adozona.hu
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/2066. számú törvényjavaslat indokolása
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló T/2066. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 17. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép :
[17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:]
"c) az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, társasági adó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, továbbá az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapír, valamint a dol...
[17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:]
"c) az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, társasági adó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, továbbá az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapír, valamint a dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként személyi jövedelemadót nem viselő módon a társas vállalkozástól megszerzett üzletrész, részvény is;"
2. § E törvény a kihirdetésének napján lép hatályba.
"(4) Ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügyletben részt vevő, számviteli törvény szerinti gazdálkodók egyike a másik 100%-os tulajdonában áll vagy a gazdálkodók egyazon személy 100%-os tulajdonában állnak, akkor a gazdálkodó vagyonszerzésére a 12. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti táblázat I. csoportjára vonatkozó illetékmértékeket kell alkalmazni. Akkor is ezeket az illetékmértékeket kell alkalmazni, ha a gazdálkodó gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó 100%-os tulajdonában áll."
Fentiekből az következik, hogy a gazdasági társaságokat az ingyenesen átvett eszközök után illetékfizetési kötelezettség terheli az általános mérték alapján, 2007. január 1-jétől pedig a tulajdonviszonyoktól függően lehet a kedvezményes mértékű kulcsokat alkalmazni.
A gazdasági társaságok az ingyenesen átvett eszközök után - az illetéktörvényben külön szabályozott ingatlan, valamint gépjármű ügyleteket kivéve - illetékfizetéssel nem számoltak, s nem is teljesítettek, annak ellenére, hogy gyakran éltek a tőkeátcsoportosítás ezen egyszerű módjával, ezt a gyakorlatot teljesen szabályosnak (illetékmentesnek) tekintve.
Az illetéktörvény módosított rendelkezéseit a 2007. január 1-jét követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott ajándékozási illetékügyekben kell alkalmazni. Az átmeneti rendelkezések szerint mentesül az ajándékozási Képviselői önálló indítvány illeték megfizetése és az ajándékozási illetékkötelezettség elmulasztása miatti jogkövetkezmények alól a számviteli törvény szerinti gazdálkodó az olyan vagyonszerzése után (kivételt képez az ingatlan és a gépjármű megszerzése), amely 2006. december 31-ig megkötött és ezen időpontig teljesített jogügylet alapján történt.
Megalapozott vélemény kialakításához figyelembe kell vennünk az ajándékozás számviteli, társasági adó szerinti, valamint a Polgári Törvénykönyv szerinti szabályozását is.
Az illetéktörvény 11. § (1) bekezdése szerint az ajándékozási illeték tárgya (továbbiakban ingyenesen kapott eszköz, ajándék) ingatlan, ingó és vagyoni értékű jog. Ingóságnak minősül a fizetőeszköz, az értékpapír és minden ingatlannak nem minősülő dolog.
Az illetéktörvény helyes értelmezését, alkalmazását nehezíti, hogy az illetéktörvény nem határozza meg a vagyoni értékű jog fogalmát, továbbá nem fejti ki azt sem, hogy a dolog fogalma alatt pontosan mit kell érteni.
A Ptk. szerint az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles . A törvény szerint az ajándékot az ajándékozó bizonyos esetekben visszakövetelheti, pl. ha a létfenntartásához arra szüksége van és a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti az ajándék visszaadása. Az ajándékozó akkor is visszakövetelheti az ajándékot, illetve az ajándék helyébe lépett értéket, ha a megajándékozott az ajándékozó rovására súlyos jogsértést követ el, vagy ha az a feltevés, amire figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
A számviteli törvény (Szt.) szerint az ingyenesen kapott eszközöket a társaságoknak a számviteli törvény előírásai figyelembevételével kell könyveikben nyilvántartaniuk, amely jellemzően kétféle módon történhet:
- egyéb bevételként jelentkezik a társaságoknál (Szt. 77. § d) pont);
- rendkívüli bevételként az ajándékozás időszakában, illetve halasztott bevételként időbelileg elhatárolva az eszközökhöz kapcsolódó ingyenesen kapott eszköz (Szt. 86. §).
A számviteli törvény alapján ingyenesen kapott eszközként értelmezhető:
- a költségek, ráfordítások ellentételezésére kapott támogatás juttatás összege;
- elengedett, elévült kötelezettségek összege;
- a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, véglegesen átvett pénzeszközök;
- a térítés nélkül kapott szolgáltatások piaci értéke;
- a térítés nélkül átvett eszközök piaci értéke;
- a fejlesztésre visszafizetési kötelezettség nélkül kapott pénzeszközök összege.
