeni feladatát átvéve az adós saját maga kívánja az ingatlanait értékesíteni. Egyebekben a jövőbeni gazdálkodó tevékenységre vonatkozóan pusztán szándéknyilatkozatot foglal magában. A csődeljárás alatt álló adós pontosan »60-700 000 euró« minimális tőke előteremtését irányozza elő - meg nem jelölt forrásból - és a tevékenységét úgy kívánja a jövőben folytatni, hogy egyidejűleg az ingatlanait értékesíti a hitelezők (részbeni) igényeinek kifizetése céljából.
Az eljárás adataiból az adós reális tevékenység folytatási szándékára (tényleges reorganizációra) nem vonható következtetés. A »reorganizációs tervben« az adós lényegében maga ismeri el, hogy a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak.
A jövőbeni tevékenység az adós részéről pusztán a deklaráció szintjén marad. A Kúria következetes ítélkezési gyakorlatát tükrözi a Gfv.VII.30.315/2013/3. számú határozat jogkérdés összefoglalása, amely szerint »a csődegyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységet.«
Az adós valós tevékenységének alapjai hiányoznak, így az egyezség nem hagyható jóvá" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.834/2014/3. szám).
- 336/337 -
14.4.2.3.5. A csődegyezség végrehajthatósága[103]
Miután a bírói ítéletekkel szembeni legfontosabb követelmény az ítélet végrehajthatósága, ma már evidenciaként kezeli a gyakorlat, hogy a csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az végrehajtható. Ennek a feltételnek a vizsgálata ma már a csődegyezségi javaslat elkészítésekor elkerülhetetlen. A Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése alapján ugyanis a bíróság által jóváhagyott csődegyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek, ezért az adós nem teljesítése esetén a hitelező a követelése érvényesítése érdekében választása szerint egyedi végrehajtást vagy totális végrehajtást (felszámolást) kezdeményezhet. Az egyedi végrehajtás végrehajtható okiraton alapulhat, a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint pedig végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz, b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható és c) a teljesítési határidő letelt. Általában a bírói egyezség akkor hagyható jóvá, ha az végrehajtható, tartalmazza mindazokat az anyagi jogi elemeket, amelyek nem teljesítés esetén az egyezségben vállalt kötelezettség kikényszeríthetőségét a bírósági végrehajtás szabályai szerint lehetővé teszik (BH 1992.178., BH 1983.120.). Nincs másként ez a csődegyezséggel kapcsolatban, bár a sokszereplős eljárásokban a gazdasági élet bonyolultságára is figyelemmel ez sokszor nehezebb, mint a peres eljárásokban kötött egyezség esetében. A csődegyezség jóváhagyhatóságával kapcsolatban - többek között - a BDT 2012.2643. szám alatt közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a jogszabály előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg.
A Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13. számú határozatában ugyanezt az elvet erősítette meg, amikor kimondta, hogy "a bíróság feladata a csődegyezség törvényességének biztosítása, és amennyiben a felek megállapodása alapján az egyezség létrejön, a bíróságnak kell ügyelnie arra is, hogy az egyezség végrehajtható legyen, mert csak olyan egyezség hagyható jóvá, amely végrehajtható. Ebbe a körbe nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését."
A végrehajthatóság vizsgálata evidens olyan egyezségek esetében, amikor az adós pénzösszeg megfizetését vállalja. Ugyanakkor a csődegyezségben olyan sok egyéb kérdésben lehet megállapodni, hogy a végrehajthatóság ilyen leszűkített vizsgálata téves eredményre is vezethet. Erre kívánt utalni a Kúria a fenti határozatában, megállapításával egyetértek. A bírói gyakorlatban elég formálisan vizsgálják a végrehajthatóság kérdését, ezért itt is hangsúlyozom, hogy a marasztalást tartalmazó egyezség esetében lehet vizsgálni a klasszikus értelemben vett végrehajthatságot.
- 337/338 -
Ezzel egyenértékű lehetőség, hogy az adós nemteljesítése esetén a hitelező felszámolást kezdeményez az adós ellen.
A Kúria a Gfv.VII.30.315/2013/3. számú végzésében ezzel kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki:

"A csődegyezség végrehajthatóságával kapcsolatban kifejtettek körében a Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban, miszerint a csődegyezség végrehajthatóságát az jelentené, hogy nem teljesítése esetén bírósági végrehajtás kezdeményezhető annak kikényszerítése érdekében.
Végrehajtható csődegyezségként nem kizárólag az fogadható el, amelyben kötelezettség kifizetésére irányuló megállapodás található (a kifizetendő összeg pontos megjelölésével), hanem az egyezségbe a Cstv. 19. § (1) bekezdése alapján - egyebek mellett - az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzése, más személy kezességvállalása és egyéb biztosítékok nyújtása, illetve mindaz belefoglalható, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében a felek szükségesnek tartanak. Ez utóbbiak teljesítése egyedi bírósági végrehajtás útján nem biztos, hogy kikényszeríthető, ennek ellenére az ilyen tartalmú megállapodást a Cstv. lehetővé teszi.
Ebből következően a végrehajthatóság követelményének való megfelelést a csődegyezség esetében úgy kell vizsgálni, hogy az adós és a hitelezői ellenőrizhetővé tették-e a hitelezők részére - például az adós számára előírt megfelelő időtartamok és az időtartamon belül elvégzendő feladatok meghatározásával - az adós által vállaltak teljesítését. Ha az egyezséget kötő felek az adós teljesítésének folyamatát részekre osztották és az egyes időtartamokra meghatározták az adós abban az időtartamban elvégzendő feladatait, akkor az időtartam lejártakor a hitelező a csődegyezség végrehajtásaként vagy a bírósági végrehajtást tudja kezdeményezni - amennyiben a vállalt kötelezettség kikényszerítése a bírósági végrehajtás körébe tartozik -, vagy pedig a felszámolási eljárást, mint totális végrehajtást tudja kezdeményezni az adóssal szemben.

JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2957.
A csődegyezség nem felel meg a jogszabályokban foglaltaknak és nem végrehajtható, ha az egyezségből nem tűnik ki pontosan és egyértelműen, hogy az adós mely hitelezőknek, milyen határidőben, milyen módon és feltételek szerint, milyen nagyságú kifizetést teljesít.
Az indokolásból: "A 2013. január hó 4. napján megtartott csődegyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezők 100%-a, a nem biztosított hitelezők 97,5%-a a csődegyezséghez hozzájárult. A csődegyezségi megállapodás az adós a biztosított hitelezők részére az egyezség jóváhagyása, és a csődeljárás befejezetté nyilvánításától számított 8. napon belül (Preambulum C.) megfizeti követelésük 15%-át. Az adós kötelezettséget vállalt az 1.2.7. pontban a további biztosított hitelezők 68,3% mértékű kifizetésére 2013. február hó 28. napjáig.
A nem biztosított hitelezői osztályba tartozó hitelezők a csődegyezség szerint három kielégítési módból választhatnak:
1. "Voucheres" kielégítési mód: A hitelező a kezdő időponttól számított 30 munkanapon belül jelentheti be, hogy voucheres (saját szolgáltatás nyújtására vonatkozó utalvány) kielégítési módot választ, ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy másik, a megállapodásban szabályozott kielégítési módot választ (2.2.1. pont). Az adós további 30 napon belül a hitelezői követelés összegének 80%-ában vouchert állít ki a hitelező részére, a hitelezők a vouchert az adós által működtetett Szállodában használhatják fel, összesen (együttesen) 5 000 000 Ft/hó összeghatárig.
2. A részvényes kielégítési mód: Az ezt választó hitelezők a biztosított követelések fent részletezett rendezéséig, az O. Faktoring Zrt.-t megillető biztosíték törléséig az adós részére fizetési moratóriumot biztosítanak, ezt követően - adós írásba foglalt értesítése alapján - 15 napon belül nyilatkoznak arról, hogy ezt a kielégítési formát választják.
- 338/339 -
Nyilatkozat hiányában úgy kell tekinteni, hogy másik, a megállapodásban szabályozott kielégítési módot választanak.
Az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a biztosított követelések rendezését követő 30 napon belül a részvénytársasággá alakulás folyamatát megindítja, és az átalakulás során a hitelezőknek 1000 Ft követelés után 300 Ft névértékű részvényt ad.
3. A pénzkifizetéses kielégítési mód: az ezt választó hitelezők 2014. január hó 31. napjáig az adós részére követeléseik tekintetében fizetési moratóriumot biztosítanak, részükre az adós követelésük 15%-át fizeti meg minimum 5 000 000 Ft/hó értékben, az egyes érintett követelések egymáshoz viszonyított arányában.
Az elsőfokú bíróság végzésével a Csődtv. 21/B. §-a alapján a csődeljárást megszüntette. Álláspontja szerint a létrejött egyezség nem felel meg a jogszabályokban foglaltaknak, mivel az egyezség alapján nem határozható meg pontosan, egyértelműen, hogy az adós mely hitelezőknek, milyen módon, milyen határidőben, milyen feltételek szerint és mekkora mértékben teljesít. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést az alábbiakra mutatott rá: Az egyezség bírói vizsgálata a fentiek szerint kizárólag a jogszabályi megfelelőségre terjedhet ki, a bíróság nem mérlegelheti az egyezség gazdasági kihatásait. Nem hagyható jóvá méltányosságból az egyébként jogszabályba ütköző egyezség arra figyelemmel, hogy munkahelyek megőrzését biztosítja, a munkavállalók és adós érdekeit szolgálja, ezért az M. Tours Kft. hitelező ez irányú hivatkozása alaptalan.
A Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése alapján a bíróság által jóváhagyott csődegyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek, ezért az adós nemteljesítése esetén a hitelező egyedi végrehajtást, vagy totális végrehajtást (felszámolást) kezdeményezhet. Az egyedi végrehajtás végrehajtható okiraton alapulhat, a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint pedig végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz, b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható és c) a teljesítési határidő letelt. Az egyezség akkor hagyható jóvá, ha az végrehajtható, tartalmazza mindazokat az anyagi jogi elemeket, amelyek nemteljesítés esetén az egyezségben vállalt kötelezettség kikényszeríthetőségét a bírósági végrehajtás szabályai szerint lehetővé teszik (BH 1992.178., BH 1983.120.). A BDT 2012.2643. döntésben a Pécsi Ítélőtábla kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a jogszabály előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg. A jelen eljárásban kötött csődegyezség nem felel meg e követelményeknek, nem tekinthető olyan végrehajtható határozatnak, amelynek alapján - az egyezség megkötése után megtett nyilatkozatok és e nyilatkozatok folytán előállott jogi helyzet értékelése nélkül - végrehajtható okiratot lehetne kiállítani, és ezért nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek.
Az egyezség utólagos értelmezés nélküli végrehajthatatlanságát önmagában alátámasztja az a tény, hogy az egyes hitelezők kielégítésének módja - és ettől függően annak összege is - csak az egyezség jóváhagyását követően, saját nyilatkozatuktól függően válik ismertté, és annak összege, és így a kielégítés időtartama attól is függ, hogy az egyes kielégítési módot hányan választják. Emellett a felkínált lehetőségek közül a részvényes kielégítési mód önmagában is végrehajthatatlan, bírósági végrehajtás útján ugyanis nem lehet - még saját vállalás alapján sem - társaságot átalakulásra kényszeríteni, ilyen tartalmú végrehajtási lapot a gazdasági társasággal szemben nem lehet kiállítani, hiszen az átalakuláshoz a Gt. 71. §-a értelmében a társaság legfőbb szervének határozata szükséges, az átalakulást a Gt. 69-76. §-aiban foglalt eljárási rendben kell lefolytatni, a társaság taggyűlésének döntési jogkörébe tartozik. Emellett egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy még az átalakulás elhatározása esetén is számos bizonytalansági tényezőtől függ annak eredményessége, végső soron a cégbírósági bejegyzésétől, amely nem kényszeríthető ki.
A fentieken túl a pénzkifizetéses kielégítési mód esetén, mivel a választás a hitelezők részéről utóbb történik - szintén nem tartalmaz összegében meghatározott követelést az egyezség, és az sem került rögzítésre,
- 339/340 -
hogy a 2014. február hó 1. napjától esedékes havi fizetés milyen határnapokkal történik (teljesítési határidő hiánya). Az adós akkor járt volna el helyesen, ha a hitelezőket az egyezség megkötése előtt felhívja a kielégítési formák kiválasztására, és kielégítési módozatonként állapodik meg a hitelezőkkel. Ez esetben az egyes hitelezőket megillető, végrehajtás alapjául szolgáló összeg (marasztalás) egyértelműen meghatározható lett volna.
A fentiekben részletezett körülmények is egyértelműen alátámasztják az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az egyezség végrehajthatatlan" (Pécsi Ítélőtábla Cspkf.IV.30.130/2013/2. szám).
14.4.2.3.5.1. Megtámadható-e a csődegyezség peres eljárásban?
Az utóbbi időben gyakran felmerül - s a gyakorlatban példa is van rá -, hogy a bíróság által jóváhagyott csődegyezség utólag peres eljárásban a Ptk.-ban foglalt valamely feltétel megvalósulása esetén megtámadható-e. Ez a kérdés nemcsak a csőd-és felszámolási egyezség kapcsán merül fel, hanem a Pp. 148. §-ában szabályozott egyezség esetében is. A Pécsi Ítélőtábla egy nagyon jelentős és érdekes döntésében mutatott rá arra, hogy milyen különbség van az egyezség anyagi jogi tartalma és az eljárásjogi következmény között.
A BDT 2012.2831. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kifejtette, hogy a perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény: anyagi jogi és eljárási jogi elemeket egyaránt tartalmaz. A jogerős bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti jellegén nem változtat, ezért a szerződéses kötelmekre vonatkozó jogszabályok megfelelően alkalmazandók rá, ezek közül kizárt azoknak az alkalmazása, amelyek ellentétesek a jogintézmény eljárási természetével. Az egyezség külön perben történő megtámadása nem vezethet az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körében a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségbe foglalt jogok és kötelezettségek újbóli rendezéséhez, mert ellentétes az anyagi jogerő természetével. Ha a keresettel (viszontkeresettel) érvényesített megtámadás alapján a bíróság ítélettel megállapítja az egyezség szerződési részének az érvénytelenségét, ez az ítélet az egyezséget jóváhagyó végzés elleni perújítás okaként szolgálhat.
Egy jelentős gazdálkodó szervezet csődeljárásában is felmerült ez a kérdés, s a másodfokú bíróság elvi éllel mondta ki, hogy "a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség ugyanúgy, mint a szerződések általában, polgári jogi alapon bíróság előtt keresettel megtámadhatók."
Az ügyben benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a Gfv.30.171/2013/13. számú döntésében ezzel az állásponttal nem értett egyet és a joggyakorlatban olvasható - az érintett ügy jelentőségén messze túlmutató - véleményt fejtette ki, miszerint erre nincs jogi lehetőség. Az országban több olyan per folyik, amelynek tárgya a csődegyezség megtámadása, az itt olvasható álláspont ezért a perekben is irányadó.

JOGGYAKORLAT
A felek ügyleti akaratát és a bíróság határozatát egységben kell szemlélni, az nem választható ketté. Nincs arra jogi lehetőség, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodást támadja meg a hitelező - valamennyi többi hitelező és az adós perben állásával -,
- 340/341 -
hiszen ezzel gyakorlatilag a csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzését bírálná felül egy peres bíróság, mert a bíróság végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálnák meg ismét, és határoznának annak helytállóságáról.
Az indokolásból: "Mindezek alapján tehát a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint perben megtámadható, illetve hatálytalanságának megállapítása kérhető, vagy a csődeljárásban elbíráltakra hivatkozással utólag az adóssal (esetleg egy másik hitelezővel szemben) kártérítési igény támasztható. Ennek azért van jelentősége, mert a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a csődegyezség megfogalmazása miatt a hitelezők el vannak zárva ettől a lehetőségtől.
A másodfokú bíróság határozatában két alkalommal is kitért arra, hogy a csődeljárásban hozott határozatok peres bíróság által felülbírálhatók.
Egyrészt a közokiratba foglalt követelések tekintetében fejtette ki, hogy - tulajdonképpen bármelyik - hitelező az adós és közokiratba foglalt követeléssel rendelkező hitelező közötti szerződés hatálytalanságának megállapítása vagy kártérítés iránt keresetet nyújthat be az adós és a közokirattal rendelkező hitelező csalárdságára hivatkozással. Abban a perben lehet megállapíttatni, hogy a közokirat tartalma valótlan, az okiratban foglaltak ellenére az adós és a hitelező között kötelem nem jött létre, vagy az fedezetelvonás célzatával jött létre, a bejelentett - közokiratba foglalt - hitelezői igény jogalap nélküli és ezáltal ez a hitelező olyan szavazati joggal élt a csődegyezség megkötése során, mely veszteséggel járó kényszeregyezségbe szorította a perindító felet.
A Kúria álláspontja szerint ilyen tartalmú kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonylatban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság a csődegyezség felülvizsgálatával kapcsolatban is járható útnak tartotta a peres eljárást. A csődegyezséget gyakorlatilag két részre bontotta: anyagi jogi egyezségnek tekintette az adós és hitelezői között létrejött megállapodást, amely a bíróság jóváhagyásával válik eljárásjogi egyezséggé. Álláspontja szerint a bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti (szerződési) jellegén nem változtat, ezért a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség - ugyanúgy, mint a szerződések általában - bíróság előtt keresettel megtámadható.
A Kúria álláspontja szerint ez a megközelítés téves.
2009-ben hatályba lépett módosítással a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés]. Külön szabályok hiányában a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek - és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya mint a bírói ítéletnek. A Pp. rendelkezései szerint jogerősen jóváhagyott egyezségben a bíróság nem különbözteti meg a felek ügyleti akaratát - mint egy szerződést - illetve a bíróság egyezséget jóváhagyó végzését, s az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene a Pp. 262. §-a szerint perújítással lehet csak élni.
A jelen eljárásban alkalmazandó szabályok a perújítást az egyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki. E rendelkezést csak a 2012. március 1-jén hatályba lépett 2011. évi CXCVII. törvény iktatta be a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésébe, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a felek ügyleti akaratát és a bíróság határozatát egységben kell szemlélni, az nem választható ketté. Nincs tehát arra jogi lehetőség, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodást támadja meg a hitelező - valamennyi többi hitelező és az adós perben állásával -, hiszen ezzel gyakorlatilag a csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzését bírálná felül egy peres bíróság, mert a bíróság végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálnák meg ismét, és határoznának annak helytállóságáról."
- 341/342 -
BH 2013.131.
II. A csődegyezséggel kapcsolatos érvénytelenségi kifogás a csődegyezséggel érintett többi hitelező perben állása nélkül is elbírálható. Ha a bíróság az érvénytelenségi kifogást alaposnak találja, annak az a jogkövetkezménye, hogy a keresetet el kell utasítani [1959. évi IV. törvény 236. § (3) bekezdés, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 9. a) pont, 200. § (2) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 19. § (5) bekezdés].
14.4.2.3.5.2. Eljárási kérdések
További kérdés, hogy a bíróság hivatalból vagy csak a felek kérelmére vizsgálhat bizonyos kérdéseket, magyarul észre kell-e venni, hogy az egyezség valamely része sért akár eljárásjogi, akár anyagi jogi előírásokat. Elvileg igen, de a hivatalbóli vizsgálat korlátaira tekintettel a 2/2010. (VI. 28.) számú Kollégiumi vélemény alábbi előírására figyelemmel kell lenni:

4. a) A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Ugyanígy hivatalból észlelnie kell a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre.
b) A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek.

Különösen a másodfokú eljárásban fontos, hogy a bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között, az új bizonyítékok előterjesztésének korlátait is figyelembe véve hozza meg határozatát.
A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás az alábbi véleményt fogalmazta meg:

Csődegyezség jóváhagyása és a csődeljárás befejezetté nyilvánítása (az egyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata)
Az egyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak [a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pontjának analóg alkalmazásával], a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azaz azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik (például olyan rendelkezéseket tartalmaz az egyezség, amelyek - nem gazdaságilag, hanem egyébként - végrehajthatatlanok; vagy szabálytalan volt az eljárás), valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által megjelölt jogszabálysértés fennállását.

Sajnos a Kúria egyik döntésében a hivatalból történő vizsgálattal kapcsolatban ettől eltérő döntést hozott. A Gfv.VII.30.316/2014/4. számú döntés szerint hivatalból kell vizsgálni azt, hogy az egyezség a jogszabályoknak megfelel vagy sem. Ilyen körülmények között alig van jelentősége a fellebbezési/felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátainak.
- 342/343 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2332.
II. A csődegyezség jóváhagyásánál vizsgálandó feltételek [1991. évi XLIX. törvény 21/A. § (3) bekezdés].
EBH 2000.336.
A csődeljárás befejezetté nyilvánítása során a csődegyezség megfelelősége körében a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, csak a törvényi minimumra terjed ki. A csődegyezség jóváhagyása a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozik. A csődegyezség bírósági eljáráson kívül kötött polgári jogi egyezség.
A bíróság feladata az, hogy a nyilvánvaló jogszabálysértést észlelje, és levonja az ebből eredő jogkövetkezményeket akkor is, ha a hitelezők erre nem hivatkoztak.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának az alábbi két jogkérdésben kellett állást foglalnia:
1) Vizsgálhatja-e hivatalból a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában - a vagyonfelügyelő szavazatszámítását?
A Kúria a bíróság hivatalból való vizsgálatával kapcsolatban teljes mértékben egyetértett a jogerős végzésben kifejtettekkel. A bíróság feladata a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése szerint az, hogy az egyezséget megvizsgálja: az megfelel-e a jogszabályoknak. Ez a feladat magában foglalja azt, hogy a nyilvánvaló jogszabálysértést észlelje, és levonja az ebből eredő jogkövetkezményeket akkor is, ha a hitelezők erre nem hivatkoztak. Nyilvánvaló jogszabálysértésnek minősül az, hogy ha az eljárásban rendelkezésre álló iratokkal szemben a vagyonfelügyelő rosszul számítja ki a hitelezőket megillető szavazatokat - elszámolja magát, vagy nem alkalmazza a Cstv. 18. § (5) bekezdésben írt negyedelésre vonatkozó előírásokat -, mert ilyen esetben a vagyonfelügyelő a Cstv. szabályait sérti meg. Ha tehát a cégnyilvántartás adataiból, vagy az eljárás során becsatolt egyéb iratokból egyértelműen megállapítható a jogszabálysértés ténye, a bíróságnak ezt hivatalból észlelnie kell és le kell vonnia a jogszabálysértés következményeit is."
Gfv.X.30.127/2012/9. (Kúria):
Nem lehet a másodfokú eljárásban elbírálni olyan kifogást, amelynek a tárgyában az elsőfokú bíróság - kérelem hiányában - nem hozott határozatot (www.lb.hu).
BDT 2013.2957.
A csődegyezség nem felel meg a jogszabályokban foglaltaknak és nem végrehajtható, ha az egyezségből nem tűnik ki pontosan és egyértelműen, hogy az adós mely hitelezőknek, milyen határidőben, milyen módon és feltételek szerint, milyen nagyságú kifizetést teljesít.
BDT 2012.2758.
A csődeljárást befejezetté nyilvánító vagy megszüntető végzés elleni fellebbezés során azokat a vagyonfelügyelői intézkedéseket, amelyekre vonatkozó kifogást határidőben az érintettek nem terjesztenek elő, már eredménnyel nem lehet sérelmezni, a fellebbezési eljárás során a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett és nem kifogásolt hitelezői igények felülvizsgálatára nincs lehetőség.
BDT 2012.2643.
A csődeljárásban megkötött egyezség akkor hagyható jóvá, ha a megállapodás megfelel a törvény előírásainak. A törvény előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg.
- 343/344 -
ÍH 2014.162.
A csődeljárás reorganizációs eljárás, melynek célja, hogy a likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet hitelezőivel együttműködve elkerülje a fizetésképtelenséget, illetve az ezzel együtt járó megszűnést. A csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelel, és ez nem állapítható meg akkor, ha az eljárás adataiból következően az adós nem kívánja folytatni tevékenységét.
E vonatkozásban kiemelt jelentőségű a reorganizációs terv. Ha az tényleges, a jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat nem hordoz, ha a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak, a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés].
14.4.2.4. Az egyezséget jóváhagyó végzés jellege
Az egyezséget jóváhagyó végzés ítélethatályú határozat, hasonlóan a Pp. 148. §-a alapján perben hozott bírói egyezséghez. Ennek több következménye van. Egyrészt, amennyiben nem teljesíti az adós az egyezségben foglaltakat, a hitelező felszámolási eljárást indíthat ellene. Nincs akadálya azonban annak sem, hogy a megállapodás megszegése esetén a hitelező egyedi végrehajtást indítson az adós ellen, ha a totális végrehajtás lefolytatása nem érdeke. Erre akkor van lehetőség, ha az egyezséget végrehajtható módon fogalmazzák meg, s megfelel a Vht. 13. § (1) bekezdésben foglaltaknak, azaz, ha a végrehajtandó határozat
a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz;
b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és
c) a teljesítési határidő letelt.
A csődegyezség lényegét elemzi a Fővárosi Ítélőtábla BDT 2014.3088. szám alatt közzétett döntése, melynek indokolásából idézek. A megállapítás lényege az alábbi mondatba sűríthető: "A pertől jelentősen eltérő csődeljárásban köthető egyezség sajátos, sui generis egyezség, amelynek fajalkotó különbsége éppen kényszeregyezség jellegében áll."
A Kúria a Gfv.VII.30.017/2014/9. számú döntésében ezzel kapcsolatban kifejtette:
"A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak az egyezség, mint jogintézmény tartalmával kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Egyetért továbbá azzal is, hogy a csődegyezséget jóváhagyó végzésben nincs helye annak, miszerint a bíróság a hitelezőket és a nekik járó, adós által vállalt kötelezettségeket feltüntesse. A bíróság csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzése és a csődegyezség együttesen lesz az esetleges végrehajtás alapjául szolgáló okirat."
További kérdésként merült fel a gyakorlatban, hogy a bíróságnak a jóváhagyó határozatában szerepeltetni kell az egyezség szövegét vagy sem. A Kúria a Gfv.30.017/2014/9. számú határozatában azt az álláspontot képviselte, hogy nem kell a végzés rendelkező részébe átemelni az egyezséget. Ezzel a magam részéről teljesen egyetértek. A Pp. 148. §-a alapján megkötött egyezségnél sem a bírói határozat tartalmazza az egyezséget, az csak a jóváhagyásról dönt. A Kúria álláspontja logikus folytatása annak a véleményének, miszerint a becsatolt iratokból kell megállapítani a csődegyezség tartalmát.
- 344/345 -
JOGGYAKORLAT
BH 2014.22.
I. A jogerősen jóváhagyott csődegyezség ítéleti hatályú.
Az indokolásból: "A 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítással azonban a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés]. Külön szabályok hiányában a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek - és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. A Pp. rendelkezései szerint jogerősen jóváhagyott egyezségben a bíróság nem különbözteti meg a felek ügyleti akaratát - mint egy szerződést - illetve a bíróság egyezséget jóváhagyó végzését, s az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene a Pp. 262. §-a szerint csak perújítással lehet élni."
Gfv.30.017/2014/9. (Kúria):
I. A csődegyezséget jóváhagyó végzésben nincs helye annak, hogy a bíróság a hitelezőket és a nekik járó, adós által vállalt kötelezettségeket feltüntesse.
II. A Cstv. 21. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat az adós és a hozzájáruló hitelezők által aláírt egyezség, és a hozzá kapcsolódó mellékletek együttesen kell, hogy tartalmazzák.
Az indokolásból: "2) A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak az egyezség, mint jogintézmény tartalmával kapcsolatban kifejtett álláspontjával. Egyetért továbbá azzal is, hogy a csődegyezséget jóváhagyó végzésben nincs helye annak, miszerint a bíróság a hitelezőket és a nekik járó, adós által vállalt kötelezettségeket feltüntesse. A bíróság csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzése és a csődegyezség együttesen lesz az esetleges végrehajtás alapjául szolgáló okirat.
Ebből következően a csődegyezséghez hozzájáruló hitelezők esetében a csődegyezség aláírása, a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők esetében pedig a csődegyezségben (a megállapodásban és/vagy a kapcsolódó iratokban, mellékletekben) történő, a hitelezőket megillető kielégítés (legyen az akár konkrét összeg, vagy az adós más módon történő teljesítése) részletes, egyenként történő feltüntetése és a bíróság végzése együttesen hozza létre a kikényszeríthető egyezséget. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a hozzájáruló hitelezők szerződéses alapon, míg a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők a törvény erejénél fogva kerülnek - a csődegyezség bíróság által történt jóváhagyásával - a csődegyezség hatálya alá.
Nem vitásan az elsőfokú bíróság végzésében felsorolta valamennyi hitelezőt, azonban ez az eljárási szabálysértés - a Kúria megítélése szerint - nem olyan súlyú, amely önmagában a csődegyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését, a határozat megváltoztatását eredményezhetné. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem állapított meg több kötelezettséget az adós terhére annál, mint ami az egyezség tartalma szerint egyébként is terhelte az adóst.
3) A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tartalmilag módosíttatta az egyezséget a hiánypótlásra irányuló felhívásával. Az adós arra hivatkozott, hogy az egyezség szöveges részében valóban nem volt pontosan kiszámolva a hitelezők részére utalandó összeg, azonban az egyezség mellékletei tartalmazták azt, hogy melyik hitelezőnek mennyi az igénye, s ebből könnyedén kiszámítható volt az egyezségben százalékos mértékben meghatározott, kifizetni vállalt összeg.
A Kúria megítélése szerint a pontos összeg kiszámítására történt felhívás - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően - az adott esetben nem minősült az egyezség tartalmi módosításának. Az elsőfokú bíróságnak erre azért volt szüksége, hogy végzésében egyenként meghatározza a hitelezőknek kifizetendő összeget. Ez azonban tartalmában nem változtatott a csődegyezségen, mert a bejelentett hitelezői igények százalékában megjelölt kielégítés is egyértelmű volt.
Mint ahogyan a Kúria már korábban is kifejtette (Gfv.VII.30.351/2013/5), a Cstv.21. § (1) bekezdésében felsorolt adatokat az adós és a hozzájáruló hitelezők által aláírt egyezség, és a hozzá kapcsolódó mellékletek együttesen kell, hogy tartalmazzák.
Nem vitásan a benyújtott csődegyezségi iratok (14.) csak a hozzájáruló hitelezők elfogadott hitelezői igényét tartalmazták, a bíróság hiánypótlási felhívására azonban az adós 17. sorszámú beadványában csatolta az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők követelésének a nyilvántartását is.
- 345/346 -
A Kúria álláspontja szerint az adósnak ez a hiánypótlása a Cstv. 21/A. § (2) bekezdésének megfelelő volt, és nem a csődegyezség utólagos, tartalmi módosítását jelentette.
Mindebből következően - a másodfokú bíróság határozatában foglaltaktól eltérően - a benyújtott egyezség - a hiánypótlást követően - tartalmazta valamennyi hitelező felsorolását, hitelezői osztályát. A Kúria álláspontja szerint kitűnik az egyezségből az adós által vállalt teljesítési (fizetési) kötelezettség pontos, összegszerű meghatározása, hiszen a hitelezői igények ismeretében a vállalt százalékos kötelezettség számszerűen, egyértelműen kiszámítható. Az egyezségi iratok tartalmazzák valamennyi hitelező címét.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyezség a rá vonatkozó jogszabályoknak a másodfokú bíróság által kifogásolt okokból is megfelelt."
BH 1993.364.
Az egyezség jóváhagyása előtt vizsgálni kell a jóváhagyás feltételeit, beleértve a végrehajtási lehetőségeket is [Pp. 148. § (2) bek.].
BH 1992.485.
Az egyezségből egyértelműen ki kell annak tűnnie, hogy az egyezség jóváhagyása esetén mit kell majd ítélt dolognak tekinteni. Ezért más per adataira vonatkozó megállapodás egyezségként nem hagyható jóvá [Pp. 148. § (2) bek., 384. §].
I. A bíróság által jóváhagyott csődegyezség jogi természetét tekintve nem azonosítható a perbeli egyezséggel, de a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezésén alapuló, a Ptk.-ban szabályozott egyezséggel sem. A csődegyezségre vonatkozó jogszabályi rendelkezés olyan sui generis szabály, melynek lényegét a hitelezők közösségével - szavazás útján - létrejött kényszeregyezség jellege adja.
Az indokolásból: "A csődegyezség nem azonos sem a Pp. 148. §-ában szabályozott peregyezséggel - ez a felek per folyamán, annak befejezése érdekében megkötött szerződése, amelynek bírósági jóváhagyásával a per ítéleti hatályú befejezést nyer -, sem a per elkerülése érdekében kötött egyezséggel [Pp. 127. § (2), (3) bek.], amellyel a felek peralapítás nélkül jutnak hasonló eredményre, sem pedig a Ptk. 240. § (3), (4) bekezdésében szabályozott egyezséggel, amellyel a felek szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket kölcsönös engedményen alapuló szerződésmódosítással rendeznek. Az említett egyezségek alapja a felek kölcsönös és egybehangzó akaratának kifejezése [Ptk. 205. § (1) bekezdés]; ezek hatálya nem terjedhet ki olyan félre, aki nem szerződött. Az egyezség említett fajtái nem jöhetnek létre kényszeregyezség formájában, ez kizárólag a csődegyezség [Csődtv. 19-21. §] és a felszámolási egyezség [Csődtv. 41-44. §] sajátossága. A pertől jelentősen eltérő csődeljárásban köthető egyezség sajátos, sui generis egyezség, amelynek fajalkotó különbsége éppen kényszeregyezség jellegében áll. A csődeljárás megindulásával a bejelentkezett hitelezők között az eljárásjogi szabályok alapján közösség keletkezik: a hitelezők közössége. (Az adós igénybejelentést elmulasztó hitelezője követelését csak az esetleges, más által kezdeményezett felszámolási eljárásban érvényesítheti [Csődtv. 20. § (3) bek.].) A csődeljárásban az adós nem az egyes hitelezőkkel köt külön-külön egyezségeket, hanem hitelezőinek közösségével. A hitelezők közösségének akarata szavazással - azonban nem valamennyi, hanem csak a törvény által szavazásra jogosult hitelező [Csődtv. 18. § (4) bek.] szavazatával - jut kifejezésre. A csődegyezség az adós és a hitelezők közössége egybehangzó akaratának kifejezésével jön létre. A hitelezők közösségének az adóséval egybehangzó akarata azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes, szavazásra jogosult hitelező részéről szükséges az egyezségi ajánlat elfogadása. A hitelezők közösségének akarata az erre jogosult hitelezők megfelelő arányú támogató szavazatában nyer jogi jelentőséggel bíró kifejezést: egyezség akkor »köthető« , ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől - a biztosított és nem biztosított osztályokban egyaránt - a szavazatok többségét külön-külön megkapta. A csődegyezség azzal jön létre, hogy a hitelezők az adós csődegyezségi ajánlatát elfogadják [Ptk. 213. § (1) bek.]; elfogadásnak pedig a törvény által megkívánt arányú támogató szavazat - mint a hitelezők akaratának kinyilvánítása - számít.
- 346/347 -
A csődegyezség - kényszeregyezség jellege folytán - anyagi (kötelmi) jogi értelemben sem egységes. A szavazásra jogosult és az egyezséget támogató hitelezők az adóséval egybehangzó akaratnyilatkozatuk folytán szerződési alapon, ugyanakkor az egyezség ellen szavazó vagy nem szavazó, továbbá a szavazati joggal nem rendelkező hitelezők a jóváhagyás közvetítésével, a törvény erejénél fogva kerülnek a csődegyezség hatálya alá, amely tartalmában (az ajánlati tartalommal, mintha azt elfogadták volna) módosítja az adóssal szemben fennálló követelésüket. A jóváhagyott csődegyezség a bejelentett hitelezői követeléseket nem helyezi új jogalapra (nem novatio), hanem deklarálja azok egyezség folytán bekövetkezett (általában a követelés összegére és a teljesítési határidőre vonatkozó) megváltozását, általában a követelés leszállítását. Ebből, de általában a bíróság által jóváhagyott egyezségekre vonatkozó eljárási szabályokból is következik, hogy az adós egyezségben vállalt teljesítési kötelezettségének jogalapja maga a jóváhagyott - a bejelentett követelés jogalapját nem érintő - egyezség, amely a bírósági jóváhagyással válik végrehajthatóvá" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.439/2013/10. szám).
14.4.2.5. Visszavonható-e az egyezség annak bírói jóváhagyása előtt?
A gyakorlatban többször felmerült az a kérdés, hogy az adós visszavonhatja-e a csődegyezség jóváhagyása iránti kérelmét annak jóváhagyása előtt. Ilyen helyzet előfordulhat akkor, ha a bíróság egy jelentős hitelező kifogásának helyt adva nem vitatottnak minősíti a követelését, s ez olyan jelentős szavazatot jelent, ami felboríthatja a csődegyezséget. Egyéb itt nem modellezhető esetek is előfordulhatnak (pl. a bíróság hiánypótlásából szerez tudomást az adós arról, hogy valamilyen hiányosság miatt nem lesz jóváhagyható az egyezség).
A Kúria egy nagyon fontos határozatában (Gfv.30.017/2014/9.) igenlően válaszolta meg a kérdést és ezzel az állásponttal maximálisan egyetértek.
A válasznál abból kell kiindulni, hogy mikor jön létre a csődegyezség. Annak megkötésekor vagy a bírósági jóváhagyáskor.
A konkrét ügyben a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy "a csődegyezség a csődegyezségi ajánlat elfogadásával jön létre [Ptk. 213. § (1) bekezdése] és nem annak írásba foglalásával. A Cstv. 21. § (1) bekezdése a létrejött egyezség írásba foglalását a megegyezés tartalmának könnyebb bizonyíthatósága és a jóváhagyásra való alkalmassága miatt kívánja meg. A forma elmulasztása egyébként sem a szerződés létezését vonná kétségbe, hanem az érvénytelenségét eredményezné [Ptk. 217. § (1) bekezdés]."
A Kúria egyetértett a másodfokú bíróságnak a csődegyezség létrejötte kapcsán kifejtett álláspontjával, azzal a kiegészítéssel, hogy a csődegyezség érvényesen nem a csődegyezségi ajánlat elfogadásával, hanem a bíróságnak a csődegyezséget jóváhagyó végzése jogerőre emelkedésével jön létre.
Mind az ítélőtábla, mind a Kúria álláspontja szerint nincs akadálya annak, hogy az adós hitelezőivel a moratórium tartama alatt újabb, az előzőt értelemszerűen tárgytalanná tevő egyezséget kössön, s ez utóbbit nyújtsa be a bírósághoz, a bíróságnak a jóváhagyás végett előterjesztett egyezség jóváhagyásáról kellett döntenie.
Lényeges, hogy minderre akkor kerülhet sor, ha a moratórium hossza ezt lehetővé teszi.
- 347/348 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.30.017/2014/9. (Kúria):
A csődegyezség érvényesen nem a csődegyezségi ajánlat elfogadásával, hanem a bíróságnak a csődegyezséget jóváhagyó végzése jogerőre emelkedésével jön létre.
Az indokolásból: "Az egyezségi tárgyalás eredményét a Cstv. 21/A. § (1) bekezdése alapján az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének kell bejelentenie, s neki kell csatolnia az egyezségi megállapodást, továbbá a 19-21. §-ban szereplő feltételek teljesülését igazoló jegyzőkönyveket, megállapodásokat, nyilatkozatokat. Miután a Cstv. a bejelentés jogával a csődeljárás lefolytatását kérelmező adóst hatalmazta fel, ebből következően a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 3. § (1)-(2) bekezdése szerint az adósnak joga van arra is, hogy - amennyiben a moratórium még lehetővé teszi számára - a benyújtott, a hitelezők által a törvényben foglaltak szerint elfogadott, a vagyonfelügyelő által ellenjegyzett egyezség jóváhagyására irányuló kérelmet is visszavonja a bíróság jogerős döntéséig, és helyette a moratórium tartama alatt új kérelmet nyújtson be."
14.4.2.6. A res iudicata és a perújítás
Az egyezség jóváhagyásának másik következménye, hogy beáll a res iudicata, azaz a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Az ítélet anyagi jogereje kiterjed - a beszámítás erejéig - az ítéletben beszámított ellenkövetelésre is [Pp. 229. § (1) és (3) bekezdés].
A korábbi rendelkezések alapján vitatott volt, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés perújítási eljárásban támadható-e. A Pp. 262. §-a értelmében ugyanis az ítélet elleni perújításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával perújításnak a bíróság által jóváhagyott egyezség ellen is helye van, a 260. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azonban csak akkor, ha a perújító fél a perújítás alapjául szolgáló tényről vagy bizonyítékról (ítéletről, határozatról) az egyezség megkötésekor nem tudott. Ezt a körülményt (a nem tudást) a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perújító félnek kell bizonyítania.
A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntésében a felszámolási egyezség kapcsán fejtette ki azt az álláspontját, miszerint az eljárás speciális szabályai kizárják a perújítás lehetőségét, ezt az álláspontot kodifikálta a jogalkotás is. Így a 2012. március 1-je után indult ügyekben a törvény erejénél fogva kizárt a perújítás előterjesztése. Ezt az álláspontot a korábbi egyezségekre is alkalmazhatónak tartom, így nyugodtan kijelenthető, hogy a korábban kötött egyezségek sem támadhatók perújítással.

JOGGYAKORLAT
BH 1996.273.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen benyújtott perújítási kérelem megengedhetőségének elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 260. § (1) bek., 261. § (1) bek., 262. §].
II. A csődegyezséget jóváhagyó végzés elleni perújítás - a csődeljárás jellegéből fakadóan - a 2012. III. 1-je előtti időszak tekintetében is kizárt.
- 348/349 -
ÍH 2009.3.145.
A felszámolási eljárásban kötött egyezség perújítással nem támadható (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.369/2009/2. szám).

Nincs helye felülvizsgálatnak a Pp. 271. § (1) bekezdés h) pontja alapján az egyezséget jóváhagyó végzés ellen.
14.4.3. Az egyezség és a végrehajtás
Cstv. 21/A. § (4) Amennyiben az adós ellen az ideiglenes moratórium előtt végrehajtást rendeltek el, a csődeljárás befejezetté nyilvánítása esetén az adós ellen folyamatban lévő, pénzkövetelések végrehajtása iránti eljárások a csődegyezségben foglaltak teljesítéséig, a csődegyezségben foglalt teljesítési határidő leteltéig szünetelnek, kivéve a 11. § (1) bekezdés szerinti követeléseket. A végrehajtási eljárás folytatását a csődeljárásba bejelentkezett hitelező kérheti. A végrehajtás a hitelezőt a csődegyezség alapján megillető összegre folytatódik.
A csődeljárás és a végrehajtás kapcsolatával már foglalkoztam, nem ismétlem meg a korábbiakban elmondottakat, csak a figyelmet hívom fel arra, hogy a szabályozás új, a korábbi szabályok alapján hozott eseti döntések nem alkalmazhatók.
14.4.4. Az eljárás megszüntetése
Cstv. 21/B. § Ha az egyezség nem jött létre, vagy a jogszabályokban foglaltaknak nem felel meg, a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően a III. fejezet szerinti felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg [27. § (2) bekezdés e) pont], és elrendeli az adós felszámolását. A csődeljárást megszüntető végzésben a bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 óráig. A vagyonfelügyelő megbízatása - az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással [24/A. §] - a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik, az adós továbbá a felszámolási eljárás alatt nem kérhet a bíróságtól fizetési haladékot. A vagyonfelügyelőt ezen időszakra megillető díj előlegezésére az adós köteles. A díj előlegezéséről szóló végzést az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amelyek az említett mértékű részesedéssel rendelkeznek. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a megtérítési kötelezettség teljesítéséért behajthatatlanság esetén kezesként felel.
- 349/350 -
A törvény ugyanúgy kezeli azt az esetet, amikor az egyezség nem jön létre azzal, amikor az egyezség létrejön, azt a vagyonfelügyelő ellenjegyzi, a bíróság azonban nem hagyja jóvá ezt az egyezséget. Mindkét esetben a csődeljárást meg kell szüntetni. Az utóbbi esetben a végzés rendelkező részében nem kell utalni a jóváhagyás megtagadására, az ezzel kapcsolatos megállapítások az indokolásra tartoznak.
A törvényalkotó visszatért a Cstv. eredeti megoldásához, s a sikertelen csődeljárás automatikusan átfordul felszámolási eljárássá. A csődeljárást megszüntető végzésben a bíróság azonban nem állapíthatja meg az adós fizetésképtelenségét (bár a törvény indokolása ilyen utalást tartalmaz), csak arról rendelkezhet, hogy a végzés jogerőre emelkedése után elrendeli a felszámolási eljárás megindítását. Ennek technikai feltétele az, hogy a jogerősített végzést, mint kezdő iratot a bíróság a felszámolási lajstromba felszámolási ügyként iktassa, s ebben a felszámolási ügyben kerül sor a fizetésképtelenség hivatalból történő megállapítására. Ez az álláspont egyértelműen következik a törvényszöveg azon fordulatából, miszerint a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően a III. fejezet szerinti felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg. Kétszer nem lehet a fizetésképtelenséget megállapítani.
Új rendelkezés, hogy a csődeljárást megszüntető végzésben a bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 óráig. Erről a rendelkezésről már szó volt, ezzel a megoldással a törvényalkotó megakadályozza azt, hogy a hitelezők a moratórium megszűnése és a felszámolás kezdő időpontja közötti időben az adós vagyonából kielégítést szerezzenek.
A vagyonfelügyelő megbízatása - az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással (24/A. §) - a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik, az adós továbbá a felszámolási eljárás alatt nem kérhet a bíróságtól fizetési haladékot. Ezek a már 2009-től élő rendelkezések hivatottak biztosítani a folyamatosságot a felszámolási eljárás és a csődeljárás között.
A fizetési haladék meghosszabbításával kapcsolatban a Kúrián tartott tanácskozás az alábbi állásfoglalást fogadta el:

A csődeljárást megszüntető végzés esetén a fizetési haladék meghosszabbításának a kötelezettségét a törvény ki is mondja a 21/B. §-ban. Célszerű a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló határozatot külön végzésben meghozni, mely nem fellebbezhető és azonnal közzéteendő.
14.4.5. Fellebbezés és közzététel
Cstv. 21/C. § (1) A 21/A. § (2) bekezdés és a 21/B. § szerinti végzéseket a bíróság a Cégközlönyben hirdetményi úton kézbesíti, amennyiben a nyilvántartásba vett hitelezők száma több mint 100.
(2) A hirdetményi úton történő kézbesítéskor a végzést a Cégközlöny honlapján kell közzétenni. A közzétételre a Cégközlöny honlapján, napi feltöltéssel kerül sor. A hirdetményi úton történő kézbesítéskor a végzés rendelkező részét a bíróság hirdetőtábláján is közzé kell tenni, és postai úton meg kell küldeni az adósnak, a vagyonfelügyelőnek és a hitelezői választmánynak, illetve a hitelezői képviselőnek. A végzés rendelkező részét a Cégközlöny honlapján két alkalommal, 2 napos időközökkel kell közzétenni, és a második közzététel napján kell kézbesítettnek tekinteni. A közzététel tartalmazza, hogy a végzés teljes szövege a bíróságon átvehető, továbbá hogy a végzés ellen benyújtott esetleges fellebbezéseket a fellebbezés bírósághoz érkezését követő 3 munkanapon belül lehet a bíróságon megtekinteni, és a fellebbezés bírósághoz érkezését követő 5 munkanapon belül lehet rá észrevételt benyújtani.
(3) A végzés elleni fellebbezést a kézbesítéstől (hirdetményi úton történő kézbesítés esetén a második közzétételtől) számított 8 munkanapon belül kell benyújtani, ez a határidő jogvesztő. A fellebbezést a bíróság soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül bírálja el. A végzéseket azok jogerőre emelkedésekor haladéktalanul közzé kell tenni a Cégközlönyben, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott módon. A végzést elektronikus úton a cégbíróság részére haladéktalanul meg kell küldeni. A cégbíróság a cégjegyzékben a "cs. a." toldat törléséről haladéktalanul gondoskodik. A 21/A. § (3) bekezdése szerinti esetben az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzététele időpontjában szűnik meg a fizetési haladék. A végzést az adós és a vagyonfelügyelő köteles az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak haladéktalanul bemutatni.
- 350/351 -
A 21/C. § teljesen megújult, a jogalkotó ismét bevezette a hirdetményi kézbesítés lehetőségét. Nagyon fontos rendelkezése a 2011. évi Módtv.-nek, hogy a 21/A-21/C. § rendelkezéseit a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, ha még nem került sor az egyezségi tárgyalások megkezdésére. A Kúrián tartott tanácskozás ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot foglalta el:

Az egyezségi tárgyalások megkezdésének az minősül, ha az adós és a hitelezők érdemben megkezdték a tárgyalásokat 2012. március 1-jéig. Ilyen esetben a Cstv. 21/A-21/C. §-aiban foglalt valamennyi rendelkezés figyelembe veendő.

Csak annyi magyarázatot kell fűzni a fenti állásfoglaláshoz, hogy a tanácskozás az "érdemi" szót alkalmazva kissé kiterjesztette az átmeneti rendelkezések alkalmazhatóságát.
A 21/C. § (2) bekezdése technikai előírásokat tartalmaz. Lényeges ebből kiemelni, hogy a végzést papír alapon is meg kell küldeni az adósnak, a vagyonfelügyelőnek és a választmánynak (hitelezői képviselőnek). A törvény lehetővé teszi, hogy aki igényli, a végzést a bíróságon megkaphatja a hirdetményi kézbesítés hatályát nem érintve. A bekezdés utolsó mondata ellentmondásos rendelkezést tartalmaz[104], ezt a 2012. évi CIV. törvény 16. §-a korrigálta, az alábbiakat kimondva:
- 351/352 -
"a) 21/C. § (2) bekezdésében a »kézbesítést követő 3 munkanapon belül« szövegrész helyébe a »fellebbezés bírósághoz érkezését követő 3 munkanapon belül« szöveg, a »kézbesítést követő 5 munkanapon belül« szövegrész helyébe a »fellebbezés bírósághoz érkezését követő 5 munkanapon belül« szöveg."

A törvény szövegénél a módosított rendelkezést helyeztem el.
A bíróság bármilyen módon fejezi be az eljárást, a vagyonfelügyelő díjáról a befejező végzésben határoznia kell. Dönteni kell továbbá mindazon kérdésekről, amely az eljárást befejező határozatra tartozik a Pp. alapján (például döntés az eljárási illeték viseléséről). Az eljárást befejező határozatot az adósnak, a hitelezőknek és a vagyonfelügyelőnek kell kézbesíteni, a csődeljárásban ugyanis ők minősülnek félnek a Cstv. 6. § (4) bekezdése alapján.
14.4.5.1. A fellebbezés
Megváltozott a fellebbezésre vonatkozó szabály. Az új előírás szerint a végzés elleni fellebbezést a kézbesítéstől (hirdetményi úton történő kézbesítés esetén a második közzétételtől) számított 8 munkanapon belül kell benyújtani, ez a határidő jogvesztő.
A fellebbezést a bíróság soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül bírálja el. A másodfokú bíróságnak leterheltségétől függetlenül soron kívül kell a fellebbezést elbírálni. Az esetleges késlekedésnek nincs olyan súlyos következménye, mint a korábbi szabályozásnál, ahol előfordult, hogy az eljárás közben megszűnt a moratórium. Az új szabályozás ugyanis előírja, hogy a 21/A. § (3) bekezdése szerinti esetben az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzététele időpontjában szűnik meg a fizetési haladék. Ez nagyon fontos adósvédelmi előírás. Ezzel kapcsolatban idézem a Kúrián tartott bírói tanácskozás állásfoglalását:

A tájékoztatási kötelezettség elmaradásának az az oka, hogy
a) ha a fizetési haladék meghosszabbításáról határoznak a hitelezők, akkor a Cstv. 18. § (11) bekezdése alapján a bíróság azt meghosszabbítja;
b) amennyiben a törvényben előírt fizetési haladék tartamán belül (120 nap + vagy meghosszabbított időtartam) nem jön létre egyezség, akkor a vagyonfelügyelő bejelentése [Cstv. 10. § (4) bekezdés és 18. § (11) bekezdés] alapján a bíróság a csődeljárást megszünteti és a fizetési haladékot a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítja;
c) ha a fizetési haladék tartama alatt létrejön az egyezség, akkor a Cstv. 21/A. § (3) bekezdés hatodik mondata szerint az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés Cégközlönyben való közzétételével szűnik meg a fizetési haladék.
Nem fordulhat elő tehát olyan helyzet, hogy a fizetési haladék a csődeljárás tartama alatt lejár. A bíróságnak kell figyelemmel kísérnie, hogy a b) pontban írt helyzetben a moratórium a vagyonfelügyelő bejelentése nélkül ne járhasson le, ennek érdekében a fizetési haladék lejárata előtt fel kell szólítania a vagyonfelügyelőt - amennyiben az adós az egyezséget nem csatolja be, hogy tegye meg nyilatkozatát.
- 352/353 -
A csődegyezséget jóváhagyó végzés fellebbezhető, és bár a Cstv. 21/C. § (3) bekezdése szerint a fizetési haladék a törvény erejénél fogva hosszabbodik meg - a fizetési haladék alatt kötött egyezséget jóváhagyó végzés miatt - a jogerős végzés közzétételéig, de a jogbiztonság érdekében ilyen esetben is szükség van arra, hogy a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésének meghozatalával egyidejűleg - külön végzésben - a fizetési haladékot a jogerős csődegyezséget jóváhagyó végzés közzétételéig, illetve a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítsa. (Előre ugyanis nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság egyezséget jóváhagyó végzése - amelyet még a fizetési haladék tartama alatt hozott - jogerőre emelkedik-e, vagy a másodfokú bíróság azt megváltoztatja.)

A végzéseket azok jogerőre emelkedésekor haladéktalanul közzé kell tenni a Cégközlönyben, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott módon. A végzést elektronikus úton a cégbíróság részére haladéktalanul meg kell küldeni. A cégbíróság a cégjegyzékben a "cs. a." toldat törléséről haladéktalanul gondoskodik.
Végül a végzést az adós és a vagyonfelügyelő köteles az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak haladéktalanul bemutatni.
Amennyiben a fellebbezés kizárólag a vagyonfelügyelő díját érinti, nincs akadálya annak, hogy a bíróság az egyezség tekintetében a részjogerőt megállapítsa. A vagyonfelügyelő díjának megállapítása ugyanis nem része az egyezségnek, így bármilyen döntést hoz a másodfokú bíróság, az nem fogja érinteni az egyezséget. Így a jóváhagyás közzétételre kerülhet.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2015.120.
A csődeljárást megszüntető végzés elleni fellebbezési határidő jogvesztő, ugyanakkor eljárási jellegű határidő, ezért a fellebbezés a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adható [Pp. 105. § (4) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 21/C. § (3) bekezdés, 4/2003. PJE].
- 353/354-355 -
Harmadik rész - A felszámolási eljárás
- 355-356/357 -
VI. Fejezet - A fizetésképtelenség megállapítása
15. A felszámolási eljárás
15.1. A felszámolási eljárással kapcsolatos általános kérdések
A felszámolási eljárás szabályai az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk miatt jelentősen megváltoztak. A csatlakozás miatt figyelembe kellett venni az 1346/2000/EK rendelet előírásait. Erre tekintettel vezette be a törvényalkotó az ideiglenes vagyonfelügyelő intézményét biztosítási intézkedésként, továbbá változtatta meg a Cstv. 40. § szabályait. A IV. Cstv. Novella már az új csődtörvény koncepciójához igazodva dolgozott ki a fizetésképtelenség feltételeire, megállapításaira vonatkozóan új szabályokat. Jelentősen módosultak a zálogjoggal rendelkező hitelezők pozíciói, továbbá a felszámolókra vonatkozó rendelkezések egy része bekerült a törvénybe. A felszámolási eljárásra vonatkozó előírásokat 2006. évi nagy módosítás óta több törvény változtatta meg, az V. Cstv. Novella inkább pontosításokat tartalmazott. A 2011. évi Módtv. eljárási kérdésekben (szünetelés, megszüntetés) hozott új szabályokat, illetve bevezette a fizetésképtelenség megállapításánál a 200 000 forintos alsó határt. Azóta a jogyanyag érdemben nem változott.
15.1.1. A felszámolási eljárás szakaszai
A törvény nem határolja el egymástól a felszámolás szakaszait, pedig lényeges kérdésről van szó. A felszámolási eljárás három jól elkülöníthető részből tevődik össze. Az első rész a fizetésképtelenség vizsgálata, s amely a kérelem benyújtásától a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig tart. Az eljárásnak egy szűkebb szakasza az ún. felszámolás, amely a kezdő időponttól az eljárás befejezéséig, pontosabban a záróanyag benyújtásáig terjedő időszakot öleli fel. S végül a harmadik szakasz az eljárás befejezésének szakasza, melyhez a záróanyagot elbíráló, az eljárást befejező határozat meghozatala, s az ehhez kapcsolódó eljárások tartoznak. Az eljárás az adós gazdálkodó szervezet cégnyilvántartásból történő törlésével fejeződik be.
15.1.2. Kezdő időpont a felszámolási eljárásban
A kezdő időpontnak minden fizetésképtelenségi eljárásban szerepe van, de a fogalom és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények ismerete itt a legfontosabb.
- 357/358 -
A kezdő időpont fogalmát a törvény nem határozza meg, lényege azonban az, hogy a kezdő időponttól a vagyonnal történő rendelkezés, a képviselet, továbbá az eljárás alá vont szervezettel szembeni igények érvényesítése törvényben meghatározott speciális rendelkezések alapján történik. Az egyes törvények más-más időpontot határoztak meg kezdő időpontnak. Az Ftvr. szabályozásában a felszámolásnak a Magyar Közlönyben való közzététele napja volt a kezdő időpont, míg a Cstv. eredeti szövegében kezdő időpontnak a bíróság által megjelölt időpont minősült, amely nem lehetett korábbi, mint a felszámolást közzétevő Cégközlöny megjelenésének időpontja. Az 1993. szeptember 2-a után érkezett ügyekben viszont már mindenütt a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja a kezdő időpont.
A IV. Cstv. Novella azonban ismét változtatott ezen a szabályon és a 2006. július 1-je után érkezett ügyekben a Cégközlönyben történő közzététel időpontja a felszámolás kezdő időpontja. Ezzel megszűnt a korábbi kettősség, mely szerint a hitelezői igények bejelentése szempontjából más időpont volt a kezdő időpont, mint az általános jogkövetkezmények szempontjából.
15.1.3. Az illetékesség kérdése
A felszámolási eljárás megindítása esetén főszabályként az általános előírások alkalmazandók, melyeket a 6. § (1) és (1a) bekezdésnél ismertettünk. Itt is kiemelem azonban a 6. § (1a) bekezdés azon rendelkezését, miszerint az adós székhelyének a korábbitól eltérő cégbíróság illetékességi területére történő áthelyezése esetén a székhelyváltozás bejegyzését követő 180 napig kizárólag a korábban bejegyzett székhely szerinti illetékes bíróság előtt kezdeményezhető csődeljárás, felszámolási eljárás. Amennyiben az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek, de a fizetésképtelenség megállapításáról és a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott elsőfokú végzést, az adós csődeljárás iránti kérelmet csak ennél a bíróságnál nyújthat be. A csődeljárás során a bíróságnak ezt a kérdést vizsgálnia kell, s ebben az esetben előfordulhat, hogy a 180 napon túli székhelyváltozás ellenére a korábbi székhely szerinti bíróság fog eljárni, ez a szabály a felszámolási eljárásokra nem vonatkozik.
A csőd- és felszámolási eljárást olyan szempontból egységes eljárásként kell kezelni, hogy az ilyen módon megindított felszámolási eljárásban nem kellett a korábbi szabályozás alapján sem a bíróság illetékességét külön vizsgálni. Amennyiben tehát az adós a csődeljárás alatt a székhelyét áttette egy másik bírósághoz, ez nem alapozta meg a másik bíróság illetékességét.
A korábbi szabályozást egészítette ki a 22. § (4) bekezdése azzal az előírással, amely szerint a 22. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján indult felszámolási eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróság, illetőleg a megszüntetésre irányuló eljárást, kényszer-végelszámolási eljárást, kényszertörlési eljárást lefolytató cégbíróság szerinti törvényszék illetékes. Ilyen esetben a korábbi eljárás alapozza meg az illetékességet,
- 358/359 -
ezért a bíróságnak nem kell vizsgálnia, hogy a csődeljárás megindítása, illetve a cégbírósági eljárás során történt-e székhelyváltozás. Idézem a Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói megbeszélésen elfogadott álláspontot:

"Ha az adós ellen csőd- illetve felszámolási kérelem érkezik, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelem beérkezése előtti 180 napban az adós megváltoztatta-e a székhelyét.
Amennyiben a székhelyváltozást követő 180 napos határidő alatt felszámolási eljárást kezdeményeztek az adós ellen az illetékes (korábbi székhely szerinti) bíróságon, de a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott végzést, ez a bíróság lesz illetékes a székhelyváltozást követő 180 napon belül, illetve azt követően benyújtott csődkérelmek alapján indítandó csődeljárás lefolytatására [Cstv. 6. § (1a) bekezdés]. Ugyanakkor a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet - a székhelyváltozást követő 180 nap eltelte után - az új székhely szerinti bíróságon kell benyújtani.
A bíróságnak - akár felszámolási, akár csődeljárást kezdeményeznek előtte -, meg kell vizsgálnia, hogy az adós megváltoztatta-e a kérelem beadása előtti 180 napban a székhelyét, s ha igen, akkor a korábbi székhely szerinti bíróságon hivatalból tudakozódnia kell az adós ellen esetlegesen folyamatban lévő eljárásokról. [6. § (1b) bekezdés]
A 6. § (1b) bekezdésnek csak csődeljárás esetén van jelentősége, ezért a székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon túl már csak az új székhely szerinti bíróságon lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, akkor is, ha van olyan felszámolási eljárás, amelyben a korábbi székhely szerinti bíróság még nem hozott elsőfokú határozatot. A korábbi székhely szerinti bíróság megkeresése felszámolás esetén arra irányulhat, hogy hoztak-e felszámolást elrendelő jogerős határozatot.
Amennyiben az adós több alkalommal változtat székhelyet a kérelem beadása előtti 180 napon belül, az első székhelyváltozástól kell számítani a 180 napot. Amennyiben nem indítottak csőd- illetve felszámolási eljárást az első székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon belül, de a második székhelyváltozástól számított 180 nap még nem telt el, úgy az első székhelyváltozáskor bejegyzett székhely szerinti bíróság jár el, és nem a második székhely szerinti bíróság.
Ezek a szabályok a 2012. március 1. után érkezett kérelmek alapján indult ügyekben alkalmazandók, a hatályba lépés előtti székhelyáthelyezéseket figyelembe kell venni."
15.1.4. A kötelező jogi képviselet
Cstv. 22. § (1) A felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén
b) az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy […] folytatható le.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a jogi képviselet kötelező.
A 2011. évi Módtv. vezette be azt az előírást, hogy az adós, a hitelező és a végelszámoló által kezdeményezett eljárásokban a jogi képviselet kötelező. A törvénymódosítás indokolása tulajdonképpen megismétli a mondatot, új információt nem ad. Emiatt a gyakorlatban azonnal eltérő álláspontok alakultak ki. Az egyik álláspont szerint az egész eljárásra vonatkozik az előírás, csak jogi képviselő közreműködésével járhatnak el a felek. Megkövetelik ezért, hogy a hitelező által benyújtott kérelemre az adós jogi képviselő közreműködésével nyilatkozzon. A másik álláspont szerint az előírás csak a kérelem benyújtására vonatkozik. A magam részéről az utóbbi állásponttal értek egyet. Nem vitásan a törvény megszövegezése alapot ad eltérő értelmezésre.
- 359/360 -
A csődeljárás során is található hasonló rendelkezés, mellyel kapcsolatban az indokolás a következőket tartalmazza:

"A törvény kimondja, hogy az adósnak jogi képviselő útján kell beadnia a csődeljárás iránti kérelmet. Ezt a változtatást az indokolja, hogy lehetőség szerint ne kerüljön sor hiánypótlásra, a kérelem és a csatolandó okiratok jogszabályoknak megfelelő előkészítését a jogi képviselő ellenőrizni tudja."

A felszámolási eljárásban is csak a kérelem benyújtásánál él a kötelező jogi képviselet. Ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a hivatalból indított eljárásban a felek jogi képviselő nélkül járhatnának el, míg a hitelező, adós, végelszámoló által indított eljárásban kötelező lenne a jogi képviselet. Elegendő a Pp. 73/A. § kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályait megnézni, látható, hogy a felszámolási eljárásban szó sincs az egész eljárásra és minden félre kiterjedő kötelező jogi képviselet bevezetéséről, ennek indoka sincs.
Különösen kiélezte a helyzetet az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok bevezetése.
15.2. A felszámolási eljárás megindítása
Cstv. 22. § (1) A felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén
a) a 21/B. § szerinti esetben hivatalból,
b) az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy
c) a cégbíróság értesítése alapján, ha a cégbíróság a gazdálkodó szervezet felszámolását kezdeményezte,
d) a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre)
folytatható le.
(2) Az (1) bekezdés a) és c)-d) pontjában meghatározott esetekben a felszámolás elrendelésére a 25-26. §-ban foglaltak mellőzésével kerül sor és a bíróság a felszámolást hivatalból rendeli el. A felszámolást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a jogi képviselet kötelező.
(4) Az (1) bekezdés a) és c) pontja alapján indult felszámolási eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróság, illetőleg a megszüntetésre irányuló eljárást, kényszer-végelszámolási eljárást, kényszertörlési eljárást lefolytató cégbíróság szerinti törvényszék illetékes.
A törvényi rendelkezés értelmében a felszámolási eljárás lefolytatható kérelemre vagy hivatalból. Kérelmet az adós, a hitelező vagy a végelszámoló nyújthat be, míg a hivatalbóli eljárás három esetét nevesíti a törvény, a cégbíróság értesítése alapján,
- 360/361 -
a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján folyó, illetve 2009. szeptember 1-jétől a megszüntetett csődeljárást követően megindult eljárást.
A hivatalból történő eljárás sajátossága az, hogy a bíróság ezekben az esetekben a fizetésképtelenség tényét nem vizsgálhatja és határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. A törvény nem említi, de ez az eset más jogszabályi előírások következtében is fennállhat, így nem vizsgálja a bíróság a fizetésképtelenség tényét, ha:
- az MNB Felügyeletének kezdeményezésére indult felszámolási eljárásokban, továbbá
- abban az esetben, ha a főeljárás felszámolója indítja az eljárást,
- illetve amikor az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelme alapján az adós vezetőinek jogsértése miatt rendeli el a bíróság a felszámolást.
Ezekben az esetekben viszont a fellebbezési lehetőség fennáll.
A gyakorlatban kérdésként vetődött fel, hogy a felszámolási ügyeket intéző bíróság a cégbíróság értesítésével kapcsolatban köteles-e további vizsgálódást végezni. Álláspontom szerint a felszámoló bíróság nem vizsgálhatja, hogy a cégbíróság helyesen döntött a felszámolás kezdeményezéséről, ugyanis nincs joga felülbírálni a jogerős cégbírósági határozatot. (A Fővárosi Ítélőtábla joggyakorlatban közölt döntése ezt az álláspontot erősíti.) A fizetésképtelenségi eljárásokkal foglalkozó bírák 2007. június 7-i értekezletén ezzel ellentétes álláspont alakult ki[105], mely szerint abban az esetben, ha a felszámoló bíró szerint a kezdeményezés nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, a cégbíróság által kezdeményezett eljárásban az iratokat vissza kell küldeni arra hivatkozással, hogy az adós nem rendelkezik fellelhető vagyonnal.
Ennek a régi vitának az ismételt közlését azért tartom fontosnak, mert 2012-ben a kényszertörlési eljárás szabályainak megalkotásával ismét vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Az nem vitás, hogy a cégbíróságnak a felszámolás kezdeményezése esetén mindazt vizsgálnia kell, amit a bírói tanácskozás megfogalmazott, véleményem szerint azonban iratvisszaküldés, mint eljárást befejező aktus nem létezik és a felszámolás hivatalból történő lefolytatásának kötelezettsége nem egyeztethető össze a fent ismertetett eljárással.

JOGGYAKORLAT
15.Fpkf.43.156/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A cégbíróság értesítése alapján a felszámolási eljárás hivatalbóli elrendelésének van helye.
Az indokolásból: "A cégbíróság hatásköre annak eldöntése, hogy a végelszámoló által benyújtott kérelem alapján törvényes lehetőség van-e a felszámolási eljárást lefolytató bíróság értesítésére aziránt, hogy a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolását folytassa le. Ezen értesítés jogszerűségét a felszámolást lefolytató bíróság nem bírálhatja felül. Ha a végelszámoló kérelmét a cégbíróság elutasítja, jogorvoslatnak a cégeljárás szabályai alapján van helye.
A Cstv. 22. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott esetekben a felszámolás elrendelésére a 25-26. §-okban foglaltak mellőzésével, azaz a jelen esetben az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás - ezen belül egyebek mellett a hiánypótlási eljárás -, és az adós fizetéstésképtelenségének vizsgálata nélkül kerül sor.
- 361/362 -
A felszámolást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a cégbíróság értesítése alapján indult eljárásban - azt tévesen a végelszámoló kérelmének minősítve - hiánypótlást rendelt el, s a felhívás nem teljesítése miatt »az adós felszámolás iránti kérelmét« a Cstv. 25. § (1) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította."-
15.2.1. Felszámolás elrendelése hivatalból
Azokban az esetekben, amikor hivatalból történik a felszámolás elrendelése, a bírósági döntést megelőzi egy másik bírósági vagy egyéb hatósági eljárás. Ennek a következménye a fellebbezési jog kizárása, továbbá az, hogy a fizetésképtelenség tényét a bíróságnak nem kell vizsgálnia. Ennek megfelelően ezek a lehetőségek két csoportra oszlanak. Az első esetben a bíróság nem vizsgálja a fizetésképtelenség tényét és határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.
Idetartoznak a következő eljárások:
- a felszámolás elrendelése a megszüntetett csődeljárást követően;
- a cégbíróság értesítése alapján, ha a cégbíróság a gazdálkodó szervezet felszámolását kezdeményezte;
- a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre).
Egyéb esetekben (főeljárás felszámolója, MNB Felügyelet által indított eljárás) csak a fizetésképtelenség vizsgálatát kell mellőzni, a határozat fellebbezhető.
15.2.2. A felszámolás elrendelése a megszüntetett csődeljárást követően
Az V. Cstv. Novella visszatért a Cstv. eredeti megoldásához, amelynek szabályai alapján az eredménytelen csődeljárást automatikusan követte a felszámolási eljárás. A 2009. szeptember 1. után megindult csődeljárásokban, ha az egyezség nem jött létre, vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően a felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg [27. § (2) bekezdés e) pont], és elrendeli az adós felszámolását.
A Cstv. 18. §-a rendelkezik a csődegyezségi tárgyalásról, s az új rendelkezések szerint a hitelezők már az első tárgyaláson kinyilváníthatják, hogy a benyújtott egyezségi javaslatot nem támogatják [18. § (3) bekezdése]. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását nem vállalja, akkor a tárgyalást lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá az adós legfőbb szervének.
Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását vállalja, akkor a hitelezőkkel a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható. Ha bármelyik tárgyalás eredményeként a hitelezők kinyilvánítják, hogy a csődegyezség megkötéséhez nem adják meg a hozzájárulást, az adós a tárgyalásokat lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a tulajdonosi szervnek.
- 362/363 -
A bíróság az említett jegyzőkönyv beérkezését követő 8 munkanapon belül hozza meg a 21/B. § szerinti döntést a csődeljárás megszüntetéséről és a felszámolás elrendeléséről. A 2012. március 1. után indult ügyekben a a csődügyben eljáró bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 óráig.
Technikai kérdés, de tény, hogy a csődeljárásban a bíróság nem dönt a fizetésképtelenségről, hanem a csődeljárást megszüntető jogerős határozatot kezdőiratként Fpk. számra iktatva kell a döntést meghozni. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, a végzést azonban kézbesíteni kell az adósnak, s a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 219. § (1) bekezdés d) pontja előírására figyelemmel. A Pp. 228. § (1) bekezdése kimondja, hogy az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. §) emelkedik jogerőre, azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek. Ezekre a Pp.-rendelkezésekre figyelemmel nem mellőzhető a nem fellebbezhető végzés adós részére történő kézbesítése, s csak ennek megtörténte után indulhat a közzététel.[106]
15.2.3. A felszámolás elrendelése a cégbíróság értesítése alapján
A Cstv. 22. § (1) bekezdés c) pont 2012. március 1. előtt hatályos szabálya értelmében a cégbíróság akkor kezdeményezhette a felszámolási eljárást, ha a céget megszűntnek nyilvánította vagy a megszűnési (törlési) eljárás során a cég felszámolási eljárását kezdeményezte. Ezt a szabályozást a 2011. évi Módtv. más törvényeket is érintő módosítása miatt úgy változtatta meg, hogy mellőzte a konkrét eljárásra történő utalást.
A cégbíróság által kezdeményezett eljárásokkal kapcsolatban általában azt mondhatjuk, hogy a cégbíróság nem fél, ezért úgy kell tekinteni a felszámolási eljárást, mint a speciális cégeljárás folytatását, befejezését. Ezért itt fel sem merülhet, hogy a cégbíróság befizesse a közzétételi költségtérítést, illetve illetéket. Függetlenül attól, hogy erre nézve nincs speciális rendelkezés, általában ki kell jelenteni, hogy ilyenkor a bíróság közzétételi díj befizetése nélkül intézkedik a közzétételről, az illetéket pedig feljegyzett illetékként kezeli.[107] Amennyiben ügygondnok kirendelésére kerül sor, ezt is hivatalból kell kirendelni és az ügygondnok költségét az államnak kell előlegezni.[108]
- 363/364 -
JOGGYAKORLAT
ÍH 2013.42.
A kényszer-végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság által kezdeményezett felszámolási eljárásban az illeték, illetve a közzétételi díj megfizetésére sem a korábbi kényszer-végelszámoló, sem a cégbíróság nem kötelezhető, hanem azokat feljegyzett illetékként, illetve hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.444/2012/2. szám).
15.2.3.1. Törvényességi felügyeleti intézkedés alapján kezdeményezett felszámolási eljárás
Mind az új, mind a korábbi Ctv. előírásai alapján a cégbíróság különböző jogosultságokkal rendelkezik abból a célból, hogy a cégeket a törvényes működésre szorítsa. Pénzbírságot szabhat ki, kötelezheti a céget taggyűlés, közgyűlés stb. összehívására, felfüggesztheti a cég működését, s a végső esetben a céget eltilthatja a további működéstől, és egyidejűleg a céget megszűntnek nyilvánítja. A megszűntnek nyilvánítás alapján azonban a cég nem vezethető ki automatikusan a cégjegyzékből, különböző eljárások, korábban végelszámolási (ha az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik) jelenleg kényszertörlési vagy felszámolási eljárást kell lefolytatni. A Ctv. 84. § (1) bekezdés 2012. március 1-jétől hatályos szabályozása értelmében:

"Ha a törvényes működés a bíróság által hozott intézkedések ellenére sem következik be, a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja, és kezdeményezi a cég felszámolását, vagy elrendeli a kényszertörlési eljárást, amennyiben az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik. Ha a felszámolásra vagy kényszertörlési eljárásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor, e tényről a cégbíróság az állami adóhatóságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és a cégre irányadó anyagi jogszabály rendelkezései szerint gondoskodik a cég cégjegyzékből történő törléséről."

Itt kell megemlíteni, hogy a cégbíróságok a Ctv. 2012. március 1-jétől történt módosítása miatt a továbbiakban kényszer-végelszámolási eljárásokat nem indíthatnak, csak az új kényszertörlési eljárást.
15.2.3.2. Felszámolás kezdeményezése kényszertörlési eljárás alapján
A Ctv. 2011. évi Módtv. által történt módosítása következtében kivezették a kényszer-végelszámolási eljárást, helyette beiktatták az ún. kényszertörlési eljárást. A 2013. évi CCLII. törvény teljesen megújította a kényszertörlésre vonatkozó szabályrendszert, az új szabályok - amelyek a mi szempontunkból alapvető módosításokat nem tartalmaznak - 2014. július 1-jén lépnek hatályba.
Az új szabályozás (Ctv. 118. §) értelmében, amennyiben a cégbíróság azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, valamint a cég vagyonával kapcsolatos információ nem érkezett, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből.
- 364/365 -
Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, azonban a bejelentés, illetve a vagyonfelmérés adatai alapján a cég vagyontalan vagy a vagyona előreláthatólag nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról. A cégbíróság végzésében feltünteti a bejelentett követelések jogosultjait, valamint a követelések és a fellelhető vagyon összesített - valószínűsíthető - mértékét is.
Ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor és a bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján a cégbíróság megállapítja, hogy
a) a cég vagyona előreláthatólag fedezi a várható felszámolási költségeket, vagy
b) a cég vagyona valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt jelentősen csökkent vagy fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona,
akkor a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a cég ellen felszámolási eljárás megindítását azzal, hogy a költségek viselésére a céget kötelezi.
A cégbíróság - a 117. § szerinti bejelentésre és a vagyonfelmérés adataira tekintet nélkül - megszünteti a kényszertörlési eljárást és kezdeményezi a cég ellen felszámolási eljárás megindítását, ha a cég bírósági peres vagy nemperes eljárásban félként vesz részt, feltéve hogy az eljárás a kényszertörlés elrendelését megelőzően indult.
A fenti feltételek vizsgálata a cégbíróságra hárul, különösen két kérdés, a fedezetelvonó ügylet és a várható felszámolási költségek megítélése fog problémákat okozni. Várható, hogy a cégbíróságok inkább a cég törlése mellett fognak dönteni, s a hitelezők a tagok és vezetők elleni perekben kereshetnek kielégítést a meg nem térült követeléseikre. A korábbi tapasztalatok alapján mondja ki 118. § (4) bekezdése, hogy felszámolási költség a Cstv. 57. § (2) bekezdés f) és g) pontjában, valamint a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek. A fedezetelvonó ügylet megtörténtét valószínűsítheti a cégbíróság különösen, ha a 117. § szerinti bejelentés vagy a vagyonfelmérés adatai alapján megállapítható vagyonvesztés mértéke a cég utolsó közzétett számviteli törvény szerinti beszámolójában kimutatott saját tőke összegének vagy a céggel szemben bejelentett követelések összegének legalább a felét eléri.
Ebben az esetben sem kell a fizetésképtelenség feltételeit vizsgálni, mert ez az eset a cégbíróság által kezdeményezett eljárások egyik fajtája.
A gyakorlatban vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a megszüntető és felszámolást elrendelő határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, ezt a kérdést végül a Kúria a BH 2015.200. számú határozatában eldöntötte, kimondva, hogy a kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog.
- 365/366 -
JOGGYAKORLAT
BH 2015.200.
A kényszertörlési eljárás megszüntetését és a felszámolási eljárás kezdeményezését elrendelő végzés fellebbezéssel támadható [1952. évi III. tv. 233. § (1), (3) bek., 2006. évi V. tv. 118. § (5), (8) bek.].
Az indokolásból: "[10] A kényszertörlési eljárás jogintézményét szabályozó Ctv. VIII/A. fejezetét a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be a Ctv. rendelkezéseibe, 2012. március 1-jei hatállyal. Amint arra az ítélőtábla és a Kúria is a BH 2014.190. számú eseti döntésében utalt, a jogszabály célja a vagyontalan, fantomizálódott, fizetés- és működésképtelen cégek gazdasági életből való, költségek kímélésével történő, gyors kivezetése, megszüntetése. A kényszertörlési eljárás sajátos szabályai elkülönült zárt rendszert képeztek és képeznek a Ctv. szabályai között. A jogintézményre vonatkozó szabályok bevezetésük óta többször módosultak, kiegészültek.
[11] A Kúria a fent említett eseti döntésében a 2012. december 13-án hatályos szabályokat értelmezve, az ott kifejtett és a jelen fellebbezéssel támadott végzésben hivatkozottak alapján arra következtetett, hogy a Ctv. 118. § (8) bekezdésében a fellebbezéssel támadható végzések köre, azok közlésének módja és a fellebbezési határidő számítása került rögzítésre. Mindazok a Ctv. 118. §-a alapján hozott végzések pedig nem fellebbezhetők meg, amelyeket a jogszabály e helyen nem említ. Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor, 2014. április 29-én hatályos Ctv. 118. § (8) bekezdése megegyezett a Kúria által értelmezett jogszabályi előírással. A 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdésével - 2014. július 1-jei hatállyal - azonban sor került a kényszertörlési eljárás átfogó jellegű módosítására. A módosító jogszabály a Ctv. 116. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely egyértelműen kimondja, a kényszertörlési eljárás során - ha a VIII/A. fejezet másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. Az iratok kézbesítésére a Ctv. 72. § (6) bekezdése irányadó, azaz, ha a kézbesítés postai úton meghiúsul, az iratokat a Cégközlöny útján - közzététellel - kell kézbesíteni. A kézbesítés napjának a közzétételt követő ötödik nap tekintendő. A módosított Ctv. 118. § (3) bekezdése értelmében a céget terhelik a vagyon felderítésével járó, a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek, amelyek viseléséről a cégbíróságnak rendelkeznie kell, ha a kényszertörlési eljárást megszünteti és a céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez.
[12] A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az eljárás folyamán hozott végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve a perköltségben, pénzbírságban marasztaló végzéseket, s azokat, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
[13] Az ismertetett, a kényszertörlési eljárás szabályait pontosító, kiegészítő jogszabályi módosításból kitűnik, illetve megerősítést nyert az az eredeti jogalkotói szándék, hogy ezen sajátos nemperes eljárás során is a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
[14] Ha az eljárás során hozott valamely határozat kézbesítésére, a fellebbezés kizártságára, a fellebbezési határidő számítására nézve a Ctv. rendelkezéseket nem tartalmaz, a kézbesítésre, a fellebbezési jogra vonatkozóan a Pp. előírásai az irányadók.
[15] A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog. Az eljáró bíróság ugyanis lezár egy sajátos szabályok szerint folyamatban volt eljárást és egy újabb, ugyancsak speciális szabályok szerint lefolytatandó eljárást kezdeményez. A fenti értelmezés helytállóságát erősíti az a tény, hogy a kényszertörlési és a felszámolási eljárásnak számos eltérő szabálya van, amely sok szempontból befolyásolja vagy befolyásolhatja a cég, annak tagjai, vezető tisztségviselői helyzetét; a felszámolási eljárással továbbá általában a cég vagyona terhére elszámolandó nagyobb költségek járnak. Emellett, a Ctv. 117. § (5) bekezdése alkalmazásával hozott végzés meghozatala körében a cégbíróság számára biztosított mérlegelési lehetőségek magukban rejtik a döntés során esetleges helytelen álláspont elfoglalását, amely szintén szükségessé teszi a jogorvoslati jog biztosítását.
- 366/367 -
[16] A Kúria ezért, a jogszabályi változások tükrében, a fenti érvekre tekintettel, a korábbi eseti döntésében kifejtett jogi álláspontját megváltoztatva úgy ítélte meg, hogy a cégbíróság határozatával szembeni fellebbezés érdemben vizsgálandó. A fellebbezést hivatalból elutasító végzést emiatt hatályon kívül helyezte és felhívta az eljárt bíróságot, vizsgálja meg a benyújtott fellebbezést, és ha úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nincs egyéb akadálya, érdemben döntsön" (Kúria Cgtf.VII.30.339/2014.).
BDT 2016.3449.
I. A kényszertörlési eljárást befejező végzés eltiltásra vonatkozó rendelkezése elleni fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő a végzés kézbesítését követő napon kezdődik.
BDT 2015.3286.
Az eltiltás szankciója nem alkalmazható mechanikusan, pusztán a kényszertörléssel érintett cég cégjegyzékéből megállapítható volt vezető tisztségviselővel, illetve volt taggal szemben. Elrendelése a szankcionálandó magatartás kényszertörléssel való összefüggésének megállapítását igényli.
15.2.3.3. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek a felszámolása
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 19. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a külföldi vállalkozás ellen külföldön - személyes joga alapján indított - fizetésképtelenségi eljárás nemzetközi szerződés, illetve viszonosság hiányában a fióktelepre nem terjed ki, vagy az 1346/2000/EK rendeletben foglaltakat kell alkalmazni, a fióktelep bejegyzésének helye szerinti törvényszék - a cégbíróság értesítése alapján (az 1346/2000/EK rendelet hatálya alá eső eljárásokban pedig a külföldön indult fizetésképtelenségi eljárásban eljáró felszámoló értesítése alapján) - hivatalból rendeli el a fióktelep felszámolását. Vitatott volt a pénzügyi fióktelep jogképessége, ezért született az 1/2012. PJE határozat ebben a kérdésben.

JOGGYAKORLAT
1/2012. számú Polgári jogegységi határozat az EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepének perbeli jogképességéről
(Az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte.)
EBH 2003.879.
Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének felszámolására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó speciális körülmények [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 2. § (4) bek., 27. § (4) bek., 1997. évi CXXXII. tv. 19. § (4) bek., 22. § (1) bek. a) és b) pont, (2) és (3) bek.].
ÍH 2009.139.
Ha az Európai Unió tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezetnek magyarországi fióktelepe van, fizetésképtelenség esetén nem a fióktelep, hanem az "anyacég" ellen indított területi eljárásnak van helye, melyre a Fővárosi Bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.242/2009/4. szám).
- 367/368 -
15.2.4. Felszámolás elrendelése a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján
A 2001. évi CIV. törvény több lehetőséget biztosít a bíróságnak a jogi személlyel szemben folyó eljárásban. Így megszüntetheti a jogi személyt, korlátozhatja a tevékenységét, illetve pénzbírságot szabhat ki vele szemben. A törvény 4. § (1) és (2) bekezdése értelmében a bíróság a jogi személyt megszünteti, ha jogszerű gazdasági tevékenységet nem folytat (illetve akkor is ha jogszerű tevékenységet folytat), és
a) a jogi személyt bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, vagy
b) a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja.
A jogszerűtlen tevékenységet folytató jogi személyt nem lehet megszüntetni, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, vagy a jogi személy
a) országos közüzemi szolgáltató,
b) nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül,
c) honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál.
Ha a bíróság pénzbírságot szabott ki, a pénzbírságot - meg nem fizetése esetén - a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell behajtani.
A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés végrehajtása iránt a büntetőbíróság a megszűntnek nyilvánítás és a tevékenység korlátozása esetén a jogi személyről nyilvántartást vezető bíróságot keresi meg. A mi esetünkben ez a bíróság a cégbíróság.
A cégbíróság az egyes jogi személyekre vonatkozó külön törvényeknek a megszűntnek nyilvánítás szabályai szerint jár el, azzal az eltéréssel, hogy ha a bíróság a büntetőeljárás során a jogi személy vagyonát érintően vagyonelkobzást [régi Btk. 77/B-77/C. §, hatályos Btk. (2012. évi C. tv.) 74-76. §] alkalmazott, a vagyonelkobzás bírósági végrehajtása megelőzi a jogi személy vagyonának felosztását és így a végelszámolási, illetőleg felszámolási eljárás megindítását, illetőleg folytatását. A cégnyilvántartást vezető bíróság megszűntnek nyilvánítás esetén a hatályos szabályozás szerint a Ctv. 116. §-a alapján kényszertörlési eljárást rendel el.
Ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtására bírósági végrehajtási eljárás indult, és annak megindulásától számított hat hónapon belül a végrehajtás nem vezetett eredményre, a bírósági végrehajtó erről írásban értesíti az intézkedést alkalmazó büntetőbíróságot. A bíróság haladéktalanul kezdeményezi a jogi személlyel szemben a felszámolási eljárást.
A felszámolást ebben az esetben is hivatalból kell elrendelni a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, s a bíróság határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.
- 368/369 -
15.2.5. A felszámolási eljárás fizetésképtelenség vizsgálata nélküli elrendelésének egyéb esetei
15.2.5.1. A főeljárás felszámolójának kérelme
Az 1346/2000/EK rendelet 3. cikk (2) bekezdése értelmében, ha az adós főérdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik hatáskörrel az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. A 27. cikk értelmében ebben az esetben a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása során az adós fizetésképtelenségét nem kell megvizsgálni. Az új Rendelet 34. cikke tartalmazza a 2017. június 26-tól hatályos rendelkezéseket.[109]
Az új Rendelet 34. §-a változtatott a szabályon, csak akkor nem vizsgálható a másodlagos eljárásban a fizetésképtelenség, ha a főeljárásban a bíróság azt vizsgálta, továbbá a másodlagos eljárásnak is felszámolási típusú eljárásnak kell lennie.[110]
JOGGYAKORLAT
BDT 2008.1822.
Eljárási szabályt sért a bíróság, ha a másodlagos eljárást elrendelő végzés elleni jogorvoslat lehetőségét kizárja. A másodlagos eljárás első szakaszában az eljárás alanyai az adós, továbbá az 1346/2000/EK rendelet 29. cikkében foglaltak szerinti mindazon személyek lehetnek, aki vagy akik a másodlagos eljárás megindítását kérik.
ÍH 2008.122.
Másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításához az szükséges, hogy a másik tagállam területén az adós telephellyel rendelkezzen. E körülményt a felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell.
A telephely fogalma feltételez egyfajta állandóságot és olyan minimális szervezettséget, amelynek következtében kívülállók számára is felismerhetővé válik az adós működése. Nem ad alapot a telephely megállapítására és a másodlagos eljárás lefolytatására pusztán az a körülmény, hogy az adós belföldi székhelyű cégekben részesedéssel rendelkezett, és Magyarországon bankszámlát nyitott (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.856/2008/2. szám).
15.2.5.2. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár felszámolása
Az 1993. évi XCVI. törvény 45/B. § (1) bekezdése értelmében, amennyiben a felszámolást az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár ellen a Felügyelet (korábban PSZÁF) kezdeményezi, a felszámolási eljárásban a pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül köteles eljárni.
- 369/370 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2002.668.
A nyugdíjpénztár ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. A Felügyeletnek azt kell bizonyítania, hogy annak az oknak a tárgyában hozott határozatot, amelyre a felszámolási kérelmet alapítja.
15.2.5.3. A magánnyugdíjpénztár felszámolása
A magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 84. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság a pénztár felszámolását a fizetésképtelenség megállapítása nélkül rendeli el, ha a felszámolást a Felügyelet kezdeményezi.
15.2.5.4. Pénzügyi intézmény felszámolása
Pénzügyi intézmény jogutód nélküli megszűnéséről a 2013. évi CCXXXVII. törvény 47. § (1) bekezdése értelmében a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény végelszámolására vagy felszámolására - ide nem értve a kizárólag csoportfinanszírozást végző pénzügyi vállalkozást - a Cstv., a Ctv. és a Ptk. jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseit, a fióktelep formájában működő pénzügyi intézmény végelszámolására vagy felszámolására az Fkt. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel szükséges alkalmazni.
Felszámolási eljárás indítása esetén különleges előírásokat tartalmaz a törvény. Így az 51-53. § értelmében pénzügyi intézmény felszámolásával kapcsolatos eljárás lefolytatására a Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Ha nem a Felügyelet kezdeményezi a pénzügyi intézmény felszámolását, a bíróság a kérelem érdemi vizsgálata nélküli elutasításáról szóló végzését megküldi a Felügyelet részére. Pénzügyi intézmény esetén a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztésének nincs helye.
Pénzügyi intézmény, illetve a harmadik országbeli pénzügyi intézmény fióktelepe ellen a felszámolási eljárás megindítását kizárólag a Felügyelet kezdeményezheti.
A Felügyelet felszámolási eljárást abban az esetben kezdeményez,
a) ha a pénzügyi intézmény tevékenységi engedélyét a 33. § (1) bekezdés b) pontja vagy 35. § (3) bekezdése alapján vonja vissza,
b) ha a végelszámoló a Felügyeletet arról tájékoztatta, hogy a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján azt állapította meg, hogy a végelszámolás alatt álló pénzügyi intézmény vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, és a tagok, tulajdonosok a hiányzó összeget harminc napon belül nem fizették meg, vagy
c) fióktelep esetén, ha a Magyarországon fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény ellen fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárás indult.
A bíróság a felszámolási eljárást
a) a részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő pénzügyi intézmény,
b) a fióktelepet működtető külföldi pénzügyi intézmény
fizetésképtelenségének vizsgálata nélkül köteles elrendelni.
- 370/371 -
JOGGYAKORLAT
BH 2008.92.
Pénzügyi intézmény ellen felszámolási eljárás megindítását a hitelező nem kérheti. A felszámolási eljárást a bíróság az adós pénzügyi intézmény illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kérelmére indíthatja meg.
BH 2002.454.
Az adós bank elleni felszámolási eljárásban az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az 1996. évi CXII. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből következően a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül leemelt összeg visszafizetésére irányuló hitelezői követelést a többször módosított 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kell sorolni.
BDT 2007.1656.
Hitelintézet felszámolását önmaga ellen a hitelintézet, továbbá a PSZÁF kezdeményezheti.
15.2.5.5. Bizalmi vagyonkezelő felszámolása
A bizalmi vagyonkezelés alapvető szabályait a Ptk. 6:310-6:330. §-a szabályozza. A 6:310. § (1) bekezdése értelmében bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles.
A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó alapvető szabályokat a 2014. évi XV. törvény tartalmazza. A bizalmi vagyonkezelői tevékenységet csak a törvényben meghatározott szervezet végezhet. A 3. § tartalmazza az alapszabályokat:

3. § (1) Bizalmi vagyonkezelési tevékenységet rendszeresen (legalább évente kétszeri bizalmi vagyonkezelési szerződéskötéssel), vagy a kezelt vagyon szerződéskötéskor fennálló értékének egy százalékát meghaladó mértékű vagyonkezelési díj vagy más gazdasági előny megszerzése érdekében (a továbbiakban együtt: üzletszerűen) a hivatal által a tevékenység megkezdése előtt kibocsátott engedéllyel (a továbbiakban: engedély) rendelkező, a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott átlátható szervezetnek minősülő,
a) Magyarország területén székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, vagy
b) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban székhellyel rendelkező vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe
végezhet (a továbbiakban: bizalmi vagyonkezelő vállalkozás).
(2) A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás főtevékenységként csak bizalmi vagyonkezelést végezhet, melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetlenül összefüggő tevékenységet végezhet.

A fenti szabályozás következtében speciális szabályok érvényesülnek a vagyonkezelő megszűnése esetére, melyet a törvény 46. §-a szabályoz.
46. § (1) A részvénytársasági, illetve korlátolt felelősségű társasági formában működő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás végelszámolására és felszámolására a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény (a továbbiakban: Ctv.), a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Cstv.), a fióktelep formájában működő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás végelszámolására és felszámolására pedig a Ctv., a Cstv. és a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvény (a továbbiakban: Fkt.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
- 371/372 -
(2) A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás végelszámolójának vagy felszámolójának kizárólag a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben meghatározott szervezetek felszámolását végző, nonprofit gazdasági társaság rendelhető ki.
(3) Bizalmi vagyonkezelő vállalkozással szemben csődeljárásnak és kényszertörlési eljárás lefolytatásának nincs helye.
15.2.5.6. A felszámolás elrendelése az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére
Amennyiben a hitelező kérelmére a bíróság ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki, s az jelzi, hogy az adós vezetői súlyosan vagy ismétlődően megsértik az együttműködés szabályait, legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot, a bíróság a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül soron kívül elrendeli az adós felszámolását. A végzés előzetesen végrehajtható [Cstv. 24/A. § (8) bekezdése].
15.3. A felszámolási eljárás lefolytatása kérelem alapján
A Cstv. 22. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az adós, a hitelező és a végelszámoló nyújthatja be a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet. A végelszámoló kérelme tulajdonképpen adósi kérelemnek minősül, azonban a végelszámolási eljárás specialitására tekintettel külön szabályokat kellett beiktatni. A továbbiakban ezért az adós, a végelszámoló és a hitelező által benyújtott kérelem feltételeit vizsgáljuk.
A kérelem csak elektronikus úton nyújtható be az OBH által rendszeresített nyomtatványon.
15.3.1. A felszámolási eljárás megindítása az adós kérelmére
Cstv. 23. § (1)[111] Ha a felszámolási eljárás lefolytatását az adós kéri, a kérelem benyújtására a 8. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak az irányadók. Az adósnak a kérelemben be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltató nevét és az ott vezetett számlák számát, ideértve a kérelem benyújtását követően nyitott számlák számát is.
(2)[112] Az adós a felszámolási eljárás lefolytatását akkor kérheti, ha a csődeljárás lehetőségével a 7. § (3) bekezdése miatt nem tud, vagy pedig nem kíván élni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a jogi képviselet kötelező.
Szorosan idetartozik a Cstv. 27. § (2) bekezdés f) pontja, amely már a fizetésképtelenség esetei közé sorolta a vagyonhiányt és az adósi/végelszámolói nyilatkozatot.
- 372/373 -
A bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítja, ha:
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.

Korábban, speciális előírás hiányában az adós is csak abban az esetben kérhette az eljárás lefolytatását maga ellen, ha fizetésképtelen volt. A 2007. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítása után - melyet a 2007. évi LXI. törvény 33. § (1) bekezdése iktatott be -, s mely szerint elegendő az adósnak nyilatkoznia, miszerint fizetésképtelen és tartozásait nem tudta, illetve előreláthatólag nem tudja kielégíteni, a bíróságnak ezt a bejelentést el kellett fogadnia.
15.3.1.1. A kérelem kellékei
Tulajdonosi szervek döntése: A legfontosabb mellékleteket a 8. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza. Ennek lényege, hogy a tulajdonosi szerveknek kell dönteni a felszámolási kérelem benyújtásáról a rájuk vonatkozó szabályok szerint. Ugyanúgy, mint a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem esetében, erről okiratot (jegyzőkönyvet, határozatot) kell készíteni, és azt kell az iratokhoz mellékelni.
Mérleg: A felszámolási eljárásban is követelmény a három hónapnál nem régebbi mérleg (egyszerűsített mérleg), az adószám, a hitelezők névsora, összegek és lejáratok időpontjával. A mérleggel kapcsolatban a csődeljárással kapcsolatos eseti döntések alkalmazhatók felszámolási eljárásban is.
Közzétételi díj: Igazolni kell a közzétételi költségtérítés befizetését, melynek összege 25 000 forint [22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §]. Elektronikus úton fizetendő a költségtérítés, erről az illetékfizetésnél teszünk említést.
Számlaszámok: Be kell jelenteni a számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát. Ezt a rendelkezést annak ellenére fenntartotta a Cstv., hogy a jelenleg hatályos 2006. évi V. törvény (Ctv.) 24. § (1) bekezdés j) pontja értelmében a cégjegyzéknek tartalmazni kell a cég valamennyi pénzforgalmi számláját, valamint az azokat vezető pénzügyi intézmények nevét és székhelyét. Értelemszerűen - miután a bíróság a felszámolási kérelem benyújtása után automatikusan megkapja a cégkivonatot, amelyből ezen adatok ismertté válnak - a cégnek csak azokat a pénzforgalmi számláit és pénzintézetek nevét kell bejelenteni, amelyekre vonatkozó adatok a cégnyilvántartásban valamilyen okból nem szerepelnek. Az értékpapírszámlákra vonatkozó adatokat is be kell jelenteni.
Illeték és illetékkedvezmény: A 2001. szeptember 1. után indult ügyekben megszűnt az illetékkedvezmény, ezért az Itv. 44. §-a alapján jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet felszámolási eljárásának illetéke 80 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkezők esetében 30 000 forint, amely illetéket le kell róni a kérelmen.
- 373/374 -
Az illeték befizetésénél a csődeljáráshoz hasonlóan az alábbiakat kell figyelembe venni:

2015. január 1. napjától az elektronikus kapcsolattartásra köteles fél az
- eljárási illetéket
- a közzétételi költségtérítést
elektronikus úton, a kérelem benyújtását megelőzően köteles megfizetni.
A fizetés az alábbi két módon történhet:
- az EFER rendszer útján
- a Magyar Államkincstár útján.
1. EFER az Igazságügyi Fizetési Portál a https://fizetes.im.gov.hu/ honlapon teszi lehetővé, hogy a befizetésre bankkártyával kerülhessen sor mind az illeték, mind a közzétételi költségtérítés vonatkozásában. Ebben az esetben az ügyfél a fizetést követően haladéktalanul hozzájuthat a fizetés megtörténtét igazoló fizetési ígérvényhez, amelyet kérelme elektronikus benyújtása során tud mellékelni.
Az ügyfélnek a fizetés megindításához ki kell választania a fizetendő eljárást és azt az intézményt, ahol az eljárást kezdeményezi, illetve az folyamatban van, a megjelenő oldalon ki kell töltenie a befizető adatait, valamint ügyelnie kell e-mail-címének pontos megadására, mivel erre a címre fog megérkezni fizetési ígérvénye.
2. A Magyar Államkincstár útján történő befizetés esetén az eljárási illeték megfizetése átutalással történik az illetékes törvényszék eljárási illeték számlaszámára, feltüntetve az adós nevét és cégjegyzékszámát, valamint mindazon azonosításra szolgáló információt, amely a többszöri felhasználást kizárhatja. Ebben az esetben a kérelemhez, vagy azon esetekben, ahol eljárási illeték megfizetését kell igazolni, az irathoz az átutalást igazoló, webservice által kiállított "terhelési értesítő" irat elektronikus aláírással ellátott formátumát kell mellékelni.
A közzétételi díjat az Igazságügyi Minisztérium (Budapest) 10032000-01397136-30000003 számú számlájára kell megfizetni, és az irathoz az átutalást igazoló, webservice által kiállított "terhelési értesítő" irat elektronikus aláírással ellátott formátumát kell szintén becsatolni.

Cégkivonat: Korábban több eseti döntés szólt arról, hogy a felszámolási kérelemhez mellékelni kell az adós cégkivonatát. A korábbi és a jelenleg hatályos 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 63. § (1) bekezdése kimondja, hogy a cégszolgálat adatai alapján ellenőrizni kell, hogy az adós cég szerepel-e a cégbíróságok nyilvántartásában és bejegyzése az illetékes cégbíróságon megtörtént-e. Az iratborítóra az iroda rávezeti az adós cég cégjegyzékszámát és mellékeli az általa beszerzett cégmásolatot.

JOGGYAKORLAT
BH 2003.335.
A felszámolási eljárás megindításával kapcsolatos közzétételi díjat a hitelező előlegezi, azonban annak megfizetésére az adós köteles, azt a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek közé kell besorolni.
BH 2001.82.
Ha a felszámolási eljárás lefolytatását maga az adós betéti társaság kéri, a bíróság hiánypótlás nélkül csak akkor utasíthatja el a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelmet, ha a kérelem benyújtásakor hiányzik a taggyűlés előzetes egyetértése. Egyéb hiányosságok csak a hiánypótlásra felhívás és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés után vezethetnek a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására.
- 374/375 -
BDT 2004.7-8.
Táblabírósági Kollégiumi Ajánlás: A jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek, továbbá az egyéni vállalkozók részére a vállalkozással összefüggő peres és peren kívüli ügyekben személyes költségmentesség nem adható [Pécsi Ítélőtábla 5/2004. (VI. 4.) számú kollégiumi vélemény].
15.3.2. A felszámolási eljárás megindítása a végelszámoló által
Az általános szabályok szerint folyó végelszámolás alatt lévő cég működő, nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet, ezért a végelszámoló által történő kezdeményezés az önfelszámolási kérelem egyik alapesetének is tekinthető. A törvényalkotó azonban jelentős különbségtételt alkalmaz, ezért szükséges önálló esetként említeni.
Végelszámolási eljárás esetében előfordulhat, hogy a végelszámoló észleli, rosszul mérték fel az adós vagyoni helyzetét, nem tudja valamennyi hitelezőjét kifizetni. A Ctv. 2013. évi CCLII. törvénnyel módosított 108. § (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a végelszámoló a korrigált végelszámolási mérleg alapján azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezésére nem elegendő, és a tagok (részvényesek) a hiányzó összeget 30 napon belül nem pótolják, haladéktalanul köteles a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet előterjeszteni.
Az adósi önfelszámolási kérelemtől az különbözteti meg, hogy
- ilyen esetben a végelszámoló nem köteles a legfőbb szerv hozzájárulását kérni, csak tájékoztatási kötelezettsége áll fenn;
- a fizetésképtelenség oka nem a fizetési tehetetlenség, hanem a vagyonhiány, illetve a fenyegető fizetésképtelenség;
- a kérelem benyújtása előtt az adós tulajdonosait fel kell hívni tőkepótlási kötelezettségük teljesítésére.
A kérelem tartalmára nézve ugyanazok a szabályok az irányadóak, mint amikor az adós maga kéri a felszámolás elrendelését, azaz be kell fizetni a közzétételi költségtérítés 25 000 forintos összegét, le kell róni az illetéket és a tulajdonosi szervek hozzájárulásán kívül minden előírt mellékletet (mérleg, hitelezői lista, adószám, bankszámlák stb.) csatolandó.
A végelszámoló által indított eljárásban már nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a végelszámoló felhívta-e a tulajdonosokat a szükséges források biztosítására vagy sem. Ilyen felhívás hiányában ugyanis nincsenek meg a felszámolás elrendelésének feltételei.
A végelszámolót komoly felelősség terheli, ha nem kezdeményezi időben a felszámolást. A Ctv. 99. § (5) bekezdése értelmében ilyen esetben a felszámoló vagy a hitelező pert indíthat ellene, amely eredményeképpen arra kötelezhetik, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőkehozzájárulást teljesítsen, ezen túlmenően a végelszámoló díját egészben vagy részben megvonhatja.
Más szabályok voltak irányadóak az ún. kényszer-végelszámolás esetében, mely eljárást a 2011. évi Módtv. megszüntetett, a helyébe lépő kényszertörlési eljárás esetén követendő eljárást már ismertettük.
- 375/376 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2980.
A végelszámoló díjigényét a felszámolási eljárásban hitelezői igényként érvényesítheti, mely díjigényről annak felszámolói vitatása esetén a felszámolási eljárásban eljárni jogosult nemperes bíróság dönt.
15.3.3. A felszámolás kezdeményezése a hitelező által
Cstv. 24. § (1) Ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell.
A hitelező által történő felszámolási kezdeményezés esetén a 2006. július 1-jén hatályba lépett rendelkezések alapjaiban megváltoztatták a kérelem benyújtásának feltételeit. Annyiban nem változott a helyzet, hogy az eljárást megszorítás nélkül bárki - magánszemély, gazdálkodó szervezet, egyéb szervezet - kezdeményezheti.
A törvényi előírás szerint a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a bíróság akár vélelem alapján is olyan tényállást állapíthasson meg, amely megalapozza a fizetésképtelenség megállapítását.
Meg kell tehát jelölnie a Cstv. fizetésképtelenségi okokat tartalmazó felsorolásából azt, amelyre a kérelmét alapítja. A további követelmények az egyes fizetésképtelenségi okokhoz kapcsolódnak, ezért ennek megfelelően tudom ismertetni.
A fizetésképtelenség szabályait időközben a 2007. évi LXXVIII. törvény, az V. Cstv. Novella, majd a 2011. évi Módtv. is megváltoztatta, emiatt a korábbi szabályozás kérdéseivel felesleges foglalkozni.
A kérelem tartalmával kapcsolatban a Pécsett 2016. április 18-án megtartott, a Kúria és az ítélőtáblák felszámolási ügyeket tárgyaló bíróinak részvételével tartott tanácskozáson az alábbi álláspont alakult ki:

1) A felszámolás elrendelésére irányuló kérelem tartalmát és a kérelemhez csatolandó bizonyítékok körét nem a keresetlevél tartalmára és kellékeire vonatkozó Pp. 121. § alapján, hanem a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - azt egybevetve a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakkal - kell vizsgálni, és e szabályok alapján kell megállapítani, hogy a kérelem és annak mellékletei megfelelnek-e a jogszabályban írtaknak. A Pp. 121. §-ának alkalmazására csak abban a körben kerülhet sor, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell az eljáró bíróság megnevezését és azokat az adatokat, amelyek alapján hatásköre és illetékessége megállapítható, a felek, valamint a képviselőik nevét, lakóhelyét, székhelyét és az adós felszámolására irányuló határozott kérelmet.
2) A kérelem megfelel a Cstv. 24. § (1) bekezdésének, ha tartalmazza, hogy a hitelezőnek mely jogviszonyból (szerződésből) eredően, milyen összegű követelése van, mi az esedékesség időpontja, s annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek (itt elegendő arra hivatkozni, hogy az adós a számlában, fizetési felszólításban szereplő követelést nem fizette meg).
- 376/377 -
3) A kérelemhez csatolandó bizonyítékokra vonatkozóan akkor van helye hiánypótlásnak, ha a kérelemhez a fizetési felszólítást, és a felszólítás megtörténtét igazoló okiratot nem csatolta a hitelező. Egyéb bizonyítékok - szerződés, felek közti levelezés, számla, számla elküldését igazoló iratok - hiánya miatt nem kell a kérelmet hiánypótlásra visszaadni, és ezek hiánya miatt nem lehet a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. A hitelező további bizonyítékait az adós ellenkérelmének ismeretében, a bizonyítandó tényekről történt tájékoztatást követően az eljárás későbbi szakaszában is előterjesztheti.[113]

A hitelező a kérelmét az új szabályok szerint is négy fizetésképtelenségi okra alapíthatja, bár a jelenleg hatályos Cstv. hat fizetésképtelenségi okot szabályoz, ebből az a) pontot változtatta meg a 2007. évi módosítás, az e) és f) pontot az V. Cstv. Novella iktatta be:
A fizetésképtelenségi okok

27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
b) az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
d) az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy
e) a korábbi csődeljárást megszüntette [18. § (3) bekezdés, 18. § (10) bekezdés vagy 21/B. §], vagy
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.
(2a) Nem kezdeményezhető az adós felszámolása olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező a 10. § (2) bekezdése szerinti határidőben nem jelentett be.
(2b) A (2) bekezdés a)-b) pontja esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot.

Az e) és f) pont hitelezői kérelem esetén kiesik, ezért az a)-d) okokkal foglalkozom röviden.

a) A szerződésen alapuló kérelem
Alapvető jogértelmezési kérdéseket az a) pontra alapított kérelem vet fel, melynek részletes vizsgálatával a 27. §-nál foglalkozom, most csak a röviden a következőkre kell a figyelmet felhívni. A 27. § (2) bekezdés a) pontjának szinte minden szava lényeges, a fontos elemek a következők:
- 377/378 -
- csak szerződésen alapuló követelés esetén lehet a felszámolási eljárást kezdeményezni;
- a tartozásnak elismertnek, vagy "nem vitatott"-nak kell lennie;
- határozott teljesítési határidőnek kell lennie;
- a teljesítési határidőt követő 20 nap alatt nem történt teljesítés, ill. vitatás; továbbá
- az ezt követően kötelezően elküldendő hitelezői felszólítás ellenére sem teljesített az adós. (Ilyenkor vitatásra már nincs lehetősége.)
Szerződésen alapuló követelés esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot.
- A felszámolási kérelemben elő kell adni, hogy a hitelező milyen szerződésre alapítja a követelését, ha írásban kötöttek szerződést, azt csatolni kell. Ha más módon jött létre a szerződés, az erre vonatkozó adatokat is közölni kell.
- Elő kell adni, hogy a szerződés alapján a teljesítési határidő mikor járt le, ez az új szabályok alkalmazásánál alapvető fontosságú. A teljesítési határidőre vonatkozó számla, felszólítás (nem a felszámolási kérelem benyújtása előtti felszólítás), teljesítési határidőre vagy annak módosítására vonatkozó megállapodás csatolása elengedhetetlen. Erre azért van szükség, hogy a bíróság számára egyértelműen megállapítható legyen a teljesítési határidő. Ebben a tekintetben a 2006. július 1. utáni joggyakorlatban kialakult elvek ma is követhetőek.
- Amennyiben az adós elismerte a követelést, az erre vonatkozó iratot csatolni kell, illetve a bizonyítékot meg kell jelölni.
- Nyilatkozni kell abban a kérdésben, hogy a teljesítési határidőt követő 15 napon belül (2012. március 1. után indult ügyekben 20 napon belül), illetve a fizetési felszólítást követően történt-e teljesítés, illetve részteljesítés.
Csatolni kell a felszámolási kérelmet megelőző fizetési felszólítást. A 2012. március 1. után indult ügyekben a 27. § (2c) bekezdése értelmében a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell a követelés azonosítására vonatkozó adatokat, így a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is (ez új feltétel), amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
A fizetésképtelenség megállapítása kapcsán új jelenségek bukkantak fel a gyakorlatban.[114] Az egyik kérdés az, hogy elutasítható-e a kérelem érdemi vizsgálat nélkül, ha a fizetési felszólításban a teljesítés elmaradása esetére a felszámolási eljárás kilátásba helyezése nem szerepel. Több döntésben olyan álláspont érvényesült, miszerint a felszólításból a felszámolási eljárásra való konkrét utalás nem hiányozhat (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.974/2014/3.). Más döntésekben viszont az az álláspont rajzolódik ki, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdésének c) pontja vagylagosan tartalmazza az igényérvényesítés módját,
- 378/379 -
ezért nem zárja ki a felszámolási eljárás iránti kérelem előterjesztését, ha a fizetési felszólítás nem tartalmazza kifejezetten a felszámolási eljárással való fenyegetettséget (Fővárosi Ítélőtábla 19.Fpkf.44.335/20115/3., Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.036/2014/2.).
Az egyéb követelményeket, s az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlatot később egységesen a 27. §-nál ismertetem.

b) A bírósági határozaton alapuló kérelem
A hatályos szabályok megszüntették a bírói gyakorlatban kialakított eljárási sorrendiséget a jogerős bírósági határozatok körében. Ebben az esetben ugyanis a hitelező "ítélt dolog" tekintetében kérne döntést, így az adós fogalmilag nem vitathatja a követelés fennállását, annak jogszerűségét, így saját teljesítési kötelezettségét. Ebből következően szükségtelen a hitelezőt arra kötelezni, hogy a felszámolási kérelem benyújtása előtt egy újabb felhívásban kérje az adós teljesítését. Lehetőséget kellett számára biztosítani arra, hogy - a bírósági határozatban foglalt teljesítési határidő eredménytelen lejártát követően - saját belátása szerint döntsön a jogi lehetőségek alkalmazásáról, így arról, hogy végrehajtási eljárást kezdeményez, vagy az adós fizetésképtelenségének megállapítását kéri.
Az adós kimentési lehetősége is korlátozott ebben az eljárásban, hiszen a jogerős bírósági határozattal szemben vitatásnak nincs helye, a fizetésképtelenség megállapítását az adós kizárólag teljesítéssel (beszámítási kifogással, részletfizetési megállapodás igazolásával) tudja elkerülni. Ebben az esetben tehát a kérelemnek tartalmaznia kell a bírói ítéletre vonatkozó adatokat, a jogerő és a teljesítési határidő lejáratát. Egy jogerősített ítéleti kiadmány csatolásával a hitelező eleget tesz ennek a követelménynek.

c) Az eredménytelen végrehajtás
A jogerős bírósági határozatokat kivéve minden más jogerős (végrehajtható) határozaton alapuló követelés esetében a felszámolási kérelem benyújtásának előfeltétele lesz a jövőben is az adóssal szembeni végrehajtás sikertelensége, így a törvény a Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának tartalmát a c) pontba helyezte át. Lényeges kérdés, hogy a bíróság a felszámolási eljárásban nem vizsgálhatja más hatóság eljárásának jogszerűségét, erre nem terjed ki a hatásköre.

d) A csőd- és felszámolási eljárásban kötött egyezség nem teljesítése
Amennyiben az adós a csőd- és felszámolási eljárásban kötött egyezségben foglaltakat nem teljesíti, a felszámolási kérelemben erre a tényre kell utalni, csatolni kell az erre vonatkozó bizonyítékokat, meg kell jelölni, hogy az adós a csődegyezségben foglaltakat mely részében nem teljesítette. Maga az egyezség a csődiratok beszerzésével a bíróság rendelkezésére fog állni.
A 2011. évi Módtv. iktatta be a 27. § (2a) bekezdését, amely kimondja, hogy nem kezdeményezhető az adós felszámolása olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező a 10. § (2) bekezdése szerinti határidőben nem jelentett be.
- 379/380 -
15.3.3.1. További követelmények a kérelemmel kapcsolatban
Közzétételi költségtérítés: A hitelezői kérelemhez mellékelni kell annak igazolását, hogy az IM részére a közzétételi költségtérítés összegét, 25 000 forintot megfizették, mint láttuk, ezt elektronikus formában kell megtenni.
Illeték: Le kell róni elektronikus módon az eljárási illetéket, amely jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet adós esetén 80 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetén 30 000 forint.
Abban az esetben, ha a hitelező illetékfeljegyzési jog megadását kéri, az erre vonatkozó szabályok szerint [jelenleg 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet és az Itv. 58. §] be kell nyújtani az előírt iratokat.
Amennyiben a felszámolás elrendelését magánszemély kéri, nincs annak akadálya, hogy költségmentesség engedélyezését kérje a Pp. általános szabályai (Pp. 84. §, 88. §) szerint. Amennyiben az eljárást olyan hatóság kezdeményezi, amely az Itv. rendelkezései alapján személyes illetékmentességgel rendelkezik, az illeték lerovását nem követelheti meg a bíróság, ilyen esetben az illetéket feljegyzi (Itv. 4-6. §, 56. § és 57. §). A költségmentesség azonban nem terjed ki a közzétételidíj-befizetési kötelezettségre.
15.3.4. Az adós értesítése a felszámolási kérelemről
Cstv. 24. § (2) Ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kérte, és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról - a kérelem egy példányának megküldésével - haladéktalanul értesíti az adóst.
(3) Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot [26. § (3) bek.], illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézmény nevét és az ott vezetett számlák számát - ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is -, továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
A hitelezői kérelmet a Cstv. 24. § (2) bekezdése alapján a bíróság megvizsgálja, hogy megfelel-e a Cstv. 24. § (1) bekezdésében és a Pp. 124. § (1) bekezdésében írt feltételeknek, ettől függően dönt, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a kérelmet, vagy folytatja az eljárást. Amennyiben elutasításra nem kerül sor, a bíróság a kérelem benyújtásáról a kérelem egy példányának megküldésével haladéktalanul értesíti az adóst. Nemcsak a kérelmet, hanem annak mellékleteit, közte a fizetési felszólítást tartalmazó iratot is meg kell küldeni az adósnak.
- 380/381 -
Az adós lehetőségei a következők:
- Ha vitatja a tartozást, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelem esetén állíthatja, hogy a hitelező követelését a teljesítési határidő lejártától számított 20 napon belül írásban vitatta, s az erre vonatkozó iratot a hitelezőnek megküldte, illetve már korábban vitatottá tette a követelést.
- Miután a 20 napos határidő nem jogvesztő, igazolhatja az adós azt is, hogy a hitelező felszólításának kézhezvételéig vitatta a tartozást. Ennek a nyilatkozatnak azonban csak akkor van hatálya, ha igazolni tudja, hogy a felszámolási kérelem benyújtását megelőző hitelezői felszólítás adós általi kézhezvétele előtt a hitelező feladta az érdemi vitatást tartalmazó nyilatkozatot. Ezt követően, a bírósághoz küldött ellenkérelemben sem vitathatja a tartozás fennállását.
- A Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjára alapított felszámolási kérelem esetén - miután a jogerős ítéletben foglaltakat nem vitathatja - csak azt igazolhatja, hogy
• a megítélt összeget kifizette,
• a hitelezővel részletekben történő teljesítésben állapodott meg, melyet teljesít,
• a bíróság részére részletfizetési kedvezményt biztosított, vagy
• beszámítással élt.
A beszámítással kapcsolatban mindkét esetben az előzetes várkozásoknak megfelelően számítani lehetett eltérő bírói gyakorlat kialakulására, az erre vonatkozó újabb jogszabályi rendelkezést és a bírói döntéseket később elemezzük.
- Ha az adós nem vitatja a tartozást, viszonylag rövid határidőn, 8 napon belül kell nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e, továbbá, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, függetlenül attól, hogy kér-e haladékot, a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján be kell jelenteni a számláit vezető valamennyi pénzügyi intézet nevét, és az ott vezetett számlák számát - ide értve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is - továbbá koncesszió esetén tájékoztatni kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról.
A 8 napos határidő nem jogvesztő, hanem eljárási jellegű határidő, így annak elmulasztása esetén az adós igazolási kérelmet terjeszthet elő a Pp. szabályai alapján. A 8 napos határidő betartása azért fontos, mert a Cstv. 24. § (3) bekezdése kimondja, hogy a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell, ha az adós nem nyilatkozik a megadott határidőben. A fizetésképtelenség vélelme megdönthető vélelmet jelent (praesumptio iuris), amelynek csak annyi a célja, hogy megkönnyítse a bizonyítást, és gyakorlatilag a bizonyítási teher megfordítását jelenti.
15.3.5. A felszámolási eljárás és a kényszertörlési eljárás viszonya
A Ctv. 2012. március 1-jéig hatályos 90. § (2) bekezdése foglalkozott az ismeretlen székelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás (korábbi törlési eljárás) és felszámolási eljárás viszonyával. A 2011. évi Módtv. a megszüntetési eljárás szabályait megváltoztatta,
- 381/382 -
a megszüntetési eljárás és a felszámolás viszonyára vonatkozó rendelkezések már nem találhatók a Ctv.-ben. Ezen rendelkezések helyére lépett a kényszertörlési eljárás és a felszámolás kapcsolatát szabályozó Ctv. 116. § (2) bekezdése.[115]
A Ctv. 116. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha
a) törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja - ideértve a 87. § (2) bekezdését, a 90. § (3) bekezdését és a 91. § (1) bekezdését is,
b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be, és a 34. § (1) bekezdés szerinti határidőn belül törlése iránt szabályszerű kérelmet nem terjesztett elő,
c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy
d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye.
Nincs helye kényszertörlési eljárás elrendelésének
- a cég fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozatalát követően, valamint abban az esetben, ha a büntetőügyben eljáró bíróság vagy
- az ügyész a cégbíróságot arról értesíti, hogy a céggel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazására kerülhet sor. Ha a kényszertörlés elrendelésére a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozatalát követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően került sor, a felszámolást elrendelő bíróság elektronikus értesítése alapján a kényszertörlési eljárás megszüntetésének van helye.
Kényszertörlési eljárás alatt fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárás - e törvényben foglalt kivétellel - nem kezdeményezhető.
Mint korábban láttuk a jogalkotás a különböző eljárásokat a kényszertörlési eljárásba vezeti, hogy amikor csak lehet, egyszerűsített módon kerüljön a cég kivezetésre a cégnyilvántartásból.[116]
15.4. Az ideiglenes vagyonfelügyelő
Cstv. 24/A. § (1) A hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig kezdeményezheti, hogy a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére a felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendeljen ki. A bíróság a kérelem elbírálása előtt az adóst meghallgathatja. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére a 27/A. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(2) A bíróság haladéktalanul kirendeli az ideiglenes vagyonfelügyelőt - és erről a feleket rövid úton értesíti -, feltéve, hogy a kérelmet előterjesztő hitelező
- 382/383 -
a) valószínűsíti, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és
b) a követelésének létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, továbbá
c) az ideiglenes vagyonfelügyelő díját - jogi személyiség nélküli adós esetén 200.000 forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 400 000 forintot, amely díjak az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák - előlegezi, és a kérelem benyújtásával egyidejűleg bírósági letétbe helyezi.
(2a)[117] Ha a felszámolást a bíróság nem rendeli el, az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a hitelező viseli. A felszámolás elrendelése esetén a bíróság hivatalból rendelkezik a letétbe helyezett összeg visszautalásáról, ebben az esetben az ideiglenes vagyonfelügyelő díját az 57. § (2) bekezdés i) pontja szerinti felszámolási költségként kell elszámolni és kifizetni.
(2b)[118] Ha a felszámolási eljárást közvetlenül csődeljárás előzte meg, és a bíróság - a 21/B. §-ban foglaltak szerint - hivatalból rendeli el a felszámolást, egyidejűleg a csődeljárásban eljáró vagyonfelügyelőt rendeli ki ideiglenes vagyonfelügyelőnek, az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának előlegezésére a 21/B. §-ban foglaltakat, a díj kifizetésére és elszámolására vonatkozóan az 57. § (2) bekezdés h) pontjában foglaltakat kell alkalmazni.
Még egy rendelkezést kell ismertetni ebben a körben. A Cstv. 21/B. §-a az eljárás megszüntetése esetén úgy rendelkezik, hogy a vagyonfelügyelő megbízatása az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik. Miután a csődeljárás elrendelésekor a folyamatban lévő felszámolási eljárásokat meg kell szüntetni, más nem indíthat felszámolási eljárást, ezzel az intézkedéssel a jogalkotó biztosította az adós vagyonának folyamatos felügyeletét.
A c) pontot módosította és a (2a) és (2b) bekezdést a 2014. évi XV. törvény iktatta be, a rendelkezés összhangot teremt a törvény egyéb rendelkezéseivel a díj előlegezése és kifizetése tekintetében.
15.4.1. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltételei
Az ítélőtáblák felállása előtt gyakran előfordult az, hogy több mint két év elteltével döntött jogerősen a bíróság egy cég felszámolásáról. Ebben az időszakban viszont az adós tulajdonosai lehetőséget kaptak a vagyon kimentésére, ezért rendszeresen megtörtént, hogy a felszámolás elrendelésekor az adós már nem rendelkezett vagyonnal. A III. Cstv. Novella ezért vezette be az ideiglenes vagyonfelügyelő intézményét. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére biztosítási intézkedésként kerül sor, az 1346/2000/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdése és 38. cikke előírása alapján.
- 383/384 -
A hatályos szabályozás szerint a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy azt követően a felszámolás kezdő időpontjáig kezdeményezheti, hogy a bíróság az adós gazdálkodásának felügyeletére a felszámolói névjegyzékből ideiglenes vagyonfelügyelőt rendeljen ki.
Ideiglenes vagyonfelügyelőt a felszámolói listáról kell kijelölni, az adós meghallgatható a kijelölés előtt, de ez nem kötelező. A meghallgatásnak nem célja az ideiglenes vagyonfelügyelő személyének meghatározása, a feltételek meglétét kell az esetleges meghallgatáson tisztázni.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére a 2012. március 1. után indult eljárásokban már a felszámoló kijelölésére vonatkozó előírások vonatkoznak.
Az V. Cstv. Novella és a 2011. évi Módtv. több ponton módosította az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó rendelkezéseket, ezekről az adott helyen teszek említést.
A kérelem benyújtásának feltételei szigorúak, három alább tárgyalt feltételnek kell eleget tenni:
- valószínűsíti, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van, és
- a követelésének létrejöttét, nagyságát és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, továbbá
- az ideiglenes vagyonfelügyelő díját - jogi személyiség nélküli adós esetén 200 000 forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 400 000 forintot, amely díjak az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák - előlegezi.
15.4.2. A valószínűsítés
A hitelezőnek nem kell bizonyítania azt, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, elég ezt valószínűsítenie. A valószínűsítést meg kell különböztetni a valószínűségi bizonyítástól.[119] A valószínűsítés nem bizonyítás, csupán egy ahhoz hasonló tevékenység, amely nem a bíró meggyőzésére, hanem egy tény vagy körülmény fennállásának (vagy fenn nem állásának) hihetővé tételére irányul. Mivel a valószínűsítés nem eredményez bizonyosságot, ezért nem szolgálhat a per eldöntése szempontjából releváns tények megállapítására, azaz a valószínűsítés alapján csak bizonyos eljárási jogok illetve lehetőségek nyílnak meg. A felszámolási eljárásban a valószínűsítés sikere esetén kerül sor az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére. (A polgári eljárásjogban nagyon gyakori a valószínűsítés alkalmazása, a kézbesítési vélelem megdöntése, a hirdetményi kézbesítés elrendelése, az igazolási kérelem, ideiglenes intézkedés iránti kérelem, az előzetes bizonyítás, a perújítási eljárás azok a leggyakoribb esetek, amelyekben a gyakorlat és az elmélet ezzel a kérdéssel foglalkozik.)
- 384/385 -
JOGGYAKORLAT
A valószínűsítés az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésénél.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt: hogyan viszonyul egymáshoz a valószínűsítés és a bizonyítás az ideiglenes vagyonfelügyelő kijelölése tekintetében.
A Cstv. 24/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséhez a kérelmet előterjesztő hitelezőnek valószínűsítenie kell azt, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van.
A valószínűsítés egy tény vagy körülmény fennállásának a hihetővé tételére irányul, ez azonban nem eredményez bizonyosságot. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséhez - figyelemmel annak a céljára - nincs szükség arra, hogy a bíróság bizonyosságot szerezzen, valóban veszélyeztetve van-e a hitelező kielégítése. Amennyiben a kérelmező által előadottak a valószínűsítés szintjén megalapozzák a követelés kielégítése veszélyeztetésének fennállását, a bíróság nem követelheti meg annak bizonyítását, hanem az ideiglenes vagyonfelügyelőt haladéktalanul ki kell rendelnie. Az alaptalan kirendelés elleni védelmet kívánja biztosítani a Cstv. 24/A. § (11) bekezdésének az a rendelkezése, hogy ha a hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését alaptalanul kérte, köteles a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint megtéríteni azt a kárt is, amely az adóst az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése következtében érte.
A Kúria álláspontja szerint a 24/A. § (1) bekezdésében meghatározott cél, az adós gazdálkodásának felügyelete, indokolja az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését olyankor, amikor az ingatlanban található vagyontárgyak hitelező által feltételezett esetleges rongálódása, eltűnése és az üzembiztonság fenntartásának hiánya veszélyeztethetik a hitelező követelésének későbbi kielégítését. Nem szükséges konkrét, azonnali intézkedést igénylő veszélyhelyzet az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséhez."
15.4.3. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának letétbe helyezése
A kérelem benyújtásával egyidejűleg kell a vagyonfelügyelő díját bírósági letétbe helyezni. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját az V. Cstv. Novella emelte meg, jogi személyiséggel nem rendelkező adós esetében a díj 200 000 forint, jogi személyiséggel rendelkező adós esetén 400 000 forint. A megemelt díjat a 2009. szeptember 1. után indult felszámolási eljárásokban lehet megkövetelni.
15.4.4. Egyes kérdések a kirendeléssel kapcsolatban
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének lehetősége viszonylag új jogintézmény, kevés a közzétett eseti döntés. Több bírói fórum foglalkozott azonban ezzel a kérdéssel, ezek közül a Békés Megyei Bíróság felszámolási ügyekben eljáró bíráinak az álláspontját ismertetem. Az állásfoglalás több témát érint, de célszerű egységesen itt közzétenni. (Az állásfoglalás a 2006. évi módosítás előtti szabályokra vonatkozik.)
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése előtt közvetlenül a bíróságnak minden esetben meg kell győződnie arról, hogy nem állt-e be a felszámolás kezdő időpontja.
- 385/386 -
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának előlegezése a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet alapján elnöki letétbe helyezés útján történik.
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése csak hiánytalan kérelem esetén lehetséges. Ha az erre irányuló kérelem hiányos, a bíróságnak a hiánypótlásra felhívásról is gondoskodnia kell.
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséről szóló végzést a feleknek postai úton is kézbesíteni kell. A kirendeléshez fűződő, a törvényben meghatározott jogkövetkezmények ehhez képest állnak be, illetve a fellebbezési határidő ekkor kezdődik.
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő mellőzésével kötött szerződés önmagában erre az indokra alapítva nem érvénytelen. Annak jogkövetkezménye a Cstv. 24/A. § (8) bekezdés szerint a felszámolás soron kívüli, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül történő elrendelése lehet.
- Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséről szóló végzésnek szó szerint tartalmaznia kell a 24/A. § (8) bekezdésében foglalt jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést. Ez az eljárás során bármikor pótolható, elmaradása esetén azonban a jogkövetkezmény alkalmazására nem kerülhet sor.
- Az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a felszámolás soron kívüli elrendelése iránti kérelme minimális kelléke a kötelezettségszegést megalapozó tényállás részletes ismertetése, az alapul szolgáló bizonyítékok megjelölésével és lehetőség szerint csatolásával.
- A bíróságnak az ideiglenes vagyonfelügyelő ezen kérelme elbírálása előtt az adós nyilatkozatát be kell szereznie.
- Ha a felszámolást a bíróság elrendeli, az ideiglenes vagyonfelügyelő részére a hitelező által elnöki letétbe helyezett összegből kell a díjat kiutalni, egyben az adóst kötelezni, hogy azt a hitelezőnek fizesse meg.[120]
Annak illusztrálására, hogy milyen kérdéseket kell vizsgálni egy ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésénél, hosszasabban közlöm az ÍH 2009.36. és ÍH 2009.37. számban közzétett eseti döntés indokolását, továbbá a 2010-ben, 2011-ben hozott és nem közölt döntések indokolásának legfontosabb részét.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2009.36.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltétele - egyebek mellett - az, hogy a kérelmező a követelés lejártát minősített okirati formánban igazolja. Nem alapozza meg ezt, ha a kötelezett a lejárat előtt - teljesítést előkészítő cselekményként - a követelt összeg letétbe helyezésére lenne köteles, de a kötelezettség teljesítésével késlekedik.
Az indokolásból: "A bíróságnak az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem esetén a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében írt három törvényes feltétel együttes fennállását kell vizsgálnia, s amennyiben e feltételek fennállnak, haladéktalanul a vagyonfelügyelő kirendeléséről kell határoznia.
- 386/387 -
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének a Cstv. 24/A. §-ában írt törvényi feltételei fennállnak, e körben tévesen állapította meg valamennyi törvényes feltétel meglétét.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a hitelező a követelésének lejártát az adóssal szemben nem igazolta.
A fenti rendelkezésből pedig az következik, hogy a vitatott vételárrészlet ügyvédi letéti számlára való megfizetésének elmulasztása nem teszi önmagában lejárttá a hitelezőnek a vételárrész megfizetésére vonatkozó követelését, hiszen az adott esetben a letéti számláról való kifizetésnek további feltételei kerültek meghatározásra, melyek közül akár az egyik bekövetkezésének hiányában a hitelezőnek a letétből való kifizetés iránti követelése nem esedékes a Megállapodás szerinti vevővel szemben.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének Cstv. 24/A. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott feltétele nemcsak a követelés létrejöttének, hanem nagyságának és lejártának az igazolását is megkívánja a hitelezőtől, méghozzá meghatározott, minősített okirati formában. A hitelezőknek a követelés létrejöttét, nagyságát és lejártát is kifejezetten a törvény által meghatározott alakban kiállított okirattal, azaz közokirattal [Pp. 195. § (1) bekezdés], vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal [Pp. 196. § (1) bekezdés ] kell igazolnia, ahhoz, hogy a bíróság az egyéb feltételek fennállása mellett az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésről határozzon.
A vételárrészlet megfizetésének végső határideje a felek megállapodását tartalmazó okiratból nem állapítható meg. Ugyanis annak esedékesség (lejárata) a szerződésben meghatározott feltételek beálltától függ. Ha a lejáratot (esedékességet) a felek nem időhatározással [Ptk. 229. § (3) bekezdés], hanem feltétellel [Ptk. 229. § (1) bekezdés] vagy feltétel bekövetkezésétől számított határidő alkalmazásával határozták meg, a feltétel bekövetkezését is közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolni, ugyanis ennek hiányában a Cstv. 24/A. § (2) bekezdés b) pontja szerint a követelés lejárt volta minősített okirattal nem bizonyított.
Tekintettel arra, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének egyik konjuktív feltétele (azaz a hitelező követelése lejártának minősített okirati formában való igazolása) a fentiek szerint nem állt fenn, a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetettségének valószínűsítése körében a fellebbezési kérelem és a vonatkozó hitelezői észrevételek vizsgálatát.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében, a Pp. 259. §-ára utalással alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a hitelezőnek az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére irányuló kérelmét elutasította" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.520/2008/3. szám).
ÍH 2009.37.
Amennyiben az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltételei fennálltak, nem kérheti a hitelező a másodfokú eljárásban az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének mellőzését arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság már jogerősen elrendelte a felszámolást.
ÍH 2005.48.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése iránti kérelem elbírálása során a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében írt három törvényi feltétel együttes meglétét kell vizsgálni, e vizsgálatnál azonban nem játszik szerepet a fizetésképtelenség fennállása vagy annak hiánya.
Valamely bizonyítandó tény valószínűsítésének a követelménye feltételezi, hogy a fél legalább olyan mértékben szolgáltasson bizonyítékokat, hogy azokkal a bíróságot a bizonyítandó tény valószínű fennállásáról meggyőzze. Ehhez a fél puszta előadása nem elegendő.
11.Fpkf.44.326/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének feltételei. Teljes bizonyító erejű magánokirat köre.
Az indokolásból: "Az adott ügyben a hitelező üzletrész adásvételi szerződés alapján járó vételárhátralék megfizetésének elmaradása miatt kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását, és ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. A Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében írtakat vizsgálva az alábbiak állapíthatók meg.
- 387/388 -
A hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő díját előlegezte, ily módon a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésének c) pontjában írt feltételt teljesítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a három konjuktív feltételből a b) pont nem teljesült, mert a követelés alapjául szolgáló szerződés nem minősül teljes bizonyító erejű okiratnak. A bírói gyakorlat üzleti körben kiállított okiratnak a gazdálkodással kapcsolatos, a gazdálkodó szervezetnek a cégnyilvántartásba felvett tevékenységi körében kiállított okiratot tekinti, ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott. A saját tulajdonban álló üzletrész átruházása nem üzleti tevékenységi körbe tartozó tevékenység. Ezért a jelen eljárás alapjául szolgáló, a szerződő felek által cégszerűen aláírt üzletrész átruházási szerződés, nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, a szerződés a Pp. 196. § (1) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott egyik feltételnek sem felel meg.
A hitelező fellebbezésében tévesen állítja, hogy az érvényes - cégszerűen aláírt - szerződés egyben teljes bizonyító erejű okirat. Valamely szerződés érvényes lehet, ha a jogszabályokban írt alakiságoknak megfelelően jön létre, pl. ha a felek azt cégszerűen aláírták. Azonban csak akkor tekinthető teljes bizonyító erejű okiratnak, ha megfelel a Pp. 196. § (1) bekezdésében írt valamennyi feltételnek. A csődtörvény az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének előfeltételeként a szerződés érvényességén túlmenően további kikötést tett, nevezetesen a követelést tartalmazó szerződés közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű okiratba történő foglalását. Ennek nyilvánvaló jogpolitikai indoka, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése jogkorlátozó eljárás, ezért erre csak olyan okirat alapján biztosít lehetőséget a jogalkotó, amely esetén a törvény vélelmet állít fel, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette. A szerződés okirati jellegét vizsgálva kétséget kizáróan megállapítható, hogy az okirat nem felel meg a Pp. 196. § (1) bekezdése egyik pontjának sem, tehát nem teljes bizonyító erejű magánokirat. Mivel a Cstv. 24/A. § (2) bekezdés b) pontja nem valósult meg - ahogyan az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította -, ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének nincs helye."
11.Fpkf.43.339/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A követelés későbbi kielégítésének veszélyeztetettsége.
Az indokolásból: "Az adott ügyben a hitelező bérleti szerződés alapján járó bérleti díj megfizetésének elmaradása miatt kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását, és ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a három konjunktív feltétel mindegyike teljesült. A Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében írt feltételeket vizsgálva azonban az alábbiak állapíthatók meg. A hitelezőnek az a) pont keretében valószínűsítenie kell, hogy követelésének későbbi kielégítése veszélyben van. Ekörben a hitelező az alábbiakat adta elő: Az adós kizárólagos bevétele az albérletbe adásból származik, ezért
1. fennáll annak a veszélye, hogy az adós nem szedi be a bérleti díjat, illetve nem a megjelölt óvadéki számlára, hanem saját számlájára szedi be. Ennek igazolására saját levelét csatolta, mely szerint a bankszámlaforgalom alapján megállapítható, hogy a bérlők egy része nem kizárólag a megadott bankszámlára teljesített.
2. Az adós esetleg a megkötött albérleti szerződéseket felmondhatja, vagy a jelen felszámolási eljárásra tekintettel nem rendeltetésszerűen üzemelteti az ingatlant és azt az albérlők mondják fel.
3. Előadta továbbá, hogy az adós ügyvezetése jelentős átfedést mutat a W. Hotel 2007 Kft. ügyvezetésével, és a W. Hotel 2007. Kft. gondatlanul járt el a bérleti szerződésének felmondását követően, és az általa üzemeltetett szálloda működésképtelenné vált. A hitelező nem igazolta, nem is említette, hogy a szerződés szerinti óvadék felhasználásra került-e, annak ellenére, hogy úgy tűnik, az óvadékból követelése kielégítést nyerhet.
A hitelező tartalmilag csupán azt adta elő, hogy az albérleti díjakat beszedő bankszámla forgalma csökkent de ennek okát kizárólag abban a feltételezésben látta, hogy az adós a bérleti díjakat más számlára irányítja, ezzel szemben az adós csatolt egy az általa az albérlőknek írt levelet, amiben felhívta figyelmüket, hogy a díjakat az ott megjelölt óvadéki számlára fizessék. A fentiek értelmében a Cstv. 24/A. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltétel az eljárás érintett szakaszában nem áll fenn,
- 388/389 -
a hitelező csupán állította, de nem valószínűsítette, hogy a követelés kielégítése veszélyeztetve van, sőt a rendelkezésre álló iratok arra utalnak, hogy a szerződés szerinti óvadék megfelelő fedezetet nyújt a követelésre."
15.Fpkf.44.687/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésekor a Cstv. 24/A. § (2) bekezdésében megfogalmazott tényállás elemeinek fennállását kell vizsgálni.
11.Fpkf.44.968/2011/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
A kezességvállalás nem üzleti tevékenységi körbe tartozó tevékenység. Ezért az eljárás alapjául szolgáló, az adós által cégszerűen aláírt kezességi nyilatkozat nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, a nyilatkozat a Pp. 196. § (1) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott egyik feltételnek sem felel meg.
11.Fpkf.43.780/2010/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése során vizsgálandó kérdések.
Az indokolásból: "Jelen ügyben az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének jogszerűsége a rendelkezésre álló iratok alapján nem állapítható meg, mert a bíróság nem értesítette az adóst a kérelem felől, így e vonatkozásban nem folytatta le a szükséges bizonyítási eljárást, amiből megállapítható lenne, hogy az adós intézkedése valóban veszélyeztette a követelés kielégítését, tehát a kirendelés törvényes feltételei fennállnak-e. Azonban mivel az eljárást soron kívül megszüntető végzés helybenhagyásával az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése is megszűnt, az ítélőtábla a Pp. 251. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - az eljárást megszüntető és a vagyonfelügyelőt kirendelő végzések elleni fellebbezési ügyek egyesítésével - az elsőfokú bíróság 12. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának kiutalásáról az elsőfokú bíróság köteles rendelkezni."
15.4.5. A kizárásra vonatkozó rendelkezés
Cstv. 24/A. § (3) Az ideiglenes vagyonfelügyelő a végzés kézhezvételét követő munkanapon köteles bejelenteni, ha vele szemben a 27/A. §-ban foglalt kizárási ok áll fenn. Ennek hiányában a kézhezvételt követő napon az ideiglenes vagyonfelügyelő megkezdi tevékenységét, ennek keretében felveszi a kapcsolatot az adós vezetőivel, tájékozódik az adós vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Az ideiglenes vagyonfelügyelőt kirendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
Miután az ideiglenes vagyonfelügyelő kizárására a felszámolókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy rendkívül rövid határidőben, a végzés kézhezvételét követő napon - melyet a 2011. évi Módtv. munkanapra változtatott - köteles bejelenteni, ha vele szemben a 27/A. §-ban foglalt kizárási ok áll fenn. Ennek hiányában a kézhezvételt követő napon az ideiglenes vagyonfelügyelő megkezdi tevékenységét, ennek keretében felveszi a kapcsolatot az adós vezetőivel, tájékozódik az adós vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Az ideiglenes vagyonfelügyelőt kirendelő végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
- 389/390 -
15.5. Az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárása
Cstv. 24/A. § (4) Az adós gazdálkodó szervezet vezetője - az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységének megkezdését követően - a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő jóváhagyásával, ellenjegyzésével köthet a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződést, tehet más jognyilatkozatot, ideértve a már létrejött szerződés alapján az adós részéről történő teljesítést is. Ha az ideiglenes vagyonfelügyelő a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásában eljárt vagyonfelügyelő, és a csődeljárásban együttes cégjegyzési, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illette meg, ugyanez irányadó az ideiglenes vagyonfelügyelői működés alatt is.
(5) Az adós és az ideiglenes vagyonfelügyelő haladéktalanul köteles bemutatni az adós számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltatónak az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését tartalmazó végzést, az ideiglenes vagyonfelügyelő hitelt érdemlő aláírását, és azt, hogy mely összegű fizetési megbízásokhoz szükséges a vagyonfelügyelő ellenjegyzése.
(6) Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén az 51. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7) Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekinti az adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe, pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint pénzforgalmi számláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet, illetve az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására köteles haladéktalanul felnyitni, a vagyontárgy meglétéről és hollétéről tájékoztatást adni. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja. Haladéktalanul köteles tájékoztatni a bíróságot a tudomására jutott olyan adósi szerződésről vagy más jognyilatkozatról, amelynek tárgya a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és (2) bekezdésébe tartozó jogügylet, és felhívja az adóst a hitelezők érdekeit figyelembe vevő intézkedések megtételére.
(8) Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes vagyonfelügyelővel, részére minden olyan segítséget megadni, amely feladatának elvégzéséhez szükséges. Ha az adós cég vezetői együttműködési kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik - így különösen legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot -, az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére a bíróság - a fizetésképtelenségre tekintet nélkül - soron kívül dönt a felszámolás elrendeléséről. A bíróság felszámolást elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(9) A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - tájékoztatást kérhet az ideiglenes vagyonfelügyelőtől annak tevékenységéről, továbbá a gazdálkodó szerv vezetőjétől az adós helyzetéről, valamint egyes ügyleteiről, ideértve az ezzel kapcsolatos okiratoknak a bíróság rendelkezésére bocsátását is.
- 390/391 -
A Cstv. 24/A. § (4)-(12) bekezdése meglehetősen eklektikusan tartalmazza a vagyonfelügyelő jogosítványait és a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit és a kapcsolódó kérdéseket. Ezeket megkísérlem logikai sorrendben tárgyalni.
A 24/A. § (4) és (7) bekezdését a IV. Cstv. Novella állapította meg, rendelkezései a 2006. július 1. napja után érkezett ügyekben alkalmazandók. A változtatásokra tekintettel a Cstv. 40. §-ra történő utalást tartalmazó (5) bekezdést hatályon kívül kellett helyezni. Az V. Cstv. Novella a csődeljárás megújított szabályaira tekintettel nyúlt hozzá a (4) bekezdés szövegéhez. A 2011. évi Módtv. csak kisebb pontosításokkal érintette az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó szabályokat.
15.5.1. Az adóst érintő változások
15.5.1.1. A szerződések kötése
A 2006. július 1-jéig hatályos szabályozás értelmében az adós valamennyi szerződéséhez és jognyilatkozatához az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulására volt szükség. Az ideiglenes vagyonfelügyelő azonban csak akkor tagadhatta meg a hozzájárulását, ha annak tárgya a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és a (2) bekezdésébe tartozó jogügylet. Az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a lehetősége, hogy az adós "vagyonkimentési" magatartását megakadályozza, igen szűk körű, hiszen csak a kirívó esetekre korlátozódott. Emellett a korábbi szabályozás önmagában is aránytalan mérlegelési, döntési felelősséget hárított az ideiglenes vagyonfelügyelőre, figyelemmel arra, hogy a 40. §-ban meghatározott adósi ("vagyonkimentési") magatartások megítélése bírósági hatáskörbe tartozik - és általában többéves bizonyítási eljárás szükséges a tényállás megállapításához. A IV. Cstv. Novella ezért hatályon kívül helyezte a Cstv. 24/A. § (5) bekezdését, és a döntési jogkört újraszabályozta.
15.5.1.2. A rendes gazdálkodás köre
A törvény a Cstv. 24/A. § (4) bekezdését érintő módosításával az ideiglenes vagyonfelügyelő döntési lehetőségét a rendes gazdálkodás körét meghaladó ügyletekre korlátozta, ezzel egyértelművé tette, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő a rendes gazdálkodás körébe tartozó ügymenetbe, működésbe nem szólhat bele. Ezzel ugyanakkor a törvény szélesíti azon ügyek körét, ahol mérlegelési joga van az ideiglenes vagyonfelügyelőnek a hozzájárulás megadása, illetve megtagadása körében. Van olyan álláspont, mely szerint az ideiglenes vagyonfelügyelőnek kell a rendes gazdálkodás körét meghatároznia, s ha ezzel az adós vezetője nem ért egyet, kifogást nyújthat be.[121] Mint alább látni fogjuk, a "rendes gazdálkodás köre" bizonytalan fogalom, ezt előre meghatározni nem lehet.
- 391/392 -
Természetesen, ha valamelyik ideiglenes vagyonfelügyelő ezzel kísérletezik, az eljárása kifogással támadható, de sokkal inkább konkrét ügyletek kapcsán fordulhat elő, hogy a hozzájárulás megtagadása miatt fordul bírósághoz az adós.
A Cstv. a rendes gazdálkodás fogalmát nem definiálja, utal a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseire és a kapcsolódó joggyakorlatra. A fogalom leginkább a közös tulajdon szabályozása körében kimunkált. Az rPtk. 140. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó gyakorlat értelmében a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások közé azok a munkálatok, ráfordítások, beruházások sorolhatók, amelyeknek az elvégzésére nem az állagromlás, károsodás megakadályozására kerül sor, de hasznosak, a dolog használhatóságát növelik, és a dologgal való gazdálkodás módjához, körülményeihez képest nem követelnek aránytalanul nagy költekezést (pl. az ingatlan közművesítése, a már megkezdett építkezés befejezése). A rendes gazdálkodás körét meghaladja minden olyan munkálat, amely a dolog értékéhez, használatának jellegéhez, az abból származó jövedelemhez és a gazdálkodás egyéb sajátosságaihoz viszonyítva aránytalan költséggel jár (így pl. az épület bővítése, újabb lakás vagy helyiség létesítése). A hatályos Ptk. 5:78. § hasonló rendelkezést tartalmaz.
Ezek a fogalmak csak nagy áttétellel használhatók a gazdálkodó szervezetek esetében. Mindenesetre a termelő gazdálkodó szervezetnél minden olyan szerződéskötés, teljesítés stb. a rendes gazdálkodás körébe tartozik, amely a feladatok elvégzéséhez szükséges. Nem tartozik ebbe a körbe a gazdálkodó szervezet vagyonának, valamely vagyonelemének értékesítése, jelentős nagyságú hitelfelvétel, ennek érdekében a vagyon megterhelése.
Az új szabályok alapján a jövőben az ideiglenes vagyonfelügyelő olyan gazdálkodási magatartásokat is megakadályozhat, amelyek bár közvetlenül nem vezetnek vagyonkimentéshez, azonban nem felelnek meg az észszerű gazdálkodásnak, gazdaságilag indokolatlanok. A törvénymódosítással az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványainak tényleges, gyakorlati bővülése valósult meg. Ennek eredményeképpen az ideiglenes vagyonfelügyelő úgy képes törvényi funkcióját betölteni, hogy az adós gazdálkodását csupán az arányos és szükséges mértékben korlátozza.

JOGGYAKORLAT
BDT 2011.2542.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő ellenjegyzési jogának szükségessége szempontjából a rendes gazdálkodási tevékenységi körébe tartozónak minősül egy ingatlant átruházó adásvételi szerződés, ha az adós tevékenységi köre kiterjed a saját tulajdonú ingatlan forgalmazásra. Ha azonban az állapítható meg, hogy a szerződéssel a felszámolási vagyonból úgy került ki az ingatlan, hogy annak ellenértékét a vevő beszámítás és tartozásátvállalás útján egyenlítette ki - ami sérti az ügyletben érintett hitelezők érdekeit -, a jóváhagyás megtagadása nem jogszabálysértő.
- 392/393 -
15.5.1.3. Az együttműködési kötelezettség
Az adós cég vezetői kötelesek együttműködni az ideiglenes vagyonfelügyelővel, részére minden olyan segítséget megadni, amely feladatának elvégzéséhez szükséges. Ha az adós cég vezetői együttműködési kötelezettségüket súlyosan vagy ismétlődően megsértik - így különösen legalább két alkalommal a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötnek szerződést vagy tesznek más jognyilatkozatot -, az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére a bíróság - a fizetésképtelenségre tekintet nélkül - soron kívül dönt a felszámolás elrendeléséről. A bíróság felszámolást elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
15.5.1.4. A vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötött ügylet megítélése
A gyakorlatban előfordulhatnak olyan viták, amelyek tárgya az lesz, hogy a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül kötött ügylet érvényes vagy sem. Az egyik lehetőség a Békés megyei bírák álláspontja, mely szerint az ilyen ügyletek érvényesek, a jogszabálysértés következménye a felszámolás elrendelése. A másik álláspont az rPtk. 215. § alkalmazása, mely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése szükséges, ennek hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A magam részéről a Békés megyei bírák álláspontját elfogadhatónak tartom azzal, hogy a jóváhagyás hiányának kettős következménye van. Egyrészt további vizsgálat nélkül elrendelheti a bíróság az adós felszámolását, másrészt a felszámolás elrendelése után a felszámoló ezeket a szerződéseket már megtámadhatja, illetve megtagadhatja a teljesítést, mivel a szerződés a vagyonfelügyelő hozzájárulása nélkül jött létre. A fizetésképtelenség vizsgálata során a felszámolást lefolytató bíróság az adós vezetői és harmadik személyek között létrejött szerződés érvényességét nem is vizsgálhatja, azt meg nem lehet megvárni, amíg egy szerződés érvénytelenségével kapcsolatos per lezárul. Emlékeztetőül: a csődeljárásban a vagyonfelügyelőt a törvény feljogosíthatja azon szerződések megtámadására, amelyeket az adós az ő hozzájárulása nélkül kötött meg [Cstv. 13. § (3) bekezdés e) pont], ilyen felhatalmazást az ideiglenes vagyonfelügyelő nem kapott, de az eljárása várható rövid időtartamára tekintettel nem is indokolt ezt a lehetőséget biztosítani.
15.5.1.5. Bejelentési kötelezettség
Az adós és az ideiglenes vagyonfelügyelő haladéktalanul köteles bejelenteni az adós számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltatónak az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését tartalmazó végzést és hitelt érdemlő aláírását. A 2011. évi Módtv. annyi változtatást hozott, hogy a bejelentésben azt is közölni kell, mely összegű fizetési megbízásokhoz szükséges a vagyonfelügyelő ellenjegyzése. Az azonban nem derül ki a törvény rendelkezéséből, hogy ezt az összeget ki határozza meg, ezért erre irányuló kérelem esetén a bíróságnak kell az összeget meghatározni.
- 393/394 -
Ha az ideiglenes vagyonfelügyelő a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásában eljárt vagyonfelügyelő, és a csődeljárásban együttes cégjegyzési, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jog illette meg, ugyanez irányadó az ideiglenes vagyonfelügyelői működés alatt is.
15.5.2. Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványai és kötelezettségei
A 24/A. § (7) bekezdése újraszabályozta a vagyonfelügyelő jogosítványait és az adós vezetőinek a kötelezettségeit.
15.5.2.1. Az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványai
Az ideiglenes vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával az alábbi jogosítványokkal rendelkezik:
- Figyelemmel kíséri a gazdálkodó szervezet tevékenységét.
- Áttekinti az adós vagyoni helyzetét. Ennek keretében betekinthet az adós könyveibe, pénztárát, értékpapír- és eszközállományát, iratait, valamint pénzforgalmi számláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőjétől felvilágosítást kérhet, illetve az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja.
- Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására köteles haladéktalanul felnyitni. Az ideiglenes vagyonfelügyelő az ily módon tudomására jutott információkról csak a bíróságot tájékoztathatja.
- Haladéktalanul köteles tájékoztatni a bíróságot a kirendelésének időtartama alatt létrejött olyan adósi szerződésről vagy más jognyilatkozatról, amelynek tárgya a 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiba és (2) bekezdésébe tartozó jogügylet. A 2012. március 1. után indult ügyekben a jogalkotó törölte a "kirendelésének időtartama alatt" fordulatot, ezért szélesedett az ideiglenes vagyonfelügyelő jogköre és a korábban kötött szerződésekre is kiterjed ez a jogosultság.
15.5.2.2. Az adós vezetőinek a kötelezettségei
A törvény a korábbi szabályozás erősítése érdekében a Cstv. 24/A. § (7) bekezdésében kimondja, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő még abban az esetben is jogosult az adós valamennyi iratához hozzáférni, amennyiben az adós azokat önként nem bocsátja a vagyonfelügyelő rendelkezésére. A törvény azzal, hogy kötelezi az adóst, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő felhívására a lezárt ingóságait, helyiségeit haladéktalanul nyissa ki, egyértelműen feljogosítja az ideiglenes vagyonfelügyelőt arra, hogy korlátozás nélkül megkaphassa a szükséges információkat. Amennyiben a kötelezettségének az adós nem tesz eleget - úgy megszegi együttműködési kötelezettségét -, a Cstv. 24/A. § (8) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni, vagyis sor kerül az adós felszámolásának soron kívüli elrendelésére.
- 394/395 -
Egyelőre beláthatatlan, hogy a gyakorlat hogyan tudja ezt a helyzetet kezelni. A felszámolási kérelem beérkezése után ugyanis viszonylag hamar kell dönteni a felszámolási kérelem tárgyában (elvileg 60 napon belül), ezért célszerű lenne az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése esetén soron kívül eljárni az érdemi döntés meghozatala során.
15.5.2.3. A bíróság tájékoztatása
A törvény - a Cstv. 40. §-ában foglalt adósi magatartásokhoz kapcsolódóan - a Cstv. 24/A. § (7) bekezdésében rögzíti, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő köteles a bíróságot haladéktalanul tájékoztatni, amennyiben vagyonkimentést tapasztal. A (9) bekezdés egy viszonylag ritka jogosítványt, a bíróság hivatalból történő eljárását teszi lehetővé. A törvény szövege szerint hivatalból vagy kérelemre kérhet tájékoztatást a bíróság. Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, hogy nemcsak kifogás alapján járhat el a bíróság, hanem kifogásnak nem minősülő kérelem esetén is.
Kérdéses, hogy a bíróság ezzel a tájékoztatással mit tud kezdeni, ha nem párosul hozzá az ideiglenes vagyonfelügyelő azon kérelme, hogy a bíróság rendelje el a felszámolást.[122]
15.5.2.4. A felszámolás elrendelése a vagyonfelügyelő kérelmére
Ha az adós cég vezetői súlyosan vagy ismétlődően megsértik az együttműködési kötelezettségüket, a bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére soron kívül dönt a felszámolás elrendeléséről. A rendelkezés érdekessége, hogy nem a hitelező, hanem az ideiglenes vagyonfelügyelő kérelmére történik a felszámolás elrendelése. Ez a megoldás a polgári peres és nemperes eljárásoktól meglehetősen idegen. A törvényalkotó ebben az esetben egy újabb esetet kreált, amikor a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül rendeli el a felszámolást, ráadásul ez a végzés előzetesen végrehajtható.
15.5.2.5. A kifogás
A 24/A. § (6) bekezdése értelmében az ideiglenes vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén az 51. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kell a kifogást benyújtani, s a bíróság soron kívül, de legfeljebb 30 napon belül dönt a kifogásról. Az eljárás felszámolás kezdő időpontja előtti szakaszában értelemszerűen csak az adós és a kérelmet benyújtó hitelező vagy hitelezők nyújthatnak be kifogást. Az adós részéről a vezető tisztségviselők jogosultak a kifogás benyújtására.
- 395/396 -
15.5.3. Az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatásának megszűnése
Cstv. 24/A. § (10) Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése a felszámolás kezdő időpontjáig, vagy a felszámolási eljárás 27. § (6) bekezdés szerinti megszüntetéséig tart. A bíróság azonban - a vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező előzetes egyetértése mellett - az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését végzéssel ezt megelőzően is megszünteti, amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelező követelésének kielégítése nincs veszélyben, és nincs az adós ellen olyan másik felszámolási eljárás folyamatban, amelyben ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését kérték. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését megszüntető jogerős végzést az ideiglenes vagyonfelügyelő köteles a kézhezvételt követő munkanapon bemutatni az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak.
A 24/A. § (10) bekezdés szövegét kiegészítette a IV. Cstv. Novella. A korábbi szabályozás szerint az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart, ami nem nyújtott lehetőséget arra, hogy a bíróság döntsön a vagyonfelügyelet megszüntetéséről. Ez azért volt aggályos, mert az ideiglenes vagyonfelügyelő kijelölése sok esetben a fizetésképtelenség vizsgálatának tényleges megindulása előtt valószínűsített körülmény (vagyis hogy a hitelező követelésének későbbi kielégítése veszélyben van) alapján történik meg, és a későbbi eljárásban feltárt tények szükségtelenné teszik a további működését.
E probléma megoldása érdekében a Novella a Cstv. 24/A. § (10) bekezdését kiegészítette: amennyiben az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelezői követelés kielégítése nincs veszélyben, a bíróság azonnal végrehajtható végzéssel határozhat az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszüntetéséről. A végzés meghozatalához főszabályként a hitelező előzetes egyetértése szükséges. Ha a hitelező alapos indok nélkül tagadja meg hozzájárulását és a bíróság a biztosítékot megfelelőnek ítéli, hitelezői hozzájárulás nélkül is jogosult a végzés meghozatalára. Az V. Cstv. Novella ehhez még hozzátette, hogy akkor alkalmazható ez a szabály, ha nincs folyamatban olyan másik felszámolási eljárás, amelyben kérték az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését.
A 2011. évi Módtv. kiegészítette az előírást azzal, hogy a kirendelést megszüntető végzést az ideiglenes vagyonfelügyelő köteles a kézhezvételt követő munkanapon az adós számláit vezető pénzintézetnek bejelenteni.
15.5.4. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának viselése
Cstv. 24/A. § (11) Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a felszámolás elrendelése esetén a felszámolást elrendelő végzésben a bíróság állapítja meg, amelyet az adós visel. A felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező viseli. Ha az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszüntetésére azért nem került sor, mert a vagyonfelügyelő kirendelését ugyanazon adós ellen indított más felszámolási eljárásban is kérte hitelező, a bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának viselésére részben kötelezi az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelezőt. Ha a hitelező az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését alaptalanul kérte, köteles a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint megtéríteni azt a kárt is, amely az adóst az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése következtében érte.
- 396/397 -
Az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenysége a felszámolás kezdő időpontjáig, vagy a felszámolási eljárás megszüntetéséig tart. A tevékenység befejezésének módjától függ az is, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelő díját ki viseli. Amennyiben a felszámolási kérelem megalapozott volt, akkor észszerű, hogy a díj az adóst terhelje. A IV. Cstv. Novella indokolása tartalmazza, hogy a díj viselése szempontjából közömbös az, hogy a bíróság a felszámolás elrendelését az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységét kérő hitelező kérelmére rendelte-e el, vagy más hitelező kérelmére. Szerencsés lett volna, ha ezt a kitételt a törvény szövege is tartalmazza.
Az is indokolt ugyanakkor, hogy ha a felszámolási eljárást a bíróság fizetésképtelenség hiányában megszünteti, akkor az ideiglenes vagyonfelügyelő tevékenységét kérő hitelező viselje ennek költségeit. Kérdéses, hogyan fog alakulni a bírói gyakorlat, ha a felszámolási eljárás megindulása után fizeti ki az adós a hitelezői követelést, s eláll a hitelező a kérelemtől, ki fogja a díjat viselni? A magam részéről alkalmazhatónak látom a Pp. perköltségre vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazását. A Pp. 80. § (1) bekezdése szerint ugyanis, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni. Ha az adós a kérelem benyújtása után rendezi a hitelező követelését, akkor okot adott az eljárás megindítására, ebből következően az indokoltan kirendelt ideiglenes vagyonfelügyelő költségét is neki kell viselni. Természetesen arra is lehetőség van, hogy a felek megállapodjanak a díj viselése kérdésében, s kérelmükre a bíróság mellőzze a költségekben történő döntést. A letétben lévő összeg kiutalásáról ebben az esetben a bíróság a felek kérelmének megfelelően határoz.
A (10) bekezdés módosításához kapcsolódik az V. Cstv. Novella új rendelkezése, amely az ideiglenes vagyonfelügyelő hitelezők közötti megosztását rendeli el, ha azért nem lehetett megszüntetni az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését, ha más ügyben, más hitelező kérte az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését. A törvény további támpontot nem ad, értelemszerűen, ha még egy ilyen ügy van, akkor fele-fele arányban viselik a költséget a hitelezők, ha két másik ügy van, akkor egyharmad-egyharmad arányban.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő díját nem lehet mérsékelni. Amennyiben másodfokon megváltoztatják az elsőfokú bíróság végzését és elutasítják az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésére vonatkozó kérelmet, a díjat a hitelezőnek kell viselnie.
- 397/398 -
JOGGYAKORLAT
ÍH 2007.45.
II. Az ideiglenes vagyonfelügyelőt kirendelő végzés másodfokon történő megváltoztatása esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját a kirendelést alaptalanul kérelmező hitelezőnek kell viselnie. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának mérséklésére nincs lehetőség (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.461/2006/2. szám).
11.Fpkf.43.780/2010/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A fizetésképtelenség törvényi tényállása, ha a tartozást az adós jogfenntartással kifizeti. Ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése, a kirendelés megszűnése.
Az indokolásból: "Az elsőfokú eljárás során 2010. február 25-én a hitelező ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését kérte, kifejtve, hogy követelésének kielégítése veszélyben van. Az adós vagyonának, ingatlanának értékesítésével folyamatosan csökkenti a hitelezői követelés alapjául szolgáló vagyont. Az elsőfokú bíróság a kérelemnek helytadva, 12. sorszám alatt kiadott végzésében a P. Könyvszakértő Korlátolt Felelősségű Társaságot ideiglenes vagyonfelügyelőként rendelte ki. Figyelmeztette az adóst - többek között -, hogy a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatban csak az ideiglenes vagyonfelügyelő előzetes hozzájárulásával köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot.
Az adós e végzés ellen 13. sorszám alatt fellebbezéssel élt és kérte a végzés hatályon kívül helyezését. Az adós - eljárás folyamán még a felszámolási kérelem valamint az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésével szemben előterjesztett fellebbezés elbírálása előtt - 2010. március 4. napján a felszámolási eljárás alapjául szolgáló teljes összeget megfizette a hitelező részére. Az átutalás megjegyzés rovatában a bíróság ügyszámát feltüntette és »kényszer hatására, vitatott« megjelölést tett. A hitelező továbbra is kérte az adós fizetésképtelenségének megállapítását.
Az elsőfokú bíróság 24. sorszám alatt kiadott végzésében az »eljárást megszüntette az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszüntetésével együtt« (helyesen: soron kívül megszüntette és megállapította az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízásának megszűnését). A bíróság megállapította, hogy az adós valóban feltételekkel és a követelés jogosságának vitatásával fizette ki a követelt összeget annak érdekében, hogy a felszámolására indult eljárás megszüntetésre kerüljön. Megállapította azonban, hogy a hitelező alapkérelmében megjelölt tőke és késedelmi kamatok megfizetésre kerültek, így az adós nem fizetésképtelen ezért az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján meg kellett szüntetni.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel és kérte - tartalma szerint - az elsőfokú határozat megváltoztatásával az adós fizetésképtelenségének megállapítását, a felszámolás elrendelését. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelező kérelme alapjául szolgáló követelés tekintetében az adós fizetésképtelensége már nem állapítható meg, mert az adós az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjában az eljárás alapjául szolgáló összeggel már nem tartozott a hitelezőnek. Mivel az adós a teljes tartozást megfizette, a bíróság - az adós védekezésében állított - vitatást, illetve beszámítást nem vizsgálta.
Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárást és az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését megszüntető helytálló végzését a Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Cstv. 24/A. § rendelkezik az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendeléséről. A (10) bekezdés értelmében az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelése a felszámolás kezdő időpontjáig vagy a felszámolási eljárás 27. § (6) bekezdés szerinti megszüntetéséig tart. Mindezek alapján helytállóan döntött a bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelésének megszűnéséről is."
15.Fpkf.45.116/2010/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának mérséklésére nincs lehetőség.
Az indokolásból: "Az adott ügyben irányadó, a Cstv. 24/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján az ideiglenes vagyonfelügyelő díja - jogi személyiséggel rendelkező adós esetén - 400 000 forint, amely díj az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza.
- 398/399 -
A 24/A. § (11) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás megszüntetése esetén az ideiglenes vagyonfelügyelő díját az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárását kérő hitelező viseli.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el az ideiglenes vagyonfelügyelő díja meghatározásakor. A törvény ismertetett rendelkezései alapján az ideiglenes vagyonfelügyelő díja nem függ a megbízatásának időtartamától, a megbízatása alatt felmerült feladatok mennyiségétől és nehézségétől sem. Mivel e díjat a törvény átalánydíjként határozta meg, sem - adott esetben - annak csökkentésére, sem annak felemelésére nincs jogszabályi lehetőség. Amint arra az adós helyesen hivatkozott, az Ítélőtáblai Határozatok 2007. évfolyamában 45. szám alatt közzétett eseti döntésében a Fővárosi Ítélőtábla ezzel azonos álláspontot foglalt el."
15.5.5. Az ideiglenes vagyonfelügyelő felelőssége
Cstv. 24/A. § (12) Az ideiglenes vagyonfelügyelőre megfelelően alkalmazni kell a 27/A. § (7) bekezdését, valamint az 54. §-ban foglaltakat is.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő az eljárása során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. Az ilyen pert a vagyonfelügyelő székhelye szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kell megindítani. A törvény a felelősséggel kapcsolatban kezdetben csak a Cstv. 54. § első két mondatát rendelte alkalmazni, a 2009. évi módosítás a teljes 54. § alkalmazását iktatta törvénybe.
Az ideiglenes vagyonfelügyelő eljárására megfelelően alkalmazni kell a 27/A. § (7) bekezdését. Ez azt jelenti, hogy a bíróság hivatalból felmentheti az ideiglenes vagyonfelügyelőt, ha az ismétlődően vagy súlyosan megsérti a jogszabályokat. Bár ezt a törvény nem tartalmazza, de a bíróság akkor is felmentheti az ideiglenes vagyonfelügyelőt, ha vele szemben kizárási ok áll fenn és azt nem jelentette be, továbbá ha egyéb kizáró okok állnak fenn. (Pl. törölték a névjegyzékből, felszámolási eljárást indítottak ellene.)
15.6. Bírói intézkedés a felszámolási kérelemmel kapcsolatban
15.6.1. Általános kérdések
A csődtörvény vegyesen tartalmaz anyagi és eljárásjogi szabályokat. Az eljárásjogi szabályok - mint például a most tárgyalt 25. § (1) bekezdés - részben speciális rendelkezéseket tartalmaznak, azonban a speciális eljárási szabályok mögött is megtalálhatók a Pp. hasonló célú jogintézményei. A büntetőbíróság és a cégbíróság értesítése alapján folyó felszámolási eljárást kivéve bárki nyújtja be a felszámolás elrendelése iránti kérelmet, a bíróság ezzel kapcsolatban az alábbi intézkedéseket hozhatja:
- elrendeli a felszámolást [27. § (1) bekezdés];
- soron kívül megszünteti az eljárást [Cstv. 27. § (4) bekezdés];
- 399/400 -
- elutasítja a kérelmet
- a Cstv. 25. § (1) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül;
- a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. szabályok alapján;
- egyéb határozatot hoz (áttétel, szünetelés).
A Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 132. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítása esetén is alkalmazandó a Pp. 132. § (1) bekezdése, azaz a kérelem érdemi vizsgálat nélküli való elutasítása esetén is biztosítja a kérelmező részére a kérelem benyújtásához fűződő jogi hatályok fennmaradását, amely azt jelenti, hogy a kérelmet az eredeti időpontban beadottnak kell tekinteni.
15.6.2. Érdemi vizsgálat nélküli elutasítás
Cstv. 25. § (1) A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha
a) azt nem az arra jogosult terjesztette elő;
b) azt a moratórium időszakában terjesztették elő;
c) a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kérelmező 8 napon belül nem, vagy ismét olyan hiányosan adta be, hogy amiatt az nem bírálható el;
d) az adós a kérelmező és a 8. § (1) bekezdésében megjelölt szervek egyetértése hiányzik;
e) az adós ellen az Európai Unió más tagállamában a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján fizetésképtelenségi főeljárás indult és a kérelem szintén főeljárás megindítására irányul;
f) a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy az nem tartalmazza a 27. § (2c) bekezdés szerinti tartalmi elemeket;
g) a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidő a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjában még nem telt el,[123]
h) a 27. § (2b) bekezdése szerinti feltétel nem teljesül.
(2) Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak, a bíróság az ugyanazon adós ellen Magyarországon megindított főeljárást területi eljárássá alakítja át, feltéve, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja.
(3) Ha az Európai Unió más tagállamában a bíróság határozatának meghozatalát megelőzően a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárást indítottak és az adós nem rendelkezik Magyarországon telephellyel, a bíróság az eljárást megszünteti. A bíróság erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztatja. A megszüntetést megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek azonban fennmaradnak, abban az esetben is, ha azok az Európai Unió más tagállamában folyamatban lévő eljárás joghatásaival ellentétesek.
- 400/401 -
15.6.2.1. A kérelmet nem az arra jogosult terjesztette elő
A feltételnek van egy tágabb és egy szűkebb értelmezési lehetősége. A szűkebb értelmezési lehetőség értelmében csak akkor alkalmazható ez az elutasítási ok, ha a gazdálkodó szerv által benyújtott felszámolási kérelem esetén nem a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában írt vezető nyújtja be a kérelmet, vagy például végelszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezet esetén nem a végelszámoló, hanem a gazdálkodó szerv egyéb vezetője.
Lehetséges egy tágabb értelmezés - a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából az utóbbi támogatása rajzolódik ki -, amely szerint az értelmezés inkább a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjához idomítva alakítja a gyakorlatot. Példa lehet a kiterjesztett értelmezésre az, ha például egyéni vállalkozó kezdeményezi maga ellen a felszámolási eljárást. Az egyéni vállalkozó nem szerepel a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában írt felsorolásban, így rá a felszámolási eljárás hatálya nem terjed ki, nem jogosult a felszámolás iránti kérelmet előterjeszteni.
Erre figyelemmel a felszámolás iránti kérelmet a bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani egyik álláspont szerint a Pp. 130. § (1) bekezdésének e) pontja - a fél eljárásjogi jogképességének hiánya miatt -, a másik álláspont szerint a Cstv. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Korábban ugyanez volt a helyzet az egyéni céggel kapcsolatban, a 2009. évi CXV. törvény azonban 2010 január 1-jétől az egyéni céget bevonta az adósi körbe (Legfelsőbb Bíróság Fpk.II.31.614/1996/2., Fpk.VI.32.772/1997/2.)[124].
A fentiekhez hasonlóan kell eljárni minden olyan esetben, amikor olyan szervezet ellen nyújtanak be felszámolási kérelmet, akik nem szerepelnek a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában (például párt, egyház).

JOGGYAKORLAT
Ha a kérelmező az adós felszámolását nem az adós vele szemben fennálló, hanem a csődegyezséggel érintett másik hitelezőnek az adós által ki nem egyenlített követelése miatt kezdeményezte, a kérelmező nem minősül hitelezőnek, ezért kérelmét érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani [1991. évi XLIX. törvény 3. § (1) bekezdés c) pont, 22. § (1) bekezdés b) pont, 25. § (1) bekezdés a) pont, 27. § (2) bekezdés d) pont].
KGD 1995.63.
Ha a felszámolási eljárás iránti kérelmet nem az arra jogosult terjeszti elő, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja [1991. évi IL. törvény 25. § (1) bek. a) pont].
- 401/402 -
ÍH 2005.173.
I. A felszámolási kérelem előterjesztésére az jogosult, aki hitelezőnek minősül. A hitelezői minőséget a bíróságnak vizsgálnia kell (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.404/2004/3. szám).
Fpkf.13.44.354/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Hitelező nem kezdeményezhet felszámolást pénzügyi intézménnyel, hitelintézettel szemben, arra csak a Felügyelet jogosult. A hitelező felszámolás iránti kérelmét ez esetben érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
Fpkf.II.33.421/1992/7. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nem az arra jogosult terjesztette elő, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja
15.6.2.2. A kérelmet a moratórium időszakában terjesztették elő
A Cstv. 11. § (4) bekezdése mondja ki, hogy a fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be. Ez vonatkozik a felszámolási kérelem előterjesztésének lehetőségére is. A fenti rendelkezést össze kell vetni a Cstv. 9. § (3) bekezdés rendelkezéseivel, amely kimondja, hogy ha a csődeljárás kezdő időpontjával egyidejűleg, vagy azt követően az adós ellen felszámolási eljárás megindításra irányuló kérelem érkezik, a bíróság a kérelem elbírálását a csődeljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti. A két rendelkezés egybevetéséből az következik, hogy a moratórium megadásáig van helye a felfüggesztésnek a Cstv. 9. § (3) bekezdése alapján, a moratórium alatt a felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. Ez az időszak pontosan a moratórium közzétételétől a határozatban meghatározott időtartamig terjedő időre vonatkozik, minden más esetben a felszámolási kérelem elbírálásának a felfüggesztése az eljárási megoldás.
15.6.2.3. A hiánypótlási kötelezettség elmulasztása
A bíróság a beérkezett kérelem megvizsgálása után dönti el, hogy hiánypótlást kell elrendelnie vagy esetleg hiánypótlás elrendelése nélkül utasítja el a kereseti kérelmet. Hiánypótlás elrendelése nélkül elutasíthatja a kérelmet, ha hiányzik a tulajdonosi szerv döntése. Ha a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kérelmező 8 napon belül nem, vagy ismét olyan hiányosan adta be, hogy amiatt az nem bírálható el, érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani a kérelmet. Ez a rendelkezés a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjának felel meg.
A csődtörvény pontosan nem sorolja fel mindazon mellékleteket, amelyeket a felszámolási kérelemhez csatolni kell. Ebből a szempontból a Cstv. 23. és 24. §-ában írtak csak példálózó felsorolásnak tekinthetők, kivéve a 2006. július 1. napja után indult felszámolási eljárásokban az a) pontra alapított kérelmet. A törvény ugyanis ilyenkor nevesítve előírja azt, hogy az adós írásbeli felszólításának igazolását tartalmazó iratot is csatolni kell. Ebből következik, hogy magát a felszólítást, illetve a felszólítás kézbesítését igazoló iratot (vétívet, jegyzőkönyvet stb.) is csatolni kell. Ha ez hiányzik, hiánypótlást kell elrendelni. Természetesen, ha ajánlottan adták fel a felszólítást, elegendő a feladás tényét bizonyítani, a kézbesítésre vonatkozó vélelem megdöntése a másik fél feladata.
- 402/403 -
Álláspontom szerint a Cstv. speciális előírásain túl a felszámolási kérelemre is vonatkoznak a Pp. 121. §-ában írtak, ezért mindazon feltételeket tartalmazni kell a kérelemnek, amelyekből a határozott kérelem kiderül. A felszámolási eljárásban is alkalmazandó az 1999. évi CX. törvény 24. §-ával módosított Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja, és a Pp. 124. § (2) bekezdése, mely szerint a jogi képviselő által benyújtott keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja a bíróság, ha az nem tartalmazza a Pp. 121. § (1) bekezdésben foglaltakat, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket. Miután kötelező a jogi képviselet, ez a helyzet gyakrabban fog előfordulni.
Ezzel a kérdéssel foglalkozott a Pécsett 2016. április 18-án tartott tanácskozás, ahol az alábbi álláspont alakult ki.

1) A felszámolás elrendelésére irányuló kérelem tartalmát és a kérelemhez csatolandó bizonyítékok körét nem a keresetlevél tartalmára és kellékeire vonatkozó Pp. 121. § alapján, hanem a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - azt egybevetve a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakkal - kell vizsgálni, és e szabályok alapján kell megállapítani, hogy a kérelem és annak mellékletei megfelelnek-e a jogszabályban írtaknak. A Pp. 121. §-ának alkalmazására csak abban a körben kerülhet sor, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell az eljáró bíróság megnevezését és azokat az adatokat, amelyek alapján hatásköre és illetékessége megállapítható, a felek, valamint a képviselőik nevét, lakóhelyét, székhelyét és az adós felszámolására irányuló határozott kérelmet.[125]
Az egységes értelmezésre azért van szükség, mert a másodfokú bíróságok a fellebbezések elbírálása során azt tapasztalták, hogy a bírák olyan hiánypótlást is elrendelnek, amelyek indokolatlanok és csak az eljárás elhúzódásához vezetnek.[126]

JOGGYAKORLAT
BH 2014.87.
A felszámolás megindítását követően a felszámolási eljárásnak a Pp. szabályai alapján történő megszüntetése esetén a bíróságnak valamennyi függő kérdésről rendelkeznie kell, így a felszámolónak megállapítható díjról, a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek sorsáról is [1991. évi XLIX. tv. 6. § (3) bek., 25. § (3) bek., 1952. évi III. törvény 157. § e) pont, 160. §, 225. § (1) és (6) bek.].
BH 1998.245.
II. A felszámolási eljárásban a hiánypótlásra a jogszabályban megállapított határidő törvényi határidő, melyet a bíróság nem hosszabbíthat meg [mód. Cstv. 25. § (1) bek. c) pont, Pp. 104. § (1) bek.].
BDT 2015.3256.
Nem utasítható el a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem érdemi vizsgálat nélkül csak azért, mert a jogcím megjelölése nem szakszerű.
BDT 2007.1675.
A bíróság a felszámolási kérelmet akkor utasítja el érdemi vizsgálat nélkül, ha a benyújtott kérelemből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak nem küldték el a fizetési felszólítást, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől a 15 nap még nem telt el.
- 403/404 -
Fpkf.11.43.212/2004/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezői kérelemnek alkalmasnak kell lennie az érdemi ügyintézésre. Amennyiben e feltételnek a beadvány nem felel meg, hiánypótlást kell elrendelni. Ennek elmulasztása és a vélelmezett fizetésképtelenségnek a hiányos kérelem alapján történő megállapítása lényeges eljárási szabálysértés.
Fpkf.12.45.049/2004/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A végrehajtás eredménytelensége igazolásának az elmaradása csak akkor eredményezheti a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, ha a hitelező a bíróság felhívására sem csatolja a szükséges bizonyítékokat.
15.6.2.4. A tulajdonosi szervek hozzájárulásának hiánya
Ha az adós a kérelmező és a kérelméhez - felhívás ellenére - nem mellékeli a tulajdonosi szervek hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó okiratot, jegyzőkönyvet, határozatot, úgy minden további vizsgálat nélkül el kell utasítani a kérelmet. Ez az előírás természetesen a végelszámoló által kérelmezett felszámolási eljárásban nem alkalmazható.

JOGGYAKORLAT
BH 2001.82.
Ha a felszámolási eljárás lefolytatását maga az adós betéti társaság kéri, a bíróság hiánypótlás nélkül csak akkor utasíthatja el a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelmet, ha a kérelem benyújtásakor hiányzik a taggyűlés előzetes egyetértése. Egyéb hiányosságok csak a hiánypótlásra felhívás és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés után vezethetnek a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására.
15.6.2.5. Az adós ellen az Unió más tagállamában indított főeljárás
A felszámolási kérelemben elvétve található olyan kitétel, hogy a hitelező főeljárás megindítását kéri. A gyakorlatban ezt mindenki természetesnek tartja, hogy a fél főeljárás megindítását kéri, s erre nézve hiánypótlást sem szoktak elrendelni. A III. Cstv. Novella által bevezetett elutasítási ok akkor jöhet szóba, ha az adós bejelenti, vagy a bíróság hivatalból tudomást szerez arról, hogy az adós ellen az Unió más országában már megindult a főeljárás. Két főeljárást nem lehet elrendelni, ilyenkor az 1346/2000/EK rendelet előírásai érvényesülnek. Természetesen a bíróság az ügyvéd nélkül eljáró hitelezőt tájékoztathatja arról, hogy másodlagos eljárás lefolytatására irányuló kérelemként fenntarthatja a kérelmét, ha ennek feltételei fennállnak. Az egyéb, ezzel kapcsolatos problémákkal a joghatóság kérdésénél foglalkozom.
15.6.2.6. Az adós felszólításának hiánya
Ezt az elutasítási okot a IV. Cstv. Novella vezette be, s az új fizetésképtelenségi szabályok megalkotásával egyidejűleg. A 2007. július 7-e után érkezett ügyekben a hatályos szabályok értelmében a hitelező csak akkor kezdeményezheti az adós felszámolását (a bírói ítéletet leszámítva) ha felhívta az adóst a teljesítésre. A 2011. évi Módtv. a felszólítás tartalmi kellékeit meghatározta, ezért kellett a 27. § (2c) bekezdésben foglaltak hiányát nevesíteni az elutasítás körében.
- 404/405 -
A felszólítást követően az adós már nem vitathatja a követelést, a felszólítás megtörténte törvényi feltétel, ennek hiánya esetén a felszámolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
Az f) pont kis átfedéssel csatlakozik a c) ponthoz. Amennyiben az írásbeli felszólítást nem csatolják, a bíróságnak hiánypótlást kell elrendelni. Ha a hitelező azt közli, hogy írásbeli felszólítás nincs, akkor az f) pont alapján kell a kérelmet elutasítani, egyébként a c) pont alapján.
Bár a jelenleg hatályos törvényben szabályozott felszólítás mást célt szolgál, mint a IV. Cstv. Novella által bevezetett felszólítás, a felszólítás hiánya vonatkozásában alkalmazhatók a korábbi szabályozáshoz kapcsolódó eseti döntések azzal, hogy a felszólításnak nem kell a korábbi jogszabályi speciális feltételeknek megfelelnie.
Itt is megemlítem, hogy a Pécsi Ítélőtáblán 2016. április 18-án tartott tanácskozáson a téma szóba került, a vitáról készült emlékeztető az alábbiakat tartalmazza:

"A Kúria és valamennyi ítélőtábla álláspontja egységes volt abban, hogy a fizetési felszólítás a jogkövetkezmények tekintetében megfelel a törvényi követelményeknek, ha tartalmazza legalább azt, hogy a teljesítés elmaradása esetén a hitelező a követelését jogi úton kívánja érvényesíteni. A fizetési felszólításnak - a törvény szövegéből következően - nem szükségszerű eleme, hogy a teljesítés elmaradása esetére kifejezetten a felszámolási eljárás kezdeményezésére, mint jogkövetkezményre utaljon."[127]

JOGGYAKORLAT
BDT 2007.1675.
A bíróság a felszámolási kérelmet akkor utasítja el érdemi vizsgálat nélkül, ha a benyújtott kérelemből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak nem küldték el a fizetési felszólítást, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől a 15 nap még nem telt el.
ÍH 2007.93.
Ha a hitelező a felszámolási kérelméhez fizetési felszólítást nem csatol, hiánypótlásra történő felhívás mellőzésével a kérelem érdemi vizsgálat nélkül nem utasítható el (Fővárosi Ítélőtábla 13.Fpkf.44.555/2006/2. szám).
15.6.2.7. A teljesítési határidő leteltének vizsgálata
Ezt az elutasítási okot is a IV. Cstv. Novella vezette be. Amennyiben jogerős ítélet alapján kérik az adós felszámolását, a végrehajtási kérelem benyújtásához hasonlóan erre csak a teljesítési határidő letelte után van lehetőség. A bíróságnak a teljesítési határidőt pontosan meg kell jelölnie a határozatában, a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani a teljesítési határidő lejáratát. A jogerő számításánál a Pp. szabályait kell alkalmazni. Ez csak abban az esetben okoz gondot, ha a marasztalást tartalmazó határozat kapcsán másodfokú ítélet született. Ebben az esetben a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság kézbesíti a feleknek, a teljesítési határidő a kézbesítéstől számít.
- 405/406 -
15.6.2.8. A 200 000 forintos összeghatár alatti követelésre alapozott kérelmek
A 2011. évi Módtv. iktatta be a 27. § (2b) bekezdését, amely kimondja, hogy a 27. § (2) bekezdés a)-b) pontja esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot. Nem rendelkezett azonban arról, hogy amennyiben ennél kisebb összeg alapján kezdeményezik az adós felszámolását, mely rendelkezés alapján lehet elutasítani a kérelmet. A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot fogadta el:

"Amennyiben nem éri el a hitelező követelése a 200 000 Ft-ot, a Cstv. 6. § (3) bek. alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bek. b) pontja alapján (a követelés érvényesítése más hatóság - a közjegyző, illetve végrehajtó - hatáskörébe tartozik) kell a követelést elutasítani."

Ha a felszámolási kérelemben megjelölt tőke összegének a nem vitatott mértéke az eljárás tartama alatt 200 000 forint alá csökken, az eljárást megszüntetni nem lehet, a kérelmet érdemben kell vizsgálni. Nem befolyásolja az eljárás folytatását az sem, ha az adós teljesítése miatt csökken 200 000 forint alá a követelés tőkeösszege.
A 2012. évi CIV. törvény a fenti hiányosságot megszüntette, kiegészítette a Cstv. 25. § (1) bekezdését h) ponttal, melyben kimondta, hogy érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani a kérelmet, ha a 27. § (2b) bekezdése szerinti feltétel nem teljesül. Ennek elfogadása miatt a 2012. június 16-a után indult ügyekben a bírói tanácskozás állásfoglalásának első bekezdése tárgytalanná vált, a második bekezdés azonban ezt követően is aktuális marad. A 2012. március 1. és július 16-a között érkezett ügyekben változatlanul a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja alapján kell a kérelmet elutasítani.
15.6.3. Egyéb elutasítási okok
A Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. irányadó minden olyan esetben amikor a Cstv. speciális rendelkezést nem tartalmaz, de a kérelmet valamilyen oknál fogva érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, illetve az eljárás későbbi szakaszában az eljárást meg kell szüntetni. Rendkívül fontos a Kúria BH 2014.87. számú döntése, melyben kimondja, hogy nem elég megszüntetni az eljárást, minden függő kérdésről dönteni kell.
A többször említett Pécsett, 2016. április 18-án tartott tanácskozáson szóba került a Pp. háttérjogszabályként történő alkalmazásának kérdése is, ezzel kapcsolatban a tanácskozás emlékeztetője az alábbiakat tartalmazza:

"A többségi álláspont az volt, hogy a Pp. 157. §-ának nincs olyan rendelkezése, amely visszautalna a Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontjára, ezért nem alkalmazható.
A Pécsi Ítélőtábla fenntartotta a BDT 2007.1675. szám alatt megjelent eseti döntésben írtakat, mely szerint az adós értesítését követően az eljárás a Cstv. 27. § (5) - jelenleg (6) - bekezdése értelmében soron kívül szüntethető meg abból az okból,
- 406/407 -
hogy az adós nem fizetésképtelen, mert a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt, a fizetésképtelenség fennállásának valamelyik előfeltétele (így például a fizetési felszólítás) hiányzik.
Egyetértés volt abban, hogy szükséges volna olyan jogszabályi rendelkezésre, amely a kérelem érdemi vizsgálata során észlelt, a Cstv. 25. §-ban felsorolt okok esetén lehetővé tenné az eljárás nem érdemi megszüntetését, mindaddig azonban, amíg ilyen rendelkezés nincs, a többségi álláspont szerint az eddigi megoldás - soron kívüli megszüntetés - alkalmazható."[128]

JOGGYAKORLAT
BH 2014.87.
A felszámolás megindítását követően a felszámolási eljárásnak a Pp. szabályai alapján történő megszüntetése esetén a bíróságnak valamennyi függő kérdésről rendelkeznie kell, így a felszámolónak megállapítható díjról, a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek sorsáról is [1991. évi XLIX. tv. 6. § (3) bek., 25. § (3) bek., 1952. évi III. törvény 157. § e) pont, 160. §, 225. § (1) és (6) bek.].
15.6.3.1. Res iudicata
Sajátosan alakul a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjának a szabálya a felszámolási eljárásban. A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja kimondja, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt, akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Sem a Cstv., sem a Büsz. nem szabályozza azt a kérdést, hogy egy gazdálkodó szervezet ellen több hitelező által indított felszámolási eljárást külön-külön ügyként kell iktatni, vagy egyetlen adós ellen csak egyetlen eljárás indítható, s az utóbb érkezett hitelezői kérelmeket utóiratként kell az eredeti kérelemhez csatolni, s ezeket a hitelezőket további hitelezőként kell feltüntetni. A gyakorlatban inkább az vált általánossá, hogy minden kérelmet külön ügyként iktatnak, s minden ügyben külön vizsgálják az adós fizetésképtelenségét. A fizetésképtelenség mindaddig megállapítandó, amíg nem derül ki, hogy valamelyik ügyben jogerőre emelkedett a fizetésképtelenséget megállapító végzés. Ebben az esetben ugyanis a bíróságok alkalmazhatják a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjának utolsó fordulatát, mely szerint az eljárás tárgyában már jogerős ítéletet hoztak, még akkor is, ha ez a határozat nem ugyanazon felek közötti ügyben született. Amennyiben az eljárás későbbi szakaszában derül ez ki, a Pp. 157. § a) pontja és a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja alapján történik az eljárás megszüntetése.

JOGGYAKORLAT
A felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a Pp. 229. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó,
- 407/408 -
ugyanazon jog iránt, ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
15.6.3.2. A cég törlése
A Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjára visszautalva kell érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a felszámolási kérelmet, ha kiderül, hogy a kérelem benyújtásakor a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékből törölték. A céget a törlésről rendelkező végzés keltének hatályával törlik a cégjegyzékből. A törölt cég nem rendelkezik perbeli jogképességgel.
Az eljárás megszüntetésének van helye, ha az eljárás folyamán derül ki, hogy a cégbíróság törölte a céget a cégnyilvántartásból és nem lehet az eljárás félbeszakadását megállapítani, a Cstv. 6. § (2) bekezdése ugyanis kizárja a felszámolási eljárásban a félbeszakadás megállapítását.
Ellentmondásos a gyakorlat abban a kérdésben, hogy mi a teendő akkor, ha a cég jogutódlással szűnik meg. Az egyik álláspont szerint ilyenkor meg kell szüntetni az eljárást, a másik, általam is helyesnek tartott vélemény szerint viszont a jogutódot kell nyilatkoztatni, s ha vele szemben is fennáll a fizetésképtelenség törvényi feltétele, akkor el kell rendelni a felszámolását. Mindkét esetre közlök eseti döntést.

JOGGYAKORLAT
BH 2000.506.
Felszámolási eljárásban - ha az adós céget törlik a cégjegyzékből, s ezáltal jogképessége megszűnik - nincs helye az eljárás félbeszakadása megállapításának, hanem a felszámolási eljárást folytató bíróság az eljárást megszünteti. Ennek illetékkövetkezményei.
BDT 2009.10.183.
A jogutód jogelődje adótartozásáért felelősséggel tartozik, vele szemben a felszámolási eljárás folytatható, de fizetésképtelensége csak akkor állapítható meg, ha annak a jogszabályban írt feltételei a jogutód esetében is megvalósultak, azaz a jogutóddal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás is eredménytelen volt (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.707/2008/4. szám).
BDT 2005.1214.
Nem szüntethető meg a felszámolási eljárás, ha a fizetésképtelenség megállapítása előtt az adós jogutódlással megszűnik. A bíróságnak meg kell nyilatkoztatni a hitelezőt, hogy követelését a jogutód gazdasági társasággal szemben fenntartja-e, s csak a nyilatkozat elmulasztása, illetve nemleges választ esetén lehet az eljárást megszüntetni. Jogutódlás megállapítása esetén a jogutód társasággal szemben folytatni kell az eljárást (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.117/2005/2. szám).
BDT 2005.1173.
A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése előtt bekövetkezett jogutódlással történő megszűnés esetén a felszámolási eljárást meg kell szüntetni.
15.6.3.3. Felszámolás elrendelése más ügyben
Meg kell szüntetni a felszámolási eljárást, ha kiderül, hogy más ügyben az adós felszámolását már jogerősen elrendelték.
- 408/409 -
15.6.3.4. Áttétel
Amennyiben az iratokból, és elsősorban a cégmásolatból vagy cégkivonatból megállapítható, hogy a kérelem benyújtásakor az adós székhelye nem az adott bíróság illetékességi területén található, illetve a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben a kizárólagos illetékesség megsértésével nyújtották be a kérelmet, továbbá a 2012. március 1. után érkezett ügyekben a kérelem beadása előtti 180 napban az adós a székhelyét áthelyezte, a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 129. § (1) bekezdésére figyelemmel a felszámolási kérelmet át kell tenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező székhely szerinti bíróságra.
15.6.3.5. Felfüggesztés
A felszámolási eljárás felfüggesztésének a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 152. § (1) és (2) bekezdése alapján van helye. Gyakori felfüggesztési ok, hogy vitatott a nyilatkozattételre jogosult vezető személye. Az V. Cstv. Novella a csődeljárás újraszabályozása kapcsán kifejezett felfüggesztési okokat illesztett a törvénybe, s eszerint a csődkérelem benyújtása után beadott felszámolási kérelmeket, illetve azokat a felszámolási eljárásokat, amelyekben még nem hoztak fizetésképtelenséget megállapító végzést, a csődeljárás elrendeléséig fel kell függeszteni [9. § (3) bekezdés].
Az általános kérdések között [6. § (3) bekezdés] már szó volt a felszámolási eljárás kezdő időpont utáni felfüggesztésének lehetőségéről, itt csak megemlítem, hogy a törvény 2012. március 1. után indult ügyekben az eljárás kezdő időpont utáni felfüggesztését kizárja, mivel a 6/A. § esetét kivéve az a felszámolási eljárás szabályaival ellentétes.

JOGGYAKORLAT
BH 1997.413.
A felszámolási eljárás felfüggesztésének van helye, ha a megyei illetékhivatal a felszámolási eljárás lefolytatását visszterhes vagyonátruházási illetéket kiszabó fizetési meghagyás alapján kérte, és az illeték kiszabásának alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt per van folyamatban.
ÍH 2011.174.
III. A fizetésképtelenség megállapítása iránt indított eljárás nem függeszthető fel annak érdekében, hogy az adós a bekövetkezett fizetésképtelenség elhárítására, a hitelezői - beszámítandó követelés keletkezését megelőzően esedékessé vált, és a szerződésszegő módon ki nem egyenlített - követelés beszámítás útján történő megszüntetésére további - a beszámítandó követelés érvényesítése iránt indított per eredményétől függő lehetőséget, haladékot kapjon.
Az indokolásból: "A Pp. 152. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. A (2) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.051/2011/2. szám).
- 409/410 -
15.6.3.6. Beavatkozás az eljárásba
A felszámolási eljárásban nincs helye beavatkozásnak, perbehívásnak. Ugyanakkor a vitatott hitelezői igények elbírálása során erre lehetőség van. Ezt a gyakorlatot a 2011. évi Módtv. beiktatta a törvénybe, a 6. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja ugyanis kimondja, hogy a vitatott igény elbírálása és a kifogás alapján indult eljárást kivéve nincs helye a beavatkozásnak.

JOGGYAKORLAT
BDT 2007.1611.
A fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárásban beavatkozásra nincs törvényes lehetőség.
15.6.4. Az illeték visszatérítése
15.6.4.1. Az illeték mérséklése
Bármilyen jogcímen történik a felszámolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, a lerótt illetéket a 2011. november 30. előtt indult eljárásokban a hitelezőnek vissza kellett téríteni, illetve nem kellett a felet kötelezni a feljegyzett illeték lerovására. Az Itv. korábban hatályos 57. § (1) bekezdése értelmében illetékmentes az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása, nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti. A 2011. évi CLVI. törvény hatályon kívül helyezte a az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontját. Ezért a jelenlegi szabályok alapján az illeték mérsékléséről lehet szó. 10% illetéket kell fizetni, ha a hitelező a kérelmétől az elsőfokú határozat meghozatala előtt eláll. A kérdés a szünetelés folytán megszűnt eljárások kapcsán éleződött ki, ebben a kérdésben teljesen eltérő gyakorlat alakult ki országos szinten. Az Itv. vonatkozó előírásai a következők:

Mérsékelt illeték
58. § (1) Az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a
a) ha a felperes keresetétől legkésőbb az első tárgyaláson eláll;
b) ha az első tárgyaláson a per szünetelésére kerül sor, és a per e szünetelés folytán megszűnik;
c) ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagy az első tárgyalás előtt a követelést teljesíti;
d) ha a felek az első tárgyaláson egyezséget kötnek;
e) ha a felek a per megszüntetését az első tárgyaláson közösen kérik;
f) ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása - nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-a a) pontja alapján megszünteti.
(2) Az illeték a peres eljárás illetékének 30%-a, ha az első tárgyalást követően az eljárás szüneteléssel vagy a felperes keresetétől való elállása folytán szűnik meg, illetőleg a per megszüntetését a felek közösen kérik.
- 410/411 -
(3) Az illeték a peres eljárás illetékének 50%-a, ha az egyezségkötésre az első tárgyalást követően kerül sor. Ha a felek az első tárgyalást követően külön törvényben szabályozott közvetítői eljárásban vettek részt, és ezt követően a bíróság az egyezséget jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%-ának a közvetítő általános forgalmi adóval növelt díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell megfizetni, feltéve ha a közvetítői eljárást törvény nem zárja ki; a fizetendő illeték mértéke azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30%-ánál.
(4) Ha a per szünetelés folytán szűnik meg, a bíróság az eljárást kezdeményező felet kötelezi az illeték megfizetésére.
(5) Az (1) bekezdés a) pontjának rendelkezését a nemperes eljárásokban megfelelően alkalmazni kell, ha a kérelemtől való elállásra a bíróság érdemi határozatának meghozatala előtt kerül sor.

A vita abban a kérdésben alakult ki a bíróságok között, hogy az 58. § (5) bekezdését miként kell értelmezni. Az egyik álláspont szerint csak elállás esetén van helye az illeték mérséklésének, mivel az Itv. 58. § (5) bekezdése csak az (1) bekezdés a) pontját nevesíti (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.556/2011/2., Győri Ítélőtábla Fpkf.IV.25.369/2008/2.), a másik nézet szerint nincs akadálya az illeték mérséklésének akkor sem, ha az eljárás szünetelés folytán szűnt meg (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.749/2004/2., 12.Fpkf.43.113/2005/2., 12.Fpkf.43.098/2007/2., Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.186/2006/5.). Az eltérő értelmezésekre a joggyakorlatban több példát közlök. Az eltérő gyakorlat feloldása elkerülhetetlen.[129]

JOGGYAKORLAT
1/2012. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 38. § (1) bekezdésének és 39. § (1)-(3) bekezdéseinek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény vonatkozásában való alkalmazásáról.
(Az 1/2014. PJE határozat 2. pontja hatályon kívül helyezte)
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 58. §-ának d) pontja nemperes eljárásban nem alkalmazható.
Fpkf.IV.30.132/2012/2. (Pécsi Ítélőtábla):
Az eljárási illeték 30%-át kell megfizetni, ha a felek az eljárás megszüntetését közösen kérik.
Az indokolásból: "A többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 44. §-a, valamint a 47. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás illetéke 50 000 Ft, a fellebbezési eljárási illeték pedig 30 000 Ft. Az Itv. 58. § (2) bekezdése szerint az eljárási illeték 30%, ha az eljárás megszüntetését a felek közösen kérik. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság rendelkezett az illetékmérséklés folytán visszajáró, a megfizetett eljárási illeték 70%-ának visszatérítéséről az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja alapján. A másodfokú bíróság a határozatát az Itv. 81. § (2) bekezdése alapján megküldeni rendeli az elsőfokú bíróság útján a székhelye szerint illetékes állami adóhatóságnak."
- 411/412 -
16. A fizetésképtelenség vizsgálata
Cstv. 26. § (1) A bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét.
(2)[130]
16.1. Az érdemi vizsgálat szempontjai
Abban az esetben, ha a bíróságnak a felszámolási kérelmet nem kell érdemi vizsgálat nélkül, vagy a Pp. 130. § (1) bekezdés valamely szakasza alapján elutasítania, meg kell vizsgálni az adós fizetésképtelenségét. A fizetésképtelenség megvizsgálása tulajdonképpen a felszámolási kérelem érdemi elbírálását jelenti. A vizsgálat eredményeképpen kétféle döntést hozhat a bíróság, vagy soron kívül megszünteti az eljárást azért, mert nem fizetésképtelen az adós, vagy megállapítja a fizetésképtelenséget. Az eljáró bíróság ebben az esetben is a szabad bizonyítási rendszerrel dolgozik, azaz joga van az ügyben meghallgatást tartani, tanúkat idézni, okiratok becsatolására felszólítani a feleket. Alkalmazni kell tehát a Pp.-nek a bizonyítással kapcsolatos szabályait, amelyek közül a legfontosabb a mi szempontunkból a Pp. 164. § (1) bekezdése, mely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, továbbá a bíróság bizonyítást hivatalból csak akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi [Pp. 164. § (1) és (2) bekezdés].
A VI. Cstv. Novella által bevezetett új fizetésképtelenségi szabályok a bizonyítást nagyon megkönnyítették, illetve korlátozták azokat a tényeket, amelyekre nézve bizonyítást lehet lefolytatni. A korábbi jogszabályi előírások alapján kialakult bírói gyakorlat ismertetése az új szabályokra figyelemmel szükségtelen.
Továbbra is alkalmazandók azok az eljárási kérdésekben hozott eseti döntések, amelyek a Pp. háttérjogszabályként történő alkalmazásával kapcsolatban születtek. (A kérelem többszöri előterjesztése, a hitelezői minőség, az adósi minőség vizsgálata stb.)

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.779.
A bíróság eljárása és vizsgálódási köre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárás megindítása esetén.
EBH 2002.668.
A nyugdíjpénztár ellen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. A Felügyeletnek azt kell bizonyítania, hogy annak az oknak a tárgyában hozott határozatot, amelyre a felszámolási kérelmet alapítja.
- 412/413 -
BH 2005.70.
A felszámolási kérelem megváltoztatására csak az elsőfokú végzés meghozataláig van lehetőség. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által sem érintett eljárási költség megfizetésének elmulasztása miatt csak a jelen eljárás jogerős befejezése után akkor terjeszthető elő megalapozottan az adós ellen újabb felszámolási kérelem, ha vele szemben a végrehajtás is eredménytelen lesz.
BH 2003.511.
Az adós felszámolása nem rendelhető el olyan kérelmek alapján, amelyek tárgyában a bíróság már jogerősen határozott, és a felszámolás elrendelésének alapjául szolgáló körülmények lényegesen nem változtak, illetve olyan kérelem alapján, amely a hitelező által le nem számlázott - a szerződés szerint számla kibocsátásával érvényesíthető - követelésen alapul.
BH 2002.451.
Ha az adós a felszámolása iránti kérelem tárgyává tett követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, de az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg.
BDT 2006.6.107.
II. A felszámolási eljárásban a polgári perrendtartás bizonyításra vonatkozó általános szabályait alkalmazni kell. Azt a tényt, hogy az adós bankszámlájára vezetett végrehajtás nem vezetett eredményre, a hitelező nem csak banki igazolással, hanem más módon is bizonyíthatja (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.II.30.111/2006/2. szám).
16.2. A fizetési haladék biztosítása
Cstv. 26. § (3) A bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását a 21/B. § szerint csődeljárás előzte meg. A tartozás kiegyenlítése - az adós ilyen tartalmú nyilatkozata hiányában - nem minősül tartozáselismerésnek, a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A IV. és az V. Cstv. Novella által módosított új rendelkezések két teljesen különálló szabályt iktattak ebbe a bekezdésbe, a fizetési haladék és a tartozás kiegyenlítése jogi megítélése kérdését. A 2011. évi Módtv. a 30 napos határidőt 45 napra emelte fel. (2012. március 1. után indult ügyekben alkalmazandó.)
16.2.1. A fizetési haladék feltételei
A fizetési haladékot a gyakorlat "kismoratórium"-nak nevezi. Rendkívül lényeges szabálya a törvénynek, az ügyek jelentős részében az adósok élnek a haladék lehetőségével. A bíróság mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy fizetési haladékban részesíti az adóst vagy sem. Amennyiben a bíróság úgy látja, hogy a fizetési haladék megadásához nem áll rendelkezésre elég információ, felhívhatja az adós céget, hogy igazolja azokat a körülményeket, amelyre alapítja a haladék iránti kérelmet. A bíróság azonban megteheti azt is, hogy minden különösebb vizsgálódás nélkül a haladékot biztosítja az adósnak.
- 413/414 -
Bár egyértelmű, de a haladék akkor kezdődik, amikor az adós részére a haladék biztosításáról hozott végzést kézbesítik, innen kell számítani a korábbi szabályozásban 30, a hatályos szabályozásban 45 napos határidőt, függetlenül attól, hogy a kérelem benyújtásától a bírói döntésig mennyi idő telik el.
Nagyon gyakran 30 napnál hosszabb idejű haladék megadását kérték az adósok, a törvény azonban ezt nem tette lehetővé. Erre az igényre figyelemmel emelte fel a jogalkotó 45 napra a haladék időtartamát. A haladék csak egy alkalommal adható meg.
Volt, és bírói döntésekben ma is megjelenik olyan álláspont, hogy a haladékot csak akkor igényelheti az adós, ha egyben elismeri a hitelezői követelést.[131] A moratórium megadása iránti kérelem jelez bizonyos elismerést, ugyanis sok esetben a moratórium iránti kérelemben az adós jelzi, hogy a moratórium alatt egyeztetni kíván a hitelezővel a tartozás összege kérdésében. Véleményem szerint ez nem akadályozza meg a moratórium megadását, miután a törvény nem tartalmazza azt a feltételt, hogy csak elismert követelés esetében adható haladék. A 2011. évi módosítás ezt az álláspontot erősítette, amikor "az adós ilyen tartalmú nyilatkozata hiányában" fordulatot alkalmazza, tehát csak kifejezett adósi nyilatkozat tekinthető elismerésnek.
A törvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a haladékot a másodfokú eljárásban biztosítsa a bíróság, ilyen esetben azonban szigorúbban kell a feltételek fennállását vizsgálni.
Az V. Cstv. Novella kizárta a moratórium megadásának lehetőségét, ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg és abban az adós 30 napnál hosszabb moratóriumot kapott. Az utóbbi feltétel már nem szerepel a törvényben, nincs is értelme, mivel az alapmoratórium a csődeljárásban 120 nap. Ezt a szabályt a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben kell alkalmazni.
Fizetési haladék több hitelező kérelme alapján indult eljárások esetén: Nincs szabályozva az a kérdés, ha egy eljárásban több hitelező külön benyújtott kérelmére folyik az eljárás, és az egyik hitelező kérelmére a bíróság már haladékban részesítette az adóst, lehetőség van-e arra, hogy az ezt követően benyújtott kérelmek alapján újabb haladékot kapjon. A törvényből egyértelmű válasz nem olvasható ki, de miután főszabályként minden hitelező által indított felszámolási eljárás külön eljárásnak tekinthető, így nincs akadálya annak, hogy ezekben a külön indult eljárásokban a bíróság külön-külön rendelkezzen a fizetési haladék megadásáról. Abban az esetben azonban, ha egyetlen eljárásban bírálja el az adós kérelmét, a fizetési haladék csak egy esetben biztosítható az adós részére.
16.2.2. A végzés jogi jellege
A fizetési haladékot tartalmazó végzés pervezető végzésnek minősül, amely fellebbezéssel nem támadható, és indokolási kötelezettség sem kapcsolódik hozzá. Értelemszerűen abban az esetben, ha a bíróság nem biztosítja a 45 nap haladékot az adós részére,
- 414/415 -
nem kell külön végzést hozni, hanem elrendeli az adós felszámolását. Legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés indokolásában említi meg, hogy miért nem részesítette az adóst haladékban.

JOGGYAKORLAT
BH 2002.324.
Az adós felszámolására irányuló eljárásban az elsőfokú bíróság az adós kérelmére legfeljebb 30 nap határidőt engedélyezhet. Ennél hosszabb határidő engedélyezésére nincs törvényi lehetőség. A fizetési haladék engedélyezése az elsőfokú bíróság részére csak lehetőség, de nem kötelező.
13.Fpkf.44.190/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
30 napnál hosszabb fizetési haladék engedélyezésére nincs törvényi lehetőség, a haladék engedélyezése sem kötelezető az elsőfokú bíróság részére, csak lehetőség. Fizetésképtelen az adós, ha elismert tartozására csak a fellebbezésben kér haladékot és olyan mértékűt, amelynek engedélyezése jogszabályba ütközne.
16.3. A tartozás kiegyenlítése
Előfordulhat, hogy az adós - felszámolásának elkerülése érdekében - olyan követelést elégít ki, amelyet nem tart megalapozottnak. A bírói gyakorlat eddig is úgy foglalt állást, hogy a tartozás kifizetése nem minősül a tartozás elismerésének, a IV. Cstv. Novella ezt a rendelékezést beiktatta a törvénybe. Az adós a korábbi jogszabályi rendelkezések alapján is jogosult a megalapozatlan teljesítés visszakövetelésére, azonban a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályozás koherenciájának érdekében e perlési jog külön rögzítése is szükséges volt.
16.4. Az eljárás megszüntetése a hitelező elállása miatt
Cstv. 26. § (3a) A felszámolási eljárás iránti kérelemtől az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül el lehet állni a felszámolás kezdő időpontjáig. Az eljárás megszüntetéséről az a bíróság rendelkezik, amely előtt az eljárás az elállás bejelentésekor folyamatban van.
Gyakran előfordul, hogy az eljárás megindulása után a hitelező visszavonja a kérelmet, vagy közösen kérik az eljárás megszüntetését. A felszámolási eljárásokban a Legfelsőbb Bíróság alakította ki azt a gyakorlatot, hogy a felszámolás jogerős elrendelését követően is helye van az eljárás megszüntetésének a hitelezői kérelem visszavonása vagy a felek közös kérelme alapján, amennyiben az eljárás közzététele még nem történt meg. A gyakorlat azonban nem volt országos. A Pécsi Ítélőtábla olyan véleményt fogalmazott meg, mely szerint a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után a felek már nem kérhetik az eljárás megszüntetését.
- 415/416 -
A felszámolást elrendelő végzés ugyanis lezárja a felszámolási eljárás első szakaszát, s mivel a Cstv. nem tartalmaz olyan speciális rendelkezést, amely lehetővé tenné a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után az eljárás megszüntetését, a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 157. § előírásaira figyelemmel csak a felszámolást elrendelő végzés meghozatala előtt szüntetheti meg a bíróság az eljárást.
Ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatta a 2011. évi Módtv., a 26. §-t kiegészítette a (3a) bekezdéssel, amely lehetővé teszi, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig a hitelező elállhasson a kérelemtől.
A Cstv. 26. § (3a) bekezdése kimondja, hogy a felszámolási eljárás iránti kérelemtől az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül el lehet állni a felszámolás kezdő időpontjáig. A törvény a közös kérelemről nem tesz említést, pedig ezeket a szabályokat ebben az esetben is alkalmazni kell, a közös kérelemben is benne foglaltatik a hitelező kérelme. Ennek ellenére számítani lehet arra, hogy a bíróságok eltérő gyakorlatot fognak folytatni ebben az esetben. Az eljárás megszüntetéséről az a bíróság rendelkezik, amely előtt az eljárás az elállás bejelentésekor folyamatban van. A jogalkotás ezzel a megoldással túllépett a Pp. szabályain, hiszen akkor is lehetőség van az eljárás megszüntetésére, ha már jogerős döntés született az adós fizetésképtelenségéről, ezzel a felek rendelkezési jogát megerősítette. Kérdésként az merül fel, hogy a másodfokú határozat meghozatalát követően melyik bíróságnak kell az eljárás megszüntetéséről határozni. Ezt a kérdést a Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói tanácskozás az alábbiak szerint válaszolta meg:

Ha az elálló nyilatkozat a másodfokú bíróság határozatának meghozatalát követően érkezik a másodfokú bíróságra, úgy az iratok visszaküldését követően az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárás megszüntetéséről.

Az állásfoglalásból következik, hogy amennyiben még a másodfokú bíróságon vannak az iratok, amikor az elálló nyilatkozat megérkezik, a másodfokú bíróságnak kell a megszüntető határozatot meghoznia - akkor is, ha már megszületetett a fizetésképtelenség tárgyában a másodfokú határozat -, az elsőfokú bíróság akkor dönthet, ha már visszaküldésre kerültek az iratok.
Miután az új szabályokat a 2012. március 1. után érkezett ügyekben kell alkalmazni, pár döntést a korábbi gyakorlatból közlök, megjegyzem azonban, hogy a korábbi ügyek gyakorlatát is hozzá lehet igazítani az új előírásokhoz.

JOGGYAKORLAT
Az adósnak lehetősége van arra, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdésében foglalt, hitelező által kezdeményezett eljárásokban megjelölt valamennyi fizetésképtelenségi ok esetében a felszámolási eljárás tartama alatt, még a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a tartozását kifizesse, és ezzel az adott kérelemre vonatkozóan a fizetésképtelenségét megszüntesse.
- 416/417 -
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a d) pont esetében - ahogyan az a)-c) pontra hivatkozásnál is - joga és lehetősége van az adósnak a felszámolás megindítását megakadályozni azzal, hogy a hitelezőnek azt a követelését kiegyenlíti, amelyre a felszámolási kérelmét alapozza. Csődegyezség és felszámolási eljárásban kötött egyezség esetén ez a lehetőség azonban csak azokban az esetekben áll fenn, amikor az adós valamely pénzösszeg kifizetését vállalta. Ha valamely szolgáltatás teljesítése volt az adós kötelezettsége, és az nem történt meg az egyezségben vállalt határidőben, ennek a teljesítésére a felszámolási eljárás megszüntetésére kiható eredménnyel már nincs lehetőség a felszámolási eljárás tartama alatt, csak a hitelező elállására tekintettel szüntethető meg a felszámolási eljárás.
Figyelemmel arra, hogy a jelen eljárás alapját képező esetben az adós pénzösszeg fizetését vállalta, helytállóan szüntette meg a felszámolási eljárást a másodfokú bíróság arra tekintettel, hogy az adós a kérelem alapjául szolgáló kötelezettségét teljesítette, és ezzel az adós fizetésképtelenségét megszüntette."
16.5. Szünetelés a felszámolási eljárásban
Cstv. 26. § (4) Szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére, a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedéséig van helye.
A szünetelés feltételei: A felszámolási eljárásban a Pp. 137. § (1) bekezdés szabályától eltérően szünetelésnek csak a felek közös kérelmére van helye. A 2012. március 1-jéig érkezett ügyekben a törvény korlátozta a szünetelés lehetőségét a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig terjedő időszakra, azaz a felszámolás elsőfokú bíróság által történő elrendelése esetén a másodfokú eljárásban már nem volt engedélyezhető a szünetelés. A 2011. évi Módtv. vezette be azt az új szabályt, miszerint szünetelésnek a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedéséig van helye.
Elsőfokú eljárásban ez a kifejezés nem okoz gondot, mert a bíróságnak jogerősítenie kell a határozatát. A másodfokú eljárásban már nem egyértelmű a helyzet. Mindaddig, amíg a másodfokú bíróság nem hozza meg a másodfokú határozatot, addig együttes kérelemre bizonyosan helye van a szünetelés kérelmezésének. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a fellebbezéssel egyidejűleg beterjeszthetik ezt a kérelmet a felek.
Utána már bizonytalan a helyzet, mivel a bíróságok gyakorlata eltérő az ilyen helyzet megítélését illetően.
a) Az egyik álláspont szerint, mivel a bíróság meghallgatás tartása nélkül hoz döntést, a Pp. 228. § szabályait kell alkalmazni. A Pp. 228. § (1) bekezdése értelmében az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. §) emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek. A felszámolási ügyekben a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz, a határozatot nem hirdeti ki, hanem visszaküldi az elsőfokú bíróságnak kézbesítés végett,
- 417/418 -
s a Pp. 219. §-a alapján azok a határidők, amelyeket jogerőre emelkedéstől kell számítani, a határozat féllel történő közlésétől kezdődnek. Az egyik értelmezés szerint ennek megfelelően kell a jogerőt számítani.
b) A másik értelmezés szerint a másodfokon hozott határozat esetében - mivel nem fellebbezhető -, a meghozatalakor bekövetkezik az "alaki" jogerő, minden további jogcselekmény nélkül. Ezen értelmezés szerint a szünetelést a másodfokú határozat meghozataláig lehet kérni. Ez az álláspont a többségi országos gyakorlatnak is megfelel.
Amennyiben a felek a felszámolást elrendelő végzés ellen fellebbezéssel nem élnek, hanem a fellebbezési határidő leteltét megelőzően - jogerőre emelkedés előtt - jelentik be a szünetelés iránti igényüket, a bejelentés időpontjától az eljárás a Pp. 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján szünetel, a Pp. 137. § (2) bekezdése értelmében azonban a szünetelés a határidők folytatását nem érinti, az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezés határideje ezért a kézbesítéstől számított 15. napon mindenképpen lejár. Ha az eljárás folytatását kérik a felek, akkor arra nem lesz lehetőségük, hogy fellebbezést nyújtsanak be, mert a fellebbezési határidő időközben letelt. Ha a 6 hónapi szünetelés alatt kérik az eljárás folytatását, akkor az elsőfokú bíróságnak meg kell állapítania a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését, és a közzétételről kell intézkednie. Mindezen kérdésekre figyelemmel fogadta el a Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói tanácskozás a következő álláspontot:

Ha az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalát követően - a fellebbezési határidőben - nyújtják be a felek a szünetelésre irányuló kölcsönös megegyezésüket tartalmazó kérelmüket, úgy azt a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteniük. Ebben az esetben a másodfokú eljárás szünetel, és a Pp. 255. § (2) bekezdése alapján, ha szünetelés folytán megszűnik a felszámolási eljárás, akkor az elsőfokú határozat hatályát veszti.
Mindaddig, amíg a másodfokú bíróság nem hozza meg a másodfokú határozatot, az adós és az eljárásban résztvevő hitelező közös kérelmükben a szünetelésre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket bejelenthetik. A másodfokon hozott határozat esetében - mivel nem fellebbezhető -, a meghozatalakor bekövetkezik az "alaki" jogerő, minden további jogcselekmény nélkül, ezért a szünetelést a másodfokú határozat meghozataláig lehet kérni.

Ha a szünetelés feltételei fennállnak, a szünetelés a törvény erejénél fogva következik be. Ezért a szünetelés bekövetkezéséről nem kell határozatot hozni, elegendő a szünetelés tényét az iratokra rávezetni.[132] A bírói gyakorlat ennek ellenére úgy alakult, hogy a bíróság nem fellebbezhető végzésben megállapítja azt, hogy az eljárás a felek közös kérelmére szünetel. Ennek csak ott van jelentősége, hogy a szünetelés nem a határozat meghozatalától kezdődik, hanem azon a napon kezdődik, amikor a szünetelés alapjául szolgáló tény bekövetkezik.
Az eljárás megszűnése: Amennyiben 6 hónapon belül valamelyik fél nem kéri az eljárás folytatását, 6 hónapi szünetelés után az eljárás megszűnik. Az is a bírói gyakorlat része, hogy ha 6 hónap elteltét követően a bíróság végzést hoz, amiben megállapítja, hogy a per szünetelés folytán megszűnt, és rendelkezik az illeték viseléséről.
- 418/419 -
A Pp. azonban nem teszi kötelezővé az ilyen végzés meghozatalát, a per megszűnését nem kell határozatban megállapítani, elegendő a feljegyzett illeték megfizetéséről rendelkezni, ezt a rendelkezést természetesen fellebbezhető végzésbe kell foglalni.[133]
Az illeték viselése: Az Itv. 58. § (5) bekezdése értelmében nemperes eljárásokban akkor van lehetőség mérsékelt illeték megállapítására, ha a kérelmező a kérelmétől az érdemi határozat meghozatala előtt elállt, szünetelés esetén - véleményem szerint - erre nincs lehetőség. A gyakorlat azonban változatos, erre vonatkozóan az álláspontokat ismertettem az eljárás megszüntetése kapcsán.

JOGGYAKORLAT
BH 1985.316.
A per szünetelésének hatályát nem a szünetelést megállapító - egyébként szükségtelen - végzés kézbesítésétől, hanem attól az időponttól kell számítani, amelyben a felek a szünetelésben való megállapodásukat a bíróságnak bejelentették.
Az indokolásból: "Az eljárás szünetelése a jogszabály erejénél fogva áll be, ezt nem kell külön végzésben megállapítani. A szünetelés megállapítása nem határozat, az ellen fellebbezésnek nincs helye" (BH 1973. évi 12. sz. 457. sorsz.).
BH 1995.235.
Az eljárás szüneteléséről - a fellebbezési eljárás kivételével - a bíróságnak határozatot nem kell hoznia; ha ilyen határozatot hoz, azt részítélet formájában akkor sem teheti, ha az egyes kereseti kérelmek felől érdemi döntést hoz.
16.6. Céltartalékképzési kötelezettség
Cstv. 26. § (5)[134] Az adós a - felszámolást elrendelő első fokú végzés kézhezvételét követően, a végzés jogerőre emelkedéséig - köteles legalább 100 000 forint, a c) pontban foglalt költségekkel arányos mértékű céltartalékot képezni a felszámolási költségek, így különösen
a) a vagyonára vonatkozó dokumentumok, közhiteles nyilvántartásból beszerzendő adatok összegyűjtésével,
b) a fizetési és értékpapír számláinak vezetésével és annak forgalmával,
c) az iratanyagának rendezésével, kezelésével, tárolásával és elhelyezésével,
d) a vagyontárgyainak őrzésével, állagmegóvásával
kapcsolatos kiadások fedezetére.
- 419/420 -
A törvényi rendelkezéshez az alábbi módosítás és átmeneti szabály kapcsolódik:
2014. évi XV. törvény 73. § (15) bek. A Cstv. 31. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles)

"i) a 26. § (5) bekezdése alapján a felszámolási költségekre céltartalékolással elkülönített összeget a felszámoló rendelkezésére bocsátani."

2014. évi XV. törvény 73. § (22) bek. A Cstv. a következő 83/K. §-sal egészül ki:

Cstv. 83/K. § (1) A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvénnyel (a továbbiakban: 2014. évi XV. törvény) megállapított 26. § (5) bekezdésben az adós számára a felszámolási költségekre vonatkozóan előírt céltartalékképzési kötelezettség azokban az eljárásokban irányadó, amelyekben a felszámolást első fokon elrendelő végzést 2014. április 1-jét követően hozta meg a bíróság.

A gyakorlatban problémaként jelentkezik, hogy a felszámolás alatt álló vállalkozásoknál nincs meg a felszámolói munkával és a vállalkozás tevékenységének lezárásával összefüggő költségek fedezete, és nincs bevétel sem. Nincs meg a forrása annak sem, hogy a felszámolás alá került cég vagyonának az állami nyilvántartásokból való összegyűjtésével, az iratanyag rendezésével, elhelyezésével, a bankszámlavezetéssel összefüggő készkiadásokat ki tudja a felszámoló fizetni. Elvárható, hogy a vállalkozások még akkor is, ha felszámolásuk elkerülhetetlenné vált, a piacról történő kivezetésük legszükségesebb költségeiből részt vállaljanak. A probléma megoldása régóta felszínen van, végül a 2014. évi XV. törvény által beiktatott Cstv. 26. § új (5) bekezdésében kötelezi az adóst, hogy ha kézhez kapja a felszámolást elrendelő végzést, legalább 100 000 Ft-ot céltartalékként különítsen el a legszükségesebb felszámolási költségekre. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazására a 2014. április 1. után elrendelt felszámolási eljárásokban van lehetőség, s mint látjuk, az adós vezetője köteles ezt az összeget a felszámoló rendelkezésére bocsátani.
A törvénymódosítást követően nagy vita alakult ki abban a kérdésben, hogy miként viszonyul egymáshoz a levont, de be nem fizetett közteher és a tartalék, ha a rendelkezésre álló készpénz mindkét címen történő elszámolásra nem nyújt fedezetet. A Kúria a Gfv.VII.30.355/2015/4. számú döntésében egyértelmű elhatárolást adott - amelyet már a 4. §-nál is idéztem -, a határozatot bővebb indokolással közlöm:

JOGGYAKORLAT
Amennyiben egyéb adatokból a felszámolás kezdő időpontjában fennálló pénzeszköz pontosabb forrása nem határozható meg, de megállapítható, hogy az adós a munkavállalókat terhelő adóelőleg- és járulék bevallási és levonási kötelezettségei közül a bevallási kötelezettségét a munkabér fizetési kötelezettsége teljesítéséhez kapcsolódóan teljesítette -, úgy az adós pénzeszközének terhére a bevallott, de meg nem fizetett járulék-, illetve adóelőleg összegét az adós vagyonába nem tartozó vagyonelemként kell minősíteni. A jogalkotó a Cstv. 26. § (5) bekezdése beiktatásával a céltartalék-képzési kötelezettséget
- 420/421 -
- szándéka helyes értelmezésével - nem terjesztette ki az adós vagyonába nem tartozó olyan levont, de a jogosultak részére tovább nem fizetett pénzeszközökre, amelyek felett az adósnak tulajdonjoga és annak részét képező rendelkezési joga a külön jogszabályok szerint soha nem volt és jogszerű magatartás mellett nem is lehet.
Az indokolásból: "A felszámolási eljárás körébe tartozó vagyon fogalmát a Cstv. 4. § (1)-(5) bekezdése rendelkezései, valamint a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja határozza meg. A Cstv. 4. § (3)-(5) bekezdése negatív meghatározást ad a felszámolási vagyon körére, amikor a gazdálkodó szervezet vagyonába nem tartozó egyes vagyonelemeket részletezi. Az adós gazdálkodó szervezet felszámolási vagyonába nem tartozó vagyonelemek két csoportra oszthatók. A Cstv. 4. § (3) bekezdés a)-d) pontjai és a Cstv. 4. § (4) és (5) bekezdése azon vagyonelemeket tartalmazza, amelyek a felszámolási eljárást megelőzően az adós vagyonába tartozónak minősültek, azokon különböző jogszabályi rendelkezések alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot, vagy más használatot biztosító jogot gyakorolt, illetve külön jogszabályok alapján a vagyonából meghatározott célra történő elkülönítési, illetve tartalékképzési kötelezettsége volt. Az ebbe a csoportba tartozó vagyonelemeket az adós felszámolási eljárásában a számviteli rendelkezések szerint elkülönült vagyonként történő kezelésük mellett fel kell tüntetni [a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés, 8. § (3) bekezdés a) pont]. Az adós felszámolási vagyonába nem tartozó ezen vagyonelemekhez fűz a Csődtörvény külön a vagyonnal kapcsolatos rendelkezési szabályokat [Cstv. 61. § (6) bekezdés], valamint ezzel összhangban, ezen vagyoncsoportra fogalmazza meg - ezen vagyontárgyak értékének erejéig - az állam helytállási kötelezettségét [Cstv. 62. § (1) bekezdés].
A felszámolási vagyonba nem tartozó másik vagyoni kört a Cstv. 4. § (3) bekezdés e), f), g) és h) pontjai tartalmazzák. Az itt felsorolt, az adós vagyonába a felszámolás kezdő időpontját megelőzően sem tartozó vagyonelemek esetén a külön jogszabályokban meghatározott jogosultakat megillető, elkülönült tulajdonjog, azzal a következménnyel jár, hogy a felszámolási eljárás tényétől függetlenül ezen, a felszámolási vagyonba nem tartozó vagyonelemeket ki kell adni. Ezen, az adós vagyonába a felszámolás kezdő időpontját megelőzően sem tartozó vagyonelemekre sem a vagyonnal kapcsolatos külön rendelkezési szabályok, sem az állam mögöttes helytállási felelősségének szabálya nem értelmezhető.
A Cstv. 4. § (3) bekezdésében foglalt, az adós gazdálkodó szervezet vagyonába nem tartozó vagyonelemeken belül a Cstv. 4. § (3) bekezdés e)-g) pontjaiban felsorolt vagyonelemek annyiban speciális jellegűek, hogy míg az egyéb pontokban konkrétan meghatározott vagyontárgyak képezik a felszámolási vagyonból jogszabály alapján kivett vagyonrészt, addig ezen pontokban a jogalkotó nem vagyontárgyakról rendelkezik, hanem pénzről, amely értékmérő, helyettesíthető dologként - jellegadó ismérvéből következően - ténylegesen nem lenne elkülöníthető az adós gazdálkodó szervezet vagyonába tartozó pénzeszköztől.
A Cstv. 4. § (3) bekezdés e)-g) pontjába tartozó igények általános jellemzője, hogy ezeknél az adós gazdálkodó szervezet a munkavállalójától, mint munkáltató von le meghatározott jogcímű összegeket: az e) pont alapján szakszervezeti, vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat, az f) pont alapján a külön jogszabályi rendelkezések szerinti közteher összegeket (a munkavállalót terhelő személyi jövedelemadó előleget, Egészségbiztosítási Alapot, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető járulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot), a g) pont alapján pedig gyermek-, vagy rokontartásdíjat, vagy egyéb, végrehajtás alá eső tartozást.
Megállapítható, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott, a munkavállaló munkabéréből a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még meg nem fizetett közteher ténylegesen a munkavállaló adó- és jövedelem terhe, amelyhez kapcsolódóan a jogszabályi előírások csupán a levonási, bevallási és továbbutalási kötelezettséget telepítették a munkáltatóra. A munkavállalót terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség jogosultja az állami költségvetés. A megfizetett munkabér után a tényleges kifizetés arányában keletkezik adóelőleg-, valamint járulékfizetési kötelezettség a munkavállalónál. A munkáltató által benyújtott bevallás adatai így - az ellenkező bizonyításáig - azt igazolják, hogy az adós, mint munkáltató a tényleges bérkifizetés után fennálló,
- 421/422 -
azzal arányos adóelőleget és járulékterheket a munkavállalótól levonta, ez pedig azt eredményezi, hogy az adósnak, mint munkáltatónak az állami költségvetés, mint jogosult felé befizetési kötelezettsége keletkezik, olyan vagyonelemet érintően, amely a külön jogszabályi rendelkezések alapján nem volt soha az adós vagyona, és a levonás teljesítése esetén sem tartozhat oda.
Az adóst, mint munkáltatót terhelő levonási és befizetési kötelezettség alapján a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott igény - a felszámolási vagyonba nem tartozó - olyan sui generis tulajdoni igény, amelynek érvényesítése - a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján - kívül esik a Cstv. 38. § (3) bekezdésének kötelmi jellegű igényérvényesítési körén. A jogalkotó a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozással kívánta hangsúlyozni a felszámolás kezdő időpontjában már levont, de meg nem fizetett közteher tulajdoni igény jellegét és ebből fakadó kielégítési elsőbbségét, arra az esetre, ha az adós a felszámolás kezdő időpontjában pénzeszközzel rendelkezik.
A Kúria ezért nem osztotta a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk. 5:40. §-ára alapított álláspontját. A »nemo plus iuris« alapelve alól [Ptk. 5:39. § (1) bekezdés] kivételt teremtő, a pénzre, valamint az értékpapírok átruházására vonatkozó Ptk.-beli szabályozáshoz képest - a felszámolás jogerős elrendelése okán - ugyanis a Csődtörvény, mint lex speciális kivételt teremt a Cstv. 4. § (3) bekezdés e), f), g) pontjába foglalt szabályozással. Ennek éppen az a lényege, hogy a jogalkotó - lehetőség szerint - ki kívánta zárni az ilyen, az adós gazdálkodó szervezet vezetője által jogellenesen visszatartott, nem az adós vagyonát képező pénzeszközöknek felszámolási vagyonná válását, egyben azt is, hogy az ilyen jellegű igény az adós felszámolási vagyonával szembeni kötelmi igénnyé alakuljon át, akkor, ha egyébként a felszámolás kezdő időpontjában az adósnak kimutatható pénzeszköze van. Más a helyzet, ha a felszámolás kezdő időpontjában van levont, de meg nem fizetett közteher, azonban az adós e mellett pénzeszköz vagyonnal nem rendelkezik. Ebben az esetben a jogosult sui generis tulajdoni igényét kártérítési jellegű kötelmi igény váltja fel, amely ez esetben hitelezői igényként, nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettség mellett, a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló határidőn belül érvényesíthető az adós egyéb felszámolási vagyonával szemben, a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési rangsor szabályai alkalmazása mellett.
A Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjában meghatározott sui generis tulajdoni igény - amennyiben az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában van pénzeszköze - , olyan, a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályok szerinti speciális rei vindicatiós igény, amely egyébként más dolgokra vonatkozóan az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 115. § (3) bekezdésében, jelenleg a Ptk. 5:36. § (1) bekezdésében szabályozott.
A levont, de meg nem fizetett közteher iránti igény, mint speciális tulajdoni igény az adós vagyonába nem tartozó pénzösszeg kiadására irányul. Jellegénél fogva azonban az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában ténylegesen meglévő pénzeszköz vagyonával szemben érvényesíthető, amennyiben a számviteli szabályok szerint az adós vagyonába ténylegesen tartozó pénzeszköztől való számviteli elkülönítésére nincs mód.
A Cstv. 26. § (5) bekezdésének 2014. április 1. napjától hatályos szabályozása az adós vagyona terhére írta elő a céltartalék-képzési kötelezettséget, annak céljából, hogy a felszámolás alá került cég vagyonából az eljárás minimális bonyolításához szükséges forrásokat megteremtse. A levont, de meg nem fizetett közteher tulajdoni igény minőségéből következik, hogy a Cstv. 4. § (3) bekezdés f) pontjának, valamint a Cstv. 26. § (5) bekezdésének egymással konkuráló rendelkezései értelmezése során - amennyiben egyéb adatokból a felszámolás kezdő időpontjában fennálló pénzeszköz pontosabb forrása nem határozható meg, de megállapítható, hogy az adós a munkavállalókat terhelő adóelőleg- és járulék bevallási és levonási kötelezettségei közül a bevallási kötelezettségét a munkabér fizetési kötelezettsége teljesítéséhez kapcsolódóan teljesítette -, úgy az adós pénzeszközének terhére a bevallott, de meg nem fizetett járulék-, illetve adóelőleg összegét az adós vagyonába nem tartozó vagyonelemként kell minősíteni. A jogalkotó ugyanis a Cstv. 26. § (5) bekezdése beiktatásával a céltartalékképzési kötelezettséget - szándéka helyes értelmezésével - nem terjesztette ki az adós vagyonába nem tartozó olyan levont, de a jogosultak részére tovább nem fizetett pénzeszközökre,
- 422/423 -
amelyek felett az adósnak tulajdonjoga és annak részét képező rendelkezési joga a külön jogszabályok szerint soha nem volt és jogszerű magatartás mellett nem is lehet.
A Cstv. 26. § (5) bekezdése szerinti céltartalék csak az adós felszámolási vagyonába tartozó pénzeszköz terhére képezhető. Ebből következik, hogy a felszámoló bizonyítási terhe a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy az eljárás kezdő időpontjában meglévő pénzeszköz az általa állított részben, vagy egészben az adós vagyonába tartozik, amelynek a terhére a Cstv. 26. § (5) bekezdése szerint a céltartalék-képzésre kerülhet.
A sui generis tulajdoni igény forrása a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, ténylegesen átadott pénzeszköz, megtérülésének mértéke ehhez igazodik. A bizonyíthatóan ilyen forrásból származó pénzeszköz más hitelező követelésének kiegyenlítésére nem szolgálhat, a levont, de meg nem fizetett közteher igény ilyen okból elsőbbséget élvez a Cstv. 57. § (1) bekezdésébe tartozó hitelezői igényekkel, illetve a Cstv. 49/D. §-a szerint rangsorolt zálogjoggal, vagy végrehajtási joggal biztosított követelésekkel és az adós felszámolási vagyonával szemben érvényesíthető felszámolási költségigényekkel szemben.
A felszámolás kezdő időpontja előtt levont, de meg nem fizetett közteher az adós vagyonába nem tartozó olyan vagyonelem, amelyre a Cstv. 62. § (1) bekezdése alapján az állam mögöttes helytállási felelőssége - a már részletezettek szerint - nem áll fenn."
17. A fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése
Cstv. 27. § (1) A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolást elrendelő végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja (28. §).
17.1. A fizetésképtelenség megállapításának részletszabályai
17.1.1. A felszámolást elrendelő végzés
A Cstv. 27. § (1) bekezdés szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy a fizetésképtelenség megállapításával egyidejűleg el kell rendelni az adós felszámolását. Ennek hangsúlyozása csak azért fontos, mert a Cstv. eredeti szövege alapján külön végzésben történt a fizetésképtelenség megállapítása, s annak jogerőre emelkedése után a bíróság elrendelte a felszámolást (Cstv. 27. § és 28. §). Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítását követően az 1993. szeptember 2-a után érkezett ügyekben már megszűnt ez a kettősség. Mint tudjuk, nagyon sok esetben - leggyakrabban a felszámolás hivatalból történő elrendelése esetén - a bíróság a fizetésképtelenség kérdését nem is vizsgálhatja.
A törvény 60 napos határidőt biztosít a bíróságnak a végzés meghozatalára.
- 423/424 -
Ez a határidő azonban nem szankcionált, a Fővárosi Ítélőtábla egyik döntésében ösztönző határidőnek minősíti. Abban az esetben, ha a bíróság kénytelen meghallgatást tartani, nem is tartható a 60 napos határidő. Indokolatlan késedelem esetén a hitelező az eljárás elhúzódása miatt a Pp. 114/A. §-ban írt kifogást terjeszthet elő.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2010.138.
A felszámolás elrendelésére megszabott 60 napos határidő úgynevezett ösztönző határidő, amelynek elmulasztásához nem kapcsolódik szankció. [Cstv. 27. § (1) bekezdés, 721/B/2005. AB határozat, Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontja] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gkif.44.116/2010/3. szám).
17.1.2. A kezdő időpont
A IV. Cstv. Novella, visszatérve a Cstv. hatálybalépésekor adott szabályozáshoz, kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontja a felszámolás elrendeléséről szóló végzés Cégközlönyben való megjelenésének napja, vagyis az az időpont, amikor a hitelezők számára is nyilvánvalóvá válik az eljárás megindulása. A gyakorlatban néha zavart okozott, hogy az elektronikus Cégközlöny két időpontot tartalmaz, a mi szempontunkból az első időpont az irányadó, ugyanis nem változtat a közzétételen az, hogy a Cégközlöny későbbi "szerkesztett" számában is megjelenik a közlemény. Ezt az álláspontot fejti ki a Győri Ítélőtábla az ÍH 2013.40. számában közzétett döntésében.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2013.40.
A felszámolás kezdő időpontja szempontjából releváns közzététel a cégközlönyben (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.528/2012/2. szám).
17.2. A fizetésképtelenség fogalma
Apáthy István megfogalmazása szerint "az adós abba a helyzetbe, amelyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőt kielégítetni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, amelyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban pedig, fizetési tehetetlenség von maga után."
Csődjogi értelemben fizetésképtelenségről, mint "jogi állapotról" akkor beszélünk, ha az ennek megállapítására irányuló bírósági eljárás megindul, függetlenül attól, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek milyen a közgazdasági értelemben vett állapota. A fizetésképtelenség megállapításának kritériuma mindig a jogalkotó akaratától függ, s a konkrét jogszabályi megfogalmazás mindkét idézett feltételt, vagy azok egyikét tartalmazhatja.
- 424/425 -
Az Ftvr. 7. § (3) bekezdése például kimondta, hogy akkor fizetésképtelen a gazdálkodó szervezet, ha
a) tartozásai meghaladják vagyonát, vagy
b) a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt,
c) fizetéseit megszüntette.
A Cstv. ezzel a felfogással szakított, megalkotásakor a vagyonhiányra vonatkozó feltételt - csak a végelszámolási eljárásra korlátozta, anélkül, hogy erre vonatkozóan a Cstv. 27. §-ában valamilyen szabályt találhatnánk - egyébként mellőzte, s csak a fizetés különböző okokból való megtagadását hagyta meg a törvényben. Ez a szabályozás a mai napig nem ment át a köztudatba, holott a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette: "…a fenti definíció pénzforgalmi szemléletű. A törvényi szabályozás nem ad módot a bíróság számára annak vizsgálatra, hogy az adós milyen okból - esetleg éppen kintlévőségeinek behajthatatlansága miatt - fizetésképtelen, s fizetési nehézségei tartósak-e, vagy csak átmenetiek. Amennyiben a bíróság a felszámolási eljárás során valamely adós tekintetében a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésében felsorolt három fizetésképtelenségi ok valamelyikét valósnak találja, továbbá az adós esetleges kérelmére a bíróság által engedélyezett fizetési haladék nem vezet eredményre, a bíróságnak meg kell állapítania a fizetésképtelenség tényét" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.31.767/1997/2. számú eseti döntés).
A gazdálkodó szervek vezetői a fizetésképtelenség jogi szabályozását nem értik, s rendszeresen azzal tiltakoznak a fizetésképtelenség megállapítása ellen, hogy csak átmeneti fizetési nehézségeik vannak, vagyonuk többszörösen meghaladja a velük szemben támasztott követeléseket. Több esetben csatolják a bankszámlájuk kivonatát annak igazolására, hogy megfelelő vagyonnal rendelkeznek a követelés kiegyenlítésére. A 2012. március 1. előtti szabályozás mellett azonban ad abszurdum egyetlen forint, a jelenlegi szabályozásnál 200 001 forint 20 napon (korábban 60 napon, majd 15 napon) túli, nem vitatott tartozás miatt - az egyéb feltételek megléte esetén - meg lehet állapítani Magyarország legnagyobb vagyonnal rendelkező gazdálkodó szervezetének a fizetésképtelenségét.[135]
A IV. Cstv. Novella lényegesen megváltoztatta a fizetésképtelenség szabályait, azonban azon nem változtatott, hogy a bíróságnak csak a fizetésképtelenség fennállásának formai feltételeit kell vizsgálnia. A 2007. évi LXI. törvény 33. § (1) bekezdése iktatta be a törvénybe azt a szabályt, miszerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítja akkor is, ha az adós vagy a végelszámoló a felszámolási eljárás iránti kérelmében úgy nyilatkozik, hogy az adós fizetésképtelen, tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatólag nem tudja kielégíteni. Ez gyakorlatilag a vagyonhiányra vonatkozó feltétel becsempészését jelentette a törvénybe. Az V. Cstv. Novella a fenti szabályt már a 27. § (2) bekezdés f) pontjában helyezte el, így a szabályozás dogmatikailag is helytálló lett. A jelenlegi szabályok szerint tehát a fizetési tehetetlenség és a vagyonhiány esetén is elrendelhető a felszámolás.
- 425/426 -
18. A fizetésképtelenség megállapításával kapcsolatos kérdések
A Cstv. hat fizetésképtelenségi okot nevesít jelenleg. A 2011. évi Módtv. több esetben módosított a fizetésképtelenség feltételein. A legfontosabb módosítás a 200 000 forintos értékhatár bevezetése, a csődeljárásban követelését be nem jelentő hitelező jogérvényesítésének korlátozása, a beszámítás lehetőségének a szabályozása, a vitatás, felszólítás feltételeinek újraszabályozása. Célszerűségi okokból a következőkben külön-külön elemezzük az egyes fizetésképtelenségi okokat.
18.1. A szerződésen alapuló nem vitatott, elismert tartozás
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette.
(2a) Nem kezdeményezhető az adós felszámolása olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező a 10. § (2) bekezdése szerinti határidőben nem jelentett be.
(2b) A (2) bekezdés a)-b) pontja esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot.
(2c) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét, és a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azokat a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény átvétele esetén a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, más könyvelt küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának jelenleg hatályos alapszabályait a 2007. évi LXXVIII. törvény iktatta be, rendelkezéseit a 2007. július 7-e után érkezett ügyekben kell alkalmazni.
- 426/427 -
Ezt a szakaszt már a IV. Cstv. Novella is eltérően szabályozta a korábbi előírásoktól, mivel ennek már csak jogtörténeti jelentősége van, nem foglalkozunk a korábbi szabályozással, csak megjegyezzük, hogy a IV. Cstv. Novella változtatásának leglényegesebb vonása az volt, hogy a törvényalkotó a felszólítás és a vitatás feltételeit a törvényben szabályozta. Az utóbbit a 2011. évi Módtv. is érintette, a változás lényeges.
A törvényalkotó elképzelése szerint, amennyiben a fizetési határidő, illetve az azt követő 15/20 nap eredménytelenül telik el, vagyis az adós nem vitatja (esetleg elismeri) és nem is egyenlíti ki a szerződéses viszonyból eredő tartozását, az adóssal szemben beállnak a felszámolás megindításának feltételei. Annak érdekében azonban, hogy a törvény kizárja a követelésbehajtási célú felszámolási kérelmeket, a módosítás garanciális szabályt rögzített: a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre. Ennek a felszólításnak a kézhezvételéhez a törvény szerint a hatályos szabályozástól eltérő jogkövetkezmények fűződnek:
- az adós a kézhezvételét megelőző napig van abban a helyzetben, hogy a tartozást vitassa; a hitelezői felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik - a felszámolási eljárás vonatkozásában - a vitatás jogától;
- ebben a helyzetben az adós már kizárólag teljesítéssel kerülheti el a felszámolási eljárást, a törvény azonban egyértelművé teszi, hogy az ilyenkor történő teljesítés nem tartozáselismerés, így az adós a teljesítést később polgári perben visszakövetelheti;
- amennyiben a fizetési felszólításra sem történik teljesítés, a felszámolási kérelem benyújtható.
A törvényalkotó elképzelése szerint az alkalmazott megoldás nem hozza az adóst kiszolgáltatott helyzetbe, nem jár azzal, hogy az adós, általa meg nem ismerhető követelés miatt kerülne felszámolás alá. A követelés minden esetben szerződéses viszonyon alapul, ami két fontos következménnyel jár. Egyrészt az adós fizetési kötelezettséget vállal, hiszen létrejön a felek között a jogviszony, másrészt e fizetési kötelezettségére a hitelező a számla megküldésével külön is "figyelmezteti". Ezt követően az adóst terheli a számla kezelésének felelőssége, így az, hogy annak tartalmát megvizsgálja: amennyiben megalapozott és helyes, fizetési határidőben kifizesse; amennyiben megalapozatlan azt írásban vitassa.
Amennyiben ezt a gondosságot elmulasztja az adós, még mindig lehetősége van a hitelező külön írásbeli fizetési felszólítása nyomán a jogkövetkezményeket mérlegelni: amennyiben a számla megalapozott és helyes, fizet; amennyiben nem megalapozott, vagy helytelen, fizet, azonban a vitatott részében immár az adós perben követelheti a hitelezőtől a teljesítést (visszafizetést).
Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, a gyakorlatnak olyan kérdésekkel kellett szembesülnie, amelyre a törvényalkotó nem is gondolt. Most is az történt, hogy az indokolás tartalmaz olyan kérdéseket, mint pl. a számlaküldési kötelezettség, amelyet jó lett volna a törvény szövegébe beépíteni. Részben emiatt alakult változatosan a bírói gyakorlat is. A viszonylag részletesen ismertetett indokolásból is látszik, a fizetésképtelenség szabályozásának tétje az, hogy a követelések érvényesítésének útja a bírósági peres vagy a felszámolási, peren kívüli eljárás keretében történhet.
- 427/428 -
A korábbi (2006. július 1. előtti) szabályozás az eljárást szinte követelésbehajtássá tette, a IV. Cstv. Novella viszont a vitatás megkönnyítésével peres útra terelte. A 2011. évi módosítás során a 200 000 forintos alsó határ bevezetése azt jelenti, hogy bírósági határozat esetén a totális végrehajtás helyett az egyedi végrehajtás, szerződésen alapuló követelés esetén pedig a fizetési meghagyás útján történő igényérvényesítés felé terelte a jogalkotó a hitelezőket.
A Módtv. iktatta be a (2a) bekezdést, amely generálisan mondja ki, hogy nem kezdeményezhető az adós felszámolása olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező a 10. § (2) bekezdése szerinti határidőben nem jelentett be.
Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy a teljesítési határidő lejárta után az eddigi 15 nap helyett 20 napja van az adósnak a vitatásra/teljesítésre.
Lényeges a 200 000 forintos értékhatár bevezetése, amelyről még szó lesz, illetve a vitatás, felszólítás új előírásairól. Itt csak figyelemfelhívásként hivatkozom rájuk, az adott szakasz tárgyalásánál a részletszabályok és értelmezések is kifejtésre kerülnek.
18.1.1. Szerződésen alapuló követelés
18.1.1.1. A "szerződésen alapuló" fogalom értelmezése
A legfontosabb szabály az, hogy csak a szerződésen alapuló követelések érvényesítése történhet a felszámolási eljárás keretében. A jelenlegi jogi szabályozás szerint szerződést lehet kötni szóban, írásban és ráutaló magatartással. A szerződés tartalmának megállapítása - főleg a szóban és a ráutaló magatartással kötött szerződés esetén - sokszor okoz gondot a gyakorlatban, a felszámolási eljárásokban is számítani lehet ennek felbukkanására. Közismert, hogy bizonyos szerződéseket csak írásban lehet megkötni, a szóban kötött szerződés érvénytelen (pl. ingatlan-adásvételi szerződés).
A gyakorlatban vita alakult ki abban a kérdésben, hogy miként kell értelmezni ezt a szabályt. Az eltérő döntések miatt a Kúria a 4/2013. PJE határozatban egységesítette a gyakorlatot. A határozat megerősítette azt a korábbi általános gyakorlatot, hogy nem lehet a szerződésen alapuló tartozás fogalmát szűkítően értelmezni, szerződésből eredő hibás teljesítés, szerződésszegéssel okozott kár esetében a felszámolási eljárás megindításának nincs akadálya (lásd BDT 2010.2., Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.938/2009/2. szám).
A szerződésszegéssel okozott kár esetén a hitelezőnek mindenképpen fel kell hívnia az adóst a kár megtérítésére. Ez a felhívás vagy felszólítás még nem a Cstv.-ben szabályozott felszólítás, ebben hozza a hitelező az adós tudomására, hogy ezen a címen követelése van vele szemben. A felszólításnak azt is tartalmaznia kell, hogy milyen határidőben kéri a hitelező a kár megtérítését. Ilyen felszólítás után kerül az adós abba a helyzetbe,
- 428/429 -
hogy vitassa a hitelező követelését, felszólítás nélkül nem lehet felszámolási eljárást indítani (lásd BDT 2011.2561.).[136] Erről a kérdésről a felszólítás kapcsán még szó lesz.[137]

JOGGYAKORLAT
4/2013. számú Polgári jogegységi határozat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti "szerződésen alapuló tartozás" fogalmáról.[137]
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti "szerződésen alapuló tartozás" fogalmába mind a szerződésben az adós által vállalt, mind a szerződésből eredő egyéb - a hitelező által az adóssal a pénzkövetelés megismeréséhez szükséges terjedelemben közölt - hitelezői igények beletartoznak, ideértve a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő pénzköveteléseket is.
Az indokolásból: "A jogegységi tanácsnak abban kellett állást foglalnia, hogy a nem szerződésszerűen teljesített kötelezettségekből, az érvénytelen szerződésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő pénzkövetelés megalapozhatja-e az adós fizetésképtelenségét.
A szerződés megszegéséből eredő követelések értelemszerűen szerződésen alapulnak. Ha bármely tartalmi elem tekintetében a szerződés nem teljesül, azaz a kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmarad, szerződésszegés valósul meg. A visszterhes szerződésekben jellemzően az egyik fél dolog szolgáltatására vállal kötelezettséget, a másik fél pedig a pénzbeli ellenérték, azaz a pénzszolgáltatás fizetését vállalja. A szerződésszegés bármely szerződő fél oldalán megvalósulhat. A pénzszolgáltatásra köteles fél részéről előállhat fizetési késedelem, a fizetés teljesítésének megtagadása vagy meghiúsulása, míg a dologszolgáltatást vállaló fél ugyancsak teljesíthet késedelmesen, hibásan, a teljesítést megtagadhatja, vagy az meghiúsulhat. A dologszolgáltatás nem, vagy nem szerződésszerű teljesítéséből - a szerződésszegés jogkövetkezményeit alkalmazva - az igények pénzkövetelés formájában jelennek meg.
A polgári jogviszonyok alapvető elve a felek egyenjogúsága. A szerződésben vállalt szolgáltatásokat a feleknek kölcsönösen kell nyújtaniuk, és szerződésszegés esetén azonos következményekkel kell számolniuk.
A vizsgált normaszöveg nyelvtani értelmezéséből megállapítható, hogy az nem szűkíti le a szerződésen alapuló tartozás fogalmát kizárólag a hitelező szolgáltatásának szerződésben meghatározott pénzbeli ellenértékére, azaz az adós főszolgáltatására.
A logikai értelmezés alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a teljesítési határidőre történő utalás miatt a jogalkotó szándéka a szerződés jellemző szolgáltatásából fakadó tartozás fennállásához kapcsolta volna a fizetésképtelenség megállapítását.
A teleologikus értelmezés alkalmazásával sem állapítható meg, hogy a jogszabály módosítás célja a felszámolási eljárás kezdeményezése lehetőségének ilyen tartalmú korlátozása lett volna.
- 429/430 -
A jogegységi tanács a fentieknek megfelelően - a polgári jogi alapelveket is figyelembe véve - a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezése alapján azt állapította meg, hogy a »szerződésen alapuló tartozás« kifejezés tágabb értelmezésének az elfogadása indokolt.
A felszámolási kérelem benyújtása előtt a hitelezőnek számlával, vagy egyéb módon először fel kell hívnia az adóst a fizetésre. Ezt a fizetési felhívást az adóssal bizonyítottan közölni kell. A felhívás közlése körében a Cstv. 27. § (3) bekezdés első mondatában található kézbesítési vélelem nem alkalmazható, az ugyanis az adós vitatását, illetve a hitelező írásbeli fizetési felszólítását tartalmazó iratokra utal vissza és nem a hitelezőnek az adós részére megküldött, igénybejelentést tartalmazó számlájára, illetve fizetési felhívására. Ha az adós a küldemény megismerését a saját magatartásával akadályozza - például az átvétel megtagadásával -, az úgy tekintendő, hogy a küldemény az adós számára ismertté vált.
A felek együttműködési kötelezettsége alapján a szerződésen alapuló egyéb - a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő - követelések érvényesítésének is az a feltétele, hogy a jogosult hitelező a követelését a kötelezett adós tudomására hozza, a szerződésben nem rögzített követelésének megismerését lehetővé tegye.
A hitelező tehát csak akkor küldheti el az adós számára a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást - amelynek kézhezvétele után az adós már nem vitathatja a hitelező követelését - ha az adóssal a megfelelő tartalmú számlát, a legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást bizonyíthatóan közölte, és letelt az adós számára a követelés vitatására rendelkezésre álló törvényi határidő. Az adós nem számolható fel ugyanis egy olyan követelés miatt, amely korábban számára nem vált ismertté."
BDT 2011.2453.
A kisebbségi részvényesnek azon joga, hogy a befolyásszerző uralkodó tagtól követelheti részvényei megvásárlását, nem a részvényvételár követelésére ad lehetőséget, hanem szerződéskötési kötelezettséget keletkeztet. Ennek megfelelően szerződéskötés nélkül a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított felszámolási kérelem alapjául nem szolgál.
BDT 2010.2183.
A fizetésképtelenség megállapításának alapjául szolgáló, szerződésből eredő tartozások körét a Csődtv. nem korlátozza, a hitelezőnek azonban bizonyítania kell, hogy követelése szerződésből ered (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.938/2009/3.szám).
BDT 2010.2184.
Önmagában a fizetési haladék vagy a részletfizetés engedélyezése - eltérő megállapodás hiányában - a kötelezettet a késedelembe esés következményei alól nem mentesíti. A fizetési haladék eredménytelen eltelte esetében nincs akadálya a fizetésképtelenség megállapításának és a felszámolás elrendelésének, s mivel a teljesítési határidő nem módosult, a fizetési felszólítást nem kell megismételni (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.26.261/2008/2. szám).
ÍH 2012.42.
A hitelező osztalék iránti követelése nem minősül az adós szerződésen alapuló tartozásának [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a)pont] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.060/2011/3. szám).
ÍH 2010.137.
I. Minden olyan tartozás - így a szerződésszegésen alapuló kártérítési igény is - amelynek a jogalapját a felek közötti szerződés képezi, a fizetésképtelenség megállapításának alapjául szolgálhat.
II. Önmagában a szerződés megszegésére vonatkozó állítás a kárigény bekövetkezésére vonatkozó konkrét tényállítások, és az azt alátámasztó bizonyítékok csatolása nélkül a tartozás jogcímét nem igazolják [Cstv. 24. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés a) pontja, Ptk. 318. §, 339. §] (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.169/2010/2. szám).
- 430/431 -
ÍH 2010.90.
I. A szerződésen alapuló, nem vitatott követelésre alapítottan akkor lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a felek között a szerződés létrejötte megállapítható.
II. Ráutaló magatartással akkor jön létre a szerződés, ha a felek a szerződés lényeges pontjaiban megállapodtak. A szolgáltatás igénybevétele és a számla átvétele alapján a szerződés létrejötte akkor állapítható meg, ha az ellenszolgáltatás összegét a hitelező jogosult egyoldalúan megállapítani [Cstv. 27. § (2) bekezdés, Ptk. 216. §].
Az indokolásból: "Ráutaló magatartás csak akkor állapítható meg, ha valamely magatartásból a másik félnek egyértelműen fel kellett ismernie a szerződési akaratot, mert az általános élettapasztalat szerint az másképp nem volt értékelhető. A bírói gyakorlat igen szigorú ennek megítélésében. A ráutaló magatartás nem hoz létre szerződést, ha a felek magatartása - önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal részmegegyezésekkel együtt - nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges pontjaiban. Az adós részéről a szolgáltatás igénybevétele, illetőleg a számla átvétele csak annak elfogadását jutatta kifejezésre, hogy az igénybe vett szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, azt azonban nem, hogy azt is elfogadta volna, hogy ennek az ellenszolgáltatásnak az összegét a hitelező egyoldalúan jogosult megállapítani. A hitelező által alkalmazott konkrét szolgáltatási díjat a számla átvételével azért sem fogadhatta el az adós, mert a hitelező által igényelt díjazás mértékéről csak a számla átvételével egyidejűleg átvett szerződés tervezetből értesült. Helyesen vonta le tehát az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a felek között szerződés nem jött létre, köztük elszámolási vita van, a fizetésképtelenségnek a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti egyik előfeltétele, a szerződéses kapcsolat hiányzik. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy az adós a követelést elkésetten vitatta, és annak sem, hogy az általa elismert követelésnek csak egy részét fizette meg" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.136/2009/2. szám).
ÍH 2009.39.
Egy tartós jogviszony, folyamatos üzleti kapcsolat bonyolult elszámolási rendszeréből a rendszer lezárása nélkül nem lehet néhány számlát kiragadni, és ezek alapján felszámolást kezdeményezni. Ilyen esetben akkor kérhető felszámolás az egyik fél ellen, ha a felek a jogviszonyt lezárták, elszámolták és ezzel egyértelműen megállapították a tartozás összegét, amit a fizetésre kötelezett elismert, de nem fizetett meg vagy egyéb módon egyértelműen megállapítható a tartozás összege, esedékessége.
18.1.1.1.1. A szerződés érvénytelenségének megítélése
Gyakran felmerül a felszámolási ügyekben az a kérdés, hogy az adós hivatkozhat-e a szerződés érvénytelenségére a vitatásra rendelkezésre álló határidő eltelte után. Az nem kétséges, hogy a felszámolás elrendelésére formálisan csak érvényes szerződés alapján kerülhet sor. Idézem ebben a kérdéskörben Csőke Andrea álláspontját:[138]

"a) A felszámolási eljárás megindítása után az adósok nagyon gyakran a szerződés hibájára hivatkoztak, így például, hogy a szerződés nem érvényes, a hitelező azt nem teljesítette, stb. Véleményem szerint főleg a beszámításokra vonatkozó korábbi bírósági döntések miatt alakult ki az a gyakorlat, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság érdemben elbírálta a szerződés érvénytelenségének kérdését azzal, hogy annak jogkövetkezményeit nem tudta levonni, csak abból a szempontból értékelte, hogy az adós fizetésképtelensége ez alapján fennállt, vagy sem. Ténylegesen tehát összekeveredtek a peres eljárásra tartozó kérdések a fizetésképtelenség megállapításának a kérdéseivel.
A Kúria - észlelve ezt a téves irányt - határozataiban, így például a Gfv.X.30.236/2011/5. számú végzésében is kifejtette,
- 431/432 -
hogy a Cstv. fizetésképtelenségi szabályai (Cstv. 27. §) szerint a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy elbírálja a felek között fennállt jogviszonyt, annak megszűnését, az abból eredő igényeket. Csak azt vizsgálhatja, hogy a hitelező felszámolási kérelme kielégíti-e a törvényben foglalt feltételeket. Az adósnak, ha kap egy számlát, vagy az első fizetési felszólítást, akkor az abban közölt teljesítési határidőtől számított 20 napon belül - legkésőbb a hitelező második fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig - kell közölnie a hitelezővel azt, hogy miért tartja vitásnak a hitelező igényét, így egyebek mellett ebbe a körbe tartozik az is, hogy a szerződés nem érvényes stb. Ha az adós ezt a vitatást határidőben elmulasztotta, úgy csak azzal tudja megakadályozni a felszámolás elrendelését, ha a tartozást kiegyenlíti. A felszámolási eljárásban tehát nincs helye a követelés alapjául szolgáló szerződéssel szemben támasztott kifogások érdemi vizsgálatának."

Nem vitásan a felszámolási eljárásban nincs lehetőség egy érvénytelenségi per lefolytatására, azonban a bíróságnak a szerződés nyilvánvaló semmisségét észlelnie kell. Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény vonatkozó 4.a) és 4.b) pontjában (az 1/2014. PJE határozat továbbra is irányadónak tekinti) írtak a felszámolási eljárásban is irányadóak.

4.a) A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Ugyanígy hivatalból észlelnie kell a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre.
b) A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek.

Ahogy utaltam erre, ha számla hiányát a Kúria másként ítéli meg, arra akkor is hivatkozni lehet, ha a vitatásra rendelkezésre álló idő alatt az adós nem reagál a felszólító levélre, illetve táblabírósági döntésben is felbukkan ezzel ellentétes vélemény (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.487/2013/5. szám).

JOGGYAKORLAT
EBH 2010.2243.
Az 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség megállapításának törvényi feltételei nem valósulnak meg, ha a hitelező által követelésének bizonyítékául csatolt iratokból kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a követelésnek ő a jogosultja [1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pont, 1959. évi IV. törvény 328. §].
Gfv.X.30.236/2011/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy elbírálja a felek között fennállt jogviszonyt, annak megszűnését, az abból eredő igényeket.
Az indokolásból: "Az adósnak, ha kap egy számlát, vagy az első fizetési felszólítást, akkor az abban közölt teljesítési határidőtől számított 20 napon belül - legkésőbb a hitelező második fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig - kell közölnie a hitelezővel azt, hogy miért tartja vitásnak a hitelező igényét, így egyebek mellett ebbe a körbe tartozik az is, hogy a szerződés nem érvényes stb.
- 432/433 -
Ha az adós ezt a vitatást határidőben elmulasztotta, úgy csak azzal tudja megakadályozni a felszámolás elrendelését, ha a tartozást kiegyenlíti. A felszámolási eljárásban tehát nincs helye a követelés alapjául szolgáló szerződéssel szemben támasztott kifogások érdemi vizsgálatának."
ÍH 2014.123.
A hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. Ebből következik, hogy a vitatás hiánya sem teszi esedékessé a még azzá nem vált követelést [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont].
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség vizsgálata körében terjedelmes bizonyítás lefolytatására nincs lehetőség, azonban a bíróságnak szerződés nem létezését, érvénytelenségét, hatálytalanságát vagy a követelés nem szerződésen alapuló voltát, illetve a követelés esedékességének hiányát hivatalból is figyelembe kell vennie, ha az a szolgáltatott bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hiszen ezek a tények (szerződésen alapuló, esedékes követelés) a kérelem jogalapjához tartoznak, e tényállási elemek hiányában a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tényállás nem teljes.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette [Cstv. 27. § (6) bekezdés]" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.487/2013/5. szám).
ÍH 2008.171.
I. A felszámolási eljárás lefolytatására irányuló nem peres eljárásnak nem feladata a felek közötti jogügylet létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos tények megállapítása, az eljárásban kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a fizetésképtelenség megállapításának a kérelemben megjelölt feltételei (szerződésen alapul-e a követelés, lejárt, nem vitatott) fennállnak-e.
18.1.1.1.2. A teljesítési idő
A teljesítés idejét alapvetően a szerződésnek kell tartalmaznia, beleértve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás teljesítését is.[139] Bizonytalan esetekben alkalmazni kell az rPtk. 280-282. §-a, illetve pénztartozás megfizetése esetén a 290. § rendelkezését is. Az új Ptk. a teljesítési időre vonatkozó előírásokat megváltoztatta. A 2014. március 15. előtt megkötött szerződések esetében még a régi szabályokat kell alkalmazni.

Az 1959. évi IV. tv. (rPtk.) előírása:
rPtk. 292. § (2) A jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása - jogszabály engedélye hiányában - semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki.

Hatályos Ptk. szabálya:
Ptk. 6:130. §[140] [Pénztartozás teljesítésének ideje]
(1) Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ha a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság, a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén pénztartozását a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles teljesíteni, ebben az esetben a számla kézhezvételének napja nem képezheti a felek között érvényes megállapodás tárgyát.
- 433/434 -
(2) A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha
a) a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését (vállalkozási szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte;
b) nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja; vagy
c) a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.
(3) Vállalkozások közötti szerződés esetén az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő az (1)-(2) bekezdésben meghatározott határidőket csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek a pénztartozás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés jellege miatt ez tényszerűen indokolt; a pénztartozás teljesítésére kikötött idő ebben az esetben sem haladhatja meg a hatvan napot. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a hatvan napot meghaladó részében semmis.
(4) Vállalkozások közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötésnek kell tekinteni a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő olyan szerződési feltételt, amely a pénztartozás teljesítésére az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő, hatvan napnál hosszabb határidőt határoz meg. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára kikötött olyan határidőt, amely a hatvan napot nem haladja meg - mint tisztességtelen kikötést -, a jogosult megtámadhatja.

Felszámolási ügyekben pénztartozás teljesítéséről van szó, bár a törvény csak a tartozás kifejezést használja. Ezt megteheti, mert a felszámolási eljárásban hitelező a felszámolás kezdő időpontjáig az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont]. Ha a hitelező követelése nem minősül pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelésnek, az nem felel meg a jogszabályi előírásnak, a hitelező nem tekinthető a felszámolási eljárás kezdeményezésére jogosultnak (tehát nem hitelező), kérelmét ezért érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont].
A bíróságnak minden esetben érdemben kell vizsgálnia a teljesítési határidő (esedékesség) időpontját, enélkül nem tud a felszámolási kérelem megalapozottsága kérdésében dönteni (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.168/2008/3. szám).
Ismét idézem Csőke Andreának a Gfv.X.30.236/2011/5. számú, a Kúria által hozott döntés alapján kifejtett álláspontját:

"b) Ugyanígy nem vizsgálható a felszámolási eljárásban az, hogy mi minősül a szerződés szerint teljesítési határidőnek, az lejárt vagy sem a rendelkezésre álló egyéb iratok szerint stb. Ha az adós nem ért egyet a hitelező számlájában (felhívásában) foglaltakkal, azt jeleznie kell a hitelező felé.
- 434/435 -
Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy a fizetési felszólítást követően ezt már nem teheti meg. A gyakorlat tehát olyan irányba indult el, hogy szigorúbban veszi az adósok felelősségét a számukra megküldött iratok vizsgálata során."[141]

Ebben a kérdésben is markáns a változás. Az adósok részéről gyakran felmerül az a védekezés, hogy a teljesítési határidő nem járt le, azt szóban vagy egyéb módon módosították. Miután a vállalkozók sokszor lazán kezelik ezeket a kérdéseket, a fent közölt álláspontot csak akkor tartom elfogadhatónak, ha a számla befogadásán túlmenően semmiféle tárgyalás a felek között nem volt, s csak a felszámolási eljárásban védekezik ezzel az adós.

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.236/2011/5. (Kúria):
Nem vizsgálható a felszámolási eljárásban az, hogy mi minősül a szerződés szerint teljesítési határidőnek, az lejárt vagy sem a rendelkezésre álló egyéb iratok szerint, stb. Ha az adós nem ért egyet a hitelező számlájában (felhívásában) foglaltakkal, azt jeleznie kell a hitelező felé. Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy a fizetési felszólítást követően ezt már nem teheti meg.
BDT 2013.2879.
A készfizető kezes járulékos helytállási kötelezettsége akkor válik lejárttá, ha a hitelező közli vele a főkötelezett szerződésszegésének tényét, a tartozás összegét, és felszólítja a tartozás megfizetésére. A kezes (adós) - a fizetésképtelenség megállapításának elhárítása érdekében - az újabb, második fizetési felszólítás kézbesítéséig vitathatja a korábban megismert tartozást.
BDT 2009.1.16.
Az adóshoz intézett fizetési felszólítást követően vele kötött részletfizetési megállapodás - tartalma szerint - az esedékességi időpont megváltoztatását is jelenti. Erre tekintettel a hitelezőnek a fizetésképtelenség megállapítására és az adós felszámolásának elrendelésére irányuló kérelme csak a megállapodást követő újabb eredménytelen felhívás igazolása esetén teljesíthető (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.236/2009/2. szám).
BDT 2008.1845.
Amennyiben a hitelező számláját - amely a teljesítési határidőt is tartalmazza - az adós nem vitatja, a felszámolási eljárásban nem hivatkozhat arra, hogy a teljesítésre más határidőt határoztak meg.
ÍH 2014.123.
A hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. Ebből következik, hogy a vitatás hiánya sem teszi esedékessé a még azzá nem vált követelést [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont].
ÍH 2011.43.
I. Az adós felszámolásának elrendelése iránti kérelem esetén nem hagyható figyelmen kívül, ha az adós azzal védekezik, hogy szerződésen alapuló tartozásának teljesítési ideje nem járt le, továbbá, ha azt állítja, hogy a tartozást a felszámolási eljárás megindítását megelőzően részben vagy egészben teljesítette, illetve beszámítással csökkentette vagy megszüntette (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.814/2010/3. szám).
- 435/436 -
ÍH 2009.38.
A hitelező csak a teljesítési határidő tekintetében engedélyezhet haladékot az adós részére, de nem adhat felmentést a Cstv. kógens rendelkezései alól. A hitelező ismételten megküldött fizetési felszólításai ezért nem eredményezik a vitatás törvényi határidejének meghosszabbítását (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.354/2008/2. szám).
ÍH 2009.140.
Ha a felek megállapodása szerint a teljesítés a számla kézhezvételét követő 5. munkanapon esedékes, akkor a fizetésképtelenségi kérelme nem alapítható ezt megelőző vélelmezett kézbesítésre (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.125/2009/9. szám).
18.1.1.2. A pénzkövetelés és a számla
A pénztartozással kapcsolatban rendszeresen számla kiállítására kerül sor, amely pontosan tartalmazza a pénzfizetés határidejét is. A korábbi bírói gyakorlat szerint azonban szerződéses kapcsolatban akkor is érvényesíthető a követelés, ha számla kiállítására nem kerül sor. Erre főleg akkor került sor, ha a kötelezett előre kijelentette, hogy nem fog fizetni a kibocsátott számla alapján, vagy olyan vita alakult ki a felek között, ami miatt nem volt lehetőség a számla kibocsátására, s a jogosult el akarta kerülni az áfa összegének előzetes befizetését (BDT 2011.2561.).
Időközben a Kúria egy jelentős döntést hozott, amelyben kimondta, hogy azon gazdálkodó szervezetek, amelyek az áfatörvény értelmében kötelesek számlát kibocsátani, azt kötelesek megtenni, s nem helyettesíthetik a számlát egy fizetési felszólítással. A döntés kapcsán ugyan várható vita a gyakorlatban, de mindenképpen iránymutató döntésnek kell tekinteni, különösen amiatt, hogy az új Ptk. hatálybalépése következtében a korábbi gyakorlatot megalapozó GK 66. számú döntést a Kúria 1/2014. PJE határozatával a nem alkalmazható döntések közé sorolta.
A döntés kapcsán ugyanakkor várható szakmai vita, részben emiatt, hogy egy többéves gyakorlat megváltoztatása történt, illetve ellentétesnek látszik a döntés azzal a gyakorlattal is, amely szerint az adósnak vitatnia kell a követelést, bármilyen aggálya (érvénytelenség, lejárat hiánya stb.) merül fel a követeléssel kapcsolatban.

JOGGYAKORLAT
Amennyiben a hitelező az ÁFA törvény szerint számlakibocsátásra kötelezett, nem fogadható el a Cstv. által szabályozott fizetési felszólítást megelőző lejáratot eredményező szabályos fizetési felhívásként a számla helyett kiadott felszólítás.
Az indokolásból: "A hitelező fizetési felhívása egyébként sem volt alkalmas arra, hogy az abban szereplő határidő letelte után a felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítást a hitelező az adós részére joghatályosan megküldje. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfa törvény) 159. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az adóalany köteles - ha e törvény másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. A törvény az érintett felek személye, illetve a követelés jellege tekintetében nem tartalmaz eltérő rendelkezéseket, ezért a hitelező köteles lett volna számlát kiállítani.
Figyelemmel erre, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 302. § b) pontjában írtakra, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 165. § (1)-(2) bekezdésére és 166. § (1)-(3) bekezdésére,
- 436/437 -
a hitelezőnek ki kellett volna állítania a számlát az adóssal szemben a követeléséről ahhoz, hogy a számlában szereplő követelés nem teljesítése esetén a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást joghatályosan megküldhesse. Az adós ugyanis részben még nem volt késedelemben, részben pedig - még ha akarta volna - sem tudta volna a számviteli törvény szabályainak megfelelően a hitelező által követelt összeget átutalni, mert a hitelező számla kiállítására volt köteles a szolgáltatásnyújtásból eredő követelése után. Ezt a számla kiállítási kötelezettséget a hitelező nem kerülhette meg azzal, hogy csak fizetési felhívást küld az adós számára.
A 4/2013. PJE határozatban részletezett, a »legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívás« - a fent kifejtett jogszabályi kötelezettségekre is tekintettel - nem alkalmazható a számlakibocsátásra kötelezett gazdálkodó szervezetek által. A jogegységi határozat e része olyan hitelezők számára teszi lehetővé az adósaik felhívását, amelyek/akik nem kötelezettek számla kibocsátására. Miután az ÁFA törvény szerint a hitelező számlakibocsátásra kötelezett - erről a felek megállapodása is rendelkezik -, nem fogadható el fizetési felszólítást megelőző szabályos fizetési felhívásként a hitelező 2014. március 27-én kelt levele."
BDT 2011.2561.
Ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, vagy a hitelező nem állít ki számlát, akkor a hitelezőnek a fizetési felszólítást megelőzően lejárttá kell tennie az adóssal szembeni követelését.
BDT 2011.2543.
Az olyan felszólítás, amelyből az adós az állított tartozásról igazoltan első alkalommal szerez tudomást, nem tekinthető a Csődtv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti olyan felszólításnak, amely az azt követő adósi vitatást kizárná.
BDT 2010.2262.
A kötelezett késedelme nem következhet be mindaddig, amíg a jogosult késedelme fennáll. A pénzkövetelés jogosultjának a késedelmét megszüntető előzetes intézkedése azonban a polgári jogviszonyban - eltérő szerződési kikötés hiányában - nem kizárólag a számviteli szempontból szabályszerű számla kiállítása lehet, hanem arra alkalmas egy fizetési felszólítás megküldése is.
18.1.2. Az elismert, nem vitatott tartozás
Abban a kérdésben, hogy mi minősül elismert és nem vitatott követelésnek, a korábbi polgári anyagi jogszabályok előírásain kialakult gyakorlat követhető.
18.1.2.1. A tartozás elismerése
Az rPtk. 242. § (1) bekezdése értelmében a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. A (2) bekezdés értelmében a tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
Ha az rPtk. 242. §-ában szabályozott írásbeli elismerő nyilatkozat áll a hitelező rendelkezésére, az még nem alapozza meg a felszámolás elrendelését. A hitelezőnek ebben az esetben is írásban fel kell hívnia az adóst a teljesítésre és az adós írásban még vitathatja a korábban elismert - akár közokiratban elismert - tartozását is. A bizonyítási teher megfordulására vonatkozó szabályok a peres eljárásra vonatkoznak,
- 437/438 -
a felszámolási eljárásban már nincs szerepe, ugyanis, ha az új rendelkezéseknek megfelelően az adós írásban, érdemben vitatta a korábban elismert követelést, akkor a vita csak peres eljárásban dönthető el.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.467.
A tartozáselismerés a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerő bizonyíthatja, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen.
EBH 2000.309.
A fél nyilatkozatához a tartozáselismerés következményei csak akkor fűződhetnek, ha a tartozás elismerése magyarázatot nem igénylő módon kifejezetten és félreérthetetlenül történik.
18.1.2.1.1. Részben elismert tartozás
Gyakran előfordul, hogy az adós csak részben ismeri el a tartozását, illetve a nem vitatott követelésrészre vonatkozó kötelezettségét teljesíti, továbbá nagyon gyakori, hogy a tőkekövetelést kiegyenlíti, a kamat és egyéb költségeket azonban nem, s a hitelező ilyen esetben is kéri az eljárás folytatását és felszámolás elrendelését. A részbeni elismerés esetében egyértelmű volt a gyakorlat, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának szövegéből egyértelműen következett, hogy bármilyen kis összegű tartozás esetében fennállhatnak a törvényben írt feltételek, s ilyenkor az adós fizetésképtelenségét meg kellett állapítani.
A hatályos szabályok alapján a helyzet annyiban változott, hogy a bírósági vizsgálat súlypontja áthelyeződött. A bíróságnak ugyanis vizsgálnia kell, hogy az érdemi vitatás a teljes hitelezői követelésre kiterjedt vagy sem. Ha az adós csak részben vitatja a felszámolási kérelem előtti felszólítás alapján a tartozást, a fizetésképtelensége a nem vitatott rész tekintetében megállapítható. Ha a tőkekövetelést kiegyenlíti az adós, de a kamatokat nem fizeti ki, s a kamatkövetelést írásban nem vitatja, úgy a kamatkövetelés alapján is elrendelhető az adós felszámolása.
A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás ezzel kapcsolatos állásfoglalása a következő:

Az összegszerűségre vonatkozó vitatás nem zárja ki, hogy a részben elismert és ki nem egyenlített tartozás miatt a bíróság megállapítsa az adós fizetésképtelenségét, mivel az elismert összegre a vitatás nem terjed ki.

Ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy amennyiben a részbeni vitatás után 200 000 forint nem vitatott követelése lesz a hitelezőnek, el lehet-e rendelni a felszámolást a 2012. március 1. után hatályos szabályozás alapján? A 27. § (2b) bekezdés értelmében a (2) bekezdés a)-b) pontja esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot. A törvény tehát a követelés összegénél tartalmazza az értékhatárt, s amennyiben a bírósági eljárásban kiderül, hogy a fennálló tőkekövetelés nem éri el a 200 000 forintot a részbeni vitatás miatt, az már nem zárja ki az eljárás lefolytatását.
- 438/439 -
A Pécsi Ítélőtábla a BDT 2013.2899. számon megjelent eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy amennyiben a kérelemben megjelölt összeg a benyújtáskor meghaladta a 200 000 forintot, és az eljárás során csökkent - részteljesítés folytán - ezen összeg alá, úgy a kérelem érdemi elbírálásának ez nem akadálya, tehát az eljárás soron kívüli [Cstv. 27. § (6) bekezdés] megszüntetésének nincs helye.
A felszámolással kapcsolatos költség (illeték, közzétételi költség, ügyvédi munkadíj) azonban nem alapozhatja meg a felszámolás elrendelését több okból. A perköltséget a bíróságnak az eljárást befejező határozatban kell megállapítania (Pp. 77. §). A már ismertetett szabályok szerint az illeték visszatérítését lehet kérni, illetve a befizetett költségtérítést is visszaigényelheti a hitelező. Ezekre vonatkozóan tehát az adósnak nem kell kifejezetten vitató nyilatkozatot tenni.
A korábbi szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlat csak akkor alkalmazható, ha a vitatás írásban, az új szabályok szerint történt.

JOGGYAKORLAT
BH 1999.226.
Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható.
BDT 2009.10.182.
Ha a hitelező a tőketartozás után járó késedelmi kamat megfizetésének elmaradása miatt is kéri az adós felszámolását és a kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólításában az adóst a kamat megfizetésére is felszólította, kizárólag a tőketartozás megfizetése az adós részéről nem ad alapot a felszámolási eljárás megszüntetésére (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.922/2008/2. szám).
ÍH 2007.44.
A fizetésképtelenség megállapítása a tartozás egy részletének teljesítésével nem kerülhető el. Önmagában a részteljesítés elfogadása - egyéb feltételek hiányában - nem értékelhető olyan ráutaló magatartásként, amely a tartozás részletekben történő teljesítésébe való hitelezői beleegyezést jelentené (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.977/2006/2. szám).
18.1.2.2. A vitatott követelés
Cstv. 27. § (2c) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét.
Az idézett törvényszöveg a 2012. március 1-jétől hatályos rendelkezések közé tartozik, az előzményekről azonban röviden szólni kell.
A "nem vitatott tartozás" kifejezés kifejezetten csődjogi terminus technicusként 1997. évi módosítás során került be a törvényszövegbe, azóta több döntés született - megerősítve az 1993. évi módosítás előtti gyakorlatot. Abban az esetben, ha a hitelező a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapítja a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelmet, ennek feltétele, hogy legyen az adósnak egy olyan tartozása a hitelezővel szemben, amelyet az esedékességtől számított 15 napon belül nem fizetett ki, és nem vitatott.
- 439/440 -
A vitatásnak az adóstól kell származnia, nem fogadható el az olyan irat vitatásnak, amelyet az adóssal üzleti kapcsolatban álló, harmadik személy juttat el a hitelezőhöz (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.939/2009/3. szám).
A gyakorlatban többször előfordult, hogy a felszámolási kérelem előterjesztését megelőzően a felek között - általában a hitelező kezdeményezésére - peres vagy peren kívüli eljárás indult, s ilyenkor a felszámolási eljárást a bíróság a per befejezéséig felfüggesztette. A felfüggesztés alkalmazása azonban ilyenkor kizárt, a perindítás tényét a vitatás körében kell a bíróságnak értékelnie (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.330/2009/3., 15.Fpkf.43.429/2009/4.).
A követelés akkor válik vitatottá a 2012. március 1-jén hatályba lépett rendelkezések szerint, ha az adós vitató nyilatkozata érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét, erről az érdemi vitatás körében szólunk. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a szerződéssel kapcsolatos minden kérdést vitatni kell, utólag nem lehet az érvénytelenségre, a lejárat hiányára és egyéb hiányosságokra hivatkozni. (Ismételten felhívom a figyelmet a számla kiállításával kapcsolatos eltérő álláspontra.) A Gfv.X.30.056/2011/3. számú határozat indokolásának az alábbi részlete ezt meggyőzően bizonyítja:

"Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a számla kiállítására jogszerűen került-e sor, mert e vizsgálat elvégzése az adós kötelessége. Ha a hozzá bizonyíthatóan megérkezett számlában megjelölt követelés alaptalan, nem érvényesíthető, nem esedékes, stb., ezt az adósnak kell - a követelés vitatása keretében - közölnie a hitelezővel, s ezzel megelőzheti a felszámolási eljárás lefolytatását."

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.056/2011/3. (Legfelsőbb Bíróság):
A hitelezőnek kell bizonyítania azt, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló, a követelését tartalmazó számla megérkezett az adóshoz.
Az indokolásból: "Az adóssal szembeni követelés vitatásának a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A Cstv.-nek az ismertetett fizetésképtelenségi tényállást meghatározó szabályaira tekintette - amely a vitatásra korlátozott időtartamot biztosít - vizsgálni kell azt, hogy az adós vitatta-e a fizetési felszólítást megelőzően a hitelező követelését. Ha ugyanis a követelés vitatására csak a fizetési felszólítást követően kerül sor, az a fizetésképtelenség vizsgálata során, a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra tekintettel már nem vehető figyelembe. Az ellentétes jogértelmezés azzal járna, hogy a követelés vitatását elmulasztó, gondatlan adósnak a felszámolási eljárásban mégsem kellene viselnie késedelme jogkövetkezményeit. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a számla kiállítására jogszerűen került-e sor, mert e vizsgálat elvégzése az adós kötelessége. Ha a hozzá bizonyíthatóan megérkezett számlában megjelölt követelés alaptalan, nem érvényesíthető, nem esedékes stb., ezt az adósnak kell - a követelés vitatása keretében - közölnie a hitelezővel, s ezzel megelőzheti a felszámolási eljárás lefolytatását" (www.lb.hu).
- 440/441 -
18.1.2.2.1. Az írásbeli vitatás
Míg a korábbi bírói gyakorlat lehetővé tette, hogy a vitatás többféle módon történhet, akár írásban, akár szóban, a IV. Cstv. Novella által bevezetett - s a 2007. évi módosítás során a 27. § (3) bekezdésben megerősített - új szabályok írásbeli vitatást követelnek meg. Ezért ebben a körben is csak okiratok benyújtásának lehet helye.
A szabályozásból következik, hogy az adósnak mindenképpen írásban vitatni kell a követelést, akkor is, ha nem lezárt peres eljárás van a felek között folyamatban; a követelés összegét bírói vagy ügyvédi letétbe helyezte. (Erről még szólunk később.) Az írásbeli vitatással kapcsolatban a Cstv. 24. §-ához fűzött kommentárnak megfelelően el kell fogadni a táviratban, telefaxon küldött vitatást írásbeli vitatásnak. Az indokolás szerint el kell fogadni az e-mailben küldött vitató nyilatkozatot, ha azt fokozott biztonságú vagy minősített aláírással látták el. Ugyanakkor a gyakorlat egy ideig elfogadta az egyszerű e-mail-váltást, ha a levelek logikai sorrendje alátámasztotta azt, hogy az adós vitatta a tartozást és erre a hitelező reagált. Később a gyakorlat az egyszerű e-mailben küldött vitatást nem ismerte el érvényes vitatásnak. Egyik - a joggyakorlatban közölt esetben - a bíróság azért fogadta el az e-mailben küldött vitatást, mert azt az adós kinyomtatta és így adta át a hitelező képviselőjének. Ma már a Kúria iránymutatása során elfogadható az egyszerű e-mailben küldött vitató nyilatkozat, ha a levelek logikai sorrendje alátámasztotta azt, hogy az adós vitatta a tartozást és erre a hitelező reagált.
Az adós a felszámolási eljárás megindítását megelőző felszólítás kézhezvétele napjától a[142] hitelezői követelést már semmilyen módon nem vitathatja: a Cstv. 24. § (3) bekezdésében meghatározott nyilatkozatában eredményesen nem terjeszthet elő érdemi vitatást tartalmazó jognyilatkozatot, és nem igazolhatja fizetőképességét sem. A felszámolási eljárásban már csak azt igazolhatja - a felszámolás elrendelésének elkerülése érdekében -, hogy szabályosan megtörtént az érdemi vitatás, vagy beszámítással élt, vagy korábban teljesített, vagy részletfizetési megállapodás áll fenn közte és a hitelező között, illetve ha a számlaadásra kötelezett hitelező nem bocsátott ki számlát. Amennyiben ezen esetek egyike sem áll fenn, az adós a felszámolás elrendelését kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni.
A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntése az általános trendtől eltérve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta (ÍH 2014.123.).
A Cstv. 27. § (3) bekezdése kézbesítési szabályokat iktatott be, átvéve a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó előírásokat. Itt is hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az iratok nem hivatalos iratok, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok ezért nem alkalmazhatók. Amennyiben "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza a felszólítás, az nem tekinthető kézbesítettnek, s a kialakult bírói gyakorlat háttérjogszabályként sem fogadja el a kézbesítési szabályok alkalmazását.
- 441/442 -
Ilyen esetben ezért mindig célszerű ismételten kiadni a felszólítást, ajánlottan, ehhez ugyanis kézbesítési vélelem fűződik.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.310.
Amennyiben a vitatás elektronikus úton, egyszerű e-mail formájában történik, s az kétséget kizáróan megérkezett a hitelezőhöz, továbbá az eljárásból kitűnik az is, hogy a felek között az elektronikus út volt a bevett kapcsolattartási formák egyike, akkor az állapítható meg, hogy a felek közötti kommunikáció zárt láncolatot alkot, s ezért az így közölt vitatásra az adós eredménnyel hivatkozhat.
Az indokolásból: "Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az, hogy a másodfokú bíróság helytállóan értékelte-e az e-mailben küldött vitató nyilatkozatot.
A Kúria elsőként rámutat arra, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetési felszólítást csak akkor lehet megküldeni az adós részére, ha korábban az adós a követelést nem tette vitássá. Helytállóan hivatkozott arra a hitelező, hogy a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint a vitatásnak írásban kell történnie, azonban ez a vitatás nem kizárólag a Ptké. 38. § (2) bekezdése szerinti módon történhet meg. Nem kizárt ugyanis az sem, hogy a felek a szóbeli egyeztetésükről szóló jegyzőkönyvbe foglalják bele azt, hogy az adós a hitelező követelését vitatja. Ebben az esetben sem a Ptké. 38. § (2) bekezdésében felsorolt módon történik a vitatás, ennek ellenére ez is írásban történt vitatásnak minősül.
Erre az érvre is figyelemmel a Kúria arra a jogi következtetésre jutott, helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság: amennyiben a vitatás elektronikus úton, egyszerű e-mail formájában történik, s az kétséget kizáróan megérkezett a hitelezőhöz, továbbá az eljárásból kitűnik az is, hogy a felek között az elektronikus út volt a bevett kapcsolattartási formák egyike, akkor az állapítható meg, hogy a felek közötti kommunikáció zárt láncolatot alkot, s ezért az így közölt vitatásra az adós eredménnyel hivatkozhat. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, a vitatás írásbeli módjának a jelentősége az, hogy a vitatás megtörténte, tartalma, időpontja utólag is rekonstruálható, ellenőrizhető legyen" (Kúria Gfv.VII.30.417/2014/3. szám).
BH 2010.255.
Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem felel meg - a köztük fennálló szerződésben - a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó kikötésnek [1991. évi XLIX. törvény 27. §].
BDT 2011.2472.
I. Kizárólag a Csődtv. előírásának megfelelő, írásban tett nyilatkozat tekinthető olyan vitatásnak, amellyel az adós elháríthatja a fizetésképtelenség megállapítását. Szóbeli előadás, ráutaló magatartás, vagy az, hogy a felszámolás kezdeményezőjét az adós a - korábban befejezetté nyilvánított - csődeljárásban nem tekintette hitelezőnek, és ezt a hitelező tudomásul vette, nem teszi a tartozást vitatottá.
ÍH 2014.123.
A hitelezői követelés elismert, vagy nem vitatott volta a fizetésképtelenség tényállásának csupán egyik eleme. A többi tényállási elem (szerződésen alapuló, esedékes követelés) fennállásának hiányára az adós akkor is hivatkozhat, ha a követelést nem vitatta. Ebből következik, hogy a vitatás hiánya sem teszi esedékessé a még azzá nem vált követelést [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont].
ÍH 2013.39.
Csak az írásbeli alakban megvalósult vitatáshoz fűzi a Cstv. a fizetésképtelenség elhárítására vonatkozó joghatást. A követelés vitatását az adósnak kell bizonyítania. Az egyszerű e-mail - a fokozott biztonságú elektronikus aláírás hiánya miatt - nem felel meg az írásbeliség követelményének, ezért a vitatás megtörténtének igazolására akkor sem fogadható el, ha azt a hitelező megkapta (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.038/2011/2. szám).
- 442/443 -
ÍH 2011.174.
I. A felszámolási kérelem alapjául szolgáló számla megküldésének hiányára védekezésként a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelemmel szemben az adós akkor is hivatkozhat, ha korábban - a hitelező fizetési felszólítására - a követelést elismerte. A számla adós részére történő megküldésének bizonyítására - a polgári eljárás szabad bizonyítási rendszeréből következően - nem csak a számla postai kézbesítését igazoló tértivevény, vagy ajánlott küldemény feladóvevény alkalmas.
II. A számviteli törvénynek megfelelően kiállított készpénzfizetési számla a teljesítést - a számla kifizetésének tényét - önmagában igazolja.
III. Az adósnak a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő lejártát követő keletkezett - hitelező részéről vitatott - követelésének beszámítási szándéka, e tárgyban a hitelezőhöz intézett nyilatkozata, és a beszámítandó követelés külön perben történt érvényesítése nem teszi vitatottá a hitelező követelését, és nem eredményezheti annak megállapítását se, hogy a hitelezői követelés beszámítás folytán megszűnt.
IV. A fizetésképtelenség megállapítása iránt indított eljárás nem függeszthető fel annak érdekében, hogy az adós a bekövetkezett fizetésképtelenség elhárítására, a hitelezői - beszámítandó követelés keletkezését megelőzően esedékessé vált, és a szerződésszegő módon ki nem egyenlített - követelés beszámítás útján történő megszüntetésére további - a beszámítandó követelés érvényesítése iránt indított per eredményétől függő lehetőséget, haladékot kapjon (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.051/2011/2. szám).
ÍH 2010.139.
A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételéig van lehetősége az adósnak vitatni a hitelezői követelést. A fenti törvényhely a vitatásra kötelezően írásbeli formát rendel, annak megküldési módját azonban nem szabályozza. Az tehát megtörténhet személyes átadással, futárral vagy más úton. Jogi relevanciája a fizetési felszólítás esetén a közlésnek, vitatás esetén a megküldésnek van, mely tények és időpontok igazolása a bizonyításban érdekelt felet terheli [Cstv. 24. § (1) bekezdés, 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.306/2009/3. szám).
18.1.2.2.2. Meddig vitatható a követelés?
A mindenkori szabályozás abban a kérdésben változott, hogy az adós meddig vitathatja a hitelező követelését. A 2007. évi módosítás szerint az adós a teljesítési idő lejártát követő 15 napig vitathatja a tartozást. Ezt a határidőt a 2011. évi Módtv. 20 napra emelte. Ez a 20 napos határidő azonban nem jogvesztő, ezt szinte azonnal feloldja a 27. § (3) bekezdése, amikor kimondja, hogy az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. A fentiekből tehát az következik, hogy a követelést vitatni csak írásban lehet.
18.1.2.2.3. A felszólítás kézhezvétele előtt már vitatott tartozás megítélése
A Cstv. hatálybalépése után a gyakorlat egységes volt abban, hogy a vitatás minden formáját el kellett ismerni vitatásnak. Szóban, írásban, ráutaló magatartással, perindítással vitássá lehetett tenni a követelést. A vitatás formájának szabályozását követően természetesen szigorodott a gyakorlat is. A BDT 2011.2497. számú döntésben a bíróság kimondta, hogy a fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított. Ugyanakkor több döntésben olvasható, s a Kúria legújabb döntése is ezt támasztja alá - hogy a korábban már vitássá tett követelés esetén nem kell újabb és újabb vitató nyilatkozatot tenni.
- 443/444 -
Ha valami, a perindítás ténye - amennyiben tartalmilag a hitelezői követelés vitatását tartalmazza - vitatásnak tekinthető, s ennek megfelelően kell megítélni véleményem szerint. Ettől függetlenül csak azt lehet tanácsolni az érintetteknek, hogy a követelést vitassák a Cstv. szabályai szerint akkor is, ha korábban pert indítottak.

JOGGYAKORLAT
Nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, amennyiben a felszámolási eljárás során igazolja, hogy már a számla kiállítása (a követelés bejelentése) előtt vitatta a követelés jogalapját.
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felszámolási eljárás szempontjából a követelés jogalapját, jogcímét már a követelés összegszerű bejelentése előtt vitatottá lehet tenni. Ebből következően tehát a hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre hiába állít ki összegszerűen számlát, illetve számla kiállításának kötelezettsége hiányában hiába küld fizetési felhívást az adós részére. Ha az adós a tartozást a számla szerinti esedékességet követő 20 napon belül nem egyenlíti ki és nem is vitatja a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltak szerint, akkor sem állapítható meg a fizetésképtelensége, amennyiben a felszámolási eljárás során igazolja, hogy már a számla kiállítása (a követelés bejelentése) előtt vitatta a követelés jogalapját."
Gfv.X.30.176/2009/8. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítás elküldésére csak akkor kerülhet sor, ha a számla kiállításának feltételei fennálltak. Ha a felek között már ezt megelőzően is vita volt, az adós a felszámolási eljárásban alappal hivatkozhat a követelés vitatott voltára.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott vitatásnak a követelés keletkezését követően a számla kiállítása előtt és azután is, a fizetési felszólításig, vagy csak a hitelező által kiállított számla kézhezvételét követően van helye.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. E jogszabályhely értelmezése alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy felszámolási kérelem alapjául csak olyan számla szolgálhat, amelynek a kiállításakor az alapul szolgáló követelés nem volt vitatott, illetve azt az adós elismerte. Ha tehát az adós még a számla kiállítása és megküldése előtt vitássá tette a hitelezővel kötött szerződésen alapuló, abból eredő hitelezői követelést, akkor a fizetésképtelenség megállapításának egyik feltétele már a számla kiállításakor hiányzott. Ilyen esetben a hitelező a számla kiállítását követően alappal számíthat arra, hogy amennyiben az adós a tartozását nem egyenlíti ki és emiatt a hitelező fizetési felszólítást küld részére, majd a felszámolási eljárást kezdeményezi, akkor az adós felszámolási eljárás során tett eljárás megszüntetését kérő nyilatkozata, és becsatolt bizonyítékai alapján a bíróság a felszámolási eljárást meg fogja szüntetni a követelés vitatott volta miatt" (www.lb.hu).
BH 2013.193.
A fizetési felszólítás kézhezvételét követően az adós által a hitelező ellen indított per az adós fizetésképtelensége szempontjából nem teszi vitatottá a hitelező követelését [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 152. § (2) bekezdés].
- 444/445 -
Gfv.X.30.176/2009/8. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítás elküldésére csak akkor kerülhet sor, ha a számla kiállításának feltételei fennálltak. Ha a felek között már ezt megelőzően is vita volt, az adós a felszámolási eljárásban alappal hivatkozhat a követelés vitatott voltára.
BDT 2012.2624.
Az adós által tartalmában már kifogásolt számlával érvényesített tartozásra vonatkozóan újabb számla kiállításával és megküldésével akkor sem válik a követelés nem vitatottá, ha az adós az újabb számlában feltüntetett tartozását határidőben nem vitatta.
BDT 2011.2497.
A fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított, e tény a hitelezői követelést nem teszi vitatottá, és nincs lehetőség ez okból az eljárás felfüggesztésére, vagy megszüntetése érdekében az adós nem hivatkozhat arra, hogy a hitelező a követelés alapjául szolgáló számlát teljesítésigazolás, garanciavállalás és adóigazolás hiányában nem állíthatta volna ki, e tények ugyanis a kibocsátott számla szerinti követelés - határidőn belüli - vitatására adtak volna alapot.
18.1.2.2.4. A vitatást tartalmazó irat kézbesítése
A következő kérdés az, hogy a vitatás hatályosulásához szükséges-e, hogy a vitatás a hitelezőhöz igazoltan megérkezzen. Ebben a kérdésben a gyakorlat megváltozott. A korábbi - általános - gyakorlatot tükrözi a Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2009.85. szám alatt közzétett döntése, de ezen túlmenően is nagyon sok döntés tartalmazza, hogy a vitatást tartalmazó irat hitelező részére való igazolt kézbesítése váltja csak ki a joghatást. A Kúria a Gfv.X.30.269/2011/5. számú döntésében viszont ezzel ellentétes álláspontot foglalt el:

"A Kúria álláspontja szerint, amennyiben az adós a hitelező cégnyilvántartás szerinti székhelyére küldte a vitató nyilatkozatot, abban az esetben a szabálytalan kézbesítés jogkövetkezménye nem terhelheti az adóst. Ha egyértelműen megállapítható, hogy az adós határidőben szabályosan elküldte a hitelező számára a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot, akkor a továbbiakban annak a hitelezőhöz való megérkezése - a fizetésképtelenség megállapíthatósága körében - nem bír jelentőséggel. Akár megkapta ugyanis a hitelező ezt a nyilatkozatot, akár nem - bár nem vitásan ennek megküldésére szabályosan került sor -, a hitelező követelése vitatottnak minősül és ezért felszámolási eljárás iránti kérelmet e követelésére nem alapíthat."

Ezzel az érveléssel a magam részéről teljes egészében egyetértek. A felszólítással ellentétben ezért az adósnak elegendő azt bizonyítani, hogy a vitatást tartalmazó iratát szabályosan feladta a hitelező címére. A gyakorlatnak a változását a közölt eseti döntések értékelésénél figyelembe kell venni. Ennek az álláspontnak az elfogadása azt jelenti, hogy az érdemi vizsgálat körébe tartozik annak megállapítása, hogy a fizetésképtelenség megállapításának feltételei ilyen esetben fennállnak vagy sem.
Az adós érdemi, a vele szemben támasztott követelés vitatását tartalmazó jognyilatkozatának hitelező részére történt megküldése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az adóssal szemben e követelés tekintetében felszámolási eljárás kezdeményezésének nincs helye, a hitelező követelését fizetési meghagyásos eljárásban, illetve perben érvényesítheti.
- 445/446 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.269/2011/5. (Legfelsőbb Bíróság):
Amennyiben az adós határidőben szabályosan elküldte a hitelező számára a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozatát, akkor a továbbiakban annak a hitelezőhöz való megérkezése - a fizetésképtelenség megállapíthatósága körében - nem bír jelentőséggel.
Az indokolásból: "Az eljárásban alapvetően két jogkérdésben kellett állást foglalni:
1) Hol kezdődik az adós számára rendelkezésre álló vitatási határidő, amelynek tartama alatt a hitelező nem küldheti el a fizetési felszólítást az adós számára?
2) Ha az adós bizonyíthatóan elküldte vitató nyilatkozatát a hitelező székhelyére, ám ott nem szabályszerűen került kézbesítésre a küldemény, azt az adós terhére kell-e értékelni?
1) A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és (3) bekezdésének értelmezéséből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy az adóst fennálló kötelezettségének teljesítésére a felszámolási eljárás iránti kérelem megalapozott benyújtásához, kétszer kell felhívni. Egyszer egy számla megküldésével, vagy más bizonyítható módon kell egyértelműen tudtára adni, hogy mikor esedékes a kötelezettsége. A teljesítési határidőtől számított 15 nap elteltét követően van csak lehetősége a hitelezőnek arra, hogy azt a fizetési felszólítást megküldje az adósnak, amelynek következményeként az adós a tartozását már nem vitathatja, s a felszámolás elrendelését csak úgy kerülheti fel, ha a tartozását kiegyenlíti.
A 2008. március 27-én megküldött számlán teljesítési határidőként a hitelező 2008. április 6-át tüntette fel. Ennek a dátumnak azért van jelentősége, mert ettől az időponttól kell számítani az adós számára rendelkezésre álló vitatási határidőt, ezért a felszámolási eljárás megalapozott kezdeményezése szempontjából lényegtelen, hogy a hitelező ezt milyen szándékkal írta oda. Az adós megkapta a hitelező számláját, melyen szereplő esedékességtől számított 15 napja állt fenn a vitatás megküldésére. Nem vitásan erre sor került, 2008. április 9-én az adós vitató nyilatkozatot küldött a hitelezőnek. A hitelező által az adós számára küldött, 2008. április 6-án kelt és 7-én megérkezett fizetési felszólítás tehát még nem bírt a Cstv. szerinti azon joghatállyal, hogy az a vitatást kizárja, mert az idő előtti volt. Abban az időtartamban érkezett, amikor az adósnak még lehetősége volt a követelést vitatni.
2) Az eldöntendő másik jogkérdés az volt, hogy a vitató nyilatkozatnak meg is kellett-e érkeznie a hitelezőhöz. A Kúria álláspontja szerint, amennyiben az adós a hitelező cégnyilvántartás szerinti székhelyére küldte a vitató nyilatkozatot, abban az esetben a szabálytalan kézbesítés jogkövetkezménye nem terhelheti az adóst.
Ha egyértelműen megállapítható, hogy az adós határidőben szabályosan elküldte a hitelező számára a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot, akkor a továbbiakban annak a hitelezőhöz való megérkezése - a fizetésképtelenség megállapíthatósága körében - nem bír jelentőséggel. Akár megkapta ugyanis a hitelező ezt a nyilatkozatot, akár nem - bár nem vitásan ennek megküldésére szabályosan került sor -, a hitelező követelése vitatottnak minősül és ezért felszámolási eljárás iránti kérelmet e követelésére nem alapíthat. Jelen eljárásban nem vitásan az adós küldött vitató nyilatkozatot, csak annak az átvétele nem szabályosan történt, amely tény a hitelező terhére esik, s a fent kifejtettek alapján a hitelező követelését ez vitatottá tette.
Nem változtat a jogkérdés eldöntésének megítélésén az sem, hogy a 15 napos határidő eltelte után a hitelező ismételten küldött egy fizetési felszólítást, mert ebben az időpontban az adós már vitatottá tette a követelést. Mindebből következően a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan értékelte a rendelkezésre álló adatokat, a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (www.lb.hu).
18.1.2.2.5. Az érdemi vitatás
A IV. Cstv. Novellával történt módosítás után merült fel az érdemi vitatás kérdése. A 2007. évi törvénymódosításnak sem a szövegéből, sem az indokolásából nem derült ki, hogy a vitatásnak érdeminek kell lennie,
- 446/447 -
így a bírói gyakorlatnak kellett meghatároznia, hogy mit tekint elfogadható írásbeli vitatásnak. Ezt a dilemmát a 2011. évi Módtv. megoldotta, ugyanis meghatározta a vitatás tartalmi kellékeit, amikor előírta, hogy akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét.
A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozáson ezzel kapcsolatban az alábbi vélemény alakult ki:
A Cstv. 27. § (2c) pontja szerinti felsorolást nem lehet szűkítően értelmezni, az is elegendő, ha az adós vitatása a felsoroltak közül legalább az ott felsorolt okok egyikére vonatkozik, vagy a felsorolásban nem szereplő, de tartalmában a követelés vitatásának minősülő nyilatkozatot tartalmaz.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.211.
A hitelezői követelés vitatásának minősül, ha az adós a hitelező írásbeli fizetési felszólítását megelőzően, a hitelező hibás és hiányos teljesítését állítva, a szerződésszegés szankciót kilátásba helyezve a követelés megfizetését - az alapul szolgáló számla visszaküldése mellett - megtagadja [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, (2c), (3) bek.].
18.1.2.3. A felszólítás
Cstv. 27. § (2c) …a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azokat a tértivevény különszolgáltatással feladott postai könyvelt küldemény átvétele esetén a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, más könyvelt küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni.
A felszámolási eljárásban a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított felszámolási kérelem esetében a hitelezőnek két alkalommal kell az adós tudomására hoznia, hogy fizetési kötelezettsége áll fenn a hitelező felé.
Az első felszólítás: Az első felszólítás a számla elküldésével történik meg általában. Mindazon esetben, amikor valamilyen ok miatt nem lehet számlát kiállítani, az adós tudomására kell hozni, hogy a hitelezőnek milyen jogcímen, milyen összegű követelése áll fenn az adóssal szemben és ezt milyen teljesítési határidővel kell megfizetni. Ezt a kérdést elemeztük a szerződésen alapuló követelésekre alapított felszámolási kérelemnél. Az elismerés vagy jogerős ítélet hiányában az adós a számlából szerez tudomást a követelésről és van lehetősége azt elismerni vagy vitatni.
- 447/448 -
A számla átvételének hiánya elsősorban nem a követelés esedékességét határozza meg, hanem a követelés megismerését.
A Kúria 4/2013. PJE határozatának indokolása ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza:

"A felszámolási kérelem benyújtása előtt a hitelezőnek számlával, vagy egyéb módon először fel kell hívnia az adóst a fizetésre. Ezt a fizetési felhívást az adóssal bizonyítottan közölni kell. A felhívás közlése körében a Cstv. 27. § (3) bekezdés első mondatában található kézbesítési vélelem nem alkalmazható, az ugyanis az adós vitatását, illetve a hitelező írásbeli fizetési felszólítását tartalmazó iratokra utal vissza és nem a hitelezőnek az adós részére megküldött, igénybejelentést tartalmazó számlájára, illetve fizetési felhívására. Ha az adós a küldemény megismerését a saját magatartásával akadályozza - például az átvétel megtagadásával -, az úgy tekintendő, hogy a küldemény az adós számára ismertté vált."

Számtalan eseti döntés foglalkozik ezzel az első "felszólítással", fizetési felhívással. Ezeket a joggyakorlatban közlöm. Itt is felhívom a figyelmet a Kúria Gfv.VII.30.043/2016/14. számú döntésére, amelyben kifejtette, hogy az áfatörvény szerinti számlaadási kötelezettség esetén a számla nem helyettesíthető az első fizetési felszólítással.
Második felszólítás: A Cstv. 27. § (2c) bekezdése fogalmazza meg a második felszólítással kapcsolatos szabályokat. Eszerint a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább
- a követelés jogcímét,
- összegét,
- megfizetésének határidejét,
- meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást.
A gyakorlatban vitatott, hogy a fizetési felszólítást követően az adós részére biztosított fizetési haladék, illetve részletfizetési megállapodás eredménytelensége esetén ismételten fel kell szólítani az adóst a teljesítésre vagy sem. A Győri Ítélőtábla álláspontja szerint ez indokolatlan (BDT 2010.2., Fpkf.26.261/2008/2.), míg a Debreceni Ítélőtábla véleménye szerint meg kell ismételni a fizetési felszólítást (BDT 2009.11.202.). Álláspontom szerint tényállásfüggő a válasz. Amennyiben úgy kap az adós haladékot vagy részletfizetést, hogy abban az eredeti teljesítési határidőt nem érintik (azaz közlik, hogy a teljesítés elmaradása esetén az eredeti feltételekkel kell a fizetést teljesíteni) és a fizetési haladék eredménytelenül telt el, nem kell megismételni a felszólítást. Részletfizetés esetében, amennyiben az adós részben teljesített, a felszólítást meg kell ismételni, mert az eredeti felszólításban szereplő összeg módosult és a határidők is megváltozhattak.
A gyakorlatban még az a kérdés merült fel, hogy a fizetési felszólításnak kifejezetten hivatkoznia kell arra, hogy a teljesítés elmaradása esetén a hitelező felszámolási eljárást kezdeményez. A Pécsett 2016. április 18-án tartott táblabírói tanácskozás ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot fogalmazta meg:
- 448/449 -
"A Kúria és valamennyi ítélőtábla álláspontja egységes volt abban, hogy a fizetési felszólítás a jogkövetkezmények tekintetében megfelel a törvényi követelményeknek, ha tartalmazza legalább azt, hogy a teljesítés elmaradása esetén a hitelező a követelését jogi úton kívánja érvényesíteni. A fizetési felszólításnak - a törvény szövegéből következően - nem szükségszerű eleme, hogy a teljesítés elmaradása esetére kifejezetten a felszámolási eljárás kezdeményezésére mint jogkövetkezményre utaljon."[143]

18.1.2.3.1. A felszólítás tartalmi elemei[144]
A követelés jogcíme: Ennek a megjelölése azért szükséges, hogy az adós egyértelműen be tudja azonosítani a hitelezői követelést. A cél tehát a követelés individualizálása, az, hogy az az adós számára minden más követeléstől megkülönböztethető legyen. A Kúria Gfv.VII.30.133/2014/9. számú nem publikált döntésében úgy foglalt állást, hogy a fizetési felszólításban helytelenül megjelölt jogcím (vételárhátralék helyett kölcsöntartozás) alkalmatlan a joghatás kiváltására, mert az adós számára így a követelés nem volt beazonosítható, ami megalapozza a Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontja alkalmazását. Más tényállás esetén a bíróság úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a szállítási szerződést nem tekintette olyan jogcímnek, amely alapján a fizetési felszólítás megfelel a Csődtörvény 27. § (2c) bekezdésében meghatározott feltételnek. A felek között létrejött szerződés megnevezése elegendő ahhoz, hogy az adós számára az minden más követeléstől megkülönböztethető legyen. Szállítási szerződés anyagi jogi értelemben jogcímnek minősül, nincs ellentmondás a szállítási szerződésként megjelölt jogcím és a kérelemben vételárként nevesített követelés között, hiszen a szállítási szerződés alapján a szállítónak vételár jár (BDT 2014.3219. Fővárosi Ítélőtábla).
A Pécsi Ítélőtábla egyik döntésében (BDT 2015.3256. szám) úgy foglalt állást, hogy a kérelem pusztán azért nem utasítható el, ha a követelés jogcímének megjelölése nem szakszerű. A konkrét ügyben a fizetési felszólításban számlatartozásként megjelölt követelés - miután pontosan, beazonosítható módon a számlákat is megjelölte a hitelező a követelés összegével, a teljesítési határidővel együtt - alkalmas volt arra, hogy az adós a követelést beazonosítsa, amit a hitelező által csatolt, adósi válaszlevél is egyértelműen igazolt.
A követelés összege: 2012. március 1. napjától a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapított felszámolási kérelem esetén a követelés összegének - a kérelem benyújtásának időpontjában - a 200 000 forintot meghaladónak kell lennie a kamatok és járulékok nélkül számítva [2012. július 16. napjától - az újabb módosításra figyelemmel a Cstv. 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint ennek hiánya érdemi vizsgálat nélküli elutasítási ok].
Végső határidő: A Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglalt e rendelkezésnek az a célja, hogy az adós konkrét utolsó figyelmeztetést kapjon annak érdekében, hogy a teljesítéssel még elkerülhesse a felszámolást.
- 449/450 -
A Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.125/ 2013/2. szám alatt közzé nem tett határozata szerint a végső határidő megjelölésének eleget tesz az a felszólítás, amely szerint a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül kell a tartozást kiegyenlíteni.
A BDT 2014.3141. szám alatt megjelent eseti döntés a "haladéktalan" teljesítésre, mint felhívásra úgy foglalt állást, hogy a végső határidő megjelölésekor ez nem minősül teljesítési határidőnek. A Csődtörvény nem határozza meg a teljesítési határidő fogalmát, a teljesítési határidő számításának anyagi jogi szabályait a Ptké. 3. §-a, valamint a régi Ptk. 280. §-a (új Ptk. 6:35. §) határozza meg. E jogszabályi rendelkezések alapján haladéktalan kifejezés nem minősül teljesítési határidőnek.

JOGGYAKORLAT
BDT 2015.3257.
Felszámolási eljárás megindítása iránti kérelemhez olyan fizetési felszólítást kell csatolni, amelyből (és nem csak annak mellékletéből) kitűnik a kiegyenlítetlen tartozás megfizetésének eredeti határideje is.
BDT 2014.3115.
A fizetésképtelenség megállapítása szempontjából a fizetési felszólításnak a megfogalmazásától függetlenül, tartalmában félreérthetetlenül kell megjelölnie a követelés jogcímét, összegét, határidejét és azt a végső határidőt, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező bírósági úton kívánja érvényesíteni a követelését.
BDT 2013.3021.
Az egyszerű kezessel szembeni követelést a hitelezőnek olyan tartalmú felszólítással kell külön lejárttá tennie, amelyből kitűnik, hogy a főadóssal szemben a követelés behajtása eredménytelen volt. A kezes mögöttes helytállási kötelezettségéhez igazodó írásbeli fizetési felszólítás, a behajthatatlanság okirati bizonyítása hiányában a kezes adóskénti felszámolása nem rendelhető el.
BDT 2013.2959.
Amennyiben az I. fokú bíróság azért utasítja el a felszámolási kérelmet, mert a hitelező által eszközölt fizetési felszólítás hiányos, a hitelező joghatályosan nem pótolhatja ezt a hiányt újabb felszólítás elküldésével. Ez a felszólítás ugyanis nem teszi az első fokú határozatot jogszabálysértővé, ezért nincs lehetőség annak megváltoztatására ebből az okból.
BDT 2013.2880.
Amennyiben a felszámolási eljárást a hitelező kezdeményezi, s az adós arra hivatkozik, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló számlákat nem kapta meg, a hitelező nemcsak a számlák postai kézbesítését igazoló tértivevény vagy ajánlott küldemény feladóvevénye becsatolásával igazolhatja a számlák elküldését, hanem bármely olyan bizonyíték csatolásával vagy bejelentésével, amely figyelembevételével - a bizonyítékok mérlegelésével - ez a tény megállapítható.
BDT 2011.2561.
Ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, vagy a hitelező nem állít ki számlát, akkor a hitelezőnek a fizetési felszólítást megelőzően lejárttá kell tennie az adóssal szembeni követelését.
BDT 2011.2543.
Az olyan felszólítás, amelyből az adós az állított tartozásról igazoltan első alkalommal szerez tudomást, nem tekinthető a Csődtv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti olyan felszólításnak, amely az azt követő adósi vitatást kizárná.
- 450/451 -
BDT 2010.2205.
Ha a hitelező szerződésből eredő, engedményezéssel megszerzett követelés meg nem fizetésére alapítja az adós fizetésképtelenségét, és az írásbeli felszólítás kézhezvételéig az engedményezésről az adós nem értesült, a felszámolási eljárást megelőző hitelezői felszólítás adós által történt átvétele csak akkor jár a Csődtv. 27. § (3) bekezdés szerinti jogkövetkezménnyel, ha az írásbeli felszólítás tartalmazza azt, hogy a hitelező milyen jogviszonyból eredő, milyen tények és milyen jogcím alapján megillető követelés teljesítésére szólította fel az adóst.
ÍH 2015.161.
A fizetési határidő lejártát követően, azaz a 21. naptól küldheti el a hitelező azt a fizetési felszólítást, amely az adós fizetésképtelenségének megállapítását megalapozza. A fizetési felszólítás keltének, megírása időpontjának joghatása nincs, annak van jelentősége, hogy a teljesítéstől számított 20 nap elteltével küldje azt el a hitelező [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja) (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.132/2015/2. szám].
ÍH 2015.162.
Fizetésképtelenség megállapítása azonnali hatályú felmondással lejárttá tett követelés miatt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, (2c), (3) bekezdés, 6. § (3) bekezdés, Pp. 141. § (6) bekezdés, 235. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság utal ugyanakkor az egységes bírói gyakorlat alapján arra is, hogy az I. rendű hitelező lejárttá tette a követelését a felek közti szerződés azonnali hatályú felmondásával, illetve annak 2013. május 6-i közlésével [Ptk. 321. § (1) és (2) bekezdése, 298. § b) pont, 301/A. § (3) bekezdése, bérleti szerződés 12.2 pont, BDT 2011.2561., BDT 2010.2242.], az ezt követő 2013. november 14-én kelt fizetési felszólítása pedig megfelelt a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében előírt tartalmi és alaki követelményeknek, tartalmazta a törvényben megjelölt adatokat, a követelés jogcímét, összegét, a tőke mellett a késedelmi kamatot, a teljesítési határidőt, a végső határidőt és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést is, kilátásba helyezve a felszámolási eljárás megindítását" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.814/2015/6. szám).
ÍH 2011.174.
I. A felszámolási kérelem alapjául szolgáló számla megküldésének hiányára védekezésként a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelemmel szemben az adós akkor is hivatkozhat, ha korábban - a hitelező fizetési felszólítására - a követelést elismerte. A számla adós részére történő megküldésének bizonyítására - a polgári eljárás szabad bizonyítási rendszeréből következően - nem csak a számla postai kézbesítését igazoló tértivevény, vagy ajánlott küldemény feladóvevény alkalmas.
II. A számviteli törvénynek megfelelően kiállított készpénzfizetési számla a teljesítést - a számla kifizetésének tényét - önmagában igazolja (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.051/2011/2. szám).
11.Fpkf.44.609/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Fizetésképtelenség törvényi tényállásának vizsgálata, ha a kérelem azon alapult, hogy az adós a tartozás fennállását nem vitatta. Számla átvételének hiánya esetén az eljárást soron kívül meg kell szüntetni.
18.1.2.4. A felszólítást tartalmazó irat kézbesítésének igazolása
Az iratokat az ellenérdekű félnek kézbesíteni kell azok akkor hatályosulnak, ha a címzetthez megérkeztek. A hitelező felszólítása és az adós vitatása, mint irat nem minősül hivatalos iratnak, ezért a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok sem alkalmazhatók. Ezért kellett a kézbesítésre vonatkozó szabályokat a Cstv.-be iktatni, hogy a kézbesítéssel kapcsolatos gondok ne okozzanak megoldhatatlan problémát. A törvény az ajánlott küldemények esetében egy vélelmet állít fel, s jelzi, hogy ez megdönthető vélelem.
- 451/452 -
Az adós írásbeli felszólítása olyan egyoldalú nyilatkozatnak minősül, amelynek hatályossá válására vonatkozó szabályokat a Ptk. tartalmazza. A Ptk. 199. §-a értelmében a polgári jogi egyoldalú nyilatkozatokra a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 214. § (1) bekezdése értelmében az írásban közölt szerződési nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A Cstv. 27. §-a a Ptk. rendelkezéseihez képest speciális szabályokat tartalmaz, amikor kimondja, hogy a tértivevényes küldeményként történő feladás esetén a tértivevényen szerepeljen az átvétel időpontja és az átvétel ténye is, míg az ajánlottan feladott levélben foglalt nyilatkozat hatályosulásához elegendő, ha a feladástól számítottan öt munkanap eltelt. (Az ajánlottan és tértivevénnyel feladott levélre a tértivevényes levél kézbesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, mert minden tértivevényes levél egyben ajánlott küldemény.)
A Szegedi Ítélőtábla az egyik döntésében másként értelmezi a közlésre vonatkozó előírásokat, s azt mondta ki, hogy a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző - fizetési felszólítást tartalmazó - küldeményt akkor kell megérkezettnek tekinteni, amikor a címzett a tértivevényen aláírásával az átvételt igazolja, minden más ajánlott (könyvelt) küldemény esetén pedig - akár tértivevényes különszolgáltatással adták fel, akár pedig anélkül, "egyszerű" ajánlott küldeményként - a feladástól számított ötödik munkanapon (Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.431/2007/3., Fpkf.I.30.253/2008/2.). Kétségtelen, hogy ezen álláspont elfogadása megkönnyítené a felszámolási eljárások lefolytatását, de ellentétes a kialakult országos gyakorlattal.[145] (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.306/2008/5., Gfv.XI.30.180/2008/6. számú döntései, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.135/2007/3., 13.Fpkf.44.674/3008/2., 12.Fpkf.43.351/2009/3. számú döntései, BH 2007.43. szám alatti eseti döntés.)
Lényeges lehet a kérdés megítélése szempontjából a Kúria Pfv.V.20.396/2015/10. számú döntése, melyben kimondta, hogy a postai úton, nem hivatalos iratként kézbesített jognyilatkozat akkor tekinthető megérkezettnek, azaz hatályosultnak, ha az a címzett rendelkezése alá került oly módon, hogy kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik, hogy a nyilatkozat tartalmát mikor ismeri meg.
A döntés értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a kérdésben a Cstv. speciális rendelkezést tartalmaz.
Bármilyen módon történik az irat kézbesítése, felmerülhet, hogy az nem volt szabályos, a másik fél nem kapta meg, illetve nem a jogosultnak kézbesítették. Az is előfordult, hogy az adós állította, az a levél, amelyet felszólításként kezel a hitelező, üres boríték volt vagy az ügy szempontjából közömbös iratot tartalmazott. Ennek jelentősége lehet a vitatás elkésettsége szempontjából. Ilyenkor bizonyítási eljárást kell lefolytatni. (Ennek ott van jelentősége, hogy az erre vonatkozó bizonyítás lefolytatása már érdemi kérdés, s nem lehet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a felszámolási kérelmet, ha bejelentik, hogy pl. a vélelemmel szemben nem történt meg a kézbesítés.)
- 452/453 -
Pont emiatt írja a módosítás indokolása, hogy az egyszerű e-mail kézbesítését nem lehet bizonyítani, ezért nem fogadható el. Elő fog fordulni az az eset, hogy a hitelező benyújtja a kérelmet, igazolja, hogy ennek feltételei fennállnak és az adós az ellenkérelmében hivatkozik arra, hogy az iratot a vélelem ellenére nem kapta meg. Ha ezt bizonyítja, akkor az eljárást "soron kívül", azaz érdemben kell megszüntetni, mert a fizetésképtelenség feltételei nem állapíthatók meg.[146]
A felszólítás, illetve vitatás igazolásának kérdése tehát független a felszólítás/vitatás írásbeli formájától. Itt alapvetően bizonyítási szabályról van szó és a felszámolási eljárásokban is a bizonyítás általános szabályai érvényesülnek. A hitelező bizonyíthatja, hogy az adós a felszólítást megkapta, s ezzel a felszólítás követelményének eleget tett. Ugyanígy az adós is bizonyíthatja tértivevény hiányában is azt, hogy a hitelező a vitatást tartalmazó iratot megkapta.
A vitatás kapcsán említett új gyakorlat miatt a vitatás és a felszólítás nem kezelhető egységesen. A vitatásnál elegendő az adósnak azt bizonyítani, hogy a vitatást tartalmazó iratot a felszólítás kézhezvétele előtti napon szabályosan feladta ajánlottan vagy tértivevénnyel. Ennek bizonyítása esetén a felszámolás nem rendelhető el, mert bekövetkezik a vitatás joghatása.
A felszólításnál azonban más a helyzet. A kérelem benyújtásához nem elegendő a hitelezőnek azt igazolni, hogy a felszólítást szabályosan feladta az adósnak, a joghatást - a felszámolás elrendelését - azonban csak az váltja ki, ha akár vélelem, akár a tértivevény alapján a kézbesítés megtörténte is igazolt. A fenti álláspontot tükrözi a Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2010.139. számú döntése.
A IV. Cstv. Novella által beiktatott szabályok alapján kialakult gyakorlat abban a kérdésben, hogy a felszólítás mikor tekinthető közöltnek, továbbra is alkalmazható.
A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell.
A gyakorlatban vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a felszólítás kézbesítésére vonatkozó szabályokat a felek megállapodása, üzletszabályzat felülírhatja-e? A Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2011.177. számában a kézbesítésre vonatkozó előírásokat kógens rendelkezésnek tekintette, amelytől a felek nem térhetnek el.
A Kúrián 2015 novemberében tartott tanácskozáson vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a "nem kereste" "kézbesítést megtagadta" jelzéssel visszaérkező számla, illetve az azt helyettesítő fizetési felszólítás szabályszerűen kézbesítettként elfogadható-e? A PIT, a SZIT és a GYIT gyakorlata egységes abban a tekintetben, hogy a postán feladott küldeményt akkor is megérkezettnek tekintik, ha a címzett az átvételt megtagadta, illetve a küldeményt "nem kereste". A FIT-nek és a DIT-nek ettől eltérő a gyakorlata, és a tanácskozás során sem sikerült egységes álláspontot kialakítani.
- 453/454 -
JOGGYAKORLAT
A gazdasági társaságnak a székhelyén biztosítania kell a postai küldemények átvételét [Ptk. 4. § (1) bekezdés, Ctv. 7. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Kúria a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán abban a kérdésben hozott döntést, hogy a peres felek közötti szerződés megszűnése tekintetében milyen jelen tősége van a postai küldeményként feladott felmondó nyilatkozat kötelezett részéről történő átvételének. Megállapította, hogy a jóhiszemű joggyakorlás követelményére és a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 7. § (1) bekezdésében írt kötelezettségre tekintettel a gazdasági társaságoktól elvárható olyan munkarendet, munkaszervezetet működtetni, amely lehetővé teszi a társaság székhelyére érkező, üzleti életben szokásos postai küldemények lehető legrövidebb időn belül történő átvételét.
A postai úton, nem hivatalos iratként kézbesített jognyilatkozat akkor tekinthető megérkezettnek, azaz hatályosultnak, ha az a címzett rendelkezése alá kerül oly módon, hogy kizárólag az ő akaratelhatározásán múlik, hogy a nyilatkozat tartalmát mikor ismeri meg."
Gfv.XI.30.180/2008/6. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha a felszámolási eljárás megindítását megelőző ajánlott és tértivevényes küldeményként is feladott fizetési felszólítást a posta "nem kereste" jelzéssel visszaküldi a feladónak, a fizetési felszólítás nem hatályosul. Ebben az esetben az eljárás megszüntetésének van helye.
Gfv.XI.30.306/2008/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárás megindítását megelőzően postára adott fizetési felszólítás "nem kereste" jelzéssel történt visszaküldése esetén a hitelező fizetési felszólítása - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - nem tekinthető kézbesítettnek.
ÍH 2011.177.
Joghatály kizárólag az adós részére szabályszerűen kézbesített, tértivevényes küldeményhez vagy postára adott ajánlott küldeményhez fűződik, ezért a kézbesítés elmaradása önmagában megalapozza a kérelemnek a Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontja szerinti - érdemi vizsgálat nélküli - elutasítását. A csődtörvény hivatkozott rendelkezései nem diszpozítiv jellegűek, ezért a felek szerződéses kikötéssel nem vonhatják ki magukat a rendelkezései alól [Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontja, 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.765/2011/2. szám).
ÍH 2010.45.
Ha a felek által kötött szerződés értelmében a fizetési kötelezettség esedékességének időpontja a számla átvételét követő 5. munkanap, akkor a számla "nem kereste" megjelöléssel történő kézbesítési kísérlete nem alapozhatja meg a lejárt tartozásra vonatkozó fizetési felszólítást, és erre figyelemmel a fizetésképtelenség megállapítását (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.125/2009/9. szám).
Fpkf.IV.30.066/2009/2. (Pécsi Ítélőtábla):
A jogi személy székhelye az a hely, amelyet a nyilvántartás feltüntet, ennek hiányában az a hely, ahol a jogi személy a központi tevékenységét kifejti.
A felszámolási eljárásban a számla és a felszólító levél elküldése olyan egyoldalú nyilatkozat, amely a másik félhez történő megérkezésével hatályosul. A felszámolási eljárás szempontjából az a lényeges, hogy a számla, illetve a felszólító levél a címzetthez megérkezzen.
Fpkf.IV.30.152/2007/2. (Pécsi Ítélőtábla):
I. A hitelező által a felszámolási eljárásban megküldött előzetes fizetési felszólítás kézbesítésére a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.
II. Amennyiben a fizetési felszólítást tértivevényes levélben küldik meg az adósnak, a felszólítás akkor hatályosul, ha az adós képviselője a tértivevény aláírásával igazolja annak átvételét. Amennyiben a tértivevényes levél "nem kereste", "a címzett nem vette át" jelzéssel érkezik vissza, a felszólítás nem tekinthető kézbesítettnek, a felszámolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
III. Az ajánlottan küldött levél esetében elegendő, ha a küldemény igazolt feladásától számítottan 5 munkanap eltelt. A kérelem érdemi elbírálása körébe tartozik annak vizsgálata, hogy a küldemény az adóshoz megérkezett vagy sem.
- 454/455 -
18.1.3. Beszámítás a nem vitatott tartozásba
18.1.3.1. Beszámítás alapkérdései
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjával kapcsolatban gyakran hivatkoznak az adósok arra, hogy a tartozás azért nem áll fenn, mert a hitelezővel szemben fennálló tartozásba beszámították a követelést. Ilyenkor a beszámítás kérdésében állást kell foglalni, a kérdés az, hogy a bíróságnak meddig kell elmenni a bizonyításban. Különösen akkor nehéz a döntés, ha a hitelező a beszámított követelés fennállását, jogalapját, összegszerűségét vitatja. "A beszámítás adósi ellenjog, jogszüntető magánjogi kifogás, melynek érvényesítése peren kívül az egyik félnek a másik félhez intézett nyilatkozatával mehet végbe." - írja Szladits A magyar magánjog vázlatában. (II. kötet 167. oldal.) A mai jogunkban a beszámítás alapintézményét az rPtk. 296-297. §-a tartalmazza. Eljárásjogi szempontból a Pp. 139. § (1) bekezdéshez kapcsolódik, mint a keresettel szembeni érdemi védekezés egyik formája.

"Az érdemi védekezés a keresetben érvényesített jog fenn- vagy fenn nem állására vonatkozik, célja a kereset egészbeni, vagy részbeni elutasítása. Az alperes érdemi védekezésként ellenkérelmében
- egészben vagy részben vitathatja a kereseti követelés tény, vagy jogalapját, összegét
- elévülési (Ptk. 324. §), beszámítási (Ptk. 296-297. §) vagy a perbeli jogvita tekintetében releváns szerződés érvényességét érintő [Ptk. 236. § (3) bekezdés], illetve szavatossági [Ptk. 308. § (4) bekezdés] kifogással élhet ..."[147]

Azért idéztem hosszabban a Pp. §-hoz fűzött magyarázatot, mert a felszámolási eljárásokban valamennyi védekezési forma előfordul. A leggyakoribb azonban a beszámításra történő hivatkozás, ezért ezzel a kérdéssel kell bővebben foglalkozni. Sokáig bizonytalan volt a gyakorlat a tekintetben, hogy a felszámolási eljárás első szakaszban lehetséges-e beszámítási kifogást előterjeszteni, és ha igen, arra a Cstv. vagy más jogszabályok rendelkezése az irányadók. A kérdés azért merül fel, mert a Cstv. mindenkor hatályos szövege a beszámításra vonatkozóan a Ptk.-tól eltérő rendelkezéseket tartalmazott. A gyakorlat végül is úgy alakult, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a felszámolási kérelem elbírálása során köteles a beszámítási kifogás tárgyában a szükséges bizonyítást lefolytatni és állást foglalni abban a kérdésben, hogy a beszámítás megszüntette a hitelező követelését vagy sem. Ilyen esetben mindig a Ptk. általános szabályai alapján kell megítélni a beszámítás jogszerűségét.
18.1.3.2. Beszámítás a 2012. március 1. előtt indult ügyekben
A beszámításra vonatkozó szabályokat a 2009. évi módosítás is érintette, s ezzel kapcsolatban felmerült az a kérdés is, ha a felszólítás után jár le az az adósi követelés, amelyet beszámítani kíván a hitelező követelésébe, a bíróság ezt elfogadhatja vagy sem.
- 455/456 -
Célszerű adósi magatartás, ha ilyen esetben is határidőben vitatja a hitelező követelését, közölve, hogy a saját követelésébe fogja beszámítani a hitelező követelését. Jeleztem korábban, bármennyire formális a fizetésképtelenség vizsgálata, nem lenne szerencsés olyan bírói gyakorlat kialakulása, amely a fizetésképtelenséget olyan esetben is megállapítaná, ha a határozat hozatala előtt a hitelező által sem vitatott követelését az adós beszámítja a hitelező követelésébe. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a fellebbezés benyújtása után jár le az adósnak a hitelezővel szembeni nem vitatott követelése. A gyakorlatban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy adott esetben jelentős bizonyítást kell lefolytatni a beszámítás megalapozottsága kérdésében. Ennek a kérdésnek a megítélése eltérő a gyakorlatban, egyik álláspont szerint a felszámolási nemperes eljárás szabályrendszerével ellentétes egy ilyen bizonyítás lefolytatása, a másik álláspont szerint ez nem kerülhető meg. A Fővárosi Ítélőtábla az alább közölt ÍH 2009.141. szám alatt közzétett döntésében ezt az álláspontot osztotta, véleménye szerint a beszámítás teljesítésnek tekintendő és amennyiben ezt a hitelezői felszólítás után közölték, ez nem minősül a felszámolási eljárás szempontjából vitatásnak, de a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából vizsgálni kell a beszámítás megalapozottságát. Ez az álláspont megfelel a korábban, más jogszabályi előírások alapján kialakult bírói gyakorlatnak.
A beszámítás ilyen kitágító értelmezését sokan vitatják, s több elsőfokú bíróság a fenti elvekkel ellentétes gyakorlatot folytat. A Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.051/2011/2. számú döntésében kifejtette:

"nem függeszthető fel a fizetésképtelenség megállapítása iránt indított eljárás, hogy az adós a már beállt fizetésképtelenség következményeinek elhárítására, a hitelező - jóval a jelen eljárást és perindítást megelőzően esedékessé vált, de szerződésszegő módon ki nem egyenlített - követelése beszámítás útján történő megszüntetésére, vagy más módon történő teljesítésére további időt, lehetőséget, haladékot kapjon."

Nagyon lényeges a beszámítás megítélése szempontjából a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.272/2010/6. számú döntése, melyben kimondta, hogy az adós által állított, a hitelező fizetési felszólításának kézhezvétele előtt már fennállott és esedékessé vált követelésnek a felszámolási eljárás tartama alatt történt beszámításával a hitelező felszámolási kérelmet megalapozó követelését már nem lehet vitatottá tenni. A Legfelsőbb Bíróság döntése után már csak abban a kérdésben nem született ilyen szintű értelmezés, hogy a fizetési felszólítás után esedékessé vált követelés beszámítását miként ítéli meg a bíróság.
Tény, hogy az eljárás formalitásával a beszámítással kapcsolatos jogvita érdemi elbírálása nehezen egyeztethető össze.
- 456/457 -
JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.272/2010/6. (Legfelsőbb Bíróság):
Az adós által állított, a hitelező fizetési felszólításának kézhezvétele előtt már fennállott és esedékessé vált követelésnek a felszámolási eljárás tartama alatt történt beszámításával a hitelező felszámolási kérelmet megalapozó követelését már nem lehet vitatottá tenni.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és (3) bekezdésének, valamint a Ptk. 296. § (2) bekezdésének a rendelkezéseit hogyan kell együttesen alkalmazni akkor, amikor az adós a felszámolási eljárás során olyan követelést kíván a hitelező felszámolási kérelmet megalapozó követelésébe beszámítani, amely már a felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítás előtt fennállt és esedékes volt.
A jelen ügyben alkalmazandó, a 2007. évi LXXVIII. törvény 1. § (8) bekezdésével módosított Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Az adóssal szembeni követelés vitatásának a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.
A Cstv.-t módosító 2007. évi LXXVIII. törvény 1. §-ához fűzött - a jogalkotó akaratát magyarázó - indokolás hangsúlyozza, hogy »amennyiben a fizetési határidő, illetve az azt követő 15 nap eredménytelenül telik el, vagyis az adós nem vitatja és nem is egyenlíti ki a szerződéses jogviszonyból eredő tartozását, az adóssal szemben beállnak a felszámolás megindításának feltételei.« A módosítás céljaként azt jelölte meg, hogy lehetővé tegye a hitelezők számára a fellépést a »mulasztó, gondatlan, rosszhiszemű adóssal szemben« úgy, hogy a mulasztás, gondatlanság, késedelem következményeit az adósra terheli.
A Ptk. 296. § (2) bekezdése értelmében a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek, azaz anyagi jogilag a beszámítás a kötelezettség teljesítésének egy módja. Az adós követelésének a hitelező követelésébe történő beszámítása egyben - az adós részéről - a követelés vitatásának minősül, ugyanis ezzel az adós azt állítja, hogy a beszámítással megszűnt a tartozása.
A Cstv-nek az ismertetett fizetésképtelenségi tényállást meghatározó szabályaira tekintettel - amely a vitatásra korlátozott időtartamot biztosít - vizsgálni kell azt, hogy az adós beszámítani kívánt követelése mikor keletkezett, s ehhez képest a beszámítást tartalmazó, s egyben a követelés vitatásának minősülő nyilatkozatot mikor közölte a hitelezővel. Ha ugyanis a hitelező fizetési felszólításának kézhezvétele előtt már fennállott és lejárt adósi követelés beszámítására irányuló nyilatkozat megtételére, azaz a követelés vitatására csak a fizetési felszólítást követően kerül sor, az a fizetésképtelenség vizsgálata során, a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra tekintettel már nem vehető figyelembe. Az ellentétes jogértelmezés azzal járna, hogy a beszámítási nyilatkozat időben történő megtételét, s ezzel a követelés vitatását elmulasztó, gondatlan adósnak a felszámolási eljárásban mégsem kellene viselnie késedelme jogkövetkezményeit.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy jelen eljárásban az adós által állított, a hitelező fizetési felszólításának kézhezvétele előtt már fennállott és esedékessé vált követelésnek a felszámolási eljárás tartama alatt történt beszámításával a hitelező felszámolási kérelmét megalapozó követelését, - a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott, a vitatásra nyitva álló határidő elteltét követően - már nem lehetett vitatottá tenni. Az elkésetten bejelentett beszámítási kifogás megalapozottságát érdemben nem lehetett volna vizsgálni."
- 457/458 -
Fpk.XI.30.216/2005/2. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha az adós a beszámítási kifogását a felszámolása iránti kérelem benyújtása és annak elbírálása közötti időszakban a bírósági eljárás során terjeszti elő, annak alapossága tekintetében a felszámolási bíróságnak kell állást foglalnia. - A felszámolási eljárás jogszabálysértő felfüggesztése a másodfokú eljárás során indított kártérítési per eldöntéséig.
ÍH 2011.174.
III. Az adósnak a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő lejártát követő keletkezett - hitelező részéről vitatott - követelésének beszámítási szándéka, e tárgyban a hitelezőhöz intézett nyilatkozata, és a beszámítandó követelés külön perben történt érvényesítése nem teszi vitatottá a hitelező követelését, és nem eredményezheti annak megállapítását se, hogy a hitelezői követelés beszámítás folytán megszűnt.
15.Fpkf.43.427/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A követelés vitatásának tekintendő, amikor az adós a hitelező fizetési felszólításának feladását megelőzően beszámítási kifogással élt.
15.Fpkf.43.768/2009/10. (Fővárosi Ítélőtábla):
Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani. A jogerős fizetési meghagyás alapján indított felszámolási eljárásban az adós a fizetésképtelenség megállapítását nem tudja elhárítani azzal, hogy egyszerű kompenzációs számlát állít ki a saját követeléséről.
12.Fpkf.44.325/2006/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A bevalláson alapuló adóköveteléssel szembeni beszámításra, - mivel a bevallás nem hatósági határozat, - nem alkalmazható a Ptk. 297. § (4) bekezdésének megszorító hatálya.
18.1.3.3. Beszámítás a 2012. március 1. után indult ügyekben
Cstv. 27. § (5) A (2) bekezdés a) pontja esetén az adós a hitelező követelésének beszámítással történő teljesítésére akkor hivatkozhat, ha
a) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy követelése fennáll, és a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően keletkezett, azonban csak a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően vált esedékessé, vagy
b) közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy a hitelezővel szembeni követelésének fennállásáról vagy lejáratáról a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást, vagy
c) a beszámítani kért követelést a hitelező elismeri.
(5a) Az (5) bekezdés szerinti esetben a bíróság a felszámolási eljárást soron kívül megszünteti.
A fenti rendelkezést a 2011. évi Módtv. iktatta be, s a 2012. március 1. után érkezett ügyekben kell alkalmazni. A törvénymódosítás indokolása nagyon szűkszavúan annyit említ, hogy "az egységes joggyakorlatot és az adósnak az eljárások elhúzására vonatkozó törekvései visszaszorítását szolgálja annak szabályozása, hogy az adós mikor hivatkozhat eredményesen a bíróság előtt a hitelező követelésének beszámítással történő teljesítésére." Az ellentétes tartalmú döntéseket bemutattam az előző részben,
- 458/459 -
valójában ez indokolta a beszámítás valamilyen szintű szabályozását már a fizetésképtelenség elbírálása körében.
A hatályos szabályozásnál az egyik legfontosabb feltétel, hogy a 27. § (2) bekezdés a) pontjában említett fizetésképtelenségi ok körében lehet a beszámítás kérdését vizsgálni.
A három feltétel vagylagos. Már a korábbi szabályozás alapján jeleztem, hogy a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően esedékessé vált követelés beszámítását meg kell engedni. Ezt most a jogszabály tartalmazza. Változatlanul az a véleményem, hogy az adós vitathatja a hitelező követelését azzal, hogy van egy le nem járt követelése, amelyet be tud számítani a hitelező követelésébe, a jelenlegi törvényi szabályozás alapján még ezt sem kell tennie.
A második feltétel, miszerint az adós közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítja, hogy a hitelezővel szembeni követelésének fennállásáról vagy lejáratáról a fizetési felszólítás kézhezvételét követően szerzett tudomást, már felvet értelmezési kérdéseket. Előre nem tudjuk modellezni a lehetséges tényállásokat, de olyan esetre kell gondolni, amikor egy megrendelővel, vevővel szemben vételár- vagy díjhátralék miatt kezdeményeznek felszámolást, s a vitatásra rendelkezésre álló idő lejárta után jön ki a szolgáltatás hibája, ami követelést generál a hitelezővel szemben. Célszerű ilyenkor szakértővel felméretni a hibát, s a megállapításokat közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba foglalni, enélkül a beszámítás sikertelen lesz.
A követelés hitelező általi elismerése remélhetőleg nem fog a gyakorlatban problémát okozni. A beszámítási lehetőség alkalmazása esetében az adósnak kell bizonyítani, hogy a beszámítás törvényben írt feltételei fennállnak.[148]
A Kúrián 2012. február 29-én tartott konferencián az alábbi álláspontot alakították ki a bírák:

A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja esetében az adós a tartozásának beszámítással történt teljesítésére csak akkor hivatkozhat, ha a Cstv. 27. § (5) bekezdésében felsorolt a)-c) pontok valamelyikében felsorolt feltételek fennállását bizonyítani tudja. Ebben az esetben a felszámolási eljárást soron kívül meg kell szüntetni. Ha ezt nem tudja bizonyítani, úgy a követelés nem minősül vitatottnak és - a hitelező követelése kielégítésének hiányában - el kell rendelni az adós felszámolását.

JOGGYAKORLAT
BDT 2016.3434.
I. Felszámolási eljárás során az adósnak beszámítási igény érvényesítése esetén olyan közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal kell rendelkeznie, amely okirat maga bizonyítja, hogy az adósi követelés fennáll. Az engedményezési szerződés e követelménynek nem tesz eleget, nem igazolja a követelés fennállását a számla, illetve a gazdálkodó szervezet belső nyilvántartása alapján készült kimutatás sem.
- 459/460 -
18.2. A jogerős bírósági határozat
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
b) a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki.
A korábbi bírói gyakorlat értelmében a jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, lejárt, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés alapján csak akkor volt helye az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megállapításának, ha a hitelező az ilyen határozat, illetve okirat birtokában eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást (2/1999. PJE határozat). A bírói gyakorlat tehát úgy foglalt állást, hogy ilyen határozatok alapján a kérelmező kizárólag a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján jogosult felszámolási kérelmet előterjeszteni, azaz ha egyszer peres eljárást indított, azt végig kell vinnie. Igaz, hogy a jogegységi határozat indokolása ezen a szigorú értelmezésen lazított, amikor elegendőnek tartotta a beszedési megbízás sikertelenségét, de a szabályok alkalmazása akkor is megnehezítette a felszámolási eljárás megindítását.
Az új előírás megszünteti a bírói gyakorlatban kialakított ezen eljárási sorrendiséget a jogerős bírósági határozatok körében. Ebben az esetben ugyanis a hitelező "ítélt dolog" tekintetében kérne döntést, így az adós fogalmilag nem vitathatja a követelés fennállását, annak jogszerűségét, így saját teljesítési kötelezettségét. (Ezt a bírói gyakorlat eddig is így kezelte, de az új szabályok alapján a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.403/2008/4. számú döntésében kifejezetten kimondta.) Ebből következően szükségtelen a hitelezőt arra kötelezni, hogy a felszámolási kérelem benyújtása előtt egy újabb eljárásban kérje az adós teljesítését. Lehetőséget kell számára biztosítani arra, hogy - a bírósági határozatban foglalt teljesítési határidő eredménytelen lejártát követően - saját belátása szerint döntsön a jogi lehetőségek alkalmazásáról, így arról, hogy végrehajtási eljárást kezdeményez, vagy az adós fizetésképtelenségének megállapítását kéri.
A törvény ennek érdekében a Cstv. 27. § (2) bekezdésének hatályos a) pontját kettébontotta, így a fizetésképtelenségi okok között külön nevesítette a jogerős bírósági határozaton alapuló követeléseket, ezzel önálló jogalapot teremt a kérelem előterjesztésére. Ebben az esetben az adós külön fizetési felszólítása szükségtelen, ugyanis az adós a követelés fennállásáról (vagyis a vele szemben indított bírósági eljárásról), annak jogi megítéléséről kellő információval rendelkezik. Az adós kimentési lehetősége is korlátozott ezen eljárásban, hiszen a jogerős bírósági határozattal szemben vitatásnak nincs helye, a fizetésképtelenség megállapítását az adós kizárólag teljesítéssel (beszámítással, részletfizetési megállapodás, halasztás igazolásával) tudja elkerülni.
Úgy tűnik, hogy a jelenlegi szabályok esetén, ha az adós a bírói felhívásra úgy nyilatkozik, hogy az ítélet alapján a kötelezettségét teljesítette, illetve beszámítással rendezte, a bíróságnak a bizonyítást le kell folytatni.
- 460/461 -
Ez a beszámításra történő hivatkozás esetében fog gondot jelenteni, hasonlóan a vitatási határidő utáni beszámításhoz. Ha a bíróságnak a beszámítás jogszerűségét is vizsgálnia kell, akkor elveszik az a törvényhozói cél, hogy a felszámolási eljárásban csak formális vizsgálatnak van helye.
Itt is meg kell említeni, hogy a 2/1999. PJE határozatot a 2/2011. (XII. 16.) PJE határozat hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban már a korábbi bírói gyakorlat is úgy foglalt állást, hogy a kérelem benyújtása nem ad alapot a követelés vitatására. Az új szabályok alapján ez még egyértelműbb. Ha azonban a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (3) bekezdése alapján felfüggeszti a végrehajtást, célszerű a felszámolási eljárás felfüggesztése a felülvizsgálati eljárás jogerős befejezéséig.
Itt is fontos megemlíteni, hogy a 200 000 forint alatti összeg esetében jogerős ítélet (fizetési meghagyás) alapján sem lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, ilyenkor az egyedi végrehajtást kell a hitelezőnek kezdeményeznie.

