Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    T/17991. számú törvényjavaslat indokolással - az uniós vámjog végrehajtásáról

    T/17991. számú törvényjavaslat indokolással - az uniós vámjog végrehajtásáról

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Tipus:
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 
    • Jogszabály indoklása: 2017. évi CLII. törvény

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az ennek végrehajtására kiadott európai uniós jogi aktusok rendelkezéseiből eredő nemzeti feladatok ellátása érdekében, az Európai Unió belső piacának működése, valamint a vámbevételek biztosítása céljából, figyelembe véve az uniós vívmányokat, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
    (1) A vámigazgatási ügyben az uniós vámjogszabályokat az e törvényben foglaltak figyel...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    T/17991. számú törvényjavaslat indokolással - az uniós vámjog végrehajtásáról
    2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról
    Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az ennek végrehajtására kiadott európai uniós jogi aktusok rendelkezéseiből eredő nemzeti feladatok ellátása érdekében, az Európai Unió belső piacának működése, valamint a vámbevételek biztosítása céljából, figyelembe véve az uniós vívmányokat, az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
    ELSŐ RÉSZ
    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
    I. FEJEZET
    1. A törvény hatálya
    1. § [A törvény hatálya]
    (1) A vámigazgatási ügyben az uniós vámjogszabályokat az e törvényben foglaltak figyelembevételével kell végrehajtani. E törvényt, valamint a Magyarországon alkalmazásra kerülő - behozatali vagy kiviteli eljárásra vonatkozó - nemzetközi szerződések rendelkezéseit kell alkalmazni az európai uniós jog által nem szabályozott kérdésekben az e törvény hatálya alá tartozó területen folytatott nemzetközi áruforgalommal kapcsolatos ügyekben, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.
    (2) E törvény területi hatálya - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - Magyarország területére terjed ki.
    (3) E törvény területi hatálya
    a) kiterjed a nemzetközi szerződés alapján külföldön létesített magyar vámhivatalra,
    b) nem terjed ki a nemzetközi szerződés alapján Magyarország területén külföldi vámhatóság által létesített szolgálati helyre.
    (4) E törvény személyi hatálya - a Harmadik Részben meghatározott kivétellel - a vámhatóságra és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) hatálya alá tartozó személyre terjed ki - ha rájuk a magyar jog irányadó -, ideértve a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott valamennyi szervezeti formát is.
    (5) Ha a vámigazgatási ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szabályai szerinti jogutódja lép. Ha az ügy tárgya dologi jogot érint, a kieső ügyfél helyébe az üggyel érintett dologi jog új jogosultja lép.
    (6) Eltérő rendelkezés hiányában az egyéb terhekre a vámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha azok kiszabását, illetve beszedését jogszabály a vámhatóság hatáskörébe utalja.
    (7) Ha vámjogszabály az áru tulajdonosáéhoz hasonló rendelkezési jogot említ, a rendelkezési jog tekintetében a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
    2. Értelmező rendelkezések
    2. § [Értelmező rendelkezések]
    E törvény alkalmazásában 1. adószabályok: adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást a központi költségvetés javára megállapító törvények,
    2. egyéb terhek: valamennyi olyan, az áru behozatalához kapcsolódó fizetési kötelezettség, amelynek kiszabása, beszedése, ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik, így különösen a jövedéki adó és az általános forgalmi adó,
    3. jövedéki termék: a jövedéki adóról szóló törvényben (a továbbiakban: Jöt.) ekként meghatározott termék,
    4. tartozás: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) által az adós részére közölt és az adós által - engedély nélkül - határidőre meg nem fizetett összeg,
    5. ügyfél: az a személy, akit a vámjogszabályok alapján jogok illetnek meg, illetve kötelezettségek terhelnek, ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vámjogi képviselőt, a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is,
    6. vámhiány: a keletkezett vámok és egyéb terhek és az annál kisebb összegben közölt vámok és egyéb terhek különbözete, továbbá a keletkezett, de nem közölt vámok és egyéb terhek összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét; a vámigazgatási bírság kiszabása szempontjából vámhiánynak minősül továbbá a szabályok be nem tartása miatt lefoglalt és elkobzott termékek esetében a keletkezett behozatali vámok és egyéb terhek összege, továbbá a 179. § (7) bekezdése alapján megállapított egyéb teher különbözete,
    7. vámhivatal: a NAV megyei (fővárosi) adó- és vámigazgatóságai és azok kirendeltségei, valamint a Kormány rendeletében meghatározott igazgatóságok,
    8. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vámjogszabályok, illetve a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggésben ügyféli kérelemre vagy hivatalból indult eljárás,
    9. vámszerv: a NAV vámigazgatási feladatot is ellátó szerve,
    10. vámigazgatási ügy: a vámjogszabályok rendelkezéseinek biztosítása érdekében a vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozandó döntés meghozatalára irányuló vámhatósági intézkedés, a vámellenőrzés, a jogsértés megállapítása, valamint tény, adat, állapot igazolása vagy nyilvántartás vezetése, illetve mindezeket érintő döntés érvényesítése.
    3. Eljárási alapelvek
    3. § [Alapelvek szerepe]
    A vámigazgatási eljárásokban - összhangban a vámjogszabályok rendelkezéseivel és az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkével - az eljárás minden résztvevője a rá irányadó szabályoknak megfelelően és az eljárás minden szakaszában az ebben az alcímben meghatározott alapelvek és alapvető szabályok érvényre juttatásával jár el.
    4. § [Jogszerűség elve]
    (1) A vámhatóság jogszabály felhatalmazása alapján, hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.
    (2) A vámhatóság a hatásköre gyakorlása során
    a) a szakszerűség, az ésszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően,
    b) a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét megtartva, indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,
    c) a vámjogszabályokban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben jár el.
    (3) A vámhatóság a szakszerűség és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az eljárás valamennyi résztvevőjének a legkevesebb költséget okozza, és a vámigazgatási eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen.
    5. § [A hivatalbóliság elve]
    A vámhatóság a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével a vámjogszabályok alapján hivatalból eljárást indít, amely során hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, és a vámjogszabályok keretei között felülvizsgálhatja a saját döntését és eljárásait.
    6. § [Az ügyfélre vonatkozó alapelvek]
    (1) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője a vámigazgatási eljárás során köteles jóhiszeműen eljárni és a vámhatósággal együttműködni, amely kapcsán magatartása nem irányulhat a vámhatóság megtévesztésére, az eljárás vagy a döntéshozatal késleltetésére.
    (2) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a vámhatóságot terheli.
    7. § [ A vámhatóságra vonatkozó alapelvek]
    A vámhatóság biztosítja, hogy a vámigazgatási eljárásban a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa (a továbbiakban: eljárás egyéb résztvevője) és az ügyfél a jogairól és a kötelezettségeiről tudomást szerezzen, előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását.
    II. FEJEZET
    4. Általános eljárásjogi rendelkezések
    8. § [Eljárási kötelezettség]
    A vámhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén vagy kijelölés alapján köteles eljárni. Ha a vámhatóság központi vagy területi szerve az eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a jogszabályban meghatározott felettes szerve az eljárás lefolytatására utasítja. Ha a felettes szerv nem intézkedik, akkor az eljárás lefolytatására a közigazgatási bíróság kötelezi a vámhatóságot.
    9. § [Joghatóság, hatáskör, illetékesség]
    (1) A vámhatóság a joghatóságát, hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja.
    (2) Ha a vámhatóság hatáskörének vagy illetékességének a hiányát észleli, és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező hatóság vagy szerv, akkor a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányban az ügyfél egyidejű értesítése mellett az ügyet 8 napon belül átteszi.
    (3) Ha a 39. § szerinti kérelmet másik tagállam vámhatóságának kell befogadnia, akkor erről az ügyfelet tájékoztatni kell.
    10. § [Hatásköri, illetékességi vita]
    (1) Az ügyben illetékes hatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg.
    (2) Ha ugyanabban az ügyben
    a) a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörét és illetékességét,
    b) a vámhatóság több szerve állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy
    c) a vámhatóság több szerve előtt indult az eljárás, és az eljárást elsőként megindító szerv ismeretében sem állapítható meg az eljárásra jogosult szerv,
    az érdekelt vámszervek kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb 3 munkanapon belül egyeztetni.
    (3) Az egyeztetést az a szerv kezdeményezi, amelyiknél az eljárás később indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik szervnél az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.
    (4) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, akkor illetékességi vita esetén az eljáró szervet a felettes szerv a kijelölési kérés felterjesztésének beérkezésétől számított 15 napon belül jelöli ki, míg hatásköri összeütközés esetén az eljáró hatóságot a közigazgatási bíróság jelöli ki.
    11. § [Adatkezelés]
    (1) A kérelemre induló eljárásban vélelmezni kell, hogy a kérelmező ügyfél a tényállás tisztázásához szükséges személyes adatok - ideértve a különleges adatokat is - kezeléséhez hozzájárult.
    (2) A vámhatóság gondoskodik arról, hogy a törvény által védett titok (a továbbiakban: védett adat) ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.
    (3) A vámhatóság az eljárása során annak lefolytatásához - jogszabályban meghatározott módon és körben - megismerheti azokat a védett adatokat, amelyek eljárásával összefüggnek, illetve amelyek kezelése az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges.
    12. § [Adatok zárt kezelése]
    (1) Indokolt esetben a vámhatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha a vámigazgatási eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni.
    (2) A szakértő az (1) bekezdésben foglaltak szerint az igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését kérheti.
    (3) A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet a vámhatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé.
    13. § [Nyelvhasználat]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámigazgatási eljárás nyelve a magyar.
    (2) Ha a vámhatóság nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem ismerő ügyfél ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási cselekménnyel járó vámigazgatási eljárást, a vámhatóság gondoskodik arról, hogy az ügyfelet ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt.
    (3) A magyar nyelvet nem ismerő ügyfél - a fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és viselése mellett - a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a vámhatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét.
    14. § [Kizárás]
    (1) A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el a vámigazgatási ügy tárgyilagos elintézése.
    (2) A vámigazgatási ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, az ügyfél képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a szakértő és a szemletárgy birtokosa.
    (3) A vámigazgatási ügy elintézésében nem vehet részt az a szerv, amelynek a vezetőjével szemben kizárási ok merült fel.
    (4) A vámigazgatási ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett.
    (5) Az ügyintéző a kizárási ok észlelését követően bejelenti a szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjének a kizárási ok fennálltát. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti.
    (6) A kizárás tárgyában a szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki és arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Ha a kizárási okot az ügyfél jelentette be, a kizárásról a vámhatóság végzésben dönt, és arról az ügyfelet is tájékoztatja.
    (7) Ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, az ügyfél a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal sújtható.
    (8) Ha a kizárási ok a szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben merül fel, akkor az ügyben a felettes szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű szerv jár el. A kijelölésről a felettes szerv végzésben tájékoztatja az ügyfelet.
    (9) Ha nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű szerv, akkor az a szerv jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn.
    (10) A felettes szerv a (9) bekezdésben foglaltakról az ügyfelet tájékoztatja.
    (11) A vámigazgatási ügyben az eljáró szerv kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ha a szervnél nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el.
    (12) A (11) bekezdés alapján hozott döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell.
    15. § [A kapcsolattartás általános szabályai]
    Ha a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján az információcsere és adattárolás elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon történik, valamint e törvény vagy uniós vámjogszabályok mást nem határoznak meg, akkor a vámhatóság az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott módon tart kapcsolatot az ügyféllel és az eljárásban résztvevőkkel.
    16. § [Betekintés az eljárás irataiba]
    (1) Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba. Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban.
    (2) A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be.
    (3) Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint ha a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Az iratbetekintési jog - a személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért - az adópolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolható.
    (4) Nem lehet betekinteni a) a döntés tervezetébe,
    b) a vámhatóság belső levelezésébe,
    c) az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a vámhatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el,
    d) felhasználói vagy megismerési engedély hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba,
    e) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.
    (5) Az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A vámhatóság a kérelemnek - a körülmények körültekintő mérlegelése alapján - akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában.
    (6) Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a vámhatóság megismerhetetlenné teszi azokat a személyes és védett adatokat, valamint az (5) bekezdés szerinti adatokat, amelyek megismerésére az iratbetekintésre jogosult személy egyébként nem jogosult.
    (7) A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti személy kérelmére - annak vizsgálata mellett, hogy a (4)-(6) bekezdés szerinti okok a kérelem elbírálásakor fennállnak-e - az iratbetekintést biztosítja, vagy végzésben dönt az iratbetekintési kérelem korlátozásáról vagy elutasításáról.
    (8) Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. A másolatot és a kivonatot a vámhatóság kérelemre hitelesíti.
    (9) Az iratbetekintésre jogosult - a (4)-(8) bekezdés szerint - az eljárás végleges lezárását követően is betekinthet a vámhatóság kezelésében lévő iratokba.
    (10) Ha a vámhatóság nem tudja megállapítani, hogy az iratbetekintési kérelem benyújtásakor az (5) bekezdés szerinti korlátozás okai fennállnak-e, az üzleti és más méltányolható magánérdek alapján védelemre jogosultat nyilatkozattételre hívja fel. Az iratbetekintés nem tagadható meg, ha a jogosult határidőben nem nyilatkozik.
    III. FEJEZET
    5. Az egyes vámhatósági intézkedések különös szabályai
    17. § [Biztosítási intézkedések]
    (1) Ha a vámigazgatási eljárás során az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított 5 napon belül a vámhatóság biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendeli el, vagy a meghatározott dolgot lefoglalja.
    (2) A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha
    a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a vámhatóságnál vagy a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,
    b) elrendelésének oka egyébként megszűnt.
    (3) Ha megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség teljesítése elmaradásának veszélye áll fenn, a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseket - ideiglenes biztosítási intézkedésként - 3 napon belül megteszi.
    (4) Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a vámigazgatási eljárást befejező döntés véglegessé válásával.
    18. § [Lefoglalás]
    (1) Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a lefoglalás mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámszerv jogosult valamely áru és eszköz birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: lefoglalás).
    (2) A lefoglalás érdekében az áru és eszköz birtokosát fel kell szólítani, hogy az árut és eszközt adja át. Nem köteles az áru és eszköz átadására az, aki tanúként nem hallgatható meg, valamint az, aki az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadhatja, ha a számára információt átadó személy kilétét az áru és eszköz átadásával felfedné.
    (3) Az 51. § (4) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomás megtagadására jogosult személynek az áru és eszköz átadása alóli mentessége az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.
    (4) Ha az áru és eszköz átadására köteles személy nem adja át az árut és eszközt, a vámhatóság a lefoglalást foganatosítja, és az áru és eszköz átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújthatja.
    (5) A lefoglalás foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt áru és eszköz birtokosára kell alkalmazni.
    (6) Ha a lefoglalás elrendelésére az 51. § (4) bekezdés c) pontjára hivatkozás ellenére került sor, akkor a lefoglalást elrendelő végzés elleni fellebbezésnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.
    19. § [Lefoglalt áru és eszköz elszállítása és őrzése]
    (1) A vámhatóság a lefoglalt árut és eszközt elszállítja és megőrzi, vagy ha az elszállítás lehetetlen vagy aránytalanul magas költséggel járna, az árut és eszközt a birtokos őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. Ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek lefoglalt áru és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik.
    (2) A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt árut és eszközt egyedi azonosításra alkalmas módon írja le.
    (3) A lefoglalt árut és eszközt úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.
    (4) Az irat birtokosának kérelmére és költségére - ha ez a vámigazgatási eljárás érdekét nem veszélyezteti - a lefoglalt iratról hiteles másolatot kell kiadni.
    20. § [Lefoglalás megszüntetése]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a lefoglalást a vámhatóság megszünteti, ha
    a) az elrendelésének oka megszűnt,
    b) a vámhatóság a vámigazgatási eljárást megszüntette,
    c) a vámigazgatási ügy érdemében döntést hozott, vagy
    d) a vámjogszabályok megsértésével összefüggésben indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot megkereste.
    (2) Eltérő rendelkezés hiányában a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt árut és eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták, feltéve, hogy a lefoglalással kapcsolatos költségeket megfizeti. Ha a vámhatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek.
    (3) A lefoglalt áru és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja vagy annak, akitől azt a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta. Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása helyett a vámhatóság a 22. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott módon jár el.
    (4) Ha a lefoglalt dolog tulajdonosa, birtokosa a lefoglalt árut és eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül nem veszi át, akkor a vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz értékesítése felől intézkedik. Az értékesítésből befolyt ellenérték a kiadni rendelt, de át nem vett áru és eszköz helyébe lép és elsődlegesen a vámok és egyéb terhek, másodsoron a felmerült költségek kiegyenlítésére szolgál.
    (5) Az értékesítés meghiúsulása esetén a vámhatóság a kiadni rendelt árut és eszközt megsemmisíti. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.
    (6) Az ügyfélnek kiadandó árut és eszközt a vele szemben más vámigazgatási eljárásban megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani.
    21. § [Lefoglalt áru értékesítése]
    (1) A vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről dönt, ha a lefoglalt áru és eszköz gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan.
    (2) A vámhatóság a lefoglalt áru és eszköz előzetes értékesítéséről akkor is dönthet, ha a lefoglalt áru és eszköz
    a) kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen az áru és eszköz értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna,
    b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.
    (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetben a lefoglalt áru és eszköz akkor értékesíthető, ha a vámhatóság felhívásától számított 5 napon belül a lefoglalt áru és eszköz kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.
    (4) A lefoglalt áru és eszköz értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt áru és eszköz helyébe lép.
    22. § [Elkobzás]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámigazgatási eljárás során a vámhatóság elkobozza azt a dolgot,
    a) amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
    b) amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,
    c) amely jogsértés elkövetése útján jött létre,
    d) amelyre a jogsértést elkövették, vagy amelyet a jogsértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
    e) amelyet az érintett jogsértő a jogsértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.
    (2) Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében
    a) az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az érintett jogsértő tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos a jogsértésről előzetesen tudott és a dolog ilyen célú használatába beleegyezett,
    b) az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a jogsértőre vagy a dolog tulajdonosára a jogsértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.
    (3) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll. Az elkobzást követően az elkobzott dolgot a vámhatóságnak az e törvény rendelkezéseinek megfelelően értékesítenie kell.
    MÁSODIK RÉSZ
    AZ EURÓPAI UNIÓ VÁMJOGÁNAK VÉGREHAJTÁSA
    IV. FEJEZET
    A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSI KÖRE, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
    6. A Vámkódex 5. cikkéhez
    23. § [Fogalommeghatározások]
    (1) A Vámkódex 5. cikk 1. pontja szerinti vámhatóság alatt Magyarország tekintetében a NAV-ot és jogszabály alapján a vámjogszabályok alkalmazására hatáskörrel rendelkező más hatóságot kell érteni.
    (2) A Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti, nemzeti jog által elismert ügyleti képességgel rendelkező nem jogi személy személyegyesülés az egyéni cég, a szakcsoport, a polgári jogi társaság, a társasház, a társasüdülő, a társasgarázs, az építőközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés.
    (3) A Vámkódex 5. cikk 31. pont a) alpontja alkalmazásában a természetes személynek akkor van Magyarország területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot életvitelszerűen belföldön tartózkodott.
    (4) E törvény, illetve a Vámkódex 39. cikk a) pontja alkalmazásában a kérelmező gazdasági tevékenységével összefüggő súlyos bűncselekmény alatt a 2013. június 30-ig hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 216/B. § (2) bekezdésében, 218. § (1)-(3) bekezdésében, 224/A. §-ában, 253. § (1)-(3) bekezdésében, 254. §-ában, 256/A. § (1) bekezdésében, 258/B. § (1)-(3) bekezdésében, 258/C. § (2)-(4) bekezdésében, 258/E. § (2) bekezdésében, 261/A. § (1)-(3) bekezdésében, 263. § (2) és (3) bekezdésében, 263/A. § (1)-(3) bekezdésében, 263/B. § (1) és (3) bekezdésében, 263/C. § (1) bekezdésében, 264. § (1)-(3) bekezdésében, 264/C. § (1)-(3) bekezdésében, 274. § (1) bekezdésében, 277/A. §-ában, 280. § (1)-(3) bekezdésében, 281. § (1) bekezdésében és a (3) bekezdés a) pontjában, 281/A. § (1) és (2) bekezdésében, 282. § (1) és (2) bekezdésében, (3) bekezdés b) pontjában és (4) bekezdésében, 282/A. § (1)-(3) bekezdésében, 283/A. § (1) bekezdésében, 283/B. §-ában, 303. § (1)-(4) bekezdésében, 317. § (1) és (4)-(7) bekezdésében, 318. § (1) és (4)-(7) bekezdésében, 326. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, valamint a XVII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 176. § (1)-(3) bekezdésében, 178. § (1)-(3) bekezdésében, 182. § (1)-(3) bekezdésében, 183. § (1) bekezdésében, 184/B. § (1)-(3) bekezdésében, 184/C. § (1)-(3) bekezdésében, 186. § (1)-(3) bekezdésében, 241. § (1) bekezdésében, 242. § (1) és (2) bekezdésében, 248. § (1) és (2) bekezdésében, 249. § (1) bekezdésében, 250. § (1) és (2) bekezdésében, 290. § (1)-(4) bekezdésében, 293. § (1)-(4) bekezdésében, 295. § (1) és (2) bekezdésében, 298. § (1), (1a) és (3) bekezdésében, 321. § (1) bekezdésében, 324. § (1) és (2) bekezdésében, 325. § (1)-(3) és (5) bekezdésében, 326. § (1)-(5) bekezdésében, 327. § (1)-(3) bekezdésében, 329. § (1)-(3) bekezdésében, 330. § (1) és (2) bekezdésében, 342. § (1) bekezdésében, 347. § (1) és (2) bekezdésében, 353. § (1)-(5) bekezdésében, 358. § (2) bekezdésében, 372. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, 373. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, 374. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, 375. § (1)-(5) bekezdésében, 379. § (1) és (3)-(6) bekezdésében, valamint a XXXVIII-XLIII. Fejezetében meghatározott bűncselekményeket kell érteni. Jogi személy gazdálkodó esetén további feltétel, hogy a fenti bűncselekmények elkövetése az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő javára a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott előny szerzését célozta vagy eredményezte és a bűncselekményt az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő
    a) ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el,
    b) tagja vagy alkalmazottja az engedélyezett gazdálkodó státusz iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő tevékenységi körében követte el, és azt a vezető tisztségviselő felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése megakadályozhatta volna.
    V. FEJEZET
    AZ ADATTÁROLÁS ÉS INFORMÁCIÓCSERE MÓDJAI
    7. Vámkódex 6. cikkéhez
    24. § [Számítógépes rendszerek működése]
    (1) Ha a vámhatóság váminformatikai rendszere hétköznapokon 8 órától 16 óráig (a továbbiakban: munkaidőben) 2 órát meghaladó, egyéb időszakban (a továbbiakban: munkaidőn kívül) 4 órát meghaladó időtartamban - nem üzemel, erről a vámhatóság e-mail útján tájékoztatja a gazdálkodókat, egyidejűleg a NAV Internetes Portálján közzéteszi az üzemszüneti feldolgozási rend bevezetését. A vámhatóság mind az üzemszüneti eljárás kezdetéről, mind az üzemszüneti eljárás befejezéséről küld tájékoztatást.
    (2) A gazdálkodó köteles a vámhatóságnak e-mail útján vagy személyesen haladéktalanul bejelenteni, ha a számítógépesített rendszere munkaidőben 2 órát meghaladó, munkaidőn kívül 4 órát meghaladó időtartamban nem üzemel.
    (3) Az (1) bekezdés szerinti bejelentés, az árunyilatkozat benyújtásával egy időben is megvalósulhat.
    (4) Az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján az üzemszüneti eljárás alkalmazását az érintett vámhivatal jóváhagyja és erről az ügyfelet értesíti.
    (5) Az érintett vámhivatal a (2) bekezdés szerinti bejelentés vizsgálata céljából bizonyítékot kérhet vagy a helyszínen ellenőrzést végezhet, továbbá az ügyfél rendszerét üzemeltető székhelye vagy telephelye szerint illetékes vámhivatalt is megkeresheti.
    (6) Az üzemszünet elhárulásáról a gazdálkodó e-mail útján vagy személyesen haladéktalanul értesíti a (3) bekezdés szerint érintett vámhivatalt. E vámhivatal a bejelentés tudomásul vételéről a gazdálkodót értesíti.
    (7) A Vámkódex 182. cikke vagy 185. cikke szerinti egyszerűsítés alkalmazása, valamint a Vámkódex 233. cikk (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti engedélyezett feladó vagy engedélyezett címzett eljárása esetén az érintett vámhivatal hivatalos idején túl bekövetkező üzemszünet során az engedélyes a (3) bekezdéstől eltérően maga dönt az üzemszüneti eljárás alkalmazásáról, melyről az illetékes vámhivatalt az üzemszüneti eljárás bevezetését követő munkanapon tájékoztatja. A (4) bekezdésben foglaltak ebben az esetben nem alkalmazandók.
    (8) A vámhatóság és a gazdálkodó között zajló információcsere kapcsán üzembe helyezett vagy üzembe helyezendő informatikai rendszerek tesztelése, a rendszerek használatához szükséges információk átadása, illetve a rendszerekhez használt szoftverek tanúsítása érdekében a vámhatóság a gazdálkodókkal együttműködési megállapodást köthet.
    VI. FEJEZET
    A SZEMÉLYEK VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
    8. A Vámkódex 9. cikkéhez
    25. § [Nyilvántartásba vétel]
    (1) A vámjogszabályok és az e törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben - ha e törvény másként nem rendelkezik - a vámhatóság jár el. Az adószabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a vámazonosító számra (a továbbiakban: VPID szám) történő hivatkozást a vámjogszabályok szerinti uniós vámazonosító számra (a továbbiakban: EORI szám) történő hivatkozásként kell értelmezni.
    (2) A 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28-i 2446/2015/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban: FJA) 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott kivétellel - a (9) bekezdésre figyelemmel - valamennyi, gazdálkodónak nem minősülő személynek nyilvántartásba kell vetetnie magát azon esetekben, amikor a vámhatósághoz elektronikus úton vagy papír alapon vám-árunyilatkozatot, vagy a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelmet nyújt be.
    (3) A vámhatóság az FJA 4. cikke alapján az EORI nyilvántartásba vételhez szükséges adatok benyújtását elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő módon azon Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti személyeknek engedélyezheti, akik a vámhatóság vonatkozó számítógépes rendszeréhez való közvetlen hozzáféréssel nem rendelkeznek.
    (4) Az elektronikus adatfeldolgozási módtól eltérő adatközlés a vámhatóság honlapján közzétett formanyomtatvány felhasználásával történik.
    (5) A Vámkódex 5. cikk 5. pontja szerinti gazdálkodónak nem minősülő, a Vámkódex 5. cikk 4. pontja szerinti személy a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon felül
    a) benyújtja a nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal, és
    b) a nem magyar állampolgárságú természetes személy esetén e személy úti okmányának típusát, számát, a kiállítás és a lejárat idejét, a kiállító hatóság illetőségét, elektronikus elérhetőségét.
    (6) A gazdálkodó a vámhatóság felé az adószabályban meghatározott adatokon felül
    a) bejelenti az Európai Unió területén letelepedett adózó esetén pénzforgalmi számla számait, és
    b) benyújtja a nyilatkozatát, arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e EORI számmal.
    (7) A vámhatóság kérheti a bejelentendő adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatását.
    (8) A vámhatóság vámazonosító szám igénylése esetén a bejelentés alapján EORI számot állapít meg a Vámkódex 9. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben.
    (9) A vámhatóság az FJA 6. cikk (2) bekezdése alapján a nyilvántartásba vétel mellőzésének indokoltságát az ügy körülményeire tekintettel alkalmanként állapítja meg.
    26. § [EORI szám érvénytelenítése]
    (1) A vámhatóság az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján érvényteleníti az általa kiadott EORI számot, ha
    a) az érintett személy cégbírósági bejegyzés, törzskönyvi nyilvántartásba vétel iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a kincstár elutasította, kivéve, ha az ügyfél igazolja a cégbíróság elutasító végzésének kézhezvételét követő 30 napon belül, hogy a cégbejegyzési kérelmének elutasítását követő 8 napon belül kérelmét ismételten benyújtotta és a bejegyzés iránti eljárás folyamatban van,
    b) az érintett személy cégbejegyzési eljárását a cégbíróság megszüntette,
    c) az érintett személynek a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság végleges végzésével elrendelte, vagy az érintett személyt a törzskönyvi nyilvántartásból törölték, valamint az egyéni vállalkozók nyilvántartásából törölték,
    d) az érintett személy által a rá irányadó szabályoknak megfelelően bejelentett székhelye nem valós cím,
    e) hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a bejelentett szervezeti képviselő nem valós személy,
    f) az adószám törlését kimondó határozat véglegessé vált, vagy
    g) a gazdálkodónak nem minősülő személy meghal.
    (2) A vámhatóság az EORI szám érvénytelenítéséről vámigazgatási eljárásban eljárva határozattal dönt.
    (3) Ha cégbírósági bejegyzésre kötelezett ügyfél esetében az érvénytelenítés elrendelésére az (1) bekezdés d) vagy e) pontja alapján került sor, a vámhatóság a határozat véglegessé válásának megállapítását követő napon a cégbíróság elektronikus úton történő értesítésével kezdeményezi az EORI szám érvénytelenítésével érintett ügyfélnyilvántartásból való törlését. Az EORI szám (1) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti érvénytelenítése esetén, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő ügyfelek esetében a vámhatóság a véglegessé válás megállapítását követő napon megkeresi az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet az érvénytelenítés tényének és időpontjának az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való bejegyzése érdekében, más, cégbírósági bejegyzésre nem kötelezett ügyfél esetében az érvénytelenítésről értesíti az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb szervet.
    (4) A vámhatóság az (1) bekezdés d) vagy e) pontjában meghatározott esetekben az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az ügyféllel.
    (5) A vámhatóság az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot megsemmisítő határozatról és a határozat véglegessé válásának időpontjáról értesíti a cégbíróságot, az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet vagy az ügyfél nyilvántartását vezető egyéb szervet.
    (6) Az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti tudomásra jutástól az EORI szám várható érvénytelenítésével érintett ügyfél EORI számát tartalmazó árunyilatkozat, értesítés, kérelem feldolgozását fel kell függeszteni a (2) bekezdés szerinti, az érvénytelenítési eljárás során hozott határozat véglegessé válásáig. A vámhatóság az elsőfokú döntés, illetve ha az ellen fellebbeztek, akkor a másodfokú döntés véglegessé válásának megállapítását követő napon intézkedik
    a) a felfüggesztés lezárásáról, ha az EORI szám érvénytelenítését elrendelő határozatot megsemmisítették,
    b) az árunyilatkozat, értesítés és kérelem elutasításáról, ha az EORI szám érvénytelenítését helyben hagyták.
    (7) Az EORI szám érvénytelenítésére irányuló kérelemre vagy hivatalból indult eljárás során az EORI szám érvénytelenítésére vonatkozó határozat akkor hozható meg, ha az adott EORI számon nyilvántartott ügyfél vonatkozásában az FJA 7. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti tudomásra jutás vagy az érvénytelenítésre irányuló kérelem befogadása előtt indult vámigazgatási eljárások lezárulnak, a vámhatóság az esedékes vám és egyéb terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettségeket előírja a folyószámlán, és a lejárt tartozások beszedése iránti intézkedéseket végrehajtja.
    (8) Az EORI szám érvénytelenítése az adószabályok szerinti VPID számként való alkalmazást közvetlenül nem szünteti meg. A VPID számként való alkalmazás megszüntetését a NAV az adóigazgatási eljárások lezárását és az adótartozás beszedését követően végezheti el.
    VII. FEJEZET
    INFORMÁCIÓNYÚJTÁS
    9. A Vámkódex 12. cikkéhez
    27. § [Vámtitok]
    (1) Vámtitok a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggő feladatai elvégzése során a vámhatóság tudomására jutott minden információ, függetlenül annak megjelenési formájától.
    (2) A vámhatóság, valamint alkalmazottja, volt alkalmazottja, az ellenőrzésbe vagy az eljárásba bevont minden más személy a feladatai ellátása során tudomására jutott minden, jogszabály által védett titkot köteles megőrizni.
    28. § [Vámhatóság általi adatigénylés]
    (1) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a tudomására jutott információk ellenőrzéséhez, a személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartásokból igényelhet adatot:
    a) a személy azonosítása érdekében a polgárok személyiadat- és lakcímnyilvántartásából, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartásból, a cégbírósági nyilvántartásból és az egyéni vállalkozói nyilvántartásból,
    b) az áru és gépjármű azonosításához a gépjármű-nyilvántartásból,
    c) a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételek ellenőrzése céljából, a 82. § (2) bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény kérelmező általi elkövetésének ténye vonatkozásában (időpont, bűncselekmény megjelölése, kiszabott büntetés és mellékbüntetés) a bűntettesek nyilvántartásából a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből,
    d) a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételek ellenőrzésével összefüggésben az FJA 28. cikk (2) bekezdésében meghatározottak végrehajtásának biztosítása céljából, a 82. § (2) bekezdésében meghatározott gazdasági tevékenységgel összefüggő súlyos bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt a kérelmezővel szemben indult büntetőeljárás vonatkozásában (eljáró szerv megjelölése, tagállam, az eljárás kezdő időpontja) a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából, a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény szerinti rendszerből,
    e) jogszabályi felhatalmazás alapján az abban meghatározott nyilvántartásokból.
    (2) A vámhatóság megkeresésére a hitelintézet a vámérték valódiságának, a vámtartozás, valamint az egyéb terhek befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat térítésmentesen szolgáltat.
    (3) A vámhatóság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szervétől természetes személyazonosító adatokkal vagy a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve által képzett kapcsolati kóddal vehet át adatokat.
    (4) A vámtitkot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és - ha a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.
    29. § [Tájékoztatás vámtitokról és összesített adatokról]
    (1) E § alkalmazásában a vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30 napon belül, illetve hivatalból tájékoztatja a vámtitokról
    a) a nemzetbiztonsági szolgálatokat törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából,
    b) a Rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervet és a terrorizmust elhárító szervet törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében,
    c) az ügyészt, valamint a nyomozó hatóságot törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából,
    d) a bíróságot az igazságszolgáltatási tevékenysége ellátása céljából,
    e) engedélyezési, ellenőrzési, felügyeleti, nyilvántartási, hitelesítési és piacfelügyeleti feladataik ellátása céljából,
    ea) a nemzeti külkereskedelmi államigazgatási szervet,
    eb) a kábítószer-prekurzorok kivitelének és behozatalának engedélyezésére kijelölt hatóságot,
    ec) a nemesfémvizsgáló és -hitelesítő hatóságot,
    ed) a közraktározás-felügyeleti hatóságot,
    ee) az Európai Unióba irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerével kapcsolatos feladatok ellátására kijelölt hatóságot,
    ef) a piacfelügyeleti hatóságot,
    eg) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet,
    eh) a piaci árinformációs rendszert működtető szervet,
    ei) a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokat,
    ej) az élelmiszerlánc-felügyeleti szervet,
    ek) a borászati hatóságot,
    el) az egyes árukra vagy országokra vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyezésre, felügyeletre kijelölt hatóságot,
    em) az egészségügyi államigazgatási szervet
    f) az agrárpolitikáért felelős minisztert az agrárrendtartással és a piacvédelmi elemzéssel összefüggő feladatok ellátása céljából,
    g) a minisztert, ha a tájékoztatás jogszabályban meghatározott feladata ellátásához szükséges,
    h) az egészségügyért felelős minisztert, illetve a külpolitikáért felelős minisztert ellenőrzési feladatai ellátása céljából,
    i) a kereskedelemért felelős minisztert dömping- és szubvencióellenes, piacvédelmi elemzési célokból,
    j) az igazságügyért felelős minisztert az Európai Unió felé fennálló kötelezettség teljesítése céljából,
    k) az Állami Számvevőszéket, továbbá a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet a hatáskörükbe tartozó ellenőrzések lefolytatása céljából,
    l) a Magyar Nemzeti Bankot a fizetési mérleg összeállítása céljából,
    m) a Központi Statisztikai Hivatalt statisztikai célból,
    n) a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt az energiastatisztikai adatok összeállítása érdekében, valamint az engedélyesként nyilvántartott gazdálkodók adatairól, hatósági feladatainak ellátása céljából,
    o) a kőolaj, kőolajtermék és földgáz biztonsági készletezésével összefüggő feladatokat ellátó szervezetet e feladatainak ellátása céljából,
    p) a közös jogkezelést végző szervezeteket a szerzői jogi törvényben meghatározott igény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátása céljából,
    q) a hagyatéki eljárásban eljáró közjegyzőt a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárás során és annak lefolytatása céljából,
    r) a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaságot az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kereskedelmi forgalomban történő kiviteli tevékenység folytatására jogosultnak az általa igénybe vehető szolgáltatásokról történő tájékoztatása céljából,
    s) a közlekedési hatóságot a Vámkódex 39. cikk e) pontja szerinti biztonsági és védelmi szabványokkal kapcsolatban a vámhatóság által lefolytatott eljárásának eredményéről a meghatalmazott ügynök vagy ismert szállító minősítésével kapcsolatos feladatok ellátása céljából.
    (2) A vámtitokról való tájékoztatás azon adatokra terjedhet ki, amelyek kezelésére az (1) bekezdés szerinti szervek törvény alapján jogosultak.
    (3) A vámtitok körébe tartozó adatok az Európai Unió és tagállamainak szervei részére a vámjogszabályokban foglaltak alapján adhatók át.
    (4) A vámtitok körébe tartozó adatok harmadik ország hatósága részére a vonatkozó, közigazgatási hatóságok közötti kölcsönös vámügyi segítségnyújtás tekintetében irányadó nemzetközi szerződésekben, valamint az e törvényben foglaltak alapján adhatók át.
    (5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján harmadik országba továbbított, természetes személlyel kapcsolatba hozható egyedi adatok kizárólag az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben foglaltak betartásával továbbíthatók.
    (6) Az adatok átadásáról az érintettet kérelmére az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szabályai szerint tájékoztatni kell.
    (7) A vámtitkot képező, személyes adatnak nem minősülő egyedi adatok adatfeldolgozási technikával kezelhetők és továbbíthatók, ha az adatbiztonság feltételeinek a fogadó állam eleget tesz.
    (8) E § alkalmazásában a vámhatóság megkeresés esetén annak beérkezésétől számított 30 napon belül, hivatalból tájékoztatja a kereskedelemért felelős minisztert és a külgazdasági ügyekért felelős minisztert a vámpolitikai, kereskedelempolitikai elemzési célokból összesített adatokról.
    30. § [Egyedi adatkezelés]
    (1) A vámhatóság és
    a) a 29. § (1) bekezdés e) pont ea)-ee) alpontjában meghatározott hatóságok, továbbá a 29. § (1) bekezdés e) pont ef) alpontja szerinti hatóság közül a gazdasági célú felhasználásra szánt egyes termékek (berendezések, készülékek, gépek és rendszerek), illetve a kötelező hitelesítés körébe tartozó egyes mérőeszközök piacfelügyeletére kijelölt hatóság, valamint a 29. § (1) bekezdés e) pont el) alpontja szerinti hatóság a vámeljárásokhoz, az áruk nemzetközi forgalmának ellenőrzéséhez köthető,
    b) a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv az engedélyezési, a bizonylatolási és export-visszatérítési,
    c) az egyes tagállamok vámhatóságai a vámunióból eredő,
    közös feladataik teljesítése érdekében - ha az adatvédelem technikai feltételei biztosítottak - adatkezeléseiket összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhetnek.
    (2) A 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését az érintett a vámhatósághoz intézett, írásban vagy elektronikus úton tett nyilatkozatban megtilthatja.
    (3) Az adatigénylés teljesítésének a (2) bekezdés szerinti megtiltása esetén a vámhatóság a 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését megtagadja.
    (4) Ha az érintett a 29. § (1) bekezdés r) pontja szerinti adatigénylés teljesítését követően tiltja meg az adatainak továbbítását, a vámhatóság a nyilatkozat megtételét követő, további adatigénylés teljesítését megtagadja és értesíti a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságot és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaságot az adattovábbítás megtiltásáról.
    31. § [Adatkérés]
    (1) Az ügyfél díjfizetés ellenében a NAV váminformatikai rendszerében levő, saját vámtevékenységéhez kapcsolódó forgalmi adatok lekérésére. A fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait a miniszter rendeletben állapítja meg.
    (2) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amely személlyel nem azonosítható, azonban nem adható át adat stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma 3-nál kevesebb. A fizetendő díj mértékének meghatározó szempontjait a miniszter rendeletben állapítja meg.
    (3) A vámtitok megőrzésének kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben, ha a pénzügyi információs egységként működő hatóság a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben meghatározott feladatkörében eljárva vagy külföldi pénzügyi információs egység írásbeli megkeresésének teljesítése céljából közvetlen hozzáféréssel lekérdez vagy írásbeli megkeresés útján kér vámtitoknak minősülő adatot a vámhatóságtól.
    10. A Vámkódex 15. cikkéhez
    32. § [Adatszolgáltatás a vámhatóság részére]
    (1) A vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérésének módja lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet.
    (2) Az információnyújtást az érintett akkor tagadhatja meg, ha arra nézve tanúvallomást nem tehet, vagy azt megtagadhatja.
    (3) Ha a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személy kéri, a vámhatóság az eredeti okmányok helyett az e személy által készített és általa az eredetivel egyezőként elismert másolatot veszi át, ha azt a vámhatóság a tényállás tisztázásához elégségesnek ítéli.
    (4) Ha a vámhatóság adatszolgáltatásra vonatkozó kérését elektronikus úton juttatja el az általa e célra működtetett elektronikus rendszeren keresztül a pénzügyi intézmény, a pénzforgalmi intézmény és a befektetési vállalkozás részére, a megkeresés, illetve annak teljesítése tekintetében az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air. tv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (5) Ha az ügyfél az adatszolgáltatási kötelezettségének a vámhatóság felhívására, a meghatározott időpontig nem tesz eleget, eljárási bírsággal sújtható, továbbá a vámhatóság a vámellenőrzést és az áruátengedést követő ellenőrzést felfüggesztheti és - az ellenőrzött ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.
    (6) A vámhatóság a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: vámmentességi rendelet) 107. cikke alapján történő vámmentes üzemanyag-behozatal esetén a vámmentességi rendelet 110. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettség ellenőrzése, valamint a vámmentességi rendelet 110. cikk (2) bekezdése szerinti vámfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alanyát kötelezheti a természetes személyazonosító adatai, továbbá a gépjármű belépésének és - ha történt ilyen - a kilépésének időpontjára, rendszámára, üzemmódjára vonatkozó adatok szolgáltatására.
    (7) A vámhatóság a vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom ellenőrzése során, érkező légi járat esetén az utasok repülésre történő bejelentkezése befejezésének időpontjától, induló légi járatok esetén a járatra történő utasfelvétel megkezdése előtt egy órával a légiközlekedésről szóló törvény alapján jogosult a személyszállítást végző légi fuvarozótól, a légiközlekedésről szóló törvényben meghatározott utas-nyilvántartási adatokat kérni.
    (8) A vámhatóságnak a (7) bekezdés szerint kapott adatokat az átvételüktől számított 24 óra elteltével törölnie kell, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy azokra a vámhatóságnak a bűnüldözési feladatai végrehajtásához szüksége van.
    11. A Vámkódex 16. cikkéhez
    33. § [Adatok megőrzése]
    A vámhatóság és a gazdálkodók elektronikus rendszerében tárolt adatokat, illetve azok bármilyen módosítását az adatok keletkezésének, illetve módosításának évétől számított tíz évig kell megőrizni.
    VIII. FEJEZET
    VÁMJOGI KÉPVISELET
    12. A Vámkódex 18. cikkéhez
    34. § [Vámjogi képviselet]
    (1) Más tagállamban letelepedett és a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított feltételeknek megfelelő személy vámjogi képviselőként való, a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásához
    a) érvényes engedélyezett gazdálkodói engedély, vagy a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított feltételeknek való megfelelésről a letelepedés helye szerinti vámhatóság által kiadott igazolás bemutatása és
    b) az állami adó- és vámhatóság által kiadott adószám, vagy a letelepedés helye szerinti tagállam által kiadott közösségi adószám
    szükséges.
    (2) Magyarországon letelepedett és a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított feltételeknek megfelelő személy más tagállamban vámjogi képviselőként való, a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásához a Vámkódex 39. cikk a)-d) pontjában megállapított feltételeknek való megfelelésről a vámhatóság igazolást állít ki.
    (3) A Ptk. szerinti törvényes képviselet nem minősül vámjogi képviseletnek.
    (4) Magyarországon a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés alapján a Vámkódex 5. cikk 6. pontja szerinti, Magyarországon letelepedett vámjogi képviselőként - az (5) és (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel, valamint a (7) bekezdés kivételével - a Vámkódex 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó vagy vámügynök járhat el. E §-t a Vámkódex 18. cikk (4) bekezdése alapján az Európai Unió vámterületén nem letelepedett vámjogi képviselőre is alkalmazni kell.
    (5) A vámügynök árunyilatkozat, vám-árunyilatkozat vagy értesítés benyújtása esetén járhat el vámjogi képviselőként.
    (6) Az (5) bekezdésben foglalt esetekben, valamint a kérelemre indult eljárások során - a 186. § (3) bekezdés kivételével - képviselőként a 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó is eljárhat.
    (7) A vámhatóság előtti jogorvoslati eljárásokban az ügyfelet a 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó, továbbá vámtanácsadó, valamint ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász képviselheti.
    13. A Vámkódex 19. cikkéhez
    35. § [A vámjogi képviselet általános szabályai]
    (1) A vámjogi képviseletre vonatkozóan eseti vagy állandó meghatalmazás vagy megbízás adható.
    (2) Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, az kiterjed az eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre.
    (3) Ha egy személy a vámigazgatási ügyben nem személyesen jár el, a vámhatóság az eljáró képviselő képviseleti jogosultságát megvizsgálja.
    (4) Ha egy személy a vámigazgatási eljárás során képviselőt jelöl ki, akkor az iratokat a vámhatóság a képviselő részére küldi meg azzal, hogy a személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű értesítésével.
    (5) A vámhatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az érintettet, ha az érintett és a vámjogi képviselő nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha valamely érintett határidőben nem nyilatkozik, a vámhatóság a rendelkezésére álló adatok és információk alapján dönt.
    (6) Ha a vámigazgatási ügyben a vámhatóság előtt vámjogi képviselőként ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász jár el, akkor a vámjogi képviselet típusának meghatározása mellett az ügyvédi tevékenységről szóló törvény ügyvédi meghatalmazásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (7) Ha a vámjogi képviselő olyan személy kijelölése alapján járna el a vámhatóság előtt, aki a Ptk. szerinti törvényes képviselet alatt áll, úgy e személynek a vámjogi képviselőt a törvényes képviselője útján kell meghatalmaznia.
    36. § [Vámjogi képviselet egyedi ügyben]
    (1) Az eseti jelleggel meghatalmazott személy a képviseleti jogosultságát - a 35. § (6) bekezdését kivéve - az e §-ban meghatározott módon köteles igazolni.
    (2) Az eseti meghatalmazást írásba kell foglalni, amely kapcsán a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát kérésre a vámhatóságnak benyújtani.
    (3) Az írásbeli eseti meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
    (4) A külföldön kiállított eseti meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.
    (5) Az eseti meghatalmazás visszavonása, felmondása a vámhatósággal szemben a hozzá való bejelentéstől, a többi személlyel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.
    (6) A vámjogi képviselet az ügyfél halála folytán a halál tényével szűnik meg.