Tartalmi szempontból a számviteli törvény tágabban értelmezi az ingyenes eszközátvételt, beleérti az elengedett, elévült kötelezettségek összegét is, amely a megajándékozottnál (annak beszámolójában az eszköz oldalon nem,) "csak" a rendkívüli bevételek között jelenik meg.
A társasági adóról szóló törvény az előzőekben felsoroltakat társasági adóalap csökkentő tételkent engedi figyelembe venni a bevételként való elszámolás időszakában, ugyanakkor az ajándékozónál adóalap-növelő tételként kell figyelembe venni, amely után társasági adó fizetési kötelezettség keletkezik . A társasági adóról szóló törvény szakszerűen a gazdasági társaságok által pontosan értelmezhetően kezeli az ingyenes eszköz átadást, átvételt.
Fentiek alapján igen nehéz döntési helyzetben vannak a gazdasági társaságok, egyszerre kellene megfelelniük a számviteli törvényben foglalt előírásoknak az ingyenesen kapott eszközök elszámolása tekintetében, ugyanakkor ez a gazdasági esemény a Ptk. szerint más értelmezést kap.
A Ptk. értelmezése szerinti ajándék a visszakövetelhetőség lehetősége miatt ellentétes a számviteli törvény szerinti véglegesen átadott eszköz fogalmával. Utóbbi, mint ahogy az elnevezés is mutatja, az átadást követően nem követelhető vissza.
Ingyenesen kapott bármilyen eszközt a felsoroltak értelmében a gazdasági társaságok a könyveikben saját tulajdonukként csak akkor tarthatnak nyilván, amennyiben az végleges, vissza nem követelhető, tehát a Ptk. értelmezése szerint nem minősül ajándéknak.
Amennyiben elfogadják a Ptk. szerinti értelmezést, akkor az ismertetett elszámolási módok nem alkalmazhatóak, mérlegen kívüli tételként, vagy kötelezettségekkel szemben kellene nyilvántartaniuk, illeték fizetési kötelezettség terhe mellett.
Látható hogy a jelenlegi szabályozás mellett a gazdasági társaságok esetében nem értelmezhető az ajándékozási illeték (a külön szabályozott ingatlan, gépjármű illeték kivételével).
A pénzeszközátadás (ellenszolgáltatás nélkül) a társaságok között adózott jövedelemből valósul meg . Az átadó társaságnak a társasági adóról szóló törvény 8 . § (1) bekezdés n) pontja alapján növelnie kell a társasági adóalapját az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül véglegesen átadott pénzeszköz értékével a törvényben foglalt eltérések figyelembevételével.
Ezen túl, amennyiben a vállalkozásból bármilyen jogcímen jövedelem kivonására kerül sor, a magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény megfelelő rendelkezései alapján megfizeti az adót.
Miután az illetéktörvény szabályozásának értelmezése során több kérdés fogalmazódik meg, véleményem szerint szükséges annak módosítása oly módon, hogy az illetékfizetési kötelezettség szabályozását a korábban alkalmazott gyakorlathoz kellene igazítani.
Az illetéktörvény jelenlegi szabályozása akadályozza, nehezíti a tőke szabad mozgását, és nem várható a költségvetés illetékbevételének emelkedése.
Álláspontom szerint a Ptk-ban nevesített ajándékozási szerződéstípus és a számviteli törvényben a gazdálkodó szervezetekre nevesített ingyenes eszközátadásra irányuló szerződéstípus külön-külön jogcímek és egymással össze nem moshatóak. Míg a Ptk-ban szabályozott ajándékozás alapvetően magánszemélyek közötti ingyenesen történő vagyonátadásra és megtámadhatóságra (eredeti állapot helyreállítására) épül, addig a számviteli törvényben szabályozott vagyonátadás a tőke szabad áramlásával, kapitalizációval függ össze. Ebből az is következik, hogy a jogbiztonság elvét sérti, ha a Ptk-ban szabályozott szerződéstípusra kívánják ráerőltetni más jogterület szerződéstípusát.
Az illeték mértékének a tulajdoni arány szerinti megkülönböztetése véleményem szerint alkotmányossági szempontból is aggályos.