JOGGYAKORLAT
2/2011. (XII. 16.) Polgári jogegységi határozat a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és 27. § (3) bekezdésének figyelembevételével a felszámolási eljárás megindításáról és a 2/1999. Polgári jogegységi határozat alkalmazhatóságáról.
1. A hitelező - ha eleget tesz a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és a (3) bekezdésében foglalt követelményeknek - nem köteles záradékoltatni az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozatát és ennek alapján a bírósági végrehajtást lefolytatni, hanem enélkül is kezdeményezheti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felszámolási eljárás megindítását.
2. A 2/1999. Polgári jogegységi határozat az azóta bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel meghaladottá vált, így az a jelen jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.
BDT 2012.2670.
I. A hitelezőnek a jogerős ítéletben meghatározott teljesítési határidő eredménytelen elteltének igazolásához azt kell bebizonyítania, hogy az adósnak az ítéletet mikor kézbesítették.
18.3. Eredménytelen végrehajtás
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
c) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
A jogerős bírósági határozatokat kivéve minden más jogerős (végrehajtható) határozaton alapuló követelés esetében a felszámolási kérelem benyújtásának előfeltétele lesz a jövőben is az adóssal szembeni végrehajtás sikertelensége, így a IV. Cstv. Novella a törvény a Cstv. 27. § (2) bekezdése b) pontjának tartalmát nem módosította, csupán átszámozta. Erre a pontra alapítottan az adóhatóság, illetékhivatal és más szervezet kezdeményezheti az eljárás lefolytatását.
- 461/462 -
Gyakran előfordul, hogy közigazgatási szervezet hoz magánszemély kérelmére határozatot, amelyben az ellenérdekű felet marasztalja. Ilyen eset lehet a birtokháborítás kérdésében hozott jegyzői határozat, amely a költségek és károk tekintetében is tartalmazhat döntést. Az ilyen határozat nem teljesítése esetén változatlanul meg kell kísérelni a végrehajtást, s csak ennek eredménytelensége esetén lehet a felszámolási kérelmet benyújtani. (Lásd a Cstv. 24. §-hoz fűzött kommentárt. Itt több bírói határozatot közöltem, melyet nem ismétlek meg.)
Előfordul, hogy az adós ellen több végrehajtási eljárás folyik, amelynek során a hitelező részletekben hozzájut a követeléséhez. Ilyen esetben általában azt kell mondani, hogy a követelés végrehajtható, tehát nem lehet a fizetésképtelenséget megállapítani. A bíróságnak annyi mérlegelési feladata van, hogy összemérje a követelés összegét a havi rendszerességgel behajtható követelés összegével. Ha belátható időn belül nem lehetséges a követelés kiegyenlítése, akkor meg lehet állapítani a fizetésképtelenséget.
A közjegyzői okiratba foglalt követelés végrehajtásának sikertelenségére alapított - és más hasonló eljárásban - nem kell vizsgálni, hogy az adós vitatta a követelést vagy sem. A bíróság a végrehajtási eljárást megalapozó határozat jogszerűségét nem vizsgálhatja.
Amennyiben a fél erre a jogcímre alapítottan kéri az adós felszámolásának elrendelését, a szükséges okiratokat csatolnia kell.
A közelmúlt gyakorlatában felmerült az a kérdés, hogy a közjegyzői okiratra alapozott felszámolási kérelem esetén a hitelező köteles-e végrehajtást kezdeményezni vagy a 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezheti az eljárást. A kérdésre a választ a 2/2011. (XII. 16.) PJE határozat adta meg a választ, eszerint nem köteles záradékoltatni az adós közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát. (Az ezzel ellentétes döntések - pl: BDT 2011.2398. szám alatti döntés, melyben a bíróság kimondta, hogy ha a hitelező olyan közjegyzői okirat alapján kéri a felszámolási eljárás lefolytatatását, amely a Vht. 23/C. §-ában írt közjegyzői okiratnak megfelel, a fizetésképtelenség megállapítását csak a Csődtv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján kérheti - ma már nem alkalmazhatók).
A 2/2011. PJE határozat meghaladottá nyilvánította a 2/1999. PJE határozatot. Ez viszont felvetette azt a kérdést, hogy tartható-e az a korábbi gyakorlat, melyet a 2/1999. PJE határozat indokolása szentesített, kimondva, hogy a végrehajtás megkísérlésének előírása "nem hozza a b) pont szerinti hitelezőt méltánytalanul hátrányos helyzetbe, mert az egységes bírói gyakorlat a végrehajtás eredménytelenségének vizsgálata körében megelégszik az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolásával." Már látható, hogy főleg az adóhatóság által kezdeményezett eljárásokban ez időnként gondot okoz.
- 462/463 -
JOGGYAKORLAT
2/2011. (XII. 16.) Polgári jogegységi határozat a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és 27. § (3) bekezdésének figyelembevételével a felszámolási eljárás megindításáról és a 2/1999. Polgári jogegységi határozat alkalmazhatóságáról.
1. A hitelező - ha eleget tesz a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és a (3) bekezdésében foglalt követelményeknek - nem köteles záradékoltatni az adós közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő nyilatkozatát és ennek alapján a bírósági végrehajtást lefolytatni, hanem enélkül is kezdeményezheti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felszámolási eljárás megindítását.
2. A 2/1999. Polgári jogegységi határozat az azóta bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel meghaladottá vált, így az a jelen jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.
EBH 2000.338.
Az adós fizetésképtelenségének megállapítása szempontjából eredménytelen végrehajtásnak minősül az a végrehajtási eljárás, amely az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel.
BH 2005.66.
Az adóvégrehajtási eljárás szünetelése azzal a jogkövetkezménnyel is jár, hogy a szünetelés időtartama alatt foganatosított végrehajtási cselekmény hatálytalan, azonban a szünetelés előtt foganatosított végrehajtási cselekmény joghatálya továbbra is fennáll. E körülményre az adókövetelés eredménytelen végrehajtására alapított felszámolási kérelem vizsgálatánál figyelemmel kell lenni.
BH 2000.28.
Az adózó által tett adóbevallás vagy a befizetett adóelőlegre vonatkozó nyilatkozat végrehajtható okiratnak minősül, ennek birtokában az adóhatóságnak kell a végrehajtást megkísérelnie. A végrehajtás eredménytelenségének igazolásával csak az adóhatóság jogosult felszámolási eljárást kezdeményezni.
BDT 2011.2496.
A Csődtv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján az adós fizetésképtelensége kizárólag olyan követelés tekintetében vizsgálható, amelynek végrehajtása megkísérlését és a végrehajtás eredménytelenségét a hitelező bizonyította. A hitelező kérelmében foglaltak bizonyítása a hitelező kötelezettsége.
BDT 2007.1541.
Amennyiben a bíróság az adós fizetésképtelenségét közjegyzői okiratba foglalt követelés eredménytelen végrehajtása miatt állapítja meg, nem vizsgálhatja azt, hogy az adós a követelést vitatta vagy sem.
BDT 2006.1403.
I. A felszámolási ügyben eljáró bíróság hatásköre nem terjed ki a felszámolási kérelem alapjául szolgáló bírósági, hatósági határozat jogszerűségének vizsgálatára.
BDT 2005.1248.
Az adós fizetőképtelensége megállapítható, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A végrehajtás eredménytelenségét a hitelező kellően alátámasztja, ha igazolja, hogy az adós számlájára benyújtott azonnali beszedési megbízás fedezethiány miatt nem teljesült.
ÍH 2010.187.
A végrehajtó okiraton alapuló felszámolási eljárás iránti kérelem esetén nincs helye a követelés vitatásának. A fizetésképtelenség megállapítása szempontjából a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt-e [Cstv. 27. § (2) bekezdés, c) pontja, Art. (2003. évi XCII. törvény) 145. § (1) bekezdés, 150. § (1) és (3) bekezdése] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.512/2010/3. szám).
- 463/464 -
ÍH 2006.86.
Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősülő határozat esetén az adós nincs abban a jogi helyzetben, hogy a felszámolási eljárásban vitassa a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóhatósági határozatot, ezért a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a jogerős határozat alapján elrendelt végrehajtásnak mi az eredménye (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.104/2005/2. szám).
Fpkf.I.30.440/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
Amennyiben az adós teljes vagyonára vezetett végrehajtás folyamatban van, úgy a hitelező - a fizetésképtelenség megállapítása érdekében - azt köteles igazolni, hogy megfelelő fedezet hiányában a nagyszámú végrehajtást kérő igénye mellett a követelése behajthatatlannak tűnik. Ilyennek minősül, amikor az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetel a végrehajtás, vagy ha a végrehajtási eljárás adatai alapján egyértelmű, hogy a hitelezői igények kielégítésére nincs fedezet, és ezzel már most igazolja a hitelező a végrehajtás várható eredménytelenségét.
Fpkf.IV.30.217/2005/2. (Pécsi Ítélőtábla):
Az adós fizetésképtelensége nem csak akkor állapítható meg, ha a végrehajtás azért eredménytelen, mert a tartozás vagyoni fedezete hiányzik az adósnál, hanem akkor is, ha a vagyoni fedezetből ténylegesen nem jut kielégítéshez a hitelező a végrehajtás sikertelensége miatt.
18.4. Csődeljárásban kötött egyezség nem teljesítése
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
d) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A 2011. évi Módtv. a felszámolási eljárásban kötött egyezség nem teljesítését is felvette a fizetésképtelenségi okok közé. A bíróságnak az erre alapított kérelem alapján vizsgálni kell, hogy az adós vonatkozásában mikor folyt le a csőd- vagy felszámolási eljárás, abban milyen megállapodás született, és a megállapodásban írtakat az adós betartja vagy sem. Mind a felszámolási, mind a csődeljárásban kötött egyezséggel kapcsolatban már felhívtuk a figyelmet arra, hogy mennyire fontos az, hogy az egyezséget pontosan szövegezzék meg, ellenkező esetben gondot okoz annak végrehajtása.
Ha a felszámolási, illetve csődegyezség megkötése után a felek kapcsolatában olyan események történnek, amelyek a tartozás behajtását is megakadályoznák, és erre az adós hivatkozik az ellenkérelmében, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt elvhez hasonlóan ebben az esetben is a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak érdemben kell vizsgálni a beszámítás, elévülési, illetve szavatossági kifogás megalapozottságát.[149] A törvény ebben az esetben nem kívánja meg az adós előzetes felszólítását, így a felszólításnak és a vitatásnak az a) pontban szereplő rendszere itt nem működik.
- 464/465 -
JOGGYAKORLAT
BH 2014.371.
Önmagában a csődegyezség megkötése (a bíróság általi jóváhagyása) a csődegyezséget kötött személyes kötelezettel szembeni követelést kötelmi jogilag nem szünteti meg. Ebből következően a személyes kötelezettel szemben lejárt követelés esetén a hitelezőnek a csődegyezség teljesítéséig joga van a dologi kötelezettel szemben fellépni a zálogtárgy értéke erejéig, azaz a dologi kötelezett helytállási kötelezettsége az eredeti követelésért fennmarad egészen a csődegyezség valamennyi, a csődegyezség hatálya alá tartozó hitelező követelésének teljesítéséig [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek., 28. § (3) bek., 49/D. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 259. § (3) bek., 286. § (1) bek.].
Ha a kérelmező az adós felszámolását nem az adós vele szemben fennálló, hanem a csődegyezséggel érintett másik hitelezőnek az adós által ki nem egyenlített követelése miatt kezdeményezte, a kérelmező nem minősül hitelezőnek, ezért kérelmét érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
BDT 2013.2848.
Ha a kérelmezőnek csődegyezség alapján nincs az adóssal szemben lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése, a Csődtv. 27. § (2) bekezdés d) pontjára alapított fizetésképtelenség megállapítása iránt előterjesztett eljárásban nem minősül hitelezőnek.
18.5. A csődeljárás megszüntetése
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
e) a korábbi csődeljárást megszüntette [18. § (3) bekezdés, 18. § (10) bekezdés vagy 21/B. §].
Ezt a fizetésképtelenségi okot az V. Cstv. Novella iktatta be a fizetésképtelenségi okok közé. A zárójelben szereplő korábban két, jelenleg három jogszabályi hivatkozás egyértelművé teszi, hogy mely esetekben lehet az adós fizetésképtelenségét hivatalból megállapítani. Ilyen esetben - ahogy erről már szó volt - a bíróság a fizetésképtelenséget nem vizsgálja.
A Cstv. 18. § (3) bekezdése kimondja, hogy az első tárgyaláson a hitelezők kinyilváníthatják, hogy az egyezségi javaslatot nem támogatják. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását nem vállalja, akkor a tárgyalást lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a legfőbb szervnek. Ha az adós az egyezségi javaslat átdolgozását vállalja, akkor a hitelezőkkel a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható. Ha bármelyik tárgyalás eredményeként a hitelezők kinyilvánítják, hogy a csődegyezség megkötéséhez nem adják meg a 20. §-ban meghatározott arányban a hozzájárulást, az adós a tárgyalásokat lezárja, erről jegyzőkönyvet vesz fel, és ezt haladéktalanul megküldi a bíróságnak, továbbá a legfőbb szervnek. A bíróság az említett jegyzőkönyv beérkezését követő 8 munkanapon belül hozza meg a 21/B. § szerinti döntést a csődeljárás megszüntetéséről.
A 18. § (10) bekezdésére történő utalást a 2011. évi Módtv. iktatta be, korábbi hiányt pótolva. A 18. § (10) bekezdése kimondja, hogy a hitelezők (8)-(9) bekezdés szerinti többsége a fizetési haladék időtartamának meghosszabbítását ahhoz kötheti, hogy az adós a vagyonfelügyelő számára együttes cégjegyzési jogot, illetve a pénzforgalmi számlák feletti együttes rendelkezési jogot biztosítson.
- 465/466 -
Amennyiben az adós ezt a hozzájárulását visszavonja, a vagyonfelügyelő értesítése alapján a bíróság a fizetési haladékot megszüntető végzést hoz, és az erről szóló végzést a Cégközlönyben haladéktalanul közzéteszi, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott módon. A fizetési haladék megszűnése automatikusan a csődeljárás megszűnését eredményezi, s miután a csődegyezség nem jöhet létre, a felszámolást hivatalból el kell rendelni a 21/B. § alapján.
21/B. § értelmében, ha az egyezség nem jött létre, vagy az nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság a csődeljárást megszünteti, ezt követően értelemszerűen a végzés jogerőre emelkedése után a III. fejezet szerinti felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét hivatalból állapítja meg [27. § (2) bekezdés e) pont], és elrendeli az adós felszámolását.
18.6. Az adós és a végelszámoló kérelme
Cstv. 27. § (2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.
Ezt a fizetésképtelenségi okot a IV. Cstv. Novella a 27. § (5) bekezdésében helyezte el, az V. Cstv. Novella iktatta be a 27. § (2) bekezdés f) pontjába. A módosítás helyes, dogmatikailag rendezte azt a kérdést, hogy az adós és a végelszámoló kérelmére folyó eljárásban nem csak fizetési tehetetlenség, hanem a vagyonhiány, illetve fenyegető fizetésképtelenség esetében is megállapítható a fizetésképtelenség. Már korábban szó volt arról, hogy az f) pont második fordulata csak a végelszámoló által indított eljárásban volt értelmezhető, a 2011. évi Módtv. ezt a korrekciót végrehajtotta.
18.7. A kismoratórium figyelembevétele
Cstv. 27. § (4) Az adós fizetésképtelensége a (2) bekezdésben meghatározott esetekben sem állapítható meg, ha a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére a 26. § (3) bekezdése alapján engedélyezett határidő még nem telt el.
A 26. § (3) bekezdése szabályozza a felszámolási eljárásban adható 30, 2012. március 1. után indult eljárásokban 45 napos fizetési haladék kérdését. Amennyiben a bíróság a haladékot megadta,
- 466/467 -
annak lejártáig az egyéb feltételek fennállása ellenére nem állapítható meg a fizetésképtelenség. Bizonyos korlátozások azonban érvényesülnek.
A 26. § (3) bekezdése értelmében a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását közvetlenül a 21/B. § szerinti csődeljárás előzte meg.
Azokban az esetekben továbbá, amikor a bíróság hivatalból állapítja meg a fizetésképtelenséget, a moratórium megadása nem jöhet szóba, erről a törvény nem szól, talán azért, mert ezekben az esetekben az adós nem is kerül abba a helyzetbe, hogy a végzés meghozatala előtt kérje a moratórium megadását.
Itt is meg kell említeni, hogy a moratóriumot a bíróság adja meg, ezért a bírósági végzés kézhezvételétől számítandó a 45 napos határidő.
18.8. Az eljárás soron kívüli megszüntetése
Cstv. 27. § (6) Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
A Cstv. 27. § (4) bekezdése gyakorlatilag az érdemi elutasító határozattal megegyező tartalmat takar, a bíróság határozatának tartalmazni kell a "soron kívül" kifejezést, ugyanis ezzel a szóösszetétellel határolja el a törvény az érdemi elutasító rendelkezést a Pp. 157. §-a alapján történt eljárás megszüntetésétől. Ezt a kifejezést akkor is tartalmazni kell a végzésnek, ha a bíróság a végzését hosszas bizonyítás után hozza meg. Miután az eljárás ilyen módon való megszüntetése érdemi döntésnek minősül, ezért a pervesztes félnek viselni kell ennek következményeit is, őt kell kötelezni az esetlegesen feljegyzett illeték és a perköltség megfizetésére.
Abban az esetben, ha az adós ellen több hitelező kérelmére indult felszámolási eljárás, s az egyik ügyben jogerős döntés születik a felszámolás elrendelése tárgyában (a bírói gyakorlat értelmében a közzététel is megtörtént), a további kérelem alapján folyó eljárásokat meg kell szüntetni. Ha a másodfokú eljárásban derül ez ki, a másodfokú bíróságnak a további elsőfokú határozatokat hatályon kívül kell helyezni és rendelkezni kell az eljárás megszüntetéséről. Ezekben a határozatokban azonban a bíróság már nem a Cstv. 27. § (4) bekezdése, hanem a Pp. szabályai alapján szünteti meg az eljárást.
Nem a 27. § (4) bekezdése alapján kell megszüntetni az eljárást, ha a hitelező elismeri, hogy a követelése vitatott, ezért eláll a felszámolás iránti kérelmétől.
Amennyiben a fizetésképtelenség megállapítása iránt kezdeményezett eljárás során az adós gazdálkodó szervezet átalakul, az eljáró bíróságnak nyilatkoztatnia kell a hitelezőt, hogy a jogutód gazdasági társasággal szemben fenntartja-e a felszámolás iránti kérelmét. Amennyiben igen, a jogutódlás tárgyában a bíróságnak határoznia kell (Pp. 62. §), és a kérelmet meg kell küldenie az adósnak nyilatkozattételre, majd ismét le kell folytatnia a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló bizonyítási eljárást. Csak ezt követően hozhat az ügyben megalapozott határozatot.
- 467/468 -
Az átalakulás, illetőleg annak folytán az adós megszűnése és cégjegyzékből való törlése ugyanis olyan új tény, amely az eljárás fentiek szerinti megismétlését teszi szükségessé. (Lásd BDT 2005.7-8.106. számú eseti döntés.)

JOGGYAKORLAT
BH 2011.138.
Ha a hitelező villamos energia továbbadására irányuló szerződésből eredő követelésének meg nem fizetésére alapítja az adós fizetőképtelenségét, de a szerződés létrejötte nem bizonyított, a bíróság az eljárást megszünteti [1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pont, (6) bekezdés, 2007. évi LXXXVI. törvény 3. §, 66. §].
BH 2002.25.
A felszámolási eljárásnak az adós fizetésképtelenségének hiányában történő megszüntetése érdemi döntés, amelynek következménye, hogy a költségek és illeték megfizetésére az alaptalan eljárást indító hitelezőt kell kötelezni.
BH 1998.448.
Több hitelezőnek azonos adós ellen indított felszámolási eljárásában a hitelezők csak egyszerű pertársak, ezért a kérelmeiket is ezt figyelembe véve kell elbírálni. Ha valamelyik hitelező esetében az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, vele kapcsolatban az eljárás soron kívüli megszüntetésének van helye.
Fpk.VI.30.039/2003/4. (Legfelsőbb Bíróság):
Az adós fizetésképtelenségének megállapításáról és felszámolásának elrendeléséről szóló jogerős bírósági döntés meghozatala után ugyanazon adós ellen csak egy felszámolási eljárás folyhat. A további felszámolási eljárást meg kell szüntetni.
BDT 2009.2121.
A jogutód jogelődje adótartozásáért felelősséggel tartozik, vele szemben a felszámolási eljárás folytatható, de fizetésképtelensége csak akkor állapítható meg, ha annak a jogszabályban írt feltételei a jogutód esetében is megvalósultak, azaz a jogutóddal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás is eredménytelen volt (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.707/2008/4. szám).
Fpkf.11.43.249/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ha a hitelező azért állt el a kérelmétől, mert elismerte, hogy követelése vitatott, "pervesztesnek" minősül és a mérsékelt költségeket viseli.
18.9. A zár alá vétel foganatosítása során lefoglalt követelés mint hitelezői igény
Cstv. 27. § (7)[150] Nem kérelmezheti az adós felszámolását és nem jelenthet be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban az olyan követelés jogosultja, amely követelést egy másik követelés biztosítására büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglalták, és annak eredményeként a követelés összegét a végrehajtói letéti számlára befizették.
(8)[151] Ha a (7) bekezdés szerinti kérelmet terjesztettek elő, az eljárást a bíróság az adós kérelmére vagy hivatalból felfüggeszti. A felfüggesztés a zár alá vétel büntetőeljárásban történő feloldásáról vagy a büntető ügyben a zár alá vétellel biztosított követelés megfizetése tárgyában hozott jogerős bírósági határozat alapján kiállított végrehajtható okirat bíróság részére történő megküldéséig tart.
- 468/469 -
A 2015. évi CXCIII. tv. 3. §-a iktatta be ezeket a rendelkezéseket, amelyek összhangban vannak a 38/A. § ugyanezen törvénnyel megállapított előírásaival. A törvénymódosítás indokolása azt hangsúlyozza, hogy a törvény azt a helyzetet kívánja rendezni, amikor egy követelést egy másik követelés biztosítása érdekében elrendelt bűnügyi zárlat (büntetőeljárási törvény szerinti zár alá vétel) keretében lefoglaltak és - mint már esedékessé vált követelést - a fedezetbiztosítás keretében a végrehajtói letéti számlára befizettek. Ilyen esetben, ha a követelést az eredeti hitelező akár végrehajtási, akár felszámolási eljárásban érvényesítené, az adós lényegében kétszer teljesítené azt, és külön eljárást kellene a hitelezőnek nem járó összeg visszafizetése érdekében kezdeményezni. Az új rendelkezések következtében a felszámolási eljárás kezdeményezésének akadályát képezi a jelzett helyzet. Ha pedig az eljárás már olyan szakaszban van, hogy már elrendelték a felszámolást, a bíróság a felszámolási eljárást hivatalból felfüggeszti mindaddig, amíg a büntetőeljárásban el nem dől, hogy feloldja-e a bíróság a zár alá vételt vagy a követelés megfizetése tárgyában hoz döntést. Ezekben az esetekben a felszámoló kirendelését az eljárás felfüggesztése miatt nem kell visszavonni, és a törvény szabályozza a felszámoló jogait, kötelezettségeit a felfüggesztés időtartama alatt. A törvény által itt szabályozott felfüggesztés is speciális szabály, a Pp. vonatkozó előírásait nem lehet alkalmazni az értelmezés során. A 27. § (8) bekezdését a 6. § (3) bekezdés bd) pontja nem is nevesíti, ráadásul itt egyetlen követelés miatt függeszti fel az egész eljárást, amely meglehetősen egyedi rendelkezés.
A Cstv. 2015. évi CXCIII. törvénnyel kiegészített 83/O. §-a értelmében a 27. § (7) és (8) bekezdését, 38/A. §-át, a módosító törvény hatálybalépésekor (2015. XII. 12.) folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
19. A felszámolóra vonatkozó rendelkezések
A IV. Cstv. Novella a felszámolókra vonatkozó rendelkezéseket jelentősen módosította és bonyolította. A bevezetett módosítások három lépcsőben léptek hatályba. Az V. Cstv. Novella sem hagyta érintetlenül a felszámolókra vonatkozó szabályokat, azonban a felszámolók kijelölésére vonatkozó új előírásokat csak 2010. július 1-jétől kellett alkalmazni [2009. évi LI. tv. 51. § (8) bekezdés]. A 2009. évi módosítás egyéb rendelkezési azonban már 2009. szeptember 1-jén hatályba léptek. A 2011. évi Módtv. is jelentős változtatásokat hajtott végre, a 2013. évi CCLII. törvény csak kisebb, viszont a 2014. évi XV. törvény jelentős változtatásokat eszközölt. A kézikönyv a hatályos szabályokat tárgyalja.
- 469/470 -
19.1. A felszámoló kijelölésére vonatkozó rendelkezések
19.1.1. A felszámoló státusa
A felszámoló státusa a Cstv.-ben ma sincs egyértelműen megfogalmazva.[152] A felszámoló jogi helyzete kettős. A felszámoló a bíróság kijelölő határozatával kap megbízást a felszámolás intézésére, tehát quasi megbízottként jár el, megbízása gondos és szakszerű ügyvitelre terjed ki. A felszámoló egyrészt az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője, mivel a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak ő tehet. Másrészt a hitelezők képviselője, aki a hitelezők követeléseinek minél nagyobb arányú kielégítése érdekében köteles eljárni, s ezért a tevékenységéért felelősséggel tartozik. A Cstv. 46-49. §-a felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket a Cstv. 1. § (3) bekezdésében megfogalmazott cél, a hitelezők törvényben meghatározott módon történő kielégítése érdekében a felszámolónak el kell látni. "A felszámoló nem konkrétan meghatározható, dologiasuló eredmény szolgáltatására köteles, hanem gondos és szakszerű ügyvitelre. Ennélfogva, a felszámoló jogi helyzete nem a vállalkozási szerződés kötelezettjének, hanem a megbízási szerződés megbízotti pozíciójában szereplő jogalanynak felel meg" - írja Bíró György.[153]
A Cstv. 2006. évi módosítása több vonatkozásban érinti a felszámolókra vonatkozó rendelkezéseket, sajnos a felszámoló státusára nézve nem találunk a módosításban sem fogódzókat. A törvény annyiban pontosítja a korábbi előírásokat, hogy expressis verbis kimondja, a felszámoló az adós törvényes képviselője. Ebben a minőségében azonban nem minősül vezető tisztségviselőnek, a vezető tisztségviselőre vonatkozó szabályok a felszámolóra nem alkalmazhatók (ÍH 2012.89.).
A BH 2014.54. számban megjelent döntésében a Kúria kimondta, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében jár el. A döntés nagy vitát váltott ki a gyakorlatban, a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. májusi tanácskozásán a döntésben foglaltakkal ellentétes közös vélemény született. A Kúria az álláspontját megerősítette az EBH 2015.G.2. számú határozattal, melyet közlök. A vita oka a felszámoló státusának tisztázatlansága, amelyet valamilyen módon rendezni kell. Itt is beidézem a tanácskozásról készült Emlékeztető vonatkozó részét. A kérdést jelenleg joggyakorlat-elemző csoport vizsgálja.

"2. A Tanácskozás résztvevői között vita alakult ki a tekintetben, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló minden esetben önálló félként jár-e el, vagy bizonyos esetekben pusztán az adós képviselőjeként.
- 470/471 -
A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás. A kisebbségi álláspont szerint - amelyet a Kúria Szaktanácsa is osztott - vizsgálni kell, hogy az adott jogviszonyban, amelyet a kifogás érint, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el, és ez alapján lehet eldönteni, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője."

JOGGYAKORLAT
I. A felszámoló az 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a vezető tisztségviselőkre telepít, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik. A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek.
II. A felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselője által tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 34. § (2) bek., 51. §].
BH 2014.54.
A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el [1991. évi XLIX. tv. 6. § (4) bek., 34. § (2) bek., 27/A. § (12) bek., 51. §].
Az indokolásból: "A Kúria a Cstv. rendelkezéseit vizsgálva megállapította, hogy a Cstv. általában a »felszámolót« jogosítja, illetve kötelezi. Kizárólag a Cstv. 33/A. §-a, illetve a Cstv. 40. §-a szerint indítandó perek vonatkozásában nevesíti azt, hogy a felszámolónak az »adós nevében« kell a keresetet benyújtania, illetve a Cstv. 63/A. §-a rendelkezik akként, hogy az »adós képviseletében« jár el a felszámoló a per megindításakor.
Ebből következően választ kell adni arra a jogkérdésre, hogy azokban az esetekben, amikor nincs külön megjelölve, a felszámoló az adós nevében vagy képviseletében jár el, akkor a felszámoló a saját nevében tesz-e jognyilatkozatokat, vagy pedig az adós nevében és képviseletében eljárva.
A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (12) bekezdése szerint: »A kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el...«
A Kúria álláspontja szerint a fenti rendelkezésből következően a felszámoló - mint az adós vagyonával rendelkezni jogosult - az adós külső kapcsolataiban a hitelezőkkel, harmadik személyekkel, a hatóságokkal szemben az adós nevében jogosult jognyilatkozatot tenni, sőt az adós nevében fellépő tulajdonosokkal szemben is megilleti ez a jog, ha az adós legfőbb szerve képviselője útján [Cstv. 51. § (1) bekezdés] kifogást terjeszt elő.
A felszámoló társaság felszámolói minősége abból ered, hogy a bíróság az adós felszámolásának lefolytatására kirendelte. A felszámolónak - mint az adós harmadik személyek felé eljáró képviselőjének - a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását a felszámolás során nem lehet peres vagy nemperes eljárásban vitássá tenni, erre - a felszámolási eljárás specialitása miatt - csak a kifogás jogintézménye nyújt lehetőséget.
- 471/472 -
Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez stb., azt az adós képviselőjeként teszi még akkor is, ha a Cstv. erre az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az »adós nevében« teszi.
A felszámoló nyilatkozata tehát általában az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezhető olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél (Cstv. 51. §).
Azokban a különleges esetekben rendelkezik csak a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával, amelyekben a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében, ekkor tehát a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető. (Így például a 3/2010. PJE jogegységi eljárásban meghatározott esetben.)
Nincs ellentétben a fent kifejtett álláspont a BH 2007.345. számú eseti döntésben kifejtettekkel, melyben azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Cstv. 51. § (4) bekezdése az ellenérdekű felek - felszámoló és a kifogást benyújtó fél - számára biztosítja a fellebbezés jogát, mivel e döntésében azzal a kérdéssel nem foglalkozott, hogy a felszámoló milyen minőségben vesz részt az eljárásban. (A fent kifejtett álláspontot foglalta el a Kúria a Fpkf. VII. 30.012/2013/2. számú határozatában is.)
A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező félnek nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tehetett jognyilatkozatot, és ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós benyújthatta."
BH 2013.313.
Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt az adós képviselőjeként teszi meg akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az adós nevében teszi [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 51. § (4) bek.].
Az indokolásból: "A Kúriának, mint másodfokú bíróságnak a fellebbezés alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámoló ellen a Cstv. 51. § alapján benyújtott kifogás alapján indult eljárásban, a felszámoló az adós képviseletében, vagy önállóan, saját nevében vesz részt, illetve van-e olyan helyzet, amikor a felszámoló az adós felszámolása során önállóan, a saját nevében jár el.
A Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni, és ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében - mely szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet - az adósnak a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően nincsenek önálló jogosítványai, csak a legfőbb szervének [Cstv. 8. § (1) bekezdés] van jogosultsága kifogást előterjeszteni, egyezséget kötni. A legfőbb szerve által képviselt adós tehát a törvény által korlátozott jogosítványokkal rendelkezik a felszámolás során, ezekben az esetekben azonban félként kell figyelembe venni. Az adós vagyonára vonatkozó jogviszonyokban azonban az adóst nem a legfőbb szerv képviselője, hanem a felszámoló képviseli.
A Kúria a Cstv. szövegét vizsgálva megállapította, hogy a Cstv. szövegében általában a »felszámolót« jogosítja, illetve kötelezi. Kizárólag a Cstv. 33/A. §-a, illetve a Cstv. 40. §-a szerint indítandó perek vonatkozásában nevesíti azt, hogy a felszámolónak az »adós nevében« kell a keresetet benyújtania, illetve a Cstv. 63/A. §-ában az »adós képviseletében« jár el a felszámoló a per megindításakor.
Ebből következően tehát abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy amikor nincs külön megjelölve, hogy a felszámoló az adós nevében vagy képviseletében jár el, akkor a felszámoló a saját nevében tesz-e jognyilatkozatokat, vagy pedig az adós nevében és képviseletében eljárva.
- 472/473 -
A Cstv. 27/A. § (12) bekezdése szerint »a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.«
A Kúria álláspontja szerint a fenti rendelkezésből következően a felszámoló - mint az adós vagyonával rendelkezni jogosult - az adós külső kapcsolataiban a hitelezőkkel, harmadik személyekkel, a hatóságokkal szemben az adós nevében jogosult jognyilatkozatot tenni, sőt az adós nevében fellépő tulajdonosokkal szemben is megilleti ez a jog, ha az adós legfőbb szerve képviselője útján [Cstv. 51. § (1) bekezdés] kifogást terjeszt elő.
A felszámoló társaság ugyanis önmagában egy gazdálkodó szervezet, a felszámolói minősége abból ered, hogy a bíróság az adós felszámolásának lefolytatására kirendelte. A felszámolónak - mint az adós harmadik személyek felé eljáró képviselőjének - a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását a felszámolás során nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre - a felszámolási eljárás specialitása miatt - csak a kifogás jogintézménye nyújt lehetőséget. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez stb., azt az adós képviselőjeként teszi még akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az »adós nevében« teszi.
A felszámoló nyilatkozata tehát általában az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezhető még akkor is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél (Cstv. 51. §).
A Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján azonban az állapítható meg, hogy van olyan helyzet, amikor a kifogás alapján indult eljárásban a felszámolót nem az adós képviselőjeként kötelezi a bíróság, és ha a felszámoló ezzel nem ért egyet, akkor nem az adós képviselőjeként jár el a jogorvoslat során sem. Ha ugyanis a felszámoló jogellenesen felszámolási költségként számol el egy összeget, akkor annak az adós vagyonába történő megfizetésére is kötelezheti a bíróság a felszámolót. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben a felszámoló nem az adós képviselőjeként eljárva kerül kötelezésre, hiszen a jogosult ebben az esetben az adós, míg a kötelezett a felszámoló társaság.
A fentiekből következően az állapítható meg, hogy csak azokban a különleges esetekben, amelyekben a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében, akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával.
Nincs ellentétben a fent kifejtett álláspont a BH 2007.345. számú eseti döntésben kifejtettekkel, melyben azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Cstv. 51. § (4) bekezdése az ellenérdekű felek - felszámoló és a kifogást benyújtó fél - számára biztosítja a fellebbezés jogát, miután azzal a kérdéssel az eseti döntésben a bíróság nem foglalkozott, hogy a felszámoló milyen minőségben vesz részt az eljárásban.
A fent kifejtettekből következően tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező félnek nincs eljárási legitimációja, mert egyrészt a felszámoló az adós nevében eljárva tehet jognyilatkozatot, ezért a kifogás alapján indult eljárásban hozott határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós benyújthatja, másrészt pedig a felszámolóbiztos, mint a felszámolónak az adósnál tevékenységet végző képviselője meghatalmazhatta az adós nevében a jogi képviselőt. (Nem vitásan a felszámoló jogi képviselője az adós nevét a beadvány végén tévesen »v.a.« jelöléssel látta el, azonban az eljárás adataiból következően ez az elírás nem okozhatott kétséget azzal kapcsolatban, hogy melyik adós ellen indított eljárásról van szó.)
A kifejtett indokokra tekintettel - a Pp. 233/A. § szerint eljárva - a Kúria az ítélőtábla 2. sorszámú végzését hatályon kívül helyezte a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján és az ítélőtáblát új határozat hozatalára kötelezte." (Kúria Fpkf.VII.30.012/2013/2. szám.)
ÍH 2012.89.
I. A felszámolóbiztos nem az adós, hanem a felszámoló szervezet képviseletében a Cstv. szerint pontosan meghatározott korlátozott jogkörben - az adós felszámolásának lefolytatása érdekében - eljáró természetes személy, akinek jogállása nem vethető össze a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek a társaság egészére vonatkozó törvényes képviseleti jogával.
- 473/474 -
II. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a felszámoló szervezet korlátozott képviseletét ellátó természetes személy felszámolóbiztosok számát a jogalkotó nem kívánta egynél többre bővíteni, és a cégnyilvántartásban kötelezően feltüntetendő adatoknál a felszámoló, illetve a felszámolóbiztos képviseletének módja csak önálló lehet [Cstv. 27/A. §, 28. § (1) és (2) bekezdés g) pont, 34. § (2) bekezdés, 46-54. §, Ctv. 26. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés, 27. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.47.032/2011/2. szám).
ÍH 2005.45.
A felszámoló (felszámolóbiztos) nem minősül a Gt. hatálya alá tartozó vezető tisztségviselőnek, ezért rá a Gt.-ben a vezető tisztségviselőkre nézve megfogalmazott kizárási okok nem vonatkoznak. Nincs jogi akadálya annak, hogy egymással gazdasági vagy tulajdonosi kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek felszámolása során ugyanaz a felszámoló (felszámolóbiztos) járjon el (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.809/2004/3. szám).
19.1.2. A felszámoló kijelölése
Cstv. 27/A. § (1) A bíróság elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével - a külön jogszabályban meghatározott eljárási szabályok szerint - haladéktalanul kirendeli a felszámoló szervezetet (a továbbiakban: felszámoló). Az eljáró felszámoló kirendelése átlátható, ellenőrizhető módszertan szerint és olyan elvek alapján történhet, amelyek biztosítják az eljárás hatékony lefolytatásához szükséges felszámolói kapacitásokat, a felszámolók arányos munkaterhelését, és - az eljárás költségeinek csökkentése érdekében - figyelembe veszik a felszámoló, valamint az adós gazdálkodó szervezet földrajzi elhelyezkedését. Felszámolóként - a IV. fejezetben foglaltak kivételével - az a gazdálkodó szervezet rendelhető ki, amely szerepel a felszámolók névjegyzékében. A felszámolói névjegyzék 27/C. § (4) bekezdés szerinti adatai nyilvánosak.
(2) A felszámolóként kirendelhetők körét a Kormány rendelettel állapítja meg. Felszámoló csak olyan szervezet lehet, amelynek tagja (részvényese) megismerhető, továbbá amelyben közvetlen vagy közvetett részesedéssel nem rendelkezik olyan tag (részvényes), amely olyan államban - ide nem értve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban illetőséggel rendelkező államot - rendelkezik adóügyi illetőséggel, amelyben jogszabály nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 10 százalék. A Kormány a felszámolók névjegyzékébe való felvételre nyilvános pályázatot ír ki.
A felszámolást elrendelő végzés egyik fontos rendelkezése a felszámoló kijelölése.[154] A hatályos szabályozást a 2014. évi XV. törvény alakította ki, a változtatás kétirányú:
- megszűnik az a lehetőség, hogy a bíró eltérjen az elektronikus kijelöléstől,
- a felszámoló kirendelésére csak a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése után kerül sor.
- 474/475 -
Az indokolás hangsúlyozza: "A Cstv. 27/A. § (1) bekezdésében megszüntetésre kerül a bírónak az a lehetősége, hogy egyedi ügyekben eltérjen a számítógépes program által történő felajánlástól. Az új felszámolói névjegyzék felállításánál ugyanis már olyan szakmai követelmények érvényesültek, hogy minden felszámoló szervezetnek képesnek kell lennie az ügyek ellátására, és elegendő létszámú, szakértelemmel rendelkező személyzettel kell rendelkeznie. A felszámolás elrendelésekor a bíró egyébként sincs abban a helyzetben, hogy objektív ismérvek alapján meg tudja ítélni, hogy az adósnak milyen olyan sajátosságai vannak, amit kizárólag az általa egyedileg kiválasztott felszámoló szervezet tudna hatékonyabban kezelni. A gyakorlatban egyébként is nagyon ritkán éltek a bírók az egyedi kijelölés lehetőségével, ezért is okafogyottá válik az egyedi kijelölés lehetősége. A jövőben tehát minden esetben a számítógépes program jogszabályban meghatározott automatizmusa érvényesül. A felszámoló kijelölést támogató számítógépes program ellenőrzött működtetésével összefüggő szabályokat a végrehajtási rendelet tartalmazza."
Az itt írtak azonban meglehetősen furcsák, ugyanis 2014-ben a felszámolók listája megújult, sok kezdő felszámoló lép munkába, akiknek nincs elég tapasztalata. A módosítás azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen ezeket a felszámolókat tapasztalatlanságuk miatt mellőzni. A törvényi szabályozásnak viszont az lesz a következménye, hogy a gyakrabban hibázó felszámolók törlését fogja kezdeményezni a bíróság. Mellékesen megjegyzendő, hogy a szakmai követelmények a módosítás előtt is egyértelműek voltak.
A 27/A. § (1) bekezdése több elkülöníthető rendelkezést tartalmaz.
19.1.2.1. A kijelölés technikája
A bíróság elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével - a külön jogszabályban meghatározott eljárási szabályok szerint - haladéktalanul kirendeli a felszámolót. Az eljáró felszámoló kijelölése átlátható módszertan szerint és olyan elvek alapján történhet, amelyek biztosítják az eljárás hatékony lefolytatásához szükséges kapacitásokat, a felszámolók arányos munkaterhelését, és - az eljárás költségeinek csökkentése érdekében - figyelembe veszik a felszámoló, valamint az adós gazdálkodó szervezet földrajzi elhelyezkedését.
A felszámolók, a vagyonfelügyelők és az ideiglenes vagyonfelügyelők elektronikus kijelölésének szabályairól szóló 36/2010. (V. 13.) IRM rendelet - melyet a 28/2012. (V. 18.) KIM rendelet és a 21/2014. (III. 13.) KIM rendelet, végül a 64/2015. (XI. 13.) NFM rendelet módosított - kimondja, hogy a felszámoló szervezet, a vagyonfelügyelő szervezet, az ideiglenes vagyonfelügyelő szervezet (a továbbiakban együtt: felszámoló) felszámolók névjegyzékéből történő kirendelése az erre a célra kifejlesztett és az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium önálló szervezeti egysége által jóváhagyott számítógépes elektronikus kijelölő program (a továbbiakban: számítógépes program) felhasználásával történik. A számítógépes programot az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium önálló szervezeti egysége (a továbbiakban: üzemeltető) üzemelteti,
- 475/476 -
melynek keretében közvetlenül ellátja az alkalmazásüzemeltetési és alkalmazásfejlesztői feladatokat. Ezt a feladatot korábban az OBH látta el
A számítógépes program által kezelt adatbázisba a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett valamennyi felszámolót fel kell venni. Az adatbázisban a felszámolókat nevük és cégjegyzékszámuk azonosítja. A névjegyzékbe bejegyzett felszámolók körére és azok adataira vonatkozó változásokat a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése szerinti, a Cégközlönyben történő közzétételt követően haladéktalanul át kell vezetni az adatbázisban. Ezeket az adatokat a felszámolók névjegyzékét vezető szervezet a Cégközlönyben történő közzétételt megelőzően, elektronikus úton is eljuttatja az üzemeltető részére. A felszámolóknál folyamatban lévő ügyek számát a felszámoló kirendeléséről és felmentéséről szóló, valamint a csődeljárás vagy felszámolási eljárás befejezését vagy megszüntetését közzétevő jogerős bírósági végzések összesített adatai alapján kell az adatbázisba felvenni, és azt hetente, a hét második munkanapján kell aktualizálni, az adatbázis adatainak aktualizálását az üzemeltető végzi. Az üzemeltető biztosítja a számítógépes program jogszabályoknak megfelelő, biztonságos, átlátható és ellenőrizhető működését, jogosulatlan hozzáférés és adatmódosítás elleni védelmét.
A rendelet a mellékletben megtalálható, ezért a szabályok ismertetését mellőzöm.
A gyakorlati szakemberek tapasztalatai szerint a rendeletben szabályozott kijelölési rend nem szolgálja megfelelően a hitelezők érdekeit és nem felel meg a törvényben írt céloknak, nevezetesen az eljárások hatékony lefolytatásának és a felszámolók arányos megterhelésének céljának. A felszámolók között felkészültségben, az infrastruktúra biztosításában hatalmas különbségek vannak, melyet a rendszer nem tud kezelni, emiatt kevésbé felkészült felszámoló szervezetek küszködnek jelentős ügyek vitelével. A kijelöléstől történő eltérés megszüntetésével a korrekció lehetősége is megszűnt.
A (2) bekezdés rendelkezéseit a 2014. évi XV. törvény módosította, a pontosítás azt a célt szolgálja, hogy a felszámoló szervezet átlátható legyen.
A 2014. évi XV. törvény kiegészítette a Cstv. felhatalmazásokat tartalmazó 84. §-át az alábbi pontokkal:
(23) A Cstv. 84/A. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg)

"c) a felszámolói névjegyzékbe való felvétel és az onnan való törlés részletes feltételeit és eljárásrendjét, a névjegyzék adatainak változásával összefüggő szabályokat, a felszámolók adatszolgáltatásának, szakmai beszámoltatásának, hatósági ellenőrzésének részletes szabályait, valamint azoknak a vagyoni biztosítékoknak a körét, mértékét és rendelkezésre bocsátásának módját, amelyekkel a felszámolónak rendelkeznie kell."

(24) A Cstv. 84/A. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg)

"d) a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők eljárására és tevékenységére vonatkozó részletes szabályokat,"
- 476/477 -

(25) A Cstv. 84/A. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg)

"e) a felszámolók névjegyzékébe nem került - de a 27/A. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a folyamatban lévő csődeljárásokban, felszámolási eljárásokban vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, felszámolóként való közreműködésre jogosult - felszámoló tevékenységével, nyilvántartásával, szakmai beszámoltatásával, adatszolgáltatásával és hatósági ellenőrzésével összefüggő részletes szabályokat."
19.1.2.2. A felszámolóbiztos kijelölése
Cstv. 27/A. § (3)[155] A felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámolóbiztost jelöl ki, aki büntetlen előéletű, nem áll felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, nem áll fel vele szemben a (4) bekezdés szerinti összeférhetetlenségi, illetve kizáró ok, és megfelel az e törvényben meghatározott feltételeknek. Felszámolóbiztosnak csak a 27/C. § (1) bekezdésében említett felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező olyan személy jelölhető ki, aki legalább egy év időtartamú, felszámoló szervezetnél töltött szakmai gyakorlatot tud igazolni. A kijelölést megelőzően a felszámoló számára nyilatkozatot kell tenni arról, hogy nem esik kizáró ok alá, továbbá az adott eljárásban a személyével összefüggésben nem áll fenn összeférhetetlenségi ok. A kijelölt felszámolóbiztos a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el.
2014. évi XV. törvény 73. § (22) bek. A Cstv. a következő 83/K. §-sal egészül ki:

"(8) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/A. § (3) bekezdése szerinti legalább egy éves szakmai gyakorlatot először 2016. január 1-jétől kell igazolni a felszámolóbiztosi kijelöléshez."

A 27/A. § (3) bekezdését a 2014. évi XV. törvény alakította ki.
A módosítás indokolása a változtatással kapcsolatban írja, hogy a Cstv. 27/A. § (3) bekezdéséből elmarad az ideiglenes vagyonfelügyelői kirendelésére vonatkozó szabály, ami a 28. § (1) bekezdésének módosításával vált okafogyottá. Az ideiglenes vagyonfelügyelő díjának előlegezésére és viselésére vonatkozó szabályok pedig a 24/A. § új (2a)-(2b) bekezdésében kerülnek kimondásra, a 27/A. § (3) bekezdésből tehát ezek a szabályok elhagyhatók.
Új rendelkezésként kerül viszont be a 27/A. § (3) bekezdésébe, hogy legalább egyéves felszámoló szervezetnél töltött szakmai gyakorlat kell ahhoz, hogy a szakirányú végzettséggel rendelkező személyt felszámolóbiztosnak lehessen kijelölni a felszámoló szervezetnél. Az átmeneti rendelkezések az új szabályra való felkészülést biztosították. Az átmeneti rendelkezésből következik, hogy 2015. január 1-jén legkésőbb el kellett kezdeni a szakmai gyakorlatot annak,
- 477/478 -
aki 2016. január 1-jétől felszámolóbiztos kívánt lenni.
Ugyancsak új rendelkezés, hogy a felszámolóbiztosnak nyilatkozatot kell tennie a kijelölésekor a felszámoló szervezet részére arról, hogy minden törvényes feltételnek megfelel, és nem áll fenn vele szemben kizáró vagy összeférhetetlenségi ok.
19.1.2.3. Összeférhetetlenségi okok a felszámolóval és a felszámolóbiztossal szemben
Cstv. 27/A. § (4) E törvény alkalmazásában a felszámolót és a felszámolóbiztost érintő kizárási okok:
a) Nem jelölhető ki felszámolónak az a gazdasági társaság,
aa) amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
ab) amelynek tulajdonosa az adósnak is tulajdonosa vagy hitelezője,
ac) amelynek vezető tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója többségi befolyással rendelkezik az adós szervezetben vagy összeférhetetlen tevékenységet [27/C. § (3) bekezdés a) pont] folytató más szervezetben.
b) Nem jelölhető ki felszámolóbiztosnak az a személy,[156]
ba) aki az adós vagy az adós kizárólagos vagy többségi részesedésével rendelkező gazdasági társaság tulajdonosa vagy hitelezője (ide nem értve, ha a hitelezői követelés a végelszámolót vagy felszámolót, vagyonfelügyelőt, ideiglenes vagyonfelügyelőt megillető díj, költségtérítés),
bb) aki a ba) pontban jelölt személynek közeli hozzátartozója,
bc) akinek a közeli hozzátartozója az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
bd) aki olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
be) aki a bd) pontban jelölt vezető tisztségviselő közeli hozzátartozója,
bf) aki maga, vagy akinek közeli hozzátartozója összeférhetetlen tevékenységet folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban tag, részvényes vagy vezető tisztségviselő,
bg) aki három éven belül az adós foglalkoztatottja volt, vagy - a rendes gazdálkodás körébe eső ügyleteken kívül - az adóssal üzleti kapcsolatban állt,
bh) aki az adósnál a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szerinti felügyeleti biztosi tevékenységet látott, vagy lát el,
bi)[157] aki a felszámolás elrendelésének - felmentett felszámolóbiztos helyett kijelölt új felszámolóbiztos esetén pedig a kijelölésnek - az időpontjában a felszámoló szervezet által foglalkoztatott felszámolóbiztosként nincs bejegyezve a felszámolók névjegyzékébe vagy a (6a) bekezdés szerinti hatósági nyilvántartásba vagy a 66. § (6) bekezdése alapján vezetett hatósági nyilvántartásba,
bj) aki többségi részesedéssel rendelkezik olyan - Európai Gazdasági Térségen kívüli államban bejegyzett - gazdasági társaságban vagy más vállalkozásban, amely államban jogszabály nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 10 százalék,
bk) akit a felszámolók névjegyzékét vezető szerv - a bíróság (7) bekezdés szerinti adatszolgáltatása alapján, a jogszabálysértésre tekintettel - nyilvántartásba vett, a nyilvántartásba vételtől számított 3 évig.
(5) A felszámoló a kirendelését tartalmazó végzés kézhezvételétől - vagy ha a kizárási ok később következik be, annak bekövetkeztétől - számított két munkanapon belül köteles bejelenteni a bíróságnak, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A felszámoló a kirendelést kizárási ok esetén, továbbá akkor utasíthatja vissza, ha az adós székhelye kívül esik a felszámolónak a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett működési területén. A felszámolót kirendelő végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ha a felszámoló a kizárási ok bejelentését elmulasztja, a bíróság kezdeményezi a felszámolók névjegyzékéből való törlését.
- 478/479 -
A Cstv. 27/A. § (4) bekezdésének módosítása a felszámolóbiztossal szembeni törvényi kizáró, illetve az adott ügyben az összeférhetetlenségi okok körét bővíti, szigorítva ezzel a felszámolóbiztossal szemben érvényesülő törvényi követelményeket és elősegítve a felszámolóbiztos tevékenységének ellenőrizhetőbbé tételét. A törvénymódosítás, a visszaélésekre esetleg alkalmat adó helyzetek elkerülését szolgálja, és a felszámolóbiztos tevékenységének ellenőrzöttebbé tételét, végül annak a törvényi követelménynek a betartását szolgálja, hogy csak olyan felszámolóbiztos kerülhessen megbízásra, akit a felszámoló szervezet bejelentett a felszámolók névjegyzékébe is. A bejelentésre rendelkezésre álló két munkanap indokolatlanul rövid.
Az a felszámolóbiztos, akinek jogszabálysértése miatt a bíróság a felszámolót a csődeljárásból vagy felszámolási eljárásból felmentette, 3 évig felszámolóbiztosként nem bízható meg.
19.1.2.4. A kizárási ok bejelentése
Cstv. 27/A. § (5) A felszámoló a kirendelését tartalmazó végzés kézhezvételétől - vagy ha a kizárási ok később következik be, annak bekövetkeztétől - számított két munkanapon belül köteles bejelenteni a bíróságnak, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A felszámoló a kirendelést kizárási ok esetén, továbbá akkor utasíthatja vissza, ha az adós székhelye kívül esik a felszámolónak a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett működési területén. A felszámolót kirendelő végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ha a felszámoló a kizárási ok bejelentését elmulasztja, a bíróság kezdeményezi a felszámolók névjegyzékéből való törlését.
(5a) A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételétől számított két munkanapon belül köteles az általa kijelölt felszámolóbiztos nevét, lakóhelyét vagy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címét, születési idejét, adóazonosító jelét, valamint anyja születési nevét bejelenteni a bíróságnak, és csatolja a felszámolóbiztos azon nyilatkozatát, hogy személyével összefüggésben nem áll fenn kizáró vagy összeférhetetlenségi ok, továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy ha ilyen ok később bekövetkezik, azt haladéktalanul bejelenti a felszámolónak, és kezdeményezi a felszámolótól a kijelölése visszavonását. A felszámoló köteles bejelenteni a bíróságnak és a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek, ha a felszámolóbiztossal szemben kizáró vagy összeférhetetlenségi ok merül fel, vagy pedig a felszámolóbiztos munkaviszonya, megbízási jogviszonya, vagy - tagsági jogviszony esetén a felszámolóbiztosi tevékenység végzésére irányuló személyes közreműködésre jogosító megbízatása - megszűnt, vagy a kijelölését visszavonta, külön megjelölve azt, ha erre a 27/B. § (5) bekezdésében meghatározott okból került sor. A felszámoló két munkanapon belül köteles az új felszámolóbiztos nevét, lakóhelyét vagy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címét, születési idejét, adóazonosító jelét, valamint anyja születési nevét bejelenteni.
479/480 -
A Cstv. 27/A. § (5) bekezdésének a 2014. évi XV. törvénnyel történt módosítása és új (5a) bekezdése a felszámolóbiztos megbízatásával, személye bíróságnak történő bejelentésével összefüggő szabályokat egészíti ki, illetve pontosítja.
A korábban hatályos 5 napos határidő 2 munkanapra rövidült, a felszámoló szervezetnek a kirendelését tartalmazó végzés kézhezvételétől számított 2 munkanapon belül kell bejelentenie a bíróságnak az általa kijelölt felszámolóbiztos törvényben meghatározott adatait is. A felszámolóbiztosnak nyilatkozatot kell tennie arról, hogy nem áll sem törvényi kizáró ok alatt, sem pedig az adott ügyben nincs a személyében fennálló összeférhetetlenségi ok. Kötelezettséget kell vállalnia arra hogy ha ilyen okok bármelyike bekövetkezik, azt haladéktalanul bejelenti a felszámoló szervezetnek, kezdeményezve a kijelölése visszavonását. A felszámolóbiztos ezen nyilatkozatát a felszámoló szervezetnek a bíróság számára is be kell csatolnia.
19.1.3. A felszámoló felmentése
Cstv. 27/A. § (6) Ha a kirendelést követően a bíróság megállapítja, hogy a felszámolóval vagy a felszámolóbiztossal szemben kizárási ok áll fenn, illetve a felszámolót a felszámolók névjegyzékéből törölték, vagy a felszámoló szervezet ellen felszámolás, kényszer-törlési eljárás indult, vagy végelszámolás alatt áll, a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti. A névjegyzékből való törlést a nyilvántartó szerv jogszabályban meghatározott módon közzéteszi, továbbá elektronikus úton, haladéktalanul értesítést küld minden ítélőtáblának, törvényszéknek.
(6a)[158] Ha e törvény másképpen nem rendelkezik, nem kell felmenteni a folyamatban lévő eljárásban azt a vagyonfelügyelőt vagy felszámolót, amely megfelelt a (2) bekezdés szerinti feltételeknek, de a pályázati keretszám miatt nem került be a felszámolók névjegyzékébe. Az e bekezdés hatálya alá tartozó felszámolókról a felszámolók névjegyzékét vezető szerv közhiteles hatósági nyilvántartást vezet, ugyanolyan adattartalommal, mint a névjegyzékbe felvett felszámolókról, továbbá ellátja a szakmai beszámoltatásukkal és hatósági ellenőrzésükkel összefüggő feladatokat is. Ezekre a felszámolókra és az e törvényben meghatározott végzettséggel, képesítéssel, szakképesítéssel rendelkező tagjaikra, foglalkoztatottjaikra (ide értve az általuk kinevezett felszámolóbiztosokat is) az e törvényben és a felszámolók névjegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott követelmények irányadók.
(6b)[159] A nyilvántartó szerv a 27/C. § (5) bekezdésében foglaltak esetén a (6a) bekezdés szerinti felszámoló szervezetet az ott meghatározott mértékű bírsággal sújtja. Ha a (6a) bekezdés hatálya alá tartozó felszámoló szervezetet súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés miatt a csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban eljáró bíróság egy éven belül legalább két ügyben vagy két éven belül legalább három ügyben felmentette, továbbá ha csődeljárásban, felszámolási eljárásban vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában eljáró bíróság a (6a) bekezdés hatálya alá tartozó felszámoló szervezetet két éven belül legalább háromszor jogszabálysértés vagy mulasztás miatt jogerősen pénzbírsággal sújtotta, akkor - a felszámolók névjegyzékét vezető szerv értesítése alapján - a felszámoló szervezetet az eljáró bíróság a többi folyamatban lévő eljárásból is felmenti. A felmentésről szóló végzést a névjegyzéket vezető szerv értesítésének kézhezvételétől számított 15 napon belül kell meghozni.
(6c)[160] Törölni kell a hatósági nyilvántartásból a (6a) bekezdés hatálya alá tartozó felszámolót, ha valamennyi folyamatban lévő csődeljárás, felszámolási eljárás jogerősen lezárult. Ennek tényét a felszámolónak kell bejelentenie a névjegyzéket vezető szervnek, a jogerős végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül. Az adatszolgáltatás késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén a bíróság a felszámoló vezetőjére 50 000 Ft-tól 100 000 forintig terjedő bírságot szabhat ki.
(7) A bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - felmenti a felszámolót, ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat, ide értve azokat az eseteket is, amikor a felszámoló felmentését e törvény - jogszabálysértés esetén - a bíróság számára kötelezővé teszi. A bíróság akkor is felmenti a felszámolót, ha az a székhelyén vagy fióktelepén nem található, vagy ha az e törvényben meghatározott kizáró vagy összeférhetetlenségi ok alá eső felszámolóbiztost nevezett ki. A felszámolót felmentő végzésben a bíróság új felszámolót is kirendel. A felszámoló felmentését az említett okokra hivatkozva a hitelezői választmány (hitelezői választmány hiányában a hitelezői képviselő vagy bármelyik hitelező) is indítványozhatja. A bíróság a kérelem tárgyában annak beérkezésétől számított 8 napon belül dönt, és felmentésről rendelkező végzés meghozatala esetén egyidejűleg új felszámolót rendel ki.
- 481/482 -
A bíróság a felszámoló jogszabálysértés miatt történő felmentéséről, valamint az eljáró felszámolóbiztosnak az (5a) bekezdés szerinti adatairól 5 munkanapon belül elektronikus úton adatot szolgáltat a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek. A felszámolók névjegyzékét vezető szerv ezekről a felszámolóbiztosokról és azoknak az e bekezdésben hivatkozott adatairól hatósági nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból a bíróságok és a felszámolók elektronikus úton adatszolgáltatást kérhetnek.
(8) A bíróság a (7) bekezdésben meghatározott határidőn belül végzést hoz a felszámoló felmentéséről és új felszámoló kijelöléséről akkor is, ha azt - a (7) bekezdés szerinti okok megjelölése nélkül - kéri a 44. § (1) bekezdésében említett hitelezői csoportok mindegyikében a hitelezők több mint a fele, azzal, hogy a szavazatok számításánál is a 44. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A hitelezők a felszámoló felmentését a (7) bekezdésben megjelölt ok nélkül csak egyszer, az első hitelezői gyűlést követő 15 napon belül kérhetik.
2014. évi XV. törvény 73. § (22) bek. A Cstv. a következő 83/K. §-sal egészül ki:

(3) A 2014. március 15-én folyamatban lévő ügyekben a 2014. évi XV. törvénnyel módosított 28. § (1) bekezdést akkor kell alkalmazni, ha 2014. március 15-én
a) a felszámolás elrendelésére első fokon még nem került sor, vagy
b) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, és olyan felszámoló került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben vagy
c) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, azonban olyan ideiglenes vagyonfelügyelő került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben.
(4) A (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben az elsőfokú bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót hivatalból felmenti, és ideiglenes vagyonfelügyelő felmentése esetén másik ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki hivatalból a 27/A. § (1) bekezdés szabályai szerint. Az első fokú bíróság a felmentett ideiglenes vagyonfelügyelő díjazását a felmentésről rendelkező végzésében az addig elvégzett tevékenység és munkateher alapján, arányosan határozza meg.
19.1.3.1. A 2014. és 2015. évi módosítás indokai
Jogszabályszerkesztési szempontból és az egyértelmű hivatkozás érdekében a 27/A. § (6) bekezdésből a (6a) bekezdésbe kerültek át azok a rendelkezések, amelyek a névjegyzékbe való felvétellel összefüggő pályáztatás során a névjegyzékbe - a keretszám korlátja miatt - be nem került felszámoló szervezetek folyamatban lévő ügyeinek lezárásával kapcsolatosak.
Ezen felszámoló szervezetekről a névjegyzéket vezető szerv egy külön hatósági nyilvántartást vezet. A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy az említett felszámolókra és az e tevékenységgel foglalkozó tagjaikra, foglalkoztatottjaikra - a folyamatban lévő csőd- és felszámolási ügyekben történő működésük befejezéséig - továbbra is a felszámolókra vonatkozó követelmények irányadók. Ha azonban a bíróság jogszabálysértés miatt felmentette őket egy éven belül kétszer vagy két éven belül három eljárásból is,
- 482/483 -
megszűnik a lehetőségük a többi folyamatban lévő ügyeik véghezvitelére, a nyilvántartó szerv értesítése alapján a bíróságoknak intézkedniük kell a felmentésük iránt azon csődeljárásokból vagy felszámolási eljárásokból, amelyekben eljárnak.
A Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének módosítása a felszámoló szervezetnek az adott csőd- vagy felszámolási ügyből történő bírósági elmozdításának eseteit bővíti annak érdekében, hogy a felszámoló szervezeteket a jogszabályoknak megfelelő működésre ösztönözze, és a jogszabálysértéseket szigorúbban szankcionálja. A bíróság ezen döntéséről köteles értesíteni a felszámolói névjegyzékét vezető hatóságot, tekintettel arra, hogy a felszámolók névjegyzékéből való törlésre is sor kerülhet, ha egy vagy két éven belül többször is sor kerül ilyen jogkövetkezmény alkalmazására. A bíróság adatszolgáltatása a jogszabálysértéssel érintett felszámolóbiztos adatait is tartalmazza, ezekről a személyekről a felszámolók névjegyzékét vezető szerv hatósági nyilvántartást vezet.
A 2014. évi XV. törvény átmeneti szabályai rendezik a névjegyzékből kimaradt felszámoló szervezetek által még befejezhető és lefolytatható felszámolások körét, s ahogy jeleztem, a Kormány felhatalmazást kapott erre vonatkozóan Kormányrendelet megalkotására.
Ezeket a szabályokat módosította a 2015. évi CLXXI. törvény, az indokolás erre az alábbi magyarázatot adta:

"A Cstv. 27/A. § (4) bekezdés b) pont bi) alpontja szerint nem lehet felszámolóbiztosnak kijelölni olyan személyt, akit a felszámoló a felszámolás elrendelésének időpontját - felmentett felszámolóbiztos helyett kijelölt új felszámolóbiztos esetén pedig az új felszámolóbiztos kijelölésének időpontját - megelőzően nem jelentett be a felszámolói névjegyzéket vezető szervnek. A felszámoló a felszámolói névjegyzék által tartalmazott, a Cstv. 27/C. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat, illetve az adatokban bekövetkezett változást öt napon belül köteles bejelenteni. A bejelentés alapján a felszámolói névjegyzéket vezető szerv közigazgatási hatósági eljárás keretében határozattal dönt a változásnak a felszámolók névjegyzékébe történő bejegyzéséről. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, hogy a felszámoló szervezet a felszámolóbiztost a felszámolók névjegyzékét vezető szervhez nyilvántartásba vétel végett bejelenti, a felszámolóbiztos kijelölése is megtörténik, azonban a felszámolóbiztos bejegyzésére a közigazgatási hatósági eljárás során nem kerül sor, mert a bejelentett személy nem felel meg a felszámolóbiztosi tevékenység végzéséhez szükséges törvényi feltételeknek. A közbizalom erősítése és a hitelezők védelme érdekében a módosítás kimondja, hogy a felszámolóbiztos kijelölhetőségéhez önmagában a bejelentés ténye még nem elegendő, hanem arra is szükség van, hogy a felszámolóbiztos bejegyzése megtörténjen.
Az Fnj. Korm. rendeletnek a felszámolók névjegyzékből való törlésének feltételeit rögzítő 5. § g) pontja 2014. március 15-én úgy módosult, hogy a felszámoló szervezetet törölni kell a névjegyzékből, ha egy éven belül legalább két ügyben, vagy két éven belül legalább három ügyben a bíróság jogerősen felmentette, szemben a korábbi szabályozással, amely a felmentések számát még naptári évhez kötötte. A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól 2014. évi XV. törvénnyel beiktatott 27/A. § (6a) bekezdésében azonban tévesen még mindig naptári évre utalás szerepel, ezért a normaszöveg módosítása szükséges. Indokolatlan továbbá, hogy az e bekezdés hatálya alá tartozó felszámoló szervezetek - szemben a felszámoló névjegyzékében szereplő felszámolókkal - nem kerülnek felmentésre a folyamatban lévő eljárásokban akkor, ha csődeljárásban, felszámolási eljárásban vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában eljáró bíróság két éven belül legalább háromszor jogszabálysértés vagy mulasztás miatt jogerősen pénzbírsággal sújtotta.
- 483/484 -
A legtöbb pénzbírságot épp az e bekezdés hatálya alá tartozó felszámoló szervezetekkel szemben szabják ki a bíróságok, de jogszabályi szankció hiányában ennek esetükben nincs következménye."
19.1.3.2. A felszámoló felmentésének általános szabályai
A felszámoló felmentésére vonatkozó szabályokat az V. Cstv. Novella jelentősen átalakította és részletesebben szabályozta a kérdéskört. Az indokolás szerint a felszámoló jogszabálysértő vagy kifogásolható működése miatt visszahívhatósága megerősítésre kerül. Ekkor került bevezetésre az a szabály, hogy a hitelezők formális ok nélkül is kezdeményezhetik új felszámoló kijelölését, de csak az első hitelezői gyűlést követő 15 napig, és az egész eljárás során csak egyszer élhetnek ezzel a kivételes lehetőséggel. A módosítás rendezi a régi és az új felszámoló közötti feladatátadással, a felmentett felszámoló díjazásával összefüggő kérdéseket is. Amint a jogszabályok idézéséből látható, a felmentésre vonatkozó szabályokat két külön részben találhatjuk, azonban indokolt őket együttesen elemezni.
A bíróság hivatalból - vagy indítvány alapján - felmenti a felszámolót, ha
a) az eljárás adataiból megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat [Cstv. 27/A. § (7) bekezdés], illetve a hitelezői választmány (ill. a hitelezők képviselője) indítványára ugyanezen okból [Cstv. 27/A. § (7) bekezdés],
b) a kijelölést követően a bíróság megállapítja, hogy a felszámolóval - illetve a felszámolóbiztossal - szemben kizárási ok áll fenn, vagy a felszámolót a felszámolói névjegyzékből törölték, illetve a felszámoló szervezet ellen felszámolás vagy végelszámolás indult [Cstv. 27/A. § (6) bekezdés],
c) ha a felszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget, a bíróság új felszámolót jelölhet ki, és kötelezheti a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkentheti [Cstv. 51. § (5) bekezdés],
d) amennyiben a felszámoló nem tesz eleget a hitelezői választmány összehívására, tájékoztatására vonatkozó előírásoknak, a választmány vagy bármelyik hitelező kezdeményezheti a felszámoló felmentését [Cstv. 39. § (5) bekezdés].
19.1.3.2.1. Súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés
Meglehetősen cseppfolyós gumiszabálynak minősül a felszámoló felmentésének ezen indoka. Nyilvánvaló, hogy a felszámoló esetleges téves jogszabály-értelmezése nem vonható ebbe a körbe, akkor sem, ha egy eljáráson belül többször előfordul. Erre különösen a kifogással kapcsolatos eljárásban kerülhet sor, de idesorolható a közbenső mérleg elbírálása is. A súlyos jogszabálysértésnek ez a következménye akkor alkalmazható, ha egyértelmű és alapvető jogszabályi rendelkezéseket sért meg a felszámoló. Ennek megállapítása tényállásfüggő, általános elveket nehéz megfogalmazni. A közölt döntések adnak támpontot a szabály alkalmazására. Önmagában az a tény, hogy a felszámoló gazdaságtalan, veszteséges tevékenységet tart fenn,
- 484/485 -
nem tekinthető súlyos jogsértésnek, illetve a felszámoló ellen indított büntetőeljárás sem alapozza meg a felmentést.
Ezen okból a bíróság hivatalból, illetve a hitelezői választmány (hitelezők képviselője) indítványára is dönthet.
A 27/A. § (6) bekezdésében megjelölt okokat a bíróság észlelheti hivatalból, de tudomást szerezhet a fennálló okokról a hitelezők, adós vagy a felszámoló bejelentése alapján. Nem gyakori eset, bár a felszámoló szervezet felszámolása és törlése is előfordul.
A felmentési okok közül új az a lehetőség, hogy a bíróság (tehát az ügyintéző bíró) kezdeményezésére is törölni kell a névjegyzékből a felszámolót. Itt problémát okozhat a "súlyosan jogszabálysértő tevékenységet folytat" kifejezés, amelyre vonatkozó következtetés esetleg csak több ügyből szerzett információ alapján jöhet össze. Mindenesetre a bíró felelőssége ilyen feltételek fennállása esetén a törlés kezdeményezése. A szabályozást elhibázottnak tartom, mert egy átgondolatlan bírói intézkedés alapján nagy múltú cégek törlésére kerülhet sor. Jobb lett volna ezt a lehetőséget fellebbezhető bírósági határozathoz kötni.
Ugyancsak új rendelkezése a törvénynek, hogy a felmentésre akkor is sor kerülhet, ha egy naptári évben háromszor (a rendelet megfogalmazása szerint több, mint kétszer), illetve két naptári évben legalább négyszer felmentették a felszámolót. Ezt a feltételt szerencsésebb lett volna a törvényben szabályozni, egyébként tartalmilag teljesen egyet lehet érteni a szabályozással.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.548.
A felszámoló felmentésére és új felszámoló kijelölésére irányuló kérelem elbírálása körében irányadó szempontok.
Az indokolásból: "Az adott eljárás tárgyát képező két kifogásban az adós a felszámoló helyett új felszámoló kijelölését is kérte. A többször mód. Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a bíróság ha az eljárás adatai alapján végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan, vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat, a felszámolót felmentheti és új felszámolót jelölhet ki. A jelen esetben az elsőfokú bíróság a kijelölt felszámolóval szemben a kifogások alapján sem súlyos, sem pedig ismételt jogszabálysértést nem állapított meg, ezért mellőzte a felmentését. Az adós arra hivatkozott, hogy a felszámoló a hitelezői választmány döntésével ellentétben nem függesztette fel az értékesítési eljárást és így nem adott lehetőséget a kényszeregyezség létrehozására. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló 1999. március 3-án továbbította a hitelezői választmányhoz az adós jogi képviselőjének a felfüggesztés iránti kérelmét. A választmány 1999. március 12. napjáig a felszámoló, illetőleg az adós kérelmére nem nyilatkozott, így kezdte el az értékesítést a felszámoló. A pályázat kiírását követően sem tett a hitelezői választmány a vagyonértékesítéssel kapcsolatban kifogást vagy észrevételt. A többször mód. Cstv. 49. § (2) bekezdése szerint az értékesítést - ha a választmány ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni. Az adós felszámolásának közzététele a Cégközlöny 1998. november 5-i számában történt meg. Azt az adós az eljárás során nem bizonyította, hogy az általa becsatolt, a hitelezői választmány elnöke által 1999. március 11-én keltezett, a felszámoló részére címzett hozzájáruló nyilatkozat a felszámolóhoz mikor érkezett meg, ebből eredően a március 12-én megkezdett értékesítési folyamat jogszabályba ütközően történt-e. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló részéről e vonatkozásban a súlyos jogszabálysértés nem állapítható meg."
- 485/486 -
BH 2013.313.
Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt az adós képviselőjeként teszi meg akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az adós nevében teszi.
BH 2012.248.
II. Az adós vagyonának indokolatlan ügyvédi letétbe helyezése az 1991. évi XLIX. törvény 54. §-ában szabályozott kötelezettség súlyos megsértésének minősül, amely az 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (7) bekezdése értelmében alapul szolgálhat a felszámolói tisztségből történő felmentésre.
BH 2007.381.
A felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezés csak akkor alapos, ha a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható. A konkrét tényállástól függően kell elbírálni, hogy a felszámoló az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt-e el [1991. évi XLIX. törvény 27/A. §, 54. §].
Gfv.XI.30.253/2006/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolót súlyos jogsértés miatt hivatalból fel kell menteni, ha az adós peresített, jelentős értékű követelését sürgős szükség nélkül, az érték töredékét elérő áron hirdeti meg értékesítésre és azt a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére ezen az áron értékesíti.
Az indokolásból: "A jogerős végzés helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámoló súlyosan megsértette az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó, a Cstv. 49. § (1) bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy az adós vagyontárgyait a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesítenie. A felszámoló által értékesített peresített követelés ugyanis csaknem 60 000 000 Ft és annak kamata volt. A pályázati vételárnak az eredeti követelés mintegy 10%-ában - 6 000 000 Ft-ban - történt meghatározása nyilvánvalóan nem felelt meg a forgalomban elérhető legmagasabb ár törvényi követelményének. Az adott esetben - a Cstv. 54. §-ában megfogalmazott, a felszámolótól az adott helyzetben elvárható gondosság követelményéből következően - a felszámolótól az volt elvárható, hogy a vételárat a kereseti kérelemben meghatározott értékhez igazodóan határozza meg, a pályázatot pedig megfelelő árajánlat hiányában eredménytelennek nyilvánítsa és esetleg új pályázatot írjon ki.
A peresített követelés jogi sorsa, a jogvita eldöntéséig kétségkívül bizonytalan volt, arra is tekintettel, hogy azzal szemben az alperes beszámítási kifogással élt, amely a követelés értékére kihatott. A felszámolótól elvárható eljárás megítélésénél azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a követelés értékesítésére nem volt sürgős szükség, hiszen a felszámolás kezdő időpontjától számítottan 2 év még nem telt el, ezért a Cstv. 52. § (2) bekezdése alapján zárómérleg elkészítése nem volt kötelező. Még a 2 év lejártával is fennmaradt volna a Cstv. 56. § (5) bekezdésében szabályozott az a kedvezőbb jogi lehetőség, hogy a be nem hajtott követelést a bíróság ossza fel a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével. Ezzel szemben a felszámolónak a követelés értékesítése során tanúsított az a magatartása, hogy sürgős szükség nélkül, rendkívül alacsony áron, éppen a tulajdonosi köréhez tartozó cég részére értékesítette azt a peresített követelést, melyből az adós várható bevétele jelentős hitelezői igények kielégítésére nyújtott volna fedezetet, olyan súlyosan sérti a Cstv. 49. § (1) bekezdésében és 54. §-ában foglaltakat, amely alapot ad a felszámolónak a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján, hivatalból történő felmentésére."
Gfv.XI.30.286/2006/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A konkrét tényállástól függően kell elbírálni, hogy a felszámoló az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt-e el. - A felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezés csak akkor alapos, hogyha a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható.
- 486/487 -
BDT 2013.3035.
A felszámoló névjegyzékből történő törlése iránti kezdeményezés megküldése a névjegyzéket vezető hatóságnak nem tekinthető olyan határozatnak, amely ellen a felszámoló fellebbezést nyújthat be. A felszámoló a névjegyzékből történő törlés ellen élhet jogorvoslattal.
BDT 2013.3002.
A kijelölés után a felszámoló szervezet tagja és az adós között létrejött jogügyletre hivatkozva a felszámoló nem kérheti a felmentését. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a felszámoló szervezet tagjának hitelezői minősége már a kirendeléskor is fennállt.
BDT 2010.2375.
A kijelölt felszámoló gazdasági társaság átalakulása miatt a jogelőd felszámoló gazdasági társaság nem menthető fel, amennyiben a felszámolók nyilvántartását vezető hatóság a jogutódlást a nyilvántartásában átvezette.
BDT 2006.1443.
A Csődtv. 49. § (3) bekezdése azokat a személyeket zárja ki az értékesítés során a tulajdoni, illetve a vagyoni értékű jogok megszerzéséből, akik bennfentes információval rendelkezhetnek. Amennyiben a törvény a tulajdonosra tiltó rendelkezést fogalmaz meg, ez a tiltás társaságára is kiterjed.
ÍH 2010.186.
Felszámoló felmentése a felszámolóbiztossal szemben bekövetkezett kizárási ok miatt (Cstv. 27/A. §).
Az indokolásból: "Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kijelölt felszámolóbiztossal szemben a Cstv. 27/A. § (4) bekezdés bd) pontja szerinti kizárási ok fennáll, és abban is, hogy e kizárási ok nem kizárólag a felszámolóbiztos kinevezésének akadálya, hanem a később bekövetkezett kizárási ok a Cstv. 27/A. § (6) bekezdése alapján a felszámoló felmentését alapozza meg. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - fellebbezett részében - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, a Pp. 254. § (3) bekezdésére - helyes indokaira - tekintettel helybenhagyta. A fellebbezéssel összefüggésben arra utal csak a másodfokú bíróság, hogy a felszámolók közt kialakult gyakorlat nem lehet indok és alap a törvény kifejezett rendelkezésétől való eltérésre. A felszámolónak figyelemmel kell kísérnie azt, és ügyelnie kell arra, hogy a felszámolóbiztossal szemben a Cstv. 27/A. § (4) bekezdés b) pontja szerinti kizáró okok a felszámolási eljárás során sem következzenek be, ha pedig bekövetkeznek, akkor új felszámolóbiztos kinevezéséről és e tény bírósággal történő közléséről kell gondoskodnia. A felszámoló ezt elmulasztotta, ezért az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta vele szemben a Cstv. 27/A. § (6) bekezdésében foglalt jogkövetkezményt, azaz a felmentést. A fellebbezés az arányos díjról és költségekről történő rendelkezését hiányát nem sérelmezte, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését e körben nem bírálhatta felül. A felszámoló a másodfokú eljárásában felmerült költségét a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.357/2010/2. szám).
15.Fpkf.43.955/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás befejezésére a Cstv. 52. § (1) és (2) bekezdésében előírt két éves határidő túllépése önmagában és automatikusan nem vezet a felszámoló felmentéséhez. Ilyenkor tisztázni kell, hogy a felszámoló milyen ok miatt nem tudta az eljárást a törvényi határidőben befejezni.
15.Fpkf.43.311/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Önmagában az a tény, hogy az adós felszámolása kezdő időpontját követően folytatott gazdasági tevékenység veszteségesnek bizonyult, nem ad kellő alapot annak megállapítására, hogy a felszámoló a jogszabályokat súlyosan és ismétlődően megszegte.
11.Fpkf.43.596/2005/13. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámoló felmentésének feltételei, a felszámoló súlyos vagy ismétlődő mulasztásának vizsgálata.
- 487/488 -
11.Fpkf.43.299/2005/19. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámoló felmentése kifogás alapján vagy hivatalból. A súlyos jogsértés kritériumai.
12.Fpkf.43.432/2004/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló ellen indult büntetőeljárás önmagában nem alapozza meg a felszámoló felmentését.
Az indokolásból: "Minthogy az elsőfokú bíróság a felszámoló súlyos jogszabálysértéseként kizárólag a felszámolóbiztos és társai ellen benyújtott vádiratot jelölte meg, a Fővárosi Ítélőtábla által a másodfokú eljárásban eldöntendő jogvitás kérdés az volt, hogy a felszámolóbiztos ellen indított büntetőeljárás önmagában egyéb adat nélkül, a jogerős határozat meghozatalát megelőzően megalapozhatja-e a felszámolónak a többször mód. Cstv. 27. § (7) bekezdése alapján történő felmentését.
Ilyen adatok mellett, - kizárólag a még el nem bírált vádiratban foglaltakra tekintettel - a felszámolóval szemben a súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértést megállapítani nem lehetett. Ellenkezőleg, a felszámoló által folyamatosan végzett tevékenységből, valamint a hitelezőkkel való egyezség előkészítéséből jelenleg inkább arra lehet következtetni, hogy a felszámoló a tevékenységét a hitelezők érdekében fejti ki. Közismert ugyanis, hogy a felszámolási eljárásokban csak kivételesen kerül sor egyezségi tárgyalás előkészítésére is, és egyezség megkötésére is. Ez a megállapítás különösen érvényes az olyan nagyszámú hitelezői állományt, és adósságállományt nyilvántartó felszámolási eljárásokra, mint amilyennel a felszámolónak az adott felszámolási eljárásban kell tevékenykednie.
Alappal hivatkozott arra is a felszámoló, hogy a büntetőeljárás alá vont felszámolóbiztosra vonatkozóan is érvényesülnie kell az ártatlanság vélelmének, mint büntetőjogi alapelvnek. Ezért a felszámolóbiztos bűnösségének jogerős megállapítása nélkül - kizárólag a vádirat benyújtása miatt -, jogszerűen nem állapítható meg a felszámoló súlyos jogszabálysértése. Abban az esetben pedig, ha a büntetőbíróság a felszámolóbiztos bűnösségét az adós terhére elkövetett bűncselekmény miatt utóbb jogerősen megállapítja, a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható esetleges károk vonatkozásában a felszámolóval szemben érvényesíthető, a többször mód. Cstv. 54. §-ában meghatározott polgári jogi felelősség a megbízott károkozása miatt."
Fpkhf.I.30.395/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló súlyos jogszabálysértést követ el, ha a felszámoló bíróság jogerős határozata ellenére nem ad számot az adós vagyonáról, a befolyt pénz kezelésének módjáról, összegéről, mindezzel leplezni kívánja az adós vagyonának gondozásával, kezelésével kapcsolatos kötelezettségei megszegését. A felszámoló felmentése nem mellőzhető, ha mindezzel a hitelezők kielégítésének biztosítását veszélyezteti.
19.1.3.2.2. A felszámoló szervezet törlése, felszámolása
A 343/2015. (XI. 13.) Korm. rendelettel módosított 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet rögzíti, hogy mikor lehet a felszámoló szervezetet törölni. Ezek az okok a következők:

5. § (1)[161] A felszámolók névjegyzékét vezető hatóság a felszámoló szervezetet törli a névjegyzékből
a) a Cstv. által törlési okként nevesített esetekben,
b) ha a törvényszék elnöke vagy közigazgatási szerv jelzése, a felszámolók érdekképviseleti szervezetének értesítése, hivatalos tudomásszerzés vagy hatósági ellenőrzés alapján megállapítja, hogy
ba) a felszámoló szervezet a névjegyzékbe történő felvétel feltételeinek nem felel meg, vagy
bb) a felszámoló szervezet felhívás ellenére sem teljesíti a Cstv. vagy az e rendelet szerinti bejelentési, adatszolgáltatási, szakmai beszámolási kötelezettségét,
c) a bíróság kezdeményezésére, ha a felszámoló szervezet ismételten vagy súlyosan megsérti a jogszabályokat, és ezt jogerős határozat állapította meg,
- 488/489 -
d) ha a felszámoló szervezet ezt kéri,
e) az új névjegyzék felállítására irányuló eljárások lezárásakor, a (2) bekezdés szerinti módon, amennyiben a felszámoló szervezetnek az új névjegyzékbe való vételére nem kerül sor,
f) ha a felszámoló szervezet a felszámolók névjegyzékét vezető hatóságnak vagy a pályázat során a pályázatot elbíráló szervnek valótlan tartalmú dokumentumot nyújt be, vagy neki felróható módon valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
g) ha bíróság csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban - jogszabálysértés vagy mulasztás miatt -
ga) egy éven belül legalább két ügyben, vagy
gb) két éven belül legalább három ügyben
jogerősen elrendelte a felszámoló szervezet felmentését,
h) ha a felszámoló szervezet a felszámolók névjegyzékét vezető hatóság felhívására sem teljesíti a névjegyzékbe történő felvételével összefüggésben benyújtott pályázatában vállalt többletfeltételeket,
i) ha csődeljárásban, felszámolási eljárásban vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában eljáró bíróság a felszámoló szervezetet két éven belül legalább háromszor jogszabálysértés vagy mulasztás miatt jogerősen pénzbírsággal sújtotta,
j) ha a felszámoló szervezet a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet 6. § a) pont aa) vagy ab) alpontja szerinti díjakat felhívás ellenére sem fizeti meg.

Ezeket a rendelkezéseket részben már elemeztem. A 2014. évi módosítás a 2013/14-ben lefolytatott pályáztatáshoz kapcsolódik, illetve a felszámolókra vonatkozó szigorúbb szabályokhoz kapcsolódik. A pályázati döntéseket több felszámoló szervezet megtámadta, jelenleg folyik az új eljárás az érintett szervezetek kérésére.
Több olyan kérdés van, amelyben már a korábbi jogszabályok alapján is értelmezési kérdések merültek fel, ezeket ismertetem.
A felszámolás elrendelése: A törvény akkor teszi lehetővé a felszámoló felmentését, ha a felszámoló ellen "felszámolás indult". Ez a kifejezés arra utal, hogy nem elegendő az, ha a felszámoló szervezet ellen megindult a felszámolási eljárás. Miután a felszámolás az eljárás második szakasza, ezért a felmentésre csak akkor kerülhet sor, ha jogerősen elrendelték a felszámoló felszámolását.
Végelszámolás: A végelszámolás nem azonos a végelszámolási eljárással a 2006. évi V. tv. értelmezése szerint, hanem a társaság életének egyik létszakasza, amelyhez különböző eljárások kapcsolódnak. Amennyiben a társaság, azaz a felszámoló szervezet elhatározza végelszámolással történő megszűnését, a végelszámolás kezdő időpontjától megkezdődik a végelszámolás, s a felszámoló szervezet felmenthető.
Kényszervégelszámolás, illetve kényszertörlési eljárás elrendelése esetében a végzés jogerőre emelkedése megalapozza a felszámoló felmentését.
19.1.3.2.3. A kifogásnak helyt adó végzésnek nem tesz eleget a felszámoló
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2009.363. szám alatt tette közzé a Gfv.XI.30.339/2008/3. számú határozatát. Az alapul szolgáló ügyben a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.423/2006/5. számú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy fizessen vissza az adósnak 16 945 207 forintot. A felszámoló ennek a jogerős végzésnek nem tett eleget, ezért az egyik hitelező kezdeményezte a felszámoló felmentését.
- 489/490 -
Ennek a kérésnek az elsőfokú bíróság nem tett eleget, a másodfokú bíróság azonban megváltoztatta az elsőfokú határozatot és a felszámolót felmentette. Ebben az ügyben hozott a felülvizsgálati eljárásban döntést a Legfelsőbb Bíróság, s ebben kimondta, hogy a felszámolónak az a mulasztása, hogy nem tesz eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben részére előírt kötelezettségének, megalapozza a felmentését. A felszámolónak emiatt nem szabad kockáztatni, mert, mint látjuk, a hatályos szabályozás alapján akár a felszámolói listáról is törölhető ilyen magatartás miatt.

JOGGYAKORLAT
BH 2009.363.
II. A felszámolónak az a mulasztása, hogy nem tesz eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben részére előírt kötelezettségnek, a felmentését megalapozza (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.339/2008. szám).
19.1.3.2.4. A hitelezői választmány összehívása és tájékoztatása
A jogalkotás annyira komolyan veszi a hitelezők összehívására vonatkozó kötelezettséget a hitelezői választmány és a hitelezők tájékoztatását, hogy ennek elmulasztása esetén felmenthető a felszámoló. A hitelezők összehívása választmány alakítása céljából rutinfeladat, a tájékoztatás körében viszont gyakran merül fel konfliktus a hitelezők és a felszámoló között, ezért több az ilyen felmentési kérelem. Időnként az is tapasztalható, hogy a hitelezők visszaélésszerűen gyakorolják ezt a jogot. A Cstv. 39. § (5) bekezdésénél elemzem azokat a feladatokat, melynek elmulasztása esetén szóba kerülhet a felszámoló felmentése.
19.1.3.2.5. A felszámoló felmentése a hitelezők kérelmére
A 27/A. § (8) bekezdése értelmében a bíróság 8 munkanapon belül végzést hoz a felszámoló felmentéséről és új felszámoló kijelöléséről akkor is, ha azt - ismétlődő vagy súlyos jogszabálysértési ok megjelölése nélkül - kéri a 44. § (1) bekezdésében említett hitelezői csoportok mindegyikében a hitelezők több mint a fele, azzal, hogy a szavazatok számításánál is a 44. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A hitelezők a felszámoló felmentését ezen szakasz alapján csak egyszer, az első hitelezői gyűlést követő 15 napon belül kérhetik. A törvény szövegéből nem derül ki, csak az indokolásból, hogy az eljárás alatt csak egyszer élhetnek ezzel a jogukkal, az új felszámoló felmentését már ezen szakasz alapján nem kezdeményezhetik. Jogszabálysértésre hivatkozással viszont később is élhetnek ezzel a joggal. Ezt a szabályt csak a 2009. szeptember 1. után indult felszámolási eljárásokban lehet alkalmazni, mivel a vonatkozó rendelkezéseket az V. Novella iktatta be a törvény szövegébe.
A 44. § (1) bekezdése értelmében egyezségre akkor kerülhet sor, ha azt az egyezség megkötésére jogosult hitelezők szavazatának legalább a fele minden csoportban [57. § (1) bekezdés b), d), e), f), g) és h) pontjai, továbbá - követelésük kiegyenlítéséig - a 49/D. § (1)-(3) bekezdése szerinti zálogjogosult hitelezők] támogatja, feltéve, hogy ezen hitelezők követelése az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi.
- 490/491 -
A szavazatok számításánál a 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a hitelezők szavazatának számítását nem befolyásolja a felszámolás jogerős elrendelését követően követeléseik más hitelezőre való engedményezése.
Amennyiben a hitelezői választmány (vagy a hitelezői képviselő) indítványozza a felszámoló felmentését, a bíróságnak 8 munkanapon belül kell döntenie. Új szabály - s ez a felmentés minden esetére vonatkozik -, hogy a felmentés esetén a bíróság egyidejűleg kijelöli az új felszámolót. A felszámoló felmentését tartalmazó végzés ellen a felszámoló 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhet, amely fellebbezést a másodfokú bíróság soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül bírál el. Ezek a rövid határidők - mind az első-, mind a másodfokú eljárásban - tarthatatlanok lesznek. A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, mondja ki a törvény, amely a rövid határidőket tekintve meglehetősen furcsa rendelkezés. Ha valahol, itt nem szabadott volna kimondani az előzetes végrehajthatóságot, mert könnyen exlex állapot alakulhat ki.
19.1.3.2.6. A felmentett felszámoló visszahelyezésének kérdése
Pont emiatt a rendelkezés miatt alakult ki vita a gyakorlatban abban a kérdésben, hogy amennyiben a másodfokú bíróság vagy a Kúria megállapítja, hogy a felszámoló felmentése jogszerűtlen volt, vissza lehet-e helyezni az elmozdított felszámolót. A Kúria két döntésében is arra az álláspontra helyezkedett, hogy erre nincs jogszabályi lehetőség. Ezt a véleményt viszont a táblabíróságok vitatják, ugyanis a soron kívüli eljárás miatt gyorsan megszületnek a másodfokú határozatok. Míg a másodfokú eljárás esetében erre valóban sor kerülhet elvileg, a felülvizsgálati döntésig eltelt hosszabb időre tekintettel már problémás a kérdés megítélése.
Táblabírósági szinten több olyan döntés született, amelyben a felmentett felszámolót visszahelyezte a bíróság.
A Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.356/2010/2 (BDT 2010.2375.) számú ügyben kimondta:

"Az elsőfokú bíróság felszámolót felmentő rendelkezése a fentiekből következően téves volt, a kijelölt felszámoló névjegyzékből történő törlése hiányában a Cstv. 27/A. § (6) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, ezért a másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a felszámoló felmentését mellőzte. A kijelölt felszámoló felmentésének hiányában új felszámoló kijelölésének sincs helye. Az elsőfokú bíróság e tárgyban hozott döntése - függetlenül attól, hogy az új felszámoló kijelölésére külön végzésben került sor - szerves része a fellebbezéssel támadott határozatnak, az új felszámoló kijelölése a felmentő határozat előzetes végrehajthatóságán alapult. E felmentő határozat a másodfokú bíróság ellentétes döntése folytán hatálytalanná, nem létezővé vált, ezért a másodfokú bíróságnak rendelkeznie kellett a már nem létező határozat végrehajtása körében tett intézkedések folytán előállt helyzet rendezéséről is, ami a jelen helyzetben az új felszámoló kijelölésének mellőzését jelentette."
- 491/492 -

Hasonló döntést hozott a Fővárosi Ítélőtábla a 15.Fpkf.44.561/2015/3. és a 15.Fpkf.43.928/2015/3. számú ügyekben.[162]
Véleményem szerint, amennyiben a felszámoló felmentése jogszerűtlen volt, s a munkáját egy jogszabályba ütköző bírói döntés miatt nem tudja folytatni, felmerülhet a bírósági jogkörben okozott kár miatt kártérítési igény érvényesítésének lehetősége, természetesen csak akkor, ha ennek a Ptk.-ban írt feltételei fennállnak.

JOGGYAKORLAT
A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következően fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e.
A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.
A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása - alaptalan felmentés esetében - számára valódi vagyoni sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet.
Az indokolásból: "Az eljárásban eldöntendő érdemi kérdés az, hogy a felmentett felszámoló a fellebbezésében milyen petitumot terjeszthet elő, illetve, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság jogszabálysértése esetén milyen körben van joga megváltoztatni az elsőfokú határozatot.
A jogerős végzés az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva fejtette ki, hogy a felmentett felszámolónak joga van a visszahelyezésére irányuló fellebbezési kérelmet előterjeszteni, és a másodfokú bíróság ebben a tekintetben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság döntését, ezért a Kúria megvizsgálta az érvelés helytállóságát.
A Cstv. preambuluma értelmében a Cstv. célja »[…] a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése és a hitelezői érdekek védelme […]«.
Az Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasz és utólagos absztrakt normakontroll eljárásban vizsgálta a Cstv. egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. A 2011. november 22-én kelt 395/D/2010. AB határozatában megállapította, hogy a felszámolási eljárással szemben »alapvető követelmény az időszerűség, a piac stabilitásának megőrzése érdekében a jogalkalmazó részéről is a gyors reagálás, amely leginkább az egyszerűsített, peren kívüli eljárásban biztosítható« (ABH 2011, 2090, 2096.).
A felszámolási eljárás törvényi szabályainak rendeltetése a piac stabilitásának a védelme, ezen belül is elsődlegesen a fizetésképtelenné vált társaság hitelezőinek az érdekvédelme. A piaci folyamatokban a felszámolási eljárás révén katalizátorként résztvevő bíróság eljárását szakértőként támogató felszámolónak az ebbeli minősége fenntartásához társuló, az eljárásban érvényesíthető alap- és alanyi jogai nincsenek. Ezt a megállapítást támasztják alá a Cstv. azon szabályai, amelyek a felszámoló kirendelésének körülményeit, pártatlan, elfogulatlan eljárását, valamint felmentésének indokait és körülményeit rendezik. Ezen törvényi célokat tükrözi a Kúria azon jogértelmezése is, amely szerint a felszámoló nem ügyfél a bíróság előtti felszámolási eljárásban, hanem lényegét tekintve szakértői feladatokat lát el (Gfv.X.30.298/2011/6.).
- 492/493 -
A felszámoló jogállása nem azonos tehát teljes mértékben a nemperes eljárásban félként résztvevő ügyfél jogállásával és eljárási jogaival, így a vagyoni jogai érvényesítése nem élvez olyan védelmet, mint például a hitelezőké.
A felszámoló jogállását és eljárási jogait a Cstv. a törvényalkotói céloknak rendelte alá. Eszerint a felszámoló ezen minőségét a bíróság Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerinti eljárása alapján történő kirendeléssel szerzi meg, és az az eljárás jogerős befejezésével (a jogerős végzésben előírt még szükséges intézkedések teljesítésével), vagy a bíróság felmentő határozatával megszűnik. A bíróság felszámolót kirendelő és felmentő határozatára vonatkozó törvényi szabályozás azt a célt tartja szem előtt, hogy a fizetésképtelenné vált piaci szereplő piacról történő kivezetése rövid idő alatt, a lehető legkisebb zavart keltve, a lehető legteljesebb körű hitelezői igénykielégítés mellett történhessen meg. A felszámolás alá került cég vagyona a felszámolás tartama alatt nem maradhat gazdátlan. Ez az igény tükröződik vissza abban a Cstv.-beli szabályban is, amely a bíróságot a felmentő végzéssel egyidejűleg új felszámoló kirendelésére kötelezi akár hivatalból, akár kérelemre menti fel - indokolt végzésével - a felszámolót. A felmentésről rendelkező bírósági végzés a törvény erejénél fogva - tekintet nélkül az esetleges fellebbezésre - válik végrehajthatóvá, az új felszámolót kirendelő végzés ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.
A Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében feljogosítja a felszámolót arra, hogy felmentése esetén 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhessen a felmentő bírósági végzés ellen.
A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló számára biztosított, a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, továbbá, hogy az Alaptörvényben elismert alapjogok a Szabadság és felelősség rész I) cikk (3) bekezdés második mondatának megfelelően korlátozhatóak. A jogorvoslathoz való jog tartalma azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint az érvényesülését szolgáló szabályozási környezet tükrében ítélhető meg.
A fellebbezés »rendes« jogorvoslat, amelynek ezért meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket az Alkotmánybíróság ehhez a jogintézményhez társít (Az Alaptörvényhez kapcsolódóan: 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [27]-[28]; 22/2013. (VII. 19.) AB határozat, 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, 12/2015. (V. 14.) AB határozat, 17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [96]).
A felszámolót felmentő határozat érdemi, azaz az érintett felszámoló helyzetét, törvényes és jogos érdekeit érdemben befolyásoló bírói döntés, ezért tartalmi oldalról a fellebbezés eredményeként orvosolható az esetleges jogsérelem.
A továbbiakban azt vizsgálta a Kúria, hogy a felszámoló tisztségéből való felmentés esetén melyek azok a jogsérelmek, amelyek orvoslása a Cstv. alapján indokolt, illetve vannak-e olyan jogsérelmek, amelyek orvoslását a felszámolási eljárás célja, jellege kizárja, figyelemmel a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően, de a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel irányadóak.
A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következően fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e. A Cstv.-n alapuló törvényes és jogos érdekei arra terjednek ki, hogy tisztázhassa intézkedései, döntései törvényes és jogszerű jellegét.
Ha a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, a felszámolót ért jogsérelem orvoslásra kerül. Ennek a megállapítása azért rendkívül fontos a felmentett felszámoló számára, mert a felszámolói névjegyzéket vezető szerv nyilvántartja a felszámolóval szemben különböző felszámolási eljárásokban hozott felmentő határozatokat, és a felszámolói névjegyzékre a pályázati keretszám miatt fel nem került szervezetek esetében, a folyamatban levő eljárások befejezésének a lehetősége múlik azon, hogy a felszámoló felmentésére sor került-e egy éven belül legalább két ügyben, vagy két éven belül legalább három ügyben [Cstv. 27/A. § (6b) bekezdés].
- 493/494 -
A névjegyzékben szereplő felszámolók esetében a felmentés az ismételt névjegyzékre kerülés feltételeinek teljesítése körében jelent hátrányt.
A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.
A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása - alaptalan felmentés esetében - számára valódi vagyoni sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet. A jogvédelem elsődleges célja a hitelezők érdekének érvényesítése, s ennek figyelembe vételével az eljárás gyors lefolytatása. A felszámoló visszahelyezése, az ezzel szükségképpen együttjáró »átadás-átvétel«, a különböző felszámolók által végzett intézkedések vitatása elhúzná, megnehezítené az eljárás lefolytatását, ezáltal súlyosan sértené a jogbiztonságot, aminek a védelme a felszámoló vagyoni érdekeinek a védelmét nyilvánvalóan megelőzi.
Kizárja a felmentett felszámoló visszahelyezését (akár kifejezett rendelkezéssel, akár a felmentés »mellőzésével«) az is, hogy a felmentéssel egyidejűleg kirendelt új felszámoló e minőségének a megszüntetésére, az újonnan kirendelt felszámoló felmentésére - jogszabályi rendelkezés hiányában - nincs lehetőség. Két felszámoló pedig nem működhet párhuzamosan egy felszámolási eljárásban.
Ez az értelmezés áll összhangban a Cstv.-ben foglalt jogalkotói célokkal és az Alaptörvény 28. cikkében a bírói jogértelmezéssel szemben támasztott józan megfontolás követelményével is.
A felszámolót megillető jogorvoslatnak a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésben kifejtett kúriai értelmezése megfelel az Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec (2004) 6. sz. ajánlásában hangsúlyozott hatékony jogorvoslat követelményének is, hiszen a jogaiban sérelmet szenvedett felszámolót semmi nem korlátozza abban, hogy a felmentését megelőző eljárásának jogszerűségét - ezzel a bíróság felmentő végzésének jogsértő jellegét - a másodfokú bíróság előtt bizonyítsa, elhárítva ezzel mindazon hátrányos jogkövetkezményeket, amelyeket a jogsértő bírósági határozat miatt el kellene szenvednie.
A fent kifejtett alkotmányossági indokokat is figyelembe véve, a Kúria fenntartja a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontját, amely szerint a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való »visszahelyezésére«, a felmentés »mellőzésére« nincs lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn.
A felszámoló jogszabálysértő tevékenységének a megállapíthatósága kapcsán a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy csak akkor menthető fel a felszámoló a tisztségéből, ha a bíróság előzetesen jogerősen megállapította a súlyos vagy ismétlődő jogsértéseket. Helytállóan hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, miszerint a jogsértés tényét a bíróság az eljárás adataiból állapítja meg a felmentő végzésében, ezt az eljárás törvényességének fenntartására felügyelő szervként hivatalból észleli. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók megfelelő időben történő hivatalból való elmozdítására.
A felszámolás alatt álló társaság vagyonára - mint kielégítési alapra -, valamint a Cstv. által védett hitelezői igényekre nézve beláthatatlan következményekkel, adott esetben megakadályozhatatlan vagyonvesztéssel járna, ha csak a kifogások jogerős elbírálását bevárva lehetne rendelkezni új felszámoló kirendeléséről.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy az egyes kifogások alapján indult eljárásokban a bíróságnak az ott rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie. Ez azonban nem befolyásolja azt, hogy az elsőfokú bíróság - a felszámoló felmentésének körében - a Cstv. 6. § (3) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 3. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló valamennyi tényt értékelje, és az esetleg már általa első fokon megállapított jogsértésekre tekintettel, a hitelezők érdekében, a felszámoló felmentéséről határozzon.
- 494/495 -
A bíróságnak - a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint - ugyanis kifogás nélkül is joga van a felszámoló magatartását értékelni, és ha súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést állapít meg, a felszámolót felmenteni.
Ugyanakkor a jogszabálysértés megállapítása ellen a felszámoló - a korábbiakban kifejtettek szerint - jogosult fellebbezést előterjeszteni, és kérheti annak a megállapítását, hogy a tevékenysége nem volt jogszabálysértő."
19.1.3.2.7. A kifogás/kérelem és a hivatalbóli eljárás kapcsolata
A gyakorlatban esetenként problémás annak a megítélése, hogy a hivatalbóli eljárás és a kérelem/kifogás hogyan viszonyul egymáshoz. A törvény szövegének a "kifogás hiányában is" kitétele arra utal, hogy az erre jogosultak kifogást terjeszthetnek elő valamely felszámolói intézkedés vagy mulasztás miatt, s ehhez kapcsolhatják a felszámoló felmentésére vonatkozó kérelmüket. Ilyenkor a kifogás kettős tartalmú, egy klasszikus kifogást és a felszámoló felmentésére vonatkozó kérelmet foglalja magában. (A kifogás törvényi szabályozása nem tartalmazza azt a lehetőséget, hogy valamely felszámolói mulasztás nélkül, kizárólag a felmentés iránt terjesszenek elő kérelmet a kifogásban.) Ennek következménye az a kérdés, hogy a kifogás elkésettsége esetén a bíróság dönthet-e a felszámoló felmentéséről vagy sem.
Az EBH 2001.548. számú ügyben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a kifogások ugyan elkéstek, de hivatalból is lehet dönteni az ügyben, ezért figyelembe kellett venni, mint kérelmet. Az indokolás vonatkozó része:

"Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezzel az intézkedéssel kapcsolatban a május 6-án és május 19-én benyújtott kifogások a többször mód. Cstv. 51. §-a (1) bekezdése alapján elkéstek, mivel azok az intézkedés megtételét követő 8 napon túl kerültek benyújtásra. A bíróság csupán azért foglalkozhatott a kifogással érdemben, mert a többször mód. Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámoló jogsértő magatartása esetén erre irányuló kifogás hiányában is eljárhat" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.32.984/1999. szám).

A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.II.30.262/2009/2. számú ügyében az elsőfokú bíróság a határozatában kifejtette, nem vizsgálta azt, hogy a hitelező bejelentése mint kifogás határidőben érkezett-e, mivel hivatalból döntött a felszámoló felmentése tárgyában.
A végzés ellen a felszámoló fellebbezett, időközben a hitelező bejelentette, hogy a felmentésre irányuló bejelentését visszavonja. A másodfokú bíróság helybenhagyta a felszámoló felmentését kimondó határozatot, egyben rámutatott, hogy miután hivatalból történt a felszámoló felmentése, így a kérelem visszavonásának nincs jelentősége a felmentéssel kapcsolatos döntés felülvizsgálata körében.
Felmerült az a kérdés, hogy foglalkozni kell-e a felszámoló felmentésének kérdésével, ha a kérelmet olyan személy terjeszti elő, aki az eljárásban nem tekinthető félnek. Ez gyakran előfordul a kifogásolási eljárásban, ahol annak is jogában áll kifogást előterjeszteni, akinek jogát, jogos érdekét a felszámolói intézkedés vagy mulasztás érintette [6. § (5) bekezdés]. Az ilyen személy csak a kifogással kapcsolatos eljárásban minősül félnek, a felszámoló felmentését nem kezdeményezheti. Ha azonban olyan tényeket hoz a bíróság tudomására, amelyek megalapozzák a bíróság hivatalbóli eljárását, nem mellőzhető a felmentés kérdésében való döntés.
- 495/496 -
A bíróságnak tehát hivatalbóli eljárásra van törvényi felhatalmazása, így bármilyen formában (kifogás, kérelem, bejelentés) hozzák tudomására azt az okot, amely a felszámoló felmentését megalapozza, döntést kell hoznia a felszámoló felmentése tárgyában.
A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Fpkf.43.393/2009/3. számú végzésében arra mutatott rá, hogy a 27/A. § (7) bekezdésében említett kifogás nem azonos a Cstv. 51. § (5) bekezdésben szabályozott kifogással. Ha a kifogást előterjesztő csak a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás speciális szabályai alapján tekintendő félnek, akkor a 27/A. § (7) bekezdése alapján már nem jogosult kifogást/kérelmet előterjeszteni, ezért ezzel a bíróságnak nem is kell foglalkoznia.

JOGGYAKORLAT
15.Fpkf.43.963/2004/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámoló felmentésére irányuló kifogás elbírálása.
Az indokolásból: "A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felszámoló felmentésére irányuló kifogásban előadottak (pl. teljesítési segéd jogosulatlan igénybevétele) megfelelnek-e a valóságnak, s jelen esetben történt-e olyan súlyos jogsértés, amely a felszámoló felmentését megalapozhatja."
19.1.3.2.8. A fellebbezés lehetősége a felszámoló felmentését elutasító végzés ellen
Kérdésként merült fel, hogy a felmentést elutasító döntés esetében van-e fellebbezési lehetőség.
A Pécsi Ítélőtábla az Fpkf.IV.30.182/2009/3. számú végzésében hivatalból utasította el az adós fellebbezését, kimondva, hogy a felszámoló felmentése iránt előterjesztett, egyoldalú adósi kérelem tárgyában meghozott végzés a Pp. idézett 233. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, eljárás folyamán hozott végzés, mely ellen főszabály szerint nincs helye fellebbezésnek, és e végzéssel szemben a fellebbezést külön sem a Pp., sem a Cstv. nem engedi meg.
A gyakorlatban viszont a bíróságok fellebbezési jogot engednek a felszámoló felmentésére irányuló kérelmeket elutasító döntések ellen. A Kúria a BH 2015.106. szám alatt közzétett döntésében a PÍT álláspontját nem fogadta el, a határozatot ismertetem.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.106.
Amennyiben a hitelező a felszámoló felmentését arra hivatkozással kéri, hogy vele szemben kizárási ok áll fenn, ezt az indítványát a bíróságnak érdemben kell elbírálnia. Az indítványt elutasító - mint az ügy érdemében hozott - végzéssel szemben a hitelező fellebbezéssel élhet [1991. évi XLIX. tv. 6. § (3) bek., 27/A. § (4), (6) és (7) bek; 1952. évi III. tv. 233. § (1) bek.].
- 496/497 -
19.1.3.3. Eljárás a felszámoló felmentése esetében
Cstv. 27/A. § (9) A bíróság (6)-(8) bekezdésben foglalt végzésében rendelkezni kell a felszámoló számlával igazolt költségeinek megtérítéséről és arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 300 000 forint lehet, de a bíróság különösen bonyolult ügyben ennél magasabb összegű díjazást is megállapíthat.
(10) A (6)-(9) bekezdés szerinti végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. A végzés ellen a felmentéssel érintett felszámoló élhet fellebbezéssel 5 munkanapon belül, amelyet a másodfokú bíróság soron kívül, de legfeljebb 8 munkanapon belül bírál el.
(11) A felmentett felszámoló haladéktalanul köteles az adós iratanyagát és vagyonát átadni az új kijelölt felszámolónak, és tételes kimutatást kell készítenie a szerződésekről, folyamatban lévő eljárásokról, értékesítésekről, továbbá közbenső mérleget is kell készítenie, és nyilatkoznia kell arról, hogy a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad. Ezek elmulasztása esetén a bíróság 500 000 forintig terjedő bírsággal sújthatja.
A 27/A. § (9) bekezdése értelmében a bíróságnak a felszámoló felmentéséről szóló végzésében rendelkezni kell a felszámoló számlával igazolt költségeinek megtérítéséről és arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 300 000 forint lehet, de a bíróság különösen bonyolult ügyben ennél magasabb összegű díjazást is megállapíthat. Az arányos díjazásra nézve nem ad támpontot a törvény, a bíróságnak azt kell mérlegelni, hogy a felszámoló mely tevékenységeket végzett el, milyen összegű követelést hajtott be, illetve milyen értékű vagyont értékesített. Az arányosítás arra utal, hogy az új felszámoló is jogosan tart igényt díjra, s a felszámolás menetét figyelembe véve kell az adott díjalap figyelembevételével a díjat meghatározni. A felmentett felszámoló akkor sem kaphatja meg a teljes, általános szabályok szerint számított díját, ha már minden tevékenységet elvégzett, különben nem érvényesül a felmentés szankciós jellege és az arányosításra vonatkozó előírás. Az alapvető problémát az okozza, hogy a bíróságnak - hacsak nem egy közbenső mérleg benyújtása előtt vagy közvetlenül utána - történik a felmentés, nincs érdemleges információja az értékesítés menetéről, a bevételek alakulásáról. Helyesebb lett volna, ha a törvény azt írja elő, hogy a felmentett felszámoló a díjigényét hitelezői igényként nyújtsa be a felszámolóhoz, s ha az nem ért vele egyet, vitatott igényként terjessze a bíróság elé. Valószínűsíthető, hogy a bíróságok szubjektív - és a másodfokú eljárásban nem kontrollálható - módon fogják a felszámoló díját megállapítani. (A fellebbezésben a felszámoló viszont már adhat olyan konkrét adatokat, amelyek alapján a másodfokú bíróság könnyebben tud a kérdésben dönteni.)
Végre bekerült a törvénybe, hogy a felmentett felszámoló haladéktalanul köteles az adós iratanyagát és vagyonát átadni az új kijelölt felszámolónak, és tételes kimutatást kell készítenie a szerződésekről, folyamatban lévő eljárásokról, értékesítésekről, továbbá közbenső mérleget is kell készítenie, és nyilatkoznia kell arról, hogy a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad.
- 497/498 -
A törvény valószínűsíti, hogy ez nem fog zökkenőmentesen lefolyni, ezért mondja ki, hogy az átadás elmulasztása esetén a bíróság 500 000 forintig terjedő bírsággal sújthatja a felmentett felszámolót.
A felszámolók felmentésével kapcsolatos minden kérdést részletesen a törvény nem tud szabályozni, így nagyon sok bizonytalansági tényező jelentkezik e körben, amelynek feloldása a bírói gyakorlatra vár.[163]

JOGGYAKORLAT
BH 2002.238.
Ha a felmentett felszámoló a felszámolási zárómérleg beterjesztéséig felszámolói díja megállapítását nem kéri, a bíróság a részére hivatalból felszámolói díjat nem állapíthat meg.
Az indokolásból: "…a többször módosított Cstv. 60. §-ának (1) bekezdése érelmében a bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz - többek között - a felszámoló díjazásáról. A felmentett felszámoló díjának megállapítása iránt nem terjesztett elő kérelmet a felszámolási zárómérleg beterjesztésének időpontjáig. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján megfelelően alkalmazott Pp. 215. §-a értelmében a bíróság döntése nem terjedhet túl a kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.
Erre irányuló kérelem hiányában a felmentett felszámoló díja megállapítására - hivatalból - nincs jogalapja a bíróságnak" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.30.139/2001/4. szám).
12.Fpk.41.173/2003/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló felmentése esetében a díj és a költségek megállapítása.
Az indokolásból: "A felszámoló a felmentését tudomásul vette, ezért a Fővárosi Ítélőtábla e tárgyban a végzés rendelkezéseit nem érintette. A többször mód. Cstv.-nek a felszámoló felmentéséről rendelkező 27/A. §-a nem írja elő a felmentett felszámoló részére díj megállapítását, a közbenső mérleg elutasítása miatt pedig az elsőfokú bíróságnak nem kellett rendelkeznie a felszámoló díjáról, tekintettel arra, hogy a mérleg jóváhagyása értelemszerűen feltétele az annak alapján történő felszámolói díj megállapításának és a részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásnak is.
A felszámoló a ki nem egyenlített kiadásait a benyújtott közbenső mérleg 5. sz. mellékletében bejelentette, a közbenső mérleg fordulónapjáig terjedő időre a díjigényét pedig a jelentés 6. oldalán részletezte. A felmentésre tekintettel a meg nem térült kiadásait, mint felszámolási költséget, az új felszámoló felé igazolnia kell, a közbenső mérleg fordulónapjáig esedékes felszámolói díj felől pedig a többször mód. Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor határoz és - a jelen ügyben a felmentésre tekintettel - rendelkezik arról is, hogy az a felmentett és az új felszámolót milyen arányban illeti meg.
A kijelölt új felszámoló a csatolt mérleget visszavonhatja vagy fenntarthatja, azonban mindkét esetben neki kell bizonyítania, hogy a mérleg megküldésre került a hitelezőknek és a választmánynak, nyilatkoznia kell, hogy tettek-e észrevételt és az elsőfokú bíróság által aggályosnak tartott kérdésekben a hiánypótlást is neki kell teljesítenie. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a közbenső mérleg jóváhagyásáról, vagy elutasításáról ismételten döntést hozzon."
- 498/499 -
19.2. Az eljárás lefolytatásának átengedése
Cstv. 27/A. § (12) A kirendelt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.
A Cstv. 2006. július 1-jéig hatályos 27/A. § (9) bekezdése kimondta, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át, s csak az őt kirendelő bíróság előzetes engedélyével vehet igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem szükséges.
A Cstv. hatályba lépése után gyakran előfordult, hogy azok a felszámoló szervezetek, amelyek több ügyben jártak el, átengedték a felszámolási eljárás lefolytatását más személynek vagy szervezetnek, s az eljáró személy vagy szervezet költségét felszámolási költségként számolták el. A Cstv. 1997. évi módosítása során ezért a törvényhozó kifejezetten kimondta, hogy a kijelölt felszámoló nem engedheti másnak át az eljárás lefolytatását. A teljesítési segéd igénybevétele nem volt gyakori, a felszámolási eljárások során elvétve fordult elő előzetes engedély iránti kérelem, annak ellenére, hogy ténylegesen gyakran vettek igénybe teljesítési segédet. Nehezen volt megállapítható ugyanis, hogy mikor kell a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelem. Több bíróság olyan szélsőséges álláspontot foglalt el, hogy az ügyvéd igénybevétele is olyan teljesítési segéd igénybevételének minősül, amelyhez előzetes engedélyt kell kérni. A pontatlan jogszabályi megfogalmazás ilyen értelmezést is lehetővé tett, ezzel is magyarázható, hogy a felszámolók nem kértek engedélyt a teljesítési segéd igénybevételére, inkább elszámolták a felmerült költségeket felszámolási költségként, vállalva annak kockázatát, hogy hitelezői kifogás alapján a bíróság arra kötelezi, hogy az ilyen költségeket saját díjából fedezze.
A teljesítési segédre vonatkozó rendelkezéseket a felszámolási költségek szabályainak változása miatt vette ki a törvényalkotó a 27/A. § (9) bekezdéséből, amelynek számozása 2009. szeptember 1-jétől (12) bekezdésre változott. Nem változott az a szabály, hogy a felszámoló az eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. Nem tekinthető az eljárás átengedésének a felszámolóbiztos kinevezése, ezért iktatta be a 2011. évi Módtv. a 27/A. § (12) bekezdés második mondatát. Nem tekinthető továbbá az eljárás átengedésének mindazok megbízása, akikkel a felszámoló részfeladatok elvégzésére köt polgári jogi szerződést. (Ezzel a kérdéssel a felszámolási költségek elemzésénél foglalkozunk.)
19.3. A felszámoló feladatainak ellátása
Cstv. 27/A. § (13) A felszámoló feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el, ideértve a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet továbbá:
- 499/500 -
a) külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására,
b) a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére,
c) jogszabály által kötelezően előírt esetben,
d) ha azt az a)-c) pontokban nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló kérésére előzetesen engedélyezi.
(14) A felszámoló a (13) bekezdés a)-d) pontja szerinti esetben sem vonhat be
a) olyan személyt, aki a tagjának, vezető tisztségviselőjének, az említettek közeli hozzátartozójának közeli hozzátartozója,
b) olyan szervezetet, amelyben az adós, az adós tagja, vezető tisztségviselője, a felszámoló, annak tagja, az említettek közeli hozzátartozója kizárólagos vagy többségi tulajdonos.
A 2006. évi VI. törvény 21. § (1) A Cstv. 27/A. §-a (3) [jelenleg a (13) bekezdés] bekezdésének és a 27/C. §-a (4) bekezdés f) pontjának alkalmazásában 2010. június 30-ig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott végzettségeket kell érteni szakirányú szakképzettség alatt.
A 2011. évi Módtv. iktatta be a 27/A. § (14) bekezdést, amelyet a 2012. március 1. után indult eljárásokban kell alkalmazni.
A 2007. január 1-jétől jelentősen módosultak a felszámolókra vonatkozó szabályok. Ezen időponttól felszámolói tevékenységet a gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább két olyan személy van, aki jogszabályban foglalt felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel (a továbbiakban: szakképzettség) rendelkezik.
A 2006. évi VI. törvény 21. § (1) bekezdése a törvény meghozatalakor hatályos 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendeletre utalt, amelyet azonban a többször módosított 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezett. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket már elemeztük. A saját munkaszervezet és adósi munkaszervezet kérdésével, valamint a módosítás által felvetett várható jogalkalmazási problémákkal a felszámolási költségek elemzésénél foglalkozom.
- 500/501 -
JOGGYAKORLAT
BH 2011.237.
A felszámoló bíró hatáskörét sérti az adóhatóság olyan eljárása, amely - felszámolási jogorvoslat igénybevétele nélkül - az 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § rendelkezéseinek megsértésére alapítva állapítja meg harmadik személy igénybevételének szükségtelenségét [1991. évi XLIX. törvény 27/A. §].
BDT 2012.2775.
A felszámoló által a feladatai egy részének ellátására kötött megbízási szerződés alapján tevékenykedő külső személy díja csak az általa elvégzett tevékenység pontos ismeretében és akkor számolható el a közbenső mérlegben, ha az felszámolási költségnek minősül.
ÍH 2013.121.
2007. január 1. napját követően indult eljárásokban a jogszabályban pontosan megjelölt körben a felszámoló bírói engedély nélkül köthet polgári jogi szerződéseket, melyekkel kapcsolatos kiadások felszámolási költségnek minősülnek (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.979/2012/2. szám).
Felszámolási eljárásban az adóhatóság vizsgálhatja - az adóvonzat miatt - a teljesítési segédek alkalmazásának jogszerűségét [2003. évi XCII. tv. 1. §, 97. §, 99. §; 1991. évi IL. tv. 27/A. §].
19.4. A felszámolóbiztos
Cstv. 27/A. § (12) A kirendelt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.
Cstv. 27/A. § (3) A felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámolóbiztost jelöl ki, aki büntetlen előéletű, nem áll felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, nem áll fel vele szemben a (4) bekezdés szerinti összeférhetetlenségi, illetve kizáró ok, és megfelel az e törvényben meghatározott feltételeknek. Felszámolóbiztosnak csak a 27/C. § (1) bekezdésében említett felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező olyan személy jelölhető ki, aki legalább egy év időtartamú, felszámoló szervezetnél töltött szakmai gyakorlatot tud igazolni. A kijelölést megelőzően a felszámoló számára nyilatkozatot kell tenni arról, hogy nem esik kizáró ok alá, továbbá az adott eljárásban a személyével összefüggésben nem áll fenn összeférhetetlenségi ok. A kijelölt felszámolóbiztos a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el.
(4) E törvény alkalmazásában a felszámolót és a felszámolóbiztost érintő kizárási okok:
b) Nem jelölhető ki felszámolóbiztosnak az a személy,
ba) aki az adós vagy az adós kizárólagos vagy többségi részesedésével rendelkező gazdasági társaság tulajdonosa vagy hitelezője (ide nem értve, ha a hitelezői követelés a végelszámolót vagy felszámolót, vagyonfelügyelőt, ideiglenes vagyonfelügyelőt megillető díj, költségtérítés),
- 501/502 -
bb) aki a ba) pontban jelölt személynek közeli hozzátartozója,
bc) akinek a közeli hozzátartozója az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
bd) aki olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
be) aki a bd) pontban jelölt vezető tisztségviselő közeli hozzátartozója,
bf) aki maga, vagy akinek közeli hozzátartozója összeférhetetlen tevékenységet folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban tag, részvényes vagy vezető tisztségviselő,
bg) aki három éven belül az adós foglalkoztatottja volt, vagy - a rendes gazdálkodás körébe eső ügyleteken kívül - az adóssal üzleti kapcsolatban állt,
bh) aki az adósnál a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szerinti felügyeleti biztosi tevékenységet látott, vagy lát el,
bi)[164] aki a felszámolás elrendelésének - felmentett felszámolóbiztos helyett kijelölt új felszámolóbiztos esetén pedig a kijelölésnek - az időpontjában a felszámoló szervezet által foglalkoztatott felszámolóbiztosként nincs bejegyezve a felszámolók névjegyzékébe vagy a (6a) bekezdés szerinti hatósági nyilvántartásba vagy a 66. § (6) bekezdése alapján vezetett hatósági nyilvántartásba,
bj) aki többségi részesedéssel rendelkezik olyan - Európai Gazdasági Térségen kívüli államban bejegyzett - gazdasági társaságban vagy más vállalkozásban, amely államban jogszabály nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 10 százalék,
bk) akit a felszámolók névjegyzékét vezető szerv - a bíróság (7) bekezdés szerinti adatszolgáltatása alapján, a jogszabálysértésre tekintettel - nyilvántartásba vett, a nyilvántartásba vételtől számított 3 évig.
(5a) A felszámoló a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételétől számított két munkanapon belül köteles az általa kijelölt felszámolóbiztos nevét, lakóhelyét vagy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címét, születési idejét, adóazonosító jelét, valamint anyja születési nevét bejelenteni a bíróságnak, és csatolja a felszámolóbiztos azon nyilatkozatát, hogy személyével összefüggésben nem áll fenn kizáró vagy összeférhetetlenségi ok, továbbá kötelezettséget vállal arra, hogy ha ilyen ok később bekövetkezik, azt haladéktalanul bejelenti a felszámolónak, és kezdeményezi a felszámolótól a kijelölése visszavonását. A felszámoló köteles bejelenteni a bíróságnak és a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek, ha a felszámolóbiztossal szemben kizáró vagy összeférhetetlenségi ok merül fel, vagy pedig a felszámolóbiztos munkaviszonya, megbízási jogviszonya, vagy - tagsági jogviszony esetén a felszámolóbiztosi tevékenység végzésére irányuló személyes közreműködésre jogosító megbízatása - megszűnt, vagy a kijelölését visszavonta, külön megjelölve azt, ha erre a 27/B. § (5) bekezdésében meghatározott okból került sor. A felszámoló két munkanapon belül köteles az új felszámolóbiztos nevét, lakóhelyét vagy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címét, születési idejét, adóazonosító jelét, valamint anyja születési nevét bejelenteni.
- 502/503 -
Cstv. 27/B. § (1) A felszámoló jogkörét a felszámolóbiztos gyakorolja.
(2) A felszámolóbiztos a kinevezésekor a felszámoló részére hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű, és nem áll felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.
(3) A felszámolóbiztosi tevékenység időtartama alatt a felszámoló írásban, a mulasztás jogkövetkezményeinek ismertetésével felhívhatja a felszámolóbiztost annak igazolására, hogy büntetlen előéletű-e, és felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll-e.
(4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott felhívásra a felszámolóbiztos igazolja, hogy büntetlen előéletű, és felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt nem áll, a felszámoló a bűnügyi nyilvántartó szerv által az igazolás céljából kiállított hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat részére megtéríti.
(5) A felszámoló a felszámolóbiztos kinevezését visszavonja, továbbá munkaviszonyát, megbízási jogviszonyát vagy tagsági jogviszony esetén a felszámolóbiztosi tevékenység végzésére irányuló személyes közreműködésre jogosító megbízatását azonnali hatállyal megszünteti, ha
a) a felszámolóbiztos a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének az ismételt szabályszerű felhívástól számított tizenöt munkanapon belül sem tesz eleget, és nem bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása rajta kívül álló ok következménye, az ismételt felhívástól számított tizenhatodik munkanapon, vagy
b) a felszámoló a bűnügyi nyilvántartó szerv által az igazolás céljából kiállított hatósági bizonyítvány tartalma alapján megállapítja, hogy a felszámolóbiztos büntetett előéletű, vagy felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, e megállapításnak a felszámolóbiztos részére történő kézbesítése
napján.
(6) A felszámoló annak igazolása céljából, hogy büntetlen előéletű, és nem áll felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, kezeli a felszámolóbiztos azon személyes adatait, amelyeket a bűnügyi nyilvántartó szerv által e célból kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz.
(7) A felszámoló a (2) és (3) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a felszámolóbiztos kinevezésének megszűnéséig kezeli.
(8) A felszámoló által foglalkoztatott, a 27/C. § (2) bekezdés g) pontja szerinti szakképzettséggel rendelkező személy nem lehet büntetett előéletű, és nem állhat felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró vagy a szakképzettségének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.
- 503/504 -
(9) A (8) bekezdésben meghatározott személy - a felszámolóval létesíteni kívánt jogviszony létrejöttét megelőzően - a felszámoló részére hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy büntetlen előéletű, és nem áll felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró, illetve szakképzettségének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A (8) bekezdésben meghatározott személynek a jogviszony létrejöttét megelőzően megismert személyes adatait a felszámoló a jogviszony létesítéséről meghozott döntésig, jogviszony létesítése esetén pedig annak fennállásáig kezeli.
(10) A felszámolói névjegyzéket vezető szervezet hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti, hogy a felszámolónál foglalkoztatott, a (8) bekezdésben meghatározott személy büntetlen előéletű-e, és nem áll-e felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró, illetve szakképzettségének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A felszámolói névjegyzéket vezető szervezet a hatósági ellenőrzés céljából adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartási rendszerből. Az adatigénylés kizárólag azon adatra irányulhat, hogy a felszámoló által foglalkoztatott, a (7) bekezdésben meghatározott személy büntetlen előéletű-e, és nem áll-e felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró, illetve szakképzettségének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.
(11) A felszámolói névjegyzéket vezető szervezet a 27/C. § (2) bekezdés g) pontja alapján megismert személyes adatokat a felszámolónak a felszámolói névjegyzékbe való felvételéről meghozott határozatával összefüggő eljárások lezárásáig, a (10) bekezdésben meghatározott hatósági ellenőrzés során megismert személyes adatokat pedig a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy a felszámoló a (8) bekezdésben meghatározott személy foglalkoztatási jogviszonyának megszüntetéséről szóló (12) bekezdés szerinti értesítésének a felszámolói névjegyzéket vezető szervezethez történő megérkezéséig kezeli.
(12) Ha a felszámolói névjegyzéket vezető szervezet a (10) bekezdésben foglaltak alapján lefolytatott hatósági ellenőrzés során megállapítja, hogy a felszámoló által foglalkoztatott, (8) bekezdésben meghatározott személy büntetett előéletű, vagy felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró, illetve szakképzettségének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, erről a tényről haladéktalanul értesíti a felszámolót, és felhívja, hogy a foglalkoztatási jogviszonyt az értesítés kézbesítésétől számított huszonegy napon belül szüntesse meg és a megszüntetés tényéről a felszámolói névjegyzéket vezető szervezetet értesítse.
Cstv. 27/C. § (1a) Az (1) bekezdésben említett szakirányú szakképzettséggel rendelkező személynek legalább 2 évenként szakmai továbbképzésen kell részt vennie, és az erről szóló igazolást a felszámolónak be kell mutatnia.
- 504/505 -
2014. évi XV. törvény 73. § (22) bek. A Cstv. a következő 83/K. §-sal egészül ki:

(6) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (1a) bekezdés szerinti szakmai továbbképzési kötelezettségnek először 2015. december 31-ig kell eleget tenni, és a továbbképzésen való részvételről kiállított dokumentumot 2016. január 31-ig kell a névjegyzéket vezető szervnek megküldeni.

A felszámolóbiztosra vonatkozó rendelkezéseket megkíséreltem valamilyen logika szerint összerendezni, ugyanis több szakaszban szétszórva találhatók meg ezek az előírások. A 2009. évi CXLIX. törvény részben módosította a 27/A. § (3) és (5) bekezdését (mely szakaszoknak most csak a felszámolóbiztosra vonatkozó rendelkezését idéztem) másrészt - jogszabályszerkesztési szempontból észszerűtlenül - a 27/B. § (2)-(12) bekezdésben helyezte el a felszámolóbiztosokra vonatkozó új rendelkezéseket, amelyek 2010. január 1-jén léptek hatályba. A 2011. évi Módtv. ezen csak annyit változtatott, hogy a 27/B. §-ból a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezést áthelyezte a 27. § (1) bekezdésbe, helyére azt a rendelkezést iktatta, hogy a felszámoló jogkörét a felszámolóbiztos gyakorolja. A 27/A. § (12) bekezdéséből logikailag az a rendelkezés a legfontosabb, amely kimondja, hogy a felszámoló a felszámolóbiztos útján látja el a feladatait.
A 2014. évi XV. törvény a 27/A. § (3) bekezdését, továbbá a kizárási okokat tartalmazó (4) bekezdés b) pontját módosította, melyeket már ismertettem a korábbi szakaszoknál. Az (5a) bekezdésbe helyezte el a jogalkotó a felszámolóbiztos bejelentendő adataira vonatkozó előírást, a felszámoló ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. A 27/C. § (1a) bekezdésben található a felszámolóbiztos továbbképzésére vonatkozó szabály, pedig ennek a 27/B. §-ban lenne a helye.
Amikor a bíróság a felszámoló szervezetet kirendeli, a felszámoló szervezet a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül (2009. szept. 1. után érkezett ügyekben,) illetve 2 munkanapon belül (a 2014. évi XV. törvény rendelkezése alapján) köteles a kijelölt felszámolóbiztos nevét a 27/A. § (5a) bekezdésben felsorolt adatait a bíróságnak bejelenteni. A felszámoló tehát, mint jogi személy "megszemélyesítőjeként" nevezi ki a természetes személy felszámolóbiztost, aki gyakorlatilag lefolytatja, "levezényli" a teljes felszámolást az adósnál. Ezt a helyzetet legalizálta a 27/A. § (12) bekezdés második mondata. A felszámolóbiztos a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszony alapján, annak nevében jár el. 2007. január 1-jétől felszámolóbiztosnak csak szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevezhető ki. 2009. szeptember 1-jétől új szabály az, hogy a felszámolóbiztosnak büntetlen előéletűnek kell lennie, és nem állhat közügyektől és foglalkozásának gyakorlásától eltiltás, 2010 január 1-jétől felszámolóbiztosi vagy felszámolói tevékenységben való közreműködést kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.
Nagyon nehéz szétválasztani a felszámolóra és a felszámolóbiztosra vonatkozó előírásokat, a törvény szövegéből a 27/A. § (4) és (5) és (5a) bekezdésének csak a felszámolóbiztosra vonatkozó részét idéztem.
- 505/506 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2917.
I. Nincs olyan jogszabályi előírás, amely a felszámolóbiztos személyében bekövetkezett változásnak a felszámoló bírósághoz, illetve a cégbírósághoz történő bejelentésére sorrendiséget határozna meg.
19.5. A felszámolók névjegyzéke
Cstv. 27/A. § (2) A felszámolóként kirendelhetők körét a Kormány rendelettel állapítja meg. Felszámoló csak olyan szervezet lehet, amelynek tagja (részvényese) megismerhető, továbbá amelyben közvetlen vagy közvetett részesedéssel nem rendelkezik olyan tag (részvényes), amely olyan államban - ide nem értve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban illetőséggel rendelkező államot - rendelkezik adóügyi illetőséggel, amelyben jogszabály nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 10 százalék. A Kormány a felszámolók névjegyzékébe való felvételre nyilvános pályázatot ír ki.
Tartalmilag idekapcsolódik a Cstv. 27/C. § több bekezdése, amelyek az elmúlt években többször változtak. Ebbe a körbe tartozik a 2014. évi XV. törvény, amely a lezárt pályáztatásra figyelemmel változtatta meg a szabályokat.

Cstv. 27/C. § (1) Felszámolói tevékenységet a gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább két olyan személy van, aki felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel (a továbbiakban: szakirányú szakképzettség) rendelkezik. A szakirányú szakképzettség tekintetében a felszámolók névjegyzékét vezető szerv szakhatósági állásfoglalást szerezhet be. Egy szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy legfeljebb három felszámolói tevékenységet folytató gazdasági társaságnál foglalkoztatható.
(1a) Az (1) bekezdésben említett szakirányú szakképzettséggel rendelkező személynek legalább 2 évenként szakmai továbbképzésen kell részt vennie, és az erről szóló igazolást a felszámolónak be kell mutatnia.
(2) A felszámolók névjegyzékébe az a gazdasági társaság vehető fel, amely
a) nem rendelkezik lejárt köztartozással,
b) rendelkezik a kormányrendeletben előírt biztosítékkal, megfelel a kormányrendelet szerinti szervezeti formának és részletes feltételeknek,
c) ellen a kérelem benyújtásakor nincs folyamatban kényszertörlés vagy kényszer-végelszámolás, vagy jogerősen elrendelt fizetési haladék, felszámolás vagy végelszámolás,
d) nem tagja olyan gazdasági társaságnak, amelyben felelőssége korlátlan,
- 506/507 -
e) írásban hozzájárul a névjegyzékben szereplő adatok nyilvánosságához, és az abban foglaltakra vonatkozóan a névjegyzékbe való jelentkezéssel egyidejűleg - az adataik nyilvánosságra hozatalával érintett magánszemélyek hozzájáruló nyilatkozatának csatolásával - adatokat szolgáltat,
f) írásban vállalja, hogy az a)-e) pontokban és a (4) bekezdésben meghatározott adatokról, feltételekről, azok változásáról, valamint a (3) bekezdésben jelölt tényről a névjegyzéket vezető szervezetet legkésőbb a változás, illetve tény bekövetkezését követő öt napon belül írásban tájékoztatja, továbbá közzéteszi a honlapján azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, ahová felszámolóként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, vagyonfelügyelőként, vagy végelszámolóként, pénzügyi gondnokként kirendelték, a kirendelés kezdetének és megszűnésének dátumával, továbbá az általa felszámolóbiztosként illetve vagyonfelügyelői tevékenység ellátásáért felelős, az e törvényben meghatározott szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevével, hivatali levelezési címével együtt,
g) igazolja, hogy a gazdasági társaság legalább két-két felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező személyt, továbbá közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál bejegyzett és könyvvizsgálói igazolvánnyal rendelkező könyvvizsgálót foglalkoztat. Az említettek közül - a könyvvizsgálót kivéve - legalább egy-egy főnek munkaviszonyban kell állnia a gazdasági társasággal.
(2a) A (2) bekezdés g) pontja szerinti személyek esetében a 27/B. § (9) bekezdés szerinti hatósági bizonyítvány eredeti példányával kell igazolni, hogy velük szemben nem áll fenn a 27/B. § (8) bekezdésében meghatározott körülmény.
(3) A felszámoló addig, amíg a felszámolói névjegyzékben szerepel:
a) nem folytathat ingatlanközvetítő, kölcsön- és faktoringtevékenységet, (együtt: összeférhetetlen tevékenység),
b) nem rendelkezhet többségi befolyással összeférhetetlen tevékenységeket folytató másik jogi személyben,
c) nem tanúsíthat feladata ellátása körében, sem azon kívül olyan magatartást, illetve nem végezhet olyan tevékenységet, amely a felszámolói feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megzavarja vagy a felszámolói tevékenység pártatlan végzését veszélyezteti.
(3a) A felszámoló ellenőrzi, hogy a felszámolóbiztos nem esik-e kizáró okok alá, nem folytat-e az e törvényben foglalt tilalom alá eső tevékenységet.
(4) A felszámolói névjegyzék közhiteles hatósági nyilvántartás. A névjegyzékben fel kell tüntetni:
a) a felszámoló nevét, postai és elektronikus levelezési címét, székhelyét, telephelyét, fióktelepét (működési terület),
b) a felszámoló ügyvezetőjének, felügyelőbizottsági elnökének, könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét,
c) a felszámoló főtevékenységét és a létesítő okiratában meghatározott további tevékenységi köreit a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint,
- 507/508 -
d) a felszámoló minden közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező tagjának (részvényesének) nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét), amennyiben a felszámoló külföldi székhelyű felszámoló magyarországi fióktelepe, akkor a külföldi székhelyű felszámoló nevét (cégnevét) székhelyét, nyilvántartási számát, a felszámolói tevékenység végzésére jogosító okirat számát és az okirat kibocsátóját, az okirat érvényességének időtartamát,
e) annak a jogi személynek vagy jogi személyiség nélküli szervezetnek a nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, amelyben a felszámoló gazdasági társaság közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik,
f) a felszámoló gazdasági társaságnál foglalkoztatott szakirányú szakképzettséggel rendelkezők, ezenkívül a közgazdászok, jogi szakvizsgát tett jogászok, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál bejegyzett és könyvvizsgálói igazolvánnyal rendelkező könyvvizsgálók nevét, lakcímét, szakképzettségét, a szakirányú szakképzettséggel rendelkezők szakmai gyakorlatát.
(5) A nyilvántartó szerv a felszámoló szervezet vezetőjére 10 000 forinttól 200.000 forintig terjedő bírságot szab ki, ha hamis vagy valótlan adatot, dokumentumot szolgáltatott, megszegi a (3) bekezdés szerinti tilalmat, nem teljesíti vagy késedelmesen teljesíti a (2) bekezdés f) pontja szerinti kötelezettségét, a kormányrendeletben előírt adatszolgáltatási vagy szakmai beszámolókészítési kötelezettségét, ismétlődő kötelezettségszegés esetén pedig törölheti a nyilvántartásból.
(6) A felszámolók és vagyonfelügyelők kirendelésére és felmentésére vonatkozó adatok a Cégközlöny honlapján keresőprogram segítségével is megismerhetők.
Cstv. 83/B. § (1) A felszámoló gazdasági társaságnál azokat a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagokat, munkavállalókat, vagy a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján azokat a felszámolói tevékenységben közreműködő személyeket, akik 2010. július 1-jén megfeleltek a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 20. § (4) bekezdése szerinti képesítési feltételeknek, a 27/A. § (3) bekezdése és a 27/C. § (4) bekezdés f) pontja szerinti szakképesítéssel rendelkezőnek kell tekinteni.
(2) A 27/A. § (3) bekezdésének és a 27/C. § (4) bekezdés f) pontjának alkalmazásában 2010. június 30-áig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2006. június 30-án hatályos 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott végzettségeket, továbbá a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséget egyaránt érteni kell szakirányú szakképzettség alatt.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti végzettséggel rendelkező személyek 2015. október 1-jétől legfeljebb három felszámolói tevékenységet folytató gazdasági társaságnál foglalkoztathatók.
- 508/509 -
(4) A felszámolók névjegyzékét vezető szerv az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok szerinti felsőfokú végzettségre vonatkozó szakhatósági állásfoglalást szerezhet be.

Átmeneti rendelkezések
2014. évi XV. tv. 73. § (22) bek. A Cstv. a következő 83/K. §-sal egészül ki:

(5) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (1) bekezdés szerinti követelménynek 2015. október 1-jéig kell eleget tenni, és a 27/C. § (1) bekezdése, továbbá a 83/B. § (3) bekezdése szerinti követelmény teljesüléséről szóló nyilatkozatot és dokumentumokat 2015. november 1-jéig kell a névjegyzéket vezető szervnek megküldeni.
(6) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (1a) bekezdés szerinti szakmai továbbképzési kötelezettségnek először 2015. december 31-éig kell eleget tenni, és a továbbképzésen való részvételről kiállított dokumentumot 2016. január 31-éig kell a névjegyzéket vezető szervnek megküldeni.
(7) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (2) bekezdés f) pontjában a vagyonfelügyelői tevékenységért felelős személy kinevezésére vonatkozó szabályt a 2014. április 1-jét követően elrendelt csődeljárásokra kell alkalmazni.
(26) A Cstv.
e) 27/C. § (2) bekezdés f) pontjában a "dátumával együtt" szövegrész helyébe a "dátumával, továbbá az általa felszámolóbiztosként illetve vagyonfelügyelői tevékenység ellátásáért felelős, az e törvényben meghatározott szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevével, hivatali levelezési címével együtt," szöveg,
19.5.1. A szabályozás változása
A felszámolókra vonatkozó előírásokat a jogalkotás nagy kedvvel módosítja, a szabályváltozás néha követhetetlen. A 2014. évi XV. törvény is alaposan megkeverte a rendelkezéseket, sajnos nem a logika szabályait követve, esetenként alig lehet kihámozni a hatályos előírásokat, s ehhez még hozzájárulnak az átmeneti rendelkezések is.
A 68/2014. (III. 13.) Korm. rendelet, a 113/2013. (IV. 12.) Korm. rendelet és a 169/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendeletet módosította. Ezekkel a módosításokkal a felszámolókra vonatkozó törvényi és Korm. rendelet szintű szabályozás teljessé vált.
A 2011. évi Módtv. több változtatást vezetett be, ezen túlmenően a 2012. évi CIV. törvény is tartalmaz módosításokat. A 2012. évi CIV. törvény indokolása szerint indokolt a felszámoló szervezetek átlátható és ellenőrizhető tulajdonosi szerkezetét törvényi követelménnyé tenni, a közérdek és az állami ellenőrizhetőség érdekében. Fontos, hogy a felszámoló szervezet tulajdonosi szerkezete átlátható legyen, és a közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező személyek (szervezetek) ténylegesen megismerhetők legyenek, vagyis nem lehetnek ún. offshore cégek. Az említett szabályok a felszámoló szervezetek és tevékenységük feletti hatékony állami felügyelet érdekében kerülnek bevezetésre, ezt a feltétel rendszert a 169/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet is megerősítette.
- 509/510 -
A 2012. március 1-jével bevezetett kényszertörlési eljárás szabályaira figyelemmel mondja ki a törvény, hogy nem lehet felszámoló az a szervezet sem, amely kényszertörlés alatt áll.
19.5.2. A hatályos szabályok elemzése
19.5.2.1. A felszámoló gazdasági társaság fogalma
A felszámolóként kijelölhetők körét a 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet állapítja meg, melyet lényegesen a 275/2009. (XII. 3.) Korm. rendelet, a 169/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet, a 113/2013. (IV. 12.) Korm. rendelet és a 68/2014. (III. 13.) Korm. rendelet, végül a 343/2015. (XI. 13.) Korm. rendelet módosított. A Korm. rendeletek a módosítás során figyelemmel voltak a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésére és arra, hogy a felszámolói tevékenység a 2009. évi LXXVI. törvény hatálya alá tartozik.
A hatályos szabályozás szerint felszámoló az a törvény által meghatározott szervezeti formában működő felszámoló szervezet lehet,
a) amely a felszámolók névjegyzékében szerepel,
b) amelyet a Kormány a Cstv. 66. § (2) bekezdésében és 84/A. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján állami felszámolóként kijelöl, vagy
c) amelyet törvény pénzügyi szervezet felszámolására vagy végelszámolására kijelöl.
Az új felszámolói névjegyzékben kizárólag olyan szervezet szerepelhet, melynek az új felszámolói névjegyzékbe történő felvételéről a felszámolók névjegyzékét vezető szerv jogerős határozatában döntött.
További feltétel, melyet a 2012. évi CIV. törvény iktatott be az, hogy az a szervezet lehet felszámoló, amelynek tagja (részvényese) megismerhető, továbbá amelyben közvetlen vagy közvetett részesedéssel nem rendelkezik olyan tag (részvényes), amely olyan államban - ide nem értve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban illetőséggel rendelkező államot - rendelkezik adóügyi illetőséggel, amelyben jogszabály nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 10 százalék. A törvényi indokolásból látható, hogy az ún "offshore" cégeket kívánta a jogalkotás a felszámolói körből kizárni.
A Cstv. 27/C. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakról (nem rendelkezik lejárt köztartozással) az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolás helyett arról is lehet nyilatkozni, hogy a gazdasági társaság szerepel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 36/B. §-a szerinti köztartozásmentes adatbázisban.
A hatályos szabályozás szerint [Cstv. 27/C. § (2) bekezdés b) pont] ahhoz, hogy egy gazdasági társaság felszámolási tevékenységet folytathasson, megfelelő tőkével, illetve biztosítékkal kell rendelkeznie.
- 510/511 -
A Cstv. 27/C. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra tekintettel a felszámoló szervezetnek rendelkeznie kell legalább 70 millió forint biztosítékkal. A felszámoló szervezetnek a vagyoni biztosíték meglétét évente november 1-jéig, továbbá a hatósági ellenőrzéskor is igazolnia kell.
A felszámoló társaságnak Cstv. 27/C. § (2) bekezdés c)-d) és f) pontjaiban előírt feltételek fennállásáról nyilatkozatot kell tenni. Így nyilatkoznia kell arról, hogy
- nincs ellene a kérelem benyújtásakor folyamatban kényszertörlés vagy kényszer-végelszámolás, vagy jogerősen elrendelt fizetési haladék, felszámolás vagy végelszámolás,
- nem tagja olyan gazdasági társaságnak, amelyben felelőssége korlátlan és
- vállalja, hogy a törvényben előírt adatokról, feltételekről a névjegyzéket vezető szervezetet tájékoztatja.
19.5.2.2. Személyi feltételek
A névjegyzékbe való felvétel feltétele annak igazolása is, hogy a felszámoló gazdasági társaság legalább két-két büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál bejegyzett és könyvvizsgálói igazolvánnyal rendelkező könyvvizsgálót, továbbá a 2006. évi VI. törvény 20. § (4) bekezdése és 21. §-a szerinti szakképzettségű személyt foglalkoztat. Az említettek közül legalább egy-egy főnek (kivéve a könyvvizsgálót) munkaviszonyban vagy személyes közreműködési kötelezettséggel tagsági jogviszonyban kell állnia a felszámoló gazdasági társasággal. E feltételek teljesítését okiratokkal kell igazolni. 2010. január 1-jétől ezen túlmenően erkölcsi bizonyítvánnyal kell igazolni, hogy a 27/B. § (8) bekezdésében írt körülmény nem áll fenn, azaz nem áll felszámolói foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.

A szakirányú szakképzettség
A 2006. évi VI. törvény 20. § (4) bekezdése kimondta, hogy a hatálybalépéskor a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelettel meghatározott felsőfokú végzettséggel rendelkező, okirattal igazolhatóan legalább 10 éve, megszakítás nélkül, felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő gazdasági társasági tagokat, munkavállalókat, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedőket e törvény által előírt, a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú továbbképzési szakképesítési követelményeiről szóló 9/2002. (III. 22.) OM rendeletben meghatározott szakképzettséggel rendelkezőnek kell tekinteni.
A törvény 21. § (1) bekezdése szerint a Cstv. 27/A. §-a (3) bekezdésének és a 27/C. §-a (4) bekezdés f) pontjának alkalmazásában 2010. június 30-ig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott végzettségeket, továbbá a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséget egyaránt érteni kell szakirányú szakképzettség alatt.
- 511/512 -
Ezeket a feltételeket a 2012. évi LXXXVI. törvény átemelte a a Cstv. 83/B. §-ába, a rendelkezés hatálybalépése 2012. június 27.
A fenti előírással az a probléma, hogy a 9/2002. (III. 22.) OM rendeletet hatályon kívül helyezte a 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet, amely a vagyonfelügyeleti szakról külön nem rendelkezik. Így ma nincs olyan jogszabály, amely előírná, hogy a csődtörvény alkalmazása szempontjából - az alábbi kivételtől eltekintve - ki számít szakirányú végzettséggel rendelkezőnek.
Az viszont egyértelmű, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező, felszámolást végző gazdasági társaság tagjai, munkavállalói és a társasággal tartós polgári jogi szerződés alapján tevékenykedők szakirányú végzettséggel rendelkeznek, ha legalább a 2006. évi VI. törvény hatálybalépését megelőzően 10 éve (tehát 1996. július 1-jétől kezdődően) folyamatosan felszámolói tevékenységet folytatnak.
Talán ez a bizonytalanság okozta, hogy a 83/B. § (4) bekezdése kimondja: a felszámolók névjegyzékét vezető szerv az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok szerinti felsőfokú végzettségre vonatkozó szakhatósági állásfoglalást szerezhet be.
A felszámolók névjegyzékébe bejegyzett felszámoló szervezet minden év január 31-éig köteles a nyilvántartó szervnek írásban adatot szolgáltatni a felszámoló szervezet vezetői, foglalkoztatottai (ideértve a tartós megbízási jogviszonyban foglalkoztatottakat is) létszámáról, végzettség, szakképesítés, szakképzés szerinti összetételéről. Be kell jelenteni azt is, hogy a Cstv. 27/C. § (1) bekezdésében és a 83/B. §-ában meghatározott személyek mely időponttól állnak a felszámoló szervezettel tagsági (részvényesi) vagy foglalkoztatásra, megbízásra irányuló jogviszonyban. Amennyiben ezen adatszolgáltatás alapján a nyilvántartó szerv azt állapítja meg, hogy az adott személyt ötnél több felszámoló szervezet foglalkoztatja, a Cstv. 27/B. § (10) bekezdése szerinti hatósági ellenőrzés keretében felhívja azokat a felszámoló szervezeteket a jogviszony megszüntetésére, amelyek az említett személyt a legkésőbbi időpontoktól foglalkoztatják.
A szakirányú végzettséggel rendelkezők az eredeti előírások szerint öt, 2015. október 1-jétől már csak három felszámoló szervezetnél foglalkoztathatók a 2014. évi XV. törvény előírása szerint.
19.5.2.3. Pályázat kiírása
A felszámolók névjegyzékébe az új felszámolók felvételére szolgáló nyilvános pályázatot a Kormány - a bíróságoknak az Országos Bírósági Hivatal elnöke útján jelzett bírósági ügyforgalmi adatait mérlegelve, valamint a felszámolók jogszabályi feladatainak változása miatt indokolt esetekben, továbbá a jogszabály által adott keretszám feltöltése érdekében - az igazságügyért felelős miniszter útján írja ki. Hétévenként új névjegyzék felállítására kell pályázatot kiírni. A valóságban egyre kevesebb ügy érkezik a bíróságokra, elsősorban a kényszertörlési eljárás bevezetése miatt, ezért jelenleg egy felduzzasztott számú felszámolói kör dolgozik a fogyatkozó ügyeken.
- 512/513 -
19.5.2.4. A névjegyzék tartalma
Cstv. 27/C. § (4) A felszámolói névjegyzék közhiteles hatósági nyilvántartás. A névjegyzékben fel kell tüntetni:
a) a felszámoló:
aa) nevét, postai és elektronikus levelezési címét,
ab) székhelyét, telephelyét, fióktelepét (működési terület),
ac) világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszerben használt pénzforgalmi számlaszámát és az azt vezető pénzforgalmi szolgáltató nevét, székhelyét,
b) a felszámoló ügyvezetőjének, felügyelőbizottsági elnökének, könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét,
c) a felszámoló főtevékenységét és a létesítő okiratában meghatározott további tevékenységi köreit a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint,
d) a felszámoló minden közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező tagjának (részvényesének) nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét), amennyiben a felszámoló külföldi székhelyű felszámoló magyarországi fióktelepe, akkor a külföldi székhelyű felszámoló nevét (cégnevét) székhelyét, nyilvántartási számát, a felszámolói tevékenység végzésére jogosító okirat számát és az okirat kibocsátóját, az okirat érvényességének időtartamát,
e) annak a jogi személynek vagy jogi személyiség nélküli szervezetnek a nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, amelyben a felszámoló gazdasági társaság közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik,
f) a felszámoló gazdasági társaságnál foglalkoztatott szakirányú szakképzettséggel rendelkezők, ezenkívül a közgazdászok, jogi szakvizsgát tett jogászok, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál bejegyzett és könyvvizsgálói igazolvánnyal rendelkező könyvvizsgálók nevét, lakcímét, szakképzettségét, a szakirányú szakképzettséggel rendelkezők szakmai gyakorlatát,
g) a felszámoló gazdasági társaságnál foglalkoztatott felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező személyek - kizárólag az adott felszámolónál használt - elektronikus levelezési címét.
(5) A nyilvántartó szerv a felszámoló szervezet vezetőjére 10 000 forinttól 200 000 forintig terjedő bírságot szab ki, ha hamis vagy valótlan adatot, dokumentumot szolgáltatott, megszegi a (3) bekezdés szerinti tilalmat, nem teljesíti vagy késedelmesen teljesíti a (2) bekezdés f) pontja szerinti kötelezettségét, a kormányrendeletben előírt adatszolgáltatási vagy szakmai beszámolókészítési kötelezettségét, ismétlődő kötelezettségszegés esetén pedig törölheti a nyilvántartásból.
(6) A felszámolók és vagyonfelügyelők kirendelésére és felmentésére vonatkozó adatok a Cégközlöny honlapján keresőprogram segítségével is megismerhetők.
- 513/514 -
Cstv. 27/D. §[165] (1) A felszámolók névjegyzékét vezető szerv az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium önálló szervezeti egysége, amely hatósági tevékenysége során minden más szervtől független, és a feladatkörébe tartozó hatósági ügyek tekintetében nem utasítható.
(2) A felszámolók névjegyzékét vezető szerv által - az új felszámolói névjegyzék felállításával, a felszámolók névjegyzékébe való felvétellel, a felszámolói névjegyzék és a feladatkörébe tartozó hatósági nyilvántartások vezetésével összefüggésben, valamint a hatósági ellenőrzés során - hozott közigazgatási hatósági döntéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.

Cstv. 84/A. § (1a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a felszámolói névjegyzéket vezető szervet, továbbá a felszámolói szakképesítést adó szakirányú szakképzettség és a 83/B. §-ban említett felsőfokú végzettség tekintetében állásfoglalásra jogosult szakhatóságot.

A 2013. évi LXXXIV. törvénnyel történt módosítás rögzíti, hogy a felszámolói névjegyzék közhiteles hatósági nyilvántartás. A nyilvántartó szerv által vezetett felszámolói névjegyzékben fel kell tüntetni a 27/C. § (4) bekezdésben írt adatokat. Ezek 2006 óta alig változtak, a (4) bekezdés g) pont alábbi szövegét 2007-ben törölték. [g) a felszámoló gazdasági társaság mely felszámolás alatt álló szervezetben működik felszámolóként, vagyonfelügyelőként, vagy az általa kijelölt felszámolási biztos felszámoló biztosként.] A d) és e) pontot a 2012. évi CIV. törvény módosította 2012. július 16-tól, előírva mindkét irányban a közvetlen és közvetett részesedések bejelentését. Eszerint be kell jelenteni a felszámoló minden közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező tagjának (részvényesének) nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét), amennyiben a felszámoló külföldi székhelyű felszámoló magyarországi fióktelepe, akkor a külföldi székhelyű felszámoló nevét (cégnevét) székhelyét, nyilvántartási számát, a felszámolói tevékenység végzésére jogosító okirat számát és az okirat kibocsátóját, az okirat érvényességének időtartamát, továbbá annak a jogi személynek vagy jogi személyiség nélküli szervezetnek a nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, amelyben a felszámoló gazdasági társaság közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik.
A 27/D. § és a többször módosított 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékét vezető szervként a Kormány az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium (jelenleg NEFMI) jelölte ki (a továbbiakban: nyilvántartó szerv). A nyilvántartó szerv a névjegyzékbe való felvétellel, az új névjegyzék felállításával és a névjegyzék vezetésével kapcsolatos, továbbá a Cstv. szerinti hatósági ellenőrzési eljárás során - az e rendeletben foglaltak figyelembevételével - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései szerint jár el azzal,
- 514/515 -
hogy ahol a Ket. kérelemről rendelkezik, ott az e rendelet szerinti pályázati kérelmet is érteni kell.
A névjegyzékbe vétellel és a névjegyzék vezetésével kapcsolatos eljárásban
a) a Cstv. 27/C. § (1) bekezdése szerinti szakirányú szakképzettség, a Cstv. 83/B. §-ában említett felsőfokú végzettség, továbbá más, felsőoktatásban szerzett szakképesítés vagy szakképzés, illetőleg a külföldi végzettségi szintek, szakképesítések és szakképzések elismerése tekintetében a Kormány az Oktatási Hivatalt,
b) a többi szakképzés tekintetében pedig a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt
jelöli ki szakhatóságként.
A szakhatóságok a Ket. 44. § (8) bekezdése szerinti előzetes szakhatósági hozzájárulást adnak ki a pályázók, továbbá a névjegyzékbe bejegyzett felszámoló szervezetek részére a Korm. rendelet szerint elismerhető szakképesítésekről és szakképzésekről. Az egyéb - állandóan változó - feltételeket a Korm. rendelet tartalmazza, ismertetésük felesleges.
- 515/516 -
VII. Fejezet - A felszámolás
20. A felszámolást elrendelő végzéssel kapcsolatos feladatok
20.1. A végzés közzététele
Cstv. 28. § (1) Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul kirendeli a felszámolót, majd elrendeli a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.
(2) A közzétételnek tartalmaznia kell:
a) a bíróság nevét és az ügy számát;
b) az adós nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát, azon gazdálkodó szervezetek nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, amelyben az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkezik, ha pedig az eljárás közzétételét megelőző két éven belül jogutódlás következett be, a jogelőd nevét, székhelyét, nyilvántartási számát és adószámát is fel kell tüntetni;
c) a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontját;
d) azt, ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg;
e) utalást arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés Cégközlöny honlapján történő közzétételének napja;
f) a hitelezőknek [ideértve a zálogjogosultakat, és a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés jogosultjait is] szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket - kivéve a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban [27. § (2) bekezdés e) pont] már bejelentett és nyilvántartásba vett követeléseket - a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be;
g) a felszámoló nevét, székhelyét, adószámát, valamint a felszámolóbiztos nevét, lakóhelyét vagy a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címét, születési idejét, adóazonosító jelét, valamint anyja születési nevét;
h) a 46. § (7) bekezdésében meghatározott elkülönített számla számát;
i) ha az adós egyszemélyes társaság, az alapítója (tagja, részvényese) nevét és lakóhelyét (székhelyét);
j) az egyéb lényeges körülményeket.
(3) A 27. § (2) bekezdésének d) pontja alapján indított felszámolási eljárásban a hitelező a korábbi csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban bejelentett, elismert vagy nem vitatott azon követelését jelentheti be, amely nem térült meg.
- 516/517 -
(4) Nem kell bejelenteni hitelezői követelésként, ha az adós bankszámlájára tévesen címzett átutalás került. Ennek visszautalása iránt a felszámoló haladéktalanul intézkedik.

Cstv. 83/K. § (3) A 2014. március 15-én folyamatban lévő ügyekben a 2014. évi XV. törvénnyel módosított 28. § (1) bekezdést akkor kell alkalmazni, ha 2014. március 15-én
a) a felszámolás elrendelésére első fokon még nem került sor, vagy
b) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, és olyan felszámoló került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben vagy
c) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, azonban olyan ideiglenes vagyonfelügyelő került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben.
(4) A (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben az első fokú bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót hivatalból felmenti, és ideiglenes vagyonfelügyelő felmentése esetén másik ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki hivatalból a 27/A. § (1) bekezdés szabályai szerint. Az első fokú bíróság a felmentett ideiglenes vagyonfelügyelő díjazását a felmentésről rendelkező végzésében az addig elvégzett tevékenység és munkateher alapján, arányosan határozza meg.
20.1.1. Általános kérdések a közzététellel kapcsolatban
A 2014. évi XV. törvény annyiban módosította a 28. § (1) bekezdését, hogy a felszámolót csak a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően kell kirendelni. Az átmeneti szabályokat a Cstv. 83/K. § (3) és (4) bekezdése tartalmazza.
A törvény szövegével ellentétben a bíróság nem a felszámolást elrendelő végzését teszi közzé, hanem egy végzéskivonatot, amely tartalmazza a Cstv. 28. § (2) bekezdésben írt adatokat. Ezért módosították 2012-ben a BÜSZ 63/A. §-át. A közzététel célja, hogy a hitelezők tudomást szerezzenek az adós felszámolásáról, hogy ily módon a követeléseiket be tudják jelenteni a felszámolónak. A Cstv. 28. § (1) bekezdés második mondatát a 2007. évi LXI. törvény iktatta be, s 2008. január 1-jétől a közzétételre napi feltöltéssel kerül sor, s megállapítható percre pontosan a közzététel ideje. Ennek a versengő felszámolások esetében, illetve nemzetközi viszonylatban a főeljárás-másodlagos eljárás szempontjából van kiemelt jelentősége. Itt is jelezzük, hogy a felszámolás elrendelése előtt célszerű tájékozódni arról, hogy nem rendelte-e el egy másik bíróság az adós felszámolását.
A közzétételi végzés legfontosabb adatairól röviden:
- A bíróságra vonatkozó adatokon kívül az adós azonosítására szolgáló adatok közzététele a legfontosabb. A b) pontban szereplő adatok között új előírás azon cégek adatainak közzétételére vonatkozó előírás, amelyben az az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkezik. Fontos a jogutódlás tényének a közzététele, hogy a hitelező azonosítani tudja az adóst. A bírói gyakorlat az előírást kiterjesztően értelmezi, mert a két éven belül bekövetkezett névváltozás esetén az előző elnevezésre vonatkozó adatot is - helyesen - közzéteszi, pedig ebben az esetben nincs szó jogutódlásról.
- 517/518 -
- A felszámolási eljárás megindításának időpontja több szempontból jelentős lehet, pl. a Cstv. 40. §-án alapuló megtámadási pereknél, a közzététel ezért indokolt. Ha több kérelem alapján egy ügyben döntött a bíróság, elegendő az első kérelem érkezésének időpontját közzétenni.
- A csődeljárásra vonatkozó adat közzététele a jelenlegi szabályok alapján azért indokolt, mert a hatályos szabályozás alapján a sikertelen csődeljárás átfordul felszámolási eljárássá, illetve a csődeljárásban vállalt kötelezettség nem teljesítése miatt kezdeményezhetik a felszámolást. Egyéb esetben nincs információs tartalma a korábbi csődeljárásnak, s ráadásul időbeli korlátot sem állít fel a jogalkotó.
- A Cstv. 28. § (2) bekezdéséből kiemelendő az e) pont, amely gyakorlatilag meghatározza a felszámolás kezdő időpontját, s ez 2006. július 1. napjától a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja. Az adós felszámolását elrendelő jogerős végzés közzététele vonatkozásában a törvény intézkedik a nyilvánosságra hozatal és a végzés meghozatala közötti idő jelentős csökkentése érdekében.
- A Cstv. 1997. évi módosítása óta - 2009-ig - csak az ismert követeléseket lehetett bejelenteni, egységes volt a bírói gyakorlat abban, hogy jogfenntartó nyilatkozat nem tehető. Ez a nyilvántartásba vételi díj intézményének bevezetésével is magyarázható. Az V. Novella a hitelezői kört kibővítette a függő követeléssel rendelkező hitelezőkre, nekik is be kell jelenteni a követelésüket, annak ellenére, hogy az nem lejárt és összegszerűen sem ismert követelés. A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában a kiegészítés egyértelművé teszi, hogy a zálogjogosult hitelezőknek is be kell jelenteniük követeléseiket a felszámolónak.
Kifejezetten kimondja a törvény, hogy a felszámolást közvetlenül megelőző csődeljárásban bejelentett és nyilvántartásba vett követelést nem kell bejelenteni, ha a csődeljárás fordult át felszámolási eljárássá.
A felszámoló nevének és székhelyének közzététele indokolt, a felszámolóbiztos lakcíme vagy a lakcímnyilvántartásban szereplő értesítési címének kell feltüntetése indokolatlan.
A II. Cstv. Novella bevezette az ún. nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettséget, a Cstv. 28. § (2) bekezdés h) pontja erre vonatkozóan tartalmaz előírást, amely szerint meg kell adni a gazdasági hivatal elkülönített számlájának a számát, amelyre a nyilvántartásba vételi díjat a hitelezők befizethetik.
- (A nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettségével kapcsolatos kérdéskörről a Cstv. 46. §-ánál lesz szó.)
- Az egyszemélyes alapító tagjának és lakcímének (székhelyének) közzétételének a Gt./Ptk. felelősségi szabályai miatt van jelentősége.
- 518/519 -
JOGGYAKORLAT
A csődeljárásban nyilvántartásba vett hitelezői igény bejelentése az eredménytelen csődeljárást követő felszámolási eljárásban szükségtelen. Besorolását azonban automatikusan nem tartja meg, azt a felszámoló jogosult más kategóriába sorolni, illetve a korábban elismertként nyilvántartásba vett hitelezői igényt vitatottá minősíteni, és azt eldöntés végett a bíróság elé terjeszteni [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pont, 46. § (6) bekezdés].
EBH 2004.1049.
A hitelezői igény bejelentésére engedett törvényi határidőket az adóhatóság is köteles betartani. A felszámolás közzététele előtt keletkezett adótartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem változik azáltal, hogy az adóhatóság a tartozást a tevékenységet záró ellenőrzése után mutatta ki.
BH 2015.169.
A felszámolási eljárásban a hitelezői igény bejelentésére telefax útján is lehetőség van [1991. évi XLIX. tv. 28. § (2) bek.].
BH 2015.168.
Az adóshoz tévesen átutalt pénzeszköz nem tartozik az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába [1959. évi IV. tv. 361. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 28. § (4) bek., 51. § (1)-(3) bek.].
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
BH 2015.15.
II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2) bekezdése, 46. § (6)-(7) bekezdése].
BDT 2015.3254.
A hitelezői igénybejelentés előterjesztésére előírt 40 napos határidő eljárásjogi jellegű határidő, melynek elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az igazolási kérelem elbírálásának határidői a kérelemnek a felszámolóhoz történő benyújtásától számítandók, az igazolás tárgyában azonban a bíróság határoz.
BDT 2013.3003.
Az eljárást kezdeményező hitelező is köteles bejelenteni hitelezői igényét a felszámolónak.
BDT 2012.2808.
A hitelezőnek az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt, de még nem érvényesített követelését a felszámolás kezdete lejárttá (esedékessé) teszi, ezért azt a hitelezőnek a közzétételtől számított 40 napon belül kell bejelentenie a felszámolónak ahhoz, hogy azt határidőn belüli követelésként lehessen nyilvántartásba venni.
ÍH 2015.80.
A felszámolást közvetlenül megelőző csődeljárásban bejelentett hitelezői követelést nem kell ismét bejelenteni a felszámolónak, azonban a nyilvántartásba vételi díj kiegészítésének legalább a hitelezői igénybejelentések megtételére nyitva álló 180 napos határidőn belül meg kell történnie (Cstv. 28. §, 37. §, 46. §).
Az indokolásból: "A Cstv. 46. § (7) bekezdés második mondata akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárást közvetlenül csődeljárás előzte meg és a hitelező a követelését ott bejelentette, és kifizette a nyilvántartásba vételi díjat, a felszámolási eljárásban a követelést nem kell ismét bejelentenie, azonban a felszámoló felhívására meg kell fizetnie a díjkülönbözetet.
- 519/520 -
Helyesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a Cstv. nem tartalmaz egyértelmű szabályozást a csődeljárást követő felszámolási eljárásában a regisztrációs díj kiegészítésének határidejére vonatkozóan. Ebből azonban nem az a következtetés vonható le, hogy a regisztrációs díj kiegészítésének ebben az esetben nincs határideje, hanem az, hogy a kiegészítésre is a Cstv. általános szabályait kell alkalmazni. Vagyis a díj kiegészítésének legalább a hitelezői igénybejelentések megtételére nyitva álló 180 napos határidőn belül meg kell történnie" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.414/2014/2. szám).
ÍH 2013.162.
Az eljárást kezdeményező hitelező is köteles bejelenteni hitelezői igényét a felszámolónak (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.131/2013/4. szám).
20.1.2. A csődeljárásban kötött egyezség nem teljesítése esetén bejelenthető követelés "követelés"
A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekhez kapcsolódik a 28. § (3) bekezdés azon rendelkezése, mely szerint, ha a csődeljárás sikeres volt, egyezségkötésre került sor, amelyet az adós nem teljesített és emiatt valamely hitelező kérelmére rendelte el a bíróság a felszámolási eljárást, a hitelező a csődeljárásban elismert vagy nem vitatott, és a csődegyezség végrehajtása során meg nem térült követelését jelentheti be. A látszólag egyszerű rendelkezés értelme az, hogy nem az egyezségben szereplő követelésből kell levonni a megtérült összeget, hanem a bejelentett, elismertként nyilvántartott követelésből. Ezzel a hitelezőknek mindenképpen kedvező megoldással a törvény a csődegyezséget félretette. Ezt a módosító novella indokolása kifejezetten tartalmazza. ["A módosítás egyértelművé teszi, hogy ha az adós a korábbi csődegyezséget nem tartja be, és emiatt indul ellene felszámolási eljárás, akkor a hitelező a csődeljárásban elismert vagy nem vitatott követelését (tehát nem a csődegyezségben szereplő, csökkentett követelését!) jelentheti be, levonva belőle azt az összeget, amit az adóstól időközben megkapott."]
Miután a csődegyezségben a felek számtalan megoldást alkalmazhatnak az egyezség értelmében (részvények átruházása, ingatlanok tulajdonjogának átengedése, adóst megillető követelések átengedése stb.) nem minden esetben lesz könnyű a követelés összegének megállapítása.
20.2. Értesítés a felszámolás elrendeléséről
Cstv. 29. § A felszámolás elrendeléséről a bíróság értesíti:
a)
b) az illetékes adó- és vámhatóságot, valamint az egészségbiztosítási szervet és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet,
c) az állami foglalkoztatási szervet,
d) a környezetvédelmi hatóságot és a munkavédelmi hatóságot,
- 520/521 -
e) a bíróság Gazdasági Hivatalát,
f) az adós székhelye szerint illetékes levéltárat,
g) az adós számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltatót,
h) az ingatlanügyi hatóságot,
i) az alapítási, illetve tevékenységi engedélyt kiadó hatóságot, amennyiben az adós alapítási vagy tevékenységi engedélyhez kötött tevékenységet is folytat.
A Cstv. 29. §-át kismértékben érintette a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény, amely gyakorlatilag az értesítendő szerveket regionális szervekké alakította át, s ezzel kapcsolatban több kapcsolódó jogszabály született. 2010-ben hasonló folyamat ment végbe. A módosítások átmenetileg okoztak zavart a felszámolási ügyek intézése során, ugyanis az elnagyolt jogszabály-módosítások nem minden esetben foglalkoztak a jogutódlás kérdésével. A bíróságok és a felszámolók rugalmasan kezelték a kérdést, ezért különösebb fennakadás nem volt.
A cégbíróság értesítése: A törvény 2004. január 1-jéig hatályos szövege előírta a cégbíróság értesítését. A 2003. évi XCI. törvény a szabályok változása miatt, mint szükségtelent hatályon kívül helyezte ezt a szabályt.
A Bírósági Gazdasági Hivatal értesítése: A Bírósági Gazdasági Hivatal értesítésének az a célja, hogy tudomást szerezzen a felszámolás elrendelésével arról, hogy nyilvántartásba vételi díj befizetése történhet meg. Az értesítést követően a gazdasági hivatal ügyszámot ad, amely alapján azonosítja a befizetéseket a későbbiek során.
A földhivatal értesítése: A jelenlegi nevén ingatlanügyi hatóság értesítése megkérdőjelezhető, a felszámolást elrendelő bíróságnak ugyanis nincs tudomása arról, hogy az adós tulajdonában áll-e olyan ingatlan, amely a felszámolást elrendelő bíróság illetékességi területén található. A földhivatal ezekről a bejelentésekről akkor tud igazán majd érdemben intézkedni, ha országos számítógépes hálózattal fog rendelkezni, és a gazdálkodó szervezet neve alapján azonosítani tudja a tulajdonjogot vagy egyéb, a csődvagyon szempontjából fontos, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogot. Az EBH.2013.K.11. döntés orientálja a gyakorlatot, ezzel ellentétes ítélőtáblai döntés is született. Egyértelműen az elvi határozat tekintendő követendő álláspontnak.
Alapítási, illetve tevékenységi engedélyt kiadó hatóság értesítése: A 2011. évi Módtv. vezette be az alapítási és tevékenységi engedélyt kiadó hatóság értesítését. A gyakorlatban az okoz gondot, hogy ez a hatóság a cégnyilvántartásban nem szerepel. A bírói fórumokon az az álláspont alakult ki, hogy amennyiben az adós/végelszámoló kéri a felszámolás elrendelését s nem jelöli meg ezt a hatóságot, akkor hiánypótlás keretében kell a szükséges adatot megszerezni. Amennyiben hitelező kezdeményezi az eljárást, az adós felszólítása körében kell az erre vonatkozó információ bejelentésére kötelezni. Hivatalból indult eljárásokban, valamint a vélelem alapján elrendelt felszámolásokban a cégbíróság az iratok alapján tudja a szükséges adatokat megadni.
- 521/522 -
JOGGYAKORLAT
A felszámolási eljárás elrendeléséről szóló cégbírósági végzés földhivatalnak történő megküldése nem jelenti a felszámolási eljárás megindításának tényfeljegyzése iránti kérelem előterjesztését. A felszámoló terhére igazgatási díj nem írható elő [1991. évi XLIX. törvény 29. §, 1997. évi CXLI. törvény 26. § (8) bekezdés, 32. §].
A bíróság által a földhivatalnak megküldött értesítés - az ingatlantulajdonos cég elleni felszámolási eljárás elrendeléséről szóló átirat - tartalmát tekintve a felszámolás tényének feljegyzésére irányuló megkeresés, mely okirat alkalmas az ingatlanügyi hatósági eljárás megindítására. A megkeresést az ingatlanügyi hatóságnak akkor is teljesítenie kell, ha az nem tartalmazza az ingatlanok helyrajzi számát.
20.3. A közhiteles nyilvántartások megkeresése
Cstv. 30. § A felszámoló köteles az adós vagyonára vonatkozó adatok beszerzése érdekében a közhiteles nyilvántartásokat, a pénzügyi intézményeket, az értékpapírszámlát vezető és az egyéb pénzpiaci eszközöket kezelő szolgáltatókat megkeresni.
A 2014. évi XV. törvény indokolása kiemeli, hogy a Cstv. új 30. §-a egyértelművé teszi, hogy a felszámoló - a csődvagyon összegyűjtése érdekében - köteles megkeresni a közhiteles nyilvántartásokat és azokat a pénzügyi szolgáltatókat, akik az adós számláit vezetik vagy egyéb pénzpiaci eszközeit kezelik.
21. A gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelessége
Cstv. 31. § (1) A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles:
a) a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) (a továbbiakban együtt: tevékenységet lezáró mérleg), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, azokat a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni és nyilatkozni arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad, valamint nyilatkozni arról is, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek,
b) a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket készíteni, és azt, az irattári anyagot, valamint a vagyont leltár szerint átadni a felszámolónak legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül, ugyanilyen határidővel a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról tájékoztatást adni, továbbá nyilatkozni arról, hogy valamennyi vagyontárgyra, iratra vonatkozóan teljesítette az átadási kötelezettségét,
- 522/523 -
c) a felszámolás kezdő időpontjától számított 15 napon belül a felszámolónak és a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságnak nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat,
d) a felszámolónak tájékoztatást adni minden a 40. § (1) bekezdés a) pont tárgyát képező jogügyletről, illetve kötelezettségvállalásról,
e) a felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, illetve a szövetkezeti tagokat, valamint az Mt. 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni,
f) a felszámolás elrendeléséről az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelések jogosultjait a felszámolás kezdő időpontját követő 15 napon belül tájékoztatni,[166]
g)[167] a felszámoló kérésére az adós felszámolás előtti tevékenységével, a vagyontárgyak elhelyezésével kapcsolatos tájékoztatást megadni, a felszámoló tevékenységét elősegíteni,
h) a felszámolás elrendeléséről haladéktalanul értesíteni az adós értékpapírszámláját vezető szolgáltatót és az egyéb pénzpiaci eszközeit kezelő szolgáltatót,
i) a 26. § (5) bekezdése alapján a felszámolási költségekre céltartalékolással elkülönített összeget a felszámoló rendelkezésére bocsátani.
(2) A gazdálkodó szervezet vezetője az (1) bekezdés b) pontjában előírt kötelezettségének a minősített adatvédelmi, valamint a személyiségi jogok védelmét biztosító szabályok betartásával köteles eleget tenni.
(3) A felszámoló az e törvény szerinti feladatainak teljesítése érdekében az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) a felszámoló felhívására köteles haladéktalanul felnyitni, a vagyontárgy meglétéről és hollétéről tájékoztatást adni.
21.1. A vezető kötelezettsége a felszámoló, a munkavállalók és járadékra jogosultak felé
A Cstv. 31. § (1) bekezdésében írt kötelezettséget az adós gazdálkodó szervezetnek a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában felsorolt vezetője köteles teljesíteni. A gyakorlatban az tapasztalható, hogy a vezetők nagyon sokszor késedelmesen és hiányosan teljesítik a kötelezettségeiket. A törvény felsorolása egyértelmű, a továbbiakban csak a problémás kérdésekkel foglalkozom.
- 523/524 -
A Cstv. 31. §-ában az adós vezetőjének a leltárkészítési, illetve beszámolókészítési kötelezettsége határideje 30 napra csökkent. A vezetőnek nyilatkoznia kell arról is, hogy a mérleg elfogadása óta milyen változások következtek be az adós vagyonában a felszámolónak történő átadásig. A 2011. évi módosítás során továbbá egyértelművé vált, hogy a felszámolónak nemcsak az iratokat kell átadni, hanem leltár szerint a vagyont is. Az adós vezetőjét az itt nem említetteken kívül is terheli a felszámolóval való együttműködési kötelezettség annak érdekében, hogy a felszámoló el tudja látni a törvényben meghatározott feladatait.
Sokszor támadt vita a felszámoló és a vezető között abban a kérdésben, hogy hol kell a vezetőnek az iratátadási kötelezettségét teljesíteni, a felszámoló irodájában vagy az adós székhelyén. A Legfelsőbb Bíróság joggyakorlatban közölt döntése az utóbbi megoldást fogadta el jogszerűnek.
Nagyon fontos módosítása a törvénynek, hogy a vezető a vagyont leltár szerint köteles a vezetőnek átadni. Ezt követően a vagyon átadásának hiányában a Cstv. 31. § (1) bekezdés b) pontja alapján marasztalható a vezető és kötelezhető a pénzösszegek és vagyontárgyak átadására.
Ezt megelőzően is vitatott kérdés volt, hogy az adós vezetője felelőssé tehető-e azon pénzeszközök, vagyontárgyak kiadásának elmulasztása miatt, melyek a leltárban, ill. mérlegben szerepelnek. A vezető felelőssége mindenképpen fennállt, a marasztalás jogcíme azonban változatos volt. Az adós tulajdonában álló ingóság (gépkocsi, számítógép stb.) kiadását, ill. értéke megtérítését tulajdoni igényként lehetett érvényesíteni. Pénzkövetelés esetén kártérítési alapon lehetett perelni. A marasztalás anyagi jogi alapja a Gt. 30. § (2) bekezdése, amely a vezető felelősségének alapját jelenti. Ezt a változatosságot tükrözik a közzétett eseti döntések is.
A 2011. évi Módtv. két új rendelkezést vezetett be. A Cstv. 31. § (1) bekezdés h) pont értelmében a felszámoló a felszámolás elrendeléséről haladéktalanul köteles értesíteni az adós értékpapírszámláját vezető szolgáltatót és az egyéb pénzpiaci eszközeit kezelő szolgáltatót. Az új kötelezettség előírása hiányt pótol, indokolást nem igényel. Az új Munka Törvénykönyve hatálybalépésére tekintettel módosult a Cstv. 31. § (1) bekezdés e) pontja, tartalmi kérdésben azonban nem változott.
A felszámolók gyakran panaszkodtak, hogy nincs elég eszközük az adós vagyonának a megtalálására. Ezért iktatta be a Módtv. azt a szabályt, miszerint a felszámoló a törvény szerinti feladatainak teljesítése érdekében az adós helyiségeibe beléphet, bármely vagyontárgyát átvizsgálhatja. Az adós a lezárt helyiségét, vagyontárgyát (bútorát, egyéb ingóságát) a felszámoló felhívására köteles haladéktalanul felnyitni, a vagyontárgy meglétéről és hollétéről tájékoztatást adni.
A 2014. évi XV. törvény által módosított Cstv. 26. § (5) bekezdése tartalmazza azt, hogy a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételét követően az adósnak céltartalékot kell képeznie. A céltartalék kérdésében született, a Kúria által hozott döntést már ismertettem, gyakorlatilag a vezetőnek a rendelkezésre álló pénzösszeget kell átadni.
- 524/525 -
JOGGYAKORLAT
BH 2013.222.
II. Nem állapítható meg az éves beszámoló letétbe helyezésével kapcsolatos mulasztás, ha a gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontja megelőzi a letétbe helyezési kötelezettség teljesítésére a számviteli törvényben előírt határidőt [1991. évi XLIX. törvény 31. §, 2000. évi C. törvény 153. §, 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 3. §].
Gfv.X.30.385/2010/6. (Legfelsőbb Bíróság):
Nem kötelezhető a vezető tisztségviselő arra, hogy az adós iratait a saját költségén szállítsa a felszámoló telephelyére.
Az indokolásból: "Jelen eljárásban [...] az iratok elszállítása költségének a viselése vált vitatottá, az hogy azt az adós vezető tisztségviselőjének a saját magánvagyonából, vagy a felszámoló társaságnak a saját magánvagyonából kell-e fedeznie. Az ügyben eldöntendő jogkérdés az, hogy a vezető tisztségviselő a Cstv. 31. § (1) bekezdésében írt kötelezettségeit magánszemélyként, vagy az adós vezető tisztségviselőjeként köteles-e elvégezni. A Legfelsőbb Bíróság egy másik döntésében kifejtett álláspontja szerint nem kötelezhető a vezető tisztségviselő arra, hogy a saját magánvagyonából előlegezze meg a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésének a költségeit (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.017/2010/4), mert a beszámoló készítése az adóst terhelő kötelezettség. Ugyanígy nem kötelezhető arra sem a vezető tisztségviselő, hogy az adós iratait a saját költségén szállítsa a felszámoló telephelyére, mert ebben az esetben is az adós korábbi vezető tisztségviselőjeként eljárva, törvényi kötelezettségének tesz eleget.
Amennyiben a vezető tisztségviselő kárt okozott az adós társaságnak, vagy megállapítható, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, abban az esetben természetesen külön peres eljárásban az adós nevében a felszámoló igényt érvényesíthet vele szemben, a Cstv. 31. §-a szerinti kötelezettségeinek a teljesítése körében azonban a felmerült költségek az adóst terhelik. A jogerős végzés tehát helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felszámolónak kell azt az adós vagyonából fedezni. A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat érdemétől eltérő kérdés az, hogy azokban a felszámolási eljárásokban ahol az adósnak egyáltalán nincs vagyona, a felszámoló hogyan és milyen összegből finanszírozza a törvény által előírt kötelezettségek teljesítését.
A fent kifejtettek alapján a vezető tisztségviselő erre nem kötelezhető, ezért kifogása megalapozott volt. A vagyonnal nem rendelkező adós felszámolási eljárásában felmerült költségek fedezetének kérdése a jelen eljárásban nem oldható meg" (www.lb.hu).
BDT 2013.2847.
A kft. ügyvezetője megválasztásától és a megbízás elfogadásától kezdődően jogosult a társaság képviseletére, és nevében nyilatkozattételre akkor is, ha cégjegyzékbe még nem jegyezték be.
BDT 2013.2849.
A Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása miatt a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselővel szemben nem alkalmazható szankció, ha igazolja, hogy e tisztsége megszűnt.
BDT 2010.2203.
I. A felszámoló nem kötelezhető arra, hogy az adós társaság hiányzó, a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakra vonatkozó mérlegeit utólag maga készítse el és azokat benyújtsa a cégbíróságra.
I. A Kft. ügyvezetője köteles elszámolni a felszámolás alá került adós cég vagyonával.
II. Ha a vezető tisztségviselő nem munkaviszony keretében látja el a tevékenységét, a megbízási szerződés szabályai szerint köteles elszámolni (Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.163/2009/4. szám).
- 525/526 -
ÍH 2011.93.
A felszámolási eljárásban az adós vezetője által készített tevékenységet lezáró mérleg olyan teljes bizonyító erejű okirat, amellyel szemben ellenbizonyítéknak van helye [Pp. 196. §, 1991. évi XLIX. törvény 54. §] (Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.398/2010/6. szám).
Gf.I.30.099/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
A vezető tisztségviselőt a társaság működése során keletkezett veszteségért önmagában nem terheli felelősség, csak akkor, ha tevékenysége során intézkedéseivel a társaságnak felróhatóan kárt okoz. Amennyiben azonban a felszámolás alá került társaság ügyvezetője a cég tevékenységét lezáró mérlegben szereplő, ott feltüntetett vagyonnal nem tud elszámolni, ezért önmagában is helytállási kötelezettséggel tartozik.
21.1.1. A kötelezettség teljesítése végelszámolás alatt álló adós felszámolása esetén
Végelszámolás alatt álló gazdálkodó szerv felszámolásának elrendelése esetén a gazdálkodó szerv vezetőjét terhelő kötelezettségeket a végelszámolónak kell teljesíteni.
A Ctv. 98. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül.
A 108. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza a végelszámoló feladatát, amikor kimondja, hogy a végelszámoló a felszámolás elrendelése esetén - a felszámolás kezdő időpontját megelőző napra elkészítve - a számviteli szabályok szerint köteles beszámolót készíteni azzal, hogy az így készült beszámolót a legfőbb szervnek nem kell elfogadnia. A beszámolóra a végelszámolás megszüntetésére vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Kötelező könyvvizsgálat esetén a végelszámolónak a beszámolót a könyvvizsgálóval ellenőriztetnie, és a mérlegforduló napját követő 45 napon belül letétbe kell helyezni és közzé tenni. A végelszámolónak a felszámoló részére történő iratkészítési és -átadási kötelezettségeire a Cstv.-nek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadóak.
A végelszámoló ezzel kapcsolatos feladatait a 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 6. §-a tartalmazza az alábbiak szerint:

6. § (2) Amennyiben a végelszámoló kezdeményezésére a gazdálkodó felszámolását rendelik el, a végelszámoló a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal - mint mérlegfordulónappal - köteles a számviteli törvény 11. §-ának (12) bekezdése szerinti üzleti évről az 5. § (1) és (2) bekezdése szerinti számviteli beszámolót elkészíteni, a felszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet előírásainak figyelembevételével, kötelező könyvvizsgálat esetén azt könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Az így elkészült számviteli beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia.
(3) Amennyiben a gazdálkodó a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendelte el, a végelszámoló a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját (kényszertörlési eljárás megindításáról szóló bírósági végzés közzétételének napja) megelőző nappal - mint mérlegfordulónappal - köteles a számviteli törvény 11. § (12) bekezdése szerinti üzleti évről az 5. § (1) és (2) bekezdése szerinti számviteli beszámolót elkészíteni, kötelező könyvvizsgálat esetén azt könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Az így elkészült számviteli beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia.
- 526/527 -
(4) Az (1), illetve a (2) és (3) bekezdés szerinti - a végelszámolást lezáró - számviteli beszámolót a végelszámoló a végelszámolás megszüntetésének időpontját - mint mérlegfordulónapot - követő ötödik hónap utolsó napjáig, illetve a felszámolás, a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját megelőző napot - mint mérlegfordulónapot - követő 30 napon belül a számviteli törvény 153-154/B. §-a, valamint a vonatkozó számviteli kormányrendelet előírásai szerint köteles letétbe helyezni és közzétenni.
(5) A végelszámoló a végelszámolás megszüntetésének időpontjával, illetve a felszámolás, a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját megelőző nappal köteles a könyvviteli nyilvántartásokat lezárni, azokat a gazdálkodó kijelölt tisztségviselőjének, illetve a felszámolónak az (1) és (3), illetve a (2) bekezdés szerinti számviteli beszámolóval együtt átadni.

A kényszer-végelszámolás intézményének megszűnésével a kényszervégelszámoló által kezdeményezett felszámolási eljárásokban jelentkező gondok megszűnnek.
A korábbi szabályozás alapján a kényszervégelszámolásra a végelszámolás általános szabályait kellett alkalmazni. Ilyen esetben eltérő szabályozás hiányában az általános szabályok szerint a végelszámolónak kell a vezetőre háruló kötelezettségeket teljesíteni, annak ellenére, hogy a Ctv. 118. § (2) bekezdése értelmében ilyenkor nem a végelszámoló kezdeményezi a felszámolást, hanem a cégbíróság értesítése alapján hivatalból kell azt lefolytatni. A kényszer-végelszámoló státusa ugyanaz, mint a rendes végelszámolóé, esetében azonban előfordulhat, hogy nem tudja ezt a kötelességét teljesíteni, mert a gazdálkodó szervezet korábbi vezetője nem tett eleget a kötelezettségének. Ezt a helyzetet a bíróságnak megfelelően kell kezelni.

JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2863.
A végelszámolás a hatályos szabályozás szerint nem egyetlen számviteli időszaknak számít, ezért a végelszámolásban töltött üzleti évekről a számviteli törvény szerinti beszámolót évente el kell készíteni, és egyúttal eleget kell tenni a közzétételi és a letétbe helyezési kötelezettségnek is.
BDT 2008.1843.
Ha a kényszer-végelszámolás tartama alatt a végelszámoló a feladatok ellátására képtelenné válik, a cégbíróság a végelszámoló erre vonatkozó bejelentését hivatalbóli eljárásban vizsgálja, s indokolt esetben hivatalból jelöli ki az új végelszámolót.
ÍH 2013.160.
A végelszámolás (kényszer-végelszámolás) kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül, ezért ha megindul a felszámolási eljárás, a Csődtv. 31. §-ában előírtak teljesítésére is a végelszámoló köteles. A volt vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége az általános szabályok szerint áll fenn. A bíróság ennek megfelelően köteles tájékoztatni a feleket a bizonyítás szabályairól (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.205/2013/7. szám).
- 527/528 -
21.1.2. A vezetői minőség fennállásának vizsgálata
A gyakorlatban a legtöbb gondot az okozza, hogy mire a felszámolási eljárás megindult, valamilyen módon (lemondás, elhalálozás, visszahívás stb.) megszűnik az adós vezetőjének megbízatása és nincs, aki teljesítse ezeket a kötelezettségeket, s ez gyakorlatilag a felszámolási eljárás meghiúsításához vezet. Különösen gyakori, hogy a vezető tisztségviselő, látva a társaság nehéz gazdasági helyzetét, lemond a vezetői tisztségéről, a lemondás, pedig olyan egyoldalú nyilatkozatnak minősül, amely nem igényli a társaság legfőbb szervének a hozzájárulását, és a vezetői tisztség automatikus megszűnését eredményezi. A Gt. 31. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselő tisztségéről bármikor lemondhat, ha azonban a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve az új vezető tisztségviselő megválasztásáról e határidő elteltét megelőzően gondoskodott, illetve gondoskodni tudott volna. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni. Ha tehát a lemondás nem érinti a működőképességét - pl. ha a részvénytársaság kilenctagú igazgatóságának egy tagja lemond -, úgy a lemondás annak közlésével azonnal hatályossá válik. A lemondott tisztségviselő ezzel a jognyilatkozattal megszűnik tisztségviselő lenni, nem szükséges, hogy a lemondást a társaság legfőbb szerve elfogadja. Ha viszont a lemondás működésképtelenné tenné a társaságot - pl. egy részvénytársaság háromtagú igazgatóságának egyik tagja lemond -, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá annak érdekében, hogy a társaság legfőbb szerve másik vezető tisztségviselőről gondoskodni tudjon. Ez a rendezés lényegében a megbízási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását jelenti a vezető tisztségviselői jogviszonyra. A Ptk. 3:25. §-a hasonló rendelkezéseket tartalmaz, s emiatt a Gt. szabályai alapján kialakult bírói gyakorlat is figyelembe vehető.

Ptk. 3:25. § (3) A vezető tisztségviselő megbízatásáról a jogi személyhez címzett, a jogi személy másik vezető tisztségviselőjéhez vagy döntéshozó szervéhez intézett nyilatkozattal bármikor lemondhat.
(4) Ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, a lemondás az új vezető tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával, ennek hiányában legkésőbb a bejelentéstől számított hatvanadik napon válik hatályossá.

Az adós gazdálkodó szerv vezetőjének a Cstv. 31. § (1) bekezdésében a) pontjában írt kötelezettségeit részletezi a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 3. § (1)-(6) bekezdése. (Teljes szövegét lásd a mellékletben.)
A vezetői kötelezettségek elmulasztását a Btk. is szankcionálta az ún. adminisztratív csődbüntetett szabályozásával, ezt a bűncselekményt azonban törölték a Btk.-ból, így a vezető mulasztása a büntetőjog eszközeivel nem szankcionálható (2011. évi CL. tv. 17. §).
- 528/529 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2849.
A Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása miatt a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselővel szemben nem alkalmazható szankció, ha igazolja, hogy e tisztsége megszűnt.
BDT 2013.2847.
A kft. ügyvezetője megválasztásától és a megbízás elfogadásától kezdődően jogosult a társaság képviseletére, és nevében nyilatkozattételre akkor is, ha cégjegyzékbe még nem jegyezték be.
ÍH 2010.86.
I. Az ügyvezető lemondása egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely - ha a társaság működőképességét nem érinti - a közléssel nyomban hatályosul, nincs szükség elfogadó nyilatkozatra vagy a taggyűlés határozatára.
II. Ha az ügyvezetői jogviszony a fentiek szerint, lemondással szűnik meg, az ügyvezető törlésére irányuló változásbejegyzési eljárásban nem követelhető meg a taggyűlési határozat, létesítő okirat módosítás és az egységes szerkezetű okirat benyújtása
[Gt. 12. § (1) bekezdés f) pontja, 19. § (4) bekezdés, 31. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdés, Ctv. 50. § (1)-(2) bekezdés, 1. számú melléklet I. 1. a)-c) pontja] (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.44.582/2009/2. szám).
ÍH 2010.131.
I. A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének lemondó nyilatkozata a társasággal való közléskor nyomban hatályosul, és a vezető tisztségviselői jogviszony ezzel megszűnik. Ha azonban a lemondás a társaság működőképességét érinti, az csak a nyilatkozattételt követő hatvanadik napon válik hatályossá, a jogviszony csak akkor szűnik meg (Gt. 31. §).
II. A cégjegyzékbe jövőbeli tényt nem lehet bejegyezni. A változásbejegyzési kérelem ezért csak a változás (jelen ügyben a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének) bekövetkeztét követő harminc napon belül terjeszthető elő. Emiatt a lemondott, de hatvan napig még hivatalban lévő vezető tisztségviselő saját jogviszonyára vonatkozó törlési kérelmet jogszerűen nem nyújthat be [Gt. 26. § (1) bekezdés, Ctv. 34. § (1) bekezdés, 50. § (1) és (6) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.43.907/2010/3. szám).
21.2. A vezető kötelezettségei az 1346/2000/EK rendelet alapján indult eljárásban
Cstv. 32. § Ha az adós nem köteles beszámolót készíteni, a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete szerint indított fizetésképtelenségi eljárásban a felszámoló az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon megállapítja az eljárásba vonható vagyont, s erről nyitó mérleget készít.
A III. Cstv. Novella állapította meg a Cstv. 32. §-át, ennek a szabálynak a bevezetését az Unióhoz történt csatlakozásunk indokolta. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 44. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvviteli kötelezettséget a külföldi székhelyű vállalkozónak a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell teljesítenie, s ennek alapján számolják ki adófizetési kötelezettségét is. Ebből következően rendelkeznie kell nyilvántartásokkal, bár mérlege nem biztos, hogy van, illetve a felszámolónak a megtalált vagyont kell számba vennie.
- 529/530 -
21.3. Az adós vezetőjével szemben alkalmazható joghátrányok
21.3.1. Pénzbírság kiszabása
Cstv. 33. § (1) A bíróság az adott gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig vagy - ha a vezető bevétele nem állapítható meg - 2 000 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó szervezet vezetőjét, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét elmulasztotta, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közölt, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti. A bírság akkor is kiszabható, ha a vezető már nem áll az adósnál munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban, tagsági viszonyban, vagy vezetői tisztségviselői (cégvezetői) minősége megszűnt. Ha a gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti kötelezettségeit, továbbá a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, a felszámoló az iratokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 31/D. §-a szerinti végrehajtói kézbesítés útján is eljuttathatja.
(2) Az (1) bekezdésben említett vezetőt a bíróság kötelezheti, hogy viselje azokat a költségeket is, amelyek a 31. §-ban foglalt feladatoknak a felszámoló részéről megbízott szakértő által történő elvégeztetésével, valamint a külön jogszabály szerinti végrehajtói kézbesítéssel merültek fel. A kötelezettség teljesítésére és a bírság kiszabására figyelmeztető végzést, valamint az (1) bekezdésben meghatározott bírságot kiszabó és a költségek megtérítésére vonatkozó végzést az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekmény vagy mulasztás idején az említett mértékű részesedéssel rendelkezett. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a bírság megfizetéséért behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
(3) Ha a felszámoló által megbízott szakértő az adósnál a vállalkozás számviteli rendjét érintő hiányosságokat, a mérleg, a főkönyvi könyvelés, a naplófőkönyv és az analitikus nyilvántartás közötti eltérést állapít meg, ezt köteles a felszámolóval írásban azonnal közölni.
(4) A felszámoló a tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - köteles az eljárás lefolytatására illetékes hatóságnak írásban bejelenteni.
Sajnálatos módon gyakran fordul elő, hogy a gazdálkodó szervek vezetői a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettséget nem teljesítik. A mulasztás szankcionálására részben a Cstv., részben a Pp., illetve a Btk. szabályai adnak lehetőséget.
- 530/531 -
A legfontosabb szankció a pénzbírság kiszabása, a költségek viselésére kötelezés.
21.3.1.1. Pénzbírság kiszabása
A felszámoló észleli elsősorban a kötelezettség elmulasztását, mert a felszámolás jogerős elrendelését követően a felszámolók általában felveszik a kapcsolatot a gazdálkodó szerv vezetőjével. Amennyiben a vezető határidőben nem teljesíti a kötelezettségét, a felszámoló eldönti, hogy szakértőt vesz igénybe, vagy a vezető mulasztását bejelenti a bíróságnak. A felszámoló bejelentése alapján a bíróság automatikusan nem szabhat ki pénzbírságot a vezetővel szemben, hanem előbb figyelmeztetni kell a kötelezettsége teljesítésére, s amennyiben a megadott határidő eredménytelenül telik el, kiszabhatja a pénzbírságot. A pénzbírság összegének megállapításánál a legnagyobb problémát az jelenti, hogy amely esetekben a pénzbírság kiszabása szóba jön, nincsenek adatok arra nézve, hogy az adós vezetője milyen jövedelmet vett fel a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben. A bíróság egyébként nem köteles e tekintetben bizonyítást lefolytatni, a felszámoló által bejelentett adatok alapulvételével kell eljárnia. A jövedelem tisztázása azért is felesleges lehet, mert a törvény nagyon nagy összegű (2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben a korábbi 1 000 000 forint helyett akár 2 000 000 forint) pénzbírság kiszabását teszi lehetővé a bíróság számára.
Ha a vezető a kötelességének objektív okból nem képes eleget tenni, a gazdálkodó szervezet vezetőjével szembeni bírság kiszabása indokolatlan.
A Pp. 195. § (5)-(6) bekezdése, valamint a Ctv. 22. §-a alapján kialakult bírói gyakorlat szerint, amennyiben a cégjegyzékbe hatályosan bejegyzett képviseletre jogosult személy - a közhitelesség törvényi vélelmével szemben - bizonyítja, hogy a felszámolási eljárás elrendelését megelőző időpontban az adott cégre vonatkozó törvény, illetőleg alapító okirat rendelkezései szerint vezetői jogviszonya ténylegesen már megszűnt, a bírságolásnak általában nincs törvényi alapja. A BDT 2016.3435. a Fővárosi Ítélőtábla 29.Fpkf.43.123/2015/3. számú döntésében kimondta, hogy a Csődtv. 33. § (1) bekezdésének második mondata szerint a bírság akkor is kiszabható, ha a vezető vezetői tisztségviselői minőség már megszűnt, azonban csak abban az esetben, ha tényként megállapítható, hogy a vezető tisztségviselőt mulasztás terheli, mert jogviszonya megszűnése ellenére a társaság iratanyagát nem adta át, vagy a társaság nála lévő vagyonával nem számolt el, vagy a felszámolónak az általa kért tájékoztatást [Csődtv. 31. § d), g) pont] nem adta meg, de ez esetekben is csak akkor, ha a felszámoló olyan tartalmú felhívására nem teljesített, amely felhívás pontosan tartalmazza azt, hogy a felszámoló mely kötelezettség teljesítését várja el. A volt vezető tisztségviselőt olyan, a Csődtv. 31. §-ában nevesített kötelezettség, amely teljesítésének feltétele a képviseleti jog fennállása [éves beszámolót, adóbevallást, környezetvédelmi nyilatkozatot adós tényleges vezetőjének kell aláírnia, a munkavállalókat, a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelések jogosultjait, adós értékpapír-számláját vezető szolgáltatót, és az egyéb pénzpiaci eszközeit kezelő szolgáltatót szintén a tényleges vezetőnek kell tájékoztatnia], értelemszerűen nem terheli.
- 531/532 -
JOGGYAKORLAT
BH 2015.199.
Ha a felszámoló nem kapja meg az adós iratait, de megállapítja a feltalált vagyont és ennek alapján nyitómérleget készít, az eljárást az általános szabályok szerint fejezheti be [1991. évi XLIX. tv. 32. §, 33. § (2) bek., 60. §, 61. §].
BH 2013.222.
II. Nem állapítható meg az éves beszámoló letétbe helyezésével kapcsolatos mulasztás, ha a gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontja megelőzi a letétbe helyezési kötelezettség teljesítésére a számviteli törvényben előírt határidőt.
BH 1996.656.
A felszámolási eljárás során a gazdálkodó szervezet vezetőivel, illetőleg volt vezetőivel szemben pénzbírság kiszabásának csak akkor van helye, ha a bíróság előzetesen felhívta őket kötelezettségeik teljesítésére, és egyúttal figyelmeztette is mulasztásuk jogkövetkezményeire.
BDT 2016.3482.
A felszámolóval nem együttműködő vezetővel szemben alkalmazandó bírság kettős célt szolgál: egyrészt a törvényben előírt kötelezettségei teljesítésére való rászorítását, másrészt a mulasztás szankciója. Ha a kötelességének objektív okból nem képes eleget tenni, a gazdálkodó szervezet vezetőjével szembeni bírság kiszabása indokolatlan.
BDT 2016.3435.
Az 1991. évi XLIX. tv. 31. §-ában írt kötelezettségek teljesítésére a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselő köteles. A cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselő az 1991. évi XLIX. tv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása miatt kivételesen, és csak akkor sújtható pénzbírsággal, ha tényként megállapítható, hogy a társaság iratait, vagy vagyonát birtokolja, azonban ez esetben is csak akkor, ha a felszámolótól olyan tartalmú felhívást kapott, amely pontosan megjelölte, hogy a felszámoló mely kötelezettség teljesítését - vagyontárgy, illetve iratok átadását - várja el tőle.
BDT 2013.2849.
A Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása miatt a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselővel szemben nem alkalmazható szankció, ha igazolja, hogy e tisztsége megszűnt.
BDT 2012.2809.
Az adós volt vezető tisztségviselőjét akkor lehet az eljárási költségek viselésére kötelezni, ha a felszámolási eljárás egyszerűsített befejezésére azért került sor, mert a könyvvezetés és a nyilvántartások hiányossága miatt technikailag lehetetlen a felszámolási eljárásnak az általános szabályok szerinti lebonyolítása.
BDT 2012.2713.
A vezetőkkel szemben akkor lehet bírságot kiszabni, illetve a felmerült költségek viselésére kötelezni őket, ha a vezetői tisztségük a felszámolás kezdő időpontjában is fennállt.
BDT 2011.2603.
I. A felszámolás alatt álló cég cégjegyzéki adatainak változásait a felszámolóbiztos köteles bejelenteni a cégbíróságnak. E kötelezettség teljesítése körében nem annak van jelentősége, hogy az adatváltozás a felszámolás kezdete előtt vagy a felszámolás alatt következett-e be, hanem annak, hogy a bekövetkezett adatváltozás cégbíróságnak történő bejelentésére a felszámolás alatt kerül-e sor.
ÍH 2016.82.
A vezető tisztségviselővel szemben az adatszolgáltatási, iratátadási kötelezettség megsértése miatt alkalmazható szankció célja az, hogy a felszámolási eljárás eredményesen lefolytatható legyen. Ezért ha a bírságot kiszabó elsőfokú határozat meghozatalát követően a vezető a kötelezettségeinek - önhibáján kívül késedelmesen - eleget tesz, a pénzbírság kiszabása nem szükséges [1991. évi XLIX. törvény 31. § (1) bekezdés, 33. § (3) bekezdés, Pp. 141. § (6) bekezdése, 235. § (1) bekezdés] (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.458/2015/4. szám).
- 532/533 -
ÍH 2015.37.
A Csődtv. 33. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vezetője akkor sújtható pénzbírsággal, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben bevétele származott az adóstól, vagy erre vonatkozó adat hiányában nem igazolta, hogy bevétele nem keletkezett. Mivel e kérdést a Csődtv. szabályozza, a bírság mértékére nem alkalmazható a Pp. 120. §-a [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (3) bekezdés, 33. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Csődtv.-nek a 2009. évi LI. törvény 18. §-ával módosított, 2009. szeptember 1. napjától hatályos, ezért jelen ügyben is alkalmazandó 33. § (1) bekezdése szerint, a bíróság az adott gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig vagy - ha a vezető bevétele nem állapítható meg - 2 000 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó szervezet vezetőjét, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét elmulasztotta, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közöl, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti. A bírság akkor is kiszabható, ha a vezető már nem áll az adósnál munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban, tagsági viszonyban, vagy vezetői tisztségviselői (cégvezetői) minősége megszűnt. Ha a gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti működési kötelezettségét nem teljesíti, a felszámoló az iratokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 31/D. §-a szerinti végrehajtói kézbesítés útján is eljuttathatja.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Fpkf.II.30.705/1994., BH 1995.667. szám alatt közzétett eseti döntése szerint: »A felszámolóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt nincs helye pénzbírság kiszabásának a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben, ha a vezető a gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben nem vett fel jövedelmet [1991. évi IL. törvény 31. §, 33. § (1) bekezdés.].«
Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Fpk.VIII.32.934/1997/2. számú, a BH 2000.563. szám alatt közzétett eseti döntése szerint: »A gazdálkodó szervezet vezetőjét - ha a módosított Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségeit nem teljesíti - a bíróság pénzbírsággal sújthatja. Ha a felszámolás kezdetét megelőző évben a vezető az adóstól jövedelmet nem vett fel, vele szemben a Pp. 120. §-ában írt mértékű bírság szabható ki.«
A Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - csak azokra az eljárási kérdésekre irányadóak megfelelően, amelyeket a Csődtv. külön nem szabályoz.
A Csődtv. a 33. § (1) bekezdésében külön szabályozza azt, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet vezetője a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit elmulasztja, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közöl, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, akkor a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ha a bevételre nincs adat, vagy a bevétel éppen azért nem állapítható meg, mert a gazdálkodó szervezet vezetője a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit nem teljesítette, erre az esetre határozza meg a jogalkotó azt, hogy a pénzbírság 2 000 000 forintig terjedhet. A Csődtv. 33. § (1) bekezdése azonban arra rendelkezést nem tartalmaz, hogy bevétel hiányában a polgári perrendtartásnak a pénzbírság összegszerűségére vonatkozó 120. §-a alkalmazható lenne.
Ebből egyrészt az következik, hogy a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vezetője pénzbírsággal akkor sújtható, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben bevételt vett fel az adóstól, vagy erre vonatkozóan nincs adat, de az ellenkezője (azaz az, hogy bevételt egyáltalán nem vett fel) nem igazolt.
Ha igazolt, hogy a gazdálkodó szervezet vezetője az adóstól bevételt nem vett fel, a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírsággal nem sújtható, és mivel e kérdést a Csődtv. külön szabályozza, a Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján a Csődtv. 33. § (1) bekezdése szerinti bírság mértékére a Pp. 120. §-a nem alkalmazható.
Az természetesen más kérdés, hogy a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint a Pp. 8. §-át alkalmazni kell, így a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes magatartás a Pp. 8. § (3), (4) és (5) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban is szankcionálható" (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.765/2014/2. szám).
- 533/534 -
21.3.1.2. Végrehajtói kézbesítés
A 2009. szeptember 1. után érkezett felszámolási ügyekben, amennyiben az adós gazdálkodó szervezet vezetője az e szakaszban írt kötelezettségeit nem teljesíti, és a felszámoló számára elérhetetlen, a felszámolónak módja van arra, hogy az iratokat az adós, illetőleg az adós vezetője részére végrehajtói kézbesítés útján juttassa el. A törvény a Vht. 31/D. § rendelkezéseit hívja fel, amely a végrehajtást megelőző bírósági eljárást érdemben lezáró bírósági határozatot tartalmazó irat kézbesítésére ad lehetőséget. A végrehajtói kézbesítés a címzett felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében, hogy az ténylegesen eljusson a címzetthez, és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra.
A Vht. a bírósági eljárást lezáró, a későbbiekben a végrehajtás alapjául szolgáló érdemi határozatok esetében teszi lehetővé a kézbesítés ezen módját, ha a határozattal kapcsolatban a kézbesítési vélelem beállt (azt tehát korábban postai úton már kézbesítették), és a kézbesítést kérő saját költségére azt kifejezetten kéri. A törvény kormányrendeleti szintre utalja a kézbesítés részletes szabályainak megállapítását, azt ugyanakkor törvényi szinten rögzíti, hogy a kézbesítésről jegyzőkönyvet kell készíteni, annak eredményéről kit kell tájékoztatni és hogy a címzett felkutatása érdekében a végrehajtó - ezen eljárása során mint "kézbesítési végrehajtó" - milyen megkeresésekre jogosult. Az utóbbi körben a törvény a Vht.-nak az adós felkutatását szabályozó 47. §-ára utal vissza azzal, hogy a címzettről beszerzett információk csak szűk körben hozhatók a kézbesítést kérelmező tudomására.
A Vht. vonatkozó rendelkezését ide idézem:

Vht. 31/D. § (1) Ha a 15. §, valamint a 16. § a) és b) pontja szerinti határozat kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beállt, az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés költségeinek megelőlegezésével kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó (e §-ban a továbbiakban: kézbesítési végrehajtó) kézbesítse a címzettnek.
(2) A végrehajtói kézbesítés költségére külön törvény szerinti költségkedvezmény nem vehető igénybe. A kézbesítés költségét a kézbesítést kérő fizeti meg; ha pedig az (1) bekezdés szerinti határozat alapján végrehajtás indul, a végrehajtói kézbesítés költségét - mint a végrehajtás kérésével kapcsolatos költséget - az adós viseli.
(3) A kézbesítési végrehajtó az iratot külön jogszabály rendelkezése szerint kézbesíti a címzettnek; a kézbesítés eredményéről jegyzőkönyvet készít, amelynek egy példányát megküldi annak a bíróságnak, amelynek eljárása során a határozatra vonatkozóan a kézbesítési vélelem beállt, és a kézbesítés eredményéről a kézbesítést kérőt is értesíti.
(4) A kézbesítési végrehajtó - kérelemre - a címzett lakóhelyének, tartózkodási helyének, a címzett részére történő kézbesítés helyének felkutatása érdekében a 47. § szerinti megkeresések megtételére jogosult. A végrehajtó az eljárása során a címzettről beszerzett adatokról - kivéve a kézbesítés helyére vonatkozó adatot - nem tájékoztathatja a kézbesítést kérőt.
(5) A végrehajtói kézbesítést önálló bírósági végrehajtó, illetve helyette eljárva önálló bírósági végrehajtó-helyettes vagy végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtójelölt végezheti.
(6) Jogszabály az (1) bekezdésben foglalt iratokon kívül más irat e § szerinti végrehajtói kézbesítését is előírhatja; ilyen esetben jogszabály a kézbesítés eredményéről történő értesítésről e törvénytől eltérően rendelkezhet.
- 534/535 -

Miután a kézbesítés költségét a felszámolónak kell megelőlegezni, nem valószínű, hogy ez a kézbesítés túlzottan gyakori és népszerű lesz, hiszen pont azokban az ügyekben merül fel a kézbesítés szükségessége, amelyekben nincs fellelhető vagyon. A végrehajtó díjszámítását a 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet szabályozza, a vonatkozó rendelkezés a következő:

17. § (1) A végrehajtót a kézbesítési eljárási cselekmény lefolytatásáért egyszeri 6000 forint munkadíj és 1500 forint költségátalány illeti meg a kézbesítési kísérletek számától függetlenül.
(2) A kézbesítésért készkiadás, illetve jutalék nem számítható fel.
(3) A végrehajtási iratok személyes kézbesítéséért a Vht. 37. § (2) bekezdése szerinti esetben végrehajtási költség nem számítható fel.
21.3.1.3. Kezesi felelősség a költségek tekintetében
A 2011. évi Módtv. iktatta be azt az előírást, mely szerint a kötelezettség teljesítésére és a bírság kiszabására figyelmeztető végzést, valamint az (1) bekezdésben meghatározott bírságot kiszabó és a költségek megtérítésére vonatkozó végzést az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely a bírság kiszabásának alapjául szolgáló cselekmény vagy mulasztás idején az említett mértékű részesedéssel rendelkezett. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a bírság megfizetéséért behajthatatlanság esetén kezesként felel. A törvénynek ez egy visszatérő rendelkezése, a korábbiakban már ismertettem az ezzel kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.
21.3.1.4. A felszámoló kötelezettségei
A felszámoló nem kötelezhető arra, hogy az adós társaság hiányzó, a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakra vonatkozó mérlegeit utólag maga készítse el és azokat az adóhatósághoz benyújtsa.

JOGGYAKORLAT
BDT 2010.2203.
A felszámoló nem kötelezhető arra, hogy az adós társaság hiányzó, a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakra vonatkozó mérlegeit utólag maga készítse el és azokat benyújtsa a cégbíróságra.
21.3.1.5. Szakértő igénybevétele
Szankciónak tekinthető a vezető azon költségek viselésére való - utólagos - kötelezése is, amelyek azért merültek fel, mert a kötelezettségeit elmulasztó vezető helyett - tipikusan az adóbevallási, a mérlegkészítési és a könyvvezetési feladatokat - a felszámoló által megbízott szakértő végezte el. A szakértő költségét a felszámolónak kell előlegezni, ezért ilyen megbízásra általában akkor kerül sor, ha az adós vagyonából előlegezhetők a költségek.
- 535/536 -
A megbízott szakértő természetesen csak akkor tud eljárni, ha az iratok rendelkezésre állnak. A felszámoló erre irányuló kérelme esetén sem kötelezheti a bíróság a vezetőt a szakértői költség előlegezésére, hanem csak utólag történhet a kötelezés, ennél azonban a bíróságnak mérlegelni kell, hogy indokolt volt-e a szakértő igénybevétele.

JOGGYAKORLAT
BH 2000.29.
Az adós ellen folyó felszámolási (egyszerűsített felszámolási) eljárásban a felszámoló nem köteles a cég ügyvezetőjének feladatkörébe tartozó tevékenységet, vizsgálódást, iratbeszerzést stb. megtenni, illetve átvenni.
Az indokolásból: "A felszámolónak a cég felszámolásával kell foglalkoznia és nem vehet át olyan feladatokat, amelyek a felszámolásra kerülő cég vezetőinek, illetve vezető tisztségviselőinek feladataiból erednek. Így, amennyiben nem tesz eleget az ügyvezető a csődtörvény 31. §-ának a) pontjában foglalt kötelezettségének, a 33. § (2) bekezdése szerint a felszámoló - a bíróság hozzájárulásával - megbízhat szakértőt ezen feladatok elvégzésével, amelynek a költségeit az említett vezetőnek kell viselnie. Tehát nem a felszámolónak kell átvennie a feladatok elvégzését. Amennyiben pedig az adós gazdálkodó szervezet vezetője nem tesz eleget az iratátadási kötelezettségének, a hiányzó iratokat nem a felszámolónak kell pótolnia, illetőleg beszereznie, hanem a csődtörvény 55. §-ának (1) bekezdése alapján kérelmet kell benyújtania a bírósághoz az egyszerűsített felszámolás lefolytatása iránt."
BH 1996.609.
A bíróság nem kötelezheti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét az általa átadott egyszerűsített mérleg stb. megvizsgálása érdekében a felszámoló által igénybe venni kívánt szakértő költségének előlegezésére.
BH 1996.57.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét terhelő feladatok elvégeztetésével kapcsolatban a felszámoló szakértőt vehet igénybe, a szakértő költségeinek viselésére azonban a vezető csak akkor kötelezhető, ha feladatainak nem, vagy nem megfelelően tett eleget.
ÍH 2012.139.
A mérleg letétbe helyezési és közzétételi kötelezettséget elmulasztó adósi vezető tisztségviselőt a felszámolási eljárás költségeiben marasztalni kell (Győri Ítélőtábla Fpkf.IV.25.323/2012/4. szám).

Feljelentési kötelezettség: A felszámoló a Cstv. 33. § (4) bekezdése alapján köteles a tudomására jutott bűncselekményt írásban bejelenteni az illetékes hatóságnak. A rendelkezés lényege az, hogy nem a bíróság felé kell ezt a bejelentést megtenni, hanem a rendőrség felé. Ilyenkor a ez a rész lesz a link 289. §-ban szabályozott számviteli fegyelem megsértése jön leggyakrabban szóba.
- 536/537 -
22. A "wrongful trading" szabályai
22.1. Általános kérdések
22.1.1. Jogtörténeti gyökerek
Amióta a korlátolt felelősségű társaságok létrejöttek, gondot okozott a gyakorlatban a korlátozott felelősség áttörése, mind a tagok, mind a vezetők felelősségének megteremtése érdekében. A korlátolt felelősség ugyanis többletkockázat vállalását rója mindenekelőtt a társaság hitelezőire, de a korlátlan felelősségű tagokra is. Ezáltal szétteríti (megosztja) az üzleti rizikót a tagok és a hitelezők között. Történeti változásának tendenciáját szemlélve elmondható, hogy kezdetekben a társaságok és a hitelezők közötti megállapodásra alapozódott, később azonban egyértelműen jogalkotói kézbe került a szabályozás. Döntően a tőketársulásokban meghonosodott tagi korlátozott felelősségnek a társaságok irányában érvényesülő állami befolyás növekedése lett az ára.[168] Olyan fékek és ellensúlyok váltak szükségessé, amelyek a kockázatvállalás mérlegét egyensúly közeli állapotban tudják tartani. Ennek egyik eszközévé vált a korlátolt tagi felelősség áttörésének (Haftungsdurchgriff) mint szankciónak a lehetősége - a társaság hátrányára történő - a korlátolt felelősséggel való visszaélés eseteiben. "Nem teremthet - sem hitelezővédelmi, sem a közérdek védelme miatt - a korlátozott tagi felelősség érinthetetlenséget jelentő szabadító levelet. A csalárd és jogellenes eljárások ugyanis nem oldhatók fel a társaság jogi személyiségében, a jogi személyiség kérge tehát nem áttörhetetlen, a korlátozott felelősséggel való visszaélés áthatolhatóvá teszi."[169] - írja Nochta Tibor.
22.1.2. A magyar jogi szabályozás kialakítása
A fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek gazdaságból való szabályozott kivezetése érdekében az államnak biztosítania kell a megfelelő jogszabályi keretet ahhoz, hogy a hitelezők a lehető legkisebb veszteséggel tudják lezárni a megszűnő gazdálkodó szervezettel fennálló kapcsolataikat. Megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni a gazdasági társaságok menedzsmentjét, hogy a szabályozott módot válasszák a gazdaságból történő kivonuláshoz. A magyar jogszabályi rendszer hosszú ideig nem biztosította, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről, hiszen ennek hiányában is szinte minden következmény nélkül befejezhették működésüket. A 2006. július 1-je előtti szabályozás nem kényszerítette a menedzsmentet arra, hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegye.
- 337/538 -
A fizetésképtelenségi jogba a 2006. évi módosítás során kerültek be azok a szabályok, amelyek a tagi és vezetői felelősséget megalapozták. A Cstv., a Gt., és a Ctv. szabályai egy hatékony szabályrendszert valósítottak meg.[170] A vezetői felelősség alapja a Gt. 30. § (3) bekezdés alábbi rendelkezése volt:

(3)[171] A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
A Gt. fenti szakaszában említett külön jogszabály a Cstv. 33/A. §.
22.1.3. A 2011. és 2013. évi módosítások és hatálybalépésük
A vezetői felelősségre vonatkozó szabályokat bevezetésük óta minden nagyobb módosítás érintette. Ez jelzi, hogy a gyakorlatban nem működött a rendszer hatékonyan és a jogalkotás keresi az optimális megoldást. A 2011. évi módosítás során kivezették a közbenső mérleg után indítható marasztalási per lehetőségét (melyet 2009-ben vezettek be), részletesebben szabályozták a 2009-től alkalmazható biztosítékkal kapcsolatos kérdéseket, szerkezetileg egy szakaszban oldották meg a megállapítási és a marasztalási perre vonatkozó szabályokat, a perek egyesítése során egységesen szabályozták a rendelkezésre álló pénz szétosztását a hitelezők között. Lényeges módosítás az is, hogy az eddigi 90 nap helyett 60 napos jogvesztő határidő alatt lehet a marasztalási pert megindítani.
A 2011. évi rendelkezések hatálybalépése tekintetében átmeneti szabályt alkotott a törvényhozás. Ezt a Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás is értékelte az alábbiak szerint:

"A Cstv. módosítással érintett 31. §-át, 33/A. §-át, 40. §-át, 63. § (2) bekezdését, 63/A. §-át és a 63/B. § (6)-(7) bekezdésében foglaltakat a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére." Figyelemmel arra, hogy az érintett rendelkezések a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, és nincsenek kihatással a felszámolást elrendelő végzésre, vagy az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, ezért a "felszámolás elrendelése" fogalom alatt nem a bíróság eljárási intézkedését (a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát, vagy annak jogerőre emelkedését), hanem annak jogkövetkezményét, azaz a felszámolás megindulását (kezdő időpontját) kell érteni. Ebből következően a fenti szakaszok azokban a felszámolási eljárásokban már alkalmazandók,
- 538/539 -
amelyeket ugyan korábban kezdeményeztek, de a felszámolás közzétételére még nem került sor 2012 . március 1-jéig.

Mint láttuk 2013. március 15-i hatállyal ismét bekerült a törvénybe a közbenső mérleg elfogadása utáni perindítási lehetőség. Erre nézve a 2013. évi CCLII. törvény 91. § (16) bekezdése elrendelte a Cstv. 83/J. § beiktatását, eszerint az új rendelkezést a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
22.1.4. Az új Ptk. és a vezetői felelősség
Az új Ptk. megalkotása a jogintézmény életében új fejezetet hozott azzal, hogy a Ptk. a vezetői felelősséget kifejezetten definiálta. A Cstv.-t azonban nem illesztették be a Ptk. által teremtett vezetői felelősség rendszerébe, mindössze annyi változás történt, hogy a jogalkotó a 33/A. § (1) bekezdésében a "hitelezői érdekek elsődlegessége alapján" kifejezés helyett a "hitelezők érdekeinek figyelembevételével" kifejezés került, illetve a 33/A. § (7) bekezdésébe ismét bekerült a közbenső mérleg utáni azonnali marasztalási perindítás lehetősége.
A Ptk. két szakaszban (Ptk. 3:118. § és 6:541. §) is rendelkezett a vezetői felelősség kérdéséről. A Ptk. 3:118. § a vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége kapcsán kimondja, hogy ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható - mondta ki a törvény.
Ha a korábbi és a 2014. március 15. utáni szabályokat összehasonlítjuk, a következő eltérést tapasztaljuk:
- A Ptk. kifejezetten rendelkezik a vezetői felelősségről, míg a Gt. 30. § (3) bekezdése csak a felelősség megállapítása lehetőségét szabályozza, külön törvényre utalja ezt a kérdést.
- A kártérítési igényt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint lehet érvényesíteni.
- A felelősség alapja a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után.
- Kimondja, hogy a végelszámolással történő megszűnés esetén a rendelkezés nem alkalmazható.
Amennyiben összehasonlítjuk a Cstv. és a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit, a legelső megállapításunk az, hogy a Ptk. önálló felelősségi alakzatot teremtett. A Cstv. szabályait a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban (csak ezekben) lehet alkalmazni,
- 539/540 -
míg a Ptk. rendelkezéseit mindazon esetekben, amikor a gazdálkodó szervezet - a végelszámolást leszámítva - jogutód nélkül megszűnik.
Sajnos sem a Ptk., sem a Cstv. nem rendelkezik a két szabályrendszer összefüggéséről olyan értelemben, hogy amennyiben megtörténik a felszámolási eljárásban a Cstv. szabályai alapján a vezetői felelősség megállapítása, az kizárja-e, hogy valamely hitelező - pl. aki az eljárás lezárása után a marasztalási pert nem indította meg - a Ptk. felhívásával külön pert indítson.
Nem csak a Ptk. 3:118. §-a, hanem a Ptk. módosításáig a 6:541. § is rendelkezett a vezető tisztségviselő károkozásáról, s bár ennek nem volt közvetlen összefüggése a csődjogi szabályokkal, mégis hatalmas vitát váltott ki a gyakorlatban az előírások alkalmazásának kérdése. Erre a vitára tekintettel az új Ptk. 2016. évi módosítása (2016. évi LXXVII. tv.) során a vezetői felelősség szabályaihoz is hozzányúltak. A módosítás indokolását a teljesség kedvéért ismertetem.

"A vezető tisztségviselők és a jogi személy közötti belső felelősségi szabályok körében nincs szükség módosításra. Elkerülhetetlenné vált azonban a vezető tisztségviselők és a harmadik személyek viszonyának (ún. külső felelősség) egyértelmű rendezése. A Ptk. 6:541. §-a a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelősséget írja elő kívülálló harmadik személyek irányában. Ez az új felelősségi tényállás a gazdasági életben komoly aggodalmat keltett. A vonatkozó szakirodalomból pedig az derül ki, hogy a jogalkotó eredeti szándéka nem arra irányult, ahogyan ezt az új felelősségi szabályt a gyakorlatban értelmezik. A törvény ezért ezt a rosszul megszövegezett és nehezen értelmezhető kárfelelősségi szabályt hatályon kívül helyezi.
A törvény ezzel párhuzamosan a Harmadik Könyvbe [Ptk. 3:24. § (2) bekezdés] illeszti azt a korábban már bevált és alkalmazott szabályt, amely szerint a vezető tisztségviselő külső károkozásáért a jogi személy felel. A rendelkezés továbbá beépíti a vezető tisztségviselők károkozásával összefüggésben a bírói gyakorlatban már kialakult azon tényállást, mely szerint ha a vezető tisztségviselő a kárt szándékosan okozza, a jogi személy felelőssége mögé bújva nem tud mentesülni, hanem a harmadik személy felé közvetlenül is felel. A károsult érdekeinek védelme érdekében ebben az esetben a jogi személy vagyona is fedezetül szolgál azáltal, hogy a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemlegesen felel. A vezető tisztségviselő felelősségének egységes meghatározása azzal az előnnyel is jár, hogy immár nem merül fel értelmezési kérdésként az, hogy a károsult és a jogi személy között fennállt-e jogviszony vagy sem, hanem annak a kérdésnek van csupán jelentősége, hogy a vezető tisztségviselő a károkozáskor e jogkörében járt-e el."

A két törvényi rendelkezés (Ptk. és Cstv.) összehasonlítása alapján az az álláspontom, hogy felszámolás esetében, amennyiben sor kerül a speciális szabályok alapján a vezetői felelősség megállapításával kapcsolatos per megindítására - bármilyen eredménnyel záruljon a per -, ez kizárja, hogy a felszámolási eljárás megszűnését követően bármelyik hitelező a Ptk. alapján a pert megindítsa.
Természetesen abban az esetben, ha nem történik perindítás a felszámolás alatt sem a felszámoló, sem valamely hitelező részéről, nincs akadálya a gazdálkodó szervezet törlése után bármely hitelező részéről a per megindításának.[172]
- 540/541 -
A vezető tistségviselő felelősségével kapcsolatos kérdéskörnek nagy irodalma alakult ki, 2014. végén adta ki a Complex "A vezető tisztségviselő felelőssége" c. könyvet, amely több szempontból körüljárja a témát. Az új Ptk. hatálybalépésével további vitás kérdések merültek fel, elsősorban a Ptk. és a Cstv. viszonyával kapcsolatban. A Kúrián joggyakorlat-elemző csoport alakult a jogintézmény és a bírói gyakorlat vizsgálatára, a csoport még nem tette közzé a megállapításait. A számtalan felmerült kérdésre természetesen nem tudunk reagálni, a kézikönyv a bírói gyakorlatra koncentrál.[173]
22.2. A vezető tisztségviselő felelőssége a Cstv.-ben
Cstv. 33/A. § (1) A hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
(2) A keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét), EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet. A keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással [Ptk. 685/B. §] rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely az (1) bekezdés szerinti időszakban az említett részesedéssel rendelkezett. A biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a pénzügyi biztosíték teljesítéséért a vezetőtől való behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
- 541/542 -
(3) Mentesül a felelősség alól az (1) bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.
(4) A felszámoló az (1) bekezdés szerinti körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, a marasztalásra irányuló per jogerős lezárásakor kell rendelkezni, a hitelezők pernyertessége esetén. A felosztás a hitelezők között a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
22.3. A felelősség alapja
Azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben,
- a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően,
- ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látták el, és
- ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését,
- felelősséggel tartoznak a hitelezők felé.
A továbbiakban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a bírói gyakorlat felhasználásával.
- 542/543 -
22.3.1. A fenyegető fizetésképtelenség
A felszámolási eljárás szempontjából lényeges előírás az, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek figyelembevételével kötelesek ellátni, a korábbi hitelezői érdekek elsődlegessége helyett. A két fogalom között árnyalati különbség van, ennek a bírói mérlegelésben lesz szerepe.
A fenyegető fizetésképtelenség fogalmát a törvény az alábbiak szerint adja meg:

"A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."

A bírói gyakorlatra várt annak kidolgozása, hogy egy adott helyzet (bevételek elmaradása, jelentős per elvesztése stb.) mikor tekinthető olyannak, amelynek a bekövetkezte fizetésképtelenséggel fenyeget.
22.3.1.1. A fenyegető fizetésképtelenség a bírói gyakorlatban
A fenyegető fizetésképtelenség fogalmának értelmezését illetően eltérő döntések kerültek közlése, jelezve, hogy a gyakorlat keresi az optimális megoldást.
A Kúria a Gfv.VII.30.247/2013/9. számú ítéletében az alábbi elemeket tartotta fontosnak, s ez a döntés ma is irányadó:

"Az alperes tévedett, amikor a fizetéképtelenség megállapításának időpontját azonosította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontjával. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv.-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot.
A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona kimutatások szerint fedezetet nyújtana a tartozások kiegyenlítésére."

A Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.248/2010/5. számú ítélete indokolásának a mi szempontunkból lényeges része a következő:

"[…] A társaság a mérlegadatok szerint 2006. július 1-jén nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, a mérlegben kimutatott pénzeszközökből ugyanis a fennálló, és nagy valószínűséggel csak részben esedékes, rövid lejáratú kötelezettségeit ki tudta volna egyenlíteni.
- 543/544 -
A tényleges vagyoni helyzet, azaz a fizetőképesség megítélésnél azonban - amint ez a Legfelsőbb Bíróság EBH 2001.543. számú döntéséből is következik - nem a mérlegben kimutatott, hanem a valóságban a tartozások kifizetésére rendelkezésre álló pénzeszközöket és vagyont kell figyelembe venni. E körben […] megállapítható volt az a keresetben is hivatkozott tény, hogy a pénzeszközök csak a mérlegben, »papíron« léteztek, nem voltak a társaság birtokában, a társaság bankszámláján és a házipénztárában a mérlegben feltüntetetett pénzeszközök nem voltak megtalálhatók. Ebből pedig az következik, a módosított törvényi rendelkezés hatályba lépésének időpontjában az adós Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete fennállt, mert ebben az időpontban - az I. rendű alperes általa is elismerten - a mérlegben kimutatott pénzeszközök rendelkezésre állásának hiányában a vele szemben fennálló követeléseket nem volt képes kielégíteni."

A BDT 2010.2282. számon közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, ha a termelő tevékenységet már nem folytató adós úgy nyújt kölcsönt egy (kapcsolt) vállalkozásnak, hogy a kölcsönadás időpontjában a vele szemben fennálló, felszámolási kérelmet is megalapozó követelések összege meghaladja a vagyonát.
A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.276/2011/6. számú ítéletében megállapította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már a S. Kft. alapítását követően fennállt, az átalakulási vagyonmérleg-tervezet szerint elegendő pénzeszközzel a kft. nem rendelkezett. Miután a cég alapításától kezdődően fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, a társaság külső hitelezőinek érdeke azt kívánta meg, hogy az alperes a saját - a Cstv. kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályai folytán "hátrasorolt" - követeléséhez másokat megelőzően ne jusson hozzá, és ne csökkentse a társaság vagyonát úgy sem, hogy értékaránytalan adásvételi szerződést köt.
22.3.1.2. A fenyegető fizetésképtelenség fogalma az ítéletek alapján
A fenyegető fizetésképtelenség a döntések alapján a vagyonhiányhoz, a vagyon nagyságát meghaladó tartozások mellett észszerűtlen kockázattal végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. Ez a szemlélet azt jelzi, hogy minden alultőkésített cég gyakorlatilag a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet utáni állapotában van, s a vezetők felelőssége megállapítható.[174]
Más megközelítés szerint, ha azért nem képes a tartozás kiegyenlítésére, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
A fentiek alapján, miután az adós a 27. § (2) bekezdés f) pontja alapján akkor kezdeményezheti az eljárást, amikor a tartozásai meghaladják a vagyonát, tartozásait esedékességkor előreláthatólag nem tudja kifizetni, nyugodtan mondhatjuk,
- 544/545 -
hogy mindazon esetekben, amikor az adós vezetői felmérik, hogy jelentősen eladósodtak, az adósságuk összege meghaladja a vagyon összegét, s már nemcsak a csődjogi értelemben, hanem a közgazdasági értelemben vett csődhelyzet bekövetkezésére reális a veszély, akkor a fenyegető fizetésképtelenség fogalmi elemei megvalósultak.
Bármennyire nehéz ezt kijelenteni, de tény, hogy a Magyarországon működő vállalkozások jelentős része naponta szembesül azzal a ténnyel, hogy a tartozásait nem fogja tudni kielégíteni az esedékességkor, ha a saját kintlévőségeit nem tudja behajtani. A cégek vezetőiben viszont tudatosulnia kell annak, hogy ebben a szituációban a fenyegető fizetésképtelenség árnyékában dolgoznak, még akkor is, ha jelentős vagyonuk van, ezért a hitelezői érdekeket figyelembe véve kell eljárniuk.
Ugyanez a helyzet, ha látható, hogy a cég a csődegyezségben kötött megállapodását várhatóan nem tudja teljesíteni, illetve tudja, hogy egy vesztes per után a jogosult igényét nem fogja tudni kielégíteni.
A fenyegető fizetésképtelenség helyzete ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a cég köteles lenne maga ellen csőd- vagy felszámolási eljárást indítani, erre csak lehetősége van. A perekben, a végrehajtási eljárásokban, az ellene indított felszámolási eljárásokban gondosan köteles eljárni, úgy, hogy alaptalan elismerésekkel ne nehezítsék a hitelezők helyzetét. Ebben a szituációban ugyanis már nem egyes hitelezők, hanem a hitelezők összességének érdekét köteles szem előtt tartani a cég vezetése.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2417.
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához az vezethet, ha a vezető a gazdasági társaság helyzetét, valamint a piaci környezetet teljes egészében tévesen felmérve, előre láthatóan és kirívóan ésszerűtlen kockázatot vállalt. Felróható módon jár el a vezető tisztségviselő, ha úgy köt általa nem ismert idegen nyelven szerződést, hogy annak valós jogi tartalmáról nem győződik meg, úgy utal át külföldi illetőségű off-shore cégnek, mint szerződő félnek jelentős összeget, hogy a teljesítésnek vagy a teljesítés lehetetlenné válásának esetére semmilyen biztosítékot nem köt ki, a társaság mérleg adataiból megállapítható módon, kintlévőségei behajtásának lehetősége csekély, a szerződésszegésből eredő követelésének érvényesítése céljából pedig a szükséges intézkedéseket mindezek ellenére nem teszi meg [1988. évi VI. törvény 32. § (1) bekezdés; 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "Végül vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azt kérdést is, hogy előre láthatóan kirívóan ésszerűtlen volt-e az alperes kockázat vállalása.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban, miszerint a »deposit« garanciát nyújtott a teljesítés időpontjában az I. r. felperes részére is ahhoz, hogy a saját gazdálkodásához szükséges gépsort az eladótól a szerződésben foglaltaknak megfelelően átvegye, illetve, hogy a szerződés mindkét fél részéről kockázatot foglalt magában, mert ilyen kockázatot kizárólag az I. r. felperes nevében az alperes vállalt. Az adásvétel tárgya ugyanis a szerződés szerint egészen addig az eladó birtokában maradt volna, amíg a vevő a vételárat teljes egészében ki nem fizeti. Nem tartalmazott a szerződés olyan rendelkezést, amely szerint az eladónak bármilyen esetben a depositot vissza kellene adnia. Ugyanakkor azonban a Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy külföldi jog alá tartozó szerződést csak akkor köthet az ügyvezető, ha annak tartalmával és lehetséges következményeivel tisztában van. Ennek hiányában előre láthatóan kirívóan ésszerűtlenül nagy kockázatot vállal."
- 545/546 -
BH 2016.179.
I. A Cstv. nem tartalmaz sorrendiséget a szabályai alapján megindítható peres eljárások tekintetében. Ha az adós vagyontárgya meghatározott időpontban történt átruházása folytán mind a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadási per, mind pedig a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítás iránti per megindításának fennállnak a feltételei, az eljárás megindítására jogosult eldöntheti, hogy melyik per megindítását tartja célravezetőbbnek.
II. Az adóssal szembeni követelések esedékességükkor történő kielégítésének megítéléséhez az adós teljesítésre fordítható likvid vagyonát kell összevetni az adós esedékessé váló tartozásaival.
III. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem teszi lehetővé a vezető tisztségviselő számára, hogy a tagi kölcsönköveteléssel rendelkező hitelezőt - ezen belül saját magát - előnyben részesítse a társaság külső érdektelen hitelezőivel szemben [1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1) bek., 40. § (1) bek.; 2006. évi IV. tv. 30. § (3) bek.].
Az indokolásból: "[27] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy az adósnak 2011. augusztus 2-án milyen követelései álltak fenn harmadik személyekkel szemben. Az adóssal szembeni követelések esedékességükkor történő kielégíthetőségének megítéléséhez az adós teljesítésre fordítható, likvid vagyonát kell összevetni az adós esedékessé váló tartozásaival.
[28] Nem vitásan az adós mérlegében a tartozások összegét csökkentette a tagi kölcsönök kiegyenlítése, s a jelentős értékcsökkenést és negatív mutatókat okozó beruházások is kikerültek a társaság könyveiből. Ezzel az ügylettel azonban az adós vagyontalanná vált, s a többi hitelező követelésének az adós vagyonából történő kielégítését, részbeni kielégítését meghiúsította. Az eljárás során rendelkezésre álló iratokból a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, az alperes reálisan nem számíthatott arra, hogy a működést biztosító vagyon hiányában az adós olyan gazdasági tevékenységet tud majd folytatni, amelyből bevételhez juthat. Az alperes nem igazolta azt sem, hogy a perbeli megállapodással a tulajdonába került vagyontárgyakat az adós részére bérbe vagy használatba adta volna. Önmagában abból a tényből, hogy a hitelezők a Cstv. 40. §-a szerinti igényérvényesítési lehetőségükkel nem éltek, nem következik, hogy a hitelezői érdekek az alperes per tárgyává tett magatartása folytán nem sérültek.
[29] A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, nem menti fel az alperest a felelősség megállapítása alól az a tény, hogy a taggyűlés határozatait hajtotta végre. Az adós egy családi vállalkozás, a kisebbségi tulajdonosok az alperes mint többségi tulajdonos gyermekei. Az alperes a 2011. augusztus 2-i taggyűlés jegyzőkönyve szerint akként tájékoztatta a tagokat, a társaság veszteségeinek csökkentése és a pozíció javítása érdekében szükséges az, hogy a taggyűlés döntsön a tagi kölcsönének megtérítéséről. Bár az alperes a taggyűlési határozat meghozatala során a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) vonatkozó rendelkezésére is tekintettel nem szavazott, nem szavazhatott, a határozatok az ő javaslata alapján születtek. Tehát nem egy a szándékaival, céljaival ellentétes taggyűlési határozat »kényszerítette« a saját maga javára a tagi kölcsön visszafizetésére, hanem annak meghozatalát maga kezdeményezte.
[30] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Kúria Gfv.VII.30.254/2015.).
BH 2015.104.
A vezető tisztségviselő felszámolás alá került adós cég vagyoncsökkenéséért való helytállási kötelezettsége vizsgálata esetén az általa nyújtott tagi kölcsön nem a kimentés körében értékelendő, hanem a tekintetben, hogy az e jogcímen átadott pénzösszeg kompenzálja-e az ügyvezetői magatartás folytán bekövetkezett vagyoncsökkenést [1991. évi XLIX. tv. 33/A. §, 57. § (1) bek.].
Ha az adós a tartozása kiegyenlítésére nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
- 546/547 -
Az indokolásból: "A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét az adós ügyvezetőjének a tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni.
Az adós vezető tisztségviselőjének a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes, lejárt tartozásait, és a cash-flow kimutatását.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének jelentősége az, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva, és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak az érdekét figyelembe véve kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, azaz amíg a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."
BH 2014.188.
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet [1991. évi XLIX. tv. 33/A. §].
BH 2013.222.
I. A vezető tisztségviselő nem a hitelezők érdekeinek megfelelően jár el, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után igazolható módon létre nem jött szerződések, és teljesítési igazolások nélkül rendelkezik különböző nagyságú összegek kifizetése felől [2006. évi IV. törvény 30. § (2) és (3) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 33/A. §].
BH 2012.101.
Az ügyvezetők felelősségének megállapítása a felszámolás alá került adós cég vagyonában bekövetkezett csökkenés miatt [1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) és (2) bek., 1952. évi III. törvény 3. § (3) bek., 206. § (1) bek.].
Az indokolásból: "Az alperesek személyes előadásával a felperes bizonyította, hogy a felszámolás alá került cég 2006 tavaszától üzleti, gazdálkodó tevékenységet nem folytatott, bevételei nem voltak. 2006 decemberére mindössze 5 144 000 Ft készpénzzel rendelkezett, amellyel szemben 1 546 000 Ft rövid lejáratú kötelezettség terhelte. Ennek ellenére, 2007. év első felében, e teljes készpénzt, az I. r. alperes, illetve az őt képviselő személy átadta egy olyan romániai ingatlan megvásárlásához foglalóként, amelynek vételárához szükséges fedezet az adásvételi előszerződés aláírásakor még nem volt meg. Konkrét hitelszerződésről való tárgyalás, illetve üzleti megbízás hiányában, gondos eljárás mellett az alpereseknek már ekkor számítaniuk kellett arra, hogy a vételár kifizetésére nem lesz módjuk, a cég teljes készpénzét kitevő foglalót el fogják veszíteni.
- 547/548 -
Utal arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése értelmében - a felszámolás kezdő időpontját megelőző éves mérleg beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettség elmulasztása miatt - törvényi vélelem szólt amellett, hogy az alperesek a hitelezői érdekek sérelmével jártak el. E vélelmet, a megelőzően ismertetett körülmények fennállása miatt, az alperesek megdönteni nem tudták. Az eljárt bíróságok bizonyítékok értékelésére vonatkozó álláspontjának felülmérlegelésére okot adó feltételek nem álltak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az alperesek helytállási kötelezettségét megállapító, eljárási jogszabálysértés nélkül hozott jogerős ítéletet, a Cstv. 33/A. § (1) és (2) bekezdésében írt szabályokkal összhangban állónak tartotta, és azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával, hatályában fenntartotta" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.361/2010/3. szám).
I. Önmagában az, hogy a vezető tisztségviselőnek a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után meghozott gazdasági döntése utóbb tévesnek bizonyult, még nem alapozza meg a Csődtv. 33/A. §-a szerinti felelősségét. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a konkrét gazdasági döntés meghozatalához többlettényállási elem kapcsolódik. Ilyen lehet például, a döntéssel (ügylettel) érintett felek csalárd összejátszása a saját gazdasági érdekeik érvényesítése, vagy a hitelezők kijátszása érdekében, vagy ha az ügyletkötés tételes jogszabályi rendelkezést sértett.
Az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében a hitelezői érdekek elsődlegességét sérti az olyan - a kölcsönvevő projektjének finanszírozását szolgáló - kölcsönnyújtás, amelyből az adósnak haszna nem származhat, amelynek megtérülésére a hitelezők nem számíthatnak, és amely csak az adós és a kölcsönvevő közvetett - magánszemély - tulajdonosának érdekeit szolgálja.
A gazdálkodó szervezet vezetőjének kártérítési felelőssége fennáll, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, mert foglalóval biztosított olyan szerződést kötött, amelynek teljesítésére előre láthatóan a szervezet képtelen volt. Csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy valamennyi elvárható intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Azzal nem védekezhet, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet nem ő idézte elő.
A jelentős tartozással rendelkező adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete megállapítható, amennyiben bevételei radikálisan csökkennek, tartozásainak kiegyenlítésére fedezettel nem rendelkezik. Ilyen helyzetben az adós tulajdonában álló, más társaságban meglévő üzletrész névérték töredékéért hozzátartozó részére történő értékesítése megalapozza az adós vezetőjének vagyoni felelősségét.
A Gt. 30. § (2) bekezdésében szabályozott felelősség alapján nemcsak a gazdasági társaságnál ezt a tisztséget ellátó vezető tisztségviselővel szemben érvényesítheti igényét a társaság, hanem a korábbi vezető tisztségviselővel szemben is.
BDT 2013.2881.
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy a hitelezőnek milyen összegű követelése állt fenn, és azt ki lehetett-e elégíteni az adós teljes vagyonából, hanem annak, hogy a tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem az összes hitelező érdekeit szem előtt tartva járt el, és eljárása folytán az adósnál vagyoncsökkenés keletkezett.
- 548/549 -
I. Amennyiben a gazdasági társaság vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztétől kezdve ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látja el, személyes felelőssége megállapítható.
II. A vezető tisztségviselő helytállási kötelezettsége azonban nem a ki nem elégített hitelezői követelések teljes összegére áll fenn, hanem csak olyan mértékben, amilyen mértékben a társasági vagyon a vezető tisztségviselő felróható eljárása folytán csökkent.
I. Bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, ha a termelő tevékenységet már nem folytató adós úgy nyújt kölcsönt egy kapcsolt vállalkozásnak, hogy a kölcsönadás időpontjában a vele szemben fennálló, felszámolói kérelmet is megalapozó követelések összege meghaladja a vagyonát.
ÍH 2013.37.
I. Az ügyvezetői felelősség megállapítása iránti pert a felszámoló vagy bármely hitelező az összes hitelező érdekében indíthatja az adós vezető tisztségviselőjével szemben. Eredményes perlés esetén a bíróság ítéletében megállapítja, hogy a tisztségviselőt a vagyoncsökkenés mértékével megegyező összeg megfizetéséért a hitelező irányában közvetlen polgári jogi felelősség terheli, a felszámolási eljárás befejezését követően pedig a ki nem elégített hitelezői követelések erejéig bármely hitelező marasztalási pert indíthat a vezető tisztségviselővel szemben. II. A megállapítási perben a hitelezőnek bizonyítani kell a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját, azt, hogy a vezető tisztségviselő ezt követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján hozta meg intézkedéseit, és azt is, hogy az intézkedésekkel okozati összefüggésben az adós vagyonában csökkenés következett be. Az ügyvezetői felelősség feltételei nem azonosak a kártérítési igénnyel. III. Az adós vagyonának csökkenése a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az aktív vagyon tényleges csökkenését jelenti, ezért ha az értékesítés nyomán az adós aktív és passzív vagyona azonos mértékben változik, mert a befolyt vételár a jelzálogjog jogosultjának privilegizált követelését csökkenti, nem következik be olyan vagyoncsökkenés, amely megalapozhatná a vezető tisztségviselő felelősségét (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.344/2011/2. szám).
ÍH 2013.36.
Amennyiben az adós társaság vezetője a társaság követelését a kötelezett társaság elleni felszámolási eljárásban nem jelenti be, a követelés megszűnik, ami az adós társaságnál vagyonvesztést idéz elő. Az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén ez a mulasztás megalapozhatja a vezető felelősségét (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.143/2012/7. szám).
ÍH 2013.119.
A vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek megfelelően jár el, ha új társaságot alapít, és ennek vagyonát növeli az adós gazdálkodó szervezetet megillető - a hitelezői igények kielégítésére kizárólagosan rendelkezésre álló - bevétellel (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.172/2013/6. szám).
ÍH 2013.159.
A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjével szemben érvényesített kárigény elbírálása során a Gt. 30. § (2) bekezdése és a Ptk. 339. §-a irányadó (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.394/2013/5. szám).
22.3.1.3. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontja
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontja az egyik központi kérdés ezekben a perekben.
Csőke Andrea a Complex Nagykommentárban (2012) az alábbiakat fejti ki ezzel kapcsolatban:

"A törvényszöveg gyakorlati alkalmazása során álláspontom szerint hasznos segítséget nyújthatnak az angol gyakorlatban kidolgozott fogalmak és megoldások. Ez a »kritikus pont« meghatározása igen nehéz,
- 549/550 -
hiszen utólag kell értékelni egy olyan pillanatot, amikor még esetleg remény van a fizetésképtelenség elkerülésére. Ilyenkor is azonban azt kell vizsgálnia a peres bíróságnak, hogy vajon mindent megtett-e a vezető tisztségviselő azért, hogy a legfőbb szervet tájékoztassa a helyzetről; s ezzel párhuzamosan át kell tekinteni a tevékenység folytatását is: vajon nem vált-e reménytelenebbé a hitelezők helyzete a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet felismerése után.[175] Az angol csődtörvény (Ia) 214. paragrafusa kimondja, hogy amennyiben a társaság felszámolás alá került, a »jogszerűtlen gazdálkodásért« azok a személyek vonhatók felelősségre, akik akkor voltak a felszámolást megelőzően a társaság vezető tisztségviselői, illetve vezetői, amikor már lehetett tudni, illetve a körülményekből tudniuk kellett, hogy nincs ésszerű kilátás arra, hogy a társaság elkerülje a felszámolást. Felelőssé viszont csak akkor tehetők, ha a bíróság előtt bebizonyosodik, hogy ezek a személyek nem tettek meg mindent - vélelmezve, hogy tudták, illetve tudniuk kellett, hogy nincs ésszerű kilátás arra, hogy a társaság a felszámolást elkerülje -, amit egyébként meg kellett volna tenniük annak érdekében, hogy a társaság hitelezőinek lehetséges veszteségeit a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék."

A hatályos magyar szabályozás másként alakult. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.IX.30.249/2010/4. számú ítéletében (közzétéve: EBH 2011.2326. szám alatt) a következő álláspontot fejtette ki:

"A II. r. alperes azonban már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte előtt névleges ügyvezetőnek tekintette magát, semmilyen ügyvezetői tevékenységet nem végzett, nem érdekelte a cég vagyoni-pénzügyi helyzete. Ezt az eljárást pedig csak úgy lehet értékelni, hogy a II. r. alperes nem az ügyvezetői tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal járt el, felróható módon megszegte ügyvezetői kötelezettségeit.
Ez a magatartás mindaddig, amíg az M. Kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe nem került, nem alapozta meg a II. r. alperes Cstv. 33/A. §-a szerinti kártérítési felelősségét. A Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősség akkortól áll, állhat fenn, amikor az érintett gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került."

A Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.248/2010/5. számú ítéletében a fizetésképtelenség és a fenyegető fizetésképtelenség, valamint a vezetői felelősség kapcsán kifejtette:

"[...] a Cstv. 33/A. §-a nem a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséért való felelősség szabálya, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulásáért ugyanis az ügyvezetőnek a társaság hitelezőivel szemben nincs helytállási kötelezettsége. A fizetésképtelenség előidézéséért, a fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően tanúsított magatartásokért, az ezt megelőző gazdasági tevékenység veszteségéért, és a bekövetkezett vagyonvesztésért az ügyvezető a társaság felé felel a Gt. 30. § (2) bekezdés alapján. Ugyancsak a társaság felé áll fenn az ügyvezető e jogviszony megszűnése miatti elszámolási kötelezettsége is, megbízási jogviszony esetén a Ptk. 479. § (2) bekezdése, munkaviszony esetén pedig az 1992. évi XXII. törvény (MT.) 97. § (1) bekezdése alapján. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését megelőzően már bekövetkezett károkozásból, illetve az ügyvezető társaság felé fennálló elszámolási kötelezettsége elmulasztásából eredő, a társaságot megillető követelések sem szállnak - külön jogügylet, engedményezés hiányában - a Cstv. 33/A. §-a alapján a hitelezőkre. A Cstv. 33/A. §-a által alapított kártérítési felelősség megállapítására tehát csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni vagyonvesztés, és csak az ezt követő időre eső ügyvezetői magatartás adhat alapot."
- 550/551 -

A fenti döntésekből látható, hogy a bíróságok vizsgálják a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját. Az általam kiemelt két ügyön túlmenően is szinte minden ítélet tesz erre vonatkozóan megállapításokat.
Elterjedt a gyakorlatban, hogy a bíróságok szakértői bizonyítást rendelnek el abban a kérdésben, hogy mikor következett be a fenyegető fizetésképtelenség. Ez sokszor helyeselhető, de vannak olyan tényállások, amikor szükségtelen szakértő kirendelése. A Kúria a Gfv.VII.30.140/2015/5. sz. döntésében például rámutatott, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja a konkrét tényállás mellett szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül megállapítható volt. Hasonló álláspontot képvisel a Fővárosi Ítélőtábla a Gf.15.40.660/2015/4. sz. határozatában, melyben kimondta, hogy a fenyegető fizetésképtelenség megállapítása során a könyvszakértő bevonása gyakori, de nem szükségképpeni bizonyítási eszköz. Önmagában az alperes számára kedvezőtlen bizonyossággal megállapított tényállás mellett nem indokolt szakértő bevonása.
22.3.1.4. Elhatárolási kérdések
A gyakorlatban a kezdeti időben elhatárolási problémák is felmerültek. Több esetben a vezető Cstv. 31. §-a alapján megállapítható felelőssége helyett a 33/A. §-ra alapítottan indultak perek. Ezért nagyon fontos látni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség utáni vezetői magatartást el kell különíteni a vezető vagyonátadási kötelezettségétől.
Ugyancsak figyelemmel kell lenni a Ptk. 3:118. §-ban szabályozott perindítási lehetőségre, ezt a kérdést azonban már elemeztem.
Csőke Andrea a Complex Cstv. Kommentárban hívta fel a figyelmet arra a Legfelsőbb Bírósági döntésre, amely lehetővé teszi a vezetők marasztalását a Ptk. 339. § alapján.[176]
A Gfv.X.30.097/2011/4. számú ítélete indokolásának vonatkozó része a következő:

"A felperes a Ptk. 339. §-ára utalt a Cstv. 34. § (2) bekezdésén keresztül, azaz, az alperesek azzal okoztak kárt az adósnak, hogy a Cstv. tilalmi rendelkezése ellenére - a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokat csak a felszámoló tehet - az adós részére beérkező bevételekről rendelkeztek, azok terhére kifizetéseket teljesítettek. [...] Az alperesek terhére kell értékelni azt, hogy az iratok és a vagyon felszámolónak történt átadásánál a bevétel és kiadási oldal közötti különbséget megmagyarázni nem tudták, a pénzösszeg a felperesnél hiányzott. A gazdasági társaság vezető tisztségviselője más - a társaság - vagyonával gazdálkodik, ezért vezető tisztségviselői minőségének megszűnésekor el kell tudnia számolni a vezetése alatt történt gazdasági eseményekről. A vezető tisztségviselő felelősségi körébe tartozik az is, hogy a társaság elszámolási rendjének megfelelő módját kialakítsa, annak működését ellenőrizze. Ha tisztsége megszűnésekor nem tud elszámolni azzal, hogy a társaság vagyonával mi történt, e magatartása jogellenes, és a bekövetkezett kár mértékéig kártérítési felelőssége a társaság felé fennáll. Az ezen jogellenes magatartásból származó kár mértéke akkora, amekkora összeg sorsa nem állapítható meg az iratokból. Ez az a kár - vagyonkiesés -, amely az adósnál felmerült, amellyel az alperesek nem tudtak elszámolni [...] a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes keresete az elbírálás körébe bevonható iratok szerint rendelkezésre álló pénzösszeg átadásának elmulasztása miatt bekövetkezett kárra hivatkozással alapos olyan mértékig, ahogy az nem az adós javára lett felhasználva."
- 551/552 -
22.3.1.5. A 33/A. § és a 40. § összefüggése
A legújabb bírói gyakorlatban felmerült a 33/A. § és a 40. § összefüggése. Nem egy esetben mindkét jogcímen érvényesít igényt a hitelező. A Joggyakorlatban közölt BH 2016.179. számú döntésben a Kúria rámutatott:

"[21] A Kúria hangsúlyozza, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítási per a vezető tisztségviselő Cstv.-ben meghatározott magatartása következtében az adós vagyonában beálló csökkenés megállapítására irányul. A hitelezőként történő perindításra jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes az adós felszámolási eljárásában milyen összegű bejelentett hitelezői igénnyel rendelkezik, s annak sem, hogy az milyen jogcímen keletkezett. Ezért az alperes arra vonatkozó érvelésének, hogy ha felperes megtámadta volna a perbeli szerződést, csak kisebb összegű - 805 847 Ft hitelezői igény - érvényesítésére lehetne jogosult, nincs jelentősége, a felperes perbeli legitimációját ez nem érintené."

Ezzel egyet lehet érteni, de ha a hitelező mindkét jogcímen perel, akkor a vagyoncsökkenés mint kár függhet a megtámadás sikerétől. Ezért véleményem szerint - miután itt nem látszólagos, hanem valóságos keresethalmazatról van szó -, a bíróságnak jogában áll azt a kérdést vizsgálni, amelyet elsődlegesnek tart, s a másik kereseti kérelem tekintetében akár fel is függesztheti az eljárást. Amenyiben csak a 33/A. § alapján perel - mint a fenti idézett döntésben -, akkor viszont a vezető nem védekezhet azzal, hogy előbb támadja meg a hitelező/felszámoló az adós által kötött szerződést. A vezetői felelősség megállapítása iránti kereseti kérelem kapcsán akkor utasítható el a kereset, ha a 40. § alapján hozott döntés következtében nincs kár. Ha viszont a vezetői magatartásnak csak egyik felhívott eleme a támadott szerződés, akkor lehetséges a vezető marasztalása. A fenti problémák miatt nem célszerű egyetlen keresetben mindkét jogcímen perelni, természetesen nem kizárt az ilyen perindítás.
A Szegedi Ítélőtábla a Gf.III.30.401/2014/2. számú döntésben azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy valóságos tárgyi keresethalmazatként a vezető tisztségviselővel szemben nem terjeszthető elő ugyanazon tényállásra hivatkozással a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per, valamint a Cstv. 40. § (2) bekezdére alapított marasztalási per.
A Pécsi Törvényszék a 18.P.21.072/2015/29/I. számú végzésében a Szegedi Ítélőtábla döntéséhez hasonló tényállás alapján a Cstv. 33/A. §-ra alapított kereset tekintetében időelőttiség miatt megszüntette a pert. A Pécsi Ítélőtábla Pkf.V.20.497/2015/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint ilyen tényállás mellett a vagyoncsökkenés tényét sem lehet megállapítani, ezért érdemben kell elbírálni a keresetet.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.179.
I. A Cstv. nem tartalmaz sorrendiséget a szabályai alapján megindítható peres eljárások tekintetében. Ha az adós vagyontárgya meghatározott időpontban történt átruházása folytán mind a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadási per, mind pedig a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítás iránti per megindításának fennállnak a feltételei, az eljárás megindítására jogosult eldöntheti, hogy melyik per megindítását tartja célravezetőbbnek.
- 552/553 -
22.4. Perindítás a vezető ellen
A törvény háromféle per megindítását szabályozza:
- a megállapítási per;
- a felszámolás alatti marasztalási per (2009-2012 között indult és a 2014. március 15-e után indult ügyekben) és
- a felszámolás lezárása után indítható marasztalási per kérdéseit.
22.4.1. A megállapítási per indítása
Cstv. 33/A. § (1) A hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
(4) A felszámoló az (1) bekezdés szerinti körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.
A hatályos szabályozás szerint
- a hitelező vagy
- az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (6. §) annak megállapítását, hogy
- azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és
- ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy
- a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy
- elmulasztották a környezeti terhek rendezését.
A megállapítási kérelem tehát az, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a vezetők a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét követően vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el.
Állítani kell továbbá, hogy ezáltal a vagyon csökkent (ennek mértékét meg kell jelölni), vagy a hitelezői követelések kielégítése nem történhet meg (ezt is összegszerűen kell megjelölni),
- 553/554 -
illetve a környezeti terhek rendezése elmaradt. A gyakorlatban az első két eset fordul elő rendszeresen, a harmadik fordulatra nem hivatkoznak.
22.4.1.1. A per megindítására jogosultak
A megállapítási pert a hitelező és a felszámoló indíthatja meg. A bizonyítékokkal, iratokkal és információval a felszámoló rendelkezik, így célszerű, hogy a megállapítási pert ő indítsa. A gyakorlat bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy a felszámoló ezt a pert a saját nevében vagy az adós cég képviselőjeként jogosult megindítani. A törvény 2009. évi módosítása visszamenőlegesen is azt a törvényalkotói szándékot erősítette meg, mely szerint a Cstv. 40. §-ában szabályozott perindításhoz hasonlóan a felszámoló az adós nevében indítja meg a pert.[177] (A korábbi szabályozás alapján a felszámoló saját nevében történő perindítása volt a törvény szövegéből levezethető, mivel nem mondta ki a törvény, hogy az adós nevében pereskedhet ilyen esetben is, mint pl. a Cstv. 40. § alapján indítható per esetében.)
A hitelező akkor jogosult a per megindítására, ha a felszámoló a követelését nyilvántartásba vette. A Cstv. 3. § (1) bekezdése újonnan beiktatott cd) pontja értelmében ugyanis a felszámolás kezdő időpontja után az minősül hitelezőnek, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a felszámoló azt nyilvántartásba vette. A függő követeléssel rendelkező hitelező is jogosult a per megindítására, ha a fenti feltételeknek megfelel.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelezőt a törvény és a bírói gyakorlat is hitelezőnek tekinti. Elvétve fordul elő, hogy a törvény az ilyen hitelező jogait a többi hitelezőhöz viszonyítva korlátozza, mint például az egyezségkötési folyamatban való részvételnél. A vitatott követeléssel rendelkező hitelező jogosult a per megindítására. Ha azonban a bíróság jogerős döntésével azt állapítja meg, hogy a követelése alaptalan, elveszti hitelezői minőségét. Ebben az esetben a perben megszűnik az aktív perbeli legitimációja, s vagy eláll a kereseti kérelmétől, vagy a bíróság érdemben elutasítja a keresetet. (A pozíciója hasonló a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő pozíciójához, amikor a megtámadási per közben szűnik meg a vagyonfelügyelői jogosítványa.)
22.4.1.2. A per megindításának határideje
A pert a "felszámolási eljárás ideje alatt" lehet megindítani. A felszámolási eljárás hivatalosan a záróvégzés jogerőre emelkedése napjával szűnik meg, elvileg tehát eddig az időpontig a jogosultak megindíthatják a pert. A perindítási határidő nem jogvesztő, erről a törvény nem rendelkezik. A záróvégzés jogerőre emelkedése után indított perben a Legfelsőbb Bíróság perindítási határidővel foglalkozó jogegységi határozata alapján kell eljárni. Véleményem szerint a záróvégzés jogerőre emelkedése után megállapítási per nem indítható.
- 554/555 -
Újabban a gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben, hogy elhúzódó felszámolások esetében az elévülés gátat szabhat-e a kártérítési igény érvényesítésének. A Kúria a Gfv.VII.30.063/2016/6. sz. döntésében rámutatott, hogy erre a felszámolás speciális szabályai miatt nem kerülhet sor. A döntést a Joggyakorlatban közlöm.
22.4.1.3. A perindítás költségei
A perindítás költségei közül a legjelentősebb tétel az illeték. A felszámolót az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása alatt indított bírósági eljárásokban. A felszámoló perindítása esetén tehát az illetéket fel kell jegyezni. Ez a jog a hitelezőt nem illeti meg, ő csak személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményét kérheti az Itv. 60. § (1) bekezdése alapján.
A gyakorlatban hatalmas vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a megállapítási perben milyen pertárgyérték alapján kell az illetéket megállapítani. A vitát az 1/2013. PJE határozat lezárta, ezért csak ezt közlöm az indokolás kivonatával.[178]

JOGGYAKORLAT
1/2013. (II. 28.) Polgári jogegységi határozat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló peres eljárás illetékének megállapításáról.[178]
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása. A peres eljárás illetékét ezért a meg nem határozható pertárgyérték alapul vételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperesnek a keresetlevélben az állított vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia.
Az indokolásból: "A jogegységi tanács álláspontja szerint a Cstv. 33/A. §-a alapján kialakított speciális, ún. kétlépcsős szabályozás azt biztosítja, hogy az első perben megállapításra kerüljön a vezető tisztségviselők felelőssége és annak mértéke, s e per során a vagyoni biztosíték nyújtásával az esetlegesen később megindítandó marasztalási per kielégítési alapja is biztosítottá váljon. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása alapján azonban végleges marasztalására csak akkor kerülhet sor, ha fedezet hiányában az adós vagyonából valóban nem történik meg a hitelezői igények kielégítése. A vezető tisztségviselőkkel szemben tehát csak a felszámolási eljárás befejezése után lehet marasztalás iránti igényt érvényesíteni.
Meghatározó jelentősége van annak, hogy a megállapítási per előfeltétele a későbbi marasztalási per megindításának, a felperesek személye azonban nem feltétlenül azonos a két perben. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése bármelyik hitelező, illetve az adós nevében a felszámoló számára is lehetővé teszi a megállapítási per megindítását. A felszámolási eljárás befejezése után megindítható marasztalási pert nem ugyanaz a személyi kör kezdeményezheti felperesként. A felszámoló (ebben a minőségében) marasztalási keresetet már nem nyújthat be, felszámolói státusa a felszámolási eljárás jogerős befejezésével megszűnik, az adós pedig jogutód nélkül megszüntetésre kerül. Ezzel szemben a felszámolási eljárás során az adós vagyonából teljes kielégítéshez nem jutott bármelyik hitelező is benyújthat keresetet a vezető tisztségviselő marasztalása iránt, nemcsak az, aki korábban a megállapítási pert kezdeményezte.
- 555/556 -
A megállapítási perben pernyertes felperes hitelező, kizárólag a megállapítási perben hozott ítélet birtokában nem jogosult a vezető tisztségviselőkkel szemben a saját követelése teljesítését kérni, a felszámoló pedig pernyertessége esetén sem tudja ily módon elérni, hogy a vezető tisztségviselők a felszámolási vagyonba befizessék a megállapított összeget. A felelősséget megállapító ítélet csak azt a jogot biztosítja valamennyi hitelező számára, hogy a felszámolási eljárás befejezése után marasztalási keresetet nyújtson be a vezető tisztségviselőkkel szemben, a ki nem elégített követelése összegének erejéig. Ennek során azonban a hitelezők a marasztalás iránti perben értelemszerűen nem a teljes vagyoncsökkenés összegére vonatkozó igényt, hanem csak a saját, ki nem elégített hitelezői igényükkel megegyező összegű követelést érvényesíthetnek.
Mindezek alapján a jogegységi tanács arra a jogi következtetésre jutott, hogy a megállapítási keresetben megjelölt vagyoncsökkenést nem lehet a Pp. 24. §-ának (1) bekezdése alapján a keresettel érvényesített követelés értékének tekinteni. A megállapítási perben a pertárgy értéke nem határozható meg, ezért az illetéket az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése szerint kell kiszámítani és megfizetni."
Kúria Gfv.VII.30.063/2016/6.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti per a felszámolási eljárás ideje alatt indítható meg. Az elévülés Ptk.-beli szabályai az ilyen keresetek esetében nem irányadóak.
Az indokolásból: "Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése önálló deliktuális felelősségi tényállást szabályoz. E jogszabályi rendelkezés alapján a hitelezők kötelmi jogi, kártérítési igényt érvényesíthetnek a vezető tisztségviselővel szemben. A kártérítési követelés érvényesítésének joga a felszámolás kezdő időpontjában nyílik meg, az igényérvényesítésre pedig az elévülés általános szabályai az irányadók. Ennek megfelelően, mivel az adóssal szembeni felszámolási eljárás kezdő időpontja 2008. május 8. volt, a felperes főszabály szerint ettől az időponttól számított 5 éven belül kérhette a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján az alperes felelősségének megállapítását. 2009. augusztus 18-án azonban a felperes - azt követően, hogy a csalás bűntette miatt tett feljelentése alapján indult nyomozást megszüntették - pótmagánvádat terjesztett elő az ügyészségen, amelyben polgári jogi igényt is érvényesített az alperessel szemben. Ez az igényérvényesítés megszakította a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti követelés elévülését. Az így újrakezdődött 5 éves elévülési időn belül, 2014. augusztus 18-ig azonban a felperes nem terjesztette elő a vezető tisztségviselő alperes felelősségének megállapítása iránti keresetét. A követelés ezért elévült. A felperes keresetét erre figyelemmel el kellett utasítani.
A Kúria álláspontja szerint a Cstv. az e követelmények felróható megszegése miatt a vezető tisztségviselővel szemben támasztható igények érvényesítésére a sajátos kétszakaszos eljárási rendhez kapcsolódóan speciális határidőket határoz meg. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti kereset ennek megfelelően a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás ideje alatt, a marasztalási kereset pedig a Cstv. 63. § (3) és (4) bekezdései értelmében a felszámolási eljárás jogerős lezárását, illetőleg, ha eddig az időpontig a megállapítási perben nem születik jogerős döntés, a jogerős bírósági döntés napját követő naptól számított 90 napos jogvesztő határidőn belül terjeszthető elő. E szabályozás speciális jellegére figyelemmel az elévülés általános, Ptk.-beli szabályai (Ptk. 324-327. §-ok) a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása, illetve marasztalása iránti keresetek esetében - a felülvizsgálati kérelemben helyesen kifejtetteknek megfelelően - nem irányadóak."
22.4.1.4. A vagyoncsökkenés mint kár
A törvény meghatározza, hogy a keresetben a felperesnek mit kell kérnie. Amikor a felszámoló indítja meg a pert, nem is okoz gondot az a kérdés, hogy valamennyi hitelezőre kiterjedően határozza meg azt az összeget, amellyel az adós vagyona csökken.
- 556/557 -
Amikor a hitelező indítja meg a pert, mindig a saját ki nem elégített követelését jelöli meg a kár összegeként. Ennek oka alapvetően az, hogy a rendelkezésre álló iratokból nem is tudja meghatározni a teljes kár összegét. Az eddigi perekben ez különösebb gondot nem okozott, mert általában pénzintézetek vállalták fel a per megindítását, akik a kielégítési rangsorban elől álltak.
Két dologra kell figyelni:
- a vagyoncsökkenés nem azonos a kielégítetlen követeléssel;
- a vagyoncsökkenés nem azonos egyes hitelezők kielégítetlen követelésével.
Már idéztem a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.047/2011/3. számú döntését, amelyben a bíróság kimondta:

"Nem vitásan a felperesek a felszámoló által elfogadott követeléssel rendelkeztek az adóssal szemben, azonban ez az összeg nem feltétlenül egyezik meg a Cstv. 33/A. §-ban található vagyoncsökkenés mértékével. […] A kereseti kérelem alapján ugyanis - a jelen perben alkalmazott rendelkezések szerint - nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben, hanem az az összeg, amely az alperes mulasztása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál."

Más szempontból viszont a vagyoncsökkenés általában nem azonos egyetlen hitelező kielégítetlen tartozásával sem. Csőke Andrea egyik tanulmányában ezt így írja le:
"Ha tehát a hitelező igénye 100 egység, de bizonyíthatóan a vezető tisztségviselő magatartása miatt csak 40 egységnyi vagyoncsökkenés következett be, akkor a bíróság csak a 40 egységnyi tekintetében állapítja meg a vagyoncsökkenést. Ha azonban a hitelező ki nem egyenlített igénye 100, de egyébként megállapítható lenne a 200 összegű vagyoncsökkenés, akkor a hitelezőnek nem a 100 megállapítását kell kérni, hanem a 200-at, hiszen a marasztalási perben majd a megállapítási perben megállapított összeg szétosztásáról lesz szó."[179]
A gondot az okozza, hogy jelentős bizonyítással lehet a vagyoncsökkenés mértékét megállapítani, s amennyiben egyes hitelezők indítanak pert, nem is gondolnak arra, hogy a marasztalási perben azok is felléphetnek, aki megállapítási pert nem indítanak. A bíróság keze viszont kötve van, a kereseti kérelmen nem terjeszkedhet túl. Ez a kérdés különösen a közbenső mérleg után indítható marasztalási pereknél okoz gondot.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2016.37.
A vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége szempontjából a vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha az ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések megszűnnek, az ugyanis az aktív vagyon csökkenését jelenti. Vagyoncsökkenést okoz a társaság tartozásának növekedése, a követelések behajtásának elmulasztása, és vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések (Cstv. 33/A. §).
- 557/558 -
Az indokolásból: "A felperes keresetében a hitelezői igényével egyező 26 559 531 forint vagyoncsökkenés megállapítására vonatkozóan terjesztette elő keresetét. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per azonban nem egyetlen hitelező érdekét szolgálja, hanem ún. »perbizomány«, így ha a felperesi kereset alapos, akkor a Cstv. 63. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a többi hitelező is a jelen perben megállapított vagyoncsökkenés erejéig az alperesekkel szemben marasztalási keresetet indíthat.
A vezető tisztségviselő Cstv. 33/A. §-a szerinti felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy valamely hitelezőt milyen konkrét összegű vagyoni hátrány érte, vagy hogy az adós vagyonából ki lehet-e elégíteni igényét, hanem annak, hogy a vezető nem a hitelezői érdekek szerinti eljárása milyen összvagyoncsökkenést eredményezett az adós vagyonában (Kúria Gfv.X.30.047/2011/3. számú döntés)
Az alperesek a perbeli két tényállási elem kapcsán nem bizonyították, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a hitelezői érdekeket figyelembe véve jártak el, a felelősség alól magukat nem mentették ki, ezért az irányadóan hatályos Cstv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll.
Az ítélőtábla az I-II. rendű alperesek által az adós gazdálkodó szervezet vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét - eltérően az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól - a 23 788 830 forint összegben állapította meg (5 000 000 forint elengedett kölcsönkövetelés + 12 247 073 forint árukészlet + 6 541 757 forint könyv szerinti értékű tárgyi eszköz átadás).
Az alperesek fellebbezésükben sérelmezték a vagyoni biztosíték nyújtására való kötelezésüket is. E körben helyesen hivatkoztak arra, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezésekor hatályos Cstv. 33/A. § (1)-(2) bekezdése még nem tartalmazta a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés lehetőségét. A vagyoni biztosíték nyújtására vonatkozó szabályozást a 2009. szeptember 1-jétől hatályos 2009. évi LI. törvény vezette be 19. §-ával, azonban ezen rendelkezéseket az ezt követően kezdeményezett felszámolási eljárásokra kell alkalmazni az 51. § (4) bekezdésben foglaltak alapján. A felszámolási eljárás kezdeményezése jelen esetben 2009. április 3. napján történt, a felszámolás kezdő időpontja 2009. június 24. napja. Ezt követően a 2011. évi CXCVII. törvény 35. §-a ismét módosította a 33/A. § (1)-(2) bekezdését, ez a módosítás érintette a vagyoni biztosíték nyújtására vonatkozó rendelkezéseket is, azonban ezen rendelkezéseket a már folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, amennyiben még nem került sor a felszámolási elrendelésére. A perrel érintett cég felszámolásának elrendelésére még 2009. júniusában sor került, ezért - az esőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően - vagyoni biztosíték nyújtására az alperesek nem kötelezhetők" (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.173/2014. szám).
22.4.1.5. Bizonyítási teher
A kialakított modell gyakorlatilag kártérítési felelősséget állapít meg, ezt a Ptk. 3:118. §-a tételesen kimondja. Ennek során a bírói gyakorlatnak megfelelően a károsultnak kell bizonyítani a károkozó jogellenes magatartását, a kár összegét és a károsulti magatartás és a kár közötti okozati összefüggést. A károkozónak kell kimentenie magát a vétkesség tekintetében, azaz neki kell bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Ezek a szabályok megfelelően irányadóak ebben az esetben is.
A magyar csődjogi szabályozás a vezető felelősség alóli mentesülés tekintetében exculpációs szabályt iktatott a törvénybe. A vezető akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.
- 558/559 -
Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, ez a vélelem azonban megdönthető.
A vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, de kimentheti magát az a vezető, aki bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem felróható, és mindent megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése (környezeti terhek rendezése) érdekében. Azt, hogy e körben konkrétan milyen vezetői magatartás alapozza meg az eredményes kimentést, a bírói gyakorlat fogja kialakítani. Nincs helye a kimentésnek azonban akkor, ha a vezető elmulasztotta az éves beszámoló letétbe helyezését és közzétételét. Ekkor a törvény erejénél fogva vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét, a felróhatóság vizsgálata nélkül.
A felperes (a hitelező vagy a felszámoló) köteles bizonyítani, hogy a vezető jogellenes eljárása következtében milyen összeggel csökkent az adós vagyona (ez a kár összege), illetve azt, hogy a vezető a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával járt el, magatartása és a bekövetkezett vagyonvesztés között okozati összefüggés áll fenn. Már most látható, hogy ennek bizonyítása rendkívül nehéz helyzetbe hozza a bizonyító felet, de a mérlegelést végző bíróságokat is. A bírói gyakorlat kialakulásáig mindenestre a mögöttes felelőséggel kapcsolatosan kidolgozott bírói gyakorlat mindenképpen támpontokat adhat. (Erről kérdésről a Cstv. 53. § és 63/A. § rendelkezéseinél közlöm az elérhető bírói gyakorlatot.)

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2326.
A II. r. alperes névleges ügyvezetőnek tekintette magát és akkor sem látott el ügyvezetői feladatokat, amikor a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. Ezzel megsértette az 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdésében írtakat és előidézte a társasági vagyon csökkenését [2006. évi IV. törvény 30. § (3) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdés].
BH 2015.104.
A vezető tisztségviselő felszámolás alá került adós cég vagyoncsökkenéséért való helytállási kötelezettsége vizsgálata esetén az általa nyújtott tagi kölcsön nem a kimentés körében értékelendő, hanem a tekintetben, hogy az e jogcímen átadott pénzösszeg kompenzálja-e az ügyvezetői magatartás folytán bekövetkezett vagyoncsökkenést [1991. évi XLIX. tv. 33/A. §, 57. § (1) bek.].
I. Az ügyvezető kártérítési felelőssége körében a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy a felszámolás alá került gazdasági társaság vagyona a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztétől a felszámolás kezdő időpontjáig mekkora összeggel csökkent. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az ügyvezetői feladatok ellátása során tett intézkedések milyen okozati összefüggésben állnak az egyes vagyonelemek csökkenésével. Az ügyvezetőnek mérlegelnie kell, hogy mely hitelezők követelését elégíti ki, ennek azonban a fizetőképesség helyreállításához kell igazodnia. Másként kell megítélni a külső hitelezőket és a társaság tagjait, mint tagi kölcsönöket nyújtó és így a társaság hitelezőjévé váló személyeket. A tagi kölcsönök visszafizetése nem hiúsíthatja meg a külső harmadik személy hitelezők követeléseinek kielégítését.
- 559/560 -
I. Ha a pénzügyi intézmény túlzott kockázatvállalással nyújt hitelt, külső harmadik személyek, de még a szerződésben szereplő mellékkötelezettek (például kezes) sem hivatkozhatnak arra, hogy a kölcsönadó a hitelnyújtás során az adós hitelképessége tekintetében szakszerűtlenül, illetve gondatlanul járt el.
BDT 2013.2881.
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy a hitelezőnek milyen összegű követelése állt fenn, és azt ki lehetett-e elégíteni az adós teljes vagyonából, hanem annak, hogy a tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem az összes hitelező érdekeit szem előtt tartva járt el, és eljárása folytán az adósnál vagyoncsökkenés keletkezett.
ÍH 2012.91.
A Cstv. 33/A. §-ára alapított, az ügyvezető, illetve árnyékvezető kártérítési felelősségének megállapítására irányuló - meg nem határozható pertárgyértékű - kereset megalapozottságához a felperesnek kell bizonyítania a felszámolás alatt álló társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését és időpontját, az alperesi magatartás és a társaság vagyoncsökkenése közötti okozati összefüggést, a vagyoncsökkenés mértékét.
A felperest terheli az árnyékvezetői minőség, alapesetben az ügyvezetői feladatok jogellenes, hitelezői érdeksérelemmel járó ellátásának bizonyítása is.
A társaság éves beszámolójának letétbe helyezését és közzétételi kötelezettségét elmulasztó ügyvezetőt törvényi vélelem alapján, az árnyékvezetőt e minőségében az általános szabályok szerint terheli a kimentés, tehát annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható, valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében (Cstv. 33/A. §).
Az indokolásból: "E szerint a felperesnek kell bizonyítania a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését és időpontját, az alperesi magatartás és a társaság vagyoncsökkenése közötti okozati összefüggést, a vagyoncsökkenés mértékét, végül a II. rendű alperes árnyékvezetői minőségét. Alapesetben a felperest terheli az ügyvezetői feladatok jogellenes, azaz hitelezői érdeksérelemmel járó ellátásának bizonyítása is, azonban a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésének második fordulata szerinti törvényi vélelem következtében ezt az I. rendű alperes vonatkozásában nem kell bizonyítania. Abból kell tehát kiindulni, hogy a mérlegek letétbe helyezésére köteles I. rendű alperes jogellenes, a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított. Az I. rendű alperest terheli e körben a bizonyítás, hogy ügyvezetői tevékenysége nem volt jogellenes, nem ütközött a 2006. évi IV. törvény (Gt.) perbeli időszakban hatályos 30. § (3) bekezdésébe, amely szerint a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság arra vonatkozó álláspontjával, hogy a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésben írt vélelem kizárólag az I. rendű alperes vonatkozásában irányadó. Ennek oka, hogy az árnyékvezető legfeljebb áttételesen, közvetetten lehet felelős az éves beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének elmaradásáért, ugyanakkor a jogszabályi előírások folytán e kötelezettséget nem is képes a bejegyzett vezető tisztségviselő helyett teljesíteni. Ez tehát azt jelenti, hogy a II. rendű alperes fentiek szerinti jogellenes, hitelezői érdeksérelemmel járó magatartása mellett nem szól törvényi vélelem, azonban a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a (2) bekezdés első fordulata egyaránt érvényes a törvényes képviselőre és a (3) bekezdés szerinti árnyékvezetőre is. A II. rendű alperes árnyékvezetői minősége estén mindkét alperest egyaránt a kimentés, tehát annak bizonyítása terheli, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtették a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében, azaz a hitelezői érdekek sérelme nekik nem róható fel" (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.493/2011/4. szám).
- 560/561 -
22.4.2. A biztosíték nyújtása
Cstv. 33/A. § (2)[180] A keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét), EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet. A keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely az (1) bekezdés szerinti időszakban az említett részesedéssel rendelkezett. A biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a pénzügyi biztosíték teljesítéséért a vezetőtől való behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, a marasztalásra irányuló per jogerős lezárásakor kell rendelkezni, a hitelezők pernyertessége esetén. A felosztás a hitelezők között a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
Új jogintézményként a 2009. évi módosítás vezette be a biztosíték nyújtására kötelezést, amellyel kapcsolatban az indokolás hangsúlyozza, a biztosíték célja az, hogy marasztaló bírósági döntés alapján a felszámolási eljárásnak már ezen szakaszában fedezet keletkezzék a hitelezők kielégítésére. A jogintézmény bevezetése egyben a korábbi szabályozás kritikája, a megállapítási pertől elkülönített marasztalási per befejezéséig várhatóan nem marad végrehajtható vagyon. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a törvénymódosítás.
A 2011. évi módosítás tovább finomította a szabályokat. Az indokolás hangsúlyozza, hogy a Cstv. 33/A. §-ának módosítását a jogalkalmazási problémák indokolják, ezenkívül pontosítani kell a cégtulajdonosok mögöttes felelősségének szabályait is. Továbbra is indítható megállapítási majd a marasztalási kereset, megtartja a módosítás a biztosítékadási kötelezettséget, de összehangolásra kerül a 33/A. § és a 63. §, továbbá a 63. § (3) bekezdésének szövege ide kerül át.
Változatlan az a szabály, hogy a biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét),
- 561/562 -
EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet.
Új előírás viszont az - s ez illeszkedik a módosítás egyéb esetekben alkalmazott megoldásához - hogy a keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely az (1) bekezdés szerinti időszakban az említett részesedéssel rendelkezett. Ezek a rendelkezések biztosítják, hogy a cégtulajdonosok a vezető ellen benyújtott kérelemről kellő időben értesüljenek.
Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a pénzügyi biztosíték teljesítéséért a vezetőtől való behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
A gyakorlatban vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy a biztosítékról mikor és milyen formában (végzés vagy az ítélet) kell határozni.
A Debreceni Ítélőtábla ÍH 2012.43. szám alatt közzétett határozatában kifejtette, hogy a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, nem tekinthető a Polgári perrendtartás szerinti ideiglenes intézkedésnek, és nem azonosítható a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti biztosítási intézkedéssel sem (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.846/2011/4. szám).
Az indokolás lényege: "A keresetben kért biztosítékadási kötelezés az ítélőtábla álláspontja szerint nem különülhet el a megállapítási kereseti kérelem tárgyában való döntéstől, mivel eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában csak az kötelezhető biztosíték nyújtására, akinek a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősségét, mulasztását a perben a felszámoló bizonyítani tudta, és aki nem tudta magát a felelősség alól kimenteni."
A kissebbséginek tekinthető vélemény egyik részét a 2011. évi módosítás megoldotta, amikor kimondta, hogy a biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A biztosíték kérdésében egyértelműen végzéssel kell határozni, változatlanul kérdéses, hogy mikor. Ehhez vizsgálni kell a biztosíték jogi jellegét. Ezt megtette a Debreceni Ítélőtábla az 1/2012. (V. 18.) számú ajánlásában, melyet a joggyakorlatban közlök. A kollégiumi ajánlásból is látható, hogy elvileg három jogintézmény háttérszabályul történő alkalmazásával jöhet számításba: az ideiglenes intézkedés, a biztosítási intézkedés és a perfeljegyzés. Az utóbbi alkalmazhatóságát azonnal ki is zárhatjuk, a biztosítási intézkedés a név hasonlósága ellenére nem alkalmazható.
- 562/563 -
Mint láttuk, a Debreceni Ítélőtábla az 1/2012. (V. 18.) számú ajánlásában a Pp. 156. § alkalmazására lát lehetőséget, mivel nincs részletszabályozás és az eljárás a Pp. rendjében történik. A magam részéről ezt nem tartom kizártnak, de tudomásul kell venni, hogy ismét egy speciális csődjogi fogalommal van dolgunk. A csődjogi biztosíték sui generis jogintézmény, nem kizárt azonban más hasonló célú jogintézmény szabályainak megfelelő alkalmazása. A Pp. 156. § egyes előírásainak, a csődjogi biztosíték szabályaival nem fedett kérdéseiben való alkalmazása további kérdéseket vet fel. Mérlegelheti-e a bíróság azt, hogy az intézkedéssel okozható hátrány meghaladja az elérhető előnyöket, kell-e valószínűsíteni a határozat meghozatalának indokoltságát vagy sem.
Azt nagyon jól érzékelte a Debreceni Ítélőtábla az ÍH 2012.43. szám alatt közzétett döntésben, hogy nehéz helyzetben van a bíróság, ha a bizonyítási eljárás lefolytatása előtt akar ebben a kérdésben dönteni, s ezzel elérkeztünk a mikor kérdéséhez. Akkor kell dönteni, amikor már látható, hogy a vezető felelőssége meg fog állni vagy korábban, esetleg mindjárt a per megindítása után. A törvény szövege ebben nem igazít el.
A törvényi előírások céljából, az intézményt bevezető 2009. évi rendelkezésekből számomra az az értelmezés elfogadható, amely szerint a bíróságnak minél előbb dönteni kell ebben a kérdésben. Ez nem jelent azonban azonnali döntési kényszert, álláspontom szerint az ellenkérelmet követően akár a bizonyítási eljárás eredményétől függően, akár az ítélethozatalt megelőzően meghozhatja a bíró a határozatát.
A biztosíték összegéről a törvény nem szól, a kereseti kérelem összegét nem haladhatja meg, illetve legfeljebb az adóssal szemben érvényesített hitelezői igények mértékéig terjedhet (ÍH 2013.161.).
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a bíróság határozatát végre lehet-e hajtani a Vht. szabályai szerint. Erre vonatkozóan döntés nem született olyan ismert publikált nézet, hogy erre a kielégítési végrehajtás szabályai nem alkalmazhatók.[181] Amennyiben a vezető vagyontalan, akár formálisan, nem fog működni ez a jogintézmény.

JOGGYAKORLAT
A Debreceni Ítélőtábla 1/2012. (V. 18.) számú ajánlása
A Csődtörvény 33/A. § (1) és (2) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vezetője felelősségének megállapítása iránti perben a felperes biztosíték adására is kérheti kötelezni az alperest a per befejezését megelőzően, amelyről külön végzésben határoz a bíróság. Az ilyen végzés a Polgári perrendtartásban szabályozott egyetlen jogintézménnyel sem azonosítható. Minthogy azonban az eljárás a Pp. rendjében történik, e végzés eljárási szabályait a jogalkotónak meg kell határoznia. Amíg ez meg nem történik, a Pp. 156. §-ában szabályozott ideiglenes intézkedés szabályait a jogintézmény sajátossága szerinti eltérésekkel kell alkalmazni, így az eljárást befejező határozatban rendelkezni kell a végzés hatályban tartásáról, hatályon kívül helyezéséről, illetve a biztosíték mértékének szükség szerinti felemeléséről vagy leszállításáról.
Indokolás: "A Ptk. a kár bekövetkezésének megelőzése érdekében szabályozza biztosíték adását a 341. §-ának (1) bekezdésében. A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése e gondolattal összhangban,
- 563/564 -
azonban speciális módon, kifejezetten a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzettel összefüggésben a hitelezőket fenyegető kárveszély esetére konkretizálta a szabályokat. Míg a Gt. 30. § (2) bekezdése a vezető tisztségviselő számára a társaság érdekeinek érvényesítését írja elő általános kötelezettségként, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulása után a (3) bekezdés értelmében a tisztségviselő szemléletváltásra köteles: ezt »követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni« (Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve, Novotny Kiadó 2010.).
A Csődtv. 33/A. §-a a vezető tisztségviselő felróható magatartásával előidézett kárveszély elhárítására teremtette meg e sajátos pertípust, amely egyrészről megállapításra irányul, minthogy a marasztaláshoz a kártérítés valamennyi elemét - a kár bekövetkeztét kivéve - bizonyítani szükséges, emellett azonban vagyoni biztosíték nyújtására is kötelezhető a vezető tisztségviselő, jóllehet a kár bekövetkezése még nem bizonyos. A felelősség megállapítása mellett tehát ugyanabban a perben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető, mégpedig akár a keresetben, akár a megállapítási per későbbi szakaszában is.
Az ilyen per tárgya sajátos keresethalmazat, és a Debreceni Ítélőtábla azt a nézetet vallotta, hogy a felelősség megállapítása és a biztosíték nyújtása önállóan nem bírálható el, a biztosíték nyújtásának feltétele, hogy a vezető tisztségviselő jogellenes, felróható és károkozásra alkalmas magatartását, továbbá a vagyoncsökkenés mértékét a bíróság megállapítsa.
A 2011. évi CXCVII. törvény a 33/A. § (2) bekezdését azzal a mondattal egészítette ki, hogy »A biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.« Eddigi nézeteink a továbbiakban tehát nem tarthatóak fenn. Noha a törvény indokolása eligazítást nem nyújt, nyilvánvaló azonban, hogy mi a rendelkezés célja: a felszámolási eljárásnak már ezen, még korábbi szakaszában fedezet keletkezzék a hitelezők kielégítésére.
Rendezetlen maradt azonban e végzés eljárásjogi természete.
A Debreceni Ítélőtábla több határozatában is rámutatott arra, hogy az ilyen végzés nem azonosítható sem a Pp. 156. §-a szerinti ideiglenes intézkedéssel, sem a Vht. 185. §-ában szabályozott biztosítási intézkedéssel. A meghatározott feltételek fennállása, illetve a kérelmet megalapozó tények valószínűsítése esetén és a végzéssel elrendelt ideiglenes intézkedés legkésőbb az első fokú ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésével hatályát veszti. A Vht. 185. §-a pedig csak pénzkövetelés biztosítására alkalmazható, a hitelező ilyen követelése azonban a felszámolás befejezése előtt idő előtti.
A Pp. 212. §-ának (1) bekezdésére utalás, amely egyes nézetek szerint elegendő eligazítást nyújt, semmitmondó, és a konkrét kérdésekre nem ad választ.
A jogintézmény alkalmazhatósága érdekében a Pp. általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A két kérelem továbbra is keresethalmazatnak tekintendő. Jóllehet a felelősség megállapítása nélkül biztosíték nyújtása nem követelhető, a biztosíték kérése nem szükségszerű eleme a keresetnek. Másrészt a biztosíték nyújtásáról az ítéletben is lehet rendelkezni, amely így a felelősséget megállapító rendelkezés mellett, azzal egyenértékű ítéleti rendelkezés lesz a 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. A biztosíték nyújtásáról az ítélet meghozatala előtt rendelkező határozat ugyanakkor nem részítélet, mert ha az lenne, a nélkül teremtene ítélt dolgot, hogy annak anyagi jogi feltétele felől a bíróság döntött volna.
Az ilyen végzés analóg megfelelője lehet a szükséges szabályozás megteremtéséig a Pp. 156. §-ában szabályozott ideiglenes intézkedés, amelynek a polgári perben tág tere van. Sem tartalma, sem terjedelme (a kereset szabta keretet kivéve) nem korlátozott, és csupán valószínűsíteni szükséges, hogy közvetlen kárveszély fenyeget, a kérelmező különös méltánylást érdemlő joga védelemre szorul, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket.
A Csődtv. módosítás önálló jogorvoslatot biztosít a végzés ellen, nem tekinti tehát az ideiglenes intézkedéssel azonosnak, minthogy ez utóbbi ellen a Pp. minden esetben biztosítja a fellebbezés lehetőségét. Ezért a (8) bekezdésben szabályozott előzetes végrehajthatóság sem alkalmazható.
Minthogy az ideiglenes intézkedés legkésőbb az első fokú határozat jogerőre emelkedésével hatályát veszti,
- 564/565 -
további eltérésként elengedhetetlen a határozatban rendelkezni a végzés hatályban tartásáról, hatályon kívül helyezéséről, illetve a biztosíték mértékének szükség szerinti felemeléséről vagy leszállításáról."
ÍH 2013.161.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően tanúsított magatartása miatt a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása esetén előírható biztosíték összege nem haladhatja meg egyrészt annak a vagyoncsökkenésnek a mértékét, amely a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásával okozati összefüggésben hozható, másrészt - mivel a biztosíték adására kötelezés hitelezői kielégítése célzatával történhet - a legfeljebb az adós céggel szemben érvényesített hitelezői igények mértékéig terjedhet.
Az indokolásból: "A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés alapján indított megállapítási perben a fenti összegszerűségi korlátok figyelembevételével, a felszámolási eljárás aktuális fázisában rendelkezésre álló adatok alapján kell a bíróságnak mérlegelni a vagyoni biztosíték összegét.
Az ítélőtábla felhívására a felperes - az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyezően - úgy nyilatkozott, hogy a hitelezői igények együttes összege messze meghaladja az elsőfokú bíróság által megítélt az alperes magatartásával összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenéssel azonos összegű biztosíték mértékét, amelyet az elsőfokú bíróság megítélt.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés által szabályozott biztosíték nyújtásának lehetősége a Pp. 156. §-ban foglalt ideiglenes intézkedéssel és a Vht. 185. §-ban foglalt biztosítéki intézkedéssel rokonítható jogintézmény.
A biztosítékadás ideiglenes jellegéből eredően az elrendelése tényének, és a nyújtandó biztosíték összegének megállapításához, annak indokoltságához az ítéleti bizonyosságot el nem érő valószínűség szintje is elegendő.
A jelen esetben a folyamatban lévő felszámolási eljárásban az adós felperes képviseletében eljáró felszámoló ismételten nyilatkozott a nyilvántartásba vett hitelezői igényekről és arról, hogy közbenső mérleg nem készült, kielégített hitelezői igény nincs. Annak tényét, hogy a nyilvántartott hitelezőkkel szemben a felperes cégnek kiegyenlítetlen tartozásai vannak, az alperes sem vitatta.
A nyilvántartott hitelezői igények megalapozottsága, a felszámolási eljárás folyamatához képest aktuális összegszerűségnek vizsgálata jelen eljárásnak nem tárgya. A nyilvántartott három hitelező egyike, a NAV Vas Megyei Adóigazgatósága követeléseinek cáfolatára az alperes által másolatban csatolt, ideiglenes állapotot türköző adófolyószámla kivonat nem alkalmas.
Figyelemmel arra, hogy a biztosítékként letétbe helyezendő 4 145 000 forint összeg sem a felperes alperesnek felróható vagyoncsökkenésének mértékét, sem a nyilvántartott hitelezői igények összegét nem haladja meg, alperes pedig nem igazolta, hogy a nyilvántartott hitelezői igények kielégítést nyertek, ezért a letétbe helyezendő biztosíték összege a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésébe írtakat nem sérti.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - az indokolás fenti kiegészítésével - helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Gf.V.20.405/2012/8. szám).
ÍH 2012.43.
A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, nem tekinthető a Polgári perrendtartás szerinti ideiglenes intézkedésnek, és nem azonosítható a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti biztosítási intézkedéssel sem (Csődtv. 33/A. §, Pp. 156. §, Vht. 185. §) (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.846/2011/4. szám).
22.4.2.1. A biztosíték felosztása
A 2011. évi módosítás alapján a 33/A. § (5) bekezdése értelmében a vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, a marasztalásra irányuló per jogerős lezárásakor kell rendelkezni, a hitelezők pernyertessége esetén.
- 565/566 -
A felosztás a hitelezők között a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
Ez a szabályozás feloldotta a korábbi előírások közötti ellentmondást. A módosítás előtti szabályok szerint a 33/A. § (4) bekezedése alapján a felosztás a hitelezők között az 57. § szerinti sorrend figyelembevételével, a felszámolási eljárásban meg nem térült követelés arányában történik, a 63. § (3) bekezdése a követelések arányos kielégítéséről beszélt, nem említve az 57. §-t. Miután a perek a korábbi szabályozás alapján folynak, kérdés, hogy a bírói gyakorlat felvállalja-e a szabályok új előírásoknak megfelelő értelmezését.
22.4.3. Mentesülés a felelősség alól
Cstv. 33/A. § (3) Mentesül a felelősség alól az (1) bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell.
A törvény részletesen szabályozza a mentesülés feltételeit, egy vélelmet is beépítve. Mentesül a felelősség alól a vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. A Joggyakorlatban közölt döntés mutat rá, hogy amennyiben a vezető hibáján kívül nem történik taggyűlési határozat hozatala a helyzet rendezésére, felelőssége nem állapítható meg.
Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Ilyen esetben a vezető még bizonyíthatja, hogy a törvényi kötelezettségeit teljesítette, a bizonyítatlanság azonban a terhén marad.
- 566/567 -
JOGGYAKORLAT
A vezetői felelősség alóli kimentés.
Az indokolásból: "A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy ha az ügyvezető javasolja a tagok számára a határozat meghozatalát, de a tagok a javaslatot elvetik, nem azzal egyezően hozzák meg a határozatot, azért a vezető tisztségviselő - ilyen minőségében - nem tartozik felelősséggel."
22.4.4. Az árnyékdirektor "árnyékdirektor" felelőssége
A törvény eredetileg a 33/A. § (5) bekezdésében mondta ki, hogy a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt, ún. "árnyékvezető" vagy "árnyékdirektor". Ezt az előírást a 2011. évi módosítás során helyezték az (1) bekezdésbe tartalmi módosulás nélkül.
A törvény ezzel különösen a nagyméretű, illetve gazdasági pozíciójában alárendelt gazdálkodó szervetek esetében kívánja - a felelősség megállapítása körében - azon személyeket is felelősségi körbe vonni, akik a vagyonvesztést ténylegesen előidézték. Annak megítélése, hogy egy meghatározott adós szervezetnél mely személyek tekinthetők árnyékvezetőnek, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2326.
A II. r. alperes névleges ügyvezetőnek tekintette magát és akkor sem látott el ügyvezetői feladatokat, amikor a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. Ezzel megsértette az 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdésében írtakat és előidézte a társasági vagyon csökkenését [2006. évi IV. törvény 30. § (3) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdés].
II. A társasági törvény nem ismeri a "névleges ügyvezető" fogalmát, így az az ügyvezető is felelősséggel tartozik a hitelezőket ért károkért, aki a gazdálkodó szervezet életében aktívan nem vesz részt.
ÍH 2012.91.
A felperest terheli az árnyékvezetői minőség, alapesetben az ügyvezetői feladatok jogellenes, hitelezői érdeksérelemmel járó ellátásának bizonyítása is.
A társaság éves beszámolójának letétbe helyezését és közzétételi kötelezettségét elmulasztó ügyvezetőt törvényi védelem alapján, az árnyékvezetőt e minőségében az általános szabályok szerint terheli a kimentés, tehát annak bizonyítása, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az adott helyzetben elvárható, valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében (Cstv. 33/A. §) (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.493/2011/4. szám).
- 567/568 -
22.4.5. Marasztalási per a közbenső mérleg alapján 2009-2012 között indult ügyekben
Cstv. 33/A. § (3) Amennyiben a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló az (1) bekezdés szerinti megállapítási kereseten kívül keresettel kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az (1) bekezdés alapján az adós volt vezetőjét.
(4) Több hitelező által az (1) bekezdés alapján indított megállapítási és a (3) bekezdés alapján indított marasztalási per, továbbá a 63. § (3) bekezdése alapján indított kereseti kérelem esetén a bíróság a pereket egyesíti. Az (1) bekezdésben meghatározott vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, az egyesített per jogerős lezárásakor kell rendelkezni a hitelezők pernyertessége esetén. A felosztás a hitelezők között az 57. § szerinti sorrend figyelembevételével, a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
Ezt a rendelkezést a 2009. szeptember 1. után 2012. március 1. előtt közzétett felszámolási ügyekben lehet alkalmazni, a 2012. március 1. után közzétett felszámolási eljárásokban megszüntette a jogalkotó ezt a lehetőséget, majd 2014. március 15-től ismét bevezette, ezt külön tárgyalom.
A törvény 2009-ben a korábban bevezetett megállapítási per megindítása mellett egy újabb perindítási lehetőséget vett fel a vezetőkkel szembeni "küzdelemben" a törvény szabályai közé. A (3) és (4) bekezdés szabályai azonban annyira elnagyoltak és ellentmondásosak voltak, ezért javasoltam korábban módosításukat vagy elhagyásukat.
A törvény indokolása szerint azért vezették be ezt a jogintézményt, hogy a biztosíték mielőbb felhasználható legyen a hitelezők követelésének kielégítésére. Amennyiben kiderül, hogy a közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeire nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, akkor a hitelezők - a törvény indokolása szerint - még a felszámolási eljárás lezárása előtt marasztalási keresettel kérhetik a bíróságtól, hogy a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós korábbi perben elmarasztalt volt vezetőjét a vagyoni biztosíték terhére. A törvény szövegéből - különösen a (4) bekezdéssel összefüggésben - nem ez derül ki.
Mikor indítható meg a per?
A törvény eléggé homályban hagyja azt a kérdést, hogy mely időponttól és meddig indítható meg ez a típusú per. A közbenső mérlegre történő utalásból az következik, hogy legkorábban az első közbenső mérleg jóváhagyása után indítható meg a per, feltéve, ha abból az derül ki, hogy az adós vagyona nem elég a hitelezők követelésének a kielégítésére. Az "(1) bekezdés szerinti megállapítási kereseten kívül" fordulat pedig arra utal,
- 568/569 -
hogy a felszámolás alatt indítható meg a per, ugyanúgy, mint az (1) bekezdés szerinti megállapítási per.
Ki indíthatja meg a pert?
A pert a felszámoló az adós nevében és a hitelező indíthatja meg. Törvényi korlátozás hiányában bármelyik hitelező felléphet felperesként, az a hitelező is, aki a megállapítási perben nem szerepel felperesként.
A per költségei
Ez a marasztalási per a megállapítási pertől elkülönülten indítható külön per, marasztalásra irányul, a felperesnek a marasztalási összeg alapul vételével kell illetéket leróni, hacsak nem részesült valamely kedvezményben.
Hatáskör, illetékesség
Miután a per szorosan kapcsolódik az (1) bekezdéshez, ezt a pert is a "csődbíróság", tehát az adott felszámolási ügyet tárgyaló bíróság előtt kell megindítani.
A perek egyesítése
A 33/A. § (4) bekezdése értelmében több hitelező által az (1) bekezdés alapján indított megállapítási és a (3) bekezdés alapján indított marasztalási per, továbbá a 63. § (3) bekezdése alapján indított kereseti kérelem esetén a bíróság a pereket egyesíti. Ezzel a szabállyal több probléma merül fel.
Az egyik, hogy csak a hitelezők által indított perek egyesítését említi, holott valószínű, hogy a felszámoló is szerepel felperesként. A felszámolói perlés esetén sincs akadálya az (1) és (3) bekezdés alapján indított perek egyesítésének, viszont a Cstv. 63. § (3) bekezdése alapján a felszámoló pert nem indíthat és a felszámolói státusza is megszűnik a felszámolási eljárás jogerős befejezésével.
A másik probléma, hogy a perek egyesítésére és a biztosíték felosztására vonatkozó rendelkezés csak úgy értelmezhető, hogy erre (az egyesítésre) akkor kerülhet sor, ha a marasztalási per nem fejeződik be a felszámolási eljárás során. A marasztalási pernek ugyanis pont az a célja - ahogy ez a novella indokolásából kiderül -, hogy ne kelljen megvárni a felszámolási eljárás végét és a biztosíték felhasználására már a felszámolási eljárásban sor kerüljön. Így viszont értelmezhetetlen a (4) bekezdés azon rendelkezése, hogy a biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős befejezése után lehet dönteni.
Értelmezésem szerint az (1) bekezdésben meghatározott vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, "az egyesített per jogerős lezárásakor kell rendelkezni" előírás csak akkor alkalmazható, ha a felszámolási eljárás alatt a marasztalási per nem fejeződött be. A felosztás a hitelezők között az 57. § szerinti sorrend figyelembevételével, a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
A fenti nem jelentéktelen bizonytalanságon túl ennek a perlési lehetőségnek a szabályozása megkérdőjelezi a marasztalási/megállapítási per megindításának szükségességét, hiszen ha van biztosíték, egyetlen perben is rendezhető a vezető marasztalása. Mindez azt bizonyítja számomra, hogy a szabályozás átgondolatlan és következetlen. Ráadásul azt a kérdést is felveti, hogy folyhat-e egymás mellett megállapítási per és a jelen per,
- 569/570 -
fokozva a helyzetet, ugyanaz a hitelező megteheti-e, hogy a megállapítási per eredményét be sem várva, a közbenső mérleg eredményének ismeretében megindítja a marasztalási pert. Reméljük a joggyakorlat-elemző csoport ezekre a kérdésekre választ vagy legalábbis megoldási javaslatot ad.
A közbenső mérleg után indítható marasztalási per végképp kiélezi azt a kérdést, hogy amennyiben csak egy hitelező, a saját ki nem elégített követelése miatt indítja meg a pert, figyelemmel kell-e lenni a többi hitelező követelésére. Csőke Andrea igenlő válasza egyértelműen következik a megállapítási per kapcsán kifejtett álláspontjából, a jelen törvényi szabályozás mellett viszont nem ez az egyetlen védhető álláspont.[182]
22.4.6. Marasztalási per indítása a közbenső mérleg alapján 2014. március 15-e után
Cstv. 33/A. § (7) Amennyiben a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló az (1) bekezdés szerinti eljárásban kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az (1) bekezdés alapján az adós volt vezetőjét.
A bevezetőben már említettem, hogy a jogalkotás ismét lehetővé tette a közbenső mérleg elfogadása után a marasztalási per megindítását. Miután szó szerint a korábbi törvényszöveget vették át, ezért külön magyarázatot nem igényel a szabályozás.
A rendelkezés 2014. március 15-én lép hatályba, a 2013. évi CCLII. törvény átmeneti szabályt alkotott, beiktatva a Cstv. 83/J. §-t, amely kimondja, hogy:

83/J. § E törvénynek az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvénnyel megállapított 33/A. § (7) bekezdését a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2015.79.
Kizárólag a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kérhető a bíróságtól, hogy a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós volt vezetőjét. E feltételek hiányában csak az alperes felelősségének megállapítása kérhető, ezért a marasztalásra irányuló keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve ha már beállt a perindítás hatálya, a pert meg kell szüntetni [1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1), (6), (7) bekezdés, Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja, 251. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "Az ítélőtábla megállapítása szerint az alperes a fellebbezésben tévesen hivatkozott arra, hogy folyamatban lévő ügyekben ne lenne alkalmazható a Csődtv. 33/A. §-ának (7) bekezdése, ugyanis a Csődtv. 83/J. §-a szerint a folyamatban lévő ügyekben is kell ezt a rendelkezést alkalmazni.
- 570/571 -
Ugyanakkor az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az adott esetben a Csődtv. 33/A. §-ának (7) bekezdése szerinti marasztalás feltételei nem állnak fenn. Egyrészt azért, mert a cég már a peres eljárás folyamán, az első tárgyalás megtartását megelőzően törlésre került, másrészt pedig azért, mert közbenső mérleg nem született, és e bekezdésnél nem írja a Csődtv. azt, mint amit a Csődtv. 63/A. §-ában, tehát a közbenső mérleggel nem azonos az egyszerűsített zárómérleg. Figyelembe véve azt is, hogy a Csődtv. 33/A. §-ának (7) bekezdésének egyik értelmezése szerint a felszámolási eljárás folyamatban léte alatt előterjesztett ilyen keresetmódosítás alapján az adós vagyonába kellene megfizetni az összeget, ez az adott esetben szóba sem kerülhet, mert az adóst már törölték.
A jelen ügyben csak az alperes felelősségének a megállapítása kérhető, a marasztalásra irányuló keresetet időelőttinek tekintette az ítélőtábla, ugyanis a marasztalásra az adott esetben csak a Csődtv. 33/A. §-ának (6) bekezdése alapján kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy amennyiben jogerősen a megállapítási per az alperes felelősségének kimondásával befejeződik, akkor a jogerős döntéstől számított 60 napon belül van mód arra, hogy akár az a hitelező, aki a megállapítási pert indította, akár más hitelező megindítsa a marasztalási pert, ugyanis ezekben a perekben a kétlépcsős eljárás fennmarad. A Csődtv. 33/A. §-ának (7) bekezdése ezeket a rendelkezéseket nem írta felül, tehát időelőtti a marasztalási kereseti kérelem a felperes részéről. Ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet ebben a részében el kellett volna utasítania idézés kibocsátása nélkül, illetve ha már kitűzte a tárgyalást és beállt a perindítás hatálya, akkor a pert meg kellett volna szüntetnie" (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.489/2014/6. szám).
22.4.7. A marasztalási per megindítása a 2012. március 1. előtt elrendelt felszámolási eljárásokban, az eljárás befejezése után
Cstv. 63. § (3) A felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül - ki nem elégített követelése erejéig - bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól [6. § (1) bekezdés], hogy a 33/A. § szerinti perben megállapított felelősség alapján kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére. Amennyiben határidőben több hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti és a követelések arányos kielégítéséről rendelkezik.
(4) Amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a 33/A. § szerinti perben jogerős döntés nem születik, a (3) bekezdésben meghatározott jogvesztő határidő kezdő napja a 33/A. § szerinti jogerős bírósági döntés napját követő nap.
A 2011. évi módosítás a marasztalási perre vonatkozó szabályokat áthelyezte a 33/A. § (6) bekezdésébe, egységesítve ezzel a szabályozást. Előbb a korábbi és jelenleg még gyakrabban előforduló szabályokat ismertetem.
A IV. Cstv. Novella érdekes módon a törvény két különböző fejezetében szabályozta a megállapítási és a marasztalási per szabályait. A felelősség megállapítására, illetve a marasztalásra irányuló per elválasztása - a módosítás indokolása szerint - részben célszerűségi, részben jogpolitikai megfontoláson alapult. Az első lépcsőben kerül feltárásra a felelősség megállapításához szükséges tényállás, így ezen perben kell lefolytatni mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében a szükséges bizonyítási eljárásokat. A marasztalási perrel kerül kifejezésre a felelősség másodlagos, kivételes jellege: a vezetők felelőssége kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések tekintetében áll fenn,
- 571/572 -
melyek kielégíthetőek lettek volna (nem csökkent volna az adós vagyona), ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat. A marasztalási perre a felszámolás jogerős lezárását követően kerülhet sor, vagyis akkor, amikor realizálódik a vezető felelőssége a hitelezőkkel szemben. Ebben a perben a helytállási kötelezettség hitelezők közötti arányos megosztására, az egyes hitelezőket megillető összeg meghatározására kerül sor. Mindezen érveket is figyelembe véve semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a jogalkotó a marasztalási perre vonatkozó előírásokat a törvény a 33/A. §-ában helyezze el.
22.4.7.1. A per megindítására jogosultak
Ezt a pert a felszámoló már nem indíthatja meg, csak a hitelező. Miután a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz, ezt a pert az a hitelező is megindíthatja, aki a megállapítási perben felperesként nem vett részt.
Itt jöhet elő az a probléma, hogy a megállapítási pert az egyik hitelező indította meg, s a vagyoncsökkenés mértékét a saját ki nem elégített követelésében határozta meg (amely kisebb, mint a vagyoncsökkenés mértéke), s a kereseti kérelemhez kötöttség miatt a bíróság ezen nem tud túllépni, a hitelezőnek osztozkodnia olyan hitelezőkkel is, akik a megállapítási per megindítását nem kockáztatták meg, s kisebb összeghez fog hozzájutni, mint a saját ki nem elégített követelése.
Bár ennek a perindításnak nagy kockázata nincs, nem biztos, hogy minden hitelező a peres utat választja, más módon is érvényesítheti a követelését. A törvény szövegéből következik, hogy minden hitelező a teljes ki nem elégített követelését igényelheti ebben a perben. A 63. § (3) bekezdése a követelések arányos kielégítését írja elő. Azért kell a pereket egyesíteni, mert a bíróság így tisztában lesz azzal, hogy melyik hitelezőnek mennyi a követelése, s a megállapítási perben szereplő összeget arányosan kell szétosztania a marasztalás során. A jogvesztő határidőre tekintettel kizárt, hogy utólag újabb hitelezők érvényesítsék az igényüket.
A 33/A. § (4) bekezdésének a perek egyesítésére és a biztosíték felosztására vonatkozó szabályait itt is figyelembe kell venni, már ez is indokolttá tenné ezeknek a pereknek az átgondolt, egy szakaszon belüli újraszabályozását.
A törvény nem korlátozza a vezető felelősségét, a marasztalási perben nem feladata a bíróságnak, hogy felmérje az alperes vagyonát és ehhez képest rendelkezzen a marasztalásról. Ha a vezető vagyona nem nyújt fedezetet minden követelés kielégítésére, akkor a végrehajtás szabályai alapján történik a kielégítés. A 2009-ben hatályba lépett módosítás előtti szabályozás kapcsán írtam, hogy a többlépcsős perlésnek pont az a veszélye, hogy mire az eljárás az esetleges végrehajtás szakaszába jut, már nem lesz olyan vagyontárgy a vezető tulajdonában, amelyre a végrehajtás lefolytatható. Szerencsésebb lett volna azonnali marasztalási per megindítását lehetővé tenni azzal, hogy a vezető köteles a perben megállapított összeget a csődvagyonba utalni. Ez lehetővé tette volna, hogy minden hitelező - a kielégítési rend szabályai szerint - magasabb kielégítést kapjon. Talán ennek a veszélynek a felismerése is hozzájárult a biztosíték jogintézményének bevezetéséhez.
- 572/573 -
22.4.7.2. A perindítás határideje
A törvény nagyon helyesen egy rövid jogvesztő határidőt biztosít a per megindítására. A 90 napos határidő letelte után benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. A Pp. ezen szakasza úgy rendelkezik, hogy idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani a keresetlevelet, ha külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja.
22.4.7.3. A perindítás költségei
Az eljárást megindító hitelező az általános szabályok szerint köteles az illetéket leróni, amelynek összege az általa érvényesített követelés 6%-a. Itt már szó sem lehet az illeték megfizetése tekintetében az általánostól eltérő megoldásra gondolni.
22.4.8. Marasztalási per a 2012. március 1. után elrendelt felszámolási eljárásokban
Cstv. 33/A. § (6) A felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 60 napos jogvesztő határidőn belül - ki nem elégített követelése erejéig - bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól [6. §], hogy az (1) bekezdés szerinti perben jogerősen megállapított felelősség alapján kötelezze az adós volt vezetőjét követelésének kielégítésére. Amennyiben határidőben több hitelező terjeszt elő keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik. Amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig az (1) bekezdés szerinti perben még nincs jogerős döntés, a 60 napos jogvesztő határidő kezdő napja a jogerős bírósági döntés napját követő nap.
A 2011. évi módosítás alapvetően nem változtatta meg a szabályokat, ezért a korábbi előírásokkal kapcsolatos értelmezés ezt követően is helytálló. A 2013. évi CCLII. törvény annyi pontosítást tartalmaz, hogy a 60 napos - amúgyis rövid - határidő a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követően kezdődik, s nem a felszámolást lezáró végzés jogerőre emelkedésekor.
Leszállította a törvény a perindítás határidejét 90 napról 60 napra és kimondta, hogy amennyiben a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a megállapítási perben még nincs jogerős döntés, a 60 napos jogvesztő határidő kezdő napja a jogerős bírósági döntés napját követő nap. Az utóbbit úgy kell érteni, hogy elsőfokon jogerőre emelkedett ügyekben a jogerőre emelkedést követő naptól, a másodfokon meghozott határozatoknál a határozat meghozatalától kezdődik a 60 nap.
Inkább csak érdekesség, hogy a tagok és vezetők ellen indítható perekben a jogvesztő határidő 90 nap, ebben az esetben a jogalkotó ezt leszállította 60 napra.
Az arányos kielégítés összhangba került a 33/A. § (5) bekezdésében írt szabályozással - meg nem térült követeléseik arányában - előírásával.
- 573/574 -
23. A felszámolás elrendelésének következményei
23.1. A tulajdonosi jogok korlátozása és a vagyonnal való rendelkezés joga
Cstv. 34. § (1) A felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai.
(2) A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a "felszámolás alatt" ("f. a.") toldattal kiegészítve kell használni. A felszámolónak haladéktalanul be kell jelentenie az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak a kijelölését tartalmazó jogerős végzést, és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását.
A Cstv. 34. § (1) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjához kapcsolódó legfontosabb anyagi jogi rendelkezést fogalmazza meg, amikor kimondja, hogy megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott jogai, továbbá, hogy a vagyonnal kapcsolatos nyilatkozatot csak a felszámoló teheti meg.
A 34. § (2) bekezdése egyben korlátozást is tartalmaz a felszámoló jognyilatkozat tételi jogával kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy csak a vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatok tételére van jogosultsága, azaz a gazdálkodó szerv vezetőjének a vagyonnal kapcsolatba nem hozható egyéb jogai megmaradnak. Fontos annak hangsúlyozása is, hogy az ún. tulajdonosi szervek (taggyűlés, közgyűlés stb.) tovább működnek, és a Gt./Ptk. felsorolt jogosítványait - hangsúlyozottan a vagyoni jogosítványok kivételével - gyakorolhatják. Az adós vezetői hívhatnak össze taggyűlést, közgyűlést és a nem vagyoni kérdésekben dönthetnek. (Ezt jelzi a felülvizsgálati kérelem benyújtási lehetőségének biztosítása az ügyvezető részére [BH 1998.355.]) Különösen fontos az egyezségkötés és a kifogás előterjesztésére való jogosultság szabályozása (lásd 41. és 51. §-oknál).
A gyakorlatban számtalan esetben előfordult, hogy az adós vezetője a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése (a korábbi kezdő időpont) után rendelkezett a vagyonnal. A felszámolók ilyen esetben a harmadik (többnyire jóhiszemű) személyeket felhívták, hogy a volt vezető által jogosulatlanul kifizetett összeget fizessék vissza és jelentsenek be hitelezői igényt. A bíróságok minden esetben kötelezték a jóhiszemű harmadik személyeket is a csődvagyonból kifizetett összeg visszafizetésére, a határozatok azonban eltérő jogi indokolást alkalmaztak. A kérdést a Győri Ítélőtábla kollégiumi ülésen vitatta meg, az elfogadott kollégiumi véleménnyel egyetértek, azt teljes terjedelmében közlöm az eseti döntések után. A Győri Ítélőtábla teljes körű megoldást ad a felvetett problémára, a megoldás helyességét elvi határozat is alátámasztja (EBH 2007.1614.).
Az V. Cstv. Novella annyival egészítette ki a Cstv. 34. § (2) bekezdés szabályát, hogy előírta: a felszámolónak haladéktalanul be kell jelentenie az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak a kijelölését tartalmazó jogerős végzést, és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását.
- 574/575 -
Ezt egyébként eddig is megtették a felszámolók.
Itt is utalok a felszámoló státuszával kapcsolatos vitára, mely kérdést joggyakorlat-elemző csoport vizsgál.

JOGGYAKORLAT
II. A felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselője által tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 34. § (2) bek., 51. §].
EBH 2010.2191.
A felszámolás elrendelése előtt megkötött szerződés alapján fennálló elővásárlási jog bejegyzéséhez nem kell a felszámoló hozzájárulása, nyilatkozata, ha a jog bejegyzése iránti kérelem előterjesztését követően kérik a felszámolás tényének feljegyzését. Az ügyészi óvásban foglaltakat a hatóság nem köteles egyeztetni [1991. évi XLIX. törvény 34. §; 1997. évi CXLI. törvény 6. §; 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 22. §; 1972. évi V. törvény 14. §; 1972. évi V. törvény 15. §].
EBH 2007.1614.
I. Jogellenes az adós teljesítése a hitelező részére a felszámolás kezdő időpontja után, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal az 1959. évi IV. törvény 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli fizetést is megvalósítja, mert ahhoz a hitelező nem a 1991. évi XLIX. törvényben írt módon és rangsorban jutott hozzá [1991. évi XLIX. törvény 4. §, 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., 1959. évi IV. törvény 361. §].
EBH 2004.1146.
I. Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre [1959. évi IV. törvény 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1) bek.]
BH 2011.140.
I. A felszámolás kezdő időpontja után az adós képviseletében eljáró beltag által a hitelezői igény kielégítése az adós vagyonából jogellenes. Az átutalt összeget a jogalap nélkül gazdagodó hitelezőnek vissza kell fizetnie az adós vagyonába [1991. évi XLIX. törvény 34. §, 50. §, 57. §, 1959. évi IV. törvény 361. §].
BH 1999.326.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet.
Az indokolásból: "…Az a körülmény, hogy az adós ellen felszámolási eljárás indult, nem szünteti meg a taggyűlésnek azt a jogkörét, hogy megfelelő korlátok között működjön, szükség esetén az adós képviseletének ellátására - abban a körben, amelyet a Cstv. rendelkezései értelmében nem a felszámoló lát el - ügyvezetőt válasszon. Ez a jogosultság a módosított Cstv.-nek azokból a rendelkezéseiből következik, amelyek a felszámoló nyilatkozatától függetlenül önálló igényérvényesítési jogosultságot biztosítanak az adós gazdálkodó szervezetnek."
- 575/576 -
BH 1998.355.
A felszámolási eljárásban a jognyilatkozatok tételére vonatkozó korlátozó rendelkezés - amely a felszámoló részére biztosít kizárólagosságot - csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozik. A cég státusával összefüggő nyilatkozatot a cég képviseletére egyébként jogosult - akár meghatalmazott útján - is tehet, tehát fellebbezhet, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel élhet.
Az indokolásból: "Egy gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése azonban nemcsak a gazdálkodó szervezet vagyonát, hanem a létét, státusát is érinti. Ezért e végzéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott korlátozó rendelkezés - amely csak a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat tételére vonatkozik - nem alkalmazható.
A fent kifejtettekre tekintettel az adós gazdálkodó szervezet ügyvezető igazgatója által meghatalmazott ügyvéd részéről benyújtott felülvizsgálati kérelmet az annak benyújtására jogosulttól származónak kell tekinteni [Pp. 66. § (1) bek., 67. § (1) bek. c) pont]. Az I. r. hitelező ezzel ellentétes jogi okfejtése téves."
BH 1997.402.
A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet által érvényesített követeléssel kapcsolatos jognyilatkozatot a folyamatban levő perben is csak a felszámoló tehet.
BH 1995.477.
Szövetkezet felszámolása esetén a felszámolás kezdő időpontjától a vagyonnevesítésre irányuló igény elbírálására már nincs lehetőség.
BDT 2014.3116.
A felszámoló jogerős kirendelését követően megszűnik az ügygondnok adós számára történt kirendelésének az oka. A felszámolási eljárásban kirendelt ügygondnok díját nem a kirendelésével együtt, hanem vagy az eljárást megszüntető, vagy az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés jogerőre emelkedését követően az ügygondnok felmentéséről szóló határozatban lehet megállapítani.
BDT 2013.2878.
Felszámolás alá került cég esetében felmerülő cégjegyzéki változásoknál csak a felszámoló kezdeményezheti a változásbejegyzési eljárást.
BDT 2012.2774.
I. A felszámolás alá került cég vonatkozásában is forgalombiztonsági és hitelezővédelmi érdek fűződik ahhoz, hogy cégjegyzékében valós adatok szerepeljenek, ezért az f.a. cég sem mentesül a változásbejegyeztetési kötelezettség alól.
ÍH 2011.176.
I. A felszámolás kezdő időpontja után az adós vagyonával joghatályosan csak a felszámoló rendelkezhet. Az adós ügyvezetője által tett jognyilatkozat - a felszámoló jóváhagyásának hiányában - álképviselő által tett nyilatkozatnak minősül [Cstv. 27. § (1) bekezdés, 34. § (2) bekezdés].
II. Az álképviselő eljárása semmiféle joghatást nem fejt ki az álképviselt jogviszonyaira. Álképviseletre a képviselet aktív és passzív oldalán - a jognyilatkozat, teljesítés elfogadása során - is sor kerülhet. [Ptk. 221. § (1)-(2) bekezdés]
III. A vagyoni kár az a hátrány, amely a károsult vagyonát a károkozó magatartásánál fogva éri. A kár nem csak a károsult aktív vagyonának csökkentésével, hanem passzív vagyonának (tartozásainak) növekedésével is bekövetkezhet, hiszen mindkét eredmény rontja a vagyon egyenlegét [Ptk. 339. § (1) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.270/2011/6. szám).
Fpkf.I.30.374/2003/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló nem jogosult az adós működésével kapcsolatos valamennyi kérdés eldöntésére, a törvény csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére jogosítja fel. Az adós státuszával összefüggő nyilatkozatot a cég képviseletére egyébként jogosult tehet akár meghatalmazott útján is, a felszámolás alatt pedig a gazdálkodó szervezet közgyűlése - korlátozott hatáskörrel - továbbműködik, és jogosult képviselőt is választani. Az adós így megválasztott képviselője nyilatkozatot tehet az egyezségi tárgyalás során, és kifogással élhet a felszámoló intézkedésével szemben. Amennyiben a felszámoló a tagok legalább 10%-ának írásbeli kérelmére nem hívja össze az adós státuszával kapcsolatos napirenddel foglalkozó közgyűlést, úgy a felügyelő bizottság ezt jogszerűen megteheti.
- 576/577 -
A felszámoló Cstv. szerinti feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésekben azonban ránézve kötelező érvényű határozatot a közgyűlés nem hozhat.
Gf.I.30.411/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolás kezdő időpontja után a hitelezők még a folyamatban lévő végrehajtás eljárás során sem juthatnak jogszerűen a Cstv. kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megsértésével a követelésükhöz, a hitelezőnek a részére behajtott összegeket az adós javára a felszámoló felhívására vissza kell térítenie.
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006. (XII. 1.) számú kollégiumi véleménye "A felszámolás kezdő időpontja után, képviseletre jogosultság hiányában kötött illetve teljesített ügyletek megítélésének néhány kérdése" tárgyában.
I.
A felszámolás kezdő időpontját követően a vagyonnal kapcsolatosan csak a felszámoló tehet nyilatkozatot. Az ezzel ellentétesen, a korábban képviseletre jogosult személy által megtett szerződési nyilatkozat tekintetében az álképviselet szabályait kell alkalmazni - a cégnyilvántartási szabályok szerint jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben is.
II.
Ha az álképviselő eljárását (nyilatkozatát) utóbb a felszámoló nem hagyja jóvá, a nem létező szerződés jogkövetkezményét a jogalap nélküli gazdagodásra és a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályok szerint kell levonni.
III.
A hitelező az adóssal szemben a jogalap nélküli gazdagodás miatt őt megillető pénzkövetelését a felszámolás kielégítési szabályai szerint érvényesítheti. A dologra fordított szükséges költségei felszámolási költségnek minősülnek, visszatartási jog azonban nem illeti meg.
IV.
A felszámolás kezdő időpontját követően az adós részéről történő teljesítés - még ha valós követelés kielégítését célozta is - annak jogszerűtlensége, az adott hitelezőnél kimutatható előny és a többi hitelezőt ért hátrány miatt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhető vissza.
Indokolás
I-II.
A felszámolás kezdő időpontjához számos jogkövetkezmény kapcsolódik. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy ettől kezdődően a többször módosított 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet.
A kezdő időpont törvényi szabályozása többször módosult - a fentebb ismertetett törvényi rendelkezés állandósága mellett. Az 1993. IX. 2. napjától 2006. VII. 1-jéig (a továbbiakban: korábbi szöveg), illetőleg az azóta hatályos szöveg (a továbbiakban: hatályos szöveg) képezi vizsgálatunk tárgyát: A Cstv. 27. § (1) bekezdésének korábbi szövege a felszámolás kezdő időpontját a végzés jogerőre emelkedésének, míg a hatályos szöveg a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napjához kapcsolja.
A bírói gyakorlatot reprezentáló döntvények - a tényállások és jogi kérdések különbözősége - alapján az alábbi típustényállások különíthetők el:
5. Az addig a társaság képviseletre jogosult személy (a továbbiakban: ügyvezető) a kezdő időpont után tesz jognyilatkozatot. Ez jellemzően egy szerződéses nyilatkozat, azonban nem feltétlenül: lehet egy joghatást kiváltó egyoldalú és a vagyont érintő nyilatkozat vagyont érintő nyilatkozat is (például az ügyvezető a társaság a társaság nevében tartozást ismer el, követelésről mond le).
6. Ugyanezen személy nem formális jognyilatkozat, hanem "reálcselekmény" részese: példaként felhozható, amikor a korábban megkötött szerződés teljesítése történik az ügyvezető részéről.
- 577/578 -
A bírói gyakorlat nem egységes annak megítélésében, hogy mi a jogkövetkezménye, ha a jognyilatkozatot olyan - képviselőnek látszó - személy tesz meg, aki a képviseletre valamilyen okból nem jogosult.
A közzétett döntések száma alapján többséginek minősíthető az az álláspont, amely szerint az ilyen szerződés azért érvénytelen, mert a felszámolás kezdő időpontja egy un. "objektív határidő". Az "objektív határidő" (helyesen időpont) fogalmát e határozatok akként töltik ki tartalommal, hogy az ilyen nyilatkozat a Cstv. 34. § (2) bekezdésébe, azaz jogszabályba ütközés miatt, a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis (jogszabályba ütközés miatti érvénytelenségi elmélet: például Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.226/2005/10., Győri Ítélőtábla Gf.II.20.124/2005/6.).
Ugyanakkor találhatunk olyan döntéseket is (például: LB.Gf.VIII.32.023/2001/16.), melyek nem a jogszabályba ütközés miatti érvénytelenségi elméletet követik, hanem a létrejött ügyletet az álképviselő eljárása miatt - Ptk. 221. § - tekintik semmisnek (akarati hiba miatti érvénytelenségi elmélet).
A Cstv. vizsgált rendelkezésnek parancsoló nyelvtani megfogalmazása, a törvény sajátos funkcióját szem előtt tartó, s törvény egyéb rendelkezéseinek kontextusában elvégzett értelmezés is mind egy irányba mutatnak: olyan kógens jogi normával állunk szemben, amely feltétlen érvényesülést kíván, tehát az azzal ellentétes nyilatkozat (ennek következtében az így létre jött ügylet) jogszabályba ütközik.
További kérdés azonban, hogy a jogszabályba ütközés jogkövetkezménye valóban a semmisség-e egy olyan helyzetben, amely egyúttal kimeríti az álképviselő eljárásának törvényi tényállását is? A képviseleti jog hiányában illetőleg annak túllépésével tett jognyilatkozatra ugyanis a Ptk. 221. §-a egy speciális tényállást tartalmaz (álképviselet), melyhez sajátos jogkövetkezményeket is kapcsol, márpedig a Ptk. 200. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy semmisségről csak akkor lehet szó, ha a jogszabályba ütközéshez a jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz. A más jogkövetkezmény jelen esetben pedig az, hogy a kógens normába ütköző módon megtett jognyilatkozat nem érvényes, tehát joghatálya nincsen, mivel azonban azt képviseleti jogkörben eljárónak látszó személy tette, a nyilatkozat jogkövetkezményeit a másik szerződő fél viszonylatában az álképviselet szabályai szerint kell levonni.
A jogirodalomban gyakran semmisségi okként tárgyalják[183] az álképviselő (jóvá nem hagyott) eljárását az akarat-kifejezés fogyatékossága miatt, ezért az akarati hiba miatt érvénytelenségi elmélet követői is az eredeti állapot helyreállításában látják a törvény szerint alkalmazandó jogkövetkezményt.
Az újabb bírói gyakorlatban (például: EBH 2004/1142.szám alatt közzétett LB határozat, a Fővárosi Ítélőtábla 2/2004. (XI. 22.) számú kollégiumi ajánlása) azonban teret nyert egy másik álláspont, amely - röviden összefoglalva - azt vallja, hogy a hatályos[184] jog talaján az álképviselő eljárása esetén nem akarathibáról és érvénytelenségi okról, hanem az egybehangzó akaratnyilatkozatok hiányában egy - a Ptk. 205. § (1) bekezdéséből levezethetően - létre nem jött szerződésről van szó. Ehhez pedig nem szükségszerűen az érvénytelenség kapcsolódik mint jogkövetkezmény.
Jelen kollégiumi vélemény elfogadásával a Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiuma ezen utóbbi jogértelmezést kívánja támogatni.
Amennyiben az ügylet jóváhagyása megtörténik, amelynek lehetőségét nem indokolt feltétlenül kizárni - azzal persze, hogy értelemszerűen erre a felszámolás kezdőidőpontja után már csak a felszámoló jogosult -, akkor az ügylet "fogyatékossága" orvosolódott, senkinek sincsen lehetősége annak "érvényességét hatályosságát" vitássá tenni. Valójában itt a jóváhagyás sem nem az érvényesség, sem nem a hatályosság hiányát pótolja, hanem egy sajátos orvoslásról (konvalidálás) van szó: egy "létre nem jött" állapotban lévő szerződésre ugyanis az érvénytelenség, hatálytalanság fogalmak nem értelmezhetőek.
- 578/579 -
A konvalidálás hiányában természetesen az a kérdés, hogy mi a "nemlétezés" jogkövetkezménye. A válasz megadása már nem csupán az elméleti tisztázottság, hanem praktikusan az alkalmazandó rendezési mód (jogkövetkezmények) megválasztása miatt is elengedhetetlen.
A Ptk. álképviseletre vonatkozó rendelkezései éppen abban a körben hallgatnak, amely témánk szempontjából fontos lenne: teljesítés esetén milyen jogintézmény mentén kell a képviselt illetőleg a vele szerződő fél közötti vagyonmozgást rendezni?
Kódexünk a létre nem jött szerződés jogkövetkezményét nem szabályozza. Vitathatatlanul legközebbi analógiaként a Ptk. 215. §-a vehető számba, amely sajátos következményt fogalmaz meg arra az esetre, amikor harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges a szerződés létre jöttéhez, de e jóváhagyás elmarad. A szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit rendeli alkalmazni a (3) bekezdés.
Ebből kiindulva nem minden alap nélkül lehet érvelni a mellett, hogy az álképviselet mellett bekövetkezett jogalap nélküli vagyonmozgás rendezésére is az érvénytelenség lehet a rendező elv.
Ugyanakkor a Ptk. 215. §-a azon érveléshez is argumentumokkal szolgáltathat, hogy ez az álképviseletre analógiaként nem alkalmazható. Ugyanis kifejezetten nem létezőnek, nem pedig érvénytelennek tekinti a törvény az ilyen szerződést, ezért kivételesnek és nem általánosíthatónak minősíthető az, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit rendeli alkalmazni.
A kollégium véleménye szerint ez utóbbi nézet a helyes: az eredeti állapot helyreállítása nem egy olyan törvényi következmény (szankció), amely minden olyan esetben alkalmazandó, amikor a törvény a rendezés módjáról hallgat. Ezzel szemben van a Ptk. szabályai között ilyen esetekben általánosan alkalmazandó, szubszidiárius tényállás: a jogalap nélküli gazdagodás, ezért csak külön (speciális) törvényi előírás esetén léphet előtérbe az érvénytelenség (eredeti állápot helyreállítása).
Ezt az érvelést tartalmazza a már hivatkozott EBH 2004/1146.számú jogeset, érdemes idézni:
I. Az álképviselő jognyilatkozata a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés nem jön létre [1959. évi IV. törvény 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1) bek.].
II. Nem létező szerződésből eredő elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell megfelelően alkalmazni (1959. évi IV. törvény 112-113. §, 193. §).
Kétoldalú teljesítés esetén felvethető a kérdés, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazható-e?
Formálisan ugyanis lehet azzal érvelni, hogy bár létező jogalap nélkül, de mindkét fél teljesített szolgáltatást. Ezért, ha az indokolatlan vagyoneltolódásokat egymáshoz viszonyítjuk, gazdagodás nincsen - mindaddig, amíg valamelyik oldalról a szolgáltatást vissza nem adják. Amiből az is következne, hogy ha az egyik oldalon a jogalap nélküli gazdagodás visszakövetelésére valamely törvény által szabályozott okból már nincsen mód[185], akkor ez a másik oldal visszakövetelési jogát is kizárná.
A kollégium álláspontja szerint a helyes értelmezés és gyakorlat azonban az,
■ hogy a jogalap nélkül telesített szolgáltatásokat külön-külön, nem pedig egymásra tekintettel kell értékelni;
■ továbbá, hogy - és erre a fentebb idézett döntés II. pontja is rámutat - dolog szolgáltatása esetében annak tulajdonosa , aki az ilyen perekben értelemszerűen szinte kizárólag a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet, rei vindicátio-val, illetve a tulajdonosi alapon őt megillető birtoklási jog alapján, a Ptk. 193. §-ára hivatkozva jogosult jogalap nélküli birtokolt dolgot visszakövetelni, míg a másik oldalról a követelés a jogalap nélküli gazdagodáson alapul. A jogalap nélküli birtoklásra illetve a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozó visszakövetelési igény ugyanis ugyanazt az elvet fogalmazzák meg: a tulajdonos[186] (és persze a más címen birtoklásra jogosult is) jogosult visszakövetelni mástól azt, ami jogcím nélkül került hozzá. Ebből a szempontból a dolog illetőleg a pénz nem viselkedik másképpen, mégis a két szolgáltatás eltérő természetéből fakadóan különbözőek lehetnek a visszakövetelővel szemben érvényesíthető ellenkövetelések (ez utóbbit taglalják lényegében a jogalap nélküli birtoklás szabályai).
- 579/580 -
A Fővárosi Ítélőtábla már hivatkozott kollégiumi véleménye speciálisan a cégek képviseletével összefüggő jogvitákban az álképviseleti szabályok alkalmazhatóságát vizsgálta a következő konklúzióra jutva:
A cégek képviseletével kapcsolatos jogvitákban a Ptk. 221. § (1) bekezdése szerinti álképviselet fennállását a Ctv.-ben foglalt törvényi vélelmek és a képviseletre vonatkozó speciális szabályok alapján kell elbírálni.
A cég a cégnyilvántartásban nem szereplő - közzé nem tett - képviseletre vonatkozó adat megváltozására, ezzel összefüggésben a képviseleti jog hiánya miatti álképviseletre a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben eredményesen nem hivatkozhat. E személyekkel szemben a képviseleti jog korlátozása nem hatályos. A bejegyzett képviselő hatáskörének túllépése nem minősül álképviseletnek.
Tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárás alanya - elhanyagolható kivétel mellett - csakis cégnyilvántartásba bejegyzett cég lehet, nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a fenti tétel miért nem vonatkozik a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra?
A Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.448/2004/6. számú határozatában fölveti ezt a problémát, amikor megfogalmazza: a képviseleti joggal már nem rendelkező ügyvezető nyilatkozatának jogkövetkezményeit illetően a közhitelesség elve kerül szembe a hitelezők érdekeinek védelmével, majd a döntés a bírói gyakorlatra hivatkozva (EBH 2003.961., BH 2004.469.) biztosít elsőbbséget a Cstv.-nek, azaz a hitelezővédelemnek.
A 2006. július 1. napjáig hatályban volt Ctv.[187] 10. §-a következőképpen tartalmazta a közhiteles cégnyilvántartásra tekintettel - többek között - a képviselő személyével kapcsolatos szabályokat és jogkövetkezményeket:
(1) A cég a cégjegyzékben bejegyzett adatra, illetve a cégnyilvántartásban szereplő - az adat igazolására szolgáló - okiratra harmadik személlyel szemben csak azt követően hivatkozhat, ha az adat a Cégközlönyben közzétételre került, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik személy az adatot, illetve okiratot már korábban ismerte. A közzétételt követő 16. napig a harmadik személy ugyanakkor bizonyíthatja, hogy az adat, illetve az okirat megismerésére nem volt lehetősége.
(2) Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
(3) A cég - a jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett adat nem felel meg a valóságnak.
(4) Ha a cégjegyzékbe bejegyzett és a Cégközlönyben közzétett adat egymástól eltér, harmadik személy hivatkozhat a Cégközlönyben nyilvánosságra hozott adatra, kivéve, ha a cég bizonyítja, hogy a harmadik személy a cégjegyzékbe bejegyzett helyes adatot ismerte.
A 17. § (5) bekezdése szerint pedig a közzététel megtörténtét követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el.
(A Ctv. 2006. július 1. napjától hatályos szövege - a 22. §-ban - tartalmilag szintén azonos jogkövetkezményeket tartalmaz a közhitelesség cím alatt, ezzel egyidejűleg a Cstv. hatályos szövege a kezdő időpontot a már ismertetett módon változtatta meg.)
A 2004. január 1. napjától hatályos Cstv. szövege szerint a felszámolást elrendelő bíróság akként intézkedik a felszámolás jogerős elrendelésének, illetőleg a felszámoló és a felszámoló biztos személyének a cégnyilvántartásban történő megjelenítéséről, hogy a jogerő megállapításával egyidejűleg elkészül a mindezen adatokat tartalmazó közzétételi végzés, amely közzétételi végzés a Cégközlöny szerkesztőségébe online úton kerül, de a céginformációs szolgálattól online úton egyúttal a cégjegyzékben is megtörténik a megfelelő adatmódosítás. Azaz: az adat cégnyilvántartásban történő megjelenése, illetve a közzététel (annak hatályos időpontja) egybeesik.
2004. január 1 napját megelőzően ellenben elvált egymástól a közzététel időpontja (ami a papíralapú Cégközlöny megjelenésének napja volt), valamint a felszámolás jogerős elrendelésének cégjegyzéken történő megjelenése.
- 580/581 -
A Ctv. fenti rendelkezései kapcsán ismert olyan értelmezés, hogy a cég csak a közzétételt követően hivatkozhat a felszámolás tényére (kezdő időpontjára), ez azonban a Cstv. ismertetett korábbi rendelkezései miatt több héttel követte a kezdőidőpont - a jogerő - napját. Nem is szólva arról, amikor a jogerősítés és a közzétételre vonatkozó intézkedés a bíróság érdekkörébe tartozó ok miatt (mulasztás, szabadság) késett.
A másodfokon jogerőre emelkedett végzéseknél az eltérés még nagyobb lehetett és lehet jelenleg is, hiszen a jogerő napjának a végzés meghozatalát tekintjük.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése anyagi jogi értelemben egyértelmű, a kezdő időponttól a cég vagyonjogi ügyeiben mint képviselő csakis a felszámoló tehet nyilatkozatot. Ez a szabály tehát a felszámolás kezdő időpontjának tényéhez kötődően speciális rendelkezést tartalmaz a társasági és cégtörvény előírásaihoz képest a képviseleti jogosultságra: amely innentől már nem az arra jogosult tagok döntésén, hanem bíróság - kijelölő - határozatán alapul.
Kérdés azonban, hogy a jogkövetkezményeket illetően értelmezhető-e lex specialis-nak az álképviselettel, de még inkább a cégtörvénynek az ehhez képest is speciális szabályokat tartalmazó normáival összevetve?
A kollégium véleménye szerint a Cstv. 34. § (2) bekezdésének kógens előírása, valamint a körülmény, hogy a cég normális működéséhez képest a felszámolás egy speciális - összehitelezői szempontokat előtérbe helyező - létszak, elegendő indokul szolgálnak azon megállapításhoz, hogy az általános-speciális viszonyának meghatározásában a Cstv. a lex specialis, tehát annak kell elsőbbséget biztosítani. Azaz: a cégnyilvántartásban bízó, jóhiszemű ellenérték fejében szerző fél védelme itt a cégtörvény idézett rendelkezései ellenére - nem érvényesül.
III.
Mivel a fentebb vázolt feltételek mellett a jogalap nélküli gazdagodás illetve birtoklás szabályainak alkalmazására a felszámolás szakában kerül sor, további kérdések is felvetődnek:
- A pénzkövetelés jogosultja (a hitelező) miként juthat hozzá az őt megillető követeléshez;
- vajon megilleti-e a dolog birtokosát - a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igények kielégítéséig - a Ptk. 193. § (2) bekezdésében szabályozott a visszatartási jog?
A Cstv. speciális eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy pénzköveteléseket a felszámolás során miként lehet érvényesíteni. Ezek vonatkoznak az álképviselővel szerződő félre is (bejelentési kötelezettség, az igények törvény által meghatározott rangsorban, illetve időpontban történő kielégítése).
A bejelentési kötelezettségnél azonban értelmezésre szorul az esedékessé válás. Ha ugyanis azt a jogalap nélküli vagyonmozgás időpontjához kapcsolnánk, abból az következne, hogy az esetek jelentős részében már akkor eltelne (a közzétételtől számított 40. nap után), amikor a harmadik fél még nem is tud arról, hogy tőle a szolgáltatást visszakövetelik. Az esedékessé válást ezért a visszaadási kötelezettség elismeréséhez, illetve bíróság általi elrendeléséhez indokolt kapcsolni a Cst. 37. § (2) bekezdésére figyelemmel.
A visszaadás időpontjáig a dolog jogalap nélküli birtokosa a dologra (különösen ha ingatlanról, illetve gépi berendezésről van szó) költekezhet.
E költekezés a Ptk. 194. § (1) és (2) bekezdése szerint szükséges költségnek, hasznokkal nem fedezett hasznos költségnek, illetve a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadásnak minősülhet. Az előbbi kettőt a jóhiszemű birtokos visszakövetelheti, a rosszhiszemű birtokos csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.
A dologra fordított szükséges költségek olyanok, amelyek felszámolási költségek lennének a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjának keretei között - ha azokat a felszámoló fordította volna a dologra. Ez a minősített besorolás a költekező hitelezőt is megilleti, így az ilyen igény nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontja szerint, hanem költségként minősítendő.
A felszámolási eljárás lényege, hogy a rendelkezésre álló vagyont értékesítéséből, illetve a fennálló követelések érvényesítéséből áll elő az a vagyon (pénz),
- 581/582 -
amiből a hitelezők meghatározott rendben történő kielégítése megtörténhet. A visszatartási jog ennek keretébe nem illeszthető be, hiszen az a kielégítést és az eljárás lefolyását gátolná.
IV.
Ha az adós vagyonából egy teljesítés mindenféle jogalap (szerződéses vagy jogszabályi kötelezettség) nélkül történt, a jogalap nélküli gazdagodás alapján az indokolatlan vagyonmozgás rendezhető.
A bírói gyakorlatot áttekintve, a kezdő időpont után kötött ügyleteknél talán még gyakoribbak az olyan esetek, amikor az adós vagyonából a teljesítés egy még a felszámolás kezdőidőpontját megelőzően jogszerűen létrejött szerződés alapján történik, de már ezen időpont után. Ekkor az álképviselet szabályai - a jogszabály szövegét szigorúan értelmezve - nem alkalmazhatóak, hiszen az ügylet létező (érvényes, hatályos) volt, a teljesítés pedig sem egyoldalú, sem kétoldalú jogügyletként nem fogható fel.
A jogkövetkezmények levonása körében a jelenlegi bírói gyakorlat többnyire azt fejti ki, hogy az ilyen teljesítés nem jogszerű, hisz sérti a Cstv. kielégítési szabályait, ezért az így kifizetett összeg (átadott) dolog visszajár (LB. Gfv.VIII.32.334/2000/5., Gfv.VI.32.398/1998., Pfv.IV.20.159/2004., BH 2004.469., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.084/2006/5.) A döntések általában rámutatnak arra is, hogy az objektív időpontból következően a visszafizetési kötelezettség független az alperes jó-, avagy rosszhiszeműségétől.
Az itt hivatkozott első LB. határozat kifejezetten kizárja a Ptk. 361. §-ának alkalmazását kifejtve, hogy a kifizetése jogellenes, alperes követeléshez az idézett jogszabályok megszegése útján jutott hozzá, ezért annak visszafizetésére köteles. A felperes igénye - eltérően a jogerős határozat indokolásától - nem a Ptk. 361. §-a alapján jogszerű, a felek jogviszonyának elbírálására ugyanis a többször módosított Cstv. speciális[188] szabályai az irányadóak, amelyek kizárják a jogalap nélküli gazdagodás kártérítési jellegű szabályának alkalmazását.

Ezen határozatokból következően - bár ez így kifejtve egyikben sem található meg -, ha egy kifizetés jogszerűtlen, legalábbis abban az értelemben, hogy más szabályokra is figyelemmel kellett volna lenni, az egyúttal a visszakövetelés jogcímét is megteremti.
Az idézett indokolásnak vitatandó állítása az, hogy - a visszafizetésre - speciális rendelkezéseket tartalmaz a Cstv. a Ptk. 361. §-hoz képest. Nem kétséges, hogy a kifizetés módjára vannak speciális szabályok, a jogszerűtlen teljesítés visszafizetésének/adásának jogcímét azonban ez még önmagában nem teremti meg.
A jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozó megoldás szintén vet fel jogértelmezési problémákat, ugyanis:
a teljesítés egy meglévő kötelezettség kielégítését célozta, tehát általános értelemben volt jogalapja;
ha az adós vagyonából történt is, a gazdagodás megléte kétségbe vonható, hiszen tényleges járandóságához jutott a hitelező;
a kielégítés valójában közvetlenül nem az nem az adós, hanem a többi hitelező rovására történt (ha az adós vagyonából kikerül pl. 100 egységnyi aktívum, de ugyanennyi tartozás is mint passzívum, így mérlegszerűen a vagyon értéke változatlan), a törvényi tényállás más fogalma azonban közvetlenül az egyik félnél bekövetkező hátrányra utal.
Az első két pontban megfogalmazott kétségen egy érveléssel túljuthatunk, csak egy lépéssel kell tovább haladnunk a gondolatmenetben: Az ott ismertetett jogszabályok megsértésével bekövetkezett teljesítés ellentétes a jogrenddel, hiszen akkor és úgy már arra nem volt lehetőség. Az a vagyonmozgás pedig, ami nem jogos - a rendezésre vonatkozó külön törvényi rendelkezések hiánya esetén[189] - egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküliséget is megvalósítja.
- 582/583 -
A gazdagodás pedig azzal következik be, hogy a jogszabály által szabályozott helyzethez képest, az ilyen kielégítés előnyt jelent, hiszen egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a törvény előírásait betartva a kielégítésre (ilyen mértékben) sor kerülne.
A más rovására tényállási elemnél szintén a felszámolás kezdő időpontja utáni helyzet sajátosságai adnak támpontot a jogértelmezéshez, aminek jogi relevanciával bíró tartalmát a következők szerint adhatjuk meg: a csődvagyon valójában már nem az adósé, annak elsődleges rendeltetése, hogy a hitelezők kielégítését szolgálja. Alapvetően ennek célnak a megvalósítását szabályozza az egész eljárás. E sajátos rendeltetésű vagyon várományosai a hitelezők ("a csődvagyon a hitelezőké"), ezért a kezdő időponttól nem csak közvetetten[190], hanem közvetlenül is az ő rovásukra történik a teljesítés. Ezért a más fogalma rájuk is értelmezendő.
23.2. A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége az adós felé
Cstv. 34. § (3) A felszámoló kérelemre tájékoztatást ad a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselőjének, hogy kik és milyen összegre nyújtottak be hitelezői igényt, azokat a felszámoló elfogadta-e, és hova sorolta be, valamint tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban felsorolt követelések összegéről és jogosultjairól. A képviseleti meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell a felszámolóhoz benyújtani.
A tulajdonosi szervek jogosultak képviselőt választani, aki a felszámolótól különböző információkat kérhet. Ezekre az információkra azért van szükség, hogy el tudja dönteni, egyezségi tárgyalást kezdjen-e a hitelezőivel, vagy esetleg kifogást nyújtson be a felszámoló intézkedése ellen. A felszámoló természetesen csak akkor tudja a tájékoztatási kötelezettségét teljesíteni, ha rendelkezésére állnak az adatok, ha letelt a követelések bejelentésére megszabott 40 napos határidő és az adós vezetője is eleget tett a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségének. A törvény egyértelműen megfogalmazza a tájékoztatás körét, ezek többek között ahhoz szükségesek, hogy a társaság el tudja dönteni, elkezdi-e az egyezségi tárgyalás előkészítését.
A Cstv. több helyen szabályozza a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét, ezek viszonyát jól mutatja a Joggyakorlatban közölt BDT 2014.3071. sz. döntés.

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.059/2009/4. (Legelsőbb Bíróság):
A hitelező a felszámoló jogszabálysértésétől számított 8 napon belül előterjesztheti kifogását arra, hogy a korábbi iratokban a felszámoló nem adott megfelelő tájékoztatást tevékenységéről. (www.lb.hu)
BDT 2014.3071.
A felszámolónak a hitelezők felé fennálló tájékoztatási kötelezettségeinek elhatárolása. A felszámolót - akkor is, ha korábban végelszámolóként is eljárt -
- 583/584 -
az általános tájékoztatási kötelezettség csupán a felszámolás kezdő időpontját követő cselekményei, illetve gazdasági események vonatkozásában terheli, és nem terjed ki a konkrét intézkedésekkel kapcsolatos számadásnak, illetve dokumentumoknak a hitelező rendelkezésére bocsátására.
Az indokolásból: "A Csődtv. 5. § a) pontja szerint a felszámoló a felszámolási eljárás alatt kérésükre 8 munkanapon belül köteles tájékoztatni a hitelezői választmányt, a hitelezők képviselőjét, illetve ezek hiányában a bejelentett és elismert hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezőt az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja rögzíti azt, hogy e törvény alkalmazása szempontjából vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít.
A Csődtv. 39. § (3) bekezdése szerint a felszámoló legalább 15 nappal megelőzően - a kivételesen indokolt esetben 8 munkanappal megelőzően - tájékoztatja a választmányt, illetve a hitelezők képviselőjét az általa megkötendő - a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó - szerződésekről, a hatályos szerződések felmondásáról, valamint az adós készleteinek selejtezéséről azzal, hogy ezekre az ügyletekre a közléstől számított 8 munkanapon (a 8 munkanapos időtartam esetén 5 munkanapon) belül észrevételt tehetnek. A felszámoló a hitelezői választmányt (a hitelezők képviselőjét) soron kívül tájékoztatja az észrevételről kialakított álláspontjáról, és az annak következtében tett intézkedésekről.
A Csődtv. 39. § (4) bekezdése szerint a felszámoló kötelezettségévé teszi azt, hogy negyedévente elszámolást és jelentést küldjön a hitelezői választmánynak (a hitelező képviselőjének) a tevékenységéről, az adós vagyoni és pénzügyi helyzetének (bevételének, költségeinek) alakulásáról, és a felszámolási költségekről.
A Csődtv. 39. § (5) bekezdése abban az esetben, ha a felszámoló elmulasztja a 39. § (1)-(4) bekezdéseiben írt kötelezettségeit, a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő vagy bármely hitelező kezdeményezheti a bíróságnál a felszámoló felmentését.
A Csődtv. 34. § (3) bekezdése írja elő, hogy a felszámoló kérelemre tájékoztatást ad a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselőjének, hogy kik és milyen összegben nyújtottak be hitelezői igényt, azokat a felszámoló elfogadta-e, és hová sorolta be, valamint tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban felsorolt követelések összegéről, és a jogosultjairól.
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségét a Csődtv. több helyen is szabályozza. A Csődtv. 5. § a) pontja a felszámoló kötelezettségévé teszi azt, hogy a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt, illetve ezek hiányában a bejelentett és elismert hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezőt (hitelezők csoportját) kérésükre tájékoztassa az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről. Az ebben a szakaszban megfogalmazott tájékoztatási kötelezettséget azonban nem lehet azonosítani a felszámoló beszámolási kötelezettségével.
Míg a Csődtv. 5. § a) pontja szerinti általános tájékoztatási kötelezettség mindig az adós aktuális vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozik, addig a hitelezőknek egy bizonyos időszakra (egy évre) vonatkozó részletes tájékoztatása a közbenső mérleggel valósul meg (BH 1997.412.).
A Csődtv. 5. § a) pontja alapján elvileg a hitelezők egy konkrét felszámolói intézkedésről is kérhetnek tájékoztatást, ezt a jogukat is azonban meg kell különböztetni az iratbetekintési joguktól.
A Legfelsőbb Bíróság az Fpkf. VI. 31 470/1999/2. végzésének indokolásában kifejtette, hogy a tájékoztatásadási kötelezettség nem értelmezhető akként, hogy a felszámoló köteles lenne minden intézkedésének alapjául szolgáló dokumentumokat a tájékoztatást kérő hitelező rendelkezésére bocsátani. Ezt az álláspontot osztotta a Szegedi Ítélőtábla is az Fpk. I. 30 020/2004/2. végzésében, amelyben kimondta, hogy a felszámolót terhelő tájékoztatási kötelezettség nem jelenti azt, hogy a felszámoló minden egyes konkrét intézkedése miatt - ami kihatással van az adós gazdasági és pénzügyi helyzetére - számadással tartozna a hitelezők irányában.
A felszámolót terhelő, a Csődtv. 39. § (3) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettség a felszámoló által megkötni szándékozott, a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó szerződésekre, illetve a hatályos szerződések felmondására és a gazdálkodó szervezet eszközeinek a felszámoló által elvégezni kívánt selejtezésével kapcsolatos, míg a Csődtv. 50. § (1) bekezdésében szabályozott közbenső mérleg célja a hitelezők és a bíróság tájékoztatása az adós pénzügyi helyzetéről, a mérleg által átfogott időszakban a felszámoló által végzett tevékenységről.
- 584/585 -
Valamennyi, a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét szabályozó rendelkezés közös jellemzője, hogy a felszámolót a tájékoztatási kötelezettség csupán a felszámolás kezdő időpontját követő cselekményei, illetve gazdasági események vonatkozásában terheli. A felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző történések, illetve az azokra vonatkozó tájékoztatás nyújtása az utóbb kinevezett felszámolótól nem kérhető számon, még abban az esetben sem, ha a felszámoló szervezet a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően az adós végelszámolójaként is eljár. A végelszámolóként végzett tevékenységéért a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 99. § (4)-(5) bekezdése alapján tartozik felelősséggel a végelszámoló.
A jelen esetben az adós felszámolási eljárása 2012. július 17. napján indult. A hitelező a 2012. október 29. napján előterjesztett kifogásában - annak tartalma szerint - a 2012. október 2. napján kelt, a felszámolóhoz címzett levelében kért adatszolgáltatás nemteljesítését sérelmezte, és kérte a felszámoló kötelezését az általa kért adatoknak a hitelező részére való megküldésére. A 2012. október 2. napján kelt levélben hat pontban felsorolt dokumentumok megküldésére irányuló hitelezői kérelem a fentebb kifejtett, a hivatkozott bírósági eseti döntésekben megnyilvánuló bírósági gyakorlat szerint túlterjed a felszámoló tájékoztatásadási kötelezettségén: egyrészt időben a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző eseményekre vonatkozik (a 2011 decembere és a felszámolás elrendelése között történt követelésállomány-csökkenés okára irányul, illetve a felszámolás elrendelését megelőzően történt kb. 300 millió Ft értékű selejtezés jogcímét kéri megjelölni, valamint kéri a végelszámolási nyitó- és zárómérleg másolatának a megküldését), másrészt pedig olyan konkrét intézkedésekkel kapcsolatos számadás, illetve azokkal kapcsolatos dokumentumoknak a hitelező rendelkezésére bocsátását célozza (hitelezői lista, elkészült leltárok, felszámolási nyitómérlegben szereplő követelések tételes, cégenkénti részletezése), amire a felszámoló a Csődtv. 5. § a) pontjában írt tájékoztatási kötelezettsége körében nem kötelezhető. Ha a felszámoló a hitelező kérelmét nem teljesíti, ezt a magatartását a hitelező alappal nem kifogásolhatja.
Az ítélőtábla mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogását elutasította, és mellőzte a kifogást benyújtó hitelező feljogosítását a 15 000 Ft eljárási illeték visszaigénylésére" (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf. III. 30 118/2013/3. szám).
23.3. A tartozások esedékessé válása, kamatfizetési kötelezettség
Cstv. 35. § (1) A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik.
(2) A pénztartozások után
a) az eredeti lejárati időig szerződéses kamat; és
b) az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű követelés érvényesíthető.
Rendkívül fontos szempont, hogy az adós gazdálkodó szervezetet terhelő tartozások összege egyértelműen meghatározható legyen. Ennek szerepe van a követelések kielégítésében, de akár egy esetleges egyezségi tárgyalás során. Ezért mondja ki a törvény, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá, esedékessé válik. Ellenkező megoldás oda vezetne, hogy az időszakonként lejáró tartozások (pl. kamatrészlet) esetén a lejáratot követő 40 napon belül újabb és újabb hitelezői igényeket kellene bejelenteni, ennek minden következményével együtt.
- 585/586 -
A lejárathoz fűződő negatív következmények elhárítása érdekében mondja ki a törvény, hogy az eredeti lejárati időig akkor is a szerződéses kamat jár és számítandó, ha a késedelemre vonatkozóan ettől eltérő megállapodást kötöttek a felek. A 35. § (1) bekezdés rendelkezése a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjával összhangban értelmezendő. A törvény 1997. évi módosítása óta a fenti rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban nem merült fel jogalkalmazási vita.
A függő követeléssel rendelkező hitelezők jogállásának szabályozása megbontotta ezt az egységet, erről azonban a 3. § elemzésénél szó volt. Így ma már a BH 2008.219. számú eseti döntésben foglaltak is csak a függő követelésen kívüli körre érvényesek.