    37. § [A vámjogi képviselet több ügyben]
    (1) A vámigazgatási ügyekben az állandó meghatalmazás vagy megbízás a vámhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az érintett vagy a képviselője a vámhatóság által rendszeresített - a NAV honlapján közzétett - formanyomtatvány alkalmazásával papíralapon vagy elektronikusan jelenti be.
    (2) Ha a vámjogi képviselet a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelem benyújtására vonatkozik, akkor a képviseletet elektronikusan kell bejelenteni.
    (3) Ha az állandó meghatalmazást vagy megbízást, illetve annak megszűnését a képviselő jelenti be, a vámhatóság a bejelentésről a meghatalmazót vagy megbízót írásban értesíti. A megbízó az állandó meghatalmazás vagy megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni a vámhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a képviselő is bejelentheti a vámhatóságnál. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése a vámhatósággal szemben a vámhatósághoz történő bejelentéstől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a képviselőt még a vámhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni.
    IX. FEJEZET
    A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATOS HATÁROZATOK
    14. A Vámkódex 22. cikkéhez
    38. § [Uniós és nemzeti szabályok egymáshoz való viszonya a kérelemre indult eljárásban]
    Eltérő rendelkezés hiányában az e törvény alapján kérelemre induló eljárásokban a Vámkódex 22-28. cikk szerinti kérelem alapján hozott határozatokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az e törvényben foglalt kiegészítésekkel.
    39. § [A kérelem]
    (1) Az ügyfél által a vámigazgatási eljárásban benyújtott kérelem olyan nyilatkozat, amellyel az ügyfél a vámigazgatási eljárás lefolytatását, illetve a vámhatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében.
    (2) Eltérő rendelkezés hiányában az ügyfél kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet.
    (3) E § rendelkezéseit az eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az eljárás valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni kell.
    (4) Ha a vámjogszabályok további követelményt nem állapítanak meg, a kérelem tartalmazza az ügyfél és képviselője azonosításához szükséges adatokat és elérhetőségét.
    (5) Nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
    (6) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.
    40. § [Hiánypótlás]
    Ha a kérelem tekintetében hiánypótlás szükséges, akkor a vámhatóság az FJA 13. cikk (1) bekezdése vagy a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2015/2447/EU bizottsági (a továbbiakban: VA) 12. cikk (2) bekezdése alapján jár el.
    41. § [A vámigazgatási eljárás megszüntetése]
    A vámhatóság az eljárást megszünteti, ha
    a) az ügyfél a Vámkódex 33. cikke szerinti kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelem esetén a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását,
    b) az eljárás okafogyottá vált,
    c) az igazgatási szolgáltatási díjat vagy a vámjogszabályokban meghatározott eljárások megindításának feltételeként díjat kell fizetni, és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a vámhatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt sem tesz eleget,
    d) az eljárás kérelemre indult, és a kérelmező ügyfél a kérelmét visszavonta, és az eljárás hivatalból való folytatásának nincs helye,
    e) a vámhatóság vámszerve megállapítja, hogy az ügyben más vámszerv már eljárt, vagy
    f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a nem megfelelő vagy érvénytelen képviselet esetén, a vámhatóság felhívására nem gondoskodik a képviselet ellátására alkalmas személy kijelöléséről vagy nem jár el személyesen.
    42. § [Az ügyintézési határidő]
    (1) Ha a vámjogszabályok valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről nem rendelkeznek, a vámhatóság haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza.
    (2) A szakhatóságkénti eljárásra irányadó ügyintézési határidő 30 nap, amely nem hosszabbítható.
    43. § [Igazolási kérelem]
    (1) Aki a vámigazgatási eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.
    (2) Az igazolási kérelemről a vámhatóságnak az a szerve dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt.
    (3) Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb 45 napon belül lehet előterjeszteni.
    (4) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
    (5) Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
    (6) Ha a vámhatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy határidőt megtartottnak tekinti, és ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.
    44. § [A szakhatóság közreműködése]
    (1) Ha a vámigazgatási ügy érdemi eldöntése más szerv vagy hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) hatáskörébe tartozó szakkérdés elbírálástól függ, a vámhatóságnak az elbírálásra jogosulttól kötelező állásfoglalást kell beszereznie.
    (2) Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha
    a) a vámjogszabályok a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapítanak meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett,
    b) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésre jogosulttól származik, és a kérelmet el kell utasítani.
    (3) A szakhatóság eljárására az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénynek a szakhatóság közreműködésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (4) Az ügyfél által benyújtott kérelemhez 6 hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolható be. A vámhatóság a kérelemmel benyújtott előzetes szakhatósági állásfoglalást szakhatósági állásfoglalásként használja fel.
    (5) E szakasz alkalmazásában a NAV Szakértői Intézete nem minősül szakhatóságnak.
    45. § [Idézés]
    (1) Azt, akinek személyes meghallgatása a vámigazgatási eljárás során szükséges, a vámhatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt a vámhatóság előtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a tartózkodási helyén is meg lehet hallgatni.
    (2) Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább 5 nappal értesüljön.
    (3) Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni.
    (4) Az idézésben meg kell jelölni, hogy a vámhatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
    (5) A vámhatóság szerve a vámigazgatási eljárás során az illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét székhelyére idézheti vagy ebből a célból másik vámszervet megkereshet.
    46. § [Idézéssel kapcsolatos jogsértések]
    (1) Ha az idézett személy
    a) a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy utólag megfelelően nem igazolja, vagy
    b) az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki,
    eljárási bírsággal sújtható.
    (2) Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, a vámhatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító végzést.
    (3) Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a törvényes képviselő a vámhatóság felhívására nem közli, a felhívott törvényes képviselő, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható.
    47. § [Értesítés eljárási cselekményről]
    (1) Ha nem szükséges az ügyfél idézése, a vámhatóság az ügyfelet az általa indítványozott tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti azzal a tájékoztatással, hogy az eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az ügyfél legalább 5 nappal korábban megkapja.
    (2) Nincs helye az ügyfél értesítésének, és zárt meghallgatást vagy szemlét kell tartani, ha a meghallgatandó tanú, szakértő vagy a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el, és a meghallgatás vagy szemle során a zártan kezelt adatok védelme nem biztosítható.
    (3) A szakhatóságot - ha az a feladat- és hatáskörét érinti - az eljárási cselekményről annak megtétele előtt legalább 5 nappal korábban értesíteni kell.
    48. § [A tényállás tisztázása]
    (1) A vámhatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.
    (2) A vámhatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
    (3) A vámigazgatási eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték. Bizonyíték többek között az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a vámellenőrzésről készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték.
    (4) A vámhatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját.
    (5) A vámhatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló szabad meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
    49. § [Az ügyfél nyilatkozata]
    (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy a vámigazgatási eljárás során nyilatkozatot tegyen, adatot szolgáltasson, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
    (2) Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámhatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult vámigazgatási eljárásban a vámhatóság felhívására nem nyilatkozik, vagy az adatszolgáltatást nem teljesíti, a vámhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
    (3) Ha az ügyfél más tudomása ellenére a vámigazgatási ügy szempontjából jelentős adatot, tényt valótlanul állít, illetve elhallgat, valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal sújtható.
    (4) A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti esetben figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának jogkövetkezményeire.
    50. § [Irat]
    (1) A vámhatóság - a 39. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével - felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, ha az a tényállás tisztázásához szükséges, és az az Eüsztv. alapján nem szerezhető be.
    (2) Az ügyfél az iratot másolatban is benyújthatja, ha nyilatkozik arról, hogy az az eredetivel mindenben megegyezik. E nyilatkozat hiányában az irat másolata a vámigazgatási eljárásban bizonyítékként nem használható fel.
    (3) Ha a külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség merül fel, a vámhatóság felhívja az ügyfelet felülhitelesített külföldön kiállított közokirat bemutatására.
    (4) Ha az ügyfél a nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, a vámhatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el. Ha az ügyfél a vámigazgatási eljárásban nem csatolta a nem magyar nyelven kiállított irat hiteles magyar nyelvű fordítását, akkor vámhatóság az ügy körülményeire tekintettel megkövetelheti, hogy az ügyfél azt nyújtsa be.
    51. § [Tanú]
    (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
    (2) A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és - az e törvényben meghatározott kivétellel - tanúvallomást tenni.
    (3) Tanúként nem hallgatható meg
    a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
    b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
    (4) A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
    a) bármelyik ügyfél Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
    b) vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
    c) a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy - a jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalomszolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, vagy
    d) diplomáciai mentességben részesülő személy.
    (5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben, valamint az 53. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára.
    (6) Ha a tanú a (2) bekezdés szerinti kötelezettségének a következményekre való figyelmeztetés ellenére nem tesz eleget, eljárási bírsággal sújtható.
    52. § [A tanú meghallgatása]
    (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
    (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor.
    (3) A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a vámhatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg.
    (4) A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését.
    (5) A vámhatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, az elektronikus okirat formájában elkészített vallomását minősített elektronikus aláírással látja el, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti. Elfogadható továbbá a közokiratba vagy a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tanúvallomás. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy a tanút meghallgatása céljából a vámhatóság idézze.
    (6) Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követően írásban tesz tanúvallomást, az írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a tanú a vallomást a vallomástétel akadályainak, valamint a hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a tanút a vámhatóság az írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmezteti.
    53. § [Hatósági tanú]
    (1) A vámhatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál hatósági tanút vehet igénybe.
    (2) Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készül.
    (3) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja.
    (4) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró vámhatósággal munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy.
    (5) Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.
    (6) Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú az eljárási cselekményre észrevételt tehet, és a tanúk költségtérítéséről szóló miniszteri rendelet szerint költségtérítésre jogosult, amelyet a vámhatóság utólag térít meg.
    (7) A hatósági tanút a tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró vámszerv, a fellebbezés elbírálására jogosult szerv vagy közigazgatási ügyben eljáró bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.
    54. § [Szemle]
    (1) Ha a vámigazgatási eljárás során a tényállás tisztázása érdekében ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: szemletárgy) megtekintése szükséges, a vámhatóság szemlét rendelhet el.
    (2) Szemlét a vámhatóság ügyintézője, a vámhatóság által kirendelt szakértő végezhet, aki jogosultságát a szemle során - az 55. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - köteles igazolni. A szemle lefolytatásához a szemlét végző személy részére a vámellenőrzés, az áruátengedést követő ellenőrzés és a felülellenőrzés esetét kivéve megbízólevelet kell kibocsátani.
    (3) A vámigazgatási eljárás során az ügyben eljáró szakhatóság állásfoglalását helyszíni szemle keretében adja meg. A helyszíni szemle időpontjáról a vámhatóság a szakhatóságot legalább 15 nappal korábban a szakhatósági megkeresés megküldésével értesíti.
    55. § [Szemle lefolytatása]
    (1) A szemletárgy birtokosát a szemléről - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - előzetesen értesíteni kell. Ha a szemle eredményessége érdekében indokolt, az értesítésnek tartalmaznia kell a szemletárgy birtokosának személyes jelenlétére, a szükséges iratok előkészítésére irányuló felhívást. Az értesítést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt a szemletárgy birtokosa legalább 5 nappal korábban megkapja.
    (2) Ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy birtokosát a szemléről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.
    (3) Ha a szemle megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a vámhatóság a szemle befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy birtokosának a jegyzőkönyv egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a szemletárgy birtokosának közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető.
    (4) A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának, ha a szemletárgy birtokosának alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában a hatósági tanú jelen van.
    (5) A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el.
    (6) A szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként bejelentett magánlakásban pedig - kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé - munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. A szemlét úgy kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza.
    (7) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági és egészségügyi okból a szemle haladéktalanul megtartható.
    (8) A szemle megtartása során - a tulajdonos értesítésével egyidejűleg - a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje.
    (9) A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételezést végezhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.
    (10) Ha a szemlét az arra jogosult személy informatikai eszköz útján végzi, a szemle elvégzésére való jogosultság igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében törvény által meghatározott körben a szemletárgy birtokosának a szemlét végző személy részére - szükség szerint az informatikai rendszerhez történő hozzáférés technikai és jogosultsági feltételeinek biztosításával - hozzáférést kell biztosítania az adatokhoz.
    (11) A szemletárgy birtokosa a minősített adatot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól.
    (12) Ha a szemletárgy birtokosa médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, nem kötelezhető a szemletárgy felmutatására, ha ezzel a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné. Ez a mentesség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.
    56. § [A szemle lefolytatásának akadályozása]
    (1) Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a vámhatóság felhívására - a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását akadályozza, a vámhatóság a szemletárgyat lefoglalhatja.
    (2) A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható.
    57. § [Szakértő]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában végzéssel szakértőt kell kirendelni - legalább 15 napos határidő tűzésével -, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró vámszerv nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel.
    (2) Nincs helye szakértő kirendelésének, ha ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalását kell beszerezni.
    (3) A szakértő kizárására az e törvény kizárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
    (4) Szakértőként nem járhat el az, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.
    (5) A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti.
    (6) A vámhatóság a kirendelt szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A kirendelt szakértő az ügy iratait az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz, a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.
    (7) Az ügyfél a szakértői vizsgálatban közreműködhet.
    (8) A kirendelt szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményeire.
    (9) Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a kirendelt szakértő köteles a vámhatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.
    (10) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással vagy más módon nem tisztázható, a vámhatóság másik szakértőt rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése.
    (11) Ha a vámhatóság a kirendelt szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
    (12) Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései irányadóak.
    58. § [Tolmács]
    (1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tolmácsot kell alkalmazni.
    (2) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a jelen lévő ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
    (3) Az ügyben eljáró vámhatóság el nem járó tagja, valamint - ha az a tényállás tisztázáshoz elengedhetetlen - az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető. A tolmácsként igénybe vett személyt tájékoztatni kell a tolmács jogairól és kötelezettségeiről, és ennek tényét, valamint a tolmácsként igénybe vett személy nyilatkozatát a helyszínen végzett ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni kell.
    (4) A tolmács kizárására az e törvény kizárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
    (5) Tolmácsként nem járhat el az, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.
    (6) A tolmácsot a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis tolmácsolás, hamis fordítás jogkövetkezményeire.
    59. § [Tárgyalás]
    (1) A vámhatóság tárgyalást tarthat, a tényállás tisztázása érdekében, vagy ha szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására.
    (2) A tárgyaláson a vámhatóság meghallgathatja az ügyfelet, a tanút, a szakértőt és megszemlélheti a szemletárgyat.
    (3) A vámhatóság szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei biztosítottak.
    (4) Az ügyfél észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését.
    (5) A tárgyaláson a (2) bekezdésben foglaltakon kívül bárki részt vehet, akinek a részvételét az ügyfelek nem kifogásolják. A vámhatóság a védett adat és zártan kezelt adatok védelme érdekében is kizárhatja a tárgyalásról a nyilvánosságot.
    (6) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja.
    60. § [A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel]
    Ha a vámhatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, annak befejezését követően értesíti az ügyfelet, hogy - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat, azokra a megismeréstől számított 8 napon belül észrevételt és szükség esetén további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
    61. § [A vámigazgatási eljárás akadályozásának következményei]
    Azt, aki a vámigazgatási eljárásban a kötelezettségét önhibájából megszegi, a vámhatóság az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve akadályoztatás miatt eljárási bírsággal sújthatja.
    62. § [Az eljárási cselekmények rögzítése]
    (1) A vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül a helyszínen végzett szemle lefolytatásáról, a tanú meghallgatásáról, hatósági tanú alkalmazásáról, a biztosítási intézkedésről, a tárgyalásról, a lefoglalásról és a személyesen gyakorolt meghallgatáshoz való jogról jegyzőkönyvet kell készíteni. A Vámkódex 189. cikke szerinti áruvizsgálat kapcsán végzett szemle esetén egyszerűsített jegyzőkönyv készíthető, mely a szemle helyét, idejét és a vámhatóság által tett megállapításokat tartalmazza.
    (2) A vámellenőrzésről készített jegyzőkönyv kivételével a jegyzőkönyv tartalmazza
    a) az eljáró vámszerv megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,
    b) az eljárási cselekményben érintett személy nevét és lakcímét, adószámát vagy adóazonosító jelét, EORI szám esetén annak számát, eljárásjogi helyzetét és - ha azt a vámhatóság tudomására hozta - egyéb elérési lehetőségét,
    c) az alkalmazott hatósági tanú nevét,
    d) az eljárási cselekményben érintett személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét,
    e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az eljárási cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is,
    f) a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, valamint
    g) az eljárási cselekményben érintett személy, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.
    (3) Az eljárási cselekményben érintett személy indokolt kérelmére nyilatkozatát, vallomását, szakértői véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint tartalmazza.
    (4) A vámhatóság hivatalból vagy kérelemre egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen módja esetén a jegyzőkönyvben csak az eljárási cselekményen résztvevő személyek azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés helyét, idejét, valamint a kép- és hangfelvétel készítésének tényét kell feltüntetni.
    63. § [Megkeresés]
    (1) A kérelemre indult eljárás során a vámhatóság vámszerve más hatóságot vagy szervet adatok és információk beszerzése céljából megkereshet.
    (2) A megkeresett szerv a megkeresésben foglaltakat a rá irányadó szabályok szerint teljesíti.
    64. § [Felkérés eljárási cselekmény lefolytatására]
    (1) Ha a kérelemre indult eljárásban bizonyos eljárási cselekmények lefolytatására másik vámszerv jogosult, úgy az ennek elvégzésére felkért vámszerv az eljárási cselekményt a felkérő vámszerv eljárásának részeként folytatja le.
    (2) Ha a felkérés a Vámkódex 39. cikke szerinti feltétel vizsgálatára irányul, a felkért vámszerv 60 napon belül értesíti a felkérő vámszervet a megállapításairól.
    65. § [A meghallgatáshoz való jog biztosítása]
    (1) A vámhatóság a meghallgatáshoz való jog gyakorolása során az ügyben érintett személyről, az általa tett nyilatkozatról és a nyilatkozattétel során az ügyfél által felhozott bizonyítási eszközökről kép- és hangfelvételt készíthet. A vámhatóság által készített kép- és hangfelvétel, továbbá az abban szereplő személyes adat
    a) a vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzés,
    b) a vámjogszabályok megsértésével összefüggésben kezdeményezett büntető- vagy szabálysértési eljárás, vagy
    c) az a) pont kivételével a vámhatóság hatáskörébe tartozó vámigazgatási eljárás során vagy az érintett jogainak gyakorlása
    céljából használható fel.
    (2) A meghallgatáshoz való jog gyakorlásának megkezdésekor az ügyfelet tájékoztatni kell a kép- és hangfelvétel készítéséről és annak törvényi feltételeiről, a felvétellel kapcsolatos megtekintési lehetőségről.
    (3) A vámhatóság a kép- és hangfelvételt elektronikus adattárolási rendszerében tárolja, és a 33 . § szerinti megőrzési idő elteltével törli.
    66. § [Határozat és végzés]
    (1) A vámhatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki.
    (2) A határozatnak - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tartalmaznia kell
    a) az eljáró vámszerv megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,
    b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot, adott esetben EORI számot,
    c) az ügy tárgyának megjelölését,
    d) a rendelkező részben
    da) a vámhatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról, közigazgatási per esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást,
    db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét,
    dc) az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél vagy központi költségvetés részére történő megfizetésre vonatkozó döntést,
    dd) az esetleges eljárási költség megállapítását, ha arról a vámhatóság nem külön dönt,
    de) az esetleges eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a vámhatóság nem külön dönt,
    df) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást,
    dg) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,
    e) az indokolásban
    ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
    eb) az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait,
    ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,
    ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását, valamint a szakhatósági megkeresés mellőzésének okát,
    ee) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a vámhatóság a határozatot hozta,
    ef) a vámhatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,
    f) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával,
    g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a vámhatóság bélyegzőlenyomatát.
    (3) A végzésnek - a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában - tartalmaznia kell az (2) bekezdés a)-c) pontjában, d) pont da), df) és dg) alpontjában, e) pont ec), ef) és eg) alpontjában, f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Az eljárást megszüntető végzésnek tartalmaznia kell a (2) bekezdés d) pont dc)-de) alpontjában, valamint e) pont ee) alpontjában meghatározott tartalmi elemeket is.
    (4) Indokolást és jogorvoslatról való tájékoztatást nem tartalmazó egyszerűsített döntés hozható, ha
    a) a vámhatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy
    b) az kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját határozza meg.
    (5) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott kérelemre, valamint a vám-árunyilatkozat, átmeneti megőrzési árunyilatkozat, belépési gyűjtő árunyilatkozat, kilépési gyűjtő árunyilatkozat, újrakiviteli árunyilatkozat vagy újrakiviteli értesítés benyújtásával kezdeményezett eljárásban a vámhatóság jóváhagyó döntését vagy áruátengedésre vonatkozó döntését a papíralapú kérelmen záradék formájában is feltüntetheti vagy elektronikus üzenet formájában is kifejezheti.
    67. § [A döntésre vonatkozó rendelkezések]
    (1) A döntés csak olyan védett adatot tartalmazhat, amelyet az iratbetekintés szabályai szerint megismerhet az, akivel a döntést közlik. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy a figyelembe vett védett adat tartalmára annak ismertetése nélkül utaljon. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy abból ne legyen levonható következtetés annak a személynek a kilétére vonatkozóan, akinek a természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését rendelték el.
    (2) A döntést a 66. § (5) bekezdésében foglaltak kivételével külön okiratban kell megszövegezni vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni. Külön okiratban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik.
    (3) Egy okiratba foglalható a határozat és a végzés, illetve több határozat vagy végzés. Az egy okiratba foglalt döntések rendelkező részét és indokolását döntésenként önállóan kell megszövegezni. Az egybefoglalás az egyes döntések meghozatalára vonatkozó határidőket és a jogorvoslati szabályok alkalmazását nem érinti. Ha a jogorvoslatra jogosult az egybefoglalt határozat és végzés ellen jogorvoslattal él, a határozat elleni jogorvoslat szabályait kell alkalmazni.
    (4) Ha a vámjogszabályok lehetővé teszik a vámhatóság a döntését az erre a célra rendszeresített formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.
    68. § [A vámhatósági döntések véglegessége]
    (1) A vámhatóság első fokú döntése véglegessé válik, ha
    a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt,
    b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták,
    c) a fellebbezésnek - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - nincs helye, vagy
    d) a fellebbezés elbírálására jogosult vámszerv az első fokon eljáró szerv döntését helybenhagyta.
    (2) A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a döntés
    a) az első fokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél,
    b) az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás vámszervhez való megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.
    (3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben az első fokú döntés a közléssel válik véglegessé.
    (4) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik véglegessé.
    (5) A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a vámhatóság önállóan fellebbezhető első fokú végzése vagy a határozata a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának napján válik véglegessé.
    (6) Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései az (1)-(5) bekezdésben meghatározottak szerint véglegessé válnak, ha
    a) csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen,
    b) kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.
    69. § [A döntés közlése és nyilvános közzététele]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, valamint az ügyben eljárt szakhatósággal. A határozat azzal a személlyel is közölhető, akinek az a jogát vagy jogos érdekét érinti.
    (2) A végzést azzal kell közölni, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, valamint azzal, akinek az jogát vagy jogos érdekét érinti. A vámhatóság az ügyfél kérelmére egy alkalommal külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.
    (3) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a döntést szóban is lehet közölni az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személlyel.
    (4) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy elektronikusan nyújt be vám-árunyilatkozatot, akkor a döntés csatolmányként kerül elküldésre a vámhatóság által biztosított felhasználó tárhelyre. Ha a döntést ebben a formában 5 napon belül nem veszik át, akkor a döntés személyesen vagy postai úton kerül kézbesítésre. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy a döntést határidőn belül sem személyesen, sem a tárhelyen nem veszi át, akkor a vámhatóság a döntést postai úton küldi meg részére haladéktalanul.
    (5) Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti személy a Vámkódex 22. cikke szerinti kérelmet az erre a célra létrehozott uniós informatikai rendszerben nyújt be, akkor a vámhatóság a döntéseit e rendszeren keresztül közli. A közlés napja a vámhatósági döntés elküldésének az időpontja.
    (6) A (6) bekezdéstől eltérően a döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy a (5) bekezdésben meghatározott módon átadták. A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő 15. napon kell közöltnek tekinteni.
    (7) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.
    70. § [A postai úton történő kézbesítés szabályai]
    (1) Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni.
    (2) Ha a kézbesítés azért volt sikertelen, mert a küldemény a címzett személyiadat- és lakcímnyilvántartásban szereplő lakcíméről vagy a vámigazgatási eljárásban bejelentett szálláshelyéről, illetve a székhelyéről az eljáró vámszervhez
    a) "nem kereste",
    b) "ismeretlen" vagy
    c) "elköltözött"
    jelzéssel érkezett vissza, az iratot - az ellenkező bizonyításáig - az a) pont szerinti esetben a kézbesítés második megkísérlésének napját követő 5. munkanapon, a b)-c) pont szerinti esetben a kézbesítés megkísérlésének napját követő 5. munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
    (3) Az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy akkor terjeszthet elő kézbesítési kifogást, ha a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt.
    (4) Természetes személy ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy kézbesítési kifogást akkor is előterjeszthet, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a kézbesítés elektronikus úton történt.
    (5) Kézbesítési kifogást az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy a kézbesítésről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, de legkésőbb a közléstől számított 45 napos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy a vámhatóság által kezdeményezett végrehajtási eljárást megelőző fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás megindulása alapján szerez tudomást a kézbesítés következtében véglegessé vált kötelezettségéről, a kézbesítési kifogás a fizetési felszólítás kézhezvételétől, illetve a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított 15 napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítéstől számított 45 nap eltelt. A végrehajtási eljárás során kézbesítési kifogás előterjesztésének - törvény eltérő rendelkezése hiányában - nincs helye.
    (6) A kézbesítési kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják, vagy az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy részéről az önhiba hiányát valószínűsítik.
    (7) A kézbesítési kifogást a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozó vámszerv bírálja el.
    (8) A kézbesítési kifogásnak az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. A vámhatóság a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kézbesítési kifogást elbíráló döntés véglegessé válásáig felfüggesztheti, ha a kérelemben előadott tények, körülmények annak elfogadását valószínűsítik.
    (9) Ha a kézbesítési kifogásnak a vámhatóság helyt ad, az ügyfél vagy az eljárásban részt vevő más személy által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedések semmisnek minősülnek, illetve az eljárást a kézbesítés időpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni.
    71. § [Hirdetményi úton történő közlés]
    (1) Hirdetményi úton történő közlésnek van helye, ha
    a) az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik,
    b) a jogutód nem ismert,
    c) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy
    d) a hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik.
    (2) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a hirdetmény tartalmazza
    a) a kifüggesztés napját,
    b) az eljáró vámszerv megnevezését,
    c) az ügy számát és tárgyát,
    d) az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, adószámát továbbá
    e) azt a figyelemfelhívást, hogy a vámhatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a még véglegessé nem vált döntést a vámhatóság szervénél átveheti.
    (3) A hirdetményt a vámszerv hirdetőtáblájára ki kell függeszteni, és a vámhatóság elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján közzé kell tenni.
    (4) A hirdetmény vámhatóság hirdetőtábláján való kifüggesztésének és elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. A hirdetményi közléshez kapcsolódó határidők számításánál a hirdetménynek a vámhatóság hirdetőtábláján való kifüggesztését kell alapul venni. Hirdetményi közlés esetén a hirdetmény vámhatósági hirdetőtábláján való kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell jelölni, az internetes honlapon történő közzététel idejét pedig visszakereshető módon dokumentálni kell.
    (5) Ha a hirdetményi úton történő közlés feltételei már nem állnak fenn, a vámhatóság haladéktalanul gondoskodik a hirdetmény eltávolításáról, és a kapcsolattartás általános szabályai szerint felveszi a kapcsolatot az ügyféllel.
    72. § [A döntés megismerése]
    (1) Ha a vámjogszabályok vagy törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás végleges befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó végleges határozatot, valamint az első fokú határozatot megsemmisítő és az első fokú határozatot hozó vámhatóságot új eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti, és arról a miniszter által rendeletben meghatározott költségtérítés ellenében másolatot kérhet.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti döntés megismerése iránti igényt a végleges döntést hozó vámhatóság 8 napon belül, a döntésben szereplő személyes adatok és a védett adatok megismerhetetlenné tételét követően teljesíti. A döntésben szereplő természetes személyt az eljárásban betöltött szerepének megfelelően kell megjelölni, de ha a természetes személy azonosíthatóságának kizárására ez nem alkalmas, az azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével.
    (3) A döntésben nem tehető megismerhetetlenné a közérdekből nyilvános adat.
    (4) Nem tehető megismerhetetlenné a személyes vagy védett adat, ha az igénylő - az adat megjelölésével - igazolja, hogy annak megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak.
    73. § [A döntés kijavítása]
    (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a vámhatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre.
    (2) A kijavítást a vámhatóság
    a) a döntés eredeti példányára és - ha rendelkezésre állnak - kiadmányaira történő feljegyzéssel,
    b) a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy
    c) kijavító döntés meghozatalával teljesíti.
    (3) A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
    (4) A kijavítást közölni kell azzal, akivel a kijavítandó döntést közölték.
    74. § [A döntés kiegészítése]
    (1) Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.
    (2) Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés véglegessé válásától számított egy év eltelt.
    (3) A kiegészítést a hatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli.
    (4) A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.
    (5) A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték.
    15. A Vámkódex 23. cikkéhez
    75. § [Nyomon követés]
    A Vámkódex 22. cikke szerinti engedélyek és az engedélyezett gazdálkodói státus nyomon követése során, a helyszínen végzett ellenőrzésre a szemlére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    16. A Vámkódex 28. cikkéhez
    76. § [A kedvező határozatok módosítása és visszavonása]
    Ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül.
    17. A Vámkódex 29. cikkéhez
    77. § [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás]
    A hivatalból indult vámigazgatási eljárásokban a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában e törvénynek a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e fejezetben foglalt eltérésekkel.
    78. § [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás megindítása]
    (1) A vámhatóság szerve az illetékességi területén hivatalból megindítja a vámigazgatási eljárást, ha
    a) az eljárás megindítására okot adó tény, adat vagy körülmény jut a tudomására,
    b) erre bíróság kötelezte, vagy
    c) erre felettes szerve utasította.
    (2) A vámjogszabályok alapján hivatalból megindított vámigazgatási eljárásról - a vámellenőrzésre, az áruátengedést követő ellenőrzésre és a felülellenőrzésre vonatkozó rendelkezések kivételével - az ismert ügyfelet a vámhatóság az elvégzett első eljárási cselekmény napjától számított 8 napon belül értesíti. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha az az eljárás sikerét meghiúsítaná.
    (3) Az értesítés tartalmazza
    a) az ügy tárgyát és számát, a vámigazgatási eljárás megindításának napját és az ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, és
    b) az ügyféli jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatást.
    79. § [Ügyintézési határidő a hivatalból indult vámigazgatási eljárásban]
    (1) A hivatalból indult eljárás tekintetében az ügyintézési határidő e törvény eltérő rendelkezése hiányában 90 nap, amely nem hosszabbítható.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás esetén az ügyintézési határidő az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik.
    (3) Az (1) bekezdés alapján hivatalból indult vámigazgatási eljárás ügyintézési határidejébe nem számít be:
    a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének időtartama;
    b) a szakhatóság eljárásának időtartama;
    c) a vámhatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elháríthatatlan esemény időtartama;
    d) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama;
    e) az FJA 8. cikk (1) bekezdésében meghatározott időtartam;
    f) a vámigazgatási eljárás felfüggesztésének időtartama;
    g) a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személy által a vámellenőrzés bármely módon való akadályozása, az akadály fennállásának időpontjáig eltelt időtartam;
    h) a vámellenőrzések során a vámigazgatási bírság és késedelmi kamat megállapító határozat meghozatala esetében az azok alapjául szolgáló vámtartozást kiszabó határozat közlésétől annak véglegessé válásáig eltelt időtartam;
    i) a kérelmező ügyfelet az eljárási költség előlegezésére kötelező döntés közlésére irányuló intézkedéstől az annak teljesítéséig terjedő idő;
    j) a vámhatósági megkeresés, a jegyzőkönyv vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi közlés időtartama.
    80. § [A hivatalból indult vámigazgatási eljárás felfüggesztése]
    (1) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámhatóság felfüggeszti a vámigazgatási eljárást, ha
    a) az ügyben más szervet kell megkeresni,
    b) annak során olyan kérdés merül fel, amelynek eldöntése más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy
    c) a vámhatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
    (2) A vámhatóság az eljárás felfüggesztéséről szóló végzését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott más hatósággal is közli azzal, hogy az eljárás befejezéséről tájékoztassa.
    (3) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidő kivételével újrakezdődik. A felfüggesztés időtartama alatt megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve azokat, amelyek a felfüggesztési ok megszüntetésére irányulnak.
    (4) A vámhatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban levő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti. E döntésről az ügyfelet tájékoztatni kell.
    18. A Vámkódex 33. cikkéhez
    81. § [A kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó határozatok]
    A kötelező érvényű származási felvilágosításra vonatkozó határozat iránti kérelem papír alapon is benyújtható.
    X. FEJEZET
    ENGEDÉLYEZETT GAZDÁLKODÓ
    19. A Vámkódex 39. cikkéhez
    82. § [A vámjogszabályok és adószabályok csekély, súlyos vagy ismételt megsértése]
    (1) A VA 24. cikk (2) bekezdése szerinti csekély jelentőségű jogsértés vámhatósági megállapítására - a kérelmező jóhiszeműsége mellett - többek között akkor kerül sor, ha a Vámkódex 39. cikk a) pontja szerinti feltétel vizsgálatakor figyelembe vett, a gazdálkodó vámjogszabályokban és adószabályokban foglalt, gazdasági tevékenységével összefüggő kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért kivetett bírságok együttes összege a VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési kötelezettségének 20%-át nem haladja meg.
    (2) A vámjogszabályok és adószabályok súlyos megsértésének minősül többek között az az eset, ha a kérelmezővel szemben a VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon belül
    a) a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggően végleges döntéssel bírságot szabtak ki, vagy
    b) a vámjogszabályokban és adószabályokban foglalt, gazdasági tevékenységével összefüggő kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért alkalmanként végleges döntéssel 20 millió forintot meghaladó összegű bírságot szabtak ki, és
    az a) és b) pont szerint keletkezett bírságok együttes összege meghaladja a kérelmező tekintetében szintén az ezen időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési kötelezettség 20%-át.
    (3) A vámjogszabályok és adószabályok ismételt megsértésének minősül többek között az az eset, ha a kérelmezővel szemben a VA 24. cikk (1) bekezdése szerint vizsgált időtartamon belül a vámjogszabályokban és az adószabályban foglalt, gazdasági tevékenységével összefüggő kötelezettségeinek megszegéséért vagy elmulasztásáért együttesen tíznél több alkalommal adóbírságot, mulasztási bírságot vagy vámigazgatási bírságot (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: bírság) végleges döntés útján szabtak ki, és az így kivetett bírságok együttes összege meghaladja a kérelmező tekintetében szintén az ezen időtartamon belül keletkezett vám- és adófizetési kötelezettség 20%-át.
    83. § [Gyakorlati jellegű szakértelem, hatósági képzés, hatósági vizsga]
    (1) A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti gyakorlati jellegű szakértelem teljesülését a kérelem benyújtását megelőző legalább 3 éves időintervallumra, de legfeljebb 2004. május 1-ig visszamenőleg kell vizsgálni.
    (2) A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti gyakorlati jellegű szakértelem igazolásául a kérelmező, valamint a kérelmező alkalmazásában álló vagy a megbízásából tevékenykedő személy vonatkozásában elfogadható szempontokat a miniszter rendeletben állapítja meg.
    (3) A Vámkódex 39. cikk d) pontja és a VA 27. cikke (1) bekezdés b) pontja szerinti képzés alatt a vámjogi szakértői hatósági képzést és hatósági vizsgát kell érteni. A hatósági vizsga sikeres teljesítését tanúsítvány igazolja.
    (4) A vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, valamint a hatósági vizsga lebonyolítására megbízással foglalkoztatható vizsgabiztosok nyilvántartását a Nemzetgazdasági Minisztérium (a továbbiakban: nyilvántartásba vételt végző szervezet) vezeti.
    (5) A vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek nyilvántartása tartalmazza a képző szerv
    a) nevét, adószámát,
    b) cégnyilvántartási vagy bírósági nyilvántartási számát,
    c) képviselőjének nevét,
    d) székhelyét, levelezési címét, és
    e) telefonszámát, elektronikus elérhetőségét.
    (6) A nyilvántartásba vételt végző szervezet a képző szervek nyilvántartásában szereplő adatokat a hatósági képzés és a hatósági vizsga ellenőrzése, valamint egyéb hatósági és bírósági eljárásban történő felhasználás céljából a képző szerv nyilvántartásból való törlését követően öt évig megőrzi.
    (7) A vizsgabiztosok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
    a) természetes személyazonosító adatok,
    b) lakcím, levelezési cím,
    c) telefonszám, elektronikus elérhetőség,
    d) a felsőfokú képzettséget igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
    e) egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
    f) az államilag elismert, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga típusa, valamint fokozata.
    (8) A (7) bekezdés szerinti nyilvántartásba vett vizsgabiztos neve, levelezési címe, nyilvántartási száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásba vett adata nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásba vett nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat a miniszter által vezetett minisztérium honlapján a nyilvántartást végző szervezet évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá a nyilvántartásba vételt végző szervezet honlapján valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait nyilvánosságra hozza.
    (9) A vizsgabiztosok nyilvántartásából törölt természetes személyek adatait a nyilvántartásba vételt végző szervezet a törlést követő 5 évig őrzi meg.
    XI. FEJEZET
    SZANKCIÓK
    20. A Vámkódex 42. cikkéhez
    84. § [Vámigazgatási bírság]
    (1) Az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki az alábbi tárgykörökbe tartozó, a vámjogszabályokban meghatározott
    a) árunyilatkozat-adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával, értesítéssel, okmánymegőrzéssel,
    b) vámfelügyelettel, vámellenőrzéssel,
    c) vámeljárásokkal,
    d) vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozatokkal,
    e) vámmentességekkel,
    f) vámszabad területtel, tranzitterülettel, összefüggő jogsértés esetén.
    (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
    a) a nyilatkozattevő a vám-árunyilatkozat, az átmeneti megőrzési árunyilatkozat, a belépési gyűjtő árunyilatkozat, a kilépési gyűjtő árunyilatkozat, az újrakiviteli árunyilatkozat vagy az újrakiviteli értesítés benyújtásakor nem biztosítja
    aa) az árunyilatkozatban, az értesítésben vagy a kérelemben megadott információ pontosságát és teljességét, vagy
    ab) az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét,
    b) a vám-árunyilatkozatot vagy az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot benyújtó nyilatkozattevő a nyilatkozatát alátámasztó okmányokat nem nyújtja be a vámhatóságokhoz, amikor az uniós jog azt előírja, vagy amikor a vámellenőrzéshez az szükséges,
    c) ha az okmányok és információk megőrzésére kötelezett személy nem őrzi meg a vámalakiságok elvégzéséhez kapcsolódó okmányokat és információkat a vámjogszabályok által előírt ideig,
    d) vámeljárás esetében a szóban forgó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához szükséges alátámasztó okmányok a vám-árunyilatkozat vagy a kiegészítő árunyilatkozat benyújtásának időpontjában nincsenek a nyilatkozattevő birtokában és így nem bocsátja azokat a vámhatóságok rendelkezésére,
    e) a vámeljárás nyilatkozattevője az egyszerűsített árunyilatkozat vagy a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés esetében nem nyújt be a megadott határidőn belül kiegészítő árunyilatkozatot az illetékes vámhivatalhoz,
    f) a vámjogszabályban erre kötelezett személy a Vámkódexben meghatározottak szerint nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot, vámáru-nyilatkozatot, indulás előtti árunyilatkozatot, újrakiviteli árunyilatkozatot, kilépési gyűjtő árunyilatkozatot vagy újrakiviteli értesítést.
    (3) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
    a) az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, nem tesz eleget az áru megfelelő helyre történő szállítására vonatkozó kötelezettségének, vagy nem tájékoztatja a vámhatóságot, ha e kötelezettségek nem teljesíthetők,
    b) az adott vámeljárás jogosultja a vámfelügyelet alatt álló nem uniós árut a vámfelügyelet alól kivonja,
    c) a vámhatóság által az árura, a csomagolásra vagy a szállítóeszközökre felhelyezett azonosítási eszközöket a vámhatóság előzetes engedélye nélkül eltávolítják vagy megsemmisítik,
    d) az érintett személy a vámhatóság kérésére, az előírt határidőn belül a megfelelő formában nem bocsátja rendelkezésre a szükséges okmányokat és információkat, vagy nem adja meg részére a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget,
    e) az a személy, aki az Unió vámterületére árut szállít be, nem állítja azt vám elé a belépést követően,
    f) az árut a Vámkódex 140. cikke szerint a vámhatóság engedélye nélkül vagy nem a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken rakják ki vagy átrakják az azt fuvarozó szállítóeszközről,
    g) az a személy, aki az Unió vámterületérről árut szállít ki, nem állítja azt vám elé a kilépést megelőzően,
    h) az Unió vámterületére jogellenesen bejuttatott nem uniós árut vagy az árutovábbítási eljárás alatt álló, a rendeltetési vámhivatalnál vám elé nem állított árut szereznek meg vagy birtokolnak.
    (4) Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
    a) az aktív feldolgozási eljárás jogosultja nem zárja le a vámeljárást a meghatározott határidőn belül,
    b) a passzív feldolgozási eljárás jogosultja a Vámkódex 262. cikke szerint nem viszi ki a hibás árut a határidőn belül,
    c) az árutovábbítási eljárás jogosultja a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőn belül nem állítja vám elé az árut sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott intézkedések betartásával,
    d) a vámeljárás jogosultja nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából eredő vámjogszabályok által meghatározott kötelezettségeknek,
    e) a vámellenőrzéshez vagy az adott vámeljárás alkalmazásához kapcsolódóan hamis információkat vagy okmányokat bocsátanak a vámhatóságok rendelkezésére,
    f) az árun a vámraktárban a vámhatóság engedélye nélkül a megengedett kezelési módokon túl feldolgozást végeznek,
    g) export-visszatérítéssel érintett áru berakodásának a 612/2009/EK rendelet 5. cikk (7) bekezdés b) pontja szerinti bejelentését elmulasztják vagy a bejelentést az előírt határidőt be nem tartva teszik meg a vámhatósághoz.
    (5) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
    a) az átmeneti megőrzésben lévő nem uniós áruért felelős személy az árut a Vámkódex 149. cikke szerinti határidőn belül nem vonja vámeljárás alá, vagy nem viszi újra ki,
    b) az árut a vámhatóság előzetes engedélye nélkül átmeneti megőrzési létesítményben vagy vámraktárban tárolják,
    c) a vámraktári engedély birtokosa nem tesz eleget a vámraktározási eljárás alatt álló áru tárolásából eredő kötelezettségeknek,
    d) a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem teljesíti a határozatból eredő kötelezettségeit,
    e) a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó határozat jogosultja nem értesíti haladéktalanul a vámhatóságot az említett vámhatóság által hozott határozat meghozatalát követően felmerült bármely olyan tényezőről, amely befolyásolhatja a határozat fenntartását vagy tartalmát,
    f) az érintett személy az engedélyezett gazdálkodó engedélyt, az egyszerűsített árunyilatkozat igénybevételére, a Vámkódex szerinti egyéb egyszerűsítések igénybevételére, az áru különös eljárások alá vonására vagy tranzitterület létesítésére vonatkozó engedélyt a vámhatóságoktól valótlan nyilatkozatok révén szerezte meg, vagy a vámjogszabályok alkalmazásához kapcsolódó egyéb határozat meghozatalához a vámhatóság részére valótlan információt bocsátott rendelkezésre,
    g) a központi vámkezelés engedélyese, valamint az önértékelésre jogosító engedély birtokosa nem, vagy hibásan, vagy hiányosan teljesíti az egyéb terhek megállapításához szükséges adatszolgáltatási kötelezettségét.
    (6) Az (1) bekezdés e) pontjában foglalt jogsértés valósul meg, ha a vámmentesség igénybevételéhez szükséges, előírt feltételeket, kötelezettségeket már nem teljesítik, vagy ha a vámhatóság utólag megállapítja, hogy az áru vámmentes szabad forgalomba bocsátására vonatkozó feltétel a vám-árunyilatkozat elfogadásának időpontjában nem állt fenn.
    (7) A Vtv. 25. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt jogsértés valósul meg különösen, ha
    a) vámszabad területre - amennyiben a vámszabad terület érintkezik valamely tagállam és egy harmadik ország közötti szárazföldi határral - nem közvetlenül, az Unió vámterületének más részén történő keresztülhaladás nélkül szállítanak be árut,
    b) a vámjogszabályban erre kötelezett személy a Vámkódexben meghatározottak szerint nem nyújt be vámszabad területen végzett tevékenységekről szóló értesítést,
    c) vámszabad területen a Vámkódex 244. cikkének (1) bekezdése szerint a vámhatóság jóváhagyása nélkül épületet építenek,
    d) az érintett személy a Vámkódex 245. cikke szerint nem állítja vám elé a vámszabad területre szállított árut.
    (8) Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás eredményeként vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként - a (12) és (13) bekezdésben, a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §-ban meghatározott kivétellel - a vámhiány összegének 50%-át kell megállapítani.
    (9) Ha a gazdálkodó az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott, termék importjához kapcsolódó járulékos költséget azért nem vette figyelembe a termékimport esetén fizetendő általános forgalmi adó alapjának megállapításkor, mert az egyúttal a részére nyújtott szolgáltatás adóalapjául is szolgált, és ez után a szolgáltatást nyújtó által rá áthárított adót megfizette vagy fizetendő adóként megállapította és bevallotta, a jogszerűen kiszabható és a tévesen közölt, termékimport esetén fizetendő általános forgalmi adó ezen okból fennálló különbözete nem minősül vámhiánynak.
    (10) Ha az (1) bekezdés szerinti jogsértések vagy ezekkel összefüggő mulasztás eredményeként nem keletkezik vámhiány, vámigazgatási bírságként - a (12) és (13) bekezdésben, a 85. § (1), (3) és (4) bekezdésében és a 86. §-ban meghatározott kivétellel -
    a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében 100.000 forintig, minden más személy esetében 500.000 forintig,
    b) az (1) bekezdés b), c) és e) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében 125.000 forintig, minden más személy esetében 850.000 forintig,
    c) az (1) bekezdés d) és f) pontja szerinti jogsértés esetén természetes személy esetében 150.000 forintig, minden más személy esetében 1 millió forintig terjedő összeget kell megállapítani.
    (11) A (10) bekezdés szerinti bírság kiszabásakor a vámhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja magatartásának súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
    (12) Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott jogsértést oly módon követik el, hogy az Európai Unió vámterületére jövedéki terméket szállítanak be és a belépést követően azt nem állítják vám elé, a vámigazgatási bírság mértéke az árut terhelő vám és egyéb terhek összegének 200%-ával megegyező összeg, de legalább 40.000 forint.
    (13) Ha az EUR.1 vagy EUR-MED szállítási bizonyítványt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra, illetve külföldi megkeresés nélkül a magyar vámhatóság az előzőekben nevesített okmányokat, valamint a "Beszállítói Nyilatkozat"-okat vizsgálat tárgyává teszi és az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító az eladási ár, annak hiányában az áru vámhatóság által megállapított értékének egy százalékát, de legalább 50.000 forint, legfeljebb 1 millió forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni. A vámigazgatási bírságot származást igazoló okmányonként kell kiszabni. Hosszú távú beszállítói nyilatkozat esetén beszállítói nyilatkozatonként legalább 500.000 forint, legfeljebb 1 millió forint vámigazgatási bírságot kell megállapítani.