JOGGYAKORLAT
BH 2008.219.
A felszámolási eljárásban főszabályként csak a fennálló és esedékessé vált követeléseket lehet érvényesíteni; az ún. látens nem gazdasági tevékenységből eredő hitelezői igény érvényesítésére csak magánszemély, kis- és mikrovállalkozás, valamint őstermelő jogosult [1991. évi XLIX. törvény 35. §, 37. §, 57. § (1) bek. d) pont, 58. § (4) bek.].
BH 1999.523.
Az adós ellen felmerült - jogszabályon vagy szerződésen alapuló - kamatkövetelések, továbbá egyéb járulékok, pótlékok, rendbírságok jogcíme figyelembevételének kötelezettsége a felszámoló részéről a hitelezői igények besorolásánál.
BDT 2012.2808.
A hitelezőnek az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt, de még nem érvényesített követelését a felszámolás kezdete lejárttá (esedékessé) teszi, ezért azt a hitelezőnek a közzétételtől számított 40 napon belül kell bejelentenie a felszámolónak ahhoz, hogy azt határidőn belüli követelésként lehessen nyilvántartásba venni.
BDT 2005.1174.
A felszámolási eljárásban csak azon követelések után számítható fel késedelmi pótlék, amely követelést a zárómérleg benyújtásának napjáig bejelentettek. Az adóhatóság a visszaigényelhető áfa összegébe beszámíthatja a saját követelését.
23.4. A beszámítás
Cstv. 36. § (1) A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre. Nem számíthatja be az adóssal szembeni követelését az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója, illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagja (egyszemélyes társaság esetén a tag, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozás).
- 586/587 -
A 36. § azt az esetkört szabályozza, amikor a bíróság már jogerősen elrendelte a felszámolást és ezt követően történik a beszámítás gyakorlása. Ezt jelzi a "felszámolás során" kifejezés. A beszámítás kérdése minden felszámolási törvényben másképp került szabályozásra, a jelenlegi szabályozás a II. Cstv. Novellával történő módosítás után indult ügyekben alkalmazandó. Az Ftvr. alapján folyó felszámolási eljárásokban beszámításnak csak az ugyanabból a jogviszonyból eredő pénzkövetelések tekintetében volt helye (Ftvr. 17. §), míg a csődtörvény eredeti 36. §-a korlátlanul megengedte az egymással szembeni elismert tartozások és követelések tekintetében a beszámítást. Ez lehetővé tette azt, hogy visszaéljenek a szabályozással, és például árverésen történő vásárlás esetén a vevő beszámította a vételárba az adóssal szemben fennálló, és a felszámoló által elismert tartozását. Az I. Cstv. Novella ezért már úgy módosította ezt a szabályt, hogy csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye beszámításnak. Végül a II. Cstv. Novella iktatta be a törvénybe a jelenlegi előírást, mely szerint a beszámításnak az alábbi feltétele van:
- a felszámoló elismertként nyilvántartásba veszi a követelést;
- nem került sor engedményezésre a követelés tekintetében.
A beszámítás joga nem csupán a határidőn belül, hanem a határidőn túl bejelentkező hitelezőt is megilleti. A perben érvényesíthető beszámítási kifogással kapcsolatban a 38. § (3) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, amelyet ott ismertetünk.
Az V. Cstv. Novella tovább pontosította a beszámítás szabályrendszerét, kizárta a beszámítás köréből a vezető tisztségviselő, a cégtulajdonos, a leányvállalat és az anyacég követeléseinek beszámítását, tekintettel arra, hogy az említettek a kielégítési sorrendben az 57. § (1) bekezdés h) pontjába tartoznak, ezért a beszámítási jog megengedése indokolatlanul hozná őket kedvezőbb helyzetbe - a kielégítési sorrendben előbb szereplő - többi hitelezőkhöz képest.
A 2013. évi módosítás annyiban érintette a szakasz rendelkezéseit, hogy a régi Ptk. szakaszaira történő utalást elhagyta, érdemben nem történt módosítás.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.448.
Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint folyó felszámolási eljárásban nincs megkötöttség abban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. A megkötöttség csak annyi, hogy a hitelező - és csak a hitelező - követelésének a felszámolás kezdő időpontjában lejártnak kell lennie.
BH 2015.309.
Az óvadékként letett összeg meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgál. Az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Ha az óvadék jogosultja nem fizeti vissza az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolás alá került óvadékot nyújtónak a fennmaradt összeget, az így keletkező tartozásába nem számíthatja be más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése kizárja [1959. évi IV. tv. 297. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. 38. § (5) bek.].
- 587/588 -
BH 2012.125.
Ha a felszámoló az adós vagyonába tartozó követelést ellenérték fejében engedményezte, az új jogosultat (engedményest) már nem illeti meg az adóssal szembeni beszámítást korlátozó kedvezmény [1959. évi IV. tv. 296. §, 329. §, 1991. évi XLIX. tv. 36. §].
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő jogkérdés az, hogy ha a felszámolás alatt álló jogosult a követelését engedményezi, s ezáltal az kikerül a felszámolási eljárás hatálya alól, továbbra is alkalmazni kell-e a követelésre a Cstv. 36. §-ában foglalt korlátozó rendelkezést.
A felszámolás alá került adóst megillető követelések ellenérték fejében, illetve vagyonfelosztás alapján kerülhetnek jogutódokhoz a Cstv. 48. § (1) bekezdése, 52. § (2) bekezdése és 57. § (1) bekezdése értelmében. A jelen eljárásban vizsgált esetben a felperes ellenérték fejében szerezte a követelést (elsőfokú eljárás, 6. számú jegyzőkönyv 2. oldal 4. bekezdés) a felszámolás alatt álló jogelődjétől.
A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A Ptk. 329. § (3) bekezdése szerint a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. E két rendelkezésből következően a Ptk. alapján az alperes beszámítási lehetősége fennáll.
A beszámítás a polgári jog intézménye. A Cstv. 36. §-a az egyébként a polgári jog alapján fennálló beszámítási jogot korlátozza az összes hitelező érdekében.
Nem vitásan a jelen per alperesének a felperes jogelődjével, mint adóssal szemben a követelését a felperes jogelődje felszámolási eljárásában hitelezőként érvényesítenie kellett, mert hitelezői igénye bejelentésének hiányában a jogvesztő határidő bekövetkezte után [Cstv. 37. § (3) bekezdés] az, aki az adóssal szemben követeléssel rendelkezett, a követelését elveszti, s ebből következően egy esetlegesen ellene induló peres eljárásban beszámítási kifogással - a jogelőd adóssal szembeni követelésére hivatkozással - már eredményesen nem léphetne fel.
Ha a hitelező (alperes) nem tett beszámításra irányuló nyilatkozatot az adós (felperes jogelőde) felszámolása során, és az adós követelésének az engedményezésére ellenérték fejében került sor, az adós jogutódja által a követelés behajtására irányuló eljárásban a hitelezőnek (alperesnek) a felszámolási eljárásban be nem számított követelése alapján tett beszámítási kifogását nem lehet elutasítani a Cstv. szabályaira hivatkozva.
A felszámolási eljárásban a Cstv. 36. §-ában szabályozott beszámítással kapcsolatos korlátozó rendelkezés indoka az, hogy az adósnak tartozó személyek engedményezéssel megszerzett követeléseik beszámításával ne szabadulhassanak tartozásuktól, s ezáltal az adós vagyonából az összes hitelező minél magasabb kielégítéshez jusson. Ha az adós a követelését a neki tartozó személytől be tudja hajtani (mert az nem rendelkezik olyan követeléssel, amely őt az adós felszámolásának kezdő időpontjában megillette, és emiatt beszámítható lenne), ezzel a hitelezők kielégítési alapja nő.
Abban az esetben azonban, ha az adós vagyonába tartozó követelést ellenérték fejében engedményezte a felszámoló, az új jogosultat már nem illeti meg az adóssal szembeni beszámítást korlátozó kedvezmény. A követelésnek a felszámolási vagyonból ellenérték fejében történt kikerülését követően az összhitelezői érdeknek már nincs szerepe, a felszámolási eljárás szabályai már nem alkalmazhatók a felek jogviszonyára. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy ilyen esetben már csak a polgári jog szabályai szerint kell megítélni a felek egymással szembeni jogviszonyát, s így a beszámítás feltételeinek fennállását is.
A felperes által a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott határozatokban a bíróságok - a Legfelsőbb Bíróság döntésével egyezően - arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem lehet alappal beszámítási kifogást előterjeszteni olyan követelésre hivatkozással, amelyet az alperes a jogosult elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényként nem érvényesített. Jelen eljárás tényállása azonban eltérő, mert az alperes határidőn túl bejelentett hitelezői igény jogosultja, azaz hitelező volt a felperes jogelődje elleni felszámolási eljárásban, így követelése tekintetében a jogvesztés nem következett be.
A kifejtett indokok miatt helytállóan helyezkedett a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a felek jogvitáját a Ptk. rendelkezései szerint kell megítélni, s az alperes megalapozott beszámítási kifogása eredményeként, a Ptk. 296. § (2) bekezdése alapján a felperes követelése megszűnt.
- 588/589 -
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta Pp. 275. § (3) bekezdése alapján" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.287/2010/4. szám).
BH 2010.17.
A hitelező az adós által ellene indított perben jogosult a tartozásába beszámítani a felszámolás kezdő időpontjában fennálló, az adós által elismert és hitelezői igényként nyilvántartásba vett követelését (1991. évi XLIX. törvény 36. §, 38. §, 1959. évi IV. törvény 196. §).
Az indokolásból: "Téves és jogszabálysértő azonban a jogerős ítéletnek az a jogi következtetése, hogy az adott esetben hiányoznak a beszámításnak a törvényben megkívánt feltételei. A Cstv., mint a Ptk.-hoz képest speciális jogszabály, a 36. §-ában úgy rendelkezik, hogy a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját, - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre.
Az idézett törvényi rendelkezésből az következik, hogy a felszámolási eljárásban történő beszámításnak nem feltétele, hogy a felszámolás kezdő időpontjában álljon fenn a felperesnek az alperessel szemben követelése. Csak az alperes mint hitelező oldalán kívánja meg a törvény, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontjában fennálló legyen és azt a felszámoló elismertként - tehát hitelezői igénybejelentés alapján - nyilvántartásba vegye.
Ezzel összhangban a Cstv. 38. § (3) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy »A felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.«
Az eljárás irataiból tényként az állapítható meg, hogy a felszámolási eljárás megindulásakor az alperesnek volt a felperessel szemben 10 576 676 Ft követelése bizományosi szerződésből eredően. Ezt a követelését a felszámolóhoz határidőben bejelentette, a regisztrációs díjat befizette és hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette, elismerte. Ennek folytán a beszámításnak a Cstv. 38. §-ának (3) bekezdésében megkívánt feltételei az ellene indított perben fennállnak, a felperes per-beli követelésébe az alperes jogosult beszámítani az ugyanilyen összegű ellenkövetelés-részt. A beszámításnak az a jogi hatása, hogy a beszámított összeg erejéig az adós felperes tartozása az alperessel szemben csökkent. A felszámolási eljárásban az alperesnek a felszámolóhoz 2006. augusztus 30-án intézett nyilatkozatával a beszámítás megtörtént.
Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet sérti a Cstv. 36. §-át és 38. §-a (3) bekezdéseit.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.002/2008/5. szám).
BH 2007.304.
A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre. Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. törvény 36. §; 1959. évi IV. törvény 246. §].
BH 2005.71.
Az adóhatóság jogosult a felszámoló által nyilvántartásba vett követelésébe az adós adó-visszatérítési igényét beszámítani, amennyiben a felszámolás kezdő időpontját követően nem került sor a követelés engedményezésére.
BH 1996.658.
A felszámolási eljárásban az egymással szembeni elismert tartozások és követelések beszámítására nemcsak a felszámoló, hanem a hitelező is jogosult. A hitelező azonban nem számíthatja be a harmadik személy által reá engedményezett követelést.
- 589/590 -
A megrendelő (hitelező) a vállalkozó (adós) által indított, vállalkozói díj megfizetése iránti perben szavatossági kifogásként hivatkozhat arra, hogy a vállalkozói díjból árleszállítás illeti meg. E kifogás előterjesztését a Csődtv. rendelkezései nem zárják ki és nem korlátozzák.
BDT 2010.2185.
A felszámolás alatt álló adós a hitelezővel szembeni számlakövetelését az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. A hitelező ebben az eljárásban jelentheti be az adós számlakövetelésével szembeni beszámítási igényét.
BDT 2009.2078.
A felszámolási eljárásban a hitelező akkor élhet beszámítással, ha a felszámoló a követelését nyilvántartásba vette, s a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követőn nem került sor engedményezésre.
Az eredetileg az illetékhivatalt megillető követelés tekintetében az adóhatóság törvényi engedményesnek tekintendő, ezért ebben az esetben a beszámítás az engedményezés tényére figyelemmel kizárt.
Az engedményesként fellépő hitelezővel szemben a kötelezett nem számíthatja be azt az ellenkövetelését, amelyet az engedményező adóssal szembeni felszámolási eljárásban a törvényben előírt határidőn belül hitelezőként nem jelentett be. Az engedményes (jogutód) helyzete semmilyen tekintetben nem lehet ugyanis hátrányosabb, mint az engedményezőé (jogelődé) volt, így a beszámítási kifogás sem lehet szélesebb terjedelmű, mint ahogy az a kötelezettet az engedményezővel szemben megillette.
BDT 2006.1404.
Az adós bankszámláját vezető pénzintézet - a felszámolásról való tudomásszerzéstől függetlenül - csak a felszámolás kezdő időpontjáig jogosult az adós nála vezetett bankszámláját a pénzügyi szolgáltatás körében keletkezett esedékes követelésével megterhelni. Az így jogosulatlanul megszerzett pénzösszeget azonban a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői követelésébe jogszerűen beszámíthatja.
ÍH 2015.122.
I. A szerződésszegő módon lehívott bankgarancia teljesítésére tekintettel a bank által bejelentett hitelezői igény kifizetése a felszámolás alatt álló adós által csak azzal a feltétellel és csak abban az összegben eredményezi az adós károsodását (vagyoncsökkenését), ha és amennyiben a kifizetés időpontjában nem állt fenn az alperesnek a felperes felé a bankgaranciával biztosított alvállalkozói szerződésből eredő, lejárt és kiegyenlítetlen követelése.
II. A beszámítás körében a - be nem számítható - szándékosan okozott kár fogalma alatt nem valamennyi szándékos magatartás következményeként előállt károsodás értendő; a törvényhely alkalmazása kifejezett károkozó célzatot követel meg a szándékos magatartás tanúsítójától [Ptk. 249. §, 297. § (1) bekezdés, 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont, 35. § (1) bekezdés] (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.021/2015/7/I. szám).
ÍH 2009.43.
A felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesített beszámítással - annak erejéig - a kötelezettségek megszűntek, így ugyanezen igények a felszámolási eljárásában való bejelentése szükségtelen, és elmulasztása jogvesztést nem eredményezhet.
15.Fpkf.44.846/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Nem jogszabálysértő a beszámítás, ha a hitelező határidőn túli, nyilvántartásba vett hitelezői igényét számítja be az adós követelésébe, ha a beszámítás egyéb feltételei fennállnak.
11.Fpkf.43.303/2005/6. (Fővárosi Ítélőtábla):
A tartozás kiegyenlítése a felszámolás során is történhet beszámítással, így a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek, amit a kamatszámításnál figyelembe kell venni. A részteljesítés elszámolását a hitelező elfogadhatja és ehhez kötve van.
- 590/591 -
23.5. A pozíciólezáró nettósítás
Cstv. 36. § (2) A felszámolás kezdő időpontját megelőzően létrejött, pozíciólezáró nettósításra irányuló megállapodás esetén a hitelezőnek a nettó követelést kell a felszámolónak bejelentenie, illetve a felszámoló a nettó követelést érvényesíti. A pozíciólezáró nettósításon alapuló nettó követelés kiszámítása során irányadó értéknap a felek megállapodásában meghatározott, de minden esetben a hitelezői igények bejelentésére - a 28. § (2) bekezdés f) pontja vagy a külön jogszabály alapján - nyitva álló határidő lejártát megelőző időpont.
A 36. § második bekezdése az Ie. 7. cikkelyének (1) bekezdése a) pontjában foglalt, a pozíciólezáró nettósításról szóló szerződésben foglaltak érvényesíthetőségére vonatkozó követelményt konkretizálja a pozíciólezáró nettósítás kiszámítására. Ezzel kapcsolatban célszerű egyértelművé tenni, hogy a számítás során az adós tartozásait nem a felszámolás kezdő időpontjában irányadó értéken kell figyelembe venni, ahogy erre esetleg következtetni lehetne a Cstv. 35. § (1) bekezdése alapján. A tőkepiaci gyakorlatban mind a követelések, mind a tartozások kiszámítása ugyanarra az egy napra vonatkozik. A jelenlegi szabályozásnak van olyan értelmezése, hogy az irányadó nap a felszámolás kezdő időpontja és erre az időpontra vonatkozóan kell a nettó tartozás vagy követelés értékét meghatározni. Így azonban a számítás elvégzése akár hónapokkal is elmaradhat attól az időponttól, amelyre vonatkozik, ha a hitelező csak jelentős késedelemmel szerez tudomást a felszámolás megindulásáról. Ilyen késedelem esetén pedig csökken az objektív számítás lehetősége, például mivel az irányadó piacon nem szerezhetők be - a számítás alapjául szolgáló független - árajánlatok.
A (2) bekezdés második mondata ugyanakkor kifejezi, hogy a felek szerződési szabadságának korlátját jelenti a hitelezőkre irányadó igénybejelentési határidő. Mind a számítás időpontjának, mind az annak során figyelembe vett értékek értéknapjának értelemszerűen meg kell előznie az igénybejelentést. A hitelezői igény a 28. § (2) bekezdés f) pontja értelmében 40 napon vagy a külön törvényekben meghatározott (pl. hitelintézetekre, befektetési szolgáltatókra vonatkozóan 60 napos) határidőn belül jelenthető be, s a felek megállapodásában a nettó követelés kiszámítására meghatározható értéknap minden esetben a hitelezői igények bejelentésére - a 28. § (2) bekezdés f) pontja vagy a külön jogszabály alapján - nyitva álló határidőt megelőző időpont.
23.6. A hitelezői igények bejelentése
Cstv. 37. § (1) Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, és - az egyezségkötést kivéve - akkor elégíti ki, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet.
- 591/592 -
Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) az irányadók. Ha a zálogjogosult a követelését 40 napon belül bejelenti, a felszámoló a bejelentést követően intézkedik a követelés kielégítésére a 49/D. §-ban foglaltak szerint. Ha a zálogjogosult a követelését 40 napon belül nem jelenti be, ez nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének, de a vételárat elkülönítetten kell kezelni, és a zálogjogosultat - az egyezségkötést kivéve - akkor elégíti ki, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet.
(2) A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válását követő 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést a - 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt - határidőn belül benyújtott hitelezői igények között veszi nyilvántartásba. A 40 nap elteltével, de 180 napon belül - legalább a felszámolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igények nyilvántartásba vételére és kielégítésére az (1) bekezdés az irányadó.
(3) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt esetekben a 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
23.6.1. A bejelentési határidők
23.6.1.1. A bejelentési határidő jogi jellege
A hitelezői igényeket a felszámolásra vonatkozó közlemény megjelenésétől számított 40 napon belül kell a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja alapján bejelenteni. Ez a főszabály. A jelenlegi gyakorlat szerint a 40 napos határidő eljárásjogi határidő, amelynek elmulasztása esetén igazolásnak van helye (BH 1991.121., Legfelsőbb Bíróság VI.32.080/1998/2., Fpk.VIII.30.519/1999/2., Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.900/2004/3., 15.Fpkf.44.176/2008/3.). Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni, különösen abban az esetben, ha a hitelező külföldi fél. Egyre többen kifogásolják ezt a bírói gyakorlatot, több ellentétes döntés születik. A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.441/2011/2. számú végzésének indokolását a csődeljárás kapcsán már ismertettem, ezért most mellőzöm az indokolás közzétételét.
A Kúria egyik döntésében az igazolási kérelem kérdését járta körül, s miután igazolási kérelem csak eljárási határidőhöz kapcsolódik, a döntésből következően a Kúria álláspontja szerint is eljárási határidő a bejelentési határidő (Gfv.VII.30.310/2013/11. szám).
A 180 napos határidő jogvesztő, ezért a kérdés nem olyan éles, mint a 40 napos határidőnél. Ugyanakkor a hitelező szempontjából nagyon fontos, hogy a jogvesztő határidőt miként számítja a felszámoló, mert ettől függhet a kielégítés elvi lehetősége. Amennyiben a 180 napos határidőt anyagi jogi határidőnek tekintjük, alkalmazandó rá az rPtk.-é határidőkre vonatkozó rendelkezése:
- 592/593 -

rPtk.-é határidőkre vonatkozó rendelkezése: 3. § (1) A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.
(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak, ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
4. § (3) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

2014. március 15-től alkalmazandó Ptk. 8:3. § a következő rendelkezést tartalmazza, s mint látható, a szabályozás nem változott.

(1) A jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására napokban megállapított határidőbe a kezdőnapot nem kell beleszámítani.
(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
(4) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.

Amennyiben eljárási határidőnek tekintjük a 180 napos határidőt, akkor a határidő utolsó napján feladott hitelezői igénybejelentést határidőben érkezettnek kell tekinteni. Ezt a kérdést a csődeljárási határidők kapcsán már elemeztük. Ezeket az előírásokat a felszámolóknak figyelembe kell venni, amikor besorolják a követelést.
Rendkívül fontos a BH 2015.135. számú döntés, amely a szigorodó gyakorlatot a legfelsőbb szinten is legalizálva kimondja, hogy az eljárást kezdeményező hitelező is köteles a követelését bejelenteni. Az ezzel ellentétes korábbi döntések nem tekinthetők irányadónak.
A MAL Zrt. felszámolási ügyében alakult ki egy jogvita abban a kérdésben, hogy a közigazgatási szerv köteles-e az általa ismert kártérítési igényt bejelenteni, ha még nem zárult le a közigazgatási eljárás. A Kúria a BH 2014.373. szám alatti döntésében kimondta, hogy a hatóság által a Ket. alapján hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél (adós) pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben, tehát hiába ismert korábban a kár összege, a határozat jogerőre emelkedésétől számítandó a bejelentési határidő.
Egy ideig vitás volt a végelszámolási eljárásban már bejelentett követelés bejelentési kötelezettsége. A végelszámolási eljárás és felszámolási eljárás teljesen más szabályok szerint folyik, a végelszámolási eljárásban a végelszámoló nem köteles a követeléseket kategóriákba sorolni, és miután ismert hitelezői igény fogalma már nem létezik a csődtörvényben, a hitelezőiigény-bejelentés - és az ehhez kapcsolódó nyilvántartásba vételi díj befizetése - elengedhetetlen.[191] A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozattal döntött a kérdésben - amely ezt az álláspontot fogadta el - s amelyet alább közlök.
- 593/594 -
JOGGYAKORLAT
2/2008. Polgári jogegységi határozat a felszámolási eljárást megelőző végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényről.
A felszámolási eljárás a végelszámolási eljárástól független, önálló eljárás. A felszámolási eljárást megelőző végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényt a felszámoló a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályoknak megfelelő külön hitelezői igénybejelentés nélkül nem veheti nyilvántartásba.
Ha a készfizető kezes elleni első jogcselekmény megtételekor a főkötelezettel szemben már megszűnt az igényérvényesítés lehetősége, az igény - a kezesi felelősség járulékosságából következően - a készfizető kezessel szemben sem érvényesíthető, s ha a kezes elleni igény érvényesítésekor a főkötelezettel szemben már bekövetkezett a jogvesztés, ez kihat a járulékos kötelezettre is.
EBH 2011.2420.
A károsultnak hitelezői igényt kell bejelentenie az adós (biztosított) felszámolási eljárásában annak érdekében, hogy a felszámoló az adós felelősségbiztosítása alapján a biztosítóval szemben fellépjen. Ennek hiányában alaptalanul kifogásolja a felszámolónak, mint az adós törvényes képviselőjének a biztosítóval szemben történő igényérvényesítése elmaradását.
EBH 2010.2241.
I. Egyszerű (sortartó) kezesség esetén, ha a jogosult, a jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét a főkötelezett felszámolási eljárásában nem jelenti be - hitelezőként nem veszik nyilvántartásba - akkor elveszti a sortartó kezessel szembeni fellépés jogát [1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdés, 1/2007. PJE határozat].
II. Készfizető kezesség esetén a jogosultnak úgy kell eljárnia, hogy biztosítsa a kezes számára a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét. A főkötelezettel szemben megindult felszámolási eljárásban a hitelezővel szemben bekövetkezett jogvesztés, a készfizető kezessel szemben ezt megelőzően megindított perben, a készfizető kezest nem mentesíti a teljesítés alól, mert a jogvesztést a saját szerződésszerű magatartásával - a jogosult követelésének teljesítésével - elháríthatta volna [1959. évi IV. törvény 272. §, 276. §, 1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdés, 46. § (8) bekezdés].
BH 2016.17.
Amennyiben a felszámolási eljárásban bejelentett követelés olyan közigazgatási határozaton alapul, amely ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per van folyamatban és a támadott közigazgatási határozat végrehajtása felfüggesztésre került, a felszámoló helyesen jár el, ha a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba anélkül, hogy elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztené [1991. évi XLIX. tv. 38. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
BH 2015.328.
Nincs akadálya annak, hogy amennyiben a felek akarata nem irányul az eredeti helyett új kötelezett jogviszonyba állítására (tartozásátvállalás), és nem az eredeti kötelezett fennálló tartozásnak megerősítésére kerül sor (tartozáselismerés), tartozáselvállalással harmadik személy úgy vállaljon a teljesítésért felelősséget, hogy ez ne érintse az alapjogviszony kötelezetti pozícióját. A tartozáselvállalás kötelezetti egyetemlegességet keletkeztet. Ebben az esetben, ha a jogosult a felszámolási eljárásban nem jelentett be hitelezői igényt, a tartozáselvállaló fizetési kötelezettsége nem szűnik meg (1959. évi IV. tv. 242. §, 1991. évi XLIX. tv. 37. §).
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
- 594/595 -
A félnek minősülő felszámolónak nincs joga arra, hogy a Cstv.-ben szabályozott törvényi határidő másik fél által történt elmulasztása miatt igazolási kérelmet bíráljon el.
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a jogerős határozat, a félnek minősülő felszámolónak nincs joga arra, hogy a Cstv.-ben szabályozott törvényi határidő másik fél által történt elmulasztása miatt igazolási kérelmet bíráljon el, azaz döntést hozzon arról, hogy a hitelezői igény bejelentésére megállapított 40 napos határidő elmulasztása a hitelező önhibáján kívül történt-e.
Jóllehet a hitelezői igényt a szükséges iratokkal, és az igazolási kérelemmel együtt a felszámolóhoz kell bejelenteni, és a felszámoló az, aki először minősíti a bejelentett igényt, a vitás kérdésekben - s ezen belül abban is, hogy önhibájából mulasztott-e a hitelező, vagy sem - csak a bíróság hozhat határozatot. A felszámolási eljárás egy nemperes eljárás, amelyben a bíróság felügyeli a felszámoló tevékenységét, és a felszámolónak a hitelezői igények elfogadásával kapcsolatos, döntést igénylő kérdésben a bírósághoz kell fordulnia (Cstv. 46. § (6) bekezdés). A hitelezői igény határidőn belül vagy határidőn túl bejelentett igényként történő besorolhatóságának a kérdése alapvetően befolyásolja a hitelező - és ezzel a többi hitelező - kielégítési lehetőségét is.
A felszámolónak tehát ilyen esetben - ha nem kell a jogvesztő határidő letelte miatt elutasítania a bejelentett igény nyilvántartásba vételét - tájékoztatnia kell a hitelezőt arról, hogy követelését a 40 napos igénybejelentési határidőn túl érkezett hitelezői igények között tartja nyilván és vizsgálja a követelését, egyidejűleg az igazolási kérelmet a saját - erre irányuló - nyilatkozatával együtt a bíróságnak kell megküldenie a kérelem elbírálása érdekében. Az igazolási kérelem bíróságnak történő megküldésével a felszámoló nem várhatja meg a bejelentett pénzkövetelés érdemi vizsgálatának a befejezését. A felszámolási eljárás lefolytatására előírt határidőkre is tekintettel ugyanis mielőbb tisztázni kell, hogy kinek az igényét kell határidőben bejelentett hitelezői igényként, és kiét határidőn túl érkezettként nyilvántartásba venni. A Pp. 107. § (1) bekezdésében található szubjektív és objektív határidők számításánál azonban az eljárás sajátosságaira tekintettel, az igazolási kérelem felszámolóhoz történő benyújtásának időpontját (az igazolási kérelem hozzá való megérkezésének időpontját) kell figyelembe venni."
BH 2014.373.
A hatóság által a Ket. alapján hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél (adós) pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben [1991. évi XLIX. tv. 37. §, 67. § (2) bek.; 2004. évi CXL. tv. 101. § (1) bek.; 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §].
BH 2014.249.
II. Ha a jogosult a társaság felszámolási eljárásában a követelését a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a követelése a társasággal szemben megszűnt, és ez kihat a beltag kötelezettségére is [2006. évi IV. tv. 70. § (4) bek., 97. § (1)-(2) bek., 108. § (1), (3) bek.; 1952. évi III. törvény 51. § a) pont; 1991. évi XLIX. tv. 37. § (1)-(3) bek.].
BH 2013.216.
A készfizető kezességet és zálogkötelezettséget mint szerződést biztosító mellékkötelezettségeket vállaló kötelezett a jogosulttal szemben fennálló helytállási kötelezettsége a készfizető kezesség és a zálogkötelezettség járulékos jellegéből következően megszűnik abban az esetben, ha a főkötelezett kötelezettsége megszűnt a jogosulttal szemben. A felszámolási eljárás során az adós és a hitelezők között létrejött kényszeregyezség hatálya kiterjed az abban részt nem vevő hitelezőre (jogosultra) is, és amennyiben a kényszeregyezség folytán megszűnik a főkötelezett kötelezettsége, a főkötelezettséget biztosító mellékkötelezettségek, például készfizető kezesség, zálogkötelezettség is megszűnnek, azaz a készfizető kezessel, a zálogkötelezettel szemben a kényszeregyezség megkötésében részt nem vevő hitelező (jogosult) nem érvényesíthet igényt.
BDT 2013.3037.
Az adóhatóság által jogerős határozattal megállapított adóhiány esetén az adóbefizetési kötelezettség a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé. Ezért az igénybejelentésre a Csődtv. 37. §-ának (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani.
- 595/596 -
A jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes nem hivatkozhat arra, hogy a jogosult a követelését a főkötelezettel szemben induló felszámolási eljárásban határidőn belül nem érvényesítette. A felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően indított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti. A jogvesztő határidő letelte után indított per esetén azonban a kezesség - járulékos jellegéből adódóan - a főkötelezettséggel együtt megszűnik, a jogvesztő határidő leteltét ezért a bíróság hivatalból vizsgálja.
BDT 2012.2810.
Nincs törvényi akadálya, hogy a 40 napon belül (avagy 40 napon túl, de a jogvesztő határidőn belül) bejelentett követelés jogcímét a hitelező - a bejelentésben foglalt ténybeli és jogi alapon belül - a felszámoló által vitatott hitelezői igény elbírálására folyamatban lévő eljárásban megváltoztassa. A bejelentésre nyitva álló határidő jogvesztő jellege azonban azt kizárja, hogy az igénybejelentésre nyitva álló egyéves határidőn túl a hitelező eltérő ténybeli és jogi alapokon nyugvó, tehát új jogcímű hitelezői igényt jelentsen be.
BDT 2012.2808.
A hitelezőnek az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt, de még nem érvényesített követelését a felszámolás kezdete lejárttá (esedékessé) teszi, ezért azt a hitelezőnek a közzétételtől számított 40 napon belül kell bejelentenie a felszámolónak ahhoz, hogy azt határidőn belüli követelésként lehessen nyilvántartásba venni.
BDT 2011.2416.
Ha a támogatási szerződéstől történt elállást megelőzően a támogatónak még nem volt a támogatott adós gazdálkodó szervezettel szemben olyan követelése, amely a felszámolás elrendelésével esedékessé vált volna, követelése bejelentésére az elállást tartalmazó nyilatkozata közlésétől számított 40 nap áll a rendelkezésére.
BDT 2011.2415.
I. Kezesi teljesítés folytán bekövetkezett hitelezői jogutódlásra hivatkozáskor is szükséges a törvényes határidőben történő önálló hitelezői igénybejelentés. Ennek hiányában a határidőben igénybejelentést tett hitelezőnek az eljárásbeli jogutódláshoz hozzá kell járulnia, mert enélkül a jogvesztő határidőn túl bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem veheti nyilvántartásba.
ÍH 2010.141.
A hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi határidő.
Az indokolásból: "Mivel a hitelezői igény bejelentésével csak a már folyamatban lévő felszámolási eljárásban van lehetőség, ezért a hitelezői igénybejelentés csak a felszámolási eljárással egységesen, annak függvényében vizsgálandó. A hitelezői igény bejelentése tehát eljárási cselekménynek minősül és ezért vonatkozik rá a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése.
Jelen esetben a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő a felszámoló szerint is 2008. december 8. napján járt le, ugyanakkor nem kétséges, hogy a hitelező igénybejelentését a határidő utolsó napján igazoltan postára adta, ezzel pedig a határidőben történő bejelentési kötelezettségének eleget tett" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.26.156/2009/2. szám).
Fpkhf.IV.30.441/2011/2. (Pécsi Ítélőtábla):
A hitelezői igény bejelentése az érvényesíthetőség létszakába jutott igény érvényesítését jelenti, az anyagi joghoz, az alapul szolgáló jogviszonyhoz kötődik, s mint ilyen anyagi-jogi természetű jogintézmény.
23.6.1.2. A határidőn túli hitelezők státusza
Ha a hitelező a követelését 40 napon túl, de a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben 180 napon, a korábbi ügyekben egy éven belül jelentette be, a felszámoló ugyanúgy köteles ezt a követelést besorolni, mint a határidőben érkezett követeléseket,
- 596/597 -
azonban az ilyen követelések csak akkor elégíthetők ki, ha a határidőben érkezett követelések teljes kielégítése után még marad fedezet. A 2011. évi módosítás ezen csak annyit változtatott, hogy az egyezségkötés új szabályait figyelembe véve az általános szabály alól kivételt alkotott. Kérdésként vetődött fel a korábbi jogi szabályozás alapján, hogy a határidőn túli hitelezők külön csoportot alkotnak vagy sem, ennek ugyanis jelentősége lehet pl. az egyezség megkötésénél. Az új szabályozás a 44. § (1) bekezdésében előírja, hogy a határidőn túliak a besorolásuknak megfelelő csoportban szavaznak, csak felezni kell a szavazatukat.
A 180 napon (egy éven) túl bejelentett hitelezői igények tekintetében a felszámolónak már nincs teendője, miután a 180 napos (egyéves) határidő jogvesztő, a bejelentőt azonban köteles tájékoztatni arról, hogy a bejelentése elkésett. Mint láttuk, akkor is ebbe a kategóriába kerül a hitelező, ha a követelését ugyan bejelentette a jogvesztő határidőn belül, de a regisztrációs díjat nem fizette be.
23.6.1.3. A 2009. évi módosítás
Az V. Cstv. Novella két vonatkozásban is jelentősen megváltoztatta az ismertetett előírásokat. Egyrészt a Cstv. 37. §-ában - az eljárások gyorsítása érdekében - a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló jogvesztő határidőt a törvény 1 évről 180 napra csökkentette. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a hitelezők - még akkor is, ha a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti 40 napos határidőt elmulasztják - általában 90-100 napon belül bejelentik az igényeiket.
A másik módosítás egyértelművé teszi - miután a zálogjogosultak is kötelesek az igényüket bejelenteni -, hogy a zálogtárgy értékesítése megtörténhet, de az ebből származó bevételt elkülönítetten kell kezelni. A zálogjogosult kielégítése ugyanis akkor történhet meg a Cstv. 49/D. §-a szerinti sajátos eljárásban, ha a zálogjogosult az igényét a jogvesztő határidőn belül bejelentette, és a regisztrációs díjat is befizette. A 40 napos határidő elmulasztása a zálogjogosultat is hátrányosan érinti, mert csak a határidőben bejelentett követelések kielégítése után lesz mód arra, hogy megkapja a követelését. Ez a szabályozás egyértelművé teszi, hogy csak a 180 napos jogvesztő határidő lejárta után bejelentett követelések esetében nem számíthatnak a 49/D. § szerinti kedvező kielégítésre a zálogjogosultak.
A jogvesztő határidő elmulasztása a bírói gyakorlat értelmében az alanyi jog megszűnését jelenti, ennek minden következményével együtt. Ez különösen a mögöttes felelősök szempontjából bír jelentőséggel. A Legfelsőbb Bíróság 1/2010. (VI. 30.) PJE határozata az ebben a témában keletkezett vitát lezárta, az ezt követően született eseti döntések ennek megfelelő gyakorlatot mutatnak. Ezt a PJE határozatot az 1/2014. PJE határozat az új Ptk. eltérő rendelkezései miatt nem tartja irányadónak. Ennek ellenére közlöm, mert azokban az ügyekben, ahol az rPtk. rendelkezéseit kell alkalmazni, irányadó a döntés.
- 597/598 -
JOGGYAKORLAT
1/2010. (VII. 30.) számú Polgári jogegységi határozata a jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes által előterjeszthető kifogásokról.
A jogosult által a készfizető kezes ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat. Így nem hivatkozhat a főkötelezettel szemben annak folytán bekövetkezett jogvesztésre, hogy a jogosult a követelését a főkötelezettel szemben indult felszámolási eljárásban határidőn belül nem érvényesítette. A felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés az ellene ezt megelőzően megindított perben a készfizető kezest a teljesítés alól nem mentesíti, mert a jogvesztést saját szerződésszerű magatartásával (a jogosult követelésének teljesítésével) elháríthatta volna.
Ha a készfizető kezes elleni első jogcselekmény megtételekor a főkötelezettel szemben már megszűnt az igényérvényesítés lehetősége, az igény - a kezesi felelősség járulékosságából következően - a készfizető kezessel szemben sem érvényesíthető, s ha a kezes elleni igény érvényesítésekor a főkötelezettel szemben már bekövetkezett a jogvesztés, ez kihat a járulékos kötelezettre is [1959. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 37. § (1) és (2) bekezdés, 1952. évi III. törvény 369. § (1) bekezdés].
EBH 2010.2241.
I. Egyszerű (sortartó) kezesség esetén, ha a jogosult, a jogvesztő határidőn belül a hitelezői igényét a főkötelezett felszámolási eljárásában nem jelenti be - hitelezőként nem veszik nyilvántartásba - akkor elveszti a sortartó kezessel szembeni fellépés jogát [1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdés, 1/2007. PJE határozat].
II. Készfizető kezesség esetén a jogosultnak úgy kell eljárnia, hogy biztosítsa a kezes számára a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét. A főkötelezettel szemben megindult felszámolási eljárásban a hitelezővel szemben bekövetkezett jogvesztés, a készfizető kezessel szemben ezt megelőzően megindított perben, a készfizető kezest nem mentesíti a teljesítés alól, mert a jogvesztést a saját szerződésszerű magatartásával - a jogosult követelésének teljesítésével - elháríthatta volna [1959. évi IV. törvény 272. §, 276. §, 1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdés, 46. § (8) bekezdés].
BH 2014.249.
II. Ha a jogosult a társaság felszámolási eljárásában a követelését a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a követelése a társasággal szemben megszűnt, és ez kihat a beltag kötelezettségére is [2006. évi IV. tv. 70. § (4) bek., 97. § (1)-(2) bek., 108. § (1), (3) bek.; 1952. évi III. törvény 51. § a) pont; 1991. évi XLIX. tv. 37. § (1)-(3) bek.].
BDT 2011.2415.
Kezesi teljesítés folytán bekövetkezett hitelezői jogutódlásra hivatkozáskor is szükséges a törvényes határidőben történő önálló hitelezői igénybejelentés. Ennek hiányában a határidőben igénybejelentést tett hitelezőnek az eljárásbeli jogutódláshoz hozzá kell járulnia, mert enélkül a jogvesztő határidőn túl bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem veheti nyilvántartásba.
BDT 2010.2285.
Jogerős ítélet alapján a betéti társaság volt tagjával szemben a végrehajtás nem rendelhető el, ha a végrehajtást kérőt a betéti társasággal szemben folyó felszámolási eljárásban hitelezőként - a jogvesztő határidő elmulasztása miatt - nem veszi a felszámoló nyilvántartásba.
BDT 2005.1174.
A felszámolási eljárásban csak azon követelések után számítható fel késedelmi pótlék, amely követelést a zárómérleg benyújtásának napjáig bejelentettek. Az adóhatóság a visszaigényelhető áfa összegébe beszámíthatja a saját követelését.
- 598/599 -
ÍH 2015.123.
A hitelezői igények bejelentésére nyitva álló jogvesztő határidő a felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 180 nap abban az esetben is, ha az igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő lejártát követően, de még a 180 napos jogvesztő határidő letelte előtt az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítették (1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdése).
Az indokolásból: "Az I. rendű alperes 2013. szeptember 2. napjától kezdődően áll felszámolás alatt. A 388/2013. (XI. 7.) Korm. rendelet később, 2013. november 8-i hatállyal minősítette stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté, ezért a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában írt hitelezői igény bejelentési kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számítandó, és a végzésben közzétett, a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglalt 180 napos jogvesztő határidő alkalmazandó, az igénybejelentési határidőre vonatkozó eltérő szabály - 120 napos jogvesztő határidő - ez esetben nem alkalmazható. Ellenkező jogértelmezés oda vezetne, hogy ha 120 nap leteltét követően kerül sor a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánításra, akkor a hitelezők az igénybejelentési határidőt már azt megelőzően elmulasztanák, hogy arról egyáltalán tudomást szereztek volna. A perbeli esetben a 180 napos jogvesztő határidő 2014. március 2-án lejárt, így a 2014. március 24-én a felszámolóhoz érkezett II. rendű felperesi hitelezői igénybejelentés valóban elkésett.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság Cstv. 37. § (3) bekezdésében szabályozott jogvesztő határidővel kapcsolatos jogi okfejtésével. A hitelezői követelések bejelentésére nyitva álló határidő olyan határidő, amely során a hitelező alanyi (anyagi) jogát érvényesíti, tehát anyagi jogi határidőnek minősül. A jogvesztő (jogszüntető) határidő elmulasztása az alanyi jog megszűnését vonja maga után. A 180 napos jogvesztő határidő elmulasztása tehát azt eredményezi, hogy a jogosult elveszti az adóssal szemben az igényérvényesítés jogosultságát. A felszámolás alá kerülő kötelezettel szembeni igény eredményes érvényesítésének elengedhetetlen feltétele a már folyamatban lévő peres eljárás esetén is a jogosult igényének a 180 napon belüli, felszámolási eljárásban való érvényesítése (BDT 2009.2098., BH 2003.383.)" (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.055/2014/5. szám).
A Győri Ítélőtábla 2/2009.(XI.27.) számú kollégiumi véleménye a felszámolási eljárásban az előírt határidőn belül be nem jelentett pénzkövetelés tekintetében bekövetkezett jogvesztés - felszámolási eljáráson kívüli - következményeiről.
I. A felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő peres eljárásban a pénzkövetelés eredményes érvényesítésének elengedhetetlen feltétele az igénynek a felszámolási eljárásban - hitelezői igényként - a jogvesztő határidőn belül történő bejelentése, mert ennek elmulasztása nem csak a felszámolási eljárásban eredményezi a jogvesztést.
II. Az igény tekintetében a fentiek szerint bekövetkezett jogvesztés a járulékos kötelezettségek azon válfajaira is kihat, melyekben a járulékos kötelezettek felelőssége mögöttes (pl.: egyszerű kezes, beltag).
12.Fpkf.43.377/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A vételár visszakövetelésének joga az elállás közlésével nyílik meg a jogosult számára. Az elállás gyakorlása nincs határidőhöz kötve. Ha az elállásra a felszámolás kezdő napját követően kerül sor, a követelés bejelentésére a Cstv. 37. § (2) bekezdése az irányadó.
15.Fpkf.44.176/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 40 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjeszthető. Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni, különösen külföldi hitelező esetében, aki nehezebben jut hozzá a felszámolással kapcsolatos információkhoz.
Gf.15.40.154/2005/7. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás során a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló 1 éves határidő jogvesztő (jog szüntető) határidőnek minősül, amelynek elmulasztása az alanyi jog megszűnését vonja maga után.
- 599/600 -
23.6.2. A felszámolási költségnek minősülő követelések bejelentése
Cstv. 37. § (4) A felszámolási eljárás befejezésének időpontjában esedékessé váló követelések közül a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése miatt az Mt. 70. § (3) bekezdése alapján a munkavállalót megillető távolléti díjat, az Mt. 77. § (3)-(4) bekezdése szerinti végkielégítést, valamint a munkaviszonyra tekintettel járó egyéb juttatásokat a felszámoló igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) szerint.
A (4) bekezdés hatályos szövegét a 2012. évi LXXXVI. törvény állapította meg az új Munka Törvénykönyvének hatálybalépésére tekintettel. 2012. július 1. napjától hatályos az előírás.
A felszámolási költségnek minősülő követelést, például munkabért, adótartozást a jogosultak nem kötelesek bejelenteni, ezeket a követeléseket a felszámoló köteles bejelentés nélkül is nyilvántartani és kielégíteni. A gyakorlatban ez gondot okoz, ezért több eseti döntést közlök ezzel kapcsolatban.
A hivatalból figyelembe veendő követelések körét bővítette a Cstv.-be a 2007. évi XIX. törvénnyel beiktatott új 37. § (4) bekezdés (2007. IV. 1-jétől hatályos), amely a gazdálkodó szervezet felszámolása befejezésének időpontjában esedékessé váló egyes követelésekről rendelkezik. A 2007. évi XIX. törvény egyes munkaügyi jogszabályok módosításáról szól, a mi témánkat illetően alapvetően a bérgaranciára vonatkozó rendelkezéseket (Bgtv.) érintette. A Cstv. módosítása a Bgtv. módosítása miatt, a két törvény közti koherencia megteremtése érdekében vált szükségessé. A felszámolási eljárásra vonatkozó szabályok között - a gazdasági társaság megszűnésének időpontjában felmondási védelem alatt álló, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt megszűnő munkaviszonyú munkavállalók bérbiztonságának erősítése érdekében - indokolt volt kimondani, hogy a felszámoló a munkaviszonyra tekintettel járó juttatásokat igénybejelentés hiányában is hitelezői igényként veszi nyilvántartásba és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai szerint.

JOGGYAKORLAT
Gfv.XI.30.295/2005/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolás kezdő időpontja után keletkezett, felszámolási költségnek minősülő adótartozást a felszámolónak külön hitelezői igény-bejelentés nélkül is nyilvántartásba kell vennie és a "fa" adós pénzügyi helyzetének függvényében - figyelemmel az egyéb esedékessé vált felszámolási költségekre is - ki kell egyenlítenie. - A követelés csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető, inkasszóval nem lehet behajtani.
BDT 2005.1290.
I. A felszámolás során keletkezett felszámolási költségnek minősülő követeléseket a felszámoló köteles nyilvántartásba venni, a követelés jogosultja bejelentés nélkül is hitelezőnek minősül.
- 600/601 -
23.6.3. A felszámolás alatt keletkezett követelések
Külön kategóriát képeznek a felszámolás alatt keletkezett (és felszámolási költségnek nem minősülő) követelések. Ezeket nyilván nem lehetett bejelenteni a közzétételtől számított 40 napon belül, ezért a fenti követelés esedékessé válásától számít a 40 napos határidő. Ezeket a hitelezői igényeket azonban nem kell külön kategóriába sorolni, hanem az eredeti hitelezői igények közé kell a felszámolónak besorolni és nyilvántartásba venni. A Cstv. 37. § (1) bekezdés szabályai (40 napon túl, de 1 éven belül, 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben 180 napon belül) a bejelentett igény, illetve az egyéves (180 napos) határidő tekintetében alkalmazandó.
Vita folyik a gyakorlatban a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált munkabér-követelés, járadék bejelentése kérdésében. A törvény nem tesz kivételt, ezeket a követeléseket be kell jelenteni a felszámolónak. A Cstv. hatálybalépése után rövid ideig az ismert követeléseket nem kellett bejelenteni, s amikor ezt a lehetőséget a jogalkotó megszüntette, nem rendelkezett arról, hogy a munkabér- és járadékkövetelések kivételt képeznek.

JOGGYAKORLAT
EBH 2005.1230.
Ha az adóhatóság az általa a felszámolási eljárás alatt kötelezően elvégzendő adóellenőrzés eredményeként határozatával adót állapít meg, az a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül válik esedékessé. Az ettől az időponttól számított 40 napon belül bejelentett adókövetelést határidőben érkezettnek kell minősíteni [1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 28. § (2) bek.; f) pont, 37. § (2) bek.; 1991. évi XCI. törvény 27. § (1) bek.].
BDT 2012.2810.
Nincs törvényi akadálya, hogy a 40 napon belül (avagy 40 napon túl, de a jogvesztő határidőn belül) bejelentett követelés jogcímét a hitelező - a bejelentésben foglalt ténybeli és jogi alapon belül - a felszámoló által vitatott hitelezői igény elbírálására folyamatban lévő eljárásban megváltoztassa. A bejelentésre nyitva álló határidő jogvesztő jellege azonban azt kizárja, hogy az igénybejelentésre nyitva álló egyéves határidőn túl a hitelező eltérő ténybeli és jogi alapokon nyugvó, tehát új jogcímű hitelezői igényt jelentsen be.
BDT 2012.2808.
A hitelezőnek az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt, de még nem érvényesített követelését a felszámolás kezdete lejárttá (esedékessé) teszi, ezért azt a hitelezőnek a közzétételtől számított 40 napon belül kell bejelentenie a felszámolónak ahhoz, hogy azt határidőn belüli követelésként lehessen nyilvántartásba venni.
BDT 2011.2416.
Ha a támogatási szerződéstől történt elállást megelőzően a támogatónak még nem volt a támogatott adós gazdálkodó szervezettel szemben olyan követelése, amely a felszámolás elrendelésével esedékessé vált volna, követelése bejelentésére az elállást tartalmazó nyilatkozata közlésétől számított 40 nap áll a rendelkezésére.
BDT 2011.2415.
I. Kezesi teljesítés folytán bekövetkezett hitelezői jogutódlásra hivatkozáskor is szükséges a törvényes határidőben történő önálló hitelezői igénybejelentés. Ennek hiányában a határidőben igénybejelentést tett hitelezőnek az eljárásbeli jogutódláshoz hozzá kell járulnia, mert enélkül a jogvesztő határidőn túl bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem veheti nyilvántartásba.
- 601/602 -
23.6.4. A nyilvántartásba-vételi díj befizetési határideje
Hosszú ideig az volt az irányadó gyakorlat, hogy a törvény csak a hitelezői igény bejelentését követeli meg a 40 napos határidőn belül, a nyilvántartásba vételi díj befizetése később is történhet. Ezen vélemény szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetésének késedelméhez a törvény nem fűz olyan jogkövetkezményt, mint a hitelezői igény bejelentéséhez. [Lásd ezzel kapcsolatban a Cstv. 46. § (6) és (7) bekezdésénél írtakat.]. A gyakorlat először ott szűkítette a hitelező lehetőségeit, hogy amennyiben a jogvesztő határidőn túl jelentette be a követelése után a regisztrációs díjat, a követelését már nem kellett nyilvántartásba venni. A Kúria legújabb gyakorlata a csődeljáráshoz hasonlóan megköveteli a nyílvántartásba vételi díj határidőn belüli befizetését, különben elkésett követelésként kell a hitelezői igényt kezelni.
A gyakorlat ma már a felszámoloási eljárást kezdeményező hitelezőnél is megkívánja a követelés bejelentését és a nyilvántartásba vételi díj befizetését. A fenti gyakorlatot tükröző döntéseket a joggyakorlatban közlöm.
Az a hitelező is köteles a felszámolónál a hitelezői igényét bejelenteni, aki a felszámolás kezdő időpontja előtt pert indított a követelése érvényesítése iránt. Ennek a hitelezőnek is nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie, az erre vonatkozó részletes szabályokat a Cstv. 38. § (2) bekezdés tartalmazza.
Az irányadó gyakorlat szerint tehát ahhoz, hogy határidőben bejelentett legyen a követelés, a regisztrációs díjat is határidőben be kell jelenteni. Ha a regisztrációs díjat 40 napon túl utalják át, akkor a követelés is 40 napon túli lesz. Ugyanez vonatkozik a bejelentési kötelezettséghez társuló okiratszolgáltatási kötelezettségre. Ha valaki határidőben bejelenti, hogy zálogjoggal biztosított követelése van, de az ezt alátámasztó iratokat csak 40 nap után küldi meg a felszámolónak, 40 napon belüli, nem biztosított hitelezői igénnyel fog rendelkezni (Kúria Gfv.VII.30.337/2013/4. szám).

JOGGYAKORLAT
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
BH 2015.15.
II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2) bekezdése, 46. § (6)-(7) bekezdése].
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében hozott BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek - az időközben történt jogszabályváltozásokra is figyelemmel - nem tarthatók fenn az alábbiak miatt:
Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, és a hitelezők jogait gyakorolhassa, két feltételnek kell eleget tennie:
1) Be kell jelentenie a követelését a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül,
- 602/603 -
illetve ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos (jelen eljárásban még 1 éves) jogvesztő határidőn belül.
2) A bejelentésen felül, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint, az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével a nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja.
Nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében azonban egyértelműen fogalmaz a törvény: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására. Enélkül ugyanis a felszámoló nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, a törvényben előírtak szerint megvizsgálni és besorolni [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. A bejelentett, de nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett követelés jogosultját a felszámoló nem hívhatja meg hitelezőként a hitelezői választmány megválasztása céljából tartandó hitelezői gyűlésre (Cstv. 39. §), az adós az esetleges egyezségi javaslat készítésénél nem veheti figyelembe hitelezőként (Cstv. 41. §), holott a felsoroltak határidőhöz kötött cselekmények a felszámolási eljárás lefolytatása során. Mind a felszámoló, mind az adós, mind a többi hitelező érdekével ellentétes az, ha bizonytalanság áll fenn a felszámolási eljárásban hitelezőként figyelembe vehető személyek köre és a figyelembe vehető hitelezői igények összege tekintetében.
A felszámolási eljárás fent is hivatkozott rendelkezésének egybevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezőjévé.
Mindezekből az is következik, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy addig, amíg nem teljesítette a hitelezővé válás mind a két feltételét, nem gyakorolhatja hitelezői jogosítványait.
A Kúria a fent kifejtetteken felül utal az EBH 2011.2332. számú döntésében a csődeljárásokban - a 30 napos bejelentkezési határidőn belül befizetendő nyilvántartásba vételi díjakkal kapcsolatban - kifejtett elvekre, amelyek a felszámolási eljárásban is érvényesülnek."
A hitelezőnek - igénybejelentésével egyidőben - be kell csatolnia azokat az iratokat, amelyek megalapozzák igénye törvénynek megfelelő besorolását.
A Cstv. szigorú határidőket szab a hitelezői igény érvényesítéséhez. Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően be kell jelentenie a hitelezői igényét - valamennyi azt igazoló okirat becsatolásával együtt -, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat is.
Az indokolásból: "A felszámolóhoz benyújtott hitelezői igénybejelentésben a hitelezőnek nem kell kötelezően meghatároznia, hogy melyik pontba kéri besorolni az igényét, ennek elmaradása tehát nem eredményezheti azt, hogy a felszámoló ne a jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően sorolja be a követelést. A hitelezőnek azonban - igénybejelentésével egyidőben - be kell csatolnia azokat az iratokat, amelyek megalapozzák igénye törvénynek megfelelő besorolását.
A Cstv. szigorú határidőket szab a hitelezői igény érvényesítéséhez. Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon,
- 603/604 -
a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően be kell jelentenie a hitelezői igényét - valamennyi azt igazoló okirat becsatolásával együtt -, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat is. Ha a hitelező az általános kielégítési sorrendnél kedvezőbb helyzetbe kíván kerülni, a privilegizált helyzetet biztosító iratokat is határidőn belül át kell adnia a felszámoló részére, figyelemmel a besorolás és kielégítés tekintetében a felszámolót terhelő határidőkre és a többi hitelező érdekeire is [Cstv. 46. § (6) bekezdés, 49. § (2) bekezdés, 49/D. §].
A hitelezői igény bejelentése és a biztosítékokkal kapcsolatos iratok felszámolóhoz történő bejelentése tekintetében tehát az alábbi lehetőségek állnak fenn:
a) A hitelezőnek a követelésére és annak biztosítékaira vonatkozóan a 40 napos határidőben kell becsatolnia az iratokat a felszámolóhoz, ebben az esetben kerülhet sor a Cstv. 49/D. §-a alapján a kielégítésre a határidőn belül benyújtott, nem biztosított követeléssel rendelkező hitelezőket megelőzően.
b) Ha a követelésre vonatkozóan határidőben, a biztosítékok tekintetében pedig határidőn túl történik meg a bejelentés, akkor a követelést nem biztosított, de határidőn belül bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni.
c) Amennyiben a hitelező határidőn belül bejelenti az igényét, de csak a jogvesztő határidőn túl nyújtja be a privilegizált kielégítésre alapul szolgáló bizonyítékait, akkor a hitelezői pozícióját, s annak az addig benyújtott iratokon alapuló kielégítési rangsorát nyilvánvalóan nem veszíti el, csupán az előnyösebb besoroláshoz való jogát nem érvényesítheti.
Ebből következően tehát a hitelező nem veszítette el az eredeti, a határidőben bejelentett igények között nyilvántartott, visszaigazolt hitelezői igényét és kielégítési rangsorát csak a privilegizált, biztosított hitelezői pozíció eléréséhez szükséges joga tekintetében állt be a jogvesztés."
BH 2014.249.
II. Ha a jogosult a társaság felszámolási eljárásában a követelését a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a követelése a társasággal szemben megszűnt, és ez kihat a beltag kötelezettségére is [2006. évi IV. tv. 70. § (4) bek., 97. § (1)-(2) bek., 108. § (1), (3) bek.; 1952. évi III. törvény 51. § a) pont; 1991. évi XLIX. tv. 37. § (1)-(3) bek.].
ÍH 2015.165.
I. Ha a peres eljárás tartama alatt az alperesi gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás elrendelésére került sor, a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy a követeléssel élő felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentett-e, és a regisztrációs díjat befizette-e.
Ha a hitelezői igénybejelentésre és a regisztrációs díj befizetésére a jogvesztő határidőn belül nem került sor, az alanyi jog - a követelés - megszűnik, ezért a keresetet a tárgyának vizsgálata nélkül, érdemben el kell utasítani.
II. Ha a felperes a felszámolási eljárás során hitelezői igényét bejelenti, de ún. behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri és ennek a felszámoló eleget tesz, további anyagi jogi igénye - a peres eljárásban sem - nem lehet [Cstv. 46. § (8) bekezdés, 37. § (3) bekezdése].
Az indokolásból: "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 38. § (2) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól, azaz a hitelezőnek a követelést 40 napon belül be kell jelentenie a felszámolónak és be kell fizetnie követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000, legfeljebb 200 000 forint összegű regisztrációs díjat.
A Cstv. 37. § (3) bekezdése a hitelezői igény 180 napon túli bejelentése esetére jogvesztést állapít meg.
A felperes a felszámolási eljárásban hitelezői igényét bejelentette, és egyben felhívta a felszámolót, nyilatkozzon, van-e lehetőség behajthatatlansági nyilatkozat kiadására.
A Cstv. 46. § (8) bekezdése szerint, ha a behajthatatlan követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt (követelése 1%-ának megfelelő) összeget az elkülönített számlára befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követeléséről 2.000 forint nettó összegű költségtérítés megfizetése ellenében köteles haladéktalanul kiadni a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti,
- 604/605 -
a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték és a jogosult igényének kielégítésére várhatóan nincs fedezet.
A jogosult ilyenkor követelését nem nyilvántartásba vétel, hanem a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása érdekében jelenti be. Ebből következik, hogy a felszámolási eljárásban nem is tekinthető hitelezőnek (BDT 2008.10.173., BDT 2012.2.36., ÍH 2011.2.92.). A felszámoló által kiállított, ún. behajthatatlansági nyilatkozat rendeltetése a követelésnek a Számviteli törvény rendelkezései szerinti elszámolása a társasági adó alapjának csökkentése érdekében. A behajthatatlansági nyilatkozat kiadása esetén tehát a jogosult további igényérvényesítésre az adóssal szemben nem jogosult, további anyagi jogi igénye - a peres eljárásban sem - nem lehet.
Jelen esetben a felszámoló először a felperes követelését elismerte és részére kiadta a behajthatatlansági nyilatkozatot, majd utóbb a felszámoló a felperes követelését ismét vitássá tette és a behajthatatlansági nyilatkozatot visszavonta. Ezt követően az ítélethozatalig a felperes a regisztrációs díjat nem fizette be.
A hitelező igénybejelentésének az nem feltétele, hogy azzal egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díj is befizetésre kerüljön (BDT 2011.2437., BH 2001.240.), azonban a regisztrációs díj befizetése - a jelen eljárásban irányadó szabályok szerint a felszámolás kezdő napját követő, illetőleg a vitássá tételt követő - 180 nap elteltével nem pótolható (ÍH 2013.41., ÍH 2006.84.).
A Kúria 1/2010. (VII. 30.) Polgári Jogegységi Határozat III. pontjában szereplő indokolás szerint a Cstv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a hitelezői igények bejelentésére előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás a hitelező követelésének megszüntetését eredményezi. A Cstv. 37. § (3) bekezdése a jogvesztés tartalmát, anyagi jogi jogkövetkezményeit ugyan nem határozza meg, a joggyakorlat és a jogirodalom azonban egységesen úgy értelmezi a jogvesztést, hogy az az alanyi (anyagi) jog, a követelés végleges megszűnését (elenyészését) jelenti, vagyis a követelés még naturális obligációként sem marad fenn" (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.149/2014.).
ÍH 2013.41.
Amennyiben a felszámolási eljárásban a hitelezői igényt bejelentő személy a nyilvántartásba vételi díjat a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő leteltéig nem fizeti be, nem követelheti bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét.
23.7. A felszámolás elrendelésének következményei
23.7.1. A végrehajtási eljárás sorsa felszámolás alatt
Cstv. 38. § (1) Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik. A felszámoló a végrehajtói díjjegyzékben foglalt díjfelszámítás ellen külön jogszabály rendelkezései szerint végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A bíróság a felszámolást elrendelő jogerős végzést megküldi a végrehajtást elrendelő, vagy - ha azt ismeri - közvetlenül a foganatosító bíróságnak (hatóságnak); a végrehajtást elrendelő bíróság (hatóság) a felszámolás elrendeléséről haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtást foganatosító bíróságot (hatóságot).
- 605/606 -
A felszámolási eljárás, mint totális végrehajtás magába olvasztja az egyedi végrehajtási eljárásokat, nem folyhat párhuzamosan az egyedi végrehajtás a felszámolási eljárással. Ezért mondja ki a törvény, hogy a kezdő időpontban folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat haladéktalanul meg kell szüntetni. Ennek a végzésnek a meghozatala a Vht. [1994. évi LIII. törvény 55. § (1) bekezdés b) pontja] alapján a végrehajtást foganatosító bíróság feladata. (A végrehajtást foganatosító bíróság nem mindig egyezik meg a végrehajtást elrendelő bírósággal.) A fenti szabályok nemcsak a Vht. alapján folytatott végrehajtási eljárásokra, hanem az egyéb végrehajtásra, így az adóvégrehajtásra is vonatkoznak. Az Art. 87-95. § szabályozza az adóvégrehajtásra vonatkozó eljárását, amelynek háttérszabálya a Vht., s nyilvánvalóan - bár sem az Art., sem a Cstv. ezt kifejezetten nem mondja ki, a végrehajtást foganatosító hatóság alatt az adóhatóságot is érteni kell.
A törvény szövegét a III. Cstv. Novella módosította, egyértelművé téve, hogy ha a felszámolási eljárást bírósági végrehajtási eljárás előzte meg, a bírósági végrehajtási eljárás költségeinek felszámolására vonatkozó végrehajtói intézkedés ellen az adós felszámolója végrehajtási kifogással élhet, tehát számára is lehetséges a felszámítás helyességét vitatva bírósághoz fordulni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2008.1789.
Végrehajtási kifogással támadható az önálló bírósági végrehajtó intézkedése, illetve mulasztása amiatt, hogy az 1991. évi XLIX. törvénynek a 2004. május 1-je előtt indult felszámolási eljárásban irányadó szabálya szerint a felszámolás kezdő időpontja után a végrehajtási költségeket a felszámolónak nem utalta át, hanem azt a végrehajtási letéti számláról a saját számlájára utalta.
BDT 2008.1918.
Az azonnali beszedési megbízás ugyan nem bírósági végrehajtás, de a bírósági végrehajtás előfeltétele és a Vht. szabályozza, ebből következően az 1991. évi XLIX. törvény 38. §-ának hatálya alá tartozik, azaz a felszámolás elrendelését követően jogszerűen azonnali beszedési megbízás útján a követelés nem érvényesíthető. A visszakövetelésre mint pénzkövetelésre a jogalap nélküli birtoklás szabályai nem alkalmazhatóak.
BDT 2003.859.
A bírósági végrehajtás mint az egyedi végrehajtás, illetve a felszámolási eljárás mint a teljes (totális) végrehajtás egymás közti viszonya. A végrehajtási eljárásnak a felszámolás jogerős elrendelése miatt történt megszüntetése esetén a végrehajtóhoz befolyt pénzösszegből a végrehajtó az őt megillető díjat nem jogosult visszatartani, azt teljes egészében a felszámolónak kell átadnia. A bírósági végrehajtó a munkadíját a felszámolási eljárásban érvényesítheti, ennek során azonban az őt megillető munkadíjat privilegizált követelésként kell besorolni.
BDT 2002.669.
Az egyedi bírósági végrehajtás és a totális végrehajtás, a felszámolás viszonya. A végrehajtó (haladéktalan) feladata felszámolás elrendelése esetén. A korábban végrehajtás során értékesített vagyontárgyak befolyt vételára az adós felszámolás alá tartozó vagyona, ezzel érvényesen már csak a felszámoló rendelkezhet.
BDT 2000.236.
A végrehajtási eljárásnak a felszámolás jogerős elrendelése miatt történt megszüntetése esetén a végrehajtóhoz befolyt pénzösszegből a végrehajtó az őt megillető díjat nem jogosult visszatartani, azt teljes egészében a felszámolónak kell átadnia.
- 606/607 -
23.7.2. Peres eljárások, beszámítás
Cstv. 38. § (2) A felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. A hitelező pervesztessége esetén a 46. § (7) bekezdése alapján teljesített befizetést - a hitelező kérelmére - 30 napon belül vissza kell fizetni. A hitelező részleges pervesztessége esetén a megítélt követelésnek megfelelő befizetésen felüli összeget kell - a hitelező kérelmére - 30 napon belül visszafizetni.
(3) A felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
A Cstv. 38. § (2) bekezdése két kérdést szabályoz. A kezdő időpont előtt indított peres és nemperes eljárások sorsát, továbbá az ehhez kapcsolódó nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettséget. Az utóbbi inkább a Cstv. 46. § (7) bekezdéshez kapcsolódik, ezért ott ismertetjük.
A gyakorlatban megkülönböztetik az ún. aktív és passzív pereket. Aktív pernek azt nevezzük, amikor a felszámolás alatt álló cég pereskedik, függetlenül attól, hogy a kezdő időpont előtt vagy utóbb indult ez a per. Passzív pernek viszont azt nevezzük, amikor az "f. a." cég ellen indul a peres eljárás. Az aktív perekre a felszámolási eljárásnak nincs hatása függetlenül attól, hogy a kezdő időpont előtt vagy után indult, eljárásjogi szempontból azonban fontos annak ismerete, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot csak a felszámoló tehet, ennek következtében a fél nevében korábban eljárt jogi képviselő a továbbiakban már csak a felszámolótól kapott külön meghatalmazás alapján képviselheti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet. A felszámolás kezdő időpontja után ezekben az aktív perekben a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelésre vonatkozó viszontkeresetet nem lehet előterjeszteni, a beszámításra külön rendelkezések vonatkoznak.

JOGGYAKORLAT
EBH 2009.2063.
Az adós gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresettél érvényesített pénzkövetelést is be kell jelenteni hitelezői igényként az adós ellen meginduló felszámolási eljárásban. A pénzkövetelés hitelezői igényként történő bejelentésének elmulasztása jogvesztést eredményez (1991. évi XLIX. törvény 37-38. §).
- 607/608 -
BH 2013.192.
I. A felszámolás tartama alatt keletkezett és az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonából történő pénzbeli kielégítést magában foglaló, munkaviszonyból (annak megszüntetéséből) eredő jogviták elbírálására, a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján, a felszámolást lefolytató bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdés, 51. § (1) bekezdés].
BH 2012.243.
Az adós gazdálkodó szervezet által indított perben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós követelésével szemben előterjesztett beszámítási kifogásra az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (2) és (3) bekezdései nem irányadóak [1959. évi IV. törvény 216. § (1) és (2) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 4. § (1) bekezdés, 38. § (2) és (3) bekezdés].
BH 2001.282.
Felszámolási eljárás miatt fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása.
BH 2000.222.
Annak a megállapítása, hogy az adós köteles-e a helyi iparűzési adó megfizetésére, nem tartozik az adós felszámolási eljárását lefolytató bíróság hatáskörébe.
BH 1997.598.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen bérleti szerződés bírósági úton való módosítása iránt előterjesztett kereset elbírálása a perbíróság - és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság - hatáskörébe tartozik.
BH 1994.102.
I. A felszámolási hirdetmény közzététele után akár a váltó főadósa, akár visszkereseti adósa ellen per nem indítható, a váltóhitelező is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a követelését. Ebben az eljárásban a felszámolás alatt nem álló kötelezettel szemben kártérítési igény nem érvényesíthető.
BH 1993.521.
Ha a per folyamán a bíróság elrendeli az egyik fél felszámolását, a fél nevében korábban eljárt képviselő a továbbiakban már csak a felszámolótól kapott külön megbízás alapján képviselheti a felszámolási eljárás alatt álló felet. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámolás kezdő időpontját követően nem vizsgálja a felszámolás alatt álló fél képviselőjének képviseleti jogosultságát.
A megrendelő (hitelező) a vállalkozó (adós) által indított, vállalkozói díj megfizetése iránti perben szavatossági kifogásként hivatkozhat arra, hogy a vállalkozói díjból árleszállítás illeti meg. E kifogás előterjesztését a Csődtv. rendelkezései nem zárják ki és nem korlátozzák.
BDT 2011.2605.
A felszámolás kezdő időpontja előtt indított peres és nemperes eljárásokban érvényesített, a felszámolási eljárásban a Csődtv. 38. § (2) bekezdés második fordulatának megfelelően bejelentett hitelezői igényről - amennyiben azt a felszámoló vitathatónak minősíti - a korábban megindított peres, illetve nemperes eljárásban eljáró bíróság dönt, azt a felszámolónak elbírálás végett nem kell a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldenie.
BDT 2011.2416.
Ha a támogatási szerződéstől történt elállást megelőzően a támogatónak még nem volt a támogatott adós gazdálkodó szervezettel szemben olyan követelése, amely a felszámolás elrendelésével esedékessé vált volna, követelése bejelentésére az elállást tartalmazó nyilatkozata közlésétől számított 40 nap áll a rendelkezésére.
BDT 2011.2415.
Kezesi teljesítés folytán bekövetkezett hitelezői jogutódlásra hivatkozáskor is szükséges a törvényes határidőben történő önálló hitelezői igénybejelentés. Ennek hiányában a határidőben igénybejelentést tett hitelezőnek az eljárásbeli jogutódláshoz hozzá kell járulnia, mert enélkül a jogvesztő határidőn túl bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem veheti nyilvántartásba.
- 608/609 -
A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti igénye bejelentésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ha a hitelező a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 1 éven belül nem jelenti be igényét, e határidő elmulasztása a kötelezettel szemben jogvesztéssel (a követelés megszűnésével) jár, ez pedig a kereset elutasítását vonja maga után.
BDT 2009.1989.
A felszámolási vagyon körén kívül eső vagyontárgyakkal kapcsolatban a törvény nem állapít meg a felszámoló számára semmilyen kötelezettséget. Ezért az e vagyontárgyakkal kapcsolatos igények kifogás előterjesztésével, illetve általában a felszámolási eljárás keretei között nem érvényesíthetőek.
BDT 2008.1872.
Ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen indított kereset tárgya nem pénzkövetelés, hanem meghatározott cselekmény - pl. kijavítás - teljesítése, a felszámolási eljárás tényére tekintettel nincs helye a per megszüntetésének.
BDT 2005.1183.
A felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos egyéb - nem pénz, vagy pénzben kifejezett - követelést nem a felszámolási eljárás keretében, hanem az általános hatáskörű arra illetékes bíróság előtt lehet és kell a jogosultaknak érvényesíteni.
BDT 2004.942.
A felszámolási vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesíthető a felszámolási eljárásban, ezért a helyiség kiürítése iránti per felszámolás alatti céggel szemben is indítható.
BDT 2003.747.
Az adós (dologi adós) ellen megkezdődött felszámolási eljárás nem zárja ki, hogy a zálogjogosult felperes a dologi adós alperes elleni perben a követelés biztosítására szolgáló ingatlanból kielégítést keressen, ha a személyi adós nem teljesít. Az a jogszabályi rendelkezés, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, önmagában nem szünteti meg a felperes perléshez fűződő jogi érdekét, nem teszi okafogyottá a pert. A jogalkotó Csődtv. 38. § (2) bekezdése alapján megállapítható szándéka szerint a hitelező belátására kívánta bízni a per további folytatását, nem nyújt jogi lehetőséget a felszámolást megelőzően indult pereknek felszámolás megindítása miatti megszüntetésére.
ÍH 2009.144.
Ha a fél a felszámolás alatt álló adós ellen irányuló követelését annak megállapítása mellett kéri, hogy az általa megkötött szerződés érvénytelen és kérelme egyedül az adós ellen irányul, követelését a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a felszámoló előtt kell érvényesítenie. Ha a felszámoló azt nem fogadja el, követelése vitatott hitelezői igénynek minősül, melynek elbírálása a felszámolást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik.
23.7.2.1. Beszámítási kifogás az aktív perekben
A Cstv. 38. § (3) bekezdés szabályozása összhangban van a Cstv. 36. § szabályával. A Cstv. 1997. évi módosításában került sor ennek a lehetőségnek a törvénybe iktatására.
Az 1997. évi módosítással a törvény megengedte a gazdálkodó szervezet által indított perekben a beszámítást. Ennek azonban három feltétele van:
- a beszámítás jogával csak az élhet, aki a felszámolási eljárásban hitelezőnek minősül. A jelenlegi szabályok szerint viszont hitelezőnek a felszámolás kezdő időpontja után az tekinthető, akinek az adóssal szemben pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
- 609/610 -
A felszámoló azonban csak azon követeléseket veszi nyilvántartásba a Cstv. 46. § (7) bekezdése alapján, amelyek vonatkozásában a hitelező az ún. nyilvántartásba vételi díjat befizette. Amennyiben a perben beszámítási kifogást előterjesztenek, a bíróságnak fel kell hívni az alperest annak igazolására, hogy a felszámolási eljárásban hitelezőnek minősül.
- A másik feltétel, hogy a követelésnek a felszámolás kezdő időpontjában fennállónak kell lenni, a kezdő időpont után keletkezett követeléssel kapcsolatban nem lehet beszámítással élni.
- A követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt, tehát nem történt engedményezés a kezdő időpont után.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.309.
Az óvadékként letett összeg meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgál. Az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Ha az óvadék jogosultja nem fizeti vissza az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolás alá került óvadékot nyújtónak a fennmaradt összeget, az így keletkező tartozásába nem számíthatja be más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése kizárja [1959. évi IV. tv. 297. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. 38. § (5) bek.].
BH 2012.243.
Az adós gazdálkodó szervezet által indított perben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós követelésével szemben előterjesztett beszámítási kifogásra az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (2) és (3) bekezdései nem irányadóak [1959. évi IV. törvény 216. § (1) és (2) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 4. § (1) bekezdés, 38. § (2) és (3) bekezdés].
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolási eljáráson kívül követelés az adós által indított perben beszámítási kifogással csak három konjuktív feltétel fennállása esetén érvényesíthető: a beszámítás jogával csak a felszámolási eljárásban hitelezőnek minősülő személy élhet; a követelésnek a felszámolás kezdő időpontjában fennállónak kell lennie; a követelés jogosultjának a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelezőnek kell lennie, azaz a követelés engedményezésére nem kerülhet sor a felszámolás alatt (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.042/2007/5. szám).
BDT 2007.1655.
A beszámítás joga akár a felszámolási eljárásban, akár az adós gazdálkodó szervezet által indított perben csak az adós hitelezőjét illeti meg.
23.7.2.2. Passzív perek
A passzív pereknél van különös jelentősége annak, hogy a per a felszámolás kezdő időpontja előtt vagy után indult. A felszámolás kezdő időpontja előtt indult pereket változatlanul tovább kell folytatni, a Cstv. 38. § (2) bekezdése alapján csak a képviselettel kapcsolatos kérdésekre kell figyelni. Bár ez nem vitás, hangsúlyozni kell, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet minden korlátozás nélkül viszontkeresetet terjeszthet elő ezekben a perekben, illetve beszámítási kifogási jogát sem korlátozza jogszabály.
- 610/611 -
A felszámolás kezdő időpontja után a Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Cstv. 38. § (3) bekezdés szövegét a Cstv. II. Novella módosította. Az egyik módosítás szűkítette a felszámolási eljárásban történő igényérvényesítés körét a vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelésre, a vagyonnal kapcsolatos követelés helyett. Értelemszerűen ezért az olyan vagyonnal kapcsolatos per, amely nem pénz fizetésére irányul (pl. ingó kiadása, ingatlan határvonalának megállapítása, kijavításra kötelezés stb.) változatlanul az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthető.
Amennyiben a kezdő időpont után az általános hatáskörű bíróság előtt indítanak pert, s a keresetlevélből vagy a felek bejelentéséből kiderül, hogy az alperes (viszontkereset esetén a felperes) felszámolás alatt áll, a bíróságnak az alábbiakat kell vizsgálni:
- mikor emelkedett jogerőre a felszámolást elrendelő végzés (kezdő időpont);
- a követelés az adós vagyonával [Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont és 4. § (1) bekezdés] kapcsolatos;
- pénzkövetelést érvényesít vagy sem.

Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe fog tartozni a jogvita elbírálása, az általános hatáskörű bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján, s nem kell rendelkezni az áttételről. A jogosultnak ugyanis a felszámoló felé kell a követelést bejelenteni, s ha a felszámoló a követelést elfogadja, nem kell a bíróság elé terjesztenie, mint vitatott hitelezői követelést. A végzés indokolásában célszerű tájékoztatni a felet a követelés érvényesítésének módjáról. Abban az esetben, ha a fenti tények a per során derülnek ki, értelemszerűen a per megszüntetésére kerülhet sor [Pp. 157. § a) pont]. Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemre ugyanezek a szabályok irányadók.[192]
23.7.2.3. Perújítás
Az általános szabály nem vonatkozik a perújítási eljárásra, amelyet akkor is a perújítással támadott ítéletet hozó elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, ha időközben a kötelezett ellen a felszámolási eljárás megindult. A perújítási kérelem ugyanis rendkívüli jogorvoslat, az eljárás eredménye egységet alkot az alapperrel, így független attól, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos, a perújításra vonatkozó hatásköri és kizárólagos illetékességi szabályoknak kell érvényesülni.
- 611/612 -
JOGGYAKORLAT
BH 1996.388.
A perújítási kérelmet akkor is a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, ha az alperes - perújító fél ellenfele - ellen felszámolási eljárás folyamatban van.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróság kijelölésénél a Pp. 263. §-a (1) bekezdésének rendelkezését vette figyelembe. Eszerint a perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani (93. §). Ez a rendelkezés eldönti mind a hatáskör, mind pedig az illetékesség kérdését, tehát a perújítási kérelmet - függetlenül attól, hogy az alperes ellen felszámolási eljárás folyik - a perújítással támadott ítéletet hozó elsőfokú bíróságnál kell benyújtani, és az eljárást ott kell lefolytatni. A perújítási kérelem ugyanis rendkívüli jogorvoslat. Az eljárás eredménye egységet alkot az alapperrel, így függetlenül attól, hogy felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos, az arra vonatkozó hatásköri és kizárólagos illetékességi szabályoknak kell érvényesülniük."
23.7.2.4. A végrehajtás megszüntetése iránti per
A végrehajtás megszüntetése iránti per nem tekinthető az adós gazdálkodó szervezet vagyonával szemben érvényesített követelésnek, ezért a Pp. 367. § kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
23.7.2.5. A munkajogi viták eldöntése
Sokáig vitatott volt a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a munkaügyi bíróságnak, vagy a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak van hatásköre a munkaügyi viták elbírálására, ideértve az összegszerű követelést és a jogalap kérdését (pl. felmondás érvényessége stb.). A bírói gyakorlat úgy alakult, hogy a felszámolást lefolytató bíróság jogosult ezeket a jogvitákat eldönteni. Az alább közölt EBH 2010.2248. számú döntés ebből a körből kivette a megállapítási kereset elbírálását.

JOGGYAKORLAT
EBH 2010.2248.
A felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben a munkaviszony fennállásának megállapítására irányuló kereset elbírálására a munkaügyi bíróságnak van hatásköre [1992. évi XXII. törvény 10. §, 1991. évi XLIX. törvény 38. § (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 123. §].
Az indokolásból: "A Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes keresete tartalmilag egyértelműen és kizárólag a munkaviszonya 1989. szeptember 19-étől történő fennállásának megállapítására irányult, ezért annak elbírálására a munkaügyi bíróságnak van hatásköre. A felperes keresete nem vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés, ezért az igénye nem a felszámolási eljárás keretében, hanem a munkaügyi bíróság eljárása során érvényesíthető.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság álláspontjával szemben a megállapítási kereset feltételei fennálltak. A Pp. 123. § szerint ugyanis megállapítási kereset indítására akkor van lehetőség, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges,
- 612/613 -
továbbá a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A másodfokú bíróság helytállóan járt el, amikor előkérdésként annak vizsgálatába bocsátkozott, hogy perjogi szempontból fennálltak-e a megállapításra irányuló kereseti kérelem feltételei, azonban ennek során nem megfelelő jogi következtetésre jutott.
A megállapítási kereset annak tisztázására irányul, hogy a felek között fennáll-e a vitatott tény, jog, jogviszony. A megállapítási kereset alapjául olyan jogi tények szolgálnak, amelyekből a felperes a tény, jog, jogviszony létezését, vagy nem létezését származtatja. Az ilyen kereset célja a peresített tény, vagy jogalap tekintetében deklaratív célzattal az anyagi jogerő előidézése.
A felperes a keresetében a jogviszonya fennállását kívánta elismertetni, amely számára a társadalombiztosítási ellátási jogosultsága, továbbá a szolgálati idejének igazolása miatt szükséges. Az alperes az elsőfokú eljárásban, majd a fellebbezésében is vitatta a munkaviszony létesítését és annak folyamatos fennállását, ezáltal a felek közötti érdekellentét fennállása bizonyított.
Nem megalapozott az alperes azon érvelése, hogy a felmondás kezdő időpontja után minden tartozás - így a felperesé is - lejárt követeléssé válik, mert a Cstv. 61. § (1) bekezdése alapján teljesítést - mint tulajdonos - a felperes egyébként sem követelhet. A felszámolásban a gazdálkodó szervezet tagjának vagyoni igénye a társasággal szemben csak a felszámolás befejezése, a zárómérleg, a zárójelentés és a vagyonfelosztási javaslat elfogadása után keletkezik, illetve keletkezhet (BDT 2005.1165.).
A fentiek szerint tehát a megállapítási kereset indításának feltételei fennálltak.
Megalapozatlanul állapította meg a megyei bíróság, hogy a megállapítási keresetben foglalt konjunktív feltételek bizonyítása esetén sem indítható megállapítási kereset abban az esetben, ha az adott jog érvényesítése más módon - kifogás útján - lehetséges. A felszámolási eljárás keretében csak a pénzkövetelések érvényesíthetők, ezért a felszámolónak is csak az ilyen követeléssel kapcsolatos intézkedései, mulasztásai támadhatók kifogással (BDT 2006.1386.). Mivel a felperes keresete kizárólag megállapításra irányult, ezért kifogás útján nem volt érvényesíthető.
A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a felperes keresetének elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozott, valamint a Pp. 123. §-ában foglalt megállapítási kereset feltételei is fennálltak, továbbá a felperes az igényét kifogás útján nem érvényesíthette."
BH 2013.192.
I. A felszámolás tartama alatt keletkezett és az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonából történő pénzbeli kielégítést magában foglaló, munkaviszonyból (annak megszüntetéséből) eredő jogviták elbírálására, a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján, a felszámolást lefolytató bíróság rendelkezik kizárólagos hatáskörrel [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdés, 51. § (1) bekezdés].
BH 1998.395.
I. A vezérigazgató munkaviszonyának a felszámoló felmondása alapján történt megszűnése esetén a kiesett átlagkeresetre vonatkozó megtérítési igényét nem munkaügyi perben, hanem a felszámolási - nem peres - eljárásban kell elbírálni.
BH 1995.50.
A felszámolás körébe tartozó minden vagyonnal kapcsolatos követelés - így a munkabérjellegű követelés - elbírálása a felszámolást végző bíróság hatáskörébe tartozik.
BDT 2013.2984.
Felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránti igény, ha az a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos elmaradt munkabérre és egyéb pénzbeli juttatásra is irányul, a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
- 613/614 -
23.7.3. Elidegenítési és terhelési tilalom, visszavásárlási és vételi jog alakulása
Cstv. 38. § (4) Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában, a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Ha a visszavásárlási vagy a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja, az adóssal szemben beszámítással nem élhet. A szükségessé vált törlést az ingatlan-nyilvántartásban - a felszámoló által megküldött értékesítési jegyzőkönyv vagy adásvételi szerződés alapján - az ingatlanügyi hatóság, illetve a jelzálogjogot nyilvántartó más szervezet végzi.
A 38. § (4) bekezdést a 2006. évi CIX. törvény módosította, a módosítás azonban csak a hivatalok elnevezését érintette (földhivatal helyett ingatlanügyi hatóság). A szabályozás értelmezése előtt célszerű ismertetni a Ptk.-nak az elidegenítési és terhelési tilalomra, valamint a visszavásárlási és vételi jogra vonatkozó rendelkezéseit, azzal, hogy az új Ptk. több tekintetben módosította a szabályozást. [A Cstv. 38. § (5) bekezdése csak annyiban változott, hogy az rPtk.-ra történő utalást mellőzték a bekezdés szövegéből.] Ezért mind az rPtk., mind a Ptk. szabályait idézem.
23.7.3.1. Elidegenítési és terhelési tilalom
rPtk. 114. § (2) Az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni vagy kizárni és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. Ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.
(3) A szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve hogy
a) a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték,
b) a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy
c) a rendelkezés ellenérték nélkül történt.

Ptk. 5:31. § [Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása]
(1) Tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyára elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat alapíthat. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál.
(2) Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog megszűnésével megszűnik.
Ptk. 5:32. § [Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása]
(1) Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása szükséges. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik.
- 614/615 -
(2) Az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza.
(3) Az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza.

Ptk. 5:33. § [Elidegenítési és terhelési tilalom jogszabály vagy bírósági határozat alapján]
A jogszabályban vagy bírósági határozattal meghatározott személyek javára megállapított elidegenítési és terhelési tilalomra a szerződéssel létesített elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Ptk. 5:34. § [Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetősége]
Ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba.

A Ptk. Kommentár kiemeli, hogy a szerződéssel alapított elidegenítési és terhelési tilalom a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között is jelentősen javítja a hitelezők pozícióját, még akkor is, ha az jóhiszemű és ellenérték fejében szerző harmadik személyek jogszerzését a hatályos szabályokhoz hasonlóan nem érinti. A hitelezőknek nyomós érdekük fűződhet ahhoz, hogy a biztosíték tárgyát az adós ne idegeníthesse el, mert például fizetésképtelen személy részére való értékesítés esetén a kölcsön biztosítására kikötött jogot a hitelezők a végrehajtás során "elveszthetik." Mindeközben a kötelezettség vállalása önmagában nem lehetetleníti el az adós helyzetét. Ez felel meg egyébként a Ptk. szerződési jogi szabályozását átható szerződési szabadság elvének is. Abban az esetben, ha az elidegenítési és terhelési tilalom szerződéses alapítása a kötelezett vagy a többi hitelező érdekét a jogrend számára elfogadhatatlan mértékben sérti, a szerződés semmissége a szerződési jogi szabályok (például az uzsorás vagy a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződések érvénytelenségét kimondó rendelkezések) alapján megállapítható.
Az rPtk. és a Ptk. szabályai között az az alapvető különbség, hogy a Ptk. az elidegenítési tilalom (terhelési tilalom nélküli) alapítását is szabályozza, s elhagyja azt a korlátozást, hogy ezt a biztosítékot csak a tulajdonjog átruházása alkalmából lehet kikötni.
Az elidegenítési és terhelési tilalom az új szabályok szerint az azzal biztosított jog megszűnésével megszűnik. Részletesen szabályozza a tilalomba ütköző rendelkezéshez szükséges hozzájárulást, a rendelkezés hatálytalanságát, illetve hatályossá válását a korábbi semmisség helyett.
Az elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában minden külön intézkedés nélkül megszűnik. A Cstv. 38. § (4) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy a felszámoló erre vonatkozóan bármilyen intézkedést köteles tenni,
- 615/616 -
azonban célszerű a földhivatal megkeresése a feljegyzett jogok törlése iránt, mert az ingatlan-nyilvántartást végző hatóság nem fog hivatalból eljárni még akkor sem, ha a felszámolás jogerős elrendelését tartalmazó végzést megkapja, és az ingatlant azonosítani tudja. Az 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 26. § (1) bekezdése értelmében az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését kérelemre vagy megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. A rendelkezés célja az, hogy a felszámoló korlátozás nélkül értékesíthesse az ingatlant vagy egyéb vagyontárgyat.
23.7.3.2. Visszavásárlási és vételi jog
23.7.3.2.1. Az rPtk. rendelkezései
rPtk. 374. § (1) Az eladott dolog visszavásárlásának jogát az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell foglalni. A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre.
(2) A visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
(3) A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral; az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést.
(4) Az eredeti vevő felelős a visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért; ha azonban a dolog neki fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszűnik.
(5) Egyebekben a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.

rPtk. 375. § (1) Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni.
(2) A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik; az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
(3) A bíróság a tulajdonost - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el.
(4) Egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.
23.7.3.2.2. Az új Ptk. előírásai és a módosítások lényeges elemei
Ptk. 6:224. § [Visszavásárlási jog]
(1) Ha az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felek megállapodnak abban, hogy a vevő visszavásárlási jogot enged a megvett dologra, az eladó a vevőhöz intézett nyilatkozatával a dolgot megveheti.
(2) A visszavásárlási árat a felek a visszavásárlási jog létesítéséről szóló megállapodásukban határozzák meg. Ennek elmulasztása esetén a jogosult a visszavásárlás jogát a dolognak a visszavásárlási jog gyakorlásakor képviselt forgalmi értékével azonos vételáron gyakorolhatja.

Ptk. 6:225. § [Vételi és eladási jog]
(1) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít, a jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.
(2) Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az eladási jog kötelezettjének.
- 616/617 -

Ptk. 6:226. § [Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai]
(1) Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog alapítására vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.
(2) Ha az ingatlanra szerződéssel létesített elővásárlási, visszavásárlási, vételi vagy eladási jogot az ingatlan-nyilvántartásba, továbbá a közhiteles nyilvántartásban nyilvántartott ingóságra szerződéssel létesített elővásárlási, visszavásárlási, vételi vagy eladási jogot a közhiteles nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ilyen dolgon valamely jogot szerez.
(3) Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jog a szerződéses elővásárlási, visszavásárlási, vételi és eladási jogot megelőzi.
(4) A visszavásárlási, a vételi és az eladási jog kötelezettje köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog gyakorlását meghiúsítaná vagy korlátozná.
(5) Megszűnik a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog, ha a dolog a kötelezettnek fel nem róható okból megsemmisül.

A Ptk. a visszavásárlási jog szabályait jelentősen módosította. A visszavásárlási jog lényeges kérdése a visszavásárlási ár meghatározása. A törvény a jelenlegi szabályozástól eltérően nem rögzíti az eredeti eladási árban a visszavásárlási árat. Piacgazdasági viszonyok mellett az egyes áruk ára a piaci viszonyoknak megfelelően állandó változásban van, ezért az ár egy meghatározott időpontban való rögzítése a felek közötti vagyoni egyensúly megbontását eredményezné. A Ptk. a felekre bízza a visszavásárlási ár meghatározását. Nyilvánvaló, hogy a felek sem fogják tudni pontosan megmondani, hogy a jövőben hogyan fog alakulni az adásvétel tárgyának piaci ára, de az esetleges tévedés kockázatát ez esetben tudatosan vállalják, körültekintő eljárásukkal jelentősen csökkenthetik a helytelen ármegállapításból eredő kockázatot. Az ár megállapítása nemcsak konkrét pénzösszeg meghatározásával történhet, hanem valamilyen számítási módnak a meghatározásával is. A törvény nem tekinti a visszavásárlási jog érvényes kikötése feltételének a visszavásárlási ár meghatározását. Ha a felek nem rendelkeznek a visszavásárlási árról, akkor a törvény szerint a dolognak a visszavásárláskori forgalmi értéke képezi a visszavásárlási árat. Ha a felek között erről az árról nem jön létre megállapodás, végső soron a bíróság szakértő bevonásával állapíthatja meg a fizetendő vételárat.
A Ptk. a vételi jog fogalmát az rPtk. szabályozásával azonos tartalommal határozza meg. Olyan hatalmasságról van szó, amelynek alapján a vételi jog jogosultja egyoldalú akaratelhatározásával akkor is megveheti a dolgot, ha a tulajdonos azt nem akarja eladni. Új elem a törvényben a vételi jog párjának, az eladási jognak a szabályozása. A modern kereskedelmi gyakorlatban igény mutatkozott arra, hogy a dolog tulajdonosa jogot szerezhessen arra, hogy a dolgát egyoldalú nyilatkozattal eladhassa meghatározott személynek. Ezért mindenképpen indokolt volt ennek a létező jelenségnek a Ptk.-ban való megjelenítése.
A Ptk. elhagyta az rPtk. azon szabályát, amely szerint e jogok érvényesen legfeljebb öt évre voltak kiköthetőek [374. § (2) bekezdés]. Nincs ugyanis olyan legitim érv,
- 617/618 -
amely azt indokolná, hogy az öt évet meghaladó időre kikötött elővásárlási, visszavásárlási vagy vételi jog minden esetben érvénytelen lenne. Tekintettel azon helyzetek sokszínűségére, amelyekben e jogintézményeket a felek alkalmazták, a törvény diszpozitív szabályként sem szabályozza e kikötések időtartamát, abban a felek állapodhatnak meg.
23.7.3.2.3. A Cstv. rendelkezései
A visszavásárlási és vételi jog a zálogjoghoz hasonlóan a vagyontárgy értékesítésével szűnik meg. Nem egyértelmű a szabályozás abban a kérdésben, hogy a felszámoló köteles-e nyilvánosan értékesíteni azt a vagyontárgyat, amelyre nézve a visszavásárlási vagy a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után élt a vásárlási jogával. Ha a jogosult ezekkel a jogokkal élt az értékesítés megkezdése előtt, nyilvánvalóan a felszámoló már nem értékesítheti ezt a vagyontárgyat, az kikerül az adós vagyonából.
A felszámolónak azonban lehetősége van arra, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdésben biztosított elállási jogával éljen, vagy a Cstv. 40. §-a alapján, illetve az általános szabályok szerint megtámadja a szerződést, ha úgy érzi, hogy az adós gazdálkodó szervezet szempontjából az hátrányos és a hitelezők érdekeit sértik. Ebben az esetben természetesen vizsgálni kell a konkrét feltételeket. Míg korábban fennállt vételi jog esetén egy olyan lehetőség, hogy az rPtk. 375. § (3) bekezdése alapján a bírósághoz forduljon a vételi jogból folyó kötelezettség alóli mentesítés iránt, ezt a lehetőséget a Ptk. már nem tartotta fenn.
Gyakran előfordult, hogy valamely követelés biztosítására jelzálogjog mellett opciós jogot is kikötöttek, vagy csak önállóan opciós jogot biztosítottak a kölcsönbeadó részére. Ezen szerződéseknek az is jellegzetessége volt, hogy a forgalmi értéken alul határozzák meg a vételárat az opciós jog gyakorlása esetére. Így különös jelentősége volt a felszámoló szempontjából az ezzel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatnak is, amelyre vonatkozóan a joggyakorlat körében adunk eseti döntésekben támpontot.[193] Mint láttuk, az új Ptk. teljesen más szemlélettel rendelkezik a fiduciárius biztosítékokról, ezért a régi gyakorlat csak korlátozott ideig élhetett, a Cstv. 83/I. § (1) bekezdése ugyanis kimondta, hogy a 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt kikötött fiduciárius hitelbiztosítékból (Ptk. 6:99. §) eredő igényekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. Az átmeneti időben ezért még ismerni kell a korábbi előírás alapján kialakult gyakorlatot is.
Időközben az új Ptk.-t módosította a 2016. évi LXXVII. törvény, amely jelentősen lazított a fiduciárius biztosítékok fenti szigorán. A Ptk. hatályos szabálya a következő:
- 618/619 -

Ptk. 6:99. §[194] [Fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége]
Semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget.

Az indokolást idézem, mert magyarázatot nem kell hozzá fűzni:

A Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy sarokpontjaként mondta ki a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Ennek változatlan formában történő fenntartása azonban nem indokolt. Erre, valamint az önálló zálogjog újraszabályozására is tekintettel, a törvény enyhíti az ún. fidúcia-tilalmat. A törvény alapján a jövőben ez a tilalom kizárólag a fogyasztói ügyletekre, valamint a fogyasztók egymás között kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő ügyleteire terjed ki. Vállalkozások egymás közötti viszonyrendszerében ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig jogpolitikai szempontból nem indokolt a Ptk. 6:99. §-ában foglalt semmisségi szankció fenntartása. Ennek megfelelően a törvény szerint az a kikötés lesz semmis, amelyben a fogyasztó a vele szembeni követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget. A jövőben tehát ez a semmisségi szankció már nemcsak a fogyasztót terhelő pénzkövetelést, hanem bármilyen más jellegű követelést biztosító fiduciárius ügyletre kiterjed. Fontos kiemelni, hogy ez a semmisségi ok részleges érvénytelenséget eredményez.

A fentiekből következik, hogy hamarosan ismét fel fognak bukkanni gazdálkodó szervezetek közötti szerződésekben a korábbi biztosítéki fajták, s ezek alkalmazása a felszámolási eljárásban is utat fog törni. A kézikönyv lezárásáig a Ptk.-módosítás csődjogi következményeit sem itt, sem a zálogjogi szabályoknál nem vonták le.
A módosító törvény az átmeneti időre az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

26. § A törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően
a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint
b) megtett jognyilatkozatokra
a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényben (a továbbiakban: Ptké.) meghatározott átmeneti rendelkezésekre figyelemmel, a 27-30. §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Nagyon lényeges rendelkezése a Cstv. 38. § (4) bekezdésének az, hogy aki egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja kezdő időpont után a vagyontárgyat, nem élhet beszámítással az adóssal szemben, ezért, ha reális a kikötött vételár, a felszámolónak nem érdeke a szerződés megtámadása, mert a befolyó összegből a hitelezői igényeket ki tudja elégíteni.
A Cstv. az eladási jogot nem említi, azt a 2013. évi CCLII. törvény sem emelte be a Cstv.-be. Az eladási jog gyakorlása a felszámolási vagyont érinti. A kezdő időpont után ezzel a lehetőséggel elvileg csak a felszámoló élhetne, ez a megoldás azonban ellenétes a vagyon értékesítésére vonatkozó szabályokkal. A BH 2009.146. számú döntésben kifejtett jogelv itt is érvényesül, mely szerint "a Cstv. rendelkezései kizárják annak a lehetőségét,
- 619/620 -
hogy a felszámolási vagyon részévé vált ingatlan, illetve annak vételára tekintetében a szerződő felek a felszámolási eljárás körén kívül akár kétoldalú megállapodással, akár a felperesek által eszközölt egyoldalú jognyilatkozattal rendelkezési jogot gyakorolhassanak."

JOGGYAKORLAT
BH 2014.189.
Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, 38. § (4) bek.].
BH 2009.146.
A felszámolási vagyonba került ingatlannal kapcsolatos, szerződésen alapuló rendelkezési jogok csak akkor érvényesülnek, ha az 1991. évi XLIX. törvény speciális szabályai azt nem zárják ki.
Az indokolásból: "Elöljáróban, az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott indokára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felszámolási eljárás megindításának időpontjára tekintettel alkalmazandó 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bekezdése szerint csak a felszámolási vagyon körébe tartozó pénzkövetelés volt kizárólagosan a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. A felperesek ettől eltérően az adásvételi szerződés felbontásáról rendelkező szerződéstől történő elállásuk jogkövetkezményeként nem pénzkövetelést, hanem a megvásárolt ingatlanok visszaadása iránti igényt érvényesítettek. E követelés keresettel történő érvényesítését a felszámolás kezdő időpontja után sem zárja ki a Cstv. hivatkozott rendelkezése. Ugyanakkor a polgári perben vizsgálandó kérdés lehetett (és a másodfokú bíróság más összefüggésben vizsgálta is annak a kérdését), hogy a felszámolási eljárás megindulása nem akadályozta-e meg a felszámolási vagyon részévé vált perbeli ingatlanok tulajdonjogának a visszaigénylését az adásvételi szerződés felbontásától történő egyoldalú elállás gyakorlása útján.
A Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe kerül az adós minden vagyona, amellyel a felszámolás kezdő időpontjában rendelkezik. Ebből következően az I. r. alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanok a felszámolás kezdő időpontjától, 2003. július 1. napjától a felszámolási vagyon részévé váltak, mely vagyonnal kapcsolatban a Cstv. speciális szabályai érvényesültek. Ettől kezdődően a Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján e vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett. Amennyiben helytálló a felpereseknek - a perben nem vizsgált - hivatkozása, amely szerint a felszámolási eljárásban vételár követelésüket szabályszerűen bejelentették, hitelezői igényükre szintén a Cstv. rendelkezései alkalmazandóak. A fentiekből következően a Cstv. rendelkezései kizárják annak a lehetőségét, hogy a felszámolási vagyon részévé vált ingatlan, illetve annak vételára tekintetében a szerződő felek a felszámolási eljárás körén kívül akár kétoldalú megállapodással, akár a felperesek által eszközölt egyoldalú jognyilatkozattal rendelkezési jogot gyakorolhassanak. A felperesek 2004 márciusában közölt elállása tehát - a másodfokú ítélet indokaitól eltérően - nem a Ptk. általános, a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlást előíró elveibe, hanem kifejezetten a Cstv. rendelkezéseibe ütközött. Ebből következően érdemben nem tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a felperesek elállása nem volt jogszerű."
BH 2001.584.
I. A biztosítékként kikötött vételi jog és a jelzálogszerződés elhatárolásának szempontjai.
II. A jelzálogszerződést nem teszi érvénytelenné az a semmis kikötés, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. Ez esetben csak az említett kikötés érvénytelenségének megállapítására kerülhet sor.
Az indokolásból: "A Ptk. nem tiltja, hogy a tulajdonos olyan módon kösse le az ingatlanát biztosítékként, hogy vételi jog engedésével a hitelező számára lehetővé tegye annak megvásárlását arra az esetre, ha az adós részéről a fizetés elmarad.
- 620/621 -
Nincsen jogi akadálya annak sem, hogy a lejárt pénzköveteléseknek a vételárba történő beszámításában állapodjanak meg. A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése értelmében a vételi jogra vonatkozó megállapodás akkor jön létre, ha a felek a megállapodásukat - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba foglalják. A szerződést nem teszi érvénytelenné, ha az írásba foglalt szerződés nem a felek valóságos akaratának megfelelő vételárat tartalmazza, de a felek akaratának megfelelő vételár megállapítható."
BH 2002.28.
A lábon álló terményre létrejött opciós szerződés alapján az adott terület birtokbavétele megvalósul azáltal, hogy a vevő az eladóval vállalkozási szerződést köt az elvégzendő mezőgazdasági munkákra és a termény betakarítására. Ezzel az adott terület a lábon álló terméssel a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül, tehát a termés már az elválással a vevő tulajdona lesz.
BH 1997.203.
Nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, amelyre vonatkozóan valamely személy a felszámolás közzététele előtt vételi jogával élt. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése a vételi jog jogosultja javára csak a felszámolás közzététele után történt meg.
Az indokolásból: "A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg. A Ptk. 373. §-ának (5) bekezdése értelmében az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell.
Az adott esetben a vételi jog jogosultja és az adós gazdálkodó szervezet között a kérdéses ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényesen létrejött, amikor a vételi jog jogosultja 1993. október 18-án kelt nyilatkozatában közölte az adós gazdálkodó szervezettel, hogy élni kíván opciós jogával. […] Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló érvényes adásvételi szerződésen felül azonban szükséges a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is. Erre tekintettel a vételi jog jogosultja a kérdéses ingatlan tulajdonjogát az adásvételi szerződés létrejöttének időpontjában - 1993. október 18-án - még nem szerezte meg. A szerződés alapján azonban kötelmi igénye keletkezett arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Ugyanakkor az eladó rendelkezési joga az ingatlan felett az adásvételi szerződés megkötésével megszűnt. Ekként az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás közzétételének időpontjában - 1993. november 25-én - a jelen eljárásban vitatott ingatlannal már nem rendelkezett, ezért az nem tartozik a felszámolási eljárás körébe" (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Fpk.258/1993. szám - Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.31.663/1995/2. szám).
BH 1997.142.
Ha a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg. A szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozva a felszámoló a felszámolási eljárás során nem, hanem csak a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, mint perbíróság előtt támadhatja meg.
Az építési-vállalkozási szerződések körében alkalmazott ún. jóteljesítési garancia annak biztosítására szolgál, hogy a megrendelő a visszatartott vállalkozói díjból elégítse ki a hibás teljesítésből eredő esetleges követeléseit, ha a kivitelező a jótállási, szavatossági alapon fennálló kötelezettségeit nem teljesítené. Az ilyen megállapodás tartalmilag megfelel az óvadék nyújtásának, ezért arra - a felszámolási eljárás körében is - az óvadék szabályai az irányadók.
- 621/622 -
A zálogjog érvényesítése iránti perben a felszámolás alatt álló zálogkötelezettet a bíróság már csak annak tűrésére kötelezheti, hogy a felperes a zálogjoggal biztosított követelését az adós zálogkötelezett tulajdonát képező zálogtárgyból a felszámolási eljárás keretében, az arra az eljárásra vonatkozó különös szabályok betartása mellett elégíthesse ki.
BDT 2011.2498.
A folyamatosan, és a munkaviszony rendkívüli felmondásakor is fennálló kötelességszegéssel indokolt jognyilatkozat megtételére megállapított jogvesztő határidő nem következhet be.
BDT 2004.6.66.
I. A szerződés hatályának megszűntét eredményező bontó feltétel és a visszavásárlási jog elhatárolásának szempontjából annak van jelentősége, hogy a feltétel a felek akaratán kívüli, jövőbeli bizonytalan esemény, míg a visszavásárlási jog az arra jogosult fél akarat elhatározásán múló joggyakorlás.
II. A visszavásárlási jog terhelési és elidegenítési tilalom biztosítékul történő kikötése nélkül - nem akadályozza meg az ingatlannal való rendelkezést és annak értékesítését, ezért az ilyen szerződés nem érvénytelen (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.810/2003/5. szám).
23.8. Az óvadék
Cstv. 38. § (5)[195] Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él közvetlen kielégítési jogával, követelésének kielégítésére a 49/D. §-ban foglaltak szerint zálogjogosultként tarthat igényt. Ha a jogosult az adós többségi befolyása alatt áll, az óvadék tárgyát a felszámolás közzétételekor köteles haladéktalanul kiadni a felszámolónak - mint az adós képviselőjének -, aki a továbbiakban az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, és a jogosultnak járó összeget csak akkor adja ki, ha a 40. § szerinti megtámadási határidő anélkül telt el, hogy a jogosult és az adós között létrejött szerződést megtámadták volna.
Az óvadékra vonatkozó előírásokat a III. Cstv. Novella jelentős mértékben megváltoztatta, a változás az rPtk. rendelkezéseit is érintette. A Ptk. az óvadékot integrálta a zálogjogba, s a szabályozás is változott. A Ptké. 49. §-a kimondja, hogy a Ptk. zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit arra a zálogjogra kell alkalmazni, amelyet a Ptk. hatálybalépését követően (2014. március 15.) kötött zálogszerződéssel alapítottak, illetve amely törvényes zálogjogként a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett. Lényeges a Ptké. 50. § (1) bekezdésének azon előírása, mely szerint ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra - ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is -
- 622/623 -
a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, a felek azonban megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.
Időközben a 2016. évi LXXVII. törvény (I. Ptk. Novella) módosította az óvadékra vonatkozó szabályokat és koncepciót, ezt most csak jelzem, ismertetem az új Ptk. szabályainál a változást.
Mindezek miatt hosszabb ideig alkalmazásra kerülnek az rPtk. előírásai, a vonatkozó gyakorlatot ezért ismertetem.
23.8.1. Az rPtk. szabályai
rPtk. 270. § (1) Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron, egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön és hitelkövetelésen az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog vagy más követelés, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
(2) Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is, hitelkövetelés esetén az azt tanúsító, illetve érvényesítéséhez szükséges okiratok rendelkezésre bocsátását. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a nyújtott biztosítékra a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
(3) Ha az óvadék tárgya nem hitelkövetelés, a felek abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.
(4) Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.
(5) A felek a (3) bekezdéstől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja.
(6) A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti, ebben az esetben az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. Ha az óvadék tárgya hitelkövetelés, és azt a jogosult kielégítési jogának megnyílta előtt a kötelezettnek teljesítik, a kötelezett a (7) bekezdés szerinti kiegészítő biztosíték nyújtására köteles.
(7) A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.

rPtk. 271. § (1) Kielégítési joga megnyílásakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés,
- 623/624 -
nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír, hitelkövetelés vagy pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták. Hitelkövetelésből való közvetlen kielégítéshez az is szükséges, hogy a hitelkövetelés óvadékba adásáról a követelés kötelezettjét az engedményezés szabályai szerint értesítsék.
(2) Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni.
(4) Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti.
(5) Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen a (3) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését a jogosulttól követelheti. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el.

Az óvadék mint szerződést biztosító mellékkötelezettség 2014. március 15-ig hatályos szabályait a 2004. évi XXVII. törvény állapította meg. Rendelkezéseit a 2004. május 1. napját követően kötött óvadéki szerződésekre kell alkalmazni.[196] A szabályozást érintette a 2010. évi CLIX. törvény, a módosítások 2011. június 30-án léptek hatályba.
A módosítást a 2002. június 6-án elfogadott, a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvben foglaltak indokolták. Az irányelvi szabályok célja az volt, hogy elősegítse a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadságát, a tőke szabad áramlását és ezeken keresztül az egységes piac megerősödését a készpénzen, a tőkepiacokon forgalmazott értékpapírokon és egyéb pénzügyi eszközökön alapított biztosítéki jogok meghatározott kérdéseinek szabályozásával.
Az óvadék, mint a dologi biztosíték a zálogjog egyik fajtája, amelynek külön szabályozását annak speciális tárgya, illetve az ebből eredő eltérő kielégítési szabályok indokolják. Óvadék esetében, amikor a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult a részére átadott óvadékból közvetlenül kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül - a bírói út igénybevétele nélkül - kielégítést kereshet.
A szabályozás szerint az óvadék a zálogjog egy speciális fajtája, melyet jelez egyrészt, hogy a törvény az óvadékra az eltérően nem szabályozott kérdésekben a zálogjog szabályait rendeli alkalmazni, másrészt az is, hogy a törvény tételes rendelkezésétől eltérő tárgyra kötött óvadéki szerződésre a zálogjog szabályait rendeli alkalmazni.
Az óvadék is járulékos jellegű, mint a többi biztosíték. Ebből következően érvénytelen szerződést nem lehet érvényesen óvadékkal biztosítani, és a bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal való biztosítása semmis.
- 624/625 -
Az elévült követelés azonban az óvadékból kielégíthető, ha a szerződést 2004. május 1-je előtt kötötték.
Az irányelv alapján megalkotott szabályok mind a bankjegy és érme, mind a bankszámla-követelés formájában létező pénzre kiterjednek. Az "egyéb pénzügyi eszközök" kifejezés az értékpapírokon kívül a Tpt.-ben pénzügyi eszközként definiált egyéb eszközökre utal.
Az Ie. 3. cikkelyének (1) bekezdése mondja ki, hogy a tagállamok nem írhatják elő, hogy a pénzügyi biztosítéki jog létrejöttéhez, érvényességéhez, harmadik személyekkel szembeni hatályosulásához, kikényszeríthetőségéhez, bizonyítás során való elfogadásához bármilyen alakszerűségi követelmény teljesítése szükséges. A 3. cikkely (2) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy ettől függetlenül az Ie. szabályai csak akkor alkalmazandók, ha a biztosítékot már a jogosult rendelkezésére bocsátották (a jogosult uralma, rendelkezése alá került), és e rendelkezésre bocsátás írásban vagy azzal jogilag egyenértékű módon (más maradandó eszközzel) bizonyítható.
A Ie. preambulum (9) bekezdése szerint a rendelkezésre bocsátás a harmadik személyekkel szembeni (dologi) hatály, illetve az érvényesség egyetlen feltétele, amelyet a tagállamok előírhatnak. A gyakorlatban a rendelkezésre bocsátás birtokbaadást (átadást), átutalást, nyilvántartásba vételt, illetve egyébként történő kijelölést jelent, amely alapján egyértelmű, hogy az eszközök a biztosíték jogosultjának birtokába kerültek. Ez azonban nem zárja ki az olyan megállapodásokat, amelyek alapján a kötelezett a biztosíték tárgyául szolgáló eszközöket kicserélheti, a biztosított követelés értékéhez képest túlzott mértékű biztosítékot csökkentheti. Az 1. cikkely (5) bekezdése szerint a rendelkezésre bocsátás funkciója a biztosítékul lekötött eszközök azonosíthatósága, meghatározhatósága. E célból dematerializált értékpapírok esetében elegendő azt bizonyítani, hogy az értékpapírokat az adott számlán jóváírták. Tehát nem a zálogszerződést kell írásbeliséghez kötni, hanem a rendelkezésre bocsátás (polgári jogi értelemben: fizikai eszköz esetében birtokba adás, számlaeszköz esetében jóváírás) kell hogy bizonyítható legyen - írásban, elektronikus úton vagy más maradandó eszközzel, ahogy ezt az Ie. 2. cikkelyének (3) bekezdése meghatározza. A Ptk. 270. § (2) bekezdése az újraszabályozott óvadék, mint sajátos zálogjog érvényes létrejöttének feltételeként szabályozza a rendelkezésre bocsátást, vagyis az átadást és az e szakasz alkalmazásában átadásnak minősített számlán való jóváírást és minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül.
Az átadás (birtokátruházás) nélkül alapított "óvadékra" a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
A törvény tiszteletben tartja a felek szerződési szabadságát, nem zárja ki, hogy a felek óvadék helyett zálogjog formájában adják biztosítékul a bankszámla-követelést, értékpapírt stb. Ebben az esetben természetesen a zálogjog szabályai szerint kell eljárniuk.
Az Ie. 5. cikkelyének (2) bekezdés 2. mondata lehetőséget ad a feleknek arra, hogy szerződésükben megállapodjanak arról, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor helyettesítő biztosíték nyújtása helyett a helyettesítő biztosíték értékével csökkentheti a kötelezett tartozását,
- 625/626 -
azaz a kötelezett beszámítás révén csak a nettó tartozás megfizetésére lesz köteles.
A biztosítékul alkalmas eszközök hatékony felhasználását segíti az a piaci gyakorlat, hogy az adós, ha valamely egyéb kötelezettsége teljesítéséhez szüksége van a biztosítékul lekötött eszközökre, jogosult azokat kicserélni egyenértékű más eszközökkel. A csere következtében az óvadék nem szűnik meg, nem új óvadék jön létre, hanem az eredeti óvadék marad fenn, változatlan ranghellyel.
A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya értékének csökkenésekor vagy a biztosított követelés értékének növekedésekor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására köteles, az óvadék tárgya értékének növekedésekor vagy a biztosított követelés értékének csökkenésekor a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosítékra ilyenkor ugyanaz vonatkozik mint a helyettesítő biztosítékra: nem új óvadék jön létre, hanem az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja a kiegészítő biztosíték.
Az Ie. 8. cikkelyének (1) bekezdése értelmében a pénzügyi biztosítéki megállapodás nem érvényteleníthető (nem támadható meg), illetve az átadott (jóváírt) pénzügyi biztosíték nem követelhető vissza pusztán azon az alapon, hogy a biztosítéki megállapodás létrejötte (a biztosítéki szerződés megkötése) vagy a biztosíték átadása
a) a csődnyitás (felszámolás vagy reorganizációs eljárás megindulása) napjára esik, de még a csődnyitást elrendelő határozat meghozatala előtt történt;
b) a csődnyitást megelőző meghatározott időszakon belül történt.
A megtámadás kérdéséről a Cstv. 40. § értelmezése kapcsán még szó lesz.
23.8.2. A Ptk. új szabályai az óvadékról
Az új Ptk. hatálybalépését követően már 2016-ban módosultak (2016. évi LXXVII. tv.) a zálogjogi szabályok, beleértve az óvadékra vonatkozó előírásokat is. Emiatt először a 2016. július 1. előtt alapított óvadékokra vonatkozó előírást ismertetem, majd a 2016. július 1-jétől hatályos szabályozástr.
23.8.2.1. A Ptk. 2016. október 1-jéig hatályos szabályai
Ptk. 5:95. § [Az óvadék alapítása]
(1) Óvadék
a) pénzen és értékpapíron kézizálogjogként;
b) dematerializált értékpapíron kézizálogjogként vagy a (2) bekezdésben meghatározott módokon;
c) fizetésiszámla-követelésen a (2) bekezdésben meghatározott módokon;
d) jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgyon a (4) bekezdésben meghatározott módon
alapítható.
(2) Dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen óvadék alapítása történhet
a) a számlatulajdonos, a számlavezető és a zálogjogosult közötti írásbeli megállapodással, amely szerint a számlavezető a számlatulajdonos rendelkezéseit a zálogjogosult jóváhagyásával, a zálogjogosult rendelkezéseit a számlatulajdonos jóváhagyása nélkül is teljesíti; vagy
- 626/627 -
b) a számlavezető javára önmagában a számlatulajdonos és a számlavezető közötti zálogszerződéssel.
(3) A számlavezető a (2) bekezdésben foglaltak szerint fennálló zálogjogot valamennyi számlakivonaton és egyéb egyenlegközlő iraton köteles feltüntetni.
(4) Ha az óvadék tárgya jogszabályban meghatározott vagyontárgy, az óvadék alapításához az szükséges, hogy az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerüljön, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön.

Ptk. 5:138. § [A közvetlen kielégítés joga]
(1) Óvadék esetén, ha annak tárgya pénz, fizetésiszámla-követelés, tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír vagy adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül meghatározható értékkel rendelkező pénzkövetelést megtestesítő értékpapír, a zálogjogosult a kielégítési joga megnyílásakor a zálogkötelezetthez címzett egyoldalú nyilatkozattal - a biztosított követelés összege erejéig - a zálogtárgy tulajdonjogát megszerezheti, illetve ha már korábban megszerezte, megszüntetheti azt a kötelezettségét, hogy a kapott óvadékkal egyező fajtájú és mennyiségű vagyontárgyat ruházzon át a zálogkötelezettre.
(2) A zálogjogosult a közvetlen kielégítési jog gyakorlását követően késedelem nélkül köteles a zálogkötelezettel írásban elszámolni és a biztosított követelést meghaladó fedezetet a zálogkötelezett részére kiadni. Az elszámolás során a pénzt és a fizetésiszámla-követelést annak névértékén, az értékpapírt nyilvános forgalmi vagy az (1) bekezdésben foglaltak szerint felektől függetlenül meghatározott értékén kell figyelembe venni.
(3) Ezeket a szabályokat kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a zálogjog tárgyát tulajdonjogot megtestesítő értékpapír alkotja, és a tulajdonjog tárgyát olyan dolog képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik.

A Ptk. indokolás ezzel kapcsolatban az alábbiakat emeli ki:

A Ptk. az óvadékot integrálta a zálogjogba. Az óvadék legfőbb sajátossága a közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik. Óvadékul kizárólag pénz, fizetésiszámla-követelés, értékpapír és más jogszabályban meghatározott vagyontárgy szolgálhat. Pénzen és értékpapíron kézizálogjogként alapítható óvadék. Ennek klasszikus formája a birtokátruházás, azonban a fizetésre vonatkozó szabályok kiterjesztése révén óvadék alapítható a pénzfizetési számlára való befizetésével és fizetési számla javára való átutalással is; a dematerializált értékpapírra, illetve gyűjtő letétben lévő értékpapírra vonatkozó szabályok szerint pedig az értékpapírszámla, illetve az értékpapír letéti számla megterhelése és jóváírása útján is. Ezeken felül, az rPtk.-val megegyezően, a törvény lehetővé tette a fizetésiszámla-követelés óvadékul való lekötését is. Ilyenkor az óvadékul szolgáló összeg a zálogkötelezett számláján marad, de a rendelkezési joga korlátozott lesz, és a zálogjogosultat rendelkezési jog illeti meg. A követeléseken alapított zálogjog általános szabályától eltérően, ebben az esetben a zálogjog nem kerül bejegyzésre a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, viszont a számlavezető köteles az óvadékot feltüntetni valamennyi a számláról kiállított egyenlegen. A törvény további sajátos szabályt állapít meg arra az esetre, amikor a zálogjogosult maga a számlavezető pénzügyi intézmény. A pénz- és tőkepiaci forgalom tárgyát képező vagyoni értékű jogok és más vagyontárgyak biztosítékul való alkalmazásának elősegítése érdekében a törvény, kivételesen, más jogszabályra utalva kitágítja az óvadék tárgyainak lehetséges körét. Erre az esetre a törvény nem határozza meg az óvadék alapításának lehetséges módját, csupán egy, a birtokátruházással lényegében megegyező követelményt fogalmaz meg általános formában. A törvény megoldást kívánt nyújtani arra az esetre, amikor több zálogjogosult javára alapítanak zálogjogot, ráadásul úgy, hogy a zálogjog fennállása alatt a zálogjogosultak személye változhasson (szindikált hitelezés). A törvény ezért lehetővé teszi azt, hogy a zálogjogosultak helyett egy javukra eljáró bizományos kerüljön bejegyzésre a megfelelő nyilvántartásba. Ilyenkor a zálogjogosultakat nem szükséges feltüntetni, de a zálogjogosulti bizományost e minőségének feltüntetésével kell bejegyezni.
- 627/628 -
A zálogjogosulti bizományos gyakorolja a zálogjogosultakat megillető jogokat, azonban, bizományosi jogállásának megfelelően, az ennek során hozzá kerülő vagyon nem képezi a saját vagyonát, arra a hitelezői nem tarthatnak igényt.
Óvadék esetén, feltéve, hogy tárgyának piaci értéke nyilvános forrásból egyértelműen megállapítható, a jogosult közvetlenül, értékesítés nélkül kielégítheti a követelését a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzésével illetve, ha az már a tulajdonába került, a visszaadási kötelezettségének a beszámításhoz hasonló megszüntetésével. A zálogjogosultat ebben az esetben is terheli az elszámolási kötelezettség.
23.8.2.2. A Ptk. 2016. október 1-től hatályos szabályai
Ptk. 5:95. §[197] [Az óvadék alapítása]
(1) Óvadék
a) pénzen és értékpapíron,
b) fizetésiszámla-követelésen, illetve betétszerződésből eredő követelésen vagy egyébként jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény által vezetett számlán nyilvántartott követelésen (a továbbiakban e cím alkalmazásában: fizetésiszámla-követelés), továbbá
c) jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon
alapítható.
(2) Óvadékot pénzen és nem dematerializált értékpapíron kézizálogjogként, dematerializált értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen és jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon pedig úgy kell alapítani, hogy annak eredményeként az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon az óvadék kötelezettjének hatalmából az óvadék jogosultjának hatalmába kerüljön, vagy az óvadék kötelezettjének korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerüljön.
(3) Dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen óvadék
a) a számlatulajdonos, a számlavezető és az óvadék jogosultja közötti írásbeli megállapodással, amely szerint a számlavezető a számlatulajdonos rendelkezéseit az óvadék jogosultjának jóváhagyásával, az óvadék jogosultjának rendelkezéseit a számlatulajdonos jóváhagyása nélkül is teljesíti; vagy
b) a számlavezető javára önmagában a számlatulajdonos és a számlavezető közötti zálogszerződéssel
is alapítható.
(4) A számlavezető a dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen fennálló óvadékot valamennyi számlakivonaton és egyéb egyenlegközlő iraton köteles feltüntetni.

A 2016. évi LXXVII. törvény indokolása a változtatást az alábbiakkal indokolta:

"A Ptk. az óvadék intézményét is a zálogjog körébe integrálta. Ez számos gyakorlati problémát okozott, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat nem volt képes megoldani. Ehhez kapcsolódóan a törvény bővíti az óvadékul szolgáló vagyontárgyak körét, ezzel együtt pedig áttekinthetőbbé és egyértelműbbé teszi az óvadéki szabályokat.
A törvény bővíti a Ptk.-ban nevesített azon zálogtárgyak körét, amelyeken óvadék alapítható, és a hatályos szabályoktól eltérően külön rendelkezésben szól az óvadék alapításának - e vagyontárgyak természetétől függő - módjairól. Ezáltal a szabályozás a jelenleginél nemcsak áttekinthetőbb, de érthetőbb elrendezésben jelenhet meg a jogalkalmazók számára. A szabályozás újdonsága az, hogy nemcsak fizetésiszámla-követelésen alapítható óvadék, hanem betétszámla-követelésen is,
- 628/629 -
pontosabban betétszerződés alapján fennálló követelésen, sőt ezen túlmenően minden olyan követelésen is, amelyet jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény a fél vagy a felek rendelkezése alapján tart nyilván. E szabály folytán lehetővé válik jogszabály által nevesített más számlákon vezetett pénzkövetelések óvadékként történő elzálogosítása anélkül, hogy az érintett számlát rendszeresítő ágazati jogszabálynak minden esetben külön rendelkeznie kellene arról, hogy az adott számlán nyilvántartott követelés óvadék tárgyául szolgálhat. A törvény egyértelművé teszi azt is, hogy kézizálogjogként csak pénzen és nem dematerializált értékpapíron alapítható óvadék, minden más esetben az érintett vagyontárgyak természetéből, virtuális jellegéből adódóan az óvadék alapítása olyan formában valósítható meg, amely egyértelműen azonosítható módon jelzi harmadik személyek, így a számlavezető számára is, hogy az ekként óvadékba adott követelésen a kötelezett rendelkezési joga - az óvadék jogosultja érdekében - korlátozott."

Ezek a változások a speciális csődjogi szabályokat nem érintik, legfeljebb annyiban, hogy a felszámolónak figyelembe kell venni, hogy nemcsak fizetésiszámla-követelésen alapítható óvadék, hanem betétszámla-követelésen is, pontosabban betétszerződés alapján fennálló követelésen, sőt ezen túlmenően minden olyan követelésen is, amelyet jogszabály rendelkezése szerint számlavezetőként erre feljogosított intézmény a fél vagy a felek rendelkezése alapján tart nyilván.
23.8.3. Az óvadék jogosultjának jogai
A felszámolás elrendelése esetén a jogosultnak három hónap áll rendelkezésre a felszámolás kezdő időpontjától a közvetlen kielégítési jog gyakorlására, ha ezt elmulasztja, kedvezőtlenebb kielégítéshez jut, igényét a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján zálogjoggal biztosított követelésként kell besorolni. Amennyiben a jogosult követelése meghaladja az óvadék értékét, a különbözeti tőkeösszeget az 57. § (1) bekezdés f) pontjába, a kamat és egyéb követelést a g) pontba kell besorolni. Amennyiben az óvadék tárgya készpénz, ebből kell az óvadék jogosultját kifizetni, s miután készpénz esetében az értékesítés kizárt, ezért a jogosulttal haladéktalanul el kell számolni, azaz a jogosultnak járó összeget ki kell adni.
Ebben az esetben is külön szabályt alkotott a törvény arra az esetre, ha a jogosult az adós többségi befolyása alatt áll. A jogosultat ebben az esetben nem illeti meg a kielégítési jog, köteles az óvadék tárgyát a felszámolónak átadni. A felszámoló az óvadéki szerződés a Cstv. 40. §-a alapján történő megtámadásától függően rendelkezik. Ha a szerződést senki nem támadja meg, az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, azaz az óvadék tárgyából a jogosult száz százalékos kielégítést kap.
Komoly gondot okoz a gyakorlatban annak a helyzetnek a kezelése, amikor az óvadék jogosultja valamilyen okból nem elégíti ki magát az óvadékból, az igénye zálogjoggal biztosított lesz, zálogtárgy hiányában azonban az igény érvényesítése megnehezül.
A Ptk. új rendelkezései elvileg lehetővé tették volna az óvadékkal biztosított követelés besorolását a 49/D. §-ba, a már ismertetett 2002/47/EK irányelvben foglaltak alapján, azonban célszerű volt a speciális szabályozás fenntartása.
- 629/630 -
A Cstv. 4/A. §-a az alábbi rendelkezést tartalmazza:

A zálogjogosult - ideértve azt az esetet is, ha a zálogjogot óvadékként alapították - a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben
a) csődeljárás esetén a csődeljárás kezdeményezésére vonatkozó értesítéstől, ilyen értesítés hiányában az ideiglenes fizetési haladék vagy a fizetési haladék közzétételétől,
b) felszámolási eljárás esetében
ba) a felszámolás elrendelése előtt a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére határidőt engedélyező végzés kézhezvételétől, vagy
bb) a rendkívüli moratórium közzétételétől,
bc) a ba), illetve a bb) alpont szerinti esetek hiányában a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől
nem gyakorolhatja, követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor.

Ez a szabály az óvadék tekintetében ellentétes a 38. § (5) bekezdés rendelkezésével, s miután az utóbbi a speciális, véleményem szerint az óvadék jogosultját változatlanul megilleti az a jog, hogy a törvényben megadott időszakon belül kielégíthesse magát az óvadék tárgyából. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a felszámolási eljárást megindító hitelező nem élhet óvadéki jogaival a kezdő időpontig, ennek azonban semmi értelme nincs, ha kezdő időpont után ismét megilleti az óvadékkal kapcsolatos minden jogosultság.[198]

JOGGYAKORLAT
EBH 2005.1219.
I. Ha a letevő adós a közraktári jegy zálogjegyét a hitelezőre forgatja és annak árujegyét kitöltetlen forgatmánnyal - óvadékul - a hitelezőnek átadja, a hitelező a közraktári jegy birtokában a közraktár és harmadik személyek irányában tulajdonosként rendelkezik a közraktári áruval, de az óvadéki szerződés alapján az adóssal el kell számolnia.
BH 2015.309.
Az óvadékként letett összeg meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgál. Az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Ha az óvadék jogosultja nem fizeti vissza az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolás alá került óvadékot nyújtónak a fennmaradt összeget, az így keletkező tartozásába nem számíthatja be más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást az 1959. évi IV. törvény 297. § (1) bekezdése kizárja [1959. évi IV. tv. 297. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. 38. § (5) bek.].
BH 2011.285.
A bankgarancia szerződés alapján keletkező - megtérítési kötelezettség teljesítésének biztosítékául szolgáló - óvadékból a hitelintézet akkor elégítheti ki magát, ha a bankgaranciában vállalt összeget a jogosultnak kifizette. Az 1991. évi XLIX. törvény 38. § (5) bekezdésében írtak megkerülését célozza, ezért érvénytelen az a szerződési kikötés, amely az óvadék igénybevételét a bankgarancia nyilatkozat teljesítése nélkül arra az esetre is lehetővé teszi, ha az óvadékot adó kötelezett anyagi helyzetének megrendülése miatt a hitelintézet a bankgarancia szerződést felmondja (1959. évi IV. törvény 249. §, 270. §, 1991. évi XLIX. törvény 38. §).
- 630/631 -
BH 2003.288.
A szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni. Ha a biztosíték az óvadék tartalmi elemeinek nem felel meg, a követelést nem lehet a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének c) pontjába sorolni.
BH 2003.278.
II. Az óvadékot a jogosult nem köteles lekötött betétben kezelni.
BH 2001.543.
Az óvadék és a zálogszerződés elhatárolása. Kézizálog-szerződés érvényességi feltételei.
Az indokolásból: "A nem vitás tényállás értelmében a felek között 1997. szeptember 24-én létrejött letéti szerződés szerint a hitelező készfizető kezességet vállalt az adós hitelfelvételével kapcsolatban. A Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése alapján a kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezes és a jogosult között létrejött szerződés tartalmában a harmadik személyért, a követelés kötelezettjéért való helytállást jelenti, a kötelezett és a jogosult közötti szerződés teljesítésének személyi biztosítékául szolgál. A Ptk. 270. §-ának (1) bekezdése szerint viszont az óvadék a kötelezettségvállalás dologi biztosítékát szolgálja, de lényegében ugyanaz a célja, mint a kezességnek, tehát hogy a kötelezett szerződésszegése esetén a jogosult számára kielégítési alapot nyújtson. A Ptk. 270. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy óvadékul pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír szolgálhat. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a biztosíték adásának feltétele a dolog vonatkozásában a zálogszerződés megkötése. Ezt azonban a hitelező nem bizonyította. Az 1996. május 1-jén hatályba lépett 1996. évi XXVI. törvény módosította a Polgári Törvénykönyvnek a zálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseit. A Ptk. 259. §-ának (2) bekezdése szerint a zálogszerződést írásban kell megkötni jövőbeli vagy feltételes követelés biztosítása esetében, továbbá akkor, ha a követelés biztosítékául olyan dolog vagy jog szolgál, amely fölött a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. Ezen túlmenően a Ptk. 261. §-ának (1) bekezdése szerint kézizálogjog zálogszerződéssel való alapításához a zálogtárgy átadása is szükséges. Ezek a feltételek a jelen esetben nem valósultak meg, ebből eredően a hitelezőnek a gépkocsi kiadására vonatkozó kérelme alaptalan. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy nem sértett jogszabályt a felszámoló, amikor a gépkocsi kiadását megtagadta."
BH 1999.35.
I. A felszámolási eljárásban privilegizált követelésként csak az óvadékkal biztosított követelés vehető figyelembe, maga az óvadék azonban nem.
BH 1998.295.
II. Az üdülőszövetkezeti részjegy nem tekinthető értékpapírnak: másra át nem ruházható, bírósági végrehajtás alá nem vonható, ezért óvadék tárgyaként sem funkcionálhat.
BH 1998.190.
A közraktári jegy (áru- és zálogjegy) értékpapír és mint ilyen óvadék tárgya lehet, ha óvadéki funkcióját egyéb jogszabályi feltételek is lehetővé teszik. Ehhez szükséges, hogy a közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja, akkor is, ha a közraktári jogviszonyra még az 1875. évi XXXVII. tv. rendelkezései az irányadók. Ha a hátiratok összefüggő láncolata a közraktári jegy birtokosát nem legitimálja, akkor az ügyletre a zálogjog szabályait kell alkalmazni, a közraktári jegy viszont mint zálogtárgy a mögötte lévő árut nem képviseli, ezért az lehetetlen szolgáltatásra irányuló zálogtárgynak minősül.
Gfv.X.30.285/2009/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A "jóteljesítési garancia" jogi megítélése és a vállalkozó felszámolása esetén követendő eljárás.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy mi a jogi megítélése az építőiparban használt ún. "jóteljesítési garanciának", mert ez határozza meg a felszámolás során történő elbírálását is.
- 631/632 -
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a jóteljesítési garancia a gazdasági életben kialakult olyan szerződéses kikötés, melyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy
1) az a vállalkozót megilleti,
2) a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig,
3) az összeg rendeltetése az, hogy - amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki - a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti.
Óvadék esetében a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti [Ptk. 271. § (1) bekezdés]. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül - a bírói út igénybevétele nélkül - kielégítést kereshet.
Ha a fenti jellemzőket összevetjük, a következőket állapíthatjuk meg:
1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy egy jövőbeli követelést óvadékkal biztosítanak - erre lehetőséget ad a Ptk. 271/A. §-a alapján a Ptk. 251. § (2) bekezdése - akkor szerződést kötnek és az óvadék tárgyát a kötelezett átadja a jogosult számára.
Nem vitásan a vállalkozói díj teljes egészében megilleti a vállalkozót a szerződés teljesítését követően. Ha a felek abban állapodnak meg a szerződésben, hogy a megrendelőnek a vállalkozóval szembeni esetleges jövőbeli követelését - a megrendelő szavatossági igényének pénzbeli megfelelőjét - a vállalkozónak járó vállalkozói díj egy részének visszatartásával biztosítják, akkor ez a szerződés az óvadékra vonatkozó szerződés elemeit foglalja magában.
Felvethető ezen okfejtéssel szemben, hogy a szavatossági jogok szélesebb jogosultságokat tartalmaznak, mint kizárólag a vállalkozó által biztosított pénzösszegből való kielégítés lehetőségét és a Ptk. 306. §-a sorrendet ír elő a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ugyanakkor azonban, ahogyan pénzkövetelések esetén az óvadék célja ténylegesen a követelés kielégítésének biztosítása - azaz a teljesítés -, a vállalkozási szerződések esetén a visszatartott összeg célja a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja.
2) Az óvadékot a Ptk. 270. § (2) bekezdése szerint át kell adni az óvadék jogosultjának, az átadás fogalmát azonban igen széleskörűen határozta meg a törvény. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen ügyben a jóteljesítési garanciaként visszatartott összeg a felperes rendelkezése alapján maradhatott az alperesnél. Ez az összeg a vállalkozási szerződés teljesítése következtében megillette a felperest, az alperesnek ki is kellett volna fizetnie, csak a felek közötti megállapodás miatt maradt az alperesnél. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 270. § (2) bekezdésében meghatározott »átadás« fogalomnak.
3) Az óvadékból a jogosult kielégítést kereshet kielégítési joga megnyíltakor. A jóteljesítési garancia esetén ez az az időpont, amikor a vállalkozó a kijavítási, kicserélési kötelezettségét nem teljesítette, vagy a vállalkozó helyett mással kellett kijavíttatni a dolgot és ebben az esetben a megrendelő az őt ért joghátrányt közvetlenül pénzzel egyenlíti ki a vállalkozót megillető, de a megrendelőnél maradt vállalkozói díjrészből.
A jóteljesítési garancia óvadék jellegét támasztja alá a Ptk. 270. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely lehetővé teszi, hogy a felek megállapodjanak az óvadék tárgyának a használatában.
A kifejtett álláspontot támasztja alá az alperes által hivatkozott BH 2003.288. számú eseti döntés is, mely szerint a szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni, s a biztosíték tartalmi elemeit kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, óvadéknak minősíthető-e vagy sem.
A fent kifejtettek alapján az olyan »jóteljesítési garancia«, amely lehetővé teszi a megrendelő részére hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására.
- 632/633 -
A Cstv. 38. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, akkor annak jogosultját milyen jogok illetik meg a felszámolás kezdő időpontja után.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a megrendelő által a vállalkozói díjból visszatartott jóteljesítési garancia esetén a megrendelőnek a felszámolás kezdő időpontját követő 3 hónapja van arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakban keletkezett, illetve az azt követő 3 hónap alatt felmerült - és a vállalkozó által ki nem javított - hibák tekintetében szavatossági jogait érvényesítve, követelését kielégítse a visszatartott összegből.
A 3 hónap letelte után megmaradt összeget azonban, a Cstv. kifejtett rendelkezése alapján át kell adnia a felszámoló részére, akinek a továbbiakban ezt az összeget elkülönítetten kell kezelnie. Amennyiben a szerződésben vállalt határidőben - a felszámolási zárómérleg fordulónapjáig - az adós hibás teljesítéséből eredő szavatossági igény merül fel, a megrendelő a kijavíttatás stb. költségét zálogjoggal biztosított hitelezői követelésként érvényesítheti az óvadék megmaradt összege erejéig.
Ha a zárómérleg fordulónapján még marad fel nem használt pénzösszeg a jóteljesítési garanciaként visszatartott összegből, azt a felszámoló felhasználhatja a hitelezői igények kielégítésére" (www.lb.hu).
Az építési-vállalkozási szerződések körében alkalmazott ún. jóteljesítési garancia annak biztosítására szolgál, hogy a megrendelő a visszatartott vállalkozói díjból elégítse ki a hibás teljesítésből eredő esetleges követeléseit, ha a kivitelező a jótállási, szavatossági alapon fennálló kötelezettségeit nem teljesítené. Az ilyen megállapodás tartalmilag megfelel az óvadék nyújtásának, ezért arra - a felszámolási eljárás körében is - az óvadék szabályai az irányadók.
I. Óvadékkal csak a pénzben meghatározott vagy pénzben meghatározható követelés biztosítható. Nem minősül óvadékalapításnak az a megállapodás, amely szerint magatartási szabályok betartására vonatkozó kötelezettségvállalás biztosítékaként történik a pénzösszeg átadása.
A mezőgazdasági munkagép szóbeli szerződéssel történő óvadékba adása esetére a zálogjog szabályai alkalmazandóak. Az írásba foglalás hiánya miatt a szerződés érvénytelen, és a jogcím nélküli birtokos köteles a dolgot kiadni a tulajdonosnak.
BDT 2000.285.
A Ptk. 271. §-ának (1) bekezdése alapján az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni, az ezzel ellentétes kikötés semmis.
24. Az iratok rendezése és őrzése
Cstv. 38. § (6) A felszámoló haladéktalanul gondoskodik az adós iratanyagának - ideértve az adós vezetője által a 31. § alapján átadott iratokat is - rendezéséről és megőrzéséről.
A 2014. évi XV. törvény iktatta be ezt az előírást a törvénybe, az indokolás érdemi eligazítást nem tartalmaz, mindenesetre az iratok rendezése és őrzése ezután törvényi kötelezettsége a felszámolónak. Az egyéb ezzel kapcsolatos kérdéseket a Cstv. 57. § (2) bekezdésénél elemezzük.
- 633/634 -
24.1. A felszámolási eljárás hivatalból történő felfüggesztése
Cstv. 38/A. §[199] (1) A felszámolási eljárást a bíróság hivatalból felfüggeszti, ha azt olyan követelés miatt rendelték el, amelyet egy másik követelés biztosítására büntetőügyben elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglaltak és annak eredményeként a követelés összegét a végrehajtói letéti számlára befizették. A felfüggesztésről szóló végzést a végrehajtói letéti számlára való befizetésről szóló értesítés kézhezvételét követő öt napon belül meg kell hozni. A végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(2) A felszámolási eljárás felfüggesztése a zár alá vétel büntetőeljárásban történő feloldásáról szóló határozat vagy a büntető ügyben a zár alá vétellel biztosított követelés megfizetése tárgyában hozott jogerős bírósági határozat alapján kiállított végrehajtható okirat bíróság részére történő megküldéséig tart.
(3) A felszámolási eljárás felfüggesztése nem érinti a felszámoló kötelezettségeit, és - a bűnügyi zárlat végrehajtását kivéve - a 38. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 40. §-ban foglaltak alkalmazását. A bíróság a felfüggesztés időtartama alatt is elbírálhatja a felszámoló jogsértő intézkedései vagy mulasztása elleni kifogásokat.
(4) A felfüggesztés alatt a felszámoló az adós vagyonát csak a felszámolási ügyben eljáró bíróság engedélyével, a vagyonvesztés elkerülése érdekében és olyan mértékig értékesítheti, és az abból származó bevételt úgy kezelheti, hogy az nem veszélyeztetheti a zár alá vétel foganatosítása során lefoglalt követelés kifizetését.
Ezt a szabályt a 2015. évi CXCIII. törvény iktatta be, s 2015. december 12-től hatályos. A módosítás általános indokolása az alábbiakkal magyarázta a módosítást:

"A törvény azt a helyzetet kívánja rendezni, amikor egy követelést egy másik követelés biztosítása érdekében elrendelt bűnügyi zárlat (büntetőeljárási törvény szerinti zár alá vétel) keretében lefoglaltak és - mint már esedékessé vált követelést - a fedezetbiztosítás keretében a végrehajtói letéti számlára befizettek. Ilyen esetben, ha a követelést az eredeti hitelező akár végrehajtási, akár felszámolási eljárásban érvényesítené, az adós lényegében kétszer teljesítené azt, és külön eljárást kellene a hitelezőnek nem járó összeg visszafizetése érdekében kezdeményezni.
A törvény kimondja, hogy csődeljárásban ezeket a követeléseket a vitatott követelések között veszi nyilvántartásba a vagyonfelügyelő, a felszámolási eljárás kezdeményezésének pedig akadályát képezi a jelzett helyzet. Ha pedig az eljárás már olyan szakaszban van, hogy már elrendelték a felszámolást, a bíróság a felszámolási eljárást hivatalból felfüggeszti, mindaddig, amíg a büntetőeljárásban el nem dől, hogy feloldja-e a bíróság a zár alá vételt vagy a követelés megfizetése tárgyában hoz döntést. Ezekben az esetekben a felszámoló kirendelését az eljárás felfüggesztése miatt nem kell visszavonni, és a törvény szabályozza a felszámoló jogait, kötelezettségeit a felfüggesztés időtartama alatt.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) módosítására azért kerül sor, hogy átutalási végzés meghozatalára a fent jelezett esetben ne kerülhessen sor, a végzés meghozatalára irányuló eljárásban ugyanis az adós nem vesz részt, a követelés időközbeni teljesítésére vonatkozó kifogással nem tud élni."
- 634/635 -

Az itt szabályozott felfüggesztés a jogi személy elleni büntetőeljáráshoz kapcsolódó felszámolási szabályokhoz hasonlóan nagyon speciális szabály, az elnevezésén kívül szinte semmi köze a Pp.-ben szabályozott felfüggesztéshez. Ezt leginkább a (3) bekezdés szabályai mutatják, mely szerint a felszámolási eljárás felfüggesztése nem érinti a felszámoló kötelezettségeit, és - a bűnügyi zárlat végrehajtását kivéve - a 38. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 40. §-ban foglaltak alkalmazását. A bíróság a felfüggesztés időtartama alatt is elbírálhatja a felszámoló jogsértő intézkedései vagy mulasztása elleni kifogásokat.
Ha már folyamatban van a felszámolási eljárás, akkor kell felfüggeszteni azokban az esetekben, ha a felszámolást olyan követelés miatt rendelték el, amely követelést egy másik követelés biztosítására büntetőügyben elrendelt zár alá vétel foganatosítása során lefoglaltak, és annak eredményeként a követelés összegét a végrehajtói letéti számlára be is fizették. A felfüggesztésről szóló végzést a végrehajtói letéti számlára való befizetésről szóló értesítés kézhezvételét követő öt napon belül meg kell hozni.
A végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A felszámolási eljárás felfüggesztése a zár alá vétel büntetőeljárásban történő feloldásáról szóló határozat vagy a büntetőügyben a zár alá vétellel biztosított követelés megfizetése tárgyában hozott jogerős bírósági határozat alapján kiállított végrehajtható okirat bíróság részére történő megküldéséig tart. A törvény rendelkezik arról, hogy a felszámoló tisztsége a felfüggesztés alatt is megmarad, és a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) új 38/A. §-a szabályozza, hogy mire terjed ki ezekben a felfüggesztett ügyekben a jogosultsága.
A Cstv.-ben jelenleg joghézag van, mert nem lehet vitatottnak besorolni azt a hitelezőiigény-bejelentést, amit a követelés jogosultja érvényesítene, de a követelést bűnügyi zárlat keretében lefoglaltak és kifizettek. Ezekben az esetekben addig vitatottnak kell tekinteni a követelést, amíg a büntetőeljárásban nem születik bírósági döntés arról, hogy a zár alá vételt feloldják-e vagy pedig a zár alá vétellel biztosított követelés megfizetésére hoz a bíróság határozatot.
A bűnügyi zárlat során az adós vagyonát zár alá veszik, melybe az adós harmadik személyekkel szembeni követelései is beletartoznak. A követelés biztosítása annak lefoglalásával történik, melynek összegét - ha az esedékessé vált - a harmadadósnak meg kell fizetnie a hitelezője hitelezőjének, zár alá vétel esetében az állam e célra szolgáló letéti számlájára kell befizetni. Ha az adós a harmadadóssal szemben ennek ellenére próbálná meg a követelést felszámolási eljárás keretében érvényesíteni, a törvény úgy rendelkezik, hogy a bíróság nem rendeli el a felszámolást, hanem felfüggeszti az eljárást mindaddig, amíg nem dől el a büntetőeljárásban, hogy feloldják-e a zár alá vételt vagy pedig a zár alá vétellel biztosított követelés megfizetésére vonatkozóan hoz a bíróság végrehajtható határozatot.
A Cstv.-módosításokat az átmeneti rendelkezés értelmében a már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell azokban az eljárási szakaszokban, amelyekre vonatkozóan a jelen módosítások szerinti döntéseknek helye lehet.
- 635/636 -
25. A felszámoló kötelességei a hitelezői választmánnyal kapcsolatban
Cstv. 39. § (1) A hitelezői választmány megalakítása vagy hitelezői képviselő megválasztása céljából a felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzétételi időpontjától számított 75 napon belül köteles a nyilvántartásba vett hitelezőket összehívni.
(2) A felszámoló eltekinthet a hitelezői választmány megalakításának, illetve a hitelezői képviselő választásának kezdeményezésétől, ha a felszámolási eljárás folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy a 63/B. § szerinti egyszerűsített felszámolás bejelentése szükséges. Ebben az esetben a hitelezői gyűlést haladéktalanul össze kell hívnia, és ezt a körülményt a meghívóban jeleznie kell.
(3) A felszámoló legalább 15 nappal megelőzően - kivételesen indokolt esetben 8 munkanappal megelőzően - tájékoztatja a választmányt, illetve a hitelezők képviselőjét az általa megkötendő - a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó - szerződésekről, a hatályos szerződések felmondásáról, valamint az adós készleteinek selejtezéséről, azzal, hogy ezekre az ügyletekre a közléstől számított 8 munkanapon (a 8 munkanapos időtartam esetén 5 munkanapon belül) belül észrevételt tehetnek. A felszámoló a hitelezői választmányt (a hitelezők képviselőjét) soron kívül tájékoztatja az észrevételről kialakított álláspontjáról és az annak következtében tett intézkedésekről.
(4) A felszámoló a hitelezői választmánynak (a hitelezők képviselőjének) negyedévente elszámolást és jelentést küld a tevékenységéről, az adós vagyoni és pénzügyi helyzetének (bevételének, költségeinek) alakulásáról és a felszámolási költségekről.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti kötelezettségek elmulasztása esetén a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy bármely hitelező kezdeményezheti a bíróságnál a felszámoló felmentését. A bíróság a kérelem tárgyában soron kívül, de legkésőbb 8 munkanapon belül dönt, és felmentésről rendelkező végzés meghozatala esetén egyidejűleg új felszámolót jelöl ki.
25.1. A törvény módosításai
A 2011. évi Módtv. kisebb mértékben változtatta meg a most tárgyalt szabályokat. A hitelezői választmány mellett a hitelezői képviselő megbízását is lehetővé kell tenni a hitelezői gyűlésen. A hitelezői képviselő fogalmát az 5/A. §-ban szabályozza a törvény, emiatt kikerült a (2) bekezdés előírásai közül. Az V. Cstv. Novella módosítása következtében a Cstv. 39. § (1) bekezdésében a korábban hatályos 90 nap helyett 75 napon belül kell a felszámolónak összehívnia a hitelezőket. Erre akkor is köteles, ha egyszerűsített felszámolásra fog sor kerülni. A felszámolónak a választmány (képviselő) tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége részletesebbé válik. Kötelezettségei elmulasztása esetén felmentése kezdeményezhető a bíróságánál, a bíróság ezt a kérelmet soron kívül köteles elbírálni.
- 636/637 -
25.2. A hitelezők összehívása
A felszámolónak a hitelezői választmánnyal kapcsolatban annyi kötelezettsége van, hogy a közzététel időpontjától számított 75 napon belül a nyilvántartásba vett hitelezőket köteles összehívni. Az összehívással kapcsolatban felmerült költségek felszámolási költségnek minősülnek. A felszámoló akkor tudja a hitelezőket összehívni, ha a hitelezők igényeit nyilvántartásba vette. A Cstv. 28. §-a alapján 40 napon belül kell a követeléseket bejelenteni, a 46. § (6) bekezdése 45 napot biztosít a felszámolónak a követelések felülvizsgálatára, így ezen két határidő szabja meg azt a végső határidőt, amelyen belül a választmány összehívására sor kerülhet.
A felszámoló akkor sem tekinthet el a hitelezők összehívásától, ha nyilvánvalóvá válik számára, hogy egyszerűsített felszámolás bejelentése szükséges. Erre elsősorban akkor kerül sor, ha az adós gazdálkodó szerv vezetője nem tesz eleget a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségének, és iratok hiányában az általános szabályok szerint nem tudja a felszámoló az eljárást lebonyolítani, vagy az átadott mérlegből már látható, hogy a vagyon nem fogja a költségeket fedezni.

JOGGYAKORLAT
BH 2009.155.
A hitelezői választmány szabályszerű megalakulásának nem előfeltétele, hogy a felszámoló a törvényben írt határidőn belül a hitelezőket a választmány megalakítása céljából összehívja. A felszámolónak ez a kötelezettsége törvényi biztosítéka annak, hogy a hitelezők élhessenek a hitelezői választmány megalakítására vonatkozó jogosultságukkal.
BDT 2014.3071.
A felszámolónak a hitelezők felé fennálló tájékoztatási kötelezettségeinek elhatárolása.
Fpkhf.II.25.254/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
A hitelezők bármikor dönthetnek a hitelezői választmány megalakításáról, a választmány megalakításának nem feltétele az, hogy a hitelezőket a felszámoló hívja össze.
Az indokolásból: "A választmány megalakításában a felszámolónak nincs aktív szerepe. A többször módosított Cstv. 39. § (1) bekezdése alapján csupán az a kötelezettség terheli, hogy a felszámolást elrendelő végzés közzétételi időpontjától számított 90 napon belül a hitelezőket a választmány megalakítása céljából össze kell hívnia. Ennek az intézkedésnek azonban csupán az a rendeltetése, hogy lehetőséget biztosítson a hitelezők számára a választmány megalakítására; a hitelezői választmány létrehozásában egyébként a felszámoló semmilyen módon nem működik közre, a választmány megalakításáról, képviseletének és működési rendjének megállapításáról kizárólagosan a hitelezők dönthetnek. A többször módosított Cstv. 39. § (2) bekezdése lehetővé teszi a felszámoló számára azt is, hogy eltekintsen a hitelezői választmány összehívásától, ha a felszámolás folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy a Cstv. 63/A. §-a szerint egyszerűsített felszámolás bejelentése szükséges. A hitelezők azonban ebben az esetben is bármikor dönthetnek úgy, hogy a választmány megalakítása céljából összegyűlnek, és a választmányt megalakítják."
- 637/638 -
25.3. A felszámoló kötelezettségei a választmány és a hitelezői képviselő felé
A törvény a most tárgyalt szakaszban többféle kötelezettséget ír elő a felszámoló számára, ezeket részletezzük.
25.3.1. A mindennapi gazdálkodás körét meghaladó szerződés
A 39. § (3) bekezdése a felszámoló kötelezettségeit és a hitelezői választmány jogosultságait fogalmazza meg. Az 1997. évi XXVII. törvénymódosítás indokolása szerint a hitelezők beleszólási lehetőségét kívánta bővíteni a törvénynek ez az új rendelkezése. A törvényi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy előzetes tájékoztatást ír elő a Cstv., nem ad azonban választ a jogszabály arra, hogy mely szerződések minősülnek a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó szerződésnek. Ez különösen akkor lehet érdekes, ha a gazdálkodó szervezet a felszámolás elrendelése után is termelő tevékenységet folytat. Nagyobb cég esetén akár többmilliós szerződés is a mindennapi gazdálkodás körébe tartozhat, míg kisebb társaságok esetén 10 000 Ft kiadás is meghaladhatja a mindennapi gazdálkodás körét. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a törvény itt nem a "rendes gazdálkodás" köréről beszél, mint az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványainak a meghatározásánál.
25.3.2. Tájékoztatás a szerződések felmondásáról
A törvény szövegéből nem következik az, hogy a felszámolónak a hitelezői választmány egyetértése szükséges a szerződések megkötéséhez, a hatályos szerződések felmondásához, valamint a készletek selejtezéséhez. A felszámolónak legfeljebb azzal kell számolni, hogy ha figyelmen kívül hagyja a hitelezői választmány észrevételét, akkor a választmány valamely tagja a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogást nyújt be. Az V. Cstv. Novella az értesítési határidőt eshetőlegesen - kivételesen indokolt esetben - 15 nap helyett 8 munkanapban határozta meg, ugyanakkor az észrevétel megtételére szabott határidő is a második esetben 5 munkanapra rövidül. A felszámoló a hitelezői választmányt (képviselőt) tájékoztatja az álláspontjáról és az annak következtében tett intézkedésekről.
25.3.2.1. Tájékoztatás és elszámolás
A 39. § (3) bekezdése a 2009. szeptember 1. előtt indult ügyekben előírta, hogy a felszámoló félévente elszámolást és jelentést küld a hitelezői választmánynak. A 2009. szeptember 1. után indult ügyekben negyedévente kell ezt a jelentést a választmánynak, illetve a hitelezők képviselőjének megküldeni.
- 638/639 -
Ezzel kapcsolatban azt kell hangsúlyozni, hogy itt nem egy számviteli beszámoló készítését írja elő a törvény, hanem megadja a tájékoztatás tartalmát. (Felszámolói tevékenység, adós vagyoni és pénzügyi helyzete, felszámolási költségek alakulása.) A negyedéves elszámolásoknak egymásra kell épülni.

JOGGYAKORLAT
BH 2000.460.
A felszámoló a hitelezői választmány vagy a hitelezők 10%-ának erre irányuló kérelme alapján köteles, egyes hitelezők ilyen irányú követelése alapján azonban nem köteles tájékoztatást adni az adós vagyoni helyzetéről. Az egyes hitelezők tájékoztatását a közbenső mérleg biztosítja.
25.4. A felszámoló felmentése
A 39. § (5) bekezdése kimondja, hogy az (1)-(4) bekezdés szerinti kötelezettségek elmulasztása esetén a hitelezői választmány vagy bármely hitelező kezdeményezheti a bíróságnál a felszámoló felmentését. A hitelezők képviselőjét képviselői minőségében ez a jog nem illeti meg, de hitelezőként kezdeményezheti a felszámoló felmentését. A bíróság a kérelem tárgyában soron kívül, de legkésőbb 8 munkanapon belül dönt, és felmentésről rendelkező végzés meghozatala esetén egyidejűleg új felszámolót jelöl ki. A törvény itt nem utal vissza a felszámoló felmentésének általános szabályaira, de értelemszerűen alkalmazni kell a 27/A. § (9)-(11) bekezdésében foglaltakat. Egyébként célszerűbb lett volna ezt a szabályt is beilleszteni a 27/A. § rendszerébe.
26. A szerződések megtámadása
26.1. Jogtörténeti áttekintés
A felszámoló egyik legfontosabb feladata az adós vagyonának felderítése és védelme a hitelezői igények minél nagyobb mértékű kielégítése érdekében. Ezért minden csődtörvény foglalkozik a csődnyitás, azaz a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött szerződések sorsával, s különleges jogokat ad a felszámolónak ezen szerződések megtámadását illetően.
A megtámadási perek jogi szabályozását hosszú jogtörténeti fejlődés előzte meg. A római jogban, a jusztiniánuszi kodifikáció eredményeképpen a hitelezők megkárosítására irányuló vagyonelidegenítés (ajándékozás, eladás, tartozáselengedés) megakadályozására a praetor mind az adóssal összejátszó, mind a dolosus elidegenítésről mit sem tudó szerző ellenében védelmet nyújtott az actio Pauliana elnevezés alatt szereplő kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre,
- 639/640 -
a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben pedig a gazdagodás kiadására irányult.[200]
A magyar jogban az első csődtörvény, az 1840. évi XXII. tc. a hitelezők megkárosítására irányuló ügyletekről nem tartalmazott rendelkezést. Az 1881. évi XVII. tc. 26. §-a viszont már egyértelműen kimondta, hogy a "közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett s a következő §-ba érintett jogcselekvényei, mint a hitelezőkkel szemben hatálytalanok, akár kereset, akár kifogás útján megtámadhatók".
Az Ftvr. 3. § (3) bekezdése a hitelezők számára lehetővé tette, hogy a felszámolási eljárás során - legkésőbb az eljárás befejezéséig - a bíróság előtt a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás megindítását megelőző hat hónap alatt, továbbá a felszámolási eljárás közzétételéig kötött szerződéseit megtámadja, ha azok a hitelező követelésének kielégítését veszélyeztetik. A kialakult bírói gyakorlat ezt a megtámadást a Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó szerződéshez (az actio Pauliana Ptk.-beli megfelelőjéhez) hasonlította.
A Cstv. hatálybalépésekor annak miniszteri indokolása a Cstv. 40. § szabályozásával kapcsolatban kifejezetten utalt a Ptk. 203. §-ára, az eltérést abban látta megállapíthatónak, hogy a Cstv.-ben szabályozott megtámadással akkor is lehetett élni, ha egyik fél sem volt rosszhiszemű.
A szerződések megtámadására vonatkozó előírásokat a III. Cstv. Novella 2004. május 1-jétől alapvetően megváltoztatta, a változtatás az Unióhoz történt csatlakozásunk miatt vált szükségessé.
A IV. Cstv. Novella csak kismértékben nyúlt a 40. § előírásaihoz, a megtámadási határidő 180 napos időtartamát egy évre hosszabbította meg. Az új szabályok ismertetésénél erre ki fogunk térni.
Az V. Cstv. Novella három vonatkozásban módosította az előírásokat, a bírói gyakorlat eredményeit beépítve a törvény szövegébe:
- kifejezetten kimondja, hogy az egyéves határidő jogvesztő;
- kimondja, hogy a jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá
- kimondja, hogy a jogvesztő határidőt akkor sem lehet túllépni, ha a hitelező akkor értesül a felszámolótól a megtámadási lehetőségről, ha a megtámadási határidő letelt vagy 15 napnál rövidebb idő áll rendelkezésre.
Az adós gazdálkodó szervezet által kötött szerződések megkötésére, szerződések megtámadására vagy a Cstv. vagy a Ptk. szabályai alapján van lehetősége a felszámolónak, illetve a hitelezőnek. Ez a lehetőség a IV. Cstv. Novellával történt módosítás után sem változott meg. Amennyiben a Ptk. szabályai alapján jár el a felszámoló, úgy a megtámadásra, a megtámadási határidőre a Ptk. általános szabályai az irányadók, és az ilyen pert az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kell megindítani. Ebben az esetben is a felperes az adós gazdálkodó szervezet - melyet a felszámoló képvisel - és alperesként perben áll a szerződést kötő fél. Ezekben a perekben illetékfeljegyzési jog illeti meg az adós gazdálkodó szervezetet,
- 640/641 -
az eljárással felmerült költség felszámolási költségnek minősül [Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pont].
A Cstv. hatálybalépésétől kezdve többször - 2004-ben alapvetően - megváltozott a 40. § szövege. A gyakorlatban több probléma merült fel a 40. § egyes szabályainak értelmezésével kapcsolatban. Az idő előrehaladtával egyre kevesebb azon ügyek száma, ahol a 2004. május 1. előtti szabályokat kell alkalmazni, ezért ezekkel a szabályokkal csak röviden foglalkozom, a kézikönyv a hatályos szabályokat dolgozza fel, a 2004-től történt módosításokra az adott helyen utalok.
26.2. Megtámadási perek a 2004. május 1. előtti szabályok alapján
Cstv. 40. § (1) A hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság [6. § (1) bek.] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya
a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; vagy
b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet;
c) egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet.
(2) Nem minősül a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügyletnek a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történő nettósítás.
(3) Hatályon kívül helyezte: 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (5) bekezdés.
(4) Ha a 90 napos határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt, vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha a 90 napos határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.
26.2.1. A megtámadásra jogosultak
A 2004. május 1. előtt indult felszámolási ügyekben a hitelező mellett a felszámoló saját nevében volt jogosult a szerződést megtámadni. Ezért ezekben a perekben az "f. a." cég is alperesként szerepelt a többi ügyletkötő féllel együtt. A megtámadási jogosultság nem illette meg az adóst, aki csak az általános szabályok alapján támadhatta meg a szerződést,
- 641/642 -
az adós részére a törvény nem biztosított aktív perbeli legitimációt a Cstv. 40. §-ában szabályozott per megindítására. Ha mégis megindította a pert, a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani. Végül nem volt jogosult a megtámadásra a hitelezői választmány sem, csak az egyes hitelezők.
A per megindítására a hitelező és a felszámoló jogosult. Másként alakult azonban a felek perbeli pozíciója attól függően, hogy a hitelező vagy a felszámoló indította a pert. Amennyiben a hitelező indított pert, úgy alperesként az adós gazdálkodó szervezet és a vele szerződést kötő fél szerepelt, és ebben az esetben az adós gazdálkodó szervezetet a felszámoló képviselte.
Amennyiben a felszámoló indította meg a pert, a törvény szövegéből következően a saját nevében kellett megtennie, ezért ebben az esetben felperesi pozícióban a felszámoló szervezet szerepelt, alperesként pedig az adós gazdálkodó szervezet és a vele szerződést kötő fél. Nyilvánvaló, hogy a felszámoló ebben az esetben nem képviselheti az alperest, ezért a bíróság ilyenkor a felszámoló kérelmére ügygondnokot rendelt ki az adós gazdálkodó szervezet részére a Pp. 74. §-a alapján.
A keresethalmazat: Gyakran előfordult, hogy a felszámoló a Cstv. 40. §-ában írt megtámadási jogával élt, ugyanakkor egyéb polgári jogi jogcímen kérte a szerződés semmisségének/érvénytelenségének a megállapítását. A kérdéssel azért kellett foglalkozni, mert amikor a Ptk. szabályai alapján támadta meg a felszámoló az adós szerződését, akkor az "f. a." cég a felperes, elvileg ezért a 2004. május 1-je előtt indult perekben külön pert kellett volna indítani a felszámolónak, a Cstv. 40. §-a alapján saját nevében, a Ptk. alapján pedig az adós nevében. A gyakorlat azonban elfogadta, hogy a felszámoló több jogcímen támadja meg a szerződést, bár ellentétes döntések is születtek. Az ellentétes álláspont elfogadása esetén a felszámoló arra kényszerült volna, hogy külön pert indítson a Cstv. és külön a Ptk. jogcímen történt megtámadásra figyelemmel, míg a hitelező általi perindítás esetén semmi eljárási akadálya nincs a keresethalmazat létrehozásának. Az ilyen kereset benyújtásának tehát semmi akadálya nem volt, azonban a vonatkozó szabályok alapján ezt csak a speciális hatáskörrel rendelkező bíróság, az ún. csődbíróság előtt tehette meg. Ilyenkor meg kellett jelölnie, hogy melyik az elsődleges, másodlagos kereseti kérelme, közölnie kellett, hogy az egyes kereseti kérelmeket vagylagosan vagy alternatívaként (eshetőleges kérelemként) terjeszti elő.

JOGGYAKORLAT
BDT 2005.3.39.
A felszámoló a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött szerződések tekintetében maga dönti el, hogy - ha ennek feltételei fennállnak - az igényérvényesítést a Csődtv. 40. § (1) bekezdése szerint saját nevében, vagy valamely Ptk. szerinti jogcímre alapítottan látja célravezetőnek. Ha az utóbbit választja, a keresetet kizárólag az adós nevében, annak képviselőjeként eljárva indíthatja meg eredményesen, e vonatkozásban ugyanis önálló keresetindítási jogosultsággal nem rendelkezik (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.41.370/2003/4. szám.).
- 642/643 -
26.2.2. A megtámadási határidő jellege
Hosszú bizonytalanság után vált egyértelművé a bírói gyakorlat abban, hogy a 90 napos határidő anyagi jogi, elévülési határidő. Ennek az a következménye, hogy a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már letelt, vagy annál 3 hónapnál kevesebb van hátra. A határidő elmulasztása esetén tehát nem lehet igazolási kérelmet benyújtani.

JOGGYAKORLAT
BH 2004.142.
III. Az 1991. évi IL. tv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott 90 napos keresetindítási határidő elévülési jellegű anyagi jogi határidő, melynek számítására az anyagi jog rendelkezései az irányadók, ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie. Elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, meghosszabbodását az elévülés nyugvása eredményezheti.
26.2.3. A perköltség viselése
A felszámolók viszonylag ritkán indítottak megtámadási pereket, ennek oka részben abban rejlett, hogy a törvény nem szabályozta egyértelműen azt a kérdést, hogy pervesztesség esetén ki viseli a sikertelen perindítás költségeit. Amennyiben a felszámoló a felperes, és a bíróság elutasítja a keresetét a Pp. 78. §-a alapján, csak a felszámolót marasztalhatta perköltségben. A pert azonban a felszámoló a hitelezők érdekében indította meg, ezért korábban sem volt kifogásolható az, hogy az ilyen módon felmerült perköltséget felszámolási költségként elszámolta.
26.2.4. A megtámadási okok
A törvény 2004. május 1. előtt hatályos szövegében szereplő megtámadási okok részben ma is szerepelnek a törvény szövegében, ezért csak a máig hatóan fontos, a Legfelsőbb Bíróság 3/2008. számú Polgári jogegységi határozatát ismertetem, amelynek a vonatkozó rendelkező része és indokolása is fontos, mert mindhárom megtámadási okkal foglalkozik. Miután a jogegységi határozat indokolása részletesen kitér az egyes megtámadási okokkal kapcsolatos bírói gyakorlat kialakulására, a szöveges részben erre nem utalok. A megtámadási okok részletes elemzését azonban mellőzöm, mert már befejeződtek azok az eljárások, ahol ezeket a szabályokat kellett alkalmazni.
- 643/644 -
JOGGYAKORLAT
A Legfelsőbb Bíróság 3/2008. számú Polgári jogegységi határozata a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott jogügyletek eredményes megtámadásáról.
1. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30. napjáig hatályos 40. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott megtámadási okok az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül biztosítják az adós ingyenes, vagy feltűnően aránytalan jogügyleteinek megtámadását az ott meghatározott további feltételek fennállása esetében. A Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított megtámadás körében a megtámadásra jogosultnak bizonyítania kell nemcsak azt, hogy a jogügylet az adós vagyonát csökkentette, hanem azt is, hogy az ügylet megkötése az adós hitelezőinek kijátszására, azaz kielégítési alapjuknak az elvonására irányult.
Az indokolásból: "IV. 1. A Cstv. 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos 40. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alkalmazása körében nem állapítható meg eltérő joggyakorlat. E körben az indítványozó sem jelölt meg eltérő joggyakorlat megállapítására alapot adó határozatot, illetve olyan határozatot, amelyben foglalt jogi állásponttól el kíván térni.
Az e jogszabályhelyekhez fűzött - előbbiekben ismertetett - indokolás is egyértelmű eligazítást ad akként, hogy e megtámadási okok a megtámadás lehetőségét az olyan szerződések esetében is biztosítják, amelyeknél egyik fél sem volt rosszhiszemű. E törvényi tényállások tehát a felek szerződéskötéskori jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül az ingyenes vagy feltűnően aránytalan juttatás, mint tény alapján az utóbb felszámolás alá kerülő adós esetében a vagyonkimentést, fedezetelvonást vélelmezik. Nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy a megtámadott szerződést megkötő fél a törvényi vélelmet megdöntse. Az e körbe tartozó szerződések létrejöttük ténye, tartalma (ingyenes, feltűnően értékaránytalan) alapján megtámadhatók. Ebből következően ezek a megtámadási okok objektívek. E megtámadási okok alapján tehát a pert indító felszámolónak, vagy hitelezőnek elég bizonyítania a megtámadott ügylet ingyenességét és feltűnő értékaránytalanságát (eltekintve most a szerződés megkötésének időpontjától és az igényérvényesítés határidejének betartásától, amelyek nem tárgyai a jogegységi eljárásban vizsgált kérdéseknek).
2. A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapított megtámadási perekben azonban a bírói gyakorlat eltérően foglalt állást abban a kérdésben, hogy az eredményes megtámadáshoz szükséges-e a szerződést kötő felek rosszhiszeműségének bizonyítása.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VIII.30.749/1999. számú határozatának indokolásában azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy e jogszabályhely alkalmazása szempontjából nem feltétel az, hogy a felszámolás alá került adóssal szerződő fél rosszhiszemű legyen, tudjon a szerződés fedezetelvonó jellegéről. A Legfelsőbb Bíróság nem tulajdonított jelentőséget a fellebbező fél által a jóhiszeműségének alátámasztására felhozott körülményeknek (BH 2000.508.). Ugyanilyen álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VIII.31.023/2001 (BH 2003.32) számú eseti döntésében is.
Ezzel szemben a Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.169/2003/3. számú (BDT 2004.1 (5/II.), valamint a Gf.I.30.674/2003/4. számú eseti döntéseiben arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a c) pontra alapított megtámadás esetén bizonyítani kell a felek rosszhiszeműségét, tehát azt, hogy a szerződés kifejezetten a hitelezők kijátszását célozza.
A jogegységi tanács álláspontja szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának az a törvényi tényállási eleme, hogy »a hitelező vagy hitelezők kijátszására szolgáló« […] »jogügylet«, azt a követelményt fogalmazza meg: a felek a szerződést annak tudatában kötik, hogy a szerződés következtében a felszámolás alá kerülő adós hitelezői nem, vagy nem olyan módon jutnak hozzá a követelésükhöz, mint ahogy ahhoz a szerződés megkötése nélkül hozzájutottak volna. Ez a megtámadási ok tehát szubjektív elemet, a hitelezők kijátszásának szándékát, a szerződést megkötők részéről megvalósuló csalárdság bizonyításának követelményét is magában foglalja."
- 644/645 -
26.3. A megtámadási perek hatályos szabályai
Cstv. 40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
a) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,
b) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
c) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
(1a) A jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is.
(2) A felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.
(3) Ha az adós a többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel, továbbá ha a gazdálkodó szervezet a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést, az (1) bekezdés a) és b) pontjainak alkalmazásában a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget és az ingyenességet az egymással közvetlen vagy közvetett összefonódásban nem álló, de azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötése esetén.
- 645/646 -
(4) Nem gyakorolható az (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadási és a (2) bekezdés szerinti visszakövetelési jog
a) a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás esetében,
b) zálogtárgy (óvadék tárgya) egyenértékű fedezettel való helyettesítése és kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti 90 napos határidőn belül a felszámoló tudomására jut az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti jogügylet, erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt, hitelezői képviselőt vagy a hitelezőket tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha az (1) bekezdés szerinti határidő már eltelt vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra. A jogvesztő határidő azonban ebben az esetben is irányadó.
A Cstv. 2004. május 1-jétől hatályos szabályai lényegesen megváltoztatták a megtámadási per megindításának a feltételeit, részben szűkítette, részben kibővítette a megtámadási lehetőségeket, és jelentős mértékben meghosszabbította a megtámadási határidőt, 180 napról egy évre emelte fel a megtámadás végső határidejét. A 2011. évi Módtv. beiktatta a 40. § (1a) bekezdését azért, hogy a hitelező törlési per megindítására jogosult legyen.
26.3.1. A 2004. évi módosítás általános indokai
A csődtörvény módosításának indokát a 2004. évi XXVII. törvény (III. Cstv. Novella) indokolása adja meg. Érdekes módon a módosítás igénye nem a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó rendelkezésekből, hanem a pénzügyi hitelbiztosítékokról szóló irányelv (a továbbiakban: Ie.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben történt teljesítés véglegességéről szóló 98/26/EK irányelv és a 2002. június 6-án elfogadott 2002/47/EK irányelv előírásaiból következett. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket az óvadék szabályainak elemzésénél már ismertetettem, megismétlésük felesleges.
Az Ie. célja, hogy a tagállamok bíróságai és jogszabályai ne minősítsék át zálogjoggá (illetve általában korlátozott dologi joggá) az Ie. tárgyi hatálya alá tartozó eszközök biztosítéki átruházását. Az átminősítés következménye jellemzően az, hogy az így átminősített ügyletek érvénytelenek, de legalábbis harmadik személyekkel szemben hatálytalanok, mert a felek nem tettek eleget a zálogjog vagy más korlátozott dologi jog nyilvánossági (bejegyzési) követelményeinek. A magyar bírói gyakorlat egyébként érvényesnek tekinti a biztosítéki célú átruházást is, erre nézve több határozatot közlök azzal, hogy ebben a kérdésben elméleti és gyakorlati vita folyt. Ugyanakkor többször előfordult, hogy a biztosítéki célból kötött vételi jogot tartalmazó szerződést átminősítették tartalma alapján zálogszerződéssé, pont az Ie. céljával ellentétesen.[201]
- 646/647 -
26.3.2. A Cstv. 40. § módosításának speciális okai
A Cstv. 36. § (2) bekezdésének szabályaiból látható, az Ie. 8. cikkelyének (1) bekezdése értelmében a pénzügyi biztosítéki megállapodás nem érvényteleníthető, nem támadható meg, illetve az átadott, jóváírt pénzügyi biztosíték nem követelhető vissza pusztán azon az alapon, hogy a biztosítéki megállapodás létrejötte (a biztosítéki szerződés megkötése) vagy a biztosíték átadása
a) a csődnyitás (felszámolás vagy reorganizációs eljárás megindulása) napjára esik, de még a csődnyitást elrendelő határozat meghozatala előtt történt;
b) a csődnyitást megelőző meghatározott időszakon belül történt.
A 8. cikkely (1) bekezdésének a) pontja azon jogrendszerekre vonatkozik, amelyekben a csődnyitás joghatásai a bíróság határozatának meghozatalával állnak be, méghozzá az adott nap 0 óra 0 percére visszaható hatállyal (zero-hour-rule). A magyar jog 1997-től a határozat jogerőre emelkedéséhez, 2006. július 1-je után indult ügyekben még későbbi időponthoz, a közzétételhez köti a csődnyitás joghatásainak beálltát, a közzétételig érvényesen köthető óvadéki szerződés, nyújtható óvadék. Nem áll fenn tehát az a veszély, hogy a csődbíróság határozatának meghozatala napján, de még a határozat meghozatalát megelőzően nyújtott óvadék érvénytelen lenne. A b) pont miatt is szükséges volt a fentebb már leírt módon az óvadék kivétele azon szabály alól, amely szerint a jogosultat nem illeti meg a külön kielégítés joga a felszámolási eljárás megindultától visszafelé számított egy éven belül nyújtott biztosíték esetében.
A 8. cikkely (1) és (3) bekezdése is megfogalmaz egy-egy szabályt, amely szerint a pénzügyi biztosítéki ügylet (az Ie. magyar átvétele szerint: az óvadéki szerződés, az óvadék nyújtása), illetve a kiegészítő biztosíték vagy a helyettesítő biztosíték nyújtása nem támadható meg pusztán azon az objektív alapon, hogy az a csődnyitást megelőző meghatározott időszakon belül történt. E szabály miatt vetődött fel a Cstv. 40. §-a módosításának szükségessége.
A Cstv. 2004. május 1-jéig hatályos szövege az adós által kötött jogügyletek (ideértve a biztosítéki megállapodások) megtámadásának lehetőségéről a külföldi csődtörvényekhez képest rendkívül szűkszavúan rendelkezett. A Cstv. korábban hatályos 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a hitelezők, illetve a felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezésének napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződést vagy más jognyilatkozatot támadhatják meg, ha az egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányuló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet volt.
- 647/648 -
A Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének c) pontját azonban többféleképpen lehetett értelmezni. Az egyik lehetséges értelmezés szerint a c) pont az ún. in fraudem creditorum eljárásra, azaz a hitelezők kijátszására irányuló, a fizetésképtelen adós és egy rosszhiszemű harmadik személy összejátszásán alapuló ügyletekre utal.
A másik nézet szerint a c) pont nem feltétlenül az ún. in fraudem creditorum eljárásra utal, inkább úgy tűnik, hogy annak alapján a jóhiszemű harmadik személy és a fizetésképtelen adós közötti ügylet is megtámadható, ha az az adós részéről a hitelezők kijátszására irányuló, az adós vagyonát csökkentő ügyletnek minősül. (Erre nézve a bírói gyakorlat nem ad egyértelmű támpontot, a Legfelsőbb Bíróság 3/2008. számú Polgári jogegységi határozata indokolása azonban jelzi az eltérő gyakorlat létét.) Az utóbbi értelmezés alapján az óvadéki szerződés a 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján megtámadható lenne, ha a kérelem bíróságra való beérkezését megelőző egy éven belül nyújtották az óvadékot, hiszen az nyilván az adós vagyonát csökkentő ügylet, amely esetleg a fizetésképtelen adós részéről egyéb hitelezőinek kijátszására irányult.
Ezért az új szabályok szerint egyértelműen el kellett különíteni a megtámadási jog három fő típusát, amelyek:
a) az ingyenes (vagy feltűnő értékaránytalanság mellett kötött) ügyletek,
b) a csalárd ügyletek, illetve
c) a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező(k) előnyben részesítésére irányuló ügyletek.[202]
A 2004. május 1-jéig hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja lehetőséget adott az a) és a c) típusú ügyletek összemosására, vagyis a csalárd, az adós és egy rosszhiszemű másik fél közötti, kifejezetten a hitelezők megkárosítására irányuló ügyletek és az egyik hitelező előnyben részesítésére irányuló ügyletek azonos módon történő kezelésére. Különösen ez utóbbi kategóriába tartozik az, ha az adós és egy hitelező egy fennálló szerződést a hitelező számára kedvező módon módosít vagy az adós a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők valamelyikének biztosítékot nyújt.
Az Ie. csak azt kívánja meg, hogy a c) típusú ügyletekre vonatkozó megtámadási jog kizárt legyen a pénzügyi biztosítéki (azaz óvadéki) ügyletek körében. Ha az óvadéki ügyletek tekintetében a hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadási jogot zárná ki a módosítás, azon ügyletek sem lennének megtámadhatók, amikor a harmadik személy rosszhiszemű volt, az adós és a harmadik személy összejátszott a hitelezők kijátszása érdekében. Ez tette indokolttá a Cstv. 40. § (1) bekezdésének módosítását.
Mivel az a joggyakorlat számára nem volt egyértelmű, a III. Cstv. Novella a Ptk. 203. § (2) bekezdését a 40. § (3) bekezdésében megismétli, mivel ezeket a szabályokat a Cstv. szerinti megtámadási jog gyakorlásakor is alkalmazni kell.
- 648/649 -
A IV. Cstv. Novella ezen csak annyit változtatott, hogy a jogszabályváltozást (Ptk. 685/B. §) követve az "összefonódásban levő" szövegrész helyébe a "többségi befolyása alatt álló" szöveget illesztette. A 2013. évi CCLII. törvény kisebb módosítást hajtott végre, elsősorban az rPtk.-ra történő utalásokat mellőzte.
A módosítás során ki kellett zárni annak lehetőségét, hogy a felszámoló válogathasson a pozíciólezáró nettósítás hatálya alá tartozó egyes szerződések között aszerint, hogy melyiket érdemes a felszámolási vagyon számára átvállalni és melyiket célszerű inkább felmondani, illetve melyiktől célszerű elállni. A pozíciólezáró nettósítással érintett szerződések egy egységet alkothatnak, azok tekintetében a felszámoló nem érvényesítheti külön-külön az elállási, illetve felmondási jogát.
26.4. A hatályos szabályozás kérdései
26.4.1. Hatáskör
Hosszabb ideig bizonytalanság mutatkozott abban a kérdésben, hogy mely bíróság előtt történhet a szerződések megtámadása. A Cstv. szövegének a 6. § (1) bekezdésére történő utalása egyértelművé teszi, hogy a felszámolási eljárást lefolytató megyei (fővárosi) törvényszéknek van hatásköre és rendelkezik illetékességgel a Cstv. 40. §-ára alapított per tárgyalására. Ennek ellenére ma is tapasztalható, hogy az általános hatáskörű bíróságok figyelmen kívül hagyják ezt a szabályt. (Ezt jelzi, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának még 2009-ben, a Debrecemi Ítélőtáblának 2014-ben is döntenie kellett ebben a kérdésben.) (Lásd közölt döntések.) Ha a felszámoló vagy a hitelező csak a Ptk.-ban szabályozott jogcímre alapított jogcímen támadja a szerződést, az általános hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság előtt kell perelni. Amennyiben a felperes részben a Cstv. 40. §-a, részben más polgári jogi jogcímen támadja a szerződést, akkor a pert a "csődbíróság" előtt kell megindítani.

JOGGYAKORLAT
BH 1995.539.
Az adós szerződésének és más jognyilatkozatának a felszámoló által történt megtámadása esetén az ügy az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bírósági hatáskörébe tartozik.
BH 1995.240.
A felszámoló az adós gazdálkodó szervezet által megkötött szerződést nemcsak a részére biztosított külön jogával élve támadhatja meg, hanem a Polgári Törvénykönyv általános szabályai szerint - így a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozással - is.
BH 1999.382.
A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontja után - a szerződést a felszámoló útján a Ptk. általános szabályai szerint is jogosult megtámadni, továbbá kérheti többek között a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett vagy a jó erkölcsbe ütköző szerződés esetén - a szerződés semmisségének megállapítását is.
- 649/650 -
BDT 2014.3220.
A Csődtv. 40. §-a szerinti perek a felszámolási eljárást lefolytató bíróság kizárólagos illetékességébe és hatáskörébe tartoznak összeghatártól függetlenül.
Gpkf.14.43.255/2009/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A Cstv. 40. §-a alapján indult perek esetén a keresetlevelet a felszámolást elrendelő bíróság illetékessége - adós székhelye - szerinti megyei bíróságnál kell előterjeszteni.
26.4.2. A megtámadás módja
A szerződések megtámadásának polgári jogi szabályai a felszámolási eljárásban speciálisan érvényesülnek. Az rPtk. 236. §-a értelmében a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A hatályos Ptk. 6:89. § (3) bekezdése előírja, hogy a megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt. A Cstv. eredeti - 1993. szeptember 2-ig hatályos szabályai - hasonló előírást tartalmaztak, ezt követően változott a törvényi előírás, s azóta ilyen kettősséget a törvény nem tartalmaz, a törvényi határidőben bíróság előtt kell a megtámadást érvényesíteni.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2015.38.
A Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie.
A fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményének - teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Fővárosi Ítélőtábla alaptalannak találta az alperesnek a Ptk. 236. § (1) bekezdésére hivatkozását (amely szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul bíróság előtt érvényesíteni), mivel a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében - szemben a régi Ptk. idézett rendelkezésével - a Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt, keresettel (keresetlevél benyújtásával) történhet. A felek megtámadási kifogásra utalása teljesen alaptalan volt, hiszen ilyen kifogást az adott ügyben nem terjesztettek elő. A megtámadási kifogás a megtámadásra vonatkozó írásbeli jognyilatkozattól vagy az ilyen tartalmú keresettől abban különbözik, hogy védekezési eszköz, amelyet a kötelezett (általában alperes) azzal a szerződéssel szemben hoz fel, amelyből fakadó kötelezettséget vele szemben érvényesítenek. Mivel az adott ügyben, a felperessel szemben igényérvényesítésre nem került sor, illetve az alperes nem hivatkozott a szerződés érvénytelenségére, megtámadási kifogás előterjesztésére nem került sor.
Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a keresetlevelet a nyitva álló anyagi jogi (törvényi) határidőt elmulasztva, elkésetten terjesztette elő, mert a 90 napos határidőben előterjesztett keresetlevél bíróság általi, alperesnek való kézbesítésére csupán azt követően került sor. Ugyanis a Cstv. 40. § (1) bekezdésének értelmében az (1) bekezdés a)-c) pontjában megfogalmazott tényállások szerint minősülő szerződést 90 napon belül, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egy éves jogvesztő határidőn belül a bíróság előtt kell (lehet) keresettel megtámadni.
- 650/651 -
E törvényi megfogalmazásból az következik, hogy a megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie (azaz a keresetindításnak kell ez idő alatt megtörténnie), s ha ezt a felperes megtartotta, a keresetlevelet nem lehet elkésettnek tekinteni abban az esetben sem, ha a keresetlevél alperesnek való kézbesítésére (a perindítás hatályának beálltára) ezt követően került sor. E törvényi határidő megtartása szempontjából tehát a keresetindításnak, s nem a perindításnak van jelentősége.
Ugyancsak alaptalanul sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a szerződés érvénytelenségét, expressis verbis nem mondta ki.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott törvényi tényállások nyújtanak jogi eszközt a felszámoló által képviselt adós, illetve a hitelezők számára, az adós hitelezők kielégítési alapjául szolgáló vagyonából a kritikus időszakban elvont vagyonelemek visszaszerzésére, a fedezetelvonást eredményező szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy teljesítés keresettel történt megtámadásával. A jelenlegi jogi szabályozás szerint e fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - az adott jogkövetkezménytől függően, teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után. A Cstv. 40. §-ának specialitása a jelenlegi szabályozási keretben - egyebek mellett - abban áll, hogy a tartalmilag fedezetelvonást megakadályozni hivatott tényállásokhoz az érvénytelenség jogkövetkezményei fűződnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem az ítélet rendelkező részére tartozó kérdés, a bírói gyakorlat egységes (például: BDT 2007.1603.). Ez következik abból, hogy a Ptk. rendelkezéseinek értelmében az érvénytelenségi tényállásokban meghatározott fogyatékosságban szenvedő szerződés (a megtámadható szerződések esetén a megtámadási jognyilatkozat közbejöttével) a törvény erejénél fogva (ex lege) semmis, tehát nem a bírói ítélet az, amely a szerződést érvénytelenné nyilvánítja, a bírói ítélet (indokolásában) csupán a törvény alapján bekövetkezett semmisség tényét állapítja meg, míg a rendelkező részben az érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkezik. Más eset, amikor a kereset [régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdés, új Ptk. 6:108. § (2) bekezdés alapján] kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul; ám a szerződés érvénytelenségét megállapító ítélet ebben az esetben sem konstitutív jellegű, csupán a szerződés törvény erejénél fogva bekövetkezett érvénytelenséget deklarálja. Abban az esetben, ha a felperes az érvénytelen szerződés folytán bekövetkezett vagyonmozgás rendezését is kívánja, a szerződés érvénytelenségének megállapítása a tényállásra tartozó kérdés, s a rendelkező részben csupán a jogkövetkezmények rendezéséről kell a bíróságnak határoznia" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.401/2014/5. szám).
26.4.3. A megtámadási határidő
26.4.3.1. A 90 napos megtámadási határidő
Míg a törvény 2004. május 1. előtti hatályos szabályai szerint a hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, a felszámoló pedig a kezdő időponttól számított 90 napon belül indíthatta meg a pert, a IV. Cstv. Novella radikálisan más megoldást alkalmazott. Eszerint a megtámadási határidő nem a felszámolás kezdő időpontjától (felszámoló), illetve a közzététel (hitelező) időpontjától kezdődik (amely most már azonos időpont 2006. július 1-jétől), hanem mind a hitelező, mind a felszámoló esetében a tudomásszerzéstől.
A tudomásszerzés fogalom bevezetése vetette fel azt a kérdést, hogy miként alakul a megtámadási határidő, ha a megtámadási okról a hitelező már a felszámolás elrendelése előtt tudomást szerzett.
- 651/652 -
Nyilvánvalóan a felszámolás kezdő időpontja előtt a speciális csődjogi megtámadási határidő nem folyhat, különben előfordulhatna, hogy a hitelező nem tudja érvényesíteni a megtámadási jogát, mire elkezdődik a felszámolás. A korábbi tudomásszerzés esetén ezért a 90 napos határidőt a felszámolás kezdő időpontjától kell számolni.
26.4.3.2. A tudomásszerzés időpontja
A megtámadási határidő elemzése előtt a tudomásszerzés időpontjával kapcsolatos kérdéseket kell megvizsgálni. A bíróságoknak több esetben kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy mely időpont tekinthető a tudomásszerzés időpontjának.
A Kúria a BH 2015.256. számú döntésében a keresetlevél késedelmes benyújtásával kapcsolatban kifejtette: "A felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja valóban csak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével volt megállapítható. A felszámoló válaszlevele, a tulajdoni lapok beszerzésének időpontja alapján azonban a bíróság jogerős ítéletében a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésében megkövetelt okszerű mérlegelésével, helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek nem késték el a kereset előterjesztésére megállapított határidőt." A döntésből látható, hogy gyakran ebben a kérdésben is bizonyítást kell lefolytatni, nem lehet automatikusan az iratok átvételével azonosítani a tudomásszerzés idejét.
A Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.259/2008/5. számú döntésében kimondta, hogy a tudomásszerzés időpontja attól számít, amikor a hitelező vagy a felszámoló a megtámadási okról (és nem a szerződésről) tudomást szerez, feltéve, ha a szerződés nem tartalmaz minden - a szerződés megtámadása szempontjából - releváns információt.
A döntés indokolását a Joggyakorlatban hosszabban közlöm, annak fontossága miatt.
A 11.Gf.40.445/2009/7. számú döntésben a Fővárosi Ítélőtábla a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a csődtörvény által meghatározott szubjektív határidő megállapítása kapcsán az alábbiak szerint fejtette ki álláspontját:
"..az elévülési kifogás előterjesztését követően az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta először azt, hogy a felperes határidőn belül nyújtotta-e be a keresetet. A keresetlevél bírósághoz történő benyújtásának határideje általában a megtámadható szerződésről való tudomásszerzéstől számít, de ha a szerződés nem tartalmaz minden releváns információt, ez a határidő kitolódhat a törvényi tényállásban megjelölt elemek felismerésének lehetőségéig. Nem a tényleges tudomásszerzés ténye bír jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdő időpontjaként, hanem az a tény, hogy olyan helyzetben került a felszámoló, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát."
Lényegében ugyanezt az elvet erősítette meg a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.445/2009/7. és Gf.10.40.192/2015/7. számú ítéletében.
A tudomásszerzés kapcsán tehát azt kell figyelembe venni, hogy a Cstv.40. § (1) bekezdésében szabályozott "tudomásszerzés" nem választható el a megtámadási okoktól. Nem a megtámadott szerződésről való tudomásszerzés, hanem a megtámadási okokról való tudomásszerzés időpontja számít, s a 90 napos megtámadási határidőt ezen időponttól kell számítani.
- 652/653 -
Ettől különálló kérdés az, ha a felszámoló az így számítandó 90 napos határidőt is elmulasztja, késedelmét miként tudja olyan "menthető okként" kimenteni, amely alkalmas az elévülés nyugvása megállapítására.

JOGGYAKORLAT
EBH 2003.853.
A szavatossági határidő - a jogvesztő határidőn belül - a hiba felismeréséig nyugszik, és attól számítva három hónap áll rendelkezésre az igény bíróság előtti érvényesítésére. A három hónapos határidő nem elévülési jellegű, nem szakítható meg, tehát nem kezdődik újra" (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.332/2001/8. szám) (Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2003/1.).
Az 1991. évi XLIX. törvényben az adós által kötött szerződések megtámadására megszabott 90 napos határidő elévülési, a 180 napos (az újabb jogszabályi rendelkezések szerint egyéves) határidő jogvesztő.
11.Gf.40.259/2008/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
Szerződés megtámadására előírt szubjektív határidő számítása, ha a megtámadási ok egy hitelező előnyben részesítése. [Cstv. 40. § (1) bek. c) pontja, Ptk. 326. § (2) bek.]
Az indokolásból: "A hivatkozott rendelkezés szerint akkor támadható meg a szerződés, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése. Miután a megtámadásra előírt határidő a tudomásszerzéstől számít, ez a határidő akkor indul, amikor a jogosult a hivatkozott megtámadási okról tudomást szerez. Attól függően, hogy ez az ok mennyiben állapítható meg magából a szerződésből a kezdő időpont változhat. Ezért a keresetlevél bírósághoz történő benyújtásának határideje általában a megtámadható szerződésről való tudomásszerzéstől számít, de ha a szerződés nem tartalmaz minden releváns információt, ez a határidő kitolódhat a törvényi tényállásban megjelölt elemek felismerésének lehetőségéig. Nem a szerződésről való tudomásszerzés ténye bír jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdő időpontjaként, hanem az a tény, hogy olyan helyzetben került a felszámoló, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát. Az, hogy a felszámoló nem élt e lehetőséggel, az ő felelőssége. A perben a felszámoló kereseti kérelme alapjául a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontját jelölte meg. Ebben az esetben a szerződés megtámadhatósága feltételezi annak ismeretét, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 90 napon belül kötötte az adós a szerződést, és annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése. A felszámoló a részére is megküldött közzétételt elrendelő végzésből [Cstv. 28. § (1) bekezdés c) pontja; Cstv. 6. § (4) bekezdés] hivatalos tudomással bírt a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napjáról (2005. december 28. napja) és magáról a közzétételt elrendelő végzésről. E napokról legkésőbb 2006. április 27-én, a közzététel napján tudomást szerzett. Ezért elfogadhatatlan a felszámoló azon állítása, hogy 2006. júliusában szerzett tudomást a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napjáról. Az elsőfokú eljárás során lefolytatott tanúbizonyítás alapján a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, nevezetesen, hogy a felszámoló a megtámadott szerződésről tudomást szerzett 2006. április végén (pontosan nem meghatározható napon), amikor az adós alkalmazottjai táblázatban feltüntették az adós valamennyi ingatlan értékesítéssel kapcsolatos szerződését (vételár és eladási ár feltüntetése mellett) és átadták a szerződéseket a többi irattal együtt.A szerződésből egyértelműen kitűnik, hogy azt 2005. október 4. napján kötötték a felek, és a vételár egy részét beszámítás útján teljesítette a vevő, vagyis a vevő egyik követelése, vagy annak egy része így 100%-ban kielégítést nyert.
- 653/654 -
Ily módon már a szerződés átadásának időpontjában a felszámoló olyan helyzetben került, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát. Ezért ebben az időpontban, legkésőbb 2006. május 1. napján kezdődött a megtámadásra nyitva álló 90 nap, így a perindítási határidő 2006. július 29. napján lejárt.Megjegyzi az ítélőtábla, hogy amennyiben a felszámoló csupán a III. r. alperes hitelezői igénybejelentése időpontjában (2006. június 6.) szerzett volna tudomást arról, hogy az adásvételi szerződés vevője az adós egyik hitelezője volt, akkor 2006. szeptember 5. napján járt volna le a 90 napos perindítási határidő, tehát a 2006. október 24-én benyújtott kereset ebben az esetben is elkésett volna."
11.Gf.40.445/2009/7. (Fővárosi Ítélőtábla):
Szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a csődtörvény által meghatározott szubjektív határidő megállapítása, törvényi vélelem megdöntése, jóerkölcsbe ütközés feltétele [Cstv. 40. § (1) bek. a) és b) pontjai, (3) bek. Ptk. 200. § (2) bek. Pp. 121. §, 237. §, 3. §, 164. § PK 32. EBH 2005.1225].
Az indokolásból: "A keresetlevél benyújtása és a felszámolási kérelem előterjesztése szerint irányadó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés értelmében a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül indíthatja meg a pert a hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló. Ezért az elévülési kifogás előterjesztését követően az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta először azt, hogy a felperes határidőn belül nyújtotta-e be a keresetet. A keresetlevél bírósághoz történő benyújtásának határideje általában a megtámadható szerződésről való tudomásszerzéstől számít, de ha a szerződés nem tartalmaz minden releváns információt, ez a határidő kitolódhat a törvényi tényállásban megjelölt elemek felismerésének lehetőségéig. Nem a tényleges tudomásszerzés ténye bír jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdő időpontjaként, hanem az a tény, hogy olyan helyzetben került a felszámoló, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát. A perben a felszámoló kereseti kérelme alapjául a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg. Az a) pontban írt csalárd ügyletek esetén az adós vagyonának csökkenésén túlmenően a hitelezők kijátszására irányuló adósi szándék és annak ismerete szükséges, hogy a másik fél a szándékról tudott vagy tudnia kellett. A b) pontra alapított kereset esetén a szerződés megtámadhatósága feltételezi annak ismeretét, hogy a szerződés tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet. A (3) bekezdés értelmében az adóssal összefonódásban levő gazdálkodó szervezettel, valamint az adós tagjával, vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával kötött szerződés esetén a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell.Jelen perben a felszámoló csatolta az »archív jegyzék« megnevezésű iratot, melynek dátuma szerint 2006. június 2. napján került átadásra a gárdonyi telkek iratanyaga. Állította ugyan, hogy 2006. augusztusában került abba a helyzetbe, hogy a szerződések megtámadhatóságát felismerte, azonban ezt az állítását semmivel sem támasztotta alá. A csatolt OTP levél éppen arra utal, hogy az OTP-től a perbeli ingatlanokra vonatkozó értékbecslést nem kapott a felperes. Az »archív jegyzék«-kel a felszámoló bizonyította, hogy 2006. június 2. napján átvette az iratokat, ezért ezt követően lehetősége volt a szerződések megismerésére. Az alperesek ezzel szemben nem bizonyították, hogy a megtámadott szerződések ezt megelőzően átadásra kerültek volna a felszámoló részére. A tanúvallomásokból csupán az állapítható meg egyértelműen, hogy 2006. április végén a szerződésekről készített táblázatok kerültek átadásra, azonban ezzel az alperesek a szerződések júniusi időpontban történő átadására vonatkozó írásbeli bizonyítékot nem döntötték meg.
Az ingyenességre alapított kereseti kérelem szempontjából vizsgálva a szerződéseket, megállapítható, hogy önmagából a szerződésekből kitűnik, hogy egyiket az I. r. alperes [tag/ügyvezető] rokonával/édesanyjával kötötték, a névazonosság semmi kétséget nem hagy. A másik magánszeméllyel kötött szerződésből ki kellett tűnnie, hogy a vevő a II. r. alperessel [tag/ügyvezető] azonos címen lakik, és ezért vizsgálni kellett a vevő milyen kapcsolatban áll a tag/ügyvezetővel.
- 654/655 -
A III. r. alperes betéti társaság székhelyéből a felszámolónak látnia kellett, hogy a II. r. alperes [tag/ügyvezető] lakáscímével azonos, sőt ekkor már kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy ez a társaság a tag/ügyvezetők tulajdonában álló társaság. Mindez arra utal, hogy a szerződés kézhezvételét követően a felszámoló olyan helyzetben került, hogy felismerhette a szerződések megtámadhatóságát. [Annak nincs jelentősége, hogy a felszámolóbiztos saját maga, vagy megbízottja útján vette át és vizsgálta át a szerződéseket.] A fentiek értelmében az ingyenesség - hivatkozással a törvényi vélelemre - alapján történő megtámadás lehetősége a szerződések átadásának időpontjában megállapítható, ezért a 90 napos határidő ekkor - 2006. június 2. napján - kezdődik. A feltűnő értékaránytalanságra alapított kereseti kérelem vonatkozásában a feltűnően aránytalan értékkülönbözet felismerése időpontjának van jelentősége. E vonatkozásban sem állapítható meg, hogy a felszámoló által megjelölt 2006. augusztusi időpont lenne a megtámadhatóság felismerésének ideje, mivel a felszámoló által csatolt OTP levélből megállapítható, hogy a perbeli ingatlanokkal kapcsolatos értékbecslést az OTP nem készített, így nem is küldött meg a felszámoló részére. A feltűnő értékaránytalanságra alapított kereset vonatkozásában a felszámoló a megtámadás alapjául szolgáló feltűnően aránytalan értékkülönbözet felismerésének későbbi időpontját nem bizonyította.A fentiekre figyelemmel az állapítható meg, hogy a felperes a 90 napos keresetindítási határidő belül nyújtotta be a csődtörvényi rendelkezésekre alapított keresetet, ezért azt érdemben kell tárgyalni."
26.4.3.3. A 90 napos határidő vizsgálata
A 90 napos határidő anyagi jogi, elévülési jellegű határidő, számítására az rPtké. 3. és 4. §, illetve a Ptk. 8:3. § előírásai az irányadóak, annak minden következményével együtt. A keresetlevélnek a lejárat napjáig meg kell érkeznie a bíróságra. Késedelem esetén az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (rPtk. 326-327. §, Ptk. 6:24. §). Emiatt a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
Amennyiben az elévülésre az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, arra kell figyelni, hogy a 6:24. § (3) bekezdése kimondja, hogy a 6:24. § (2) bekezdésében meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. számú Polgári jogegységi határozatában a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásával kapcsolatban az alábbiakat mondta ki:

"A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
- 655/656 -
A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.
A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának III. pontja e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható."

A jogegységi határozatból következően a bíróságnak nem kell hivatalból a megtámadási határidő betartását figyelnie, a megtámadási határidő ugyanis nem jogvesztő, az alperesnek kell hivatkoznia - elévülési kifogást előterjesztenie - arra, hogy a perindítási határidőt a felperes elkéste. Ha a felperes elkésett a követelés érvényesítésével és erre az alperes hivatkozott, a bíróság ítélettel utasítja el a felperes keresetét, nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének.
A Gfv.VII.30.070/2015/6. számú határozatban a Kúria megerősítette ezt az elvet, kimondva, hogy a bíróságnak hivatalból csak a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti objektív, egyéves jogvesztő határidő fennállását kell vizsgálnia.
Ezt az álláspontot fogadta el a Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2006.3.135. számában közzétett döntésében, amelyben kimondta, hogy a Cstv. 40. § (1) és (4) bekezdésében megjelölt határidő elmulasztása esetén nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának [4/2003. PJE határozat, Cstv. 40. § (1)-(2) bekezdés], illetve a Cstv. 40. §-ának (4) bekezdésében meghatározott 15 napos határidő azon hitelező keresetindítására vonatkozik, aki a felszámoló értesítéséből szerez tudomást az (1) bekezdés a) vagy b) pontjai szerinti jogügyletről, s nem alkalmazható olyan hitelező esetében, aki már a felszámoló értesítését megelőzően is tudott erről (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.121/2006/3. szám).

JOGGYAKORLAT
EBH 1999.36.
Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 40. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott megtámadás határidejét nem a szerződésen alapuló kifizetés időpontja, hanem a szerződés megkötésének az időpontja határozza meg.
Ha a Ptk.-n alapuló megtámadási határidő a felszámolás kezdő időpontja előtt már eltelt, a felszámolónak csak a Csődtv. 40. §-a szerinti megtámadásra van lehetősége. A felszámolás megindulása, a felszámoló kijelölése, az iratok átvétele a Ptk.-n alapuló megtámadási jogot nem éleszti fel.
BDT 2012.2736.
Az 1991. évi XLIX. tv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 90 napos határidő elévülési jellegű anyagi jogi határidő, ezért elmulasztása esetén nem lehet a pert megszüntetni, hanem az ügy érdemében ítélettel kell határozni és csak kérelemre kell dönteni az elévülési kifogásról.
Az 1991. évi XLIX. törvényben az adós által kötött szerződések megtámadására megszabott 90 napos határidő elévülési, a 180 napos (az újabb jogszabályi rendelkezések szerint egyéves) határidő jogvesztő.
BDT 2004.915.
II. A csőd- és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdésében biztosított szerződésmegtámadási jog anyagi jogi jogintézmény, a 90 napos keresetindítási határidő ezért anyagi jogi határidő, számítása tekintetében a Ptké. 3. és 4. §-ai az irányadóak.
- 656/657 -
Az anyagi jogi határidő vagy elévülési, vagy jogvesztő határidő; jogvesztő akkor, ha ezt a jogszabály kifejezetten kimondja, vagy egyéb rendelkezéseiből egyértelműen következik. A Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadási határidő elévülési természetű, elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs, azonban alkalmazni kell az elévülés nyugvására (félbeszakadására) vonatkozó szabályokat. A keresetindításra nyitva álló elévülési határidő elmulasztása esetében a bíróság az elévülést hivatalból nem észlelheti, és az ügy érdemében ítélettel kell határozni (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.169/2003/3. szám).
ÍH 2015.38.
A Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie.
A fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményének - teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után (1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés).
Az indokolásból: "A Fővárosi Ítélőtábla alaptalannak találta az alperesnek a Ptk. 236. § (1) bekezdésére hivatkozását (amely szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul bíróság előtt érvényesíteni), mivel a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdése értelmében - szemben a régi Ptk. idézett rendelkezésével - a Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt, keresettel (keresetlevél benyújtásával) történhet. A felek megtámadási kifogásra utalása teljesen alaptalan volt, hiszen ilyen kifogást az adott ügyben nem terjesztettek elő. A megtámadási kifogás a megtámadásra vonatkozó írásbeli jognyilatkozattól vagy az ilyen tartalmú keresettől abban különbözik, hogy védekezési eszköz, amelyet a kötelezett (általában alperes) azzal a szerződéssel szemben hoz fel, amelyből fakadó kötelezettséget vele szemben érvényesítenek. Mivel az adott ügyben, a felperessel szemben igényérvényesítésre nem került sor, illetve az alperes nem hivatkozott a szerződés érvénytelenségére, megtámadási kifogás előterjesztésére nem került sor.
Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a keresetlevelet a nyitva álló anyagi jogi (törvényi) határidőt elmulasztva, elkésetten terjesztette elő, mert a 90 napos határidőben előterjesztett keresetlevél bíróság általi, alperesnek való kézbesítésére csupán azt követően került sor. Ugyanis a Cstv. 40. § (1) bekezdésének értelmében az (1) bekezdés a)-c) pontjában megfogalmazott tényállások szerint minősülő szerződést 90 napon belül, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egy éves jogvesztő határidőn belül a bíróság előtt kell (lehet) keresettel megtámadni. E törvényi megfogalmazásból az következik, hogy a megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie (azaz a keresetindításnak kell ez idő alatt megtörténnie), s ha ezt a felperes megtartotta, a keresetlevelet nem lehet elkésettnek tekinteni abban az esetben sem, ha a keresetlevél alperesnek való kézbesítésére (a perindítás hatályának beálltára) ezt követően került sor. E törvényi határidő megtartása szempontjából tehát a keresetindításnak, s nem a perindításnak van jelentősége.
Ugyancsak alaptalanul sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a szerződés érvénytelenségét, expressis verbis nem mondta ki.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott törvényi tényállások nyújtanak jogi eszközt a felszámoló által képviselt adós, illetve a hitelezők számára, az adós hitelezők kielégítési alapjául szolgáló vagyonából a kritikus időszakban elvont vagyonelemek visszaszerzésére, a fedezetelvonást eredményező szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy teljesítés keresettel történt megtámadásával. A jelenlegi jogi szabályozás szerint e fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - az adott jogkövetkezménytől függően, teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után. A Cstv. 40. §-ának specialitása a jelenlegi szabályozási keretben - egyebek mellett - abban áll, hogy a tartalmilag fedezetelvonást megakadályozni hivatott tényállásokhoz az érvénytelenség jogkövetkezményei fűződnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem az ítélet rendelkező részére tartozó kérdés, a bírói gyakorlat egységes (például: BDT 2007.1603.). Ez következik abból, hogy a Ptk. rendelkezéseinek értelmében az érvénytelenségi tényállásokban meghatározott fogyatékosságban szenvedő szerződés (a megtámadható szerződések esetén a megtámadási jognyilatkozat közbejöttével) a törvény erejénél fogva (ex lege) semmis,
- 657/658 -
tehát nem a bírói ítélet az, amely a szerződést érvénytelenné nyilvánítja, a bírói ítélet (indokolásában) csupán a törvény alapján bekövetkezett semmisség tényét állapítja meg, míg a rendelkező részben az érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkezik. Más eset, amikor a kereset [régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdés, új Ptk. 6:108. § (2) bekezdés alapján] kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul; ám a szerződés érvénytelenségét megállapító ítélet ebben az esetben sem konstitutív jellegű, csupán a szerződés törvény erejénél fogva bekövetkezett érvénytelenséget deklarálja. Abban az esetben, ha a felperes az érvénytelen szerződés folytán bekövetkezett vagyonmozgás rendezését is kívánja, a szerződés érvénytelenségének megállapítása a tényállásra tartozó kérdés, s a rendelkező részben csupán a jogkövetkezmények rendezéséről kell a bíróságnak határoznia" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.401/2014/5. szám).
ÍH 2006.40.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott 90 napos határidő anyagi jogi, elévülési jellegű - nem jogvesztő - határidő, melynek számítására az anyagi jog rendelkezései az irányadóak. Ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie, azonban az eset körülményeitől függően eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó Ptk. 326-327. § szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni. Eljárási szabályt sért ezért a bíróság, ha a keresetindítási határidő elmulasztásával kapcsolatos hivatkozásokkal összefüggésben nem vizsgálja, hogy az előadottak a határidő meghosszabbodását eredményező menthető okoknak tekinthetőek-e (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.198/2005/2. szám).
ÍH 2006.135.
I. A Cstv. 40. § (1) és (4) bekezdésében megjelölt határidő elmulasztása esetén nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának [4/2003. Polgári jogegységi határozat, Cstv. 40. § (1)-(2) bekezdés].
II. A Cstv. 40. §-ának (4) bekezdésében meghatározott 15 napos határidő azon hitelező keresetindítására vonatkozik, aki a felszámoló értesítéséből szerez tudomást az (1) bekezdés a) vagy b) pontjai szerinti jogügyletről, s nem alkalmazható olyan hitelező esetében, aki már a felszámoló értesítését megelőzően is tudott erről (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.121/2006/3. szám).
26.4.3.4. A jogvesztő határidő
A törvény 2004. évi módosítása során a törvényalkotó a szubjektív 90 napos határidő mellé egy objektív, gyakorlatilag jogvesztő határidőt is társított, amelyet a III. Cstv. Novella 180 napban határozott meg, s melyet a IV. Cstv. Novella egy évre emelt fel. (Sok esetben még ez az egyéves határidő is kevésnek bizonyult, a magam részéről semmi akadályát nem látnám annak, hogy a felszámolás folyamatban léte alatt lehessen ilyen pert megindítani, természetesen az elévülés nyugvásának szabályait figyelembe véve.) A törvény 2009-ig hatályos szabálya nem mondta ki azt, hogy a 180 napos, illetve egyéves határidő jogvesztő, de a hasonló polgári jogi szabályozás esetében a gyakorlat mindig jogvesztőnek tekinti az objektív határidőt. Az V. Cstv. Novella azonban a bírói gyakorlatot követve módosította a törvény szövegét, s ma már a törvény kifejezetten tartalmazza azt, hogy az egyéves határidő jogvesztő határidőnek tekinthető.
Ez a kettős határidő a szavatossági jogok gyakorlására a Ptk.-ban megszabott határidőhöz hasonlítható, ezért az ott kialakult jogelvek alkalmazhatók. Ezekben a perekben ezért rendkívül fontos lesz annak bizonyítása, hogy a felszámoló, illetve a hitelező mikor szerzett tudomást a megtámadható szerződés megkötéséről.
- 658/659 -
A kereseti kérelmet ettől számított 90 napos elévülési határidő alatt nyújthatja be. A bíróság nem köteles vizsgálni azt, hogy a felperes határidőben nyújtotta be a kereseti kérelmet vagy sem, arra az alperesnek kell elévülési kifogást előterjeszteni. A 4/2003. PJE határozatban foglaltak ebben az esetben is alkalmazandók.
Miután a gyakorlat a szavatossági jogok gyakorlása esetén is hajlamos az igényérvényesítési határidő laza kezelésére, ezért fontos annak hangsúlyozása, hogy a megtámadási határidő az elévülésre vonatkozó szabályok szerint hosszabbodik meg, az elévülési határidő nyugvása vagy félbeszakadása folytán meghosszabbodott határidők a véges 180 napos, illetve az egyéves határidőn belül érvényesülhetnek.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben a felszámoló tudomást szerez a megtámadható szerződésről, de a 90 napos határidő alatt nem tudja az igényét érvényesíteni, mert az elévülés nyugvása következett be, az ok megszűnésétől számított három hónapon belül indíthatja meg a pert. Ennek alapja az rPtk. 326. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. [A Ptk. 6:24. § (2) bekezdése ezt a szabályt változatlan tartalommal vette át.] A magam részéről nehezen tudok elképzelni olyan okot, amely miatt a felszámoló nem tudja érvényesíteni a követelést, azaz nem tudja a pert megindítani (miután tudomásszerzéstől kezdődik a 90 napos határidő), de elvileg kizárni sem lehet ennek lehetőségét. Megismétlem azonban, hogy a bíróság hivatalból nem vizsgálja azt, hogy az elévülés bekövetkezett vagy sem, erre az alpereseknek kell hivatkozni.
A határidők számításánál a következőre kell figyelemmel lenni:
- A felszámolási ügyekben a hitelező/felszámoló a tudomásszerzéstől számított 90 napos határidő alatt indíthatja meg a pert.
- Ha a 90 napos határidő megszakad az rPtk. 327. § (1) bekezdés valamely esete, (írásbeli felszólítás, perindítás, elismerés stb.) miatt, akkor az rPtk. 327. § (2) bekezdése értelmében a 90 napos elévülési határidő újból megkezdődik. Megszakadni azonban csak a folyamatban lévő elévülési határidő tud, a 90 napos határidő eltelte után semmilyen cselekmény nem vezet az elévülés megszakadásához.
- Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a 90 napos határidőn belül, az rPtk. 326. § (2) bekezdés értelmében bekövetkezik az elévülés nyugvása, ebben az esetben további 3 hónap alatt perelnie kell. Ha pl. 40. napnál következik be az elévülés nyugvása, és a 60. napnál megszűnik az akadályoztatás, az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül érvényesítheti az igényét, s nem a 60 és 90 nap között rendelkezésre álló idő alatt. Ez a három hónapos határidő azonban szintén jogvesztő, nem nyugszik és nem szakad meg, tehát az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon túl akkor sem lehet pert indítani, ha az egy éves jogvesztő határidő még nem telt el, az rPtk. hatálya alá tartozó esetekben.
- 659/660 -
- Amennyiben az elévülés nyugvása bekövetkezik és az akadály megszűnésétől számított 3 hónap túlnyúlna a 180 napos, illetve egyéves jogvesztő határidőn, akkor a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított
- a 2004. május 1-je 2006. június 30-a között érkezett felszámolási ügyekben 180 nap;
- a 2006. július 1-je után érkezett ügyekben egy év után már nem indíthatja meg a pert.
Ha tehát a nyugvást eredményező akadály megszűnése a 180 nap, illetve egyéves határidő előtt 1-2 nappal történik, már nem három hónap, hanem csak az adott 1-2 nap áll rendelkezésre a per megindítására.
Amennyiben az átmeneti szabályok figyelembevételével az adott perben az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, arra kell figyelni, hogy a Ptk. 6:24. § (3) bekezdése kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egyéves, illetve három hónapos határidő alatt. Az elévülés megszakadását lehetővé teszi a törvény azzal a korlátozással, hogy nem az eredeti teljes elévülési idő (pl. öt év), hanem a nyugvás következtében beálló határidők (3 hónap, egy év) számítása kezdődik újra.
Az is fontos új szabály, hogy a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás nem szakítja meg az elévülést, a követelés csődeljárásban történő bejelentése viszont igen [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés].
A Cstv. 40. § (5) bekezdése fenntartja azt a korábbi rendelkezést, miszerint a felszámoló a tudomására jutott megtámadható ügyletről köteles haladéktalanul tájékoztatni a hitelezői választmányt vagy a hitelezőt, s a hitelező akkor is jogosult megtámadni a szerződést az értesítéstől számított 15 napon belül, ha a 90 napos megtámadási határidő letelt, vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra. A 180 napos, illetve egyéves jogvesztő határidő azonban már ilyen okból sem léphető túl, ezt az V. Cstv. Novella már kifejezetten kimondja.
Ez a rendelkezés valójában a Ptk.-ban szabályozott elévülés nyugvásának egy speciális esete. A bekezdés nem alkalmazható akkor, ha a hitelező már a felszámolói értesítést megelőzően is tudomással bírt a megállapodásról. E szempontból a jogügylet tényének, nem pedig annak a felszámoló általi jogi minősítésének van jelentősége, ugyanis a hitelező az ügylet megtámadása során annak a felszámoló általi minősítéséhez nincs kötve, azt saját belátása szerint értékelheti, s dönthet a keresetindítás vagy annak mellőzése mellett (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.121/2006/3. szám).
A hitelezői választmány tájékoztatása teljesen feleslegesnek tűnik, mivel saját nevében nem élhet a megtámadási joggal.
26.4.3.5. Megtámadási határidő vizsgálata a Ptk. szabályai alapján indított perekben
A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy amennyiben a felszámoló nem a Cstv. 40. §-a, hanem a Ptk.-ban szabályozott valamely jogcímen támadja meg az adós által korábban kötött szerződést, az elévülés nyugvásához vezető oknak tekinthető-e az, hogy a felszámolónak időre volt szüksége az adós iratanyagának áttekintésére.
- 660/661 -
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2003.205. számú döntésében kifejtette, hogy az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amelynek következtében a jogosult a követelését menthető okból nem érvényesítheti. Ha a felszámoló a megtámadási határidő letelte után került abba a helyzetbe, hogy az adós vagyoni viszonyait, az általa megkötött szerződéseket áttekinthesse, akkor az elévülés nyugvását kell megállapítani.
Hasonló álláspontot foglalt el a Fővárosi Ítélőtábla a 12.Gf.40.539/2008/7. számú döntésében. Véleményem szerint ez az álláspont alapvetően téves. A felszámolás elrendelése szerintem nem vezethet az elévülési idő nyugvásához, ugyanis az adós vezetőit korábban semmilyen ok nem gátolta a szerződés megtámadásában. A felszámolás elrendelése az adós jogalanyiságában változást nem hoz, a vagyonnal rendelkezni jogosult vezető személyének változása pedig nem vezethet az elévülés nyugvásához. Az ezzel ellentétes álláspont oda vezetne, hogy a cégek vezetésében bekövetkezett minden változás esetén megállapítható lenne az elévülés nyugvása. Pont azért szabályozza a Cstv. a szerződések speciális okból történő megtámadási lehetőségét, hogy a felszámoló számára biztosítsa a szerződések megtámadását. Ezt nem lehet a fent idézett döntéseknek megfelelően kiterjesztően értelmezni.
A bírói gyakorlat értelmében általában az elévülés nyugvását eredményezi a képviselet hiánya; illetve a képviselő és a képviselt közötti érdekellentét ténye annak megszűnéséig, az általunk tárgyalt eset nem tartozik ebbe a körbe. Az ezzel kapcsolatos hitelezői érdeksérelmek kiküszöbölése érdekében tették lehetővé a szerződések megtámadását a Cstv. 40. §-a alapján. A Szegedi Ítélőtábla a BDT 2013.3026. számú döntésében ezt az elvet tette magáévá, ezzel a döntéssel értek egyet. A joggyakorlatban ennek ellenére mindkét álláspontot tartalmazó döntést ismertetem.

JOGGYAKORLAT
BH 2003.205.
Megtámadási határidő vonatkozásában az elévülés nyugvása [Ptk. 236. § (1) és (2) bek., 326. § (2) bek. c) pont].
Az indokolásból: "A felperes az eljárás során többször módosított keresetében megtámadta az alperesekkel kötött szerződéseit, kérte azok érvénytelenségének a megállapítását. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem találta alaposnak az alperesek arra történő hivatkozását, miszerint a megtámadási határidőt a felperes elmulasztotta, és érdemben tárgyalta a pert. A felperes felszámolását elrendelő végzés 1996. szeptember 27-én emelkedett jogerőre, annak közzététele a Cégközlöny 1996. október 24-i számában történt meg. A hitelezői igények előterjesztésére 30 napos határidő állt rendelkezésre. E határidő leteltét követően került a felszámoló abba a helyzetbe, hogy az adós vagyoni viszonyait, az általa megkötött szerződéseket áttekinthesse. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság által 1997 januárjában megtartott tárgyaláson jutottak birtokába az üzlethelyiségek átadásával kapcsolatos, az I. r. alperes által csatolt iratok. A felperes esetében tehát alkalmazhatóak voltak a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében foglaltak. Nevezetesen a jogszabály kimondja, hogy az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amelynek folytán a jogosult a követelését menthető okból nem érvényesítheti. A jelen esetben a felszámoló keresete előterjesztésével kapcsolatban a kimentési ok fennállt, az elévülés nyugvása bekövetkezett, így a kereset érdemi tárgyalásának helye volt" (Legfelsőbb Bíróság Gf.VIII.32.054/2000/16. szám).
- 661/662 -
Ha a Ptk.-n alapuló megtámadási határidő a felszámolás kezdő időpontja előtt már eltelt, a felszámolónak csak a Csődtv. 40. §-a szerinti megtámadásra van lehetősége. A felszámolás megindulása, a felszámoló kijelölése, az iratok átvétele a Ptk.-n alapuló megtámadási jogot nem éleszti fel.
Az indokolásból: "Az elévülés kezdő időpontjától számított egy éven belül nem volt olyan jogcselekmény, amely akár az elévülés megszakadását, akár annak nyugvását idézte volna elő. A joggyakorlatban azonban vita tárgyát képezi, hogy a Ptk. szerinti egyéves megtámadási határidő tekintetében - a felszámoló által az adós nevében benyújtott kereset esetében - el kell-e térni a felszámolás hiányában alkalmazott szabályoktól. Így vitás, hogy ha a megtámadási határidő már eltelt a felszámolás kezdő időpontja előtt - ahogyan az jelen esetben is történt - és a felszámoló az iratok átvételét követően a Ptk.-n alapuló megtámadási keresetét benyújtja, tekinthető-e úgy, hogy a felszámoló kijelöléséig, az iratok átvételéig a megtámadási határidő nyugodott. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámolás megindulása nem "éleszti fel" a Ptk.-n alapuló megtámadási jogot, a felszámolónak ilyen esetben a Csődtv. 40. §-a szerinti megtámadásra van lehetősége. Amennyiben ezt elmulasztja, sem ilyen jogalapon, sem a Ptk.-ban biztosított megtámadási jogcímeken igényét nem érvényesítheti (hasonlóan: Céghírnök 2010. évi 3. szám dr. Bodnár Zsuzsanna - dr. Csőke Andrea: A Ptk. szerinti megtámadási határidő számítása a felszámoló által indított perekben).
Jelen ügyben is ez történt. A megtámadási határidő már a felszámolás megindulása előtt eltelt, ezért a felszámoló 2011. április 22-én a Ptk.-ban rögzített megtámadási jogcímen előterjesztett keresete elkésett. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ezzel ellentétes álláspont esetén is elkésett volna a kereseti kérelem, hiszen a szerződésről való tudomásszerzést követő 3 hónapon belül a felszámoló nem élt a megtámadás jogával [Ptk. 236. § (2) bek.].
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - kisebbrészt eltérő jogi indokolással - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.730/2011.).
26.4.4. A megtámadásra jogosultak
26.4.4.1. Az aktív perbeli legitimáció
A szerződés megtámadására eksősorban az adós nevében a felszámoló jogosult. Ebben a kérdésben is lényegesen módosult a jogszabály, a felszámolók törekvéseit elfogadva a törvényalkotó kivette a felszámoló saját nevében történő megtámadási jogosultságát. Ennek a törekvésnek az okát a perindítással kapcsolatos költségek viselésének szabályozatlansága adta, véleményem szerint helyesebb lett volna a költségviselés kérdésében egyértelmű szabályozást adni. (Különösen szembetűnő a helyzet fonáksága, amikor az adós olyan szerződést támad, amelynek megkötése során maga is rosszhiszeműen járt el.)
Jelenleg tehát a felszámoló akár a Cstv. 40. §-a alapján, akár a Ptk. valamely nevesített szabálya alapján támadja meg a szerződést, felperesi pozícióban az "f. a." cég szerepel, alperesként pedig a szerződést kötő fél vagy felek. Ezzel a megoldással megszűnik az adós cég formális ügygondnoki képviselete, s az is egyértelmű, hogy a csődjogi és a polgári jogi megtámadási jogcímei alapján történő jogérvényesítés egy perben megoldható, azonban ebben az esetben is csak a "csődbíróság" előtt lehet a keresethalmazatot "létrehozni". A szerződés megtámadása során minden szerződő félnek perben kell állni.
- 662/663 -
Megtámadásra jogosult a hitelező is. Hitelezőnek az minősül, aki a felszámolási eljárásban bejelentette a követelését, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Hitelezőnek minősül a vitatott igénnyel rendelkező, illetve a függő követelés jogosultja. Aki nem jelent be hitelezői igényt, csak a behajthatatlansági igazolás kiállítását kéri, nem minősül hitelezőnek, ő nem jogosult a per megindítására. A bíróság a BDT 2006.1398. szám alatt közzétett döntésében kimondta, ha a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező a felszámolási törvény alapján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indít pert, a peres felek nem vitathatják a felperes hitelezői minőségét.
A hitelező perindítása esetén a perbeli pozíciók nem változnak, az "f. a." cég alperesként áll perben és a felszámoló képviseli. Amennyiben a pert a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező indítja meg, a perben nem lehet a hitelezői minőségét kétségessé tenni. A hitelezői választmány nem jogosult a per megindítására, "perbeli" jogképessége csak a felszámolási eljárásra terjed ki.
26.4.4.2. A passzív perbeli legitimáció
A megtámadási perekben a hitelezői minőségnek más szempont szerint is jelentősége van. A 40. § (1) bekezdés c) pontjának és a (2) bekezdésnek is tényállási eleme valamely hitelező előnyben részesítése. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy az előnyben részesült hitelező nem azonos a felszámolási eljárásban bejelentkezett hitelezővel. Ezzel a hitelezői fogalommal kapcsolatban mondta ki a Szegedi Ítélőtábla, hogy a megtámadási perben a hitelezői jogállást nem lehet szűkítően értelmezni (BDT 2014.3117.). A hitelező fogalma - aki az adós teljesítése folytán a többi hitelezőhöz képest előnyben részesül - nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre, ebben a közelítésben egy már fennálló kötelem jogosultja is hitelezőnek tekintendő.
Hasonlóan foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.285/2008/7. számú határozatában, kimondva:

"A perben a fellebbezés kapcsán a bíróságnak először állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében ki minősül hitelezőnek, mivel az alperesek elsődleges védekezése arra irányult, hogy a II. r. alperes nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolásban, ezért az általa kötött szerződés nem támadható meg.
E jogszabályhely alkalmazása esetén - ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen tette - a hitelező fogalmát tágan kell értelmezni. Természetesen hitelezőnek tekintendők azon személyek, akik a felszámolásban hitelezői igényt jelentettek be és a felszámoló követelésüket nyilvántartásba vette, azonban ezen túlmenően hitelezőnek kell tekinteni mindazokat is, akiknek a megtámadási időn belül jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, nem vitatott követelése állt fenn az adóssal szemben (ez áll összhangban a Cstv. 3. § c) pontjában foglaltakkal is.)."

Felmerült továbbá a hitelező fogalma a 40. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben is. A Kúria a BH 2016.120. szám alatt közzétett döntésében ugyanis elvi éllel mondta ki, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt,
- 663/664 -
a hitelező vagy hitelezők kifejezés alatt nemcsak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés a kijátszásukra irányult-e .
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, valamint a (2) bekezdésben említett hitelező fogalom nem a Cstv. 3. §-ában szabályozott hitelező fogalmat jelenti, emiatt perelhető a 40. § alapján mindazon személy, aki a polgári jogviszonyban az adós hitelezőjének tekintendő, azaz követelése áll/állt fenn az adóssal szemben, s azt a többi, most már szűken vett hitelező sérelmére elégítették ki egészben vagy részben. Perelhetősége független attól, hogy az adott felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkezett vagy sem.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.120.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a hitelező vagy hitelezők kifejezés alatt nemcsak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés a kijátszásukra irányult-e [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. a) pont, (3) bek.; 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 12. pont].
Az indokolásból: "[24] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kereset esetén a felek jogügyletének konkrét hitelezői követelések kijátszására kell-e irányulnia, azaz a kijátszandó igénynek már akkor fenn kell-e állnia, amikor a felek a jogügyletet megkötik, továbbá fenn kell állnia a kereset benyújtásának időpontjában, vagy pedig a jogügylet megkötése után keletkező, de a jogügylet miatt ki nem elégíthető hitelezői igényekre is alapozható a kereset?
[25] A jogerős ítélet az 1/2011. (VI. 15.) PK véleményből kiindulva arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a hitelezői igénynek, amelynek kijátszására hivatkozással a felszámolás megindulását követően a keresetet benyújtják, már léteznie kell a szerződés megkötésekor, sőt nem csak léteznie kell, hanem az érvényesíthetőség állapotába is kell kerülnie erre az időpontra ahhoz, hogy annak jogosultja kijátszott hitelezőnek minősüljön.
[29] A kifejtettek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt a »hitelező vagy hitelezők« kifejezés alatt nemcsak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés a kijátszásukra irányult-e. A kereset megalapozottsága esetén ugyanis nemcsak annak a hitelezőnek a követelése kielégítésére kerülhet sor, akinek a követelése esetleg már fennállt a szerződés megkötésekor, hanem az érvénytelenség miatt a vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba és ez a vagyon a törvény kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megfelelően kerül szétosztásra a hitelezők között."
BH 2003.424.
I. A felszámoló által a Cstv. 40. §-a alapján indított perben alperesként valamennyi szerződő félnek, tehát a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek is perben kell állnia. Nem pótolja ezt a felszámoló pernyertessége érdekében való beavatkozás. (Megjegyzés: a jogeset a korábbi szabályozás alapján született, elvi jelentősége a perben állással kapcsolatban van.)
- 664/665 -
BH 1999.31.
I. A hitelezői választmánynak - jogszabályon alapuló - "perbeli" jogképessége csak a felszámolási eljárásban biztosított, ez polgári perben nem érvényesül. Az egyes hitelezők az adóssal szemben szerződésből eredő követeléseiket csak a saját nevükben beadott keresetekkel érvényesíthetik.
II. A Ptk.-ban, illetőleg a külön jogszabályban a szerződés megtámadásának lehetőségét szabályozó rendelkezések alkalmazásánál irányadó szempontok.
BDT 2014.3117.
I. A hitelező fogalma - aki az adós teljesítése folytán a többi hitelezőhöz képest előnyben részesül - nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre, ebben a közelítésben egy már fennálló kötelem jogosultja is hitelezőnek tekintendő.
BDT 2006.1398.
I. Ha a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező a felszámolási törvény alapján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indít pert, a peres felek nem vitathatják a felperes hitelezői minőségét.
Gf.II.20.240/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
A Cstv. 2004. évi XXVII. törvénnyel történt módosítása után indult felszámolási ügyekben a felszámoló a Cstv. 40. § alapján indított perben nem saját, hanem az adós cég képviseletében eljárva nyújtja be a keresetet.
26.4.5. A keresethalmazat
A megtámadási perekben tipikusan előfordul, hogy a felperes a keresetét több jogcímen terjeszti elő, ezzel tárgyi keresethalmazat keletkezik. A tárgyi keresethalmazat lehet valóságos vagy látszólagos. A látszólagos keresethalmazat két formája a vagylagos és az eventuális keresethalmazat, a megtámadási perekben és az érvénytelenségi perekben ez utóbbi a jellemző. A hivatalbóli eljárás megszűnésével a felek rendelkezési jogának körébe tartozik az, hogy milyen sorrendet állít fel a kereseti kérelmei között. A bíróság nem válogathat az előterjesztett kereseti kérelmek között, s ma már az is egyértelmű, hogy a bíróság nem vizsgálhatja először az érvénytelenségi majd az egyéb megtámadási okokat. A jelenleg ellentétes bírói gyakorlat egységesítését az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény és a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény végezte el. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. és 6. pontja releváns a mi szempontunkból, ez ad választ a keresethalmazatból adódó kérdésekre. A 2/2010. PK vélemény 3.b. pontját és annak indokolását az 1/2013. (VI. 17.) PK véleményében a Kúria már nem tartotta fenn, az 1/2014. PJE pedig a PK vélemény 1. pontját helyezte hatályon kívül.
Újabban a Cstv. a 40. § és a 33/A. §, illetve a 40. § és 49. § közötti összefüggés váltott ki vitát. Előfordult, hogy a hitelező mind a 33/A. §-t, mind a 40. §-t megjelölte a kereset alapjául. A Joggyakorlatban közölt BH 2016.179. számú döntésben a Kúria rámutatott:

"[21] A Kúria hangsúlyozza, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítási per a vezető tisztségviselő Cstv.-ben meghatározott magatartása következtében az adós vagyonában beálló csökkenés megállapítására irányul. A hitelezőként történő perindításra jogosultság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes az adós felszámolási eljárásában milyen összegű bejelentett hitelezői igénnyel rendelkezik, s annak sem, hogy az milyen jogcímen keletkezett.
- 665/666 -
Ezért az alperes arra vonatkozó érvelésének, hogy ha felperes megtámadta volna a perbeli szerződést, csak kisebb összegű - 805 847 Ft hitelezői igény - érvényesítésére lehetne jogosult, nincs jelentősége, a felperes perbeli legitimációját ez nem érintené."

Ezzel egyet lehet érteni, de, ha a hitelező mindkét jogcímen perel, akkor a vagyoncsökkenés, mint kár függhet a megtámadás sikerétől. Ezért véleményem szerint - miután itt nem látszólagos, hanem valóságos keresethalmazatról van szó - a bíróságnak jogában áll azt a kérdést vizsgálni, amelyet elsődlegesnek tart, s a másik kereseti kérelem tekintetében akár fel is függesztheti az eljárást. Amenyiben csak a 33/A. § alapján perel - mint a fenti idézett döntésben -, akkor viszont a vezető nem védekezhet azzal, hogy előbb támadja meg a hitelező/felszámoló az adós által kötött szerződést. A vezetői felelősség megállapítása iránti kereseti kérelem kapcsán akkor utasítható el a kereset, ha a 40. § alapján hozott döntés következtében nincs kár. Ha viszont a vezetői magatartásnak csak egyik felhívott eleme a támadott szerződés, akkor lehetséges a vezető marasztalása. A fenti problémák miatt nem célszerű egyetlen keresetben mindkét jogcímen perelni, természetesen nem kizárt az ilyen perindítás.
A Szegedi Ítélőtábla ennél továbbment, a Gf.III.30.401/2014/2. számú döntésben azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy valóságos tárgyi keresethalmazatként a vezető tisztségviselővel szemben nem terjeszthető elő ugyanazon tényállásra hivatkozással a Cst. 33/A. § (1) bekezdés szerinti megállapítási per, valamint a Cstv. 40. § (2) bekezdére alapított marasztalási per.
A Pécsi Törvényszék egyik végzésében a Szegedi Ítélőtábla döntéséhez hasonló tényállás alapján a Cstv. 33/A. §-ára alapított kereset tekintetében időelőttiség miatt megszüntette a pert, A Pécsi Ítélőtábla Pkf.V.20.497/2015/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és új határozat hozatalára utasította. Álláspontja szerint ilyen tényállás mellett a vagyoncsökkenés tényét sem lehet megállapítani, ezért érdemben kell elbírálni a keresetet.[203]

JOGGYAKORLAT
2/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről
2. A félnek a szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereseti (viszontkereseti) kérelemben pontosan meg kell jelölnie, hogy az érvénytelenség melyik törvényi jogkövetkezményének alkalmazását milyen tartalommal kéri a bíróságtól.
3. a) Vagylagosan vagy eshetőlegesen előterjesztett kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettsége mindig a konkrétan vizsgált kérelem vonatkozásában áll fenn.
b)[203]
4. a) A bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. Ugyanígy hivatalból észlelnie kell a bíróságnak azt is, ha a szerződés nem jött létre.
- 66/667 -
b) A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek.
5. a) A bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához általában kötve van. A kereseti kérelemhez kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve van. A bíróság a fél kérelmének helyt adhat akkor is, ha a fél által előadott tények a kérelmet más jogcímen megalapozzák.
A kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenség megállapítása iránti perben, mert az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében a fél kérelmének tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.
b) A szerződés megtámadása esetén a kereseti kérelemhez kötöttség még a jogcímet illetően is érvényesül, a bíróság ugyanis hivatalból nem vizsgálhatja olyan megtámadási ok fennállását, amelyre a fél nem hivatkozott.
6. a) Ha a fél a keresetében semmisségi okra hivatkozik, a bíróságnak elsőként azt kell vizsgálnia. A bíróság csak ennek eredménytelensége esetén térhet át a fél által felhozott megtámadási okok, vagy egyéb igények megalapozottságának vizsgálatára.
A semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével, vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását.
b) A szerződés megtámadása esetén a megtámadási okokat a bíróság a fél kérelméhez kötötten, az ott meghatározott sorrendben vizsgálja. Ha a fél a keresetében elsődlegesen az érvényes szerződésből eredő igényeket érvényesíti, és csak másodlagosan hivatkozik a szerződés megtámadására, a bíróság akkor is a kérelmek sorrendjéhez kötötten jár el.
7. Az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - az alperes viszontkeresetének, illetve ellenkérelmének előterjesztése nélkül is köteles dönteni az alperesnek visszajáró szolgáltatásról.
8. A szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereset tárgyában is hozható közbenső ítélet, ha annak a Pp. 213. §-a (3) bekezdésében előírt feltételei fennállnak.
9. a) A megtámadási határidő eltelte után a perben előterjesztett megtámadási kifogás a keresettel szemben való védekezést szolgálja, legfeljebb a kereset elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Az alperes kifogás útján gyakorolt megtámadása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes a követelését alapította.
b) A megtámadási kifogás elbírálható a helyi bíróság előtt folyó perben akkor is, ha önálló keresetként történő érvényesítése esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna.
10. a) A szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat a szerződés semmissége iránt pert. Ilyen esetben a fél perbeli legitimációja akkor állapítható meg, ha védendő jogi érdekének fennállását igazolja.
Harmadik személy az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 235. §-ának (2) bekezdése szerint a más által kötött szerződés megtámadására is jogosult. Ilyen esetben gondosan vizsgálni kell a keresetindítást megalapozó jogi érdek tartalmát.
b) Harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza.
11. Az azonos perbeli oldalon álló szerződést kötő felek egymással szembeni marasztalására eljárásjogi okokból általában nincs lehetőség. Az ügyész keresete alapján azonban helye lehet az érvénytelenség összes kapcsolódó jogkövetkezménye levonásának. Jogszerű továbbá az alperesek egymással szemben történő marasztalása akkor is, ha az alperesek egymás ellen indított perét a bíróság az érvénytelenség iránt indított perhez egyesítette. Ezért a bíróságnak tájékoztatnia kell az alpereseket arról, hogy az egymás elleni követeléseiket külön perben érvényesíthetik, amely lehetőséget nyújt a perek egyesítésére.
- 667/668 -
1/2013. (VI. 17.) PK vélemény:
2. A Kúria Polgári Kollégiuma a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK véleménye 3.b) pontját és az ahhoz kapcsolódó indokolást nem tartja fenn.
"2. A Pp. 23. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha valamelyik pertársra a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a tárgyi keresethalmazat esetében ilyen törvényi rendelkezés nincs. A bírói gyakorlat analógiaként a tárgyi keresethalmazat esetén is alkalmazta az említett szabályt, de ezzel ellentétes álláspont is kialakult a gyakorlatban, amely azon alapult, hogy ha az elsődleges kereseti kérelem a járásbíróság hatáskörébe tartozik, úgy azt a járásbíróságnak kell letárgyalnia, figyelemmel arra, hogy az eshetőlegesen előterjesztett további kereseti kérelem tárgyalására esetleg nem is fog sor kerülni.
Az érvénytelenségi perekben felmerülő eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. b) pontja szerint vagylagos vagy eshetőleges kereseti (viszontkereseti) kérelem esetében a bíróságnak a hatásköri és illetékességi szabályokat az adott, vizsgált kérelem vonatkozásában kell alkalmaznia. A PK véleményben foglaltak ellenére a bírói gyakorlat egységessége nem állt helyre, mert a PK véleményben kifejtett jogi álláspontot - különböző érvek alapján - sokan vitatták és az további jogalkalmazási kérdéseket is felvetett. A látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén felmerülő hatásköri kérdéseket illetően jogegységi eljárás iránti kezdeményezés is érkezett a Kúria Polgári Kollégiumához. A Polgári Kollégiumnak azonban az az álláspontja, hogy a kérdést jogértelmezéssel nem lehet megnyugtatóan megoldani, az jogszabályi rendezést igényel. Ezért a Kúria Elnöke javasolta az Országos Bírósági Hivatal Elnökének a kérdésben jogalkotás kezdeményezését. A várható jogszabályi rendezésre figyelemmel a Kúria Polgári Kollégiuma úgy döntött, hogy a 2/2010. (VI. 28.) PK véleménye 3. b) pontját és az ahhoz kapcsolódó indokolást nem tartja fenn."
BH 2016.179.
I. A Cstv. nem tartalmaz sorrendiséget a szabályai alapján megindítható peres eljárások tekintetében. Ha az adós vagyontárgya meghatározott időpontban történt átruházása folytán mind a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadási per, mind pedig a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítás iránti per megindításának fennállnak a feltételei, az eljárás megindítására jogosult eldöntheti, hogy melyik per megindítását tartja célravezetőbbnek.
Gfv.VII.30.320/2012/9. (Kúria):
A Cstv. 40. § és a 49. § összefüggése.
Az indokolásból: "Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelemben a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott tényállásokat és a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indítható peres eljárást - tartalmában - helytelenül értelmezte. A Cstv. 40. § (1) bekezdése szerint a keresettel olyan szerződéseket vagy más jognyilatkozatokat lehet megtámadni, amelyek még a felszámolás kezdő időpontja előtt jöttek létre az adós és harmadik személyek között. E jogintézmény célja az, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt az adós vagyonából kikerült vagyontárgyakat a felszámoló (az adós nevében benyújtott), vagy az adós hitelezői által előterjesztett kereset alapján a felszámolási vagyonba visszaszerezzék, ezzel növelve a hitelezők kielégítésének lehetőségét. A Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján azonban a felszámoló által kötött szerződések nem támadhatók. Ha a felszámoló az értékesítés során a Cstv. - különösen az értékesítés formáira, és a közjegyző igénybe vételére vonatkozó - rendelkezéseit megsértette, az így létrejött adásvételi szerződést csak a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján előterjesztett keresettel lehet megtámadni, mely előterjesztésére jogvesztő határidő áll rendelkezésre.
»A Cstv. 49. § (5) bekezdése a Ptk.-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére.« (Kúria Gfv.VII.30.125/2012/13.) Ebből következően a Cstv. 49. § (5) bekezdésén felüli, Ptk.-n alapuló semmisségi okra hivatkozással is előterjeszthető kereset. A Kúria álláspontja szerint azonban, ha a hitelező által előadottak - tartalmukban - a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltaknak felelnek meg, az ott leírt körben támadják a szerződést, úgy a Ptk. szabályai alapján a kereset nem vizsgálható.
- 668/669 -
Nincs tehát arra lehetőség, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdésében előírt jogvesztő határidő elmulasztása után, az egyébként abban meghatározott törvényi tényállásban foglalt magatartás megvalósulása alapján, a Ptk-ban megjelölt érvénytelenségi okokra hivatkozással támadja a hitelező a felszámoló által kötött szerződést."
A kölcsönszerződés (tagi hitel) alapján a kölcsön visszafizetése, vagy más szerződés alapján a pénzszolgáltatás megfizetése nem szerződés, ezért a szerződésekre, azok érvénytelenségére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.
BDT 2010.2342.
A kölcsönszerződés (tagi hitel) alapján a kölcsön visszafizetése, vagy más szerződés alapján a pénzszolgáltatás megfizetése nem szerződés, ezért a szerződésekre, azok érvénytelenségére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.
26.4.6. A megtámadott szerződés megkötésének ideje
Míg a Cstv. 40. § (1) bekezdésének 2004. június 1-jéig hatályos szövege egységesen kezelte a szerződéseket, kimondva, hogy a felszámolási kérelem bírósághoz beérkezése napját megelőző egy évben, vagy azt követően kötött szerződések támadhatók meg, a jelenleg hatályos szabályok - helyesen - sokkal korábban megkötött szerződések megtámadását teszik lehetővé, s árnyaltabb lett a szabályozás is.
a) A legsúlyosabb megítélés alá eső csalárd ügyletek esetén megtámadhatja a jogosult a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött szerződését.
b) Az ingyenes és értékaránytalan szerződések esetében a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződés vagy más jognyilatkozat támadható meg.
c) A valamely hitelezőt előnyben részesítő szerződés esetén viszonylag rövid időszakra adta meg a megtámadási jogot a törvényalkotó, ez a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző 90 nap.
d) Végül a rendes gazdálkodás körébe nem sorolható jogügyletek esetében 60 napban határozta meg a törvény az érintett időtartamot.
26.4.7. Megtámadási okok
26.4.7.1. A csalárd ügyletek
Cstv. 40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
- 669/670 -
a) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett.
Az új szabályozás az a) pontban helyezte el korábbi c) pontban szereplő megtámadási ok pontosított változatát. Ezek kifejezetten csalárd ügyletek, ahol nemcsak az adós, de a vele szerződő fél is rosszhiszemű volt, tudott vagy tudnia kellett a hitelező kijátszására irányuló szándékról. Ezekben az esetekben nem elég annak bizonyítása, hogy a hitelezők kijátszására irányult a jogügylet, azt is bizonyítani kell, hogy a jogügylet csökkentette az adós vagyonát.
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a vagyonra vonatkozó szabályok mennyiben értékelendők, ugyanis nagyon sokszor az adós egy olyan hitelezőjének értékesíti a vagyont, akinek zálogjoga is van az értékesített vagyontárgyon. Egy esetleges felszámolásnál az ilyen hitelező mindenki mást megelőzően jut kielégítéshez. A BDT 2011.2474. I. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kimondta, hogy az adós által a felszámolás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezésének napját megelőző 5 éven belül kötött ügylet esetében a megtámadhatóság egyik feltételeként előírt vagyoncsökkenés - adott esetben - akkor is megvalósulhat, ha egyébként a vagyon csökkenésével járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések is megszűnnek. Más döntések ezzel ellentétes megállapításra jutottak (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.109/2010/6., BDT 2011.2474.).
A gyakorlatot nagyon sok döntés színesíti. Nem megtámadási ok önmagában az, hogy az adós a felszámolási kérelem beérkezése előtt értékesíti vagyontárgyait (BH 2016.90. III.). Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során (BH 2014.189.). A felszámolási eljárást megelőzően az adós, mint eladó által tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződésnek az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdésére alapított megtámadása az adós vagyonának csökkenése hiányában alaptalan, mivel ebben az esetben az adós vagyonában maradt az ingatlan (BDT 2016.3437.).
A Joggyakorlatban közölt döntések, ha nem is teljeskörűen, de jelzik a bírói gyakorlat által kialakított határokat.
A Kúria az 1/2014. PJE határozata rendelkező részében a 3/2008. PJE határozatot hatályon kívül helyezett határozatok között sorolja fel, az indokolásban azonban nem szerepelteti. Ennek ellenére a rendelkező részt közlöm a joggyakorlatban, az indokolás a 2004 előtt hatályos szabályok között olvasható.
- 670/671 -
JOGGYAKORLAT
A Legfelsőbb Bíróság 3/2008. Polgári jogegységi határozata a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott jogügyletek eredményes megtámadásáról.
1. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30. napjáig hatályos 40. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott megtámadási okok az ügyletkötő felek jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül biztosítják az adós ingyenes, vagy feltűnően aránytalan jogügyleteinek megtámadását az ott meghatározott további feltételek fennállása esetében. A Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított megtámadás körében a megtámadásra jogosultnak bizonyítania kell nemcsak azt, hogy a jogügylet az adós vagyonát csökkentette, hanem azt is, hogy az ügylet megkötése az adós hitelezőinek kijátszására, azaz kielégítési alapjuknak az elvonására irányult.
BH 2016.90.
I. Nem a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányul az a per, amelyben az apportáló az 1991. évi XLIX. törvény 40. §-a alapján az apportálásról szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítását kéri.
II. Az 1991. évi XLIX. törvény 40. §-a alapján indított perben érdemben vizsgálható, hogy az adós vagyontárgyainak más gazdasági társaságba történő apportálása a hitelezők érdekét sérti-e. Ezt a cégalapítás érvénytelenségére vonatkozó 2006. évi V. törvény szabályok nem zárják ki
III. Az adós átruházhatja a vagyontárgyait a felszámolást közvetlenül megelőzően - azok működőképességének megőrzése érdekében -, de az átruházás a hitelezők érdekét nem sértheti [2006. évi V. tv. 69. § (2) bek; 1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. a) pont, 40. § (3) bek.].
Az indokolásból: "[25] A Kúria megítélése szerint a perben eljárt bíróságok helyes jogi következtetésre jutottak, amikor úgy foglaltak állást, hogy a felperes keresete nem a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányult. A cég bejegyzését követően a cégalapítás érvénytelensége csak a Ctv. 69. § (2) bekezdésében tételesen meghatározott esetekben állapítható meg a jogvesztő határidőn belül megindított perben, amelynek eredménye a cég jogalanyiságának megszűnése, ha az eljárás során az érvénytelenséget nem küszöbölik ki. A felperes által hivatkozott okból (a hitelezők érdekeinek sérelme) a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésére nem lett volna lehetőség.
[26] Ugyanakkor az adós vagyontárgyainak egy más társaságba való apportálása adott esetben fedezetelvonást valósíthat meg, amely fedezetelvonás a társaság bejegyzése ellenére is megállapítható, figyelemmel a jogszabályi változások ellenére is irányadó 1/2002. PJE határozatban kifejtettekre. A PJE-határozat szerint a cégbejegyzés megtörténte nem zárja ki, hogy a társaság tagjának a hitelezője a Ptk. 203. §-ában írt jogcímen keresettel kérhesse a társasági szerződés (alapító okirat) alapján nyújtott vagyoni hozzájárulás relatív hatálytalanságának megállapítását, ha a hozzájárulás az igénye kielégítési alapját egészben vagy részben elvonta, feltéve, hogy a szerző társaság (illetve az alapító) rosszhiszemű volt.
[27] A felszámolás megindítása miatt a valamennyi hitelezővel szembeni fedezetelvonásra vonatkozóan a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontja - tartalmában - a Ptk. 203. §-a szerinti törvényi tényállás speciális esete azzal, hogy eredményes megtámadás esetén a törvény rendelkezései szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
[28] A fentiek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az apportszolgáltatási szerződés érvénytelenségének megállapítása nem eredményezi a cégalapítás érvénytelenségét, az kizárólag a cég vagyonára hat ki.
[29] Mindezekből következően - a Kúria álláspontja szerint - a Cstv. 40. §-a alapján kellett, lehetett a perbeli jogvitát elbírálni, amelyre a perben eljárt bíróságok hatáskörrel és illetékességgel rendelkeztek."
- 671/672 -
BH 2014.189.
Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, 38. § (4) bek.].
BH 2000.24.
A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek.
Gfv.X.30.297/2010/4. (Legfelsőbb Bíróság):
Jóerkölcsbe ütközik a tagi kölcsön szerződésnek a felszámolás kezdő időpontja előtt bennfentes információk alapján történt, a visszafizetésre irányuló módosítása akkor is, ha a tagi kölcsönt már a felszámolási eljárás alatt nyújtotta a tag.
Az indokolásból: "Az alperes, mint a felperes ügyvezetője olyan belső információkat ismert az adós gazdasági helyzetéről, amellyel mások nem rendelkeztek. Nem helyezhette volna előtérbe a saját követelésének kielégítését más hitelezői követeléssel szemben. Mivel mégis ezt tette - hiszen a saját követelését teljes egészében visszafizette, míg például a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező lejárt követelését nem egyenlítette ki - a kifizetésre irányuló kötelezettség megváltoztatása a tisztességesen gazdálkodó és kereskedő emberek, tehát a társadalom értékrendjét sérti, azaz a jóerkölcsbe ütközött" (www.lb.hu).
Gfv.XI.30.526/2007/8. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha az adós a vele összefonódásban lévő gazdálkodó szervezet tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt szerződést, a Cstv. 40. § (1) bek. a.) és b.) pontjainak alkalmazásában a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. A vélelem megdöntésére alkalms bizonyítékok.
A felszámolási eljárást megelőzően az adós, mint eladó által tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződésnek az 1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bekezdésére alapított megtámadása az adós vagyonának csökkenése hiányában alaptalan.
I. Nem érvénytelen az olyan - engedményezést és tartozásátvállalást is tartalmazó - szerződési konstrukció, melynek keretében a felszámolás alá került fővállalkozó az alvállalkozók jövőben elvégzendő, beruházást befejező munkálatai után a megrendelő felé keletkező díjfizetési igényét közvetlenül az alvállalkozókra engedményezi, és amelynek következményeként a jövőben a fővállalkozót terhelő, az alvállalkozókat megillető díjfizetési kötelezettségeket a megrendelő átvállalja.
A csalárd ügylet érvénytelensége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adóstól kölcsönt felvevő tag a felszámolás elrendelésének hiányában milyen mértékű osztalékot szerezhetett volna, s hogy ez megteremtette volna-e a reális alapját a kölcsön tíz év alatt történő visszafizetésének.
BDT 2011.2474.
I. Az adós által a felszámolás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezésének napját megelőző 5 éven belül kötött ügylet esetében a megtámadhatóság egyik feltételeként előírt vagyoncsökkenés - adott esetben - akkor is megvalósulhat, ha egyébként a vagyon csökkenésével járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések is megszűnnek.
II. A megtámadhatóság szükséges feltétele az is, hogy a vagyoncsökkenést eredményező ügylet folytán a többi hitelező a hitelezőknek a törvényben foglalt kielégítési sorrendjére is figyelemmel hitelezői igényéhez kisebb hányadban jut hozzá, mint ha az ügyletkötésre nem került volna sor. Ennek megállapításához vizsgálni kell, hogy a támadott szerződés folytán a követelésének teljes kielégítéséhez hozzájutó hitelező követelésének biztosítékai a felszámolási eljárásban valóban privilegizált és teljes kielégítési lehetőséget biztosítottak volna a többi hitelezői igényhez képest.
- 672/673 -
III. Az azonos személy vagy gazdálkodó szervezet befolyása alatt működő gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéskötése esetén a rosszhiszeműség és ingyenesség vélelme kiterjed arra is, hogy a felek által kötött ügyletek a hitelezők kijátszására irányuló szándéknak megfelelő célzott eredményt elérték, azaz a többi hitelező követelésének kielégítési alapját - akár részben - elvonták, továbbá, hogy átruházás esetén az átruházott vagyontárgyakért fizetendő vételár - rosszhiszeműen - oly módon került meghatározásra, hogy a vagyontárgyat megszerző fél terhére csak a legszükségesebb tartozás keletkezzen. Ezzel a vagyontárgyak vételárral nem fedezett értéke a hitelezők elől elvonásra került.
Az indokolásból: "Az alperesek fellebbezése részben az alábbiak szerint részben megalapozott.
Az ítélőtábla a II. r. alperesnek az eljárás lényeges szabályainak megsértésével kapcsolatos fellebbezési kérelme tekintetében rámutat arra, hogy a hivatkozottakkal ellentétben a felperes a II. r. alperessel kötött engedményezési szerződésekre is kiterjesztette a keresetét, így a bíróság ítéletével nem sértette a Pp. 215. §-át.
Nem megalapozott azon fellebbezési hivatkozás sem, hogy a felperes elmulasztotta a Csődtv. 40. § (1) bekezdésében foglalt 90 napos megtámadási határidőt, hiszen a felszámolás közzétételére 2008. június 17-én sor került, a felperes keresete pedig 2008. szeptember 15-én a bíróságra érkezett. A felszámolónak a jogügyletekről való tudomásszerzése és a kereset benyújtása között tehát nyilvánvalóan nem telt el 90 nap. Az elsőfokú bíróság ítélete tévesen tartalmazza a felszámolás közzétételi időpontjaként a 2008. június 8-ai dátumot, így az ítélőtábla a tényállást a fentiek szerint pontosítja.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésének érdemi felülbírálata során az alábbiakra volt figyelemmel.
A Csődtv.40. § (1) bekezdés a) pontja szerint a felszámoló keresettel támadhatja az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett.
A jogszabályi rendelkezés nyelvtani értelmezése útján megállapítható, hogy az erre hivatkozással előterjesztett felperesi igény megalapozottságához - ahogy az I. r. alperes is utalt rá - három feltétel együttes fennállására van szükség: 1.) a támadott szerződés az adósnál vagyoncsökkenést idézzen elő, 2.) az adós részéről fennálljon a hitelezők kijátszására irányuló szándék, 3.) az adóssal szerződő fél ezen szándékról tudomással bírjon (rosszhiszeműség).
A megyei bíróság helyesen foglalt állást, amikor az I. r. alperes vagyoncsökkenését a perbeli ügyletek kapcsán megállapította. Indokolásának megismétlése nélkül csupán kiemeli az ítélőtábla, hogy az alperesek pusztán »mérlegelv« szerinti megközelítése téves. A Csődtv. az adós aktív, a hitelezők kielégítésére alkalmas vagyonát védi. Az ingatlanok és ingóságok értékesítésével, továbbá a vételár-követelés engedményezésével csökkent a felperes aktív vagyona.
A Csődtv. 40. § (3) bekezdése vélelmet állít fel a felperes és az I. r. alperes közötti ügyletek tekintetében arra nézve, hogy a rosszhiszeműség és ingyenesség fennállt, azaz a felperes szándéka a hitelezők kijátszására irányult és az I. r. alperes tudott erről. A vélelemmel szembeni bizonyítás az I. r. alperest terhelte. Az I. r. alperes azonban a felperesi reorganizációra irányuló előadásával a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A felperes a támadott szerződések megkötésekor fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A 2007. augusztus 23-ai megállapodásban rögzítést is nyert, hogy a felperes a gazdálkodásának eredményeit figyelembe véve a tartozását nem tudja visszafizetni, a 2007. november 15-ei szerződésben pedig azt rögzítették, hogy ez nem is várható. Az ügyletek tehát deklaráltan nem a reorganizációt szolgálták. A peradatok tehát a jóhiszeműség alátámasztására nem alkalmasak.
A fentiek alapján megalapozott a megyei bíróság azon ítéleti álláspontja, hogy a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt konjunktív feltételek megvalósultak.
A jogvita elbírálása során azonban az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően azt a jogilag releváns - az alperesek által hangsúlyozott - körülményt, hogy a Csődtv. 40. § (1) és (2) bekezdésének jogintézménye egy a Ptk. 203. § (1) bekezdésével rokonítható fedezetelvonó tényállást hivatott - a megtámadás anyagi és eljárásjogi feltételeinek és lehetséges jogkövetkezményeinek meghatározásával - szabályozni. Alkalmazásának tehát előfeltétele a fedezetelvonás tényleges bekövetkezte. Amennyiben az ügyletek nem járnak azzal az objektív eredménnyel, hogy megkötésük, illetve teljesítésük miatt valamely hitelező a felszámolás során kevesebbhez, követelésének kisebb hányadához jut hozzá, mint amihez a támadott ügyletek hiányában részesült volna, úgy fedezetelvonás nem valósul meg.
- 673/674 -
A megtámadás nem lehet alapos tehát pusztán akkor, ha a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételek (vagyoncsökkenés, hitelezők kijátszásának szándéka, rosszhiszeműség) megvalósulnak ugyan, de az ügylet mégsem jár a hitelezők megkárosításával, követelésük kielégítési alapjának elvonásával" (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.109/2010/6. szám).
BDT 2009.10.3.
I. Jó erkölcsbe ütközik, ezért semmis a felszámoló és harmadik személy között bizonytalan követelésre létrejött engedményezési szerződés, ha a szerződés megkötésekor az engedményes már lényegesen magasabb összeghez jutott hozzá az engedményezés kapcsán, mint amely értéken a szerződést megkötötték, s a szerződés megkötésekor az engedményes már tudta, hogy számára az engedményezés kockázat nélküli.
II. Az engedményezési szerződés hitelező általi megtámadása esetén lehetőség van arra, hogy a bíróság a II. r. alperes engedményest kötelezze az I. r. alperes engedményező javára pénz megfizetésére.
III. Közérdeknek tekintendő, hogy a felszámolás alá kerülő adós cég hitelezői a lehető legnagyobb mértékű kielégítést kapjanak, az ezzel ellentétes eredményt hozó szerződés megtámadására ezért az ügyész is jogosult (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.019/2009/9. szám).
BDT 2007.1686.
I. A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítására irányuló kereseti tényállításnak - ha ez az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt valamelyik tényállás elemeit is magában foglalja - olyan egyéb, az itt szabályozott tényállási elemeken felüli hivatkozást is kell tartalmaznia, amelyből megállapítható, hogy a szerződés tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan sérti a társadalom kialakult erkölcsítéletét.
II. Ha az átruházott követelés az engedményezési szerződés megkötésekor érvényesíthetősége, behajthatósága, megtérülésének mértéke és várható időpontja, illetve a költségek tekintetében bizonytalan volt, az ügylet az engedményes szempontjából kockázatosnak minősül, ebből következően feltűnően aránytalan értékkülönbözet címén eredményesen nem támadható [Ptk. 200. § (2) bek., 201. § (2) bek.; Csődtv. 40. § (1) bek.] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.280/2006/6. szám).
BDT 2005.6.86.
Ha a jó erkölcsbe ütköző célra irányultságot több egymással összefüggő szerződés együttesen (szerződéses láncolat) eredményezi, az érvénytelenség megállapításához szükséges tényállás feltárására, ennek alapján az érvénytelenség konzekvenciájának levonására csak akkor kerülhet sor, ha a per valamennyi érintett szerződő fél perben állásával, a szerződéses láncolatot alkotó valamennyi szerződés "érvénytelenségének megállapítása" iránt folyik (Győri Ítélőtábla Gf.20.027/2005/2. szám).
ÍH 2013.35.
I. A fedezetelvonó szerződés önmagában nem minősül egyúttal nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződésnek.
II. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében megfogalmazott tényállások rendeltetése, hogy az adós felszámolása során bejelentett hitelezői igények fedezetét biztosítása olymódon, hogy az adós felszámolási vagyonát csökkentő ügyletek megtámadását lehetővé téve eszközt nyújtson az adós és a hitelezők számára az adós kritikus időszakban elidegenített vagyontárgyainak visszaszerzéséhez. III. A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapításához, ha annak tényállása a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tényállással azonos, többlettényállási elem megállapítása szükséges.
Az indokolásból: "A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tényállásoknak a hozzátartozói minőség nem tényállási eleme. A Cstv. 40. § (3) bekezdése a hozzátartozói kapcsolatot a 40. § (1) bekezdésének tényállásaihoz kapcsolódó törvényes vélelemként szabályozza. Mivel a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a szerződés sikeres megtámadására nem kerülhetett sor,
- 674/675 -
nem volt akadálya annak, hogy azt az ítélőtábla a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésre alapított semmisség esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjához képest többlettényállási elemként értékelje. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott tényállások esetén az adóssal szerződő fél bárki lehet. A közeli hozzátartozóval kötött ilyen ügylet azért jelent ehhez képest a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközés szempontjából értékelhető többletkörülményt, mert az adós felszámolása esetén a hitelezők fedezetét elvonó ügylet a közeli hozzátartozói kapcsolat esetén egyrészt feltételezi a hitelezők kielégítési alapjának elvonására irányuló szándékegységet, másrészt a hozzátartozói kapcsolatot a rokoni viszonyokban érvényesülő erkölcsi szabályokkal összeegyeztethetetlen módon, meg nem engedett célra használja fel.
Egyébként a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, azokra - megismétlésük nélkül - hivatkozik.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben felhozott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra, illetve a bizonyítékok értékelésére vonatkozó előadást nem találta alaposnak; azok az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, illetőleg az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelésére vonatkozó okfejtését megkérdőjelezni nem tudták.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.124/2012/6. szám).
ÍH 2010.94.
Egy olyan összetett szerződési rendszerből, mint a kölcsönszerződés és az azt biztosító zálogszerződések és kezességi szerződés, valamely biztosítéki szerződés kiragadása, annak önálló vizsgálata a Cstv. 40. § (3) bekezdésében vélelmezett rosszhiszeműség illetve ingyenesség szempontjából nem lehetséges. A kezesi szolgáltatás ellentételezése fogalmilag mindig a kezes és az alapszerződés kötelezettje között történik, mivel a kezes az alapszerződés érdekében vállalja a kezességet. A kölcsönadó és a kezes közötti összefonódás és ingyenesség az adott törvényhely vonatkozásában nem értelmezhető (Cstv. 40. §) (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.629/2009/5. szám).
ÍH 2008.124.
A gazdasági társaság felszámolás közeli helyzetben való vagyonátruházása - többlettényállási elem hiányában - önmagában nem ütközik a jóerkölcsbe.
Az indokolásból: "A gazdasági társaság felszámolás közeli helyzetben való vagyonátruházása - többlettényállás hiányában - önmagában nem ütközik a jóerkölcsbe, miként nem eredményezheti önmagában az a körülmény sem a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítását, hogy a vagyontárgy a vevő felszámolás körébe tartozó vagyontömegébe került."
15.Gf.40.280/2006/6. (Fővárosi Ítélőtábla):
I. A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség megállapítására irányuló kereseti tényállításnak - ha ez a Csődtv. 40. §-ának (1) bekezdésében írt valamelyik tényállás elemeit is magában foglalja -, olyan egyéb, az itt szabályozott tényállási elemeken felüli hivatkozást is kell tartalmaznia, amelyből megállapítható, hogy a szerződés tartalma, célja vagy joghatása nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
II. Ha az átruházott követelés az engedményezési szerződés megkötésekor érvényesíthetősége, behajthatósága, megtérülésének mértéke és várható időpontja, illetve a költségek tekintetében bizonytalan volt, az ügylet az engedményes szempontjából kockázatosnak minősül, ebből következően feltűnően aránytalan értékkülönbözet címén eredményesen nem támadható.
Gf.I.30.674/2003/4. (Szegedi Ítélőtábla):
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjában írt megtámadási okok objektív, megdönthetetlen törvényi vélelmet állítanak fel: a felek jó-vagy rosszhiszeműségétől függetlenül az ingyenes vagy feltűnően aránytalan juttatás a felszámolás alá kerülő adós esetében vagyonkimentést, fedezetelvonást feltételez, ezért az ilyen ügylet objektív okból érvénytelen. A c) pont szerinti megtámadási ok abban különbözik, hogy az ilyen ügylet - egészben vagy részben - kifejezetten a hitelezők kijátszását célozza, tehát szubjektív felelősségi, csalárdságot feltételező (turpis) ügyletről van szó. A c) pontra alapított megtámadás esetén bizonyítani kell a felek rosszhiszeműségét,
- 675/676 -
vagyis azt, hogy a csődközeli helyzetben levő adós és a másik fél szerződése nyilvánvaló módon, célzatosan a Cstv. szerinti kötelező kielégítési sorrend kijátszására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1/2005. (VI. 15.) PK véleménye a semmisség hivatalból történő észleléséről.
Ha eljárása során a bíróság semmisségi ok fennálltát hivatalból észleli, lehetőséget biztosít a feleknek, hogy az érvénytelenség megállapításának esetére vonatkozó érdemi nyilatkozataikat megtehessék, majd a kereseti kérelem és ellenkérelem, illetve a jogorvoslati kérelem és jogorvoslati ellenkérelem korlátaira tekintettel dönt a kereset elutasításáról, illetve az 1959. évi IV. törvény 237. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásáról (Bírósági Határozatok 2005. évi 9. szám.).
Ítélőtáblai Kollégiumi Vélemény: A Pécsi Ítélőtábla 4/2004. (VI. 4.) számú kollégiumi ajánlása (BDT 2004/7-8.)
Semmis szerződés esetén az érvénytelenségi oknak - a semmisségnek - észlelése a bírósági eljárásban hivatalból kötelező. A jogkövetkezmények hivatalbóli alkalmazása annyit jelent, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető el, vagyis a bíróság az érvénytelen szerződés alapján előterjesztett igényt, mint alaptalan keresetet elutasítja. Az érvénytelenség más jogkövetkezményeiről - így az érénytelen szerződés alapján már nyújtott szolgáltatásról - az eredeti állapot helyreállításáról - a bíróság hivatalból nem rendelkezik.
26.4.7.2. Ingyenes elidegenítés, ingyenes kötelezettségvállalás, feltűnő aránytalanság
Cstv. 40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
b) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
A b) pontban a törvényalkotó összevonta a korábbi a) és b) pontban adott megtámadási okokat, a korábbi szabályozás alapján kialakult gyakorlat ezért alkalmazható. Erre az esetre is alkalmazandó a Legfelsőbb Bíróság a) pontban közölt jogegységi határozata, amelyet itt ismételten nem közlök.
Az adós vagyonának ingyenes elidegenítése és megterhelése a gazdasági életben szokásosnak minősülnek, különösen az egy cégcsoportba tartozó gazdálkodó szervezetek esetében. A szerződést csak az teszi utólag megtámadhatóvá, hogy a szerződés megkötését követő egy évben felszámolási eljárás indult az egyik - az ajándékozó - szervezet ellen. Még az sem szükséges, hogy a szerződés a hitelezők kielégítési alapját csökkentse, az adott időben gazdaságilag indokolt és észszerű szerződés is megtámadható. A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003.877. számú döntésében kimondta,
- 676/677 -
hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet által kötött szerződés semmissége jogkövetkezményeinek rendezése érdekében kötött engedményezési szerződés is minősülhet a további hitelezők kijátszására irányuló jogügyletnek.
A feltűnő aránytalanság: A harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet esetében a Ptk. 201. § (2) bekezdésének megfelelő megtámadási okkal találkozunk. A különbség az, hogy a Cstv. 40. §-a alapján akkor is megtámadható a szerződés, ha az egyik felet ajándékozási szándék vezette [ez logikusan következik a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pont szabályaiból], továbbá a Cstv.-ben szabályozott esetben a hitelező és a felszámoló élhet a megtámadási joggal és nem a sérelmet szenvedett fél.
Az aránytalan értékkülönbözetre nézve az rPtk. 201. §-ához kapcsolódó bírói gyakorlat az irányadó (PK 267. áf.) azzal, hogy több döntés kimondta, miszerint ilyen esetben nem az értékkülönbözet arányos részét kell kiküszöbölni, hanem a teljes értékkülönbség visszatérítésére kell törekedni (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.166/2008/4., Pécsi Ítélőtábla Gf.30.487/2003/10.). Ebben lényegesen különbözik a szerződés polgári jogi címen történő megtámadása a csődjogi megtámadási októl.

JOGGYAKORLAT
EBH 2010.2146.
A dologi zálogkötelezett és a jogosult között - a személyes adós követelésének a biztosítására - létrejött jelzálogszerződés nem minősül a zálogkötelezett vagyonát terhelő olyan ingyenes juttatásnak, amely alapul szolgálhatna arra, hogy a hitelező a dologi zálogkötelezett (adós) elleni felszámolási eljárásra tekintettel, az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a zálogszerződést sikerrel megtámadhassa (1991. évi XLIX. törvény 40. §; 1959. évi IV. törvény 259. §).
I. A gazdasági társaság gyártelepének bérbeadása a társaság vagyonának csökkenését eredményezheti - ezért a Csődtv. 40. § (1) bekezdés alapján alappal megtámadható -, ha a bérbeadó terhére a forgalmi értékre jelentősen kiható jogi korlátokat vezet be, így ha kizárja a rendes felmondás jogát, illetve ahhoz súlyos kötbér-kötelezettséget kapcsol.
Zártkörűen működő részvénytársaság más gazdasági társaság tulajdonában álló részvényeinek valós értéke - a feltűnő értékaránytalanság megítélése szempontjából - nem azonos a tulajdonos gazdasági társaság vagyonában a számviteli törvény szerint nyilvántartott, saját tőke/jegyzett tőke aránya alapján számítandó értékével.
BDT 2006.1433.
Az ingyenesen megszerzett tejkvóta átengedése a visszterhesen elidegenített tehénállomány új tulajdonosa részére nem minősül ingyenes elidegenítésnek.
BDT 2005.1144.
Az üzletrész átruházására vonatkozó adásvételi szerződés feltűnő értékaránytalanság miatt megtámadható. Az üzletrész értéke a piaci körülményektől függ, nem igazodik a törzsbetét értékéhez. Ezért a perben a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy a vásárlás időpontjában az üzletrész forgalmi értéke a kikötött vételárnál lényegesen alacsonyabb volt.
- 677/678 -
11.Gf.40.166/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet - jogkövetkezménye felszámolás esetén.
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát amennyiben a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjának esetében a bíróság az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett a szerződést érvényessé nyilvánítja, ebben az esetben nem az értékkülönbség aránytalan részét kell kiküszöbölni, hanem a teljes értékkülönbség megszüntetésére kell törekedni, mert ebben az esetben az érvénytelenség oka nem a Ptk. 201. § (2) bekezdésén, hanem a a hitelezői érdekeket szem előtt tartó csődtörvényen alapul. Ezt a jogi álláspontot foglalta el a Pécsi Ítélőtábla is Gf.30.487/2003/10. számú határozatában".
12.Gf.40.494/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapított kereset esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szerződés kimeríti-e az ingyenes vagy a feltűnően aránytalan kötelezettségvállalás fogalmát.
Az indokolásból: "Tévesen tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak a ténynek is, hogy felperes a támadott megállapodásban vállalt kötelezettségét az alperes felé még nem teljesítette, és ezáltal az adós vagyona nem csökkent, következésképpen a megállapodás a hitelezők kielégítésének a fedezetét nem vonta el. A Cstv. 40. §-ában, annak b) pontjában szabályozott tényállást e jogszabályi rendelkezés értelmében - egyebek mellett - az adós vagyonának terhére történt ingyenes, illetve feltűnően aránytalan értékkülönbözöttel megkötött visszterhes kötelezettségvállalás valósítja meg. Kétségtelen, hogy a felperes perbeli szerződésben tett kötelezettségvállalása még nem ment teljesedésbe, ily módon az adósi vagyon csökkenése még nem következett be. A felhívott jogszabályi rendelkezésnek azonban nem tényállási eleme az adósi vagyon csökkenésének mint eredménynek a bekövetkezése. Erre nyilvánvalóan a szerződés megtámadásának eredménytelensége esetén, akkor fog sor kerülni, ha az alperes érvényes szerződésből eredő, felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényét a felszámoló kielégíti."
ÍH 2016.38.
I. A bíróságnak a hitelező (felszámoló) által sikeresen megtámadott szerződés érvénytelenségének a hitelezők érdekét szem előtt tartó jogkövetkezményét kell alkalmaznia. Ha feltűnő értékaránytalanság miatt érvénytelen a szerződés, a Csődtv. különös szabálya folytán az értékkülönbözet egészének, és nem csak a feltűnően aránytalan részének megfizetésére kell kötelezni a vevőt (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.359/2015/8. szám).
ÍH 2015.39.
A hitelező a többi hitelezőhöz képest a jogügylet kapcsán előnyben részesül, ha a felek megállapodása hányában a hitelező csak a többi hitelezővel együtt jutott volna - arányosan - kielégítéshez a felszámolási eljárásban. A követelésének nagyobb hányadához jutó hitelezőt azonban nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem csak olyan összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz [Cstv. 40. § (2) bekezdés] (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.296/2012.).
26.4.7.3. Hitelező előnyben részesítése
Cstv. 40. § (1) A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság [6. § (1) bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
c) a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása;
- 678/679 -
A III. Cstv. Novella indokolásából megállapítható, hogy a korábbi szabályozásban azt tartotta módosítandónak, hogy összemosta a csalárd ügyleteket az egyik fél előnyben részesítése érdekében kötött ügylettel. Az utóbbi ugyanis nem esik olyan negatív megítélés alá. Az új szabályozásban ezért a csalárd ügyletek kerültek az a) pontba és az egyik hitelezőt előnyben részesítő szerződések megtámadási lehetősége a c) pontba. Az enyhébb megítélést az is jelzi, hogy ezeknél a szerződéseknél 90 napban szabta meg a törvény azt az időszakot, amelyen belül a felszámolási kérelem beérkezése előtt a szerződést megkötötték.
A hitelezőt előnyben részesítő ügylet lényege három körülményben ragadható meg:
- a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós,
- egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező,
- egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
Ezzel kapcsolatban több ítélőtáblai döntés született. A BDT 2010.2291. számú döntésben az ítélőtábla kimondta, hogy a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazása során a hitelező előnyben részesítése nem azt jelenti, hogy a vevő által beszámított ellenkövetelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a vevő - más hitelezőktől eltérően - a megkötött adásvételi szerződés eredményeként a beszámítás folytán az adóssal szemben fennálló teljes követeléséhez hozzájut.
Lényeges a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.112/2007/5. számú döntése, mely szerint a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen.
A BH 2009.216. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra.
Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak az 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdése vagy az 1959. évi IV. törvény alapján van jogi lehetőség.
A hitelező fogalma ebben a megközelítésben nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre és szervezetekre, a megtámadási jog akkor is gyakorolható, ha az a hitelező, akit az adós előnyben részesített, nem jelentkezik be hitelezőként az eljárásba (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.285/2008/7. szám).
- 679/680 -
JOGGYAKORLAT
BH 2016.179.
III. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem teszi lehetővé a vezető tisztségviselő számára, hogy a tagi kölcsönköveteléssel rendelkező hitelezőt - ezen belül saját magát - előnyben részesítse a társaság külső érdektelen hitelezőivel szemben [1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1) bek., 40. § (1) bek.; 2006. évi IV. tv. 30. § (3) bek.].
Az indokolásból: "[27] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy az adósnak 2011. augusztus 2-án milyen követelései álltak fenn harmadik személyekkel szemben. Az adóssal szembeni követelések esedékességükkor történő kielégíthetőségének megítéléséhez az adós teljesítésre fordítható, likvid vagyonát kell összevetni az adós esedékessé váló tartozásaival.
[28] Nem vitásan az adós mérlegében a tartozások összegét csökkentette a tagi kölcsönök kiegyenlítése, s a jelentős értékcsökkenést és negatív mutatókat okozó beruházások is kikerültek a társaság könyveiből. Ezzel az ügylettel azonban az adós vagyontalanná vált, s a többi hitelező követelésének az adós vagyonából történő kielégítését, részbeni kielégítését meghiúsította. Az eljárás során rendelkezésre álló iratokból a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, az alperes reálisan nem számíthatott arra, hogy a működést biztosító vagyon hiányában az adós olyan gazdasági tevékenységet tud majd folytatni, amelyből bevételhez juthat. Az alperes nem igazolta azt sem, hogy a perbeli megállapodással a tulajdonába került vagyontárgyakat az adós részére bérbe vagy használatba adta volna. Önmagában abból a tényből, hogy a hitelezők a Cstv. 40. §-a szerinti igényérvényesítési lehetőségükkel nem éltek, nem következik, hogy a hitelezői érdekek az alperes per tárgyává tett magatartása folytán nem sérültek."
BH 2014.189.
Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, 38. § (4) bek.].
BH 2014.51.
II. A Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5/b) pont].
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelemben harmadikként felvetett kérdéssel kapcsolatban - miután a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a rendes gazdálkodás körét nem kell vizsgálni - a Kúria csak megjegyzi, hogy a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatás meghatározása esetén nem kizárólag a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi köröket kell figyelembe venni, mert azok csupán lehetőséget biztosítanak a gazdálkodó szervezet részére a különböző ügyletek lebonyolítására. A gazdálkodó szervezet rendes gazdálkodási körének meghatározása minden esetben egyedileg történik, és az általában végzett tevékenységhez kell az adott vitatott ügyletet viszonyítani."
BH 2009.216.
I. Megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra [a 2004. évi XXVII. törvény 53. §-ával megállapított 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pontja].
II. Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak az 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bek. vagy az 1959. évi IV. törvény alapján van jogi lehetőség [1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pont, 49. § (5) bek.].
- 680/681 -
I. A hitelező előnyben részesítése - mint a szerződés megtámadásához vezető ok - nem azt jelenti, hogy a kiegyenlített követelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a hitelező az egyébként jogszerű követeléséhez a felszámolási eljárásban kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályok megsértésével, teljes összegben hozzájut.
A hitelező előnyben részesítése megvalósul, ha az adós a biztosítékkal rendelkező hitelező részére további biztosítékot nyújt, mert ezzel a biztosított követelés fedezetét, kielégítési esélyét növeli.
A Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazása során a hitelező előnyben részesítése nem azt jelenti, hogy a vevő által beszámított ellenkövetelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a vevő - más hitelezőktől eltérően - a megkötött adásvételi szerződés eredményeként a beszámítás folytán az adóssal szemben fennálló teljes követeléséhez hozzájut.
I. Nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó jogügyletnek az adós gazdálkodó szervezet nagy értékű követelésének átruházása.
II. A hitelező előnyben részesítését tartalmazó megtámadás esetén [Cstv. 40. § (1) bek. c) pont] nem kell vizsgálni a jogügylet eredményét, továbbá azt, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozik-e. A jogügylet megtámadása esetén a jogcímhez kötöttség nem érvényesül.
III. A Cstv. 40. § (1) bek. c) pont alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy egyben a Cstv. 40. § (2) bek.-ben írt feltételek is megvalósuljanak (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.189/2007/4. szám).
Az indokolásból: "A felperes és az I. rendű alperes között létrejött, támadott szerződések tárgya a felperesnek a II. és III. rendű alperesekkel szemben fennálló követelésének átruházása volt, mégpedig a követelés értékével azonos vételár ellenében. Az e szerződésben kikötött szolgáltatás tehát a követelés átruházása, az ellenszolgáltatás pedig a vételár, e szerződés tárgya tehát nem az I. rendű alperes mint hitelező előnyben-részesítése volt, ezért az a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján megalapozottan nem támadható.
A Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételek vizsgálatakor nem mehet el odáig a bíróság, hogy az adós szándékát, a szerződés célját vagy annak eredményét vizsgálja. A hitelezők kijátszásának szándéka a Csődtv. 40. § (1) bekezdés a) pontja, a hitelező előnyben részesítése mint eredmény pedig a Csődtv. 40. § (2) bekezdése alkalmazását vonhatja maga után. Vizsgálta ezért a másodfokú bíróság azt, hogy a felperesnek az átruházott követelése visszaszolgáltatására irányuló kereseti kérelme más, a Csődtv. 40. §-ában meghatározott jogcímen lehet-e alapos. A Pp. 215. §-a szerinti kérelemhez kötöttség nem jelent ugyanis jogcímhez való kötöttséget is, amennyiben a felperesi kereset alapos, úgy azt a bíróság a felperes által megjelölt jogcímtől eltérő jogcímen is teljesítheti (BH 2006.1422. ).
A Csődtv. 40. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése, és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.
Az idézett jogszabályi rendelkezés szerint a szolgáltatás visszakövetelésének egyik feltétele az, hogy a nyújtott szolgáltatás eredményeként egy hitelező előnyben részesüljön. A perbeli, támadott jogügylettel az I. rendű alperes követelést szerzett meg, és e követelés ellenértékével, azaz vételárával a felperes felé tartozása keletkezett. E tartozás keletkezése folytán vált lehetővé az, hogy az I. rendű alperes a Ptk. 296. §-a szerint tartozásába a felperessel szembeni, gazdasági kapcsolatból eredő követelését beszámítsa. E beszámítás eredménye pedig az volt, hogy az I. rendű alperes a felperessel szembeni követeléséhez a Csődtv. szabályai szerinti hitelezői kielégítési sorrend megsértésével hozzájutott azáltal, hogy lehetővé vált számára a II. és III. rendű alperesektől az átruházott követelés beszedése.
- 681/682 -
Megállapítható tehát az, hogy e támadott jogügylet eredményeként az I. rendű alperes mint hitelező előnyben részesült a felperes többi hitelezőjének hátrányára.
Különösen fennállt az I. rendű alperes mint hitelező előnyben részesítése a kiegészített tényállásban rögzített 23 000 000 Ft összeg erejéig, ugyanis e 23 000 000 Ft összeg beszámítására a támadott jogügylet eredményeként anélkül került sor, hogy e követelés esedékes lett volna, így ezen 23 000 000 Ft összeg erejéig a Csődtv. 40. § (2) bekezdés utolsó mondata szerinti további feltétel is megvalósult.
További feltétele a szolgáltatás visszakövetelésének az, hogy e szolgáltatás ne minősülön a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. A másodfokú bíróság álláspontja egyezik az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben, hogy a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságnál a létesítő okiratban szereplő tevékenységi körök gyakorlása során, az üzletszerű gazdasági kapcsolatok körében megkötött szerződések, és az ezek alapján teljesített szolgáltatások tartoznak, különösen a cégjegyzékbe bejegyzett tevékenységi kör gyakorlásához szükséges árubeszerzés, az ezzel kapcsolatos munkabérfizetés, közüzemi költségek. Azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli, rendkívül nagy értékű követelés átruházására létrejött jogügylet, amely nem kapcsolódott az adós bejegyzett tevékenységi köreihez, és mely a gazdasági életben nem szokványos, nem mindennapos, az nem a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges áru, anyag, munka-erőszükséglet biztosítására szolgált, ezért semmiképpen nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó jogügyletnek.
A szolgáltatás visszakövetelésének a Csődtv. 40. § (2) bekezdés fentiek szerinti feltételei fennállnak tehát, ezért az I. rendű alperesnek a rendelkező részben körülírt szerződésekkel kapott szolgáltatást, nevezetesen a II. és III. rendű alperesekkel szembeni követelést a felperes részére vissza kell szolgáltatnia. E követelést a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatva - a felperesnek visszaadta, a követeléssel a továbbiakban ismételten a felperes rendelkezik, és annak beszedésére a II.-III. rendű alperesektől a felperes jogosult. Miután a követelés egy részét, nevezetesen a II. rendű alperestől 6 570 648 Ft-ot, a III. rendű alperestől pedig 4 000 000 Ft-ot beszedett, az I. rendű alperes a kapott szolgáltatás helyett a szolgáltatás helyébe lépő, általa beszedett összeget köteles a felperesnek visszaadni, ezért e beszedett összegek megfizetésére a másodfokú bíróság az I. rendű alperest kötelezte a Ptk. 361. § (1) bekezdés alapján.
Megjegyzi még a másodfokú bíróság, hogy nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi okfejtésével, hogy a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának fennállása esetén további, mégpedig a Csődtv. 40. § (2) bekezdése szerinti feltételek vizsgálatára volna szükség ahhoz, hogy az eredményesen megtámadott szerződésben meghatározott szolgáltatás visszatéríthető legyen. A Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a megtámadott szerződés pedig a Ptk. 235. § (1) bekezdése értelmében a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Az érvénytelen szerződés esetén a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, azaz a szerződés alapján nyújtott szolgáltatások visszajárnak. Nincs szükség külön jogcímre, és nincs szükség a Csődtv. 40. § (2) bekezdés szerinti feltételek fennállására ahhoz, hogy az eredményesen megtámadott szerződés alapján nyújtott szolgáltatás visszakövetelhető legyen, erre a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja a fent idézett Ptk. rendelkezéseivel együttesen kellő jogalapot nyújt." (Megjegyzés: az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.125/2008/7. számú döntésében hatályában fenntartotta.)
ÍH 2015.38.
A Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie.
A fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményének - teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után (1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés) (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.401/2014/5. szám).
- 682/683 -
ÍH 2015.39.
A hitelező a többi hitelezőhöz képest a jogügylet kapcsán előnyben részesül, ha a felek megállapodása hányában a hitelező csak a többi hitelezővel együtt jutott volna - arányosan - kielégítéshez a felszámolási eljárásban. A követelésének nagyobb hányadához jutó hitelezőt azonban nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem csak olyan összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz [Cstv. 40. § (2) bekezdés] (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.296/2012.).
11.Gf.40.285/2008/7. (Fővárosi Ítélőtábla):
A megkötött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása egy hitelező előnybe történő részesítése miatt. A hitelező fogalma és az előnyben részesítés feltételei.
Az indokolásból: "A hitelező előnyben részesítése törvényi tényállásnak a lényege - ahogyan az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - az alábbi körülményekben ragadható meg: amikor már fizetésképtelenség-közeli helyzetben van az adós, egy már fennálló kötelem jogosultja (tehát az egyik hitelező) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
A perben a fellebbezés kapcsán a bíróságnak először állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében ki minősül hitelezőnek, mivel az alperesek elsődleges védekezése arra irányult, hogy az II. r. alperes nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolásban, ezért az általa kötött szerződés nem támadható meg.
E jogszabályhely alkalmazása esetén - ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen tette - a hitelező fogalmát tágan kell értelmezni. Természetesen hitelezőnek tekintendők azon személyek, akik a felszámolásban hitelezői igényt jelentettek be és a felszámoló követelésüket nyilvántartásba vette, azonban ezen túlmenően hitelezőnek kell tekinteni mindazokat is, akiknek a megtámadási időn belül jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, nem vitatott követelése állt fenn az adóssal szemben (ez áll összhangban a Cstv. 3. § c) pontjában foglaltakkal is.).
A jelen perben kétséget kizáróan megállapítható, hogy az I. r. alperes fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt 2006. december 20. napján. A tanúvallomások szerint szeptemberben a tevékenységét le kellett állítania, mert a közüzemi számlák nem fizetése miatt az áramszolgáltatás megszűnt, a gépek nem tudtak működni.
Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában, 2006. december 20. napján a II. r. alperesnek tejszállításból eredően nagyságrendileg 45 millió Ft követelése állt fenn az I. r. alperessel szemben. Az adásvételi szerződés 3. pontjában az I. r. alperes elismerte, hogy II. r. alperes felé számlatartozása áll fenn, mert elfogadta, hogy az adásvétel tárgyát képező gépek 10,5 M Ft + 20% Áfa, összesen 12,6 M Ft vételára teljes egészében beszámítással, kompenzálással kerüljön megfizetésre.
Az I. r. felperes tehát átruházott a II. r. alperesre 12,6 M Ft vételárú gépet. A vételár nem folyt be az I. r. alpereshez, hanem beszámítás folytán ezzel az összeggel csökkent a II. r. alperessel szembeni tartozása. A II. r. alperes 12,6 millió Ft összegű követeléséért 12,6 millió Ft vételárú gépet kapott tulajdonba, vagyis a II. r. alperes 12,6 millió Ft összegű követelése 100%-ban kielégítést nyert. Amennyiben a II. r. alperes az I. r. alperes felszámolásában hitelezői igényként érvényesítette volna a tejszállításból eredő hivatkozott 12,6 millió Ft összegű, biztosítékkal nem rendelkező követelését, igénye a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolandó lett volna, mint »egyéb«, szállításból eredő követelés, és e helyen nyerhetett volna kielégítést.
Az I. r. alperes felszámolójának közlése szerint az I. r. alperes felszámolásában a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelések kielégítés nélkül maradnak, vagyis e hitelezők 0%-ban nyernek kielégítést.
A termelés alapjául szolgáló gépek eladása nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó tevékenységnek. Ily módon kétségtelenül megállapítható, hogy az I. r. alperes fizetésképtelenség-közeli helyzetében, a felszámolási kérelem benyújtását követően 2006. december 20. napján a II. r. alperes, mint az I. r. alperes hitelezője 12,6 millió Ft összegű követeléséhez 100%-ban hozzájutott,
- 683/684 -
miközben az I. r. alperes felszámolásában a II. r. alpereshez hasonló, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt követelések kielégítés nélkül maradnak. Erre tekintettel a II. r. alperes hitelező előnyben részesítése megtörtént.
A Legfelsőbb Bíróság 3/2008 PJE jogegységi döntése értelmében a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk.-nak az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 235. § (1) bekezdése szerint a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelen. A Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani."
Gf.IV.20.112/2007/5. (Győri Ítélőtábla):
A hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen.
Az indokolásból: "A jelen eljárásban alkalmazandó, a 2004. évi XXVII. tv. 53. §-ával módosított, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Csődtv.) 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a bíróság [6. § (1) bek.] előtt a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 90 napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
A törvényben szabályozott, említett megtámadási ok a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló (preferential transactions) ügyletek hitelezőkkel szembeni hatálytalansága megállapítását kívánta lehetővé tenni. A megtámadási okra hivatkozással az ügylet hatálytalanságát három konjuktív feltétel fennállása esetén lehet megállapítani: az adós fizetésképtelenség közeli helyzetében; egy már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező; előnyben részesül, azaz egy jogügylet következtében többhöz, követelésnek nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
Ezért a hitelező felperesnek az eredményes megtámadáshoz - annak formai feltételein túl - a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján az említett feltételeket kellett bizonyítania, nem pedig azt, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés a hitelező (hitelezők) kijátszására irányuló, adós vagyonát csökkentő jogügylet volt, mint ahogy arról az elsőfokú bíróság a felperest tájékoztatta (5. tjk. 2. oldal). Ezeket a tényeket a Csődtv. 2004. május 1. napját megelőzően hatályos 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapított hatálytalansági per indítása esetén kell bizonyítania a felperesnek, viszont a felperes keresetét (helyesen) a felszámolási kérelem bíróságra érkezte (2006. április 18.) napján hatályos, és fent idézett Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szövegére alapította.
Ez utóbbi törvényhely szerint az eredményes megtámadáshoz - az ítélőtábla álláspontja szerint - nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen, felismerve azt, hogy az ügylet a hitelezők kijátszására szolgál. Az idézett jogszabályhelyből, az az alapján bizonyítandó tényekből nem következik, hogy vizsgálni kellene az adós és a szerző fél jó- vagy rosszhiszeműségét, a lényeg csupán az ügylet objektív eredménye; az, hogy valamely hitelező a felszámolási eljárást megelőzően, a felszámolási kielégítési rangsort figyelmen kívül hagyva hitelezői követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez a felszámolási eljárásban a vele egy rangsorban álló hitelezők hozzájutnak.
A felszámolási eljárás során rendelkezésre álló vagyon csökkenését pedig az említett objektív eredmény figyelembevételével, és nem önmagában - a mérleg-elv szerint - kell vizsgálni; szem előtt tartva, hogy az ügylet folytán a preferált hitelezőkkel egy rangsorban lévő hitelezők kielégítésére szolgáló felszámolási vagyon összetétele a hitelezők számára hátrányosan változott-e meg.
- 684/685 -
Az ugyanis lehetséges - mint a perbeli esetben is -, hogy a támadott ügylethez kapcsolódóan az adós tartozásai is csökkennek, azonban az aktív vagyonelemek mennyiségének csökkenésével a hitelezők kielégítési aránya is romlik.
Az elsőfokú bíróság - a bizonyítási teherről való téves tájékoztatás és ezért a nem releváns tények részbeni vizsgálata ellenére - helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes jelentős vagyoncsökkenés után, fizetésképtelenség közeli helyzetben részesítette előnyben a támadott 2006. február 7. napján kelt ügylettel a II. r. alperest. A II. r. alperes a fellebbezésében a kellő alap nélkül hivatkozik arra, hogy a felperessel szemben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt a G. 40 054/2002. szám alatt folyamatban volt per eredménye érdemben érintette volna likviditási helyzetét, mivel az elsőfokú bíróság által helyesen kifejtettek szerint, a 2006. február 7. napján kelt ügylet megkötésekor az I. r. alperesnek 72 000 000 Ft-ot meghaladó adótartozása (9. sorszám alatti APEH közlés) állt fenn, a 2005. december 30-án kelt, II. r. alperessel kötött megállapodásból kitűnően további hitelezői felé is 100 000 000 Ft-ot meghaladó tartozása volt, a főtevékenységét jelentő gépjármű-márkakereskedői jogokat átruházta a II. r. alperesre, míg biztosítási intézkedés során lefoglalható vagyona a felperes egyéb perből származó követelése csekély részét fedezte.
Az I. r. alperes körülírt vagyoni helyzetében, a felszámolási kérelem benyújtását röviddel megelőzően kötötte meg a II. r. alperessel a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződést, mellyel a II. r. alperes hitelező - figyelemmel az I. r. alperes felszámolási eljárásában nyilvántartott hitelezői igényekre - kétséget kizáróan hitelezői követelése nagyobb hányadához jutott hozzá, mint amelyhez - a támadott ügylet hiányában - a felszámolási eljárás során hozzájutna; illetve a felszámolási vagyonból többhöz jut hozzá, mint amihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak (Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30 572/2005/5. szám).
A fellebbezésben foglaltakra az ítélőtábla kiemeli, hogy a II. r. alperes támadott ügylettel történő előnyben részesítését nem érinti, hogy a II. r. alperes az engedményezési szerződést megelőzően az I. r. alperestől tartozásokat is vállalt át, mivel - a fent már kifejtettek szerint - a Csődtv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján valamely hitelező preferálását nem a mérleg-elv alapján kell vizsgálni, hanem arra kell tekintettel lenni, hogy változott-e és milyen módon a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon összetétele; és ez a változás érinti-e a hitelezők kielégítésének mértékét. Jelen esetben a már említettek szerint az engedményezési szerződéssel az I. r. alperes a II. r. alperest a további hitelezők hátrányára részesítette előnyben.
A fellebbezés alaptalanul kifogásolta az elsőfokú bíróság állásfoglalását, abban a kérdésben, hogy a 2006. február 7. napján kelt engedményezési szerződés önálló jogügyletnek minősül-e. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által ebben a kérdésben kifejtettekkel egyetért, indokait megismételni nem kívánja."
26.4.7.4. Szolgáltatás visszakövetelése egy hitelező előnyben részesítése miatt
Cstv. 40. § (2) A felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.
A Cstv. 40. § (2) bekezdésben az előző megtámadási okoktól elkülönítve vette fel a jogalkotó a szolgáltatás visszakövetelésének a lehetőségét.
- 685/686 -
Ebben az esetben nem a szerződés megtámadásáról van szó, hanem szolgáltatás visszaköveteléséről. Ennek ellenére az elhatárolás nem egyszerű. A 40. § (2) bekezdésének beiktatása azért volt szükséges, mert a hitelező előnyben részesítése nem csak úgy valósulhat meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a csődnyitás után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt. A visszakövetelési jog gyakorlásának két konjunktív feltétele van:
- a szolgáltatás egy hitelező előnyben részesítését valósította meg és
- nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe.
Utóbbi feltétel azért szükséges, hogy ne legyen visszakövetelhető az olyan kifizetés, szolgáltatás, amelyet például egy tartós jogviszony alapján rendszeresen szállított áruk ellenértékeként szolgáltatott az adós.
Mivel az a joggyakorlat számára nem volt egyértelmű, a Ptk. 203. § (2) bekezdését a Cstv. szerinti megtámadási jog gyakorlásakor is alkalmazni rendelte a törvényalkotó.
A Cstv. 2004. évi módosítása óta a gyakorlatban problémát okozott a 40. § (1) bekezdés c) pont és a 40. § (2) bekezdés viszonya. Volt aki úgy értelmezte a két szakaszt, mint amelynek együttesen kell fennállnia, ahhoz, hogy marasztaló döntés szülessen. A joggyakorlatban több ezzel kapcsolatos döntést idézek, a legfontosabb elhatárolás azonban az, hogy az első esetben a szerződés megtámadásáról van szó, míg a második esetben visszakövetelési jog gyakorlásáról, a szerződés érvényességének vitatása nélkül.
A gyakorlatban többször vitássá vált, mit kell érteni a rendes gazdálkodás körén. Az alábbi döntések ebben segítenek eligazodni.
A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.487/2008/6. számú a BDT 2009.1.17. szám alatt közzétett döntésében hangsúlyozta, hogy a Csődtv. alkalmazása körében az adós részéről valamely szolgáltatás teljesítése nem minősül sem szerződésnek, sem más jognyilatkozatnak, ennek visszakövetelésére e törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén van lehetőség. Nem a szolgáltatás felek általi jogi minősítése, hanem annak tényleges tartalma, jellege, indokoltsága, volumene, továbbá az adós gazdálkodásának jellemzői irányadóak annak meghatározásakor, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozónak minősül-e.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2009.248. számú döntésben kimondta, hogy megvalósítja a hitelező előnyben részesítését a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, amelyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló nagy értékű követelését ellenérték fejében a hitelezőjére engedményezi, aki az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételártartozását beszámítja. Az ilyen szerződés nem minősül a rendes gazdálkodás keretében kötött jogügyletnek.
- 686/687 -
A rendes gazdálkodás körének meghatározása körében a Pécsi Ítélőtábla a BDT 2008.1728. számú döntésben kihangsúlyozta, hogy nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó jogügyletnek az adós gazdálkodó szervezet nagy értékű követelésének átruházása.
A gyakorlatban az is problémás volt egyes esetekben, hogy a teljes összeget vissza kell fizettetni a szerződést kötő félnek vagy esetleg nás módszer szerint kell számolni.
A 40. § (2) bekezdés értelmezése során a Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.330/2010/7. számú határozatában (ÍH 2011.45.) olyan iránymutatást adott, mely szerint a visszakövetelés nem a felróhatóságon alapul, hanem azt a célt szolgálja, hogy a kezdő időpont előtt kifizetésben részesülő hitelező ugyanolyan kielégítést kapjon, mint amelyet akkor kapott volna, ha bejelentkezik a felszámolási eljárásba. Amennyiben szabályos bejelentkezés esetén részbeni kielégítéshez jutott volna, csak ezen összeg feletti rész megtérítésére kötelezhető. Ugyanezt az elvet mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.285/2008/7. számú döntésében.
A Cstv. 40. § (4) bekezdése kifejezetten kizárja a megtámadási és a visszakövetelési jogot a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás, és az óvadék tárgyának a Ptk. 270. § (5) bekezdése alapján egyenértékű fedezettel való helyettesítése és a Ptk. 270. § (6) bekezdése alapján történt kiegészítő biztosíték nyújtása esetében. Ennek indokát az előző pontban részleteztük.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.51.
II. A Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, (2) bek., 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5/b) pont].
BH 2013.310.
Mindig az adott ügy sajátosságai alapján kell vizsgálni azt, hogy a szolgáltatás a Cstv. 40. § (2) bekezdésben meghatározott rendes gazdálkodás körén kívül esik-e. Önmagában az a tény, hogy az adós ellen indított felszámolási eljárásban fizeti ki az adós a hitelezőt, a szolgáltatást nem teszi a rendes gazdálkodás körén kívül esővé [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pontja, (2) bek.].
A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pont és a 40. § (2) bekezdés elhatárolása.
Az indokolásból: "A Cstv. 40. § (2) bekezdése - az abban foglalt feltételek együttes fennállása esetén - annak lehetőségét hivatott biztosítani, hogy a felszámoló az adós nevében az ügylet érvényességének vitatása nélkül, illetve az érvénytelenség hiányában is visszakövetelhesse a nyújtott szolgáltatást. Ez az állítás azonban csak a már meglévő szerződések alapján az adós által a hitelezőt előnyben részesítő szolgáltatások esetén helytálló. Cstv. 40. § (2) bekezdését a törvénybe iktató 2004. évi XXVII. törvény indokolása értelmében a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti »preferential transactions« (hitelezőt előnyben részesítő ügyletek) lényege három körülményben ragadható meg: (1) a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós, (2) egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező (3) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
- 687/688 -
A törvény indokolása szerint a Cstv. 40. § (2) bekezdésének beiktatása azért volt szükséges, mert e feltételek nem csak úgy valósulhatnak meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a a felszámolás kezdő időpontja után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt.
A fentiekből következően nem a Cstv. 40. § (2) bekezdésében szabályozott törvényi tényállás valósul meg akkor, ha az adós a kérdéses időszakban új szerződést köt és ezzel részesíti előnyben a hitelezőjét valamilyen módon [ilyen esetben a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell a keresetet megítélni]. A visszakövetelési jog csak a már létező szerződésből eredő, az adóst terhelő, hitelezőt előnyben részesítő szolgáltatás nyújtásának eredménye tekintetében alkalmazható. Jelen ügyben a felperes nem a vételi jogot kikötő szerződést támadta, hanem lényegében a vételi jog gyakorlása folytán létrejött adásvételi szerződés teljesítését, azaz azt, hogy a vételi joggal rendelkező I. r. alperes nyilatkozata következtében a felperes ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga átszállt az I. r. alperesre. Figyelemmel arra, hogy a Kúria álláspontja szerint a vételi jog alapítása és az adásvételi szerződés két különálló szerződés - bár nem vitásan a vételi jog jogosultjának egyoldalú nyilatkozata alapján jön létre az adásvételi szerződés -, s az adásvételi szerződés létrejötte nem egy már létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon történő teljesítését jelentette, a felperes keresete nem a Cstv. 40. § (2) bekezdése alapján bírálható el.
A Pp. 121. § (1) bekezdése szerint a felperesnek a keresetlevélben az érvényesíteni kívánt jogot kell feltüntetnie, az annak alapjául szolgáló tényeknek és bizonyítékainak előadásával, és a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet kell előterjesztenie. A bíróság nincs kötve a felperes által megjelölt jogcímhez, ha az általa előterjesztett tényállás és kereseti kérelem alapján egy más jogcímen alapos a kereset. A Kúria megítélése szerint a felperes tévesen jelölte meg a kereset jogalapjaként a Cstv. 40. § (2) bekezdését, azt a fent kifejtettek szerint helyesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján kellett volna előterjesztenie, megtámadva az adásvételi szerződést. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5/b. pontjában kifejtettekre is figyelemmel azonban a felperes keresetét - tartalma alapján - úgy kellett értékelni, mint az adásvételi szerződés megtámadását. A felperes célja ugyanis az volt, hogy az ingatlan a tulajdonába visszakerüljön, mert az adásvételi szerződés alapján egy hitelezője előnyben részesült.
Miután mind a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában, mind a (2) bekezdésben meghatározott törvényi tényállásnak a hitelező előnyben részesítése tényállási eleme, s a kereseti kérelem arra irányult, hogy a vagyontárgy kerüljön vissza az adós vagyonába, a Kúria a felperes keresetét a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint vizsgálva úgy ítélte meg, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, az engedményezések folytán hitelezővé vált I. r. alperes az ingatlan vételárát beszámítással egyenlítette ki, s emiatt a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült. Ebből következően azonban az adásvételi szerződés érvénytelen és így helytállóan rendelkezett a jogerős ítélet az eredeti állapot helyreállításáról az ingatlan tulajdonjoga tekintetében. Szükséges volt azonban az adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása az ítélet rendelkező részében is."
BH 2009.248.
Megvalósítja a hitelező előnyben részesítését a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, amelyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló nagy értékű követelését ellenérték fejében a hitelezőjére engedményezi, aki az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételártartozását beszámítja. Az ilyen szerződés nem minősül a rendes gazdálkodás keretében kötött jogügyletnek [1991. évi XLIX. törvény 40. § (2) bekezdés].
- 688/689 -
A teljesítés alapjául szolgáló jogügylet dönti el, hogy a visszakövetelt szolgáltatás teljesítése a rendes gazdálkodás körébe tartozott-e. Az ellenszolgáltatás teljesítésének ideje, módja a jogügylet minősítésén nem változtat.
I. A hitelező előnyben részesítése - mint a szerződés megtámadásához vezető ok - nem azt jelenti, hogy a kiegyenlített követelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a hitelező az egyébként jogszerű követeléséhez a felszámolási eljárásban kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályok megsértésével, teljes összegben hozzájut.
I. A Csődtv. alkalmazása körében az adós részéről valamely szolgáltatás teljesítése nem minősül sem szerződésnek, sem más jognyilatkozatnak, ennek visszakövetelésére e törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén van lehetőség.
II. Nem a szolgáltatás felek általi jogi minősítése, hanem annak tényleges tartalma, jellege, indokoltsága, volumene, továbbá az adós gazdálkodásának jellemzői irányadóak annak meghatározásakor, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozónak minősül-e (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.487/2008/6. szám).
ÍH 2011.179.
A Cstv. 40. § (1) bekezdése a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdése egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés) mivel arra a jogalkotó speciális rendelkezést alkotott.
Ha az adós nevében eljáró felszámoló a Cstv. 40. § (1) bekezdés alapján támadja meg az adósnak olyan jognyilatkozatát, amely valójában valamely szolgáltatás teljesítésének minősül, a bíróság hivatalból áttérhet a kereset más jogcímen történő megalapozottságának vizsgálatára.
A Cstv. 40. § (2) bekezdése - az (1) bekezdéstől eltérően - a felszámolási kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző 60 napon belül nyújtott szolgáltatás visszakövetelését teszi csak lehetővé [Cstv. 40. § (1), (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a felszámoló a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző 90 napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
Az előbbi jogszabályhely alapján az adós által kötött szerződés vagy az adós más jognyilatkozata támadható meg, nem vonható ugyanakkor e körbe valamely korábbi szerződés teljesítése, az adós részéről nyújtott pénzbeli szolgáltatás. A Cstv. 2004. április 30-ig hatályos 40. §-a csupán az adós szerződését vagy más jognyilatkozatának megtámadását tette lehetővé. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 53. §-a a 2002/47/EK irányelvre és az ENSZ szakosított szervezete, az UNCITRAL által kidolgozott ajánlásra (Draft Legislative Guide on Insolvency Law) figyelemmel a Cstv. korábban hatályos 40. §-át módosította és újraszabályozta. A hitelezők kijátszására irányuló csalárd [Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja], illetve ingyenes, feltűnően aránytalan [Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pont] jogügyletek mellett a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozta a hitelezők kijátszására irányuló jogügyeletet (»preferential transactions«).
A módosított, 2004. május 1-jétől hatályos normaszöveg a Cstv. 40. § (2) bekezdésében a korábbi szabályozást kiegészítve, immár az adós által nyújtott szolgáltatás visszakövetelését is lehetővé tevő rendelkezést tartalmaz. Ennek folytán az egyéb törvényi feltételek fennállta esetén az (1) bekezdés a szerződés és más jognyilatkozat megtámadására, míg a (2) bekezdés egy szolgáltatás visszakövetelésére biztosít jogszabályi lehetőséget. Mindebből következik, hogy a 40. § (1) bekezdésének alkalmazása körében nem minősül jognyilatkozatnak valamely szolgáltatás teljesítése (pénzkifizetés), mivel arra a jogalkotó speciális rendelkezést alkotott a 40. § (2) bekezdésében.
- 689/690 -
A felperes a Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontjára alapította a keresetet, amely így az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel alaptalan, azonban a bírói gyakorlat lehetőséget nyújt arra, hogy a bíróság hivatalból áttérjen a kereset más jogcímen történő megalapozottságának vizsgálatára (BDT 2009/ 11/203. szám).
A Cstv. 40. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló az adós nevében visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napján megelőző 60 napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak.
Az előbbi rendelkezés a felszámolási kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző 60 napon belül nyújtott szolgáltatás visszakövetelését teszi lehetővé. Jelen ügyben azonban a kereset alapjául megjelölt pénzkifizetés 75 nappal a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően történt, erre figyelemmel a kereset a Cstv. 40. § (2) bekezdésében szabályozott tényállás vonatkozásában is megalapozatlan.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította" (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.340/2010/3. szám).
ÍH 2011.45.
Amennyiben az adós a hitelezőjével a felszámolás előtt olyan megállapodást köt, melynek következtében a hitelező a követeléseinek nagyobb hányadához jut hozzá, mint amelyhez a vele egy rangsorban lévő, a felszámolási eljárásba bejelentkező hitelezők, nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem azon összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz [Cstv. 40. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A fenti kérdés eldöntésénél van jelentősége a kiegészített tényállásban írtaknak, amelyből megállapítható, hogy amennyiben az alperes az 5 190 000 Ft hitelezői követelését a felszámolási eljárás során bejelenti, úgy 11 560 551 Ft összegű f) kategóriás hitelezői igény volna, a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon pedig 5 302 000 Ft lenne, melyből 5 190 000 Ft az a pénzösszeg, amely rendelkezésre állna akkor, ha az alperes részére kifizetés a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem történt volna. A rendelkezésre álló vagyonból elsősorban kifizetetlen felszámolási költségként 450 000 Ft-ot kellene kielégíteni, a fennmaradó, f) kategóriás hitelező igények kielégítésére rendelkezésre álló vagyon 4.852.000,- Ft volna. A rendelkezésre álló vagyon és a hitelezői igények egymáshoz viszonyított aránya (42%) alapján az állapítható meg, hogy az alperes a felszámolási eljárásban az 5 190 000 Ft hitelezői igényének 42%-ához jutott volna hozzá, amely összegszerűen 2 180 000 forint. Ehhez képest az alperes 5 190 000 Ft szolgáltatáshoz jutott, megállapítható tehát az, hogy e kifizetéssel előnyben részesült, mert a követeléséhez 3 010 200 Ft erejéig a felszámolási eljárás során nem jutott volna hozzá. Az alperes részére nyújtott ellenszolgáltatás ugyanakkor nem minősíthető a rendes gazdálkodás körébe tartozónak sem, mert az nem kapcsolódott az adós bejegyzett tevékenységi köreihez, a gazdasági életben nem szokványos, nem mindennapos ügylet teljesítése volt, nem a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges áru, anyag, munkaerő szükséglet biztosítására szolgált.
A Cstv. 40. § (2) bekezdésének jogkövetkezménye nem azonos a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezménnyel. A Cstv. 40. § (1) bekezdése esetén az érvénytelenség Ptk.-ban írt jogkövetkezményei alkalmazása során az eredeti állapotot kell helyreállítani, azaz a teljes szolgáltatás visszajár, a Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti kifizetés azonban érvényes szerződésből ered, a kifizetés időpontjában annak jogszerűsége sem volt vitatható, e kifizetett szolgáltatás pusztán a felperes felszámolásának tényére figyelemmel vált visszakövetelhetővé. A Cstv. 40. § (2) bekezdése - miután az előnyben részesítés objektív tényén alapul - a felek magatartásának felróhatóságától is független, a visszakövetelés sem szankciószerű, a visszakövetelésre biztosított törvényi lehetőség a hitelezők közti - megbomlott - egyensúly (paritas creditorum) helyreállítását célozza, azt a célt szolgálja, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően történt kifizetések, vagy azok egy részének visszakövetelésével a felszámolási eljárásban hitelezői igényt érvényesítő hitelezők és a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kifizetésben részesülő hitelező követelése ugyanolyan arányban térüljön meg.
- 690/691 -
Nem vezethet azonban a Cstv.40. § (2) bekezdése alkalmazása arra az eredményre, miután nem szankció, nem büntetés, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően szolgáltatásban részesülő hitelező kerüljön hátrányba, és a felszámolási eljárásban igényt érvényesítő hitelezők részesüljenek előnyben., Ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kifizetésben részesülő hitelezőnek a teljes szolgáltatást vissza kellene fizetnie, úgy ezzel maga kerülne hátrányba, mert a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő lejárta miatt elvesztené azt a jogát, hogy a hitelezői igényét bármilyen összeg erejéig is érvényesítse a felszámolási eljárásban.
A bíróságnak ezért a Cstv. 40. § (2) bekezdésének alkalmazása során a megbomlott egyensúly helyreállítását, és azt kell az ítéleti döntésével elérnie, hogy a felszámolási eljárást megelőzően kifizetésben részesülő, valamint a felszámolási eljárásban hitelezői igényt bejelentő - azonos kategóriába tartozó - hitelezők követelésének kielégítése ugyanolyan arányban történjen meg.
A fentieknek megfelelően azt állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes az 5 190 000 Ft hitelezői igénye felszámolási eljárásban történő érvényesítése esetén követelése 42%-ához jutott volna hozzá, hasonlóan a vele azonos kategóriában, f) kategóriában lévő hitelezőkkel, ezért a részére történő kifizetett összeg 42%-át megtarthatja, 58%-át azonban köteles a felperesnek megfizetni, amely összeg 3 010 200 Ft. Ezen összeg a bejelentett f) kategóriás hitelezői igényeknek is az 58%-os mértékű kielégítésére elegendő.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az érvénytelenség megállapításának mellőzésével a tőkemarasztalás összegét 3 010 200 Ft-ra leszállította, a kereset ezt meghaladó részét pedig elutasította" (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.330/2010/7. szám).
ÍH 2010.142.
A tagi kölcsön adós részéről való visszafizetése reálaktus, nem szerződés és nem egyoldalú nyilatkozat, ezért a Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján eredménnyel nem támadható. A teljesített összeg a Cstv. 40. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint követelhető vissza. A visszakövetelési per megindítására csak az adós nevében eljáró felszámoló jogosult, a hitelező nem [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §, Ptk. 198. §, 199. §, 200. §].
Az indokolásból: "Ezekben az időpontokban, azaz 2007. augusztus 10. napján, október 31. napján, és december 20. napján nem történt más, mint a 2007. augusztus 10-én megkötött, taggyűlési jegyzőkönyvbe és határozatba foglalt tagi kölcsönszerződésben vállalt visszafizetési kötelezettségét az I. rendű alperes a II. rendű alperes felé teljesítette, e teljesítés reálaktus volt, ami sem szerződésnek, sem jognyilatkozatnak nem tekinthető, és ezért a Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján eredménnyel nem támadható. Ezt a jogi álláspontot fejtette ki a Győri Ítélőtábla a BDT 2008.1728 szám alatt közzétett eseti döntésében is.
A fentiek nem jelentik azt, hogy az egyébként érvényes, és a felperes által a Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján nem támadott tagi kölcsönszerződés fenti módon, három részletben történő teljesítése nem ütközhetne a Cstv. szabályaiba, és ne sérthetné a hitelezők érdekeit. A Cstv. 40. §-ának hatályos szövegét, és egyben jelenlegi (2) bekezdését megállapító 2004. évi XXVII. törvény 53. §-ához fűzött indokolás kifejti azt, hogy a Cstv. 40. § (2) bekezdésének beiktatása a Cstv.-be azért szükséges, mert az (1) bekezdésben meghatározott feltételek (fizetésképtelenség közeli helyzetben lévő adós egy hitelezőjének előnyben részesítése) nem csak úgy valósulhatnak meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt, vagy jognyilatkozatot tesz, (ilyen a fennálló szerződés módosítása, vagy a szerződés mellé egy azt biztosító újabb mellékkötelezettség kikötése), hanem úgy is, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít; kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt. Ezen esetekben - mondja az indokolás - reálaktusokról van szó, amelyekre nem alkalmazható a megtámadási jog, ezért szükséges külön rendelkezni a visszakövetelési jogról, illetve annak kizárásáról.
A perbeli esetben is egy, már fennálló szerződés teljesítése történt meg az adós részéről, e teljesítés, mint reálaktus eredményeként a teljesített összeg visszakövetelésére volna - a hitelező előnyben részesítése esetén - lehetőség.
- 691/692 -
Az erre irányuló pert azonban a Cstv. 40. § (2) bekezdése értelmében csak az adós nevében a felszámoló indíthatja meg, azaz a teljesített szolgáltatást csak az adós nevében eljáró felszámoló követelheti vissza. A felperes a Cstv. 40. § (2) bekezdésére alapított per indítására nem jogosult, ezért keresetét e jogcímen vizsgálni nem lehetett.
A fentiek okán volt alaptalan a felperes Cstv. 40. §-ára, valamint a Ptk. 200. §-ára alapított kereseti kérelme is, mert szerződés, illetve joghatást kiváltó egyoldalú jognyilatkozat hiányában nem volt a felperes részéről sem megtámadási, sem semmisségi keresettel támadható jogi ügylet. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította" (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.085/2010/4. szám).
11.Gf.40.481/2007/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolás kezdő időpontja után az ügyvezető intézkedése következtében történő kifizetés visszakövetelési jogcíme, összehasonlítva a Cstv. 40. § (2) bekezdésében megfogalmazottakkal, a visszakövetelési határidő.
Az indokolásból: "Téves az alperes hivatkozása, mely szerint jelen esetben a Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdésébe foglalt jogvesztő határidő elmulasztása miatt a felperesi igény már nem érvényesíthető. Jelen esetben a felperes nem a 2005. december 27-én megkötött két kölcsönszerződés érvényességét támadta meg, s nem e szerződések érvénytelenségéből eredeztetően kérte azok visszafizetését. A kölcsönszerződések érvényességét nem vitatta. Ebből következően a kölcsönszerződésből eredő alperesi igény jogcíme fennáll. A felszámolás kezdő időpontja előtt - amennyiben a visszafizetési határidő bekövetkezett - a felperesi ügyvezető rendelkezhetett volna annak banki átutalással történő visszafizetéséről. A feltárt tények alapján azonban megállapítható, hogy a visszafizetésre nem a felszámolás kezdő időpontja előtt, hanem azt követően került sor. E tényt hangsúlyozva hivatkozott a felperes arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a kölcsön visszafizetésére a csődtörvény rendelkezései értelmében már nem volt jogszabályi lehetőség. E körben a másodfokú bíróság osztotta a felperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját.
A Cstv. 4. §-ának, 34. § (2) bekezdésének, 38. § (3) bekezdésének és az 57., 58. §-ainak megsértésével a felszámolás kezdő időpontja és közzététele közötti időszakban a felperes által az alperesi hitelező részére történő teljesítés - még ha az jogszerűen fennálló követelés kielégítésére történt is - jogellenes, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli teljesítést is megvalósítja. A gazdagodás az alperesi hitelezőnél azzal következett be, hogy a csődtörvény által szabályozott kielégítési módhoz képest előnyben részesült, mert a hitelezői igény bejelentés regisztrációs díj befizetése nélküli és nem a csődtörvényben szabályozott kielégítési rangsorban és időpontban jutott kielégítéshez.
A Cstv. 40. § (2) bekezdése alapján a felszámoló az adós nevében az (1) bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése. A csődtörvény fenti rendelkezései az adós fizetésképtelenségének bírósági megállapítása előtti időszakban megkötött olyan jogügyletek megtámadására adnak lehetőséget, amelyeknek a tárgya csalárd célzatú, a hitelezők megkárosítására vagy egyik hitelező előnyben részesítésére irányuló szerződés, jognyilatkozat. Az itt biztosított jogvédelem a hitelezők, illetve egyes hitelezők megkárosításának elhárítására szolgál. E szerződéseket a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtt a már fizetésképtelenség helyzetében levő adós - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezései szerint egyébként szabályosan - a szervezeti képviselője eljárásával köti meg.
A Cstv. 40. § (2) bekezdésének (2004. május 1-jétől hatályos) beiktatására azért volt szükség, mert a hitelezők jogsérelme nem csak úgy valósulhat meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt, vagy jognyilatkozatot tesz, hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján teljesít:
- 692/693 -
például határidő előtt, főképp, ha a tartozás a felszámolás elrendelésének várható kezdő időpontja után válna csak esedékessé (erre utal az adott törvényhez kapcsolódó miniszteri indokolás is). Ezektől az esetektől függetlenül a felszámolás kezdő időpontja után az adós szervezeti képviselőjének az adós vagyonával való rendelkezése azért jogszabályba ütköző, mert sérti a Cstv. már hivatkozott 4. §, 34. §, 38. § és 57-58. §-ai szabályait. Utóbbi esetben tehát a teljesítés visszakövetelésének jogalapja a felszámoló felszámolási vagyon feletti rendelkezési jogának, s a hitelezőket megillető kielégítési módnak a megsértésén alapul. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint ezekre az esetekre ezért a Legfelsőbb Bíróság EBH 2003.961. számú, valamint az EBH 2007.1614. számú elvi döntéseiben megfogalmazott jogi álláspontjai továbbra is iránymutatóak."
11.Gf.40.344/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Szerződés érvénytelenségének vizsgálata, a Cstv. 40. §-a alapján. A Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések elhatárolása. A szerződés egyes rendelkezéseinek elhatárolása, kamatszámítás.
26.4.8. A sikeres megtámadás eredménye
Bár a törvényalkotó a Cstv. 40. §-ának rendelkezéseit 2004-ben jelentős mértékben átírta, csak az V. Cstv. Novella mondta ki, hogy a jogügyletek sikeres megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt a szabályt elvileg csak a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben lehet kifejezetten alkalmazni. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2008. PJE határozatában az 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos szöveg alapján kimondta, hogy az eredményes megtámadás következménye a szerződés érvénytelensége, továbbá azt is kimondta az indokolásban, hogy a rendelkező részben kifejtettek irányadók a jelenleg hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira alapított eredményes megtámadás jogkövetkezményének levonása esetében is. A jogegységi határozat győzte meg a törvényalkotót arról, hogy a törvény kifejezetten mondja ki a sikeres megtámadás jogkövetkezményeként az érvénytelenséget.
A fentiek miatt a hatálytalanság/érvénytelenség kérdésében folytatott vita tárgytalanná vált, ezért csak egy-két jellemző döntést hagytam meg a joggyakorlatban.[204]

JOGGYAKORLAT
A Legfelsőbb Bíróság 3/2008. Polgári jogegységi határozat a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott jogügyletek eredményes megtámadásáról.204
A Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott jogügyletek eredményes megtámadása esetén - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
- 693/694 -
III. Az érvénytelen szerződést a hiba orvoslásával a bíróság érvényessé nyilváníthatja, amely az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezmény. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése lényegét tekintve az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti: a szerződés érvényessé nyilvánításához a bíróság a szerződés tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet szünteti meg [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek., Ptk. 237. § (1), (2) bek., Inytv. 62. § (1) bek.].
BH 2015.256.
Az 1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szerződésmegtámadási ok azt a hitelezővédelmi célt szolgálja, hogy a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezői igények kielégítése elől. A fedezetelvonás orvoslása elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása. Ha ez nem valósítható meg, az érdeksérelem orvoslására az értékkülönbözet teljes összegének megfizetésével kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. b) pont].
Az eredeti állapot helyreállítása indokolt, ha az érvényessé nyilvánítás olyan mértékű ellenszolgáltatás mellett lehetséges csak, amelynek teljesítésére a kötelezett nem képes, és amely ellenszolgáltatás mellett a szerződés érvényessé nyilvánítása ellen tiltakozik.
Ha a hitelező azáltal részesül előnyben más hitelezőkhöz képest, mert az adóssal szembeni tartozását beszámítja a követelésébe és így ahhoz teljes összegben hozzájut, a bíróság az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet akként küszöbölheti ki, hogy a szerződés tartalmának a fizetés módjára vonatkozó részét módosítva a tartozás beszámítással való rendezését mellőzi, egyben a hitelezőt az adós javára tényleges fizetésre kötelezi. A hitelező az így fennmaradó követelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti.
BDT 2004.1.5.
I. A Cstv. 40. § (1) bekezdés szerinti eredményes megtámadás nem relatív hatálytalanságot, hanem érvénytelenséget eredményez. A relatív hatálytalan szerződés az arra hivatkozó jogosulttal szemben hatálytalan, és az a jogkövetkezménye, hogy a jogosult az egyébként érvényesen szerző külső harmadik fél tulajdonába került vagyontárgyakból hajthatja be követelését, aki ezt tűrni köteles. A relatív hatálytalanságnak nem jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, az elvont fedezet visszaszolgáltatását nem teszi lehetővé, a relatív hatálytalanság ilyen jogkövetkezményeit sem a tárgyi jog (a Ptk., a külön szabályozást adó Cstv. vagy más jogszabály), sem pedig az elmélet nem ismeri. A szerződés eredményes megtámadásának szándékolt kihatása az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával érhető el.
II. A "perbizomány" a magyar eljárási jogban általában nem ismert, a küön törvény - a Cstv. 40. § - kivételes rendelkezésként mégis arra jogosítja fel a felszámolót, hogy felperesként a saját nevében, de mást (az adóst, illetve végső soron a hitelezőket) megillető követelést érvényesíthessen. A külön anyagi jogi igényérvényesítéshez igazodnak a speciális eljárási alanyi pozíciók, és teszik lehetővé az alperesek között az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.169/2003/3. szám).
ÍH 2016.38.
I. A bíróságnak a hitelező (felszámoló) által sikeresen megtámadott szerződés érvénytelenségének a hitelezők érdekét szem előtt tartó jogkövetkezményét kell alkalmaznia. Ha feltűnő értékaránytalanság miatt érvénytelen a szerződés, a Csődtv. különös szabálya folytán az értékkülönbözet egészének, és nem csak a feltűnően aránytalan részének megfizetésére kell kötelezni a vevőt (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.359/2015/8. szám).
ÍH 2015.38.
A Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie.
- 694/695 -
A fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményének - teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "Ugyancsak alaptalanul sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében a szerződés érvénytelenségét, expressis verbis nem mondta ki.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott törvényi tényállások nyújtanak jogi eszközt a felszámoló által képviselt adós, illetve a hitelezők számára, az adós hitelezők kielégítési alapjául szolgáló vagyonából a kritikus időszakban elvont vagyonelemek visszaszerzésére, a fedezetelvonást eredményező szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy teljesítés keresettel történt megtámadásával. A jelenlegi jogi szabályozás szerint e fedezetelvonó tényállások megvalósulása az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - az adott jogkövetkezménytől függően, teljes vagy részleges - alkalmazását vonja maga után. A Cstv. 40. §-ának specialitása a jelenlegi szabályozási keretben - egyebek mellett - abban áll, hogy a tartalmilag fedezetelvonást megakadályozni hivatott tényállásokhoz az érvénytelenség jogkövetkezményei fűződnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem az ítélet rendelkező részére tartozó kérdés, a bírói gyakorlat egységes (például: BDT 2007.1603.). Ez következik abból, hogy a Ptk. rendelkezéseinek értelmében az érvénytelenségi tényállásokban meghatározott fogyatékosságban szenvedő szerződés (a megtámadható szerződések esetén a megtámadási jognyilatkozat közbejöttével) a törvény erejénél fogva (ex lege) semmis, tehát nem a bírói ítélet az, amely a szerződést érvénytelenné nyilvánítja, a bírói ítélet (indokolásában) csupán a törvény alapján bekövetkezett semmisség tényét állapítja meg, míg a rendelkező részben az érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkezik. Más eset, amikor a kereset [régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdés, új Ptk. 6:108. § (2) bekezdés alapján] kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul; ám a szerződés érvénytelenségét megállapító ítélet ebben az esetben sem konstitutív jellegű, csupán a szerződés törvény erejénél fogva bekövetkezett érvénytelenséget deklarálja. Abban az esetben, ha a felperes az érvénytelen szerződés folytán bekövetkezett vagyonmozgás rendezését is kívánja, a szerződés érvénytelenségének megállapítása a tényállásra tartozó kérdés, s a rendelkező részben csupán a jogkövetkezmények rendezéséről kell a bíróságnak határoznia." (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.401/2014/5. szám)
ÍH 2010.188.
Nem kizárt a szerződés érvényessé nyilvánítása jogkövetkezmény alkalmazása a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapított perekben akkor sem, ha nem jóhiszemű személy szerezte meg a vagyontárgyat. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításával. A bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy az adott ügy körülményeit figyelembe véve melyik jogkövetkezmény alkalmazását látja célravezetőnek [Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-b) pontja, Ptk. 237. §].
Az indokolásból: "A felperes keresetét a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaira alapítottan is előterjesztette. A támadott jogügylet érvénytelenségét az elsőfokú bíróság mindkét jogcímre alapítottan megállapította.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mely szerint a fizetésképtelen közeli helyzetben lévő adósnak a vezető tisztségviselőjével kötött szerződése a hitelezők kijátszására irányuló, ún. csalárd (turpis) szerződés, mely - annak forgalmi érték alatti áron történő megkötése miatt -, az adós vagyonának csökkenését eredményezte. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a perbeli megállapodás vonatkozásában a szerződésben résztvevő felek személyére tekintettel a rosszhiszeműséget és ingyenességet vélelmezni kellett. Tény az is, hogy az eljárás során az alperes a rosszhiszeműség vélelmét - vagyis azt, hogy a fizetésképtelen közeli helyzetben lévő adós a vagyona értékesítésével a hitelezők kijátszására törekedett, melyről a vevő ügyvezető is tudott - nem, csupán az ingyenesség vélelmét döntötte meg. Az alperes által csatolt nyugták és napi pénztárjelentések igazolták a szerződésben megjelölt vételár megfizetését, melyek szerint 2004. június 14-én 1 000 000 forintot, míg július 16-án további 3 500 000 forintot fizetett az alperes a felperes részére.
- 695/696 -
Arra vonatkozó bizonyítékokat a felperes nem jelölt meg, melyek a befizetés meg nem történtét, avagy a nyugta és pénztárjelentés valótlanságát valószínűsítették volna. A felperes fellebbezésében tett - a szerződéskötés körülményeit, az adós gazdasági helyzetét, illetve a szerződés földhivatali benyújtásának idejét érintő - megállapításait a másodfokú bíróság a vételár kiegyenlítés elmaradásának a bizonyítására nem találta alkalmasnak.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság abban sem, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeként az érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményét alkalmazta. Ha az érvénytelenség oka megszüntethető, úgy az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú lehetőség a bíróság számára a szerződés érvényessé nyilvánítása. Az elsőfokú bíróság az adósi vagyon csökkenését eredményező értékkülönbséget szüntette meg azáltal, hogy a szakértő által megállapított forgalmi értékkülönbözet teljes megfizetésére kötelezte az alperest.
Tévesen zárta ki a felperes a fellebbezésében az érvényessé nyilvánítás alkalmazhatóságát az okból, hogy nem jóhiszemű személy szerezte meg az ingatlant, továbbá amiatt, hogy az értékváltozás jelen esetben nem a feleknek fel nem róható okból következett be. A dologszolgáltatásra irányuló visszterhes szerződés méltányossággal össze nem egyeztethető értékaránytalanságáról szóló 1/2005. PJE határozat indokolása III. részének 3. pontja nem különböztetve a szerződések között a bírói gyakorlat következetességét hangsúlyozva mondja ki, hogy az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításával. Ha mindkét lehetőség alkalmazható, akkor a bíróság mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. Az pedig mindig az adott ügy körülményeinek figyelembevételével dönthető el, hogy a lehetséges jogkövetkezmények közül melyik a célravezető. Az alperes a perbeli ingatlant már azóta használta, hogy annak a felperes 1998. évben a tulajdonosa lett, majd miután 2004. évben megvásárolta, azon beruházásokat is eszközölt. A kifejtettekből következően nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a számára biztosított törvényi lehetőségek közül az érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményét választotta.
Alap nélkül hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát az érvényessé nyilvánítás, mint jogkövetkezmény alkalmazásának. Az ítélet indokolása tartalmazza az elsőfokú bíróság erre vonatkozó álláspontját, amellyel a Fővárosi Ítélőtábla is egyetértett. A vonatkozó törvényhely célja, hogy az adósi vagyonból kikerült vagyoni értékek oda visszakerüljenek, és abból a hitelezői igények kielégítést nyerjenek. Ez a perbeli esetben a teljes értékkülönbség megszüntetésével megvalósult.
Mivel a fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság helyes döntésének a megváltoztatására, így a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a fellebbezésben foglaltakra tett fenti kiegészítéssel - helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.123/2009/7. szám).
Gfv.IX.30.490/2008/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A hitelező által az adós és harmadik személy közötti szerződés a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján történő sikeres megtámadása esetén az érvénytelenségnek a Ptk. 237. §-ában valamint a PK 267., ÁF-ben foglalt jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
12.Gf.40.494/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapított kereset esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szerződés kimeríti-e az ingyenes vagy a feltűnően aránytalan kötelezettségvállalás fogalmát.
11.Gf.40.344/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Szerződés érvénytelenségének vizsgálata, a Cstv. 40. §-a alapján. A Cstv. 40. § (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések elhatárolása. A szerződés egyes rendelkezéseinek elhatárolása.
- 696/697 -
Fpkf.I.30.126/2004/4. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárásban a felszámolót saját személyében és a saját vagyona terhére a hitelezők javára fizetésre kötelezni nem lehet. Ez abban az esetben is így van, ha az adós képviseletében eljáró felszámoló az adóst megillető követelések érvényesítése céljából pert indított, és a pervesztesség miatt a bíróság az adóst kötelezi a perköltség megfizetésére.
26.4.9. Az érvénytelenség következménye
Cstv. 40. § (1a) A jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is.
A 40. § (1a) bekezdését a 2011. évi Módtv. iktatta be a törvénybe. A bekezdésből a második mondat új rendelkezés, a gyakorlatban ugyanis kiderült, hogy amennyiben a szerződés tárgya ingatlan, a hitelező nem minősül törlési per indítására jogosult személynek. Ezt a hiányosságot pótolta a jogalkotás. Ezzel a kérdéssel a következő pontban foglalkozunk. Az új előírás hatálybalépésével kapcsolatban idézem a Kúrián 2012. február 29-én tartott bírói tanácskozás állásfoglalását:

"A) A Cstv. módosítással érintett 31. §-át, 33/A. §-át, 40. §-át, 63. § (2) bekezdését, 63/A. §-át és a 63/B. § (6)-(7) bekezdésében foglaltakat a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére.
Figyelemmel arra, hogy az érintett rendelkezések a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, és nincsenek kihatással a felszámolást elrendelő végzésre, vagy az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, ezért a »felszámolás elrendelése« fogalom alatt nem a bíróság eljárási intézkedését (a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát, vagy annak jogerőre emelkedését), hanem annak jogkövetkezményét, azaz a felszámolás megindulását (kezdő időpontját) kell érteni. Ebből következően a fenti szakaszok azokban a felszámolási eljárásokban már alkalmazandók, amelyeket ugyan korábban kezdeményeztek, de a felszámolás közzétételére még nem került sor 2012. március 1-jéig."

A Cstv. nem tartalmaz speciális szabályokat az érvénytelenség orvoslását illetően, ezért a mindenkori hatályos polgári jogi szabályok alapján kell dönteni. A Ptk. 237. § értelmében érvénytelen szerződés esetében az alábbi lehetőségek állnak a bíróság rendelkezésére:
a) az eredeti állapot helyreállítása,
b) a szerződés hatályossá nyilvánítása,
c) a szerződés érvényessé nyilvánítása.
A bírói gyakorlat ma már egyenrangú lehetőségként kezeli a szerződés érvényessé nyilvánítását az eredeti állapot helyreállításával. A hatályossá nyilvánítás viszonylag ritkán fordul elő a gyakorlatban.
- 697/698 -
A Cstv. 40. § alkalmazása során azonban a per célja az, hogy a per által érintett vagyontárgy visszakerüljön a csődtömegbe és a hitelezők kielégítését szolgálja. A Cstv. 38. § (3) bekezdése azonban nem teszi lehetővé az eredeti állapot helyreállítását, mivel a visszajáró pénzbeli szolgáltatást a másik szerződő fél nem kaphatja meg, azt a felszámolási eljárás során hitelezői követelésként kell bejelenteni és a vonatkozó szabályok szerint kaphat a fél kielégítést.
A feltűnő aránytalanság kiküszöbölése esetében elvileg lehetőség van a szerződés érvényessé nyilvánítására, ebben az esetben azonban figyelembe kell venni az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatot. A polgári perekben követett gyakorlat értelmében érvényessé nyilvánítás esetén az adós csak az értékkülönbözet feltűnően aránytalan részét kapja vissza, ami a hitelezők részére kedvezőtlenebb, mint az eredeti állapot helyreállítása.[205] Ezért mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a korábban már ismertetett döntésében, hogy a Cstv. 40. §-a alapján indított perben ez a gyakorlat nem alkalmazható, az értékkülönbözet teljes összegét vissza kell utalni az adós vagyonába. (Gf.40.166/2008/4.) A határozatban közölt jogi érveléssel egyetértek.
Ugyancsak a gyakorlat dolgozta ki azt az elvet, hogy érvényessé lehet nyilvánítani a szerződést akkor is, ha az adóssal szerződő fél rosszhiszemű volt.
A hatályossá nyilvánítás ebben a speciális helyzetben még ritkábban jöhet szóba, kizárólag akkor, ha ez szolgálja a hitelezők érdekét és az eredeti állapot nem állítható helyre.

JOGGYAKORLAT
III. Az érvénytelen szerződést a hiba orvoslásával a bíróság érvényessé nyilváníthatja, amely az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezmény. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése lényegét tekintve az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti: a szerződés érvényessé nyilvánításához a bíróság a szerződés tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet szünteti meg [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek., Ptk. 237. § (1), (2) bek., Inytv. 62. § (1) bek.].
A polgári jogi rendelkezések felszámolási eljárás során történő érvényesülése érdekében, a felszámolás során az adós ingatlan vagyonára kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében, a szerző félnek vissza kell szolgáltatnia a vagyontárgyat az eladó (adós) részére, míg az eladó adósnak ezzel egyidejűleg vissza kell fizetnie a vételárat a vevő részére, és a vevőnek csak az ezen kívüli - az érvénytelen adásvételi szerződéssel kapcsolatos - igényeit kell hitelezőként érvényesítenie. Az eredeti állapot csonka helyreállítása a felszámolási eljárásban sem lehetséges.
Az indokolásból: "2. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásánál az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását alkalmazta, mert álláspontja szerint az ingatlanon jelentős beruházások történtek.
- 698/699 -
Ezzel szemben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása természetben is megtörténhet és jogi szempontból sem kizárt az eredeti állapot részleges, egyoldalú, »csonka« helyreállítása.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásánál a bíróság mérlegelési jogát gyakorolva - figyelemmel a felek helyzetére, az ügy összes körülményére - határoz arról, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül melyiket választja.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a természetben történő helyreállítás lehetőségét vitatta, hivatkozva az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. és 8. pontjára.
A hivatkozott PK vélemény 3. pontja szerint »az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.«
Az adott tényállás mellett a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a PK véleményben megfogalmazott jogi álláspont alkalmazható-e olyan esetben, amikor az egyik visszaszolgáltatandó dologban időközben olyan beruházásokat hajtott végre birtokosa, amelyek ugyan leszerelhetők és elszállíthatók, azonban gazdaságilag ez a megoldás célszerűtlen.
A Kúria álláspontja szerint a jogi megoldás alkalmazásának I. r. alperes által állított célszerűtlensége jelen esetben nem akadálya az eredeti állapot helyreállításának. A perbeli esetben e megoldás alkalmazása mellett szól az a körülmény is, hogy az I. r. alperes a szerződés megtámadásáról tudott, ennek ellenére saját kockázatára végezte el a beruházásokat.
3. A Kúriának a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, és az ezen alapuló ítéleti rendelkezése, mely szerint az eredeti állapot helyreállítására ebben a speciális megtámadási perben csak az általa alkalmazott »csonka« módon van lehetőség, azaz úgy, hogy csak az egyik fél, a vevő tekintetében kerül sor »eredeti állapot helyreállítására« - tehát neki vissza kell adnia a szerzett vagyontárgyat a felszámolás alatt álló adósnak -, míg a másik szerződő fél - a felszámolás alatt álló adós, eladó - alperest ebben a perben nem lehet kötelezni a vételár visszafizetésére.
A másodfokú bíróság a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10/b. és 11. pontjában foglaltak alapul vételével rendelkezett. A Kúria álláspontja szerint azonban tévedett, amikor a felek jogviszonyából levonható jogkövetkezményeket jelen perben kizárólag a harmadik személy által indított megtámadási perek szabályai alapján ítélte meg, figyelmen kívül hagyva a Cstv. 49. § (5) bekezdésében szabályozott speciális megtámadás intézményének a sajátosságait.
A/.A Kúria abból indult ki, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításánál az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben megfogalmazott alapelvek jelen ügy elbírálásánál is irányadóak:
»4. Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is.«
»8. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.«
Mindebből következően tehát a bíróságnak arra kell törekednie, hogy az eredeti állapot helyreállításánál - lehetőség szerint - a felek közötti valamennyi vitás kérdés rendezésre kerüljön, mert minden közvetlenül és közvetve érintett (így a II. r. alperes hitelezői) érdeke ezt kívánja.
A bíróságnak olyan állapotot kell kialakítania a felszámoló által kötött, érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek rendezésekor, amely végrehajtható, és valamennyi érintett fél érdekeit figyelembe veszi.
A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2008.PJE határozatában a Cstv. 40. §-ában megjelölt okokra hivatkozással megtámadott jogügyletek eredményes megtámadásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozóan fejtette ki álláspontját. A jogegységi határozat szerint olyan esetben, ha a bíróságnak rendelkeznie kell az érvénytelen szerződés folytán az adóssal szerződést kötő félnek visszajáró pénzszolgáltatásról - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a fél ehhez a követeléséhez csak hitelezői igénybejelentés útján juthat hozzá.
- 699/700 -
A Kúria álláspontja szerint a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján előterjesztett keresetek alapján megállapított szerződés érvénytelensége esetén ez a megállapítás nem helytálló. A Cstv. 40. §-a alapján indított perekben olyan szerződések megtámadására kerül sor, amelyeket még a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött az adós egy harmadik féllel, és az ott biztosított megtámadási lehetőségek az adós vagyonának a visszaszerzésére - az adós vagyonának a növelésére - irányulnak a hitelezők érdekeinek a védelme érdekében."
Az eredeti állapot helyreállítása indokolt, ha az érvényessé nyilvánítás olyan mértékű ellenszolgáltatás mellett lehetséges csak, amelynek teljesítésére a kötelezett nem képes, és amely ellenszolgáltatás mellett a szerződés érvényessé nyilvánítása ellen tiltakozik.
Ha a hitelező azáltal részesül előnyben más hitelezőkhöz képest, mert az adóssal szembeni tartozását beszámítja a követelésébe és így ahhoz teljes összegben hozzájut, a bíróság az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet akként küszöbölheti ki, hogy a szerződés tartalmának a fizetés módjára vonatkozó részét módosítva a tartozás beszámítással való rendezését mellőzi, egyben a hitelezőt az adós javára tényleges fizetésre kötelezi. A hitelező az így fennmaradó követelését a felszámolási eljárásban érvényesítheti.
26.4.10. Az eredeti állapot visszaállítása ingatlanperek esetében
Ahogy láttuk, a jogalkotó a hitelezőt törlési per megindítására is feljogosította. Ennek előzményei az alábbiak. A megtámadás tárgya nagyon gyakran ingatlan tulajdonjogát érintő szerződés, s ebben az esetben - az általános szabályoknak megfelelően - figyelemmel kell lenni az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) rendelkezéseire is. A Szegedi Ítélőtábla a BDT 2010.2292. szám alatt közzétett döntésében szükségesnek érezte kimondani, hogy a hitelező szerződés érvénytelensége iránti kereshetőségi joga - amely külön jogszabály, a Csődtv. rendelkezésén alapul - fennáll akkor is, ha az adós és a vele szerződő fél közötti szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeként ingatlantulajdonjoga visszaállítását kéri.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényben a korábban bejegyzett jogok törlésére speciális határidők kerültek meghatározásra, ezért előfordulhat, hogy a tulajdonjog adósi vagyonba történő visszajegyzésének törvényes akadálya lesz. Ezt már a perindítás során mérlegelni kell. Ezek az akadályok a 2004. május 1-je előtti felszámolási ügyekben nem mutatkoztak, mert a felszámolási ügynek a bírósághoz érkezését megelőző egy évben kötött szerződések megtámadását tette lehetővé a törvény. Az új szabályok öt évre visszamenőleg megkötött szerződések megtámadását is lehetővé teszik, ezért gyakrabban fordul elő az az eset, hogy a vevő továbbértékesíti az ingatlant. Bármennyire fennállnak a Cstv. 40. § megtámadási feltételei, ingatlanok esetében - főleg, ha a jogszerző továbbadta az ingatlant - nem minden esetben lehetett az érvénytelen szerződéssel átjátszott ingatlan tulajdonjogát az adós tulajdonába adni. Ezeket a körülményeket a megtámadás előtt a hitelezőnek és a felszámolónak is mérlegelnie kellett és kell. Ezt a helyzetet élesen vetette fel a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. (XII. 6.) PK véleményének megalkotásakor kibontakozott vita.
- 700/701 -
A 3/2010. (XII. 6.) PK véleményben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Ptk.-n alapuló érvénytelenségi kereset, valamint az ingatlan-nyilvántartási törlési kereset két különböző jogvédelmi eszköz. Az érvénytelenségi per akkor minősül egyben törlési pernek is, ha azt törlési kereset előterjesztésére jogosult személy indítja. Ebből következően a nyilvántartott jogának sérelmét állító fél által a közvetlen jogszerzővel szemben a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása iránt indított érvénytelenségi per egyben törlési per is.
Miután a Cstv. 40. §-on alapuló per érvénytelenségi per, ezért erre a perre is vonatkozik a fenti megállapítás. Főszabály szerint az érvénytelen szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törlését a bíróság csak az ingatlan-nyilvántartási törvény rendelkezéseinek a korlátai között rendelheti el. Ezzel szemben a közvetlenül szerződő felek egymás közötti viszonyában a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása során az ingatlan-nyilvántartás szabályai nem korlátozzák az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a levonását. Ilyen esetben az érvénytelenségi per és a törlési per között a perindítási határidő tekintetében nincs különbség. A közvetlenül szerződő felek egymás közötti viszonyában az érvénytelen szerződés alapján bejegyzett tulajdonjog (vagy más jog) törlésére törlési per indítására nem jogosult személyek által kizárólag kötelmi jogi alapon indított érvénytelenségi perben is sor kerülhet.
A Cstv. 40. §-a esetében tehát, amennyiben az ingatlant nem értékesítették tovább, mind a felszámoló (aki egyébként az adós nevében törlési per megindítására is jogosult), mind a hitelező keresete alapján kérhető és elrendelhető az eredeti állapot helyreállítása.
A PK-vélemény további érvelése szerint az érvénytelen bejegyzésen alapuló további bejegyzés a jogszerző jóhiszeműsége esetén az ingatlan-nyilvántartásból akkor törölhető, ha a törlési per indítására jogosult személy a pert a hároméves jogvesztő határidőn belül a további jogszerzővel szemben is megindította. E határidő eltelte után indított perben a jóhiszemű további jogszerző jogának a törlését az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége kizárja. Törlési per indítására nem jogosult személy által indított érvénytelenségi perben a jóhiszemű további jogszerző bejegyzett joga az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
A Cstv. 40. § rendelkezése alapján tehát, amennyiben jóhiszemű további jogszerző részére történt az ingatlan értékesítése, csak a felszámoló (adós nevében indított) keresete alapján történhet - a hároméves határidőn belül - a vagyon felszámolási vagyonba történő visszajuttatása. Erre a hitelező keresete alapján nem kerülhet sor. Természetesen a rosszhiszemű további jogszerző esetében ez a korlát nem érvényesül, a rosszhiszemű további jogszerző ellen mind a felszámoló, mind a hitelező felléphet. Arra azonban a hitelezőnek számítania kell, hogy amennyiben nem tudja bebizonyítani, hogy a további jogszerző ingyenesen és ellenérték nélkül, illetve rosszhiszeműen szerzett tulajdonjogot, nem tudja elérni az ingatlan csődvagyonba történő visszajuttatását.
- 701/702 -
A PK vélemény indokolása a helyzet megoldására a következő javaslatot tette:

Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerzőkkel kapcsolatban az Inytv. 5. §-ának (4) bekezdése kifejezetten ki is mondja, hogy ők nem érvényesíthetik megszerzett jogukat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jóhiszemű jogszerzővel szemben. Az Inytv. értelemszerűen csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok jogosultjainak a jogi helyzetét rendezi, nem tartalmazhat tehát kifejezett rendelkezést a kötelmi jogosultakra vonatkozóan, amiből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy ők sikerrel perelhetnének a jóhiszemű további jogszerző jogának törlése iránt. Az hogy a kötelmi jogosultakat ilyen jog nem illeti meg önmagában abból következik, hogy őket - ingatlan-nyilvántartási érdekeltség hiányában - az Inytv. 63. § (2) bekezdése nem jogosította fel törlési per megindítására. A törlési per indítására nem, hanem csak érvénytelenségi per indítására jogosult harmadik személyek (pl. hitelező) a további jogszerző bejegyzése alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítását követően az ügyészhez fordulhatnak a további jogszerző elleni törlési per megindítása érdekében.
A kizárólag érvénytelenségi per indítására jogosult harmadik személy (pl. hitelező) keresete alapján a jóhiszemű "további" jogszerző joga akkor is törölhető az ingatlan-nyilvántartásból, ha a közvetlen szerzővel kötött szerződése a kötelmi jog valamely rendelkezése alapján önálló (a közvetlen szerző és az eredeti jogosult szerződése érvénytelenségétől független) okból érvénytelen. Ha ugyanis a harmadik személy mindkét szerződés érvénytelensége iránt perel az ő szempontjából a később kötött szerződéssel történő szerzés valójában nem minősül "további" jogszerzésnek.
Az érvénytelenségi per indítására jogosult (függetlenül attól, hogy egyben törlési per indítására is jogosult-e vagy sem) akkor is elérheti a további jogszerző jogának a törlését, ha az érvénytelenségi okról való tudomásszerzést követően az érvénytelenségi pert haladéktalanul megindítja a közvetlen jogszerző ellen és a keresetlevelében az Inytv. 64. § (1) bekezdésének b) pontja alapján kéri az ingatlanügyi hatóság megkeresését a per feljegyzése iránt, mert ezáltal a perfeljegyzést követő további jogszerzők már nem tekinthetőek jóhiszeműnek és így függő hatályú bejegyzéseik már törölhetővé válnak.

A jogalkotás észlelve a kialakult helyzetet, úgy döntött, hogy a hitelezőt is feljogosítja a törlési per megindítására, ezért iktatta be a törvény 40. §-ába az (1a) bekezdést, továbbá módosította az Inytv. 62. §-át az alábbiak szerint:

62. § (1) Keresettel kérheti a bíróságtól
a) a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását
aa) érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész,
ab) a felszámoló és a hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény 40. §-ában meghatározott esetekben,
c) a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott,
d) a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett.

Az ilyen perek esetében rendkívül fontos az a kérdés, hogy meddig lehet ezeket a pereket megindítani, ezért idézem az új Ptk. 5:183. § és az 5:184. § előírását is.

5:183. § [Bejegyzés törlése]
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésének a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége vagy a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt van helye.
- 702/703 -

5:184. § [A törlési és kiigazítási igény]
(1) A jogosultat megillető törlési vagy kiigazítási igény az ingatlan tulajdonjogát vagy az ingatlanra vonatkozó valamely jogot közvetlenül szerzővel szemben nem évül el.
(2) Azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, az érvénytelen bejegyzés törlése iránti pert addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van.

A 2012. március 1. előtt közzétett felszámolási ügyekben még nem alkalmazható a módosítás, ott a 3/2010. PK vélemény iránymutatása alapján kell eljárni. Ilyen esetben rendkívül értékes iránymutatást ad a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.285/2010/2. számú döntése.