    (14) A (13) bekezdésben meghatározott bírságot kell felszámítani, ha az exportőr vagy a beszállító a származási igazolással kapcsolatos benyújtási kötelezettségének a vámhatóság felszólításában megjelölt időpontig nem tesz eleget. Ha az érintett vámok és egyéb terhek jogcímenkénti összege a 10 EUR-t nem haladja meg, úgy nem kell vámigazgatási bírságot kiszabni.
    (15) A (13) bekezdés szerinti vámigazgatási bírság kiszabásának van helye, ha az exportőr vagy a beszállítói nyilatkozatot tevő a származási igazolás kiállításakor a vám-visszatérítési tilalom tekintetében a vámhatóságot megtéveszti azzal, hogy
    a) eltitkolja az exporttermék nem származó anyaghányadát, vagy
    b) a valóságnál kisebb arányú nem származó termékhányadot mutat ki.
    (16) Ha a (15) bekezdés szerinti kötelezettségszegés megállapítására külföldi vámhatóság megkeresése alapján kerül sor,
    a) a (15) bekezdés a) pontja esetében a származási igazolást a vámhatóság nem erősíti meg, és származási igazolásonként kiszabja a (13) bekezdés szerinti bírságot,
    b) a (15) bekezdés b) pontja esetében a vámhatóság a (13) bekezdés alapján származási igazolásonként szabja ki a vámigazgatási bírságot, egyidejűleg - ha a bírságot és a vámhiányt megfizetik és a termék a származásra vonatkozó előírások maradéktalan betartásával a származó helyzetet elnyerte - a származási igazolást megerősíti.
    85. § [Figyelmeztetés és csökkentett összegű bírság]
    (1) Ha a vámhatóság megállapítja, hogy
    a) a jogsértést vagy ezzel összefüggő mulasztást nem a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével követték el,
    b) a kötelezettségszegés vagy mulasztás következményeként nem keletkezik vámhiány, vagy a keletkező vámhiány összege természetes személy esetében a 30.000 forintot, jogi személy esetében 150.000 forintot nem haladja meg, és
    c) az érintett személy a 84. § (1) bekezdésében meghatározott valamely kötelezettségszegést vagy mulasztást első ízben követi el, a vámhatóság a bírság kiszabását mellőzi és figyelmezteti az érintett személyt.
    (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható a 84. § (12) bekezdése szerinti jogsértés esetén.
    (3) A (4) bekezdésben foglaltak kivételével nem lehet vámigazgatási bírságot megállapítani árunyilatkozat-adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával összefüggésben, ha a nyilatkozattevő a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerint a közölt vámokat és egyéb terheket is érintő információ alapján kérelmezi a vám-árunyilatkozat módosítását.
    (4) Ha a nyilatkozattevő a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerint a közölt vámokat és egyéb terheket is érintő információ alapján a vámhatóság erre irányuló áruátengedést követő ellenőrzésének megkezdését követően, de még az áruátengedést követő ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv közlése előtt kérelmezi a vám-árunyilatkozat módosítását az ellenőrzés tárgykörét érintően, vámigazgatási bírságként - az (1) bekezdésben és a 86. §-ban meghatározott kivétellel - a 84. § (8), (10) és (13) bekezdése szerint megállapítható bírságösszeg 50%-át kell kiszabni. A jogsértéssel érintett vám-árunyilatkozat ellenőrzés tárgykörét érintő módosítását az ellenőrzést lefolytató vámszervnek az ellenőrzés során kell elvégeznie.
    (5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az adós a keletkezett vám vagy egyéb teher fizetési kötelezettséget megfizeti, vagy arra a vámhatóság végleges döntéssel részletfizetést engedélyez.
    (6) A (3) és (4) bekezdést nem lehet alkalmazni, ha az utólagos könyvelésbe vétel, valamint az egyéb terhek utólagos kiszabása a vámtartozás megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
    (7) A vámhatóság a vámigazgatási bírságot a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértés megvalósulásában érintett valamennyi személy részére külön szabja ki. Ha a tevékenység vagy mulasztás eredményeként vámhiány nem keletkezik, a 84. § (11) bekezdése szerinti mérlegelést valamennyi érintett személy tekintetében el kell végezni.
    86. § [Emelt összegű vámigazgatási bírság]
    Ha a jogsértést vagy mulasztást a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével követik el, és annak eredményeként vám- és egyéb teherfizetési kötelezettség keletkezik, a vámigazgatási bírság összege a kötelezettségszegés vagy mulasztás eredményeként keletkezett vám és egyéb teherfizetési kötelezettség 200%-a. Ha a rosszhiszeműen elkövetett kötelezettségszegéssel vagy mulasztással nem keletkezik vám- és egyéb teherfizetési kötelezettség, a vámigazgatási bírság összege természetes személy esetében minimum 15.000 forint, maximum 300.000 forint, minden más személy esetében minimum 50.000 forint, maximum 3 millió forint.
    87. § [Bírságkiszabásra vonatkozó rendelkezések]
    (1) A vámigazgatási bírság összegét 1000 forintra kerekítve kell megállapítani.
    (2) A vámigazgatási bírság egy eljárásban többször, a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértés esetén jogsértésenként külön-külön is kiszabható. Az egy vám-árunyilatkozaton belüli ismétlődő hiba egy esetnek minősül.
    (3) A 89. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel, a közölt vámigazgatási bírságot a döntés véglegessé válásának napjától számított 15 napon belül kell megfizetni.
    (4) A vámigazgatási bírság késedelmes megfizetése esetén a Vámkódex 114. cikke szerinti késedelmi kamatot kell felszámítani, ha annak számított értéke meghaladja az 5000 forintot. A késedelmi kamat megállapítása során a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
    (5) A vámigazgatási bírság mérséklésére, elengedésére az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) adómérséklésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A kérelem elbírálására az állami adó- és vámhatóság jogosult, eljárását az Art. eljárási szabályai szerint kell lefolytatni.
    (6) Ha a vámigazgatási bírság alapja vámhiány megállapításáról szóló önálló döntés, akkor a bírságot e döntés véglegessé válását követően lehet megállapítani. A bírság megállapítására a hivatalból indult eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    88. § [A vámigazgatási bírság elévülése]
    (1) Nem lehet vámigazgatási bírságot kiszabni vámhiányt okozó jogsértés esetén, ha a szankcionálandó jogsértés tekintetében a vámok és egyéb terhek közlésére nyitva álló határidő eltelt. Nem lehet vámigazgatási bírságot kiszabni vámhiányt nem okozó jogsértés esetén, ha a szankcionálandó jogsértés elkövetésének napjától számított 3 év eltelt.
    (2) A vámigazgatási bírság végrehajthatósága az arról szóló döntés véglegessé válásától számított 3 év elteltével évül el.
    (3) Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, a bírság megfizetésére kötelezett vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek vagy feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt. A jelzálogjog bejegyzése az elévülés nyugvása szempontjából a végrehajtási eljárás felfüggesztésével esik egy tekintet alá.
    89. § [Vámigazgatási bírság gyorsított eljárás keretében]
    (1) Ha a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértést oly módon követik el, hogy az Európai Unió vámterületére nem uniós árut juttatnak be és a keletkezett vámhiány az 50.000 forintot nem haladja meg, az eljáró vámhivatal gyorsított eljárás keretében a helyszínen vámigazgatási bírságot szabhat ki és szedhet be, ha a nem uniós áru birtokosa, szállítója a jogsértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi, és jogorvoslati jogáról lemond. A gyorsított eljárás csak akkor alkalmazható, ha a kiszabott bírságot a helyszínen megfizetik. Ebben az esetben a 84. § (8) vagy (12) bekezdése szerint megállapítható vámigazgatási bírság 50%-át, de legalább 4.000 forintot, jövedéki termékre elkövetett jogsértés esetén legalább 25.000 forintot kell kiszabni.
    (2) A gyorsított eljárás alkalmazásáról és a gyorsított eljárás lefolytatásának törvényi feltételeiről és a jogkövetkezményekről az érintettet tájékoztatni kell. Az érintett a tájékoztatás tudomásul vételét nyilatkozat aláírásával ismeri el.
    (3) Az érintett beleegyező nyilatkozata esetén a vámszerv a felvett jegyzőkönyv alapján a helyszínen határozatot hoz.
    (4) Gyorsított eljárás esetén a határozat eredeti példányát és a kiszabott bírság megfizetésének tényét igazoló nyugtát az érintett részére igazoltan át kell adni. Az átadott nyugta tartalmazza a határozatot hozó szerv megnevezését, a vámigazgatási bírság kiszabásáról rendelkező határozat számát, az érintett nevét, EORI számát, adóazonosító számát, annak hiányában a személyazonosító okmány számát, a kiszabott vámigazgatási bírság összegét és a Magyar Államkincstár által vezetett központosított beszedési számla számát.
    (5) A gyorsított eljárás során a magyar nyelvet nem beszélő külföldi állampolgár esetében a tolmács alkalmazása mellőzhető, ha az érintett a NAV vezetője által tájékoztatásban kiadott, a gyorsított eljárás folyamatáról szóló idegen nyelvű tájékoztató átvételét követően, írásban lemond a tolmács igénybevételéről.
    90. § [Gyorsított eljárással kapcsolatos lefoglalás]
    (1) A 84. § (12) bekezdése szerinti jogsértés esetén a vámhatóság az érintett jövedéki termékeket és a szállításra használt átalakított eszközt lefoglalja.
    (2) Ha a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértést oly módon követik el, hogy az Európai Unió vámterületére nem uniós árut juttatnak be, a vámhatóság a közölt vámok és egyéb terhek, valamint a kiszabott vámigazgatási bírság összegének megfizetéséig biztosítékként - a nélkülözhetetlen dolgok, illetve egyéb jogsértés hiányában_a romlandó áruk és az élő állatok kivételével - lefoglalhatja azt az árut, amelyre a kötelezettségszegést elkövették, valamint az annak felhasználására, tárolására, szállítására használt eszközt, különösen akkor, ha
    a) valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van,
    b) az ügyfélnek vám és egyéb teher vagy vámigazgatási bírság tartozása van, vagy
    c) a lefoglalással, tárolással, szállítással, értékesítéssel várhatóan felmerülő költségek nem jelentenek aránytalan terhet a tartozáshoz vagy az áru, eszköz értékéhez képest.
    (3) Az eljáró vámhivatal a lefoglalt dolgokat a vámigazgatási eljárás lefolytatásához szükséges áruazonosításra alkalmas módon jelzéssel látja el.
    (4) A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott döntés ellen benyújtott fellebbezést a döntés közlésétől számított 8 napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhivatalnál, amely köteles azt a másodfokú eljárást lefolytató szervhez a beérkezéstől számított 3 napon belül megküldeni. A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott döntés ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú eljárást lefolytató szerv a megküldéstől számított 15 napon belül bírálja el. A lefoglalással érintett vámigazgatási eljárásban hozott döntés ellen benyújtott fellebbezésnek a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
    (5) A gyorsított eljárás kapcsán lefoglalást meg kell szüntetni, ha
    a) a vámigazgatási ügyben közölt vámok és egyéb terhek összegét, továbbá a végleges döntéssel megállapított vámigazgatási bírságot megfizették, vagy
    b) a lefoglalt, szállításra használt eszköz nem a jogsértést elkövető tulajdona, és a tulajdonos írásban nyilatkozik arról, hogy a szóban forgó jogsértés időpontjában nem volt tudomása arról, hogy az eszközt vámjogszabályok megsértése céljából használják fel, és ezt követően a tényállás a lefoglalás fenntartása nélkül is tisztázható.
    (6) A 20. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eset kivételével a gyorsított eljárás esetén a lefoglalt áru és eszköz kiadása kapcsán a 20. § (3) bekezdését alkalmazni kell. A lefoglalt áru és eszköz visszaadásának feltétele az, hogy az e törvény végrehajtási rendelete alapján megállapított raktárdíjat megfizetik. A (6) bekezdés c) pont szerinti esetben a lefoglalt dolgot a büntetőeljárást lefolytató hatóságnak kell átadni a lefoglalás megszüntetésével egyidejűleg.
    (7) A 20. § (3) bekezdés szerinti személyek részére visszaadni rendelt, nem uniós árut és eszközt a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező döntés közlését követő 30 napon belül vámeljárás alá kell vonni, vagy ki kell szállítani az Európai Unió vámterületéről.
    (8) A 20. § (4) bekezdésében foglaltakon túl a vámhatóság a lefoglalt, nem uniós árut és eszközt értékesíti, ha a lefoglalt, szállításra használt eszköz tulajdonosa a (7) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatát a vámhatóság felhívására sem teljesíti.
    (9) A lefoglalt áru és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha az ügyfelet végleges döntéssel vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
    (10) Ha az ügyfél a közölt vámokat és az egyéb terheket vagy a vámigazgatási bírságot nem fizette meg, a biztosítékként lefoglalt nem uniós árut, valamint annak felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt el kell kobozni, és - az FJA 243. cikkében meghatározott kivétellel - értékesíteni kell.
    (11) Az (1) bekezdés szerint lefoglalt jövedéki terméket a lefoglalással egyidejűleg el kell kobozni, majd ezt követően meg kell semmisíteni, ha végleges döntéssel vámigazgatási bírság kerül megállapításra. A lefoglalásról és azzal egyidejű elkobzásról a vámhatóság egyidejűleg rendelkezik.
    (12) A (1) bekezdés szerint lefoglalt jövedéki termékek megsemmisítése tekintetében a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a jövedéki jogszabályok rendelkezései irányadóak.
    (13) Az (1) bekezdés szerint lefoglalt, szállításra használt eszközt a lefoglalással egyidejűleg el kell kobozni. Az ilyen eszközt értékesíteni kell, feltéve, hogy a vevő az értékesítéskor kötelezettséget vállal arra, hogy a jogsértést lehetővé tevő átalakítást 3 hónapon belül megszünteti, és az eszközt a vámhatóságnál bemutatja. A lefoglalás és az azzal egyidejű elkobzás során a (10) bekezdést alkalmazni kell.
    (14) Az elkobzott közúti, vízi és légi járművek értékesítés helyett a NAV szervei részére, feladatuk ellátásához történő használatra - a NAV vezetőjének jóváhagyásával - átadhatók.
    (15) A lefoglalt és azzal egyidejűleg vagy azt követően elkobzott árukat terhelő vám és egyéb teher fizetési kötelezettséget vámhiányként a vámigazgatási bírság megállapítása szempontjából figyelembe kell venni.
    91. § [Az engedély visszavonása, felfüggesztése, módosítása jogsértés következtében]
    (1) Ha a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést a vámhatóság által kiadott engedély alkalmazásával összefüggésben követik el, a vámigazgatási bírság kiszabásával egyidejűleg a vámhatóság megvizsgálja a szóban forgó engedély visszavonásának, felfüggesztésének vagy módosításának szükségességét.
    (2) A vámhatóság visszavonja az adott ügyben érintett személy részére kiadott azon engedélyét, amellyel kapcsolatban a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést elkövették, ha a feltárt jogsértéssel összefüggésben az engedélyes vagy alkalmazottja ellen indított büntetőeljárás a bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéletével zárult.
    (3) Az engedély visszavonható minden egyéb olyan esetben is, amikor a vámhatóság a kötelezettségszegés vagy mulasztás feltárását követően megállapítja, hogy az engedély érvényben tartása a vámfelügyelet gyakorlását vagy az engedélyhez kapcsolódó vámellenőrzés lefolytatását súlyosan veszélyeztetné.
    (4) A vámhatóság - az FJA 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott kivétellel, az ott meghatározott időszakra - felfüggeszti az adott ügyben érintett személy részére kiadott azon engedélyét, amellyel kapcsolatban a 84. § (1) bekezdése szerinti jogsértést elkövették, ha megállapítja, hogy az engedély alkalmazásával összefüggő mulasztásnak eredménye a jogsértés, de a (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek nem állnak fenn. A vámhatósági engedély felfüggesztését mindaddig nem lehet megszüntetni, amíg az engedély birtokosa a jogsértésre okot adó körülményt el nem hárítja.
    (5) Ha a 85. § (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a vámhatóság határidő tűzésével felszólítja az engedély birtokosát a jogsértésre okot adó körülmény elhárítására. Ha a megadott határidőn belül a körülményt megfelelően elhárítják, és erről a vámhatóság meggyőződik, eltekint az engedély felfüggesztésétől. Ha a határidő leteltével a jogsértésre okot adó körülmény továbbra is fennáll, a vámhatóság a (4) bekezdés szerint intézkedik az engedély felfüggesztéséről vagy a (6) bekezdés szerint az engedély módosításáról.
    (6) A 82. § (1) bekezdés szerinti csekély jelentőségű jogsértés megállapítása esetén a vámhatóság az engedély (4) bekezdés szerinti felfüggesztése helyett dönthet úgy is, hogy az engedélyt a következők szerint módosítja:
    a) a Vámkódex 166. cikkén alapuló egyszerűsített árunyilatkozat alapján történő vámeljárás alá vonásra vonatkozó engedély kapcsán további adatok vagy alátámasztó okmányok benyújtását írja elő,
    b) a Vámkódex 182. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett vám elé állítás alóli mentesítést részben vagy egészben visszavonja, vagy
    c) a csökkentett összegű összkezesség nyújtása vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség helyett az érintett engedélyekhez a teljes biztosítékösszeg nyújtását írja elő.
    (7) Az engedély (6) bekezdés szerinti módosítása esetén a visszavont könnyítésekre okot adó körülmények újbóli teljesítésének feltételeit a módosítás hatálybalépésétől kell vizsgálni.
    92. § [Eljárási bírság]
    (1) Az eljáró vámszerv a vámigazgatási eljárás során az e törvényben meghatározott eljárási cselekmények megsértése miatt végzés útján eljárási bírságot szabhat ki.
    (2) Az eljárási bírság összegét természetes személy esetében 100.000 forintig, minden más személy esetében 1 millió forintig terjedő összegben kell megállapítani.
    (3) Az eljárási bírság kiszabásakor a vámhatóság figyelembe veszi:
    a) hogy az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el,
    b) a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét,
    c) az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá
    d) az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.
    (4) Az eljáró vámszerv az (1) bekezdés szerinti jogsértés esetén első ízben, egy alkalommal bírság kiszabása nélkül írásban figyelmeztetheti a jogsértőt, ha a jogsértés mértékéből úgy látja, hogy bírság kiszabása nem indokolt.
    (5) A bírság késedelmes megfizetése esetén a késedelem minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részének megfelelő mértékű késedelmi kamatot kell felszámítani, ha annak számított értéke meghaladja az 5000 forintot.
    (6) Az eljárási bírságra a 87. § (1)-(3) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
    XII. FEJEZET
    JOGORVOSLAT
    21. A Vámkódex 44. cikkéhez
    93. § [Jogorvoslat]
    (1) A vámigazgatási eljáráshoz kapcsolódó jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (2) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a vámhatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A vámhatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt e törvény megengedi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában a vámigazgatási eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
    94. § [Jogorvoslati eljárások típusai]
    (1) Kérelemre induló jogorvoslati eljárások
    a) a fellebbezési eljárás,
    b) a felügyeleti intézkedés,
    c) a közigazgatási per.
    (2) Hivatalból indult jogorvoslati eljárások
    a) a döntés módosítása vagy visszavonása a vámhatóság saját hatáskörében,
    b) a felügyeleti intézkedés,
    c) az ügyészségről szóló törvény szerinti ügyészi felhívás és fellépés nyomán indított eljárás.
    95. § [Fellebbezés]
    (1) Az elsőfokú döntés ellen a Vámkódex 44. cikk (1) és (3) bekezdésében foglaltak alapján fellebbezést lehet benyújtani.
    (2) Önálló fellebbezésnek van helye
    a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
    b) az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,
    d) az eljárást megszüntető,
    e) az eljárás felfüggesztő,
    f) a vámigazgatási eljárással kapcsolatos eljárási cselekmény megsértése miatt eljárási bírságot kiszabó,
    g) az igazolási kérelmet elutasító,
    h) a 90. § (1) és (4) bekezdése kivételével a lefoglalást elrendelő, valamint az annak megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító
    i) az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,
    j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint
    k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos
    elsőfokú végzés ellen.
    (3) Nincs helye fellebbezésnek, ha az elsőfokú döntést a miniszter hozta.
    96. § [Ügyintézési határidő jogorvoslati eljárás esetén]
    (1) E törvény eltérő rendelkezése hiányában, az ügyintézési határidő 30 nap, ami magába foglalja a közlésére irányuló intézkedés időpontját is.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti határidő számítása tekintetében a (3) bekezdés kivételével a Vámkódex 55. cikkében meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.
    (3) A felettes szerv eljárása esetén, valamint a megismételt eljárásban az ügyintézési határidő az ügy összes iratának az eljárásra jogosult szervhez érkezését követő napon kezdődik. A szerv a felettes szerv erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.
    (4) Az eljáró szerv vezetője az (1) bekezdés szerinti ügyintézési határidőt annak letelte előtt kivételesen indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja. A végzésben a határidő-hosszabbítás indokait meg kell jelölni.
    (5) A jogorvoslati eljárás ügyintézési határidejébe be nem számítandó időtartamok tekintetében a 79. § (3) bekezdés a)-f) pontját alkalmazni kell.
    97. § [Halasztó hatály fellebbezés kapcsán]
    (1) A vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozott határozatokhoz kapcsolódó fellebbezés halasztó hatálya tekintetében a Vámkódex 45. cikkében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
    (2) Ha a vámhatóság a végzését nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.
    (3) Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, az iratbetekintési jog korlátozása iránti kérelemnek helyt adó, a 90. § (6) bekezdése kivételével a lefoglalást elrendelő, a lefoglalás megszüntetése iránti kérelmet elutasító, valamint a vámigazgatási eljárással kapcsolatos eljárási cselekmény megsértése miatt eljárási bírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
    98. § [Fellebbezés benyújtása]
    (1) Fellebbezni csak a megtámadott döntésre vonatkozóan, tartalmilag azzal közvetlenül összefüggő okból, illetve csak a döntésből közvetlenül adódó jog- vagy érdeksérelemre hivatkozva lehet.
    (2) A fellebbezést indokolni kell.
    (3) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezést a döntés közlésétől számított 15 napon belül az azt meghozó vámszervnél lehet előterjeszteni. A fellebbezési határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a határidőben benyújtott fellebbezés iránti kérelmet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztették elő.
    (4) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat. A fellebbezési jogról történő lemondás nem vonható vissza, arra egyebekben a kérelemre vonatkozó szabályok az irányadóak.
    (5) Az első fokú vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja:
    a) a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, vagy
    b) az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést.
    99. § [Fellebbezés vizsgálata, felterjesztése, elutasítása]
    (1) Nem egyértelmű vagy ellentmondásos tartalmú fellebbezés benyújtásakor az elsőfokú vámhatóság a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett 8 napos határidő tűzésével felhívja a fellebbezésre jogosultat az egyértelmű kérelem benyújtására. A hiánypótlási felhívás személyes átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte közötti időtartam a felterjesztés határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult határidőn belül nem nyilatkozik, az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést elutasítja.
    (2) Igazolási kérelem nélküli elkésett fellebbezés benyújtásakor az elsőfokú vámhatóság - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - 8 napos határidő tűzésével a fellebbezésre jogosult személyt igazolási kérelem benyújtására hívja fel. A felhívás személyes átadása, postára adása vagy elküldése és a határidő letelte közötti időtartam a felterjesztés határidejébe nem számít bele. Ha a fellebbezésre jogosult személy határidőn belül nem nyújt be igazolási kérelmet, az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést elutasítja.
    (3) A (2) bekezdésben szabályozott felhívást követően a fellebbezési határidő kimentésére előterjesztett igazolási kérelemre az egyidejűségre vonatkozó előírást nem kell alkalmazni.
    (4) A vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez. A felterjesztés során az elsőfokú vámhatóság ismerteti a fellebbezésről kialakított álláspontját.
    (5) A fellebbezéssel egyidejűleg, illetve e törvény szerint meghatározott határidőben benyújtott igazolási kérelem esetén a felterjesztési határidő a helyt adó végzés kiadmányozásának napján kezdődik.
    (6) Az elsőfokú vámhatóság a felterjesztést mellőzi, ha
    a) a jogszabálysértő döntése tekintetében a Vámkódex 23. cikk (3) vagy (4) bekezdésében foglaltak szerint jár el,
    b) a fellebbezést elutasítja,
    c) az eljárást megszünteti.
    (7) Az elsőfokú vámhatóság vagy felterjesztést követően a felettes szerv megszünteti az eljárást, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmet visszavonta. A fellebbezési kérelmet visszavonó nyilatkozat nem vonható vissza.
    100. § [Fellebbezés elbírálása]
    (1) Ha az elsőfokú vámhatóság a fellebbezést felterjeszti, a felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott döntést és a döntéshozatalt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett.
    (2) A fellebbezési eljárást - a felülellenőrzés kivételével - az elsőfokú vámhatóság felettes szerve folytatja le.
    (3) A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni. A vizsgálat eredményeként a felettes szerv a döntést helybenhagyja vagy a Vámkódex 23. cikk (3) bekezdése alapján megsemmisíti, megváltoztatja.
    (4) Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat részben jogszabálysértő, a felettes szerv - ha az ügy körülményei ezt lehetővé teszik - csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében semmisíti meg a határozatot, egyebekben azt helybenhagyja vagy megváltoztatja.
    (5) A felettes szerv, ha a döntéshozatalhoz nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges:
    a) a döntés teljes vagy részleges megsemmisítése mellett az ügyben első fokon eljárt vámhatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy
    b) a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik, melynek keretében az első fokon eljárt vámhatóságot - döntés meghozatala nélkül - a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja.
    (6) Ha a felettes szerv a tényállás kiegészítése érdekében az első fokon eljáró vámhatóságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasítja, akkor az ügyfelet az eljárásról, annak kezdő napjának megjelölésével az első fokon eljárt vámhatóság útján haladéktalanul értesíti. Az eljárás határideje a felettes szerv utasításának első fokon eljárt vámhatósághoz érkezését követő 90 nap, amely nem hosszabbítható meg, felfüggesztésnek nincs helye. Az eljárás időtartama nem számít be a jogorvoslati eljárás határidejébe. Ha az első fokon eljárt vámhatóság határidőn belül nem tudja tisztázni a tényállást, erről a felettes szervet haladéktalanul értesíti, amely a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
    (7) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték, az első fokon eljárt vámhatóság útján írásban kell közölni.
    101. § [Új eljárás jogszabálysértő döntés kapcsán]
    (1) Ha a jogorvoslati kérelemmel megtámadott döntés teljes egészében vagy részben jogszabálysértő és ezért új eljárásra utasításnak van helye, a jogorvoslati kérelmet elbíráló felettes szerv a döntésében meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket, amelyre az új eljárás kiterjed.
    (2) Az elsőfokú vámhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetve az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
    (3) Az elsőfokú vámhatóságot a felettes szerv döntésének rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el.
    (4) Az új eljárás során - semmisségi okon kívül - nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékot előadni, amelyről az eljárás alanyának a megelőző eljárásban hozott elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt a vámhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő. A vámhatóság felhívásának tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést. Iratpótlás elmulasztása esetén további feltétel, hogy az elsőfokú vámszerv az ellenőrzés, kiegészítő ellenőrzés során az ellenőrzés akadályozása miatt eljárási bírságot szabjon ki.
    102. § [Felügyeleti intézkedés]
    (1) A vámigazgatási eljárásban eljáró felettes szerv kérelemre vagy hivatalból indult felügyeleti intézkedésére az Air. tv. felügyeleti intézkedésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (2) A Vámkódex 48. cikke szerinti áruátengedést követő ellenőrzések esetén a felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtásának elbírálása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez történő beérkezését követő naptól számított 60 nap, amely a szerv vezetője által 30 nappal meghosszabbítható.
    103. § [Közigazgatási per]
    (1) Az ügyfél - az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések kivételével - a vámhatóság véglegessé vált döntése ellen közigazgatási pert indíthat. Fellebbezéssel támadható döntés esetén közigazgatási per akkor indítható, ha az arra jogosultak valamelyike fellebbezett és a fellebbezést elbírálták.
    (2) A vámhatósági határozat elleni közigazgatási perben egyezségnek nincs helye.
    104. § [A döntés módosítása vagy visszavonása]
    (1) A vámszerv a jogszabálysértő határozatát - ha azt a felettes szerv vagy bíróság nem bírálta el - a vámjogszabályokban megállapított határidőn belül módosíthatja, visszavonhatja.
    (2) Ha az (1) bekezdés kapcsán a vámhatóság intézkedése előtt fellebbezést vagy keresetlevelet nyújtanak be, akkor a vámhatóság az arra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével jár el.
    105. § [Ügyészi felhívás és fellépés]
    Ha az ügyész az ügyészségről szóló törvény alapján felhívással él, vagy sikertelen felhívás esetén fellép, a vámhatóság az ügyész által kifogásolt döntését a vámjogszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül módosíthatja (megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti).
    106. § [Semmisség]
    (1) A Vámkódex és a végrehajtási rendeletekben foglaltak sérelme nélkül a vámhatóság döntését meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha
    a) az ügy nem tartozik az eljáró vámszerv hatáskörébe,
    b) annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,
    c) a döntés tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes, vagy
    d) annak meghozatala során e törvényben meghatározott súlyos eljárási jogszabálysértést követtek el.
    (2) A döntés az (1) bekezdés a) és d) pontjában foglalt semmisségi okok esetén sem semmisíthető meg, ha
    a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta 3 év eltelt, vagy
    b) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt.
    (3) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.
    (4) E § rendelkezéseit a Vámkódex 27. cikke alapján megsemmisített döntésekre nem kell alkalmazni.
    22. A Vámkódex 45. cikkéhez
    107. § [A végrehajtás felfüggesztése]
    (1) A Vámkódex 45. cikk (2) bekezdése szerinti határozat végrehajtásának felfüggesztésére hivatalból sor kerülhet, ha
    a) az elsőfokú határozatot hozó vámszerv a jogorvoslat során megállapítja, hogy az általa hozott határozat nem áll összhangban a vámjogszabályokkal,
    b) a jogorvoslati kérelmet, illetve a felügyeleti eljárás iránti kérelmet elbíráló másodfokú vámszerv, ha a jogorvoslat során megállapítja, hogy ügyben eljárt vámszerv határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése nem áll összhangban a vámjogszabályokkal, vagy
    c) a hivatalból indult felügyeleti eljárást lefolytató vámszerv megállapítja, hogy ügyben eljárt vámszerv határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése nem áll összhangban a vámjogszabályokkal.
    (2) A Vámkódex 45. cikk (2) bekezdése szerinti határozat végrehajtásának felfüggesztése kérelemre történik, ha az érintett személy arra hivatkozással kéri a végrehajtás felfüggesztését, hogy annak végrehajtása részére helyrehozhatatlan kárt okozna. A kérelmet az (1) bekezdésben meghatározott vámszerv bírálja el.
    (3) Az (2) bekezdés szerinti esetben a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott döntés önálló jogorvoslat keretében támadható, azonban a benyújtott jogorvoslati kérelem a végrehajtásában felfüggeszteni kért határozat végrehajtása tekintetében halasztó hatállyal nem bír.
    XIII. FEJEZET
    ARUK ELLENŐRZÉSE
    23. A Vámkódex 46. cikkéhez
    108. § [Vámellenőrzés]
    (1) A vámellenőrzésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, ha a vámjogszabályokon kívül egyéb jogszabály a vámhatóság vámigazgatási hatáskörébe utal árura vonatkozóan ellenőrzési feladatot. A vámellenőrzés során nem szabályozott kérdések tekintetében a hivatalból indult eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
    (2) A vámhatóság a vámhatósági intézkedés során az érintett személyről, a környezetről, illetve a vámhatósági intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A vámhatóság által készített kép- és hangfelvétel, illetve az abban szereplő személyes adat az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás, illetve a vámhatóság hatáskörébe tartozó vámigazgatási eljárás során vagy az érintett jogainak gyakorlása céljából használható fel.
    (3) Ha a kép- vagy hangfelvételen rögzített cselekmény miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás nem indul, és a vámhatóság vámellenőrzés céljából indított eljárás során vagy az érintett jogainak gyakorlása céljából nem kívánja felhasználni, a kép- és hangfelvételt legkésőbb a rögzített cselekmény időpontjától számított 30 nap elteltével törölni kell.
    109. § [A vámellenőrzés megindítása]
    A vámellenőrzés megindításának módja lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet. Az eljárás írásbeli közlés esetén annak postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával kezdődik. Szóbeli közlés esetén az eljárás a vámellenőrzésre irányuló eljárásról szóló közléssel indul. Elektronikus üzenet formájában történő közlés esetén az eljárás az elektronikus üzenet küldésével kezdődik.
    110. § [Vámellenőrzés a helyszínen]
    (1) Ha az ellenőrzési cselekményeket a vámhatóság az áru birtokosa vagy annak képviselője, az áruval kapcsolatos műveletekben üzleti minőségben közvetlenül vagy közvetve érintett valamilyen más személy, vagy az árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó dokumentumokat és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy helyiségében vagy területén végzi el, akkor ennek kapcsán az ellenőrzési cselekmény lefolytatására a vámhatóság szolgálati igazolvánnyal és az ellenőrzésre jogosító felhatalmazással bíró alkalmazottja jogosult.
    (2) Ha az ellenőrzött személy a gazdasági tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni a vámhatóság ellenőrzését.
    111. § [Az ellenőrzött személy jogai]
    Eltérő rendelkezés hiányában az ellenőrzött személy jogosult
    a) a vámhatóság részéről eljáró személy azonosságáról és felhatalmazásáról meggyőződni,
    b) a nála folytatott eljárási cselekménynél jelen lenni,
    c) megfelelő képviseletről gondoskodni,
    d) az eljárás során keletkezett minden iratba az e törvény iratbetekintésre vonatkozó szabályai szerint betekinteni.
    112. § [A vámellenőrzés időtartama]
    (1) A vámhatóságnak a vámellenőrzést annak megindítását követően késedelem nélkül, 60 napon belül be kell fejeznie.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti eljárási határidőt indokolt esetben az eljárást lefolytató vámszerv vezetője egyszer, legfeljebb 60 napos határidővel meghosszabbíthatja.
    (3) A vámellenőrzés során az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok tekintetében a 79. § (3) bekezdését alkalmazni kell.
    113. § [Eljárás az illetékességi területen kívül]
    (1) Ha az eljáró vámszerv illetékességi területén kívül válik szükségessé eljárási cselekmény elvégzése, azt az eljárást lefolytató vámszerv folytatja le, vagy indokolt esetben az eljárás lefolytatása céljából megkeresi az arra az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező vámszervet.
    (2) A megkeresésről és a válasz megérkezéséről az ellenőrzött személyt az eljárást lefolytató vámszerv 5 napon belül értesíti.
    114. § [A vámellenőrzés megállapításaihoz kapcsolódó rendelkezések]
    (1) Ha a vámhatóság jogsértést állapít meg a vámellenőrzés során, akkor az ennek tényét alátámasztó, bizonyítékként felhasználható egyéb okirat hiányában a megállapításokat jegyzőkönyvbe foglalja.
    (2) A vámellenőrzésről készült jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell
    a) az ellenőrzést végző vámszerv megnevezését,
    b) a jegyzőkönyv iktatószámát,
    c) az ellenőrzött személy megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét, EORI számát,
    d) az ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
    e) az ellenőrzés kezdő időpontját,
    f) az ellenőrzés tárgykörét,
    g) az ellenőrzést lefolytató vámszerv megállapításait, a tisztázott tényállást a vonatkozó jogszabályok megjelölésével és annak bizonyítékait, az ellenőrzött személy által felajánlott és visszautasított bizonyítékok felsorolását és a visszautasítás indokolását,
    h) a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vonatkozó esetleges javaslatokat,
    i) ha a jegyzőkönyvben foglalt tényállás alapján hátrányos döntés meghozatalára kerül sor, akkor a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdés alapján biztosított meghallgatáshoz való jogról és annak határidejéről szóló tájékoztatást,
    j) az ellenőrzést végző személy nevét és aláírását, az ellenőrzést lefolytató vámszerv bélyegzőlenyomatát és a keltezést.
    (3) Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az ellenőrzött személlyel, illetve azzal a személlyel kell közölni, akivel szemben az alapján a hátrányos döntés meghozatala várható.
    (4) Ha az ellenőrzött, illetve azon személy, akivel szemben hátrányos döntés meghozatala várható a meghallgatáshoz való jogának gyakorlása során olyan tényeket és bizonyítékokat hoz fel, amelyek vizsgálatát követően a tényállás további tisztázása szükséges, akkor az ellenőrzést lefolytató vámszerv az ellenőrzést folytatja, amelynek eredményéről kiegészítő jegyzőkönyvet készít.
    (5) A kiegészítő jegyzőkönyvre az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    115. § [Jogsértéssel kapcsolatos jogkövetkezmények]
    Ha az ellenőrzött, illetve azon személy, akivel szemben a hátrányos döntés meghozatala várható, a meghallgatáshoz való jogával nem élt, vagy annak gyakorlása során tett észrevétel a tényállás további tisztázását nem indokolja, akkor az eljáró vámszerv a vám- és egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések érvényesítése érdekében elsődlegesen az alábbiak szerint jár el:
    a) az ellenőrzés eredményeként feltárt vámtartozást könyvelésbe veszi, illetve az egyéb terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget megállapítja, valamint ezeket közli,
    b) a jogszabályban meghatározottnál magasabb összegben beszedett vámot és egyéb terheket visszafizeti, valamint a jogszabályban meghatározottnál magasabb összegben könyvelésbe vett és megállapított - de még meg nem fizetett - vámot és egyéb terheket elengedi, vagy
    c) az ellenőrzés során feltárt jogsértés jogkövetkezményét megállapítja.
    116. § [A vámellenőrzés befejezése]
    A vámellenőrzés befejezésének formája lehet írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenet. Az eljárás írásbeli közlés esetén annak postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával fejeződik be. Szóbeli közlés esetén az eljárás a vámellenőrzésre irányuló eljárásról szóló közléssel fejeződik be. Elektronikus üzenet formájában történő közlés esetén az eljárás az elektronikus üzenet küldésével fejeződik be.
    117. § [Vámellenőrzést lefolytató és intézkedésre jogosult vámszerv viszonya]
    Ha a vámellenőrzést lefolytató vámszerv nem azonos a további intézkedés megtételére jogosult vámszervvel, a vámellenőrzést lefolytató vámszerv a jegyzőkönyvet és a kiegészítő jegyzőkönyvet, valamint a megállapításokat alátámasztó bizonyítékokat a helyzet rendezése érdekében haladéktalanul megküldi az intézkedés megtételére jogosult vámszerv részére. Ez utóbbi szerv az ellenőrzést lefolytató vámszerv által indított vámellenőrzés ügyintézési határidején belül, a 115. §-ban meghatározottak szerint jár el.
    118. § [Vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések]
    (1) A közigazgatási hatóságok közötti vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések teljesítése érdekében a vámhatóság a nyilvántartásában és az ügyfél nyilvántartásában szereplő adatok, és az azokhoz kapcsolódó tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében adatokat gyűjthet, vagy a helyszínen ellenőrzést végezhet.
    (2) Ha a megkeresés megválaszolása a vámhatóság rendelkezésére álló adatok alapján teljesíthető, úgy az eljárásról az érintett ügyfelet értesíteni nem kell.
    (3) Ha a megkeresés megválaszolása érdekében szükséges az ügyfél bevonása, akkor az (1) bekezdés szerinti eljárás során a vámellenőrzés szabályait kell alkalmazni.
    (4) Az (1) bekezdés alapján a vámhatóság különösen
    a) leltározással az uniós és nem uniós áruk nyilvántartását, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását,
    b) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát,
    c) áruk előállítását, raktározását, szállítását, felhasználását, valamint az árukkal kapcsolatosan végzett tevékenységeket,
    d) az áruk beszerzési és az értékesítési körülményeit, ezek személyi és tárgyi feltételeit, illetve a beszerzés és az értékesítés megtörténtét igazoló iratok valódiságát, hitelességét vizsgálja.
    (5) Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt adatok, tények, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az ügyfél irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát, vagy a vámhatóság egyéb kockázatot, jogszabálysértésre utaló körülményt tapasztal, a tényállás további tisztázása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.
    24. A Vámkódex 47. cikkéhez
    119. § [Együttműködés]
    (1) A határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a postai szolgáltató köteles a telephelyén, az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés nélkül - megfelelő iroda- és - szükség esetén - raktárhelyiséget biztosítani, azok fenntartásáról és karbantartásáról gondoskodni, a kommunális szolgáltatásokat pedig térítés ellenében biztosítani.
    (2) A fuvarozó, szállítmányozó köteles a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembevételével megállapítani.
    (3) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vállalkozó vasúti társaság köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosítani.
    (4) A nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemben tartója a vámellenőrzés ellátásának biztosítása érdekében a repülőtéren működő vámhatóság elhelyezését, továbbá az elhelyezésére szolgáló épületek fenntartását és karbantartását térítésmentesen, a kommunális szolgáltatásokat térítés ellenében biztosítja.
    25. A Vámkódex 48. cikkéhez
    120. § [Áruátengedést követő ellenőrzés]
    (1) A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzési tevékenységét a vámjogszabályok szerinti szempontok alapján a NAV vezetője által évenként február 20-ig közzétett ellenőrzési tájékoztatás alapján végzi. Ennek részeként az áruátengedést követő ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az ügyfeleket az önkéntes jogkövetésre ösztönözze.
    (2) A NAV vezetőjének ellenőrzési tájékoztatása az aktuális gazdasági folyamatokra, a vámpolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a vám- és adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetve a feltárt kockázatokra figyelemmel rögzíti a vámhatóság ellenőrzési kapacitásának felhasználását.
    (3) Az ellenőrzési tájékoztatás tartalmazza különösen az adott év kiemelt vizsgálati céljait.
    121. § [Áruátengedést követő ellenőrzés megindítása és befejezése]
    (1) Az áruátengedést követő ellenőrzés az írásbeli értesítés postára adásával, postai kézbesítés mellőzése esetén annak személyes átadásával vagy elektronikus úton történő közlésével kezdődik, illetve fejeződik be.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti értesítéssel egyidejűleg a vámhatóság valamennyi adóst tájékoztatja az ellenőrzés megindulásáról, illetve befejezéséről.
    122. § [Az áruátengedést követő ellenőrzés időtartama]
    (1) A vámhatóságnak az áruátengedést követő ellenőrzést, mint hivatalból indult vámigazgatási eljárást, annak megindítását követően 120 napon belül kell befejeznie.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti eljárási határidőt indokolt esetben az eljárást lefolytató vámszerv vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított eljárási határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az eljárást lefolytató vámszerv kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
    (3) Az áruátengedést követő ellenőrzés során az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok tekintetében a 79. § (3) bekezdését alkalmazni kell.
    (4) Az ellenőrzött személy, ha megítélése szerint az eljárás határidejének túllépése az eljárást lefolytató vámszervnek felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat e vámszerv felettes szervéhez, amely a kifogásban foglaltak figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró vámszervet az ellenőrzés azonnali lezárására utasítja.
    123. § [Feltárt adatok felhasználása]
    Az áruátengedést követő ellenőrzés során feltárt adatokat a vámhatóság az ellenőrzött személlyel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állt vagy álló más személynél folytatott áruátengedést követő ellenőrzésnél a tényállás tisztázása céljából felhasználhatja.
    124. § [Megállapítások jegyzőkönyvbe foglalása]
    (1) A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja.
    (2) Ha a tényállás az áruátengedést követő ellenőrzéssel érintett ügyletek, vám-árunyilatkozatok egy részével kapcsolatban megfelelően tisztázásra került, részjegyzőkönyv is készíthető.
    (3) A részjegyzőkönyvre a vámellenőrzés során készített jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
    125. § [Jegyzőkönyv kézbesítése]
    (1) Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet vagy részjegyzőkönyvet a (2) bekezdésre figyelemmel valamennyi adóssal közölni kell.
    (2) Ha az áruátengedést követő ellenőrzéssel érintett vámeljárások során közvetett vámjogi képviselő járt el a vámhatóság előtt, úgy az áruátengedést követő ellenőrzés során a közvetett vámjogi képviselőt ugyanazon jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, mint az általa képviselt személyt, azzal, hogy a közvetett képviselő iratbetekintési joga az őt megbízó személy által benyújtott kérelem alapján az e törvényben foglaltak szerint korlátozható.
    126. § [Határozathozatal]
    A vámtartozás közlésére nyitva álló határidő számítása során a Vámkódex 103. cikk (3) bekezdés b) pontja szerinti felfüggesztés tekintetében - az adósok számától függetlenül - legfeljebb egyszer 30 napot lehet figyelembe venni azzal, hogy a felfüggesztés hatálya a meghallgatáshoz való jog első alkalommal történő megnyílásával áll be.
    127. § [Áruvizsgálat és mintavétel]
    Az áruátengedést követő ellenőrzés során végzett áruvizsgálat és mintavétel tekintetében a Vámkódex 189. és 190. cikkét kell alkalmazni.
    128. § [Az áruátengedést követő ellenőrzés és a vámellenőrzés viszonya]
    Az áruátengedést követő ellenőrzés során a vámellenőrzés szabályait a Vámkódex 48. cikkéhez rendelt szabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
    129. § [Felülellenőrzés]
    (1) A vámhatóság az áruátengedést követően végzett ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének vizsgálata céljából felülellenőrzést folytathat le, amely különösen az Európai Unió és tagállamai pénzügyi érdekeit veszélyeztető cselekmények feltárására irányul
    és nem terjed ki azokra az új személyi, tárgyi vagy tényállásbeli elemekre, amelyek az alapeljáráshoz képest megváltoztak és az alapügyben eljáró szerv még nem bírálta el.
    (2) A felülellenőrzés tárgyköre az alapellenőrzés tárgyköréhez igazodik és kiterjedhet az ellenőrzött ügyfélnél egy adott időszakban lefolytatott valamennyi áru átengedését követően végzett ellenőrzésre is.
    (3) A felülellenőrzésre az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó uniós és nemzeti szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a 122. § (1) bekezdése szerinti ügyintézési határidőt a NAV vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal hosszabbíthatja meg.
    (4) A felülellenőrzésről szóló jegyzőkönyvnek a 114. § (2) bekezdésében foglaltakon túl tartalmazni kell az alapellenőrzés megállapításaihoz képest feltárt eltéréseket.
    (5) A felülellenőrzést végző szerv az ellenőrzés befejezését követően határozatot hoz. Ha a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez, képest eltérést állapít meg, a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot módosítja, határozat hiányában elsőfokú határozatot hoz.
    (6) A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozattal szemben a NAV-ot irányító miniszterhez benyújtott fellebbezésnek van helye. A NAV-ot irányító miniszter másodfokú határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg.
    XIV. FEJEZET
    OKMÁNYOK ÉS MÁS INFORMÁCIÓK MEGŐRZÉSE; DÍJAK ÉS KÖLTSÉGEK
    26. A Vámkódex 49. cikkéhez
    130. § [Tranzitterület létesítése iránti kérelem]
    (1) A vámhatóság a kérelmezett tranzitterület létesítését vámellenőrzési szempontból engedélyezi, ha megállapítja, hogy az áru- és személyforgalom vámellenőrzéséhez szükséges feltételeket az üzemeltető maradéktalanul biztosítja.
    (2) A tranzitterület üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségeket az engedélyező vámhivatal az engedélyben határozza meg.