JOGGYAKORLAT
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 3/2010. (XII. 6.) PK véleménye az ingatlan átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti és az ingatlan-nyilvántartási perek összefüggéseiről.
"1. Ha érvénytelen szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személy az ingatlan tulajdonjogát jóhiszemű szerzőre ruházza át, az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítására csak akkor van lehetőség, ha fennállnak a törlési per feltételei.
2. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 63. § (2) bekezdésében foglalt határidőket a közvetlen szerző javára szóló bejegyzési határozatnak az eredeti jogosult részére történt kézbesítésétől, illetve a jognak a közvetlen szerző javára történt ingatlan-nyilvántartási bejegyzésétől kell számítani.
3. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos az 1959. évi IV. törvény 116. § (1) bekezdése alapján nem igényelheti tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási feltüntetését, ha tulajdonszerzését követően az ingatlan-nyilvántartásba más jóhiszemű személy tulajdonjogát bejegyezték, vagy annak a tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelme őt rangsorban megelőzi.
4. Az érvénytelen bejegyzésen alapuló további bejegyzés a jogszerző jóhiszeműsége esetén az ingatlan-nyilvántartásból akkor törölhető, ha a törlési per indítására jogosult személy a pert a három éves jogvesztő határidőn belül a további jogszerzővel szemben is megindította. E határidő eltelte után indított perben a jóhiszemű további jogszerző jogának a törlését az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége kizárja.
5. A törlési per megindítására nyitva álló három éves jogvesztő határidőt a közvetlen jogszerző jogának a bejegyzéséről szóló határozat keltétől kell számítani.
6. Törlési per indítására nem jogosult személy által indított érvénytelenségi perben a jóhiszemű további jogszerző bejegyzett joga az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
7. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést érintő érvénytelenségi (és egyben törlési) perben a perindítás előtti széljegyek jogosultjainak perbenállására nincs szükség."
A szerződés fedezetelvonó jellege miatt nem érvénytelenségi, hanem relatív hatálytalansági kereset terjeszthető elő. Ha a fél csak az érvénytelenség iránti keresetét tartja fenn, azt el kell utasítani [1952. évi III. tv. 275. § (4) bek., 1959. évi IV. tv. 200. és 203. §].
EBH 2011.2405.
Hatálytalan árverés esetén az árverési vevő, illetve a tőle szerző fél tulajdonjoga - mint érvénytelen bejegyzés - a törlési perek szabályai szerint törölhető az ingatlan-nyilvántartásból, de az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az adós nem juthat alaptalanul tehermentes ingatlanhoz, továbbá tisztázni kell azt is,
- 703/704 -
hogy az árverési vevő milyen módon kapja vissza a vételárat [1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pont, 63. § (2) bekezdés].
EBH 2010.2231.
A földhivatali bejegyzés törlése és az eredeti állapot helyreállítása érvénytelenség címén abban az esetben is kérhető, ha a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős ítélet hatályon kívül helyezésre került. A további jogszerzők jóhiszeműségének vizsgálata körében irányadó szempontok [1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pont, 63. § (2) bekezdés].
EBH 2010.2134.
Az adásvételi szerződés elállás miatti felbontása esetén, ha a vevő tulajdonába került ingatlant megterhelte, az eredeti állapot nem állítható helyre, csak úgy, hogy az ingatlanon jóhiszeműen jogot szerző harmadik személy jogosultsága fennmarad [1959. évi IV. törvény 320. §; 1997. évi CXLI. törvény 62. §].
EBH 2008.1866.
A törlési per megindításának határidejét a közvetlen jogszerző javára szóló bejegyzési határozatnak az eredeti jogosult részére történő kézbesítésétől kell számítani [1997. évi CXLI. törvény 63. § (2) bekezdés].
EBH 2008.1865.
Ha a további jogszerzés az érvénytelen bejegyzéstől független, az 1997. évi CXLI. törvénynek a közvetlen szerzőre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni [1959. évi IV. törvény 237. §, 312. §, 319. §; 1997. évi CXLI. törvény 62. §, 63. §].
EBH 2007.1670.
Az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot nem állítható vissza, ha az adatváltozás (telekmegosztás) folytán harmadik személy jóhiszeműen tulajdonjogot szerzett [(1997. évi CXLI. törvény 5. §, 30. §].
EBH 2006.1400.
A jóhiszeműen, az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerző fél az ingatlan tulajdonjogát nem tulajdonostól is megszerezheti, ha a törlési per feltételei nem állnak fenn [1959. évi IV. törvény 117. §; 1997. évi CXLI. törvény 63. §].
EBH 2005.1229.
Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valóssággal egyezőségét vitatja. A bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelni [1997. évi CXLI. törvény 5. § (2) bek., 62. § (1) bek. c) pont; 1952. évi III. törvény 206. §].
II. A rosszhiszemű, illetve ingyenesen további jogszerző jogának törlésére addig indítható kereset - akár az ingatlan-nyilvántartási eredeti jogosult, akár érvénytelenségi per indítására jogosult más (harmadik) személy, mint amilyen a 1991. évi XLIX. tv. 40. § alapján pert indító hitelező részéről -, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége megállapításának helye van.
Gfv.X.30.285/2010/7. (Legfelsőbb Bíróság):
A Cstv. 40. § (1) bekezdése alapján a hitelező által indított érvénytelenségi perben, ha az adóstól szerző fél harmadik személyre átruházta az ingatlant, az eredeti állapot helyreállításához az adós által kötött átruházási szerződés érvénytelenségének megállapításán túl a további jogszerző rosszhiszeműségének a bizonyítása is szükséges.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy az I-II. r. alperes érvénytelen ingatlan adásvételi szerződést kötött, mert a szerződés egyrészt a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjába, másrészt a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközött. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint - az alább kifejtendő indokok miatt - az eredeti állapot helyreállításának alkalmazhatóságára vonatkozó megállapítás csak akkor tehető, ha a perben lefolytatott bizonyítás eredményként az állapítható meg, hogy a III. r. alperes tulajdonszerzése rosszhiszeműen történt.
- 704/705 -
Az eljárásban a felperes - mint a szerződő feleken kívüli, ún. harmadik személy - eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítása iránti keresete, fellebbezési ellenkérelme, majd felülvizsgálati kérelme alapján alapvetően abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes jogosult-e ingatlan-nyilvántartási törlési per megindítására, illetve mely feltételek fennállása esetén kérheti eredménnyel az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
Az Inytv. 62. § (1) bekezdésének a) pontja szerint ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése és az eredeti állapot visszaállítása iránt, érvénytelenség címén csak olyan személy terjeszthet elő keresetet (törlési kereset), akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész. Ilyen keresetet tehát - az ügyészen kívül - csak az nyújthat be, aki a perbeli ingatlanra, annak bármilyen illetőségére, bármilyen jogot bármikor megszerzett és az az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A III. r. alperes helytállóan érvelt azzal, hogy a felperes nem tartozik a fenti személyi körbe, ezért törlési per megindítására nem jogosult.
A felperes - a jogerős ítéletben helytállóan kifejtettek szerint - a Cstv. 40. § (1) bekezdésében érvénytelenségi kereset benyújtására feljogosított hitelező, illetve jogi érdekeltsége folytán a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján jogosult az alperesek által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítani. E perben akkor lehet a közvetlen jogszerzőtől (II. r. alperestől) szerző harmadik személytől - a jelen perbeli III. r. alperestől - az ingatlant visszaszerezni,
- ha a vevő (II. r. alperes) és a harmadik személy (III. r. alperes) közötti szerződés érvénytelenségét is meg lehet állapítani a felperes keresete alapján (ilyen esetben a jóhiszemű harmadik személytől is visszaszerezhető az ingatlan), vagy
- ha az első szerződés érvénytelenségének kimondása mellett megállapítja a bíróság azt is, hogy a harmadik személy rosszhiszemű volt.
Az a) esetben a felperesnek nemcsak az eladó és a közvetlen jogszerző (vevő) közötti szerződés érvénytelenségére, hanem a közvetlen jogszerző (vevő) és a harmadik személy között létrejött tulajdonátruházási szerződés érvénytelenségére is hivatkoznia kell. Csak abban az esetben van lehetőség az eredeti állapot helyreállítására, ha a vevő és a harmadik személy közötti tulajdonátruházási szerződés érvénytelensége miatt az ingatlan visszaszáll a vevőre, és az eladó és a vevő közötti szerződés érvénytelensége miatt az ingatlan visszaszáll az eladóra.
A kizárólag érvénytelenségi per indítására jogosult harmadik személy - így a jelen perbeli felperes, mint hitelező - keresete alapján a jóhiszemű »további« jogszerző (III. r. alperes) joga akkor is törölhető az ingatlan-nyilvántartásból, ha a közvetlen jogszerzővel (II. r. alperessel) kötött szerződése a kötelmi jog valamely rendelkezése alapján önálló (a közvetlen szerző és az eredeti jogosult szerződése érvénytelenségétől független) okból érvénytelen. Ha ugyanis a harmadik személy mindkét szerződés érvénytelensége iránt perel, az ő szempontjából a később kötött szerződéssel történő szerzés valójában nem minősül »további« jogszerzésnek [Lásd az érvénytelenségi és törlési per kapcsolatáról szóló 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény 6. pontjának 1. és 4. pontját].
A b) pontban írt esetben azért lehet az eredeti állapot helyreállítását elrendelni, mert az Inytv. 5. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér, csak a jóhiszemű jogszerzőket védi, a rosszhiszemű jogszerző részére nem biztosít védelmet. Ebből következően az első szerződés érvénytelenségének kimondása után megállapítható, hogy ez a rosszhiszemű harmadik személy nem tulajdonostól szerzett, ezért az eredeti állapot helyreállítása elrendelhető.
Az érvénytelenségi perben tehát [amikor olyan személy nyújtja be a keresetet, akit az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pontja nem hatalmaz fel törlési kereset indítására], ha az első szerződés érvénytelenségét a bíróság megállapítja, csak abban az esetben lehet kötelezni a harmadik személyt annak tűrésére, hogy az eredeti állapotot a bíróság helyreállítsa, ha ez a harmadik személy rosszhiszemű.
A törlési és az érvénytelenségi perek különbségének a jelen eljárásban azért van jelentősége, mert az elsőfokú bíróság a Cstv. 40. § (1) bekezdését értelmezve kifejtette, hogy az ezen szakasz alapján fellépő hitelező az adós jogát érvényesíti egy speciális »perbizományként«, azaz a hitelező a saját nevében, de az adós jogát érvényesítve támadta meg a szerződést.
- 705/706 -
E jogi álláspont helytállósága esetén törlési perről beszélhetnénk, s ennek alapján kellene megítélni a perben felmerült tényeket.
Nem vitásan különleges helyzetet hozott létre a jogalkotó a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében a szerződések és más jognyilatkozatok megtámadásának hitelező részére biztosította lehetőségével, azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdésében foglalt megtámadási lehetőség - kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jogosítja fel a hitelezőt törlési per megindítására. A felperes és az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A jogerős ítélet nem tartalmaz állásfoglalást arról, hogy a III. rendű alperes jóhiszeműnek tekinthető-e. Figyelemmel arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen szerző mellett - az Inytv. 5. § (3) bekezdése értelmében - vélelem szól, így annak eldöntése, hogy az adott esetben e vélelem megdőlt-e, bírói mérlegelést igényel. Amennyiben a felperes sikerrel bizonyítja az alperes rosszhiszeműségét, akkor rendelhető el a felperes által igényelt eredeti állapot helyreállítása."
BDT 2014.3203.
I. Az érvénytelen szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törlését a bíróság csak az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény rendelkezésének korlátai között rendelheti el. A jogszabály ezt akkor korlátozza, ha az érvénytelenül szerző fél az ingatlan tulajdonjogát további szerző félre ruházza át.
II. A rosszhiszemű (illetve ingyenes) további jogszerző jogának törlése nem korlátozott, ellene addig indítható kereset - akár az ingatlan-nyilvántartási eredeti jogosult, akár más harmadik személy által -, míg a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége megállapítható.
III. Jóhiszemű, visszterhes további jogszerzővel szemben az eredeti jogosult és csak az érvénytelen bejegyzéstől számított három év alatt indíthat törlési keresetet. A felszámoló által képviselt adós szerződő félként mint eredeti jogosult indíthat a szerződés érvénytelenségére hivatkozással a további jóhiszemű vevőkkel szemben törlési keresetet. A jóhiszemű, visszterhes további jogszerzővel szemben - 2012. március 1-jét követően indult felszámolási ügyekben - törlési kereset megindítására a hitelező is jogosult.
Az indokolásból: "A Csődtv. 40. § (1) bekezdése szerinti eredményes megtámadás a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából ez azt jelenti, hogy az 1959-es Ptk. 237. § (1)-(2) bekezdése szerint kell eljárni.
Az érvénytelenség jogkövetkezményei a következők lehetnek:
- az eredeti állapot helyreállítása [1959-es Ptk. 237. § (1) bek.];
- a szerződés érvényessé nyilvánítása az érvénytelenség okának kiküszöbölésével [1959-es Ptk. 237. § (2) bek.];
- a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás az esetlegesen ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésével [1959-es Ptk. 237. § (2) bek.].
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a bíróságnak figyelemmel kell lennie az e kérdésben kialakult alábbi bírói gyakorlatra.
A szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható vissza, ha az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal járna (Legfelsőbb Bíróság 1/2005. PJE).
A Legfelsőbb Bíróság az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontjában kifejtette, hogy az érvénytelenség oka, ha kiküszöbölhető, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. A bíróságnak tehát elsődlegesen azt kell vizsgálnia, van-e mód a szerződés érvényessé tételére, és amennyiben ennek a jogi feltételei fennállnak, a szerződés hibáját orvosolhatja. A PK vélemény 8. pontjában kiemelte a Legfelsőbb Bíróság azt is, meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe.
- 706/707 -
Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése lényegét tekintve az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti, a szerződés érvényessé nyilvánításához a bíróság a szerződés tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet kiküszöböli (BDT 2009.1941. eseti döntés). A kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenség megállapítása iránti perben, mert az érvénytelenségi jogkövetkezmények levonása körében a fél kérelmének tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pont].
Jelen perben az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az eredeti állapot helyreállítása megtörténhet-e, indokolt-e a törlési keresetnek való helyt adás. Általában az eredeti állapot helyreállítása ellen szól, ha az érvénytelen jogügylet létrejötte óta eltelt hosszabb időszak alatt az ingatlan továbbértékesítésre került, az alperesek az ingatlanokban beruházást végeztek. A bíróságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben - figyelemmel arra a tényre is, hogy a III-VII. rendű alperesek a felperes által elismerten is jóhiszemű és visszterhes szerzők voltak -, az egyenrangú jogi megoldások közül célszerűnek mutatkozik-e az érvénytelenség okának kiküszöbölése a felperes és az I-II. rendű alperesek között létrejött szerződések kapcsán.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt hatályon kívül helyezte és ugyanezen bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította" (Szegedi Ítélőtábla Gf.IV.30.009/2013.).
I. Az érvénytelenségi és a törlési kereset céljában, jellegében egymástól eltérő jogvédelmi eszközök: az érvénytelenségi per a szerződési jogi sérelem orvoslását célzó kötelmi jogi per, a törlési per ezzel szemben valamely dologi jog védelmét célzó eljárás. Az érvénytelen szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törlését a bíróság csak az Inytv. rendelkezéseinek a korlátai között rendelheti el. Ezt a jogszabály akkor korlátozza, ha az érvénytelenül szerző fél az ingatlan tulajdonjogát további szerző félre ruházza át vagy azon egyéb jogot enged.
I. A közhitelesség elve valójában az ingatlan-nyilvántartásba betekintő harmadik személyekkel szemben érvényesül, ha ugyanis a bejegyzés valakinek a nyilvántartott jogát sérti, törlési keresettel kérheti az eredeti állapot visszaállítását. Nincs akadálya azonban annak, hogy bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségével kapcsolatos védekezését az alperes a perben csupán kifogásként érvényesítse.
BDT 2007.1641.
Az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelen ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránti keresetet el kell utasítani, ha a közvetlen szerző javára történt ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől számítva az 1997. évi CXLI. törvény 63. § (2) bekezdésében megjelölt határidőket a felperes elmulasztotta, és nem bizonyította, hogy a közvetett jogszerző - akinek a felperessel érvénytelen szerződést kötő közvetlen jogszerző az ingatlant utóbb eladta - rosszhiszemű volt.
BDT 2007.1603.
A törlési kereset csak a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén vezethet sikerre, e keresetnek csupán jogcíme a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége. Ilyen esetben a jogmegóvást a bejegyzett tulajdonjog törlése szolgálja, így a megállapítási kereset eljárásjogi feltételei sem állnak fenn. Ezért az ítélet rendelkező részében az érvénytelenség megállapításának nincs helye, az csak az indokolásra tartozó kérdés.
- 707/708 -
26.4.10.1. A Cstv. 40. § és az rPtk. 203. § kapcsolata
Kérdésként merült fel a gyakorlatban, hogy a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet által kötött fedezetelvonó szerződés az rPtk. 203. § alapján megtámadható vagy sem abban az esetben, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét jogerősen megállapították, illetve a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül megszűnik.[206]
26.4.10.1.1. Bírói döntések a két jogintézmény kapcsolatáról
A Győri Ítélőtábla 2007. december 7-én tartott kollégiumi ülésen foglalkozott a fedezetelvonó szerződések gyakorlati kérdéseivel. A kollégiumi anyag érintette azt a kérdést, hogy a Ptk. 203. §-a alapján indítható-e per a szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt abban az esetben, ha időközben a vagyont átruházó szerződő fél felszámolás alá került. Az ítélőtábla a kollégiumi véleményében kimondta, hogy amennyiben az adós ellen a sérelmezett ügyletet követően felszámolási eljárás indult, ez nem zárja ki a hatálytalanság megállapítása iránti per megindítását (ennek megindítását a Csődtörvényben szabályozott speciális ún. megtámadási perek lehetősége és az ott szabályozott perindítási határidő eltelte sem zárja ki), azonban speciális szempontokat kell figyelembe venni a per elbírálása során. Eszerint, amennyiben valamennyi hitelező kielégítésének mértékéről állást lehet foglalni, utóbb a relatív hatálytalanság szankciójának alkalmazása iránt a szerző fél ellen indított perben a fedezet elvonását és annak mértékét arra figyelemmel kell megállapítani, hogy a kifogásolt ügylet(ek) megkötése nélkül a rendelkezésre álló vagyon az összes hitelezői követelés figyelembevételével a felperes milyen mértékű kielégítését biztosította volna. (A kollégiumi vélemény szövegét mellékeljük.)
A Pécsi Ítélőtábla által elbírált konkrét ügyben a másodfokú tanács ezzel ellentétes álláspontot foglalt el (BDT 2008. 7-8. 129. szám).
A Pécsi Ítélőtábla álláspontja szerint, amennyiben a vagyontárgyat értékesítő gazdálkodó szervezet felszámolás alá kerül - akár az elsőfokú, akár a másodfokú eljárás során - a felszámolás megkezdésére tekintettel a vele szembeni igények elbírálásakor már a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A sérelmet szenvedett fél adóssal szembeni követelése felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés, mert annak kiegyenlítésére a felszámolás körébe tartozó vagyon terhére a vagyontárgyat értékesítő adós volna köteles. Nem változtat a követelés ilyen megítélésében az a tény, hogy a hatálytalanság megállapítása esetén a felperes a követelést a szerző fél vagyonából elégítené ki, ugyanis a követelés kötelezettje továbbra is a vagyontárgyat értékesítő gazdálkodó szervezet maradt.
- 708/709 -
Kétségtelen tény, hogy a jogosult pozíciója ezekben az esetekben lényegesen romlik, a felszámolási eljárás speciális szabályai azonban az ilyen egyedi jogérvényesítés lehetőségét kizárják.
A Pécsi Ítélőtábla döntése a BDT-ben megjelent, a határozatot a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.21.659/2008/3. számú határozatával hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a felvetett jogkérésben a következő. "A bírói gyakorlat szerint (BH 1996.606.) a Ptk.-nak a fedezetelvonó szerződésekkel kapcsolatos szabályai a felszámolás alatt álló cég vonatkozásában akkor érvényesülnek, ha a felszámolásra vonatkozó speciális jogszabályok ellentétes rendelkezést nem tartalmaznak. Az rPtk. és a Cstv. - a polgári anyagi jogi szabályokat illetően - egymással a lex generális, és a lex speciális viszonyában állnak, az előbbi akkor kerül alkalmazásra, ha az utóbbi külön, vagy eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. Az ún. fedezetelvonó szerződéseknek eltérő a megítélése a Ptk., illetve a Cstv. alapján (BH 2000.365.). Ha az adóssal szemben felszámolási eljárás indult, az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető, és nem szolgálhat kizárólag a hitelező felperes igényének kielégítésére. A Cstv. 40. § (1) bekezdése a rPtk. 203. § (1) bekezdésében foglalt ún. fedezetelvonó szerződés speciálisan szabályozott esete (BH 2004.142.)."
Miután az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető (BH 2000.365.). "Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelemében arra, hogy a felperes kielégítést kereshet a II. r. és III. r. alperesek tulajdonát képező ingatlanból, amely fedezetet nyújt a felperesi követelésre, ellentétben az I. r. alperes felszámolási eljárás körébe eső vagyonával. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy hiányzott a felperes tekintetében a megállapítási kereset előfeltétele."
A Szegedi Ítélőtábla egyik döntésében (Gf.I.30.144/2009/4., BDT 2387.) részben eltérő álláspontot foglalt el. A döntés értelmében a Legfelsőbb Bíróság fenti ismertetett álláspontja csak akkor helytálló, ha az rPtk. 203. §-a alapján a hatálytalansági pert az adós felszámolásának jogerős elrendelése után indították meg. Alapvető kérdés, hogy a Cstv.-ben szabályozott eredményes perindítás esetén a szerződés érvénytelenségét, míg az rPtk. 203. §-a alapján indított perben a szerződés hatálytalanságát kell megállapítani. A döntés indokolása ebben a kérdésben kitér arra, hogy a bírói gyakorlatban vitatott volt, a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban szereplő okokra alapított megtámadás jogkövetkezménye az ügylet hatálytalansága (BH 2000.365., BH 2004.142. szám) vagy annak érvénytelensége. Ezt a kérdést a Legfelsőbb Bíróság a 2008. szeptember 30-án meghozott 3/2008. PJE határozatában minden bíróságra kötelező erővel eldöntötte (közzétéve a BH 2008. évi 12. számában). Kimondta, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk.-nak az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit, az érvénytelenség jogkövetkezményét - így a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint az eredeti állapot helyreállítását - kell alkalmazni.
- 709/710 -
A Cstv. 40. §-a tehát nem relatív hatálytalansági tényállás - ebből a szempontból az rPtk. 203. §-hoz képest nem lex specialis -, hanem érvénytelenségi megtámadási okokat nevesít. Mindaddig, amíg az arra jogosultak (felszámoló, hitelezők) a szerződést a Cstv. 40. §-a alapján nem támadják meg eredménnyel, a szerződést érvényesnek kell tekinteni, és alkalmazhatók rá a relatív hatálytalanság jogkövetkezményei.
Ennek a jogértelmezésnek a következménye az, hogy a felszámolás előtt indított, a relatív hatálytalanság miatt tűrésre kötelezés iránti per tovább folytatódik, a per megindításakor ugyanis az rPtk. 203. §-a és a Cstv. 40. §-a egymással nem állhatott a lex generalis és lex specialis viszonyában, mivel az I. rendű alperessel szemben ekkor még nem folyt felszámolás. Abban az esetben viszont, ha bármelyik hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a Cstv. 40. §-a alapján - határidőben - támadja meg a perbeli szerződést, akkor az érvénytelenségi per jogerős befejezéséig a jelen per tárgyalásának felfüggesztése lenne indokolt, mivel a hatálytalansági pernek az ügylet érvényessége előkérdése.
Ha a hitelező a felszámolás kezdő időpontja után indít keresetet a fedezet elvonása miatt, már csak hitelezőként léphet fel, a hitelezők érdekközösségének egyik részeseként, ezért ebben az időszakban már a Cstv. - Ptk.-hoz viszonyított - lex specalis szabályai az irányadóak. A felszámolási eljárás alatt a hitelező a Cstv. 40. §-a szerint, annak jogkövetkezményei mellett támadhatja meg az adós fedezetelvonó szerződését, ekkor már a Ptk. 203. § alkalmazása kizárt (hasonlóan Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.052/2008. szám) - fejti ki a Szegedi Ítélőtábla álláspontját az ítélet.
26.4.10.1.2. Az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény megoldása
A fedezetelvonó szerződéseket érintő PK[207] vélemény 11. és 12. pontja foglalkozik a két jogintézmény kapcsolatával. A PK vélemény pontjait idézem:

11. A Ptk. 203. §-ára alapított per folyamatban léte alatt a kötelezett (adós) ellen meginduló felszámolás önmagában a per folytatásának nem akadálya. Ha azonban a hitelező az adóssal szembeni pénzkövetelését nem jelenti be a felszámolónak a kötelezett (adós) felszámolási eljárásában, az arra nyitva álló jogvesztő határidőn belül, akkor alanyi joga elenyészik. Ez azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a Ptk. 203. §-ára alapított igénye is alapját veszti, amely a kereset elutasítását vonja maga után.
Amennyiben az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai alapján az arra jogosult pert indít (érvénytelenségi per) a szerző félhez került vagyontárgynak a kötelezett (adós) vagyonába történő visszakerülése érdekében, a Ptk. 203. §-a alapján folyó per tárgyalását az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-ának (2) bekezdése alapján indokolt felfüggeszteni az érvénytelenségi per jogerős befejezéséig.
- 710 /711 -
12. A Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv. 40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg.
Az egy éves jogvesztő megtámadási határidő eredménytelen eltelte azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a hitelező a fedezetelvonó jogügyletet az érvénytelenség jogkövetkezményével többé nem támadhatja meg, a jogügylet tárgyát képező vagyon nem kerülhet vissza a kötelezett (adós) felszámolás hatálya alá eső vagyonába. Nem akadálya azonban annak, hogy az arra jogosult hitelező a Ptk. 203. §-a alapján pert indítson.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemek körén kívül eső ténybeli alapon, az arra jogosult hitelező a kötelezett (adós) elleni felszámolás megindulása után is indíthat a Ptk. 203. §-ára alapított pert, ha annak feltételei egyébként fennállnak.
26.4.10.1.3. A PK-vélemény kritikája

A párhuzamos perlés lehetősége
A kollégiumi vélemény 11. pontjának rendelkezéséből látható, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a Pécsi Ítélőtábla több döntésben kifejtett azon álláspontját, miszerint a felszámolás elrendelésének ténye kizárja az rPtk. 203. §-ra alapított per megindításának lehetőségét, a Győri- és a Szegedi Ítélőtábla álláspontját fogadta el a párhuzamos perlés lehetőségét illetően.
Ezt az álláspontot azzal magyarázta, hogy a Cstv. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésének a csődvagyonra vonatkozó előírására figyelemmel az adós (kötelezett) felszámolásának kezdő időpontját megelőzően létrejött jogügylet alapján a szerző félhez került vagyontárgy, a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontjában nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonába. Ezért a jogosult (hitelező) által a kötelezett (adós) és a szerző fél ellen a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja előtt indított, az rPtk. 203. §-ára alapított per folytatásának nem akadálya a kötelezett (adós) elleni felszámolási eljárás megindulása.
Súlytalannak ítélte a Legfelsőbb Bíróság azt a jogi érvet, miszerint ebben az esetben is az adós tartozásáról van szó, az "igény" az adóssal és nem a szerző féllel szemben áll fenn. Ismét idézem a Pécsi Ítélőtábla szaktanácsának ezzel ellentétes állásfoglalásának lényeges mondatát:

"A megtámadott szerződéssel elvont vagyon ugyanis a Csődtv. speciális rendelkezéséből következően csak a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont növelheti, csak valamennyi hitelező igénye fedezetéül szolgálhat és csak az érvénytelenség jogkövetkezménye alkalmazható."

Ez az érv a továbbiakban tehát a kollégiumi vélemény rendelkezésének a fényében nem alkalmazható. Ezt az álláspontot azért tartom sajnálatosnak, mert megtöri azt az elvet, mely szerint felszámolás elrendelése esetén a hitelezők egy olyan érdekközösséget alkotnak, amelynek következtében egyedi követeléseiket külön-külön nem érvényesíthetik, csak a csődvagyon növelésével érhetik el a hitelezői igényük nagyobb mérvű kielégítését. Márpedig a kollégiumi vélemény alapján egyetlen hitelező a kielégítési rangsor figyelmen kívül hagyásával akár a teljes követelését érvényesítheti, csökkentve ezzel a többi hitelező kielégítési lehetőségét.
- 711/712 -
Kétségtelenül ez az álláspont jogszabályban szövegszerűen nem jelenik meg [bár a hitelezői igények kielégítésének felosztásáról rendelkező 57. § (1) bekezdés ilyen rendelkezésként is felfogható], alapelvként viszont a csődeljárások megjelenése óta érvényesül.

A hitelezői igény bejelentésének kötelezettsége
A jogosultnak a kötelezett, mint adós gazdálkodó szervezet elleni pénzkövetelését - a Cstv. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében - az adós felszámolási eljárásában be kell jelentenie hitelezői igényként, a Cstv. 37. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott, a felszámolás kezdő időpontjától számított 180 napos jogvesztő határidőn belül. E határidő elmulasztása ugyanis olyan jogkövetkezménnyel jár, hogy a jogosultnak a kötelezettel szembeni igénye elenyészik, s emiatt az rPtk. 203. §-ára alapított igénye is alapját veszti, hiszen nincs már olyan követelése, amelynek fedezetét elvonhatták. (Ez az elv az utóbbi időben kristályosodott ki a gyakorlatban.) Ez a kereset elutasítását vonja maga után.
Ezzel az elvvel teljes mértékben egyet lehet érteni, azonban a párhuzamos perlési lehetőségnek az is a következménye, hogy a hatálytalansági perben eljáró bíróság a jogvesztő igénybejelentési határidő előtt ítéletet hozhat, amelynek a következménye az, hogy a felszámoló, illetve a többi hitelező Cstv. 40. §-on alapuló perlési lehetőségét kizárja, amely szintén ellentétes a felszámolási törvény logikájával. Ezzel a megoldással a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleménye újabb rést ütött a hitelezők egységes fellépése pajzsán. Ezt a bizonytalansági időt lehet persze szűkíteni, mivel a Cstv. 40. §-a alapján a tudomásszerzéstől számított 90 napon belül lehet pert indítani, ami rövidebb lehet a 180 napos igénybejelentési határidőnél, ha azonban figyelembe vesszük, hogy az iratok átadásának határideje 30 nap [Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pont], egyre szűkül az az idő, amelyen belül a felszámoló a Cstv. 40. §-ára alapított perindítással megelőzheti egy visszaszerezhető vagyontárgy egyetlen hitelezőnél történő landolását.
Még az adott koncepción belül is lehetett volna csökkenteni a lehetséges veszteséget, ha a hatálytalansági per tárgyalásának felfüggesztését a kollégiumi vélemény már a megindult felszámolási eljárásra tekintettel javasolta volna. (A felfüggesztés kérdéséről a következő pontban lesz szó.) A PK-vélemény szövegétől függetlenül véleményem szerint az a bíró jár el helyesen, aki a hatálytalansági per tárgyalását azonnal felfüggeszti, amint tudomást szerez a felszámolási eljárás megindulásáról. Az ilyen bírói eljárás tudja csak megakadályozni, hogy a hitelezők összességét megillető vagyontárgy egyetlen hitelezőhöz kerüljön.

A hatálytalansági per felfüggesztésének indokoltsága
Az eljárás felfüggesztéséről a kollégiumi vélemény az alábbi indokolást tartalmazza: a Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott határidőkön belül a kötelezett (adós) nevében a felszámoló, továbbá a kötelezett (adós) bármelyik hitelezője az érvénytelenség jogkövetkezményével támadhatja meg a kötelezett (adós) által a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott időszakban kötött olyan szerződését vagy más jognyilatkozatát, amely a hitelezők kielégítési alapjának elvonását eredményezte.
- 712/713 -
Az eredményes megtámadás jogkövetkezménye a megtámadott szerződés vagy jognyilatkozat érvénytelensége [Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja], melynek eredményeként az elvont vagyon visszakerül a kötelezett (adós) vagyonába, s ekként a kötelezett valamennyi hitelezőjének kielégítésére szolgáló felszámolás hatálya alá eső vagyonba. Erre tekintettel, amennyiben a Ptk. 203. §-a alapján támadott szerződés vagy más jognyilatkozat tényállási elemei, valamint a szerződés létrejöttének, illetve a jognyilatkozat megtételének időpontja a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjában szabályozott feltételeknek megfelel és az arra jogosult megindítja a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira alapított megtámadási pert (érvénytelenségi per), a Ptk. 203. §-a alapján indított per tárgyalását a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján indokolt felfüggeszteni, mert a hatálytalansági per elbírálásának előkérdése a támadott jogügylet érvénytelensége.
A párhuzamos perlési lehetőség biztosításából ez az álláspont teljesen logikusan következik, azonban sajnálatos - ahogy a korábbi pontnál kifejtettem -, hogy a kollégiumi vélemény a felfüggesztés indokoltságát a megtámadási per megindításához és nem a felszámolás megindulásához köti. Amennyiben a Cstv. 40. §-a alapján indított per sikerre vezet, a Ptk. 203. §-ára alapított kereseti kérelmet el kell utasítani. Amennyiben elutasítják a keresetet, érdemi döntés hozható, itt azonban a Cstv. 40. §-ára alapított kereset elutasításának okai lényegesen befolyásolhatják a döntést.

Hatálytalansági per indításának lehetősége a felszámolás elrendelését követően
A PK-vélemény azon megállapítását, mely szerint a felszámolás elrendelését követően csak a Cstv. alapján indítható per, az alábbiakkal indokolja:
A kötelezett (adós) elleni felszámolás megindulása esetére a jogalkotó a Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdése a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet megtámadására a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban szabályozott speciális lehetőséget biztosította, s az eredményes megtámadáshoz a jogügylet érvénytelenségének jogkövetkezményét fűzte. Ezzel lehetőséget biztosított arra, hogy a kötelezett (adós) nevében a felszámoló, illetve az adós bármelyik hitelezője az eredményes megtámadással visszajuttassa az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába azt a vagyont, amely az adós által a Cstv.-ben meghatározott időszakban megkötött fedezetelvonó jogügyletek eredményeként, a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontjában már a szerző fél tulajdonában állt. Ebből következően a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után csak a Cstv. 40. §-a - mint a Ptk. 203. §-ában foglaltakhoz képest speciális rendelkezés - alapján, az abban meghatározott jogvesztő határidő alatt megindított megtámadási perben vizsgálható a kötelezett (adós) és a szerző fél között létrejött jogügylet fedezetelvonó jellege.
Ezzel a megállapítással teljes egészében egyet lehet érteni. A PK-vélemény indokolása követi a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.001/2010/6. számú döntésének jogi okfejtését, mely szerint a felszámolás elrendelését követően a felperes eldöntheti,
- 713/714 -
hogy a felszámolási eljárásra irányadó szabályok szerint hitelezőként részt vesz-e az adós felszámolási eljárásában, vagy pedig vele szemben nem érvényesíti a követelését. "Ez utóbbi esetben azonban nincs lehetősége arra sem, hogy felszámolási eljáráson kívül fellépjen az adóstól korábban »szerző« féllel szemben, hiszen ez azt jelentené, hogy az I. r. alperessel szembeni követelését mégis érvényesíteni akarja (jóllehet nem azzal szemben, aki a tényleges adósa volt)."
Hasonló álláspontot foglalt el a Szegedi Ítélőtábla a már idézett döntésében, s ezzel az indokolással egyet is lehet érteni. Ehhez képest meglepetés a PK-vélemény további rendelkezése, amely kimondja, hogy amennyiben a Cstv. 40. § (1) bekezdésében biztosított jogvesztő határidő anélkül telt el, hogy az arra jogosultak bármelyike élt volna a megtámadási jogával, ez azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a szerző félnél lévő vagyon már nem kerülhet vissza a kötelezett (adós) felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába. Nem akadálya azonban annak, hogy az arra jogosult hitelező, a Ptk. 203. §-a alapján indítson pert - akár a kötelezett (adós) felszámolási eljárásának tartama alatt - a fedezetelvonó jogügylet vele szembeni hatálytalanságának megállapítása iránt, ha annak feltételei egyébként fennállnak. Ellenkező jogértelmezés esetén a rosszhiszeműen eljáró, fedezetelvonó szerződést kötő jogszerző fél mentesülne a felelősség alól, amely ellentétes a jogintézmény céljával.
A PK-vélemény ezen rendelkezése logikai bukfenc. A Cstv. kifejezett rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy ez a harmadik személy ne mentesülhessen a felelősség alól. Amennyiben mégis elmarad a perindítás, annak a hitelező részéről csak az lehet a magyarázata, hogy arra spekulál, hogy majd ő egyedül, csak a saját kis követelését próbálja érvényesíteni, s nem osztozik más hitelezőkkel az esetleges bevételen.
Mi az üzenete ennek a rendelkezésnek? A hitelezők felé az, hogy nem kell a hitelezők összessége érdekében fellépve a csődvagyont növelni, lapulni kell, akár el is kell titkolni a felszámoló elől az ilyen jogügyletet, s csak arra kell figyelni, hogy a Cstv. 40. §-ában biztosított megtámadási határidő leteljen. Ez az üzenet a rosszhiszeműen eljáró hitelezőknek szól, teljesen ellentétes a Cstv. szellemével és rendelkezéseivel, contra legem értelmezésnek tekinthető, elfogadhatatlan.

Egyéb indokok
A PK-vélemény indokolása szerint lehetnek olyan esetek, amikor a Ptk. 203. §-ában foglalt tényállási elemek megvalósulnak, de a fedezetelvonó jogügylet létrejöttének időpontja, vagy más ok miatt a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott együttes feltételek fennállása nem állapítható meg. Ilyen esetekben nincs akadálya annak, hogy a hitelező a kötelezett (adós) felszámolásának megindulása után indítson pert a Ptk. 203. §-a alapján.
Ez akkor fordulhat elő, ha a Cstv. 40. §-ában szabályozott, a megtámadható szerződés megkötésének ideje [a) pont esetében 5 év] alapján már nem indítható meg a megtámadási per. Erre nagyon ritkán kerülhet sor, de az elvi lehetőségét nem lehet kizárni. Egyéb okot - melyet a PK-vélemény indokolása még példálózva sem sorol fel - még modellezni sem tudok.
- 714/715 -
JOGGYAKORLAT
ÍH 2012.185.
I. A Cstv. 40. § (1) bekezdésére alapított szerződés-megtámadás esetén a relatív hatálytalanság, mint jogkövetkezmény nem alkalmazható. A Ptk. 203. § szerinti fedezetelvonó szerződésre vonatkozó szabályok és a Cstv. 40. §-a olyan önálló jogintézmények, amelyek szabályai, rendeltetésük, funkcionális hasonlóságaik ellenére sem cserélhetők fel vagy vonhatók össze, sem az igényérvényesítésre jogosultak, sem az alkalmazandó jogkövetkezmények vonatkozásában. II. A cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelensége a Cstv. 40. § alapján nem állapítható meg (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.285/2012/5. szám).
26.4.10.1.4. Eljárási kérdések

Hatáskör, illetékesség
Az rPtk. 203. §-a alapján indított per esetén az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el, míg a Cstv. 40. §-a alapján indult perben kizárólag a felszámolási eljárást lefolytató bíróság. Ez gyakran lehet ugyanaz a megyei (fővárosi) bíróság, de 30 millió Ft alatti pertárgyérték esetében a járásbíróság. Miután a felszámolás alá kerülő cég minden esetben perben áll, a felszámoló elvileg tudomást kell hogy szerezzen a hatálytalansági per folyamatban létéről, a perben szereplő információk alapján így eldöntheti, hogy a Cstv. 40. §-a alapján megindítsa esetleg az érvénytelenségi pert. Ennek az esetleges kereset, viszontkereset előterjesztése szempontjából van lehetősége, illetve a keresethalmazat megítélésénél.

A perben állás kérdése
A szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perekben általános szabály, hogy minden szerződő félnek perben kell állnia. Ilyenkor kényszerű a pertársaság, mert a per tárgya csak valamennyi érdekelt perben állásával dönthető el. Ilyen esetben a pertársaság hiánya, tehát az, hogy a felperes a bíróság felhívása ellenére valamennyi felet nem állítja perbe, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont], illetve a per megszüntetését [Pp. 157. § (1) bekezdés] vonja maga után. A felszámolási eljárásokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a BH 2003.424. számú döntésében elvi éllel mondta ki, hogy a felszámoló által a Cstv. 40. §-a alapján indított perben alperesként valamennyi szerződő félnek, tehát a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek is perben kell állnia. Nem pótolja ezt a felszámoló pernyertessége érdekében való beavatkozás. Az indokolásban kiemelte a bíróság, hogy "az az elsőfokú bíróságnak a 13. sorszámú végzésében helyesen nem »az állandó bírói gyakorlatra«, hanem a Pp. 51. §-ának a) pontjában meghatározott egységes pertársaságra kellett volna hivatkoznia. A felperessel azt kellett volna félreérthetetlenül közölni, hogy az általa, mint felszámoló által indított perben a szerződő felek perbenállása egységes pertársaságuk miatt kötelező. Ezért a felperest - rövid határidő kitűzésével - a Pp. 95. §-ának (2) bekezdése alapján arra kellett volna felhívni, hogy az eredetileg megjelölt alperes mellett II. r. alperesként a B-D. Kft.-t is vonja perbe. A felhívás elmulasztása esetére alkalmazandó jogkövetkezményként pedig a felperest arra kellett volna figyelmeztetni, hogy a bíróság a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján indított pert a Pp. 157. §-ának a) pontjára és a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára hivatkozással meg fogja szüntetni.
- 715/716 -
A felszámoló által a Cstv. 40. §-a alapján indított perben az adós gazdálkodó szervezet mint szerződő fél perbe vonásának elmulasztása ugyanis olyan perjogi akadály, amely szükségképpen a per megszüntetését vonja maga után. (Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság számos eseti határozatában, pl. a Gf.VIII.31.090/1999/4. számú végzésében is)." (A határozat abban az időben született, amikor a felszámoló saját nevében volt jogosult megindítani a pert, a jogelv azonban általános érvényű, ezért idéztem.) A hatálytalansági perekkel kapcsolatban a PK-vélemény 7. pontja kimondja, hogy a szükségképpen perben álló kötelezettel szemben a jogosult főszabályként a relatív hatálytalanság megállapítása iránti keresetet terjeszt elő. A fentiekből következik, hogy mind a Cstv. 40. §, mind a Ptk. 203. § alapján indított perben minden szerződő félnek perben kell állni. Ennek a kereseti kérelem, viszontkereset előterjesztése szempontjából is jelentősége van.

Kereseti kérelem a kötelezettel/adóssal szemben
A hatálytalansági perben a kereseti kérelem tartalmát a PK-vélemény 7. pontja az alábbiak szerint adja meg:

"A fedezetelvonás megállapítása iránti perben a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben előterjesztett kereset marasztalási kereset, amelynek eredményessége esetén a szerző felet a jogosult igényének a megszerzett vagyontárgyból való kielégítésének tűrésére kötelezi a bíróság. A szerző fél marasztalásának előfeltétele a jogosult kötelezettel szembeni igénye fennálltának és összegszerűségének bizonyítottsága. Az ítéletben a felperesi igényt összegszerűen meg kell jelölni.
A szükségképpen perben álló kötelezettel szemben a jogosult főszabályként a relatív hatálytalanság megállapítása iránti keresetet terjeszt elő. A követelés teljesítése iránti keresetet a jogosultnak akkor kell előterjesztenie, ha még nem született a kötelezettet marasztaló jogerős ítélet vagy más végrehajtható okirat és a perben a kötelezett a jogosult követelését vitatja."

Az érvénytelenségi perben a kereset lényeges tartalmát a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pontja határozza meg, amely a Cstv. 40. §-a alapján indított perekben is érvényesül, s eszerint a félnek a szerződés érvénytelenségére alapított marasztalási kereseti (viszontkereseti) kérelemben pontosan meg kell jelölnie, hogy az érvénytelenség melyik törvényi jogkövetkezményének alkalmazását milyen tartalommal kéri a bíróságtól.

Viszontkereset a hatálytalansági perben
Egy hitelező által indított hatálytalansági perben az adós képviseletében eljáró felszámoló nem tud viszontkeresetet előterjeszteni a hitelezővel szemben, mivel a hitelező nem részese a támadott szerződésnek. Ezért egyetlen lehetősége van, külön pert kell indítania a Cstv. 40. §-ára alapítottan, mert csak így tudja elérni a szerződés érvénytelenségének megállapítását. Erre sarkallja az 1/2011. PK véleménynek a felfüggesztésre vonatkozó előírása is. A felszámoló felelőssége az ilyen per megindítása vagy annak mellőzése, abban az esetben azonban,
- 716/717 -
amennyiben a perindítás elmulasztását követően egyik hitelező a hitelezői kielégítés sorrendjét megkerülve nagyobb kielégítéshez jut egy nyertes hatálytalansági per következtében, felvetődhet a felszámoló kártérítési felelőssége is.

Összefoglalva
A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (VI. 15.) PK véleménye a fedezetelvonás miatt indítható, Ptk. 203. §-ára alapított hatálytalansági per és a felszámolási eljárás során indítható Cstv. 40. §-ára alapított megtámadási per kapcsolatát új mederbe kívánja terelni. Ennek során olyan megoldásokat alkalmaz, amely a felszámolási eljárásban szereplő hitelezők érdekét sértheti, a hitelezői kielégítés lehetőségét csökkenti. Elsősorban a felszámolóknak kell felkészülni az ennek következtében kialakuló helyzetre, s mindent megtenni, hogy a megindult felszámolási eljárásban minél előbb olyan helyzetbe kerülhessenek, hogy a megtámadási per megindításáról megalapozottan dönthessenek.
A joggyakorlatban közlöm a PK vélemény meghozatala előtti legfontosabb bírósági döntéseket azzal, hogy a jogvitákat a PK vélemény alapján kell elbírálni.

JOGGYAKORLAT
1/2011. (VI. 15.) PK vélemény A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről
(A PK-vélemény rendelkező részét a szövegbe ágyazottan közöltem, ezért ismételten nem közlöm.)
BH 2015.304.
Ha a fedezetet jelentő ingatlanokat az alperesek rosszhiszeműen továbbértékesítették, pénzbeli helytállási kötelezettségüket a kötelezett által létrehozott állapotnak megfelelően a végrehajtási eljárás felperes által történő megindítása időpontjában fennálló forgalmi érték alapján kell megállapítani (1959. évi IV. tv. 203. §).
BH 2015.276.
II. Nem feltétele a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának, hogy az arra hivatkozó fél az igényét bíróság előtt érvényesítse vagy a bíróság által megítélt követelésének bírósági végrehajtását kérje [1959. évi IV. tv. 203. § (1), (2) bek., 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 3. pont].
BH 2015.33.
II. Ha az egyetemlegesség ellenére a felperes több adóstárs ellen fellép, ugyanazon követelés teljes fedezetét nem követelheti mindegyik adóstól külön-külön (1959. évi IV. tv. 203. §).
A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében a "hitelező vagy hitelezők" kifejezés alatt nem csak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kereset esetén a felek jogügyletének konkrét hitelezői követelések kijátszására kell-e irányulnia, azaz a kijátszandó igénynek már akkor fenn kell-e állnia, amikor a felek a jogügyletet megkötik, továbbá fenn kell állnia a kereset benyújtásának időpontjában, vagy pedig a jogügylet megkötése után keletkező, de a jogügylet miatt ki nem elégíthető hitelezői igényekre is alapozható a kereset?
- 717/718 -
A jogerős ítélet az 1/2011. (VI. 15.) PK véleményből kiindulva arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a hitelezői igénynek, amelynek kijátszására hivatkozással a felszámolás megindulását követően a keresetet benyújtják, már léteznie kell a szerződés megkötésekor, sőt nem csak léteznie kell, hanem az érvényesíthetőség állapotába is kell kerülnie erre az időpontra ahhoz, hogy annak jogosultja kijátszott hitelezőnek minősüljön.
A Kúria - értelmezve a hivatkozott PK vélemény rendelkezéseit - megállapította, hogy a PK vélemény a Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések tekintetében vizsgálta a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján indítható pereket, meghatározva a két perfajta közötti kapcsolatot. Nem értelmezte azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdése a)-c) pontja szerinti megtámadási perek tartalmát és feltételeit.
A PK vélemény 12. pontja szerint »a Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv. 40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg.«
Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a Ptk. 203. §-a szerinti feltételek fennállása esetén lehetne a Cstv. 40. §-a szerinti megtámadási kereseteket előterjeszteni. A PK vélemény csak abban a kérdésben foglal állást, hogy ha mind a két perfajta tényállási elemeinek megfelelne a fedezetelvonó jogügylet, akkor - a felszámolás megindulása miatt - csak a Cstv. 40. §-a szerint indítható a per. A két perfajta fedezetelvonó jellegéből azonban nem következik az, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti perek esetében is ugyanazokat a feltételeket kellene a bíróságnak vizsgálnia, mint a Ptk. 203. §-a szerinti kereset elbírálása esetén. Ennek oka az, hogy részben más a két keresetben kérhető jogkövetkezmény, részben pedig eltér a két kereset célja. A Ptk. 203. §-a szerinti perben a hitelező a hatálytalanság jogkövetkezményeként önmagának kívánja biztosítani a követelése keletkezésekor még létező fedezetből való kielégítést, míg a Cstv. 40. §-a szerinti perekben az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződés vagy más jognyilatkozat érvénytelensége esetén a vagyonnak az adós vagyonába valamennyi hitelező érdekében történő visszaszerzése a cél, valamennyi, a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett követelés kielégítési alapjának megteremtése, növelése érdekében.
A kifejtettek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében a »hitelező vagy hitelezők« kifejezés alatt nem csak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálandó a magatartás. A kereset megalapozottsága esetén ugyanis nem csak annak a hitelezőnek a követelése kielégítésére kerülhet sor, akinek a követelése esetleg már fennállt a szerződés megkötésekor, hanem az érvénytelenség miatt a vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba és ez a vagyon a törvény kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megfelelően kerül szétosztásra a hitelezők között."
BH 2009.178.
Az ún. fedezetelvonó szerződéseknek eltérő a megítélése az 1959. évi IV. törvény, illetve az 1991. évi XLIX. törvény alapján. Ha az adóssal szemben felszámolási eljárás indult, az adós és a jogszerző személy közötti szerződésnek a hitelezőkkel szembeni viszonylagos hatálytalansága esetén a szerződő fél az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon részére való visszaszolgáltatására kötelezhető, és nem szolgálhat kizárólag a hitelező igényének kielégítésére (1959. évi IV. törvény 203. §; 1991. évi XLIX. törvény 40. §).
I. A készfizető kezesek nem hivatkozhatnak arra, hogy az ajándékozási szerződés hatálytalanságának megállapítására irányuló kereset idő előtti, mert a fedezetelvonó jellege csupán a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezését követően, a hitelező kielégítésének hiányában lenne megállapítható. A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapításához ugyanis elegendő, ha a szerződés megkötésekor a követelés már létezik és legkésőbb a perindításkor az igény állapotába került.
- 718/719 -
Az adóssal szemben folytatott végrehajtási eljárást a felszámolási eljárás megindítása esetén a bíróság megszünteti, és a végrehajtást kérő csak a felszámolási eljárásban igényelheti az adóssal szemben fennálló, jogerős ítélettel elbírált követelésének kielégítését. Ennek feltétele, hogy a felszámolási eljárásban a követelést bejelentse, mely kötelezettség elmulasztása jogvesztést von maga után. Ezért a felszámolási eljárásba bejelentkezni elmulasztott végrehajtást kérő arra sem jogosult, hogy a követelése kielégítési alapjának elvonására hivatkozással igényt érvényesíthessen.
I. A hitelező által fedezetelvonás miatt a felszámolási eljárás előtt megindított, a szerződés relatív hatálytalansága folytán tűrésre kötelezés iránti per a felszámolás elrendelését követően is folytatódik és érdemben kell elbírálni. Ha azonban bármelyik másik hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a Csődtv. 40. §-a alapján megtámadja a szerződést, az érvénytelenségi per jogerős befejezéséig a relatív hatálytalanság iránti per tárgyalásának felfüggesztése indokolt, mivel a hatálytalansági pernek az ügylet érvényessége előkérdése (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.144/2009/4. szám).
A fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalansága iránti keresetet el kell utasítani, ha a személyes kötelezett adós felszámolás alá kerül. A fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos igényt ebben az esetben a sérelmet szenvedett fél csak a Csődtv. 40. §-ára alapítottan és személyesen csak akkor érvényesítheti, ha a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőként. Az ilyen megtámadás következménye a szerződés érvénytelensége, az elvont vagyon a felszámolási vagyonba kerül vissza és valamennyi hitelező kielégítési alapját növeli.
26.4.10.2. Az új Ptk. és a fedezetelvonás kérdése
Az új Ptk. 6:120. § (1)-(5) bekezdése rendelkezik a fedezetelvonás kérdéseiről. Az rPtk. rendelkezéseit az új szabályok átvették, kiegészítve azzal, hogy a harmadik személy kérelmére a szerződő fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Új szabály az is, hogy a fedezetelvonó szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az előny nem a szerződési nyilatkozatot tevő személynél jelentkezik.
A Cstv.-t érintő kérdésekben változás nincs, ezért is nem nyúlt az 1/2014. PJE határozat az 1/2011. PK vélemény felszámolási eljárást érintő pontjaihoz.
- 719/720-725 -
II. kötet
VIII. Fejezet - A felszámolás lefolytatása
27. Egyezség a felszámolás során
27.1. Általános kérdések
A felszámolás kezdő időpontját követően az eljárás - a jelenlegi szabályozás alapján - három módon fejeződhet be:
- az adós megszüntetésével, s vagyonának hitelezők közötti szétosztásával,
- az eljárás megszüntetésével és
- egyezségkötéssel.
Az egyezségkötés lehetőségének biztosítása logikusan következik a fizetésképtelenség pénzügyi szemléletű megfogalmazásából. Miután ilyen körülmények között nemcsak a valóban fizetésképtelen adósok felszámolására kerül sor, ezért a tevékenység továbbfolytatására megfelelő jogi kereteket kellett biztosítani. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egyezségkötésre legtöbbször abban az esetben kerül sor, ha az adós gazdálkodó szervezet valamilyen technikai probléma miatt figyelmen kívül hagyta a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó végzést, vagy alaptalanul reménykedett abban, hogy a hitelező felszámolási kérelme elutasításra kerül, s a másodfokú bíróság helybenhagyó döntése után szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása elkerülhetetlenné vált. Ezenkívül még számtalan ok késztetheti az adós tulajdonosait az egyezség megkötésére. Mindenesetre nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyezségkötés a felszámolási eljárásban kivételesnek minősül. Különösen sok problémát okozott az a tény, hogy a Cstv. 1997. évi módosítása során bevezették a nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettségét, amelynek következtében rendszeresen előfordult, hogy a felszámolási eljárásban nem találtak hitelezőt, mert sem az eljárást kezdeményező fél, sem egyéb hitelezők nem vállalták a nyilvántartásba vételi díj befizetését. Ennek a helyzetnek a megoldására vezette be a törvényalkotó az eljárás megszüntetésének lehetőségét.
27.1.1. A 2011. évi módosítás irányai
A 2011. évi Módtv. több kérdésben módosította az egyezségre vonatkozó szabályokat. Az egyik jelentős változás, hogy a törvény megszüntette az egyezség körébe vonható vagyonra vonatkozó előírást, s helyébe egy jelentés készítését írja elő. A módosítás célja az, hogy a hitelezők információt kapjanak a felosztható vagyonról, a hitelezői követelések összetételéről, ideértve a később lejáró, illetve a függő követeléseket is.
- 725/726 -
Módosult a Cstv. 44. §-a abban a tekintetben, hogy a 40 napos igénybejelentési határidőt elmulasztó, de még a 180 napos jogvesztő határidőn belül jelentkező hitelezők milyen módon vehetnek részt az egyezségkötésben. A gyakorlatban ebben a kérdésben eltérő megoldások léteztek. Az új rendelkezés szerint a rájuk irányadó csoportban adhatják le szavazatukat, de szavazatuk értéke kevesebb lesz.
"Tekintettel arra, hogy az egyezségkötéskor az adósnak lehetnek még függő követelései vagy tartozásai, ezekről is rendelkezni kell az egyezségkötés során" - olvasható a módosítás indokolásában. A gyakorlatban azonban ez nem ilyen egyszerű.
A törvény kimondja, hogy az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan sem kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket, továbbá azt is, hogy a bíróság az egyezség jóváhagyása tárgyában hozott végzését a tárgyaláson jelen lévő feleknek kihirdetéssel közli.
A Cstv. 45. §-ának módosítása meghatározza, hogy a bíróság mely esetben, milyen feltételekkel hagyhatja jóvá a felszámolási eljárásban kötött egyezséget, amely ellen perújításnak helye nincs.
Ezeket a szabályokat a törvény adott helyén értelmezzük. A 2012. évi jelentős módosítás óta az egyezség szabályaiban változás nem volt.
27.1.2. Az egyezség megkötésében részt vevő hitelezők
Cstv. 41. § (1) A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek, kivéve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 116. § (5) bekezdésében foglaltakat. Mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik.
(3) Az egyezség megkötésében az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjában felsorolt követelések jogosultjai nem vehetnek részt.

Cstv. 44. § (3) Az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni. Ez a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, követelését az egyezség létrejötténél figyelembe vehető követelések (1) bekezdés szerinti számításánál nem kell figyelembe venni, de a követelése fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetében a kényszeregyezség rá is kihat.
Az egyezségkötés lehetősége a közzétételt követő 40 nap után nyílik meg, ugyanis a 40 napos határidőt a hitelezői igények bejelentésére biztosítja a törvény, ezt követően kerül a felszámoló és az adós is olyan helyzetbe, hogy a hitelezői igényekről tájékozódni tudjon.
- 726/727 -
A zárómérleg benyújtásáig áll fenn ez a lehetőség, ha a zárómérleget már benyújtotta a felszámoló a bírósághoz, egyezségkötésre csak úgy kerülhet sor, ha a felszámoló a zárómérleget visszavonja. Az egyezség megkötésében csak a hitelezők vehetnek részt, tehát azok a jogosultak, akik a Cstv. 46. § (8) bekezdése alapján a nyilvántartásba vételi díjat nem kívánják befizetni, csak egy nyilatkozatot kapnak a felszámolótól, az egyezségkötésben nem vehetnek részt. Szorosan idetartozik a 41. § (3) bekezdése, amely tartalmazza azt a megszorítást, hogy az egyezség megkötésében az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt követelés jogosultjai nem vehetnek részt. Az ilyen követelés jogosultjainak (általában munkabér és járadék jellegű követelés) az igényét mindenképpen ki kell egyenlíteni Az egyezségkötési szándék komolytalanságát jelzi, ha nem jut fedezet az ő követeléseik kifizetésére. A törvény nem tesz különbséget a 40 napon belül és a 40 napon túl, de még egy éven, illetve 180 napon belül bejelentkezett hitelezők között, az egyezségkötés során figyelembe kell venni őket. A 2011. évi Módtv. a szavazatuk számításánál külön szabályt alkotott.
Kizárja a törvény 44. § (3) bekezdése az egyezség megkötéséből a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőt, rá külön szabályok irányadók.
Rendkívül fontos szabálya a 41. § (1) bekezdésének, hogy azok a jogosultak, akik az eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik. Az ilyen jogosultak követelése természetes kötelemmé (naturalis obligatio) válik. Az rPtk. 204. § (1) bekezdés c) pontja kimondja ugyanis, hogy bírósági úton nem lehet érvényesíteni azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja. (Az egyéb jogkövetkezményekkel a 180 napos határidő kapcsán már foglalkoztunk.)
Annak természetesen nincs akadálya, hogy az adós gazdálkodó szerv, vagy annak tagja az ilyen hitelezők követelését kielégítse, bírói úton azonban nem kényszeríthető ki a teljesítés. A Cstv.-nek ez a rendelkezése arra szorítja a hitelezőket, hogy lehetőleg jelentsék be az igényeiket a felszámolási eljárás során.

JOGGYAKORLAT
A Cstv. 41. § (1) bekezdés második mondatában írt igényérvényesítési tilalom alá tartozik az azonnali beszedési megbízás útján való igényérvényesítés is.
Az indokolásból: "A Ptk. 204. §-ának (1) bekezdése sorolja fel, hogy bírósági úton mely követeléseket nem lehet érvényesíteni és e felsorolásban azok a követelések is szerepelnek, melyeknek az állami szerv útján való érvényesítését jogszabály zárja ki. A Ptk. 204. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az önkéntes teljesítést »azonban« nem lehet visszakövetelni. A Ptk. tehát a 204. § (1) bekezdésében felsorolt követelések teljesítésének kikényszerítésére bírósági út igénybevétele mellett nem nyújt lehetőséget, de az önkéntes teljesítést nem tiltja, eltűri, ugyanakkor nem engedi meg az önkéntes teljesítés visszakövetelését sem. A Ptk. 204. § (2) bekezdéséből tehát az következik, hogy a teljesítés visszakövetelhető akkor, ha a kötelezett a bírósági úton nem érvényesíthető követelést nem önként teljesítette.
- 727/728 -
A Cstv. 41-45. §-aiból kitűnően a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig bármikor helye van egyezségnek a hitelezők és az adós között. Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor a bíróság az egyezséget jóváhagyja. A Cstv. 41. § (1) bekezdésének második mondata akként rendelkezik, hogy egyezségkötés esetén, az eljárás befejezését követően nem érvényesíthetik követelésüket az adóssal szemben azok a személyek, akik a felszámolási eljárásban hitelezőként nem jelentkeztek be. Ez a rendelkezés pedig csak akként értelmezhető, hogy az eljárás befejezésével a hitelezői igénybejelentést elmulasztó személy igénye »kialvó igénnyé« válik, elesik az őt korábban egyébként jogosan megillető követeléstől. Tény, hogy az alperesnek már a felszámolás kezdő időpontja előtt jogerős és végrehajtható fizetési meghagyás alapján követelése állt fenn a felperessel szemben. Mivel azonban ezt a felszámolási eljárás során hitelezői igényként nem érvényesítette a Cstv. 41. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a felszámolási eljárás befejezésével ugyanezen követelés vonatkozásában igényérvényesítési jogát elvesztette.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Cstv. 41. § (1) bekezdése nemcsak a bírósági úton való igényérvényesítést zárja ki az adóssal szemben hanem a bírósági úton túlmenően az egyéb jogérvényesítésre szolgáló úton való igényérvényesítést, így pl. a Vht. 6. § (1) bekezdésén alapuló igényérvényesítést is. Az alperes tehát a Cstv. 41. § (1) bekezdésének tiltó rendelkezése ellenére nyújtott be azonnali beszedési megbízást a felperessel szemben és e jogszabálysértő magatartásával összefüggésben szenvedett el a felperes vagyoncsökkenést. A felperes keresete csak akkor minősült volna alaptalannak, ha saját elhatározása alapján önként fizetett volna meg az alperesnek 1 814 195 Ft-ot" (www.lb.hu).
BDT 2008.1881.
Beszámítással utóbb sem érvényesíthetők a felszámolás során be nem jelentett követelések akkor sem, ha a felszámolási eljárás időközben - egyezséggel - megszűnt. Ilyen esetben a bírói úton nem érvényesíthető követelésekre (naturalis obligatio) vonatkozó polgári anyagi jogi előírásokból következik a beszámítás kizártsága.
BDT 2004.1050.
Ha a jogosult nem jelentkezett be hitelezőként a felszámolási eljárásban, és a felszámolás nem az adós megszüntetésével (törlésével) zárul, hanem a felszámolási eljárás egyezség létrejöttével fejeződik be, a követelés az adóssal szemben az eljárás befejezését követően nem érvényesíthető. Amennyiben a jogosult követelését a mögöttesen felelős tagokkal szemben érvényesíti - akár úgy, hogy végrehajtási eljárást kezdeményez ezt követően -, a mögöttesen felelős tagok helytállása az adós helytállásához igazodik. Mivel a be nem jelentkezett hitelező követelését az adóssal szemben az egyezségkötés után bírói úton nem érvényesítheti, az naturális kötelemmé válik, ezért a mögöttesen felelős tagok helytállási kötelezettsége alapján sem lehet fellépni bírói úton. A követelés ezért nem érvényesíthető sem az adóssal, sem pedig a mögöttesen felelős tagokkal szemben és végrehajtás sem kezdeményezhető.
27.1.3. El nem bírált kifogás/vitatott hitelezői igény
Felmerült a gyakorlatban az a kérdés, hogy megköthető-e az egyezség akkor, ha el nem bírált kifogás, illetve vitatott hitelezői igény kérdésében eljárás van folyamatban. A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntésében kimondta, hogy az egyezségi tárgyalást a vitatott hitelezői igények, illetve kifogások tárgyában folyamatban lévő eljárások befejezéséig fel kell függeszteni (ÍH 2007.3.38.). A Fővárosi Ítélőtábla több döntésében azt az álláspontot képviseli, hogy a "vitatott követeléssel rendelkező hitelező" kifejezés alatt csak a felszámolási eljáráson kívüli peres és peren kívüli eljárás hitelezőjét kell érteni (ÍH 2004.114.). Ez az álláspont a törvény szövegével ugyan nem támasztható alá,
- 728/729 -
mégis logikus, ugyanis az eljárás jogerős befejezése után már nem lehet a vitatott igényeket elbírálni. Ezt a Kúria a Gfv.30.249/2015/6. számú döntésében is kimondta.
Az el nem bírált kifogás tekintetében sincs kifejezett törvényi rendelkezés, mindenesetre[208] azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben a bíróság jogerős végzéssel jóváhagyja az egyezséget, a még folyamatban lévő eljárások (kifogás, vitatott igény) nem bírálhatók el, mert a "főeljárás" befejeződik. Korábban más álláspontot képviseltem, de kétségtelen, hogy az eljárások korrekt lezárásához ezeknek az eljárásoknak a befejezése szükséges. A Kúria ezt az elvet a közölt Gfv.VII.30.333/2015/7. számú határozatával megerősítette. A korábbi iránymutatásból a "felfüggesztés" nem gyakorolható, azt a törvény kizárja.

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.333/2015/7. (Kúria):
Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a kifogások elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni.
Az indokolásból: "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-a alapján a felszámoló állított jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása vizsgálható. Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a kifogások elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni. Jóllehet a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 62. § b) pontja szerint, mind a vitatott igény elbírálása, mind pedig a kifogás elbírálása tárgyában külön számon folyik az eljárás, ezeknek az eljárásoknak a lefolytatására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az alapul szolgáló felszámolási eljárás még folyamatban van. A felszámolási eljárás jogerős befejezése megszünteti a másik két eljárás folytatásának lehetőségét is, mert megszűnik az az ok, amely miatt a vitatott igény elbírálására szükség lenne (nyilvántartásba vétel), illetve nincs már, akivel szemben a kifogásban foglaltakat érvényesíteni lehetne, hiszen megszűnik az adós felszámolójának ez a tisztsége, illetve az az eljárás is, amelyben a kifogásolt magatartást orvosolni lehetne."
- 729/730 -
Gfv.30.249/2015/6. (Kúria):
Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a vitatott hitelezői igények elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni.
Az indokolásból: "A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében az adós ellen folytatott felszámolási eljárásban, ha a felszámoló egyeztetést követően a vitathatónak minősített hitelezői igényeket a bíróságra megküldi, a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak kell a vitatott hitelezői igény jogalapja és/vagy összegszerűsége tárgyában döntést hozni. Felszámolás hiányában a hitelező és az adós közötti jogvitát peres eljárásban kell megítélni. Ebből azonban az is következik, hogy amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a vitatott hitelezői igények elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni. Jóllehet a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 62. § b) pontja szerint, mind a vitatott igény elbírálása, mind pedig a kifogás elbírálása tárgyában külön számon folyik az eljárás, ezeknek az eljárásoknak a lefolytatására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az alapul szolgáló felszámolási eljárás még folyamatban van. A felszámolási eljárás jogerős befejezése megszünteti a másik két eljárás folytatásának lehetőségét is, mert megszűnik az az ok, amely miatt a vitatott igény elbírálására szükség lenne (nyilvántartásba vétel), illetve nincs már, akivel szemben a kifogásban foglaltakat érvényesíteni lehetne, hiszen megszűnik az adós felszámolójának ez a tisztsége, illetve az az eljárás is, amelyben a kifogásolt magatartást orvosolni lehetne."
ÍH 2007.138.
A felszámolási eljárásban vitatott igények, illetve kifogások elbírálása sem előkérdése az egyezségi tárgyalás kitűzésének, mert a bíróságnak a tárgyalásra az egyezség megkötésére nem jogosult hitelezőket nem kell idézni. Nincs helye azonban az egyezség megkötésének mindaddig, amíg a kifogás, illetve a felszámolási eljárásban elbírálandó hitelezői igény tekintetében eljárás van folyamatban. Ezért az egyezségi tárgyalást az ilyen igények illetve kifogások tárgyában folyamatban lévő eljárások jogerős befejezéséig fel kell függeszteni (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.242/2006/3. szám).
ÍH 2004.114.
II. Vitatott követeléssel rendelkező hitelezőn azokat a hitelezőket kell érteni, akik igénye tárgyában a felszámolási eljárás keretén kívül peres vagy nemperes eljárás folyik.
Az indokolásból: "A többször mód. Cstv. 44. §-ának (3) bekezdése értelmében az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni. Ez a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, követelését az egyezség létrejötténél figyelembe vehető követelések (1) bekezdés szerinti számításánál nem kell figyelembe venni, de a követelése fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetében a kényszeregyezség rá is kihat. E § (4) bekezdése értelmében a vitatott követeléssel rendelkező hitelező részére a (3) bekezdés szerint jutó vagyonhányadot a jogvita jogerős befejezését követően kell kiadni, feltéve, hogy a követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította. E felosztásért a gazdálkodó szervezet felelős.
Nincs helye a felszámolási eljárás befejezésének mindaddig, amíg kifogás, illetve a felszámolási eljárásban elbírálandó vitatott hitelezői igény tárgyában eljárás van folyamatban. Az 1997. évi XXVII. törvény 16. §-ával beiktatott többször mód. Cstv. 44. § (3) és (4) bekezdésében használt kifejezésekből, és a törvény javaslatának e §-hoz fűzött miniszteri indokolásból az állapítható meg, hogy a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult, a felszámolási eljárás keretein kívül folyamatban lévő peres vagy nemperes eljárások ("passzív perek") ne akadályozzák a felszámolási egyezség megkötését az adós és a hitelezők között, ugyanakkor e hitelezők kielégítése az egyezségben résztvevő hitelezőkkel azonos mértékben biztosított legyen.
- 730/731 -
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a többször mód. Cstv. 44. §-ának (3) és (4) bekezdésében írt vitatott követeléssel rendelkező hitelezőn azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek vitatott hitelezői igénye tárgyában a felszámolási eljárás keretein kívül peres vagy nemperes eljárás (passzív per) van folyamatban" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.707/2004/10. szám).
Fpkf.12.44.053/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Egyezség megkötésére csak a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig kerülhet sor, melynek feltétele - többek között - fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és egyezségi javaslat adós általi előterjesztése, valamint adósi kérelem egyezségi tárgyalás tartására.
27.2. Az egyezség előkészítése
Cstv. 41. § (2) Az egyezség előkészítése és annak megkötése esetén a gazdálkodó szervezetet megillető jogokat a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek gyakorolják. E szervek az egyezség feltételeire vonatkozó határozatukat olyan eljárás keretében hozzák meg, amelyet a gazdálkodó szervezetre vonatkozó külön jogszabály a megszűnésről szóló döntéshez előír. Az egyezségi tárgyaláson és az egyezséget tartalmazó okirat aláírásakor a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek képviselője jár el. A képviseleti meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba kell foglalni. Az egyezségkötés előkészítése érdekében a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szerv a felszámolótól a 34. § (3) bekezdésében meghatározott adatokon túlmenő tájékoztatást is kérhet.
A tulajdonosi szervek szerepe: A Cstv. 1997. évi módosításnak egyik kifejezett célja a tulajdonosi szervek szerepének erősítése volt. Ennek egyik vetülete az egyezség előkészítésére vonatkozó szabályok módosítása. A Cstv. 8. § (1) bekezdésénél már ismertettük, hogy mely szervek egyetértése szükséges a csőd-, illetve felszámolási eljárás megindításához, ugyanezen szervek gyakorolják az adós jogait az előkészítés során. (Például szövetkezetnél, részvénytársaságnál a közgyűlés; korlátolt felelősségű társaságnál és vízgazdálkodási társulatnál a taggyűlés közkereseti társaság, betéti társaság esetében a tagság; egyesülés, közös vállalatnál az igazgatótanács stb.). Az egyezség feltételeire vonatkozó határozathoz azonban elég szigorú feltételt szab a törvényalkotó, nevezetesen a gazdálkodó szervezetre vonatkozó külön jogszabályban (leggyakrabban a Gt.-ben, jelenleg a Ptk.-ban) a megszűnésről szóló döntéshez előírt eljárás az irányadó.
A tulajdonosi szervek képviselője: Az egyezségi tárgyaláson és az egyezséget tartalmazó okirat aláírásakor a 8. § (1) bekezdésben felsorolt szervek képviselője jár el. A törvény szövegéből következően a tulajdonosi szerveknek képviselőt kell választani, ez a személy lehet az adós gazdálkodó szervezet vezetője, de lehet más személy is függetlenül attól, hogy a gazdálkodó szervezetnek van vezetője vagy sem.
- 731/732 -
JOGGYAKORLAT
BH 1999.326.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet.
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság a végzésében helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a módosított Cstv. 41. §-ának (1) bekezdése szerinti egyezségi tárgyalás kezdeményezésére a felszámolótól függetlenül maga a felszámolás alá vont adós jogosult [módosított Cstv. 34. § (3) bekezdés]. Az adós ezt a jogosultságát a szervezeti képviselője útján gyakorolja, aki az adott esetben a kft. ügyvezetője […]. Az a körülmény, hogy az adós ellen felszámolási eljárás indult, nem szünteti meg a taggyűlésnek azt a jogkörét, hogy megfelelő korlátok között működjön, szükség esetén az adós képviseletének ellátására - abban a körben, amelyet a Cstv. rendelkezései értelmében nem a felszámoló lát el - ügyvezetőt válasszon. Ez a jogosultság a módosított Cstv.-nek azokból a rendelkezéseiből következik, amelyek a felszámoló nyilatkozatától függetlenül önálló igényérvényesítési jogosultságot biztosítanak az adós gazdálkodó szervezetnek."
12.Fpkf.43.948/2011/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
I. Az egyezségkötés körében az adóst kizárólag a Cstv. 41. § (2) bekezdése szerinti meghatalmazott képviselheti.
II. Nincs akadálya annak, hogy a felszámoló a hitelező nyilvántartásba vett követelését beszámítsa a hitelezőnek az adóssal szembeni tartozásába.
III. Hitelezői minőség hiányában nem sérelmezhető más hitelező követelésének nyilvántartásba vétele.
Az indokolásból: "Mint ahogyan a másodfokú bíróság már a 12.Fpkf.44.451/2009/2. számú végzésében is rámutatott (16. o.), és arra végzésében az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, G. I. hitelezőként nem sérelmezheti, hogy a felszámoló nem bocsátja rendelkezésére az egyezségi tárgyaláshoz szükséges iratokat. Az egyezség előkészítése és annak megkötése esetén az adós gazdálkodó szervezetet megillető jogokat a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek gyakorolják, amely kft. esetén a taggyűlés. Az egyezségi tárgyaláson és az egyezséget tartalmazó okirat aláírásakor a 8. § (1) bekezdésében felsorolt szervek képviselője jár el [41. § (2) bekezdés]. A képviseleti meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű okiratba kell foglalni. Ebből következően a taggyűlés meghatalmazottja jogosult sérelmezni azt, ha az egyezségkötéshez szükséges iratokat a felszámoló nem bocsátja a rendelkezésére."
13.Cgf.43.048/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás annyiban érinti az ügyvezető képviseleti jogkörét, hogy a felszámolási eljárás alatt a képviseleti joga korlátozott, a cég vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot csak a felszámoló tehet, de az ügyvezetőnek továbbra is vannak olyan feladatai, amelyek a hatáskörébe tartoznak és amelyek teljesítése során ellátja a cég képviseletét függetlenül attól, hogy a cégjegyzékben már nem szerepel képviseletre jogosult személyként. Az ügyvezető személyében a felszámolási eljárás alatt is bekövetkezhet változás, amely változást a cégjegyzékben már nem lehet átvezetni a Ctv. 26. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések miatt.
2.Fpkf.43.019/2007/6. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adósnak az egyezségi tárgyalás kitűzése iránti kérelméhez csatolni kell taggyűlési határozatot arról, hogy az egyezség előkészítése és annak megkötése során a gazdálkodó szervezetet megillető jogokat ki gyakorolja.
Fpkhf.I.30.454/2004/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás során az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jogok az adós testületi, tulajdonosi szerveit - kft. esetében a taggyűlést - illetik meg, amelyek nevében külön meghatalmazás alapján járhat el képviselő. Az ügyvezető meghatalmazás hiányában ebben a körben az adós képviseletére nem jogosult, a felszámoló az ügyvezető részére az egyezséggel kapcsolatos tájékoztatást nem köteles megadni.
- 732/733 -
27.2.1. A vitatott hitelezői igénnyel rendelkezők követelése
Cstv. 44. § (3) Az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni. Ez a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, követelését az egyezség létrejötténél figyelembe vehető követelések (1) bekezdés szerinti számításánál nem kell figyelembe venni, de a követelése fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetében a kényszeregyezség rá is kihat.
A Cstv. nemcsak ott tartalmaz korlátokat az egyezségkötésben részt vevőkkel kapcsolatban, hogy kizárja a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában szereplő hitelezőket, hanem kizárja az egyezségben részt vevők köréből a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőket is a 44. § (3) bekezdés szabályai alapján. Az egyezségben részt vevő hitelezők köre így nem azonos a Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pontja utolsó mondatában megfogalmazott hitelezőkkel. (Az utóbbi ugyanis azt mondja, hogy a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van - ide értve a függő követeléssel rendelkezőket is - és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.) Ezt a megoldást a törvényalkotó az önkormányzatok adósságrendezési eljárásában alkalmazott törvényi szabályozásból vette át, a gyakorlatban részben a kevés egyezségre, valamint az egyezség jellegére tekintettel nem okoz problémát ez a szabály. A gyakorlatban ugyanis az adós vagy megállapodik a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőjével is, vagy megvárja, amíg a vitatott hitelezői igénnyel kapcsolatban a bíróság jogerős döntést hoz. Itt is felhívom a figyelmet arra a gyakorlatra, amely nem teszi lehetővé az egyezség megkötését mindaddig, amíg a vitatott követeléssel rendelkezők jogvitája (Cstv. által szabályozott vitatott igény) véglegesen nem zárult le, a peres és peren kívüli eljárások nem akadályozzák az egyezség megkötését.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2004.114.
II. Vitatott követeléssel rendelkező hitelezőn azokat a hitelezőket kell érteni, akik igénye tárgyában a felszámolási eljárás keretén belül peres vagy nemperes eljárás folyik (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.707/2004/1. szám).
Fpkf.12.40.708/2003/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A vitatott hitelezői igény nem akadálya az egyezségkötésnek. A bíróságnak azonban figyelemmel kell lennie arra, hogy az egyezség megkötése során azonos elbírálásban részesüljenek, a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező, illetve az egyezségkötést ellenző hitelezők is.
- 733/734 -
27.2.2. A felszámoló tájékoztatási kötelezettsége az előkészítés során
Az egyezségkötés előkészítése érdekében a tulajdonosi szervek a felszámolótól a Cstv. 34. § (3) bekezdésében meghatározott adatokon túlmenő tájékoztatást is kérnek. A 34. § (3) bekezdése annyit tartalmaz, hogy tájékoztatást kell adni arról, hogy kik és milyen összegre nyújtottak be hitelezői igényt, azokat a felszámoló elfogadta-e és hova sorolta be, továbbá tájékoztatást ad a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt követelések összegéről és jogosultjairól.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a felszámolók együttműködnek a gazdálkodó szerv tulajdonosi szerveivel az egyezségkötés érdekében, sokszor olyan mértékben, hogy ők készítik elő az egyezségi anyagot a gazdálkodó szerv helyett. Így nem jellemző az a probléma, hogy a felszámoló a tájékoztatási kötelezettségét nem teljesíti. Gyakrabban fordul elő az az eset, hogy a tulajdonosok az egyezségkötési szándékukat hangoztatva akadályozzák a felszámoló munkáját, ebből számtalan esetben kifogásolási eljárás keletkezik.
A tulajdonosi szervek összehívása során be kell tartani az adott gazdálkodó szervezetre vonatkozó jogszabályban írtakat, mert ennek hiányában a meghozott határozat nem lesz érvényes. A gyakorlati tapasztalatok mutatják azt is, hogy az egyezség előkészítését a hitelezőkkel történő olyan tárgyalás előzi meg, amelyekből már kiderül, hogy milyen feltételekkel lehet egyezséget kötni. Ennek ismerete azért fontos, mert az egyezség feltételeire vonatkozó határozatok meghozatala elég körülményes, főleg nagyobb gazdálkodó szervezetek esetén. Természetesen arra is mód van, hogy a tulajdonosi szerv a feltételeket rugalmasan, tág határok között szabja meg, megfelelő mozgásteret biztosítva a képviselő részére.
27.3. Az egyezségi tárgyalás előkészítése
Cstv. 41. § (4) Az egyezségi tárgyalásra az adós köteles a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot készíteni.
(5) A bíróság az adós kérelmére, a kérelem beérkezését követően 60 napon belül egyezségi tárgyalást tart, melyre az adóst, a felszámolót és az egyezség megkötésére jogosult hitelezőket idézi a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és az egyezségi javaslat, valamint a hitelezők felsorolásának kézbesítésével.
A Cstv. 41. § (4) bekezdéséből kitűnik, hogy az előkészítés az adós gazdálkodó szerv feladata, ebben a felszámolónak nem kell részt vennie.
Egyezségi javaslat és program: A fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és az egyezségi javaslat nem különbözik a csődeljárásban készítendő programtól és javaslattól, az ott leírtak a felszámolási eljárásra is érvényesek. Az egyezségi javaslatnak egyértelműnek kell lenni, amiből a hitelezők megtudják, hogy milyen arányú és mértékű kielégítést várhatnak az egyezség megkötése esetében.
- 734/735 -
A programnak akkor van jelentősége, hogyha az egyezségkötés olyan feltételekkel születik, hogy az adós hosszabb idő alatt részletekben fizeti ki a hitelezőit. Ebben az esetben a programnak meggyőzően kell bizonyítania azt, hogy a felszámolási eljárás megszűnése esetén az adós gazdálkodó szervezet reális lehetőségekkel rendelkezik a tartozása kiegyenlítésére. Nagyon gyakran előfordul az, hogy az egyezség feltételeit nem az adós gazdálkodó szervezet vagyona biztosítja, hanem kívülálló harmadik személyek vagy esetleg a tulajdonosok befizetései.
A tárgyalás kitűzése: Egyezség csak bírósági tárgyaláson köthető. (Kúria Gfv.VII.30.339/2015/4. szám) A bíróság feladata az, hogy az egyezségi tárgyalást kitűzze 60 napon belül, amennyiben az adós az erre irányuló kérelmét benyújtja. A bíróság azonban csak akkor van abban a helyzetben, hogy az egyezségi tárgyalást ki tudja tűzni, ha az adós mindazon adatokat benyújtja a bírósághoz, amelyből megállapítható, hogy kik a hitelezők, azok mely címről idézhetők, milyen követeléssel rendelkeznek. Az egyezségi tárgyalásra a bírósági tárgyalások általános szabályai az irányadók, tehát amennyiben valamely hitelező idézése nem szabályszerű, a tárgyalást nem lehet megtartani.
A gyakorlatban felmerült - s több bíróság ilyen gyakorlatot folytat -, hogy az egyezségi tárgyalást csak a jogvesztő igénybejelentési határidő lezárulása utáni időre tűzik ki. Analógiaként a 45/A. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkoznak, ahol ez a szabály tételes rendelkezésként megjelenik. Véleményem szerint ez az álláspont téves. A felszámolási eljárásokban a hitelezői igények bejelentésének határideje 40 nap, a törvény kifejezetten úgy rendelkezik, hogy ezt követően bármikor lehet egyezséget kötni, ezért a 45/A. § (2) bekezdése még analógiaként sem alkalmazható.
Jól mutatja a figyelembe veendő feltételeknek a sokrétűségét a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.427/2008/4. számú határozata, melyet indokolása bővebb idézésével közlök.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.151.
A felszámolási eljárásban csak a bíróság által tartott egyezségi tárgyaláson köthető egyezség. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha az egyezségkötésre jogosultak egy részét a bíróság nem idézi meg szabályszerűen az egyezségi tárgyalásra [1991. évi XLIX. tv. 41. § (2)-(5) bek., 43. § (1) bek., 44. § (1c) bek., 1952. évi III. tv. 96. § (1), (3) bek.].
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az egyezség jóváhagyását megtagadta, holott a felek között az egyezségi tárgyalásokon nem született egyezség. A felszámolási kényszeregyezség - hasonlóan a polgári peres eljárásokban kötött, a Pp. 148. §-ában meghatározott egyezséghez - a bíróság előtt, tárgyaláson köthető [Cstv. 41. § (2) bekezdés, 43. § (1) bekezdés, 44. § (1c) bekezdés]. A Cstv. szabályai nem teszik lehetővé, hogy a felek egyenként, különböző tárgyalásokon tegyenek hozzájáruló vagy a hozzájárulást elutasító nyilatkozatot.
Mindebből következően az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna egyezség jóváhagyását megtagadó határozatot, mivel a felek tárgyaláson nem kötöttek egyezséget, amelynek a jóváhagyását elbírálhatta és megtagadhatta volna" (Kúria Gfv.VII.30.339/2015/4. szám).
- 735/736 -
11.Fpkf.43.510/2011/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Egyezség benyújtásának, elbírálásának és jóváhagyásának feltételei.
Az indokolásból: "A bíróság a fizetőképesség helyreállítására irányuló program, az egyezségi javaslat tartalmát a kérelem beterjesztésekor csak annyiban, elsősorban alakilag vizsgálhatja, hogy az egyezségi tárgyalás kitűzésére alkalmas-e a kérelem, így pl. az adós terjesztette-e elő, a meghatalmazás megfelelő-e, hitelezői lista - a követelés pontos összegével, a besorolással, esetleges biztosítékok megjelölésével - rendelkezésre áll-e, az egyezség alapjául szolgáló vagyon köre megállapítható-e stb.
A fizetőképesség helyreállítására irányuló program vizsgálata, az egyezségi javaslat áttekintése, elfogadhatóságának megállapítása a hitelezők feladata. A bíróság az egyezség létrejötte esetén vizsgálja a bírósági jóváhagyás feltételeinek meglétét, a jogszabálynak való megfelelőséget.
A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz a Polgári perrendtartásról kiadott 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően irányadóak. A Pp. 95. § (2) bekezdése értelmében, ha a bírósághoz érkezett beadvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre, vagy kijavításra szorul, a bíróság a beadványt rövid határidő kitűzésével a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a félnek visszaadja. A felszámolási egyezségi tárgyalás kitűzésére irányuló kérelem hiányossága esetén sem mellőzhető a hiánypótlás.
Jelen ügyben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló által csatolt zárómérleg szerint az adós vagyonát egyetlen bizonytalan megtérülésű, felszámolás alatt álló társasággal szembeni követelés képezi, és a kibontakozási program szerint e követelésből, valamint megkötendő üzleti szerződésből és tagi hitelből kívánja fedezni az adós a hitelezői igényeket. Azonban az adósnak még az APEH 7 142 000 Ft összegű követelésére sincs fedezet. Ugyanakkor megállapítható volt az is, hogy semmilyen adat nem vonatkozott arra, hogy mi lesz az egyezségbe vonható vagyon mértékével, amit a felszámoló kell, hogy meghatározzon. Ez csak úgy lehetséges, ha minden bizonylat és adat a felszámoló rendelkezésére áll. A hitelezők részére kifizetésre kerülő összegeket lehet az adós bármilyen jogcímű vagyonából fedezni, de az az adós vagyona kell hogy legyen, tehát azt az adós rendelkezésére kell bocsátani (pl.: letétbe helyezett pénz stb.). Ha az adós nem adja át az iratokat és nem számol el, ez alap lehet az eljárás egyszerűsített befejezésére, de nem lehet megállapítani az egyezségbe bevont vagyon mértékét ez pedig akadályozza az egyezségi tárgyalást és az egyezség helyben hagyását, akkor is, ha a hitelezők nem ellenzik a tárgyalás megtartását, mert ez a törvény előírása. Ebben a vonatkozásban a bíróság fellebbezhető határozatot hoz. Ez az egyezség teljesítésének egyik garanciája. Az egyezségi javaslatnak olyannak kell lennie, hogy jóváhagyás esetén a végrehajtható is legyen."
11.Fpkf.44.727/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Egyezség megkötésének és jóváhagyásának feltételei a felszámolás során.
Az indokolásból: "1. Az egyezséget lényegében ugyanúgy kell megkötni, mint a polgári perben. Az egyezségi tárgyalásra valamennyi hitelezőt szabályszerűen meg kell idézni. Ehhez az adós köteles szolgáltatni a pontos hitelezői listát. Ennek a listának olyannak kell lennie, amelyből a hitelezők száma, személye és követelési összege, annak besorolása kétséget kizáróan megállapítható. Amennyiben a hitelezők személyében változás következik be, a jogutód eljárásba lépésének feltétele a Pp. 61. § szerinti eljárás lefolytatása. Az egyezségi tárgyalás csak akkor tartható meg, ha a meg nem jelent felek szabályszerű idézése megállapítható.
2. A felek képviseletét a bíróság hivatalból köteles vizsgálni. Az adóst és hitelezőt ugyanaz a személy nem képviselheti, ez a Ptk. 221. § (3) bekezdése értelmében összeférhetetlen. Ilyen esetben fel kell hívni a feleket, hogy megfelelő képviseletről gondoskodjanak, ennek hiányában az egyik fél képviselete sem fogadható el.
3. A bírósághoz becsatolt, az adós képviseletére jogosító közgyűlési határozatnak törvényi rendelkezés hiányában nem kell tartalmaznia az egyezség fontosabb feltételeit, elegendő csupán a képviseleti jogosultságról szólnia. Az egyezség tartalmára vonatkozó utasítás az adós belső viszonyára tartozik.
- 736/737 -
Kizárólag a regisztrációs díjat befizetett hitelezők - mert csak ők minősülnek hitelezőnek [Cstv. 3. § c) pont] - vehetők figyelembe az egyezség során, törvényi rendelkezés hiányában arra nem lehet tartalékolni, hogy a regisztrációs díjat később befizető hitelezők is kielégítést nyerjenek.
5. A fentiek értelmében a hitelezői listának olyannak kell lennie, amelyből a hitelezők követelésének összege, besorolása egyértelműen megállapítható. Jelen ügyben megalapozatlan, hogy a felszámoló az APEH peresített követelését miért a vitatott követelések között tartotta nyilván 2008. júniusában, amikor az ítélet már 2008. márciusban jogerőre emelkedett. Ilyen intézkedés megtévesztésre adhat okot, és a szavazatok számlálásánál téves eredményt hozhat.
6. Az egyezséget megelőzően az »a« kategóriás követelések, esedékességükkor kifizetendők.
A felszámoló a Cstv. 58. § (1) bekezdés rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta, amikor az APEH »a« kategóriás követelését nem fizette ki esedékességekor, csupán az egyezségkötést követően, valamint az egyezségi tárgyalást megelőzően az APEH hitelező később bejelentett hitelezői igényeit nem sorolta be, és így nem vették figyelembe azt az egyezségkötés során.
A bíróság nem győződött meg arról, hogy az »a« kategóriás hitelezői igények ki vannak-e fizetve. Az egyezségnél az adós valamennyi bejelentett hitelezői igénye figyelembe vételével kell dönteni. [Ha a hitelező nem fogadja el a felszámoló besorolását, kifogással élhet, és az egyezség addig nem köthető meg, amíg jogerősen el nem bírált kifogás van.]"
11.Fpkf.44.064/2007/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámolás során megkötött egyezség előterjesztésének és jóváhagyásának feltételei.
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság az egyezségkötési eljárás lefolytatása során több eljárási szabályt sértve téves, jogszabályba ütköző és megalapozatlan döntést hozott. Figyelmen kívül hagyta, hogy a hozzájárulásukat nem adó hitelezők valójában az egyezség alapjául szolgáló hitelezői nyilvántartással kapcsolatosan több felszámolói intézkedést is kifogásoltak. Annak ellenére, hogy időközben egyes hitelezők az eljárásból »kiléptek«, nem kívánta meg az adóstól, hogy a megváltozott állapotnak megfelelően közölje a hitelezők személyére, kategóriánként besorolt igényeik összegére vonatkozó azon adatokat, amely az egyezségkötés jogszerűségének ellenőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Nem hívta fel a hiányos javaslatot tevő adóst arra sem, hogy pontosan, számszerűsítve nyilatkozzon: kinek, mikor, milyen összeget ajánl fel teljesíteni. Az »egyezségi javaslat« jóváhagyása előtt magát az egyezséget (pontos és végrehajtható formában) a tárgyalási jegyzőkönyvben nem rögzítette. Az egyezséget jóváhagyó végzés indokolásában nem sorolta fel azokat az általa elfogadott adatokat, amelyek alapján ellenőrizhető lenne, hogy a hitelezői hozzájárulások folytán létrejött egyezség megfelel-e a csődtörvény követelményeinek. A hitelezői igények csoportjai (a határidőn belül és határidőn túl bejelentkező hitelezői csoportok) elkülönítése, továbbá a hitelezők személye szerinti (s nem a hitelezői követelésenként számított) hozzájárulók aránya megítélésében téves jogi álláspontjára alapozta döntését. Mindezek okán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 2006. december 14-én megtartott tárgyaláson meghozott második végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdése alapján újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította."
Fpkf.I.30.225/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
Az egyezségi tárgyalás nem tartható meg, ha az adós a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot a bírósághoz nem terjesztette be, azt a hitelezők nem kapták kézhez, és így nem állapítható meg, hogy az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik-e. Ha a hitelező követelése az összes hitelező követelésének 2/3-át meghaladja, hozzájáruló nyilatkozata hiányában kényszeregyezség nem köthető. A bíróság ebben az esetben nem vizsgálhatja az egyezségtől való elzárkózás lehetséges indokait és az egyezségkötés elmaradásának következményeit.
- 737/738 -
Fpkf.I.30.310/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás során a reorganizációs program előterjesztését nem pótolja, ha az adós csak a bíróságnak hajlandó bemutatni az erre vonatkozó tervét üzleti titokra hivatkozással. A fizetőképesség helyreállítására irányuló tervet a hitelezők rendelkezésére kell bocsátani, és ha azt a hitelezők a saját gazdasági érdekeik mérlegelésével nem tartják kielégítőnek, nem jöhet létre olyan egyezség, amelyet a bíróság jóváhagyhatna.
27.3.1. Az egyezség körébe vonható vagyon meghatározása
Cstv. 42. § Az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít, amely összegezi az adós vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyont, az egyes hitelezői csoportok követeléseit, és külön tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti eddigi és várható követelésekről, valamint a számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről is.

A 2012. március 1-jéig hatályos szöveg:
42. § Az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésben - figyelembe véve az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követeléseket - meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét.
27.3.1.1. Eljárás a 2012. március 1. előtt hatályos szabályok alapján
A 2012. március 1. előtt hatályos szabályok alapján a bíróságnak kell meghatározni az egyezség körébe vonható vagyon mértékét, és erre nézve a felszámolónak kell javaslatot tenni. A vagyon mértékének meghatározása nem egyszerű. Általános esetben ki lehet indulni a tevékenységet lezáró, illetve a felszámoló által készített nyitómérleg adataiból. Az egyezségkötésbe azonban - ahogy erről már szóltunk - bevonható kívülálló személyek vagyona is, erre azonban a Cstv. 42. §-a nem vonatkozik, csak figyelembe kell venni. A felszámolónak érdeke az egyezség körébe vonható vagyon mértékének a pontos meghatározása, mert a felszámolói díj ehhez igazodik. A gyakorlatban vitatott, hogy az egyezség körébe az adós teljes vagyonát be kell vonni vagy - ha az adós cég tartozása csak töredéke a vagyonának - elegendő az egyezségben foglaltak teljesítéséhez szükséges vagyon meghatározása. Mindkét megoldás alátámasztható a törvény szövegével, adott esetben e tekintetben az adós és a felszámoló között alkunak is helye lehet. (A joggyakorlatban közölt döntésekből megállapítható, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az első megoldást támogatja, érvelését el lehet fogadni.) Nagy valószínűséggel a fizetésképtelenség új szabályaira figyelemmel kevesebb esetben fog előfordulni az, hogy tőkeerős cégek figyelmetlenség miatt kerülnek felszámolás alá, így az egyezségkötés során is ritkábban fordulhat elő a vagyon és a követelés között aránytalanság. A felszámolónak mindenesetre együtt kell működnie a vagyon mértékének meghatározásánál az adós gazdálkodó szervezettel, és pontosan meg kell tudni határoznia, hogy az egyezség körébe vonható vagyonból mely vagyonelemeket lehet az egyezségkötés során felhasználni,
- 738/739 -
s a vagyon mely része származik a tagok (tagi kölcsön), vagy kívülállók befizetéséből (pl. tőkeemelésből).
A vagyon mértékét meghatározó bírói végzés olyan végzésnek minősül, amely ellen fellebbezésnek van helye. Célszerű ezért az egyezségi tárgyalást úgy előkészíteni, hogy az abban részt vevő hitelezők jelen legyenek, vagy képviseltessék magukat, mert a végzés megfellebbezése esetén a további eljárási cselekményekre sem kerülhet sor.
Felmerül a kérdés, hogy a felszámoló fellebbezhet-e a vagyon mértékét megállapító végzés ellen, ha a bíróság eltér az általa tett javaslattól. Abból kiindulva, hogy a felszámoló az egyezségnek nem részese, a felszámoló fellebbezési jogosultságát nem lehet elfogadni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.672.
III. Az esetleges egyezségkötés körében a felszámolónak mindössze annyi a feladata, hogy az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásához a bíróság részére javaslatot tegyen. Nem terheli olyan kötelezettség, hogy az adós reorganizációs tervéhez adatokat szolgáltasson.
Az indokolásból: "…a módosított Cstv. 41. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság az adós kérelmére és nem a felszámoló kérelmére tűz ki egyezségi tárgyalást. A módosított Cstv. 41. §-ának (4) bekezdése szerint pedig az egyezségi tárgyalásra az adós - és nem a felszámoló - köteles a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot készíteni. A módosított Cstv. 42. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésében meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az egyezségkötés körében a felszámolónak mindössze az a feladata, hogy az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásához - a bíróság részére - javaslatot tegyen."
BH 2000.564.
A felszámoló az egyezség alá vonható vagyon mértékére tehet javaslatot, és az egyezségi tárgyaláson köteles jelen lenni, de az egyezségnek nem részese.
Az indokolásból: "A fenti rendelkezések értelmében a felszámolási eljárásban a hitelezők és az adós vesznek részt az egyezség megkötésében. A felszámoló tevékenysége az egyezség körébe vonható vagyon mértékére vonatkozó javaslattételre, illetve az egyezségi tárgyaláson való részvételre korlátozódik [módosított Cstv. 41. §-ának (2) bekezdése és 42. §-a]. A Cstv. 42. §-ában írt javaslat elkészítésének késedelmes elvégzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében pénzbírsággal lehet szankcionálni, de nem a felszámolói díj csökkentésével.
A módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében egyezség esetén a felszámoló díja a vagyontárgyak nettó értékének 5%-a. Ez az érték a 34. sorszámú végzés 5. oldalának (6) bekezdésében foglaltak szerinti jelen ügyben 6 213 125 Ft lenne. A felszámoló az elsőfokú eljárásban ezen az értéken belül 625 000 Ft-ban kérte a felszámolói díjának megállapítását. Az eljárás adatai szerint ez az összeg az általa kifejtett munkával arányban állóan őt megilleti."
ÍH 2006.83.
Az egyezség körébe vonható vagyon mértékének a meghatározásánál az egyezségkötés idején meglévő teljes adósi vagyonból kiindulva - levonva ebből a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti igények kielégítésére fordítandó vagyonrészt - a felszámoló javaslata alapján kell a bíróságnak vagyon mértékét megállapítania.
- 739/740 -
Az egyezség körébe vonható vagyon mértéke alatt nem csupán a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyoni értéket kell érteni (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.280/2004/3. szám).
Az indokolásból: "A fentiekből következően az egyezségi tárgyalás során a bíróságnak azt kell meghatároznia - a felszámoló javaslata alapján -, hogy az adós vagyonának mekkora hányada vonható az egyezség körébe.
A vagyon fogalmát a többször módosított Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja határozza meg, mely szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A 4. § (1) bekezdése értelmében pedig a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.
A kifejtettekből következően az egyezségkötés idején meglévő, az idézett törvényi rendelkezések szerinti teljes adósi vagyon az, ami az egyezség körébe vonható, azonban figyelemmel kell lenni a törvény 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt hitelezői igényekre, ugyanis e követelések jogosultjai nem részesei az egyezségnek, így az igényeik kielégítésére szolgáló vagyonrész sem vonható az egyezség körébe. A felsoroltak követeléseit figyelembe véve - vagyis levonva - a felszámoló javaslata alapján állapítja meg a bíróság az egyezség körébe vonható vagyon mértékét, mely egyezség körébe vonható vagyonon nem csupán az egyezséget kötő hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon mértékét, hanem az adósnak az egyezség megkötésekor meglévő teljes vagyonát kell érteni.
A törvény tehát nem a hitelezői igények összegéből, hanem az adós - felszámolási eljárás alá tartozó - vagyonából kiindulva rendeli meghatározni az egyezségbe vonható vagyon körét.
Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy az esetek túlnyomó többségében a hitelezői követelések összege jóval meghaladja az adósi vagyont, így mód sem lenne az egyezség körébe tartozó vagyonnak a hitelezői követelések összegében történő megállapítására, de a fentieket igazolja a felszámolói díj megállapítására vonatkozó törvényi rendelkezés [59. § (1) bekezdés] is, amely az egyezségbe vonható vagyon mértékéhez - annak százalékában -, és nem a bejelentett hitelezői igények összegéhez viszonyítottan határozza meg a felszámoló díját. Ez utóbbi esetben ugyanis előfordulhatna, hogy a vagyon és a bejelentett követelések kedvezőtlen aránya mellett a követelések összege alapján számított díj meghaladná a felszámolási vagyont."
12.Fpkf.43.152/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A zárómérleg alapján kell a felszámolónak új nyitómérleget készítenie, majd csak ez után van lehetősége indokolt esetben az ingatlan értékének a várhatóan megtérülő összegre történő módosítására, és ennek figyelembevételével a felszámolás körébe tartozó vagyon mértékének meghatározására. Az egyezségi tárgyalásra készítendő fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot a könyvviteli nyilvántartások adataival kell megalapozni.
11.Fpkf.43.651/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Egyezségbe vont vagyon mértékének megállapítása a felszámolás során.
Az indokolásból: "A Cstv. 42. § (3) bekezdése értelmében az egyezség megkötésében az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjában felsorolt követelések jogosultjai nem vehetnek részt. A fenti kategóriába sorolt jogosultak helyzete e tiltó rendelkezés ellenére mégis privilegizáltnak tekinthető, hiszen az ő követeléseik teljes kielégítésének végrehajtására továbbra is a felszámoló köteles, ezért rendelkezik a 60. § (2) bekezdése oly módon, hogy »ha a felek egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről és az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről«. Ehhez szükséges, hogy a felszámoló az egyezség megkötése után is rendelkezzen még a felszámolási vagyon egy meghatározott részével, mely ennek a feladatnak a teljesítését lehetővé teszi. A fentiek okán teszi a törvényhozó a felszámoló feladatává azt, hogy az egyezség körébe vonható vagyon mértékének megállapítása során nyilatkozzon a felszámolási vagyon aktuális állapotáról (mértékéről) és az a) és c) kategóriába sorolt, még ki nem egyenlített hitelezői igények összegéről."
- 740/741 -
12.Fpkf.43.019/2007/6. (Fővárosi Ítélőtábla):
Nem kizárt, hogy az adós a hitelezőit vagyona értékesítéséből befolyt vételárból, banki vagy tagi kölcsönből, illetve alaptőke emelésből eredő pénzeszközökből fizeti ki az egyezségi javaslat alapján.
11.Fpkf.41.348/2003/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az egyezség körébe vonható vagyon mértékét meghatározó végzés fellebbezhető végzés. Amennyiben a bíróság nem biztosít lehetőséget a fellebbezés benyújtására, az lényeges eljárási szabálysértés.
Fpkf.I.30.319/2004/4. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás során az egyezség körébe vonható vagyon mértéke nem egyezik meg a felszámolási vagyonnal, mivel a privilegizált követelésekkel az adós aktuális vagyonát csökkenteni kell. Az egyezség körébe vonható vagyon meghatározása azonban nem önkényes, hanem a felszámoló törvény által meghatározott, és megalapozott előterjesztésén alapul.
27.3.1.2. Eljárás a 2012. március 1. után hatályos szabályok alapján
Az egyezségi tárgyalások gyors és eredményes lefolytatását nem vitásan megnehezítette az egyezség körébe vonható vagyon meghatározásával kapcsolatos eljárás, különösen a fellebbezhető végzés miatt. A módosítás azzal indokolta a változtatást, hogy a hitelezők információt kapjanak a felosztható vagyonról, a hitelezői követelések összetételéről, ideértve a később lejáró, illetve a függő követeléseket is. Ez a módosítás az előkészítést illetően szakszerűbb és körültekintőbb tájékoztatást ígér a hitelezőknek. Máris felmerült, hogy a számviteli törvény szerinti függő követelés és kötelezettség behozatala jelent-e olyan kötelezettséget, mint a csődtörvény szerinti függő követelés esetében. Figyelembe kell venni a 44. § (1a) bekezdését, amely szerint az egyezség megkötésekor a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és kötelezettségekre vonatkozóan is rendelkezni kell. Ez azért problémás, mert a törvény értelmében a felszámolási eljárásban csak a csődtörvény szerinti függő követeléssel rendelkezők jelenthetik be a hitelezői igényüket, mely kört a 3. § (1) bekezdés g) pontja lehatárol, a bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvényből származó olyan követelésre, amelynek beállta és esedékessége még bizonytalan. Idézem még a Kúrián tartott bírói tanácskozás állásfoglalását:

"Ha a törvény nem »számviteli törvény szerinti függő követelésről« beszél, hanem csak »függő követelésről«, abban az esetben mindig a Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti fogalmat kell érteni, mely csak a felszámolási eljárásban értelmezhető."

A számviteli törvény szerinti függő követeléssel rendelkezők nem részesei az eljárásnak, elképzelhetetlennek tartom, hogy a hitelezők erről a követelésről is határozzanak. Nem kell tehát a számviteli törvény szerinti függő követeléssel rendelkezők részére a követelésük összegét letétbe helyezni. Arra jó a tájékoztatás, hogy a hitelezők a függő követeléseknek és kötelezettségeknek az ismeretében meg tudják ítélni, hogy az adós tudja-e vállalni az egyezségben foglalt kötelezettségeit.
- 741/742 -
A működését folytató adós alanya marad a függő követeléseknek és kötelezettségeknek, jogsérelem nem éri a potenciális hitelezőket.
27.4. Az egyezség tartalma és ellenőrzése
Cstv. 43. § (1) Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások
a) kielégítésének sorrendjében,
b) teljesítési határidejének módosításában,
c) kielégítésének arányában és módjában, továbbá
d) mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre.
(2) A hitelezők az egyezség megtartásának ellenőrzésére egy vagy több hitelezőt vagy kívülálló személyt jelölhetnek ki.
A Cstv. 43. § (1) bekezdésének rendelkezése csak támpontot ad az egyezség tartalmára nézve. Természetesen a tárgyaláson az írásban benyújtott egyezségi javaslatot a felek módosíthatják. A módosítás addig mehet, amíg megfelel a tulajdonosi szervek által az egyezség feltételeire vonatkozó határozatnak.
Az egyezség megtartásának ellenőrzésére csak akkor jelölnek ki hitelezőt, vagy kívülálló személyt, ha az egyezség teljesítése időben elhúzódik és az adós tevékenységét ellenőrizni kell.[209]
27.5. Az egyezség megkötése
27.5.1. Az egyezség megkötésének hatályos feltételei
Cstv. 44. § (1) Egyezségre akkor kerülhet sor, ha azt az egyezség megkötésére jogosult hitelezők szavazatának legalább a fele minden csoportban [57. § (1) bekezdés b), d), e), f), g) és h) pontja, továbbá - követelésük kiegyenlítéséig - a 49/D. § (1)-(3) bekezdése szerinti hitelezők] támogatja, feltéve, hogy ezeknek a hitelezőknek a követelése az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. A 28. § (2) bekezdés f) pontjában és a 37. § (2) bekezdésében meghatározott 40 napon túl bejelentkezett hitelezők a követelésük 57. § (1) bekezdése szerinti besorolásának megfelelő csoportban szavaznak, együtt a 40 napos határidőben bejelentkezettekkel. A szavazatok számításánál a 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a hitelezők szavazatának számítását nem befolyásolja a felszámolás jogerős elrendelését követően követeléseik más hitelezőre való engedményezése. A 40 napos határidőn túl bejelentkezett hitelezők szavazatát az említett számítási módnál feleakkora mértékben kell figyelembe venni. Az egyezség hatálya - az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével - valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
- 742/743 -
Az V. Cstv. Novella megújította az egyezségre vonatkozó előírásokat, melyeket a 2009. szeptember 1. után indult ügyekben kell alkalmazni. A legfontosabb változás az, hogy a szavazatok számítása a korábbitól eltérő elvek alapján történik. Miután az a kérdés többször felmerült (pl. a hitelezői választmánynál), ezért itt csak röviden ismertetem a szabályokat. Eszerint minden - a szakaszban felsorolt - csoportban a hitelezői követelések alapján számított szavazat felének hozzájárulására van szükség. Ahogy a csődegyezségnél láttuk, a Cstv. 18. § (5) bekezdésben meghatározott módon 50 000 forintonként egy szavazatot kell számításba venni, azoknak a szavazatát, akiket a törvény negyedeléssel "büntet", ennek megfelelően kell kiszámítani.[210]
Előfordulhat, hogy egyetlen hitelező rendelkezik a megfelelő mértékű szavazattal, így a csoportban ő dönti el a hozzájárulást.
A "legalább fele" kifejezés azt jelzi, hogy legalább a szavazatok 50%-ának kell támogatnia a csoportban az egyezséget, nem kell 50% + 1 szavazat, mint a csődeljárásban.
Ahogy a csődegyezségnél láttuk, a Cstv. 18. § (5) bekezdésében meghatározott módon 50 000 forintonként egy szavazatot kell számításba venni. Ugyanakkor nem értelmezhető a felszámolási eljárásban a Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) és bd) alpontjának negyedelési szabálya. A felszámolási eljárásban ugyanis másként képezi a törvény a csoportokat, és a csődeljárásban meghatározott ismérvek itt nem jelennek meg. Nem használható a felszámolási eljárásban a bíróságok által kialakított számítási szabály a nyilvántartásba vételi díjak tekintetében sem, ugyanis a Cstv. a felszámolási eljárásban a befizetett nyilvántartásba vételi díjat külön a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába rendeli besorolni, és nem a követeléshez csatolva.
Kérdés, hogy a felszámolás alatt keletkezett kamatkövetelés után lehet-e szavazatot számítani, mert ezt a Cstv. 18. § (5) bekezdése csődeljárás esetén a fizetési haladék tartama alatt keletkezett kamatkövetelésekre kizárja. A felszámolási eljárásban a 35. § (2) bekezdése értelmében a pénztartozások után
a) az eredeti lejárati időig szerződéses kamat; és
b) az eredeti lejárati időtől a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a felszámolási zárómérleg elkészítésének időpontjáig késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű követelés érvényesíthető.
- 743/744 -
Emiatt a kamatokat is figyelembe kell venni és szavazatot kell képezni a kamatok után, ahogy az alábbi LB iránymutatásból következik.

"A felszámolás kezdő időpontja előtt már esedékessé vált adósi tőketartozás után járó - szerződéses vagy késedelmi - kamat tehát a tőkeköveteléssel azonos kielégítési csoportba tartozik. A felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált követelés utáni szerződéses kamat is ugyanebbe a kategóriába tartozik. A felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált tőketartozás után járó késedelmi kamat is a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjában írt tartozások közé rangsorolható" (BH 1999.523.).

Az egyezség előkészítése során azért kell az adósnak a hitelezői listát besorolás szerint beterjeszteni a bírósághoz, mert a bíróság csak akkor tudja megállapítani, hogy az egyezség feltételei fennállnak-e, ha a listában pontosan szerepel, hogy a hitelezők követelését a felszámoló hová sorolta be. Miután a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában szereplő hitelezők, valamint a vitatott követeléssel rendelkezők kiesnek, a többi hitelező hozzájárulására van szükség. Azon hitelezők követelésének, akik hozzájárulnak az egyezség megkötéséhez, legalább az összes követelés 2/3 részét kell kitenni, és ennek megállapításához a bíróság részére pontos adatokat kell az adósnak biztosítani. Érdekes kettőség, hogy a támogatás kiszámításánál a szavazatokat kell számítani, az összes követelés kétharmadának a megállapításánál a tényleges követelést.
A csődegyezségben már megismert módszer szerint megfelelő létszámú és arányú hitelezői egyetértés esetén létrejött egyezség kiterjed a többi hitelezőre is, tehát kényszeregyezségnek minősül.
27.5.1.1. Az elkésett hitelezői igények az egyezségkötésben
Cstv. 44. § (1) A 28. § (2) bekezdés f) pontjában és a 37. § (2) bekezdésében meghatározott 40 napon túl bejelentkezett hitelezők a követelésük 57. § (1) bekezdése szerinti besorolásának megfelelő csoportban szavaznak, együtt a 40 napos határidőben bejelentkezettekkel. A 40 napos határidőn túl bejelentkezett hitelezők szavazatát az említett számítási módnál feleakkora mértékben kell figyelembe venni.
A gyakorlatban vitatott volt annak a kérdésnek a megítélése, hogy az elkésetten bejelentkező hitelezők részt vehetnek az egyezség megkötésében vagy sem. Ebben a kérdésben eltérő döntések születtek. A törvény szövege alapján nem kétséges, hogy a határidőn túl bejelentkezett hitelezők követelése a határidőben bejelentkezett hitelezői követelések között szerepel, s a törvény nem veszi ki őket abból a körből, akik részt vesznek az egyezségi tárgyaláson. A határidőn túli hitelezők viszont csak akkor jutnak kielégítéshez, ha a határidős hitelezők teljes kielégítést kaptak, s amennyiben az egyezség során nem jutnak kielégítéshez, előfordulhat, hogy az egyezség megkötését meggátolják. Ezt a helyzetet oldja meg a 2011. évi módosítás, amikor kimondja, hogy a 40 napos határidőn túl bejelentkezett hitelezők szavazatát az említett számítási módnál feleakkora mértékben kell figyelembe venni.
- 744/745 -
A kúriai tanácskozás állásfoglalása erre a szavazatszámításra nem terjed ki, a töredékszavazat keletkezése itt nem zárható ki, a gyakorlatban azonban nem számítanak töredékszavazatot[211]. A törvénynek kellett volna ezt a kérdést rendezni, várható az ellentétes gyakorlat kialakulása.[212]
27.5.1.2. A követelések engedményezésének vizsgálata
Cstv. 44. § (1) A szavazatok számításánál a 18. § (5) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a hitelezők szavazatának számítását nem befolyásolja a felszámolás jogerős elrendelését követően követeléseik más hitelezőre való engedményezése.
A korábbi szabályozás során kiderült, hogy mind a hitelezők, mind az adósok megkísérlik az egyezségkötés folyamatát befolyásolni, elsősorban engedményezéssel. Ezzel tudták elérni, hogy meglegyen a kellő számú támogató szavazat. Ezért mondja ki a törvény, hogy a hitelezők számát nem befolyásolja a követeléseik más hitelezőre történő engedményezése. Az új számítási módnál nem a hitelezők, hanem a szavazatok száma dönt, ezért kisebb a jelentősége az engedményezésnek, mint korábban. Miután itt is 50 000 forint követelés után kap a hitelező egy szavazatot, s az 50 000 forint alatti követelés is egy szavazatot ér, az képzelhető el, hogy egy 100 000 forintos követelést tíz felé engedményezve, kettő helyett tíz szavazat áll a hitelezők rendelkezésére. Ilyen esetben lehet a szavazatok számításánál az engedményezést figyelmen kívül hagyni.
Ezzel kapcsolatos eseti döntésekkel nem találkoztam, de számomra egyértelműnek tűnik, hogy a bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt vizsgálnia kell, hogy az ilyen jellegű változások az eljárás befolyásolását szolgálják vagy sem. Amennyiben az állapítható meg, hogy azért engedményeztek egy követelést több személy részére, hogy ezzel a kényszeregyezség matematikai feltételei megvalósuljanak, s az eljárás jóhiszeműnek sem tekinthető, akkor ezen okból is megtagadható az egyezség jóváhagyása.
Az engedményezésnek egyik következménye, hogy egy hitelező több, külön csoportba sorolt követelést is megszerezhet. Ilyenkor minden csoportban külön kell a követelését számítani.
- 745/746 -
A Kúria a Gfv.VII.30.015/2014/3. számú (BH 2014.372.) döntésében rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámoló által nyilvántartásba vett több hitelezői igény megszerzésével az azt megszerző hitelező annyi hitelezőnek minősül, ahány nyilvántartásba vett követelést megszerzett. Ezért kell csoportonként számítani a szavazatát, s ahol jelentősége van a hitelezők számának, ott ennek megfelelően kell a számítást végezni.
27.5.1.3. A jóhiszemű joggyakorlás követelménye
Cstv. 44. § (1b) Az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az adós felosztható vagyonához mérten a hitelezők összessége követeléseinek kielégítési aránya kirívóan alacsony mértékű, vagy ha valamely hitelezői csoport követelése más hitelezői csoportnál lényegesen alacsonyabb arányban, vagy hosszabb idő elteltével, méltánytalanul hátrányos feltételekkel kerül kielégítésre.
A 2011. évi Módtv. vezette be ezt az egyezséggel kapcsolatos előírást, amelyet a 2014. évi XV. törvény a csődegyezségnél is bevezetett. Az indokolás annyit tartalmaz, hogy az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan sem kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket. Ezt a szempontot az egyezség megkötése és nem az egyezség jóváhagyása kapcsán helyezték el a törvényben, azonban vizsgálatára egyértelműen az egyezség jóváhagyásakor kerül sor.
Az egyes hitelezői csoportokra vonatkozó előnytelen vagy méltánytalan helyzet a jóhiszeműség követelményének egyik nevesített esetének tekinthető. Megállapítása bírói mérlegelést igényel, ezért ebben az esetben is várható a gyakorlat változatossága. A csődegyezség kapcsán ebben a kérdésben több döntés született, ezek álláspontom szerint mutatis mutandis felhasználhatók, ezért több ilyen döntést ismertetek.

JOGGYAKORLAT
A jóhiszemű joggyakorlás feltételei.
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzésben keveredtek egymással a jóhiszemű joggyakorlás és a joggal való visszaélés jogi fogalmai, melynek oka az, hogy a Cstv. 20. § (1a) bekezdés mindkét alapelvre utal.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:3. §-a [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 4. § (1) bekezdése] rendelkezik a jóhiszeműség és tisztesség követelményéről, amely elvnek megfelelően kötelesek a felek eljárni jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során. A régi Ptk. ezen alapelvének értelmezésekor a kommentárok hangsúlyozták, hogy ez egy magatartási alapkövetelmény, etikai mérce.
- 746/747 -
A joggal való visszaélés tilalmát a Ptk. 1:5. §-a [régi Ptk. 5. § (1) bekezdése] tartalmazza. Ennél az alapelvnél a jogok gyakorlása során a jog társadalmi rendeltetését - az igazságosságot, méltányosságot - kell figyelembe venni.
A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első mondatának első fordulata szerint »az egyezség megkötésénél« kell a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit szem előtt tartani. Ez a rendelkezés tehát kizárólag az egyezség létrehozása tekintetében (a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése körében) teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát. Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által (az arra jogosultak által nem támadott), vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető.
A Cstv. 20. § (1a) bekezdése első mondatának második fordulata már nem a jóhiszemű joggyakorlás követelményének tartalmát bontja ki, hanem a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmaz meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére, vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatóak meg.
A Kúria álláspontja szerint a joggal való visszaélés akkor is megvalósulhat, ha egy hitelező tekintetében tartalmaz a csődegyezség nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezést, ezért helytállóan vizsgálták az eljáró bíróságok, hogy az adott esetben megállapítható-e a joggal való visszaélés tilalmának megsértése a csődegyezséghez hozzá nem járuló, zálogjoggal rendelkező biztosított hitelezők vonatkozásában."
BDT 2015.3258.
Nem jelenti a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértését az olyan tartalmú felszámolási egyezség, amely a követelés részletekben történő kielégítésére az egyes hitelezői csoportokban eltérő futamidőt szab meg, a hosszabb futamidőt azonban magasabb kielégítési aránnyal ellensúlyozza.
Az indokolásból: "A Csődtv. 45. § (1) bekezdése alapján a bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik, az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelések kiegyenlítésre kerültek, vagy annak fedezete rendelkezésre áll, és az egyezség megfelel a jogszabályoknak. A felszámolási eljárásban kötött egyezség jóváhagyása során - akárcsak a csődegyezség esetén, a Csődtv. 21/A. § (2) bekezdése alapján - fő szempont, hogy az a jogszabályoknak megfelel-e, ezért a felszámolási egyezségre is megfelelően irányadóak a Kúria Polgári Kollégiumának Gazdasági Szakága által 2012. február hó 29. napján megrendezett konferenciáról készült emlékeztető II./5. pontjában foglaltak. E szerint a jogszabályoknak való megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak [a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pontjának analóg alkalmazásával] a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik, valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által állított jogszabálysértést is.
Fentiekre tekintettel helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező által megjelölt jogszabálysértés - Csődtv. 44. § (1b) bekezdésének megsértése - megállapítható-e.
A Csődtv. 44. § (1b) bekezdése szerint az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az adós felosztható vagyonához mérten a hitelezők összessége követeléseinek kielégítési aránya kirívóan alacsony mértékű, vagy ha valamely hitelezői csoport követelése más hitelezői csoportnál lényegesen alacsonyabb arányban, vagy hosszabb idő elteltével, méltánytalanul hátrányos feltételekkel kerül kielégítésre.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámolási egyezség jóváhagyása során a tisztességes joggyakorlást az összes hitelező szempontjából kell vizsgálni. A Csődtv. 44. § (1b) bekezdés 2. fordulata kifejezetten utal a hitelezők összessége követelésére, illetve a hitelezői csoportok egymáshoz viszonyított helyzetére, amiből az következik, hogy a jóhiszeműség követelményének valamennyi hitelező kielégítése során kell érvényesülnie.
- 747/748 -
A Csődtv. 41-45. §-ai alapján az adós és a hitelezők a jóhiszemű joggyakorlás követelménye, és a Csődtv. rendelkezéseinek keretei között szabadon határozhatják meg az egyezség, az adós általi fizetés feltételeit. A törvényalkotó a szavazatok elosztásánál arra törekedett, hogy a hitelezőknek a követelésükkel arányos szavazatot biztosítson, minimum kielégítési arányt vagy kielégítési sorrendet nem állapított meg, ezzel ahhoz kívánt hozzájárulni, hogy olyan hitelezők is kielégítést kaphassanak, akik az adós felszámolás folytán történő megszüntetése esetén nem, vagy csak csekély mértékben jutnának hozzá a követelésükhöz.
Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az ... Bank Zrt. hitelező kielégítési aránya nem kirívóan alacsony mértékű, és a kielégítés feltételei sem méltánytalanul hátrányosak. Az ... Bank Zrt. hitelező a vele azonos kategóriába sorolt G. M. Kft. hitelezővel azonos kielégítésben részesült, az f) kategóriába sorolt hitelezők ugyan valóban rövidebb időtartam alatt juthatnak hozzá követelésükhöz, ennek ellensúlyozásaként azonban alacsonyabb mértékű kielégítésben részesülnek, míg a 49/D. § szerinti követelések jogosultjai magasabb mértékű kielégítést kapnak, de hosszabb futamidő alatt, nincs ezért olyan különbségtétel a hitelezői csoportok között, amely a jóhiszemű joggyakorlást megkérdőjelezné.
Nem jelent joggal való visszaélést az sem, hogy az adós a részint önerőből, részben a hitelező által nyújtott hitelből saját ingatlanán létesített, tulajdonát képező gabonatárolók tulajdonjogát úgy tartja meg, hogy a hitelező felé készfizető kezessége és zálogjoga alapján a hitel 35%-áért köteles helytállni. Egyrészt az egyenes adós fizetési kötelezettségét az egyezség nem érinti, másrészt az ingatlan felszámolás során történő kényszerértékesítése - a köztudottan alacsonyabb értékesítési árra figyelemmel - esetén sem bizonyos, hogy a hitelező magasabb arányú kielégítésben részesülne.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program, és az egyezségi javaslat gazdasági, megvalósítási szempontból történő vizsgálata nem a felszámolást lefolytató bíróság feladata. A program és egyezségi javaslat tartalmi elemeit, annak követelményeit a jogszabály nem sorolja fel, nyilvánvaló, hogy az egyezségi javaslatból ki kell tűnnie, hogy a hitelezők milyen arányú és mértékű kielégítésben részesülnek az egyezség megkötése esetében. Megállapíthatónak kell lennie, hogy az adós milyen módon és feltétekkel, továbbá mely forrásokból kívánja a végrehajtását, és ennek során lesz-e lehetőség az esetlegesen részletekben, hosszabb időtartamra vállalt tartozásai kielégítésére. A törvényhozó feltételezte azt az esetet, hogy az egyezségek fedezetét az adós működéséből eredő bevételek biztosítják majd, ebben az esetben a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program lényegében egy olyan üzleti terv, amely a hitelezői követelések kielégítésére szolgáló fedezet megteremtését vázolja. Adós ennek megfelelő üzleti tervet csatolt.
A bíróság a fizetőképesség helyreállítására irányuló program, az egyezségi javaslat tartalmát a kérelem beterjesztésekor csak annyiban, elsősorban alakilag vizsgálhatja, hogy az egyezségi tárgyalás kitűzésére alkalmas-e a kérelem. A fizetőképesség helyreállítására irányuló program vizsgálata, az egyezségi javaslat áttekintése, elfogadhatóságának megállapítása a hitelezők feladata.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.200/2014/2. szám).
ÍH 2015.36.
A diszkrimináció tilalma a csődegyezség jóváhagyásánál nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben követelésükhöz. A hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha ez nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg a jelentősebb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett, ha egyébként a diszkrimináció tilalmának fenti értelmezésével összhangban áll (1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 18. §(4)-(5) bekezdés, 19. § (1)-(2) bekezdés, 20. § (1)-(2) bekezdés).
- 748/749 -
Az indokolásból: "Megalapozottan hivatkoztak az adós, illetve ezzel egyezően a fellebbező hitelezők, illetve a fellebbezéssel egyetértő hitelezők arra, hogy a csődegyezség megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, és nem állapít meg kedvezőtlenebb feltételeket az egyezséget el nem fogadó hitelezőkre. A »diszkrimináció tilalma« nem jelenti azt, hogy egyes hitelezők az egyezség eredményeként ne juthatnának kedvezőbb, míg mások kedvezőtlenebb mértékben a követelésükhöz. Egységes a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az egyes hitelezők kielégítési aránya eltérhet, ha az nem a kényszeregyezséggel érintett, illetve nem érintett hitelezői minőséggel függ össze. Nem ütközik továbbá jogszabályba az összeghatártól függő sávos kielégítés, alacsonyabb hitelezői összegnél magasabb százalék, míg jelentőseb nagyságrendű hitelezői igénnyel összefüggésben alacsonyabb százalékos kielégítés biztosítása mellett.
Az adósnak a hitelezőivel létrejött csődegyezségi megállapodása lényegében három sávba sorolta a hitelezői igényeket, melyek kielégítési mértéke az igény összegéhez fordítottan arányult: Az alacsonyabb összegű hitelezői igények 100%-os, a következő sávba tartozó igények 50%-os, míg a 60 millió forintot meg nem haladó igények 3%-os kielégítésére tett az adós javaslatot 5 éves időtartam alatt. Kétségtelen, hogy az egyes hitelezők részére megtérülő követelések aránya nem azonos, vagyis különbség van az egyes hitelezői igények megtérülési aránya között, azonban ez nem akadálya a csődegyezség jóváhagyásának, figyelemmel arra, hogy a különbség nem a hitelezők kényszeregyezséggel érintett, vagy nem érintett jellegén alapul.
Mivel pedig ezáltal az azonos hitelezői osztályba sorolt hitelezők közötti különbség az igény összegén, illetve a sávos kielégítésen alapul, melyet a jogszabály nem tilt, így a sávos kielégítési szabályozás - még ha a magasabb hitelezői igénnyel rendelkező hitelező számára az ilyen egyezség az alacsonyabb összegű hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőhöz képest hátrányosnak is tűnik - nem ütközik jogszabályba, és megfelelő arányú hitelezői támogatás esetén jóváhagyható.
Helytállóan hivatkoztak továbbá a fellebbezők arra is, hogy a felhívott polgári jogi, illetve adójogi szabályok sem indokolják az egyezség jóváhagyásának a megtagadását. Jelen eljárásra a Cstv. csődegyezség jóváhagyására vonatkozó szabályai irányadók - melyek egyébként nem állnak ellentétben a felhívott jogszabályi rendelkezésekkel -, ezért nem indokolják az egyezség jóváhagyásának a megtagadását.
Rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy helytállóan hivatkozott az első fokon eljárt törvényszék végzésében arra, hogy nem mellőzhető a nyilvánvaló jogszabálysértés figyelembevétele a csődegyezség vizsgálata során. A kifejtettek alapján azonban a jelen csődegyezséggel érvényre jutó megtérülési arány ilyen jogszabálysértésnek nem tekinthető" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.330/2014/2. szám).
Fpkf.I.30.012/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárásban az egyezséget megkötő adós és a vele személyi, gazdasági összefonódásban álló hitelezők által megkötött egyezség, amely a többi hitelező részére 0,- Ft kielégítést határozott meg, sértheti az egyezség megkötésében részt nem vevő hitelezők érdekét, akikre a kényszeregyezség kötelező hatállyal bír. Az egyezségkötés nem arra szolgál, hogy az adós meghatározott tartozásoktól mentesüljön, bizonyos hitelezői követeléseket "leírjon", a további működése feltételezi a fizetőképességét és azt, hogy tartozásait rendezni tudja. A kényszeregyezség azt jelenti, hogy az adós a fizetési kötelezettségeinek - valamennyi hitelezőjével szemben - az egyezség szerint tehet eleget azokkal szemben is, akik ahhoz nem járultak hozzá. A törvényi feltételek hiányában a kényszeregyezség bírói jóváhagyását meg kell tagadni.
27.5.1.4. Függő követelés és kötelezettség
Cstv. 44. § (1a) Az egyezség megkötésekor a számviteli törvény szerinti függő követelésekre és függő kötelezettségekre vonatkozóan is rendelkezni kell.
- 749/750 -
A felszámolói jelentés kapcsán már próbáltam elemezni ezt az előírást. Itt ebből csak annyit ismétlek, hogy a számviteli törvény szerinti függő követelés jogosultja nem jelentheti be az igényét a felszámolási eljárásban.

14. függő kötelezettség: az olyan - általában - harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. A függő kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó függő kötelezettségek. A pénzeszközre vonatkozó függő kötelezettségek közé tartoznak különösen: a kezességvállalási, a garanciavállalási, a váltókezesi kötelezettség, az opciós ügyletekkel, a nem valódi penziós ügyletekkel, a le nem zárt peres ügyekkel kapcsolatban várható kötelezettségek. Az egyéb eszközre vonatkozó kötelezettségek közé tartoznak különösen a fedezetként, biztosítékként, óvadékként felajánlott (szolgáló) vagyontárgyak és az opciós ügylet miatti egyéb eszköz átadására vonatkozó kötelezettségek;
17. függő követelés: olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételkénti szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. Idetartoznak különösen a kapott garanciák, kezességek harmadik felek tartozásaiért, valamint a kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések;

Vegyünk példának egy kezességvállalást. Az egyezségkötés idején az egyenes adós fizetőképes, teljesíti a kötelezettségét. Jó, ha a felszámolási eljárásban a hitelezők tudnak arról, hogy az adósunk kezességet vállalt, de erre nézve milyen rendelkezést lehetne tenni a szerződéses partnerek részvétele nélkül, azt elképzelni sem tudom.[213] Ugyanígy vehettem volna a le nem zárt peres ügyet, amely azonban annyiban más, hogy ezen ügy jogosultjának be kellett jelentkezni a felszámolási eljárásba, s ekkor hitelezőként és nem a függő kötelezettségvállalás kedvezményezettjeként fog egyezséget kötni. Ezt a rendelkezést a jogalkotásnak át kell gondolni.
27.5.1.5. A jóváhagyó végzés közlése
Cstv. 44. § (1c) A tárgyaláson jelen lévő feleknek a bíróság a végzést a kihirdetéssel közli.
Ezt a rendelkezést is a 2011. évi Módtv. iktatta be. Ennek előzménye a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.995/2007/2. számú döntése, amelyben a bíróság azt mondta ki, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés inkább az ítélettel mutat rokonságot, ezért a felekkel kézbesítés útján is közölni kell, nem elegendő kihirdetni. A Cstv. ebben a tekintetben speciális rendelkezést nem tartalmazott, a háttérjogszabályul alkalmazandó Pp. 219. §-a nem adott alapot ilyen álláspont kialakítására. Ezért a jogalkotás a vitát lezárva kimondta, hogy a jóváhagyó végzést a tárgyaláson jelen lévő feleknek elegendő kihirdetni.
- 750/751 -
JOGGYAKORLAT
PK 191.
A peres eljárás során a Pp. 156. §-a alapján hozott ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése értelmében már a kihirdetés által közöltnek kell tekinteni, s ezért nem kell kézbesíteni annak a félnek, aki előtt azt tárgyaláson kihirdették. A fellebbezési határidőt az ilyen féllel szemben a Pp. 228. §-ának (1) bekezdése szerint a kihirdetéstől kell számítani. A fellebbezés határidejéről a feleket ennek megfelelően kell tájékoztatni [Pp. 220. § (2) bek. és 222. § (1) bek.].
27.6. A felszámoló kötelezettsége az egyezség jóváhagyása esetén
Cstv. 44. § (2) A felszámoló az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésének napjával köteles az 52. § (3) bekezdése szerinti zárómérleget, valamint az 52. § (4) bekezdés szerinti, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást, záró adóbevallást és zárójelentést elkészíteni, és azokat az állami és az önkormányzati adóhatóságnak az egyezségkötést követő 30 napon belül megküldeni.
A 2011. évi Módtv. annyiban pontosította az V. Cstv. Novellával kialakított szabályt, hogy a felszámoló a jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésének napjával és nem az egyezségkötés napjával köteles az előírásokat teljesíteni.
A felszámolónak azért kell felszámolási zárómérleget és bevétel- - költség- - kimutatást készíteni, mert a számviteli törvény szabályai alapján az egyezségkötéssel egy új helyzet teremtődött. A felszámoló ezzel kapcsolatos kötelezettségét részletezi a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy egyezség esetén - az egyezségi megállapodás alapján - a felszámolási eredmény javára el kell számolni az elengedett kötelezettségeket, ideértve a fejlesztési célra kapott visszatérítendő támogatásoknak a támogató által elengedett összegét is. A bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatásra, pedig vonatkozik a Korm. rendelet 9. §-a az alábbiak szerint:

9. § A bevételek és költségek (ráfordítások) alakulásáról készített, a Cstv. 52. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kimutatásnak a könyvviteli nyilvántartásokkal egyezően kell tartalmaznia:
a) a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket (ráfordításokat),
b) az értékesített vagyontárgyak árbevételét, bevételét, valamint e vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékét,
c) a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét,
d) a már kiegyenlített felszámolási költségeket.

JOGGYAKORLAT
EBH 2003.880.
A felszámolás kezdő időpontja és a közzététel időpontja közötti időben az adós által teljesített fizetés elszámolásának módja, ha a hitelezőnek felszámolási költségnek minősülő és egyéb követelése is van [Ptk. 290. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pontja, 58. § (1) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 6. § (1) bek. b) pontja].
- 751/752 -
27.7. A vitatott követeléssel rendelkező hitelezőkre vonatkozó rendelkezések
Cstv. 44. § (3) Az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek járó, a saját csoportja szerinti kielégítésnek megfelelő összeget elkülönítve kell kezelni. Ez a hitelező az egyezségkötésben nem vehet részt, követelését az egyezség létrejötténél figyelembe vehető követelések (1) bekezdés szerinti számításánál nem kell figyelembe venni, de a követelése fennállásának jogerős bírósági megállapítása esetében a kényszeregyezség rá is kihat.
(4) A vitatott követeléssel rendelkező hitelező részére a (3) bekezdés szerint jutó vagyonhányadot a jogvita jogerős befejezését követően kell kiadni, feltéve, hogy a követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította. A vagyonhányad kezelésével kapcsolatos esetleges költségeket a vagyonhányadból kell fedezni. A vagyon kiadásakor a hitelező részére elszámolást kell átadni a vagyonnal kapcsolatos bevételekről és kiadásokról. Ha az egyezség megkötése után kiderül, hogy a hitelező követelése alaptalan volt, úgy a külön kezelt vagyonhányadot a csoporton belüli többi hitelező között kell felosztani követelésük arányában, teljes kielégítésük erejéig. E felosztásért a gazdálkodó szervezet a felelős.
Az egyezség megkötésében a vitatott hitelezői követeléssel rendelkezők nem vehetnek részt. A 44. § (4) bekezdése elméleti és garanciális szempontból is vitatható megoldásokat tartalmaz. Főleg kisebb gazdálkodó szervezetnél nehéz elkülöníteni olyan vagyonhányadot - hacsak az nem készpénz -, amely az egyezség fedezetéül szolgál. Nincs szabályozva az, hogy a vagyonhányad kezelésében milyen mértékű költséget lehet elszámolni, s egyáltalán milyen költségek merülhetnek fel ezzel kapcsolatban, amelyet a törvény szabálya szerint a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőnek kell viselni. Nem igazán érthető az a megoldás, hogy ha kiderül, hogy alaptalan volt ennek a hitelezőnek a követelése, a neki jutó részt a többi hitelező között kell felosztani. Az egyezség alapja nyilvánvalóan az, hogy minden egyezségkötésben részt vevő hitelező megkapja azt az összeget, amit ő elfogad a követelése kiegyenlítéséül. A "kell felosztani" szóösszetétel azt sugallja, hogy itt kógens rendelkezésről van szó. A hitelezők és az adós közötti megállapodást azonban álláspontom szerint nem lehet félretenni, és ha ők nem tartanak igényt erre a vagyonhányadra, akkor nem is kell az adósnak ezt szétosztani.
27.8. Az egyezség jóváhagyása
Cstv. 45. § (1) Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik, az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelések kiegyenlítésre kerültek, vagy annak fedezete rendelkezésre áll, továbbá az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja [60. § (2)-(3) bekezdés], ellenkező esetben azt megtagadó végzést hoz. A végzés ellen perújításnak nincs helye.
- 752/753 -
A 2012. március 1. előtt hatályos szöveg:
45. § (1) Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja [60. § (2)-(3) bekezdés], ellenkező esetben azt megtagadó végzést hoz.
(2) Hatályon kívül helyezte: 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (5) bekezdése.
27.8.1. A felszámolási egyezség jogi természete
A felszámolási eljárás során megkötött egyezség jogi természete a 2009. évi módosítás óta egyezik a csődeljárásban kötött egyezségével. A felszámolási eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó végzés eljárásjogilag a Pp. 148. § (3) bekezdésében meghatározott végzésnek felel meg, tehát egy jogerős ítélettel azonos hatályú, és az abban foglaltak végrehajthatók. A Cstv. 45. § (1) bekezdése alapján a bíróság akkor hagyhatja jóvá az egyezséget, ha
- az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és
- az egyezség megfelel a jogszabályoknak.
27.8.2. A jóváhagyásnál figyelembe veendő szempontok
A gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége akkor szűnik meg, ha a Cstv. 27. §-ában írt feltételek - amely alapján a fizetésképtelenség megállapítható - megszűnnek. Erre vonatkozóan a Cstv. 43. § (1) bekezdése ad támpontot, amikor példálózó felsorolással írja, hogy a felek megállapodhatnak a teljesítési határidő módosításában, a kielégítés arányában és módjában.
Az egyezség jóváhagyása során a bíróságnak elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az egyezség megfelel-e a Cstv. egyezségre vonatkozó szabályainak, a Cstv. 44. § (1) bekezdésében írt arányú hitelezők járultak hozzá az egyezséghez vagy sem. Ha az egyezségkötés egyéb jogszabályokba ütközik [például az rPtk. 200. § (2) bekezdés, illetve 203. § (1) bekezdés tényállási elemeit tapasztalja], meg kell tagadni az egyezség jóváhagyását Meg kell tagadni az egyezség jóváhagyását akkor is, ha a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező számára más feltételeket szab, mint a nem vitatott hitelezői igénnyel rendelkezők számára ugyanazon csoporton belül, vagy az egyezség megkötését ellenző hitelezőket hozza hátrányos helyzetbe.
A Fővárosi Ítélőtábla több, korábban már közölt döntésében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen kérdéseket kell a bíróságnak vizsgálni az egyezség jóváhagyása során. Ezeknek a döntéseknek a kiemelt elvi részét itt is idézem.
- 753/754 -
A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozáson megfogalmazott állásfoglalás a következő:

Az egyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak [a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pontjának analóg alkalmazásával], a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azaz azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik (például olyan rendelkezéseket tartalmaz az egyezség, amelyek - nem gazdaságilag, hanem egyébként - végrehajthatatlanok; vagy szabálytalan volt az eljárás), valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által megjelölt jogszabálysértés fennállását.

Már szó volt arról, hogy a feleknek az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartaniuk, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az adós felosztható vagyonához mérten a hitelezők összessége követeléseinek kielégítési aránya kirívóan alacsony mértékű, vagy ha valamely hitelezői csoport követelése más hitelezői csoportnál lényegesen alacsonyabb arányban, vagy hosszabb idő elteltével, méltánytalanul hátrányos feltételekkel kerül kielégítésre.
A bíróságnak az egyezség jóváhagyása körében kell értékelni azt, hogy a felek ezt az előírást betartották vagy sem.
Felszámolási egyezségnél is előfordul, hogy a hitelezők kielégítésére szolgáló pénzeszközöket nem az adós társaság, hanem a tagok vagy harmadik személyek biztosítják. A csődegyezséghez hasonlóan ebben a kérdésben eljárási és anyagi jogi problémák merülnek fel. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásáról szól a Győri Ítélőtábla kollégiumi véleménye, amelyet kivonatosan közlök.[214]
Ezzel a kérdéssel a csődegyezséggel kapcsolatban a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24-i tanácskozása is foglalkozott, az alábbi állásfoglalást fogadták el, amely a felszámolási egyezségre is alkalmazható:

"3. A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődeljárásban nem minősül félnek az adós tartozását átvállaló, illetve az adós tartozásáért biztosítékot nyújtó harmadik személy, így a csődegyezség jóváhagyásának nem akadálya, ha őt a csődegyezségi tárgyalásra nem hívták meg, azon nem volt jelen, illetve a csődegyezséget nem írta alá, és őt a határozattal szemben fellebbezési jog sem illeti meg."

JOGGYAKORLAT
BH 2013.216.
A készfizető kezességet és zálogkötelezettséget mint szerződést biztosító mellékkötelezettségeket vállaló kötelezett a jogosulttal szemben fennálló helytállási kötelezettsége a készfizető kezesség és a zálogkötelezettség járulékos jellegéből következően megszűnik abban az esetben, ha a főkötelezett kötelezettsége megszűnt a jogosulttal szemben. A felszámolási eljárás során az adós és a hitelezők között létrejött kényszeregyezség hatálya kiterjed az abban részt nem vevő hitelezőre (jogosultra) is,
- 754/755 -
és amennyiben a kényszeregyezség folytán megszűnik a főkötelezett kötelezettsége, a főkötelezettséget biztosító mellékkötelezettségek, például készfizető kezesség, zálogkötelezettség is megszűnnek, azaz a készfizető kezessel, a zálogkötelezettel szemben a kényszeregyezség megkötésében részt nem vevő hitelező (jogosult) nem érvényesíthet igényt [1959. évi IV. törvény 240. § (3) bekezdés, 259. § (3) bekezdés, 274. §, 1991. évi XLIX. törvény 37. § (3) bekezdés, 44. §].
BDT 2015.3258.
Nem jelenti a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértését az olyan tartalmú felszámolási egyezség, amely a követelés részletekben történő kielégítésére az egyes hitelezői csoportokban eltérő futamidőt szab meg, a hosszabb futamidőt azonban magasabb kielégítési aránnyal ellensúlyozza.
A felszámolási eljárás befejezését eredményező egyezség a bejelentett hitelezői követelések tekintetében - ide értve azon hitelezőket is, akikre annak hatálya részvételük nélkül is kiterjed - szerződés- illetve tágabb értelemben kötelemmódosítást eredményez: A hitelezők ezt követően már csak abban foglalt tartalommal érvényesíthetik követelésüket, önkéntes teljesítés hiányában - jogszerűen - végrehajtást is csak erre vezethetnek.
ÍH 2012.92.
Az a tény, hogy az adós a felszámolási eljárásban kötött egyezségben a lízingbe adónak járó követelés töredékét vállalta megfizetni, nem jelenti, hogy az egyezséggel a lízingbeadó felé a szerződés alapján fennálló kötelezettségét is teljesítette, s így megszerezte a lízingtárgy tulajdonjogát. A tulajdonjog megszerzéséhez a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése szükséges [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 43. § (1) bekezdés c) pontja, 45. § (1) bekezdése, Ptk. 193. § (1) bekezdése].
Az indokolásból: "A Cstv. 43. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és hitelezők megállapodhatnak a tartozások - a bejelentett hitelezői igények - kielégítésének arányában és módjában, amennyiben pedig az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik, és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság a Cstv. 45. § (1) bekezdése szerint az egyezséget jóváhagyja. Jelen esetben az egyezség létrejött, azt a bíróság jóváhagyta, ez pedig azt jelentette, hogy az alperes fizetésképtelensége a Cstv. 43. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megszűnt. A hitelező a kényszeregyezsége folytán az egyezségben meghatározott arányban kapott kielégítést, ezzel az alperes részéről csupán a szerződéses kötelezettség 1%-ának teljesítésére került sor, ez nem jelentette a lízingszerződésből eredő valamennyi kötelezettség teljesítését, ezért az üzletszabályzat VIII/3/d. pontja alapján a felszámolási egyezség nem teremtett jogcímet az alperesnek a lízingtárgyak tulajdonjoga megszerzéséhez. Közömbös, hogy milyen okból nem egyenlítette ki az alperes a teljes tartozást, így az is, hogy a teljes tartozás 8 napon belüli teljesítése a Cstv. rendelkezéseibe ütközött volna-e, annak a ténynek van csak jelentősége, hogy az üzletszabályzatban foglalt valamennyi igény kielégítése nem történt meg, ezért az alperes a lízingtárgyak tulajdonát nem szerezte meg" (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.421/2011/10. szám).
12.Fpkf.43.991/2007/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A bíróság az egyezség jóváhagyása körében akkor határozhat, ha az adós csatolja a tulajdonosi szervek azon határozatát, amelyben döntenek az egyezség megkötéséről és annak feltételeiről. Ennek hiánya esetén nem lehet az egyezség jóváhagyása tárgyában határozni.
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla 1/2012. (XI. 23.) számú kollégiumi véleménye a fizetésképtelenségi eljárásokban köthető egyezség néhány kérdéséről.
I. Felszámolási eljárás elrendelése esetén a korábbi csőd-, illetve felszámolási eljárásban kötött és jóváhagyott egyezség követelést módosító, valamint a jóváhagyó végzésből következő anyagi jogi jogerő joghatása is megszűnik.
- 755/756 -
II. Az adósságrendezési eljárásban kötött egyezség, mivel az nem minősül bíróság által jóváhagyott egyezségnek, nem végrehajtható.
A nem teljesítés következményeként a hitelező nem csak újabb adósságrendezési, hanem peres eljárást is indíthat az egyezségben vállalt kötelezettség érvényesítése érdekében.
A korábbi adósságrendezési eljárásban megkötött egyezség hatályát egy újabb adósságrendezési eljárás megindulása - a törvényben szabályozott bontófeltétel bekövetkezte - megszünteti.
III. A követelését a törvényi határidőn belül be nem jelentő hitelező tekintetében kimondott "nem érvényesíthetőség" mint joghatás
a) csődeljárás esetén az adott eljárásban, a perben, a végrehajtás útján történő igényérvényesnek akadálya, a csődeljárást követően más hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban azonban még el nem évült követelését a be nem jelentkezett hitelező is érvényesítheti, késedelmi kamat, késedelmi pótlék és bírság jellegű követelésének kivételével;
b) a felszámolási eljárás esetén végleges és teljes, valamennyi állami kényszer segítségével történő érvényesítés módra - per, végrehajtás, felszámolás - vonatkozik;
c) adósságrendezési eljárás után az ilyen hitelező igényét a törvényben szabályozott határidő elteltével érvényesítheti. Ez azonban a peres út igénybevételét nem, csak a marasztaló ítélet e határidő eltelte előtti végrehajthatóságát gátolja.
IV. A felszámolási eljárásban megtartott egyezségi tárgyalásra félként idézett hitező távolmaradása esetén írásban is joghatályosan nyilatkozhat a törvényi követelmények szerint vele közölt egyezségi javaslat elfogadásáról, avagy elutasításáról.
V. A csőd-, illetve felszámolási egyezségnek az adóson és az egyezségkötésre jogosult hitelezőkön kívül részese lehet egyéb érintett (például az adós tartozását átvállaló, a biztosítéki megállapodást kötő, a követelés fejében az adósban fennálló részesedését átruházó ) személy is.
A megállapodás kényszeregyezség hatása ilyenkor csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező(k) között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg, s csak köztük keletkeztet kötelezettséget.
VI. A felszámolási egyezség előkészítéseképpen a felszámoló által készítendő jelentésnek, az adós által készítendő programmal együtt az a funkciója, hogy a hitelezők e tájékoztatás reális talaján dönthessenek az egyezség elfogadásáról.
A felszámolási költség besorolású, valamint a c) kategória alá sorolt és már lejárt igények kivételével nem feladata a bíróságnak annak vizsgálata, hogy az adós aktuális vagyoni helyzete a vállalt kötelezettségek teljesítésére fedezetet, s a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program alapján elfogadható esélyt nyújt-e.
I. 1) A csődegyezség keretében a Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség időtartamát és végrehajtása ellenőrzésének módját is.
A felszámolási eljárásban köthető egyezség kereteit pedig Cstv. 43. § (1) bekezdése ekként rögzíti: Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások a) kielégítésének sorrendjében, b) teljesítési határidejének módosításában, c) kielégítésének arányában és módjában, továbbá d) mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre.
A két jogszabályhely eltérő megfogalmazásban ugyan, de lényegében ugyanarról szól, s a csődegyezségből beidézett szöveg dőlt betűvel kiemelt első része a szükségszerű, míg a további része a lehetséges tartalmi elemekre mindkét egyezségre általánosítható.
- 756/757 -
Az adósságrendezési eljárásban a jogszabály [Har. 24. § c) pont] a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követeléseinek elengedését vagy átvállalását említi az egyezség lehetséges tartalmi elemeként, illetve mindazt, amit a helyi önkormányzat és a hitelezők a helyi önkormányzat fizetőképességének helyreállítása vagy megőrzése érdekében szükségesnek tartanak, ebben az eljárásban.
2) Az egyezség joghatását a törvény alapján az alábbiakban lehet összegezni:
A létrejött egyezség az abban foglalt tartalommal, mindazon hitelezők tekintetében, akikre az kiterjed (alanyi hatály) módosítja a hitelezői követelés összegét (a tőkét és/vagy a kamatot) és/vagy annak lejárati idejét, esetleg (új) biztosítéki megállapodással erősíti meg azt.
Egy fennálló követelés kondícióinak módosítása [Ptk. 240. § (1) bek.] - eltérő megállapodás vagy törvényi rendelkezés hiányában - azzal a következménnyel jár, hogy onnantól kezdve a tartozás a módosított tartalommal érvényesíthető csak, az az eredeti állapotába nem állhat vissza. Megállapíthatjuk továbbá, hogy itt egy bírósági eljárásban kötött, a Ptk. 240. § (3) bekezdésében speciálisan szabályozott anyagi jogi egyezség jön létre.
A csőd-, és a felszámolási egyezség bírói egyezség - Cstv. 21/A. § (3) bek., 45. § (1) bek. -, ami joghatásként egyrészt a felek viszonyában a rendezett követelés újabb bírósági eljárásban történő vitathatatlanságát (ítélt dolog), másrészt annak végrehajthatóságát biztosítja. Megjegyzendő, hogy a csődegyezség tekintetében a törvény a 2009. IX. 1. napjától hatályos módosításáig nem tette a bíróság feladatává a jóváhagyást, így az nem is volt bírói egyezségnek minősíthető (lásd EBH 2000.336.).
Egy követelés eredeti tartalommal való "nem érvényesíthetősége" elvileg vonatkozhat egy adott eljárásra, de jelenthet ennél általánosabb, az adott eljáráson túlmutató jogkövetkezményt is, el egészen a jogvesztésig. Ez utóbbival kapcsolatosan elvi éllel leszögezhetjük azonban azt a bírói gyakorlatban is szinte kivétel nélkül követett tételt, hogy a jogvesztést a jogszabálynak kifejezetten ki kell mondania, márpedig ilyen rendelkezést a kérdéses jogszabály nem tartalmaz.
A helyes tartalmat tehát az egyéb rendelkezések figyelembevételével adhatjuk meg: a fogalom nem jogvesztést, hanem az állami kényszer (bírói út) hiányát jelenti. A követelések tehát naturális obligációvá válnak. Ez pedig, eltérő rendelkezés hiányában, nem csak az adott eljárásra vonatkozó következmény lenne. Vizsgálandó azonban, hogy van-e ettől eltérő szabály.
A Cstv. 28. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás a csődegyezség vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség be nem tartása miatt indult a hitelező a korábbi csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban bejelentett, elismert vagy nem vitatott azon követelését jelentheti be, amely nem térült meg.
A 2011. III. 1. napjáig hatályos szöveg csak a korábbi csődeljárás esetére rendelkezett így, a módosítás után azonban most már nemcsak a csődeljárás, hanem a felszámolás során kötött egyezség tekintetében is megállapítandó, hogy (egy újabb) felszámolási eljárás elrendelése esetén annak anyagi jogi követelést módosító, s ezzel együtt szükségszerűen a jóváhagyó végzésből következő anyagi jogerő joghatása is megszűnik.
III. A csőd- és felszámolási eljárásra akként rendelkezik a jogszabály - Cstv. 20. § (3) bekezdés, illetve 41. § (1) bekezdés -, hogy akinek a bejelentési határidő elmulasztása miatt igényét nem veszik nyilvántartásba (azaz, aki igényét határidőn belül nem jelenti be), az az adós elleni követelését nem érvényesítheti. Ezt a joghatást közvetlenül a hitelezőkénti bejelentkezés elmulasztása váltja ki, abban az értelemben azonban az egyezséghez köthető, hogy az érintett hitelezői kör azonos azzal, amelyre a törvényi szabályozás szerint az egyezség nem terjed ki.
Csődeljárás esetén a bírói úton történő érvényesíthetetlenség csak az adott eljárásra vonatkozik, a törvény ugyanis kimondja, hogy (a csődeljárást követően) más hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban még el nem évült követelését a be nem jelentkezett hitelező is érvényesítheti, késedelmi kamat, késedelmi pótlék és bírság jellegű követelésének kivételével [Cstv. 20. § (3) bek.].
Ebből ugyanakkor azt a következtetést is le kell vonni, hogy "a nem érvényesíthetőség" mint joghatás az egyéb úton: perben, (végrehajtható okirat birtokában) a végrehajtás útján történő igényérvényesnek akadálya.
- 757/758 -
A korábbi felszámolás során igényét be nem jelentő hitelezőre nézve azonban a fentihez hasonló rendelkezést a törvény nem tartalmaz, ekként az érvényesíthetőség hiánya végleges és teljes - ami az érvényesítés egyéb állami kényszer segítségével történő formájára: a perre, végrehajtásra, felszámolásra is értendő.
Adósságrendezési eljárás után az ilyen hitelező szintén nincsen véglegesen elzárva igényének érvényesítésétől, azonban az önkormányzat által megtervezett és elvállalt, átütemezett adósságrendezés reális teljesíthetősége érdekében a törvényen alapuló időbeli halasztást szenved: A hitelezők fennálló (lejárt és le nem járt) követeléseiket beszedési megbízás benyújtása, végrehajtás és adósságrendezési eljárás kezdeményezése útján csak az adósságrendezési eljárás jogerős befejezését követő 2 év eltelte után érvényesíthetik [Har. 11. § (1) bek. b) pont].
Szintén konkrét jogvita tárgya volt ezzel kapcsolatosan az az értelmezési kérdés, hogy az időleges nem érvényesíthetőség idézett szabálya kizárja-e a peresítés lehetőségét is, avagy az csak a tényleges végrehajtást/behajtást korlátozza?
Az EBH 1999.129. szám alatt publikált elvi döntés a tilalmat a perindításra is kiterjesztette. Ezzel szemben a Győri Ítélőtábla úgy foglal állást, hogy a jogszabály kiterjesztően nem értelmezhető, az csak a tényleges behajtást (és az adósságrendezési eljárásban történő érvényesítést) korlátozza, így a per lefolytatható, az esetleges marasztaló ítéletben azonban ki kell mondani, hogy csak a törvényi határidő letelte után lehet azt végrehajtani.
IV. Csődeljárásban azt a hitelezőt, aki - bár egyezségkötésre jogosult - szabályszerű meghívása ellenére személyesen vagy képviselője útján nem vesz részt az egyezségi tárgyaláson, a nemmel szavazók közé kell számítani [18. § (5) bekezdés], amiből az következik, hogy a javaslatot elfogadó és ezen szándékát írásban bejelentő hitelező ilyen tartalmú nyilatkozata nem hatályosulhat, még akkor sem, ha az általa is elfogadott javaslat tartalma a szavazás tárgya. Mivel a törvényi szabályozás szerint több egyezségi tárgyalás is tartható, mindig az adott tárgyaláson hozott döntés tekintetében értelmezendő a fenti szabály.
A felszámolási egyezségre vonatkozóan a törvény nem tartalmaz hasonló rendelkezést, joggal tehető tehát fel az a kérdés, hogy szavazhat-e, s ha igen milyen tartalommal az a hitelező, aki szabályszerű idézés ellenére azon nem jelenik meg (értelemszerűen itt egy írásban megtett jognyilatkozatról van szó). A többséginek minősíthető bírói gyakorlat nem gördít akadályt az elé, hogy az eljárásban félként idézett hitező, írásban joghatályosan nyilatkozzon a törvényi követelmények szerint vele közölt javaslat azzal a tartalommal történő elfogadásáról, avagy elutasításáról. Ellenérvként ezzel szemben az a bírói gyakorlat hozható fel, amely a peres egyezség (Pp. 148. §) jóváhagyására csak a felek személyes jelenlétében lát módot. Megítélésünk szerint a sokszereplős felszámolási eljárásban ilyen követelményt támasztani indokolatlan. A fél rendelkezési joga írásban is maradéktalanul és aggálytalanul gyakorolható, ezt a megjelenéshez kötni nem szükséges, még akkor sem, ha tárgyaláson történő megjelenés nyilvánvalóan jótékonyan elősegíti az eljárás mielőbbi befejezését.
Ha azonban az egyezségi javaslat az egyezségi tárgyaláson módosul, azt a jelen nem lévő és módosítással érintett hitelezővel közölni kell, ami újabb tárgyalást tesz szükségessé.
Az adósságrendezési egyezség elfogadásáról az arra jogosult hitelező távollétében írásban szavazhat igenlő tartalommal [23. § (2) bek.].
V. Amint az I/1) pont alatt már ismertetésre került, a csődegyezségnél a törvényben kifejezetten megjelenik az a lehetőség, hogy valaki a tartozás fejében az adósban fennálló részesedést ruházzon át a hitelezőre, a tartozást átvállalja, esetleg az adós tartozását biztosítékokkal erősítse meg. E lehetőségeket végiggondolva, nyilvánvalónak tűnik, hogy a tartozást átvállaló csak az adóstól különböző személy lehet. A fennálló követelés apportálásával végrehajtott tőkeemeléssel a "részesedés átruházást" ugyan maga az adós is végrehajthatja (a hatályos Gt. 13. §-a ezt általánosságban lehetővé teszi), a jogalkotó azonban bizonyára ennek azon egyszerűbb változatra gondolt, amikor a tagok ruháznak át részesedésükből a hitelezőre; a biztosíték nyújtásnak pedig elsődlegesen arra a változatára kell gondolnunk, amikor is azt egy az adóstól különböző személy (életszerűen: tag) lesz a személyi vagy dologi kötelezett.
- 758/759 -
E vállalások azonban csak úgy realizálódhatnak az egyezségben, ha a potenciális kötelezettek részesei lehetnek a megállapodásnak. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy adott esetben az egyezséget kötő alanyi kör kibővülhet az adóson kívül kötelezettséget vállaló személyekkel, hogy ezek a vállalások részét képezhessék a végrehajthatóságot is eredményező egyezségnek.
A kényszeregyezség hatás magától értetődően csak az adós és a hitelezők relációjában érvényesül, az egyéb kötelezett és a hitelező között létrejött, az egyezség részét képező megállapodás csak az érintett felek egyetértésével születhet meg.
A fentebb vázolt tartalmi lehetőségnek természetesen eljárásjogi következményei is vannak az egyezségkötési eljárásra, mégpedig az, hogy ha a csőd-, illetve a felszámolási egyezség előkészítése során az adós és/vagy a potenciálisan egyéb kötelezettséget vállaló tag jelzi ilyen konkrét szándékát, akkor őt az eljárásban a továbbiakban félnek kell tekinteni: a csődeljárásban folytatandó tárgyalásokra meg kell hívni, a felszámolási eljárásban a bíróságnak idéznie kell az egyezségi tárgyalásra, az egyezséget jóváhagyó végzés reá vonatkozó része ellen jogosult fellebbezni.
VI. A 2012. III. 1. napjáig hatályos törvényszöveg 42. §-a előírta, hogy az egyezségi tárgyalás során a bíróság a felszámoló javaslata alapján végzésben - figyelembe véve az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követeléseket - meghatározza az egyezség körébe vonható vagyon mértékét;
a hatályos szöveg szerint pedig az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít, amely összegezi az adós vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyont, az egyes hitelezői csoportok követeléseit, és külön tájékoztatást ad az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti eddigi és várható követelésekről.
A 60. § (2) bekezdése változatlan, mely szerint, ha a felek egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt [...] az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről.
Általánosságban fölvethető, hogy az egyezség körébe vonható vagyon mértékének bíróság általi meghatározása (korábban), illetve az adós vagyonáról a felszámoló által készítendő jelentés előírása (jelenleg) azt a célt szolgálja-e, hogy a hitelezők felé vállalt kötelezettségek és az aktuális vagyon fedezetet jelentő egyensúlyát vizsgálni lehessen és kelljen? Mivel a jogszabálynak való megfelelés és (a 2012. III. 1. napjától hatályos módosítás után) a jóhiszemű joggyakorlás követelményének keretei között - 44. § (1b) bek. - a hitelezők és az adós rendelkezési joga, szerződési szabadsága teljes, a hitelezők kizárólagos joga eldönteni azt, hogy az adós aktuális vagyoni, személyi, szerződési, piaci, stb. helyzete a vállalt kötelezettségek teljesítésére a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program [41. § (3) bek.] tükrében elfogadható esélyt nyújt-e. Így a korábbi és a jelenlegi rendelkezések helyes értelme szerint sem a bíróság feladata és felelőssége - kivéve az a) és c) kategóriát az alább kifejtettek szerint - a megállapodás teljesíthetőségének vizsgálata. A felszámoló által készítendő jelentésnek, az adós által készítendő programmal együtt az a célja és funkciója, hogy a hitelezők e tájékoztatás reális talaján dönthessenek szuverén módon.
Más a helyzet az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában felsorolt követelések jogosultjai tekintetében. A törvény 41. § kezdése akként rendelkezik, hogy ezen hitelezők az egyezség megkötésében nem vehetnek részt, a 44. § (1) bekezdése szerint pedig annak hatálya rájuk nem is terjed ki. Azt a kérdést, hogy az a) és c) kategóriák tekintetében az eltérő szabályozást milyen jogalkotó szándék indokolja, s az tartalmilag miként kell helyesen értelmezni, több részletszabály alapján lehet megválaszolni.
A vizsgálandó szabályokat összességükben értelmezve arra a következtetésre kell jutni, hogy az egyezségkötésből kizárt - a) és c) pont alá sorolt - hitelezők követelése "nem alku tárgya": ezen követelések kielégítésére elegendő fedezet rendelkezésre kell, hogy álljon, ezek kiegyenlítésére, ha az az eljárás befejezésig nem történt meg, az eljárás befejezését követően a bíróság döntése alapján, az abban meghatározott ésszerű, de rövid teljesítési határidőn belül sor kell, hogy kerüljön. Az a körülmény tehát, hogy a rendelkezésre álló vagyon a felszámolási költségek fedezetére nem nyújt fedezetet, az egyezség jóváhagyását kizáró körülmény.
A fentebb hivatkozott jogszabályi rendelkezés ellenére is másképpen kell megítélni az 57. § (1) bek. c) pontja alá sorolandó, hosszú idő alatt, járadékszerűen teljesítendő tartozások kérdését.
- 759/760 -
Ellentétben ugyanis a 60. § (2) bekezdésével a Cstv. 45. § (1) bekezdése már csak az a) pontos igények tekintetében tesz említést a fedezetről: Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik, az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelések kiegyenlítésre kerültek, vagy annak fedezete rendelkezésre áll, továbbá az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja [60. § (2)-(3) bekezdés], ellenkező esetben azt megtagadó végzést hoz.
Éppen ezért a jogszabály helyes értelmezésének azt tartjuk, hogy a c) pont alá sorolandó tartozások tekintetében, ide nem értve a már esedékessé vált igényeket, a teljes fedezet előzetes biztosításának, rendelkezésre állásának elvárása, és így a vizsgálata sem követelmény, a már lejárt és csak a jövőben esedékes járadékszerű kifizetéséről azonban jóváhagyó végzésben rendelkezni kell.
27.8.3. Perújítás az egyezséget jóváhagyó végzés ellen
Ellentétes volt annak a kérdésnek a megítélése, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés ellen van-e helye perújításnak. A Fővárosi Ítélőtábla az ÍH 2009.145. számú döntésében kimondta, hogy a felszámolási eljárásban kötött egyezség perújítással nem támadható, s ezt az álláspontot a jogalkotás is elfogadva törvényben mondta ki azt, hogy a jóváhagyó végzés ellen nincs helye perújításnak.
27.9. Az eljárás megszüntetése
Cstv. 45/A. § (1) A bíróság a felszámolási eljárást megszünteti, ha az adós valamennyi nyilvántartásba vett, elismert vagy nem vitatott tartozásának megfizetése megtörtént [ideértve a 46. § (8) bekezdése szerint bejelentett, de a felszámolási eljárásban nem érvényesített, azóta meg nem térült követeléseket is], a vitatott követelésekre, továbbá a felszámoló díjának megfizetésére pedig biztosítékot nyújt.
(2) Az adós az eljárás megszüntetése iránti kérelmet a 46. § (5) bekezdés c) pontja szerinti jogvesztő hitelezői igénybejelentés határidő leteltét követően, de legkésőbb a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítéséig adhatja be. A kérelemhez csatolni kell
a) a felszámolási zárómérleget,
b) a felszámoló nyilatkozatát arról, hogy az adós tartozásainak (ideértve annak kamatait is) és a felszámolás költségeinek megfizetése megtörtént, a felszámoló díjának fedezete rendelkezésre áll,
c) a vitatott követeléssel rendelkező hitelező, továbbá a felszámoló nyilatkozatát arról, hogy adós az (1) bekezdés szerinti biztosítékot nyújtotta, továbbá
d)[215] a felszámolási eljárás megszüntetéséről szóló végzés közzétételéért fizetendő költségtérítés megfizetésére vonatkozó elektronikus igazolást.
(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti kérelmet és mellékleteit megküldi az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. Ha az adóhatóságtól 30 napon belül észrevétel nem érkezett, a bíróság végzésben elrendeli a felszámolási eljárás megszüntetését, és az erről szóló jogerős végzés kivonatának a Cégközlönyben történő közzétételét. A végzésben a bíróság a felszámoló díjának megfizetésére az adóst kötelezi. A díj összege az adós felszámolási zárómérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékének 2%-a, de legalább 200 000 forint, amely az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza. A díjat a bíróság - a felszámoló által elvégzett tevékenység, az adott eljárás munkaterhe, időtartama figyelembevételével - ennél alacsonyabb mértékben is meghatározhatja.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni a Ctv. 116. § (5) bekezdése szerinti esetekben.
- 760/761 -
A Cstv. 45/A. § rendelkezéseit az V. Cstv. Novella iktatta be, rendelkezéseit a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben lehet alkalmazni. Az indokolás lakonikus rövidséggel csak arra utal, hogy az új jogintézmény lehetővé teszi a felszámolási eljárás megszüntetését, ha az adós a tartozásait kifizette vagy arra biztosítékot nyújt.
A törvénynek ezt a rendelkezését az a viszonylag gyakran előforduló helyzet tette indokolttá, miszerint számtalan esetben előfordult, hogy a felszámolási eljárásban nem lehetett egyezséget kötni, mert nem volt regisztrált hitelező, az adós viszont szeretett volna tovább működni. Előállhatott ez a helyzet akkor is, ha a felszámolás elrendelésére valamely adminisztratív hiba miatt került sor, az adós rendezte a tartozását, egyéb hitelezője nem lévén, nem volt mód szabályosan megszüntetni az eljárást.
27.9.1. A megszüntetés alapkérdései
A törvény szövege - az indokolással ellentétben - azonban nem a tartozások adós általi megfizetését említi - helyesen -, hanem azt rögzíti, hogy az eljárás megszüntetésére akkor van lehetőség, ha az adós valamennyi nyilvántartásba vett, elismert vagy nem vitatott tartozásának megfizetése megtörtént [ideértve a 46. § (8) bekezdése szerint bejelentett, de a felszámolási eljárásban nem érvényesített követeléseket is], a vitatott követelésekre, továbbá a felszámoló díjának megfizetésére pedig biztosítékot nyújt. A "megfizetése megtörtént" kifejezés arra utal, hogy vagy a felszámolás menetében egy közbenső mérleg elkészítése során történik a kifizetés vagy az adós tulajdonosai, illetve harmadik személyek rendezik a tartozásokat azért, hogy elkerülhetővé váljék az adós jogutód nélküli megszüntetése. Az adós vezetője ugyanis a felszámolás jogerős elrendelését követően a vagyonnal nem rendelkezhet és jogszerűen kifizetést sem eszközölhet. Érdekes és a törvény szabályaival nehezen összeegyeztethető előírása a törvénynek, hogy annak a követelését is ki kell fizetni, aki nem regisztráltatta magát, csak a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte. Ehhez az előíráshoz kapcsolódik a 2011. évi Módtv. által végrehajtott pontosítás, mely szerint "a felszámolási eljárásban nem érvényesített, azóta meg nem térült" követelések kiegyenlítése történt meg.
- 761/762 -
A Módtv. indokolása azt hangsúlyozza, a kiegészítés pontosítja, hogy a bíróság mely feltételek esetén szüntetheti meg a felszámolási eljárást abban az esetben, ha az adós képessé válik minden tartozása és a felszámolás költségeinek a kifizetésére. Ebből az következtethető, hogy az adósnak nem maradhat kielégítetlen tartozása, az eljárás csak akkor szüntethető meg. Konkrét ügyben a Győri Ítélőtábla a megszüntetési kérelem benyújtása és a mérleg elkészítése után beadott vitatott igény/kifogás kapcsán is előírta annak elbírálását az elsőfokú megszüntetést kimondó határozat hatályon kívül helyezésével (Fpkhf.IV.25.087/2016/2.). Ez jelzi, hogy a gyakorlat az indokolásban foglaltaknak megfelelően szigorúan értelmezi a szabályokat.
A megszüntetési eljárásnál ugyanaz a probléma jelentkezik, mint az egyezségkötésnél. Biztosítékot csak azokra a vitatott igényekre lehet nyújtani, amelyek tekintetében a felszámoláson kívül peres vagy peren kívüli eljárások folynak. A megszüntető végzés jogerőre emelkedését követően a felszámolási eljárás keretén belül sem vitatott igény, sem kifogás elbírálása nem történhet meg.

JOGGYAKORLAT
Gfv.VII.30.333/2015/7. (Kúria):
Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került - , a kifogások elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni.
Az indokolásból: "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-a alapján a felszámoló állított jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása vizsgálható. Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a kifogások elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni. Jóllehet a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 62. § b) pontja szerint, mind a vitatott igény elbírálása, mind pedig a kifogás elbírálása tárgyában külön számon folyik az eljárás, ezeknek az eljárásoknak a lefolytatására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az alapul szolgáló felszámolási eljárás még folyamatban van. A felszámolási eljárás jogerős befejezése megszünteti a másik két eljárás folytatásának lehetőségét is, mert megszűnik az az ok, amely miatt a vitatott igény elbírálására szükség lenne (nyilvántartásba vétel), illetve nincs már, akivel szemben a kifogásban foglaltakat érvényesíteni lehetne, hiszen megszűnik az adós felszámolójának ez a tisztsége, illetve az az eljárás is, amelyben a kifogásolt magatartást orvosolni lehetne."
ÍH 2007.138.
A felszámolási eljárásban vitatott igények, illetve kifogások elbírálása sem előkérdése az egyezségi tárgyalás kitűzésének, mert a bíróságnak a tárgyalásra az egyezség megkötésére nem jogosult hitelezőket nem kell idézni. Nincs helye azonban az egyezség megkötésének mindaddig, amíg a kifogás, illetve a felszámolási eljárásban elbírálandó hitelezői igény tekintetében eljárás van folyamatban. Ezért az egyezségi tárgyalást az ilyen igények illetve kifogások tárgyában folyamatban lévő eljárások jogerős befejezéséig fel kell függeszteni (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.242/2006/3. szám).
ÍH 2004.114.
II. Vitatott követeléssel rendelkező hitelezőn azokat a hitelezőket kell érteni, akik igénye tárgyában a felszámolási eljárás keretén kívül peres vagy nemperes eljárás folyik.
- 762/763 -
27.9.2. A kérelem elbírálása
A kérelmet az adósnak kell benyújtania, legkorábban a hitelezőiigény-bejelentés 180 napos határidejének letelte után. Ekkor derül ki véglegesen, hogy hány hitelező érvényesített követelést az eljárásban. Korábban akkor sem kérhető az eljárás megszüntetése, ha egyetlen hitelező sem adott be igénybejelentést. Sokan ezt a 180 napos határidőt az egyezségkötési lehetőségre is kivetítik, pedig teljesen más jogintézményről lévén szó, a megszüntetés szabályai az egyezségre nem vonatkoztathatók.
A kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, de előtte a felszámolóval egyeztetni kell, ugyanis a felszámolónak el kell készítenie a zárómérleget, nyilatkozatot kell kiadni arról, hogy az "adós a tartozásait kifizette", értve ezalatt a korábban írtakat. Kiegészítette a 2011. évi Módtv. azzal az előírással, hogy a felszámoló nyilatkozata a felszámoló díja fedezetének rendelkezésre állására is vonatkozik.
A törvény nem részletezi, hogy milyen biztosítékot lehet elfogadni, ezért bármely módszer jó, amelyet a vitatott követeléssel rendelkező, illetve a felszámoló elfogad. Leggyakrabban bírói, ügyvédi letétbe helyezés jöhet szóba.
A közzétételi költségtérítésről a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet tartalmaz előírásokat, az R. 6. §-a értelmében, felszámolási eljárás esetén a közzétételi költségtérítés összege 25 000 forint, amely magában foglalja a bíróság eljárása során közzétételre kerülő valamennyi közlemény költségtérítését. A költségtérítés összegét az eljárás kezdeményezőjének kell megelőlegeznie. A költségtérítés viseléséről a bíróság rendelkezik. Külön a megszüntetésre vonatkozóan nincs rendelkezés (az R. 10. §-ának a visszatérítésre vonatkozó hatályos szabályai nem tartalmazzák a visszatérítés lehetőségét az eljárás megszüntetése esetére), ezért nagy valószínűséggel az adós rendezni fogja az eljárást kezdeményező hitelező felé a befizetett összeget, és a saját befizetése alapján történik a közzététel. Mindenesetre ez a feltétel elhagyható lett volna.
A 45/A. § (3) bekezdése értelmében a kérelmet és mellékleteit az állami és az önkormányzati adóhatóságnak is meg kell küldeni, s a befejezésre csak akkor kerülhet sor, ha nincs az adóhatóságnak észrevétele. Az észrevétel arra vonatkozhat, hogy az adósnak adótartozása van, s amíg azt nem rendezi, nincs lehetőség az eljárás megszüntetésére.
A felszámoló díja az eszközök könyv szerinti értékének 2%-a, de legalább nettó 300 000 forint, 2012. március 1. után érkezett ügyekben legalább nettó 200 000 forint. Nagyobb vagyonnal rendelkező cégekkel szemben indult felszámolási eljárás esetén a díj mértéke biztosítja, hogy a felszámoló együttműködjön az adóssal az eljárás megszüntetése érdekében. A 2010. március 1. után indult ügyekben arra is lehetősége van a bíróságnak, hogy a 2% mértékű díjat csökkentse. Az indokolás szerint a felszámoló minimumdíját a törvény azért csökkentette, hogy kisvállalkozások esetén a díj ne legyen túl magas az elvégzett munkájához képest. A bíróságnak ezen túlmenően is jogában áll a felszámoló díját az elvégzett munkához, annak időigényéhez mérten meghatározni, a minimumdíjat azonban nem csökkentheti.
- 763/764 -
Ez a módosítás a nagyobb vagyonnal rendelkező vállalkozások esetén ad lehetőséget az eljárás megszüntetése során a reális felszámolói díj megállapítására.
A kényszer-végelszámolás helyére lépő kényszertörlési eljárás elrendelése esetén sem az eljárás megszüntetésére, sem egyezség megkötésére nem kerülhet sor.
28. A felszámoló eljárása
Cstv. 46. § (1) A felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket.
(2) A felszámoló nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet készít, ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a felesleges munkaerő leépítésére. A felszámoló az ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak, hitelezői képviselőnek vagy bármely hitelezőnek - kérésre - bemutatni, aki az ellen a bíróságnál kifogással élhet (51. §).
28.1. A vagyoni helyzet felmérése
A kijelölt felszámoló akkor kezdi meg a tevékenységét, amikor tudomást szerez arról, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedett. Ezt követően ugyan előfordulhat még, hogy a felszámolásra vonatkozó közlemény megjelenése előtt a hitelező visszavonja a kérelmét, és a bíróság az eljárást megszünteti, azonban ez kivételes lehetőségnek tekinthető. A felszámoló azonban a végzés birtokában csak a kapcsolatot tudja felvenni a gazdálkodó szerv vezetőjével, esetleg tulajdonosaival, és ez a kapcsolatfelvétel arra szolgál, hogy bizonyos legyen abban, a vezető teljesíteni fogja a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségét, vagy már a vezető felkutatása is lehetetlen feladatnak minősül. A Cstv. 31. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal köteles az adós vezetője az ún. tevékenységet lezáró mérleget elkészíteni, amelyet a kezdő időpontot követő 30 napon belül kell a felszámolónak átadnia. Tulajdonképpen ekkor szerez tudomást arról a felszámoló, hogy milyen vagyoni helyzetben van az általa átvett gazdálkodó szervezetet. Miután általános esetben a felszámolás elrendelésére vonatkozó közlemény pár nappal a jogerőre emelkedés után jelenik meg, és a hitelezők részére nyitva álló bejelentési határidő ettől számított 40 nap, nyugodtan állíthatjuk, hogy szintén átlagos esetben 8-10 hét szükséges ahhoz, hogy a felszámoló a Cstv. 46. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét teljesíteni tudja. Természetesen a felszámolói teendőket ebben az időszakban is ő látja el, tehát amennyiben termelőüzem felszámolását rendeli el a bíróság, a napi ügyek intézése miatt a felszámolóbiztosnak rendszeresen meg kell jelenni a gazdálkodó szervezetnél, de az ütemterv elkészítéséhez szükséges adatokat hivatalosan csak a kezdő időpont után több héttel kapja meg.
- 764/765 -
28.2. A felszámolási nyitó mérleg
A felszámoló a tevékenységzáró mérleg átvétele után tudja elkészíteni az ún. nyitómérleget, és tudja megtervezni a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket. A felszámolási nyitómérleg készítésére vonatkozóan részletes rendelkezéseket tartalmaz a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (1)-(3) bekezdése (lásd melléklet).
A Cstv. 32. §-a értelmében a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete szerint indított fizetésképtelenségi eljárásban (ha az adós nem köteles beszámolót készíteni) a felszámoló az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és így készíti el a nyitó mérleget.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 44. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvviteli kötelezettséget a külföldi székhelyű vállalkozónak a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell teljesítenie, s ennek alapján számolják ki adófizetési kötelezettségét is. Ebből következően rendelkeznie kell nyilvántartásokkal, s ha mérleget nem készít, a felszámolónak a megtalált vagyont kell számba vennie.
Ütemterv, költségek tervezése: A törvény ismertetett szabályai egy működő gazdálkodó szervezetre lettek kialakítva. Miután az ügyek jelentős részében vagyon és iratok nélkül veszi át a felszámoló az adós céget, a nyitó felszámoló mérlegen kívüli teendők jelentősen leegyszerűsödnek.
A Cstv. 46. § (2) bekezdésben írt feladatok közül, csak az ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak vagy bármely hitelezőnek bemutatni, és csak az ütemterv ellen lehet kifogással élni. A gyakorlati élet azt mutatja, hogy ilyen kifogást csak elvétve terjesztenek elő különösen aktív hitelezők.[216]
28.3. Az adós tevékenységének a folytatása
Cstv. 46. § (3) Ha a hitelezők választmányt alakítottak, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének felszámolás alatti továbbfolytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a felszámolás közzétételét követő 100 napon belül. Ha a választmány később jön létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétől számított 60 napon belül kell beszerezni. Ha a választmány a felszámoló megkeresésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a tevékenység folytatásához hozzájárult. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a hitelezők hitelezői képviselőt választanak.
(4) A (3) bekezdés szerinti hozzájárulás egy évre szól. Ha a felszámoló az egy év elteltével tovább akarja folytatni a tevékenységet, ismét meg kell szereznie ehhez a választmány (hitelezői képviselő) jóváhagyását, legkésőbb az egy év elteltét megelőző 30 napon belül.
- 765/766 -
(4a)[217] A felszámoló az adós vagyontárgyait csak a hitelezői választmány, illetve a hitelezők képviselője jóváhagyásával adhatja bérbe vagy engedheti át használatba olyan személynek vagy szervezetnek, aki vagy amely
a) az adós felszámolás elrendelésekor vagy azt megelőző egy éven belül vezető tisztségviselője vagy
b) az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa
volt.
28.3.1. A tevékenység folytatásának alapkérdései
A Cstv. 39. § (1) bekezdése írja elő, hogy a hitelezői választmány megalakítása céljából a felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzététele időpontjától számított 75 napon belül köteles a nyilvántartásba vett hitelezőket összehívni. Ezeket az időtartamokat is mérlegelve, a 2011. évi Módtv. a 120 napot 100 napra szállította le. A vagyon és a hitelezői követelések ismeretében a felszámoló már tisztában van azzal, hogy a gazdálkodó szervezet további működése indokolt vagy sem. Így meg tudja szerezni a 46. § (3) bekezdésében írt hozzájárulást. A hitelezői választmánynak az a joga, hogy a tevékenység továbbfolytatásához az ő engedélye szükséges, az egyik legfontosabb jog, amely már önmagában is indokolná, hogy jelentősebb cégek esetén hitelezői választmányt alakítsanak.
Előfordult, hogy a hitelezői választmány nem reagált időben a felszámoló megkeresésére, ezért iktatták be azt a szabályt, hogy ha a választmány a felszámoló megkeresésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a tevékenység folytatásához hozzájárult. Miután a 2011. évi módosítás a hitelezői képviselőt a választmánnyal azonos jogokkal ruházta fel, ezért mondja ki a törvény, hogy ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a hitelezők hitelezői képviselőt választanak. Ezt a mondatot úgy értelmezem, hogy választmány hiányában a hitelezői képviselőnek kell a tevékenység folytatásához hozzájárulni, s késlekedése esetén vélelmezni kell a hozzájárulást.
A törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a választmány nem járul hozzá a termelés folytatásához, és a felszámoló mégis hosszabb ideig működteti az üzemet. A kifogás benyújtásán túlmenően a felszámoló a Cstv. 54. §-ában írt felelősséggel tartozik azért, ha döntése miatt a hitelezőket kár éri. A hitelezői választmány hozzájárulása azt célozza, hogy megakadályozza a veszteséges üzemek működésének továbbfolytatását, mert ez csak a felszámolási költségek összegét növeli, a hitelezői igények kielégítését viszont csökkenti.
A hitelezői választmány a fenti jogosultságait a II. Cstv. Novella vezette be, ezt megelőző szabályok alapján folyó eljárásban a felszámoló önállóan volt jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja.
- 766/767 -
28.3.1.1. Mikor folytatható a tevékenység?
A törvény csak azt a kérdést szabályozza, hogy a választmánynak döntési joga van a tevékenységfolytatás engedélyezése kérdésében. Arra nézve sem itt, sem a felszámolási költségek körében nem ad választ, hogy pontosan mely körülmények fennállása esetében folytatható a termelőmunka. Elvi szinten egyértelmű, hogy egy termelőüzem értékesítése kedvezőbb a hitelezői igények megtérülése szempontjából. Kedvezőbb a dolgozók helyzete, illetve az adós szempontjából is jó, ha egyezséget kíván és tud kötni. A felszámolók is szívesen működtetik az üzemet, ezzel ugyanis az elért nyereségtől függetlenül díjbevételt érnek el.
Nagyon gyakran azonban a működtetés veszteséget termel, ami végső soron csökkenti a hitelezői igények kielégítésének a lehetőségét is. Problémaként merül fel, hogy a termelés folytatásának költségei hogyan viszonyulnak a felszámolási költségekhez. Elsősorban a zálogjogos hitelező érdekeit sértheti a veszteséges működtetés, ezért neki különösen fontos lehet a döntés meghozatala.
Zsiga László c. egyetemi docens, gyakorló felszámoló a "Felszámolási technikák" c. jegyzet alkotója véleményét a jegyzet vonatkozó részének a beépítésével közlöm.
28.3.1.1.1. A tevékenység folytatásának alapkérdései
- A felszámolás végső célja általános esetben az adós jogutód nélküli megszüntetése.
Ez, logikailag azt is jelenti, hogy működő cég esetén a tevékenységet (termelő-szolgáltató) be kell fejezni.
Kiemelt adósok esetében az elsődleges cél az egyezség, a másodlagos pedig a működőképes értékesítés, így ebben az esetben alapvető igény a termelő/szolgáltató kapacitások fenntartása, a tevékenység továbbfolytatása.
- A hatályos Cstv. 46. § (2) és (3) bekezdése, a gazdasági tevékenység folytatásával kapcsolatosan eltérő értelmezésű fordulatot használ:
• a felszámolónak egyrészt meg kell terveznie a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket,
• másrészt, ha alakult hitelezői választmány, a felszámolónak kötelessége, hogy az adós gazdasági tevékenységének továbbfolytatásához megszerezze a választmány hozzájárulását.
Az "ésszerű befejezés" tehát a jogalkotók szerint nem azonos a "továbbfolytatással", viszont a Cstv. e két fogalmat nem definiálja. (A választmányi hozzájárulás szükségessége 1997-ben került a Cstv.-be.)
- A Cstv. 48. § (3) bekezdése kötelezi a felszámolót a mezőgazdasági művelésű földterületek termőképességének fenntartására, az erdő felújítási és állománynevelési munkák elvégzésére. (Nyilvánvaló, hogy ez tartalmában nem a tevékenység ésszerű befejezése, hanem az "engedélyköteles" továbbfolytatásra való törvényi kötelezés.)
- A felszámolás alatti tevékenység bármely ráfordítása felszámolási költségként számolható el, és az ebből származó árbevétel díjalapot (1+1%) képez. A Cstv. 57. § (1) bek. és az 59. § (1) bek. tehát nem tesz különbséget a két - jellegét tekintve - különböző tevékenységi forma között. Mihez kell tehát választmányi hozzájárulás?
28.3.1.1.2. Alapfogalmak tisztázása
a) "Ésszerű befejezés"-nek önkényesen azt a továbbfolytatott tevékenységet kell érteni, amely:
• nem jár újabb kötelezettségvállalással,
- 767/768 -
• viszonylag rövid időtartamú,
• az érvényes szerződés felmondásából eredő kár meghaladná a teljesítés esetleges negatív szaldóját (árbevétel-költség),
• a munkabér jellegű követelések - az azonnali és egyidejű elbocsátás miatt - meghaladnák a teljesítés esetleges negatív szaldóját,
• a tevékenység során felhasznált, vagy beépített készletek, félkész termékek, segédanyagok, stb., árbevétel hasznosulása kedvezőbb a ráfordítások figyelembevételével is, mint ezek befejezés nélküli értékesítéséből befolyó árbevétel,
• az ésszerű befejezés jellemzője: az időben csökkenő volumen.
Az ésszerű befejezés tehát alapvetően veszteséget csökkentve növeli a kielégítési alapot (felszámolási vagyont).
b) "Továbbfolytatás"-nak nevezhető az a gazdasági tevékenység, amely újabb árbevétellel növeli a hitelezők kielégítési alapját, vagy megőrzi az adós működő kapacitását, vagyis:
• újabb kötelezettségvállalással jár (esetleg a korábbi kötelezettség tartós fennmaradását igényli),
• viszonylag hosszabb időtartamú,
• a folyamatnak alapvetően nem jellemzője az időben csökkenő volumen,
• a tevékenységnek általában gazdasági kockázata van (csökkentheti a hitelezők kielégítési alapját).
Nyilvánvaló, hogy a két fogalommal jelzett tevékenységi forma csak a konkrét sajátosságok alapján különböztethető meg.
Mindkét tevékenységforma esetében ésszerű elvárás a gazdaságosság abszolút vagy relatív biztosítása. E kérdésben a felszámoló és a hitelezők érdekei természetszerűen eltérnek:
• A felszámoló gazdaságilag egyértelműen érdekelt a tevékenység továbbfolytatásában, hisz ezzel növelheti a díját, de jelentős a kockázata is, hisz:
= a költségeket esedékességükkor kell kiegyenlíteni,
= a gazdasági tevékenység ráfordítása ugyanúgy költség, mint a felszámoláshoz kötődő kiadás,
= a vagyonért (kielégítési alapért) a polgári jogi felelősség alapján felel,
= késedelmi kamatot gyakorlatilag nem kell fizetni (’g’ csoport),
= munkabér csak választmányi jóváhagyással emelhető.
A hitelező érdekeltsége nem olyan egyértelmű, mint a felszámolóé, viszont adott esetben nagyobb a gazdasági kockázata (ezért van a választmánynak hozzájárulást mérlegelő jogosítványa).
A mezőgazdasági területek műveléséhez kapcsolódó kötelezettség egyértelmű, problémát csupán két momentum jelenthet:
• ha nincs pénzügyi forrás a munkák finanszírozására, illetve
• morálisan zavaró, hogy a hitelezőknek kell nem értéknövelő tevékenységet finanszírozni (mint a környezetszennyezés elhárításakor is).
28.3.1.1.3. A felszámoló döntésének szempontjai
- A felszámoló a gazdasági tevékenység továbbfolytatását általános esetben akkor végzi, ha:
• az adós jelzi, hogy egyezséget kíván kötni és kéri a termelő/szolgáltató kapacitás fenntartását (A);
• az adós vagyona, működő formájában jelentősebb piaci keresletre (vételárra) számíthat, mint bezárt, leszerelt, kvalifikált működtetőit nélkülöző, holt tőke állapotában (B);
• a gazdasági tevékenység kedvező piaca miatt, jelentős árbevétellel növelhető a felszámolási vagyon (és felszámolói díj) (C);
• a működő tevékenység sajátosságai miatt (munkaerő, alkatrészkészlet, betakarítandó termék, szerződések stb.) az azonnali leállás gazdasági vesztesége (vagyonra vetített kára) fokozatos leállással (tevékenységmegszüntetéssel) csökkenthető (D);
• törvényi kötelezettség a mezőgazdaságban (E).
- 768/769 -
28.3.1.1.4. A felszámoló intézkedései
28.3.1.1.4.1. Általános intézkedések
- Az előbbi öt alapeset mindegyike igényli és feltételezi, hogy a felszámoló:
• Ösztönözze és segítse választmány megalakítását, hisz ez a testület:
= hozzájárulhat a 100 napon belüli értékesítési kényszer feloldásához,
= 1 évre jóváhagyhatja a továbbműködtetést (felelősség részbeni áthárítása),
= jóváhagyásával emelhető a munkavállalók bére.
• Szorítsa ki a vitatott igény jogosultját a választmányból (hitelezők meggyőzésével), ezzel meggátolja egy lehetséges konkurens összhitelezői érdekkel szembeni fellépését.
• Átfogó és korrekt gazdasági számítással mutassa ki a továbbműködtetés várható eredményét vagy veszteségét (utóbbinál mutasson rá a "legkisebb veszteség" pozitív elvére).
• A gazdasági számítás óvatos (rátartásos) terv legyen, kerülendő a jelentős eltérés miatti polgári jogi felelősségből adódó helytállást.
• A gazdasági és felszámolási ráfordítások elkülöníthetősége miatt módosítsa a számlarendet.
• Tekintse át a szerződésekben előírt követelmények teljesíthetőségét, és szükség szerint módosítsa azokat (pl.: garanciavállalás, jótállás, folyamatos alkatrész, szerviz stb.).
• Tekintse át a háttérszerződéseket és ezek illeszkedését (bérleti, lízingszerződések, szállítási szerződések, alapanyag, munkaszerződések stb.), kezdeményezze a szükség szerinti módosításukat.
• Be kell biztosítani a realizálandó árbevételt (folyamatosságát és készpénz jellegét), meg kell találni ennek biztosítékát (bankgarancia, tulajdonjog fenntartás stb.).
28.3.1.1.4.2. Sajátos intézkedések
• Jelzett (várható) egyezségkötés esetében (A):
= Szerződött határidőt kell adni a tevékenység továbbfolytatására, max 6 hónapot (értékesítés elhalasztására, egyezség előterjesztésére).
= A határidőt célszerű a választmánnyal (hitelezői gyűléssel) elfogadtatni.
= A tevékenység továbbfolytatása a felszámoló felelőssége, tehát ellenőrizetlenül, elszámolás nélkül nem működhet az adós.
= Cégképviseleti, utalványozási joga az átmeneti időszakban is a felszámolónak van.
= A fentiekből következően, az adósnak tevékenységet lezáró mérleggel, analitikával és leltárral át kell adni a vagyont, amit üzemelési szerződéssel, bérleti szerződéssel, vagy egyéb, sajátos módon használhat tovább (a felszámolónál ez a működési forma vagyonhasznosítás).
• Fenntartott működés esetén (B):
= Módosítsa a menedzsment szerződését (döntési funkciók észszerű kontrolálása, vagy korlátozása).
= Rövid gazdasági időszakokra csináltasson cash-flow tervet, és ezt folyamatosan ellenőrizze.
= Készítsen átfogó értékesítési tervet, és ezt mutassa be a választmánynak.
= Különösen a jelzálogjogosult hitelezőt kezelje partnerként foglakozzon kiemelten a munkajogi jogutódlás kérdésével.
• Vagyonnövelő működtetés esetén (C):
= Megbízható és precíz menedzsmenttel szabad szerződni.
= Folyamatos választmányi tájékoztatást célszerű biztosítani.
= Gazdasági tartalék kell a nem várt eseményekre.
• Fokozatos leépítés esetén (D):
= A veszteségek hatékony kommunikációja.
= Szigorú szerződési rend és arányos kapacitás.
= Folyamatos finanszírozás biztosítása.
- 769/770 -
• Mezőgazdasági működtetés esetén (E):
= Az ágazat sajátos volumen és számviteli nyilvántartásának és elszámolásának használata.
= A tevékenység idényjellegéből adódó sajátosságok tervezése.
- Amennyiben nem a felszámoló által összehívott hitelezői gyűlésen alakult a választmány, hanem később - már folyó továbbműködéskor -, az alakulástól 60 napon belül kérni kell a továbbműködés választmányi jóváhagyását.
- Ha a választmány nem ad hozzájárulást a gazdasági tevékenység továbbfolytatásához, le kell állítani a működést. (Lehet "ésszerű befejezés"-sel, folyamatosan megszüntetni).
A választmányi jóváhagyás egy évre (kiemelt ügyekben másfél évre) vonatkozik, leteltével - átfogó elszámolás mellett - vagy be kell fejezni a tevékenységet, vagy ismételten kérni kell a hozzájárulást.
28.3.1.2. Alapvető kérdések a tevékenység folytatásával kapcsolatban
Zsiga László docens úr jegyzetéből látható, hogy milyen sok tényezőt kell mérlegelni, ezek döntően felszámolási jogi kérdések. Ezeken túlmenően időnként politikai érdekek is a termelés folytatása mellett szólnak, elsősorban a jelentősebb számú munkahely megőrzése miatt. A felszámolónak - a speciális felelősségére tekintettel - a hitelezői érdekeket és a Cstv. előírásait kell figyelembe venni. Ezek közül - nem megismételve a fentieket - kiemelem azt, hogy a Cstv. nem szabályoz a termelés folytatásához kapcsolódó speciális költségelszámolást, minden bevétel az adós vagyona lesz és minden kiadás a felszámolási költségek kategóriájába tartozik. A 49/D. § elemzése kapcsán látható lesz, hogy adott esetben ez milyen konfliktust okozhat az elszámolások során.

JOGGYAKORLAT
BH 2002.27.
I. A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet. Ennek során elsődlegesen nem a tulajdonosok, hanem a hitelezők érdekét kell védenie. Az adós gazdasági-pénzügyi helyzetének mérlegelése alapján önállóan jogosult eldönteni, hogy a hitelezői érdekek védelmében a tevékenységet milyen körben, illetve milyen mértékben folytatja.
Megjegyzés: Az eseti döntésben közzétett iránymutatás a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csak akkor irányadó, ha nem alakult hitelezői választmány a gazdálkodó szervezetnél.
28.3.1.3. A vagyontárgyak bérbeadása
A 2014. évi XV. törvény iktatta be a vagyontárgyak bérbeadásával és használatba adásával kapcsolatos új szabályokat. Az indokolás azt emelte ki, hogy ez a rendelkezés azt a visszatetsző gyakorlatot kívánta visszaszorítani, miszerint a felszámolás alá került vállalkozások vagyonát a megszűnő vállalkozás tulajdonosai, kapcsolt vállalkozásai, illetve a volt vezető tisztségviselők bérlik vagy használják addig is, amíg az nem kerül értékesítésre. Az indokolás megállapításával szemben az a helyzet, hogy ezt a gyakorlatot csak akkor lehet visszásnak tekinteni, ha a bérbe- és használatba adásra tisztességtelen módon kerül sor. Nagyon sok esetben nincs is más, aki működtetné a vagyont, ami a hitelezőknek is érdeke és munkahelyek megőrzését is szolgálja.
- 770/771 -
A módosítás szemléletéből az is következik, hogy amennyiben nem alakul választmány, illetve nincs hitelezői képviselő, a felszámoló nem is adhatja bérbe a vagyontárgyakat a megjelölt körbe tartozóknak.
28.4. A felszámoló feladatai a bejelentett követelésekkel kapcsolatban
28.4.1. A követelések nyilvántartásba vétele
Cstv. 46. § (5) A felszámoló külön nyilvántartásba veszi
a)
b) a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőben bejelentett követeléseket [ideértve a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban már bejelentett, és nyilvántartásba vett követeléseket is, továbbá a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti, bejelentett függő követeléseket is], és
c) a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőn túl, de a 180 napos jogvesztő határidőn belül bejelentett követeléseket.
Az V. Cstv. Novella a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos szabályokat annyiban módosította, hogy a b) pont esetében előírásra került a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban már bejelentett követelések nyilvántartásba vétele és besorolása. A felszámolónak nyilvántartásba kell venni a pénzügyi intézményeknek az ún. függő követelésként bejelentett jóteljesítési vagy bankgaranciájából eredő lehetséges követeléseit is. (A 2011. évi Módtv. ezen csak annyit változtatott, hogy a függő követelésnél a g) pontra utalást pontosította a korábbi c) pont helyett.)
A felszámolási eljárások gyorsítása érdekében célszerű volt a hitelezői igények bejelentésének végső, jogvesztő határidejét 1 évről 180 napra csökkenteni, ez jelenik meg a Cstv. 46. §-ának módosításában is, összhangban a 37. § módosításával. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a hitelezők - még akkor is, ha a 28. § (2) bekezdés f) pontja szerinti 40 napos határidőt elmulasztják - többnyire 90-100 napon belül bejelentik az igényeiket. A módosítások a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben alkalmazandók.
28.4.1.1. A nyilvántartásba vétel általános kérdései
A Cstv. csak azt írja elő, hogy a felszámoló nyilvántartásba veszi a benyújtott hitelezői követeléseket, de arról nem szól, hogy a felszámoló köteles ezeket visszaigazolni, nemcsak oly módon, hogy elismeri annak benyújtását, hanem egyben a követelést besorolja. A hitelezők a visszaigazolás birtokában szereznek tudomást egyrészt arról, hogy a hitelezőiigény-bejelentésük a címzetthez megérkezett, másrészt arról, hogy a követelés besorolása megfelelően történt-e.
- 771/772 -
Tény, hogy a felszámolók a visszaigazolást kiadják, de jó lenne, ha erre törvény kötelezné a felszámolót a visszaigazolás tartalmát is meghatározva.
A bíróságok egyre szigorúbban vizsgálják a hitelezői igények bejelentésére megszabott határidő betartását, s azt is, hogy a nyilvántartásba vételi díjat mikor fizette be a hitelező. Ezért is fontos a visszaigazolás elküldése.
A felszámoló a hitelezői igények elbírálása során az adott helyzetben elvárható gondossággal köteles eljárni, ebbe a gondossági körbe tartozik az is, hogy a hitelezőket megfelelő időben tájékoztassa a követelésük elbírálásáról.
A felszámoló utólag is vitathatja a hitelező követelését, de neki kell bizonyítani, hogy a vitatásra miért került sor. (Utóbb előkerült dokumentumok, beszerzett szakvélemény stb.) Emlékeztetőül jelzem, hogy a bírói gyakorlat megváltozása miatt a regisztrációs díjat is határidőben kell befizetni, erről később részletesen szólunk.
A Cstv. hatálybalépésekor a felszámolónak nyilvántartásba kellett vennie az ismert követeléseket is. Szerencsére ezt az előírást már 1993-ban törölték, azonban két esetben kivételt kellett volna tenni. Az egyik a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékes munkabérek, másik a járadékjellegű követelések bejelentési kötelezettsége, amely a gyakorlatban sok gondot okoz.

JOGGYAKORLAT
A csődeljárásban nyilvántartásba vett hitelezői igény bejelentése az eredménytelen csődeljárást követő felszámolási eljárásban szükségtelen. Besorolását azonban automatikusan nem tartja meg, azt a felszámoló jogosult más kategóriába sorolni, illetve a korábban elismertként nyilvántartásba vett hitelezői igényt vitatottá minősíteni, és azt eldöntés végett a bíróság elé terjeszteni [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pont, 46. § (6) bekezdés].
BH 2016.17.
Amennyiben a felszámolási eljárásban bejelentett követelés olyan közigazgatási határozaton alapul, amely ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per van folyamatban és a támadott közigazgatási határozat végrehajtása felfüggesztésre került, a felszámoló helyesen jár el, ha a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba anélkül, hogy elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztené [1991. évi XLIX. tv. 38. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
A hitelező a követelés bejelentésével egyidejűleg köteles a regisztrációs díjat is befizetni.
BDT 2009.9.160.
A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti igénye bejelentésére vonatkozó kötelezettsége alól. Ha a hitelező a kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a felszámolás közzétételétől számított 1 éven belül nem jelenti be igényét, e határidő elmulasztása a kötelezettel szemben jogvesztéssel (a követelés megszűnésével) jár, ez pedig a kereset elutasítását vonja maga után (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20 458/2008/4. szám).
- 772/773 -
BDT 2007.1693.
A hitelező jogosult a teljes hitelezői igényét vagy annak egyes részeit engedményezni, ez jogutódlást eredményez a nyilvántartásba vett követelés tekintetében. Az engedményes igénybejelentését követően a felszámolónak a jogutódlás tényét kell a hitelezői nyilvántartáson átvezetni - az pedig nem járhat újabb nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettségével.
BDT 2003.783.
A felszámolónak nincs joga arra, hogy mint felszámoló egy korábban elismert, de utóbb vitatott hitelezői igényt a nyilvántartásból törölje, hanem azt elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak kell haladéktalanul megküldenie.
BDT 2002.697.
A felszámoló mulasztást követ el, ha a vitatott hitelezői igényt nem terjeszti elbírálás végett a felszámoló bíróság elé. Ez a mulasztás azonban önmagában nem alapozza meg a kártérítési felelősséget, ha a mulasztás és az érvényesített kárigény között nincs okozati összefüggés. A felszámolónak, a hitelezői igények felülvizsgálatára, biztosított törvényi határidő nem jogvesztő.
ÍH 2015.81.
Ha a felszámoló elmulasztja a vitatott hitelezői igény elbírálásának kérését, és a hitelező emiatt kifogást terjeszt elő, a bíróság a kérelmet vitatott hitelezői igényként vizsgálja (Cstv. 45. § (6) bekezdés) (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.170/2014/2. szám).
ÍH 2014.124.
A határidőben bejelentett követelések nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetése és e befizetés megtörténtének igazolása. Az erre rendelkezésre álló - legfeljebb 180 napos - határidő jogvesztő, a jogalkotó célja ugyanis, hogy korlátozza a hitelezői igénybejelentéseket a felszámolási vagyonnal szemben támasztható követelések és a kielégítés várható mértékének megállapítása érdekében [Cstv. 46. § (5) bekezdés c) pontja, 46. § (7) bekezdés, 51. § (1) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.188/2013/4. szám).
ÍH 2009.143.
A Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság hitezőknek a jogerős közigazgatási határozaton alapuló hitelezői igényét a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 40 napon belül akkor is be kell jelentenie, ha a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt per indult. Ha ugyanis az adott követelésre a kérdéses időpontban irányadó szabályozás szerint halasztó hatályú perindításra van lehetőség, ez a halasztó hatály a határozat végrehajtására vonatkozik, és nem érinti annak jogerejét és az esedékességet (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.551/2007/5. szám).
ÍH 2008.123.
I. A. felszámolási eljárásban az adóssal szembeni követelések bejelentésére nyitva álló egyéves határidő jogvesztő, a késedelem kimentésére nincs törvényes lehetőség.
II. Az adóssal szemben fennálló minden hitelezői igényt be kell jelenteni a felszámolónak, akkor is, ha arról más módon tudomást szerezhetett. A büntetőeljárásban előterjesztett kártérítési igénybejelentés nem pótolja a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó hitelezői igénybejelentést (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.061/2008/2. szám).
ÍH 2004.112.
II. A felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével összefüggő intézkedéseket az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni. Ez azonban nem jár a felszámoló által ismert hitelezői igények jogosultjainak az igénybejelentés megtételére vonatkozó felhívásával (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.443/2003/3. szám).
12.Fpkf.43.353/2004/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A nyilvántartásba vett követelést utóbb vitathatja a felszámoló, azonban az elismeréssel egy tekintet alá eső nyilvántartása vétel következtében őt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn.
- 773/774 -
28.4.1.2. Az eljárást kezdeményező és a végelszámolásban bejelentkezett hitelező bejelentési kötelezettsége
A Legfelsőbb Bíróság alakította ki azt a gyakorlatot, hogy annak a hitelezőnek, aki a felszámolási eljárást kezdeményezi, nem kell a felszámolónál bejelentenie a hitelezői igényét, a felszámolás kezdeményezésével ugyanis részéről az igény bejelentése megtörtént. Az újabb bírói gyakorlat az eljárást kezdeményező hitelezőtől is elvárja, hogy a követelését bejelentse és a regisztrációs díjat is befizesse (BH 2015.135., ÍH 2013.162.). Ez az elvárás teljesen jogos, ugyanis a felszámolás elrendelésekor a bíróság nem vizsgálja, hogy a hitelező követelése megalapozott-e, kizárólag formai szempontok szerint a fizetésképtelenséget vizsgálja. Számtalan ellentétes tartalmú döntés született, ezeket nem ismertetem.
Volt olyan nézet, és ebben a kérdésben legfelsőbb bírósági határozatok is születtek (Fpk.II.33.098/1995., Fpk.VIII.32.455/1997.), amely szerint, ha végelszámolási eljárást követően indul a felszámolási eljárás, azok a hitelezők, akik a végelszámolási eljárásban már bejelentették az igényüket, nem kötelesek azt a felszámolási eljárásban megismételni, csak a nyilvántartásba vételi díjat kell befizetniük.[218] A Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntéssel zárta le a vitát, ma már egyértelmű, hogy a követelést be kell jelenteni a felszámolási eljárásban. Így tárgytalanná vált az EBH 2003.878. számú elvi határozat is, amely ellentétes álláspontot fogalmazott meg.

JOGGYAKORLAT
A Legfelsőbb Bíróság 2/2008. Polgári jogegységi határozata a felszámolási eljárást megelőző végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényről
A felszámolási eljárás a végelszámolási eljárástól független, önálló eljárás. A felszámolási eljárást megelőző végelszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényt a felszámoló a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályoknak megfelelő külön hitelezői igénybejelentés nélkül nem veheti nyilvántartásba.
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
ÍH 2013.162.
Az eljárást kezdeményező hitelező is köteles bejelenteni hitelezői igényét a felszámolónak (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.131/2013/4. szám).
ÍH 2013.41.
Amennyiben a felszámolási eljárásban a hitelezői igényt bejelentő személy a nyilvántartásba vételi díjat a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő leteltéig nem fizeti be, nem követelheti bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.324/2012/3. szám).
- 774/775 -
28.4.1.3. A más tagállamban élő hitelező követelése
Az Unióhoz történt csatlakozásunk a hitelezői követelések nyilvántartásba vétele kérdésében is új helyzetet teremtett. Az 1346/2000/EK rendelet 39. cikke ugyanis előírja, hogy bármely hitelezőnek - beleértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási hatóságait -, akinek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban. A más tagállamban élő, illetve székhellyel rendelkező hitelező azonban csak akkor tudja a követelését bejelenteni, ha egyáltalán tudomással bír az adós elleni felszámolási eljárás megindításáról. A 40. cikk ezért írja elő, hogy a felszámoló haladéktalanul köteles az ilyen hitelezőket tájékoztatni. A felszámoló arról, hogy más tagállamban élő hitelező is van, az adós vezetőjének tájékoztatásából, az iratok átvétele után értesül. Nagyobb társaságok felszámolása esetén ezekre a problémákra fel kell készülni. A tájékoztatásnak ki kell térni a határidőkre, a határidők tekintetében megállapított szankciókra (pl. jogvesztő a bejelentési határidő vagy sem), a kérelem elfogadására feljogosított hatóságra (azaz nálunk arra, hogy a felszámolónál köteles az igényét bejelenteni). Arra is ki kell térni a tájékoztatásnak, hogy a kedvezményes besorolású hitelezőknek, illetve a dologi biztosítékkal rendelkezőknek (pl. óvadék, zálogjog) be kell-e jelenteni a követelésüket. Ilyen esetben a külföldi hitelezőjelöltek kedvezőbb helyzetben vannak, mint a hazai hitelezők, akiket a felszámoló nem köteles értesíteni.
Ezen túlmenően a felszámoló kérheti, hogy az Unió más tagállamában az eljárást megindító és a felszámolót kijelölő határozatot tegyék közzé. Ha valamely tagállamban az adósnak telephelye van, a közzététel kötelező. (21. cikk). Az Unió más tagállamában megindult eljárás közzétételét a Cstv. 6/B. §-a tartalmazza. A külföldre irányuló tájékoztatás célszerű, ha tartalmazza a Cstv. 6/B. § (2) bekezdésben írt adatokat.[219] A fenti előírásokat a 38/2009. (VIII. 31.) IRM rendelet tartalmazza, amelyet a mellékletben közlök.
28.4.2. A hitelezői igények felülvizsgálata
Cstv. 46. § (6) A felszámoló az (5) bekezdés b) pontja szerinti követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 munkanapon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, és ezen felülvizsgálat eredményeit az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe építeni. A felszámoló nem minősítheti vitathatónak azt a hitelezői igényt, amely az adós közokiratba foglalt tartozásán alapul, kivéve, ha a tartozás megfizetése részben vagy egészben már megtörtént.
- 775/776 -
28.4.2.1. A felszámoló felülvizsgálati kötelessége
A most vizsgált szakasz előírja, hogy a felszámoló a
- követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni,
- az érdekeltekkel egyeztetni.
- a vitás igényeket a bírósághoz beterjeszteni.
A felülvizsgálat azt jelenti, hogy a felszámoló a rendelkezésre álló iratokkal összeveti a bejelentett hitelezői igényt. Amennyiben nincs kétsége, a követelést besorolja és erről a hitelezőt értesíti.
Amennyiben nem lehet részben vagy egészben a követelést elismerni, akkor a felszámoló köteles egyeztetést lefolytatni a hitelezővel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hónapokig levelezik a hitelezővel, a törvényi határidőben le kell zárni a kérdést, vagy közli a hitelezővel, hogy nem ismeri el a követelést, vagy a bírósághoz terjeszti. A vitatott igény kapcsán erre még visszatérünk, mindenesetre a bírói gyakorlatban sok ellentétes döntés született ebben a kérdésben.
Amennyiben úgy dönt, hogy a követelést nem fogadja be, erről köteles írásban értesíteni a hitelezőt, aki a felszámoló intézkedése ellen kifogást nyújthat be, egyben kérheti az igénye elbírálását is.
A felszámolók nagyon sok esetben nem terjesztik a bíróság elé a vitatott igényeket, hanem hosszadalmasan leveleznek a hitelezővel vagy semmiféle tájékoztatást nem küldenek. Az ilyen felszámolói magatartás kártérítési igényt vonhat maga után. Erről a vitatott igények kapcsán még szót ejtünk.

JOGGYAKORLAT
BH 2010.159.
A hitelezői igény felszámoló által történő nyilvántartásba vételének szempontjai, ha a hitelezői igény a bíróságnak egy szerződéskötés előtti állapot visszaállítását elrendelő jogerős határozatán alapul [1991. évi XLIX. törvény 36. §, 46. §].
Az indokolásból: "Az adós, mint felperes és a hitelező, mint alperes között szerződés érvénytelenségének megállapítása, és egyéb követelés iránt a folyamatban volt eljárásban, a bíróság jogerős ítéletével kötelezte a hitelezőt, hogy 30 napon belül adja az adós birtokába a felek között 2001. október 13-án létrejött megállapodás 4. pontjában felsorolt 35 millió Ft értékű ingóságot. A felek szerződése szerint ugyanis a felsorolt ingóságok a hitelező (a perbeli alperes) 35 000 000 Ft-os, vételár-előleg címén fennálló követelésének biztosítására szolgáltak. A vételár-előleg nem teljesítése - azaz a kötelezett szerződésszegése - esetére a zálogtárgyak tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szerződés pedig az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 255. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, így a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis. Ezért a jogerős ítélet rendelkezett a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállításáról, egyben tájékoztatta a feleket arról, hogy a hitelező 40 napon belül nyilvántartásba vétel végett bejelentheti a felszámolónak a 35 millió Ft és járulékai megfizetése iránti követelését a regisztrációs díj megfizetése mellett.
A felszámoló a hitelező igénybejelentésére nem nyilatkozott, ezért a hitelező kifogással élt és kérte a felszámoló mulasztásának megállapítását, s kötelezését hitelezői igényének nyilvántartásba vételére.
A másodfokú bíróság a kifogást tevő fellebbezését alaposnak találta és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva kötelezte a felszámolót arra, hogy a kifogást tevő 2005. április 27. napján bejelentett hitelezői igényét vegye nyilvántartásba.
- 776/777 -
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves következtetésre jutott. A jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel és a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel - módosított 1991. évi XLIX. törvény - (a továbbiakban: módosított Cstv.) 46. §-ának (6) bekezdése értelmében a felszámoló a követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett, 15 napon belül, a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, majd e felülvizsgálat eredményét az 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe beépíteni.
A módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése értelmében a hitelezői igények nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és ezt a felszámolónak igazolja.
E rendelkezésekből a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy miután a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt összevetette a rendelkezésére álló adatokkal és iratokkal, megkísérelte a hitelezővel történő egyeztetést, döntenie kell a hitelezői igény befogadásáról. A felszámolónak nincs jogi lehetősége arra, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételét elhalassza, a kérelem elbírálását felfüggessze, annál is inkább, mert garanciális jelentősége van a hitelezői igény mielőbbi nyilvántartásba vételének, a hitelezői minőség elnyerésének. A hitelezői igény elutasítása esetén ugyanis a hitelezők kifogással élhetnek, melynek elbírálása során a bíróságnak kell döntenie az igény fennállásáról, annak jogalapjáról. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy ha a felszámoló a hitelezői igényt nem bírálja el, a mulasztása ellen bejelentett kifogás elbírálása során a bíróság nemcsak a mulasztásról, hanem az igény jogalapjáról is dönt.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
Az adós felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 237. §-ában foglaltakat.
Az adós és a hitelező közötti perben hozott ítélet jogerőre emelkedésekor a hitelező elvesztette jogcímét az adósnak nyújtott vételár előleg teljesítésének biztosítékaként megszerzett vagyontárgyakra. Ezzel egyidejűleg a vételár előleg teljesítése iránti követelése is feléledt. Ez okból a hitelező vételár-előleg követelése nem időelőtti. A Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése értelmében pedig a felszámolónak a kifogást tevő jogerős ítéleten alapuló hitelezői igényét nyilvántartásba kell vennie. A felülvizsgálati bíróság egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy jogszerűtlen és a kifogást tevő számára méltánytalan eljárás, ha a felszámoló az adós követelését a végrehajtási eljárásban érvényesíti, ugyanakkor a kifogást tevőt a hitelezői igényének későbbi nyilvántartásba vételével elzárja az őt egyébként megillető beszámítási jog gyakorlásától.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.047/2009/6. szám).
BDT 2013.2980.
A végelszámoló díjigényét a felszámolási eljárásban hitelezői igényként érvényesítheti, mely díjigényről annak felszámolói vitatása esetén a felszámolási eljárásban eljárni jogosult nemperes bíróság dönt.
BDT 2006.1481.
A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelező követelésének nyilvántartásba vételét azért, mert a követelés alapján számla kiállítása nem történt meg. A számlaadási kötelezettség elmulasztása jogosulti késedelem, amely sem az adásvételi szerződés létrejöttét, sem a tartozás tényét nem teszi vitássá.
- 777/778 -
BDT 2006.1352.
A felszámolónak a hitelezői igénybejelentés felülvizsgálata során észlelnie kell, ha az igénybejelentésből, illetőleg a mellékleteiből kitűnően a tőkekövetelés jogosultja nem az azt bejelentő, és hogy a bejelentő hitelező az engedményestől meghatalmazással nem rendelkezik. Az egyeztetési kötelezettség körében ezért fel kell hívni az igénybejelentőt arra, hogy a hitelezői minőséget, vagy képviseleti jogosultságát igazolja (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.119/2005/2. szám).
ÍH 2015.164.
A hitelező idegen pénznemben fennálló és teljesítendő követelését a felszámolónak ekként kell nyilvántartásba vennie (Cstv. 45. § (1) és (5) bekezdése, 49/D. §, 57. §).
Az indokolásból: "A fellebbezést az ítélőtábla alaposnak találta.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta: kötelezte a felszámolót a bejelentett hitelezői követelés svájci frankban történő nyilvántartásba vételére és visszaigazolására; kötelezte a felszámolót, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a hitelezőnek 100 000 forint másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a bejelentett követelés forintban való nyilvántartásba vételével az ítélőtábla nem értett egyet.
A megállapított tényállás szerint a hitelkeret megállapítása (kirovása) svájci frankban történt, s a felek a kölcsön visszafizetését, a törlesztés összegét is ténylegesen svájci frankban határozták meg. A szerződés 9.1. pontja szerint, amennyiben a hitelkeret-szerződés kifejezetten eltérően nem rendelkezik, valamennyi, a bank felé fennálló fizetési kötelezettségét a Piaci Hitelkeret devizanemének megfelelő devizában köteles a bank részére teljesíteni, a fizetendő összeget a meghatározott devizaszámlán elhelyezve.
A szerződés e kikötése alapján a teljesítést - ha a hitelkeret-szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik - (ténylegesen) effektíve devizában kell teljesíteni. A szóban forgó szerződésben mind a kirovó, mind a lerovó pénznem a svájci frank, ezért a Ptk. 231. § (1) bekezdése (amely szerint a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni) nem alkalmazható. Ugyanakkor alkalmazandó a Ptk. 231. § (2) bekezdése: a más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozás a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.194/2012/3. szám).
Gf.I.30.182/2007/4. (Szegedi Ítélőtábla):
Amennyiben a hitelező tudomást szerez arról, hogy a felszámoló bár vitatja a követelést, de nem terjesztette be a bírósághoz elbírálás végett, ezzel kapcsolatban kifogással élhet, ennek elmulasztása azonban jogvesztéssel nem jár. A vitatott hitelezői igény tárgyában a bíróságnak mindenképpen érdemi döntést kell hoznia.
28.4.2.2. A közokiratba foglalt követelés vitatása
A 2011. évi Módtv. iktatta be azt a szabályt, hogy a felszámoló nem minősítheti vitathatónak azt a hitelezői igényt, amely az adós közokiratba foglalt tartozásán alapul, kivéve, ha a tartozás megfizetése részben vagy egészben már megtörtént. Az indoklás sem mond többet, mint a törvény:

"A törvény a hitelezői követelés-bejelentéssel összefüggésben kizárja a közokiratba foglalt követelés vitatását a felszámoló részéről."

Már a csődeljárásnál is szó volt arról, hogy mikor tekinthető a követelés közokiratba foglaltnak. Amennyiben a hitelező egyoldalú nyilatkozatát közokiratba foglaltatja, az nem alapozza meg ennek az előírásnak az alkalmazását. Erre csak az adós nyilatkozatának vagy a felek közös nyilatkozatának közokiratba foglalása esetén kerülhet sor.
- 778/779 -
A közokiratba foglalt tartozás bármilyen kismértékű kiegyenlítése megnyitja a követelés vitatásának a lehetőségét. Kár, hogy a vitatás a követelés jogalapját is érintheti, pedig jó lett volna csak az összegszerűségre korlátozni a vitatási lehetőséget. A joggyakorlatban ezzel kapcsolatban több döntést közlök.

JOGGYAKORLAT
I. Ha az adós a hitelező követelését a felszámolás kezdő időpontját megelőzően közokiratba foglalt nyilatkozattal elismeri, e bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem vitathatja.
II. Ha az adós ügyvezetője saját hitelezői igényét ismeri el közokiratban, e nyilatkozat nem minősül az adós nyilatkozatának, így e követelést a felszámoló vitathatja.
Az indokolásból: "Ptk. 219. § (1) bekezdése szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, a (2) bekezdés értelmében a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. A Ptk. 221. § (3) bekezdése értelmében a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Aki képviseleti jogkörét túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, a Ptk. 221. § (1) bekezdése szerint - a képviselt jóváhagyásának hiányában - álképviselőnek minősül. Az álképviselő cselekménye által a képviselt nem válik sem jogosítottá, sem kötelezetté, nyilatkozata a képviseltet nem köti, az álképviselő eljárásának eredményeként szerződés nem jön létre, kötelezettségvállalás nem keletkezik.
A III. rendű hitelező a követelését saját maga ismerte el, az adós képviseletében annak ellenére eljárt, hogy a szemben álló, ellentétesen érdekelt fél ő maga volt, ezért ügyvezetőként eljárva álképviselőnek minősül. Az általa tett, közokiratba foglalt nyilatkozat a képviseltet, az adóst nem köti, ezért a III. rendű hitelező igénye nem az adós közokiratba foglalt tartozásán alapul, így azt a felszámolónak lehetősége volt vitatni, és azt az elsőfokú bíróság helyesen bírálta el vitatott hitelezői igényként. Tévesen utasította azonban el a hitelezői igényt azzal az indokkal, hogy az aggályos, az e jogi indokkal meghozott döntés nem bírálható felül, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a III. rendű hitelező igényére vonatkozó részében a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben újabb eljárásra és újabb határozat meghozatalára utasította."
I. Ha az adós a hitelező követelését a felszámolás kezdő időpontját megelőzően közokiratba foglalt nyilatkozattal elismeri, e bejelentett hitelezői igényt a felszámoló nem vitathatja.
ÍH 2013.163.
A felszámoló nem minősítheti vitatottnak az adós közokiratba foglalt tartozását. Amennyiben az adós ügyvezetője saját, személyes követelését az adós nevében eljárva közokiratba foglalva ismeri el, a közokiratba foglalt követelésre vonatkozó nyilatkozat - mint álképviselőtől származó nyilatkozat - az adóst nem köti, az ilyen követelést a felszámoló vitathatja (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.050/2013/2. szám).
28.4.3. A vitatott hitelezői igény
A felszámolót a törvény nem ruházta fel bírói jogosítvánnyal, a döntési joga csak addig terjed, hogy a követelést befogadja vagy elutasítja, illetve vitatott követelésként a bíróság elé terjeszti. A hitelezői bejelentés felülvizsgálata és egyeztetése nem azonos annak elbírálásával.
- 779/780 -
A bejelentett követelést lehet vitatni jogalapjában és összegszerűségében. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából az tűnik ki, hogy a felszámoló akkor utasíthatja el a hitelezői igény besorolását, ha jogalapjában alaptalannak találja. Amennyiben összegszerűségi vita van a felek között, azt nem bírálhatja el a felszámoló. Ezt a gyakorlatot erősítette a Győri Ítélőtábla közölt kollégiumi véleménye is. A törvénynek megfelelő eljárás az, hogy az érdekeltet felhívja arra, hogy milyen hiányosságai vannak a bejelentett követelésnek, milyen ok miatt érzi a követelést vitathatónak. Ha a felszámoló által megadott határidőben erre a hitelező nem nyilatkozik, a felszámoló köteles az iratokat a határidő lejárta után 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni.
A felszámolók gyakorlata ezzel szemben más, rendszeresen elbírálják a hitelezői igényeket, legfeljebb arra hívják fel a hitelezőket, hogy amennyiben nem értenek egyet a nyilvántartásba vétel elutasításával, vagy a kérelemtől eltérő módon való nyilvántartásba vétellel, kifogásolási jogukkal élhetnek.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy más hitelezőnek az igényét vitathatja-e valamelyik hitelező. A Győri Ítélőtábla e tárgyú döntése mutatja, hogy a gyakorlat erre csak nagyon szűk körben látott lehetőséget. Az ellentétes megoldás oda vezetne, hogy nem lehetne lezárni a hitelezői követelések listáját hosszú ideig. Ezzel a kérdéssel - a Legfelsőbb Bíróság döntésére (EBH 2010.2154.) figyelemmel - a kifogás körében részletesen foglalkozom.
A Kúria a joggyakorlatban is közölt döntésében ezzel a kérdéssel kapcsolatban az alábbi álláspontot foglalta el:

"A felszámolási eljárásban az alábbi követeléseket kell a felszámolónak vitatottként nyilvántartásba vennie:
a) Az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megindított perben érvényesített olyan igényeket, amelyeket a felperes hitelezőként az adós felszámolási eljárásában bejelentett [Cstv. 38. § (2) bekezdés]. Ha emiatt minősül vitatottnak a követelés, azt a felszámolónak nem kell a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjesztenie elbírálásra [Cstv. 6. § (3) bekezdése, Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont].
b) A felszámoló által vitatottá tett követeléseket, amelyek tehát a felszámolás kezdő időpontjában még nem voltak vitatottak, de azokat a felszámoló vitatottá minősíti és a Cstv. 46. § (6) bekezdés szerint eljárva terjeszti a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé elbírálásra."

A döntés értelmében, ha a felszámoló álláspontja szerint a hitelező igénye vitatott, és erről tájékoztatja a hitelezőt, ekkor még nem állnak fenn a bíróság elé terjesztés feltételei. A bíróság által elbírálandó vitatott követeléssé ugyanis akkor válik egy hitelezői igény, ha azt a felszámoló nem fogadja el, erről tájékoztatja a hitelezőt, de a hitelező ennek ellenére a követelését fenntartja, és a felek közötti egyeztetés eredménytelen.
Vannak esetek, amikor a felszámoló vitatottnak minősíti a követelést, mégsem kell a felszámolási bírósághoz beterjesztenie. Ennek tipikus esete a korábbi perindítás (Kúria: Gfv.VII.30.340/2012/5., BH 2016.17., BDT 2011.2605.).
Előfordul, hogy a felszámoló az eljárás menetében szerez olyan információt, amiből kiderül, hogy téves volt a hitelezői igény besorolása.
- 780/781 -
A Kúria megerősítette azt a gyakorlatot, amely a felszámoló kötelességévé teszi ilyen esetben a nyilatkozata módosítását. Erre a zárómérleg készítéséig van lehetősége (Kúria Gfv.30.057/2016/6.).
Nagyon fontos, hogy vitatott igények elbírálására csak addig kerülhet sor, amíg a felszámolási eljárás folyamatban van. Az eljárás megszűnését követően nincs helye a vitatott igény elbírálásának sem (Kúria Gfv.VIII.30.249/2015/6.).
A kérdéssel a Győri Ítélőtábla kollégiumi véleménye részletesen foglalkozik, a véleményt ismertetem.

JOGGYAKORLAT
EBH 2010.2154.
Az egyik hitelező a másik hitelező igényének nyilvántartásba vétele, illetve besorolása miatt - a törvényben írt határidőn belül - kifogással élhet, de ez csak akkor lehet eredményes, ha a felszámoló nyilvánvalóan jogszabálysértéssel fogadta el és sorolta be a bejelentett hitelezői igényt [1991. évi XLIX. törvény 46. §, 51. §].
BH 2016.17.
Amennyiben a felszámolási eljárásban bejelentett követelés olyan közigazgatási határozaton alapul, amely ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per van folyamatban és a támadott közigazgatási határozat végrehajtása felfüggesztésre került, a felszámoló helyesen jár el, ha a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba anélkül, hogy elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztené [1991. évi XLIX. tv. 38. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
Gfv.VII.30.057/2016/6. (Kúria):
A felszámoló, amennyiben utólag észleli, hogy egy általa már nyilvántartásba vett követelés jogalapja, összegszerűsége nem felel meg az iratoknak, illetve hogy a hitelezőként elismert igénybejelentő valójában nem a Cstv.-ben írt feltételek szerint tett eleget a kötelezettségének, egészen a zárómérleg elkészítéséig módosíthatja az erre vonatkozó nyilatkozatát.
Gfv.30.249/2015/6. (Kúria):
Amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a vitatott hitelezői igények elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni.
Az indokolásból: "A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében az adós ellen folytatott felszámolási eljárásban, ha a felszámoló egyeztetést követően a vitathatónak minősített hitelezői igényeket a bíróságra megküldi, a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak kell a vitatott hitelezői igény jogalapja és/vagy összegszerűsége tárgyában döntést hozni. Felszámolás hiányában a hitelező és az adós közötti jogvitát peres eljárásban kell megítélni. Ebből azonban az is következik, hogy amennyiben a felszámolási eljárás már nincs folyamatban - mert az adós és hitelezői jogerősen egyezséget kötöttek, illetve az általános szabályok szerinti, vagy az egyszerűsített módon az eljárás befejezésre került -, a vitatott hitelezői igények elbírálása tárgyában hozott jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárást meg kell szüntetni.
Jóllehet a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 62. § b) pontja szerint, mind a vitatott igény elbírálása, mind pedig a kifogás elbírálása tárgyában külön számon folyik az eljárás, ezeknek az eljárásoknak a lefolytatására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az alapul szolgáló felszámolási eljárás még folyamatban van. A felszámolási eljárás jogerős befejezése megszünteti a másik két eljárás folytatásának lehetőségét is, mert megszűnik az az ok, amely miatt a vitatott igény elbírálására szükség lenne (nyilvántartásba vétel), illetve nincs már, akivel szemben a kifogásban foglaltakat érvényesíteni lehetne, hiszen megszűnik az adós felszámolójának ez a tisztsége, illetve az az eljárás is, amelyben a kifogásolt magatartást orvosolni lehetne."
- 781/782 -
A vitatott igények nyilvántartásba vételéről.
Az indokolásból: "A jelen felülvizsgálati eljárásban vizsgált jogerős határozat a Cstv. 46. § (6) bekezdésén alapul, amely azt az eljárási rendet tartalmazza, hogy mit kell tennie a felszámolónak akkor, ha nem ismeri el a hitelező igényét (a jogalapját vagy összegszerűségét). A Kúria álláspontja szerint azonban a hitelezői igények felszámolási eljárásban való minősítése során a Cstv.-nek nem csak ezt a rendelkezését, hanem a Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól.
E rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban az alábbi követeléseket kell a felszámolónak vitatottként nyilvántartásba vennie:
a) Az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megindított perben érvényesített olyan igényeket, amelyeket a felperes hitelezőként az adós felszámolási eljárásában bejelentett [Cstv. 38. § (2) bekezdés]. Ha emiatt minősül vitatottnak a követelés, azt a felszámolónak nem kell a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjesztenie elbírálásra [Cstv. 6. § (3) bekezdése, Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont].
b) A felszámoló által vitatottá tett követeléseket, amelyek tehát a felszámolás kezdő időpontjában még nem voltak vitatottak, de azokat a felszámoló vitatottá minősíti és a Cstv. 46. § (6) bekezdés szerint eljárva terjeszti a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé elbírálásra.
A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében, ha a felszámoló álláspontja szerint a hitelező igénye vitatott, és erről tájékoztatja a hitelezőt, ekkor még nem állnak fenn a bíróság elé terjesztés feltételei. A bíróság által elbírálandó vitatott követeléssé ugyanis akkor válik egy hitelezői igény, ha azt a felszámoló nem fogadja el, erről tájékoztatja a hitelezőt, de a hitelező ennek ellenére a követelését fenntartja, és a felek közötti egyeztetés eredménytelen.
Az előbbiekben részletezettekből következően tehát a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő peres eljárásban érvényesített hitelezői igények tekintetében a felszámoló - amennyiben a per folytatásáról dönt az összhitelezői érdekeket szem előtt tartva - nem köteles egyeztetést kezdeményezni a hitelezővel, az ilyen követelést eleve vitatott hitelezői igényként kell nyilvántartania a peres eljárás jogerős befejezéséig, majd a jogerős határozatnak megfelelően kell azt a kielégítési rangsorba besorolnia."
BH 2001.292.
I. Annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja, a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló csak az általa vitatottnak minősített igényeket köteles elbírálás végett a bíróságnak megküldeni.
II. A felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedéseit az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni. Eljárások megindítására azonban a felszámoló nem kötelezhető.
Az indokolásból: "Annak elbírálása ugyanis, hogy a felszámoló a hozzá benyújtott valamely hitelezői igényt nyilvántartásba veszi-e, vagy elutasítja, a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik a többször módosított Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése alapján, és csak az általa vitatottnak minősített igényre vonatkozóan terheli az a kötelezettség, hogy azt köteles elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. A felszámoló a hozzá bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedése meghozatalakor éppúgy, mint egyéb intézkedései megtételekor az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Esetleges mulasztása legfeljebb az ellene indított kártérítési perben értékelhető."
BH 1998.443.
III. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámoló, ha az általa vitathatónak ítélt hitelezői igényt - az érdekelttel való egyeztetést követően - elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak nem küldi meg.
- 782/783 -
BDT 2011.2605.
A felszámolás kezdő időpontja előtt indított peres és nemperes eljárásokban érvényesített, a felszámolási eljárásban a Csődtv. 38. § (2) bekezdés második fordulatának megfelelően bejelentett hitelezői igényről - amennyiben azt a felszámoló vitathatónak minősíti - a korábban megindított peres, illetve nemperes eljárásban eljáró bíróság dönt, azt a felszámolónak elbírálás végett nem kell a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldenie.
BDT 2008.1771.
A kifogás elutasításának van helye, ha a felszámoló a vitatott hitelezői igény bírósághoz történő beterjesztésével kapcsolatos kötelezettségének késedelmesen ugyan, de a mulasztást sérelmező kifogás bíróság általi elbírálását megelőzően tesz eleget.
ÍH 2015.165.
I. Ha a peres eljárás tartama alatt az alperesi gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás elrendelésére került sor, a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, hogy a követeléssel élő felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentett-e, és a regisztrációs díjat befizette-e.
Ha a hitelezői igénybejelentésre és a regisztrációs díj befizetésére a jogvesztő határidőn belül nem került sor, az alanyi jog - a követelés - megszűnik, ezért a keresetet a tárgyának vizsgálata nélkül, érdemben el kell utasítani.
II. Ha a felperes a felszámolási eljárás során hitelezői igényét bejelenti, de ún. behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri és ennek a felszámoló eleget tesz, további anyagi jogi igénye - a peres eljárásban sem - nem lehet [Cstv. 46. § (8) bekezdés, 37. § (3) bekezdése].
ÍH 2006.3.134.
A felszámolás során, amennyiben a bejelentett hitelezői igény jogalapjában és összegszerűségében vitás, függetlenül attól, hogy az iratokat a felszámoló terjeszti a bíróság elé, vagy a vitatást sérelmezve a döntést a hitelező kéri, a bíróságnak a jogvitában a vitatott hitelezői igény elbírálására vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia Amennyiben a hitelező követelése részben vagy teljesen elfogadható, a bíróságnak arra kell köteleznie a felszámolót, hogy a hitelezői igényt az általa pontosan meghatározott összegben vegye nyilvántartásba (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.695/005/4. szám).
ÍH 2005.132.
A többi hitelező és az adós hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha megállapítható, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vétele jogszabályt sért. A kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - jelen eseten a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét illető - döntéseinek vizsgálatára és felülbírálására. Ez utóbbi szempontok alapján a felszámoló eljárását - adott feltételek esetén - a felszámolótól elvárható gondossági hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.110/2005/2. szám).
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) számú kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről.
I. A felszámolási eljárásban bejelentett hitelező igény akkor tekintendő a felszámoló által vitatottnak, s ebből következően a Cstv. 46. § (6) bekezdése szerint felülvizsgálat végett a bíróság elé terjesztendőnek, ha a vitatás a követelés összegszerűségét (érvényesíthetőségét) érinti.
Az 57. § (1) bekezdésben meghatározott besorolási jogcímtől (kategóriától) eltérő visszaigazolás esetén a hitelező a felszámoló téves jogszabály alkalmazását a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás útján sérelmezheti.
Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) a hitelezői igénnyel kapcsolatosan több helyen használja egyrészről a vitatott [46. § (6) bek., 44. § (3) és (4) bek.], másrészről az elismert [36. § (1) bek., 46. § (8) bek.] követelés fogalmát. Ennek alapján egységes a jogszabály értelmezése és alkalmazása abban, hogy a bejelentett hitelezői igények felülvizsgálatát, szükség szerint a hitelezővel lefolytatott egyeztetést követően [46. § (6) bek.] a felszámoló a követelést vagy elismeri vagy vitatja. Az elismerő tartalmú nyilatkozat - a gyakorlat által kialakított módon - a hitelezői igény írásbeli visszaigazolásban jelenik meg, amelynek tartalmaznia kell a bejelentett igény minősítését (a kielégítési rangsorba történő besorolást), továbbá az elismert összeg megjelölését.
- 783/784 -
Ha az érvényesíthető összegszerűség tekintetében a visszaigazolás eltérő tartalmú a bejelentéstől, akkor részleges elismerésről van szó, míg a követelés egészére vonatkozó elutasítás tartalmilag azonos a teljes vitatással. A többségi gyakorlat szerint a vitatás az összegszerűségre és az érvényesíthetőségre értelmezendő, míg a besorolással kapcsolatos eltérő álláspont a felszámoló jogszabálysértő (a jogszabállyal ellentétes) intézkedéseként sérelmezhető, s ekként a kifogásolási eljárás szabályai (51. §) szerint kezelendő (ez a nézet jelenik például BH 2001/488. és BH 2002/111. sz.alatt közzétett döntésekben is.)
A másik álláspont szerint az elismerés ellentéte a vitatás, s ezért közömbös, hogy a vita az érvényesíthető jogalapot avagy az összeget érinti: mindkét esetben ugyanaz az eljárás követendő.
Megjegyzendő, hogy a bejelentéseknél a hitelezők gyakran nem is jelölik meg a követelés igényelt besorolás jogcímét, így a visszaigazolásból nem is válik önmagában egyértelművé, hogy van-e ebben vita a hitelező és a felszámoló között. Ilyenkor feltétlenül szükségszerű egy további nyilatkozata a hitelezőnek, amelynek alapján ez a kérdés eldönthető. Ez a további nyilatkozat különösen gyakran ölti a bírósághoz intézett kifogás formáját.
Mivel az igénybejelentésben foglalttól eltérő besorolás a követelés létét, érvényesíthetőségét, összegét nem vonja kétségbe, pusztán a kielégítési rangsor tekintetében foglal el más álláspontot, s általában egyszerűbb módon, további terjedelmes bizonyítás nélkül is eldönthető jogkérdést vet (csak) fel, szemben az összegszerűségi vitával, amely rendszerint bizonyítást igényel, a kollégium álláspontja szerint a helyes és követendő gyakorlat a "téves minősítés" jogszabálysértő intézkedésként történő kezelése.
II. A bejelentett hitelezői igényel kapcsolatosan a felszámoló által tett elismerő nyilatkozat következménye, hogy az utólag vitássá tett tények bizonyítása - a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban - az adóst terheli.
Többször fordul elő, hogy a felszámoló - az iratok hiánya, az ügyletek, gazdasági események átláthatatlansága, a bonyolult megítélésű igények felülvizsgálatához gyakran szűkös törvényi határidő miatt - az eljárás későbbi szakában a korábban bejelentett igény jogszerűségével, összegével kapcsolatosan korábbi álláspontját kénytelen megváltoztatni (még ha egyébként a visszaigazoláskor a rendelkezésére álló adatotok gondos értékelésével járt is el). A bíró gyakorlat ennek nem látja akadályát - a felszámoló a hitelezői igény besorolását - ha azt tévesnek tartja - megváltoztathatja, intézkedése ellen azonban a hitelező kifogással élhet (BH 1997.310.). A Fővárosi Ítélőtábla még tovább ment: 12.Fpkf.43.353/2004/4. (ÍH 2005/2/89.) számú határozatában e nyilatkozatot tartozás-elismerésnek minősítette.
A tartozáselismerő nyilatkozat hatályos jogunkban a tágabb értelemben értelmezett "kötelem megerősítése" fogalom alá vonható. Bár az anyagi jog intézménye, nem eredményezi a szerződés módosítását, nem változtatja meg annak jogcímét, alanyait, tartalmát, ugyanakkor erősíti a jogosult igényérvényesítési pozícióját, hiszen következményeként a tartozás vitatása esetében a jogalap hiánya, az eltérő jogcím, a más összeg és az érvényesíthetetlenség tekintetében az elismerőre hárul a bizonyítási teher.
A visszaigazolás a hitelezőhöz intézett címzett jognyilatkozat, amelyben a felszámoló állást foglal abban, hogy a bejelentett igényt elismertként (nem pedig vitatottként) fogja kezelni. E nyilatkozat megtétele a felszámoló törvényben előírt kötelezettsége, amit igen rövid és az érdemi felülvizsgálatra nem feltétlenül elegendő határidő alatt kell megtennie. E sajátos törvényi szabályokra tekintettel a nyilatkozat a kollégium többségi véleménye szerint nem minősíthető tartozás-elismerésnek, ugyanakkor a nyilvántartásba vételt követően a vitatás alapjául szolgáló tények bizonyítatlanságának következménye, hogy visszaigazolt követelést változatlanul kell nyilvántartani.
III. A visszaigazolt hitelezői igény utólagos vitássá tételét a felszámolónak írásban kell közölnie a hitelezővel, s az egyetértő illetve ellentétes álláspont közlésére megfelelő határidőt kell adnia. Attól számított 15 napon belül, hogy a hitelező egyet nem értése e határidő elteltével nyilvánvalóvá válik, a Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a vitatott igényt felülvizsgálat végett a bíróság elé kell terjeszteni.
- 784/785 -
28.4.3.1. A kifogás és a vitatott hitelezői igény elhatárolása
A Cstv. 46. § (6) bekezdés rendelkezése a vitatott hitelezői igények elbírálásáról kezdetben jogalkalmazási problémákat vetetett fel. Az Ftvr. alapján kialakult ugyanis egy olyan bírói gyakorlat, amely a kifogást és a vitatott hitelezői igényt nem különítette el. A Cstv. hatálybalépése után évekkel alakította ki a Legfelsőbb Bíróság azt a gyakorlatot - melyre nézve több eseti döntést közlök -, amely már elkülönítette a vitatott hitelezői igényt a kifogástól. A két jogintézménynek más a célja és a rendeltetése, ezért a jelenleg következetesnek mondható bírói gyakorlat összhangban áll a Cstv. előírásaival.
A vitatott igény esetében a két jogintézmény gyakran összekapcsolódik, ugyanis a felszámoló gyakran késedelmeskedik az igény befogadásáról, nem terjeszti fel a bíróságra vitatott igényként.
A Győri Ítélőtábla idézett kollégiumi véleményének IV. pontja foglalkozik ezzel a kérdéssel, ezt is közlöm.

JOGGYAKORLAT
BH 1996.659.
A felszámoló által vitathatónak minősített hitelezői igények elbírálására nem a kifogásra irányadó szabályokat kell alkalmazni, de kifogás terjeszthető elő amiatt, hogy a felszámoló az ilyen igényt elbírálás végett nem küldte meg a felszámolást elrendelő bíróságnak.
BH 1996.542.
II. A felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen előterjesztett kifogás elhatárolása a hitelezői követelés elbírásától.
ÍH 2015.81.
Ha a felszámoló elmulasztja a vitatott hitelezői igény elbírálásának kérését, és a hitelező emiatt kifogást terjeszt elő, a bíróság a kérelmet vitatott hitelezői igényként vizsgálja. (Cstv. 45. § (6) bekezdés) (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.170/2014/2. szám).
ÍH 2011.136.
II. A kérelmezőnek az a "kifogása", amelyben a felszámolót az általa a felszámolási eljárás során, az adós nevében kötött bizományi szerződésből eredő elszámolásra és a tartozás kifizetésére kéri kötelezni - tartalma szerint - vitatott hitelezői igénynek minősül, amelynek elbírálása a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik [1991. évi XLIX. törvény 38. § (2) bekezdés, 51. § (1) bekezdés, 46. § (8) bekezdés] (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.926/2010/4. szám).
ÍH 2005.133.
A vitatott hitelezői igény elbírálása során a bíróság azt vizsgálja, hogy az igény jogalapja, összegszerűsége helytálló-e. Kifogásként kell elbírálni a jogvitát, ha az összegében nem vitás hitelezői igény besorolásával nem ért egyet a hitelező, illetőleg, ha az igénybejelentés nyilvántartásba vételének elmulasztását sérelmezi.
A felszámolás kezdő időpontjával, vagy a közzétételt megelőzően lejárt követelések tekintetében a közzétételt követő egy éven túl bejelentett igényt a felszámolónak nem kell nyilvántartásba vennie.
A kártérítési igény - akár kontraktuális, akár deliktuális károkozásról van szó -, nyomban esedékessé válik a károsodás bekövetkeztekor, az egyéves bejelentési határidőt tehát erre figyelemmel kell megállapítani, akkor is, ha kötvénnyel kapcsolatos jogviszonyról ered a követelés (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.723/2004/4. szám).
- 785/786 -
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) számú kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről.
IV. Ha a hitelezői követelés vitatott voltáról a bíróság a felszámoló mulasztását sérelmező kifogásából szerez tudomást, nem szükségszerű, hogy előbb formálisan a kifogás tárgyában döntsön s a felszámolót a vitatott igény felülvizsgálat végett történő előterjesztésére utasítsa.
Ha előtte a vita és az annak eldöntéséhez szükséges bizonyítandó tények köre - szükség szerint hiánypótlási felhívások alapján - tisztázódott, a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása alapján a vitatott igény tárgyában dönthet.
További kérdés, hogy a besorolt igény utólagos vitatása milyen eljárásjogi következményekkel jár.
A vitatott hitelező igény kezelésére a törvény a 46. § (6) bekezdése egyértelműen meghatározza a követendő eljárást: a bejelentett igényt 45 napon felül a felszámolónak felül kell vizsgálnia, ennek során és időkeretében szükség szerint a hitelezővel egyeztetnie kell, s vitatott igényt 15 napon belül a bíróság elé kell terjesztenie.
Külön jogszabályi rendelkezések hiányában, az utólagos vitatás esetében is ezen eljárási rend megfelelő alkalmazása indokolt, tehát azzal az eltéréssel, hogy a felülvizsgálatra itt újabb 45 napos határidő már nem áll rendelkezésre. A felszámolónak a hitelezővel a vitatást közölnie kell, s bár ilyen törvényi kötelezettsége nincsen, célszerű, ha álláspontja változását röviden indokolja, s egyúttal megfelelő határidőt ad a hitelezőnek arra, hogy eltérő véleményét kinyilvánítsa (ugyanis a hitelező a felszámoló vitatását akár tudomásul is veheti, tehát nem indokolt rögtön a bíróság elé terjeszteni a jogvitát). Ettől számított 15 napon belül kell az igényt elbírálás végett a bíróság elé terjeszteni.
Mind a követelés bejelentéskor, mind az utólagos vitatásnál gyakran előfordul, hogy a felszámoló a bíróság elé terjesztési kötelezettségének nem, illetőleg nem a megadott határidőben tesz eleget. Ilyenkor a bíróság a hitelező kifogásából értesül arról, hogy vitatott hitelező igény egyáltalán van. Ez a mulasztás a felszámoló részről sérti a vonatkozó törvényi előírást, ezért a Cstv. 51. §-a szerint kifogás tárgya lehet. Ebben a bírói gyakorlat egységes.
Kérdés, hogy amikor a hitelező kifogás beérkezik, amely beadványra felszámolót nyilatkoztatni kell, szükségszerű-e, hogy azt mint kifogást bírálja el a bíróság. Ez esetben ugyanis az 51. § (3) bekezdése alapján, ha a beterjesztés elmulasztása beigazolódik, a vitatott hitelezői igényként történő előterjesztésre vonatkozó intézkedést kell előírni.
Rendszerint azonban a kifogásra írt felszámolói nyilatkozat, az ahhoz csatolt mellékletek alapján a bíróság abban a helyzetben van, hogy az eldöntető vita előtte kibontakozott, s nincsen akadálya annak, hogy a bizonyításra vonatkozó felhívásokat megtegye, a döntéshez esetleg még szükséges bizonyítási eljárást lefolytassa.
Mindebből következően a kollégium indokoltnak látja, hogy a bíróság ilyenkor már ne csak a kifogás, hanem azon túl lépve a vitatott hitelező igény elbírálása tárgyában is folytassa le a szükséges bizonyítást, illetve hozza meg döntését (az addig kifogásként nyilvántartott ügyet ügyvitelileg vitatott hitelezői igénynek is iktatva). A határozat indokolásában szükséges utalni arra, hogy a felszámoló mulasztását sérelmező kifogás alapos volt, de célszerűségi szempontból a bíróság érdemben a vitatott igény tárgyában hozta meg a lehetséges döntést.
28.4.3.2. A vitatott hitelezői igény és a Pp. szabályai
Elméleti alapon a Cstv.-nek a vitatott hitelezői igényre vonatkozó előírásai megkérdőjelezhetők. (Korabeli csődtörvényünk ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy mind a hitelezői bejelentés valódisága, mind az osztályba sorolása tekintetében lehetővé tette annak perben történő megtámadását, részben a hitelező, illetve tömeggondnok által.) A jelenlegi szabályok szerint ma a peren kívüli eljárás keretében egy klasszikus perbeli jogvita eldöntése történik meg ilyen módon.
-786/787 -
A Cstv. 46. § (6) bekezdése ellentétes a Pp. 2. § (1) bekezdésének előírásával, amely szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Amennyiben a felszámoló szabályosan jár el, és beterjeszti a vitatott hitelezői igényt a bíróságnak - oly módon, hogy a hitelező erre kifejezett nyilatkozatot nem tesz -, a bíróság tulajdonképpen hivatalból fog neki a vitatott hitelezői igény elbírálásának.
Akár a felszámoló, akár a hitelező terjeszti be az ilyen igényt a bírósághoz elbírálás végett, a kérelmet megfelelő mellékletekkel együtt a Pp. 93. § és 121. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazva kell benyújtani. Tehát ebben a beadványban fel kell tüntetni a bíróságot, amelyhez a beadványt intézik, a felek nevét, lakóhelyét, az eljárás tárgyát, a bírósági ügyszámot. A beadványt eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van. Meg kell jelölni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek, és azok bizonyítékainak előadásával. A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát, amelynek tartalmára a kérelmező bizonyítékként hivatkozik. Amennyiben a bíróság a benyújtott kérelem alapján nem tud eljárni, azt hiánypótlásra visszaadhatja. Ha a hiánypótlási kötelezettségének a fél vagy a felszámoló nem tesz eleget, a bíróság a kérelmet nem utasíthatja el, hanem hiányos tartalma alapján bírálja el a Pp. 95. § (1) bekezdés alapján.
A bíróságnak olyan szempontból is meg kell vizsgálni a beadványt, hogy rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel a jogvita elbírálásához. Így különösen fontos a Cstv. 38. § (3) bekezdése, amely behatárolja a vitatott hitelezői igények elbírálásának a körét is. Eszerint a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést lehet ezen eljárás keretében elbírálni minden egyéb követelés elbírálása az általános hatáskörű bíróságok feladata.
A bíróság a vitatott hitelezői igényt a Pp. általános szabályai alapján bírálja el azzal a különbséggel, hogy nem tárgyalást, hanem meghallgatást tart és nincs lehetőség a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján a hitelezői mulasztás miatt a per megszüntetésére, illetve a Pp. 136. § (2) bekezdése alapján bírósági meghagyás kibocsátására. A bizonyításra a Pp. X. fejezet szabályai irányadók, a per érdemében a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel határoz [Pp. 212. § (1) bekezdés]. Tartalmilag az így meghozott végzés az ítélettel esik egy tekintet alá, mert a felszámoló az ilyen határozat tartalma alapján köteles a követelést befogadni és besorolni. A jelenlegi szabályok alapján a fellebbezésre a Pp. 257. és 259. §-ának szabályai az irányadók azzal, hogy fellebbezés esetén a Pp. 73/A. és 73/B. §-a alapján a jogi képviselet kötelező.
Végül megemlítendő, hogy a törvény szerint a vitatott hitelezői igény elbírálása során a Pp. 54. §-a alapján a beavatkozás megengedett, ha ennek feltételei fennállnak. (Magában a felszámolási eljárásban viszont a beavatkozás nem megengedett, mindkét tételt a 2011. évi módosítás óta a törvény is tartalmazza.)
28.4.3.3. Perújítás és felülvizsgálati kérelem
A törvény nem szabályozza, így bizonytalanság volt a bírói gyakorlatban abban a kérdésben, hogy a vitatott hitelezői igényt elbíráló végzés ellen van-e helye perújításnak.
- 787/788 -
A Pp. 260. § (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen van helye perújításnak, a 262. § az ítélet elleni perújításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával lehetővé teszi a bíróság által jóváhagyott egyezség ellen is a perújítást. Egyéb végzéseket azonban a törvény nem említ. A Pécsi Ítélőtábla hozott olyan döntést, amelyben megengedhetőnek látta a perújítást. Végzését azzal indokolta, hogy a vitatott hitelezői igényt elbíráló végzés tartalmában az ítéletnek felel meg, a Cstv. 6. § (2) bekezdésre és a Pp. 262. § megfelelő alkalmazásával, ezen végzés ellen, a perújítást meg kell engedni, ha ennek feltételei fennállnak. A legtöbb bíróság álláspontja szerint viszont a vitatott hitelezői igényt elbíráló végzés nem tartozik abba a körbe, amely ellen a Pp. a perújítást megengedhetőnek tartja, az országosan egységes gyakorlat érdekében ezért az általános gyakorlatot célszerű elfogadni.
A Cstv. a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő, valamint a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező jogerős határozat vonatkozásában zárja ki a felülvizsgálati kérelem lehetőségét. Ebből következik, hogy a vitatott hitelezői igényt elbíráló rendelkezés jogszabálysértésre hivatkozással a Pp. 270. § alapján felülbírálható. Az ilyen végzés ugyanis az "ügy érdemében hozott jogerős végzés"-nek minősül.

JOGGYAKORLAT
Fpkf.I.30.125/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A perújítás, mint rendkívüli perorvoslat a külön jogszabály megengedő rendelkezése hiányában a nem peres eljárás sajátosságaira figyelemmel a felszámolási eljárásban sem a felszámolás elrendeléséről szóló végzéssel, sem pedig a vitás hitelezői igényeket elbíráló végzéssel szemben nem vehető igénybe. A felszámolási eljárásban perújításnak nincs helye.
28.4.4. A nyilvántartásba-vételi díj
Cstv. 46. § (7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. Ha a felszámolási eljárást közvetlenül csődeljárás előzte meg, és a hitelező a követelését ott bejelentette, és kifizette a nyilvántartásba-vételi díjat is, a felszámolási eljárásban a követelést nem kell ismét bejelentenie, azonban a felszámoló felhívására meg kell fizetnie a díjkülönbözetet. A hitelezők által befizetett összeget, mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról.
- 788/789 -
28.4.4.1. A nyilvántartásba-vételi díj összege és a befizetési határidő
A törvény 1997. évi módosításakor vezették be a nyilvántartásba vételi díj, közismertebb nevén regisztrációs díj befizetési kötelezettséget. A rendelkezésnek az volt a célja, hogy a hitelezők befizetéséből teremtődjön alap a felszámolók díjának a fedezésére.[220]
A szabályozás értelmében a hitelezői követelések nyilvántartásba vételének feltétele az, hogy a hitelezők a regisztrációs díjat, amely a bejelentett hitelezői követelések - a 2011. évi Módtv. által eszközölt módosítás szerint a tőkeösszeg - 1%-a, minimum 5000, maximum 200 000 Ft összegét a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára befizesse és ezt a felszámolónak igazolja. A befizetett nyilvántartásba vételi díj csak a felszámoló díjának fedezetére szolgál, abból más jellegű kiadások - pl. egyéb felszámolási költségek - nem teljesíthetők.
Az V. Cstv. Novella a regisztrációs díj összegének felemelésén túl kiegészítette az előírást azzal is, hogy amennyiben csődeljárás előzte meg a felszámolási eljárást, ahol szintén kell regisztrációs díjat fizetni, csak a különbözetet kell befizetni. A csődeljárásban is 1% a díj, minimum 5000 forint, a maximum összeg azonban csak 100 000 forint, ezért csak a 10 000 000 forint feletti követelések esetén kell további díjat befizetni. Ez előreláthatólag jelentősen csökkenteni fogja a felszámolási eljárásban rendelkezésre álló regisztrációs díj összegét.
A befizetett regisztrációs díjat hitelezői követelésként a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába kell besorolni. Amennyiben csődeljárás előzte meg a felszámolási eljárást, csak azt a díjat lehet így besorolni, amelyet a felszámolási eljárásban fizettek be, a csődeljárásban befizetett regisztrációs díj itt nem érvényesíthető. A 10 000 000 forint alatti követeléssel rendelkezők nem is fognak a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vételi díjat fizetni.
A törvény nem határozza meg pontosan azt, hogy a nyilvántartásba vételi díjat mikor kell befizetni. Kezdetben a bírói gyakorlat az volt, hogy csak a hitelezői igényt kell határidőben bejelenteni, a nyilvántartásba vételi díjat később is lehet. A Kúria a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú döntésében kifejtette, hogy a díj befizetésére a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló 40 napos határidőben sort kell keríteni. A továbbiakban ez lesz az irányadó gyakorlat. Ma már több döntés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a késedelmes regisztrációsdíj-fizetésnek az a következménye, hogy a követelés is elkésettnek tekinthető, s a jogvesztő határidő után befizetett regisztrációs díj esetében a követelés sem vehető nyilvántartásba.
A joggyakorlatban közlöm a Fővárosi Ítélőtábla azon döntését, amelyben először mondta ki, hogy egy év (ma 180 nap) után már nem lehet a regisztrációs díjat befizetni úgy, hogy a követelés határidőben bejelentésre került, azaz a regisztrációs díj befizetésének késedelme magát a bejelentést is késedelmessé teszi. Ez a gyakorlat ma már általánosnak mondható.
- 789/790 -
Miután ezek a döntések jelentősen megváltoztatták a korábbi gyakorlatot, kérdés, hogy a felszámolóknak át kell-e nézniük a folyamatban lévő eljárásokban a nyilvántartásba vett igényeket, s ahol elkésetten fizették be a díjat, azokat át kell-e sorolni. A kérdés nehezen megválaszolható, mivel a felszámolók és a hitelezők gyakorlatát a korábbi bírói gyakorlat orientálta. Jogvita esetén egyértelműen a Kúria döntésének megfelelően kell eljárni.
Sok vita keletkezett abból, hogy amennyiben az adóhatóság csak kamat, késedelmi pótlék címén jelent be követelést, kell-e regisztrációs díjat fizetnie. A joggyakorlatban közölt döntésekből látható, hogy a gyakorlat kialakultnak tekinthető, amennyiben volt tőkebejelentés, akkor az adóhatóságot nem terheli további befizetési kötelezettség a késedelmi pótlék bejelentése miatt, ha azonban csak azt jelenti be, akkor ez az összeg tőkeként funkcionál és nem kerülhető el a regisztrációs díj befizetése.
Ugyancsak vitatott volt az a kérdés, hogy jogutódlás esetén kell-e ismételten nyilvántartásba vételi díjat fizetni? A Kúria a BH 2013.22. számú döntésében a kérdést nemlegesen válaszolta meg.

JOGGYAKORLAT
A csődeljárásban nyilvántartásba vett hitelezői igény bejelentése az eredménytelen csődeljárást követő felszámolási eljárásban szükségtelen. Besorolását azonban automatikusan nem tartja meg, azt a felszámoló jogosult más kategóriába sorolni, illetve a korábban elismertként nyilvántartásba vett hitelezői igényt vitatottá minősíteni, és azt eldöntés végett a bíróság elé terjeszteni [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pont, 46. § (6) bekezdés].
BH 2015.135.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
BH 2015.15.
II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. törvény 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2) bekezdése, 46. § (6)-(7) bekezdése].
BH 2014.187.
III. A felszámoló mulasztása sem menti fel a hitelezőt az alól a jogszabályi kötelezettség alól, hogy ha a mulasztást sérelmesnek tartja, ellene a mulasztás tudomására jutásától számított 8 napon belül benyújtsa a kifogást [1991. évi XLIX. tv. 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.].
A hitelező a követelés bejelentésével egyidejűleg köteles a regisztrációs díjat is befizetni.
Az indokolásból: "A Kúria álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében hozott BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek - az időközben történt jogszabályváltozásokra is figyelemmel - nem tarthatók fenn az alábbiak miatt:
Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, és a hitelezők jogait gyakorolhassa, két feltételnek kell eleget tennie:
- 790/791 -
1) Be kell jelentenie a követelését a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos (jelen eljárásban még 1 éves) jogvesztő határidőn belül.
2) A bejelentésen felül, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint, az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével a nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja.
Nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében azonban egyértelműen fogalmaz a törvény: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására. Enélkül ugyanis a felszámoló nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, a törvényben előírtak szerint megvizsgálni és besorolni [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. A bejelentett, de nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett követelés jogosultját a felszámoló nem hívhatja meg hitelezőként a hitelezői választmány megválasztása céljából tartandó hitelezői gyűlésre (Cstv. 39. §), az adós az esetleges egyezségi javaslat készítésénél nem veheti figyelembe hitelezőként (Cstv. 41. §), holott a felsoroltak határidőhöz kötött cselekmények a felszámolási eljárás lefolytatása során. Mind a felszámoló, mind az adós, mind a többi hitelező érdekével ellentétes az, ha bizonytalanság áll fenn a felszámolási eljárásban hitelezőként figyelembe vehető személyek köre és a figyelembe vehető hitelezői igények összege tekintetében.
A felszámolási eljárás fent is hivatkozott rendelkezésének egybevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezőjévé.
Mindezekből az is következik, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy addig, amíg nem teljesítette a hitelezővé válás mind a két feltételét, nem gyakorolhatja hitelezői jogosítványait."
BH 2013.22.
A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően történt jogutódlás esetén - függetlenül attól, hogy az engedményezés szerződésen vagy törvény rendelkezésén alapul - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését [1991. évi XLIX. törvény 46. § (5) és (7) bekezdés, 51. §, 1959. évi IV. törvény 276. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A hitelező megalapozottan hivatkozott a Ptk. 276. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll.
A fenti rendelkezés egyértelműen tartalmazza azt, hogy a kezes teljesítésével a jogosult (hitelező) követelése (annak kezes által teljesített része) a kezesre száll át a törvény erejénél fogva. Nem új követelés keletkezik tehát az adóssal szemben - számára a kezesség beváltásával a kötelezettség nem is válhat terhesebbé -, hanem jogutódlás történik vagy egészében (ha a kezes a jogosult teljes követelését kielégítette), vagy pedig részlegesen (a jogosult kezes által történt kielégítése mértékéig), mely esetben a követelés a jogosulti oldalon többalanyúvá válik.
- 791/792 -
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a hitelezői igényként már bejelentett és nyilvántartásba vett követelés egészében, vagy egy részében történő jogutódlás esetén a jogutód nem minősül "új hitelezőnek".
Kizárt ez azért, mert a Cstv. rendelkezései szerint hitelező az, aki bejelenti a felszámolóhoz a követelését és a megadott határidőn belül be is fizeti a nyilvántartásba vételi díjat [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 46. § (7) bekezdés]. A jogosult e két feltétel teljesítésével éri el a hitelezői minőséget a bejelentett követelés tekintetében. A hitelezői minőség nem kötődik a bejelentőhöz, a polgári jog szabályai szerint a jogutódlásra lehetőség van a felszámolási eljárás alatt is. Ilyen esetben azonban a már elnyert hitelezői pozícióban történik meg a jogutódlás, a követelés jogutódjának nem kell eleget tennie a hitelezői minőség eléréséhez szükséges Cstv.-ben előírt feltételeknek.
Új hitelezőként azért sem lehetne figyelembe venni a felszámolás során történt jogutódlással hitelezővé vált személyeket, mert új hitelezőként a Cstv. rendelkezései szerint csak azok vehetők figyelembe, akiknek a követelése a felszámolás tartama alatt keletkezett. A kezes által érvényesített követelés esetén nincs szó az adóssal szembeni új követelés keletkezéséről, csak a hitelező személyének változásáról.
A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően, a jogosult személyében bekövetkezett jogutódlás esetén tehát - függetlenül attól, hogy a jogutódlás szerződésen, vagy törvényi rendelkezésen alapuló engedményezés folytán következik be - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését.
A kifejtett indokok miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények rendelkezésre álltak, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztőt továbbra is hitelezőként tartsa nyilván" (Kúria Gfv.X.30.248/2011/4. szám).
BDT 2015.3333.
Ha a mulasztási bírság kiszabására nem fizetési kötelezettséggel összefüggésben, hanem az Art.-ban vagy más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy hibás teljesítése miatt kerül sor, az nem minősül olyan járulékos követelésnek, amely után a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettség ne állna fenn.
BDT 2014.3073.
Az adóhatóság által a felszámolási eljárásban bejelentett járulékos követelések (késedelmi pótlék, adóbírság, mulasztási bírság) a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettség szempontjából nem minősülnek önálló tőkekövetelésnek, ha az adóhiányt, amely után kiszabták, önálló tőkekövetelésként bejelentették.
BDT 2014.3072.
Ha a hitelező késedelmi pótlék címén önálló követelést érvényesít a felszámolási eljárásban, ez tőkekövetelésként csak a regisztrációs díj megfizetése esetén vehető nyilvántartásba.
ÍH 2013.41.
Amennyiben a felszámolási eljárásban a hitelezői igényt bejelentő személy a nyilvántartásba vételi díjat a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló jogvesztő határidő leteltéig nem fizeti be, nem követelheti bejelentett hitelezői igénye nyilvántartásba vételét (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.324/2012/3. szám).
ÍH 2006.84.
A határidőn belül bejelentett hitelezői igény (például a regisztrációs díj befizetésének) hiánya a közzétételt követő egy év elteltével joghatályosan nem pótolható. Az egy éves jogvesztő határidő nem csak a bejelentés határidejére, hanem a bejelentett igény hiányainak pótlására is kihat (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.45.477/2004/3. szám).
- 792/793 -
28.4.4.2. Nyilvántartásba-vételi díj fizetésére kötelezettek
A nyilvántartásba-vételi díjat nem minden hitelezőnek kell megfizetni. A Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések jogosultjainak (akiknek a követelése felszámolási költségnek minősül - pl. munkabér - és a járulékköveteléssel rendelkezők) nem kell a nyilvántartásba vételi díjat befizetni.

JOGGYAKORLAT
BDT 2007.1693.
A hitelező jogosult a teljes hitelezői igényét vagy annak egyes részeit engedményezni, ez jogutódlást eredményez a nyilvántartásba vett követelés tekintetében. Az engedményes "igénybejelentését" követően a felszámolónak a jogutódlás tényét kell a hitelezői nyilvántartáson átvezetni - az pedig nem járhat újabb nyilvántartásba vételi díj befizetési kötelezettségével.
Fpk.VI.31.452/2001/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői igény tőke részén felül a bejelentésig lejárt összegében is megjelölt késedelmi kamat után is meg kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat ahhoz, hogy a felszámoló a késedelmi kamatigényt is nyilvántartásba vegye.
28.4.4.3. A nyilvántartásba-vételi díj jogi jellege
A nyilvántartási díj a felszámolási eljárásban féllé váláshoz [Cstv. 6. § (4) bekezdés] szükséges befizetési kötelezettség, a felszámolási eljárásról szóló speciális eljárási és anyagi jogi szabályokat tartalmazó törvényen alapuló, sajátos eljárási jogintézmény. Sajátos eljárásjogi jogintézmény, mert a bírósági eljárás során felmerülő egyik költség, a felszámolói díj fedezetére kell befizetni, ugyanakkor nem minősíthető "perköltségnek", ezért a nyilvántartásba vételi díj befizetése alól a hitelező személyes költségmentessége esetén sem mentesülhet. [A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma ezt a 2/1998. (V. 29.) számú Kollégiumi ajánlásában mondta ki.]
Amennyiben a hitelező tévesen fizet be nyilvántartásba vételi díjat vagy azért, mert mentességet élvez [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pont], vagy azért, mert téves ügyszámot jelölt meg a befizetési utalványon, vagy ha tévedésből több nyilvántartásba vételi díjat fizetett be, mint amit a törvény előírt, a bírósághoz kérelmet kell benyújtania és igényelnie a többlet vagy a téves befizetés visszautalását, amit a bíróság nem tagadhat meg. Ezen elv szerint kell eljárni, ha a csődeljárásban a hitelező már megfizette a regisztrációs díjat, a felszámolási eljárásban mégis a teljes követelése után befizeti ismételten a díjat. Ilyenkor a különbözetet vissza kell utalni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2000.230.
Az olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek; az általa - tévedésből - befizetett nyilvántartásba vételi díj hitelezői követelésként nem sorolható be, nem kerül az adós tulajdonába (kezelésébe), hanem azt részére - kérelmére - vissza kell fizetni [1991. évi IL. tv. 3. § (1) bek., 4. § (1) és (2) bek., 38. § (2) bek., 46. § (5) és (7) bek., 57. § (1) bek., 60. § (4) és (6) bek.].
- 793/794 -
28.4.5. Behajthatatlansági igazolás
Cstv. 46. § (8) Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri - de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni -, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről 2000 forint nettó összegű költségtérítés megfizetése ellenében köteles haladéktalanul kiadni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti, a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték, és a jogosult igényének kielégítésére várhatóan nincs fedezet. A költségtérítés a felszámolót illeti meg.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pontja tartalmazza a behajthatatlan követelésekre vonatkozó szabályokat. A felszámoló számára a törvény nem ad határidőt a nyilatkozat kiadására. Sokszor előfordul, hogy a felszámoló akkor adja ki a nyilatkozatot, amikor még nem tudja, hogy lesz-e fedezet az ilyen hitelező követelésének fedezésére. (Gyakorlatilag egy törvényi fikcióról van szó, mert a felszámoló a nyilatkozatát egy valótlan, képzelt tényállásra - nevezetesen a fedezet hiányára alapítja).[221] Az esetleges kártérítési igények elkerülése érdekében célszerű, ha a felszámoló csak akkor adja ki a nyilatkozatot, ha egyértelműen megállapítja, hogy nem lesz fedezet a követelés behajtására. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pont c) alpontja a behajthatatlan követelések közé sorolja azt a követelést, amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet. Mivel azonban a csődtörvény az ilyen nyilatkozat kiadásának feltételeit csupán a 46. § (8) bekezdésében szabályozza, így értelemszerűen csak ezen feltételeknek megfelelő esetben kerülhet sor a számviteli törvényben megjelölt nyilatkozat kiadására (lásd: BDT 2012.2644.). Így azt is vizsgálni kell, hogy történt-e olyan engedményezés, amely a törvény értelmében kizárja a nyilatkozat kiadását.
A 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pontja az alábbiakat tartalmazza:

10. behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
- 794/795 -
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.

Abban az esetben, ha a felszámoló a követelést vitatja, természetesen nem adhatja ki az igazolást, és ebben az esetben a kérelmező kifogást sem nyújthat be. Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult a felszámoló - és nem az adós - ellen az általános hatáskörű bíróság előtt indítandó perben a követelés elismerése esetén a Ptk. 5. § (3) bekezdése szerinti felszámolói nyilatkozat ítélettel való pótlását kérje. A felszámoló a nyilatkozat kiadásának felróható elmulasztása esetén a Cstv. 54. §-a alapján a jogosult kárának a megtérítésére is kötelezhető.
Az V. Cstv. Novella vezette be a nyilatkozat kiadásáért fizetendő 2000 forintos díj felszámoló részére való megfizetési kötelezettségét. Amennyiben a hitelező már befizette a nyilvántartásba vételi díjat, ez nem zárja ki a nyilatkozat kiadását, de ebben az esetben már nem kell - véleményem szerint - a 2000 forintot befizetnie.
A Kúria először az Fpkf.VII.30.241/2012/2. számú döntésében mutatott irányt a behajthatatlansági igazolás vitás kérdéseiben, egyik legfontosabb megállapítása, hogy a bejelentkezett hitelező is kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását, ebben az esetben a hitelezői minőségét csak akkor veszíti el, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az eljárásban hitelezőként részt venni. Azért kell ezt a nyilatkozatot bekérni tőle, mert a már befizetett regisztrációs díjat is hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni. (Ezt viszont nem kell visszafizetni részére.)
A Kúria a BH 2016.212. számú döntésében cizellálta a korábbi álláspontját. A behajthatatlan követelések esetében meg kell különböztetni a jogosult [Cstv. 46. § (8) bekezdés] és a hitelező [Cstv. 46. § (7) bekezdés] fogalmát, ettől függően állnak be a felszámolótól kapott behajthatatlansági igazolás következményei. A jogosult által kapott behajthatatlansági igazolás alapján a jogosult a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdése szerint veszteségként leírhatja az adóssal szembeni követelését, és miután hitelezőként a jogvesztő határidőn belül a követelését nem jelentette be [Cstv. 37. § (3) bekezdés], a jogosultnak az adóssal szembeni követelése megszűnt. A már nyilvántartásba vett hitelező tekintetében az általa kért behajthatatlansági igazolás kiállítása - mely alapján a társaságiadó-alapját csökkenteni tudja - önmagában nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek az adóssal szembeni polgári jogi igénye megszűnt, ezért kell tőle külön nyilatkozatot kérni.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.212.
Ha a hitelező kéri a behajthatatlansági igazolás kiállítását, de a hitelezői igényét nem vonja vissza, a felszámolónak őt - a behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását követően is - a teljes követelésével hitelezőként kell továbbra is nyilvántartania [1991. évi XLIX. tv. 46. § (5), (7)-(8) bek.; 2000. évi C. tv. 3. § (8) bek. 16. pont, 65. § (6)-(7) bek., 90. § (3) bek. c) pont, 160. § (5) bek.].
- 795/796 -
Az indokolásból: "[17] A behajthatatlan követelések esetében meg kell különböztetni a jogosult [Cstv. 46. § (8) bekezdés] és a hitelező [Cstv. 46. § (7) bekezdés] által a felszámolótól kapott behajthatatlansági igazolást annak következményei tekintetében.
[18] A jogosult által kapott behajthatatlansági igazolás alapján a jogosult a Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdése szerint veszteségként leírhatja az adóssal szembeni követelését, és miután hitelezőként a jogvesztő határidőn belül a követelését nem jelentette be [Cstv. 37. § (3) bekezdés], a jogosultnak az adóssal szembeni követelése megszűnt. A behajthatatlansági igazolás a jogosult számára csak a társaságiadó-alap csökkentésére szolgál, a követelést tovább a könyveiben semmilyen formában nem tarthatja nyilván, mert azt többé nem érvényesítheti, ugyanis az már nem létezik.
[19] Ugyanakkor a már nyilvántartásba vett hitelező tekintetében az általa kért behajthatatlansági igazolás kiállítása - mely alapján a társaságiadó-alapját csökkenteni tudja - önmagában nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek az adóssal szembeni polgári jogi igénye megszűnne. A hitelező számviteli elszámolási kötelezettségei függetlenek az adóssal szembeni, polgári jogi alapon érvényesített igényétől, s amennyiben a hitelező nem tesz kifejezetten hitelezői igényt visszavonó nyilatkozatot, a bíróság nem tekintheti úgy, hogy a hitelező az anyagi jogi igényéről lemondott.
[20] Ha a hitelező a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása iránti kérelemmel együtt visszavonja a hitelezői igényét, abban az esetben úgy kell tekinteni, mintha azt elő sem terjesztette volna, és a jogvesztő határidő leteltével az meg is szűnik. Következményeiben tehát ez az eset ugyanaz, mintha jogosultként jelentkezett volna.
[21] Ha a hitelező nem vonja vissza a hitelezői igényét, a Kúria álláspontja szerint nem lehet a Számv.tv. rendelkezéseiből sem a jogerős végzésben kifejtett következtetésre jutni. A Számv.tv. 65. § (6)-(7) bekezdései - mely szerint a behajthatatlan követelést hitelezési veszteségként le kell írni - csupán azt jelentik, hogy a mérlegben a gazdálkodó szervezet vagyonaként e követeléseket nem lehet feltüntetni. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a Számv.tv. szerint e követeléseket - amennyiben azok még léteznek - ne kellene/lehetne nyilvántartani.
[22] A Számv.tv. 3. § (8) bekezdés 16. pontja határozza meg a mérlegen kívüli tétel fogalmát. »Mérlegen kívüli tétel: olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli (függő vagy biztos [jövőbeni]) kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ.« Ebből következően tehát mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani - a Számv.tv. 160. § (5) bekezdése szerint a 0 számlaosztályban - azt az adóssal szembeni követelést, amelynek - a behajthatatlansági nyilatkozat miatt - értéke már nincs, ezért a mérlegben nem lehet nyilvántartani, de polgári jogilag az adóssal szemben még fennálló követelés, és elvileg - a felszámolási eljárás befejezéséig, vagy utólag egy háttérfelelőssel szembeni fellépés eredményeként - lehetséges annak kiegyenlítése. A Számv.tv. 90. § (3) bekezdés c) pontja szerint a hitelezőnek a saját beszámolója kiegészítő mellékletében be is kell mutatnia a mérlegen kívüli tételeket, ha bemutatásuk szükséges a vállalkozó pénzügyi helyzetének megítéléséhez.
[23] Mindebből következően tehát önmagában az, hogy a hitelező mérlegében az adóssal szembeni követelést már nem lehet nyilvántartani - mert annak a behajthatatlansági nyilatkozatból következően nincs értéke - nem jelenti azt, hogy a hitelező a polgári jogi igényét az adóssal szemben elengedte volna, s azzal - mérlegen kívüli tételként - ne számolna.
[24] A Kúria az Fpkf. VII. 30.241/2012/2. számú döntésében kifejtett álláspontját az előzőekben írt indokolásra tekintettel továbbra is fenntartja.
[25] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva kötelezte a felszámolót a hitelező követelésének ismételt nyilvántartásba vételére" (Kúria Gfv.VII.30.314/2015.).
- 796/797 -
Fpkf.VII.30.241/2012/2. (Kúria):
Ha a követelést bejelentő már hitelezővé vált, hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak és befizette a nyilvántartásba vételi díjat, ennek teljesítése után is kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását. Ennek megtörténtével azonban hitelezői minősége a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni.
Az indokolásból: "A Kúria teljes mértékben egyetért az ítélőtábla által kifejtett állásponttal, mely szerint - a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül - a hitelezőként való nyilvántartásba vételhez - és ennek alapján a hitelezői jogosítványok elnyeréséhez - szükség van arra, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező bejelentse az igényét a felszámolóhoz, határidőben (vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül), és ugyanezen időtartamon belül be is fizesse a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat. A hitelezőnek kell eldöntenie azt, hogy »hitelezővé« kíván-e válni, vagy a behajthatatlansági nyilatkozat igénylésével csak »jogosulttá« [Cstv. 46. § (8) bekezdés]. Ha ugyanis csak bejelenti a hitelezői igényét, de nem fizeti be a nyilvántartásba vételi díjat és kéri a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását, úgy a felszámoló a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően csak jogosultként veheti figyelembe, a hitelezők közötti nyilvántartásban nem tüntetheti fel. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az adós vagyonából kielégítésre nem tarthat igényt.Ha a követelést bejelentő már hitelezővé vált a Cstv. fogalmai szerint (hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak és befizette a nyilvántartásba vételi díjat), ennek teljesítése után kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását. Ennek megtörténtével azonban hitelezői minősége a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A behajthatatlansági igazolás kiadására ugyanis a társasági adóalap csökkentése érdekében van szükség, ha az adós vagyonából a hitelező előre láthatóan nem jut kielégítéshez [2000. C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpont]. Amennyiben mégis kielégítést kap, úgy az adóhatóságnál ezt a korábbi adóbevallást korrigálhatja. Kifejezett nyilatkozat hiányában tehát a behajthatatlansági igazolás kiadása után a már nyilvántartásba vett hitelező hitelezői minősége nem szűnik meg.
A fellebbezést előterjesztő álláspontja szerint ahhoz, hogy határidőn belül bejelentkezett hitelezőként vegyék figyelembe, bármikor - illetve legalábbis a jogvesztő határidőn belül - joga lett volna a nyilvántartásba vételi díjat befizetni, ha erre a felszámoló felszólította volna. Ez az álláspont téves, mert jóllehet a Cstv. nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a nyilvántartásba vételi díjat milyen időtartamon belül kell a hitelezővé váláshoz megfizetni, azonban a bíróság Cégközlönyben is közzétett határozata egyértelműen meghatározta a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határidejét. A fellebbező fél ezért nem hivatkozhat arra, hogy a befizetésre bármikor sor kerülhetett volna."
BDT 2012.2644.
Behajthatatlansági nyilatkozat kiadására csak akkor van mód, ha ennek a Csődtv.-ben írt feltételei maradéktalanul fennállnak. Nincs helye ezért ilyen nyilatkozat kiadásának, ha azt olyan követelés tekintetében kérik, melyet a felszámolás kezdő időpontja után engedményeztek.
Az indokolásból: "Mint arra a hitelező is helytállóan utalt, a regisztrációsdíj-befizetési kötelezettséget az 1997. évi XXVII. törvény vezette be, kimondva, hogy a hitelezői követelések nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át - az akkori szabályok szerint legalább 1000 és legfeljebb 100 000 Ft-ot - a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és azt a felszámolónak igazolja. A törvény azonban - annak indokolásából megállapíthatóan - azok számára, akik bár követeléssel rendelkeznek, de nem kívánják azt a felszámolás során érvényesíteni (vagyis nem kívánják a nyilvántartásba vételi díjat befizetni), lehetővé tette, hogy kérjék a felszámolótól az elismert követelés vonatkozásában a társasági adóalap csökkentéséhez szükséges nyilatkozat kiadását. Ebben az esetben azonban a jogosult nem nyilvántartásba vétel végett jelenti be az igényét a felszámolónak, hanem a nyilatkozat kiadása érdekében, így hitelezőnek sem tekinthető. A nyilatkozat kiadásának azonban további feltétele - mint azt a törvény indokolása is megjegyzi -, hogy a követelést a jogosult ne engedményezze a felszámolás kezdő időpontját követően.
- 797/798 -
Mivel pedig a felszámolási eljárás lefolytatására vonatkozó jogszabály a fentiekben szabályozottakon kívül további esetekben nem teszi lehetővé a felszámoló számára a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását, így tévesen állította a hitelező, hogy az adós vagyoni helyzete függvényében - a hitelezők érdekében - lehetőség van a behajthatatlansági nyilatkozat »mérlegelés« alapján történő kiadására is.
A kifejtettek alapján így megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy csupán a Csődtv. 46. § (8) bekezdésében szabályozott esetben - vagyis regisztrációs díj fizetése hiányában - képezi vizsgálat tárgyát a követelés engedményezett volta, míg egyéb esetben ez jelentőséggel nem bír, ugyanis jogi álláspontját igazoló szabályozást a csődtörvény nem tartalmaz, de maga a hitelező sem jelölte meg az állítása alapját képező jogszabályhelyet.
Nem vitásan a jelen eljárásban már irányadó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pont c) alpontja a behajthatatlan követelések közé sorolja azt a követelést, amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet. Mivel azonban a csődtörvény az ilyen nyilatkozat kiadásának feltételeit csupán a 46. § (8) bekezdésében szabályozza, így értelemszerűen csak ezen feltételeknek megfelelő esetben kerülhet sor a számviteli törvényben megjelölt nyilatkozat kiadására.
Kétségtelen tény, hogy a felszámolási eljárás során hitelezői igénybejelentést tett hitelezők az esetek nagy részében nem jutnak követelésükhöz, azonban a vagyonfelosztásról és ezáltal a hitelezői igények kielégítéséről a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján a bíróságnak az eljárást befejező határozatban kell döntenie. Arra ugyanis lehetőség nincs, hogy a többször módosított Csődtv. 46. § (8) bekezdés szabályait megkerülve, az adós vagyoni helyzete alapján, a felszámolási eljárás befejezését megelőzően a felszámoló ilyen tartalmú nyilatkozatot adjon ki.
A fentiek alapján - mivel a felszámoló részéről jogszabálysértés vagy mulasztás nem volt megállapítható - a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.402/2011/2. szám).
A felszámoló által kiállított ún. behajthatatlansági nyilatkozat rendeltetése a követelésnek a számviteli törvény rendelkezései szerinti elszámolása a társasági adó alapjának csökkentése érdekében. A nyilatkozat nem alkalmas ugyanakkor a hitelezői minőség és a szabályszerű igényérvényesítés igazolására (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.658/2007/5. szám).
ÍH 2011.92.
A felszámolási eljárásban a követelés jogosultja választhat: ha befizeti a regisztrációs díjat és nyilvántartásba veszik, hitelezői jogállást nyer. Ha azonban ehelyett a társasági adóalap csökkentésének alátámasztásául szolgáló meg nem térülési nyilatkozatot szerzi be, és annak előnyét aknázza ki, hitelezőnek nem minősül, véglegesen lemond a hitelezői követelése felszámolási eljárásban történő megtérítésének igényéről. Nem változtat ezen az sem, ha utóbb követelését engedményezi, az anyagi jogi jogutód már nem léphet be a felszámolási eljárásba [Cstv. 46. § (7)-(8) bekezdése, 1996. évi LXXXI. törvény (Art.) 4. § (5) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.45.106/2010/2. szám).
Baranya Megyei Bíróság Kollégium 3/1998. (V.29.) számú Kollégiumi ajánlása:
A felszámolási eljárásban a Cstv. 46. § (8) bekezdése szerinti jogosult kifogást nem terjeszthet elő, az ilyen kifogást a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés e.) pontja értelmében érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, illetőleg a Pp. 157. § (1) bekezdés a.) pontja alapján az eljárást e vonatkozásban meg kell szüntetni.
- 798/799 -
29. A felszámoló jogosultságai az adós szerződéseivel kapcsolatban
29.1. A felszámoló felmondási jogosultsága
Cstv. 47. § (1) A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
29.1.1. A felmondási joggal kapcsolatos kérdések
A felszámolónak a szerződésektől történő elállása, illetve felmondásra vonatkozó jogosultsága olyan speciális csődtörvényen alapuló jog, amely független attól, hogy a Ptk. az adott szerződésre nézve tartalmaz-e elállásra, illetve felmondásra vonatkozó rendelkezéseket.
A felszámoló jogosult eldönteni, hogy a Cstv. 47. §-a alapján, vagy pedig szerződés, illetve egyéb jogszabályi előírás alapján eljárva mondja fel a szerződést. Különösen lízingszerződések esetén merült fel a gyakorlatban, hogy a hitelezők számára kedvezőbb, ha a felszámoló nem él sem a szerződésben, sem a Cstv.-ben biztosított jogával, mert a felmondáshoz, elálláshoz kapcsolódó hátrányok jelentősek lehetnek. Amennyiben a felszámoló mégis él ezzel a jogával, úgy a felmondás, illetve elállás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak kell bejelenteni az ezzel kapcsolatos igényeket. A felmondás, elállás következtében kifizetésre kerülő összeget felszámolási költségként kell besorolni [57. § (2) bekezdés b) pont]. A kártérítési és kötbér igény viszont már nem felszámolási költség, a besorolásra az általános szabályok irányadók (EBH 2009.2064.). Ha a bejelentett igényt a felszámoló vitatja, az általános szabályok szerint kell a felszámolást lefolytató bírósághoz beterjesztenie.
A Ptk.-ban szabályozott elállásra lehetőség van akkor is, ha a teljesítés megkezdődött, de még nem fejeződött be, a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott elállásra azonban csak akkor, ha még a felek egyike sem teljesített az adott szerződés alapján szolgáltatást. Ilyen esetben a felszámolónak nem a Cstv., hanem a Ptk. alapján van lehetősége elállni a szerződéstől (ÍH 2010.48.).
A gyakorlatban ezzel kapcsolatban ellentétes döntések születtek, főleg polgári perekben. Ezért fontos annak hangsúlyozása, hogy a Cstv.-ben szabályozott elállás és felmondás teljesen más, sui generis jogintézmény, mint a Ptk.-ban szabályozott hasonló elnevezésű lehetőség a szerződések megszüntetésére.[222]
- 799/800 -
Rendkívül érdekes és vitatható álláspontot foglalt el a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.135/2011/5. számú ügyben, melynek indokolásában kifejtette: ha az adóssal szerződő fél nem fogadja el a felszámoló felmondását, elállását - emiatt nem is jelenti be a hitelezői igényét -, úgy a felmondás érvényességének a megállapítása, az elállásból eredő jogkövetkezmények levonása iránt a felszámolónak kell a peres eljárást megindítania, mert ő kívánja érvényesíteni az adós jogát a szerződő féllel szemben. A magam részéről ezzel az állásponttal nem értek egyet, a döntés azonban a gyakorlat számára nem megkerülhető.

JOGGYAKORLAT
EBH 2009.2064.
A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelem alapján elsődlegesen eldöntendő jogkérdés az, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának körében mit kell gazdasági tevékenységnek tekinteni, s meg kell-e különböztetni a gazdasági tevékenységből eredő igényeket a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségektől.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság gazdasági tevékenységre vonatkozó álláspontjával, azonban a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésének költségeivel kapcsolatban kifejtettekkel csak részben.
A törvény a felszámolási eljárás céljából (az adós jogutód nélküli megszüntetéséből és így gazdasági tevékenységének befejezéséből) kiindulva az 57. § (2) bekezdés b) pontjában alapvetően a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek példálódzó felsorolását tartalmazza, melyek között feltünteti a kártérítési kötelezettséget is, de azonnal korlátozza ezt a felszámolás kezdő időpontja után végzett gazdasági tevékenységből keletkező ilyen jogcímen fennálló követelésekre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha az adós a felszámolás kezdő időpontja után folytatja a gazdasági tevékenységét - akár korlátozott mértékben is - az ebből eredő hitelezői igények felszámolási költségnek minősülnek, és ekként kell elszámolni azokat a felszámolás során keletkező kártérítési igényeket is, amelyek a tevékenység folytatásából erednek.
Ha azonban a gazdasági tevékenység befejezésére kerül sor a felszámolás során, akkor a felszámolónak a fizetésképtelen adós gazdasági életből minél hamarabb történő kivonása érdekében le kell zárnia az adós jogviszonyait - például az adós által kötött szerződés azonnali hatályú felmondásával a Cstv. 47. § (1) és (3) bekezdésében biztosított körben - és az ebből eredő kártérítési igények, amelyek nem az adós gazdasági tevékenységének a folytatásából erednek, nem minősülhetnek felszámolási költségnek. Egy gazdasági kapcsolat olyan befejezésével, amelyet esetleg a másik fél nem akart, vagy nem várt, természetesen felmerülhetnek kártérítési igények, azonban ezek nem válnak attól privilegizálttá, hogy a felszámolás során történik meg a jogviszony lezárása.
- 800/801 -
A hitelező felülvizsgálati kérelemmel érintett kártérítési követelése vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ez a kártérítési igény - amelynek összege a felek között már nem vitatott - a felszámolás alatti gazdasági tevékenységből, vagy a gazdasági tevékenység észszerű befejezéséből eredt. A becsatolt iratokból megállapítható, hogy a felek által 2006. január 24-én felvett átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalmazza azokat a hibákat, amelyeket a bérleti szerződés 20.1. pontja szerint a bérlemény visszaszolgáltatásakor a bérlőnek meg kellett volna javítania, s csak a jogviszony létrejöttekor fennállott az eredeti állapottal azonos állapotban lehetett volna visszaadnia a bérleményt. Ugyanakkor azonban az eljárás adataiból az is megállapítható, hogy ezek a hibák nem a felszámolás során végzett gazdasági tevékenységgel kapcsolatosak, a bérlemény »lelakott« állapota - s emiatt az újrafestés, újraszőnyegezés, hibajavítás - a korábbi használatnak az eredménye.
A bérleti szerződés megszűnése a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. Ennek megítélése független attól, hogy a felszámoló vagy a másik szerződő fél teszi meg a jognyilatkozatot a kapcsolat lezárására, különös tekintettel arra, hogy amennyiben a hitelező nem mondta volna fel a bérleti szerződést, azt a felszámolónak kellett volna azonnal megtennie a további hitelezői igények keletkezésének megakadályozása érdekében. A kifejtettekre tekintettel a szerződés megszűnésével kapcsolatban kártérítés jogcímen előterjesztett hitelezői igény, mely nem vitásan a szerződés megszűnésekor vált esedékessé az adóssal szemben, nem a felszámolás alatti gazdasági tevékenységből ered, a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatban pedig a felmerült kár megtérítése iránti igény - a fent kifejtettek szerint - nem felszámolási költségként érvényesíthető.
A késedelmi kötbér sem sorolható a felszámolási költségek közé. A késedelmi kötbér olyan esetekben követelhető a késedelmesen teljesítő féltől, amikor a kötelezett nem pénzfizetéssel tartozik [ilyenkor ugyanis a felek általában késedelmi kamatot számítanak fel, illetve ha nem ebben, hanem késedelmi kötbérben állapodnak meg, akkor is a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni - Ptk. 247. § (2) bekezdés]. A késedelmi kötbér tehát a késedelembe esett kötelezett terhére megállapított szankció, s függetlenül attól, hogy mikor keletkezett, felszámolási költségként nem érvényesíthető.
A kifejtett indokolással kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.030/2009/4. szám) (megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2009/2.).
EBH 1999.124.
A még nem teljesített szerződést a felszámoló jogosult felmondani. A kölcsönszerződést biztosító engedményezési szerződés megkötésével e szerződés teljesült, ezért az engedményezési szerződés már nem mondható fel. Ez nem érinti a kölcsönszerződés felmondásának lehetőségét.
BH 2016.13.
Az eladó nem jogosult a vevő vételárfizetési késedelme miatti elállásra akkor, ha a tehermentesként eladott ingatlant nem tehermentesíti és erre a szerződés alapján a vevő - az eladó tehermentesítésre való felhívása nélkül - is jogosult, amit az eladó a vételár teljesítéseként köteles elfogadni [1959. évi IV. tv. 320. §, 370. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. 47. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[15] Összhangban áll a jogerős részítélet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 47. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel is, amelyek szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A jogszabályban foglaltakra tekintettel is alaptalan tehát a kereset, mert a perbeli esetben nem a szerződés felmondására került sor - hiszen a felek közt nem állt fenn tartós jogviszony -, hanem elállásra. Elállni pedig a Cstv. ezen szabálya szerint akkor lehetséges, ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást. Ez a körülmény nem állt fenn, hiszen az alperes vételárat fizetett, továbbá beszámítható követelése is volt, azaz a hátralékos vételárnak csak egy kisebb része nem került kifizetésre. Ez a hátralékos összeg az előzőekben kifejtettek alapján az ingatlan tehermentesítésére fordítható, azaz nem járna a felperesnek.
- 801/802 -
A felperes tehát a szerződéstől jogosulatlanul állt el, így a saját jogellenes magatartása az, amely a felszámolási eljárás lefolytatását akadályozza.
[16] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős részítéletet, utalva annak helyes indokolására is, hatályában fenntartotta" (Kúria Pfv.VI.21.569/2014.).
Gfv.X.30.135/2011/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámoló szerződés megszüntetésére irányuló felmondásának, illetve a szerződéstől való elállásának a jogszerűsége a felszámoló bírósághoz benyújtott kifogás alapján indult eljárásban nem vizsgálható.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő jogkérdés az, hogy bár a felszámoló részére a Cstv. biztosítja a szerződés felmondásának jogát, amennyiben a felszámoló felmondása egyéb anyagi jogszabályokkal ellentétes, a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogás alapján indult eljárásban vizsgálhatók-e a felszámoló bíróság által a felmondás anyagi jogi indokai, vizsgálható-e a felmondás tartalma, annak érvényessége.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogkérdés megválaszolásánál a Cstv. 47. § (1) bekezdésének rendelkezéseiből kell kiindulni. A Cstv. 47. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
Ha a hitelező a felmondásból, elállásból eredő követelését bejelentette a felszámolási eljárásban a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján, az azt jelenti, hogy elfogadta a felmondást, elállást, annak már csak a jogkövetkezményei tekintetében van vita a felek között, tehát ilyen esetben nem merülhet fel a felmondás, elállás érvénytelenségének kérdése.
Ha azonban az adóssal szerződő fél nem fogadja el a felszámoló felmondását, elállását - emiatt nem is jelenti be a hitelezői igényét -, úgy a felmondás érvényességének a megállapítása, az elállásból eredő jogkövetkezmények levonása iránt a felszámolónak kell a peres eljárást megindítania, mert ő kívánja érvényesíteni az adós jogát a szerződő féllel szemben.
Mindezekből következően a bíróság a jogerős végzésében helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy amennyiben a felszámoló érvényesíteni kívánja az engedményezési szerződés felmondásának jogkövetkezményeit, annak tárgyában a peres eljárást lefolytató bíróságnak kell határozatot hoznia" (www.lb.hu).
BH 2000.415.
Ha a felszámoló az adós által kötött szerződést azonnali hatállyal felmondja, a másik fél az ennek folytán őt megillető követelést a felszámolási eljárásban érvényesítheti.
Az indokolásból: "Helyesen hívták fel az eljáró bíróságok a jelen ügyben alkalmazandó Cstv. 47. §-át, amely feljogosítja a felszámolót arra, hogy az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondja. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolóhoz való bejelentéssel érvényesíthető.
A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. A Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése értelmében, pedig a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét azonban meg kell fizetni. Amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése szerinti követelésbe tehát a fenti jogszabályhelyben megjelölt igények beletartoznak, ezért a felperesnek akár a visszajáró bérleti díj összegét, akár pedig az elmaradt hasznát a szerződés felmondása folytán, illetőleg nem megfelelő teljesítése miatt - a fent hivatkozott jogszabályhely szerint - a felszámolási eljárásban kellett volna érvényesítenie. Erre tekintettel helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az azonnali felmondás a felszámoló részéről jogszerűen történt, így azzal kárt nem okozott a felperes részére.
- 802/803 -
A jogszabály speciális rendelkezése folytán pedig, amelyet a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése tartalmaz, a felperesnek a felmondásból eredő bármilyen követelését a felszámolási eljárásban kell érvényesítenie. Az nem kerülhető meg a felszámolóval szembeni kártérítési követelés érvényesítésével. Ez adott esetben oda vezethetne, hogy a követelést érvényesítő egy olyan adóssal szemben, amelynek vagyona a követelés kielégítését nem biztosítaná, kedvezőbb helyzetbe kerülhetne a felszámolóval szembeni kártérítés érvényesítése során."
BH 1997.541.
Ha a bizományi szerződést a megbízó felszámolója jogszabályi felhatalmazás alapján felmondja, ez nem érinti a bizományos által saját nevében, de a megbízó javára a külföldi féllel kötött lízingszerződés fizetési feltételeinek teljesítése érdekében a belföldi pénzintézet által vállalt - feltétlen és visszavonhatatlan - bankgaranciából eredő fizetési kötelezettséget.
BH 1996.611.
Az adós gazdálkodó szervezet által a felszámolás elrendelése előtt kötött előszerződés esetén a felszámoló jogosult a szerződés megkötését megtagadni.
I. Ingatlan hasznosítási jogának beruházás ellenében történő átengedése esetén a jogviszony felmondásakor a felek elszámolása során nem a beruházás elszámoláskori bekerülési költségének, hanem az előre kiegyenlített és beszámított bérleti jog azon részének van jelentősége, melynek ellenértékéhez a bérlő a felmondás folytán nem jutott hozzá.
II. A felszámolás alá került cég felszámolója jogosult a bérleti szerződést bérlőként is felmondani a Csődtv. szabályai alapján. Ebben az esetben a bérbeadóval szemben kártérítési igényt a bérleti szerződés felmondása kapcsán nem érvényesíthet.
ÍH 2015.166.
A felszámolót megillető felmondási, illetőleg elállási jog gyakorlásával összefüggő ítélkezési szempontok (Cstv. 47. §, Ptk. 319. §, 320. §, 321. §) (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.106/2014/8. szám).
ÍH 2010.48.
A felszámolónak a Cstv. 47. § (1) bekezdésében szabályozott elállási joga a Ptk.-ban a szerződésszegéssel kapcsolatban biztosított elállási jogtól alapvetően különbözik. Utóbbinál az elállásra lehetőség van akkor is, ha a teljesítés megkezdődött, de még nem fejeződött be. Ehhez képest speciális jogintézmény a Cstv. szerinti elállási jog: erre csak akkor kerülhet sor, ha a szerződés alapján még a felek egyike sem teljesített szolgáltatást [Cstv. 47. § (1) bekezdés, Ptk. 300. §, 320. §] (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.950/2009/2. szám).
Fpkf.11.44.118/2004/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló a társasházi alapító okiratot nem mondhatja fel a Cstv. 47. § (1) bekezdésére hivatkozással.
Fpkf.11.43.234/2004/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló Cstv. 47. § (1) bekezdése szerinti felmondási joga a Ptk.-val összhangban gyakorolható.
29.1.2. A lízingszerződés felmondása
Cstv. 47. § (1a) A lízingszerződés felmondása esetén a lízingtárgy visszaadásakor a lízingbe adóval el kell számolni. A pénzügyi lízing szerződés felmondása esetén a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy visszaadáskori piaci értéke beszámításra kerül az adós gazdálkodó szervezet még meg nem fizetett tőke- és kamatfizetési kötelezettségébe.
- 803/804 -
A 2011. évi Módtv. iktatta be a törvénybe a lízingszerződés felmondásával kapcsolatos új szabályokat, melyeket a 2012. március 1. után indított ügyekben lehet alkalmazni.
A Módtv. indokolása erről annyit ír, hogy a módosítás a Cstv. 47. §-ában rendezi, hogy ha a lízingszerződés felmondásra kerül a felszámolási eljárás alatt, akkor a szerződéses partnereknek egymással el kell számolniuk. A módosítás a számviteli törvénnyel, illetve a kialakult gyakorlattal összhangban tartalmazza a pénzügyi lízing esetében alkalmazandó sajátos szabályokat. Mivel a lízingszerződésekkel kapcsolatban több vitás kérdés merül fel, a továbbiakban áttekintjük a legfontosabb kérdéseket. Az is lényeges, hogy a Ptk. a pénzügyi lízing fogalmát definiálta, az ezzel kapcsolatos kérdéseket is elemezzük.[223]
29.1.2.1. Lízingszerződés a 2014. március 15-e előtti szabályozásban
A lízingügylet több szerződést magában foglaló folyamat (előszerződés, adásvételi szerződés, lízingszerződés). A lízingügylet legfontosabb eleme a lízingszerződés, amely hatályos jogunk, helyesebben a kialakult bírói gyakorlat szerint - miután a hatályos Ptk. a lízingügyletet nem definiálja - atipikus szerződés, amelyben megjelennek az adásvétel (részletvétel), a bérlet és a hitel ismérvei. [A Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának állásfoglalása a lízingszerződésekkel kapcsolatos egyes kérdésekről. (2000/3.)]
A lízing alaptípusai: a pénzügyi lízing, az operatív lízing és a visszlízing. A továbbiakban a leggyakoribb és a legtöbb kérdést felvető pénzügyi lízing kérdéseivel foglalkozunk.
A pénzügyi lízing olyan üzleti megállapodás, mely szerint a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő által kiválasztott jószágot, azaz a lízingtárgyat azért, hogy annak használatát a lízingbevevőnek díjfizetés ellenében átengedje. A pénzügyi lízing során a jószág végig a lízingbevevő könyveiben szerepel, így az értékcsökkenést is ő érvényesítheti az adózáskor, azonban a tulajdonos a lízingbeadó.
A pénzügyi lízingnek két esetköre ismert: zárt végű pénzügyi lízing esetén főszabály szerint a lízingbevevő a lízingdíj kifizetésével automatikusan tulajdont szerez a lízingtárgyon, míg a nyílt végű pénzügyi lízing esetében a lízingbevevő a futamidő végén eldönti, hogy maradványértéken megszerzi a lízingtárgy tulajdonát vagy visszaadja a lízingtárgyat. A tulajdonjog megszerzéséhez külön nyilatkozat szükséges a lízingbevevő részéről, ennek mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásokban jelentősége van.
- 804/805 -
29.1.2.2. Pénzügyi lízingszerződés az új Ptk.-ban
Az új Ptk. kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza, kifejezett szándéka a kialakult gyakorlat megváltoztatása, ennek megfelelően a lízingszerződés hitelezési oldalát erősíti. A Ptk. 6:409. §-a kimondja, hogy a pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A Ptk. a lízinget a finanszírozási jellegű szerződések között helyezi el, álláspontja szerint a lízingszerződés fiduciárius konstrukciónak minősül; a felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. Ahelyett azonban, hogy a lízingbeadó tulajdonjogot ruházna át és a vételár-követelését zálogjoggal biztosítaná, a zálogjogosultinál kedvezőbb hitelezői pozícióban marad. A törvény ugyanakkor, arra tekintettel, hogy a lízingszerződések kapcsán nem alakult ki jelentős visszaélés, továbbá, hogy a lízingbeadók a prudenciális felügyelet alatt állnak, a törvény fiduciatilalomra vonatkozó szabálya ellenére továbbra is meg kívánja őrizni a lízingszerződést. Összhangban ugyanakkor a törvény fiduciárius biztosítékokra vonatkozó megközelítésével, a törvény a lízingbeadó tulajdonjogát, a tulajdonjog-fenntartáshoz és a faktoringhoz hasonlóan csak abban az esetben ismeri el, ha a felek a lízinget bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromba vagy az ingatlan-nyilvántartásba.
A 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 6. § (1) bekezdés 89. pontja értelmében pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő ingatlant vagy ingó dolgot, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.[224]
- 805/806 -
29.1.2.3. A pénzügyi lízingszerződés jellegzetességei
A pénzügyi lízingügylet megítélésénél a szerződés jellemzőiből kell kiindulni:

Valójában mi a célja egy ilyen lízingügyletnek? A pénzügyi lízing a hatályos Hpt. és - mint láttuk - a most hatályba lépő Ptk. szerint is pénzügyi szolgáltatás, illetve a hitel- és számlaszerződések közé tartozik. Célja, hogy a lízingbevevő számára biztosítson egy bizonyos összeget, hogy azon beszerezzék a kívánt vagyontárgyat, amelyet azután a lízingbevevő használni tud egészen addig, amíg a futamidő végével az a tulajdonába is kerül. Ez tehát egy pénzügyi szolgáltatás.
A lízingszerződés nem vitásan tartós jogviszonyt hoz létre a felek között. Azonban tartós jogviszony a zálogjoggal biztosított kölcsön is. Mind a két esetben - a szolgáltató előzetes teljesítését követően - időszakosan egy bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát a szolgáltatást igénybe vevő: a kölcsönnél a tőkét és a kamatokat törleszti, a lízingnél a díjat fizeti, amely lízingdíj a hitel törlesztése, a használat díja és a tulajdonjog megszerzésének az értéke (BDT 2007.1666.).
A Hpt. szerint a lízingdíj a tőkerészéből - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészéből áll.
A felek közötti jogviszony tekintetében az a különbség a kölcsön és a lízing között, hogy a kölcsönnél a zálogjog biztosítja a hitelező kielégítését, a lízingnél pedig a tulajdonjog-fenntartás.
A pénzügyi lízing esetén a lízingbeadó követelését az biztosítja, hogy a tulajdonjogot fenntartotta. A csődeljárásban ez nem jelent biztosított követelést, s a felszámolási eljárásban sem kerül a lízingbeadó a biztosított hitelezők közé (a felszámolási eljárás szabályai miatt ez számára kedvezőbb lehet, mint a zálogjog).
29.1.2.3.1. A lízingszerződés megszűnése
A lízingszerződés megszűnése több okból következhet be, ezek a következők lehetnek:
- a futamidő lejárta;
- a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése (ex nunc hatályú);
- azonnali hatályú felmondás;
- elállás, továbbá
- egyéb ok (lehetetlenülés).
Felszámolás, csőd esetén tipikusan a szerződés azonnali hatályú felmondása az adós nem fizetése miatt, illetve az elállás fordul elő általában, de nem kizárt a többi megszűnési ok sem. Így nem kizárt, hogy a lízingszerződés a csődmoratórium időszaka alatt szűnik meg a futamidő lejárta miatt, illetve a felszámolási eljárásban is előfordulhat ez az eset. A fizetésképtelenségi eljárásokban történő igényérvényesítés esetén lényeges lehet, hogy a lízingcég az adóssal szemben milyen követelést jelenthet be, s ehhez támpontot adhat a lízingszerződés megszűnésének esetére kialakított bírói gyakorlat.
A Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának már idézett állásfoglalásában, majd azt követően a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2008.1907. szám alatt közzétett Gf.I.30.218/2007. számú döntésében elvi éllel mondta ki az alábbiakat:

"A pénzügyi lízingszerződés rendkívüli felmondása folytán a lízingbevevő lényegében a hátralékos lízingdíj részletekben való fizetésének kedvezményét veszti el, és ezért a teljes hátralékos lízingdíj esedékessé válik. Olyan helyzet azonban nem állhat elő, hogy a lízingbeadó a dolog tulajdonjogát is megtartja,
- 806/807 -
a lízingtárgyat ezért visszaköveteli, és ugyanakkor egy nem nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatását - a lízingdíjat - teljes összegben követeli. A lízingbeadó választhat: vagy a teljes hátralékos lízingdíjat követeli és ez esetben a teljesítés után a lízingtárgy tulajdonjogáról le kell mondania, vagy a lízingtárgyat visszaköveteli és ezen kívül a szerződés megszűnése miatti igényét érvényesíti.
Nem ütközik jogszabályi tilalomba az olyan szerződéses kikötés, amikor a lízingbeadó visszaköveteli a lízingtárgyat, követeli a hátralékos lízingdíjat is, azonban a visszakövetelt lízingtárgyat a piaci forgalomban értékesíti, és a befolyt vételár összegével a lízingbevevő hátralékos lízingdíjtartozását csökkenti. Ebben az esetben a biztosítéki szerepet betöltő lízingtárgyból, annak eladása útján elégíti ki igényét - amely a hátralékos lízingdíjban áll - a dolog vételárát azonban nem a saját javára, hanem a lízingbevevő javára számolja el.
Ha a lízingbeadó a lízingtárgyat visszaveszi a lízingbevevőtől, a teljes hátralékos lízingdíjat akkor sem követelheti, ha a lízingtárgyat huzamos időn keresztül még nem értékesítette. Ilyenkor csak a lízingtárgy reális forgalmi értékével csökkentett különbözeti összegre tarthat igényt."

Ezen túlmenően is több eseti döntés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a lízingtárgy értékesítése esetére miként kell a befolyt vételár összegével a lízingbevevő felé elszámolni. A BDT 2000.200. szám alatt közzétett döntésben a bíróság az elszámolással kapcsolatban az alábbiakat emelte ki:

"A számszaki részletes elszámolás azt jelenti, hogy az alperest a szerződés alapján terhelő 5.139.452 Ft lízingdíjból kell kiindulni, és a részteljesítéseket ebből kell időszakonként levonásba helyezni. A peradatok szerint különböző időpontokban, különböző mértékű részteljesítések történtek - részben késedelmesen -, azonban az eddigi elszámolásból nem állapítható meg, hogy miként történt az egyes lízingdíj-részletek jóváírása, a részleteket az esedékességhez képest mely időpontokban, milyen késedelemmel fizették meg; milyen mértékű késedelmi kamattartozás keletkezhetett. A felek közötti elszámolás a fellebbezési ellenkérelemhez csatolt »részletes« elszámolás alapján sem ellenőrizhető. A lízingbeadó a befizetett összegek egy részét késedelmi kamatként számolta el, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján a lízingdíjtartozás mértéke - tételes levezetés és kimutatás hiányában - nem állapítható meg. Ezért szükséges, hogy a felperes az egyes befizetések tekintetében részletes, tételes elszámolást készítsen, amely alapján ellenőrizhető, kimutatható a ténylegesen fennálló lízingdíjtartozás összege.
Ezen túlmenően a peradatok alapján az sem állapítható meg, hogy a perbeli gépkocsit ténylegesen mikor vette vissza birtokába a lízingbeadó. Amennyiben már novemberben sor került gépkocsi birtokbavételére, nem tisztázott, miért csak a következő év májusában értékesítette. E körülményeket azért is tisztázni kell, mert erre az időszakra a felperes mintegy 300 000 Ft összegű késedelmi kamatot számolt el a lízingbevevő terhére."

A fenti eseti döntések is azt jelzik, hogy a lízingszerződés megszűnése esetén tételes és ellenőrizhető elszámolást kell készíteni, az értékesítési késedelemből eredő költségeket a lízingbeadó nem háríthatja át a lízingbevevőre.
29.1.2.4. Jogalkalmazási kérdések felszámolási eljárok esetén
Pénzügyi lízingszerződés és a fizetésképtelenségi eljárások találkozása esetén az alábbi esetkörökben merültek fel jogalkalmazási kérdések:
a) a lízingszerződés megszűnése a felszámolás elrendelése esetén;
- 807/808 -
b) a felszámoló felmondási jogosultsága;
c) pénzügyi lízing esetén a felszámolási vagyon és a lízingtárgy tulajdonjogának a kérdése; s végül
d) milyen követelés jelentendő be a felszámolási eljárásban, ha:
a) felmondták a szerződést, illetve ha
b) nem mondták fel a szerződést.

a) Megszűnik-e a lízingszerződés a felszámolás elrendelése miatt?
A Cstv. 34-38. §-a tartalmazza a felszámolás elrendelésével kapcsolatos jogkövetkezményeket. Ezek közül a 35. § (1) bekezdés azon előírása lényeges, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. Sem a lízingszerződés, sem más szerződés nem szűnik meg azonban a felszámolás elrendelésével. A követelést azonban - miután lejárttá vált - be kell jelenteni, ez nem akadálya annak, hogy az adós tovább fizesse a lízingdíjakat, ezzel természetesen csökken a követelés. (Ha nem fizeti a lízingdíjat az adós, a lízingcég követelése a késedelmi kamatok miatt megnőhet.) A gyakorlatban pont ez a helyzet okoz értelmezési gondokat, a lízingszerződés nem szűnik meg, ugyanakkor a teljes követelést be kell jelenteni a felszámolónak.
A lízingbeadó természetesen felmondhatja a szerződést, amennyiben az adós nem fizeti a lízingdíjakat, kérdésként merült fel, hogy erre a felszámoló is jogosult vagy sem.

b) A felszámoló felmondási jogosultsága
A BH 1995.311. szám alatt közzétett ügyben a felszámoló felmondta a pénzügyi lízingszerződést, amelyben kikötötték, hogy az adós nem élhet felmondási jogával. A lízingbeadónak az volt a jogi álláspontja, hogy "a lízingszerződés ún. pénzügyi lízingszerződés volt, melynek lényege a kölcsönnyújtás, és csak a speciális biztosíték miatt társul hozzá a bérlet néhány eleme. Az ügylet lényeges feltételei a kölcsön szabályait követik. A kölcsönszerződést pedig az adós azt követően, hogy a kölcsön összegét felvette, már nem szüntetheti meg, csak egy módon, mert a szerződésből ezt követően kizárólag kötelezettségei vannak. Ez az egy mód, amivel az adós részéről a kölcsönszerződés megszüntethető: a lejárat előtti visszafizetés."
A Cstv. 47. § (1) bekezdése azonban speciális szabályokat tartalmaz az elállásra és a felmondásra, amikor generálisan kimondja, hogy a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A 47. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a kivételeket, amelyek esetén a felmondási elállási jog nem gyakorolható. A jogalkotó a lízingszerződés esetén nem tilalmazza a felmondási jog gyakorlását, a felszámoló ezért a Cstv. által biztosított speciális felmondási jogával élhetett. Emiatt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felszámoló a lízingszerződést akkor is jogosult - azonnali hatállyal - felmondani, ha a felek a szerződésben a felmondás jogát kizárták.
- 808/809 -
Érdekes - és más szempontból is fontos - a határozat indokolása: "A felszámoló a lízingszerződés azonnali hatályú felmondásával a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet a további lízingdíj-fizetési kötelezettségtől megóvja, ezzel a gazdálkodó szervezetet a további terhektől mentesíti, amelyre jogszabályban biztosított jogosultsága van" - fejti ki a Legfelsőbb Bíróság.
Ezen döntés indukálta azt a gyakorlatot, mely szerint a felszámolás elrendelésére tekintettel a lízingcégnek az élő szerződésre tekintettel csak a már lejárt lízingdíjakat kell követelésként bejelenteni, a felszámolás alatt esedékes díjakat pedig a felszámoló döntése alapján tovább fizetheti az adós, s ezzel megszerezheti a lízingtárgy tulajdonát. Az indokolás azért erősítette ezt az értelmezést, mert nem mondta ki, hogy az a lízingcég teljes követelése esedékessé vált a felszámolás elrendelésével, emiatt az adós céget nem terheli a szerződés szerinti ütemezés szerint fizetési kötelezettség.

c) Mikor tartozik a felszámolási vagyonba a lízingtárgy?
Pénzügyi lízingszerződés esetén tulajdonjog fenntartása mint biztosíték lényeges, s ez az új Ptk. hatálybalépése után sem fog változni. Elsősorban a felszámolási eljárásokban van annak jelentősége, hogy mely vagyontárgyak tartoznak az adós vagyonába, az ún. "csődvagyonba". Ezt a kérdést a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja és 4. § (1) bekezdése, (3) bekezdés h) pontja szabályozza. Fontos az elhatárolás több okból, ezt a Fővárosi Ítélőtábla az ÍH 2005.87. szám alatt közzétett 15.Fpkf.43.734/2004/4. számú ítéletében tömören, az alábbiak szerint fogalmazta meg:

"Ha a lízingelt vagyontárgy tulajdonjogát az adós a felszámolás kezdő időpontjáig nem szerezte meg, a vagyontárgy nem tartozik az adós vagyonába, így azt a lízingbeadó kérelmére ki kell adni. Az ezzel kapcsolatos jogvitában az általános hatáskörrel rendelkező bíróság jár el."

A döntés az általános bírói gyakorlatot tükrözi, ennek megfelelően anyagi jogi szempontból az a fontos, hogy amennyiben a kezdő időpontig nem szerezte meg az adós a tulajdonjogot, úgy nem tartozik a felszámolási vagyonba a vagyontárgy. A tulajdonszerzéshez ingóság esetén a dolog átadása, ingatlan esetében a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges. Utóbbival kapcsolatban a döntések már nem egyértelműek. A Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2008.1799. szám alatt közzétett 4.Pf.21.293/2006/3. számú döntésében kimondta, hogy amennyiben a lízingszerződésben a felek kikötik, hogy a szerződés lejáratakor a lízingbevevő - erre vonatkozó értesítés megküldésével - jogosult a maradványértéken a lízingtárgy külön adásvételi szerződéssel történő megvételére, és a jogosult e jogával élt, a lízingbeadó szerződéskötési kötelezettsége a futamidő végével beáll. Ha a lízingbeadó szerződéskötési kötelezettsége a felszámolás kezdő időpontja előtt beállt, a szerződés tárgya nem tartozik a felszámolási vagyon körébe.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 1997.203. számú döntésében hasonló elvet követve mondta ki, hogy nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, amelyre nézve valamely személy a felszámolás közzététele előtt vételi jogával élt.
- 809/810 -
Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése a vételi jog jogosultja javára csak a felszámolás közzététele után történt meg.
Ezekből a döntésekből az a gyakorlat tűnik ki, miszerint a felszámolási vagyonba tartozás szempontjából ingatlan tekintetében nem a tulajdonjog bejegyzésének, hanem vételi jog esetében a jognyilatkozat megtételének, lízingszerződés esetében viszont a szerződéskötési kötelezettség beállásának van jelentősége. Ez a gyakorlat meglehetősen vitatható a jogi szabályozás tükrében.
Más aspektusból a BH 2000.365. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy pénzügyi lízingszerződés esetében - amikor a felek abban állapodnak meg, hogy maradványértéken megszerzi a lízingbevevő a tulajdonjogot - a lízingdíjak kifizetésével a lízingbevevőnek olyan követelése keletkezett, amely megalapozza a gépkocsi lízingbevevő tulajdonába kerülését, emiatt a lízingbevevő rendelkezhetett a gépjármű tulajdonjogáról.
Ingóság esetében a Legfelsőbb Bíróság a BH 2008.178. számú döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy hiába élt a hitel fedezetéül szolgáló gépkocsi tekintetében a hitelező a vételi jogával, ha a gépkocsit nem vette birtokba, az adós nem követi el a sikkasztás bűncselekményét, mivel a gépkocsi nem került ki a tulajdonából.
Eljárási szempontból azért fontos a kérdés eldöntése, mert a töretlen bírói gyakorlat szerint ilyen esetben az igényt az általános hatáskörrel rendelkező bíróság előtt kell érvényesíteni. Amennyiben az ilyen jogosult nem szerepel hitelezőként a felszámolási eljárásban, csak ezen igénye miatt kifogást nem is nyújthat be.
29.1.2.5. Felszámolási eljárás és a lízingszerződés
Felszámolási eljárás esetén a Cstv. 35. § (1) bekezdésének előírása következtében a lízingbeadó teljes követelését be kell jelenteni, mivel a követelése lejárttá válik a törvény előírása következtében. A felszámolás kezdő időpontja után a rendes eljárásokban a pénzügyi lízingbe adó is felmondhatja a szerződést, ha erre a szerződés lehetőséget biztosított, illetve felmondhatja a felszámoló is, részben a szerződésben biztosított jogok, részben pedig a Cstv. 47. §-a alapján.
A lízingszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések kapcsán a válasz megadásánál a Kúria Gfv.VII.30.220/2012/6. számú felszámolási ügyben (www.lb.hu/fizeteskeptelensegiugyek) hozott döntéséből kell kiindulni, amelyben a Kúria az alábbi elvi megállapítást tette:

• "A pénzügyi lízing szerződés esetében a lízingbeadó a lízingbevevő rendelkezésére bocsátotta - a lízingbevevő által meghatározott vagyontárgy megvásárlásával és a lízingtárgy lízingbevevő használatába adásával - azt az összeget, melyet a lízingdíj időszakonkénti megfizetésével a lízingbevevő részletekben vállalt visszafizetni (kamattal és egyéb költségekkel növelten).
[…] mivel a felperesnek a pénzkövetelése az alperes felé a lízingszerződés alapján fennállt, a felperesnek a pénzkövetelését be kellett jelentenie a felszámolónak, ha az adóssal szemben érvényesíteni kívánt bármilyen kötelmi igényt.
• A lízingbeadó részéről tehát az a megfontolt, előrelátó gazdálkodási magatartás, ha az Üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően eljárva a lízingbevevővel szemben fennálló teljes pénzkövetelését bejelenti,
- 810/811 -
és a lízingtárgyak általa történt értékesítését követően a bejelentett hitelezői igényét a befolyt árbevétel összegével csökkenti. Ha ezt követően is marad követelése az adóssal szemben, azt kényszeregyezség létrejötte esetén csak az egyezségben meghatározottak szerint részére fizetendő összeg erejéig érvényesítheti az adóssal szemben. Ha a lízingtárgyak értékesítéséből befolyt vételár több mint a lízingbeadó követelése, úgy a különbözetet vissza kell adnia a lízingbevevő adós részére."

Az ítéletben írtakat a hatályos Cstv.-rendelkezések értelmében annyiban kell pontosítani, hogy a visszaadáskori értékkel kell csökkenteni a bejelentett követelést, ugyanakkor a piaci érték kifejezésbe az értékesítés folytán befolyt vételár is beletartozik.
A rendes felszámolási eljárásoknál nincs felmondási tilalom, ezért nem értelmezhető a folyamatban levő lízingszerződés problémája. Ha az adós meg akarja tartani a lízingtárgyat, mert egyezséggel helyre akarja állítani a gazdálkodását, akkor a lízingbeadóval kötött újabb szerződéssel a felszámolás során történő használatot tudja biztosítani, illetve a tulajdonjogot is meg tudja szerezni.
Kicsit más a helyzet a 68-70. § szerinti stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezeteknél ("különleges2" szervezetek), mert a 69. § (3) bekezdése kizárja a rendkívüli moratórium alatt az adóssal szerződő fél által történő szerződésfelmondást, s a csődmoratórium szabályait is alkalmazni kell. Miután a rendkívüli moratórium a felszámolás kezdő időpontját követő 90 napig még tart [Cstv. 69. § (10) bekezdés], ez alatt az időtartam alatt a felszámolás kezdő időpontjában még fennálló pénzügyi lízingszerződéseket nem lehet felmondani.

d) Milyen követelést kell bejelenteni a felszámolás során?
Ha felmondták a lízingszerződést kezdő időpont előtt, az elszámolásnak megfelelő összeget [Cstv. 47. § (1a) bekezdés]. Ha nem mondták fel a lízingszerződést, be kell jelenteni a teljes követelést.
A Cstv. 47. § (1a) bekezdése kimondja, hogy a lízingszerződés felmondása esetén a lízingtárgy visszaadásakor a lízingbeadóval el kell számolni. A pénzügyi lízingszerződés felmondása esetén a lízingbeadó által visszavett lízingtárgy visszaadáskori piaci értéke beszámításra kerül az adós gazdálkodó szervezet még meg nem fizetett tőke- és kamatfizetési kötelezettségébe. A fenti szabály mind a felszámoló, mind a lízingcég felmondása esetén alkalmazandó.

A "visszaadáskor" fogalom értelmezése
A pénzügyi lízing során történő elszámolásra vonatkozóan a felszámolási eljárásoknál a Cstv. 47. § (1a) bekezdése azt mondja ki, hogy a "visszaadáskor" kell elszámolni. A "visszaadás" kifejezés nyilvánvalóan nem azt a pillanatot jelenti, az elszámolás technikai része (tehát a számszaki elszámolás elkészítése) szempontjából, amikor elviszik a vagyontárgyat, hiszen a bekezdés szerint a visszaadáskori piaci érték kerül beszámításra az adós tartozásába. A piaci érték adott időpontra való megállapítását azonban csak utólag lehet elvégezni.
- 811/812 -
Álláspontunk szerint a "visszaadáskor" kell elszámolni kifejezés azt jelenti, hogy a visszaadás időpontjára kell elszámolni, s nyilvánvalóan ezt minél gyorsabban kell megtenni. A visszaadáskori értéknek ott van jelentősége, hogy ha az akkori időpontban fennálló értékhez képest a lízingbeadó késlekedése miatt - piaci vagy egyéb okokból - az utólag elért érték alacsonyabb volt, a késlekedés miatt a visszadáskori értéket kell számolni, még akkor is, ha a lízingbeadó ennél kevesebb vételárat kapott az értékesítéskor.

JOGGYAKORLAT
A lízingbeadó a felszámolás elrendelése esetén az Üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően eljárva a lízingbevevővel szemben fennálló teljes pénzkövetelését be kell jelenti a felszámolónak, és a lízingtárgyak általa történt értékesítését követően a bejelentett hitelezői igényét a befolyt árbevétel összegével csökkentenie kell. Ha ezt követően is marad követelése az adóssal szemben, azt kényszeregyezség létrejötte esetén csak az egyezségben meghatározottak szerint részére fizetendő összeg erejéig érvényesítheti az adóssal szemben.
Az indokolásból: "Az alperes felszámolási eljárásában (2008) alkalmazandó Cstv. rendelkezései szerint a hitelező, az adóssal szembeni pénz- vagy pénzben kifejezhető vagyoni követelést érvényesítő személyt jelenti [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont]. A Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében az adóssal szemben a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést lehet csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni. Ha azonban az adóssal jogviszonyban álló személy azt állítja, hogy egy vagyontárgy - amely az adós birtokában volt a felszámolás kezdő időpontjában, illetve annak tartama alatt - nem az adós, hanem az ő tulajdonát képezi, úgy az annak kiadása iránti pert az adóssal szemben megindíthatja, mert ebben az esetben a felperes nem hitelezőként lép fel az adóssal szemben, a per tárgya nem az adóssal szembeni pénzkövetelés érvényesítése. A felperes tulajdonjogára alapított per megindítását az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatban létrejött kényszeregyezség ténye sem akadályozza.
A felperes jelen perbeni keresete a tulajdonában álló vagyontárgyak kiadására irányul, s az előbbiekben részletezett szabályok értelmében helytállóan járt el a bíróság akkor, amikor a keresetet érdemben bírálta el. Az alperes ezzel ellentétes jogi álláspontja téves.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg azt, hogy a pénzügyi lízing pénzügyi szolgáltatásnak minősül. A Hpt. 2. számú mellékletében található értelmező rendelkezések között a Pénzügyi szolgáltatások 11. pontjában határozza meg a törvény a pénzügyi lízing fogalmát. Ez tartalmazza, hogy »a használatba adással a lízingbevevő ...d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe.«
A pénzügyi lízing tartalmát vizsgálva az állapítható meg, hogy a lízingszerződés a tulajdonjog fenntartásával a lízingbeadó számára biztosítékot nyújt annak a pénzösszegnek a kiegyenlítésére, amelyet a lízingbeadó a lízingbevevő részére biztosított akkor, amikor a lízingbevevő utasításai alapján beszerezte a lízingtárgyat és átadta azt a lízingbevevőnek. A lízingbeadó tulajdonjogának fennmaradása a lízingtárgy tekintetében erősebb biztosítékot jelent az adóssal szemben, mint ha a szerződésben az adós számára nyújtott összeg teljesítését a hagyományos szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel biztosítaná. A lízingbe adónak a tulajdonjoga fenntartása révén a nem fizető adóstól joga van elhozni a pénzügyi lízing tárgyát képező vagyontárgyat, de az annak értékesítéséből befolyó összeggel - figyelemmel az adós által már teljesített törlesztésre is - el kell számolnia.
- 812/813 -
Ahogyan azt az alperes által hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.218/2007. számú döntése tartalmazza, olyan helyzet nem állhat elő, hogy a lízingbeadó a dolog tulajdonjogát is megtartja és a teljes hátralékos lízingdíjat is visszaköveteli.
A felszámolási eljárásban a jogalkotó a tulajdonjog fenntartását nem tekinti biztosítéknak, kizárólag az óvadék és a zálogjog, továbbá az azzal azonos elbírálás alá eső jogosultság [Cstv. 49/D. § (3) bekezdése] biztosít privilegizált kielégítést. Ennek oka az, hogy a tulajdonjog fenntartás erősebb jogot biztosít a hitelező számára, hiszen a felszámolás megindulását követően is lehetővé teszi a hitelező részére, hogy az adós nemteljesítése esetén felmondja a szerződést és tulajdonjogával élve a lízing tárgyát képező vagyontárgyat elvigye.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a felperes mint hitelező, a hátralékos pénzbeli igényének a felszámolóhoz történt bejelentésével, a szerződésben foglaltak szerint érvényesítette a teljes követelését az adóssal szemben a felszámolási eljárásban, és ezzel arra utalt, hogy nem kíván tulajdonjogával élni. A teljes hátralékos lízingdíj és maradványérték felszámoló általi elfogadásával és a kényszeregyezség szerinti kielégítésével a tulajdonjog átszállt az adósra.
Az alperesnek ez a jogi álláspontja téves.
A felszámolás megindítása a felek szerződésben kikötött jogait és kötelezettségeit csak a Cstv.-ben meghatározottak szerint változtatja meg. Helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felszámolás kezdő időpontjában csak az adós tartozásai válnak lejárttá [Cstv. 35. § (1) bekezdés], a folyamatban levő szerződések nem szűnnek meg, azok alapján a kötelezettségeket teljesíteni kell. A felszámolónak a Cstv., míg a hitelezőnek a lízingszerződés, illetve az arra alkalmazandó jogszabályok biztosítottak felmondási jogot.
A felperes a szerződésben biztosított felmondási jogával élve felmondta a lízingszerződéseket, és a felmondásokat követően bejelentette a hitelezői igényét.
A lízingszerződés felmondása [Ptk. 321. § (1) bekezdése] a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. Ez azt jelenti, hogy a szerződéses jogviszony az eredetileg a felek által megállapított rendben nem folytatódhat, tehát a lízingbevevő nem szerezheti meg a lízingtárgy tulajdonjogát a szerződésben foglalt, a felek által elfogadott eljárási rendben.
A felszámolás kezdő időpontjában az adóssal szemben már létező követelések a Cstv. 35. § (1) bekezdése alapján, a felszámolás kezdő időpontjában esedékessé válnak, ezért azokat a felszámoló részére be kell jelenteni. A pénzügyi lízing szerződés esetében a lízingbeadó a lízingbevevő rendelkezésére bocsátotta - a lízingbevevő által meghatározott vagyontárgy megvásárlásával és a lízingtárgy lízingbevevő használatába adásával - azt az összeget, melyet a lízingdíj időszakonkénti megfizetésével a lízingbevevő részletekben vállalt visszafizetni (kamattal és egyéb költségekkel növelten).
A Kúria álláspontja szerint, mivel a felperesnek a pénzkövetelése az alperes felé a lízingszerződés alapján fennállt, a felperesnek a pénzkövetelését be kellett jelentenie a felszámolónak, ha az adóssal szemben érvényesíteni kívánt bármilyen kötelmi igényt.
Nem kizárt, hogy a lízingbeadó úgy döntsön, a lízingszerződésből eredő teljes pénzkövetelését hitelezői igényként bejelenti, valamint kifejezetten lemond a tulajdonjogáról, és kötelmi igényének érvényesítésével kívánja a fennálló követelését az adóssal szemben érvényesíteni.
Jelen eljárásban azonban nem ez történt. A lízingbeadó felperesnek azért kellett bejelentenie az adóssal szembeni teljes pénzkövetelését a felszámolónak, mert csak ezzel nyílt meg a lehetősége arra, hogy a lízingtárgyak értékesítése után a befolyó vételárral - a Hpt. és szerződés részét képező Üzletszabályzat rendelkezései értelmében - csökkentse a követelését. A felszámolási eljárásban nincs helye a felszámolás kezdő időpontjában már fennálló bejelentett követelések utólagos felemelésének, ugyanakkor nem kizárt a bejelentett igény csökkentése.
Ha az adóssal szemben fennálló igény a felszámolás kezdő időpontjában már létezik, és azt a hitelező nem jelenti be a törvény szerinti 40 napos határidőn belül, illetve a 180 napos jogvesztő határidőn belül, akkor követelésének a késedelmesen érvényesített része csak a határidőn túl bejelentett igények között kerülhet kielégítésre, illetve a jogvesztő határidőn túl érvényesíteni kívánt igénye nem vehető figyelembe, mert a jogvesztő határidő lejárta miatt az megszűnik [Cstv. 37. § (1), (3) bekezdés, 46. § (5) bekezdés].
- 813/814 -
A lízingbeadó részéről tehát az a megfontolt, előrelátó gazdálkodási magatartás, ha az Üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően eljárva a lízingbevevővel szemben fennálló teljes pénzkövetelését bejelenti, és a lízingtárgyak általa történt értékesítését követően a bejelentett hitelezői igényét a befolyt árbevétel összegével csökkenti. Ha ezt követően is marad követelése az adóssal szemben, azt kényszeregyezség létrejötte esetén csak az egyezségben meghatározottak szerint részére fizetendő összeg erejéig érvényesítheti az adóssal szemben. Ha a lízingtárgyak értékesítéséből befolyt vételár több, mint a lízingbeadó követelése, úgy a különbözetet vissza kell adnia a lízingbevevő adós részére.
A perbeli esetben a felperes a lízingszerződést felmondta, a 8 napos határidőn belül a lízingbevevő nem fizette meg a teljes tartozását, ezért a szerződés alapján nem szerzett tulajdonjogot, és a felek nem kötöttek újabb megállapodást sem. A felszámolónak történt hitelezői igény bejelentésekor pedig a felperes nem nyilatkozott kifejezetten úgy, hogy tulajdonjogáról lemond. Ebből következően helytállóan helyezkedett arra az álláspontra a bíróság a jogerős ítéletben, hogy a tulajdonjog az adott tényállás szerint nem szállt, nem szállhatott át az alperesre (adósra)."
ÍH 2012.137.
Az a tény, hogy az adós a felszámolási eljárásban kötött egyezségben a lízingbe adónak járó követelés töredékét vállalta megfizetni, nem jelenti, hogy az egyezséggel a lízingbeadó felé a szerződés alapján fennálló kötelezettséget is teljesítette, s így megszerezte a lízingtárgy tulajdonjogát. A tulajdonjog megszerzéséhez a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítése szükséges. (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.421/2011/10. szám)[225]
29.2. Felelősségvállaló nyilatkozat visszavonása
Cstv. 47. § (2) A felszámoló köteles azonnali hatállyal a gazdasági munkaközösség részére adott felelősségvállalásról szóló nyilatkozatot visszavonni, ha a felszámolás kezdő időpontját követő 60 napon belül nem került sor egyezség megkötésére.
A (2) bekezdés ma már életszerűtlen rendelkezést tartalmaz, csak tévedésből maradhatott hatályban.
29.3. Kivételek a felmondási, elállási jog gyakorlása alól
Cstv. 47. § (3) A felszámoló nem gyakorolhatja az (1) bekezdésben meghatározott azonnali hatályú felmondás, illetőleg elállás jogát a természetes személyeknek - a szolgálati lakás és garázs kivételével - a lakásokra fennálló bérleti szerződései, az iskolával vagy tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződések, a munkaszerződések, a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződés, a szövetkezeti tagok vállalkozás jellegű jogviszonyával összefüggő szerződései, valamint a kollektív szerződés tekintetében. A pozíciólezáró nettósításról rendelkező szerződés vagy keretszerződés hatálya alá tartozó szerződésektől elállni, azokat felmondani csak egyszerre lehet.
- 814/815 -
(4) A tartási és életjáradéki szerződés felmondása esetén a másik felet megfelelő kielégítés illeti meg.
Különösebb magyarázatot nem igénylő előírásokat tartalmaz a (3) bekezdés. A második mondatot a 2004. évi XXVII. törvény (IV. Cstv. Novella) 54. §-a iktatta be, a 2004. május 1. után érkezett ügyekben kell alkalmazni.
A (4) bekezdés előírásai ugyan nem túl gyakran kerülhetnek alkalmazásra, de a (4) bekezdésben írt "megfelelő kielégítés"-re az rPtk. 589. § (3) bekezdésének (új Ptk. 6:495. §) szabályai vonatkoznak.

JOGGYAKORLAT
BH 2000.491.
II. A megfelelő kielégítés nem azonos a pontos elszámolással.
BH 1999.22.
A megfelelő kielégítés megítélése életjáradéki szerződés megszüntetése esetén.
Az indokolásból: "A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése a szerződés megszüntetésével összefüggésben a felek megfelelő kielégítésének a kötelezettségét rója a bíróságra, amely a teljesített szolgáltatások és ellenszolgáltatások felmérése mellett a tartási szerződés sajátos jellegének, valamint a szerződő felek személyi és egyéb körülményeinek a figyelembevételét is lehetővé teszi. Nincs azonban jogi lehetőség arra, hogy az eltartó »megfelelő kielégítése« az eltartott házastársával kötött és már teljesedésbe ment szerződésre tekintettel az annak alapján teljesített szolgáltatások és az ellenszolgáltatás »arányba állításával« és ennek következtében a szerződés szerencse jellegének a kiküszöbölésével történjék."
BDT 2013.2935.
Ha a felszámolónak az ingatlan mint zálogtárgy őrzéséről - a megkötött ingatlan adásvételi szerződés rendelkezéseiből következően - gondoskodnia kell, az értékesítéséből befolyt vételárral szemben jogszerűen számolja el az ingatlan értékesítésével közvetlen összefüggésben felmerült, annak teljesítését lehetővé tevő őrzési költségeit.
29.4. A munkáltatói jogok gyakorlása
Cstv. 47. § (5) A felszámolás kezdő időpontjától - a jogszabályok, a kollektív szerződés és a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között - a felszámoló gyakorolja a munkáltatói jogokat, és teljesíti a kötelezettségeket.
(6) A felszámoló a felszámolás kezdő időpontját követően a munkabérek emelésére csak a választmány egyetértésével vállalhat új kötelezettséget.
29.4.1. A munkajogi szabályok alkalmazása
A munkáltatói jogok gyakorlása során a felszámoló a vonatkozó jogszabályi előírásokat, elsősorban az Mt. előírásait köteles betartani. A tényállás dönti el, hogy a régi vagy az új Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
- 815/816 -
Itt a 2012. július 1-jén hatályba lépett új Mt. vonatkozó rendelkezéseit közlöm:

Mt. 64. § (1) A munkaviszony megszüntethető
a) közös megegyezéssel,
b) felmondással,
c) azonnali hatályú felmondással.
(2) A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja.

Mt. 65. § (1) A munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti.
(2) A felek megállapodása esetén - legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított egy évig - a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg.
(3) A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt
a) a várandósság,
b) a szülési szabadság,
c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),
d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint
e) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap
tartama alatt.

Mt. 66. § (1) A munkáltató felmondását köteles megindokolni.
(2) A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
(3) Kizárólag
a) a munkáltató személyében bekövetkező változás,
b) a 99. § (3) bekezdése vagy a 135. § (4) bekezdése szerinti megállapodás munkavállaló általi felmondása
nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául.

Az új Mt. szabályozza a munkáltató személyében bekövetkező változás előírásait, s itt a felszámolásra vonatkozóan lényeges előírások kerültek előírásra. Idézem a törvény szövegét:

Mt. 36. § (1) A gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át.
(2) Felszámolási eljárásban
a) az (1) bekezdésben,
b) a 37. §-ban,
c) a 38. § (1) bekezdésében,
d) a 39-40. §-ban,
e) a 66. § (3) bekezdésében,
f) a 228. § (4) bekezdésében,
g) a 229. § (4) bekezdésében, valamint
h) a 282. §-ban
foglaltak nem alkalmazhatók.
- 816/817 -

Idézek az Mt. indokolásából, a változások szemléltetése érdekében:

"A törvény a Második Részben külön fejezetben szabályozza a korábban munkáltatói jogutódlásnak nevezett jogintézményt. A törvény a 2001/23/EK irányelv 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott tényállást rögzíti. A törvényben alkalmazott megoldás szakít a hatályos Mt. 85/A. § (1)-(2) bekezdésében rögzített, a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma által 1992-ben - Magyarországnak az Európai Közösséghez történt csatlakozását megelőzően - kibocsátott MK 154. számú állásfoglalásban kialakított dogmatikai konstrukcióval. Ez utóbbi jellemzője az volt, hogy az általános (jogszabályon alapuló) jogutódlás eseteihez és a gazdasági egység átszállásának tényállásához azonos jogkövetkezményeket fűzött. E megoldás a két tényálláscsoport alapvető különbségei miatt nem volt fenntartható. Korábban erre utalt az Mt. 85/A. § (2) bekezdésének a 2005. évi CLIV. törvény 5. §-ával történt módosítása, de az is, hogy az Mt. 85/A. § (4) és (5) bekezdése sem volt alkalmazható mindkét esetcsoportban. Az említett konstrukció a kollektív szerződés jogutódláskori sorsára vonatkozó szabályok (hatályos Mt. 40/A. §) tekintetében is ellentmondásos volt. A törvény által kialakított megoldás a gazdasági egység átszállásának (Betriebsübergang, business transfer, session d'entreprise) szabályozásában az európai országok megoldásait tartja szem előtt és figyelemmel van az Európai Bíróság rendkívül terjedelmes tárgybani gyakorlatára is.
Az (1) bekezdés a hatályos Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja tényállásának meghatározását jelentősen egyszerűsíti. Ennek indoka az, hogy az elmúlt két évtized hazai bírói gyakorlatában a kapcsolódó jogalkalmazási kérdések megítélése egyértelművé vált.
A törvény tehát szakít azzal a korábbi megoldással, hogy a törvény az általános (a jogszabályon alapuló) jogutódlás eseteire is alkalmazni rendeli a munkáltató személyében bekövetkező változáshoz kapcsolódó speciális szabályokat. Ezek az esetek ugyanis a törvény álláspontja szerint nem követelnek különös munkajogi előírásokat.
A (2) bekezdés a jogintézmény hazai szabályozásában a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól és az azzal összefüggő törvénymódosításokról szóló 2011. évi CXV. törvénnyel bekövetkezett alapvető szemléleti változást tükrözi. Az irányelv 5. cikke az irányelv általános szabályai alóli kivételek alkalmazását teszi lehetővé olyan esetekben, amelyekben a gazdasági egység átadása-átvételére olyan (átadó) munkáltatónál kerül sor, amely a munkáltató megszüntetésére irányuló fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt áll (az illetékes nemzeti hatóság felügyelete alatt). E rendelkezés célja az, hogy a munkajogviszony automatikus átszállásának szabályát (és az ahhoz kapcsolódó egyéb rendelkezéseket) ne kelljen alkalmazni annak érdekében, hogy a működésképtelenné vélt munkáltatói vagyon mielőbb és minél kedvezőbb feltételekkel reorganizálható legyen. Az Európai Bíróság a nyolcvanas évektől kezdődően rendkívül kiterjedt ítélkezési gyakorlatot alakított ki e körben, elsősorban azon tagállamok tekintetében, amelyek kezdetektől (1977 óta) alkalmazzák az ún. jogutódlási szabályok hatályának korlátozását. (Elsőként - és napjainkig, az irányelv időközben bekövetkezett módosítását követően is irányadóan - a 135/83. H. B. M. Abels vs Bestuur van de Bedrijfsvereniging voor de Metailndustrie en de Electrorechnische Industrie ügyben.)
A (2) bekezdés az irányelv 5. cikkében biztosított lehetőséggel él azzal, hogy egyes, a munkáltató személyében bekövetkező változás esetében irányadó szabályok alkalmazását kizárja. E szabályok alkalmazása kizárólag a felszámolási eljárásban mellőzhető, azaz az 1991. évi XLIX. törvény által szabályozott más eljárásokban (végelszámolás, csődeljárás) a kivételek nem érvényesülnek. E megoldás megfelel az Európai Bíróság gyakorlatában kifejtett tételeknek, illetve az irányelv jelenlegi 5. cikk (1) bekezdésének, amennyiben a fizetésképtelen munkáltató megszüntetésére irányuló eljárásban érvényesülő kivételeket tartalmaz. A munkáltató személyében bekövetkező változás szabályai közül nem alkalmazhatók a munkaviszony, a tanulmányi szerződés és a versenytilalmi megállapodás jogi sorsát érintő, valamint a kollektív szerződés alkalmazására vonatkozó szabályok. Nem mellőzhető ugyanakkor a törvény 265. §-ának alkalmazása (a munkáltatók tájékoztatási és konzultációs kötelességéről).
- 817/818 -
A munkáltató személyében bekövetkező változás egyes szabályainak a felszámolási eljárásban való mellőzése azzal a gyakorlati következménnyel jár, hogy az eljárás során átadott, illetve átvett gazdasági egységek körében fennálló munkaviszonyok nem szállnak át ex lege a gazdasági egység átvevőjére, hanem fennmaradnak a felszámolás alatt álló munkáltatóval. Ez indokolja a munkáltató-váltáshoz kapcsolódó egyéb szabályok alkalmazásának mellőzését is. A felszámolás alatt álló munkáltatónál fenn maradó munkaviszonyokat a munkáltató, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló felszámoló felmondással - az általános szabályok szerint - megszüntetheti. A munkavállalói követelések biztosítására ebben az esetben is irányadók a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény rendelkezései."

JOGGYAKORLAT
A felmondást hónapokkal megelőző tájékoztatás, ami a jogviszonyt érintő változtatások lehetőségére vonatkozott, a várandós nő munkaviszonyának megszüntetésére irányuló kifejezett szándékként nem értékelhető [2012. évi I. tv. 18. § (2) bek., 65. § (3), (5) bek.].
EBH 2006.1438.
Amennyiben a vállalkozási jogviszonyban történő foglalkoztatás legfontosabb jellemzői (a felek között e jogviszony előtt fennállt) munkaviszonynak felelnek meg, az utóbbi jogviszony alapján kell határozni annak megszüntetése jogszerűségéről [1992. évi XXII. törvény 87. §].
EBH 2000.258.
A Munka Törvénykönyvében nem szabályozott kérdésben a Ptk. rendelkezése alkalmazható, ha az a munkajogi elveket nem sérti. Ehhez képest a közös megállapodást célzó nyilatkozat visszavonására az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni és ennek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a nyilatkozat elfogadása alapján létrejött-e a felek között megállapodás vagy azt megelőzően visszavonta ajánlatát a fél.
EBH 1999.42.
Ha a munkavállalónak a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló nyilatkozatát a munkáltató szóban elfogadta, ennek megfelelően a felek a munkaviszonyt a munkavállaló kezdeményezésére felszámolták, utóbb alaki okból a munkavállaló a megszüntetés jogellenességére nem hivatkozhat.
BH 2006.66.
A munkavállaló rendkívüli felmondásakor a munkaviszony megszüntetése valamennyi esetére előírt kötelezettségek teljesítése (pl. munkakör átadása, járandóságok megfizetése) nem ad alapot a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének megállapítására.
BH 2003.168.
A rendes felmondás olyan írásbeli nyilatkozat, mely annak közlésével hatályosul. A munkáltató azt egyoldalúan nem vonhatja vissza, hanem csak a munkavállaló hozzájárulásával. A később közölt újabb rendes felmondáshoz joghatás nem fűződhet, miután a munkaviszonyt csak egy ízben lehet rendes felmondással jogszerűen megszüntetni.
BH 2002.202.
A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére irányuló megállapodásból ki kell tűnnie a megszüntetésre irányuló félreérthetetlen és valódi munkavállalói szándéknak.
BH 1997.143.
A felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló gyakorolja a munkáltatói jogokat és teljesíti a kötelezettségeket; azokat általános jelleggel másra - így akár a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezérigazgatójára - nem ruházhatja át.
- 818/819 -
BH 1995.363.
A felszámolási eljárás során a munkavállaló és a felszámoló által a munkaviszony megszűnésének időpontja előtt kötött, a végkielégítés egy részéről való lemondásra vonatkozó megállapodás semmis.
15.Fpkf.43.616/2005/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás tekintetében az adott üzem, munkahely, munkavállalói átvételének és változatlan feltételek közötti tényleges továbbfoglalkoztatásának van jelentősége. Új kötelezettséget a munkabérek emelésére a felszámoló csak a hitelezői választmány egyetértésével vállalhat. A felszámolási eljárásban érvényesített - ezen eljárás alatt esedékessé váló - hitelezői igényt a Csődtörvényben szabályozott igénybejelentési határidő alatt kell a felszámolónak bejelenteni. Az igény bíróság előtti érvényesítésére egyéb jogszabály által megállapított keresetindítási határidő elmulasztása miatt jogkövetkezmény alkalmazása fogalmilag kizárt.
29.4.2. Csoportos leépítés
Felszámolási ügyekben rendszeresen előfordul - még a cég továbbműködtetése esetén is -, hogy a felszámoló csoportos leépítést kénytelen alkalmazni. Csoportos felmondás esetén a régi Mt. 94/A-94/G. §-ában foglaltakat köteles betartani, ez alól a felszámolás ténye nem mentesíti. Az új Mt. részletesebben szabályozza a kérdést, rendelkezéseit - nem teljeskörűen - idézem:

Mt. 71. § (1) Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző félévre számított átlagos statisztikai létszám szerint
a) húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz munkavállaló,
b) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók tíz százaléka,
c) háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló
munkaviszonyát kívánja - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - harmincnapos időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni.
(2) Ha a munkáltató fél évnél rövidebb ideje alakult, az (1) bekezdésben meghatározott munkavállalók átlagos statisztikai létszámát az adott időszakra vonatkozóan kell megállapítani.
(3) Ha a munkáltatónak több telephelye van, az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását telephelyenként kell megállapítani azzal, hogy az azonos megyében (fővárosban) található telephelyek esetében a munkavállalók létszámát össze kell számítani. A munkavállalót azon a telephelyen kell számításba venni, amelyen a csoportos létszámcsökkentésről szóló döntés meghozatalakor irányadó beosztása szerint végez munkát.
(4) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat a tengerjáró hajók legénységére nem kell alkalmazni.

Mt. 72. § (1) A munkáltató, ha csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, az üzemi tanáccsal tárgyalni köteles.
(2) A tárgyalás megkezdését megelőzően legalább hét nappal a munkáltató köteles az üzemi tanácsot írásban tájékoztatni
a) a tervezett csoportos létszámcsökkentés okáról,
b) foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban a tervezett létszámcsökkentéssel érintett, vagy
c) a 71. § (1) bekezdésében meghatározott időszakban foglalkoztatott munkavállalók létszámáról,
d) a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett tartamáról, időbeni ütemezéséről,
- 819/820 -
e) a kiválasztás szempontjairól, valamint
f) a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározottól eltérő - juttatás feltételéről és mértékéről.
(3) A munkáltató tárgyalási kötelezettsége a megállapodás megkötéséig, ennek hiányában legalább a tárgyalás megkezdését követő tizenöt napig áll fenn.
(4) A tárgyalásnak - a megállapodás érdekében - ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés
a) elkerülésének lehetséges módjára, eszközére,
b) elveire,
c) következményeinek enyhítését célzó eszközökre, valamint
d) az érintett munkavállalók számának csökkentésére.
(5) A tárgyalás során kötött megállapodást írásba kell foglalni és meg kell küldeni az állami foglalkoztatási szervnek.

Mt. 73. § (1) A csoportos létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló döntésben meg kell határozni
a) foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban az intézkedéssel érintett munkavállalók létszámát, valamint
b) a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő és befejező időpontját vagy végrehajtásának időbeni ütemezését.
(2) A csoportos létszámcsökkentés időbeni ütemezését harmincnapos időszakok alapján kell meghatározni. Ebből a szempontból a munkáltató döntésében meghatározott ütemezést kell irányadónak tekinteni.

Mt. 74. § (1) A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról, valamint a 72. § (2) bekezdésében meghatározott adatról és körülményről írásban értesíti az állami foglalkoztatási szervet és ennek másolatát az üzemi tanácsnak át kell adni.

Mt. 75. § (1) A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a felmondás vagy a 79. § (1) bekezdés b) pont szerinti azonnali hatályú felmondás közlését megelőzően legalább harminc nappal írásban tájékoztatja. A felmondás és az azonnali hatályú felmondás a tájékoztatást követő harminc nap elteltét követően közölhető.

JOGGYAKORLAT
EBH 2007.1645.
Annak eldöntésénél, hogy a közalkalmazott felmentése csoportos létszámcsökkentés keretében valósult-e meg, mindazt a megszüntetést számításba kell venni, amelynek oka bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével [1992. évi XXXIII. törvény 38/A. §, 30. § (1) bekezdés b) pont, 37/B. §, 1992. évi XXII. törvény 94/A-94/F. §].
EBH 1999.146.
Csoportos létszámcsökkentés esetében az előzetes tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn azzal a munkavállalóval szemben, akinek munkaviszonya közös megegyezés alapján szűnik meg.
29.4.3. A munkabérek emelése
Miután a felszámolás célja az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése, ezért a munkabérek emelése ellentétes a felszámolás céljával, kivételes esetben azonban a felszámoló emelheti a béreket, ha ehhez a választmány hozzájárul.
- 820/821 -
Ahol választmány nem alakul, elvileg a fenti rendelkezés következtében nem is emelheti a béreket a felszámoló. Ez azonban a felszámolónak azt a jogát nem csorbítja, hogy új dolgozót vehet fel, vagy egyéb a Munka Törvénykönyvében biztosított eljárásokat folytasson le.
A 2011. évi Módtv. szinte minden esetben a választmány mellett nevesíti a hitelezői képviselőt. Ebben az esetben nem került módosításra a törvény, mégis a generális felhatalmazásra tekintettel mindazon esetekben, amikor nem alakul választmány, de megbíznak hitelezői képviselőt, be kell szerezni az egyetértését.
29.5. A felszámoló értesítési kötelezettsége
Cstv. 46. § (7) A felszámoló haladéktalanul értesíti az államháztartásért felelős minisztert, ha az 57. § (1) bekezdés c) pontja szerinti járadékjellegű követelések jogosultja igényének kielégítésével összefüggésben kötelezettséget kíván vállalni, vagy ezzel összefüggésben eljárás van folyamatban.
Az V. Cstv. Novella a 47. § (7) bekezdésének beiktatásával új felszámolói kötelezettséget teremtett. Az államháztartásért felelős miniszter felé fennálló tájékoztatási kötelezettség - a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontja szerinti járadék jellegű követelések jogosultja igényének kielégítésére vonatkozó kötelezettség vállalásról, valamint az azzal összefüggő eljárás folyamatban létéről - az állam Cstv. 62. § (2) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége miatt vált szükségessé. A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben áll fenn a felszámoló értesítési kötelezettsége.
30. A felszámolónak az adós vagyonával kapcsolatos feladatai
Cstv. 48. § (1) A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A felszámoló a vagyont - kedvezőbb értékesítés érdekében - a hitelezőknek a 44. §-ban meghatározott arányú egyetértése esetén korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság vagy szövetkezet részére nem pénzbeli betétként (hozzájárulásként) rendelkezésre bocsáthatja.
(2) A felszámoló az értékesítés megkezdéséről értesíti azokat a személyeket és szervezeteket, akik (amelyek) az adós értékesítésre kerülő vagyontárgyán közhiteles nyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkeznek vagy az adós értékesítésre kerülő vagyontárgyára vonatkozóan elővásárlási joggal rendelkeznek.
(2a) A felszámoló az értékesítéskor ellenőrzi, hogy a vevő nem esik-e az e törvényben meghatározott kizáró ok alá.
(2b) A felszámoló a (2)-(2a) bekezdés szerinti személyek, szervezetek azonosítására és az őket megillető jogokra vonatkozóan nyilvántartást vezet az értékesítés megkezdéséről történő tájékoztatásuk, továbbá annak érdekében, hogy ne vehessen részt az értékesítésben olyan személy vagy szervezet, amely kizáró ok alá esik. Ezeket az adatokat a felszámoló a felszámolási eljárásjogerős lezárásáig jogosult kezelni.
- 821/822 -
(3) A felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotban történő helyreállításáról, az erdőfelújítási és erdőállomány nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.
(4) A felszámolási eljárás alatt betartandó környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeket - ideértve a 31. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozat tartalmának meghatározását és a környezeti állapotvizsgálatra való kötelezés lehetőségét - a környezeti károk, illetve terhek rendezésének követelményeit és módját, továbbá az ebből eredő, az 57. § (2) bekezdés szerint felszámolási költségnek minősülő kiadások körét kormányrendelet szabályozza.
(5) Az eljárás alatt folytatott tevékenység környezetvédelmi, természetvédelmi, termőföldvédelmi és műemlékvédelmi követelményeinek betartására, valamint a környezeti károk, illetve terhek rendezésére az adóst az illetékes hatóság határozatban kötelezheti.
30.1. Általános feladatok
A Cstv. 48. § (1) bekezdése általában fogalmazza meg a felszámoló kötelezettségeit. Ezeket a kötelezettségeket akkor tudja a felszámoló teljesíteni, ha az adós vezetőjétől az iratokat megkapja, s az iratokból egyértelműen kiderül, hogy milyen vagyonnal és követelésekkel rendelkezik az adós.
A Cstv. 48. § (1) bekezdése kifejezetten megengedi - ha viszonylag szigorú feltétel megléte esetén is - a vagyon apportálását. Nem vitás, hogy a hitelezők ezzel bizonyos kockázatot vállalnak, azonban többször előfordul olyan helyzet, hogy az apportálás kedvezőbb, mint a vagyon értékesítése. Korábban ez a lehetőség nem volt megengedett, s eseti döntés is kimondta, hogy a felszámolónak nincs jogszabályi felhatalmazása arra, hogy a cég még meglévő vagyonával üzleti vállalkozásba kezdjen (BH 1994.442.). Ma már természetesen az eseti döntés nem tekinthető irányadónak. Előfordul az is, hogy csak társaság alapításával lehet a hitelezői igényeket kielégíteni. Ha például nagyobb gazdálkodó szervezet felszámolása esetén a fennmaradó értékesíthetetlen vagyon kezelésére részvénytársaságot alapítanak, a részvényeket a hitelezők között fel lehet osztani.
- 822/823 -
A 2014. évi XV. törvény iktatta be a Cstv. 48. § (2), (2a) és (2b) bekezdéseket, melyek közül az utóbbi adatkezelési rendelkezéseket tartalmaz, illetve az értékesítésre vonatkozó új szabályokhoz kapcsolódóan fogalmaznak meg felszámolói kötelezettségeket. Így arra is szolgál, hogy az adós tulajdonosi köre, kapcsolt vállalkozásai ne szerezhessenek tulajdont az értékesítés során [49. § (3b) bekezdése].
A Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt feladatokat a felszámoló teljesítési segédek igénybevételével tudja teljesíteni, de ehhez nem kell a bíróság engedélye és az ezzel kapcsolatos költségek természetesen felszámolási költségnek minősülnek.
A Cstv. 48. § (4) bekezdése a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendeletre utal, amely részletesen határozza meg az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének, valamint a felszámolónak az e körben teljesítendő feladatait és kötelezettségeit. (A Korm. rendeletet a mellékletben közöljük.) Amennyiben a környezeti állapotvizsgálatot elbíráló hatósági határozatban a felügyelőség az adós gazdálkodó szervezetet a bizonyított környezeti károsodások, terhek rendezésére kötelezi, annak végrehajtásáról a felszámolónak kell gondoskodnia, mint ahogy a felszámolási eljárás alatt folytatott tevékenység során keletkezett környezeti terhek rendezéséről is. Köteles továbbá a felszámoló a közbenső mérleg benyújtása előtt, valamint a felszámolás befejezésére irányuló teendők elvégzése előtt a jogszabályban előírt tájékoztatást megküldeni a felügyelőségnek. Ha a környezeti állapotvizsgálat elvégzését követően megállapítására kerül, hogy a vagyon nem nyújt fedezetet a környezeti károsodások, illetve környezeti terhek rendezésére, úgy a felszámoló köteles egyszerűsített felszámolás elrendelését kérni (BH 2001.337.).[226] Az ezzel kapcsolatos felszámolói feladatokat számtalan eseti döntés konkretizálta, ezek közül a legfontosabbakat közlöm, tartalmukat szükségtelen itt megismételni.

JOGGYAKORLAT
PK 274.
A műszaki fejlesztés eredményeit a felszámolási eljárás során is oltalmazni kell. A vállalat vagyonát képező találmányokat, szabadalmakat a leggazdaságosabban kell értékesíteni, és figyelemmel kell lenni a feltalálóknak a találmánnyal kapcsolatos jogaira.
EBH 2002.778.
A felszámolási eljárás alatt a felszámoló megrendelésére elkészített környezeti állapotvizsgálatból eredő költség felszámolási költségnek minősül, és azt olyan követelésként kell nyilvántartani, amelyet az esedékességkor kell kielégíteni.
EBH 2001.549.
I. Az adós vagyonának hiányában nem a felszámoló kötelezettsége, hogy saját költségére gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről.
II. A felszámolónak azonban a környezeti terhek, bizonyított környezetvédelmi károsodások megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket akkor is meg kell tennie, ha arra az adós vagyona nem nyújt fedezetet. Ez azoknak az intézkedéseknek megtételét jelenti, amelyek arra irányulnak, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítása a központi költségvetés terhére megtörténjen.
- 823/824 -
BH 2014.215.
II. Ha a felszámoló nem tud elszámolni a rábízott vagyonnal, akkor a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán az eredeti állapotot kell helyreállítania a vele jogviszonyban lévő adós tekintetében [1959. évi IV. tv. 475. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 48. § (3) bek., 56. § (1) bek.].
BH 2001.337.
A felszámoló feladatai a környezeti terhek rendezése tárgyában. Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. A felszámolót azonban az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége nem terheli.
BH 2001.337.
A felszámoló feladatai a környezeti terhek rendezése tárgyában. Amennyiben a környezeti terhek rendezésére az adós vagyona nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie. A felszámolót azonban az adós helyett a környezeti károk megszüntetésének kötelezettsége nem terheli.
BH 2000.560.
A felszámolási eljárásban a környezetvédelmi felügyelőségek ügyfélként nem vehetnek részt; a környezet-, a természet- vagy a műemlékvédelmi követelmények megsértésével kapcsolatos környezetvédelmi hatósági határozatok végrehajtása iránt kell csak intézkedniük a felszámolási eljárást folytató bíróságoknak, ha a határozatok alapjául szolgáló magatartás vagy mulasztás az adós terhére róható.
BH 2002.71.
I. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél kimutatható veszélyes hulladék a vagyon körébe nem sorolható, az befektetett eszköznek és forgóeszköznek nem minősül, így azt a kötelezettségek között kell nyilvántartani.
BH 1997.142.
Ha a hitelező az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát gyakorolta és a vételárat megfizette, a felszámoló az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra nem jogosult, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg. A szerződést a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalanságára hivatkozva a felszámoló a felszámolási eljárás során nem, hanem csak a felszámolási eljárást lefolytató bíróság mint perbíróság előtt támadhatja meg.
BH 1995.423.
I. Ha a felszámolás alatt álló gazdasági társaság egyes tagjai a törzsbetéteiket még nem fizették be, őket a taggyűlés sem zárhatja ki, hanem a felszámolónak más úton (fizetési meghagyással, peres eljárás indítása útján stb.) kell a teljesítést kikényszerítenie.
BDT 2002.675.
A társaság saját nevében érvényesítheti a követeléseit, az erre feljogosított tag csupán képviseli a céget, de ezzel nem válik az érvényesített igény jogosultjává. A felszámolási eljárás során sem történik e vonatkozásban változás, mert a felszámoló a cég nevében jogosult a társaság követelését érvényesíteni. A tag - a polgári jogi engedményezési megállapodáson kívül - akkor jogosult a társaság követelését saját nevében érvényesíteni, ha a felszámolási eljárás során a hitelezői igények és a felszámolási költségek kielégítésre kerültek, és marad további vagyon, vagy be nem hajtott követelés.
Felszámolás alatt álló szervezetet és nem a felszámolót kell kötelezni az erdőfelújítási és erdőállomány-nevelési munkák teljesítésére [1996. évi LIV. törvény 13. §, 1991. évi XLIX. törvény 48. §].
KGD 1993.8.
A felszámolási eljárás alatt a környezetvédelmi követelmények betartásáról a felszámoló köteles gondoskodni [1991. évi IL. törvény 48. § (3) bek., 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet].
- 824/825 -
30.2. A vagyon értékesítése
Cstv. 49. § (1) A felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit, vagy ha a várható bevételek és az értékesítés előrelátható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100 000 Ft. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében.
Az értékesítés formáira vonatkozó részletszabályok a törvény 1997. évi módosítása során kerültek a törvénybe (49/A., 49/B., 49/C. §). A II. Cstv. Novella a módosítást az alábbiakkal indokolta:

"A törvény gyökeresen átalakítja a felszámolási vagyon értékesítésének szabályait. Szakítva a meglehetősen liberális szabályokkal, melyek csak a nyilvános értékesítés kötelezettségét írják elő, kötelezővé teszi a pályázatot vagy az árverést az adós vagyonának értékesítése esetében.
A törvény mind az ingó, mind az ingatlan vagyon tekintetében előírja, hogy azok csak pályázat vagy árverés keretében értékesíthetők. Egyébként a felszámolóra bízza, hogy milyen konkrét feltételek mellett értékesíti a vagyont."

A törvényben később megfogalmazott speciális eljárásoktól a felszámoló a következő esetekben térhet el:
- ha a választmány ehhez hozzájárul;
- ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit (függetlenül a bevétel és az értékesítési költség nagyságától);
- a várható bevételek és az értékesítés előre látható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100 000 forint.
A felszámoló természetesen bizonyos kockázatot vállal, ha az értékesítésnek az utóbbi törvény által körül nem írt "egyéb nyilvános formáját" választja. Amennyiben valamelyik hitelező ezt az eljárását megtámadja, neki kell bizonyítani, hogy a Cstv. 49. § (1) bekezdésben írt feltételek fennállottak.
A felszámolás kezdő időpontja előtt már megtörtént értékesítés technikai lebonyolítása nem tartozik a felszámolási értékesítés körébe, de az adós nevében a felszámolónak kell a nyilatkozatokat megtenni (BDT 2009.9.161.).
A törvény értelmében ezen eljárások (árverés, pályázat) alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul. A törvény itt sem említi a hitelezői képviselőt, aki a választmánnyal azonos jogosultsággal rendelkezik. Ennek ellenére választmány hiányában a megbízott hitelezői képviselő hozzájárulását be kell szerezni.
A stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek felszámolása esetében speciális szabályokat tartalmaz a törvény, a fenti szabályok kötelező alkalmazását kizárja. Az (1a) bekezdést a 2014. évi XV. törvény iktatta be.
- 825/826 -
Fontos annak rögzítése, hogy a felszámoló az értékesítés során nem hatóságként jár el, ezért a pályázat (árverés) eredményeként történő értékesítés ezért - eltérően a végrehajtási eljárástól - nem minősül hatósági árverésnek. A vevő tulajdonjogot nem eredeti módon szerez, hanem a pályázati értékesítés olyan átruházást eredményező szerződéskötés, amelyre a Ptk. szerződési jogi szabályai - így a szerződés érvénytelensége, megtámadása - a létrejött ügylet tekintetében alkalmazhatóak (BDT 2009.1979.).
Az értékesítésre vonatkozó szabályokat alapvetően megváltoztatta az elektronikus értékesítés bevezetése. Az erre vonatkozó szabályok hatálybalépése óta szinte csak ebben a formában történik az értékesítés. A jogalkotó ennek ellenére nem nyúlt hozzá a hagyományos értékesítés szabályaihoz, mivel ezek az elektronikus értékesítés során is érvényesülnek.
Az elektronikus értékesítés részletszabályait tartalmazó 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: EÉR rendelet) előírja:

1. §[227] (1) Az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/E-49/G. §-ában meghatározott szabályok alapján létrehozott, a világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszert (a továbbiakban: EÉR) 2015. január 1-jétől kell alkalmazni, mindazon esetekben, amikor a Cstv. 49. § (1) bekezdése értelmében a nyilvános értékesítés kötelező, kivéve az értékpapíroknak a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ért. Korm. r.) 4. § (6) bekezdése szerinti módon történő értékesítését.

A továbbiakban logikai sorrendben előbb a 49/A., 49/B., 49/C. §, majd az elektronikus értékesítés szabályait tartalmazó 49/E-49/49/F. § szabályait ismertetem, s csak ezt követően a 49/D. § előírását, amely ezektől az előírásoktól kissé elkülönül. Az elektronikus értékesítésre vonatkozó szabályokat beépítem az általános szabályok közé, a 49/E-49/F. §-nál csak a speciális általános szabályokat ismertetem.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.440.
A felszámolás körébe tartozó vagyontárgyra vonatkozó vételi jog engedése nem felel meg a nyilvános értékesítés követelményének, ezért az ilyen kikötés semmis.
BH 2016.121.
I. A nyilvános értékesítés szabályaitól eltérhet a felszámoló, ha a várható bevétel és az értékesítés költségei közötti különbség kisebb, mint 100 000 Ft.
III. Ha a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyonába vámraktárban elhelyezett áru is beletartozik, a felszámolónak a Cstv. értékesítésre vonatkozó szabályain kívül figyelemmel kell lennie a közösségi Vámkódex rendelkezéseire is [1991. évi XLIX. tv. 49. § (1) bek., 51. §, 56. § (1) bek., 2913/92/EGK rendelet 37. cikk (2) bek., 79. cikk, 182. cikk (1) bek., 201. cikk].
Az indoklásból: "[24] A Kúria elsőként megállapítja, hogy a vámáruraktárban elhelyezett, Kínából származott árura a Vámkódex alkalmazandó.
- 826/827 -
[25] A Kúria egyetért a felszámoló által képviselt adóssal abban, hogy az eljárás irataiból megállapíthatóan a jogerős végzésben rögzített eljárás, mely szerint a felszámolónak akár perrel ki kell kényszerítenie a raktározótól a vagyontárgyak kiadását, a jelen ügyben nem volt alkalmazható, mert az adós vagyona a Vámkódex 37. cikke (2) bekezdése és 79. cikke szerint - a vámeljárás lefolytatásáig - belföldön nem volt szabadon forgalomba hozható. Helytállóan hivatkozott a felszámoló arra, hogy a Cstv. rendelkezéseit a Vámkódexben írtakkal együtt kell alkalmazni, a felszámoló sem jogosult arra, hogy az EU-n kívüli árunak minősülő terméket belföldön értékesítse anélkül, hogy annak vámjogi sorsát ne rendezné.
[26] A Kínából behozott ingóságok, a fent hivatkozott cikkek szerint, vámjogi szempontból nem minősültek közösségi árunak, tehát nem voltak a rendes szabályok szerint értékesíthetőek addig, amíg a vámeljárást a beraktározó meg nem indítja, annak a költségeit meg nem fizeti.
[27] Figyelemmel arra, hogy a felszámolás alatt álló adósnak semmilyen pénzeszköze nem volt, az adós nevében a vámáruraktárban őrzött ingóságokat nem tudta vámeljárás alá helyeztetni.
[28] Amennyiben a felszámoló az adós nevében nem rendezte volna a nem közösségi áru jogi sorsát, akkor a hivatkozott Vámkódex 182. cikk (1) bekezdése alapján a vagyontárgyak megsemmisítésére kerülhetett volna sor, az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonába nem lett volna kiadható.
[29] A Cstv. 49. § (1) bekezdése alapján a felszámoló - a körülmények felmérését követően - jogosult eltérni a kötelező értékesítési eljárási szabályoktól, ha úgy ítéli meg, hogy előreláthatólag az értékesítés során várható bevétel és az értékesítés költségei közötti különbség kisebb lesz, mint 100 000 Ft. Ezt a döntését azonban meg kell indokolnia a hitelezők, illetve a bíróság előtt, esetleges utólagos elszámoltatás esetén. Önmagában nem teszi jogszabálysértővé a döntését az, ha végül 100 000 Ft-nál nagyobb különbséget jelentő bevételt sikerül elérnie, de ezt minden esetben egyedileg kell megítélni.
[30] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felszámoló által a pályázattól, illetve árveréstől eltérő módon megkötött szerződés érvénytelenségére csak a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben lehet hivatkozni, és az eltérésre lehetőséget adó feltételeket csak ott lehet vizsgálni. A Cstv. 49. § (1) bekezdésének megsértését a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult nemperes eljárásban nem állapíthatja meg, mert megállapításra irányuló kifogás előterjesztésének nincs helye."
BH 2015.280.
Ha az adós ingatlana kisajátítható, a felszámolónak a pályázati felhívásban az eladási ár meghatározása során az ingatlan kisajátítási értékére is figyelemmel kell lennie, és legalább az annak megfelelő vagy ahhoz közelítő áron kell az ingatlant meghirdetnie és értékesítenie. Az 1991. évi XLIX. tv. 49. § (1) bekezdése nem zárja ki azt sem, hogy a felszámoló - ha ez a hitelezők érdekei szempontjából megfelelőbb - az ingatlanra kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződést kössön [1991. évi XLIX. tv. 1. §, 49. § (1) bek., 49/D. § (1) bek., 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (2) és (3) bek.].
BH 2011.227.
A felszámolás alatt álló céggel szemben egyetemleges kártérítési felelősséggel tartozik a felszámoló és a vevő, amennyiben a felszámoló a vevővel összejátszva a felszámolási vagyonba tartozó követelést a forgalmi érték töredékéért ruházza át [1991. évi XLIX. törvény 49. §, 54. §, 1959. évi IV. törvény 339. §, 344. §].
BDT 2011.2563.
I. A felszámoló a vagyon értékesítése során jogszerűen jár el, ha az állatállomány magas állagmegóvási, tartási költségei miatt az állatok elpusztulásának - a vagyon megsemmisülésének - elkerülése érdekében azt a lehető legjobb feltételek mellett haladéktalanul, egyéb nyilvános módon értékesíti.
BDT 2010.2225.
I. Ha a kifogással élő hitelezőt abból eredően éri károsodás, hogy a felszámoló a zálogjogával terhelt vagyontárgyakat nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíti, igényét a Csődtv. 54. §-a alapján a felszámoló ellen benyújtott keresettel érvényesítheti.
- 827/828 -
I. A felszámolási eljárás során a felszámoló nem hatóságként jár el, a pályázat (árverés) eredményeként történő értékesítés ezért - eltérően a végrehajtási eljárástól - nem minősül hatósági árverésnek. A vevő tulajdonjogot nem eredeti módon szerez, hanem a pályázati értékesítés olyan átruházást eredményező szerződéskötés, amelyre a Ptk. szerződési jogi szabályai - így a szerződés érvénytelensége, megtámadása - a létrejött ügylet tekintetében alkalmazhatóak.
ÍH 2015.40.
Az értékesítési költségek fedezetének hiányában is köteles a felszámoló az értékkel rendelkező vagyontárgy értékesítését egyéb nyilvános, költségkímélő, illetve költségmentes (ingyenes) formában megkísérelni [Cstv. 48. § (1) bekezdése, 49. § (1) bekezdése] (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.488/2014/2. szám).
ÍH 2014.164.
I. A felszámoló a felszámolási eljárás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. Az elvárható gondosság körébe tartozik, hogy azt az értékesítési módot, illetve törvény által biztosított egyéb lehetőséget válassza, amely a lehető legmagasabb összegű bevétel elérését, és ennek következményeként a hitelezői igények minél magasabb összegben történő kielégítését teszi lehetővé.
II. Az a körülmény, hogy a csődtörvény a felszámolási vagyontárgy kisajátítása esetére nem tartalmaz rendelkezést, nem járhat azzal az eredménnyel, hogy adott esetben a hitelezők érdekében ne alkalmazhatná a felszámoló ezt a kedvezőbb megtérülést biztosító megoldást. Ha nem így jár el, ezért kártérítési felelősséggel tartozik [1991. évi XLIX. törvény 49. §, 54. §, 237/2009. (X. 20.) Korm. rend. 2. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, mely szerint a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló speciális szabályok a külön jogszabályokban megjelölt feltételek fennállása esetén nem zárják ki a kisajátítás, illetve az azt helyettesítő adásvétel alkalmazását. Kizáró rendelkezés hiányában pedig tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az adósi vagyon kisajátítására, illetve azt helyettesítő értékesítésére nem kerülhet sor. A törvényi feltételek fennállása esetén ugyanis a felszámolónak a minél nagyobb összegű megtérülést biztosító intézkedést kell alkalmaznia. Mivel pedig a kisajátítás, illetve az azt helyettesítő adásvétel nyilvánvalóan nagyon ritkán és speciális esetekben adott lehetőség, így az a körülmény, hogy a csődtörvény a kisajátítás esetére nem tartalmaz szabályozást, nem járhat azzal az eredménnyel, hogy a hitelezők érdekében - a törvényi feltételek megvalósulása esetén - ne alkalmazhatná a felszámoló a hitelezők számára e kedvezőbb megtérülési formát.
Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy ez a jogszabály-értelmezés áll összhangban az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakkal, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Alaptörvény fenti elvárásával lenne ellentétes az az értelmezés, melynek eredményeként a jóval magasabb összegű bevételt biztosító kisajátítás, avagy a kisajátítást helyettesítő adásvétel annak csődtörvénybeli szabályozása hiányában ne lenne alkalmazható" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.371/2014/5. szám).
ÍH 2006.41.
A felszámoló feladata nem csak az adós vagyonának értékesítése, hanem kötelessége a felszámolási eljárás alatt gondoskodni annak megóvásáról, megőrzéséről is. A romlandó vagyontárgyak tekintetében azonban fenti kötelességeit akkor teljesíti a felszámoló, ha a vagyon megsemmisülésének elkerülése érdekében azt a lehető legjobb feltételek mellett haladéktalanul értékesíti (Győri Ítélőtábla Fpkhf.25.778/2005/2. szám).
- 828/829 -
30.2.1. Termőföld értékesítése esetén követendő eljárás
Cstv. 49. § (1a)[228] Ha az értékesítendő vagyonban föld, illetve tanya van, ezek értékesítésére a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben és végrehajtási rendeletében meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

2013. évi CXXII. törvény 35. § (1) A végrehajtási, felszámolási, vagy önkormányzati adósságrendezési eljárás keretében árverés vagy pályáztatás útján (a továbbiakban együtt: árverés) történő föld tulajdonjog szerzés esetén a végrehajtó, a felszámoló, illetve a pénzügyi gondnok megkeresésére az árverést a mezőgazdasági igazgatási szerv folytatja le az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint. A föld tulajdonjogának árveréssel történő megszerzésének jóváhagyására irányuló eljárásban az eladó alatt az adóst, illetve felszámolás (önkormányzati adósságrendezési eljárás) alatt álló szervezetet, a vevő alatt az árverési vevőt kell érteni.
(2) Az árveréssel történő tulajdonszerzés jóváhagyására irányuló eljárásban a jegyzékről, a tulajdonos választási jogáról szóló rendelkezéseket kell figyelmen kívül hagyni. Az eljárásban nem kell megkeresni a helyi földbizottságot az állásfoglalásának beszerzése céljából.
(3) Föld árverése esetén az elektronikus árverés szabályait nem lehet alkalmazni. Az (1) bekezdés szerinti eljárás során a föld árverésen kívüli eladásának és a végrehajtást kérő általi átvételének nincs helye. Az árverésen az vehet részt, aki a tulajdonszerzési képességét az azt megalapozó okiratokkal, az árverés helyszínén és időpontjában igazolja, valamint a 13-15. §-ban foglalt esetekben, az ott előírt alakszerűségi előírásoknak megfelelő nyilatkozatokat csatolja. Az elővásárlásra jogosult e jogát az árverésen gyakorolhatja azzal, hogy az elővásárlási jogosultságát bizonyító okiratokat is csatolnia kell az árverés helyszínén és időpontjában személyesen.
(4) A mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az árverési vevő szerzőképessége, illetve az elővásárlásra jogosultként licitáló személy elővásárlási joga fennáll-e, és az árverési vétel nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. Több, azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosult árverési vevő esetében a mezőgazdasági igazgatási szerv választása szerinti jogosult szerzi meg a föld tulajdonjogát.
(5) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv a tulajdonszerzést jóváhagyja, a döntése meghozatalával egyidejűleg a 30. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint az árverési jegyzőkönyvet záradékolja, majd megküldi a végrehajtónak, illetve a felszámolónak. A mezőgazdasági igazgatási szerv az árverési jegyzőkönyv szerinti teljes vételárat átutalja a végrehajtónak, illetve a felszámolónak.
(6) Ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az árverési vevő javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, vagy az árverés sikertelen, a föld az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül. A mezőgazdasági igazgatási szerv a jóváhagyás megtagadásáról szóló döntését, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyvet közli a földalapkezelő szervvel is. A földalapkezelő szerv a jogerős döntés, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyv közlését követő 30 napon belül köteles a becsértéket a végrehajtó, illetve a felszámoló részére átutalni.

A mező és erdőgazdasági földek forgalmáról a 2013. évi CXXII. törvény tartalmaz rendelkezéseket. Amikor a felszámoló ilyen ingatlant értékesít, ennek a törvénynek a rendelkezéseit kell alkalmaznia. Ugyanezek a szabályok irányadóak tanya értékesítése esetére [3. § (1) bekezdés]. Nagyon különlegesek és speciálisak az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó előírások, melyeket a törvény 18-22. §-a tartalmazza.
- 829/830 -
Amennyiben a felszámoló árverés útján kívánja a földet, tanyát stb. értékesíteni, belépnek a 2014. május 1-jétől hatályos speciális rendelkezések, amelyeket a törvény beidézett 35. §-a tartalmaz. Miután főszabály szerint árverés vagy pályázat útján történik a vagyon értékesítése, ezért az esetek nagy százalékában ezeket a szabályokat kell alkalmazni, amelyek talán egyszerűbbek, mint a pályázat vagy árverésen kívüli értékesítés szabályai.
Az árverést ugyan nem a felszámoló folytatja le, kivételes szabály hiányában az értékesítési vételár a felszámolói díj alapjába beletartozik.
A törvény 70. § (9) bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit föld végrehajtási vagy felszámolási eljárás keretében árverés útján történő értékesítése estében 2014. április 30-át követően megtartott árverések esetében kell alkalmazni.
30.2.2. A nyilvános értékesítésre vonatkozó közös szabályok
A Cstv. 2009. évi módosításához kapcsolódva az V. Cstv. Novella 45. §-a feljogosította a Kormányt többek között a vagyontárgyak nyilvános értékesítése szabályainak megalkotására. Ezen felhatalmazás alapján került sor a 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet megalkotására. A rendelet a Cstv. 49/A-49/C. §-a szerinti értékesítésekre terjed ki. A pályázat és az árverés közös szabályai mellett döntően a pályázatra vonatkozó törvényi előírásokat egészíti ki, az erre vonatkozó szabályokat ezért a pályázattal foglalkozó részben ismertetem. A rendelet 2009. október 28-án lépett hatályba, előírásait az ezt követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni. A rendeletet a 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelet módosította, a módosítások hatálybalépésére vonatkozó alábbi előírások alkalmazandók:

7. § (1a) E rendeletnek a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet módosításáról szóló 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel megállapított rendelkezéseit az annak hatálybalépésekor már folyamatban lévő felszámolási eljárásokban akkor kell alkalmazni, ha még nem került sor a pályázati, illetve az árverési hirdetmény közzétételére.

További pontosításnak tekinthető módosítást a 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet vezetett be, beiktatta a 4. § (1a) bekezdését, amely kimondja:

4. § (1a) Ha az adós törvényben meghatározott működési engedélyhez kötött tevékenységet folytat, a pályázati felhívás, árverési hirdetmény és a pályázati dokumentáció szövegének tervezetét a felszámoló előzetesen, véleményezésre megküldi az engedélyező hatóság részére.
30.2.2.1. A pályázati felhívás és árverési hirdetmény közzététele
A felszámoló a nyilvános pályázati felhívást és az árverési hirdetményt - a Cégközlönyben való közzététellel egyidejűleg és a Cstv. 49/A. § (1) bekezdés, a 49/B. § (1) bekezdése,
- 830/831 -
továbbá a Korm. rendeletben foglaltak szerinti adattartalommal - közzéteheti az internetes honlapján, internetes hirdetési adatbázisban, sajtótermékekben, továbbá az árverés helye szerinti települési (fővárosi kerületi) polgármesteri hivatal hirdetőtábláján is. Az árverési hirdetményben - a Cstv. 49/B. § szerinti egyéb lényeges körülmények között - a vagyontárgyak elszállításának határidejét is fel lehet tüntetni. A jogszabály szövegéből kitűnik, hogy ez nem kötelezettség, csak lehetőség. A vagyontárgyak elszállításának határidejét nem kötelező feltüntetni, sokszor nem is lehetséges. A határidő meghatározható a szerződés megkötését követő napokban, tehát nem kell dátumszerű meghatározást adni.
A pályáztatás és az árverés során biztosítani kell a pályázók, illetve az árverésen részt vevők esélyegyenlőségét.
Az EÉR rendelet 9. és 10. §-a foglalkozik a hirdetményekkel, s kimondja:

9. § Az EÉR-en történő értékesítés rendjére a Cstv.-ben, továbbá az Ért. Korm. r.-ben foglaltakat az e rendeletben foglalt sajátos rendelkezésekkel, eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni.

10. § (1) Az EÉR-en a következő értékesítési hirdetmények tehetők közzé magyar nyelven, továbbá - az értékesítő döntésétől függően, szakfordításban - idegen nyelven is:
a) felszámolás alatt lévő adósok vagyona egészének vagy telephelyük eszközei összességének értékesítése,
b) gazdálkodó szervezetben fennálló részesedések értékesítése,
c) ingatlanok értékesítése,
d) ingóságok (különösen: termelőeszközök, járművek, berendezések, nagyobb értékű készletek, állatállomány, értékpapírok) értékesítése,
e) követelések értékesítése,
f) kis értékű (1 millió forint alatti becsértékű) készletek, termény, állatállomány és egyéb ingóságok értékesítése.
(2) Az (1) bekezdés d) és f) pont szerinti ingóságok értékesítése akkor is lebonyolítható az EÉR-en keresztül, ha azok gyorsan romló, vagy különleges kezelést igénylő jellegére, illetőleg azok csekély értékére tekintettel a Cstv. nem teszi kötelezővé a nyilvános árverést vagy pályázatot.

A részletes szabályokat később ismertetem.
30.2.2.2. A bejegyzett joggal rendelkezők értesítése
Valószínűleg a számtalan kifogás és per megelőzése érdekében írja elő a rendelet azt, hogy az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog (önálló zálogjog), végrehajtási jog, vételi jog, visszavásárlási jog és üzembentartói jog jogosultjait a pályázat kiírásáról és az árverés kitűzéséről - a pályázat kiírásával, illetőleg az árverés kitűzésével egyidejűleg - értesíteni kell. Az értesítésnek ellenőrizhető módon, írásban kell megtörténnie. Ugyanezt az értesítést a hitelezői választmánynak is meg kell küldeni. Ezt a szabályt célszerű lett volna a törvény szövegében elhelyezni, kiegészítve a 49/C. § (2) bekezdés előírásait.
Elektronikus értékesítés esetén a Cstv. 49/E. § (4) bekezdése értelmében az elővásárlási joggal rendelkezőknek nem kell részt venniük az elektronikus értékesítésben. A felszámoló az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapítását követően a nyertes ajánlatot bemutatja az elővásárlási joggal rendelkezőknek,
- 831/832 -
az őket megillető sorrendben, annak érdekében, hogy nyilatkozzanak: kívánnak-e élni elővásárlási jogukkal. Egyéb bejegyzett joggal rendelkezőről nem szól a jogszabály.
30.2.2.3. A vagyonösszesség értékesítése
A kedvezőbb árbevétel és a foglalkoztatási szempontok érdekében a felszámolónak a telephelyet és annak berendezéseit együtt, önálló termelőegységhez kapcsolódó eszközönként, vagy a cég vagyontárgyai egészét kell értékesítésre meghirdetnie, nyilvános pályázat vagy árverés útján. A pályázati felhívásban, az árverési hirdetményben, továbbá a részletes pályázati feltételeket tartalmazó dokumentációban fel kell tüntetni, hogy az önálló termelőegységként, vagy a cég vagyontárgyai egészeként történő értékesítés sikertelensége esetén az eljárást a felszámoló eredménytelennek nyilvánítja, vagy pedig az értékesítési eljárást mely vagyoni elemekre nézve folytatja tovább. Ez utóbbi esetben a külön is értékesíthető vagyontárgyakat és azok irányárát (becsértékét) külön fel kell tüntetni. A vagyontárgyak becsértékét akkor is meg kell jelölni, ha azokon más-más jogosultnak van zálogjoga vagy több jogosult számára szolgál óvadékul [R. 4. § (1) bekezdés].

Az EÉR rendelet 14. § ezzel kapcsolatban az alábbi speciális rendelkezést tartalmazza:

(4) Az Ért. Korm. r. 4. § (1) bekezdése szerinti, az önálló termelő egységként vagy az adós vagyontárgyai összességének értékesítésére irányuló eljárás esetén, ha nem érkezett a pályázati feltételeknek megfelelő, érvényes ajánlat, az értékesítés eredménytelenné nyilvánításáról szóló közleményben utalni kell arra is, hogy az egyes vagyoni elemekre, vagyontárgyakra vonatkozóan egy külön értékesítési hirdetménynél lehet majd ajánlatot tenni.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti közleményt az értékesítőnek legalább 90 napig elérhetőként kell tartania az internetes felületen, ezt követően a közleményt az értékesítő az adott eljárás archivált eseménytárába helyezi át.

Bár több döntés orientálta a gyakorlatot, figyelembe kell venni a Legfelsőbb Bíróság 2/2009. (VI. 24.) PK véleményének 9. pontjában írtakat.[229]

JOGGYAKORLAT
Legfelsőbb Bíróság 2/2009. (VI. 24.) PK véleménye az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről
9. a) Ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot, más dolgokkal együtt oszthatatlan szolgáltatásként (dologösszességként) akarja eladni, köteles a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosulttal közölni.
Az indokolásból: "9.) A bírói gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy több dolog együttes, jogi értelemben oszthatatlan szolgáltatásként történő értékesítése esetén a dologösszesség egy meghatározott tárgyára elővásárlási joggal rendelkező jogosult gyakorolhatja-e ezt a jogát külön csak erre a dologra nézve,
- 832/833 -
illetve hogy a csak az egyik dolgon fennálló elővásárlási joga alapján megszerezheti-e a dologösszesség egészét? Dologösszesség alatt egymással alkotórészi kapcsolatban nem álló, hanem egymással csak funkcionális kapcsolatban levő (tehát fizikailag osztható szolgáltatásnak minősülő, a gazdasági forgalomban azonban egységet alkotó) dolgokat értünk. (Dologösszesség pl. egy működő üzem a hozzátartozó ingatlanokkal, üzemépületekkel, berendezésekkel, gépekkel stb. együtt.) A dologösszességhez tartozó dolgok nem alkotnak egy tulajdoni egységet, hanem akkor is önállóan tárgyai a tulajdonjognak, ha értékesítésük egyszerre történik.
a) Az a körülmény, hogy a tulajdonos azt a dolgot, amelyre az elővásárlási jog vonatkozik azzal a feltétellel adja el, hogy a vevő más dolgokat is megvásárol nem mentesíti a tulajdonost az alól a kötelezettsége alól, hogy a harmadik személytől származó vételi ajánlatot a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése alapján közölje mindazokkal akiknek a dologösszességhez tartozó dolgok bármelyikén elővásárlási joguk áll fenn. A jogosultnak az egyes dologra fennálló elővásárlási jogát nem érinti az a körülmény, hogy a tulajdonos oszthatatlan szolgáltatásként adja el az egyébként önálló dolgokat.
b) A dologösszesség egészére vonatkozó, vele közölt vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosult csak teljes egészében fogadhatja el, mert csak ebben az esetben van meg a felek között az adásvételi szerződés létrejöttét eredményező konszenzus. Ha az elővásárlásra jogosult vételi nyilatkozatának a tartalma nem egyezik meg a tulajdonos által között ajánlattal, akkor a Ptk. 213. §-ának (2) bekezdése alapján ez új ajánlatnak minősül, amelyet a tulajdonos kifejezett nyilatkozattal elfogadhat így a szerződés közte és az elővásárlásra jogosult között létrejön, ám ez már kívül esik az elővásárlási jog gyakorlásának körén.
c) A tulajdonos és az elővásárlásra jogosult közötti megegyezés hiányában dologösszességként történő értékesítés esetén az elővásárlásra jogosult csak akkor tudja e jogát külön az e joggal terhelt dologra nézve gyakorolni, ha az általa indított perben a bíróság megállapítja, hogy a dologösszességkénti értékesítés az adott esetben az elővásárlási jog meghiúsítását célzó, rosszhiszemű, tisztességtelen, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül, és így a joggal való visszaélés Ptk. 5. § (1) bekezdés szerinti tilalmába ütközik."
BH 2008.124.
Ha a felszámoló több önálló, - de rendeltetését illetően egységes épületegyüttesként kezelendő - ingatlan együttes értékesítését hirdeti meg, az egyik ingatlant terhelő elővásárlási jog jogosultja e jogát jogszerűen csak akkor gyakorolhatja, ha a teljes ingatlan-együttesre vonatkozó vételi ajánlatot elfogadja.
30.2.2.4. A közös tulajdonban álló ingatlan értékesítése
Az Ért. Korm. r. kiegészítette az értékesítésre vonatkozó szabályokat. Ha az ingatlan az adós és más személy közös tulajdonában van, a felszámoló megkeresi a tulajdonostársat (tulajdonostársakat), akik a pályázat kiírásáig, illetve az árverés kitűzéséig írásban, együttesen kérhetik a felszámolótól, hogy az egész ingatlant értékesítse, erre meghatalmazást adhatnak, amelyben meghatározhatják a tulajdonrészükre eső minimálárat, a vételár megfizetésének módját, az ingatlan vevő általi birtokbavételének feltételeit. Ilyen meghatalmazás hiányában a pályázatot csak az adós tulajdoni hányadára lehet meghirdetni, illetve az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni [R. 4. § (3) bekezdés].
A bírói gyakorlatot is foglalkoztatta a közös tulajdonban álló ingatlan értékesítésének, a Cstv. értékesítésre és a Ptk.-nak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai összefüggése. A Pécsi Ítélőtábla ebben a kérdésben kollégiumi véleményt alkotott és konkrét döntés meghozatalára is sor került.
- 833/834 -
A Pécsi Ítélőtábla előtt folyamatban lévő Gf.IV.30.022/2008/7. számú hatályon kívül helyező végzésben azt az álláspontot fejtette ki, hogy a közös tulajdon megszüntetése érdekében az adóst képviselő felszámoló is előterjeszthet keresetet, az a tény ugyanis, hogy az egyik tulajdonostárs felszámolási eljárás alatt áll, nem korlátozhatja őt a Ptk. 147. § (1) bekezdésében szabályozott alanyi joga gyakorlásában. Álláspontja szerint árverés útján is megszüntethető a közös tulajdon, ez nem jelenti a felszámolási szabályok megkerülését.
A kollégiumi vélemény alapjául szolgáló ügyben előterjesztett felülvizsgálati kérelemben a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.225/2009/7. szám alatt hozott határozatot, eszerint a felszámoló pert indíthat közös tulajdon megszüntetése iránt, s ebben a perben nemcsak a közös tulajdon természetben történő megszüntetését, hanem árverés útján történő értékesítést is kérhet. A továbbiakban álláspontom szerint a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint kell ezekben az ügyekben eljárni.
Azokban az esetekben, amikor az Ért.r. által szabályozott lehetőséggel a tulajdonostársak nem élnek, s ez megnehezíti az értékesítést, a Legfelsőbb Bíróság döntésében írtak alkalmazása megoldást jelenthet a problémára.

JOGGYAKORLAT
BH 2010.336.
I. A felszámolás alatt álló tulajdonostárs is jogosult a közös tulajdon megszüntetése iránt keresetet indítani, az alkalmazott megszüntetési mód a természetben történő megosztás vagy a bírósági végrehajtó által lefolytatott árverés lehet [1991. évi XLIX. törvény 49. §, 1959. évi IV. törvény 147-148. §, 1994. évi LIII. törvény 145. §, 150. §].
II. Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések (time-sharing szerződések) csak használati jogot biztosítanak a jogosultak részére. Az érintett ingatlan forgalmi értékének megállapítása során figyelembe kell venni az értékesített használati jogokat, azok értéknövelő, esetleges értékcsökkentő hatását. Ennek figyelembe vételével lehet a legkisebb árverési vételárat meghatározni.
Az indokolásból: "A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás semmis. A Ptk. 148. § felsorolja azokat a módozatokat, amellyel a közös tulajdon megszüntetése történhet. Elsődlegesen természetben kell megosztani a közös tulajdont - ha osztható. Másodikként a magához váltást szabályozza a Ptk., ha a közös tulajdon tárgyát ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja. Harmadik lehetőségként az értékesítést írja elő a Ptk. Az értékesítés természetesen történhet közös megállapodás alapján, de ennek hiányában a bírósági végrehajtó által lefolytatott árverés útján is.
A Pécsi Ítélőtábla véleménye szerint - a fentiek alapján - kizárólag természetben lenne lehetőség a közös tulajdon megszüntetésére, hiszen mind a magához váltást, mind az árverést az indokolás kizárta a lehetőségek közül.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem a másodfokú bíróság által is elfogadott elsőfokú bírósági álláspontban részletezett Cstv. 49. §-ában foglalt rendelkezéseket kell összehasonlítani a Ptk. 147-148. §-aiban foglaltakkal - hiszen a Cstv. 49. §-a és a Ptk. hivatkozott szakaszai is tartalmazzák az árverést, mint az értékesítés, illetve mint a közös tulajdon megszüntetésének egyik formáját - hanem azt, hogy az árverés, mint a nyilvános értékesítés egyik formája a singularis végrehajtás (bírósági végrehajtás) és a totális végrehajtás (felszámolási eljárás) esetén mennyiben különbözik egymástól.
Összehasonlítva a Vht. árverésre vonatkozó szabályait a Cstv. 49/B. §-ának a szabályaival megállapítható, hogy a Vht. szabályai sokkal részletesebben, az érintettek vonatkozásában több garanciális szabályt tartalmazva határozzák meg az árverés lebonyolításának rendelkezéseit, mint a Cstv. szabályai.
- 834/835 -
Az egyetlen lényeges különbség az, hogy a Cstv. szerint az értékesítésre vonatkozó hirdetményt a Cégközlönyben közzé kell tenni. Ugyanakkor azonban a Vht. 145. § (4) bekezdése szerint a végrehajtó bármelyik fél kérelmére gondoskodik arról, hogy az árverést egyéb megfelelő módon is közhírré tegyék. E rendelkezésre tekintettel az egyetlen olyan specialitás, amely a felszámolási eljárásban lefolytatott árverési értékesítést megkülönböztetné a bírósági végrehajtó által történő értékesítéstől, a felszámoló kérelmére a bírósági végrehajtó által lefolytatott értékesítés során is alkalmazható.
A kétféle árverési értékesítés tartalmi rendelkezéseinek összehasonlításából is az a következtetés vonható le, hogy a felszámolás alatt álló adós hitelezőinek az érdekei sem sérülnek a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetése során. A Cstv. 49/B. § (3) bekezdése szerint lehetőség van a vételár összegének a becsérték feléig történő leszállítására, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről szóló 1/2008. (V. 19.) PK véleménye V. pontjában kifejtette, hogy az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során a végrehajtó nem szállíthatja le, a végrehajtást elrendelő bíróság is csak akkor, ha ebben a felek megállapodtak és a legkisebb vételár alacsonyabb összegben történő meghatározását közösen kérik.
Ez megfelelő biztosítékot nyújt a felszámolás alatt levő felperes hitelezői érdekeinek érvényesüléséhez.
Az érdemi kérdések közé tartozik az is, hogy míg a felszámolás során történt értékesítés esetén nincs helye beszámításnak - illetve a 2009. szeptember 1-től hatályos rendelkezések szerint korlátozottan van erre lehetőség -, addig a Vht. rendelkezései ezt biztosítják. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy közös tulajdon megszüntetése esetén az esetleges beszámításra kerülő követelések vagy az egész ingatlant terhelik - és ilyenkor a tulajdonostársaknak közösen kell viselniük az ingatlan terheit, és csak a fennmaradó összeg vonatkozásában áll fenn a tulajdoni hányadoknak megfelelő felosztás kötelezettsége - vagy az egyes tulajdoni hányadokon állnak fenn, ebben az esetben azonban, mivel a Cstv. rendelkezései szerint nincs lehetőség a beszámításra, Vht. 150. § (2) bekezdése alapján a vevőnek meg kell fizetnie a felszámolás alatt levő tulajdonostársra eső vételárat, azt nem számíthatja be.
A fent kifejtettek szerint abban az esetben, ha az egyik tulajdonostárs felszámolás alá kerül, úgy a közös tulajdon megszüntetésére csak a természetben történő megosztás, illetve - abban az esetben, ha felszámoló az adós tulajdoni hányadát a Cstv. rendelkezései alapján értékesíteni nem tudta - a bírósági végrehajtó által lefolytatott árverés útján van lehetőség.
Az elsőfokú bíróságnak ennek alapján a közös tulajdon megszüntetése érdekében el kell rendelni az árverési értékesítést és ennek érdekében meg kell állapítania az árverés esetén elérhető legkisebb vételárat.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki, aki megállapította 2008. október 31-én kelt szakértői véleményében az ingatlan forgalmi értékét. A forgalmi érték meghatározásakor azt, hogy a perbeli ingatlan RCI rendszerű üdülő, oly módon vette csak figyelembe, hogy az ingatlan piacképessége korlátozott, piaci értékesítése a megszokottól eltérő piackutatást igényel (-5%), a potenciális »vevőkör« szűk keresztmetszetű, egyebekben az átlagos nyaralóingatlanok forgalmi értékéhez mérte az ingatlan forgalmi értékét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy »az üdülőtelep time-share formában működik«, azaz az üdülőhasználati jogokat bizonyos időre értékesítették.
Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések (time-sharing szerződések) egyes tartalmi követelményei tekintetében a fogyasztók védelméről szóló Európai Parlament és a Tanács 1994. október 26-i 94/47/EK irányelvét a magyar jogba átültető az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §-ában meghatározza az ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés fogalmát. Eszerint ez olyan szerződés, illetve egymással összefüggő több szerződés, amely, illetve amelyek alapján a fogyasztó az értékesítőtől ellenérték fejében közvetlenül vagy közvetve, legalább hároméves időtartamra jogot szerez egy vagy több ingatlan ismétlődő, meghatározott időtartamú üdülési vagy lakáscélú használatára (a továbbiakban: használati jog).
- 835/836 -
A 3. § szerint a szerződés alapján az értékesítő köteles a használati jogot a fogyasztóra átruházni, a fogyasztó pedig köteles a használati jog megszerzéséért az ellenértéket megfizetni.
A time-sharing szerződések jogosultjai tehát csak használják azokat az ingatlanokat, amelyre vonatkozóan üdülési jogot szereznek, abban tulajdonjoggal nem rendelkeznek. Az ingatlanokra megszerzett használati joguk, mintegy »cserealap« szerepel a csereszervezet által felkínált listán, s ennek alapján a jogosultak - szerződésüktől függően - más országok hasonló ingatlanaira is elcserélhetik üdülési jogukat. (A részvénytársasági forma felhasználásával létrejött time-share konstrukció egyik formája, amikor a használati jog megszerzésére részvény vásárlásával van lehetősége a fogyasztónak üdülőhasználati szerződés keretében: az üdülési jog ellenértékét osztalékelsőbbségi részvényvásárlással egyenlíti ki.)
Az ingatlan forgalmi értéke tekintetében a használati jog értékesítése lehet értéknövelő és értékcsökkentő tényező is. Ebben a körben azonban az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő semmilyen vizsgálatot nem végzett és nem is értékelte a valós helyzetet, kizárólag az értékesítés nehézsége szempontját vette figyelembe a szakvéleményben."
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Pécsi Ítélőtábla 1/2008. (X. 10.) számú kollégiumi véleménye az adós vagyonához tartozó vagyontárgyon fennálló közös tulajdon megszüntetésének lehetőségéről a felszámolási eljárás alatt.
1) A felszámoló önálló mérlegelési jogkörében dönthet az adós gazdálkodó szervezet Ptk. 147. §-án alapuló igényének érvényesítése mellett. Amennyiben a Cstv. 49. § szerinti értékesítés formáit kimerítette, az adós igényét - az adós nevében - a tulajdonostársakkal szemben indított peres eljárásban érvényesítheti. Ha az adós igényét peres eljárásban érvényesíti, az adós gazdálkodó szervezet kereshetőségi joga a Ptk. 147. §-a alapján fennáll, ezért a kereset kereshetőségi jog hiánya miatt nem utasítható el. A keresetet a perben a Ptk. 148. §, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú kollégiumi véleménye figyelembevételével kell elbírálni, a bíróság azonban nem alkalmazhat olyan megszüntetési módot, ami a Cstv. értékesítési szabályaival ellentétben áll.
2) A felszámoló az adós vagyona felől széles mérlegelési jogosultsággal dönthet, önállóan jogosult eldönteni azt is, hogy az adós érdekében áll-e a tulajdonközösség megszüntetése iránti per megindítása. Ilyen per megindítására azonban nem kötelezhető.
3) A Cstv. 54. § szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni, a kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámolót kártérítési felelősség terheli az adós vagyonával kapcsolatban meghozott döntésekért, így azért a döntésért, hogy az adós tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét érvényesíti.
Indokolás
A kollégiumi vélemény tárgya a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére, illetőleg a Csődtörvény felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésére vonatkozó szabályainak egymáshoz való viszonya, ezen belül az abban való állásfoglalás, hogy a Csődtörvény értékesítésre vonatkozó előírásai kizárják-e azt, hogy a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet Ptk.-án alapuló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó igényét peres úton a többi tulajdonostárssal szemben érvényesítse abban az esetben, ha a felszámolás körébe tartozó vagyonhoz az adóst megillető tulajdoni hányad tartozik.
A Ptk. 1. § (1) bekezdésben foglalt értelmezési alapelv szerint ez a törvény az állampolgárokkal, valamint az állami az állami, önkormányzatai, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza, az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e törvénnyel összhangban e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. Vagyis, ha a Ptk. 1. § (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó más jogszabály a Ptk.-tól eltérően rendelkezik, úgy ezt a Ptk.-tól eltérő rendelkezést kell alkalmazni, eltérő rendelkezés hiányában pedig az ilyen jogszabályt a Ptk.-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban többször módosított Cstv.) a Ptk. 1. § (1) bekezdésében meghatározott viszonyokat szabályozó jogszabály.
- 836/837 -
A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás semmis. Közös tulajdon esetén minden tulajdonostársat megillető alapvető jog a közös tulajdon megszüntetésének követelése, e jogot korlátozni nem lehet. A tulajdonostársnak ez a joga a törvényben biztosított és törvény által védett alanyi jog.
A Ptk. a közös tulajdon megszüntetésének módozataira rangsort állít fel. A Ptk. 148. § (1) bekezdése szerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. A (2) bekezdés értelmében a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonában adhatja, míg a (3) bekezdés kimondja azt, hogy ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani.
A többször módosított Cstv. 49. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségét, vagy ha a várható bevételek és az értékesítés előre látható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100 000 Ft. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében.
Vagyis a Csődtörvény kötött értékesítési rendszert ír elő, hitelezővédelmi érdekből megkívánja a nyilvánosságot, és előírja a forgalomban elérhető legmagasabb vételár követelményét. A felszámoló az adós vagyontárgyán fennálló rendelkezési jogát az összhitelezői érdekek védelmében akként gyakorolhatja, hogy az kielégítse a rendelkezési jog gyakorlásának nyilvánosságára és a forgalomban elérhető legmagasabb vételár elérésére vonatkozó követelményt. E szabályok a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseihez képest speciális szabályoknak tekintendők, ugyanakkor a Cstv. a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésére vonatkozó szabálya az adóst a Ptk. 147. § alapján megillető tulajdonközösség megszüntetése iránti igényét nem szünteti meg.
A Ptk. 1. § (1) bekezdés szerinti jogszabály-értelmezési elvet alkalmazva ebből az következik, hogy elsődlegesen mindenképpen meg kell kísérelnie a felszámolónak a Cstv. 49. § (1) bekezdés szabályának megfelelően a tulajdoni hányadot nyilvánosan értékesíteni, azonban ha ez sikertelen, másodlagosan a Cstv. szerinti eszközök igénybevétele után a Ptk. által az adósnak biztosított jogi eszközt is igénybe veheti, érvényesítheti az adós közös tulajdon megszüntetése iránti igényét, ezt a Cstv. értékesítési szabályai nem zárják ki.
Ilyen esetben a Ptk. és a Csődtörvény szabályait együtt, egymással összhangban kell alkalmazni. Miután a közös tulajdon megszüntetésének egyes módozatai sértik a Cstv. 49. §-ban megfogalmazott fenti követelményeket, mert az adós gazdálkodó szervezet tulajdoni illetőségének a többi tulajdonostárs által történő magához váltása vagy a tulajdonközösség árverés útján történő megszüntetése értékesítésnek minősül, de nem teljesül a nyilvánosság követelménye, és nem érvényesül az összhitelezői érdek, ezért a közös tulajdon megszüntetésének ezen módozatai nem alkalmazhatók.
Ezért, ha más módon a közös tulajdon nem szüntethető meg, a keresetet ebből az okból el kell utasítani.
Gf.IV.30.022/2008/7. (Pécsi Ítélőtábla):
Amennyiben a per tárgyát képező ingatlan részben a felszámolás alatt álló adós cég tulajdonában áll, a felszámolási eljárásban történő speciális értékesítési szabályok nem zárják ki, hogy az adós közös tulajdon megszüntetése iránt indítson pert.
30.2.2.5. Az üzletrész, értékpapír értékesítése
Az adós tulajdonában levő üzletrészt nyilvános árverésen vagy pályázaton kell értékesíteni. Az árverési hirdetményről, illetve a pályázati felhívásról - a pályázat kiírásával, illetőleg az árverés kitűzésével egyidejűleg - az üzletrésszel érintett gazdálkodó szervezetet értesíteni kell.
- 837/838 -
Az árverési jegyzőkönyv másolatát a felszámoló megküldi a cégbíróságnak is. Majd látni fogjuk az elektronikus értékesítés szabályainál, hogy értékpapír nem értékesíthető elektronikus formában.
Az átruházható értékpapírt a felszámoló befektetési szolgáltatások nyújtására jogosult befektetési vállalkozás vagy hitelintézet bevonása útján értékesíti, erre vonatkozóan a felszámolónak értékesítési limitárat, illetve értékesítési időtartamot kell meghatároznia. Ebben az esetben a nyilvános értékesítési módtól eltérő, de az átlátható és ellenőrizhető értékesítést biztosító szabályok is meghatározhatók. A hitelezői választmány, hitelezői képviselő - az említettek hiányában pedig a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerint a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, illetve a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerint a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül bejelentkezett hitelezők követelésarányosan számított többsége - kérheti, hogy a felszámoló a limitárat, illetve az értékesítési időtartamot az ő hozzájárulásukkal állapítsa meg [R. 4. § (5)-(6) bekezdés].
30.2.2.6. A birtokbavétel
A vevő a vagyontárgy elszállításáról, illetve birtokbavételéről saját költségén köteles gondoskodni. Ha az árverési hirdetményben, a pályázati felhívásban vagy a szerződésben az erre megszabott határidőt túllépi, a felszámoló a tárolásért, a vagyontárgy kezeléséért költségtérítést számol fel. A felszámoló az ingatlan őrzéséért költségtérítést számít fel, ha a vevő a birtokbavételre szabott határidőt túllépi. Az így kapott költségtérítést a felszámoló az értékesítési bevételek részeként mutatja ki [R. 5. § (1)-(2) bekezdés]. Bár az Ért. Korm. r. nem írja elő, célszerű az erre vonatkozó szabályokat a hirdetményben közzé tenni.
30.2.3. Az értékesítés megkezdése
Cstv. 49. § (2) Az értékesítést - ha a választmány (választmány hiányában a hitelezői képviselő) ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 100 napon belül kell megkezdeni. A hitelezői választmány előírhatja, hogy a felszámoló az értékesítési eljárásról a választmányt értesítse, illetve tegye lehetővé az értékbecslés és az értékesítési eljárás hitelezők általi megismerését, figyelemmel kísérését. A hitelezői választmány előírhatja, hogy a felszámoló a pályázati felhívás, illetve az árverési hirdetmény szövegéről és az értékesítésre kerülő vagyontárgyak becsértékéről előzetesen, észrevételezési jog biztosításával tájékoztassa a választmányt. A becsérték felülvizsgálatára a hitelezői választmány a bíróságtól szakértő kirendelését kezdeményezheti, amelynek költségét előlegezni köteles. A bíróság a kérelemről 8 napon belül dönt. A szakértő díját a felszámolási költségek [57. § (2) bekezdés e) pont] terhére kell elszámolni, amennyiben az általa megállapított becsérték kerül elfogadásra. Ha a szakértői vélemény alapján a becsérték módosítására nincs szükség, a szakértői díjat a választmányban résztvevő hitelezők viselik, a szakértő kirendelésének kezdeményezésével összefüggő megállapodásuk szerinti arányban.
- 838/839 -
Az V. Cstv. Novella által bevezetett módosítás 120 napról 100 napra rövidíti az adós vagyona értékesítése megkezdésének határidejét. (Ezt a rendelkezést és a további többletjogokat csak a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben gyakorolhatja a választmány.) Ez olyan határidő, amelytől a hitelező választmány, a 2011. évi Módtv. által eszközölt módosítás után választmány hiányában a hitelezői képviselő, korábban a hitelezők képviselője felhívása alapján lehet eltérni. A 2012. március 1. előtt indult eljárásokban a hitelezők képviselőjének jogosultsága ebben ki is merül, a további, a Cstv. 49. § (2) bekezdés új rendelkezései már csak a választmánynak biztosítanak jogosultságot.[230] A 2011. évi módosítás a hitelezői képviselőnek gyakorlatilag ugyanolyan jogokat biztosít, mint a választmánynak, a magam részéről minden esetben - így itt is - azt az álláspontot képviselem, hogy ahol a törvény nem említi kifejezetten meg a hitelezői képviselőt, akkor is gyakorolja a hitelezői választmány jogosultságait. Ebben tér el jelentősen a hitelezői képviselő jogállása a hitelezők képviselőjének jogállásától. Az új jogok biztosításának az a célja, hogy a hitelezők több információval és ellenőrzési joggal rendelkezzenek az értékesítések előkészítése (különösen a becsérték megállapítása) és az értékesítés folyamatáról.
Ezek a jogok a következők:
- a választmány értesítése az értékesítési eljárásról;
- az értékbecslés és az értékesítési eljárás hitelezők általi megismertetése;
- előzetesen tájékoztatni kell a választmányt a pályázati felhívás, árverési hirdetmény szövegéről, a vagyontárgyak becsértékéről, oly módon, hogy a választmány észrevételezési jogát gyakorolhassa;
- a bíróságtól kérheti a választmány az így közölt becsérték felülvizsgálatát.
30.2.3.1. A becsérték fogalma
A becsérték fogalmának meghatározása lényeges az értékesítés szempontjából. Különösen azért fontos, mert a törvény több helyen használja definíció megadása nélkül, holott a fogalomhoz fontos következmények tapadnak. Az egyik ilyen következmény, hogy a 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése értelmében két sikertelen értékesítést követően a zálogjogosult becsértéken vásárolhatja meg az ingatlant. A 49/B. § az árveréssel kapcsolatban a vagyontárgyak becsértékéről szól.
- 839/840 -
A 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet a pályázattal kapcsolatban említi, hogy "a pályázati felhívásban - az értékesítési feltételek között - meg kell határozni az egyes vagyoni elemek (így különösen: tárgyi eszközök, készletek) irányárát (becsértékét)", ami azt jelzi, hogy a jogalkotás a becsérték és az irányár fogalmát azonosnak tekinti. A Korm. rendelet ezt követően is minden esetben az irányár mellett zárójelben szerepelteti a becsérték kifejezést, s az ajánlati biztosíték összegét a becsérték figyelembevételével kell megállapítani, valamint azt a százalékos arányt is ez alapján adja meg a Korm. rendelet, amely legalacsonyabb vételárként elfogadható.
A felszámolói gyakorlatban - s több felszámolói szervezet értékesítési szabályzatában - a két fogalmat elkülönítik, s például előírják, hogy az első értékesítési irányár a becsérték 120%-a.
A Vht. sokkal precízebben foglalkozik a becsértékkel. Az ingóságok becsértékének meghatározásánál a Vht. 97. §-a az alábbi szabályokat tartalmazza:

97. § (1) A végrehajtó a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét.
(2) A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó.
(3) Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte.

A végrehajtási és felszámolási eljárás különbözőségét is mérlegre téve, a becsérték meghatározása során azért nagy eltérés nem lehet a kétfajta eljárás között. A felszámolási eljárásban a becsérték a felszámoló által a rendelkezésére álló könyvelési anyagok, adó- és értékbizonyítvány, szakértő közreműködésével megállapított érték, amely az adott vagyon, dologösszesség, vagyontárgy reális értékesítési árát adja meg, figyelembe véve a piaci körülményeket, a felszámolás tényét és az egyéb értékbefolyásoló körülményeket. Az értékesítés során ezt a becsértéket kell irányárnak tekinteni.
A Kúria is foglalkozott a becsérték fogalmával. A Gfv.VII.30.262/2015/5. számú döntésben a Kúria kifejtette, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb ár fogalma nem azonos sem az irányárral, sem a vagyontárgy piaci értékével, sőt a becsértékkel sem, hanem az a Cstv. szabályai szerint a nyilvános értékesítési formák alkalmazásával elérhető legmagasabb árat jelenti.
A Kúria pozitív értelemben is definiálta a becsérték fogalmát, kimondva, hogy a becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jólértesültségét és körültekintését.
Törvény kizáró rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a felszámoló a saját maga által meghatározott becsértéket módosítsa a 49. § (2) bekezdésében foglalt - alább tárgyalandó - eseteken kívül is. Erre különösen akkor van lehetőség, ha az értékesítés folyamatában látható, hogy az eredetileg meghatározott becsérték túlzott volt.
- 840/841 -
A becsértéknek a termőföld értékesítése során is kiemelt jelentősége van, amennyiben ugyanis a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az árverési vevő javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, vagy az árverés sikertelen, a föld az állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerül. A mezőgazdasági igazgatási szerv a jóváhagyás megtagadásáról szóló döntését, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyvet közli a földalapkezelő szervvel is. A földalapkezelő szerv a jogerős döntés, illetve az árverés sikertelenségéről felvett jegyzőkönyv közlését követő 30 napon belül köteles a becsértéket a végrehajtó, illetve a felszámoló részére átutalni [2013. évi CXXII. törvény 35. § (6) bekezdése].

JOGGYAKORLAT
BH 2016.92.
A felszámolónak a zálogtárgy értékesítése során arra kell figyelemmel lennie, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse a vagyontárgyat, és az első két értékesítési kísérlet során nem lehet tekintettel a zálogjogosult igényére [1991. évi XLIX. tv. 49/A. § (4), (5) bek., 51. §].
Az indokolásból: "Az ügyben elsőként arra a kérdésre kellett választ adni, a jogszabálynak megfelelő első-második értékesítés kapcsán a zálogjogosult hitelező a kifogásában megalapozottan hivatkozhat-e arra, hogy a felszámoló az értékesítés során nem azt az összeget érte el, mint amelyet irányárként meghirdetett, de a zálogjogosult hitelező ezen az irányáron hajlandó lenne a harmadik értékesítési kísérlet helyett beszámítással a vagyontárgyat megszerezni.
A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése szerint a felszámoló - a hitelezői választmány, vagy az annak létrehozására jogosult hitelezők egyetértésével - a harmadik pályázat helyett jogosult a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő, a vagyontárgyra zálogjoggal rendelkező zálogjogosult részére értékesíteni. A zálogjogosult azonban ezzel a kedvezményes lehetőséggel - mely szerint nem kell kifizetnie a vételárat, mert követelésének beszámításával teljesíthet - csak akkor élhet, ha két alkalommal is sikertelen volt a pályázati felhívás.
Ha a zálogjoggal biztosított hitelező az első vagy második értékesítés során meg kívánja vásárolni a zálogtárgyat, akkor ugyanúgy pályázati ajánlatot kell tennie, mint a többi pályázónak.
Miután a Cstv. csak a második sikertelen pályázat után, a pályázat harmadik megismétlése helyett teszi lehetővé - további feltételek fennállása esetén - a zálogjogosult hitelező számára a becsértéken beszámítással való vásárlást, a felszámoló a második pályázat eredményének elbírálásánál nem lehet tekintettel a zálogjogosult hitelező harmadik pályázat helyett figyelembe vehető ajánlatára. A második pályázat eredményének értékelésekor kizárólag abban a kérdésben kell döntenie a felszámolónak, hogy az értékesítés során megajánlott vételárat elfogadja-e, vagy elérhető a forgalomban ennél magasabb ár.
A Kúria a Gfv.VII.30.280/2013/4. számú végzésében kifejtette, hogy a zálogjogosult csak és kizárólag becsértéken veheti át a zálogtárgyat beszámítással, nincs lehetősége az alacsonyabb irányáron történő megszerzésre. Ugyanakkor nem minősül a forgalomban elérhető legmagasabb árnak a zálogjogosult által beszámítással elfogadott becsérték, a felszámoló ugyanis jogosult az első sikertelen kísérletet követően a becsérték alatt is meghatározni az irányárat.
A forgalomban elérhető legmagasabb ár fogalma nem azonos sem az irányárral, sem a vagyontárgy piaci értékével, sőt a becsértékkel sem, hanem az a Cstv. szabályai szerint a nyilvános értékesítési formák alkalmazásával elérhető legmagasabb árat jelenti.
A felszámoló maga döntheti el, hogy a beadott pályázat megfelel-e a pályázati feltételeknek. Ha úgy ítéli meg, hogy a forgalomban elérhető ár magasabb a megajánlott vételárnál, akkor eredménytelennek nyilváníthatja a pályázatot. Ugyanakkor elfogadhatja az ajánlatot akkor is, ha az nem éri el az irányárat."
- 841/842 -
BH 2014.311.
II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érintik.
Az indokolásból: "Érdemben a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez? Lehetséges-e ez ráutaló magatartással - azaz olyan módon, hogy ha nem tiltakozik a tájékoztatásban foglalt tervezett értékesítés ellen a hitelező, akkor azt az azzal való egyetértésnek kell tekinteni -, vagy pedig kifejezett hitelezői nyilatkozat szükséges az egyetértés megállapításához.
A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, és a 49/B. § (7) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a felszámoló eltérjen a nyilvános értékesítés szabályaitól. E két esetben a zálogtárgyat a zálogjogosult hitelező részére oly módon értékesítheti, hogy a zálogjogosult hitelezőnek nem kell kifizetnie a vételárat, hanem beszámíthatja az adásvételből eredő vételár tartozását az adóssal szembeni követelésébe (hitelezői igényébe). Az általános szabályoktól való eltérésre a hitelezői választmány, illetve választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők egyetértésével van lehetőség.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, mely szerint az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. Tulajdonképpen »egyet nem értésüket« kell kifejezniük a felszámoló felé a Cstv. szerint meghatározott hitelezői arányban, ebben az esetben ugyanis nem értékesíthet a felszámoló a zálogjogosult részére beszámítással.
A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érinthetik (elsősorban a becsértéket, a vevő által kifizetendő összegeket, a fizetési határidőket), s csak ebben az esetben állapítható meg az - amennyiben a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerinti arányban a hitelezők nem tiltakoznak az értékesítés tartalma és formája ellen -, hogy a hitelezők egyetértettek a felszámoló intézkedésével. Ennek azért van jelentősége, mert adott esetben a hitelezők egy elméleti - a Cstv.-nek megfelelő - értelmű tájékoztatás ellen nem tiltakoznak, ugyanakkor ha ismerik a kielégítésüket is érintő értékesítési feltételeket, akkor lehet, hogy azzal nem értenek egyet.
A felszámoló felelőssége minél magasabb értéken értékesíteni az adós vagyontárgyát, ezért - függetlenül az esetleges igazságügyi szakértői véleményben megállapított értéktől - joga van azt magasabb értéken meghirdetni. Ha ezen az értéken, illetve a csökkentett irányáron sem sikerül értékesíteni, akkor - amennyiben a törvényben előírt feltételek fennállnak - joga van a zálogjogosult részére azt értékesíteni, azonban ilyen esetben nem értékesítheti a zálogtárgyat az igazságügyi szakértői véleményben meghatározott forgalmi értéknél alacsonyabb értéken.
A becsérték az a forgalmi érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jólértesültségét és körültekintését. A felszámolónak ebből a forgalmi értékből kell kiindulnia akkor, amikor értékesíteni kívánja a vagyontárgyat [ezt támasztja alá a Cstv. 49. § (2) bekezdésében szabályozott, a becsérték vizsgálatával kapcsolatos eljárás].
Ha a megállapított becsértéken a vagyontárgy értékesíthetetlen, akkor a felszámolónak újra kell értékelnie a vagyontárgyat, meg kell állapítania az új becsértéket, s erről - ha az eljárásban működik - a hitelezői választmányt is tájékoztatnia kell [Cstv. 49. § (2) bekezdés].
A Kúria álláspontja szerint nem vehető figyelembe a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és 49/B. § (7) bekezdése esetén a felszámoló által hivatkozott menekülési érték a becsérték meghatározásakor. A menekülési érték az ingatlanértékelés során megállapított olyan érték, melyen az ingatlan a kötelezett nemfizetése esetén - kényszerértékesítés során - viszonylag rövid időn belül értékesíthető. Jóllehet a Cstv. 49. § (2) bekezdése szerint a felszámolónak az értékesítést 100 napon belül meg kell kezdenie, de a felszámolási eljárásban nincs a viszonylag rövid időn belüli értékesítési kényszer, a Cstv. 52. § (2) bekezdése a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével írja elő a felszámolási zárómérleg elkészítésének kötelezettségét.
- 842/843 -
Az előzőekben írtak szerint tehát a felszámoló sikertelen értékesítés esetén a becsérték alatt is meghatározhatja az irányárat, azonban ha a zálogjogosult hitelező nem a rendes értékesítési eljárás során (pályázat, árverés) vásárol - ahol a beszámítás kizárt, tehát a vételárat meg kell fizetnie -, hanem a beszámítási lehetőség érvényesítésével szerzi meg a vagyontárgy tulajdonjogát, akkor számolnia kell azzal, hogy a becsértéken kell a vagyontárgyat megvásárolnia, s ehhez képest élhet beszámítási jogával. A Kúria e körben egyetért a hitelezők álláspontjával, mely szerint, ha a hitelező vásárolni kíván alacsonyabb áron, akkor azt megteheti a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítésen. Amennyiben azonban a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, illetve a 49/B. § (7) bekezdése alapján beszámítással kívánja egészben vagy részben rendezni a vételárat, akkor a csökkentett vételár nem vehető figyelembe, kétszeres kedvezményre ugyanis nem tarthat igényt.
A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
A Cstv. ugyanis nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a Ptk.-ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. §, és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elveszítsék a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második, vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a Ptk. szabályaiból következik [Ptk.256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §].
Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát »a vételár és a követelése közötti különbözet« címén meg kell fizetnie
- a költségeken és a felszámoló díján felül
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
A zálogjoggal biztosított követelés késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá: A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.191/2009/4. számú döntésében is kifejtetteknek megfelelően, a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését tartalmazó Cstv. 49/D. §-a a kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjának rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak. Ebből következően tehát a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímeken fennálló követeléseket - függetlenül attól, hogy milyen tőkekövetelés alapján keletkeztek, milyen módon biztosították - a tőkétől elkülönítve a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell sorolni."
- 843/844 -
30.2.3.2. A becsérték felülvizsgálata
A becsérték megállapításával kapcsolatos eljárás független a kifogásolási eljárástól, annak szabályai nem alkalmazhatók rá. Miután egy ilyen szakértői eljárás jelentősen elhúzza az értékesítési eljárást, célszerű lett volna a törvényben szabályozni a kérelem benyújtásának határidejét. A törvény szövegéből az következik, hogy csak az előzetes tájékoztatás alapján közölt becsérték kapcsán illeti meg ez a jog a választmányt, ha már megjelent az értékesítési közlemény, nem lehet kérni a becsérték bírósági megállapítását. Amennyiben a felszámoló nem tesz eleget a hitelezői választmány előírásának, az egyrészt kifogás benyújtására ad lehetőséget, másrészt felmerülhet a felszámoló felmentésének a lehetősége is.
A becsérték megállapítása kapcsán fontos az is, hogy a választmánynak meg kell jelölni azt az értéket, amelyet megfelelő értéknek tart. Önmagában az, hogy a hitelezői választmány szerint túl magas/alacsony a becsérték, véleményem szerint nem elegendő.
A szakértői bizonyítás költségeivel kapcsolatban a törvény szimplifikáló megállapításával szemben valószínűsíthető, hogy a szakértő tól-ig határok között határozza meg az ingatlan értékét, s ezért a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy ennek figyelembevételével módosítja a felszámoló által megadott becsértéket vagy sem. Céltalan lenne olyan bírósági gyakorlat kialakulása, amely jelentéktelen vagy akár 10-20% körüli eltérés esetén módosítana a becsértéken. Ennek során figyelemmel kell lenni azokra a döntésekre is, amelyek a megkötött szerződések feltűnő értékaránytalanság címén történt megtámadásával kapcsolatban születtek. Leginkább azt kell mérlegelni, hogy ebben az esetben egy előzetes becsérték felülvizsgálatáról van szó.
Az értékesítés folyamán fog ugyanis kiderülni, hogy a pályázók, árverésen részt vevők milyen árat fognak megajánlani. Amennyiben a felszámoló által adott értéktől eltérő értéket ad meg a szakértő, célszerű a kirendelt szakértővel együtt meghallgatni azt a szakértőt vagy becsüst, aki a felszámoló megbízása alapján eljárva adott értékelést. Ebben az esetben is a bírói gyakorlatra vár a feltételrendszer kialakításának feladata.
30.2.4. A vásárlási lehetőségből kizártak köre
Cstv. 49. § (3) Az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelő (ideiglenes vagyonfelügyelő), az említett szervezetek tulajdonosa (tagja, részvényese, alapítója), vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója, foglalkoztatottja, a felszámolóbiztos, valamint az előbbiekben említett személyek közeli hozzátartozója, továbbá az említettek többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezete tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.
(3b) Az értékesítés során - kivéve a jogszabályon alapuló elővásárlási jog gyakorlását - nem szerezhet tulajdont olyan személy vagy szervezet sem, aki vagy amely az adós kizárólagos vagy többségi befolyással rendelkező tulajdonosa, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja.
- 844/845 -
Az itt megadott hatályos szabályozás a 2011. évi Mód.tv.-vel módosított tényállást tartalmazza. A (3b) bekezdést a 2014. évi XV. törvény iktatta be, megakadályozandó azt a visszaélésszerű gyakorlatot, hogy a felszámolás során az adós eszközeit az adós tulajdonosi köre vásárolja fel. Az indokolás szerint ezek az ügyletek azt valószínűsítik, hogy a vállalkozás felszámolása nem elsősorban a piaci nehézségek, hanem az adósságoktól való megszabadulás érdekében történt. Ez utóbbi tendencia nemzetgazdasági szinten rendkívül káros jelenség, amit vissza kell szorítani.
Közlöm a (3) bekezdés korábbi előírását, ezt követően tudjuk összehasonlítani a korábbi előírás változását.

49. § (3) Az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelő (ideiglenes vagyonfelügyelő), az említett szervezetek tulajdonosa (tagja, részvényese, alapítója), vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója, foglalkoztatottja, valamint az előbbiekben említett személyek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.

Látható, hogy a jogalkotó a 2012. március 1. utáni ügyeknél már figyelembe veszi az értékesítésből kizártak között nevesítve a felszámolóbiztost, s kibővíti a felsorolásban szereplők többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezettel. Ezek a változások indokoltak. A korábbi szabályozásban a felszámoló hozzátartozója kifejezés értelmezhetetlen volt, s nem zárta ki a törvényalkotó a hozzátartozók, illetve a felszámoló, vagyonfelügyelő által tulajdonított gazdasági társaságok tulajdonszerzését, ezért a tilalmak viszonylag könnyen kijátszhatók voltak. A törvény ezzel a rendelkezéssel akarja kizárni, hogy az adós cég vagyoni helyzetéről megfelelő információval rendelkező személyek és azok hozzátartozói kihasználják az előnyüket, és megszerezzék az adós vagyontárgyait.
30.2.4.1. Adatok ellenőrzése elektronikus értékesítés esetén
Az elektronikus értékesítés esetére a Cstv. 49/G. § és az EÉR rendelet speciális szabályt alkotott: A 49/G. § (1) bekezdése előírja, hogy a felszámoló az árverező, a pályázó, az őt képviselő személyek személyazonosságát a szerződés megkötése előtt ellenőrzi, és megvizsgálja, hogy nem esnek-e a 49. § (3) és (3b) bekezdése szerinti kizáró okok alá. A személyazonosság ellenőrzése és a hatósági nyilvántartási adatokkal való egyezőség megállapítása érdekében a felszámolóbiztos megkeresheti a személyiadat- és lakcímnyilvántartást, az útiokmány-nyilvántartást vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartást vezető szervet.

13. § (1) Az értékesítő az árverés, illetve a pályázatok benyújtására szabott határidő lejártát követően köteles elvégezni az EÉR-be bejelentkező licitáló által az azonosítása érdekében megadott adatok ellenőrzését annak érdekében,
- 845/846 -
hogy ne szerezhessen tulajdont az értékesítésből jogszabály alapján kizárt személy vagy szervezet [ideértve azt is, akinek kizárására a korábbi értékesítési eljárás során történt mulasztása miatt került sor a Cstv. 49/B. § (5) bekezdése alapján, továbbá akiről megállapításra került, hogy valótlan adatok vagy hamisított, illetve érvénytelen dokumentumok megadásával vagy más módon az eljárás eredményét csalárd módon próbálta befolyásolni, és ezért kizárták, vagy a Cstv. 49/G. § (3) bekezdése alapján nem vehet részt az értékesítésben].

JOGGYAKORLAT
EBH 1999.35.
I. A felszámoló nem vásárolhatja meg az általa tartott nyilvános értékesítésen az adós gazdálkodó szervezet vagyontárgyait akkor sem, ha ezt törvény nem tiltja.
Megjegyzés: Az 1997.augusztus 6-a előtt indult felszámolási eljárásokban alkalmazandó az elvi határozat.
BDT 2006.1443.
A Csődtv. 49. § (3) bekezdése azokat a személyeket zárja ki az értékesítés során a tulajdoni, illetve a vagyoni értékű jogok megszerzéséből, akik bennfentes információval rendelkezhetnek. Amennyiben a törvény a tulajdonosra tiltó rendelkezést fogalmaz meg, ez a tiltás társaságára is kiterjed.
Az indokolásból: "A Fővárosi Ítélőtáblának a fellebbezés kapcsán az alábbi kérdésekben kellett állást foglalnia:
- mely jogszabályi rendelkezéseket sértett meg a felszámoló a felszámolás során,
- a Cstv. 49. §-ban foglalt vagyonértékesítés során a felszámoló tulajdonosának egyszemélyes tulajdonában álló társasága a tulajdon szerzésből a (3) bekezdés szerint kizártnak tekintendő-e,
- a Cstv. 49. § (3) bekezdése szempontjából jelentőséggel bíró tényeket az elbíráláskor hatályos cégadatok alapján, vagy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában hatályos cégadatok figyelembevételével kell vizsgálni.
A Cstv. 1. § (3) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.
A Cstv. 54. §-a értelmében a felszámolónak az adott helyzetben általában elvárható gondossággal kell eljárnia a felszámolás során, a felelőssége kiterjed a felszámolás kezdő időpontjában meglevő vagyonra. A harmadik mondat az elvárható gondosság körébe tartozónak tekinti a vagyonkimentéssel szembeni fellépést is.
Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a felszámoló a felszámolási teendői ellátása körében a csődtörvényben és a rá vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tegyen, eljárása a jogszabályoknak megfelelő, áttekinthető, megbízható, ellenőrizhető legyen. Ezt mind a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet, mind a hitelezői érdekek védelme egyaránt megkívánja.
A felszámolási eljárás célja: a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon történő kielégítése. Ebből következően a felszámolási eljárásban kiemelt jelentősége van a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésének. E felszámolói feladat teljesítése során követendő eljárást a csődtörvény rendelkezései részletesen szabályozzák. Mindezek teljesítéséhez megfelelő szakmai ismeretekre van szükség, ezért a felszámolói névjegyzékbe való felvételnek - többek között - az is feltétele, hogy a gazdasági társaság legalább 2-2 jogi szakvizsgát tett jogászt tagként vagy alkalmazottként foglalkoztasson. Erre is figyelemmel a kijelölt felszámolótól elvárható a törvények ismerete és betartása. Ha tehát eljárása során nem az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint jár el, ezzel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértést megvalósítja (BH 2002.374.).
- 846/847 -
Jelen ügyben a felszámoló közvetlen befolyással bíró tulajdonosa, a felszámolóbiztos egyben jogi végzettségű is.
A 49. § (3) bekezdése értelmében az adós vagyontárgyainak értékesítése során a felszámoló, a vagyonfelügyelő, annak tulajdonosa (tagja, részvényese, létesítője), illetve annak vezető tisztségviselője, valamint ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.
A tulajdonos (jelen ügyben az S. I. LLC.) és a 100%-ban tulajdonában álló társaság (jelen ügyben az "SZ." Rt.) kapcsolata olyan sajátos helyzetet teremt az érintettek számára, amelyben a társaságok megőrzik ugyan jogi önállóságukat, de gazdaságilag mégis egységessé válnak. Ezen társaságok egymás közötti kapcsolata olyannyira szoros, hogy azokat - jogi önállóságuk ellenére - gazdasági szempontból egyetlen egységnek kell tekinteni, erre utalnak a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. konszolidálással kapcsolatos rendelkezései is, hiszen a konszolidált éves beszámolónak éppen az a rendeltetése, hogy a jogilag önálló, de gazdaságilag egymáshoz szorosan kapcsolódó vállalkozások összességének vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét úgy mutassa be, mintha a konszolidálásba bevont vállalkozások egyetlen vállalatként működnének [3. § (2) bekezdés 1. a) pont, 2., általános indokolás VIII.].
A Cstv. 49. § (3) bekezdése nyilvánvalóan a bennfentes információval való visszaélés kizárására irányul. Azon személyeket zárja ki az értékesítés során a tulajdon, vagyoni értékű jogok megszerzéséből, akik bennfentes információval rendelkezhetnek. Ezen személyek tulajdonszerzése a felszámolás tisztaságát veszélyeztetné.
Mivel gazdasági egységnek kell tekinteni a társaságokat az egyszemélyes tulajdonban álló társaságukkal együtt, amennyiben a törvény a tulajdonosra vonatkozóan tiltó rendelkezést fogalmaz meg, magától értetődik, hogy a tiltás a tulajdonában álló társaságra is kiterjed, ily módon a vagyonértékesítés során a felszámoló tulajdonosának egyszemélyes tulajdonában álló társasága a tulajdon szerzésből a (3) bekezdés szerint kizárt.
A cégnyilvántartás a forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából fontos adatokat tartalmazza. A tulajdonosváltozás cégjegyzékbe történő bejelentésénél, a közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzésénél a védett jogtárgy a közérdek, a tulajdoni viszonyok átláthatósága.
A cégjegyzékbe bejegyzendő adatok körét alapvetően meghatározó 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 12. § és a 13. §-ban felsorolt adatok bármelyikében történő változás esetére írja elő a Ctv. 29. § (1) bekezdése fő szabályként a 30 napos határidőt a bejegyzési kérelem előterjesztésére. A határidő a változás bekövetkeztétől, pl. a szerződés módosításától számít. Az ügyvezető nem jogosult mérlegelni mely tagváltozást jelent be a cégbíróságnál, melyet nem (EBH 2004.1145).
A Ctv. 30. § (2)-(3) bekezdésében foglalt adatok ugyan visszamenő hatállyal kerülnek bejegyzésre, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, ha a társaság tulajdonosa maga mulasztja el a jogszabályi kötelezettségét, vagy késlekedik annak teljesítésével. A tulajdonosi viszonyok átláthatósága érdekében köteles a társaság a bejelentési kötelezettségnek eleget tenni. Amennyiben nem tesz eleget e kötelezettségének, viselnie kell a következményeit.
A felszámolásban a felszámoló köteles jogkövető magatartást tanúsítani, és köteles gondoskodni arról, hogy a jogkövető magatartás ki is tűnjék az eljárása során.
Azok a tények, hogy csupán a kifogás benyújtása után, két évvel a szerződéskötés, tisztségről történő lemondás után került benyújtásra a változás bejegyzési kérelem, és még mérlegidőszakon belül visszakerültek a részvények a felszámoló tulajdonosának tulajdonába, megalapozzák, hogy a bíróság a Cstv. 49. § (3) bekezdése megsértése körében, ne az elbíráláskor hatályos cégadatok alapján, hanem az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában hatályos cégadatok figyelembevételével döntsön abban a kérdésben, hogy a felszámoló súlyos jogsértést követett-e el.
Miután a felszámoló tulajdonosa és a vásárló társaság tulajdonosa azonos, a fentebb kifejtettek figyelembevételével megállapítható, hogy az adós vagyonát a felszámoló tulajdonosa szerezte meg.
A fentiek értelmében a felszámoló megsértette a Cstv. 49. § (3) bekezdését, mert a tulajdonosának egyszemélyes tulajdonát képező társaság részére értékesítette az adós vagyonát.
- 847/848 -
Megsértette a Cstv. 54. §-át, mert az értékesítési eljárásban nem tanúsította az adott helyzetben általában elvárható gondosságot.
Ezen jogszabálysértések olyan súlyosak, melyek megalapozzák a felszámoló hivatalbóli felmentését a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.299/2005/19. szám).
30.2.5. A beszámítás kizárása
Cstv. 49. § (4) A tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben beszámítással nem élhet, ide nem értve, ha az adós vagyonaként olyan lakóingatlan kerül értékesítésre, amelynek ellenértékét a magánszemély vevő részben vagy egészben kiegyenlítette, de a tulajdonjog átruházására nem került sor a felszámolás elrendelése előtt.
A (4) bekezdés új rendelkezéseit a 2012. március 1. után érkezett ügyekben lehet alkalmazni, a korábbi szabályozás a következő:

49. § (4) A tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben beszámítással nem élhet.

A beszámításnak az 1997. évi módosítással történő rendezéséből logikusan következett, hogy a tulajdonjogot, illetve vagyoni értékű jogot szerző fél nem élhet beszámítással, bármilyen módon történik a felszámolás során a tulajdonjog megszerzése. Ezt a tilalmat a zálogjogosultak tekintetében a 49/A. § (5) és (7) bekezdése feloldotta. Ehhez csatlakozik most a lakóingatlanok esetén alkalmazott kedvezmény, amelynek beiktatása rendkívül fontos volt.[231] Kár, hogy ezeket a szabályokat a folyamatban lévő ügyekben nem kell alkalmazni. Azért is ellentmondásos a helyzet, mert a Cstv. 49/C. §-a az ilyen jogosultaknak elővásárlási jogot biztosít, szinte szó szerint megegyező fordulattal:

49/C. § (2) Ha az adós vagyonában olyan új építésű lakóingatlan van, amelynek ellenértékét a magánszemély vevő részben vagy egészben kiegyenlítette, de a tulajdonjog átruházására nem került sor a felszámolás elrendelése előtt, a vevőt az értékesítés során elővásárlási jog illeti meg.

Az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezés viszont alkalmazandó mindazon ügyekben, ahol 2012. március 1-jéig nem kezdték meg az értékesítést. Átmeneti ideig tehát az ilyen jogosultaknak lesz elővásárlási joga, de nem élhet a beszámítás jogával, ami meglehetősen furcsa helyzetet teremt.
Az előírással kapcsolatban lesznek értelmezési nehézségek, főleg a félkész beruházások esetében, amikor még nincs lakóingatlanná minősítve az épülő házban található lakás.
- 848/849 -
Fontos korlátozás, hogy csak magánszemélyeket illet meg a beszámítás kedvezménye, gazdálkodó szervezeteket, egyéb jogi személyeket nem.
Az itt szabályozott helyzet az eddigi felszámolások során - különösen az építőipar válsága miatt - számtalanszor előfordult. Az alapvető gondot az okozta, hogy azok a lakások, amelynek vételárát ugyan teljes egészében kifizette a vevő, de még nem jegyezték be a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba, a felszámolási vagyon részévé vált ennek minden következményével együtt.[232] A problémát még fokozza az esetek többségében az is, hogy a banki finanszírozás miatt zálogjog terheli az ingatlant, s a bank érdeke ellentétes a lakást korábban megvásárló jogosult érdekével. Ezeket a helyzeteket legtöbbször csak a bank mint hitelező, a többi hitelező és a felszámoló együttműködése és kompromisszuma útján lehetett megoldani. Jól példázza a kialakult helyzetet a BH 2009.216. számú jogeset, amelyet nemcsak itt, hanem a megtámadással kapcsolatos résznél is közlök majdnem a teljes indokolással.

JOGGYAKORLAT
BH 2009.216.
II. Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak az 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bek. vagy az 1959. évi IV. törvény alapján van jogi lehetőség [1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pont, 49. § (5) bek.].
BDT 2003.826.
A tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél - a felszámolási eljárás során - a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben beszámítással nem élhet. A nyilvános értékesítésnek az árverésen és pályázaton kívül egyéb formái is léteznek.
BDT 2003.784.
Az adós a felszámolás kezdő időpontját követő működése során történő termék értékesítésére a Csődtv. külön szabályt nem tartalmaz. Ezért a Csődtv. vagyonértékesítésre vonatkozó egyéb szabályainak megfelelően a tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot szerző fél a nyilvános értékesítésen az adóssal szemben beszámítással nem élhet. A nyilvános értékesítésnek az árverésen és pályázaton kívül egyéb formái is léteznek.
ÍH 2014.38.
I. A Cstv. tiltja a beszámítást olyan követelés tekintetében, amelyet a felszámolás kezdő időpontját követően engedményeztek, valamint a tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot a nyilvános értékesítésen megszerző fél számára.
II. A tilalomba ütköző beszámításra irányuló jognyilatkozat semmis, nem váltja ki a jogszerű beszámításhoz fűződő joghatást. Így fel sem merülhet olyan értelmezés, hogy a beszámítással teljesített vételár-követelést befolyt vételárnak lehetne tekinteni, s alapját képezhetné a felszámoló díjazásának. (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.844/2013/3. szám).
30.2.6. Az értékesítés megtámadásával kapcsolatos perek
Cstv. 49. § (5) Ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az e törvényben foglalt - az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó - rendelkezéseknek nem tesz eleget, az érdekelt fél az értékesítéstől számított 30 napon belül az értékesítés - így különösen a pályázat, árverés - eredményeként megkötött adásvételi szerződést a bíróságnál [6. § (1) bek.] keresettel megtámadhatja. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
- 849/850 -
(6) Ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az (5) bekezdésben foglalt jogvesztő határidő alatt keresetével a bírósághoz [6. § (1) bek.] fordulhat.
A törvény ismét speciális, csak a csődtörvényben szabályozott perindítási lehetőségeket szabályoz. Ezekkel a perekkel kapcsolatos legfontosabb kérdések a következők:
30.2.6.1. Jogvédelmi eszköz: kifogás vagy per
A sérelmet szenvedett fél - különösen, ha hitelezőről van szó - gyakran kifogást nyújt be a bírósághoz a felszámoló intézkedése ellen. A bírói gyakorlat már kialakult (lásd közzétett BH), mely szerint csak perben lehet az igényt érvényesíteni. A perben a szerződést kötő feleket kell alperesként beperelni, közte az "f. a." céget. A felszámolót nem lehet a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben marasztalni, ezért a felszámolószervezetet nem kell perelni.
Annak nincs akadálya, hogy a felszámolószervezet ellen ebben a perben kártérítési igényt érvényesítsenek, ebben az esetben tárgyi keresethalmazat keletkezik, s a felszámolószervezetnek is alperesként kell szerepelnie.
Érdemben ugyan nem dönthet a kifogás alapján a bíróság a szerződés érvénytelenségéről, de ha a kifogás alapján megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan megsértette az értékesítésre vonatkozó előírásokat, akár fel is mentheti a felszámolót a tisztségéből (Győri Ítélőtábla Kollégiumi Véleménye).

JOGGYAKORLAT
I. A felszámolási eljárásban az ügy érdemében hozott végzések a peres eljárásra is kiható jogerővel rendelkeznek.
II. A 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdése az 1959. évi IV. törvényben meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére. Az ebben a tényállásban található "értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés" kifejezés nem csak a pályázat vagy az árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét tartalmazza, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania.
III. A felszámolás során kötött adásvételi szerződés 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdése alapján történt eredményes megtámadása esetén, ha az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása körében az eredeti állapot visszaállítása indokolt és lehetséges, akkor a szerző félnek vissza kell adnia a vagyontárgyat, míg az adósnak ezzel egyidejűleg vissza kell fizetnie a vételárat a vevő részére, és a vevőnek csak az ezen kívüli igényeit kell hitelezői igényként bejelentenie a felszámolónak.
I. A szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága kérdésében a Kúria álláspontja a következő:
A Cstv. 49. § (5) bekezdése az 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére.
- 850/851 -
A Cstv. 49. § (5) bekezdésében található, az "értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés" kifejezés nemcsak a pályázat vagy árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét foglalja magába, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania. Ebből következően helyes a jogerős ítéletben foglalt az a megállapítás, hogy akkor is megtámadható a szerződés, ha bármelyik értékesítési formára vonatkozó részletszabály megsértésére került sor.
A hivatkozott Kormányrendelet valóban nem volt kötelezően alkalmazandó a felszámoló jelen perben vizsgált értékesítése során. A felszámolónak azonban az a kötelezettsége, hogy az adós vagyonát - a hitelezők érdekeinek védelme érdekében - a lehető legmagasabb áron értékesítse. Ez következik egyrészt a Cstv. 49. § (1) bekezdésében írt kötelezettségéből, másrészt pedig a Cstv. 48. § (3) bekezdésében rögzített abból a rendelkezésből, hogy a felszámoló köteles az adós vagyonát megóvni, megőrizni. E szabályok alapján a felszámolónak - függetlenül attól, hogy az eljárásban alkalmazandóak-e a Kormányrendelet rendelkezései - úgy kellett volna megjelölnie az értékesítésre kínált vagyontárgyakat, hogy azzal minél több potenciális érdeklődő figyelmét felhívja. A Kormányrendelet ismerete ebben segítséget nyújthatott volna a felszámoló számára, a másodfokú bíróság is csak ilyen értelemben hivatkozott az eljárásban kötelezően nem alkalmazandó jogszabályra.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felszámoló pályázati hirdetményei egyetlen egyszer sem feleltek meg az alapvető elvárásoknak, nem tartalmazták az értékesítésre szánt ingatlan jellegadó, lényegi tulajdonságait, melyek ismerete, illetve hiánya alapvetően befolyásolja a keresletet. A II. r. alperesnek az a védekezése, hogy a felszámoló által közzétett pályázati felhívásban megjelölte, hol lehet további információhoz jutni, alaptalan, mert további információt csak akkor kérnek az eladótól, ha a hirdetés felkeltette valakinek az érdeklődését. A felszámoló hirdetménye pontosan ezt a figyelemfelkeltést nélkülözte.
A kifejtett indokokra tekintettel helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen.
II/1. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása tekintetében az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény még nem volt hatályban.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, korábban hatályos 1997. évi LXVI. törvény 33. § (1) bekezdése és a 2012. január 1-jétől hatályos 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése szerint a kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A kollégiumi vélemény tehát nem jogszabály, mely "hatályba lép", hanem jogalkalmazási kérdésekben az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében foglalja össze az adott jogkérdéssel kapcsolatos álláspontot. Ebből következően a bíróság által annak meghozatalát és kihirdetését követően alkalmazható jogi vélemény. Miután az első- és másodfokú ítéletet is a PK vélemény kihirdetését követően hozták meg a bíróságok, a PK véleményben foglalt jogi érvelést, az ott kialakított álláspontot helytállóan vették figyelembe.
2. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásánál az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását alkalmazta, mert álláspontja szerint az ingatlanon jelentős beruházások történtek. Ezzel szemben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása természetben is megtörténhet és jogi szempontból sem kizárt az eredeti állapot részleges, egyoldalú, "csonka" helyreállítása.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásánál a bíróság mérlegelési jogát gyakorolva - figyelemmel a felek helyzetére, az ügy összes körülményére - határoz arról, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül melyiket választja.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében a természetben történő helyreállítás lehetőségét vitatta, hivatkozva az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. és 8. pontjára.
A hivatkozott PK vélemény 3. pontja szerint "az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni."
- 851/852 -
A Kúria álláspontja szerint a jogi megoldás alkalmazásának I. r. alperes által állított célszerűtlensége jelen esetben nem akadálya az eredeti állapot helyreállításának. A perbeli esetben e megoldás alkalmazása mellett szól az a körülmény is, hogy az I. r. alperes a szerződés megtámadásáról tudott, ennek ellenére saját kockázatára végezte el a beruházásokat. A felek természetesen megállapodhatnak abban, hogy a beruházás értékét az eredeti állapot helyreállítása során elszámolják és a szerző fél az értéknövekedést megtéríti a másik fél részére. Ez azonban nem érinti azt a tényt, hogy az ingatlan állagának sérelme nélkül a beruházások leszerelhetők.
Mindezek alapján a jogerős ítélet nem ellentétes a PK vélemény 3. pontjában foglalt állásponttal, tehát lehetőség van ilyen esetben is az eredeti állapot visszaállítására, s a leszerelés és elszámolás következtében nem sérülnek a hivatkozott PK vélemény 8. pontjában megfogalmazott jogelvek sem.
3. A Kúriának a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, és az ezen alapuló ítéleti rendelkezése, mely szerint az eredeti állapot helyreállítására ebben a speciális megtámadási perben csak az általa alkalmazott "csonka" módon van lehetőség, azaz úgy, hogy csak az egyik fél, a vevő tekintetében kerül sor "eredeti állapot helyreállítására" - tehát neki vissza kell adnia a szerzett vagyontárgyat a felszámolás alatt álló adósnak -, míg a másik szerződő fél - a felszámolás alatt álló adós, eladó - alperest ebben a perben nem lehet kötelezni a vételár visszafizetésére.
A másodfokú bíróság a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10/b. és 11. pontjában foglaltak alapulvételével rendelkezett. A Kúria álláspontja szerint azonban tévedett, amikor a felek jogviszonyából levonható jogkövetkezményeket jelen perben kizárólag a harmadik személy által indított megtámadási perek szabályai alapján ítélte meg, figyelmen kívül hagyva a Cstv. 49. § (5) bekezdésében szabályozott speciális megtámadás intézményének a sajátosságait.
A/. A Kúria abból indult ki, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításánál az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben megfogalmazott alapelvek jelen ügy elbírálásánál is irányadóak:
"4. Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is."
"8. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását."
Mindebből következően tehát a bíróságnak arra kell törekednie, hogy az eredeti állapot helyreállításánál - lehetőség szerint - a felek közötti valamennyi vitás kérdés rendezésre kerüljön, mert minden közvetlenül és közvetve érintett (így a II. r. alperes hitelezői) érdeke ezt kívánja.
B/. Harmadik személy által indított érvénytelenségi perek esetén a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 11. pontja szerint "az azonos perbeli oldalon álló szerződést kötő felek egymással szembeni marasztalására eljárásjogi okokból általában nincs lehetőség." Harmadik személy által indított peres eljárásokban általában ez a rendelkezés alkalmazandó, ugyanakkor a 10/b ponthoz tartozó indokolás maga is azt tartalmazza, hogy "a jogi érdekeltséghez igazodó, korlátozott, behatárolt jogkövetkezmények generálisan nem határozhatók meg, ebben a kérdésben minden ügyben egyedileg kell állást foglalni."
Jelen ügyben tehát a polgári jog általános szabályait alkalmazva, de a felszámolási eljárásban történt vagyonértékesítés sajátosságait is figyelembe véve kell a felek közötti jogviszonyt rendezni, az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit levonni.
C/. A Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított megtámadási perek abba a csoportba tartoznak, amelyek esetében az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásának módja eltér az általában kialakított gyakorlattól, az ügyfajta specialitása más megoldást követel.
A felszámolási eljárás során indított egyes megtámadási perek jogkövetkezményeivel foglalkozó 3/2008. PJE határozatban a jogegységi tanács az eldöntendő jogkérdés vizsgálata során hivatkozott a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. tc. rendelkezéseire. A III. fejezet a megtámadható "jogcselekvényeket" és a hozzá kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza.
- 852/853 -
Eszerint eredményes megtámadás esetén azt, ami az adós vagyonából elidegeníttetett, az adós vagyonába vissza kellett téríteni, másrészről az adósnak azt, amit viszontteljesítés fejében kapott, vissza kellett térítenie a vele szerződő félnek, kivéve, ha igazolták, hogy a viszontteljesítés a csődtömegbe nem folyt be, illetőleg hogy az a viszontteljesítés által nem gyarapodott. Ez eseten kívül a fél csak, mint csődhitelező érvényesíthette követelését (33. §).
A hatályos Cstv. nem tartalmaz az idézettek szerinti külön rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy eredményes megtámadás esetén az eredeti állapot helyreállítása - figyelemmel arra, hogy az eladó felszámolás hatálya alatt áll - milyen módon történhet. A Kúria álláspontja szerint az eredeti állapot helyreállításának a másodfokú bíróság által alkalmazott módja - a felszámolási eljárás speciális rendelkezései és a jelen eljárásbeli felperes jelzálogjogosult hitelezői minősége miatt - eredményében ellentétes lenne az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 237. § (1) bekezdésében meghatározott elvvel.
A Kúria a Ptk. és a Cstv. vonatkozó szabályainak együttes értelmezésével megállapította, hogy a polgári jogi rendelkezések felszámolási eljárás során történő érvényesülése érdekében, a felszámolás során az adós ingatlan vagyonára kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében, a szerző félnek (vevő, I. r. alperes) vissza kell szolgáltatnia a vagyontárgyat az eladó (adós, II. r. alperes) részére, míg az eladó adósnak ezzel egyidejűleg vissza kell fizetnie a vételárat a vevő részére, és a vevőnek csak az ezen kívüli - az érvénytelen adásvételi szerződéssel kapcsolatos - igényeit kell hitelezőként érvényesítenie. A felszámolás során történt értékesítés alapján kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében az ellenérdekű felet, a vevőt megillető igény - a felek egyidejű teljesítése folytán - tehát nem válik hitelezői követeléssé. Ezzel ellentétes álláspont esetén az ingatlan tulajdonjogát megszerző fél (vevő) olyan nagy kockázatot vállalna az adásvételi szerződés megkötésével, hogy az alapvetően csökkentené a felszámolók által történő értékesítés lehetőségét, az ott elérhető vételárakat és így ellentétes lenne valamennyi hitelező érdekével.
A másodfokú bíróság által alkalmazott "csonka" helyreállítás következménye az lenne, hogy mind az ingatlan, mind a vételár egyidejűleg a II. r. alperes (adós) vagyonában lenne. A Kúria álláspontja szerint a polgári jognak az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatban fent kifejtett szabályai szerint a vevő nem hozható olyan helyzetbe, hogy a felszámolás alatt levő adós - jogszabályi rendelkezések folytán - a neki visszajáró vételárat általában ne tudja visszaadni. Ha a vevőnek az általa teljesített szolgáltatás (vételár) visszaadása iránti követelését hitelezői igényként kellene a felszámolási eljárásban bejelentenie, érvényesítenie, és a felek nem egyidejű teljesítésre lennének kötelesek, a felszámolási eljárás szabályai következtében még egy ismételt vagyonértékesítés esetén sem lenne arra kétséget kizáró lehetőség, hogy a jelen perbeli vevőnek az eredeti állapot helyreállítása jogcímén járó követelését, a befolyó vételárból, elsődlegesen a részére fizessék meg. A vevő felszámolási költségek közé besorolt követelését ugyanis a zálogjoggal biztosított követelés hitelezőjének a kielégítési joga, illetve a korábban esedékessé vált felszámolási költségként elismert követelések hitelezőinek a kielégítési joga megelőzné a kielégítés során, [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés, 58. § (1) bekezdés].
A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2008. PJE határozatában a Cstv. 40. §-ában megjelölt okokra hivatkozással megtámadott jogügyletek eredményes megtámadásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozóan fejtette ki álláspontját. A jogegységi határozat szerint olyan esetben, ha a bíróságnak rendelkeznie kell az érvénytelen szerződés folytán az adóssal szerződést kötő félnek visszajáró pénzszolgáltatásról - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a fél ehhez a követeléséhez csak hitelezői igénybejelentés útján juthat hozzá. A Kúria álláspontja szerint a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján előterjesztett keresetek alapján megállapított szerződés érvénytelensége esetén ez a megállapítás nem helytálló. A Cstv. 40. §-a alapján indított perekben olyan szerződések megtámadására kerül sor, amelyeket még a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött az adós egy harmadik féllel, és az ott biztosított megtámadási lehetőségek az adós vagyonának a visszaszerzésére - az adós vagyonának a növelésére - irányulnak a hitelezők érdekeinek a védelme érdekében.
- 853/854 -
A Cstv. 49. § (5) bekezdésében biztosított megtámadási lehetőség következtében megállapított érvénytelenség esetén azonban az adós felszámolás kezdő időpontjában fennállt vagyonának összértékében nem következik be változás, hiszen a megtámadás eredményeként az értékesített vagyontárgy visszakerül az adós vagyonába. Ez indokolja azt, hogy a vagyontárgyért kapott ellenértéket a vevő harmadik fél részére egyidejűleg kell visszafizetni. Az egyidejű teljesítésre való kötelezéssel a vevő nem válik hitelezővé, mert valójában az adós vagyonában csak az egyes vagyonelemek cseréje történik meg, a bíróság ítélete alapján érvénytelennek nyilvánított szerződést megelőző állapot elérése érdekében.
4. Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eredeti állapot helyreállítására természetben lehetőség van, hiszen az ingatlanban olyan változtatás nem történt, amely véglegesen megakadályozta volna annak visszaadását. A beruházások folytán a vevő és az eladó között keletkezett elszámolási vita elbírálása nem tartozik a jelen eljárás körébe, azt a vevőnek és az eladónak (a képviseletében eljáró felszámolónak) kell egymás között, vagy ennek hiányában külön perben rendeznie.
A Cstv. 49. § (5) bekezdés alapján indult per célja az, hogy az érvénytelen szerződéssel értékesített vagyontárgy minél hamarabb visszakerüljön a felszámolási vagyonba és azt a felszámoló minél gyorsabban tudja értékesíteni. Ez a speciális cél - visszaszerezni az érvénytelen szerződéssel értékesített vagyontárgyat - nem teszi lehetővé az alperesek közötti, az I. r. alperes beruházásai elszámolásának lebonyolítását. E körben a vevőnek joga van igényét a felszámolási eljárásban felszámolási költségként bejelenteni, a felszámoló által képviselt adós pedig az esetleges kárigényét a vevővel szemben külön perben érvényesítheti.
5. A korábban már kifejtettek szerint, jelen ügyben a felperes egyben jelzálogjogosult hitelező is, aki az érvénytelen szerződés alapján az eladó II. r. alperes adós által kapott vételárból 29 730 780 Ft kielégítéshez jutott hozzá. Az eredeti állapot helyreállítása körében a jelzálogjogának a perbeli ingatlanra történő visszajegyzésével egyidejűleg ezt az összeget vissza kell szolgáltatnia az adós vagyonába, melyet egyébként már a keresetében is felajánlott. Nem vitásan a Cstv. 49/D. §-a alapján fizette ki a felszámoló a felperesnek a befolyt vételár költségekkel csökkentett részét, s emelte le a felszámolói díjat. Ha azonban a szerződés érvénytelen, akkor a felszámolónak az értékesítésért járó díja is visszafizetendő az adós részére, és a zálogjogosult felperest sem illeti meg az érvénytelen szerződés alapján számára kifizetett összeg. Az így a II. r. alperes adós vagyonába visszakerülő pénzösszeget tudja a II. r. alperes az I. r. alperes részére kifizetni, az ingatlanok tulajdonjogának visszaszerzésével egyidejűleg.
Mindebből azonban - a felszámoló által történt érvénytelen értékesítéshez kapcsolódó jogkövetkezmények miatt - az alábbi következtetések is levonhatóak:
A felszámoló által történt értékesítés a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján 30 napos jogvesztő határidőn belül támadható meg. A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetén a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése előírja a felszámoló számára, hogy a zálogtárgy értékesítését követően a befolyt vételárból haladéktalanul fizesse ki a zálogjogosultak követelését.
A Kúria - összevetve a két rendelkezés célját és a fent kifejtetteket - megállapította, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének "haladéktalanul" kifejezését úgy kell értelmezni, hogy a felszámoló akkor jár el helyesen, ha a 30 napos jogvesztő határidő alatt nem fizeti ki a zálogjogosult követelését, figyelemmel arra, hogy ezen határidőn belül a szerződés érvénytelenségének a megállapítása érdekében pert indíthatnak. Csak ennek a jogvesztő határidőnek a letelte után járhat el a felszámoló a Cstv. rendelkezései szerint, számolhatja el a Cstv.-ben megengedett költségeket e befolyt vételárral szemben, vonhatja le a felszámolói díjat és utalhatja át a zálogjogosult részére a maradék összeget.
I. Az elővásárlási jogra jogosult jogosultságának mind az elővásárlási jog megsértésekor, mind pedig a per alatt mindvégig fenn kell állnia (Ptk. 373. §).
II. Az elővásárlási jog gyakorlására jogosult főszabályként akkor élhet e jogával, ha az eladási ajánlat alapján az eladó és az eredeti vevő között létrejött szerződés nem érvénytelen.
- 854/855 -
Ha azonban e szerződés érvénytelenségének az oka az eredeti vevő személyében rejlik, és az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személyében ilyen érvénytelenségi ok nem áll fenn, akkor az elővásárlási jog gyakorolható, hiszen ezáltal érvényes szerződéskötésre nyílik lehetőség (Ptk. 373. §).
EBH 2001.450.
A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. E jogkövetkezmények alkalmazására azonban csak addig van lehetőség, amíg a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést meg nem köti.
BH 2013.73.
II. az 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdésében szabályozott megtámadási jog az 1959. évi IV. törvényben meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére [1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdés].
BH 2011.227.
A felszámolás alatt álló céggel szemben egyetemleges kártérítési felelősséggel tartozik a felszámoló és a vevő, amennyiben a felszámoló a vevővel összejátszva a felszámolási vagyonba tartozó követelést a forgalmi érték töredékéért ruházza át (1991. évi XLIX. törvény 49. §, 54. §, 1959. évi IV. törvény 339. §, 344. §).
BH 2011.44.
Ha a felperes a szerződés semmisségének megállapítása iránti keresetében a jóerkölcsbe ütközés ténybeli alapjaként olyan körülményekre hivatkozik, amelyek az 1991. évi XLIX. törvény szerint önálló megtámadási kereset alapjául szolgálnak, a szerződés érvénytelensége ezen a címen nem állapítható meg (1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 200. §).
BH 2009.216.
II. Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak az 1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bek. vagy az 1959. évi IV. törvény alapján van jogi lehetőség [1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bek. c) pont, 49. § (5) bek.].
BH 2002.373.
Az adós vagyontárgya felszámoló által történt értékesítésének mindegyik módjára alkalmazni kell azt a szabályt, hogy ha a felszámoló az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult - 30 napos jogvesztő határidő alatt - keresetével a bírósághoz fordulhat. Ez az igény a felszámolási eljárásban kifogásként nem érvényesíthető.
Gfv.X.30.148/2010/7. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámoló által az adós nevében és képviseletében nyilvános pályázat eredményeként kötött szerződésre is vonatkoznak a Ptk. szabályai, így a szerződés a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján is megtámadható.
Gfv.X.30.294/2011/5. (Legfelsőbb Bíróság):
I. A Cstv. 49. § (5) bekezdésére alapított szerződés megtámadására az a hitelező jogosult, akinek erre jogi érdekeltsége fennáll. Jogi érdekeltsége akkor áll fenn, ha a szerződés érvénytelenségének megállapítása folytán követelésének kielégítésére nyílna lehetőség.
II. A tulajdoni igényt állító személy a felszámoló értékesítésének szabálytalanságára hivatkozással nem támadhatja meg a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján az adásvételi szerződést.
I. A felszámolási eljárás során a felszámoló nem hatóságként jár el, a pályázat (árverés) eredményeként történő értékesítés ezért - eltérően a végrehajtási eljárástól - nem minősül hatósági árverésnek. A vevő tulajdonjogot nem eredeti módon szerez, hanem a pályázati értékesítés olyan átruházást eredményező szerződéskötés, amelyre a Ptk. szerződési jogi szabályai - így a szerződés érvénytelensége, megtámadása - a létrejött ügylet tekintetében alkalmazhatóak.
- 855/856 -
Fpkhf.I.30.173/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésével kapcsolatos intézkedései nem csupán perben, hanem kifogással is támadhatók, de csak addig az időpontig, amíg lehetőség van a felszámoló intézkedésének megsemmisítésére és a felszámoló részére új intézkedés előírására. Azt követően, hogy a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést megköti, a szerződés a kifogásolási eljárás keretében már nem támadható meg, hanem az érdekeltnek pert kell indítania - 30 napos jogvesztő határidőn belül - az adásvételi szerződés megtámadása érdekében.
Fpkf.I.30.011/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárásban az elővásárlásra jogosult az elővásárlási jogának sérelmére hivatkozással kifogással nem élhet. Ha a felszámoló az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlási jogosult a Cstv. 49. §-ának (5) bekezdésében foglalt 30 napos jogvesztő határidő alatt keresettel az adós székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz fordulhat.
ÍH 2014.165.
A társaság megszűnése után a tagnak a felszámoló által kötött szerződés megtámadásához fűződő jogi érdekét nem alapozza meg az, hogy az eredeti állapot helyreállítása esetén esélye lehet a társaság felosztandó vagyonából részesedni. Ha az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségén alapuló eredeti állapot helyreállítása a felperest gazdaságilag előnyösebb helyzetbe is hozná, az ehhez fűződő érdek legfeljebb gazdasági érdek, mely nem azonos a jogi érdekkel és ezért a kereset érdemi elbírálásának alapjául nem szolgálhat [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 234. §].
Az indokolásból: "Abban a kérdésben, hogy a társaság tagjai megtámadhatják-e a társaság által kötött szerződést a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997.124. és az EBH 2006.1529. számú eseti döntésében adott iránymutatást. Az itt megfogalmazott elvek szerint a gazdasági társaság tagja a társaság által kötött szerződések érvényességét vitássá nem teheti, a társaság által kötött szerződés tekintetében megtámadási joggal nem rendelkezik, mert nem tekinthető - a társaság által kötött szerződés vonatkozásában - külső harmadik személynek, nincs a társaságtól független jogi érdeke, vagy ha mégis, az érdekkonfliktust a társaság belső szervezeti rendje szerint kell feloldani, a tagnak ezúton kell elérnie, hogy a sérelmes szerződést a társaság támadja meg. Utaltak az e tárgyban közzétett döntések arra is, hogy a tag önálló perindítási jogának elismerése a forgalombiztonságot, és szerződési szabadság elvét (BDT 2006.1401. szám) is sértené.
Nem ismeri el a bírói gyakorlat - alkalmazva a BH 1997.124. és az EBH 2006.1529. számú eseti döntésekben kifejtett elveket - a társaság által kötött szerződés tagi megtámadási jogát abban az esetben sem, ha a társaság megszüntetési eljárás - végelszámolás, felszámolási eljárás - alatt áll, így foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2006.1401. szám alatt közzétett döntésében, valamint a Győri Ítélőtábla a Gf.II.176/2007/5. számú ítéletében. Ez utóbbi döntés - Cstv. 49. § (5) bekezdésére alapított keresettel összefüggésben - utalt arra, hogy a tagnak a társaság tevékenységével összefüggésben nincs elkülöníthető, önálló személyisége, ezért nem minősül e jogszabályhely szempontjából érdekelt félnek" (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.027/2014/10. szám).
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) számú kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről:
VI. A felszámoló vagyonértékesítésével kapcsolatos intézkedéseinek jogszerűsége - a felszámoló felmentésének szükségességét felvető módon súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértésre történő hivatkozás esetében - a hitelezői kifogása alapján vizsgálandó akkor is, ha a Cstv. 51. § (3) bekezdésben meghatározott speciális jogkövetkezmények levonására - az intézkedés megsemmisítése, az eredeti állapot helyreállítása, új intézkedés megtételének előírása - már nincsen mód.
A súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértő intézkedések általános jogkövetkezménye ugyanis - adott esetben - a Cstv. 27/A. § (6) bekezdése alapján a felszámoló felmentése lehet.
Az indokolásból: "A Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdése értelmében: ha a kijelölést követően a bíróság megállapítja,
- 856/857 -
hogy a felszámolóval - illetve a felszámolóbiztossal - szemben kizárási ok áll fenn, vagy a felszámolót a felszámolói névjegyzékből törölték, illetve a felszámoló szervezet ellen felszámolás vagy végelszámolás indult, vagy a természetes személy felszámoló munkáját egészségi ok miatt nem tudja elvégezni, a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti. A (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
Az idézett rendelkezés alapján a bíróság a súlyos vagy ismételt kötelezettségszegések esetében akár hivatalból, akár kifogás alapján (kérelemre) is dönthet a felmentésről. Ebből az következik, hogy nem mellőzhető az olyan kifogás érdemi elbírálása sem, amelynél ugyan a jogszabálysértés - annak természetéből következően - a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján már nem orvosolható, illetve nem hárítható el, azonban beigazolódása esetén felmerül a felszámoló felmentésének szükségessége.
Ilyenkor a kifogás alapján arról kell határozni, hogy a sérelmezett jogszabálysértések megvalósultak-e, s ha igen azok olyan súlyúak-e, amelyek indokolják a felszámoló felmentését."

Hatáskör: A pert a felszámolási eljárást lefolytató megyei (fővárosi) törvényszék előtt lehet megindítani, ezeknek a bíróságoknak értékhatártól függetlenül kizárólagos hatásköre van és kizárólagosan illetékes a kereseti kérelem elbírálására.
30.2.6.2. A megtámadási határidő
A szerződést 30 napon belül kell megtámadni, a törvény kifejezetten kimondja, hogy a határidő jogvesztő. A 30 napos határidő anyagi jogi határidőnek minősül, így a megtámadási keresetnek 30 napon belül a bírósághoz kell érkeznie. A viszonylag rövid határidő indokolt, mivel a bizonytalan helyzet a felszámolási eljárás befejezését hátráltatja.
A gyakorlatban az okoz gondot, hogy mely időpontot kell az értékesítés időpontjának tekinteni. Ez a kérdés azért merül fel, mert a felszámoló árverés vagy pályázat útján, vagy egyéb módon értékesíti a vagyont. A pályázat győztesének kihirdetése, illetve az árverésen a nyertes fél megnevezése még nem az értékesítés. Az értékesítés időpontja a szerződés megkötésének napja. Erről az időpontról azonban a sérelmet szenvedett fél nem minden esetben értesül, különösen, ha az értékesítés pályázat kiírása útján történt. Árverés tartása esetén a sérelmet szenvedett fél az árverésen tudomást szerez arról, hogy a felszámoló kit hirdetett nyertesnek és kellő időben informálódni tud a szerződés megkötéséről is.

JOGGYAKORLAT
A felszámolási eljárásban az adós vagyonának a nyilvános értékesítésre vonatkozó jogsértő mellőzésével megkötött szerződésnek az 1991. évi XLIX. törvény szabályaira alapított megtámadása esetén a megtámadási határidő az értékesítés időpontjától számított 30 nap. Elmulasztása esetén a keresetlevél elutasításának, utóbb pedig a per megszüntetésének van helye. Az 1959. évi IV. törvénynek a semmisségre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
Az indokolásból: "Az értékesítés nyilvánosságára, s a pályázat, illetve az árverés mellőzésének törvényes feltételeire vonatkozó rendelkezéseket a Cstv. 49. § (1) bekezdése tartalmazza. Ennek következtében az e jogszabályhely megsértésével megkötött adásvételi szerződés kizárólag ebből az okból nem a Ptk. általános szabályai, hanem a Cstv. 49. §-ának (5) bekezdése alapján támadható megkeresettel a bíróságon.
- 857/858 -
Következésképpen a felperes keresetindítására is vonatkozott a 49. § (5) bekezdésében meghatározott 30 napos jogvesztő keresetindítási határidő, amit nem vitásan elmulasztott. A felperes tudomásszerzésének időpontja irreleváns. A keresetindítási határidő kezdő időpontját a törvény objektíve szabályozza, amikor azt a tudomásszerzéstől függetlenül az értékesítés tényében határozza meg."
BDT 2005.1247.
I. A Csődtv. 49. § (5) bekezdése szerinti igényérvényesítés az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezésekbe ütköző szerződések megtámadását teszi lehetővé. Az értékesítés formái lehetnek: a pályázat, az árverés, illetőleg az ott meghatározott feltételek esetén az értékesítés egyéb nyilvános formája. Az értékesítés nyilvánosságára, valamint a pályázat, illetve az árverés mellőzésének törvényes feltételeire vonatkozó rendelkezések megsértésére alapított megtámadásra is vonatkozik a 30 napos keresetindítási határidő.
Pf.I.20.035/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
Ha a felszámoló az adós vagyontárgyainak értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az értékesítéstől számított 30 napos jogvesztő határidő alatt terjeszthet elő keresetet. A keresetindításra nyitva álló, anyagi jogi jogvesztő határidő elmulasztása esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani, az eljárás későbbi szakaszában pedig a pert megszüntetni.

A perindítás költségei: A perindítással kapcsolatos költségeket a felperesnek kalkulálnia kell. Az illetéket az általános szabályok szerint le kell rónia, s ebben az esetben is az illeték kiszabásának alapja az az összeg, amelyen az értékesítés történt.
30.2.6.3. Az igényérvényesítés jogcíme
A keresetlevélben a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdése alapján kell a jogcímet megjelölni. Nincs azonban annak akadálya, hogy a sérelmet szenvedett fél a Ptk.-ban szereplő egyéb jogcímen is megtámadja a szerződést. Erre nézve a Pécsi Ítélőtábla fogadott el kollégiumi véleményt, melyet közlünk, ezenkívül számtalan eseti döntés erősítette meg ezt az álláspontot. A gyakorlat abban egységes, hogy a felszámolási értékesítés nem tekinthető hatósági értékesítésnek, a vevő szerzése nem eredeti szerzésmód. Ennek a megtámadás jogcímének meghatározásánál van jelentősége.

JOGGYAKORLAT
I. A felszámolási eljárás során a felszámoló nem hatóságként jár el, a pályázat (árverés) eredményeként történő értékesítés ezért - eltérően a végrehajtási eljárástól - nem minősül hatósági árverésnek. A vevő tulajdonjogot nem eredeti módon szerez, hanem a pályázati értékesítés olyan átruházást eredményező szerződéskötés, amelyre a Ptk. szerződési jogi szabályai - így a szerződés érvénytelensége, megtámadása - a létrejött ügylet tekintetében alkalmazhatóak.
II. A felszámoló által az adós nevében és képviseletében nyilvános pályázat eredményeként kötött adásvételi szerződés érvénytelensége miatt az érdekelt fél igényét nem csupán az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó, a felszámolás speciális törvényi rendelkezéseinek megsértésére alapíthatja, hanem más - elsősorban a Ptk.-ban meghatározott - jogcímeken, és az ott szabályozott határidőben is érvényesítheti (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.214/2007/8. szám).
- 858/859 -
I. A hitelező a felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződést az általános polgári jogi jogcímen - így feltűnő aránytalanságra hivatkozással is - megtámadhatja.
BDT 2008.1809.
A felszámolási eljárásban történt vagyonértékesítés során kötött szerződést feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással a hitelező megtámadhatja. A feltűnő értékaránytalanság vizsgálata során abból kell kiindulni, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb vételár nem azonos a vagyontárgy piaci értékével, hanem a Csődtv. által előírt nyilvános értékesítési formák alkalmazásával elérhető legmagasabb árat jelenti. A felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződés feltűnő értékaránytalanság címén történő megtámadása akkor lehet eredményes, ha a szerződést megtámadó személy bizonyítja, hogy a nyilvános és szabályos értékesítés mellett elért vételárnál a szerződéskötés időpontjában nyilvános és szabályos értékesítés mellett lényegesen magasabb vételár lett volna elérhető, például a nyilvános értékesítés másik formájának alkalmazásával.
BDT 2006.1479.
Az adós vagyonához tartozó ingatlant a felszámolási eljárásban nem forgalmi értéken, hanem az értékesítés idején a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesíteni, ezért önmagában nem jogellenes felszámolói magatartás az, hogy egy vagyontárgy az elméleti forgalmi értéknél alacsonyabb áron kerül értékesítésre.
BDT 2005.1247.
I. A Csődtv. 49. § (5) bekezdése szerinti igényérvényesítés az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezésekbe ütköző szerződések megtámadását teszi lehetővé. Az értékesítés formái lehetnek: a pályázat, az árverés, illetőleg az ott meghatározott feltételek esetén az értékesítés egyéb nyilvános formája.
Az értékesítés nyilvánosságára, valamint a pályázat, illetve az árverés mellőzésének törvényes feltételeire vonatkozó rendelkezések megsértésére alapított megtámadásra is vonatkozik a 30 napos keresetindítási határidő.
II. A tévedésre (megtévesztésre) mint érvénytelenségi okra hivatkozva a mások által kötött szerződés nem támadható meg, mert e jog csak a sérelmet szenvedett szerződéskötő felet illeti meg (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.095/2004/8. szám).
BDT 2004.1020.
A felszámolási eljárás során pályázat vagy árverés alapján megkötött szerződést az ügyletkötő fél vagy harmadik személy nem csak a Cstv. szabályai, hanem a Ptk. rendelkezései alapján is megtámadhatja (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.281/2003/6. szám).
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 3/2004. (VI. 4.) számú kollégiumi véleménye: (BDT 2004.7-8.)
"A Cstv. 49. § (5) bekezdése - az abban foglalt korlátozások - csak az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezések megsértésére alapított kereseti kérelem feltételeire tartalmaznak speciális szabályt. Emellett, illetőleg ehelyett azonban az érdekelt fél az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti egyéb igényét a Ptk.-ban meghatározott jogcímeken, és az ott szabályozott határidőben is érvényesítheti keresettel."
30.3. Az értékesítés formái
30.3.1. Pályázat
Cstv. 49/A. § (1) A felszámoló a nyilvános pályázati felhívást a Cégközlönyben - a pályázatok benyújtására megállapított kezdő időpontot legalább 15 nappal megelőzően - teszi közzé, amelynek tartalmaznia kell:
- 859/860 -
a) az értékesítésre kerülő vagyon megjelölését,
b) az értékesítés feltételeit,
c) az ajánlatok benyújtásának formáját, időpontját, az ajánlati biztosítékot, az átvétel és az elbírálás módját,
d) a részletes pályázati feltételeket tartalmazó dokumentum átvételének és az információ kérésének módját.
(2) A felszámoló az ajánlatok felbontását közjegyző jelenlétében köteles lefolytatni. A közjegyző az eljárásról jegyzőkönyvet készít. A felszámoló a pályázat értékelését és annak eredményét jegyzőkönyvbe foglalja, amelyet megküld a választmánynak.
(3) A jegyzőkönyvek megtekintését - kérésre - bármely hitelező részére lehetővé kell tenni.
(4) A felszámoló a pályázatot eredménytelennek nyilváníthatja, amennyiben nem adtak be a pályázati feltételeknek megfelelő pályázatot. Ezt követően - legkésőbb az eredménytelen pályázati felhívás közzétételétől számított 3 hónapon belül - új pályázatot írhat ki. Ha több közel azonos értékű (a vételár vonatkozásában legfeljebb 10%-kal eltérő) ajánlat érkezik, a felszámoló köteles haladéktalanul az említett pályázók között nyilvános ártárgyalást tartani, amelynek feltételeit az ártárgyalás megkezdését megelőzően a felekkel közölnie kell. Az addig megtett pályázati ajánlatok automatikusan érvényben maradnak, vagy azoknál magasabb vételárat tartalmazó ajánlatot lehet tenni. Az ártárgyaláson önhibájából részt nem vevő, vagy visszalépő pályázó az ajánlati biztosítékot elveszíti.
(5) A (4) bekezdésben foglaltakat követő újabb sikertelen pályázat esetén - a hitelezői választmány [választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők] egyetértésével - a felszámoló a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő - a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező - zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend irányadó. A tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követő 15 munkanapon belül köteles megfizetni a felszámoló költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet. A felszámoló díjának mértékére, a díjból a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett számlára történő átutalásra, a díjból történő levonásnak a mértékére és annak elszámolására a 49/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
30.3.1.1. A 2011. évi módosítás hatálybalépése és a változások
A pályázati előírásokból a 2011. évi Módtv. csak a (4) bekezdést érintette, a módosított rendelkezéseket a Cstv.-be is átültetett átmeneti rendelkezések szerint a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem kezdődött meg a vagyon értékesítése. A Kúrián 2010. február 29-én tartott bírói tanácskozás ezzel kapcsolatos állásfoglalása a következő:
- 860/861 -

A "vagyon értékesítés megkezdése" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a felszámoló a vagyon értékesítésére vonatkozó hirdetményt közzéteszi. Amennyiben ez nem történt meg 2012. március 1-jéig, úgy a már folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell a Cstv. 49/A. § (4) bekezdését és a 49/C. § rendelkezéseit.

Még a módosításnál maradva, a változások a következők:
- az újabb pályázatot legkésőbb az eredménytelen pályázati felhívás közzétételétől számított 3 hónapon belül kell kiírni,
- az addig megtett pályázati ajánlatok automatikusan érvényben maradnak, vagy azoknál magasabb vételárat tartalmazó ajánlatot lehet tenni,
- az ártárgyaláson önhibájából részt nem vevő vagy visszalépő pályázó az ajánlati biztosítékot elveszíti.
A törvény részletesen leírja, hogy a pályázatnak mi a minimális tartalma. A II. Cstv. Novella gyakorlatilag a felszámolók, és a bíróságok által kialakított gyakorlatot ültette át a törvénybe, amikor kidolgozta a pályázat törvényi feltételeit. A felszámoló azonban a cég nagyságától és a rendelkezésre álló eszközöktől függően egy vagy több helyi vagy országos napilapban is közzéteheti a felhívását.

JOGGYAKORLAT
Egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítési folyamatnak minősül minden egyes értékesítési kísérlet, tehát ha az első értékesítési kísérlet eredménytelen maradt, és időközben e körben jogszabályi változás történt, a következő értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor.
30.3.1.2. Az elektronikus pályázat
Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy 2015. január 1-jétől pályázatot csak elektronikus úton lehet kiírni. A 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: EÉR rendelet) az alábbi szabályokat tartalmazza:

12. § (5) Ha az értékesítési forma pályázat, meg kell határozni a részletes pályázati feltételeket is, így különösen:
a) hogy a licitálónak a vételárfizetésen kívül milyen kötelezettségek átvállalására vagy teljesítésére kell ajánlatot tennie, és ezt milyen részszempontokkal teheti,
b) annak meghatározását, hogy a vételár összegét, megfizetésének ütemezését és az egyéb részszempontokat az értékesítő milyen súlyozással értékeli,
c) annak meghatározását, hogy az értékesítő az érvényes pályázatok közül milyen módszerrel választja ki az összességében legkedvezőbb ajánlatot tartalmazó nyertes pályázatot.

24. § (1) A Cstv. 49/A. § szerinti értékesítési pályázat esetén a számítógépes rendszer formai vizsgálatot végez arra nézve, hogy a pályázat határidőben érkezett-e. A mellékleteket szkennelt formában kell csatolni.
(2) Az elektronikus pályáztatáskor biztosítani kell a pályázók esélyegyenlőségét, és annak megakadályozását, hogy a benyújtott pályázat nem nyilvános tartalma megismerhetővé váljon. A pályázat tartalmát az értékesítő a pályázatbontásig nem ismerheti meg.
- 861/862 -
(3) A pályázati határidő leteltét követően pályázat nem nyújtható be. Amennyiben a pályázó a pályázat benyújtását az ajánlattételi határidő letelte előtt megkezdi, de a pályázatot az ajánlattételi határidőn belül nem nyújtja be, úgy az ajánlattételi határidő leteltét követő benyújtás megkísérlésekor a rendszer tájékoztatja a pályázót arról, hogy a pályázat ajánlattételi határideje véget ért.
(4) A pályázati felhívásban meghatározott pályázatbontáskor az értékesítő megvizsgálja, hogy a pályázatok megfeleltek-e az értékesítési hirdetményben meghatározott feltételeknek, továbbá minden érvényes pályázatot értékel a részletes pályázati feltételekben meghatározott módon, különösen a 12. § (5) bekezdése szerinti szempontok szerint. Az értékesítő felállítja a licitálók közötti sorrendet, és megállapítja, hogy a jogszabályi előírások alapján szükséges-e online ártárgyalást tartani, elővásárlásra jogosult személyt megkeresni, vagy más eljárási cselekményt végezni. A pályázatok értékeléséről szóló jegyzőkönyvet az értékesítő a pályázatbontás időpontjától számított 20 napon belül köteles elkészíteni, és a jegyzőkönyv szkennelt változatát feltölteni az EÉR felületére.

25. § (2) Meghosszabbodik a licitálásra, illetve a pályázat benyújtására rendelkezésre álló idő az üzemzavar, illetve rendszerkarbantartás időtartamával is, oly módon, hogy ha annak időtartama több mint 1 óra, vagy az üzemzavar a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lezárását megelőző 1 órán belül keletkezik, akkor minimum 12 óra a meghosszabbítás időtartama. Az üzemzavarra és a rendszerkarbantartásra vonatkozó adatokat az üzemeltetőnek meg kell őriznie, és arról az értékesítőket is tájékoztatnia kell annak érdekében, hogy minden értékesítő hitelt érdemlő módon meg tudja állapítani, hogy mikor zárult le a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határideje.
30.3.1.3. A pályázatra vonatkozó előírások
A pályázatok nyilvánosságát nagy valószínűséggel korlátozza az az előírás, hogy a Cégközlönyben kell a pályázati felhívást közzétenni. Ezért szabályozza 237/2009. (X. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ért.r.) azt, hogy egyéb módon is közzé lehet tenni az értékesítésre vonatkozó információt. Az EÉR rendelet 10. § (5) bekezdése előírja, hogy az EÉR felületén a Cégközlönyben - a Cstv. 49/A. § (1) bekezdése szerinti módon közzétett - értékesítési hirdetménnyel azonos tartalmú hirdetményt kell közzétenni, legkésőbb a Cégközlönyben történő közzétételt követő munkanap 24 óráig. A hirdetményt az értékesítő hozza létre az EÉR felületén. Tehát két azonos tartalmú hirdetmény közzétételére kerül sor.
Rendszeresen készítenek a felszámolók jelentősebb vagyon értékesítése esetén ún. tenderfüzetet, amely tartalmazza a részletes pályázati feltételeket. A törvény csak azt írja elő, hogy a pályázatnak, illetve pályázati feltételeket tartalmazó dokumentumnak részletesen le kell írni, hogy hol, milyen határidőben és milyen módon kell a pályázatot benyújtani.
Az Ért.r. ezeket a hiányos szabályokat az alábbiakban ismertetett előírásokkal egészítette ki:
30.3.1.4. A pályázati kiírás tartalma
A pályázati felhívásban - az értékesítésre kerülő vagyon megjelölésekor - ingatlan esetén fel kell sorolni az ingatlan-nyilvántartási adatok közül a tulajdoni lap I. részében feltüntetett adatokat és utalni kell arra, hogy a tulajdoni lap III. részében milyen jogok vannak bejegyezve, milyen tények vannak feljegyezve.
- 862/863 -
Tájékoztatást kell adni az ingatlanra jellemző egyéb sajátosságokról is (így különösen: ipari célú ingatlan, mezőgazdasági célú ingatlan, üzlethelyiség, lakóépület esetében az a tény, hogy lakott-e). Az egyéb vagyoni elemek esetén fel kell tüntetni a tárgyi eszköz (így különösen: műszaki berendezés, gép, jármű, egyéb berendezés, felszerelés, tenyészállatok), a készlet (így különösen: anyagok, félkész termékek, késztermékek, állatállomány), az egyéb vagyoni elemek (így különösen: vagyoni értékű jogok, követelések, részesedések, értékpapírok) jellegét és főbb adatait, jellemzőit.
A pályázati felhívásban - az értékesítési feltételek között - meg kell határozni az egyes vagyoni elemek (így különösen: tárgyi eszközök, készletek) irányárát (becsértékét), valamint a vételár megfizetésének módjait és határidejét, az ajánlati biztosíték kikötését és annak formáját, összegét, továbbá a szerződéskötésre meghatározott határidőt is [R. 2. § (3) és (4) bekezdés]. Ezek az adatok eddig is részei voltak a pályázati kiírásoknak.
30.3.1.4.1. A pályázati felhívás az EÉR alkalmazásában
Az elektronikus értékesítési rendszer ebben is hozott változást, az EÉR rendelet az alábbi előírásokat tartalmazza:

9. § Az EÉR-en történő értékesítés rendjére a Cstv.-ben, továbbá az Ért. Korm. r.-ben foglaltakat az e rendeletben foglalt sajátos rendelkezésekkel, eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni.

10. § (1) Az EÉR-en a következő értékesítési hirdetmények tehetők közzé magyar nyelven, továbbá - az értékesítő döntésétől függően, szakfordításban - idegen nyelven is:
a) felszámolás alatt lévő adósok vagyona egészének vagy telephelyük eszközei összességének értékesítése,
b) gazdálkodó szervezetben fennálló részesedések értékesítése,
c) ingatlanok értékesítése,
d) ingóságok (különösen: termelőeszközök, járművek, berendezések, nagyobb értékű készletek, állatállomány, értékpapírok) értékesítése,
e) követelések értékesítése,
f) kis értékű (1 millió forint alatti becsértékű) készletek, termény, állatállomány és egyéb ingóságok értékesítése.
(2) Az (1) bekezdés d) és f) pont szerinti ingóságok értékesítése akkor is lebonyolítható az EÉR-en keresztül, ha azok gyorsan romló, vagy különleges kezelést igénylő jellegére, illetőleg azok csekély értékére tekintettel a Cstv. nem teszi kötelezővé a nyilvános árverést vagy pályázatot.
(3) A (2) bekezdés szerinti vagyoni körre az EÉR-en közzétett értékesítési hirdetményben az értékesítő - a 12. § (1) bekezdésben foglaltak szerint - rövidebb határidőt határozhat meg a vételi, illetve pályázati ajánlatok megtételére, az adásvételi szerződés megkötésére, a vételár megfizetésére, és a megvásárolt ingóságok vevő általi átvételére és elszállítására.
(4) A betekintőket és a licitálókat - az (1) bekezdés szerinti vagyoncsoportokban és azokon belül - tartalmi ismérvek alapján történő szűréseket végző segédprogram segíti, így különösen a vagyontárgyak elnevezésére, típusára, az ingatlanok földrajzi elhelyezkedésére, jellemzőire, továbbá a meghirdetési árra vonatkozó keresés támogatása érdekében.
(5) Az EÉR felületén a Cégközlönyben - a Cstv. 49/A. § (1) bekezdése szerinti módon közzétett - értékesítési hirdetménnyel azonos tartalmú hirdetményt kell közzétenni, legkésőbb a Cégközlönyben történő közzétételt követő munkanap 24 óráig. A hirdetményt az értékesítő hozza létre az EÉR felületén.
- 863/864 -
(6) Az értékesítéssel kapcsolatban minden más információt is az EÉR-en kell közzétenni.

Ha az ingatlan az adós és más személy közös tulajdonában van, a felszámoló megkeresi a tulajdonostársat (tulajdonostársakat), akik a pályázat kiírásáig, illetve az árverés kitűzéséig írásban, együttesen kérhetik a felszámolótól, hogy az egész ingatlant értékesítse, erre meghatalmazást adhatnak, amelyben meghatározhatják a tulajdonrészükre eső minimálárat, a vételár megfizetésének módját, az ingatlan vevő általi birtokbavételének feltételeit. Ilyen meghatalmazás hiányában a pályázatot csak az adós tulajdoni hányadára lehet meghirdetni, illetve az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni.
30.3.1.5. Az ajánlati biztosíték
A Cstv.-nek a pályázatokra vonatkozó szabályai - ellentétben az árverési előírásokkal - nem tartalmaztak előírást az előleg vagy bánatpénz befizetésére. Ezt a hiányt pótolta a rendelet, a befizetendő összeget "ajánlati biztosíték" névvel vezette be. Az elnevezés mutatja, hogy nem a Ptk.-ban szabályozott előleg vagy bánatpénz befizetéséről van szó, ez egy sui generis jogintézmény. A befizetési kötelezettség előírása a pályázatok komolyságát van hivatva biztosítani. Itt is fontos a becsérték meghatározása, ehhez kötődik az ajánlati biztosíték összege.
Az ajánlati biztosíték összegét a következők figyelembevételével kell megállapítani:
a) 10 millió forintnál alacsonyabb összegű irányár (becsérték) esetén annak legfeljebb 5%-a,
b) 10 millió forint vagy annál magasabb összegű irányár (becsérték) esetén 10 millió forint irányár (becsérték) után annak legfeljebb 5%-a, az a feletti összeg után pedig annak legfeljebb 3%-a,
c) 1 Mrd forint vagy annál magasabb összegű irányár (becsérték) esetén az 1 Mrd forint becsérték után annak legfeljebb 3%-a, az a feletti összeg után pedig annak legfeljebb 1%-a.
Több vagyontárgy együttes értékesítése esetén az ajánlati biztosíték mértéke a vagyontárgyak együttes irányára (becsértéke) alapján állapítandó meg.
Ha a pályázati eljárás eredménytelen, az ajánlati biztosíték teljes összegét az eredménytelenség megállapításától számított 8 munkanapon belül valamennyi pályázó részére vissza kell utalni. Ha a pályázati eljárás eredményes, az ajánlati biztosítékot a nyertes pályázónál a vételárba be kell számítani, a többi pályázónak pedig az ajánlati biztosíték teljes összegét az eredményhirdetés napjától - a Cstv. 49/A. § (4) bekezdése szerinti ártárgyalás esetén az ártárgyalás eredményhirdetése napjától - számított 8 munkanapon belül vissza kell utalni. Ha azonban
a) a szerződés a nyertes pályázó érdekkörében felmerülő okból nem jön létre, vagy a nyertes pályázó a vételárat az előírt határidőben nem fizeti meg, vagy
- 864/865 -
b) a Cstv. 49/A. § (4) bekezdése szerinti ajánlatot tévő pályázó a felszámoló által elrendelt ártárgyaláson neki felróható okból nem vesz részt, vagy a már megtett ajánlatától visszalép,
az ajánlati biztosítékot elveszíti, a felszámoló ezt az összeget az értékesítési bevétel részeként számolja el.
Az EÉR rendelet 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy a Cstv. és az Ért.r. szerinti árverési előleg, illetőleg a pályázati biztosíték befizetését az értékesítő az eredmény megállapítása érdekében az árverés, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lejártakor ellenőrzi. A befizetések és a szabályzatokban előírt feltételek nem teljesülése esetén a szabálytalanul eljáró licitálót az értékesítő az értékesítésből kizárja, és részére a megfizetett árverési előleget, illetőleg a pályázati biztosítékot visszautalja.
Az elővásárlási jog gyakorlását [Cstv. 49/C. § (3) bekezdés] nem lehet az ajánlati biztosíték megfizetésétől függővé tenni. [Ért. Korm. r. 2. § (5)-(8) bekezdés]

JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2865.
A felszámolási eljárás során az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére kiírt pályázat biztosítékaként letétbe helyezett pénzösszeg rendeltetése nem elnevezésétől - bánatpénz -, hanem a megállapodás tartalmától függ. A pályázati kiírásban bánatpénznek nevezett összeg pályázati biztosíték szerepet tölt be: a pályázó abban az esetben nem követelheti vissza a letett összeget, ha ajánlatát az ajánlati kötöttség ideje alatt visszavonja. Ha viszont a pályázó az ajánlati kötöttség ideje alatt nem vonta vissza pályázatát, a szerződés megkötése azonban nem a pályázónak felróható okból maradt el, részére a letett biztosítékot vissza kell fizetni. A pályázók által letett biztosíték (bánatpénz) nem része az adós vagyonának. A felszámoló bíróság kifogásolási eljárás keretében a felszámolót olyan szükséges intézkedés megtételére hívhatja fel, amelynél fogva a bánatpénzt vissza kell fizetnie a kifogást tevőnek.
ÍH 2016.84.
A jogszabály alapján fizetendő pályázati biztosíték utólagos átminősítése csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában bír jelentőséggel, a jogszabály által előírt elszámolás körén belül az változatlanul pályázati biztosítéknak tekintendő.
Az ajánlati biztosítékkal való elszámolási kötelezettség nem a pályázat meghiúsulásához kötődik. Az elszámolásra akkor kerülhet sor, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítésre kerül [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés, 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (7) bekezdés a) pontja] (Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.329/2016/3. szám).
30.3.1.6. A pályázati tájékoztatóra vonatkozó előírások
A pályáztatás és az árverés során biztosítani kell a pályázók, illetve az árverésen részt vevők esélyegyenlőségét.
A részletes pályázati feltételeket tartalmazó pályázati tájékoztatóba való betekintés lehetőségét a felszámolónak térítésmentesen biztosítania kell az érdeklődők, továbbá a hitelezők, illetve a hitelezői választmány számára, az erre szolgáló időpontokat a felszámoló a pályázati felhívásban teszi közzé. A jogszabály itt sem említi meg a hitelezői képviselőt, álláspontom szerint azonban neki is joga van kérni a betekintés lehetőségét. A részletes pályázati feltételeket tartalmazó tájékoztatóról való másolat készítéséért a felszámoló költségtérítést számít fel.
- 865/866 -
A pályázati tájékoztató megvásárlásából, illetve a másolatok készítéséből származó bevételt az értékesítési bevétel részeként kell elszámolni. A pályázaton való részvételt nem lehet a pályázati tájékoztató megvásárlásához kötni.
A pályázati tájékoztatóban részletezett adatokról - a pályázók kérésére - további kiegészítő információ is adható, és a pályázók számára a vagyontárgyak megtekintésének lehetőségét is biztosítani kell, de oly módon, hogy az ne sértse az adós vállalkozás üzleti titkát. A vagyontárgyak megtekintésére szolgáló időpontokat a felszámoló a pályázati felhívásban teszi közzé [R. 3. § (1), (2), (3) bekezdés].
30.3.1.6.1. Az elektronikus értékesítés esetén irányadó szabályok
EÉR rendelet 12. § (1) Az értékesítési hirdetményben a licitálásra, illetve az értékesítési pályázat benyújtására olyan határidőt kell az értékesítőnek meghatároznia, ami az értékesítésre kerülő vagyontárgyak tekintetében elegendő időt biztosít a hirdetmény és annak mellékletei megismerésére, a (4) bekezdés szerinti részletes értékesítési tájékoztató és a vagyontárgy (vagyontárgyak, üzleti létesítmény) megtekintésének biztosítására. A határidő 15 napnál csak a 10. § (2) bekezdés szerint vagyontárgyak esetén lehet rövidebb, de ekkor sem lehet kevesebb 5 munkanapnál.
(2) A hirdetményben a részletes értékesítési feltételek között tájékoztatást kell adni az esetleges részletfizetési feltételekről és a vételár megfizetésére nyitva álló határidőről is.
(3) Az értékesítési hirdetményhez csatolva - a betekintők és a licitálók számára - az értékesítő az értékesítendő vagyoni elemekről, azok jellemzőiről egy összefoglaló jellegű értékesítési tájékoztatót (tender füzetet) is közzétesz, és ehhez képeket társíthat, továbbá tájékoztatást ad az értékesítendő vagyon megtekintésének módjáról. Az értékesítési tájékoztatót a felszámoló - a könnyebb áttekinthetőség érdekében - egységesített formában, formanyomtatvány alkalmazásával is elkészítheti.
(4) A nagy értékű, sok vagyonelemet tartalmazó cégvagyon értékesítése esetén az értékesítési hirdetményben közzétett ismertetés és a (3) bekezdésben említett értékesítési tájékoztatóban felsoroltakat tovább részletező, részletes értékesítési tájékoztató (részletes tenderfüzet) is feltöltésre kerülhet az EÉR-ben, amelynek megtekintését és letöltését költségtérítéshez kötheti a felszámoló. A licitálói részvételt azonban nem lehet a részletes tenderfüzet igényléséhez kötni, a pályázat vagy licit a részletes tenderfüzet megrendelése vagy igénylése nélkül is érvényesen benyújtható.
(5) Ha az értékesítési forma pályázat, meg kell határozni a részletes pályázati feltételeket is, így különösen:
a) hogy a licitálónak a vételárfizetésen kívül milyen kötelezettségek átvállalására vagy teljesítésére kell ajánlatot tennie, és ezt milyen részszempontokkal teheti,
b) annak meghatározását, hogy a vételár összegét, megfizetésének ütemezését és az egyéb részszempontokat az értékesítő milyen súlyozással értékeli,
c) annak meghatározását, hogy az értékesítő az érvényes pályázatok közül milyen módszerrel választja ki az összességében legkedvezőbb ajánlatot tartalmazó nyertes pályázatot.
(6)[233] A licitálók a részletes tenderfüzet megtekintéséért és letöltéséért az értékesítő által meghatározott összegű költségtérítést a működtető részére fizetik meg. A működtető a megfizetett költségtérítésről a saját nevében állítja ki a számlát. Az általános forgalmi adó tekintetében az állami adóhatósághoz a bevallást és a befizetést a működtető teszi meg, illetve teljesíti. A működtető az értékesítési eljárás lezárultát követően a megfizetett költségtérítések nettó összegét az értékesítő részére átutalja, illetve a költségtérítések megfizetésével kapcsolatos adatokat az értékesítőnek megküldi.
- 866/867 -
30.3.1.7. Közjegyző jelenléte az ajánlatok bontásánál
Az eljárások tisztaságának megőrzését célozza az az előírás, hogy az ajánlatok felbontását közjegyző jelenlétében kell elvégezni, és erről a közjegyző jegyzőkönyvet készít [Cstv. 49/A. § (2) bekezdés]. Ennek a jegyzőkönyvnek tartalmazni kell azt, hogy hány pályázat érkezett, illetve hogy kik tettek ajánlatot a pályázati felhívásra. A közjegyző feladata itt általában véget ér, kivétel a 10 000 000 forintnál nagyobb összegű ajánlatokat ütköztető ártárgyalás.
A Cstv. 49/A. § (4) bekezdése szerinti ártárgyalást ugyanis közjegyző jelenlétében kell lefolytatni, amennyiben legalább egy érvényes ajánlat meghaladja a 10 000 000 forintot. A közjegyző az ártárgyalásról jegyzőkönyvet készít. Az ártárgyalás több fordulóban is lebonyolítható, ha a következő fordulóban legalább három pályázó részvétele biztosított oly módon, hogy az előző fordulóban tett utolsó vételi ajánlatuk egymástól legfeljebb 10%-kal tér el.
Elektronikus értékesítés esetén a Cstv. 49/E. § (3) bekezdése értelmében közjegyzőt nem kell igénybe venni.
30.3.1.8. A jegyzőkönyvvel kapcsolatos feladatok
A pályázat értékelése és az értékelés eredményének jegyzőkönyvbe foglalása a felszámoló feladata. Erről egy külön jegyzőkönyvet készít a felszámoló, és abban kell rögzíteni, hogy a pályázatot sikeresnek tartotta vagy sem, sikeres pályázat esetén kinek az ajánlatát fogadja el. Ennek a jegyzőkönyvnek az elkészítése azért fontos, mert a jegyzőkönyv megtekintését bármely hitelező részére lehetővé kell tenni, a hitelező ugyanis a jegyzőkönyv alapján tudja eldönteni, hogy milyen módon járt el a felszámoló az értékesítés során, esetleges kifogásolási jogát gyakorolja-e, vagy esetleg az értékesítés miatt peres eljárást indít. Nem teszi kötelezővé a törvény, hogy a felszámoló a Cstv. 49. § (5) bekezdésében írt érdekelt fél részére bemutassa a jegyzőkönyvet. Ez pedig fontos lenne, mert ebből a jegyzőkönyvből szerezhet tudomást az érdekelt fél arról, hogy a felszámoló milyen döntést hozott. Ha az érdekelt fél úgy érzi, hogy sérelem érte, a jegyzőkönyv alapján a Cstv. 49. § (5)-(6) bekezdésében írt keresetet határidőben be tudja nyújtani. Ugyanezek a meggondolások tennék indokolttá, hogy az elővásárlásra jogosult megtekinthesse a jegyzőkönyvet.
Az ajánlatok felbontásánál az ajánlattevők nem feltétlenül vannak jelen, ezért is van fontos szerepe a közjegyzőnek. A felszámoló azonban úgy is dönthet, hogy a pályázatok felbontására meghívja a pályázókat, illetve lehetővé teszi, hogy az érdeklődő hitelezők is jelen legyenek. Az elektronikus értékesítés bevezetése ezt a gondot is megoldja.
30.3.1.8.1. Eljárás elektronikus értékesítés esetén
Elektronikus értékesítés esetén természetesen más szabályok érvényesülnek. A Cstv. 49/E. § (3) bekezdése előírja, hogy a pályázat értékeléséről készített jegyzőkönyvet a felszámoló feltölti a számítógépes rendszerbe, és a kinyomtatott jegyzőkönyvet 8 napon belül megküldi a bíróságnak,
- 867/868 -
a hitelezői választmánynak, és a hitelezők képviselőjének. A jegyzőkönyv megtekintését bármely hitelező számára - kérelmére - 8 napon belül biztosítani kell.
Az EÉR rendelet ezen túlmenően az alábbi szabályokat tartalmazza:

14. § (1) Az értékesítő az árverés, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lejártakor megtekinti és ellenőrzi a teljes licitnaplót annak megállapítása céljából, hogy szabályszerű volt-e az elektronikus értékesítés, és hogy melyek voltak az érvényes vételi ajánlatok, melyik lett a nyertes ajánlat, illetve kell-e második értékesítési fordulót tartani.
(2) Az értékesítő az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapításáról vagy pedig érvénytelenné, illetőleg eredménytelenné nyilvánításáról közleményt tesz közzé az EÉR internetes felületén. Az értékesítés érvénytelenné vagy eredménytelenné nyilvánítása esetén meg kell jelölni ennek indokát is. Az érvényes és eredményes elektronikus értékesítés esetén a közlemény tartalmazza a nyertes ajánlat összegét, a nyertes ajánlattevő azonosító számát, a szerződéskötés dátumát, továbbá azt a tényt, hogy a szerződés a nyertes ajánlattevővel kerül megkötésre, vagy elővásárlási jog jogosultjának megkeresése szükséges. Az eredménytelenné nyilvánított értékesítés esetén a közlemény tájékoztatást adhat arról, hogy sor kerülhet-e - a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése vagy 49/B. § (7) bekezdése alapján - a zálogjogosult hitelező részére történő értékesítésre.
30.3.1.9. Az ártárgyalás
Abban az esetben, ha a felszámoló eredményesnek nyilvánítja a pályázatokat, és több közel azonos ajánlat érkezik, köteles ártárgyalást tartani. Mint láttuk, a 2011. évi módosítást követően egy megadott 3 hónapos határidőn belül kell az ártárgyalást kitűzni. Ez az ártárgyalás már nyilvános - szemben a pályázat bontásával -, azonban a törvény csak a pályázók kötelező meghívását írja el, ebben az esetben is a felszámoló döntésétől függ, hogy a hitelezői választmány képviselőinek, a hitelezőknek, elővásárlásra jogosultaknak lehetővé teszi a jelenlétet vagy sem. Az Ért.r. ebben a tekintetben is kiegészítette a szabályokat, kimondva, hogy az ártárgyalást is közjegyző jelenlétében kell lefolytatni, amennyiben legalább egy érvényes ajánlat meghaladja a 10 000 000 forintot. A közjegyző az ártárgyalásról jegyzőkönyvet készít. Az ártárgyalás több fordulóban is lebonyolítható. Itt csak visszautalok arra, hogy az újabb szabályok alapján bizonytalan a helyzet abban a kérdésben, hogy minden pályázó versenyben marad vagy csak a legjobbak. A további fordulókra vonatkozik az a szabály, miszerint az ártárgyalás több fordulóban is lebonyolítható, ha a következő fordulóban legalább három pályázó részvétele biztosított oly módon, hogy az előző fordulóban tett utolsó vételi ajánlatuk egymástól legfeljebb 10%-kal tér el.
30.3.1.9.1. Ártárgyalás elektronikus pályázat esetén
Az EÉR rendelet ebben az esetben is speciális rendelkezéseket tartalmaz az alábbiak szerint:

20. § (5) A számítógépes program lehetővé teszi a licitálók számára a licitálást, értékesítési pályázat esetén pedig a pályázatuk elektronikus úton történő benyújtását, fogadását, tárolását. Az információk, dokumentumok továbbítása során biztosítani kell az adatvesztés nélküli, megváltoztathatatlan formában történő továbbítást. A nem nyilvános vagy titkos információk a megismerésükre nem jogosítottak számára nem lehetnek hozzáférhetőek. A rendszernek el kell végeznie a pályázatok, árverési licitek beérkeztetését, a beérkezés időpontjának rögzítését, az eljárási cselekmények megtörténtének naplózását.
- 868/869 -
26. § (1) Ha a Cstv. 49/A. § (4) bekezdés szerinti pályázati ártárgyalás feltételei fennállnak, akkor a pályázat nyertesének azonnali megállapítása helyett az EÉR-nek az elektronikus ártárgyalás lebonyolítását is biztosítania kell oly módon, hogy az értékesítő az EÉR által létrehozott üzenet útján a legmagasabb és az ettől legfeljebb 10%-kal alacsonyabb árajánlatot adó pályázókat a licitzárást követően értesíti az online ártárgyalási fordulóról, annak kezdő és záró időpontjáról, és arról, hogy az eddigi legmagasabb érvényes árajánlatuk azon automatikusan részt vesz, továbbá, hogy módjuk van az ártárgyalásra megadott időtartamon belül az árajánlatukat emelni. Az online ártárgyalás során alkalmazott licitlépcső legkisebb és legnagyobb értéke a legmagasabb érvényes ajánlathoz képest a 22. § (4) bekezdésében meghatározott értékek fele. Az online ártárgyalás során az ajánlatokat kettőezer-ötszáz forintra kerekítve kell megtenni. A licitáló az árajánlatát (pályázatának tartalmát) közvetlenül az értékesítővel a pályázati ártárgyalás esetén sem közölheti. Az online ártárgyalás időtartama 5 óra, a megtett ajánlatokat a rendszer rögzíti (naplózza) és archiválja. Az online ártárgyalást legkorábban a pályázatok értékeléséről szóló jegyzőkönyv feltöltését követő munkanapon, legkésőbb azonban a jegyzőkönyv feltöltését követő 5 munkanapon belül, 9 és 21 óra között kell megtartani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a 25. § (1) bekezdésben meghatározott licitálási szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a lezárás időpontját megelőző 5 percben érkezik érvényes ajánlat, a lezárást meg kell hosszabbítani mindaddig, amíg el nem telik 10 perc anélkül, hogy érvényes ajánlat érkezne. Üzemzavar esetén az értékesítő elektronikus levél útján értesíti a résztvevőket, és új időpontot jelöl ki az elektronikus ártárgyalásra.

Az EÉR rendelet az árverésre vezette be a licitlépcsőt, illetve az ehhez kapcsolódó alábbi szabályokat, amelyeket pályázat esetében az ártárgyalás alkalmával kell használni.

EÉR rendelet 22. § (1) Az elektronikus értékesítést működtető programnak úgy kell működnie, hogy biztosítsa az árverezők esélyegyenlőségét és annak megakadályozását, hogy a benyújtott ajánlatok nem nyilvános tartalma megismerhetővé váljon.
(2) A licitálási határidő lejártát követően érkezett vagy az értékesítő által megadott minimálárat (kikiáltási árat) el nem érő ajánlatokat nem kell regisztrálni, a regisztrálás visszautasításáról és ennek okáról licitálót a rendszer egy automatikus üzenettel értesíti, külön elektronikus levél küldésére ez okból nem kerül sor. Az üzenet tájékoztatást ad arról, hogy az árajánlat nem minősül érvényes ajánlatnak, és megjelöli ennek okát.
(3) A licitálásnál ötezer forintra kerekítve kell az ajánlatokat megtenni. Az aktuális legmagasabb ajánlatnál csak magasabb összegű ajánlatot lehet tenni, a (4) bekezdésben meghatározott licitlépcső szabályai szerint.
(4) A licitálható vételárösszeget a számítógépes program - az értékesítő által az adott értékesítésre megszabott licitlépcső szerint - automatikusan emeli. A licitlépcső legkisebb és legnagyobb értéke a legmagasabb érvényes ajánlathoz képest
a) 1 millió forintig minimum 5 ezer, de maximum 30 ezer forint,
b) 1 000 000 forint és 5 millió forint között minimum 30 ezer, de maximum 50 ezer forint,
c) 5 000 000 forint és 20 millió forint között minimum 50 ezer, de maximum 200 ezer forint,
d) 20 000 000 forint és 200 millió forint között minimum 200 ezer, de maximum 500 ezer forint,
e) 200 000 000 forint és afelett minimum 500 ezer, de maximum 2 millió forint.
- 869/870 -
(5) Az adott értékesítésre vonatkozó licitlépcsőt - a (4) bekezdésben meghatározott keretek között - az értékesítő állítja be a rendszer számára.
(6) A licitáló a megtett ajánlatát nem vonhatja vissza. A rendszer nem teszi lehetővé, hogy a licitálók egymással kapcsolatba léphessenek vagy egymást azonosíthassák.

25. § (1) Ha az értékesítés árverés útján történik, és a licitálás lezárásának időpontját megelőző 10 percben érkezik érvényes ajánlat, a lezárást meg kell hosszabbítani mindaddig, amíg el nem telik 15 perc anélkül, hogy érvényes ajánlat érkezne.
(2) Meghosszabbodik a licitálásra, illetve a pályázat benyújtására rendelkezésre álló idő az üzemzavar, illetve rendszerkarbantartás időtartamával is, oly módon, hogy ha annak időtartama több mint 1 óra, vagy az üzemzavar a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lezárását megelőző 1 órán belül keletkezik, akkor minimum 12 óra a meghosszabbítás időtartama. Az üzemzavarra és a rendszerkarbantartásra vonatkozó adatokat az üzemeltetőnek meg kell őriznie, és arról az értékesítőket is tájékoztatnia kell annak érdekében, hogy minden értékesítő hitelt érdemlő módon meg tudja állapítani, hogy mikor zárult le a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határideje.
(3) Az árverést az nyeri, aki a licit lezárása előtt a legmagasabb összegű érvényes árajánlatot teszi. Az értékesítőnek az árverési hirdetményben kell közzétennie, hogy lehetővé teszi-e a vételár részletekben történő megfizetését, és ha igen, milyen ütemezéssel.
30.3.1.10. A pályázat eredménytelenné nyilvánítása
Az Ért.r. előírja, hogy eredménytelennek kell nyilvánítani a pályázati eljárást, ha a pályázati kiírásban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatot nem adtak be.
A hitelezői választmány, hitelezői képviselő - az említettek hiányában pedig a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerint a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, illetve a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerint a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül bejelentkezett hitelezők követelésarányosan számított többsége - kérheti, hogy az irányár (becsérték) 70%-át meghaladó összegű ajánlat legyen a pályázati felhívásban elfogadhatónak tartott legalacsonyabb összegű ellenértékként (minimálárként) az eredményes értékesítési eljárás feltétele.
A hitelezői választmány, hitelezői képviselő - az említettek hiányában pedig a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerint a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, illetve a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerint a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül bejelentkezett hitelezők követelésarányosan számított többsége - kérheti, hogy az irányár (becsérték) 50%-át meghaladó összegű ajánlat legyen a megismételt pályázati felhívásban - minimálárként - az eredményes értékesítési eljárás feltétele.
Ez a szabály azért született, hogy ne lehessen az adós vagyonát "elkótyavetyélni." A hitelezői választmány, választmány hiányában a hitelezői képviselő, illetve a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerint bejelentkezett hitelezők követelésarányosan számított többsége kétszer jut szerephez. Az első pályázatnál - kérheti, hogy az irányár (becsérték) 70%-ával megegyező vagy azt meghaladó összegű ajánlat legyen a pályázati felhívásban - minimálárként - az eredményes értékesítési eljárás feltétele, a megismételt pályázatnál szállhatnak le a becsérték 50%-ára. Az értékesítés eredménytelenségének okát indoklással, a jegyzőkönyvben rögzíteni kell [R. 4. § (2) bekezdés].
- 870/871 -
Itt is fontos a becsérték meghatározása, ehhez mérten kell a 70, illetve 50%-ot számítani.
Ezeket a korábbinál árnyaltabb szabályokat az Ért.r. 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel történt módosítása vezette be, alkalmazásukra vonatkozik a már ismertetett átmeneti szabály.
A határidőben bejelentkezett hitelezőket kell csak a követelések számításánál figyelembe venni. A "követelésarányos többség" kifejezés nem utal vissza a csődeljárásban megismert szavazatkialakítás szabályaira, ezért azt kell vizsgálni, hogy az összkövetelés több mint fele támogatja a minimálár meghatározását vagy sem. Ez adott esetben egy hitelező is lehet.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.150.
III. A pályázati feltételek közzététele és az eredményhirdetés közötti esetlegesen megváltozott körülmények a szerződéskötés körében, a szerződés tartalmának meghatározásakor vehetők figyelembe [1991. évi XLIX. tv. 49/A. § (4) bek., 51. §, 83/A. § (5) bek.].
A pályázat eredménytelenné nyilvánítása.
Az indokolásból: "A Cstv. 49/A. § (4) bekezdése szerint a felszámoló a pályázatot megfelelő ajánlat hiányában eredménytelennek nyilváníthatja, és új pályázatot írhat ki. Ha több megfelelő, azonos értékű (a vételár vonatkozásában legfeljebb 10%-kal eltérő) pályázat érkezik, a felszámoló köteles a pályázók között nyilvános ártárgyalást tartani, melynek feltételeit az ártárgyalás megkezdését megelőzően a felekkel közölnie kell.
A felszámolónak e rendelkezés alapján széleskörű mérlegelési joga volt abban a tekintetben, hogy megfelelőnek talált-e egy pályázatot. A »megfelelőség« ugyanis nem kizárólag a magasabb értékben testesült meg (lásd második mondat).
Ugyanakkor a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azt helytállóan fejtette ki, hogy a pályázati feltételek közzététele és az eredményhirdetés közötti esetlegesen megváltozott körülmények a szerződéskötés körében, a szerződés tartalmának meghatározásakor vehetők figyelembe."
BH 2014.311.
II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érintik.
ÍH 2016.41.
A pályázatot eredménytelenné nyilvánító felszámoló intézkedésével szemben benyújtott kifogás elbírálásának szempontjai [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/B. § (1), (2) bekezdése, 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése].
Az indokolásból: "A Cstv. 49-49/C. §-a szerinti értékesítési eljárásokra vonatkoznak továbbá a Kormányrendelet szabályai [1. §, 2. § (4) bekezdés, 4. §].
A Fővárosi Ítélőtábla leszögezte - ahogy azt tette korábban a 15.Fpkf.44.364/2013/7., 15.Fpkf.44.550/2013/6. számú határozataiban is -, hogy a Cstv. 49/A. § (1), (4) bekezdéseinek, valamint a Kormányrendelet rendelkezéseinek egybevetett értelmezésével, a felszámoló nem szubjektív megítélése alapján, hanem megfelelő ajánlat hiányában jogosult eredményesnek vagy eredménytelennek nyilvánítani a pályázatot; annak ellenére, hogy a Cstv. erre vonatkozó szabályának hiányában eredményes pályázat esetén sem terheli szerződéskötési kötelezettség a nyertes pályázóval.
- 871/872 -
Megfelelő ajánlat hiányáról akkor lehet beszélni, ha egyik pályázat sem felel meg a felszámoló által nyilvános pályázati felhívásban közzétett valamennyi feltételnek. A Cstv. rendelkezéseiből következik az is, hogy a felszámolónak a nyilvános pályázati felhívást megelőzően, a pályázati feltételek kialakítása során kell mérlegelnie azokat a gazdasági és üzleti szempontokat, amelyek alapján meghatározza az értékesítés feltételeit, köztük a minimális vételárat.
A nyilvános pályázati hirdetmény megjelenését és a pályázatok benyújtását követően nincs lehetőség a pályázati felhívásban meghatározott feltételek egyoldalú módosítására a felszámoló által; nincs mód a közzétett feltételek utólagos módosítására a pályázati határidő letelte után, sem önmagában a felszámoló saját belátása és döntése alapján, sem pedig a hitelezői kérelemre [Kormányrendelet 4. § (2) (2a) bekezdés].
Ebből következően, nem nyilvánítható eredménytelennek a pályázati eljárás, ha a benyújtott pályázatok, illetve azok közül legalább egy maradéktalanul megfelel a nyilvános pályázati felhívásban foglaltaknak, a felszámoló által előzetesen kikötött értékesítési feltételeknek. Figyelemmel arra, hogy eredményes pályázat esetén sem terheli a felszámolót szerződéskötési kötelezettség, kártérítési felelősség körébe tartozik, ha megfelelő ajánlat esetén eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot.
Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta érdemben a kifogást előterjesztő pályázatának megfelelőségét, a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontján alapuló döntése nem helytálló; nem állt fenn az elsőfokú végzésben hivatkozott akadálya a pályázati eljárást »érvénytelenné« nyilvánító felszámolói intézkedéssel szemben a Cstv.-ben biztosított jogvédelmi eszköz benyújtásának, a kifogás elbírálásának.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak érdemben, a felszámoló nyilatkozatának és bizonyítékainak értékelésével kell döntenie. A kifogást tevő alappal tett indítványa szerint, a felszámolót kell felhívnia a 2014. október 13-i tájékoztató levele megküldését, kézbesítését igazoló iratok becsatolására, egyúttal a kifogással szembeni védekezése és annak bizonyítékai, köztük az adósi vagyon értékesítésére vonatkozó okirati szolgáltatásra is. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálni kell a másodfokú eljárásban tett felszámolói nyilatkozatra tekintettel, hogy értékesítésre került-e a kifogással érintett adósi vagyonelem, annak átruházására vonatkozó szerződés megkötésre került-e, amennyiben nem, érdemben kell állást foglalnia a 2014. szeptember 18-i pályázati felhívásra benyújtott ajánlat megfelelőségéről, a nyilvános pályázati hirdetmény és a kifogást tevő által benyújtott pályázat összevetésével.
A szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy állást foglaljon a kifogás határidőn belüli előterjesztése, a felszámoló kifogással támadható intézkedésnek stádiuma felől, továbbá - az előzőek függvényében - abban a körben is, hogy a felszámoló jogszabálysértő módon, megfelelő ajánlat ellenére nyilvánította-e eredménytelennek a kifogás tárgyát képező pályázatot.
Rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróságnak döntenie kell a kifogást előterjesztő felfüggesztés iránti kérelméről is, a folyamatban lévő értékesítési eljárásra figyelemmel" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.43.734/2015/5. szám).
30.3.1.10.1. A pályázat eredménytelenné, érvénytelené nyilvánítása elektronikus értékesítés esetén
Az EÉR rendelet elektronikus értékesítés esetére külön szabályozza az érvénytelenné és az eredménytelenné nyilvánítást Az érvénytelenné nyilvánítás szabályait a 15. §, az eredménytelenné nyilvánításra vonatkozó szabályokat a 26/A. § tartalmazza.
- 8672/873 -

Az érvénytelenné nyilvánítás szabályai:

15. § (1) Az elektronikus értékesítést az értékesítő akkor nyilvánítja érvénytelenné, ha
a) az értékesítés nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek (ideértve azt is, ha az EÉR üzemeltetési folyamatok nem feleltek meg az e rendelet szerinti eljárásrendnek, vagy nem biztosították a titkosítást, illetve ha a titkosítás sérült),
b) az értékesítéssel összefüggésben illetéktelenek információkat szereztek, és ezzel az értékesítés eredményét befolyásolhatták,
c) jogosulatlan hozzáférés vagy adatmódosítás történt, és ez az értékesítés eredményét befolyásolhatta,
d) vevőként kizárt személy vagy szervezet szerezne tulajdont.
(2) Az érvénytelenné vagy eredménytelenné nyilvánítás esetén az értékesítő megteszi az intézkedéseket a megismételt értékesítésre, az újabb értékesítési hirdetményt az előző hirdetmény ügyszámán teszi közzé. Nem kell újabb értékesítési hirdetményt közzétenni a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és 49/B. § (7) bekezdése szerinti esetekben, ha a zálogjogosult részére, becsértéken történik az értékesítés.
(3) Az EÉR honlapján a már lezárt értékesítésre vonatkozó nyilvános adatok, az eljárást rögzítő dokumentumok és az elektronikus üzenetek nyilvános elérhetőségét a működtető - a lezárt értékesítések listájában - még 90 napig biztosítja, és a honlapról az értékesítés lezárását követő 91. napon helyezi át az archiválási szabályzatnak
EÉR-en történő értékesítés esetén, amennyiben az árverésen nem érkezik a becsértéket elérő vételi
megfelelően az archivált eseménytárba.

Az eredménytelenné nyilvánításra vonatkozó előírás:

26/A. § Az EÉR-en történő értékesítés esetén, amennyiben az árverésen nem érkezik a becsértéket elérő vételi ajánlat, a felszámoló az árverést eredménytelennek nyilvánítja, és újabb árverés tartásáról határoz. Az újabb árverés során a felszámoló a minimálárat (kikiáltási árat) - a hitelezői választmány egyetértésével - legfeljebb a becsérték feléig leszállíthatja. Ha ezen az áron sem érkezik ajánlat, a felszámoló az újabb árverést is eredménytelennek nyilvánítja.
30.3.1.11. Üzletrész, értékpapír értékesítése
Az adós tulajdonában levő üzletrészt nyilvános árverésen vagy pályázaton kell értékesíteni. Az árverési hirdetményről, illetve a pályázati felhívásról - a pályázat kiírásával, illetőleg az árverés kitűzésével egyidejűleg - az üzletrésszel érintett gazdálkodó szervezetet értesíteni kell. Az árverési jegyzőkönyv másolatát a felszámoló megküldi a cégbíróságnak is.
Az átruházható értékpapírt a felszámoló befektetési szolgáltatások nyújtására jogosult befektetési vállalkozás vagy hitelintézet bevonása útján értékesíti, erre vonatkozóan a felszámolónak értékesítési limitárat, illetve értékesítési időtartamot kell meghatároznia. Ebben az esetben a nyilvános értékesítési módtól eltérő, de az átlátható és ellenőrizhető értékesítést biztosító szabályok is meghatározhatók. A hitelezői választmány, hitelezői képviselő - az említettek hiányában pedig a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja szerint a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, illetve a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerint a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül bejelentkezett hitelezők követelésarányosan számított többsége - kérheti,
- 873/874 -
hogy a felszámoló a limitárat, illetve az értékesítési időtartamot az ő hozzájárulásukkal állapítsa meg.
Értékpapírt nem lehet a fenti szabályok miatt elektronikus úton értékesíteni.
30.3.1.12. Elővásárlási jog az értékesítés esetén
Még a csődtörvény 1997. évi módosítása előtt kialakult, de a módosítást követő jogszabályi rendelkezéseknek is megfelel - a 2009. október 28-ig érkezett ügyekben - az a gyakorlat, mely szerint a felszámoló vagy a pályázati felhívásban, vagy - ha egyéb módon történik az értékesítés - az erre vonatkozó felhívásban arra szólítja fel a jogosultakat, hogy amennyiben elővásárlási jogukkal élni kívánnak, azt a felhívásban megjelölt határidőben a felszámolónak jelentsék be. A bejelentés alapján tud a felszámoló az elővásárlási jogosultakkal tárgyalni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az értékesítés ilyen formái mellett a felszámoló nem köteles a Ptk. elővásárlási jogra vonatkozó szabályai szerint eljárni. Az Ért.r. ebben a tekintetben is előírást tartalmaz, amelyet a 2009. október 28. után érkezett ügyekben alkalmazni kell (lásd Cstv. 49. és 49/C. §-hoz fűzött magyarázatot). A 2014. évi módosítással egyébként is a felszámoló kötelességévé tette a törvény [48. § (2) bekezdés] az elővásárlási joggal és a bejegyzett joggal rendelkező jogosultak értesítését.
30.3.1.12.1. Elővásárlási jog elektronikus értékesítés esetén
Elektronikus értékesítés esetén az EÉR rendelet 16. § (5) bekezdése és 27. § (4) bekezdése tartalmazza a releváns szabályt:

16. § (5) A licitáló az értékesítési eljárás lezárását követően - érvényes és eredményes értékesítés esetén - elektronikus értesítést kap arról, hogy nyertes lett-e vagy nem, és hogy sor kerül-e a legjobb ajánlatot tevők között egy második értékesítési fordulóra, illetve ártárgyalásra, és ha igen, az ezzel kapcsolatos tudnivalókról. Amennyiben a licitáló nyertes lett, de van elővásárlásra jogosult, akkor ennek tényét is tartalmazza az elektronikus értesítés. Ha az elővásárlási joggal rendelkezők egyike sem él ezzel a jogával, a felszámoló elektronikus értesítés mellett postai úton is értesíti a nyertes licitálót a szerződéskötéssel és a vagyontárgy átvételével kapcsolatos tennivalóiról, a vételár még hátralévő részének megfizetéséről, valamint a vevő esetleges mulasztásainak jogkövetkezményeiről.

27. § (4) A felszámoló az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapítását követően a nyertes ajánlatot bemutatja az elővásárlási joggal rendelkezőknek, az őket megillető sorrendben, annak érdekében, hogy nyilatkozzanak: kívánnak-e élni elővásárlási jogukkal. A nyilatkozat tételére legalább 10 napot kell biztosítani nekik, kivéve az 10. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kis értékű vagyontárgyakra vonatkozó egyszerűsített elektronikus értékesítési eljárást, amely esetekben legalább 5 napot kell biztosítani e nyilatkozat megtételére az elővásárlási jog jogosultjainak.
- 874/875 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2005.5.68.
A felszámoló az adós vagyonának értékesítésére kiírt pályázatok elbírálását követően az eredményt nyilvánosan hirdetheti ki. Amennyiben a pályázati felhívás tartalmazza a döntés nyilvános kihirdetésének helyét és időpontját, továbbá azt is, hogy az elővásárlásra jogosultak e jogukat kizárólag a nyilvános eredményhirdetésen gyakorolhatják, akkor az értékesítés a beérkezett ajánlatok elbírálásával és a döntés nyilvános kihirdetésével lezárul. A felszámolónak az elővásárlásra jogosultakat külön, névre szólóan értesítenie nem szükséges, mert a Csődtv. szerint lefolytatott eljárás megelőzi a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit.
Amennyiben viszont a felszámoló nyilvános eredményhirdetést nem tart, speciális törvényi rendelkezések hiányában az elővásárlásra jogosult a jogát a Ptk. rendelkezései szerint gyakorolhatja. A pályázatok elbírálása előtt ilyenkor az elővásárlásra jogosultat előzetes nyilatkozattételre kötelezni nem lehet (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.184/2004. szám).
Fpkf.I.30.516/2003/3. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló eljárása nem sérti a Cstv. rendelkezéseit, ha az adós vagyonának pályázat útján történő értékesítése során a beérkezett ajánlatok elbírálását követően nem tart nyilvános eredményhirdetést. Az elővásárlásra jogosultak nyilvános eredményhirdetés hiányában a pályázat útján történő nyilvános értékesítésen akkor vehetnek részt, ha az elfogadott pályázat feltételeiről, a véglegesen kialakult vételárról a felszámoló őket értesíti, és csak ekkor gyakorolhatják elővásárlási jogukat. A felszámoló - a Cstv. módosítása folytán - nem jár el jogszabálysértő módon akkor sem, ha nem hívja fel az elővásárlásra jogosultakat arra, hogy előzetesen jelentsék be azt a szándékukat, hogy a nyilvános értékesítésen elővásárlási jogukat gyakorolni kívánják.
30.3.1.13. Szerződéskötés az EÉR rendelet szerinti értékesítés eredményeképpen
Az EÉR rendelet külön szabályozza a szerződés megkötésére és a vételár kifizetésére vonatkozó szabályokat. Ezek mind a pályázat, mind az árverés esetén irányadó:

27. § (1) A nyertes licitálóval a felszámoló a szerződést akkor kötheti meg, ha az igazolja a 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jutalék működtető részére történő megfizetését.
(2) Ha a nyertes licitáló érdekkörében felmerült okból nem történik meg a szerződéskötés, akkor a felszámoló a sorrendben következő másodikkal köti meg a szerződést, amennyiben csak egyetlen sorrendben következő második licitáló van, akinek az ajánlata érvényes, és összege nem alacsonyabb, mint a korábbi nyertes ajánlat licitlépcsővel - pályázat útján történő értékesítés esetén a korábbi nyertes ajánlatra a 22. § (4) bekezdés a)-e) pontja szerint irányadó licitlépcső legmagasabb értékével - csökkentett összege. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni, ha a szerződéskötésre nem kerül sor a sorrendben második licitálóval sem az említett licitáló érdekkörében felmerült okból. Amennyiben a szerződéskötés a sorrendben harmadik licitálóval sem történik meg az említett licitáló érdekkörében felmerült okból, a felszámoló az elektronikus értékesítést eredménytelennek nyilvánítja. Az értékesítő a szerződéskötés meghiúsulását - indokolással együtt - köteles rögzíteni az EÉR-ben.
(3) A vevő - a Cstv. 49. § (4) bekezdése értelmében és az ott meghatározott kivételtől eltekintve - az adóssal szemben beszámítási igényt nem érvényesíthet az elektronikus értékesítés során sem.
(4) A felszámoló az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapítását követően a nyertes ajánlatot bemutatja az elővásárlási joggal rendelkezőknek, az őket megillető sorrendben, annak érdekében, hogy nyilatkozzanak: kívánnak-e élni elővásárlási jogukkal. A nyilatkozat tételére legalább 10 napot kell biztosítani nekik, kivéve az 10. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kis értékű vagyontárgyakra vonatkozó egyszerűsített elektronikus értékesítési eljárást, amely esetekben legalább 5 napot kell biztosítani e nyilatkozat megtételére az elővásárlási jog jogosultjainak.
- 875/876 -
(5) Az értékesítő az adásvételi szerződés szkennelt változatát - az EÉR-ben való rögzítés céljából - a szerződés megkötésétől számított 10 napon belül köteles feltölteni az EÉR felületére. Az adásvételi szerződés az adott értékesítési eljárás dokumentumai között kerül rögzítésre az EÉR-ben.
(6) Az értékesítő a vételár megfizetését igazoló bizonylatokat - az EÉR-en való rögzítés céljából - a vételár, részletekben történő fizetés esetén pedig az adott vételár részlet megfizetésétől számított 10 napon belül köteles feltölteni az EÉR felületére. A bizonylatok az adott értékesítési eljárás dokumentumai között kerülnek rögzítésre az EÉR-ben.

27/A. § Az EÉR-en történő értékesítés során, ingóság árverezése esetén a nyertes licitáló köteles a szerződéskötést követően a vételárat haladéktalanul megfizetni, kivéve, ha a vételár az 1 millió forintot meghaladja. Ez utóbbi esetben a felszámoló a kifizetésre legfeljebb 60 napos határidőt állapíthat meg. Ha a nyertes licitáló a vételárat a szerződéskötést követően haladéktalanul, vagy az engedélyezett legfeljebb 60 napos határidőn belül nem fizeti meg, a felszámoló az ingóság újabb árverezéséről határoz. A fizetést elmulasztó nyertes licitáló az ingóság újabb árverezésében nem vehet részt.
Már tapasztalható a licitálók részéről olyan visszaélés, hogy összehangoltan nyújtják be a pályázatukat. Az egyik pályázó irreális vagy a valós értékhez képest kimagaslóan magas összeggel pályázik minden feltételt teljesítve, a másik pályázó reális ajánlatot tesz. A nyertes ezek után nem köti meg a szerződést a felszámolóval, ennek következtében a második helyen pályázó lesz a szerződéskötő fél. Ilyenkor célszerű eredménytelenné vagy inkább érvénytelenné nyilvánítani a pályázatot, különösen, ha a pályázók közötti összefüggés kimutatható.
30.3.1.14. A megvásárolt vagyontárgyak elszállítása
Az Ért.r. 5. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a vevő a vagyontárgy elszállításáról, illetve birtokbavételéről saját költségén köteles gondoskodni. Ha az árverési hirdetményben, a pályázati felhívásban vagy a szerződésben az erre megszabott határidőt túllépi, a felszámoló a tárolásért, a vagyontárgy kezeléséért költségtérítést számol fel. A felszámoló az ingatlan őrzéséért költségtérítést számít fel, ha a vevő a birtokbavételre szabott határidőt túllépi.
Az így megkapott költségtérítést a felszámoló az értékesítési bevételek részeként mutatja ki. Ezek a rendelkezések árverésre is vonatkoznak.
30.3.2. A vagyon értékesítése a zálogjoggal rendelkező hitelező részére
Cstv. 49/A. § (5) A (4) bekezdésben foglaltakat követő újabb sikertelen pályázat esetén - a hitelezői választmány [választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők] egyetértésével - a felszámoló a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő - a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező - zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend irányadó. A tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követő 15 munkanapon belül köteles megfizetni a felszámoló költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet. A felszámoló díjának mértékére, a díjból a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett számlára történő átutalásra, a díjból történő levonásnak a mértékére és annak elszámolására a 49/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
- 876/877 -
Az V. Cstv. Novella iktatta be a törvénybe azt az új rendelkezést, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételekkel a zálogjogos hitelező megszerezze a vagyontárgyat. Amennyiben a második pályázat is sikertelen - a hitelezői választmány [választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők] egyetértésével - a felszámoló a pályázat harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő - a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező - zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend irányadó. Ebben az esetben sem jut szerephez a hitelezők képviselője, véleményem szerint ennek ellenére a hitelezői képviselő pozíciója miatt rendelkezik ezzel a jogosultsággal is. Ellenvéleményként felhívható természetesen a jogalkotói tudatosság, különösen azért, mert választmány hiányában egy nagyobb hitelezői kör véleményét kell kikérni. Választmány hiányában a határidőben bejelentkezett hitelezők egyharmada határozhat, ha a követelések egyharmadával rendelkeznek. A követelések egyharmadának számítása során a szavazatok számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Konkrét ügyben a Kúria irányt mutatott, miként lehet ezeket a szabályokat értelmezni (lásd joggyakorlat).
Itt is meg kell említeni, hogy a becsérték fogalma milyen fontos. A felszámolók ellentétes gyakorlatot folytatnak. Van, aki az eredeti becsérték alapján adja át a zálogjogosultnak a vagyontárgyat, más felszámolók a leszállított kikiáltási árat veszik alapul. A törvény szövegét tekintve az első álláspont az elfogadható. A zálogjogosult akkor tudja alacsonyabb áron megszerezni a vagyontárgyat, ha pályázik, ekkor viszont nem illeti meg a beszámítás joga. A becsérték fogalmát már tisztáztuk, s a Kúria is iránymutató döntést hozott a kérdésben.
A törvény szövege azt jelzi, hogy a zálogjogos hitelezőnek kell "igényelnie" a részére történő értékesítést, a felszámoló nem köteles erre felhívni a zálogjogos hitelezőket, de természetesen nincs is elzárva ettől.
Az új Ptk. 5:118-5:122. §-a, illetve korábbi ügyekben az rPtk. 256. § (1) bekezdésének a zálogjogos kielégítési sorrendre vonatkozó szabályait alkalmazni kell. Amennyiben az előrébb álló jogosult nem él a lehetőséggel, a vagyontárgyat megszerző zálogjogos hitelező köteles kielégíteni az előtte álló zálogjogos hitelező igényét. Ebben a kérdésben is a Kúria hozott iránymutató döntést.
A tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követő 15 munkanapon belül köteles megfizetni a felszámoló költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet. Ez a rendelkezés feloldja az értékesítésen történő beszámítás tilalmát.
- 877/878 -
A felszámoló díjának mértékére, a díjból a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett számlára történő átutalásra, a díjból történő levonásnak a mértékére és annak elszámolására a 49/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.92.
A felszámolónak a zálogtárgy értékesítése során arra kell figyelemmel lennie, hogy a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse a vagyontárgyat, és az első két értékesítési kísérlet során nem lehet tekintettel a zálogjogosult igényére [1991. évi XLIX. tv. 49/A. § (4), (5) bek., 51. §].
Az indokolásból: "[22] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Cstv. 49/A. § (4) és (5) bekezdésének téves értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kifogást előterjesztő zálogjogosult hitelező által az észrevételében a sikertelen értékesítés esetére tett ajánlatot, a felszámolónak figyelembe kellett vennie a második pályázat értékelése során. A zálogjogosult hitelező nem nyújtott be pályázatot a második pályázati felhívásra sem, ezért nem tekinthető ajánlatnak az a levele, amellyel a felszámolónál az értékesítési összeget kifogásolta. Ha a zálogjoggal biztosított hitelező az első vagy második értékesítés során meg kívánja vásárolni a zálogtárgyat, akkor ugyanúgy pályázati ajánlatot kell tennie, mint a többi pályázónak.
[23] Miután a Cstv. csak a második sikertelen pályázat után, a pályázat harmadik megismétlése helyett teszi lehetővé - további feltételek fennállása esetén - a zálogjogosult hitelező számára a becsértéken beszámítással való vásárlást, a felszámoló a második pályázat eredményének elbírálásánál nem lehet tekintettel a zálogjogosult hitelező harmadik pályázat helyett figyelembe vehető ajánlatára. A második pályázat eredményének értékelésekor kizárólag abban a kérdésben kell döntenie a felszámolónak, hogy az értékesítés során megajánlott vételárat elfogadja-e, vagy elérhető a forgalomban ennél magasabb ár.
[24] A Kúria a Gfv. VII. 30.280/2013/4. számú végzésében kifejtette, hogy a zálogjogosult csak és kizárólag becsértéken veheti át a zálogtárgyat beszámítással, nincs lehetősége az alacsonyabb irányáron történő megszerzésre. Ugyanakkor nem minősül a forgalomban elérhető legmagasabb árnak a zálogjogosult által beszámítással elfogadott becsérték, a felszámoló ugyanis jogosult az első sikertelen kísérletet követően a becsérték alatt is meghatározni az irányárat."
BH 2014.311.
IV. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, illetve 49/B. § (7) bekezdésében biztosított adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak a vételár és a követelése közötti különbözet címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint - ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt -, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
Az indokolásból: "[33] 2) A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
[34] A Cstv. nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a régi Ptk.-ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. § és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a régi Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elveszítik a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
- 878/879 -
[35] Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
[36] A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a régi Ptk. szabályaiból következik [régi Ptk. 256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §].
[37] Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát »a vételár és a követelése közötti különbözet« címén meg kell fizetnie
- a költségeket és a felszámoló díját;
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség); valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is."
Gfv.VII.30.280/2013/4. (BH 2014.311.) (Kúria):
Milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez?
Az indokolásból: "Érdemben a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy milyen módon kell beszereznie a felszámolónak a hitelezők egyetértését a pályázaton kívüli értékesítéshez? Lehetséges-e ez ráutaló magatartással - azaz olyan módon, hogy ha nem tiltakozik a tájékoztatásban foglalt tervezett értékesítés ellen a hitelező, akkor azt az azzal való egyetértésnek kell tekinteni -, vagy pedig kifejezett hitelezői nyilatkozat szükséges az egyetértés megállapításához.
A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése, és a 49/B. § (7) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a felszámoló eltérjen a nyilvános értékesítés szabályaitól. E két esetben a zálogtárgyat a zálogjogosult hitelező részére oly módon értékesítheti, hogy a zálogjogosult hitelezőnek nem kell kifizetnie a vételárat, hanem beszámíthatja az adásvételből eredő vételár tartozását az adóssal szembeni követelésébe (hitelezői igényébe). Az általános szabályoktól való eltérésre a hitelezői választmány, illetve választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők egyetértésével van lehetőség.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, mely szerint az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. Tulajdonképpen »egyet nem értésüket« kell kifejezniük a felszámoló felé a Cstv. szerint meghatározott hitelezői arányban, ebben az esetben ugyanis nem értékesíthet a felszámoló a zálogjogosult részére beszámítással.
A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érinthetik (elsősorban a becsértéket, a vevő által kifizetendő összegeket, a fizetési határidőket), s csak ebben az esetben állapítható meg az - amennyiben a Cstv. 5/A. § (4) bekezdése szerinti arányban a hitelezők nem tiltakoznak az értékesítés tartalma és formája ellen -, hogy a hitelezők egyetértettek a felszámoló intézkedésével. Ennek azért van jelentősége, mert adott esetben a hitelezők egy elméleti - a Cstv.-nek megfelelő - értelmű tájékoztatás ellen nem tiltakoznak, ugyanakkor ha ismerik a kielégítésüket is érintő értékesítési feltételeket, akkor lehet, hogy azzal nem értenek egyet."
- 879/880 -
30.4. Árverés
Cstv. 49/B. § (1) Az árverést a felszámoló árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti
a) az adós nevét és székhelyét;
b) az árverés helyét és idejét;
c) az árverésre kerülő vagyontárgyakat és becsértéküket;
d) ingóság árverése esetén az árverési előleg összegét és azt, hogy az ingóságot az árverés előtt hol és mikor lehet megtekinteni;
e) ingatlan árverése esetén
ea) az ingatlan-nyilvántartási adatokat, a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználat jogcímét, időtartamát,
eb) az ingatlan tartozékait, az épületnél jellemző sajátosságokat, továbbá beköltözhető vagy lakott állapotát,
ec) az árverési előleg összegét; és
f) az egyéb lényeges körülményeket.
(2) A felszámoló az árverési hirdetményt az árverést megelőzően legalább 15 nappal a Cégközlönyben közzéteszi.
(3) Ha az árverésen a felajánlott vételár nem éri el a becsértéket, a felszámoló újabb árverés tartásáról határozhat, vagy a vételárat - a hitelezői választmány egyetértésével - legfeljebb a becsérték feléig leszállíthatja. Ha ezen az áron sem érkezik ajánlat, a felszámoló az árverést sikertelennek nyilvánítja.
(4) Ingatlanra az árverezhet, aki előlegként az ingatlan becsértékének 5%-át legkésőbb az árverés megkezdése előtt a felszámolónál letétbe helyezi. A vevő köteles a teljes vételárat az árverési hirdetményben közzétett feltételek szerint az adós számlájára befizetni. Ha ezt a vevő elmulasztja, az előlegét elveszti. Az ingatlan árverésen történő értékesítése - ha e törvény másként nem rendelkezik - nem érinti harmadik személynek az árverés időpontjában az ingatlanra bejegyzett és az ingatlan-nyilvántartáson kívül fennálló jogait. Ha a 49. § (5)-(6) bekezdésében foglaltak szerint per indult, annak jogerős befejezéséig a befizetett összeget elkülönített, kamatozó számlán kell tartani.
(5) Ingóság árverezése esetén a legtöbbet ajánló köteles a vételárat azonnal kifizetni. Ha a vevő a vételárat nem fizeti ki, az ingóságot tovább kell árverezni, kivéve, ha a vételár az 1 millió forintot meghaladja. Ebben az esetben a felszámoló a kifizetésre legfeljebb 60 napos határidőt állapíthat meg. A fizetést elmulasztó vevő nem vehet részt a vagyontárgy további vagy újabb árverezésében.
(6) A felszámoló az árverést közjegyző jelenlétében köteles lefolytatni, a közjegyző az árverésen jegyzőkönyvet készít, amelyről az árverési vevőknek - a hitelezői választmánynak és kérésükre a hitelezőknek - másolatot kell adni.
(7) A (3) bekezdésben foglaltakat követő újabb sikertelen árverés esetén - a hitelezői választmány [választmány hiányában az annak létrehozására az 5/A. § (4) bekezdése szerint jogosult hitelezők] egyetértésével - a felszámoló az árverés harmadik megismétlése helyett a vagyontárgyat becsértéken az azt igénylő - a vagyontárgyra vonatkozóan zálogjoggal rendelkező - zálogjogosult hitelezőnek értékesíti oly módon, hogy több igénylő esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend irányadó. A tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követő 15 munkanapon belül köteles megfizetni a felszámoló költségeit és díját, továbbá a vételár és a követelése közötti különbözetet. A felszámoló díjának mértékére, a díjból a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett számlára történő átutalásra, a díjból történő levonásnak a mértékére és annak elszámolására a 49/D. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
- 880/881 -
30.4.1. Az árverésre vonatkozó általános előírások
A magyar jogban árverezésen eddig általában az adóssal szembeni pénzkövetelés behajtása végett indított végrehajtási eljárást értették. Árverésre vonatkozó - általános jellegű - szabályozás hiányzik a magyar polgári jogból."[234] Az rPtk. magyarázata ezt a megjegyzést az rPtk. 120. §-ával kapcsolatban írja (tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés útján). Ezek a szabályok csak általános keretül szolgálnak a speciális csődtörvényi rendelkezésekhez.
A felszámolók a törvénymódosítás előtt is kísérleteztek árverés megtartásával, azonban az erre vonatkozó szabályok nem voltak kidolgozva, emiatt kényszerből a végrehajtásra vonatkozó szabályokat vették alapul. A felszámolási eljárás során végzett értékesítés azonban a végrehajtási értékesítéssel nem vonható azonos megítélés alá. Ezért helyes volt az a törvényalkotói döntés, hogy a felszámolási eljárásban lefolytatott árverés szabályait részletesen törvényben határozza meg.
Az Ért.r. 4. § (1) bekezdése értelmében a kedvezőbb árbevétel és a foglalkoztatási szempontok érdekében a felszámolónak a telephelyet és annak berendezéseit együtt, önálló termelőegységhez kapcsolódó eszközönként, vagy a cég vagyontárgyai egészét kell értékesítésre meghirdetnie, nyilvános pályázat vagy árverés útján. A pályázati felhívásban, az árverési hirdetményben, továbbá a részletes pályázati feltételeket tartalmazó dokumentációban fel kell tüntetni, hogy az önálló termelőegységként, vagy a cég vagyontárgyai egészeként történő értékesítés sikertelensége esetén az eljárást a felszámoló eredménytelennek nyilvánítja, vagy pedig az értékesítési eljárást mely vagyoni elemekre nézve folytatja tovább. Ez utóbbi esetben a külön is értékesíthető vagyontárgyakat és azok irányárát (becsértékét) külön fel kell tüntetni. A vagyontárgyak becsértékét akkor is meg kell jelölni, ha azokon más-más jogosultnak van zálogjoga vagy több jogosult számára szolgál óvadékul.
Ha az ingatlan az adós és más személy közös tulajdonában van, a felszámoló megkeresi a tulajdonostársat (tulajdonostársakat), akik a pályázat kiírásáig, illetve az árverés kitűzéséig írásban, együttesen kérhetik a felszámolótól, hogy az egész ingatlant értékesítse, erre meghatalmazást adhatnak, amelyben meghatározhatják a tulajdonrészükre eső minimálárat,
- 881/882 -
a vételár megfizetésének módját, az ingatlan vevő általi birtokbavételének feltételeit. Ilyen meghatalmazás hiányában a pályázatot csak az adós tulajdoni hányadára lehet meghirdetni, illetve az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni [Ért.r. 4. § (4) bekezdés].
30.4.1.1. A közzététel
A felszámoló az árverési hirdetményt az árverést megelőzően legalább 15 nappal a Cégközlönyben közzéteszi. Az Ért. Korm. r. 2. § (1) bekezdése értelmében ezen túl a felszámoló a nyilvános pályázati felhívást és az árverési hirdetményt - a Cégközlönyben való közzététellel egyidejűleg és a Cstv. 49/A. § (1) bekezdése, a 49/B. § (1) bekezdése, továbbá az e rendeletben foglaltak szerinti adattartalommal közzéteheti az internetes honlapján, internetes hirdetési adatbázisban, sajtótermékekben, továbbá az árverés helye szerinti települési (fővárosi kerületi) polgármesteri hivatal hirdetőtábláján is. Az árverési hirdetményben - a Cstv. 49/B. § szerinti egyéb lényeges körülmények között - a vagyontárgyak elszállításának határidejét is fel lehet tüntetni.
30.4.1.2. A becsérték
A 49/B. § (3) bekezdésének előírása a felszámoló rendelkezési, illetve mérlegelési jogkörét korlátozza. A felszámolónak nem érdeke a vagyontárgyak irreálisan alacsony értéken történő eladása, mivel a felszámolói díj az eladási árhoz kapcsolódik. Előfordul azonban, hogy az árverésen értékesíteni kívánt ingatlanra, vagyontárgyra nincs érdeklődő, illetve nyilvánvaló túlkínálat van az adott helyen az adott vagyontárgyból, ekkor kénytelen a felszámoló alacsonyabb vételárat meghatározni.
A becsértékkel kapcsolatban a pályázatnál leírtakat kell figyelembe venni. Az ingatlan becsértékét ebben az esetben is a felszámoló határozza meg.
Az V. Cstv. Novella annyiban pontosította a becsértékre vonatkozó szabályokat, hogy a felszámoló csak a hitelezői választmány egyetértésével szállíthatja le a vételárat a becsérték feléig. A hitelezők képviselőjét ebben az esetben nem jogosítja fel a törvény az egyetértési jog gyakorlására, ha nem alakult hitelezői választmány, a felszámoló dönt a vételár leszállításáról.
A hitelezői választmány a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben gyakorolhatja az egyetértési jogát. A hitelezői képviselőt itt sem tünteti fel a törvény, véleményem szerint ennek ellenére az egyetértését be kell szerezni.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.311.
II. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdése és a 49/B. § (7) bekezdése szerinti értékesítés esetén az egyetértési jog gyakorlására lehetőség van úgy is, hogy a hitelezők ráutaló magatartással juttatják kifejezésre: egyetértenek a felszámoló által közöltekkel. A felszámolónak azonban az egyetértés megszerzéséhez a hitelezőkkel ismertetnie kell mindazokat a feltételeket, amelyek a hitelezők kielégítését érintik.
- 882/883 -
30.4.1.3. Az előleg
Az előlegbefizetési kötelezettséget a törvény azért írja elő, mert az 1997. évi módosítás előtt különböző nem szabályozott jogintézményeket alkalmaztak a felszámolók. Az előlegfizetési kötelezettség előírásának célja, hogy az árverésen csak azok tudjanak fellépni, akik a vételi szándékuk komolyságát az előleg összegének befizetésével igazolni tudják.
A felszámolási eljárásban szabályozott előleg nem azonos a polgári jogban ismert előleggel, az rPtk. 243. §-ában szabályozott foglaló, illetve az rPtk. 320. §-ában szabályozott bánatpénz egyes jegyeit tartalmazza, azaz egy sui generis, csak a felszámolási eljárásban ismert jogintézmény. (Mint láttuk, a pályázat esetében ezt a jogintézményt az Ért.r. ajánlati biztosítéknak nevezi.) A következetes bírói gyakorlat szerint a polgári jogban az előleg címén átadott összeget a szerződés meghiúsulása esetén hiánytalanul vissza kell fizetni. Ha valamelyik szerződő felet kár érte, a szerződéskötés elmaradása miatt az ezzel kapcsolatos igényét perben érvényesítheti. A foglalót viszont a szerződéskötés alkalmával a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni, s a foglaló kárátalány szerepet tölt be, miután az rPtk. 245. § (1) bekezdése értelmében a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.
El kell határolni a Cstv.-ben szabályozott előleget a bánatpénztől is. Az rPtk. 320. §-a értelmében, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, ezt a jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik. A bánatpénz az elállás jogának elismerése fejében kikötött és a másik fél kártalanítását szolgáló ellenérték.
Ha a Cstv. szabályait elemezzük, azt lehet mondani, hogy az így szabályozott előleg inkább a bánatpénzhez áll közelebb azzal, hogy ebben az esetben nem feltétlenül a szerződéstől áll el a pályázó, hanem a vételár hátralévő részét nem fizeti be. Közömbös, hogy felróható vagy sem a vevőnek ez a mulasztása. A 49/B. § (4) bekezdés értelmezésével kapcsolatban problémát okozhat az, hogy a vevő a teljes vételárat a szerződés megkötése után az abban foglalt feltételekkel köteles megfizetni. A törvény rendelkezéseiből az következik, ha a vételárat nem fizeti meg a vevő, akkor a felek között a szerződés felbontásra kerül az rPtk. 319. § (3) bekezdése értelmében. Ilyenkor a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A Ptk. 6:212. § (3) bekezdése annyi újdonságot tartalmaz, hogy amennyiben az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának sincs helye. Mindenesetre, amennyiben a szerződés megkötésére kerül sor, a szerződésben a felszámoló részletezheti azokat a szankciókat, amelyek bekövetkeznek abban az esetben, ha nem fizeti meg a vevő a vételárat, illetve nem fizeti meg az ott írt határidőben. Arra is lehetősége van a felszámolónak, hogy halasztást engedélyezzen a vételár kifizetésére, ha ez kedvezőbb a hitelezők érdekét is figyelembe véve.
- 883/884 -
30.4.1.4. Az árverési hirdetmény
A 49/B. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a hirdetménynek az egyéb lényeges körülményeket is tartalmazni kell. Az egyéb lényeges körülmények közé tartozik az, hogy a vételárat milyen feltételekkel, hogyan kell az adós számlájára befizetni, illetve mikor kerül sor a szerződés megkötésére. Ha ezek a feltételek részletesen szerepelnek az árverési hirdetményben és a felszámoló ennek megfelelő szerződést köt, nem kerülhet később kellemetlen helyzetbe, akár egy árveréssel kapcsolatos kifogás, illetve per esetén.
A (4) bekezdés értelmében az ingatlanárverésen történő értékesítés nem érinti az árverés időpontjában az ingatlanra bejegyzett és az ingatlan-nyilvántartáson kívül fennálló jogokat. Miután az ingatlanra bejegyzett jogok egy része az értékesítéssel [visszavásárlási és vételi jog, Cstv. 38. § (4) bekezdése], más része már a felszámolási elrendelésével [végrehajtási jog, elidegenítési és terhelési tilalom Cstv. 38. § (1) és (4) bekezdés] megszűnik, az Inytvr. 16. §-a alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog jogosultjainak a bevonása mindenképpen indokolt. Ezt a bizonytalan helyzetet kívánta feloldani az Ért. Korm. r. 2. § (2) bekezdés azon előírása, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog (önálló zálogjog), végrehajtási jog, vételi jog, visszavásárlási jog és üzembentartói jog jogosultjait a pályázat kiírásáról és az árverés kitűzéséről - a pályázat kiírásával, illetőleg az árverés kitűzésével egyidejűleg - értesíteni kell.
A leggyakrabban szóba kerülő ilyen jog egyébként a használat joga, a telki szolgalmi jogok és az elővásárlási jog. [Az elővásárlási jogról a 49/C. § (2) bekezdésénél részletesebben szó lesz.] Ingatlan-nyilvántartáson kívül szóba jöhet egyébként az elbirtoklás kérdése, tehát az egész vagyontárgy megszerzése, illetve gyakorlati eset az út szolgalmi jog, ráépítés, túlépítés bekövetkezése.
A Cstv.-ben szabályozott árverés esetén sem lehet mást mondani, mint amelyet az rPtk. 120. § (3) bekezdése, illetve a Ptk. 5:42. § (2) bekezdés mond, mely szerint az árverési vevő tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemű, harmadik személy javára bejegyzett jogokat, vagyis azok közül azokat, amelyekre nézve a Cstv. külön szabályokat nem tartalmaz.
Ha valaki az árverés alapján kötött szerződést megtámadja, mert a felszámoló az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezéseknek nem tesz eleget, a per jogerős befejezéséig a befizetett összeget elkülönített kamatozó számlán kell tartani. Ez az előírás nemcsak az előlegre, hanem a vevő által befizetett teljes vételárra, vagy annak meghatározott részére vonatkozik.

JOGGYAKORLAT
BH 1998.241.
Ha a felek a "bánatpénz" visszafizetési feltételeiben már a versenytárgyalás kiírásakor megállapodnak, e feltételek bekövetkezése esetén a bánatpénz visszajár.
- 884/885 -
BH 1998.333.
A versenytárgyalás meghiúsulása után megindult tárgyalásokra a kötelmi jog rendelkezései az irányadók. Eszerint pedig érvényes szerződés vagy előszerződés hiányában a foglaló szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor.
BH 1996.328.
A kötelezettségvállalás jeléül a szerződés megkötésekor lehet foglalót adni. Nem ütközik jogszabályba azonban az, ha a szerződés megkötésekor a felek a korábban más rendeltetéssel - bánatpénzként - átadott összeget foglalóvá minősítik át.
30.4.1.5. Ingóság árverése
Ingóságok esetében a főszabály a vételár azonnal történő kifizetése, ettől csak 1 millió Ft-nál magasabb vételárnál lehet eltérni. Ezeket a feltételeket azonban célszerű a hirdetményben pontosan leírni, vagy tenderfüzetet készíteni, amely tartalmazza a részletszabályokat. Lényeges az is, hogy a felszámoló a teljes vagyont értékesíti egyben, vagy pedig az egyes vagyontárgyak külön történő értékesítését kísérli meg. Nincs annak akadálya, hogy a felszámoló nagyobb értékű ingóságok értékesítése esetén bánatpénz, vagy előleg befizetését írja elő. A 2014. évi XV. törvény annyi módosítást vezetett be, hogy az előleg összegét is tartalmaznia kell a hirdetménynek.
30.4.1.6. Közjegyző jelenléte az árverésen
Míg a pályázatnál csak a pályázat bontásakor kötelező a közjegyző közreműködése, árverés elrendelése esetén a teljes procedúránál részt kell venni a közjegyzőnek, és jegyzőkönyvet kell készíteni. Ennek a jegyzőkönyvnek kell tartalmazni azt, hogy kik árvereztek, hogyan történt az értékesítés. A jegyzőkönyvben minden olyan adatot fel kell tüntetni, amely az eljárás tisztasága szempontjából fontos lehet. Az V. Cstv. Novella kiegészítette a szabályt azzal, hogy a jegyzőkönyvről másolatot kell adni az árverési vevőn kívül a hitelezői választmánynak és kérésre az egyes hitelezőknek is.
Elektronikus értékesítés esetén a közjegyzőnek nincs szerepe [Cstv. 49/E. § (2) bekezdés].
30.4.1.7. A zálogjogosultak vásárlási jogának biztosítása
Az V. Cstv. Novella árverés esetén is lehetővé teszi, hogy a zálogjogosultak a második sikertelen árverés esetén éljenek követelésük beszámítása mellett a vagyontárgy megvásárlásának jogával. A szabály ugyanaz, mint a pályázat esetében, ezért az ott írtak alkalmazandók árverés esetében is.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.311.
IV. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, illetve 49/B. § (7) bekezdésében biztosított adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak a vételár és a követelése közötti különbözet címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint - ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt -, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
- 885/886 -
30.4.1.8. Elektronikus árverés
Ugyanúgy, ahogy pályázat esetében, az EÉR rendelet speciális szabályokat alkotott az árverések esetére. A felszámolók az értékesítések zömét árverés útján intézik. Az EÉR rendelet árverésre vonatkozó szabályait itt ismertetem, az egyéb szabályokat a 49/E. §-hoz kapcsolva.

20. § (2) Az EÉR számítógépes program a bejelentkezett és nyilvántartásba vett licitáló számára automatikusan egyedi azonosítót generál, és erről elektronikus üzenettel tájékoztatja a licitálót. A licitálónak az egyedi azonosítót és a jelszavát titkosan kell kezelnie. Az egyedi azonosítót a rendszer minden értékesítési eljárás során újra képezi. A program ezeket az adatokat a későbbi ellenőrizhetőség érdekében, az ahhoz szükséges ideig archiválja. A program lehetővé teszi a licitálóknak a nekik is szóló rendszerüzenetek megtekintését, a licitnapló megtekintését, kinyomtatását, a többi licitáló adatainak megismerhetősége nélkül.
(5) A számítógépes program lehetővé teszi a licitálók számára a licitálást, értékesítési pályázat esetén pedig a pályázatuk elektronikus úton történő benyújtását, fogadását, tárolását. Az információk, dokumentumok továbbítása során biztosítani kell az adatvesztés nélküli, megváltoztathatatlan formában történő továbbítást. A nem nyilvános vagy titkos információk a megismerésükre nem jogosítottak számára nem lehetnek hozzáférhetőek. A rendszernek el kell végeznie a pályázatok, árverési licitek beérkeztetését, a beérkezés időpontjának rögzítését, az eljárási cselekmények megtörténtének naplózását.

21. § (1) Árveréses értékesítési forma esetén a számítógépes program egy több szintű jogosultsághoz kötött licitnaplót rögzít, amelynek legszűkebb adattartalmú változata a nyilvános licitnapló és a legrészletesebb adattartalmú változata a teljes licitnapló. A nyilvános licitnapló tartalmazza a licit megnyitásának és lezárásának időpontját, az összes regisztrált ajánlatot (ezen belül külön gyűjtve a megtett érvényes ajánlatokat), az ajánlattételek beérkezésének időpontját, az ajánlattevők egyedi azonosítójával (az ajánlattételek sorrendje szerint). A nyilvános licitnapló kinyomtatható.

22. § (1) Az elektronikus értékesítést működtető programnak úgy kell működnie, hogy biztosítsa az árverezők esélyegyenlőségét és annak megakadályozását, hogy a benyújtott ajánlatok nem nyilvános tartalma megismerhetővé váljon.
(2) A licitálási határidő lejártát követően érkezett vagy az értékesítő által megadott minimálárat (kikiáltási árat) el nem érő ajánlatokat nem kell regisztrálni, a regisztrálás visszautasításáról és ennek okáról licitálót a rendszer egy automatikus üzenettel értesíti, külön elektronikus levél küldésére ez okból nem kerül sor. Az üzenet tájékoztatást ad arról, hogy az árajánlat nem minősül érvényes ajánlatnak, és megjelöli ennek okát.
(3) A licitálásnál ötezer forintra kerekítve kell az ajánlatokat megtenni. Az aktuális legmagasabb ajánlatnál csak magasabb összegű ajánlatot lehet tenni, a (4) bekezdésben meghatározott licitlépcső szabályai szerint.
(4) A licitálható vételárösszeget a számítógépes program - az értékesítő által az adott értékesítésre megszabott licitlépcső szerint - automatikusan emeli. A licitlépcső legkisebb és legnagyobb értéke a legmagasabb érvényes ajánlathoz képest
a) 1 millió forintig minimum 5 ezer, de maximum 30 ezer forint,
b) 1 000 000 forint és 5 millió forint között minimum 30 ezer, de maximum 50 ezer forint,
c) 5 000 000 forint és 20 millió forint között minimum 50 ezer, de maximum 200 ezer forint,
d) 20 000 000 forint és 200 millió forint között minimum 200 ezer, de maximum 500 ezer forint,
e) 200 000 000 forint és afelett minimum 500 ezer, de maximum 2 millió forint.
- 886/887 -
(5) Az adott értékesítésre vonatkozó licitlépcsőt - a (4) bekezdésben meghatározott keretek között - az értékesítő állítja be a rendszer számára.
(6) A licitáló a megtett ajánlatát nem vonhatja vissza. A rendszer nem teszi lehetővé, hogy a licitálók egymással kapcsolatba léphessenek vagy egymást azonosíthassák.

23. § (1) A licitálók tevékenységének megkönnyítésére és kényelmessé tételére az EÉR a (2) bekezdés szerinti, automatikus, levédett ajánlattal összefüggő informatikai támogatást is felajánlja, amit a licitálónak nem kötelező elfogadnia, de ha már elfogadta, akkor egy értékesítési eljáráson belül nem változtathatja meg.
(2) Az automatikus, levédett ajánlat egy olyan licitálási módszer, amely informatikailag támogatja a licitálót egy adott elektronikus értékesítési eljárás során. Ehhez a licitálónak a rendszerüzemeltető számára - levédett ajánlatként - meg kell adnia azt a maximum összeget, amelyet hajlandó fizetni az adott cégvagyonért vagy vagyontárgyért. A számítógépes rendszer a licitáló nevében vételi ajánlatot generál, amely összeg megegyezik a minimálárral, illetőleg a licitlépcső értékével megnövelt aktuális árral. Ha ezt követően az érintett árverező ajánlatát felüllicitálják, akkor a rendszer automatikusan a licitlépcső összegével növelt árajánlatot ad az árverező nevében, de csak azon összegig, amíg a megajánlandó összeg nem lenne nagyobb, mint az árverező által levédett ajánlatként megadott összeg.

25. § (1) Ha az értékesítés árverés útján történik, és a licitálás lezárásának időpontját megelőző 10 percben érkezik érvényes ajánlat, a lezárást meg kell hosszabbítani mindaddig, amíg el nem telik 15 perc anélkül, hogy érvényes ajánlat érkezne.
(2) Meghosszabbodik a licitálásra, illetve a pályázat benyújtására rendelkezésre álló idő az üzemzavar, illetve rendszerkarbantartás időtartamával is, oly módon, hogy ha annak időtartama több mint 1 óra, vagy az üzemzavar a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lezárását megelőző 1 órán belül keletkezik, akkor minimum 12 óra a meghosszabbítás időtartama. Az üzemzavarra és a rendszerkarbantartásra vonatkozó adatokat az üzemeltetőnek meg kell őriznie, és arról az értékesítőket is tájékoztatnia kell annak érdekében, hogy minden értékesítő hitelt érdemlő módon meg tudja állapítani, hogy mikor zárult le a licitálás, illetve a pályázat ajánlattételi határideje.
(3) Az árverést az nyeri, aki a licit lezárása előtt a legmagasabb összegű érvényes árajánlatot teszi. Az értékesítőnek az árverési hirdetményben kell közzétennie, hogy lehetővé teszi-e a vételár részletekben történő megfizetését, és ha igen, milyen ütemezéssel.

26. § (3) Ha a Cstv. 49/E. § (2) bekezdése szerinti újabb licitálás (elektronikus árverés újabb fordulója) feltételei fennállnak, akkor az értékesítő az árverés nyertesének azonnali megállapítása helyett az EÉR által létrehozott üzenet útján értesíti az érintetteket az újabb licitálásról, annak kezdő és záró időpontjáról, és arról, hogy az eddigi legmagasabb érvényes ajánlatuk az újabb licitálásban automatikusan részt vesz, és módjuk van az újabb licitálásra megadott időtartamon belül az árajánlatukat emelni. A licitáló az árajánlatát közvetlenül az értékesítővel az újabb licitálás során sem közölheti. Az újabb licitálás időtartama 5 óra, a megtett ajánlatokat a rendszer rögzíti (naplózza) és archiválja. Az újabb licitálást legkorábban az árverés lejártát követő munkanapon, legkésőbb azonban 5 munkanapon belül, 9 és 21 óra között kell megtartani. Üzemzavar esetén az értékesítő elektronikus levél útján értesíti a résztvevőket és új időpontot jelöl ki az újabb licitálásra.

26/A. § Az EÉR-en történő értékesítés esetén, amennyiben az árverésen nem érkezik a becsértéket elérő vételi ajánlat, a felszámoló az árverést eredménytelennek nyilvánítja, és újabb árverés tartásáról határoz. Az újabb árverés során a felszámoló a minimálárat (kikiáltási árat) - a hitelezői választmány egyetértésével - legfeljebb a becsérték feléig leszállíthatja. Ha ezen az áron sem érkezik ajánlat, a felszámoló az újabb árverést is eredménytelennek nyilvánítja.
- 887/888 -
30.5. Az elővásárlási jog
Cstv. 49/C. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt álló területek esetén az államot jogszabály alapján megillető elővásárlási jog a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, műemlékek értékesítése esetén pedig a kulturális javakkal kapcsolatos hatósági feladatokat ellátó hatóságot mindenki mást megelőzően illeti meg. Amennyiben az értékesítendő vagyon mindkét védettség alá esik, az elővásárlási jog gyakorlásának egymás közötti sorrendjére az említett szervek megállapodása irányadó.
(2) Ha az adós vagyonában olyan új építésű lakóingatlan van, amelynek ellenértékét a magánszemély vevő részben vagy egészben kiegyenlítette, de a tulajdonjog átruházására nem került sor a felszámolás elrendelése előtt, a vevőt az értékesítés során elővásárlási jog illeti meg.
(3) A jogszabály vagy szerződés alapján elővásárlásra jogosult jogát a nyilvános értékesítésen vagy azt követően a felszámoló felhívására gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról.
A korábbi szabályozást itt közölöm az eltérések szemléltetésére.

49/C. § (1) A természetvédelmi oltalom alatt álló területek, valamint a műemlékek értékesítése esetén a környezetvédelemért felelős minisztert mindenki mást megelőzően illeti meg az elővásárlási jog.
(2) Az elővásárlásra jogosult jogát a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról.
30.5.1. A 2011. évi módosítás hatálybalépése
A 2012-től hatályos rendelkezéseket a Cstv.-be is átültetett átmeneti rendelkezések szerint a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem kezdődött meg a vagyon értékesítése. Az értékesítés megkezdése fogalmat a Kúria döntésében tisztázta. A Kúrián 2010. február 29-én tartott bírói tanácskozás ezzel kapcsolatos állásfoglalása a következő:
A "vagyon értékesítés megkezdése" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a felszámoló a vagyon értékesítésére vonatkozó hirdetményt közzéteszi. Amennyiben ez nem történt meg 2012. március 1-jéig, úgy a már folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell a Cstv. 49/A. § (4) bekezdését és a 49/C. § rendelkezéseit.
- 888/889 -
JOGGYAKORLAT
Egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítési folyamatnak minősül minden egyes értékesítési kísérlet, tehát ha az első értékesítési kísérlet eredménytelen maradt, és időközben e körben jogszabályi változás történt, a következő értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott pályázatra a 2012. március 1-jét megelőzően, vagy az azt követően hatályos szabályokat kellett alkalmazni, ugyanis az adós követelésének értékesítésére vonatkozó pályázati felhívást pontosan 2012. március 1-jén tették közzé. A kérdésnek nem kizárólag a felszámoló jogosítványai tekintetében van jelentősége. Összehasonlítva ugyanis a 2012. március 1-jét megelőzően és az azt követően hatályos Cstv. 49/A. § (4) bekezdésében foglaltakat, megállapítható, hogy a pályázati ajánlatot benyújtók jogai tekintetében is eltérnek a rendelkezések.
A Cstv. 83/A. § (5) bekezdése szerint a már folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell a módosított Cstv. 49/A. § (4) bekezdését, ha még nem kezdődött meg a vagyon értékesítése. Azt kell tehát meghatározni, hogy mit jelent az adott esetben a vagyon értékesítésének a megkezdése.
A felszámoló arra hivatkozott, hogy az adós vagyona bármely része értékesítésére vonatkozó lépést már az értékesítés megkezdésének kell tekinteni, s ebből következően a módosított rendelkezés az adott ügyben már nem lenne alkalmazható.
A Kúria megítélése szerint ez az álláspont téves. A jogszabály - azaz az értékesítés körülményeit meghatározó jogi helyzet - feltételeit egy adott értékesítési folyamatban nem lehet megváltoztatni. Ha azonban az adós vagyontárgyai, vagyonrészei külön-külön is értékesíthetőek, úgy az egyes értékesítési eljárások feltételei nem befolyásolják a többi értékesítési eljárás folyamatát. A törvénynek ezek a rendelkezései ugyanis eljárási szabályok, amelyek az elkülöníthetően értékesíthető vagyontárgyak, vagyonrészek külön értékesítési folyamataiban alkalmazandók. Egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítési folyamatnak minősül minden egyes értékesítési kísérlet, tehát ha az első értékesítési kísérlet eredménytelen maradt, és időközben e körben jogszabályi változás történt, a következő értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor. Ebből következően, ha az adós ingatlanainak az értékesítésére még a régi jogszabályi környezetben került sor, annak az akkor hatályos rendelkezések szerinti lefolytatása sem fogja befolyásolni az ingóságok értékesítésére az új szabályok alapján kiírt értékesítési eljárás menetét.
A fent kifejtettek alapján a »vagyon értékesítésének megkezdése« kifejezést tehát nem egy adós összes vagyona tekintetében kell vizsgálni, hanem az adott értékesítési folyamat vonatkozásában.
Ebből következően a következő jogkérdés az, hogy mikor kezdődik el egy értékesítési folyamat: a pályázati felhívás közzétételének megjelenésével, vagy abban az időpontban, amikor a felszámoló a hirdetményt közzététel céljából a Cégközlöny számára megküldi.
A Kúria álláspontja szerint nem kérhető számon a felszámolón egy olyan jogszabály feltételeinek a teljesítése, amely még nem lépett hatályba akkor, amikor a pályázati felhívás feltételeit a felszámoló megfogalmazta és azt közzétételre megküldte.
Miután a 2012. március 1-jén történő megjelenéshez ezt megelőzően kellett a hirdetményt közzététel céljából a Cégközlönynek megküldenie, ebből következően az adott esetben a felszámoló magatartását a 2012. március 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján kellett megítélni."
30.5.2. A szabályok változása
A Cstv.-nek az elővásárlási jogra vonatkozó előírásait többször módosították. A Cstv. eredeti szabályai alapján a hitelezőket, szövetkezet felszámolása esetén a szövetkezet tagját elővásárlási jog illette meg.
- 889/890 -
A korábban keletkezett elővásárlási jog a később keletkezett elővásárlási jogot, s a nagyobb hitelezői igénnyel rendelkező hitelező elővásárlási joga a kisebb hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőét megelőzte. Az I. Cstv. Novella ezeket a szabályokat úgy módosította, hogy a törvényen alapuló elővásárlási jogokat követően élhettek a hitelezők, illetve az adós tagjai - ilyen sorrendben - elővásárlási jogukkal [Cstv. 48. § (2) bekezdés].[235] A II. Cstv. Novella radikálisan megváltoztatta az elővásárlásra vonatkozó szabályokat. Jelenleg a törvényen alapuló elővásárlási jogon túlmenően csak a természetvédelmi oltalom alatt álló területek, illetve műemlékek értékesítése esetén illeti meg a Környezetvédelmi és a Területfejlesztési Minisztériumot elővásárlási jog. A legfontosabb módosítás tehát - s ennek kiemelése az eseti döntések megértése szempontjából fontos - a hitelezők és az adós tagjait megillető elővásárlási jog megszüntetése volt.
2006-ban megváltozott a minisztériumok elnevezése és feladatköre. A hatásköri rendelkezések összevetéséből az következik, hogy az elővásárlási jog tekintetében részben változatlanul a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, részben - a műemlékek vonatkozásában - az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogosult nyilatkozni (2006. évi LV. törvény 2. §). A követhetetlen változásokra tekintettel a 2006. évi CIX. törvény 167. § (6) bekezdés j) pontja módosította a 49/C. § (1) bekezdését, s a környezetvédelemért felelős minisztert nevezi meg nyilatkozattételre jogosultnak.
A 2011. évi Módtv. és a 2012. évi CXCI. törvény további pontosítást alkalmaz, s szabályozza azt a nemritkán előforduló esetet is, amikor mindkét hatóság érintett. A felszámolónak kell kezdeményezni a hatóságok megállapodását, mert addig nem tudja az értékesítést lezárni.
A 2014. évi XX. törvény tartalmazza a minisztériumok hatályos felsorolását és a 2014. évi XXI. törvény, az egyes törvényeknek a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvénnyel összefüggő módosításokat, amelyben a Cstv. nem szerepel.

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.224/2011/3. (Legfelsőbb Bíróság):
A "NATURA 2000 terület" megjelölés önmagában nem emel ki egy ingatlant a felszámolási vagyonból. A termelőszövetkezet földhasználati jogának megítélése a természetvédelmi oltalom alatt álló ingatlanok tekintetében.
30.5.3. A lakóingatlannal kapcsolatos elővásárlási jog
A 2011. évi Módtv. vezette be az új építésű lakóingatlanokra vonatkozó külön elővásárlási jog intézményét. Ezzel párhuzamosan beszámítási jogot is adott a vevőknek [49. § (4) bekezdés], azonban az utóbbi rendelkezés csak a 2012. március 1. után érkezett ügyekben alkalmazandó,
- 890/891 -
az elővásárlási jogra vonatkozó előírásokat viszont a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, mint láttuk a hatályba léptető rendelkezéseknél. A kérdéskörrel kapcsolatos problémákat a 49. § (4) bekezdésénél elemeztük.

JOGGYAKORLAT
Gf.15.40.095/2004/8. (Fővárosi Ítélőtábla):
A hitelezőt elővásárlási jog nem illeti meg az adós vagyonának értékesítése során. A 30 napos keresetindítási határidő a 49. § (1) bekezdés, 49/A. §, 49/B. §-ok megsértése esetén irányadó.
30.5.4. Törvényen alapuló elővásárlási jog
A törvényen alapuló elővásárlási jogot a módosítás nem érintette. A legfontosabb törvényen alapuló - felszámolási eljárásban is előforduló - elővásárlási jogok a következők. (Nem teljes a felsorolás).
Elővásárlási jog illeti meg:
- a hegyközség tagját a szomszédos szőlő termőhelyi kataszterben nyilvántartott földrészletre [2012. évi CCXIX. törvény 20. § (2) és (3) bekezdés],
- a társulati tagot elővásárlási jog illeti meg a társulat tulajdonában, illetve használatában álló erdőterület eladása esetén. A társulati tagot az elővásárlási jog a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben meghatározott elővásárlásra jogosultak sorrendjében a földet használó földművest követően, a helyben lakó szomszéd földművest megelőzően illeti meg [1994. évi XLIX. tv. 30. § (2) bek.].
- termőföld eladásakor a 2014. május 1-jétől a törvény a 18. §-ában felsoroltakat (2013. évi CXXII. törvény törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról 18. §),
- az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került önkormányzati, illetve állami lakásra - más személyt megelőzően - a bérlőt, a bérlőtársat, a társbérlőt hozzájárulásuk alapján egyenes ági rokonát, valamint örökbe fogadott gyermekét,
- a gazdasági társaság tagja üzletrészének bírósági végrehajtása során a tagokat, a társaságot, a taggyűlés által kijelölt személyt, valamint a bíróság által kizárt tag üzletrészének árverésen történő értékesítése esetén a társaság tagjait és a társaságot [Gt. 135. §, 148. § (1) bekezdés, illetve Ptk. 3:167. §].
A felszámoló nem követelheti meg azt, hogy az elővásárlásra jogosult bánatpénzt vagy előleget fizessen. Erre csak akkor kötelezhető, ha nem elővásárlási joga alapján kíván részt venni az értékesítésben. Azt is biztosítania kell a felszámolónak, hogy az elővásárlásra jogosult élhessen jogával, tehát kellő időt kell biztosítani számára a vételár megfizetésére.
Az elővásárlási jog általános szabályait felszámolási eljárás esetében is alkalmazni kell, ha nincs ellentétes, speciális szabály a Cstv.-ben, a speciális szabályok viszont megelőzik az általános szabályok alkalmazhatóságát (BH 2003.247.).
- 891/892 -
Ezért közlöm a Legfelsőbb Bíróság 2/2009. (VI. 24.) PK véleményének rendelkező részét, amely felváltotta a PK 9. számú állásfoglalást.
A felszámoló gyakran értékesíti a vagyont dologösszességként. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a 49. §-nál elemeztem, figyelemmel arra, hogy az Ért. Korm. r. ebben a vonatkozásban speciális szabályokat iktatott be [4. § (1) bekezdés]. Az elővásárlási jog is speciálisan alakul ezekben az esetekben, erre is tartalmaz szabályt a Legfelsőbb Bíróság 2/2009. szám alább közölt kollégiumi véleményének 9. pontja. (Ezt a pontot az 1/2014. PJE határozat hatályában fenntartotta.)
Külön felhívom a figyelmet a 2013. évi CXXII. törvény termőföld értékesítése esetén érvényesülő szabályaira, amelyek speciális feltételeket szabnak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban is.

JOGGYAKORLAT
I. Az elővásárlási jogra jogosult jogosultságának mind az elővásárlási jog megsértésekor, mind pedig a per alatt mindvégig fenn kell állnia (Ptk. 373. §).
II. Az elővásárlási jog gyakorlására jogosult főszabályként akkor élhet e jogával, ha az eladási ajánlat alapján az eladó és az eredeti vevő között létrejött szerződés nem érvénytelen. Ha azonban e szerződés érvénytelenségének az oka az eredeti vevő személyében rejlik, és az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személyében ilyen érvénytelenségi ok nem áll fenn, akkor az elővásárlási jog gyakorolható, hiszen ezáltal érvényes szerződéskötésre nyílik lehetőség (Ptk. 373. §).
EBH 2008.1881.
Az elővásárlásra jogosult személy nem köteles a pályázati felhívásban szereplő bánatpénzt befizetni. A felszámolónak kellő időt kell biztosítani arra, hogy az elővásárlási jogát gyakorló személy a pályázat eredményeként kialakult feltételeket teljesíteni tudja.
EBH 2001.449.
A törvényen alapuló elővásárlási jog felszámolási eljárásban való gyakorlásának különleges feltételei. Elhatárolás a Ptk. szerinti joggyakorlástól.
Az indokolásból: "A felperes keresetében tulajdonostársi minőségében támadta meg az alperesek között létrejött adásvételi szerződést, mert álláspontja szerint a felszámoló nem alkalmazta a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalásban foglaltakat.
Az I. r. alperessel szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásra tekintettel elsődlegesen a lex specialis, a Cstv. rendelkezései szerint kell a jogügylet folyamatát vizsgálni. A Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése értelmében a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A jogszabály egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy az értékesítés csak nyilvánosan történhet. E vonatkozásban nem tartalmaz előírásokat a felszámoló eljárására, a kialakult gyakorlat szerint ezen a hirdetményi út igénybevételét kell érteni. Az iratok tartalmából megállapíthatóan a felszámoló a jelen esetben is ennek megfelelően járt el, az értékesítési hirdetményt országos napilapban közzétette. A hirdetmény tartalmazta az elővásárlásra jogosultak részére szóló felhívást is a vételi szándék bejelentésére, amellyel a felperes nem élt. A nyilvános értékesítésen történő joggyakorlás indoka az, hogy az érdekeltek az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot; ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére is figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék, és közöttük a licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár, a legkedvezőbb fizetési feltételekkel.
- 892/893 -
Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy a jogszabály csak a hitelezőket és a szövetkezeti tagokat sorolja fel, mint elővásárlásra jogosultakat. Az említett jogszabályhely második fordulata kifejezetten rendelkezik arról, hogy mi a követendő eljárás, ha: »a vagyontárgyakon harmadik személynek is törvényes elővásárlási joga van«. A felperesnek tehát a többi elővásárlási jogosulttal együtt, mint törvény által feljogosított elővásárlási joggal rendelkezőnek a hirdetmény alapján kellett volna pályáznia a tulajdonrész megvásárlására, és részt kellett volna vennie az értékesítésen a licitálók között. Előfordulhat ugyanis az az eset: csupán az elővásárlásra jogosult nyújt be pályázatot vagy rajta kívül még egy pályázó, és ebben az esetben elvesztené azt a jogosultságát, hogy egyáltalán a vagyontárgyat megszerezhesse. […]
Alaptalanul hivatkozott a felperes a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalása alkalmazhatóságára. Az állásfoglalás VI. pontja a végrehajtási árverésből a tulajdonostárs elővásárlási jogának gyakorlását kizárja. Ezzel szemben a tulajdonostárs a totális végrehajtást is jelentő felszámolás során, mint harmadik személy élhet e joggal."
Megjegyzés: A szövegből kitűnik, hogy az eseti döntés a Cstv. 1993. szeptember 2-ig hatályos rendelkezései alapján született, idézését azért tartottam fontosnak, mert az indokolás tartalmazza, hogy a speciális csődjogi rendelkezések megelőzik az általános az általános Ptk.-beli rendelkezéseket.
EBH 1999.126.
A tulajdonostárs is csak a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja az elővásárlási jogát a felszámolás során, a Ptk. 373. §-a a felszámolási eljárásban a speciális jogszabállyal szemben nem érvényesül.
BH 2003.247.
Az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban az 1991. évi IL. tv. speciális szabályai megelőzik a Ptk.-nak az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit.
BH 2002.373.
Az adós vagyontárgya felszámoló által történt értékesítésének mindegyik módjára alkalmazni kell azt a szabályt, hogy ha a felszámoló az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult - 30 napos jogvesztő határidő alatt - keresetével a bírósághoz fordulhat. Ez az igény a felszámolási eljárásban kifogásként nem érvényesíthető [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 49. § (1)-(6) bek., 49/A. §, 49/B. §, 49/C. § (1) és (2) bek., 51. §, Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 251. § (1) bek.].
BH 2000.367.
A társtulajdonosokat az elővásárlási jog a felszámolási eljárásban is megilleti. Ezt a jogukat csak az ingatlan - szabályosan meghirdetett - nyilvános értékesítése során gyakorolhatják.
BH 1999.513.
Az üzletrész eladása esetén az elővásárlási jog gyakorlására jogosultak körét a törvény taxatív módon határozza meg. Ez a jog kiterjesztően nem értelmezhető, ezért harmadik személy érdekében, annak javára nem gyakorolható.
BH 1996.661.
Az elővásárlásra jogosulttal a vételi ajánlatot közölni kell: nem tekinthető közlésnek, ha a nem szabályosan címzett postai küldemény "nem kereste" jelzéssel visszaérkezik.
BH 1996.114.
Nem megalapozott a haszonbérlő által szerződésen alapuló elővásárlási jogának figyelmen kívül hagyása miatt előterjesztett kifogás, ha a felszámoló az ingatlant, amelyre az elővásárlási jog vonatkozott, az adós többi ingatlanával együtt magasabb vételárért tudta értékesíteni.
BDT 2005.1164.
I. A felszámoló az adós vagyonának értékesítésére kiírt pályázatok elbírálását követően az eredményt nyilvánosan hirdetheti ki. Amennyiben a pályázati felhívás tartalmazza a döntés nyilvános kihirdetésének helyét és időpontját, továbbá azt is, hogy az elővásárlásra jogosultak e jogukat kizárólag a nyilvános eredményhirdetésen gyakorolhatják, akkor az értékesítés a beérkezett ajánlatok elbírálásával és a döntés nyilvános kihirdetésével lezárul.
- 893/894 -
A felszámolónak az elővásárlásra jogosultakat külön, névre szólóan értesítenie nem szükséges, mert a Csődtv. szerint lefolytatott eljárás megelőzi a 1959. évi IV. törvénynek az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseit.
ÍH 2012.93.
Az elővásárlási jog nem minősül olyan vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalásnak, amely az adós vagyonát csökkenti. Az elővásárlásra jogosult elővásárlási jogát csak a felszámolási vagyon értékesítése során, a kialakult legmagasabb vételáron gyakorolhatja, azon az áron, amelyen az elővásárlási joggal terhelt ingatlant harmadik személy is megvásárolhatná [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49. § (6) bekezdés, 49/C. § (2) bekezdés.].
Az indokolásból: "Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy a 40. § (3) bekezdésének az ügy elbírálása szempontjából jogi relevanciája nem volt, ugyanis a vélelem alkalmazása annyiban szükségtelen volt, hogy az alperesek nem állították a per során, hogy az elővásárlási jog alapítása ellenérték fejében, nem pedig ingyenesen történt. A vélelem alkalmazása két okból volt irreleváns: egyrészt a perben az volt tényként megállapítható, hogy az elővásárlási jog engedése ingyenesen történt, (a rosszhiszeműség csak visszterhes szerződés esetében játszik szerepet, akárcsak a Ptk. 203. §-a esetében); másrészt az elővásárlási jog engedése az adós vagyonát nem csökkentette. Ez utóbbi pedig - hogy az ingyenes kötelezettségvállalás csökkentse az adós vagyonát, ezáltal a hitelezői igények kielégítésének fedezetét - a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának elengedhetetlen feltétele" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.425/2010/6. szám).
A Legfelsőbb Bíróság 2/2009. (VI. 24.) PK véleménye az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről[236]
1.) A tulajdonosnak a harmadik személytől származó és általa elfogadhatónak tartott vételi ajánlatot mint a saját eladási ajánlatát - a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott módon - teljes terjedelmében kell közölni az elővásárlásra jogosulttal. Az ajánlat közlése ajánlati kötöttséget eredményez.
2.) Az elővásárlásra jogosulttal már közölt ajánlat nem vonható vissza, a függő hatállyal megkötött valamint az elővásárlási jog sérelmével kötött szerződést pedig az eladó és a vevő csak addig bonthatják fel az elővásárlásra jogosultra is kiható hatállyal, ameddig a szerződésről - a közlésből vagy más módon - tudomást nem szerzett.
3.) A szerződésen alapuló elővásárlási jog jogosultjai között a sorrendet a szerződések létrejöttének az időpontja határozza meg. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog jogosultjai között a jogszabály rendelkezése sorrendet állíthat fel. Ilyen esetben az elővásárlási jog a jogszabály szerinti sorrendben gyakorolható. Több egy sorban elővásárlásra jogosult az egymás közötti megegyezésüknek megfelelően élhet az elővásárlási joggal. Megegyezés hiányában a több egy sorban jogosult és a jogával önállóan élő személy közül az eladó választhat.
4.) A jogszabályon alapuló elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is dologi hatályú, így az ilyen jog jogosultjával szemben a vevő akkor sem hivatkozhat jóhiszemű jogszerzésre, ha az elővásárlási jog az ingatlan-nyilvántartásba nem volt bejegyezve.
5.) Ha a jogszabályon alapuló elővásárlási jog jogosultjának az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga nincs bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, az elővásárlási joga megsértésére nem hivatkozhat az ingatlan-nyilvántartásban bízó jóhiszemű vevővel szemben. Ha az elővásárlási jogot megalapozó tény vagy körülmény az ingatlan-nyilvántartásban feltüntethető, a jogosult e jogának a sérelmére csak e tény vagy körülmény feltüntetése esetén hivatkozhat az ingatlan-nyilvántartásban bízó jóhiszemű vevővel szemben.
6.) A tulajdonosnak a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot az olyan személyekkel is közölnie kell, akiknek a tulajdonszerzését még csak széljegyként tünteti fel az ingatlan-nyilvántartás.
- 894/895 -
Ez utóbbi személyek azonban az elővásárlási jogukat csak akkor tudják gyakorolni, ha tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzése az ajánlat elfogadására számukra nyitva álló határidőn belül megtörténik.
7.) Az elővásárlásra jogosultnak a vele közölt ajánlatot teljes terjedelmében, feltételek nélkül kell elfogadnia. Az ajánlat közlésekor annak elfogadására a körülmények által indokolt határidőt kell szabni. Az ajánlat közlésének hiányában az elővásárlásra jogosult az ügyletről való tudomásszerzéstől számítva általában annyi időn belül köteles elfogadó nyilatkozatot tenni illetve sérelme orvoslását kérni, mint amennyi idő a rendelkezésére állt volna akkor, ha vele az ajánlatot szabályszerűen közlik.
8.) Az elővásárlási joga megsértése miatt pert indító jogosultnak keresetében egyrészt kérnie kell annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, másrészt - az ajánlatot elfogadó nyilatkozat egyidejű megtételével - annak megállapítását is, hogy ennek folytán az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre.
9.) a) Ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot, más dolgokkal együtt oszthatatlan szolgáltatásként (dologösszességként) akarja eladni köteles a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosulttal közölni.
b) Az elővásárlásra jogosult a dologösszesség egészére vonatkozó, vele közölt ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el. Ha az elővásárlásra jogosult kizárólag arra a dologra nézve tesz elfogadó nyilatkozatot, amelyre az elővásárlási joga vonatkozik, nyilatkozata új ajánlatnak minősül, így közte és a tulajdonos között a szerződés csak akkor jön létre, ha ajánlatát a tulajdonos elfogadja.
c) Megegyezés hiányában az elővásárlásra jogosult és a tulajdonos között csak akkor jön létre az adásvételi szerződés kizárólag arra a dologra nézve, amelyre az elővásárlási jog vonatkozik, ha a dologösszességként való értékesítés a Ptk. 5. § (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik.
30.5.5. Az elővásárlási jog megsértése esetén követendő eljárás
A Cstv. hatálybalépése után a Legfelsőbb Bíróság azt a gyakorlatot alakította ki, hogy amennyiben az elővásárlási jog jogosultja hitelező volt, és sérelmezte, hogy a felszámoló egy másik hitelezővel elővásárlási jogát megsértve kötött adásvételi szerződést, azt kifogásként és nem külön perben kellett elbírálni. Utóbb ez a gyakorlat módosult, és a gyakorlat ma már az, hogy bármilyen okból sérelmezi valamely hitelező vagy kívülálló személy a felszámoló által megkötött szerződést - a szerződés megkötése után -, csak peres eljárásban és nem kifogásolási eljárásban lehet a jogvitát elbírálni. Az elővásárlási jog megsértésére nézve a Cstv. 49. § (6) bekezdése értelmében 30 napos jogvesztő határidő alatt lehet a szerződést megtámadni. Ezt a kérdést a 49. § (5), (6) bekezdésének ismertetésénél elemeztük.
31. Az elektronikus értékesítés új szabályai
Cstv. 49/E. § (1) Kormányrendelet az adós vagyontárgyainak felszámoló által végzett nyilvános értékesítésére vonatkozóan meghatározhatja a világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszer bevezetésének időpontját, kimondhatja kötelező alkalmazását, lefolytatására a 49-49/C. §-tól - az elektronikus értékesítés sajátosságai által indokolt mértékben - eltérő és részletes rendelkezéseket határozhat meg (ideértve az érvénytelenné, illetve eredménytelenné nyilvánítás feltételeit is), meghatározza az elektronikus értékesítési rendszer szakmai és informatikai követelményeit, működésének elveit (ideértve az elektronikus árverés és pályáztatás rendjét is), az informatikai rendszer működtetésének, a működtetés ellenőrzésének felelősét, a működtetés biztonságosságával, átláthatóságával és ellenőrizhetőségével összefüggő követelményeket, az informatikai rendszer jogszabályi és működésbiztonsági tanúsításának szabályait, az elektronikus értékesítési rendszerhez felszámolóként (értékesítőként) és felhasználóként (vevőként) történő csatlakozás feltételeit, a rendszer használóira vonatkozó szabályzatok kötelező tartalmát, a felszámolók és a vevők részére a rendszer által nyújtott informatikai támogatások formáit, a rendszerüzemeltetés főbb feltételeit, az informatikai rendszer üzemeltetőjének kiválasztásával összefüggő szabályokat, az értékesítési számítógépes rendszer és a felhasználók, továbbá a felszámolók és a rendszerüzemeltető közötti megállapodások kötelező tartalmi elemeit.
- 895/896 -
(2) Az elektronikus árverésen közjegyzőt nem kell igénybe venni. Ha az elektronikus árverésen több, közel azonos értékű (a vételár vonatkozásában legfeljebb 10%-kal eltérő) érvényes ajánlat érkezik, a felszámolóbiztos ezek között az elektronikus árverésre egy újabb licitálást (elektronikus árverés újabb fordulója) hirdet. Az addig megtett ajánlatok automatikusan érvényben maradnak, vagy azoknál magasabb összegű ajánlatot lehet tenni az árverés lezárásáig.
(3) Az elektronikus pályázaton közjegyzőt nem kell igénybe venni. A pályázat értékeléséről készített jegyzőkönyvet a felszámoló feltölti a számítógépes rendszerbe, és a kinyomtatott jegyzőkönyvet 8 napon belül megküldi a bíróságnak, a hitelezői választmánynak, és a hitelezők képviselőjének. A jegyzőkönyv megtekintését bármely hitelező számára - kérelmére - 8 napon belül biztosítani kell.
(4) Az elővásárlási joggal rendelkezőknek nem kell részt venniük az elektronikus értékesítésben. A felszámoló az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapítását követően a nyertes ajánlatot bemutatja az elővásárlási joggal rendelkezőknek, az őket megillető sorrendben, annak érdekében, hogy nyilatkozzanak: kívánnak-e élni elővásárlási jogukkal.
(5) Az informatikai rendszernek 5 évig meg kell őriznie az értékesítésekre vonatkozó adatokat.
(6)[237] Az elektronikus árverés eredményének megállapításáról, valamint az elektronikus pályázat értékeléséről készült jegyzőkönyv másolatát - kérelemre - a licitáló és az elővásárlásra jogosult részére is meg kell küldeni. A licitálók és az elővásárlásra jogosultak részére megküldött jegyzőkönyvben a licitálók személyes adatait megismerhetetlenné kell tenni, és a licitálókat egyedi azonosító számukkal kell szerepeltetni.

Cstv. 49/F. § A felszámoló kizárhatja az árverezésből, pályázatból azokat, akik az elektronikus értékesítés szabályait, az eljárás eredményét csalárd módon befolyásolták vagy hamis adatszolgáltatással vettek benne részt, illetve az említetteket megkísérelték.
- 896/897 -
Cstv. 49/G. § (1) A felszámoló az árverező, a pályázó, az őt képviselő személyek személyazonosságát a szerződés megkötése előtt ellenőrzi, és megvizsgálja, hogy nem esnek-e a 49. § (3) és (3b) bekezdése szerinti kizáró okok alá. A személyazonosság ellenőrzése és a hatósági nyilvántartási adatokkal való egyezőség megállapítása érdekében a felszámolóbiztos megkeresheti a személyiadat- és lakcímnyilvántartást, az útiokmány nyilvántartást vagy a központi idegenrendészeti nyilvántartást vezető szervet. A megkeresés elektronikus úton történő adatigényléssel valósul meg, amelyet a felszámolóbiztos az elektronikus aláírásával lát el. A nyilvántartást vezető hatóság a megkeresés teljesítése előtt ellenőrzi az elektronikus aláíráshoz tartozó tanúsítvány érvényességét, és a megkeresés teljesítését megtagadja, amennyiben a tanúsítvány érvényességét a hitelesítés-szolgáltató felfüggesztette vagy visszavonta. A felszámolóbiztos az adatigénylés iránti megkeresésben köteles megjelölni azt az értékesítést (értékesítéseket), amellyel összefüggésben az árverező, pályázó vagy vevő adatainak ellenőrzését végzi.
(2) A felszámolóbiztos az adatigénylésekről és az azokkal érintett jogügyletekről köteles nyilvántartást vezetni. Az ellenőrzés során tudomására jutott adatokat csak az okiratba foglalással, valamint az ellenjegyzéssel kapcsolatos tevékenysége során használhatja fel, és azokat kizárólag a bíróság, az ügyész, a büntetőügyben eljáró szervek részére továbbíthatja. A felszámolóbiztos az ellenőrzés során megismert adatok papír alapú másolatát megőrizheti; azokat köteles az iratoktól elkülönítve zártan kezelni és 5 év őrzést követően megsemmisíteni.
(3) Az értékesítés során nem szerezhet tulajdont az a személy, illetve az a szervezet, amelynek képviselője a személyazonosságának megállapításához nem szolgáltat adatot, nem tud bemutatni érvényes igazolványt, vagy a nyilvántartó szerv bevonásával lefolytatott ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az igazolvány elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését bejelentették és megtalálásának vagy megkerülésének ténye nincs nyilvántartva. Ez utóbbi esetben az igazolvány jogosulatlan felhasználásának megakadályozása céljából a felszámolóbiztos köteles az ellenőrzés során észlelt tényeket az okirat felhasználásának helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak haladéktalanul írásban bejelenteni, és e bejelentést ezzel egyidejűleg rövid úton is megtenni.

Cstv. 49/H. §[238] A felszámoló az adós vagyontárgyainak értékesítésével, továbbá bármely más módon történő hasznosításával összefüggésben keletkezett dokumentumról a hitelezői választmány, a hitelezők képviselője vagy bármely hitelező kérelmére 8 napon belül köteles írásban tájékoztatást adni, illetve azokba betekintést engedni.
- 897/898 -
A Cstv. kiegészült a felszámolási eljárás során az elektronikus értékesítés törvényi keretszabályaival (Cstv. 49/E-49/F. §). A felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet (továbbiakban EÉR rendelet) tartalmazza a részletszabályokat. Az értékesítés egyes formáinál a vonatkozó szabályokat beépítettem, azonban nem mellőzhető az elektronikus értékesítésre vonatkozó szabályok egységes ismertetése. Sajnos a hagyományos és az elektronikus értékesítésre vonatkozó szabályok párhuzamosan élnek, miközben gyakorlatilag csak elektronikusan történik az értékesítés. Az EÉR rendeletet már többször módosították, a gyakorlati alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján.[239]
31.1. A világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszer alkalmazása
Az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére a Cstv. 49/E-49/H. §-ában meghatározott szabályok alapján létrehozott, a világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszert (a továbbiakban: EÉR) 2015. január 1-jétől kötelező alkalmazni mindazon esetekben, amikor a Cstv. 49. § (1) bekezdése értelmében a nyilvános értékesítés kötelező. Kivétel az értékpapíroknak a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ért.r.) 4. § (6) bekezdése szerinti módon történő értékesítése, itt ugyanis speciális szabályok érvényesülnek, melyet már ismertettem.
Ma Magyarországon ezen a rendszeren kívül működik az állami vagyon működtetéséről szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet által szabályozott értékesítési rendszer, az EAR. A Korm. rendelet kimondja, hogy az árverési hirdetmények elektronikus úton történő közzétételére és a vételi ajánlatok elektronikus úton történő megtételére az MNV Zrt. által működtetett, a világhálón elérhető informatikai rendszer, az elektronikus aukciós rendszer (a továbbiakban: EAR) szolgál. A jelenlegi tervek szerint a magáncsődeljárásban is ezen rendszer igénybevételével történnek majd az értékesítések.
Ezen túlmenően működik a végrehajtási eljárásban az EÁR-nak rövidített elektronikus árverési rendszer. Így ma Magyarországon három külön rendszeren történik az értékesítés ennek minden többletköltségével együtt.
- 898/899 -
31.1.1. Az EÉR létrehozása, működtetése
Az EÉR létrehozására, működtetésére és üzemeltetésére a Kormány az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter által vezetett minisztérium - e rendeletben foglalt feladatok tekintetében nem utasítható - önálló szervezeti egységét jelölte ki (a továbbiakban: működtető).
Az EÉR az interneten elérhető. Ugyancsak elérhető és letölthető a jogszabály által előírtaknak megfelelően létrehozott Felhasználói Szabályzat. Tehát jelenleg három szinten történt a szabályozás, a Cstv., az EÉR rendelet és a Szabályzat irányadó.
31.1.2. Az EÉR üzemeltetésére vonatkozó követelmények
Az üzemeltetés során biztosítani kell az EÉR adatainak megőrzését és biztonságos kezelését, a nem nyilvános adatok védelmét, a titokvédelemmel összefüggő kötelezettségek teljesítését. Biztonságcentrikus rendszerüzemeltetési feltételeket kell kialakítani és folyamatosan biztosítani, a biztonsági kockázatot jelentő üzemeltetési hibákat haladéktalanul ki kell javítani, az üzemeltetési hibából adódó károkat fel kell mérni, és gondoskodni kell a jogszerű állapot helyreállításáról.
31.2. Az EÉR felhasználóira vonatkozó szabályok
Az EÉR felhasználói
a) a felszámolási eljárásokban értékesítési feladatokat ellátó felszámoló szervezetek (a továbbiakban: értékesítő),
b) a nyilvános értékesítési eljárásban (árverés vagy értékesítési pályázat) részt vevő licitálók vagy pályázók (a továbbiakban együtt: licitáló),
c) azok a személyek vagy szervezetek, amelyek az értékesítési rendszer működésének és az ajánlatoknak a megismerése érdekében az EÉR honlapjára belépnek, de nem regisztráltatták magukat licitálóként (a továbbiakban: betekintő),
d) az értékesítési pályázat felbontásában közreműködő közjegyzők,
e) azok a szervezetek, amelyek az EÉR-ben rögzített adatok és dokumentumok hatósági és bírósági ellenőrzésére jogosultak (a továbbiakban: ellenőrzésre jogosult szervezetek),
f) az értékesítők a felszámoló szervezetek hatósági nyilvántartásába bejegyzett adataikkal vesznek részt az EÉR-ben. A nyilvántartást vezető hatóság az adatokról és azok változásáról elektronikus úton adatszolgáltatást teljesít az EÉR működtetője részére.
Az értékesítőként történő belépés lehetőségét a működtetőnek biztosítania kell
a) minden, a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett,
- 899/900 -
b) a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 1. §-a szerinti, valamint
c) a Cstv. 27/A. § (6) bekezdése alapján a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban még közreműködő felszámoló szervezet számára.
31.2.1. A felszámítható költségek és díjak
Az EÉR létrehozásához, fenntartásához, továbbfejlesztéséhez, auditálásához és állami ellenőrzéséhez szükséges kiadások fedezetének megteremtése érdekében
a) az értékesítők havonta
aa) rendszerhasználati felhasználói alapdíjat és
ab) sávosan meghatározott licitindítási díjat,
b) a nyertes licitálók a nettó vételár 1%-át mint jutalékot
kötelesek fizetni a működtető részére.
A díjakba beépülő költségelemeket és a díjak összegét a működtető állapítja meg, és közzéteszi a Felhasználói Szabályzat értékesítői fejezetében. A díjak emelésére a költségek emelkedése esetén kerülhet sor, az említett miniszterek egyetértésével. A díjak változását azok bevezetése előtt legalább 30 nappal közzé kell tenni. A licitáló a licitálók nyilvántartásába történő első felvétele alkalmával 7000 forint regisztrációs díjat fizet.
A szabályzat erről az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

AZ EÉR FELHASZNÁLÓIT TERHELŐ DÍJAK
A DÍJAKRA VONATKOZÓ KÖZÖS SZABÁLYOK
Az EÉR létrehozásához, fenntartásához, továbbfejlesztéséhez, auditálásához és állami ellenőrzéséhez szükséges kiadások fedezetének megteremtése érdekében az értékesítők havonta rendszerhasználati felhasználói alapdíjat és sávosan meghatározott licitindítási díjat, a nyertes licitálók a nettó vételár 1%-át, mint jutalékot kötelesek fizetni a Működtető részére. A licitálók a licitálók nyilvántartásába történő első felvétel alkalmával, és a licitálók nyilvántartásából történő törlését követően, az ismételt felvétel alkalmával 7000 forint összegű regisztrációs díjat fizetnek.
Az értékesítők által fizetendő rendszerhasználati felhasználói alapdíj, illetve sávosan meghatározott licitindítási díj összegét és az azokba beépülő költségelemeket a Működtető az igazságügyért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter véleményének figyelembe vételével állapítja meg. Az értékesítők által fizetendő díjak a költségek emelkedése esetén emelhetők, az említett miniszterek egyetértésével. A változást azok bevezetése előtt legalább 30 nappal közzé kell tenni.
A díjakat az EÉR honlapján kell közzétenni. A díjakból származó bevételeket kizárólag az EÉR fejlesztésére és a működtetésével összefüggő kiadásokra (ideértve az auditálást, a rendszer továbbfejlesztését, az archiválást, a működtetés ellenőrzését, a felhasználók oktatását, valamint az üzemeltetés személyi és dologi kiadásait is) lehet fordítani.

A LICITÁLÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK
REGISZTRÁCIÓS DÍJ
A licitálónak a licitálók elektronikus nyilvántartásába történő első felvétele alkalmával regisztrációs díjat kell fizetni. A regisztrációs díj összege 7000 forint. A regisztrációs díj bankkártyával fizethető meg az EÉR erre a célra szolgáló fizetési felületén. Ha a licitáló a regisztrációs űrlap kitöltését követően a regisztrációs díjat nem fizeti meg,
- 900/901 -
úgy a licitálók elektronikus nyilvántartásába nem kerül felvételre, a regisztrációs űrlapon megadott adatait azonban az EÉR - a regisztrációs díj esetleges későbbi megfizetése esetére - megőrzi. Ismételten meg kell fizetni a regisztrációs díjat, ha a licitáló a licitálók elektronikus jegyzékéből - kérelemre vagy jogszabályban meghatározott esetekben enélkül is - történő törlést követően ismételten regisztrál az EÉR felületére. A regisztrációs díj megfizetéséről a Működtető a teljesítéstől számított 15 napon belül számlát állít ki. A licitáló, mint számlabefogadó az EÉR használatával az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 175. § (3) bekezdés b) pontja szerinti beleegyezését adja ahhoz, hogy a Működtető - választásától függően - a számlát elektronikus formában bocsássa ki. A Működtető a számlát a licitáló által az EÉR felületén megadott számlázási címre, elektronikus számla esetén a licitáló elektronikus levelezési címére küldi meg. Amennyiben a számla a számla kiállítására nyitva álló határidő leteltét követő 8 napon belül nem érkezik meg, úgy ezt a licitáló az EÉR ügyfélszolgálatán keresztül köteles jelezni.

NETTÓ VÉTELÁR 1%-ÁNAK MEGFELELŐ ÖSSZEGŰ JUTALÉK
Az elektronikus értékesítési eljáráson nyertes licitáló - amennyiben az értékesítő az adásvételi szerződést vele kívánja megkötni - köteles a nettó vételár 1%-át, mint jutalékot megfizetni a Működtető részére. Amennyiben az értékesítő az adásvételi szerződést az elővásárlásra jogosulttal köti meg, úgy a nyertes licitálónak a jutalékot nem kell megfizetnie. A nyertes licitálónak a jutalékot bankkártyával kell megfizetnie az EÉR erre a célra szolgáló fizetési felületén. A jutalékot az értékesítő által az EÉR útján létrehozott - a jutalék megfizetésére irányuló - felhívástól számított 8 napon belül kell megfizetni. Az értékesítő a nyertes licitálóval csak a jutalék megfizetésének igazolását követően kötheti meg az adásvételi szerződést.

AZ ÉRTÉKESÍTŐK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK
RENDSZERHASZNÁLATI FELHASZNÁLÓI ALAPDÍJ
Az értékesítőknek havonta rendszerhasználati felhasználói alapdíjat kell fizetniük. Az értékesítőt a rendszerhasználati felhasználói alapdíj fizetési kötelezettség abban az esetben is terheli, amennyiben az adott hónapban értékesítési hirdetményt nem tesz közzé az EÉR felületén. A rendszerhasználati felhasználói alapdíj összegét a Működtető az igazságügyért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter véleményének figyelembe vételével állapítja meg. A rendszerhasználati felhasználói alapdíj összege havonta 5.000 forint.

SÁVOSAN MEGHATÁROZOTT LICITINDÍTÁSI DÍJ
Az értékesítők az EÉR felületén meghirdetett értékesítési eljárások után sávosan meghatározott licitindítási díjat kötelesek fizetni. A licitindítási díj az értékesítőt az eredményes, az eredménytelen, illetve az érvénytelen értékesítési eljárások után is terheli. A sávosan meghatározott licitindítási díjat a Működtető az igazságügyért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter véleményének figyelembe vételével állapítja meg. A sávosan meghatározott licitindítási díj összegét az alábbi táblázatok tartalmazzák:
Eredményes eljárások licitindítási díja

 

Vételár összege

Licitindítási díj

1

1 millió forintnál alacsonyabb vételár esetén

1 000 Ft

2

1 millió forint vagy annál magasabb, de 10 millió forintnál alacsonyabb vételár esetén

5 000 Ft

3

10 millió forint vagy annál magasabb, de 100 millió forintnál alacsonyabb vételár esetén

10 000 Ft

4

100 millió forint vagy annál magasabb vételár esetén

20 000 Ft

 
- 901/902 -

Eredménytelen vagy érvénytelen eljárások licitindítási díja

 

Becsérték (irányár) összege

Licitindítási díj

1

1 millió forintnál alacsonyabb becsérték (irányár) esetén

500 Ft

2

1 millió forint vagy annál magasabb, de 10 millió forintnál alacsonyabb becsérték (irányár) esetén

500 Ft

3

10 millió forint vagy annál magasabb, de 100 millió forintnál alacsonyabb becsérték (irányár) esetén

500 Ft

4

100 millió forint vagy annál magasabb becsérték (irányár) esetén

500 Ft

 

31.2.2. Az értékesítő elektronikus értékesítéssel összefüggő legfontosabb feladatai és eljárása
Az EÉR-en a következő értékesítési hirdetmények tehetők közzé magyar nyelven, továbbá - az értékesítő döntésétől függően, szakfordításban - idegen nyelven is:
a) felszámolás alatt lévő adósok vagyona egészének vagy telephelyük eszközei összességének értékesítése,
b) gazdálkodó szervezetben fennálló részesedések értékesítése,
c) ingatlanok értékesítése,
d) ingóságok (különösen: termelőeszközök, járművek, berendezések, nagyobb értékű készletek, állatállomány, értékpapírok) értékesítése,
e) követelések értékesítése,
f) kis értékű (1 millió forint alatti becsértékű) készletek, termény, állatállomány és egyéb ingóságok értékesítése.
Ingóságok értékesítése akkor is lebonyolítható az EÉR-en keresztül, ha azok gyorsan romló, vagy különleges kezelést igénylő jellegére, illetőleg azok csekély értékére tekintettel a Cstv. nem teszi kötelezővé a nyilvános árverést vagy pályázatot.
A betekintőket és a licitálókat - a Korm. rendelet által meghatározott vagyoncsoportokban és azokon belül - tartalmi ismérvek alapján történő szűréseket végző segédprogram segíti, így különösen a vagyontárgyak elnevezésére, típusára, az ingatlanok földrajzi elhelyezkedésére, jellemzőire, továbbá a meghirdetési árra vonatkozó keresés támogatása érdekében.
Az EÉR-ben - ahogy erről a pályázat kapcsán szó esett - a Cégközlönyben - a Cstv. 49/A. § (1) bekezdés szerinti módon közzétett - értékesítési hirdetmény szövege kerül közzétételre, legkésőbb a Cégközlönyben történő közzétételt követő munkanap 24 óráig. A hirdetmény szövegét a Cégközlöny kiadója juttatja el a működtetőhöz. Az értékesítéssel kapcsolatban minden más információt is az EÉR-en kell közzétenni.
Az értékesítőnek a rendszerbe való belépésekor a felhasználói nevét és jelszavát kell használnia.
Az értékesítő köteles elvégezni az EÉR-be bejelentkező licitáló által az azonosítása érdekében megadott adatok formai ellenőrzését annak érdekében,
- 902/903 -
hogy ne vegyen részt a licitálásban az értékesítésből jogszabály alapján kizárt személy vagy szervezet [ideértve azt is, akinek kizárására a korábbi értékesítési eljárás során történt mulasztása miatt került sor a Cstv. 49/B. § (5) bekezdése alapján, továbbá az sem, akiről megállapításra került, hogy valótlan adatok vagy hamisított, illetve érvénytelen dokumentumok megadásával vagy más módon az eljárás eredményét csalárd módon próbálta befolyásolni, vagy a Cstv. 49/G. § (3) bekezdése alapján nem vehet részt az értékesítésben].
Ha az (1) bekezdés alapján a licitáló részvételének nincs akadálya, az értékesítő a részvétele engedélyezésére vonatkozó elektronikus üzenetet küld.
31.2.3. A felszámoló feladatai az ajánlattételi határidő lejártakor
Az értékesítő az árverés, illetve a pályázat ajánlattételi határidejének lejártakor megtekinti és ellenőrzi a teljes licitnaplót annak megállapítása céljából, hogy szabályszerű volt-e az elektronikus értékesítés, és hogy melyek voltak az érvényes vételi ajánlatok, melyik lett a nyertes ajánlat, illetve kell-e második értékesítési fordulót tartani. Az értékesítő az elektronikus értékesítés érvényességének és eredményességének megállapításáról vagy pedig érvénytelenné, illetőleg eredménytelenné nyilvánításáról közleményt tesz közzé az EÉR internetes felületén. Az értékesítés érvénytelenné vagy eredménytelenné nyilvánítása esetén meg kell jelölni ennek indokát is. Az érvényes és eredményes elektronikus értékesítés esetén a közlemény tartalmazza a nyertes ajánlat összegét, a nyertes ajánlattevő azonosító számát, a szerződéskötés dátumát, továbbá azt a tényt, hogy a szerződés a nyertes ajánlattevővel kerül megkötésre, vagy elővásárlási jog jogosultjának megkeresése szükséges. Az eredménytelenné nyilvánított értékesítés esetén a közlemény tájékoztatást adhat arról, hogy sor kerülhet-e - a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése vagy 49/B. § (7) bekezdése alapján - a zálogjogosult hitelező részére történő értékesítésre.
Az érvényes, de a Cstv. 49/A. § (4) bekezdése értelmében ártárgyalást igénylő esetekben az elektronikus értékesítési rendszerben egy második értékesítési fordulót kell meghirdetni. Az erről szóló közleményben az értékesítő utal arra is, hogy az előző értékesítési hirdetmény során megtett érvényes ajánlatok érvényben maradnak, és a második és minden további értékesítési fordulóra a megelőző értékesítési hirdetmény ügyszámán kerül sor. A Cstv. 49/A. §-át és az Ért.r. 4. § (4) bekezdésének szabályait az elektronikus értékesítésben azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy közjegyző igénybevételére nem kerül sor.
31.2.4. A licitálók jogai és kötelezettségei az elektronikus értékesítés során
A licitáló az értékesítésben személyesen, vagy törvényes képviselője, illetőleg a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti meghatalmazottja útján vehet részt. A meghatalmazást az értékesítőnél minden önálló értékesítési eljárásban igazolni kell.
- 903/904 -
A licitálóként történő részvétel feltétele a regisztráció során a Felhasználói Szabályzat elfogadása és az értékesítéssel, valamint az elektronikus árveréssel összefüggő jogszabályi feltételek tudomásulvétele. A licitálónak az első bejelentkezésekor meg kell adnia az értékesítő számára az azonosítására szolgáló, következő adatokat:
a) magánszemély licitáló esetében: név, állampolgárság, lakóhely, anyja neve, személyazonosító okmányának neve és száma, levelezési címe, adóazonosító jele, esetleges általános forgalmiadó-alanyiság, elektronikus elérhetősége (jelszóval védett, kizárólag a vevő által használt e-mail-cím) - képviselő, illetve állandó meghatalmazott esetén -, az említett személy (szervezet) neve, lakóhelye (székhelye), anyja neve, személyazonosító okmányának neve és száma, levelezési címe, elektronikus elérhetősége,
b) szervezeti formában részt vevő licitáló esetében: név, a szervezet bírósági (hatósági, köztestületi) bejegyzésének száma, adószám, általános forgalmiadó-alanyiság ténye, székhely, levelezési címe, képviselőjének neve, a képviselő személyazonosító okmányának neve és száma, levelezési címe, elektronikus elérhetősége (jelszóval védett, kizárólag a vevő által használt e-mail-cím).
A licitáló az első bejelentkezésekor az értékesítő számára kitölti az elektronikus űrlapot az adatairól. A licitálónak a (2) bekezdésben meghatározott adatok valódiságáról is nyilatkoznia kell, vállalnia kell továbbá, hogy az adataiban bekövetkező változást haladéktalanul bejelenti. Ha az adatváltozást jogi személy legfőbb szervének döntése keletkezteti, akkor az EÉR számára is ekkor keletkezik az értesítési kötelezettség. A (2) bekezdés adatai alapján a licitálót az értékesítő felveszi a licitálók elektronikus nyilvántartásába. Az adatváltozást és a nyilvántartásból való törlést bármelyik értékesítőnél kezdeményezni lehet.
A licitálónak az értékesítési rendszer számára - az adott értékesítési eljáráson való részvétel céljából - jelszót is meg kell adnia, ezzel léphet be a rendszerbe és végezhet eljárási cselekményeket. A jelszó megváltoztatható egy értékesítési eljáráson belül is, de akkor a vevőnek az azonossága ismételt megállapítását biztosító adatokat ismét meg kell adnia. A licitálónak a regisztrációs célú első bejelentkezésekor nyilatkoznia kell arról, hogy a rendszer a regisztrációját a későbbi licitálásokon való részvétel céljából megőrizze-e, vagy a bejelentkezése csak az adott értékesítési eljáráson való részvétel céljából történt.
A licitáló a regisztrálásáról és az árverésben vagy az értékesítési pályázaton való részvételéről szóló engedélyezést tartalmazó elektronikus értesítést követően vehet részt az elektronikus értékesítésben. Ha később derül ki, hogy részvételének jogi akadálya van, az értékesítőtől elektronikus levélben kap értesítést arról, hogy kizárásra került, megjelölve ennek okát is.
A licitáló az értékesítési eljárás lezárását követően - érvényes és eredményes értékesítés esetén - elektronikus értesítést kap arról, hogy nyertes lett-e vagy nem, illetve hogy sor kerül-e a legjobb ajánlatot tevők között egy második értékesítési fordulóra, illetve ártárgyalásra, és ha igen, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Amennyiben a licitáló nyertes lett, de van elővásárlásra jogosult, akkor ennek tényét is tartalmazza az elektronikus értesítés.
- 904/905 -
Ha az elővásárlási joggal rendelkezők egyike sem él ezzel a jogával, a felszámoló elektronikus értesítés mellett postai úton is értesíti a nyertes licitálót a szerződéskötéssel és a vagyontárgy átvételével kapcsolatos tennivalóiról, a vételár még hátralévő részének megfizetéséről, valamint a vevő esetleges mulasztásainak jogkövetkezményeiről.
31.2.5. A rendszerüzemeltetés feltételei, feladatai
Az EÉR üzemeltetését biztosító eszközparknak a működtető székhelyén vagy telephelyén (fióktelepén) kell lennie. A rendszerkarbantartásra vonatkozó tájékoztatást legalább 30 nappal korábban az EÉR honlapján közzé kell tenni. A működtető folyamatosan együttműködik az értékesítőkkel és az értékesítők szakmai szervezeteivel, a rendszergazdai feladatokat ellátó személyzet ügyfélszolgálatot tart fenn az EÉR működésével kapcsolatos problémák megszüntetésére, a hibák kijavítására, továbbá az EÉR működésével, fejlesztésével összefüggő javaslatok fogadására.
Az informatikai alkalmazásnak lehetővé kell tennie az adatkeresési eredmények találati listájának, valamint a rendszerüzeneteknek a megtekintését és kinyomtatását, valamint az eljárási cselekmények naplózását. A működtetőnek biztosítania kell a mentési és archiválási szabályzatban meghatározott eljárások elvégzését, a mentett, archivált adatok helyreállítható módon történő tárolását.
31.2.6. Az elektronikus licitálás és pályáztatás menete, az érvényes licitálás, illetve pályázat
Az EÉR számítógépes programnak a betekintők számára tájékoztatást kell adnia az értékesítéssel, valamint az elektronikus licitálással összefüggő jogszabályi feltételekről, és utalnia kell a betekintői felületről is elérhető, vevői Felhasználói Szabályzat megismerésének és elfogadásának szükségességére.
Az EÉR számítógépes program a bejelentkezett és nyilvántartásba vett licitáló számára egyedi azonosítót generál, és erről elektronikus üzenettel tájékoztatja a licitálót és az értékesítőt. A licitálónak az egyedi azonosítót és a jelszavát titkosan kell kezelnie. Az egyedi azonosítót a rendszer minden értékesítési eljárás során újra képezi. A program ezeket az adatokat a későbbi ellenőrizhetőség érdekében, az ahhoz szükséges ideig archiválja. A program lehetővé teszi a licitálóknak a nekik is szóló rendszerüzenetek megtekintését, a licitnapló megtekintését, kinyomtatását, a többi licitáló adatainak megismerhetősége nélkül.
A működtető az értékesítő részére nem teszi megismerhetővé a licitálók jelszavát. Az értékesítő a vevővel a licitálás lezárásáig kizárólag az értékesítési rendszeren keresztül érintkezik, ezeket a levelezéseket a rendszer rögzíti (naplózza) és archiválja. A licitáló az árajánlatát (pályázatának tartalmát) az EÉR-en kívül, közvetlenül az értékesítővel nem közölheti.
- 905/906 -
Ezeket a szabályokat a pályázat, árverés kapcsán ismertettem, itt mellőzöm ezeknek a megismétlését.
31.2.7. Szerződéskötés az EÉR szerinti értékesítés eredményeképpen
A nyertes licitálóval a felszámoló a szerződést akkor kötheti meg, ha az igazolja az EÉR rendelet 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jutalék működtető részére történő megfizetését. Az egyéb szabályokat már ismertettem a pályázati szabályok között.
32. A zálogjogosult követelésének kielégítésére vonatkozó szabályok
A zálogjoggal biztosított követelések jogosultjainak kielégítésére vonatkozó szabályokat szinte minden törvénymódosítás érintette. A sok változás miatt azt a megoldást követem, hogy egy általános áttekintést adok, és terjedelmi okokból nem részletezem a Ptk. módosulásait.
32.1. A zálogjogi szabályok változása
32.1.1. A zálogjog fejlődése
A zálogjog a magyar magánjog régi intézménye, amelynek tartalma és részletszabályai azonban az idők során sokat változtak. Az rPtk. szabályozásában kezdetben a zálogjognak két alapvető fajtája volt, a jelzálogjog, amely ingatlanok elzálogosítása esetén érvényesült, s amely az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jött létre. A kézizálogjog jellemzően ingó tárgyak elzálogosítása során keletkezett, ehhez a zálogtárgy birtokba adása kellett. E két zálogfajta mellett szabályozta továbbá a Ptk. a bankhitelt biztosító zálogjogot, illetve lehetőség volt arra, hogy zálogjogot szerezzenek átruházható követelésen vagy olyan jogon, amelynek gyakorlása átruházható volt.
Az 1959-es Ptk. zálogjogi szabályozása először 1996-ban került újrakodifikálásra A módosítás alapvető célja az volt, hogy - elsősorban a kis- és középvállalkozások számára - javítsa a hitelhez jutás lehetőségeit. Ezt a célt szolgálta mindenekelőtt az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog bevezetése. A pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelvnek (a továbbiakban: Irányelv) a magyar jogba való átültetéseként, az óvadék, mint speciális zálogjog újraszabályozására került sor a 2004. évi XXVII. törvénnyel, már az Unióhoz való csatlakozásunkra felkészülve.
- 906/907 -
A zálogjog abszolút hatályú dologi jog, emellett azonban, részben az alapügyletből fakadóan, részben pedig a biztosítékhoz kapcsolódóan, e jog fennállásának időtartama alatt, a feleket rendszerint egymással szemben kötelmi jellegű jogok és kötelezettségek is terhelik.
32.1.2. Az új Ptk. szabályai
A zálogjogi szabályok jelentősen módosultak az új Ptk. hatálybalépésével. Egy általános - és Ptk. indokolására épülő - tájékoztatás mellett azokat a jogintézményeket ismertetem röviden, amelyben változás történt, itt is megemlítve, hogy a 2016. évi LXXVII. törvény jelentősen megváltoztatta a zálogjogi szabályokat.[240]
Az új Ptk. megalkotói lényeges változtatásokat eszközöltek az rPtk. szabályozási módszerén. A Ptk. a zálogjogot nem az egyes zálogfajták szerint elkülönítve, hanem a zálogjog létszakaszai (alapítás, a felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílta előtt, a zálogjog érvényesítése, a zálogjog megszűnése) szerinti tagolásban szabályozta, és ezen belül esetenként állapított meg speciális szabályokat.
Az óvadék: A Ptk. egyetlen dologi hitelbiztosítékot szabályoz, a zálogjogot; és az egységes zálogjogi szabályozásba integrálta az óvadékot is. Az óvadék két tekintetben speciális zálogjog: az óvadékba adható vagyontárgyak köre korlátozott, és az óvadék közvetlen kielégítési jogot biztosít a jogosult számára. E két sajátosság szorosan összefügg: a közvetlen kielégítési jog, azaz a zálogjog érvényesítésének az a módja, amikor a jogosult a zálogtárgy értékesítése helyett megszerezheti annak tulajdonát, éppen abból fakad, hogy az óvadékba adható vagyontárgyak (pénz, tőzsdei értékpapír stb.) olyanok, hogy azok értéke értékesítés nélkül is mindenkor objektív módon meghatározható. E sajátosságok - az akkor elképzelés szerint - nem indokolták az óvadék szerkezetileg elkülönített szabályozását.
A vagyont terhelő zálogjog: A Ptk. megszüntetett két zálogjogfajtát: a vagyont terhelő zálogjogot és az önálló zálogjogot. Különösen az előbbi a csőd- és felszámolási eljárásokban kiemelkedő jelentőségű volt. A korábbi vagyont terhelő (lebegő) zálogjog leglényegesebb sajátossága az, hogy a zálogjog tárgyai a zálogjog fennállása alatt változhatnak, ami lehetővé teszi azt, hogy a zálogkötelezett, gazdasági tevékenységének folytatása során, a zálogjog tárgyát alkotó vagyontárgyakat feldolgozza, illetve értékesítse. A vagyont terhelő zálogjog helyett vezették be a körülírással meghatározott zálogjogot. Ezáltal az adós vagyonának zálogul való lekötése továbbra sem akadályozza azt, hogy a zálogjog fennállása alatt a zálogjog tárgyát alkotó vagyontömeg egyes elemei a gazdálkodás folyamatában cserélődjenek. Újdonság, hogy erre csak a nem lajstromozott ingók, jogok és követelések esetén van lehetőség; ingatlanon, valamint az egyéb lajstromozott vagyontárgyakon csak az adott lajstromokba bejegyzett egyedi zálogjog alapítható.
- 907/908 -
Az 1959-es Ptk. alapján a vagyont terhelő zálogjog másik lényeges sajátossága az volt, hogy a zálogjogosult a vagyon egységének fenntartása mellett is kereshetett kielégítést. Ez a kielégítési mód azonban a gyakorlatban nem működött, sem a bírósági végrehajtásra, sem a zálogjog bíróságon kívüli érvényesítésére vonatkozó szabályozás nem tette azt ténylegesen lehetővé. Ennek oka az, hogy a vagyon egységben történő értékesítése nem egy záloghitelező egyedi igényérvényesítéseként, hanem csak a zálogkötelezett valamennyi hitelezőjére kiterjedő kollektív fizetésképtelenségi eljárásban történhet. A vagyont terhelő zálogjog vagyonegység fenntartása melletti érvényesítése tehát nem oldható meg a polgári jog keretei között, az szükségképpen átcsúszik a fizetésképtelenségi jog területére.
Az önálló zálogjog: Az rPtk. a zálogjogot eredetileg járulékos jogként szabályozta. Az Első zálogjogi novella azonban bevezette az önálló (azaz nem járulékos) zálogjogot is. Az önálló zálogjog dologi jogi értelemben a biztosított követelés fennállására és mértékére tekintet nélkül biztosít kielégítési jogot a zálogjogosultnak. Ennek korlátját csupán a felek közötti esetleges külön megállapodás képezi, amely a zálogjogosult kielégítési jogát a biztosított követelésre szorítja. A fiduciárius biztosítékok alkalmazásának visszaszorítására irányuló jogpolitikai célra figyelemmel az új Ptk. ezt a zálogfajtát nem szabályozta. A Ptk. tehát visszatért ahhoz, hogy a zálogjog mindig járulékos dologi jog.
A Ptk. fő törekvése, hogy a zálogjog oly módon segítse a hitelfelvételt, hogy hatékony biztosítékot nyújt a hitelező számára, ugyanakkor megfelelő védelemben részesíti a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit. A törvény célja az is, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi (fiduciárius) biztosítékok alkalmazását, mert azok a gyakorlatban alapvetően a kógens zálogjogi szabályok megkerülésére irányulnak. Idetartozik a biztosítékú célú vételi jog, engedményezés tiltása a 6:99. §-ban. A Ptk. 6:99. §-a a fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége kapcsán ugyanis kimondja, hogy semmis az a kikötés, amely - a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével - pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.
32.1.2.1. A hitelbiztosítéki nyilvántartás
A Ptk. lényegesen átalakította a zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, és megszüntette az rPtké.-ben lévő külön szabályozást. A törvény a zálogjogi nyilvántartás helyett hitelbiztosítéki nyilvántartást szabályoz; az elnevezés változásának indoka az, hogy a lajstromok mellett e nyilvántartásba kerülnek bejegyzésre a zálogjogon kívül elismert dologi hitelbiztosítékok, illetve ilyen biztosítékot magukban foglaló finanszírozási formák (tulajdonjog-fenntartás, lízing és faktoring) is. A hitelbiztosítéki nyilvántartásnak az ingatlan-nyilvántartástól eltérő lényeges sajátossága, hogy nem reálfóliumokból áll, hanem a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a bejegyzéseket (perszonálfólium).
A zálogjogi nyilvántartás tartalma bővül: az említett hitelbiztosítékok és a nem lajstromozott ingó dolgokon alapított jelzálogjog mellett a jogokon és a követeléseken alapított jelzálogjogokat is ide kell bejegyezni.
- 908/909 -
A másik alapvető változás, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás teljes mértékben internetalapú, elektronikus nyilvántartássá alakul át. A hitelbiztosítéki nyilvántartás e sajátosságaiból következően az nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak, ugyanakkor képes a zálogjog nyilvánosságának funkcióját betölteni, és jelentős mértékben hozzá tud járulni a forgalom biztonságához.
A hitelbiztosítéki nyilvántartás részletszabályait a 2013. évi CCXXI. törvény tartalmazza, amely kimondja, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás (a továbbiakban: nyilvántartás) hitelesen tanúsítja, hogy a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tevő a nyilvántartásban rögzített időpontban és a nyilvántartásban szereplő tartalommal, a Polgári Törvénykönyv és az e törvényben foglaltak szerint hitelbiztosítéki nyilatkozatot tett [1. § (1) bekezdése].
A nyilvántartás ezen túlmenően semmilyen jog, tény vagy szerződés fennállását nem tanúsítja vagy bizonyítja, a nyilvántartás adatát sérelmesnek tartó fél igényét bírósági úton az ellen érvényesítheti, aki a nyilvántartásban szereplő tartalom feltüntetése érdekében a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette. A perben a hitelbiztosítéki nyilatkozat valósággal egyezőségét és a nyilatkozatban szereplő adatok helyességét annak kell bizonyítania, aki a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette; a bíróság a perben soron kívül jár el. A fentiek alapján logikus az a törvényi szabály, miszerint az ellenkező bizonyításig a nyilvántartásban rögzített hitelbiztosítéki nyilatkozatról (módosításról, törlésről) vélelmezni kell, hogy azt a nyilatkozatot tevő tette a nyilvántartásban rögzített időpontban és tartalommal és a hitelbiztosítéki nyilatkozat valósággal egyezőségéért, a nyilatkozatban szereplő adatok helyességéért a nyilatkozattevő felel.
A hitelbiztosítéki nyilatkozatok megtételére, nyilvántartására és a nyilvántartásba történő betekintésre szolgáló informatikai alkalmazást (a továbbiakban: hitelbiztosítéki rendszer) változatlanul a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) működteti, amely biztosítja, hogy a hitelbiztosítéki rendszer - az üzemszerű karbantartás időszakát kivéve - minden munkanapon legalább 8 órától 20 óráig elérhető legyen.
A rövid ismertetésből látható, hogy egyrészt egyszerűsödött a rendszer, ugyanakkor sok vitára kell számítani ezen megoldás miatt.[241]
32.1.2.2. Az óvadék
A csőd- és felszámolási eljárásokban gyakran kerül sor óvadékkal biztosított követelés bejelentésére. A jogalkotó - az rPtk. szabályozásától eltérően - az óvadékot integrálta a zálogjogba, s 2016-ban ezt mindjárt meg is változtatta. Várakozások szerint ez a szabály a felszámolási eljárásokban nem fog zavart okozni, mivel háttérszabályként a zálogjogi szabályok érvényesültek eddig is. Az óvadék jogi jellegét illetően a zálogjoggal alapvetően megegyező, járulékos dologi hitelbiztosíték.
Az óvadék legfőbb sajátossága változatlanul a közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik. Óvadékul kizárólag pénz, fizetési számla-követelés, értékpapír és más jogszabályban meghatározott vagyontárgy szolgálhat.
- 909/910 -
Pénzen és értékpapíron kézizálogjogként alapítható óvadék. Ennek klasszikus formája a birtokátruházás, azonban a fizetésre vonatkozó szabályok kiterjesztése révén óvadék alapítható a pénz fizetési számlára való befizetésével és fizetési számla javára való átutalással is; a dematerializált értékpapírra, illetve gyűjtő letétben lévő értékpapírra vonatkozó szabályok szerint pedig az értékpapírszámla, illetve az értékpapír letéti számla megterhelése és jóváírása útján is.
Ezeken felül, az rPtk.-val megegyezően, a törvény lehetővé teszi a fizetésiszámla-követelés óvadékul való lekötését is. Ilyenkor az óvadékul szolgáló összeg a zálogkötelezett számláján marad, de a rendelkezési joga korlátozott lesz, és a zálogjogosultat rendelkezési jog illeti meg. A követeléseken alapított zálogjog általános szabályától eltérően, ebben az esetben a zálogjog nem kerül bejegyzésre a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, viszont a számlavezető köteles az óvadékot feltüntetni valamennyi a számláról kiállított egyenlegen. A 2016. évi módosítás ezen a téren is változást hozott.
A törvény további sajátos szabályt állapít meg arra az esetre, amikor a zálogjogosult maga a számlavezető pénzügyi intézmény. A pénz- és tőkepiaci forgalom tárgyát képező vagyoni értékű jogok és más vagyontárgyak biztosítékul való alkalmazásának elősegítése érdekében a törvény, kivételesen, más jogszabályra utalva kitágítja az óvadék tárgyainak lehetséges körét. Erre az esetre a törvény nem határozza meg az óvadék alapításának lehetséges módját, csupán egy, a birtokátruházással lényegében megegyező követelményt fogalmaz meg általános formában.
A Cstv. óvadékkal biztosított követelésekkel kapcsolatos előírását csak kismértékben kellett módosítani az új szabályozásra tekintettel, a szabályozás ellentmondásaira felhívtuk a figyelmet.
32.1.2.3. A körülírással meghatározott zálogjog
A törvény a vagyont terhelő zálogjogot már nem szabályozza, helyére a körülírással meghatározott zálogjog szabályozására került sor. A körülírással meghatározott zálogjog megőrzi (és ingatlanok, valamint lajstromozott dolgok és jogok kivételével) általánossá teszi azt a lehetőséget, hogy az adós a zálogjog tárgyait feldolgozza és értékesítse a tevékenysége során.
A változtatást a Ptk. indokolása azzal magyarázza többek között, hogy nem működött a vagyont terhelő zálogjog esetén a vagyon egységének fenntartása melletti kielégítés, erre csak a fizetésképtelenségi eljárásban volt lehetőség. Megjegyzendő, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokban is sok bizonytalanság adódott annak megállapítása kapcsán, hogy milyen értékesítés, vagyontárgy, pénzeszköz, követelés behajtás esetén illeti meg a zálogjogosultat a bevétel 50%-a.
32.1.2.4. A különvált zálogjog
A Ptk. a zálogjog járulékossága alól - miszerint a zálogjogot önállóan, a biztosított követelés nélkül nem lehet átruházni - egy szűk körű kivételt tesz annak lehetővé tételével, hogy a zálogjogosult, a vele szembeni követelés biztosítékául átruházhassa az ingatlanon alapított jelzálogjogot.
- 910/911 -
E rendelkezés elsődleges célja az, hogy a jelzáloghitelezés refinanszírozása lényegében a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően folytatódhasson, a jelzáloghitel-intézetek által kibocsátott jelzáloglevelek biztosítékául továbbra is közvetlenül a refinanszírozott alapügyletek fedezetéül szolgáló ingatlanon alapított jelzálogjog szolgálhasson. E gyakorlatban az egyetlen érdemi változás, hogy a törvény alapján a zálogjog átruházásának a jogcíme nem adásvétel, hanem, a tényleges helyzetnek megfelelően, biztosítéknyújtás. Az önálló zálogjog szabályainak kiiktatása miatt indokolt volt ezt a kérdést szabályozni. A 2016. évi módosítás megszüntette a különvált zálogjogot és visszaállította az önálló zálogjogot, módosított formában.
A jelzálogjog az átruházás következtében elválik a biztosított követeléstől, azaz a különvált zálogjog jogosultja és a biztosított követelés jogosultja két külön személy lesz. Ettől eltekintve azonban a különvált zálogjog tartalma nem változik, és minden egyéb tekintetben megőrzi járulékos jellegét. A zálogjog továbbra is annak a követelésnek a mindenkori terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására megalapították, a zálogkötelezettel szemben a különvált zálogjog alapján is csupán az eredeti biztosított követelés érvényesíthető, és a zálogjog átruházása a zálogkötelezett jogi helyzetében nem eredményez lényegi változást, így különösen nem teszi ki annak a kockázatnak, hogy vele szemben a követelés kétszeresen érvényesíthető. A különvált zálogjog azáltal szolgál mégis az átruházás okát adó követelés biztosítékául, hogy az érvényesítéséből befolyó bevétel elsődlegesen nem az eredeti zálogjogosult, hanem a zálogjogot átruházással megszerző személy követelésének kielégítésére szolgál.
A felszámolási eljárásokban a különvált zálogjog problémákat fog okozni. Kérdés, hogy a zálogkötelezett felszámolása esetén kinek kell a követelést bejelenteni. A különvált zálogjog jogosultja ugyanis nem az adós hitelezője, hanem a zálogjogosult hitelezőéjé. Úgy tűnik ezért, hogy az eredeti hitelezőnek be kell jelentenie a követelését az adós felszámolási eljárásában ahhoz, hogy a különvált zálogjog jogosultja valamilyen formában remélhesse a követelése megtérülését, bár olyan értelmezés is elfogadható, hogy a különvált zálogjog jogosultja is bejelentheti a követelést. Ezért tekintjük pozitív fordulatnak ennek a zálogjognak a megszüntetését.
A különvált zálogjog kötelezettjének felszámolása esetében egyszerűbb a helyzet, bár elvi kérdések itt is felmerülhetnek. A különvált zálogjog jogosultjának ugyanis van követelése, igaz, hogy a zálogjog nem ezt a követelést terheli, hanem egy másik követelést terhelő zálogjogot kapott, de ezen a gyakorlatnak túl kell lépnie, különben életképtelen lesz a rendszer.
A zálogjog átruházása biztosítéki céllal és az e cél által meghatározott időre történik, ezért az átruházás eredményeként az eredeti zálogjogosult és az új zálogjogosult között bizalmi viszony jön létre. Ebből fakadóan az új zálogjogosult a zálogjogból eredő jogainak gyakorlása során köteles az átruházó érdekeire is tekintettel lenni, azaz úgy járni el, hogy az eredeti biztosított követelés fedezete ne vesszen el, a követelés ne váljék behajthatatlanná.
- 911/912 -
A törvény - a járulékosság alóli kivétel szűken tartása érdekében - nem engedi a különvált zálogjog további átruházását, valamint úgy rendelkezik, hogy az átruházással biztosított követelés megszűnése automatikusan, a törvény erejénél fogva, a zálogjognak az eredeti zálogjogosultra való visszaszállását eredményezi.
A felmerülő kérdések egy részét az alábbiakban szemléltetjük:

A zálogjogosultnak van zálogjoga "B" vagyontárgyán. "C" megfinanszírozza "A" tevékenységét, követelése keletkezik "A"-val szemben, "A" ezért különvált zálogjogot enged a "B" vel fennálló zálogjoga alapján. "C"-nek nincs követelése "B"-vel szemben.
Kérdések: "B" csődje vagy felszámolása esetén "C" bejelenthet-e követelést "B"-vel szemben, kell-e "A" bejelentése is.
"A" felszámolása esetén "C" követelése zálogjoggal biztosított vagy sem?[242]
32.1.2.5. A törvényes zálogjog keletkezése az új Ptk. szabályai alapján
A törvényes zálogjog tekintetében a Ptk. két lényeges újítást vezetett be. Egyrészt csak törvényi rendelkezéssel lehet zálogjogot alapítani, sem alacsonyabb jogszabály, sem bírói ítélet nem szolgálhat erre alapul. Az idézett törvényi rendelkezés sajátossága, hogy a törvényi rendelkezés csak a zálogszerződést pótolja, de önmagában nem elegendő, a zálogjog létrejöttéhez ugyanis szükség van a birtokátruházásra, illetve a nyilvántartásba történő bejegyzésre. Azokban az esetekben, amikor zálogtárgy a jogosult birtokában van (pl. vállalkozó [6:246. §], fuvarozó [6:309. §], szállítmányozó [6:309. §]) nincs szükség külön bejegyzésre. Azokban az esetekben, amikor a zálogtárgy a kötelezett birtokában van, szükséges a bejegyzés a megfelelő nyilvántartásba.[243]
Az új szabályozás a felszámolási eljárás szempontjából is egyértelműbb helyzetet teremt, amikor azt kell eldönteni, hogy az adott követelés zálogjoggal biztosított vagy sem.
32.1.3. A Ptk. 2016. évi módosítása
A Ptk.-t a 2016. évi LXXVII. törvény módosította, s ez jelentősen érintette a zálogjogi szabályokat, ezért röviden ismertetni kell a módosítás indokát.
A Ptk. hatálybalépése óta megjelenő, illetve felerősödő új gazdasági igények szükségessé tették a zálogjogi szabályozás módosítását. A törvény azonban a gazdasági szereplőknek a szabályozás stabilitására vonatkozó elvárásait is megfelelően figyelembe veszi. Erre tekintettel nem került sor a zálogjogi szabályozás teljes és átfogó átalakítására. A törvény úgy próbált eleget tenni az új gazdasági igényeknek, hogy az azokat kielégítő új rendelkezéseket a hatályos szabályozási környezetbe illesztette.
- 912/9123 -
A módosítások hátterében egyrészt a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendeletnek való megfelelés áll. Ez az ún. CRR rendelet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság Bázel III-ként ismert ajánlásait vezeti be az uniós jogba. A rendelet 402. cikke a jelzálog-hitelezésből adódó kitettségekről szól. Ennek (3) bekezdése a jelzáloghitel-intézetek kitettségét csökkentő eszközként nevesíti az önálló (nem-járulékos) jelzálogjogot. Ez azt jelenti tehát, hogy a CRR rendelet kedvezőbb kockázati súlyt rendel az önálló zálogjoggal kombinált konstrukcióban refinanszírozott jelzáloghitelekhez.
Az önálló zálogjog: A magyar bankszektor versenyképességének és hitelezési volumenének a növelése érdekében sor kerül az önálló zálogjog Ptk.-ban történő újraszabályozására. Az újraszabályozás mellett szóló fontos érv az is, hogy az önálló zálogjog - a lakáspiaci hitelezésen keresztül - hozzájárulhat ahhoz, hogy a kamatszint alacsonyan maradjon. Emellett nagy előnye az önálló zálogjog alkalmazásának az is, hogy ennek révén bővülhetnek a lakosság biztonságos befektetési, megtakarítási lehetőségei. A törvény az önálló zálogjog intézményének újbóli szabályozására figyelemmel a zálogszerződés meghatározását a Ptk. eltérő rendelkezésére utalással módosítja, mivel önálló zálogjog létesítésére irányuló zálogszerződés esetében nem követelmény az, hogy az ilyen zálogszerződéssel alapított zálogjog meghatározott követelést biztosítson. Az önálló zálogjog ugyanis az annak alapjául szolgáló követeléstől függetlenül létesíthető.
A Ptk. az önálló zálogjog helyett megalkotta a különvált zálogjog intézményét. Ez a konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így fenntartása sem indokolt. Nemcsak a Ptk.-ból kell azonban hatályon kívül helyezni a különvált zálogjogra vonatkozó rendelkezéseket, de ennek a konstrukciónak a hitelezési gyakorlatban betöltött - nem túl jelentős - szerepét is meg kell szüntetni. Ennek érdekében a törvény megteremti annak a lehetőségét, hogy az ingatlanra vonatkozó járulékos jelzálogjogát a pénzügyi intézmény önálló zálogjoggá alakítsa át.
Az óvadéki szabályok változása: A Ptk. az óvadék intézményét is a zálogjog körébe integrálta. Ez számos gyakorlati problémát okozott, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat nem volt képes megoldani. Ehhez kapcsolódóan a törvény bővíti az óvadékul szolgáló vagyontárgyak körét, ezzel együtt pedig áttekinthetőbbé és egyértelműbbé teszi az óvadéki szabályokat.
A törvény fontos fogyasztóvédelmi újítása, hogy a fogyasztóval szemben - néhány sajátosan szabályozott zálogjog (pl. óvadék) kivételével - a zálogjogosult csak bírósági végrehajtás útján gyakorolhatja a kielégítési jogát. Ez a zálogjogosult jogait a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítése tekintetében a fogyasztókkal szemben jelentősen korlátozza. Mindez azt jelenti tehát, hogy a törvény fogyasztói zálogszerződés esetén korlátozza a Ptk. által a zálogjogosult számára a kielégítési joga gyakorlása során biztosított egyoldalú választási lehetőséget. A Ptk. ugyanis a zálogjogosult hitelezőt megillető egyoldalú választási jogosultságként kimondta, hogy a zálogjogosult a kielégítési jogának gyakorlása során a bírósági végrehajtás elkerüléséről dönthet. A törvény szerint azonban ez az egyoldalú jog fogyasztói zálogszerződés esetén nem illeti meg a zálogjogosultat:
- 913/914 -
a bírósági végrehajtási eljárás elkerüléséről ugyanis - kielégítési jogának a megnyílása után - külön meg kell állapodnia a zálogkötelezettel.
A fiduciárius hitelbiztosítékok. A Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy sarokpontjaként mondta ki a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Ennek változatlan formában történő fenntartása azonban nem indokolt. Erre, valamint az önálló zálogjog újraszabályozására is tekintettel, a törvény enyhíti az ún. fiduciatilalmat. A törvény alapján a jövőben ez a tilalom kizárólag a fogyasztói ügyletekre, valamint a fogyasztók egymás között kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő ügyleteire terjed ki. Vállalkozások egymás közötti viszonyrendszerében ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig jogpolitikai szempontból nem indokolt a Ptk. 6:99. §-ában foglalt semmisségi szankció fenntartása. Ennek megfelelően a törvény szerint az a kikötés lesz semmis, amelyben a fogyasztó a vele szembeni követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget. A jövőben tehát ez a semmisségi szankció már nemcsak a fogyasztót terhelő pénzkövetelést, hanem bármilyen más jellegű követelést biztosító fiduciárius ügyletre kiterjed. Fontos kiemelni, hogy ez a semmisségi ok részleges érvénytelenséget eredményez.
32.1.4. A zálogjog létrejötte
Zálogjog létrejöhet
- a felek rendelkezése, azaz szerződés,
- jogszabály vagy
- hatósági határozat alapján [rPtk. 254. § (1) bekezdés].
Zálogszerződés érvényesen az rPtk. rendszerében csak akkor jön létre, ha azt a szerződő felek írásba foglalják. A szerződéssel létrejött zálogjog alkalmazása a leggyakoribb a felszámolási eljárásokban. A felszámolási ügyeket érintően a gyakorlatban leginkább a vagyont terhelő zálogjog és az egyéb zálogjogok ütközése okoz problémát, melyet a 49/D. § elemzése során már feldolgoztunk. A felszámolási gyakorlatban ezen túlmenően a törvényes zálogjog létrejötte okoz időnként problémákat, terjedelmi okokból, azonban ezekkel a szabályokkal részletesen nem tudunk foglalkozni.
Az új Ptk. egyszerűsíti a zálogjog megalapítását. A zálogjog megalapítása két lépcsőben történik: szükséges hozzá a zálogszerződés és kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtokának az átruházása, jelzálogjog esetén pedig a zálogjog bejegyzése. A zálogjog, mint dologi jog tartalmát, a zálogjogosult és a zálogkötelezett jogait és kötelezettségeit a törvény alapvetően eltérést nem engedő módon szabályozza. A zálogszerződésnek csupán két kötelező tartalmi eleme van: a biztosított követelés és a zálogtárgy megjelölése. Mindkettő történhet akár egyedileg, akár pedig körülírással, kivéve a fogyasztói zálogszerződéseket, amelyek esetében, a fogyasztó védelme érdekében, mindkét elemet konkrétabban kell meghatározni.
- 914/915 -
Zálogszerződést érvényesen csak írásban lehet kötni, ezen túl azonban a törvény nem támaszt alaki követelményt. Kézizálogjog esetén a zálogjogosult kiállíthat olyan értékpapírt is, amely feljogosítja a birtokosát a zálogtárgy átvételére. A zálogszerződés nem jogcímet keletkeztető, kötelmi jogi szerződés, hanem sajátos dologi megállapodás. A zálogjog alapításának jogcíme rendszerint a hitelszerződésben előírt kötelezettség vagy feltétel. Ezzel szemben a zálogszerződés a zálogjog megalapításának egy eleme, amely - a zálogtárgy és a biztosított követelés megjelölésével - kifejezi a birtokátruházás, illetve bejegyzés mögötti ügyleti szándékot.
32.2. A zálogjog és a csődjog
32.2.1. A zálogjog és a csődjog a korabeli törvényekben
A biztosított követeléssel rendelkező jogosultak kielégítésére a fizetésképtelenségi jogok két rendszert alakítottak ki. Az egyik rendszer szerint a lekötött vagyontárgy nem került be a csődtömegbe, csak a jogosult kielégítése után fennmaradt hányad. A másik módszer szerint ugyan a csődtömeg része lesz a lekötött vagyontárgy, de a zálog- és egyéb jogosult bizonyos előnyökkel rendelkezik a vagyontárgy bevételének a felosztásánál.[244]
A római jogi végrehajtási (csőd-) eljárásban - a jusztitianuszi szabályozás után - a kézi- és jelzálogjoggal rendelkező hitelezőknek nem kellett követelésüket bejelenteni, csak a jogosult kielégítése után megmaradó vagyonhányad állt a hitelezők rendelkezésére.
Az első klasszikus csődtörvényünk, az 1881. évi XVII. tc. szabályozása szerint a zálogjogosultak elkülönített kielégítést követelhettek a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakból. Az értékesítésnél a tömeggondnok kötelessége volt annak biztosítása, hogy a zálogjoggal biztosított követelés kiegyenlítése után fennmaradó pénzösszeg a csődtömegbe kerüljön.
Az újkori magyar csődjogi szabályozásban a zálogjoggal terhelt vagyontárgy bekerült a csődtömegbe, a biztosítékkal rendelkező hitelező azonban kedvezőbb besorolást kapott. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy ez nem minden esetben elégséges, ezért megfigyelhető, hogy a törvényalkotás egyre kedvezőbb helyzetbe hozza a biztosítékkal rendelkező hitelezőt. 2000-ben külön szabályozást alkottak, s a zálogjoggal biztosított vagyon értékesítéséhez kapcsolták a hitelező kifizetését, először a bevétel minimum 50%-át, majd a költségekkel csökkentett teljes összeget a zálogjogos hitelezőnek juttatva. Ekkor kettőződött meg a szabályozás. 2007. január 1-jétől tovább javult a zálogjogos hitelező pozíciója. A jogalkotó kettéválasztotta a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelést az egyéb zálogjoggal biztosított követeléstől.
- 915/916 -
Amennyiben a jogalkotás tovább akarja javítani a zálogjogos hitelezők pozícióját, már csak azt teheti, hogy a zálogjogos hitelezők a felszámolási eljáráson kívül kapnak kielégítést - hasonlóan az 1881. évi csődtörvényünk megoldásához - és csak az esetleges maradványösszeg kerül a csődvagyonba.
32.2.2. A zálogjog szabályozása Cstv.-ben
32.2.2.1. A zálogjogos hitelező helyzete a Cstv. megalkotásakor
A Cstv. megalkotása során a jogalkotó a zálogjogos hitelezők követelését az 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta be, kimondva, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték. Hosszú ideig egységes volt a szabályozás minden zálogfajta tekintetében.
A Cstv. 49/D. §-át a 2000. évi CXXXVII. törvény 6. § (1) bekezdése illesztette be a törvénybe, ettől kezdve az 57. § (1) bekezdés b) pontba csak a vagyont terheló zálogjoggal biztosított követelést lehetett besorolni. A módosítás azt tette lehetővé, hogy a zálogjogosult hitelező a követelése 50%-át mindenképpen megkapja. Eredetileg kiterjedt a hatálya az óvadékul szolgáló vagyontárgyra is, azonban az Unióhoz történt csatlakozásunk miatt meg kellett változtatni a törvény szövegét. A pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv (Ie.) 4. cikkelyének (5) bekezdése szerint a tagállamok ugyanis kötelesek biztosítani, hogy a pénzügyi biztosítéki szerződések tartalmuknak megfelelően érvényesüljenek a jogosult vagy a kötelezett ellen indult csődeljárás (felszámolási vagy reorganizációs eljárás) ellenére. Ezen szabály következményeképpen nem volt fenntartható az óvadék jogosultjainak külön kielégítése tekintetében az 50%-os szabály. Az 50%-os korlátozás csak a zálogjog körében maradt fenn, míg az óvadék a zálogjoggal ellentétben 100%-os külön kielégítést biztosít a jogosultnak. A 2004. május 1-ig indult ügyekben tehát még az óvadék tárgyára is kiterjedt a törvény hatálya, az azt követően indult ügyekben csak a zálogtárgyakra.
A Cstv. 2007. január 1-jén hatályba lépett módosításával a jogalkotó megváltoztatta a hitelezők felszámolási eljárásban történő kielégítésének sorrendjét, és a Cstv. 49/D. §-a szerint a zálogjogosult hitelezőket az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben részesíti a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend szerint kielégítendő hitelezői igényekhez képest, a zálogtárgy értéke erejéig. Erre csak a Cstv. 49/D. §-a nyújt lehetőséget, ugyanis a Cstv. 57. § (1) bekezdésében található sorrendben a jogalkotó a zálogjognak csak egy fajtáját, a vagyont terhelő zálogjogot szabályozza [Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont] és oda is csak olyan összegben sorolható be a hitelező követelése, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva a felszámoló nem tudott kifizetni a jogosultnak. A kielégítés sorrendjében nincs tehát más helye a zálogjoggal biztosított követeléseknek, csak a Cstv. 49/D. §-a. Ebből következően, ha a zálogtárgyból a felszámolás során bármilyen összeg rendelkezésre áll a hitelező kielégítésére, azt a Cstv. 49/D. § szabályai szerint kell a felszámolónak a jogosult hitelező részére kifizetnie.
- 916/917 -
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjog kivételével - egyforma szabályt ír elő valamennyi zálogfajta tekintetében a befolyt összeg elszámolására, így a követelésen alapuló zálogjogokra is ezt a szabályt kell alkalmazni.
A kézikönyv - eltérően a korábbi megoldástól -, a hatályos szabályokat tartalmazza, a változások rövid leírását és a bírói gyakorlat jelentősebb részét azonban közlöm.

JOGGYAKORLAT
Gfv.X.30.409/2010/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A 2009. szeptember 1-jéig hatályban volt Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kell kielégíteni a követelésen alapuló zálogjog jogosultjait akkor is, ha a kötelezett önkéntes teljesítése, vagy a felszámoló intézkedései folytán folyik be a követelés az adós vagyonába. II. Biztosítéki céllal történt engedményezés esetén, ha a kötelezett fő érdekeltségeinek központja másik uniós tagállamban van, az 1346/2000/EK. rendelet 5. cikke szerint kell eljárni.
ÍH 2008.125.
A zálogjoggal biztosított vagyontárgy a felszámolási vagyon része, a zálogjoggal biztosított követeléseket is be kell jelenteni a felszámolónak (Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.071/2007. szám).
32.2.2.2. A 2007. január 1. után hatályos szabályok
A 2007. évi módosítás egyfelől megteremtette a zálogjogosultak meghatározott költségekre tekintettel korlátozott külön kielégítési jogát, másfelől megszüntetette a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtti egy évben keletkezett zálogjoggal biztosított követelések hátrányos megkülönböztetését.
A rendelkezés kivételes szabályt iktatott be a vagyont terhelő zálogjog tekintetében. Eszerint - az új csődtörvény koncepciójával egyezően - a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelés esetében a valódi külön kielégítési jog megteremtése a többi hitelező érdekét fokozottan érintené, ezért e körben fenntartották a hatályos szabályozás szerinti, a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50%-ára korlátozott külön kielégítési jogot - a külföldi példákra is tekintettel. A vagyont terhelő zálogjog jogosultjának a pozíciója nem változott: a befolyt vételár 50%-át az értékesítést követően, az értékesítés költségeinek levonása után kapja meg, a fennmaradó követelés erejéig, pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolt hitelezőként léphet föl.
A zálogjogosultak az új szabályok szerint is a felszámolási eljáráson belül kereshetnek kielégítést a zálogtárgyakból, a zálogtárgyak tehát továbbra is a felszámolási vagyon részét képezik, azonban a törvény megteremti a zálogjogos hitelezőknek a felszámolási eljáráson belüli, korlátozott külön kielégítéshez való jogát. Eszerint a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének (állagmegóvásának), és értékesítésének költségeit, valamint arányos díját vonhatja le.
- 917/918 -
A 2007. július 1. napjáig indult eljárásokban a vételárból költségként kerülnek levonásra az értékesített zálogtárggyal összefüggően felmerülő környezeti károsodások és terhek rendezésének költségei is. A levonható költségek összege azonban nem haladhatja meg a vételár 50%-át.
A költségek levonása után fennmaradó összeget, a zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére kell fordítani. A zálogjogosult kielégítése után fennmaradó vételárrész szolgál a felszámolási vagyonnal szembeni egyéb követelések kielégítésére.
Nem illeti meg a külön kielégítési jog a zálogjogosultat, ha a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője vagy annak hozzátartozója, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet [Cstv. 57. §-ának (1) bekezdés új h) pontja].
32.2.2.2.1. A felszámoló díja
A felszámoló díját a 16/2006. (IV. 7.) IM rendelet határozta meg. A rendelet kimondta, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeget elsődlegesen a zálogtárgy őrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének költségeire kell fordítani. Le kell belőle vonni a felszámoló díját, amely a nettó vételár 4%-a. A díjat a felszámoló nem veheti fel azonnal, azt az adós pénzintézetnél vezetett számláján elkülönítetten kell kezelni és csak a közbenső és zárómérleg alapján lehet kifizetni, akkor már az áfa összegével növelten. [Ez a rendelet is 2007. január 1-jén lépett hatályba, s a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 2009. szeptember 5-ével helyezte hatályon kívül. A hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben még a korábbi, tehát a 16/2006. (IV. 7.) IM rendelet előírásait kell alkalmazni. Az új rendeletet a hatályos szabályoknál ismertetjük.]
Azon felszámolói díj, amelyet a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során a befolyt vételárból a Cstv. 49/D. §-a alapján - illetve a külön miniszteri rendelet alapján - levon, természetesen még egyszer nem érvényesíthető a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerinti felszámolói díj keretében. Ennek értelmében tehát a felszámoló (is) külön felszámolói díjban részesül, a befolyt vételárat a felszámolói díjalapjába nem számíthatja be, az után még egyszer felszámolói díjra nem jogosult. (Az ezzel kapcsolatos problémákat a felszámolói díjjal kapcsolatos kérdéseknél még elemezzük.)
A díj mértékéből következik, hogy ebből a díjból a felszámoló nem köteles a díjfedezeti alapba befizetést teljesíteni, ezzel csökkenni fog az alap bevétele is.

JOGGYAKORLAT
BH 2013.278.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint a zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg [1991. évi XLIX. tv. 49/D. §, 57. § (1) bek. b) pont].
- 918/919 -
BDT 2012.2671.
Ha ugyanazon hitelező javára első ranghelyen vagyont terhelő jelzálogjogot, míg második ranghelyen ugyanezen vagyonhoz tartozó egyedi vagyontárgy(ak)at terhelő jelzálogjogot alapítanak, a hitelezőt az első ranghelyen a vagyont terhelő jelzálogjog jogosultjaként a vagyon értékesítéséből származó bevétel törvényben meghatározott része illeti meg, az egyedi jelzálogjoggal is terhelt vagyontárgyak értékesítéséből származó vételár fennmaradó részét pedig ugyanezen besorolási kategóriába tartozó második ranghelyű zálog jogosultként kell a részére megfizetni.
BDT 2010.4.
I. Amennyiben a hitelező kérelmére a vagyont terhelő zálogjogot a felszámolás kezdő időpontja előtt egyediesítéssel konkrét vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakították át, a követelés nem sorolható be a Csődtv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába.
II. A felszámoló a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékétől függetlenül köteles a besorolást elvégezni. A zálogtárgy értékesítése után, a ki nem elégített követelést a Csődtv. általános előírásainak megfelelően kell besorolni s fedezet esetén kielégíteni (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.242/2009/2. szám).
BDT 2009.11.195.
I. Ha a hitelezőnek teljesítő készfizető kezes érvényesíti a teljesítése folytán rá átszállt zálogjogát, a kielégítés joga a jelzálogjog átszállásával nyílik meg, ez egyben a dologi adós késedelmének kezdő időpontja is.
II. Ha a kezes teljesített a főadós helyett, a követelés a teljesítése (tőke + kamat) erejéig szállt át rá. Innentől azonban megtérítési igénye nem a főadóssal kötött hitelszerződésben meghatározott, hanem a törvényi előírás mértéke szerint kamatozik (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.110/2009/10. szám).
BDT 2008.1773.
A zálogjogosult részére a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kifizetendő összegből a zálogjoggal terhelt vagyontárgy őrzésének a költsége nem vonható le.
BDT 2006.1331.
A felszámolási eljárás során az értékesítési költségek körébe az értékesítés lebonyolításával közvetlen összefüggésben felmerülő kiadások tartoznak. Ennek megfelelően nem minősülnek ilyen költségnek a vagyon megóvásával, megőrzésével kapcsolatban felmerült kiadások sem.
ÍH 2012.94.
Az ingatlanon (vagy ingatlanban) elhelyezett gépek, berendezések nem válnak az ingatlan alkotórészeivé pusztán azáltal, hogy egy meghatározott funkcióra létesült ingatlanon (felépítményben) találhatók. A pályázati kiírásban elkülönítve megjelölt és önállóan is megvásárolható vagyoncsoportba tartozó ingóságokra az ingatlan tulajdonjoga (és azon alapított zálogjog) nem terjed ki [Ptk. 95. §, Cstv. 49/D. §] (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.173/2011/3. szám).
ÍH 2009.86.
I. A megállapítási kereset együttes feltételeinek a fennállását a bíróságnak az eljárás bármely szakaszában, hivatalból kell vizsgálnia, a feltételek hányában pedig a kereset elutasításának van helye.
II. Nincs helye zálogjog fenn nem állása iránti megállapítási keresetnek, ha a felperes jogvédelme a zálogkötelezett felszámolási eljárása során a zálogjogosult által kezdeményezett kifogás miatti eljárásban felperes beavatkozásával biztosított, továbbá ha a marasztalást a felperes a csődtörvényben szabályozottak szerint, hitelezői igényének bejelentésével kereshet (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.115/2009/7. szám).
ÍH 2009.76.
I. Az üzletrészt terhelő zálogjog bejegyzésénél a cégbíróság a zálogjog alapításának érvényességét nem vizsgálhatja.
II. Az üzletrész nem a vagyont terhelő zálogjog, hanem a jogokon alapított zálogjog fogalmi körébe tartozik, ezért közjegyzői okiratba foglalást nem igényel (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.44.505/2008/2. szám).
- 919/920 -
ÍH 2008.125.
A zálogjoggal biztosított vagyontárgy a felszámolási vagyon része, a zálogjoggal biztosított követeléseket is be kell jelenteni a felszámolónak. A határidőben bejelentett egyéb igényekhez képest privilegizált kielégítésükre csak akkor kerülhet sor, ha a bejelentés határidőben megtörtént.
A zálogjoggal biztosított követelések felszámolási eljáráson kívüli kielégítésére nincs törvényes lehetőség; a határidőn túl bejelentett zálogjoggal biztosított követelések - a Cstv. kötelező kielégítési sorrendbe vonatkozó szabálya folytán - nem előzhetik meg a határidőn belül bejelentett egyéb igényeket (Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.071/2007. szám).
ÍH 2008.126.
A vagyont terhelő zálogjog alapítása utána felszámolás alatt álló adós vagyonába kerülő azon vagyontárgyakat nem terheli csak a zálogjog, amelyet az adós már eleve más zálogjoggal terhelten szerzett meg. A zálogjoggal megterhelt vagyonba tartozó ingóságon később, más javára alapított zálogjog ugyanakkor nem előzi meg a vagyont terhelő zálogjogot.
A vagyont terhelő zálogjog egyenértékű a többi zálogjoggal, ezért az adós vagyonának meghatározott része fölött "lebegő zálogjoggal" biztosított követelés éppúgy privilegizált, mint a többi zálogjoggal biztosított követelés (Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.046/2007. szám).
Fpkhf.II.25.008/2005/2. (Győri Ítélőtábla):
A zálogjoggal biztosított hitelezői igény besorolása szempontjából vizsgálandó időpontok értelmezése
Az indokolásból: "A jelen esetben irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel és a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 49/D. § (1) bekezdéséből következően a felszámolónak a zálogtárgy, illetve az óvadékul szolgáló vagyontárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át akkor kell az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal (óvadékul szolgáló vagyontárggyal) biztosított követelések kielégítésére fordítania a biztosított követelés erejéig, ha a zálogjog (óvadék) a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett, és az erre irányuló szerződés tekintetében egyébként a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerint vélelmezni nem kell.
A felszámolási eljárás megindítása időpontjának pedig a felszámolásra irányuló kérelem bírósághoz érkezésének napja minősül (BH 2001/441. sz. jogeset, a Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.30.461/2000/6. sz. végzése). Így, mivel a hitelező javára a jelzálogjogot csupán a felszámolást lefolytatása iránti kérelem beérkeztét követően alapították, a többször módosított Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alkalmazásának nem volt helye, a befolyt vételár 50%-át a felszámolónak nem kellett a hitelező részére kiutalnia."
32.2.2.3. Változások 2007. július 16-a után
A 2007. évi LXI. törvény 33. § (3) bekezdése kisebb módosítást hajtott végre. A törvény indokolása szerint a Cstv.-nek a 2006. évi VI. törvénnyel történt módosítását megelőzően a kielégítési rangsor az 57. § (1) bekezdés b) pontjában mondta ki, hogy a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az önálló zálogjog, illetve az a követelés, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség). E szabály a 2006. évi VI. törvénnyel végrehajtott Cstv.-módosítás során indokolatlanul került ki a törvény szövegéből, illetve már a hatályos Cstv.-nek is felróható, hogy e szabályt nem mondja ki mindkét zálogjogi rendelkezésében, vagyis az 57. § (1) bekezdésének b) pontja mellett a 49/D. §-ában is. A 2006. évi VI. törvény megalkotása során a jogalkotó szándéka nem irányult arra, hogy az általános zálogjogi szabályoktól eltérően az önálló zálogjog, illetve a tisztán dologi kötelezettség esetében megtagadja a zálogjogosult hitelezőtől a zálogjog által biztosított privilegizált helyzetet. Ezért e módosítás visszaállította, kétségtelenné tette, hogy a zálogjogosult hitelezőt ilyen esetben is megilleti a zálogjoga alapján a külön kielégítési jog.
- 920/921 -
Az önálló zálogjogra való utalást a módosítás a zárójelen belül helyezte el, tekintettel arra, hogy az önálló zálogjog is a pusztán a zálogtárgyból való kielégítés tűrésére irányul, az önálló zálogjog jogosultjának nem kell követelésének fennálltát és nagyságát bizonyítani, erre kifogásként az adós hivatkozhat, ha az önálló zálogjoggal szerződésileg összekapcsolt követelést részben vagy egészben már teljesítette. Anélkül, hogy szükség lenne ennek külön kimondására, természetesen a vagyont terhelő zálogjogra vonatkozó, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szereplő, 2007. január 1-jétől hatályos szabály alkalmazásában is zálogjoggal biztosított követelésnek minősül az a követelés, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség, önálló zálogjog), hiszen mindkét konstrukció előfordulhat a vagyont terhelő zálogjoggal kombinálva is (vagyont terhelő önálló zálogjog, illetve vagyont terhelő dologi kötelezettség).
A zálogjoggal biztosított követelés esetében is alkalmazandóak mindazon megfontolások, amelyek a zálogjoggal nem biztosított követelés esetében: a zálogjoggal biztosított tagi követelés nem minden esetben veszti el a zálogjog alapján biztosított privilegizált helyzetét, a külön kielégítési jogot, ezért itt is alkalmazandóak a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontját módosító rendelkezésben foglalt megszorítások: a külön kielégítési joggal csak az a taghitelező nem élhet, aki
- többségi befolyással rendelkezik és
- zálogjoggal biztosított követelése a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét követően keletkezett.[245]

JOGGYAKORLAT
Fpkf.II.25.504/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
A Cstv. 49/D. § alapján csak az a zálogjogos hitelező kaphat kielégítést, aki a hitelezői igényét határidőben bejelentette.
32.2.2.4. A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben alkalmazandó szabályok
Az V. Cstv. Novella csak kisebb mértékben módosította a zálogjogos hitelezők kielégítésének szabályait. A bírói gyakorlatban kialakult elveket elfogadva kimondja, hogy a zálogjogosult hitelező követelése kielégítésének feltétele
- a követelése bejelentése és
- a regisztrációs díj befizetése.
- 921/922 -
Miután a Cstv. bevezette a függő követeléssel rendelkező hitelező státuszát, így külön kezelendő a lejárt követeléssel és a függő követeléssel rendelkező hitelező kielégítésének szabálya. Míg a lejárt követeléssel rendelkező hitelező esetében a vagyontárgy értékesítése esetén a korábbi szabályozásnak megfelelően kell a hitelezőt kifizetni, a függő követeléssel rendelkező hitelező esetében erre nincs lehetőség. Ebben az esetben az a tény, hogy a függő követelés esedékessége még nem állt be, nem képezi akadályát a zálogtárgy értékesítésének, de a függő követelés kielégítésére ebben az esetben is meg kell képezni a Cstv. 58. §-a szerinti tartalékot. Sajnálatos módon a zálogjoggal nem rendelkező hitelezők ezzel az intézkedéssel még inkább hátrányos helyzetbe kerülnek.
A módosítás másik következménye, hogy megszünteti a követelésen alapuló zálogjogból történő kielégítésre vonatkozó joghézagot, melyet a 2007. évi módosítás során sem vettek be a 49/D. § szabályai közé.
32.2.2.4.1. A felszámolói díj mértéke
Az V. Cstv. Novella meghatározza a felszámolói díj mértékét is ezekben az eljárásokban (a bevétel 5%-a). A Cstv. 49/D. §-ának kiegészítése arról is rendelkezik, hogy a felszámolói díjból a 4%-ot meghaladó hányadot nem a díjkiegészítési számlára kell utalni, hanem az egyszerűsített felszámolási eljárásokban a felszámolók minimumdíjazására kell fordítani. Ennek kimondását az indokolja, hogy a minimumdíjakra történő kiegészítések nem teljesíthetők a Cstv. 59. § (3) bekezdése szerinti díjkiegészítési számláról, azokat a központi költségvetés finanszírozza.
Végül itt kell megemlíteni, hogy az V. Cstv. Novella felhatalmazása alapján az IRM kiadta a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendeletet, amely szabályozza a felszámolót megillető díjat, összhangban a törvény rendelkezésével. Eszerint a felszámolót a 49/D. §-a szerinti értékesítésből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díjat (megnövelve a díjat terhelő, az általános forgalmiadó-fizetéséhez szükséges összeggel) az adós pénzügyi intézménynél vezetett számláján elkülönítve kell vezetni, és azt a felszámolónak a felszámolási eljárás során a Cstv. 50. §-ában meghatározott közbenső mérlegben, illetve a felszámolási eljárás befejezésekor a Cstv. 52. §-ában meghatározott felszámolási zárómérlegben - a Cstv. 50. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - külön is ki kell mutatnia.
A közbenső mérlegnek és a felszámolási zárómérlegnek tartalmaznia kell a befolyt vételárnak a zálogjogosult hitelező részére - a zálogjoggal biztosított követelésének kielégítésére - még ki nem fizetett összegét.
A bíróság a közbenső mérlegről (felszámolási zárómérlegről) hozott végzésében rendelkezik arról is, hogy a díjat - kiegészítve az azt terhelő általános forgalmi adó összegével megegyező összeggel - a felszámoló jogosult közvetlenül az adós pénzügyi intézménynél vezetett számlájával szemben érvényesíteni.
A felszámoló számára a Cstv. 59-60. §-a alapján ténylegesen kifizethető díjat a Cstv. 49/D. §-a szerint már érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.
- 922/923 -
Az IRM-rendelet 2009. szeptember 5-én lépett hatályba, rendelkezéseit az ezt követően érkezett ügyekben kell alkalmazni.
32.2.2.5. A 2011. évi módosítással érintett szabályok
A 2011. évi Módtv. kisebb módosításokat hajtott végre a törvényen. Az egyik módosítás csak szövegpontosítás, a "3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti függő követelés" szövegrész helyébe a "3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés" szöveg került a 3. § változtatása miatt (69. § 18. pont.).
A második módosítás már lényeges, bár a módosító törvény szövegében szinte elveszik. A 2011. évi Módtv. 69. § 30. és 31. pontja a 49/D. § (1) és (2) bekezdésében a "zálogjoggal biztosított követelés" szövegrész helyébe a "zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek)" szöveget illesztette be. A zárójelben szereplő pontosítás azt a vitát kívánja lezárni, amely a késedelmi kamat besorolásáról szól. Az új szabályozás a szerződéses kamat kifejezést használja az ügyleti kamat helyett, ez a Cstv. 35. § (2) bekezdésében használt kifejezéssel azonos, a Ptk. fogalomrendszerében ügyleti kamatnak felel meg. Ezért a 2012. március 1. után indult ügyekben egyértelműen a késedelmi kamatot az 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell besorolni.
A harmadik változás a felszámolói díjat érintette. A 2011. évi Módtv. 69. § 32. pontja a 4%-os díjat 3%-ra szállította le.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2014.39.
Zálogjoggal terhelt ingatlan őrzésének ténye megalapozza azt, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból az őrző-védő feladatot ellátó személyek díját levonásba helyezzék. Ezt az elszámolási kötelezettséget nem érinti az az esetleges körülmény, hogy a fenti feladatot végző személyek munkabérét az ingatlan értékesítését megelőzően - egyéb bevétel hiányában - a Bérgarancia Alap által biztosított pénzből előlegezte meg a felszámoló (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.881/2012/4. szám).
ÍH 2014.40.
A felszámolási költségek közötti vagyon megóvásával kapcsolatos költségek köre szélesebb, mint a zálogtárgy állagmegóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségeké. A felszámolási vagyon létével összefüggő közterhek, adók, mint felszámolási költségek esetenként a vagyon megóvásához kapcsolódó költségek tágabb kategóriájába beletarozhatnak, de nem számíthatóak hozzá a zálogtárgy állagának megóvásával, megőrzésével felmerülő kiadások szűkebb köréhez.
Az indokolásból: "A jelen eljárásban alkalmazandó, a 2006. évi VI. törvény 15. §-ával módosított Cstv. 49/D. § (1) bekezdése rendelkezéséből következik, hogy a 2007. január 1. napját követő felszámolási eljárásokban a zálogtárgy értékesítéséből befolyt teljes vételárral szemben elszámolhatók - egyebek mellett - a zálogtárgy megőrzésének és állagmegóvásának a költségei is (ez csak az érintett vagyontárgyra vonatkozik.) A Cstv. 48. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről. A felszámolónak tehát jogszabályi kötelezettsége a felszámolási eljárás megindításakor, illetve a felszámoló kijelölésekor átvett adósi vagyon megőrzése, őrzése és állagmegóvása. Az ingatlan állagának megóvása valójában az állagának változatlan állapotban tartásával közvetlenül összefüggő intézkedéseket, illetőleg ezek költségeit jelenti. A jogalkotó nem határozza meg a zálogtárgy állagmegóvása költségeinek tételes mibenlétét.
- 923/924 -
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. számú melléklete szerinti az állagmegóvás (karbantartás) a meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség kármegelőzése, kárelhárítása érdekében végzett, az eredeti állagának visszaállítását szolgáló építési, szerelési munka. E fogalom-meghatározásból kiindulva az állagmegóvás meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség kármegelőzése, kárelhárítás érdekében végzett, az eredeti állagának visszaállítását szolgáló építési tevékenység. Egy munka tehát akkor állagmegóvó jellegű, ha két kritériumnak felel meg, egyrészt a munka céljának kármegelőzési, kár elhárítási, azaz az eredeti állagának visszaállítását szolgáló jellegűnek kell lennie, másrészt a munka jellegének építési és szerelési munkának kell minősülnie. Ebből következően nyilvánvalóan nem minősíthető az önkormányzatnak járó építményadó, mint vagyoni jellegű adófizetési kötelezettség, állagmegóvási intézkedésnek, illetőleg ezzel kapcsolatban felmerülő költségnek.
A jogszabályi rendelkezések tükrében az a következtetés vonható le, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott felszámolási költségek közötti vagyon megóvásával kapcsolatos költségek köre szélesebb, mint a zálogtárgy állagmegóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek köre. A felszámolási vagyon létével kapcsolatos közterhek, adók tehát mint felszámolási költségek esetenként a vagyon megóvásával kapcsolatos költségek szélesebb kategóriájába beletartozhatnak, de nem tartoznak a zálogtárgy állagának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos kiadások szűkebb körébe.
A fentiek alapján a felszámoló tévesen minősítette a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett építményadó fizetési kötelezettséget olyan költségnek, amely a Cstv. 49/D. §-a szerint levonásba helyezhető a zálogtárgy értékesítési bevételéből. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és a felszámolót a Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében az elszámolásának módosítására szólította fel azzal, hogy az építményadó fizetési kötelezettség összegszerűségét a bevételből levonandó költségekből mellőzze, és az értékesítési bevételt ennek megfelelően fizesse ki a zálogjoggal biztosított hitelezői igény jogosultjának részére" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.621/2012/2. szám).
32.2.3. A hatályos szabályozás
Cstv. 49/D. § (1)[246] Amennyiben a zálogjogosult a 46. § (7) bekezdésben meghatározott befizetési kötelezettségét teljesítette - és követelése nem a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés -, a felszámoló a következőképpen jár el: ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségeit, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget az 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként, valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani, több jogosult esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével. A felszámolót az említett felszámolói díjból 3% illeti meg (megnövelve az általános forgalmi adó összegével), a fennmaradó összeget a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére juttatja el, amely azt elkülönítetten kezeli, és az 59. § (5) bekezdése szerinti kifizetésekre használja fel.
- 924/925 -
(2) Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásban a zálogtárgy körülírással (Ptk. 5:102. §) oly módon van meghatározva, hogy a zálogjog a zálogkötelezett hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezhető összes vagyontárgyára kiterjed, a felszámoló - az (1) bekezdéstől eltérően - a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az ilyen módon meghatározott és értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 5:118-5:122. §-ában meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, feltéve hogy a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.
(3) A zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség), valamint az a követelés is, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték. Ez utóbbi követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét az ingóság lefoglalásának időpontja, illetőleg a végrehajtási jog bejegyzésének időpontja szerint kell megállapítani.
(6) Az (1)-(2) bekezdés szerinti követelések ki nem egyenlített részének kielégítése, valamint a vételárból a zálogjoggal biztosított követelések kielégítése után fennmaradó összeg felosztása tekintetében a felszámolás körébe tartozó vagyonból történő kielégítés szabályai az irányadók (57-58. §).
A 2013. évi CCLII. törvény az új Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos módosításokat vezette át a törvényen, amely elsősorban az új Ptk. megfelelő szakaszaira történő hivatkozást jelenti, illetve a vagyont terhelő zálogjog helyett a körülírással meghatározott zálogjogot említi. Az új zálogjogi szabályokat azon szerződések esetén kell alkalmazni, amelyeket 2014. március 15-e után kötöttek. Erre vonatkozóan átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a 2013. évi CCLII. törvény által beiktatott Cstv. 83/I. §-a az alábbiak szerint:

83/I. § (1) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt kikötött fiduciárius hitelbiztosítékból (Ptk. 6:99. §) eredő igényekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
- 925/926 -
(2) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt alapított vagyont terhelő zálogjogból, illetve önálló zálogjogból eredő jogokra és kötelezettségekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha a felszámolási eljárásban körülírással meghatározott zálogtárgyra vonatkozó zálogjogból eredő követelés érvényesítésére is sor kerül, a Ptk. 5:118-5:122. §-a szerinti rangsor elvét megfelelően kell alkalmazni.

A 2015. évi CXCIII. törvény iktatta be a törvényszöveg (1) bekezdésébe a "megőrzésének" szövegrész helyébe az "élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségeit, a zálogtárgy megőrzésének" szöveg, a "valamint" szövegrész helyébe az "a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget az 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként" szöveget.
A módosítás indokolása hangsúlyozza: Egyfelől a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése módosul akként, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyt bevételből ez a költség - a megőrzés, állagmegóvás, értékesítés költségeihez hasonlóan - levonható, másfelől a Cstv. 57. § (2) bekezdés j) pontjában kifejezetten nevesítésre kerülnek ezen költségek a felszámolási költségek között abban az esetben, ha azok megelőlegezése államháztartási forrásból történik. Fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségei tartozhatnak ide.
A 2016. évi LXXVII. törvény zálogjogot érintő szabályai 2016. október 1-jén léptek hatályba, a fiduciárius biztosítékkal kapcsolatos módosítás 2016. július 1-jén. Emiatt várható a Cstv. módosítása is.
Ezeken a módosításokon túlmenően a gyakorlat az elmúlt években több kérdésben jelentősen változott. Ezeket tárgyalom a továbbiakban.
32.2.3.1. Mely esetekben alkalmazható a Cstv. 49/D. § szabályrendszere?
A törvényi szabályozás szerint, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a törvényben tételesen felsorolt költséget és díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére köteles fordítani.
A feltételek a következők:
- a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezzen,
- ne legyen függő követelés [erre külön szabály van a (7) bekezdésben],
- a követelést határidőben bejelentse a hitelező és
- a nyilvántartásba vételi díjat befizesse,
- a vagyontárgy az adós tulajdonában áll.
Ma már evidencia, hogy a zálogjogos hitelezőnek is be kell jelenteni a követelését, s az is, hogy a nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A Kúria ezen túl azon iratok felszámolónak történő megküldését is alapvetőnek tartja, amelyek a zálogjogos hitelezői minőséget megalapozzák.
- 926/927 -
Ha ezeket késve küldik meg, a zálogjogos követelés is ennek megfelelő kategóriába kerül vagy nem lehet zálogjoggal biztosított követelésként besorolni (Gfv.VII.30.337/2013/4.).
Az ügyek nagy részében az egyenes adós vagyontárgyán áll fenn a zálogjog. Amennyiben a zálogtárgy nem fedezi a zálogjogosult követelését és az adós jogutód nélkül megszűnik, felmerül a kérdés, hogy a fennmaradó követelés az adós cégnyilvántartásból való törlésével megszűnik vagy sem.
A követelések megszűnéséről a Ptk. rendelkezik.

rPtk. 323. § (1) A kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, kivéve, ha csak személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányult.

Az új Ptk. rendelkezése pontosabb:

Ptk. 6:3. § [A kötelem megszűnése]
A kötelem megszűnik
c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult;

Látható, hogy sem az rPtk., sem a hatályos Ptk. alapján az adós törlésével a követelés nem szűnik meg. Ezért a dologi adóssal szemben akár peres, akár peren kívüli, s így felszámolási eljárásban is érvényesíthető a követelés. Ennek módját külön elemzem.

JOGGYAKORLAT
A hitelezőnek - igénybejelentésével egyidőben - be kell csatolnia azokat az iratokat, amelyek megalapozzák igénye törvénynek megfelelő besorolását.
A Cstv. szigorú határidőket szab a hitelezői igény érvényesítéséhez. Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően be kell jelentenie a hitelezői igényét - valamennyi azt igazoló okirat becsatolásával együtt -, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat is.
Az indokolásból: "A felszámolóhoz benyújtott hitelezői igénybejelentésben a hitelezőnek nem kell kötelezően meghatároznia, hogy melyik pontba kéri besorolni az igényét, ennek elmaradása tehát nem eredményezheti azt, hogy a felszámoló ne a jogszabályokban meghatározott rendelkezéseknek megfelelően sorolja be a követelést. A hitelezőnek azonban - igénybejelentésével egyidőben - be kell csatolnia azokat az iratokat, amelyek megalapozzák igénye törvénynek megfelelő besorolását.
A Cstv. szigorú határidőket szab a hitelezői igény érvényesítéséhez. Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően be kell jelentenie a hitelezői igényét - valamennyi azt igazoló okirat becsatolásával együtt -, és be kell fizetnie a nyilvántartásba vételi díjat is. Ha a hitelező az általános kielégítési sorrendnél kedvezőbb helyzetbe kíván kerülni, a privilegizált helyzetet biztosító iratokat is határidőn belül át kell adnia a felszámoló részére, figyelemmel a besorolás és kielégítés tekintetében a felszámolót terhelő határidőkre és a többi hitelező érdekeire is [Cstv. 46. § (6) bekezdés, 49. § (2) bekezdés, 49/D. §].
- 927/928 -
A hitelezői igény bejelentése és a biztosítékokkal kapcsolatos iratok felszámolóhoz történő bejelentése tekintetében tehát az alábbi lehetőségek állnak fenn:
a) A hitelezőnek a követelésére és annak biztosítékaira vonatkozóan a 40 napos határidőben kell becsatolnia az iratokat a felszámolóhoz, ebben az esetben kerülhet sor a Cstv. 49/D. §-a alapján a kielégítésre a határidőn belül benyújtott, nem biztosított követeléssel rendelkező hitelezőket megelőzően.
b) Ha a követelésre vonatkozóan határidőben, a biztosítékok tekintetében pedig határidőn túl történik meg a bejelentés, akkor a követelést nem biztosított, de határidőn belül bejelentett hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni.
c) Amennyiben a hitelező határidőn belül bejelenti az igényét, de csak a jogvesztő határidőn túl nyújtja be a privilegizált kielégítésre alapul szolgáló bizonyítékait, akkor a hitelezői pozícióját, s annak az addig benyújtott iratokon alapuló kielégítési rangsorát nyilvánvalóan nem veszíti el, csupán az előnyösebb besoroláshoz való jogát nem érvényesítheti.
Ebből következően tehát a hitelező nem veszítette el az eredeti, a határidőben bejelentett igények között nyilvántartott, visszaigazolt hitelezői igényét és kielégítési rangsorát csak a privilegizált, biztosított hitelezői pozíció eléréséhez szükséges joga tekintetében állt be a jogvesztés."
BH 2006.121.
A kölcsönszerződésből eredő követelést az adós gazdálkodó szervezet felszámolása nem szünteti meg, ezért annak a jogosult részéről való engedményezése nem irányul lehetetlen szolgáltatásra [1959. évi IV. törvény 323. § (1) bek., 328. § (1) bek., 227. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 54-55. §].
Az indokolásból: "A másodfokú bíróság a felperes által felhozott anyagi jogi jogszabálysértéseket nem követte el. Törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felek által kötött követelés-engedményezési szerződés az alperes részéről nem irányult lehetetlen szolgáltatásra. Az adós I.-M. Kft. és az alperes között kölcsönszerződés - azaz kötelmi jogviszony - állt fenn, az alperesnek az e szerződésből származó követelése nem szűnt meg az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével. A kötelmi jogviszony megszűnésének többféle módja van: a teljesítés, a Ptk. 319. §, 320. §, 321. §, 322. §-aiban szabályozott esetek, valamint megszünteti a követelést az arról való lemondás is. A Ptk. 323. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg kivéve, ha az csak személyesen teljesítendő szolgáltatásra irányul. A gazdasági társaság megszűnése sem eredményezi a társasággal szembeni követelések megszűnését. Az 1997. évi CXLIV. törvény 54. §-a, 55. §-ának (2) bekezdése, 56. §-a rendelkezik arról, hogy a megszűnt társaságot terhelő követelések kikkel szemben és mennyi ideig érvényesíthetők. Ha a felperes álláspontja helytálló lenne, és a kötelezett megszűnésével a szerződés megszűnne, úgy a szerződést biztosító járulékos mellékkötelezettségek kötelezettjei is szabadulnának a szerződés teljesítéséért általuk vállalt kötelmek alól. A szerződést biztosító mellékkötelezettségeknek viszont éppen az a rendeltetése, hogy a mellékkötelezett (kezes, zálogkötelezett) maga teljesítsen, illetőleg álljon helyt a zálogul lekötött vagyontárggyal, ha a főkötelezett nem tud vagy nem akar teljesíteni, ideértve a főkötelezett halálát, illetőleg a gazdálkodó szervezet megszűnését is.
Az iratokból megállapítható, hogy a felperes perbe hozott ingatlanát az alperes részéről az I.-M. Kft.-nek nyújtott hitel biztosítására 30 000 000 Ft és járulékai erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte. A felperes mint zálogkötelezett ezért a bejegyzett jelzálogjog alapján továbbra is zálogkötelezett maradt akkor is, ha a személyes kötelezett felszámolás folytán megszűnt. Amennyiben a jelzálogszerződés érvénytelensége iránti keresete nem vezet sikerre, úgy a felperesnek mint dologi adósnak tűrnie kell a követelés kielégítését az elzálogosított ingatlanból. Ha maga elégíti ki az alperest mint jogosultat, a jelen eljárásban irányadó Ptk. 266. §-ának (1) bekezdése szerint megszűnik az ingatlanát terhelő jelzálogjog, ugyanakkor átszáll rá az általa kiegyenlített követelés, valamint a kielégítés erejéig annak egyéb biztosítékai is. A kielégítési jog megnyílta után kötött megállapodással a jogosult megszerezheti az ingatlan tulajdonjogát, illetve megállapodhatnak a közös értékesítésben [Ptk. 263. § (1) bekezdése, 264. § (1) bekezdése]. Ha a követelést a felperes engedményezés útján megszerzi, a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján átszállnak rá a zálogjogból eredő jogok, és így a zálogjog megszűnik, mert a zálogtárgy tulajdonosa és a zálogjoggal biztosított követelés jogosultja ugyanaz a személy lesz."
- 928/929 -
32.2.3.1.1. Eljárás, ha a dologi adós áll felszámolás alatt
A gyakorlatban merült fel az a kérdés, hogy mi a jogi helyzet akkor, ha a dologi adós felszámolását rendelik el, miként tudja a záloghitelező az igényét érvényesíteni. Kiss Gábor, a csőd- és felszámolási bírák 2010. január 20-22-én tartott konferenciáján azt az álláspontot képviselte, hogy "a felszámolás alá került adós dologi kötelezettsége esetén (az adós egy másik személy kötelezettségét saját vagyonának egy részével biztosítja, így elválik a személyes kötelezett - aki a teljes vagyonával felel - és a dologi kötelezett - aki csak a zálogba adott vagyontárgyával felel), ha a személyes kötelezettel szemben még nem járt le a követelés, akkor is köteles és jogosult bejelenteni a követelését a zálogtárgy tulajdonosának felszámolása esetén, mert a Vht. rendszeréhez hasonlóan a bejelentkezéssel megnyílik az igénye az érvényesítésre. A dologi kötelezett felszámolója pedig a hitelezői igény kielégítése után felléphet a személyes kötelezettel szemben a Ptk. 259. § (1) bekezdés alapján."[247] A gyakorlatban azonban változó megoldásokat alkalmaztak, volt olyan álláspont, hogy ilyenkor a hitelező követelése nem sorolható be a 49/D. §-ba, hanem az 57. § (1) bekezdés f) pontjába, feltéve, ha valamilyen okból nem kell más pontba besorolni.
Abban az esetben, ha a dologi adós kerül felszámolás alá, meglehetősen bonyolult jogi helyzet áll elő. A zálogjogi előírások szerint az egyenes adós és a dologi adós szétválása esetén, a dologi adóssal szemben a zálogjogosultnak nincs követelése, a zálogkötelezett csak tűrni köteles, hogy a vagyontárgyból a hitelező kielégítse magát. Alapesetben tehát, ha az egyenes adós nincs késedelemben, a záloghitelező követelése nem járt le, ilyenkor nem tud a felszámolási eljárásban hitelezői igényt bejelenteni. Amennyiben viszont lejárt a követelés és az egyenes adós nem tud fizetni vagy például az ő felszámolási eljárásában sem sikerült érvényesíteni a hitelezői igényt és az egyenes adós jogutód nélkül megszűnt, akkor a dologi adóssal szemben kell fellépni, s itt kell a követelést bejelenteni.

Ptk.5:86. § [A zálogjog]
(1) Zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (a továbbiakban: zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (a továbbiakban: személyes kötelezett) nem teljesít.
5:111. § [Az elzálogosított követelés kötelezettjének jogai és kötelezettségei]
(1) Az elzálogosított követelés kötelezettje mindaddig a zálogkötelezett részére köteles teljesíteni, amíg olyan teljesítési utasítást nem kap, amely meghatározza a zálogjogosult személyét, székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát. Ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet.
(3) A zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után küldhet teljesítési utasítást.

Csőke Andrea ezzel kapcsolatban az alábbi álláspontot képviseli:

"Zálogjoggal biztosított követelésként kell figyelembe venni azon zálogtárggyal szemben fennálló követelést is, ahol az adós csak a zálogtárggyal felel valamilyen követelésért, tűrni köteles, hogy a követelést a zálogtárgyból kielégítsék. (dologi kötelezettség)
- 929/930 -
A zálogtárgy tulajdonosának felszámolása során a hitelező felléphet a zálogjoggal biztosított követelésének kielégítése érdekében, ha lejárttá válik a követelése. Ebben az esetben a zálogjog jogosultjának hitelezővé kell válnia, s a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárból - a költségek levonása után - juthat kielégítéshez. Amennyiben az nem elegendő, úgy a hitelező a kifizetett összegen felül ezen felszámolásban már nem követelhet semmit az adóssal szemben, követelését a személyes kötelezettel szemben - aki eredetileg tartozik a hitelezőnek - érvényesítheti."[248]

Megjelent ez az álláspont a Kúria egyik, számlakövetelésen fennálló zálogjog kielégítése kapcsán. A Gfv.30.255/2014/4. számú döntésben a Kúria kifejtette:

"Ha a biztosított jogviszonyból eredő követelés már a dologi kötelezettek felszámolásának megindulása előtt lejárttá vált, akkor a dologi kötelezettel szembeni fellépés időpontjában - legkésőbb a dologi kötelezett felszámolásának megindulásakor - meglévő pénzeszközön áll fenn a zálogjog. Ha a személyes kötelezettel szemben a követelés még nem vált esedékessé a dologi kötelezett felszámolása megindulásának időpontjában, akkor a jogosult a dologi kötelezettel szemben még nem érvényesítheti a biztosítéki szerződésen alapuló követelését, azaz hitelezői igényt nem jelenthet be, mert a dologi kötelezettnek még nincs tűrési kötelezettsége a jogosulttal szemben. Abban az esetben tehát, ha a személyes kötelezettel szemben a követelés még nem járt le, a dologi kötelezett elleni felszámolási eljárásban a jogosult még nem jelentheti be a hitelezői igényét (és nem fizetheti be a nyilvántartásba vételi díjat). A dologi kötelezett adós felszámolójának, a Cstv. 49/D. §-a szerint, a zálogtárgyból befolyt összegből a jogosultat lejárt követelés esetén megillető összeget a követelés esedékessé válásáig (és a hitelezői igény nyilvántartásba vételéig) tartalékolnia kell [Cstv. 49/D. § (3) bekezdés], azt nem használhatja fel a zálogjogosultat követő biztosított hitelezők, a felszámolási költségek, illetve a nem biztosított hitelezők követelésének kielégítésére. Ha az esedékessé válást követő 40 napos határidőben a zálogjogosult a dologi kötelezett felszámolási eljárásában nem jelenti be a követelését, akkor a felszámoló ezt a tartalékolt összeget felhasználhatja a sorrendben utána következő, határidőben bejelentkezett, biztosított hitelezők kifizetésére, továbbá a felszámolási költségek, valamint a többi, nem biztosított hitelező kielégítésére, a Cstv. 57. § (1) bekezdés szabályai szerint."

A hatályos szabályozás alapján ez az álláspont helyes, ugyanis a Cstv. 4/A. §-a kimondja, hogy a zálogjogosult - ideértve azt az esetet is, ha a zálogjogot óvadékként alapították - a zálogjog érvényesítésével összefüggő jogait a zálogkötelezettel szemben
b) felszámolási eljárás esetében
ba) a felszámolás elrendelése előtt a bíróság által a tartozás kiegyenlítésére határidőt engedélyező végzés kézhezvételétől, vagy
bb) a rendkívüli moratórium közzétételétől,
bc) a ba), illetve a bb) alpont szerinti esetek hiányában a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől
nem gyakorolhatja, követeléseinek a zálogtárgyból (az óvadék tárgyából) való kielégítésére a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás keretében kerül sor.
Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a hitelező a dologi adós felszámolási eljárásában hitelezőként bejelentkezik. Ha ezt elmulasztja (180 napon belűl nem jelentkezik be), akkor a dologi adós zálogtárgya tekintetében törölhető a zálogjog.
- 930/931 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2014.3204.
I. Ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a jogosult a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének jogát - felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve - nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat.
32.2.3.2. Milyen költségeket lehet levonni a vételárból?
A törvény rendelkezései szerint az alábbi költségek vonhatók le a bevételből:
- a zálogtárgy élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségeit,
- a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának,
- értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit),
- a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget az 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként, valamint a
- nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le.
A problémás eseteket külön elemezzük, itt csak annyi megjegyzést teszünk, hogy mind a jogalkotás, mind a bírói gyakorlat tágítja a bevételből levonható költségek körét.
32.2.3.2.1. Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapot elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok igazolt költségei
Ez az elszámolható költség a pécsi ún. magasház felszámolási eljárásában felmerült probléma megoldására született, teljesen indokoltan. Az adós nem tudta a hatóság által elrendelt milliárdos költségű bontást elvégezni. Az állam biztosította a költségeket, de furcsa lett volna, ha ez nem számolható el felszámolási költséget megelőzően, az értékesítési bevétel terhére. Ezt a helyzetet kezeli a módosítás.
32.2.3.2.2. A zálogtárgy állagmegóvásának, megőrzésének költsége
A 49/D. § beiktatása óta vitatott, hogy ezen a címen milyen költségek számolhatók el. A zálogjogosultak természetes módon vissza akarták szorítani ezeket a költségeket, míg a felszámolók és a többi hitelezők is abban érdekeltek, hogy minél több költség elszámolható legyen. Nagyon lényeges fejlemény volt a Kúria meghozta az 1/2015. Polgári jogegységi hatátozatát, amelyben elvi szinten mondta ki, hogy a "megőrzés" fogalmi körébe azok a költségek is beletartoznak, amelyek a zálogtárgy értékének, tulajdonjogának a megőrzésére irányulnak,
- 931/932 -
tehát nem kizárólag a zálogtárgy fizikai állagának megóvásával, megőrzésével kapcsolatban felmerülő költségeket lehet a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben elszámolni. A jogegységi tanács ezért arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szereplő, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei körébe tartozik a zálogtárgyra vonatkozóan a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, illetve egyéb közteher.
További vitatéma a gyakorlatban, hogy a zálogjogosulttal a bevétel bruttó vagy nettó összegével kell elszámolni. Ezt a kérdést is megválaszolta a Kúria egy nagyon friss, a joggyakorlatban közölt döntésével. (Gfv.VII.30.088/2016/4.).
Vita alakult ki a gyakorlatban abban a kérdésben, hogy a társasházi közös költség a bevételből levonható vagy sem. A Pécsi Ítélőtábla az Fpkhf.IV.40.142/2014/2. számú döntésben azt az álláspontot képviselte, hogy a társasházi közös költség nem állagmegóvási költség. Hasonló döntés született a BDT 2013.2934. szám alatt közzétett ügyben, melyben kimondta a tábla, hogy a társasházi közös költség címén kifizetett összeg nem minősül állagmegóvási költségnek, ezért nincs lehetőség arra, hogy a felszámoló azt a befolyt vételárból levonásba helyezze a privilegizált hitelező kielégítését megelőzően. A Kúria viszont a Gfv.VII.30.157/2014/4. (BH 2015.76) számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a társasházi közös költség, mint a vagyon megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költség. A döntés indokolásából az is kiderül, hogy ez a költség egyben a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítési bevételéből a 49/D. § (1) bekezdése alapján levonható költségnek tekintendő.
32.2.3.2.3. A költségek mértékének vizsgálata
"Arra vonatkozóan, hogy mi minősül értékesítési, megőrzési, állagmegóvási költségnek talán most már egységes a bírói gyakorlat, érdemes azonban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az egyébként levonható költség mértéke vizsgálható-e, illetve az a felszámolói döntés, amely a költséget okozta, gazdaságossági, célszerűségi szempontból felülvizsgálható-e. Ez a kérdés átvezet a "jogellenesen elszámolt" felszámolási költség kérdésköréhez, ha ugyanis a felszámoló a zálogjogosult »kontójára« teljesített jogellenes kifizetést, azt álláspontunk szerint a Cstv. 51. § (3) bekezdésének hatályos rendelkezése alapján kell az adós vagyonába visszafizetnie a zálogjogosult számára pedig az adós vagyonából kell kifizetést teljesíteni, a felszámolót a zálogjogosult hitelező felé közvetlen fizetési kötelezettség nem terhelheti" - veti fel az egyik legaktuálisabb problémát dr. Kovács Ildikó tanácselnök vitaanyagában.[249]
A Pécsi Ítélőtáblán 2015-ben tartott tanácskozáson még az alábbi konszenzus született:[250]
- 932/933 -
"Amennyiben a költség a zálogtárgy értékesítéséből levonható, annak mértéke, gazdasági célszerűsége, indokoltsága a kifogás folytán indult eljárásban nem, csak kártérítési perben vizsgálható (pl. konkrét ügyekben az merült fel, hogy indokolt volt-e 24 órás őrzés, fűkaszálás, parlagfű mentesítés, hulladékelszállítás), arra kérdésre pedig, hogy mi minősül jogellenesen elszámolt felszámolási költségnek, és ezért az adós vagyonába a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a kifogásolási eljárás eredményeként visszafizetendőnek, az a válasz született, hogy az a költség, melynek elszámolását a Cstv. nem teszi lehetővé."[251]
A kérdéssel a kifogás kapcsán foglalkozom, de tény, hogy a regionális tanácskozás álláspontjával szemben elharapózott a bírói gyakorlatban a felszámoló költségelszámolásának szubjektív alapú felülvizsgálata, amelyet tetéz a hivatalbóli eljárás burjánzása is. Pár esetet itt is meg kell említeni a vitaanyagból:
"vizsgálni kell kifogás alapján a költségek indokoltságát, összegszerűségét és az elszámolás egyes tételeinek jogszerűtlensége esetén a bíróság kötelezheti a felszámolót annak meghatározott módon történő átdolgozására, illetőleg a nem vitatott, vagy igazolt kiadások jogszerű levonása esetén utasíthatja el a kifogást megalapozatlanság miatt" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.670/2012/9.).
"A bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy e költségeket gazdaságossági szempontból felülbírálja, amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló felesleges költséget okozott az adósnak, úgy a Cstv. 54. §-a alapján van lehetősége az ebből eredő kárát a felszámoló ellen az általános hatáskörű bíróságnál indított perben érvényesíteni. [...] a mérlegidőszakban tett felszámolói intézkedések jogszerűségének, illetve a mulasztásoknak a felülvizsgálatára pedig a Cstv. 51. §-a ad lehetőséget" (Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2012.95., 12.Fpkf.44.697/2011/10).
".kifogás folytán indult eljárásban nem mérlegelhető, nem bírálható felül a létrejött és teljesített szerződésekben meghatározott ellenszolgáltatás. Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló a vagyonértékesítéshez kapcsolódó szerződés, megőrzésre vagy állagmegóvásra vonatkozó szerződés megkötése során nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a piaci árhoz képest eltúlzott díj kikötése mellett kötött szerződést, és ezzel a hitelezőnek kárt okozott, igényét perben, a Csődtörvény 54. §-a alapján érvényesítheti" (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.40.135/2014/2., Fpkhf.IV.40.307/2014/2.).
- 933/934 -
"Az értékbecslési díj kapcsán az elsőfokú bíróság azt hangsúlyozta: a hitelezőnek járó összegből történő levonás jogalapját a kifogásoló nem vitatta, csupán annak összegszerűségét sérelmezte. […] Ezt a kifogást azonban az ítélőtábla nem találta érdemben megalapozottnak. A felszámoló igazolta a fenti költség felmerülését, továbbá megindokolta a fenti tétel összegszerűségére kihatással bíró kettős feladatra vonatkozó megbízása szükségességét. Az a körülmény, hogy a szakvéleményt adó L. Kft. ügyvezetője korábban a felszámoló társaság munkavállalója volt, önmagában nem teszi kétségessé az értékbecslésre és műszaki felmérésre vonatkozó megbízási díj reális mértékét. Amennyiben a felszámoló nem a tőle elvárható gondossággal járt el a megbízott személyének kiválasztásában, és ezzel többlet költségeket okozott az adós társaságnak, a hitelező a felszámoló ellen a Cstv. 54. § értelmében külön kártérítés iránti peres eljárást kezdeményezhet" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkhf. 44.651/2015/2.).
Az ellentmondásos gyakorlat egységesítése indokolt lenne. A Joggyakorlatban a kérdéssel kapcsolatos fent említett, illetve nem említett döntéseket is közzéteszem.

JOGGYAKORLAT
1/2015. Polgári jogegységi határozat a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettségről, illetve egyéb közteherről
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei körébe tartozik, és így a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonható, a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, illetve egyéb közteher.
Indokolás
Az indítványban feltett kérdés a zálogtárgyhoz kapcsolódó, a felszámolás tartama alatt keletkező, az adóst terhelő adókötelezettségek viselésére vonatkozik, mert a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett és ki nem fizetett pénzköveteléseket a jogosultaknak hitelezői igényként kell bejelenteniük, és azokat nem a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból, hanem az adósnak az ezen kívül eső, a felszámolás hatálya alá tartozó vagyonrészéből kell kiegyenlíteni.
A jogegységi tanács álláspontja szerint, a törvény a zálogjogosult hitelezők igényének a felszámolási költségeket megelőző kielégítése biztosításával nemcsak a kielégítési sorrendet módosította oly módon, hogy a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból elsőként - a Cstv. 57. § (1) bekezdésben foglaltakat megelőzően - a Cstv. 49/D. §-a alapján besorolt követeléseket rendelte kielégíteni, hanem egyúttal a felszámolás kezdő időpontjától lényegében elkülönített két vagyontömeget egymástól és a zálogtárgyak értékesítéséből befolyó vételárra, illetve a zálogjoggal nem terhelt vagyonból befolyó összegre külön elszámolási és kielégítési szabályokat írt elő.
A zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat a felszámolási költségeket is megelőzően, a zálogjogosultak részére rendelte kifizetni azzal a korlátozással, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett azokat a költségeket, amelyek kifejezetten a zálogtárgy megőrzéséhez, megóvásához, értékesítéséhez kapcsolódnak, a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból tette levonhatóvá.
Az adós zálogjoggal nem terhelt, a felszámolás hatálya alá eső vagyonából, illetve a zálogjogosultak kielégítését követően megmaradt összegből kell a felszámolási költségeket, illetve a határidőben bejelentett, zálogjoggal nem biztosított hitelezői igényeket kifizetni, a Cstv. kielégítési sorrendje szerint. Ebben a csoportban azonban a Cstv. nem rendelkezik a konkrét vagyontárgyakhoz kötődő költségviselésről. A felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett, a zálogtárgynak nem minősülő vagyontárgyak megóvásának, megőrzésének, értékesítésének valamennyi költségét felszámolási költségként [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont] kell kiegyenlíteni.
- 934/935 -
A jogegységi eljárásban eldöntendő jogkérdés valójában az, hogy a "megőrzés, állagmegóvás, értékesítés költségei" fogalomkör alá csak a fizikai állag megóvásának, megőrzésének a költségei tartoznak, vagy ide sorolhatók azok a költségek is, amelyek a zálogtárgy értékének bármilyen módon történő megőrzését, megóvását szolgálják, illetve a zálogtárgy tulajdonjogának fennállásához szorosan kapcsolódnak.
A jogegységi tanács álláspontja szerint a "megőrzés" fogalmi körébe azok a költségek is beletartoznak, amelyek a zálogtárgy értékének, tulajdonjogának a megőrzésére irányulnak, tehát nem kizárólag a zálogtárgy fizikai állagának megóvásával, megőrzésével kapcsolatban felmerülő költségeket lehet a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben elszámolni.
A zálogtárgy értékének a megőrzése elsősorban a zálogjogosult érdekét szolgálja, ezért az emiatt kifizetett költségeket a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kell fedezni.
A zálogtárgynak - az értékesítésből befolyó vételárnak - kell viselnie a zálogtárgy tulajdonához kapcsolódó és a felszámolás tartama alatt keletkezett valamennyi kötelezettséget is. A szabályozás logikája alapján ugyanis a felszámolás kezdő időpontjában kettéválasztott vagyontömeghez szorosan - a régi Ptk. 99. §-a, illetve az új Ptk. 5:22. §-a által meghatározottan a tulajdonjoghoz - kapcsolódó terhek az elválasztott, privilegizált kielégítést lehetővé tevő vagyontömegből fizetendők ki.
A jogegységi tanács ezért arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szereplő, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei körébe tartozik a zálogtárgyra vonatkozóan a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, illetve egyéb közteher.
Az áfa összeg nem illeti meg a zálogjogosultat, vele a bevétel nettó összege alapján kell elszámolni.
Az indokolásból: "A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében használt kifejezést (befolyt vételár) bruttó, vagy nettó értelemben kell használni, illetve ha bruttónak kell tekinteni, akkor ez szoros kapcsolatban áll-e zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeivel.
A hatályos Áfa. tv. rendelkezései szerint az áfaalany vevő esetén - függetlenül attól, hogy a felszámolási eljárás során árverésen vagy pályázaton történt az értékesítés - kizárólag nettó vételár fizetéséről lehet szó, és csak nem áfaalany vevő vonatkozásában kell bruttó értéknek tekinteni az árverési vételárat.
A rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy a vevők áfaalanyok voltak vagy sem, azonban a Kúria álláspontja szerint erre nincs is szükség. A jogerős végzés ugyanis helytállóan tartalmazta, hogy az áfafizetési kötelezettség olyan költség, amely az értékesítési tevékenységhez kapcsolódik.
A Kúria utal e körben az 1/2015. PJE határozatban kifejtettekre, mely szerint, a törvény a zálogjogosult hitelezők igényének a felszámolási költségeket megelőző kielégítése biztosításával nemcsak a kielégítési sorrendet módosította oly módon, hogy a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból elsőként - a Cstv. 57. § (1) bekezdésben foglaltakat megelőzően - a Cstv. 49/D. §-a alapján besorolt követeléseket rendelte kielégíteni, hanem egyúttal a felszámolás kezdő időpontjától lényegében elkülönített két vagyontömeget egymástól és a zálogtárgyak értékesítéséből befolyó vételárra, illetve a zálogjoggal nem terhelt vagyonból befolyó összegre külön elszámolási és kielégítési szabályokat írt elő.
A zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat a felszámolási költségeket is megelőzően, a zálogjogosultak részére rendelte kifizetni azzal a korlátozással, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett azokat a költségeket, amelyek kifejezetten a zálogtárgy megőrzéséhez, megóvásához, értékesítéséhez kapcsolódnak, a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból tette levonhatóvá.
- 935/936 -
A zálogtárgynak - az értékesítésből befolyó vételárnak - kell viselnie a zálogtárgy tulajdonához kapcsolódó és a felszámolás tartama alatt keletkezett valamennyi kötelezettséget. A szabályozás logikája alapján ugyanis a felszámolás kezdő időpontjában kettéválasztott vagyontömeghez szorosan - a régi Ptk. 99. §-a, illetve az új Ptk. 5:22. §-a által meghatározottan a tulajdonjoghoz - kapcsolódó terhek az elválasztott, privilegizált kielégítést lehetővé tevő vagyontömegből fizetendők ki.
Amennyiben tehát a vevők nem voltak áfaalanyok, és így a befolyt vételárat bruttó értéknek kellett tekinteni, az áfa összege akkor sem illette meg a zálogjogosultat."
BDT 2015.3290.
A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő, ha a felek között egyeztetés zajlik, a felszámoló végleges álláspontjának közlésétől számítandó.
Az indokolásból: "Kétségtelen - ahogy ezt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg végzésében -, hogy a kifogással élő a felszámoló kifogásolt intézkedéséről, nevezetesen, hogy a pályázati értékesítés során befolyt vételárból 167 535 Ft szállítási költséget levont a felszámoló a kifogásolóhoz küldött 2014. január 16-án kelt leveléből és az ahhoz csatolt elszámolásból 2014. január 20-án a tájékoztató levél átvételével tudomást szerzett. A kifogáshoz csatolt mellékletekből megállapítható azonban az is, hogy az elszámolás módjáról történő értesülést követően a hitelező haladéktalanul, a 2014. január 21. napján kelt levelében jelezte a felszámoló részére, hogy a megjelölt szállítási költség levonását nem fogadja el, mivel az nem tekinthető az értékesítéssel, illetve állagmegóvással kapcsolatban felmerült költségnek. A felszámoló azonban e kérelmet válasz nélkül hagyta, ezért a kifogásoló 2014. március 5. napján ismételten felszólította az elszámolásra a felszámolót, közölve, hogy a szállítási költség levonását az értékesítés során befolyt vételárból továbbra sem fogadja el. A felszámoló ezt követően a 2014. március 10. napján kelt - március 17. napján feladott - és a hitelező részéről 2014. március 21. napján átvett levelében jelezte, hogy továbbra is fenntartja korábbi álláspontját, egyidejűleg megküldte a kifogásoló részére a szállításról szóló számlát és a szerződést is. Ehhez képest a hitelező 2014. március 28-án ajánlott küldeményként feladott kifogása elkésettnek nem tekinthető, mivel a hitelező és a felszámoló csatolt levelezéséből az volt megállapítható, hogy az egyeztetés során a hitelező a felszámoló jogi álláspontjának megváltoztatását kérte, a felszámoló azonban álláspontját fenntartva a 2014. március 10-ei keltű, március 21-én a hitelező által átvett levélben foglaltak szerint álláspontjának fenntartását közölte azzal, hogy a szállítási költség az értékesítés érdekében merült fel.
Mint ahogy a hitelező által a fellebbezésében felhívott eseti döntésből is kitűnik, következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő - ha a felek között egyeztetés zajlik -, úgy a felszámoló végleges álláspontjának közlésétől számítandó, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a kifogás érdemi vizsgálatára utasította" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.095/2014/4. szám).
BH 2015.76.
A társasháztulajdonhoz kapcsolódó közös költség az adós vagyonához, annak fenntartásához, üzemeltetéséhez kapcsolódó felszámolási költség [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 2003. évi CXXXIII. tv. 24. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[11] Nem vitatottan a felszámolás megindítását követően az adósnak, a társasházban lévő tulajdonát képező ingatlana után, közös költségnek minősülő fűtési és üzemelési költségei keletkeztek. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (társasházi törvény) 24. § (1) bekezdése szerint a közös költség a közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának a költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás. A közös költség magában foglalhat állagmegóvást és egyéb, a működés körébe tartozó költségeket. A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a közös költség a tulajdoni hányadhoz kapcsolódó költség, mely tartalmát tekintve a tulajdonostársak tulajdonába tartozó vagyon megőrzését, fenntartását is szolgálja, és amely a tulajdonostársak mindegyikét terheli.
- 936/937 -
Ezek a költségek lényegében az adós vagyonához, annak fenntartásához, üzemeltetéséhez is kapcsolódnak.
[12] Helyesen utalt az ítélőtábla arra a kialakult bírói gyakorlatra, amely a Cstv. 49/D. §-a alapján történő értékesítés esetén is az adós vagyonának megőrzésével és fenntartásával kapcsolatos költségeket felszámolási költségnek tekintette, a felszámolás megindulása után keletkezett közös költség tartozással együtt."
BDT 2013.2983.
I. Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állaga megóvásának, értékesítésének költségeit, valamint a felszámolói díjat vonhatja le. A költségek annyiban vonhatók le, amennyiben a felszámoló a hitelező érdekeit szem előtt tartva, elvárható gondossággal járt el tevékenysége során.
II. Ha a költségek szerződésekből keletkeztek, a hitelező kifogásának elbírálása során a bíróság nem a felszámoló által megkötött szerződések érvényességét vizsgálja, hanem azt, hogy a hitelező által kifogásolt tételeket a felszámoló az elszámolásában - az ott megjelölt összegekben - jogszerűen tüntette-e fel (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.595/2011/2. szám).
BDT 2013.2935.
Ha a felszámolónak az ingatlan mint zálogtárgy őrzéséről - a megkötött ingatlan adásvételi szerződés rendelkezéseiből következően - gondoskodnia kell, az értékesítéséből befolyt vételárral szemben jogszerűen számolja el az ingatlan értékesítésével közvetlen összefüggésben felmerült, annak teljesítését lehetővé tevő őrzési költségeit.
ÍH 2015.168.
Az áfa összege a zálogtárgy értékesítéséhez kapcsolódó, és ezáltal a befolyó vételárból lerovandó költségnek minősül [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49. §, 51. §, 57. §].
Az indokolásból: "Tekintettel arra, hogy adott ügyben a felszámolási kérelem előterjesztésére 2011. február 24-én került sor, így a jelen felszámolási eljárásra még a 2009. évi LI. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Az adott ügyben annak eldöntése képezte a bíróság feladatát, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan értékesítéshez kapcsolódó áfa fizetési kötelezettség beletartozik-e az értékesítési költség fogalmába, mely esetben a befizetés az értékesítés során befolyó vételárból történik, avagy az a felszámolási eljárás során az adósi vagyonból kielégítendő felszámolási költségnek minősül.
Az ítélőtábla álláspontja szerint a hitelező fellebbezésében alappal hivatkozott arra, hogy az értékesítés során felmerülő áfa az értékesítés Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében megjelölt költségei körébe tartozik, és így alappal sérelmezte a vevő által megfizetett áfa összegének a zálogjogosult részére történő tervezett kifizetését is. A felszámolási költségek felsorolását tartalmazó Cstv. 57. § (2) bekezdés b), illetve c) pontja tartalmaz ugyan rendelkezést az adófizetéssel, illetve az értékesítéssel kapcsolatos költségek besorolását érintően, azonban az adott esetben felmerülő adófizetési kötelezettség nem tartozik e körbe, mivel az a zálogjoggal biztosított vagyontárgyhoz kapcsolódik, így a költségeknél is a speciális szabályokat kell figyelembe venni.
Ezt az álláspontot támasztja alá az időközben, 2015. január 22-én meghozott 1/2005. PJE határozat is, mely szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott, a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei körébe tartozik, és így a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonható, a zálogtárggyal kapcsolatban a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett adókötelezettség, illetve egyéb közteher. A jogegységi tanács döntése indokolásában - egyebek mellett - kimondta, hogy a törvény a zálogjogosult hitelezők igényének a felszámolási költségeket megelőző kielégítésének biztosításával »lényegében elkülönített két vagyontömeget egymástól és a zálogtárgyak értékesítéséből befolyó vételárra, illetve a zálogjoggal nem terhelt vagyonból befolyó összegre külön elszámolási és kielégítési szabályokat írt elő«. Ebből következően a zálogjoggal nem terhelt vagyonból kell a felszámolási költségeket, illetve az egyéb hitelezői igényeket kifizetni, melybe beletartozik a zálogjoggal nem biztosított vagyontárgyak megóvásának,
- 937/938 -
megőrzésének, értékesítésének a költsége, míg kifejezetten a zálogtárgy megőrzéséhez, megóvásához, értékesítéséhez kapcsolódó költségeket a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kell levonni.
Tény, hogy a jogegységi tanács döntésében nem az értékesítés, hanem a »megőrzés« fogalmi körébe tartozó költségeket vizsgálta. Az adott eljárás tárgyát képező adófizetési kötelezettség zálogtárgyhoz kapcsolódik, az értékesítésből befolyó vételár része, azzal keletkező, állam felé fennálló befizetési kötelezettség, mellyel a költségvetés felé kell elszámolni. Így a másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogegységi döntésben kifejtettek adott eljárásban is irányadóak. Ezt az értelmezést támasztja alá a határozat indokolása is, kimondva, hogy a zálogtárgynak - az értékesítésből befolyó vételárnak - kell viselnie a zálogtárgy tulajdonához kapcsolódó és a felszámolás tartama alatt keletkezett valamennyi kötelezettséget is. A szabályozás logikája alapján ugyanis a felszámolás kezdő időpontjában kettéválasztott vagyontömeghez szorosan kapcsolódó terhek az elválasztott, privilegizált kielégítést lehetővé tevő vagyontömegből fizetendők ki" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.664/2014/2. szám).
ÍH 2014.125.
I. A kifogás tárgyát képező magatartás tekintetében a tudomásszerzés akkor valósul meg, s a 8 napos igényérvényesítési határidő is csak akkor nyílik meg, ha a felszámolói intézkedés vagy mulasztás jogszerűsége megítéléséhez szükséges ismeretek ténylegesen és teljes körűen a fél rendelkezésére állnak [Cstv. 51. § (1) bekezdés].
II. A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg kifizetésére a törvény imperatív rendelkezést tartalmaz, így érdekeltségi vagy célszerűségi szempontok figyelembevételével nincs lehetőség az értékesített vagyontárggyal összefüggésbe nem hozható (más vagyontárggyal összefüggő) költség levonására [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének helyes értelme az, hogy a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag az értékesített zálogtárgyra vonatkozó megőrzés, állagmegóvás és értékesítés költségei, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj vonható le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani. A bírói gyakorlat az értékesített vagyontárggyal összefüggő, levonható költségek körét is szűkítetten értelmezi (BDT 2013.2935.; BDT 2013.2983.).
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése imperatív rendelkezést tartalmaz. Emiatt a felszámoló érvelése szerinti érdekeltségi vagy célszerűségi szempontok figyelembevételével nincs lehetőség az értékesített vagyontárggyal összefüggésbe nem hozható (más vagyontárggyal összefüggő), illetve a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében felsorolt tételek körén kívül eső költség levonására.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 259. § folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.685/2013/2. szám).
32.2.3.2.4. Köteles-e a felszámoló a zálogjogosult hozzájárulását kérni az állagmegóvás, megőrzés, értékesítés körében kötött szerződésekhez?
Előfordul olyan helyzet, hogy a felszámoló kénytelen bizonyos kiadásokat eszközölni, amelyek akár értéknövelő beruházásként is jelentkeznek. Mind a kúriai, mind az ítélőtáblai gyakorlatban ilyen esetben célszerűnek tartják azt, hogy a felszámoló egyeztessen a zálogjogos hitelezővel a későbbi viták elkerülése érdekében. A Kúria a Gfv.VII.30.273/2013/5. számú döntésben az alábbi iránymutatást adta:

"A Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a felszámolónak lehetősége van arra, hogy az adós tulajdonát képező ingatlanon végzett, a karbantartás, állagmegóvás körét meghaladó munkálatokkal kapcsolatos ráfordításokat
- 938/939 -
- amennyiben a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése ezek hiányában nem lehetséges - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti költségként elszámolja, ha azok az ingatlan forgalmi értékét növelték, s ekként az értékesítési árban megjelentek, vagyis a magasabb vételár révén a hitelezők is többhöz jutnak. Ebbe a körbe beletartozik - a »beruházás« fogalmát tágan értelmezve - az is, hogy a felszámoló bizonyos vagyontárgyat megvásárol, s az így felmerült kiadások ugyancsak elszámolhatóak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti költségként."
32.2.3.2.5. Az értékesítési bevétel kifizetése a zálogjogos hitelezőnek
A gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben, hogy az értékesítést követően mikor kell a zálogjogos hitelezőnek kifizetni az elszámolást követően a bevételt. A törvény ugyanis a "haladéktalanul" kifejezést használja. A Kúria ebben a kérdésben is iránymutató döntést hozott. A Kúria döntése értelmében a "haladéktalanul" kifejezést - a 30 napos jogvesztő megtámadási határidő tartamára tekintettel - úgy kell értelmezni, hogy a felszámolónak csak a jogvesztő határidő letelte után kell elszámolnia a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral a zálogjogos hitelező felé.