    27. A Vámkódex 51. cikkéhez
    131. § [Az okmányok és az információk megőrzése]
    (1) A Vámkódex 51. cikkében foglaltak az egyéb jogszabályokból - így különösen az Art., valamint a számvitelről szóló törvény rendelkezéseiből - eredő megőrzési kötelezettségekre nem terjednek ki.
    (2) Az okmányok és információk megőrzése azok eredeti megjelenési formájában történhet olyan módon, hogy a vámellenőrzéshez kapcsolódó adatok kinyerhetőek legyenek.
    28. A Vámkódex 52. cikkéhez
    132. § [Díjak megfizetése]
    (1) A Vámkódex 52. cikke szerinti díjat - ha a vámjogszabályok ettől eltérően nem rendelkeznek - a vámhatóság külön eljárásban határozattal közli és szedi be.
    (2) Kérelemre indult eljárásban a felmerülő díjat - ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másképp nem rendelkezik - a kérelmezőnek kell megfizetnie. Hivatalból indult eljárások esetén felszámítható díjak megfizetésére az adott ügyben érintett személy köteles.
    (3) Ha több személy érintett az adott eljárásban vagy az eljárást több személy kérelmezi, úgy a felmerülő díjakat érintett személyenként vagy kérelmezőnként külön-külön kell felszámítani.
    133. § [Eljárási költség előlegezése, megfizetése]
    (1) Kérelemre indult eljárásban az eljárási költséget - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kérelmező ügyfél előlegezi. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség előlegezéséért.
    (2) Az eljárási költséget a vámhatóság összegszerűen határozza meg, és a vámigazgatási eljárásban hozott döntésében rendelkezik a költség viseléséről, illetve adott esetben a költség visszatérítéséről.
    (3) Az ügyfél nem kötelezhető olyan eljárási költség előlegezésére, amelyet igazgatási szolgáltatási díj tartalmaz.
    (4) Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az eljárási költséget - az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a nem vámhatóság által viselendő fordítási költség, és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség kivételével - a vámhatóság előlegezi.
    (5) Ha a vámjogszabályok eltérően nem rendelkeznek, az eljárás költségeit az viseli, akinél azok felmerültek. Az eljárás résztvevője viseli a rosszhiszemű magatartásával okozott költségeket.
    (6) Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, a vámhatóság viseli.
    (7) Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek egyetemlegesen felelősek az eljárási költség viseléséért.
    (8) A jogvitás eljárásban az eljárási költséget
    a) a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfél,
    b) a kérelemnek helyt adó döntés esetén a vámhatóság viseli.
    (9) Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, az eljárási költség az ügyfelek és a vámhatóság között arányosan oszlik meg.
    134. § [A megfizetésre vonatkozó közös szabályok]
    (1) A díjat vagy költséget a határozat közlésétől számított 10 napon belül kell megfizetni, amelynek tényét a díjat vagy költséget megállapító vámhivatalnál igazolni kell a fizetési határidő lejártát követő munkanapig.
    (2) A díjat vagy költséget megállapító határozat végrehajthatósága és felfüggesztése tekintetében a Vámkódex 45. cikkében és a 107. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
    (3) A vámhivatal kérelemre engedélyezheti, hogy a díjat hónaponként összesítve fizesse meg az a személy, aki számára rendszeres házi szemlét engedélyezett. Ebben az esetben a vámhivatal a tárgyhónapban végzett eljárásai után fizetendő díjról vagy költségről szóló határozatát a tárgyhónapot követően 5 napon belül közli a fizetésre kötelezettel.
    (4) A díjak késedelmes megfizetése esetén a Vámkódex 114. cikke szerinti késedelmi kamatot csak akkor kell fizetni, ha annak számított értéke meghaladja az 5000 forintot. A Vámkódex 114. cikke alkalmazása során kamatlábként a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
    (5) A díjak és költségek meg nem fizetése esetén a vámhatóság a 166. § alapján jár el.
    135. § [Raktárdíj és szemledíj]
    (1) A vámhatóság által vámraktárban raktározott áruk esetében - jogszabályban meghatározott esetek kivételével - raktárdíjat kell fizetni.
    (2) A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben szemledíjat kell fizetni.
    (3) A szemledíj felszámítása tekintetében vámhivatali helyiségnek vagy területnek minősül
    a) a vámhivatal székhelye,
    b) az I. típusú vámudvar, ahol a vámhatóság által előzetesen egységesen meghatározott valamennyi szükséges feltétel biztosított a vámigazgatási eljárások lefolytatására és ahol vámigazgatási eljárás lefolytatását bárki kérheti a vámhatóságtól.
    (4) A szemledíj felszámítása tekintetében nem minősül vámhivatali helyiségnek vagy területnek
    a) a II. típusú vámudvar, ahol a vámigazgatási eljárás lefolytatását csak az üzemeltető kérheti,
    b) a házi szemle helye, ahol a vámhivatal a házi szemlét kérő írásbeli kérelmére mindazokat az eljárási mozzanatokat végzi el, amelyek az adott vámeljárás tekintetében a vámellenőrzés sérelme nélkül elvégezhetők, és amely lehet
    ba) eseti jellegű (eseti házi szemle), vagy
    bb) rendszeres jellegű (rendszeres házi szemle).
    (5) Az (1) és (2) bekezdés szerinti díj mértékét a miniszter rendeletben állapítja meg.
    136. § [Vizsgálati díj]
    Az érintett személy által kezdeményezett és a NAV Szakértői Intézete által elvégzett laboratóriumi vizsgálatért vizsgálat díjat kell fizetni. A díjat az érintett a NAV által kiállított számla alapján köteles megfizetni. A Szakértői Intézet vizsgálati díjait a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
    137. § [Eljárási költségek]
    (1) A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése szerint szolgáltatások nyújtása kapcsán - vámigazgatási eljárásban - felmerülő eljárási költség az igazgatási szolgáltatási díj.
    (2) A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatások díja mellett az alábbi költségek merülhetnek fel:
    1. a fellebbezési eljárási illetéke,
    2. a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,
    3. az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (idézés),
    4. az anyanyelv használatával, a jelnyelvi tolmácsolási és a fordítással kapcsolatos költség,
    5. az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség,
    6. a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,
    az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség,
    7. a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege.
    XV. FEJEZET
    VALUTAÁTSZÁMÍTÁS ÉS HATÁRIDŐK
    29. A Vámkódex 53. cikkéhez
    138. § [Valutaszámítás]
    (1) A Vámkódex 53. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján alkalmazandó árfolyam alatt a Magyar Nemzeti Bank által minden hónap utolsó előtti szerdáján közzétett árfolyamot, ha ezen a napon nem tettek közzé átváltási árfolyamot, akkor a legutolsó közzétett hivatalos deviza-középárfolyamot kell érteni.
    (2) A Vámkódex 53. cikk (2) bekezdése alapján meghatározott átváltási árfolyam tekintetében, ha az éves kiigazítás időpontjában a szóban forgó összegnek az átváltása a forintban kifejezett értéknek kevesebb, mint 5%-os változását eredményezi, az euróban meghatározott összeg forintban kifejezett értéke változatlan marad.
    (3) A Vámkódex 53. cikk (2) bekezdése szerint rögzített értéket évente egyszer, a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
    30. A Vámkódex 55. cikkéhez
    139. § [Időtartam, időpontok, határidő számítása]
    (1) E § rendelkezéseit a Vámkódex 55. cikkében foglaltakra figyelemmel kell alkalmazni.
    (2) A napokban vagy munkanapokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, továbbá a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja.
    (3) A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja.
    (4) Az elektronikus irat előterjesztésének időpontja az irat elküldésének napja, de az ügyintézési határidő a következő munkanapon kezdődik.
    (5) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.
    31. A Vámkódex 58. cikkéhez
    140. § [A Vámtarifa Bizottság és feladatai]
    Az Európai Bizottság által nemzeti hatáskörbe utalt feladatok - a kedvezményre vonatkozó kérelmek összegyűjtése, ellenőrzése és továbbítása az Európai Bizottsághoz - végrehajtásáról a Vámtarifa Bizottság gondoskodik. A Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét e törvény végrehajtásáról szóló rendelet határozza meg.
    XVI. FEJEZET
    ÁRUK SZÁRMAZÁSA
    32. A Vámkódex 64. cikkéhez
    141. § [Áruk preferenciális származásához kapcsolódó kérelmek]
    (1) Az INF 4 adatlap kiadására irányuló, a regisztrált exportőrként való nyilvántartásba vétel iránti, a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedély iránti, valamint az elfogadott exportőri jogállásra irányuló kérelem papír alapon is benyújtható.
    (2) A vámhatóság engedélyezheti az olyan exportőrnek, aki preferenciális megállapodás vagy intézkedés hatálya alá tartozó terméket szállít, hogy a termék értékétől függetlenül számlanyilatkozatot, származási nyilatkozatot tegyen (a továbbiakban: elfogadott exportőr).
    (3) Az engedélyt kérő exportőrnek a vámhatóság számára minden garanciát biztosítania kell, ami a termék származó helyzetének, valamint a vonatkozó rendelkezésekben megfogalmazott egyéb szabályok teljesítésének igazolásához szükséges.
    (4) Az elfogadott exportőri engedély kiadásának feltétele, hogy 1. az exportőr:
    a) nyilatkozik arról, hogy árut kíván szállítani olyan harmadik országokba, amelyekkel az érvényben lévő preferenciális kereskedelemre vonatkozó szabályok lehetővé teszik ilyen engedély kiadását,
    b) teljesíti a Vámkódex 39. cikk d) pontjában és a VA 26. cikk (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételt,
    c) eleget tesz minden esetben maradéktalanul az áru származására vonatkozó igazolási kötelezettségének, valamint 2. az illetékes vámhivatalnak az EUR.1, EUR-MED szállítási bizonyítvány, helyettesítő bizonyítvány hitelesítését, vagy a külföldi vámhatóság felkérésére végzett utólagos megerősítési eljárás eredményeként a származási igazolások megerősítését a megelőző 12 hónapban jogerősen elutasítani nem kellett.
    (5) Az elfogadott exportőr:
    a) köteles vállalni, hogy csak azokra az árukra ad számlanyilatkozatot vagy származási nyilatkozatot, amelyekre a kiállítás idején birtokában van minden szükséges, a származó helyzetet alátámasztó okmány vagy nyilvántartási adat,
    b) teljes felelősséget vállal a felhatalmazás felhasználásának módjáért, különösen az áruk származására vonatkozó hibás nyilatkozatokért vagy a felhatalmazás más helytelen használatáért,
    c) biztosítja és felelősséget vállal azért, hogy a vállalkozásában az áruk származására vonatkozó nyilatkozatok kiadásáért felelős személy ismeri a származási szabályokat,
    d) vállalja, hogy a származást alátámasztó okmányokat a nyilatkozat kiállításának dátumától legalább a vonatkozó preferenciális megállapodásban vagy intézkedésben meghatározott ideig megőrzi,
    e) vállalja, hogy a vámhatóságnak a d) pontban meghatározott időn belül bármikor bemutatja az áruk származó helyzetét alátámasztó okmányokat.
    (6) Az FJA 58. cikke, vagy nemzetközi megállapodás erre vonatkozó rendelkezése alapján, valamint e § betartásával a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedélyt a kérelmező székhelye szerint illetékes vámhivatal adja ki. Amennyiben a gyártó több telephellyel rendelkezik, a telephely(ek) szerint illetékes vámhivatalokat az engedélyt kiadó vámszerv a határozat egy példányának megküldésével értesíti.
    (7) A (6) bekezdés szerinti engedély akkor adható ki, ha a kérelmező
    a) teljesíti a Vámkódex 39. cikk d) pontjában és a VA 26. cikk (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételt,
    b) uniós termelő tevékenységet folytat és tevékenységét Magyarországon végzi,
    c) nyilatkozik arról, hogy a termékek származására vonatkozó igazolási kötelezettségének minden esetben maradéktalanul eleget tesz,
    d) amennyiben gyártó, a főkönyvelője vagy pénzügyi vezetője nyilatkozik arról, hogy kettős könyvvitelt vezet és a készletnyilvántartásánál a "first in - first out" (elsőként bevételezett eszköz elsőként kiadva) elvet alkalmazza, továbbá, hogy a könyvelésben a származó és nem származó anyagokat elkülönítve tartja nyilván,
    e) nyilatkozik a módszer alkalmazásának szükségességéről a fizikai elkülönítés költségei miatt, vagy arról, hogy a fizikai elkülönítés nem lehetséges.
    (8) A könyvelés szerinti elkülönítés engedélyese köteles
    a) vállalni, hogy csak azon termékekre ad ki preferenciális származási igazolást, illetve kéri annak hitelesítését, amelyre vonatkozóan a kiállítás idején birtokában van minden szükséges, a származást alátámasztó okmány vagy nyilvántartási adat,
    b) teljes felelősséget vállalni az engedély felhasználásának módjáért, valamint a tévesen kiállított preferenciális származási igazolásból eredő következményekért, illetve az engedély helytelen alkalmazásáért,
    c) eljuttatni az engedélyt kiadó vámszervhez minden könyvviteli időszak végén az adott időszakra vonatkozó analitikus nyilvántartását,
    d) a vámhatóság kérésére lehetővé tenni a hozzáférést - a vonatkozó preferenciális megállapodásban vagy intézkedésben meghatározott okmánymegőrzési időn belül bármely időszakra vonatkozóan - minden okmányhoz, nyilvántartáshoz, könyveléshez,
    e) vállalni, hogy a készletnyilvántartás tartalmazza a könyvelésben szereplő származó és nem származó anyagokat egyaránt azzal, hogy a készletnyilvántartásban szereplő egyenleget csökkenteni kell minden késztermék gyártásakor, tekintet nélkül arra, hogy a termék preferenciális származó helyzete igazolásra kerül-e,
    f) vállalni, hogy amennyiben a termékek preferenciális származás igazolása nélkül kerülnek kiszállításra, a nem származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenleget csak olyan mértékben csökkenti, amelyet az egyenleg lehetővé tesz azzal, hogy ha ez nem lehetséges, a származó anyagok készletnyilvántartásában szereplő egyenlegét kell csökkenteni.
    (9) A könyvelés szerinti elkülönítés engedélyezésekor a vámhatóság köteles megvizsgálni a gyártó nyilvántartásait a származó és nem származó anyagok nyitókészleteinek meghatározása céljából.
    (10) Ha a vámhatóság az FJA 58. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint az engedélyt visszavonja, ezzel egyidejűleg az összes helytelenül kiadott preferenciális származási igazolást érvényteleníti.
    XVII. FEJEZET
    AZ ÁRUK VÁMÉRTÉKE
    33. A Vámkódex 70. cikkéhez
    142. § [Ügyleti érték egyszerűsítés útján]
    A nyilatkozattevő a 143. § szerinti jóváhagyás birtokában igazolhatja, hogy a bevallott ügyleti érték a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatnak a kihirdetéséről szóló 1998. évi XV. törvénynek megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás szerinti szokásos piaci árképzésen alapul, feltéve, hogy az egyszerűsítésre vonatkozó 143. § szerinti kérelemmel egyidejűleg bemutatja, hogy az ár milyen módon tesz eleget a Vámkódex 70. cikk (2) bekezdésben megadott feltételeknek vagy másképp bizonyítja, hogy az értékelendő áru árát nem befolyásolta a kapcsolat.
    34. A Vámkódex 73. cikkéhez
    143. § [Egyszerűsítés]
    (1) A vámhatóság jóváhagyhatja, hogy az ügyleti érték elemei és a vámértékbe nem beszámítandó elemek - ha ezek a vám-árunyilatkozat elfogadásakor nem számszerűsíthetők -a gazdálkodó kérelmében meghatározott számítás szerint kerüljenek megállapításra.
    (2) A gazdálkodónak nyilatkoznia kell a számítási módszerről. A számítási módszernek a kérelmező könyvelési adataival alátámasztottnak kell lennie, amelynek igazolására vonatkozó dokumentációt a kérelemmel egyidejűleg a vámhatóság részére be kell nyújtani. A számítási módszer mellett átlagérték vagy százalékos érték is meghatározható.
    XVIII. FEJEZET
    VÁMTARTOZÁS KELETKEZÉSE
    35. A Vámkódex 84. cikkéhez
    144. § [Egyetemlegesség]
    (1) Az egyetemlegesség keretében a keletkezett vámtartozást, és ha jogszabály lehetővé teszi az egyéb terhet a vámhatóság - a (2) bekezdés kivételével - saját belátása szerint bármelyik adós felé közölheti, sorrendi kötöttség és egyidejű kötelezés nélkül.
    (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat az FJA 6. cikk (2) bekezdésében szabályozott esetekben nem kell alkalmazni.
    36. A Vámkódex 86. cikkéhez
    145. § [A behozatali vám összegének kiszámítására vonatkozó különleges szabályok]
    (1) A nem tarifális behozatali és kiviteli vámmentességeket a vámjogszabályok és a Magyarországon alkalmazandó nemzetközi szerződések határozzák meg.
    (2) Ha az árukat az FJA 141. cikke szerinti cselekménnyel jelentik be, az egyidejűleg a vámmentesség iránti kérelemnek tekintendő. Ha a vámhatóság a bejelentést elfogadja, azt a vám-árunyilatkozat elfogadásával egyenértékűnek kell tekinteni.
    (3) Ha a vámjogszabályok a nem tarifális vámmentességek alkalmazása vonatkozásában különleges felhatalmazást vagy engedélyt írnak elő, az engedélyt vagy a felhatalmazást a meghatározott feltételeket teljesítő személy részére lehet megadni.
    (4) A (2) és (3) bekezdést alkalmazni kell a kiviteli vámköteles áruk exportjára. Ezekben az esetekben elegendő a szóbeli bejelentés.
    (5) A vámmentességi rendelet 41. cikke alkalmazásában a harmadik országokból beutazó személyek által importált termékek után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli mentesítésről szóló, 2007. december 20-i 2007/74/EK tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban kiadott nemzeti jogszabály alatt az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló törvényt kell érteni.
    (6) A vámmentességi rendelet 107. cikke alapján a magán- és kereskedelmi gépjárművek és motorkerékpárok szabványos tartályaiban az Európai Unió vámterületére vámmentesen behozott üzemanyag Magyarország területén a vám és egyéb terhek megfizetése nélkül nem idegeníthető el.
    XIX. FEJEZET
    BIZTOSÍTÉK A LEHETSÉGES VAGY MEGLÉVŐ VÁMTARTOZÁSRA
    37. A Vámkódex 89. cikkéhez
    146. § [Az általános forgalmi adó biztosítása alóli mentesség kérelmezése]
    (1) A vámhatóság kérelemre engedélyezi az általános forgalmi adó biztosítása alóli mentességet a vámigazgatási eljárásban annak a saját nevében eljáró adóalanynak,
    a) aki nem áll csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás, kényszertörlési eljárás alatt,
    b) akinek a kérelem elbírálásának időpontjában nincs és folyamatos működés mellett a tárgyévet megelőző két egymást követő naptári éven belül nem keletkezett a vámhatóság hatáskörébe tartozó vám és egyéb terhek tekintetében tartozása, és
    c) aki a tárgyévben és az azt megelőző két évben nem állt és nem áll adószámtörlés hatálya alatt.
    (2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem minősül tartozásnak
    a) az a fizetési kötelezettség, amely tekintetében a kérelmet elbíráló végleges döntés közlésének napjáig az érintett személy önellenőrzést végzett,
    b) a tárgyévet megelőző két egymást követő naptári éven belül
    ba) az adóalany általános forgalmi adó jogcímen nyilvántartott, késedelmesen megfizetett tartozása, ha nem haladta meg az ezen időszakban e jogcímen keletkezett kötelezettségeinek 3%-át, és
    bb) az adóalany a vámhatóság hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségek tekintetében nyilvántartott, késedelmesen megfizetett tartozásainak összege, ha nem haladta meg az ezen időszakban e jogcímeken mindösszesen keletkezett és fel nem függesztett kötelezettségeinek 3%- át, vagy
    c) az a tartozás, amelynél a vámhatóság igazolási kérelem alapján megállapítja, hogy a késedelmes fizetés vis maior eredménye.
    (3) A vámhatóság kérelemre engedélyezi, hogy az általános forgalmi adó összegének 50%-át kell biztosítania a vámigazgatási eljárásban annak a saját nevében eljáró adóalanynak, akire folyamatos működés mellett csak a tárgyévet megelőző naptári évre teljesül az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott feltétel.
    (4) A (3) bekezdés alkalmazásában a (2) bekezdés b) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a vizsgálandó időszak a tárgyévet megelőző naptári év.
    (5) Mentes az általános forgalmi adó biztosítása alól a vámigazgatási eljárásban a Vámkódex 38. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti engedéllyel rendelkező gazdálkodó.
    (6) Az (1) és (3) bekezdés szerinti engedély alapján az általános forgalmi adó biztosítása alóli mentesség vagy kedvezmény nem engedélyezhető, ha a szabad forgalomba bocsátásra bejelentett áruk vonatkozásában a vámeljárás során a vámhatóság a megállapított általános forgalmi adó megfizetésének felfüggesztéséről rendelkezik.
    (7) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése esetén a vámhatóság által kiadott engedély a hatályba lépést követően határozatlan időtartamra érvényes.
    (8) Az (1)-(3) és (5) bekezdés szerinti mentesség, illetve kedvezmény vonatkozik a nem üzemanyagcélú földgáz, a villamos energia és a szén jövedéki adójának biztosítására is.
    147. § [A lehetséges és a meglévő vámtartozásra vonatkozó biztosíték és az általános forgalmi adó biztosítása alóli mentességre vonatkozó engedély viszonya]
    (1) Ha a Vámkódex 89. cikk (2) bekezdés 2. albekezdése alapján a biztosítékot kizárólag Magyarország területére kiterjedően nyújtják, úgy - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével -a biztosítéknak a behozatali vagy kiviteli vám mellett az egyéb terheket is fedeznie kell.
    (2) Ha a biztosítékot nyújtó személy rendelkezik az e törvény szerinti általános forgalmi adó biztosítása alóli részleges vagy teljes mentességre jogosító engedéllyel, úgy ezen engedély fennállásáig az (1) bekezdés szerinti esetben az általános forgalmi adóra és a nem üzemanyagcélú földgáz, a villamos energia és a szén jövedéki adójára a mentesített összeg tekintetében nem kell biztosítékot nyújtania.
    148. § [Biztosítéknyújtás alóli mentesülés]
    (1) A Vámkódex 89. cikk (7) bekezdése alkalmazásában nem lehet biztosítékot megkövetelni az állam, hatóság vagy az Alaptörvény által, valamint jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenységgel kapcsolatban.
    (2) Közhatalmi tevékenységnek minősül e § alkalmazásában különösen a jogszabályalkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység.
    38. A Vámkódex 90. cikkéhez
    149. § [A biztosíték számítása]
    A Vámkódex 90. cikk (1) bekezdés második albekezdése alkalmazásában a vámhatóság a nyújtandó biztosíték összegét - a biztosítéknyújtási kötelezettség felmerülésekor - a kérelmező forgalmi adatait és üzleti tervét figyelembe véve állapítja meg.
    39. A Vámkódex 92. cikkéhez
    150. § [Biztosítékformák]
    A Vámkódex 92. cikk (1) bekezdése alapján a biztosítékot nyújtó személy
    a) a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti biztosítékot hitelintézet által kiadott fedezetigazolással, vagy készpénz letétbe helyezésével,
    b) a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti biztosítékot mint kötelezettségvállalást a Ptk. szerinti garanciavállaló nyilatkozattal vagy készfizető kezesi szerződéssel teljesítheti.
    151. § [Biztosíték készpénz formájában]
    (1) A vámhatóság a 150. § a) pontja szerinti biztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást fogadhat el, amely szerint
    a) az elkülönített számlán meghatározott összeg a vám és egyéb terhek kiegyenlítésére rendelkezésére áll,
    b) az állami adó- és vámhatóság az igényét a számlával szemben benyújtott, a fedezetigazolásra hivatkozó azonnali beszedési megbízással érvényesítheti, és
    c) a kibocsátó hitelintézet kötelezettséget vállal arra, hogy az azon feltüntetett összegről kizárólag a vámhatóság rendelkezhet.
    (2) A vámhatóság biztosítékként azt a készpénz letétbe helyezést fogadja el, amely a vámhatóság kezelésében lévő vámletét számlán a vámhatóság által meghatározott egyedi azonosítással a vámhatóság rendelkezése alá került. Az elfogadásról a vámhatóság az ügyfelet haladéktalanul értesíti. A készpénz formájában nyújtott biztosítékot kizárólag forintban lehet teljesíteni.
    (3) Ha a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodás szerint a hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről elektronikus úton értesíti a vámhatóságot, a közölt vámot és egyéb terheket biztosítottnak kell tekinteni, és az áru kiadható.
    152. § [Biztosíték garanciavállaló nyilatkozat és készfizető kezesi szerződés formájában]
    (1) A 150. § b) pontja szerinti garanciavállaló nyilatkozatra és a készfizető kezesi szerződésre vonatkozóan a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az uniós vámjogszabályok másként nem rendelkeznek.
    (2) A Ptk. rendelkezéseitől eltérően a készfizető kezesi szerződés a jogosult aláírása nélkül, kizárólag a kötelezettségvállaló által aláírva is érvényes. A készfizető kezesi szerződés a vámhatóság jóváhagyásával válik hatályossá.
    (3) Biztosítékként azt az eredeti garanciavállaló nyilatkozatot kell elfogadni, amely az uniós vámjogszabályok vonatkozó rendelkezésein túl tartalmazza
    a) a kötelezettségvállaló nevét, székhelyét, adószámát, bankszámlaszámát,
    b) a kötelezettségvállalást kérő, mint megbízó nevét, címét, pénzforgalmi számlaszámát, adószámát vagy adóazonosító jelét és EORI számát,
    c) a megbízó által képviselt harmadik személy nevét, címét, adószámát vagy adóazonosító jelét és EORI számát,
    d) a kötelezettségvállalás összegét - számmal és betűvel - és devizanemét,
    e) a kötelezettségvállalás érvényességi idejére vonatkozó esetleges hivatkozást,
    f) a kötelezettségvállaló vállalását arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett első írásos felszólításának kézhezvételétől számított 30 napon belül az igénybejelentésben megjelölt, a Magyar Államkincstár által vezetett központosított beszedési számlára megfizeti a követelt összegeket,
    g) a kötelezettségvállalás kezdő időpontjára vonatkozó hivatkozást,
    h) azt a rendelkezést, hogy a kötelezettségvállaló által az adott garanciavállaló nyilatkozat kapcsán teljesített kifizetések összegével a kötelezettségvállalás összege csökken,
    i) a kedvezményezett vámhatóság megnevezését.
    (4) Biztosítékként azt az eredeti készfizető kezesi szerződést kell elfogadni, amely a (3) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmazza még
    a) azokat a kezességgel biztosított kötelezettségből eredő, adott vámügyi művelet elintézése vagy lezárása kapcsán a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül megtehető kifogásokat, amelyekre a kezes a jogosulttal szemben hivatkozhat, és
    b) az írásbeli felszólítást követő 30 napos határidő hosszabbítására vonatkozó lehetőséget az ahhoz kapcsolódó esetleges kamat és költségfizetési következményekkel.
    (5) A kedvezményezett vámhatóság a garanciavállaló nyilatkozat vagy készfizető kezesi szerződés jóváhagyásáról haladéktalanul tájékoztatja a kötelezettségvállalót.
    (6) A VA 151. cikk (3) bekezdés szerinti esetben a kötelezettségvállaló tértivevényes levélpostai küldeményben köteles értesíteni a (6) bekezdés szerinti kedvezményezett vámhatóságot.
    (7) A kötelezettségvállaló helytállási kötelezettséghez kapcsolódó, a kedvezményezett vámhatóság általi igénybejelentés esetén az írásbeli felszólításnak tartalmaznia kell a kötelezettségvállalást kérő azonosító adatait - név, cím, adószám vagy adóazonosító jel, EORI szám, a jogutódlással kapcsolatos adatok -, a tartozás összegét, az előírt és nem teljesített fizetési határidőt, a fizetési kötelezettséggel érintett határozat számát és a vámügyi művelet típusát.
    (8) A külföldi hitelintézet, pénzintézet vagy biztosítótársaság által kiállított kötelezettségvállalásnak az uniós vámjogszabályok vonatkozó rendelkezésein túl a (3) és (4) bekezdésben foglaltakat nem kell tartalmaznia.
    (9) Ha a garanciavállaló nyilatkozatot, készfizető kezesi szerződést vagy a 151. § szerinti banki fedezetigazolást külföldi hitelintézet, pénzintézet vagy biztosítótársaság adja ki, akkor a hiteles magyar nyelvű fordítás megkövetelhető.
    (10) A 150. § b) pontja szerinti kötelezettségvállalás formanyomtatványait a NAV a honlapján teszi közzé.
    40. A Vámkódex 94. cikkéhez
    153. § [Kötelezettségvállalási engedély]
    (1) Ha a Vámkódex 94. cikk (1) bekezdése szerinti vámhatósági jóváhagyás szükséges, akkor a vám és egyéb terhekre vonatkozó, egyetlen műveletre kiterjedő biztosítéknyújtásra a jóváhagyást engedély formájában (kötelezettségvállalási engedély) a vámhatóság annak a kérelmezőnek adja ki, aki
    a) nem áll csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás és kényszertörlési eljárás alatt,
    b) biztosítékot nyújt garanciavállaló nyilatkozat vagy készpénz formájában, és
    c) kérelméhez csatolja a képviseletre jogosult személy(ek) hiteles cégaláírási nyilatkozatát (közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldány) vagy cégbírósághoz benyújtott, ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintát.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti engedélyben meg kell határozni - a nyújtott biztosítékkal összhangban - a kötelezettségvállalással összességében vállalható legmagasabb összeghatárt, valamint szükség esetén engedély érvényességi idejét.
    (3) A garanciajegyek formájában nyújtott egyedi kötelezettségvállalás jóváhagyása esetén e § -t kell alkalmazni, azzal, hogy az engedély jogosultja az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl írásban kötelezettséget vállal a vámeljárás jogosultja tekintetében felmerült tartozások megfizetésére.
    154. § [A kötelezettségvállalási engedély alkalmazása]
    (1) A 152. § (1) bekezdése szerinti, a biztosítéknyújtásra vonatkozó kötelezettségvállalást írásban, a NAV honlapján közzétett formanyomtatvány kitöltésével és benyújtásával lehet vállalni.
    (2) Ha az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldő képviselő és a kötelezettségvállaló személye megegyezik, a kötelezettségvállalás eredeti példányát nem kell benyújtani, ha feltüntetik a vám-árunyilatkozaton a kötelezettségvállalási engedély számát.
    (3) A (2) bekezdés szerint beküldött elektronikus vám-árunyilatkozat elfogadásáról és a kötelezettségvállalás alapján biztosítékként elfogadott összegről az illetékes vámhivatal elektronikus üzenetben értesíti az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldőt.
    (4) A (2) bekezdés szerint esetben a vámhatóság által a vámeljáráshoz megkövetelt biztosíték összegét a kötelezettségvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból el kell különíteni.
    (5) A (4) bekezdés szerinti kötelezettségvállalás alapján a vámhatóság által elkülönített biztosítékösszeg felszabadításáról az illetékes vámhivatal elektronikus értesítést küld az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldő részére.
    (6) Az illetékes vámhivatal megkövetelheti, hogy az elektronikus vám-árunyilatkozatot beküldő a (2) bekezdés szerinti kötelezettségvállalást eredeti példányban is nyújtsa be részére.
    (7) Ha az írásban adott kötelezettségvállalást az illetékes vámhivatal elfogadja, azt bevonja, és a kötelezettségvállalási engedélyhez nyújtott biztosítékból a kötelezettségvállalás alapján vállalt összeget elkülönítetten kezeli.
    (8) Az írásban adott kötelezettségvállalást csak abban az esetben lehet elfogadni, ha azt a 152. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelően a társaság képviseletére jogosult személy(ek) aláírta(ák), továbbá a kötelezettségvállalási engedélyben meghatározott és a terheléssel csökkentett összeghatár nem kerül átlépésre.
    (9) Ha a Vámkódex 98. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetek valamelyike bekövetkezik, az illetékes vámhivatal felszabadítja a kötelezettségvállalás alapján elkülönített összeget és az írásban adott kötelezettségvállalást az illetékes vámhivatal záradékával késedelem nélkül visszaadja az azt benyújtó személynek.
    (10) Az írásban adott kötelezettségvállalást vissza kell adni, ha ugyanaz vagy egy másik kötelezettségvállaló a nyilatkozatával új kötelezettségi viszonyt alapoz meg, és a kötelezettségvállaló kifejezetten megerősíti, hogy azért a tartozásért is helytáll, amely a kötelezettségi viszony kezdetén is fennállt.
    41. A Vámkódex 95. cikkéhez
    155. § [Állami fenntartású muzeális intézmény összkezesség iránti kérelme]
    Az FJA 84. cikk (3) bekezdés k) és l) pontjában meghatározott feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha kérelmező a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény szerinti állami fenntartású muzeális intézmény és a kérelem kizárólag árutovábbítási eljárásra vonatkozik.
    XX. FEJEZET
    A BEHOZATALI VAGY KIVITELI VÁM ÖSSZEGÉNEK BESZEDÉSE, MEGFIZETÉSE, VISSZAFIZETÉSE ÉS ELENGEDÉSE
    42. A Vámkódex 101. cikkéhez
    156. § [A behozatali vagy kiviteli vám összegének meghatározása]
    A Vámkódex 101. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdése alkalmazásában a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegét 100 forintra kerekítve kell megállapítani.
    43. A Vámkódex 102. cikkéhez
    157. § [A vámtartozás közlése]
    (1) A Vámkódex 102. cikk (1) bekezdése alkalmazásában a vám-árunyilatkozat benyújtásával kezdeményezett eljárások esetén - a Vámjegy alkalmazásának esetét kivéve - a vám és egyéb terhek összegét a vámhatóság határozattal közli. A könyv szerinti nyilvántartásba vett vámösszegről és egyéb terhekről szóló, a kérelemnek helyt adó döntés egyszerűsített határozatba foglalható.
    (2) Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával benyújtott árunyilatkozatok esetében, ha a technikai feltételek adottak, a vámhatóság a vám és egyéb terhek összegét közlő határozatát elektronikus dokumentum formájában hozhatja meg. Az e bekezdésben meghatározott döntések kiadmányozása személy által felügyelt automatizált aláírással, elektronikus formában történik.
    (3) A vámhatóság az FJA 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott esetben eltekint a vámtartozás közlésétől. Ebben az esetben a 2. § 6. ponttól eltérően nem keletkezik vámhiány.
    44. A Vámkódex 103. cikkéhez
    158. § [A vámtartozás elévülése]
    (1) A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése alkalmazásakor a vámtartozás a cselekmény elkövetésétől számított 10 évig közölhető.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a 3 éven túl megállapított vámtartozás könyvelésbe vételére, beszedésére és megszűnésére a vámjogszabályok erre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    (3) Az (1) és (2) bekezdést kell alkalmazni az egyéb terhek, a hitelkamat, továbbá a késedelmi kamat esetében is.
    159. § [Végrehajtási vagy visszaigénylési jog elévülése]
    Az egyéb terhek és a hitelkamat, továbbá a késedelmi kamat végrehajtásához, a túlfizetés, illetve a tartozatlanul megfizetett vám és egyéb terhek, valamint a hitelkamat, továbbá a késedelmi kamat visszaigényléséhez való jog elévülésére az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
    45. A Vámkódex 104. cikkéhez
    160. § [Könyvelésbe vétel]
    (1) A Vámkódex 104. cikk (3) bekezdése végrehajtásakor a tradicionális, a héa- és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről szóló 2014. május 26-i 609/2014/EU, Euratom Tanácsi Rendelet (a továbbiakban: Euratom rendelet) előírásait kell alkalmazni.
    (2) Jogorvoslati kérelem elbírálása tárgyában a felettes szerv által hozott döntés alapján az Euratom rendelet 6. cikk (3) bekezdésében meghatározott elkülönített számlákról (a továbbiakban: elkülönített számlák) - a Vámkódex 119. cikkében meghatározott kivételekkel - kizárólag akkor törölhetők a könyvelésbe vett vámösszegek, ha
    a) a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül semmisíti meg, vagy
    b) a vámszerv döntését a felettes szerv új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget.
    (3) Közigazgatási perben a bíróság által hozott döntés alapján az elkülönített számlákról -a Vámkódex 119. cikkében meghatározott kivételekkel - kizárólag akkor törölhetők a könyvelésbe vett vámösszegek, ha
    a) a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül semmisíti meg és a vámhatóság a bíróság ítéletét nem vitatja,
    b) a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezés nélkül semmisíti meg és a vámhatóság valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségét kimerítette, vagy
    c) a vámhatóság döntését a bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg és az új eljárás várhatóan nem eredményez fizetési kötelezettséget.
    (4) Ha a vámszerv döntését a felettes szerv vagy bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezéssel semmisíti meg, de az új eljárás az eredetinél alacsonyabb vámösszeg könyvelésbe vételét eredményezi, a különbözetként jelentkező vámösszeg az elkülönített számlákról kizárólag az új eljárás keretében meghozott döntéssel egyidejűleg törölhető.
    46. A Vámkódex 108. cikkéhez
    161. § [A vámösszeg és egyéb terhek megfizetésének időpontja]
    (1) A közölt vámösszeg és egyéb terhek megfizetésének időpontja az a nap, amikor a teljes összeg az előírásnak megfelelően a vámhatóság által kezelt, a Magyar Államkincstár által vezetett központosított beszedési számlán jóváírásra került. A hitelintézet és a vámhatóság megállapodást köthet a készpénzben megfizetett vámbiztosíték, a vám és az egyéb terhek kincstáron át történő összevont átutalásának teljesítéséről.
    (2) A Vámkódex 108. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott határidő hosszabbítás kérelemre engedélyezhető. Az engedélyezés feltétele, hogy a fizetési nehézség
    a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és
    b) átmeneti jellegű, tehát a kötelezettség későbbi megfizetése valószínűsíthető.
    (3) A (2) bekezdés szerinti kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit. Magánszemély esetében a határidő hosszabbítás akkor is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja, hogy a vámok és egyéb terhek azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
    47. A Vámkódex 109. cikkéhez
    162. § [A vámtartozás megfizetése]
    (1) A vámot az adós a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, átutalással, illetve ahol a technikai feltételek adottak, POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel, továbbá - 2 millió forint összeg erejéig - készpénzben fizetheti meg.
    (2) Megfizetésnek minősül - az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - az adós állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott adó- vagy vámfizetéssel kapcsolatosan fennálló követelésének az adós vámfizetéssel kapcsolatos kötelezettségeibe történő átkönyvelése vagy beszámítása. Ebben az esetben a vámtartozás megfizetésének napja, az adós kérelme elfogadásának napja, hivatalból végzett átkönyvelés vagy átvezetés esetén az átkönyvelés vagy átvezetés napja.
    (3) A vámhatóság hatáskörébe tartozó közvetlen uniós bevételi számlát érintő nyilvántartás vezetése során, az (1) bekezdés szerinti átutalással történő teljesítésnek kell tekinteni a vámhatósághoz teljesítendő befizetések vonatkozásában jogszabályban meghatározott elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással történő elektronikus fizetést is, valamint bankkártya felhasználásával történő teljesítésnek kell tekinteni a jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül POS terminál útján történő bankkártyás fizetést.
    (4) Az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, vámhatósági jogkörben előírt kötelezettségre, de téves bevételi számlára, illetve nem azonosítható módon teljesített befizetést - ideértve a túlfizetést is - addig meg nem fizetettnek kell tekinteni, ameddig az adós a tartozást előíró vámhatóságtól a befizetés számlák közötti átvezetését, beazonosítását nem kéri, illetve a tétel hivatalból való beazonosítása meg nem történt, függetlenül attól, hogy a fizetés egyébként határidőben történt. Ez esetben a vámhatóság az adós rendelkezése alapján a számlák közötti átvezetésről, beazonosításról kamatmentesen intézkedik.
    (5) A vámhatóság által kiszabott, illetve visszautalandó, jogcímenként kis összegű, tíz eurónál vagy az 137. § (1) bekezdése szerinti árfolyamon átszámított forintösszegnél kevesebb egyéb terhek összegét - kivéve a jövedéki termék után kiszabott egyéb terheket - nem kell megfizetni, illetve visszafizetni. Az így meg nem fizetett összeget a vámigazgatási eljárás lezárásával egyidejűleg törölni kell, a vissza nem térítendő összeget pedig bevételként köteles elszámolni a vámhatóság. Nem kell megfizetni, illetve visszafizetni azt a tíz euró alatti, egyéb teher különbözetet, valamint visszafizetni azt a tíz euró alatti vámtúlfizetést, amely az egy határozatban egy vagy több jogcímen kiszabott és megfizetett összeg különbségéből keletkezett. Az így keletkezett tartozást a vámhatóság utólag törli, a túlfizetést pedig köteles bevételként adónemenként belső bizonylattal előírni és elszámolni.
    (6) A túlfizetésként vagy tartozatlan befizetésként nyilvántartott pénzösszeg visszafizetését az állami adó- és vámhatóság a kérelem benyújtásától számított harminc napon belül kamatmentesen teljesítheti.
    (7) A vámhatóság megkövetelheti, hogy a vám és egyéb terhek, a Vámkódex 112. cikk (2) bekezdése szerinti hitelkamat, 114. cikke szerinti késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság megfizetését az adós - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányának bemutatásával - igazolja.
    (8) A vám és egyéb terhek, a Vámkódex 112. cikk (2) bekezdése szerinti hitelkamat, 114. cikke szerinti késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság továbbá az e törvény alapján kiszabott díjak és költségek megfizetésére szolgáló és azt igazoló okmányoknak a pénzforgalom lebonyolításáról szóló MNB rendeletben meghatározott adatokon túl tartalmazniuk kell
    a) a vámadós EORI számát, adószámát vagy adóazonosító jelét, külföldi személy esetében a személyi okmány számát,
    b) a terhelendő számla számát,
    c) az átvevő hitelintézet adatait,
    d) a vámhatóság bevételi számlaszámát,
    e) a fizetendő összeget,
    f) a befizetés vagy terhelés dátumát,
    g) a fizetési kötelezettséget közlő határozat számát, valamint
    h) a fizetési kötelezettséghez tartozó pénzügyi azonosító számot.
    (9) A vám és egyéb terhek megfizetését igazoló befizetési bizonylatnak nem kell tartalmaznia a (8) bekezdés h) pontjában meghatározott adatot, ha a halasztott vámfizetésről szóló engedély - az ügyfél kérelmére - az összevont fizetés lehetőségét tartalmazza.
    48. A Vámkódex 110. cikkéhez
    163. § [A halasztott vámfizetés és az egyéb terhek fizetésének viszonya]
    A Vámkódex 110. cikke szerinti halasztott fizetés szabályait kell alkalmazni a vámmal együtt fizetendő egyéb terhekre is.
    49. A Vámkódex 111. cikkéhez
    164. § [A halasztott vámfizetés határideje]
    A vámhatóság kérelem alapján engedélyezheti, hogy az adós a közölt vámtartozást a Vámkódex 111. cikk (6) bekezdése szerint, ha
    a) az időtartam egy naptári hét, az e naptári hetet követő negyedik hét péntekéig, vagy
    b) az időtartam egy naptári hónap, az e naptári hónapot követő 16. napig a halasztott vámfizetés szabályai szerint fizesse meg.
    50. A Vámkódex 112. cikkéhez
    165. § [Részletfizetés]
    (1) Az adós kérelmére a vámhatóságnál nyilvántartott vámokra és egyéb terhekre részletfizetés engedélyezhető. A kérelem elbírálására az állami adó- és vámhatóság jogosult, eljárását az Art. eljárási szabályai szerint kell lefolytatni.
    (2) A részletfizetés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség
    a) a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, továbbá
    b) átmeneti jellegű, tehát a kötelezettség későbbi megfizetése valószínűsíthető.
    (3) A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit.
    (4) Magánszemély esetében a részletfizetés akkor is engedélyezhető, ha a kérelmező igazolja, hogy a vámok és egyéb terhek azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.
    (5) Ha a részletfizetés megadásának feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését az ügyfél nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás az utolsó megfizetett részlet napjával egy összegben esedékessé válik.
    (6) A Vámkódex 112. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdése alkalmazásában a hitelkamatláb megállapítása során a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
    (7) A Vámkódex 112. cikk (3) bekezdésével összhangban a vámhatóság akkor tekinthet el az engedélyezett részletfizetéssel összefüggésben vámbiztosíték megkövetelésétől vagy hitelkamat felszámításától, ha annak megfizetése a kérelmezőnek súlyos gazdasági vagy szociális nehézséget okozna.
    (8) A kérelmező a (2) bekezdés szerinti súlyos gazdasági nehézségének vizsgálatához köteles benyújtani
    a) a tárgyévet megelőző 3 évre vonatkozó auditált mérleget a mérlegbeszámolóval,
    b) a tárgyévre vonatkozó kimutatást a szállító- és vevőállományról, az egyéb befektetésekről és részesedésekről, a megelőző 3 évre vonatkozó vagyonváltozásáról,
    c) a 30, 60 és 90 napos, továbbá a folyamatban lévő peresített követelésállomány kimutatását,
    d) az adószabályok szerinti általános adóigazolást, ha tartozása van, a tartozások átütemezéséről szóló megállapodást, kivéve, ha a kérelem benyújtásának időpontjában a kérelmező szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban,
    e) nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy folyik-e a kérelmező ellen csőd-, felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás.
    (9) A természetes személy szociális nehézségének vizsgálatához a vámhatóság a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a kérelmezőt..
    (10) Az engedélyezett részletfizetéshez kapcsolódóan a vámhatóság különösen indokolt esetben dönthet úgy is, hogy a kérelmezőt a vámbiztosíték megkövetelése alól és a hitelkamat felszámításától egyaránt mentesíti.
    51. A Vámkódex 113. cikkéhez
    166. § [Jogkövetkezmények vámtartozás meg nem fizetése esetén]
    (1) Ha az esedékes vám és egyéb terhek összegét, a hitelkamatot, a késedelmi kamatot, illetve a megállapított vámigazgatási vagy eljárási bírságot az előírt időtartamon belül nem fizették meg, illetve bármely tagállam vámhatósága a tartozás végrehajtása érdekében megkeresést küld, a vámhatóság haladéktalanul intézkedik a következők szerint:
    a) ha a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték teljes egészében fedezi, a vámhatóság azt érvényesíti,
    b) ha a tartozást a vámigazgatási eljáráshoz nyújtott biztosíték teljes összegében nem fedezi, a rendelkezésre álló biztosítékot elszámolja, és a fennmaradó összeg vonatkozásában, továbbá, ha nem kellett biztosítékot nyújtani, a végrehajtási eljárás megindítása iránt haladéktalanul intézkedik.
    (2) A végrehajtási eljárás lefolytatására az állami adó- és vámhatóság jogosult. A végrehajtási eljárásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ide nem értve az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket.
    (3) A vámhatóság az adós számára visszatéríthető vámot és egyéb terheket az adós NAV által nyilvántartott tartozásának összegéig visszatarthatja.
    (4) Az egy határozattal megállapított vámtartozás és az egyéb terhek, a hitelkamat, késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozás részbeni teljesülése esetén a befizetett összeget először a vámtartozásra kell elszámolni. Az így végzett elszámoláson felül fennmaradó összegnek legalább olyan arányú részét kell az egyéb terhek, hitelkamat, késedelmi kamat, továbbá a vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozásra elszámolni, amilyen a megállapított egyéb terhek, a hitelkamat, késedelmi kamat, illetve vámigazgatási vagy eljárási bírság tartozás aránya az előírt fizetendő összegen belül. Az elszámolásról az adóst értesíteni kell.