JOGGYAKORLAT
IV. A 1991. évi XLIX. törvény 49/D. § (1) bekezdésének haladéktalanul kifejezését - a 30 napos jogvesztő megtámadási határidő tartamára tekintettel - úgy kell értelmezni, hogy a felszámolónak csak a jogvesztő határidő letelte után kell elszámolnia a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben az 1991. évi XLIX. törvényben megengedett költségeket, levonnia a felszámolói díjat és átutalnia a zálogjogosult részére a fennmaradó összeget [1991. évi XLIX. törvény 49. § (5) bekezdés, 49/D. § (1) bekezdés, 58. § (1) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 237. § (1) bekezdés, 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3., 4. és 8. pontja, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10/b. és 11. pontja, 1952. évi III. törvény 229. § (1) bekezdés].
32.2.3.3. A felszámoló díja zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetén
A 49/D. § (1) bekezdése értelmében a felszámolót a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj illeti meg. Ebből a díjból 3% fizethető ki a felszámoló részére (a korábbi 4% helyett), megnövelve az általános forgalmi adó összegével, a fennmaradó összeget a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére juttatja el, amely azt elkülönítetten kezeli, és az 59. § (5) bekezdése szerinti kifizetésekre használja fel. A fenti rendelkezés kapcsán a gyakorlatban ellentétes döntések születtek, amelyeket a Joggyakorlatban közölt döntések is jeleznek.
A viták a gyakorlatban elsősorban a díj matematikai számítása körül bontakoztak ki. Abban nincs és nem is lehet vita, hogy a felszámolót a nettó bevétel a 3% (korábban 4%) áfa összegével növelt díj illeti meg. A kérdés az, hogy a GH-nak 2% (korábban 1%) összeget kell utalni vagy pedig az 5%-ból levonásba kell helyezni a 3% + áfa összegét, s a maradék +1,19%-ot kell csak levonnia.
- 939/940 -
A különbség éves szinten több százmillió Ft, ami költségvetési szinten is jelentős tétel. A Pécsi Ítélőtábla a BDT 2016.115. számú ügyben véleményem szerint jogszabályilag helyes útmutatást adott.
Az egyik ilyen kérdés, hogy a felszámoló jogosult-e díjra a bankszámláról felvett (átutalt) összeg, illetve a végrehajtó által már behajtott összeg után. A Kúria Gfv.VII.30.356/2013/4. számú határozatában kifejtette, hogy amennyiben a végrehajtás során már értékesítésre került a zálogtárgy, és helyébe pénzösszeg került, akkor a kiutalást megelőzően megindult felszámolásban a zálogjoggal biztosított követelés hitelezőjét privilegizált kielégítés illeti meg, a zálogtárgy helyébe az érte kapott pénzösszeg lépett, a felszámoló a végrehajtótól átvett összeggel szemben közvetlenül nem érvényesítheti a felszámolói díjat, mert részéről nem történt értékesítés és zálogjoggal biztosított követelés behajtása sem.
A díjjal kapcsolatban változatlanul alkalmazandó a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet, amely szabályozza a felszámolót megillető díjat, összhangban a törvény rendelkezésével. Eszerint a felszámolót a 49/D. § szerinti értékesítésből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díjat (megnövelve a díjat terhelő, az általános forgalmiadó-fizetéséhez szükséges összeggel) az adós pénzügyi intézménynél vezetett számláján elkülönítve kell vezetni, és azt a felszámolónak a felszámolási eljárás során a Cstv. 50. §-ában meghatározott közbenső mérlegben, illetve a felszámolási eljárás befejezésekor a Cstv. 52. §-ában meghatározott felszámolási zárómérlegben - a Cstv. 50. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - külön is ki kell mutatnia.
A közbenső mérlegnek és a felszámolási zárómérlegnek tartalmaznia kell a befolyt vételárnak a zálogjogosult hitelező részére - a zálogjoggal biztosított követelésének kielégítésére - még ki nem fizetett összegét.
A bíróság a közbenső mérlegről (felszámolási zárómérlegről) hozott végzésében rendelkezik arról is, hogy a díjat - kiegészítve az azt terhelő általános forgalmi adó összegével megegyező összeggel - a felszámoló jogosult közvetlenül az adós pénzügyi intézménynél vezetett számlájával szemben érvényesíteni.
A felszámoló számára a Cstv. 59-60. §-a alapján ténylegesen kifizethető díjat a Cstv. 49/D. §-a szerint már érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.312.
II. A felszámoló a végrehajtótól átvett összeg után nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése, hanem a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján jogosult a felszámolói díj érvényesítésére [1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[35] A Kúria álláspontja szerint a felszámoló a végrehajtótól átvett összeggel szemben közvetlenül nem érvényesítheti a felszámolói díjat, mert részéről nem történt értékesítés és zálogjoggal biztosított követelés behajtása sem. A zálogtárgy értékesítését a végrehajtó végezte, a felszámoló csak a végrehajtóval szembeni követelést érvényesítette - tőle kapta meg az összeget -, ezért a felszámolói díjat csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az általános szabályok szerint [59. § (1) bekezdése] számolva érvényesítheti az adós vagyonával szemben.
- 940/941 -
[36] A kifejtett indokokra tekintettel megállapítható, hogy a közbenső mérleg jóváhagyását elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás részbeni módosításával - hatályában fenntartotta" (Kúria Gfv.VII.30.356/2013.).
BDT 2016.115.
A zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár felszámolói díj címén levonható összegéből a felszámolót 4% (jelenleg 3%) + áfa összeg illeti meg, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére utalandó 1% (jelenleg 2%) után azonban áfa felszámításának és levonásának nincs helye.
Az indokolásból: "Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti díj számításánál a felszámolót 4%+áfa összeg illeti meg, és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére utalandó 1% tekintetében áfa felszámításának nincs helye.
A Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése a felszámoló részére ténylegesen kifizethető, a felszámolót megillető díjat egyértelműen 4%+áfa összegben határozta meg. A 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (3) bekezdése értelmében ezt az összeget jogosult a felszámoló az adós pénzügyi intézménynél vezetett számlájával szemben érvényesíteni. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalának utalandó összeg nem kerül a felszámoló vagyonába, azt közvetlenül az adós számlájáról kell átutalni, ez az összeg bevételként - szolgáltatás ellenértékeként - a felszámolónál nem jelentkezik, így arról számlát sem kell kiállítania, és ez alapján az összeg alapján áfafizetési kötelezettség sem terhel senkit." (Fővárosi Ítélőtábla 29.Fpkhf.43.426/2015/3. szám) (Kirendeléssel a Pécsi Ítélőtábla bírái hozták a döntést).
BDT 2015.3353.
Nincs akadálya annak, hogy a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. §-ában foglaltakat egyszerűsített felszámolási eljárás során is alkalmazzák.
Az indokolásból: "Nem foghat helyt azonban a hitelező alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből levont jogkövetkeztetése, mely szerint a Csődtv. 59. § (1) bekezdés 4. mondata - speciális és kógens rendelkezésként - szabályozza az egyszerűsített felszámolási eljárásra vonatkozó felszámolói díjat, azaz ilyen esetben a felszámoló díja 300 000 Ft, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a. Ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen fejtette ki végzésében, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések ekként történő értelmezése az IRM rendeletben foglaltak figyelmen kívül hagyását jelenti, mivel a rendelet eltérést nem engedő szabálya kötelező erővel írja elő a zálogtárgy értékesítése, illetve a követelésen alapuló zálogjog esetén a felszámolót megillető díj elszámolásának módját és annak közbenső mérlegben, valamint zárómérlegben való szerepeltetését. A hivatkozott IRM rendelet továbbá egyértelműen szabályozza a Csődtv. 49/D. § szerint felszámított, valamint a Csődtv. 59-60. § szerint kifizethető díj viszonyát is, és a Csődtv. sem tartalmaz olyan jogszabályi rendelkezést, amely kizárná az IRM rendelet 1. §-ában foglaltak alkalmazását az egyszerűsített felszámolási eljárás esetén. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Csődtv. 59. § (1) bekezdésének a szövegezése is, amely a felszámolót megillető díj összegét mind az általános, mind pedig az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevételében, és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések százalékában határozza meg.
Tény, hogy az IRM rendelet 1. § (1) bekezdése valóban csak a Csődtv. 52. §-ában szabályozott felszámolási zárómérleget nevesíti olyan záródokumentumként - melyben külön ki kell mutatni - egyebek mellett a felszámolót a Csődtv. 49/D. § szerinti értékesítésből megillető díját -, és nem utal a Csődtv. 63/B. § (2) bekezdésében foglaltakra. Ebből azonban nem vonható le feltétlen az a fellebbezésben írt következtetés, mely szerint az IRM rendelet szabályai és a 49/D. §-ban foglaltak csak a felszámolás általános szabályai esetén lennének alkalmazhatók, mivel az egyszerűsített eljárásban a felszámoló nem zárómérleget, hanem jelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.588/2014/2. szám).
- 941/942 -
ÍH 2015.126.
A felszámolót akkor illeti meg minimum felszámolói díj, ha - az értékesített vagyontárgyak és behajtott követelések alapján járó - díj együttesen nem éri el a törvényi minimumot [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 59. §].
Az indokolásból: "A továbbiakban a fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint számított felszámolói díj a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján levont díjtól független-e, és amennyiben a minimum összeget nem éri el, a felszámoló részére a 49/D. § (1) bekezdése szerint levont összegen felül a minimum összeget kell-e megállapítani.
A Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján a felszámolói díj alapja a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt követelések pénzbevételének együttes összege, azaz a törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a bevétel zálogtárgy vagy nem zálogtárgy értékesítéséből származik-e. A felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (4) bekezdése értelmében a felszámoló számára a Cstv. 59-60. §-ai alapján ténylegesen kifizethető díjat a Cstv. 49/D. § szerint már érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.
A fentiekre figyelemmel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint levont díj nem hagyható figyelmen kívül a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerinti díj megállapításánál, az 59. § (1) bekezdése szerinti díjat arra figyelemmel kell megállapítani. A felszámolói díj számítása ezért úgy történik, hogy ki kell számítani a Cstv. 49/D. § szerint a zálogtárgy értékesítése után a felszámolót megillető összeget, és azt a felszámolónak a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (1) bekezdése alapján elkülönítve kell kezelnie. A nem zálogtárgy értékesítéséből, követelés behajtásból, tevékenységből származó bevétel alapján kiszámítandó a felszámolót megillető díj a Cstv. 59. § szerint. A felszámoló csak abban az esetben igényelheti a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerinti minimum összeget, ha a zálogtárgy értékesítéséből befolyt bevétel után járó felszámolót megillető díj és a nem zálogjogos bevétel után számított díj együttesen nem éri el a 300 000 forint összeget (Cstv. nagykommentár felszámolói díjhoz fűzött magyarázata). Tévesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság a felszámoló zálogtárgy értékesítése után számított díján felül járó díj összegét, az helyesen, a fentiekben levezetettek szerint nettó 288 319, bruttó 366 164 forint.
A Cstv. 60. § (4) bekezdése alapján a felszámolónak a 59. § (1) bekezdése szerint megállapított díját - megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges arányos összeggel - elsősorban a gazdasági hivatal által kezelt, elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. A … Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlán FD…/2010. szám alatt a hitelezők által befizetet összegek egyenlege 780 926 forint. A Gazdasági Hivatal által vezetett elkülönített számlán rendelkezésre álló összeg a felszámoló ebből fedezendő 366 164 forint összegű díját meghaladja, ezért a Cstv. 60. § (6) bekezdése szerint a különbözetet (414 762 forint) az adós hitelezőinek befizetésük arányában vissza kell fizetni. Amennyiben az egy hitelezőnek visszajáró összeg az 5000 forintot nem éri el, ezt az összeget a …Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt díj-kiegészítési számlára kell átutalni" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.036/2015/2. szám).
32.2.3.4. A vagyont terhelő/körülírással meghatározott és egyéb zálogjog kapcsolata
A Cstv. 49/D. § jelenlegi szabályai élesen vetik fel azt a kérdést, hogy miként viszonyul egymáshoz a vagyont terhelő (körülírással meghatározott) és az egyéb (jelzálog, kézi zálog, követelésen fennálló zálogjog, különvált, önálló zálogjog) zálogjoggal biztosított követelés, melyeket kell előbb kielégíteni. A vagyont terhelő zálogjog kielégítési rangsora több szempontból speciális az általános rangsorszabályokhoz képest. Az általános szabály (azaz, hogy a zálogjog keletkezésének időpontja határozza meg a kielégítési elsőbbséget) nehezen alkalmazható vagyont terhelő zálogjog esetén.
- 942/943 -
Itt ugyanis a zálogjog létrejöttének időpontjában jellemzően egészen más vagyontárgyakat terhel a zálogjog, mint a kielégítési jog megnyíltakor, ezért hívják ezt a zálogjogot "lebegő" zálogjognak. További probléma, hogy a vagyonba tartozó dolgokon a zálogjogosult korábban már alapíthatott más zálogjogot is. A gazdasági életben ez nem kivételes állapot. A cég vagyonába tartozhatnak olyan vagyontárgyak, amelyek már zálogjoggal voltak terhelve a vagyont terhelő zálogjog alapításakor, s a zálogjogosult erről tudva köt szerződést a gazdálkodó szervezettel. Az rPtk. 266. § (3) bekezdése főszabályként azt mondja ki, hogy a vagyont terhelő zálogjog bejegyzési időpontja határozza meg a prioritást, és ez alól három esetkörben tesz kivételt. A felszámolási eljárásban rendkívül fontos ennek ismerete, mert ez határozza meg a kielégítési sorrendet a konkuráló zálogjogok között.
a) A dolgon a vagyonba kerülést megelőzően létesített zálogjog jogosultja adott esetben lehet a vagyont terhelő zálogjog jogosultja is, a törvény ezt nem zárja ki. Itt figyelemmel kell lenni az rPtk. 262. § (6) bekezdésére, mely szerint a kereskedelmi forgalomban zálogjogtól mentesen lehet tulajdont szerezni. Ebben az esetben a konkrét zálogjog fajtájától függően kell megállapítani, hogy a vagyont terhelő zálogjog bejegyzése előtt keletkezett vagy sem.
b) Más nyilvántartásba bejegyzett zálogjog lehet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, illetve valamely lajstromba bejegyzett (pl. légi jármű) zálogjog. Ezek létrejöttének időpontjától függetlenül elsőbbséget élveznek a vagyont terhelő zálogjoggal szemben. A vagyont terhelő zálogjog alapításakor általában kizárják, hogy a zálogjogosult beleegyezése nélkül egyes vagyontárgyakon jelzálogot alapítsanak. Ennek ellenére előfordulhat ilyen eset, melynek tisztázása - a szerződés érvényességének megítélése - peres eljárásra tartozik. A felszámolási eljárásban az ilyen külön nyilvántartásba bejegyzett zálogjog jogosultja tehát elsőbbséget élvez a vagyont terhelő zálogjog jogosultjával szemben.
c) A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen szerzett zálogjog az rPtk. 118. § (1) bekezdésével és a 265. § (1) bekezdésével összhangban vagyont terhelő zálogjog esetén is kivételt biztosít a főszabály alól. Ez a lehetőség inkább csak elméleti, de kizárni nem lehet. Amennyiben a zálogjogosult erre hivatkozik és a felszámoló számára egyértelmű a helyzet, őt kell előbb kielégíteni a vagyontárgy értékesítése esetén.
d) Az új Ptk. rendszerében a kérdés másként vetődik fel, ingatlan ugyanis nem lehet körülírással meghatározott zálogjog tárgya, az ingóságok esetében (kivéve repülők és hajók nyilvántartását) ugyanaz a nyilvántartás tartalmazza nem közhitelesen a szükséges adatokat.
Az magyarázatot nem igénylő megállapítás, hogy a kezdő időpontig a vagyont terhelő zálogjog jogosultja élhet az átalakítás jogával. Ebben az esetben már nem vagyont terhelő zálogjogról, hanem - a dolog jellegétől függően - jelzálogjogról, kézizálogjogról stb. van szó, s a kielégítés is ennek megfelelően történhet. (Feltéve, hogy a jelzálogjogot bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba, az egyéb jogot a MOKK nyilvántartásába.)
- 943/944 -
A kezdő időpont után a vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, ezért kizárt, hogy a hitelező átalakítsa a vagyont terhelő zálogjogot egyéb zálogjoggá.
A Joggyakorlatban közölt döntésekből látható, hogy számtalan érintkezési felület van a két zálogjog között, rendszeresen ugyanazon hitelező javára alapítják mindkettőt. Konkurálhat a törvényes és a vagyont terhelő zálogjog (BDT 2014.3118.), az egyedi zálogtárgyat terhelő zálogjog a vagyont terhelő zálogjoggal (BDT 2013.3038. és BDT 2012.2671.).

JOGGYAKORLAT
BH 2014.117.
Az ingó jelzálogjog nem alakulhat át vagyont terhelő zálogjoggá, nem a felek utólagos megítélésén múlik, hogy az ingó jelzálogjog vagy a vagyont terhelő zálogjog szabályait kell alkalmazni a kielégítéskor, hanem annak van jelentősége, hogy a felek milyen zálogjogi formát hoztak létre [1959. évi IV. törvény 262. § (2) bek., 266. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. törvény 49/D. § (1)-(2) bek., 51. § (1) bek.].
BDT 2014.3118.
A bérbeadó időben később keletkezett törvényes zálogjoga az adós vagyontárgyain nem biztosít kielégítési elsőbbséget a korábbi szerződéssel alapított zálogjog jogosultjával szemben.
BDT 2013.3038.
Az adós vagyonának értékesítésekor a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának kielégítését követően fennmaradó összeg az egyedi zálogtárgyat terhelő zálogjogosultjait, illetve a végrehajtási jog jogosultjait illeti meg, s csak az ezt követően esetleg megmaradó összeg használható fel a felszámolási költségek fedezésére.
BDT 2012.2671.
Ha ugyanazon hitelező javára első ranghelyen vagyont terhelő jelzálogjogot, míg második ranghelyen ugyanezen vagyonhoz tartozó egyedi vagyontárgy(ak)at terhelő jelzálogjogot alapítanak, a hitelezőt az első ranghelyen a vagyont terhelő jelzálogjog jogosultjaként a vagyon értékesítéséből származó bevétel törvényben meghatározott része illeti meg, az egyedi jelzálogjoggal is terhelt vagyontárgyak értékesítéséből származó vételár fennmaradó részét pedig ugyanezen besorolási kategóriába tartozó második ranghelyű zálog jogosultként kell a részére megfizetni.
Az indokolásból: "A Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjog alapján a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le, a fennmaradó összeget pedig haladéktalanul az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére köteles fordítani, több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével.
A Csődtv. 49/D. § (2) bekezdése szerint vagyont terhelő zálogjog esetében - az (1) bekezdéstől eltérően - a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.
Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját azzal kapcsolatban, hogy amennyiben első ranghelyen vagyont terhelő jelzálogjog kerül kikötésre, míg második ranghelyen ugyanezen vagyonhoz tartozó egyedi vagyontárgyat terhelő jelzálogjogot alapítanak a felek,
- 944/945 -
a kielégítés sorrendje a zálogjogos hitelezőknél akként alakul, hogy először az első ranghelyen álló, a vagyont terhelő jelzálogjog követelésének jogosultja jut hozzá a vagyon értékesítéséből származó bevételhez a Csődtv. 49/D. § (2) bekezdésében meghatározott költségek levonása után, majd a fennmaradó, a bevétel 50%-át kitevő összeget nem a Csődtv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kell besorolni, hanem - amennyiben az értékesítés érintette az egyedi zálogjoggal terhelt vagyontárgyat is - arra a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdése az irányadó. Ellenkező esetben a második ranghelyen bejegyzett zálogjog kiüresedne, az azzal biztosított követelést megelőzné a Csődtv. 57. § b) pontja szerinti, így hátrább sorolt követelés. A második ranghelyen bejegyzett jelzálogjog jogosultja azonban a Csődtv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrendhez képest rendelkezik privilegizált követeléssel. Ezért az első ranghelyen a jelzálogjog alapján elsőbbséget élvező követelésnek a Csődtv. 49/D. § (2) bekezdés szerinti kielégítését követően a Csődtv. 49/D. § (1) bekezdés alapján őt megillető, még fennmaradó összegre jogosult.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az adós képviseletében eljáró felszámoló által hivatkozott jogirodalmi álláspont nem az egymással konkuráló zálogjogok kielégítési sorrendjével kapcsolatban tartalmaz megállapítást - figyelemmel a Ptk. 256. § (1) bekezdésében foglaltakra is -, hanem a zálogjoggal biztosított követelés besorolásával kapcsolatos vitában helyezkedik arra az álláspontra, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdésében megállapított kielégítési rangsorhoz képest mennyiben jelent önálló ranghelyet a Csődtv. 49/D. § (1), illetőleg (2) bekezdése.
Mindezekre tekintettel azt helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy az első ranghelyen álló vagyont terhelő jelzálogjog érvényesítését követően a ki nem egyenlített követelést nem a Csődtv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába, hanem a második ranghelyen bejegyzett jelzálogjogra tekintettel e követelés erejéig a 49/D. § (1) bekezdésbe kell besorolni és aszerint kielégíteni.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.957/2011/4. szám).
BDT 2010.2226.
I. Amennyiben a hitelező kérelmére a vagyont terhelő zálogjogot a felszámolás kezdő időpontja előtt egyediesítéssel konkrét vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakították át, a követelés nem sorolható be a Csődtv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába.
II. A felszámoló a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékétől függetlenül köteles a besorolást elvégezni. A zálogtárgy értékesítése után, a ki nem elégített követelést a Csődtv. általános előírásainak megfelelően kell besorolni s fedezet esetén kielégíteni (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.242/2009/2. szám).
32.2.3.5. Kielégítés a vagyont terhelő zálogjog alapján a termelés folytatása esetén
Az utóbbi évek egyik legnagyobb vitáját kiváltó kérdése az, hogy miként alakul a vagyont terhelő zálogjogos hitelező kielégítése a termelés folytatása esetén. A vagyont terhelő/körülírással meghatározott zálogjog a kezdő időpontban meglévő vagyonhoz kapcsolódik. Egyes vélemények szerint amennyiben az adós a felszámolás elrendelése után is termelőtevékenységet folytat, az újonnan létrehozott termékekre már nem a korábbi szabályok szerint terjed ki a lebegő zálogjog, a felszámolás speciális szabályai ezt kizárják, legfeljebb arányokat lehet megállapítani.[252] Ezen álláspont szerint a zálogjoggal biztosított vagyon az lesz, ami a felszámolás kezdő napján (azaz, a vagyont terhelő zálogjog megnyílásakor) az adós vagyonát képezte.
- 945/946 -
Az ekkor meglévő ingók, ingatlanok, vagyoni értékű jogok, követelések. Amennyiben viszont a felszámolás során keletkeznek új követelések, vagy a vagyontárgyak működtetéséből származó bevételek, akkor azokra már nem terjed ki a zálogjogosult előnyös kielégítési joga. Ebbe a körbe tartoznak a vagyontárgyak olyan természetes és jogi gyümölcsei, hasznai is, amelyek a felszámolás kezdő napja után keletkeztek. Ha alapanyagok, félkész termékek is voltak a vagyonban a felszámolás kezdő napján, akkor a késztermékek eladásának bevételeiből az alapanyag érték és késztermék érték arányában kell a zálogjogosultat kielégíteni.
Más álláspont szerint viszont a vagyon értékesítéséig az általános szabályok irányadóak abban a kérdésben, hogy milyen konkrét vagyontárgyakat terhel a lebegő zálogjog. Ezt az álláspontot erősíti a Cstv. 38. § (4) bekezdése, amely szerint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével szűnik meg. Amennyiben tehát a felszámoló olyan vagyontárgyat értékesít, amelyet a lebegő zálogjog terhel, akkor egyértelműen a vagyontárgy értékének 50%-a a zálogjogosultat illeti, akkor is, ha a vagyontárgy a felszámolás kezdetén csak félkész termék volt és a felszámolás során készítettek belőle készterméket.[253]
32.2.3.5.1. A vagyont terhelő zálogjog esetén a Cstv. és a Ptk. kapcsolata
Ez a vita megjelent konkrét döntésekben is. A gyakorlatot a Kúria több döntése orientálta, ezek közül a BH 2015.134. számú döntés kiemelkedő jelentőségű.
A Kúria ebben a döntésben kifejtette, hogy "ha a biztosított jogviszonyból eredő követelés már korábban lejárttá vált, akkor a kielégítés megnyílta időpontjában meglévő vagyontárgyakon áll fenn a zálogjog. Ha a felszámolás tette a követelést lejárttá, akkor csak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyontárgyak értékét lehet figyelembe venni a vagyont terhelő zálogjoggal rendelkező zálogjogosult követelésének kielégítésénél." A döntés szerint tehát a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak köre (így a követeléseké is) rögzül legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjában, az ezt követően a vagyonba bekerülő vagyontárgyakra (követeléseket is beleértve) a zálogjog nem terjed ki. Amennyiben az adós a továbbfolytatott termelésben felhasználta azokat az ingóságait (alapanyag, készlet), amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megterhelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében, vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé. Az elszámolás alapjául a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értéke szolgál.
- 946/947 -
Ezt az álláspontot nagyon sokan vitatták. A Győri Ítélőtábla kollégiumi ülésen foglalkozott a témával és az alábbi álláspontot rögzítették:

Vagyont terhelő zálogjog esetén, illetőleg ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásban körülírással meghatározott zálogtárgy a vagyon egésze, és az adós a felszámolás során addigi gazdasági tevékenységét jogszerűen - részben vagy egészben - tovább folytatja, az ennek eredményeként az adós vagyonába újonnan kerülő vagyontárgyakra (dolgok, pénz, számla-követelés, követelés) a zálogjog a felszámolás során is kiterjed.
Indokolás
"A Győri Ítélőtábla előtt folyamatban volt fellebbezett felszámolási ügyben (Fpkhf.IV.25.344/2013.) megválaszolandó volt az a kérdés, hogy a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából miként kell értelmezni a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételár, illetőleg a követelés behajtásából származó bevétel fogalmát abban az esetben, ha az adós teljes vagyonát vagyont terhelő zálogjog terheli és az adós a felszámolás során termelő, vagy szolgáltató tevékenységet folytat, amelyből bevétele származik.
1. Az 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 266. § (1) bekezdésében szabályozott vagyont terhelő zálogjog egy olyan sajátos - dinamikusnak nevezhető - zálogfajta, amelynek tárgya a vagyon egésze, vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető része az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések (ez utóbbi kettő együtt a továbbiakban: követelések) meghatározása nélkül.
A megfogalmazásból következően e zálogfajta - a zálogtárgy sajátosságából következően - abban speciális, hogy a zálogtárgy törvény által meghatározott (vagy a felek által a törvényi előírások szerint ezen belül beszűkített) körébe beletartozik a zálogkötelezett valamennyi vagyoneleme, legyen ez dolog, vagy követelés.
E zálogjognál a vagyon olyan változása, amelyet a zálogtárgyat érintő értékesítés idéz elő - szemben a statikusnak is nevezhető egyedi dolgokat terhelő zálogjogokkal, különösen pedig az ingó jelzálogjoggal[254] - nem a zálogjog megszűnésével, hanem azzal a következménnyel jár, hogy azzal automatikusan megváltozik a zálogtárgy (összetétele) is: ha a rendes gazdálkodás szabályai szerint abból bizonyos dolgok, vagy követelések kikerülnek, azokon a zálogjog megszűnik, ugyanakkor, ha valamely vagyonelemek a kötelezett vagyonába bekerülnek, azokra a zálogjog automatikusan kiterjed, mégpedig azon időpont által biztosított ranghely szerint, amely időpontban a vagyont terhelő zálogjog az arra szolgáló nyilvántartásba bejegyzésre (megalapításra) került [261. § (5) és (6) bek.].
2. Bár a 2014. március 15. napját követően kötött zálogszerződésekre hatályos 2013. évi V. tv. (Ptk.) a vagyont terhelő zálogjog intézményét már nem ismeri, a zálogtárgy hasonló módon történő meghatározhatóságának és bejegyezhetőségének a jövőben sem lesz akadálya, hiszen a Ptk. 5:102. §-a (is) lehetővé teszi a zálogtárgy körülírással történő meghatározását[255]. A változás lényege a megalapítást illetően tehát lényegében annyi, hogy a zálogjog tárgyává tett vagyon meghatározásánál nem elegendő a törvényi definícióra (törvényi körülírásra) utalni, vagy azt megismételni, hanem a szerződésben a feleknek kell pontosan meghatározniuk a zálogfedezetet képező vagyonelemek (zálogtárgy) azonosításához szükséges paramétereket, továbbá a zálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyeztetni. E megoldásnál "a zálogtárgy" változása tartalmilag ugyanolyan módon történik, mint a vagyont terhelő zálogjognál, azaz a körülírással meghatározott vagyonba tartozó dolgok (követelések) folyamatosan cserélődhetnek, és szintén az éppen aktuális részelemek összességével azonosítandó a dologi biztosíték,
- 947/948 -
dogmatikailag talán mégis helyesebb ezt a »kvázi vagyon terhelő zálogjogot« egy sajátos módon meghatározott, de egyedi dolgokat (követeléseket) terhelő zálogjognak minősíteni. Ugyanakkor a jogkövetkezmények szempontjából fennálló lényegi azonosságot megalapozza a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének a Ptk. hatálybalépésével összefüggő azon módosítása, amely az eddigi vagyont terhelő zálogjog fogalmat egyszerűen kicserélte a Ptk. 5:102. § szakasza alapján megalapítható zálogjog azon - a jogszabályban rejlő lehetőséget kihasználó szélső - változatával, amelynél a körülírás a bejegyezhető teljes vagyonra kiterjed.
A vagyont terhelő zálogjog érvényesítésére vonatkozó, az rPtk. 266. § (2) bekezdésében lévő speciális szabályokhoz hasonlóak e »kvázi vagyont terhelő zálogjog«-ra a Ptk.-ban nincsenek. Megjegyzem, azok egy felszámolás elrendelése esetén csak eddig is csak részben voltak értelmezhetőek: az egyediesítés (ezt lehet bizonyos értelemben »rögzítésnek« minősíteni), azaz a meghatározott vagyontárgyat terhelő zálogjoggá történő átalakítás, amelyhez egy ilyen tartalmú nyilatkozatot és (jellemzően) a zálogjogi nyilvántartásba ekként történő bejegyzést követelt meg a jogszabály, a felszámolás esetén éppen hogy szükségtelen volt, hiszen a totális végrehajtásként is felfogható felszámolás a vagyon egészére folyik, nem egyes részeire.
3. A vagyont terhelő zálogjogra, és ugyanígy a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében írt követelményeket kielégítő, körülírással meghatározott zálogtárgyakat terhelő zálogjogra sem tartom helyesnek azt az álláspontot, hogy a felszámolás kezdő időpontjában e zálogjog a meglévő vagyonra az akkori állapotában rögzül. E nézet jelenik meg a Kúria Gfv.VII.30.212/2014. számú határozatában is, az általam kiemelt és pontokba szedett lényegi indokolással:
ad.) 1. Mivel az érvényesítéssel a vagyont terhelő zálogjog már kilépett a fennállás létszakából, a zálogjog érvényesítését követően már nem követi a vagyontárgyak összetételének, körének változásait. Ezzel a vagyont terhelő zálogjog az adott időpontban meglévő vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul, amely tárgyakat az értékesítésig a kötelezettnek (felszámolás esetén a felszámolónak) meg kell őriznie. Ez egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a továbbiakban a zálogjog nem terjed ki az adós tulajdonába kerülő vagyontárgyakra, másrészt azt is eredményezi, hogy a zálogkötelezettnek az érvényesítés időpontja után a zálogtárgyként szolgáló vagyonból kikerülő vagyontárgyakkal el kell számolnia.
A […] kielégítési jog megnyíltával […] általánosan is rögzült a zálogjoggal terhelt vagyon köre és a hitelező vagyont terhelő zálogjoga már csak azokra a vagyonelemekre terjedt ki, amelyek a felmondás időpontjában az adós tulajdonát képezték, az ezt követően az adós tulajdonába kerülőkre a zálogjogosult vagyont terhelő zálogjoga már nem állapítható meg.
ad.) 2. Amennyiben azonban az adós a továbbfolytatott termelésben felhasználta azokat az ingóságait (alapanyag, készlet), amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megtermelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében, vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez, vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé. Csak így állapítható meg, hogy az értékesített termékek létrehozásához milyen arányban használtak fel olyan alapanyagokat, amelyeken a vagyont terhelő zálogjoga állt fenn a hitelezőnek.
3.1 Az ítélet ad.1) pontjában a "zálogjog rögzülésével" kapcsolatosan kifejtettekkel szemben arra utalnék, hogy az adós vagyona a felszámolás kezdő időpontjában nem rögzül - a Cstv. 4. § (1) bekezdése szerint e vagyon bővül mindazzal, amit az adós az eljárás alatt szerez -, ezért nem lenne indokolt a vagyon esetleges bővülésének pozitív következményétől e zálogtárgyon biztosítékkal rendelkező hitelezőt megfosztani.
A vagyont terhelő zálogjog lényege és a megkonstruálásának indoka, hogy a biztosított követelés mértékéig a biztosítéki értéke dinamikusan kövesse a zálogtárgy (a vagyon) változását: azaz normál körülmények között a növekedését és bizonyos határok között[256] a csökkenését is.
- 948/949 -
Ezért a felszámolás körülményei között is csak azt tekinthető követendő szempontnak, hogy - a normál körülmények között megtehető rögzítő nyilatkozat hiányában is - a biztosíték (mindenkori vagyon) értékének további indokolatlan és jogszerűtlen csökkentésétől védjük hitelezőt. (Az indokolatlanság és a jogszerűtlenség kereteiről lásd a 4.1. pontot.)
4. A felszámolás menetében a vagyon összetétele kétféle módon változhat:
4.1. A hitelezők kielégítése érdekében a felszámoló a (meglévő) dolgokat értékesíti, a követeléseket behajtja. Az adós felszámoláskor meglévő vagy esetleg a felszámolás alatt megszerzett vagyonának ilyen módon történő értékesítése a felszámoló elsődleges feladata (ami előtte és utána történik a felszámolásban, az alapvetően ezért és ennek eredményeként történik), az eljárásra vonatkozóan a törvény 49-49/C. § adja meg a részletes szabályokat.
Megjegyzendő, hogy a követelés behajtása nem redukálható le a pénzbeli kinnlevőségekre, hiszen az dologra, egyéb szolgáltatás teljesítésére is vonatkozhat (például a felszámolás előtt kifizetett áru leszállítására, vállalkozó munka elvégzésére, stb.). Ha a követelés tárgya nem pénzfizetés, akkor a "behajtott" dolog értékesítendő, majd annak értéke is a hitelezők kielégítését szolgálja."

A Győri Ítélőtábla dr. Zámbó Tamás által készített anyagát azért idéztem részletesen, mert komplexen összefoglalta a Cstv. és a Ptk. kapcsolódását és a lehetséges megoldásokat. A Pécsi Ítélőtáblán 2016. április 18-án tartott tanácskozáson is téma volt ez a kérdés. Az előterjesztő a Kúria álláspontjával nem értett egyet az alábbi véleményt kifejtve:

Mikor szűnik meg a körülírással meghatározott zálogjog? E körben különbség van az adott vagyontárgyon fennálló, és a vagyonon fennálló zálogjog között. A rendes gazdálkodás körében értékesített vagontárgyon fennálló zálogjog megszűnik, helyébe a bevétel vagy más dolog lép (aztán ennek a helyébe léphet új vagyontárgy, majd újra bevétel stb.), mert ezzel tudja betölteni a biztosítéki szerepet (szemben az egyedi zálogtárggyal, ahol is a zálogjog biztosítéki szerepe éppen azzal valósul meg, hogy a zálogjog a tulajdonjog változásra tekintet nélkül fennmarad, kivéve a Ptk. 5:143. §-ában írt esetet). A körülírással meghatározott zálogjog esetén a vagyonelemeken fennálló zálogjog csak a kielégítés körében történt értékesítéssel szűnik meg oly módon, hogy a vagyonváltozás nem folytatódik, mégpedig azért, mert ebben az esetben a bevétel a zálogjogosultat illeti meg.
Ha a kielégítési jog megnyílta és a zálogjogosult fellépése, illetve a kielégítési értékesítés közötti időben tovább folyik a termelés (ami lássuk be gyakori lehet, hiszen a termelést általában nem lehet egy gombnyomással befejezni, a zálogkötelezett sok esetben pusztán dologi kötelezett, aki a kielégítési jog megnyíltáról csak később szerez tudomást, és a jogosult sok esetben nem is "szalad" rögtön a zálogkötelezetthez, más biztosítékot vesz igénybe, egyezkedik a személyes kötelezettel, stb.), a feldolgozás, átalakítás, a rendes gazdálkodás körében történő értékesítés - mivel csak a kielégítési értékesítés szünteti meg a zálogjogot oly módon, hogy annak helyébe nem lép más vagyontárgy, az átalakított, feldolgozott vagyontárgy helyébe pedig a feldolgozással, átalakítással létrejött vagyontárgy lép -, a vagyonváltozás tovább tart egészen addig, amíg minden, a körülírásnak megfelelő vagyontárgyra a kielégítési értékesítés meg nem történik, és maga a "vagyont terhelő (körülírással meghatározott)" zálogjog meg nem szűnik.
Ha gyakorlati oldalról közelítjük a kérdést, azt kell mondanunk, hogy a kiadás, értékesítés igényével fellépő zálogjogosulttal szemben (bírósági végrehajtás esetén a végrehajtóval szemben) a zálogkötelezett nem hivatkozhat arra, hogy az egyébként a körülírásnak megfelelő, meglévő vagyontárgyaira (annak egy részére) a zálogjogosult nem tarthat igényt, arra zálogjoga nem terjed ki,
- 949/950 -
mert az már nem azonos a kielégítési jog megnyíltakor meglévő vagyontárggyal (azt eladta, átalakította, feldolgozta, így azon a zálogjog megszűnt). Ha ugyanis erre hivatkozhatna, az magát az igényérvényesítést zárná ki, hiszen ha az értékesített, átalakított, feldolgozott vagyontárgy helyébe nem lép másik vagyontárgy, akkor az új vagyontárgyak nem zálogtárgyak, olyan vagyontárgy kiadását és értékesítését pedig ami nem zálogtárgy, a zálogjogosult nem kérheti. A zálogkötelezett mindig csak tűrésre köteles, teljesítésre nem, nem tartozik más vagyontárggyal helytállni, felszámolás nélkül ezért fel sem merülhet az, hogy nem zálogtárgy értékesítéséből a zálogjogosult arányos megtérítésre tarthatna igény. Emellett arra sem hivatkozhat a zálogkötelezett, hogy a rendes gazdálkodás körében értékesített vagyontárgy befolyó vételárára a zálogjogosult nem tarthat igényt, mert annak felhasználásával termelést még folytatni kívánja, az ehhez való joga ugyanis a kielégítési jog megnyíltával megszűnt.[257]

Az előterjesztést követő vitában a Kúria képviselője kifejtette, hogy a Kúria fenntartja a BH 2015.134. számú összefoglalójában rögzített álláspontját, és a döntés indokolásában kifejtetteket annyiban, hogy vagyont terhelő zálogjog esetén a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonra terjed ki a zálogjog, a felszámolás kezdő időpontját követően a vagyonba kerülő vagyontárgyakra, így a követelésekre, és a vagyon működtetése eredményeként átalakult, feldolgozott vagyontárgyakra a zálogjog nem terjed ki. Nem tartja fenn azt - a döntés indokolásában kifejtett - álláspontot, hogy felszámolás kezdő időpontját megelőzően, a kielégítési jog megnyíltakor rögzül a zálogjoggal terhelt vagyon köre, elfogadja az előterjesztésben kifejtett álláspontot annyiban, hogy a a zálogjog rögzülése az anyagi jogból nem vezethető le, csak a Cstv. speciális rendelkezéseiből. A Kúria álláspontja szerint a zálogjoggal terhelt vagyon rögzülése a Cstv. "lex speciális" jellegéből, és abból a Cstv. által megfogalmazott célból vezethető le, hogy a hitelezők a Cstv. által meghatározott rendben nyerjenek kielégítést, és ezért a felszámolás kezdő időpontját követően a vagyon működtetése, gyarapodása már nem szolgálhatja csak egy - a zálogjogos - hitelező érdekeit.
A jövőben tehát azzal kell számolni, hogy ez - a zálogjogosultaknak nem éppen kedvező - megoldás lesz az irányadó gyakorlat.
Ennek a döntésnek több következménye is van, itt a termelés során készült vagyontárgyak értékesítésén túlmenően bérleti díjak és bankszámlán lévő pénzösszegek is hasonló megoldással kezelendők.
A BH 2015.308. számú döntésben kifejtett álláspont értelmében a felszámolás kezdő időpontját követően teljesített szolgáltatásból eredő bérleti díjak azonban már nem minősülnek biztosítéknak a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelés kielégítéséhez, azokat a vagyont terhelő zálogjog jogosultja Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti kifizetésénél nem lehet figyelembe venni.
A Kúria Gfv.VII.30.255/2014/4. számú határozata szerint viszont, ha a zálogtárgyból a felszámolás során bármilyen összeg rendelkezésre áll a hitelező kielégítésére, azt a Cstv. 49/D. § szabályai szerint kell a jogosult hitelező részére kifizetni. A bankszámlára alapított zálogjog alapján is a Cstv. 49/D. §-a szerint kell eljárni, a dologi kötelezett felszámolása megindulásának pillanatában meglévő zálogjog biztosítja a hitelező követelését.
- 950/951 -
Az indokolás szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjog kivételével - egyforma szabályt ír elő valamennyi zálogfajta tekintetében a befolyt összeg elszámolására, így a követelésen alapuló zálogjogokra is ezt a szabályt kell alkalmazni. A bankszámlán levő pénzösszeg a számlatulajdonos adós bankkal szembeni követelése. A Kúria álláspontja szerint a "követelésbehajtás" kifejezést nem lehet szűken értelmezni, követelésbehajtás nemcsak a felszámoló által a bírósági kényszert igénybe vevő módokon történt behajtás után teszi lehetővé a zálogjogos hitelező privilegizált kielégítését, hanem akkor is, ha a kötelezett önként teljesít és nincs behajtásra irányuló intézkedés a felszámoló részéről.
32.2.3.5.2. Kielégítés követelésbehajtás esetén
Több szakmai konferencián felmerült az a kérdés, hogy a vagyont terhelő zálogjog esetében a követelések behajtása, kártérítési igény érvényesítése következtében befolyt összeg 50%-át a zálogjogos hitelezőnek ki kell-e fizetni. A Kúria a már többször idézett Gfv.VII.30.212/2014/10. számú határozatában kifejtette: "Mindezek szerint a vagyont terhelő zálogjog (de valójában bármely típusú zálogjog) esetén az alapjogviszony megszűnése (mely a jelen esetben felmondás eredményeként történt) a kielégítés megnyíltát jelenti, amelytől kezdődően a zálogjogból eredő jogosítványok érvényesíthetőek. Mivel az érvényesítéssel a vagyont terhelő zálogjog már kilépett a »fennállás« létszakaszából, a zálogjog az érvényesítést követően már nem követi a vagyontárgyak összetételének, körének változásait. Ezzel a vagyont terhelő zálogjog egyedi, az adott időpontban meglévő vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul, amely tárgyakat az értékesítésig a kötelezettnek (felszámolás esetén az adós vagyonával rendelkezni jogosult felszámolónak) meg kell őriznie. Ez egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a továbbiakban a zálogjog már nem terjed ki az adós tulajdonába kerülő vagyontárgyakra, másrészt azt is eredményezi, hogy a zálogkötelezettnek (felszámolás esetén az adóst mint zálogkötelezettet képviselő felszámolónak) az érvényesítés időpontja után a zálogtárgyként szolgáló vagyonból kikerülő tárgyakkal el kell számolnia."
A Kúria a Gfv.VII.30.086/2016/8. számú döntésében már kifejezetten a követelésekre nézve fejtette ki álláspontját, s eszerint:

"Az előzőekben hivatkozott régi Ptk. 267. § (1) bekezdés szerint a jövőbeni követelésre is kiterjedhet a felek megállapodása alapján a zálogjog. Egy adott vagyontárgyon azonban a zálogjog csak akkor keletkezik, ha az a vagyontárgy létrejön, vagy az adós válik a jogosultjává. Ha a felek az adós adott jogviszonyból eredő jövőbeni követelésein zálogjogot alapítanak, de a követelés alapjául szolgáló jogviszony az adós és a harmadik fél között nem jön létre, vagy valamilyen oknál fogva megszűnik, a nem létező, létre nem jött követeléseken nem áll fenn zálogjog. Ha a jogviszony alapján több követelés jön létre, akkor az egyes követelések tekintetében külön-külön vizsgálandó, hogy mikor jött létre a zálogjog."
- 951/952 -

Ezen túlmenően a Gfv.VII.30.255/2014/4. számú döntés is foglalkozik a követelésen, nevezetesen a számlakövetelésen fennálló zálogjog érvényesítésével. A támadott másodfokú döntésben a bíróság azt az álláspontot képviselte, hogy a bankszámlán lévő összeggel való rendelkezés nem követelésbehajtás, ezért nem vonatkozik rá 49/D. §. A Kúria ezzel szemben rámutatott:

"A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjog kivételével - egyforma szabályt ír elő valamennyi zálogfajta tekintetében a befolyt összeg elszámolására, így a követelésen alapuló zálogjogokra is ezt a szabályt kell alkalmazni.
A bankszámlán levő pénzösszeg a számlatulajdonos adós bankkal szembeni követelése. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a bankszámlán levő összeggel való rendelkezés nem követelésbehajtás, és ezért nem tartozik a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés hatálya alá.
A Kúria álláspontja szerint a »követelésbehajtás« kifejezést nem lehet szűken értelmezni. Mint ahogyan erre a jogerős végzés is utal, a »követelésbehajtás« nem csak a felszámoló által a bírósági kényszert igénybe vevő módokon történt »behajtás« után teszi lehetővé a zálogjogos hitelező privilegizált kielégítését, hanem akkor is, ha a kötelezett önként teljesít és nincs »behajtásra« irányuló intézkedés a felszámoló részéről.
A számlakövetelések tekintetében a régi Ptk. jogon és követelésen alapított zálogjogokra vonatkozó külön szabályait tartalmazó 267. § (3) bekezdése a többi követelésen fennálló zálogjoghoz képest eltérő szabályokat állapít meg, a számlakövetelés speciális jellegzetességeire tekintettel. A számlakövetelés az adós bankkal szembeni követelése, s ha ez a számlakövetelés a zálogjog tárgya, annak bank általi »önkéntes« teljesítése - a számlakövetelés specialitásai miatt - ugyanúgy »behajtásnak« minősül a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének értelmezése szempontjából, mintha egyéb követelést érvényesített volna a felszámoló. Ebből következően a számlakövetelésen zálogjoggal rendelkező hitelező részére a bankszámlán levő összeggel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kell elszámolni. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy előfordulhat, a számlavezető hitelintézet nem képes a számlakövetelést teljesíteni, és az ellene indított felszámolási eljárásban a számlatulajdonos adós felszámolójának kell eljárnia a követelés behajtása érdekében."

A fenti döntések indokolását részletesen közlöm, ebből a Kúria álláspontja minden követelésre, közte a bérleti díjakra vonatkozóan is kiderül.

JOGGYAKORLAT
A felszámolás kezdő időpontja után nem keletkezhet zálogjog az adós vagyontárgyain, azonban abból a rendelkezésből, hogy csak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjogok vonatkozásában biztosítja a Cstv. a zálogjogosult részére a kielégítési elsőbbséget [régi Ptk. 251. § (1) bekezdés], nem vonható le más következtetés. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése tehát valójában kizárja a felszámolás kezdő időpontja után a zálogjog keletkezését és annak érvényesítését az adós vagyontárgyai tekintetében.
Az indokolásból: "Az eljárásban eldöntendő jogkérdések a következők:
a) Mikor keletkezik a zálogjog jövőbeni követelésen?
b) Mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében?
Az a) pontban feltett kérdésre az alábbiakból kell kiindulni: A régi Ptk. 267. § (1) bekezdése szerint követelésen is alapítható zálogjog, mely a zálogkötelezett javára jövőben keletkező követelésekre is kiterjedhet. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult vonatkozásában a felszámoló a következőképpen jár el:
- 952/953 -
»Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett«, akkor kell a zálogtárgy értékesítése után - a vagyont terhelő zálogjog kivételével valamennyi zálogjogfajta vonatkozásában - a törvényben meghatározott költségek és díj levonását követően a befolyt vételárat (behajtott követelést) a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére fordítani. Ebből a rendelkezésből következően tehát csak azon zálogjoggal biztosított hitelezői igények rendelkeznek kielégítési elsőbbséggel, amelyek esetében a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.
Jóllehet sem a régi Ptk., sem a Cstv. nem mondja ki, hogy a felszámolás kezdő időpontja után nem keletkezhet zálogjog az adós vagyontárgyain, azonban abból a rendelkezésből, hogy csak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjogok vonatkozásában biztosítja a Cstv. a zálogjogosult részére a kielégítési elsőbbséget [régi Ptk. 251. § (1) bekezdés], nem vonható le más következtetés. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése tehát valójában kizárja a felszámolás kezdő időpontja után a zálogjog keletkezését és annak érvényesítését az adós vagyontárgyai tekintetében.
Az előzőekben hivatkozott régi Ptk. 267. § (1) bekezdés szerint a jövőbeni követelésre is kiterjedhet a felek megállapodása alapján a zálogjog. Egy adott vagyontárgyon azonban a zálogjog csak akkor keletkezik, ha az a vagyontárgy létrejön, vagy az adós válik a jogosultjává. Ha a felek az adós adott jogviszonyból eredő jövőbeni követelésein zálogjogot alapítanak, de a követelés alapjául szolgáló jogviszony az adós és a harmadik fél között nem jön létre, vagy valamilyen oknál fogva megszűnik, a nem létező, létre nem jött követeléseken nem áll fenn zálogjog.
Ha a jogviszony alapján több követelés jön létre, akkor az egyes követelések tekintetében külön-külön vizsgálandó, hogy mikor jött létre a zálogjog. Egy zálogszerződéssel ugyan több követelés is elzálogosítható (akár a zálogkötelezettet megillető összes, fennálló és jövőben keletkező követelés is), azonban a zálogjog egy adott követelésre csak akkor terjed ki, amikor a követelés létrejön. Mindebből az következik, hogy adott követelésen a követelés létrejöttének időpontjában keletkezik zálogjog. Az, hogy a régi Ptk. lehetővé teszi jövőben keletkező követelések elzálogosítását, csak azt jelenti, hogy a felek előre rendelkezhetnek a jövőben keletkező követelések elzálogosításáról, amely követelések létrejöttekor a felek részéről semmilyen újabb jogcselekmény nem szükséges a zálogjog érvényes létrejöttéhez.
Önmagában a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás (zálogszerződés) tehát még nem hozza létre a zálogjogot, mert hiányzik a zálogtárgy, amelyen a zálogjog létrejöhetne. Valójában egy függő jogi helyzetet teremt a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás létrejötte, amely csak akkor eredményezi a zálogjog létrejöttét, ha a követelés, azaz a zálogtárgy ténylegesen létrejön.
Jóllehet az adott eljárásban még nem alkalmazandó, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) egyértelművé teszi, hogy önmagában a zálogjog megalapítása még nem eredményezi a zálogjog létrejöttét, annak feltétele az is, hogy az elzálogosítani kívánt vagyontárgy feletti rendelkezési jogot a zálogkötelezett megszerezze. Olyan vagyontárgyon, amely a zálogjog megalapításának időpontjában még nem létezik (például jövőbeli követelés) vagy létezik ugyan, de azon a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog, csak akkor jön létre a zálogjog, ha a vagyontárgy (például a követelés) létrejön, illetve a vagyontárgyon a zálogkötelezett megszerzi a rendelkezési jogot. A régi Ptk. ugyan nem különböztetett ilyen egyértelműen a zálogjog megalapítása és létrejötte (keletkezése) között, azonban a régi Ptk. tekintetében is irányadó, a dologi jog létrejöttének (keletkezésének) feltétele, hogy a dologi jog tárgya létrejöjjön.
Ismert az a nézet is (Győri Ítélőtábla, Fpkhf.IV.25.108/2015/2.), amely szerint a régi Ptk. ingó jelzálogjogra [régi Ptk. 262. § (5) bekezdés] és a vagyont terhelő zálogjogra [régi Ptk. 266. § (1) bekezdés] vonatkozó szabályai szerint, ha a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerzi meg a rendelkezési jogot, illetve a megalapításhoz képest a vagyontárgy később kerül a vagyonba, a zálogjog a rendelkezési jog megszerzésekor, de a bejegyzés ranghelyén - a bejegyzés időpontjára -, azaz visszamenőleges hatállyal jön létre. Eszerint tehát az alapítás (bejegyzés) időpontjára visszamenőleges ranghely egyben visszamenőleges hatályú keletkezést jelent.
A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal.
- 953/954 -
Jövőben megszerzendő ingókra alapított zálogjog ranghelye, illetve a vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjog akkor jön létre (keletkezik), amikor a zálogjog tárgya létrejön (illetve azon az elzálogosító megszerzi a rendelkezési jogot). Az ekkor létrejött zálogjog csak más zálogjogokhoz való viszonyában minősül úgy, mintha már az alapításkor (bejegyzéskor) létrejött volna. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdés alkalmazásának feltétele szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy a zálogjog valójában mikor keletkezett, nem pedig az így keletkezett zálogjog ranghelyének. A zálogjog alapításhoz kötött ranghelye tehát - az ingatlan kivételével - nem jelent visszaható hatályú keletkezést.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a gazdálkodó szervezetek finanszírozása tekintetében rendkívül fontos szerepe van a követelésen alapított zálogjognak. E biztosítékot azonban - hasonlóan a többi zálogjoghoz - csak a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakban létrejött követelések mint zálogtárgyak tekintetében lehet figyelembe venni. A felszámolás kezdő időpontjától ugyanis a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon [Cstv. 4. § (1) bekezdés] - melybe beletartozik az adós vagyonának hasznosításából származó bérleti díj is - nem terhelhető meg. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásból az következik, hogy csak a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett zálogjog vehető figyelembe a vagyon hitelezők közötti szétosztásánál.
Az eljárásban a továbbiakban a b) pontban meghatározott arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében.
A bérlet a dolog használatának időleges átengedése. A bérbeadó kötelezettsége a dolognak a bérlő használatába adása, míg a bérlőnek a bérleti díjat kell időszakonként megfizetnie ellenszolgáltatásként (régi Ptk. 423-433. §). A bérletre vonatkozó polgári jogi szabályokból következően egy adott időszak szolgáltatásának ellenértéke a bérleti díj. Ha tehát a szolgáltatás időszaka még a felszámolás kezdő időpontja előtt történt, akkor az abból eredő követelésre fennáll a zálogjogosult zálogjoga a felek szerződése alapján, azonban a felszámolás kezdő időpontja után az adós által nyújtott szolgáltatás ellenértékére vonatkozóan, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján nem keletkezhet zálogjog.
Nem tekinthető egységes szolgáltatásnak a bérlet tárgyának az adós általi használatba adása, mert ugyan a használatba adás egy konkrét aktus, de annak fenntartása egy időszakra vonatkozik, s ugyanígy a régi Ptk. időszakonkénti bérleti díj fizetési kötelezettséget ír elő ellenszolgáltatásként a bérlő részére is. Ha ez a jogviszony a felszámolás kezdő időpontja előtt és utána is fennáll, akkor a fent kifejtettek szerint kell a felszámolónak megosztania a bérleti díjakat. A felszámolás kezdő időpontja előtt eltelt időre vonatkozó bérleti díj zálogjoggal terhelt, míg a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett bérleti díjra a hitelezőnek már nem áll fenn a zálogjoga."
Gfv.VII.30.255/2014/4. (Kúria):
A számlakövetelésen zálogjoggal rendelkező hitelező részére a bankszámlán levő összeggel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kell elszámolni.
Az indokolásból: "A hitelszerződés szerint a felszámolás alatt álló adósok dologi kötelezettjei voltak a bankok követeléseinek.
A Cstv. 49/D. §-a nem csak elszámolási szabályokat tartalmaz, hanem zálogtárgyak esetén a kielégítési sorrend első kategóriáját határozza meg. A Kúria már több határozatában (Gfv.X.30.039/2012/8., Gfv.X.30.409/2010/5.) kifejtette, hogy a Cstv. 2007. január 1-jén hatályba lépett módosításával a jogalkotó megváltoztatta a hitelezők felszámolási eljárásban történő kielégítésének sorrendjét, és a Cstv. 49/D. § szerint a zálogjogosult hitelezőket az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben részesíti a Cstv. 57. § (1) bekezdésben meghatározott sorrend szerint kielégítendő hitelezői igényekhez képest, a zálogtárgy értéke erejéig. Erre csak a Cstv. 49/D. §-a nyújt lehetőséget, ugyanis a Cstv. 57. § (1) bekezdésében található sorrendben a jogalkotó a zálogjognak csak egy fajtáját, a vagyont terhelő zálogjogot szabályozza [Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont] és oda is csak olyan összegben sorolható be a hitelező követelése, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva a felszámoló nem tudott kifizetni a jogosultnak.
A kielégítés sorrendjében nincs tehát más helye a zálogjoggal biztosított követeléseknek, csak a Cstv. 49/D. §-a. Ebből következően, ha a zálogtárgyból a felszámolás során bármilyen összeg rendelkezésre áll a hitelező kielégítésére, azt a Cstv. 49/D. § szabályai szerint kell a felszámolónak a jogosult hitelező részére kifizetnie.
- 954/955 -
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjog kivételével - egyforma szabályt ír elő valamennyi zálogfajta tekintetében a befolyt összeg elszámolására, így a követelésen alapuló zálogjogokra is ezt a szabályt kell alkalmazni.
A bankszámlán levő pénzösszeg a számlatulajdonos adós bankkal szembeni követelése. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a bankszámlán levő összeggel való rendelkezés nem követelésbehajtás, és ezért nem tartozik a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés hatálya alá.
A Kúria álláspontja szerint a »követelésbehajtás« kifejezést nem lehet szűken értelmezni. Mint ahogyan erre a jogerős végzés is utal, a »követelésbehajtás« nem csak a felszámoló által a bírósági kényszert igénybe vevő módokon történt »behajtás« után teszi lehetővé a zálogjogos hitelező privilegizált kielégítését, hanem akkor is, ha a kötelezett önként teljesít és nincs »behajtásra« irányuló intézkedés a felszámoló részéről.
A számlakövetelések tekintetében a régi Ptk. jogon és követelésen alapított zálogjogokra vonatkozó külön szabályait tartalmazó 267. § (3) bekezdése a többi követelésen fennálló zálogjoghoz képest eltérő szabályokat állapít meg, a számlakövetelés speciális jellegzetességeire tekintettel. A számlakövetelés az adós bankkal szembeni követelése, s ha ez a számlakövetelés a zálogjog tárgya, annak bank általi »önkéntes« teljesítése - a számlakövetelés specialitásai miatt - ugyanúgy "behajtásnak" minősül a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének értelmezése szempontjából, mintha egyéb követelést érvényesített volna a felszámoló.
Ebből következően a számlakövetelésen zálogjoggal rendelkező hitelező részére a bankszámlán levő összeggel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kell elszámolni. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy előfordulhat, a számlavezető hitelintézet nem képes a számlakövetelést teljesíteni, és az ellene indított felszámolási eljárásban a számlatulajdonos adós felszámolójának kell eljárnia a követelés behajtása érdekében.
A kifogás alapján eldöntendő következő jogkérdés az, hogy mely időpontban fennálló bankszámla-követelés nagysága fogja meghatározni a kifogást előterjesztő bank - és a beavatkozók - részére fizetendő összeg nagyságát.
A Kúria a felszámoló álláspontjával ért egyet ebben a kérdésben.
A felek a hitelszerződésben a bankszámlákon alapítottak zálogjogot. A régi Ptk. 267. § (1) bekezdése szerint a jogon vagy követelésen alapított zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. Így a bankszámla specialitásából eredő az a tény, hogy a számlakövetelés nagysága folyamatosan változik, nem befolyásolja azt, hogy a zálogjog e követelésen létrejött.
Ahogyan azonban azt a Kúria általános jelleggel a Gfv.VII.30.212/2014/7. számú végzésében kifejtette, a zálogjog általános szabályaiból az következik, hogy a zálogjognak különböző »létszakaszai« vannak:
- keletkezés,
- fennállás,
- a kielégítés jogának megnyílta és az érvényesítés, végül
- megszűnés.
A zálogjog elsődleges célja (lényege) a követelés biztosítása. Amíg fennáll az a jogviszony, amelyet a zálogjog biztosít, addig a zálogjog is fennáll. Amikor viszont megszűnik az a jogviszony, amelynek a zálogjog a biztosítéka, megnyílik a kielégítés lehetősége, a zálogjog (járulékos jellegéből és a zálogjog lényegéből következően) átfordul az érvényesítés (kielégítés) »létszakaszába«.
Az érvényesítés általában bírósági végrehajtás útján történhet, azonban a zálogkötelezett felszámolása esetén erre a felszámolás, mint totális végrehajtás keretében kerül sor.
Mindezek szerint bármely típusú zálogjog esetén az alapjogviszony megszűnése a kielégítés megnyíltát jelenti, amelytől kezdődően a zálogjogból eredő jogosítványok érvényesíthetőek.
Mivel az érvényesítéssel a zálogjog már kilépett a »fennállás« létszakaszából,
- 955/956 -
a követelésen fennálló zálogjog az érvényesítést követően már nem követi a követelés - jelen esetben a számlakövetelés - változásait, az érvényesítéssel az adott időpontban meglévő összegen fennálló zálogjoggá alakul. Ez egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a továbbiakban a zálogjog már nem terjed ki az adós számlájára kerülő pénzösszegre, másrészt azt is eredményezi, hogy a zálogkötelezettnek (felszámolás esetén az adóst mint zálogkötelezettet képviselő felszámolónak) az érvényesítés időpontjában az adóst megillető zálogtárgyként szolgáló pénzösszeggel el kell számolnia."
ÍH 2013.165.
I. Az adós gazdasági tevékenységének jogszerű tovább folytatása során realizált bevétel - ideértve a meglévő vagyon (például ingatlan) bérbeadásából származó bérleti díjat is - nem minősül a törvény szerinti értékesítésnek, ezért abból a zálogjogos hitelező azonnali (részbeni) kielégítésére nem tarthat igényt. II. A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő nem eljárásjogi, hanem jogvesztéssel nem járó, elévülési jellegű anyagi jogi határidő. Ezért a kifogás elkésettségét (az igény elévülését) bíróság hivatalból nem állapíthatja meg, az elévülése történő hivatkozás esetén a jogsértésről történő tényleges tudomásszerzés időpontja vizsgálandó.
Az indokolásból: "Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy álláspontja szerint a vagyont terhelő zálogjog nem kizárólag a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyonhoz kapcsolódik, mert amennyiben az adós pl. egy megrendelés folytán a vételárat már megfizette és az ellenértékként leszállított termék csak a felszámolás elrendelése után kerül a tulajdonába, az így megszerzett vagyontárgyra - amely a felszámolás kezdő időpontjában még nem tartozott a felszámolási vagyonba, legfeljebb az annak kiadására irányuló igény, mint követelés - a vagyont terhelő zálogjog kiterjed. Vagyis a vagyon értékesítéséig a vagyont terhelő zálogjoggal érintett vagyontárgyak köre változhat. Ugyanakkor az adós gazdasági tevékenységének folytatása - a rendes gazdálkodás - során realizált bevétel a Cstv. 49/D. § alkalmazhatósága szempontjából nem minősül a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése szerinti értékesítésnek. Ellenkező esetben a felszámolót napi szinten elszámolási kötelezettség terhelné a zálogjogos hitelezővel szemben, ami nyilvánvalóan akadályozná, ellehetetlenítené a gazdasági tevékenység folytatását. Ebből következően a hitelező kielégítésére a Cstv. 49/D. § (2) bekezdés alapján akkor kerülhet sor, ha termelő tevékenységet a felszámoló az adósnál befejezi és a meglévő vagyontárgyakat a Cstv. 49. § rendelkezései szerint értékesíti, vagy egyben eladja a működő vállalkozást, vagy az adós egyes részeiben megszünteti a munkát, s az ott lévő ingóságokat egyben értékesíti (Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve II. kötet, Novotni Kiadó 2012.)
A meglévő vagyontárgy bérbeadása útján történő hasznosítása a gazdasági tevékenység körébe tartozik, s mint ilyen - a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésének nyelvtani értelmezésére is figyelemmel (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.541/2006/5.) - nem minősül értékesítésnek. Részben eltérő indokokkal, de azonos következtetésre jutott a Debreceni Ítélőtábla is (Fpkhf.III.30.514/2005/4.)
Mindezekre figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a bérleti díjnak a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti elszámolásával kapcsolatos kifogásokat a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján elutasította" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.344/2013/2. szám).
ÍH 2012.44.
Amennyiben a hitelezőt vagyont terhelő zálogjog illeti meg, a befolyt bevételek költségekkel csökkentett 50%-át a hitelezőnek kell megfizetnie akkor is, ha a felszámoló zálogjoggal biztosított követelést behajtja [Cstv. 49/D. § (2) bekezdése].
Az indokolásból: "Az eljárás folytatására irányuló kérelem benyújtásának időpontjára figyelemmel alkalmazandó Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerint vagyont terhelő zálogjog (Ptk. 266. §) esetében - az (1) bekezdéstől eltérően - a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.
Helytállóan hivatkozott arra a hitelező, hogy a Ptk. 266. § (1) bekezdése alapján a vagyont terhelő zálogjog kiterjed a zálogkötelezettet megillető követelésekre is, figyelemmel a Ptk. 252. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
- 956/957 -
A felszámoló a hitelező követelését zálogjoggal biztosított követelésként vette nyilvántartásba, utalva a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésére, ebből következően az eljárás során az nem volt és nem is lehetett vitatott, hogy a hitelezőt vagyont terhelő zálogjog illet meg.
A zálogtárgyak sajátossága szerint a birtokba vehető dolgokat úgy lehet pénzzé változtatni, hogy azokat átruházzák, míg a követelések esetén nemcsak átruházásukból, de érvényesítésükből, behajtásukból is pénz folyik be az adóshoz. Nincs jogszabályi alapja annak, hogy a felszámoló a hitelezők között annak alapján tegyen különbséget: a zálogtárgyként fennálló követelést átruházza - és ebben az esetben a befolyt összegből privilegizáltan elégíti ki a hitelezőt, vagy pedig a követelést behajtja - és ekkor a zálogtárgyból nem privilegizáltan kapna kielégítést a hitelező. (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.409/2010/5. szám)
Ebből következően amennyiben a hitelezőt vagyont biztosító zálogjog illet meg, a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerint kell elszámolnia és a befolyt bevételek költségekkel csökkentett 50%-át a hitelezőnek kell megfizetnie akkor is, ha az adóst megillető zálogjoggal biztosított követelést értékesíti (engedményezi) és akkor is, ha a követelést behajtja.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A jelen eljárásban az nem volt vitatott, hogy a hitelező követelése zálogjoggal biztosított, azt a felszámoló ennek megfelelően a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerint sorolta be. Ebből következően nincs olyan felszámolói intézkedés, vagy mulasztás, amely jogszabálysértően arra vonatkozna, hogy a hitelező követelése nem zálogjoggal biztosított. Ezt a felszámoló maga sem állította, mindössze a vagyont terhelő zálogjogra figyelemmel a zálogjoggal biztosított követelése kielégítése kapcsán helyezkedett eltérő álláspontra. Erre tekintettel a hitelező a kifogásában és az elsőfokú végzés ellen előterjesztett fellebbezésében azt alaptalanul kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy zálogjogosultnak minősül.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megfellebbezett részében megváltoztatta és kötelezte a felszámolt a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti, a vevőkövetelések behajtásából származó bevételekkel kapcsolatos elszámolás elkészítésére, annak a hitelező részére történő megküldésére" (Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.26.246/2011/2. szám).
32.2.3.6. A vagyont terhelő zálogjog alapján a kifizetés esedékessége
A zálogjogos hitelezők részéről olyan igény jelentkezett, hogy mindazon esetekben, amikor olyan értékesítés történik, amelyre kiterjed a vagyont terhelő zálogjog, haladéktalanul rendelkezzen a felszámoló a kifizetésről. A Kúria a BH 2015.134. számú döntésében azt az iránymutatást adta, hogy a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megterhelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében, vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez, vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.308.
A vagyont terhelő zálogjog jogosultja annak a vagyontárgynak az értékesítéséből befolyó bevétel - értékesítési költségekkel csökkentett - 50%-ára tarthat igényt, amely a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyonát képezte [1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek., 49/D. § (2) bek., 57. § (1) bek. b) pont; 1959. évi IV. tv. 266. § (1) bek.].
- 957/958 -
Az indokolásból: "[13] Téves a jogerős ítéletben kifejtett az az álláspont, mely szerint a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár tekintetében biztosít a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának kielégítési elsőbbséget, és az adóshoz bérleti díj címén befolyt összegre - mint az adós vagyonára - ez a rendelkezés nem vonatkozik.
[14] A Kúria fenntartja a Gfv. X. 30.039/2012/8. számú határozatában kifejtett álláspontját, mely szerint valamennyi zálogjoggal biztosított követelést - függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog - a Cstv. 49/D. §-a alapján kell elbírálni. Ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, a zálogjogosult hitelező akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat kielégítéshez. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a felszámoló a zálogjoggal rendelkező hitelezők között annak alapján tegyen különbséget: a zálogtárgyként minősülő követelést átruházza (értékesíti) vagy pedig behajtja.
[15] A felszámoló tévesen állította, hogy a zálogjoggal biztosított követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kellene sorolni, és csak a kielégítés során kell a Cstv. 49/D. §-át figyelembe venni. A zálogjogosultak követelésének a kielégítésére a Cstv. 49/D. §-a tartalmaz rendelkezéseket, s a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába csak a vagyont terhelő záloggal rendelkező hitelező követelésének azt a részét lehet átsorolni, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján nem lehetett kielégíteni.
[16] A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés valójában az, hogy a vagyont terhelő zálogjog terjedelme változhat-e az adós felszámolásának megindítását követően? A felszámolás során befolyó bérleti díjak növelik-e a vagyont terhelő zálogjog jogosultja kielégítési alapját, vagy pedig a zálogjog a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyontárgyakra rögzül, s ezek értékében kell a hitelező igényét kielégíteni?
[17] Mint ahogy azt Kúria a Gfv. VII. 30.212/2014/7. számú határozatában kifejtette, a zálogjog általános szabályaiból az következik, hogy a zálogjognak (így a vagyont terhelő zálogjognak is) különböző »létszakaszai« vannak: keletkezés, fennállás, a kielégítés jogának megnyílta és az érvényesítés, végül a megszűnés.
[18] A zálogjog elsődleges célja (lényege) a követelés biztosítása. Amíg fennáll az a jogviszony, amelyet a vagyont terhelő zálogjog biztosít, addig a vagyont terhelő zálogjog is fennáll az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 266. § rendelkezései szerint, és a vagyontárgyak összetétele változhat is. Amikor viszont megszűnik az a jogviszony, amelynek a vagyont terhelő zálogjog a biztosítéka, megnyílik a kielégítés lehetősége, a vagyont terhelő zálogjog (járulékos jellegéből és a zálogjog lényegéből következően) átfordul az érvényesítés (kielégítés) »létszakaszába«.
[19] Az érvényesítés általában bírósági végrehajtás útján történhet, azonban a zálogkötelezett felszámolása esetén erre a felszámolás mint totális végrehajtás keretében kerül sor.
[20] Mindezek szerint a vagyont terhelő zálogjog (de valójában bármely típusú zálogjog) esetén az alapjogviszony megszűnése a kielégítés megnyíltát jelenti, amelytől kezdődően a zálogjogból eredő jogosítványok érvényesíthetőek.
[21] Mivel az érvényesítéssel a vagyont terhelő zálogjog már kilépett a »fennállás« létszakaszából, a zálogjog az érvényesítést követően már nem követi a vagyontárgyak összetételének, körének változásait. Ezzel a vagyont terhelő zálogjog egyedi, az adott időpontban meglévő vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul, amely tárgyakat az értékesítésig a felszámolónak meg kell őriznie.
[22] Ez egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a továbbiakban a zálogjog már nem terjed ki az adós tulajdonába kerülő vagyontárgyakra, másrészt azt is eredményezi, hogy az adós zálogkötelezettet képviselő felszámolónak az érvényesítés időpontja után a zálogtárgyként szolgáló vagyonból kikerülő tárgyakkal el kell számolnia.
[23] Mindezekből következően a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának fennáll az igénye a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós által teljesített szolgáltatásból eredő bérleti díjakra, és azok behajtása (önkéntes megfizetése) esetén annak összegével a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján kell az elszámolást elvégeznie.
- 958/959 -
[24] A felszámolás kezdő időpontját követően teljesített szolgáltatásból eredő bérleti díjak azonban már nem minősülnek biztosítéknak a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelés kielégítéséhez, azokat a vagyont terhelő zálogjog jogosultja Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti kifizetésénél nem lehet figyelembe venni.
[25] Miután a közbenső mérleghez csatolt pénzforgalmi jelentés szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakban teljesített szolgáltatásokból 1 828 800 Ft befolyt, és abból levonható értékesítési költség [Cstv. 49/D. § (2) bekezdése] nem merült fel, ennek az összegnek az 50%-a, 914 400 Ft megilleti a vagyont terhelő zálogjoggal rendelkező hitelezőt" (Kúria Gfv.VII.30.312/2014.).
BH 2015.134.
I. Amennyiben a felszámoló az adós olyan vagyontárgyát értékesíti az 1991. évi XLIX. tv. 49. §-a alapján, amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a befolyt vételár - az 1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében - elsősorban a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának a kielégítésére kell hogy szolgáljon. Amennyiben az adós a továbbfolytatott termelésben felhasználta azokat az ingóságait (alapanyag, készlet), amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megterhelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében, vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez, vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé. Az elszámolás alapjául a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értéke szolgál.
32.2.3.7. A vagyont terhelő zálogjog jogosultjának kielégítése más bevételből
Előfordul a gyakorlatban, hogy a felszámoló a vagyon értékesítése után nem számol el teljeskörűen a zálogjogosulttal, a bevételt vagy egy részét a termelés folytatására vagy más hitelező kielégítésére használta fel. Kérdésként merült fel ezért, hogy ilyen esetben a felszámoló köteles-e egyéb bevételekből a zálogjogosultnak járó összeget kifizetni. A Kúria a más szempontból már idézett BH 2015.134. számú döntésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a felszámoló a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező kifejezett előzetes hozzájárulása nélkül a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat nem a mindenki mást megelőző kielégítésre jogosult "régi zálogjogos" követelés kifizetésére használta fel, és utóbb az adós más - zálogjoggal nem terhelt - vagyontárgyának értékesítéséből, követelésének behajtásából valamilyen összeg befolyik, a régi zálogjoggal rendelkező hitelező jogosult ebből a neki járó, ki nem egyenlített összeg erejéig kielégítést kapni. Ez a Cstv. szigorú kielégítési sorrend szabályából következik.

JOGGYAKORLAT
BH 2015.134.
II. A 2007. január 1-jét megelőzően hatályban volt 1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (1) bekezdése szerint főszabályként a zálogtárgy vételárából "kizárólag" a zálogjoggal biztosított követelés egyenlíthető ki, tehát elsődlegesen "abból" kell a követelést kielégíteni. Ha a felszámoló a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező kifejezett előzetes hozzájárulása nélkül a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat nem a mindenki mást megelőző kielégítésre jogosult "régi zálogjogos" követelés kifizetésére használta fel, és utóbb az adós más - zálogjoggal nem terhelt - vagyontárgyának értékesítéséből, követelésének behajtásából valamilyen összeg befolyik, ebből az összegből a régi zálogjoggal rendelkező hitelező jogosult kielégítésre a neki járó, ki nem egyenlített összeg erejéig [1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (1) bek., 51. §, 57. § (1) bek.].
- 959/960 -
Az indokolásból: "[41] Ebből következően, amennyiben a felszámoló az adós olyan vagyontárgyát értékesíti a Cstv. 49. §-a alapján, amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a befolyt vételár - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében - elsősorban a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának a kielégítésére kell hogy szolgáljon. Amennyiben azonban az adós a továbbfolytatott termelésben felhasználta azokat az ingóságait (alapanyag, készlet), amelyen a vagyont terhelő zálogjog fennállt, a hitelező kielégítési igénye nem az egyes megtermelt vagyontárgyak értékesítésekor, hanem a vagyon teljes terjedelmében vagy nagyobb részletében történő értékesítése után készített közbenső mérleghez vagy zárómérleghez készített szöveges jelentésben részletezett elszámolás alapján, a bíróság határozatával válik esedékessé. Csak így állapítható meg ugyanis az, hogy az értékesített termékek létrehozásához milyen arányban használtak fel olyan alapanyagokat, amelyeken vagyont terhelő zálogjoga állt fenn a hitelezőnek. Az elszámolás alapjául a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értéke szolgál.
[42] A felülvizsgálati eljárásban megválaszolásra váró következő kérdés az volt, hogy megszűnik-e a zálogjoggal rendelkező hitelező ki nem elégített követelésének a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésén alapuló privilegizált helyzete, ha a felszámoló jogellenesen nem fizette ki a zálogtárgy értékesítésekor a Cstv. szabályai szerint részére járó összeget? Ha nem szűnik meg, akkor a felszámoló köteles-e a ki nem elégített követelést, a felszámolási költségeket is megelőzően, az adós más forrásból eredő, azaz zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyából kiegyenlíteni?
[43] A Kúria ebben a kérdésben nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett állásponttal.
[44] A Kúria álláspontja szerint a hitelezői igények nyilvántartásba vételével a felszámoló a hitelezők kielégítésének a kereteit határozza meg, azaz a nyilvántartásba vett hitelezői igény összege erejéig jogosult a hitelező kielégítést kapni.
[45] A zálogjoggal biztosított követelések esetén a felszámoló által nyilvántartásba vett, biztosított követelés elsőként a zálogjoggal biztosított követelés értékéhez igazodik, a zálogtárgy értékesítését követően azonban a biztosított követelésként nyilvántartásba vett igényt a felszámolónak felül kell bírálnia, és azt a zálogtárgy értékéhez kell igazítania. Ha tehát a zálogtárgyat a felszámoló értékesíti, akkor a zálogtárgy vételára lesz az a keret, amely a követelés privilegizált részét meghatározza.
[46] A felszámolás során az adós vagyonának a szétosztására kerül sor a kielégítési sorrend szabályai szerint, elsősorban az értékesítés során befolyt pénzösszeg felosztásával.
[47] A jelen felszámolási eljárás megindításának időpontjában hatályos Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint az ún. régi zálogjogos hitelező - akinek a követelését biztosító zálogjoga a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett - a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-ára privilegizált hitelezőként jogosult volt.
[48] Ebből következően - a Cstv. 49/D. §-a és 57. § (1) és (4)-(6) bekezdései összevetéséből - az a következtetés vonható le, hogy a »régi zálogjog« szerinti kielégítési lehetőség törvénybe illesztésével a jogalkotó - ugyan a Cstv. két különböző szakaszában elhelyezve, de - megváltoztatta a kielégítési sorrendet. A Cstv. 49/D. §-a ugyanis azzal, hogy a régi zálogjog esetén a befolyt, költségekkel csökkentett összeg 50%-át »kizárólag« a zálogjogosultak részére engedte kifizetni, ezeknek a hitelezőknek a kielégítését a többihez képest - és ebben az esetben a felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényekhez képest is - mindenki másnál előrébb helyezte a zálogtárgy által meghatározott keret 50%-a erejéig.
[49] A nyilvántartásba vett hitelezői igények kielégítésének módjára vonatkozóan a Cstv. 57. § (1), (4)-(6) bekezdése kötelező, szigorúan betartandó sorrendet írt elő, mely szerint addig nem lehet a következő kielégítési pontba sorolt követeléseket kifizetni, amíg a sorrendben előrébb álló hitelezői igények nincsenek 100%-ban kifizetve. A Cstv. kielégítési rangsorának elvéből következően azonban a felszámoló által elfogadott, a zálogtárgy értéke által meghatározott »régi zálogjogos« hitelezői igény Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében meghatározott 50%-át minden más igényt megelőzően kell kiegyenlíteni.
- 960/961 -
[50] A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint főszabályként a zálogtárgy vételárából "kizárólag" a zálogjoggal biztosított követelés egyenlíthető ki, tehát elsődlegesen "abból" kell a követelést kielégíteni.
[51] Ha a felszámoló a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező kifejezett előzetes hozzájárulása nélkül a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárat nem a mindenki mást megelőző kielégítésre jogosult »régi zálogjogos« követelés kifizetésére használta fel, és utóbb az adós más - zálogjoggal nem terhelt - vagyontárgyának értékesítéséből, követelésének behajtásából valamilyen összeg befolyik, a régi zálogjoggal rendelkező hitelező jogosult ebből a neki járó, ki nem egyenlített összeg erejéig kielégítést kapni. Ez a Cstv. szigorú kielégítési sorrend szabályából következik.
[52] A kifejtett indokok szerint ezért téves - a Cstv. 49/D. §-ában és az 57. § (1), (4)-(6) bekezdésében foglaltakkal ellentétes - a másodfokú bíróság álláspontja abban a tekintetben, hogy a zálogjoggal rendelkező hitelezőt csak annak a vagyonnak az értékesítéséből befolyt bevétel tekintetében illeti meg a privilegizált pozíció, amelyre a zálogjoga kiterjedt. A fent kifejtettek szerint nemcsak abból a bevételből, hanem addig a bevételösszegig, illetve annak 50%-áig illeti meg a zálogjogosult hitelezőt a privilegizált pozíció.
[53] Ez a jog független attól, hogy az értékesítést követően a kifizetésre a felszámolási eljárás tartama alatt mikor kerül sor, figyelemmel arra, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése nem tartalmaz konkrét határidőt a zálogjogosult részére történő kifizetésre.
[54] Az adott tényállás mellett nem állapítható meg az, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogosultja hozzájárult volna a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár más célra történő felhasználásához. Nem értékelhető hozzájárulásként az a tény, hogy a zálogjogosult hitelező (jogutóda) nem nyújtott be kifogást igényének késedelmes kielégítését sérelmezve, hanem tudomásul vette a felszámoló e körben utólag adott tájékoztatását, melyben igénye későbbi kielégítésére tett ígéretet. Helytállóan utalt arra a felszámoló és a beavatkozó, hogy nincs olyan ok, ami miatt a zálogjoggal biztosított hitelező követelésének ez a privilegizált helyzete megszűnt volna.
[55] A kifejtett indokokra tekintettel megállapítható, hogy a hitelező kifogása - az abban felhozott okokból - nem alapos, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős végzést a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogást e részében is elutasította" (Kúria Gfv.VII.30.212/2014.).
32.2.3.7.1. Köteles-e vagyontárgyat becsértéken megvásárló zálogjogosult az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak kielégítésére?
Amikor a Cstv. módosítása lehetővé tette azt, hogy a zálogjogosult becsértéken megvásárolja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyat, mindjárt felmerült a kérdés, hogy mi a helyzet, ha nem az első ranghelyű zálogjogosult él ezzel a jogával. Eltérő döntések születtek, s magam is úgy gondoltam, hogy a helyzet hasonló ahhoz, amikor a hitelező visszautasítja a záróanyagban felkínált követelést vagy vagyontárgyat, s követelése a visszautasított érték erejéig kielégítettnek tekintendő. Más megközelítéssel a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.048/2013/2. számú ügyben kifejtette, hogy a Csődtörvény 49/A. § (5) bekezdése megfogalmazása alapján a tulajdont szerző zálogjogosult a szerződéskötést követően a felszámoló költségét, díját, továbbá a vételár és a követelések közötti különbözetet köteles megfizetni, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles. A Csődtörvény 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a Ptk. 256. § (1) bekezdése nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére, hanem az értékesítés 49. § (5) bekezdése szerinti módjával élni kívánó hitelezők vásárlási sorrendjére vonatkozik.
- 961/962 -
A vevő által ténylegesen fizetendő összeget a felszámoló költségei, díja és a tulajdonszerző zálogjogosult követelésének levonásával kell megállapítani.
A Kúria Gfv.VII.30.280/2013/4. (BH 2014.311.) számú határozatában azonban ezzel ellentétes álláspontot fejtett ki. A Kúria szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie
- a költségeken és a felszámoló díján felül,
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
Egyértelmű, hogy a továbbiakban a Kúria álláspontja az irányadó. Ezzel azt hiszem az is eldőlt, hogy a ranghely második, harmadik helyén álló zálogjogosultak nem fognak élni ezzel a lehetőséggel.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.311.
IV. A Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, illetve 49/B. § (7) bekezdésében biztosított adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak "a vételár és a követelése közötti különbözet" címén meg kell fizetnie a költségeken és a felszámoló díján felül az őt rangsorban megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség), valamint - ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt -, a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
V. A zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó Cstv. 49/D. §-a a hitelezői kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt rendelkezések a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak [1991. évi XLIX. tv. 49/A. § (5) bek., 49/B. § (7) bek., 49/D. §, 51. §, 57. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[33] 2) A Kúria álláspontja szerint téves az a jogértelmezés, hogy a Cstv. 49/A. § (5) bekezdés első mondatában a régi Ptk. 256. § (1) bekezdésére történt hivatkozás nem a hitelezői igények kielégítésének sorrendjére vonatkozik, ezért a tulajdont szerző zálogjogosultnak a szerződéskötést követően az értékesítés és állagmegóvás költségét, díját, valamint a vételár és a követelések közötti különbözetet kell csak megfizetnie, a rangsorban őt megelőző zálogjogosult hitelező igénye kielégítésére nem köteles.
[34] A Cstv. nem tartalmaz szabályt arra vonatkozóan, hogy a zálogjogosultak kielégítési sorrendje a régi Ptk.-ban meghatározott kielégítési rendtől eltérő lenne, sőt a zálogjogosult hitelezők kielégítésének rendjét tartalmazó Cstv. 49/D. § és 57. § (1) bekezdés b) pontja kiemelik, hogy a régi Ptk. kielégítési sorrendjét a zálogtárgyból való kielégítés során be kell tartani. Téves az az álláspont, hogy az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosult hitelezőt a zálogjog bejegyzésének sorrendjében megelőző hitelezők elveszítik a zálogjoggal biztosított kielégítési elsőbbségüket a vagyontárgyból pusztán azért, mert egy mögöttük álló zálogjogosult meg kívánja vásárolni az ingatlant beszámítással.
- 962/963 -
[35] Különösen azért nem lehet másként értékelni a rendelkezést, mert egy hitelező csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül biztosított követeléssel rendelkező hitelezőnek. Ha a vagyontárgyat megvásárló zálogjogosult hitelező csak második vagy harmadik (stb.) helyi zálogjogosult, követelése csak addig minősül biztosítottnak, ameddig az őt megelőző hitelezők igényén felül a vagyontárgy értéke még az ő követelésére is kiterjed. Beszámítani is csak azt a követelését (követelésrészét) jogosult, amely biztosított, azaz a vagyontárgy értéke azt még fedezi (az előtte álló hitelezők követelésén felül), mert csak ilyen összegű követelés erejéig minősül zálogjoggal biztosított hitelezőnek.
[36] A Kúria álláspontja szerint egyebekben azért nem tartalmazza a Cstv. 49/A. § (5) bekezdése a tulajdont szerző zálogjogosult kötelezettségei között az őt megelőző zálogjogosultak igénye kielégítésének kötelezettségét, mert ez a régi Ptk. szabályaiból következik [régi Ptk. 256. § (1) bekezdése, új Ptk. 5:118-5:122. §].
[37] Az adásvételi lehetőséggel élő zálogjogosultnak tehát »a vételár és a követelése közötti különbözet« címén meg kell fizetnie
- a költségeket és a felszámoló díját;
- az őt megelőző zálogjogosultak privilegizált igényét (tőke, ügyleti kamat, költség); valamint, ha a vagyontárgy értéke meghaladja az így kifizetett összegeket és az általa beszámított hitelezői igényt, akkor
- a vagyontárgy értékéből még fennmaradó részt is.
[38] 3) Az eredeti kifogásban a zálogjoggal biztosított követelés késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatban a Kúria az alábbiakra mutat rá: a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.191/2009/4. számú döntésében is kifejtetteknek megfelelően, a zálogjoggal biztosított követelések kielégítését tartalmazó Cstv. 49/D. §-a a kielégítési rangsor része, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjának rendelkezései a zálogjoggal biztosított követelésekre is vonatkoznak. Ebből következően tehát a késedelmi kamat, késedelmi pótlék, pótlék és bírság jogcímeken fennálló követeléseket - függetlenül attól, hogy milyen tőkekövetelés alapján keletkeztek, milyen módon biztosították - a tőkétől elkülönítve a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell sorolni" (Kúria Gfv.VII.30.280/2013.).
32.2.4. A többségi befolyással rendelkezők helyzete
Cstv. 49/D. § (4) Nem alkalmazandó az (1)-(2) bekezdés abban az esetben, ha a zálogjog jogosultja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója, illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet.
(5) Nem alkalmazandó az (1)-(2) bekezdés abban az esetben sem, ha a zálogjog jogosultja a gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), és a zálogjoggal biztosított követelés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően keletkezett. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet tagja (részvényese) előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A kielégítési rangsor kapcsán részletesen elemezni fogjuk a vezető tisztségviselő, vezető állású munkavállaló fogalmakat. A többségi befolyás kapcsán egyértelmű,
- 963/964 -
hogy a Ptk. szabályait kell alkalmazni, ezt kimondja a Cstv. 3. § (1) bekezdés j) pontja, s eszerint i) többségi befolyás: a Ptk. 8:2. §-a szerinti befolyás;

Ptk. 8:2. § [Befolyás]
(1) Többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
(3) A többségi befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az (1)-(2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett befolyás útján biztosítottak.
(4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
(5) A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

Ugyanakkor a szakasz kibővítette a kört, mert kimondta, hogy idetartozik az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet.
A többségi befolyás és egyéb kizáró okok több kérdésben megjelennek a Cstv.-ben, a csődeljárásban a szavazatok negyedelése során, a hitelezői igények besorolásánál, vásárlásból kizártak esetében.
Az (5) bekezdés értelmezése több ellentétes döntéshez vezetett. A Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.336/2012/3. számú döntésében úgy foglalt állást, hogy a törvény megfogalmazásából, az (5) bekezdés egyértelmű szóhasználatából az következne, hogy csak abban az esetben kizárt a zálogjogosult, végrehajtási jog jogosultjának e szakasz szerinti besorolása, ha a jogosult az adós gazdálkodó szervezet olyan tagja, aki többségi befolyással rendelkezik. A közvetett befolyás viszont tagi jogviszony hiányában nem zárja ki a hitelezői igény Cstv. 49/D. §-a szerinti besorolását
A BH 2014.250. szám alatt közzétett eseti döntés szerint azonban a Cstv. 49. § (5) bekezdése azzal, hogy a Ptk. 685/B. §-ára utal, a többségi befolyás meghatározás miatt nemcsak a közvetlen tagokat, hanem - a meghatározó befolyás megfogalmazásával, amely a többségi befolyás egyik formája - a közvetett tagsági jogokkal rendelkezőket is kizárta a privilegizált kielégítés jogából. A többségi befolyással rendelkező hitelező igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés ha) alpontjába kell sorolni akkor is,
- 964/965 -
ha nem állapítható meg a hitelező közvetlen tulajdonjoga - tagi, részvényesi állapota -, de a közvetett tulajdonosi helyzete fennáll.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.250.
I. A Cstv. 49. § (5) bekezdése azzal, hogy a Ptk. 685/B. §-ára utal, a többségi befolyás meghatározás miatt nem csak a közvetlen tagokat, hanem - a meghatározó befolyás megfogalmazásával, amely a többségi befolyás egyik formája - a közvetett tagsági jogokkal rendelkezőket is kizárta a privilegizált kielégítés jogából.
III. A többségi befolyással rendelkező hitelező igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés ha) alpontjába kell sorolni akkor is, ha nem állapítható meg a hitelező közvetlen tulajdonjoga - tagi, részvényesi állapota -, de a közvetett tulajdonosi helyzete fennáll [1959. évi IV. tv. 685/B. §, 1991. évi XLIX. tv. 49/D. §, 57. § (1) bek. ha) alpont].
Az indokolásból: "[17] A felülvizsgálati eljárásban elsőként abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárásban alkalmazandó, a régi Ptk. 685/B. §-a alapján csak a tagként bejegyzett személynek a besorolása van kizárva a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti besorolásból, vagy erre alapot szolgáltat a többségi befolyás tényleges fennállása is.
[18] A régi Ptk. jelen ügyben alkalmazandó 685/B. §-ának (1) bekezdése szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén - egyebek mellett - jogi személy egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A (3) bekezdés szerint a meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a jogosultságok közvetett módon biztosítottak.
[19] Az adott ügyben nem vitás az, hogy az Önkormányzat közvetett többségi befolyása fennáll az adóssal szemben. A hitelező álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kizárólag az adósban tagi minőséggel rendelkező személyre vonatkoznak a szabályok, hanem a közvetett módon tulajdonos többségi befolyását érvényesíteni tudó személyre is.
[20] A Cstv. 49. § (5) bekezdésének az első mondata valóban úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet többségi befolyással (régi Ptk. 685/B. §) rendelkező tagja (részvényese) van kizárva a privilegizált kielégítés jogából. A Kúria álláspontja szerint azonban a Cstv. 49. § (5) bekezdése azzal, hogy a régi Ptk. 685/B. §-ára utal a többségi befolyás meghatározása körében, nemcsak a tagokat, hanem - a meghatározó befolyás megfogalmazásával, amely a többségi befolyás egyik formája - a közvetett tagsági jogokkal rendelkezőket is ki kívánta zárni a privilegizált kielégítés jogából.
[21] Ezzel ellentétes álláspont esetén a tagnak csupán egy másik, általa teljes mértékben ellenőrzött társaságot kellene közbeiktatnia az adós és maga közé ahhoz, hogy a zálogjogát (privilegizált kielégítését) érvényesíteni tudja az adóssal szemben.
[22] Az első kérdésre adott válasz tehát az, hogy a »többségi befolyással rendelkező tag« fogalmába beletartoznak nem csak a közvetlen, hanem a közvetett tagsági jogokkal rendelkező személyek is, figyelemmel a régi Ptk. 685/B. § (3) bekezdésében foglaltakra.
[23] Az ügyben releváns második jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 49/D. § (5) bekezdéseiben foglalt feltétel, mely szerint »a zálogjoggal biztosított követelés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően keletkezett«, hogyan értendő, ha időben elválik egymástól a követelés és a biztosíték létrejötte.
[24] A Kúria álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § kizárólag csak a biztosított követelések felszámolási eljárás során történő besorolásáról, kielégítéséről rendelkezik. E rendelkezés szempontjából tehát nem az a lényeges, hogy a követelés maga mikor keletkezett, hanem az, hogy mikor vált biztosított követeléssé.
[25] E körben a hitelező helytállóan hivatkozott arra, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már fennállt, amikor a végrehajtási jogot az ingatlanokra bejegyezték, hiszen már az Önkormányzat által benyújtott fizetési meghagyás jogerőre emelkedése megállapíthatóvá tette az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését.
- 965/966 -
[26] A fentiek alapján tehát az Önkormányzat hitelezői igénye a végrehajtási joga fennállása ellenére sem volt besorolható a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésébe, mert a végrehajtási joga, mint többségi befolyással rendelkezőnek, már a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után jött létre.
[27] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a rendelkezésre álló adatok alapján, a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott, s az Önkormányzat hitelezői igényét nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint, hanem az 57. § (1) bekezdés ha) alpontja szerint rendelte besorolni" (Kúria Gfv.VII.30.236/2013.).
32.2.5. A függő követeléssel rendelkező hitelező követelése
Cstv. 49/D. § (7) Amennyiben a zálogjogosult a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés jogosultja, akkor a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból az (1) bekezdésben meghatározott költségek és felszámolói díj levonása után fennmaradó összeget a felszámolónak az 58. § (5) bekezdés szerinti tartalékba kell helyeznie. Ha a fennmaradó összeg nagyobb, mint a függő követelés összege, akkor ez utóbbi összeget kell a tartalékba helyezni.
A függő követelés jogosultjának helyzetét már többször elemeztük. Amennyiben a függő követelést zálogjog biztosítja, a felszámoló a (7) bekezdés előírásai szerint kénytelen eljárni. Előfordul, hogy a függő követelés jogosultja első ranghelyű zálogjoggal rendelkezik, akkor a bevétel zálogjogosultat megillető része akár évekre bírói letétbe kerül. Itt is megemlítem, hogy a dologi adós vagyonán fennálló zálogjoggal biztosított követelés nem tekinthető függő követelésnek csődjogi értelemben.
33. A közbenső mérleg
Cstv. 50. § (1) Ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényeinek kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után, közbenső felszámolási mérleget (továbbiakban: közbenső mérleg) készíthet. A közbenső mérleg tartalmazza a gazdálkodó szervezet tevékenységet lezáró mérlegének [31. § (1) bekezdés a) pont], továbbá a nyitó felszámolási mérleg [46. § (2) bekezdés] adatait. A közbenső mérleget az 52. § (3) bekezdésében, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást az 52. § (4) bekezdésében meghatározott bontásban kell elkészíteni. A szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát.
(2) A felszámolás kezdő időpontjától évente a közbenső mérleg elkészítése kötelező.
- 966/967 -
(3) A felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni.
(4) A tartalékon felüli pénzvagyon terhére - az 57. §-ban megállapított kielégítési sorrendben - a jogerős bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy a nem vitatott hitelezői követelések részben vagy egészben kielégíthetők.
33.1. Általános ismeretek a közbenső mérleggel kapcsolatban
Régi dilemma a felszámolási eljárásban, hogy a közgazdasági ismeretekkel nem rendelkező bírók hogyan tudják elbírálni a közbenső, illetve zárómérleg adatait. Magának a csőd-, felszámolás alatti számviteli feladatoknak a megoldása is szabályozatlan volt hosszú ideig, így a felszámolók maguk készítettek munkájukat segítő tájékoztatókat.[258]
Előrelépés volt, amikor a 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet hatályba lépett, mert ez legalább a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokat részletezte. Jelenleg a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet szabályozza a számvitellel kapcsolatos feladatokat.
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet közbenső mérlegre vonatkozó előírásai a következők:

7. § (1) Közbenső felszámolási mérleget lehet készíteni, ha megfelelő mennyiségű pénzeszköz folyt be és áll rendelkezésre a hitelezői követelések kielégítésére, részbeni teljesítésére. A felszámolás kezdetétől évente kötelező közbenső felszámolási mérleget készíteni, kivéve a Cstv. 63/B. §-a szerinti egyszerűsített felszámolás esetét. A közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről.
(2) A rendelkezésre álló pénzeszközből a várható költségekre - benne a környezeti károk elhárításának költségeire - és a vitás hitelezői igények fedezetére - a Cstv. 50. §-ának (3) bekezdése szerint - a pénzeszközökön belül tartalékot kell elkülöníteni, amelyről külön nyilvántartást kell vezetni.
(3) A közbenső felszámolási mérleg a felszámoló által meghatározott mérlegfordulónapra vonatkozóan tartalmazza - a Cstv. 50. §-a (1) bekezdésének megfelelően - a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát könyv szerinti értéken, a bevételek (árbevétel és egyéb bevételek) és költségek (ráfordítások) alakulásáról készített kimutatást és a szöveges jelentést.
(4) A közbenső felszámolási mérleg tartalmában és felépítésében egyező a Cstv. 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott felszámolási zárómérleggel.
(5) A közbenső felszámolási mérlegben - a (4) bekezdésben részletezetteken túlmenően - elkülönítetten kell kimutatni a pénzeszközök között a tartalék összegét, továbbá - külön oszlopban - közölni kell a nyitó felszámolási mérleg adatait.
(6) A közbenső felszámolási mérleg fordulónapjáig elszámolt bevételekről és költségekről (ráfordításokról) a Cstv. 52. §-ának (4) bekezdésében meghatározott bontásban kell tájékoztatást adni.
(7) A közbenső felszámolási mérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben be kell mutatni a nyitó felszámolási mérleg adatait módosító - az 5. § (2)-(3) bekezdése szerinti - korrekciókat, és részletes tájékoztatást kell nyújtani a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól.
- 967/968 -
(8) A hitelezők követelésének pénzügyi teljesítése a bíróság által jóváhagyott részleges vagyonfelosztási javaslat alapján történik.

A közbenső mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőnek. Az egyes kiadások, költségek adatai iránt érdeklődő hitelező iratbetekintés útján juthat további információkhoz. (ÍH 2012.95.)
A hiteles tájékoztatást szolgálja az az előírás, amely a Cstv. 52. § (3) és (4) bekezdésére utal, amely szerint a bevételek és költségek alakulásáról készülő kimutatásnak meghatározott bontásban kell szerepelni. Az utóbbinak azért is jelentősége van, mert a hitelezőket elsősorban az érdekli, hogy milyen bevételek és kiadások merültek fel a közbenső mérleg elkészítéséig. Az közismert, hogy a Cstv. 52. § (4) bekezdésben írt felsorolás a számviteli törvény alapján nem értelmezhető, egy külön speciális kimutatásnak tekintendő.
A törvény meghatározza azt, hogy a felszámolás kezdetétől (ez a kezdő időpontot jelenti már a törvény szerint is) évente közbenső mérleg elkészítése kötelező, így a hosszan elnyúló felszámolási eljárásnál több közbenső mérleget kell készíteni. Természetesen a felszámoló évente több közbenső mérleget is készíthet, ha az értékesítés árbevétele lehetővé teszi, hogy a hitelezők részére a közbenső mérleg alapján kifizetést tudjon teljesíteni.
33.1.1. Vitás kérdések a közbenső mérleg készítésével kapcsolatban
A gyakorlatban vitatott, hogy a felszámoló köteles-e készíteni akkor is évente közbenső mérleget, ha a bíróság a határidőben benyújtott közbenső mérlegét csak több év alatt bírálja el. A felszámolók általános véleménye szerint a második közbenső mérleg a bíróság által jóváhagyott első mérlegre épülhet csak. A törvény szövegéből azonban ez az álláspont nem következtethető ki. Amennyiben a bíróságok késlekednek a jóváhagyással, a felszámoló a korábban benyújtott mérleg alapján köteles a következő közbenső mérleget elkészíteni. Ezt a vitát eldöntötte a Kúria Gfv.X.30.302/2011/4. számú ítélete, melyet a joggyakorlatban közlök. A Kúria álláspontja szerint:[259]

"a Cstv. rendelkezéseinek megfelelő felszámolói eljárás ellenőrzéséhez - azaz, hogy nem folyt be annyi árbevétel, amelyből a hitelezői igényeket részben vagy egészben ki lehessen fizetni [Cstv. 50. § (1) bekezdés] - szükség van arra, hogy a felszámoló elszámoljon évenkénti bontásban arról, az adós felszámolása során milyen bevételei és milyen kiadásai voltak az adósnak, s mi indokolta azon kiadások kifizetését (Cstv. 52. §).
- 968/969 -
Nem menti fel a felszámolót az elszámolás kötelezettsége alól, hogy a bíróság az előző közbenső mérleget még nem hagyta jóvá. A közbenső mérleg - és a hozzá kapcsolt szöveges jelentés, bevételek és költségek kimutatása - a felszámolónak az elszámolása arról, hogyan gazdálkodott a rábízott vagyonnal. Ennek alapján lehet megállapítani azt, hogy valóban nincs annyi vagyon, amiből a hitelezőknek akár csak részben kielégíthető lenne az igénye, illetve ennek alapján tudják a hitelezők és a bíróságok ellenőrizni a felszámoló eljárásának a tisztességes voltát [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 2. § (1) bekezdés]."
33.1.2. Mérlegkészítés egyszerűsített felszámolás esetén
Konkrét ügyben merült fel az a kérdés, hogy a felszámoló köteles-e egyszerűsített felszámolás esetén közbenső mérleget készíteni.
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése kimondja:

"A felszámolás kezdetétől évente kötelező közbenső felszámolási mérleget készíteni, kivéve a Cstv. 63/B. §-a szerinti egyszerűsített felszámolás esetét."

A Kúria a BH 2016.18. számú döntésében kimondta, hogy olyan esetben, amikor az adósnak van vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, nem hivatkozhat a felszámoló arra, hogy a Cstv. 50. §-ában szabályozott kötelezettsége ellenére azért nem készít évekig közbenső mérleget és azért nem számol el a felszámolás során történt gazdasági eseményekről, mert a jövőben a felszámolási eljárást egyszerűsített módon akarja befejezni.
Az egyszerűsített felszámolás esetén a közbenső mérleg elkészítése alóli felmentést azért tartalmazza a jogszabály, mert a jogalkotó feltételezte, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan az iratok hiánya miatt, és ilyenkor - általában vagyon hiányában - az eljárás gyors befejezése várható, egyébként sincs vagyonmozgás az adósnál, amelyről el kellene számolni.
Amennyiben a felszámoló tehát irathiány esetében kényszerül az eljárás egyszerűsített módon történő lezárására, nem kell közbenső mérleget készíteni, más esetben viszont - főleg a termelés folytatása esetén - erre mindenképpen szükség van a hitelezők tájékoztatása érdekében.
33.1.3. A tartalékképzés kérdése
Nincs rendelkezés sem a Cstv.-ben, sem a Korm. rendeletben arra vonatkozóan, hogyan kell a Cstv. 50. § (3) bekezdése szerinti tartalékot képezni, a törvény pusztán annak tartalmát határozza meg: a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére megfelelő összeget kell tartalékolni. A felszámolónak e tartalék meghatározásakor - a lehetőségekhez képest - meg kell becsülnie, hogy mekkora felszámolási költségek várhatók még a felszámolás során, és ezt kell elkülönítenie.
- 969/970 -
Ha a kielégítési rangsor olyan pontjában javasol hitelezői kielégítést, ahol esetleg van még vitatott igény is, akkor ennek a hitelezőnek járó, ám a vitatottság miatt ki nem fizethető összeget is tartalékolnia kell. Kúria a BH 2015.198. szám alatt közzétett döntésében rámutatott: Amennyiben a részleges vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló tévesen becsülte meg a tartalék összegét, és emiatt a későbbiekben a hitelező kielégítésére nem került sor - bár a követelése a kielégítési rangsorban megelőzte azt, akinek a részére a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kifizetést teljesített a felszámoló -, az így kárt szenvedett hitelező utólag a felszámolóval szemben, a Cstv. 54. §-a alapján kártérítési igényt érvényesíthet, peres eljárásban.
Azt is egyértelművé tette a Kúria, hogy a Cstv.-ben szabályozott tartalékképzési kötelezettségre a Számviteli törvényben szabályozott céltartalék-képzési előírások nem vonatkoznak.

JOGGYAKORLAT
BH 2016.18.
II. Ha az adósnak volt vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, a felszámolónak kötelezően közbenső mérleget kell készítenie akkor is, ha az eljárást végül egyszerűsített módon fejezi be [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (7) bek., 49. § (4) bek., 50. §, 57. § (1) bek., 58. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[24] A felmentett felszámoló a közbenső mérleg hiányával kapcsolatban megalapozatlanul hivatkozott a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésében foglaltakra.
[25] A Kúria megjegyzi, hogy a felszámoló tévesen hivatkozik az említett rendeletben foglaltakra. A hivatkozott rendelkezés ugyanis nem menti fel a felszámolót az alól a kötelezettség alól, hogy az adós vagyonával elszámoljon a bíróság és a hitelezők felé. Az egyszerűsített felszámolás esetén a közbenső mérleg elkészítése alóli felmentést azért tartalmazza a jogszabály, mert a jogalkotó feltételezte, hogy az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan az iratok hiánya miatt, és ilyenkor - általában vagyon hiányában - az eljárás gyors befejezése várható, egyébként sincs vagyonmozgás az adósnál, amelyről el kellene számolni.
[26] Olyan esetben azonban, amikor az adósnak van vagyona, vagy a felszámolás során a tevékenységet folytatja, s ebből következően bevételei és kiadásai vannak, nem hivatkozhat a felszámoló arra, hogy a Cstv. 50. §-ában szabályozott kötelezettsége ellenére azért nem készít évekig közbenső mérleget és azért nem számol el a felszámolás során történt gazdasági eseményekről, mert a jövőben a felszámolási eljárást egyszerűsített módon akarja befejezni.
[27] Helytállóan fejtette ki a bíróság jogerős végzésében azt, hogy a felszámoló eljárása összeegyeztethetetlen a felszámolási eljárás rendeltetésével, céljával, sérti a hitelezők érdekeit, veszélyezteti, hogy a hitelezők kielégítése a törvényben meghatározott módon megtörténjék."
BH 2015.198.
II. A 2000. évi C. törvény rendelkezéseiből az következik, hogy a céltartalék nem azonosítható az 1991. évi XLIX. törvény 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, mivel ez utóbbit a törvény kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő.
III. A közbenső mérlegben és részleges vagyonfelosztási javaslatban képzett tartalék mértékének megállapítása a felszámoló felelőssége.
Az indokolásból: "[30] Valóban nincs rendelkezés a Cstv.-ben, illetve a Korm. rendeletben arra vonatkozóan, hogyan kell a Cstv. 50. § (3) bekezdése szerinti tartalékot képezni, a törvény pusztán annak tartalmát határozza meg: a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére megfelelő összeget kell tartalékolni.
- 970/971 -
[31] Nem ért azonban egyet a Kúria a hitelezővel abban, hogy e tartalék képzése során az Szt. céltartalékképzésére vonatkozó szabályait kellene alkalmazni.
[32] Ahogyan arra a hitelező is hivatkozott, a »Becslés és óvatosság elve«, valamint a »Bruttó elszámolás elve« a tevékenységet folytató, nem felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek esetében alkalmazandó számviteli alapelvek. A hitelező által idézett Szt. 41. §-a a céltartalék képzését az adózás előtti eredmény terhére írja elő, illetve teszi lehetővé. Az Szt. rendelkezéseiből következően - amelyet az óvatosság elvéhez írt indokolás is alátámaszt - a céltartalék nem azonosítható a Cstv. 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, hiszen ez utóbbit a Cstv. kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő. Nem az adózás előtti eredmény csökkentéséről van tehát szó - a felszámolás során ilyen adót az adósnak nem is kell fizetnie (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5. számú melléklet 8. pontja), és egyáltalán nincs arra lehetőség, hogy az eredményt a tulajdonosok, befektetők szétosszák maguk között.
[33] A felszámolónak e tartalék meghatározásakor - a lehetőségekhez képest - meg kell becsülnie, hogy mekkora felszámolási költségek várhatók még a felszámolás során, és ezt kell elkülönítenie. Ha a kielégítési rangsor olyan pontjában javasol hitelezői kielégítést, ahol esetleg van még vitatott igény is, akkor ennek a hitelezőnek járó, ám a vitatottság miatt ki nem fizethető összeget is tartalékolnia kell.
[34] A Kúria álláspontja szerint nem sérült a bruttó elszámolás elve sem akkor, amikor a jogerős végzésben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az esetlegesen felmerülő, a tartalékolt összegből ki nem fizethető felszámolási költségeket az adós még meglévő vagyonából lehet kielégíteni. Az Szt. rendelkezéseiből következően ugyanis - melyet az indokolás is alátámaszt - a bruttó elszámolás elve a konkrét ügyben nem értelmezhető, mert nem történt téves elszámolás, a jogerős végzés tartalma nem erről szól.
[35] Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtett állásponttal.
[36] A felszámoló felelőssége és kötelessége a tartalék képzése, hiszen ő van az információ birtokában a jövőben esetleg keletkező követelések kockázata, vagy a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelező részére - nyertessége esetén - fizetendő összeg tekintetében.
[37] Tévesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna meghatároznia az általa ismert peres eljárásban majdan megítélendő perköltséget. A perköltség - ahogyan arra a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott - a bíróság jogerős határozatával keletkezik, tehát annak megállapításáig még nem is létező követelés. Nincs hatásköre a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a peres eljárásban érvényesített követelés után esetleg felmerülő költség nagyságát meghatározza.
[38] Amennyiben a részleges vagyonfelosztási javaslatban a felszámoló tévesen becsülte meg a tartalék összegét, és emiatt a későbbiekben a hitelező kielégítésére nem került sor - bár a követelése a kielégítési rangsorban megelőzte azt, akinek a részére a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kifizetést teljesített a felszámoló -, az így kárt szenvedett hitelező utólag a felszámolóval szemben, a Cstv. 54. §-a alapján kártérítési igényt érvényesíthet, peres eljárásban" (Kúria Gfv.VII.30.093/2014.).
Ha a felszámolás folyamata befejezésre került, a felszámolónak zárómérleget kell készítenie akkor is, ha nincs jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg.
Az indokolásból: "Van-e lehetőség az eljárás befejezésére az eljárás rendes szabályai szerint abban az esetben is, ha nincs jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg?
Nem vitásan a Cstv. 50. § (2) bekezdése alapján évente kötelező közbenső mérleget benyújtani, melynek elsődleges célja az, hogy a felszámoló beszámoljon a mérlegidőszak alatt történtekről a hitelezők és a bíróság felé. Közbenső mérleg elkészítésére akkor kerül sor a Cstv. 50. §-a alapján, ha a felszámolás még nem fejezhető be [erre utal a néven kívül a Cstv. 50. § (3)-(4) bekezdése].
- 971/972 -
Ugyanakkor azonban a »felszámolás befejezésekor« [Cstv. 52. § (1) bekezdés] a felszámolónak el kell készítenie a zárómérleget, azt be kell nyújtania a bírósághoz, és a Cstv. 56. §-a, valamint a 60. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást be kell fejezni. A Kúria álláspontja szerint a »felszámolás befejezése« fogalom alatt azt kell érteni, hogy a felszámoló a hitelezői igényeket besorolta, nincs folyamatban vitatott igény vagy kifogás tárgyában eljárás, a felszámoló az adós vagyonát értékesítette, gazdasági kapcsolatait lezárta, a szükséges nyilatkozatokat az adós nevében megtette.
Ha tehát - bár még nincs a bíróság részéről elfogadott közbenső mérleg, de - a felszámolás folyamata befejezésre került, a felszámolónak nem közbenső, hanem záró mérleget kell készítenie. Természetesen a felszámolási zárómérleget is úgy kell a felszámolónak elkészítenie - hasonlóan a közbenső mérleghez -, hogy abból mind a hitelezők, mind a bíróság meggyőződhessenek arról, a felszámoló azt megbízható, hiteles adatok alapján készítette el és megállapítható az is a zárójelentésből, hogy a felszámoló az adós vagyonával tisztességesen, a hitelezők érdekeit előtérbe helyező módon gazdálkodott. Ennek érdekében a felszámolónak részletes, az adós vagyonának alakulásáról bizonyítékokkal alátámasztott jelentést kell készítenie, melyből megállapítható, hogy a felszámoló mit és miért fogadott el a tevékenységet lezáró mérlegből, illetve mit és miért, milyen alapon módosított az abban foglaltakon. Ki kell fejtenie - és azt bizonyítékokkal is alá kell támasztania -, hogy milyen lépéseket tett az adós vagyonának megőrzése, értékesítése, a követelések behajtása érdekében."
Gfv.X.30.016/2011/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A közbenső felszámolási mérleg benyújtásával teljesíti a felszámoló a mérlegidőszakra vonatkozóan elszámolási kötelezettségét és ennek akkor is eleget kell tenni, ha az előzőleg beadott közbenső mérleg még nincs jogerősen elbírálva.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság az időpontok összehasonlítása alapján megállapította, hogy a felszámoló a Cstv. 50. § (2) bekezdését sem tartotta be, mert az egy éves fordulónapot követő mintegy fél évvel később, csak 1994. márciusában nyújtotta be a közbenső mérleget.
Téves a felszámolónak az az álláspontja is, hogy ezzel az eljárásban történtekkel kapcsolatos beszámolási kötelezettségét teljesítette, s a 17 évvel ezelőtt benyújtott közbenső mérleg miatt a 17 év alatt történtekről nem kell elszámolnia.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelő felszámolói eljárás ellenőrzéséhez - azaz, hogy nem folyt be annyi árbevétel, amelyből a hitelezői igényeket részben vagy egészben ki lehessen fizetni [Cstv. 50. § (1) bekezdés] - szükség van arra, hogy a felszámoló elszámoljon évenkénti bontásban arról, az adós felszámolása során milyen bevételei és milyen kiadásai voltak az adósnak, s mi indokolta azon kiadások kifizetését. (Cstv. 52. §) Különösen fontos az elszámolás egy ilyen hosszúra nyúlt felszámolási eljárásban, az nem mellőzhető, és a megfelelő szankciókkal kikényszerítendő" (www.lb.hu).
BH 2008.218.
A közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozóan - többek között - leltár alapján kell összeállítani. Utólag az éves közbenső mérleg összeállítása az adott időpontban el nem készült leltár nélkül - annak utólagos rekonstruálásával - a valódiság elvét sértené. Ezért a törvényes feltételek hiányában a bíróság utólag nem kötelezheti a felszámolót több évre visszamenőleg évenkénti közbenső mérleg elkészítésére [1991. évi XLIX. törvény 50. §; 2000. évi C. törvény 15. §, 21. §; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. §].
BDT 2009.2162.
A közbenső felszámolási mérleg célja az, hogy megbízható hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről.
A közbenső mérleg adatainak megfelelő számviteli bizonylatokon kell alapulnia. Ezeknek a bizonylatoknak a meglétét csak akkor kell a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyása során vizsgálni, ha ezen bizonylatok megléte tekintetében alapos kétsége merül fel.
A hitelezőknek megküldendő közbenső mérlegnek nem része a leltár és az eredmény-kimutatás, ennek hiánya ezért nem lehet észrevétel tárgya.
- 972/973 -
Az indokolásból: "Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben is, hogy a bíróság és a hitelezők számára megküldendő közbenső mérlegnek a leltár és az eredménykimutatás nem része, és nem csatolandó melléklete, a könyvvizsgálói záradék pedig nem kelléke, ezért ezek hiánya a közbenső mérleg elutasítására nem ad alapot. Sem az elsőfokú bíróság által idézett, a hitelezők részére megküldendő iratok felsorolását tartalmazó Csődtv. 50. § (5) bekezdése, sem a bírósághoz jóváhagyás végett bemutatandó iratokat felsoroló Csődtv. 50. § (1) bekezdése, sem a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet nem rendelkezik sem leltárról, sem eredménykimutatásról, sem könyvvizsgálói záradékról, ezért ilyen okiratokat a felszámolónak sem a hitelezők, sem a bíróság részére nem kell megküldenie.
A közbenső mérleggel szemben támasztott tartalmi és formai követelményeket alapvetően a Csődtv. 50. § (1) bekezdése határozza meg, kimondva, hogy a közbenső mérleget az 52. § (3) bekezdésében, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást az 52. § (4) bekezdésében meghatározott bontásban kell elkészíteni, a szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. A Csődtv. 52. § (3) bekezdése értelmében közbenső mérlegnek tartalmaznia kell a pénzeszközöket [a) pont], a megmaradt (nem értékesített) vagyontárgyakat piaci értéken [b) pont], a be nem hajtott követeléseket [c) pont], a ki nem egyenlített tartozásokat, ide értve a felszámolási költségek miatti tartozásokat is, könyvszerinti értéken [d) pont], a fel nem osztható vagyont [e) pont], és a felosztható vagyontárgyat [f) pont]. A bevétel- és költségkimutatásnak a Csődtv. 52. § (4) bekezdésének megfelelően a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket [a) pont], a vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatban a vagyontárgy ellenértékét és nyilvántartási értékét [b) pont], a felszámolási eljárás során behajtott követeléseket [c) pont] és a kiegyenlített felszámolási költségeket [d) pont] kell tartalmaznia.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleg jóváhagyását megelőzően vizsgálta, hogy az a fent részletezett jogszabályi rendelkezéseknek megfelel-e, és ennek eredményeként helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a közbenső mérleg a Csődtv. 50. §-a által támasztott követelményeket mindenben kielégíti.
A Csődtv. idézett rendelkezésein kívül a közbenső mérleggel szemben a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet fogalmaz meg követelményeket, a közbenső mérleg tartalmával, tagolásával, mellékleteivel összefüggésben, azonban e rendelet is a Csődtv. fentebb idézett rendelkezéseire utal vissza. E rendelet a 7. § (1) bekezdése értelmében a közbenső felszámolási mérleg célja az, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről. A közbenső mérleg jóváhagyása során ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett azt is, hogy a felszámoló által jóváhagyni kért közbenső mérleg e célnak megfelel-e.
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezet által vezetett számviteli nyilvántartásoknak alkalmasaknak kell lenni - többek között - a közbenső mérleg [Csődtv. 50. § (1) bek.] bizonylati alátámasztására. A közbenső mérleg adatainak tehát az e jogszabályhely követelményeinek megfelelő számviteli bizonylatokon kell alapulnia.
Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a közbenső mérleg megbízható, hiteles tájékoztatást nyújt-e a bíróság és a hitelezők számára, szükség lehet a közbenső mérleg adatait alátámasztó számviteli nyilvántartások meglétének vizsgálatára, de csak akkor, ha ezek meglétét, illetve a mérlegben feltüntetett adatok számviteli bizonylatokkal való alátámaszthatóságát illetően - akár hitelezői észrevétel folytán - kétely merül fel. A jelen ügyben e bizonylatokat a felszámoló - a hitelezői észrevételt követően, bírói felhívás nélkül - csatolta, a becsatolt számviteli nyilvántartások igazolták azt, hogy a közbenső mérleg számviteli nyilvántartásokon alapul, és hiteles tájékoztatást nyújt az adós pénzügyi helyzetéről. További számviteli bizonylatok, okiratok becsatolása szükségtelen, és ezért szükségtelen annak vizsgálata is, hogy egyébként a hitelező által hiányolt számviteli nyilvántartások, bizonylatok léteznek-e, ezek elkészítése, beszerzése a felszámolónak a számviteli törvény rendelkezései szerint kötelessége-e, vagy sem" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.157/2009/2. szám).
- 973/974 -
ÍH 2012.95.
I. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályok előírásait betartva készítette-e el a közbenső mérleget.
II. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőnek. Az egyes kiadások, költségek adatai iránt érdeklődő hitelező iratbetekintés útján juthat további információkhoz [Cstv. 50. §, 51. §, 2000. évi C. törvény 18. §] (Fővárosi Ítélőtábla 2.Fpkf.44.697/2011/10. szám).
33.1.4. Kifizetések a közbenső mérleg alapján
A felszámolónak már az ütemterv elkészítésekor fel kell mérnie, hogy milyen költségekből tudja megoldani a felszámolási feladatokat. A közbenső mérleg készítésekor különösen fontos, hogy a várható költségekre fedezetet biztosítson, mert a felszámolási törvény arra nem ad lehetőséget, hogy a közbenső mérleg alapján kifizetett összegeket a hitelezőktől arra hivatkozással igényelje vissza, hogy a felszámolási költségek az általa tervezett mértéket meghaladják. A gyakorlatban inkább az tapasztalható, hogy a felszámolók nagyobb összeget tartalékolnak óvatosságból, ez a magatartásuk azonban érthető. Idetartozik a Cstv. 58. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés d)-f) pontjába sorolt követeléseket közbenső mérleg alapján is ki lehet elégíteni. Az ennél előbbre sorolt követelések közbenső mérleg készítése nélkül is kielégíthetők, tekintve, hogy az a) és c) pontos követeléseket esedékességkor, a b) pontos követelés jogosultjait a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. Egyedül a g) és h) pontba sorolt követelések nem elégíthetők ki a felszámolás menetében, csak a záróanyag benyújtása után.
33.2. A felszámoló feladata a közbenső mérleggel kapcsolatban
Cstv. 50. § (5) A közbenső mérleget, a bevételek és kiadások alakulásáról, továbbá a felszámolási költségekről készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló köteles a hitelezőknek - választmány alakítása, illetve hitelezői képviselő választása esetén az említetteknek is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Az (1) bekezdésben meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők véleményét - hitelezői választmány vagy hitelezői képviselő esetén az említettek véleményét is - csatolva. A közbenső mérleget a felszámolónak meg kell küldenie az állami és önkormányzati adóhatóságnak is.
- 974/975 -
A 2011. évi Módtv. annyi változtatást eszközölt a korábbi törvényszövegben, hogy a hitelezői képviselő intézményének bevezetésével hitelezői választmány hiányában a képviselőnek kell megküldeni észrevételezésre a mérleget.
A fenti rendelkezések szempontjából az a legfontosabb, hogy az előírt anyagokat a felszámoló - és nem a bíróság - adja ki a hitelezők részére. Ennek keretében a közbenső mérleget, a költségkimutatást és a részleges vagyonfelosztási javaslatot kell elküldeni, az ún. szöveges jelentést nem. Szerencsésebb lett volna, ha a törvény ennek a kiküldését is elrendeli, mert az egyéb iratokból a könyvelésben járatlan hitelezők semmit sem tudnak kiolvasni. A hitelezőknek megküldendő közbenső mérlegnek nem része a leltár és az eredménykimutatás, ennek hiánya ezért nem lehet észrevétel tárgya (BDT 2009.12.224.).
33.2.1. Észrevétel/kifogás
A törvény értelmében a hitelezők a megküldött anyagra 15 napon belül észrevételt tehetnek. A gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésben, hogy miként viszonyul az észrevétel a kifogáshoz. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a hitelezők a közbenső mérleg benyújtásával összefüggésben nem terjeszthetnek elő kifogást, csak észrevételt (BH 2001.490.). Ezen a sommás megállapításon azonban a gyakorlat túllépett. A hitelező tudomást szerezhet a közbenső mérlegből olyan felszámolói intézkedésről, vagy mulasztásról, amellyel kapcsolatban kifogást nyújthat be. A mai napig vitákat generál a két jogintézmény kapcsolódása. A Joggyakorlatban több döntést közlök, ami a helyzetet megvilágítja. A Győri Ítélőtábla BDT 2014.3205. számú döntésében kiemelte:

"Annak kérdése, hogy egy konkrét, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg alappal nem támadható. A felszámoló ezen intézkedése jogszerűségének vizsgálata csak a Csődtv. 51. §-a szerinti kifogás körében lehetséges (ÍH 2012.45.). Ugyanez irányadó a hitelező Csődtv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti vagyont terhelő - azaz a fentiekben ismertetett általános szabályokhoz képest kielégítési elsőbbséget biztosító - zálogjoga alapján érvényesített igényre, mely nem a közbenső mérleg jóváhagyása keretében bírálandó (bírálható) el, hanem a külön eljárásra tartozó kifogással érvényesíthető.
Önmagában azonban az, hogy a közbenső mérleggel összefüggésben a Csődtv. nem teszi lehetővé a kifogás előterjesztését, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hitelező csupán a közbenső mérlegből szerezzen tudomást olyan felszámolói intézkedésről vagy mulasztásról, mellyel kapcsolatosan jogorvoslatot kifogás útján kereshet. Ilyen esetben a kifogás előzetes elbírálása - ha érintheti a mérleg tételeit - előkérdése lehet a közbenső mérleg elbírálásának.
A kifogás előzetes elbírálása csak akkor előkérdése a közbenső mérleg elbírálásának, ha érinthetné annak tételeit.
A közbenső mérleg fordulónapját követően benyújtott kifogás - tartalmára is figyelemmel - a már benyújtott mérleget nem érinti, így a közbenső mérleg jóváhagyásának sem képezi akadályát (BDT 2013.3005.). Egyebekben pedig nincs annak sem akadálya, hogy a tartalma szerint kifogásnak vagy vitatott hitelezői igénynek minősülő kérdésben később hozott határozat alapján a felszámoló a mérleget módosítsa és az újabb közbenső mérlegben vagy a zárómérlegben jelenjen meg a módosítás indoka (EBH 2002.674.)."
- 975/976 -

Találkozunk olyan megoldással, amikor a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, s rövid időn belül a mérleg egyik tételére vonatkozó kifogást elbírálja, ami alapján a közbenső mérleg eredeti tartalommal nem hajtható végre. Célszerű ilyenkor a közbenső mérleg jóváhagyásáról a kifogással kapcsolatos döntés jogerőre emelkedése után határozni.
A felszámolónak az észrevételezésre vonatkozó tájékoztatással kell kiadni hitelezők részére a közbenső mérleget, a kifogás lehetőségére még áttételesen sem kell hivatkozni. (Figyelemmel kell azonban arra lenni, hogy míg az észrevétel benyújtására 15 nap áll rendelkezésére, és az észrevételt a felszámolónak kell megküldeni, addig a kifogást 8 napon belül kell a bírósághoz benyújtani.)
Az észrevételt a felszámoló kapja, ezért a bírósághoz való beterjesztés során az észrevételre nyilatkozni tud, és a bíróságnak így lehetősége van az észrevétel és az arra tett felszámolói nyilatkozat alapján dönteni a jóváhagyás kérdésében. Ezért az a helyes eljárás, ha a felszámoló csak akkor terjeszti be a bírósághoz a közbenső mérleget, ha az észrevétel megadására megszabott határidő letelt. A felszámoló nem rövidítheti le az észrevételezési határidőt, továbbá az elsőfokú végzés hatályon kívül vezetéséhez vezethet, ha a felszámoló az észrevételről nem tájékoztatja a bíróságot (BDT 2014.3053.).
A bíróság mindenesetre csak akkor tekintheti kifogásnak a hitelező által benyújtott iratot, ha abból egyértelműen kiderül, hogy a felszámoló valamely intézkedését vagy mulasztását kifogásolja. Ilyennek tekinthető például az, ha a közbenső mérlegből tudomást szerez a hitelező arról, hogy a csekély vagyonnal rendelkező adós felszámolása során a felszámoló őrző-védő céget bízott meg a vagyon őrzésével és jelentős összeget fizetett ki részére. Az észrevétel alapján a bíróság legfeljebb elutasíthatja a közbenső mérleg jóváhagyását, de új felszámolási mérleg készítésén túlmenően nem kötelezheti különböző intézkedések megtételére a felszámolót, erre csak a kifogással kapcsolatos eljárásban van lehetősége.
Felmerült a gyakorlatban az a kérdés, hogy a közbenső mérlegre tett észrevétel benyújtásának határideje anyagi jogi vagy eljárási határidő?
A közzétett döntések az észrevételezésre nyitva álló határidőt nem minősítik, úgy fogalmaznak, hogy törvényi határidő, amely alatt megtenni elmulasztott észrevételre hivatkozással a közbenső mérleget jóváhagyó végzés eredményesen nem támadható (EBH 2004.1134., BDT 2012.2737., BDT 2004.935.).
A felszámolási eljárásban nem egyedi módon ez a határidő is anyagi jogi határidőnek tekintendő, ahol az igazolási kérelem kérdése fel sem merülhet. Az észrevételnek a határidő utolsó napján a felszámolóhoz meg kell érkezni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2004.1134.
A hitelezőknek a közbenső mérlegre tehető észrevételeik benyújtására megállapított határidő törvényi határidő és a hitelezők jogainak gyakorlását biztosítja. Az észrevételre biztosított határidő lejártát megelőzően a közbenső mérleg bíróság által történő elbírálása lényeges eljárási szabályt sért.
- 976/977 -
EBH 2004.1133.
A közbenső mérleggel szemben nincs helye kifogásnak, ezért annak tárgyában külön határozat nem hozható. A bíróság a hitelezőnek a közbenső mérleggel kapcsolatos észrevételét a közbenső mérleg jóváhagyása körében bírálja el.
Az indokolásból: "Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság határozataiban a Bírósági Határozatok 2001. évi 10. számában 490. szám alatt megjelent eseti döntésre. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a határozatában, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Ennek megfelelően kell eljárnia az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során. A hitelező kifogásként jelölt beadványait tartalmuk szerint kell elbírálni, nevezetesen vizsgálni kell: azok a felszámolóhoz kerültek-e benyújtásra, - az általa meghatározott 15 napon belül - és kifejezetten a közbenső mérleggel kapcsolatban kerültek-e előterjesztésre a Cstv. 50. §-ának (5) bekezdése szerint, vagy pedig közvetlenül a bírósághoz nyertek-e benyújtást és függetlenek a közbenső mérleg előterjesztésétől. Amennyiben azokat a közbenső mérlegre tett észrevételnek kell tekinteni, azt a bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyhatósága körében kell figyelembe venni. Külön határozathozatalnak e vonatkozásban nincs helye. Amennyiben a bíróság megállapítása szerint a tartalmukból következően függetlenek a kifogások a közbenső mérleg benyújtásától, úgy azokat a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Nevezetesen, ha a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen irányulnak, eljárási szempontból benyújthatóságukat is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ebben az esetben a bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján kell a határozatát meghoznia, és a (4) bekezdés szerinti fellebbezési lehetőséget kell biztosítania. Amennyiben az elsőfokú bíróságnak a kifogások vizsgálata során az az álláspontja, hogy valamelyik kifogás vitatott hitelezői igénynek minősül, úgy a Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése szerint kell eljárnia. Ebben az esetben tehát nem a Cstv. 51. §-ában foglalt kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, hanem a vitatott hitelezői igény tárgyában kell érdemben döntést hoznia. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 1996. évi 12. számában 659. szám alatt, valamint az 1996. évi 10. számában 542. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is.
A fent részletezett vizsgálódás lefolytatását követően, amennyiben marad olyan kifogásnak nem tekinthető vélemény-nyilvánítás, amely kifejezetten a közbenső mérlegre vonatkozik, úgy az elsőfokú bíróságnak azt kell figyelembe vennie a közbenső mérleg tárgyában való döntése során. Ezen határozat pedig a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése szerint csupán jóváhagyó vagy elutasító rendelkezést tartalmazhat. A határozat indokolásában kell foglalkoznia a bíróságnak a vélemény-nyilvánításokkal, a Pp. 222. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.30.294/2002/2. szám).
BDT 2014.3205.
I. A közbenső mérlegre tett észrevételeket, a jogszabálysértő felszámolói intézkedéssel szembeni kifogásokat, valamint az esetleges vitatott hitelezői igényeket egymástól megfelelően el kell határolni.
Az indokolásból: "I. A zálogjog alapján történő kifizetés elmaradása és a bevétel más célú felhasználása
A Csődtv. 58. § (1) bekezdése szerint a Csődtv. 57. § (1) bekezdése a) és c) pontjában felsorolt követeléseket az esedékességükkor, a d)-g) pontban foglalt követeléseket a zárómérleg vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után 30 napon belül kell kielégíteni. A d)-f) pontban foglalt követelések az 57. §-ban foglaltak szerint a közbenső mérleg alapján is kielégíthetők.
A Csődtv. 57. § (1) bekezdése b) pontja szerinti vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig - figyelembe véve a 49/D. § (2) bekezdése alapján már kifizetett összeget is - már a közbenső mérleg előtt is kielégíthetők.
Annak kérdése, hogy egy konkrét, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg alappal nem támadható. A felszámoló ezen intézkedése jogszerűségének vizsgálata csak a Csődtv. 51. §-a szerinti kifogás körében lehetséges (ÍH 2012.45.).
- 977/978 -
Ugyanez irányadó a hitelező Csődtv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti vagyont terhelő - azaz a fentiekben ismertetett általános szabályokhoz képest kielégítési elsőbbséget biztosító - zálogjoga alapján érvényesített igényre, mely nem a közbenső mérleg jóváhagyása keretében bírálandó (bírálható) el, hanem a külön eljárásra tartozó kifogással érvényesíthető.
Amennyiben a közbenső mérleggel szemben előterjesztett észrevétel - tartalma szerint - nem kifogásnak, vagy vitatott hitelezői igénynek minősül - melyek csak önálló, külön eljárásban érvényesíthetők -, és marad olyan véleménynyilvánítás, mely kifejezetten a közbenső mérlegre vonatkozik, a bíróságnak csak azt kell figyelembe vennie a mérleg tárgyában való döntése során (EBH 2004.1133.). Emiatt a közbenső mérlegre tett észrevételeket a jogszabálysértő felszámolói intézkedéssel szembeni kifogásokat, valamint az esetleges vitatott hitelezői igényeket egymástól megfelelően el kell határolni (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.249/2.; ÍH 2005.176.).
Önmagában azonban az, hogy a közbenső mérleggel összefüggésben a Csődtv. nem teszi lehetővé a kifogás előterjesztését, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hitelező csupán a közbenső mérlegből szerezzen tudomást olyan felszámolói intézkedésről vagy mulasztásról, mellyel kapcsolatosan jogorvoslatot kifogás útján kereshet. Ilyen esetben a kifogás előzetes elbírálása - ha érintheti a mérleg tételeit - előkérdése lehet a közbenső mérleg elbírálásának.
A kifogás előzetes elbírálása csak akkor előkérdése a közbenső mérleg elbírálásának, ha érinthetné annak tételeit.
A közbenső mérleg fordulónapját követően benyújtott kifogás - tartalmára is figyelemmel - a már benyújtott mérleget nem érinti, így a közbenső mérleg jóváhagyásának sem képezi akadályát (BDT 2013.3005.). Egyebekben pedig nincs annak sem akadálya, hogy a tartalma szerint kifogásnak vagy vitatott hitelezői igénynek minősülő kérdésben később hozott határozat alapján a felszámoló a mérleget módosítsa és az újabb közbenső mérlegben vagy a zárómérlegben jelenjen meg a módosítás indoka (EBH 2002.674.). Az állandó és következetes bírói gyakorlat szerint, amennyiben például a kifogás alapján a bíróság a felszámolót a jogszerűtlenül elszámolt költség visszafizetésére kötelezi, úgy a visszafizetés számviteli következményei abban a mérlegben vonhatók le, amelynek időszaka alatt a felszámoló e kötelezettségét teljesítette. Visszafizetés hiányában pedig kinnlevőségként kell az általa visszafizetendő összeget kimutatnia.
II. A közbenső mérleg nem felel meg a »valódiság elvének«
A hitelező fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a közbenső mérleg amiatt nem hagyható jóvá, mert az nem csupán ténylegesen befolyt, illetve kifizetésre került tételeket tartalmaz, és így nem ad valós képet az adós vagyoni helyzetéről, azaz a számviteli törvény 15. § (3) bekezdése szerinti valódiság elvének teljesülését hiányolta a hitelező.
A hitelező korábban a közbenső mérlegre tett észrevételében a valódiság elvének megsértését nem kifogásolta, így az utóbb felhívott, csak a fellebbezésben szereplő körülmények a közbenső mérleget jóváhagyó végzés elleni fellebbezés alapjául nem szolgálhatnának. Tekintettel azonban arra, hogy a mérleg jóváhagyására - az észrevétel előterjesztésétől függetlenül is - csak a korábban megjelölt jogszabályi előírások teljesülése esetén van mód, vizsgálta az ítélőtábla az abban kifogásolt számviteli alapelv teljesülését is.
A felszámoló a hitelező észrevételére e körben is megfelelő magyarázatot adott.
A közbenső mérleg megfelel a jogszabályi előírásoknak: a fordulónapon fennálló állapotokat hitelesen rögzíti, tartalmazza a mérlegadatokat, a bevételek és költségek kimutatását, a nyitó és a közbenső mérleg közötti eltérés okait, a bevételek és költségek alakulását, ezért az elsőfokú bíróság közbenső mérleget jóváhagyó döntése helyes.
Annak, hogy az elsőfokú bíróság az észrevétel vonatkozásában a Pp. 221. § (1) bekezdés szerinti indokolási kötelezettségének nem tett eleget, az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatása. Egyrészt az érdemi döntéshez szükséges adatok rendelkezésre állnak, másrészt a kifogásra tartozó kérdés (I. pont) külön eljárásban bírálandó el, a II. pont kapcsán a fellebbezésben felhívottak pedig a hitelező észrevételében még nem szerepeltek, így arra az elsőfokú bíróság sem térhetett ki.
- 978/979 -
Az ítélőtábla - a fentiek alapján - felhívja az elsőfokú bíróságot a hitelező zálogjogával kapcsolatos kifogásának (I. pont) a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 62. § b) pontja szerinti elbírálására.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.204/2013/2. szám).
BDT 2014.3053.
Amennyiben a felszámoló a közbenső mérlegre tett hitelezői észrevételnél a bíróságot a valóságtól eltérően úgy tájékoztatja, hogy a hitelezők nem tettek észrevételt, az észrevételt előterjesztő hitelező fellebbezése esetén nem mellőzhető az elsőfokú bíróság közbenső mérleget-jelentést jóváhagyó végzésének hatályon kívül helyezése.
BDT 2013.3005.
A közbenső mérleg a fordulónap után benyújtott kifogás elbírálásától függetlenül jóváhagyható, a kifogás eredményét a következő mérlegbe kell beépíteni.
BDT 2012.2737.
A közbenső mérleg észrevételezésére nyitva álló határidő ún. törvényi határidő, amely alatt megtenni elmulasztott észrevételre hivatkozással a közbenső mérleget jóváhagyó végzés eredményesen nem támadható.
BDT 2010.2374.
A Csődtv. 31. § (1) bekezdés b) pontja szerinti iratjegyzék hiányában üzleti titokra hivatkozással nem tagadhatja meg a felszámoló a közbenső mérlegre vonatkozó észrevételezési jogát gyakorolni kívánó hitelezőtől az adós irataiba való betekintést. A felszámoló nem jogosult utólag üzleti titokká minősíteni az adós olyan iratát, amelynek ilyenné minősítését az adós nem végezte el, és amelynek titokban tartása érdekében az adós a szükséges intézkedéseket nem tette meg.
BDT 2004.935.
A felszámoló a közbenső mérleget azzal a felhívással köteles a hitelezőknek megküldeni, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. A törvényben előírt 15 napos határidőt a felszámoló nem rövidítheti le. A felszámoló a közbenső mérleg jóváhagyása iránti kérelmét, továbbá az iratokat azt követően terjesztheti be a bíróságra, ha a megadott 15 napos határidő lejárt. A becsatolt iratokból megállapíthatónak kell lenni, hogy a közbenső mérleget a hitelezőnek mikor kézbesítette és pontosan milyen iratokat kézbesített. Amennyiben az elsőfokú bíróság ezeket a feltételeket nem vizsgálja, a közbenső mérleget jóváhagyó végzése jogszabálysértő (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.064/ 2003/4. szám)
ÍH 2006.42.
A közbenső mérlegnek a valódiság elvén kell állnia, vagyis a beszámolókban szereplő tételnek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatónak kell lenniük. A közbenső mérleg által nyújtott hiteles tájékoztatás nem csupán a matematikai logika szerinti hibátlan levezetést jelenti. A tájékoztatásnak tartalmában is, mérlegsoronként is hitelesnek kell lennie. Nem hagyható jóvá olyan közbenső mérleg, amely a csődtörvény, a számviteli törvény, valamint a felszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló kormányrendelet rendelkezéseibe ütközik (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.931/2004/3. szám).
ÍH 2005.176.
I. A közbenső mérlegre tett észrevételeket a jogszabálysértő felszámolói intézkedéssel szembeni kifogásokat, valamint az esetleges vitatott hitelezői igényeket egymástól megfelelően el kell határolni.
II. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alkalmazásának néhány kérdéséről (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.249/2. szám).
15.Fpkf.44.239/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Nem felel meg a közbenső mérleg az előírásoknak, ha a felszámoló nem a tevékenységzáró mérlegre alapozva készíti el.
Az indokolásból: "A felszámoló a 15. sorszámon előterjesztett közbenső felszámolási mérleg szöveges jelentésében tevékenységet lezáró mérlegre utal, azonban ilyen a felterjesztett iratok között nem volt található.
- 979/980 -
A felszámoló által 19. sorszámú beadványának 2. mellékletéhez csatolt, 2007. március 21-én kelt, illetve a fellebbezésre tett észrevételéhez csatolt, 2007. január 23-án kelt mérleg (M/4) nem tekinthető tevékenységet lezáró mérlegnek, hiszen nem a Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott fordulónapra vonatkoznak, noha mindkettő a 2005. december 31. és 2006. december 10. közötti mérlegidőszakot öleli fel. Az ugyanarra a mérlegidőszakra vonatkozó két mérleg számszakilag sem egyezik meg. A felterjesztett iratok között felszámolási nyitómérleg ugyancsak nem volt található [225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés]."
12.Fpkf.43.982/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A közbenső mérleg tárgyában való döntésnek nem feltétele a besorolási kifogás tárgyában való jogerős bírósági döntés.
12.Fpkf.43.741/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A közbenső mérlegnek nem kelléke a könyvvizsgálat, a felszámoló leltár elkészítésére nem kötelezhető, a mérleg nem az egyes vagyontárgyak leltárszerű elszámolását tartalmazza. A felszámoló - választmány hiányában - önállóan dönthet a gazdálkodás folytatásáról.
12.Fpkf.44.246/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A közbenső mérleget és jelentést a vitatott hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők részére is meg kell küldeni.
12.Fpkf.45.002/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ha a hitelező a közbenső mérlegből szerez tudomást a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről, vagy mulasztásáról, úgy lehetősége van kifogás előterjesztésére. Ilyen esetben a bíróságnak a kifogás elbírálására vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia [Cstv. 50. §, 51. §, 49/D. §].
33.2.2. A bíróság határozata és a felszámolói díj mértéke
Cstv. 50. § (6) A bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja. A jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A bíróság a végzésben rendelkezik arról, hogy a közbenső mérleg elkészítéséig értékesített vagyontárgyakból és a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, behajtott követelésekből együttesen befolyt összeg 4%-át (ha pedig a felszámolási eljárást a csődeljárás megszüntetésével egyidejűleg rendelték el [21/B. §] akkor 2%-át) - az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén továbbá az ebből eredő bevétel 2%-át -, de legalább 200 000 forintot a Gazdasági Hivatal által kezelt, elkülönített számlán lévő összegből a felszámoló részére utalják ki, ha a fenti összeg a számlán az adós hitelezőinek befizetéseiből rendelkezésre áll. Ha a fenti összeg az elkülönített számlán nem, ám az adós cég számláján rendelkezésre áll, a felszámolónak a díjat e számla terhére kell kiutalni. A felszámolónak kiutalt összeget meg kell növelni a kifizetendő összeggel arányos, az általános forgalmi adó megfizetéséhez szükséges összeggel.
- 980/981 -
33.2.2.1. A bíróság határozatának tartalma
A közbenső mérleggel kapcsolatban a bíróság kétféle végzést hozhat, vagy jóváhagyja, vagy megtagadja - a törvény szövege szerint elutasítja - a jóváhagyást. Az elutasítás egyben azt is jelenti, hogy amennyiben egy év elteltével nyújtotta be a felszámoló a közbenső mérleget, úgy a felszámoló köteles új közbenső mérleget készíteni, az elutasítás nem menti fel az alól, hogy a törvény előírásainak eleget tegyen. Álláspontom szerint elegendő a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait - beleértve a Cstv. 52. § (3) és (4) bekezdését is -, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-ában írt előírásokat figyelembe venni a közbenső mérleg jóváhagyásakor. Amennyiben ezeknek a feltételeknek a közbenső mérleg megfelel, úgy a jóváhagyás nem tagadható meg.
Nincs akadálya annak, hogy valamely hitelező észrevétele alapján a bíróság szakértői bizonyítást folytasson le annak megállapítására, hogy a közbenső mérleg megfelel a számviteli előírásoknak vagy sem. Ilyen bizonyítás csak akkor rendelhető el, ha az észrevételben konkrét jogszabálysértésekre hívja fel a bíróság figyelmét a hitelező.
Az utóbbi időben merült fel az a jogkérdés, hogy a felszámoló befejezheti-e az eljárást, ha nincs jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg. A Kúria joggyakorlatban közölt döntésében (Gfv.X.30.410/2011/3.) igenlően válaszolta meg a kérdést.
A döntés tartalmára nézve ad iránymutatást a Kúria BH 2013.251. számú döntése, melyben kimondta:

"A Kúria álláspontja szerint azonban nem terjed ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre arra, hogy előírja a felszámolónak, milyen módon teljesítse a jogerős végzésben foglaltakat, azaz hogy az adós vagyonából már kifizetett összeget milyen módon pótolja vissza. A felszámoló a felszámolási költségként el nem ismert és már kifizetett összeg esetén az adós nevében megállapodhat a kifizetett díj csökkentésében a jogosulttal - és így az visszafizeti a különbözetet -, esetleg saját vagyonából befizetheti a felszámolási vagyonba a bíróság döntése folytán hiányzó összeget, illetve - amennyiben ennek rendezése a felszámolás befejezéséig nem történik meg - kérheti csökkentett összegben megállapítani a díját."
33.2.2.2. A hivatalból történő vizsgálat a közbenső mérleg kapcsán
A Cstv. hatálybalépése óta vitatéma, hogy a bíróság hivatalból köteles a közbenső mérleg tételeit vizsgálni vagy csak a hitelező észrevételére. A bírói gyakorlat megosztott. "A közbenső mérleggel kapcsolatban korábban a gyakorlatban egységesnek volt mondható az álláspont, hogy a közbenső mérleg - amennyiben vagyonfelosztási javaslatot nem tartalmaz, nem szolgál más célt, mint a hitelezők tájékoztatását (Pécsi Ítélőtábla BDT 2009.2062. számú döntése). Nem ad lehetőséget a Csődtörvény 50. §-a a bíróság számára arra, hogy a kifogás hiányában a közbenső mérlegből megállapítható felszámolói döntések indokoltságát, célszerűségét vizsgálat tárgyává tegye. A közbenső mérlegre előterjeszthető észrevétel tárgya a közbenső mérleg jogszabályi megfelelősége, és nem a közbenső mérlegből megismert felszámolói intézkedés célszerűsége, indokoltsága" - fejtette ki véleményét dr. Kovács Ildikó, a Pécsi Ítélőtábla tanácselnöke.[260]
- 981/982 -
Megállapításával a magam részéről egyetértek, a Kúria azonban az utóbbi időben más gyakorlatot alakított ki. Ezzel kapcsolatos - meglehetősen sarkos - véleményt a Kúria a BH 2013.251. számú döntésében fejtette ki. A döntést bővebb indokolással közlöm, de kiemelendő a következő tétel:

"Elsőként megállapította, hogy a jelen eljárás nem kifogás miatt indult, hanem a hitelező észrevétele alapján a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a közbenső mérleg elfogadására irányuló eljárásban hivatalból vizsgálta meg a közbenső mérlegidőszakban felmerült költségek indokoltságát. Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését tagadja meg azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben.
Ebből következően a felszámolónak a közbenső mérleg benyújtásával egyidejűleg a felmerült költségeket indokolnia kell és a vitássá vált kifizetett összegek tekintetében bizonyítania kell, hogy az a felszámolási eljárás lefolytatása érdekében, a piacon elérhető legkedvezőbb, de ugyanakkor hatékony szolgáltatást nyújtóval kötött szerződésből ered."

Már szóba került ez a kérdés, de a kifogás elemzésénél a kialakult gyakorlat visszásságaira visszatérünk.[261]

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.674.
II. A közbenső mérleg elkészítését nem akadályozza, ha a vitás hitelezői igények elbírálása még nem történt meg.
BH 2013.251.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata, hogy vizsgálja a felszámolási költségként kifizetett összegek indokoltságát, arra azonban nincs hatásköre, hogy az el nem ismert, az adós vagyonából ki nem fizethető összeg forrásáról rendelkezzen [1991. évi XLIX. tv. 50. §, 57. § (2) bek.].
Az indokolásból: "Elsőként megállapította, hogy a jelen eljárás nem kifogás miatt indult, hanem a hitelező észrevétele alapján a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a közbenső mérleg elfogadására irányuló eljárásban hivatalból vizsgálta meg a közbenső mérlegidőszakban felmerült költségek indokoltságát.
Az eljárásban a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, van-e lehetősége a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben feltüntetett, már kifizetett felszámolási költségek indokoltságát felülvizsgálja.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelésével felhatalmazott szakértő, akit ezen feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését tagadja meg azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben.
- 982/983 -
Ebből következően a felszámolónak a közbenső mérleg benyújtásával egyidejűleg a felmerült költségeket indokolnia kell és a vitássá vált kifizetett összegek tekintetében bizonyítania kell, hogy az a felszámolási eljárás lefolytatása érdekében, a piacon elérhető legkedvezőbb, de ugyanakkor hatékony szolgáltatást nyújtóval kötött szerződésből ered.
A bíróság jogerős végzésében megállapította, hogy a felszámolónak e speciális szakértelmet igénylő feladathoz igénybe vett teljesítési segéd alkalmazásához nem kellett előzetesen engedélyt kérnie a bíróságtól. A másodfokú bíróság azonban a kifizetett összeg felének felszámolási költségként való érvényesítése indokolatlanságával egyetértett.
A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan értékelte a felszámoló ebben az ügyben végzett tevékenységét. A felszámolónak tevékenysége megkezdéséhez az adós vagyonáról hiteles tájékoztatást kell kapnia, melynek egyik eleme az, hogy az adós elszámolását, iratait átvegye és megvizsgálja.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (6) bekezdése szerint a mérlegek egymásból következnek, tehát a végelszámolónak kellett először megvizsgálnia az adós iratait, és a felszámolási eljárásban csak a végelszámoló által lezárt időszak - az azok alapjául szolgáló iratok - vizsgálandók, s csak ezek kétségessége esetén van szükség a korábbi időszak ellenőrzésére.
Nyilvánvalóan a felszámolónak át kell vizsgálnia a Cstv. 31. §-a alapján a Cstv. 40. §-a szerinti jogügyletekre vonatkozó szerződéseket is, ezek azonban nem számítógépen tárolt adatok.
A felszámoló nem hivatkozott olyan különleges körülményre, amely alapján megállapítható lett volna, hogy végelszámolóként miért nem vette át az iratokat, s miért lett volna indokolt a 2007. előtti adatok megszerzése. Mindezek alapján a rendelkezésre álló iratok figyelembevételével helytállóan értékelte a jogerős végzés - a hitelezők érdekeinek elsődlegességére figyelemmel -, hogy a felszámolási eljárás költségeként, ilyen jogcímen, az adóssal szemben csak a kifizetett összeg fele számolható el, mert csak ez az összeg minősül a hitelezők érdekében végzett szolgáltatásnak.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a jogerős végzés összeggel kapcsolatos megállapításainak a hatályon kívül helyezését kérte, tartalmilag azt is támadta, hogy a számítástechnikai szolgáltatás jogcímén kifizetett díj el nem ismert részét a saját díja terhére kell elszámolnia. Az elsőfokú bíróság végzésében ugyanis nemcsak a felszámolási költségként való elismerés hiányát mondta ki, hanem kötelezően azt is, hogy a fennmaradó 150 000 Ft+áfa összeget a felszámolói díj terhére kell a felszámolónak elszámolnia.
A Kúria álláspontja szerint azonban nem terjed ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre arra, hogy előírja a felszámolónak, milyen módon teljesítse a jogerős végzésben foglaltakat, azaz hogy az adós vagyonából már kifizetett összeget milyen módon pótolja vissza. A felszámoló a felszámolási költségként el nem ismert és már kifizetett összeg esetén az adós nevében megállapodhat a kifizetett díj csökkentésében a jogosulttal - és így az visszafizeti a különbözetet -, esetleg saját vagyonából befizetheti a felszámolási vagyonba a bíróság döntése folytán hiányzó összeget, illetve - amennyiben ennek rendezése a felszámolás befejezéséig nem történik meg - kérheti csökkentett összegben megállapítani a díját.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság azonban csak abban a kérdésben dönthet, hogy a felmerült költség felszámolási költségként az adós vagyonával szemben elszámolható-e, az adós vagyonából ki nem egyenlíthető összeg forrásáról nem hozhat rendelkezést.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést abban a részében, amelyben az el nem ismert összegnek a felszámolói díj terhére történő elszámolásáról döntött a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján" (Kúria Gfv.VII.30.147/2012.).
- 983/984 -
BDT 2013.2882.
I. A közbenső mérleg elbírálása során a felszámolást lefolytató bíróság kétféle döntést hozhat: vagy jóváhagyja a közbenső mérleget és vagyonfelosztási javaslatot, vagy elutasítja a jóváhagyás iránti kérelmet. Utóbbi esetben nem utasíthatja a végzés rendelkező részébe foglaltan a felszámolót a közbenső mérleg konkrét átdolgozására. A közbenső mérleg jóváhagyásának megtagadása indokait a végzés indokolásában kell kifejtenie.
II. A hitelező a felszámolási eljárásban előterjesztett észrevétel útján még közvetve sem érvényesíthet az adóssal szemben tulajdoni, vagy ingókiadás iránti igényt, mivel annak elbírálására csak az általános hatáskörű bíróság jogosult.
Az indokolásból: "A közbenső mérleg alapján a felszámolást lefolytató bíróság a Csődtv. 50. § (6) bekezdése szerint kétféle döntést hozhat, vagy jóváhagyja a közbenső mérleget és vagyonfelosztási javaslatot, vagy azt elutasítja. A közbenső mérleg elbírálása során ezen túlmenően nem utasíthatja a felszámolót határozatában, nincs lehetősége arra, hogy felhívja az elvárt intézkedésekre, a végzés indokolásában kell kifejtenie a közbenső mérleg elutasításának okait, és részleteznie, hogy a közbenső mérleg milyen okból nem felel meg a követelményeknek.
A közbenső mérleg jóváhagyása során a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a közbenső mérleg megfelel-e a Csődtv. 50. § fent idézett rendelkezéseinek, az alkalmas-e a hitelezők tájékoztatására, és a tájékoztatás hiteles-e. Nem ad azonban lehetőséget a Csődtv. 50. §-a a bíróság számára arra, hogy a felszámolási eljárás kereteit meghaladóan vizsgálódjék, olyan igényt bíráljon el, amelynek érvényesítése nem a felszámolást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik.
A hitelező észrevételében tartalma szerint tulajdonjogának és annak megállapítását kérte, hogy a gépjármű nem a felszámolási vagyon része, a gépjárművet a felszámoló köteles birtokába adni. A Csődtv. 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárásban, következésképpen minden egyéb, nem pénz vagy pénzben kifejezett, pl. tulajdoni vagy birtokigényt csak az általános hatáskörű illetékes bíróság előtt lehet érvényesíteni. Ebből következően a hitelező a felszámolási eljárásban előterjesztett észrevétel útján még közvetve sem érvényesíthet az adóssal szemben tulajdoni, vagy ingó kiadás iránti igényt, hiszen annak elbírálására csak az általános hatáskörű bíróság jogosult. Tévesen bírálta el ezért az elsőfokú bíróság a hitelező észrevételét, és döntött a jármű feletti rendelkezési jogról, hitelező ingó kiadása iránti igényét perben érvényesítheti az adóssal szemben.
Minderre figyelemmel tévesen utasította el az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget, és tévesen utasította arra a felszámolót, hogy a saját jogi álláspontja szerint adós tulajdonában álló gépkocsit ne tüntesse fel a mérlegben, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a közbenső mérleget jóváhagyta" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.394/2012/4. szám).
BDT 2009.2050.
A közbenső mérleggel kapcsolatos hitelezői észrevétel esetén a jóváhagyó határozat indokolásának a közbenső mérleg alapvető adatain kívül tartalmaznia kell a hitelezői észrevételeket, valamint a bíróságnak az észrevételek megalapozottságával, illetőleg megalapozatlanságával, és ehhez képest a közbenső mérleg jóváhagyhatóságával kapcsolatos jogi álláspontját is. (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.302/2008/2. szám)
ÍH 2015.124.
Nem hagyható jóvá az a közbenső mérleg, amely az előző közbenső mérleg óta eltelt időszak bevételeire, kiadásaira és a követelés állomány változására nem ad magyarázatot. (1991. évi XLIX. törvény 52. §)
Az indokolásból: "A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (7) bekezdése értelmében a közbenső felszámolási mérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben be kell mutatni a nyitó felszámolási mérleg adatait módosító - az 5. § (2) és (3) bekezdése szerinti - korrekciókat, és részletes tájékoztatást kell nyújtani a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéseiről, indokairól.
- 984/985 -
Ez a követelmény irányadó a közbenső mérlegek adatai közötti eltérésre is, a felszámolónak az eltéréseket részletesen indokolnia kell, számot kell adnia a változások minősítéséről. Hiányos a tájékoztatás a felszámolás bevételei és kiadásai tekintetében is, mivel a szöveges jelentés nem tartalmazza, hogy az újabb jelentős összegű kölcsönt milyen feltétekkel, kitől vette fel a felszámoló, nem részletezi a működéssel kapcsolatos költségeket, kiadásokat, nem indokolja a szakértői díjak számviteli szolgáltatás, bérszolgálat, könyvvizsgálat költségeit. Nincs részletes magyarázat a szöveges jelentésben a vagyonfelmérés, értékbecslés és birtokba adás költségeire, figyelemmel arra is, hogy az I. számú közbenső mérlegben már ezen a címen költségeket elszámolt a felszámoló, ugyanígy nem ad magyarázatot a szöveges jelentés a gépkocsijavítás, üzemanyag, autópályadíj, parkolás, gépkocsi-használat, árfolyam-különbözet költségeire. Nem indokolja a Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által felvetett észrevételek alapján a vagyonvédelmi költségek nagyságrendjét sem a felszámoló. A költségekre vonatkozó részletes magyarázat hiányában a közbenső mérleg nem felel meg a teljesség elvének, nem alkalmas a hitelezők tájékoztatására" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.246/2014/4. szám).
ÍH 2012.45.
A közbenső mérleg az adós vagyonában a felszámolás alatt bekövetkező változásokat tükrözi, és elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja. Az, hogy egy adott, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg nem támadható meg. A felszámoló intézkedési jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. § szerinti kifogás körében van lehetőség (Cstv. 50. §. 51. §, 54. §).
Az indokolásból: "A gazdálkodó szervezet mérlegének és így a hitelezők tájékoztatásának céljából készülő közbenső mérlegnek is valós adatokon kell alapulnia. [Sztv. 15. § (3) bekezdés: valódiság elve], és tartalmaznia kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak [Sztv. 15. § (2) bekezdés: teljesség elve]. A mérleg tehát akkor felel meg a számviteli szabályoknak, ha valamennyi bevételt és kiadást tartalmazza, akkor is, ha azok mértékét a hitelezők esetleg eltúlzottnak, vagy azok kifizetését jogszerűtlennek tartják. Amennyiben az adott költséget a felszámoló kiegyenlítette, úgy ezt a könyvelésben ki kell mutatni és annak eredményét a számviteli beszámolóban figyelembe kell venni. Ha ugyanis ezek a kifizetések a mérlegben nem szerepelnének, akkor a mérleg nem felelne meg a valódiság és a teljesség elvének, tehát jogszabálysértő lenne. A felszámolási eljárásban a mérleg éppen azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők a vagyoni helyzet változásáról értesüljenek, nem csak a felszámolási eljárás bevételeiről, hanem a felszámoló által eszközölt kiadásokról is. Az, hogy az adott költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizette-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés. Amennyiben tehát a mérleg a sérelmezett kifizetéseket tartalmazza - és ezt a hitelező az adott ügyben nem vitatta - úgy maga a mérleg ezen kifizetések miatt nem támadható meg, hiszen az alapul vett időszak gazdasági eseményeinek leírását rögzíti.
A hitelező észrevételében és fellebbezésében foglaltakat tehát a bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor nem vizsgálhatja, mivel a mérleg jóváhagyása során a mérleg szabályszerűségének vizsgálatára van lehetőség. A mérlegidőszakban tett felszámolói intézkedések, illetve mulasztások jogszerűségének felülvizsgálatár a közbenső mérleg elbírálása körében lehetőség nincs, tehát az őrzés-védelmi költség hitelező által jogszerűtlennek tartott kifizetése a közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárásban nem vizsgálható.
A felszámoló intézkedései jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. §-a szerinti eljárás keretében van lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság 3/2010. számú jogegységi határozata értelmében nincs akadálya annak, hogy amennyiben a hitelező a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadás felszámolási költségek között történő elszámolását jogszabálysértőnek tartja, úgy emiatt kifogást terjesszen elő. Amennyiben a kifogás elbírálása során hozott határozatában a bíróság a felszámolót a jogszerűtlenül elszámolt költség visszafizetésére kötelezi, úgy a visszafizetés számviteli következményei abban a mérlegben vonhatók le, amelynek időszaka alatt a felszámoló a visszafizetési kötelezettségét teljesítette, illetve amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget,
- 985/986 -
akkor a visszafizetést elrendelő jogerős határozat alapján kintlévőségként kell az általa visszafizetendő összeget kimutatnia. Az adott ügyben azonban egyrészt a hitelező kifogással nem élt, másrészt az általa állított korlátozást a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja nem tartalmazza" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.242/2011/4. szám).
33.2.2.3. A felszámoló díja (díjelőleg)
Az 50. § (6) bekezdését a már idézett 2000. évi CXXXVII. törvény, valamint az V. Cstv. Novella is módosította. A gyakorlatban - a felszámolói díj záróanyag benyújtása utáni megállapításához hasonlóan - problémát az okoz, hogy a nettó vagy a bruttó bevétel alapján kell a felszámolói díj összegét megállapítani, a felszámoló díj alapjára nézve ugyanis sem a Cstv., sem a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet nem ad iránymutatást. Az utóbbi rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) előírásait a Cstv.-ben és a Korm. rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. Sem a Korm. rendelet, sem a Cstv. értelmező rendelkezései nem foglalkoznak a bevétel, pénzbevétel, árbevétel fogalmával. Emiatt több esetben vita merült fel - különösen az adóhatóság és a felszámoló között - arról, hogy az árbevételnek az értékesítés áfatartalma részét képezi vagy sem. A közbenső mérleg jóváhagyásánál - talán a nem eléggé precíz megfogalmazás miatt - egyértelműen az állapítható meg, hogy bruttó összeget kell alapul venni (ellentétben a 49/D. § megoldásával) a díj megállapításánál, mert csak így értelmezhető "az értékesített vagyontárgyakból és behajtott követelésekből együttesen befolyt összeg" kifejezés. (A Szegedi Ítélőtábla közölt döntése is ezt a megoldást követi.)
A felszámolás kezdő időpontja után értékesített vagyontárgyak ellenértéke és behajtott követelések összege akkor is a felszámolói díjalapba tartozik, ha jogellenesen a kezdő időpont után az "f. a." cég ügyvezetője intézkedett a behajtás és az értékesítés iránt.
A 2001. szeptember 1. után meghozott felszámolást elrendelő végzések esetén a közbenső mérleg alapján a díjat már úgy kell megállapítani, hogy ahhoz az áfa összegét hozzá kell számítani, tehát nem alkalmazható a Legfelsőbb Bíróság 2/2000. PJE határozata a díj megállapításáról.
Az V. Cstv. Novella a felszámolót megillető minimumdíj összegét 50 000 forintról 200 000 forintra emelte. Amennyiben a felszámolási eljárás csődeljárást követően indult, a felszámoló kisebb díjra (2%) tarthat igényt, mivel a csődeljárásban már a feladatai egy részét (követelések megvizsgálása, befogadása, nyilvántartásba vétele stb.) a vagyonfelügyelő elvégezte. A felszámolás alatti tevékenység esetén 1%-ról 2%-ra emelkedett a díj mértéke. A minimumösszeg akkor is 200 000 forint, ha az eljárást csődeljárás előzte meg.
- 986/987 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2009.2163.
A felszámolás kezdő időpontja után értékesített vagyontárgyak ellenértéke és a behajtott követelések akkor is a felszámolói díjelőleg alapját képezik, ha a behajtás érdekében jogosulatlanul az adós ügyvezetője intézkedett (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.069/2007/2. szám).
Fpkf43.665/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló közbenső mérlegben megállapítható díjának összege nem kapcsolódik közvetlenül a felszámoló szakmai munkájának értékeléséhez. A felszámoló ellen benyújtott kártérítési kereset ténye a díj mértékét nem érinti.
Fpkf.I.30.033/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A Cstv. a közbenső mérleg elkészítéséig értékesített vagyontárgyak és behajtott követelések együttesen befolyt összegét minősíti a felszámolói díj alapjának. Helyes értelmezés szerint ez a ténylegesen befolyt bruttó (áfával növelt) összeget kívánja a felszámolói díj alapjává tenni.
33.3. A közbenső mérleghez fűződő jogerő
Az utóbbi időben merült fel az a kérdés, hogy a közbenső mérleget jóváhagyó végzéshez fűződik-e jogerőhatás. Egyrészt az a kérdés, hogy a felszámoló átsorolhat-e egy követelést más kategóriába a közbenső mérlegtől eltérően. A Legfelsőbb Bíróság alább közölt határozatában kifejtette, ha a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, ezzel csak azt nyilvánítja ki, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Ezt követően, amennyiben bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy a jóváhagyott mérlegidőszakban a tények eltérnek attól, mint amit a felszámoló a szöveges jelentésben bemutatott, úgy a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának.
Más a joghatása azonban a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatot is jóváhagyó végzésnek. E végzéssel ugyanis a bíróság rendelkezik a hitelezői igények teljes vagy részbeni kielégítéséről, elbírálja azt, hogy a Cstv. 50. § (4) bekezdése alapján a hitelezői követelések miként elégíthetőek ki. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott jogerős végzéshez hasonlóan, a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. § (1) bekezdés alapján jogerő fűződik, az abban foglaltakat a felek utóbb egymással szemben nem tehetik vitássá.
A legújabb joggyakorlatban merült fel az a kérdés is, hogy a hitelező arra hivatkozással, hogy iratbetekintési jogával észlelte a korábbi években elfogadott közbenső mérleg alapján történt kifizetéseket, a bíróságok "átgázolhatnak-e" döntésükkel a jóváhagyott mérlegeken.[262]
A Kúria nagyon fontos döntést hozott a kérdésben, kimondva, hogy nem megengedett az, hogy a hitelező - évekkel a történtek után - terjesszen elő kifogást olyan tételekkel kapcsolatban, amelyeket - általa sem vitatottan - korábban összesítve tartalmazott a közbenső mérleg, de annak az alapiratait a hitelező nem tekintette meg.
- 987/988 -
Ilyenkor a jóváhagyott közbenső mérlegekben feltüntetett kiadásokat a hitelezők utólagosan nem támadhatják.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2333.
Ha a bíróság a közbenső mérleget, és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jogerős végzésével jóváhagyja, az abban megjelölt követelés nem sorolható át másik követeléskategóriába, a döntéshez jogerő hatás fűződik. Az így kifizetett követelést visszakövetelni nem lehet, az igényt kielégített hitelezői igényként kell nyilvántartani [1991. évi XLIX. törvény 6. § (2) bekezdés, 50. § (4) bekezdés, 57. § (1) bekezdés e) pont, 58. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 229. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 95. § (2) bekezdése kimondja, ha a beadvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, az elnök a beadványt rövid határidő kitűzésével és a hiányok megjelölése mellett, pótlás végett a félnek visszaadja. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős határozatban kifejtett azzal az állásponttal, hogy a hitelező a kifogás benyújtására megszabott törvényi határidőt nem mulasztotta el. A kifogását benyújtotta, majd annak részletes indokolását is előterjesztette. Sem a Cstv.-nek, sem a Pp.-nek nincs olyan rendelkezése, amely tilalmazná vagy joghatásától megfosztaná a hiányok oly módon való pótlását, hogy arra a fél önkéntes eljárása és nem a bíróság felhívása alapján kerül sor. A hitelező kifogását tehát határidőben előterjesztettnek kell tekinteni.
Az ügyben felmerült további jogkérdés az volt, hogy a felszámolási eljárásban jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegnek van-e ítélet dolog hatálya, azaz a közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása után az annak alapján történt teljesítéseket követően, a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörében módosíthatja-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság ennek a jogkérdésnek a vizsgálata során utal arra, hogy a korábban meghozott Gfv.X.30.099/2010. számú határozatában már kifejtette azt az álláspontját, mely szerint, ha a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, ezzel csak azt nyilvánítja ki, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Ezt követően amennyiben bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy a jóváhagyott mérleg időszakban a tények eltérnek attól, mint amit a felszámoló a szöveges jelentésben bemutatott, úgy a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának. Más a joghatása azonban a közbenső mérleghez csatolt részleges vagyonfelosztási javaslatot is jóváhagyó végzésnek. E végzéssel ugyanis a bíróság rendelkezik a hitelezői igények teljes vagy részbeni kielégítéséről, elbírálja azt, hogy a Cstv. 50. § (4) bekezdése alapján a hitelezői követelések miként elégíthetőek ki. A részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős végzéshez, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján hozott jogerős végzéshez hasonlóan, a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. § (1) bekezdés alapján jogerő fűződik, az abban foglaltakat a felek utóbb egymással szemben nem tehetik vitássá. Nem sértett tehát jogszabályt az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogyha a közbenső mérleget jóváhagyó végzés valamely hitelező javára pénz kifizetéséről rendelkezett, s annak alapján pénzmozgás történt, ez a rendelkezés már ítélt dolognak minősül.
A bíróság a hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolta be. A Cstv. 58. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 57. § (1) bekezdés d)-f) pontokban foglalt követelések az 57. §-ban foglaltak szerint a közbenső mérleg alapján is kielégíthetők. A hitelező tehát nem jogcím nélkül, hanem e rendelkezés alapján jutott a követeléséhez, ezért őt a továbbiakban, mint kielégített hitelezőt kellett nyilvántartani.
- 988/989 -
A felszámoló által hivatkozott eseti döntések - tekintettel arra, hogy azok más tényálláshoz kapcsolódón születtek meg - az adott ügyben nem alkalmazhatók. A BH 1997.310. számú ügyben a hitelezői igény csak besorolásra került, majd utóbb azt átminősítették. Ezen ügyben sem közbenső, sem zárómérleg még nem készült. Az EBH 2002.675. szám alatt közzétett döntés tényállása szerint a felszámolási eljárás során nem készült közbenső mérleg, a zárómérleg készítése és annak bírósághoz való benyújtása előtt sorolta át a felszámoló a hitelező igényét. A BH 1999.422. szám alatti eseti döntésben a bíróság azt a jogi álláspontját fejtette ki, hogy a bíróság nem módosíthatja a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot, hanem ha a felszámolótól eltérő részösszegeket állapít meg, annak módosítására a felszámolót kell felhívnia. A BH 2001.490. szám alatt közzétett jogvitás ügyben az eljárás tárgya egy, a felszámoló által készített közbenső mérleg volt, amelyet az egyik hitelező jogorvoslati kérelemmel támadott meg. Ez ügyben tehát nem volt olyan közbenső mérleg, amelynek jogerős elbírálása a korábbiakban már megtörtént volna.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtett indokok alapján megállapította, hogy nem sértettek jogszabályt az ügyben eljárt bíróságok, ezért a jogerős határozatot a Cstv. 6. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.243/2010/12/II. szám).
Gfv.VII.30.319/2015/12. (Kúria):
Nem megengedett az, hogy a hitelező - évekkel a történtek után - terjesszen elő kifogást olyan tételekkel kapcsolatban, amelyeket - általa sem vitatottan - korábban összesítve tartalmazott a közbenső mérleg, de annak az alapiratait a hitelező nem tekintette meg.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelemben a felszámoló [az alábbi] okra alapította a kérelmét:
- a hitelező elkésetten terjesztette elő a kifogást, mert a közbenső mérlegek vizsgálata kapcsán értesülhetett arról, hogy milyen összegű felszámolási költségek kerültek kifizetésre, és az iratbetekintési jogának gyakorlása nem teszi határidőben előterjesztetté a kifogását, ha azt korábban elmulasztotta;
A Kúria a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja, 157. § a) pontja és 158. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta, hogy valóban elkésett-e a hitelező kifogása az általa támadott kifizetések vonatkozásában.
A másodfokú bíróság nem fejtette ki álláspontját ebben a kérdésben, a végzés tartalmából következően azonban abból indult ki, hogy a jóváhagyott közbenső mérlegekben feltüntetett kiadásokat a hitelezők utólagosan is támadhatják.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2011.2333. számú döntésében az alábbiakat fejtette ki: »ha a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, ezzel csak azt nyilvánítja ki, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Ezt követően, amennyiben bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy a jóváhagyott mérlegidőszakban a tények eltérnek attól, mint amit a felszámoló a szöveges jelentésben bemutatott, úgy a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának.«
Az adott ügyben elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felszámolónak a közbenső mérlegben és a hozzá kapcsolt iratokban milyen mélységig kell bemutatnia a költségeket, és mi a hitelező felelőssége a kifogások előterjesztése kapcsán.
A Kúria álláspontja szerint az EBH 2011.2333. számú döntésben kifejtettek nem azt tartalmazzák, hogy a felszámolónak tételesen, egyes kifizetésekre lebontva kellene bemutatnia a hitelezők és a bíróság felé azt, hogy kinek és milyen összegű kifizetést teljesített. A hitelezők számára a tételes felsorolásnak ugyanis - a hitelezői igényük kifizetése szempontjából - nincs jelentősége. Amennyiben az az álláspontjuk, hogy a felszámoló indokolatlanul fizetett ki költségeket, úgy lehetőségük van az iratbetekintésre, és ennek alapján az adott mérlegidőszakban történtekkel kapcsolatos kifogás előterjesztésére.
A Cstv. 51. § (1) bekezdésében szabályozottakra tekintettel nem megengedett ugyanakkor az, hogy a hitelező - évekkel a történtek után - terjesszen elő kifogást olyan tételekkel kapcsolatban, amelyeket - általa sem vitatottan - korábban összesítve tartalmazott a közbenső mérleg, de annak az alapiratait a hitelező nem tekintette meg.
- 989/990 -
A Kúria utal e körben a Gfv.VII.30.007/2014/4. számú végzésében kifejtett álláspontra, mely szerint, »ha a felszámoló által készített közbenső mérleg nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek teljes terjedelmében megismertetik a hitelezővel a felszámoló intézkedésének körülményeit, a létrejött dokumentumokat, úgy a közbenső mérleghez tett észrevételek alapján kiderült új tények megalapozzák a hitelező kifogás előterjesztési jogát.« A hitelező tehát észrevételt tehet a közbenső mérlegben foglaltakra, illetve még az észrevételt követően is előterjeszthet kifogást a felszámolóval szemben jogszabálysértő tevékenysége vagy intézkedése miatt. Amennyiben azonban ezt elmulasztja, és a felszámoló a közbenső mérlegben beszámolt - akár összesítetten - a tevékenységéről és az annak következtében felmerült költségekről, úgy a hitelezőnek nem nyílik meg ismét a kifogás előterjesztési joga a korábban jóváhagyott mérlegidőszakokban elszámolt költségek utólagos áttekintésével.
Az EBH 2011.2333. számú döntésben kifejtett álláspont szerint akkor lehet a közbenső mérleggel lezárt időszakot újravizsgálni, ha a felszámoló elhallgatta a tényeket a hitelezők, illetve a bíróság elől. Jelen esetben ez nem állapítható meg. A felszámoló a tényeket - a kifizetett költségeket, a jogcímekkel együtt - nem vitásan közölte a hitelezőkkel. Az, hogy a hitelezők az adott közbenső mérlegek kapcsán nem éltek iratbetekintési jogukkal, nem éleszti fel az arra az időszakra vonatkozó kifogás előterjesztési jogukat.
Ebből következően a jelen eljárásban az öt közbenső mérleggel lezárt időszak alatt elszámolt, kifizetett, a közbenső mérlegben feltüntetett összegek már nem vizsgálhatók, mert ebben a tekintetben a kifogás elkésett."
ÍH 2010.96.
A felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonelosztást követően a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörében nem módosíthatja [Cstv. 51. §, 58. § (1) bekezdés] (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.869/2009/6. szám).
33.4. A hitelezők tájékoztatása a közbenső mérleg jóváhagyásáról
Cstv. 50. § (7) A követeléseknek a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg alapján történő kielégítéséről - az összegek pontos feltüntetésével - a felszámoló az adós összes hitelezőjét köteles tájékoztatni.
Amennyiben a közbenső mérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedik, a bíróság a felszámolónak a jogerős végzés másolatát megküldi. Ezután köteles a felszámoló az összes hitelezőt tájékoztatni a végzés jogerőre emelkedéséről. Ennek a rendelkezésnek a Pp. új szabályai alapján van jelentősége. A 2001. évi CV. törvény iktatta be a Pp. új, 230/A. §-át, melyet a Cstv. 6. § (3) bekezdésében részletesen ismertettünk, s amelynek az a lényege, hogy a határozat jogerőre emelkedéséről a feleket értesíteni kell.
A Cstv. speciális előírása következtében a bíróságnak a végzés jogerőre emelkedéséről nem kell a hitelezőket külön tájékoztatni, mivel a törvény ezt a feladatot a felszámolóra bízza.
- 990/991 -
34. A kifogás
Cstv. 51. § (1) A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél, valamint a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be.
34.1. A kifogásról általában
A kifogás intézménye mind az anyagi, mind az eljárási jogban ismert anélkül, hogy akár a Pp., akár a Ptk. a kifogás jogintézményét kifejezetten szabályozná. Az eljárási kifogások közül ismert az elfogultsági, hatásköri, illetékességi, a 2006-ban bevezetett bírósági eljárás késedelme miatti (Pp. 114/A. §) kifogás, illetve szabályozza a Pp. az eljárás szabálytalanságának kifogásolási lehetőségét is.[263]
A Ptk. is több esetben tesz említést kifogásról, pl. elévülési kifogás, engedményezés kifogásolása, egyetemleges kötelezettek kifogása [rPtk. 337. § (3) bekezdés; Ptk. 6:29. § (3) bekezdés].[264]
A felszámolási eljárásban megfogalmazott kifogás nem a védekezés egyik formája, hanem a jogosultat megillető panasz, észrevétel terminus technicusaként került bevezetésre.
34.2. A kifogás elhatárolása más jogintézménytől
A kifogás jogintézményét először is el kell határolni a Cstv.-ben szabályozott egyéb jogintézményektől, így az 54. §-ban szabályozott kifogástól, a vitatott hitelezői igény elbírálásától, a közbenső mérlegre való észrevételtől, illetve el kell határolni azoktól az esetektől, amikor perindítással lehet a jogsérelmet orvosolni. Ezekre a kérdésekre korábban (vitatott hitelezői igény, közbenső mérleggel kapcsolatos észrevétel, peres eljárás) már kitértünk, illetve kitérünk, az ott leírtakat nem ismételjük meg. Foglalkoztunk a hitelezői igények nyilvántartásba vételénél azzal az esettel, amikor a felszámoló nem adja ki a jogosultnak azt a nyilatkozatot, amellyel igazolja, hogy az igénye nem kerülhet kielégítésre.
- 991/992 -
A fenti negatív megközelítéseket figyelembe véve eléggé leszűkült az a kör, amely tekintetében kifogást lehet előterjeszteni. A kifogások egy része a besorolások jogszerűségét teszi vita tárgyává, vagy a felszámoló tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásához kapcsolódik, illetve az értékesítés szabálytalanságát érinti.
A Cstv. 56. §-ában a záróanyaghoz kapcsolódó kifogás és a 51. §-ban szabályozott kifogás viszonya az utóbbi időben több vitában felmerült. A Kúria elvi éllel mondta ki több döntésében, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben (Gfv.X.30.109/2012/2., BH 2016.121, BH 2016.41.).

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.450.
A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. E jogkövetkezmények alkalmazására azonban csak addig van lehetőség, amíg a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést meg nem köti.
BH 2016.121.
II. A Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben.
Az indokolásból: "[16] A Kúria a Gfv. X. 30.109/2012/2. számú végzésében már vizsgálta a Cstv. 51. §-ában és 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogások egymáshoz való viszonyát. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben. A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás kifejezetten csak az eljárás befejezéséhez kapcsolódik, a felszámoló által előterjesztett anyagok tartalmára irányulhat.
[17] Jóllehet a hitelező az egyszerűsített felszámolásként történő befejezés iránti kérelem részét képező jelentésből értesült arról, hogy a felszámoló az adós vagyonát hogyan értékesítette, és milyen módon történt az elszámolás, a hitelező kifogása nem a záróanyag (jelentés, vagyonfelosztási javaslat) tartalmát, hanem a felszámoló jogszabálysértő intézkedését támadta.
[18] Ebből következően a Kúria - a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint, az ott állított jogszabálysértések alapján - azt vizsgálta, hogy helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés a kifogás megalapozottságát."
BH 2016.41.
Az 1991. évi XLIX. tv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás az 1991. évi XLIX. tv. 51. §-a szerinti kifogásnak egy korlátozottabb, speciális formája. Az 1991. évi XLIX. tv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás csak a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglalt, sérelmezett intézkedés miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, abban az esetben, ha a hitelező a sérelmezett intézkedésről korábban még nem szerzett tudomást [1991. évi XLIX. tv. 51. § (1) bek., 56. § (1) bek.].
Az indokolásból: "[22] A fentiek alapján a Cstv. 51. §-a az általános, minden jogszabálysértő tevékenység vagy mulasztás miatt előterjeszthető kifogást szabályozza, míg a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás ennek az általános kifogásnak egy korlátozottabb, speciálisabb formája. Ez utóbbi csak a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, de csak olyan okból, amelyről korábban a hitelező még nem szerzett tudomást.
[25] A tudomásszerzéstől (a határozat meghozatalától) számított 8 napon belül a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján, a felszámoló intézkedése ellen kifogást kellett volna benyújtania, mert ennek elmaradása esetén az erre irányuló kifogását már nem terjesztheti elő.
- 992/993 -
A kifogás benyújtására nem nyitja meg újra a lehetőséget a Cstv. 56. § (1) bekezdése. Az adóhatóság - pontosan a hatósági helyzetéből következően - jóval mélyebben látja át a felszámolás során történteket, és szakmai hozzáértéséből fakadóan neki kell feltárnia azokat a számára nem elfogadható intézkedéseket, amelyek alapján - az intézkedésről való tudomásszerzést követő 8 napon belül - a felszámoló jogszabálysértő intézkedésével szemben kifogást kell benyújtania. Ezt követően van abban a helyzetben a bíróság, hogy a kifogásban írtakat érdemben vizsgálja.
[26] A felszámoló az elsőfokú eljárásban, fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelemben is megalapozottan hivatkozott a Cstv. 51. §-án alapuló kifogás benyújtására rendelkezésre álló - a tudomásszerzéstől számított 8 napos - határidő elmulasztására.
[27] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a hatóság - hitelezőként - valóban elmulasztotta a kifogás előterjesztésére megállapított 8 napos határidőt, ezért a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint benyújtott kifogásában foglaltakat a bíróságnak érdemben nem lehetett volna vizsgálnia, a kifogást el kellett volna utasítania. Az érdemi elbírálást tartalmazó jogerős végzés tehát jogszabálysértő."
A kifogás és az észrevétel elhatárolása.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy mikor nyílik meg a kifogást előterjesztő számára a 8 napos kifogás előterjesztési határidő [Cstv. 51. § (1) bekezdés], mi tekinthető e körben tudomásszerzésnek.
A Kúria álláspontja szerint, ha a felszámoló által készített közbenső mérleg nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek teljes terjedelmében megismertetik a hitelezővel a felszámoló intézkedésének körülményeit, a létrejött dokumentumokat, úgy a közbenső mérleghez tett észrevételek alapján kiderült új tények megalapozzák a hitelező kifogás előterjesztési jogát."
Gfv.X.30.059/2009/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A hitelező a felszámoló jogszabálysértéséről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztheti kifogását arra, hogy a korábbi iratokban a felszámoló nem adott megfelelő tájékoztatást tevékenységéről.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ha a felszámoló nem nyújt teljes körű információt egy hitelezői igény besorolásának okáról, az adós vagyonának sorsáról a közbenső mérleg benyújtása (egyéb tájékoztatás) kapcsán, a hitelező az utólag tudomására jutott információ alapján előterjeszthet-e kifogást a felszámoló jogszabálysértő intézkedése miatt.
Az eljárásban alkalmazott Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
Az ügyben eldöntendő kérdés az, hogy mi tekinthető tudomásszerzésnek.
Helyesen állapította meg a jogerős határozat, hogy nem éled fel a jogutód javára a kifogásolás joga az olyan felszámolói intézkedések, illetőleg mulasztások vonatkozásában, amelyekkel kapcsolatban a jogelőd kellő időben kifogást nem terjesztett elő. Ez azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha a felszámoló megfelelő tájékoztatást adott a hitelezők részére mind az eljárás során történtekről, mind pedig a hitelezői igények besorolásáról.
A felszámolónak a jogszabályoknak megfelelően eljárva kell megvizsgálnia a bejelentett hitelezői igényeket és ennek megfelelően kell besorolni azokat. A hitelezőnek - amennyiben a felszámoló nem megfelelően járt el ezzel kapcsolatban - nincs lehetősége ellenőrizni a besorolás alapjául szolgáló iratokat, ebből következően tehát kifogást sem tud benyújtani a felszámoló tevékenységével szemben, mert nem tud a jogszabálysértésről. Amennyiben utólag - akár egy jóváhagyott közbenső mérleget követően is - a felszámoló jogszabálysértéséről tudomást szerez, akkor az eljárás folyamán ettől a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül terjesztheti elő kifogását.
A másodfokú bíróság által hivatkozott BH 1996.119. számú eseti döntés a jogutód hitelező kifogásolási jogát zárja ki olyan esetben, amikor a hitelező saját követelésének besorolásáról van szó.
- 993/994 -
A felülvizsgálattal érintett eljárásban azonban a hitelező nem a saját követelésének besorolását kívánta megváltoztatni, hanem a felszámoló olyan jogszabálysértő magatartását kifogásolta, amelyet korábban nem ismert, ezért nem volt abban a helyzetben sem a jogelődje, sem a felszámolótól megszerzett iratok átvétele után a jogutód hitelező, hogy a kifogást korábban előterjessze.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint a bíróságnak nem kell hivatalból vizsgálnia a felszámoló besorolással kapcsolatos intézkedésének jogszerűségét. Ugyanakkor azonban a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata annak biztosítása, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően végezze tevékenységét. Ez a törvényességi felügyeleti jogkör jelenik meg közvetlenül a közbenső és zárómérlegek esetében, amelyeknél - ha nem felel meg a jogszabályoknak a felszámoló által előterjesztett anyag - a bíróságnak a közbenső mérleget/zárómérleget el kell utasítania még akkor is, ha erre vonatkozóan nem érkezik hitelezői észrevétel vagy kifogás" (www.lb.hu).
BH 2002.199.
I. A felszámolási eljárás során a hitelező csak konkrét felszámolói intézkedéssel kapcsolatban fordulhat a bírósághoz. Vitás jogértelmezési kérdés elvi elbírálására nincs jogszabályi lehetőség.
II. A felszámolási zárómérleggel kapcsolatban nem támadható meg kifogással a felszámoló olyan intézkedése vagy mulasztása, amely ellen a törvényben megállapított határidőn belül nem terjesztettek elő kifogást.
BH 2002.111.
I. Az összességében nem vitás hitelezői követelés besorolása tárgyában keletkezett vitát a kifogásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.
BH 2001.488.
A felszámoló téves jogértelmezésen alapuló besorolása kifogással támadható. A kifogás tárgyában hozott bírósági határozat köti a felszámolót akkor is, ha az téves jogértelmezésen alapul. A felszámoló jogszabálysértő, de a bíróság végzésével megerősített intézkedése kártérítés alapjául nem szolgálhat.
BH 1997.310.
II. A felszámoló a hitelezői igény besorolását - ha azt tévesnek tartja - megváltoztathatja, intézkedése ellen azonban a hitelező kifogással élhet.
ÍH 2008.127.
I. Ha a felszámolás során a követelésnek nem jogalapja vagy összegszerűsége, hanem besorolása vitás, azt nem vitatott hitelezői igényként, hanem kifogásként kell elbírálni.
II. A felszámolás folytán megszűnt végrehajtási eljárás jogerős díjjegyzékben felszámított összeg érvényesítésére a végrehajtó önállóan jogosult, és az ilyen követelés a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint sorolandó be (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.022/2008/3. szám).
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (XI. 11.) számú kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről
VI. A felszámoló vagyonértékesítésével kapcsolatos intézkedéseinek jogszerűsége - a felszámoló felmentésének szükségességét felvető módon súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértésre történő hivatkozás esetében - a hitelezői kifogása alapján vizsgálandó akkor is, ha a Cstv. 51. § (3) bekezdésben meghatározott speciális jogkövetkezmények levonására - az intézkedés megsemmisítése, az eredeti állapot helyreállítása, új intézkedés megtételének előírása - már nincsen mód.
A súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértő intézkedések általános jogkövetkezménye ugyanis - adott esetben - a Cstv.27/A. § (6) bekezdése alapján a felszámoló felmentése lehet .
Az indokolásból: "A Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdése értelmében: ha a kijelölést követően a bíróság megállapítja, hogy a felszámolóval - illetve a felszámolóbiztossal - szemben kizárási ok áll fenn,
- 994/995 -
vagy a felszámolót a felszámolói névjegyzékből törölték, illetve a felszámoló szervezet ellen felszámolás vagy végelszámolás indult, vagy a természetes személy felszámoló munkáját egészségi ok miatt nem tudja elvégezni, a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti. A (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
Az idézett rendelkezés alapján a bíróság a súlyos vagy ismételt kötelezettségszegések esetében akár hivatalból, akár kifogás alapján (kérelemre) is dönthet a felmentésről. Ebből az következik, hogy nem mellőzhető az olyan kifogás érdemi elbírálása sem, amelynél ugyan a jogszabálysértés - annak természetéből következően - a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján már nem orvosolható, illetve nem hárítható el, azonban beigazolódása esetén felmerül a felszámoló felmentésének szükségessége.
Ilyenkor a kifogás alapján arról kell határozni, hogy a sérelmezett jogszabálysértések megvalósultak-e, s ha igen azok olyan súlyúak-e, amelyek indokolják a felszámoló felmentését."
34.3. Kifogás vagy peres eljárás
Gyakran nehéz meghúzni azt a határvonalat, amely alapján megállapítható, hogy bizonyos igények kifogással kapcsolatos eljárásban, bizonyos igények csak peres eljárásban bírálhatók el. Különösen nehéz az elkülönítés a vagyonnal kapcsolatos kérdések elbírálása esetén. Számtalan felsőbírósági döntés foglalkozik ezzel a kérdéssel, ezeket összefoglalni nagyon nehéz, de a Joggyakorlatból látható, hogy mikor nem lehet kifogásolási eljárásban dönteni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2000.231.
A felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött szerződést sérelmező hitelezőnek pert kell indítania az adós gazdálkodó szervezettel és a vevővel szemben. A szerződés kifogásolási eljárás keretében nem támadható meg.
Nincs helye kifogás előterjesztésének akkor, ha a vita tárgya az, hogy egy vagyontárgy a felszámolási vagyonba tartozik-e.
BH 2002.373.
Az adós vagyontárgya felszámoló által történt értékesítésének mindegyik módjára alkalmazni kell azt a szabályt, hogy ha a felszámoló az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult - 30 napos jogvesztő határidő alatt - keresetével a bírósághoz fordulhat. Ez az igény a felszámolási eljárásban kifogásként nem érvényesíthető.
BH 2000.222.
Annak a megállapítása, hogy az adós köteles-e a helyi iparűzési adó megfizetésére, nem tartozik az adós felszámolási eljárását lefolytató bíróság hatáskörébe.
BH 2000.220.
A birtokvita eldöntése nem tartozik a felszámolási eljárást folytató bíróság hatáskörébe.
BH 1997.410.
A perbíróságnak - és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak - van hatásköre a felszámoló ellen arra hivatkozással előterjesztett kártérítési igény elbírálására is, hogy a felszámolási eljárásban megítélt munkabér-követelést késedelmesen fizette meg, és ezzel kárt okozott.
- 995/996 -
BH 1998.396.
I. A felszámolási eljárásban a hitelező megállapításra irányuló igényt nem érvényesíthet.
II. Ha a felszámoló - a felszámolási eljárásban hitelezőként nem szereplő - harmadik személlyel köt adásvételi szerződést az adós vagyontárgyaira, e szerződés megtámadására vonatkozó hitelezői igény kifogásként nem, csak per útján - a vevő perben állása mellett - bírálható el.
BDT 2012.2691.
A Csődtv. kizárólag a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés esetén rendelkezik úgy, hogy azokat a felszámolás kezdő időpontja után csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, a nem pénzkövetelés jellegű (egyéb vagyoni) igényekre a felszámolást elrendelő bíróságnak nincsen hatásköre, azokat az általános hatáskörű, illetékes bíróság előtt lehet és kell a jogosultaknak érvényesíteni.
BDT 2010.2185.
A felszámolás alatt álló adós a hitelezővel szembeni számlakövetelését az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti. A hitelező ebben az eljárásban jelentheti be az adós számlakövetelésével szembeni beszámítási igényét.
BDT 2010.2225.
I. Ha a kifogással élő hitelezőt abból eredően éri károsodás, hogy a felszámoló a zálogjogával terhelt vagyontárgyakat nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíti, igényét a Csődtv. 54. §-a alapján a felszámoló ellen benyújtott keresettel érvényesítheti.
BDT 2009.1989.
A felszámolási vagyon körén kívül eső vagyontárgyakkal kapcsolatban a törvény nem állapít meg a felszámoló számára semmilyen kötelezettséget. Ezért az e vagyontárgyakkal kapcsolatos igények kifogás előterjesztésével, illetve általában a felszámolási eljárás keretei között nem érvényesíthetőek.
BDT 2006.1386.
A felszámolási eljárás keretében csak a pénzkövetelések érvényesíthetők, ezért a felszámolónak is csak az ilyen követeléssel kapcsolatos intézkedései, mulasztásai támadhatók kifogással. A tulajdoni, az ingó kiadása iránti igény az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt érvényesíthető, a felszámolási eljárásban előterjesztett ilyen tárgyú kérelmet és kifogást érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
ÍH 2011.135.
I. Ha a felszámoló a hitelező részére hitelezői igénye kielégítéseként kifizetést teljesített, utólag azonban úgy ítéli meg, hogy a kifizetésre nem lett volna lehetőség, a hitelezőtől a kifizetett összeget perben követelheti vissza.
II. Ha a felszámoló a hitelezőt levélben az átvett összeg visszafizetésére, illetve utólagos regisztrációs díj fizetésére hívja fel azzal, hogy amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget, úgy tőle a kifizetett összeget visszaköveteli, e levél megírásával és elküldésével kifogásra alapot adó jogszabálysértést nem követ el. A levélben kifejtett jogi álláspont, és felszólítás nem intézkedés, az kifogásra alapot nem ad (Cstv. 51. §) (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.045/2011/2. szám).
12.Fpkf.45.350/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A kifogásolási eljárásban megállapításra vonatkozó igény nem érvényesíthető. Az adósi vagyon értékesítése csak addig támadható kifogással, amíg a vevővel az adásvételi szerződés megkötésére nem kerül sor. Ezt követően a jogügylet csak az általános hatáskörű bíróság előtt támadható [Cstv. 49. § (1) bekezdés, 51. §, 27/A. §].
Fpkhf.25.665/2005/2. (Győri Ítélőtábla):
Az adós vagyonába átutalt követelés érvényesítése kifogásolási eljárásban nem lehetséges.
- 996/997 -
34.4. A kifogás előterjesztésének határideje
A kifogást a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül lehet benyújtani a bíróságnál. A 8 napos határidő eljárási jellegű, igazolási kérelemmel kimenthető a késedelem. Számtalan döntés foglalkozik ezzel az esetkörrel. Amennyiben a hitelező a követelését engedményezi, és az engedményes ezt követően szerez tudomást korábbi felszámolói mulasztásról, nem terjeszthet elő kifogást arra hivatkozással, hogy az engedményezés után szerzett tudomást erről. Arra sincs lehetőség, hogy az eljárás későbbi szakaszában, pl. záróanyag benyújtásakor kifogásoljanak olyan intézkedést vagy mulasztást, amelyről már korábban tudomást szerzett a jogosult.
A gyakorlat változott abban a kérdésben, hogy a folyamatos mulasztásban álló felszámolói magatartás ellen mikortól lehet a kifogást benyújtani. A bírói gyakorlat a mulasztás fennállása alatt elfogadta a kifogást határidőben benyújtottként, a Kúria azonban a közölt Gfv.VII.30.364/2012/6. számú döntésével ellentétes álláspontra helyezkedett. A kifogás eljárási jellegéből következik, hogy csak akkor bírálható el, ha a felszámolási eljárás folyamatban van (Gfv.X.30.454/2010/6. Legfelsőbb Bíróság).
Jogegységi döntés született a kifogás benyújtása határidejének jogi jellegéről, amelyet a Joggyakorlatban közlök.

JOGGYAKORLAT
2/2015. Polgári jogegységi határozat
a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, illetve mulasztása elleni kifogás előterjesztésére megengedett eljárásjogi határidőről[265]
A felszámoló jogszabálysértő intézkedése, illetve mulasztása elleni kifogás előterjesztésére megengedett 8 napos határidő eljárásjogi határidő, amelynek elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető.
Indokolás
III..A Kúria jogegységi tanácsa a kérdés eldöntéséhez elemezte a jogi szabályozást, a jogintézmény célját és feladatát az alábbiak szerint.
A Cstv. 51. §-a a kifogást a felszámoló törvénysértő intézkedése elleni jogvédelmi eszközként szabályozza, és azt megfelelően alkalmazni rendeli a Cstv. 15. § (3) bekezdése értelmében a csődeljárásban is a vagyonfelügyelő jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása ellen. A kifogás az előbbi személyek intézkedése vagy mulasztása elleni alanyi jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kifogásról a bíróság nemperes eljárásban, a Cstv. rendelkezései alapján dönt. A kifogás előterjesztésére a Cstv. az arra jogosultnak a tudomásszerzéstől számított 8 napos (csődeljárásban 5 munkanapos) határidőt biztosít.
Annak ellenére, hogy a Cstv. 51. §-a a Cstv. hatálybalépése óta többször is módosult, a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőre vonatkozó szabályozás a törvény hatálybalépése óta nem változott. A határidő jogvesztő jellegét a Cstv. nem mondja ki, és nem szól az előterjesztésre nyitva álló határidő elmulasztása esetére igazolási kérelem benyújtásáról sem. Magából a Cstv. rendelkezéséből nem állapítható meg, hogy anyagi jogi, vagy eljárásjogi határidőről van-e szó. Ennek megállapításához meg kell vizsgálni a felszámolási eljárás keretében előterjeszthető kifogás jogintézményének rendeltetését, összevetve a felszámolási eljárás, mint nemperes eljárás jogi jellegével és az abban résztvevőknek biztosított egyéb jogokkal és kötelezettségekkel.
- 997/998 -
A jogirodalom egyértelműen megkülönbözteti az anyagi jogi és az eljárásjogi határidőket. Ebben a körben következetes az az álláspont, hogy amennyiben egy eljárás megindítására vonatkozó határidő anyagi jogi, de nem jogvesztő jellegű határidőnek minősül, úgy a határidő elmulasztása esetén a Pp.-nek az igazolási kérelemre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. A Pp. e rendelkezései ugyanis a perbeli cselekmények elmulasztásának kimentésére szolgálnak, az eljárás megindítására vonatkozó beadvány benyújtása pedig még nem minősül perbeli cselekménynek.
Az anyagi joginak minősülő határidő a jogirodalom megállapításai szerint jogvesztő vagy elévülési jellegű határidő lehet. A bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. polgári jogegységi határozat - a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban kialakult álláspontnak megfelelően - egyértelműen akként foglalt állást, hogy a jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, az az anyagi joghoz kötődik és mint ilyen szükségképpen anyagi jogi természetű. A keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény. A bírósági út az igényérvényesítés önálló szakasza.
Az említett polgári jogegységi határozat leszögezte, hogy a jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be. A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű. A jogegységi határozatban foglalt megállapítás valójában csak kívánalom volt. Például a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 98. § (1) bekezdése a közkereseti társaság esetében az új tag bejelentésére három hónapos jogvesztő határidőt jelölt meg, míg lényegében a közkereseti társaság altípusának tekinthető betéti társaság vonatkozásában ugyanezen törvény 104. § (2) bekezdésének a) pontja a három hónapos határidőt a jogvesztésre való utalás nélkül határozta meg. A bírói gyakorlat az anyagi jogi határidőt mindkét esetben - analógia alapján - jogvesztőnek minősítette (lásd pl. a Cgf.31.635/2000/2. számú határozatot). Az előforduló kodifikációs hibák miatt a jövőben sem zárható ki, hogy egy-egy anyagi jogi határidő vonatkozásában a bírói gyakorlat indokolt esetben analógiát alkalmazzon.
Anyagi jogi határidő esetében a 4/2003. PJE és a jogirodalom álláspontja is az, hogy a bírósági eljárást megindító beadványnak a határidő utolsó napján, a hivatali idő végéig a bíróságra meg kell érkeznie [Pp. 103. § (5) bekezdés]. Ilyenkor az eljárást megindító beadvány vonatkozásában nem alkalmazható a perbeli cselekményekre irányadó Pp.-beli rendelkezés, miszerint a határidő nem tekinthető elmulasztottnak, ha az azt benyújtó személy az iratot a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja [Pp. 105. § (4) bekezdés].
Amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető. A 4/2003. PJE III. pontjában számos olyan, a jogegységi határozat megszületésekor hatályos jogszabályt említ, amely az anyagi joginak tekintendő keresetindítási határidőhöz az igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségét kapcsolja, a határidő elmulasztásának kimenthetősége érdekében. A jelen eljárásban előterjesztett indítványban felsorolt határozatok egy része is - bár a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidőt anyagi jogi, elévülési határidőnek minősíti - arra utal, hogy a Cstv. 51. §-ában foglalt határidő elmulasztása csak akkor állapítható meg, ha a kifogást benyújtó személy igazolási kérelmet nem terjesztett elő, tekintet nélkül arra, hogy maga a Cstv. szabályozása az igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségéről nem tesz említést.
A kifejtettekből megállapítható tehát, hogy mind a jogalkotó, mind a jelenlegi bírói gyakorlat az anyagi jogi és eljárásjogi határidők elmulasztásának jogkövetkezményeit meglehetősen következetlenül alkalmazza, gyakran az anyagi jogi határidőnek minősített határidő esetében is a Pp.-ben szabályozott eljárásjogi kimentési lehetőségre utal. [Ez napjainkban is előfordul a jogszabályalkotás során. Például a Pp. 343. § (3) bekezdése a sajtó-helyreigazítási perben a keresetindításra nyitva álló 15 napos határidő elmulasztása esetére biztosítja az igazolási kérelem előterjesztésének lehetőségét.] Mivel számos jogszabály az anyagi jogi határidőkhöz kapcsolódóan is a mulasztás kimentésének eszközeként az igazolási kérelem előterjeszthetőségére utal, így a 4/2003. PJE alappal állapította meg,
- 998/999 -
hogy abban az esetben, ha az anyagi jogszabály az igazolás előterjesztésére lehetőséget ad, úgy az anyagi jogi, elévülési jellegű határidő esetében is az igazolási kérelem előterjesztésére vonatkozó Pp.-beli rendelkezések irányadók.
Valójában anyagi jogi, elévülési jellegű határidő esetében a kimentésre - dogmatikailag helyesen - az elévülés nyugvására és megszakadására irányadó szabályokat kell alkalmazni. A keresetlevél (kezdő irat) bírósághoz történő benyújtása ugyanis nem perbeli cselekmény, ebből következően a Pp.-nek a perbeli cselekmények elmulasztásához kapcsolódó, az igazolásra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. Az ilyen határidők esetében kimentési lehetőségként korábban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 326-327. §-ában foglalt, a követelés érvényesítésének menthető okból történő elmulasztására vonatkozó rendelkezései szolgáltak, jelenleg pedig az új Ptk. 6:24-6:25. §-ának előírásai irányadók. Például a régi Ptk. 236. § (3) bekezdése a megtámadási határidő elmulasztásával kapcsolatban ezt a kérdést egyértelműen és világosan rendezte. A (3) bekezdés szerint a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. Az új Ptk. 6:89. §-a ez utóbbi rendelkezést nem tartalmazza, ugyanakkor az új Ptk.-hoz fűzött jogirodalmi magyarázat egyértelműen utal arra, hogy az egyéves megtámadási határidő elévülési természetű, vonatkoznak rá tehát az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai.
Anyagi jogi határidőt eljárási jogszabály is megállapíthat, ebből következően a Cstv.-ben meghatározott határidők vonatkozásában is minden esetben vizsgálni kell, hogy a határidő anyagi jogi vagy eljárásjogi határidőnek minősül-e. Abban az esetben, ha a határidő anyagi jogi természetű, úgy a Cstv. 6. §-a (3) bekezdésének visszautalása a Pp. szabályainak alkalmazhatóságára, nem releváns. A Cstv. 6. § (3) bekezdése ugyanis eljárási kérdésekben utal vissza a Pp. rendelkezéseire, mint olyanokra, amelyeket a Cstv. külön szabályozása hiányában megfelelően alkalmazni kell. Maga a jogalkotó a Cstv. 51. §-ában az igazolási kérelem előterjesztését nem tette lehetővé, ezért, ha az ott meghatározott határidő anyagi joginak minősül, az igazolási kérelem előterjeszthetősége fel sem merül, mert anyagi jogi határidő esetében az igazolás jogintézménye csak a jogalkotó kifejezett rendelkezése alapján kerülhet alkalmazásra.
Valójában tehát az eltérő joggyakorlatot kiváltó probléma megoldásához annak a kérdésnek az eldöntése szükséges, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdésében foglalt határidő milyen jogi természetű. A Cstv. hatályos 22. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás megindítására hivatalból, az adós, a hitelező, vagy a végelszámoló kérelmére, a cégbíróság értesítése, illetve a büntető ügyben eljáró bíróság értesítése alapján kerül het sor. A bírósági eljárást megindító kérelem tehát az a kérelem, amelyben a felsoroltak a fizetésképtelenség megállapítását és a felszámolás elrendelését kérik. Amennyiben ezen kérelem előterjesztésére a Cstv. határidőt állapítana meg, úgy az anyagi jogi határidő lenne, aszerint minősülne jogvesztőnek, vagy elévülési jellegűnek, hogy a Cstv. ebben a körben milyen rendelkezést tartalmazna. A kérelem előterjesztésére vonatkozóan azonban a Cstv. határidőt nem állapít meg.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása miatt előterjeszthető kifogásra vonatkozó határidő anyagi jogi, elévülési jellege arra tekintettel merülhetett fel a bírói gyakorlatban, mert ebben az esetben külön ügyszámon [Büsz. 62. § b) pont], a felszámolási eljáráson belül, elkülönült eljárás lefolytatása történik meg a felszámolást elrendelő bíróság előtt. Ha e határidőt anyagi jogi határidőnek kellene tekinteni, amely esetében a határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolási kérelem előterjesztésének, a határidő elmulasztása esetén a régi Ptk.-nak, illetve az új Ptk.-nak már ismertetett, az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályozása lenne irányadó. Ebből következően a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatná meg, és csak az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján lehetne a határidő elmulasztásának tényét vizsgálni. Ez a jogi megoldás olyan hosszú ideig fennálló kimentési lehetőséget biztosítana a határidő elmulasztása miatt, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a csőd- és a felszámolási eljárásban benyújtható kifogás jogintézményének rendeltetésével és céljával. A jogalkotó a felszámolási eljárás lefolytatásának menetére számos, jellemzően eljárásjogi határidőt állapít meg [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 37. § (2)-(3) bekezdés, 34. § (1) bekezdés, Cstv. 50. § (2) bekezdés stb.] annak érdekében, hogy az eljárás lefolytatása mielőbb megtörténhessen.
- 999/1000 -
A felszámolási eljárás elhúzódása súlyos sérelmet jelent a hitelezőknek és általában nem szolgálja az adós érdekeit sem. Az eljárás nemperes jellegével, a szabályozás logikai rendjével nem egyeztethető össze a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidőnek az az értelmezése, amely a kifogás előterjesztője számára a kifejezetten rövid törvényi határidő elmulasztása esetén, akadályoztatásra hivatkozással, annál jóval hosszabb kimentési határidőt biztosít. Magyarország Alaptörvényének 28. cikke egyértelműen előírja, hogy a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét azok céljával összhangban kell értelmezniük. Erre és a már kifejtettekre tekintettel a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő csak eljárásjogi határidőnek minősülhet, amelyre vonatkozóan a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandók. Tehát a kifogás előterjesztésére vonatkozó eljárásjogi határidőt elmulasztó fél a Pp. 105-109. §-ai szerint igazolási kérelemmel élhet, és irányadók a határidők számítására vonatkozó rendelkezések is (Pp. 103-104. §).
Ezt az álláspontot alátámasztja a korábbi, a Cstv. hatályba lépését követően kialakult joggyakorlat is. A BH 1996.118. számú jogesetben a Cstv. 51. § (1) bekezdésében írt határidőt a bíróság egyértelműen eljárási határidőnek minősítette azzal, hogy e határidő elmulasztása igazolási kérelemmel orvosolható. Hasonló megállapítást tartalmaz a BH 1999.327. jogeset indokolása, amely szintén leszögezi, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eljárási határidő. A jogirodalom a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott határidőt következetesen eljárásjogi határidőnek tekintette.
Gfv.VII.30.364/2012/6. (Kúria):
A hitelező vagy a sérelmet szenvedett fél nem a mulasztás teljes terjedelme alatt bármikor terjesztheti elő a kifogását a felszámoló intézkedése ellen, hanem a mulasztásról való tudomásszerzést követő 8 napon belül.
Az indokolásból: "2. Az eljárásban vizsgálandó második kérdés az volt, hogy a felszámoló mulasztása esetén milyen határidőn belül terjeszthető elő kifogás a bírósághoz?
A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felszámoló mulasztása mindaddig kifogásolható, ameddig a mulasztás fennáll, s miután a felszámoló nem dolgozta át a záróanyagot, az adóhatóság kifogása nem késhetett el, mert a kifogás a mulasztás ideje alatt bármikor előterjeszthető.
A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. A Cstv. 51. § (1) bekezdése a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napos kifogás előterjesztési határidőt ír elő, azaz nem a mulasztás teljes terjedelme alatt bármikor terjesztheti elő a kifogását a hitelező vagy a sérelmet szenvedett fél, hanem a mulasztásról való tudomásszerzést követő 8 napon belül."
BH 2014.187.
III. A felszámoló mulasztása sem menti fel a hitelezőt az alól a jogszabályi kötelezettség alól, hogy ha a mulasztást sérelmesnek tartja, ellene a mulasztás tudomására jutásától számított 8 napon belül benyújtsa a kifogást [1991. évi XLIX. tv. 46. § (6) bek., 51. § (1) bek.].
A kifogás előterjesztésének határideje
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy mikor nyílik meg a kifogást előterjesztő számára a 8 napos kifogás előterjesztési határidő [Cstv. 51. § (1) bekezdés], mi tekinthető e körben tudomásszerzésnek.
A Kúria álláspontja szerint, ha a felszámoló által készített közbenső mérleg nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek teljes terjedelmében megismertetik a hitelezővel a felszámoló intézkedésének körülményeit, a létrejött dokumentumokat, úgy a közbenső mérleghez tett észrevételek alapján kiderült új tények megalapozzák a hitelező kifogás előterjesztési jogát."
Gfv.VII.30.258/2015/3. (Kúria):
A kifogás előterjesztésének határideje. A faxon küldött kifogás megítélése. (Megjegyzés: Elektronikus benyújtás esetén nincs szerepe a hivatali munkaidőnek.)
- 1000/1001 -
Az indokolásból: "A 2/2015. PJE határozat szerint a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eljárásjogi határidőnek minősül, amelyre a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a Pp. szabályai megfelelően alkalmazandók.
A Pp. 103. § (5) bekezdése szerint a határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményekre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.
A Pp. 105. § (4) bekezdése esetén a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
A hitelező által hivatkozott BH 2003.502. számú eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel kapcsolatban mondta ki, hogy a Pp. »a fellebbezés benyújtásának módját illetően semmilyen alaki követelményt, vagy más megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Ezért szabályszerűen és joghatályosan előterjesztettnek kell tekinteni minden olyan beadványt, amely a fellebbezési határidő utolsó napján, a hivatali idő lejártáig az elsőfokú bíróságra írásban megérkezik«. Írásban megérkezettnek tekintette a Legfelsőbb Bíróság a faxon a bírósághoz eljuttatott beadványt.
Jelen esetben nem fellebbezés, hanem kifogás határidőben való előterjesztése volt a vita tárgya, azonban ennek alakiságára vonatkozóan sem tartalmaz rendelkezéseket a Cstv. Ebből következően a fenti eseti döntésben kifejtett álláspont alapján vizsgálni kellett, hogy megfelelt-e a törvényben írt feltételeknek a beadvány benyújtása.
A kifogás alapján indult eljárás kezdő iratán - a faxon 2014. március 10-én érkezett beadványon - jól látható az érkezés pontos időpontja: 17 óra 2 perc. A hitelező felülvizsgálati kérelméhez csatolt adásjelentés szerint 17:01-kor történt meg a faxolás. Megállapítható tehát, hogy a bírósági hivatali idő lejártáig nem érkezett meg az elsőfokú bíróságra a kifogás, az tehát a kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló határidő lejártát követően került a bírósághoz benyújtásra."
Gfv.X.30.454/2010/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A kifogás felszámolási eljárásban történő elbírálása feltételezi a felszámolási eljárás folyamatban létét. A felszámolási eljárás befejezésével nincs helye a kifogás elbírálásának, mert megszűnik egyrészt a kifogást előterjesztő hitelező és a támadott felszámoló státusza, másrészt a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a kifogás elbírálására.
Gfv.X.30.442/2010/7. (Legfelsőbb Bíróság):
A hitelező kifogásolási joga fennáll, ha a felszámoló jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása követelési kielégítésének mértékét akár potenciálisan is veszélyezteti.
Gfv.X.30.376/2010/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámoló által a teljesítési segéd jogszabálysértő igénybevétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő elszámolása - mint jogszabálysértő felszámolói intézkedés - miatt kifogás terjeszthető elő. A kifogás megalapozottsága esetén, a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezi a felszámolót a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére. 3.) A felszámoló jogszabálysértő intézkedésével az adós vagyonában okozott hiányt összegszerűen meg kell határozni az eredeti állapot helyreállításának végrehajthatósága érdekében.
BH 1999.473.
II. Ha az engedményező a felszámoló intézkedése ellen kifogással - a jogszabályban engedélyezett határidőn belül - nem élt, a kifogásolás joga az engedményest már nem illeti meg.
BH 1999.327.
I. A felszámoló jogszabálysértő vagy valakinek a jogos érdekét sértő intézkedése ellen benyújtható kifogás előterjesztésére jogszabályban előírt határidő nem jogvesztő jellegű. A határidő elmulasztása igazolási kérelemmel kimenthető.
- 1001/1002 -
BDT 2013.2985.
II. Mulasztás, ha a felszámolás esedékességekor nem fizeti meg a felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényt, a mulasztás miatt - amíg az fennáll - a kifogást nem lehet elkésettnek tekinteni.
BDT 2013.2983.
II. Ha a költségek szerződésekből keletkeztek, a hitelező kifogásának elbírálása során a bíróság nem a felszámoló által megkötött szerződések érvényességét vizsgálja, hanem azt, hogy a hitelező által kifogásolt tételeket a felszámoló az elszámolásában - az ott megjelölt összegekben - jogszerűen tüntette-e fel.
III. Az elszámolás ellen benyújtandó kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a hitelező az elszámoláson felül annak jogszerűsége ellenőrzéséhez szükséges iratokat is megismeri.
Az indokolásból: "Alaptalanul hivatkozott a felszámoló a fellebbezésében a hitelező kifogásának az elkésettségére is. A csatolt okiratok szerint ugyanis a hitelező már a 2010. június 8-án keltezett levelében tájékoztatást kért a felszámolótól a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevétellel kapcsolatos elszámolásáról, és kérte a megkötött adásvételi szerződésnek a részére történő megküldését is. 2010. június 11-én a felszámoló az elszámolását ugyan valóban megküldte a hitelezőnek, az elszámolás jogszerűségének ellenőrzéséhez szükséges iratokat - így például a 2010. június 8-án kért adásvételi szerződést - azonban a hitelező csak 2010. augusztus 16-án ismerte meg. Erre tekintettel pedig a kifogás előterjesztésére a Csődtv. 51. § (1) bekezdésében megállapított határidőt valóban ettől a naptól kell számítani, amely időponthoz képest a 2010. augusztus 23-án előterjesztett kifogását határidőben előterjesztettnek kellett tekinteni" (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.595/2011/2. szám).
BDT 2012.2625.
Az engedményes hitelezőt a kifogásolás joga csak az engedményező hitelezővel azonos határidőben illeti meg.
ÍH 2014.125.
I. A kifogás tárgyát képező magatartás tekintetében a tudomásszerzés akkor valósul meg, s a 8 napos igényérvényesítési határidő is csak akkor nyílik meg, ha a felszámolói intézkedés vagy mulasztás jogszerűsége megítéléséhez szükséges ismeretek ténylegesen és teljes körűen a fél rendelkezésére állnak [Cstv. 51. § (1) bekezdés].
ÍH 2008.128.
A felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt a felszámolási eljárás teljes tartalma alatt helye van kifogás előterjesztésének, azonban csak a sérelmes intézkedésről vagy mulasztásról való tudomásszerzéstől számított 8 nap alatt. Amennyiben eredményes igazolási kérelem benyújtására nem került sor, az elkésett kifogást el kell utasítani (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf.43.915/2007/6. szám).
34.5. A kifogás előterjesztésére jogosultak
A kifogás előterjesztésére a sérelmet szenvedett fél jogosult, aki leggyakrabban a hitelező. A sérelmet szenvedett fél lehet azonban az a személy, akit az értékesítés során ért olyan sérelem, ami miatt a kifogásolási jogával élhet. A Cstv. 6. § (4) bekezdése értelmében, ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása harmadik személy jogát is érinti, ő is félnek minősül. Ezt a törvényi rendelkezést a 2003. évi XCI. törvény 228. §-a módosította, azért, hogy a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló, illetve a végelszámoló jogszabálysértő tevékenysége miatt - az adóson vagy a hitelezőn kívül - harmadik személy is önállóan kifogást nyújthasson be a bírósághoz, ha a jogszabálysértő tevékenység miatt sérelmet szenved.
- 1002/1003 -
(A törvény 2004. január 1-jén lépett hatályba.) Az a hitelező, akinek a követelését a felszámoló kiegyenlítette, már nem jogosult hitelezői minőségében kifogás előterjesztésére.
A 2011. évi Módtv. a hitelezői választmányt és a hitelezői képviselőt is feljogosítja kifogás előterjesztésére. Ez a jog a 2012. március 1. után indult eljárásokban illeti meg őket, a korábbi szabályozás ugyanis nem adott ilyen jogot a választmánynak, bár van olyan döntés, amely ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg. "A hitelezői választmány részére a jogszabályban biztosított tájékoztatási, egyetértési, hozzájárulási, észrevételezési jogoknak a felszámoló részéről történő megsértése esetén a hitelezői választmány sérelmet szenvedett félnek minősül, és mint ilyen, maga is jogosult kifogás előterjesztésére" - mondta ki a Debreceni Ítélőtábla az Fpkhf.IV.30.056/2012/2. számú döntésében (ÍH 2012.90.). A Kúria ezt erősítette meg a joggyakorlatban közölt döntésével.
A 2012. március 1. előtt indult ügyekben általánosabb az a nézet, melyet a Fővárosi Ítélőtábla több döntése tartalmaz, melyekben kimondta, hogy a hitelezői választmány nem jogosult kifogás előterjesztésére (Fővárosi Ítélőtábla Fpkf.15.43.963/2004/3. és 43.964/2004/3. szám).
A Cstv. kifejezetten szabályozza az adós kifogásolási jogát, kimondva, hogy a tulajdonosi szervek képviselője nyújthatja be a kifogást. A tulajdonosi szervek képviselője nem minden esetben az adós még működő vezető tisztségviselője, lehet más személy is. A bíróságnak mindenesetre vizsgálnia kell a kifogás érdemi elbírálása előtt, hogy a kifogást benyújtó rendelkezik-e képviseleti jogosultsággal a Cstv. speciális szabályai alapján. Az adós tagját viszont ez a jog nem illeti meg.

JOGGYAKORLAT
BH 2014.88.
Ha a felszámolási eljárásban a Hitelezői Választmány nyújtotta be a kifogást, az eljárásban ő minősül félnek és ő gyakorolhatja az eljárási jogokat, nem a Választmányt működtető hitelezők [1991. évi XLIX. tv. 5/A. § (1) bek., 51. §].
BH 2014.54.
A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el [1991. évi XLIX. tv. 6. § (4) bek., 34. § (2) bek., 27/A. § (12) bek., 51. §].
BH 1999.326.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet.
BH 1998.394.
A felszámoló által visszavásárolt szabadalom esetén a feltalálók mindegyike hitelezőnek minősül, akiknek az adós gazdálkodó szervezettel szemben - a megvalósított szabadalomból - követelése származhat. Abban az esetben ezért, ha hitelezői igényét - akár csak egyikük is - határidőben bejelentette, a kifogás folytán indult eljárásban a kifogásról érdemben kell dönteni.
- 1003/1004 -
BDT 2009.2077.
I. Ha a felszámoló valamely vagyoni igényt jogszerűtlenül minősít felszámolási költségnek, vagy egyébként az adós vagyona terhére indokolatlanul költekezik, akkor az indokolatlan kiadást a felszámolói díj terhére kell elszámolni.
BDT 2009.2031.
A felszámolási eljárásban az adós tagja által ebben a minőségben benyújtott kifogást alanyi jogosultság hiányában el kell utasítani. Ez esetben a kifogásban előadottakat érdemben szükségtelen vizsgálni.
BDT 2006.4.75.
I. A Munkaügyi Központnak a jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetéséről hatósági jogkörben kell határozni.
II. A többször módosított 1991. évi XLIX. törvény 51. §-ában szabályozott kifogás jogintézménye arra ad lehetőséget a kifogással élő Munkaügyi Központ számára, hogy hatósági jogkörében meghatározott, a jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetéséről rendelkező jogerős határozatban foglaltakkal összefüggő felszámolói intézkedést, illetve mulasztást sérelmezze. Nincs lehetősége a bíróságnak a Munkaügyi Központ helyett a Bérgarancia Alapból történt támogatás jogosulatlan igénybevételéről, és ennek következményeként a visszafizetésről határoznia (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.020/ 2005/4. szám).
BDT 2006.1311.
A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésével kapcsolatos intézkedése miatt a pályázaton résztvevő ajánlattevők jogosultak a felszámolási eljárásban kifogással élni. A pályázati felhívás alapján önmagában a pályázat elfogadása - a pályázó nyertessé nyilvánítása - a szerződést nem hozza létre. A kiíró azon jognyilatkozata, amely szerint a pályázat nyertesével fogja megkötni a szerződést, legfeljebb az előszerződés létrejöttének megállapítására lehet alkalmas. Ha a szerződéskötés végül nem a kifogásolóknak felróható okból hiúsul meg, hanem azért, mert arra a felszámoló csak az általa egyoldalúan módosított feltételek szerint hajlandó, a letett bánatpénz visszajár. A pályázók által befizetett bánatpénz nem része az adós vagyonának.
ÍH 2012.90.
A hitelezői választmány részére a jogszabályban biztosított tájékoztatási, egyetértési, hozzájárulási, észrevételezési jogoknak a felszámoló részéről történő megsértése esetén a hitelezői választmány sérelmet szenvedett félnek minősül, és mint ilyen, maga is jogosult kifogás előterjesztésére [Csődtv. 5. § (2) bekezdés, 51. § (1) bekezdés] (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.056/2012/2. szám).
ÍH 2005.88.
A felszámoló vagyonértékelésével kapcsolatos intézkedéseinek jogszerűsége - súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértésre történő hivatkozás esetében - hitelezői kifogás alapján vizsgálható akkor is, ha a Cstv. 51. § (3) bekezdésében meghatározott speciális jogkövetkezmények levonására - az intézkedés megsemmisítése, az eredeti állapot helyreállítása, új intézkedés megtételének előírása - már nincsen mód.
A súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértő intézkedések általános jogkövetkezménye ugyanis - adott esetben - ettől függetlenül is lehet a felszámoló felmentése a Cstv. 27/a. § (6) bekezdése alapján (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.169/2005/2. szám).
Fpkhf.I.30.418/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
A hitelező a felszámolási eljárásban kifogást, illetőleg a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet előterjeszteni nem jogosult, ha az őt megillető követelés kiegyenlítésre került, és ezzel hitelezői minősége megszűnt.
A társasági részesedés tulajdonosa, illetve az adós társaság ügyvezetője a jogait a felszámolási eljárásban csak a társasági jogi szabályok betartásával, felhatalmazás alapján gyakorolhatja.
Fpkf.I.30.212/2004. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárásban kifogás előterjesztésére jogosult a sérelmet szenvedett fél. Ebben a körben a felszámoló intézkedését olyan személy kifogásolhatja, akinek anyagi jogi kapcsolata áll fenn az adóssal, anyagi jogi értelemben minősül félnek.
- 1004/1005 -
Ha olyan kifogás elbírálása van folyamatban, amelynek szükségképpen érdemi, anyag jogi kihatása lehet külső harmadik személyre, érinti anyagi jogosultságát, úgy ő is félnek minősül, és a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
34.6. Ki a kötelezett a kifogásolási eljárásban?
Az utóbbi időben éleződött ki a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a kifogásolási eljárásban ki tekinthető félnek, az adós vagy a felszámoló. A kérdés azért merült fel, mert a felszámolók a kifogásolási eljárásban is többnyire az adós nevében tették meg a nyilatkozatukat, fellebbeztek. A gyakorlat azon az állásponton volt, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló a fél és nem az adós. Ezt a kérdést a joggyakorlatban közölt BH 2013.313. számú döntésével a Kúria megválaszolta. A döntés nagy vitát váltott ki, a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. májusi értekezletén ezzel kapcsolatban az alábbi megállapodás született:

"2. A Tanácskozás résztvevői között vita alakult ki atekintetben, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló minden esetben önálló félként jár-e el, vagy bizonyos esetekben pusztán az adós képviselőjeként. A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás. A kisebbségi álláspont szerint - amelyet a Kúria Szaktanácsa is osztott - vizsgálni kell, hogy az adott jogviszonyban, amelyet a kifogás érint, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el, és ez alapján lehet eldönteni, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője."

A fenti vitát követően a Kúria megerősítette az álláspontját, s elvi határozatot hozott. A kérdést jelenleg joggyakorlat-elemző csoport vizsgálja.[266] Itt is megemlítem, hogy az egész vitát a felszámoló jogi státuszának bizonytalansága okozza. Emiatt célszerű lenne áttekinteni ezt a kérdést a további viták elkerülése érdekében. A többség által támadott döntésekben nagyon sok lényeges megállapítás szerepel a felszámoló státuszával kapcsolatban, ezért a döntéseket a joggyakorlatban közlöm. Megnyugtató megoldást egy új Cstv. megalkotása, vagy a Cstv. módosítása hozhat. Az már ma is tapasztalható, hogy a bíróságok jobban odafigyelnek, kit tekintenek félnek, kit köteleznek perköltség megfizetésére.
- 1005/1006 -
JOGGYAKORLAT
I. A felszámoló az 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a vezető tisztségviselőkre telepít, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik. A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek.
II. A felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselője által tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. A felszámolási eljárásban a felszámoló akkor rendelkezik saját személyében is a fél jogosítványával, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében (így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése körében). Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 34. § (2) bek., 51. §].
Az indokolásból: "[14] A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy mint önálló, az adóstól független fél jár-e el.
[15] A Cstv. 34. § (2) bekezdése, és a 27/A. § (12) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámolás alatt harmadik személyekkel szemben, a bíróságok, hatóságok előtt - néhány kivételtől eltekintve - a felszámoló jogosult az adós gazdálkodó szervezet képviseletében eljárni, és kizárólag ő jogosult az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot tenni. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló válik - a külső, harmadik személlyel szembeni jogviszonyokban - az adós vezető tisztségviselőjévé, képviseletére jogosulttá.
[16] Az adós a felszámolási eljárásban csak az egyezségkötésnél [Cstv. 41. § (2) bekezdés], illetve a kifogás előterjesztésnél [Cstv. 51. § (1) bekezdés] jelenhet meg önálló félként, a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek (gazdálkodó szervezet legfőbb szerve) képviselője által képviselten.
[17] A jogértelmezési problémát az adott ügyben az okozza, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésén, illetve a Cstv. 63/A. §-án kívül minden más esetben az adós felszámolásának lefolytatása során felmerülő feladatoknál a Cstv. csak »felszámolóként« nevezi meg az eljáró személyt, nem teszi hozzá, hogy a felszámoló az adós nevében jár el.
[18] A Kúria jogi álláspontja szerint abból, hogy a Cstv. a fenti két jogszabályi rendelkezésen kívül a felszámolás során felmerülő feladatoknál csak felszámolóként nevesíti az eljáró személyt, nem következik, hogy ezeket a feladatokat a felszámoló nem az adós képviselőjeként végzi.
[19] A felszámolásra vonatkozó rendelkezések összességének vizsgálatából következően ugyanis megállapítható, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban, a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőre telepít, ha csak jogszabály másként nem rendelkezik. Ilyennek ugyanakkor a Cstv. nem következetes jogszabályi szóhasználata nem tekinthető.
[20] A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek. Így - bár nem vitásan a felszámolónak kell a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie (Cstv. 46. §),
- 1006/1007 -
a hitelezőket összehívnia (Cstv. 39. §), a követeléseket behajtania, a vagyont értékesítenie (Cstv. 48. §), a közbenső mérleget benyújtania (Cstv. 50. §), a zárómérleget elkészítenie (52. §) - ezek a feladatok a speciális helyzetbe került gazdálkodó szervezet bíróság által kirendelt vezető tisztségviselőjét terhelő feladatoknak minősülnek, melyeknek a költségét a felszámoló közvetlenül az adós vagyonából elégítheti ki [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés]. Az adós vagyonában ilyen minőségében okozott kár megtérítéséért a Cstv. 54. §-a alapján tartozik felelősséggel.
[21] A felszámolási eljárásban a hitelezők az igényüket a felszámolónak jelentik be. A bíróság csak akkor van döntési helyzetben, ha - a fentiek alapján - a felszámoló mint az adós képviselője vitatja a bejelentett igényt és a vitatott igényt elbírálásra a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjeszti [Cstv. 46. § (6) bekezdés], vagy pedig az érdekelt fél kifogást terjeszt elő a felszámolóval szemben, állítva a felszámoló jogszabálysértő intézkedését vagy mulasztását (Cstv. 51. §).
[22] A vitatott igény elbírálása során egységes a joggyakorlat abban, hogy ilyen esetben a felszámoló az adós képviseletében jár el (jóllehet a törvény mint felszámolót kötelezi a vitatott igény bíróság elé terjesztésére), s a felszámoló által meghatalmazott jogi képviselő az adós képviseletében eljárva nyújthatja be jogorvoslati kérelmét a bíróság határozatával szemben.
[23] A kifogásban az előterjesztő a Cstv. 51. §-ára hivatkozással állítja a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását. A felszámolónak mint az adós képviselőjének a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre csak kifogás útján van lehetőség. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt - a fent kifejtettek szerint - az adós nevében, az adós képviselőjeként teszi. Így például, ha a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt besorolja a kielégítési sorrendbe, de a hitelező nem ért egyet ezzel a besorolással, akkor kifogást kell előterjesztenie, vagy ha a hitelező álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelése során követett el jogszabálysértést, akkor is kifogást kell előterjesztenie.
[24] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria fenntartja a BH 2014.54. számú eseti döntésben rögzített álláspontját, amely szerint a felszámoló nyilatkozata főszabályként az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezendő olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél. Akkor rendelkezik a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával a felszámolási eljárásban, amikor a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében [így például a felszámolóval szembeni bírság kiszabása, a felszámolói díj megállapítása, a felszámoló felmentése, és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján történt fizetésre kötelezés körében]. Ekkor a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető, és ő jogosult jogorvoslati kérelem előterjesztésére. Ilyenkor természetesen nem illeti meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti illetékfeljegyzési jog sem, ahogy a költségek viselése is őt terheli pervesztesség esetén.
[25] A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező adósnak nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tett jognyilatkozatot, az az adós vagyonát érintette, ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós jogosult volt benyújtani.
[26] A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia" (Kúria Fpkf.VII.30.037/2015.).
BH 2014.54.
A kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el, csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha a felszámoló és az adós közötti érdekellentét miatt nem járhat el [1991. évi XLIX. tv. 6. § (4) bek., 34. § (2) bek., 27/A. § (12) bek., 51. §].
BH 2013.313.
Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt az adós képviselőjeként teszi meg akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az adós nevében teszi [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 51. § (4) bek.].
- 1007/1008 -
Az indokolásból: "A Kúriának, mint másodfokú bíróságnak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámoló ellen a Cstv. 51. § alapján benyújtott kifogás folytán indult eljárásban a felszámoló az adós képviseletében, vagy önállóan, saját nevében vesz részt, illetve van-e olyan eset, amikor a felszámoló az adós felszámolása során önállóan, a saját nevében jár el.
A Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében - mely szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet - az adósnak a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően nincsenek önálló jogosítványai a vagyonnal való rendelkezés körében. Legfőbb szervének [Cstv. 8. § (1) bekezdés] - választott képviselője útján - csak a felszámolóval szembeni kifogás előterjesztésére, illetve a hitelezőkkel való egyezség kötésére van joga. Az adós vagyonára vonatkozó jogviszonyokban azonban - a Cstv. rendelkezései alapján - az adóst nem a legfőbb szerv képviselője, hanem a felszámoló képviseli.
A Kúria a Cstv. rendelkezéseit vizsgálva megállapította, hogy a Cstv. általában a »felszámolót« jogosítja, illetve kötelezi. Kizárólag a Cstv. 33/A. §-a, illetve a Cstv. 40. §-a szerint indítandó perek vonatkozásában nevesíti azt, hogy a felszámolónak az »adós nevében« kell a keresetet benyújtania, illetve a Cstv. 63/A. §-a rendelkezik akként, hogy az »adós képviseletében« jár el a felszámoló a per megindításakor.
Ebből következően választ kell adni arra a jogkérdésre, hogy azokban az esetekben, amikor nincs külön megjelölve, a felszámoló az adós nevében vagy képviseletében jár el, akkor a felszámoló a saját nevében tesz-e jognyilatkozatokat, vagy pedig az adós nevében és képviseletében eljárva.
A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (12) bekezdése szerint: »A kijelölt felszámoló tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el.«
A Kúria álláspontja szerint a fenti rendelkezésből következően a felszámoló - mint az adós vagyonával rendelkezni jogosult - az adós külső kapcsolataiban a hitelezőkkel, harmadik személyekkel, a hatóságokkal szemben az adós nevében jogosult jognyilatkozatot tenni, sőt az adós nevében fellépő tulajdonosokkal szemben is megilleti ez a jog, ha az adós legfőbb szerve képviselője útján [Cstv. 51. § (1) bekezdés] kifogást terjeszt elő.
A felszámoló társaság felszámolói minősége abból ered, hogy a bíróság az adós felszámolásának lefolytatására kirendelte. A felszámolónak - mint az adós harmadik személyek felé eljáró képviselőjének - a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását a felszámolás során nem lehet peres vagy nemperes eljárásban vitássá tenni, erre - a felszámolási eljárás specialitása miatt - csak a kifogás jogintézménye nyújt lehetőséget. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez stb., azt az adós képviselőjeként teszi még akkor is, ha a Cstv. erre az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az »adós nevében« teszi.
A felszámoló nyilatkozata tehát általában az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezhető olyan esetben is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél (Cstv. 51. §).
Azokban a különleges esetekben rendelkezik csak a felszámoló saját személyében is a fél jogosítványával, amelyekben a felszámoló és az adós érdekellentéte miatt a felszámoló nem járhat el az adós képviseletében, ekkor tehát a felszámoló szervezet önmagában jogosítható, illetve kötelezhető. (Így például a 3/2010. PJE eljárásban meghatározott esetben.)
- 1008/1009 -
Nincs ellentétben a fent kifejtett álláspont a BH 2007.345. számú eseti döntésben kifejtettekkel, melyben azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Cstv. 51. § (4) bekezdése az ellenérdekű felek - felszámoló és a kifogást benyújtó fél - számára biztosítja a fellebbezés jogát, mivel e döntésében azzal a kérdéssel nem foglalkozott, hogy a felszámoló milyen minőségben vesz részt az eljárásban. (A fent kifejtett álláspontot foglalta el a Kúria a Fpkf. VII. 30.012/2013/2. számú határozatában is.)
A kifejtett indokokra tekintettel tévesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a fellebbező félnek nincs eljárásjogi legitimációja, mert a jelen ügyben a hitelező által benyújtott kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló az adós nevében eljárva tehetett jognyilatkozatot, és ezért a határozattal szemben a fellebbezést a felszámoló által képviselt adós benyújthatta.
A kifejtett indokokra tekintettel - a Pp. 233/A. § szerint eljárva - a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új határozat hozatalára kötelezte. A megismételt eljárásban az ítélőtáblának a fellebbezést érdemben kell elbírálnia" (Kúria Fpkf.VII.30.177/2013/4.).
34.7. Más hitelező besorolásának kifogásolási joga
Vitatott volt a gyakorlatban az, hogy az egyik hitelező támadhatja-e kifogással a másik hitelező besorolását. Ennek a jognak a korlátlan elismerése megnehezítheti az eljárás lefolytatását, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a felszámoló téves vagy tudatosan téves besorolását korrigálja. A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiuma foglalkozott ezzel a kérdéssel, a Joggyakorlatban közölt állásponttal egyetértek. A Szegedi Ítélőtábla egyik döntésében elvi éllel mutatott rá, hogy bármelyik hitelező más hitelező követelésével kapcsolatban csak akkor élhet kifogással, ha bizonyítja, hogy a felszámoló intézkedése a hitelezői igény nyilvántartásba vétele vagy besorolása során jogszabálysértő volt (Fpkf.I.30.410/2007/2.). A Tolna Megyei Bíróság Polgári Kollégiuma nem ért egyet a Győri Ítélőtábla kollégiumi véleményének azzal a megállapításával, miszerint az egyik hitelezőnek a más hitelezőre vonatkozó felszámolói intézkedést kifogásoló eljárásában a felszámoló mérlegelési tevékenysége felülvizsgálható lenne, továbbá abban a támadott hitelező félként részt vehetne. Véleménye szerint "a Cstv. 51. § (1) bekezdés alapján létrejövő kétpólusú eljárásjogi jogviszonyban (amelynek egyik oldalán a kifogást előterjesztőként az érdeksérelmet szenvedett fél, az eljárási jogviszony másik pólusán pedig a felszámoló pozícionált), egy - tartalmában pontosan meg sem határozott - félnek minősülő további eljárásjogi pozícióba a kifogással támadott jogviszonyban álló hitelezőt - az eljárási jog kifejezett rendelkezése nélkül - bevonni nem lehet" (BDT 2008.9. szám 53. oldal). A kollégiumi vélemény indokolása meggyőző és logikus, úgy tűnik azonban, hogy kisebbségi álláspontot tükröz.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.086/2009/4. számú (BH 2010.277., EBH 2010.2154.) döntésében a fentiektől eltérő jogi álláspontot foglalt el, eszerint a minden hitelezőnek joga van kifogásolni a vele egy sorban, vagy előző sorrendben besorolt hitelező követelésének besorolását. A döntést és az indokolás jellemző részét a joggyakorlatban közlöm azzal, hogy ezzel sokkal szélesebb körben kerülhet sor más hitelező besorolásának vizsgálatára, mint ahogy a Győri Ítélőtábla kollégiumi véleménye erre lehetőséget ad.
- 1009/1010 -
Az ítélet indokolása felsorolja az eseteket, a döntés indokolását is közöljük emiatt.

JOGGYAKORLAT
EBH 2010.2154.
Az egyik hitelező a másik hitelező igényének nyilvántartásba vétele, illetve besorolása miatt - a törvényben írt határidőn belül - kifogással élhet, de ez csak akkor lehet eredményes, ha a felszámoló nyilvánvalóan jogszabálysértéssel fogadta el és sorolta be a bejelentett hitelezői igényt [1991. évi XLIX. törvény 46. §, 51. §].
Az indokolásból: "A perbeli (vagy ügybeli) legitimáció a fél és a per (ügy) tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis jelen esetben azt jelenti, hogy a hitelezőt megilleti-e a kifogás előterjesztésének joga a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben, hogy a kifogásban sérelmezett hitelezői igényeket nem vitatottként nyilvántartásba vette. A perbeli legitimáció kérdésében - ha az nem eljárásjogi kérdés - a bíróságnak érdemben kell határoznia.
Az első- és másodfokú bíróságok érdemben vizsgálva a hitelező kifogás előterjesztési jogát megállapították, hogy a hitelezőnek nincs joga a kifogás benyújtására egy másik hitelező igényének az elfogadásával, nyilvántartásba vételével kapcsolatban, mert a felszámoló ezt a döntését mérlegelési jogkörében hozza. Kizárólag ebben a körben zárták ki a másik hitelező kifogás előterjesztésére vonatkozó jogát.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egy hitelező alapvetően érdekelt abban, hogy az őt megelőző, vagy vele egy csoportba sorolt hitelezők igényét a felszámoló nyilvántartásba veszi-e, hiszen ez befolyásolja a saját igényének a kielégítését, ebből következően tehát megállapítható ebben a körben a kifogás-előterjesztéséhez való joga (kereshetőségi jog).
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott BH 2001.292. számú eseti döntés szerint »annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja, a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló a hitelezői igények bejelentésével, nyilvántartásba vételével kapcsolatban a felszámoló - másik hitelezőt is érintő, azt sértő - intézkedése jogszabálysértő lehet az alábbi esetekben:
a) A hitelezői igények bejelentésével kapcsolatban, ha a felszámoló olyan hitelező igényét veszi nyilvántartásba
- határidőben bejelentett igényként, aki nem határidőn belül jelentette be az igényét, vagy nyilvántartásba veszi azt a hitelezői igényt, amelyet a jogvesztő határidőt követően jelentettek be követelésként [Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdés]; illetve
- aki nem fizette be a nyilvántartásba vételi díjat, bár ez kötelessége lett volna [Cstv. 46. § (7) bekezdés].
b) A hitelezői igények vizsgálata [Cstv. 46. § (6) bekezdés] körében jogszabálysértés lehet, ha olyan hitelezői igényt vesz nyilvántartásba, amely
- igény fennállását az azt bejelentő hitelező egyáltalán nem támasztotta alá iratokkal (bizonyítékokkal); illetve
- az összeget - annak egy részét - egyáltalán nem támasztotta alá iratokkal.
c) A besorolással kapcsolatban [Cstv. 49/D. § és 57. § (1) bekezdés] jogszabálysértő lehet, ha a felszámoló
- olyan biztosítékot fogad el, amely nem létezik, vagy nem azt a követelést, vagy nem olyan mértékben biztosítja; illetve
- a követelés jogcímét rosszul állapítja meg és ennek alapján a követelést tévesen sorolja be a kielégítési rangsorba; vagy
- a hitelező személyét a besorolás szempontjából rosszul minősíti.
- 1010/1011 -
Nem vitásan az a) és c) pontokban felsorolt jogszabálysértések támadhatók kifogással, a felülvizsgálattal támadott határozat a b) pontba sorolt jogszabálysértésekkel kapcsolatban zárja ki a kifogás előterjesztésének lehetőségét egy másik hitelező részéről.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott BH 2001/292. számú eseti döntés szerint »annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja, a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló csak az általa vitatottnak minősített igényeket köteles elbírálás végett a bíróságnak megküldeni.«
Az eseti döntés indokolása szerint a konkrét esetben a kifogást előterjesztő azt kifogásolta, hogy a felszámoló miért fogadta el egy hitelező igényét, s az annak alapjául szolgáló szerződést miért nem támadta meg. A kialakult bírói gyakorlat szerint a felszámolót eljárás indítására kötelezni nem lehet (EBH 2002.672.), ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság abban a döntésben kimondta, hogy a felszámoló joga, hogy az iratok alapján eldöntse, elfogadja a bejelentett hitelezői igényt, vagy azt vitatottként a bíróság elé terjeszti.
A hivatkozott eseti döntés helyes értelmezése szerint a felszámoló nem kötelezhető eljárások indítására a hitelező által becsatolt iratok alapján, a felszámoló saját felelősségére hozza meg a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos döntését, azonban ez nem zárja ki azt, hogy egy másik érdekelt hitelező a felszámoló döntését jogszabálysértésre hivatkozva kifogásolja.
A fent kifejtett állásponttal egyező véleményt fogalmaz meg a részben a hitelező, részben az első-, másodfokú bíróságok által is hivatkozott, a 2006/1. számú Ítélőtáblai Határozatokban ÍH 2006.18. számon megjelent »A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. számú (XI. 11.) kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről«. Ez a vélemény kétségen kívül nem jogszabály, a bíróságokra nem kötelező, az abban kifejtett jogi érvelés a bírósági gyakorlatban kialakult egyfajta álláspontot tükrözi.
A kollégiumi vélemény V. pontjában megfogalmazza a kérdést: meddig terjed a felszámolást lefolytató bíróság lehetősége a felszámoló eljárásának megítélésében, ha az szükségszerűen csak befogadott és más által vitássá tett igény elbírálásán keresztül lehetséges. A Cstv. 51. § (1) bekezdésében és a BH 2001.292. eseti döntésben kifejtettek alapján megállapítja: a felszámoló kizárólagos jogköre annak eldöntése, hogy egy hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e. A többi hitelező és az adós sérelmet szenvedett félként kifogást csak akkor terjeszthet elő, ha állítása szerint a hitelezői igény nyilvántartásba vétele jogszabályt sért. Ilyen a nem érvényesíthető követelések befogadása, valamint a kérelmezőt kedvezőtlenül érintő, jogszabálysértő besorolás, s ezek felülvizsgálhatók, mert ilyenkor a kifogás jogszabálysértést állít és a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a megfelelő intézkedés előírásával a sérelem orvosolható.
A vélemény kifejtette továbbá, hogy »az érvényesíthető jogalap és az igényelt összeg elismerése viszont csak igen kivételesen valósít meg jogszabálysértést: csakis akkor, ha a felülvizsgálat és visszaigazolás körében megvalósuló felszámolói mulasztás, kötelezettségszegés oly mértékű, amely már az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés [Cstv. 46. § (6) bekezdés] megsértésének minősíthető« (példaként említi, hogy az igény bejelentője nem csatolt bizonyítékot és nem is hivatkozott a követelését alátámasztó okiratra, vagy amit csatolt az a követelés alátámasztására nyilvánvalóan alkalmatlan.) »Mivel a kifogás ilyen esetben a nyilvántartásba vett igény jogosultjának érdekeit nyilvánvalóan érinti, a kifogás elbírálására irányuló eljárásban e hitelezőt félként kell kezelni.«
A BH 2001.292. eseti döntést és a Győri Ítélőtábla véleményét összevetve az állapítható meg, hogy az Ítélőtábla maga is egyetért azzal az állásponttal, hogy a Cstv. 51. §-a alapján az egyik hitelező a másik hitelező követelésének nyilvántartásba vételét is támadhatja jogszabálysértés esetén.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a Győri Ítélőtábla véleményében kifejtettekkel, mely szerint olyan esetben, amikor
- nincs a felszámoló által elfogadott követelést (annak egy részét) alátámasztó bizonyíték, vagy a csatolt irat a követelés alátámasztására nyilvánvalóan alkalmatlan, akkor
- a másik hitelező (vagy az adós) részéről a kifogás benyújtásának feltételei fennállnak, és amennyiben
- a kifogással érintett követeléssel rendelkező hitelező is félként (beavatkozóként) részt vett az eljárásban,
- 1011/1012 -
úgy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult eljárásban hozhat a kifogásolt nyilvántartásba vett követeléssel kapcsolatban határozatot.
A fent kifejtett jogi álláspontot követve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az iratok szerint a kifogást előterjesztő hitelező azokkal a hitelezőkkel egy pontban került nyilvántartásba vételre, akik hitelezői igényének az elfogadását támadja, ezért a kifogás előterjesztésére vonatkozó jogi érdekeltsége megállapítható. Ebből következően - amennyiben a kifogás nem késett el - azt érdemben kell vizsgálni a fent ismertetett keretek között, azaz hogy nyilvánvalóan jogszabályt sért-e a kifogásolt nyilvántartásba vétel.
Csak a hitelező által benyújtott kifogás érdemi vizsgálata után tudja a bíróság megállapítani, hogy történt-e nyilvánvaló jogszabálysértés a felszámoló részéről a kifogásban felsorolt hitelezői igények nyilvántartásba vétele kapcsán. A kifogás érdemi vizsgálatát azonban megelőzi annak vizsgálata, hogy a kifogás nem késett-e el, a kifogás előterjesztője az alapul szolgáló okról való tudomásszerzésétől számított 8 napon belül nyújtotta-e be a kifogását" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.086/2009/4. szám).
BH 2015.258.
II. A hitelezők támadhatják a felszámoló tevékenységét kifogással a saját kielégítési kategóriájukhoz képest a sorrendben előbb álló kategóriába sorolt más hitelező követelésének elfogadása és besorolása, illetve a saját kategóriájukba sorolt más hitelező követelésének elfogadása és besorolása miatt, ha a saját kategóriájukon belül nincs kielégítési sorrend [1991. évi XLIX. tv. 49/A. § (5) bek., 49/D. § (1) és (3) bek., 51. § (1) és (3) bek., 57. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 256. § (1) bek.].
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának véleménye:
V. A többi hitelező és az adós hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan akkor terjeszthet elő kifogást, ha megállapítható, hogy a nyilvántartásba vétel jogszabályt sért. A kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét érintő - álláspontjának felülvizsgálatára. Ez utóbbi szempontok alapján a felszámoló eljárását - adott feltételek esetén - a tőle elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni.
A kifogás elbírálásakor az eljárásban félként kell kezelni azt a hitelezőt, akinek a nyilvántartásba vett igényéről a bíróság dönt.
Viszonylag gyakran fordul elő, hogy egy hitelező vagy az adós képviselője terjeszt elő kifogást, melyben valamilyen okból azt sérelmezi, hogy a felszámoló bizonyos igényeket a jogalapot és/vagy az összeget illetően megalapozottnak minősített.
Elvi jellegű kérdést lehet ezzel kapcsolatosan megfogalmazni: meddig terjed a felszámolást folytató bíróság lehetősége a felszámoló eljárásának megítélésében, ha az szükségszerűen csak befogadott és más által vitássá tett igény elbírálásán keresztül lehetséges.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2001.292. szám alatt közzétett jogesetben kimondta: annak elbírálása, hogy a felszámoló valamely hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e, vagy azt elutasítja a felszámoló kizárólagos jogkörébe tartozik. A felszámoló csak az általa vitatottnak minősített igényeket köteles elbírálás végett a bíróságnak megküldeni.
Az idézett jogszabály, illetőleg állásfoglalás alapján megállapítható, hogy a felszámoló kizárólagos jogköre annak eldöntése, hogy egy hitelezői igényt nyilvántartásba vesz-e. A többi hitelező és az adós - mint sérelmet szenvedett fél - ebben a körben a Cstv. 51. § (1) bekezdésében szabályozott kifogást csak akkor terjeszthet elő, ha állítása szerint a hitelezői igény nyilvántartásba vétele jogszabályt sért.
A hatályos törvényi lehetőségek között a nem érvényesíthető (elévült, regisztrációs díj fizetése nélkül bejelentett, elkésett, elengedett, már teljesített) követelések befogadása, valamint a sérelmezőt kedvezőtlenül érintő, jogszabálysértő besorolás felülvizsgálható felül.
- 1012/1013 -
Ilyenkor ugyanis a kifogás jogszabálysértést állít, azt a hátrányosan érintett fél terjeszti elő, s a Cstv.51. §.(3) bekezdése alapján a megfelelő intézkedés előírásával a sérelem orvosolható.
Az érvényesíthető jogalap és az igényelt összeg elismerése viszont csak igen kivételesen valósít meg jogszabálysértést: csakis akkor, ha a felülvizsgálat és visszaigazolás körében megvalósuló felszámolói mulasztás, kötelezettségszegés oly mértékű, amely már az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezés [Cstv. 46. § (6) bek.] megsértésének minősíthető (például nem csatolt és nem is hivatkozott meg az igény bejelentője semmiféle a követelését alátámasztó okiratot, vagy amit csatolt az a követelés alátámasztására nyilvánvalóan alkalmatlan).
Ezt meghaladóan azonban a kifogásolási eljárásban nem vizsgálható, hogy a felszámoló egy hitelezői igényt miért tartott alaposnak. A kifogás intézménye a szoros értelemben vett jogszabálysértések orvoslására szolgál, nem ad azonban módot a felszámoló érdemi - jelen esetben a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét illető - döntéseinek vizsgálatára és felülbírálására. Ezek utóbbiak vizsgálata meghaladja a »jogszabályba ütközik« fogalom kereteit, amit - adott feltételek esetén - a felszámolótól elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni.
Mivel a kifogás ilyen esetben a nyilvántartásba vett igény jogosultjának érdekeit nyilvánvalóan érinti, a kifogás elbírálására irányuló eljárásban e hitelezőt félként kell kezelni. (BDT 2005.11.)
A Tolna Megyei Bíróság Polgári- Gazdasági- Közigazgatási Kollégiuma 4/2008. (V. 19.) számú kollégiumi véleménye a felszámoló által elismertként nyilvántartásba vett hitelezői igény esetén gyakorolható kifogás tárgyában
A Csődtv. 46. § (6) bekezdésén alapuló, a felszámolót megillető döntési jogkörben meghozott, - valamely hitelezői igényt elismertként nyilvántartásba vevő felszámolói döntések a többi hitelező és az adós által sérelmezett érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát érintő - felülvizsgálatára a kifogás intézménye nem ad módot.
Az ilyen tárgyú kifogás elbírálásakor a nyilvántartásba vett hitelezői igény jogosultja az eljárásban félnek nem minősíthető (BDT 2008.9.).
Fpkf.I.30.410/2007/2. (Szegedi Ítélőtábla):
Bármely hitelező más hitelező követelésével kapcsolatban kifogással akkor élhet, ha bizonyítja, hogy a felszámoló intézkedése a hitelezői igény nyilvántartásba vétele vagy besorolása során jogszabálysértő volt.
Az indokolásból: "A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. E jogszabályhelyre alapítva lehetőség van arra is, hogy a hitelező az eljárásban résztvevő másik hitelező követelésével kapcsolatban kifogásolja annak visszaigazolását vagy besorolását. Bármelyik hitelező azonban más hitelező követelésével kapcsolatban kifogással csak akkor élhet, ha bizonyítja, hogy a felszámoló intézkedése a hitelezői igény nyilvántartásba vétele vagy besorolása során jogszabálysértő volt. Ebből a szempontból elsősorban a Cstv.-ben előírt kötelezettségeknek van jelentősége. Így kifogás alapja lehet, ha a felszámoló okiratokkal alá nem támasztott követelést vesz nyilvántartásba, határidőben érkezettként kezel 40 napon túli követelést, esetleg befogadja a jogvesztő 1 éves határidőn túl előterjesztett igényt. A kifogás intézménye ugyanakkor nem ad módot a felszámoló érdemi, a hitelezői igény jogalapját és összegszerűségét érintő döntésének felülvizsgálatára. A felszámoló tevékenységét önálló felelősség mellett végzi, ezért kizárólag ő dönthet arról, hogy mely követelést vesz nyilvántartásba, illetve melyeket vitat, a Cstv. előírásainak betartása esetén a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárása alappal nem kifogásolható. Az előbbiekkel összefüggésben a felszámoló eljárását érdemben csak az elvárható gondosság hiányára alapított kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni" (Ítélőtáblai Határozatok 2005.3.132. számú jogeset).
- 1013/1014 -
34.8. A bíróság döntése
Cstv. 51. § (2) A bíróság a kifogás felől soron kívül, de legfeljebb 30 napon belül határoz. Ez a határidő a bizonyítási eljárás időtartamával meghosszabbodik. Ha a kifogás elbírálása során a felek meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele szükséges, a bíróság a kifogásolt intézkedés felfüggesztését rendeli el. A felfüggesztő végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.
(3) Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Amennyiben a kifogás a felszámolási költségként való elszámolással függ össze, a bíróság erre irányuló kérelem esetén a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt összegnek az adós vagyonába történő megfizetésére is kötelezheti a felszámolót. A bíróság a megalapozott kifogás tárgyában hozott jogerős végzését elektronikus úton megküldi a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek is.

(3) Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
(2012. március 1-jéig hatályos szöveg)

(4) A kifogásnak helytadó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogással élő, a közléstől számított 15 napon belül fellebbezhet.
(5) Ha a felszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget, a bíróság új felszámolót rendel ki, és kötelezheti a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkentheti. A bíróság a jogerős végzését elektronikus úton megküldi a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek.

(5) Ha a felszámoló a kifogásnak helytadó jogerős bírói végzésnek nem tesz eleget, a bíróság új felszámolót jelölhet ki és kötelezheti a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkentheti. (2012. március 1-jéig hatályos szöveg)

(6)[267]
34.8.1. A 2011. évi módosítás
A 2011. évi Módtv. az 51. § (3) és (5) bekezdését változtatta meg. Az új szabályokat a 2012. március 1. után indult ügyekben lehet alkalmazni, ezért a régi szöveget vékonyabb szedéssel meghagytam. A változtatás egyik iránya a felszámolók pályáztatásához kötődik, s eszerint a megalapozott kifogást elbíráló végzést, valamint a felszámolót felmentő végzést megküldi a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek.
- 1014/1015 -
Az utóbbi indokolt, az előző nem egészen érthető, a névjegyzéket vezető szervhez ezrével fognak bírósági határozatok érkezni, ezeket elemzés nélkül nem lehet felhasználni. Ráadásul gyakran olyan vitás jogi helyzetben kell a felszámolónak dönteni, amikor a tévedése nem róható fel. Különösen az új jogszabályok értelmezése során alakulnak ki ilyen helyzetek.
A másik módosítás - mely szerint amennyiben a kifogás a felszámolási költségként való elszámolással függ össze, a bíróság erre irányuló kérelem esetén a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt összegnek az adós vagyonába történő megfizetésére is kötelezheti a felszámolót - részben a bírói gyakorlatot emelte be a törvénybe. A Legfelsőbb Bíróság a 3/2010. (X. 15.) PJE határozatában kimondta: nincs akadálya annak, hogy a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolása miatt az arra jogosultak kifogást terjesszenek elő. A kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezi a felszámolót a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére.
A törvénymódosítás ennél szélesebb körben nem, csak a teljesítési segéd igénybevétele kapcsán felmerült kiadás esetében teszi lehetővé a visszafizetésre kötelezést, hanem minden jogellenesen elszámolt felszámolási költség esetében.
34.8.2. A kifogás elbírálása
A bíróságnak soron kívül kell elbírálnia a kifogást, az V. Cstv. Novella a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyek esetében egy 30 napos határidőt is megfogalmazott. Kérdéses ennek betarthatósága akkor, ha egy-egy felszámolási ügyeket intéző bíró több száz üggyel foglalkozik.
Több esetben a kifogás elbírálása jelentős bizonyítási eljárást követel meg, amelyre nézve a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ha ez hosszadalmas, a bíróság felfüggesztheti, de - véleményem szerint - nem köteles felfüggeszteni a kifogásolt intézkedés végrehajtását. A törvény szövege ellentétes értelmezésre is módot ad, s nagyon sokszor a bíróságok automatikusan felfüggesztik a végrehajtást. Ez a hitelezőknek nagy kárt tud okozni, ezért a magam részéről értelmezési módszerekkel lehetőséget látok az ilyen megoldástól való eltérésre. Az igazi megoldás itt is az lenne, ha a törvény a "felfüggesztheti" kifejezést alkalmazná. Például, ha a hitelező kifogásolja, hogy az értékesítésre kiírt pályázat nem felel meg a törvény előírásainak, célszerű a kifogásolt intézkedés felfüggesztése, azaz az értékesítés, mindaddig, amíg a kifogás érdemben nem bírálható el. A felfüggesztésről a konkrét kifogásolási eljárásban kell dönteni, külön erről a bíróság akkor sem határozhat, ha a több kifogással kapcsolatos eljárás van előtte folyamatban.
A Cstv. 51. § (3) bekezdése eligazítást nyújt arra, hogy a kifogást elbíráló végzés milyen tartalommal hozható meg. A Pp.-nek a kérelemhez kötöttségre vonatkozó szabályai azonban irányadók,
- 1015/1016 -
és a bíróságnak csak azzal a kifogással kell foglalkoznia, amelyet a kifogást benyújtó fenntartott, továbbá, amennyiben a kifogást többször változtatja, illetve kiterjeszti, minden egyes esetben vizsgálni kell, hogy a törvényben megszabott 8 napos határidő eltelt, vagy sem.
A kifogással kapcsolatban speciális fellebbezési jogosultságok élnek, amelyből az is következik, ha részben ad helyt a kifogásnak a bíróság, úgy mindkét fél jogosult a végzés ellen fellebbezést benyújtani. Erre nézve a bíróságnak a végzésében megfelelő tájékoztatást kell adnia, az esetleges téves tájékoztatása azonban nem hozhatja az ügyfelet hátrányos helyzetbe. Ha például a bíróság téves tájékoztatást ad a fellebbezés lehetőségére nézve, és az a hitelező nyújt be fellebbezést, akinek a kifogását a bíróság elbírálta és teljes egészében helyt adott neki, el kell utasítania a fellebbezést hivatalból (BH 1977.27.).
A bíróság a felszámoló jogszabálysértése estén nem köteles új felszámolót kijelölni, ezt csak akkor teszi, ha a jogsérelmet olyan súlyosnak érzi, hogy új felszámoló kijelölése nélkül nem folytatható tovább az eljárás. A felszámoló felmentésével kapcsolatos kérdéseket a 27. § elemzése során már elemeztük, itt nem ismétlem meg.

JOGGYAKORLAT
BH 2007.345.
Az 1991. évi XLIX. törvény 51. §-ának (4) bekezdése a kifogást elbíráló végzés elleni rendes jogorvoslatra jogosultak körét az 1952. évi III. törvény általános szabályaitól eltérően határozza meg, s a fellebbezés jogát csak a két ellenérdekű félnek - a felszámolónak és a kifogást benyújtó félnek - biztosítja - Abból a szabályozásból, amely szerint a Pp. rendelkezéseit a felszámolási eljárásban a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni, jelen esetben az következik, hogy érdekelt harmadik személy felülvizsgálati kérelmet sem nyújthat be a kifogást elbíráló jogerős végzés ellen.
BH 2009.363.
II. A felszámolónak az a mulasztása, hogy nem tesz eleget a kifogásnak helyt adó jogerős végzésben részére előírt kötelezettségnek, a felmentését megalapozza [1991. évi XLIX. törvény 51. § (5) bekezdés].
Gfv.XI.30.282/2005/6. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárásban a követelés besorolása elleni kifogás folytán hozott jogerős végzés e jogvitát véglegesen lezárja. E döntés ítélet hatályú határozat, ezért a már elbírált jogot nem lehet ismételten vitássá tenni.
BH 2001.491.
II. A hitelező által előterjesztett több kifogás közül az elsőfokú bíróságnak csak azok tárgyában kell dönteni, amelyeket a hitelező az eljárás során fenntartott. Arra pedig nincs jogszabályi lehetőség, hogy a hitelező a fellebbezési eljárás során új kifogást vagy olyan kifogást terjesszen elő, amelytől az elsőfokú eljárás során elállt.
BH 1977.27.
A bírósági határozat elleni fellebbezés határidejére vonatkozóan a bíróság által adott tájékoztatás hiányossága vagy pontatlansága miatt a felet nem érheti hátrány.
BDT 2008.1771.
A kifogás elutasításának van helye, ha a felszámoló a vitatott hitelezői igény bírósághoz történő beterjesztésével kapcsolatos kötelezettségének késedelmesen ugyan, de a mulasztást sérelmező kifogás bíróság általi elbírálását megelőzően tesz eleget.
- 1016/1017 -
ÍH 2015.167.
Kifogás tárgyában indult eljárásban a hitelező javára megállapított eljárási költség felszámolási költségként való elszámolhatósága [Cstv. 6. § (3) bekezdés, 51. §, 57. § (2) bekezdése e) pont, Pp. 77. §, 80. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült költséget - amelynek megfizetésére a kifogásolási eljárás szükségképpeni alanyaként a bíróság a felszámolót kötelezte a Cstv. 6. § (4) bekezdése, illetve a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján - átháríthatta-e az adósra a felszámoló, jogszerűen minősítette-e az adós vagyonának terheként.
A másodfokú bíróság elsőként arra mutat rá, hogy a Cstv. 54. §-ában foglalt rendelkezésen keresztül kell megragadni a felszámoló tevékenységének mércéjét (BH 2012.248., BH 2001.292.), a felszámolási eljárásban kifejtett magatartásának zsinórmértékét, akkor is, amikor képviselőként közvetlenül az adós vagyonára vonatkozó nyilatkozatot tesz, továbbá azokban az esetekben is, amikor a felszámolás lebonyolításával kapcsolatos egyéb feladatait látja el. Hangsúlyozza azt is a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 27/A. §-ának (12) bekezdése, illetve a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése szerint, az adós képviseletére, illetve a vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére jogosult felszámolónak a felszámolási eljárás során kifejtett tevékenysége, feladatai között van olyan, ami közvetlenül vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot jelent [Cstv. 48. § (1) bekezdés], és van, ami csak közvetve, illetve későbbi események függvényében érinti az adós vagyonát; ez utóbbi körbe tartoznak az adós vagyonából kielégítésre váró hitelezői igények nyilvántartásba vételével, regisztrálásával kapcsolatos teendők is [Cstv. 46. § (5) és (6) bekezdés]. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság a felszámoló feladatával kapcsolatban a Cstv. 46. § (1) bekezdését is, ami egy helyen mondja ki azt, hogy a felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket.
Helyesen hivatkozott a hitelező a felszámoló szerepének kettős jellegére a felszámolási eljárásban, hogy az adós képviselőjeként kifejtendő eljárása mellett feladata mögött állami megbízás (közérdek) is áll, mindezen túl pedig - ahogy arra a felszámoló utalt helyesen - a hitelezők összességének érdekére is tekintettel kell lennie.
A Cstv. tételes előírásain túl a felszámolási eljárás céljából is levezethető a felszámoló alapvető kötelezettsége, ami az adós vagyonának értékesítését, az adós követeléseinek behajtását és azt jelenti, hogy - a felszámolási vagyon megtartásával, megőrzésével - a hitelezői igények szabályozott módon, minél nagyobb arányban kerüljenek kielégítésre az adós jogutód nélküli megszüntetésével [Cstv. 1. § (3) bekezdés, 46. §, 48. § (1), (3) bekezdés].
Kétségtelen és elvitathatatlan elvárás ezért a felszámolóval szemben, hogy a lehetőségekhez képest minimalizálja a felszámolási eljárás költségeit, hogy indokolatlan és szükségtelen költségek előidézésével, illetve kiegyenlítésével ne csökkentse az adós vagyonát, ne csorbítsa a hitelezői igények kielégítésének mértékét.
Rámutat a fellebbezéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság arra is, hogy nem minősül az adós képviseletében tett kötelmi jellegű jognyilatkozatnak [Ptk. 219. § (1) és (2) bekezdései] a felszámoló azon tevékenysége, amikor a hitelezői igények regisztrációjával kapcsolatos feladatokat látja el, továbbá az a felszámolói intézkedés sem, amikor jogerős bírósági döntéssel megállapított eljárási költség kiegyenlítése felől intézkedik [Cstv. 58. § (1) bekezdés]. Ezen felszámolói intézkedések a felszámolási eljárás keretei között maradnak, a Cstv. és a Pp. eljárásjogi rendelkezései szerint igényelnek értékelést és elbírálást.
Jelen eljárás tárgyát képező kifogás alapján nem csak a felszámolói tevékenység (intézkedés, mulasztás) jogszabályba ütköző jellegét, kifejezetten jogsértő jellegét, hanem azt is vizsgálni kellett, hogy a felszámoló eljárása megfelelt-e a tőle elvárható gondosság követelményének.
Az iránymutató bírósági gyakorlat szem előtt tartásával, miszerint a - Cstv.-ben írt eljárási rend betartásával - a felszámoló döntési jogkörébe tartozik valamely hitelezői igény nyilvántartásba vétele, besorolása, jogosult továbbá arra is, hogy a hitelezői igény besorolását módosítsa [BH 2001.292., BH 1997.310.], leszögezi az ítélőtábla, hogy a felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatos intézkedéseit az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni, már besorolt és visszaigazolt hitelezői igény saját belátásán múló módosítása során pedig fokozott körültekintés tanúsítására köteles.
- 1017/1018 -
A felszámolónak előre kell látnia és számolnia kell a hitelező kifogásának reális lehetőségével, veszélyével, amikor mérlegelési jogkörében tett korábbi intézkedését és nyilatkozatát ugyancsak mérlegelési jogkörében eljárva utóbb megváltoztatja.
A kifejtettekre tekintettel megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló jelen ügyben kifejtett eljárása - amikor a 2009. szeptember 28-i tájékoztatásához képest utóbb, a jogerős bírósági ítélet után jogvesztésre hivatkozással tagadta meg a hitelező igényének nyilvántartásba vételét, ennek megfelelően állítva össze a közbenső mérlegét is - felróhatónak is minősült a jogsértés tényén túl. A felszámoló a hitelezői igény kezelésével kapcsolatban nem tanúsította a tőle elvárható, illetve a korábbi nyilatkozata megváltoztatásával már fokozottabb és szigorúbb elvárhatóság követelményét, a kimentés körében nem hivatkozott értékelhető körülményre."
ÍH 2015.169.
Az adós tagja, ügyvezetője a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen sem saját nevében, sem az adós nevében nem élhet fellebbezéssel [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §] (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.022/2015/2. szám).
ÍH 2007.4.181.
A felszámolási eljárásban benyújtott kifogás elbírálása során a bíróság köteles az ellenérdekű félnek minden olyan iratot rendelkezésre bocsátani, amely a kifogás elbírálása szempontjából lényeges. Ez az előírás azokra az iratokra is vonatkozik, amelyek üzleti titkot tartalmaznak (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.161/2006/2. szám).
ÍH 2006.4.178.
A felszámoló bíróság a kifogás elbírálása körében nem rendelkezik azzal a jogosultsággal, hogy a szerződés megkötésére irányuló érvényes előszerződés esetén a szerződést létrehozza. A Cstv. 51. § (3) bekezdése csak arra jogosítja fel a bíróságot, hogy - ha a kifogást megalapozottnak látja - a felszámoló intézkedését megsemmisítse és az eredeti állapotot helyreállítsa, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő illetve, hogy az alaptalan kifogást elutasítsa (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.428/2006/5. szám).
11.Fpkf.44.084/2007/12. (Fővárosi Ítélőtábla):
Kifogás csak konkrét felszámolói intézkedéssel szemben terjeszthető elő. A kifogásolt felszámolói intézkedés felfüggesztésére csak ebben az eljárásban van lehetőség. Több kifogásra hivatkozással külön intézkedésként a bíróság felfüggesztésről nem határozhat.
34.8.2.1. A bírói döntés korlátai
Elsősorban a közbenső mérleg, a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése, illetve a felszámolási költségek kapcsán merült fel az a kérdés, hogy felülvizsgálhatja-e a bíróság kifogás esetén az értékesítésből levont költségeket, felülvizsgálhatja-e a felszámoló és harmadik személyek által megkötött szerződés rendelkezéseit? Gyakran kifogás tárgya a gyakorlatban, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárból a felszámoló a zálogtárgy értékesítésének, megőrzésének, állagmegóvásának költségeként jogalap nélkül, illetve eltúlzott összegek vont le. Ez esetben a hitelezők általában azt kérik, hogy a bíróság a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből származó bevételből további kifizetésre kötelezze. A bírói gyakorlat a költségek felülvizsgálata kérdésében nem egységes: ezt már a 49/D. § kapcsán elemeztük.
A Pécsi Ítélőtábla következetes és markáns álláspontot képvisel (Fpkhf.IV.40.135/2014/2., Fpkhf.IV.40.307/2014/2.). Véleménye szerint (melyet magam is osztok) nem mérlegelhető, nem bírálható felül a létrejött és teljesített szerződésekben meghatározott ellenszolgáltatás.
- 1018/1019 -
Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló a vagyonértékesítéshez kapcsolódó szerződés, megőrzésre vagy állagmegóvásra vonatkozó szerződés megkötése során nem úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható, a piaci árhoz képest eltúlzott díj kikötése mellett jött létre a szerződés, és ezzel a hitelezőnek a felszámoló kárt okozott, igényét perben, a Csődtörvény 54. §-a alapján érvényesítheti. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe annak eldöntése tartozik, hogy a felmerült költség az adós vagyonának értékesítésével, megőrzésével, megóvásával összefüggő kiadás-e. Ha a szerződés alapján kifizetett díj a Csődtörvény 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogtárgy értékesítése során befolyt bevételből levonható költség, indokoltsága és mértéke a kifogásolási eljárás során nem vizsgálható felül.
A BDT 2013.2983. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kifejtette, hogy ha a költségek szerződésekből keletkeztek, a hitelező kifogásának elbírálása során a bíróság nem a felszámoló által megkötött szerződések érvényességét vizsgálja, hanem azt, hogy a hitelező által kifogásolt tételeket a felszámoló az elszámolásában - az ott megjelölt összegekben - jogszerűen tüntette-e fel.
Ezzel ellentétes véleményt képvisel a Debreceni és a Fővárosi Ítélőtábla. A Debreceni Ítélőtábla: Fpkhf.III.30.076/2012/2. számú döntésében például kimondta, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogosultjaként a hitelező a felszámolónak a privilegizált kielégítési jogát korlátozó intézkedését kifogással akkor is támadhatja, ha a sérelmezett intézkedés a felszámolónak az adós nevében valamely szerződés megkötése, illetve azzal van összefüggésben.
A Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.670/2012/9. számú döntésében azt az álláspontot képviselte, hogy vizsgálni kell kifogás alapján a költségek indokoltságát, összegszerűségét és az elszámolás egyes tételeinek jogszerűtlensége esetén a bíróság kötelezheti a felszámolót annak meghatározott módon történő átdolgozására, illetőleg a nem vitatott, vagy igazolt kiadások jogszerű levonása esetén utasíthatja el a kifogást megalapozatlanság miatt.
A Kúria a BH 2013.251. számú - közbenső mérleg jóváhagyása tárgyában hozott és már ismertetett - döntésében kifejtett álláspont szerint, ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését tagadja meg azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben.
A Kúria döntésével az a gondom, hogy kinyitott egy kaput a bírói mérlegelés előtt, (ami önmagában nem gond), viszont a gyakorlatban bizonyítás lefolytatása nélkül, szubjektív szempontok szerint döntik el, hogy az adott ügyvédi díj túl magas, az őrzési költség eltúlzott, a szakértői díj indokolatlanul magas.
- 1019/1020 -
A Pécsett 2016. április 18-án a Kúria és az ítélőtáblák részvételével tartott tanácskozáson az alábbi vélemények hangzottak el:

"A Kúria a felszámolási költségek felülvizsgálata kérdésben fenntartja BH 2013.251. számú eseti döntés indokolásában kifejtett álláspontot, mely szerint a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a költség szükséges-e az adós felszámolásának lefolytatásához, hogy a felszámoló a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva, a piacon elérhető legkedvezőbb, de ugyanakkor hatékony szolgáltatást nyújtóval kötött-e szerződést, így vizsgálható az intézkedés indokoltsága, célszerűsége, és a kikötött ellenszolgáltatás mértéke is.
Dr. Zámbó Tamás nem értett egyet a Kúriával abban, hogy a kifogás folytán indult ügyben a bíróságnak ilyen mélységig kellene vizsgálódnia, álláspontja szerint a nyilvánvaló jogszabálysértő felszámolói intézkedések eredményeként keletkező felszámolási költség minősülhet jogellenesen elszámolt költségnek.
Dr. Szalai György szerint vizsgálható a szolgáltatás ellenszolgáltatás értékarányossága is, de nem a feltűnő értékaránytalanság kell, hogy legyen a mérce.
A Debreceni Ítélőtábla egyetértett a Kúria álláspontjával.
A Fővárosi és a Szegedi Ítélőtábla jelenlévő képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a gyakorlatukban maguk is vizsgálták és vizsgálják a felszámolói intézkedések indokoltságát, célszerűségét, és a szolgáltatás-ellenszolgáltatás értékarányosságát is.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a bizonyítási eljárásra, a bizonyítékok mérlegelésére, és a határozat indokolására irányadó Pp. szabályokat a kifogás folytán indult ügyben is be kell tartani.
Dr. Kovács Ildikó e napirendi pont vitáját azzal zárta, az egységes jogértelmezés kialakítása érdekében további egyeztetést, illetve a jogértelmezési bizonytalanságok elkerülése érdekében egyértelműbb jogszabályi rendelkezést tartana indokoltnak."[268]
- 1020/1021 -
IX. Fejezet - Az eljárás befejező szakasza
35. Az eljárás befejezésével kapcsolatos teendők
35.1. A záróanyag
Cstv. 52. § (1) A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő napon az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni.
A felszámoló az eljárás befejezésekor ún. záróanyagot készít, amelynek tartalmát az 52. § (1) bekezdése határozza meg, részei a következők:
- zárómérleg;
- kimutatás a bevételek és a költségek alakulásáról;
- záró adóbevallás;
- zárójelentés és
- vagyonfelosztási javaslat.
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a felszámolási zárómérleggel, kimutatással és a vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban részletes iránymutatást tartalmaz.
35.1.1. Zárójelentés
A záróanyag logikailag legfontosabb része a zárójelentés. Ebben a felszámoló szöveges magyarázatot ad az eljárás menetéről, a vagyonértékesítésről és az eljárás minden egyéb fontos mozzanatáról. Tartalmilag azonos az 50. § (1) bekezdés előírásával. (A közbenső mérleggel kapcsolatban mondja ki a törvény, hogy a szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát.) A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (6) bekezdése előírja, hogy a felszámolási zárómérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben részletes tájékoztatást kell adni a nyitó felszámolási mérleg és a felszámolási zárómérleg adatai közötti eltérésekről, változásokról, és minősíteni kell azokat.
- 1021/1022 -
35.1.2. A zárómérleg
Cstv. 52. § (3) A felszámolási zárómérleg tartalmazza:
a) a pénzeszközöket,
b) a megmaradt (nem értékesített) vagyontárgyakat, piaci értéken,
c) a be nem hajtott követeléseket,
d) a ki nem egyenlített tartozásokat, ideértve a felszámolási költségek miatti tartozásokat is, könyv szerinti értéken,
e) a fel nem osztható vagyont,
f) a felosztható vagyont.
Az ún. zárómérleg négy főrészből áll:
a) az első rész maga a tényleges mérleg;
b) ehhez kapcsolódik a vagyonfelosztási javaslat, amely a mérleg szerint még megmaradó vagyon törvény szerinti felosztását mutatja;
c) a bevételek és kiadások (költségek) alakulásáról szóló kimutatás;
d) a negyedik rész a zárójelentés, amely a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat írásos levezetése, magyarázata, amihez csatolni kell a levezetés igazolására szolgáló dokumentumokat és mellékletként csatolni kell a záró adóbevallást is, ami a mindig hatályos adótörvények alapján készül adóelszámolásként az illetékes adóhatóság felé.

A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet mérlegre vonatkozó előírásai a következők:

8. § (1) A Cstv. 52. §-ának (3) bekezdése szerint készítendő felszámolási zárómérleg a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeit (a vagyontárgyakat piaci értéken) és az eszközök forrásait könyv szerinti értéken, mérlegszerű felépítésben, egyező végösszeggel a felszámolás befejezésének időpontjában, a felszámoló által meghatározott mérlegfordulónappal tartalmazza.
(2) A felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a meglévő vagyoni eszközök - közte a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek, vagyonjegyek - könyv szerinti értéke és a zárómérleg fordulónapjára vonatkozó piaci értéke közötti különbözetet felszámolási eredményt érintő tételként el kell számolni. Amennyiben nem közvetlenül könyvelnek a Felszámolás eredményelszámolása számlára, akkor az alkalmazott eredményszámlák egyenlegét a Felszámolás eredményelszámolása számlára kell átvezetni, és ezt követően a számlán kimutatott eredménnyel az eredménytartalékot kell módosítani.
(3) A felszámolási zárómérleg a vagyoni eszközöket
a) a Cstv. 4. §-ának (3)-(5) bekezdése szerint a felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket könyv szerinti értéken,
b) a pénzeszközöket könyv szerinti értéken (pénzkészletek, elektronikus pénzeszközök, bankban lévő pénzeszközök, csekkek),
c) a vagyoni eszközöket [az a)-b) és d) pontokban foglalt eszközök kivételével] piaci értéken (immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök, készletek, értékpapírok),
d) a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben
tartalmazza.
- 1022/1023 -
(4) A felszámolási zárómérleg a forrásokat:
a) a felszámolásba be nem vonható vagyont [Cstv. 4. §-ának (3)-(5) bekezdése] - mint kötelezettséget - a vagyoni eszközök között ilyen címen kimutatott összeggel egyezően,
b) az a) ponthoz nem tartozó kötelezettségeket könyv szerinti értéken (a nyilvántartásba vett és még fennálló, ki nem egyenlített kötelezettségek - közte a környezetvédelmi kárelhárításból származó kötelezettségek - összege),
c) a felosztható (a tulajdonosokat megillető) vagyont - amely a felszámolási zárómérleg szerinti vagyoni eszközök, valamint a kötelezettségek [b) pont] és a felszámolásba be nem vonható vagyon [a) pont] együttes összegének különbözete, amely negatív előjelű is lehet -
tartalmazza.
(5) Amennyiben a (4) bekezdés c) pontja szerinti vagyon negatív előjelű, az a fedezetlen kötelezettség összegét mutatja, és azt jelenti, hogy a vagyoni eszközök - a felszámolásba be nem vonható vagyont meghaladó - értéke ilyen összegben nem fedezi a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeket. A (4) bekezdés c) pontja szerinti vagyon pozitív összege azt mutatja, hogy a kötelezettségek kiegyenlítése után mennyi vagyoni eszköz illeti meg a tulajdonosokat a befektetéseik ellenében.
(6) A felszámolási zárómérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben részletes tájékoztatást kell adni a nyitó felszámolási mérleg és a felszámolási zárómérleg adatai közötti eltérésekről, változásokról, és minősíteni kell azokat.
(7) A felszámolási zárómérlegben kimutatott követelések tekintetében a hitelezővel szembeni kötelezettség erejéig a Cstv. 52. §-ának (5) bekezdése alapján engedményezésnek van helye. Az átruházott követelés összegében az adós gazdálkodó szervezet kötelezettsége kiegyenlítetté válik.
(8) A felszámoló a gazdálkodó szervezet számviteli bizonylatainak elhelyezéséről úgy köteles gondoskodni, hogy az megfeleljen a számviteli törvény 169. §-ában meghatározott bizonylatmegőrzési követelményeknek.
35.1.3. Kimutatás a bevételek és költségek alakulásáról
Cstv. 52. § (4) A bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás tartalmazza:
a) a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket,
b) a vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatban a vagyontárgy ellenértékét és nyilvántartási értékét,
c) a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét,
d) a kiegyenlített felszámolási költségeket.
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 9. §-a tartalmazza a további részletszabályokat. A fenti jogszabályok értelmezésével kapcsolatban gond nem merül fel. Az V. Cstv. Novella az 52. § (4) bekezdés c) pontját módosította, a 2009. augusztus 31-ig hatályos Cstv. 52. § (4) bekezdés szövege szerint a felszámolási zárómérleg a felszámolási eljárás során behajtott követelések szerepeltetését a záró egyszerűsített mérleg készítése esetén írta elő. Indokolt volt annak kimondása, hogy nemcsak az egyszerűsített felszámolások esetén tartalmazza a felszámolási zárómérleg a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét.

9. § A bevételek és költségek (ráfordítások) alakulásáról készített, a Cstv. 52. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kimutatásnak a könyvviteli nyilvántartásokkal egyezően kell tartalmaznia:
- 1023/1024 -
a) a tevékenység folytatásával kapcsolatos árbevételeket és költségeket (ráfordításokat),
b) az értékesített vagyontárgyak árbevételét, bevételét, valamint e vagyontárgyak nyilvántartás szerinti értékét,
c) a felszámolás időszaka alatt behajtott követelések összegét,
d) a már kiegyenlített felszámolási költségeket.
35.1.4. A vagyonfelosztási javaslat
A vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatban a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet az alábbi szabályokat tartalmazza:

10. § (1) A Cstv. 52. §-a (1) bekezdésében előírt vagyonfelosztási javaslat tartalmazza a felszámolási zárómérlegben kimutatott eszközök értékét a következő csoportosításban:
a) felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközök,
b) olyan vagyoni eszközök, amelyeket a fennálló egyéb kötelezettségek, tartozások kielégítésére kijelöltek,
c) egyéb vagyoni eszközök.
(2) A Cstv. 61. §-ának (6) bekezdésében meghatározott, felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközöket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek kell átadni.
(3) A vagyonfelosztási javaslat a Cstv. 57. §-ában foglalt kielégítési sorrendnek megfelelő felépítésben és sorrendben tartalmazza az (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelezettségek (tartozások) összegét, és ezzel szembeállítva a hitelezőkkel szembeni kötelezettségek (tartozások) teljesítésére kijelölt eszközök értékét. Amennyiben a vagyoni eszközök értéke kevesebb, mint a kötelezettségek (a tartozások) értéke, a sorrendben hátrább lévő hitelezők igénye a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeiből nem kerül kielégítésre.
(4) A vagyonfelosztási javaslatban egyéb vagyoni eszközként a hitelezőkkel szembeni kötelezettségek (tartozások) kielégítése után megmaradt eszközök értéke szerepel. Ezen eszközöket a gazdálkodó szervezet tulajdonosai között a Cstv. 61. §-ában előírtaknak megfelelően kell felosztani.

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.775.
I. A felszámolási zárómérleggel szemben támasztott követelmények.
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság lényeges jogszabálysértései az alábbiakban valósultak meg:
A módosított Cstv. 48. §-a (1) bekezdése szerint a felszámoló az adós követelését esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti. E felszámolói kötelezettségre vonatkozó főszabálytól való eltérés kivételesen indokolt lehet, a felszámolótól azonban annak megalapozott indokolását a bíróságnak meg kell követelnie. A felszámoló részéről be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére való közös tulajdonba adására csak kivételesen akkor kerülhet sor, ha az adós követelésének behajtása, illetőleg ingatlanának a felszámoló által történő értékesítése a felszámolási eljárást jelentősen elhúzná vagy azt egyéb körülmény indokolja.
Az adott ügyben a felszámoló semmivel nem indokolta, hogy az adós jogerős bírósági ítéleten alapuló követelésének behajtását az ismert adóstól miért nem kezdte meg, továbbá azt sem, hogy a jelentős értékű ingatlan értékesítését az eredménytelen pályázat után a módosított Cstv. 48. §-a (2) bekezdése szerint miért nem folytatta.
A módosított Cstv. 52. §-a (5) bekezdése lehetőséget biztosít a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésre, a Ptk. 328-330. §-ai szerint azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
- 1024/1025 -
A bíróságnak azonban a be nem hajtott követelések engedményezésekor be kell tartania a módosított Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrenden kívül az 57. §-a (4) és (5) bekezdésében foglaltakat is, amennyiben a követelésből részesített, azonos kategóriába tartozó hitelezők kielégítésére csak követeléseik arányában kerülhet sor, ha a vagyon a követelések teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet. Ezért a felszámolónak az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők követeléseinek arányát meg kell határoznia vagyonfelosztási javaslatában.
Az elsőfokú bíróság a záróvégzésében az adós követelésének behajtására feljogosított hitelezők azonos kategórián belüli követeléseinek arányát nem állapította meg, hanem csupán az egyes hitelezők megtérítendő követelésének összegét határozta meg. Ilyen módon az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők között egy újabb rangsort állított fel, amelynek nincs jogszabályi alapja. A záróvégzésben megfogalmazott, az adós követelésének felosztására vonatkozó rendelkezés mellett - a követelés részleges behajtása esetén - olyan törvénysértő helyzet állna elő, hogy valamely, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) kielégítési kategóriájába tartozó hitelező a teljes megtérítendőként meghatározott követeléséhez hozzájutna annak ellenére, hogy a követelések aránya szerint abból őt - a többi azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezőhöz képest - csekély rész illetné meg (pl. a 4. számúként jelölt R. Hitelszövetkezet esetében).
Kétségtelen az is, hogy a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdése szerint nemcsak a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követeléseknek a hitelezők részére történő engedményezésére van lehetőség, hanem a bíróság - kivételesen - az értékesítetlen vagyontárgyakat is felosztja a hitelezők között követelésük erejéig az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével. Az értékesítetlen vagyon felosztásának azonban egyrészt a módosított Cstv.-ben mint speciális jogszabályban meghatározott szabályok, másrészt a felosztott vagyon jellegére vonatkozó általános jogszabályi előírások betartásával kell megtörténnie. Ebből következik, hogy olyan esetben, amikor a bíróságnak - a felszámoló kellően indokolt, elfogadott vagyonfelosztási javaslata alapján - az adós ingatlanvagyonát kell a hitelezők között felosztania, az ingatlant megszerző hitelezők között közös tulajdon jön létre. Erre tekintettel a bíróságnak egyrészt meg kell határoznia az egyes hitelezők tulajdonszerzésének arányát - ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tulajdoni illetőségét -, másrészt meg kell állapítania az ingatlanra vonatkozó tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez az adott ingatlanra és a leendő közös tulajdonosokra vonatkozó azokat az adatokat, amelyek az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2000. január 1-jétől hatályos 1997. évi CXLI. törvény rendelkezései szerint szükségesek.
Ezzel szemben az elsőfokú bíróság az adós értékesítetlen ingatlanvagyonát az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges adatok feltüntetése, a tulajdonszerzés jogcímének és a szerzési arányoknak a meghatározása nélkül, következésképpen az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető módon adta át.
Az elsőfokú bíróság a záróvégzésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az adós felszámolója által a Cstv. 52. §-ában foglalt jogszabályi feltételeknek megfelelően elkészített zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot küldte meg a hitelezőknek, melyre tőlük észrevétel, kifogás nem érkezett.
E megállapítás annyiban helytálló, hogy a bíróságnak a hitelezők részére a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő zárójelentést, zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot kell megküldenie. A bíróságnak azonban ezt megelőzően a zárómérleg, zárójelentés, vagyonfelosztási javaslat, és a szükséges mellékletek megfelelőségét mind a Cstv.-ben meghatározott speciális szabály, az 52. § rendelkezései, mind a számviteli törvény általános, és az adós felszámolási eljárására még vonatkozó 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet szabályai szerint vizsgálni kell és indokolt esetben a felszámolót a zárójelentés, vagy annak meghatározott része pótlására, kijavítására, vagy átdolgozására kell köteleznie a hitelezők részére történő megküldés előtt.
Abban az esetben, ha a bíróság a felszámoló által készített zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot bármilyen okból módosítandónak, elfogadhatatlannak, vagy teljesíthetetlennek tartja, a helyes eljárás az, ha a bíróság a mérleget és vagyonfelosztási javaslatot átdolgozás céljából, az indok megjelölésével visszaküldi a felszámolónak.
- 1025/1026 -
A bíróság ugyanis a vagyonfelosztási javaslatot nem változtathatja meg. Attól nem térhet el, mert a vagyonfelosztási javaslat készítése a felszámoló kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelyért a felelősséget is a felszámoló vállalja.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a felszámoló által készített vagyonfelosztási javaslattól eltért anélkül, hogy arra jogszabályi lehetősége lett volna és az eltérésnek bármilyen indokát adta volna.
Alaposan hivatkozott a fellebbező hitelező arra is, hogy az elsőfokú bíróság végzése szerinti vagyonfelosztás után az adós teljes követelésének behajtása esetében felosztatlan vagyon maradna vissza, figyelemmel az elsőfokú bíróságnak arra a megállapítására, mely szerint az adós követeléséből kiegyenlítendő meghatározott összegű hitelezői igényeket meghaladó, a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába és g) pontjába sorolt követelések kiegyenlítésére nincs fedezet. A záróvégzés rendelkezése szerint azonban a 6 796 523 Ft + járuléka követelésből az 1-8. pontok szerint kiegyenlítendő összes hitelezői igény csak 4 623 275 Ft tőkeösszeget tesz ki.
A felszámoló zárójelentésében nem jelentette be, hogy az adós bankszámláját melyik pénzintézet, milyen számon vezette. A hiányos adatszolgáltatás miatt az elsőfokú bíróság az adós bankszámlájának megszüntetéséről ellenőrizhetetlen, végrehajthatatlan módon rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság csak az előbbiekben részletezett jogszabálysértések kiküszöbölésével lefolytatott új eljárás kiegészített, pontosított adatai alapján lesz abban a helyzetben, hogy az adósnak a hitelezők között felosztandó vagyonáról megalapozottan határozzon" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.30.442/2001/3. szám).
BH 2000.74.
Ha a felszámoló az eljárásának befejezését követően az általa készített zárómérleget, illetőleg a záró adóbevallást - jogszabályi előírás ellenére - nem küldi meg az adóhatóságnak, mulasztásáért az adóigazgatási szabályok szerint felel.
BH 1999.134.
A felszámoló részéről készítendő zárómérleg és az adóhatóság részére átadandó ún. záró adóbevallás összefüggései. Ha az adós gazdálkodó szervezetnek nincs vagyona, sem pénze, sem behajtható követelése, és - iratok hiányában - az egyszerűsített felszámolási eljárás is technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló záró adóbevallást nem köteles adni.
BDT 2013.2898.
A zárómérlegben a függő követeléssel rendelkező hitelező feltüntetése nem mellőzhető, a zárómérleget részére is meg kell küldeni.
35.2. Az eljárás befejezésére megszabott határidő
Cstv. 52. § (2) A felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha az adós ellen folyó per hitelezője pernyertessége esetében - a hitelezőnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére tekintettel - mód van a hitelező követelésének legalább részbeni kielégítésére.
A törvény kétéves határidőt biztosít a felszámolási eljárások befejezésére. Ez az előírás különösen bonyolultabb ügyekben tarthatatlan. Akár peres eljárások folynak, akár a kifogások elbírálása miatt fellebbezést nyújtanak be, a jogvita évekre elnyúlik és az eljárás, a felszámoló legnagyobb igyekezete mellett sem fejezhető be. A törvény maga is egy kivételt említ, nevezetesen az adós ellen az egyik hitelező indít pert és pernyertesség esetén lehetőség van részbeni kielégítésre, úgy nem fejezhető be az eljárás.
- 1026/1027 -
Egyéb esetekben azonban a felszámolási eljárás befejezhető, aminek következtében a peres eljárás félbeszakadását kell megállapítani a Pp. 111. § (1) bekezdése alapján. (Több bíróságon elterjedt az a gyakorlat, hogy az adós által indított per befejezéséig felfüggeszti a felszámolási eljárást. Erre nincs lehetőség a felszámolási eljárás speciális jellege miatt, s ma már a törvény is kizárja.)
Sokszor célszerűtlen és a hitelezők számára is hátrányos az eljárás befejezésének erőltetése, márpedig az utóbbi időben az igazgatási vezetők nyomására ez történik. Tudomásul kell venni, hogy a felszámolási eljárás specialitása miatt sokszor nem tartható a kétéves határidő, s ezt már bírói határozat is tartalmazza (BDT 2015.3259.).

JOGGYAKORLAT
BDT 2015.3259.
Amennyiben a hitelezői igények teljesebb körű kielégítésére lehetőség látszik, a felszámolási eljárás befejezésére előírt kétéves határidő meghosszabbodhat. A felszámolónak azonban ilyen esetben is kötelessége, hogy felhívásra közölje a bírósággal, ha a végzésben előírtak teljesítésének bármilyen akadálya van. Ennek elmulasztása esetén helye van pénzbírság kiszabásának.
35.2.1. Engedményezés
Cstv. 52. § (5) A felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk.6:201. §-a az irányadó.

52. § (5) A felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek (Ptk. 328-330. §-ai) van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
35.2.1.1. Az engedményezés korábbi szabályai
A csődtörvény előírásának értelmezésénél irányadó jogszabály, az rPtk. 328-331. § az alábbiakat tartalmazza:

328. § (1) A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).
(2) Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.
(3) Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni.
(4) Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet; az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.

329. § (1) Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.
- 1027/1028 -
(2) A kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
(3) A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

330. § (1) Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért - az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig - kezesként felel, kivéve ha
a) a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre;
b) felelősségét egyébként kizárta.
(2) Egyebekben az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni.

331. § Ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
35.2.1.2. Az engedményezés az új Ptk. alapján
A törvény látszólag csak annyit változott, hogy az rPtk. szakaszai helyett az új Ptk. rendelkezését hívja fel. Ugyanakkor az engedményezésre vonatkozó szabályok több ponton megváltoztak az új Ptk. hatálybaépésével. Emiatt az új Ptk. rendelkezéseit idézem.
Az új előírás következtében az engedményezéshez, azaz a követelés átruházással történő megszerzéséhez erre irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményesre átszáll a kamatkövetelés is.
A felszámolási eljárásokban gyakran vitatéma a jövőbeli követelések engedményezése. Az új rendelkezések szerint jövőbeli követelés átruházására is lehet kötelezettséget vállalni, de a még nem létező követelést nem lehet engedményezni.[269]

"A jogalkotói cél e körben sem lehet természetesen más, mint bármely más vagyontárgy esetén. Ahogy lehetséges jövőben létrejövő vagy jövőben megszerzendő dolog tulajdonának átruházására kötelezettséget vállalni, de nem lehet nem létező dolog tulajdonjogát átruházni, ugyanígy jövőbeli követelés átruházására is lehet kötelezettséget vállalni, de még nem létező követelést nem lehet engedményezni. A jövőbeli követelések átruházására vonatkozó kötelezettség teljesítése (ugyanis csak akkor lehetséges, ha az annak tárgyául szolgáló követelés már létezik. Ebből a szempontból a Ptk. akkor tekinti a követelést jövőbelinek, ha még nem létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. Ha az alapul szolgáló jogviszony már létezik, a még ténylegesen létre nem jött követelés is engedményezhető. A Ptk. alapján tehát létező és nem létező, feltételes és feltétlen és bármilyen más követelés átruházására köthető kötelmi szerződés. Ahhoz azonban, hogy a dologi jogváltozás beálljon, azaz a követelés átkerüljön az engedményes vagyonába, az szükséges, hogy legalább az a jogviszony létezzen, amelyből a követelés fakad."[270]

Részletesen szabályozza a törvény azt a kérdést, hogy ki jogosult a kötelezettet és milyen tartalommal tájékoztatni az engedményezésről. Szabályozza a törvény teljesítési utasítás, a többszöri engedményezés kérdését.
- 1028/1029 -
A felszámolás szempontjából fontos jogszabályon alapuló követelés átszállásának a szabályai nem változtak.
Nagyon fontos, hogy a Ptk. semmisnek minősítette a biztosítéki célú engedményezést (6:99. §), de a 2016. évi LXXVII. törvény módosította aPtk.-t, kimondva, hogy semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget. Gazdálkodó szervezetek között nem lesz akadálya biztosítéki célú engedményezési és egyéb szerződések megkötésének.

6:193. § [Engedményezés]
(1) A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át.
(2) A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
(3) Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is.

6:194. § [Az engedményezhető követelések]
(1) A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad.
(2)[271] Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi.
(3) Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése.

6:195. § [Engedményezést kizáró kikötés]
(1) Harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Semmis a szerződés azon kikötése, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő.

6:201. § [Követelés átszállása jogszabály rendelkezése alapján]
Ha a követelés jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
35.2.1.3. A követelések átadása
Vitatott a gyakorlatban, hogy a be nem hajtott követeléseket névértéken vagy a várható megtérülést figyelembe véve kell engedményezni.[272] A hitelezők leggyakrabban azt sérelmezik, hogy a felszámoló a zárómérlegben nem vette figyelembe a követelések várható megtérülését és azokat piaci értékük helyett könyv szerinti értéken (teljes összegben) mutatta ki, a hitelezők viszont a követelést - kétes jellege miatt - csak jelképes értéken szeretnék átvenni.
- 1029/1030 -
Előfordul ezzel ellentétes tartalmú fellebbezés is, amikor a hitelező amiatt fellebbez, hogy a felszámoló a követelést a várhatóan megtérülő összegben szerepeltette - írja Gyöngyösiné Antók Éva táblabíró a kérdésről írt tanulmányában.[273] A bírósági döntések a követelés értékelése tekintetében megoszlanak, háromféle megoldás alakult ki.

a) A felszámolónak a követeléseket könyv szerinti összegben (névértéken) kell átadni
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2002.776. szám alatt közzétett határozatában kifejtette, hogy a felszámolást lefolytató bíróság nem mérlegelheti, hogy a be nem hajtott követelésből milyen összeg megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest csak a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelező részére nem adhatja át a teljes követelést. A Kúria Fpk.VIII.31.054/2002/3. számú végzésében alaptalannak találta a hitelező fellebbezését, melyben az engedményezett követelést képletesen 100 forintos értéken kérte megállapítani, mivel a követelések behajtásai bírósági végrehajtási szakban vannak, így várható azok megtérülése a bíróság által megállapított értékben; azok ellenkező értékét a hitelező nem bizonyította. A Pécsi Ítélőtábla a BDT 2016.3556. szám alatt közzétett döntésében kifejtette:

"A bíróságnak az idézett Csődtv. 56. § (2) bekezdése alapján az adós be nem hajtott követelését kell felosztania, nem a követelés piaci értékét. A felszámolónak az a joga, hogy a felszámolási zárómérlegben a be nem hajtott követeléseket várhatóan megtérülő értéken szerepeltesse, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem vitatható, e ténynek azonban a követelés felosztására nem lehet hatása. Az a tény, hogy a felszámoló a követelést az adós gazdálkodó szervezet mérlegében alacsonyabb értékben szerepelteti, mint amennyi annak ténylegesen fennálló összege, nem járhat hátrányos eredménnyel a hitelezőkre nézve, nem eredményezheti azt, hogy a hitelezők a kötelezettel szemben a követelést alacsonyabb összegben érvényesíthetik, mint az a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető volna, de nem eredményezheti azt sem, hogy a követelés várható összegének felosztásával kevesebb hitelező részesüljön a követelésből, mint amennyi megtérülést kaphatna a tényleges összeg érvényesíthetősége esetén. A követelés várhatóan megtérülő összege - mint mérlegtétel - a követelés felosztása szempontjából pusztán tájékoztató adat, de az a követelést megszerző hitelező jogi helyzetét nem befolyásolhatja. A hitelezőknek a követelést kell átadni, nem a várhatóan megtérülő összeget, helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a záróvégzését - amely a követelés piaci értékének felosztását tartalmazta - kijavította, azonban a kijavított rendelkezés sem egyértelmű."

A BDT 2010.2186. számú döntés értelmében nem lehetséges az adós be nem hajtott követelését a zárómérlegben a várhatóan megtérülő összegben szerepeltetni, azt a per során ténylegesen érvényesített összegben kell meghatározni, a mérlegbe beállítani. A Pécsi Ítélőtábla az Fpkf.IV.30.102/2007/2. számú döntésében szintén kimondta, hogy a peresített, de meg nem ítélt követelés tekintetében a felszámoló a követelés várható megtérülését nem tudja megbecsülni, ezért a zárómérlegben a peresített összeget kell szerepeltetni.
A Szegedi Ítélőtábla 47.Fpkhf.I.30.032/2012. számú határozata szerint a zárómérlegben a követelést a per során érvényesített összegben kell meghatározni és a mérlegbe beállítani.
- 1030/1031 -
Nincs arra lehetőség, hogy a peresített, meg nem ítélt és be nem hajtott követelést a felszámoló a várhatóan megtérülő összegben szerepeltesse a zárómérlegben. (Hasonló tartalmú döntések: Kúria Fpk.VI.32.924/2001/3.számú, Fpk.VIII.30.757/2002/4. számú, Fpkf.VI.32.924/2001/3. számú határozat, Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.40.264/2014/2. számú határozata, Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.40.299/2014/2. számú határozata.)

b) A felszámolónak a várható megtérülési értéken kell a követelést átadni
A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdés d) pontja és a 8. § (7) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

8. § (3) A felszámolási zárómérleg a vagyoni eszközöket
d) a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben
tartalmazza.
(7) A felszámolási zárómérlegben kimutatott követelések tekintetében a hitelezővel szembeni kötelezettség erejéig a Cstv. 52. §-ának (5) bekezdése alapján engedményezésnek van helye. Az átruházott követelés összegében az adós gazdálkodó szervezet kötelezettsége kiegyenlítetté válik.

A mérleg készítésre a felszámolási eljárásban aikalmazni kell a Számviteli törvény előírásait. Eszerint a zárómérlegben szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előre látható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).[274]Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (az egyedi értékelés elve). A mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.[275]
- 1031/1032 -
Fentiekre tekintettel a felszámoló kötelezettsége a követelés értékelése, s az így átértékelt követelést szerepeltetheti a zárómérlegben, s a követelés átadása során a mérlegben szereplő értéktől nem térhet el.
A Szegedi Ítélőtábla ennek megfelelően az Fpkf.I.30.056/2003. számú döntésében azt az elvet erősítette meg (lásd joggyakorlat), hogy a követelés várható megtérülését meg kell becsülni, s azt kell a hitelezőnek átadni.
A Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.302/2008/2. számú határozata szerint a felszámoló kötelezettsége a követelések minősítése, behajtása. A felszámoló nem kötelezhető perindításra, azonban a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolót kártérítési felelősség terheli, ha pl. időmúlás miatt nem érvényesíthető, nem hajtható be az a követelés, amit 100%-ban megtérülőnek minősítve tüntetett fel a mérlegben Ezért a felszámolónak a jogszabály alapján kötelező az átminősítést elvégezni, és ennek megfelelően a követelés összegét csökkenteni, vagy dokumentumokkal alátámasztottan igazolva az intézkedés megalapozottságát kivezetni a mérlegből, ha ennek jogszabályi feltételei fennállnak. (További ilyen tartalmú határozatok: Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.756/2011/3. számú, 12.Fpkf.43.478/2012/2. számú, 15.Fpkf.43.462/2012/3. számú, 15.Fpkf.43.394/2013/2. határozata.)

c) Vegyes megoldás
A harmadik megoldás szerint a követeléseket a mérlegben a várható megtérülés összegében kell szerepelteteni, azonban névértéken kell átadni a hitelezőknek. A Cstv. 52. § (3) bekezdés d) pontja, 52. § (5) bekezdése és 56. § (2) bekezdése értelmében a hitelezők részére a fennálló követelést, és nem a követelés piaci értékét lehet és kell átadni. Az a tény, hogy a felszámoló a követelést az adós gazdálkodó szervezet mérlegében milyen értékkel tünteti fel, kizárólag az adós mérlege és eredménykimutatása szempontjából releváns. A követelést megszerző hitelező jogi helyzetét e tény nem befolyásolja, adózási következményekkel a hitelezőre nézve nem jár, a hitelező ugyanis az általa megszerzett követelést a saját mérlegében és eredménykimutatásában a Számviteli törvény rendelkezései szerint jogosult, és köteles feltüntetni, értékelni (veszteségként leírni vagy kimutatni), függetlenül attól, hogy a követelés az adós mérlegében milyen értékkel szerepelt.
A bírósági gyakorlatban elfogadott az a megoldás - melyet Csőke Andrea is javasol -, miszerint a követelés piaci értéke "0" forintban kerül meghatározásra, ennek ugyanis nincs jelentősége a hitelezők közötti vagyonfelosztás során[276], mivel a hitelezőknek a teljes peresített követelést kell átadni. A be nem hajtott követelést a vagyonfelosztás során nem lehet a várhatóan megtérülő összegben a hitelezők részére átadni. Amennyiben a vagyonfelosztási javaslat a peresített követelés átadását tartalmazza "0" forint várhatóan megtérülő összegben, amely viszont a mérlegben szereplő érték, a vagyonfelosztási javaslat nem ellentétes a zárómérleggel.
Csőke Andrea véleménye szerint a dolog lényege az, hogy "bár névértéken kell átadni (és a hitelezői igényének a kielégítését a névérték figyelembevételével kell számítani), mégis 0 Ft piaci értéken kell odaadni.
- 1032/1033 -
Ennek az az oka, hogy ha valaki követelést kap, és nem határozzák meg 0 Ft értéken a piaci értékét a követelésnek, akkor a hitelezőnek kell utána adóznia, s ahelyett, hogy jót tennénk vele, még neki kell fizetni az esetleg be nem hajtható követelés után. Ha ugyanis neki kell leírnia, akkor ennek van adókötelezettsége."
Hasonló álláspontot tükröz a Szeged Ítélőtábla 45.Fpkf.I.30.466/2005. számú határozata: a felszámolási eljárás befejezésekor fennálló, be nem hajtott követelésnek a hitelezőre történő engedményezésekor egyfelől meg kell jelölni a követelés tényleges, pontos összegét, másfelől adott esetben azt is, hogy a felszámoló - a követelés várható behajthatóságára, "piaci értékére" figyelemmel - azt milyen összegen kívánja felosztani. A két összeg egymástól eltérhet; a hitelező azonban anyagi jogi értelemben a követelés tényleges összegét igényelheti.

Összegezés:
Elkerülhetetlen, hogy a kérdésben a jogalkalmazás a Cstv.-nek és a Számviteli törvénynek megfelelő egységes véleményt alakítson ki, mert az ellentétes gyakorlat nem segíti a jogalkalmazók munkáját. A Pécsi Ítélőtábla 2016. májusi tájértekezlete is megvitatta a témát, azonban közös vélemény itt sem alakult ki.[277]
Korábban a magam részéről a b) álláspontot támogattam, a Számviteli törvény előírásaira, illetve a speciális felszámolási előírásokra tekintettel. Tudomásom szerint a felszámolók is ezt a gyakorlatot követik.
35.2.1.3.1. A követelés engedményezése és felosztása
A Cstv. 52. § (5) bekezdésében szabályozott engedményezést el kell határolni az 56. § (2) bekezdésében szabályozott követelés felosztásától. Az engedményezés a felszámoló tevékenysége, aki az adós képviseletében eljárva az adós be nem hajtott követelését vagy követeléseit engedményezi egyik vagy másik hitelezőre. A Ptk. 328. § (1) bekezdésének szövegezéséből megállapítható, hogy itt tulajdonképpen egy szerződést kell kötni, tehát a hitelezőre az engedményezést nem lehet ráerőltetni. Ha a hitelező úgy érzi, hogy az engedményezés nem szolgálja az érdekeit, nem köteles az erre vonatkozó megállapodást megkötni a felszámolóval. A Cstv. kifejezett rendelkezéseiből és a Ptk. 331. §-ára történő utalásból következik az is, hogy az adós kezesi felelőssége az engedményezést követően nem maradhat fenn.
Idézem a Complex Jogtár magyarázata vonatkozó részét:

"Vagyonfelosztási javaslat részeként meghatározható követelés vagy vagyonhányad felosztása, de csak kivételesen. A követelés felosztását el kell határolni az (5) bekezdésben meghatározott engedményezés fogalmától. Az itt szabályozott esetben a felszámolás befejezése vagy költségkímélés érdekében a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet követelését, esetleg peresített követelését a Ptk. 328-330. §-ában foglaltak alkalmazásával engedményezi a hitelezőre.
- 1033/1034 -
Mivel a Ptk. 328. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével ebben az esetben a felszámoló a hitelezővel szerződést köt, a szerződés megkötése a hitelező oldaláról sem lehet kötelező. Amíg az e vonatkozásban kétségkívül fennálló törvényi ellentmondás - módosítással - feloldásra nem kerül, addig a Cstv. 52. § (5) bekezdésében meghatározott engedményezést és a Cstv. 56. § (2) bekezdésében meghatározott vagyonfelosztást csak úgy lehet értelmezni, hogy az első helyen említett engedményezés a felszámolás menete során történik és a zárójelentés része, a másodiknak említett eset pedig a tényleges mérleg (vagyonhányad) és vagyonfelosztási javaslat része."

A szerző megállapításával teljesen egyetértek. Az utóbbi időben egyre gyakrabban azt a gyakorlatot követik a felszámolók, hogy amennyiben a hitelező nem fogadja el az engedményezési ajánlatot, úgy tekintik, hogy ezzel - az engedményezett követelés - az összeggel csökken a hitelező követelése. Ez az álláspont azonban alapvetően téves, ez az álláspont csak az 56. § kapcsán alkalmazható.
Mindenesetre nagyon megtévesztő a törvény "zárómérlegben szereplő" kifejezése, engedményezni ugyanis a zárómérleg elkészítése előtt is lehet, sőt az itt tárgyalt engedményezés pont azt a célt szolgálja, hogy a követelés már ne kerüljön be a záróanyagba.

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.775.
II. A felszámoló által be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére közös tulajdonba adására csak kivételesen kerülhet sor.
III. A be nem hajtott követelések engedményezésénél irányadó szempontok.
IV. Olyan esetben, amikor a bíróságnak az adós ingatlanvagyonát kell a hitelezők között felosztania, meg kell határozni az egyes hitelezők tulajdonszerzésének arányát - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tulajdoni illetőségét -, meg kell állapítani az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges adatokat.
Az indokolásból: "A módosított Cstv. 48. §-a (1) bekezdése szerint a felszámoló az adós követelését esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti. E felszámolói kötelezettségre vonatkozó főszabálytól való eltérés kivételesen indokolt lehet, a felszámolótól azonban annak megalapozott indokolását a bíróságnak meg kell követelnie. A felszámoló részéről be nem hajtott követelésnek a hitelezők részére való engedményezésére, főként pedig értékesítetlen ingatlanvagyonnak a hitelezők részére való közös tulajdonba adására csak kivételesen akkor kerülhet sor, ha az adós követelésének behajtása, illetőleg ingatlanának a felszámoló által történő értékesítése a felszámolási eljárást jelentősen elhúzná vagy azt egyéb körülmény indokolja.
Az adott ügyben a felszámoló semmivel nem indokolta, hogy az adós jogerős bírósági ítéleten alapuló követelésének behajtását az ismert adóstól miért nem kezdte meg, továbbá azt sem, hogy a jelentős értékű ingatlan értékesítését az eredménytelen pályázat után a módosított Cstv. 48. §-a (2) bekezdése szerint miért nem folytatta.
A módosított Cstv. 52. §-a (5) bekezdése lehetőséget biztosít a zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésre, a Ptk. 328-330. §-ai szerint azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
A bíróságnak azonban a be nem hajtott követelések engedményezésekor be kell tartania a módosított Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrenden kívül az 57. §-a (4) és (5) bekezdésében foglaltakat is, amennyiben a követelésből részesített, azonos kategóriába tartozó hitelezők kielégítésére csak követeléseik arányában kerülhet sor, ha a vagyon a követelések teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet.
- 1034/1035 -
Ezért a felszámolónak az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők követeléseinek arányát meg kell határoznia vagyonfelosztási javaslatában […]
Az elsőfokú bíróság csak az előbbiekben részletezett jogszabálysértések kiküszöbölésével lefolytatott új eljárás kiegészített, pontosított adatai alapján lesz abban a helyzetben, hogy az adósnak a hitelezők között felosztandó vagyonáról megalapozottan határozzon" (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.30.442/2001. szám).
(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2.)
Gfv.VII.30.008/2016/8. (Kúria):
Az engedményezési szerződés felbontása következtében az engedményezett követelés nem száll vissza automatikusan az engedményezőre, hanem a feleknek egy újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről.
Az indokolásból: "Az ügy érdemét érintő, a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az, hogy van-e lehetőség az engedményezési szerződés felbontására, illetve ennek megtörténtével az eredeti állapot áll-e helyre a felek között, azaz a követelés »visszaszáll-e« az engedményezőre az ellenérték visszafizetésével.
A beavatkozók jogi álláspontja szerint, a szerződés felbontásának jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, de a szerződés felbontása az átruházást nem teszi meg nem történtté. A felbontás csupán kötelezettséget keletkeztet a felbontott szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatására.
A Kúria teljes mértékben egyetért ezzel az állásponttal. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 319. § (1) bekezdése szerint a szerződés - felbontása esetén - a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ebből azonban az következik, hogy az engedményezési szerződés felbontása következtében az engedményezett követelés nem száll vissza automatikusan az engedményezőre, hanem a feleknek egy újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről. Nincs tehát lehetőség arra, hogy a felbontással az eredeti engedményezési szerződést annulálják, meg nem történtté tegyék. Nem elegendő annak kimondása, hogy az eredeti engedményezési szerződést felbontják, mert ezzel még nem történik meg az átruházás (visszaruházás) az eredeti engedményezőre. Nyilatkozniuk kell - és ez egy új engedményezési szerződésnek minősül - a követelésnek az eredeti engedményezőre történő visszaengedményezéséről."
BH 2014.186.
Ha a hitelező a felszámolási eljárás befejezésekor az adós vagyonából követelést kap hitelezői igénye részbeni vagy teljes kielégítéseként, a kötelezettel szemben indított eljárásban nem hitelezői igényt érvényesít, hanem az adós helyébe lépve követeli a kötelezettség teljesítését [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, 30. § (2) bek.; 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bek., 355. § (1), (4) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 56. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
BH 2001.338.
II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetősége valamelyik hitelezőre engedményezhető. A visszaigénylés jogszerűsége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt.
BH 1997.605.
Az eljárás lényeges szabályait sérti meg a bíróság, ha a zárómérleg vagy a záró egyszerűsített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor, és a bíróság határozatát anélkül hozta meg, hogy tisztázta volna a be nem hajtott követelések tekintetében az engedményezés útján való rendezés lehetőségét, illetőleg rendelkezett volna ezeknek a követeléseknek a hitelezők közötti felosztásáról.
BDT 2016.3556.
A bíróságnak a felszámolási eljárás befejezésekor az adós be nem hajtott követelését - és nem annak piaci értékét, vagy várhatóan megtérülő összegét - kell felosztania.
- 1035/1036 -
Az indokolásból: "[9] A Csődtv. 56. § (2) bekezdése szerint, ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor, és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A további eljárásra a 60. §-ban foglaltak az irányadók.
[10] A bíróságnak az idézett Csődtv. 56. § (2) bekezdése alapján az adós be nem hajtott követelését kell felosztania, nem a követelés piaci értékét. A felszámolónak az a joga, hogy a felszámolási zárómérlegben a be nem hajtott követeléseket várhatóan megtérülő értéken szerepeltesse, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem vitatható, e ténynek azonban a követelés felosztására nem lehet hatása. Az a tény, hogy a felszámoló a követelést az adós gazdálkodó szervezet mérlegében alacsonyabb értékben szerepelteti, mint amennyi annak ténylegesen fennálló összege, nem járhat hátrányos eredménnyel a hitelezőkre nézve, nem eredményezheti azt, hogy a hitelezők a kötelezettel szemben a követelést alacsonyabb összegben érvényesíthetik, mint az a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető volna, de nem eredményezheti azt sem, hogy a követelés várható összegének felosztásával kevesebb hitelező részesüljön a követelésből, mint amennyi megtérülést kaphatna a tényleges összeg érvényesíthetősége esetén. A követelés várhatóan megtérülő összege - mint mérlegtétel - a követelés felosztása szempontjából pusztán tájékoztató adat, de az a követelést megszerző hitelező jogi helyzetét nem befolyásolhatja. A hitelezőknek a követelést kell átadni, nem a várhatóan megtérülő összeget, helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor a záróvégzését - amely a követelés piaci értékének felosztását tartalmazta - kijavította, azonban a kijavított rendelkezés sem egyértelmű" (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.051/2016/2. szám).
BDT 2010.1.17.
Nem lehetséges az adós be nem hajtott követelését a zárómérlegben a várhatóan megtérülő összegben szerepeltetni, azt a per során ténylegesen érvényesített összegben kell meghatározni, a mérlegbe beállítani. Ilyen esetben a felszámolás egyszerűsített módon nem fejezhető be.
BDT 2008.1752.
Amennyiben a felszámoló a zárómérlegben szereplő, jogerős határozaton alapuló, be nem hajtott követelést a hitelezőre engedményezi, a hitelező, mint végrehajtást kérő által ezen összegre kért végrehajtási lap kiállítása nem tagadható meg. A bíróságnak ilyenkor a jogutódlást meg kell állapítania, és a végrehajtási kérelem egyéb jogszabályi feltételeit kell vizsgálnia.
Fpkf.I.30.056/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló helyesen jár el, amikor a felszámolási zárómérleg elkészítéséig eredménytelen végrehajtásra figyelemmel az adós be nem hajtott követelését a zárómérlegbe az általa reálisnak tekintett, várhatóan megtérülő összegben állítja be, és javasolja annak engedményezését a hitelezőkre követelésük arányában. A hitelező nem köteles a követelést elfogadni, hanem azt visszautasíthatja. Ezzel azonban az adóssal szemben érvényesíteni kívánt követeléséből az el nem fogadott, engedményezni kívánt követelésnek a felszámolási zárómérlegben megjelölt értéke erejéig a követelése kiegyenlítetté válik.
Megyei Bírósági Kollégiumi Vélemény: Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma, 3/2000. (V. 4.) számú véleménye:
A bíróság a be nem hajtott áfa követelések felosztása vagy engedményezése során nem vizsgálhatja követelés behajthatóságát. Amennyiben áfa-követelés felosztására, vagy engedményezésére kerül sor, az adóhatóság a követelés érvényesítésekor vizsgálhatja az áfa visszaigénylés jogosságát.
- 1036/1037 -
35.2.2. A felszámoló irattározási és iratmegőrzési kötelezettsége
Cstv. 53. § (1) A felszámoló a gazdálkodó szervezet
a) történeti értékű iratait az illetékes levéltárnak adja át,
b) működése során keletkezett maradandó értékű irattári anyagát a területileg illetékes levéltárnak nem fertőzött állapotban, irattári rendben, ügyviteli segédleteivel, levéltári tárolásra alkalmas és a tartalomnak megfelelően feliratozott savmentes dobozokban (vagy az iratanyag jellegének megfelelő más tárolóeszközökben), továbbá a levéltári anyagot legalább raktári egységenként (dobozonként, illetve egyéb tárolóeszközök szerint) felsoroló jegyzékkel (átadás-átvételi jegyzékkel) együtt köteles átadni. Az átadás költségei az átadót terhelik. Az a) pontban említett iratokkal kapcsolatban elvégzendő feladatok átruházhatóak, a felelősség azonban az iratok levéltárba kerüléséig a felszámolót terheli,
c) minősített adatot tartalmazó iratait a felülvizsgálatra jogosult minősítő részére köteles jegyzékbe foglalni és a jegyzék megküldésével a minősítés felülvizsgálatát kezdeményezni.
(2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben jogszabályban meghatározott módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a biztosítottak jogviszonyára vonatkozó nyugdíjbiztosítási adatairól. A biztosítottak 2009. december 31-éig fennállt jogviszonyáról szóló adatokat az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére kell megküldeni. Az említett időpontot követő időszakra a társadalombiztosítási kötelezettséggel járó kifizetésekről az állami adóhatóság részére kell bevallást teljesíteni. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az állami adóhatóság által - az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről - kiadott igazolást a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak.
(3) Az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről a felszámoló gondoskodik. Az iratok jogszabályban meghatározott ideig történő őrzésének feladata átruházható, a felelősség azonban az őrzési idő lejártáig a felszámolót terheli.
A 2014. évi XV. törvény által beiktatott 38. § (6) bekezdése is szorosan idetartozik.

Cstv. 38. § (6)[278] A felszámoló haladéktalanul gondoskodik az adós iratanyagának - ideértve az adós vezetője által a 31. § alapján átadott iratokat is - rendezéséről és megőrzéséről.

A felszámoló köteles gondoskodni az "f. a." cég dolgozóit mint biztosítottakat érintő bejelentések intézéséről. A Cstv. ezen szakaszát a 2006. július 18-án hatályba lépett 2006. évi LXI. törvény módosította, a módosítás érintette a bejelentési kötelezettséget előíró, alább külön közölt jogszabályokat is. Újabb módosítást a 2007. évi LXXXII. törvény vezetett be.
- 1037/1038 -
(A módosítás elnevezésbeli változás, érdemi módosítást nem tartalmaz.)
A felszámoló egyik legfontosabb feladata az irattározás. Az irattározással kapcsolatos költségek felszámolási költségnek minősülnek, ennek mértéke sokszor vita tárgya. A megkötött szerződést a felszámolónak a zárójelentéséhez kell csatolnia. Ha a szerződésben irreálisan magas ellenérték került megállapításra, az általános gyakorlatnak megfelelően zárómérleg elleni kifogási eljárás keretében a bíróság kötelezheti a felszámolót az ilyen címen kifizetett összeg, vagy annak egy része kifizetésére.
A 2011. évi CXV. tv. módosította az 53. § (1) bekezdését. A módosítás célja az előírások pontosítása volt. Az a) pont esetében a maradandó érték a jelenleg hatályos levéltári jogszabályi megfogalmazás. Az adós székhelye szerint illetékes levéltár helyett a területileg illetékes levéltár fogalma fedi le a levéltárak közti illetékességi elhatárolást. Pontosító megfogalmazás, hogy az illetékesség a gazdálkodó szerv szerinti, nem a felszámoló székhelye szerinti.
A b) pontba beillesztett szakaszt eredetileg a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet 12. §-a tartalmazta, melyet felváltott 27/2015. (V. 27.) EMMI rendelet. Az új rendelet hatálya is a közlevéltárakra, a nyilvános magánlevéltárakra, a levéltárak fenntartóira és használóira terjed ki [1. § (1) bek.].
Kifejezett rendelkezést tartalmaz a rendelet a csődtörvényben szabályozott eljárásokra, a 10. § ugyanis előírja:

10. § (1) A közlevéltár az illetékességi körébe tartozó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény vagy a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény alapján a felszámolási vagy végelszámolási eljárás alá vont gazdálkodó szervezet irattári anyagának selejtezését a felszámoló vagy a végelszámoló által megküldött selejtezési jegyzőkönyv alapján, és szükség szerint a helyszínen végzett vizsgálattal ellenőrzi, ezt követően a selejtezési jegyzőkönyvet záradékolja. Ha a közlevéltár a selejtezés ellenőrzése során hiányosságokat tapasztal, a 9. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott módon jár el.
(2) A közlevéltár az (1) bekezdésben meghatározott szervek irattári anyagának selejtezését követően visszamaradt maradandó értékű iratokat levéltári megőrzésre alkalmas állapotban - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint - állandó megőrzésre átveszi.

A köziratot keletkeztető szervek iratkezelésére van hatályos jogszabály, mely kellőképp rögzíti a levéltári átvétel szabályait. Magánirat-kezelésre vonatkozó jogszabály ugyanakkor nincs, a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 32. §-a is csak annyit mond ki, hogy a nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyaguk kezelésének módját maguk alakíthatják ki, ugyanakkor az illetékes közlevéltártól szaktanácsot kérhetnek.
A magániratkezelésben a jogszabályokban meghatározott őrzési időket általában betartják ugyan, de az irattározás mikéntjét már semmi nem szabályozza. Szabályozás hiányában a levéltárak kevés kivételtől eltekintve csak a felszámolás/végelszámolás során "nyerik vissza" illetékességüket, annak hatékonysága pedig nagyban függ az adott szerv iratkezelési kultúrájától. Tapasztalati tény, hogy a jogszabályokban kötelezően előírt őrzési időket a cégek betartják (pénzügyi, számviteli iratok, munkaügyi iratok),
- 1038/1039 -
de a levéltár számára fontos maradandó értékű iratok mennyisége a felszámolás idejére jelentősen megfogyatkozik, selejtezésre kerül. Az utolsó mondat esetében a felszámoló felelőssége válik egyértelművé.
Az (1) és (3) bekezdés esetében gyakorlatban jelentkező probléma, hogy a Cstv.-ben a felszámoló részére rögzített törvényi kötelmet - mind a jogszabályi előírások alapján tovább őrizendő, mind a maradandó értékű iratok tekintetében - a felszámolók polgári jogi szerződéssel harmadik félre ruházzák. Ha ez az iratok őrzésével megbízott vállalkozás nem teljesít, akár szubjektív okból - nem akar teljesíteni -, akár objektív okból - megszűnik tevékenysége - a felszámoló arra hivatkozik, hogy a törvényi kötelmét szerződésben átruházta és ezzel a törvényben előírtakat teljesítette. Ezekben az esetekben azonban a maradandó értékű iratok nem kerülnek a levéltárba és az egyéni állampolgári jogok (munkaviszony) igazolásának feltételei sem biztosítottak. A törvényhely fenti pontosítása egyértelműsíti a felszámoló felelősségét, a felszámolónak ezzel a következménnyel az irattározásra vonatkozó szerződés megkötésekor számolnia kell.
A (2) bekezdést a 2011. évi Módtv. változtatta meg, a módosított szabályokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha nem telt le a bejelentési/intézkedési határidő [2011. évi Módtv. 67. § (6) bekezdés].
A Cstv. 53. § (2) bekezdés változtatása a felszámolónak a társadalombiztosítási szervek részére történő adatszolgáltatásának tartalmát pontosítja, az időközi jogszabályváltozásokkal összhangban.
225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (8) bekezdése kimondja, hogy a felszámoló a gazdálkodó szervezet számviteli bizonylatainak elhelyezéséről úgy köteles gondoskodni, hogy az megfeleljen a számviteli törvény 169. §-ában meghatározott bizonylatmegőrzési követelményeknek.
A legfontosabb alkalmazandó jogszabályi előírások a következők: a 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről, az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (44-47. §), a 2000. évi C. törvény a számvitelről (169. §).

JOGGYAKORLAT
BH 2002.110.
II. A felszámolónak az adós képviselőjeként kell gondoskodnia az adós gazdálkodó szervezet iratanyagának selejtezéséről, rendezéséről, meghatározott ideig történő őrzéséről. Az ezzel kapcsolatos kiadások pedig felszámolási költségnek minősülnek.
BH 1998.48.
A felszámoló által az adós gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésével kapcsolatban végzett tevékenysége ellen benyújtott kifogás elbírálásánál irányadó szempontok.
- 1039/1040 -
35.3. A felszámoló felelőssége
Cstv. 54. § A felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. Kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő -, illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonával [4. § (2) bekezdés] összefüggésben áll fenn. A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történt, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.
35.3.1. Általános kérdések
A felszámoló felelősségével kapcsolatban elsősorban arra kell utalni, hogy a felszámoló felelőssége, mint szervezet felelőssége vizsgálandó, és nem a felszámolóbiztos felelősségéről beszélünk.[279] Az V. Cstv. Novella két módosítást tartalmaz, amely némileg módosítja a felelősséggel kapcsolatos kérdéseket. Az egyik módosítás "az adott helyzetben elvárható gondosság" kifejezés helyébe "az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság" kifejezést illesztette be a törvénybe. A változtatás nem érdemi, a bírói gyakorlat eddig is így ítélte meg a felszámoló felelősségét. A felszámoló szervezetet terhelő felelősség eltér a bonus paterfamilias (gondos családapa) felelősségétől. Felszámolási tevékenységet csak az folytathat, aki megfelel az erre vonatkozó Korm. rendeletben írt feltételeknek. Ezért a felszámoló nem hivatkozhat arra, hogy egy adott ügy elbírálása során nem rendelkezett kellő számviteli, adózásra vonatkozó vagy jogi ismerettel, mert felszámoló csak akkor lehet, ha ezen ismeretekkel rendelkezik.
A felszámoló felelőssége szempontjából közömbös, hogy a konkrét magatartást megvalósító felszámolóbiztos milyen jogviszony (megbízás, alkalmazotti) alapján járt el, magatartását a felszámoló szervezet magatartásának kell betudni. Természetesen adott esetben a felszámolóbiztos felelőssége is megállapítható, ha a rá vonatkozó jogszabályokban írt feltételek megvalósulnak, pl. bűncselekményt követ el s ehhez kapcsolódó többlettényállási elemek merülnek fel. (Ebben az esetben már azt is vizsgálni kell, hogy alkalmazottként vagy megbízottként járt el a felszámolóbiztos, mert az erre vonatkozó polgári jogi szabályok alapján lehet csak eldönteni, hogy közvetlenül perelhető vagy csak a felszámoló szervezet felel.)
A 2009. évi módosítás másik iránya a felelősség mértékét érintette. Míg a 2009. augusztus 31-ig hatályos szöveg a felszámoló felelősségét korlátozta az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának a mértékére (pro viribus felelősség),
- 1040/1041 -
addig a hatályos szöveg szerint felelőssége "a felszámolási vagyonnal összefüggésben" áll fenn. Így már helyes Kiss Gábor idézett cikkében tett azon megállapítása, mely szerint a felszámoló a teljes kárt köteles megtéríteni.
A II. Cstv. Novella iktatta be azt az előírást is, hogy az elvárható gondosság körébe tartozik annak vizsgálata, hogy vagyonkimentés történt-e az adós cégnél, és ha igen, az ilyen eljárást köteles megindítani. Az utóbbi azért lényeges, mert számtalan eseti döntés szól arról, hogy a felszámoló bizonyos perek és eljárások megindítására nem kötelezhető. A Cstv. módosítása előtt valóban ez volt a helyzet, a jelen szabályozás mellett azonban konkrét perben vizsgálni kell, hogy a felszámoló gondatlanul járt-e el a per megindításának mellőzésekor vagy sem. Mindenesetre a Legfelsőbb Bíróság elvi határozat szintjére emelte a korábbi eseti döntését, amelyben kimondta, hogy a felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy valamely per megindítása az adós érdekében áll-e.
35.3.2. Az adós és a felszámoló kárfelelősségének elhatárolása
A gyakorlatban problémát okoz annak elhatárolása, hogy mikor felel egy adott kár bekövetkeztéért az adós gazdálkodó szervezet, és mikor terheli kártérítési felelősség a nevében eljáró felszámolót. A kifogás kapcsán már láttuk, hogy a hatályos törvény alapján milyen sok nehézséget jelent az elhatárolás. Például, ha az adós gazdálkodó szervezet termelő tevékenységet folytat, s az általa előállított termék kárt okoz, a Ptk. 310. §-a alapján érvényesíthető kártérítési igénnyel a károsult a felszámolóval szemben nem léphet fel, hanem csak az adós gazdálkodó szervezettel szemben. Ugyanígy, ha az "f. a." cég vagyonának értékesítése során hibás teljesítés történik, az "f. a." cég és nem a felszámoló köteles helytállni. Amennyiben az értékesítés során a vevőjelölt foglalót ad és a szerződés az "f. a." cég érdekkörében bekövetkezett okból nem jön létre, az ezzel kapcsolatos igény az "f. a." céggel szemben és nem a felszámolóval szemben érvényesíthető. Abban az esetben viszont, ha a felszámoló a vagyon értékesítése során elhallgatja a vagyontárgy lényeges tulajdonságait, vagy az értékesítésre vonatkozó előírásokat megszegi és a kár ebből következik be, a felszámoló önálló felelőssége megállapítható (EBH 2001.550., BH 2002.54.).
Az elhatárolás kérdésével foglalkozik a Kúria a joggyakorlatban közölt BH 2013.313. számú döntésében, amely alapjában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy ki a fél a kifogásolási eljárásban, a jelen témánk szempontjából fontos elhatárolási kérdések az indokolásban felmerültek, ezért idézem az indokolás vonatkozó részét. Emlékeztetőül azonban jelzem, hogy a Kúria fenti döntése a gyakorlatban nagy vitát váltott ki, ezért joggyakorlat-elemző csoport foglalkozik a kérdéssel (lásd a kifogásnál leírtakat).
A IV. Cstv. Novella hatálybalépése után egyértelmű, hogy a felszámoló az adós törvényes képviselője, mindig azt kell vizsgálni, hogy a kárt képviselői minőségében okozta vagy sem.
- 1041/1042 -
A gyakorlatban abban a kérdésben is születtek eltérő döntések, hogy a felszámoló szervezeti képviselőnek tekinthető vagy sem (Pécsi Ítélőtábla BDT 2008.9.9., Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.375/2006/5.). A felelőssége megállapításánál azonban mindig a Cstv. speciális rendelkezéseiből és nem az egyéb anyagi jogszabályok (Ptk., Gt., Mt.) előírásaiból kell kiindulni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2331.
A felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt - pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította [1991. évi XLIX. törvény 54. §, 57. §, 58. §, 1959. évi IV. törvény 339. §].
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felszámolási eljárásban történteket időrendben ketté kell választani. Elsődlegesen azt kellett megvizsgálni, hogy az alperes magatartása következtében bekövetkezett-e kár, ugyanis ha ez megállapítható, úgy a felszámolási eljárásban ezt követően történteknek már nincs jelentősége az alperes kártérítési felelőssége szempontjából.
A Legfelsőbb Bíróság teljes mértékben egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a felszámoló akkor tartozik kártérítési felelősséggel a felszámolási költségek esedékességkor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak (esetleg csak részbeni) megfizetésére az adós pénzeszközzel rendelkezett a felszámolás alatt, de azt a felszámoló nem a felszámolási költségnek minősülő támogatás visszafizetésére fordította.
A felperes által becsatolt, a felszámolási eljárás befejezésekor készített mérleg, a bevételek és kiadások kimutatása, a felperes álláspontját támasztotta alá, mert megállapítható volt belőle, hogy mekkora pénzforgalmat bonyolított az adós. Ehhez képest a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy nem állt rendelkezésére elegendő fedezet a támogatás visszafizetésére, a visszafizetés esedékessége és a felszámolási eljárás befejezése közötti időszakban. Jóllehet az eljárás során az alperes erre vonatkozóan kapott felhívást a bíróságtól, mégsem igazolta, hogy a felszámolás során nem volt olyan, a támogatás visszafizetésére felhasználható pénzeszköze, amellyel a felperes jogelődjének követelését akár részben csökkenthette volna.
Az alperes, mint felszámoló felelőssége tehát nem azért áll fenn, mert az adós tevékenységét folytatta - ez ugyanis nem kártérítésre okot adó tevékenység, a Cstv. ezt nem tiltja -, hanem azért, mert a kár és a jogellenesség fennállásán felül a felperes bizonyította azt, hogy a felszámolás időszaka alatt a támogatás mértékét meghaladó árbevétel folyt be az adóshoz, tehát a támogatás visszafizetésére az esedékességet követően lehetőség lett volna, a felszámoló azonban a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt kimentési lehetőségével nem élt. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben, hogy a mentesülést alátámasztó tények bizonyítása a felszámoló kötelezettsége, annak elmulasztása, illetve eredménytelensége a felszámoló terhére esik" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.253/2010/10. szám).
EBH 2009.1972.
Az 1959. évi IV. törvény 4. §-ában megfogalmazott alapelvek megsértése nem ad alapot a felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítására. A felszámoló az ingatlan értékesítése során tanúsított felróható magatartásáért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik helytállni (1959. évi IV. törvény 4. §, 200. §, 339. §; 1991. évi XLIX. törvény 54. §).
BH 2013.313.
Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez, azt az adós képviselőjeként teszi meg akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az adós nevében teszi [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (12) bek., 51. § (4) bek.].
- 1042/1043 -
Az indokolásból: "A Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében - mely szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet - az adósnak a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően nincsenek önálló jogosítványai, csak a legfőbb szervének [Cstv. 8. § (1) bekezdés] van jogosultsága kifogást előterjeszteni, egyezséget kötni. A legfőbb szerve által képviselt adós tehát a törvény által korlátozott jogosítványokkal rendelkezik a felszámolás során, ezekben az esetekben azonban félként kell figyelembe venni. Az adós vagyonára vonatkozó jogviszonyokban azonban az adóst nem a legfőbb szerv képviselője, hanem a felszámoló képviseli.
A Kúria a Cstv. szövegét vizsgálva megállapította, hogy a Cstv. szövegében általában a »felszámolót« jogosítja, illetve kötelezi. Kizárólag a Cstv. 33/A. §-a, illetve a Cstv. 40. §-a szerint indítandó perek vonatkozásában nevesíti azt, hogy a felszámolónak az »adós nevében« kell a keresetet benyújtania, illetve a Cstv. 63/A. §-ában az »adós képviseletében« jár el a felszámoló a per megindításakor.
Ebből következően tehát abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy amikor nincs külön megjelölve, hogy a felszámoló az adós nevében vagy képviseletében jár el, akkor a felszámoló a saját nevében tesz-e jognyilatkozatokat, vagy pedig az adós nevében és képviseletében eljárva.
A Cstv. 27/A. § (12) bekezdése szerint »a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.«
A Kúria álláspontja szerint a fenti rendelkezésből következően a felszámoló - mint az adós vagyonával rendelkezni jogosult - az adós külső kapcsolataiban a hitelezőkkel, harmadik személyekkel, a hatóságokkal szemben az adós nevében jogosult jognyilatkozatot tenni, sőt az adós nevében fellépő tulajdonosokkal szemben is megilleti ez a jog, ha az adós legfőbb szerve képviselője útján [Cstv. 51. § (1) bekezdés] kifogást terjeszt elő.
A felszámoló társaság ugyanis önmagában egy gazdálkodó szervezet, a felszámolói minősége abból ered, hogy a bíróság az adós felszámolásának lefolytatására kirendelte. A felszámolónak - mint az adós harmadik személyek felé eljáró képviselőjének - a felszámolás során végzett, az adós vagyonával kapcsolatos tevékenységét vagy mulasztását a felszámolás során nem lehet peres vagy más nemperes eljárásban vitássá tenni, erre - a felszámolási eljárás specialitása miatt - csak a kifogás jogintézménye nyújt lehetőséget. Ha a felszámoló a felszámolási eljárás során a felszámolási eljárásba bevonható vagyonnal, a hitelezői igényekkel, az adós tevékenységével kapcsolatban nyilatkozatot tesz, valamilyen tevékenységet végez stb., azt az adós képviselőjeként teszi még akkor is, ha a Cstv. arra az esetre alkalmazandó szabálya nem tartalmazza azt a kifejezést, hogy mindezt az "adós nevében" teszi.
A felszámoló nyilatkozata tehát általában az adós képviselőjeként tett nyilatkozatként értelmezhető még akkor is, ha az ő jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását támadja kifogással a sérelmet szenvedett fél (Cstv. 51. §)."
BH 2012.248.
II. Az adós vagyonának indokolatlan ügyvédi letétbe helyezése az 1991. évi XLIX. törvény 54. §-ában szabályozott kötelezettség súlyos megsértésének minősül, amely az 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (7) bekezdése értelmében alapul szolgálhat a felszámolói tisztségből történő felmentésre [1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (7) bekezdés, 51. § (2) és (6) bekezdés, 54. §].
BH 2011.227.
A felszámolás alatt álló céggel szemben egyetemleges kártérítési felelősséggel tartozik a felszámoló és a vevő, amennyiben a felszámoló a vevővel összejátszva a felszámolási vagyonba tartozó követelést a forgalmi érték töredékéért ruházza át [1991. évi XLIX. törvény 49. §, 54. §, 1959. évi IV. törvény 339. §, 344. §]. (Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.368/2009/8. szám)
- 1043/1044 -
BH 2009.185.
A felszámoló által az adós vagyonáról, a kielégítés várható mértékéről adott - a valós helyzetnek meg nem felelő - tájékoztatás esetén a felszámoló kártérítési felelőssége megállapításának szempontjai és a károsult hitelező közreható magatartásának értékelése (1991. évi XLIX. törvény 5. §, 54. §; 1959. évi IV. törvény 339. §, 340. §).
BH 2002.148.
II. A felszámoló mint törvényes képviselő által az értékesítés körében kifejtett jogellenes és felróható magatartással okozati összefüggésben keletkezett kárigény nem a felszámolási eljárás során, hanem polgári perben érvényesítendő .
BH 2002.54.
A gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jogcselekményeket és jognyilatkozatokat a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet törvényes képviselőjeként teszi. E jogkörében tanúsított magatartásáért kárfelelősséggel tartozik, ha másnak felróhatóan kárt okoz.
Gfv.XI.30.159/2006/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámoló kártérítési felelőssége megállapításának van helye amiatt a mulasztása miatt, hogy az adós által kötött szerződés semmisségének megállapítása folytán az ÁFÁ-t az elévülési határidőn túl igényelte vissza, emiatt az általa képviselt gazdálkodó szervezetet az adóhatóság az adókülönbözet visszafizetésére kötelezte, s vele szemben adóbírságot írt elő és késedelmi pótlékot is kiszabott.
BDT 2010.2225.
I. Ha a kifogással élő hitelezőt abból eredően éri károsodás, hogy a felszámoló a zálogjogával terhelt vagyontárgyakat nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíti, igényét a Csődtv. 54. §-a alapján a felszámoló ellen benyújtott keresettel érvényesítheti (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.435/2009/2. szám).
BDT 2009.2077.
I. Ha a felszámoló valamely vagyoni igényt jogszerűtlenül minősít felszámolási költségnek, vagy egyébként az adós vagyona terhére indokolatlanul költekezik, akkor az indokolatlan kiadást a felszámolói díj terhére kell elszámolni.
ÍH 2009.42.
Egyéb feltételek fennállása esetén megállapítható a felszámoló kártérítési felelőssége, ha hiányos, nem megfelelő tájékoztatása indította a hitelezőt a követelés - számára hátrányos - engedményezésére.
Az indokolásból: "A Z. Korlátolt Felelősségű Társaság - amelynek felszámolja volt az alperes -, felszámolására irányadó, a módosított Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott káráért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. E törvényi rendelkezés szerint alkalmazott Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló tanúsított-e olyan károkozó magatartást, amelynek következtében a felperest kár érte. A tájékoztatási kötelezettség megsértését is helytállóan jelölte meg az alperes jogellenes, károkozó magatartásaként.
Az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel tehát tévesen állította az alperes a fellebbezésében, hogy nem történt a felszámoló felelősségét megalapozó jogszabálysértés. Az idézett törvényi rendelkezés nyilvánvalóan a felszámoló kötelezettségeként fogalmazza meg a jogszabály szerinti hitelezői kör felé fennálló tájékoztatást. A felszámoló az 1998. április 28-ai levelében a felperest, mint a követelések 10%-át is meghaladó követeléssel rendelkező hitelezőt az általa feltett kérdésekre nem megfelelően tájékoztatta, nevezetesen nem közölte vele azt a tényt, hogy ezt megelőzően az adós vagyonának részeként a T. Részvénytársasággal megkötött megállapodás alapján az adós számlájára olyan összegű készpénz folyt be, amely a felperes hitelezői igényének teljes kielégítését lehetővé teszi. Nem kétséges az sem, hogy a felszámolónak az adós vagyonát érinti hiányos, nem megfelelő tájékoztatása - mulasztásban megnyilvánuló jogellenes magatartása - indította a felperest arra, hogy a követelés engedményezéséről határozzon, melynek következtében a felperes a keresetében megjelölt kárt szenvedett el.
- 1044/1045 -
Alappal utalt ugyanakkor az elsőfokú bíróság Ptk. 340. § (1) bekezdésére is, mely a károkozó oldalán a közrehatás mértékének megfelelő felelősség alóli mentesülést eredményezi. Nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Helytállónak fogadta el a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság arra vonatkozó megállapítását, hogy a felperes a saját, e tárgykörben kiadott utasítását és eljárási rendjét megszegve, a közbenső mérleg előterjesztését meg sem várva határozott a követelése engedményezéséről.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint is egy 131.527.851 forint összegű, részben b) kategóriában tartozó hitelezői igény birtokosától elvárható, hogy fokozottabb körültekintést tanúsítva, a felszámolási eljárásra irányadó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével végezzen alapos gazdaságossági elemzést a követelése várható megtérüléséről. Különösen így van ez, ha a hitelező egyébként is megfelelő apparátussal rendelkező, az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét ellenőrizni hivatott költségvetési szerv, melynek követelések értékesítésével összefüggő eljárását utasítás is szabályozza.
Annak nincs jelentősége továbbá, hogy a súlyosan gondatlan felszámolói magatartást a felszámolóbiztos alkalmazotti minőségben, avagy megbízási jogviszonyban eljárva valósította-e meg. A nem természetes személy felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatására felszámolóbiztost jelöl ki, aki a felszámoló nevében jár el, a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya, vagy megbízási jogviszonya alapján. A csődtörvény 54. § (1) bekezdése egyértelműen a felszámoló felelősségét nevesíti, a felszámoló és a felszámolóbiztos közötti jogviszony minőségének ezért a jelen jogvita megítélése szempontjából nem volt jelentősége.
Alap nélkül hivatkozott az alperes arra is, hogy a felelőssége legfeljebb a jogellenes magatartást nélkülöző, a Ptk. 6. §-ban szabályozott szubszidiárius tényállás alapján lenne vizsgálható. A biztatási kár jogintézményének alkalmazhatósága kizárja a jogellenességet, amely adott ügyben a már kifejtettek szerint a felszámoló súlyosan gondatlan magatartásával valósult meg azáltal, hogy az adós vagyonát érintő tájékoztatási kötelezettségét megszegve, nem a valóságnak megfelelő adatszolgáltatást tette" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.125/2007/8. szám).
ÍH 2008.172.
A felszámoló törvényes képviseleti minősége a törvényen, illetve a bíróság kijelölő határozatán alapul. A felszámoló képviseleti jogkörében törtnő eljárás során harmadik személynek okozott kárért önálló felelőssége csak akkor áll fenn, ha az nem jognyilatkozat tételében nyilvánul meg, hanem önálló cselekvőségnek minősül (Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.100/2008/4. szám).
11.Gf.40.375/2006/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
Amennyiben a felszámoló magatartása harmadik személynek kárt okoz, felelősségére nem a Cstv. 54. § előírása, hanem a Ptk. általános szabályai irányadók.
11.Gf.40.082/2005/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adósi valamint az adós felszámolójának felelőssége. A két felelősség elhatárolása.
Az indokolásból: "A felperes a kereseti kérelmének jogcímét a Ptk. 339. §-ában, illetőleg a 350. § (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes a többször módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseire hivatkozva terjesztette elő védekezését, e körben a Cstv. 54. §-ában foglaltakra hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a kereseti kérelemben és védekezésben előterjesztett különböző jogcímeknek. Az ítéletében az alperes kártérítési felelősségét annak alapján látta megállapíthatónak, hogy a Cstv. 34. §-a értelmében a felszámoló az, aki az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot a felszámolás kezdő időpontja után megteheti. Ebből következően - álláspontja szerint - a Cstv. 54. §-a figyelembevételével a felszámoló jogsértő módon járt el (a nyilatkozattételi kötelezettsége teljesítése során) és ezzel összefüggésben okozott a felperesnek kárt, melyért felelősséggel tartozik.
- 1045/1046 -
A felszámolás kezdő időpontjában hatályos Cstv. 54. §-a úgy rendelkezik, hogy: »A felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kártért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonára [4. § (2) bekezdés] terjed ki. A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.« E törvényhely módosítását az 1997. évi XXVII. törvény 23-24. §-a vezette be. Ezzel a törvény azt kívánta egyértelművé tenni, hogy a felszámoló felelőssége csak arra a vagyoni körre terjed ki, amely a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyona, illetve később azzá válik. Tekintettel arra, hogy a felszámoló csak a felszámolás kezdő időpontjától rendelkezik az adós vagyonával, logikus, hogy felelőssége is csak ettől az időponttól álljon fenn. Köteles viszont a felszámoló a korábbi időszakban történt jogszabályellenes vagyonkimentés elleni fellépésre, ha annak eredményeként a felszámolói vagyon növelhető.
A jogalkotó ezzel a rendelkezéssel azt hangsúlyozza, hogy a felszámolót csak a felszámolás kezdő időpontjától illeti meg a rendelkezési jog az adós vagyonával, ebből következően a felelőssége is ettől az időponttól áll fenn. Nem tehető felelőssé a felszámolás kezdő időpontja előtt meglévő, azonban a kezdő időpontban már hiányzó vagyontárgyakért. Nem zárja ki ugyanakkor a felszámoló felelősségét arra az esetre, hogyha a károkozó magatartást vagy mulasztást a felszámoló nem az adós vagy a hitelező vagyonának terhére, hanem más személy vagyoni hátrányára követi el.
A felszámoló az értékesítési tevékenységét önálló felelősséggel végzi. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a gazdálkodó szervezetet, mint működő egységet kívánja összes aktívával, passzívával együtt értékesíteni. A további működtetés - bizonyos választmányi ellenőrzés mellett - szintén önálló felelősségével történik. E körben is azonban az adott helyzetben elvárható gondossággal köteles eljárni. Amennyiben a kötelezettségét megszegi és ezzel kárt okoz, az adós felelősségétől független önálló felelősséggel tartozik.
A csődtörvény értelmében a felszámoló kötelezettsége széleskörű, egyes esetekben valóban törvényes képviselőként jár el. Vannak azonban olyan kötelezettségei is (hitelezői igények nyilvántartásba vétele, közbenső mérleg, zárómérleg benyújtása stb.) ami a felszámoló saját feladatkörébe tartozó kötelezettség.
A csődtörvényben meghatározott és a felszámolóra vonatkozó speciális kártérítési felelősségi norma törvényi tényállásának feltételei közé tartozik annak igazolása, hogy a károkozó fél felszámolási eljárás során felszámolóként, és a felszámolói kötelezettségei megszegésével okozati összefüggésben tanúsította a károkozó magatartást. Amennyiben a felszámoló a felszámolói jogkörétől függetlenül vagy azt túllépve tanúsít olyan magatartást vagy mulasztást, mellyel másnak kárt okoz, a polgári törvénykönyv kártérítési felelősségre vonatkozó általános szabályai az irányadóak.
A Ptk. 350. §-ának (3) bekezdése értelmében a törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős. A fenti felelősségi alakzat szigorúsága abból következik, hogy a képviselt nem jogosult, de nem is képes ellenőrizni a törvényes képviselő tevékenységének ellátását, hiszen a törvényes képviselő eljárását az indokolja, hogy a képviselt a saját ügyeinek ellátására is képtelen, avagy arra csak korlátozottan képes. Mindezek folytán a bírói gyakorlat a szervezeti képviselőt nem vonja a Ptk. 350. § (3) bekezdésének alkalmazási körébe, e jogszabályhelyet akkor alkalmazza, ha a törvényes képviselő a szülő, a gyám vagy a gondnok, tehát a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes személy mellé rendelt képviselő. A felszámoló egyes feladatok ellátása során az adós törvényes képviselőjeként jár el (például az adóssal szembeni perek során az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok megtétele a Cstv. 34. §-a alapján). A felszámoló tevékenységét azonban jogosult ellenőrizni az adós és a jogszabálysértő intézkedés ellen a Cstv. 51. § (1) bekezdés alapján kifogást tehet.
- 1046/1047 -
A felszámoló ezen felül a választmánynak (hitelezők meghatározott körének) beszámolási kötelezettséggel tartozik és az adós működéséhez azok hozzájárulását köteles kérni [Cstv. 39. § (3) bekezdése, Cstv. 46. § (3) bekezdése].
A Ptk. 219. § (2) bekezdése alapján amennyiben a felszámoló képviselőként jognyilatkozatot tett az adós nevében, úgy valóban a cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Ez a rendelkezés azonban a jognyilatkozatok, szerződések megkötése során a képviselő és a képviselt jogaira és kötelezettségeire vonatkozik. A képviselet alapulhat törvényen, illetve ebből eredő hatósági rendelkezésen, jogügyleten (megbízáson, meghatalmazáson) vagy nem természetes személy alapszabályán, szervezeti szabályzatán. A képviselő eljárásának joghatása az, hogy az általa végzett jogcselekmény eredményeként a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen állást kell foglalnia a tekintetben, hogy az alperes terhére felrótt magatartás a felszámolási eljárás során a felszámoló kötelezettségének körébe tartozó olyan jogsértő magatartás, melynek alapján a Cstv. 54. §-ában foglalt rendelkezését kell alkalmaznia, vagy pedig a felszámoló e jogkörén kívül, vagy e jogkörét túllépve tanúsította azt a károkozó magatartást, vagy mulasztást, melynek alapján a felperes az alperes felelősségét kéri megállapítani. Ennek eldöntését követően köteles a feleket a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján kioktatni az őket terhelő bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és annak jogkövetkezményeiről. Mindkét felelősségi alakzat esetén lehetőséget kell adnia az alperesnek arra, hogy a védekezése során kimentse magát, e körben az alperest fel kell hívni annak bizonyítására, hogy igazolja, az adott helyzetben a tőle elvárható gondossággal járt el. Amennyiben az alperes által előadott tényeket a felperes vitássá teszi, az alperest terheli a bizonyítási kötelezettség, melyre előadott bizonyítási indítványait szükség esetén a bíróságnak kell elrendelnie. Ha az alperes a felperesi károsult kárenyhítési kötelezettségének elmulasztására hivatkozik, e tárgyban is le kell folytatni a bíróságnak az alperes által indítványozott és szükségesnek látszó bizonyítást. Ha az elsőfokú bíróság az alperes védekezése körében előterjesztett bizonyítási indítványait a releváns tények szempontjából szükségtelennek tartja, az elsőfokú ítéletben annak indokait köteles megadni.
Mindezen bizonyítási eljárás lefolytatását követően kerülhet abban a helyzetbe az elsőfokú bíróság, hogy megalapozott tényállást állapítson meg és annak alapján megalapozott, érdemi döntést hozzon."
12.Fpkf.43.792/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
I. A felszámoló a saját vagyona terhére a felszámolási vagyon őrzéséről, annak megóvásáról nem köteles gondoskodni, ezért nem róható az sem a terhére, hogy az adós vagyonának megőrzése céljából nem köt szerződést őrző-védő céggel.
II. Ha viszont a felszámoló a vagyon értékesítése során nem a jó gazda gondosságával jár el - és az őrzés hiányából ezért állagromlás következik be - ez megalapozhatja a kártérítési felelősségét
15.Gf.40.383/2004/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
A járadékjellegű követelések jogosultjainak érdekeit az állami felelősség érvényesítése során a felszámolónak kell képviselnie. A felszámolónak haladéktalanul intézkednie kell a Pénzügyminisztérium felé történő érvényesítés iránt; a haladéktalan intézkedés elmulasztásával okozott kárért felel.
12.Fpkf.40.443/2003/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára [4. § (2) bekezdés] terjed ki. A felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételével összefüggő intézkedéseit az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles megtenni. E gondosság azonban nem jelenti a felszámoló által ismert hitelezői igények jogosultjainak a hitelezői igényük nyilvántartásba vételére vonatkozó felhívását, hanem csupán a bejelentett hitelezői igények többször mód. Cstv. 46. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelő nyilvántartásba vételére, és a vitathatónak minősített igények bírósághoz - elbírálás céljából - történő megküldésére, valamint a törvény 57. §-a (1) bekezdésében foglalt sorrend szerinti kielégítésére terjed ki.
- 1047/1048 -
Fpkf.I.30.174/2003. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoláshoz kapcsolódóan a büntető feljelentések megtétele a felszámoló felelősségi körébe tartozik. Amennyiben a felszámoló megalapozatlanul indít büntetőeljárást, és ezáltal harmadik személynek felesleges költséget okoz, úgy a költség megtérítését az a fél, akinél ez felmerült, a hivatkozott eljárásban kérheti. Önmagában a törvényben biztosított feljelentési jog gyakorlása nem jogellenes. Ha a felszámoló feljelentése kapcsán indult nyomozás, mint közhatalmi tevékenység során a nyomozó hatóság az eljárási cselekményeivel kárt okozott, úgy a sérelmet szenvedett fél a nyomozó hatóságnál vagy az ügyészségnél panasszal élhet, vagy adott esetben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indíthat pert.
35.3.3. A kárigény érvényesítése
Ha a kár jellege miatt az adós gazdálkodó szervezet felel a kárért, azt be kell jelenteni 40 napon belül a felszámolónak, aki azt elismerheti és besorolhatja, ennek hiányában vitatott igényként a felszámolást lefolytató bíróság elbírálja az igényt. Minden más esetben felszámoló felelősségének megállapítására az általános hatáskörű bíróság jogosult. Ezt a követelést tehát nem lehet a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni. Annak nincs akadálya, hogyha a jogszabály lehetővé teszi külön per megindítását [pl. Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdés], akkor a felszámolót is perbe vonja alperesként a sérelmet szenvedett fél, ebben az esetben tárgyi keresethalmazat keletkezik.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.550.
II. A felszámolónak az adós vagyona értékesítésekor az értékesítésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. Ha azok megsértésével másnak kárt okoz, azért az adós felelősségétől független, önálló kártérítési felelősséggel tartozik. Az ilyen igény érvényesítésére nem a felszámolási eljárásban, hanem a felszámoló ellen indított perben kerülhet sor.
EBH 2001.451.
A felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálandó körülmények.
BDT 2000.98.
I. Amennyiben a felszámoló a felszámolás során az adós képviseletében eljárva harmadik személynek felróható magatartásával kárt okoz, e kárért a Cstv. 54. §-a alapján saját személyében, közvetlenül tartozik kártérítési felelősséggel.

Cstv. 55. § Hatálytalan rendelkezés
36. A felszámolási eljárás befejezése
36.1. A bírósági eljárás a benyújtott záróanyaggal kapcsolatban
Cstv. 56. § (1) A bíróság a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A bíróság tárgyalást tűz ki, amelyre megidézi a kifogást előterjesztőt, valamint a felszámolót. A bíróság a kifogásról a tárgyaláson határoz, és annak eredményeképpen a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
- 1048/1049 -
36.1.1. A záróanyag megküldése a hitelezők részére
A gyakorlatban sokszor problémát okoz az, hogy a felszámolók, átvéve a bíróság feladatát, a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot saját maguk kiküldik a hitelezőknek. A bíróságot azonban nem mentesítik a Cstv. 56. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alól, mert a bíróságnak ilyenkor is ki kell küldenie a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot, ugyanis a bíróságnak fel kell hívni a hitelezőket arra, hogy a kézbesítéstől számított 30 napon belül írásban kifogásolhatják a zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatba foglaltakat. A felszámolónak a fentiekből következően eggyel több példányban kell benyújtania az anyagot, mint ahány hitelező az eljárásban szerepel.
36.1.2. Kifogás a záróanyag ellen
A Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogásra teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a Cstv. 51. §-ban szabályozott kifogásra. Az 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásnak egy korlátozottabb, speciális formája. Az 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás csak a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglalt, sérelmezett intézkedés miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, abban az esetben, ha a hitelező a sérelmezett intézkedésről korábban még nem szerzett tudomást (BH 2016.41.). Ezt a kérdést az 51. § kapcsán már elemeztük, itt csak az újabb döntéseket közlöm. A 30 napos határidő anyagi jogi, jogvesztő határidő, ezt a törvény egyértelműen kimondja.[280]
A kifogást elbíráló döntés ellen a kifogásoló nem fellebbezhet, de a bíróság eljárás befejezéséről hozott határozata elleni fellebbezésben sérelmezheti a kifogás elutasítását.
- 1049/1050 -
A kifogást a bíróság elbírálhatja külön tárgyaláson, de célszerű a zárótárgyaláson történő elbírálás. A zárótárgyalásra vonatkozóan a törvényben speciális rendelkezések nem találhatók.

JOGGYAKORLAT
EBH 1999.32.
A felszámolási zárómérlegben (záró egyszerűsített mérlegben), illetve vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen benyújtott kifogást elutasító végzés önálló fellebbezéssel nem, hanem csak az ügy érdemét eldöntő határozat elleni fellebbezésben támadható, a fellebbezés alapján hozott jogerős határozattal szemben azonban felülvizsgálatnak nincs helye.
BH 2016.121.
II. A Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben.
Az indokolásból: "[15] A Kúria elsőként megállapította, hogy a hitelező által előadottakat tartalma alapján a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásnak kell tekinteni.
[16] A Kúria a Gfv. X. 30.109/2012/2. számú végzésében már vizsgálta a Cstv. 51. §-ában és 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogások egymáshoz való viszonyát. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás eltér a Cstv. 51. §-ában található kifogástól, előterjesztésének határidejében, céljában, a kifogással támadható intézkedésben. A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerinti kifogás kifejezetten csak az eljárás befejezéséhez kapcsolódik, a felszámoló által előterjesztett anyagok tartalmára irányulhat.
[17] Jóllehet a hitelező az egyszerűsített felszámolásként történő befejezés iránti kérelem részét képező jelentésből értesült arról, hogy a felszámoló az adós vagyonát hogyan értékesítette, és milyen módon történt az elszámolás, a hitelező kifogása nem a záróanyag (jelentés, vagyonfelosztási javaslat) tartalmát, hanem a felszámoló jogszabálysértő intézkedését támadta.
[18] Ebből következően a Kúria - a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint, az ott állított jogszabálysértések alapján - azt vizsgálta, hogy helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés a kifogás megalapozottságát."
BH 2016.41.
Az 1991. évi XLIX. tv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás az 1991. évi XLIX. tv. 51. §-a szerinti kifogásnak egy korlátozottabb, speciális formája. Az 1991. évi XLIX. tv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás csak a felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglalt, sérelmezett intézkedés miatti kifogás előterjesztését teszi lehetővé, meghatározott határidőn belül, abban az esetben, ha a hitelező a sérelmezett intézkedésről korábban még nem szerzett tudomást [1991. évi XLIX. tv. 51. § (1) bek., 56. § (1) bek.].
BH 2011.258.
A felszámoló által előterjesztett zárómérleggel és vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő anyagi jogi természetű, tehát a kifogásnak a határidőn belül meg is kell érkeznie a bíróságra [1991. évi XLIX. törvény 56. §, 4/2003. PJE határozat].
Az indokolásból: "A hitelező felülvizsgálati kérelmében tévesen ítélte meg a Cstv. 56. § (1) bekezdésében biztosított kifogás intézményét akként, hogy az jogorvoslati jellegű, mert egy folyamatban levő eljárásban a felszámolóval való egyet nem értés esetén lehet azt előterjeszteni. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felszámolási eljárás egy összetett, komplex eljárás, melynek egyik része lehet a kifogás alapján indult »eljárás«. Jóllehet tartalmában valóban a hitelező jogvédelmét szolgálja a felszámoló által becsatolt zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján benyújtható kifogás, azonban e kifogás benyújtásával indul meg az az eljárás-rész, amelyben a hitelező kifogását a bíróságnak el kell bírálnia. Ekként a kifogás e nemperes eljárás megindítása iránti kérelem.
- 1050/1051 -
A 4/2003. PJE határozatban foglaltak szerint a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, »ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő [...] a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont]. A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.«
A jogegységi határozat indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. E határidő jellege nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz.
A kifejtettek alapján a jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő anyagi jogi természetű határidő, amely esetében a Pp. 105. § (4) bekezdése nem alkalmazható. Ezért a keresetindítás határidejét (a nemperes eljárás megindításának határidejét) a fél - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elmulasztja akkor is, ha a keresetlevelét a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja.
A kifejtett indokokra tekintettel a felülvizsgálattal támadott jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.150/2010/5. szám).
BH 1998.502.
A felszámolási eljárásban a felszámoló részéről tett intézkedés vagy mulasztás miatt a hitelezők által előterjesztett kifogások tárgyában hozott bírósági határozat ellen fellebbezésnek van helye. A Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, speciális kifogással kapcsolatos bírósági intézkedés ellen azonban fellebbezésre csak az ügy érdemében döntő határozat elleni fellebbezésben van lehetőség. Az ennek elbírálása során a kifogás tárgyában hozott határozat ellen felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő.
BH 1996.119.
II. A felszámolási zárómérleggel kapcsolatban nem támadható meg kifogással a felszámoló olyan intézkedése vagy mulasztása, amely ellen a törvényben megállapított határidőn belül nem terjesztettek elő kifogást.
ÍH 2007.183.
I. A felszámoló által előterjesztett zárómérleget, zárójelentést és ennek mellékleteit a bíróság köteles kiadni a hitelezők számára. E kötelezettség elmulasztása oda vezet, hogy a hitelezőket elzárja észrevételezési, kifogás előterjesztési jogaik gyakorlásától. Ez olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, amely szükségesség teszi az eljárás megismétlését.
II. A zárómérleget, zárójelentést, vagyonfelosztási javaslatot és ezek mellékleteit a bíróságnak hitelezői észrevételek és kifogások hiányában is meg kell vizsgálnia a tekintetben, hogy azok megfelelnek-e a csődtörvény, számviteli törvény és ehhez kapcsolódó kormányrendeletben foglalt feltételeknek (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.244/2006/2. szám).
ÍH 2007.184.
A bíróság a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megküldeni a hitelezők részére. Ha a felszámoló a fenti okiratokat módosítja, a módosított záródokumentumok tekintetében is fennáll e kézbesítési kötelezettség, melynek megszegése a hitelezők garanciális jogait sérti (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.389/2006/7. szám).
ÍH 2007.136.
Ha a hitelezők a záródokumentációval szemben kifogást terjesztenek elő, azt tárgyaláson kell elbírálni. A kifogás alaptalansága esetében egyrészt annak elutasításáról, másrészt a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről,
- 1051/1052 -
míg megalapozottsága esetében a felszámoló új zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat benyújtására kötelezéséről kell rendelkeznie. Az elutasítást az eljárás befejezéséről rendelkező határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.814/2006/2. szám).
ÍH 2005.46.
A felszámolási eljárásban előterjesztett kifogás elbírálása során a bíróságnak először azt kell vizsgálnia, hogy az az arra jogosult hitelezőtől származik-e; benyújtása határidőben, a jogszabályi feltételekkel összhangban történt-e; és csak ezt követően kerülhet sor a kifogás érdemi elbírálására. A zárómérleg elkészítése kapcsán azokat a felszámolói intézkedéseket, illetve mulasztásokat, amelyekre vonatkozó kifogást az érintettek kellő időben nem terjesztettek elő, már nem lehet kifogással támadni (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.40.325/2003/2. szám).
12.Fpkf.43.352/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A zárómérleg tartalmát illetően előterjesztett kifogás elbírálása során nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a kifogásban megjelölt sérelmekről a hitelező korábban tudomást szerzett-e, avagy csupán a záróanyagból értesült az általa sérelmesnek tartott intézkedésről, mulasztásról.
Fpkhf.25.303/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
I. A felszámoló által előterjesztett záródokumentáció és vagyonfelosztási javaslat csak a speciális, Cstv. 56. § (1) bekezdésében szabályozott kifogás útján támadható, ennek elbírálására a kifogásra vonatkozó Cstv. 51. § (1) bekezdésben írt szabályok nem alkalmazhatók.
II. A bíróság pervezető végzésben nem kötelezheti a felszámolót a vagyonfelosztási javaslat megváltoztatására.
36.2. A be nem hajtott követelések és az értékesítetlen vagyontárgyak sorsa
Cstv. 56. § (2) Ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A további eljárásra a 60. §-ban foglaltak az irányadók.
(3) Ha az eljárás befejezésekor az értékesítetlen vagyontárgyak között zálogjoggal terhelt vagyontárgy is található, a vagyontárgyaknak a hitelezők közötti felosztásáról rendelkező végzés jogerőre emelkedésével a zálogjog megszűnik. A szükséges eljárás lefolytatása a bíróság végzése alapján hivatalból történik.
(4) Az értékesítetlen vagyontárgyaknak a hitelezők közötti felosztásával bekövetkezett vagyonszerzés - az egyszerűsített felszámolás esetét (63/B. §) is ideértve - illetékmentes.
(5) Az összes hitelezői igényt meghaladó be nem hajtott követelések felosztására a 61. §-ban foglaltak az irányadók.
A Cstv. 56. § (2) bekezdése rendezi azt a helyzetet, ha a felszámolónak nem sikerült a be nem hajtott követeléseket a hitelezők részére engedményezni, úgy a bíróság osztja fel ezeket a követeléseket.
- 1052/1053 -
A követelés felosztásához már nem kell a hitelező beleegyezése, itt a bíróság "kényszerhelyzetben" van, és a Cstv. 57. §-ában foglalt kielégítési sorrend alapján köteles a felosztást elvégezni. Egyetértek a Szegedi Ítélőtábla több, alább közölt döntésében kifejezett álláspontjával, miszerint a hitelező visszautasíthatja ugyan a vagyontárgyat, illetve követelést, azonban az átadni kívánt követelés vagy vagyontárgy értéke erejéig a követelését kiegyenlítettnek kell tekinteni. Ez a megállapítás azonban csak az 56. §-ban szabályozott esetre vonatkozik, az 52. §-ban szabályozott engedményezésre nem, ahogy ezt az 52. § kapcsán már elemeztük.
36.2.1. A követelések felosztásával kapcsolatos kérdések
A követelésekről az 52. § kapcsán részletesen szóltunk, a követelés és vagyontárgyak felosztásáról azonban nem.
"A követelések felosztásánál a felszámoló javaslatának arra kell irányulnia, hogy a felosztásnál ne adódjon megoldhatatlan helyzet, ki kell pontosan dolgoznia azt is, hogy a bíróság mely hitelező részére, milyen követelése fejében, milyen összegű követelést adjon át. A Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. értelmében a bírósági határozat rendelkező részének megszövegezése során a határozottság követelményének kell érvényesülnie. A határozat rendelkező részét világosan, könnyen érthetően és minden kétséget kizáróan kell megszerkeszteni. Külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás folyamán ne okozzon nehézséget (BH 1985.325). Ha a bíróság általi felosztás végrehajthatatlan, nem teszi lehetővé, hogy a követelés kötelezettjével szembeni perbe jogutódként beléphessen az engedményezett követelés jogosultja. A perbe csak pontosan meghatározott követelés tulajdonosa léphet be (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf. 44.911/2011/2.)".[281]
A gyakorlatban vitatott, hogy elegendő a vagyonfelosztási tervben összegszerűen meghatározni az átadott követelést, vagy százalékos arányban is meghatározni az átadott követelés egészéhez képest az átadott részt. Gyöngyösiné Antók Éva véleménye az alábbi a kérdésben:

"Ugyancsak végrehajtási okokból indokolt azt megkövetelni a felszámolótól, hogy részint olyan felosztási tervet készítsen, amelyben az átadott követelés forintban nevesítetten szerepel, részint olyat, amelyben százalékos arány is feltüntetésre kerül. (Pl. a követelés »x«%-át adja át a bíróság a hitelezőnek azzal, hogy maximum »y« forint összeg erejéig). A végrehajtást elrendelő bíróság vagy a perbíróság ugyanis ilyen határozat alapján tud megfelelően dönteni a jogutódlásról. Amennyiben a vagyonfelosztási javaslat csupán az átadott peresített követelés összegszerű felosztását tartalmazza, a bíróság határozata végrehajthatóságának biztosítása érdekében meg kell határozni az átadott vagyon teljes értékéhez viszonyítottan az egyes hitelezői követelések kielégítési arányát is, mivel a felosztott követelés esetleges részleges megtérülésekor az érintett hitelezők és a felszámoló értelemszerűen nem juthatnak hozzá a záróvégzésben meghatározott összegű követelésrészekhez, csupán annak arányosan csökkenő részéhez (Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.471/2010/2.)."[282]
- 1053/1054 -

Csőke Andrea véleménye szerint a százalékos meghatározás felesleges: "Ha egyszer befejeződött a felszámolás, és a követelés névleges értékének szétosztása megtörtént, akkor annak a követelésrésznek a minden korlátozástól mentes jogosultja az a hitelező, aki azt megkapta. Ha az így megkapott követelésből a folyamatban levő perbe az 5 hitelezőből csak 2 jelentkezik be, akkor a megnyert követelést a nekik adott névleges összeg erejéig lehet kifizetni. Ha ezt a megnyert összeg nem éri el, akkor csak kettőjük között kell arányosítani. Aki nem érvényesítette az így megkapott követelésrészt, azt nem kell figyelembe venni."
A döntésekből úgy tűnik, hogy inkább a százalékos megoldás a gyakoribb a gyakorlatban.
A zárómérlegnek a mérlegfordulónapra vetítetten kell feltüntetnie a be nem hajtott követeléseket is. Így, ha a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelés fennállásáról a peres bíróság a zárómérleg fordulónapját követően dönt jogerősen, s elutasítja a keresetet, a gyakorlatban vitássá válik, hogy a zárómérleg jóváhagyása vagy fellebbezés esetén milyen döntést kell hozni. A Pécsi ítélőtábla álláspontja szerint, "ha a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelés fennállásáról a peres bíróság a zárómérleg fordulónapját követően dönt jogerősen, a zárómérleg időpontjában az még fennálló követelés. A mérlegfordulónapot követően bekövetkezett változás a vagyonfelosztást nem teszi jogszabálysértővé, mivel az elsőfokú bíróság végzésének a be nem hajtott követelés felosztására és átadására vonatkozó rendelkezése a követelés jogi sorsát nem dönti el, arra ad lehetőséget, hogy a követelésből részesülő hitelezők jogutódként a kötelezettel szemben a követelést érvényesítsék, mely igényérvényesítés eredményessége a hitelezők kockázata" (Fpkf.IV.40.189/2015/2. szám).
Ezzel ellentétes véleményt fogalmazott meg a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.133/2015/3. számú határozata:

"Az eljárást befejező határozatban a bíróság csak az adóst ténylegesen megillető, be nem hajtott követelés(ek) felosztásáról és engedményezéséről határozhat. Az alapul szolgáló tényállás szerint az adós követelése iránti perben a bíróság a keresetet jogerősen elutasította a záróvégzés meghozatala után. Indokolásból: A jogerős ítéletből következik, hogy az adóst a volt vezető tisztségviselővel szemben már (felosztható) követelés nem illeti meg. Nem létező követelés felosztásáról való rendelkezés fogalmilag kizárt. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót újabb zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítésére, amelyben a valós követelések szerepelhetnek, a perbíróság jogerős ítéletének következményét a záróanyagban is le kell vonni, hiszen a hitelezők között csak valós, létező követelés engedményezésére kerülhet sor."

Bár kétségtelenül fontos érvek vannak az utóbbi megoldás mellett, a magam részéről a Pécsi Ítélőtábla döntésével és megoldásával értek egyet. Ellenkező megoldás mellett akár a felülvizsgálati eljárásban is sor kerülhetne hatályon kívül helyezésre.
Természetesen a felszámoló javaslatának arra kell irányulnia, hogy a felosztásnál ne adódjon megoldhatatlan helyzet, minél kevesebb követelés, illetve vagyontárgy kerüljön több hitelező tulajdonába. Ha ez a helyzet elkerülhetetlen, akkor a felszámolónak azt is ki kell dolgozni, hogy a vagyontárgy milyen arányban lesz a hitelezők közös tulajdona. Ingatlan esetén javasolni kell a végzés megküldését az ingatlan-nyilvántartási hatóság részére a közös tulajdon bejegyzése végett.
- 1054/1055 -
JOGGYAKORLAT
BH 2014.186.
Ha a hitelező a felszámolási eljárás befejezésekor az adós vagyonából követelést kap hitelezői igénye részbeni vagy teljes kielégítéseként, a kötelezettel szemben indított eljárásban nem hitelezői igényt érvényesít, hanem az adós helyébe lépve követeli a kötelezettség teljesítését [1997. évi CXLIV. tv. 29. §, 30. § (2) bek.; 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bek., 355. § (1), (4) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 56. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
Fpkhf.I.30.052/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
Az adóhatóság a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. Az adóhatóság az adó visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallást benyújtják. Az adó túlfizetéssel szemben az adóhatóság követelésének beszámítása ezért a felszámolási zárómérleg kapcsán idő előtti, mivel az csak az adós jogutód nélküli megszűnését követően válik esedékessé. Indokolatlan viszont az adós adótúlfizetésének a vagyonfelosztási javaslatban más hitelezők részére történő engedményezése, hiszen a túlfizetést a felszámolás befejezését követően az adóhatóság az adóssal szemben fennálló tartozásával szemben elszámolja.
Fpkf.I.30.451/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
Nincs lehetőség a felszámolási eljárást befejező végzésben engedményezett ÁFA követeléssel szemben az adóhatóság részéről beszámításra. A felszámolási eljárás befejezésekor az engedményezésnek nem feltétele a követelés lejárt volta, azaz a le nem járt, jövőben esedékessé váló adóvisszatérítési igény is engedményezhető.
Fpkf.I.30.466/2005. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási eljárás befejezésekor fennálló, be nem hajtott követelésnek a hitelezőre történő engedményezésekor egyfelől meg kell jelölni a követelés tényleges, pontos összegét, másfelől adott esetben azt is, hogy a felszámoló - a követelés várható behajthatóságára, "piaci értékére" figyelemmel - azt milyen összegen kívánja engedményezni. A két összeg egymástól eltérhet; a hitelező azonban anyagi jogi értelemben a követelés tényleges összegét igényelheti.
Fpkhf.I.30.374/2005/3. (Szegedi Ítélőtábla):
A hitelezőnek nem kötelessége a tulajdonába adni kívánt ingatlanrész elfogadása; ha úgy ítéli meg, hogy az ingatlan forgalmi értékéhez képest kötelezettségei túlzottak lennének, vagy egyéb okból az átruházást nem kívánja, a tulajdonba adást visszautasíthatja. Az el nem fogadott vagyonrésznek a felszámolási zárómérlegben megjelölt értéke erejéig azonban az adóssal szemben érvényesíteni kívánt követelése kiegyenlítetté válik.
Fpkf.I.30.208/2004/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló bíróság nem mérlegelheti, hogy a beterjesztett vagyonfelosztási javaslatban az adós be nem hajtott, a hitelezőkre engedményezett követeléseiből milyen összegnek a megtérülése várható. Nincs azonban akadálya annak, hogy a hitelező a felszámolási zárómérlegre tett, határidőben bejelentett észrevételében visszautasítsa a rá engedményezni kívánt követelést. Ebben az esetben a bíróság felhívására a felszámoló átdolgozza a vagyonfelosztási javaslatot és ezen hitelezőt mellőzi az engedményesek köréből.
Fpkf.I.30.016/2004/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolási záróvégzés azon rendelkezésével szemben, amelyben a bíróság az adós követelését a hitelezőkre engedményezi, a felszámolási eljárásban félnek nem minősülő, az eljárásban részt nem vevő engedményes - a követelések kötelezettje - is fellebbezéssel élhet. A felszámoló bíróság a be nem hajtott követeléseket a hitelezők között követelésük erejéig osztja fel, és az azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezők követeléseinek arányát meg kell határozni a vagyonfelosztási javaslatban.
- 1055/1056 -
36.2.2. A zálogjog megszűnése
Amennyiben zálogjoggal terhelt ingatlan (vagy ingó) maradt az értékesítetlen vagyontárgyak között, a záróvégzés jogerőre emelkedésével a zálogjog megszűnik. A bíróságnak ilyenkor hivatalból kell megkeresni az illetékes földhivatalt az Inytv. 26. § (6) bekezdése alapján a zálogjog törlése iránt. Ingót terhelő zálogjog törlése iránt a 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet előírásait figyelembe véve kell eljárni. A 4. § (2) bekezdése értelmében a zálogjog alapítására, valamint a változásra vonatkozó bejegyzés kérelemre vagy a bíróság, illetve más hatóság megkeresésére történik. A kérelemnek tartalmaznia kell a változást megelőző adatot, a változás időpontját és a korábbi adat törlésére vonatkozó utalást.
Az új Ptk. és a zálogjogi nyilvántartások [közte a 11/2001. (IX. 1.) IM rendeletet felváltó 18/2014. (III. 13.) KIM rendelet] előírásai miatt a helyzet megváltozott. "Kérdés, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásra vonatkozó szabályozás alapján van-e kötelezettsége a felszámolást lefolytató bíróságnak, figyelemmel arra, hogy a szükséges eljárás lefolytatása a bíróság végzése alapján hivatalból történik? A Ptk. 5:117. § szerint zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult és a zálogkötelezett is tehet. A zálogjogosult köteles a zálogjog törléséhez hozzájárulni, illetve nem jogosult a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot tenni, ha nem áll fenn zálogjoggal biztosított követelése vagy olyan jogviszony, amelynek alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelése keletkezhet" - írja Gyöngyösiné Antók Éva a már idézett tanulmányában.[283]
37. A kielégítési sorrend
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
a) a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei,
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (2) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 5:118-5:122. §-a az irányadó,
c) a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti,
d)[284] a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, a mezőgazdasági őstermelő követelése, valamint a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja azon követelései, amelyek azon alapulnak, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja a biztosított betéttel rendelkező betétesek jogutódjává, illetve követeléseik jogosultjává vált,
- 1056/1057 -
e)[285] a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozások, az adók - kivéve a (2) bekezdés szerinti adó- és járuléktartozásokat - és adók módjára behajtható köztartozások, a büntetőeljárásban a 6/A. § (8) bekezdés alapján az állam javára fizetendő összeg, továbbá a visszafizetendő államháztartási, európai uniós vagy nemzetközi szerződésen alapuló más nemzetközi forrásból származó támogatások, valamint a közműdíjak és a társasházi közös költség és a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapjának a d) pontban nem említett követelései,
f) egyéb követelések,
g) a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás,
h) azok a követelések (ide nem értve a kötelező legkisebb munkabér, kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig az Mt. 138. § (6) bekezdése szerinti garantált bér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követeléseket [(2) bekezdés a) pont]), amelyek jogosultja
ha) a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese),
hb) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője,
hc) az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállaló,
hd) a ha)-hc) pontban említett személyek közeli hozzátartozója, élettársa,
he) az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet,
hf) az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).
37.1. Általános kérdések
A vagyon felosztása minden csődtörvénynek egyik központi kérdése. A sorrend, illetve arány szerinti kielégítésre vonatkozó rendelkezések először az itáliai csődjogban jelentek meg. Rocco: Mercatorum Notabilia (Nápoly 1655) című művében már olyan speciális csődjogi kifejezéseket találunk, mint például csődhirdetmény, a sorrend, illetve arány szerinti kielégítés, könyvek, számadások megvizsgálása, csődtömegből való élelmezés stb. A konkrét törvényhozói elhatározástól függ, hogy miként fogalmazzák meg a felosztásra vonatkozó szabályokat. Többen kritizálják a törvénynek a felosztására vonatkozó szabályait a hét jogcímen való besorolás miatt, és ennél egyszerűbb szabályozást szeretnének.
- 1057/1058 -
A IV. Cstv. Novella ehhez képest tovább bővítette a kielégítési sorrendbe besorolható követeléseket, így ma már nyolc kategória létezik. A zálogjoggal kapcsolatos kérdéskörnél érintettük, hogy gyakorlatilag a zálogjogos hitelezők (kivéve a vagyont terhelő zálogjogos hitelezőt) külön kategóriát képeznek, bár a törvény ezt kifejezetten nem mondja ki. A továbbiakban a kielégítési sorrend egyes kérdéseit a törvény előírásait követve elemezzük, azzal, hogy a felszámolási költségekre vonatkozó kérdéskört az 58. § szabályait is figyelembe véve vesszük át.
37.2. A felszámolási költségek
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
a) a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei,
A felszámolás költségeit a Cstv. 57. § (2) bekezdése részletezi. A Cstv. 57. § (2) bekezdését a 2001. évi LXXVIII. törvény állapította meg, s ezen módosított formájában 2001. december 22-től hatályos. A változás nem lényeges, de a jogesetek megértéséhez szükséges azt tudni, hogy a felszámolási költségek felsorolását megváltoztatták, a korábbi szabályozás szerint a Bérgarancia Alapból kapott támogatás a b) pontban szerepelt, ezt most áttették a d) pontba és a törvényi módosításnak megfelelően az elnevezést Munkaerőpiaci Alapra változtatták.
A Cstv. 57. § (2) bekezdésében írt felsorolás nem jelent kielégítési rangsort. A felszámolási költségeket esedékessé válásukkor kell kiegyenlíteni. Ha több felszámolási költség válik esedékessé, akkor a követelések arányában kell ezeket kiegyenlíteni, bár ez esetenként igazságtalan megoldásokhoz vezethet.
A felszámolási költségekkel kapcsolatos elszámolási kérdések a Cstv. megjelenése óta vitákat generálnak a gyakorlatban. A legfontosabb kérdés az, hogy a felszámolói díjért a felszámoló milyen tevékenységet köteles elvégezni, a felszámoló feladatainak elvégzése során mely kiadások esnek a felszámolói díj terhére, s melyeket lehet külön felszámolási költségként elszámolni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a felszámolói pályázati feltételek megfogalmazása és a felszámoló feladatai, illetve ezzel járó kiadások viselése között milyen kapcsolat áll fenn.
A korabeli csődtörvényeink megkülönböztették a csődhitelezőket és a tömeghitelezőket. Tömeghitelezőnek azok minősültek, "kiknek követelése csak a csőd kiütése után, nem a közadós, hanem egyenesen a tömeg, illetőleg azok ellen keletkezett, kikre a tömeg fölötti rendelkezési jog átszármazott, a tömegnek ezek megbízásából tett szolgálat, vagy a tömegnek nyújtott érték folytán".[286] A tömeghitelezők költségeit nevezi a hatályos csődtörvényünk felszámolási költségnek.
Sem az Ftvr., sem a Cstv. 1997-ig hatályos szabályainak alkalmazásával kapcsolatban különösebb jogértelmezési probléma nem vetődött fel.
- 1058/1059 -
Az újkori felszámolási hullám megindulása után azonban nagyon sok felszámoló a felszámolói tevékenységet átengedte másnak, a munkát ténylegesen végző szervezet vagy személy költségét pedig felszámolási költségként számolta el. A II. Cstv. Novella erre a problémára kívánt reagálni, amikor kimondta, hogy a felszámoló az eljárás lebonyolítását nem engedheti át másnak, a felszámoló pedig csak a díja terhére és az őt kirendelő bíróság előzetes hozzájárulásával vehetett igénybe teljesítési segédet, kivéve, ha a teljesítési segéd feladatának ellátásához különleges szakértelemre volt szükség. Ezzel párhuzamosan a felszámolókra vonatkozó, egymás után születő Korm. rendeletek egyre szigorúbb feltételeket írtak elő a felszámolói listára pályázó felszámolók számára. Ezek a párhuzamos jogszabály-módosítások vezettek el egy olyan bírói gyakorlat kialakulásához, amelynek megalapozottsága több szempontból megkérdőjelezhető.[287] Amint látni fogjuk 1997-től alakult ki az a bírói gyakorlat, amelynek megváltoztatását végül a IV. Cstv. Novella kívánta az új szabályokkal elérni.
37.3. Felszámolási költségek 2007. január 1. után
37.3.1. Általános értékelés
A felszámoló jogállásának meghatározása és a felszámolási költségekre vonatkozó előírások megváltoztatása egymással összhangban történt, ezért a módosítás is csak együttesen értékelhető.
A 2006. évi VI. törvény - amellyel módosított felszámolási költségekre vonatkozó Cstv.-szabályokat a 2007. január 1. után indult ügyekben kell alkalmazni - jelentős mértékben módosították a felszámoló jogállására és a felszámolási költségekre vonatkozó rendelkezéseket. A 2006. évi VI. törvény 11. § módosítása érintette a Cstv. 27/A. § (1), (3) és (9) bekezdését, és egy újabb (10) bekezdést iktatott be. A (9) bekezdés előírása a témánk szempontjából fontos, amennyiben meghatározza azt, hogy a kijelölt felszámoló a tevékenysége során az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, egyben meghagyva azt a korábbi rendelkezést, hogy a felszámolási eljárás lefolytatását nem engedheti át másnak. Ezeket a szabályokat időközben felülírta a 2014. évi XV. törvény, a felszámolóra vonatkozó rendelkezéseket a 27/A-27/C. §-nál elemeztük.
37.3.2. A felszámolási költségek kérdése
A törvénymódosításból az alábbi következtetések vonhatók le:
a) A Cstv. 27/A. § (10) bekezdés a), b) és c) pontban írt feltételek fennállása esetén - a törvény egyértelmű szabálya miatt - a felszámoló a teljesítési segéd költségét minden esetben elszámolhatja felszámolási költségként.
- 1059/1060 -
Itt kérdésként az merül fel, hogy a bíróság hivatalból felülbírálhatja-e a felszámoló értékelését, ahogy jelenleg a gyakorlatban történik. Véleményem szerint nem, s ezt a véleményemet a 3/2010. (X. 15.) PJE határozat (melyet egyébként az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezett) valamint a 2011. évi Módtv. által a 49. § (3) bekezdésébe iktatott új szabályok megerősítették, ezért a hitelezőknek vagy kifogást kell benyújtani vagy - közbenső mérleg elbírálása esetén - észrevételezni kell a felszámoló szabálytalan eljárását.
b) Az a törvénymódosítás után már egyértelmű, hogy amennyiben a bíróság engedélyezi előzetesen azt, hogy a felszámoló polgári jogi szerződést létesítsen, úgy a jogviszonyból származó költségek felszámolási költségként elszámolhatók. A fenti rendelkezésekkel összhangban módosult a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) és b) pontja, amelyek közül minket a b) pont érdekel. Ez kimondja, hogy felszámolási költségnek minősül a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének észszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költség, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a 27/A. § (10) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadások, valamint az adósnak azok a hiteltartozásai, adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségei, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek.
Az új rendelkezésből az is egyértelmű, hogy a bíróságtól akkor lehet kérni teljesítési segéd igénybevételének engedélyezését, ha az egyéb feltételek (szükségest meghaladó mérték, nem szokásos felszámolói tevékenység) nem állnak fenn. A bíróság adott esetben kontroll nélkül, szubjektív alapon dönthet ebben a kérdésben. Azt azonban meg kell kívánni, hogy a felszámoló a kérelmében pontosan jelölje meg, hogy milyen tevékenység elvégzése érdekében kérte az engedély megadását, s ezt a bíróság végzésének is tartalmaznia kell.
37.3.3. Az adós és a saját munkaszervezet
a) A 2006. évi VI. törvény új fogalmat vezetett be, illetve vett át a gyakorlatból, az adós és a saját munkaszervezet fogalmát annak érdekében, hogy a felszámolási költségekkel kapcsolatos viták kiküszöbölhetők legyenek. Az eseti döntések eddig is egyértelművé tették, hogy a felszámolónak, illetve felszámolóbiztosnak nem személyesen kell minden feladatot elvégezni, hanem részben a saját munkaszervezete közreműködésével. A saját munkaszervezet fogalmának bevezetése ezért az alapvető kérdések megoldásában nem nyújt segítséget. Ami új, az a kísérlet annak megfogalmazására, hogy mi tekinthető a saját munkaszervezet feladatának. Idetartozik a jogász, közgazdász könyvvizsgáló feladatának az elvégzése, kivéve, ha ezeknek a feladatoknak a mértéke meghaladja a szükséges mértéket, illetve általában a felszámolói tevékenységhez tartozik, vagy ha jogszabály kötelező előírást tartalmaz valamely tevékenység elvégzését illetően.
- 1060/1061 -
b) Az adós munkaszervezete fogalmának bevezetése egy szempontból mindenképpen helyes volt. Ha működő gazdálkodó szervezetről van szó, akkor a felszámolónak elsősorban az adós munkaszervezete felhasználásával kell a feladatait elvégezni, azokat is, amelyeket egyébként a törvény a saját munkaszervezet fogalomkörébe tartozónak tekint, tehát pl. a jogi és a könyvelési munkát is. Kérdésként azonban felmerül, ha az adós könyvelőt, ügyvédet foglalkoztat megbízási jogviszony keretében, ez az adós munkaszervezetéhez tartozó vagy sem. (Alkalmazott jogtanácsos és könyvelő esetében ez a probléma nem merül fel.) Csak valószínűsíteni lehet, hogy a gyakorlat csak a munkaviszonyban lévő alkalmazottakat fogja az adós munkaszervezetébe tartozónak tekinteni.
37.3.4. Összegezés
A saját és adósi munkaszervezet, továbbá a teljesítési segédek bevonása feltételeinek meghatározása nem elvi alapon történt. Az elvi alapon történő elkülönítés esetén azt kellett volna tételesen megfogalmazni, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a felszámolónak magának kell elvégezni, s az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzése során igénybe vett teljesítési segéd költsége a díjába tartozik, minden más költséget az adósnak, s ezen keresztül a hitelezőnek kell viselni.
Ezzel a megoldással nem sikerült feloldani azt az ellentmondást, amely a pályázati feltételként előírt bizonyos létszámú szakember foglalkoztatását elrendelő előírás (statikus állapot) és a tényleges munkavégzés (dinamikus állapot) között feszül. Remélhetőleg egy új csődtörvény - amelynek megalkotása egyre késik - ezt a kérdést is megnyugtatóan tudja rendezni.
A teljesítés segéd igénybevételét engedélyező végzés pervezető végzésnek minősül, amely ellen nincs helye fellebbezésnek [Pp. 233. § (3) bekezdés b) pont]. Ezt a végzést csak a felszámolónak kell kézbesíteni, a hitelezőknek nem. Felmerül a kérdés, hogy a hitelezőket kell-e tájékoztatni a teljesítési segéd bevonásának engedélyezésről? Ez azért fontos, mert a költségeket végső soron a hitelezők viselik. Miután a végzés nem fellebbezhető, s a felszámoló egyoldalú kérelmét bírálja el, sem az engedélyező, sem az elutasító végzést a Pp. alapján nem kell a hitelezőeknek kézbesíteni. A felszámoló természetesen tájékoztathatja erről a hitelezőket (választmányt, hitelezői képviselőt), de erre nem köteles. A közbenső mérleg benyújtása során azonban elkerülhetetlen, hogy a felszámoló a költségek elszámolásánál a bíróság engedélyét megemlítse, hogy a felesleges kifogásokat és észrevételeket elkerülje.
A 2007. január 1. után hatályos rendelkezéseket vizsgálva a következőképpen foglalható össze a jogszabályváltozással kapcsolatos eljárásjogi és anyagi jogi kérdés:
1. A teljesítési segéd igénybevételét engedélyező bírósági végzés pervezető végzés, ellene nincs helye fellebbezésnek. Az engedély megadásáról a felszámoló szükség esetén - legkésőbb a közbenső mérleg előterjesztése során - tájékoztatja a hitelezőket, illetve a hitelezői választmányt.
- 1061/1062 -
2. A módosított Cstv. 27/A. § (13) bekezdés a), b), c) pontban írt feltételek fennállása esetén a felszámoló az igénybe vett teljesítési segéd költségét felszámolási költségként elszámolhatja. A bíróság a feltételek fennállását csak akkor vizsgálhatja, ha valamely hitelező kifogásolja - közbenső mérleg esetében észrevételezi - a költségek elszámolásának jogosságát.
3. A bíróság akkor engedélyezheti a teljesítési segéd igénybevételét, ha a felszámoló által való igénybevételének a mód. Cstv. 27/A. § (13) bekezdés a), b), c) pontjában írt feltételei nem állnak fenn. A felszámoló kérelmének és a bíróság végzésének pontosan meg kell határozni, hogy milyen tevékenység elvégzésére történt a teljesítési segéd igénybevételének engedélyezése. A bíróság engedélyével igénybe vett teljesítési segéd költsége minden esetben felszámolási költségnek tekintendő.
37.4. A felszámolási költségek hatályos szabályai
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
a) az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások, ideértve
aa) a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat,
ab) az adós által a kölcsönbeadóval kötött munkaerő-kölcsönzési szerződésben foglalt, az adóst, mint kölcsönvevőt terhelő díjból az adóshoz kölcsönzött munkavállalók részére járó, a kölcsönbeadó által fizetendő munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat, és
ac) az adós által az iskolaszövetkezettel megkötött szerződésben foglalt, az adóst, mint az iskolaszövetkezet szolgáltatását igénybevevőjét terhelő díj 85%-át - amely az iskolaszövetkezetnek járó díjból az iskolaszövetkezeti tag munkavállalók részére járó munkabér, egyéb bérjellegű juttatás összegét foglalja magában -, továbbá
ad) ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámoló a felszámolás kezdő időpontja után fizette ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettséget is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást);
b) a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének, az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotba történő helyreállításának, valamint a termőföldvédelmi követelmények betartásának a költségeit is, továbbá a 27/A. § (13) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a tartozásait, adó-, járulék- és egyéb közteherfizetési, kártérítési, kártalanítási kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat;
- 1062/1063 -
c) a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;
d) az adóst terhelő, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás;
e) a felszámolással kapcsolatos bírósági és hatósági eljárások során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek;
f) az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek;
g) a felszámoló - 49/D. § (1) bekezdés alapján nem érvényesített - díja [60. § (4) bek.], amely tartalmazza a felszámoló által nem a 27/A. § (13) bekezdésében meghatározottak szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat is;
h) a vagyonfelügyelő (ideiglenes vagyonfelügyelő) ki nem fizetett és a kezesektől meg nem térült költségei és díja, ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg;
i)[288] a h) pontban nem említett esetekben az ideiglenes vagyonfelügyelő díja;
j)[289] a katasztrófavédelmi, természetvédelmi vagy környezetvédelmi indokból az adós vagyonában a környezeti kárelhárítás, illetve a további környezetveszélyeztetés megelőzésére fordított, állam által megelőlegezett költségek, valamint az építmények élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotának elhárításával közvetlenül összefüggő, hatósági határozattal elrendelt munkálatok államháztartási forrásból megelőlegezett, igazolt költségei.
A felszámolókra vonatkozó szabályozás és a felszámolási költségek szabályai szorosan összefüggenek. Ezeket a szabályokat ugyan többször módosították, de a 2006-ban kialakított alapkonstrukció nem változott. Nem tekinthető lényeges változásnak a 27/A. § (12) bekezdésének 2011. évi Módtv.-vel történt megváltoztatása, annak kimondása, hogy a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, ezt a jogkörét az általa kijelölt felszámolóbiztos útján látja el.
Nem érinti az alapkoncepciót a 27/A. § (14) bekezdése, mely szerint a felszámoló a (13) bekezdés a)-d) pontja szerinti esetben sem vonhat be
a) olyan személyt, aki a tagjának, vezető tisztségviselőjének, az említettek közeli hozzátartozójának közeli hozzátartozója,
b) olyan szervezetet, amelyben az adós, az adós tagja, vezető tisztségviselője, a felszámoló, annak tagja, az említettek közeli hozzátartozója kizárólagos vagy többségi tulajdonos.
A szabálymódosulásokat részben a 27/A-27/C. §-nál elemeztük, a felszámolási költségekre vonatkozó szabályok változását ezt követően ismertetem. Azt mondhatjuk, hogy a szabályozás lényegesen nem változott, de a bírói gyakorlat több kérdésben egyértelművé tette az előírásokat.
- 1063/1064 -
A legfontosabb megjegyzés a felszámolási költségekkel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag azokat a kiadásokat takarja, amelyek a felszámolás menetében a felszámolás törvényben meghatározott rend szerinti lebonyolításával merülnek fel. A felszámolás költségei több szempontból különböznek az egyéb hitelezői igénytől. Zömükben nem bejelentésköteles igények ezek, ha mégis hitelezőiigény-bejelentést tesznek felszámolási költséggel kapcsolatban, a hitelező mentesül a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettsége alól. Ahogy láttuk, egyezség esetén az ebbe a kategóriába sorolt hitelezők követelését figyelmen kívül kell hagyni, és nem is vehetnek részt az egyezség megkötésében.
37.4.1. A bérjellegű költségek
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
a) az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások, ideértve
aa) a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat,
ab) az adós által a kölcsönbeadóval kötött munkaerő-kölcsönzési szerződésben foglalt, az adóst, mint kölcsönvevőt terhelő díjból az adóshoz kölcsönzött munkavállalók részére járó, a kölcsönbeadó által fizetendő munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat, és
ac) az adós által az iskolaszövetkezettel megkötött szerződésben foglalt, az adóst, mint az iskolaszövetkezet szolgáltatását igénybevevőjét terhelő díj 85%-át - amely az iskolaszövetkezetnek járó díjból az iskolaszövetkezeti tag munkavállalók részére járó munkabér, egyéb bérjellegű juttatás összegét foglalja magában -, továbbá
ad) ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámoló a felszámolás kezdő időpontja után fizette ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettséget is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást);
37.4.1.1. Általános kérdések a munkabérrel kapcsolatban
A felsorolás első helyén áll az adóst terhelő munkabér és egyéb bér jellegű kifizetés. Bár többféle jogviszony keretében végzett munka ellenértékét nevezik a felek munkabérnek, a csődtörvény által privilegizált helyre csupán a munkaviszonyhoz (1992. évi XXII. törvény [régi Mt.] 141. §, 2012. évi I. törvény [új Mt.] 136-153. §), szövetkezeti tagság esetén a tag személyes közreműködéseként kötött munkaszerződéshez [a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 56. § (1) és (2) bekezdés] kapcsolódó követelések sorolhatók ebbe a kategóriába. Mindkét jogviszonynál a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni és ez a törvény határozza meg az egyéb bérjellegű juttatások körét is, amit a kollektív szerződés szabálya egészíthet ki, és a konkrét összegeket pedig a felek által kötött munkaszerződés határoz meg.
- 1064/1065 -
A bérjellegű juttatást szűken kell értelmezni, nem minősíthető ilyen juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő kártérítés, ha a munkavállaló az összeget költségtérítésként, kártérítésként kapja. Nem minősül bérjellegű juttatásnak a kiküldetés, külszolgálati költségtérítés, különélési díj, különböző szociális juttatások és támogatások. A személyi alapbért vagy teljesítménybért, azonban további bérrészek egészíthetik ki. Bérjellegű juttatásnak minősül minden olyan fentiek szerinti munkaviszonyhoz kapcsolódó juttatás, amit a munkavállaló munkájának ellenértékeként pénzben vagy természetben kap az Mt., kollektív szerződés, belső szabályzat vagy munkaszerződés, esetleg más jogszabály alapján még akkor is, ha távol töltött idő ellenértéke. A végkielégítés nem munkabér, hanem kárpótlási díj, ezért mivel a törvény ezt a fajta juttatást is - korlátozott mérték erejéig, de - előnybe kívánja helyezni, külön nevesíti.
A felszámolás kezdő időpontja előtt megindított munkaügyi perben megítélt perköltség jogcímén fennálló követelés nem minősül felszámolási költségnek. Ugyanígy nem lehet a követelést felszámolási költségnek minősíteni, ha az ilyen jellegű követeléseket az adós helyett (a munkavállaló felé) a hitelező egyenlítette ki akár szerződés alapján, akár jogszabályi rendelkezés következtében; esetleg a követelés tartozatlan fizetésből ered.
A 2006. évi módosítás a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjának kiegészítésével egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások közé tartoznak azok is, amelyek a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben kerültek meghatározásra. A pontosítás indoka, hogy a gyakorlatban eltérő értelmezések alakultak ki a tekintetben, hogy a felszámolás elrendelését követően származhatnak-e jogosultságok az adós munkavállalói javára a hatályos kollektív szerződésből, munkaszerződésből. A módosítás jellegéből következik álláspontom szerint az is, hogy ezek az új szabályok a korábbi rendelkezések értelmezésénél visszamenőleg is figyelembe veendők.
A módosítás az 57. § (3) bekezdését hasonló okból érintette.
A bérköltségek és bérjellegű juttatások kétfélék lehetnek, vannak olyanok, amelyek már a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé váltak, de a fizetésképtelenség miatt ezeket nem tudták kifizetni. Az ilyen munkabér-követeléseket be kell jelenteni a felszámolónál. (Megjegyzendő, hogy ebben a kérdésben a gyakorlat ingadozó. Sem a felszámolók nem vizsgálják általában, hogy mikori a munkabér-követelés, automatikusan besorolják hivatalból felszámolási költségként. A kérdésben nem született felsőbírósági döntés, a törvény szövegéből azonban a bejelentési kötelezettség vezethető le. A kialakult helyzet azonban rendkívül méltánytalan a munkavállalókra nézve.)
A kezdő időpont után esedékes munkabéreket külön nem kell bejelenteni, mert az természetes, hogy a felszámolás alatt a folyó kiadásokat ugyanúgy kell rendezni, mintha a gazdálkodó szervezet működne. Fokozottan így van ez azon gazdálkodó szervezetnél, ahol tovább folyik a gazdasági tevékenység. Ugyanide kell sorolni azokat a költségeket, amely a munkavégzés alóli felmentési időre járnak. Erre vonatkozóan a Cstv. 57. § (3) bekezdése - melynek rendelkezési 2006. július 1-jétől változtak - tartalmaz előírást. Az 57. § (3) bekezdését az V. Cstv. Novella módosítása is érintette.
- 1065/1066 -
37.4.1.2. A munkáltató rendes felmondása esetén a felszámolási költségek köre
37.4.1.2.1. 2012. július 1-jéig hatályos szabályozás
Cstv. 57. § (3) A munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel korábban megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentés időtartamára jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 92. §-ának (2) bekezdése és 93. §-a (1) és (3) bekezdése, illetve a 95. §-a alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós - (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt.-ben megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.
A régi Mt. szabályait alapul véve, a Cstv. 57. § (3) bekezdése alapján a munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentési időre jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót a Munka Törvénykönyve 92. § (2) bekezdése és 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. §-a alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós - Cstv. 57. § (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag a Munka Törvénykönyvében megállapított összeg vehető figyelembe.
A fent említett hc) pontot az V. Cstv. Novella iktatta be, s a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben az Mt. 188. § (1) bekezdésében meghatározott vezető állású munkavállalókat jelöli, akiknek a követelése a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjába sorolandó - ide nem értve a kötelező minimálbér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követeléseket -, ez a követelés tehát nem tekinthető felszámolási költségnek.
A 2006. évi módosítás két vonalon történt. Az egyik az átlagkereset és a végkielégítés összegének megállapítása, ha a munkáltatónál van kollektív szerződés. A másik a vezető állású dolgozók kizárása a kedvezményezetti körből.
A Cstv. 57. § (2) bekezdésének a) pontját érintő módosítás tette szükségessé a Cstv. 57. § (3) bekezdésének kiegészítését is. Ennek értelmében a munkáltató rendes felmondása esetén nemcsak a Munka Törvénykönyvében meghatározott törvényes mértékű végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset kerül felszámolási költségként elszámolásra, hanem a törvényes mértéken túlmenően az a többletmérték is, amelyet a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés határoz meg, amennyiben azok a felszámolás kezdő időpontja előtt legalább egy évvel kerültek megkötésre. Az egyéves időkorlát garanciális szabályként kerül beépítésre a rendelkezésbe.
A Cstv. 57. § (3) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy mely összegeket lehet felszámolási költségként figyelembe venni, az ezt meghaladó összeget az 57. § (1) bekezdés d) pontjába, illetve hc) pontjába kell sorolni.[290]
- 1066/1067 -
A felszámoló nem teheti azt meg, hogy csak a dolgozónak járó munkabért és bérjellegű juttatást fizeti ki, és mellőzi az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség alapján a befizetést. Ezért büntetőjogi felelősséggel tartozik (lásd régi Btk. 310/B. §-ához fűzött kommentár).
A vezető állású dolgozók meghatározása az Mt. alapján történik. Az Mt. 188. § (1) bekezdése értelmében a törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint helyettese (a továbbiakban: vezető). A vezető állású munkavállalóra az Mt. külön rendelkezéseket tartalmaz. Így a 188/A. § (1) bekezdés alapján a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló vezetőnek minősül. Erről a körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell. A 189. § kimondja, hogy a vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki.
A vezetőre vonatkozó kizáró rendelkezéseket a 2006. július 1. után indult ügyekben kell alkalmazni.
A 2009. évi módosítás ebben a tekintetben zavart okoz, ugyanis a Cstv. 57. § (1) bekezdés hc) pontjában nem említett vezető állású munkavállalókat tekinti olyannak, akik csak az Mt.-ben meghatározott munkabér- és bérjellegű juttatásra jogosultak felszámolási költség címén. A hc) pont viszont pont azt a kört öleli fel, akik vezető állású munkavállalónak tekinthetők (a vezető és helyettese), még az Mt. 188. § (1) bekezdésre is utal a módosítás. A következmény az lesz, hogy a minimálbér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet el nem érő követelést a vezető és helyettese tekintetében felszámolási költségként kell kezelni, a meghaladó követelést a hc) pontba kell sorolni. Más vezető állású dolgozók esetében viszont az Mt.-ben szabályozott átlagkereset és végkielégítés jöhet számításba a felszámolási költségek között.
37.4.1.3. 2012. július 1-jétől hatályos szabályozás
Cstv. 57. § (3) A munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel korábban megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentés időtartamára jutó távolléti díj és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 69. § (1)-(3) bekezdése, 70. § (3) bekezdése és 77. § (3) és (4) bekezdése alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós - (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt. 210. § (3) bekezdésében megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.
- 1067/1068 -
Az új Mt. (2012. évi I. tv.), valamint ennek hatálybalépéséről szóló 2012. évi LXXXVI. tv. rendelkezései miatt alapvetően megváltozott a (3) bekezdés szövege.
Az új Mt. 298. § (1) bekezdése értelmében a törvény 2012. július 1. napján lépett hatályba. A (2) bekezdés kimondta, hogy a törvényhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezésekről önálló törvény rendelkezik, ez a törvény a már említett 2012. évi LXXXVI. törvény Ennek a törvénynek a 25. §-a rendelkezik a Cstv. módosításáról, s az f) pont érintette az 57. § (3) bekezdését. A módosítás értelmében az "átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 92. §-ának (2) bekezdése és 93. §-a (1) és (3) bekezdése, illetve a 95. §-a" szövegrész helyébe a "távolléti díj és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 69. § (1)-(3) bekezdése, 70. § (3) bekezdése és 77. § (3) és (4) bekezdése" szöveg lépett.
A g) pont ezen túlmenően kimondta, hogy az 57. § (3) bekezdésében "az Mt.-ben" szövegrész helyébe "az Mt. 210. § (3) bekezdésében" szöveg lép.
Az Mt. érintett előírásait beidézem:

Mt. 69. § (1) A felmondási idő harminc nap.
(2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal
meghosszabbodik.
(3) A felek az (1)-(2) bekezdésben foglaltaknál hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.

70. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót - legalább a felmondási idő felére - a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.
(2) A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell felmenteni.
(3) A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.

77. § (1) A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya
a) a munkáltató felmondása,
b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, vagy
c) a 63. § (1) bekezdés d) pontja
alapján szűnik meg.
(2) A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon. A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve
a) a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §),
- 1068/1069 -
b) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (132. §) három hónapot meg nem haladó
tartamát.
(3) A végkielégítés mértéke
a) legalább három év esetén egyhavi,
b) legalább öt év esetén kéthavi,
c) legalább tíz év esetén háromhavi,
d) legalább tizenöt év esetén négyhavi,
e) legalább húsz év esetén öthavi,
f) legalább huszonöt év esetén hathavi
távolléti díj összege.
(4) A végkielégítésnek a (3) bekezdés
a) a)-b) pontban meghatározott mértéke egyhavi,
b) c)-d) pontban meghatározott mértéke kéthavi,
c) e)-f) pontban meghatározott mértéke háromhavi
távolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszony az (1) bekezdésben meghatározott módon és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

210. § (3) A vezetőt a munkaviszony megszűnésére tekintettel megillető díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni az esedékességekor, ha a megszüntető nyilatkozat közlésére a csődeljárás vagy felszámolási eljárás megkezdését követően került sor. Az ezt meghaladó összeget a csődeljárás befejezésekor vagy megszüntetésekor, vagy a felszámolási eljárás befejezésekor kell megfizetni.

Miután a 2012. évi LXXXVI. törvény 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.) - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell, ezért 2012. július 1-jétől alkalmazandók az új szabályok.
Érdekes jogkérdés merült fel a Malév Zrt. felszámolása során, ahol több mint ezer munkavállaló munkajogviszonyát szüntették meg. Az eljárás, a felmondások kézbesítése elhúzódott, s felmerült az a jogkérdés, hogy amennyiben a rendelkezésre álló pénz nem elegendő minden munkavállaló kielégítésére, akkor arányosan vagy a felszámolási költségek kifizetésének szigorú sorrendjét figyelembe véve az esedékesség alapján kell kifizetni. Utóbbi esetben a dolgozók egyharmada a teljes elmaradt bért megkapta volna, a többiek semmit. A Kúria a BH 2014.342. szám alatt közzétett döntésben fejtette ki álláspontját:

"A józan ésszel, a közjóval, a jogszabály erkölcsös céljának követelményével lenne ellentétes az az értelmezés, amelynek eredményeként egy munkavállaló azért nem jutna kielégítéshez az adós vagyonából, mert hátrább található nevének kezdőbetűje az ABC-ben és ezért később kapta kézhez a munkaviszonya megszüntetéséről szóló okiratot, vagy hosszabb ideje állt munkaviszonyban az adósnál, ebből következően csak később szűnt meg a munkaviszonya, és ezért vált anyagi jogilag később esedékessé az adóssal szembeni követelése.
[30] A Kúria jogértelmezése szerint tehát az egy felszámolói intézkedésből eredő, és a felszámolási költségek között nyilvántartott munkavállalói igények - függetlenül attól, hogy ténylegesen mikor váltak anyagi jogi szempontból esedékessé - a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmezése szempontjából egy időpontban esedékessé váltnak minősülnek."
- 1069/1070 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2005.1342.
A felek a végkielégítésre való jogosultságot a munkaszerződésben bármely módon meghatározhatják, nem ütközik jogszabályba, ha egy másik munkáltatónál hatályos kollektív szerződés alkalmazásáról állapodnak meg.
EBH 2000.244.
Végkielégítés határozott időre szóló munkaviszony megszűnése esetére is kiköthető.
BH 2014.342.
A felszámolás sajátosságaira tekintettel a felszámolási költségek között nyilvántartott egy felszámolói intézkedésből eredő munkavállalói igények - függetlenül attól, hogy anyagi jogi szempontból mikor váltak esedékessé - a Cstv. 58. § (1) bekezdés értelmezése szempontjából egy időpontban esedékessé váltnak minősülnek [1991. évi XLIX. tv. 57. § (2) bek., 58. § (1) bek.; 1992. évi XXII. tv. 5. §; Alaptörvény 28. cikk].
Az indokolásból: "[20] A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogyan kell értelmezni a Cstv. 58. § (1) bekezdésének »esedékesség« fogalmát. A hitelezők szélesebb körének érdekeit is szem előtt tartva, a felszámolás megindulásának következtében tömegesen megszűnő munkaviszonyokból eredő, felszámolási költségek közé sorolt munkabérigényeket egységében kell-e szemlélni és amennyiben nem elegendő az adós vagyona az ebbe a csoportba sorolt tartozások teljes kifizetésére, a hitelezők között arányosan kell-e szétosztani a fedezetül szolgáló összeget, vagy pedig csak az anyagi jogi szabályokat figyelembe véve kell a kifizetést teljesíteni.
[21] Az nem vitatott az ügyben, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt felszámolási költségek kielégítése között, amelyeket a (2) bekezdés részletez, nincs a törvény által meghatározott sorrendiség. A jogalkotó feltehetően abból indult ki, hogy a felszámolási költségek kielégítésére az adós vagyonának elegendőnek kell lennie, ha viszont nem elég, akkor az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint kell az eljárást befejezni (Cstv. 63/B. §). Csak két esetben biztosította a jogalkotó a ki nem elégített felszámolási költségek (részleges) megtérítését: a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosított szabályai szerint a munkabéreket bizonyos korlátok között a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatással lehet kiegyenlíteni, valamint a felszámoló díját - attól függően, hogy milyen módon fejeződik be a felszámolási eljárás - különböző számlákról lehet kifizetni, végső soron azonban az állam azok kielégítéséért korlátozott felelősséget vállal [Cstv. 59. § (3)-(5) bek.].
[22] Az adott esetben az adósnak van meghatározott összegű vagyona, amelyből a munkavállalók részleges kielégítésére sor kerülhet, azonban a meglévő összeg nem elegendő valamennyi, a munkaviszony felszámolás megindulása miatt történt megszűnése folytán keletkezett munkavállalói követelés teljes kielégítésére.
[23] A Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetén a vizsgált körben nincsenek az általános eljárásokra vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezések, s a jogszabályi rendelkezés egy jogalanyra történő eltérő alkalmazása a törvény előtti egyenlőséget, a jogállam alapjait sértené. Ezért önmagában nincs jelentősége annak, hogy az adóst a Kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítette, illetve, hogy valójában hány munkavállalót érint a felülvizsgálati eljárás eredménye.
[24] A Kúria álláspontja szerint azonban a vitatott jogkérdés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az eljárásban még alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5. §-a szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani, s a követelmény megtartása nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével vagy csorbításával - ahogy arra a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott.
[25] Az Alaptörvény 28. cikkében található, a bírói jogértelmezés kereteit meghatározó alapelv értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
- 1070/1071 -
[26] A felszámolás megindulásával a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése során a felszámolónak meg kell szüntetnie a munkavállalók munkaviszonyát [Cstv. 46. § (2) bekezdés és 47. § (5) bekezdés]. A munkavállalókkal kötött megállapodásokból, illetve a munkajog speciális szabályaiból következően - ahogyan arra a felszámoló is utalt - a felszámoló egységes, a munkavállalók egy csoportjára irányuló döntésének a folyamatos végrehajtása folytán (a munkavállalók ABC sorrendben történt értesítése, illetve az eltérő felmondási időtartamok következtében) a munkaviszonyok különböző időpontban szűnhettek meg, s ebből eredően az adóssal szemben más és más időpontban váltak anyagi jogi szempontból esedékessé az ugyanazon döntés megvalósításán alapuló, a munkaviszony megszüntetéséből eredő követelések.
[27] A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az érvelésével, hogy nem sértené más munkavállaló jogát a kifogást előterjesztő hitelező követelésének teljes egészében történő kielégítése akkor, amikor minden munkavállaló már esedékessé vált teljes követelésének a kielégítésére nincs elegendő vagyona az adósnak.
[28] A Kúria álláspontja szerint a felszámolónak a dolgozók munkaviszonyának megszüntetése iránti intézkedése gyakorlati megvalósításának időtartama, illetve az Mt. rendelkezései, vagy egyéb akadályozó körülmények (például a felmondás kézbesítésének elhúzódása), nem változtatnak azon a tényen, hogy egy felszámolói intézkedésről, és annak a következményeiről van szó. Ezért az egy felszámolói intézkedésen alapuló munkavállalói követeléseket, az Alaptörvény idézett rendelkezéseiből és az Mt. szabályaiból következően, egységben kell kezelni.
[29] A józan ésszel, a közjóval, a jogszabály erkölcsös céljának követelményével lenne ellentétes az az értelmezés, amelynek eredményeként egy munkavállaló azért nem jutna kielégítéshez az adós vagyonából, mert hátrább található nevének kezdőbetűje az ABC-ben és ezért később kapta kézhez a munkaviszonya megszüntetéséről szóló okiratot, vagy hosszabb ideje állt munkaviszonyban az adósnál, ebből következően csak később szűnt meg a munkaviszonya, és ezért vált anyagi jogilag később esedékessé az adóssal szembeni követelése.
[30] A Kúria jogértelmezése szerint tehát az egy felszámolói intézkedésből eredő, és a felszámolási költségek között nyilvántartott munkavállalói igények - függetlenül attól, hogy ténylegesen mikor váltak anyagi jogi szempontból esedékessé - a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmezése szempontjából egy időpontban esedékessé váltnak minősülnek.
[31] A Legfelsőbb Bíróság a BH 1996.553. számú eseti döntésében kifejtett álláspontját, mely szerint az azonos időpontban esedékessé váló felszámolási költségeket az esedékességkor a követelések arányában kell felosztani, a Kúria fenntartja. A felszámolónak tehát az adós rendelkezésre álló vagyonát a fenti értelemben vett azonos esedékességű hitelezői igények között követelésarányosan kell felosztania.
[32] Az elsőfokú bíróság a tényállásban helytállóan állapította meg, hogy a felszámolás során már 2013 márciusában sor kerülhetett volna a részleges kielégítésre, s a későbbiekben további kifizetésekre lehetőséget adott volna a vagyon nagysága.
[33] A felszámoló tehát a Cstv. 58. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértette, amikor a már esedékessé vált felszámolási költség követelések részbeni kielégítéseként a rendelkezésre álló összeget nem osztotta szét a jogosult hitelezők között (a vitatott követelésekre tartalékot képezve).
[34] Miután a felszámoló nem tett eleget a Cstv. 58. § (1) bekezdésben írt, fenti értelmezés szerinti kötelezettségének, ezért a bíróság jogerős végzésében e körben megalapozottan adott helyt a kifogásnak, a felszámoló ugyanis a hitelező igényét még részben sem egyenlítette ki. Figyelemmel azonban arra, hogy a Kúria álláspontja szerint a Cstv. 58. § (1) bekezdésében szabályozott esedékesség fogalma alatt a felszámoló munkaviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedésének időpontját kell érteni, s lehetőség van az adott hitelezői csoport létrehozására a fent leírt módon, ekként az arányos kielégítésre, a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság kifogásnak helyt adó rendelkezését részben megváltoztatta.
[35] A felszámoló által becsatolt iratokból nem állapítható meg, hogy pontosan milyen arányban fizethetőek ki a felszámolási költségek közé sorolt, a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett, a »Munkabér esedékességi csoportban« figyelembe vett hitelezői igények, ezért a Kúria nem tudta megállapítani a hitelezőt megillető pontos összeget.
- 1071/1072 -
A felszámolónak ezt 15 napon belül meg kell határoznia, és a hitelező részére - valamint az összes többi, ebbe a csoportba sorolt felszámolási költségigénnyel rendelkező hitelező részére - ki kell fizetnie, továbbá erről az elsőfokú bíróságot tájékoztatnia kell. A hitelezőnek kifizethető összeg meghatározásánál figyelemmel kell lennie arra, hogy a 2012. februárban hozott rendelkezése alapján, a munkaviszonyok megszüntetéséből eredő felszámolási költség követelések akkor esedékessé váltak, ezért az utóbb esedékessé vált bármilyen más felszámolási költséget megelőzik.
[36] Ez a részleges, arányos kielégítés nem zárja ki azt, hogy amennyiben az adós további bevételeket ér el, akkor a felszámoló - a hitelezői igények teljes összegének kielégítéséig - további kifizetéseket teljesítsen a hitelezők részére" (Kúria Gfv. VII. 30.187/2014.).
BH 2013.163.
A határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő letelte előtt külön jognyilatkozat nélkül, automatikusan megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A megszűnés e jogcímét nem érinti, ha a jogutód nélküli megszűnésről szóló tájékoztatásban a munkáltató tévesen a munkaviszony megszüntetéséről nyilatkozott [1992. évi XXII. törvény 86. § b) pont].
BH 2012.43.
A vezető munkaviszonyának megszüntetése esetén - függetlenül attól, hogy határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződése állt fenn - csak az 1992. évi XXII. törvény 190. § (4) bekezdésében meghatározott mértékű munkabér vehető figyelembe felszámolási költségként [1992. évi XXII. törvény 190. § (4) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) és (3) bekezdés, 58. §].
Az indokolásból: "A hitelező követelésének mértéke, fennállása nem volt vitatott, az eljárásban kizárólag a Cstv. 57. § (1) bekezdésében megjelölt kielégítési sorrendbe történő besorolás tekintetében kellett a bíróságnak határozatot hoznia.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés alapján a Legfelsőbb Bíróság által eldöntendő jogkérdés az, hogy az Mt. 190. § (4) bekezdésében írt szabályokat a határozatlan és a határozott időre kötött munkaszerződések esetén is alkalmazni kell-e illetve, hogy az itt meghatározott rendelkezések a követelés esedékességét állapítják-e meg, vagy pedig a Cstv.-vel egységesen értelmezve egyben a kielégítési sorrendbe sorolást is megváltoztatják.
Az Mt. 190. § (4) bekezdése szerint, ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentési időre jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót a Munka Törvénykönyve 92. § (2) bekezdése és 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. § alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag a Munka Törvénykönyvében megállapított összeg vehető figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Mt. 190. § (4) bekezdésének első mondata nem különböztet aszerint, hogy milyen munkaszerződéssel rendelkezett a vezető, illetve milyen módon szűnt meg a munkaviszonya, csak azt határozza meg, hogy a nem vitásan neki járó összegből mekkora részt kell esedékességkor kifizetni. Ebből következően tehát - amennyiben az Mt. alapján eljárva a vezetőnek a munkaviszony megszüntetése miatt járó összeget megállapították - nincs különbség a határozott, illetve határozatlan idejű munkaszerződések szerint kifizetendő tartozások tekintetében, mind a két forma esetén a megállapított összegből csak az Mt. 190. § (4) bekezdése szerinti korlátok között lehet kifizetést teljesíteni az esedékességkor.
- 1072/1073 -
A Cstv. 57. § (3) bekezdésének utolsó mondatát figyelembe véve pedig egyértelműen megállapítható, hogy felszámolási költségként - a vezető állású munkavállalók tekintetében - csak az Mt. 190. § (4) bekezdésében meghatározott összeg vehető figyelembe. Az Mt.-ben ugyanis nincs más rendelkezés a vezető tisztségviselőknek fizetendő összegek tekintetében arra az esetre, ha a munkáltató felszámolás alá kerül. Ebből következően az Mt. 190. § (4) bekezdése meghatározza nem csak a vezető munkabér követelésének az esedékességét, de egyben - a Cstv. 57. § (3) bekezdése második mondata alapján - azt is, hogy ez a hat havi átlagkereset érvényesíthető csak felszámolási költségként. A követelésnek az a része tehát, amely nem felszámolási költség, a nyilvántartásba vételi díj befizetését követően sorolható be a kielégítési sorrend más pontjába.
Helytállóan értelmezte tehát a jogerős végzés a vezető részére felszámolási költségként kifizethető munkabér mértékét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem sértett jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.271/2010/4. szám).
BH 2011.229.
A felszámolás időtartama alatt a munkavállaló táppénzes időszakában keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül az 1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint [1991. évi XLIX. törvény 57. §, 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdés].
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés [a hitelező] véleménye szerint az, hogy a munkaviszonyra tekintettel, a felszámolás alatt folyósított táppénzből a jogszabály alapján a munkáltatót terhelő táppénz-hozzájárulás felszámolási költségnek minősül-e.
Az Mt. 142/A. § (3) bekezdése szerint a táppénz munkabérnek minősül. Miután a táppénz folyósításának a keresőképtelenség mellett a másik kötelező feltétele, hogy a személy munkaviszonyban álljon, ezért helytelen arra hivatkozni, hogy a táppénz, illetve az abból jogszabályi kötelezettség alapján a munkáltatót terhelő hozzájárulás nem kapcsolódik a munkaviszonyhoz, ebből következően a követelés a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjába sorolandó.
Hivatkozott a BH 2001.396. eseti döntésben kifejtett jogi álláspontra, mely szerint a munkabér fogalmának meghatározásakor nem a juttatás elnevezésének, hanem tartalmának van jelentősége, ebből következik, hogy a táppénz - abból adódóan, hogy a keresőképtelenség esetén a munkabért pótolja - mindenképpen a munkabérhez kell, hogy kapcsolódjon.
Álláspontja szerint jogszabálysértő és ténybeli tévedést tartalmaz a jogerős végzésnek az a megállapítása is, hogy a munkáltatói táppénz fizetésére az Adóhivatal jogszabály alapján kötelezett. Az 1992. évi LXXXIV. törvény 5. § (1) bekezdése szerint az Egészségbiztosítási Alap - egyebek mellett - a táppénz kiadásainak fedezetére szolgál, melyet a (3) bekezdés szerint más források mellett a munkáltatói táppénz-hozzájárulás fedez.
Mindebből következően az Egészségbiztosítási Alap egyösszegű kifizetéséről van szó, melyből a hivatkozott jogszabályhely alapján 1/3 részt a munkáltató, azaz jelen esetben az adós köteles megfizetni hozzájárulás címén.
Miután a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt kifizetések nem csak a munkavállalót jogosítják, hanem az ahhoz kapcsolódó juttatások is itt szerepelnek (adó- és járulékfizetési kötelezettségek), ezért azt a fent kifejtettek alapján felszámolási költségnek minősülő igényként kellett volna nyilvántartásba venni.
A felszámoló az adós nevében benyújtott felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását.
Nem vitatta, hogy a hivatkozott táppénz hozzájárulás a járulék fogalmába tartozik és azt sem, hogy azzal kapcsolatban az adós társaságnak kötelezettsége keletkezett.
Álláspontja szerint azonban csak a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő munkabér és bérjellegű juttatások és az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség tartoznak a felszámolási költségek közé.
- 1073/1074 -
Hivatkozott arra is, hogy a BH 2003.336. eseti döntésben kifejtettek szerint az adós helyett a hitelező által kiegyenlített munkavállalói bérjellegű követelésből eredő hitelezői igényt nem lehet a felszámolási költségek közé sorolni, függetlenül attól, hogy a hitelező az adós helyett jogszabály, vagy szerződés alapján teljesített. Csak azok a bérjellegű juttatások minősülnek felszámolási költségnek, amelyeket az adóssal szemben közvetlenül a munkavállalók érvényesítenek. Az adós helyett kiegyenlített fizetési kötelezettségből eredő hitelezői igény besorolása szempontjából az adós és a helyette teljesítő hitelező közötti jogviszony jellegének van jelentősége.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésben megállapított tényállást kiegészíti az alábbiakkal:
A hitelező kifogásában arra hivatkozott, hogy a felszámolás időtartama alatt keletkezett az adós táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettsége, és az iratok szerint Sz. I. képviselő a felszámolás megindulása után volt táppénzes állományban.
Az elsőfokú bíróság ugyan végzésében arra hivatkozott, hogy a táppénzes állomány még a felszámolás kezdő időpontja előtt megindult, ezt azonban az eljárás iratai nem támasztják alá. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján tényként azt fogadta el, hogy a felmerült táppénz-hozzájárulási igény a felszámolás megindulása utáni időszakra vonatkozik.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettségből eredő igény felszámolási költségnek minősülhet-e, ha a táppénzt a munkavállaló részére a felszámolás időtartama alatt fizetik ki.
Nem vitásan, ha a felszámolást megelőző időszakban volt táppénzen a munkavállaló, és erre az időszakra vonatkozóan merült fel az adós fizetési kötelezettsége, akkor a hitelező igénye nem minősülhet felszámolási költségnek még abban az esetben sem, ha a hitelező a megtérítési igényét a felszámolás tartama alatt jelentette be a felszámolónak.
A felszámolás kezdő időpontját követő időszak alatt táppénzen levő munkavállalók tekintetében az adóst terhelő hozzájárulás jogi jellegének megítélésénél a felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a következőket kell figyelembe venni:
A hitelező érvei szerint a táppénz a munkabér fogalmába tartozik, mert az csak a munkaviszony alapján folyósítható, ebből következően, ha táppénzt folyósítanak, az ehhez kapcsolódó, az adóst terhelő járulékfizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül.
A Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjának vizsgálata alapján megállapítható, hogy ebbe a körbe a munkabér, és az ahhoz szorosan kötődő, az állam-, illetve a társadalombiztosítási alapok felé fizetendő járulékok tartoznak.
Helyesen hivatkozott arra a másodfokú bíróság, hogy a munkabér fogalma mindig csak a munkáltató (adós) és a munkavállaló viszonyában merülhet fel. A hitelező által hivatkozott Mt. 142/A. § (3) bekezdése is ebben a körben állapítja meg a munkabér fogalmát: »munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.«
A hitelező tévesen idézte az 1997. évi LXXX. törvény rendelkezéseit, mert a 19. § (5) bekezdés alapján fennálló táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség által hivatkozott 5. § (1)-(2) bekezdése biztosítottakról beszél és ebbe a körbe az (1) bekezdés d) pontja szerint munkanélküli segélyben részesülő személy is beletartozik.
A munkaviszony tehát nem feltétel a táppénzjogosultsághoz, biztosítotti jogviszonyban kell lenni ahhoz, hogy - egyéb szolgáltatás mellett - táppénzre is jogosított legyen a magánszemély. A biztosítotti jogosultság létrejöhet munkaviszony keretében is, de nem kizárólag ilyen módon.
Az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a foglalkoztató köteles a táppénzként kifizetett összeg egyharmad részét megfizetni hozzájárulásként - ami az 1992. évi LXXXIV. törvény 5. § (3) bekezdés c/3. pontja szerint járuléknak minősül - azonban a foglalkoztató fogalma tágabb, mint a munkáltatóé.
- 1074/1075 -
Megállapítható tehát, hogy a táppénz nem minősül munkabérnek, annak kifizetéséért nem az adós, hanem az Egészségbiztosítási Alap a felelős.
Miután a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontja csak a szorosan a munkabér és egyéb bérjellegű kifizetéshez kapcsolódó járulékok és adók tekintetében az adóst terhelő kötelezettséget minősíti felszámolási költségnek, ezért ebbe a pontba nem sorolható be az a követelés, amely az Egészségbiztosítási Alapot illeti meg az adóssal szemben az általa folyósított táppénzből eredően. Ebben a tekintetben tehát a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint azonban felszámolási költségnek minősülnek a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek, valamint azok a járulékfizetési kötelezettségei, amelyek a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek.
A felszámoló feladata a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése kapcsán a munkaviszonyok lezárása is, ameddig azonban a munkavállaló munkaviszonyban van - bármilyen oknál fogva, akár azért, mert még munkát végez, akár azért, mert táppénzes állományban van - a munkavállalók után fizetendő valamennyi adó- és járulékfizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül. Egy részük nem okoz problémát, mert a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjába sorolható, mert az ott található munkabér kategóriához kapcsolódó adó- és járulékfizetési kötelezettségbe ezek is beletartoznak, de van olyan járulék is - mint a jelen eljárásban érvényesített követelés - amelyet nem a munkabérhez kapcsolt a jogalkotó.
Az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdése szerint a foglalkoztatónak (jelen esetben az adósnak) a táppénzként kifizetett összeg egyharmadát meg kell fizetnie az Egészségbiztosítási Alap részére. A felszámoló által sem vitatottan a munkáltatót (adóst) e jogszabályhely alapján terhelő táppénz-hozzájárulás járuléknak minősül az 1997. évi LXXX. törvény 4. §-ában foglaltak szerint.
Így ha a munkavállaló még munkaviszonyban volt a felszámolás időszakában, akár a gazdasági tevékenység folytatása során, akár a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése kapcsán felmerülő költségek körében mint foglalkoztatót, az adóst terheli a táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség a felszámolás időtartamára eső táppénzes időszak alapján felszámolási költségként.
A fent kifejtettek alapján tehát a felszámolás alatti táppénzes időszakban keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás (járulék) fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a kifogásnak helyt adva, a hitelező igényének besorolását megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.404/2009/4. szám).
BH 2008.195.
A munkaügyi perben nem vagyoni kártérítésként megítélt követelés nem minősül munkabér jellegű követelésnek, ezért nem sorolható be a felszámolási költségek közé [1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bek. d) pontja; 1992. évi XXII. törvény 177. § (2) bek.].
BH 2006.296.
II. A felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősülő, adótartozásból származó követelés is csak a felszámolási eljárás keretében, a törvényben előírt sorrendben elégíthető ki [1991. évi IL. tv. 57. § (1)-(2) bek. b) pont, 58. § (1) bek.].
BH 2004.380.
Nem vehető nyilvántartásba a munkáltató adós rendes felmondása esetén a hitelező munkavállaló végkielégítés iránti igénye, ha a munkáltatónál legalább hároméves munkaviszonnyal nem rendelkezett.
BH 2003.336.
Az adós helyett a hitelező által kiegyenlített munkavállalói bér jellegű követelésből eredő hitelezői igényt nem lehet a felszámolási költségek közé sorolni, függetlenül attól, hogy a hitelező az adós helyett jogszabály vagy szerződés alapján teljesített, vagy követelése tartozatlan fizetésből ered.
- 1075/1076 -
BH 2001.440.
A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de a felszámoló által a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő társadalombiztosítási járulékot felszámolási költségként kell besorolni.
BH 2000.316.
Az újítási díj nem minősül munkabér jellegű követelésnek, ezért mint a felszámolás alá került munkáltatóval szembeni hitelezői igény kedvezőbb kielégítési besorolást nem élvezhet.
ÍH 2010.189.
I. A felszámolási költség fogalmát szűken kell értelmezni. Csak akkor tekinthető valamely költség idetartozónak, ha egyértelműen besorolható a Cstv. 57. § (2) bekezdésének valamely kategóriájába.
II. Nem minősül bér jellegű juttatásnak a kiesett munkabért helyettesítő jövedelem, illetve a táppénz (Cstv. 57. §).
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy az 57. § (2) bekezdés a) pontjában írt, az adóst terhelő egyéb bér jellegű juttatás nem illeti meg azt a hitelezőt, aki jogszabály alapján helytállásra kötelezettként teljesített a dolgozónak. Jelen ügyben nem privilegizált munkaviszonyból eredő tartozás megfizetéséről van szó, hanem olyan követelésről, amelyért a hitelező jogszabály alapján helytállásra volt köteles és ily módon teljesített a munkavállalónak.
A hitelező által érvényesített igény nem tekinthető a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő járuléknak, hanem a biztosítót (Társadalombiztosítási Alapot) terhelő juttatásnak (táppénz), ami a kifizetést követően áthárítható, a Tbj. 19. § (5) bekezdése értelmében a foglalkoztató-adósra hozzájárulásként.
E vonatkozásban nem fogadható el az a hitelezői álláspont, hogy a táppénz munkaviszonyon alapuló természetbeni (szociális) juttatás és így kapcsolódik a Cstv. 57. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott felszámolási költséghez. A táppénz a társadalombiztosítás és a munkavállaló között fennálló egészségbiztosítási jogviszonyon alapuló, a társadalombiztosítást terhelő kötelezettség még akkor is, ha a kifizetés egyik feltétele munkaviszony fennállása is. Ha a feltételek fennállnak a társadalombiztosító (adott esetben az adóhatóság) köteles azt a munkavállalónak kifizetni. Ebben a jogviszonyban mindig a társadalombiztosító és a munkavállaló áll. Ezen a tényen nem változtat az a jelenleg hatályos rendelkezés, hogy az így kifizetett táppénz egy részét az állam felé a munkáltató köteles hozzájárulásként megtéríteni. Az a) pontba sorolt tartozás jogosultja minden esetben a munkavállaló (még akkor is, ha a munkavállaló helyett a munkabért terhelő járulékokat általában a munkáltató nem fizeti ki a dolgozónak annak érdekében, hogy azt a munkavállaló tovább utalja adóként vagy társadalombiztosítási járulékként, hanem ő közvetlenül utalja a hivatkozott jogosultaknak) míg a kifizetett táppénzhez való hozzájárulás jogosultja az adóhatóság (állam).
Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelezői követelés nem sorolható a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt költségek közé, hanem az adók módjára behajtandó köztartozás.
Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló végzését a Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.477/2009/3. szám).
ÍH 2011.181.
A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének követelését - a minimálbér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követeléseken túl - nem lehet felszámolási költségként besorolni akkor sem, ha követelése nem vezető tisztségviselői jogviszonyából, hanem a gazdasági társasággal létesített egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyból ered (Cstv. 57. §).
Az indokolásból: "A 2009. évi LI. törvény indokolása szerint a Cstv. 57. §-a módosításának célja a jogalkalmazás tapasztalatai által igényelt pontosítás, továbbá a Munka törvénykönyvével való összhang megteremtése. Az 57. § (1) bekezdés h) pontja egyértelművé teszi, hogy ha egy személy a h) pont szerint jogosult, de egyben munkavállaló is, akkor munkabér-követelés jogcímén legfeljebb mekkora összeg kifizetésre jogosult az 57. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogcímen, és sorrendben.
- 1076/1077 -
A fentiekre tekintettel, mivel a követelés jogosultja vezető tisztségviselő, követelését - jogcímtől függetlenül, a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követelésen túl - a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint kell besorolni. A kérelmező részére az elsőfokú eljárás adatai alapján a felszámolási költségnek minősülő kifizetések megtörténtek, így a kérelemben megjelölt követelés nem minősíthető a Cstv. 57. § (1) bekezdés a.) pontja szerint.
Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv.6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2)bekezdése alapján megváltoztatta, a kifogást elutasította.
A felszámoló fellebbezése eredményes volt, ezért a kérelmező a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles viseli a felszámoló másodfokú eljárásban felmerült költségét, mely költség a felszámolót képviselő ügyvéd 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján megállapított munkadíja.
A feljegyzett illetékről a másodfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint határozott." (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.114/2011/3. szám)
ÍH 2008.173.
Az adós volt vezető állású munkavállalóját a munkaviszonyából eredően a Munka Törvénykönyve alapján megillető bér- és bérjellegű követelések a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, a munkaviszonyából eredően, de a Munka Törvénykönyvén felüli mértékben őt megillető végkielégítés, valamint költségtérítés a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint sorolandó be.
Az indokolásból: "Az adott ügyben az adóst jogerős ítélet kötelezi Sz. G.-né részére 2 800 000 forint elmarad munkabér, 1 750 000 forint szabadságmegváltás, 32 000 forint költségtérítés címén, valamint 12 000 000 forint végkielégítés megfizetésére. A Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletéből megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság által megállapított végkielégítés a hitelezőnek a Munka Törvénykönyve 95. § (2) bekezdésében foglalt kizáró körülmény (nyugdíjjogosultság) ellenére az 1999. április 30-ai munkaszerződés-módosítás külön kikötése alapján jár. Tehát a végkielégítése a Cstv. 57. § (3) bekezdésében foglaltak miatt nem minősül felszámolási költségnek. A költségtérítés pedig nem a végzett munka ellenértéke, ezért nem tekinthető bérnek, illetve bérjellegű juttatásnak és így felszámolási költségnek.
A fentiekből következően a hitelező által bejelentett 2 800 000 forint elmaradt munkabér és 1 750 000 forint szabadságmegváltás, a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint felszámolási költségként sorolandóak be. A felszámolási költségnek minősülő követelések után a törvény 46. § (7) bekezdésében foglaltak értelmében nyilvántartásba vételi díja fizetni nem kell. Ezzel szemben nem tévedett a felszámoló, amikor a 32 000 forint költségtérítést, és a 12 000 000 forint végkielégítést - amelyek nem minősülnek felszámolási költségnek - a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint sorolta be. Ezen követeléseket azonban terheli a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettség [46. § (7) bekezdés]" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.826/2008/3. szám).
Fpkhf.I.30.039/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolás kezdő időpontját követően az a munkaszerződés, amelyet az ügyvezető az adós társaság saját tagjával köt, jogszabályba ütközik. Az érvénytelen munkaszerződés alapján teljesített szolgáltatások, tevékenység ellenértékét úgy kell elszámolni, mintha a munkaszerződés érvényes lett volna, azonban a hitelezőt terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy milyen munkakörben, mikor és milyen tevékenységet végzett az adós javára.
Fpkhf.I.30.391/2005. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámolás alá került adóssal munkaviszonyban álló hitelező rendkívüli felmondásának jogszerűségét nem alapozza meg, ha részére a táppénz kifizetése késedelmesen történt meg, mivel a táppénzt a dolgozó nem a munkaviszony keretében kapja, hanem ahhoz külön társadalombiztosítási jogviszony keretében jut. A társadalombiztosítási ellátáson alapuló kötelezettség teljesítése nem a munkáltatót, hanem a társadalombiztosítási szervet terheli, függetlenül attól, hogy a társadalombiztosítási szerv nevében és helyett eljárva ezt kifizetőhelyként ténylegesen a munkáltató teljesíti.
- 1077/1078 -
Fpkhf.I.30.389/2005/2. (Szegedi Ítélőtábla):
A munkáltatót a jogellenes felmondás miatt terhelő összeg nem végkielégítés - hanem kártérítés - annak ellenére, hogy számításának alapja - a végkielégítéshez hasonlóan - a dolgozó átlagkeresete. Felszámolás esetén a munkavállaló, mint hitelező az ilyen jellegű követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés d.) pontjába sorolva jogosult érvényesíteni.
37.4.2. A tevékenység befejezésével kapcsolatos költségek
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
b) a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének, az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotba történő helyreállításának, valamint a termőföldvédelmi követelmények betartásának a költségeit is, továbbá a 27/A. § (13) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a tartozásait, adó-, járulék- és egyéb közteherfizetési kártérítési, kártalanítási kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat;
37.4.2.1. Az előírások változásai
A fenti előírások 2007. január 1-jétől jelentősen megváltoztak. Ha megvizsgáljuk a 2007. január 1-jén hatályba lépett módosítást, nem tűnik fel a jelentős változás, ugyanis egyetlen új félmondat került a törvény szövegébe, ez a "továbbá a 27/A. § (10) bekezdése [a hatályos törvény szerint (13) bekezdés] szerint létesített polgári jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadás." Emlékeztetőül, ebbe a körbe tartoznak a IV. Cstv. Novella indokolása szerint azok a szerződések, melyeket a felszámoló
- olyan szakértelem biztosítása céljából köt, amely nem tartozik a Korm. rendeletben meghatározott szakképzettségek közé (jogász, közgazdász, könyvvizsgáló),
- olyan tevékenység elvégzésére köt, amely szokásosan és általában nem tartozik a felszámolói feladattal ellátandó tevékenységek közé,
- olyan nagyságrendű feladat ellátására köt, amely meghaladja a felszámolók által szokásosan ellátandó, az adott tevékenységre vonatkozó mértéket,
- olyan esetben köt, amikor a szakember alkalmazását jogszabály teszi kötelezővé (pl. ügyvédi közreműködés).
Az indokolás szerint "amennyiben a Korm. rendelet alapján az egyik szakvizsgázott jogászt ügyvédi minőségében alkalmazza a felszámoló, további ügyvéd megbízása már nem tartozik a preferált megbízások közé. Elképzelhető azonban olyan eset, amikor a felszámolás folyamán kiemelt jelentőségű ügyekben szükséges pl. további ügyvéd megbízása. Ebben az esetben a felszámoló már köteles a bíróság előzetes engedélyét megkérni, amennyiben a megbízott költségeit nem a saját díjából kívánja fedezni.
- 1078/1079 -
Amennyiben a bíróság előzetesen engedélyezi, hogy az 1-4. pont alatt nevesített eseteken kívül a felszámoló polgári jogi szerződést létesítsen, úgy a jogviszonyból származó költségek szintén a felszámolói költségek részét képezik."
A módosított rendelkezések kapcsán értelmezni kellett, hogy mi tartozik szokásosan és általában a felszámoló által ellátandó tevékenységek közé. Az ingatlanok felértékelése, megosztása, a vagyon értékesítése és a hasonló feladatok ebbe a körbe tartoznak. Miután a törvényalkotó a gyakorlat számára még példálózó felsorolást sem adott, ezért ismét a gyakorlatra vár ennek meghatározása, ebből következően lesz, aki szűkebben és lesz, aki tágabban értelmezi a törvényi előírást. Ha az adós cég épületének tetejéről alpinisták közreműködésével kell egy tárgyat eltávolítani, az nagy valószínűséggel nem tartozik általában a szokásos tevékenységek közé. Innen lefelé viszont csak értelmezés kérdése a tevékenység mikénti besorolása.
A szokásosan ellátandó mértéket meghaladó tevékenység értékelése is megfoghatatlan. Eddig is előfordult, hogy a felszámoló azért kérte további ügyvéd teljesítési segédként történő bevonását engedélyezni, mert az adós jogi ügyei szerteágazóak és nehezen megítélhetőek voltak. Lehetséges, hogy a törvényalkotó ehhez hasonló esetekre gondolt, ennek kibontása azonban az indokolásból is kimaradt.
Végül értelmezésre szorul a jogszabály által kötelezően alkalmazandó szakember kérdése. Itt legalább utal a törvény indokolása az ügyvédi tevékenységre, nyilván az Inytv. előírásai miatt. Mindenesetre, ha ebben a kérdésben vita támad, a felszámolónak igazolnia kell, hogy a szakember igénybevételét jogszabály kötelezően előírta, ez a szakember 2010-ig nem tartozik abba a körbe, amely tevékenységet saját munkaszervezetével kell ellátnia.
A 2011. évi Módtv. egyik fontos változtatása, hogy a szabályozott körbe beemelte az engedély nélkül más célra hasznosított termőföld eredeti állapotba történő helyreállításának, valamint a termőföldvédelmi követelmények betartásának a költségeit is. A 2012. évi CXCVII. törvény kisebb módosításként kivette a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, vélhetőleg amiatt, mert az nem tekinthető köztehernek.
37.4.2.2. A gazdasági tevékenység befejezésével kapcsolatos költségek és gyakorlata
A b) pont sorolja fel a leggyakoribb felszámolási költségeket. A bármilyen kis vagyonnal rendelkező adós gazdasági tevékenységét be kell fejezni, ha egyáltalán folyt valamilyen tevékenység a felszámolás elrendelésekor, a vagyontárgyakat őriztetni kell, illetve meg kell óvni a károkozásoktól. A felszámolónak azonban figyelembe kell venni, hogy milyen költségek merülnek fel a vagyon megóvásával, megőrzésével. Ha az így felmerült költségek meghaladják a vagyon értékét, akkor olcsóbb megoldást kell választania. Célszerű ilyenkor a hitelezők, ha működik, a hitelezői választmány véleményének kikérése.
Az adó- és járulékfizetési (egészségügyi hozzájárulás, magánnyugdíjpénztári tagdíj) fizetési kötelezettség már az a) pontból következik, a b) pontban történt felsorolása fölösleges.
- 1079/1080 -
A törvény kifejezetten utal a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkező kártérítési kötelezettségre, amelyek felszámolási költségek, és nem a felszámolóval szemben érvényesítendők.
Amennyiben a gazdálkodó szervezet a felszámolás alatt is működik, vagy átmenetileg működtetik, a működéssel kapcsolatos költségek is felszámolási költségnek minősülnek. (Ezt a kérdést a termelés folytatása kapcsán már elemeztem, az ott tett megállapítások a költségekre is kiterjedően itt is alkalmazandók.) Így a termelőtevékenység fenntartásához szükséges anyagok, termékek beszerzése, az ezzel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele, energia- és egyéb költségek ebbe a kategóriába tartoznak, s felsorolásuk is lehetetlen.[291] Természetes az is, hogy - az akár kismértékű - termelési, szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó könyvelési feladatok elvégzése, a c) és e) pontba nem sorolható hatósági és bírósági eljárással kapcsolatos kiadások - beleértve az ügyvédi díjat is - ebbe a kategóriába tartoznak. Az utóbbi költségeket a legnehezebb elhatárolni azoktól a költségektől, amelyek a felszámoló feladatainak ellátása során merülnek fel, s amelyeket a díjból kell fedezni. Különösen azokban az ügyekben - általában egyszerűsített felszámolások esetén - fontos az elhatárolás, ahol az adós cégnél nem folyik termelőtevékenység, s a felszámolóra csak technikai feladatok hárulnak. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben próbált irányt mutatni az elhatárolási kérdésekben, ezek a döntések azonban többnyire tényállásfüggőek, s nem általában mondják ki, hogy pl. a könyvelési tevékenység díja, illetve a jogi képviselettel felmerült költségek nem tekinthetők felszámolási költségnek (BH 1997.364. és BH 2000.366. II.). Ezt a kérdéskört a felszámoló díjával kapcsolatban is érintjük.
A problémát az okozta, hogy a már többször idézett 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet meghatározta, hogy a felszámolónak legalább 2-2 büntetlen előéletű közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt, valamint könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező könyvvizsgálót kell foglalkoztatnia. Ebből vonják le többen azt a következtetést, hogy az ilyen jellegű tevékenységgel felmerült költségek nem felszámolási költségek, ezeket a felszámolói díjból kell fedezni.[292] A probléma gyökere a felszámoló státuszának hiányos törvénybeli megfogalmazására, valamint a teljesítési segéd fogalmának bevezetésével kapcsolatos bizonytalanságokra vezethető vissza.[293]
Az újabb döntésekből kirajzolódik az, hogy az adós cég vagyonának bérbe adása olyan gazdasági tevékenységnek minősül, amellyel kapcsolatban a kiadások felszámolási költségnek tekinthetők (ÍH 2011.91.). Ugyanez nem mondható el abban az esetben, ha a felszámoló az adós vagyonát értékesíti, majd azt visszabérli.
- 1080/1081 -
Ez teljesen jogellenes eljárás, az ilyen bérlettel járó költségek semmiképpen nem számolhatók el felszámolási költségként. A vagyon hasznosítása a Cstv. rendszerében csak akkor elfogadható, ha az adós vagyonáról van szó. Az értékesített vagyon már kikerül az "f. a." cég felszámolás körébe vonható vagyonából, az ezt követő visszabérlésnek nincs gazdasági racionalitása. Az elhatárolást a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.017/2010/4. számú végzése nagyon jól mutatja.
Nem felszámolási költség a késedelmi kötbér (Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.246/2010/4. szám).
A joggyakorlatban a szokásosnál több döntést közlök, hogy a kialakult gyakorlatot követni lehessen.

JOGGYAKORLAT
EBH 2009.2064.
A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés].
EBH 2003.880.
A felszámolás kezdő időpontja és a közzététel időpontja közötti időben az adós által teljesített fizetés elszámolásának módja, ha a hitelezőnek felszámolási költségnek minősülő és egyéb követelése is van.
EBH 2002.778.
A felszámolási eljárás alatt a felszámoló megrendelésére elkészített környezeti állapotvizsgálatból eredő költség felszámolási költségnek minősül, és azt olyan követelésként kell nyilvántartani, amelyet az esedékességkor kell kielégíteni.
EBH 2001.540.
Az adóssal kötött adásvételi szerződés alapján kifizetett vételár - amennyiben a felszámolás kezdő időpontjában az az áru, amely a szerződés tárgya volt az adósnál már nem áll rendelkezésre - áru hiányában a hitelező olyan pénzkövetelése, amelyet a hitelezők kielégítésére vonatkozó szabályok szerint kell besorolni.
EBH 2001.439.
II. Felszámolási eljárásban a biztosíték célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon része lesz.
EBH 2000.230.
Az olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek; az általa - tévedésből - befizetett nyilvántartásba vételi díj hitelezői követelésként nem sorolható be, nem kerül az adós tulajdonába (kezelésébe), hanem azt részére - kérelmére - vissza kell fizetni.
BH 2015.76.
A társasháztulajdonhoz kapcsolódó közös költség az adós vagyonához, annak fenntartásához, üzemeltetéséhez kapcsolódó felszámolási költség [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 2003. évi CXXXIII. tv. 24. § (1) bek.].
- 1081/1082 -
BH 2010.278.
A felszámolás elrendelése után a bérleti szerződés felmondással való megszüntetése az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezéséhez kapcsolódik. A felmondás folytán megszűnt bérleti szerződésből eredő kártérítési és kötbérigények azonban nem az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységének a folytatásából keletkeztek, ezért felszámolási költségként nem érvényesíthetők [1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés].
BH 1997.365.
Ha a felszámoló az adós vagyonának értékesítésére megbízást ad, a megbízási szerződésben kikötött ún. sikerdíj nem tartozik a felszámolási költségek körébe.
BH 2000.366.
I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni.
II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevételére az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében van szükség. Egyébként ez a díj a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, azt a felszámolónak a saját díjából kell fedeznie.
BH 1997.364.
A felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódó, a felszámolóra háruló könyvvezetési kötelezettség köre.
Az indokolásból: "Az adott ügyben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megkezdésekor már nem folytatott gazdasági tevékenységet. A felszámolás tartama alatti könyvvezetés a fent részletezett felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódott, ezért alaptalan a felszámolónak a felszámolói díjon felüli további felszámolási költség megtérítése iránti igénye. Erre tekintettel megalapozottan határozott az elsőfokú bíróság akkor, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága hitelező kifogásának helyt adva állapította meg a felszámoló díját. A Legfelsőbb Bíróság emiatt az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett részét a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Fpk.115/1992. szám - Legfelsőbb Bíróság Fpk.II.30.492/1995/4. szám).
BH 1999.179.
I. Az építmény- és telekadó az adós vagyonának megóvását szolgáló költségnek minősül, azt tehát a felszámoló ennek megfelelően köteles besorolni.
II. Ha az építmény- és telekadó - az önkormányzati rendelet szerint - önadózási formába sorolt adó, és az adózó e kötelezettségének nem tesz eleget, az adóbevallás elmaradása a felszámolási eljárás keretén belül nem kifogásolható.
Gfv.X.30.193/2011/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolás során történt értékesítés esetén - amennyiben jogszabály előírja a képviselő közreműködését - a jogi képviselőnek fizetendő megbízási díj az értékesítés költségei között számolandó el.
Gfv.X.30.017/2010/4. (Legfelsőbb Bíróság):
I. A felszámolás alatti gazdasági tevékenysége és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése közötti különbségtétel.
II. A felszámolási költség értelmezése.
Az indokolásból: "A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egy gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének fogalma nem korlátozható a hitelező által állított módon csak azokra a tevékenységekre, amelyeket a gazdálkodó szervezet főtevékenységként a nyilvántartásokba bejelentett. A gazdálkodó szervezet bejelentett tevékenységei képezik az alapvető üzleti tevékenységét, de nem lehet kivonni a gazdasági tevékenység fogalmából a gazdálkodó szervezet vagyonára hatással levő egyéb tevékenységeket sem.
Jelen ügyben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megindulása előtt úgy határozott, hogy nem folytatja tovább az alapvető tevékenységét, de a vagyona értékének megőrzése és hasznosítása érdekében bérleti szerződéseket kötött.
- 1082/1083 -
Helyesen hivatkozott arra a hitelező, hogy az adósnak ez a tevékenysége vagyonhasznosítás volt, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy ez is az adós gazdasági tevékenységének minősült.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja megkülönbözteti a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése és a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenység fogalmát. A megkülönböztetésnek az adott pontban azért van jelentősége, mert a pont második fele az adós hiteltartozásaiból, adó- és járulékfizetési, valamint kártérítési kötelezettségeiből csak azokat minősíti felszámolási költségként ebbe a pontba tartozónak, amelyek az adósnak a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből erednek. Ezeknek a követeléseknek a kapcsán kell a bíróságnak azt vizsgálnia, hogy az adós azt a gazdasági tevékenységet folytatta-e, amit a felszámolás megindulása előtt végzett. A bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, hogy jelen ügyben a felszámoló az adós tevékenységét az adós tulajdonában álló gépjárművek bérbeadás útján történő hasznosításával továbbfolytatta.
A gazdasági tevékenység folytatása esetén a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó - a jogerős végzésben is hivatkozott - kötelező szabályok írják elő az egyes gazdasági események könyvelését, számviteli nyilvántartását, adóbevallás készítését, stb. A másodfokú bíróság jogerős végzésében helyesen foglalt állást akként, hogy az adós felszámolás előtti tevékenysége lezárásához szükséges tevékenységet lezáró mérleg elkészítésének, és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódó számviteli feladatok elvégzésének a költségei egyaránt az adóst terhelik. Az ezzel kapcsolatban a könyvelő irodák részére kifizetett díj felszámolási költségnek minősül, amelyet a felszámoló jogosult volt a saját díján felül felszámolni." (www.lb.hu)
Gfv.X.30.246/2010/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A késedelmi kötbér a késedelembe esett kötelezett (adós) terhére pénzösszegben megállapított szankció, amely nem sorolható a felszámolási költségek közé.
Az indokolásból: "A késedelmi kötbér olyan esetekben követelhető a késedelmesen teljesítő féltől, amikor a kötelezett nem pénzfizetéssel tartozik [pénzfizetés esetén ugyanis a felek általában késedelmi kamatot számítanak fel, illetve ha nem ebben, hanem késedelmi kötbérben állapodnak meg, akkor is a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni - Ptk. 247. § (2) bekezdés]. A késedelmi kötbér tehát a késedelembe esett kötelezett terhére megállapított szankció, s függetlenül attól, hogy mikor keletkezett, felszámolási költségként nem érvényesíthető. Mindez nem változtat a kötbérre vonatkozó polgári jogi szabályok alkalmazhatóságán, mert amennyiben a követelés fennállásával, összegével, stb. kapcsolatos jogvita keletkezik, úgy azt a Ptk. szabályai alapján kell elbírálni, de a Cstv. szerinti kielégítési sorrendbe csak a jellegének megfelelően a Cstv. szabályai szerint lehet besorolni." (www.lb.hu)
BDT 2013.2985.
I. A felszámoló által kötött bérleti szerződésből eredő díjkövetelés felszámolási költségnek minősül.
Az indokolásból: "A felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének továbbfolytatására, tehát a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése érdekében kerülhet sor, az ésszerűség pedig gazdaságosságot jelent, azt, hogy a tevékenység ideiglenes továbbfolytatásával a felszámolás körébe vonható vagyon mértéke növekszik, illetőleg a továbbműködéssel olyan költségek, kiadások háríthatók el, amelyek a tevékenység megszűnése esetén a felszámolás körébe vonható vagyon mértékét csökkentenék.
A bérleti szerződés 1.2. és 4.1. pontjában foglaltakra figyelemmel az adós a bérleti szerződés alapján birtokában lévő gépeket, berendezéseket, a felszámolás kezdő időpontja után folyamatosan üzemeltette, termelő tevékenységét tovább folytatta. A termelő tevékenység a felszámolási vagyont növelte, az adós számára árbevételt eredményezett, ezért a bérleti szerződésből eredő követelés a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költség a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) és (2) bekezdés b) pontja szerint.
- 1083/1084 -
A hitelező a bérleti szerződésből eredő követelését 36 480 997 forintban jelölte meg, a felszámoló a követelés összegszerűségét nem vitatta. A 2012. október hó 2. napján kelt - az eredeti visszaigazolással azonos ügyszámú - VF-….-73/09. számú módosított besorolás a bérleti szerződésből eredő követelésen túlmenően tartalmazza a hitelező lízingszerződésből eredő követelését is, ezért indokolt annak pontosítása, hogy a felszámoló kizárólag a 36 480 997 forint átsorolására köteles, a kifogás tárgyában hozott határozat a lízingszerződésből eredő hitelezői igény besorolását nem érinti.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését fellebbezett részében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a felszámoló a hitelező 36 480 997 forint összegű tőkekövetelését köteles a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerint nyilvántartásba venni" (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.110/2013/2. szám).
BDT 2012.2775.
A felszámoló által a feladatai egy részének ellátására kötött megbízási szerződés alapján tevékenykedő külső személy díja csak az általa elvégzett tevékenység pontos ismeretében és akkor számolható el a közbenső mérlegben, ha az felszámolási költségnek minősül.
BDT 2005.1290.
I. A felszámolás során keletkezett felszámolási költségnek minősülő követeléseket a felszámoló köteles nyilvántartásba venni, a követelés jogosultja bejelentés nélkül is hitelezőnek minősül.
ÍH 2011.91.
Az adós termelő eszközeinek bérbeadás útján való hasznosítása is gazdasági tevékenységnek minősül, így hitelezői választmány alakulása esetén ez a tevékenység is csak a hitelezői választmány egyetértésével folytatható (Cstv. 5. §, 46. §).
Az indokolásból: "Ahogyan a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.140/2010/5. számú határozatában már kifejtette: a gazdasági tevékenység fogalmát a csődtörvény nem határozza meg, de nem tartalmaznak meghatározást a gazdasági tevékenység fogalmára olyan alapvető jogszabályok sem, mint a Ptk., a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) sem. A Ptk. általános rendelkezéseiből is következtethetően azonban a gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására létrehozott társas vállalkozási forma. A Gt. 3. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre. Üzletszerű a tevékenység, ha azt nyereség és jövedelemszerzésre irányuló célzattal, rendszeresen, a társaság, illetve azok tagjai saját kockázatukra folytatják. A Gt. 4. §-a megteremtette a nonprofit gazdasági társaság intézményét is, amelynek értelmében gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására is alapítható. A gazdasági tevékenység tehát nem feltétlenül azonos a jövedelemszerző célzattal, gazdasági tevékenység irányulhat jövedelemszerzésre és nem jövedelemszerzésre. Hasonlóan rendelkezik a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése, mely szerint a cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A cégek meghatározó csoportját a gazdasági társaságok jelentik, akiknek az esetében tehát főszabályként igaz, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jönnek létre. A gazdasági társaságok tehát a fenti jogszabályok összevetéséből kitűnően üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jönnek létre, vagyis a gazdasági társaság fogalmi ismérve a gazdasági tevékenység folytatása.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. §-a ugyanakkor definiálja a gazdasági tevékenységet. Eszerint gazdasági tevékenység; valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja.
- 1084/1085 -
A gazdasági tevékenység körébe tartozónak minősít tehát az áfa-törvény minden olyan tevékenységet, amelyet bevétel elérése érdekében üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeresen végeznek, feltéve, hogy a tevékenység folytatása független formában történik. A törvény egyes tevékenységeket akkor is gazdasági tevékenységnek tekint, ha azok gyakorlása nem tartósan vagy rendszeresen történik, és gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany vállalkozásának részét képező vagyonát, vagyoni értékű jogát eseti jelleggel értékesíti.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.017/2010/4. számú felszámolási ügyben hozott felülvizsgálati döntésében kifejtette, hogy egy gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének fogalma nem korlátozható a hitelező által állított módon csak azokra a tevékenységekre, amelyeket a gazdálkodó szervezet főtevékenységként a nyilvántartásokba bejelentett. A gazdálkodó szervezet bejelentett tevékenységei képezik az alapvető üzleti tevékenységét, de nem lehet kivonni a gazdasági tevékenység fogalmából a gazdálkodó szervezet vagyonára hatással levő egyéb tevékenységeket sem. Amennyiben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megindulása előtt úgy határozott, hogy nem folytatja tovább az alapvető tevékenységét, de a vagyona értékének megőrzése és hasznosítása érdekében bérleti szerződéseket kötött, akkor az adósnak ez a tevékenysége vagyonhasznosítás volt, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy ez is az adós gazdasági tevékenységének minősül. A felszámoló tehát az adós tevékenységét az adós tulajdonában álló gépek bérbeadása útján történő hasznosításával továbbfolytatta.
A fentiekre tekintettel a felszámoló alappal nem hivatkozhat arra, hogy a termelő eszközök bérbeadása nem minősül gazdasági tevékenységnek. Ezért a felszámoló az adós eszközeinek bérbeadásában megnyilvánuló gazdasági tevékenységet is csak a hitelezői választmány hozzájárulása esetén folytathatja" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.001/2011/2. szám).
ÍH 2011.135.
I. Ha a felszámoló a hitelező részére hitelezői igénye kielégítéseként kifizetést teljesített, utólag azonban úgy ítéli meg, hogy a kifizetésre nem lett volna lehetőség, a hitelezőtől a kifizetett összeget perben követelheti vissza.
III. Ha a felszámoló a hitelezőt levélben az átvett összeg visszafizetésére, illetve utólagos regisztrációs díj fizetésére hívja fel azzal, hogy amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget, úgy tőle a kifizetett összeget visszaköveteli, e levél megírásával és elküldésével kifogásra alapot adó jogszabálysértést nem követ el. A levélben kifejtett jogi álláspont, és felszólítás nem intézkedés, az kifogásra alapot nem ad (Cstv. 51. §).
Az indokolásból: "A felszámoló a hitelezőhöz 2010. július 12. napján érkezett levelében 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díj átutalására hívta fel hitelezőt azzal, hogy ennek hiányában hitelezőnek nem tekinthető, s köteles a közbenső mérleg alapján történt kielégítést visszafizetni. Hitelező 2010. július 13. napján kifejtette, hogy nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettség nem terheli, kérte, hogy a felszámoló ellentétes álláspontjáról tájékoztassa annak érdekében, hogy a bíróság előtt kifogást terjesszen elő. Hitelező jogi álláspontjának kifejtésével, erre vonatkozó információ közlésével bírósági út igénybevétele nélkül próbálta meg a felszámolót jogi álláspontja megváltoztatására rábírni, amiatt, hogy a felszámoló első elutasító válaszát követően nem fordult nyomban a bírósághoz, a kifogás előterjesztési jogát nem vesztette el, a felszámoló 2010. július 19. napján átvett levelét követően pedig 8 napon belül, határidőben előterjesztette a kifogást.
A kifogást azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint is el kellett utasítani, mégpedig azért, mert a sérelmezett felszámolói tevékenység a Cstv. 51. §-a szerinti kifogás benyújtására nem ad alapot. A jelen felszámolási eljárásra a többször, utoljára lényegesen a 2006. évi VI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései alkalmazandók. A kifogásra irányadó rendelkezéseket az 51. § tartalmazza, miszerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén van helye kifogásnak. A törvény rendelkezéséből következően a kifogás a felszámoló olyan egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogorvoslati eszköz, amely intézkedéseket a felszámoló saját nevében, a Cstv. által ráruházott feladatok ellátása során tesz meg, vagy amely intézkedést, mint az adós felszámolásának lefolytatására jogosult és kötelezett személy - a Cstv. előírásait megsértve - elmulasztja.
- 1085/1086 -
A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló 2010. július 8. és július 14. napján kelt levelében 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díj befizetésére szólította fel, és kilátásba helyezte, hogy ennek hiányában a közbenső mérleg alapján kifizetett 7 835 200 Ft-ot visszaköveteli. A hitelező ezen felszámolói intézkedést tekintette jogszabálysértő intézkedésnek. Intézkedésnek azonban a jelen esetben csupán a levél megírása és elküldése tekinthető, ezzel azonban a felszámoló a csődtörvény rendelkezéseit sértő magatartást nem tanúsított. A levélben írt felszólítás, és az ott kifejtett jogi álláspont nem intézkedés, az önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. A felszámoló jogi álláspontjának felülbírálatát - annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a felszámoló jogi álláspontja helyes-e, a regisztrációs díj befizetésére utólag a hitelező köteles-e, és hogy ennek elmulasztása esetén a kielégítésként kapott összeget vissza kell-e fizetnie - a hitelező a kifogás folytán indult eljárásban nem kérheti (BH 2002.199.). A hitelezőnek magának kell eldöntenie, hogy eleget tesz-e a felszámoló felhívásának, vagy vállalja a kilátásba helyezett pert, melynek megindítását a felszámoló bíróság a felszámolónak nem tilthatja meg, ahogy erre nem is kötelezheti (BH 2002.27.). Azt a kérdést, hogy a hitelező a kielégítésként kapott összeget köteles-e visszafizetni, az adós által esetlegesen megindított pert elbíráló bíróság jogosult eldönteni, a felszámoló bíróság a Cstv. 38. § (1) bekezdése alapján csak a hitelezők adóssal szembeni - felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos - követelések elbírálására kapott törvényi felhatalmazást, az adós hitelezőkkel szembeni követelésének elbírálására azonban nem. A felszámoló sem igényelheti a felszámoló bíróság döntését abban a kérdésben, hogy a Cstv. 59. §-a szerinti kártérítési felelősségével terhelt, önállóan meghozott döntése - a hitelezői igény regisztrációs díjfizetés nélküli kifizetése - helyes volt-e.
A fenti módosított indokokkal hagyta helyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §, és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján" (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.045/2011/2.).
37.5. A vagyon értékesítésével kapcsolatos költségek
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
c) a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek;
A vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos költségek gyakoriak. Ezek közül a hirdetési költségek, az értékbecslés, a peres eljárás során felmerült egyéb költségek mind ebbe a kategóriába sorolandók. Itt is felmerül az ügyvédi tevékenységgel felmerült kiadások minősítése. A vagyon értékesítésénél más a helyzet, mint a működés során felmerülő ügyvédi díjak esetében, az ingatlan-nyilvántartási törvény az ingatlannal kapcsolatosan ugyanis ügyvédi közreműködést ír elő. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban is kimondta, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel kapcsolatban eljáró ügyvéd díja felszámolási költségnek minősül. A Pécsi Ítélőtábla is hozott hasonló tartalmú döntést, a gyakorlat azonban nem egységes.
Ha a felszámoló nem foglalkoztat jogtanácsost vagy ügyvédet (a Korm. rendelet csak azt írja elő, hogy jogi szakvizsgával rendelkező jogászt kell alkalmazni), akkor kénytelen ügyvédet megbízni az értékesítéssel kapcsolatos szerződés megkötésére, s ennek díját felszámolási költségként elszámolhatja.
- 1086/1087 -
A felszámoló az értékesítés előkészítése során több olyan feladatot végeztethet, amelyek szintén felszámolási költségnek minősülnek. Idetartozik a vagyonértékelés, az ingatlanok megosztása, összeolvasztása, felmérések elvégzése. A felszámolói díj és a felszámolói költség közötti határvonalat az jelzi, hogy a Korm. rendelet és a Cstv. szerint felszámolói feladatnak minősülő munkákat a díj terhére köteles elvégezni a felszámoló (vagy teljesítési segéddel elvégeztetni), s csak az ezen túlmutató feladatok elvégzését finanszírozhatja az adós vagyonából.

JOGGYAKORLAT
EBH 2005.1273.
Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az aláírások akkor tekinthetők nyilvánvalóan azonosíthatónak, ha a meghatalmazottak, illetve a szerződő felek aláírásuk alatt olvashatóan megjelölték nevüket és az okirat szerinti ügyletkötői minőségüket.
EBH 2005.1270.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló közokiratnak is meg kell felelnie az okiratok kötelező tartalmi elemeit megállapító rendelkezéseknek.
EBH 2004.1175.
Az ingatlan-nyilvántartási jogszabályoknak az okirat aláírásra vonatkozó rendelkezései a jogi személy képviseletében szerződést kötő természetes személyekre is alkalmazandók.
EBH 1999.123. (BH 2000.317.)
A hitelező által megbízott ügyvéd költsége - perköltségként - nem tartozik a felszámolási költségek közé, ezért annak egyéb hitelezői igényként való besorolása a felszámoló részéről nem jogszabálysértő.
BH 2004.385.
III. A felszámoló tevékenységi körébe tartozik az ügyviteli szolgáltatás ellátása is, külön felszámolási költségként csak a felszámolás alatt tényleges tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el.
BH 2002.452.
A felszámolási eljárás során a felszámoló által indított perben a hitelező javára megítélt perköltség egésze - beleértve az ügyvédi munkadíjat is - a hitelezői igény besorolása szempontjából felszámolási költségnek minősül.
BH 2000.366.
I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni.
II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevételére az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében van szükség. Egyébként ez a díj a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, azt a felszámolónak a saját díjából kell fedeznie.
BH 1998.46.
A felszámoló az adós vagyona értékesítésének előkészítését szolgáló tevékenységért - ha az különleges szakmai ismereteket igényel - fix összegű megbízási díjat felszámolási költségként elszámolhat, a saját feladatkörébe tartozó munkákat azonban megbízási szerződéssel másnak nem engedheti át és az ezért fizetendő ún. sikerdíjat felszámolási költségként nem számolhatja el.
Gfv.X.30.250/2009/3. (Legfelsőbb Bíróság):
Az adóssal szemben a felszámolási eljárásának tartama alatt megítélt perköltség besorolása a kielégítési sorrendbe.
Az indokolásból: "A jelen ügyben alkalmazott Cstv. 57. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében felszámolási költségek a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek.
- 1087/1088 -
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a perköltség kielégítési sorrendbe történő besorolásának kérdését, és megállapította, hogy nem vitásan,
- ha az adós felszámolásának megindulása előtt befejeződött a peres eljárás, az adóssal szemben megítélt perköltséget a hitelezőre vonatkozó szabályok szerint kell besorolni a kielégítési sorrendbe;
- ha a felszámolás megindulása után a felszámoló - az adós nevében - az adós követelésének érvényesítése iránt indítja a peres eljárást, az adóssal szemben megítélt perköltség felszámolási költség.
Vitára az a helyzet adhat okot, ha az adós elleni felszámolás megindulása »vágja ketté« a peres eljárást, azaz az adós által már megindított per tartama alatt indul meg a felszámolás az adós ellen.
Nem vitásan, ha a hitelező követelésének érvényesítése iránt a felszámolás megindulása előtt indult peres eljárás fejeződik be az adós felszámolásának megindulása után, ez a tény nem teszi a hitelezőt megillető perköltséget felszámolási költséggé, a hitelező igényével azonos módon kell az őt megillető perköltséget is besorolni.
Ha az adós által a felszámolás megindítása előtt indított per folytatódik a felszámolás során is, úgy a bíróságnak az eljárás adatai alapján kell megítélnie a perköltség besorolását.
Az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos költségek közé nemcsak az eredményes igényérvényesítéssel összefüggő költségek tartoznak, hanem az eredménytelenül megkísérelt igényérvényesítéssel kapcsolatban felmerült költségek is. Ha tehát a pert az adós a felszámolás kezdő időpontja előtt indította, de a felszámoló által képviselt adós a keresettől nem állt el, az adósnak a per megindításakor, illetve a felszámolónak a per folytatásakor számolnia kellett a perköltség fizetési kötelezettséggel.
Ha a felszámoló az adós iratainak átvételét követően a peres eljárást valamilyen módon befejezi, az így esetlegesen felmerülő perköltség nem minősülhet felszámolási költségnek, mert a felszámoló - az adós korábbi vezetésétől eltérő álláspontja miatt - a per befejezésére törekedett.
A felülvizsgálattal érintett eljárás adataiból megállapítható, hogy a keresetlevelet ugyan a felszámolás megindulása előtt nyújtotta be az adós a bírósághoz, azonban az eljárásban az első részítélet meghozatalára az adós elleni felszámolás megindulása után került sor, és a részítélet ellen fellebbezést is nyújtott be a felperest (adóst) képviselő felszámoló. E fellebbezés folytán született másodfokú ítéletben állapították meg a 300 ezer forintos másodfokú perköltséget, s majd csak ezt követően próbált elállni a felperes (adós) a keresettől - sikertelenül.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a hitelező perköltségigénye azért minősül felszámolási költségkövetelésnek, mert a felszámoló aktívan folytatta az adós által megindított peres eljárást, s emiatt a pervesztés következményeit úgy kell megítélni, mintha a peres eljárást a felszámoló indította volna az adós képviseletében, ekként az adóst terhelő perköltség az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntésekben foglaltakat is. Nem vitásan a megvizsgált eseti döntésekben kifejtett jogi álláspont nem teljesen azonos és megállapítható, hogy korábban eltért a másodfokú bíróságok joggyakorlata is. Ez azonban elsősorban annak a következménye volt, hogy folyamatosan módosításra kerültek nemcsak a Cstv., hanem az ahhoz kapcsolódó különböző jogszabályok is. A másodfokú bíróság jogerős végzésében is hivatkozott BH 2002.452. számú eseti döntés a fent kifejtettekkel egyezően állapította meg, hogy a felszámoló által (az adós képviseletében) kezdeményezett peres eljárásban a hitelező javára megítélt perköltség felszámolási költség.
A BH 2001.36. számú eseti döntésben az évekkel a felszámolás megindulása előtt egy hitelezői igény érvényesítése iránt indított perben megítélt perköltség besorolásáról mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az nem minősül felszámolási költségnek - ez a megállapítás is összhangban áll a fent kifejtett állásponttal" (www.lb.hu).
BDT 2006.1312.
Az adós által a követelés behajtása iránt indított eljárás során a pernyertes hitelező oldalán a peres eljárással kapcsolatosan felmerült költségeket felszámolási költségként kell nyilvántartásba venni.
- 1088/1089 -
BDT 2005.1290.
I. A felszámolás során keletkezett felszámolási költségnek minősülő követeléseket a felszámoló köteles nyilvántartásba venni, a követelés jogosultja bejelentés nélkül is hitelezőnek minősül.
37.6. A Bérgarancia Alap részére járó összeg
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
d) az adóst terhelő, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás;
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. tv. felszámolásra vonatkozó alapszabálya a következő:

1. § (1) A bérgarancia-eljárás keretében
a) a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló kiegyenlíthetetlen bértartozásából,
b) a felszámolás alatt álló kölcsönbevevő által a kölcsönbeadó részére a kölcsönzött munkavállaló után meg nem fizetett kölcsönzési díjból,
c) a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek az iskolaszövetkezet részére meg nem fizetett szolgáltatási díjból
az e törvény által meghatározott összeg előlegezhető meg.

A törvénynek az utóbbi időben két jelentős módosítása történt. A 2012. évi CXCVII. törvény a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv alapján a kölcsönvevő cég felszámolása esetén a kölcsönzött munkavállalók szociális biztonsága, a munkabérhez való joguk védelme érdekében módosította a törvényt.
A módosítás értelmében a felszámolási költségek között előresorolásra kerül és az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások közé tartozik egyrészt a munkaerő-kölcsönzésről szóló szerződésben foglalt, az adóst az Mt. szerint kölcsönvevőként terhelő, a kölcsönbeadónak járó kölcsönzési díjból a kölcsönzött munkavállalók részére járó munkabér, egyéb bérjellegű juttatások és az ezeket terhelő adó- és járulék együttes összege. Másrészt az adós által az iskolaszövetkezettel megkötött szerződésben foglalt, az adóst mint az iskolaszövetkezet szolgáltatását igénybevevőjét terhelő díj 85%-a, mely az iskolaszövetkezetnek járó díjból az iskolaszövetkezeti tag munkavállalók részére járó munkabér, egyéb bérjellegű juttatások és az ezeket terhelő adó és járulék együttes összegét foglalja magában. Mindez a kölcsönzött munkavállalók és az iskolaszövetkezeti tag munkavállalók szociális biztonságát szolgáló rendelkezés.
A másik jelentős módosítás a 2013. évi CLXXIX. törvényhez kapcsolható.
A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Batv.) szerint a bérgarancia-támogatást a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet pénzforgalmi számlájára kellett utalni. Gyakran fordult elő, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek nem volt pénzforgalmi számlája,
- 1089/1090 -
mert a felszámolók a felelős gazdálkodás és költséghatékonyság jegyében megszüntették a felszámolás alatt álló cég bankszámláját, illetve nagyobb összegű banki tartozás esetén erre a bankoknak is lehetősége volt. Ebben az esetben a munkavállalók nem juthattak hozzá elmaradt bérükhöz, mert az állami foglalkoztatási szervnek nincs törvényes lehetősége arra, hogy más számlára átutalja a támogatást. Ezért a 2013. évi CLXXIX. törvény a Batv.-t úgy módosította, hogy a bérgarancia-támogatás odaítélése esetén a támogatást nem a gazdálkodó szervezet pénzforgalmi számlájára kell utalni, hanem a bértartozásnak a törvényben meghatározott összegét az állami foglalkoztatási szerv közvetlenül a munkavállalónak fizeti ki. A törvény nem érinti a Batv. által tartalmazott eredeti megoldást, miszerint a támogatásban a gazdálkodó szervezet részesül, csupán a bértartozás munkavállaló részére történő kifizetésének pénzügyi lebonyolítása módosul. A jelenlegi gyakorlathoz képest módosulást jelentett az is, hogy a munkabérek utáni közterheket, valamint az egyéb levonásokat közvetlenül az állami foglalkoztatási szerv teljesíti a felszámoló helyett.[294]
A módosítás nem érintette azt a szabályt sem, miszerint a támogatás jogosulatlan felvétele esetén a támogatást a gazdálkodó szervezetnek kell visszafizetnie. Ahhoz, hogy a bértartozást az állami foglalkoztatási szerv a munkavállaló részére közvetlenül fizesse ki, már a kérelem benyújtásával egyidejűleg a gazdálkodó szervezetnek, illetve a felszámolónak az állami foglalkoztatási szerv rendelkezésére kell bocsátania valamennyi ehhez szükséges adatot. Ennek megfelelően módosulnak a Batv. mellékletei is.
A kölcsönbeadó, illetve az iskolaszövetkezet esetében a bérgarancia-támogatás továbbra is az eddigi gyakorlat szerint - tehát a "munkáltató" közvetítésével - jut el a munkavállalóhoz.
A 2013. évi CLXXIX. törvény több olyan pontosító rendelkezést tartalmazott, amelynek szükségességét a gyakorlat vetette fel. Ilyen pl. a kérelem mellékleteként benyújtandó dokumentumok eredeti példányára, a támogatással kapcsolatos közigazgatási eljárásban eljáró állami foglalkoztatási szerv illetékességére, a támogatás felső határára vonatkozó rendelkezésnek a kiegészítése, a támogatás több részletben történő igénybevételének azon esetével, amikor az igénylés egy naptári éven átnyúlik, valamint a kölcsönvevő tartozás elismerésének tartalmára vonatkozó módosítás.
A bérgarancia-támogatás egy visszatérítendő támogatás. A visszafizetés azonban a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteknek az esetek többségben forrás hiányában nehézséget jelent. A gyakorlatban gyakran fordul elő, hogy a támogatás visszafizetését engedményezés útján szeretnék teljesíteni. Az engedményezés tárgyát képező követelések az esetek nagy többségében bizonytalanok vagy behajthatatlanok. Ezért a módosító törvény a Batv.-t olyan rendelkezéssel egészíti ki, miszerint a támogatás visszafizetésére csak pénzben van lehetőség.
- 1090/1091 -
A törvény a Batv. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó speciális szabályait a kölcsönzési díj, valamint díj fogalma tartalmának meghatározásával egészítette ki.
Végül csak utalok arra, hogy a Batv. 7. § (4) bekezdését a 2011. évi CLXVI. tv. 38. §-a, a 2012. évi LXXXVI. tv. 34. §-a és a 2013. évi CLXXIX. tv. 4. §-a módosította az új Mt. hatálybalépése miatt az alábbiak szerint:

(4) Azon munkavállalókkal szembeni bértartozást, akiknek a munkaviszonya az Mt. 63. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, továbbá azt a bértartozást, amely a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésének időpontjában válik esedékessé, a felszámoló köteles rendelkezésre álló fedezet hiányában - a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül - a felszámolási zárómérleg elkészítését megelőzően a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből megigényelni. A bértartozás kifizetésére az 5. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2331.
A felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt - pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította (1991. évi XLIX. törvény 54. §, 57. §, 58. §, 1959. évi IV. törvény 339. §).
BDT 2006.1371.
I. A Munkaügyi Központnak a jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetéséről hatósági jogkörben kell határozni.
II. A többször módosított 1991. évi XLIX. törvény 51. §-ában szabályozott kifogás jogintézménye arra ad lehetőséget a kifogással élő Munkaügyi Központ számára, hogy hatósági jogkörében meghozott, a jogosulatlanul igénybevett támogatás visszafizetéséről rendelkező jogerős határozatban foglaltakkal összefüggő felszámolói intézkedést, illetve mulasztást sérelmezze. Nincs lehetősége a bíróságnak a Munkaügyi Központ helyett a Bérgarancia Alapból történt támogatás jogosulatlan igénybevételéről, és ennek következményeként a visszafizetésről határoznia (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.020/2005/ 4. szám).
37.7. Bírósági eljárás során felmerült költségek
Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
e) a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek;
A felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás alatt nem csak a felszámolási eljárást kell érteni, hanem minden olyan költséget, amely a felszámolással kapcsolatos perekben felmerült. Idetartozik az a költség, amely a követelések peresítésével függ össze. (Beleértve azt a költséget is, amelynek megfizetésére a bíróság kötelezi pervesztesség esetén.)
- 1091/1092 -
Ellentmondó döntések születtek azzal kapcsolatban, hogy a hitelező által megbízott ügyvédek díja mint perköltség (a hitelező pernyertessége esetén) hova sorolandó. A BH 2002.452. döntésben a Legfelsőbb Bíróság felszámolási költségnek minősítette az ilyen költséget, míg a BH 2000.317. számú eseti döntés ezzel ellentétes álláspontot fogalmazott meg. A Pécsi Ítélőtábla a publikált és nem publikált döntések alapján is felszámolási költségnek minősítette egyik döntésében az ilyen módon megítélt perköltség összegét (BDT 2006.1.16.).
Etekintetben azonban különbséget kell tenni az adós és a hitelező által indított perek között.
Az adós által indított perben a felszámoló képviseletével felmerült költség felszámolási költség.
A hitelező által indított perben megállapított perköltség - a korábbi gyakorlat szerint - nem minősül felszámolási költségnek (BH 2001.36., Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.519/2000/3.). Az újabb gyakorlat szerint viszont hitelező által megbízott ügyvéd költsége tekintetében jelentősége van a per befejezésének. Amennyiben kezdő időpont előtt befejeződött a per, a pernyertes hitelezőnek megállapított perköltség nem minősül felszámolási költségnek. Ugyanez a helyzet, ha a felszámolás során a felszámoló elismeri a hitelező követelését, illetve eláll a pertől, a hitelezőt képviselő ügyvéd díja nem felszámolási költség. Ha a felszámoló folytatja a pert, melyet még az adós a felszámolás kezdő időpontja előtt kezdett, s pervesztes lesz, a hitelezőt képviselő ügyvéd díja felszámolási költségnek minősül (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.250/2009/3.; Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.578/2008/3.).
Az illeték, a szakértői díj, és minden olyan egyéb költség, ami a bírósági eljárás során felmerülhet, ebbe a kategóriába tartozik, ezek minősítésével kapcsolatban nincs különösebb vita. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.30.250/2009/3. számú döntésében ezzel kapcsolatban kimondta:

"- ha az adós felszámolásának megindulása előtt befejeződött a peres eljárás, az adóssal szemben megítélt perköltséget a hitelezőre vonatkozó szabályok szerint kell besorolni a kielégítési sorrendbe;
- ha a felszámolás megindulása után a felszámoló - az adós nevében - az adós követelésének érvényesítése iránt indítja a peres eljárást, az adóssal szemben megítélt perköltség felszámolási költség.
Vitára az a helyzet adhat okot, ha az adós elleni felszámolás megindulása »vágja ketté« a peres eljárást, azaz az adós által már megindított per tartama alatt indul meg a felszámolás az adós ellen.
Nem vitásan, ha a hitelező követelésének érvényesítése iránt a felszámolás megindulása előtt indult peres eljárás fejeződik be az adós felszámolásának megindulása után, ez a tény nem teszi a hitelezőt megillető perköltséget felszámolási költséggé, a hitelező igényével azonos módon kell az őt megillető perköltséget is besorolni.
Ha az adós által a felszámolás megindítása előtt indított per folytatódik a felszámolás során is, úgy a bíróságnak az eljárás adatai alapján kell megítélnie a perköltség besorolását.
Az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos költségek közé nemcsak az eredményes igényérvényesítéssel összefüggő költségek tartoznak, hanem az eredménytelenül megkísérelt igényérvényesítéssel kapcsolatban felmerült költségek is. Ha tehát a pert az adós a felszámolás kezdő időpontja előtt indította, de a felszámoló által képviselt adós a keresettől nem állt el, az adósnak a per megindításakor, illetve a felszámolónak a per folytatásakor számolnia kellett a perköltség fizetési kötelezettséggel.
- 1092/1093 -
Ha a felszámoló az adós iratainak átvételét követően a peres eljárást valamilyen módon befejezi, az így esetlegesen felmerülő perköltség nem minősülhet felszámolási költségnek, mert a felszámoló - az adós korábbi vezetésétől eltérő álláspontja miatt - a per befejezésére törekedett."

JOGGYAKORLAT
EBH 2004.1140.
A jelzálogjoggal biztosított perköltség követelés önálló engedményezése esetén annak a felszámolási eljárásban történő besorolására irányadó szabályok.
BH 2002.452.
A felszámolási eljárás során a felszámoló által indított perben a hitelező javára megítélt perköltség egésze - beleértve az ügyvédi munkadíjat is - a hitelezői igény besorolása szempontjából felszámolási költségnek minősül.
BH 2001.393.
I. Az ügyvéd által képviselt fél keresete alapján az adós felszámolásának elrendelése előtt indult perben megítélt perköltség akkor sem minősül az adós felszámolásával kapcsolatos bírósági eljárásban felmerült költségnek, ha az adós viszontkeresetet terjesztett elő.
BH 2001.36.
A több évvel a felszámolási eljárás megindítása előtt indult perben megítélt perköltség a hitelezői igények besorolásánál nem minősül felszámolási költségnek
BH 2000.317.
A hitelező által megbízott ügyvéd költsége - perköltségként - nem tartozik a felszámolási költségek közé, ezért annak egyéb hitelezői igényként való besorolása a felszámoló részéről nem jogszabálysértő.
Gfv.X.30.250/2009/3. (Legfelsőbb Bíróság):
Az adóssal szemben a felszámolási eljárásának tartama alatt megítélt perköltség besorolása a kielégítési sorrendbe.
Az indokolásból: "A jelen ügyben alkalmazott Cstv. 57. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében felszámolási költségek a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a perköltség kielégítési sorrendbe történő besorolásának kérdését, és megállapította, hogy nem vitásan,
- ha az adós felszámolásának megindulása előtt befejeződött a peres eljárás, az adóssal szemben megítélt perköltséget a hitelezőre vonatkozó szabályok szerint kell besorolni a kielégítési sorrendbe;
- ha a felszámolás megindulása után a felszámoló - az adós nevében - az adós követelésének érvényesítése iránt indítja a peres eljárást, az adóssal szemben megítélt perköltség felszámolási költség.
Vitára az a helyzet adhat okot, ha az adós elleni felszámolás megindulása »vágja ketté« a peres eljárást, azaz az adós által már megindított per tartama alatt indul meg a felszámolás az adós ellen.
Nem vitásan, ha a hitelező követelésének érvényesítése iránt a felszámolás megindulása előtt indult peres eljárás fejeződik be az adós felszámolásának megindulása után, ez a tény nem teszi a hitelezőt megillető perköltséget felszámolási költséggé, a hitelező igényével azonos módon kell az őt megillető perköltséget is besorolni.
Ha az adós által a felszámolás megindítása előtt indított per folytatódik a felszámolás során is, úgy a bíróságnak az eljárás adatai alapján kell megítélnie a perköltség besorolását.
Az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos költségek közé nemcsak az eredményes igényérvényesítéssel összefüggő költségek tartoznak, hanem az eredménytelenül megkísérelt igényérvényesítéssel kapcsolatban felmerült költségek is. Ha tehát a pert az adós a felszámolás kezdő időpontja előtt indította, de a felszámoló által képviselt adós a keresettől nem állt el, az adósnak a per megindításakor, illetve a felszámolónak a per folytatásakor számolnia kellett a perköltség fizetési kötelezettséggel.
- 1093/1094 -
Ha a felszámoló az adós iratainak átvételét követően a peres eljárást valamilyen módon befejezi, az így esetlegesen felmerülő perköltség nem minősülhet felszámolási költségnek, mert a felszámoló - az adós korábbi vezetésétől eltérő álláspontja miatt - a per befejezésére törekedett.
A felülvizsgálattal érintett eljárás adataiból megállapítható, hogy a keresetlevelet ugyan a felszámolás megindulása előtt nyújtotta be az adós a bírósághoz, azonban az eljárásban az első részítélet meghozatalára az adós elleni felszámolás megindulása után került sor, és a rész-ítélet ellen fellebbezést is nyújtott be a felperest (adóst) képviselő felszámoló. E fellebbezés folytán született másodfokú ítéletben állapították meg a 300 ezer forintos másodfokú perköltséget, s majd csak ezt követően próbált elállni a felperes (adós) a keresettől - sikertelenül.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a hitelező perköltségigénye azért minősül felszámolási költségkövetelésnek, mert a felszámoló aktívan folytatta az adós által megindított peres eljárást, s emiatt a pervesztés következményeit úgy kell megítélni, mintha a peres eljárást a felszámoló indította volna az adós képviseletében, ekként az adóst terhelő perköltség az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntésekben foglaltakat is. Nem vitásan a megvizsgált eseti döntésekben kifejtett jogi álláspont nem teljesen azonos és megállapítható, hogy korábban eltért a másodfokú bíróságok joggyakorlata is. Ez azonban elsősorban annak a következménye volt, hogy folyamatosan módosításra kerültek nemcsak a Cstv., hanem az ahhoz kapcsolódó különböző jogszabályok is. A másodfokú bíróság jogerős végzésében is hivatkozott BH 2002.452. számú eseti döntés a fent kifejtettekkel egyezően állapította meg, hogy a felszámoló által (az adós képviseletében) kezdeményezett peres eljárásban a hitelező javára megítélt perköltség felszámolási költség.
A BH 2001.36. számú eseti döntésben az évekkel a felszámolás megindulása előtt egy hitelezői igény érvényesítése iránt indított perben megítélt perköltség besorolásáról mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az nem minősül felszámolási költségnek - ez a megállapítás is összhangban áll a fent kifejtett állásponttal." (www.lb.hu)
BDT 2006.1312.
Az adós által a követelés behajtása iránt indított eljárás során a pernyertes hitelező oldalán a peres eljárással kapcsolatosan felmerült költségeket felszámolási költségként kell nyilvántartásba venni (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.V.30 198/2005/2. szám).
37.7.1. Az irattározás költségei
A Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
f) az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek;
Ezt a költséget részletesen elemeztük, ismétlése indokolatlan.
37.7.2. A felszámoló díja
A Cstv. 57. § (2) A felszámolási költségek a következők:
g) a felszámoló - 49/D. § (1) bekezdés alapján nem érvényesített - díja [60. § (4) bek.], amely tartalmazza a felszámoló által nem a 27/A. § (13) bekezdésében meghatározottak szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat is.
- 1094/1095 -
Az előző pontok tulajdonképpen választ adnak ezen szakasz értelmezése során felmerülő kérdésekre is. Eszerint, ha a felszámoló a saját munkaszervezetével végzi a munkát, és senkivel nem hozott létre polgári jogi jogviszonyt, a jogász, közgazdász, könyvvizsgáló által elvégzendő szokásos és a szokásos nagyságrendű feladatokat nem meghaladó mértékű tevékenység ellenértékét a felszámoló díja fedezi, akkor is, ha ezen tevékenységek végzésére szakember alkalmazását jogszabály teszi kötelezővé.[295]
Felszámolási költségként számolható el a kiadás, ha a felszámoló
a) a Cstv. 27. § (13) bekezdése szerint a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyeket polgári jogi jogviszonyban foglalkoztatja,
b) polgári jogi jogviszonyt létesít
- külön szakértelmet igénylő feladat ellátására, vagy
- a felszámolási tevékenységhez általában nem szükséges, vagy a szükséges mértéket meghaladó tevékenység elvégzésére, vagy
- jogszabály által kötelezően előírt esetben, továbbá
- ha a bíróság előzetesen engedélyezte a szakember foglalkoztatását.
A felszámoló díjával kapcsolatos kérdéseket részletesebben az 59. §-nál elemezzük.
38. A biztosított követelések
A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja számtalan esetben változott. A változások részben azzal függenek össze, hogy változott a Ptk. zálogjogra vonatkozó szabályrendszere, részben a törvényalkotó a Cstv. alkalmazása során felmerült problémákat kísérelte meg megoldani. A zálogjogra vonatkozó polgári jogi előírásokat a 49/D. §-nál ismertettem, mivel a zálogjogon alapuló kielégítés szabályai ebben a szakaszban találhatók.
38.1. A besorolásra vonatkozó előírások változása
Attól kezdve, hogy a jogalkotás a zálogjogi szabályok legfontosabb előírásait áttette a 49/D. §-ba, az 57. § (1) bekezdés b) pontja inkább kisegítő szabállyá változott, emiatt itt csak a b) pont változásait sorolom fel röviden.
- 1095/1096 -
38.1.1. A Cstv. eredeti szabálya
(Hatályos 1992. I. 1-től 1996. VII. 25-ig.)
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b) zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Polgári Törvénykönyv 251. §-ának (3) bekezdése az irányadó.
Az Ftvr. a zálogjoggal rendelkező hitelezők kérdését nem megfelelően szabályozta, különösen az okozott gondot, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetén miként szűnik meg a zálogjog. A Cstv. ezen úgy segített, hogy a 38. § (1) bekezdésében kimondta, hogy az adós ingatlanain és egyéb vagyontárgyain fennálló zálogjog a vagyon értékesítésével megszűnik. A Cstv. akkor tette lehetővé a kedvező besorolást, ha a biztosítékot legalább hat hónappal a felszámolási eljárás előtt kikötötték. A törvény szövege lehetővé tette a kedvezőbb besorolást akkor is, ha a földhivatal a jelzálogjogot még nem jegyezte be, mert a Cstv. nem a zálogjog keletkezését, hanem kikötését kívánta meg feltételként.
38.1.2. 1996. VII. 25-től 2001. IX. 1-jéig hatályos zálogjogi szabályok
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b) zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot is - a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték, ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Polgári Törvénykönyv 263. §-ának (2) bekezdése az irányadó. A zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték.
Az 1996. évi LX. törvény módosította a Cstv. zálogjogra vonatkozó szabályait, részben a zálogjogra vonatkozó polgári jogi szabályok változására figyelemmel, részben kiegészítve a szabályozást azzal a feltétellel, hogy a zálogjoggal biztosított követeléssel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelyre nézve a végrehajtási jogot bejegyezték. A törvénymódosítás azzal indokolta az utóbbi változtatást, hogy a végrehajtási jog nem egyéb, mint bírói határozattal létesített zálogjog, amelyet ezért indokolatlan a kielégítési sorrend szempontjából külön kezelni.
A módosítás a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosításával összhangban kimondta, hogy a kielégítési sorrend második helyén kell kielégíteni az önálló zálogjoggal biztosított követelést is.
- 1096/1097 -
A törvényhely értelmezésében vitatott volt, hogy a vagyont terhelő zálogjog alapot ad-e a kedvezőbb besorolásra vagy erre csak akkor van lehetőség, ha nevesítette meghatározott vagyontárgyra a zálogjogát. A gyakorlatban ellentétes döntések születtek. A Szegedi Ítélőtábla több döntésében - közte BH-ban is közzétett döntésében (BH 2004.192.) - azt az álláspontot foglalta el, hogy a vagyont terhelő zálogjogot a b) pontba kell besorolni, akkor is, ha nem történt meg a nevesítés.[296] Hasonló döntést hozott a Fővárosi Ítélőtábla is. A magam részéről ezzel a jogi állásponttal értek egyet. A Fővárosi Bíróság területén viszont a másik megoldás vált általánossá.[297]
38.1.3. A 2001. IX. 1-jétől 2004. V. 1-jéig hatályos szabályozás
(2000. évi CXXXVII. törvény)
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig - figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is -, feltéve, hogy a zálogszerződés tekintetében a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerint vélelmezni nem kell; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték.
A 2001. szeptember 1-jéig hatályos rendelkezés a zálogjoggal biztosított követelések viszonylag előnyös kielégítési rangsora ellenére több szempontból kifogás alá esett, figyelmen kívül hagyta azt az esetet, amikor a személyes és a dologi adós egymástól elkülönül. További kifogásként merült fel a Cstv. korábbi szabályával szemben, hogy jogbizonytalanságot teremtett, amikor a zálogjog kedvező kielégítési lehetőségét olyan körülménytől tette függővé, amely a zálogjog kikötésének időpontjában még nem volt ismert. Kétségtelen azonban, hogy a hat hónappal korábbi kikötésre vonatkozó szabály eltörlése megnövelte annak a kockázatát, hogy a felszámolásközeli helyzetben színlelt zálogszerződéssel megterheljék az adós vagyonát. Ezért gondoskodott a törvény a visszaélés lehetőségének megakadályozásáról oly módon,
- 1097/1098 -
hogy a felszámolónak kötelességévé tette annak vizsgálatát, hogy a fedezet elvonásának rosszhiszeműsége, illetve ingyenessége fennáll-e.
Az új szabályozás előnyös kielégítést tett lehetővé a Cstv. 49/D. § megalkotásával, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át a zálogjoggal biztosított követelés jogosultjának volt köteles kifizetni. A vételár fennmaradó részére a Cstv. 57-58. § szabályai voltak az irányadóak.
A 2001. szeptember 1-jétől hatályos szabályozás alapján tehát a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelést "b" kategóriába kellett sorolni. Ugyanilyen szabályozás vonatkozott arra a követelésre, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték.
Ingatlan vonatkozásában az Inytv. 3. § (2) bekezdés előírása alapján az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti a jelzálogjogot és az önálló zálogjogot. A vagyont terhelő zálogjog a Ptk. 266. § (1) bekezdése értelmében a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésével jön létre. [A részletszabályokat a 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet tartalmazza.] Kézizálogjog létrejöttéhez a zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges [Ptk. 265. § (1) bekezdés].
Ahhoz, hogy a követelés "b" pontos követelésként kerüljön nyilvántartásba, szükséges, hogy a kezdő időpontig megtörténjen a zálogjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése, illetve a közjegyzői nyilvántartásba való vétele, kézizálog esetén a zálogtárgy átadása. A gyakorlatban törvényrontó szokásként "b" pontos követelésként az ingatlant terhelő zálogjoggal biztosított követelést akkor is nyilvántartásba vették, ha a bejegyzés még nem történt meg. Ennek indoka, hogy az ingatlan-nyilvántartási hatóságok - főleg Budapesten - eljárása lassú volt, évekig tartott, amíg a bejegyzési kérelmeket elintézték. Elméleti szempontból egyértelműen a törvényi előírásokat figyelembe vevő álláspont helyeselhető, a zálogjogosultak szempontjából viszont rendkívül hátrányos volt, ha a besorolásnál azért kerülnek hátrányos helyzetbe, mert a földhivatal késlekedik a bejegyzésekkel.[298] A gyakorlatban elterjedt az a megoldás is, hogy a felszámoló feltételesen sorolta be a követelést b) kategóriába, s ha az értékesítésig a megfelelő nyilvántartásba bejegyezték a zálogjogot, akkor b) pontos maradt a követelés, ha nem, akkor átsorolták f) pontba.
A törvénymódosítás indokolása hangsúlyozta, hogy a vagyont terhelő zálogjog új szabályozása is fenntartja az intézmény zálogjogi opciós jellegét, vagyis azt a lehetőséget, hogy a vagyont terhelő zálogjogot annak jogosultja egyoldalú jognyilatkozattal meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakíthassa át. Rendkívül fontos rendelkezése volt a törvénynek az, hogy amennyiben átalakító jognyilatkozatot tesz a jogosult, a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja a kielégítési jogát. Ez a rendelkezés elsősorban a bankszféra kívánságára került a törvénybe, ennek hiányában ugyanis a vagyont terhelő zálogjog üressé válhatott volna.
- 1098/1099 -
A Cstv. 57. § b) pontja alapján egyértelmű, hogy akkor is b) pontba kell besorolni a követelést, ha a jogosult nem tett átalakító jognyilatkozatot. A követelés ugyanis zálogjoggal biztosított, a zálogtárgy (a vagyon) értéke megállapítható, így a követelés besorolásának nincs akadálya.[299] A korábban kialakított gyakorlat tehát továbbra is alkalmazható volt.
A 49/D. § rendelkezéseinek ott van jelentősége, hogy értékesítés esetén kedvezőbb a jogosult helyzete a vételár felosztását illetően. A besorolásnál azonban nincs külön b/1-es kategória az egy évnél korábban keletkezett zálogjoggal biztosított követeléseket illetően.
A Cstv. 49/D. §-ában leírtaknak megfelelően, amennyiben a felszámoló úgy érzi, hogy a fedezet elvonása megállapítható a zálogszerződés tekintetében, minden további nélkül lehetősége van a követelést "f" pontba sorolni. Amennyiben a jogosult hitelező ezt kifogásolja, a bíróság dönt a besorolásról.
38.1.4. A 2004. V. 1-jétől 2006. VII. 1-jéig hatályos szabályozás
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések - ide értve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték.
Az Unióhoz történt csatlakozásunk tette indokolttá a Cstv. óvadékra vonatkozó szabályainak a változtatását, ahogy erről a 38. § (5) bekezdés elemzésénél már szó volt. Az Ie. 4. cikkelyének (5) bekezdése szerint ugyanis a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a pénzügyi biztosítéki szerződések tartalmuknak megfelelően érvényesüljenek a jogosult vagy a kötelezett ellen indult csődeljárás (felszámolási vagy reorganizációs eljárás) ellenére. Emiatt nem volt tartható az óvadék jogosultjainak külön kielégítése tekintetében az 50%-os szabály. Az 50%-os korlátozás a törvény módosítása után csak a zálogjog körében maradt fenn, míg az óvadék ettől kezdve a zálogjoggal ellentétben 100%-os külön kielégítést biztosított a jogosultnak.
- 1099/1100 -
Az óvadékra vonatkozóan egységesen a 38. § (5) bekezdés előírásai vonatkoznak, amelyek értelmében, ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. §-a szerint kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni.
38.1.5. A szabályozás 2006. július 1. után
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (2) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a vagyont több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
A fenti törvényszöveg a 2007. január 1. után hatályos előírásokat tartalmazza, s ez a szöveg volt hatályos 2006. július 1. és augusztus 1. között is. 2006. augusztus 1-jétől 2007. január 1-jéig terjedő időre nem volt szabályozás. Ezt a helyzetet az idézte elő, hogy ezt a szöveget a IV. Cstv. Novella 2007. január 1-jén kívánta hatályba léptetni, a 49/D. § változásával egyidejűleg. A hatályba léptető rendelkezésben azonban tévedés történt. A Cstv. 49/D. § új rendelkezései 2007. január 1-jén léptek hatályba, addig viszont minden zálogjoggal biztosított követelés besorolására az előző pontban ismertetett szabályt kívánta alkalmazni a törvényalkotó. A 49/D. §-t módosító IV. Cstv. Novella 15. §-ával beiktatott új szabályozás 2007. január 1-jén lépett hatályba, az 57. § (1) bekezdés b) pontját érintő módosítás a Novella 16. § (1) bekezdésében található, s erre nem volt kivételes hatályba léptető rendelkezés, azaz 2006. július 1-jén hatályba lépett. Ennek az lett a következménye, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt egy éven belül keletkezett zálogjog besorolására nem volt törvényi rendelkezés. Ezt a hatálybaléptetési hibát korrigálta a 2006. évi LXIX. törvény (az európai szövetkezetekről szóló törvény), amely 2007. január 1-jéig a korábbi rendelkezéseket rendelte alkalmazni a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont esetében, és a változás csak 2007. január 1-jétől következett be (2006. évi LXIX. törvény 58. §). A módosítás 2006. augusztus 1-jén lépett hatályba, így lerövidült a szabályozatlan időszak 2006. július 1-jétől augusztus 1-jéig.
Ahogy a 49/D. § új szabályaiból látható, a zálogjoggal rendelkező hitelezők pozíciója rendkívüli mértékben megerősödött. A törvényalkotó a kedvező elbírálás alól (külföldi példák svéd és angol törvényi rendelkezések) kivette a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követeléseket, amelyek esetében a valódi külön kielégítési jog megteremtése a többi hitelező érdekét fokozottan érintené, ezért ebben a körben fenntartotta a hatályos szabályozás szerinti, a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50%-ára korlátozott külön kielégítési jogot.
- 1100/1101 -
A vagyont terhelő zálogjog jogosultja tehát a korábbi szabályozásnak megfelelően érvényesítheti követelését a felszámolási eljárás során: a befolyt vételár 50%-át az értékesítést követően, az értékesítés költségeinek levonása után kapja meg, a fennmaradó követelés erejéig pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolt hitelezőként léphet föl.
Az rPtk. 266. § (2) bekezdés értelmében a vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja. Átalakítás esetén a vagyont terhelő zálogjog megszűnik és az átalakítás pillanatában a vagyonba tartozó dolgokon jön létre zálogjog. Az átalakításról a zálogkötelezettet írásban kell értesíteni, majd ezt követően van lehetőség az egyedi zálogjogok létrehozására a kézi- és a jelzálogjog alakítására vonatkozó szabályok szerint.
A zálogjogi nyilvántartás részletes szabályainak megállapításáról szóló 11/2001.(IX. 1.) IM rendelet 8. § (1) bekezdése értelmében a vagyont terhelő zálogjognak meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá való átalakítása esetén a közjegyző az átalakítás tényét a vagyont terhelő zálogjog adataihoz jegyzi be. Ha az átalakítás folytán meghatározott ingóságra vonatkozó jelzálogjogot alapítanak, a közjegyző az átalakítás tényének bejegyzésével együtt - a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének sorrendjében - az ilyen módon létrejött jelzálogjogot is bejegyzi. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésről is gondoskodni kell.
Ilyen esetben az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. Előfordulhat azonban, hogy a vagyonba tartozó dolgokon a zálogjogosult korábban már más zálogjogot is alapított. Az rPtk. 266. § (3) bekezdése ezért főszabályként azt mondja ki, hogy a vagyont terhelő zálogjog bejegyzési időpontja határozza meg a prioritást, de ez alól három esetkörben kivételt tesz.
Az adott vagyontárgyon a korábban létesített, továbbá a lajstromba vett zálogjogok - azok létrejöttétől függetlenül - elsőbbséget élveznek a vagyont terhelő zálogjoggal szemben.
Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen szerzett zálogjog szintén megelőzi a vagyont terhelő zálogjog ranghelyét.
Amennyiben a felszámolás kezdő időpontja előtt az átalakítás után a közjegyzői, illetve az ingatlan-nyilvántartásban a zálogjog bejegyzésre kerül, a jogosult a Cstv. 49/D. § előírásai szerint kap kielégítést.
Bizonytalanság volt a gyakorlatban a zálogjoggal biztosított követelés engedményezése kérdésében. Ezért kellett a Legfelsőbb Bíróságnak többek között kimondania, hogy a zálogjoggal biztosított követelés érvényesítése esetén a perköltség is zálogjoggal biztosított, ezért a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kell besorolni. Azt is kimondta egyik eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság, hogy a követelés besorolásánál nem annak van jelentősége, hogy az engedményes javára mikor jegyezték be a zálogjogot, hanem annak, hogy a követelés eredetileg biztosított volt vagy sem.
- 1101/1102 -
A 49/D. § elemzésénél már megemlítettem, hogy a gyakorlatban vita van a zálogjoggal biztosított követelések besorolását illetően. Itt csak megemlítem, hogy a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések esetében a vita tárgya az, hogy a bejelentett követelést azonnal be kell sorolni a b) pontba vagy csak a vagyontárgy értékesítése esetén ki nem elégített követelés összegére vonatkozik a besorolás. Érdekes módon a 2004. május 1-jétől 2006. július 1-jéig hatályos szabályozás során ez a gond nem merült fel, pedig a törvény akkor is tartalmazta a "figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdés alapján már kifizetett összeget is" fordulatot. Ezért véleményem szerint nem követ el hibát a felszámoló, ha a vagyont terhelő zálogjog esetén a teljes követelést b) pontba sorolja, majd a vagyontárgy értékesítése után fennmaradó követelés összegére csökkenti a hitelezői követelést, de a törvény előírásából nem ez következik.
38.1.6. A hatályos szabályozás
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
b)[300] a felszámolás kezdő időpontja előtt körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (2) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 5:118-5:122. §-a az irányadó,
A 2014. március 15-től hatályos szöveg lényegében nem változott. A vagyont terhelő zálogjog helyébe a körülírással meghatározott zálogjog lépett, ennek lényegét a 49/D. §-nál ismertettem. A szövegben az új Ptk. megfelelő szakasza került a több zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetére megszabott kielégítési sorrendet illetően.
Felmerült olyan értelmezés, miszerint amennyiben a körülírással meghatározott zálogtárggyal biztosított követelés valamilyen ok miatt nem sorolható be a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe, akkor az 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolandó. Ilyen jogalkotói akarat nem volt, ha valamilyen alapítási hiba vagy egyéb ok miatt a követelés nem sorolható be a 49/D. § (2) bekezdésébe, akkor az általános szabályok szerint sorolható be, többnyire az 57. § (1) bekezdés f) pontjába, illetve a késedelmi kamat stb. a g) pontjába.
Csőke Andrea vetette fel, hogy a körülírással meghatározott zálogjog nem teljesen felel meg a vagyont terhelő zálogjognak, így kérdéses, hogy mi lesz a besorolás sorsa, ha nem minden vagyontárgyat vesznek fel a zálogjogi nyilvántartásba. A gyakorlatnak kell a választ megadnia.[301]
- 1102/1103 -
39. A további követelések besorolása
39.1. A járadékjellegű követelések
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
c)[302] a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti,
Főleg nagyobb gazdálkodó szervezet felszámolása estén fordul elő, hogy különböző járadékfizetési kötelezettség terheli az adós gazdálkodó szervezetet. A törvény erre nézve viszonylag kedvező besorolást tesz lehetővé. A fenti rendelkezéshez kapcsolódik a Cstv. 58. § (3) bekezdése:

Cstv. 58. § (3) A felszámoló a jogosultakkal megállapodhat az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelések egy összegben való kielégítésében; megállapodás hiányában a felszámoló köteles a jogosultak javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni.

A 2013. évi CCLII. törvény annyiban módosította ezt a pontot, hogy idevette a sérelemdíjat is, melyet az új Ptk. szabályoz a személyiségi jogok megsértésének egyik szankciójaként.
Fontos továbbá még az a rendelkezése a Cstv.-nek, mely szerint az állam a járadékjellegű követelésekért felelősséggel tartozik.

62. § (1)[303] Az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel; felelősséggel tartozik azonban - esedékességükkor - az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelésekért, továbbá minden követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet olyan vagyontárgyai értékének erejéig, amelyek a 4. § (3) bekezdése szerint nem képezik a gazdálkodó szervezet felszámolásba bevonható vagyonát vagy jogszabály rendelkezése folytán forgalomképtelenek, és állami tulajdonban vannak, valamint a Ptk. 5:42. §-a szerinti esetekben.
(2) Ha az állam az (1) bekezdésben foglalt felelőssége alapján a járadékjellegű követelések jogosultjai részére a felszámolás során fizetést teljesít, ezt az összeget - mint állami követelést - az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az 57. § (2) bekezdésének b) pontjába tartozó hiteltartozásként kell nyilvántartásba venni és kielégíteni, ha van rá vagyoni fedezet.

A felszámoló nem köteles a jogosultakkal egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni, ezt csak lehetőségként biztosítja számára a törvény különösen, ha a gazdálkodó szervezet szempontjából ez kedvezőbb. Akár köt ilyen szerződést, akár nem, ha az adós vagyona nem nyújt fedezetet a követelés kielégítésére, az illetékes minisztériumtól kell igényelnie a járadék kifizetését a Cstv. 62. § (1) bekezdése alapján.[304]
- 1103/1104 -
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében megmutatkozó gyakorlata szerint a járadékjellegű "követelés jogosultja akkor élhet - alappal - kifogással a felszámoló ellen, ha az elmulasztotta a hitelezővel való megállapodást a járadékjellegű követelés egy összegben való kielégítéséről, vagy a megállapodás sikertelensége esetén a jogosult javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződés megkötését valamely biztosító intézettel a megállapodás megkísérlésére illetve annak hiányában járadékbiztosítási szerződés megkötésére ugyanis a felszámoló köteles".
Furcsa rendelkezése a Cstv. 62. § (2) bekezdésének az, hogy Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontjába sorolt követelés kifizetése esetén az állam kedvezőbb helyzetbe kerül, ugyanis az így kifizetett összeget már felszámolási költségként érvényesítheti, és az 57. § (2) bekezdés c) pontjába tartozó hiteltartozásként kellett nyilvántartásba venni. Az V. Cstv. Novella ezt a szabályt annyiban korrigálta, hogy az ilyen állami követelést az 57. § (2) bekezdés b) pontjába rendelte besorolni, a módosítás azonban érdemi változást nem jelent.
A járadékjellegű követelések jogosultjainak a követelésüket be kell jelenteni a felszámolási eljárásban, mert csak ekkor szereznek jogot arra, hogy az állam finanszírozza a kifizetéseket. Ez elég furcsa helyzet, s nemegyszer okozott gondot, hogy a felszámoló a bejelentéstől függetlenül folyósította a járadékot, illetve intézte a járadék további folyósítását. Célszerű lenne a járadékkal kapcsolatos igényeket kivenni a bejelentési kötelezettség alól. A Cstv. eredeti szövegében a felszámolónak az ismert követeléseket nyilvántartásba kellett venni, nem ezért nem jelentett gondot a járadékosok igényének rendezése.

JOGGYAKORLAT
BH 2003.214.
A Magyar Államnak a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadékért való felelőssége a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Az igénynek a felszámolási eljárásban történő bejelentésekor a felszámoló képviseli annak a hitelezőnek az érdekeit, akinek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik.
Fpk.VIII.30.034/2000/3. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolónak a járadékos javára kifejezetten járadékbiztosítási szerződést kell kötnie, ez nem azonos az életjáradék szerződéssel. Nem kizárt, hogy több biztosítóval is köt különböző címen járó járadékra szerződést, így pl. a NYUFI-val is. A járadék felemelésének alapját a jelen esetben kifejezetten az adósnál létrejött jövedelememelkedés képezheti.
- 1104/1105 -
Fpk.VI.31.225/2002/2. (Legfelsőbb Bíróság):
Ha az adós vagyona nem nyújt fedezetet a hitelező "c" kategóriás követelései esedékességkor történő kifizetésére, a felszámolónak az állami kötelezettségvállalást kell igénybe vennie. Ha a fedezet rendelkezésre áll, az esedékes követelést ki kell fizetni, a jövőbeni járadékok vonatkozásában pedig vagy meg kell egyezni a hitelezővel az egyösszegű megváltásban, vagy szerződést kell kötni a hitelező javára egyszeri díjú járadékbiztosításra.
39.2. Magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő követelése
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
d)[305] a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, a mezőgazdasági őstermelő követelése, valamint a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja azon követelései, amelyek azon alapulnak, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja a biztosított betéttel rendelkező betétesek jogutódjává, illetve követeléseik jogosultjává vált,
Elsősorban magánszemély élhet ezzel a besorolási lehetőséggel akkor, ha a követelése nem gazdasági tevékenységből ered. A törvény felsorolása példálózó.[306]
A 2000. évi CXXXVII. törvény módosította a d) pontot és ebbe a körbe tette a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelését is. Az ő követelésük gazdasági tevékenységből eredő is lehet, s az az előnyük a többi gazdálkodó szervezettel szemben, hogy f) pont helyett d) pontba sorolható a követelésük.
A törvény hatályos szövegét a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvény alakította ki. A törvényt azért alkották meg, mert a 2007. évi pénzügyi válság után erősíteni kellett a pénzügyi intézményeket. A pénzügyi szabályozás két irányban is megújult. Egyrészt, a pénzügyi intézményekkel szembeni szigorúbb - a bukásuk valószínűségét csökkentő - prudenciális elvárások bevezetésével, másrészt pedig, a reformok másik iránya a mégis fizetésképtelenné váló intézmények rendezett körülmények között megvalósuló, privát szektor által finanszírozott szanálásának, mint lehetőségnek megteremtésére irányul, amelynek jogi kereteit jelen törvény tartalmazza. Ennek a szabályozásnak az egyik következménye a Cstv. módosítása.
- 1105/1106 -
A kis- és mikrovállalkozás fogalmát az 2004. évi XXXIV. törvény (A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról) adja meg:

3. § (1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(3) A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
(4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.
(5) A (4) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezést nem kell alkalmazni a 19. § 1. pontjában meghatározott befektetők részesedése esetében.
(6) Ahol jogszabály "KKV-t", "mikro-, kis- és középvállalkozást", illetve "kis- és középvállalkozást" említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

Mezőgazdasági őstermelő fogalma az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 18. pontja szerint a következő:

3. § 18.[307] Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, belföldön lévő saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet (a továbbiakban: őstermelői tevékenység) folytató, ezen tevékenysége tekintetében nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében. E rendelkezés alkalmazásában
a) saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni a termelési eszközei (ideértve a bérelt földterületet, eszközöket is), a termelés szervezése és - a vetőmag-bértermelés, a bérnevelés, a bérhizlalás és a kihelyezett állat tartása esetének kivételével - a termelés eredményének felhasználása felett;
b) őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által előírt adattartalommal, az ott meghatározott eljárási rendben kiadott, illetve érvényesített igazolvány;
c) vetőmag-bértermelés, bérnevelés, bérhizlalás, kihelyezett állattartás esetén őstermelői tevékenységből származó bevétel a termék vagy állat teljes átvételi (bruttó) ára azzal, hogy a jövedelem megállapításakor a termék vagy állat kihelyezési értéke költségként érvényesíthető.

Szorosan idetartozik a Cstv. 58. § (4) bekezdésének az alábbi rendelkezése:

58. § (4) A felszámoló köteles a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére - az 57. § (1) bekezdésének d) pontja szerint e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót megbízni és ezt nyilvánosságra hozni vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni.
- 1106/1107 -

A gyakorlatban vita volt arról, hogy a törvénynek ezt a rendelkezését miként kell értelmezni. A vita lényege az, hogy csak a bejelentett hitelezői igényekre figyelemmel kell egy összeget elkülöníteni, vagy pedig a felszámolási eljárásban még be nem jelentett, illetve még nem jelentkező hibák jogosultjai (akiket a gyakorlat látens hitelezőknek nevez) részére is lehetővé kell tenni a hibás teljesítéssel kapcsolatos igények valamilyen formában történő rendezését. Ez a probléma elsősorban akkor merült fel, amikor nagyobb - főleg lakások építésével foglalkozó - cégek felszámolására került sor.[308] Miután 2010-2011. évben sok építőipari cég került felszámolás alá, ezért a szakasz alkalmazhatósága gyakrabban felvetődött. Fontos, hogy a felszámolót csak akkor köteles a szavatossági stb. kötelezettségek rendezése céljából egyszerű díjú visszatérítésre összeget elkülöníteni, ha az adós vagyona erre fedezetet biztosít.

JOGGYAKORLAT
3/2002. Polgári jogegységi határozat:
A felszámolási eljárás során a kielégítési sorrend meghatározásakor kötvényen alapuló követelésnek minősül a magánszemélynek a kötvényből eredő minden kártérítési követelése is, függetlenül attól, hogy azt a kötvény kibocsátójával, vagy más, a kárért felelős jogalannyal szemben érvényesíti.
A kötvényből eredő kártérítési követeléseket a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni.
EBH 2008.1918.
Üzletrészekre, részvényekre az értékpapírra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Az értékpapír piaci értékének meghatározására speciális szabály vonatkozik, a szokásos piaci érték bizonyítása az adózót terheli [1995. évi CXVII. Törvény 3. § 34. pontja, 59. pont d) alpontja].
EBH 2008.1704.
A szövetkezeti üzletrész vásárlása gazdasági tevékenységnek minősül, ezért az ebből eredő igényt a felszámolási eljárásban nem lehet magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követeléseként besorolni. A besorolást nem az igény érvényesítésének módja, hanem a követelés alapjául szolgáló jogviszony jellege dönti el.
EBH 2000.330.
II. A kötvényen alapuló kártérítési követelést is a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába kell sorolni.
BH 2014.65.
Egy vállalkozás csak akkor veszíti el a kis- és középvállalkozás minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi a törvényben meghatározott határértékeket [1996. évi LXXXI. tv. 7. § (1) bek.; 2004. évi XXXIV. tv. 3. § (1) és (2) bek., 4. §, 5. § (3) bek.].
- 1107/1108 -
BH 2010.221.
Kis- és mikrovállalkozás követelésének besorolásánál irányadó szempontok, ha a vállalkozás a követelését a felszámolás kezdő időpontja után engedményezéssel szerezte meg [1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés d) pont, 57. § (7) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 329. §].
Az indokolásból: "A jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezés alanycsere: a régi jogosult helyére belép a kötelembe az engedményes. A hitelező felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul érvelt azzal, hogy a jogutód hitelező az engedményezés, mint önálló jogcím alapján válik jogosulttá a jogelődöt megillető követelés érvényesítésére. Ezzel szemben az engedményezés anyagi jogi jogutódlást jelent, az engedményezés következtében a hitelezői oldalon történt alanycsere ellenére a követelés változatlan formában fennmarad.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontját kiegészítő 2000. évi CXXXVII. törvény 3. §-ához fűzött indokolás a kis- és mikrovállalkozások követeléseit, azaz az eredetileg náluk, a tevékenységükből keletkezett követeléseket kívánta előnyben részesíteni e követelések kedvezőbb kielégítési rangsorba történő besorolásával, nem pedig az általuk vásárolt követeléseket. Az ellenkező jogértelmezés, amelyet a hitelező is képvisel - ellentétben áll a Cstv. 57. § (7) bekezdésében kifejezésre jutó jogalkotói szándékkal, amely nem engedi meg, hogy engedményezés folytán a hitelező kedvezőbb kielégítési rangsorba kerüljön.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokokra tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.476/2008/6. szám).
BH 2008.219.
A felszámolási eljárásban főszabályként csak a fennálló és esedékessé vált követeléseket lehet érvényesíteni; az ún. látens nem gazdasági tevékenységből eredő hitelezői igény érvényesítésére csak magánszemély, kis- és mikrovállalkozás, valamint őstermelő jogosult.
BH 2008.195.
A munkaügyi perben nem vagyoni kártérítésként megítélt követelés nem minősül munkabér jellegű követelésnek, ezért nem sorolható be a felszámolási költségek közé.
BH 2002.494.
II. A részvény mint értékpapír vásárlása gazdasági előny elérése érdekében történik. A hitelezőnek ez a gazdasági kockázatot is magában foglaló tevékenysége gazdasági tevékenységnek, a visszavásárlási kötelezettséggel történt részvényvásárlásból eredő kártérítési követelése pedig magánszemély gazdasági tevékenységből eredő követelésének minősül. Ezért ez a követelés nem sorolható be a többször módosított 1991. évi IL. tv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában szereplő privilegizált követelések közé.
BH 2001.136.
I. A kötvényen alapuló követelés is az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonából és kizárólag a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével elégíthető ki. A kötvényen alapuló követelést a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni.
BDT 2010.2343.
A felszámoló azon kötelezettsége, hogy a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére más gazdálkodót bízzon meg és azt hozza nyilvánosságra, vagy a jogosultak számára adjon egyszeri díjú visszatérítést, csak a törvényben meghatározott személyi körrel szemben áll fenn (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.327/2009/2. szám).
BDT 2008.1729.
Az 1991. évi XLIX. törvény nem valamennyi kis- és középvállalkozás, hanem csupán a kisebb, 10, illetve 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató mikro- és kisvállalkozások követelései számára kíván privilegizált kielégítést biztosítani.
ÍH 2012.46.
A társasházi tulajdon speciális közös tulajdoni forma. A hitelező ilyenkor akár magánszemélyekből, akár jogi személyekből vagy jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekből álló tulajdonosok köre.
- 1108/1109 -
Egy adott - nem gazdasági tevékenységből eredő - szavatossági igény címén fennálló követelés besorolásánál nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy a társasház-tulajdonosok csak magánszemélyek, vagy vannak közöttük gazdálkodó szervezetek is. Egy ilyen követelés besorolásnál a követelés jogcíme, annak privilegizált jellege a meghatározó (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.444/2011/2. szám.).
Fpkhf.I.30.181/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
Az építőipari vállalkozói tevékenység során alvállalkozóként közreműködő felszámolás alá került adóssal szemben a jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezése iránt hitelezőként a vele szerződéses jogviszonyban állott vállalkozó (a szerződés megrendelője) jogosult fellépni. A felszámoló a látens (jövőben felmerülő) igények rendezésére a szakmában szokásos összeget köteles elkülöníteni. E kötelezettség alól a szavatossági jogvesztő (kötelező alkalmassági) határidő letelte önmagában nem mentesít, mivel a hibás teljesítés miatt a határidő leteltét követően kártérítési következmények alkalmazhatóak.
A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégium 2/2001. (VII. 6.) számú Kollégiumi ajánlása:
A többször módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerinti szakmában szokásos várható, illetőleg az 58. § (4) bekezdés szerinti jövőbeni szavatossági, jótállási, illetőleg kártérítési kötelezettségek számbavétele során azokat a kötelezettségeket kell figyelembe venni és számszerűsíteni, amelyeket a magánszemély jogosultak a zárómérleg benyújtásáig a hiba jellege, a dolog természete, vagy egyéb menthető okból nem ismerhettek fel, függetlenül attól, hogy e magánszemélyek a többször módosított Cstv. 3. § c) pontja értelmében hitelezőknek minősülnek vagy sem.
Az indokolásból: "A látens hitelező meghatározott magánszemély, akinek az adós szavatossági, jótállási vagy hibás teljesítés miatt kártérítési felelősségén alapuló pénzbeli vagy pénzben kifejezhető olyan vagyoni követelése van az adóssal szemben, amely egyrészt a felszámolás kezdőidőpontja előtt vagy a felszámolás alatt a zárómérleg benyújtása előtt esedékessé vált, de azt a hitelező a zárómérleg benyújtásáig bejelenteni nem tudja, mert a hiba a dolog természeténél, a hiba jellegénél fogva, vagy más menthető okból volt felismerhető, másrészt melynek fennállását és a Ptk. 308. § (2) bekezdése illetőleg 310. § szerint határidőben történő érvényesítését a hitelező a megbízottal szemben majd bizonyítani is tudja. Ezek számát és a jogos követelésük összegét kell a felszámolónak megbecsülnie és számszerűsítenie." (Az állásfoglalás kidolgozója: dr. Veszeley Józsefné tanácselnök).
(A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében a kollégiumi állásfoglalásban is kifejtett szakmai véleményt tükröző határozatokat hozott nem publikált döntéseiben: Pfv.VI.22.352/1997/3.; Fpk.VIII.30.516/1997.; Fpk.VIII.31.493/1998/2. Lásd Dr. Dancs Mária: Csődtörvény a gyakorlatban i. m. 230. oldal.)
39.3. Az adótartozások besorolása
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
e)[309] a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozások, az adók - kivéve a (2) bekezdés szerinti adó- és járuléktartozásokat - és adók módjára behajtható köztartozások, a büntetőeljárásban a 6/A. § (8) bekezdés alapján az állam javára fizetendő összeg, továbbá a visszafizetendő államháztartási, európai uniós vagy nemzetközi szerződésen alapuló más nemzetközi forrásból származó támogatások, valamint a közműdíjak és a társasházi közös költség és a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapjának a d) pontban nem említett követelései,
- 1109/1110 -
A törvénynek ezt a pontját többször módosították. Érintette a 2011. évi Módtv., illetve a 2012. évi LXIX. törvény is. Az utóbbi 12. §-a mondta ki, hogy hatályát veszti a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjában az "és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjtartozások" szövegrész. 2011. december 31-ével megszűnt a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés. Tekintve, hogy más jogszabályokban (Art., Tbj.) 2012. évtől a magán-nyugdíjpénztári tagdíj már nem adóként behajtandó köztartozás, mivel annak fizetése 2012-től a tag önkéntes befizetésén, kvázi polgári jogi kötelmen alapul, ezért nem indokolt a Cstv.-ben sem az adókra sem más központosított bevételekre vonatkozó szabályozás hatálya alatt tartani.
A 2011. évi Módtv. által eszközölt változtatás a Cstv. 6/A. § - a jogi személy elleni büntetőeljáráshoz kapcsolódó - szabálymódosulás következménye. A módosítás a pénzbírságot és bűnügyi költséget a Cstv. 57. §-a szerinti kielégítési sorrendben az adókkal és más köztartozásokkal egy sorban helyezi el.
Amennyiben a büntetőügyben eljáró bíróság jogerős határozata az adós gazdálkodó szervezettel szemben pénzösszegben vagy meghatározott vagyontárgyra vagyonelkobzást rendelt el, annak a Vht. szabályai szerinti végrehajtását követően a felszámolási eljárás tovább folytatódik, és a felszámoló a jogerős bírói határozattal a gazdálkodó szervezettel szemben kiszabott pénzbírságot és bűnügyi költség megfizetésére kötelezést hitelezői igényként veszi nyilvántartásba, és elégíti ki a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) szerint.
Amennyiben a büntetőügyben eljáró bíróság az adós szervezet megszüntetését rendelte el, és egyben vagy pénzösszegben vagy meghatározott vagyontárgyra rendelt el vagyonelkobzást, azt a bírósági végrehajtásról szóló törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezései szerint végre kell hajtani.
Ugyanúgy a Vht. szerint kell végrehajtani, ha a bíróság az adós gazdálkodó szervezet teljes vagyonára jogerősen vagyonelkobzást rendelt el. Ebben az esetben az adós gazdálkodó szervezetet terhelő felszámolási költségek és járadékjellegű követelések kifizetésére a fedezetet az államháztartásért felelős miniszter biztosítja, figyelemmel a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 26. §-ában foglaltakra.
A korábbi szabályozás csak a víz- és közműdíjat tette ebbe a kategóriába, a hatályos szabályozás az összes közműdíjjal kapcsolatos követelést az e) pontba rendeli sorolni, s kiegészítette a sort a társasházi közös költségekkel. A d) ponthoz hasonlóan a hatályos szöveget a 2014. évi XXXVII. törvény alakította ki.
- 1110/1111 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2004.1049.
A hitelezői igény bejelentésére engedett törvényi határidőket az adóhatóság is köteles betartani. A felszámolás közzététele előtt keletkezett adótartozás bejelentésére vonatkozó kötelezettség nem változik azáltal, hogy az adóhatóság a tartozást a tevékenységet záró ellenőrzése után mutatta ki.
EBH 2002.669.
Abból, hogy a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére 1999. január 1-jét követően az APEH Megyei Igazgatóságának Járulékigazgatósága jogosult, nem következik, hogy a behajtás szempontjából adónak minősülő társadalombiztosítási járulékkövetelés az APEH követelésévé vált. Ebből következően az APEH Megyei Igazgatósága csak az adóssal szemben fennálló saját követelését számíthatja be az adós által elismert áfa-követelésébe. A költségvetés más alrendszerét megillető adósi tartozásba való beszámításra jogszerűen nem kerülhet sor.
BH 2003.466.
A felszámolási eljárás megindulását megelőzően bekövetkezett károsodásokkal kapcsolatban a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság által kifizetett járadék megtérítése iránti igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdésének e) pontjába kell besorolni.
BH 2001.440.
A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de a felszámoló által a felszámolás alatt kifizetett munkabért terhelő társadalombiztosítási járulékot felszámolási költségként kell besorolni.
BDT 2015.3333.
Ha a mulasztási bírság kiszabására nem fizetési kötelezettséggel összefüggésben, hanem az Art.-ban vagy más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy hibás teljesítése miatt kerül sor, az nem minősül olyan járulékos követelésnek, amely után a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettség ne állna fenn.
BDT 2014.3073.
Az adóhatóság által a felszámolási eljárásban bejelentett járulékos követelések (késedelmi pótlék, adóbírság, mulasztási bírság) a regisztrációdíj-fizetési kötelezettség szempontjából nem minősülnek önálló tőkekövetelésnek, ha az adóhiányt, amely után kiszabták, önálló tőkekövetelésként bejelentették.
ÍH 2009.143.
A Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság hitezőknek a jogerős közigazgatási határozaton alapuló hitelezői igényét a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 40 napon belül akkor is be kell jelentenie, ha a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt per indult. Ha ugyanis az adott követelésre a kérdéses időpontban irányadó szabályozás szerint halasztó hatályú perindításra van lehetőség, ez a halasztó hatály a határozat végrehajtására vonatkozik, és nem érinti annak jogerejét és az esedékességet (Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf.44.551/2007/5. szám).
12.Fpkf.43.551/2008/4. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adóhatóság a felszámolási zárómérleg benyújtása után 60 napon belül végezheti el az adós költségvetési kapcsolatainak lezárása érdekében a záró adóellenőrzést. A záró adóellenőrzés lefolytatása esetén jogosult a felszámolási költségnek minősülő hitelezői igények összegének módosítását kérni az Art. 128. § (1) bekezdésében megállapított határidőn belül.
Fpkhf.I.30.052/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
Az adóhatóság a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. Az adóhatóság az adó visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallást benyújtják. Az adó túlfizetéssel szemben az adóshatóság követelésének beszámítása ezért a felszámolási zárómérleg kapcsán idő előtti, mivel az csak az adós jogutód nélküli megszűnését követően válik esedékessé.
- 1111/1112 -
Indokolatlan viszont az adós adótúlfizetésének a vagyonfelosztási javaslatban más hitelezők részére történő engedményezése, hiszen a túlfizetést a felszámolás befejezését követően az adóhatóság az adóssal szemben fennálló tartozásával szemben elszámolja.
Fpkf.I.30.451/2006. (Szegedi Ítélőtábla):
Nincs lehetőség a felszámolási eljárást befejező végzésben engedményezett ÁFA követeléssel szemben az adóhatóság részéről beszámításra. A felszámolási eljárás befejezésekor az engedményezésnek nem feltétele a követelés lejárt volta, azaz a le nem járt, jövőben esedékessé váló adóvisszatérítési igény is engedményezhető.
39.4. Egyéb tartozások besorolása
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
f) egyéb követelések,
A Cstv. megalkotása óta változatlan szabály, a követelések legnagyobb része ebbe a kategóriába sorolandó. Azoknak a hitelezőknek, akik nyilvántartásba vételi díjat fizetnek, a nyilvántartásba vételi díj összegét f) pontos követelésként kell nyilvántartani, és ha a felszámoló díjának kifizetése után maradvány mutatkozik, azt a hitelezők között szét kell osztani a befizetésük arányában.
Itt kell felhívni a figyelmet, hogy a kis- és mikrovállalkozások, valamint a mezőgazdasági őstermelők szállítói követelése nem ebbe a csoportba, hanem a d) csoportba tartozik, ha a felszámolási eljárás 2001. szeptember 1. napját követően indult.
Ebbe a pontba kell sorolni a zálogjogos hitelező követelésének azt a részét, amelyre a vagyon nem nyújtott fedezetet, csak a vagyont terhelő zálogjoggal rendelkező hitelező követelésének nem fedezett része kerül a b) pontba besorolásba.

JOGGYAKORLAT
3/2002. Polgári jogegységi határozat:
A felszámolási eljárás során a kielégítési sorrend meghatározásakor kötvényen alapuló követelésnek minősül a magánszemélynek a kötvényből eredő minden kártérítési követelése is, függetlenül attól, hogy azt a kötvény kibocsátójával, vagy más, a kárért felelős jogalannyal szemben érvényesíti.
A kötvényből eredő kártérítési követeléseket a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (Csődtv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni.
15.Fpkf.43.514/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A célrészjegyből eredő követelés besorolása a felszámolási eljárásban. Ha a zálogtárgy az adott követelésre már nem nyújt fedezetet, a követelést az általános szabályoknak megfelelően kell besorolni [1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés d), h) pont, 1993. évi LXXXI. törvény, 1997. évi XXVII. törvény].
- 1112/1113 -
39.5. Késedelmi kamat, pótlék stb. besorolása
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
g) a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás.
A zálogjoggal biztosított követelések késedelmi kamatának besorolásával kapcsolatos vitás kérdésekről a 49/D. § elemzésénél részletesen foglalkoztam, a Módtv. által eszközölt módosítás következtében a késedelmi kamatot egységesen g) pontba kell besorolni. Az ellentétes - korábbi - gyakorlatot tükröző döntéseket már nem közlöm.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.246/2010/4. számú végzésében a késedelmi kötbér besorolásával kapcsolatban kimondta, hogy azt a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kell besorolni.

JOGGYAKORLAT
EBH 2000.234.
Az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján a felszámolási eljárásban érvényesített késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírságjellegű követeléseket egységesen külön kell besorolni; ez irányadó akkor is, ha az említett követelések társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatosak.
BDT 2014.3073.
Az adóhatóság által a felszámolási eljárásban bejelentett járulékos követelések (késedelmi pótlék, adóbírság, mulasztási bírság) a regisztrációsdíj-fizetési kötelezettség szempontjából nem minősülnek önálló tőkekövetelésnek, ha az adóhiányt, amely után kiszabták, önálló tőkekövetelésként bejelentették.
BH 2002.111.
II. Az 1991. évi IL. törvény 1997. évi módosítását megelőzően indult felszámolási ügyekben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt tartozások, valamint a felszámolás kezdő időpontját követően esedékessé vált tartozások késedelmi kamata a kielégítési sorrendbe való besorolás tekintetében osztja a tőke jogi sorsát.
Gfv.X.30.246/2010/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A késedelmi kötbér a késedelembe esett kötelezett (adós) terhére pénzösszegben megállapított szankció, amely nem sorolható a felszámolási költségek közé.
Az indokolásból: "A késedelmi kötbér olyan esetekben követelhető a késedelmesen teljesítő féltől, amikor a kötelezett nem pénzfizetéssel tartozik [pénzfizetés esetén ugyanis a felek általában késedelmi kamatot számítanak fel, illetve ha nem ebben, hanem késedelmi kötbérben állapodnak meg, akkor is a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni - Ptk. 247. § (2) bekezdés]. A késedelmi kötbér tehát a késedelembe esett kötelezett terhére megállapított szankció, s függetlenül attól, hogy mikor keletkezett, felszámolási költségként nem érvényesíthető. Mindez nem változtat a kötbérre vonatkozó polgári jogi szabályok alkalmazhatóságán, mert amennyiben a követelés fennállásával, összegével stb. kapcsolatos jogvita keletkezik, úgy azt a Ptk. szabályai alapján kell elbírálni, de a Cstv. szerinti kielégítési sorrendbe csak a jellegének megfelelően a Cstv. szabályai szerint lehet besorolni" (www.lb.hu).
- 1113/1114 -
BDT 2007.12.207.
A felszámolási eljárásban a bírság jellegű követelések - a törvény speciális rendelkezése folytán - annak ellenére a "g" kielégítési kategóriába tartoznak, hogy azokat adó módjára kell behajtani (Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.30.566/2006/2. szám).
ÍH 2010.95.
A zálogjoggal biztosított követelés nem a követelés jogcímére tekintettel, hanem biztosított mivolta miatt nyeri el besorolását a felszámolási eljárásban. Mivel a tőkeösszegen felül a zálogjog az ügyleti és a törvényes (vagy a szerződésben kikötött) késedelmi kamatra is kiterjed, az így biztosított járulék nem vonható a "jogcímtől függetlenül sorolandó késedelmi kamatigény" fogalma alá (Győri Ítélőtábla Fpkhf.II.25.335/2009/2. szám).
12.Fpkf.43.852/2008/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
I. A késedelmi kamat keletkezése idejétől és jogcímétől függetlenül a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolandó.
II. Ha a követelés besorolása a vitás a felek között, úgy a kifogás elbírálására irányuló szabályok szerint kell a bíróságnak eljárnia.
39.6. A vezető tisztségviselők követelése
39.6.1. A vezető tisztségviselők követelése a 2009. szeptember 1-jéig érkezett ügyekben
57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
h) azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], illetve élettársa, az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt álló gazdálkodó szervezet, valamint az adós ingyenes szerződései alapján fennálló követelések, továbbá a gazdálkodó szervezet többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tagjának (részvényesének) azon követelései, amelyek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét [49/D. § (5) bekezdés] követően keletkeztek.
A h) pont előírásait a 2007. évi LXI. törvény módosította, a módosítás 2007. július 1-jén lépett hatályba. A korábbi szabály, melyet a 2006. július 1-je után érkezett ügyekben kellett alkalmazni a következő volt:

h) azok a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá az adós ingyenes szerződései alapján fennálló követelések.

Sok kritika érte a hatályos csődtörvényt amiatt, hogy a követelések besorolását illetően sok lehetőséget szabályoz, a IV. Cstv. Novella mégis szaporította ezeknek a számát.
- 1114/1115 -
A módosítás indokaival egyet lehet érteni, a gyakorlatban azonban hamar kiderült, hogy a szabályozás a tagok esetében túlzó volt, nem volt indokolt általános jelleggel a kielégítési rangsor utolsó, h) pontjába sorolni azokat a követeléseket, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja. Az új szabályok szerint a tagi követeléseket csak két további, konjunktív feltétel teljesülése esetén indokolt a h) pontba sorolni:
- ha a tag többségi befolyással rendelkezik és
- a hitelt olyan időpontban nyújtja a társaságnak, amikor az már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van.

A törvény indokolása ezzel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza:

"A tag által történő finanszírozás (tagi kölcsön) nem általában és feltétlenül szankcionálandó. A tagi kölcsön sok szempontból kedvező lehet a társaságnak: olcsóbb, könnyebben hozzáférhető, mint a külső forrás (pl. bankhitel). A tag szabadon választhat aközött, hogy a társaságot társasági jogi alapon (a saját tőke emelésével, vagyoni hozzájárulással) vagy polgári jogi alapon (hitelnyújtással) finanszírozza, mindaddig, amíg a társaság olyan helyzetbe nem kerül, hogy harmadik személytől, nem tag hitelezőtől, külső forrásból már nem vagy csak nem a szokásos piaci feltételek mellett tudna hitelhez jutni. A kiegyensúlyozandó érdekek: a finanszírozás elősegítése és a hitelezővédelem. A harmadik személy hitelezők érdeke egyrészt a tag-hitelező döntéshozatal szempontjából kedvezőbb helyzete miatt sérülhet, másrészt azáltal, hogy olyan esetben finanszírozzák a társaság továbbműködését, amikor már a felszámolás lenne indokolt és a nem megfelelően felhasznált finanszírozás révén a társaság működőképessége nem áll helyre, csak tovább csökken a hitelezők között felosztható felszámolási vagyon. E két szempontra tekintettel a tagi követeléseket csak a fenti két konjunktív feltétel fennállta esetén indokolt az egyéb követeléseknek alárendelni. A külföldi szabályozások is jellemzően csak meghatározott tulajdoni hányaddal rendelkező (esetleg csak a társaság döntéshozatalára döntő befolyással rendelkező) tagok esetében és csak a pénzügyi válsághelyzetben nyújtott hitel esetén sorolják a tag által nyújtott hitelt az alárendelt követelések közé. A tagoknak ilyen esetben viselniük kell döntésük kockázatát, hiszen finanszírozásuknak köszönhetően a társaság továbbműködött, a finanszírozás adott esetben az indokolt felszámolást késleltette és tovább csökkentette a hitelezők rendelkezésére álló vagyont."

A vezető tisztségviselő fogalmát a Gt. (21-32. §), illetve az adott gazdálkodó szervezetre vonatkozó anyagi jogszabály (pl. szövetkezet esetében a 2000. évi CXLI. törvény 34-39. §), a vezető állású munkavállaló fogalmát a régi Mt. 188-192. §, az új Mt. (2012. évi I. tv.) 208-211. § tartalmazza.

208. § (1) Vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben - helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt: vezető).

Az új Mt. 2012. július 1-jén lépett hatályba, ezért a munkaügyi kérdésekben az átmeneti rendelkezéseket figyelembe kell venni (2012. évi LXXXVI. tv.).
Fontos változtatás az is, hogy a 2006. július 1. után érkezett ügyekben a felszámolónak külön figyelnie kell az ingyenes szerződéseket, ezeket a h) pontba kell besorolni.
- 1115/1116 -
JOGGYAKORLAT
ÍH 2011.181.
A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének követelését - a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követeléseken túl - nem lehet felszámolási költségként besorolni akkor sem, ha követelése nem vezető tisztségviselői jogviszonyából, hanem a gazdasági társasággal létesített egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyból ered (Cstv. 57. §).
Az indokolásból: "A 2009. évi LI. törvény indokolása szerint a Cstv. 57. §-a módosításának célja a jogalkalmazás tapasztalatai által igényelt pontosítás, továbbá a Munka törvénykönyvével való összhang megteremtése. Az 57. § (1) bekezdés h) pontja egyértelművé teszi, hogy ha egy személy a h) pont szerint jogosult, de egyben munkavállaló is, akkor munkabér-követelés jogcímén legfeljebb mekkora összeg kifizetésre jogosult az 57. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogcímen, és sorrendben.
A fentiekre tekintettel, mivel a követelés jogosultja vezető tisztségviselő, követelését - jogcímtől függetlenül, a minimálbér kétszeresét el nem érő, hat havi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér és bérjellegű követelésen túl - a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint kell besorolni. A kérelmező részére az elsőfokú eljárás adatai alapján a felszámolási költségnek minősülő kifizetések megtörténtek, így a kérelemben megjelölt követelés nem minősíthető a Cstv. 57. § (1) bekezdés a.) pontja szerint.
Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a kifogást elutasította" (Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.114/2011/3. szám).
ÍH 2008.173.
Az adós volt vezető állású munkavállalóját a munkaviszonyából eredően a Munka Törvénykönyve alapján megillető bér- és bérjellegű követelések a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, a munkaviszonyából eredően, de a Munka Törvénykönyvén felüli mértékben őt megillető végkielégítés, valamint költségtérítés a Csődtörvény 57. § (1) bekezdés h) pontja szerint sorolandó be (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.826/2008/3. szám).
39.6.2. A vezető tisztségviselők követelése a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben
Cstv. 57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
h) azok a követelések (ide nem értve a kötelező legkisebb munkabér, kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén pedig az Mt. 138. § (6) bekezdése szerinti garantált bér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követeléseket [(2) bekezdés a) pont], amelyek jogosultja
ha) a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese),
hb) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője,
hc) az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállaló,
hd) a ha)-hc) pontban említett személyek közeli hozzátartozója, élettársa,
he) az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet,
- 1116/1117 -
hf) az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).
Teljesen új kategóriát alkotnak azok a követelések, amelyek jogosultjai a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet tagjai, vezető tisztségviselői, vezető állású munkavállalói (régi Mt. 188-192. §, Mt. 208. §) - a visszaélések elkerülése érdekében -, mert ezeket a követeléseket még a kamat, bírság jellegű követelések is megelőzik. A törvény tételes felsorolást tartalmaz az idesorolható személyek köréről.
Az 57. § (1) bekezdés h) pontja egyértelművé teszi, hogy ha egy személy a h) pont szerinti jogosult, de egyben munkavállaló is, akkor munkabér-követelés jogcímén legfeljebb mekkora összegű kifizetésre jogosult az 57. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogcímen és sorrendben. Ezt a kérdést már érintettük az 57. § (2) bekezdés a) pontja elemzésénél.
A jogalkotó a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának és 57. § (3) bekezdésének újraszabályozásával (módosításával) egyértelművé tette, hogy az adóssal törvényileg meghatározott összefonódásban álló személyek igényét - ideértve a felszámolási költségnek minősülő követeléseket is - ki kívánja zárni a felszámolási költségként való érvényesítésből, arra e személyek nem tarthatnak igényt privilegizáltan, csak a kielégítési rangsor utolsó helyén. Ennek körében pedig csupán egyetlen kivételt létesített, a Cstv. által taxatív módon meghatározott bérjellegű követelés 57. § (1) bekezdés h) pontban meghatározott részét (ÍH 2015.170.).
Az Mt. 138. § (6) bekezdése kimondja, hogy a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező. Ennek kétszeresét kell figyelembe venni a h) pont alkalmazása során.
Az előző pontban már érintett új Mt. a hc) ponttal kapcsolatban az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

Mt. 208. § (1) Vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben - helyettesítésére jogosított más munkavállaló (a továbbiakban együtt: vezető).
(2)[311] Munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér [153. § (1) bekezdés a) pont] hétszeresét.
210. § (3) A vezetőt a munkaviszony megszűnésére tekintettel megillető díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni az esedékességekor, ha a megszüntető nyilatkozat közlésére a csődeljárás vagy felszámolási eljárás megkezdését követően került sor. Az ezt meghaladó összeget a csődeljárás befejezésekor vagy megszüntetésekor, vagy a felszámolási eljárás befejezésekor kell megfizetni.
A vezetővel szemben a munkáltatót - a határozatlan idejű munkaviszony felmondása esetén - az indokolási kötelezettség nem terheli, továbbá a vezető javára nem vehetők figyelembe a felmondási tilalmak és korlátozások sem. Ez a vezetői munkaviszony bizalmi jellegéből ered. A Cstv. és az Mt. rendelkezéseit összhangban kell értelmezni.
- 1117/1118 -
A többségi befolyás, hozzátartozó, élettárs fogalmánál a Cstv. utaló szabálya következtében a Ptk. előírásai alkalmazandók.
A szabályozás célja egyértelműen pozitív, bizonyos esetekben, amikor a döntéshez a törvény a hitelezői követelések többségét követeli meg (felszámoló felmentése, egyezség) hátrányos lehet.

JOGGYAKORLAT
Önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés-előkészítési feladatokat is ellát, nem teszi a 2012. évi I. törvény 208. § (1) bekezdés szerinti vezetővé. Ezért az indokolás nélkül kiadott munkáltatói felmondás jogellenes [2012. évi LXXXVI. tv. 2. § (1), (2) bek.; 2012. évi I. tv. 66. § (1) bek. 82. § (2) bek., 208. § (1), (2) bek.].
BH 2014.250.
I. A Cstv. 49. § (5) bekezdése azzal, hogy a Ptk. 685/B. §-ára utal, a többségi befolyás meghatározás miatt nem csak a közvetlen tagokat, hanem - a meghatározó befolyás megfogalmazásával, amely a többségi befolyás egyik formája - a közvetett tagsági jogokkal rendelkezőket is kizárta a privilegizált kielégítés jogából.
III. A többségi befolyással rendelkező hitelező igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés ha) alpontjába kell sorolni akkor is, ha nem állapítható meg a hitelező közvetlen tulajdonjoga - tagi, részvényesi állapota -, de a közvetett tulajdonosi helyzete fennáll [1959. évi IV. tv. 685/B. §, 1991. évi XLIX. tv. 49/D. §, 57. § (1) bek. ha) alpont].
Az indokolásból: "[19] Az adott ügyben nem vitás az, hogy az Önkormányzat közvetett többségi befolyása fennáll az adóssal szemben. A hitelező álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem kizárólag az adósban tagi minőséggel rendelkező személyre vonatkoznak a szabályok, hanem a közvetett módon tulajdonos többségi befolyását érvényesíteni tudó személyre is.
[20] A Cstv. 49. § (5) bekezdésének az első mondata valóban úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet többségi befolyással (régi Ptk. 685/B. §) rendelkező tagja (részvényese) van kizárva a privilegizált kielégítés jogából. A Kúria álláspontja szerint azonban a Cstv. 49. § (5) bekezdése azzal, hogy a régi Ptk. 685/B. §-ára utal a többségi befolyás meghatározása körében, nemcsak a tagokat, hanem - a meghatározó befolyás megfogalmazásával, amely a többségi befolyás egyik formája - a közvetett tagsági jogokkal rendelkezőket is ki kívánta zárni a privilegizált kielégítés jogából.
[21] Ezzel ellentétes álláspont esetén a tagnak csupán egy másik, általa teljes mértékben ellenőrzött társaságot kellene közbeiktatnia az adós és maga közé ahhoz, hogy a zálogjogát (privilegizált kielégítését) érvényesíteni tudja az adóssal szemben.
[22] Az első kérdésre adott válasz tehát az, hogy a »többségi befolyással rendelkező tag« fogalmába beletartoznak nem csak a közvetlen, hanem a közvetett tagsági jogokkal rendelkező személyek is, figyelemmel a régi Ptk. 685/B. § (3) bekezdésében foglaltakra."
BH 2012.43.
A vezető munkaviszonyának megszüntetése esetén - függetlenül attól, hogy határozott vagy határozatlan idejű munkaszerződése állt fenn - csak az 1992. évi XXII. törvény 190. § (4) bekezdésében meghatározott mértékű munkabér vehető figyelembe felszámolási költségként [1992. évi XXII. törvény 190. § (4) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) és (3) bekezdés, 58. §].
Az indokolásból: "A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés alapján a Legfelsőbb Bíróság által eldöntendő jogkérdés az, hogy az Mt. 190. § (4) bekezdésében írt szabályokat a határozatlan és a határozott időre kötött munkaszerződések esetén is alkalmazni kell-e, illetve, hogy az itt meghatározott rendelkezések a követelés esedékességét állapítják-e meg, vagy pedig a Cstv.-vel egységesen értelmezve egyben a kielégítési sorrendbe sorolást is megváltoztatják.
Az Mt.190. § (4) bekezdése szerint, ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni.
- 1118/1119 -
A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentési időre jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót a Munka Törvénykönyve 92. § (2) bekezdése és 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. § alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag a Munka Törvénykönyvében megállapított összeg vehető figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Mt. 190. § (4) bekezdésének első mondata nem különböztet aszerint, hogy milyen munkaszerződéssel rendelkezett a vezető, illetve milyen módon szűnt meg a munkaviszonya, csak azt határozza meg, hogy a nem vitásan neki járó összegből mekkora részt kell esedékességkor kifizetni. Ebből következően tehát - amennyiben az Mt. alapján eljárva a vezetőnek a munkaviszony megszüntetése miatt járó összeget megállapították - nincs különbség a határozott, illetve határozatlan idejű munkaszerződések szerint kifizetendő tartozások tekintetében, mind a két forma esetén a megállapított összegből csak az Mt. 190. § (4) bekezdése szerinti korlátok között lehet kifizetést teljesíteni az esedékességkor.
A Cstv. 57. § (3) bekezdésének utolsó mondatát figyelembe véve pedig egyértelműen megállapítható, hogy felszámolási költségként - a vezető állású munkavállalók tekintetében - csak az Mt. 190. § (4) bekezdésében meghatározott összeg vehető figyelembe. Az Mt.-ben ugyanis nincs más rendelkezés a vezető tisztségviselőknek fizetendő összegek tekintetében arra az esetre, ha a munkáltató felszámolás alá kerül. Ebből következően az Mt. 190. § (4) bekezdése meghatározza nem csak a vezető munkabér követelésének az esedékességét, de egyben - a Cstv. 57. § (3) bekezdése második mondata alapján - azt is, hogy ez a hat havi átlagkereset érvényesíthető csak felszámolási költségként. A követelésnek az a része tehát, amely nem felszámolási költség, a nyilvántartásba vételi díj befizetését követően sorolható be a kielégítési sorrend más pontjába.
Helytállóan értelmezte tehát a jogerős végzés a vezető részére felszámolási költségként kifizethető munkabér mértékét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem sértett jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.271/2010/4. szám).
ÍH 2015.170.
A hatályos szabályozás szerint nem illeti meg privilegizált kielégítési jog a hitelezőt a felszámolási költségnek minősülő követelése tekintetében, ha az adós gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja [Cstv. 57. § (1) bekezdés ha) pont, 57. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A jelen eljárásra a felszámolási kérelem 2012. február 1-jén történt benyújtására tekintettel irányadó Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontját legutóbb a 2009. évi LI. törvény 38. § (1) bekezdése módosította, és a 2009. szeptember 1. napjától hatályos. Ennek értelmében a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjába (a továbbiakban: III. változat) tartoznak:
h) azok a követelések (ide nem értve a kötelező minimálbér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követelések [(2) bekezdés a) pont]), amelynek jogosultja
ha) a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese),
hb) a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője,
hc) az Mt. 188. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállaló,
hd) a ha)-hc) pontban említett személyek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] élettársa,
he) az adós többségi befolyása (Ptk. 685/B. §) alatt álló gazdálkodó szervezet,
hf) az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).
- 1119/1120 -
Ezzel egyidejűleg módosult a Cstv. 57. § (3) bekezdés - korábban vitára okot adó - utolsó mondata is, kimondva hogy: E rendelkezés alkalmazásában az adós - az (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt-ben megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.
E rendelkezést beiktató törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint: »A Cstv. 57. §-a módosításának célja a jogalkalmazás tapasztalatai által igényelt pontosítás, továbbá a Munka Törvénykönyvével való összhang megteremtése. Az 57. § (1) bekezdés h) pontja egyértelművé teszi, hogy ha egy személy a h) pont szerinti jogosult, de egyben munkavállaló is, akkor munkabérkövetelés jogcímén legfeljebb mekkora összegű kifizetésre jogosult az 57. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés a) pontja szerinti jogcímen és sorrendben.«
A jelen eljárásban alkalmazandó szabályozás tehát egy új helyzetet teremtett a kielégítési sorrendet tekintve a korábbiakhoz képest, mert teljesen új kategóriát alkotnak azok a követelések, amelyek jogosultjai a gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagjai, vezető tisztségviselői, vezető állású munkavállalói stb. A visszaélések elkerülése érdekében ugyanis ezeket a követeléseket még a kamat és bírság jellegű követelések is megelőzik, és a törvény tételes felsorolást tartalmaz az ide sorolható személyek köréről.
A jelen eljárásra alkalmazandó szabályzás szerint tehát a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjának megfelelő alpontjába kell besorolni valamennyi olyan követelést, melynek a ha)-hf) pontokban meghatározott speciális jogosultja van. A h) pontba történő besorolást tehát kizárólag a jogosult személye határozza meg, függetlenül a követelések jogcímétől, így attól is, hogy azok felszámolás költségnek minősülnek-e vagy sem, vagy a követelések biztosított vagy nem biztosított voltától.
A jelenlegi szabályozás indoka változatlanul az, hogy ezekben az esetetekben az adós és a követelés jogosultja között olyan szoros kapcsolat van, amely miatt a követelés nem oszthatja a többi hitelező - azonos típusú - követelésének jogi sorsát. A kielégítési sorrend kiegészítése kifejezésre juttatja, hogy e követelések teljesítésére csak valamennyi hitelező igényének kielégítése után kerülhet sor függetlenül attól, hogy követelésük jogi természete egyébként más besorolást tenne lehetővé.
Nem alapos tehát a hitelező azon fellebbezési érvelése, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontjába sorolandó a felszámolási költségeknek minősülő követelése, függetlenül attól, hogy az adós többségi befolyással rendelkező részvényese.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontja, valamint ha) pontjának rendelkezései szerint ezen pont szerinti kielégítési kategóriába sorolandók mindazon hitelezői követelések, ideértve a felszámolási költségnek minősülő követeléseket is, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), a törvényben konkrétan nevesített kivételtől eltekintve. A Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontja maga határozza meg az ilyen hitelezők felszámolási költségnek is minősülő követeléseinek azt a szűk - kizárólag munkabér- és bérjellegű követelés címén fennálló - körét, amelyek nem tartoznak a h) pont hatálya alá. A kivételeket a törvény taxatív módon határozta meg, az így meghatározott jogcímű követelések egyébként szintén felszámolási költségnek minősülnek, amiből következően a h) pont szerint besorolási kötelezettség az adós gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) a felszámolási költségnek minősülő követeléseire is kiterjed.
Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban is, hogy amennyiben a jogalkotó további - akár felszámolási költségnek minősülő - jogcímen fennálló követeléseket kívánt volna kivenni a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának hatálya alól, úgy azokat külön is meghatározta volna. Ennek hiányában a kivételekre vonatkozó taxatív felsorolást kiterjesztően nem lehet értelmezni. Az elsőfokú bíróság a vitatott normaszöveget tehát nyelvtanilag helytállóan értelmezte, és abból helytálló jogkövetkeztetésre jutott.
A hitelezőnek az adósi gazdasági társaságban fennálló többségi befolyása miatt tehát követelésének - függetlenül annak felszámolási költségnek minősülő jogcímétől - kedvezőbb besorolására alappal nem kerülhet sor. A hatályos szabályozásból ugyanis az következik, hogy nem illeti meg privilegizált kielégítési jog a hitelezőt a felszámolási költségnek minősülő követelése tekintetében, ha az adós gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja.
- 1120/1121 -
A többségi befolyással rendelkező tagnak a felszámolási költségnek minősülő követelése - a jelen esetre nem irányadó, a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott törvényi kivételtől eltekintve - minden esetben elveszti a privilegizált helyzetét, a jogosult személye alapján történő (kötelező) besorolási szempont miatt.
Az ítélőtábla rámutat arra, hogy - a normaszöveg nyelvtani értelmezésén túlmenően - a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontját érintő törvénymódosítások fenti áttekintéséből is ez a jogalkotói szándék állapítható meg.
A vonatkozó jogszabályi rendelkezés I. változata még az adós valamennyi tagjának hitelezői követelését a h) pontba rendelte sorolni, deklarálva ezzel, hogy e hitelezőt nem illeti meg külön kielégítési jog.
Ehhez képest a »szűkebb« szabályozást tartalmazó II. változat utolsó fordulatával csak a gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) azon követeléseit rendelte a h) pontba besorolni, amelyek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét [49/D. § (5) bekezdés] követően keletkezik.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontját érintő újabb (jelen eljárásban alkalmazandó) változtatással azonban - egyéb kitétel hányában - a jogalkotó a ha) pontba rendelte sorolni a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagjának valamennyi követelését a fizetésképtelenséggel fenyegetett helyzetre utalás nélkül, mely alól csupán egy törvényben nevesített kivételt tett. Egyúttal pedig a további félreérthetőség elkerülése végett ezzel összhangban módosította a Cstv. 57. § (3) bekezdésének - a korábbi bírói gyakorlatot kialakító - utolsó mondatát is, mely rendelkezést beiktató törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint: e módosítás célja a jogalkalmazás tapasztalatai által igényelt pontosítás.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának és 57. § (3) bekezdésének újraszabályozásával (módosításával) egyértelművé tette, hogy az adóssal törvényileg meghatározott összefonódásban álló személyek igényét - ideértve a felszámolási költségnek minősülő követeléseket is - ki kívánja zárni a felszámolási költségként való érvényesítésből, arra e személyek nem tarthatnak igényt privilegizáltan, csak a kielégítési rangsor utolsó helyén. Ennek körében pedig csupán egyetlen kivételt létesített, a Cstv. által taxatív módon meghatározott bérjellegű követelés 57. § (1) bekezdés h) pontban meghatározott részét.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - mindezek alapján - helytállóan állapította meg, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontja minősíti elsődlegesen a követelést, amibe beletartoznak a hitelező felszámolási költség jellegű követelései is, kivéve a Cstv. által taxatív módon meghatározott bérjellegű követelés 57. § (1) bekezdés h) pontban meghatározott részét. Ebből következően pedig a hatályos szabályozás szerint a követelés jogcímétől függetlenül az adóssal szembeni felszámolási költségnek minősülő követelések 57. § (1) bekezdés h) pontjában felsorolt jogosultjai - a jelen eljárásban nem releváns törvényi kivételtől eltekintve - nem privilegizáltan kapnak kielégítést.
Alaptalan a hitelező azon fellebbezési érvelése is, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontja csupán a hitelezői követelések tekintetében szűkíti a személyi jogosultak körét, de ez a felszámolási költségekre nem vonatkozik, mert h) pont a követelés kifejezést használja.
Ennek az érvelésnek önmagában ellentmond ugyanis, hogy a Cstv. a h) pont szerinti követeléseken belül egyetlen kivételként rögtön egy felszámolási költségnek is minősülő követelést nevesít. A követelés a tágabb kategória, amelyen belül helyezkedik el az egyébként költségnek is minősülő követelések halmaza, a normaszövegben használt terminológiai eltérésből tehát nem lehet levezetni a hitelező fellebbezési álláspontját.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésnek a) pontja ugyan valóban felszámolási költségeket említ, míg a h) pont a követeléseket állítja a fentiek szerinti sorrend utolsó helyére. Az eltérő fogalomhasználat azonban nem azt jelenti - a hitelező fellebbezési érvelésével ellentétben -, hogy a h) pont a felszámolási költségekre nem vonatkozik. A Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjában említett »követelés« fogalom a jogosulti oldalon jogszerű fizetési igényt jelöl, a Cstv. 57. § (1) bekezdésben említett »tartozás« ugyanakkor e fizetési igény kötelezetti vetülete. A két fogalom ugyanazon fizetési kötelezettséget, illetve fizetési igényt jelenti, a jogviszony két pólusáról, azaz a kötelezetti, illetve a jogosulti oldalról megközelítve.
- 1121/1122 -
Ehhez képest a Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költség a kötelezett, vagyis az adós szempontjából éppúgy tartozásnak minősül, mint a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt további tartozások, melyek egyben jogosulti követelésként jelentkeznek. Ebből következően tévesen állította a hitelező, hogy a h) pont az a) pont szerinti felszámolási költségekre nem vonatkozik, a felszámolási költség ugyanis egyrészről a jogosult számára követelés, másrészről az adóst terhelő tartozás.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjában a tartozás jogosult részéről fellépő jogszerű fizetési igényként, vagyis »követelésként« való nevesítésének oka, hogy éppen a ha)-hf) pontok szerinti jogosult személyében rejlő speciális jellemzőre tekintettel kerültek e tartozások a kielégítési sorrend utolsó helyére, függetlenül attól, hogy azok milyen jogcímen (akár felszámolási költségként) állnak fenn.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjában egyedül nevesített kivétel pedig valamennyi követelést - és nem csak a felszámolási költségeket - ideértve, kizárólag a költség jellegű követelésen belüli, felső korláttal megjelölt, munkabér jellegű követelésekre nézve enged eltérést.
A hitelező pedig kétségtelenül az adós minősített többségi befolyással rendelkező részvényese, így bármely - a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjában megjelölt kivételen túli - követelése a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontjába sorolandó. A fentiek alapján a felszámoló helyesen állapította meg, hogy a hitelező felszámolási költségnek minősülő követelése a Cstv. 57. § (1) bekezdésének ha) pontjába tartozik, és nem illeti meg a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kielégítési kategóriához köthető privilegizált kielégítési jog.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámoló kifogás tárgyává tett besorolással kapcsolatos intézkedése nem volt jogszabálysértő, ezért az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 259. § szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében - a fenti indokolásbeli kiegészítéssel - helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 31.Fpkhf.44.457/2015/3. szám).
39.7. A végkielégítés
Cstv. 57. § (3) A munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel korábban megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentés időtartamára jutó távolléti díj és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 69. § (1)-(3) bekezdése, 70. § (3) bekezdése és 77. § (3) és (4) bekezdése alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós - (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt. 210. § (3) bekezdésében megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.
A hatályos rendelkezést a 2012. évi LXXXVI. törvény állapította meg. Gyakorlatilag az új Mt. hatálybalépésével kapcsolatos módosítások sorában történt a Cstv. módosítása is, 2012. július 1-jétől alkalmazandó. A korábbi szabályozástól annyiban tér el, hogy az új Mt. megfelelő paragrafusait emelte be a szövegbe.
- 1122/1123 -
A korábbi rendelkezés a következő volt:

57. § (3) A munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel korábban megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentés időtartamára jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 92. §-ának (2) bekezdése és 93. §-a (1) és (3) bekezdése, illetve a 95. §-a alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós - (1) bekezdés hc) pontjában nem említett - vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt.-ben megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.

A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja (a felszámolási költségek) kapcsán már elemeztük a törvénynek ezt a rendelkezését. A 2009. évi módosítás során az 57. § (1) bekezdés h) pontjához igazodva a módosítás annyi pontosítást tartalmaz, hogy a hc) pontban nem említett vezetők (az elsőszámú vezető és helyettesén kívüli vezetők) esetében kizárólag az Mt.-ben megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes követelés vehető figyelembe, a kollektív szerződést figyelmen kívül kell hagyni. A hc) pontba sorolt vezetők ennél is hátrányosabb besorolás alá esnek.
40. A hitelezők kielégítése
Cstv. 57. § (4) Ha a vagyon a költség, a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések és valamennyi más tartozás kielégítésére nem elegendő, a költség kifizetését és a biztosított hitelezők kielégítését követően először az (1) bekezdés c) majd d) pontja szerinti hitelezőket követeléseik arányában kell kielégíteni.
(5) Ha az (1) bekezdés e)-g) pontjában szereplő követelések kielégítésére nincs elegendő fedezet, az egyes csoportokba tartozó hitelezőket - először az e), az f), majd a g) pontban szereplőket - követeléseik arányában kell kielégíteni.
(6) Ha az (1) bekezdés e) pontjába tartozó hitelezők teljes kielégítésére nincs elegendő fedezet, a csoporton belül először a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozásokat (ideértve a szociális hozzájárulási adót is) kell kielégíteni teljes egészében, majd pedig a többi hitelezőt követeléseik arányában.
(7) A felszámoló által nyilvántartásba vett követelés engedményezése nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét.

Cstv. 58. § (1) Az 57. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában felsorolt követeléseket esedékességükkor, a d)-g) pontban foglalt követeléseket pedig a zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után 30 napon belül kell kielégíteni. A d)-f) pontokban foglalt követelések az 57. §-ban foglaltak szerint a közbenső mérleg alapján is kielégíthetők.
A most ismertetett szabályok alapján történik a hitelezők kielégítése abban az esetben - és ez az általános -, amikor a vagyon nem nyújt fedezetet a teljes követelésállományra.
- 1123/1124 -
Ha a vagyon még a költségek fedezésére sem elegendő, az általános szabályok szerint egyszerűsített felszámolás következik be. Amennyiben a vagyon elegendő a költségek fedezésére, a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések jogosultjait a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja és a 49/D. §-ban írtak figyelembevételével kell kifizetni.
Az V. Cstv. Novella csak annyit módosított a törvény szövegén, hogy a (4) bekezdésből kivette az óvadék szót, igazodva a zálogjogos követelések szabályrendszeréhez. A (6) bekezdés szövegében a 2012. évi LXIX. törvény 11. § annyit változtatott, hogy a "társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozásokat" szövegrész helyébe a "társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozásokat (ideértve a szociális hozzájárulási adót is)" szöveget iktatta be.
Az (1) bekezdés c) pontjában írt követeléseknél a követelésarányos kifizetés csak akkor merül fel, ha az állam nem felel a járadékjellegű követelésért. A gyakorlatban gondot okoz az, hogy az (1) bekezdés c) pontjában írt követelést esedékességkor kell kiegyenlíteni, és a felszámoló nem minden esetben tudja pontosan felmérni, hogy a c) pontos követelés esedékességekor az a) és b) pontos követelések jogosultjainak kifizetésére kellő összeg áll-e rendelkezésre. A felszámolónak e tekintetben kellő óvatossággal kell eljárni, mert a már kifizetett járadékjellegű összeget nem követelheti vissza.
Az 57. § (1) bekezdés e) pontjához megadott eseti döntések adnak iránymutatást abban a kérdésben, hogy mit kell társadalombiztosítási tartozáson érteni, ennek megfelelően az e) csoporton belül ezek a tartozások kielégítési elsőbbséget élveznek, a többi hitelezőt, pedig követelések arányában kell kifizetni, amely egyben a hitelezői kielégítések csoporton belüli főszabálya. A Cstv. 58. § (1) bekezdése szorosan összefügg az 57. § (4)-(6) bekezdésében írt szabályokkal, ebből következik, hogy a felszámolási költségeket, illetve a járadékjellegű követeléseket esedékességkor kell kifizetni, és ehhez nem kell közbenső mérleget benyújtani. A b) pontos követelések kifizetésére is speciális szabályok vonatkoznak, míg d)-f) pontos követelések kielégítése közbenső mérleg alapján, a g) pontba sorolt követelés kielégítése, pedig kizárólag zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után történhet.
A felszámolási költségek szigorú esedékesség szerinti kielégítése akkor is érvényesül, ha a felszámoló folytatja a termelést. Erről részletesen szóltunk a termelés folytatása kapcsán. Nincs a Cstv.-ben olyan szabály, hogy a termelési kiadások és bevételek elkülönülnek az általános szabályok szerinti bevételtől és kiadástól. Nem vitás, hogy a rendszer így nagyon rugalmatlan, amire példa a Malév felszámolása. Ez az ügy egy másik tanulsággal is szolgált, nevezetesen azzal, hogy miként érvényesül az esedékesség szerinti kielégítés, ha jelentős számú dolgozónak történő felmondás következtében a felmondásokat eltérő időpontban adják ki és veszik át. A Kúria döntését (Gfv.VII.30.187/2014/5.) ismertetem a joggyakorlatban.
- 1124/1125 -
JOGGYAKORLAT
EBH 2011.2331.
A felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt - pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította (1991. évi XLIX. törvény 54. §, 57. §, 58. §, 1959. évi IV. törvény 339. §).
EBH 2006.1424.
III. A felszámoló által az adós tartozásaként kifizetett összegek elszámolására az 1959. évi IV. törvény 290. §-a és 293. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók [1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bek. f)-g) pontja; 1959. évi IV. törvény 290. §, 293. §].
EBH 2003.962.
A felszámolási eljárás alatt történt tartozatlan fizetést hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni, annak kielégítésére a Cstv.-ben meghatározott sorrendben kerülhet sor [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. §, 38. § (3) bek., 57. §].
EBH 2002.669.
Abból, hogy a társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére 1999. január 1-jét követően az APEH Megyei Igazgatóságának Járulékigazgatósága jogosult, nem következik, hogy a behajtás szempontjából adónak minősülő társadalombiztosítási járulékkövetelés az APEH követelésévé vált. Ebből következően az APEH Megyei Igazgatósága csak az adóssal szemben fennálló saját követelését számíthatja be az adós által elismert áfa-követelésébe. A költségvetés más alrendszerét megillető adósi tartozásba való beszámításra jogszerűen nem kerülhet sor.
Az egy felszámolói intézkedésen alapuló munkavállalói követeléseket, az Alaptörvény rendelkezéseiből és az Mt. szabályaiból következően, egységben kell kezelni. A józan ésszel, a közjóval, a jogszabály erkölcsös céljának követelményével lenne ellentétes az az értelmezés, amelynek eredményeként egy munkavállaló azért nem jutna kielégítéshez az adós vagyonából, mert hátrább található nevének kezdőbetűje az ABC-ben és ezért később kapta kézhez a munkaviszonya megszüntetéséről szóló okiratot, vagy hosszabb ideje állt munkaviszonyban az adósnál, ebből következően csak később szűnt meg a munkaviszonya, és ezért vált anyagi jogilag később esedékessé az adóssal szembeni követelése.
Az indokolásból: "A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogyan kell értelmezni a Cstv. 58. § (1) bekezdésének »esedékesség« fogalmát. A hitelezők szélesebb körének érdekeit is szem előtt tartva, a felszámolás megindulásának következtében tömegesen megszűnő munkaviszonyokból eredő, felszámolási költségek közé sorolt munkabérigényeket egységében kell-e szemlélni és amennyiben nem elegendő az adós vagyona az ebbe a csoportba sorolt tartozások teljes kifizetésére, a hitelezők között arányosan kell-e szétoszatani a fedezetül szolgáló összeget, vagy pedig csak az anyagi jogi szabályokat figyelembe véve kell a kifizetést teljesíteni.
Az nem vitatott, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt felszámolási költségek kielégítése között, amelyeket a (2) bekezdés részletez, nincs a törvény által meghatározott sorrendiség. A jogalkotó feltehetően abból indult ki, hogy a felszámolási költségek kielégítésére az adós vagyonának elegendőnek kell lennie, ha viszont nem elég, akkor az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint kell az eljárást befejezni (Cstv. 63/B. §). Csak két esetben biztosította a jogalkotó a ki nem elégített felszámolási költségek (részleges) megtérítését: a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosított szabályai szerint a munkabéreket bizonyos korlátok között a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatással lehet kiegyenlíteni, valamint a felszámoló díját - attól függően, hogy milyen módon fejeződik be a felszámolási eljárás - különböző számlákról lehet kifizetni, végső soron azonban az állam azok kielégítéséért korlátozott felelősséget vállal [Cstv. 59. § (3)-(5) bek.].
- 1125/1126 -
Az adott esetben az adósnak van meghatározott összegű vagyona, amelyből a munkavállalók részleges kielégítésére sor kerülhet, azonban a meglévő összeg nem elegendő valamennyi, a munkaviszony felszámolás megindulása miatt történt megszűnése folytán keletkezett munkavállalói követelés teljes kielégítésére.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetén a vizsgált körben nincsenek az általános eljárásokra vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezések, s a jogszabályi rendelkezés egy jogalanyra történő eltérő alkalmazása a törvény előtti egyenlőséget, a jogállam alapjait sértené. Ezért önmagában nincs jelentősége annak, hogy az adóst a Kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítette, illetve, hogy valójában hány munkavállalót érint a felülvizsgálati eljárás eredménye.
A Kúria álláspontja szerint azonban a vitatott jogkérdés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az eljárásban még alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5. §-a szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani, s a követelmény megtartása nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével vagy csorbításával - ahogy arra a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott.
Az Alaptörvény 28. cikkében található a bírói jogértelmezés kereteit meghatározó alapelv értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
A felszámolás megindulásával a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése során a felszámolónak meg kell szüntetnie a munkavállalók munkaviszonyát [Cstv. 46. § (2) bekezdés és 47. § (5) bekezdés]. A munkavállalókkal kötött megállapodásokból, illetve a munkajog speciális szabályaiból következően - ahogyan arra a felszámoló is utalt - a felszámoló egységes, a munkavállalók egy csoportjára irányuló döntésének a folyamatos végrehajtása folytán (a munkavállalók ABC sorrendben történt értesítése, illetve az eltérő felmondási időtartamok következtében) a munkaviszonyok különböző időpontban szűnhettek meg, s ebből eredően az adóssal szemben más és más időpontban váltak anyagi jogi szempontból esedékessé az ugyanazon döntés megvalósításán alapuló, a munkaviszony megszüntetéséből eredő követelések.
A Kúria álláspontja szerint a felszámolónak a dolgozók munkaviszonyának megszüntetése iránti intézkedése gyakorlati megvalósításának időtartama, illetve az Mt. rendelkezései, vagy egyéb akadályozó körülmények (például a felszámolás kézbesítésének elbírálása), nem változtatnak azon a tényen, hogy egy felszámolói intézkedésről, és annak a következményeiről van szó. Ezért az egy felszámolói intézkedésen alapuló munkavállalói követeléseket, az Alaptörvény idézett rendelkezéseiből és az Mt. szabályaiból következően, egységben kell kezelni.
A józan ésszel, a közjóval, a jogszabály erkölcsös céljának követelményével lenne ellentétes az az értelmezés, amelynek eredményeként egy munkavállaló azért nem jutna kielégítéshez az adós vagyonából, mert hátrább található nevének kezdőbetűje az ABC-ben és ezért később kapta kézhez a munkaviszonya megszüntetéséről szóló okiratot, vagy hosszabb ideje állt munkaviszonyban az adósnál, ebből következően csak később szűnt meg a munkaviszonya, és ezért vált anyagi jogilag később esedékessé az adóssal szembeni követelése.
A Kúria jogértelmezése szerint tehát az egy felszámolói intézkedésből eredő, és a felszámolási költségek között nyilvántartott munkavállalói igények - függetlenül attól, hogy ténylegesen mikor váltak anyagi jogi szempontból esedékessé - a Cstv. 58. § (1) bekezdése értelmezése szempontjából egy időpontban esedékessé váltnak minősülnek.
(Megjegyzi azonban a Kúria […] nem vonhatók be ebbe a csoportba azok a munkaviszonyból eredő követelések, amelyek még a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkeztek, mert azok nem a felszámoló munkaviszony megszüntetése iránti tevékenységének eredményeként jöttek létre.)
A Legfelsőbb Bíróság BH 1996.553. számú eseti döntésében kifejtett álláspontját, mely szerint az azonos időpontban esedékessé váló felszámolási költségeket az esedékességkor a követelések arányában kell felosztani, a Kúria fenntartja, tehát a felszámolónak az adós rendelkezésre álló vagyonát a fenti értelemben vett azonos esedékességű hitelezői igények között követelésarányosan kell felosztania."
- 1126/1127 -
BH 2011.229.
A felszámolás időtartama alatt a munkavállaló táppénzes időszakában keletkezett, az adóst terhelő táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség felszámolási költségnek minősül az 1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint [1991. évi XLIX. törvény 57. §, 1997. évi LXXX. törvény 19. § (5) bekezdés].
BH 2006.122.
III. A felszámoló által az adós tartozásaként kifizetett összegek elszámolására az 1959. évi IV. törvény 290. §-a és 293. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. f)-g) pontja; 1959. évi IV. törvény 290. §, 293. §].
40.1. Megállapodás a járadék és a jótállási díj egyösszegű kifizetésében
Cstv. 58. § (3) A felszámoló a jogosultakkal megállapodhat az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelések egy összegben való kielégítésében; megállapodás hiányában a felszámoló köteles a jogosultak javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni.
Cstv. 58. § (4) A felszámoló köteles a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére - az 57. § (1) bekezdésének d) pontja szerint e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával - más gazdálkodót megbízni és ezt nyilvánosságra hozni vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni.

Ezeket a kérdéseket érintettük a kielégítési rangsor elemzésénél.
40.2. A függő követeléssel rendelkezők igényének kielégítése
Cstv. 58. § (5) A felszámoló az eljárás során a 3. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti függő követelések rendezésére a hitelezői igénybejelentés szerinti összegben tartalékot képez, figyelemmel a 49/D. § (7) bekezdésben foglaltakra is. Tartalékba kell helyezni a függő követelés jogosultja által a 38. § (5) bekezdés alapján a felszámoló részére kiadott, a függő követelést biztosító óvadékot is. Ha a követelés a felszámolási zárómérleg elkészítéséig nem, vagy csak részben válik esedékessé, az elkülönített összeget, illetve annak fel nem használt - a függő követelés jogosultját a 49/D. § és 57. § szerint megillető - részét bírósági letétbe kell helyezni. A letét felhasználására a Ctv. IX. fejezete szerinti vagyonrendezési eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával kerül sor oly módon, hogy az eljárást legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős befejezését követő 3. év utolsó napjáig kezdeményezheti a függő követelés jogosultja, ezt követően pedig bármelyik hitelező, akinek a követelése a felszámolási eljárásban, a 33/A. § és a 63. § szerinti eljárásokban nem került kielégítésre. Ha kérelmet nem nyújtottak be, vagy azt nem a függő követelés jogosultja nyújtotta be, a bíróság a 3. év lejártát követő 15 munkanapon belül felhívja a függő követelés jogosultját, hogy 15 munkanapon belül jelentse be követelését, és csatolja az annak igazolására vonatkozó okiratokat. A határidő elmulasztása jogvesztő, a bejelentés elmaradása esetén a zálogjog megszűnik. A bíróság ezt követően 15 munkanapos jogvesztő határidővel felhívja a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett többi hitelezőt az említett eljárásokban vagy más eljárásokban meg nem térült követelésük összegének bejelentésére és az annak alapjául szolgáló okiratok csatolására. Ezt követően az 57. § alkalmazásával, 15 munkanapon belül dönt a tartalék felosztásáról a határidőben bejelentkezett hitelezők között.
- 1127/1128 -
Az V. Cstv. Novella vezette be az ún. függő követeléssel rendelkező hitelező fogalmát. A Cstv. 58. § (5) bekezdésben az ún. függő követelésekre elkülönített tartalék felhasználására vonatkozó szabályokat találjuk. Rendelkezik arról, hogy ebbe a tartalékba kell helyezni a függő követelés jogosultja által a Cstv. 38. § (5) bekezdés alapján a felszámoló részére kiadott, a függő követelést biztosító óvadékot is. Egyértelművé teszi, hogy ha a tartalék felhasználása a felszámolási eljárásban nem történik meg (mert a jogosultnak az adóssal szemben fennálló követelése nem válik esedékessé), akkor a felszámolási zárómérleggel alátámasztottan olyan összeget kell a függő követelés jogosultja számára letétbe helyezni, amely őt akkor illetné meg, ha a Cstv. 49/D. §-a vagy az 57. §-a szerinti hitelező lett volna. A tartalék utólagos felhasználásának kezdeményezésére a felszámolás jogerős befejezésétől számítva 3. év végéig van lehetősége a függő követelés jogosultjának. Ha nem érkezik bejelentés, a bíróság felhívja a függő követelés jogosultját, hogy 15 munkanapos jogvesztő határidőn belül jelentse be követelését, és csatolja az annak igazolására vonatkozó okiratokat. A bejelentés elmaradása esetén a zálogjog is megszűnik, nemcsak az igényérvényesítési jogosultság. A bíróság ebben az esetben 15 munkanapos jogvesztő határidővel a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett többi hitelezőt hívja fel a meg nem térült követelésük bejelentésére. A bíróság mindezeket követően a Cstv. 57. §-ának alkalmazásával, 15 munkanapon belül dönt a tartalék felosztásáról a határidőben bejelentkezett, és a felszámolásban vagy azt követően ki nem fizetett igényét hitelt érdemlően igazoló hitelezők között.
A rendelkezéssel kapcsolatos problémákat a 3. §-nál részletesen elemeztük, nem ismétlem meg az ott írtakat.
41. A felszámoló díja
41.1. Általános kérdések a díjjal kapcsolatban
A felszámolók díjazására vonatkozó rendelkezések az elmúlt időszakban többször változtak. A jelenleg hatályos rendelkezéseket a 2000. évi CXXXVII. törvény iktatta be a törvénybe, eldöntve egy sokat vitatott kérdést, a felszámolói díj áfa tartalmának kérdését is.
- 1128/1129 -
Ugyanakkor a törvényalkotó azt is eldöntötte, hogy az állam részben megfinanszírozza a felszámolók díját. Ez a döntés azért fontos, mert a felszámolási eljárások nagy része egyszerűsített módon fejeződik be és az adós vagyona ilyenkor csak elvétve nyújt fedezetet a felszámoló díjára.
Az V. Cstv. Novella annyiban módosította a felszámolói díjra vonatkozó előírásokat, hogy módosította a minimumdíjakat és a díjkiegészítési számlára utalandó összeget. Ezenkívül a bevétel fogalmát összhangba hozta a számviteli előírásokkal. Az új szabályokat a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben kell alkalmazni.
Nemcsak a felszámolói díj összege változott az elmúlt időszak során, hanem a felszámolói díj alapjául szolgáló bevételeket is több döntés konkretizálta. Több kísérlet született a felszámolói díj fedezetének megteremtésére. A felszámoló díjazását illetően problémát okozott az, hogy magának a felszámolónak a jogi státusza nincs egyértelműen meghatározva, nem tisztázta a törvény a teljesítési segéd és a felszámolói tevékenység kapcsolatát. Bizonytalanság mutatkozott a felszámolói díj alapjának meghatározásánál is. A bírói gyakorlat ezen túlmenően - szinte párhuzamosan a törvényalkotók elképzelésével - korlátozta a felszámolási költségként elszámolható költségek körét. Ugyanakkor kialakultak azok a technikák, amellyel a gazdálkodó szervek vezetői, tulajdonosai a vagyont a felszámolás alá kerülő cégekből kimenthetik, így egyre kevesebb ügyben adott a felszámolói díj fedezete.
A IV. Cstv. Novella nem kifejezetten a díjhoz nyúlt hozzá, hanem a felszámolás költségeinek azon köréhez, amelyben a bírói gyakorlat - talán a törvényalkotói szándékot is meghaladva - a díjat csökkentő módon határozta meg azon teljesítési segédek körét, akiknek költségét a díjból kellett fedezni. A változások a 2007. január 1-je után induló ügyeknél jelentősek, ezért a felszámolási költség/felszámolói díj kérdésében a jelenlegi gyakorlatot mutatom be, visszautalok azonban a felszámolási költségeknél írtakra.
A változások lényege nagyon röviden az alábbiakban foglalható össze:
- A Cstv. 59. § (1) bekezdésben meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános fogalmi adó összegét nem tartalmazzák, ennek következtében az áfa összegét a megállapítható díjhoz hozzá kell számítani, ezért ezekben az ügyekben a 2/2000. PJE határozat iránymutatása nem alkalmazható. Természetesen ehhez az alaprendelkezéshez kellett igazítani a díjkiegészítési alapból történő ki- és befizetéseket, amelyek technikai jellegű jogszabály-módosításnak minősülnek.
- A másik fontos változás, hogy egyszerűsített felszámolás esetén 100 000 forintra (2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben 150 000 forintra) egészíti ki a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala a felszámoló díját, ha az általános forgalmi adót nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díj nem éri el ezt az összeget. A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben ehhez még hozzászámítandó a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a. A törvény rendelkezik arról, hogy az egyszerűsített felszámolások költségeit az állam fedezi.
- 1129/1130 -
Az erre vonatkozó előírásokat az egyszerűsített felszámolás során nyújtott támogatás központi költségvetéssel történő elszámolásának és a támogatás folyósításának részletes szabályairól szóló, alább közölt 37/2012. (XII. 17.) NGM rendelet tartalmazza.

1. § (1) A felszámoló díjának a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 59. § (5) bekezdésében meghatározott összegre való kiegészítése esetén a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala (a továbbiakban: Gazdasági Hivatal) - a felszámolást lefolytató bíróságnak a felszámoló nevéről, székhelyéről, számlaszámáról és a részére megállapított összegről szóló értesítése alapján - összesített kimutatást készít.
(2) Az összesített kimutatásban - negatív tételként - külön soron kell feltüntetni a Gazdasági Hivatal által a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kezelt pénzösszeget.

2. §[312] A Gazdasági Hivatal negyedévente összesített kimutatást készít
a) a végelszámoló meg nem térült és igazolt készkiadásairól, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 131/A. § (6) bekezdésében,
b) a Bérgarancia biztos meg nem térült és igazolt készkiadásairól és munkadíjáról, a Ctv. 117/A. § (5) bekezdésében,
c) a végelszámoló meg nem térült, igazolt készkiadásairól és munkadíjáról, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 9/J. § (5) bekezdésében
meghatározott összeghatárig való kiegészítés érdekében.

3. § (1) A Gazdasági Hivatal az 1. és 2. §-ban meghatározott összesített kimutatásokat a tárgynegyedévet követő hónap 15. munkanapjáig küldi meg az államháztartásért felelős miniszternek.
(2)[313] Az államháztartásért felelős miniszter az összesített kimutatás beérkezésétől számított 15 munkanapon belül intézkedik az 1. és 2. § szerinti kimutatások alapján járó kifizetéseknek a központi költségvetés Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01457058 számú, "Egyéb pénzügyi elszámolások" kiadási számláról
a) a Cstv. 59. § (5) bekezdése szerinti esetben a Gazdasági Hivatal 10032000-01483013-25000007 számú, "Egyszerűsített felszámolási" letéti számlájára,
b) a 2. § a) pontja szerinti esetben a Gazdasági Hivatal 10032000-01483013-28000006 számú, "Végelszámolási munkadíj" letéti számlájára,
c) a 2. § b) pontja szerinti esetben a Gazdasági Hivatal 10032000-01483013-29000009 számú, "Bérgarancia biztos fedezet" letéti számlájára,
d) a 2. § c) pontja szerinti esetben a Gazdasági Hivatal 10032000-01483013-27000003 számú, "Egyesületek, civil szervezetek megszüntetése" letéti számlájára
történő átutalásáról.

4. § (1) A Cstv. 59. § (6) bekezdésében meghatározott esetekben a visszapótlás során a Gazdasági Hivatal a központi költségvetés Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01034004-00000000 számú, "különleges bevételek" számlára való átutalással pótolja vissza az előző évben igénybe vett kiegészítő kifizetések összegét.
- 1130/1131 -
(2) A visszapótlás tekintetében a fedezet akkor tekinthető biztosítottnak, ha a Cstv. 59. § (2) bekezdésében meghatározott díjkiegészítési számlán - a visszapótlást követően - legalább háromszáz millió forint marad.

- Technikai módosításnak tekinthető a Cstv. 59. § (1) bekezdésének a megváltoztatása, amely pontosítja az egyezség esetén megállapítható díj alapját. Az új szabály szerint az egyezség körébe vonható vagyon értékének 5%-a vehető figyelembe, de minimum 100 000 forint. (2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben 300 000 forint a minimumösszeg.) A törvény visszautal a 42. §-ra, amely viszont az egyezség körébe vonható vagyon mértékéről és nem értékéről beszél. Az egyéb ezzel kapcsolatos jogalkalmazási nehézségekről az egyezségkötésnél szóltunk, az ott leírtak változatlanul élő problémának minősülnek.
- Mindazon egyéb kérdések, amelyeket a felszámolói díj korábbi jogszabály alapján történő megállapításánál tettünk továbbra is figyelembe veendők, így különösen a teljesítési segéd, az ügyvédi munkadíj, a könyvelési teendők és a kamat összegének a díj alapjánál történő figyelembe vételénél.
- Nem változott az az előírás, hogy a díjkiegészítési számla csak a vagyon értékesítése után felszámítható felszámolói díjért áll helyt, a felszámolás alatti tevékenység után megállapítható díj ki nem elégíthető részét nem fedezi. Nem változott az a szabály sem, hogy nincs helye beszámításnak a díjkiegészítési számla javára befizetendő összeggel szemben.
41.2. A felszámoló díja
Cstv. 59. § (1) A felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a (ha a felszámolási eljárást a csődeljárás megszüntetésével egyidejűleg rendelték el, akkor 3%-a), de legalább 300 000 forint. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő bevétel 2%-a vehető díjként figyelembe. A bíróság ettől a mértéktől különösen bonyolult ügyben eltérhet, és a felszámoló díját ennél magasabb összegben állapíthatja meg. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 forint, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a. Egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékének [42. §] 5%-a, de legalább 300 000 forint. Ha a felosztható vagyon mértéke több mint 1 000 000 000 forint, akkor a felszámolói díjat a bíróság ennél alacsonyabb mértékben, a felszámoló által elvégzett tevékenység és munkateher figyelembevételével állapítja meg. Az e §-ban meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák. A felszámoló 27/A. § és 39. § szerinti felmentése esetén díjazását az általa végzett tevékenységre tekintettel és a működése alatt az adóshoz befolyt bevételek arányában kell megállapítani.
- 1131/1132 -
A 2009. szeptember 1. előtt érkezett ügyekben alkalmazandó szabály:

59. § (1) A felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a, de legalább 100 000 Ft. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő árbevétel 2%-a vehető díjként figyelembe. A bíróság ettől különösen bonyolult ügyben eltérhet. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 Ft. Egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének (42. §) 5%-a, de legalább 100 000 forint. Az e bekezdésben meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák.

A 2009. évi módosítás a következő változásokat tartalmazza:
- A befolyt követelések esetén pontosította a törvény szövegét, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezetett követelések bevétele a díj alapja.
- Amennyiben csődeljárásból fordult át a felszámolás, a díj százalékos mértéke 5% helyett 3%.
- A minimumösszeget 300 000 forintra emelte fel.
- Az egyszerűsített felszámolás esetén a 300 000 forintos díjon felül megilleti a felszámolót a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevételének 1%-a.
- Kiegészítette a szabályt azzal, hogy a felszámoló felmentése esetén a felszámoló díját az általa végzett tevékenységre tekintettel és a működése alatt az adóshoz befolyt bevételek arányában kell megállapítani.
A 2011. évi Módtv. az így kialakított szabályokat annyiban változtatta meg, hogy egyezségkötés esetén, ha a felosztható vagyon mértéke több mint 1 milliárd forint, akkor a felszámolói díjat a bíróság ennél alacsonyabb mértékben, a felszámoló által elvégzett tevékenység és munkateher figyelembevételével állapítja meg. Az elv itt is az, hogy amennyiben az adós vagyonához mért százalékos díjkulcs aránytalanul magas díjat eredményezne a felszámoló által elvégzett munkához és felelősségéhez képest, a bíróság a díjat alacsonyabb mértékben határozhatja meg.
41.2.1. A díj alapjának meghatározása
A Cstv. 59. § (1) bekezdése tartalmazza a felszámoló díjának általános szabályait. Így meghatározza a törvény a felszámoló díját az általános szabályok szerint lefolytatott eljárás esetén, az egyszerűsített felszámolásban és egyezséggel záruló eljárásban. Az utóbbiak a viszonylag egyszerűbb esetek.
Egyszerűsített felszámolásban a díj a 2009. szeptember 1-jéig érkezett ügyekben meghatározott összeg, függetlenül attól, hogy esetleg milyen nagyságú vagyont értékesített a felszámoló.
-1132/1133 -
A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben ehhez az értékesítés és behajtott követelések 1%-a járul.
Egyezség esetén a díj és a díj alapjául szolgáló vagyontárgyak nettó értéke könnyen meghatározható.
Az általános szabályok alapján történő felszámolásnál az "eladott vagyontárgyak árbevétele" (2009. szeptember 1. után "bevétele") és a "befolyt követelések pénzbevétele" fogalmak meghatározása okoz gondot. (A 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett követelések pénzbevétele kifejezés szerepel a törvényben.) Sem a Cstv., sem a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet nem tartalmaz a bevétel, árbevétel, pénzbevétel fogalmára nézve meghatározást. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.) előírásait a hatályos Cstv.-ben és a Korm. rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni, azaz a Cstv. vonatkozó szabályai elsőbbséget élveznek a Számv. tv. általános szabályaival szemben. A számviteli törvény fogalomhasználatában (Számv. tv. 47. § 71-74. §) árbevétel alatt mindig nettó árbevételt kell érteni, azonban a felszámolói díj alapjának meghatározása során nem lehet csak a számviteli fogalomra leszűkíteni ezt a kérdést. A felszámolási eljárás "totális végrehajtás", mely magába olvasztja az adós gazdálkodó szervezet elleni, az adós vagyonával kapcsolatos végrehajtási eljárásokat. A felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ilyennek minősül az adóhatóságnak az adóssal szembeni adófizetésre vonatkozó követelése is. Emiatt az Art. 87-93. § alapján folyó adóvégrehajtási eljárásokat sem lehet a felszámolási eljárás alatt folytatni, tehát az adók beszedése is tulajdonképpen az adós vonatkozásában a felszámoló feladata. A felszámoló kettős jogi státusából következik, hogy amikor az eljárás során az adóhatóság, mint az egyik hitelező követelését (az áfa összegét) a felszámoló behajtja, a vagyontárgyak értékesítése esetén nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a behajtott összeg figyelmen kívül marad a díj meghatározásánál. Ezért a felszámoló díja alapjának meghatározásánál a vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele csak úgy értelmezhető, hogy mindkét esetben az áfa összegével növelt bevételt lehet a díj alapjául figyelembe venni. [Lásd joggyakorlatnál 4/2002. (VI. 17.) Kollégiumi ajánlást, és az ÍH 2007.1.47. számú döntést.] Ezt az álláspontot fogadta el az a szakmai tanácskozás, amelyet 2007. december 10-én tartottak Gyulán a felszámolási ügyeket intéző bírák.[314] A tanácskozáson az is megfogalmazódott, s ezzel egyetértek, "hogy a felszámolás kezdő időpontja után befolyó tetszőleges árbevétel a felszámolói díj alapját képezi, mégpedig akkor is, ha az adós által a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött és teljesített jogügyletekből ered".
- 1133/1134 -
A bírói gyakorlat szűkítette az árbevétel körét is, amikor kimondta, hogy a lekötött betétből származó kamatbevétel nem tekinthető értékesítési árbevételnek, így a felszámolói díj alapjául sem szolgálhat. Ezt a megoldást sok kritika érte, de a Legfelsőbb Bíróság 2001-ben elvi határozat szintjére emelte a korábbi döntését, érzékeltetve, hogy az elvet változatlanul jónak tartja. Ugyanígy nem minősül értékesítési árbevételnek, pl. az iparszövetség által visszafizetési kötelezettség nélkül biztosított juttatás sem. Az eseti döntésekből az rajzolódik ki, hogy a gyakorlat szűkítően értelmezi az árbevétel fogalmát.
A felszámolók csak jogerős bírói végzés alapján állíthatnak ki számlát a díjról, s emelhetnek le pénzt a díj fedezetére, az ezzel ellentétes gyakorlat törvénysértő.
Amennyiben a kezdő időpont után az adós vezetője a felszámoló helyett jogosulatlanul intézkedik követelés behajtása iránt, az így befolyó összeg is a díj alapját képezi (BDT 2009.12.225.). A Fővárosi Ítélőtábla ezzel ellentétes, a joggyakorlatban közölt (Fpkf.15.44.862/2004/5.) döntést hozott.
A döntésekből az rajzolódik ki, hogy a felszámoló ilyen esetben csak akkor jogosult a bevételt a díj alapjánál figyelembe venni, ha az adós vagyona felett átvette az irányítást és a bevétel ebből a munkából eredeztethető.
Ha az adós a felszámolás kezdő időpontja után termelőtevékenységet folytat, a díj alapjául csak az a bevétel szolgál, amely azon időponttól keletkezett, amikor a felszámoló átvette a tevékenység irányítását. (Ez abban az esetben okozhat problémát, ha a kezdő időpont után hosszabb idő telik el a felszámolás tényleges megkezdéséig. A jövőben a kezdő időpont megváltoztatása miatt kevésbé éles a probléma.) A Szegedi Ítélőtábla több döntésében ennél árnyaltabb megoldást alkalmazott.
Sokan vitatták, hogy a felszámoló jogosult alacsonyabb összeget elszámolni a törvényben írt mértéknél. Álláspontjuk szerint ezzel megrövidítik a díjkiegészítés lehetőségét s az államnak hátrányt okoznak. Ez az álláspont azonban téves, s ezt a BDT 2012.2812. számú döntés alátámasztja.

JOGGYAKORLAT
EBH 2001.546.
A lekötött betétből származó kamatbevétel az adós vagyonának működtetéséből ered, s mint pénzügyi művelet eredményeként jelentkező bevétel nem tekinthető sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek, ezért a felszámolói díj alapjául sem szolgálhat.
II. Az iparszövetség által visszafizetési kötelezettség nélkül biztosított juttatás sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek nem minősül. Az az adós felszámolás alá vonható vagyonának része, de a felszámolói díj megállapítása során figyelmen kívül marad.
BH 2014.312.
II. A felszámoló a végrehajtótól átvett összeg után nem a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése, hanem a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján jogosult a felszámolói díj érvényesítésére [1991. évi XLIX. tv. 49/D. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
- 1134/1135 -
BH 2013.311.
Amennyiben a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a felszámoló díjazásáról az addig végzett tevékenysége alapján.
15.Kfv.I.35.146/2004/5. (Legfelsőbb Bíróság):
A bíróság felszámolói díjat megállapító végzése nélkül nincs jogalapja a felszámolói díjról szóló számla kibocsátásának.
BH 1999.228.
A felszámoló díjkövetelésének alapjaként csak az általa "behajtott" követelések vehetők figyelembe. Az adós vagyonának "működtetéséből" származó kamatbevétel ilyennek nem tekinthető, ezért azt a díjalap számításánál nem lehet figyelembe venni.
BH 1999.37.
A felszámoló díjkövetelésének alapjául az értékesített vagyon betétként való lekötésével jelentkező pénzbevétel (kamat, hozadék) nem vehető figyelembe.
BDT 2012.2812.
A jogszabály tiltó rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a felszámoló a díjigényét a jogszabály szerint megállapítható díjnál alacsonyabb összegben jelölje meg, és a bíróság az általa kért összeget állapítsa meg.
BDT 2009.12.225.
A felszámolás kezdő időpontja után értékesített vagyontárgyak ellenértéke és behajtott követelések akkor is a felszámolói díj előleg alapját képezik, ha a behajtás érdekében jogosulatlanul az adós ügyvezetője intézkedett (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.069/2007/2. szám).
ÍH 2007.1.47.
A felszámolói díj alapjának a meghatározásánál a vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele csak úgy értelmezhető, hogy mindkét esetben az áfa összegével növelt bevételt lehet a díj alapjául figyelembe venni (Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.193/2006/2. szám).
12.Fpkf.43.190/2013/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Kiszámlázott, de ténylegesen be nem folyt bevétel után a felszámoló díjra nem tarthat igényt.
Az indokolásból: "Bár a felszámolás alatti tevékenységből eredő bevétel esetében a jogalkotó nem hangsúlyozza külön, hogy ez is a befolyt pénzbevételként értendő, azonban a töretlen bírói gyakorlat ez esetben is csak a ténylegesen befolyt bevétel alapján állapít meg díjat (a be nem folyt bevétel követelésként szerepel a mérlegben) a kiszámlázott, de ténylegesen be nem folyt bevétel után a felszámoló díjra nem tarthat igényt."
15.Fpkf.43.437/2012/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Nincs jogi akadálya annak, hogy a felszámoló a díjigényét a jogszabályban rögzített díjnál alacsonyabb összegben állapítsa meg és a bíróság azt az általa kért összegben állapítsa meg.
15.Fpkf.44.133/2009/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adós felszámolás alatti tevékenységéből eredő árbevétel 2%-a vehető figyelembe díjként akkor is, ha az adós vezetője a felszámoló engedélye nélkül jogszerűtlenül folytatta a tevékenységet.
15.Fpkf.44.862/2004/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az adós felszámolás kezdő időpontja után folytatott gazdasági tevékenységéből eredő árbevétel csak akkortól alapja a felszámoló díjának, amikortól a felszámoló az adós vagyona és tevékenysége fölött az ellenőrzést tényegesen átvette.
Fpkf.12.43.046/2006/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolói díj mértéke az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a, és az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az abból eredő árbevétel 2%-a. Az így megállapított teljes felszámolói díj áfaköteles. A díj-kiegészítési számlára történő befizetés a felszámoló kötelezettsége.
- 1135/1136 -
Az indokolásból: "Ezért az adós felszámolás kezdő időpontja után folytatott gazdasági tevékenységéből eredő árbevétel mindaddig, amíg a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyona és tevékenysége felett az ellenőrzést ténylegesen át nem vette, nem minősül olyan bevételnek, amely a felszámolói díj alapját képezi."
Fpkf.II.25.193/2006/2. (Győri Ítélőtábla):
A felszámolói díj alapjának meghatározásánál az értékesített vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele úgy értelmezendő, hogy mindkét esetben az áfa összegével növelt (bruttó árbevételt) kell a díj alapjánál figyelembe venni.
Gf.I.30.034/2004/6. (Szegedi Ítélőtábla):
A felszámoló bíróság, amikor a felszámolói díj megállapítása mellett a felszámoló részére az adóst megillető áfa visszaigénylésének lehetőségét engedményezi, nem a visszaigénylés jogszerűségéről dönt. Abban a kérdésben, hogy az áfa visszaigénylés jogszerű vagy sem, az adóigazgatási eljárás keretében hatáskörrel rendelkező adóhatóság határoz, a jogerős adóhatósági határozat pedig a bíróság által közigazgatási perben vizsgálható felül.
Megyei Kollégiumi Vélemény: A Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 4/2002. (VI. 17.) számú Kollégiumi ajánlása:
A felszámolói törvény alkalmazásában az eladott vagyontárgyak árbevétele és a felszámolás alatt végzett tevékenység árbevétele alatt az általános forgalmi adót is tartalmazó árbevételt kell érteni. A felszámoló díjának alapja a Cstv. 50. § (6) bekezdésben, illetve a Cstv. 59. § (1) bekezdése és 60. § (1) bekezdésben szabályozott díjmegállapítás során az így megállapított bruttó árbevétel.
41.2.2. A felszámolói díj és a felszámolási költségek kapcsolata
A Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontjának még 2007. január 1-jéig hatályos szövege értelmében felszámolási költségnek minősül a felszámoló díja, amely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat. Főszabályként azt mondhatjuk, hogy a felszámolónak a Cstv.-ben meghatározott feladatait a díj ellenében kell elvégezni. Ha ezt saját apparátusával nem tudja megoldani, igénybe vehet külső teljesítési segédet, azonban ennek költségét nem háríthatja át a hitelezőkre azzal, hogy felszámolói költségként elszámolja. Leggyakrabban a könyvvezetési és az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban merülnek fel problémák. Pontosan nem határozható meg, hogy mely tevékenységek minősülnek felszámolási költségnek, mert ez függ a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet nagyságától, tevékenységétől és egyéb előre, akár jogszabályban meghatározhatatlan kérdésektől. Egy közepes vagy nagyobb cég felszámolása esetén senkiben nem merül fel, hogy a könyvelést végző részleg dolgozóinak a munkabérét a felszámolónak kellene kifizetni. Ugyanakkor kisebb, egyszerűsített felszámolások esetén elvárható a bírói gyakorlat szerint a felszámolótól, hogy a felszámolás adminisztrálásával járó könyvelési tevékenységet, adóbevallási tevékenységet elvégezze a saját apparátusával. Ebben az esetben sem kell megismételni a felszámolási költségek kapcsán leírtakat, csak visszautalok a Cstv. 57. § (2) bekezdésnél közölt bőséges joggyakorlati esetekre.
- 1136/1137 -
JOGGYAKORLAT
BH 2000.366.
I. A felszámoló teljesítési segédjének díját nem külön felszámolási költségként az adós vagyonának terhére, hanem a felszámolót megillető díjból kell fedezni.
II. A kijelölt felszámoló által megbízott ügyvéd(ek) díját csak abban az esetben lehet felszámolási költségként elszámolni, ha igénybevételére az általános jogi szakképzettséget meghaladó, különleges szakértelmet igénylő feladat ellátása érdekében van szükség. Egyébként ez a díj a felszámolónál felmerült kiadásnak minősül, azt a felszámolónak a saját díjából kell fedeznie.
BH 1998.503.
A felszámolási eljárásban a felszámoló által külön felszámítható költségek, illetőleg a felszámoló díjából fedezendő költségek köre, ezek elszámolásának módja.
41.3. A felszámolói díj fedezete
Cstv. 59. § (2) Ha a felszámoló részére az általános forgalmi adót nem tartalmazó, ténylegesen kifizethető díj a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 4%-át meghaladja, a díjból a 4%-ot meghaladó részt - ide nem értve az (1) bekezdés szerinti díjemelésnek megfelelő hányadot - be kell fizetni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára, feltéve, hogy a díj (1) bekezdésben díj a 300 000 forintot meghaladja, de a 400 000 forintot nem éri el, akkor csak a 300 000 forint feletti összeget kell befizetni a díjkiegészítési számlára. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén - ha az általános forgalmi adót nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díj az 1%-ot meghaladja - az 1%-ot meghaladó részt kell befizetni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára. A díjkiegészítési számla javára befizetendő összeggel szemben beszámításnak nincs helye.
(3) Ha a felszámoló általános forgalmi adót nem tartalmazó, ténylegesen kifizethető díja nem éri el a 4%-ot, a bíróság a végzés jogerőre emelkedését követően értesíti a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, megjelölve a felszámoló nevét, székhelyét és a részére megállapított összeget, amely a ténylegesen befolyt díj és a 4% közötti különbözet összege. Ha az (1) bekezdésben meghatározott díj - ide nem értve az egyszerűsített felszámolási eljárásokat - a 300 000 forintot nem éri el, a Gazdasági Hivatal a felszámoló általános forgalmi adót nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díját 300 000 forintra egészíti ki.
(4) A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala a különbözet kiutalását - megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges, a díjkiegészítéssel arányos összeggel - az értesítés beérkezésétől számított 15 napon belül teljesíti, kivéve, ha a díjkiegészítési számlán az értesítés kézhezvételének időpontjában nincs meg a szükséges pénzösszeg, vagy ha a felszámoló a díjkiegészítési számlára esedékes befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Ebben az esetben a Gazdasági Hivatal az értesítésben megjelölt felszámolókat - megfelelő fedezet esetén - az értesítések beérkezési sorrendjében elégíti ki.
- 1137/1138 -

A fenti rendelkezések csak a Cstv. 60. § (4)-(6) bekezdésével együtt értelmezhetők, ezért ezeket is itt közlöm.

Cstv. 60. § (4) A felszámolónak az 59. § (1) bekezdése szerint megállapított díját - megnövelve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges arányos összeggel - elsősorban a Gazdasági Hivatal által kezelt elkülönített számlán rendelkezésre álló összegből kell megfizetni. Ha az elkülönített számlán a díj megfizetésére szolgáló összeg kevesebb, mint az 59. § (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló a különbözetet felszámolási költségként [57. § (2) bek. g) pont] érvényesítheti, kiegészítve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges arányos összeggel.
(5) Ha a (4) bekezdésben foglaltak alapján a felszámolónak az általános forgalmi adót nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díja - figyelemmel az 59. § (2) bekezdésében foglaltakra - meghaladja a 4%-ot, illetve az 1%-ot, a bíróság elrendeli, hogy a 4%-ot, illetve az 1%-ot meghaladó részt a Gazdasági Hivatal által kezelt, illetve az adós számlájáról a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára [59. § (2) bek.] utalják át. Erről a bíróság a végzése megküldésével mind a Gazdasági Hivatalt, mind a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát értesíti.
(6) Ha a Gazdasági Hivatal által vezetett elkülönített számlán rendelkezésre álló összeg a felszámoló díját és az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeget meghaladja, a különbözetet az adós hitelezőinek befizetésük arányában vissza kell fizetni [kivéve a 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti függő követelés nyilvántartásba vételekor befizetett összeget, amennyiben erre a követelésre - az 58. § (5) bekezdése szerinti - tartalékot kellett képezni, és annak felhasználása még nem történt meg]. Amennyiben az egy hitelezőnek visszajáró összeg az 5000 Ft-ot nem éri el, ezt az összeget a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala által kezelt díjkiegészítési számlára kell átutalni.
A három bekezdésből a (6) bekezdés változott érdemben, ezért a korábbi rendelkezést is közlöm:

60. § (6) Ha a Gazdasági Hivatal által vezetett elkülönített számlán rendelkezésre álló összeg a felszámoló díját és az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges összeget meghaladja, a különbözetet az adós hitelezőinek befizetésük arányában vissza kell fizetni. Amennyiben a hitelezők egy részénél a visszafizetés összege a 300 Ft-ot nem éri el, ezt az összeget a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díj-kiegészítési számlára kell átutalni.

A törvény 1997. évi módosítása során került a törvénybe az a megoldás, mely szerint a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala egy ún. díjkiegészítési számlát vezet.
- 1138/1139 -
Erre a számlára a felszámolók a díjuk egy részét befizetik és így teremtődik alap a díj finanszírozására olyan ügyekben, ahol nincs erre fedezet.[315]
Az V. Cstv. Novella annyiban változtatta meg a szabályokat, hogy 300 forintról 5000 forintra emelte azt az összeget, amelynek visszautalásáról nem kell gondoskodni, további a függő követeléssel rendelkező hitelezőkre vonatkozó szabályokat itt is beiktatta a törvénybe.
A 2011. évi Módtv. a (4) bekezdés szabályait kiegészítette azzal, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala a különbözet kiutalását nem teljesíti, ha a felszámoló a díjkiegészítési számlára esedékes befizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Változott a Cstv. 49/D. § alapján történt értékesítés estén a díj elszámolása, a 2012. március 1-jétől indult eljárásokban a zálogtárgyak vételárának 2%-át a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához kell átutaltatni a "felszámolói befizetések letéti számla" megnevezésű számlára, s ezt a Gazdasági Hivatal elkülönítetten kezeli. Amikor a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala az egyszerűsített felszámolások során ki nem fizethető felszámolói díjak kiegészítésére vonatkozó igényét a központi költségvetés felé bejelenti a negyedév végén, akkor a zálogtárgyak értékesítéséből befolyt és elkülönített összeggel csökkentenie kell a lehívni kívánt összeget az 59. § (5) bekezdése szerint. Amikor a központi költségvetéstől megérkezik a különbözet, akkor a bírósági végzések alapján a felszámolók részére ki kell utalnia a megítélt kiegészítéseket. Itt visszautalok a 49/D. §-nál írtakra.
A gyakorlatban újabb vitatott kérdés merült fel a felszámolói díjak megállapításával kapcsolatban a 49/D. § alapján megállapított díjakra figyelemmel. Nagyon sok esetben előfordul, hogy az adós egyetlen vagyontárgya a zálogjoggal terhelt vagyon, amelyet a felszámoló értékesít, majd egyszerűsített felszámolással zárja le az ügyet, s kéri a díját az egyszerűsített felszámolás szabályai alapján, továbbá ehhez hozzászámítja a 49/D. § alapján járó díjat. Több bíróság ezt a megoldást nem fogadja el, így ellentétes döntések születnek országszerte. Van olyan bíróság, amely az egyszerűsített felszámolás díját megállapítja, de a 49/D. § alapján felvett díjat visszafizetteti a felszámolóval.

"A felszámolók általános jogértelmezése szerint a 49/D. § (1) bekezdés a zálogjoggal terhelt vagyon értékesítési árbevételének megosztását szabályozza a zálogjogosult és a felszámoló között (ez utóbbi esetében az értékesítés költségei és az értékesítés jutaléka). A hibásan »felszámolói díj«-nak nevezett, valójában jutaléknak is tekinthető felszámoló illető árbevétel-hányadnak - a nagyobb árbevétel elérése érdekében nyílván ösztönző jelentősége is van, ezért % arányosan került megállapításra a mértéke. Mivel ez az árbevételen a hatályos szabályozás alapján kizárólag a zálogjogosult-, illetve a felszámoló osztozhat, a felszámolótól végzésben visszavett pénzt csak a zálogjogosult kaphatja meg. Mi lehet a logikája a visszafizetést elrendelő végzésnek, hisz az egyszerűsített befejezés esetén nem csak a felszámoló esik el jelentős bevételtől, hanem a zálogjogosult kerül kedvezőbb kielégítési pozícióba. Várható-e, hogy a bírói gyakorlat egységesítése során, a 49/D. § (1) alapján járó felszámolói díjhányad (akár más néven-talán: értékesítési jutalék) elkülönüljön az 59. § szerinti felszámolói díjtól, kizárva az értelmezési anomáliákat?"
- 1139/1140 -

Ez a felvetés egy felszámolói konferencián hangzott el, és plasztikusan mutatja az ellentétet a bírói és felszámolói érvelés között.[316]
Dr. Csőke Andrea a Nagykommentárban az alábbi választ adja a felmerült kérdésre:

"A felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (4) bekezdése szerint a felszámoló ténylegesen kifizethető díját a Cstv. 49/D. §-a szerint már érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani.
Ez a mondat értelmezhető úgy, hogy
1. a felszámoló díjának megállapításánál a zálogtárgyakon felüli vagyon értékesítéséből befolyt vagyont kell figyelembe venni, s ennek alapján kell a díjat megállapítani. A szövegből következően mindaddig, amíg a nem zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből, illetve követelések behajtásából befolyó bevétel alapján számított felszámolói díj el nem éri a zálogtárgyak értékesítése alapján kiszámított díjat, a felszámoló díj nem növelhető (gyakorlatilag csak a zálogtárgyból befolyó összeg illeti meg a felszámolót); illetve
2. A zálogtárgyak értékesítéséből befolyt vételár megosztásának változása miatt most először ki kell számítani a zálogtárgy értékesítése után a felszámolót megillető összeget, és a befolyt vételárból ezt félre kell rakni. A nem zálogtárgyak értékesítéséből befolyt vételár alapján kiszámítható a felszámolót megillető díj, amely a díjkiegészítési számláról a hitelezők befizetéseiből fedezendő. Gyakorlatilag a kettőt össze kell adni. Ha a kettőt összeadva sem éri el a minimumösszeget a felszámolói díj, akkor nyilvánvalóan lehet igényelni a kiegészítést. Ha a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeg meghaladja a minimumdíjat, de a nem zálogtárgyból igényelhető nem, akkor a kettőt össze lehet adni, de a nem zálogtárgyak után nem lehet kiegészítést kérni. Álláspontom szerint ez a második értelmezés a helyes."

A problémát - mint látjuk az előzőekből - alapvetően a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (4) bekezdése okozza, amely előírja, hogy a felszámoló számára a Cstv. 59-60. §-ai alapján ténylegesen kifizethető díjat a Cstv. 49/D. §-a szerint már érvényesített díjjal csökkentett összegben kell megállapítani. Ugyanilyen rendelkezést tartalmazott a korábbi 16/2006. (IV. 7.) IM rendelet is, azzal, hogy ott még a díj mértéke 4% volt. A fenti előírás értelmezésénél a magam részéről osztom Csőke Andrea álláspontját, az általa második lehetőségként vázolt megoldás fogadható el. Ezzel kapcsolatos kérdéseket a 49/D. § ismertetésénél elemeztük, ismétlésük felesleges.

JOGGYAKORLAT
2/2000. Polgári jogegységi határozat:
Az egyszerűsített felszámolásban a hitelezők által teljesített befizetések, továbbá az adósnak a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonából a felszámolót megillető díj kiegyenlítéséről.
Fpkf.12.45.046/2004/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
I. Az esetben van lehetőség egy adós egyszerűsített felszámolási eljárással való befejezésére, és akkor lehet alkalmazni a felszámolói díj meghatározásának erre vonatkozó rendelkezéseit, ha az adós vagyona az általános szabályok szerinti felszámolási eljárás költségeinek a fedezetére nem elegendő.
- 1140/1141 -
II. A felszámolói díjat terhelő általános forgalmi adó felszámíthatósága szempontjából a felszámolást elrendelő végzés meghozatala időpontjának van jogi jelentősége.
Fpkf.13.44.191/2005/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Az elkülönített regisztrációs díjszámlán kezelt összeg a felszámolói díj és az általános forgalmi adó befizetéséhez szükséges, így az nem áfamentes.
41.3.1. A díj kiegészítése egyszerűsített felszámolás esetén
Cstv. 59. § (5) Egyszerűsített felszámolás esetén 150 000 forintra egészíti ki a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala a felszámoló díját, ha az általános forgalmi adót nem tartalmazó ténylegesen kifizethető díj nem éri el ezt az összeget. A kiegészítéshez szükséges pénzösszeget nem lehet a díjkiegészítési számláról teljesíteni. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala - figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján rendelkezésére álló összeget is - minden negyedév utolsó munkanapján összesíti, és az erről szóló kimutatást az államháztartásért felelős miniszter részére megküldi, hogy a tárgynegyedévben az egyszerűsített felszámolások kapcsán, mennyi az a pénzösszeg, amely szükséges ahhoz, hogy a kötelezettségét - ideértve az általános forgalmi adó fizetéséhez szükséges, a kiegészítéssel arányos összeget is - teljesíthesse. A kimutatás alapján az államháztartásért felelős miniszter - a központi költségvetés terhére - a szükséges összeget a Gazdasági Hivatal rendelkezésére bocsátja, amely a pénzösszeg beérkezését követő 15 napon belül teljesíti a felszámolók részére a kifizetéseket. A Gazdasági Hivatalnak a központi költségvetéssel történő elszámolásának, valamint a pénzösszeg folyósításának részletes szabályait az államháztartásért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.
(6) Az (5) bekezdés szerinti kiegészítő kifizetéseket utólagosan (a tárgyévet követő év május 31-éig) a díj-kiegészítési számláról a központi költségvetés számára vissza kell pótolni, ha erre a visszapótlásra a díj-kiegészítési számla egyenlege a fedezetet biztosítja.
A (6) bekezdés rendelkezése szerint a Cstv. 59. § (5) bekezdés szerinti kifizetéseket utólagosan (a tárgyévet követő év május 31-ig) a díjkiegészítési számláról a központi költségvetés számára vissza kell pótolni, ha erre a visszapótlásra a díjkiegészítési számla egyenlege a fedezetet biztosítja.
Az V. Cstv. Novella hatályba léptető rendelkezése [51. § (5) bekezdés] értelmében a módosított 59. §-ban foglaltakat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, amennyiben a zárómérleget még nem készítették el. A (6) bekezdés értelmében viszont a Cstv. 59. § (6) bekezdése szerinti visszapótlást először a 2010. tárgyévre vonatkozóan kell teljesíteni, ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásokban megemelt díjakat nem lehet a folyamatban lévő ügyekben alkalmazni. Ez az álláspont azonban téves, amennyiben a zárómérleg nem készült el,
- 1141/1142 -
a díjat az új szabályok szerinti magasabb összegben kell megállapítani, a visszapótlási kötelezettség ugyanis ettől független intézkedés.

JOGGYAKORLAT
BDT 2015.3353.
Nincs akadálya annak, hogy a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. §-ában foglaltakat egyszerűsített felszámolási eljárás során is alkalmazzák.
42. Az eljárást befejező végzések
Cstv. 60. § (1) A bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, a bankszámlák megszüntetéséről és a központi értéktár megkeresésével az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről, továbbá rendelkezik az adós leányvállalatának, illetve tröszt esetén a tröszti vállalatnak a megszüntetéséről is.
(2) Ha a felek egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről és az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről.
(3) A bíróság elrendeli az (1)-(2) bekezdés szerinti jogerős végzéseknek a Cégközlönyben való közzétételét, és azokat megküldi a 29. §-ban felsorolt szerveknek.
A Cstv. 60. § (1)-(3) bekezdése határozza meg az eljárást befejező végzés tartalmát, akár az általános szabályok alapján, akár egyezséggel történik az eljárás befejezése. A IV. Cstv. Novella a korábbi rendelkezésen csak annyit változtatott, hogy a bíróság feladatává tette a központi értéktár megkeresését az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítése érdekében. (A 2006. július 1. után érkezett ügyekben alkalmazandó szabály.)
Az eljárást befejező végzésekre a Pp.-nek a határozatok tartalmára vonatkozó előírásait is alkalmazni kell. Általános követelmény, hogy a bíróság határozatának rendelkező része világosan, és a felek számára érthetően tartalmazza a bíróság döntését oly módon, hogy az végrehajtható legyen.[317] A felszámolási eljárást befejező határozat elsősorban a felszámolóra hárít feladatokat, de a hitelezők is ebből a határozatból szereznek tudomást lényeges kérdésekről.
- 1142/1143 -
Külön ügyelni kell arra, hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás folyamán ne okozzon nehézséget (BH 1985.325). Ha a bíróság általi felosztás végrehajthatatlan, nem teszi lehetővé, hogy a követelés kötelezettjével szembeni perbe jogutódként beléphessen az engedményezett követelés jogosultja. A perbe csak pontosan meghatározott követelés tulajdonosa léphet be.[318] Különösen fontos, hogy ha a bíróság a be nem hajtott követeléseket és a megmaradt vagyontárgyakat a hitelezők között felosztja, akkor rendelkezése szabatos legyen. Pontosan meg kell határozni a követelést, amennyiben azt bírósági határozat tartalmazza, a bíróság megnevezését és a határozat számát, a kötelezett pontos adatait, továbbá azt a rendelkezést, hogy a hitelezők pontosan milyen arányban szerzik meg a követelést. Rendelkezni kell arról is, hogy a felszámoló mikor, kinek köteles a felosztott követelésre vonatkozó iratokat átadni, és erre a felszámolót kötelezni kell.[319]

JOGGYAKORLAT
BDT 2016.3500.
Az adós megszüntetése után részvényeihez jogok és kötelezettségek már nem fűződhetnek, ezért a felszámolási eljárás befejezésekor a részvénytársaság adós értékpapírjainak érvénytelenítéséről a bíróságnak kell rendelkeznie a Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) megkeresésével. E kötelezettség független attól, hogy az értékpapír milyen módon került kibocsátásra s hol került elhelyezésre.
42.1. A követelések felosztása
Különösen fontos az, hogy amennyiben a bíróság a be nem hajtott követeléseket és a megmaradt vagyontárgyakat (illetve azok tulajdonjogát) a hitelezők között felosztja, ez a rendelkezés szabatos legyen. Pontosan meg kell határozni a követelést, amennyiben azt bírósági vagy hatósági határozat tartalmazza, a hatóság megnevezését és a határozat számát, a kötelezett pontos adatait, továbbá azt a rendelkezést, hogy a hitelezők pontosan milyen arányban szerzik meg a követelést. Rendelkezni kell arról, hogy a felszámoló mikor, kinek köteles a felosztott követelésre vonatkozó iratokat átadni. Az iratok átadására a felszámolót kötelezni kell.
A követelés tervezett felosztása ellen a hitelezők tiltakozhatnak, de sem a felszámoló, sem a bíróság nem köteles ezt figyelembe venni. Ha a hitelező nem fogadja el a követelést, a bírói gyakorlat értelmében a követelését kielégítettnek kell tekinteni olyan összeg erejéig, amelyet megkapott volna a követelés felosztása során. Célszerű a felesleges fellebbezések elkerülése érdekében a hitelezőkkel előzetesen egyeztetni a felosztás tervét, továbbá úgy megtervezni a felosztást, hogy az adott követelésnek vagy a vagyontárgynak minél kevesebb hitelező legyen a tulajdonosa.
- 1143/1144 -
Az utóbbi időben elterjedt az a gyakorlat, hogy a felszámolók már a követelések Cstv. 52. § (5) bekezdése alapján történő átadásánál is ezt az elvet követik, amely azonban ellentétes a törvényi rendelkezésekkel. Erre az 52. § elemzésénél kitértem.
42.2. Ingatlan tulajdonjogának a felosztása
Amennyiben ingatlan tulajdonjogát osztja fel a bíróság, további szempontokra kell figyelemmel lenni. Ingatlan esetében a határozat rendelkező részének tartalmaznia kell mindazon adatokat, amelyeket az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) és a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet tartalmaz.[320]
Az Inytv. 30. § (1) bekezdés értelmében bejegyzés alapjául szolgál a bíróság ítélete, illetve a hatóság határozata, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak a következőket kell tartalmazni:

Inytv. 32. § (1) Az okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell:
a) az ügyfél természetes személyazonosító adatait, lakcímét és személyi azonosítóját,
b) a statisztikai számjellel rendelkező szervezet megnevezését, statisztikai azonosítóját, székhelyét, a bírósági, illetőleg cégbírósági bejegyzésének számát, egyházi jogi személy esetében nyilvántartási számát,
c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel érintett tulajdoni hányadot,
d) a jog vagy tény pontos megjelölését,
e) a jogváltozás jogcímét,
f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedő - feltétlen és visszavonhatatlan - nyilatkozatát,
g) a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát.

Az Inytv. 34. §-a szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági (bírósági) határozat tartalmára e törvény 32. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbi rendelkezés a bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra (pl. egyezség) nem vonatkozik.
A fentiekből okszerűen következik, hogy a felszámolónak nem elegendő az ingatlan felosztására vonatkozó javaslatot tenni, azokat az adatokat is produkálnia kell, amelyek a bejegyzéshez szükségesek. Különösen fontos magánszemélynél a személyi azonosító, gazdálkodó szervezet esetén a cégbírósági bejegyzés számának a közlése. Ha ezek hiányoznak, a bíróságnak vagy a felszámoló, vagy a hitelezők közvetlen felhívása útján kell az adatokat beszerezni, ellenkező esetben a földhivatal megtagadhatja a tulajdonjog bejegyzését. (Ez akár a bíróság elleni kártérítési per megindításához is vezethet.)
A jogváltozás jogcíme a Cstv. 56. § (2) bekezdésének a rendelkezése, az egyéb határozati rendelkezések értelemszerűen következnek az Inytv. előírásaiból.
- 1144/1145 -
42.3. Döntés a vagyonfelosztási javaslatról
A törvény szövege szerint a bíróságnak nem kell a zárómérleget, illetve vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyni, hanem a végzésben ez alapján kell határozni. Ennek ellenére szinte kizárólag ilyen tartalmú határozatokkal találkozunk, s ezt nem is lehet kifogásolni. Az azonban hiba, ha a bíróság csak a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyásáról rendelkezik, s a határozata rendelkező részében nem tünteti fel, hogy melyik hitelező milyen összeget, illetve követelést, vagyont kap.
42.3.1. A felszámoló költségelszámolásának elbírálása
A vagyonfelosztási javaslat elbírálása kapcsán több bíróság olyan gyakorlatot alakított ki, hogy a javaslatot érdemben megváltoztatva határozott a kifizetendő összegekről. Ezt elsősorban azért teszik, mert nem fogadják el a felszámoló által közölt felszámolási költségeket. A Legfelsőbb Bíróság már egy 1999-ben publikált határozatában kimondta, hogy a bíróság nem változtathatja meg érdemben a vagyonfelosztási javaslatot (BH 1999.422.). Ha nem látja elfogadhatónak, megtagadhatja a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását vagy a vagyonfelosztási javaslat alapján az eljárás befejezését.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon gyakran azért utasítja el a bíróság az eljárás befejezése iránti kérelmet, mert a felszámoló költségelszámolását vitatja. Ezért elvi szinten kell azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a bíróságnak milyen jogosítványai vannak a számlákkal, bizonylatokkal, szerződésekkel igazolt felszámolási költségekkel kapcsolatban. (Ha a felszámoló a feltüntetett kiadásait nem tudja számlákkal igazolni, akkor nyilván nem fejezhető be az eljárás a záróanyag jóváhagyásával.)
A Cstv. 6. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes törvényszék hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. A 6. § (3) bekezdése kimondja, hogy azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Cstv. külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezéseit - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell. A Cstv. kifejezett rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a bíróságnak milyen esetben van döntési jogosultsága az eljárás során. Így többek között dönt a fizetésképtelenség kérdésében, a közbenső mérleg, zárómérleg jóváhagyásáról s egyéb kérdésekről. A jogerős végzéssel elrendelt felszámolás elvégzése a felszámoló feladata, s ennek során a hitelezők, illetve esetlegesen a hitelezői választmány - kivételesen maga az adós - kontrollálhatja a felszámoló tevékenységét, s a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén kifogást nyújthat be a bírósághoz. A bíróság elsősorban tehát az eljárásban részt vevő felek (az adós, a hitelező és a felszámoló [Cstv. 6. § (4) bekezdés]) kérelmei alapján jár el. A Cstv. - a cégeljárástól eltérően - nem biztosít a bíróság részére törvényességi felügyeleti jogkört, ezért a felszámolási eljárásban is alkalmazandó a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésének előírása, mely szerint a jogvitát a bíróság kérelemre bírálja el, s ennek során a felek által előterjesztett kérelmekhez kötve van.
- 1145/1146 -
A felszámolási eljárásban a bíróság tehát elsősorban a felek kérelmére jár el, hivatalból a felszámoló tevékenységét nem ellenőrizheti, a felszámolás menetébe hivatalból nem avatkozhat be, a felszámoló által kötött jogügyleteket nem minősítheti.
Azokban az esetekben, amikor a Cstv. előírása szerint a bíróság feladata (pl. közbenső vagy zárómérleg jóváhagyása) a bíróságok következetes gyakorlata értelmében a bíróságnak gondosan kell vizsgálnia - az esetleges hitelezői bejelentéstől függetlenül - azt, hogy a felszámoló eljárása a törvényi előírásoknak megfelel vagy sem (BDT 2004.3.21., BDT 2004.11.120.). Ez a gondosság azonban nem jelent hivatalbóli eljárást, a bíróság gondos vizsgálatának arra kell kiterjedni, hogy a felszámoló a Cstv., és a kapcsolódó jogszabályok [pl. 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól] előírásait betartva jár el. Ennek során a bíróság jogosult a felszámolót felhívni a mérlegek és költségelszámolások alapjául szolgáló dokumentumok, számlák, szerződések csatolására, de nem jogosult arra, hogy ezeket a szerződéseket, számlákat felülbírálja, érvénytelennek, más tartalmúnak tekintse. Ilyen jogkört a 2003. évi XCII. törvény (Art.) az adóhatóság részére ad, amikor kimondja, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, s az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak [Art. 1. § (7)-(8) bekezdés.]. Ehhez hasonló rendelkezés a Cstv.-ben nem található, ezért a bíróság csak valamely fél erre irányuló kérelme alapján bírálhatja el a jogügyleteket - a hivatalból észlelendő semmisség esetét kivéve -, ha ezek a Cstv. rendelkezéseit figyelembe véve a felszámolás keretén belül elbírálhatóak. (Ezzel kapcsolatban az egyszerűsített felszámolások kapcsán közölt ítélőtáblai kollégiumi vélemény alkalmazható.) Lényeges szabály az is, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság dönt az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről és törli a céget a cégjegyzékből. (Ma már ez nem a cégbíróság feladata.)
A felvetett kérdésekkel kapcsolatban a bírói gyakorlat 2008-tól kezdődően megváltozott. Egyre gyakrabban találkoztunk olyan döntésekkel, amelyek lehetőséget látnak arra, hogy a bíróság az eljárást befejező határozatában kötelezze a felszámolót annak az összegnek a visszafizetésére, amely tekintetében a bíróság a költségelszámolást nem fogadja el, s amely összeget a díj már nem fedez (BDT 2009.7-8.139., Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.017/2008/2.).
A Győri Ítélőtábla Fpkf.IV.25.534/2007/2. számú végzésében a felszámolót arra kötelezte, hogy a felszámolási költségként el nem számolható kiadásokat a felszámoló köteles az adós pénztárába visszafizetni. A visszafizetett összegekkel az adós felosztható vagyonát megnövelve kell az új zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot elkészíteni.
- 1146/1147 -
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.299/2008/4. számú végzésével ezt a végzést hatályában fenntartotta. A végzés indokolásában rámutatott, hogy az adott ügyben, miután a visszafizetendő összeg meghaladja a felszámolói díj összegét, a bíróság által megállapított felszámolási költségként el nem számolható kiadásokat "a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján, az eredeti állapot helyreállítása körében, az adós pénztárába vissza kell fizetnie". Tévesnek minősítette a felszámoló azon érvelését, miszerint az 51. § (3) bekezdése nem teremt jogalapot a visszafizetés elrendelésére.
Hasonló álláspont tükröződik a BH 2009.12.363. szám alatt közzétett eseti döntésből, amelynek tárgya közvetlenül a felszámoló felmentése volt, de a felmentést megalapozó helyzetet az váltotta ki, hogy a Szegedi Ítélőtábla kötelezte a felszámolót a már felvett 16 945 207 forint díjelőleg visszafizetésére, amelynek nem tett eleget (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.339/2008/3.).
Ennek a folyamatnak logikus folytatása a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. (X. 15.) PJE határozata, amely egyértelművé tette, hogy kifogás alapján (tehát nem hivatalból) a bíróság a felszámolót kötelezheti a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére. A PJE határozatot az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte, a folyamat szemléltetésére azért meghagytam a rendelkező részét.
Ennek a jogegységi döntésnek a hatására a 2011. évi Módtv. a kifogásokkal kapcsolatos 51. § (3) bekezdését úgy módosította, hogy amennyiben a kifogás a felszámolási költségként való elszámolással függ össze, a bíróság erre irányuló kérelem esetén a jogellenesen felszámolási költségként elszámolt összegnek az adós vagyonába történő megfizetésére is kötelezheti a felszámolót.
A vita a mai napig tart, erről a közbenső és zárómérleg jóváhagyása kapcsán ismertettük az álláspontokat. Itt is jelzem, hogy a Pécsi Ítélőtábla olyan jelentőségűnek érzi a kérdést, hogy külön kollégiumi ülés keretében vitatja meg a felmerült problémákat.[321]

JOGGYAKORLAT
Nincs akadálya annak, hogy a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolása miatt az arra jogosultak kifogást terjesszenek elő. A kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezi a felszámolót a kiadásnak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére és - az eredeti állapot helyreállításaként - az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonába történő befizetésére. (1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte.)
- 1147/1148 -
BH 1999.422.
I. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámoló által benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmát megváltoztatva dönt érdemben a hitelezők kielégítéséről.
BDT 2009.7-8.139.
I. Ha a felszámoló valamely vagyoni igényt jogszerűtlenül minősít felszámolási költségnek, vagy egyébként az adós vagyona terhére indokolatlanul kötelezik, akkor az indokolatlan kiadást a felszámolói díj terhére kell elszámolni.
II. Ha a felszámolói díj az indokolatlan költségre nem nyújt fedezetet, a felszámoló e költségnek az adós vagyonában történő megfizetésére kötelezhető. Ennek elmulasztása esetén helye lehet a felszámoló felmentésének.
III. A kifejtettek vonatkoznak arra az esetre is, ha a felszámoló a felszámolói díjnál korábban esedékes felszámolási költséget nem egyenlített ki. Ebben az esetben a felszámoló a részére már kifizetett, vagy utóbb a javára megállapítható és rendelkezésre álló díj fedezete erejéig felel.
Az indokolásból: "A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak kell vizsgálnia a felszámoló által jogi-ügyviteli szolgáltatásra igénybe vett teljesítési segédek díjának elszámolását. Vizsgálnia kell továbbá a hitelező által vitatott valamennyi felszámolási költség indokoltságát is. A felszámolónak nyilatkoznia kell érdemben a hitelező kifogását illetően, csatolnia kell a hitelező fellebbezéséhez benyújtott mellékleteken túl a vitatott költségekkel kapcsolatos egyéb okirati bizonyítékait és részletes indokolással alátámasztottan nyilatkoznia kell az egyes költségek felmerülésének szükségességét illetően. Amennyiben a lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság azt állapítja meg, hogy bármelyik költség felszámolási költségként történő elszámolása indokolatlan volt, köteleznie kell a felszámolót, hogy ezt az összeget vezesse ki a felszámolói költségek közül."
15.Fpkf.43.571/2008/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A felszámolási zárómérleg jóváhagyásakor vizsgálandó szempontok.
Az indokolásból: "A módosított Cstv. 60. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a zárómérleg vagy záró egyszerűsített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján, végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről és a bankszámlák megszüntetéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről, továbbá rendelkezik az adós leányvállalatának, illetve tröszt esetén a tröszti vállalatnak a megszüntetéséről is.
A bíróság döntését a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján hozza meg, melynek kialakítása során állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat megfelel-e a törvényes - elsősorban a módosított Cstv. 52. §-ában meghatározott - követelményeknek.
A módosított Cstv. 1. § (1) bekezdése szerint e törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást. Mivel a törvényi szabályozás nem megengedő (diszpozitív), a törvény egyes rendelkezéseitől csak erre vonatkozó, kifejezett rendelkezés alapján lehet eltérni.
A módosított Cstv. 52. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget vagy záró egyszerűsített mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, mindezeket megküldi a bíróságnak és az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről. A zárómérleg és a záró egyszerűsített mérleg tartalmát az 52. § (3) bekezdése határozza meg. Az 52. § rendelkezéseit a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet, illetve a 18. §-a szerint a hatálybalépését követően alkalmazandó 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet szabályaival összhangban kell értelmezni. Mindkét kormányrendelt 2. § (1) bekezdése szabályainak kötelező alkalmazását rendeli. Sem a Cstv., sem az említett kormányrendeletek nem teszik lehetővé - amint erre a fellebbező hitelező helyesen hivatkozott - a tartalékképzést a felszámolási zárómérlegben, arra csupán a közbenső felszámolási mérlegben biztosítanak lehetőséget [módosított Cstv. 50. § (3) bekezdés, 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet 7. § (4) bekezdés, 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 7. § (5) bekezdés]. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 2002. évfolyamában 453. sorszám alatt közzétett eseti döntésében (Fpk.VIII.31.253/2000/3.).
- 1148/1149 -
Az ismertetett jogszabályokból következik, hogy az elsőfokú bíróság tévesen utasította el a fellebbező hitelező zárómérleg ellen előterjesztett - a tartalékképzést támadó - kifogását, ugyanis a módosított Cstv. rendelkezései nem adnak lehetőséget a felszámolási zárómérleget követően felmerülő felszámolási költségekre vonatkozó tartalékképzésre, s tévesen határozott a vagyonfelosztásról és az eljárás befejezéséről. A felszámoló helyesen hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.45.150/2004/6. számú határozatára, amely szerint a kialakult bírói gyakorlat szerint, a módosított Cstv. alapján, a felszámolási zárómérleget követően az adóssal szemben hitelezői igény nem érvényesíthető, ez azonban a felszámolási költségekre is vonatkozik, melyek ugyancsak hitelezői igények [57. § (1) bekezdés a) pont]; a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó záró végzésben megállapítandó, eljárási költségének minősülő felszámolási költséget (például a felszámoló díját, az adós által megfizetendő eljárási illetéket, ha annak viseléséről a felszámolást elrendelő végzésben nem született döntés, stb.) illetően a vagyonfelosztási javaslatnak döntési javaslatot kell tartalmaznia, ahogy e költségek vonatkozásában ez meg is történt. Ez vonatkozik azonban azokra a felszámolási költségekre is, melyeket a felszámoló a zárómérlegben képzett tartalékból kívánt fedezni. [Az adóst megillető, jövőben esedékessé váló általános forgalmi adó visszaigénylési jogból eredő követelés mint meghatározott, jövőbeni követelés engedményezhető; ezzel (27 577 000 forint) a felszámoló számolt is a záró anyagban].
A módosított Cstv. 52. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló a záró adóbevallást a zárómérleggel stb. egy időben készíti el, s mindezeket megküldi a bíróságnak. A felszámoló saját nyilatkozatából (296/9.) az volt megállapítható, hogy a záró adóbevallás 2007. szeptember 5-ével került benyújtásra és a bevallásban közölt összegek pénzügyi rendezése is megtörtént. Emiatt azonban a záró adóbevallás - mivel a zárómérlegben tartalékképzésre nincs törvényes lehetőség - nem áll összhangban a zárómérleggel és a vagyonfelosztási javaslattal. Az elsőfokú bíróság, noha feladata annak eldöntése, hogy a felszámoló által előterjesztett záró anyag megfelel-e a törvényes előírásoknak, nem tisztázta e kérdést, ahogyan nem derített fény arra sem, hogy az adós ellen Bosnyák Árpád által indított (passzív) per befejeződött-e: a felszámoló az elsőfokú bírósághoz benyújtott zárójelentésében (294. 1. oldal) úgy nyilatkozott, hogy a befejezést ez idáig akadályozó peres eljárások lezárultak, azonban a 295. sorszám alatt, Bosnyák Árpád által becsatolt okirati bizonyítékok nem erre utalnak, s a felszámoló a 2007. december 12. napján megtartott záró tárgyaláson sem állította, hogy e passzív per befejeződött, csupán azt, hogy »a pernek nincs értelme«. E körben a tényállás feltáratlansága miatt az elsőfokú bíróság végzése megalapozatlan is. Passzív per folyamatban léte alatt a módosított Cstv. nem adott lehetőséget a felszámolási eljárás befejezésére - szemben a jelenleg hatályos Cstv. 52. § (2) bekezdésével -, ezért az adós ellen folyamatban lévő per lezárulása előtt a felszámolási eljárás befejezése ugyancsak lényeges eljárási szabálysértésnek számít.
Az adott ügyben a felszámoló a törvényi szabályozással ellentétben képzett - a zárómérleg szerint - 46 702 000 forint tartalékot, s az elsőfokú bíróság e zárómérleg alapulvételével hozta meg végzését, amely emiatt jogszabálysértő.
Ugyancsak lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, hogy az elsőfokú bíróság végzése rendelkező részében, végrehajtható módon nem határozott a hitelezők követelésének kielégítéséről [60. § (1) bekezdés], s figyelmen kívül hagyta a módosított Cstv. 58. § (1) bekezdésének rendelkezéseit is.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 60. § (1) bekezdése értelmében az ÁPV Zrt. 2007. december 31-én megszűnik, jogai és kötelezettségei ezen időponttól az MNV Zrt.-re szállnak. E törvényen alapuló jogutódlást az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelemben."
- 1149/1150 -
42.3.2. Az értesítendő szervek
A Cstv. 29. § jelenleg hatályos szabályai alapján a következő szerveket kell értesíteni hivatalból:

29. § A felszámolás elrendeléséről a bíróság értesíti:
a)
b) az illetékes adó- és vámhatóságot, valamint az egészségbiztosítási szervet és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet,
c) az állami foglalkoztatási szervet,
d) a környezetvédelmi hatóságot és a munkavédelmi hatóságot,
e) a bíróság Gazdasági Hivatalát,
f) az adós székhelye szerint illetékes levéltárat,
g) az adós számláit vezető valamennyi pénzforgalmi szolgáltatót,
h) az ingatlanügyi hatóságot,
i) az alapítási, illetve tevékenységi engedélyt kiadó hatóságot, amennyiben az adós alapítási vagy tevékenységi engedélyhez kötött tevékenységet is folytat.

Az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervét annak ellenére értesíteni kell az eljárás befejezéséről, hogy az egészségbiztosítási követeléseket az adóhatóság érvényesíti. A Cstv. 60. §-a olyan értelemben hiányos, hogy az eljárást befejező végzésben a bíróság nem rendelkezik a felszámoló felmentéséről, így nincs jogszabályi előírás annak eldöntésére, hogy a felszámoló a tevékenységét mikor fejezi be.
A 2011. évi Módtv. iktatta be az i) pontot, ezzel kapcsolatos tudnivalókat a 29. §-nál leírtam.

JOGGYAKORLAT
BDT 2014.3099.
A bíróság által a földhivatalnak megküldött értesítés - az ingatlantulajdonos cég elleni felszámolási eljárás elrendeléséről szóló átirat - tartalmát tekintve a felszámolás tényének feljegyzésére irányuló megkeresés, mely okirat alkalmas az ingatlanügyi hatósági eljárás megindítására. A megkeresést az ingatlanügyi hatóságnak akkor is teljesítenie kell, ha az nem tartalmazza az ingatlanok helyrajzi számát.
42.4. A záróvégzés egyéb rendelkezései
Cstv. 60. § (3a) A felszámoló az (1) bekezdés szerinti jogerős végzés közzétételétől számított 15 napon belül köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy törlésre kerüljenek azok a jogok és tények, amelyeknél az adós jogosultként van feltüntetve.
A záróvégzésben a bíróság kötelezheti a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére is. Több bíróságon kialakult az a gyakorlat, hogy a bíróság rendelkezik az esetlegesen a záróvégzés meghozatala után befolyó bevételek szétosztásáról,
- 11050/1151 -
és fontos tartalma a záróvégzésnek az illeték viseléséről való döntés abban az esetben, ha feljegyzett illeték szerepel. Ezt a döntést a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Itv. és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet rendelkezéseit figyelembe vételével hozza meg a bíróság.
A 2011. évi Módtv. ehhez még egy feladatot nevesített. A Cstv. 60. §-a határozza meg a felszámoló azon kötelezettségét, hogy köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy ott törlésre kerüljenek azok a jogok és tények, amelyeknél az adós jogosultként van feltüntetve. Ez az új feladat összefügg a 83/C. § rendelkezéseivel, amelynek beiktatására a következők miatt került sor: Több jelzés érkezett a földhivatalok, valamint az ingatlantulajdonosok részéről azzal kapcsolatban, hogy az ingatlan-nyilvántartásban számos ingatlanon olyan - az esetek nagy többségében munkáltatói kölcsönt biztosító - jelzálogjog van bejegyezve, melynek gazdálkodó szervezet jogosultja már jogutód nélkül megszűnt. Ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartási szabályok értelmében a jelzálogjog törléséhez a jogosult engedélye volna szükséges, mely azonban - mivel a jogosult gazdálkodó szervezet már megszűnt - már nem szerezhető be.
"Ez a probléma a jövőben vélhetően már nem fordul elő, mert a jelen törvény egyértelműem előírja a felszámolónak, hogy a megszűnt gazdálkodó szervezetre vonatkozó bejegyzések törlése érdekében járjon el" - írja a Módtv. indokolása, s hozzáteszi, hogy az új szabályozás hatálybalépése előtt előállott ilyen helyzeteket pedig a Cstv. 83/C. §-a szerinti átmeneti rendelkezés kezeli. Ez a bekezdés emiatt került a törvénybe.
Itt is utalok rá, hogy a zálogjogi nyilvántartás szabályainak a változása miatt kérdéses, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásra vonatkozó szabályozás alapján van-e kötelezettsége a felszámolást lefolytató bíróságnak, figyelemmel arra, hogy a szükséges eljárás lefolytatása a bíróság végzése alapján hivatalból történik? A Ptk. 5:117. §-a szerint zálogjog törlésére irányuló nyilatkozatot a zálogjogosult és a zálogkötelezett is tehet. A zálogjogosult köteles a zálogjog törléséhez hozzájárulni, illetve nem jogosult a bejegyzés fenntartására irányuló nyilatkozatot tenni, ha nem áll fenn zálogjoggal biztosított követelése vagy olyan jogviszony, amelynek alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelése keletkezhet. A Cstv. 60. § (3a) bekezdése alapján a felszámoló az eljárást befejező jogerős végzés közzétételétől számított 15 napon belül köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy törlésre kerüljenek azok a jogok és tények, amelyeknél az adós jogosultként van feltüntetve. Ezt a kérdést is elemeztük a záróanyag kapcsán, nem ismétlem meg az ott leírtakat.

JOGGYAKORLAT
EBH 2002.676.
A felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása során követendő eljárás.
- 1151/1152 -
42.5. Felülvizsgálat lehetősége az eljárást befejező végzés ellen
Cstv. 60. § (7) A felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
A fenti rendelkezést a felülvizsgálatnak az általános átalakításáról rendelkező 2005. évi CXXX. törvény iktatta be. Az általános szabályoknál [Cstv. 6. § (3) bekezdés] foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, most csak annyit jegyzek meg, hogy a törvény mindig kizárta a felülvizsgálat lehetőségét ebben az esetben. A bírói gyakorlat az egyezséget jóváhagyó végzést is ebbe a körbe sorolja.

JOGGYAKORLAT
Gfv.XI.30.176/2006/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Gfv.E.30.069/2005/2. (Legfelsőbb Bíróság):
Az egyezséget jóváhagyó végzés a felszámolási eljárásban a felszámolási eljárást befejező végzésnek is minősül, ezért ellene nincs helye felülvizsgálatnak.
Gfv.E.30.068/2004/2. (Legfelsőbb Bíróság):
A felszámolási eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó végzésnek részét képezi a felszámoló díjára vonatkozó rendelkezés. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen a Pp. 271. § j) pontja kizárja a felülvizsgálatot, ebből következően a felszámoló díjazására vonatkozó rendelkezés sem támadható felülvizsgálati kérelemmel.
43. A megmaradt vagyon felosztása
Cstv. 61. § (1) Az adós felszámolása esetén a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonnak a zárómérlegben [31. § a) pont] szereplő jegyzett tőke vagyonjeggyel arányos részét a vagyonjegyek tulajdonosai között kell felosztani.
(2) A hitelezők követeléseinek kielégítése után fennmaradó vagyonról - ideértve a nem értékesíthető vagyontárgyakat is - az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a tröszt keretében működő vállalat esetén az alapító (létesítő) szerv rendelkezik.
(3) Szövetkezet felszámolása esetén a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyon felosztására a Ptk.-nak a szövetkezet jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(4) Közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság felszámolása után a fennmaradó vagyon felosztására - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a gazdasági társaság végelszámolással történő megszűnésére a Ptk. szerinti szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
- 1152/1153 -
(5) Az adós felszámolása után az állam tulajdonában maradó vagyonnal az az állami vagyonkezelő szervezet rendelkezik, amely a felszámolt adós vonatkozásában a tulajdonosi jogokat gyakorolta.
(6) A 4. § (3) bekezdésében meghatározott, a felszámolásba be nem vonható állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vagyont térítés nélkül, könyv szerinti értékben, legkésőbb a felszámolási zárómérleg jóváhagyását követő 30 napon belül át kell adni az állami, illetve önkormányzati tulajdonosi joggyakorló szervezetnek. Ha az állam - a 62. § (1) bekezdésben foglalt felelőssége alapján - ezen időpont előtt megtéríti a vagyon értékét, a felszámoló a pénzösszeg átutalását követően a vagyont haladéktalanul átadja az említett állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezeteknek.
A Cstv. ezen szakaszai alapján több fogalmat kell tisztázni, főként a bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel.
43.1. A vagyonjegy
A vagyonjegyről a még mindig hatályos 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet tartalmaz rendelkezéseket. A vonatkozó legfontosabb előírások a következők:

1. § (1) Az egyes jogi személyek vállalata vagy leányvállalata, valamint a gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: kibocsátó) a gazdálkodáshoz szükséges saját pénzeszközeinek bővítése, a hosszú távú vagyoni érdekeltség megteremtése érdekében - ellenérték fejében - vagyonjegyet bocsáthat ki.
(2) A kibocsátó a vele munkaviszonyban álló dolgozója számára ingyenesen megszerezhető vagyonjegyet is kibocsáthat.
(3) A vagyonjegy kibocsátását jogszabály engedélyhez kötheti.
(4) Vagyonjegy 1993. május 15. napjáig bocsátható ki.

9. § (2) A kibocsátó jogutód nélküli megszűnése esetén a vagyonjegy tulajdonosait a vagyonjegy névértékének megfelelő összeg illeti meg. Ha a fennmaradó vagyon a névértékek összegét nem éri el, a tulajdonosok csak arányos kielégítésre tarthatnak igényt.
(3) A vagyonjegy tulajdonosai a (2) bekezdésben megjelölt igényeiket - a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás során - érvényesíthetik.

Bár elvétve fordul elő a felszámolási eljárásban vagyonjeggyel kapcsolatos probléma, a Cstv. módosításai során a törvényalkotó mindig meghagyta a törvény szövegében ezeket az előírásokat. A Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében (BH 1996.496.) úgy rendelkezett, hogy a vagyonjegy jogosultjának az igényét hitelezői igényként f) pontba kell besorolni, azaz a vagyonjegy tulajdonosa hitelező. A Legfelsőbb Bíróság a döntését a 9. § (2) és (3) bekezdésére alapította. Bár dogmatikailag meglehetősen ingatag a vagyonjegy tulajdonosainak a hitelezőként történő besorolása, a döntés korábbi, vagyonjeggyel kapcsolatos LB-döntésekkel harmonizál (BH 1998.199.).
- 1153/1154 -
A lényeg, hogy a vagyonjegy tulajdonosa csak akkor kaphat kielégítést, ha a hitelezők teljes kifizetése megtörtént. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja ellentétes a BH 1995.668. számú eseti döntéssel, amellyel a szövetkezet kívülálló üzletrész tulajdonosát nem minősítette hitelezővé.

JOGGYAKORLAT
BH 1996.496.
A vagyonjegyen alapuló hitelezői követelésnek a felszámolási eljárás során történő besorolásánál irányadó szempontok.
BH 1998.199.
Ha a munkáltató a szabályzatában meghatározott feltételekkel és esedékességgel kötelezettséget vállalt az általa ingyenesen kibocsátott értékpapírok visszavásárlására, ez olyan kötelezettségvállalás, amelynek alapján a munkavállalók - az értékpapír kellékhiányossága ellenére - igényt tarthatnak a névértéknek megfelelő ellenértékre.
BH 1999.137.
A vagyonjegyjuttatás szabályozásával a munkavállaló alanyi jogot szerez az annak alapján kiszámítható vagyonjegyre, amennyiben a szabályzatban meghatározott feltételeknek megfelelt.
BH 1997.603.
A felszámolási eljárás folytán jogutód nélkül megszűnő szövetkezet által korábban kibocsátott vagyonjegyek tulajdonosait a vagyonjegy névértéke megilleti. Ez a jogosultság azonban csak akkor érvényesül, ha a hitelezői követelések teljes kielégítése után marad még a megszűnt szövetkezetnek felosztandó vagyona.
43.2. Szövetkezet felszámolása
Az új Ptk. hatálybalépésével a szövetkezetekre vonatkozó alapvető szabályok a Ptk.-ba kerültek. A Ptk. 3:367. § az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

A jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma hét fő alá csökken, és az ettől számított hathónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be megfelelő számú új tagot a nyilvántartó bíróságnál.

Szövetkezet esetén is a Ptké. rendelkezik az átmeneti szabályokról, s eszerint a Ptk. hatálybalépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett, valamint a 9. § (1) bekezdése szerint bejegyzés alatt álló szövetkezet a Ptk. hatálybalépését követő első alapszabály-módosítással egyidejűleg köteles a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködéséről dönteni, és a közgyűlési határozatot a cégbírósághoz benyújtani [Ptké. 18. § (1) bekezdés]. Legkésőbb 2015. március 15-ig kell a szövetkezetnek az alapszabályát módosítani. Emiatt átmeneti időig még a korábbi szabályok alapján működik a szövetkezet. A Ptké. azonban további átmeneti szabályokat állapított meg, melyeket közlök:
- 1154/1155 -

19. § (1) A Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködés időpontjának napját megelőzően hozott szövetkezeti határozatok bírósági felülvizsgálatára az Sztv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködés időpontjának napján folyamatban lévő tagkizárási ügyben akkor kell a Ptk. szövetkezeti tag kizárására vonatkozó szabályait alkalmazni, ha a tag kizárásáról a közgyűlés még nem hozott döntést, és a közgyűléshez fordulásra az Sztv. alapján biztosított határidő még nem telt el.
20. § A 18. §-ban foglaltaktól eltérően a Ptk. 3:326. §-ában foglalt, a szövetkezeti tagsággal összefüggő korlátozásokat a Ptk. hatálybalépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett vagy a 9. § (1) bekezdés szerint bejegyzés alatt álló szövetkezet esetében nem kell alkalmazni, azonban a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködés időpontját követően e szövetkezet tagsága, illetve a tagok vagyoni hozzájárulása nem változtatható meg úgy, hogy a tagok számának, illetve vagyoni hozzájárulásának aránya a Ptk. 3:326. §-ában foglaltaktól - a változást megelőző állapothoz képest - nagyobb arányban térjen el.
21. § Az Sztv. alapján létrejött átalakított befektetői részjegyre az Sztv. átalakított befektetői részjegyre vonatkozó, 2014. március 14-én hatályos rendelkezései továbbra is megfelelően alkalmazandóak.

JOGGYAKORLAT
BH 1995.668.
A felszámolás alatt álló szövetkezet kívülálló üzletrész-tulajdonosa a felszámolási eljárásban nem minősül hitelezőnek és üzletrésze ellenértékének megtérítésére nem tarthat igényt, hanem csak a hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonból részesedhet.
ÍH 2007.127.
A szövetkezeti üzletrészek megszüntetéséhez kapcsolódó közgyűlési döntéshozatalnak nem előfeltétele a szövetkezet alapszabályának a 2006. évi X. törvény szerinti módosítása. Az alapszabály mindaddig nem is módosítható, amíg a szövetkezet üzletrésztőkével rendelkezik (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.048/2007/5. szám).
43.3. Gazdasági társaság vagyonának a felosztása
A gazdasági társaságokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket a Ptk. tartalmazza, a Ptk. 3:48. § szabályai az irányadóak. Eszerint:

3:48. § [Jogi személy jogutód nélküli megszűnése]
(1) A jogi személy jogutód nélkül megszűnik, ha
a) határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;
b) megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;
c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy
d) az arra jogosult szerv megszünteti
feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli.
(2) A jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők vagy jogelődjük a jogi személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek.
- 1155/1156 -
(3) A jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért.

9. § (5) A Ptk. hatálybalépésekor működő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben nevesített állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, valamint a leányvállalat a 2014. március 14-én hatályos, rá vonatkozó jogszabályok szerint működhet tovább, azonban ilyen típusú jogi személyek nem alapíthatóak. A közös vállalatra a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2014. március 14-én hatályos 333. § (7) bekezdését kell alkalmazni.

10. § (1) Az e fejezetben foglalt kötelezettség nem terheli a Ptk. hatálybalépésekor jogutód nélküli megszűnési eljárás alatt álló jogi személyt, továbbá azt, amely a hatálybalépést követően kerül jogutód nélküli megszűnési eljárás alá, feltéve, hogy a jogi személyt a nyilvántartásból törlik.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárásban a jogi személy törlésére nem került sor, és az e fejezetben rá irányadó határidő már eltelt, a jogi személy a továbbműködésével összefüggő kötelezettségeit a megszűnési eljárás jogerős befejezésétől számított harminc napon belül köteles teljesíteni.

JOGGYAKORLAT
BH 2002.494.
I. A visszavásárlási kötelezettséggel forgalmazott részvények esetén a kibocsátó bank és az általa megbízott forgalmazó egyetemleges kártérítési felelőssége körében irányadó szempontok.
BH 2001.295.
A felszámolás alatt álló részvénytársaság a részvények, így a dolgozói részvények visszavásárlására sem kötelezhető. A részvényesnek a részvények ellenértékére vonatkozó követelése hitelezői igényként nem sorolható be. A részvényes csak a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyonból részesülhet.
43.4. A felszámolásba be nem vonható vagyon átadása
Cstv. 61. § (6) A 4. § (3) bekezdésében meghatározott, a felszámolásba be nem vonható állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vagyont térítés nélkül, könyv szerinti értékben, legkésőbb a felszámolási zárómérleg jóváhagyását követő 30 napon belül át kell adni az állami, illetve önkormányzati tulajdonosi joggyakorló szervezetnek. Ha az állam - a 62. § (1) bekezdésben foglalt felelőssége alapján - ezen időpont előtt megtéríti a vagyon értékét, a felszámoló a pénzösszeg átutalását követően a vagyont haladéktalanul átadja az említett állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezeteknek.
A fenti szabályozás a 2011. évi Módtv. által megállapított és 2012. március 1. után érkezett ügyekben alkalmazandó előírásokat tartalmazza.
A 61. § (6) bekezdése csak a Cstv. 4. § (3) bekezdését említi meg és kimaradt a 4. § (4) bekezdésében szabályozott, a rögzített hadiipari készletek rögzítés alól fel nem oldott - és így a felszámolás során nem értékesíthető - része tekintetében az állam felelősségének a meghatározása.
- 1156/1157 -
Nem derül ki a törvény szövegéből, hogy ha az önkormányzati tulajdonosi joggyakorló szervezetnek kell átadni a vagyontárgyat, akkor az állam vagy az önkormányzat fogja az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői igényeket teljesíteni. A 62. § (1) bekezdésénél ugyanez a probléma felbukkan.
44. Felelősség a kiegyenlítetlen tartozásokért
Cstv. 62. § (1)[322] Az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel; felelősséggel tartozik azonban - esedékességükkor - az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelésekért, továbbá minden követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet olyan vagyontárgyai értékének erejéig, amelyek a 4. § (3) bekezdése szerint nem képezik a gazdálkodó szervezet felszámolásba bevonható vagyonát vagy jogszabály rendelkezése folytán forgalomképtelenek, és állami tulajdonban vannak, valamint a Ptk. 5:42. §-a szerinti esetekben.
(2) Ha az állam az (1) bekezdésben foglalt felelőssége alapján a járadékjellegű követelések jogosultjai részére a felszámolás során fizetést teljesít, ezt az összeget - mint állami követelést - az 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költségként, az 57. § (2) bekezdésének b) pontjába tartozó hiteltartozásként kell nyilvántartásba venni és kielégíteni, ha van rá vagyoni fedezet.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti azokat a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követeléseket, amelyek teljesítéséért az állam külön jogszabály alapján felel.
(4) Az állam a vele szemben támasztott követeléseket - azok jellegétől függetlenül - pénzben is kielégítheti.
(5) Azoknak a hitelezőknek az érdekeit, akiknek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik, a felszámolónak kell képviselnie.
(6) A járadék jellegű követelések tekintetében az államot az államháztartásért felelős miniszter képviseli.
44.1. Az állam felelőssége
A legfontosabb előírás a 62. § (1) bekezdésének az a főszabálya, hogy az állam nem felel a ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért. Piacgazdaságban ez teljesen természetes és nem szorul magyarázatra.
Amennyiben az állam külön jogszabályban felelősséget vállal, az ilyen kötelezettségek a Cstv. rendelkezésétől függetlenül teljesítendők, ezekre azonban mindig az adott jogszabály rendelkezései az irányadók.
- 1157/1158 -
Így az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről szóló 1992. évi LIV. törvény lehetővé tette, hogy az állami tulajdonban álló vállalatok, gazdaságok eszközeit a vagyonkezeléssel megbízott szerv elvonja. A törvény 53. § (1) bekezdése értelmében a vagyon elvonása esetén az elvonás időpontjában fennálló tartozásokért - az elvont vagyon erejéig és az elvonás arányában - a vagyonügynökség kezesként felel, ez a kezesség egyszerű és nem készfizető kezességnek minősül. Az 53. § (2) bekezdése szerint az elvonás folytán a hitelezőket ért kárért a vagyonügynökség tartozik felelősséggel, az ilyen igényeket a hitelezőknek közvetlenül kell érvényesíteni a vagyonkezelővel szemben, a felszámoló erre nem jogosult. Ez utóbbit azért kellett kimondani, mert a Cstv. 52. § (5) bekezdését a felszámolók úgy értelmezték, hogy az ő kötelességük a fellépés, a Legfelsőbb Bíróság azonban több eseti döntésében elutasította az erre irányuló igényeket.
Az V. Cstv. Novella a 62. § (2) bekezdését módosította, ezt a kérdést már elemeztük a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontjánál, nem ismételjük meg az ott írtakat.
A 2011. évi Módtv. leegyszerűsítette a 4. §-ra történő utalást, s a korábbi: "továbbá minden követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet olyan vagyontárgyai értékének erejéig, amelyek a 4. § (3) bekezdésének b) és d) pontjai, továbbá (4) bekezdése szerint nem képezik a gazdálkodó szervezet felszámolásba bevonható vagyonát" szöveg helyére csak a 4. § (3) bekezdésére való utalás került. Az ezzel kapcsolatos problémát a 61. § (6) bekezdésénél elemeztük.

JOGGYAKORLAT
BH 2003.214.
A Magyar Államnak a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadékért való felelőssége a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Az igénynek a felszámolási eljárásban történő bejelentésekor a felszámoló képviseli annak a hitelezőnek az érdekeit, akinek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. c) pont, 62. § (1) és (5) bek., 28. § (2) bek. f) pont].
BH 1999.130.
Az ún. törvényi kezesség - jogszabály kifejezett, eltérő rendelkezése hiányában - nem készfizető, hanem egyszerű kezességvállalásnak minősül.
BDT 2006.6.103.
I. Az ÁVÜ-nek az állami vállalatra bízott vagyon elvonása folytán fennálló, jogszabályon alapuló kezesi és kártérítési felelősségből következik, hogy a jogosult követelésének az elévülése mind a vállalattal, mind az ÁVÜ-vel, mint ún. mögöttes másodlagos kötelezettel szemben ugyanakkor, a követelés esedékességének az időpontjában kezdődik.
II. Annak megállapítása, hogy a felszámolás alá került vállalattól behajthatatlan követelés megtérítés iránti keresetlevélnek a másodlagos kötelezett elleni benyújtására késedelmesen került-e sor vagy sem, csak az adott ügy tényállásának vizsgálatára figyelemmel történhet. A bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy a felperes számára mikor vált egyértelművé, hogy a felszámolás alá került adós vagyonából a követelése nem elégíthető ki; volt-e olyan menthető ok, ami gátolta az alperessel szembeni igényérvényesítésben.
III. A gazdálkodó szervezetek által 1990. november 14-e előtt kötött szerződésekből eredő késedelmi kamat mértéke (Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf.40.361/2005/6. szám).
- 1158/1159 -
44.2. A tulajdonosok felelőssége
Cstv. 63. § (1) Az egyes jogi személyek vállalata (1959. évi Polgári Törvénykönyv 70. §), a leányvállalat, a tröszt keretében működő vállalat, a közkereseti társaság, a betéti társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat vagyonából ki nem elégített követelésekért a külön jogszabály alapján felelősséggel tartozó természetes vagy jogi személy felel.

A 63. § (1) bekezdését az V. Cstv. Novella hatályon kívül helyezte, 2009. szeptember 1-jétől hatálytalan a rendelkezés. A fenti rendelkezés hatályon kívül helyezése nem érinti a külön jogszabályokban felsorolt személyek felelősségét.

JOGGYAKORLAT
BH 1998.609.
Betéti társaság esetében, ha a felszámoló díjának kielégítésére - vagyon hiányában - nem kerülhet sor, előtérbe kerül a társaság beltagjának mögöttes felelőssége. A Felszámolási Díjfedezeti Alapra vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek nincs visszaható hatálya.
BH 1996.337.
II. A közkereseti társaság vagyonából ki nem elégített követelésekért a felszámolási eljárás befejezését követően a társaság tagja felelősséggel tartozik. A tag az ellene indított perben vitathatja azt a hitelezői követelést is, amelyet a felszámoló a felszámolási eljárás során elismert.
BDT 2006.4.73.
I. A jogosultat szabad választás illeti meg, hogy a betéti társasággal szembeni követelése peres úton történő érvényesítésekor követelését kizárólag a társaság ellen érvényesíti, vagy a társaság mellett az egyes beltagokkal szemben is érvényesíti. A beltagok magánvagyonukkal való mögöttes felelőssége azonban csak akkor áll fenn, ha velük szemben személy szerinti perben állásuk mellett - a védekezés lehetőségét biztosítva - marasztaló határozatot hoztak.
II. A beltagokkal szemben indított perben a betéti társaságnak a perbenállása szükséges, hiszen a követelés fedezetéül elsődlegesen a tárasági vagyon szolgál. Ez alól kivételt jelent, ha a társaság ellen felszámolási eljárás indult, ilyenkor ugyanis a betéti társasággal szemben csak a felszámolás keretében lehet az igényt érvényesíteni. A folyamatban lévő felszámolási eljárás azonban nem akadálya a beltagok elleni perindításnak, a felszámolás ugyanis a társasági vagyonra folyik, a peres eljárás a tagok magánvagyonát érinti. A beltagokat marasztaló ítélet alapján a beltagok magánvagyonára mindaddig nem vezethető végrehajtás, amíg nem bizonyosodik be, hogy a felszámolási eljárás során a hitelező követelésének kielégítésére nincs esély, mert az behajthatatlan (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.525/2004.).
BDT 2005.4.50.
A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásáért megállapított mögöttes felelőssége - a beltaggal szembeni eredménytelen végrehajtás esetén - a kültag házastárs családjogi törvényen alapuló felelősségét eredményezi abban az esetben, ha a betéti társaságba a vagyoni betét szolgáltatása a házastársi közös vagyonból és nem a beltag különvagyonából történt (Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.247/2004/3. szám).
ÍH 2007.1.35.
I. A konszernjogi mögöttesen felelős az ellene indult perben vitássá teheti a hitelezők követelését függetlenül attól, hogy azt az adós felszámolója a nemperes felszámolási eljárás során elismerte. A hitelezőknek ezért a perben bizonyítaniuk kell, hogy a peresített követelések az adóssal szemben valóban fennálltak, ennélfogva a mögöttesen felelőssel szemben is érvényesíthetők.
- 1159/1160 -
II. A közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért való konszernjogi, mögöttes felelősség nem az irányító társaság hátrányos joggyakorlásához fűződő jogkövetkezmény; az uralkodó társaság felelőssége annak az objektív ténynek a jogkövetkezménye, hogy a kötelezettségét teljesíteni nem tudó társaság a közvetlen irányítása alatt állt. A konszernjogi felelősség szempontjából azonban a követelés keletkezésének az időpontja a meghatározó: az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tarozásaiért felel korlátlanul, amely tartozások az utasítási jogának megnyílta után keletkeztek.
III. A jogosultnak a főadóssal és a mögöttes felelőssel szemben fennálló követelése egy és azonos, ezért a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában is akkor kezdődik az elévülés, amikor a főadósnak a jogosult felé teljesítenie kell. A járulékosság azt jelenti, hogy az alkalmazható jogkövetkezmény a főkötelezettel szembeni jogkövetkezményeknél (a követelésnél, tarozásnál) terhesebb nem lehet. A járulékos - akár közvetett, akár közvetlen - helytállási kötelezettségből azonban nem következik, hogy az ugyanazon követelésért való, de különböző jogalanyokat terhelő felelősség elévülése egybeesne. Az elévülés a más személy magatartásáért felelős jogalannyal szemben önállóan, az egyenes adós főkötelezettől adott esetben eltérő időpontban következhet be, ezért a mögöttes felelőssel szemben az elévülés beálltát önállóan kell vizsgálni attól függetlenül, hogy a követelés az egyenes adóssal szemben - különböző okokból - még nem évült el.
IV. A hitelező menthető okból nem érvényesíti követelését a mögöttes felelőssel szemben mindaddig, amíg reális esélye mutatkozik, hogy követelése a felszámolási eljárásban számottevő részében megtérülhet. Az elévülés nyugvása nem köthető meghatározott időponthoz; a menthető ok vizsgálata bírói mérlegeléstől függ ("tényállásfüggő"): a jogosult az adott konkrét helyzetben meddig bízhatott alappal abban, hogy követelése (akár részben) bírói út nélkül is megtérül, és az igényérvényesítési határidőt a mögöttes kötelezettel szemben - a joggyakorlatban megjelenő jogértelmezést is figyelembe véve - nem mulasztja el.
V. A felszámolási eljárásban, ha az adós képviseletében eljáró felszámoló arról rendelkezik, hogy mely hitelezői követeléseket egyenlíti ki, közömbös, hogy a hitelező mire számolja el a kifizetéseket, mivel nem alkalmazhatók a Ptk. erre vonatkozó rendelkezései (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.029/2006.).
ÍH 2004.35.
A betéti társaság jogutód nélküli megszűnésével a beltag mögöttes felelősségét a beltag önálló és feltétlen helytállási kötelezettsége váltja fel. A beltaggal szemben azonban nem érvényesíthető olyan követelés, amelyet a betéti társaság elleni felszámolási eljárásban nem érvényesítettek (Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.171/2003/4. szám).
ÍH 2004.69.
A betéti társaság beltagja korlátlanul felel a társaság vagyonából nem fedezhető társasági tartozásokért. Felelőssége mögöttes, a beltag azonban nem hivatkozhat a hitelező sortartási kötelezettségére, ha a társaság felszámolás alá került, és a felszámolói tájékoztatás szerint a hitelezői igényt a felszámolási eljárás során még részben sem lehet majd kielégíteni. Az ilyen követelés behajtására a tag ellen indított kereset nem idő előtti, és ilyenkor nem tekinthető a felszámolási eljárás a behajtási per előkérdésének sem (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.42210/2003/4. szám).
ÍH 2004.70.
A volt tag társasági tartozásokért való helytállási kötelezettségének 5 éves határideje a tagsági viszony megszűnésétől kezdődik. Ez elévülési határidő, melyet a társasággal szembeni behajtási cselekmények nem szakítanak meg. Ilyen joghatással csakis a volt tagot közvetlenül érintő jogcselekmény járhat. A társasággal szemben kezdeményezett felszámolási eljárás sem szakítja meg a volt tag helytállási kötelezettsége elévülési idejének folyását, és nem zárja ki az igénynek a taggal szembeni érvényesítését (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.267/2003/6. szám).
- 1160/1161 -
44.3. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése
További fontos kérdés, hogy a mögöttes felelős tartozása mikor évül el? Erre nézve is ellentétes döntések láttak napvilágot, a Legfelsőbb Bíróság Tanácselnöki értekezlete 2005. október 12-én véleményt nyilvánított, majd jogegységi határozatot hozott. A jogegységi határozat közlését azért tartom fontosnak, mert a felszámolásokban rendszeresen előfordul a mögöttes felelőssel szembeni elévülés kérdése, s ebben ellentétes döntések publikálására került sor. Az új Ptk. hatálybalépésére tekintettel a Kúria az 1/2014. PJE határozatával az új Ptk. eltérő rendelkezéseire figyelemmel az 1/2007. PJE határozatot nem tartotta fenn. A kezessel kapcsolatos kérdésnél ezt a problémakört már érintettük. Az új Ptk. alapvetően nem érintette a kkt. tagjainak és a bt. beltagjának a felelősségét azzal, hogy felelősség helyett a "helytállási kötelezettség" kifejezést használja.

JOGGYAKORLAT
1/2007. Polgári jogegységi határozat a mögöttes felelősségről
1. A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei).
2. A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés Ptk. 326. § (1) bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában - kezdődik.
3. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.
4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.
BH 2006.259.
Amennyiben a vámhatóság engedményezte a felszámoló által visszaigazolt vámkövetelését, az engedményes annak megfizetését követelheti az adós tartozásáért - a Gt. konszernjogi szabályai szerint - helytállni köteles mögöttes felelőssel szemben.
Gfv.XI.30.217/2005/4. (Legfelsőbb Bíróság):
A mögöttesen felelős helytállási kötelezettsége akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy az eredeti adós vagyona a tartozásokat nem fedezi. Ez a helyzet pedig a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján az elévülés nyugvását eredményezi.
BDT 2005.7-8.105.
A mögöttes felelősség esetén sortartás nemcsak a behajtáskor, hanem már az igényérvényesítés során érvényesül. A jogosultnak ugyanis már a mögöttes felelőssel szembeni igényérvényesítéskor számolnia kell azzal, hogy a mögöttes felelős a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a főkötelezettől behajtható és a helytállási kötelezettség megnyílta hiányában közvetlen igénnyel nem léphet fel a mögöttes adóssal szemben.
- 1161/1162 -
A konszernjogi felelősség esetén a mögöttes felelőssel szemben a követelés esedékessége és az elévülés kérdése (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.391/2004/5. szám).
BDT 2005.3.37.
I. A mögöttes (másodlagos) felelősség sajátossága, hogy a mögöttes felelős - a "felelősségátvitel, felelősségáttörés" folytán - annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, aki mögött felelősséggel tartozik. A felelősségátvitel lényege, hogy a jogosult (hitelező) követelésének jogcímét nem változtatja meg, hanem a kötelezett (adós) helyébe belép a mögöttes felelős, és ezért az eredeti (felelősségi) jogcímen, ugyanazon esedékességi időponttól köteles helytállni.
II. A mögöttes (másodlagos) kötelezett a jogosulttal szemben a teljesítést - a főkötelezettel szembeni behajthatóságra hivatkozva - megtagadhatja (sortartási kifogás). A teljesítés jogszerű megtagadásának ideje alatt a mögöttes felelőssel szemben csak jövőbeli feltételtől függő, összegszerűségében meg nem határozható marasztalás kérhető. A jogosult szabadon választhat abban a kérdésben, hogy a behajtás reális esélyének fennálltáig csak a főkötelezettel szemben érvényesítheti az igényét, vagy pedig - a későbbi költség kímélése érdekében - már a sortartási kifogás ideje alatt él azzal a lehetőséggel, hogy a mögöttes felelőst is perli.
III. Mindaddig azonban, amíg a másodlagos kötelezett - behajthatóságára hivatkozva - a teljesítést jogszerűen megtagadhatja, a jogosult követelésének érvényesítése menthető okból nem történhet meg, hiszen a másodlagos kötelezett már az igényérvényesítés - és nem csak a behajtás - esetén sorrendtartási kifogással élhet, a teljesítést megtagadhatja.
IV. Az elévülés nyugvásának megszűnése nem feltétlenül esik egybe a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás jogerős befejezésével. Amennyiben a felszámoló a hitelezővel már ezt megelőzően közli, hogy igényének kielégítésére - a főkötelezettel szembeni behajtására - reálisan nincs esély, a menthető ok - a közvetlen igényérvényesítés akadálya - ezzel megszűnik (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.332/2004/4. szám).
ÍH 2004.70.
A volt tag társasági tartozásokért való helytállási kötelezettségének 5 éves határideje a tagsági viszony megszűnésétől kezdődik. Ez elévülési határidő, melyet a társasággal szembeni behajtási cselekmények nem szakítanak meg. Ilyen joghatással csakis a volt tagot közvetlenül érintő jogcselekmény járhat. A társasággal szemben kezdeményezett felszámolási eljárás sem szakítja meg a volt tag helytállási kötelezettsége elévülési idejének folyását, és nem zárja ki az igénynek a taggal szembeni érvényesítését (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.267/2003/6. szám).
Ítélőtáblai Kollégiumi vélemény: A Győri Ítélőtábla 1/2009. (XI. 28.) számú Kollégiumi véleménye a felszámolási eljárásban az előírt határidőn belül be nem jelentett pénzkövetelés tekintetében bekövetkezett jogvesztés - felszámolási eljáráson kívüli - következményeiről:
I. A felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő peres eljárásban a pénzkövetelés eredményes érvényesítésének elengedhetetlen feltétele az igénynek a felszámolási eljárásban - hitelezői igényként - a jogvesztő határidőn belül történő bejelentése, mert ennek elmulasztása nem csak a felszámolási eljárásban eredményezi a jogvesztést.
II. Az igény tekintetében a fentiek szerint bekövetkezett jogvesztés a járulékos kötelezettségek azon válfajaira is kihat, melyekben a járulékos kötelezettek felelőssége mögöttes (pl.: egyszerű kezes, beltag).
- 1162/1163 -
44.4. Egyéb felelősségi szabályok
44.4.1. A többségi befolyással rendelkező felelőssége
Cstv. 63. § (2)[323] A minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért. A felszámoló a keresetindítást megalapozó körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.
Az 1997. évi CXLIV. törvény (a régi Gt.) iktatta a Cstv.-be a fenti szabályokat, amely harmonizált a Gt. akkor hatályos rendelkezéseivel. A 2006. VI. törvény lényegesen módosította a szakasz rendelkezéseit, alapvető szabályaihoz azonban nem nyúlt.
A 2011. évi Módtv. kiegészítette a szabályokat az egyéni cégre vonatkozó rendelkezéssel, továbbá a felszámoló tájékoztatási kötelezettségével. Az új szabályokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha a hatálybalépéskor nem került sor a felszámolás elrendelésére.
A 2013. évi CCLII. törvény a keresetindítási határidőre vonatkozó rendelkezést pontosította, amikor kimondta, hogy a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján hozható döntés.
A Kúria EBH 2013.P.4. szám alatt közzétett elvi határozata több fontos elvi kérdést tisztázott. Megállapította elvi éllel, hogy a konszernjogi felelősség átvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt. Az is fontos megállapítás, hogy az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel.
A törvényből nem derül ki, hogy a felszámolónak mikor kell tájékoztatást adni. Ez a rendelkezés meglehetősen nehéz helyzetbe hozza a felszámolót, ugyanis az iratok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani a befolyással rendelkező felelősségét. A kártérítési felelősség elhárítása érdekében mindenképpen célszerű a hitelezőket már akkor tájékoztatni, ha a befolyással rendelkező esetleges felelőssége az adós iratai alapján elvi szinten felvetődik.
- 1163/1164 -
A hitelezőnek kell eldöntenie, hogy a kapott információ alapján vállalja a per megindítását vagy sem.
44.4.1.1. A minősített többséget biztosító befolyás
A minősített többségű befolyás, akár természetes személy, akár jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, mint befolyásszerző és kft. vagy zrt., mint ellenőrzött társaság viszonylatában jöhet létre, éspedig akkor, ha a tag vagy részvényes az ellenőrzött társaság működése során a társaságban közvetlenül vagy közvetett módon megszerzi a szavazatok legalább 75%-át.
A minősített többséget biztosító befolyás a szavazatarányhoz, szavazatszámhoz igazodik. Így bár kétségtelenül nem tipikus, de lehetséges az is, hogy a társaság csekély tulajdoni részesedéssel rendelkező tagja, részvényese szerezzen ilyen mértékű befolyást.
Az új Ptk. vonatkozó rendelkezése a következő:

Ptk. 3:324. § [A minősített többséggel rendelkező tag többletkötelezettségei]
(1) Ha korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság tagja - közvetlenül vagy közvetve - a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik, ezen minősített többség megszerzésétől számított tizenöt napon belül köteles ezt bejegyzés és közzététel végett a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni.
(2) A minősített többség megszerzésének közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül a társaság bármely tagja kérheti, hogy a minősített többséggel rendelkező tag társasági részesedését vegye meg. Vételi kötelezettségének a minősített többséggel rendelkező tag a kérelem benyújtásakor fennálló piaci értéken, de legalább a társaság saját tőkéjéből a felajánlott részesedésre jutó résznek megfelelő értéken köteles eleget tenni.
(3) Ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.

A minősített többséget biztosító befolyás megállapításánál a tag közvetlen és közvetett módon gyakorolható szavazati jogának mértékét kell figyelembe venni. E tekintetben a Ptk. 8:2. §-ában foglaltakat kell figyelembe venni:

Ptk. 8:2. § (4) Közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
(5) A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
- 1164/1165 -
JOGGYAKORLAT
I. A konszernjogi felelősség átvitel alapja egy sui generis delictuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt.
II. Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult, és vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, akkor a volt uralkodó taggal szemben a kártérítési felelősségének megállapítása iránti igény az elévülési időn belül érvényesíthető. A volt uralkodó tag tagsági viszonyának időközbeni megszűnése nem akadálya a kártérítési felelősség megállapításának.
III. Az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel [1997. évi CXLIV. törvény 296. § (1) bekezdés, 2006. évi IV. törvény 54. § (2) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 63. § (2) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 344. § (1) bekezdés].
Az indokolásból: "A Kúria tekintettel volt arra, hogy a tőkeegyesítő társaságok - mint a perbeli kft. és rt. alperesek - a tulajdonosaik kockázatát mérséklik, mert azok nem a teljes, hanem csak a bevitt vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért. A társasági jogban alapelv, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja, a részvénytársaság részvényese a társaság tartozásaiért nem felel [régi Gt. 56. § (2) bekezdés; új Gt. 68. § (3) bekezdés]. Vannak azonban olyan esetek, amikor - elsősorban a hitelezők védelme érdekében - a tagot mégis felelőssé lehet tenni a tőle elkülönült jogi személyiségű társaság tartozásaiért. A jogalkotó kivételes szabályként, kifejezetten szankciós jelleggel viszi át a társaság felelősségét a tagra. A tagi felelősség-átvitel célja a gazdasági társaság elkülönült jogi személyisége mögött megbújó, valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének megteremtése.
E körben - a felelősség módja és mértéke szerint - alapvetően kétféle forma különíthető el:
Egyrészt a felelősség lehet mögöttes, amikor a tag/volt tag a társaság teljes ki nem elégített tartozásaiért felel azért, mert valamilyen egyéb, törvényben meghatározott tényállási elem bekövetkezése miatt a bíróság megállapítja felelősségét. Ilyenkor a tag/volt tag a társaság helyébe lép. E körbe tartozik a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/A. §-a szerinti felelősség a kényszertörlési eljárással törölt céggel szembeni követelések kielégítése tekintetében; a régi Gt. 56. § (3)-(4) bekezdése szerinti felelőssége annak a tagnak, aki a korlátozott felelősségével visszaélt, illetve a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett; az új Gt. 50. § (1)-(2) bekezdésén alapuló tagi felelősség ugyanezen tevékenységért, továbbá a Cstv. 63/A. § szerint a volt tag felelőssége a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatt.
Másrészt a konszernjogi felelősség esetén a tag felelőssége önálló felelősség.
A régi Gt. 296. § (1) bekezdésében, valamint az új Gt. 54. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás alapján a Kúria egyetért a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy a konszernjogi felelősség-átvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt. A konszernjogi felelősség esetén a bíróság az uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatását állapítja meg, aminek következtében maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések az ellenőrzött társaságnál. Az uralkodó tag részéről a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését. Az uralkodó tag felelőssége nem járulékos jelleggel az alapjogviszonyért áll fenn (tehát az uralkodó tag nem ugyanazon követelésért ugyanazon a jogcímen felel, mint az ellenőrzött társaság), hanem az uralkodó tag kártérítés jogcímén felel az alapjogviszonytól már elkülönült kárért.
A kártérítési felelősség mértéke tekintetében a régi Gt. 296. § (1) bekezdése és a Cstv. 63. § (2) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy ha a felszámolás alá került ellenőrzött társaság vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet (a hitelezői igények kielégítését az adós vagyona nem fedezi),
- 1165/1166 -
a hitelező keresetére a bíróság, az uralkodó társaság által az ellenőrzött társaság tekintetében folytatott tartósan hátrányos üzletpolitika miatt, megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
A Kúria álláspontja szerint e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy az uralkodó tag konszernjogi felelőssége csak azokért a tartozásokért állapítható meg, amelyek azért keletkeztek, mert az uralkodó tag egy adott időszakban az ellenőrzött társaságban tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, tehát a más által folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikából eredő következményekért nem felel.
Az előzőekben kifejtettek szerint a konszernjogi felelősség tartalmából - az önálló kárfelelősségből - az következik, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának eredményeként bekövetkezett kárért - de csak azért - az is feleljen, aki már nem rendelkezik vagyoni hányaddal a felszámolás alá került ellenőrzött társaságban, hiszen a korábbi uralkodó tag magatartása kárt okozott az ellenőrzött társaságnál, s ennek következtében nem elégíthetők ki az ellenőrzött társaság hitelezői.
Ebből következően a Kúria nem ért egyet a jogerős ítéletben kifejtett szűkítő állásponttal a volt uralkodó tagokkal szemben érvényesíthető konszernjogi felelősség megállapíthatósága tekintetében.
A régi Gt. 296. § (1) bekezdés és a Cstv. 63. § (2) bekezdés rendelkezéseiből következően a konszernjogi felelősség megállapítása során a bíróság által vizsgálandó feltétel az, hogy a befolyást gyakorló tagnak fennállt-e legalább többségi (közvetlen) irányítást biztosító befolyása, azaz megfelel-e az uralkodó tag fogalma törvényi feltételeinek. Ha igen, akkor a befolyását gyakorolva tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott-e az ellenőrzött társaság tekintetében; és ennek következtében került-e felszámolás alá az ellenőrzött társaság, melynek során az ellenőrzött társaság vagyona nem nyújt fedezetet a hitelezők kielégítésére. Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikát folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult és a vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, úgy az elévülési időn belül a felelősségének megállapítása iránti igény érvényesíthető.
Az uralkodó tagok csak egymást követően kerülhetnek ilyen pozícióba, nem közösen okozzák a kárt, s egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel, ezért az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 344. § (1) bekezdése alapján egyetemleges kötelezettségük nem állapítható meg. Előfordulhat, hogy az új uralkodó tag az elődjének a hátrányos üzletpolitikáját folytatja - és emiatt a korábban elkezdett, tartósan hátrányos üzletpolitika folyamatába az új, esetleg csak rövidebb ideig uralkodó tagi pozícióban levő taggal szemben is megállapítható a konszernjogi felelősség. Minden uralkodó tag azonban a saját többségi irányításának időtartama alatt folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikájáért tartozik felelősséggel, így azt tagonként külön-külön kell meghatározni, s a korlátlan és teljes felelősségük is csak az általuk okozott kár mértékéig állapítható meg.
Az első- és másodfokú bíróság a régi Gt. 296. § (1) bekezdésében és az új Gt. 54. § (2) bekezdésében, továbbá a Cstv. 63. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések téves értelmezése eredményeként azt az álláspontot foglalta el, hogy a volt tagok felelőssége nem vizsgálható. Ezért érdemben nem is folytatott le bizonyítási eljárást a II. r. és III. r. alperesek felperes által állított tartósan hátrányos üzletpolitikája, ezzel az ellenőrzött társaságnak okozott vagyoncsökkenés, valamint az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerülése közötti kapcsolat feltárása tekintetében. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan, ekként jogszabálysértő.
Az I. r. alperes elleni kereseti kérelem tekintetében a jogerős ítéletben a bíróság úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes tartósan tudta befolyásolni az ellenőrzött társaság tevékenységét - azaz az I. r. alperes tulajdonlásának egy évét tartósnak találta -, hiszen a bíróság egyenként vizsgálta és értékelte a felperes által sérelmezett ügyleteket. Ha ugyanis a tartósság feltételét nem találta volna megállapíthatónak, akkor az egyes ügyleteket sem vizsgálta volna.
A Kúria egyetért a jogerős ítéletben kifejtett azzal az állásponttal, hogy a jogelődei által tanúsított akár hátrányos, akár nem hátrányos üzletpolitika következményei nem alapozzák meg a tag konszernjogi felelősségét, az uralkodó tag tevékenységét önállóan kell vizsgálni. A »tartósan hátrányos« üzletpolitika megállapíthatósága tényállásfüggő, mert ha a tulajdonos a korábbi tulajdonosok tartósan hátrányos üzletpolitikájának megfelelően, tudatosan, azzal akarategységben folytatja a hátrányos üzletpolitikát, akkor a viszonylag rövid idő ellenére is megállapítható az egységes folyamat miatt az új tulajdonossal szemben a konszernjogi felelősség.
- 1166/1167 -
A Kúria hangsúlyozza azonban, hogy nem állapítható meg a konszernjogi felelőssége annak, aki ugyan uralkodó tagja az ellenőrzött társaságnak az ellenőrzött társaság felszámolásának időpontjában, de uralkodó tagként kifejtett üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása, a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt. Ha próbálkozása sikertelen maradt, a konszernjogi felelőssége nem áll fenn, mert nem az üzletpolitikája volt hátrányos az ellenőrzött társaság tekintetében, hanem az nem vezetett az általa kívánt eredményre.
Nem tartozik a konszernjogi felelősség vizsgálata körébe a jogerős ítélet által figyelembe vett felperesi magatartás értékelése, az, hogy a felperes milyen megállapodást kötött az adóssal, és ennek következtében nőtt-e a követelése az ellenőrzött társasággal szemben. Ez a körülmény ugyanis nem az uralkodó társaságnak az ellenőrzött társasággal kapcsolatos üzletpolitikája körébe tartozó kérdés, ezért a jogerős ítélet e körben okszerűtlenül értékelte a felperes tevékenységét.
A fentiekből következően a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította" (Kúria Pfv.VII.20.499/2012/16. szám).
EBH 2004.1038.
I. A konszernjogi felelősséget megalapozó tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását eredményező befolyás csak az 1997. évi CXLIV. tv. hatálybalépését követően tanúsított magatartással valósítható meg.
II. Az ellenőrzött társaságnál az uralkodó tag hátrányos befolyásolása folytán kell, hogy a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezzen. Ha a veszteség objektív gazdasági körülmények következménye, nem áll fenn a konszernjogi felelősség.
BH 2014.279.
A Cstv. 63. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésen, a felszámolási eljárás jogerős lezárásán azt az időpontot kell érteni, amikor az adós társaság felszámolásának megszüntetéséről szóló végzésről valamennyi érintett hitelező tudomást szerezhet, tehát amikor az erről szóló jogerős bírósági határozat a Cégközlönyben közzétételre kerül [1991. évi XLIX. tv. 33/A. §, 63. § (3) és (4) bek.].
BH 2012.295.
A tartósan hátrányos üzletpolitika nem csak tevőleges magatartással, hanem az uralkodó tag (egyedüli részvényes) mulasztásával, illetve a saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is megvalósítható [2006. évi IV. törvény 54. § (2) bekezdés, 1991. évi XLIX. törvény 63. § (2) bekezdés].
Az indokolásból: "A Kúria - a másodfokú bírósággal egyezően - elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Az alperesi felülvizsgálati kérelem alapján az volt eldöntendő, hogy e tényállásból az első- vagy a másodfokú bíróság vont-e le helyes jogkövetkeztetéseket. Helytálló-e az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben tett az az állítása, hogy az uralt gazdasági társaság vagyonvesztését olyan külső gazdasági folyamatok idézték elő, amelyeket nem tudott elhárítani, annak bekövetkezése neki nem felróható.
A Kúria egyetértett abban az eljárt bíróságokkal, hogy az alperes kettős tulajdonosi helyzetben volt. Az uralt cég részvényeseként és a cég használatába adott ingatlanok tulajdonosaként az érdekei nem estek feltétlenül egybe. Amint arra az eljárt bíróságok is utaltak, a tartósan hátrányos politika folytatását az érintett cég oldaláról kell vizsgálni. Az alperes az uralt gazdasági társaságot az ingatlanainak hasznosítására, e vagyon működtetésére hozta létre. Az alapítást követően ezért - a céggel kapcsolatba lépő piaci szereplők, hitelezők védelmében is - a részvénytársaság érdekeit, eredményes működését, ingatlantulajdonosi érdekeivel szemben elsődlegesnek kellett volna tartania.
A másodfokú bíróság által megjelölt okiratokból, tanúvallomásokból egyértelműen megállapítható, hogy az uralt cég fennállásának második szakaszában az alperes nem gondoskodott a társaság eredményes működésének megteremtéséről. Tudomással bírt a veszteségekről, arról, hogy a cégének napi likviditási gondjai vannak, a beszállítóit nem tudja időben kifizetni.
- 1167/1168 -
Ennek ellenére nem gondoskodott a 2006. évi Gt. 245. § (2) bekezdése szerint a veszteségek kiegyenlítéséről, vagy további veszteségek elkerülése végett, az uralt társaság megszüntetéséről. A társaság érdekeit - maga által sem vitatottan - az ingatlantulajdonosi érdekei, az ingatlanaival kapcsolatos üzleti céljai alá rendelte.
A Kúria rámutat arra: tartósan hátrányos üzletpolitikát nem csak tevőleges magatartással, hanem az egyedüli részvényes saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással, megfelelő intézkedések megtételének elmulasztásával is lehet folytatni.
A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított tényállásból, helytállóan következtetett arra, hogy a Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint az alperesnek az uralt társaság felperessel szembeni tartozásáért, amely vagyoni fedezet hiányában a felszámolási eljárás során nem nyert kiegyenlítést, helyt kell állnia."
BH 2003.202.
I. A konszernjogi szabályok alkalmazása vonatkozásában a törvény nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a részvénytársaság nyilvános, vagy zártkörűen működik
II. A konszernjogi szabályok alkalmazása vonatkozásában a befolyásszerzés időpontja nem a részvénykönyvi bejegyzés, hanem a részvények megszerzésének időpontja, törvényen alapuló szerzésnél a törvény hatálybalépésének napja.
A bíróság a részvényes korlátlan és teljes felelősségét a behajthatatlan tartozásért - egyéb előfeltételek fennállása esetén - akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag (részvényes) által alkalmazott üzletpolitika - stratégiai irányító tevékenység - vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, s valamely hitelezőnek pedig kárt okoztak.
Az indokolásból: "A Csődtv. 63. § (2) bekezdésben megfogalmazott feltételrendszer szerint: az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért,
- amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi,
- ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján
- a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) - az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért.
A bíróság a részvényes korlátlan és teljes felelősségét a behajthatatlan tartozásért - a felsorolt egyéb előfeltételek fennállása esetén - akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag (részvényes) által alkalmazott üzletpolitika - »stratégiai irányító tevékenység« - vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag (tulajdonosi) e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, s valamely hitelezőnek pedig kárt okoztak.
E tevékenységnek szándékosnak, vagy súlyosan gondatlannak kell lennie, illetőleg a kialakult bírói gyakorlat szerint a következményeit tekintve összefüggésben kell állnia a végül felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezésével.
A tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. A társaságot uraló tag egyéb gazdasági érdekei, megfontolásai a kettejük jogviszonyának megítélésében nem játszhatnak szerepet.
A jelen ügyben a Magyar Állam két különböző tulajdonosi érdekpozícióban állt: egyrészt tulajdonosa volt a privatizálni szándékozott B.-i üdülő-ingatlan komplexumnak, másrészt egyszemélyi alapítója és részvényese az ezen ingatlanvagyon üzemeltetése, működtetése céljából a vagyonra tulajdonosi jogosultságok nélkül, alapított C. A. Zrt.-nek (Társaságnak).
- 1168/1169 -
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a jelen ügyben annak nem volt jogi jelentősége, hogy az ingatlantulajdon (üdülőkomplexum) kezelői jogát mely költségvetési szerv útján gyakorolta a Magyar Állam, az iratokból és a tanúk vallomásaiból ugyanis megállapítható, hogy a perbeli ingatlanegyüttes tulajdonosi jogait gyakorló kezelői jog jogosultjának (a perbeli lényeges időszakban az Egészségügyi Minisztérium) nem volt döntési jogosultsága az alperes által alapított - pusztán üzemeltetési jogokat gyakorló - Társaság működése felett.
A Magyar Állam e két jogviszonyból eredő különböző érdekei és kötelezettségei az azonos tulajdonos ellenére, jogi értelemben nem vonhatók egy érdekkörbe.
A Magyar Állam - mint egyszemélyi részvénytulajdonos - az általa alapított céggel kapcsolatos kötelezettségei teljesítését sem szándékosan, sem gondatlanul nem mellőzheti abból a megfontolásból, hogy egyéb - a cég működésétől elkülönült - polgári jogi tulajdonosi érdekeit tartja szem előtt.
A felperes által csatolt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a Társaság fennállása alatt folyamatosan tájékoztatta az alperest a gazdálkodási nehézségekről és azok okairól. Felhívta figyelmét azon jogszabályi kötelezettségekre is, melyek alapján az alperesnek - már évekkel a felszámolási eljárás tényleges megindulása előtt - a társaság megszüntetésére irányuló jogi lépéseket kellett volna kezdeményeznie.
Az alperes az első fokú eljárás során és a fellebbezési ellenkérelmében sem vitatta, hogy a Társaság gazdálkodása a kezdetektől veszteséges volt. Működését egy ideig a tőkeemelésekkel egyensúlyban tartotta. Előadásai szerint a Társaságot azért próbálta ilyen anyagi áldozatok árán is fenntartani, mert célja a »Társaság« - helyesen és valójában az »Ingatlanvagyon« - privatizációja volt. A minél jobb vételár elérésének pedig egyetlen záloga volt, az ingatlanegyüttes folyamatos működtetése.
Az iratok tanúsága szerint a Társaság létrehozatala (1996) és a felszámolása iránt indított eljárás (2008) közötti időszakban az alperes 2003-ig valóban hajtott végre tőkeemeléseket a Társaságnál, azonban ezen időszak után nem.
A további években - az ingatlan kezelői jogával rendelkező Minisztériumon keresztül - biztosított működési támogatások a finanszírozási hiányokat már nem fedezték, a működés továbbra is folyamatosan veszteséges volt, melynek mértéke évről évre növekedett.
Az alperesnek tudomása volt arról is, hogy a Társaság napi működését a számlák kiegyenlítetlensége útján, a beszállító harmadik személyek terhére finanszírozza. E veszteséges működést tartósan, hosszú ideig fenntartotta anélkül, hogy a gazdaságos működés feltételeit megteremtő beavatkozást érdemben megkísérelte volna.
Az éves mérlegeket auditáló független könyvvizsgálói záradékok tanúsága szerint az alperes 2003-tól 2008 májusáig évente kapott tájékoztatást a tőkehiány miatt fennálló jogszabályi teendőkről.
Ezt támasztja alá a felperes által felkért szakértő által készített - 2010. május 25-i keltű - igazságügyi könyvszakértői vélemény tartalma is .
A C. A. Zrt.-nél 2005. év végéig vezetői jogkört gyakorló T. P. és Sz. J. Zs. tanúk vallomásai egybehangzóan azt támasztották alá, hogy már vezetésük idején is folyamatosan felhívták az alperes figyelmét a társaság eladósodottságára és annak okaira. A veszteséges működés megszüntetéséhez szükséges »előre menekülést« biztosító beruházásokhoz azonban támogatást ebben az időszakban már nem kaptak, ugyanakkor a működést fenn kellett tartani.
Az Egészségügyi Minisztériummal tartós megbízási jogviszonyban tevékenykedő - ugyancsak tanúként meghallgatott - dr. S. P. ügyvéd tanúvallomása szerint az ingatlanegyüttes (tulajdonosi) kezelői jogát gyakorló minisztérium koncepciók és invesztíció nélkül, általában (ad hoc) kisegítette a Zrt.-t. A minisztérium költségvetésében nem szerepelt a működtetéshez szükséges összeg.
Az alperes célja saját tényelőadása szerint sem a Társaság nyereséges gazdálkodásának megteremtése volt, hanem az, hogy mint az ingatlan-együttes tulajdonosa, az Ingatlant értékesítse, akár az uralt társaság folyamatosan veszteséges gazdálkodásának - jogszabályellenes - fenntartása útján is (11. sorsz. alperesi előkészítő irat 7. pont).
- 1169/1170 -
A megyei bíróság ítéletében mindezen adatokat nem kellő súllyal mérlegelte, az általa hivatkozott nyilatkozatokból és tényadatokból téves jogi következtetést vont le.
Tévesen értékelte ezzel kapcsolatosan a tulajdonosi kezelői jogot gyakorló minisztérium e kérdésben betöltött szerepkörét is. Az ingatlan-együttes kezelői jogával bíró minisztériumnak is - mint költségvetési szervnek a Költségvetési törvény, az Államháztartási törvény és a magyar államot megillető tulajdonosi jogok gyakorlására a perbeli időszakban irányadó jogszabályi rendelkezések alapján - rendelkeznie kellett volna a tárgybani ingatlanra vonatkozó költségvetési szabályozással, irányelvekkel, illetőleg az ingatlan működéséhez kapcsolódó üzletpolitikával. Ennek hiánya nem az alperes tulajdonosi felelőssége alóli mentesülést, hanem éppen ellenkezőleg, az alperes felróható felelősségét alapozza meg.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Magyar Állam alperes az uralt társasággal szemben 2003. és 2008. évek között tartósan hátrányos olyan üzletpolitikát folytatott, mely nem a Társaság gazdaságos működésének elősegítését, a veszteségek csökkentését célozta, hanem a tulajdonosi egyéb érdekeket, ezáltal növelve annak veszteségeit.
Egy veszteségesen gazdálkodó cég esetében a tulajdonosnak lehetősége van arra, hogy a tartozások fedezetét pótolja, amennyiben erre anyagi lehetősége van. Ennek hiányában azonban a jogszabályi előírások szerinti feltételek fennállása esetén a Gt. alapján köteles eljárni annak érdekében, hogy a hitelezőket ne érje (jelentős) kár.
Az alperes e kötelezettségének szándékosan nem tett eleget, ingatlantulajdonosi érdekeit a Társaság érdekei elé helyezte. Erre tekintettel megállapítható az összefüggés a felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezésével is.
Nem elfogadható védekezés az ok-okozati összefüggés tekintetében az alperes azon előadása, hogy a felperes mint beszállító nem volt köteles a Társaság megrendeléseinek - az ellenérték megfizetése nélkül hosszabb időn át - eleget tenni. Az alperes »üzletpolitikája« keretében ugyanis pontosan azon jogszabályi kötelezettségei teljesítését mulasztotta el a több éven keresztül a törvényes minimumszintet túlhaladó tőkehiánnyal működtetett Társaság tekintetében, mely intézkedés a hitelezők hivatalos tájékoztatását, védelmét szolgálta volna úgy az 1997. évi CXLIV. tv. 243. § (1) bekezdés a), b) pontja, a 258. § (1) bekezdése és 262. § (6) bekezdése alapján, mint a 2006. évi IV. tv. 245. § (1) bekezdés a), b) pontja és (2) bekezdése szerint.
A korlátlan és teljes felelősség alól mindezek alapján az a körülmény sem mentesíti az alperest, hogy a felszámolási eljárás végén »csak« a felperes igénye maradt kielégítetlen.
A felperes a kereseti kérelmében a konszernjogi felelősség megállapítása mellett kérte az alperes kötelezését is a felszámolási eljárásban általa érvényesített - de kielégítésre nem került - követelései megfizetésére.
A felperes a követelése összegszerűségét a V. Megyei Bíróság, a Győri Ítélőtábla, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítéleteire alapította, mely jogerős ítéletekben megállapított követelést a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett. A felszámoló a felperes követelését a 2009. 09. 30. napjáig - a bírósági ítéletekben - számított késedelmi kamattal együtt 31 521 206 Ft-ban ismerte el, és azt behajthatatlan követelésnek minősítette.
Az ítélőtábla a fentebb kifejtett indokokból, a fellebbezéssel támadott ítéletet Pp. 253. § (2) bekezdés értelmében a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatva, az összegszerűség tekintetében bizonyított és igazoltan behajthatatlan követelés erejéig kötelezte az alperest mint a konszernjogi mögöttes felelősség alanyát a kereseti kérelemnek megfelelő tőke, kamat és az ehhez kapcsolódó perköltségből álló követelés megfizetésére a Csődtv. 63. § (2) bekezdése alapján" (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.453/2010/6. szám).
I. Jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
II. Az uralkodó tagnak az ellenőrzött társaság tartozásaiért való felelőssége csak akkor áll fenn, ha tagi minősége a felszámolás kezdő időpontjában is megállapítható.
- 1170/1171 -
BDT 2005.9.117.
Ha a befolyást szerző részvényes a Gt. 292. § (2) bekezdése szerinti bejelentést elmulasztja, szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja, de a közgyűlés határozatképességének megállapításánál a tulajdonába került összes részvény által megtestesített szavazatot kell figyelembe venni. Határozathozatalnál a leadott szavazatokat a jelenlévő összes szavazati jogot biztosító részvények által megtestesített szavazatokhoz kell viszonyítani, a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részesedésen felüli szavazatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni (Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.30.093/2005/2. szám).
ÍH 2007.1.35.
I. A konszernjogi mögöttesen felelős az ellene indult perben vitássá teheti a hitelezők követelését függetlenül attól, hogy az adós felszámolója a nemperes felszámolási eljárás során elismerte. A hitelezőknek ezért a perben bizonyítaniuk kell, hogy a peresített követelések az adóssal szemben valóban fennálltak, ennélfogva a mögöttesen felelőssel szemben is érvényesíthetők.
II. A közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért való konszernjogi, mögöttes felelősség nem az irányító társaság hátrányos joggyakorlásához fűződő jogkövetkezmény; az uralkodó társaság felelőssége annak az objektív ténynek a jogkövetkezménye, hogy a kötelezettségét teljesíteni nem tudó társaság a közvetlen irányítása alatt állt (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.029/2006.).
ÍH 2006.3.123.
Az uralkodó részvényes mögöttes konszernjogi helytállási kötelezettsége nem lehet súlyosabb, mint a főadós ellenőrzött társaságé. A felszámolás alá került ellenőrzött társasággal szembeni követelések érvényesítésének feltétele a követelésnek a felszámolás rendje szerinti bejelentése és nyilvántartásba vétele. Az uralkodó részvényes konszernjogi felelőssége ezért csak az ellenőrzött társaság felszámolási eljárásában szabályszerűen bejelentett és fedezet hiányában meg nem térült tartozásokért áll fenn (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.356/2004/4. szám).
ÍH 2006.3.124.
I. A kft. és az rt. azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített tartozásaiért. Ilyen helytállási kötelezettséget csak valamely többlettényállási elem alapozhat meg. A fantommá lett, hivatalból törölt, rendezetlen adósságokat hátrahagyó társaságok tisztségviselői és a rosszhiszemű eljárásban részes tagjai azonban elégendő alapot szolgáltatnak e felelősség-átviteli szabály alkalmazására.
II. A kötelezettek egyetemlegessége nem hoz létre szükségképpen egységes pertársaságot. A Gt. 56. § (3) bekezdése szerinti korlátlan és egyetemleges helytállási kötelezettség azzal jár, hogy minden kötelezettől külön, de együtt is követelhető az egész szolgáltatás (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.089/2006/4. szám).
ÍH 2005.34.
A közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag korlátlan tagi felelőssége megállapításának - a befolyás fennálltán túl - további konjuktív feltétele a társaságra hátrányos üzletpolitika folytatása, és hogy ez a társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztesse. E feltételek bármelyikének hiánya a korlátlan felelősség megállapítását kizárja (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.080/2004/3. szám).
ÍH 2004.36.
Az irányító részvénytársaságra vonatkozó helytállási kötelezettséget az indokolja, hogy a konszernjogi kapcsolatból eredő utasítási joga révén az ellenőrzött társaság neki alárendelt helyzetbe kerül. Az irányító társaság felelőssége mögöttes, de nem kezesi felelősség.
Az irányító rt. és az általa közvetlenül ellenőrzött társaság között áll csak fenn a konszernhelyzet, és az ezzel együttjáró mögöttes felelősség. Nem terjed ki e felelősség az ellenőrzött társaság részvényesére, még akkor sem, ha az ellenőrzött társaság és részvényese között is közvetlen irányítást biztosító konszernjogi kapcsolat állapítható meg, miután az irányító rt. és az általa ellenőrzött rt. részvényese között közvetlen kapcsolat és utasítási jog nincsen (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.41427/2003/10. szám).
- 1171/1172 -
44.4.1.2. A hatáskör
A keresetet az általános hatáskörű és illetékességgel rendelkező bíróság bírálja el, mert nincs speciális rendelkezés a felszámolási bíróság hatáskörére nézve.[324]

JOGGYAKORLAT
ÍH 2006.3.125.
A hatáskör és illetékesség szempontjából - ide értve a tág értelemben vett hatáskört, a joghatóságot is - a keresetlevél benyújtásának, azaz az eljárás megindításának az időpontja az irányadó. A gazdasági társaság uralkodó tagjának tartós hátrányokozása társasági (tagsági) jogviszonyon alapuló "kvázi deliktuális" magatartás, amely okozati összefüggésben áll az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel és a társaságot ért károsító eredmény bekövetkeztével. Az ilyen magatartás miatti (konszernjogi) felelősség jogellenes károkozás alá eső cselekménnyel egy tekintet alá esik, ezért az ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek megindíthatók annak a tagállamnak a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.300/2005.).
ÍH 2007.1.36.
Konszernjogi felelősségre alapított igényt akkor is az általános hatáskörű bíróság előtt kell érvényesíteni, ha a követelés eredeti jogcíme munkabér volt (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.600/2006/2. szám).
44.4.1.3. A perlésre jogosultak
A keresetet a hitelezőnek kell benyújtani a bírósághoz, a hitelezői minőség elbírálásánál a Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pontja az irányadó.
44.4.1.4. A perindítás határideje
Ebben a kérdésben az előírás 2006. július 1-jén lényegesen megváltozott. Míg a korábban érkezett felszámolási ügyekben az volt az előírás, hogy a keresetet a "felszámolási eljárás során" kell benyújtani, az új szabályok szerint 90 napos jogvesztő határidőn belül nyújtható be a kereset.
A korábbi rendelkezés nem volt egyértelmű, mert nem mondta ki, hogy a perindítási határidő jogvesztő. A gyakorlat hajlott arra, hogy ennek a kifejezésnek olyan értelme van, hogy még a felszámolási eljárás folyamatban léte alatt kell benyújtani a keresetet. A felszámolási eljárás az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedéséig tart, tehát a korábbi ügyekben ez tekinthető a végső határidőnek.
A 2013. évi CCLII. törvény tovább pontosította a perindítási határidőt, ez nagyon lényeges, mert egyértelművé teszi, hogy a 90 napos határidő mikor kezdődik.
44.4.1.5. A pertárgy értéke
A per egy klasszikus megállapítási per, a pertárgy értékének megállapítása azonban problémás, különösen akkor, ha a pert a felszámolási eljárás befejezése előtt nyújtják be.
- 1172/1173 -
Ilyenkor általában nem tudható pontosan, hogy milyen összegű tartozások kiegyenlítése hiúsul meg. A törvény szövegéből az következik, hogy hiába csak az egyik hitelező indítja meg, a per tárgya nem annak megállapítása, hogy a felperes hitelezői igényét milyen mértékben nem lehet kiegyenlíteni, hanem az, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika miatt korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az alperes. Ezért ebben az esetben nem meghatározható pertárgy értékről beszélhetünk, ennek illeték- és költségvonzatával egyetemben.[325]
A gyakorlatban előfordul, hogy a felperes nemcsak megállapítást, hanem marasztalást is kér. Erre akkor van lehetőség, ha a felszámolási eljárás adataiból megállapítható a kár összege.