    52. A Vámkódex 114. cikkéhez
    167. § [Késedelmi kamat]
    (1) A közölt késedelmi kamatot a döntés véglegessé válásának napjától számított 15 napon belül kell megfizetni.
    (2) Nem lehet késedelmi kamatot kiszabni - a 157. §-ban foglalt eset kivételével - ha a vámok és egyéb terhek közlésére nyitva álló határidő eltelt.
    (3) A Vámkódex 114. cikk (1) bekezdése alkalmazása során a nemzeti központi bank kamatlábaként a jegybanki alapkamatot kell figyelembe venni.
    (4) A Vámkódex 114. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a súlyos gazdasági vagy szociális nehézség vizsgálatához a 165. § (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.
    53. A Vámkódex 116. cikkéhez
    168. § [A vámtartozás visszafizetése, elengedése]
    (1) Ha a vámot és egyéb terheket, hitelkamatot, késedelmi kamatot, vámigazgatási bírságot megállapító határozat megváltoztatásáról vagy megsemmisítéséről rendelkező döntés, illetve bírósági ítélet alapján a megállapított fizetési kötelezettség (vagy a fizetési kötelezettség összegének egy része) követelésének jogcíme megszűnik, a megváltoztatásáról vagy megsemmisítéséről rendelkező döntésben, illetve a bírósági ítélet végrehajtása érdekében hozott döntésben az eljáró vámhivatal rendelkezik az összegnek a vámhatóság általi visszafizetéséről vagy elengedéséről. Ez a visszafizetési vagy elengedési kötelezettségről való rendelkezés a Vámkódex 116. cikk (4) bekezdése szerinti saját kezdeményezésnek minősül.
    (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a vámhatóság a visszafizetésről rendelkező határozat véglegessé válásától számított 30 napon belül köteles a visszafizetendő összeget visszautalni.
    XXI. FEJEZET
    VÁMTARTOZÁS MEGSZŰNÉSE
    54. A Vámkódex 124. cikkéhez
    169. § [A vámtartozás megszűnése]
    (1) A kiadni rendelt, ezt megelőzően lefoglalt vagy lefoglalt és előzetesen értékesített vagy elkobzott nem uniós áru vámjogi státusának rendezésére - beleértve a vámtartozás keletkezését, valamint az adós személyének megállapítását - a vámjogszabályok előírásait kell alkalmazni, a vonatkozó büntetőeljárási és adószabályok figyelembevételével.
    (2) A nem uniós áru értékesítéséből befolyt összeg és az elkobzott nem uniós áru értékesítése esetén, valamint, ha a lefoglalás hatálya alatt előzetesen értékesített nem uniós áru helyébe lépő ellenérték elkobzásra kerül, az értékesítésből befolyt összeg elszámolására az uniós saját forrás elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket követően az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvénynek a végrehajtott összeg elszámolására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
    XXII. FEJEZET
    AZ ÁRUK ÉRKEZÉSE
    55. A Vámkódex 133. cikkéhez
    170. § [Értesítés légi jármű érkezéséről]
    A vámhatóság értesítését az Európai Unió vámterületére belépő légi jármű érkezéséről a Vámkódex 133. cikk (2) bekezdése alapján, a repülőtéri rendszerek adatainak felhasználásával a repülőtér üzemben tartója a vámhatósággal kötött együttműködési megállapodásban vállalhatja.
    56. A Vámkódex 134. cikkéhez
    171. § [Vámfelügyelet]
    A vámfelügyelet biztosítása érdekében a vámhatóság a beszállított árut átmeneti jelleggel hatósági rendelkezés alá vonhatja, a vámeljárás végrehajtásához szükséges feltételek, információk és más hatósági engedélyek érintett személy általi rendelkezésre bocsátása vagy más, vámellenőrzéshez kapcsolódó vizsgálat végrehajtásának idejéig. A vámhatóság a rendelkezése alá vont árut vámraktárban vagy a vámhivatal által kijelölt helyen tárolja. A vámhivatal megfelelő biztosíték nyújtása esetén rendelkezhet az árunak az érintett személy őrizetében hagyásáról. A vámhatósági rendelkezés alá vonás során felmerülő költségeket az érintett személy a Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint e törvény alapján köteles megtéríteni.
    172. § [Tranzitterületen folytatott tevékenységek felügyelete]
    (1) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren üzemeltetett tranzitterületen az üzemidő alatt biztosítani kell a személy- és áruforgalom vámellenőrzését.
    (2) Aki a tranzitterületen kiskereskedelmi vagy vendéglátóipari tevékenységet folytat, köteles azt a vámhatóságnak bejelenteni. Az értékesítést végző személy kötelezettséget vállal arra, hogy az általa végzett kiskereskedelmi értékesítés során az érkező tranzitutas, a közvetlenül harmadik országba, illetve más uniós tagállamba induló tranzitutas, és az egyéb, a tranzitterületre belépésre jogosult részére történő értékesítést elkülöníti.
    57. A Vámkódex 140. cikkéhez
    173. § [Légi jármű vámellenőrzése]
    Ha a vámhatóságnak az Európai Unió vámterületére beérkező légi jármű tekintetében szándékában áll a légi járművet, annak utasait vagy az azon szállított árukat megvizsgálni, közvetlenül vagy a repülőtér üzemben tartóján keresztül jelzi azt a légi jármű parancsnokának, akinek gondoskodnia kell arról, hogy a vámhatóság engedélye nélkül a légi járműből ne rakjanak ki árut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
    58. A Vámkódex 148. cikkéhez
    174. § [Átmeneti megőrzési létesítmény]
    (1) Az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetőjének a vámfelügyelet biztosítása érdekében havi rendszerességgel tételes garanciajelentést kell küldenie az átmeneti megőrzési létesítmény felett felügyeletet ellátó vámhivatal részére.
    (2) Az (1) bekezdésben szereplő garanciajelentésben tájékoztatni kell továbbá az átmeneti megőrzési létesítmény felett felügyeletet ellátó vámhivatalt a 60 napot meghaladóan átmeneti megőrzés alatt álló árukról is.
    (3) Az (1) bekezdés szerinti jelentésben megadandó adatokat az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendelet tartalmazza.
    XXIII. FEJEZET
    ÁRUK VÁMELJÁRÁS ALÁ VONÁSA
    59. A Vámkódex 158. cikkéhez
    175. § [Vámjegy]
    Ha valamely szóban bejelentett árura vámtartozás vagy egyéb teherfizetési kötelezettség keletkezik, azok megfizetéséről a vámhatóság az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletben meghatározott mintájú elismervényt - Vámjegyet - ad ki.
    176. § [Az egységes vámokmánytól eltérő formátumú vám-árunyilatkozat]
    (1) A vámhatóság az Egységes Vám-árunyilatkozatnak (a továbbiakban: EV) adatfeldolgozó rendszerek segítségével történő kinyomtatását és benyújtását az általa jóváhagyott formában engedélyezheti. Az EV-től eltérő forma tekintetében, az EV alaki és tartalmi, továbbá technikai követelményeit a NAV vezetője tájékoztatásban teszi közzé.
    (2) Az adatfeldolgozó rendszerek segítségével kinyomtatott EV-n az engedély számát mindkét esetben fel kell tüntetni.
    (3) Nem kell a vámhatóság engedélye ahhoz, hogy az ügyfél az árunyilatkozatot számítógépes feldolgozásra közvetlenül alkalmas módon rögzítve is benyújthassa az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatásnak megfelelően.
    60. A Vámkódex 159. cikkéhez
    177. § [Vámhivatalok székhelye, illetékessége]
    A Magyarország területén lévő vámhivatalok székhelyét és illetékességét a Kormány rendeletben határozza meg.
    61. A Vámkódex 173. cikkéhez
    178. § [A vám-árunyilatkozat módosítása]
    A Vámkódex 173. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárást a kérelemre indult eljárásokra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni.
    62. A Vámkódex 179. cikkéhez
    179. § [Központi vámkezelés]
    (1) A Vámkódex 179. cikke szerinti, Magyarországot érintő központi vámkezelés, továbbá az FJA 251. cikke szerint érvényes egyszerűsített eljárásra vonatkozó egységes engedélyek keretében végzett szabad forgalomba bocsátásra, meghatározott célra történő felhasználásra, az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó engedély, illetve azok kiadásához beleegyezés csak magyar adószámmal rendelkező gazdálkodónak adható. Nincs szükség a beleegyezéshez adószámra, ha a gazdálkodó kizárólag adómentes termékimporthoz kapcsolódó szabad forgalomba bocsátást kezdeményez.
    (2) A központi vámkezelésre vonatkozó engedély kiadásakor vagy Magyarországra történő kiterjesztésekor vizsgálni kell a (3) bekezdés szerinti kizáró körülmény fennálltát.
    (3) A vámhatóság az engedély kibocsátására vonatkozó kérelmet elutasítja, ha az engedély iránti kérelemben a gazdálkodó által leírt tevékenységből kitűnik, hogy a tevékenységhez kapcsolódva az egyéb terhek felmerülésének helye Magyarország, és a gazdálkodó által nyújtott biztosíték a vámhatóság számára nem nyújt közvetlen igénybejelentési jogosultságot a felmerülő tartozások megfizetésének érvényesítése során. Ezt a feltételt nem kell vizsgálni, ha a gazdálkodó e törvény alapján általánosforgalmiadóbiztosítási kötelezettség alól mentes.
    (4) Szabad forgalomba bocsátásra, meghatározott célra történő felhasználásra, az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó engedélyhez beleegyezés, illetve ilyen, több tagállamra szóló engedély abban az esetben adható, ha az engedélyező vámhatóság szerinti tagállam és Magyarország között hatályos megállapodás van a visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról.
    (5) Az engedélyes - abban az esetben, ha a központi vámkezelésre irányuló engedély nem Magyarországon került kiadásra - minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a szabad forgalomba bocsátás, meghatározott célra történő felhasználás, az általánosforgalmiadófizetési kötelezettséggel járó ideiglenes behozatal során megállapításra kerülő egyéb terhek megállapításához szükséges adónyilatkozatot az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál benyújtani. Nem kell benyújtani az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a gazdálkodónak, aki rendelkezik az általános forgalmi adó önadózással történő megállapítására jogosító engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a vámhatóság felé nem keletkezik.
    (6) A vámhatóság az egyéb terheket az adónyilatkozat alapján állapítja meg.
    (7) Ha az adónyilatkozat alapján számított egyéb teher és a vám-árunyilatkozat vagy az áruátengedést követő ellenőrzés alapján számított egyéb teher összegének különbözete alapján további fizetési kötelezettség keletkezik, azt a vámhatóság az engedélyes terhére utólag meghatározza és közli vele. Ha az engedélyes a fizetési kötelezettséget határidőben nem teljesíti, a vámhatóság a követelését elsősorban a - közvetlen igénybejelentést lehetővé tevő - adóbiztosíték terhére érvényesíti. Ha a vám-árunyilatkozat vagy az áruátengedést követő ellenőrzés alapján megállapítást nyer, hogy az egyéb terhek túlzott mértékben kerültek felszámításra, a vámhatóság a túlzott mértékben felszámított összeget visszafizeti.
    (8) Az adós adó- és díjkötelezettségének teljesítéséhez az Air. szerinti pénzügyi képviselőt vehet igénybe. Vámjogi képviselő az adó- és díj kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban képviselőként kizárólag akkor járhat el, ha az engedélyező vámhatóság által lefolytatott vámeljárásban is vámjogi képviselőként jár el.
    63. A Vámkódex 185. cikkéhez
    180. § [Önértékelési engedély]
    Azon önértékelési engedéllyel rendelkező gazdálkodó, akinek a vámhatóság megengedi a VA 225. cikke szerint, hogy a kiegészítő árunyilatkozatai közvetlen elektronikus hozzáféréssel legyenek elérhetők rendszerében, minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a tevékenysége során megállapításra kerülő egyéb terhek megállapításához szükséges, a 179. § (5) bekezdésében hivatkozott adónyilatkozatot benyújtani az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál, amelyre vonatkozóan a 179. § (7) bekezdését is alkalmazni kell. Nem kell benyújtania az áfafizetési kötelezettség megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a gazdálkodónak, aki rendelkezik az áfa önadózással történő megállapítására jogosító engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a vámhatóság felé nem keletkezik.
    XXIV. FEJEZET
    ÁRUKRÓL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉS
    64. A Vámkódex 198. cikkéhez
    181. § [Áruk értékesítése, karitatív célra történő felhasználása]
    (1) Az áru értékesítését a vámhatóság kereskedő közreműködésével, árverés útján vagy elektronikus árverés útján végezheti. Az elektronikus árverés útján történő értékesítést a vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával végzi.
    (2) Abban az esetben, ha az áru értékesítése nem lehetséges, de az forgalomképes, megsemmisítés helyett - a jövedéki termék kivételével - karitatív célra felhasználható.
    65. A Vámkódex 199. cikkéhez
    182. § [Az áru államnak történő felajánlása]
    A VA 249. cikk (2) bekezdése alkalmazásában, a nyilvános felkérést a vámhatóság a NAV internetes honlapján megjelenő hirdetmény közzétételével valósítja meg. Ha a közzétételt követően az áru tulajdonosa nem jelentkezik, a vámhatóság a hirdetményt a közzétételt követő 91. napon közöltnek tekinti és dönt az állam javára felajánlás tárgyában.
    XXV. FEJEZET
    BEHOZATALIVÁM-MENTESSÉG
    66. A Vámkódex 203. cikkéhez
    183. § [A tértiárura vonatkozó behozatalivám-mentesség]
    A tértiárura vonatkozó behozatalivám-mentesség alátámasztására szolgáló VA 253. cikk (2) bekezdés d) pontja szerinti okmány papír alapon is benyújtható, valamint kiadható.
    XXVI. FEJEZET
    KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
    67. A Vámkódex 215. cikkéhez
    184. § [Az áru vámjogi sorsának rendezetlensége]
    Azon áru helyzetének rendezésére, amelynek tekintetében a vámjogszabályokban előírt feltételek alapján az eljárás nem zárult le, a vámhatóság a Vámkódex 198. cikke, valamint az e törvényben foglaltak szerint jár el.
    185. § [Adónyilatkozat aktív feldolgozás során]
    Az aktív feldolgozás engedélyese minden naptári hónapot követő 10. napig köteles a VA 324. cikk (1) bekezdése alkalmazása során megállapításra kerülő egyéb terhek megállapításához szükséges, a 179. § (5) bekezdése szerinti adónyilatkozatot benyújtani az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az engedélyben megjelölt vámhivatalnál. Nem kell benyújtania az áfafizetési kötelezettség megállapításához szükséges adónyilatkozatot annak a gazdálkodónak, aki rendelkezik az áfa önadózással történő megállapítására jogosító engedéllyel és egyéb adófizetési kötelezettsége a vámhatóság felé nem keletkezik.
    XXVII. FEJEZET
    TÁROLÁS
    68. A Vámkódex 243. cikkéhez
    186. § [Vámszabad terület kijelölése iránti kérelem]
    (1) Magyarország területének egyes részei tekintetében a vámszabad területté történő kijelöléséről a miniszter vámigazgatási eljárásban eljárva dönt, ha
    a) az nemzetgazdasági okokból indokolt,
    b) az a nemzetközi áruforgalmat elősegíti, és
    c) a gazdasági igények és az igazgatási költségek ésszerű arányát eredményezi.
    (2) Az (1) bekezdés szerinti döntés érdekében a kérelmet a vámszabad terület üzemeltetését végző személy a miniszterhez elektronikus úton vagy papír alapon nyújtja be.
    (3) A vámszabad terület kijelölése iránti kérelem alapján induló eljárásban, ha a kérelmező személy vámtanácsadó, vagy vámtanácsadót foglalkoztat önállóan is, ellenkező esetben kizárólag vámtanácsadó képviseletével járhat el.
    187. § [Eljárás a kérelem befogadását követően]
    (1) A kérelem befogadását követően a miniszter megkeresi a vámhatóságot, amely szerv a megkereséstől számított 40 napon belül megvizsgálja a kérelemben megadott adatokat, felméri és értékeli a vámfelügyelet ellátásához szükséges feltételek teljesítését, a kérelemben szereplő épületek terveit és a tervezett tevékenységhez való biztonsági, illetve vámellenőrzési szempontból való megfelelést, a vámszabad terület üzemeltetéséhez nyújtott, a vám- és egyéb jogszabályoknak megfelelő biztosítékok megfelelőségét.
    (2) Ha a feltételek vizsgálata kapcsán a vámhatóságnak hivatalból kell eljárást indítania, annak időtartama a 30 napot nem haladhatja meg.
    (3) A vámhatóság vizsgálatának eredményét összegző jelentés formájában az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül közli, amelyhez a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv egy eredeti példányát mellékeli. A vámhatóság az összegző jelentésében nyilatkozik arról, hogy a kérelemben foglaltakat támogatja vagy sem.
    (4) A miniszter megvizsgálja a felterjesztett összegző jelentést, valamint a jegyzőkönyvet. Ha ennek eredményként az kerül megállapításra, hogy a vámhatóság a kérelemben foglaltakat nem támogatja vagy a kérelem elbírálása során az 186. § (1) bekezdésben foglalt feltételek valamelyike nem teljesül, akkor a miniszter a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdés szerinti meghallgatáshoz való jog biztosítása felől intézkedik.
    (5) A miniszter érdemi határozata első fokon végleges, a határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, az kizárólag közigazgatási perben támadható meg.
    (6) A vámszabad terület kijelölésére vonatkozó végleges döntés alapján a miniszter teljesíti a Vámkódex 243. cikk (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettséget az Európai Bizottság felé.
    188. § [A kijelölt vámszabad területtel kapcsolatos módosítások]
    (1) A kijelölt vámszabad területen a benyújtott kérelemtől eltérő vagy további épület építéséhez, a belépési és kilépési pontok megváltoztatásához vagy további tevékenység megkezdéséhez a NAV vezetőjének hozzájárulása szükséges.
    (2) A vámszabad terület kijelölésére vonatkozó miniszteri döntést nem érintő változások engedélyezéséről a vámhatóság vezetője az Európai Bizottság tájékoztatása érdekében tájékoztatja a minisztert.
    XXVIII. FEJEZET
    AZ ÁRUK KILÉPÉSÉT MEGELŐZŐ ALAKISÁGOK
    69. A Vámkódex 263. cikkéhez
    189. § [Légi jármű vámellenőrzése]
    Ha a vámhatóság az Európai Unió vámterületét elhagyó légi járművet, annak utasait vagy az azon szállított árukat vizsgálatra jelöli ki, a vizsgálatot megelőzően ezt közvetlenül vagy a repülőtér üzemben tartóján keresztül jelzi a légi jármű parancsnokának. A légi jármű parancsnoka gondoskodik arról, hogy a vámhatóság engedélye nélkül a légi járműből ne rakjanak ki árut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után kezdheti meg útját.
    XXIX. FEJEZET
    KIVITEL ÉS ÚJRAKIVITEL
    70. A Vámkódex 269. cikkéhez
    190. § [Kivitel]
    Az Európai Unió vámterületéről kiszállított árukra vonatkozó kiviteli vám-árunyilatkozat utólag papír alapon is benyújtható.
    71. A Vámkódex 270. cikkéhez
    191. § [Újrakiviteli árunyilatkozat]
    Az újrakiviteli árunyilatkozatra a 175-180. §-t kell alkalmazni.
    XXX. FEJEZET
    ELEKTRONIKUS RENDSZEREK FEJLESZTÉSE
    72. A Vámkódex 278. cikkéhez
    192. § [SZMGSZ fuvarlevél elfogadása]
    A Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás (SzMGSz) és Mellékletei módosításokkal és kiegészítésekkel egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 2011. évi XXXVII. törvény szerinti papíralapú SZMGSZ fuvarlevél a Magyarország területén vasúti forgalomban megvalósuló árutovábbítási vámeljárásban kizárólag a harmadik országból érkező szállítmányok érkeztetésekor fogadható el az áruk vám elé állítására.
    HARMADIK RÉSZ
    AZ EMGA FINANSZÍROZÁSI RENDSZERÉBE TARTOZÓ ÜGYLETEK VIZSGÁLATA
    XXXI. FEJEZET
    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
    73. Értelmező rendelkezések
    193. § [EMGA finanszírozás rendszerébe tartozó fogalom-meghatározások]
    (1) A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet) V. cím III. fejezetét e Részt is figyelembe véve kell végrehajtani.
    (2) A Harmadik Rész alkalmazásában
    a) EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv: a hatóságnak a vonatkozó jogszabály által kijelölt szervezeti egysége,
    b) hatóság: a NAV feladat- és hatáskörrel rendelkező szerve,
    c) Különleges Szolgálat: az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 85. cikk (1) bekezdése szerinti szervezeti egység,
    d) ügyfél: akit a Harmadik Rész alapján jogok illetnek meg, illetve kötelezettségek terhelnek, illetve ügyfélnek kell tekinteni e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is.
    74. A Harmadik Rész hatálya
    194. § [A Harmadik Rész hatálya]
    E Rész személyi hatálya a hatóságra és az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó személyekre terjed ki, ideértve a Ptk.-ban meghatározott valamennyi szervezeti formát is.
    XXXII. FEJEZET
    A 1306/2013/EU PARLAMENTI ÉS TANÁCSI RENDELET V. CÍM III. FEJEZETÉNEK VÉGREHAJTÁSA
    75. A 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 80. és 81. cikkéhez
    195. § [Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 80. és 81. cikkének végrehajtása]
    (1) A hatóság az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet V. cím III. fejezete szerint ellenőrzi az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA) finanszírozási rendszeréhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó kifizetések jogosultjait, illetve kötelezettjeit vagy képviselőiket (a továbbiakban: EMGA utólagos ellenőrzés). Az EMGA utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az EMGA finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek ténylegesen megvalósultak-e, illetve azok végrehajtása szabályszerű volt-e.
    (2) Az EMGA ellenőrzések végrehajtása tekintetében e törvény hivatalból indult eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a Harmadik Részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
    (3) Kötelező az EMGA utólagos ellenőrzést lefolytatni az ügyfélnél
    a) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
    b) a miniszter utasítására,
    c) az Európai Bizottság vagy az Európai Számvevőszék felhívására,
    d) ha a Különleges Szolgálat vezetője elrendeli.
    (4) Az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv a gazdálkodónál az EMGA utólagos ellenőrzés megkezdése előtt helyszíni szemlét tarthat, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá kerülő bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat megsemmisítik, meghamisítják.
    (5) Az EMGA utólagos ellenőrzésen részt vehet az Európai Bizottság, illetve az Európai Unió valamely tagállamának illetékes képviselője is, akit a megbízólevélen szakértőként feltüntetnek. A szakértőt a helyiségbe való bejutás és az iratokhoz való hozzáférés tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyek az ellenőrt.
    (6) Az EMGA utólagos ellenőrzés hatékonyságának növelése és az ügyfelek adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben más hatóságokkal együttesen, egyidejűleg is folytathat ellenőrzést.
    76. Az EMGA utólagos ellenőrzés megindítása
    196. § [Az EMGA utólagos ellenőrzés megindítása]
    (1) Az EMGA utólagos ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével vagy egy példányának átadásával kezdődik.
    (2) Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatására a hatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (e Fejezet alkalmazásában a továbbiakban: ellenőr) jogosult.
    (3) A helyszínen az ellenőrzést az ellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az ügyfél vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában a hatósági tanú jelen van.
    (4) A megbízólevélnek tartalmaznia kell
    a) az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv megnevezését,
    b) a megbízólevél iktatószámát,
    c) az ellenőrzött ügyfél megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét,
    d) az EMGA utólagos ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
    e) az EMGA utólagos ellenőrzés tárgykörét, amelyre a vizsgálat irányul,
    f) a vizsgálattal érintett EMGA pénzügyi időszakot,
    g) az ellenőr nevét,
    h) az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv bélyegzőlenyomatát, vezetőjének aláírását és a keltezést.
    77. Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatása
    197. § [ Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatása]
    (1) Az ügyfél EMGA utólagos ellenőrzés alá vont tevékenységével kapcsolatos bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat, más tárgyi bizonyítékokat legfeljebb az EMGA utólagos ellenőrzés lezárásáig átvételi elismervény ellenében a hatóság bevonhatja. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell.
    (2) Az iratokról bevonásuk előtt az ellenőrzött ügyfél saját költségére másolatot készíthet. Ha az ügyfél kéri, a hatóság az eredeti okmányok helyett az ügyfél által készített és általa az eredetivel egyezőként elismert másolatot vonja be.
    (3) Ha az ellenőrzött ügyfél vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi, vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az EMGA utólagos ellenőrzés megkezdésekor tisztázni kell, hogy az ügyfél tevékenységét a más tulajdonában levő lakás vagy ingatlan mely helyiségeiben, részeiben végzi. Az EMGA utólagos ellenőrzést csak az ügyfél által használt helyiségekben, helyeken lehet lefolytatni, amelyek használatára vonatkozó adatokat elsősorban a tulajdonos és az ellenőrzött ügyfél között létrejött szerződés alapján kell megállapítani.
    (4) Ha az ellenőrzött ügyfél a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni a hatóság helyszínen végzett ellenőrzését.
    (5) Az EMGA utólagos ellenőrzést helyszínen végzett ellenőrzés keretében és a hatóság hivatali helyiségében is le lehet folytatni. Az ellenőrzés része az ügyfél székhelyén, telephelyén, fióktelepén, lakóhelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is. Az e bekezdésben szereplő jogosultságok gyakorlásának nem feltétele a helyszínen végzett ellenőrzés elrendelése.
    (6) A helyszínen tartott EMGA utólagos ellenőrzést az ellenőrzött ügyfélnél a tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben, 8 és 20 óra között lehet lefolytatni, kivéve, ha az utólagos ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé.
    (7) A hatóság hivatali helyiségében az EMGA utólagos ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani.
    (8) Ha az ellenőrzött ügyfél iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak, és így a tényállás tisztázására alkalmatlanok, a hatóság megfelelő határidő kitűzésével kötelezi az ügyfelet, hogy iratait, nyilvántartásait megfelelően rendezze, pótolja, illetve javítsa.
    78. Az EMGA utólagos ellenőrzés befejezése
    198. § [Az EMGA utólagos ellenőrzés befejezése]
    (1) Az EMGA utólagos ellenőrzésre nyitva álló határidőn belül, a jegyzőkönyv elkészítése során az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vezetője zárótárgyalás megtartását rendelheti el.
    (2) Ha a zárótárgyalást elrendelő irat közlése eredménytelen, vagy az ellenőrzött ügyfél a távolmaradását nem menti ki, a hatóság a jegyzőkönyvet véglegezi. Ha a zárótárgyalás során olyan ügyféli bizonyítási indítvány kerül benyújtásra, amely az EMGA utólagos ellenőrzés során feltárt megállapításokat érdemben érinti, a hatóság az EMGA utólagos ellenőrzést tovább folytatja.
    (3) A hatóság a vonatkozó jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésére vagy megsértésére vonatkozó megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja, amelynek tartalmaznia kell
    a) az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv megnevezését,
    b) a jegyzőkönyv iktatószámát,
    c) az ellenőrzött ügyfél megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét,
    d) az EMGA utólagos ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
    e) az EMGA utólagos ellenőrzés kezdő időpontját,
    f) az EMGA utólagos ellenőrzés tárgykörét, amelyre a vizsgálat irányult,
    g) a vizsgálattal érintett EMGA pénzügyi időszakot,
    h) az ellenőr megállapításait, a tisztázott tényállást a vonatkozó jogszabályok megjelölésével és annak bizonyítékait, az ügyfél által felajánlott és visszautasított bizonyítékok felsorolását és a visszautasítás indokolását,
    i) a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vonatkozó esetleges javaslatokat,
    j) az észrevételezés lehetőségéről és határidejéről szóló tájékoztatást,
    k) az ellenőr nevét és aláírását, az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv bélyegzőlenyomatát és a keltezést.
    (4) Az EMGA utólagos ellenőrzés megállapításai alapján részjegyzőkönyv készülhet, ha az ügyfél EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett tevékenysége egy részével kapcsolatban a tényállás tisztázásra került. A részjegyzőkönyvre a (3) bekezdés szerinti jegyzőkönyv szabályait kell alkalmazni.
    (5) Az EMGA utólagos ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet az ellenőrzött ügyféllel közölni kell. Az EMGA utólagos ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával befejeződik. Ha a jegyzőkönyv közlése kézbesítéssel történik, az EMGA utólagos ellenőrzés a postára adás napjával zárul.
    (6) Az EMGA utólagos ellenőrzésről készült jegyzőkönyv megállapításaival kapcsolatban az ellenőrzött ügyfél észrevételt tehet, amelyet az EMGA utólagos ellenőrzést végző szervnél a közléstől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül nyújthat be.
    (7) Az ellenőrzött ügyfél az észrevétel megtételére nyitva álló határidőn belül észrevételi jogáról szóban vagy írásban lemondhat. A szóban történő lemondást az EMGA utólagos ellenőrzési jegyzőkönyvre fel kell vezetni. Az észrevételi jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.
    199. § [Az ügyféli észrevétel elbírálása]
    (1) Az ügyféli észrevétel elbírálására az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv jogosult.
    (2) Ha az ellenőrzött ügyfél által tett észrevételben felhozott tények és bizonyítékok megvizsgálása érdekében szükséges, az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv végzésben elrendelheti kiegészítő ellenőrzés lefolytatását.
    (3) A kiegészítő ellenőrzés elvégzésére nyitva álló határidő 30 nap. Egyebekben a kiegészítő ellenőrzésre az EMGA utólagos ellenőrzés szabályait kell alkalmazni.
    (4) A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyre a jegyzőkönyv szabályait alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az ellenőrzött ügyfél észrevételt a kiegészítő ellenőrzésről szóló jegyzőkönyv közlésétől számított 8 napos jogvesztő határidőn belül tehet. A megtett észrevételt az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vizsgálja meg és értékeli.
    (5) A hatóság az EMGA utólagos ellenőrzésről készült, illetve a kiegészítő ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv részére megküldi.
    79. EMGA felülellenőrzés
    200. § [EMGA felülellenőrzés]
    (1) Az EMGA utólagos ellenőrzés lefolytatását követően a NAV feladat- és hatáskörrel rendelkező szerve EMGA felülellenőrzést folytathat le
    a) a miniszter utasítására,
    b) az Állami Számvevőszék elnökének megkeresésére,
    c) a NAV vezetője utasítására,
    d) olyan, a szabályszerűség megállapítását befolyásoló új tény, adat, bizonyíték tudomására jutása esetén, amely a korábbi EMGA utólagos ellenőrzéskor nem volt ismert, és az EMGA felülellenőrzés lefolytatására a NAV vezetője utasítást ad, vagy
    e) az Európai Bizottság vagy az Európai Számvevőszék megkeresésére.
    (2) Az (1) bekezdés c) pontja alapján indított EMGA felülellenőrzés keretében a NAV feladat- és hatáskörrel rendelkező szerve az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét ellenőrzi.
    (3) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott EMGA felülellenőrzés nem indítható, ha az elrendelés feltételeinek tudomásra jutásától számított 6 hónap eltelt.
    80. Kapcsolódó vizsgálat
    201. § [Kapcsolódó vizsgálat]
    (1) Az EMGA utólagos ellenőrzéssel összefüggésben a hatóság ellenőrzést végezhet olyan személynél, amely az EMGA utólagos ellenőrzés alanyával kapcsolatban áll, feltéve, hogy az utólagos ellenőrzés tényállásának teljes körű tisztázása érdekében e vizsgálat szükséges (a továbbiakban: kapcsolódó vizsgálat). A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az is, ha a tényállás tisztázásához más ügyfélnél folyamatban lévő ellenőrzés eredményének vagy a beszerzett bizonyítékoknak az ismerete szükséges.
    (2) A kapcsolódó vizsgálat szükségességéről az EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett ügyfelet a hatóság értesíti..
    (3) A kapcsolódó vizsgálat befejező időpontjáról a hatóság az EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett ügyfelet értesíti.
    (4) Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett bizonyítékok alapján az alapügy tényállása a kapcsolódó vizsgálattal érintett körben tisztázott, az EMGA utólagos ellenőrzés a kapcsolódó vizsgálat befejezésétől függetlenül lezárható.
    (5) A kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatokról, bizonyítékokról szóló jegyzőkönyvnek, illetve a kapcsolódó vizsgálat során feltárt adatoknak, bizonyítékoknak ügyfelet érintő részét az EMGA utólagos ellenőrzéssel érintett ügyféllel részletesen ismertetni kell.
    (6) A kapcsolódó vizsgálat határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap.
    (7) Egyéb tekintetben a kapcsolódó vizsgálatra az EMGA utólagos ellenőrzés szabályai alkalmazandók.
    (8) Ha a kapcsolódó vizsgálat során beszerzett adatok, bizonyítékok alapján az EMGA utólagos ellenőrzés lezárására a kapcsolódó vizsgálat befejezését megelőzően kerül sor, e § alkalmazása szempontjából a kapcsolódó vizsgálat befejező időpontjának a beszerzett adatok, bizonyítékok rendelkezésre állásáról szóló értesítés postára adásának, a postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadásának napját kell tekinteni.
    81. Határidők az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban
    202. § [Határidők az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban]
    (1) Az EMGA utólagos ellenőrzés határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját - 120 nap.
    (2) Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vezetője egyszer, legfeljebb 60 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 60 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
    (3) A hatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az EMGA utólagos ellenőrzést az e törvényben előírt módon és határidőben le kell zárni.
    (4) Ha az ügyfél az EMGA utólagos ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, az akadály fennállásának időtartama, de legfeljebb 90 nap az EMGA utólagos ellenőrzés határidejét meghosszabbítja. A hatóság az akadály fennállásának időtartama alatt az EMGA utólagos ellenőrzést folytathatja. A hatóság az akadály észlelését követően haladéktalanul kötelezi az ügyfelet az akadály megszüntetésére.
    82. A hatóság jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban
    203. § [A hatóság jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban]
    (1) Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés megkezdését megelőzően köteles magát és ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni.
    (2) Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az ellenőrzött ügyfél gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza.
    (3) Az ellenőr az EMGA utólagos ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az ügyfelet, képviselőjét, meghatalmazottját az EMGA utólagos ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Ha az ellenőr az ügyfél által felajánlott bizonyítékot visszautasítja, köteles azt előzetesen szóban, majd az EMGA utólagos ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
    (4) Az EMGA utólagos ellenőrzés során feltárt adatokat a hatóság jogosult az ellenőrzött ügyféllel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állt vagy álló más ügyfél EMGA utólagos ellenőrzésénél a tényállás tisztázása céljából felhasználni.
    (5) Az ellenőr az ellenőrzött ügyfél üzleti, üzemi vagy egyéb helyiségeibe beléphet, iratokat, adathordozókat, tárgyakat, munka-, gyártási folyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt, mintavételezést végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.
    83. Az ellenőrzött ügyfél jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban
    204. § [Az ellenőrzött ügyfél jogai és kötelezettségei az EMGA utólagos ellenőrzési eljárásban]
    (1) Az ellenőrzött ügyfél köteles a hatósággal az EMGA utólagos ellenőrzés során együttműködni, az utólagos ellenőrzés feltételeit a helyszínen folytatott ellenőrzés alkalmával biztosítani.
    (2) Az EMGA utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles különösen a bizonyítékokat - a hatóság felhívására azok hitelesített magyar nyelvű fordítását is - a hatóság által meghatározott időpontra az ellenőr rendelkezésére bocsátani, illetve az EMGA utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani, szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot adni, és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni.
    (3) A (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségek megszegése esetén a hatóság végzéssel, határidő megjelölésével kötelezheti az EMGA utólagos ellenőrzés alá vont ügyfelet kötelezettségei teljesítésére. Ha az ellenőrzés alá vont ügyfél a kötelezettségét határidőn belül nem teljesíti, az utólagos ellenőrzést végző szerv intézkedik bírság kiszabása iránt, illetve a bírság kiszabásával egyidejűleg az EMGA utólagos ellenőrzést felfüggesztheti és - az ellenőrzött ügyfél költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti.
    (4) Az ellenőrzött ügyfél jogosult
    a) az ellenőr személyének azonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
    b) az ellenőrzési cselekménynél jelen lenni,
    c) megfelelő képviseletről gondoskodni.
    (5) Az ellenőrzött ügyfélnek joga van az EMGA utólagos ellenőrzés során keletkezett iratokba az e törvény iratbetekintésre vonatkozó szabályai szerint betekinteni.
    (6) Az ellenőrzött ügyfélnek joga van a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni.
    (7) Az EMGA utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött ügyfél köteles a hatóság kérésére a szolgáltatott adatok és a rendelkezésre bocsátott dokumentációk teljességéről nyilatkozatot tenni.
    84. Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 83. cikkéhez
    205. § [Az 1306/2013/EU parlamenti és tanácsi rendelet 83. cikkének végrehajtása]
    (1) Ha a hatóság a tényállás tisztázása érdekében külföldi hatóságot keres meg, az ellenőrzési határidőt az EMGA utólagos ellenőrzést végző szerv vezetője egyszer, legfeljebb 180 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja.
    (2) A megkereséssel érintett tárgykörben a hatóság az ügyfelet a külföldi hatóság megkereséséről és a külföldi hatóság válaszának az EMGA utólagos ellenőrzést végző szervhez történő megérkezéséről 5 napon belül értesíti.
    (3) Ha a külföldi hatóság az ellenőrzési határidőn belül nem válaszol, az EMGA utólagos ellenőrzést le kell zárni a megkereséssel érintett tárgykörben is, és a megkereséssel érintett tárgykörben a külföldi hatóságnak az EMGA utólagos ellenőrzés befejezését követően megérkező válasza esetén, szükség szerint ismételt ellenőrzés végezhető.
    85. Bírság
    206. § [Bírság]
    (1) Az e Fejezetben meghatározott, így különösen
    a) a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, és egyéb iratok, adathordozók, más tárgyi bizonyítékok átadására vonatkozó,
    b) a tényállás tisztázására alkalmatlan iratoknak, nyilvántartásoknak a rendezésére, pótlására, javítására vonatkozó hatósági felszólításban meghatározott,
    c) az idegen nyelvű irat hitelesített magyar nyelvű fordításának átadására vonatkozó,
    d) felvilágosítás, nyilatkozat nyújtására vonatkozó,
    e) az adatszolgáltatási kötelezettségnek a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazó, hiteles, átlátható, pontos, teljes körű, valamint a megadott határidőre történő teljesítésére vonatkozó,
    f) az ellenőrzött ügyfél iratainak, adathordozóinak, tárgyainak, munka- és gyártási folyamatainak vizsgálatát biztosító,
    g) az ellenőrzött ügyfél üzleti, üzemi vagy egyéb helyiségeinek a vizsgálatát biztosító,
    h) leltárfelvétel, mintavétel lehetővé tételét biztosító,
    i) más, a hatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá
    j) az ellenőrzés akadályozása esetén, illetve az ellenőrző hatósággal való együttműködést előíró
    kötelezettség megszegése esetén az eljáró szerv bírságot szab ki.
    (2) A bírság összege a jogsértés jellegétől, illetve az ellenőrzés alá vont ügyletek számától, valamint az igénybe vett támogatás összegétől függetlenül, természetes személy esetében legalább 50.000 forint, más személy esetében legalább 100.000 forint.
    (3) A kiszabható bírság felső határa természetes személy esetében 1 millió forintig, más személy esetében 5 millió forintig terjedhet. A bírság kiszabásánál a hatóság a fokozatosság elvét szem előtt tartva mérlegeli az eset összes körülményét, az ügyfél, illetve eljáró képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az ügyfél, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
    (4) Bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható.
    (5) A bírság késedelmes megfizetése esetén a késedelem minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részének megfelelő mértékű késedelmi pótlékot kell felszámítani.
    (6) Az e Fejezetben meghatározott bírságot a fizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. A végrehajtási eljárás lefolytatására az állami adó- és vámhatóság jogosult. A
    végrehajtási eljárásra az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
    NEGYEDIK RÉSZ
    VÁMTANÁCSADÓ ÉS VÁMÜGYNÖK
    XXXIII. FEJEZET
    86. Vámtanácsadó
    207. § [Vámtanácsadó]
    (1) Aki vámtanácsadói tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a vámtanácsadók nyilvántartásba vételét végző szervezetnek a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Szolg. törvény) alapján bejelenteni.
    (2) A bejelentés alapján a vámtanácsadók nyilvántartásába fel kell venni azt büntetlen előéletű természetes személyt, aki
    a) adóazonosító jellel (egyéni vállalkozó esetén adószámmal) rendelkezik,
    b) szakirányú (jogász, közgazdász, igazgatásszervezői szakon) egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, illetve szakirányú alapképzésben vagy mesterképzésben (a jogi és igazgatási vagy a gazdaságtudományok képzési területhez tartozó szakon) szerzett végzettséggel rendelkezik,
    c) nyilatkozik arról, hogy megfelel a Vámkódex 39. cikk a) pontja szerinti feltételnek, és
    d) a Vámkódex 39. cikk d) pontja szerinti vámszakmai képzettséget a 83. § (3) bekezdése szerinti vámjogi szakértői hatósági vizsga tanúsítványával igazolja.
    (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel nem teljesülése esetén a nyilvántartásba vétel teljesíthető, ha a kérelmező 10 év vámszakmai gyakorlati jellegű szakismerettel rendelkezik. A gyakorlati szakismeret igazolására a 83. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
    (4) Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet vámtanácsadói tevékenységet - az (1) bekezdés szerinti bejelentést követően - akkor folytathat, ha
    a) legalább egy tagja, vagy alkalmazottja, vagy állandó képviselője a vámtanácsadók nyilvántartásában szerepel, és
    b) megfelel a Vámkódex 39. cikk a) pontjában meghatározott feltételnek.
    (5) A Szolg. törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező természetes személy szolgáltató Magyarország területén vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatás határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására irányuló szándékát köteles - a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseire is figyelemmel - az e szolgáltatók nyilvántartásba vételét végző szervezetnek bejelenteni. A nyilvántartásba vételt végző szervezet a vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatás végzésére határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében jogosult bejelentést tevőt nyilvántartásba veszi, amely során
    a) a (2) bekezdés szerinti feltételek teljesítéséhez magyar adószám helyett a letelepedés helye szerinti tagállamban kiadott közösségi adószámot,
    b) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő igazolást,
    c) a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a letelepedés szerinti tagállamban kiadott engedélyezett gazdálkodói engedélyt vagy a Vámkódex 39. cikk a) pontjában megállapított feltételnek való megfelelésről a letelepedés helye szerinti vámhatóság által kiadott igazolást,
    d) a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott feltétel teljesítéséhez a VA 27. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti képzés elvégzésének a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezései szerinti igazolását
    fogadja el.
    (6) A Szolg. törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatásnyújtó szervezet határon átnyúló vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatási tevékenysége keretében vámtanácsadói vagy vámügynöki szolgáltatást akkor folytathat, ha a feladat irányításával, vezetésével megbízott tagja, alkalmazottja teljesítette az (5) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét.
    (7) A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás tekintetében az átmeneti és alkalmi jelleget a szolgáltatás időtartamára, gyakoriságára, rendszerességére és folytonosságára tekintettel a nyilvántartásba vételt végző szervezet esetenként állapítja meg.
    (8) Az (1) és az (5) bekezdés szerinti bejelentést a nyilvántartásba vételt végző szervezethez az egységes Kormányzati Portálon közzétett tájékoztatóban meghatározott címre kell megküldeni.
    208. § [A vámtanácsadók nyilvántartása és a nyilvántartásába való felvételre irányuló bejelentés]
    (1) A vámtanácsadói tevékenység végzésére jogosult bejelentést tevőkről nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás vezetésének célja annak hiteles dokumentálása, hogy a vámtanácsadói tevékenység végzésére jogosult természetes személy a 207. § (1) bekezdése szerint bejelentést tett és rendelkezik a tevékenység végzéséhez jogszabályban előírt ismeretekkel és szakmai gyakorlattal. A nyilvántartásban szereplő természetes személyek nyilvános adatainak, az azokban bekövetkezett változásoknak a közzététele az ellenőrzés lehetőségének megteremtését és az időszerű tájékoztatást szolgálja.
    (2) A vámtanácsadók nyilvántartása - azon adat kivételével, amelyet jogszabály más nyilvántartás részeként közhitelesnek minősít - közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
    (3) A vámtanácsadók nyilvántartásába való felvételre irányuló bejelentést a nyilvántartásba vételt végző szervezetnél lehet előterjeszteni.
    (4) A nyilvántartásba vételt végző szervezet általi eljárásra, valamint az e Fejezetben nem szabályozott kérdésekben az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.
    (5) A vámtanácsadói nyilvántartás - a Szolg. törvényben meghatározott adatokon túl - a természetes személy következő adatait és az alábbi tényeket tartalmazza:
    a) természetes személyazonosító adatok,
    b) lakcím, levelezési cím,
    c) telefonszám, elektronikus elérhetőség,
    d) hatósági igazolvány száma, a kiadás időpontja,
    e) a szakképesítést igazoló oklevél száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
    f) egyéb szakképesítések megnevezése, az ezen képesítéseket igazoló oklevél, bizonyítvány száma, a kiállító intézmény neve, a kiállítás kelte,
    g) az államilag elismert idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga típusa, valamint fokozata.
    (6) A nyilvántartásba vett vámtanácsadó neve, levelezési címe, igazolványának száma, valamint hozzájárulása esetén egyéb, a nyilvántartásban szereplő adata nyilvános. A tárgyévben nyilvántartásba vettek nyilvános adatait, illetve a nyilvántartásban szereplő nyilvános adatokban bekövetkezett változásokat a Kormányzati Portálon a nyilvántartást végző szervezet évente - a tárgyévet követő év március 31-ig - közzéteszi, továbbá a Kormányzati Portálon valamennyi nyilvántartásba vett személy nyilvános adatait nyilvánosságra hozza.
    (7) A vámtanácsadói nyilvántartásba vételt végző szervezet a nyilvántartásba vételt követő 30 napon belül hivatalból igazolványt állít ki. A nyilvántartásba vétel feltételeiben való változást a vámtanácsadó köteles haladéktalanul írásban bejelenteni a nyilvántartásba vételt végző szervezet részére.
    (8) A vámtanácsadói nyilvántartásba vett természetes személy szakmai továbbképzésen köteles részt venni, az ennek teljesítéséről szóló igazolást a továbbképzési időszak végét követő 30 napon belül be kell nyújtani a nyilvántartásba vételt végző szervezetnél.
    (9) A bejelentőnek az (5) bekezdés a)-c) pontja szerinti adataiban bekövetkezett változást az adatváltozást követő 30 napon belül köteles bejelenteni a nyilvántartásba vételt végző szervezetnek, mellékelve az adatváltozást igazoló dokumentumot, továbbá ha az adatváltozás érinti az igazolványon feltüntetett adatokat, magát az igazolványt is. A beküldött igazolványt a nyilvántartásba vételt végző szervezet az adatváltozás átvezetését követően haladéktalanul megsemmisíti. Ha a nyilvántartásba vételt végző szervezet az adatváltozás-bejelentés 30 napon túli elmulasztásának tényéről tudomást szerez, a nyilvántartásba vett személyt felszólítja az adatváltozás bejelentésének pótlására, amelyre a nyilvántartásba vett személynek a felszólítás kézhezvételétől számított 8 nap áll rendelkezésére.
    (10) Ha az igazolvány elveszett, megsemmisült, a nyilvántartásba vett személy birtokából bűncselekmény vagy szabálysértés során kikerült, a nyilvántartásba vett személy köteles ennek tényét 8 napon belül bejelenteni. Ebben az esetben a korábban kibocsátott igazolvány a bejelentéssel érvénytelenné válik, és a nyilvántartásba vételt végző szervezet ennek tényét a Kormányzati Portálon közzéteszi.