JOGGYAKORLAT
A bíróság a részvényes korlátlan és teljes felelősségét a behajthatatlan tartozásért - egyéb előfeltételek fennállása esetén - akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag (részvényes) által alkalmazott üzletpolitika - stratégiai irányító tevékenység - vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és ésszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, s valamely hitelezőnek pedig kárt okoztak.
Az indokolásból: "A felperes a követelése összegszerűségét a V. Megyei Bíróság, a Győri Ítélőtábla, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítéleteire alapította, mely jogerős ítéletekben megállapított követelést a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett. A felszámoló a felperes követelését a 2009. 09. 30. napjáig - a bírósági ítéletekben - számított késedelmi kamattal együtt 31 521 206 Ft-ban ismerte el, és azt behajthatatlan követelésnek minősítette.
Az ítélőtábla a fentebb kifejtett indokokból, a fellebbezéssel támadott ítéletet Pp. 253. § (2) bekezdés értelmében a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatva, az összegszerűség tekintetében bizonyított és igazoltan behajthatatlan követelés erejéig kötelezte az alperest mint a konszernjogi mögöttes felelősség alanyát a kereseti kérelemnek megfelelő tőke, kamat és az ehhez kapcsolódó perköltségből álló követelés megfizetésére a Csődtv. 63. § (2) bekezdése alapján" (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.453/2010/6. szám).
44.5. Az adós volt vezetőjének a felelőssége
A 63. § (3)-(4) bekezdésben szabályozott vezetői felelősséggel kapcsolatos perek szabályai átkerültek a 33/A. §-ba.
- 1173/1174 -
44.6. A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítása
Eredetileg a 2005. évi LXIX. törvény a törlési és a felszámolási eljárások körében szabályozta a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházásáért való felelősség kérdését.
44.6.1. A törlési eljárásban indítható per szabályai 2006. július 1-jéig
A 2005-ben bevezetett rendelkezések egyrészt megalapozták annak a volt tagnak (részvényesnek) a korlátlan vagyoni felelősségét, aki a törlési eljárást megelőző öt éven belül ruházta át vagyoni hányadát rosszhiszeműen, a cég kiürítésével, annak érdekében, hogy mentesüljön a cég tartozásai kielégítésének kötelezettsége alól. Ha ebben az időszakban az üzletrész (részvény) többször is gazdát cserélt, a rendelkezést valamennyi volt tag (részvényes) vonatkozásában alkalmazni kell.
A hitelezők a Ctv. szabályai szerint a törlési eljárás esetén az új tagtól (részvényestől) is igényelhették követeléseik kielégítését, amennyiben a követeléseik megtérítése az ellene indított per eredményeként valószínűsíthető volt.
A bíróság a hitelező kereseti kérelmére megállapíthatta, hogy a korábbi tag (részvényes) köteles korlátlanul, teljes magánvagyonával is helytállni, vagyis nem hivatkozhat sem az átruházás (eladás, ajándékozás) tényére, sem arra, hogy a cégben felelőssége korlátolt volt. E felelősség alóli mentesülésre csak az adhat alapot, ha bizonyítani tudja, hogy jogait jóhiszeműen gyakorolta, és a cég az átruházáskor fizetőképes volt. Az, hogy a vagyonvesztés később következett be, bizonyítható pl. az átruházás időpontjára készített, a számviteli törvény szerinti beszámolóval, mérleggel.[326]
44.6.2. A Cstv. 2006. július 1-jéig hatályos szabálya
"63/A. § A felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző öt éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el."

A volt tag felelősségének megállapítása indokolt volt abban az esetben is, ha törlési eljárásra korábban nem került sor, azonban a cég fizetésképtelenné vált. A Cstv. kiegészült ezért a 63/A. §-sal, amely lehetővé tette, hogy a felszámoló vagy a hitelező kérelmére a bíróság megállapítsa a vagyonhányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag (részvényes) korlátlan felelősségét az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. Azokra a volt tagokra (részvényesekre) vonatkozott a rendelkezés, akik a felszámolási eljárás kezdete előtt 5 éven belül ruházták át másra vagyoni hányadukat.
- 1174/1175 -
A kimentési okok - vagyonvesztés és az adós átruházáskori fizetőképessége - azonosak voltak a Ctv. szabályaival.
A törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a felszámoló vagy a hitelező kérelmére indított perben a bíróság megállapítsa a vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó volt tag (részvényes) korlátlan felelősségét az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. Azon volt tulajdonosok ellen indulhat per, akik a felszámolási eljárás kezdete előtt 5 éven belül ruházták át másra a jelentős tartozást felhalmozott cégben fennálló vagyoni hányadukat. A kimentési okok - az átruházás időpontjában a cég fizetőképes volt stb. - azonosak a Ctv. 58/A. §-ában foglaltakkal.
A Ctv., illetve a Cstv. módosítása 2005. július 7-én lépett hatályba, rendelkezéseit az ezt követően indult eljárásokban lehetett alkalmazni. A törvényben foglalt, a tulajdoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személlyel szembeni perlés lehetőségére pedig akkor kerülhetett sor, ha az átruházás a törvény hatálybalépését követően következett be. A tulajdonosnak ugyanis az üzletrész (részvény) eladásakor tudnia kell arról, hogy rosszhiszemű magatartása esetén az új törvényi rendelkezések értelmében a volt cége adósságaiért - adott esetben - korlátlanul helytállni köteles. A törvény hatálybalépését megelőző értékesítésekre - visszamenőleges hatállyal - ezek a rendelkezések alkotmányos okokból nem alkalmazhatóak.
44.6.3. A 2006. július 1-je utáni szabályozás a megszüntetési eljárásban
2006. július 1-jén hatályba lépett az új Ctv. (2006. évi V. tv.), amely a korábbi törlési eljárást megszüntetési eljárás néven szabályozza.
Az új Ctv. 93. § (1) bekezdése szabályozza azok felelősségét, akik a megszűnés időpontjában tagok (részvényesek) voltak. Kimondja, hogy ha a többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tag (részvényes) felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott volt, és a céget a cégbíróság megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített tartozásaiért, kivéve, ha a tag (részvényes) bizonyítja, hogy a megszüntetési eljárás bekövetkezéséhez magatartásával nem járult hozzá.
A volt tag, részvényes felelősségét a (2) bekezdés szabályozza. Ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását is, hogy a megszüntetési eljárás megindulását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag (részvényes) bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt,
- 1175/1176 -
a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
A Ctv. szabályai alapján a (volt) tulajdonos korlátlan felelősségének megállapítása iránt a cég hitelezőjének kell pert indítania, aki végelszámolási, illetve felszámolási eljárás hiányában más módon nem nyerhet kielégítést. A pert az általános hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kell megindítani. A bíróság a perben azt vizsgálja, hogy van-e ok-okozati összefüggés a többségi befolyással rendelkező, tehát elvben a cég működését alapvetően meghatározó (volt) tulajdonos magatartása és aközött, hogy a jelentős tartozást felhalmozó céget a cégbíróság megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből oly módon, hogy a hitelezők nem juthattak hozzá követeléseikhez.
44.6.4. A hatályos szabályozás a kényszertörlési eljárásban
Ctv. 118/A. §[327] (1) Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges.
(2) Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
(3) Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át részesedését, korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a korlátolt felelősségével tagsági jogviszony alatt visszaélt vagy a részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt. Mentesül a tag a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Több tag felelőssége egyetemleges.

A Ctv. VIII/A. Fejezete tartalmazza az ún. kényszertörlési eljárást. Ez váltotta fel a kényszer-végelszámolást, tekintettel arra, hogy a cégek a 116. § (1) bekezdésben foglalt esetekben nagy valószínűséggel már végelszámoló segítségével sem tudják a cég működésének lezárásával kapcsolatos feladatokat ellátni.
Nagyon sok esetben a teljes vagyonhiány okán nincs értelme felszámolási eljárás lefolytatásának, ezért a törvénymódosítás kizárólag akkor ad lehetőséget arra, hogy a kényszertörlési eljárás felszámolási eljárássá forduljon át, ha a cégnek a felszámoló minimális díjazására van megfelelő tartaléka. Miután minden más esetben törlésre kerül a cég, meg kellett teremteni a tagok, a részesedését átruházó volt tag és a vezetők felelősségét. Ezeket a szabályokat találhatjuk meg a Ctv. 118/A-118/B. § rendelkezései között.
Érdekes módon az új Ptk. hatálybalépésének időpontja helyett 2014. július 1-jétől hatályos a szabályozás, amely már az új jogszabályi környezethez igazodik. Célszerűségi okokból csak ezt az új rendelkezést közlöm.
- 1176/1177 -
Háromféle eljárást szabályoz a törvény, amelynek megfelelő szabályok a Cstv.-ben is megtalálhatók, ezért nem szükséges részletesen elemezni a szabályokat, viszont a kisebb eltérésekre figyelni kell.
44.6.5. A Cstv. 2011. évi módosításig hatályos szabályai
63/A. § Amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

A IV. Cstv. Novella az új cégeljárási törvény fogalomrendszerére és szabályozására figyelemmel - a törvények koherenciájának fenntartása érdekében - pontosította a Cstv. 63/A. §-t, egyben lényeges változtatást is alkalmazott. A Ctv. és a Cstv. új szabályai között lényeges különbség nincs.
A pontosított szabályok szerint
- amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg,
- és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel,
- a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
44.6.6. A perindítás előfeltétele
A 2006. július 1-je után indult ügyekben alkalmazandó szabály szűkítette a perindítási lehetőséget, mert csak akkor alkalmazható, ha cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg a felszámolási eljárást, korábban ez a feltétel nem szerepelt a törvényben. További feltétel a saját tőke 50%-át meghaladó tartozás felhalmozása, mégpedig ennek a felszámolás kezdő időpontjában kell fennállnia. A saját tőke fogalma a számviteli törvényben, illetve az egyes anyagi jogszabályokban meghatározásra került.
A tőke olyan tőkerész, amelyet a tulajdonos (alapító) bocsát a vállalkozás rendelkezésére, illetve amelyet a tulajdonos az adózott eredményből hagy a vállalkozásban.
- 1177/1178 -
Jellemzői, hogy időkorlát nélkül áll rendelkezésre, felhasználását nem korlátozza senki és a vállalkozás eszközeinek saját forrása.[328]
44.6.7. A perindításra jogosultak
A felszámoló és a hitelező rendelkezik jogosultsággal a per megindítására. A hitelezői minőség megállapítására a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja az irányadó.
44.6.8. A perindítási határidő
A törvény nem nevesít perindítási határidőt (a megszüntetési eljárásban sem), azonban abból a tényből következtetve, hogy a felszámoló is jogosult a per megindítására, nyilván a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig (felszámolás során) indítható a per, de a hitelező esetében az sem kizárt, hogy a követelés elévüléséig megindítható a per.
44.6.9. A hatáskör
A pert az általános hatáskörű és illetékes bíróság előtt kell megindítani, s a törvény szerint csak megállapítási per megindításáról van szó. Ennek azonban csak akkor lehet értelme, ha a felelős személy vagy szervezet nem fizetése esetén marasztalásnak is van helye. A perindítással járó költségekkel kapcsolatban a korábbi megállapítási perekkel kapcsolatban írtak alkalmazandók. Ha a felszámoló indítja meg a pert, illetékfeljegyzési jog kedvezménye illeti meg.

JOGGYAKORLAT
BDT 2008.1874.
A tag korlátlan felelősségének megállapítására irányuló keresetet a felelősség átfordulását megalapozó magatartás tanúsításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell elbírálni.
44.6.10. A Cstv. hatályos szabályai
Cstv. 63/A. §[329] Amennyiben az adósnak - a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat szerint - a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van, a hitelező vagy az adós képviseletében a felszámoló kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a részesedés átruházásának időpontjában az adós még fizetőképes volt, a tartozás felhalmozódása csak ezt követően következett be, vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. A felszámoló az ilyen jogügyletre vonatkozó információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni. A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül lehet benyújtani.
- 1178/1179 -
A hatályos szabályokat a 2011. évi Módtv. vezette be. Az új szabályokat a Módtv. 67. § (4) bekezdése értelmében a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére. A Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozáson elfogadott álláspont a következő:

Figyelemmel arra, hogy az érintett rendelkezések a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, és nincsenek kihatással a felszámolást elrendelő végzésre, vagy az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, ezért a "felszámolás elrendelése" fogalom alatt nem a bíróság eljárási intézkedését (a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát, vagy annak jogerőre emelkedését), hanem annak jogkövetkezményét, azaz a felszámolás megindulását (kezdő időpontját) kell érteni. Ebből következően a fenti szakaszok azokban a felszámolási eljárásokban már alkalmazandók, amelyeket ugyan korábban kezdeményeztek, de a felszámolás közzétételére még nem került sor 2012. március 1-jéig.

A szabályozás változása összefügg a Ctv. módosításával, ezért került ki a szakaszból a megszüntetési eljárásra történő utalás. A 2013. évi CCLII. törvény mellőzte a szövegből a régi Ptk.-ra való utalást és itt is pontosította a perindítási határidőre vonatkozó előírást.
A pert a hitelező, illetve az adós képviseletében a felszámoló indíthatja meg. Elhelyezett a jogalkotó egy jogvesztő keresetindítási határidőt, eszerint a felszámolás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidő alatt indítható meg a per. A felszámoló értelemszerűen csak a felszámolás jogerős lezárásáig indíthatja meg a pert, mert a felszámolási eljárást lezáró végzés jogerőre emelkedését követő törléssel az "f. a." cég megszűnik. Itt is elhelyezte a jogalkotó a felszámoló tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó előírásokat.
- 1179/1180 -
JOGGYAKORLAT
BDT 2015.3334.
Az 1991. évi XLIX. tv. 63/A. §-ára alapított kereset előterjesztése idő előtti, ha még nem áll rendelkezésre a felszámolási eljárásban a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (vagyonfelosztási javaslat), ezért a per megszüntetésének van helye.
Az indokolásból: "Az ítélőtábla az adós céggel szembeni felszámolási eljárás irata alapján azt is megállapította, hogy abban közbenső mérleg nem született, és a felszámoló által előterjesztett egyszerűsített eljárás szerinti zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot pedig az elsőfokú bíróság még nem hagyta jóvá.
A Csődtv. 63/A. §-ának a felperes által is idézett rendelkezése szerint azonban csak akkor van mód az e jogszabályhelyre alapított kereset előterjesztésére, ha »a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat szerint)« az adós tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van. Az adott esetben a megjelölt törvényi előfeltétel nem áll fenn, ezért a felperes keresete mind a kérelem benyújtásakor, mind pedig a másodfokú döntés meghozatalakor idő előttinek minősül, mert a felperesnek még nem nyílt meg a követelés érvényesítése iránti joga, marasztalás iránti keresetet pedig csak akkor lehet előterjeszteni, ha a követelés lejárt.
Emiatt az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - utalással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára - megszüntette volna. Ezért a másodfokú bíróság ezt észlelve a Pp. 158. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette" (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.490/2014/6. szám).
BDT 2014.3222.
A Csődtv. 63/A. §-ára alapított per elbírálására az általános illetékességi szabályok vonatkoznak.
Az indokolásból: "Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása iránti perek elbírálására az általános illetékességi szabályoktól eltérően a Csődtv. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti bíróság az illetékes. Ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt is, a Csődtv. azon pereknél, ahol a Pp. 29. §-ában meghatározott általános illetékességi szabályoktól eltérő eljárási rendelkezések alkalmazását írja elő az alperessel szemben, konkrétan rendelkezik is erről, így a Csődtv. 33/A. §-ára vagy a 40. §-ára alapított perek esetében egyértelműek az erre utaló szabályok. A Csődtv. 63/A. §-a azonban hasonló rendelkezést nem tartalmaz, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az illetékesség szempontjából a Pp. 29. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
Az nem vitás, hogy a Csődtv. 63/A. §-a azt a kifejezést használja, hogy »a bíróság megállapítja« a jogszabályban meghatározott vétkes magatartást tanúsító tag felelősségét a társaság tartozásaiért, azonban a megtévesztő szóhasználat ellenére valójában ezekben a perekben a hitelezőnek vagy a felszámolónak marasztalásra irányuló keresetet kell előterjesztenie. Elképzelhető lenne olyan szabályozás, amely kétlépcsős peres eljárást írna elő, ez akkor állna fenn, ha a jogsértő magatartás tárgyában hozott bírósági döntés minden hitelezőre kiterjedő hatályú lenne és azt követően már csak az egyes hitelezők követelése tárgyában kellene a bíróságoknak dönteniük (ilyen szabályozási módot találunk a Csődtv. 33/A. §-a alapján indított felelősség megállapítása esetében). A Csődtv. 63/A. §-a azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért a felelősség megállapítása mellett a tag marasztalására irányuló keresetet is be kell nyújtani (Bírósági Határozatok 2013. évi augusztusi szám 849-850. oldal).
A Pp. 37. §-a szerint a (szerződésen kívüli) kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek a területén a kár bekövetkezett. Az adott esetben a felperes a keresetlevelében elsősorban a jogszabályban meghatározott vétkes magatartást tanúsító tag felelősségének megállapítását és ezzel összefüggésben a marasztalását kérte. Az ilyen nem önállóan érvényesített, a Csődtv. 63/A. §-ra alapított igényérvényesítésre irányuló kereset a Pp. 37. §-ában megállapított különös illetékességi okot pedig nem alapozza meg (BH 1994.271.).
- 1180/1181 -
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve, helyesen észlelte hivatalból az illetékessége hiányát, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.211/2014/2. szám).
BDT 2013.2960.
A cégbíróság által kezdeményezett felszámolás elrendelése iránti eljárásban - eljárást kezdeményező hitelező, illetve a Csődtv. 63/B. §-ának (6) bekezdésében nevesített kérelem hiányában - nincs helye az adós vezető tisztségviselőjének a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésére kötelezésének.
I. Jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
Az indokolásból: "A polgári peres eljárásban nem érvényesül a jogcímhez kötöttség elve. A kereseti kérelem tartalmát tehát nem a megjelölt jogcím, hanem a bíróság döntésére irányuló kereseti kérelem és az ennek alátámasztásául felhozott tényállítások együttese határozza meg. A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla - az alábbiak szerint - az I. r. alperessel szemben az adós tartozásaiért való korlátlan és teljes felelősség megállapítására irányuló kereseti kérelmet tehát a Csődtv. 63/A. § rendelkezései alapján is vizsgálta.
A Csődtv. 63/A. § 2006. július 1-jét megelőzően hatályos rendelkezése szerint a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző 5 éven belül vagyoni hányadát átruházó volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el. A perbeli esetben az I. r. alperes a fenti jogszabályi rendelkezés hatálya alatt a felszámolási eljárás megindítását megelőző 5 éven belül ruházta át vagyoni hányadát. Ezen rendelkezés azonban 2006. július 1. napjától hatályát veszítette, akkortól a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapításának eltérő szabályai vannak hatályban, melyek hatályba léptető rendelkezése (2006. évi VI. törvény 20. §) az ezt követően indult eljárásokban ezek alkalmazását rendeli el. Az újabb szabályozás tartalmára figyelemmel (mely a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé, hanem a felelősséget inkább szűkíti) ezen hatályba léptető rendelkezések alkalmazása - szemben a Csődtv. 33/A. § alkalmazását előíró jogszabályi rendelkezéssel - nem ütközik az 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében foglaltakba. Ennélfogva a Csődtv. 63/A. § 2006. július 1-jét megelőzően hatályos rendelkezésének az I. r. alperes 2006. július 1. előtti magatartása tekintetében való alkalmazhatóságát a perbeli esetben a 2006. évi VI. törvény 20. §-ának rendelkezése kizárja azzal, hogy a 2006. július 1. után indult eljárásokban (tehát jelen perben, illetve az adóssal szembeni felszámolási eljárásban is) már a 2006. július 1-jétől hatályos rendelkezések alkalmazását írja elő. Utóbbiak ugyanakkor csak abban az esetben teszik lehetővé a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítását, ha - az egyéb konjunktív feltételek megléte esetén - az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg. A perbeli esetben az adóssal szemben ilyen eljárás ugyanakkor nem került lefolytatásra.
A fentebb kifejtettek szerint az I. r. alperesnek mint uralkodó tagnak az adós ki nem elégített kötelezettségeiért való felelőssége a Csődtv. 63/A. §-a, tehát a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősségre irányadó rendelkezések alapján sem állapítható meg.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság alappal mellőzte az I. és II. r. alperesekkel mint vezető tisztségviselőkkel, továbbá az I. r. alperessel mint uralkodó taggal szemben előterjesztett kereseti kérelem további érdemi vizsgálatát, így a bizonyítási eljárás jelentős mértékű kiegészítésének szükségességére alapított - az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló - fellebbezési kérelem nem megalapozott, csakúgy, mint kereseti kérelem tekintetében, hisz a kifejtettek szerint a megalapozott döntéshez további bizonyítási eljárás lefolytatására nem volt szükség.
- 1181/1182 -
A III. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem eldöntéséhez is rendelkezésre álltak a szükséges peradatok, így a keresetet e tekintetben elutasító ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezésének sem voltak meg az eljárásjogi feltételei.
A kifejtettek miatt az ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az alperesekkel szembeni keresetet elutasító ítéleti rendelkezéseket a perköltségviseléssel kapcsolatos rendelkezésekre kiterjedő hatállyal helybenhagyta" (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.473/2010/4. szám).
ÍH 2013.38.
I. A Cstv. 63/A. § csődtörvénybe iktatásának célja az volt, hogy az aktuális tagok mellett az adós olyan volt tagjainak a felelősségét is megteremtse, akik a társaságban fennálló részesedésüktől a tagi felelősségrevonás elkerülése érdekében váltak meg. Nincs megfelelő jogi indoka annak, hogy a jogalkotó a cégtől megvált tagok felelősségét a társaságban bent maradt tagok felelősségénél szélesebb körben, illetve szigorúbban határozza meg.
II. A tag fizetésképtelen helyzetben lévő társasági üzletrészét átruházhatja, felelőssége azonban csak akkor áll meg, ha rosszhiszemű volt, vagyis, ha például ezzel hitelezői érdeket sértett, csökkentette a kielégítési alapot, vagyis elzárta a hitelezőket az igényérvényesítés lehetőségétől.
III. Nincs olyan jogszabályi előírás, - leszámítva a Ptk. 290. § és 293. §-ában írtakat - amely szerint a még fizetésképtelennek nem nyilvánított adósnak tartozásai rendezésénél elsődlegesen a legnagyobb hitelező kielégítésére kellene törekednie, vagy a követelések arányában, vagy valamely sorrendiség szerint kellene törlesztenie kötelezettségeit (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.162/2012/6. szám).
ÍH 2012.138.
I. A Cstv. 63/A. § beiktatásával a jogalkotó nem kívánta a társaságtól megvált tag felelősségét a bent maradókénál szigorúbbá tenni, vagy olyan tagokra kiterjeszteni, akik a társaságban maradásuk esetén sem lennének felelősségre vonhatóak. A többségi részesedéssel sem rendelkezett volt tag helytállási kötelezettsége a fentiek szerint nem állapítható meg.
II. Önmagában az adós fizetésképtelensége nem alapozza meg tagjának rosszhiszeműségét. A törvény nem zárja ki a fizetésképtelen cég üzletrészének értékesítését, az üzletrészt értékesítő tag helytállási kötelezettsége csak akkor állapítható meg, ha az átruházás során rosszhiszemű volt, vagyis ha hitelezői érdeket sértett, csökkentette a kielégítési alapot, elzárta a hitelezőket igényeik érvényesítésének lehetőségétől, illetve mentesülni akart a tagi felelősség alól.
III. A felszámolás alatt nem álló cég maga dönti el, hogy mely tartozását egyenlíti ki. E döntés meghozatalában számos gazdasági érdek motiválhatja, például a működőképesség megőrzése, további gazdasági kapcsolatok fenntartása, a hitelezők számának csökkentése, vagy annak a hitelezőnek a kifizetése, akiről az adós leginkább feltételezi, hogy követelését bíróság előtt érvényesíti, azonban a kielégítésnek kötött sorrendje mindaddig nincsen, amíg a cég felszámolás alá nem kerül (Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.162/2012/6. szám).
45. Az egyszerűsített felszámolás
45.1. Általános kérdések
45.1.1. A 2009. évi módosítás
Az egyszerűsített felszámolásra vonatkozó szabályok az elmúlt években viszonylag ritkán változtak, pedig az eljárással kapcsolatban sok elméleti és gyakorlati kérdés merült fel. Az egyik kérdés az, hogy miért az állam viseli a vagyontalan cégek nyilvántartásból történő kivezetésének költségeit. A Cstv. 2009. évi módosítása egy szűkebb körű változtatás, a gyakorlat által felvetett kérdéseket kívánta rendezni.
- 1182/1183 -
A törvény indokolása ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Cstv. egyszerűsített felszámolási eljárást tartalmazó - keretjellegű - 63/B. §-a kibővült, részletesebb lett. Az új szabályozás többek között a joggyakorlat által már kimunkált megoldásokat is törvényi szintre emelte.
A 2009. évi szabály különbséget tett az egyszerűsített felszámolási eljárásokban aközött,
- amikor az adós cég vagyona az eljárás időtartama alatt változik, és aközött,
- amikor egy tevékenységet már nem folytató, kiüresített, vagyontalan cég felszámolására kerül sor.
45.1.2. A 2011. évi módosítás és annak hatálybalépése
A 2011. évi Módtv. a 2009. évi módosítás tapasztalatait felhasználva ismét változtatott a szabályokon. A Módtv. indokolása nagyon szűkszavúan a következőkben foglalja össze a módosítási irányokat:

"A Cstv. 63/B. §-a az egyszerűsített felszámolási eljárás szabályait pontosítja, a gyakorlati tapasztalatok alapján.
Kiegészülnek a szabályok a felszámoló intézkedései ellen a bírósághoz benyújtható kifogás szabályaival.
Egyértelművé teszi, hogy a felszámolást kezdeményező hitelezőnek meddig kell kezdeményeznie a korábban általa megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítését az adós vezetőjétől. A vezető felelősségét az alapozza meg, ha neki felróható okból nem tett eleget e beszámolókészítési és a beszámoló közzétételi kötelezettségének. Pontosításra kerül továbbá, hogy a Fővárosi Törvényszékhez befizetett, de a központi költségvetést megillető összeget a Gazdasági Hivatal a központi költségvetéssel szemben történő elszámolás részeként utalja át. A központi költségvetést megillető, de be nem fizetett kötelezettséget hajtja be az adóhatóság."

Az egyszerűsített felszámolások új előírásainak alkalmazása során is speciális szabályok érvényesülnek, a Módtv. 67. § (4) bekezdése szerint a módosított 63/B. § (6)-(7) bekezdést a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére. Tehát nem a teljes módosításra vonatkozik az előírás, csak a vezető kötelezettségét és a felszámolói díj megtérítését szabályozó (6) és (7) bekezdésre. Ezekben a kérdésekben alkalmazandó a Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozáson elfogadott álláspont:

Figyelemmel arra, hogy az érintett rendelkezések a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, és nincsenek kihatással a felszámolást elrendelő végzésre, vagy az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, ezért a "felszámolás elrendelése" fogalom alatt nem a bíróság eljárási intézkedését (a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát, vagy annak jogerőre emelkedését), hanem annak jogkövetkezményét, azaz a felszámolás megindulását (kezdő időpontját) kell érteni. Ebből következően a fenti szakaszok azokban a felszámolási eljárásokban már alkalmazandók, amelyeket ugyan korábban kezdeményeztek, de a felszámolás közzétételére még nem került sor 2012. március 1-jéig.
- 1183/1184 -

A módosított (1), (2), (4) és (5) bekezdés új előírásait a 2012. március 1. után indult ügyekben kell alkalmazni. Jelen kézikönyv csak a 2009. évi módosítástól alkalmazható és a hatályos szabályozást tartalmazza, a korábbi előírásokkal kapcsolatos értelmezési kérdések a kézikönyv 2012. évi kiadásában megtalálhatók.
45.2. Az egyszerűsített felszámolás 2009. szeptember 1-jétől hatályos szabályozása
63/B. § (1) Ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Egyúttal felhívja a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 30 napon belül jelentsék be. A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti felhívás eredménytelen, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A vagyonfelosztási kérelemnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. A kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát megküldi a hitelezőknek [a (3) bekezdés szerinti eltéréssel], továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. A jelentésre vonatkozó észrevételeket, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. A határidő jogvesztő.
(3) Amennyiben a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási kérelem alapján az adósnak a felszámolási eljárás alatt nem volt sem bevétele, sem kiadása, a felszámoló által készített jelentést és vagyonfelosztási javaslatot csak az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell megküldeni.
(4) A bíróság a jelentés és a beérkezett észrevételek, kifogások alapján végzéssel rendeli el az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. Ha a jelentésre észrevételt vagy kifogást nem nyújtottak be, a végzést a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási javaslat beérkezésétől számított 90 napon belül kell meghozni. Amennyiben észrevételt vagy kifogást nyújtottak be, ennek tárgyában a bíróság 8 munkanapon belül dönt.
- 1184/1185 -
(5) A bíróság elrendeli a (4) bekezdés szerinti jogerős végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek.
45.2.1. Az egyszerűsített felszámolás feltételei
A törvény szövegéből láthatóan a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő lezárásának alapfeltételei nem változtak, továbbra is két okból lehet kérni az eljárás ilyen módon való lezárását, ezek a következők:
- a vagyon a felszámolási költségekre sem elegendő;
- az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan.
Itt helyezte el a törvényalkotó azt az előírást, amelyet korábban a (3) bekezdés tartalmazott, s amely szerint tájékoztatni kell (választmányt) az egyszerűsített felszámolás iránti kérelem benyújtásáról és fel kell hívni a hitelezőket (a választmányt már nem) adatok, vagyonra vonatkozó információk átadására. (A hitelezők képviselője ebben a körben nem szerepel.)
Ha a felszámoló felhívására a hitelezők nem tudnak olyan információkat adni, amely alapján a felszámolás az általános szabályok szerint folytatódna, vagy az adós cég vezetői a felszámoló külön felhívása ellenére sem pótolják a hiányzó iratokat, és ez a hiányosság olyan mértékű, hogy az általános szabályok szerinti felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan lenne, akkor a felszámoló írásbeli előkészítést és javaslatot készít a vagyonfelosztásra, és azt megküldi a bíróságnak. A törvényi szabályozásból egyértelmű, hogy a felszámolás általános szabályai szerinti lezárását preferálja a jogalkotó, s csak akkor lehet egyszerűsített módon lezárni az eljárást, ha az általános szabályok szerinti eljárásra nincs lehetőség.
A felszámoló bírósághoz benyújtott kérelmének (amelyet a törvény indokolása előkészítő iratnak nevez) már tartalmaznia kell
- a hitelezői igények összesítését,
- a felszámoló költségkimutatását, valamint
- a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány hitelezők közötti felosztására vonatkozó javaslatot.
A 2009. évi módosítást követően élénk vita alakult ki abban a kérdésben, hogy miként viszonyul egymáshoz az eljárás rendes szabályok szerinti, illetve az egyszerűsített módon történő lezárása. Elsősorban a felszámolói díj elszámolása miatt a felszámolók akkor is az általános szabályok szerint kívánták az eljárást lezárni, ha az egyszerűsített zárás feltételei fennállnak. A kérdésben több nem közölt határozat született, illetve bírói fórumon tárgyalták meg a kérdést. Elsőnek a Kaposvárott 2010. október 8-án tartott tájértekezlet anyagából idézek:[330]
- 1185/1186 -

"A 2009 szeptember 1-jétől hatályos 63/B. § alapján a felszámoló szintén arról tájékoztatja a hitelezőket, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván benyújtani, majd a hitelezők számára biztosított 30 napos határidő után kérelmet terjeszt be a bírósághoz.
A törvény tehát kifejezett rendelkezéssel továbbra sem írja elő kötelezettségként a felszámolónak, hogy egyszerűsített felszámolást kezdeményezzen. Erre a megszövegezés alapján úgy tűnik csupán lehetősége van, eziránt kérelmet terjeszthet elő. A felszámoló kérelemmel kezdeményezi az egyszerűsített felszámolás elrendelését, ebből következhetne az, hogy mérlegelési jogkörébe tartozik, milyen módon kéri az eljárás befejezését.
Ugyanakkor a 63/B. § (1) bekezdése a korábbiakhoz képest azt tartalmazza, hogy vagy vagyonhiány esetén vagy akkor van helye egyszerűsített felszámolásnak, ha a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan. A törvény megfogalmazásából következtethetünk arra is, hogy vagyonhiány esetén továbbra is csak lehetőség a felszámoló számára az egyszerűsített felszámolás iránti kérelem, míg iratok hiányában viszont nem kezdeményezheti a Csődtörvény 56. §-a szerinti befejezést, hiszen az általános szabályok szerint az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. A könyvvezetés hiányai esetében tehát a felszámoló kötelezhető az egyszerűsített felszámolás kezdeményezésére.
A 63/B. § (2) bekezdése úgy fogalmaz, hogy egyszerűsített felszámolásra akkor kerülhet sor, ha »az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le.« Az idézett fordulat elvileg az egyszerűsített felszámolás mindkét esetére visszautal. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy vagyonhiány esetén is kötelező az egyszerűsített felszámolás.
Levonható-e fentiekből továbbá az a következtetés, hogy a bíróságnak úgy ahogy egyszerűsített kérelemnél vizsgálnia kell, hogy az eljárás az általános szabályok szerint lefolytatható-e, megfordítva: az általános szabályok szerinti befejezésnél vizsgálnia kell, hogy egyszerűsített felszámolás elrendelhető-e. Milyen döntést hoz, ha általános szabályok szerinti befejezésre nem kerülhet sor? A határozat, melyben a felszámolót egyszerűsített felszámolás kezdeményezésére kötelezi »pervezető« végzés-e, vagy pedig a felszámolót fellebbezési jog illeti meg.
Megemlítendő, hogy egy esetben jogszabály kifejezetten a felszámoló kötelezettségévé teszi az egyszerűsített felszámolás kezdeményezését. A felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 11. § (1) Amennyiben az előírt környezeti állapotvizsgálat elvégzésére, vagy a környezeti károsodások, környezeti terhek rendezésére a vagyon nem nyújt fedezetet, a felszámolónak a bíróságnál egyszerűsített felszámolást kell kezdeményeznie.
A 2009 szeptember 1. után indult ügyekben a felszámoló díját egyszerűsített felszámolásban a bíróság 150 000 Ft-ra,az általános szabályok esetén 300 000 Ft-ra egészíti ki. Ennek következményeként a felszámolók egyre többször nyújtanak be a Csődtörvény 56. §-ra hivatkozással olyan záróanyagot, amelyből kitűnik, hogy adósnak vagyona illetve iratanyaga nincsen, azaz az egyszerűsített felszámolás elrendelésének feltételei fennállnak."

A kérdést ezt követően a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma is napirendre tűzte, azonban egységes álláspontot sem a kaposvári, sem a pécsi tanácskozáson nem sikerült kialakítani. Idézem a Pécsi Ítélőtábla kollégiumi jegyzőkönyvének vonatkozó részét, amelyből a résztvevők eltérő véleménye is kiolvasható:

Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2010. október 10-i ülésének jegyzőkönyve:

"A vitában a résztvevők több álláspontot fogalmaztak meg.
Az egyik álláspont szerint abban az esetben, amennyiben a felszámoló - ha ennek feltételei fennállnak - nem az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint adja be a záróanyagot, úgy a bíróságnak azt vissza kell adni a felszámolónak, hogy dolgozza át. Amennyiben ezt nem teszi, ez olyan súlyos jogsértésnek minősül, amely megalapozza a felszámoló felmentését és erre a felszámolót a felhívásban figyelmeztetni kell.
- 1186/1187 -
A másik álláspont szerint megtagadható a záróanyag és a vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása abban az esetben, ha a felszámoló az általános szabályok szerint jár el, holott az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak.
Más álláspont szerint, amennyiben a bíróság észleli, hogy a felszámoló annak ellenére az általános szabályok szerint jár el, hogy az egyszerűsített felszámolás szabályainak megfelelően kellene lezárnia az eljárást, fel kell hívni mindazon iratok csatolására, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a bíróság az eljárást az általános szabályok szerint zárja le. Irathiányos felszámolási eljárásban ezt a felszámoló nem tudja teljesíteni, ezért ilyen esetben a bíróság jogosan szólítja fel a felszámolót arra, hogy az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint járjon el.
Az eltérő megközelítési módok ellenére abban egyetértés mutatkozott a tanácskozás résztvevői között, hogy amennyiben az egyszerűsített felszámolás feltételei fennállnak, a törvényhozói akarat szerint az eljárást ennek megfelelően kell lezárni. Tény, hogy a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kötelezővé tenné a felszámoló számára ennek betartását, de a törvényhozói akarat egyértelműen megállapítható a törvényből.
Abban is egyetértés született, hogy a felszámolónak azt a magatartását, hogy az eljárást az általános szabályok szerint kívánja lezárni, holott az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint kellene eljárnia, nem tekinthető súlyos jogsértésnek, ezért önmagában nem alapozza meg a felszámoló felmentését.
Abban a kérdésben nem sikerült közös álláspontra jutni, hogy a felszámolót a bíróság miként szoríthatja rá az eljárás egyszerűsített felszámolás szabályai szerinti lezárására."

JOGGYAKORLAT
A felszámolót nem lehet mulasztási bírsággal sújtani helyi adóbecslési kötelezettség elmulasztása miatt, ha a felszámolási eljárás lefolytatására az általánostól eltérő, a Cstv. 63/B. § (2) bekezdése szerinti speciális egyszerűsített felszámolási eljárás keretében kerül sor (1991. évi XLIX. törvény 63/B. §).
Az indokolásból: "A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest terhelte-e a felszámolás alatt álló adózó képviseletében helyi adóbevallási kötelezettség annak ellenére, hogy az tevékenységet nem végzett, és a cég felszámolására egyszerűsített eljárás keretében került sor. A Kúria nem osztja a felperesnek a vállalkozási tevékenység hiányára alapított bevallási kötelezettség szükségtelenségét hangsúlyozó álláspontját, mivel a bevallási kötelezettsége az adott önkormányzat illetékességi területén székhellyel és telephellyel rendelkező vállalkozót attól függetlenül terheli, hogy vállalkozói tevékenységét ott folytatja-e. Így még az ún. »0«-s bevallás beadására is köteles a felszámoló a záró adóbevallás megtételekor.
Ugyanakkor a perbeli esetben a felszámolási eljárás speciális jellegére figyelemmel vizsgálni kellett, hogy a felszámolónak milyen kötelezettségei voltak az adóhatóság felé. Az Art. 33. § (6) bekezdése kimondja, hogy a felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a Cstv. és az Art. rendelkezései szerint teljesítik. Tehát nem kizárólag az Art. előírásai irányadóak a perbeli esetben, hanem vizsgálni kellett a Cstv. rendelkezéseit is. A Cstv. a felszámolási eljáráson belül külön jogintézményként szabályozza az ún. egyszerűsített felszámolást, mely elrendelésének feltétele, hogy a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan legyen. Mindkét esetben az adó alapjául szolgáló eredmény nyilvánvalóan nem kerülhet megállapításra, ezért egyik jogszabályhely sem tartalmazza a záró adóbevallás készítésének kötelezettségét. A Cstv. 63/B. § (2) bekezdése írásbeli jelentés készítését, kérelem benyújtását és az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek hitelezők közötti felosztására vonatkozó javaslat beadását írja elő. A bíróság az, aki a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát többek között megküldi az állami és önkormányzati adóhatóságnak.
- 1187/1188 -
A Cstv. 63/B. §-a záró adóbevallás készítését nem említi, míg ezzel szemben a Cstv. 52. § (1) bekezdésében szabályozott »rendes felszámolási eljárás« esetén kifejezetten előírja. A fentiekből következően helyes az a felperesi érvelés, hogy a Cstv. 63/B. §-ában megállapított eltérő szabályozás okán helyi adóbevallás benyújtására nem volt köteles. Kötelezettség hiányában pedig a felhívás, illetőleg a mulasztási bírság kiszabása jogszerűtlen.
Mulasztás hiánya okán sem felhívásnak, sem pedig bírságolásnak a jogalapja nem állt fel, a felszámoló a Cstv. 63/B. §-ában foglalt speciális szabályok alapján eljárva, a jogszabályi feltételeknek eleget téve teljesítette kötelezettségeit. A fentiek miatt nem kellett vizsgálni az Art. 7. § (4) bekezdésében és 14. § (4) bekezdésében foglalt kimentés okok fennállását.
A fentiekkel ellentétes jogerős ítéleti és alperesi álláspont téves, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, az alperesi és elsőfokú hatósági határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte" (Kúria Kfv.I.35.147/2012/8. szám).
ÍH 2011.180.
Ha fennállnak az egyszerűsített felszámolás feltételei - mivel az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére (Cstv. 56. §, 63. §).
Az indokolásból: "A fentiekből következően a jelen eljárásban irányadó és 2009. szeptember 1. napjától hatályos Cstv. alapján is - a korábbi szabályozással megegyezően - csupán két esetben van lehetőség az egyszerűsített felszámolás kezdeményezésére: ha az adósi vagyon a várható felszámolási költségekre nem elegendő, illetve ha az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Abban az esetben pedig, ha ezen feltételek közül bármelyik is fennáll, úgy a Cstv. speciális, a felszámolási eljárás gyorsabb, egyszerűbb lezárására, nem pedig a rendes eljárás lefolytatására irányuló szabályok az irányadók. Ilyen esetben a felszámoló nem mérlegelheti, hogy az eljárás befejezésének melyik módját választja, ugyanis a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében megjelölt bármelyik feltétel megvalósulása esetén az eljárás általános szabályok szerinti lebonyolítására vonatkozó elvárások nem is teljesíthetőek. A két befejezési mód (általános és egyszerűsített) között alapvető különbség ugyanis az, hogy egyszerűsített befejezés esetén a felszámolót az adós iratanyagának, illetve vagyonának a hiánya akadályozza a rendes szabályok szerinti lebonyolításban, illetve az igények kielégítésében.
Mivel pedig adott esetben a felszámoló által sem vitatottan az adós vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő - ugyanis a felszámoló által is előadottan a felszámolói díjra az adós vagyona nem nyújt fedezetet -, így a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében megkívánt törvényi feltétel megvalósul.
Az adott ügyben nem bír jelentőséggel az sem, hogy az adós iratanyaga teljes mértékben rendelkezésre áll és az eljárás technikailag lebonyolítható, ugyanis a törvényben megjelölt másik vagylagos feltétel megvalósult.
Tévesen hivatkozott arra is, hogy sérül a kérelemhez kötöttség elve abban az esetben, ha a bíróság az egyszerűsített felszámolás kérelmezésére utasítja a felszámolót. A bíróságnak ugyanis az előterjesztett zárójelentés alapján mindig vizsgálnia kell, hogy a felszámoló okszerűen jutott-e arra a következtetésre, amelyre figyelemmel a záróanyagot előterjesztette, vagyis - mint arra az elsőfokú bíróság is helytállóan hivatkozott - nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az előterjesztett jelentés és beadvány megfelel-e a jogszabályoknak. Jogellenesnek ugyanis - a felszámolói állásponttal szemben - éppen az minősülne, ha a bíróság nem a Cstv. vonatkozó rendelkezései szerint járna el, illetve nem követelné meg az annak megfelelő eljárást a felszámolótól.
Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott eseti döntés nem áll ellentétben a jelen ügyben hozott döntéssel, de a hivatkozott kollégiumi ülésen elhangzottak is az elsőfokú bíróság jogi álláspontját igazolják.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alkalmazásával, a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a fellebbezésben foglaltakra tett kiegészítéssel - helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.689/2011/2. szám).
- 1188/1189 -
15.Fpkf.45.401/2010/8. (Fővárosi Ítélőtábla):
Azokat a felszámolói intézkedéseket, illetőleg mulasztásokat, amelyekre vonatkozóan kifogást kellő időben nem terjesztettek elő, vagy amelyekre az előterjesztett kifogást a bíróság jogerősen elbírálta, újabb kifogással megtámadni, vagy arra hivatkozva a felszámolást befejező határozatot alappal fellebbezni már nem lehet.
45.2.2. Eljárás a kérelem alapján
Itt kettéválik az eljárás attól függően, hogy volt-e a felszámolónak bevétele, illetve kiadása vagy sem. Átlagos esetben a felszámolónak bevétele valóban nem lesz, kiadása viszont szükségszerűen felmerül, itt az a kérdés, hogy a felszámoló ezeket a kiadásokat fel akarja-e tüntetni vagy sem. A felszámoló kockázata annyi, hogyha utólag előkerül vagyontárgy, akkor a kiadásait tudja fedezni, egyébként csak a felszámolói díj áll rendelkezésére.
a) Amennyiben nincs bevétel és kiadás, a jelentést és a vagyonfelosztási javaslatot csak az állami és önkormányzati adóhatóságnak kell bejelenteni, a hitelezőknek nem.
b) Amennyiben akár bevétel, akár kiadás vagy mindkettő keletkezett, a bíróság 8 munkanapon belül a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatot is tartalmazó előkészítő iratot megküldi a hitelezőknek, továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. Ezzel a szabályozással a törvényalkotó a gyakorlatnak arra a felvetésére reagált, hogy kinek a feladata ezeknek az iratoknak a kiküldése. A feladat teljesítése a bíróság feladata, ehhez azonban az szükséges, hogy a felszámoló kellő példányszámban juttassa el az iratokat a bírósághoz.
45.2.2.1. Észrevétel, kifogás
Ismételten a gyakorlati problémákra reagálva a jogalkotó lehetővé tette, hogy a hitelezők, illetve az adóhatóság nyilatkozzanak a felszámoló előkészítő iratára. Erre azonban kétféle lehetőséget adott (ami nem egészen érthető), nevezetesen a jelentésre vonatkozóan észrevételeket, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. (A törvény indokolása 30 napos határidőt említ, ami egy korábbi változatban szerepelt.) A határidő jogvesztő. Az előkészítő iratot az adóhatóságoknak is meg kell küldeni a záró adóellenőrzés céljából. A két eljárásjogi lehetőség közötti különbségtételben való eligazodást nem segíti a törvényalkotó, mivel mindkettőt 8 munkanapon belül kell elbírálni. Sem az elbírálás módja, sem az esetleges fellebbezési lehetőség kérdésében nincs sem szabályozás, sem különbségtétel a két intézmény között. Ezért az általános szabályok alkalmazása jöhet csak számításba. Ez a kifogás esetében az egyszerűbb, a kifogás kérdésében végzéssel kell határozni és a végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ez csak akkor lenne mellőzhető, ha a törvény kimondja, mint pl. a záróanyaggal kapcsolatos kifogás esetében. A fellebbezésnél nem érvényesül az a korlátozás sem, amelyet az 51. § (4) bekezdése tartalmaz. Az elnagyolt szabályozásnak ez a következménye.
- 1189/1190 -
Az észrevétel mint jogintézmény a közbenső mérleg esetében alkalmazott megoldás, megfelelő szabályozással. Itt viszont a törvény kimondja, hogy az észrevétel tárgyában a bíróságnak döntenie kell. A bíróság a döntését végzés formában hozhatja meg, s ha döntésről van szó, a végzés nem nevezhető pervezető (eljárás során hozott) végzésnek, amely ellen nincs helye fellebbezésnek. Tehát az észrevételt elbíráló végzés ellen is az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek. Nem valószínű, hogy egy ilyen helyzet kialakítása volt a törvényalkotó szándéka, de ebben az esetben is az elnagyolt szabályozás hibáztatható a kialakult helyzetért.[331]
A bíróság a vagyonfelosztásra és az adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetésére vonatkozó végzését az előkészítő irat beérkezésétől számított 90 napos határidővel hozza meg, ha arra észrevétel vagy kifogás nem érkezett.
A bíróság a felszámoló előkészítő iratai, továbbá a beérkezett észrevételek, kifogások elbírálását követően rendeli el az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti szétosztását, és mondja ki az adós jogutód nélküli megszüntetését
Ebben a kérdésben a korábbi szabályozás alapján kialakult gyakorlat követhető. A 2011. évi módosításokból látható, hogy a jelzett bizonytalanságokat a jogalkotásnak meg kellett szüntetni, s ez vezetett a változásokhoz.
45.2.3. Vezetői felelősség egyszerűsített felszámolás esetén
Cstv. 63/B. § (6) A bíróság a (4) bekezdés szerinti végzésben az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét az eljárás költségeinek viselésére kötelezi, ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor, vagy ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző három év közül bármelyikben nem tett eleget az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének. Az eljárási költség megfizetéséért az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyást biztosító részesedéssel (Ptk. 685/B. §) rendelkező tagja (egyszemélyes társaság esetén a tag, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozás) kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.

A 2006. évi V. törvény (Ctv.) 87. §-a már 2006 óta bírságolni rendeli az éves beszámoló közzététele elmulasztásáért a céget és annak vezetőjét is. Eszerint amennyiben a cég nem tett eleget a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámoló megküldésére vonatkozó kötelezettségének, a cégbíróság legkésőbb a céginformációs szolgálat bejelentésének érkezésétől számított tizenöt munkanapon belül, ha a cég mulasztását megállapította, hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást indít.
- 1190/1191 -
A cégbíróságnak a 2006. évi V. törvény 81. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaznia kell, azaz 100 000 forinttól 10 000 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtja a céget, illetve a cégvezetőt. Ezeket az előírásokat követve szövegezte meg a jogalkotó a (6) bekezdés szabályait.
Ezzel a rendelkezéssel a törvényalkotó ismét nehéz helyzetbe hozza a jogalkalmazókat. Az indokolás azzal magyarázza az új rendelkezéseket, hogy ha az iratanyag hiányos, rendezetlen, akkor cégvezetőknek, sőt a többségi cégtulajdonosoknak is megteremtődik az anyagi felelőssége annak érdekében, hogy a vagyontalan cég megszüntetésével kapcsolatos eljárások költségeit ne az állam fizesse. Ez a cél elfogadható és megfelelő szabályozás esetén kivitelezhető. Az adós vezetője az iratanyag hiányossága, illetve az éves beszámoló törvény által előírt nyilvánosságra hozatalának elmulasztása esetében kötelezhető a bíróság által az egyszerűsített felszámolási eljárás költségeinek viselésére.
A Kaposvárott 2010. október 8-án megtartott tájértekezleten dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva csoportvezető bíró előterjesztő az alábbi gondokra hívta fel a figyelmet:

Az adós gazdálkodó szervezet vezetője gyakran nem érhető el a felszámolási eljárás során, lakcíme ismeretlen, a részére történő kézbesítés sikertelen. Ilyen esetben a felszámoló a 63/B. § (1) bekezdése alapján előzetesen a vezetőt felhívni nem tudja a hiányosságok pótlására. A felszámolónak igazolnia kell az egyszerűsített felszámolás iránti kérelem benyújtásakor, hogy a hitelezőket előzetesen tájékoztatta. Az új szabályozás szerint pedig az adós vezetőjének felhívását is igazolnia kell. Amennyiben a képviselő ismeretlen helyen tartózkodik, a felszólítás nem kézbesíthető, eredménytelen lesz. Kizárja-e ez az egyszerűsített felszámolás elrendelését, illetve előzetes felhívás hiányában marasztalható-e az eljárás költségeiben az adós gazdálkodó szervezet vezetője? Adós vezetőjének értesítése azt a célt szolgálja, hogy a hiányzó iratokat határidőn belül pótolja. Indokolatlan lenne mellőzni az egyszerűsített felszámolás elrendelését csak azért, mert a képviselő már nem lelhető fel, így előzetes értesítése nem lehetséges, viszont az iratok hiánya fennáll, s az eljárás az általános szabályok szerint nem bonyolítható le.
A képviselő a már idézett (6) bekezdés szerint az eljárás költségeinek viselésére köteles. Az (1) bekezdés szerinti felhívás alapján előre láthatja mulasztása következményét, amennyiben az iratokat nem pótolja, marasztalására kerül sor. Véleményem szerint az előzetes felhívás eredménytelen kézbesítése sem akadálya a marasztalásnak. A vezető tisztségviselő magatartásának következménye az, hogy a cégnyilvántartás szerinti lakcímen nem érhető el, a felszámoló vele a kapcsolatot felvenni nem tudta.
A 63/B. § (6) bekezdése alapján milyen költségek viselésére kötelezhető az adós képviselője, a felszámolás költségeit vagy az eljárás költségeit köteles viselni?
A törvény megfogalmazása szerint az eljárás költségeiben kell marasztalni a vezetőt. A szóhasználatból következően ez nem azonos a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott költségekkel, mivel ezek a felszámolás költségei. Az eljárás költsége lehet a felszámolási eljárás illetéke, a közzétételi költségtérítés és a felszámoló díja. A felszámolói díj fedezete a regisztrációs díj, ezt meghaladóan 150 000 forintra egészíti ki a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala a felszámoló díját. Ebből az is következik, hogy a kiegészítésen felüli összeg megfizetésére kötelezhető az adós vezetője, a Főváros Bírósági Gazdasági Hivatal által kifizetett összeg megtérítéséről a bíróság nem rendelkezik?
A törvény a (6) bekezdésben a többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag felelősségét is szabályozza, arról azonban nem rendelkezik, hogy a felszámolást lefolytató bíróságnak kell-e megállapítania határozatában a kezesi felelősséget.
- 1191/1192 -
A többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagot előzetesen nem kell tájékoztatni az egyszerűsített kérelem benyújtásáról, erre előírást a 63/B. § (1) bekezdése nem tartalmaz. Amennyiben a felszámolást lefolytató bíróság állapítja meg felelősségét, a határozat ellen fellebbezési jog illeti meg a Polgári Perrendtartás szabályainak megfelelően a rá vonatkozó rendelkezéssel szemben. Felmerülhet kérdésként, hogy az írásbeli jelentést, vagyonfelosztási javaslatot, a felszámolónak a költségek viselésére vonatkozó javaslatát részére meg kell-e küldeni. A törvény az adóhatóságok és a hitelezők részére kézbesítésről rendelkezik, így álláspontom szerint ilyen kötelezettsége a bíróságnak nincs. A többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag jogorvoslattal az eljárást befejező, kezesi felelősségét megállapító határozattal szemben élhet.

A módosított szabályok szerint a bíróság feladata, hogy az írásbeli jelentést, vagyonfelosztási javaslatot a hitelezőknek valamint az állami és önkormányzati adóhatóságnak megküldje.
A 2003. évi XCII. törvény (Art.) 81. §-a szerint: az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon
a) a helyi adók,
b) a belföldi rendszámú gépjárművek adója,
c) a termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása,
d) törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások ügyében.
Az illetékesség szabályait a 82. § tartalmazza: helyi adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette, belföldi rendszámú gépjárművek adója ügyében az az önkormányzati adóhatóság (fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság) az illetékes, amelynek területén a közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett adóalany lakóhelye, székhelye, illetőleg telephelye található. Az adóalany személyében bekövetkezett változás az önkormányzati adóhatóság illetékességét a gépjárműadóról szóló törvény szerint változtatja meg. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatására a föld fekvése szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes.
A felszámoló, s így a bíróság adós gazdálkodó szervezet vagyonáról nem feltétlenül rendelkezik pontos információval, ezért az, hogy melyik önkormányzati adóhatóságnak kell az iratokat megküldeni, nem mindig határozható meg teljeskörűen. Az adós székhelye szerinti önkormányzati adóhatóságnak, jegyzőnek szerintem minden esetben meg kell küldeni a jelentést és vagyonfelosztási javaslatot, míg egyéb illetékes önkormányzati adóhatóságnak akkor, ha erre vonatkozó adat felmerül.
Amennyiben az adósnak sem bevétele, sem kiadása nem volt, a jelentést, javaslatot csak az adóhatóságoknak kell megküldeni. Az Art. 92. § (4) bekezdése alapján felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését és az ezt megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül (egyszerűsített felszámolás esetén 120 napon belül), a felszámoló által készített záró bevallást pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül (egyszerűsített felszámolás esetén 45 napon belül) köteles befejezni.
- 1192/1193 -
Meg kell várnia a bíróságnak a 45 nap leteltét vagy ezt megelőzően is dönthet az egyszerűsített felszámolás elrendeléséről? A bíróság számára határidőt a Csődtörvény 63/B. § (4) bekezdése határozza meg. Kifogás, észrevétel hiányában határozatát 90 napon belül kell meghoznia. Az adóhatósági ellenőrzésre megállapított határidőnek e szempontból véleményem szerint nincs jelentősége.
45.2.3.1. A költségek köre
Az azonban nem világos, hogy milyen költségekre gondolt a törvényalkotó. Egyik álláspont szerint a költségek alatt csak a szűken vett eljárási költségek értendők (illeték, közzétételi díj), másik vélemény ennél tágabban értelmezi az előírást, s minden meg nem térülő felszámolási költséget idesorol. A felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22-i ülésén nem sikerült egyetértést kialakítani, de a gyakorlat a szűkebb megoldást fogadta el.
45.2.3.2. A marasztalás kérdése
A cégvezetővel szemben megállapított ezen eljárási költség követelést - mint az adós cég vagyona részét képező követelést - osztja fel a bíróság a hitelezők között a Cstv. 63/B. § (4) bekezdése szerinti végzésben - mondja a törvény indokolása. Sajnálatosan ezt a szöveget maga a törvény nem tartalmazza, ennek ellenére el lehet fogadni az indokolás azon részét, mint jogalkotói magyarázatot, hogy a záróvégzésben kell rendelkezni. Ha az indokolás szövegét fogadjuk el, akkor követelést oszt fel a bíróság a hitelezők között, amely alapján külön pert kellene indítani. A törvény szövege szerint viszont a költségek viselésére kell kötelezni a vezetőt, ami teljesen más határozat hozatalát indokolja. Egyértelmű, hogy a törvény szövegét kell alapul venni, az egyszerűsített záróvégzésnek marasztaló rendelkezést kell tartalmaznia. A felszámolónak ennek megfelelő javaslatot kell előterjesztenie. A bíróság tehát nem követelést oszt fel, hanem marasztal, s jogerős végzése alapján végrehajtásnak van helye. (Ebben a kérdésben viszont egyhangú álláspont alakult ki a 2010. januári bírói tanácskozáson, miszerint marasztaló döntést kell hozni.)
A gyakorlatban vitatott annak megítélése, hogy kit lehet marasztalni abban az esetben, ha kényszer-végelszámolást követően került sor a felszámolás elrendelése. A gyakorlat eltérő. A Pécsi Ítélőtábla álláspontját - mellyel egyetértek - Kovács Ildikó a Kúrián 2015 novemberében tartott tanácskozáson az alábbiakban foglalta össze:

"A Cstv. 63/B.§ (6) bekezdése szerint az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét lehet költségviselésre kötelezni, őt hívja fel a Cstv. 31. §-a alapján a felszámoló arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén, amennyiben a gazdálkodószervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni. A Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontja 2014. március 15. napjától hatályos rendelkezése szerint vezető tisztségviselőnek a Cstv. alkalmazásában a cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselőt kell tekinteni (a Ctv. módosított rendelkezései szerint a felszámolás kezdő időpontjában a cégjegyzékbe a felszámolót a korábban bejegyzett vezető tisztségviselő mellé, és nem helyette kell a cégjegyzékbe bejegyezni).
- 1193/1194 -
A Cstv. 63/B. § (6) bekezdésének szigorú értelmezése mellett költségviselésre csak az volna kötelezhető, aki a felszámolás alatt is bejegyzett vezető tisztségviselője a társaságnak, az, aki már nincs bejegyezve, hanem csak volt bejegyezve (tehát volt vezető tisztségviselő) már nem volna marasztalható. Ez esetben a felszámolás kezdő időpontja előtt (így a kényszer-végelszámolást megelőzően) törölt vezető tisztségviselő marasztalása nem merülhetne fel, ugyanakkor nem lehetne figyelembe venni a vezető tisztségviselő lemondását sem, holott a vezető tisztségviselői jogviszony a lemondás hatályosulásával, és nem a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg. Ugyanakkor a Cstv. 33. § (1) bekezdése szerint a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása miatt a vezető tisztségviselővel szemben a bírság akkor is kiszabható, ha vezető tisztségviselői minősége megszűnt.
A Cstv. 63/B. § - a Cstv. 33. § (1) bekezdésével is összhangban álló - értelmezése az volna, hogy az kötelezhető költségviselésre, aki akkor volt vezető tisztségviselő, amikor a mulasztás megvalósult (aki 3 éven belül elmulasztotta a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségét), illetve akinek a mulasztása összefüggésben áll az irathiány miatti egyszerűsített felszámolással (az, akit töröltek a cégjegyzékből, és az is aki lemondott, de nem törölték, ha volt Cstv. 31. § szerinti kötelezettsége, és ezt nem teljesítette, iratokat nem adott át stb.). Ha fő szabályként elfogadjuk, hogy a Cstv. 63/B. § (6) bekezdésében írt vezető tisztségviselőn nem csak a felszámolási eljárás alatt is bejegyzett tisztségviselőt kell érteni, hanem azt is, aki korábban bejegyzett vezető tisztségviselő volt, akkor marasztás lehetősége már az adott tényállástól függ."

A kezesi felelősséggel kapcsolatos véleményemet már korábban elmondtam, a hitelező külön perben léphet fel a kezessel szemben, azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy a záróvégzésben a bíróság az eljárásban részt nem vevő mögöttes felelőst marasztalja.

JOGGYAKORLAT
15.Fpkf.45.397/2010/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
A bíróságnak az egyszerűsített felszámolási eljárás kezdeményezése során is vizsgálnia kell, hogy a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és mellékletei megfelelnek-e a Cstv. 52. §, valamint a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 3-11. §-ában előírt rendelkezéseinek.
Az adóst megillető, be nem hajtott követeléseket a felszámolási zárómérlegnek és a vagyonfelosztásnak egyszerűsített felszámolás esetén is tartalmazni kell, s ezek felosztásáról és engedményezéséről a bíróságnak a felszámolást befejező végzésében rendelkezni kell.
Az indokolásból: "A jelen eljárásban a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 63/B. § (1) bekezdése értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A 63/B. § (2) bekezdése szerint, az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
Ha a felszámoló a Cstv. 63/B. §-a alapján a felszámolás eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kezdeményezi, az elsőfokú bíróság azt vizsgálja, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárás törvényi feltételei fennállnak-e, és annak előkészítése, előterjesztése a jogszabályi előírásoknak megfelel-e.
- 1194/1195 -
A bíróságnak az egyszerűsített felszámolási eljárás kezdeményezése során is vizsgálnia kell, hogy a felszámoló által előterjesztett zárómérleg és mellékletei megfelelnek-e a Cstv. 52. §, valamint a felszámolás és a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 3-11. §-ában előírt rendelkezéseinek (Korm. rendelet 12. §).
A többször módosított Cstv. 52. § (5) bekezdése szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek (Polgári Törvénykönyv 328-330. §-ai) van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Polgári Törvénykönyv 331. §-a az irányadó.
Az adott ügyben a felszámoló a 23. sorszámú kérelmében az adós felszámolásának befejezését azért kezdeményezte, mert az adós vagyona még a felszámolási költségre sem nyújt fedezetet. A kérelméhez csatolt felszámolási zárójelentés - egyebek mellett - tartalmazza, hogy a tevékenységet záró mérlegben a pénzeszközöknél kimutatott 2 688 000 forinttal sem számolt el az adós képviselője, emiatt büntetőeljárás van folyamatban, s a tevékenységet lezáró mérlegben kimutatott vagyontárgyakat, mivel a felszámolónak nem lettek átadva, az adós könyveiből a felszámoló kivezette. Tartalmazza a zárójelentés azt is, hogy a felszámolási zárómérleg főösszege nulla, és felosztható vagyon hiányában a felszámoló vagyonfelosztási javaslatot nem készített. Az elsőfokú bíróság a felszámoló kérelme, a csatolt írásbeli előkészítése alapján a Cstv. 63/B. § (1) bekezdése szerint a felszámolást egyszerűsített módon befejezte és az adóst megszüntette.
A hitelező fellebbezésében arra hivatkozott, a bíróság végzésének indokolásából szerzett tudomást arról, hogy az adósnak az ügyvezetőjével szemben követelése volt, amelyet a felszámoló az adós könyveléséből kivezetett, aminek indokai a hitelező előtt nem ismertek. Nincs tudomása arról sem, hogy a felszámoló a behajtás érdekében milyen intézkedéseket tett, illetőleg kérte, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság által elrendelt követelés-behajtásra vonatkozó intézkedések nem vezetnek eredményre, a bíróság utasítsa a felszámolót a követelés hitelezők közötti felosztására.
A felszámoló írásbeli előkészítése szerint az adós, az ügyvezetőjével szemben annak a Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pontja szerinti vagyonátadási és elszámolási kötelezettségéből eredően 2 688 000 forint követeléssel rendelkezik. A 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdés d) pontja szerint a felszámolási zárómérleg tartalmazza a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben. A Cstv. 63/B. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a bíróság végzésében - egyebek mellett - elrendeli az adós vagyonának, illetve a be nem hajtott követeléseinek a felosztását a Cstv. 57. § (1) bekezdése alapján. A felszámolási zárómérlegben kimutatott követelések tekintetében a hitelezővel szembeni kötelezettség erejéig a Cstv. 52. § (5) bekezdése alapján engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 331. §-a az irányadó.
E jogszabályok idézett rendelkezései szerint az adóst megillető, be nem hajtott követeléseket a felszámolási zárómérlegnek és a vagyonfelosztásnak tartalmazni kell, s ezek felosztásáról és engedményezéséről a bíróságnak a felszámolást befejező végzésében rendelkezni kell. A felszámoló a zárómérleg elkészítése során megsértette a Cstv.-nek és a Korm. rendeletnek a be nem hajtott követelésekre vonatkozó előírásait, a vagyonfelosztási javaslat elkészítését pedig elmulasztotta. Mindezek következtében az elsőfokú bíróság is jogszabálysértő végzést hozott, amikor az adós felszámolását egyszerűsítet módon befejezte.
A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően irányadó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót újabb zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítésére, melyekbe a be nem hajtott követelést be kell állítania. Mivel a követelés behajtása nem történt meg, az elsőfokú bíróságnak azt a vagyonfelosztási javaslatnak megfelelően - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével - a hitelezők között fel kell osztani, illetőleg engedményezni kell a hitelezőkre."
- 1195/1196 -
11.Fpkf.43.612/2010/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének feltételei, módja [Cstv. 63/B. §, 52. § (1) bek. 2003. évi XCII. törvény (Art.) 89. § (1) bek.].
Az indokolásból: "A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. § (1) bekezdése 2008. május 26-án hatályos szövegének értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján a kérelem beérkezését követő 15 napon belül végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve a be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. Az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
A fenti jogszabályhely nem teszi kötelezővé záró adóbevallás készítését, mivel adóalapul szolgáló eredmény nyilvánvalóan nem kerülhet megállapításra. A hivatkozott jogszabályhely pontosan meghatározza a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezésének feltételeit és módját. Ha a felszámoló ennek eleget tesz, a felszámolás záró adóbevallás nélkül is befejezhető, az adóbevallás hiánya a befejezés adott módjának nem akadálya. Ettől függetlenül a bírói gyakorlat szerint a lehetőségeknek megfelelően a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot el kell készíteni és ennek alapján a záró adóbevallás is elkészíthető. Ha azonban a felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan, a záró adóbevallás elkészítésére nincs lehetőség, annak feltételei nem állnak fenn. Természetesen az adóhatóság (mint hatóság) nincs elzárva attól, hogy az adóigazgatási eljárásban az ott előírt jogkövetkezményeket alkalmazza a felszámolóval szemben. Az ítélőtábla maradéktalanul osztja a BH 1999.134. számú eseti döntésben ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontot.
Jelen ügyben a felszámoló technikai lebonyolíthatatlanság miatt kezdeményezte a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezését. A csődtörvényben írt kötelezettségeit teljesítette. A fellebbezésre tett észrevételében megindokolta, hogy miért nem kezdeményezett büntetőeljárást a volt vezető tisztségviselővel szemben. A fentiek értelmében jelen felszámolás záró adóbevallás hiányában is befejezhető.
Minderre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló döntését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259., 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta."
15.Fpkf.44.015/2011/5. (Fővárosi Ítélőtábla):
Ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján elrendeli az adós vagyonának felosztását, illetve a be nem hajtott követeseinek a hitelezők közötti felosztását, valamint az adóst megszünteti. A felszámolási zárómérlegben kimutatott követelések tekintetében a hitelezővel szembeni követelések erejéig engedményezésnek van helye.
11.Fpkf.44.958/2011/2. (Fővárosi Ítélőtábla):
Felszámolás alatt álló társaság képviselőjének költségviselési kötelezettsége irattárolás hiánya következtében [Cstv. 63/B. § (6) bek., 3. § (1) bek. d) pontja 2006. évi IV. törvény 109. § 2006. évi V. törvény 22. § (1) bek.].
15.Fpkf.44.232/2011/3. (Fővárosi Ítélőtábla):
Egyszerűsített felszámolás elrendelésének van helye, ha az adós vagyona a felszámolási költségekre sem elegendő, és/vagy az eljárás az iratanyag (nyilvántartások, illetőleg könyvvezetés) hiánya miatt technikailag lebonyolíthatatlan.
45.3. A 2011. évi módosítás után hatályos rendelkezések
Cstv. 63/B. § (1) Ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani, és legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától számított 45 napon belül felhívja őket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 15 napon belül neki jelentsék be. A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetve a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni. A felszámoló a honlapján is köteles közzétenni egy felhívást, hogy amennyiben bárkinek hitelt érdemlő tudomása van az adós ingatlan- vagy más vagyonáról (ideértve a követeléseket és a vagyoni értékű jogokat is), azt neki 15 napon belül jelentsék be.
- 1196/1197 -
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti felhívások eredménytelenek, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A felszámoló záró adóbevallást is készít, amelyet a kérelem, illetve a javaslat bíróságra történő benyújtásával és az adó megfizetésével egyidejűleg nyújt be az adóhatósághoz. A vagyonfelosztási kérelemnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. A kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát megküldi a hitelezőknek [a (3) bekezdés szerinti eltéréssel], továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. A jelentésre, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. A határidő jogvesztő. A kifogás arra is irányulhat, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámolás általános szabályok szerinti lefolytatására. A kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogást benyújtó a közléstől számított 8 napon belül fellebbezhet.
(3) Amennyiben a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási kérelem alapján az adósnak a felszámolási eljárás alatt nem volt sem bevétele, sem kiadása, a felszámoló által készített jelentést és vagyonfelosztási javaslatot csak az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell megküldeni.
(4) A bíróság a felszámoló jelentése és az az ellen esetlegesen benyújtott kifogás alapján végzéssel elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. Ha a jelentésre kifogást nem nyújtottak be, a végzést a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási javaslat beérkezésétől számított 90 napon belül kell meghozni. Amennyiben kifogást nyújtottak be, ennek tárgyában a bíróság 15 napon belül dönt.
- 1197/1198 -
(5) A bíróság elrendeli a (4) bekezdés szerinti jogerős végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek. A felszámoló a közzétételtől számított 15 napon belül köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy abból törlésre kerüljenek azok az adatok, amelyeknél az adós tulajdonosként vagy más jogosultként van feltüntetve.
45.3.1. 2011. évi módosítások a felszámoló feladatai körében
Az egyszerűsített felszámolás szerinti eljárás alapfeltételei változatlanok (irathiány, vagyonhiány). A feltételek fennállása esetén a felszámoló csak a hitelezőket tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván benyújtani, a hitelezői választmány felé ilyen tájékoztatási kötelezettsége nincs.
A jogalkotás meghatározta azt a határidőt, amelyen belül a felhívást a hitelezőknek el kell küldeni, ez pedig legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától számított 45 nap. Ez a határidő csak akkor tartható, ha a felszámoló számára nyilvánvaló, hogy az eljárást az általános szabályok szerint nem tudja lezárni. Közismert, hogy a vezetők nem minden esetben tesznek eleget az iratleadási kötelezettségüknek, sokszor hónapok telnek el az iratok átadása körüli huzavonával. Jobb lett volna ezért a 45 napot attól az - igaz, hogy bizonytalan - időtől számítani, amikor a felszámoló felismeri, hogy az eljárás egyszerűsített szabályok szerinti lezárását kell kérnie.
Lerövidítette a jogalkotó a hitelezőknek az információ bejelentésére rendelkezésre álló határidejét 30 napról 15 napra. Ennek jelentősége van a kötelezettségét nem teljesítő hitelező esetleges kifogásának az elbírálásánál is.
Amennyiben a hitelezőknek szóló felhívások eredménytelenek, és az eljárás a felszámolási eljárás általános szabályai szerint nem folytatható le, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és kérelmet, illetve javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A felszámoló záró adóbevallást is készít, amelyet a kérelem, illetve a javaslat bíróságra történő benyújtásával és az adó megfizetésével egyidejűleg nyújt be az adóhatósághoz. A vagyonfelosztási kérelemnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
Ezekben az előírásokban annyi az új elem, hogy a felszámolónak a záró adóbevallást a kérelem bíróságra történő benyújtásával egyidejűleg kell az adóhatósághoz eljuttatni.
- 1198/1199 -
JOGGYAKORLAT
A felszámolót nem lehet mulasztási bírsággal sújtani helyi adóbecslési kötelezettség elmulasztása miatt, ha a felszámolási eljárás lefolytatására az általánostól eltérő, a Cstv. 63/B. § (2) bekezdése szerinti speciális egyszerűsített felszámolási eljárás keretében kerül sor (1991. évi XLIX. törvény 63/B. §).
BDT 2016.3450.
Az adós által kezdeményezett adóigazgatási felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálatlansága nem akadálya a felszámolási eljárás befejezésének.
45.3.2. A bíróság eljárása
A kérelem beérkezését követő 8 munkanapon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát főszabály szerint megküldi a hitelezőknek, továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. A jelentésre, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 munkanapon belül lehet benyújtani. Mellőzte a jogalkotó az észrevételre vonatkozó korábbi előírásokat és - nagyon helyesen - most már csak kifogás benyújtásának van helye. A kifogás benyújtására megszabott határidő továbbra is jogvesztő.
Lényeges új szabály, hogy a kifogás arra is irányulhat, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámolás általános szabályok szerinti lefolytatására. Ezzel a megoldással a jogalkotó a korábbi vitás kérdéseket kívánta feloldani. Amennyiben ugyanis a bíróság megállapítja, hogy a kifogás alapos, most már kötelezheti a felszámolót arra, hogy a záróanyagot az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint adja be. Amennyiben kifogást nyújtottak be, ennek tárgyában a bíróság a korábbi 8 munkanap helyett 15 napon belül dönt. A kifogásnak helyt adó végzés ellen a felszámoló, a kifogást elutasító végzés ellen a kifogást benyújtó a közléstől számított 8 napon belül fellebbezhet.
Nem változott az a szabály, hogy amennyiben a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási kérelem alapján az adósnak a felszámolási eljárás alatt nem volt sem bevétele, sem kiadása, a felszámoló által készített jelentést és vagyonfelosztási javaslatot csak az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell megküldeni.
A bíróság a felszámoló jelentése és az az ellen esetlegesen benyújtott kifogás alapján végzéssel elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. Ha a jelentésre kifogást nem nyújtottak be, a végzést a felszámoló által benyújtott jelentés és vagyonfelosztási javaslat beérkezésétől számított 90 napon belül kell meghozni. Ezek az előírások nem változtak, ezért alkalmazhatók a korábban már ismertetett eseti döntések is a vitás kérdésekben.
A bíróság elrendeli a jogerős végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek. A felszámoló a közzétételtől számított 15 napon belül köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy abból törlésre kerüljenek azok az adatok, amelyeknél az adós tulajdonosként vagy más jogosultként van feltüntetve.
- 1199/1200 -
Az utóbbi rendelkezés célja az általános zárás előírásaihoz hasonlóan az, hogy ne maradjanak a nyilvántartásokban olyan adatok, amelyeknek a törlése érdekében az érintettek nem tudnak eljárni (lásd 83/C. § előírásai).
45.3.3. A vezetői felelősség új szabályai egyszerűsített felszámolás esetén
Cstv. 63/B. § (6) A bíróság a (4) bekezdés szerinti végzésben az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét a felszámoló részére az 59. § (5) bekezdés alapján kifizetésre kerülő díjnak az állam javára történő megtérítésére, továbbá (ha erre irányuló kérelmet terjesztett elő a (4) bekezdés szerinti végzés meghozatala előtt) a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező részére a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítésére kötelezi, ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor, vagy ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző három év közül bármelyikben neki felróható okból nem tett eleget az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének.
(7) A felszámolói díj (6) bekezdés szerinti megtérítését a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához kell befizetni. A Gazdasági Hivatal a központi költségvetést megillető hányadot az 59. § (5) bekezdés szerinti elszámolás részeként mutatja ki. A központi költségvetést megillető összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet az állami adóhatóság hajt be.
Hatálybalépés: Először is arra kell utalni, hogy ezeket a rendelkezéseket nemcsak a 2012. március 1. után indult ügyekben, hanem a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha 2012. március 1. előtt nem tették közzé a felszámolás elrendelését. Az ezzel kapcsolatos Kúrián tartott tanácskozás állásfoglalását már ismertettem.[332]
A jogalkotás ezekben az új szabályokban megoldást ad mindazokra a vitás kérdésekre, amelyeket bőségesen elemeztünk a korábbi hatályos szabályozás alapján.
A vezető marasztalásának feltétele: Két esetben kerülhet sor a vezető marasztalására:
- ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor, vagy
- ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző három év közül bármelyikben neki felróható okból nem tett eleget az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének.
- 1200/1201 -
Az előírásból látható, hogy amennyiben tisztán vagyonhiány miatt zárják le az eljárást egyszerűsített módon, a vezető felelőssége nem kerül szóba.
A vezető felelősségének tartalma: A korábbi vitára pontot tett a jogalkotás, amikor egyértelműen kimondja a törvény, hogy a vezető a felszámoló díj és az eljárást kezdeményező hitelező költségeinek a megtérítésére kötelezhető.
A felszámolói díj kapcsán a (6) bekezdés visszautal a Cstv. 59. § (5) bekezdésére, amely szerint egyszerűsített felszámolás esetén 150 000 forintra egészíti ki a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala a felszámoló díját, ha az általános forgalmi adót nem tartalmazó, ténylegesen kifizethető díj nem éri el ezt az összeget. A kiegészítéshez szükséges pénzösszeget nem lehet a díjkiegészítési számláról teljesíteni. A visszautalásból következik, hogy csak a kiegészítés összegét kell a vezetőnek megfizetni.
Amennyiben a vezető nem tesz eleget a marasztaló rendelkezésnek, adók módjára hajtható be a megállapított összeg. Ezzel a megoldással elkerülhető, hogy végrehajtási eljárást kelljen kezdeményezni a vezető ellen.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező részére a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítésére kötelezi a bíróság a vezetőt, az ügyvédi költség már nem szerepel ebben az összegben. Ehhez azonban a bírósághoz egy kérelmet kell benyújtani a hitelezőnek a záróvégzés meghozatala előtt, amiben kérnie kell a marasztalást. Legegyszerűbb, ha a hitelező a felszámoló tájékoztató levele után azonnal ír a bíróságnak, kérve a fenti költségek megfizetését. A marasztaló határozat nem teljesítése esetén elkerülhetetlen a végrehajtás megindítása.

JOGGYAKORLAT
BDT 2014.3171.
Amennyiben a közkereseti vagy betéti társaság képviseletét jogi személy tag látja el, úgy attól függetlenül őt kell a társaság vezető tisztségviselőjének tekinteni, hogy a tényleges ügyvezetést a jogi személy tag a saját szervezeti képviselője vagy erre kijelölt más természetes személy útján látja el.
BDT 2014.3119.
A volt vezető tisztségviselőt az őt eljárási költségben marasztaló rendelkezés ellen önálló fellebbezési jog illeti meg. A saját nevében előterjesztett fellebbezésben támadhatja az első fokú végzést azzal is, hogy a törvény szerinti feltételek azért nem teljesültek, mert a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére nem az ő mulasztása miatt került sor.
BDT 2013.2960.
A cégbíróság által kezdeményezett felszámolás elrendelése iránti eljárásban - eljárást kezdeményező hitelező, illetve a Csődtv. 63/B. §-ának (6) bekezdésében nevesített kérelem hiányában - nincs helye az adós vezető tisztségviselőjének a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésére kötelezésének.
BDT 2013.2936.
Az egyszerűsített felszámolásnál az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének az eljárási költségek viselésére való kötelezése az állam tehermentesítését célozza.
- 1201/1202 -
Ezért a vezető tisztségviselő által teljesítendő eljárási költségbe nemcsak a meg nem térült illeték, hanem a központi költségvetésből a felszámoló részére kifizetendő összeg is beletartozik.
Az indokolásból: "A felszámolási kérelem előterjesztésekor hatályos, a jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, a 2009. évi LI. törvénnyel és a 2009. évi CXV. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 63/B. §-a rendelkezik az egyszerűsített felszámolásról.
A törvényhely (1) bekezdése szerint, ha az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatja arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Egyúttal felhívja a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, azt 30 napon belül jelentsék be. A felszámoló - az adós gazdálkodó szervezet nyilvántartásai, illetőleg a könyvvezetés hiányosságai esetén - az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét felhívja arra, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet nyilvántartásainak, illetve könyvvezetésének hiányosságait nem pótolja, egyszerűsített felszámolási eljárást fog kezdeményezni.
E törvényhely (6) bekezdése szerint a bíróság a (4) bekezdés szerinti végzésben az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét az eljárás költségeinek viselésére kötelezi, ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra - egyebek mellett - a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor.
A fentiekből következően a Csődtv.-nek az eljárás gyorsabb és egyszerűbb lezárására irányuló speciális szabályai a 2009. évi LI. törvénymódosítással kiegészültek új rendelkezésekkel, melyek - többek között - lehetővé teszik az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének az eljárási költségek viselésére történő kötelezését. A törvénymódosításhoz fűzött indokolás szerint e jogi szabályozással lehetővé válik, hogy a vagyontalan cég megszűnésével kapcsolatos eljárások költségeit ne az állam viselje. Az adós vezetője ugyanis az iratanyag hiányossága, illetve az éves beszámoló törvény által előírt nyilvánosságra hozatalának elmulasztása esetén kötelezhető az egyszerűsített felszámolási eljárás költségeinek viselésére.
A jelen eljárásra irányadó Csődtv. 63/B. § (6) bekezdése - és a törvény egyéb rendelkezése - sem határozza meg azonban, hogy melyek azok az eljárási költségek, amelyeknek a megtérítésére az adós vezető tisztségviselői kötelezhetőek, de nem határozza meg azt sem, hogy kinek a részére fizetendőek. Mivel azonban a törvénymódosítás indokolása szerint a rendelkezés célja azoknak az eljárási költségeknek a megfizettetése, amelyek ennek hiányában az állam terhén maradtak volna, így ebből következően az adós vezető tisztségviselője a 63/B. § (6) bekezdése alapján a felszámolás költségei közül az állam terhén maradó költségek megfizettetésére, az állami szervek felé kötelezhető. Ilyenek pl. a feljegyzett, adóst terhelő eljárási illetékek, a felszámoló díjának a kiegészítésére a központi költségvetésből fordított összeg, az állam által esetlegesen előlegezett egyéb, és az adóst terhelő, de meg nem térült díjak pl. szakértői díjak.
A fenti értelmezést támasztja alá a Csődtv. hivatkozott szakaszának időközbeni, jelen ügyben még nem irányadó módosítása is. A 2011. évi CXCVII. törvénnyel módosított Csődtv. 63/B. § (6) bekezdése szerint a bíróság a végzésében az adós gazdálkodó szervezet vezetőjét a felszámoló részére az 59. § (5) bekezdés alapján kifizetésre kerülő díjnak az állam javára történő megtérítésére, továbbá [ha erre irányuló kérelmet terjesztett elő a (4) bekezdés szerinti végzés meghozatala előtt] a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező részére a hitelező által megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítésére kötelezi, ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra a könyvvezetés, illetve a nyilvántartások hiányosságai miatt került sor, vagy ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző három év közül bármelyikben neki felróható okból nem tett eleget az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló külön jogszabályban meghatározott letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének. A törvényhely kiegészült továbbá újabb, (7) bekezdéssel is, mely úgy rendelkezik, hogy a felszámolói díj (6) bekezdés szerinti megtérítését a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához kell befizetni.
- 1202/1203 -
A Gazdasági Hivatal a központi költségvetést megillető hányadot az 59. § (5) bekezdés szerinti elszámolás részeként mutatja ki. A központi költségvetést megillető összeg adók módjára behajtandó köztartozás, amelyet az állami adóhatóság hajt be.
A módosító törvény 60. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a Csődtv. 63/B. §-a az egyszerűsített felszámolási eljárás szabályait pontosítja a gyakorlati tapasztalatok alapján. Egyértelművé teszi, hogy a felszámolást kezdeményező hitelező meddig kezdeményezheti a korábban általa megfizetett illeték és közzétételi költségtérítés megtérítését az adós vezetőjétől, de pontosításra került az is, hogy a Fővárosi Törvényszékhez befizetett, de a központi költségvetést megillető összeget a Gazdasági Hivatal a központi költségvetéssel szemben történő elszámolás részeként utalja át. A központi költségvetést megillető, de be nem fizetett kötelezettséget hajtja be az adóhatóság.
E törvénymódosítás nem hagy kétséget afelől, hogy a jogalkotó nem kívánta korábban sem kiterjeszteni a vezető tisztségviselő felelősségi körét a felszámolás összes költségére, vagyis nem lehet a teljes felszámolói díjra a vezető tisztségviselő felelősségét megállapítani. Felelőssége csupán a Csődtv. 59. § (5) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság (Törvényszék) Gazdasági Hivatala által a felszámoló részére kifizetett összegre terjed ki.
Az adott ügyben a felszámoló a vagyonhiányon túl azért kezdeményezte az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, mert a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan volt. Tekintettel arra, hogy a felszámoló igazolta az egyszerűsített felszámolás feltételeinek a fennállását, így nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az eljárást a fenti módon megszüntette. Helyesen járt el akkor is, amikor a volt képviselőt kötelezte az eljárás költségeinek a viselésére.
Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben azonban - a kifejtettek alapján - nemcsak a meg nem térült illetékköltség, hanem a Csődtv. 59. § (5) bekezdése alapján a központi költségvetés által a felszámoló részére kifizetendő összeg (187 500 Ft) is olyan költségnek tekintendő, amelynek megfizetésére az adós volt vezető tisztségviselőjét a Csődtv. 63/B. § (6) bekezdés alapján kötelezni lehet. A megjelölt összeget ugyanis a felszámoló a Fővárosi Bíróság (Fővárosi Törvényszék) Gazdasági Hivatalának közreműködése által a központi költségvetésből megkapja, ezért a másodfokú bíróság a vezető tisztségviselőt a megtérítés összegének a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához való befizetésére kötelezte.
Tévesen kérte azonban a felszámoló a vezető kötelezését a már megfizetni rendelt összegen felül további összegnek (187 500 Ft) a részére történő megfizettetésére, ugyanis - a törvény indokolásából következően - a Csődtv. 63/B. § (6) bekezdése eredetileg is a központi költségvetés tehermentesítését célozta. Így nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a felszámolói díj Csődtv. 59. § (5) bekezdése alapján meg nem fizetett részének a megfizetésére a Csődtv. 63/B. § (6) bekezdése alapján az adós volt vezetőjét kötelezze.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését - nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve - fellebbezett részében a Csődtv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és T.-t, az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjét 187 500 Ft eljárási költségnek a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához történő befizetésére kötelezte.
Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy mivel az adós betéti társaság, így a beltagja a Gt. 108. § (1) bekezdése értelmében korlátlan felelősséggel tartozik a társaság tartozásaiért, amely felelőssége az ellene az általános hatáskörű bíróság előtt indított perben érvényesíthető" (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45588/2011/4. szám).
ÍH 2016.85.
Abban az esetben, ha az éves beszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének a vezető bár késedelmesen, de eleget tett, nincs helye a felszámolói díj állam által megfizetett része, illetve az eljárási költség megfizetésére kötelezésnek (Cstv. 63/B. §) (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.338/2016/2. szám).
- 1203/1204 -
ÍH 2015.163.
Az adós cégjegyzékbe bejegyzett vezető tisztségviselője nem mentesíthető az egyszerűsített felszámolási eljárás költségeinek megfizetése alól akkor, ha csak a másodfokú eljárásban igazolja, hogy vezető tisztségviselői jogviszonya lemondással a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megszűnt, e tényről, valamint a társaság iratainak és vagyonának hollétéről a felszámolót nem tájékoztatja, vele a kapcsolatot nem veszi fel, és az egyszerűsített felszámolás elrendelésére azért került sor, mert a felszámoló az adós iratairól és vagyonáról az eljárás során semmilyen információval nem rendelkezett. (1991. évi XLIX. törvény [Cstv.] 31. §, 63/B. §) (Fővárosi Ítélőtábla 29.Fpkf.45.098/ 2014/4. szám. A határozatot kirendelés folytán a Pécsi Ítélőtábla bírái hozták).
ÍH 2015.171.
Ha az egyszerűsített felszámolási eljárásra nem a könyvvezetés és a nyilvántartások hiánya miatt került sor, a vezető tisztségviselő iratátadás hiánya miatt költségviselésre nem kötelezhető. A letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség elmulasztása miatt azonban akkor is kötelezhető a vezető tisztségviselő költségviselésre, ha e jogviszonya a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megszűnt, azonban - jogviszonya fennállása alatt - a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 év bármelyikében elmulasztotta a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség teljesítését [1991. évi XLIX. törvény 63/B. § (6) bekezdése].
Az indokolásból: "A letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettség elmulasztása miatt költségviselésére a Cstv. 63/B. § (6) bekezdése alapján az kötelezhető, aki a letétbe helyezési kötelezettség időpontjában az adós vezetője volt. Jelen esetben a felszámolás kezdő időpontja 2013. május 7. napja volt, ezért azt kellett vizsgálni, hogy terhelte-e kötelezettség a fellebbezőt 2010., 2011. és 2012. évben.
Az adós volt vezető tisztségviselője fellebbezésében vezető tisztségviselői jogviszonya megszűnését állította, a fellebbezéshez csatolt okirat azonban nem az adós társaságban betöltött tisztségre vonatkozik, hanem a K. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetői tisztségéről történő lemondást tartalmazza, az adósnál betöltött tisztség megszűnését nem igazolja. Megállapítható volt azonban az elsőfokú eljárásban beszerzett cégkivonatból, hogy az adós a felszámolását megelőzően kényszer végelszámolás alatt állt, végelszámolója a jelenlegi felszámoló volt, és H. K. vezető tisztségviselőt a végelszámoló egyidejű bejegyzésével, 2012. február 23-án törölték a cégjegyzékből. A letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség ezért 2010 és 2011 évben még őt, mint bejegyzett vezető tisztségviselőt terhelte, e kötelezettségének nem tett eleget, az egyszerűsített felszámolás költségeinek viselésére kötelezését pedig e tény önmagában megalapozza.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését fellebbezett részében a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta" (Fővárosi Ítélőtábla 29.Fpkf.43.115/2015/3. szám. A határozatot kirendelés folytán eljárva a Pécsi Ítélőtábla bírái hozták).
46. A lakásszövetkezetek felszámolására vonatkozó eltérő rendelkezések
Cstv. 64. § (1) Lakásszövetkezet felszámolása esetén a szövetkezet tulajdonában álló ingatlant - ha az ingatlan tulajdonosai, illetőleg az állandó vagy időleges használat jogával rendelkező tagok másképp nem állapodnak meg - az egyes tulajdonosok, illetőleg tagok érdekeltsége arányában a tulajdonosok vagy tagok közös tulajdonába kell adni.
(2) A hitelezők követeléseinek teljesítése után fennmaradó vagyonra az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést megfelelően alkalmazni kell.

A 2011. évi Módtv. 70. §-a 2012. március 1. napjával hatályon kívül helyezte a Cstv. 64. §-t.
- 1204/1205 -
47. A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetekre vonatkozó eltérő rendelkezések
47.1. Általános kérdések
A parlament a 2011. évi CXV. törvényben rendelkezett a nemzetgazdasági szempontból kiemelt gazdálkodó szervezetek csőd- és felszámolási eljárásáról. A törvény 2012. augusztus 4-jén lépett hatályba. A törvény célja az volt, hogy ezen gazdálkodó szervezetek esetében - ha azok csődeljárás vagy felszámolási eljárás alá kerülnek - a Cstv. általános szabályaitól eltérő szabályok érvényesülhessenek. Közérdek, gazdaságpolitikai érdek, a közszolgáltatások biztonságosságához fűződő elvárások fűződnek ugyanis ahhoz, hogy az említett vállalkozások adósságrendezése, hitelezőikkel való megegyezése, reorganizációjuk kiemelt ügyként valósuljon meg, ha pedig a vagyonhiányuk és fizetésképtelenségük nem szüntethető meg, akkor a jogutód nélküli megszüntetésük gyorsabb, átláthatóbb és egységesített eljárásrend szerint, a felszámolás hatékonyabb szakmai kontrolljával történjék. Az előírásokat a 2011. évi Módtv. kissé átírta, egyben a "stratégiailag kiemelt" elnevezést adta a "nemzetgazdaságilag kiemelt" helyett. Miután az eddig egyetlen gazdálkodó szervezet ellen folyó eljárásban már a módosított szabályokat kell alkalmazni, így nincs jelentősége az eredeti törvényszöveg értelmezésének. Az átmeneti szabályokat a Cstv. 83. §-a tartalmazza.
A törvény kétfajta eljárást és kétfajta stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetet különböztet meg. Sajnos elnevezésben ez a kettősség nem jelenik meg. Jelen kézikönyvben a megkülönböztetésre a "kiemelt" és a "fokozottan kiemelt" jelzőt használom. Csőke Andrea[333] a "különleges1" és "különleges2" elnevezést említi. A kiemelt szervezetek törvényi szabályai a 65-67. §-ban találhatók, a fokozottan kiemelt szervezetekre vonatkozó szabályok a 68-70. §-ban.
2012. január 30-án döntött a Kormány a Malév stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetté nyilvánításáról a 4/2012. (I. 30.) Korm. rendelettel. Ez volt az első Korm. rendelet, ezért szövegét kivételesen közlöm:

1. § A Kormány a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 65. §-a alapján a Malév Magyar Légiközlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaságot (székhely: 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.) stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősíti.

2. § A Kormány - figyelemmel a Cstv. 68. § (1) és (2) bekezdésére - megállapítja, hogy a Malév Magyar Légiközlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság mint stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet vonatkozásában a Cstv. 65-67. §-át és ezen túlmenően a Cstv. 68-70. §-át is alkalmazni kell.
3. § Ez a rendelet a kihirdetése napján 7 órakor lép hatályba.
- 1205/1206 -

A Kormányrendelet szövegét vizsgálva derül ki a 2. § rendelkezéseiből, hogy a Malév a fokozottan kiemelt kategóriába tartozik és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályok irányadóak rá. (Ez abból tűnik ki, hogy a Korm. rendelet a 68-70. §-át is alkalmazni rendeli.) Jelenleg több száz gazdálkodó szervezet minősül stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetnek. A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy mit takar ez a kifejezés, illetve milyen szabályrendszert alkotott a parlament.
Fő szabályként ezekben az eljárásokban a csőd- és felszámolás szabályait kell alkalmazni, a törvény csak az eltéréseket fogalmazza meg.
47.1.1. Átmeneti rendelkezések
Cstv. 83. §[334] (1) E törvénynek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól és az azzal összefüggő törvénymódosításokról szóló törvénnyel (a továbbiakban: Kcstm.) megállapított 65. § (1) és (3) bekezdését, valamint az állami felszámolóra, annak kötelezettségeire, iratátadási és adatszolgáltatási feladataira, továbbá a felszámoló és a felszámolóbiztos bírságolhatóságára vonatkozó rendelkezéseit a Kcstm. hatálybalépésekor már elrendelt csődeljárások és jogerősen elrendelt felszámolások esetében is alkalmazni kell, ha a kormányrendelet kiadására vonatkozó 65. § (2) bekezdés szerinti határidő letelt, de még nem került sor csődeljárásban az egyezségi tárgyalások lezárására, felszámolási eljárásban pedig egyezségkötésre vagy a felszámolási zárómérleg bírósághoz történő benyújtására. A Kormány ezekben az esetekben a Kcstm. hatályba lépését követő 30. napig hirdetheti ki a 65. § (2) bekezdése szerinti rendeletet. A 66. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmentett felszámoló díjazását a bíróság az addig elvégzett tevékenységével, munkaterhével arányosan határozza meg, az állami felszámoló díját pedig ezzel arányosan csökkenti. A felmentett felszámolót megilleti továbbá az általa lefolytatott értékesítések után a 49/D. § szerinti díjbevétel és az 59. § (1) bekezdése és (4) bekezdése szerinti arányos díjhányad.
(2) E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2013. évi XLVI. törvénnyel (a továbbiakban: 2013. évi XLVI. törvény) megállapított 65. § (2) bekezdését a 2013. évi XLVI. törvény hatálybalépésekor már elrendelt csődeljárások és jogerősen elrendelt felszámolások esetében is alkalmazni kell, ha a kormányrendelet kiadására vonatkozó - a 2013. évi XLVI. törvény hatálybalépését megelőzően hatályos - 65. § (2) bekezdés szerinti határidő letelt, de még nem került sor csődeljárásban az egyezségi tárgyalás lezárására, felszámolási eljárásban pedig egyezségkötésre vagy a felszámolási zárómérleg bírósághoz történő benyújtására. Ha a 65. § (2) bekezdése szerinti rendelet kihirdetésére már folyamatban lévő csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kerül sor, a bíróságnak a rendelet hatályba lépését követő 3 munkanapon belül fel kell mentenie a korábbi felszámolót. A 66. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmentett felszámoló díjazását a bíróság az addig elvégzett tevékenységével, munkaterhével arányosan határozza meg, az állami felszámoló díját pedig ezzel arányosan csökkenti. A felmentett felszámolót megilleti továbbá az általa lefolytatott értékesítések után a 49/D. § szerinti díjbevétel és az 59. § (1) bekezdése és (4) bekezdése szerinti arányos díjhányad.
- 1206/1207 -
A szabályozás nem igényel magyarázatot. A (2) bekezdés iskolapéldája a túlzó jogalkotásnak. Szélsőséges esetekben nem vitatom, hogy a törvényi rendelkezéseknek megfelelően kell eljárni, de hogy minden ügyben, az ügy késői szakaszában is indokolt az ilyen típusú eljárás, azt kétlem.
47.1.2. A stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezet fogalma és fajai
Cstv. 65. § (1) A Kormány rendeletben stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítheti azokat a (3) bekezdésben meghatározott körbe tartozó gazdálkodó szervezeteket,
a) amelyek adósságainak rendezéséhez, hitelezőikkel való megegyezéséhez, reorganizációjához nemzetgazdasági érdek vagy kiemelt közérdek fűződik, vagy
b) amelyek esetében - ha a vagyonhiány és a fizetésképtelenség előreláthatólag nem szüntethető meg - kiemelt gazdaságpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a jogutód nélküli megszüntetés gyorsabb, átláthatóbb és egységesített eljárásrend szerint történjék.
(2) A Kormány az (1) bekezdés szerinti rendeletet
a) csődeljárás esetén legkésőbb a csődeljárás kezdő időpontjától [10. § (1) bekezdés] számított 30 napon belül,
b) felszámolási eljárás esetén pedig legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától [27. § (1) bekezdés, 28. § (1) bekezdés] számított 365 napon belül,
c) többségi állami befolyással működő gazdálkodó szervezet, továbbá az olyan egyesület, alapítvány esetében, ahol az alapítói jogokat, a tagokat megillető szavazati jogokat központi költségvetési szerv vagy más állami szerv gyakorolja,
ca) csődeljárás esetén legkésőbb az egyezség megkötéséig,
cb) felszámolási eljárás esetén ha egyezségi tárgyalásra kerül sor, az egyezség megkötéséig, egyezségkötés hiányában pedig legkésőbb a felszámolási záró mérleg bíróságnak történő benyújtásáig,
d)[335] olyan gazdálkodó szervezet esetében, amelynek működése katasztrófavédelmi, természetvédelmi vagy környezetvédelmi szempontból tekinthető kiemelt jelentőségűnek, a c) pont ca) és cb) alpontjában megjelölt időpontig
hirdetheti ki.
- 1207/1208 -
A legfontosabb az a törvényi feltétel, hogy ebbe a kategóriába csak akkor kerülhet egy szervezet, ha a Kormány egy rendeletben - mint láttuk a Malév esetében - stratégiailag kiemelt szervezetté nyilvánítja. A folyamat kétféleképpen indulhat. A törvény értelmében a Kormány a fenti rendeletet a már megindult csődeljárás esetén legkésőbb a csődeljárás kezdő időpontjától [10. § (1) bekezdés] számított 30 napon belül, felszámolási eljárás esetén pedig legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától [27. § (1) bekezdés, 28. § (1) bekezdés] számított 365 napon belül hirdetheti ki, a korábbi 15 és 30 nap helyett. A törvénymódosítás hosszabb határidővel teszi lehetővé a Kormány számára, hogy közérdekből valamely gazdálkodó szervezetet stratégiailag kiemelté minősíthessen. Az átmeneti rendelkezés értelmében ez a módosítás a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazható, s mint jeleztem a d) pont kivételével teljesen indokolatlan az eljárás késői szakaszában lehetővé tenni a határozat meghozatalát.
A Kormány azonban nem csak a folyamatban lévő eljárásokban jogosult ezt a határozatát meghozni, ezt még az eljárások megindulása előtt is megteheti, ahogy ezt a Malév, illetve a viziközmű-társulatok esete bizonyítja.
47.1.3. A stratégiailag kiemelt szervezet fajai
Cstv. 65. § (3) Stratégiailag kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet,
a) amelynek működése nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi, közegészségügyi, közműszolgáltatási, infrastruktúra-fejlesztési, kulturális örökségvédelmi, tömegtájékoztatási, hírközlési, közlekedési, közlekedésbiztonsági, kutatásfejlesztési, népegészségügyi indokból vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal, alapvető élelmiszerekkel való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek, valamint bel- és külgazdasági, foglalkoztatáspolitikai szempontból, vagy a lakosság távhőszolgáltatással vagy más közműszolgáltatással való ellátása szempontjából kiemelt vállalkozásnak tekinthető,
b) amely nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósít meg,
c) amely törvény által meghatározott országos közfeladatot lát el,
d) amely nagy összegű állami szerkezetátalakítási támogatásban, hitelgaranciában, kezességvállalásban vagy exporthitel biztosításban részesült vagy koncesszióköteles tevékenységet folytat, és az említettekkel összefüggésben az állammal vagy állami szervvel (ideértve az említett feladatok ellátására létrehozott állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteket is) jogviszonya áll fenn, vagy
e) amely az a)-d) pontban nem említett, de nemzetgazdasági stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységet folytat.
- 1208/1209 -
Cstv. 68. § (1) Amennyiben a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet vagy az általa működtetett létesítmények nemzetbiztonsági védelem alá esnek, vagy honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiaellátási szempontból nemzetközi vagy országos jelentőségű vagy a lakosság közműszolgáltatással való ellátása szempontjából stratégiailag kiemelt közszolgáltatást látnak el - a tevékenységük ellátásához fűződő közérdekre tekintettel - az e törvény általános szabályait és a 65-67. §-t az e § és a 69-70. § szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
Alapeset a stratégiailag kiemelt jelentőségű szervezet, melynek fogalmát a 65. § (3) bekezdése adja meg. A megfogalmazás nagyon tág, amelyet a gumiszabályként bevett e) pont tovább tágít. Ezen szervezetek esetében a 65-67. §-ban lefektetett elvek szerint lehet eljárni.
A fokozottan kiemelt szervezeteknél a 68. § (1) bekezdésében további ismérveket fogalmaz meg a törvény. Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik esetében a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet vagy az általa működtetett létesítmények
- nemzetbiztonsági védelem alá esnek, vagy
- honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai,
- energiaellátási szempontból nemzetközi vagy országos jelentőségű vagy
- a lakosság közműszolgáltatással való ellátása szempontjából stratégiailag kiemelt közszolgáltatást látnak el
s a tevékenységük ellátásához fűződő közérdekre tekintettel - az e törvény általános szabályait és a Cstv. 65-67. §-át a 68. § és a 69-70. § szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
47.1.4. A stratégiailag kiemelt szervezetté minősítés esetén követendő eljárás
A Kormány a 359/2011. (XII. 30.) Korm. rendelettel szabályozta a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánítás eljárási szabályait. Ezt a rendeletet alkalmazták a Malév esetében is.
Eszerint:

1. § (1) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 65. § és 68. § (2) bekezdése szerinti rendelet kiadását célzó előterjesztést az adós gazdálkodó szervezet főtevékenysége szerinti ágazati miniszter - a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, a belgazdaságért felelős miniszter, továbbá a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felelős miniszter (állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezet esetén továbbá az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter) véleményét kikérve - készíti el, és terjeszti a Kormány elé. Az előterjesztés részét képező kormányrendelet-tervezet előkészítésénél figyelembe kell venni a kormányrendelet kihirdetésére a Cstv. 65. § (2) bekezdésében meghatározott határidőt is.
(2) Az ágazati miniszter - a nyilvános adatbázisok figyelésével és a hivatalosan tudomására jutott információk alapján - haladéktalanul jelzi az (1) bekezdésben említett minisztereknek, amennyiben olyan stratégiai szempontból jelentős gazdálkodó szervezet gazdasági-pénzügyi nehézségeiről szerez tudomást, amelyek ellen a Cstv. IV. fejezete szerinti eljárások indulhatnak, és ezzel egyidejűleg javaslatot tesz a Cstv. IV. fejezetének alkalmazására vagy arra, hogy indokoltnak tart-e - kiemelt közérdekből, gazdaságpolitikai vagy foglalkoztatáspolitikai érdekből - más kormányzati intézkedéseket a gazdálkodó szervezet piaci helyzetének javítására, kiemelt stratégiai jelentőségű feladatai ellátásának támogatására.
- 1209/1210 -

2. § (1) Amennyiben az 1. § szerinti együttműködés eredményeképpen az érintett miniszterek szerint a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megelőzése nem lehetséges vagy ebből a célból nem indokolt kormányzati intézkedéseket hozni, a Cstv. IV. fejezet szerinti eljárásba vonás tárgyában készítendő kormány-előterjesztésnek tartalmaznia kell a Kormány döntéséhez szükséges azon információkat, amelyek a csődhelyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezettel szemben indított eljárások esetében indokolják a stratégiailag kiemelt szervezetté történő minősítést.
(2) Ha az előterjesztő hitelt érdemlő információval rendelkezik, az előterjesztésben tájékoztatást kell adni arról, hogy a gazdálkodó szervezet ellen kezdeményeztek-e csődeljárást vagy felszámolási eljárást, és ezek elrendelésére sor került-e, és milyen dátummal.

3. § (1) Az előterjesztésben be kell mutatni
a) a gazdálkodó szervezet tulajdonosi szerkezetét és azt, hogy a társaság tagja-e elismert vagy tényleges vállalatcsoportnak;
b) ki kell térni arra, hogy a gazdálkodó szervezet milyen okból képtelen - akár saját forrásaiból, akár a tulajdonosok által biztosított forrásokból - a veszteséges gazdálkodás okainak, illetve vagyonhiányának megszüntetésére, részesült-e az Európai Bizottság által jóváhagyott megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásban.
(2) Az előterjesztésben tájékoztatni kell arról, hogy
a) a gazdálkodó szervezet lát-e el jogszabályban meghatározott közfeladatot, közszolgáltatást, tevékenysége országos vagy több országra kiterjedő-e, végez-e hatósági engedélyhez kötött vagy koncesszióköteles tevékenységet, és a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás elrendelése ennek folytatását hogyan befolyásolja;
b) - amennyiben a gazdálkodó szervezet a lakosság széles körét érintő közszolgáltatást lát el - ezt a szolgáltatást az érintett területen más szolgáltató is ellátja-e.
(3) Az előterjesztésben
a) be kell mutatni a gazdálkodó szervezet főbb gazdasági és pénzügyi adatait;
b) ismertetni kell - legalább hozzávetőlegesen - az adósságállomány legfontosabb összetevőit (így különösen köztartozás-állomány, tulajdonosok felé fennálló tartozások, banki és szállítói hitelállomány, közműtartozások, foglalkoztatottakkal szemben fennálló tartozások);
c) tájékoztatást kell adni arról, hogy a gazdálkodó szervezet részesül-e nemzetközi vagy hazai pénzügyi támogatásban;
d) - amennyiben már rendelkezésre állnak az ezzel összefüggő, legalább hozzávetőleges adatok - be kell mutatni a lejárt tartozásállománynak a gazdálkodó szervezet saját tőkéjéhez viszonyított arányát.
(4) Az előterjesztésben ismertetni kell
a) - legalább hozzávetőlegesen - a gazdálkodó szervezet foglalkoztatotti létszámát, továbbá azt is, hogy foglalkoztat-e megváltozott munkaképességűeket;
b) azt, hogy az ország mely megyéiben, mely településein lévő telephelyeken történik foglalkoztatás, továbbá a foglalkoztatás megszűnése hogyan befolyásolja az adott települések vagy megyék munkaerőpiaci helyzetét.
(5) Az előterjesztésben meg kell jelölni, hogy a gazdálkodó szervezet a Cstv. 65. § (3) bekezdése szerinti milyen okból minősíthető stratégiailag kiemelt jelentőségűnek.
(6) Az előterjesztésben javaslatot kell tenni arra, hogy a gazdálkodó szervezetre a Cstv. 65-67. §-a, vagy ezen túlmenően a Cstv. 68-70. §-a szerinti eljárásrend is alkalmazandó legyen. Amennyiben az előterjesztő a Cstv. 68-70. §-a szerinti sajátos eljárási szabályok alkalmazását tartja indokoltnak, ismertetnie kell a Cstv. 68. § (2) bekezdése szerinti körülményeket is, továbbá meg kell jelölnie az ott meghatározott közérdeket és ennek megfelelően kell előkészítenie az előterjesztés részét képező kormányrendelet tervezetét.
- 1210/1211 -

4. § (1) Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba.

A rendeletből látható, hogy meglehetősen bonyolult eljárási rend alapján hozza meg a Kormány a rendeletet. Az ágazati miniszternek adja meg a rendelet a kezdeményezési jogot, s a kezdeményezéshez meglehetősen sok információt kell beszerezni. Főleg a folyamatban lévő csődeljárásban rendelkezésre álló 15 nap elég kevésnek tűnik egy megalapozott előterjesztés elkészítéséhez, az eljárás jellege azonban ennél hosszabb időt nem enged.
47.1.5. Eljárás a kiemelt szervezetek esetében
Cstv. 66. § (1) A 65. § szerinti esetekben a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet csődeljárása és felszámolása esetén az e törvény rendelkezéseit az e §-ban és a 67. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az e fejezet alkalmazásában vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, rendkívüli vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként a Kormány által rendeletben kijelölt, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság (a továbbiakban: állami felszámoló) jár el. Az állami tulajdonosi joggyakorló az állami felszámolót az e törvény szerinti eljárása során nem utasíthatja.
(2a) Az állami felszámoló ideiglenes vagyonfelügyelőkénti kirendelése kötelező, az adós meghallgatását a bíróság mellőzheti. A kirendelés iránt a bíróság a felszámolást kezdeményező kérelem vagy értesítés benyújtásától számított 3 munkanapon belül intézkedik. Az ideiglenes vagyonfelügyelőként eljáró állami felszámoló díja legalább nettó 500 000 Ft, de legfeljebb nettó 5 000 000 Ft. A bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelői feladatok várható munkaterhe figyelembe vételével rendelkezik a díj megelőlegezéséről, és a díjat a ténylegesen teljesített munkateher figyelembe vételével állapítja meg. A díjat - a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának kezdeményezésére - a központi költségvetés előlegezi meg, és az adós viseli. A központi költségvetés által megelőlegezett díjat az adós általi megfizetését követő 3 munkanapon belül a központi költségvetés számára a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala visszapótolja.
(2b) Az ideiglenes vagyonfelügyelőkénti kirendelést akkor lehet megszüntetni, ha
a) a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelemtől elállt, és nincs más olyan kérelem vagy értesítés, amely az adós ellen felszámolási eljárás megindítását kezdeményezi, vagy
- 1211/1212 -
b) a bíróság a felszámolási eljárás iránti kérelmet jogerősen elutasította, vagy
c) ha a bíróság az adós felszámolását elrendelte, és felszámolóként jelölte ki az állami felszámolót.
(3) Ha a bíróság a 27/A. § (1) bekezdése szerint korábban már jelölt ki vagyonfelügyelőt vagy felszámolót, annak felmentéséről és az állami felszámoló kijelöléséről az eljárást lefolytató bíró a 65. § (1)-(2) bekezdése szerinti kormányrendelet hatálybalépését követő 3 munkanapon belül hoz végzést, és haladéktalanul, a külön jogszabályban meghatározott módon elrendeli a végzés Cégközlönyben történő közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján, napi feltöltéssel kerül sor. A bíróság végzésében rendelkezni kell a korábbi felszámoló számlával igazolt költségei megtérítéséről és az addig elvégzett tevékenységéért járó arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 100 000 forint lehet, de különösen bonyolult ügyben magasabb díjazás is megállapítható. A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és csak a díjmegállapító rendelkezése ellen lehet fellebbezéssel élni. A felmentett felszámoló kötelezettségeire a 27/A. § (11) bekezdésében foglaltak irányadók azzal, hogy a honlapján a felmentéséről szóló végzés kézhezvételét követő napon közzé kell tennie a kijelölés megszűnésének dátumát, az állami felszámolóval szemben együttműködési kötelezettség terheli, és elő kell segítenie az állami felszámoló feladatátvételét.
(3a) A bíróság, ha a Kormány rendeletével új állami felszámolót jelöl ki, a korábbi állami felszámoló felmentéséről és a Kormány által meghatározott új állami felszámoló kijelöléséről az erre vonatkozó kormányrendelet hatálybalépésétől számított 8 munkanapon belül végzést hoz. A végzésében rendelkezni kell a korábbi állami felszámoló számlával igazolt költségeinek megtérítéséről és arányos díjazásáról is. A felmentett állami felszámoló haladéktalanul köteles az adós iratanyagát és vagyonát átadni a kijelölt új állami felszámolónak, tételes kimutatást készíteni a szerződésekről, az átadás időpontjában folyamatban lévő eljárásokról, értékesítésekről, közbenső mérleget készíteni és arra vonatkozó nyilatkozatot tenni, hogy a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad. A felmentett állami felszámoló ezen kötelezettségeinek elmulasztása esetén a bíróság a felmentett állami felszámolót 900.000 forintig terjedő bírsággal sújthatja.
(3b) A (2a) és (3a) bekezdés szerinti végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Fellebbezésnek csak a végzés díjmegállapító rendelkezése ellen van helye a végzés közlésétől számított 8 munkanapon belül. A (2a) és (3a) bekezdés szerinti fellebbezést soron kívül, de legfeljebb 15 munkanapon belül kell elbírálni.
A kiemelt szervezetekre vonatkozó rendelkezések nagy része a fokozottan kiemelt gazdálkodó szervezetekre is vonatkozik. Alapvetően a Cstv. általános rendelkezései az irányadók, a további feltételeket fogalmazza meg a törvény. Az egyik rendelkezés értelmében ezekben az eljárásokban csak speciális felszámoló szervezet járhat el.
- 1212/1213 -
A hatályos szöveget a 2012. évi CXCVII. törvény 2. § (2) bekezdése iktatta be, hatályos: 2013. január 1-jétől.
Elgondolkodtató a (2a) bekezdés előírása, miszerint az állami felszámoló ideiglenes vagyonfelügyelőkénti kirendelése kötelező, az adós meghallgatását a bíróság mellőzheti. Amennyiben kötelező a kirendelés, a meghallgatás valóban fölösleges. Nem tudom megvizsgálta-e valaki, hogy mibe kerül a stratégiailag kiemelt vállalatoknak a kötelező kirendelés, ugyanis nekik s végül a hitelezőknek kell állni a nem kevés költséget. Ráadásul, amennyiben több felszámolási kérelem érkezik, s így több ügyben kerül sor - kötelező jelleggel - az állami vagyonfelügyelő kirendelésére, akkor a költségek is nagyobbak lesznek.
A (3a) bekezdés egyedi esetre készült jogszabály, kezdetben ugyanis a hitelintézeti állami felszámoló szervezet (ma Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. [PSFN Kft.]) látta el az összes stratégiailag kiemelt szervezet esetén a felszámolói feladatokat. A 341/2012. (XII. 5.) Korm. rendelet kimondta, hogy 2012. január 1-jétől a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásában és felszámolási eljárásában vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, rendkívüli vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot jelöli ki. A folyamatban lévő ügyekben ezért a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft.-t fel kellett menteni és a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-t kellett kirendelni.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2013.166.
A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek állami felszámolójának kijelölésével egyidejűleg rendezni kell a felmentett felszámoló számlával igazolt költségei megtérítéséről és az addig elvégzett tevékenységéért járó arányos díjazásról is. A Cstv. 66. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni - egyebek mellett -, hogy a felmentett felszámolót megilleti az általa lefolytatott értékesítések után a 49/D. § szerinti díjbevétel, és az 59. § (1) és (4) bekezdése szerinti arányos díjhányad (Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.407/2013/2. szám).
ÍH 2013.167.
Ha egy felszámolás alatt álló céget kiemelt gazdálkodó szervezetnek minősítenek, az eredetileg kijelölt felszámolót fel kell menteni és állami felszámoló kijelöléséről kell dönteni. A felmentett felszámoló díjának megállapításához vizsgálni kell a felmentéséig elvégzett tevékenységet, az általa lefolytatott értékesítéseket és a munkaterhét, és ezzel arányosan kell meghatározni az őt megillető díját (Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.490/2013/2. szám).
47.1.5.1. Az állami felszámolóra vonatkozó speciális előírások
Cstv. 66. § (4) A 66. § (2) bekezdés szerinti felszámolóra annak foglalkoztatottjaira és felszámolóbiztosaira az e törvényben foglalt követelményeket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 27/A. § (4) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti kizáró oknak nem tekinthető, ha az adós részben vagy egészben állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet, vagy ha az adós hitelezője az állam, a központi költségvetés, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja, államháztartási szervezet, részben vagy egészben az állam tulajdonában vagy tagságával működő szervezet.
- 1213/1214 -
(5) Az állami felszámoló az e törvényben meghatározott tevékenységen kívül más gazdasági tevékenységet nem végezhet, kivéve a kizárólagos vagy többségi állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezeteknél végzett üzletviteli és egyéb tanácsadást, továbbá az említett gazdálkodó szervezetek tekintetében - a Ctv. 99. §-ában foglalt feltételek érvényesülése mellett - a Ctv. szerinti végelszámolói, vagyonrendezői tevékenységet, valamint a helyi önkormányzatok tekintetében a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény szerinti pénzügyi gondnoki tevékenységet.
(6) A (2) bekezdés szerinti állami felszámolót, továbbá azt a felszámolót, amelyet külön törvények pénzügyi szervezetek felszámolására vagy végelszámolására kijelölnek, nem kell felvenni a felszámolói névjegyzékbe, de a felszámolónak, a felszámolóbiztosnak, továbbá a 27/C. §-ban meghatározott személyeknek az ott meghatározott adatait és azok változását a felszámolók névjegyzékét vezető közigazgatási szerv nyilvántartja. Ezek az adatok közérdekből nyilvánosak. A nyilvántartás közhiteles hatósági nyilvántartás. Az állami felszámolónak az e törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott tevékenységére vonatkozóan a felszámolók névjegyzékét vezető közigazgatási szerv hatósági ellenőrzést végez, súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés vagy mulasztás esetén az állami felszámolónál kezdeményezi a felszámolóbiztos vagy az állami felszámoló foglalkoztatottjai, vezető tisztségviselői felelősségre vonását, felmentését, továbbá a felszámolóbiztost 300 000 Ft-ig terjedő közigazgatási bírsággal sújthatja. A bírság kiszabása során a hatóság figyelembe veszi a mulasztás vagy jogszabálysértés jellegét, súlyosságát, egyszeri vagy ismétlődő jellegét.
(7) A 66. § (2) bekezdés szerinti felszámoló felmentésének nincs helye, de a bíróság az állami felszámolót vagy a felszámolóbiztost az e törvényben meghatározott kötelezettségeinek megszegése vagy elmulasztása esetén pénzbírsággal sújthatja, melynek összege legfeljebb 900 000 forint lehet. A bírság kiszabása során a bíróság figyelembe veszi a mulasztás vagy jogszabálysértés jellegét, súlyosságát, egyszeri vagy ismétlődő jellegét, a hitelezők érdekeinek veszélyeztetését vagy sérelmét.
(8) Az 51. § (5) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy új felszámoló kijelölésének nincs helye, és a bíróság a felszámolóbiztost legfeljebb 900 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja, kötelezheti a felszámolót új felszámolóbiztos kijelölésére, továbbá csökkentheti az állami felszámoló díját. A bírság kiszabása során, illetve a díj csökkentésekor a bíróság figyelembe veszi a mulasztás vagy a jogszabálysértő intézkedés súlyosságát, egyszeri vagy ismétlődő jellegét, a hitelezők érdekeinek veszélyeztetését vagy sérelmét.
Ezekben az eljárásokban vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, rendkívüli vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként a Kormány által rendeletben kijelölt, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaság (a továbbiakban: állami felszámoló) jár el.
- 1214/1215 -
Az állami tulajdonosi joggyakorló az állami felszámolót az e törvény szerinti eljárása során nem utasíthatja.
Miután - elnevezésétől függetlenül - egyetlen felszámoló szervezet jogosult eljárni ezekben az ügyekben, meg kellett fogalmazni azokat a külön szabályokat, amelyek az általános eljárásban eljáró felszámoló szervezetekre vonatkozó előírásoktól eltérnek.
Az állami felszámolóra annak foglalkoztatottjaira és felszámolóbiztosaira a Cstv.-ben foglalt követelményeket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a 27/A. § (4) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti kizáró oknak nem tekinthető, ha az adós részben vagy egészben állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet, vagy ha az adós hitelezője az állam, a központi költségvetés, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja, államháztartási szervezet, részben vagy egészben az állam tulajdonában vagy tagságával működő szervezet.
Az állami felszámoló az e törvényben meghatározott tevékenységen kívül más gazdasági tevékenységet nem végezhet, ide nem értve a kizárólagos vagy többségi állami részesedéssel működő gazdálkodó szervezeteknél végzett üzletviteli és egyéb tanácsadást, továbbá az említett gazdálkodó szervezetek tekintetében - a Ctv. 99. §-ában foglalt feltételek érvényesülése mellett - a Ctv. szerinti végelszámolói, vagyonrendezői tevékenységet, valamint a helyi önkormányzatok tekintetében a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény szerinti pénzügyi gondnoki tevékenységet.
Az állami felszámolót nem kell felvenni a felszámolói névjegyzékbe, de a felszámolónak, a felszámolóbiztosnak, továbbá a 27/C. §-ban meghatározott személyeknek az ott meghatározott adatait és azok változását a felszámolók névjegyzékét vezető közigazgatási szerv nyilvántartja. Ez a szabály kissé érthetetlen. Semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a felszámolói névjegyzék az állami felszámolót is tartalmazza külön kategóriában, főleg amiatt, hogy az egyéb adatokat amúgy is szerepeltetni kell. Ezek az adatok közérdekből nyilvánosak.
Az állami felszámolónak az e törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott tevékenységére vonatkozóan a felszámolók névjegyzékét vezető közigazgatási szerv hatósági ellenőrzést végez, súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés vagy mulasztás esetén az állami felszámolónál kezdeményezi a felszámolóbiztos vagy az állami felszámoló foglalkoztatottjai, vezető tisztségviselői felelősségre vonását, felmentését, továbbá a felszámolóbiztost 300 000 forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújthatja. A bírság kiszabása során a hatóság figyelembe veszi a mulasztás vagy jogszabálysértés jellegét, súlyosságát, egyszeri vagy ismétlődő jellegét.
Az állami felszámoló felmentésének nincs helye, marad a pénzbírság mint fegyelmező eszköz. A bíróság az állami felszámolót vagy a felszámolóbiztost a törvényben meghatározott kötelezettségeinek megszegése vagy elmulasztása esetén pénzbírsággal sújthatja, melynek összege legfeljebb 900 000 forint lehet. A bírság kiszabása során a bíróság figyelembe veszi a mulasztás vagy jogszabálysértés jellegét, súlyosságát, egyszeri vagy ismétlődő jellegét, a hitelezők érdekeinek veszélyeztetését vagy sérelmét.
- 1215/1216 -
Ez a rendelkezés egyébként súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel. Az állami felszámoló ugyanis akkor sem menthető fel, ha nem tesz eleget a bíróság végzésének, ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a törvény a bíróság fölé helyezte ezt a szervezetet.

JOGGYAKORLAT
BDT 2013.2961.
Az újonnan kirendelt felszámoló a felmentett felszámoló eljárásbeli pozíciójába lép a felszámolási kifogás miatt indult eljárásban is.
47.1.5.2. Eljárás folyamatban lévő csőd-, illetve felszámolási eljárás esetén
Cstv. 66. § (3) Ha a bíróság a 27/A. § (1) bekezdése szerint korábban már jelölt ki vagyonfelügyelőt vagy felszámolót, annak felmentéséről és az állami felszámoló kijelöléséről az eljárást lefolytató bíró a 65. § (1)-(2) bekezdése szerinti kormányrendelet hatálybalépését követő 3 munkanapon belül hoz végzést, és haladéktalanul, a külön jogszabályban meghatározott módon elrendeli a végzés Cégközlönyben történő közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján, napi feltöltéssel kerül sor. A bíróság végzésében rendelkezni kell a korábbi felszámoló számlával igazolt költségei megtérítéséről és az addig elvégzett tevékenységéért járó arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 100 000 forint lehet, de különösen bonyolult ügyben magasabb díjazás is megállapítható. A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és csak a díjmegállapító rendelkezése ellen lehet fellebbezéssel élni. A felmentett felszámoló kötelezettségeire a 27/A. § (11) bekezdésében foglaltak irányadók azzal, hogy a honlapján a felmentéséről szóló végzés kézhezvételét követő napon közzé kell tennie a kijelölés megszűnésének dátumát, az állami felszámolóval szemben együttműködési kötelezettség terheli, és elő kell segítenie az állami felszámoló feladatátvételét.
Miután folyamatban lévő ügyekben is sor kerülhet az adós gazdálkodó szervezetté nyilvánításra, ezért szabályozni kellett azt a helyzetet, amikor a bíróság már kirendelte a felszámolót.
Ha a bíróság a 27/A. § (1) bekezdése szerint korábban már jelölt ki vagyonfelügyelőt vagy felszámolót, annak felmentéséről és az állami felszámoló kijelöléséről az eljárást lefolytató bíró soron kívül
- a kormányrendelet hatálybalépését követő 3 munkanapon belül hoz végzést, és
- haladéktalanul, a külön jogszabályban meghatározott módon elrendeli a végzés Cégközlönyben történő közzétételét. Ezek a szabályok jelzik, hogy az ilyen típusú ügyekben a bíróságnak a határidők betartására figyelni kell.
A bíróság végzésében rendelkezni kell a korábbi felszámoló számlával igazolt költségei megtérítéséről és az addig elvégzett tevékenységéért járó arányos díjazásáról is, amely legfeljebb 100 000 forint lehet, de különösen bonyolult ügyben magasabb díjazás is megállapítható.
- 1216/1217 -
Azért viszonylag kisebb díjat állapít meg a törvény, mert sem a vagyonfelügyelő, sem a felszámoló sok időt nem tölthet ezeknél a szervezeteknél, csődeljárásban a kezdő időponttól számított 15 nap, felszámolásnál 30 nap ideig dolgozhatott maximum. A felszámolói díj nyilvánvalóan nettó díj, az áfa összegét hozzá kell számítani.
A végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, és csak a díjmegállapító rendelkezése ellen lehet fellebbezéssel élni.
A felmentett felszámoló kötelezettségeire a 27/A. § (11) bekezdésében foglaltak irányadók. A 27. § (11) bekezdése előírja, hogy a felmentett felszámoló haladéktalanul köteles az adós iratanyagát és vagyonát átadni az új kijelölt felszámolónak, és tételes kimutatást kell készítenie a szerződésekről, folyamatban lévő eljárásokról, értékesítésekről, továbbá közbenső mérleget is kell készítenie, és nyilatkoznia kell arról, hogy a mérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad. Ezek elmulasztása esetén a bíróság 500 000 forintig terjedő bírsággal sújthatja.
A felszámolónak a honlapján a felmentéséről szóló végzés kézhezvételét követő napon közzé kell tennie a kijelölés megszűnésének dátumát, az állami felszámolóval szemben együttműködési kötelezettség terheli, és elő kell segítenie az állami felszámoló feladatátvételét.
47.1.5.3. Fizetési haladék meghosszabbításának kezdeményezési joga
Cstv. 66/A. § A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet csődeljárásában a vagyonfelügyelőként eljáró állami felszámoló is kezdeményezheti a fizetési haladék meghosszabbítását. A csődeljárásban a 18. § (9) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adóst - a fizetési haladék meghosszabbításakor - fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 365 napig illeti meg, ha ehhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan az igenlő szavazatok legalább többségét külön-külön megkapta.
Az állami felszámoló megkapta azt a jogot, hogy a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet csődeljárásában kezdeményezze a fizetési haladék meghosszabbítását. Amikor ő kezdeményezi a fizetési haladék meghosszabbítását, elegendő az egyszerű többséget biztosítani a hitelezők részéről.
47.1.5.4. A követelések ismételt bejelentése állami felszámoló kijelölése esetén
Cstv. 67. § (1) A hitelező az állami felszámoló kijelöléséről szóló végzés 66. § (3) bekezdés szerinti közzétételét követően az eredeti határidő figyelembevételével, az állami felszámolóhoz jelentheti be követelését. Határidőben bejelentett követelésként kell nyilvántartásba venni az állami felszámolónak azt a hitelezői követelést is, amelyet a jogosultja ugyan a 10. § (2) bekezdés f) pontja, 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (1)-(2) bekezdése, valamint 46. § (5) bekezdés b) pontja szerinti határidőben, de a felmentett felszámolónak jelentett be, amennyiben ezt a bejelentést a jogosult az állami felszámolónak a követelésbejelentési határidő lejártát követő 10 napon belül igazolja.
- 1217/1218 -
A törvény a bejelentett hitelezői igények megismétlését írja elő akkor is, ha a hitelező a felszámolás elrendelése után a felmentett felszámolónak, illetve a csődeljárásban már bejelentette a követelését. A törvény ugyan "igazolás" kifejezést használja, ennek értelmét nem látom, mivel az állami felszámoló szervezet kijelölése nem hosszabbítja meg a határidőket és a felmentett felszámoló, illetve vagyonfelügyelő mindenben köteles együttműködni az állami felszámoló szervezettel, s ebben a hitelezői igények bejelentésére vonatkozó iratok, adatok is beletartoznak. A törvény indokolása szerint, ha az adott esetben már eredetileg is az állami felszámoló került kijelölésre, a hitelező a közzétételt követően az eredeti, általános szabályok szerinti határidőben jelentheti be a követelését. Amennyiben azonban az állami felszámoló csak utóbb - folyamatban lévő ügyben - kerül kijelölésre, a felmentett felszámolónak már bejelentett hitelezői igény bejelentését az állami felszámolónál igazolni kell. Ennek határideje az eredeti követelésbejelentési határidő lejártát követő 10 nap (közzétételtől számított 40 nap + 10 nap).
Ebből következik, ha a 40 nap után történik az állami felszámoló kirendelése, nem kell megismételni a hitelezőiigény-bejelentést. Az egész rendelkezés értelmetlen véleményem szerint, bármikor történik a váltás. Nem tudom, hogy a gyakorlatban kialakult-e jogvita, de a törvény kifejezett rendelkezése hiányában annál a hitelezőnél, amelyik szabályosan bejelentette a követelését a később felmentett felszámolónál és ezt nem igazolta az állami felszámolónál, jogvesztés nem következhet be. Ezt ki kellett volna mondani.
47.1.5.5. A határidők módosulása
Cstv. 67. § (2) A felszámolási eljárásban a követelések bejelentésének a 46. § (5) bekezdés c) pontjában és 37. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határideje 120 nap.
(3) A felszámolási eljárásban bejelentett követelések 46. § (6) bekezdése szerinti megvizsgálásának határideje 40 nap, és a vitatható követelések bíróság számára történő megküldésének határideje 10 nap. A bíróság a vitatható igények elbírálása tárgyában soron kívül dönt.
(4) A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet felszámolása esetén a 38. § (5) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az óvadék jogosultjának közvetlen kielégítési joga érvényesítésére álló határidő két hónap.[336]
- 1218/1219 -
(5) A 66. § (2) bekezdés szerinti felszámoló a 39. § (1) bekezdése szerinti hitelezői gyűlést 60 napon belül köteles összehívni. A 39. §-ban foglalt kötelezettségek megszegése esetén a bíróság a 66. § (2) bekezdés szerinti felszámoló felmentése helyett a társaságot és a felszámolóbiztost 300 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtja. A hitelezők, a hitelezői választmány (hitelezők képviselője) tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége teljesítésekor a felszámolóbiztos köteles figyelembe venni az adós stratégiailag kiemelt, sajátos tevékenységével összefüggő titokvédelmi követelményeket is.
Érdekes módon a törvény rövidíti a határidőket, pedig a kiemelt szervezetek esetében arra kell gondolnunk, hogy jelentős cégekről van szó, ahol megalapozottan kell dönteni. Így rövidül a jogvesztő határidő 180 napról 120 napra, a megvizsgálási határidő 45 napról 40 napra, a vitatott igények bíróságra történő beterjesztésének határideje 15 napról 10 napra.
A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet felszámolása esetén az óvadék jogosultja számára nyitva álló határidő két hónapra rövidül az egyéb ügyekben irányadó három hónap helyett.
Az állami felszámoló a hitelezői választmány megalakítása vagy a hitelezői képviselő megválasztása érdekében a hitelezői gyűlést 60 napon belül köteles összehívni (75 nap helyett).
A fenti kötelezettségek megszegése esetén a bíróság az állami felszámolót nem mentheti fel, ehelyett a társaságot és a felszámolóbiztost 300 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja. A hitelezők, a hitelezői választmány (hitelezők képviselője) tájékoztatására vonatkozó kötelezettsége teljesítésekor a felszámolóbiztos köteles figyelembe venni az adós stratégiailag kiemelt, sajátos tevékenységével összefüggő titokvédelmi követelményeket is.
47.1.5.5.1. Egyéb eltérő szabályok
Cstv. 67. § (6) A 41. § (5) bekezdése szerinti egyezségi tárgyalást az adós kérelmének kézhezvételétől számított 45 napon belül kell megtartani. Egyezség megkötésére a 44. § (1) bekezdését és 45. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bíróság az egyezséget akkor is jóváhagyhatja, ha az egyezséget támogató hitelezők követelése az egyezség megkötésére jogosult hitelezők összes követelésének legalább a felét kiteszi.
(7) Az adós tevékenységének a felszámolás alatti továbbfolytatása tárgyában a 46. § (3)-(4) bekezdés szerinti hozzájárulást a hitelezői választmány egy év helyett másfél évi időtartamra is megadhatja.
- 1219/1220 -
(8) A felszámolási zárómérleg elkészítésére nyitva álló határidő 270 nap, kivéve ha ezt a határidőt a bíróság indokolt esetben meghosszabbította vagy a hitelezői választmány az adós tevékenységének a felszámolási eljárás alatt történő továbbfolytatásához hozzájárult, továbbá az 52. § (2) bekezdése szerinti esetben. A bíróság a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot - az 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a felszámolási zárómérleg kézhezvételétől számított 21 napon belül küldi meg a hitelezőknek.
(9) Az 53. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hatósági engedélyhez, koncesszióhoz kötött tevékenységet vagy törvényben meghatározott közszolgáltatási tevékenységet végző adósnak az e tevékenységével összefüggő iratait az adott tevékenységet folytató szervezet részére kell átadni.
(9a) Amennyiben az adós a bányászatról szóló törvény, a földgázellátásról szóló törvény, a távhőszolgáltatásról szóló törvény vagy a villamos energiáról szóló törvény hatálya alá tartozó engedélyes, a 66. § (2) bekezdés szerinti felszámoló az értékesítési pályázati feltételeket az engedélyt kiadó hatóság bevonásával alakítja ki oly módon, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyona működő üzemként, olyan szervezet részére kerüljön átadásra, amely a közszolgáltatás ellátását folyamatosan biztosítani tudja.
(9b) Ha az adós gazdálkodó szervezet környezetkárosításért vagy környezetveszélyeztetésért való felelősségét megállapították, vagy környezetet veszélyeztető tevékenységet folytat, az állami felszámoló az adós vagyonát a további környezetkárosodás megelőzését is szem előtt tartva, az adós tevékenységének folytatásához fűződő közérdeket is figyelembe véve kezeli.
(9c) Az adós vagyonának értékesítésekor az értékesítési pályázati feltételeket - a környezetvédelmi hatóság bevonásával - az állami felszámoló oly módon alakítja ki, hogy az adós vagyona működő üzemként olyan szakmai befektetőnek kerüljön értékesítésre, aki biztosítja a környezeti kárelhárítás, illetve a további környezetveszélyeztetés megelőzésének feltételeit is. Az állami felszámolónak meg kell kísérelnie az ingatlan- és ingó vagyont, valamint az ezek hasznosításával összefüggő immateriális javakat működő üzemként, a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíteni.
(9d) Ha a (9b) vagy (9c) bekezdésben meghatározott célok érdekében szükséges, az állami felszámoló az adós vagyonát nem nyilvánosan, zártkörű pályázattal értékesíti. Az állami felszámoló a nem nyilvános értékesítésre vonatkozó döntése előtt a hitelezői választmány véleményét kéri. Az értékesítés módjához és a pályázati feltételek meghatározásához nincs szükség a hitelezői választmány hozzájárulására. Az állami felszámolónak a nem nyilvános értékesítésre vonatkozó döntése ellen kifogás nem nyújtható be.
(9e) Ha az állami felszámoló az adós vagyonát nem nyilvánosan értékesíti, előzetesen legalább három független értékbecslő szakértőtől származó értékbecslést kell beszereznie. A hitelezői választmány a becsérték felülvizsgálatát a 49. § (2) bekezdése szerint kezdeményezheti. Nem nyilvános értékesítés esetén a 49/A. §-t és a 49/B. §-t azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a pályázati felhívást nem kell a Cégközlönyben közzétenni, de a hitelezők és a hitelezői választmány (hitelezők képviselője) számára megismerhetővé kell tenni. Az értékesítés során a 49/A. § (5) bekezdését és a 49/B. § (7) bekezdését nem kötelező alkalmazni.
- 1220/1221 -
(9f) A pályázati ajánlatok felbontását és az ártárgyalást közjegyző jelenlétében kell lefolytatni. A közjegyző által készített jegyzőkönyv tartalmazza a nem nyilvános értékesítés indokait, a részletes pályázati feltételeket és a pályázatok értékelésének szempontjait is. A nem nyilvános értékesítés eredményeként megkötött szerződésben meghatározott vételárat és az értékesített vagyon leírását az állami felszámoló az értékesítésről szóló szerződés megkötését követő 5 munkanapon belül megküldi a Cégközlönynek, és a honlapján is közzéteszi.
(9g) Ha valamely vagyoni elemre vonatkozóan elővásárlási jog áll fenn, az állami felszámoló az elővásárlásra jogosulttal előzetesen közli, hogy az elővásárlási joggal érintett vagyonrész nem nyilvánosan kerül értékesítésre. A felszámoló a nem nyilvános értékesítésen kapott ajánlatot köteles közölni az elővásárlásra jogosulttal. Az elővásárlásra jogosult elővásárlási jogának gyakorlásáról a közlés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül dönt és döntéséről a felszámolót haladéktalanul tájékoztatja. Az elővásárlásra jogosult az értékesítésre kerülő vagyonrész (dologösszesség) egészére vonatkozó ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el.
(9h) A 49. § (5) és (6) bekezdése szerinti keresetindítási határidő a (9e) bekezdés szerinti közzétételtől számítandó.
(10) Az 56. § (2) bekezdés szerinti - a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között felosztó - bírósági döntés meghozatalánál a (8) bekezdés szerinti határidőket kell figyelembe venni.
A fenti jogszabályi előírásokból látható, hogy a jogalkotó a csődeljárás szabályain csak a 66/A. §-ban szereplő esetben változtatott kiemelt szervezet esetében, az eltérő szabályok nagy része felszámolási eljárásokban érvényesül. Lerövidül az egyezségi tárgyalás megtartásának a határideje is, a rendes eljárásban irányadó 60 nap helyett az egyezségi tárgyalást az adós kérelmének kézhezvételétől számított 45 napon belül kell megtartani.
A Malév felszámolása igazolja, hogy értelmetlen a határidők rövidítése. A kézikönyv lezárásakor még folyamatban van a felszámolási eljárás. Értelmetlenül rövidített határidőket értelmetlen törvénybe foglalni.
Egyezség megkötésére a 44. § (1) bekezdését és 45. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bíróság az egyezséget akkor is jóváhagyhatja, ha az egyezséget támogató hitelezők követelése az egyezség megkötésére jogosult hitelezők összes követelésének legalább a felét kiteszi a rendes eljárásban irányadó kétharmad helyett. Az a feltétel azonban nem változott, hogy minden csoportban a hitelezők szavazatának legalább fele szükséges.
- 1221/1222 -
Az adós tevékenységének a felszámolás alatti továbbfolytatása tárgyában a hozzájárulást a hitelezői választmány egy év helyett másfél évi időtartamra is megadhatja. Ez az egyetlen határidő-emelés, ami viszont az eltérő szabályok koncepciójából kilóg.
A felszámolási zárómérleg elkészítésére nyitva álló határidő két év helyett 270 nap, kivéve, ha ezt a határidőt a bíróság indokolt esetben meghosszabbította (ahogy ezt a Malév esetében láttuk) vagy a hitelezői választmány az adós tevékenységének a felszámolási eljárás alatt történő továbbfolytatásához hozzájárult, illetve az 52. § (2) bekezdése szerinti esetben (amikor az adós elleni per hitelezőjének pernyertessége esetén mód van a hitelezői követelések legalább részbeni kielégítésére).
A bíróság a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot - az 56. § (1) bekezdésének alkalmazásával - a kézhezvételtől számított 21 napon belül (30 nap helyett) küldi meg a hitelezőknek.
Az irattározásra vonatkozó szabályok is változnak, a Cstv. 53. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hatósági engedélyhez, koncesszióhoz kötött tevékenységet vagy törvényben meghatározott közszolgáltatási tevékenységet végző adósnak az e tevékenységével összefüggő iratait az adott tevékenységet folytató szervezet részére kell átadni. Amennyiben az adós a bányászatról szóló törvény, a földgázellátásról szóló törvény, a távhőszolgáltatásról szóló törvény vagy a villamos energiáról szóló törvény hatálya alá tartozó engedélyes, az állami felszámoló az értékesítési pályázati feltételeket az engedélyt kiadó hatóság bevonásával alakítja ki oly módon, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyona működő üzemként, olyan szervezet részére kerüljön átadásra, amely a közszolgáltatás ellátását folyamatosan biztosítani tudja.
A zárómérleg elkészítése során a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között felosztó bírósági döntés meghozatalánál a lerövidített határidőket kell figyelembe venni.
A (9b)-(9h) bekezdéseket a 2012. évi CXCVII. törvény iktatta be. Az értékesítési szabályok általánostól eltérő szabályozása azt szolgálja, hogy lehetőleg működő üzemként történjen az értékesítés, ez nem csak foglalkoztatási szempontból jelentős. Akkor is törekedni kell a működési feltételek lehetőség szerinti megtartására, ha a megszűnő szervezet feladatait egy másik szervezet tudja átvenni az értékesítést követően, de a működési célokat csak így lehet biztosítani. Ez a törvény szövegéből nem, de a rendelkezések szelleméből kitűnik. Hosszú ideig például a Malév esetében cél volt egy új nemzeti légiközlekedési vállalat megindítása. Ehhez szükséges volt olyan infrastruktúrák megőrzésére, amelynek felhasználásával az új cég képes lett volna a feladatait ellátni. A felszámolónak az értékesítési döntések meghozatalánál erre figyelemmel kell lenni. A Cstv. 68. § (2) bekezdése ezeknek a céloknak a helyességét alátámasztja.
-1222/1223 -
JOGGYAKORLAT
BH 2016.16.
Ha a felszámoló megsérti az értékesítési eljárás szabályait, az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, a szerződést érvénytelennek kell nyilvánítani [1991. évi XLIX. tv. 49. § (5) bek., 65-67. §-ok, 67. § (9c) bek., 70. § (2) bek., 1952. évi III. tv. 3. § (2) bek., 224. §].
Az indokolásból: "[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben a bizonyítási eljárás lefolytatásával kapcsolatban állított súlyos eljárásjogi jogszabálysértést megvizsgálta és megállapította, hogy az I. r. alperes hivatkozása megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a kereset lényegét értékelve - felesleges költségek okozása helyett - a felmerült jogkérdést eldöntve hozta meg határozatát. Az elsőfokú bíróság álláspontja ugyanis az volt - mellyel a másodfokú bíróság is egyetértett -, hogy az értékesítés a Cstv. értékesítési szabályainak a megsértésével történt, amely jogkérdés, s e tárgyban nincs szükség szakértői bizonyításra.
[19] Nem terjeszkedett túl a jogerős ítélet a kereseti kérelmen, mert abban a felperes a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak alapján állította a szerződés semmisségét. A jogerős ítélet - miután a Cstv. 70. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében egyértelművé vált, hogy az I. r. alperes felszámolója jogszabálysértően járt el - az alperesek által kötött szerződés megkötésére vezető eljárást vizsgálta, azt, hogy a Cstv. 67. § (9c) bekezdése szerint megállapítható-e az értékesítési eljárás szabályszerűsége.
[20] Az ügy érdemével kapcsolatban az I. r. alperes egyrészt állította, hogy az érvénytelenségi okot ki kellett volna küszöbölni az eredeti állapot helyreállítása helyett, másrészt pedig arra hivatkozott, hogy nem volt jogszabálysértő az értékesítés, mert az megfelelt a Cstv. 67. § (9c) bekezdésében foglaltaknak.
[21] A Kúria elsőként rámutat arra, hogy az értékesítési eljárás szabályainak megsértésével történt értékesítés esetén nincs lehetőség a szerződés érvényessé nyilvánítására, mert az érvénytelenségi okot nem lehet kiküszöbölni, figyelemmel arra, hogy az az eljárási folyamatra vonatkozó kötelező szabályok be nem tartásából ered.
[22] A Cstv. 67. § (9c) bekezdésének értelmezése kapcsán a Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a (9b)-(9c) bekezdéseket a (9d), sőt a (9e) bekezdéssel együttesen kell értelmezni. Még ha az I. r. alperes által hivatkozott környezetvédelmi hatóság nyilatkozatát úgy is kellene értelmezni, hogy az megfelelt a (9c) bekezdésben támasztott feltételnek, a (9d) bekezdésben írt zártkörű pályázathoz a (9e) bekezdésben írt feltételeket teljesíteni kellett volna. Miután erre nem került sor, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesek által kötött szerződés sérti a Cstv. rendelkezéseit, ezért érvénytelen, és helyesen rendelkezett ennek alapján az eredeti állapot helyreállításáról is.
[23] A fenti indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta" (Kúria Gfv.VII.30.182/2015.).
47.2. A fokozottan kiemelt szervezetekre vonatkozó szabályok
47.2.1. A fokozottan kiemelt szervezet
Cstv. 68. § (1) Amennyiben a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet vagy az általa működtetett létesítmények nemzetbiztonsági védelem alá esnek, vagy honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiaellátási szempontból nemzetközi vagy országos jelentőségű vagy a lakosság közműszolgáltatással való ellátása szempontjából stratégiailag kiemelt közszolgáltatást látnak el - a tevékenységük ellátásához fűződő közérdekre tekintettel - az e törvény általános szabályait és a 65-67. §-t az e § és a 69-70. § szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
- 1223/1224 -
(2) A Kormány a 65. § szerinti kiadott rendeletében akkor mondhatja ki, hogy a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezet az (1) bekezdés szerinti körbe tartozik, amennyiben a veszteséges gazdálkodást eredményező okok miatt a vagyonhiány előreláthatólag nem szüntethető meg, a veszteségek halmozódása nem állítható meg, a gazdálkodó szervezet megmentési célú tulajdonosi vagy állami támogatásban nem részesíthető, de tevékenysége folyamatosságának és folytatásának érdekében közérdek fűződik a gazdálkodó szervezet vagyonának működő üzemként történő értékesítéséhez.
(3)[337]
A Kormány rendeletében akkor mondhatja ki, hogy a gazdálkodó szervezet stratégiailag fokozottan kiemelt gazdálkodó szervezetek körébe tartozik (az indokolás szóhasználata szerint a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek II. csoportja), amennyiben az (1) bekezdésben megfogalmazott feltételeken túlmenően
- a veszteséges gazdálkodást eredményező okok miatt a vagyonhiány előreláthatólag nem szüntethető meg,
- a veszteségek halmozódása nem állítható meg,
- a gazdálkodó szervezet megmentési célú tulajdonosi vagy állami támogatásban nem részesíthető, de tevékenysége folyamatosságának és folytatásának érdekében közérdek fűződik a gazdálkodó szervezet vagyonának működő üzemként történő értékesítéséhez.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindig válik be a működő üzemként történő értékesítés, nem egy esetben a súlyos állami szerepvállalás esetén ismét csődbe mentek vállalkozások.
Már jeleztem, hogy a Korm. rendeletben a fokozottan kiemelt státusz úgy jelennek meg, hogy a rendelet kimondja: "az e törvény általános szabályait és a 65-67. §-t az e § és a 69-70. § szerinti eltérésekkel kell alkalmazni".
47.2.2. Eltérő eljárási szabályok a kiemelt stratégiai szervezetek esetén
Cstv. 68. § (4) A Kormány - (2) bekezdés szerinti - rendeletének kihirdetésekor felszámolás iránti kérelem alapján már folyamatban lévő eljárásokban az (5)-(6) bekezdést, a 69. § (1)-(9a) bekezdést nem lehet alkalmazni. A 69. § (10) bekezdést akként kell alkalmazni, hogy a rendkívüli moratóriumnak nem meghosszabbítására, hanem elrendelésére kerül sor, amennyiben az adós a bíróságnak a felszámolást elrendelő végzésében meghatározott felhívására a kézhezvételtől számított 5 napos jogvesztő határidőn belül nyilatkozik arról, hogy a moratórium alatti tevékenysége folytatásához és működőképessége fenntartásához szükséges fizetési kötelezettségek teljesítésének fedezetét elkülönítette.
- 1224/1225 -
(5) A bíróság a 22. § (2) bekezdésben meghatározott - felszámolást elrendelő - végzését 3 munkanapon belül hozza meg, és haladéktalanul, külön jogszabályban meghatározott módon elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.
(6) A felszámolási eljárásban szünetelésnek, egyesítésnek, felfüggesztésnek nincs helye. A bíróság soron kívül jár el.

Cstv. 69. § (1) Ha a felszámolást az adós kéri, a kérelem benyújtására a 23. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adósnak nyilatkoznia kell a 8. § (3) bekezdésben foglaltakról is. Az adós pénzforgalmi számlavezetőjére a 8. § (5) bekezdése szerinti kötelezettségek irányadók. A kérelemben meg kell jelölni az adós vezetőjének a Pp. 96. § (3) bekezdése szerinti rövid úton történő idézéséhez szükséges adatokat is (az adós vezetőjének elektronikus levélcíme, telefonszáma, telefax száma).
A 68. § (4) bekezdése arra az esetre tartalmaz eltérő szabályokat, ha folyamatban lévő eljárásban nyilvánítják kiemelt szervezetté az adóst. Ilyenkor kizárt, hogy a felszámolást elrendelő végzését 3 munkanapon belül hozza meg a bíróság és a szünetelés, egyesítés, felfüggesztés kizárása visszamenőleg nem érvényesülhet. Attól kezdve, hogy ezt a szervezetet kiemelt szervezetté nyilvánítják, már nincs helye szünetelésnek, felfüggesztésnek, a tilalom ettől kezdve érvényesül álláspontom szerint. Nem igényel magyarázatot a 69. § (1)-(9a) bekezdés alkalmazásának kizárása és a (10) bekezdés alkalmazásának feltétele sem.
Kiemelt stratégiai szervezetek esetében a bíróság a Cstv. 22. § (2) bekezdésben meghatározott módon, azaz hivatalból jár el, végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. Ezt a felszámolást elrendelő végzését a bíróság 3 munkanapon belül hozza meg, és haladéktalanul, külön jogszabályban meghatározott módon elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.
Az ilyen speciális eljárásban a rendes eljárás szabályaitól eltérően szünetelésnek, egyesítésnek, felfüggesztésnek nincs helye. 2012. március 1-jétől a rendes eljárásban nincs helye felfüggesztésnek a felszámolás elrendelését követően, ezért a fenti korlátozást úgy kell érteni, hogy a felszámolás elrendelésével kapcsolatos eljárásban sincs helye felfüggesztésnek. A bíróság soron kívül jár el.
Ha a felszámolást az adós kéri, a kérelem benyújtására a 23. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adósnak nyilatkoznia kell a 8. § (3) bekezdésben foglaltakról is.
Az adósnak erre figyelemmel nyilatkoznia kell arról is, hogy
a) ha volt ellene korábban elrendelt csődeljárás, akkor az esetleges korábbi csődeljárás elrendelésének időpontjában fennállt, illetve annak során keletkezett hitelezői igények kielégítésre kerültek-e, a korábbi csődeljárás jogerős befejezésének közzétételétől számítva két év eltelt-e,
- 1225/1226 -
b) van-e tudomása ellene felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról, vagy fizetésképtelenségét megállapító végzés meghozataláról, és ha igen, ezt az eljárást melyik bíróság előtt kezdeményezték,
c) volt-e olyan korábbi csődeljárás iránti kérelme, amelyet a bíróság a 9. § (4) bekezdésében foglaltak szerint hivatalból elutasított, ha az erről szóló jogerős végzés közzétételétől számítva egy év még nem telt el, és ha igen, ezt melyik bíróság előtt kezdeményezte.
Az adós pénzforgalmiszámla-vezetőjére a 8. § (5) bekezdése szerinti kötelezettségek irányadók. A kérelemben meg kell jelölni az adós vezetőjének a Pp. 96. § (3) bekezdése szerinti rövid úton történő idézéséhez szükséges adatokat is (az adós vezetőjének elektronikus levélcíme, telefonszáma, telefaxszáma).
47.2.2.1. A rendkívüli moratórium
Cstv. 69. § (2) Az adós (1) bekezdés szerinti kérelmének a bírósághoz érkezését követő 1 munkanapon belül a bíróság a külön jogszabályban meghatározott módon végzést tesz közzé a Cégközlönyben az adóst megillető rendkívüli moratóriumról, amelynek utalnia kell a rendkívüli vagyonfelügyelő kirendelésére és arra is, hogy az eljárás olyan, a Kormány által rendeletben stratégiailag kiemeltnek nyilvánított gazdálkodó szervezet ellen folyik, amelynek esetében a jelen törvény 68-70. §-át is alkalmazni kell. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. A rendkívüli moratórium a közzétételtől illeti meg az adóst. A bíróság a végzésben rendkívüli vagyonfelügyelőként kirendeli a 66. § (2) bekezdése szerinti állami felszámolót. A rendkívüli vagyonfelügyelőként eljáró állami felszámoló díját és költségeit az adós gazdálkodó szervezet előlegezi és viseli. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
(3) A rendkívüli moratórium célja az adós működőképességének időleges biztosítása. A rendkívüli moratórium időtartama alatt a hitelezői követelések kamatoznak. A rendkívüli moratórium időtartama alatt kifizetéseket kizárólag a rendkívüli vagyonfelügyelő ellenjegyzésével (jóváhagyásával) lehet teljesíteni. A rendkívüli vagyonfelügyelő ellenjegyzi (jóváhagyja) a rendkívüli moratórium időtartama alatt esedékessé váló azon kifizetéseket, amelyek az adósnak a rendkívüli moratórium időtartama alatt a jelen törvény szerinti kiemelt tevékenysége folytatásához és a működőképessége fenntartásához szükségesek; a rendkívüli vagyonfelügyelő által ellenjegyzett kifizetések a rendkívüli moratórium alatt teljesíthetők. A rendkívüli vagyonfelügyelőt az adós pénzforgalmi számlái felett együttes rendelkezési jog illeti meg. A rendkívüli vagyonfelügyelő haladéktalanul bejelenti az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak az e bekezdésben meghatározott jogosítványait és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását. A rendkívüli moratórium alatt egyebekben megfelelően alkalmazni kell a 11. §-ban foglaltakat is. Az adós vezetője a rendkívüli moratórium alatti tevékenysége folytatásához és a működőképessége fenntartásához szükséges fizetési kötelezettségek teljesítésének fedezetét elkülöníti, ennek végrehajtását a rendkívüli vagyonfelügyelő ellenőrzi, és elmulasztása esetén ezt jelzi a legfőbb szervnek, a felügyelő bizottságnak és a könyvvizsgálónak. A rendkívüli moratórium időszaka alatt az adós működésével kapcsolatos hatósági engedélyek lejárata a rendkívüli moratórium végéig meghosszabbodik, és az illetékes hatóság az irányadó jogszabályok szerint az engedélyt csak akkor vonhatja vissza, amennyiben ez az élet- vagy vagyonbiztonság megóvása érdekében szükséges. A rendkívüli moratórium időszaka alatt az adóssal kötött szerződéseket az adóssal szerződő fél nem mondhatja fel, azoktól nem állhat el, továbbá ezen szerződések az adós fizetésképtelenségére, illetve a rendkívüli moratóriumra tekintettel nem szűnnek meg.
- 1226/1227 -
(3a) A rendkívüli vagyonfelügyelő kérésére az adós vezetője köteles az adós működésével és vagyonával kapcsolatos valamennyi információt és iratot a rendkívüli vagyonfelügyelő rendelkezésére bocsátani. Az adós vezetője - a rendkívüli vagyonfelügyelővel egyeztetve - az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést köteles megtenni az adós rendkívüli moratórium alatti működőképességének fenntartása érdekében.
A törvény a fokozottan kiemelt stratégiai szervezetek számára egy speciális csőddel vegyes felszámolási eljárást vezet be.
Az adós kérelmének a bírósághoz érkezését követő 1 munkanapon belül a bíróság a külön jogszabályban meghatározott módon - a csődeljáráshoz hasonlóan - végzést tesz közzé a Cégközlönyben az adóst megillető rendkívüli moratóriumról, amelynek utalnia kell a "rendkívüli" vagyonfelügyelő kirendelésére és arra is, hogy az eljárás stratégiailag fokozottan kiemeltnek nyilvánított gazdálkodó szervezet ellen folyik, amelynek esetében a Cstv. 68-70. §-át is alkalmazni kell.
A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. A rendkívüli moratórium a közzétételtől illeti meg az adóst. A bíróság a végzésben rendkívüli vagyonfelügyelőként kirendeli az állami felszámolót. A rendkívüli vagyonfelügyelőként eljáró állami felszámoló díját és költségeit az adós gazdálkodó szervezet előlegezi és viseli. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
A rendkívüli moratórium célja az adós működőképességének időleges biztosítása.
A rendkívüli moratórium időtartama alatt
- a hitelezői követelések kamatoznak,
- kifizetéseket kizárólag a rendkívüli vagyonfelügyelő ellenjegyzésével (jóváhagyásával) lehet teljesíteni.
A rendkívüli vagyonfelügyelő jogai
A rendkívüli vagyonfelügyelő
- ellenjegyzi (jóváhagyja) a rendkívüli moratórium időtartama alatt esedékessé váló azon kifizetéseket, amelyek az adósnak a rendkívüli moratórium időtartama alatt a jelen törvény szerinti kiemelt tevékenysége folytatásához és a működőképessége fenntartásához szükségesek;
- 1227/1228 -
a rendkívüli vagyonfelügyelő által ellenjegyzett kifizetések a rendkívüli moratórium alatt teljesíthetők;
- a rendkívüli vagyonfelügyelőt az adós pénzforgalmi számlái felett együttes rendelkezési jog illeti meg;
- a rendkívüli vagyonfelügyelő haladéktalanul bejelenti az adós számláit vezető pénzforgalmi szolgáltatóknak az e bekezdésben meghatározott jogosítványait és hitelt érdemlő módon igazolt aláírását. A rendkívüli moratórium alatt egyebekben megfelelően alkalmazni kell a 11. §-ban foglaltakat is.
Speciális előírás az is, hogy az adós vezetője a rendkívüli moratórium alatti tevékenysége folytatásához és a működőképessége fenntartásához szükséges fizetési kötelezettségek teljesítésének fedezetét elkülöníti, ennek végrehajtását a rendkívüli vagyonfelügyelő ellenőrzi, és elmulasztása esetén ezt jelzi a legfőbb szervnek, a felügyelőbizottságnak és a könyvvizsgálónak.
A rendkívüli moratórium időszaka alatt az adós működésével kapcsolatos hatósági engedélyek lejárata a rendkívüli moratórium végéig meghosszabbodik, és az illetékes hatóság az irányadó jogszabályok szerint az engedélyt csak akkor vonhatja vissza, amennyiben ez az élet- vagy vagyonbiztonság megóvása érdekében szükséges. A rendkívüli moratórium időszaka alatt az adóssal kötött szerződéseket az adóssal szerződő fél nem mondhatja fel, azoktól nem állhat el, továbbá ezen szerződések az adós fizetésképtelenségére, illetve a rendkívüli moratóriumra tekintettel nem szűnnek meg.
A rendkívüli vagyonfelügyelő kérésére az adós vezetője köteles az adós működésével és vagyonával kapcsolatos valamennyi információt és iratot a rendkívüli vagyonfelügyelő rendelkezésére bocsátani. Az adós vezetője - a rendkívüli vagyonfelügyelővel egyeztetve - az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést köteles megtenni az adós rendkívüli moratórium alatti működőképességének fenntartása érdekében.
47.2.2.2. A bíróság eljárása
47.2.2.2.1. A bíróság eljárása az adós kérelmére indult eljárásban
Cstv. 69. § (4) Az adós (1) bekezdés szerinti, a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmét a bíróság 5 napon belül megvizsgálja. A hiánypótlásra nyitva álló határidő 5 nap.
(5) Amennyiben a bíróság az adós (1) bekezdés szerinti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, illetve rendelkezik a területi eljárássá történő átalakításról, akkor a rendkívüli moratórium az erről szóló jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételével megszűnik, kivéve, ha felszámolás iránti kérelem alapján folyamatban lévő más eljárásban a bíróság végzést tett közzé a rendkívüli moratóriumról. A Cégközlönyben való közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor.
- 1228/1229 -
Az adós felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmét a bíróság - a csődeljárási határidőhöz hasonlóan rövid idő alatt - 5 napon belül megvizsgálja. A hiánypótlásra nyitva álló határidő 5 nap.
Amennyiben a bíróság az adós kérelmét az általános szabályok alkalmazásával érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, illetve rendelkezik a területi eljárássá történő átalakításról, akkor a rendkívüli moratórium az erről szóló jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételével megszűnik, kivéve, ha felszámolás iránti kérelem alapján folyamatban lévő más eljárásban a bíróság végzést tett közzé a rendkívüli moratóriumról. Ez az előírás jelzi, hogy a fokozottan kiemeltté nyilvánítást követően előfordulhat, hogy párhuzamosan futnak felszámolási eljárások hitelezői kérelemre.
47.2.2.2.2. A bíróság eljárása a hitelező kérelmére indult eljárásban
Cstv. 69. § (6) A rendkívüli moratóriumra, annak közzétételére és a rendkívüli vagyonfelügyelőre vonatkozó rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha az adós felszámolását a hitelező kéri; ebben az esetben a rendkívüli moratóriumnak a (2) bekezdés szerinti közzétételi határideje a hitelező kérelmének bírósághoz érkezésétől számítandó. A (3)-(5) bekezdés megfelelően alkalmazandó. A kérelemben meg kell jelölni a hitelező vezetőjének a Pp. 96. § (3) bekezdése szerinti rövid úton történő idézéséhez szükséges adatokat is (elektronikus levélcím, telefonszám, telefax szám). Az adósnak a hitelezői kérelmet és a (7) bekezdés szerinti meghallgatásra történő idézést külön kézbesítő útján kell megküldeni. Az adós a tartozása megfizetésére a 24. § (3) bekezdésében és a 26. § (3) bekezdésében meghatározott fizetési haladékot nem kérhet. Az adósnak a kézhezvételtől számított 2 munkanapon belül a bíróság számára írásban meg kell adnia az adós vezetőjének a Pp. 96. § (3) bekezdése szerinti rövid úton történő idézéséhez szükséges adatokat (az adós vezetőjének elektronikus levélcíme, telefonszáma, telefax száma), továbbá a fizetési számláira vonatkozó adatokat.
(7)[338] A bíróság a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezői kérelem tárgyában legkésőbb a hitelezői kérelem bírósághoz érkezésétől számított 8 napon belül meghallgatást tart. A határidőbe a hiánypótlás elrendelésétől annak teljesítéséig eltelt idő nem számít bele. A bíróság a meghallgatásra a hitelezőt és a rendkívüli vagyonfelügyelőt is rövid úton megidézi. A felek legkésőbb a meghallgatáson kötelesek a kérelemmel kapcsolatos nyilatkozataikat megtenni. A rendkívüli vagyonfelügyelő a meghallgatáson teszi meg azon nyilatkozatokat (így különösen a felszámolóbiztosra vonatkozó adatok) amelyek a felszámolás elrendelése esetén a felszámolókénti kirendeléshez, illetve annak közzétételéhez szükségesek. Amennyiben a fizetésképtelenség tárgyában való döntéshez további okiratok, nyilatkozatok szükségesek, a bíróság legfeljebb 5 napos határidővel újabb meghallgatást tűz ki. Az adósnak a meghallgatáson arról is nyilatkoznia kell, hogy a rendkívüli moratórium időszaka alatt keletkező és esedékessé váló fizetési kötelezettségek teljesítésére az adós vagyona előreláthatólag fedezetet nyújt-e. Amennyiben az adós a nyilatkozattételt elmulasztja vagy nemlegesen nyilatkozik, a bíróság soron kívül végzést hoz a rendkívüli moratórium megszüntetéséről. A végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A jogerős végzést a bíróság a Cégközlönyben soron kívül közzéteszi.
- 1229/1230 -
(8) A bíróság hitelező kérelmére indult eljárásban az adós fizetésképtelensége tárgyában a meghallgatáson vagy legkésőbb az első meghallgatást követő 15 napon belül dönt. A bíróság a végzést a feleknek a meghallgatáson vagy külön kézbesítő útján kézbesíti. Az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően a bíróság egy munkanapon belül intézkedik a 28. § (1) bekezdése szerinti végzés Cégközlönyben külön jogszabályban meghatározott módon történő közzétételéről. A Cégközlönyben történő közzétételre a Cégközlöny honlapján napi feltöltéssel kerül sor.
(9) Ha az adós nem fizetésképtelen, az eljárást soron kívül megszüntető végzésben rendelkezni kell a rendkívüli moratórium megszűnéséről. A bíróság soron kívül intézkedik a jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételéről. A közzétételre a Cégközlöny honlapján, napi feltöltéssel, 0 órakor kerül sor. A rendkívüli moratórium a végzés közzétételével megszűnik, kivéve ha az adós ellen folyamatban lévő másik felszámolási eljárásban a bíróság rendkívüli moratóriumról végzést tett közzé.
(9a) Az adós felszámolását elrendelő vagy az eljárást soron kívül megszüntető végzés ellen a fellebbezést a kézbesítéstől számított 5 munkanapon belül kell benyújtani. A fellebbezést a bíróság 5 munkanapon belül bírálja el.
A hitelezői kérelemre induló eljárásokban a fokozottan kiemelt szervezetek esetében több az eltérő, főleg az eljárást gyorsító szabály, mint a kiemelt szervezetek esetében. Ilyen az adós és a hitelező képviselője gyors elérhetősége érdekében bejelentendő e-mail-címe, telefon-, telefaxszám megjelölése, a kérelem külön kézbesítővel történő kézbesítése.
Speciális rendelkezés az is, hogy ebben az esetben kötelező meghallgatást tartani, amelyre az adóst, a hitelezőt (ha többen kezdeményeztek eljárást, a célszerű egyesítést követően valamennyi hitelezőt) és az ideiglenes vagyonfelügyelőt kell megidézni rövid úton. A meghallgatás megtartására szabott rövid idő miatt nem valószínű, hogy a másik fél nyilatkozni tud, ezért írja elő a törvény, hogy legkésőbb a tárgyaláson kell a nyilatkozatokat megtenni.
Az adósnak a meghallgatáson arról is nyilatkoznia kell, hogy a rendkívüli moratórium időszaka alatt keletkező és esedékessé váló fizetési kötelezettségek teljesítésére az adós vagyona előreláthatólag fedezetet nyújt-e. Amennyiben az adós a nyilatkozattételt elmulasztja vagy nemlegesen nyilatkozik, a bíróság soron kívül végzést hoz a rendkívüli moratórium megszüntetéséről. Ez a döntés azonban nem jár együtt az eljárás megszüntetésével, a fizetésképtelenség tárgyában az eljárást folytatni kell és döntést kell hozni.
- 1230/1231 -
Amennyiben az adós nem fizetésképtelen, az eljárást megszüntető végzésben a rendkívüli moratórium megszűnéséről is rendelkezni kell, elegendő lett volna kimondani, hogy a rendkívüli moratórium a végzés jogerőre emelkedésével megszűnik.
Az eljáráshoz rövidített fellebbezési és elbírálási határidő társul.
47.2.2.3. A felszámolást elrendelő végzés tartalma
Cstv. 69. § (10) A felszámolást elrendelő végzésnek utalnia kell arra is, és a közzétételnek tartalmaznia kell azt is, hogy az eljárás olyan, a Kormány által rendeletben stratégiailag kiemeltnek nyilvánított gazdálkodó szervezet ellen folyik, amelynek esetében a jelen törvény 68-70. §-át is alkalmazni kell. A felszámolást elrendelő végzésben a bíróság a rendkívüli moratóriumot a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 90 napos időtartamra meghosszabbítja, amit a 28. § (2) bekezdés szerinti közzétételnek tartalmaznia kell. A felszámolás kezdő időpontját követően a meghosszabbított rendkívüli moratórium lejártáig a rendkívüli moratóriumra vonatkozó rendelkezések közül az adós működőképességének időleges biztosítására, az adós vagyonából történő kifizetésekre, a hatósági engedélyekre és az adóssal kötött szerződések felmondásának, illetve az azoktól való elállás korlátozására vonatkozó (3)-(3a) bekezdés szerinti szabályokat a felszámolás szabályai mellett megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a 11. § nem alkalmazandó; a rendkívüli moratórium nem érinti a felszámoló felszámolási eljárás szerinti jogait és kötelezettségeit, így a felszámolónak a 47. § szerinti felmondási, illetve elállási jogát sem.
Újabb csődeljárásból ismert fogalmat találunk ebben a szakaszban is, a 90 napos moratóriumot. Ennek ugyanolyan speciális tartalma van, mint a rendkívüli moratóriumnak, ráadásul a Cstv. 11. § beidézése az eljárás csődszerű jellegét erősíti.
47.2.2.4. Eltérő szabályok alkalmazása
Cstv. 69. § (11) Az 5. § azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy tájékoztatást csak a felszámoló adhat. A tájékoztatás megtagadható, amennyiben és ameddig az az eljárás célját [68. § (2) bekezdés] veszélyeztetné. A 39. § (3) bekezdés azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a felszámoló a tájékoztatást megtagadhatja, amennyiben és ameddig az az eljárás célját [68. § (2) bekezdés] veszélyeztetné.
(12) A 36. § (1) bekezdés és a 38. § (3) bekezdés azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a felszámolás kezdő időpontja helyett a rendkívüli moratórium közzétételének időpontja irányadó a hitelezői követelések beszámíthatóságára.
(13) Amennyiben a felszámolást a bíróság elrendeli, a rendkívüli moratórium időszaka alatt keletkezett és esedékessé vált, a (3) bekezdésben foglaltak szerint a rendkívüli vagyonfelügyelő (felszámoló) által jóváhagyott, illetve az általa jóváhagyott kötelezettségvállaláson alapuló, még ki nem fizetett tartozásokat a felszámoló az 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költség részeként egyenlíti ki.
- 1231/1232 -
(14) A 66. § (2) bekezdés szerinti felszámoló díjának megállapításakor a bíróság azzal az eltéréssel alkalmazza az 59. §-ban foglaltakat, hogy a felszámolás jogerős elrendelése előtti rendkívüli vagyonfelügyelői tevékenység munkaterhével arányosan a díjat magasabb összegben állapítja meg. A díjat az adós viseli, melyet az 57. § (2) bekezdés g) pontja szerinti felszámolási költségként kell elszámolni és megfizetni.
Speciálisan alakul a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége, jelentős mérlegelési jogkört biztosít a törvény ugyanis számára. Az "eljárás céljának veszélyeztetése" igazán nem fogható meg. A beszámítás korlátozottságát a rendkívüli moratórium időszakára is kiterjeszti a törvény.
A rendkívüli moratórium időszaka alatt keletkezett és esedékessé vált, a rendkívüli vagyonfelügyelő (felszámoló) által jóváhagyott, illetve az általa jóváhagyott kötelezettségvállaláson alapuló, még ki nem fizetett tartozásokat a felszámoló az 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költség részeként egyenlíti ki. Erre vonatkozóan azért kellett rendelkezni, mert a felszámolás általános szabályai szerint csak a felszámolás kezdő időpontja után keletkező kötelezettségeket lehet ebbe a pontba besorolni.
A rendkívüli vagyonfelügyelői tevékenységért a törvény nem határoz meg külön díjat, a felszámolói díjat kell megnövelni "arányosan". Ennek mértékére nincs támpont a törvényben.
47.2.2.5. A fokozottan kiemelt szervezet többségi befolyása alatt álló szervezet felszámolása
Cstv. 69. § (15) Amennyiben a 68. § (2) bekezdés hatálya alá eső adós felszámolásának kezdő időpontját követően többségi befolyása alatt álló, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárás indul, az eljárás lefolytatására a 68. §-ban, e §-ban és a 70. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
A 2013. évi CCLII. törvény vezette be azt a (15) bekezdésben elhelyezett módosítást, miszerint a 68. § (2) bekezdés hatálya alá eső adós felszámolásának kezdő időpontját követően az adós többségi befolyása alatt álló, belföldi székhelyű gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárás indul, az eljárás lefolytatására a fokozottan kiemelt szervezetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Nem szól arról a törvény, hogy akkor is ezek a szabályok alkalmazandók, ha nem született a többségi befolyás alatt álló gazdálkodó szervezet esetében kormányrendelet. A törvény szövegéből az tűnik ki, hogy nem kell újabb rendeletet alkotni.
47.2.2.6. A felszámoló feladatai és az értékesítés szabályai
Cstv. 70. § (1) A 68. § (2) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet felszámolásának elrendelése esetén a 66. § (2) bekezdés szerinti felszámolónak az adós vagyonát a 68. § (1) bekezdése szerinti tevékenység, illetve az annak folytatásához fűződő közérdek érvényesítésének figyelembe vételével kell kezelnie. Az adós vagyonának értékesítésekor meg kell kísérelnie az ingatlan- és ingó vagyont, az ezek hasznosításával összefüggő immateriális javakat működő üzemként, a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíteni.
- 1232/1233 -
(2) Amennyiben az eljárás céljának [68. § (2) bekezdés] elérése érdekében szükséges, a felszámoló az adós vagyonát nem nyilvánosan értékesíti. A felszámoló maga választja meg a nem nyilvános értékesítés módját (különösen zártkörű pályázat, közvetlen tárgyalás). A felszámoló a nem nyilvános értékesítésről szóló döntéséről és a nem nyilvános értékesítés módjáról előzetesen nem köteles tájékoztatást nyújtani a hitelezőknek, de a döntésének indokait, továbbá az egyes ajánlatokat köteles írásban rögzíteni közjegyző bevonásával.
(3) Amennyiben a felszámoló az adós vagyonát nem nyilvánosan értékesíti, a felszámoló köteles az értékesítendő vagyon, illetve vagyonrész vonatkozásában előzetesen legalább három független értékbecslő szakértőtől származó értékbecslést beszerezni. A vételár nem lehet alacsonyabb, mint az értékbecslésekben foglalt összegek számtani átlaga.
(4) A nem nyilvános értékesítés eredményeként megkötött szerződésben foglalt vételárat, továbbá az értékesített vagyonrész leírását a felszámoló a szerződés megkötését követő 5 munkanapon belül a Cégközlönyben és honlapján közzéteszi.
(5) A felszámoló nem nyilvános értékesítésről és az értékesítés módjáról hozott döntése ellen kifogás nem terjeszthető elő. Ez a rendelkezés nem érinti a 49. § (5) bekezdésében foglalt keresetindítási jogot, azzal, hogy a keresetindítási határidő a (4) bekezdés szerinti közzétételtől számítandó.
(6) Nem nyilvános értékesítés esetén a 49. § (1) és (2) bekezdése, a 49/A. § és a 49/B. § nem alkalmazandó.
(7) A felszámoló az elővásárlásra jogosulttal előzetesen közli, hogy az elővásárlási joggal érintett vagyonrész nem nyilvánosan kerül értékesítésre. A felszámoló a nem nyilvános értékesítésen kapott ajánlatot köteles közölni az elővásárlásra jogosulttal. Az elővásárlásra jogosult elővásárlási jogának gyakorlásáról haladéktalanul köteles dönteni és döntéséről a felszámolót tájékoztatni. Az elővásárlásra jogosult a vagyonrész (dologösszesség) egészére vonatkozó ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el.
A vagyon kezelésének szabályai: A felszámolónak az adós vagyonát a 68. § (1) bekezdése szerinti tevékenység (nemzetbiztonsági védelem alá eső, vagy honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiaellátási szempontból nemzetközi vagy országos jelentőségű vagy a lakosság közműszolgáltatással való ellátása szempontjából stratégiailag kiemelt közszolgáltatást ellátó), illetve az annak folytatásához fűződő közérdek érvényesítésének figyelembevételével kell kezelnie.
- 1233/1234 -
Az értékesítés: Az egyik legfontosabb előírás, hogy az adós gazdálkodó szervezetet működő üzemként kell értékesíteni.
A vagyon értékesítésénél a nem nyilvános értékesítés ugyanolyan lehetőség, mint a nyilvános értékesítés, ráadásul erről a döntéséről a hitelezőket sem kell előzetesen tájékoztatni. A nem nyilvános értékesítésnél az értékesítés általános szabályai nem érvényesülnek, zártkörű pályázat, közvetlen tárgyalás akár egyetlen vevőjelölttel megfelel a szabályoknak. A felszámoló nem nyilvános értékesítésről és az értékesítés módjáról hozott döntése ellen kifogás nem terjeszthető elő. A Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.847/2013/3. számú döntésében ezt megerősítve kimondta, hogy a nem nyilvános értékesítéssel szemben a kifogás kizárt. Emiatt a nem nyilvános értékesítés esetén az elektronikus értékesítésre vonatkozó 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet előírásai sem alkalmazhatók. Az EÉR rendelet 1. §-a ugyanis kimondja, hogy az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére a Cstv. 49/E-49/G. §-ában meghatározott szabályok alapján létrehozott, a világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszert (a továbbiakban: EÉR) 2015. január 1-jétől kell alkalmazni mindazon esetekben, amikor a Cstv. 49. § (1) bekezdése értelmében a nyilvános értékesítés kötelező.
Nem erősíti az alkalmazott megoldás átláthatóságát az sem, hogy a döntésének indokait, továbbá az egyes ajánlatokat köteles írásban rögzíteni közjegyző bevonásával, ami magyarul annyit tesz, hogy ezt a nyilatkozatát közjegyzői okiratba kell foglaltatnia. Azt már nem tartalmazza a törvény, hogy ezt az okiratot ki és mikor tekintheti meg, de amennyiben peres eljárás indul az értékesítés miatt, az állam ezzel a dokumentummal tudja igazolni, hogy milyen célok vezérelték az értékesítés módjának megválasztásánál. Nem nyilvános értékesítés esetén a 49. § (1) és (2) bekezdése, a 49/A. § és a 49/B. § nem alkalmazandó, azaz a pályázat, árverés szabályait félre tette a jogalkotó.
A különleges szabályokhoz tartozik az is, hogy három független értékbecslő szakértőtől származó értékbecslést köteles beszerezni és a vételár nem lehet alacsonyabb, mint az értékbecslésekben foglalt összegek számtani átlaga. Ez a megoldás a költségeket bizonyosan növeli, de nem bizonyos, hogy reálisabb eladási értéket jelent, mint egyetlen szakértő véleménye alapján kialakított ár.
A nem nyilvános értékesítés eredményeként megkötött szerződésben foglalt vételárat, továbbá az értékesített vagyonrész leírását a felszámoló a szerződés megkötését követő 5 munkanapon belül a Cégközlönyben és honlapján közzéteszi. Ez az előírás a nyilvánosság tájékoztatását célozza, a nyilvános értékesítés alapján kötött szerződés kapcsán ilyen közzétételi kötelezettség nincs.
Az elővásárlásra jogosult jogai: A felszámoló az elővásárlásra jogosulttal előzetesen közli, hogy az elővásárlási joggal érintett vagyonrész nem nyilvánosan kerül értékesítésre. A felszámoló a nem nyilvános értékesítésen kapott ajánlatot köteles közölni az elővásárlásra jogosulttal. Az elővásárlásra jogosult elővásárlási jogának gyakorlásáról haladéktalanul köteles dönteni és döntéséről a felszámolót tájékoztatni. Jobb lett volna konkrét határidőt megszabni a bizonytalan "haladéktalan" válasz helyett, mert így vitára okot adó helyzetek keletkezhetnek.
- 1234/1235 -
A biztonság kedvéért a törvény itt kifejezetten kimondja, hogy az elővásárlásra jogosult a vagyonrész (dologösszesség) egészére vonatkozó ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el. Ez alatt értendő az is, ha az adós gazdálkodó szervezetet, mint működő üzemet értékesítik.

JOGGYAKORLAT
ÍH 2015.82.
A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések célja a közérdek hatékony, elsődleges érvényre juttatása a hitelezői érdekek érvényesítése mellett.
Ennek érdekében a Cstv. az állami felszámolónak az értékesítés formáinak meghatározása körében nagyobb mozgásteret biztosított, így jogában áll eldönteni, hogy szükséges-e az adós vagyonának nem nyilvános értékesítése. Ha ezt látja indokoltnak, maga választja meg a nem nyilvános értékesítés módját is.
Fentiekre figyelemmel a felszámoló által kiírt zártkörű pályázat, illetve az azt megelőző közvetlen tárgyalás a későbbi pályázóval nem tekinthető jogsértő eljárásnak, különösen akkor nem, ha a meghívott pályázónak az adósi vagyon működtetésére gazdasági értékeltségén túl - önkormányzati mivoltából eredően - közjogi kötelezettsége is fennáll [112/2012. (VI. 4.) Korm. rend., Cstv. 49. § (5) bekezdés, 67. § (9a)-(9b) bekezdés, 70. §].
Az indokolásból: "Az elsőfokú bíróságnak a Cstv. 67. § (9a)-(9h) bekezdéseivel kapcsolatos álláspontját annyiban osztotta az ítélőtábla, hogy e jogszabályi rendelkezéseket a 70. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, amint azt a 68. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja.
A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a felszámoló kötelezettségének eleget tett a jogszabály által meghatározott hatóságokkal való együttműködés teljesítését illetően.
Az ítélőtábla nem találta tényekkel alátámasztottnak a felperesnek a szakértők függetlenségének megkérdőjelezésére vonatkozó előadását sem.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések sajátossága - szemben a Csődtörvény felszámolásra vonatkozó általános szabályaival - a közérdek hatékony, elsődleges érvényre juttatása a hitelezői érdekek érvényesítése mellett. E körben az ítélőtábla a jogszabályi rendelkezések alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. említett szabályai az állami felszámoló számára az értékesítés formáinak meghatározása körében nagyobb mozgásteret biztosított az értékesítés formáinak meghatározása körében éppen a közérdek érvényesítése érdekében. Az ítélőtábla nem találta alaposnak a fellebbező felperes érvelését, amely szerint nem tekinthető pályázatnak az az értékesítés, amelyen csupán egy pályázó vesz részt, mert ez esetben az egyes pályázók versengéséről nem lehet szó.
A Cstv. 70. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámoló joga annak eldöntése, hogy az eljárás céljának elérése érdekében szükséges-e az adós vagyonának nem nyilvános értékesítése. Igenlő esetben a felszámoló maga választja meg a nem nyilvános értékesítés módját (különösen: zártkörű pályázat, közvetlen tárgyalás). Ebből következően a felszámoló által kiírt zártkörű pályázat, illetve az azt megelőző közvetlen tárgyalás a későbbi pályázóval, nem tekinthető jogsértő eljárásnak. Az ügy megítélése szempontjából az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az állami felszámoló által meghívott egyetlen pályázó Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzata volt, amelynek az adósi vagyon működtetésére gazdasági érdekeltségen kívül, önkormányzati mivoltából és külön törvényi rendelkezésből fakadó, közjogi kötelezettsége is fennáll. Ennek figyelembevételével nem tekinthető jogszabálysértőnek a felszámolónak az az eljárása, hogy gazdálkodó szervezetek helyett a helyi önkormányzattal kezdett közvetlen tárgyalást, illetve hívta azt meg a zártkörű pályázatra.
Az ítélőtábla súlytalannak találta a fellebbező felperesnek azt az előadását,
- 1235/1236 -
hogy az adós működő üzemként megvásárolt vagyonának működtetését az önkormányzat II. rendű alperes nem közvetlenül saját maga fogja ellátni, hiszen a jogszabály ilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz; a vevő feladata adott esetben nem az, hogy saját maga működtesse a működő üzemként megvásárolt vagyont, hanem, hogy biztosítsa [Cstv. 67. § (9a) bekezdés] annak működését. Márpedig e feltételnek a II. rendű alperes megfelel, és ténykérdés, hogy a létesítményt működteti" (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.010/2015/5/II. szám).
48. Egyéb rendelkezések
48.1. Az "állami" követelések engedményezése
Cstv. 80. § (1) Az e törvényben szabályozott eljárásokban az államot, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi és kisebbségi önkormányzatot, önkormányzati társulást megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, vagy a követelést engedményezheti. A követelés behajtására jogosult szervezet a felszámolási eljárásban követelésének bejelentését mellőzheti, amennyiben a felszámolási eljárás kezdeményezését közvetlenül megelőzően általa lefolytatott eredménytelen végrehajtási eljárás megállapításai szerint valószínűsíthető, hogy követelésének a nyilvántartásba vételért fizetendő összeget elérő megtérülése sem várható. Ezekről a követelésekről a követelés behajtására jogosult szervezet külön nyilvántartást vezet, feltüntetve benne azokat az adatokat is, melyek a végrehajtás alá vonható vagyon hiányában a követelés megtérülését nem teszik lehetővé. A követelés bejelentésének mellőzése a követelésről történő lemondásnak minősül. A követelés behajtására jogosult szervezet nem engedményezheti a felszámolási eljárás alatt álló adóssal szemben fennálló azon követelését, melynek megfizetéséért az államot helytállási kötelezettség terheli.
(2) Ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető követelés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényen alapuló ellátások - ideértve a korengedményes nyugdíjat is - megtérítése címén áll fenn, az állami adóhatóság a követelés behajtására jogosult szervezet.
A Cstv. 80. § (1) bekezdése eredetileg csak annyi rendelkezést tartalmazott, hogy a Cstv.-ben szabályozott eljárásokban az államot, illetve a nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási önkormányzatot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat. Az 1996. évi LX. törvény 1996. július 25-től módosította ezt az előírást, az időközi jogszabályváltozásokat követve kimondta, hogy a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a helyi önkormányzatot megillető követelésről mondhat le a követelés behajtására jogosult szervezet, ideértve annak engedményezését is. Az engedményezés engedélyezése tehát 1996. július 26-tól vált lehetővé. A 2011. évi CXCVII. törvény 69. §-a részben pontosította a 80. § (1) bekezdését ("a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat" szövegrész helyébe az "az államot, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat" szöveg került),
- 1236/1237 -
részben kiegészítette, kimondva, hogy a "helyi önkormányzatot megillető" szövegrész a "helyi és kisebbségi önkormányzatot, önkormányzati társulást megillető" szövegre módosult.
Az Adóhivatal a csődtörvény fenti rendelkezése alapján - mely törvényi előírásra az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (2) bekezdése lehetőséget adott - a gyakorlatban élt is engedményezési jogával, a felszámolási eljárás alatt álló adósokkal szembeni követeléseit pályáztatás útján engedményezte. Figyelemmel a nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettségre is, számtalan alkalommal felmerült annak indokoltsága, hogy ne is kelljen a követelést bejelenteni, azaz a követelésről történő lemondás oly módon gyakorolni, hogy a behajtásra jogosult szerv követelését nem jelenti be hitelezői igényként a felszámolási eljárásban, különösen azt követően, hogy az Alkotmánybíróság az adóhatóság regisztrációs díj alóli mentességét alkotmányellenesnek tartotta.[339] Ezért a 80. § (1) bekezdését a 2004. évi XXVII. törvény módosította, lehetővé tette azt, hogy a jogosult a követelését ne jelentse be, amennyiben annak megtérülése még a követelés bejelentéséért fizetendő regisztrációs díj mértékéig sem várható, és erről a behajtásra jogosult szerv a felszámolási eljárás kezdeményezését megelőzően általa lefolytatott végrehajtási eljárásban meggyőződött. Annak érdekében, hogy a behajtásra jogosult szerv eljárásának szabályossága - nem mondott le indokolatlanul követelésének érvényesítéséről - később is vizsgálható legyen, a törvény külön nyilvántartás vezetésére kötelezi a be nem jelentett követelések tekintetében.
Végül a bekezdés utolsó mondatát a 2004. évi CI. törvény állapította meg (hatályos 2005. január 1-jétől), megtiltva a követelés engedményezését azokban az esetekben, amikor az engedményezett követelés tekintetében az államot helytállási kötelezettség terheli. Ezt azért kellett kimondani, mert számtalan esetben kellett az államnak jelentős összegeket kifizetni az így engedményezett követelések kapcsán (lásd: EBH 2005.1329. számú elvi határozat).
A (2) bekezdés szövegét a 2011. évi Módtv. egyszerűsítette, mellőzve a már hatályon kívül helyezett jogszabályokra való hivatkozást.

JOGGYAKORLAT
EBH 2004.1044.
Az APEH által a Cstv. 80. §-ában írt követelések 2002. december 31-ig csak a Magyar Követeléskezelő Rt.-re voltak engedményezhetők. E követelések további engedményezésére törvényi lehetőség nincsen.
BH 2004.284.
Adójogviszonyból származó követelés engedményezése felszámolási eljárásban; az e körben irányadó szempontok.
- 1237/1238 -
48.2. A termőföldre vonatkozó rendelkezések
Cstv. 81. § E törvényben szabályozott felszámolási eljárásban nem kell alkalmazni a földről szóló 1987. évi I. törvény 13. §-ának (3) bekezdésében és az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 22. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.

A 2011. évi Módtv. hatályon kívül helyezte a 81. §-t 2012. március 1-jével.
49. Záró rendelkezések
49.1. Hatályba léptető rendelkezések
Cstv. 82. § (1) Ez a törvény 1992. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 50. §-ának (1) bekezdését, 52. §-ának (2), (5) bekezdéseit, 53. §-át, valamint 55. §-át a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell. Egyébként a hatálybalépés időpontjában folyamatban lévő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadók. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvényt módosító 1993. évi LXXXI. törvény hatálybalépését követően a felszámolás elrendelését tartalmazó végzés közzététele a Cégközlönyben történik.
(3) E törvény 11. § (2) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdése, 36. §-ának (2) bekezdése, 38. §-ának (5) bekezdése, 40. §-ának (4) bekezdése és 47. §-ának (3) bekezdése a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

Cstv. 83. §

Cstv. 83/D. §[340] A Módtv.-vel módosított 65-70. §-t (ide nem értve a Módtv.-vel módosított 66. § (5) bekezdést) a 2012. január 1-jét követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni, a Módtv.-vel módosított 66. § (5) bekezdést pedig a 2012. január 1-jén már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
A 83. § rendelkezéseit a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek csőd- és felszámolási eljárásnak szabályai közé illesztettem, átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Idekapcsolódik a 83/D. §, ezért itt közlöm.
- 1238/1239 -
49.2. A 2011. évi Módtv. hatálybalépésével kapcsolatos előírások
Cstv. 83/A. § (1) E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdés szerinti kivételekkel - a hatálybalépést követően kezdeményezett csődeljárásokban és felszámolási eljárásokban kell alkalmazni.
83/A. § (3) A Módtv.-vel módosított 21. § (1) bekezdés d) pontot, a 21/A-21/C. §-t a hatálybalépéskor már folyamatban lévő csődeljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor az egyezségi tárgyalások megkezdésére.
(4) A Módtv.-vel módosított 31. §-t, 33/A. §-t, 40. §-t, 63. § (2) bekezdést, 63/A. §-t, 63/B. § (6)-(7) bekezdést a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére.
(5) A Módtv.-vel módosított 49/A. § (4) bekezdést, 49/C. §-t a Módtv. hatálybalépésekor már folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem kezdődött meg a vagyon értékesítése.
(6) A Módtv.-vel módosított 53. § (2) bekezdést a folyamatban lévő felszámolási ügyekben is alkalmazni kell, amennyiben az ott meghatározott intézkedések határideje még nem járt le.
(7) A Módtv.-vel beiktatott 83/B. §-t a Módtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor határozathozatalra.
(8)[341] A (2) bekezdést és a 83/C. §-t a Módtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő, továbbá a Módtv. hatálybalépését megelőzően befejezett felszámolási eljárással érintett vagyontárgyra is alkalmazni kell.
Érdekes módon beillesztették a Módtv. hatálybalépésére vonatkozó szabályok egy részét a Cstv.-be. A hatálybaléptetés ennél bonyolultabb módon történt. Ezért idézem a Módtv. 167. § előírásait is.

Módtv. 167. § (1) Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2012. január 1-jén lép hatályba, és 2013. február 2-án hatályát veszti.
(2) A 116. § (1) bekezdés 2012. január 2-án lép hatályba.
(3) Az 1-5. §, a 6. § (1)-(2) és (4) bekezdése, a 7-31. §, a 33-60. §, a 66. §, a 67. § (1) bekezdés, a 68. §, a 69. § 1-41. és 46-47. pontja, a 70-108. §, a 109. § (2)-(3) bekezdés, a 110-112. §, a 113. § (1) bekezdés, a 114-115. §, a 116. § (2) bekezdés, a 117-136. §, a 137. §, a 139. § (2)-(3) bekezdés, a 140. §, a 141. § a) pontja, c)-h) pontja, j) pontja, a 159-164. § és az 1-7. melléklet a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.
(3) A 6. § (3) bekezdés 2012. július 1-jén lép hatályba.
(4) A 109. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 141. § b) és i) pontja 2013. február 1-jén lép hatályba.
- 1239/1240 -

Minden aktuális helyen közöltem a Kúrián 2012. február 29-én tartott tanácskozás hatálybalépéssel kapcsolatos állásfoglalását, ezért itt mellőzöm az ismételt közlést.
50. Vagyontárgyakra bejegyzett jog és tény törlése iránti nemperes eljárás
Cstv. 83/A. § (2) Amennyiben a Módtv. hatálybalépését megelőzően - felszámolási eljárást követően - jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet közhiteles nyilvántartásban valamely vagyontárgyra vonatkozó jog (ide nem értve a tulajdonjogot) jogosultjaként van bejegyezve, vagy valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve, ezek törlésére - az adott nyilvántartásra vonatkozó szabályoktól eltérően minden esetben - a vagyontárgy tulajdonosának kérelmére, a 83/C. § (1) vagy (5) bekezdés szerinti végzés csatolásával kerülhet sor. Ebben az esetben az adott nyilvántartásra vonatkozó jogszabály által megkövetelt törlési engedélyre nincs szükség.

Cstv. 83/C. § (1) A vagyontárgy tulajdonosa kérelmére, a (2)-(5) bekezdés szerinti nemperes eljárásban a jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet felszámolási eljárását lefolytató törvényszék végzést hoz arról, hogy a jogutód nélküli megszűnéssel összefüggő jóváhagyott vagyonfelosztási javaslatban nem volt rendelkezés a jog vagy tény más javára történő átengedéséről.
(2) A nemperes eljárásra - ha e § eltérően nem rendelkezik - a Polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye.
(3) A kérelemnek tartalmaznia kell a jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet azonosításához szükséges adatokat, ahhoz csatolni kell a vagyontárgy tulajdonjogát igazoló okiratokat, továbbá azokat az egyéb okiratokat és határozatokat, amelyek a jog vagy tény bejegyzésével összefüggésben a kérelmező rendelkezésére állnak.
(4) Ha a felszámolási eljárás befejezéséről szóló határozat és a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat már nincs a bírósági irattárban, és azok sem a felszámolótól, sem a levéltártól nem szerezhetők be, továbbá nem áll rendelkezésre más olyan okirat, amellyel hitelt érdemlő módon bizonyítható lenne annak ténye, hogy az (1) bekezdés szerinti jog vagy tény mást illet meg, a bíróság a Cégközlönyben a megszűnt gazdálkodó szervezet, valamint a jog vagy tény megjelölését is tartalmazó végzést tesz közzé. A végzés felhívást tartalmaz arra, hogy akit a jog megillet, vagy akinek a tény feltüntetése az érdekében áll, ezt a közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül - az azt megalapozó okiratok csatolásával - jelentheti be a bíróságnál.
- 1240/1241 -
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti határidőn belül bejelentés nem érkezett, vagy az abban foglaltak nem nyertek bizonyítást, a bíróság végzésben megállapítja, hogy a jog mást nem illet meg, illetve a tény más javára vagy érdekében történő feljegyzéséhez érdek nem fűződik. Ellenkező esetben a bíróság a kérelmet elutasítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
Valószínűleg a jogszabály szerkesztésénél csúsztak el az egyes bekezdések, ezért fordulhatott elő, hogy a vagyontárgyra vonatkozó jogok és tények törlésére vonatkozó eljárás első bekezdése a 83/A. §-ba, a többi a 83/C. §-ba került, s közte átmeneti szabályok találhatók. Ezért itt egységesen közlöm az alkalmazandó előírásokat.
A törvény a vagyontárgy tulajdonosának kérelmére induló sajátos nemperes eljárást vezet be, melynek eredményeképpen a tulajdonos részére egy olyan végzés áll rendelkezésre, melynek alapján már lehetséges a vagyontárgyat terhelő jogot vagy tényt a nyilvántartásból töröltetni. A végzésben a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárását lefolytató bíróság - a rendelkezésre álló okiratok alapján - megállapítja, hogy a nyilvántartásban szereplő jog vagy tény mást nem illet meg.
A Módtv. indokolása szerint a Cstv. 83/C. §-ának beiktatására azért került sor, mert több jelzés érkezett a földhivatalok, valamint az ingatlantulajdonosok részéről azzal kapcsolatban, hogy az ingatlan-nyilvántartásban számos ingatlanon olyan - az esetek nagy többségében munkáltatói kölcsönt biztosító - jelzálogjog van bejegyezve, melynek gazdálkodó szervezet jogosultja már jogutód nélkül megszűnt. Ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartási szabályok értelmében a jelzálogjog törléséhez a jogosult engedélye volna szükséges, mely azonban - mivel a jogosult gazdálkodó szervezet már megszűnt - már nem szerezhető be.
Ez a probléma a jövőben vélhetően már nem fordul elő, mert a Módtv.-vel módosított Cstv. egyértelműem előírja a felszámolónak, hogy a megszűnt gazdálkodó szervezetre vonatkozó bejegyzések törlése érdekében járjon el. A felszámolók eddig is el tudtak járni ezekben az ügyekben, ha tudtak a bejegyzett jogról, illetve tényről. Ezt követően is elő fog fordulni, hogy a felszámolás alatt elmarad a törlés.
Az új szabályozás hatálybalépése előtt előállott ilyen helyzeteket pedig a Cstv. 83/C. §-a szerinti átmeneti rendelkezés kezeli. A törvény általánosabb jelleggel, tehát nemcsak ingatlan, hanem minden vagyontárgy esetében, valamint a jelzálogjog mellett egyéb más, közhiteles nyilvántartásokban fennmaradt jog vagy tény esetében is rendezi azt a helyzetet, ha a jogosult gazdálkodó szervezet már megszűnt. A törvény nem vonatkozik a megszűnt gazdálkodó szervezetet megillető tulajdonjogra, mert ilyen esetben a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) szerinti vagyonrendezési eljárás folytatható le.
Amennyiben már olyan régi ügyről van szó, hogy az okiratok nem szerezhetőek be, a bíróság a Cégközlönyön keresztül felhívja az esetleges jogosultakat az igényük bejelentésére. Ha ilyen bejelentés nem érkezik vagy a fennálló jogosultság, érdekeltség nem nyer bizonyítást, a bíróság kiadja a törléshez szükséges végzést.
- 1241/1242 -
51. Felszámolókra vonatkozó átmeneti szabályok
Cstv. 83/B. § (1) A felszámoló gazdasági társaságnál azokat a felszámolói tevékenységben személyesen közreműködő tagokat, munkavállalókat, vagy a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján azokat a felszámolói tevékenységben közreműködő személyeket, akik 2010. július 1-jén megfeleltek a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 20. § (4) bekezdése szerinti képesítési feltételeknek, a 27/A. § (3) bekezdése és a 27/C. § (4) bekezdés f) pontja szerinti szakképesítéssel rendelkezőnek kell tekinteni.
(2) A 27/A. § (3) bekezdésének és a 27/C. § (4) bekezdés f) pontjának alkalmazásában 2010. június 30-áig a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet 2006. június 30-án hatályos 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott végzettségeket, továbbá a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséget egyaránt érteni kell szakirányú szakképzettség alatt.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti végzettséggel rendelkező személyek 2012. június 1-jétől legfeljebb öt felszámolói tevékenységet folytató gazdasági társaságnál foglalkoztathatók.
(3)[342] Az (1) és (2) bekezdés szerinti végzettséggel rendelkező személyek 2015. október 1-jétől legfeljebb három felszámolói tevékenységet folytató gazdasági társaságnál foglalkoztathatók.
(4) A felszámolók névjegyzékét vezető szerv az (1) és (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok szerinti felsőfokú végzettségre vonatkozó szakhatósági állásfoglalást szerezhet be.
Ezeket az előírásokat a felszámolóra vonatkozó szabályoknál ismertettem. A 2012. évi LXXVI. törvény 22. §-a módosította a szabályokat a felszámolókra vonatkozó egyéb szabályok változása miatt. A fenti szöveg 2012. június 27-től hatályos. A (3) bekezdést a 2014. évi XV. törvény módosította, mindkét szabályt bent hagytam a szövegben.
52. Egyéb átmeneti szabályok
Cstv. 83/E. § Az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXIX. törvénnyel megállapított 57. § (1) bekezdés e) pontját és 57. § (6) bekezdését a hatálybalépés napját követően indult felszámolási eljárásokban kell alkalmazni.
Ezt a rendelkezést az 57. § kapcsán már említettük, különösebb jelentősége nincs.
- 1242/1243 -

Cstv. 83/F. § (1) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. törvénnyel (a továbbiakban: 2009. évi LI. törvény) megállapított 7. § (3) bekezdés b) pontját a 2009. szeptember 1-jét követően kezdeményezett csődeljárásokat követő újabb csődeljárásoknál kell alkalmazni.
(2) E törvénynek a 2009. évi LI. törvénnyel megállapított 11. § (3) bekezdését a 2009. szeptember 1-jét megelőzően kikötött óvadékokra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a fizetési haladék nem érinti az óvadék érvényesíthetőségét, ha az óvadéki jogosult a 11. § (3) bekezdés a)-i) pontja szerinti szervezet.

Cstv. 83/G. § (1) E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény és a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXCVII. törvénnyel (a továbbiakban: 2012. évi CXCVII. törvény) megállapított 66. § (2a) bekezdését a 2012. évi CXCVII. törvény hatálybalépésekor már kezdeményezett felszámolási eljárásban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bíróság a 2012. évi CXCVII. törvény hatálybalépését követő 8 napon belül rendeli ki ideiglenes vagyonfelügyelőként az állami felszámolót. Ha az eljárásban korábban a bíróság már rendelt ki ideiglenes vagyonfelügyelőt, az állami felszámoló ideiglenes vagyonfelügyelőkénti kijelöléséről szóló végzésben a bíróság a korábbi ideiglenes vagyonfelügyelőt felmenti, és a munkaterhével arányos díjazást állapít meg számára.
(2) E törvénynek a 2012. évi CXCVII. törvénnyel megállapított 66. § (3a) és (3b) bekezdését, 66. § (5) és (7) bekezdését és 67. § (8) bekezdését a 2012. évi CXCVII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő csődeljárásban és felszámolási eljárásban is alkalmazni kell.
(3) E törvénynek a 2012. évi CXCVII. törvénnyel megállapított 67. § (9b)-(9h) bekezdését a 2012. évi CXCVII. törvény hatálybalépésekor már kezdeményezett vagy elrendelt felszámolási eljárásban is alkalmazni kell, ha a 2012. évi CXCVII. törvény hatálybalépésekor még nem került sor a pályázati, illetve az árverési értékesítési hirdetmény Cégközlönyben történő közzétételére.
(4)[343] E törvénynek a 2012. évi CXCVII. törvénnyel megállapított 57. § (2) bekezdés a) pontját a 2013. január 1-jén folyamatban levő olyan felszámolási eljárásban is alkalmazni kell, amelyben az 52. § szerinti zárómérleg elkészítésére 2013. január 1-jéig még nem került sor.

Cstv. 83/H. §[344] A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXCI. törvénnyel (a továbbiakban: 2012. évi CXCI. törvény) módosított 49/C. § (1) bekezdését alkalmazni kell a 2012. évi CXCI. törvénynek a 49/C. § (1) bekezdést megállapító rendelkezésének hatálybalépésekor folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is, ha még nem került sor az értékesítésre.
- 1243/1244 -
Cstv. 83/I. § (1) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt kikötött fiduciárius hitelbiztosítékból (Ptk. 6:99. §) eredő igényekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A 2014. március 15. napját követően indult csődeljárásban és felszámolási eljárásban a 2014. március 15. napja előtt alapított vagyont terhelő zálogjogból, illetve önálló zálogjogból eredő jogokra és kötelezettségekre e törvény 2014. március 14. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy ha a felszámolási eljárásban körülírással meghatározott zálogtárgyra vonatkozó zálogjogból eredő követelés érvényesítésére is sor kerül, a Ptk. 5:118-5:122. §-a szerinti rangsor elvét megfelelően kell alkalmazni.

Cstv. 83/J. § E törvénynek az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvénnyel megállapított 33/A. § (7) bekezdését a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell.

Cstv. 83/K. § (1) A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvénnyel (a továbbiakban: 2014. évi XV. törvény) megállapított 26. § (5) bekezdésben az adós számára a felszámolási költségekre vonatkozóan előírt céltartalékképzési kötelezettség azokban az eljárásokban irányadó, amelyekben a felszámolást első fokon elrendelő végzést 2014. április 1-jét követően hozta meg a bíróság.
(2) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/A. § (5) és (5a) bekezdést a 2014. március 15-ét követően hozott kirendelő végzésekre kell alkalmazni.
(3) A 2014. március 15-én folyamatban lévő ügyekben a 2014. évi XV. törvénnyel módosított 28. § (1) bekezdést akkor kell alkalmazni, ha 2014. március 15-én
a) a felszámolás elrendelésére első fokon még nem került sor, vagy
b) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, és olyan felszámoló került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben vagy
c) a felszámolást elrendelő első fokú végzés még nem emelkedett jogerőre, azonban olyan ideiglenes vagyonfelügyelő került kirendelésre, amely nem szerepel a 2014. évben hivatalosan közzétett új felszámolói névjegyzékben.
(4) A (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben az első fokú bíróság az ideiglenes vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót hivatalból felmenti, és ideiglenes vagyonfelügyelő felmentése esetén másik ideiglenes vagyonfelügyelőt rendel ki hivatalból a 27/A. § (1) bekezdés szabályai szerint. Az első fokú bíróság a felmentett ideiglenes vagyonfelügyelő díjazását a felmentésről rendelkező végzésében az addig elvégzett tevékenység és munkateher alapján, arányosan határozza meg.
- 1244/1245 -
(5) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (1) bekezdés szerinti követelménynek 2015. október 1-jéig kell eleget tenni, és a 27/C. § (1) bekezdése, továbbá a 83/B. § (3) bekezdése szerinti követelmény teljesüléséről szóló nyilatkozatot és dokumentumokat 2015. november 1-jéig kell a névjegyzéket vezető szervnek megküldeni.
(6)[345] A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (1a) bekezdés szerinti szakmai továbbképzési kötelezettségnek először 2016. június 30-ig kell eleget tenni, és a továbbképzésen való részvételről kiállított dokumentumot 2016. július 31-ig kell a felszámolók névjegyzékét vezető hatóságnak megküldeni.
(7) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/C. § (2) bekezdés f) pontjában a vagyonfelügyelői tevékenységért felelős személy kinevezésére vonatkozó szabályt a 2014. április 1-jét követően elrendelt csődeljárásokra kell alkalmazni.
(8) A 2014. évi XV. törvénnyel módosított 27/A. § (3) bekezdése szerinti legalább egy éves szakmai gyakorlatot először 2016. január 1-jétől kell igazolni a felszámolóbiztosi kijelöléshez.
(9) A 2014. évi XV. törvénnyel beiktatott 46. § (4a) bekezdésében említett bérleti vagy használati szerződések fenntartásához 2014. június 30-áig be kell szerezni a hitelezői választmány, illetve a hitelezők képviselője, vagy ha ilyen sincs, akkor az összes hitelező jóváhagyását. Ha a jóváhagyásra további 2014. augusztus 1-jéig nem kerül sor, akkor az említett szerződéseket a felszámoló köteles felmondani.
(10) A 2014. évi XV. törvénnyel megállapított 65. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat a 2014. március 15-e előtt már elrendelt csődeljárások és felszámolások esetében is alkalmazni kell, ha a kormányrendelet kihirdetésére vonatkozó - 2014. március 14-én hatályos - 65. § (2) bekezdése szerinti határidő letelt, de még nem került sor csődeljárásban az egyezségi tárgyalás lezárására, felszámolási eljárásban pedig egyezségkötésre vagy a felszámolási zárómérleg bírósághoz történő benyújtására. Ha a 2014. évi XV. törvénnyel megállapított 65. § (2) bekezdés c) pontja szerinti rendelet kihirdetésére 2014. március 15-én már folyamatban lévő csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kerül sor, a bíróságnak a rendelet hatályba lépését követő 3 munkanapon belül fel kell mentenie a korábbi felszámolót. A 66. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmentett felszámoló díjazását a bíróság az addig elvégzett tevékenységével, munkaterhével arányosan határozza meg, az állami felszámoló díját pedig ezzel arányosan csökkenti. A felmentett felszámolót megilleti továbbá az általa lefolytatott értékesítések után a 49/D. § szerinti díjbevétel és az 59. § (1) bekezdése és (4) bekezdése szerinti arányos díjhányad.

Cstv. 83/L. §[346] Az egyes igazságügyi és magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXIII. törvénnyel (a továbbiakban: 2014. évi LXXIII. törvény) megállapított 27/C. § (4) bekezdés a) és g) pontja szerinti adatokat a felszámoló gazdasági társaság első alkalommal a 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (5) és (6) bekezdésének hatályba lépését követő 8 napon belül köteles bejelenteni a felszámolói névjegyzéket vezető szervezetnek.
- 1245/1246 -
Cstv. 83/M. §[347] (1) E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény és a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CVIII. törvénnyel (a továbbiakban: 2015. évi CVIII. törvény) megállapított 65. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat a 2015. évi CVIII. törvény hatálybalépésekor már elrendelt csődeljárások és felszámolások esetében is alkalmazni kell, ha a kormányrendelet kihirdetésére vonatkozó - a 2015. évi CVIII. törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos - 65. § (2) bekezdése szerinti határidő letelt, de még nem került sor csődeljárásban az egyezségi tárgyalás lezárására, felszámolási eljárásban pedig egyezségkötésre vagy a felszámolási zárómérleg bírósághoz történő benyújtására.
(2) Ha a 2015. évi CVIII. törvénnyel megállapított 65. § (2) bekezdés d) pontja szerinti rendelet kihirdetésének időpontjában már csődeljárás vagy felszámolási eljárás van folyamatban, a bíróságnak a rendelet hatálybalépését követő 3 munkanapon belül fel kell mentenie a korábbi felszámolót. A 66. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a felmentett felszámoló díjazását a bíróság az addig elvégzett tevékenységével, munkaterhével arányosan határozza meg, az állami felszámoló díját pedig ezzel arányosan csökkenti. A felmentett felszámolót megilleti továbbá az általa lefolytatott értékesítések után a 49/D. § szerinti díjbevétel és az 59. § (1) és (4) bekezdése szerinti arányos díjhányad.

Cstv. 83/N. §[348] E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2015. évi CLXXI. törvénnyel (a továbbiakban: 2015. évi CLXXI. törvény) megállapított 27/D. §-ában foglaltakat a 2015. évi CLXXI. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő és a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban, a 49/E. § (6) bekezdését pedig a 2015. évi CLXXI. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő elektronikus értékesítési eljárásokban is alkalmazni kell.

Cstv. 83/O. §[349] E törvénynek a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CXCIII. törvénnyel (a továbbiakban: 2015. évi CXCIII. törvény) megállapított 6. § (3) bekezdés b) pont bd) alpontját, 12. § (6) és (7) bekezdését, 26. § (5) bekezdését, 27. § (7) és (8) bekezdését, 38/A. §-át, 49/D. § (1) bekezdését, valamint 57. § (2) bekezdés j) pontját a 2015. évi CXCIII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.
- 1246/1247 -
Ezeket az átmeneti rendelkezéseket az érintett szakaszoknál beépítettem az anyagba. A 83/K. § (6) bekezdését időközben módosították, a határidőt kitolta a törvény.

Cstv. 84. § (1) Ha a felszámoló vagy annak tagja nem felel meg a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CIV. törvénnyel módosított 27/A. § (2) bekezdés szerinti átlátható és megismerhető tulajdonosi szerkezeti feltételeknek, a felszámolónak 2012. szeptember 1-jéig kell igazolnia a feltételek teljesítését a felszámolók névjegyzékét vezető szervnek.
(2) A felszámolónak 2012. szeptember 1-jéig be kell jelentenie a nyilvántartást vezető szervnek minden közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkező tagja (részvényese) nevét (cégnevét, cégjegyzék számát), lakóhelyét (székhelyét), továbbá azon jogi személynek vagy jogi személyiség nélküli szervezetnek a nevét, székhelyét, nyilvántartási számát, amelyben a felszámoló gazdasági társaság tagsággal, közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, és amely még nincs bejegyezve a felszámolói névjegyzékbe.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása esetén a nyilvántartó szerv törli a felszámolót a névjegyzékből.
Ezeket az előírásokat a felszámolóra vonatkozó előírások kapcsán már elemeztük, a 2012. évi CIV. törvény iktatta be a Cstv.-be a szabályokat, melyek 2012. július 16-tól léptek hatályba. Ezeket az előírásokat is figyelembe véve született meg a 169/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet.
53. Felhatalmazások
Cstv. 84/A. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg
a) a felszámolási eljárás számviteli feladatait,
b) a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokat,[350]
c)[351] a felszámolói névjegyzékbe való felvétel és az onnan való törlés részletes feltételeit és eljárásrendjét, a névjegyzék adatainak változásával összefüggő szabályokat, a felszámolók adatszolgáltatásának, szakmai beszámoltatásának, hatósági ellenőrzésének részletes szabályait, valamint azoknak a vagyoni biztosítékoknak a körét, mértékét és rendelkezésre bocsátásának módját, amelyekkel a felszámolónak rendelkeznie kell,
- 1247/1248 -
d)[352] a felszámolók, vagyonfelügyelők, ideiglenes vagyonfelügyelők eljárására és tevékenységére vonatkozó részletes szabályokat,
e)[353] a felszámolók névjegyzékébe nem került - de a 27/A. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a folyamatban lévő csődeljárásokban, felszámolási eljárásokban vagyonfelügyelőként, ideiglenes vagyonfelügyelőként, felszámolóként való közreműködésre jogosult - felszámoló tevékenységével, nyilvántartásával, szakmai beszámoltatásával, adatszolgáltatásával és hatósági ellenőrzésével összefüggő részletes szabályokat.
(1a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a felszámolói névjegyzéket vezető szervet, továbbá a felszámolói szakképesítést adó szakirányú szakképzettség és a 83/B. §-ban említett felsőfokú végzettség tekintetében állásfoglalásra jogosult szakhatóságot.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy
a) a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezeteket, és azon belül a 68-70. § szerinti gazdálkodó szervezeteket rendeletben meghatározza, valamint rendeletben kijelölje a 66. § (2) bekezdése szerinti állami felszámolót
b) meghatározza a 65. § (1) bekezdése és 68. § (2) bekezdése szerinti rendelet kiadásával összefüggő kormány-előterjesztés kötelező elemeit,
c) rendeletben meghatározza a 66. § (2) bekezdése szerinti állami felszámoló adatai nyilvántartásba vételével és az állami felszámoló hatósági ellenőrzésével összefüggő eljárási szabályokat.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az adós vagyontárgyainak felszámoló által végzett nyilvános értékesítésére vonatkozóan a világhálón elérhető elektronikus értékesítési rendszer létrehozásának, működtetésének, bevezetésének a 49/E-49/G. §-ban meghatározott részletes szabályait megállapítsa, és kijelölheti az elektronikus értékesítési rendszer létrehozásáért, működtetésért felelős szervet.[354]

Cstv. 85. § (1)-(4)
(5)[355] Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a csődeljárás iránti kérelem benyújtására vonatkozó formanyomtatvány, továbbá az ahhoz csatolandó, az adós vagyoni helyzetét bemutató adatlap formáját, tartalmi elemeit,
b) a csődeljárásban a vagyonfelügyelő elektronikus kiválasztás igénybevételével történő kirendelésének, valamint az elektronikus rendszer működésének, üzemeltetésének és ellenőrzésének szabályait,
- 1248/1249 -
c) a Cégközlöny honlapján közzétételre kerülő végzések kivonatának kötelező tartalmi elemeit,
d) a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete 40. cikke által előírt, az ismert hitelezők értesítésének formai és tartalmi kellékeit.
(6)[356] Felhatalmazást kap az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg
a) a felszámolót a zálogtárgy értékesítésekor és a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályait,
b) a felszámolási eljárásban a felszámoló és az ideiglenes vagyonfelügyelő elektronikus kiválasztás igénybevételével történő kirendelésének részletes szabályait, valamint az elektronikus rendszer működésének, üzemeltetésének és ellenőrzésének szabályait,
c)[357] a felszámolási és vagyonfelügyeleti szakirányú szakképzettséggel rendelkező személyek kötelező szakmai továbbképzésének megszervezésére és teljesítésére vonatkozó részletes szabályokat.[358]
(7)
(8) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának az 59. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a központi költségvetéssel történő elszámolásának, valamint a pénzösszeg folyósításának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.[359]
- 1249-1250/1251 -
Felhasznált irodalom
A polgári bírósági eljárási illetékekről, a kapcsolódó egyes eljárásjogi intézményekről, és a bírósági eljárásban érvényesülő költségkedvezményekről Unió Kiadó 2003.
Dr. Apáthy István: A magyar csődjog rendszere Eggenberger féle Könyvkereskedés Budapest, 1887.
A vezető tisztségviselő felelőssége (szerkesztette: Csehi Zoltán - Szabó Marianna) Wolters Kluwer Kft. Budapest, 2015.
Bérgarancia és a csőd-, felszámolási eljárás reformja tanulmánykötet, Novotni Kiadó Miskolc, 2005.
A csődtörvény magyarázata. (Dr. Csőke Andrea, Fodorné Dr. Lettner Erzsébet, Dr. Juhász Csaba) Complex Kiadó és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2009.
Csőd, felszámolás, végelszámolás - (szerkesztette: Csőke Andrea szerzők: Csőke Andrea, Fodorné Dr. Lettner Erzsébet, Horváth Andrea, Serényi György) KJK-KERSZÖV Kft. Budapest, 2001.
Dr. Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2008.
Dr. Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2016. (Második, átdolgozott, bővített kiadás)
Dr. Csőke Andrea: Nagykommentár a csődtörvényhez Wolters Kluwer Kft. Budapest, 2015.
Dr. Csőke Andrea: A csődtörvény magyarázata Complex Nagykommentár 2012.
Dr. Csőke Andrea: Csődjog Századvég Kiadó Budapest, 1993.
Dr. Dancs Mária: Csődtörvény a gyakorlatban HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2000.
Fehérváry Jenő: Magyar csődjog vázlata Grill Károly Könyvkiadó Vállalata Budapest, 1948.
Dr. Gál Judit - Pálinkásné dr. Mika Ágnes: Társasági jogi perek HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2003.
Cégjogi Kalauz 2008 (Dr. Gál Judit, Dr. Vezekényi Ursula) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2008.
Grecsák Károly: A csődtörvény zsebkönyve Grill Károly Könyvkiadó Vállalata Budapest, 1913.
Dr. Hercegh Mihály: A magyar csődtörvény Franklin-társulat Budapest, 1882.
Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése Pécs, 2005. Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar Igazságügyi Ügyintéző Főiskolai Szak, Kaposvár
Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban Akadémiai Füzetek OIT Hivatala Magyar Bíróképző Akadémia 2009.
- 1251/1252 -
Juhász László: Csődjog Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 2003.
Kengyel Miklós: Magyar Polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2012.
Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai Polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2009.
Miskolci Bodnár Péter - Török Gábor: A magyar csődjog alapjai HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002.
Nochta Tibor: A kártérítési felelősség alaptanai a 2013. évi V. törvény alapján Menedzser Praxis Budapest, 2014.
Nochta Tibor: A polgári jogi felelősség útjai a társasági jogban Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 2005.
Óvári Kelemen: A csődrendszer (A magyar csőd és csődeljárás) Eggenberger féle Könyvkereskedés Pest, 1871.
Dr. Tóth Mihály - Dr. Török Gábor: Csődjog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2001.
A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (Szerkesztő: Vékás Lajos) Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013.
Szemelvények a 10 éves Szegedi Ítélőtábla joggyakorlatából Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2013.
- 1252/1253 -
Mellékletek
1. sz. melléklet
33/2009. (VIII. 26.) IRM rendelet a csődeljárás iránti kérelem benyújtására vonatkozó formanyomtatványokról
- 1253-1257/1258
2. sz. melléklet
38/2009. (VIII. 31.) IRM rendelet a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendeletének 40. cikkében előírt értesítés formai és tartalmi kellékeiről
- 1258-1262/1263 -
3. sz. melléklet
106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről
- 1263-1275/1276 -
4. sz. melléklet
225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a felszámolás számviteli feladatairól
- 1276-1284/1285 -
5. sz. melléklet
114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről
- 1285-1301/1302 -
6. sz. melléklet
169/2012. (VII. 20.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról
9-13. §
- 1302/1303 -
7. sz. melléklet
113/2013. (IV. 12.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet módosításáról
7-9. §
- 1303/1304 -
8. sz. melléklet
39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól
- 1304/1305 -
9. sz. melléklet
1994. évi LXVI. törvény a Bérgarancia Alapról
- 1305-1317/1318 -
10. sz. melléklet
2013. évi CLXXIX. törvény egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról
3-6. §
- 1318-1319/1320 -
11. sz. melléklet
A TANÁCS 2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásokról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 61. cikke c) pontjára és 67. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Finn Köztársaság kezdeményezésére,
tekintettel az Európai Parlament véleményére,
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,
mivel:
(1) Az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását tűzte ki célul.
(2) A belső piac megfelelő működése megkívánja a több államra kiterjedő vonatkozású fizetésképtelenségi eljárások megfelelő és hatékony működését, és e cél elérése érdekében szükséges elfogadni e rendeletet, amely a Szerződés 65. cikke értelmében vett, polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatálya alá tartozik.
(3) A vállalkozások tevékenységének egyre számosabb, több államra kiterjedő hatása van, és ezért a közösségi jog növekvő mértékben szabályozza ezt. Mivel az ilyen vállalkozások fizetésképtelensége a belső piac megfelelő működésére is hatással van, szükség van a fizetésképtelen adósok vagyonával kapcsolatos intézkedések összehangolására.
(4) A belső piac megfelelő működéséhez szükséges az olyan körülményeket elkerülni, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék (ún. "forum shopping").
(5) Ezeket a célokat nemzeti szinten nem lehet megfelelő mértékben megvalósítani, és ezért indokolt a közösségi szintű fellépés.
(6) Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok elismerésére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek.
(7) A fizetésképtelen vállalkozások vagy más jogi személyek felszámolására, bírósági megállapodásokra, egyezségekre és hasonló eljárásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak a csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény hatálya alá.
(8) A több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében szükséges és indokolt, hogy e területen a joghatóságra és az elismerésre, valamint az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket egy olyan közösségi jogi aktus tartalmazza, amely a tagállamokban kötelező és közvetlenül alkalmazandó.
(9) E rendeletet az összes fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedő vagy magánszemély. Azok a fizetésképtelenségi eljárások, amelyekre ezt a rendeletet alkalmazni kell, a mellékletekben szerepelnek. A biztosítókra, hitelintézetekre, harmadik személy számára pénzeszközöket és értékpapírokat kezelő befektetési vállalkozásokra, valamint kollektív befektetési formára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Az ilyen vállalkozások nem tartoznak e rendelet hatálya alá, mert ezekre különös rendelkezések vonatkoznak, és a nemzeti felügyeleti hatóságoknak bizonyos mértékig rendkívül széles körű felhatalmazással rendelkeznek a beavatkozásra.
(10) A fizetésképtelenségi eljárás nem szükségszerűen jár valamely igazságügyi hatóság beavatkozásával; a "bíróság" kifejezésnek ebben a rendeletben széles körű értelmezést kell adni, és magában kell, hogy foglalja a nemzeti jog értelmében fizetésképtelenségi eljárás megindítására jogosult bármely személyt vagy szervet. E rendelet alkalmazáshatóságához az eljárásoknak (a jogszabályban meghatározott cselekményekkel és alaki követelményekkel együtt) nemcsak e rendelet rendelkezéseinek kell megfelelniük, hanem azokat hivatalosan is el kell ismerni, valamint jogi hatállyal kell rendelkezniük abban a tagállamban, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították, és olyan valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásoknak kell lenniük, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonásával és felszámoló kijelölésével járnak.
- 1320/1321 -
(11) E rendelet elismeri azt a tényt, hogy a jelentősen eltérő anyagi jogszabályok következtében nem megvalósítható egységes, az egész Közösségre kiterjedő, egyetemes hatályú fizetésképtelenségi eljárások bevezetése. Az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának kivétel nélküli alkalmazása ilyen háttér nélkül gyakran nehézségekhez vezetne. Ez vonatkozik például a Közösségben hatályban lévő, hitelbiztosítékokról szóló jogszabályokra, amelyek jelentősen különböznek egymástól. Továbbá egyes hitelezők fizetésképtelenségi eljárásban élvezett elsőbbségi jogai néhány esetben szintén teljesen eltérőek. E rendeletnek mindezeket két különböző módon kell figyelembe vennie. Egyrészt rendelkezést kell tartalmaznia az alkalmazandó joggal kapcsolatos különös szabályokra a különösen jelentős jogok és jogviszonyok tekintetében (pl. dologi jogok és munkaszerződések). Másrészt az egyetemes hatályú fizetésképtelenségi főeljárások mellett engedélyeznie kell az olyan nemzeti eljárásokat is, amelyek hatálya csak az eljárás megindításának helye szerinti államban lévő vagyontárgyakra terjed ki.
(12) E rendelet lehetővé teszi, hogy abban a tagállamban indítsák meg a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja található. Ezeknek az eljárásoknak egyetemes hatályuk van, és céljuk az adós teljes vagyonának felölelése. Az érdekek sokféleségének védelme érdekében e rendelet lehetővé teszi a főeljárással párhuzamos másodlagos eljárások megindítását. Másodlagos eljárást abban a tagállamban lehet indítani, ahol az adós telephelye van. A másodlagos eljárás az adott államban lévő vagyontárgyakra korlátozódik. A főeljárással való összehangolásra vonatkozó kötelező szabályok kielégítik a Közösségen belüli egység iránti igényt.
(13) A "fő érdekeltségek központja" az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi, és ez harmadik személyek részéről megállapítható.
(14) E rendeletet csak azokra az eljárásokra kell alkalmazni, amelyek esetében az adós fő érdekeltségeinek központja a Közösségben található.
(15) Az e rendeletben rögzített joghatósági szabályok csak nemzetközi joghatóságot hoznak létre, azaz kijelölik azt a tagállamot, amelynek bíróságai fizetésképtelenségi eljárást indíthatnak. Adott tagállamon belüli illetékességet a tagállam nemzeti joga határozza meg.
(16) A fizetésképtelenségi főeljárás megindítására illetékes bíróságnak jogosultsággal kell rendelkeznie ideiglenes és biztosítási intézkedések elrendelésére az eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtásától kezdődően. A biztosítási intézkedések mind a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt, mind azt követően rendkívül lényegesek a fizetésképtelenségi eljárás eredményességének biztosítása érdekében. Egyrészt a fizetésképtelenségi főeljárásban illetékes bíróságnak jogosultnak kell lennie biztosítási intézkedések elrendelésére a más tagállamok területén található vagyontárgyakra vonatkozóan. Másrészt lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt kinevezett ideiglenes felszámoló azokban a tagállamokban, ahol az adósnak telephelye található, az adott államok joga szerint lehetséges biztosítási intézkedéseket igénybe vehesse.
(17) Abban a tagállamban, ahol az adósnak telephelye található, a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtása jogának a helyi hitelezőkre és a helyi telephely hitelezőire, illetve azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor nem indítható meg a főeljárás annak a tagállamnak a joga szerint, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja van. Ennek a korlátozásnak az az oka, hogy a lehető legszükségesebbre kell csökkenteni azoknak az eseteknek a számát, amelyekben a területi fizetésképtelenségi eljárást még a fizetésképtelenségi főeljárás előtt kérik. A fizetésképtelenségi főeljárás megindítását követően a területi eljárás másodlagossá válik.
(18) A fizetésképtelenségi főeljárás megindítását követően e rendelet nem korlátozza a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának a jogát olyan tagállamban, ahol az adós telephelye van. A fizetésképtelenségi főeljárás felszámolója vagy az adott tagállam nemzeti joga szerint erre jogosult bármely más személy kérheti a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását.
- 1321/1322 -
(19) A helyi érdekek mellett a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás egyéb célokat is szolgálhat. Olyan esetek is felmerülhetnek, amikor az adós vagyona túl összetett ahhoz, hogy egy egységként lehessen kezelni, vagy a vonatkozó jogrendszerek eltérései olyan nagyok, hogy nehézségek keletkezhetnek, ha az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának hatályát kiterjesztik olyan más államokra, ahol a vagyontárgyak találhatók. Ezért a főeljárás felszámolója másodlagos eljárás megindítását kérheti, ha a vagyon hatékony kezelése ezt igényli.
(20) A fizetésképtelenségi főeljárások és a másodlagos eljárások azonban csak az egyidejűleg folyamatban lévő valamennyi eljárás összehangolása esetén járulhatnak hozzá a teljes vagyon hatékony értékesítéséhez. Ennek legfőbb feltétele az, hogy a különböző felszámolóknak szorosan együtt kell működniük, különösen a megfelelő mennyiségű információk cseréjében. A fizetésképtelenségi főeljárás meghatározó szerepének biztosítása érdekében az ilyen eljárás felszámolója számára különböző lehetőségeket kell biztosítani az egyidejűleg folyamatban lévő másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokba való beavatkozásra. Például lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fizetőképesség helyreállítását célzó tervet vagy egyezséget javasolhasson, vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárások tárgyát képező vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztését kérhesse.
(21) Minden hitelezőnek, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye a Közösségben van, jogosultnak kell lennie arra, hogy bejelentse követeléseit a Közösségben folyamatban lévő, az adós vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokban. E jogosultság ki kell, hogy terjedjen az adóhatóságokra és a társadalombiztosítási intézményekre is. Azonban a hitelezők egyenlő elbírálásának biztosításához össze kell hangolni a bevételek elosztását. Minden hitelezőnek meg kell tudnia tartani azt, amit a fizetésképtelenségi eljárás során kapott, ugyanakkor csak abban az esetben szabad jogot biztosítani nekik, hogy egy másik eljárás keretében részt vegyenek a teljes vagyon felosztásában, ha az azonos helyzetű hitelezők a követeléseiknek megfelelő azonos részt szereztek.
(22) E rendeletnek rendelkeznie kell a hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárások megindítására, lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatok, továbbá a közvetlenül az ilyen fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatban hozott határozatok azonnali elismeréséről. Az automatikus elismerés ezért azt jelenti, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam joga értelmében az eljáráshoz fűződő hatások az összes többi tagállamra kiterjednek. A tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerésének a kölcsönös bizalom elvén kell alapulnia. Az el nem ismerés okait ennek érdekében a szükséges minimumra kell csökkenteni. Ennek alapján kell megoldani minden egyéb olyan vitát, amelyben két tagállam bírósága egyaránt illetékesnek tartja magát a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására. Az eljárást elsőként megindító bíróság határozatát a többi tagállamnak el kell ismernie, és a bírósági határozatot nem vizsgálhatja felül.
(23) A hatálya alá tartozó ügyeknél a rendeletnek az egységes kollíziós szabályokat kell rögzítenie, amelyek alkalmazási területükön az egyes államok nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek helyébe lépnek. Eltérő rendelkezés hiányában az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni (lex fori concursus). Ennek a kollíziós szabálynak mind a főeljárások, mind a helyi eljárások esetében érvényesülnie kell; a lex fori concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden - mind anyagi, mind eljárási - joghatását az érintett személyek és jogviszonyok tekintetében. Ez szabályozza a fizetésképtelenségi eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének valamennyi feltételét.
(24) A fizetésképtelenségi eljárás - amelyre általában az eljárás megindításának helye szerinti állam joga alkalmazandó - automatikus elismerése összeütközésbe kerülhet azokkal a szabályokkal, amelyek alapján az ügyleteket bonyolítják más tagállamokban. Annak érdekében, hogy az eljárás megindításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban a jogos elvárások védelme és a folyó ügyletek biztonsága biztosított legyen, rendelkezéseket kell hozni számos, a főszabály alóli kivételről.
(25) A dologi jogok esetében különösen szükség van az eljárás megindításának helye szerinti állam jogától eltérő különös kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a dologi jogoknak nagy jelentőségük van a hitelnyújtásnál. Egy ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát ezért általában a lex situs szerint kell meghatározni, és nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. A dologi jog jogosultja számára ezért továbbra is lehetőséget kell biztosítani, hogy a biztosíték tárgyának visszakövetelésére vagy az abból való külön kielégítésre való jogát érvényesíthesse. Ha a vagyontárgyak a fekvés helye szerinti tagállam joga szerint dologi jogokkal terheltek, de a fizetésképtelenségi főeljárás egy másik tagállamban folyik, a főeljárás felszámolójának másodlagos eljárást kell tudnia kérelmezni azon tagállamban, amelynek területén a dologi jogok fennállnak, ha az adós rendelkezik telephellyel e tagállamban. Ha nem indítanak másodlagos eljárást, a dologi joggal érintett vagyontárgyak értékesítéséből fennmaradó többletet a főeljárás felszámolója számára kell kifizetni.
- 1322/1323 -
(26) Ha az eljárást megindításának helye szerinti állam joga szerint nincs lehetőség beszámításra, a hitelezőnek akkor is jogosultnak kell lennie a beszámításra, feltéve hogy a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog lehetőséget biztosít erre. Ilyen módon a beszámítás egyfajta jogi rendelkezéseken alapuló garanciális funkcióval bír, amelyben az érintett hitelező a követelés keletkezésekor bízhat.
(27) A fizetési rendszerek és pénzügyi piacok esetében is különleges védelemre van szükség. Ez vonatkozik például az ilyen rendszerekben található pozíciólezáró megállapodásokra és nettósítási megállapodásokra, valamint az értékpapírok értékesítésére és az ilyen ügyletek számára előírt garanciákra, amelyeket különösen a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályoz. Az ilyen ügyleteknél az egyetlen irányadó jog az érintett rendszerre vagy piacra alkalmazandó jog. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy egy üzleti partner fizetésképtelensége esetén megakadályozza a fizetési és beszámítási rendszerekben vagy a tagállamok szabályozott pénzügyi piacain az ügyletek fizetése és lebonyolítása tekintetében előírt mechanizmusok megváltoztatásának lehetőségét. A 98/26/EK irányelv olyan különös rendelkezéseket tartalmaz, amelyek e rendelet általános szabályaihoz képest elsőbbséget élveznek.
(28) A munkavállalók és munkahelyek védelme érdekében a fizetésképtelenségi eljárásnak a munkaviszony folytatására vagy befejezésére, valamint az ilyen jogviszony valamennyi résztvevőjének jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatásait az a jog határozza meg, amely megállapodásra a nemzetközi magánjog általános szabályainak megfelelően irányadó. Minden más fizetésképtelenségi jogi kérdést, mint például azt, hogy a munkavállalók követelései elsőbbséget élveznek-e, és milyen jellegű a kielégítési elsőbbség, az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg.
(29) A felszámoló kérelmére a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében közzé kell tenni a többi tagállamban az eljárást megindító határozat tartalmának lényegét. Ha az érintett tagállamban az adós rendelkezik telephellyel, ott a közzététel kötelezővé tehető. Az ilyen közzététel azonban semmilyen esetben sem lehet előfeltétele a külföldi eljárás elismerésének.
(30) Előfordulhat olyan eset, amikor néhány érintett személynek ténylegesen nincs tudomása az eljárás megindításáról, és jóhiszeműen oly módon cselekszik, amely ellentétes az új helyzettel. Az ilyen személyek védelmében, akik azért teljesítettek kifizetést az adósnak, mert nem tudták, hogy külföldi eljárás indult, holott valójában a külföldi felszámolónak kellett volna teljesíteniük a kifizetést, biztosítani kell az ilyen kifizetés adósságcsökkentő hatását.
(31) E rendeletnek tartalmaznia kell a fizetésképtelenségi eljárások felépítésére vonatkozó mellékleteket. Mivel ezek a mellékletek kizárólag az egyes tagállamok jogszabályaira vonatkoznak, a sajátos körülmények indokolják, hogy a tagállamok hazai joga bármilyen módosításának figyelembevétele érdekében a Tanács fenntartsa magának a jogot e mellékletek módosítására.
(32) Az Egyesült Királyság és Írország, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban bejelentette részvételi szándékát e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.
(33) Dánia, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, e rendelet elfogadásában nem vesz részt, ezért e rendelet nem kötelezi, alkalmazása rá nem vonatkozik,
- 1323/1324 -

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET
Általános rendelkezések

1. cikk
Hatály
(1) Ezt a rendeletet a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban.
(2) E rendelet nem vonatkozik a biztosítókra, hitelintézetekre, harmadik személy számára pénzeszközök és értékpapírok kezelését magukban foglaló szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokra, illetve a kollektív befektetési formákra.

2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
a) "fizetésképtelenségi eljárás" az 1. cikk (1) bekezdésében említett kollektív eljárások. Ezeknek az eljárásoknak a felsorolását az A. melléklet tartalmazza;
b) "felszámoló" bármely olyan személy vagy szerv, akinek vagy amelynek az a feladata, hogy az adós rendelkezése alól kivont vagyont kezelje, illetve felszámolja, vagy felügyelje az adós tevékenységét. Ezeknek a személyeknek és szerveknek a felsorolását a C. melléklet tartalmazza;
c) "felszámolási eljárás" olyan, az a) pont szerinti fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós vagyonának értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel vagy a fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárult, vagy amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le. Ezeknek az eljárásoknak a felsorolását a B. melléklet tartalmazza;
d) "bíróság" a tagállamban fizetésképtelenségi eljárás megindítására vagy az ilyen eljárások során határozathozatalra felhatalmazott igazságügyi vagy bármely egyéb, hatáskörrel rendelkező szerv;
e) "határozat" a fizetésképtelenségi eljárás megindítása vagy a felszámoló kijelölése vonatkozásában az ilyen eljárás megindítására vagy a felszámoló kijelölésére felhatalmazott valamely bíróság határozata;
f) "az eljárás megindításának időpontja" az az időpont, amikor az eljárást megindító határozat hatályba lép, függetlenül attól, hogy végső határozatról van-e szó;
g) "a tagállam, amelynek területén a vagyontárgy található" a következőket jelenti:
- ingóság esetében: az a tagállam, amelynek a területén az ingóság fekszik,
- azon vagyontárgyak és jogok esetében, amelyeken a tulajdonjog vagy a jogosultság fennállta a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött: az a tagállam, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik,
- követelések esetében az a tagállam, amelynek területén a követelés teljesítésére köteles harmadik fél fő érdekeltségeinek központja a 3. cikk (1) bekezdése értelmében található;
h) "telephely" bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi erőforrással és termékekkel.

3. cikk
Nemzetközi joghatóság
(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni.
- 1324/1325 -
(2) Ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak.
(3) Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, a később a (2) bekezdés szerint indított minden eljárás másodlagos eljárás. E későbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük.
(4) A (2) bekezdésben említett területi fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt csak akkor lehet megindítani:
a) ha az adós fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállam joga olyan feltételeket állapít meg, amelyek miatt nem lehet megindítani az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi eljárást; vagy
b) ha a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítását olyan hitelező kérelmezte, akinek a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye abban a tagállamban van, amelynek területén az érintett telephely található, vagy akinek a követelése a telephely működéséből fakad.

4. cikk
Az alkalmazandó jog
(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam).
(2) Az eljárást megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni:
a) mely adós ellen lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani;
b) a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyak kezelését;
c) az adós és a felszámoló jogait;
d) azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni;
e) a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél;
f) a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével;
g) az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését;
h) a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait;
i) a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések közötti rangsorolást, és azon hitelezők jogait, akik dologi jog vagy beszámítás alapján a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek;
j) a fizetésképtelenségi eljárás - különösen egyezség által történő - befejezésének feltételeit és joghatásait;
k) a hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után megillető jogokat;
l) a fizetésképtelenségi eljárás során felmerült költségek és kiadások viselését;
m) a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályokat.

5. cikk
Harmadik személyek dologi jogai
(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén találhatók, legyen szó akár meghatározott vagyontárgyakról, akár meghatározatlan, változó összetételű vagyontárgyak összességéről.
- 1325/1326 -
(2) Az első bekezdésben említett jogok különösen a következők:
a) a vagyontárgy értékesítésének vagy értékesíttetésének joga, az e vagyonból származó bevételből vagy haszonból történő kielégítés joga, különösen zálogjog vagy jelzálogjog alapján;
b) kizárólagos jog követelés behajtására, különösen követelésen alapított zálogjog vagy követelés biztosítéki célú engedményezése révén;
c) a vagyontárgyak visszakövetelésének joga mindenkivel szemben, aki az arra jogosult fél akarata ellenére birtokolja vagy használja azokat;
d) haszonélvezeti jog.
(3) A közhitelű nyilvántartásba bejegyzett és harmadik személlyel szemben érvényesíthető jog, amely alapján az (1) bekezdés szerinti dologi jog megszerezhető, dologi jognak tekintendő.
(4) Az (1) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

6. cikk
Beszámítás
(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincsen hatással a hitelezőknek arra a jogára, hogy követeléseik beszámítását kérjék az adós követeléseivel szemben, amennyiben a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog az ilyen beszámítást megengedi.
(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

7. cikk
Tulajdonjog fenntartása
(1) Egy vagyontárgy vevője elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a tulajdonjog fenntartásán alapuló eladói jogokra, ha az eljárás megindításakor a vagyontárgy az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt.
(2) A dolog átadása után a dolog eladója elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nem szolgálhat az adásvételtől történő elállás alapjául, és nem akadályozza a vevő a tulajdonszerzését, ha az eljárás megindításakor az eladott dolog az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

8. cikk
Az ingatlanra vonatkozó szerződések
A fizetésképtelenségi eljárásnak az ingatlan megszerzésére vagy használatára irányuló szerződésre gyakorolt hatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található.

9. cikk
Fizetési rendszerek és pénzügyi piacok
(1) Az 5. cikk sérelme nélkül a fizetésképtelenségi eljárás által a fizetési vagy elszámolási rendszerek tagjainak vagy pénzügyi piacok feleinek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatások tekintetében kizárólag a tagállamnak az adott rendszerre vagy piacra alkalmazandó joga irányadó.
- 1326/1327 -
(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki a fizetések vagy jogügyletek semmisségét, megtámadhatóságát vagy hatálytalanságát az érintett fizetési rendszerre vagy pénzügyi piacra irányadó jogszabályi rendelkezések alapján.

10. cikk
Munkaszerződések
A fizetésképtelenségi eljárásnak munkaszerződésekre és munkaviszonyokra gyakorolt hatásait kizárólag a tagállam munkaszerződésekre alkalmazandó joga szabályozza.

11. cikk
A nyilvántartásba vételhez kötött jogokra gyakorolt hatások
A fizetésképtelenségi eljárásnak az adós ingatlanon, hajón vagy légi járműn fennálló, közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött jogaira gyakorolt hatásaira annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.

12. cikk
Közösségi szabadalmak és védjegyek
E rendelet alkalmazásában közösségi szabadalmat, közösségi védjegyet vagy közösségi jogon alapuló más hasonló jogot csak a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárásokban lehet érvényesíteni.

13. cikk
Hátrányt okozó jogügyletek
A 4. cikk (2) bekezdésének m) pontját nem kell alkalmazni, ha az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy bizonyítja, hogy:
- az adott jogügyletre egy másik tagállam joga irányadó, mint ahol az eljárást megindították, és
- ez jog a vonatkozó esetben nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását.

14. cikk
Harmadik személy vevők védelme
Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügylet révén az adós visszterhesen rendelkezik:
- ingatlanról vagy
- olyan hajóról vagy légi járműről, amelyet egy közhitelű nyilvántartásba kell bejegyezni, vagy
- olyan értékpapírokról, amelyek létezésének előfeltétele a jogszabály által meghatározott nyilvántartásba való bejegyzés,
az ilyen jogügylet érvényességét annak az államnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található, vagy amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.

15. cikk
A fizetésképtelenségi eljárások hatása a folyamatban lévő peres eljárásokra
A fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol az eljárás folyamatban van.
- 1327/1328 -

II. FEJEZET
A fizetésképtelenségi eljárás elismerése

16. cikk
Alapelv
(1) A 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban.
E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt nem volna megindítható a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban.
(2) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárást indítson. Az utóbbi eljárás a III. fejezet értelmében vett másodlagos fizetésképtelenségi eljárás.

17. cikk
Az elismerés joghatásai
(1) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozat, minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szerinti joghatásokkal rendelkezik, feltéve hogy e rendelet eltérően nem rendelkezik és a másik tagállamban nem indítottak a 3. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.
(2) A 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás joghatásait egy másik tagállamban nem kifogásolhatják. A hitelezők jogainak bármilyen korlátozása, különösen a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, csak a hozzájárulásukat adó hitelezők esetében van hatással másik tagállam területén található vagyontárgyakra.

18. cikk
A felszámoló hatásköre
(1) A 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló gyakorolhatja az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által ráruházott összes hatáskört egy másik tagállamban, amennyiben ott nem indítottak másik fizetésképtelenségi eljárást, sem ezzel ellentétes biztosítási intézkedést nem hoztak fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem alapján. Az 5. és 7. cikkre is figyelemmel a felszámoló különösen elmozdíthatja az adós vagyontárgyait annak a tagállamnak a területéről, ahol azok találhatók.
(2) A 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló bármely más tagállamban bíróság előtti vagy bíróságon kívüli eljárásban hivatkozhat arra, hogy az ingó vagyont a fizetkésképtelenségi eljárás megindítását követően az eljárás megindításának helye szerinti állam területéről a másik tagállam területére helyezték át. A felszámoló a hitelezők érdekében bármely megtámadási keresettel élhet.
(3) Hatáskörének gyakorlásakor a felszámoló annak a tagállamnak a joga szerint jár el, amelynek a területén intézkedéseket készül hozni, különös tekintettel a vagyon értékesítését szolgáló eljárásokra. A felszámoló hatásköre nem terjed ki kényszerintézkedések alkalmazására, illetve jogvitákban vagy egyéb vitákban való döntésre.

19. cikk
A felszámolói kinevezés igazolása
A felszámolói kinevezést az eredeti kinevezési határozat hiteles másolatával vagy a joghatósággal rendelkező bíróság által kiadott bármely más tanúsítvánnyal igazolják.
- 1328/1329 -
Előírható annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készült fordítás, amelynek a területén el fog járni. Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem írható elő.

20. cikk
Visszatérítés és beszámítás
(1) Az a hitelező, akinek, a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás megindítását követően bármely módon, különösen végrehajtással, részlegesen vagy teljesen kielégítésre került egy, az adós tulajdonában lévő, egy másik tagállam területén található vagyontárgyra vonatkozó követelése, az 5. és 7. cikkre is figyelemmel visszatéríti a felszámolónak azt, amit megszerzett.
(2) A hitelezők egyenlő elbírálásának biztosítása érdekében az a hitelező, aki a fizetésképtelenségi eljárás során megkapta követelése arányos kielégítését, csak akkor részesedik a más eljárásokban keletkezett felosztásból, ha azonos besorolású vagy kategóriájú hitelezők ezekben az egyéb eljárásokban egyenértékű vagyonrészt kaptak.

21. cikk
Közzététel
(1) A felszámoló kérheti a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat és adott esetben az őt kijelölő határozat közzétételét bármely más tagállamban az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően. Az ilyen közzététel megnevezi a kijelölt felszámolót, és tartalmazza, hogy az alkalmazott joghatósági szabály a 3. cikk (1) bekezdése vagy a 3. cikk (2) bekezdése szerinti-e.
(2) Ugyanakkor bármely tagállam, amelynek területén az adósnak telephelye van, kötelező közzétételt kérhet. Ilyen esetekben a felszámoló vagy az erre felhatalmazott bármely hatóság, abban a tagállamban, ahol a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindították, megteszi az ilyen közzététel biztosításához szükséges összes intézkedést.

22. cikk
Közhitelű nyilvántartásba vétel
(1) A felszámoló kérheti, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozatot jegyezzék be az ingatlannyilvántartásba, a kereskedelmi nyilvántartásba vagy bármilyen egyéb, más tagállamokban vezetett közhitelű nyilvántartásba.
(2) Ugyanakkor bármelyik tagállam előírhatja a kötelező nyilvántartásba vételt. Ezekben az esetekben a felszámoló vagy az erre jogosult bármely hatóság abban a tagállamban, ahol a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindították, megteszi az ilyen bejegyzéshez szükséges összes intézkedést.

23. cikk
Költségek
A 21. és 22. cikkben előírt közzététel és bejegyzés költségeit az eljárás során felmerült költségeknek és kiadásoknak kell tekinteni.

24. cikk
Kötelezettség teljesítése az adós számára
(1) Ha egy tagállamban egy kötelem alapján olyan adós javára teljesítettek, aki ellen egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak, és azt annak az eljárásnak a felszámolója számára kellett volna teljesíteni, a kötelem alapján teljesítő személyt, ha nem tudott az eljárás megindításáról, úgy kell tekinteni, mint aki szabadult a kötelemből.
- 1329/1330 -
(2) Ha egy ilyen kötelezettséget még a 21. cikkben előírt közzétételt megelőzően teljesítenek, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy nem tudott a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról; ha az ilyen közzétételt követően teljesít, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy tudott az eljárás megindításáról.

25. cikk
Egyéb határozatok elismerése és végrehajthatósága
(1) Az olyan bíróság által hozott, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát a 16. cikknek megfelelően elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat az egyezményhez való csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkének - a 34. cikk (2) bekezdése kivételével - megfelelően hajtják végre.
Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta.
Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet követően hozott biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatokra is alkalmazni kell.
(2) A (1) bekezdésben említettektől eltérő határozatok elismerését és végrehajtását az (1) bekezdésben említett egyezmény szabályozza, feltéve hogy ez az egyezmény alkalmazható.
(3) A tagállamok nem kötelesek elismerni vagy végrehajtani azt az (1) bekezdésben említett határozatot, amely a személyi szabadság vagy a levéltitok korlátozását eredményezheti.

26. cikk
Közrend
Bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését vagy az ilyen eljárásokkal kapcsolatban hozott határozat végrehajtását, ha az ilyen elismerés vagy végrehajtás hatása nyilvánvalóan ellentétes az adott állam közrendjével, különösen az alapvető elvekkel vagy az alkotmányos jogokkal és az egyéni szabadságjogokkal.

III. FEJEZET
Másodlagos fizetésképtelenségi eljárások

27. cikk
Az eljárás megindítása
Ha egy tagállam bírósága a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást indít (főeljárás), amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat, anélkül hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák. Ezeknek az utóbbi eljárásoknak a B. mellékletben felsorolt eljárások között kell szerepelniük. Hatásuk az adósnak ennek a másik tagállam területén lévő vagyontárgyaira korlátozódik.

28. cikk
Alkalmazandó jog
Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a másodlagos eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos eljárást megindítják.
- 1330/1331 -

29. cikk
Az eljárás megindítása iránti kérelem joga
Másodlagos eljárás megindítását kérheti:
a) a főeljárás felszámolója;
b) bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek a területén a másodlagos eljárás megindítását kérik.

30. cikk
A költségek és kiadások előlegezése
Ha annak a tagállamnak a joga, ahol a másodlagos eljárás megindítását kérelmezik, megkövetelik, hogy az adós vagyona elegendő legyen az eljárás költségeinek és kiadásainak teljes vagy részleges fedezésére, a bíróság az ilyen kérelem kézhezvételekor kérheti, hogy a kérelmező előlegezze a költségeket, vagy nyújtson megfelelő biztosítékot.

31. cikk
Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség
(1) Az információközlést korlátozó szabályokra is figyelemmel a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek tájékoztatni egymást. Azonnal továbbítanak minden olyan információt, amely fontos lehet a többi eljárás számára, különösen a követelések bejelentésénél és igazolásánál, valamint az eljárások befejezésére irányuló minden intézkedésnél.
(2) Az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályokra is figyelemmel a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek egymással együttműködni.
(3) A másodlagos eljárás felszámolója időben lehetőséget nyújt a főeljárás felszámolójának, hogy javaslatokat nyújtson be a másodlagos eljárásban szereplő vagyontárgyak értékesítésére vagy hasznosítására.

32. cikk
A hitelezői jogok gyakorlása
(1) Bármely hitelező bejelentheti követelését a főeljárásban és bármely másodlagos eljárásban.
(2) A főeljárás és bármely másodlagos eljárás felszámolói abban az esetben jelentenek be a másik eljárásban olyan követeléseket, amelyeket már bejelentettek abban az eljárásban, amelyre őket kijelölték, ha ebben az utóbbi eljárásban mindez a hitelezők érdekét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a hitelezőknek joguk van ezt ellenezni vagy követeléseiket visszavonni, amennyiben az alkalmazandó jog így rendelkezik.
(3) A fő- vagy másodlagos eljárás felszámolója jogosult a hitelezővel azonos módon részt venni más eljárásban, különösen a hitelezők gyűlésén.

33. cikk
Az értékesítés felfüggesztése
(1) A másodlagos eljárást megindító bíróság a főeljárás felszámolójától kapott kérelem kézhezvételekor az értékesítést egészében vagy részlegesen felfüggeszti, azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben kérheti a főeljárás felszámolóját, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést a másodlagos eljárás hitelezői és az egyes hitelezői csoportok érdekeinek biztosítására. A felszámolótól kapott ilyen kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha az nyilvánvalóan nem áll a főeljárás hitelezőinek érdekében. Az értékesítés ilyen felfüggesztését három hónapig terjedően lehet elrendelni. Azonos időszakokra lehet meghosszabbítani vagy megújítani.
- 1331/1332 -
(2) Az (1) bekezdésben említett bíróság megszünteti az értékesítés felfüggesztését a következő esetekben:
- a főeljárás felszámolójának kérelmére,
- hivatalból eljárva, egy hitelező kérelmére vagy a másodlagos eljárás felszámolójának kérelmére, ha ez az intézkedés a továbbiakban nem látszik indokoltnak, különösen a főeljárásban vagy a másodlagos eljárásokban szereplő hitelezői érdekek szempontjából.

34. cikk
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokat befejező intézkedések
(1) Ha a másodlagos eljárásra alkalmazandó jog lehetővé teszi az ilyen eljárások felszámolás nélküli, fizetőképesség helyreállítását célzó tervvel, egyezséggel vagy hasonló intézkedéssel történő lezárását, a főeljárás felszámolója jogosult arra, hogy ilyen intézkedést javasoljon. Az első albekezdésben említett másodlagos eljárás lezárása a főeljárás felszámolójának beleegyezése nélkül nem jogerős; azonban az ő egyetértésének hiányában is jogerőssé válhat, ha a javasolt intézkedés nincs hatással a főeljárás hitelezőinek pénzügyi érdekeire.
(2) A hitelezői jogok bármely korlátozása, amely az (1) bekezdésben említett, másodlagos eljárásban javasolt intézkedésből származik, így például a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, az összes érdekelt hitelező hozzájárulása nélkül nem lehet hatással az adósnak ebben az eljárásban nem érintett vagyontárgyaira.
(3) Az értékesítés 33. cikk alapján elrendelt felfüggesztése során csak a főeljárás felszámolója vagy az előbbi hozzájárulásával az adós javasolhat ennek a cikknek az (1) bekezdésében megállapított intézkedéseket a másodlagos eljárásban; semmilyen más, ilyen intézkedésre irányuló javaslatot nem bocsátanak szavazásra, illetve nem hagynak jóvá.

35. cikk
A másodlagos eljárásban fennmaradó vagyontárgyak
A másodlagos eljárásban fennmaradó vagyontárgyak Ha a vagyontárgyak értékesítése révén a másodlagos eljárásban az ezen eljárás szerint nyilvántartott összes követelést ki lehet elégíteni, az eljárásban kijelölt felszámoló haladéktalanul átad minden fennmaradó vagyontárgyat a főeljárás felszámolójának.

36. cikk
A főeljárás utólagos megindítása
Ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás egy másik államban történő megindítását követően indították meg, a 31-35. cikket kell alkalmazni az elsőként megindított eljárásra, amennyiben az eljárás menete ezt lehetővé teszi.

37. cikk
Korábbi eljárások átalakítása
- 1332/1333 -
A főeljárás felszámolója kérheti, hogy az A. mellékletben felsorolt, egy másik tagállamban korábban megindított eljárást alakítsanak át felszámolási eljárásra, ha ez a főeljárás hitelezőinek érdekében áll.
A 3. cikk (2) bekezdése szerint joghatósággal rendelkező bíróság rendeli el a B. mellékletben felsorolt eljárások egyikévé történő átalakítást.

38. cikk
Biztosítási intézkedések
Ha a tagállamnak a 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága ideiglenes felszámolót nevez ki az adós vagyontárgyai megóvásának biztosítására, ennek az ideiglenes felszámolónak az adós egy másik tagállamban elhelyezett bármely vagyontárgyának a biztosítása és megőrzése érdekében jogában áll valamennyi olyan intézkedést kérelmeznie, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem és az eljárás megindítását elrendelő határozat közötti időszakban, az adott állam joga szerint kérhető.

IV. FEJEZET
A hitelezők tájékoztatása és a követeléseik bejelentése

39. cikk
A követelések bejelentésének joga
Bármely hitelezőnek - beleértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási intézményeit -, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban.

40. cikk
Tájékoztatási kötelezettség a hitelezők irányában
(1) Amikor valamely tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítanak, e tagállam az illetékes bírósága vagy az általa kijelölt felszámoló haladéktalanul tájékoztatja azokat az ismert hitelezőket, akiknek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van.
(2) Ez az egyedi értesítésben nyújtott tájékoztatás különösen a határidőket, a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezményeket, a benyújtott kérelem elfogadására jogosult testületet vagy hatóságot és az egyéb megállapított intézkedéseket tartalmazza. Az ilyen értesítésben azt is meg kell jelölni, hogy azoknak a hitelezőknek, akiknek követelései elsőbbséget élveznek vagy dologilag biztosítottak, be kell-e jelenteniük követeléseiket.

41. cikk
A bejelentett követelés tartalma
A hitelező megküldi a követelést alátámasztó okiratok - ha vannak ilyenek - másolatát, és jelzi követelése jellegét, keletkezése időpontját és összegét, valamint azt, hogy követelése tekintetében elsőbbségre, dologi biztosítékra vagy tulajdonjog fenntartására tart-e igényt, és hogy a biztosíték milyen vagyontárgyakra terjed ki.

42. cikk
Nyelvek
(1) A 40. cikkben előírt tájékoztatás az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén történik. Ennek során egy olyan formanyomtatványt kell alkalmazni, amelyen a "Felhívás követelés bejelentésére. Határidők betartandók!" szövegű felirat az Európai Unió intézményeinek valamennyi hivatalos nyelvén szerepel.
(2) Bármely hitelező, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, követelését ennek a másik államnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is bejelentheti. Ebben az esetben azonban a benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell legalább a "Követelésbejelentés" feliratot az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén. Ezenkívül kérhető tőle, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére történő fordítást bocsásson rendelkezésre.
- 1333/1334 -

V. FEJEZET
Átmeneti és záró rendelkezések

43. cikk
Időbeli hatály
E rendelet rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni. A rendelet hatálybalépése előtt az adós által megtett cselekményekre a továbbiakban is azok a jogszabályok irányadók, amelyeket megtételük idején kellett alkalmazni ezekre a cselekményekre.

44. cikk
Megállapodásokhoz való viszony
(1) Hatálybalépését követően ez a rendelet a hatálya alá tartozó ügyek tekintetében a tagállamok közötti viszonyban a két vagy több tagállam között kötött egyezmények, így különösen a követlező egyezmények helyébe lép:
a) Egyezmény Belgium és Franciaország között a joghatóságról és a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1899. július 8-án;
b) Egyezmény Belgium és Ausztria között a csődről, egyezségekről és fizetési haladékról (az 1973. június 13-i kiegészítő jegyzőkönyvvel), kelt Brüsszelben, 1969. július 16-án;
c) Egyezmény Belgium és Hollandia között a területi illetékességről, a csődről és a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Brüsszelben, 1925. március 28-án;
d) Szerződés Németország és Ausztria között a csődről, és egyezségekről, kelt Bécsben, 1979. május 25-én;
e) Egyezmény Franciaország és Ausztria között a csőddel kapcsolatos illetékességről, határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1979. február 27-én;
f) Egyezmény Franciaország és Olaszország között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok végrehajtásáról, kelt Rómában, 1930. június 3-án;
g) Egyezmény Olaszország és Ausztria között a csődről és egyezségekről, kelt Rómában, 1977. július 12-én;
h) Egyezmény a Holland Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok és más kötelezettséget tartalmazó okiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Hágában, 1962. augusztus 30-án;
i) Egyezmény az Egyesült Királyság és a Belga Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a határozatok kölcsönös végrehajtásáról, jegyzőkönyvvel együtt, kelt Brüsszelben, 1934. május 2-án;
j) Egyezmény Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország és Izland között a csődről, kelt Koppenhágában, 1933. november 7-én;
k) Európai egyezmény a csőd egyes nemzetközi vonatkozásairól, kelt Isztambulban, 1990. június 5-én;
l) Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Görög Királyság között a bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Athénban, 1959. június 18-án;
m) Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kereskedelmi ügyekben hozott választottbírósági határozatok és egyezségek kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Belgrádban, 1960. március 18-án;
- 1334/1335 -
n) Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Olasz Köztársaság között a kölcsönös igazságügyi együttműködésről polgári és közigazgatási ügyekben, kelt Rómában, 1960. december 3-án;
o) Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Belga Királyság között a igazságügyi együttműködésről polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Belgrádban, 1971. szeptember 24-én;
p) Egyezmény Jugoszlávia Kormánya és Franciaország Kormánya között a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Párizsban, 1971. május 18-án;
q) Megállapodás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1980. október 22-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Görögország között;
r) Megállapodás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1982. április 23-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Ciprus között;
s) Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya és Francia Köztársaság Kormánya között a jogsegélyről és a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári, családjogi és kereskedelmi ügyekben kelt Párizsban, 1984. május 10-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Franciaország között;
t) Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az Olasz Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Prágában, 1985. december 6-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Olaszország között;
u) Megállapodás a Lett Köztársaság, az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról, kelt Tallinnban, 1992. november 11-én;
v) Megállapodás Észtország és Lengyelország között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Tallinnban, 1998. november 27-én;
w) Megállapodás a Litván Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, családjogi, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Varsóban, 1993. január 26-án;
x) Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, valamint annak jegyzőkönyvéről, kelt Bukarestben, 1972. október 19-én;
y) Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Francia Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről, kelt Párizsban, 1974. november 5-én;
z) Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1976. április 10-én;
aa) Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1983. április 29-én;
ab) Megállapodás a Bolgár Népköztársaság kormánya és a Francia Köztársaság kormánya között a kölcsönös polgári jogsegélyről, kelt Szófiában, 1989. január 18-án;
ac) Szerződés Románia és a Cseh Köztársaság között a polgári jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1994. július 11-én;
ad) Szerződés Románia és Lengyelország között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári ügyekben, kelt Bukarestben, 1999. május 15-én.
(2) Az (1) bekezdésben említett egyezmények az e rendelet hatálybalépését megelőzően indított eljárások tekintetében továbbra is alkalmazandók.
(3) E rendeletet nem kell alkalmazni:
a) egy tagállamban annyiban, amennyiben összeegyeztethetetlen az adott tagállam által e rendelet hatálybalépését megelőzően egy vagy több harmadik országgal kötött egyezményből eredő csőddel kapcsolatos valamely kötelezettséggel;
b) az Egyesült Királyságban és Észak-Írországban olyan annyiban, amennyiben hatálybalépésekor összeegyeztethetetlen a nemzetközösségi megállapodásokból eredő, a csőddel és a fizetésképtelen társaságok felszámolásával kapcsolatos valamely kötelezettséggel.
- 1335/1336 -

45. cikk
A mellékletek módosítása
A Tanács - valamely tagja kezdeményezésére vagy a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva - módosíthatja a mellékleteket.

46. cikk
Jelentések
Legkésőbb 2012. június 1-ig és azt követően ötévenként a Bizottság jelentést terjeszt be a rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentéshez szükség esetén a rendelet módosításával kapcsolatos javaslatot is csatolni kell.

47. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet 2002. május 31-én lép hatályba.
Ez a rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2000. május 29-én.

a Tanács részéről
az elnök
A. COSTA
- 1336/1337 -
Tárgymutató
1346/2000 EK rendelet 48
200.000 forintos összeghatár 406

A
adminisztratív csődbüntetett 528
adós 80
adós értesítése 380
adósi munkaszervezet 500

Á
álképviselet 577
állami vállalat 98
árnyékdirektor 567
árverés 880
árverési hirdetmény 830
áttétel 409

B
bánatpénz 883
beavatkozás 410
becsérték 839, 877
behajthatatlan követelés 794
behajthatatlansági igazolás 794
bejelentési határidő 592
beszámítás 458, 586, 607, 848
beszámítási kifogás 609
beszámolókészítés 524
Bérgarancia Alap 1089
bírósági határozat 379
bizonyítási teher 558
biztosíték 511, 561
biztosíték felosztása 565
biztosítók felszámolása 73
Brüsszeli Egyezmény 49

C
cégkivonat 374
cég törlése 408

Cs
csalárd ügyletek 669
csoportos leépítés 819
csőd 39
csődeljárásban kötött egyezség 464
csődeljárás megszüntetése 465
csődjog 39
csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás 43
csődvagyon 42

E
egyezség 725
egyezség előkészítése 731
egyezségi javaslat 734
egyezség jóváhagyása 751
egyezség körébe vonható vagyon 738
egyezség nem teljesítése 379
egyezség tartalma 742
egyéni cég 71
együttműködési kötelezettség 393
elállás 799
elektronikus értékesítés 895
elidegenítési és terhelési tilalom 614
eljárás megszüntetése 415
elővásárlási jog 891
elővásárlási jog megsértése 895
engedményezés 1027
eredeti állapot visszaállítása 700
eredménytelen végrehajtás 379, 461

É
érdemi vitatás 446
érdemi vizsgálat nélküli elutasítás 400
értékesítés megtámadásával kapcsolatos
perek 849
érvénytelenség következménye 697
észrevétel 991, 975
- 1337/1338 -

F
fedezetelvonó szerződés 708
felfüggesztés 409
felszámolás elrendelése 423
felszámolási eljárás befejezése 1048
felszámolási eljárás és a kényszertörlési
eljárás 381
felszámolási eljárás megindítása 360
felszámolási költség 600, 1059
felszámolási zárómérleg 1052
felszámoló 470
felszámolóbiztos 501
felszámoló díja 918, 980, 1094
felszámoló gazdasági társaság 510
felszámoló kijelölése 474
feltűnő aránytalanság 676
felülvizsgálati kérelem 788
fenyegető fizetésképtelenség 466, 543, 549
fióktelep 58
fióktelep felszámolás 367
fizetési haladék 413
fizetési tehetetlenség 424
foglaló 883
forgalomképtelen vagyontárgyak 100
főeljárás 50, 128, 404
főeljárás felszámolójának kérelme 369
függő követelés 83, 86, 750, 771

G
gazdálkodó szervezet 64
gazdálkodó szervezet vezetője 522

H
határidőn túli hitelezők 596
hatáskör 131
hatáskör, illetékesség 715
helyi önkormányzatok 64
hitelező 81
hitelező előnyben részesítése 678
hitelező fogalma 679
hitelezői képviselő 636
hitelezői választmány 112, 636
hitelezői választmány megalakítása 766
hitelintézet 75

I
ideiglenes vagyonfelügyelő 372, 382
ideiglenes vagyonfelügyelő díj 396
ideiglenes vagyonfelügyelő felelőssége 399
illeték és illetékkedvezmény 373
illetékesség 135, 136, 358
illeték mérséklése 410
ingyenes elidegenítés 676
irányár 840
irattározás 1037

J
jelentés 738
jogerős bírósági határozat 460
joghatóság 126
jogvesztő határidő 658
jóhiszemű joggyakorlás 746, 754
jóteljesítési garancia 631

K
kárigény 1048
kényszer-törlési eljárás 364
keresethalmazat 665
kereskedelmi csőd 42
késedelmi kamat 585
késedelmi pótlék 585
kézbesítés 451
kezdő időpont 91
kezelői jog 101
kezes (készfizető) 598
kezes (sortartó) 598
kezesi felelősség 535
kezesi teljesítés 608
kielégítési sorrend 1056
kifogás 395, 728, 850, 975, 995, 1049
kifogás elbírálása 1015
kijelölés 475
kimutatás a bevételek és költségek
alakulásáról 1023
- 1338/1339 -
kötelező jogi képviselet 359
követelés 520
követelés későbbi kielégítésének
veszélyeztetettsége 388
követelések nyilvántartásba vétele 771
közbenső mérleg 966
közjegyzői iroda 68
közönséges csőd 42
közzététel 516
közzétételi díj 373
közzétételi költségtérítés 380

L
lakóingatlan 890
leányvállalat 98
leltárkészítés 524
lízingszerződés felmondása 803

M
magánnyugdíj pénztár 370
marasztalási per 568
más tagállamban élő hitelező követelése 775
másodlagos eljárás 52
megállapítási per 553
megtámadási határidő 643, 651
megtámadási perek 645
megtámadásra jogosultak 641
mérleg 373
mindennapi gazdálkodás 638
MRP szervezet 65
munkajogi viták 612
munkáltató rendes felmondása 1066

N
Nemzeti Munkaügyi Hivatal 515
nemzetközi joghatóság 55
névjegyzék 506, 513

NY
nyilvános értékesítés 830
nyilvántartásba-vételi díj 602
nyilvántartó szerv 514
nyitó mérleg 765

O
offshore cégek 509
Oktatási Hivatal 515

Ó
óvadék 622, 629

Ö
önkéntes kölcsönös biztosítópénztár 74, 369

P
pályázat 512, 859
pályázati felhívás 830
pályázati tájékoztató 865
passzív perek 610
pénzbírság 530
pénzügyi intézmény 370
perköltség 643
perújítás 611, 760, 787
pozíciólezáró nettósítás 591

R
rendes gazdálkodás köre 391
Res iudicata 407
Részben elismert tartozás 438

S
saját munkaszervezet 500, 1060
semmisség hivatalból történő
észleléséről 676
soron kívüli megszüntetése 467
sportegyesület 63

Sz
szabadalmi ügyvivők 68
szakértő igénybevétele 535
szakhatóság 515
szakirányú szakképzettség 511
- 1339/1340 -
szakszervezeti tagdíj 102
számla 436
számlaszámok 373
székhely 136
személyi hatály 57
szerződés 93
szerződések megtámadása 639
szerződésen alapuló kérelem 377
szerződés érvénytelenség 431
szerződéses kamat 585, 923
szolgáltatás visszakövetelése 685
szünetelés 417

T
tájékoztatás 638
tájékoztatási kötelezettség 109, 583
társadalmi szervezetek 65
tartozás elismerése 437
tartozás kifizetése 415
tartozások esedékessé válása 585
teljesítési határidő 405
teljesítési idő 433
területi eljárás 54
törlési per 702
tröszt 98
tulajdonosi jogok 574
tulajdonosi szervek döntése 373
tulajdonosi szervek képviselője 731

Ü
ügyvédi iroda 66
ütemterv 765
üzletrész 837

V
vagyon 90, 98
vagyonfelosztási javaslat 1024, 1052
vagyonfelügyeleti szak 512
vagyonhiány 424
vagyonösszesség 832
vagyont terhelő zálogjog 917
valószínűsítés 384
végelszámoló 375
végrehajtási eljárás 605
végrehajtás megszüntetése 612
végrehajtói kézbesítés 534
végrehajtó iroda 68
vezető tisztségviselő 525
visszavásárlási és vételi jog 616
vitatás módja 441
vitatott hitelezői igény 728, 991
vitatott követelés 733
vízgazdálkodási társulat 101

Z
zálogjogos hitelező 877
zárójelentés 1021
zárómérleg 1021
Jegyzetek
[1] Apáthy István: A magyar csődjog rendszere Budapest, 1887.
[2] Új Magyar Lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960.
[3] A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
[4] Lásd Juhász László: A csődbűntett magánjogi nézőpontból Magyar Jog 2000/12. szám.
[5] Óvári Kelemen: A magyar csődrendszer Eggenberger féle Akadémiai Könyvkereskedés Pest, 1871. 16. oldal.
[6] Fehérvári Jenő: Magyar csődjog vázlata Budapest, 1948. 3. oldal.
[7] Lásd Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2005. 530-531. oldal.
[8] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások c. könyvében (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2008.) teljeskörűen feldolgozta a rendelettel kapcsolatos témát. Időközben megjelent a könyv átdogozott kiadása 2015-ben (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest), amely tartalmazza a 2017-ben hatályba lépő módosításokat is. Tanulmányozását mindazon esetekben elkerülhetetlennek tartom, amikor egy ügynek határon átnyúló jellegzetessége van.
[9] Ezzel a témával foglalkozik Muzsalyi Róbert: Joghatóság a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó perekben (Magyar Jog 2016/3.) és Csöndes Mónika: Hol perelhető a vezető tisztségviselő? (Céghírnök 2016/9. szám) tanulmánya.
[10] Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. 63. oldal.
[11] Miguel Virgos - Etienne Schmit: Report on the convention on insolvency Proceding.
[12] A természetes személyek adósságrendezési eljárásának kérdéseit feldolgozta Juhász László: A magyar magáncsőd kézikönyve (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2016.) c. könyvében.
[13] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások néhány problémája c. cikkében ezzel a kérdéssel foglalkozik (Gazdaság és Jog 2003/11. szám).
[14] 10. § (1) A civil szervezet csődeljárására és felszámolási eljárására - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Cstv.-t az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A csődeljárás és a felszámolási eljárás lefolytatására a civil szervezetet nyilvántartó bíróság illetékes.
(2) Ahol a Cstv. vagy más törvény
a) cégjegyzéket említ, ott a civil szervezetek vonatkozásában a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott nyilvántartást,
b) az adós cégjegyzékszámát említi, ott a civil szervezet nyilvántartási számát,
c) a végzés vagy a végzés kivonata Cégközlönyben (a Cégközlöny honlapján) történő közzétételét említi, ott a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott országos névjegyzék – Országos Bírósági Hivatal által működtetett – internetes felületét
kell érteni.
[15] A Kúrián 2012. február 29-én közel száz csőd- és felszámolási ügyet tárgyaló bíró részvételével tartott bírói konferencián megvitatásra kerültek a Cstv. 2012. évi módosításával kapcsolatos kérdések. A konferencián szótöbbséggel elfogadott álláspontot az adott helyen ismertetem.
[16] Megállapította: 2003. évi CXIX. törvény 15. §. Hatályos: 2004. január 21-től.
[17] Lőrinczi Gyula: Súlyos gazdasági helyzetek szabályozásának új tendenciái és a magyar csődjog, Magyar Jog 1995/7. szám.
[18] Az IRM már kidolgozott egy tervezetet a természetes személyek adósságrendezési eljárásának szabályozási koncepciójáról (IRM/CGKFO/10/2009.), azonban a koncepció alapján nem készült törvényjavaslat. A KDNP is készített egy javaslatot, amelyből ez ideig nem lett törvényjavaslat.
[19] Juhász László: A magyar magáncsőd kézikönyve HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2016.
[20] Kovács Kázmér, a MÜK elnökhelyettese ezzel a kérdéssel foglalkozik az Ügyvédek Lapja 2010. januári számában (26-29. oldal).
[21] Megállapította: 2015. évi LXXI. törvény 19. § (3) bek. Hatályos: 2015. július 1-jétől.
[22] Beiktatta: 2000. évi CXXXVI. törvény 131. §-a. Hatályos: 2002. január 1-jétől.
[23] Megállapította: 2015. évi CVII. törvény 25. §-a. Hatályos: 2015. szeptember 1-jétől.
[24] Az új szabályozással foglalkozik Sáriné Simkó Ágnes: Az egyéni vállalkozók és az egyéni cég c. tanulmánya (Gazdaság és Jog 2010/1. szám).
[25] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Csőke Andrea "A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások" című cikkében (Budapest Céghírnök 2005/5., 6., 7. számai). A szerző idézi a BRAC-Budget-Rent-A-Car International Inc. ügyét, melyben az angol bíróság a rendelet területi hatályával kapcsolatban olyan döntést hozott, mely szerint a rendeletet alkalmazni lehet olyan vállalkozással szemben is, amely ugyan nem uniós tagállam területén jött létre, de a fő érdekeltségeinek központja az egyik tagállamban van.
Csia László: Magyarország első határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárása (Budapest Céghírnök 2004/11. szám) és
Csőke Andrea: Az 1346/2000/EK rendelet alapján hozott uniós bírósági döntések tanulságai (Budapest Céghírnök 2004/910. szám).
[26] A Fővárosi Törvényszék 2015. április 22-én közzétett 38.Fpk.01-15-001602/6. számú végzésével elrendelte a QUAESTOR Értékpapír Zrt. (székhelye: 1132 Budapest, Váci út 30.) felszámolását és felszámolóként a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2015. április 22.
[27] A Quaestor körül kialakult helyzettel foglalkozik Bujtár Zsolt - Kecskés András: Másodszor is Quaestor? - Az új kárpótlási jogszabály rendelkezéseiről (Magyar Jog 2016/3.) tanulmánya.
[28] Beiktatta: 2014. évi XXXVII. törvény 161. § (7) bekezdése. Hatályos: 2014. szeptember 16-tól.
[29] Példának említhető a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet (Takarékszövetkezet vagy Tksz.) 2012. június-júliusban lezajlott esete, amely 2012-ig a hazai betétbiztosítás történetének legnagyobb összegű, egyúttal leggyorsabb kártalanítási folyamata volt. A 15 334 érintett betétes több mint 33 milliárd forint (kb. 120 millió euró) kártalanításban részesült, ami az OBA akkori - piaci értéken számolt - vagyonának harmadát tette ki.
[30] A cd) pontot a 2012. évi CIV. törvény iktatta be. A törvényt 2012. július 13-án hirdették ki, 16-án lépett hatályba.
[31] Hasonló álláspontot foglalt el Csőke Andrea "A csődtörvény magyarázata" (Complex, Bp. 2009.) c. kommentárban (369-377. oldal). Ezt az értelmezést fogadta el többek között dr. Kiss Gábor, a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiumának vezetője a csőd- és felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22-én tartott konferenciáján, amelyen rámutatott a függő követelés és a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése közötti összefüggésre.
[32] Vuleta Csaba: A biztosítéki célú vételi jog és a biztosítéki engedményezés a felszámolási eljárásban c. kollégiumi vitaanyagában. Fővárosi Ítélőtábla: Tanulmányok a bírói joggyakorlatból (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2009. és http://birosag.hu/itelotablak Fővárosi Ítélőtábla kollégiumi anyagok).
[33] A j), k) és l) pont szabályai 2014. május 1-jétől hatályosak.
[34] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (3) bekezdése. Módosította: 2015. évi CXCIII. törvény 6. § a) pontja.
[35] Az erre vonatkozó előterjesztést dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette.
[36] A Cég és Gazdasági Bírák 2013. október 11-én tartott megbeszélésén kifejtett többségi álláspont.
[37] A határozat meghozatalának dátuma: 2016. április 19.
[38] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog 134. oldal.
[39] Novotny Zoltán: Kérdések a csőd joga, vagy a jog csődje körül. Jogtudományi Közlöny 1992/9. szám.
[40] Sárközy Tamás: Jogképesség, illetve jogalanyiság az ember többsége - csoportok - szervezetek körében. Jogtudományi Közlöny 2001/1. szám.
[41] Lásd részletesebben Juhász László: A hitelezői választmányokról. Magyar Jog 2001/3. szám.
[42] Kengyel Miklós: i. m. 37. oldal.
[43] Gaál Sándor: A felszámolási eljárás, mint sajátos nem peres eljárás c. cikke ezeket a sajátosságokat elemzi. (Kemenes-emlékkönyv 1993.)
[44] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások c. tanulmányában leírja, hogy a Németországban élő magánszemély ellen a német jog alapján indult eljárásban kérték Magyarországon a bejegyzési eljárás lefolytatását, amelyet a bíróság elrendelt. (Céghírnök: 2005/7. szám III. rész).
[45] Dr. Siposné dr. Herédi Erika: Az európai fizetésképtelenségi eljárás megindítása PhD-értekezés 2007. 30. oldal (kézirat).
[46] Dr. Siposné dr. Herédi Erika: i. m. 30. oldal.
[47] Csőke Andrea: Kialakulóban lévő egységes gyakorlat a csődtörvény alkalmazása kapcsán. (Céghírnök: 2007/7. szám).
[48] Dr. Siposné dr. Herédi Erika i. m. 31. oldal. Egyik angol bíróság a Delaware államban alapított, az USA-ban bejegyzett, de az Egyesült Királyságban tevékenykedő cég (BRAC Rent-A-Car International Inc.) felszámolási ügyében alkalmazta a fizetésképtelenségi rendeletet, annak ellenére, hogy egyéb európai uniós kötődések nem voltak megállapíthatóak. A cég székhelye az USA-ban, a fő érdekeltségi központja az Egyesült Királyságban volt található. A bíróság ebben az ítéletben azt is kimondta, hogy a minősített külföldi kötődés feltételeinek elfogadása a Fizetésképtelenségi rendelet kijátszására ösztönözne.
[49] Csőke Andrea a Céghírnök 2007/12. számában megjelent "A határokon átnyúló felszámolási eljárások alapvető kérdései" c. cikkében további érveket sorol fel a magyarországi felszámolásai eljárások főeljárásként történő megindítása mellett.
[50] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások - 2012 c. jegyzetében (Complex elektronikus jegyzet, nyilvánosan nem elérhető) említi a PIN Group-ügyet, amelyben a luxemburgi, de Németországban is ténykedő cég a fő érdekeltségeinek a központját a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt pár hónappal helyezte át Németországba, s ott indította meg az eljárást. A Vale Építési Kft. székhelyáthelyezéssel kapcsolatos C-378/10. sz. ügyében a főtanácsnoki indítvány 35. pontja kapcsán hivatkozik az Egyesült Államokban kialakult gyakorlatra, miszerint ennek a kérdésnek a megoldására a határokon átnyúló egyesülés eszközét használják.
[51] Lásd részletesebben Juhász László: "Csődbíróság" vagy "perbíróság" c. cikkét. Céghírnök 2007/4-5. szám.
[52] Ezeket a lehetőségeket elemzi és összesíti Csőke Andrea: A csődtörvény módosításának várható hatásai c. cikkében. (Céghírnök 2006/4. szám)
[53] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások II. rész, Céghírnök 2005/6. szám.
[54] A Complex Jogtár Cstv. Indokolás szerzőjének álláspontja szerint a Cstv. ezen rendelkezése nem jelent kizárólagos illetékességet és az adós ellenkérelmének beérkezése után az illetékesség hiánya nem vehető figyelembe.
[55] Megállapította: 2015. évi CXCIII. törvény 1. §. Hatályos: 2015. december 12-től.
[56] Lásd erről részletesen Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai Polgári Eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest 2009. 283-296. oldal.
[57] A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2004. október 4-i tanácselnöki értekezletén kialakított vélemény. A véleményt terjedelme miatt nem tudom közölni, elérhető a www.itelotabla.hu honlapon.
[58] Lásd ezzel kapcsolatban Juhász László: A felek, jogi képviselők és a bíróság közötti elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok kérdései (Gazdaság és Jog 2016/9. szám).
[59] Módosította: 2016. évi XL. törvény 16. § (2) bekezdése.
[60] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Muzsalyi Róbert: A felülvizsgálati eljárás korlátai a csőd- és felszámolási ügyekben (Magyar Jog 2015/3. szám)
[61] A kérdésben a Török Judit tanácselnök által vezetett joggyakorlat-elemző csoport fog állást foglalni.
[62] "2. A Tanácskozás résztvevői között vita alakult ki a tekintetben, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló minden esetben önálló félként jár-e el, vagy bizonyos esetekben pusztán az adós képviselőjeként. A résztvevők túlnyomó többségének álláspontja szerint a Cstv. 51. §-a alapján folyó kifogásolási eljárásban mindig a felszámoló a fél, mert az ő jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen terjeszthető elő a kifogás. A kisebbségi álláspont szerint - amelyet a Kúria Szaktanácsa is osztott - vizsgálni kell, hogy az adott jogviszonyban, amelyet a kifogás érint, a felszámoló az adós képviselőjeként, vagy a felszámolási eljárás önálló szereplőjeként járt-e el, és ez alapján lehet eldönteni, hogy a kifogásolási eljárásban a felszámoló önálló fél, vagy az adós képviselője." (Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-24. napján tartott országos tanácskozásának Emlékeztetője.)
[63] A kérdéskör jogi alapjaival foglalkozik Kemenes István: Felelősségi kérdések és visszaélésszerű joggyakorlás a gazdaságban c. cikkében. (Gazdaság és Jog 2001/5. szám.)
[64] A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések cégbírói kérdéseivel foglalkozik dr. Bodor Mária a Céghírnök 2004/6-7. számában megjelent cikkében. A cikk módosítás előtti szabályokat elemzi. Elemzi a témát Sántha Ferenc: A jogi személy büntetőjogi felelősségéről c. könyve (KJK-KERSZÖV Budapest, 2002.).
[65] Kiss Zoltán ismerteti a törvény előírásait: A jogi személyek büntetőjogi felelőssége c. cikkében. (Cég és Jog 2002/5. szám) Ezzel a témával foglalkozik Nagy Zoltán András: A jogi személy büntetőjogi felelősségét megállapító törvényről c. cikke (JURA 2009. évi 1. szám 94. oldal.).
[66] Ugyanez az álláspontja Csőke Andreának. A csődtörvény módosításának várható hatásai II. Céghírnök 2006/4. szám.
[67] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások III. rész. Céghírnök 2005/7. szám.
[68] 2009-ben 106, 2010-ben 192, 2011-ben 150, 2012-ben 124, 2013-ban 154, 2014-ben 100, 2015-ben 77 csődügy érkezett a bíróságokra. A 2011. évi statisztikai adatokat a Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2011/2. számában megjelent: Egy új fizetésképtelenségi törvény megalkotásának szükségessége és indokoltsága c. cikkemben elemeztem.
[69] A felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22. között megtartott értekezlete ebben a kérdésben nem tudott egységes álláspontot elfoglalni (lásd emlékeztető MIA honlapja).
[70] Megállapította: 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (2) bekezdése. Hatályos: 2015. január 2-től.
[71] A felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22-i tanácskozásán a téma előadója, dr. Maka Mária, ezt az álláspontot képviselte.
[72] Gál Judit, Kiss Gábor, Ujvári Géza: A végelszámolási eljárás 30-31. oldal.
[73] Ezt az álláspontot fogadták el a Kúrián 2015. november 13-án tartott tanácskozás résztvevői.
„A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a végelszámoló által előterjesztett csődeljárás iránti kérelmet hivatalból el kell utasítani a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján, mivel az eljárást nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja.”
[74] Mándy Zoltán a korábbi szabályozás kapcsán a jogintézménnyel kapcsolatban nem publikált észrevételeiben kifejtette: "a kérelem benyújtójának bírságolása mellett a jogszabályban meghatározott sortartó kezesek marasztalására a pénzbírságot kiszabó végzésben kerülhet sor, hasonló rendelkező résszel, mint ahogy a nem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek tagjait peres eljárásokban marasztalják a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. 97. § (1) és (2) bekezdése alapján. Amennyiben a kezesi felelősség alapján a sortartó marasztalásra a pénzbírságot kiszabó végzésben sor kerül, úgy a végzést annak is kézbesíteni kell, akire ez a rendelkezés vonatkozik.
A pénzbírságot kiszabó végzés (pénzbírságban marasztaló végzés) végrehajtására a sortartó kezessel szemben is a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 120. § 3. mondata vonatkozik, amely szerint a pénzbírság behajtására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott pénzbüntetésekre irányadók. Ebből következik, hogy a végrehajtás módja jogszabály által meghatározott, nevezetesen a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtásáról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet IV. Fejezete, illetve a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 68. §-a alapján kiszabott pénzbírságot a megyei (Fővárosi) bíróság Gazdasági Hivatala hajtja be.”
[75] Megállapította: 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (3) bekezdése. Hatályos: 2015. január 2-től.
[76] A határidők kérdésével foglalkozik Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva: Határidők a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban c. cikke, amely a Céghírnök 2015/11, 2015/12, 2016/1, 2016/2 számában jelent meg.
[77] A Kúria döntését elemzi Boóc Ádám: Hitelezői igények bejelentése a csődeljárásban - egy friss kúriai döntés margójára c. cikke (Gazdaság és Jog 2014/12. szám).
[78] Mándy Zoltán ezzel a kérdéssel kapcsolatban az alábbi álláspontot foglalta el: "Vitatható, hogy e szabályozás alapján a bíróságnak diszkrecionális döntési jogosultsága lenne [figyelemmel itt a Cstv. 10. § (4) bekezdésében foglalt szabályokra is]. Véleményem szerint a Cstv. 18. § (11) bekezdés első mondatában meghatározott feltételek fennállta esetén elutasító döntésnek nincs helye, a bírósági döntés ugyanakkor azt jelenti, hogy a bíróságnak a törvényben előírt feltételeket vizsgálnia kell, amelyek ha fennállnak, akkor a moratórium meghosszabbításáról kell határoznia. A kérelmet elutasító döntés elleni külön fellebbezés hiánya azt jelenti, hogy egy ilyen döntés a Cstv. 21/B. §-a alapján meghozott végzéssel szembeni fellebbezésben sérelmezhető. Kérdés ugyanakkor, hogy egy ilyen tartalmú fellebbezés folytán a másodfokú eljárásban az elsőfokú határozat módosítására, a moratórium határidejének meghosszabbítására miként kerülhet sor."
[79] Megállapította: 2013. évi CCLII. tv. 91. § (5) bekezdése. Hatályos 2014. március 15-től.
[80] Csőke Andrea hívta fel a figyelmet arra, hogy a törvény szövege pontatlan. A 2009. évi LXXXV. tv. 2. § (6) bekezdése értelmében ugyanis a fizetési megbízás a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója részére adott megbízása, s a törvény szövege szerint az adós maga sem adhatna megbízást kifizetésre a banknak. A törvényalkotói szándék nyilván nem ez volt. (A Csődtörvény magyarázata i. m. 202. oldal.)
[81] Lásd Csődtörvény magyarázata i. m. 246. oldal.
[82] Lásd részletesebben: Veszeley Józsefné - Juhász László: A csődeljárás, a felszámolás, a végelszámolás, a törlési és adósságrendezési eljárás hatása a polgári peres és egyes nemperes eljárásokra. Magyar Jog 1997/4. száma (A cikk a megjelenésekor hatályos szabályok alapján tárgyalta az összefüggéseket.)
[83] Boóc Ádám: Gazdasági szerződések Magyarország új Polgári Törvénykönyvében. Gazdaság és Jog 2013. szeptember.
Csőke Andrea: Az új Ptk. szerinti kezesség a csőd- és felszámolási eljárásokban. Gazdaság és Jog 2014. május 9. oldal.
[84] Csőke Andrea: i. m. 421-427. oldal.
[85] A csődtörvény magyarázata c. kiadvány szerzői ezt az álláspontot fogadták el (i. m. 228. oldal)
[86] Lásd Csőke Andrea - Juhász László: A pénzügyi lízingszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések csőd- és felszámolási eljárás esetén Gazdaság és Jog 2014/3. szám.
[87] Juhász László: Vitatott követelés a csődeljárásban (Céghírnök 2015/1-2. száma).
[88] (A Kúria most ismertetett döntéseinek ehhez a témához kapcsolódó fejrészét én emeltem ki az indokolásból. A 30.275/2014/4. számú döntés megjelent BH 2015.43. szám alatt.)
[89] A vitáról a Gazdaság és Jog 2007/1. számában publikált Wellmann György és Salamonné Solymosi Ibolya.
[90] Csőke Andrea: Complex Nagykommentár 220. oldal.
[91] A többségi álláspont szerint, a csődeljárásban előterjesztett kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasító határozat ellen - az eljárás speciális jellegére figyelemmel - nincs helye külön fellebbezésnek. A kifogást a Cstv. 12. § és a 15. § (3) bekezdésére - nem a Pp. 130. §-ára - hivatkozással kell elutasítani. Megjegyzi a Kúria, hogy a többségi állásponttal ellentétes álláspontját a Cspkf.VII.30.146/2013/3. számú határozatában fejtette ki (Kúriai tanácskozás 2015. november).
[92] Ezt a kérdést is elemzem "A csődeljárás megújított szabályainak néhány kérdése" c. cikkemben (Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2012/4. szám).
[93] Megállapította: 2015. évi CXCIII. törvény 2. §. Hatályos: 2015. december 12-től.
[94] Beiktatta: 2015. évi CXCIII. törvény 2. §. Hatályos: 2015. december 12-től.
[95] Dr. Turcsány Katalin a Csőd Felszámolás Reorganizáció c. folyóirat 2014. évi 1-2. számában A csődtörvény és végrehajtási rendeleteinek módosításai a felszámoló szervezetekkel és azok kulcsszemélyzetével összefüggésben c. cikkében szintén használja a fogalmat.
[96] Mándy Zoltán a már idézett, nem publikált észrevételeiben ezzel kapcsolatban a következő álláspontot foglalta el: "A vagyonfelügyelői tisztség megszűnése kapcsán kérdéses, hogy a Cstv. 9. § (9) bekezdése szerinti megszüntetés ide vonatkoztatható-e. A Cstv. 9. § (9) bekezdésének rendszertani elhelyezéséből véleményem szerint az következik, hogy az alkalmazására, az eljárás ilyen okból történő megszüntetésére a Cstv. 10. § (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatala előtt, tehát még a vagyonfelügyelő kijelölése előtt kerülhet sor. Ebből az álláspontból következik, hogy abban az esetben, ha a már megadott moratórium időszaka alatt következik be a bíróság tudomásszerzése a Cstv. 9. § (9) bekezdésében meghatározott okról, akkor a moratórium megadását követő eljárásban alkalmazandó ilyen tételes eljárásjogi szabályok hiányában az eljárás csak a Cstv. 21/B. §-a megfelelő alkalmazásával szüntethető meg. Az előbbiekből következően a Cstv. 16. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a vagyonfelügyelői tisztség megszűnését a Cstv. 21/A. §-a, illetve a Cstv. 21/B. §-a szerinti határozatokhoz kötném. Amennyiben a Cstv. 9. § (9) bekezdése a Cstv. 10. § (1) bekezdésén alapuló végzés meghozatala után is alkalmazható lenne, úgy a szabályozás olyan lényeges hiányaival kellene szembesülnünk, mint a már megadott moratórium Cégközlönybeli visszavonása, ilyen tartalmú végzés közzététele, befizetett regisztrációs díjak visszautalása stb., melyről ugyanakkor a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Véleményem szerint ezt az álláspontot támasztja alá a Cstv. 18. § (3) bekezdésének rendelkezése is."
[97] Csőke Andrea - Juhász László: A csődtörvény 2012. évi módosításának néhány gyakorlati kérdése Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2012/2. szám.
[98] Módosította: 2011. évi CXCVII. tv. 69. § 14. pont. Hatályos: 2012. március 1-jétől.
[99] A Kúrián 2015 novemberében tartott tanácskozás is megvitatta a kérdést, feltéve a kérdést, hogy a Cstv. 20. § (1a) bekezdésének értelmezése körében meghatározható-e a hitelezői igények olyan hozzávetőleges mértéke (30-40%), amelynél alacsonyabb kielégítési hányad objektíve a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütközőnek minősül?
A kérdésben nem alakult ki egységes álláspont. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a csődegyezségnek a jóhiszemű joggyakorlás követelményébe ütközését esetenként kell vizsgálni.
[100] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (1) bekezdése. Hatályos: 2014. április 1-jétől.
[101] CompLex Nagykommentár 269. oldal.
[102] A Polgári Perrendtartás magyarázata, Complex, Budapest, 2006. szerk: Németh János - Kiss Daisy, 879. oldal.
[103] Ezt a kérdést elemzem a Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2013/2. számában megjelent "A csődeljárás néhány aktuális kérdése" c. cikkemben.
[104] Csőke Andrea: Complex Nagykommentár: "A baj csak az, hogy a 21/C. § (3) bekezdése szerint a fellebbezést a kézbesítéstől számított 8 munkanapon belül kell benyújtani, mely határidő jogvesztő. Ebből következően a kézbesítést követő 3, illetve 5 munkanapon belül a fellebbezéseket nem lehet a bíróságon megtekinteni, mert lehet, hogy még be sem érkeztek. A bíróságnak tehát a közzétételben úgy kell meghatároznia a határidőt, hogy a fellebbezés határidejének lejártától számított 3 munkanapon belül lehet megtekinteni, és az észrevételt a fellebbezés határidejének lejártától számított 5 munkanapon belül kell benyújtani."
[105] Közzétette: Csőke Andrea Céghírnök 2007/7. számában.
[106] A felszámolási ügyeket tárgyaló bírák 2010. január 20-22-i tanácskozásán ebben a kérdésben egyetértés volt. Az emlékeztető az alábbiakat rögzítette: "A Cstv. 21/D. §-a szerint külön határozatot kell-e hozni a csődeljárás megszüntetéséről és a felszámolás elrendeléséről? Igen, a csődeljárás megszüntetésének jogerőre emelkedése után ez a jogerős végzés lesz a kezdőirat a felszámolásban."
[107] Lásd Gál Judit - Vezekényi Ursula: Cégjogi kalauz 2008. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2008. 386. oldal
[108] Csőke Andrea: A Csődtörvény módosításának várható hatásai III. c. cikkében elemzi az ezzel kapcsolatos problémákat. Céghírnök 2006/5. szám.
[109] Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2015. 355-365. oldal.
[110] Csőke Andrea: i. m. 363.oldal.
[111] Megállapította: 1997. évi XXVII. törvény 4. § (1) bek. Módosította: 2009. évi LI. törvény 51. § (1) bek. a) pont, 2009. évi LXXXV. törvény 74. § (1) bek. Lásd: 2009. évi LI. törvény 51. § (4) bek.
[112] Megállapította: 2009. évi LI. törvény 9. §. Hatályos: 2009. szeptember 1-jétől. Lásd: 2009. évi LI. törvény 51. § (4) bek.
[113] A fenti megállapítás olvasható a Pécsi Ítélőtábla honlapján a tanácskozásról közzétett emlékeztetőben. Az előterjesztést és az emlékeztetőt dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette.
[114] Dr. Kovács Ildikó, a Pécsi Ítélőtábla tanácselnöke ezekkel a kérdésekkel foglalkozik "A fizetésképtelenség megállapításának problémái" c. előterjesztésében, amelyet a Pécsi Ítélőtáblán 2016. április 18-án tartott tanácskozáson vitattak meg.
[115] A kényszertörlési eljárás radikálisan csökkentette a felszámolási ügyek számát. Míg 2013-ban 22 148, 2014-ben 23 114 felszámolási ügy érkezett a törvényszékekre, ez a szám 2015-re 15 402-re csökkent, míg a cégügyek száma - részben más okból is - 70%-kal emelkedett.
[116] Lásd ezzel kapcsolatban Király Kornélia: A kényszertörlési eljárások gyakorlati tapasztalatai c. cikkét. Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2013/3-4. szám.
[117] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (2) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[118] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (2) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[119] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 274-276. oldal.
[120] Az ismertetett véleményt Kovácsné dr. Kubicza Ildikó, Sztrungáné dr. Tóth Tünde és dr. Tóth Beáta fogalmazta meg.
[121] Csőke Andrea: A Csődtörvény módosításának várható hatásai IV. Céghírnök 2006/6. szám.
[122] Az ezzel kapcsolatos problémákat részletezi Csőke Andrea: A Csődtörvény módosításának várható hatásai c. cikkében. Céghírnök 2006/6. szám.
[123] A g) pontot a 2012. évi XIV. törvény iktatta be, hatályos 2012. július 15-től.
[124] Lásd Dancs Mária: A csődtörvény a gyakorlatban 17. oldal.
[125] Emlékeztető a tanácskozásról. Készítette dr. Kovács Ildikó tanácselnök. PIT honlapja.
[126] Dr. Kovács Ildikó tanácselnök A fizetésképtelenség megállapításának problémái c. vitaanyagban ezeket az okokat részletezi.
[127] Az emlékeztető elérhető a Pécsi Ítélőtábla honlapján a szakmai anyagok között.
[128] Emlékeztető 9. oldal (Készítette dr. Kovács Ildikó tanácselnök) PIT honlapja.
[129] A témához kapcsolódik Szécsényi-Nagy Kristóf: Az eltűnt illeték nyomában - avagy miért nem lehet alkalmazni a Pp. 132. §-át az illetékre c cikke. (Magyar Jog 2013. november 680. old.) Álláspontja szerint az 1/2012. Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat ellentétes a hatályos szabályozással, s mint jeleztem az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte.
[130] Hatályon kívül helyezte az 1993. évi LXXXI. törvény 44. § (5) bekezdése.
[131] A Complex CD Jogtár Magyarázatának a szerzője ezen az állásponton van.
[132] Kengyel Miklós: i. m. 228. oldal.
[133] Polgári perrendtartás magyarázata 587. oldal.
[134] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (3) bekezdése. Hatályos: 2014. április 1-jétől. Módosította: a 2015. évi CXCIII. törvény 6. § a) pontja.
[135] Lásd részletesebben Juhász László: A csődbűntett magánjogi nézőpontból. Magyar Jog 2000/12. száma.
[136] Csőke Andrea: A csődtörvény újabb módosításáról. c. cikkében így fogalmaz (Céghírnök 2007/8. szám): "Az egyértelműen megállapítható, s nincs is benne vita, hogy kizárólag szerződéses kapcsolatból származó követelésekre hivatkozással lehet ezen pont alapján felszámolási eljárást kezdeményezni. A Polgári Törvénykönyv ismeri a szerződésen kívüli károkozás fogalmát és a jogalap nélküli gazdagodás fogalmát is, s a szöveg szerint ilyen esetekben - bár az adós elismerte a tartozás tényét - nem indítható majd felszámolási eljárás a követelés ki nem fizetésére hivatkozással. Ez a rendelkezés nem értelmezhető másképp, tehát akinek ilyen alapon áll fenn a követelése, annak jogerős bírósági határozattal kell rendelkeznie legalább, hogy kezdeményezhesse a felszámolási eljárást."
[137] Megjelent: Magyar Közlöny 2013/195. számában
[138] Csőke Andrea: Complex Nagykommentár 2012 312. oldal.
[139] Bíró György: Kötelmi jog Novotni Kiadó, Miskolc, 2004. 187-194. oldal.
[140] A 2013. évi CCLII. törvény 188. § (2) bekezdése szerinti szöveggel lép hatályba.
[141] Csőke Andrea: Complex Cstv. Nagykommentár 312. oldal.
[142] Ezt az álláspontot elfogadta a bírák többsége a 2010. januárban tartott bírói továbbképzésen. (Emlékeztető 10. oldal.)
[143] A tanácskozásról készült Emlékeztetőt dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette. Az Emlékeztető elérhető a PIT honlapján.
[144] A tartalmi elemek meghatározásánál felhasználtam a Pécsi Ítélőtábla Fizetésképtelenség megállapításának problémái c. szakmai anyagát, melyet dr. Kovács Ildikó tanácselnök készített.
[145] A Szegedi Ítélőtábla álláspontját Kemenes István kollégiumvezető tette közzé a BDT. 2009. évi 7-8. számában "A Csődtv. 27. § (3) bekezdésével, a »nem kereste« jelzéssel visszaérkező fizetési felszólítás értelmezésével kapcsolatos egyes kérdések" címmel.
[146] Hasonló álláspontot fejt ki Csőke Andrea: A Csődtörvény módosításának várható hatásai V. c. cikkében. Céghírnök 2006/7. szám.
[147] A polgári perrendtartás magyarázata 589-590. oldal.
[148] Csőke Andrea - Juhász László: A csődtörvény 2012. évi módosításának néhány gyakorlati kérdése. Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2012/2. szám.
[149] Ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg: A csőd-, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár szerzője (lásd i. m. 240. oldal).
[150] Beiktatta: 2015. évi CXCIII. törvény 3. §-a. Hatályos: 2015. december 12-től.
[151] Beiktatta: 2015. évi CXCIII. törvény 3. §-a. Hatályos: 2015. december 12-től.
[152] A joggyakorlatban kialakult vitára tekintettel a Kúrián dr. Török Judit tanácselnök vezetésével joggyakorlat-elemző csoport alakult, amelynek feladata a felszámolóra vonatkozó rendelkezések megvitatása. A csoport várhatóan novemberben fejezi be a munkáját.
[153] Lásd ezzel kapcsolatban Bíró György: A felszámoló jogi helyzete Gazdaság és Jog 1999/5. szám, Bíró György: A felszámoló megbízotti minősége (cui prodest?). Bérgarancia és a csőd-felszámolási eljárás reformja. (Novotni Kiadó Miskolc, 2005. 180-194. oldal) és Juhász László: Megtámadási perek a felszámolási eljárásban (Magyar Jog 1999/3. szám).
[154] Juhász László: A felszámolók kijelöléséről Céghírnök 2000/2-3. szám.
[155] Megállapította: 2014. évi XV. törvény 73. § (5) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[156] Módosította: 2014. évi XV. törvény 73. § (26) bekezdés c) pontja.
[157] Megállapította: 2015. évi CLXXI. törvény 1. § (1) bekezdés. Hatályos: 2015. november 14-től.
[158] Megállapította: 2015. évi CLXXI. törvény 1. § (2) bekezdése. Hatályos: 2015. november 14-től.
[159] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 1. § (3) bekezdése. Hatályos: 2015. november 14-től.
[160] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 1. § (4) bekezdése. Hatályos: 2015. november 14-től.
[161] Módosította: 221/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet 325. § g) pontja, 343/2015. (XI. 13.) Korm. rendelet 13. § f) pontja.
[162] A kérdéssel foglakozik dr. Kovács Ildikó tanácselnök A felszámoló felmentésének problémái c. vitaanyagban, melyet a Pécsett 2016. április 18-án tartott kollégiumvezetői értekezlet vitatott meg. Ezt követően született a Kúria Joggyakorlatban közzétett döntése.
[163] Lásd részletesebben erről a témáról dr. Juhász László: A felszámoló felmentésével kapcsolatos vitás kérdések Céghírnök 1998/4. szám.
[164] Megállapította: 2015. évi CLXXI. törvény 1. § (1) bekezdése. Hatályos: 2015. november 14-től.
[165] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 2. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[166] Az új Munka Törvénykönyve hatálybalépésére tekintettel módosította a 2012. LXXXVI. tv. 25. § b) pontját. Hatályos: 2012. július 1-jétől.
[167] Módosította: 2014. évi XV. törvény 73. § (6) bekezdés j) pontja. Hatályos: 2014. március 15-től.
[168] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Brehovszki Márta PhD-értekezése, amelynek a címe: Mennyire korlátolt a jogi személy gazdasági társaságok tagjainak felelőssége? A felelősség-áttörés hazánkban és a "lepelátszúrás" doktrínája az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Fónagy Sándor: A fizetésképtelenségért való magánjogi felelősség című PhD-értekezése.
[169] Nochta Tibor: Társasági Jog [Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs] 227-228.
[170] Bodor Mária: A vezető tisztségviselők felelősségének egyes kérdései a felszámolási eljárás alatt c. tanulmánya ezt a kérdéskört vizsgálja. (Csőd Felszámolás Válság 2012/2. száma)
[171] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 79. §. Hatályos: 2012.március 1-jétől.
[172] Ezzel a kérdéssel is foglalkozik Csőke Andrea - Juhász László: Az új Ptk. hatása a Csődtörvényre c. cikke. (Csőd Felszámolás Reorganizáció 2014/1-2. szám).
[173] Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. (Gazdaság és Jog 2015/2.) Juhász László: Két jogterület találkozása (A vezetői felelősség egyes kérdései) (Gazdaság és Jog 2015/2.).
[174] Talán erre a bizonytalanságra is visszavezethető, hogy a Kormányzati intézkedési terv 99. pontja vizsgálatot folytat olyan "csődmegelőző eljárásrend" kialakítására, amely tisztázza a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetén a vezetői felelősség megállapításának elveit.
[175] Csőke Andrea: Complex Nagykommentárban (368. oldaltól) részletesen bemutatja az angol bírói gyakorlatot Lampert György: Wrongful trading - gazdasági tevékenység jogellenes folytatása című kiadatlan jegyzete (2004) alapján.
[176] Csőke Andrea: Complex Cstv. Nagykommentár 2012. 380. oldal.
[177] Ezzel a kérdéssel foglalkozom A vezető tisztségviselők helytállási kötelezettsége a fizetésképtelenségi helyzet bekövetkeztét követően c. cikkemben, (Céghírnök 2006/11. szám) és Cseh Tamás tanulmánya: Új hitelezővédelmi jogintézmény a magyar társasági törvényben (wrongful trading) (Gazdaság és Jog 2006/11. szám), Fónagy Sándor: A társaság jogi személyiségével visszaélő tulajdonos, illetve a vezető tisztségviselő kárfelelőssége (Gazdaság és Jog: 2010/9-10. szám).
[178] Megjelent: Magyar Közlöny 2013/34. száma.
[179] Csőke Andrea: A vezető tisztségviselő felelőssége fizetésképtelenség és felszámolás esetén in A vezető tisztségviselő felelőssége Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014. 132. oldal.
[180] Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (19) bekezdés b) pontja.
[181] Csőke Andrea: i. m. 133.oldal.
[182] Csőke Andrea: i. m. 137-139. oldal.
[183] Világhy-Eörsi: Magyar Polgári Jog I., 241. oldal.
A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, KJK-KERSZÖV I., 2004., 836. oldal.
Polgári Jog – Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. II., 744. oldal.
[184] Mindaddig, amíg az álképviselő által kötött és utólag jóvá nem hagyott jognyilatkozat, ügylet semmissége kifejezetten megfogalmazásra nem kerül - ami a készülő kódexben ismeretem szerint várható.
[185] Ptk. 361. § (2) bekezdés.
[186] Itt a tulajdonjog a pénzre - mint a leghelyettesíthetőbb dologra - is értelmezendő a Ptk. 94. § (2) bekezdése alapján.
[187] 1997. évi CXLV. tv.
[188] A határozat szerint ezek: 38. § (3) bekezdés, 4. §, 34. § (2) bekezdés, 57-58. §.
[189] Ilyen eltérő rendelkezések az érvénytelenség (Ptk. 237. §), a szerződés megszűntetése esetére - Ptk. 319. § (2)-(3) bekezdés - vonatkozó szabályok.
[190] Felszámolás nélkül a vagyoncsökkenéssel esetleg közvetetten érintett hitelező a másnál közvetlenül bekövetkező hátrányra természetesen ilyen igényt nem alapíthat.
[191] Ezzel ellentétes álláspontot foglalt el Berkesné Dancs Mária: Csődtörvény a gyakorlatban c. könyvében, 119-120. oldal.
[192] Veszeley Józsefné - Juhász László: A csődeljárás, a felszámolási, a végelszámolási, a törlési - adósságrendezési eljárás hatása a polgári peres és egyes nem peres eljárásokra. Magyar Jog 1997/4. szám.
[193] Lásd ezzel kapcsolatban Salamonné Solymosi Ibolya: Vételi jog engedése hitelbiztosítéki céllal és Wellmann György: Megtámadható-e feltűnően nagy értékkülönbség címén a vételi jogot engedő szerződés, illetve a vételi jog gyakorlása folytán létrejött adásvétel c. cikkét (Gazdaság és Jog 2007/1. szám).
[194] Megállapította: 2016. évi LXXVII. törvény 19. §. Hatályos: 2016. július 1-jétől. Lásd: 2016. évi LXXVII. törvény 26. §.
[195] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (9) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[196] Az óvadékra vonatkozó polgári jogi szabályoknál a Complex CD Jogtár indokolását használtam fel.
[197] Megállapította: 2016. évi LXXVII. törvény 8. §. Hatályos: 2016. október 1-jétől. Lásd: 2016. évi LXXVII. törvény 26. §, 28-29. §.
[198] Csőke Andrea - Juhász László: Az új Ptk. hatása a csődtörvényre. Csőd Felszámolás, Reorganizáció 2014/1-2 szám.
[199] Beiktatta: 2015. évi CXCIII. törvény 4. §. Hatályos: 2015. december 12-től.
[200] Marton: A római magánjog elemeinek tankönyve Tankönyvkiadó, Budapest 1957 116-117. oldal.
[201] Gárdos István - Gárdos Péter: Az engedményezés és a vételi jog biztosítéki célú alkalmazása (Gazdaság és Jog 2004/4. szám), Leszkoven László: A biztosítéki célú vételi jog néhány kérdéséről (Gazdaság és Jog 2004/12. szám), Gárdos István - Gárdos Péter: Ismét a fiduciárius biztosítékokról (Gazdaság és Jog 2005./3. szám); Németh Gabriella - Tomori Péter: Elmélkedés a vételi jogról egy legfelsőbb bírósági döntés ürügyén (Jogtudományi Közlöny 1996/10. szám) 2013. évi CCLII. törvény 91. § (10) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[202] Az UNCITRAL Draft Legislative Guide on Insolvency Law is e három kategóriát határozza meg a megtámadható ügyletek körén belül: a) fraudulent transactions, b) undervalued transactions, c) preferential transactions.
[203] A Kúria a 1/2013. (VI. 17.) PK véleménye a 3.b. pontot és annak indokolását nem tartja fenn.
[204] Az 1/2014. PJE határozat hatályon kívül helyezte az új Ptk. rendelkezéseire figyelemmel.
[205] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Dr. Vuleta Csaba: A harmadik személy helyzete az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása szempontjából, különös tekintettel a Csődtörvény 40. §-ra c. kollégiumi vitaanyagában. (Elérhető: www.itelotabla.hu honlapon a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégium kollégiumi előterjesztések között, illetve a Céghírnök 2009/12, 2010/1-2. számában.)
[206] A kérdéssel több tanulmány is foglalkozott. Zámbó Tamás: A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdései c. tanulmánya a BDT 2011/7-8. számában jelent meg. Juhász László: A Cstv. 40. § és a Ptk. 203. § kollíziója a felszámolási eljárás során c. tanulmánya a Gazdaság és Jog 2010/9-10. számában jelent meg, illetve Juhász László: Egy kollégiumi vélemény margójára c. tanulmánya foglalkozott a kérdéssel (Csőd Felszámolás Válság c. folyóirat 2011. szeptember).
[207] Az 1/2014. PJE határozat a PK vélemény 8. pontját hatályon kívül helyezte, a Cstv.-vel kapcsolatos rendelkezéseket ez a pont nem érinti.
[208] A CD Jogtár Kommentár szerzőjének álláspontja azonos a Fővárosi Ítélőtábla döntésében kifejezett állásponttal, idézem: "További korlátozást jelent annak jogszabályban történő rögzítése is, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők sem lehetnek alanyai az eljárásnak. A vitatott hitelezői követelések körét érintően sokáig bizonytalanság volt tapasztalható a joggyakorlatban. A kérdés úgy vetődött fel, hogy vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek minősül-e az a hitelező, akinek az igénye elbírálása tárgyában a felszámolást lefolytató bíróság előtt eljárás van folyamatban. Az e tárgyban hozott bírósági határozatokban megnyilvánuló gyakorlat a felvetett kérdést megválaszolva akként foglalt állást, hogy nincs helye a felszámolási eljárás befejezésének mindaddig, amíg kifogás, illetve a felszámolási eljárásban elbírálandó vitatott hitelezői igény tárgyában eljárás van folyamatban. Az 1997. évi XXVII. törvény 16. §-sal beiktatott Cstv. 44. § (3) és (4) bekezdésekben használt kifejezésekből és a törvény e §-hoz fűzött miniszteri indokolásából az következik, hogy a jogalkotó azt kívánta csupán megakadályozni, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult és a felszámolási eljárás keretein kívül folyamatban lévő peres vagy nemperes eljárások (ún. passzív perek) ne akadályozzák a felszámolási egyezség megkötését az adós és a hitelezők között, ugyanakkor e hitelezők kielégítése az egyezségben résztvevő hitelezőkkel azonos mértékben biztosított legyen."
[209] Az egyezségkötés nehézségeit elemzi Szabó Gábor Zoltán: A gazdasági társaságok reorganizációja c. cikkében (Gazdaság és Jog 2012/1. szám).
[210] Erről a kérdésről lásd Juhász László: A szavazatok számítása a csőd- és felszámolási eljárásokban ItJump Kft honlapja (www.itjump.hu).
[211] Az ItJump Kft. által a felszámolók részére készített program is ennek megfelelően készült.
[212] Csőke Andrea: Complex Cstv. Nagykommentár: "Miután külön kell nyilvántartásba venni a regisztrációs díjat [57. § (1) bekezdés f) pont], nem lehet alkalmazni a csődöknél kialakított megoldást, amely a követelés és a nyilvántartásba vételi díj összeszámítása alapján kiszámított szavazatokat preferálta. Itt az f) pontba sorolt nyilvántartásba vételi díjakat önálló hitelezői igényeknek kell tekinteni, és ha nem érik el az 50 000 forintot, akkor is kell utána számítani egy szavazatot. A vitatott hitelezőnek is jár a nyilvántartásba vételi díja után szavazat, hiszen az nem vitatottként f) pontos igény. Kérdés még, hogy a »töredékszavazat érvényesítésének nincs helye« kifejezés alkalmazható-e a felszámolásban is. Véleményem szerint az eredeti szavazat kiszámításnál kell csak figyelembe venni ezt a szabályt, de határidőn túli hitelezők szavazatának kettővel való osztásakor a páratlan számoknál mindig törtszámok fognak létrejönni, s ezekre már nem hat ki a töredékszavazat elleni szabály."
[213] Csőke Andrea a Complex Cstv. Nagykommentárban (2012) hasonló álláspontot foglalt el (421. oldal).
[214] A kollégiumi vélemény teljes terjedelmében megjelent Az ítélőtáblák civilisztikai állásfoglalásai c. gyűjteményben (567. oldal), (Novotni Kiadó, Miskolc 2012. szerk: Juhász László).
[215] Megállapította: 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (8) bekezdés. Hatályos: 2015. január 2-től.
[216] Az ütemterv készítésének kérdését elemzi Reich Sándor: A felszámoló által készítendő ütemtervről c. cikke (Gazdaság és Jog 1999/3. szám).
[217] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (17) bekezdése. Hatályos: 2014. április 1-jétől.
[218] Lásd Dancs Mária: Csődtörvény a gyakorlatban 119-120. oldal.
[219] Erről a kérdésről részletesen ír Csia László: Magyarország első határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárása c. cikkében. Céghírnök 2004/11. szám. Foglalkozik a témával Csőke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások c. tanulmányában. Céghírnök, 2005/5 /6/7. számai.
[220] Reich Sándor: A felszámolások finanszírozhatóságának jog/gazdasági problémái. (Gazdaság és Jog 1998/11. szám)
[221] "rövidített szerkezet a fikció (jogképzelem) is, ez esetben a rövidítés abban áll, hogy a törvény valamely tényállást azonosnak mond ki más tényállással, noha valójában nem azonos vele" Szladits: A magyar magánjog vázlata I. kötet 44. oldal.
[222] A CompLex Jogtár Kommentár szerzője hasonló álláspontot foglal el:
Az adós tevékenységének megszüntetését is célzó felszámolási eljárásban a törvény a felszámoló számára – nyilvánvalóan költségkímélési célzattal – speciális, a Ptk. szabályaitól független felmondási és elállási jogot is biztosít, figyelemmel a Cstv. 46. § (2) bekezdésében felszámolói feladatként is szabályozott, az ütemterv tartalmi elemeként nevesített felesleges munkaerő leépítésre. A 2011. évi CXCVII. törvény módosítása külön is nevesíti a lízingszerződés felmondása esetére a lízingtárgy visszaadásakor a lízingbeadóval való elszámolási kötelezettséget. A felszámoló maga dönt arról, hogy a szerződésben foglaltak vagy egyéb alkalmazandó jogszabályi rendelkezés, illetve hogy a csődtörvény alapján gyakorolja-e ezeket a jogosítványait. A másik felet ennek folytán megillető követelés érvényesítésére megszabott 40 napos határidő ez esetben a felmondás, illetve elállás közlésétől számít.
[223] Csőke Andrea - Juhász László: A pénzügyi lízingszerződésből eredő követelések érvényesítése a csőd- és felszámolási eljárásokban, Gazdaság és Jog 2014/4. szám.
[224] Gárdos István - Gárdos Péter: A lízingbeadó és a faktor, mint hitelező a felszámolási eljárásban c. tanulmányukban kívánatosnak tartják, hogy ilyen esetben biztosított követelésként kezelje a gyakorlat ezeket a követeléseket. A Cstv. szigorú szabályai miatt azonban ez lehetetlen (Gazdaság és Jog 2014. május).
[225] A Kúria a Pécsi Ítélőtábla fenti döntését bírálta felül a közölt lízinggel kapcsolatos felülvizsgálati határozatában.
[226] A környezetvédelmi előírásokkal részletesen foglalkozik Tóth Mihály - Török Gábor: Csődjog című könyve, 307-337. oldal.
[227] Megállapította: 343/2015. (XI. 13.) Korm. rendelet 15. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[228] Megállapította: 2013. évi CCL. törvény 2. § (2) bekezdése. Hatályos: 2014. május 1-jétől.
[229] A kollégiumi vélemény ezen pontját az 1/2014. PJE határozat továbbra is irányadónak tekinti.
[230] Ettől eltérő álláspontot képvisel a Complex Jogtár magyarázatának írója, álláspontjával nem értek egyet, de közlöm: A 2009. szeptember 1. napjától hatályos törvény rögzíti - a korábbi bírói gyakorlatot átvéve - a felszámolási vagyon értékesítésének hitelezők általi fokozott megismerését. Ennek során a hitelezői választmány - ennek hiányában a hitelezők képviselője - az értékesítés folyamatáról tájékoztatást kérhet, előírhatja, hogy a felszámoló tegye lehetővé az értékbecslés és az értékesítési eljárás megismerését, az árverési hirdetmény és a pályázati felhívás szövegét. A becsérték felülvizsgálatára a hitelezői választmány a bíróságtól szakértő kirendelését is kérheti. A szakértő díja - amennyiben az általa megállapított érték került megállapításra - felszámolási költségnek minősül, egyéb esetben a díjat a hitelezők viselik.
[231] Csőke Andrea álláspontja szerint "összevetve a rendelkezéseket a gyakorlatban kialakult helyzettel megállapítható, hogy a jogalkotó ezzel a rendelkezéssel a magánszemély tulajdonosokat privilegizálta a zálogjogosult hitelezőkkel szemben." Complex Cstv. Nagykommentár 2012, 448. oldal.
[232] Lásd ezzel kapcsolatban a 4. §-nál írtakat.
[233] Beiktatta: 343/2015. (XI. 13.) Korm. rendelet 17. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[234] Lásd Ptk. magyarázata KJK. Bp., 1998. 332. oldal.
[235] Zámbó Tamás: Értékesítés a felszámolási eljárás során: Az eljárás befejezése c. cikkében (Gazdaság és Jog 1996/4. szám).
[236] Az 1/2014. PJE határozat a 2/2009. PK vélemény 2., 6., 8., 9. pontját az új Ptk. alkalmazása körében is irányadónak tekinti, a többi pontról nem rendelkezett.
[237] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 3. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[238] Beiktatta: 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (10) bek. Hatályos: 2014. november 26-tól.
[239] A rendszer tesztelésében részt vett Tóth Szilárd, az ItJunp Kft. vezető tulajdonosa, A cég azon kívül, hogy több mint 50 felszámoló szervezettel áll szerződéses jogviszonyban az általa kifejlesztett FOKI rendszer használatával kapcsolatban, oktatást szervez felszámolók és más érdeklődők részére az elektronikus értékesítéssel kapcsolatos kérdésekben. Az oktatásra vonatkozó adatok elérhetők a www. itjump.hu honlapon.
[240] Ezzel a kérdéssel is foglalkozik Csőke Andrea - Juhász László: Az új Ptk. hatása a csődtörvényre c. cikke (Csőd Felszámolás, Reorganizáció 2014/1-2. szám).
[241] Ezt a kérdést járja körül Csizmazia Norbert: Az eltűnt közhitelesség nyomában c. tanulmánya (Magyar Jog 2016/3. szám 129-147. old.).
[242] Lásd ezzel kapcsolatban Bodzási Balázs: A különvált zálogjog az új Ptk.-ban c. cikkét (Csőd Felszámolás Reorganizáció 2014/1-2. szám).
[243] Lásd i. m. 430. oldal.
[244] Zámbó Tamás: A biztosított hitelezők pozíciójának erősödése a Csődtörvény módosításában (Céghírnök 2001/4. szám).
[245] Csőke Andrea a változtatással kapcsolatban az alábbiakat jegyzi meg: A 2006. évi VI. törvénnyel bevezetett új 49/D. § óta tulajdonképpen a felszámolónak 4 kielégítési sorrendet kell vezetnie. Egyet a határidőben bejelentett zálogjogos hitelezők részére, egyet a határidőn túl bejelentkezett zálogjogos hitelezőknek, egyet a határidőben bejelentkezett nem zálogjogosoknak és egyet a határidőn túli nem zálogjogosoknak.
Az új 57. § (1) bekezdés h) pont azt mondja ki, hogy nem minden tag minden követelése kerül a kielégítési sorrend utolsó helyére, hanem csak a több mint 50% szavazati joggal vagy befolyással (közvetlen és közvetett) rendelkező tulajdonosoknak azon követelései, amelyek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően keletkeztek az adóssal szemben.
[246] Megállapította: 2009. évi LI. törvény 33. § (1) bekezdés. Módosította: 2011. évi CXCVII. törvény 69. § 18., 30., 32. pont, 2011. évi CCI. törvény 50. § b) pont, 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés h) pont, 2015. évi CXCIII. törvény 6. § b) pont.
[247] Dr. Kiss Gábor, a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője előadásáról készült emlékeztető (Bíróképző Akadémia).
[248] Csőke Andrea: Nagykommentár a csődtörvényhez Wolters Kluver Budapest, 2015. 519. oldal.
[249] A zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételárból levont költség, jogellenesen elszámolt felszámolási költség problémái A 2016. április 18-i tanácskozás vitaanyaga, készítette dr. Kovács Ildikó tanácselnök és dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva bíró.
[250] A Pécsi Ítélőtáblán 2015 áprilisában tartott regionális konferencia álláspontja.
[251] A tanácskozás elfogadta a Pécsi Ítélőtábla alábbi véleményét: Nyilvánvalóan vizsgálható az, hogy a levont költség olyan költség-e, amelyet a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése alapján le lehet vonni, ha nem, azaz a felszámoló nem vonhatta volna le a sérelmezett költséget, akkor arra kell a felszámolót kötelezni, hogy az ennek megfelelő, még ki nem fizetett összeget fizesse ki a zálogjogosultnak (meglévő pénzeszközből, vagy később befolyó bevételből, lásd 4. pont).
– Ha a költség levonható költség, úgy álláspontunk továbbra is az, hogy a mérték (indokoltság, pl. konkrét egy ügyben az a hivatkozás, miért 24 órás őrzésre kötött a felszámoló szerződést, miért nem időszakos ellenőrzésre) csak kártérítési felelősség körében vizsgálható.
– Amennyiben a bíróság úgy foglal állást, hogy a költség nem volt levonható, és a felszámolót kifizetésre kötelezi a hitelező javára, úgy a felszámoló e költséget nyilvánvalóan el fogja számolni felszámolási költségként. Ha e költség felszámolási költségként sem számolható el, és a hitelezők emiatt az intézkedés miatt élnek kifogással, akkor kerülhet alkalmazásra a Cstv. 51. § (3) bekezdése.
[252] Dr. Makó Péter: Módszertani ajánlás a vagyont terhelő zálogjogos és más egyéb zálogjogos hitelező igényének kielégítési sorrendjével kapcsolatos felszámolói eljárásra c. nem publikált dolgozatában fogalmazta meg ezeket a kérdéseket.
[253] Dr. Makó Péter: Módszertani ajánlás a vagyont terhelő zálogjogos és más egyéb zálogjogos hitelező igényének kielégítési sorrendjével kapcsolatos felszámolói eljárásra c. nem publikált dolgozatában ugyanezeket a kérdéseket elemzi.
[254] rPtk. 262. § (6) bek. A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban, vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik.
[255] 5:102. § [A körülírással meghatározott zálogtárgy] Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. A rendelkezési jog megszűnése ellenére fennmarad a zálogjog, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi forgalmon kívül vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor.
[256] A csökkenés határát nem közvetlenül, hanem közvetetten az alábbi jogkövetkezmény képezi:
Ptk. 266. § (4) bek.
Az elzálogosított vagyon – kielégítést veszélyeztető mértékű – csökkenése esetén a zálogjogosult az átalakító jognyilatkozatot a kielégítési jogának megnyílta előtt is megteheti.
[257] Az előterjesztést és az emlékeztetőt dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette.
[258] Ilyen volt például a Ko-nex Training Bt. kiadásában Béla Ferenc szerkesztésében megjelent anyag a csőd és felszámolások számviteléről, amelyben Vörös László adott tanácsokat a megjelenés idején felmerülő problémákra.
[259] A Pécsi Ítélőtáblán 2016. április 18-án tartott tanácskozás foglalkozott az aktuális kérdésekkel. "A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bírói gyakorlatban felmerült kérdések" c. vitaanyagot készítette: dr. Kovács Ildikó tanácselnök és dr. Berki Csilla bíró.
[260] A 2016. április 18-i tanácskozáshoz készült vitaanyag megállapítása (PIT honlapja).
[261] A hivatalból történő eljárás kérdését a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2016. október 20-i ülésére kitűzte. A vitaanyagot dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette (a PIT honlapján olvasható a vitaanyag.)
[262] Erről a kérdésről lásd részletesebben Juhász László: A kifogás és a közbenső mérleg szerepe a felszámolási eljárásban (Céghírnök 2016/4. 4. oldal).
[263] Ha a kifogás fogalmának az eredetét keressük, a római jogig kell visszamennünk. A római jogban a kifogás a formula alkatrészeként került kialakításra. Az exceptio a formulának olyan toldata, amelyben a praetor utasítja a bírót, hogy abban az esetben, ha az intentióban foglaltakat bizonyítva látja, vizsgáljon meg még egy újabb, az exceptioban felhozott ténykörülményt, s ha ez valónak bizonyul, az intentio valósága ellenére mentse fel az alperest. Szladits úgy említi a kifogást, mint amely hatalmasságok a kötelezettet védelmi eszközül illetik meg az ellene támasztott igény ellen (Magyar magánjog vázlata. Bp., 1937 I. kötet 119. oldal).
[264] A mai magyar eljárás és anyagi jog a kifogást szintén a védekezés egyik formájának tekinti. Juhász László: Csődjog, egyetemi jegyzet Pécs, 2002.
[265] Megjelent: Magyar Közlöny 2015/26.
[266] A joggyakorlat-elemző csoport a kérdést megvitatva az alábbiakban határozott:
„Ezt követően a csoport tagjai abban foglaltak állást, hogy a kérdést egyértelműen csak jogszabály-módosítással lehet megoldani. Ahhoz viszont, hogy a jogalkotó részére világos kép alakuljon ki a két álláspont érveiről, szükséges azokat konkrét jogszabály-módosítási javaslatokkal együtt kidolgozni.” Emlékeztető 2016.El.II.JGY.G.1.
[267] Hatályon kívül helyezte: 1997. évi XXVII. törvény 34. § (3) bekezdése.
[268] Emlékeztető a tanácskozásról. Készítette dr. Kovács Ildikó tanácselnök. A kérdést a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma a 2016. október 20-i ülésére kitűzte. Az előterjesztést dr. Kovács Ildikó tanácselnök készítette. Az előterjesztés olvasható a PIT honlapján.
[269] Csőke Andrea: Zálogjog és engedményezés a felszámolási eljárásban - esetek a Kúria döntéseiből (Céghírnök 2016/8. 7. oldal).
[270] A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal i. m. 662-663. oldal. Írta: Gárdos Péter.
[271] A 2013. évi CCLII. törvény 188. § (10) bekezdés a) pontja szerint módosított szöveggel lép hatályba.
[272] A Csőd, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár (szerk. Csőke Andrea) KJK-Kerszöv 2001. kiadványban a szerző azt az álláspontot foglalja el, hogy névértéken kell a követeléseket engedményezni.
[273] A tanulmány címe: A be nem hajtott követelések, értékesítetlen vagyontárgyak felosztása a felszámolási eljárásban. Polgári Jog 2016. szeptemberi szám.
[274] Szt. 15. § (3) és (8) bekezdés.
[275] 65. § (1)-(7) bekezdés.
[276] Csőke Andrea: Nagykommentár a Csődtörvényhez.
[277] A bírósági tanácskozásra dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva táblabíró készített - egy már idézett - szakmai anyagot: A be nem hajtott követelések, értékesítetlen vagyontárgyak felosztása a felszámolási eljárásban, a követelések kezelése címmel. A tanulmány megjelent a Polgári Jog 2016. szeptemberi számában.
[278] Megállapította: 2014. évi XV. törvény 73. § (16) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[279] A témát feldolgozta Kiss Gábor A felszámoló kártérítési felelőssége c. cikkében. (Gazdaság és Jog 2009/10. száma) és Nochta Tibor: Néhány problémafelvetés a felszámoló magánjogi felelősségéről (Csőd Felszámolás Válság 2012/2. száma).
[280] A Kúrián 2015 novemberében tartott tanácskozásra a Győri Ítélőtábla által készített anyagban rögzítette, hogy a Cstv. 51. §-a szerinti kifogás előterjesztési határideje 8 nap, az 56. §-ban szabályozotté pedig 30 nap. Gyakran a hitelező a záróanyagból szerez tudomást a felszámoló valamely jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, amit korábban nem tudott kifogásolni. A törvényből és a bírósági tájékoztatásból kiindulva 30 napon belül terjeszti elő azt a kifogást, ami valójában a Cstv. 51. §-a szerinti 8 napon belül benyújtandó kifogás tárgya lehet. A tanácskozás támogatta Győri Ítélőtábla javaslatát, miszerint külön igazolási kérelem nélkül is be kell fogadnia 30 napon belül előterjesztett, de valójában a Cstv. 51. §-a szerinti kifogást, annak elbírálása során pedig az 51. § szerint kell eljárni. A Kúriának két határozata volt (Gfv.VII.30.342/2014/4., Gfv.VII.30.109/2012/2.), ahol elvégezte a kétfajta kifogás elhatárolását.
[281] Gyöngyösiné Antók Éva tanulmányából idéztem (Polgári Jog 2016. szeptember).
[282] Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.471/2010/2.
[283] A be nem hajtott követelések, értékesítetlen vagyontárgyak felosztása a felszámolási eljárásban. Polgári Jog 2016. szeptember
[284] Megállapította: 2014. évi XXXVII. törvény 155. §. Hatályos: 2014. szeptember 16-tól.
[285] Megállapította: 2014. évi XXXVII. törvény 155. §. Hatályos: 2014. szeptember 16-tól.
[286] Óvári Kelemen: A Magyar csőd és csődeljárás i. m. 45. oldal.
[287] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Juhász László Felszámolás - felszámolási költségek c. cikke, Gazdaság és Jog 2006/5. szám.
[288] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (20) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[289] Beiktatta: 2015. évi CVIII. törvény 1. §. Hatályos: 2015. július 9-től. Módosította: 2015. évi CXCIII. törvény 6. § c) pontja.
[290] Radnay József A Csődben, illetve a felszámolási eljárásban kedvezményezett bérkövetelések c. cikke ezzel a kérdéssel foglalkozik (Gazdaság és Jog 1994/5. szám).
[291] Patassy Benedek A felszámolási eljárás megindítása után keletkezett követelések anyagi- és eljárásjogi kérdései c. cikkében (Magyar Jog 1992/11. szám) a Cstv. eredeti szövege alapján elemzi a felmerülő jogalkalmazási kérdéseket.
[292] Lásd ezzel kapcsolatban: A felszámolási költségek elszámolása. Zámbó Tamás Céghírnök 2000/7. száma.
[293] A joggyakorlatban ismertetésre kerülő legfelsőbb bírósági eseti döntések ellenére a magam részéről is osztom azokat az aggályokat, amelyeket a kialakult gyakorlattal kapcsolatban: A csőd-, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár szerzői megfogalmaztak: lásd idézett mű 465-473. oldal.
[294] 2012-ben 6,617 millió Ft-ot fordított az állam bérgarancia alapján kifizetésre. Ezzel szemben a törlesztés a 20%-ot sem éri el (dr. Szűcs István Végrehajtási eljárás és a csőd- és felszámolási eljárás kapcsolódása, valamint egyes eljárási cselekmények összevetése c. szakdolgozatban közzétett adatok.) A szerző felveti, hogy a magyar bérgarancia-rendszer nagyvonalú, Németországban háromhavi, Nagy-Britanniában 8-10 heti bér kifizetése történik bérgarancia alapján.
[295] Hasonló álláspontot foglal el Csőke Andrea: Kialakulóban lévő egységes gyakorlat a Csődtörvény alkalmazásában? IV. rész. Céghírnök 2007/11. száma, a vonatkozó részt szó szerint idézem. Egyetértek azzal, hogy a szabályozás következetlen.
[296] Dr. Kovács László a Szegedi Ítélőtábla döntését fontos fejleménynek tekintette. (Egy fontos határozat a zálogjogról. Céghírnök 2005/2. szám.)
[297] Ezt az álláspontot foglalta el a Csőd, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár zálogjoggal foglalkozó fejezet szerzője, Csőke Andrea is, i. m. 409-418. oldal.
[298] Eltérő álláspontot foglal el: A csőd, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár szerzője, lásd i. m. 417. oldal.
[299] Zámbó Tamás: Kielégítési elsőbbség zálogjog alapján (Magyar Jog 1997/2. szám) c. cikkben a II. Cstv. Novella változásait elemzi a 2001-ben módosult zálogjogi rendelkezésekről "A zálogjog néhány új szabályáról" c. cikkében (Gazdaság és Jog 2002/1. szám) ír a szerző.
[300] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (13) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[301] Csőke Andrea - Juhász László: Az új Ptk. hatása a csődtörvényre (Csőd Felszámolás Reorganizáció 2014/1-2. szám). A cikk megírása után történt szakmai tanácskozásokon felmerült, hogy amennyiben nem a teljes figyelembe vehető vagyont terheli a körülírással meghatározott zálogjog, nem a 49/D. § (1) bekezdése alapján kerül kielégítésre, hanem egyszerűen nem biztosított lesz a követelés.
[302] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (13) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[303] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 57. §. Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés i) pontja.
[304] Az állam a járadék jellegű követelések kifizetésére 2009-ben 973 271 000, 2010-ben 168 554 000, 2011-ben 219 004 000, 2012-ben 185 199 000 Ft-ot fordított (NGM kimutatása).
[305] Megállapította: 2014. évi XXXVII. törvény 155. §. Hatályos: 2014. szeptember 16-tól.
[306] Csőke Andrea veti fel, hogy a törvény miért csak a kötvényt kezeli kivételként, amikor nagyon sokfajta értékpapír van forgalomban. Felvetésével teljesen egyetértek. (Csőke A.: Cstv. Complex Nagykommentár 507. oldal).
[307] Megállapította: 2016. évi LXVI. törvény 1. § (2) bekezdése. Hatályos: 2016. július 1-jétől.
[308] Erről a kérdéskörről részletesebben Dr. Szalay György és Dr. Vuleta Csaba Szavatosság és jótállási kötelezettségből eredő "látens" hitelezői igények teljesíthetőségének feltételei a felszámolási eljárásokban címmel írt dolgozatot.
[309] Megállapította: 2014. évi XXXVII. törvény 155. §. Hatályos: 2014. szeptember 16-tól.
[310] A jogszabályváltozásokat részletesen ismerteti jogeseten keresztül Dancs Mária i. m. 89-96. oldal.
[311] A 2012. évi LXXXVI. törvény 85. § (24) bekezdése szerinti szöveggel lép hatályba.
[312] Megállapította: 30/2014. (X. 9.) NGM rendelet 1. §. Hatályos: 2014. október 14-től.
[313] Megállapította: 30/2014. (X. 9.) NGM rendelet 2. §. Hatályos: 2014. október 14-től.
[314] A tanácskozásról készült feljegyzés az alábbiakat tartalmazza: "Az »árbevétel« és a »befolyt követelések« fogalmát és tartamát a Cstv. nem tisztázza, ezért sokáig eltérő joggyakorlatot folytattak a felszámolók és a bíróságok. Mára már kikristályosodni látszik, hogy mindkét fogalom értelmezésénél a bruttó - áfa összegével növelt - összeget lehet a díj alapjának tekinteni. Az árbevétel fogalmának tisztázására a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény rendelkezései hívhatók segítségül. Azonban az árbevétel fogalmát - álláspontunk szerint - szűken kell értelmezni, mert nem minősül árbevételnek a lekötött betétből eredő kamat. A felszámolói díj alapját továbbá csak a felszámolás kezdő időpontja után, a felszámoló által behajtott követelések képezhetik, a felszámolás kezdő időpontja előtti termelési vagy egyéb bevétel nem sorolható ide.
[315] Valójában a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalala hat számlát vezet, s jellemző a tevékenységére, hogy 2012-ben a felszámolók kérelmére 15 564 db egyedi kimutatást készített a kötelező évi kettő tájékoztatás mellett.
[316] Zsiga László állította össze azt a kérdéscsomagot, amely a 2011. évi módosítással kapcsolatos kérdéseket elemzi.
[317] Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése PTE. Pécs, 2005. 87. oldal.
[318] Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.911/2011/2. szám.
[319] Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.121/2008/3.
[320] Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése, i. m. 118-122. oldal.
[321] A 2016. október 20-i kollégiumi ülésre készült előterjesztés elolvasható a PIT honlapján. Készítette dr. Kovács Ildikó tanácselnök.
[322] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 57. §-a. Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés i) pontja.
[323] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 58. §-a. Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés g) pontja.
[324] Vuleta Csaba: A csődtörvény 63. § (2) bekezdésének értelmezéséhez, Céghírnök 2000/6. száma.
[325] Lásd a Csőke Andrea által szerkesztett Csőd, felszámolás, végelszámolás Kiskommentár 502-506. oldal.
[326] Lásd ezzel kapcsolatban Dr. Gál Judit - Dr. Vezekényi Ursula: Cégjogi kalauz HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2008. 408-410. oldal.
[327] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdése. Hatályos: 2014. július 1-jétől.
[328] Sztanó Imre - Vörös Miklós: Számviteli alapismeretek 2001. Saldo Rt. Budapest, 95-96. oldal.
[329] Megállapította: 2011. évi CXCVII. törvény 59. §-a. Módosította: 2012. évi CIV. törvény 16. § d) pontja, 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés g) pontja, (19) bekezdés f) pontja.
[330] Az anyagot dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva csoportvezető bíró készítette.
[331] A Csőke Andrea által szerkesztett "A csődtörvény magyarázata" Complex Kiadó, Budapest 2009. kommentár szerzőjének álláspontja szerint a fellebbezési jogra az 56. § (1) bekezdésben írtak alkalmazhatók. Ezzel az állásponttal nem értek egyet. A fellebbezési jog korlátozásának kifejezettnek kell lennie.
[332] Ezzel a kérdéssel foglalkozik Gyöngyösiné Antók Éva: Adós vezetőjének eljárási költségekben marasztalása a Csődtörvény 63/B. § (6) bek. alapján c. cikke (Céghírnök 2015/1-2.).
[333] Csőke Andrea: A stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségi eljárásai, Céghírnök, 2012. februártól kezdődő számaiban részletekben jelenik meg. A Complex Nagykommentár ugyanezt az anyagot tartalmazza.
[334] Megállapította: 2013. évi XLVI. törvény 1. § (3) bekezdése. Hatályos: 2013. április 20-tól.
[335] Beiktatta: 2015. évi CVIII. törvény 2. §. Hatályos: 2015. július 9-től.
[336] Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 91. §-a. Hatályos: 2014. március 15-től.
[337] Hatályon kívül helyete: 2012. évi CIV. törvény 17. § b) pontja. Hatálytalan: 2012. július 16-tól.
[338] Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (17) bekezdés k) pont. Hatályos: 2014. március 15-től.
[339] A NAV Felszámolási és Végrehajtási Főosztály adatai szerint 2012-ben 629 185 000 Ft-ot fizetett a NAV regisztrációs díj címén.
[340] Beiktatta: 2011. évi CXCVII. törvény 67. § (2) bekezdése. Hatályos: 2012. január 1-jétől.
[341] Módosította: 2014. évi XCIX. tv. 183. §. Hatályos: 2014. december 3-tól.
[342] Módosította: 2014. évi XV. törvény 73. § (26) bekezdés l) pontja.
[343] Beiktatta: 2012. évi CXCVII. törvény 5. § (2) bekezdése. Hatályos: 2012. december 16-tól.
[344] Beiktatta: 2012. évi CXCI. törvény 2. § (2) bekezdése. Jelölését módosította: 2013. évi CCLII. törvény 91. § (18) bekezdése.
[345] Megállapította: 2015. évi CLXXI. törvény 4. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[346] Beiktatta: 2014. évi LXXIII. törvény 2. § (11) bek. Hatályos: 2014. november 26-tól.
[347] Beiktatta: 2015. évi CVIII. törvény 4. §. Hatályos: 2015. július 9-től.
[348] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 5. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[349] Beiktatta: 2015. évi CXCIII. törvény 5. §. Hatályos: 2015. december 12-től.
[350] Lásd 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet 30. §.
[351] Megállapította: 2014. évi XV. törvény 73. § (23) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[352] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (24) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[353] Beiktatta: 2014. évi XV. törvény 73. § (25) bekezdése. Hatályos: 2014. március 15-től.
[354] Lásd 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet 1-9. alcím.
[355] Megállapította: 2014. évi XXXV. törvény 8. § (1) bek. Hatályos: 2014. július 16-tól.
[356] Megállapította: 2014. évi XXXV. törvény 8. § (2) bek. Hatályos: 2014. július 16-tól.
[357] Beiktatta: 2015. évi CLXXI. törvény 6. §. Hatályos: 2015. november 14-től.
[358] Lásd: 29/2016. (VII. 28.) NFM rendelet.
[359] Lásd 37/2012. (XII. 17.) NGM rendelet.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.