    (11) A (9) és (10) bekezdés szerinti bejelentő személy a bejelentéssel egyidejűleg benyújthatja az igazolvány pótlása iránti kérelmét.
    209. § [A vámtanácsadói tevékenység megtiltása és a nyilvántartásból való törlés]
    (1) A nyilvántartásba vételt végző szervezet a vámtanácsadói tevékenységet megtiltja annak a természetes személynek,
    a) aki a nyilvántartással kapcsolatos adatszolgáltatás során valótlan adatot közölt,
    b) akinél a nyilvántartásba vétel feltételei már nem állnak fenn, és a bejelentő a feltételeknek való megfelelésben beálló változásról a 208. § (7) bekezdése szerint haladéktalanul megtett bejelentésére a nyilvántartást vezető szervezet által megállapított határidőre a feltétel teljesítését nem pótolja,
    c) aki a vámjogszabályban és adószabályokban előírt kötelezettségeit a 82. § (2) vagy (3) bekezdése szerint ismételten vagy súlyosan megszegi,
    d) aki a 208. § (8) bekezdése szerinti továbbképzési és bejelentési kötelezettségének a megadott határidőig nem tesz eleget,
    e) aki az adatváltozást a 208. § (9) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívásban előírt határidőn belül nem jelentette be, illetve a 208. § (10) bekezdése szerinti bejelentést nem teszi meg,
    f) akit bíróság bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült,
    g) aki az igazolvány szerinti tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
    h) akit jogerős bírói ítélet cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett.
    (2) A vámtanácsadói nyilvántartásból törölni kell azt a természetes személyt,
    a) akinek a nyilvántartásba vételt végző szervezet az (1) bekezdés alapján a vámtanácsadói tevékenység folytatását megtiltotta,
    b) aki kérelmezi a nyilvántartásból való törlését, vagy
    c) aki elhunyt.
    (3) A nyilvántartásból való törlés esetén a nyilvántartásba vett személy vagy a képviseletében eljárni jogosult személy, illetve az örökös a 208. § (7) bekezdése szerint kiadott vámtanácsadói igazolványt a visszavonási kérelem benyújtásakor, illetve a 208. § (9) és (10) bekezdése szerinti bejelentéskor, továbbá az (1) bekezdés f)-h) pontja szerinti törlésre okot adó körülmény felmerülésének bejelentésekor köteles a nyilvántartásba vételt végző szervezetnek megküldeni.
    (4) A nyilvántartásból való törlés esetén a vámtanácsadó vámjogi képviseletre vonatkozó új megbízást nem fogadhat el, a folyamatban levő vámkezeléseit és ezekkel összefüggő ügyeit pedig a szükséges időn, de legfeljebb 30 napon belül köteles véglegesen rendezni.
    (5) Az a természetes személy, akit a nyilvántartásból töröltek, ha a törlésre az
    a) (1) bekezdés a)-e) pontja alapján került sor, a visszavonást követően,
    b) (1) bekezdés f) pontja alapján került sor, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesülését követően,
    c) (1) bekezdés g) pontja alapján került sor, az adott igazolvány szerinti tevékenység folytatását kizáró eltiltás hatályát követően,
    d) (1) bekezdés h) pontja alapján került sor, a gondnokság alá helyezés megszüntetését követően
    a tevékenység végzésére irányuló szándékát ismételten bejelentheti, egyidejűleg kérelmezheti a nyilvántartásba történő ismételt felvételét, feltéve, hogy teljesítette a visszavonást megelőző továbbképzési időszakra vonatkozó 208. § (8) bekezdése szerinti továbbképzési kötelezettségét.
    (6) A bejelentéssel és a nyilvántartásba vétellel, az abból való törléssel, a hatósági igazolvány pótlásával, cseréjével, és a nyilvántartásban szereplő adatok módosításával, továbbá a tevékenységek határon átnyúló jelleggel történő megkezdésének és folytatásának bejelentésével összefüggő eljárásért, továbbá a továbbképzési programok szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek kreditpont-minősítési kérelmének elbírálásáért, a vámszakmai kiadványok kreditpont-minősítési kérelmének elbírálásáért, jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.
    210. § [A vámtanácsadói igazolvány joghatásai]
    (1) A vámtanácsadói igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására a vámigazgatási eljárásban a vámhatóság köteles elfogadni. Ha a vámhatóság az eljárás során az igazolvány érvénytelenségével kapcsolatban vagy nyilvántartásból való törlésre okot adó bizonyítékot tár fel, úgy a nyilvántartásba vételt végző szervezetet megkeresi.
    (2) A vámtanácsadói nyilvántartás közhitelessége alapján az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki e nyilvántartásban szereplő adatokban bízva szerez jogot. Az ellenkező bizonyításáig az e nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az fennáll, az e nyilvántartásból törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn. Senki sem hivatkozhat arra, hogy az e nyilvántartásba bejegyzett adatot nem ismeri, kivéve, ha az e nyilvántartásba bejegyzett adat személyes adatnak vagy törvény által védett titoknak minősül, és megismerhetőségének törvényi feltételei nem állnak fenn.
    XXXIV. FEJEZET
    87. Vámügynök
    211. § [Vámügynök]
    (1) Aki vámügynöki tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a vámügynökök nyilvántartásba vételét végző szervezetnek a Szolg. törvény szerint bejelenteni.
    (2) A bejelentés alapján a vámügynökök nyilvántartásába fel kell venni azt a büntetlen előéletű természetes személyt, aki
    a) adóazonosító jellel (egyéni vállalkozó esetén adószámmal) rendelkezik,
    b) igazolja a Vámkódex 39. cikk d) pontjában meghatározott gyakorlati jellegű szakértelmet vagy szakmai képesítést.
    (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti vámszakmai feltételnek gyakorlati jellegű szakértelem által való teljesülését a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását megelőző legalább 3 éves intervallumra, de legfeljebb 2004. május 1-ig visszamenőleg kell vizsgálni és a gyakorlati szakismeret igazolására a 83. § (2) bekezdését alkalmazni kell. A (2) bekezdés b) pontja szerinti vámszakmai feltétel teljesítésének a 83. § (3) bekezdése szerinti vámjogi szakértő hatósági képzéssel és hatósági vizsgával való igazolására a hatósági vizsga tanúsítványa szolgál.
    (4) Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet vámügynöki tevékenységet akkor végezhet, ha legalább egy tagja, alkalmazottja vagy állandó képviselője a vámügynökök nyilvántartásában szerepel, továbbá ha a határátkelőhelyen végzett vámügynöki tevékenységével a határforgalom lebonyolítását nem zavarja.
    (5) A nyilvántartásba vételt végző szervezet a nyilvántartásba vételt követő 30 napon belül hivatalból igazolványt állít ki.
    (6) A vámügynök nyilvántartására, a nyilvántartásba vételére, továbbképzési és bejelentési kötelezettségére, a vámügynöki nyilvántartás tartalmára és a vámügynöki nyilvántartásból való törlésre a 207-210. §-okat alkalmazni kell.
    ÖTÖDIK RÉSZ
    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
    XXXV. FEJEZET
    88. Felhatalmazó rendelkezések
    212. § [Felhatalmazó rendelkezések a Kormány részére]
    Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
    a) a Magyarország területén lévő vámhivatalok székhelyét és illetékességét,
    b) a tranzitterület létesítését vámellenőrzési szempontból engedélyező vámszervet,
    c) az EMGA felülellenőrzés végrehajtására kijelölt vámszervet,
    d) a vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, a vámjogi szakértői hatósági vizsgán közreműködő vizsgabiztosok, a vámtanácsadók és a vámügynökök nyilvántartását végző szervezetet
    rendeletben állapítsa meg.
    213. § [Felhatalmazó rendelkezések miniszterek részére]
    (1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy
    1. a gazdálkodó számítógépesített rendszerének működési zavara esetén alkalmazandó részletszabályokat,
    2. a kötelező érvényű felvilágosításra vonatkozó szabályokat,
    3. az engedélyezett gazdálkodói engedélyhez előírt gyakorlati jellegű szakértelem igazolásának szempontjait,
    4. a díjakra és költségekre vonatkozó részletes szabályokat,
    5. az áruk tarifális besorolására vonatkozó részletes szabályokat,
    6. az áruk származására vonatkozó részletes szabályokat,
    7. a készpénz letétbe helyezés vámbiztosítékként történő egyedi azonosításának részletes szabályait,
    8. a részletfizetés részletes szabályait,
    9. a hitelkamat felszámításának részletes szabályait,
    10. a befizetés azonosításának, a túlfizetés rendezésének szabályait,
    11. a belépési gyűjtő árunyilatkozat, a kilépési gyűjtő árunyilatkozat és az újrakiviteli értesítés benyújtásának szabályait,
    12. az áruátengedést követő eljárások során alkalmazandó nyomtatványok mintáját, illetve a kitöltésükre vonatkozó útmutatót,
    13. az egységes vámokmány nem formanyomtatványon történő kitöltésének és benyújtásának feltételeit,
    14. a szóban bejelentett árura keletkező behozatali vagy kiviteli vámtartozás megfizetéséről kiadandó Vámjegy alkalmazásának részletes szabályait, illetve mintáját,
    15. az adónyilatkozattal kapcsolatos szabályokat,
    16. a vámraktárra, vámszabad terület létesítésére, üzemeltetésére vonatkozó részletes szabályokat,
    17. az export-visszatérítésre vonatkozó részletes szabályokat,
    18. az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetője által küldendő garanciajelentésben szereplő adatok körét,
    19. a vámmentes vámeljárás végrehajtásának részletes szabályait,
    20. a vámtanácsadói és vámügynöki nyilvántartásba történő felvétel és törlés végrehajtását, a nyilvántartás vezetésének szabályait, az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, a nyilvántartásba vett személyek kötelező továbbképzésére, valamint a kreditpont minősítési eljárásra és az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjra vonatkozó részletes szabályokat és
    21. a vámjogi szakértői hatósági képzés és hatósági vizsga részletszabályait, továbbá a vámjogi szakértői hatósági képzést lebonyolító képző szervek, és a hatósági vizsga lebonyolítására megbízással foglalkoztatható vizsgabiztosok nyilvántartásba-vételi eljárásának szabályait, valamint a hatósági vizsga és a vizsgabizottság díjának mértékére és megfizetésére vonatkozó szabályokat
    rendeletben állapítsa meg.
    (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben
    a) a katonai csapat- és árumozgásra vonatkozó vámeljárás különös szabályait,
    b) a vámeljárás során alkalmazandó NATO-okmányok körét, alkalmazását, valamint kibocsátásuk eljárási szabályait
    rendeletben állapítsa meg.
    (3) Felhatalmazást kap a külpolitikáért felelős miniszter, hogy a miniszter egyetértésével a Vámtarifa Bizottság összetételét és ügyrendjét rendeletben állapítsa meg.
    XXXVI. FEJEZET
    89. Hatályba léptető rendelkezések
    214. § [Hatályba léptető rendelkezések]
    (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - 2018. január 1-jén lép hatályba.
    (2) A 217. § (4) bekezdése 2018. május 25-én lép hatályba.
    (3) A 34. § (4)-(7) bekezdése és a 186. § (3) bekezdése 2019. május 1-jén lép hatályba.
    XXXVII. FEJEZET
    90. Átmeneti rendelkezések
    215. § [Átmeneti rendelkezések]
    (1) E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jét követően indult eljárások során kell alkalmazni.
    (2) A 2018. január 1-jét megelőzően indult eljárásokat az eljárás megindításakor hatályos anyagi- és eljárásjogi jogszabályok alapján kell lefolytatni.
    (3) Azon vámeljárás, amely esetében a 2016. május 1 -je előtt a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 7/C. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti utólagos ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt vámeljárást vagy ellenőrzéssel lezárt időszakot keletkeztetett, 2018. január 1-jét követően indult, áruátengedést követő ellenőrzés, illetve felülellenőrzés alá vonható.
    (4) Az engedélyezett gazdálkodói engedélyre vonatkozó rendelkezéseket - az engedélyezési feltételeket kivéve - az e törvény hatálybalépésekor érvényben lévő engedélyezett gazdálkodói tanúsítványokra is alkalmazni kell.
    (5) 2018. január 1-től a Vámkódex 39. cikk d) pontja szerint előírt és a VA 27. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti képzési feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a 83. § (3) bekezdése szerinti vámjogi szakértői hatósági képzésben vesz részt. Ha az engedély kiadására irányuló kérelem elbírálásakor vagy az engedély újraértékelésekor az első vámjogi hatósági szakértői képzés időpontja még nincs a minisztérium honlapján közzétéve, a vámjogi szakértői hatósági képzésen való részvétel igazolásának kötelezettsége az első képzés időpontjának közzétételét követő 5. napon válik esedékessé. A szakmai képesítés megszerzését az engedélyes a vámjogi szakértői hatósági vizsgáról szóló tanúsítvány benyújtásával haladéktalanul igazolja a vámhatóság felé. A szakmai képzettség megszerzésének elmaradása esetén az engedély az engedélyezésre visszamenő hatállyal szűnik meg.
    (6) Az e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott vámügynöki engedélyek az újraértékelésükig hatályban maradnak, de a 211. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételre csak az újraértékelést követően kerülhet sor.
    (7) A 2018. január 1-je előtt a vámhatósághoz benyújtott és fel nem dolgozott vámtanácsadói vagy vámügynöki nyilvántartásba vételre vonatkozó kérelmek kapcsán az e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
    (8) Ha a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december 17-i 2016/341/EU bizottsági rendelet annak vizsgálatát írja elő, hogy megsértették-e súlyosan vagy ismételten a vámjogszabályokat vagy adószabályokat, a 82. § (2) és (3) bekezdését is megfelelően alkalmazni kell.
    (9) A vámhatóság az általa elfogadott vámbiztosítékoknak a vámjogszabályokban meghatározott célok biztosítása érdekében a VA 147. cikke szerinti Uniós Vámkódex -Biztosítékkezelés (GUM) rendszer telepítési időpontjáig köteles olyan ellenőrzési rendszert működtetni, amely a biztosítéknyújtás és felszabadítás folyamatát kezeli.
    (10) Ha az FJA 251. cikke alapján érvényességüket megtartó engedélyek tekintetében a 2019. április 30-ig tartó átmeneti időszakban kiegészítést vagy módosítást kérelmeznek és a vámhatóság a kiegészítés vagy módosítás tartalmának vizsgálatát követően azt állapítja meg, hogy a kérelemben foglaltak teljesítése jelentős módosításnak minősül az engedély által lefedett tevékenység egészére nézve, úgy a határozatlan érvényességi idejű engedélyeket - a VA 345. cikkre figyelemmel - újraértékeli, míg a határozott érvényességi idejű engedélyek esetében a kérelmet elutasítja.
    (11) A (10) bekezdés szerinti jelentős módosításnak minősül, ha:
    a) az engedély jogosultjának személyében olyan változás történik, amely EORI szám kiadásával jár,
    b) a kérelemben foglaltak teljesítéséhez aránytalanul nagy adminisztratív intézkedést kell végeznie a vámhatóságnak,
    c) a kiegészítő vagy módosító kérelemben foglaltak teljesítése az adott vámeljárás vagy művelet esetén a vámfelügyelet teljes felülvizsgálatát igényli, vagy
    d) a Vámkódex 211. cikk (6) bekezdés szerinti gazdasági feltételek vizsgálata szükséges.
    (12) Ha a (10) bekezdés szerinti átmeneti időszakban a határozott érvényességi idejű engedélyek érvényességi idejének meghosszabbításra vonatkozóan kérelmet terjesztenek elő, úgy azt az FJA. 251. cikk (1) bekezdés a) pontjára tekintettel elutasítja.
    (13) Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény 26. és 26/A. alcímének hatályba lépése előtt kiadott bankgaranciák és biztosítói kötelezvények a lejáratukig vagy visszavonásukig, de legkésőbb 2019. április 30-ig érvényesek. Ha e biztosítékok alapján az adott áruk 2019. április 30-át követően átmeneti megőrzésben vannak vagy vámeljárás alatt állnak, úgy a biztosíték nyújtására kötelezett köteles az e törvényben foglaltaknak megfelelően új biztosítékot nyújtani.
    XXXVIII. FEJEZET
    91. Az európai unió jogának való megfelelés
    216. § [Az európai unió jogának való megfelelés]
    (1) E törvény
    1. az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 2013/952/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletnek,
    2. a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 2009/1186/EK tanácsi rendeletnek,
    3. a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28-i 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek,
    4. az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2015/2447/EU bizottsági rendeletnek,
    5. a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december 17-i 2016/341/EU bizottsági rendeletnek,
    6. a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 78/352/EGK, a 94/165/EK, a 98/2799/EK, a 2000/814/EK, az 2005/1290/EK és a 2008/485/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/1306/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet V. cím III. fejezetének
    való megfelelést szolgálja.
    (2) A 34. § és a Negyedik Rész a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 123/2006/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
    XXXIX. FEJEZET
    92. Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések
    217. § [Módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések]
    (1) A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény
    a) 24/A. § (1) bekezdésében az "uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 12. § (2)-(4) bekezdésében meghatározottak szerint, a Vtv. 11. § r) pontjában" szövegrész helyébe az "uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi ... törvény (a továbbiakban: Vtv.) 30. § (2)-(4) bekezdésében meghatározottak szerint, a Vtv. 29. § (1) bekezdés r) pontjában" szöveg,
    b) 24/A. § (3) bekezdésében a "Vtv. 12. § (4) bekezdése" szövegrész helyébe a "Vtv. 30. § (4) bekezdése" szöveg
    lép.
    (2) Hatályát veszti az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 23. § d) pontjában a "2016. évi XIII." szövegrész.
    (3) Hatályát veszti az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény.
    (4) Hatályát veszti e törvény 29. § (5)-(6) bekezdése.
    INDOKOLÁS
    ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
    A 2018. január 1-jén hatályba lépő, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) a közigazgatási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket alapjaiban szabályozza újra, amelynek a 8. §-a határozza meg azokat a kivett eljárásokat, amelyekre az Ákr. hatálya nem terjed ki. Ilyen kivett eljárás a vámigazgatási eljárás.
    A vámigazgatási eljárásban alkalmazott anyagi és eljárásjogi szabályok rendszere igen összetett, mert az elsődleges szabályok uniós szinten megalkotott rendeletekből (a továbbiakban: vámjogszabályok) állnak, amelyek közvetlenül hatályosak és alkalmazandóak.
    A vámjogszabályok kiindulópontja az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex), amelynek 5. cikk 2. pontja határozza meg, hogy mit értünk vámjogszabályok alatt. Ez alapján a jogalkalmazásban kiemelkedő relevanciával bír többek között:
    a) a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28-i 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (a továbbiakban: FJA),
    b) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i 2447/2015/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: VA), és
    c) a 2013/952/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó, a szükséges elektronikus rendszerek működésbe lépéséig alkalmazandó átmeneti szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint a 2015/2446/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításáról szóló, 2015. december 17-i 2016/341/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: ÁFJA).
    A fentieken túl a vámjogszabályok részét képezi az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Vámtörvény) is, illetve ha a vámjogszabályok valamely eljárásjogi kérdésben nem rendelkeznek, akkor a vámigazgatási eljárásokban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
    Az eljárásjogi rendelkezéseket vizsgálva megállapítható, hogy azok a vámjogszabályok minden szintjén megjelennek, sőt 2016. május 1-jét követően az új Vámkódexben a korábbinál sokkal több eljárásjogi rendelkezés jelent meg, amelynek a célja, hogy a 28 tagállam által végrehajtandó különböző eljárásokat harmonizálja.
    A vámigazgatási eljárás során a legtöbb eljárásjogi kérdésben jelenleg a Ket. rendelkezései kerülnek alkalmazásra. Azonban a Ket. 2018. január 1-től hatályon kívül helyezésre kerül, ezért a vámigazgatási eljárás során alkalmazandó és a továbbiakban is szükséges eljárásjogi rendelkezéseket át kell ültetni a Vámtörvénybe. Nem indokolt külön eljárási jogszabály megalkotása, mert a jogalkalmazók számára jelenleg is nehézséget jelent a jogforrás különböző szintjein elhelyezkedő jogszabályok együttes alkalmazása. Ha a Ket. deregulálását követően az eljárásjogi rendelkezések a Vámtörvénybe kerülnek, azzal a jelenlegi hármas szintű tagolás (uniós rendeletek - Vámtörvény - Ket.) kétszintűvé válna.
    Az eljárásjogi rendelkezések kidolgozása mellett a törvénytervezet megalkotásánál figyelembe kellett venni az adózás rendjéről szóló törvény, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló, megalkotás alatt levő új törvény, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény szintén 2018. január 1-től hatályba lépő rendelkezéseit.
    Az előterjesztés kidolgozása során a hatályos Vámtörvény került átdolgozásra. A hatályos anyagi jogi rendelkezések mellett a Vámkódex struktúráját követve beépítésre kerültek az eljárásjogi rendelkezések, illetve egyes pontokon tartalmi felülvizsgálat is történt.
    A törvény öt részből áll. Az első részben kerültek megfogalmazásra az eljárási alapelvek, illetve az általános eljárásjogi szabályok, amelyeket a vámhatóságnak az eljárása során figyelembe kell vennie.
    A második részben az eljárásjogi rendelkezések kidolgozása során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a Vámkódex alapjaiban meghatározza a kérelemre és a hivatalból indított eljárásokra vonatkozó minimumrendelkezéseket, ezért az ehhez szükséges kiegészítő rendelkezések kerültek átvételre a Ket.-ből vagy az Ákr.-ből, attól függően, hogy a vámigazgatási eljárás tekintetében milyen eljárási specifikumokra volt szükség. A kérelemre indult vámigazgatási eljárás tekintetében az ügyintézési határidő igen sajátos, mert a Vámkódex alapján a vámhatóság először befogadja a kérelmet, ha az az előírt alapfeltételeknek megfelel és csak ezt követően indul a tényleges ügyintézés, amely során a kérelemmel kapcsolatos határozatot késedelem nélkül és legkésőbb a kérelem befogadásától számított 120 napon belül kell meghozni. Ez az időtartam 30 nappal hosszabbítható. Ezen "hosszúnak tűnő" határidő mellett a Vámkódex igen szigorúan határozza meg az ügyintézési határidőt ezen ügytípusok esetén, mert az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok meghatározására vagy az eljárás felfüggesztésére nincs lehetőség. A hivatalból indult eljárások tekintetében az ügyintézési határidő 90 nap, de pl.: a vámellenőrzés, a felülellenőrzés, az áruátengedést követő ellenőrzés, stb. kapcsán konkrét időtartamok kerültek meghatározásra, amelyek így általános kivételként kerültek meghatározásra. A hivatalból indult eljárások esetén lehetőség van az eljárás felfüggesztésre, illetve meghatározásra kerültek az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok is.
    Átdolgozásra kerültek a vámjogi képviselet szabályai abból a szempontból, hogy eddig bizonyos esetekben a Ket. rendelkezései is alkalmazásra kerültek a vámigazgatási eljárások során, amely egyfajta "kettőséget" eredményezett. Különösen igaz volt ez akkor, amikor a vámjogi képviselet szabályai valamely kérdést nem rendeztek teljeskörűen és a Ket. szerinti képviseleti szabályok rendelkezései kerültek alkalmazásra (pl.: képviselőn keresztüli iratmegküldés). Az átdolgozott szabályok szerint a vámigazgatási eljárásokban a vámjogi képviseletet kizárólag az e törvényben meghatározott formában, eseti vagy állandó jelleggel lehet gyakorolni, amely során szükséges meghatározni a képviselet közvetlen vagy közvetett típusát is.
    Az eljárási cselekmények átültetése során a vámigazgatási eljárás sajátosságait vettük figyelembe (pl.: vámjogi képviselő, elektronikus vám-árunyilatkozat benyújtás, egyszerűsített határozathozatal, elektronikus engedélyezési eljárások, szakértő, lefoglalás, gyorsított eljárás, stb.), ezért bizonyos más jogágakra jellemző területek (pl.: támogató, ügygondnok, hatósági közvetítő, hatósági szerződés, hatósági bizonyítvány, zár alá vétel, kézbesítési meghatalmazott, kézbesítési ügygondnok, rendőrség igénybevétele eljárási cselekményeknél, stb. nem kerültek átvételre. A helyszíni ellenőrzés sem került átvételre, mert a vámellenőrzés ezt teljes tartalmában kiváltja, illetve a helyszíni szemle is segítséget nyújt e tekintetben a vámhatóságnak.
    A Ket.-ből átvéve, de egyes pontokon módosítva kidolgozásra kerültek a jogorvoslat szabályai, amely tekintetében az ügyintézési határidő 30 nap. Ez további 30 nappal hosszabbítható. Az ügyintézési határidő kezdete és vége tekintetében a Vámkódex 55. cikkében foglaltak az irányadóak. A jogorvoslati eljárásnál külön meghatározásra kerültek az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok. A jogorvoslati lehetőségek között továbbvitelre került a felügyeleti intézkedés, amelyet kérelemre vagy hivatalból lehet indítani. E rendkívüli jogorvoslati lehetőség igénybevétele ugyan nem jelentős, de a NAV egységes eljárása miatt célszerű megőrizni.
    A vámellenőrzés hatályos rendelkezései is felülvizsgálatra kerültek. A vámellenőrzés eddig keretrendelkezéseket tartalmazott, amely alapján lehetőség volt:
    a) egy EU vámterületére történő belépés alkalmával egy személygépjármű esetében csomagvizsgálatra;
    b) vámraktárban folytatott helyszíni ellenőrzésre, amely alkalmával az eljáró vámszerv ellenőrizte, hogy az engedély jogosultja betartja-e az engedélyből adódó kötelezettségeit; illetve
    c) egy időben és minőségében kiterjedtebb vizsgálat az áruátengedést követő ellenőrzés vagy felülellenőrzés végrehajtására is.
    Az eddigi rendelkezések alapján a vámellenőrzést egy hivatalból indult vámigazgatási eljárás követte, abban az esetben, ha az ellenőrzés során jogsértést tártak fel. A jövőben ezek úgy módosulnak, hogy a vámellenőrzésből kivételre került az áruátengedést követő ellenőrzést, mert tartalmát tekintve ez egy mélyebb jellegű átfogó ellenőrzés, amelynek végrehajtásához is több idő szükséges. A vámellenőrzés és az áruátengedést követő ellenőrzés is önálló hivatalból indult eljárás lesz, amelyek a vámhatóság általi értesítéssel kezdődnek és zárulnak. A gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve a vámellenőrzés időtartamát radikálisan (270 nappal) csökkentettük. Csökkentettük továbbá az áruátengedést követő ellenőrzés határidejét is, mert az eddigi határidő hosszabbításokat felülvizsgálva a NAV vezetője általi hosszabbításokra nem került sor. Ennek következtében 90 nappal rövidül ezen eljárások időtartama is. A határidő csökkentéseknél fontos volt figyelni a rendelkezésre álló erőforrások és előírt ellenőrzési mutatók által meghatározott ellenőrzések számának optimális megőrzésére. Az aránytalan határidőcsökkentés hátrányosan befolyásolná az előbb említett két tényező fenntartását.
    Az előterjesztésben több helyen szerepel "a vámjogszabályok eltérő rendelkezése hiányában" fordulat, amely arra utal, hogy az érintett résznél az uniós jogszabályok már tartalmaznak elsődleges rendelkezést. Ha az elsődleges rendelkezés nem alkalmazható, csak akkor kerül alkalmazásra az előterjesztésben meghatározott rendelkezés.
    A harmadik részbe került az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap finanszírozási rendszeréhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó kifizetések jogosultjait, illetve kötelezettjeit vagy képviselőit érintő utólagos ellenőrzési eljárás.
    A negyedik rész a vámtanácsadói és vámügynöki tevékenység végzéséhez szükséges rendelkezéseket állapítja meg. Ennek kapcsán a nyilvántartásba vételi folyamat egyszerűsítésre került, ugyanis az engedély kérelmet már nem a vámhatóságnál, hanem a nyilvántartásba vételi szervnél kell benyújtani, aki a feltételek vizsgálatát követően nyilvántartásba veszi a kérelmezőt. A nyilvántartásba vételnél a törvényben nem szabályozott eljárási kérdésekben az Ákr. rendelkezésit kell majd alkalmazni.
    Az ötödik rész a záró rendelkezéseket tartalmazza, ahol a folyamatban levő ügyek tekintetében kidolgozásra kerültek az átmeneti rendelkezések is.
    RÉSZLETES INDOKOLÁS
    a(z) 1-2. §-hoz
    Az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény tárgyi, területi és személyi hatályát meghatározó rendelkezés. A vámjogi szabályozás speciális abban a tekintetben, hogy a szabályozás jelentős részét a közvetlen hatállyal alkalmazandó uniós vámjogszabályok adják, amelyek nemzeti végrehajtását és a jogalkalmazást segítő értelmezését szolgálja a tagállamok nemzeti szabálya. A vámjogszabályok alkalmazásához szükséges meghatározni a nemzeti vámtörvényben bevezetett néhány fogalom egységes értelmezését, így a jogszerű tevékenységi előéletnél vizsgált adószabályokat, a vámigazgatási eljárásokban a vámokkal együtt kiszabott egyéb terheket, a vámigazgatási bírság mértékének megállapításánál használt vámhiány fogalmát. Emellett a vámigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó eljárási szabályok megalkotásához kapcsolódóan meghatározásra kerül a vámigazgatási ügy fogalma is. Az ügyfél fogalmánál meghatározásra kerül, hogy az ügyfelet képviselő vámjogi képviselő feladat ellátása során ügyfélnek minősül.
    a(z) 3-7. §-hoz
    Az eljárási alapelvek meghatározzák a rendeltetésszerű joggyakorlás, a hivatalbóliság, a költséghatékonyság elvét. Meghatározásra kerül a vámhatóság azon kötelezettsége, hogy a vámigazgatási eljárásban biztosítania kell, hogy az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője a jogairól és a kötelezettségeiről tudomást szerezzen, az ügyféli jogok gyakorlása biztosított legyen. Lefektetésre kerül a jóhiszemű eljárás elve, illetve általános elvként kerül meghatározásra, hogy a rosszhiszeműség bizonyítása a vámhatóságot terheli.
    a(z) 8-10. §-hoz
    A törvény szerint a jogbiztonság alkotmányos elvére tekintettel jogszabályban kell megállapítani, hogy a vámhatóság illetékességi területén, jogszabályban meghatározott hatáskörében köteles eljárni. Amennyiben ezen eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a felettes szervnek az eljárást ki kell kényszerítenie.
    A hatáskör és illetékesség vizsgálata a vámszerv feladata az eljárásai minden egyes szakaszában, amennyiben valamelyik hiánya megállapításra kerül, akkor intézkedni kell, hogy az eljárás a hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező szerv vagy hatóság előtt folytatódhasson. Amennyiben azonban a kérelem befogadását másik tagállam vámhatósága tudja elvégezni, akkor a kérelem nem befogadható. Erről döntést hozni nem kell, az ügyfél egyszerű tájékoztatása révén jelezhető, hogy melyik tagállam az illetékes.
    A vámigazgatási eljárásban felmerülő hatásköri vagy illetékességi viták megoldására vonatkozóan meghatározásra kerülnek azon rendelkezések, melyek segítségével az eljárni köteles szerv megállapításra kerülhet.
    a(z) 11-12. §-hoz
    A jogállamiság elvéből eredően szükséges biztosítani, hogy a vámhatóság az eljárása során birtokába került védett adatok, a vámtitok megfelelő védelme biztosított legyen. Általánosan meg kell ugyanakkor határozni, hogy az eljárása lefolytatásához szükséges védett adatokat megismerhesse, a birtokába kerülő személyes adatokat megismerhesse. Lehetővé teszi továbbá a törvény, hogy az ügyfél kérelmezhesse vagy a vámhatóság hivatalból elrendelhesse az adatok zárt kezelését.
    a(z) 13. §-hoz
    Először is szükséges annak meghatározása, hogy adott esetben a vámjogszabályok rendelkezhetnek arról, hogy bizonyos esetekben milyen nyelven lehetséges az eljárás, vagy a vámhatóság kérelem benyújtása. Ilyen például az ATA igazolványok esetén, az áruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonására vonatkozó ATA igazolványról szóló Vámegyezmény, amely meghatározza, hogy az igazolványt angol vagy francia nyelven kell kinyomtatni. Ezen rendelkezéseken túl azonban ki kell emelni, hogy a vámigazgatási eljárás nyelve a magyar. Gondoskodni kell arról is, hogy a magyar nyelvet nem ismerő ügyfelet ne érhesse joghátrány a nyelvismeret hiánya miatt, és a nyelvhasználathoz kapcsolódóan felmerülő költségeket minden esetben a vámhatóságnak kell viselnie.
    a(z) 14. §-hoz
    A kizárás az ügy elfogulatlan intézéséhez fűződő érdek biztosítéka. A kizárási ok fennállását jelezheti ügyintéző vagy az ügyfél is bejelentheti. A kizárás tárgyában döntésre jogosult vezető dönt a kizárásról, valamint arról is határoz, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. Célszerű lehetővé tenni, hogy a vámhatóság vezetője indokolt esetben az egész szervre vonatkozóan bejelenthesse az elfogultságot. Meghatározásra kerül, hogy az az ügyfél, aki indokolatlanul jelent be több alkalommal is kizárási okot, eljárási bírsággal sújtható.
    a(z) 15. §-hoz
    A Vámkódex 6. cikk (3) bekezdése határozza meg azon eseteket, amikor az elektronikus adatfeldolgozási eljárásoktól eltérő módon kerülhet sor az információcserére vagy az adattárolásra. Ezen bekezdés a) pontja határozza meg az állandó jelleggel történő eltérést, míg a b) pont rendezi az üzemszünet esetét. Az üzemszünet kapcsán, árunyilatkozat benyújtása esetén nem indokolt az Eüsztv-re hivatkozás, mivel árunyilatkozat adatok akár CD-n, USB-n is benyújtásra kerülhetnek. Amennyiben azonban az elektronikustól eltérő kapcsolattartás nem árunyilatkozat tekintetében merül fel, vagy a törvény a kapcsolattartás tekintetében külön rendelkezést nem tartalmaz, akkor az Eüsztv. rendelkezései alkalmazandóak.
    a(z) 16. §-hoz
    Az iratokba való betekintés kapcsán ismét felmerülnek titokvédelmi szempontok. Az egyes ügyekben gyakran két ellentétes jog ütközik egymással: az (egyik) ügyfélnek a jogorvoslathoz való alapvető joga, amely indokolttá teszi a tényállás és a bizonyítékok minél teljesebb körű megismerését, továbbá az ellenérdekű ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének az a joga, hogy a törvény által védettnek nyilvánított titka (például magán-, üzleti vagy banktitka) ne juthasson mások tudomására. E kétféle jogot nem lehet absztrakt módon rangsorolni, hanem mindig a konkrét ügyben kell eldöntenie a vámhatóságnak: kinek a számára és mely iratokba (iratrészekbe) enged betekintést. Tekintettel arra, hogy az iratbetekintési jog korlátozása az ügyfél alapvető eljárási jogait érinti, azzal szemben jogorvoslatnak van helye.
    a(z) 17. §-hoz
    A vámigazgatási eljárás során lehetővé kell tenni, hogy olyan esetekben, amikor az eljárás tárgyát képező kötelezettség nem teljesítése várható, akkor a vámhatóság intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a kötelezettség mégis teljesüljön. Meg kell határozni azon eseteket, amikor a biztosítási intézkedést vissza kell vonni, illetve az egyes eljárási cselekmények határideje is lefektetésre kerül.
    a(z) 18-21. §-hoz
    A Vámkódex 124. és 198. cikkeiben foglaltakra is figyelemmel meg kell határozni, hogy a vámhatóság jogosult valamely áru és eszköz birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására, az áruk lefoglalására. A lefoglalás tekintetében az ügyfélnek közreműködési kötelezettsége van, azonban bizonyos esetekben a birtokos mentesülhet az áruk lefoglalás céljából történő átadása alól. A lefoglalás akadályozása eljárási bírság kiszabását vonhatja maga után.
    Meghatározásra kerülnek a lefoglalás részletes szabályai, a költségek viselésének kérdése, valamint részletesen lefektetésre kerülnek azon esetek, amikor a lefoglalást meg kell szüntetni. A lefoglalás esetén meghatározásra kerül, hogy a lefoglalt áru, tárgy kinek adható át, és hogy az át nem vett áru értékesítése érdekében a vámhatóságnak további intézkedéseket (értékesítés) kell foganatosítania. Bizonyos esetekben (például gyorsan romló áruk) a lefoglalás után haladéktalanul meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a vámhatóságnak, az előzetes értékesítés elrendelése útján. A lefoglalás általános szabályait tartalmazzák az érintett szakaszok, speciális rendelkezések találhatóak a későbbiek során a gyorsított eljárás esetén.
    Szükséges leszögezni, hogy lefoglalásra akkor kerülhet sor, ha az áruk nem állnak vámfelügyelet alatt, hiszen vámfelügyelet alatt álló áruk esetén a Vámkódex 134. cikkéhez fűzött, hatóság rendelkezés alá vonás alkalmazandó. A lefoglalás például valamely engedély feltételeinek ellenőrzése, helyszíni szemle során merülhet fel, vámfelügyelet alatt nem álló áru tekintetében.
    a(z) 22. §-hoz
    A lefoglalást követően meghatározásra kerülnek azon esetek, amikor a lefoglalás nem zárulhat az áruk kiadásával, hanem a lefoglalt árut, tárgyat, eszközt el kell kobozni. A elkobzás révén a lefoglalt dolog tulajdonjoga az államra száll át. Bizonyos esetekben azonban nem kerülhet sor elkobzásra, például ha a dolog nem a jogsértő tulajdona. Bizonyos esetekben az elkobzás mellőzhető, különösen, ha az méltánytalan vagy aránytalan lenne.
    a(z) 23. §-hoz
    A fogalmak értelmezésének másik körét jelenti a Vámkódex értelmezési rendelkezéseiben szereplő fogalmak nemzeti tartalmának megadása, úgymint az engedélyeztetett gazdálkodói engedélynél kizáró okot jelentő, gazdasági tevékenységgel összefüggő bűncselekmények nemzeti megfelelői, a természetes személyek letelepedésénél vizsgált szokásos tartózkodási hely, és az ügyleti képességgel rendelkező nem jogi személyek köre. A nemzeti végrehajtás szempontjából egyik kiemelt tárgykör Magyarország viszonylatában a Vámkódex 5. cikk 1. pontja szerinti vámhatóság kijelölése, azaz, hogy Magyarországon vámhatóságként főszabály szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jár el.
    a(z) 24. §-hoz
    A vámhatósági, illetve az ügyféli oldalon jelentkező üzemszünet kapcsán uniós jogszabály nem tartalmaz rendelkezést, ezért a vámhatóság feladatait, illetve az ügyfél bejelentési kötelezettségét törvényben kell szabályozni. Az ügyféli bejelentés módja lehet e-mail vagy személyes közlés is, melyet az érintett vámhivatal felé kell megtenni. Az üzemszünetet a vámhatóság a bejelentés alapján jóváhagyja, kivéve a nyilatkozattevő nyilvántartásába történő bejegyzésre vagy önértékelésre engedéllyel rendelkező gazdálkodók esetén, akik maguk alkalmazzák az üzemszünetet. A bejelentésben foglaltak vizsgálata érdekében ugyanakkor a vámhatóság hivatalból ellenőrzést folytathat.
    Szükséges továbbá annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a vámhatóság együttműködési megállapodás(oka)t köthessen a gazdálkodókkal, szoftverházakkal a váminformatikai rendszerek működését érintő adatok, vámtitoknak nem minősülő információk átadása, valamint a tesztelés, és adott esetben a tanúsítvány kiadása érdekében.
    a(z) 25-26. §-hoz
    A gazdálkodók vámcélú nyilvántartására az EORI szám szolgál. Ezen nyilvántartást részletesen szabályozza az uniós vámjog, azonban az informatikai rendszerben történő nyilvántartásba vétel, valamint a gazdálkodónak nem minősülő személyek nyilvántartásba vételét érintő szabályokat nemzeti szinten kellett megalkotni. Szükséges továbbá az érvénytelenítés szabályainak megalkotása, amelyhez az adószám törlésére vonatkozó rendelkezések szolgáltak mintául. Az EORI szám érvénytelenítése kapcsán rendelkezni indokolt arról is, ha a vámcélú nyilvántartásból való törlés előtt a vámigazgatási eljárásokat le kell zárni, illetve ennek párjaként arról is, hogy a VPID számként való alkalmazás megszüntetése előtt az adóigazgatási eljárásokat is le kell zárni.
    a(z) 27. §-hoz
    Mindazon információk szakmai titoktartási kötelezettség (professional secrecy) hatálya alá tartoznak a Vámkódex 12. cikk (1) bekezdése szerint, amelyeket a vámhatóság a feladatai elvégzése során megszereznek. A vámtitok alá tartozó információk meghatározása az uniós vámjogi megfogalmazás átvételén alapul. A törvény valamennyi, jogszabály által védett titokra kiterjeszti a megőrzési kötelezettséget, a vámtitokra vonatkozó uniós jogszabály által védettet éppúgy védelem illeti, megőrzési kötelezettség terheli, mint a nemzeti jogszabály szerinti adótitkot. Ez a szabályozás amiatt különösen fontos, mivel a vámhatóságként kijelölt Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóhatóságként is eljár, és a szervek integrációja alapján az egyes területi szervek mindkét védett titokkört megismerik és így megőrizni kötelesek.
    a(z) 28. §-hoz
    A vámhatósági feladatok ellátásához más hatóságok, szervek által kezelt adatokhoz való hozzáférést biztosítani kell. A vámigazgatási eljárásokból nyert gazdasági adatok az unió és tagállamai nemzeti gazdasági statisztikáiban is megjelennek, a vámrendszerek és a statisztikai rendszerek kapcsolatát biztosítani szükséges.
    a(z) 29. §-hoz
    A vámtitokként meghatározott információk más hatóságok eljárásaihoz is kapcsolódhatnak, így a vámhatóság adatmegosztási kötelezettségét is szükséges garanciális jelleggel a törvényben szabályozni, ahogy ez a közösségi vámjoghoz kapcsolódó korábbi nemzeti szabályozásban is volt, abban csak struktúrában és a szerveket érintő státuszváltozásokban történt módosítás. A törvényben egy csoportba kerültek a különböző miniszterek felé történő adatszolgáltatások. Az egyes pontok egységes formátumot, elrendezést kaptak, kizárólag technikai jellegű módosításról van szó. Nem szerepel a szövegben az Európai Csalásellenes Hivatal (a továbbiakban: OLAF), figyelemmel arra, hogy a (3) bekezdés szerinti szövegbe az OLAF is beleértendő. A szabályok logikai sorrendje szerint az adatátadás címzettjei a magyarországi szervekkel kezdődnek, az OLAF nem ilyen szerv. Az uniós szervekkel jelenleg is, a majdan megalkotandó jogszabályban is külön rendelkezés foglalkozik.
    A vámhatóság a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 649/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: uniós rendelet), valamint az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kivitelével, illetve behozatalával összefüggő bejelentési eljárás részletes szabályairól szóló 123/2009. (VI. 12.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet) írtak alapján ellenőrzi a szóban forgó termékkör nemzetközi forgalmát. Az ellenőrzése során - az egyes anyagok azonosítása, és az ezzel összefüggésben felmerülő korlátozások vagy tilalmak megállapítása érdekében - a vámhatóság együttműködik a hazai társhatóságokkal. Magyarországon a Korm. rendelet a szóban forgó termékkör forgalmával kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátására két hatóságot (az országos tisztifőorvost és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt, ez utóbbi tekintetében a továbbiakban: NÉBIH), valamint az ellenőrzéseket érintő feladatokra a vámhatóság mellett a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatalait jelölte ki. Az országos tisztifőorvos uniós rendelettel kapcsolatos feladatainak végrehajtásáért az Emberi Erőforrások Minisztériuma Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkárság Kémiai Biztonsági és Kompetens Hatósági Főosztály (a továbbiakban: KBKHF) felelős. Szükséges megjegyezni, hogy a vámhatóság és a NÉBIH közti adatcserék teljesítését e szakasz (1) bekezdésének ej) pontja megfelelően rendezi.
    A nemzeti társhatóságok részéről felmerülő adatigénylésekkel kapcsolatos tapasztalatok alapján meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egészségügyi államigazgatási szervek részére a vámtitok átadható legyen.
    a(z) 30. §-hoz
    Az összekapcsolt adatkezeléssel érintett szervek meghatározásra kerültek. Az uniós vámjoghoz tartozó nemzeti szabályozás szerint ilyen összekapcsolt adatkezelés például a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv, továbbá tagállami vámhatóságok között van. Fentieken túl meghatározásra került, hogy mely esetekben van lehetőség az adatigénylés megtiltására, az adattovábbítás megtagadására.
    a(z) 31. §-hoz
    A vámtitok körébe tartozó információk speciális felhasználási esetei a saját forgalomra vonatkozó adatkérés, a piackutatási célú adatkérés, valamint a pénzmosás elleni küzdelemben vizsgálatokat végző pénzügyi információs egységek általi adatkezelés.
    a(z) 32. §-hoz
    A Vámkódexben meghatározott információnyújtással kapcsolatos ügyféli kötelezettségek körét nemzeti vámjogszabályban nem célszerű részletesen felsorolni, mivel ebben a formában - összeolvasva a vámellenőrzésre vonatkozó szabályokkal - az érintett személy gyakorlatilag minden információt és segítséget köteles megadni a vámhatóság számára a vámjogszabályok és egyéb jogszabályok alkalmazásával összefüggésben. Ehhez képest egy taxatív felsorolás bármennyire is törekszik a teljességre, mindenképp szűkítést eredményezne. Az uniós vámjogszabályok nem rögzítik a kérés formáját, ezért nemzeti jogszabályban szükséges - a megfelelő rugalmasság biztosítása érdekében - azt meghatározni, hogy a kérés formája lehet írásbeli (pl.: áruátengedést követő ellenőrzésénél) vagy szóbeli közlés (pl.: a vámeljárás folyamatában), elektronikus üzenet (pl.: vám-árunyilatkozattal, engedélyezéssel összefüggésben). Meghatározásra kerülnek továbbá a vámellenőrzés akadályozásának, valamint a közreműködés elmulasztásának következményei is.
    A vámhatóságok a bankokkal együttműködnek a vámfizetési kötelezettségek teljesítése során, pl. a kötelezettségvállalás érvényesítése kapcsán.
    A vámhatósági információkérés két speciális esete került ebben a §-ban szabályozásra. Az egyik a gépjárművek tankjában vámmentesen behozható üzemanyagok ellenőrzéséhez szükséges adatbekérés, amely alapján a vámhatóság ellenőrizni tudja a jogszerű felhasználást. A másik az érkező légi járművek utas-nyilvántartási adatainak előzetes megküldése a vámhatóság részére annak érdekében, hogy a vámhatóság kockázatelemzéssel előre felmérhesse, kíván-e ellenőrzést végezni.
    a(z) 33. §-hoz
    A Vámkódex végrehajtási rendelete 4. cikk az adatmegőrzés tekintetében megengedi az általános 3 éves megőrzési időtől való eltérést. Tekintettel arra, hogy a Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése alapján nemzeti szinten kell meghatározni a vámösszegek közlésére vonatkozó végső határidőt a bűncselekményi tényállást is megvalósító vámjogi jogsértések tekintetében (amelyre 10 évet határoz meg a törvény), az adatmegőrzési kötelezettséget is ehhez kapcsolva tíz éves időintervallumot szükséges rögzíteni.
    a(z) 34-37. §-hoz
    A Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés első mondata lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok az uniós joggal összhangban meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett a vámjogi képviselő szolgáltatást nyújthat abban a tagállamban, amelyben letelepedett. Fontos hangsúlyozni, hogy a vámjogi képviselő kategória (Vámkódex 5. cikk 6. pont) nem a gazdálkodó szervezetek cégjogon alapuló szervezeti képviselőit, hanem a vámigazgatási jogviszonyban való képviseletre megbízott másik személyt kell érteni. A vámszakmai érdekképviseletek javaslatára és más tagállamok gyakorlatának megismerése, illetve az adózás rendjében az adótanácsadókra vonatkozó engedélyezési modell alapján az az elképzelés született meg, hogy szükség van egy regisztráción alapuló és szakmai követelményeken nyugvó képviseleti rendszer bevezetésére Magyarországon is. Ennek megvalósítására a törvény három vámjogi képviselői kört alakít ki:
    - a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése alapján a más tagállamban engedélyezett gazdálkodókat,
    - az újonnan létrehozásra kerülő vámtanácsadókat,
    - még a csatlakozás előtt nemzeti vámtörvényi szabályozásból megtartott vámügynöki engedélyeket, amelyeknek szakmai feltételei azonban az új környezetnek megfelelően átalakulnak.
    Egyébként a képviselői szereplők tevékenysége párhuzamos, azaz vámjogi képviselőként megbízási jogviszonyban bármelyikük eljárhat alapeljárásban (vám-árunyilatkozat benyújtás).
    Az állandó képviseletet ellátó személyek számára indokolt előírni a bejelentési kötelezettséget, amely alapján megtörténhet a megbízás informatikai rendszerben történő rögzítése. Ez alapján a vámhatóság automatikusan is ellenőrizni tudja - állandó képviselet esetén - a képviselet fennállását.
    Vám-árunyilatkozat, árunyilatkozat vagy értesítés benyújtása esetén az állandó képviselet bejelentése elektronikus úton vagy papír alapon is megtörténhet. Az eseti megbízást a vámhatóság részére előzetesen nem kell bejelenteni.
    Amennyiben a képviselet nem vám-árunyilatkozat, árunyilatkozat, értesítés vagy jogorvoslati kérelem benyújtására vonatkozik, akkor az állandó képviselet bejelentése elektronikusan kell, hogy megtörténjen.
    A nemzeti képviseleti szabályok 2019. május 1-től kerülnek kötelezően alkalmazásra. Jelenleg eseti vagy állandó jelleggel van lehetőség közvetlen vagy közvetett vámjogi képviseletet gyakorolni, amelyet a vámhatóságnak az eljárás megindulásakor meg kell vizsgálnia. A Ptk. szerint törvényes képviselet nem minősül vámjogi képviseletnek, mert az tartalmában egy teljesen más jogviszonyt fed le. Vámjogi képviseletnek minősül a jogorvolati eljárásban az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos, az ügyvédi iroda, az európai közösségi szakjogász eljárása, illetve az engedélyezési eljárás során gyakorolt képviselet is.
    Az eseti jellegű megbízásoknál írásos meghatalmazást vagy megbízást kell benyújtani a képviselőnek, amelyben nyilatkoznia kell, hogy milyen formában látja el a képviseletet. Ha a képviselő nem rendelkezik meghatalmazással, akkor úgy kell tekintetni, mint aki saját nevében és saját érdekében jár el, tehát önálló jogalany lesz.
    Ha a vámigazgatási eljárásban vagy a jogorvoslati eljárások során az eseti jellegű képviseletet ügyvéd, kamarai jogtanácsos, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász látja el, úgy az ő vonatkozásukban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény szerint ügyvédi meghatalmazást kell benyújtani, amelyben szintén nyilatkozni kell a képviselet formájáról.
    a(z) 38. §-hoz
    Meghatározásra kerül, hogy a vámjogszabályok alapján kérelemre induló eljárásokban (ideértve a törvény szerint, nemzeti szintű engedélyek, mint az áfa biztosítása alóli mentesség, a vámszabad terület kijelölése, tranzitterület engedélyezése, kötelezettségvállalás jóváhagyása) a Vámkódex 22-28. cikkében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Eltérő rendelkezés vonatkozik azonban a vámtanácsadó, vámügynök nyilvántartásba vételi eljárására, ahol a nem szabályozott érdekében az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni. A vámigazgatási bírság mérséklésére, elengedésére irányuló kérelem, illetve a fizetési halasztásra, részletfizetésre irányuló kérelem alapján folytatott eljárások tekintetében pedig az Art. eljárási szabályait kell alkalmazni.
    a(z) 39. §-hoz
    A kérelem tekintetében főszabály, hogy a Vámkódex 6. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel elektronikus úton kell előterjeszteni. Ettől a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdése alapján lehet eltérni. A kérelem olyan jognyilatkozat, mellyel a benyújtó a döntés véglegessé válásáig rendelkezhet. A kérelem kapcsán az uniós vámjogszabályok meghatároznak követelményeket, amennyiben a kérelem nem uniós vámjogszabályokat érint, akkor szükséges az e törvényben meghatározott adattartalmat alkalmazni. Fontos alapelv, hogy a kérelmet tartalma alapján kell elbírálni akkor is, ha az ügyfél attól eltérő megnevezéssel nyújtja be.
    a(z) 40. §-hoz
    A hiánypótlás esetén az uniós vámjogszabályban meghatározottak szerint szükséges eljárni.
    a(z) 41. §-hoz
    Meghatározásra kerül, hogy az eljárás abban az esetben szüntethető meg, ha KTF vagy KSZF kérelem esetén az ügyfél a hiánypótlásra nem reagál, az igazgatási szolgáltatási díj vagy a vámjogszabályokban meghatározott eljárások megindításának feltételeként meghatározott díj fizetési kötelezettségének az ügyfél a vámhatóság erre irányuló felhívása ellenére sem tesz eleget, a kérelem okafogyottá vált vagy a kérelmező ügyfél a kérelmét visszavonta, az ügyben más vámszerv már eljárt, vagy az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a nem megfelelő vagy érvénytelen - vámjogi képviselettől eltérő - képviselet esetén a vámhatóság felhívására nem gondoskodik a képviselet ellátásra alkalmas személy kijelöléséről vagy nem jár el személyesen. Az eljárást megszüntetni végzésben kell, mely esetén nem kell alkalmazni a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdése szerinti meghallgatáshoz való jogot.
    Az eljárás okafogyottá akkor válik például, amikor a kérelmet benyújtó gazdálkodó megszűnik vagy törlik a cégnyilvántartásból.
    Kiemelendő, hogy az illetékekről szóló törvény 73. § (3) bekezdése alapján az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték összegét a hatóság határozatban közli az ügyféllel, azzal, hogy az eljárási illetéket a határozat közlésétől számított 8 napon belül mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. A meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be. Ezen rendelkezés okán az eljárást nem lehet megszüntetni az illeték meg nem fizetése miatt, így ezen eset nem került a törvényben megjelenítésre.
    Hangsúlyozandó, hogy azon esetekben, amikor az eljárás megszüntetésére e szakasz alapján nincs mód, és a kérelem alapján nem kerül biztosításra a kérelmezett jog, akkor erről főszabály szerint határozat készül. A kedvezőtlen határozat meghozatala előtt a meghallgatáshoz való jogot biztosítani kell. A megszüntetés esetén a meghallgatáshoz való jogot nem kell biztosítani.
    a(z) 42. §-hoz
    Az ügyintézési határidőt az uniós vámjogszabályok számos esetben meghatározzák. Aktív feldolgozás engedélyezése esetén példul 30 nap, vámraktár engedélyezése esetén 60 nap az ügyintézési határidő. A Vámkódex 22. cikke ugyanakkor általános ügyintézési határidőként 120 napot határoz meg, ami az uniós vámjogszabályok által meghatározott esetekben lehet hosszabb. Ilyen eset például a hiánypótlás vagy a meghallgatáshoz való jog biztosítása. Az ügyintézési határidő kezdete kapcsán kezdőnap a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez történő megérkezését követő nap.
    Uniós szinten nem kerül szabályozásra, ezért a törvényben kerül kimondásra, hogy a szakhatóság eljárásának időtartama legfeljebb 30 nap lehet, ami nem hosszabbítható. A rendelkezésre álló ügyintézési határidő terjedelme okán nem kerülnek meghatározásra nemzeti szinten olyan időtartamok, melyek az ügyintézési határidőbe nem számítanak bele.
    a(z) 43. §-hoz
    Az eljárási szabályok között lényeges szerepet játszanak a határidők, melyek betartása az eljárás ésszerű határidőn belül történő lezárásának záloga. A határidők elmulasztása azonban nem minden esetben róható fel a kötelezettségét nem teljesítőnek. Annak érdekében, hogy az önhibán kívül bekövetkezett mulasztáshoz hátrányos következmények ne kapcsolódjanak, a mulasztó igazolási kérelmet nyújthat be a hatósághoz. Kiemelendő, hogy az igazolási kérelemmel együtt teljesíteni kell az elmulasztott kötelezettségeket is.
    a(z) 44. §-hoz
    A szakhatósági közreműködés lehetővé teszi, hogy az ügyfél csupán egyetlen hatósággal kerül eljárási kapcsolatba, s az hivatalból szerzi be a társhatóságok vagy más szervezet állásfoglalását. Az eljárás végeredményeként egyetlen határozatot hoznak, de az annyiféle engedélynek számít, mint ahány hatóság részt vett az eljárásban. Az a közigazgatási hatóság, amellyel az ügyfél kapcsolatba kerül, koordinátori szerepet tölt be az eljárásban, de egyébként mellérendeltségi viszonyban áll a szakhatóságokkal, s kötve van azok állásfoglalásához. Ekként a szakhatósági közreműködés nem érinti a szakosított engedélyező hatóságok hatáskörét, nem csorbítja önálló döntési jogukat, ugyanakkor a szakhatósági modell nagymértékben csökkenti az ügyfél eljárási terheit.
    A törvény ismeri ugyanakkor az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogintézményét, mely az eljárás meggyorsítását célozza. A szakhatóság eljárására az adott hatóság ágazati jogszabálya alkalmazandó, ezért fontos, hogy a résztvevő hatóságok egymással egyeztessenek a kérelem teljesítését illető kérdésekben. Tisztázásra kerül továbbá a NAV Szakértői Intézetének szerepe is, miszerint az Intézet nem lehet szakhatóság a vámhatóság előtt - kérelemre vagy hivatalból - indult eljárásokban.
    a(z) 45-46. §-hoz
    A tényállás tisztázása érdekében szükséges lehet bizonyos személyek meghallgatása, nyilatkozattétele. Az idézésnél figyelembe kell venni a megidézett elfoglaltságát, így figyelemmel kell lenni arra, hogy a megjelenésre kötelezés időpontja a megidézettet a munkájában lehetőleg ne akadályozza. Az idézéssel kapcsolatos mulasztásért eljárási bírság kiszabására kerülhet sor.
    a(z) 47. §-hoz
    Az értesítés jogintézményét szabályozó rendelkezés lényege, hogy az ügyfél bizonyos eljárási cselekményekről időben értesüljön, így élni tudjon az eljárásban őt megillető jogokkal. Az értesítésben megjelölt eljárási cselekmény elmulasztása nem von maga után szankciót, hiszen az értesítés csak az ügyfél tájékoztatására szolgál. Ha a hatóság szükségesnek tartja az ügyfél jelenlétét, az eljárási cselekményre megidézi. Azt az ügyfelet azonban, akinek a kérelmére az eljárás megindult, csak értesíteni lehet az egyes eljárási cselekmények időpontjáról. Nem kell alkalmazni az értesítés általános szabályait vámellenőrzés, áruátengedést követő ellenőrzés és felülellenőrzés során, ezekre speciális szabályok vonatkoznak.
    a(z) 48. §-hoz
    A vámhatóság feladatkörében végzett tevékenysége során, olyan döntéseket hoz, amely jogokat illetve kötelezettségeket állapít meg. A megalapozott döntés érdekében köteles tisztázni a tényállást, lehetőség szerint felkutatni minden bizonyítékot, megállapítani az üggyel összefüggésbe hozható körülményeket és értékelni az üggyel összefüggésbe hozható tényeket. Ha a vámhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségét nem teljesíti, az eljárásában hozott döntés törvénysértő. A szabad bizonyítási rendszer alapján bármi felhasználható az ügy eldöntése szempontjából lényeges tények bizonyítására.
    a(z) 49. §-hoz
    Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Az ügyfél maga dönti el például, hogy tesz-e észrevételt a tanú vallomására vagy a szakértő véleményére. Ez csupán jog, de nem kötelesség. Az ilyen tartalmú nyilatkozat mellőzése vagy megtagadása tehát szankciót nem vonhat maga után, ugyanakkor az lesz a jogkövetkezménye, hogy a vámhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Eljárási bírság kiszabásának van helye azonban akkor, ha az ügyfél vagy képviselője a vámigazgatási ügy szempontjából jelentős adatot, tényt valótlanul állít, illetve elhallgat, valótlan adatot szolgáltat, és erről tudomása is van.
    a(z) 50. §-hoz
    Az irat a vámigazgatási eljárásban a leggyakrabban használt bizonyítási eszköz. Az ügyfelek rendszerint már az eljárás megindításánál a vámhatóság rendelkezésére bocsátják az álltaluk relevánsnak tekintett iratokat, de a vámhatóság is felhívhatja az ügyfelet az ügy eldöntéséhez nélkülözhetetlen iratok benyújtására, illetve annak beszerzése iránt saját maga is intézkedhet. A külföldön kiállított közokirathoz illetve a külföldön hitelesített magánokirathoz kapcsolódóan kétség esetén a vámhatóság megkövetelheti a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviselet felülhitelesítését. Ha az ügyfél a vámigazgatási eljárásban nem csatolta az irat hiteles magyar nyelvű fordítását, akkor vámhatóság megkövetelheti, hogy azt pótlólag nyújtsa be.
    Meghatározásra kerül, hogy meghatározott esetekben az iratokról készült másolat is benyújtható. E másolat akkor fogadható el bizonyítékként, ha a benyújtó nyilatkozik arról, hogy a másolat az eredetivel mindenben megegyezik.
    a(z) 51-53. §-hoz
    A bizonyítási eljárás során a vámhatóság meghallgathat az ügyre vonatkozó valamely tényt ismerő személyeket. A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív akadályai lehetnek. Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható meg tanúként az érintett személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Relatív tanúzási akadály esetén az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket ismerő személy maga dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem kötelezhető és passzív magatartása nem szankcionálható. Ha azonban úgy dönt, hogy tanúvallomást tesz, rá éppúgy vonatkozik az igazmondási kötelezettség, mint a relatív tanúzási akadállyal nem érintett tanúkra. A törvény meghatározza a tanú meghallgatására vonatkozó szabályokat is.
    A vámhatóság meghatározott esetekben hatósági tanút vehet igénybe. A kép- és hangfelvétel készítése esetén azonban nem kerülhet sor hatósági tanú alkalmazására. A hatósági tanú költségtérítésre jogosult, azonban senki nem kötelezhető arra, hogy akaratán kívül hatósági tanúként igénybe vegyék.
    a(z) 54-56. §-hoz
    A tényállás tisztázása érdekében a vámhatóság szemlét rendelhet el, amely megbízólevéllel folytatható le. A szemletárgy birtokosát a szemléről főszabály szerint - meghatározott kivétellel - előzetesen értesíteni kell. A szemletárgy birtokosának távolléte nem lehet akadálya a szemle megtartásának, feltéve, hogy a szemletárgy birtokosának alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van. Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat nem mutatja fel, illetve annak átvizsgálását akadályozza, akkor a szemletárgy lefoglalható, és a birtokossal szemben eljárási bírság szabható ki.
    a(z) 57. §-hoz
    A tényállás tisztázása érdekében szakértő igénybe vételére van lehetőség. A szakértői közreműködés a kellő szakértelemmel rendelkező személynek nem kötelessége, arra tehát szankció alkalmazásával nem kényszeríthető. Ha a szakértői közreműködés vállalása nem is, az teljes joggal elvárható a szakértőtől, hogy rövid időn belül éljen akadályközléssel, illetőleg ha vállalta a szakértői közreműködést, azt végezze is el a megszabott határidőn belül.
    Fő szabályként a szakvélemény nem köti az eljáró szervet: ha aggályai támadnak - vagy valamelyik ügyfél kezdeményezi -, jogosult másik szakértő kirendelésére.
    A NAV Szakértői Intézet szakértőként történő igénybe vételére a 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet alapján, termékek áruosztályozása érdekében van lehetőség. Amikor e szakasz értelmében szakértőként kerül sor az intézet igénybe vételére, akkor végzéssel kell a kirendelésről rendelkezni. Ez a rendelkezés azonban nem korlátozza az eljáró vámszerv azon jogát, hogy egyéb módon állásfoglalást, véleményt kérjen a Szakértői Intézettől. Az intézet ebben az esetben nem szakértőként jár el, és nem végzéssel kerül sor a kirendelésre, hanem egyszerű megkeresésre kerül sor a vámhatóságon belül.
    a(z) 58. §-hoz
    Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelv megértése érdekében meghatározott esetekben tolmácsot kell alkalmazni. Az ügyben eljáró vámhatóság el nem járó tagja, valamint az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető.
    a(z) 59. §-hoz
    A vámigazgatási eljárásban a résztvevők együttes meghallgatása tárgyaláson történhet. A vámhatóság akkor tarthat tárgyalást, ha a tényállás tisztázásához arra szükség van. A tárgyaláson résztvevőket jogaikról és kötelezettségeikről minden esetben tájékoztatni kell. A tárgyaláson az ügyfél a meghallgatott tanúhoz, szakértőhöz ellenérdekű ügyfélhez kérdéseket intézhet és indítványozhatja más tanú meghallgatását vagy még addig fel nem tárt más bizonyíték beszerzését. A tárgyalás rendjének zavarása esetén eljárási bírság kiszabásának van helye.
    a(z) 60-62. §-hoz
    Biztosítani szükséges, hogy a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott bizonyítási eljárást követően az ügyfél megismerhesse a rá vonatkozó bizonyítékokat, azokra 8 napon belül észrevételt terjeszthessen elő.
    A vámigazgatási eljárásban teljesítendő kötelezettségek megszegése esetén jogkövetkezmények alkalmazására van lehetőség.
    A bizonyítási eljárás kapcsán meghatározott esetekben jegyzőkönyvet kell készíteni. A vámhatóság ugyanakkor egyes eljárási cselekményekről akár kérelemre, akár hivatalból kép- és hangfelvételt is készíthet.
    a(z) 63. §-hoz
    A tényállás tisztázása érdekében más szerv vagy más hatóság megkeresésre kerülhet, adatok információk, vagy ezek érdekében eljárási cselekmények lefolytatása céljából. A törvény a megkeresett szerv fogalmát használja a megkeresett hatóság helyett, így megkeresni nem csak hatóságot, hanem hatóságnak nem minősülő szervezetet vagy személyt (külföldieket is) lehet. Kiemelendő, hogy a rendelkezés nem alkalmazandó a vámhatóságon belüli, vámszervek közötti megkeresésekre. A vámszerven belüli megkeresésnek az ügyintézési határidőn belül, a belső ügymenet szabályai szerint kell bonyolódnia. Abban az esetben, ha egy kérelem benyújtása a miniszter részére történik (például vámszabad terület engedélyezése), akkor a miniszter e § alapján meg tudja keresni a vámhatóságot.
    a(z) 64. §-hoz
    Abban az esetben, ha egyes eljárási cselekmények vizsgálata a NAV Korm. rendelet alapján egy másik igazgatóság hatáskörébe tartozik, akkor a szerven belüli megkeresés tekintetében e szakasz rendelkezéseit kell alkalmazni (pl: AEO feltétel vizsgálata).
    a(z) 65. §-hoz
    A meghallgatáshoz való jog gyakorlása során az ügyfelek új tényállási elemeket hozhatnak fel, új bizonyítási indítványokat tehetnek. Ezeknek az ellenőrzésekre gyakorolt fontos hatása miatt, és a modern adatrögzítési és tárolási technikák alkalmazása érdekében célszerű megteremteni annak lehetőségét, hogy a jognyilatkozatot tevő személyekről és indítványaikról kép-és hangfelvétel készüljön, amelynek adatai elektronikusan tárolhatók és az egyéb okmánymegőrzési kötelezettség alá eső iratokkal együtt megőrizhetők. A felvétel készítése egyébként a vámhatóság eljárásának ellenőrzésére is szolgálhat. A rögzítés a törvény rendelkezésén alapul, a rögzítés tényéről a nyilatkozattevőt tájékoztatni kell, de a rögzítés nem függ a jóváhagyásától.
    a(z) 66-67. §-hoz
    A döntés a vámigazgatási eljárás központi eleme. Az eljárások jelentős része a döntés meghozatalára (és érvényesítésére) irányul. A törvény elnevezésben is különbséget tesz az érdemi és eljárási kérdésekben hozott döntések között. Az előbbieket határozatnak, az utóbbiakat végzésnek nevezi el. Ezáltal is kifejezésre juttatja a kétféle döntés közötti eltéréseket. A törvényben differenciált rendelkezések találhatók a döntések tartalmát illetően. Ki kell továbbá emelni, hogy a határozatok adattartalmát illetően bizonyos esetekben az uniós vámjogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket, így az e szakaszban meghatározott előírásokat csak akkor kell alkalmazni, ha az uniós vámjog az adott döntésre nem tartalmaz rendelkezést. Az uniós vámjoggal összhangban, az uniós szinten meghatározott informatikai rendszerek működését is figyelembe véve szükséges meghatározni, hogy meghatározott esetekben a vámhatóság jóváhagyó döntését vagy áruátengedésre vonatkozó döntését a papíralapú kérelmen záradék formájában is feltüntetheti vagy elektronikus üzenet formájában is kifejezheti.
    a(z) 68. §-hoz
    A törvény meghatározza, hogy a vámhatóság döntései mely esetekben válnak véglegessé. A döntések a korábbi terminológia alapján jogerőssé váltak, azonban a közigazgatásban alkalmazott új kifejezés (véglegessé válás) vámigazgatási eljárásokban történő átvétele indokolt.
    a(z) 69-72. §-hoz
    A törvény ezen §-ai szabályozzák a vámhatósági döntés közlésével kapcsolatos garanciális jellegű kérdéseket, meghatározva azok körét, akikkel a határozatot, illetve a végzést közölni kell, továbbá a közlési módokat, valamint az egyes közlési módokhoz tartozó speciális rendelkezéseket.
    A kézbesítési vélelem a szabályozás szerint akkor áll be, ha az irat kézbesítésére a postai szolgáltató két eredménytelen kísérletet tett, vagy az irat átvételét a címzett, vagy meghatalmazottja kifejezetten megtagadja. Az utóbbi esetben kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem nem terjeszthető elő, míg az előbbi esetben a természetes személy ügyfél ezt megteheti. A nem természetes személy ügyfelek esetében a kézbesítési vélelem elfogadásának feltétele annak bizonyítása, hogy a kézbesítés nem szabályszerűen történt. A nem természetes személy ügyfelek esetében, ugyanis elvárható, hogy folyamatosan gondoskodjanak a címükre érkező hivatalos iratok átvételéről.
    A törvény meghatározza továbbá a hirdetményi úton történő közlés szabályait, amely vámigazgatási eljárásokban például a Vámkódex 198. cikke szerint, az áruk államnak történő felajánlása kapcsán merülhet fel e törvény 182. §-a szerint, ha az áruk tulajdonosa nem jelentkezik, akkor a hirdetményi közlést kell alkalmazni.
    Annak érdekében, hogy érvényesülhessen a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés elve, a törvényben az adatvédelmi szabályok értelemszerű megtartása mellett olyan rendelkezéseket is szükséges beiktatni, amelyek lehetővé teszik az egyes vámigazgatási döntésekhez való hozzáférést.
    a(z) 73. §-hoz
    Meghatározásra kerül, hogy amennyiben a vámhatóság a döntésében név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hibát vétett, akkor a vámhatóság a hibát kijavíthatja. A kijavítás olyan eljárási cselekmény, mely ellen jogorvoslatnak van helye. A kijavítást azokkal a személyekkel kell közölni, akivel az eredeti döntést is közölték.
    a(z) 74. §-hoz
    Meghatározásra kerülnek a döntés kiegészítésének szabályai, amelyre abban az esetben van lehetőség, ha a döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés.
    a(z) 75. §-hoz
    A Vámkódex 23. cikk (5) bekezdése meghatározza, hogy a vámhatóságoknak nyomon kell követniük a vonatkozó feltételeknek és kritériumoknak a határozat jogosultja általi teljesítését. Nyomon kell követniük továbbá a határozatból eredő kötelezettségek teljesítését. Amennyiben a határozat jogosultját három évnél rövidebb ideje alapították, a vámhatóság a jogosultat a határozat meghozatalát követő első évben szoros nyomon követés alatt tartja. A törvény meghatározza, hogy a nyomon követésre a szemlére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
    a(z) 76. §-hoz
    Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy mely esetekben szükséges döntés módosítása, és mely esetekben szükséges új döntés meghozatala, szükséges jogszabályi rendelkezés beillesztése. Ennek megfelelően kerül lefektetésre, hogy ha a személyi, tárgyi vagy a tényállásbeli elemek bármelyike megváltozik az alapeljáráshoz képest, a vámhatóság által hozott határozat nem módosításnak, hanem új határozatnak minősül.
    a(z) 77. §-hoz
    A törvény rendezi, hogy a hivatalból indult eljárások esetén a kérelemre indult eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy a 78-80.§ rendelkezései eltérően nem rendelkeznek.
    a(z) 78-80. §-hoz
    Meghatározásra kerülnek azon esetek, amikor a vámhatóság hivatalból megindítja a vámigazgatási eljárást. A hivatalból megindított vámigazgatási eljárásról az ügyfelet a vámhatóság előzetesen értesíti, feltéve, hogy ez az értesítés az eljárás sikerét nem hiúsítja meg.
    A hivatalból indult eljárás esetén az ügyintézési határidő - eltérő rendelkezése hiányában (azaz a vámellenőrzés, az áruátengedést követő ellenőrzés, a felülellenőrzés, a vámtitokról hivatalból történő tájékoztatás) - maximum 90 nap. Meghatározott cselekmények azonban az ügyintézési határidőbe nem számítanak bele, illetve bizonyos esetekben az eljárás fel is függeszthető.
    A döntés meghozatalát megelőzően, a tényállás tisztázása kapcsán felmerülhet, hogy a vámhatóságnak fel kell függesztenie a vámigazgatási eljárást. Erre akkor kerülhet sor, ha az ügyben más, hatóságnak nem minősülő szervet kell megkeresni, vagy olyan kérdés merül fel, amelynek eldöntése más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a vámhatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más döntése nélkül a kérdés megalapozottan nem dönthető el. A NAV Szakértői Intézet vámszerv általi megkeresése esetén tehát nem kerülhet sor az eljárás felfüggesztésére.
    Az eljárás felfüggesztése a vonatkozó határidőket megszakítja, melyek a felfüggesztés megszűnésekor újraindulnak. Az ügyintézési határidő azonban nem újraindul, hanem a felfüggesztés megszűnésekor folytatódik. Előfordulhat, hogy a felfüggesztés időtartama alatt bizonyos cselekmények teljesítésének határideje (pl. iratok benyújtása, hiánypótlás) lejár. ebben az esetben a vámhatóság dönti el, hogy a határidőt meg kell-e tartani, vagy a felfüggesztés okán a teljesítésre nyitva álló határidő is kitolódik.
    a(z) 81. §-hoz
    Az uniós vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 11/2016. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) 2. §-ában szereplő rendelkezést, miszerint a KSZF határozat iránti kérelem papír alapon is benyújtható - figyelemmel a Vámkódex 6. cikk (3) bekezdés a) pontjára - szükséges a törvényben meghatározni.
    a(z) 82-83. §-hoz
    Az AEO engedélyezési feltételek meghatározása a Vámkódexben bővebb, mint a korábbi közösségi szabályozásban. A vámjogszabályok súlyos vagy ismételt megsértése mellett az adószabályok ilyen megszegése is bekerült a kizáró okok közé. Ugyanakkor az adó- és vámjogszabályok súlyos megsértése alatt nemcsak a büntetőjog hatálya alá is tartozó jogsértések, hanem bűncselekmény megvalósítását nem jelentő, igazgatási jogban szankcionált jogsértések is jelenthetik. Ezért az értelmező rendelkezésben foglalt és a korábbi vámtörvényből átvett bűncselekmény-kategóriák meghatározásán kívül az igazgatási jogban bírsággal szankcionált jogsértések tekintetében is meg kellett határozni a "súlyos" vagy "ismételt" feltételt. Ezen ismételt vagy súlyos jogsértés vizsgálata azonban minden esetben együtt jár a VA 24. cikk (2) bekezdésében foglalt csekély jellegű jogsértés vizsgálatával, amelynek nemzeti szabályait a 82. § tartalmazza.
    A súlyos és az ismételt jogsértések tehát nem jelentenek minden esetben kizárást az AEO kritériumok teljesítése alól, mivel a VA 24. cikk (2) bekezdés viszonyítási lehetőséget biztosít a gazdálkodók forgalmához mérten. Ezt a viszonyítást adja meg a törvény a "csekély jellegű jogsértés" tagállami meghatározásával.
    Ugyanakkor mindhárom esetben (súlyos, ismételt, csekély jellegű jogsértés) példálózó jelleggel került sor a fogalom-meghatározásra, mivel a tárgykörben kiadott bizottsági iránymutatások tágabb értelmezésre adnak lehetőséget, és a vámhatóság mérlegelési jogkörét szélesre nyitják annak megítélése tekintetében, hogy egy adott szabályszegés súlyos, ismételt vagy csekély jelentőségű.
    Az engedélyezett gazdálkodók tekintetében az uniós vámjogban előírt új feltétel a szakmai képzettség igazolása, amely vagy legalább három éves szakmai gyakorlat igazolásával, vagy a vámjogszabályokra vonatkozó képzés sikeres elvégzésével teljesíthető. A képzés tekintetében az uniós vámjog tartalmaz annyi meghatározást, hogy a Vámkódex értelmezése szerinti vámjogszabályok megismerését célozza, megfelel a vámügyekkel kapcsolatos gazdálkodói feladatoknak és abból a szempontból relevánsnak minősül, valamint az uniós jogszabályban meghatározott kör (vámhatóság, oktatási intézmény, szakmai vagy kereskedelmi szövetség) szervezi. Az uniós joganyagban vázolt kereteket a magyar jogrendbe ültetve szükséges egy hatósági jellegű képzés és az ehhez kapcsolódó vizsga bevezetése, amelynek tartalmát és követelményeit - az e törvényben biztosított felhatalmazás alapján - miniszteri rendelet határozza meg. A törvényben viszont rögzíteni kell, hogy a képző szervekről és a képzést követő hatósági vizsgán vizsgabiztosként megbízható személyekről - a miniszteri hatásköröket meghatározó kormányrendeletben kijelölt - adópolitikáért felelős miniszter nyilvántartást vezet.
    a(z) 84. §-hoz
    A vámjogi szankciók tekintetében a Vámkódex 42. cikke csupán a szankciók fajtáit határozza meg, egyébként azok alkalmazását nemzeti hatáskörbe utalja. A szabályozás kiindulópontja a Vámkódex rendelkezéseit megsértő cselekmények vagy mulasztások tárgyköreinek - mint szankcionálandó jogsértéseknek - a meghatározása és a jogsértések felsorolása. A Vámkódex 42. cikk (2) bekezdése értelmében az alkalmazott szankció lehet pénzbírság vagy az érintett által birtokolt engedély visszavonása/felfüggesztése/módosítása. E rendelkezések alapján indokolt a nemzeti vámjogszabályban is megbontani e két szankcionálási formát, kiemelve, hogy a két szóban forgó jogkövetkezmény együttesen is alkalmazható. A pénzbírság szankció alkalmazásának alapeseteit továbbra is a vámhiány-keletkeztető, valamint az utólagos fizetési kötelezettséget nem okozó adminisztratív jellegű jogsértések vagy mulasztások szankcionálása jelenti. Ezek közül a vámhiányt okozó jogsértések esetén a szankcionálás a vámhiány 50%-ával azonos bírság kiszabását jelenti alapesetben. A vámhiányt nem okozó jogsértések vámigazgatási bírság-szabályozása a különböző jogsértési tárgyköröket különböző szankciómértékre állítja be, ahogy az adószabályozásban ismert mulasztási bírság is ismeri az általános keretösszegekhez rendelt, illetve kiemelt bírságösszegekkel fenyegetett jogértések eseteit. Az alapesetekhez képest a jogsértés elkövetési tárgya miatt speciális bírságszabályokat tartottunk meg a jövedéki árura elkövetett, illetve a származás-igazolásokhoz kötődő jogsértések tekintetében.
    a(z) 85. §-hoz
    A szabályozás célja, hogy egyszerűbb és nagyobb mértékű kedvezményt teremtsen a jogsértést önként felfedő és a jogszerű állapot helyreállításában proaktívan tevékenykedő gazdálkodók számára. Tekintettel arra, hogy az uniós szabályozásból eredően a jogsértések jogkövetkezményei között mindenképp szerepel a vámhiány megfizetésének kötelezettsége és az uniós jogszabály alapján kötelezően megfizetendő késedelmi kamat, a nemzeti jellegű szankció kiszabásától eltekinthet a hatóság az első alkalommal elkövetett kisebb súlyú jogsértések esetén. Az első hibázás figyelmeztetés alkalmazásával való szankcionálásának lehetősége a jogkövető magatartás kialakításának ösztönzéseképpen is hathat. Ugyanebbe az irányba mutat továbbá az alapesetektől eltérően kedvezőbb bírságmértéket jelentő helyzetek szabályozása is. A törvény kedvezményt biztosít a jogkövető magatartást tanúsító nyilatkozattevők felé, amikor az önkéntes jogkövetést bírságkiszabás nélküli helyzetként, az ellenőrzés megkezdése után tanúsított együttműködést a jogszerű állapot helyreállításában pedig az eredetileg kiszabható bírság 50%-ának kiszabásával sújtja. Megalapozottan kijelenthető tehát, hogy a magyar nemzeti vámjogi szabályozás a jogkövető gazdálkodókat komoly kedvezményben részesíti, versenyelőnyt teremtve ezzel a jogszerű helyzet helyreállításában tevékenyen nem közreműködő versenytársaikkal szemben. Ez a szankcionálási megközelítés a vámhatósági erőforrások hatékonyabb felhasználását is eredményezi, hisz a gazdálkodói közreműködés az ellenőrzés hatékonyságának növekedését a gazdálkodói erőforrások bevonásával éri el, ami összhangban áll az unió azon törekvéseivel, hogy a gazdálkodói audit rendszereknek az ellenőrzésekben való alkalmazása a gazdálkodók befektetéseinek is nagyobb kihasználtságot jelent. Ez a szabályozási szerkezet feleslegessé teszi a késedelmi pótlékra vonatkozó - a gyakorlatban nehezen alkalmazható - szabályozást.
    a(z) 86. §-hoz
    A vámigazgatási bírság kiszabásának minősített esete azon jogsértés szankcionálása, amikor a gazdálkodó jogsértése okmányok meghamisításával, bizonylatok manipulálásával, rosszhiszeműen történik. Ahogy a Vámkódex a vámösszegek utólagos kiszabása kapcsán előnyben részesíti a jóhiszemű ügyfeleket, a nemzeti szabályozás az alapesethez képest jóval komolyabb bírságmértékkel sújtja a rosszhiszemű ügyfeleket.
    a(z) 87. §-hoz
    Meghatározásra kerülnek a pénzbírság kiszabására és megfizetésére vonatkozó technikai jellegű szabályok. Emellett az előírt határidő elmulasztása esetén a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kimondása és a méltányossági kérelmek tekintetében az adóeljárás szabályainak alkalmazására hivatkozás is szükséges.
    Meghatározásra kerül, hogy amennyiben a vámigazgatási bírság egy vámhiányt megállapító döntéshez kapcsolódik járulékos jelleggel, akkor a vámigazgatási bírság kiszabására azt követően kerülhet sor, hogy az annak alapjául szolgáló döntés véglegessé vált.
    a(z) 88. §-hoz
    Fontos a vámigazgatási bírság kiszabásának és végrehajtásának lehetőségét időben is behatárolni elévülési szabályok kialakításával. Ennek egyszerű szabálya, hogy a vámösszegek utólagos könyvelésbe vételének elévülésével a vámbírságok kiszabásának lehetősége is annulálódik. A már kiszabott, de meg nem fizetett vámigazgatási bírságösszegek végrehajtás útján történő beszedésére pedig három év áll a hatóság rendelkezésre, amelybe értelemszerűen nem tartozik bele a fizetési könnyítésként engedélyezett részletfizetés, valamint a követelés jelzáloggal való biztosításának ideje.
    a(z) 89. §-hoz
    A nemzeti vámjogszabály 2015. január 1-jével bevezette a gyorsított eljárás jogintézményét, a jövedéki termékekre elkövetett és helyszíni ellenőrzés során felfedett jogsértések gyors szankcionálására, amelyet a természetes személyekkel szemben, nem közösségi jövedéki termékek jogellenes bejuttatása kapcsán lehet alkalmazni, amennyiben az elkövetéssel érintett bevételkiesés egy bizonyos összeget (50 000 forint) nem halad meg. E gyorsított eljárásban a bírság összege kedvezőbb, mint az általános esetben, azonban az erőforrásokat kevésbé köti le, hiszen az ügyfél az eljárás során jogorvoslati jogáról lemond, továbbá a részére kiszabott bírságot a helyszínen megfizeti. A gyorsított eljárás jogintézményét fentieken túl, a jövedéki termékek mellett bármely más, vám elé nem állított nem uniós áruk körére is ki lehet terjeszteni. A gyorsított eljárás során, a helyszínen határozatot kell hozni, melyet az érintettel közölni is szükséges.
    a(z) 90. §-hoz
    A törvény 18-21. §-ai rendelkeznek általánosságban a lefoglalásról, míg a 22. § szól az elkobzásról. A jövedéki termékre elkövetett vámjogi jogsértés kapcsán alkalmazható lefoglalás és elkobzás szabályozása kiegészíti az általános szabályokat oly módon, hogy tovább viszi az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény rendelkezéseit, ugyanakkor eltérnek a Jöt. hatályos rendelkezéseitől annyiban, hogy a határon bizonyos esetekben, amennyiben az eszközön jogsértés elkövetését lehetővé tevő átalakítást végeztek, nem kell, hogy sor kerüljön a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközök lefogalalására. Ugyanakkor ezen eszközök esetén is kerülhet sor lefoglalásra, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben. Az élő állat azonnali lefoglalására ugyanakkor számos okból (természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedei, a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK rendelet hatálya alá tartozó egyedek, GM-állatok, veszélyes állatok, állatvédelmi jogszabályok megsértése miatti ügyek stb.) sor kerülhet. Ezért célszerű meghatározni, hogy a (4) bekezdésben foglalt rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a lefoglalás alapja kizárólag a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogsértés.
    a(z) 91. §-hoz
    A jogsértést elkövető gazdálkodó vámügyi tevékenységeihez kapcsolódó engedélyek felfüggesztése, visszavonása vagy módosítása is a Vámkódex 42. cikkében megnevezett szankciótípus, melynek nemzeti szintű szabályai kerültek a törvényben lefektetésre.
    a(z) 92. §-hoz
    A vámigazgatási bírság jogintézménye mellett, ami a vámjogszabályokban meghatározott anyagi jellegű szabályok megsértése esetén alkalmazandó, szükséges az eljárási bírság jogintézményének bevezetése, mely kifejezetten az eljárási jellegű cselekmények esetén, a vámigazgatási bírságtól eltérő módon végzéssel kerül kiszabásra.
    Eljárási bírság kiszabásának van helye:
    - ha az ügyfél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz,
    - ha az áru és eszköz átadására köteles személy nem adja át az árut és eszközt,
    - ha az ügyfél a Vámkódex 15. cikke szerinti adatszolgáltatási kötelezettségének a vámhatóság felhívására, a meghatározott időpontig nem tesz eleget,
    - ha az idézett az idézéssel kapcsolatos kötelezettségeit megszegi,
    - ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére a vámigazgatási ügy szempontjából jelentős adatot, tényt valótlanul állít, illetve elhallgat, valótlan adatot szolgáltat,
    - tanúvallomással kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén,
    - a szemle megtartásának vagy eredményes lefolytatásának akadályozása esetén,
    - ha kirendelt szakértő a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, vagy feladatait határidőre nem teljesíti,
    - a tárgyalás rendjének megzavarása esetén,
    - a vámigazgatási eljárás akadályozása esetén.
    Az eljárási bírság összege magánszemélyek esetén 100.000 forintig, más személyek esetén 1 millió forintig terjedhet. Egyebekben az eljárási bírságra a vámigazgatási bírságra vonatkozó rendelkezések alkalmazandóak.
    a(z) 93-94. §-hoz
    A jogorvoslati rendszer szabályozása a Vámkódex 44. cikkének felhatalmazásán alapul. A törvény olyan jogorvoslati rendszerről beszél, amely egyfelől az ügyfél (az eljárás más résztvevője) rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket, másfelől a hivatalból (saját vagy kívülről érkező kezdeményezésre) alkalmazható módokat foglalja magában. A törvénynek ez a része határozza meg egyfelől a jogorvoslatok alapvető közös szabályait, másfelől pedig felvázolja a jogorvoslati rendszer szerkezeti felépítését.
    A törvény a határozat esetében általánossá, míg a végzés esetében csak akkor teszi lehetővé az önálló jogorvoslatot, ha azt törvény megengedi. Ugyancsak e § határozza meg a kérelemre induló jogorvoslati eljárások esetében a kérelem benyújtására feljogosított személyi kört.
    A törvény az egyes jogorvoslati fajtákat nevesíti, meghatározza azt, hogy mely jogorvoslati fajta indulhat kérelemre, illetőleg hivatalból vagy mindkettő alapján.
    a(z) 95. §-hoz
    E § fekteti le az alapvető ügyféli jogorvoslati formával, a fellebbezéssel összefüggő rendelkezéseket. Meghatározza továbbá, hogy melyek azok a végzésformák, melyek ellen önálló fellebbezésnek van helye.
    a(z) 96. §-hoz
    A fellebbezés ügyintézési határideje főszabály szerint 30 nap, feltéve, hogy törvény eltérően nem rendelkezik. A felügyeleti intézkedés esetén azonban a törvény eltérő rendelkezést tartalmaz, és nem e törvény szerinti 30 napos szabályt tekinti irányadónak. A 30 napos ügyintézési határidő egy alkalommal meghosszabbítható. Lefektetésre kerülnek az ügyintézési határidőbe be nem számítandó időtartamok, valamint a Vámkódex 55. cikkében nem határozott esetekben a határidő számításának kezdő időpontja is meghatározásra kerül.
    a(z) 97. §-hoz
    A vámhatóság által a vámjogszabályok alapján hozott határozatokhoz kapcsolódó fellebbezés a Vámkódex 45. cikkében foglaltak alapján nem jár a határozatok végrehajtásának felfüggesztésével. Nemzeti szinten kerül azonban meghatározásra, hogy ha a vámhatóság a végzését nem nyilvánította azonnal végrehajthatónak, a fellebbezésnek a végrehajtásra főszabály szerint halasztó hatálya van. Felsorolásra kerülnek továbbá azon végzés formájában hozott döntések, melyek elleni fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya.
    a(z) 98-100. §-hoz
    A törvény ezen §-ai a fellebbezés menetét szabályozzák, azt az esetkört, amikor az elsőfokú határozatot hozó szerv nem élt a fellebbezés nyomán a döntés megváltoztatásának lehetőségével. A fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult másodfokú vámszerv az elsőfokú döntést és az elsőfokú eljárást megvizsgálja, melynek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A másodfokon eljáró szerv eljárásában azt vizsgálja, hogy az elsőfokú eljárásban megtartotta-e az eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat. A vizsgálat eredményétől függően a másodfokon eljáró szerv a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. A felettes szerv, ha a döntéshozatalhoz nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, az első fokon eljárt vámhatóságot új eljárásra utasíthatja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik. A fellebbezési eljárás ügyintézési határideje 30 nap, ami egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható. Lefektetésre kerülnek ugyanakkor azok az időtartamok, melyek az említett 30+30 napos ügyintézési határidőbe nem számítanak bele.
    a(z) 101. §-hoz
    E § meghatározza, hogy a teljes egészében vagy részben jogszabálysértő határozat megsemmisítése és az első fokú vámszerv új eljárásra utasítása esetén milyen feltételeket kell figyelembe venni.
    a(z) 102. §-hoz
    A felügyeleti intézkedés körében a felügyeleti szerv megvizsgálja az ügyben eljáró vámszerv eljárását és döntését. E jogorvoslat tekintetében a törvény az adójogszabályokban foglalt szabályokat hívja be, miszerint nem orvosolható a hibás döntés, ha azt bíróság már elbírálta. Ha a felügyeleti szerv jogszabálysértést tapasztal, a jogsértő határozatot (intézkedést), önálló fellebbezéssel megtámadható végzést megváltoztatja, megsemmisíti, szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el, vagy az elsőfokú vámszervet eljárás lefolytatására utasítja. Meg kell továbbá teremteni annak a lehetőségét, hogy ha a kérelemre induló felügyeleti intézkedés áruátengedést követő ellenőrzéshez kapcsolódik, akkor a felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálására 60 napja legyen a kérelmet elbíráló hatóságnak. E szabály megegyezik az Air. utólagos adómegállítással kapcsolatban benyújtott felügyelet intézkedést érintő szabályozásával, az adójogszabályok szerinti utóllagos adómegállapítás ugyanis a Vámkódex szerinti áruátengedést követő ellenőrzéssel állítható párhuzamba.
    a(z) 103. §-hoz
    A törvénynek ez a része az ügyféli kezdeményezésre induló jogorvoslati formák közül a közigazgatási perrel foglalkozik.
    a(z) 104. §-hoz
    A hivatalból lefolytatható eljárások köréből a korábbi saját döntés módosítására, illetve visszavonására irányuló eljárást szabályozza a törvény ezen §-a. A vámhatóság a határozatát hivatalból folytatott eljárásban a vámjogszabályokban meghatározott (például a vámtartozás közlésére nyitva álló határidőn, a vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül) módosíthatja, vagy visszavonhatja. Ennek feltétele, hogy előzetesen megállapítsa a jogszabálysértés tényét. A döntés módosításának és visszavonásának korlátját jelenti, ha a döntést fellebbezési eljárásban felülvizsgálták, illetve az ügyben a döntés bírósági felülvizsgálata megtörtént.
    a(z) 105. §-hoz
    E § meghatározza, hogy az ügyész által kifogásolt döntést a vámjogszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül (például a vámtartozás közlésére nyitva álló határidőn, a vámtartozás keletkezésétől számított három éven belül) a vámhatóság módosíthatja (megváltoztathatja), illetve visszavonhatja (megsemmisítheti).
    a(z) 106. §-hoz
    A törvény szabályozza a semmisség jogintézményét, amelynek következtében a vámhatóság határozatát a Vámkódex 27. cikkében foglaltakon túl meg kell semmisíteni vagy a Vámkódex 28. cikkében foglaltakon túl meg kell változtatni, feltéve, hogy annak jogerőre emelkedésétől számítva még nem telt el három év. A kötelezettséget, joghátrányt megállapító döntés esetén a megsemmisítésre nyitva álló határidő öt évre emelkedik, míg időkorlát nélkül semmisíthető meg az a hatósági döntés, aminek tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az jóhiszeműen szerzett jogot nem érint.
    a(z) 107. §-hoz
    Meghatározásra kerül, hogy melyik vámszerv jár el a Vámkódex 45. cikke szerinti, a határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában. Ha az érintett személy arra hivatkozással kéri a végrehajtás felfüggesztését, hogy annak végrehajtása részére helyrehozhatatlan kárt okozna, akkor a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott döntés ellen jogorvoslatnak van helye, ez a jogorvoslat azonban nem függeszti fel az eredeti határozat végrehajtását.
    a(z) 108. §-hoz
    A vámellenőrzéshez sem a Vámkódex, sem a kapcsolódó bizottsági rendeletek tervezetei nem rendelnek eljárási szabályokat. Ebből kifolyólag indokolt egy olyan általános eljárási szabályrendszert megalkotni, amelyek a vámellenőrzések végrehajtása során alkalmazandók. Ugyanezen szabályok alkalmazandók akkor is, amikor a vámhatóság hatáskörébe más jogszabályok (pl. fogyasztóvédelem) utalnak ellenőrzési feladatokat. A vámellenőrzés egy olyan szabályozási rendszer, ami a Vámkódex 46. cikkét hivatott szabályozni, és amitől teljesen eltérő szabályrendszert tartalmaz a Vámkódex 48. cikkéhez lefektetett, áruátengedést követő ellenőrzés rendszere. Meghatározásra kerül, hogy a vámhatóság kép- és hangfelvételt készíthet a végzett intézkedés során.
    a(z) 109. §-hoz
    A vámellenőrzés írásbeli vagy szóbeli közlés, valamint a vámhatóság informatikai rendszere által küldött elektronikus üzenettel indul. A szóbeli közlés a határon bonyolódó személyforgalom esetén merül fel jellemzően, amikor a szóban tett vám-árunyilatkozat vagy más, vám-árunyilatkozatnak minősülő cselekmény kapcsán történik a vámellenőrzés. Írásban kerülhet sor a vámellenőrzés elrendelésére például egy közvámraktár helyszínen végzett ellenőrzése kapcsán, míg a vám-árunyilatkozatok feldolgozása során a vámellenőrzés a vámárunyilatkozat feldolgozó informatikai rendszer által generált elektronikus üzenet jelzi a vámellenőrzés megkezdését.
    a(z) 110-111. §-hoz
    E § határozza meg, hogy vámellenőrzés a vámhatóság hivatalos helyétől eltérő helyen, helyszínen is elvégezhető, valamint felsorolásra kerülnek az ellenőrzött személy jogai.
    a(z) 112. §-hoz
    A vámellenőrzést 60 napon belül kell lefolytatni, mely egy alkalommal, az eljáró vámszerv vezetője által meghosszabbítható. Fentiek mellett bizonyos időtartamokat nem kell beleszámítani az említett ügyintézési határidőbe. Ezen időtartamok azok, melyeket a vámhatóság nem tud befolyásolni, vagy magának az eljárásnak az érdemi megindításához szükségesek. A vámellenőrzés ügyintézési idejébe nem számít bele - az uniós vámjogszabályokkal összhangban - a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdésében meghatározott meghallgatáshoz való jog biztosításának időtartama, valamint a hivatalból indult eljárások kapcsán meghatározott, 79. § szerinti időtartamok.
    a(z) 113. §-hoz
    Mivel a gazdálkodók üzleti tevékenysége az ország területén szétszórtan elhelyezkedő telephelyekhez is kötődhet, az alapvetően területi elven kialakított eljárási illetékességet és ennek kapcsán az ellenőrzési cselekmények elvégzésére való felhatalmazást indokolt kiterjeszteni az egyes vámszervek közötti eljárási jogsegély lehetőségével. A § alapján tehát az illetékességi területen kívül elvégzendő cselekmény lefolytatására fel lehet kérni az illetékes vámszervet, amelyik e cselekményt a vámellenőrzés során eljáró vámszerv ellenőrzése keretében végzi el. Ebben az esetben önálló ellenőrzés vagy eljárás bevezetésének nincs helye, a felkért szerv döntést nem hoz, megállapításairól tájékoztatja a felkérő vámszervet. Fentieken túl az ellenőrzés - az illetékességi területen kívül - lefolytatható a vámellenőrzés során eljáró vámszerv által is.
    a(z) 114. §-hoz
    A vámellenőrzés során abban az esetben kell jegyzőkönyvet felvenni, ha jogsértés kerül megállapításra, és a jogsértés megállapítása kapcsán egyéb okirat nem áll rendelkezésre. Ebbe a körbe értendő, ha a vámellenőrzés során például egy pénzintézet kerül megkeresésre, amely magánokiratban tájékoztatja a vámszervet a megkeresésre adott válaszáról, és e válasz alapján egyértelműen megállapítható a jogsértés ténye, például a vámérték jogszerűtlenül alacsonyabb összegben történő bevallása. Ha nem kerül sor jogsértés megállapításra, például a határon tett szóbeli árunyilatkozat adatainak ellenőrzése során, akkor jegyzőkönyv felvétele sem indokolt.
    a(z) 115. §-hoz
    Jogsértés megállapítása esetén a vámellenőrzést lefolytató vámszervnek a vámellenőrzés keretében döntést kell hoznia, mely magába foglalja a vámjogszabályok megfelelő rendelkezéseinek alkalmazását, illetve a jogkövetkezmények (vámigazgatási bírság, engedély visszavonása) megállapítását is.
    a(z) 116. §-hoz
    A vámellenőrzés azokon a módokon fejeződik be, amilyen módokon az megindulhat. A vámellenőrzés lezárásának alakiságait rögzítő rendelkezés.
    a(z) 117. §-hoz
    Ha a vámellenőrzést lefolytató vámszerv nem jogosult a vámellenőrzés lezárására (például a határozat meghozatalára, bírság kiszabására, a behozatali vámösszegek könyvelésbe vételére), akkor a rendelkezésre álló iratokat az eljárásra illetékes vámszerv részére meg kell küldeni. E vámszerv nem indít új eljárást, hanem a megkezdett vámellenőrzés keretien belül folytatja majd lezártja a vámellenőrzést. Az ügyintézési határideje sem indul újra, a vámellenőrzés elrendelésének és lezárásának bele kell férni a vámellenőrzés ügyintézési határidejébe.
    a(z) 118. §-hoz
    E § a közigazgatási hatóságok közötti vámügyi segítségnyújtásra irányuló megkeresések teljesítése érdekében végzendő ellenőrzési cselekményeket határozza meg.
    a(z) 119. §-hoz
    A rendelkezések beiktatása a vámellenőrzéshez szükséges feltételek biztosítására irányuló törvényi felhatalmazás okán szükséges. E rendelkezések alapján a határátkelőhely tulajdonosa, üzemeltetője, valamint a fuvarozó, szállítmányozó és a postai szolgáltató köteles az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés nélkül - megfelelő iroda- és - szükség esetén - raktárhelyiséget biztosítani, azok fenntartásáról és karbantartásáról gondoskodni, a kommunális szolgáltatásokat pedig térítés ellenében biztosítani. Fontos továbbá, hogy a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a későbbiekben is a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembevételével állapítsák meg.
    A törvény szerint - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - a nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemben tartója a vámellenőrzés ellátásának biztosítása érdekében a repülőtéren működő vámhatóság elhelyezését, továbbá az elhelyezésére szolgáló épületek fenntartását és karbantartását térítésmentesen, a kommunális szolgáltatásokat térítés ellenében biztosítja.
    Szükséges rendelkezni továbbá arról is, hogy a vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén az érintett vasúttársaság köteles továbbra is a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, valamint díjtalan utazást biztosítani.
    a(z) 120. §-hoz
    A vámhatóság az áruátengedést követő ellenőrzésekről éves tervet készít, amelynek stratégiai meghatározó elemeit a vámhatóság honlapján tájékoztatásban teszik közzé. Ennek a szerepe erősödhet a jövőben azzal, ha a gazdálkodók az ellenőrzési irányokhoz igazítják belső auditjaikat, ellenőrzési mechanizmusaikat, hogy a vámhatósági ellenőrzéseket megelőzve tudjanak önellenőrzést végrehajtani és a felfedett hibákat kijavítani, hogy a vámigazgatási bírságolás privilegizált szabályainak alkalmazására legyenek jogosultak.
    a(z) 121. §-hoz
    Az áruátengedést követő ellenőrzés megkezdésének alakiságait rögzítő szabály.
    a(z) 122. §-hoz
    Az ellenőrzési határidők megállapítására vonatkozó szabályok, beleértve a határidők meghosszabbítására vonatkozó törvényi szabályokat is. Az áruátengedést követő ellenőrzés tekintetében ugyanazon időtartamok nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe, mint amelyek a hivatalból indult eljárások esetén meghatározásra kerültek a 79. §-ban.
    a(z) 123. §-hoz
    Tekintettel arra, hogy a vámtevékenységgel járó külkereskedelmi eljárásokban gyakori a gazdálkodók közötti üzleti kapcsolat, és a vámellenőrzések során feltárt szabálytalanságok az ügyletekben részt vevő más gazdálkodók eljárásaiban is felmerülhetnek, a feltárt adatokat (pl. fuvarszámla, értékesítési számla, vámáru-nyilatkozatok) a kapcsolatban lévő más gazdálkodóknál is fel lehet használni.
    a(z) 124. §-hoz
    A vámellenőrzés megállapításait a vámhatóság jegyzőkönyvbe foglalja. A törvény meghatározza a részjegyzőkönyv készítésének lehetőségét is. A jegyzőkönyvre, részjegyzőkönyvre ugyanazon szabályok érvényesek, mint amelyek a vámellenőrzés kapcsán lefektetésre kerültek.
    a(z) 125. §-hoz
    Kimondásra kerül, hogy a jegyzőkönyvet vagy a részjegyzőkönyvet valamennyi olyan személlyel, aki az áruátengedést követő ellenőrzés során adóssá válik, közölni kell. Ebben az esetben tehát azzal a személlyel is közölni kell a jegyzőkönyvet, aki az ellenőrzésben közvetlenül nem érintett, azonban a vizsgált vámeljárás(ok) során közvetett vámjogi képviselőként járt el, így az adott alapeljárások során nyilatkozattevőnek (adósnak) minősült. Ezzel összhangban kerül kimondásra, hogy az említett közvetett vámjogi képviselő a képviselői pozícióból ügyféli pozícióba kerül, és minden ügyféli jog és kötelezettség ennek megfelelően megilleti vagy terheli.
    a(z) 126. §-hoz
    Kimondásra kerül, hogy az áruátengedést követő ellenőrzés során az ellenőrzés eredményeként határozatot kell hozni. Ez előrevetíti, hogy a határozathozatal nem önálló eljárás keretében történik, hanem az része az áruátengedést követő ellenőrzésnek, csakúgy, mint a Vámkódex 46. cikkéhez kapcsolódóan meghatározott vámellenőrzésnek. A határozatot valamennyi adós számára külön-külön meg kell hozni, és részükre kézbesíteni kell. A Vámkódex 22. cikk (6) bekezdése szerinti meghallgatáshoz való jogot valamennyi fél számára biztosítani kell, azonban a vámtartozás közölhetőségének időbeli korlátját jelentő 3 éves (vagy a 157. §-ban meghatározottak szerint 10 éves) időtartam erre figyelemmel kizárólag 30 nappal tolódhat, függetlenül attól, hogy a meghallgatáshoz való jog biztosítása több adós esetén a 30 napnál hosszabb időtartamot (akár többször 30 napot) is igénybe vehet.
    a(z) 127. §-hoz
    Az áruátengedést követő ellenőrzés során a vámhatóság ugyanúgy mintát vehet és áruvizsgálatot végezhet, mint a vámellenőrzés vagy egy vám-árunyilatkozat feldolgozása során. Az áruátengedést követő ellenőrzés során azonban erre értelemszerűen csak akkor kerülhet sor, ha az ellenőrzéssel érintett áru még elérhető, az nem került értékesítésre, felhasználásra, feldolgozásra.
    a(z) 128. §-hoz
    Az áruátengedést követő ellenőrzés során elsődlegesen a Vámkódex 48. cikkében foglaltak az irányadók, azonban az ott meghatározott rendelkezéseket az e törvényben foglaltakra figyelemmel kell alkalmazni. Amennyiben azonban az áruátengedést követő ellenőrzése nem került sor speciális szabály meghatározására, akkor a továbbiakban a hivatalból indult eljárásra vonatkozó - a Vámkódex 29. cikkéhez kapcsolódó - szabályok az irányadóak.
    a(z) 129. §-hoz
    Az áruátengedést követően végzett ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének vizsgálata céljából felülellenőrzést lefolytatására van lehetőség, alapvetően a pénzügyi érdekeket veszélyeztető cselekmények feltárása érdekében. A felülellenőrzés azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor az alapeljáráshoz képest új személyi, tárgyi vagy tényállásbeli elemek merülnek fel, és melyeket az alapügyben eljáró szerv még nem bírált el.
    A felülellenőrzésre az áruátengedést követő ellenőrzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni e szakaszban meghatározott eltéréssel. Kimondásra kerül, hogy a felülellenőrzés adott 120 napos ügyintézési határidőt a NAV vezetője hosszabbíthatja meg, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal. A felülellenőrzés keretében hozott határozattal szemben a fellebbezés elbírálására a NAV-ot irányító miniszter jogosult.
    a(z) 130. §-hoz
    A tranzitterület fogalmát a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97. § (1) bekezdés o) pontja definiálja, amelynek értelmében "tranzitterület: egyes nemzetközi határátkelőhelyen az üzemeltető által - a rendőrség, valamint a vámhatóság egyetértésével - kijelölt terület, amely a személyek várakozására szolgál". A polgári légiközlekedés védelmének szabályairól és a Légiközlekedés Védelmi Bizottság jogköréről, feladatairól és működésének rendjéről szóló 169/2010. (V. 11.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a repülőtér üzemben tartója alaptevékenységével összefüggésben tranzitterületet létesít a repülőtéren a nemzetközi személyforgalom számára megnyitott útvonalon, a közvetlen felügyeletet ellátó hatóságok engedélyei alapján.
    Tekintettel arra, hogy a tranzitterülettel kapcsolatosan a vámhatóságra háruló feladatok az egyéb - nem vámjogi jellegű - jogszabályokban csak utalásként szerepelnek, indokolt a tranzitterület engedélyezésével összefüggő, vámellenőrzésre vonatkozó szabályoknak a nemzeti vámjogszabályba való iktatása. Szükséges ugyanis a tranzitterületet oly módon kialakítani, hogy az a vámszolgálat ellátását, a vámellenőrzés gyakorlását maradéktalanul lehetővé tegye, ami csak akkor történhet meg, ha a vámhatóság a tranzitterület létesítése során tevőlegesen is felléphet az egyes követelmények betartatása érdekében.
    A tranzitterület engedélyezésére a kérelemre induló eljárás kapcsán lefektetett rendelkezések alkalmazandóak.
    a(z) 131. §-hoz
    A Vámkódex 51. cikk (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az érintett személy a vámellenőrzés céljából köteles megőrizni a Vámkódex 15. cikk (1) bekezdésében említett okmányokat és információkat legalább három évig, a vámhatóságok számára hozzáférhető és elfogadható bármely módon. Fontos annak meghatározása, hogy az információk megőrzése azok eredeti formájukban történjen, egy elektronikus adat kinyomtatása, illetve papír alapon történő megkövetelése nem indokolt. Külön megőrzési határidőt nem indokolt meghatározni, azt a nemzeti adó és számviteli jogszabályok rögzítik, amely határidő a 3 évet meghaladja.
    a(z) 132. §-hoz
    A díjak felszámításának eseteit példálózóan meghatározza a Vámkódex 52. cikke, e szakasz pedig rögzíti a díjak megállapításának módját, illetve a díjak megfizetésére kötelezett személyét.
    a(z) 133. §-hoz
    Meghatározásra kerül a költséget előlegező személye, mely szerint kérelemre indult eljárásban az előlegezés a kérelmezőt, míg hivatalból indult eljárásban a vámhatóságot terheli.
    Igazgatási szolgáltatási díj megfizetése esetén nem merülhet fel a költségek előlegezése az ügyfél által.
    Meghatározásra kerül továbbá, hogy a költségeket elsősorban az viseli, akinél azok felmerülnek. Amennyiben a költségviselő nem állapítható meg, akkor a költségviselés a vámhatóságot terheli. Lefektetésre kerül továbbá, hogy ki viseli a költségeket jogvitás esetekben, vagy amikor a kérelemnek a vámhatóság csak részben ad helyt. Amennyiben a költségviselésre több személy kötelezett, akkor a megfizetésért ők egyetemlegesen felelősek.
    A költségekről a vámhatóság az adott vámigazgatási eljárásban hozott döntésében rendelkezik, a költségek összegét megfelelően alá kell támasztania.
    a(z) 134. §-hoz
    A nemzeti jogszabály tartalmazza a technikai részletszabályokat a megfizetés határidejének rögzítésével. A havi összevont díjfizetés lehetőségét a rendszeres házi szemléhez szükséges igazítani. A díjak meg nem fizetése estén kamatfizetési kötelezettség keletkezik és a vámhatóság a díjakat végrehajtási eljárás útján is beszedheti. Meghatározásra kerül, hogy mely esetben kell vizsgálati díjat fizetni. Kiemelendő, hogy a vizsgálati díj nem határozattal kerül megállapításra az egyéb díjaktól eltérően, hanem számla kiállítására kerül sor. A vizsgálati díj részletszabályait miniszteri rendelet tartalmazza.
    a(z) 135. §-hoz
    A vámhatósági szolgáltatásokért járó ellenértékek sorában első a raktárdíj, amelyet a vámhatóság által üzemeltetett raktárakban való megőrzés költségeinek megtérítését szolgálja. A szolgáltatás nyújtása kapcsán, a vámhivatal hivatalos helyiségétől eltérő helyen végzett szemlével összefüggésben hangsúlyozandó, hogy ha a hatóság saját döntése, hogy a gazdálkodó telephelyén vagy pl. egy vasútállomáson tart áruvizsgálatot, úgy az nem minősül a Vámkódex 52. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti kérésnek, ezért szemledíj felszámításának helye nincs. Szemledíj szedésének akkor van helye, ha a hatóság berendeli az árut áruvizsgálat megtartása érdekében a hivatalos helyiségébe és a nyilatkozattevő kéri, hogy pl. az I. típusú vámudvar helyett a telephelyén, vagy az áru tárolási helyén végezze el vizsgálatát a vámhatóság. Előzőek alapján indokolt meghatározni, hogy kizárólag a szemledíj vonatkozásában mi minősül a vámhivatal hivatalos helyiségének és mi nem. Kiemelendő, hogy a szemledíj nem azonos a törvény 54. §-a szerinti szemléhez kapcsolódóan esetlegesen felmerülő költségekkel.
    a(z) 136. §-hoz
    A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése alapján a vámhatóságok díjat számíthatnak fel vagy megtéríttethetik a költségeket, amikor bizonyos szolgáltatásokat, különösen az alábbiakat nyújtják:
    a) elemzések vagy szakértői jelentések az árukról, valamint az árunak a kérelmezőhöz történő visszaküldéséhez szükséges postaköltség, különösen a 33. cikk alapján hozott határozatok vagy a 14. cikk (1) bekezdésének megfelelő információnyújtás tekintetében;
    c) az áruk vizsgálata vagy azokból történő mintavétel ellenőrzési célokra, vagy az áruk megsemmisítése, amikor a vámtisztviselők alkalmazásán kívüli költségek is keletkeznek;
    Fentiek alapján akár hatósági eljárásban, akár azon kívül történik az áruk vizsgálata, díj kiszabására van lehetőség a kérelemre indult eljárások esetén. Kérelemre indult eljárás lehet a kötelező érvényű felvilágosítás iránti kérelem benyújtása, vagy az ügyfél előzetes szakmai vélemény kérése. Meg kell jegyezni, hogy a kötelező érvényű felvilágosítás kiadása ingyenes, csak a vizsgálat során felmerülő költségek kapcsán van lehetőség díj megállapítására. A díj a kalkulált költségeket is figyelembe véve kerül előzetesen meghatározásra, illetve a NAV vezetője által közzétételre. A díj megállapítása nem határozattal, hanem számla kiállításával történik, és a kérelmező e számla alapján tesz eleget fizetési kötelezettségének. Hivatalból indult eljárások esetén (pl. vámeljárás során vagy áruátengedést követő ellenőrzéshez kapcsolódó mintavétel vagy szakértőként történő kirendelés esetén) díj felszámítása nem lehetséges.
    a(z) 137. §-hoz
    A Vámkódex 52. cikk (2) bekezdése alapján a vámhatóság megtéríttetheti a költségeit, amennyiben bizonyos szolgáltatásokat nyújtanak. A szolgáltatások nyújtása mellett azonban a vámigazgatási eljárások során más esetekben is merülhetnek fel költségek, melyek például egyes alapjogok gyakorlásához vagy kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódnak.
    a(z) 138. §-hoz
    A Vámkódex utalást tartalmaz az alkalmazandó árfolyamok közzétételére, ebből adódóan szükséges a közzététel módját meghatározni, az árfolyamokhoz kapcsolódó rögzítési és kiigazítási szabályokat is beleértve.
    a(z) 139. §-hoz
    A Vámkódex 55. cikkében nem szereplő határidőkre, időpontokra, időtartamokra vonatkozó rendelkezések meghatározása.
    a(z) 140. §-hoz
    A Vámkódex 56. cikk (1) bekezdése alapján az esedékes vám a Közös Vámtarifán alapul, amely magában foglalja azokat az autonóm intézkedéseket is, amelyek bizonyos árukra vonatkozó vámok csökkentéséről rendelkeznek (autonóm vámfelfüggesztések és vámkontingensek). A közös kereskedelempolitika végrehajtása érdekében a vámfelfüggesztések rendszere is uniós döntés alapján működik. Ezzel kapcsolatban az EU Bizottság tagállami feladatokat is előír. E feladatok teljesítése (a kedvezményre vonatkozó kérelmek összegyűjtése, ellenőrzése és továbbítása az Európai Bizottsághoz) és a magyar gazdálkodók érdekeinek érvényesítése szükségessé teszi a hazai egyeztető fórum működését, amelynek jogszabályi alapját teremti meg ez a rendelkezés.
    a(z) 141. §-hoz
    Az NGM rendeletben szereplő rendelkezéseket, miszerint a KSZF határozat, a regisztrált exportőrként történő nyilvántartásba vétel iránti, és az elfogadott exportőri jogállásra irányuló kérelem papír alapon is benyújtható - figyelemmel a Vámkódex 6. cikk (2) bekezdés a) pontjára - szükséges a törvényben meghatározni. Ugyanígy törvényi szinten kerül megjelenítésre az elfogadott exportőri engedély, valamint a könyvelés szerinti elkülönítésre vonatkozó engedély kiadásának feltételrendszere, valamint az engedély birtokosának kötelezettségeit érintő szabályrendszer. E két engedély tekintetében a szabályok azonos formában az NGM rendeletben kerültek megjelenítésre.
    a(z) 142. §-hoz
    A vámérték meghatározás egyik legspeciálisabb területe, amikor az ügyleti értékként a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferár kerül alkalmazásra, ennek feltételeit a törvény a korábbi miniszteri rendeleti szabályozásból törvényi szintre emeli.
    a(z) 143. §-hoz
    A Vámkódex 73. cikkének felhatalmazása alapján az FJA 71. cikke megteremti a lehetőséget arra, hogy a vámhatóságok vámérték vonatkozású összegek megállapítására a vámeljárást megelőzően, kérelemre előzetes engedélyt adjanak ki. Az engedélyezés feltételeit, illetve módját nemzeti jogszabály szintjén szükséges részletezni. Ezen kérdéskörbe tartozik a transzferár vámérték vonatkozású alkalmazásának engedélyezése is, amely a VA 134. cikkében megfogalmazott új rendelkezések okán kerül előtérbe. A transzferárazás elsősorban a multinacionális vállalatokat érinti, hiszen leggyakrabban ők állnak kapcsolt viszonyban harmadik országos vállalatokkal.
    a(z) 144. §-hoz
    A Vámkódex 84. cikkében található egyetemlegesség alapeljárásban alkalmazandó eljárási szabályait szükséges megállapítani az esetleges jogviták elkerülése érdekében. A rendelkezés célja, hogy amennyiben egy vámigazgatási eljárásban több adós van, akkor lehetővé váljon, hogy a vámhatósság mérlegelése alapján válassza ki azt a személyt, akivel a tartozást közli. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az Áfa tv. alapján (145. § (3) bekezdés) az általános forgalmi adó összegét közvetett képviselet esetén a közvetett vámjogi képviselő fizeti, és e törvény nem határoz meg egyetemlegességet.
    a(z) 145. §-hoz
    Mivel a vámmentességgel kapcsolatos uniós jogszabályok nem változnak a Vámkódex bevezetése kapcsán, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseinek átvételére került sor, terminológiai kiigazítással.
    Az uniós vámjog területén a vámmentességekről a 1186/2009/EK tanácsi rendelet tartalmaz szabályokat. Egyes - döntően jövedéki - termékek esetében fogalmazhatnak meg a tagállamok korlátozásokat, melyek nemzeti jogszabályban kerülnek előírásra.
    Az üzemanyag-turizmus alapját az adja, hogy a magáncélú gépjárművek üzemanyagtartályában behozott üzemanyag vámmentes és ezáltal adómentes is. A vámmentesség biztosítása azonban a saját jogszerű felhasználáshoz kötődik, így arról is rendelkezni szükséges, hogy a gépjárművek üzemanyag-tartályaiban behozott üzemanyag nem idegeníthető el a vámok- és az adók megfizetése nélkül.
    a(z) 146. §-hoz
    A vámösszegek és a vámigazgatási eljárásban kiszabott egyéb terhek biztosításáról alapvetően az uniós vámjog rendelkezik. Az árubehozatal vám- és adójogi sorsa azonban elválhat olyan esetekben, amikor a vámkezelés során az árut vámjogilag szabad forgalomba bocsátják, de az adójogi értelemben az import még nem realizálódik. A vámeljáráshoz kapcsolódó biztosíték nem feltétlenül jelenti az adóösszegek biztosítási kötelezettségét, az áfa biztosítás alóli mentesség, illetve kedvezmény szabályozása ugyanis nemzeti szinten törvényi szabályok kerültek kialakításra. A jogszabályi rendelkezések meghatározzák a feltételeket, illetve az egyes kapcsolódó fogalmakat a jelenlegi rendelkezések fenntartása mellett, a terminológia kiigazításával. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a jövedéki adóról szóló 2016. LXVIII. törvénybe beolvasztásra került az energiaadóról szóló törvény, melynek okán az energiaadó terminológia megszűnt, és az energiatermékek esetén is jövedéki adófizetési kötelezettség merül fel. A korábbi gyakorlatnak megfelelően az áfa biztosítása alóli mentesség, illetve az erre vonatkozó engedély kiterjedt az energiaadóra is. Szükséges tehát lehetővé tenni, hogy az érintett gazdálkodói kör továbbra is mentesülhessen a nemzeti adó biztosítása alól a (8) bekezdésben foglaltak alapján.
    a(z) 147. §-hoz
    A Vámkódex 89. cikk (2) bekezdés második albekezdése szerint az olyan biztosíték, amely a biztosítékot megkövetelő tagállamon kívül nem használható fel, kizárólag a szóban forgó tagállamban érvényes, és annak legalább a behozatali vagy a kiviteli vám összegét fedeznie kell. Nemzeti szinten meghatározásra kerül, hogy az ilyen biztosítéknak az egyéb terhek összegét is fedeznie kell, kivéve, ha rendelkezésre áll áfa biztosítása alóli mentességre vonatkozó engedély.
    a(z) 148. §-hoz
    Az uniós vámbiztosíték-rendelkezések között, a Vámkódex 87. cikk (7) bekezdésében szereplő biztosítékmentességi szabály magyarországi alkalmazásához meg kell határozni a közhatalmi tevékenység tartalmát, amelyhez az áfatörvény hasonló rendelkezése szolgáltatott mintát.
    a(z) 149. §-hoz
    Szükséges arról rendelkezni, hogy a kötelező biztosíték összegét hogyan kell meghatározni abban az esetben, ha annak pontos összege nem ismert. A Vámkódex 90. cikk (1) bekezdés második albekezésének értelmezésében a biztosítékösszeg megállapításakor a preferenciális vámtételt nem lehet figyelembe venni, és a dömpingellenes vámot is biztosítani kell.
    a(z) 150. §-hoz
    A vámbiztosíték nemzeti szinten elfogadott formái törvényi szinten kerülnek szabályozásra.
    a(z) 151. §-hoz
    Készpénzbiztosítéknak minősül a fedezetigazolás, valamint a készpénz letétbe helyezése. A készpénzbiztosíték kizárólag forintban nyújtható.
    a(z) 152. §-hoz
    A Vámkódex vámbiztosíték rendszere az Európai Unió tagállamainak közös garancia elemeit hordozza, megteremtve ez által egy közös szabályrendszert az elfogadható vámbiztosítékok vonatkozásában. Az elfogadható biztosítékok köre a Közösségi Vámkódexhez képest nem változott, azonban a kezességvállalást az Európai Uniós jogalkotói szándék és nyelvészi vizsgálat tükrében újra kellett értelmezni. Az uniós jogalkotói szándék alapján a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdés b) pontjában kötelezettségvállalás jelenik meg, amely az uniós rendelkezésekkel összhangban lehetővé teszi az adott tagállam belső ágazati jogszabályai alkalmazását, nevezetesen, hogy a Ptk. szerinti garanciavállalás és kezesi szerződés egyaránt alkalmazható legyen vámbiztosítékként. Szükséges arról is rendelkezni, hogy a vámbiztosítékra vonatkozó jogi előírások tekintetében az uniós vámjogszabályok közvetlen hatályos és alkalmazandó rendelkezéseit kell első körben alkalmazni és a Ptk. rendelkezései csak a nem szabályozott kérdésekben irányadóak. A készfizető kezesi szerződés aláírására vonatkozó szabályok tekintetében a Ptk. szabályaitól el kellett térni, mert a vámjogszabályok szerint ez esetben a kötelezettségvállalás érvényességéhez a kötelezettségvállaló aláírása is elégséges, és nem szükséges a kötelezett aláírása. A normaszöveg tartalmazza továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyek banktechnikai szempontból is szükségesek, illetve az átmeneti időszak szempontjából relevánsak.
    a(z) 153. §-hoz
    A Vámkódex 94. cikke értelmében a Vámkódex 92. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett kezesnek az Unió vámterületén letelepedett harmadik személynek kell lennie. A kezest a biztosítékot megkövetelő vámhatóságnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha a kezes a hatályos uniós rendelkezésekkel összhangban az Unióban engedélyezett hitelintézet, pénzintézet vagy biztosítótársaság. E szakasz meghatározza a kezes jóváhagyásának feltételeit azon esetekben, amikor e jóváhagyás az uniós vámjog értelmében szükséges.
    a(z) 154. §-hoz
    Meghatározásra kerül továbbá a kötelezettségvállalás alkalmazásának szabályrendszere, azon eset, amikor a kötelezettségvállalás elektronikus formában is adható, illetve megjelenítésre kerülnek az írásban nyújtott kötelezettségvállalás eljárási szabályai. Az elektronikus és írásbeli kötelezettségvállalás eljárási szabályai korábban az NGM rendeletben kerültek megjelenítésre azonos formában.
    a(z) 155. §-hoz
    A rendelkezés megkönnyíti továbbá a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény szerinti állami fenntartású muzeális intézmények általi kulturális javak, kiállítás céljából az Európai Unió vámterületére történő behozatalát és szállítását.
    a(z) 156. §-hoz
    Indokolt nemzeti szinten rendelkezni a kerekítés szabályairól. A kerekítési szabályoknak összhangban kell lenniük a Vámkódex 101. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
    a(z) 157. §-hoz
    A vámtartozás közlésének formájáról rendelkezik a törvény, egyrészt a nemzeti szinten alkalmazott Vámjegy törvényi szintű megjelenítésével, másrészt a vámkiszabó határozat, illetve az elektronikus vámeljárásokban használt elektronikus dokumentum garanciális szabályaival. Az FJA 88. cikk (2) bekezdésével összhangban, ha a vámtartozást eredetileg a behozatali vagy kiviteli vám olyan összegével közölték, amely kevesebb volt a fizetendő behozatali vagy kiviteli vám összegénél, a vámhatóság eltekint a vámtartozás közlésétől az összegek közötti különbségek tekintetében, ha az kevesebb, mint 10 EUR. Kimondásra kerül, hogy ilyen esetben a 10 EUR összeg alatti vámtartozás nem minősül vámhiánynak.
    a(z) 158. §-hoz
    A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése szerint a vámtartozás a keletkezésétől számított 3 év lejárta után a hatályos rendelkezésekben meghatározott feltételek mellett abban az esetben közölhető az adóssal, ha a vámtartozás olyan cselekmény eredménye, amely - elkövetése időpontjában - büntetőeljárást vonhatott maga után. A "nemzeti joggal összhangban" a közlésre nyitva álló időtartam meghosszabbodik, a Vámkódex 103. cikk (2) bekezdés alapján 5 és tíz év közötti időtartamot határozhat meg a tagállam, így erre tekintettel szükséges a hivatkozott cikk gyakorlatban történő alkalmazhatóságához szükséges nemzeti szabályozást létrehozni, és Magyarország tekintetében 10 évben meghatározni a Vámkódex 103. cikk (2) bekezdése alkalmazásakor nyitva álló időtartamot.
    a(z) 159. §-hoz
    A Vámkódex 103. cikk (2) bekezdésével összefüggésben az egyéb terhek, illetve a hitelkamat, továbbá a késedelmi kamat végrehajtása tekintetében szükséges annak meghatározása, hogy az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
    a(z) 160. §-hoz
    Az uniós vámjogszabályok rendelkezéseivel összefüggésben szükséges rendelkezni arról, hogy felettes szerv által elbírálandó jogorvoslati eljárás során, valamint bírósági felülvizsgálat esetén a könyvelésbe vett összegek mikor törölhetőek.
    a(z) 161. §-hoz
    Szükséges arról rendelkezni, hogy a vámhatóság által közölt fizetési kötelezettség mikor minősül megfizetettnek. A Vámkódex 112. cikke nem rendelkezik a fizetési halasztásról, mint fizetési könnyítésről, de a Vámkódex 108. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdése okán indokolt lehet a fizetés halasztására vonatkozó feltételek meghatározása a Vámkódex 108. cikkéhez kapcsolódóan. Ezen esetben a Vámkódex nem határoz meg biztosíték nyújtást vagy hitelkamat felszámítást, így erre utalás nem is jelenik meg a törvényben.
    a(z) 162. §-hoz
    Szükséges arról rendelkezni, hogy a vámhatóság által közölt fizetési kötelezettséget az adós milyen módon teljesítheti, illetve hogy mikor minősül megfizetettnek. Szükséges továbbá arról rendelkezni, hogy hogyan kell eljárni a befizetés azonosítása, illetve túlfizetés esetén, illetve hogy pontosan mely időpont az, amikor a fizetési kötelezettség teljesítettnek tekintendő.
    a(z) 163. §-hoz
    Az egyértelmű szabályozás érdekében szükséges rendelkezni arról, hogy a halasztott vámfizetés nemcsak a vámösszegek, hanem a vámmal együtt fizetendő egyéb terhekre is vonatkozik.
    a(z) 164. §-hoz
    A rendelkezés a halasztott vámfizetés határidejét rögzíti.
    a(z) 165. §-hoz
    A Vámkódex 112. cikke szerint a vámhatóság a halasztott fizetéstől eltérő fizetési könnyítést is adhat, feltéve, hogy az ügyfél a vámösszegekre és egyéb terhekre vámbiztosítékot nyújt. Az adózáshoz hasonlóan rendelkezik a törvény arról, hogy a vámhatóság - az uniós vámjoggal összhangban - milyen feltételek mellett engedélyezhet részletfizetést.
    Az uniós vámjogszabályok főszabály szerint fizetési könnyítés biztosítása esetén is előírják a vámbiztosíték nyújtását. A Vámkódex 112. cikk (3) bekezdése csak kivételes esetben engedi a vámbiztosíték megkövetelésétől való eltérést, így garanciális jelleggel kell meghatározni, hogy a fizetési könnyítés esetén mikor lehet eltekinteni a biztosíték nyújtásától, illetve a hitelkamat felszámításától. A hitelkamat felszámítása során szükséges meghatározni, hogy mi a kamatszámítás alapja.
    a(z) 166. §-hoz
    Szükséges a végrehajtásra vonatkozó szabályokról rendelkezni a Vámkódex 113. cikke szerint, ugyanis a vámhatóságoknak a tagállami jogszabályok alapján rendelkezésükre álló eszközzel biztosítaniuk kell a vámösszeg megfizetését.
    a(z) 167. §-hoz
    Indokolt a késedelmi kamat meghatározása kapcsán a kamatláb meghatározására vonatkozó nemzeti rendelkezések megfogalmazása.
    a(z) 168. §-hoz
    Indokolt törvényi szinten rendelkezni arról, hogy a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogorvoslati eljárás során történő kijavítása esetén, a szóban forgó összeget a vámhatóság milyen határidőn belül utalja vissza.
    a(z) 169. §-hoz
    Szükséges törvényi szinten rendelkezni a kiadni rendelt és a lefoglalt nem uniós áru vámjogi helyzetének rendezéséről, illetve az azok értékesítéséből származó összeg elszámolására vonatkozó szabályokról.
    a(z) 170. §-hoz
    Az Unió vámterületére belépő tengerjáró hajó vagy légi jármű üzemeltetőjének értesítenie kell az érkezésről az első beléptető vámhivatalt a szállítóeszköz érkezésekor. Kérdésként merülhet fel a "légi jármű üzemeltetőjének" meghatározása, hogy azonosítani lehessen, kit terhel az értesítési kötelezettség. A légi fuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről szóló 785/2004/EK rendelet értelmében a "légi jármű üzemben tartója" az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely számára anélkül, hogy légi fuvarozó lenne, valamely légi jármű használatra vagy üzemeltetésre folyamatosan ténylegesen rendelkezésre áll, vélelmezetten az a természetes vagy jogi személy az üzemben tartó, akinek, illetve amelynek a neve alatt a légi járművet lajstromba vették, kivéve, ha ez a személy bizonyítani tudja, hogy az üzemben tartó valamely más személy.
    A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a reptéri üzemeltető általi értesítés - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - továbbra is megküldésre kerüljön a vámhatóság részére, és ezzel átveheti a reptéri üzemeltető az értesítési kötelezettséget a légi járművek üzemeltetőitől.
    a(z) 171. §-hoz
    A Vtv.-ben használt "közvetlen vámfelügyelet" és "közvetett vámfelügyelet" definíciók az uniós jogi megalapozottság hiányában nem volt fenntarthatók nemzeti szinten. Ugyanakkor azon vámhatósági intézkedésre vonatkozóan, amikor a vámhatóság vámigazgatási eljárásban (azaz a büntető- és szabálysértési jogszabályok szerinti "lefoglalás" és "elkobzás" esetétől különbözve) közvetlen vámhatósági rendelkezés alá vonással intézkedik az áru helyzetéről átmenetileg (pl.: a polgári célú fegyverek átengedését megakadályozza mindaddig, amíg a fegyvertartási engedélyt be nem mutatják) szükséges nemzeti szinten szabályt alkotni, hogy a kifejezések ne keveredjenek, és az intézkedés tartalma, ügyféli garanciái és részletszabályai is biztosíthatóak legyenek.
    a(z) 172. §-hoz
    A Közösségi Vámkódexhez kapcsolódóan korábban, a Vtv.-ben meghatározott nemzeti rendelkezésekhez hasonlóan szükséges a tranzitterületen kiskereskedelmi vagy vendéglátó ipari tevékenységet folytatók kötelezettségeit részletezni. Az eddig alkalmazott szabályok megváltoztatását az uniós vámjogi környezet változása nem érinti.
    a(z) 173. §-hoz
    A Vámkódex 140. cikk kimondja, hogy áruknak az azokat fuvarozó szállítóeszközről való kirakása vagy átrakása kizárólag a vámhatóság engedélyével történhet, a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken. A hivatkozott rendelkezést hivatott a gyakorlatban biztosítani a repülőtereken az a nemzeti szabály, amely alapján mindaddig, amíg a vámhatóság a beérkező légi járművet és/vagy utasait - az erre irányuló döntése alapján - meg nem vizsgálta, a járműről árukat lerakodni, illetve utasokat leengedni csak a vámhatóság engedélyével vagy az élet- és vagyonbiztonságra figyelemmel lehet.
    a(z) 174. §-hoz
    A Vámkódex 148. cikk (2) bekezdése kötelezően előírja, hogy az átmeneti megőrzési létesítmény üzemeltetéséhez vámbiztosítékot kell nyújtani. Emellett ezen "tevékenységi" jellegű vámbiztosítékhoz garanciafigyelési szabályt is kell rendelni, hogy az átmeneti megőrzés az adott létesítményben csak akkor történhessen meg, ha a létesítmény garanciafedezete még megfelelő biztosíték lehet az adott betárolással érintett szállítmány közterhei tekintetében. A leltár-nyilvántartásnak és garancia-riportnak abban is lehet szerepe, hogy a létesítményt üzemeltető számára is lehetővé tegye a 90 napos kitárolási szabály alkalmazását, hogy a Vámkódex 197. cikke szerinti helytállási kötelezettségét a létesítményben hagyott nem uniós árukért meg tudja előzni.
    a(z) 175. §-hoz
    A Vámjegy alkalmazására a szóbeli árunyilatkozat alapján végzett vámkiszabások során kerül sor, amikor az utas a repülőtéren a piros folyosó igénybevétele során szóban jelzi, hogy vámköteles árut hozott és a vámkezelés során a fizetendő vámok és egyéb terhek kiszabásáról egyszerűsített formában intézkedik a vámhatóság. Ennek eljárási szabályai rendeleti szinten kerülnek szabályozásra.
    a(z) 176. §-hoz
    A vám-árunyilatkozat EV-től eltérő formában történő benyújtását a vámhatóság engedélyezheti, melyre a kérelemre indult eljárás szabályai vonatkoznak. A szabályok azonos formában az NGM rendeletben kerültek megjelenítésre.
    a(z) 177. §-hoz
    A Vámkódex 159. cikke rendelkezik az illetékes vámhivatalok kijelölésének kötelezettségéről, amelyet Magyarország tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetére vonatkozó külön jogszabály testesít meg.
    a(z) 178. §-hoz
    A Vámkódex 176. cikk c) pontja alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén kell, hogy meghatározza az eljárási szabályokat a vám-árunyilatkozatnak az áru átengedését követő módosítása a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdésével összhangban. Ezzel a Bizottság -egyelőre - nem élt, a végrehajtási aktusok a hivatkozott eljárási szabályokat nem tartalmazzák. Ugyanakkor a Bizottság a Vám Szakértői Csoport Behozatali és Kiviteli alakiságok Szekció 2016. november 30-i ülésén megerősítette, hogy a vám-árunyilatkozat módosítására kizárólag ügyféli kérelemre van lehetőség, a módosítás hivatalból nem végezhető el. A módosítási kérelemre pedig a Vámkódex 22. cikkének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. Ennek okán kerül nemzeti szinten kimondásra az, hogy milyen szabályok alkalmazandóak a Vámkódex 173. cikk (3) bekezdése szerinti kérelem esetén.
    a(z) 179. §-hoz
    A központi vámkezelés a Vámkódex egyik új egyszerűsítése, amely engedélyezett gazdálkodók számára azt teszi lehetővé, hogy a több tagállamra kiterjedő vámügyleteik során a székhelyük szerinti tagállam vámhatóságánál intézhessék a vámkezelések adminisztrációs kötelezettségeit és az áru behozatala szerinti tagállam vámhatóságai végezzék el a fizikai és biztonsági ellenőrzéseket. Tekintettel arra, hogy külső határaink okán a magyar vámhatóság mindkét szerepben eljárhat és a vámkiszabás helye nem feltétlenül lesz azonos az adókiszabás helyével, szükséges rendelkezni az adónyilatkozat benyújtásáról, a tagállami vámbevételek megosztásának és a központi vámkezelés végrehajtásának gyakorlati szabályairól, amikor az engedélyezésben Magyarország is érintett.
    a(z) 180. §-hoz
    Ha az önértékelés és a nyilatkozattevő nyilvántartásába való bejegyzés kombinációja esetén az áruk úgy kerülnek szabad forgalomba, hogy azokra nem nyújtják be, csak elérhetővé teszik a kiegészítő árunyilatkozatot benyújtása nélkül, az áfa önadózásra jogosult engedélyesektől eltérő ügyfelek tekintetében az áfa kiszabásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt az adónyilatkozat megkövetelése, az egységes engedélyek tekintetében meghatározott módon.
    a(z) 181. §-hoz
    Az eddigi gyakorlattal megegyezően az áru értékesítését a vámhatóság kereskedő közreműködésével, árverés útján vagy elektronikus árverés útján végezheti. Az elektronikus árverés útján történő értékesítést a vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával végzi.
    a(z) 182. §-hoz
    Az állam javára felajánlás tekintetében a felhagyott tulajdonjogú nem uniós áruk esetén alkalmazandó hirdetményi kézbesítés alkalmazásának előírása szükséges.
    a(z) 183. §-hoz
    Szükséges, hogy a tértiárura vonatkozó kérelmet papír alapon is be lehessen nyújtani és a vámhatóság azt papír alapon is kiadhassa. Ez indokolt az informatikai rendszer rendelkezésre állásáig, illetve a rendelkezésre állást követően bekövetkező üzemszünet esetére is.
    a(z) 184. §-hoz
    A Vámkódex megfogalmazásának rugalmasságára tekintettel ("minden szükséges intézkedés"), egyértelművé kell tenni, hogy pontosan milyen intézkedésekről van szó. A törvényben meghatározott intézkedések a törvény III. fejezetében és a 180. §-ában kerülnek lefektetésre.
    a(z) 185. §-hoz
    Ha az aktív feldolgozást követően az áruk vám-árunyilatkozat benyújtása nélkül kerülnek szabad forgalomba, az áfa önadózásra jogosult engedélyesektől eltérő ügyfelek tekintetében az áfa kiszabásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, ezért indokolt az adónyilatkozat megkövetelése, a központi vámkezelés és az önértékelés tekintetében meghatározott módon.
    a(z) 186-188. §-hoz
    A vámszabadterületek kijelölésére vonatkozóan eljárási szabályokat az uniós jog egyáltalán nem tartalmaz. Ugyanakkor ezen vámigazgatási ügyben a nemzetgazdasági érdekek vizsgálata kiemelt figyelmet kap, amelynek biztosítása a miniszteri szintű engedélyezési eljárással garantálható. A kérelem ennek megfelelően az érintett miniszter részére kerül benyújtásra, aki a vámhatóságot a szükséges információk beszerzése érdekében megkeresi. A kérelemre és az engedélyre a kérelemre indult eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.
    A vámszabadterület kijelölése iránti kérelem előkészítéséhez a komplex gazdasági környezet elemzése és szakmai bemutatása okán különleges vámjogi szakértelemre van szükség, amely alapján 2019. május 1-től, a vámtanácsadói nyilvántartás alkalmazásától kötelezően előírásra kerül a kérelem vámtanácsadók általi benyújtásának kötelezettsége a miniszteri eljárásban. A vámszabadterület üzemeltetésével összefüggő kötelezettségek teljesítése és ennek ellenőrzése a vámhatóság bevonását és előzetes véleményezését is szükségessé teszi, hogy a miniszteri kijelölés ne teoretikus, hanem a gyakorlati végrehajtás szükségleteit is figyelembe vevő konkrét döntés legyen.
    A vámszabadterületi kijelölést követően is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a kijelölt területen új építmények építésére, vagy a tevékenységi kör bővítésére vonatkoznak. Ez újabb kijelölési miniszteri eljárást már nem indukál, de a tevékenységet felügyelő vámhatóság vezetőjének engedélyét igényli.
    a(z) 189. §-hoz
    A hivatkozott rendelkezések kiegészítése - a Vámkódex 140. cikkhez hasonlóan - légi forgalom tekintetében szükséges azzal, hogy amíg a vámhatóság a beérkező légi járművet és/vagy utasait - az erre irányuló döntése alapján - meg nem vizsgálta, a járműről árukat lerakodni, illetve utasokat leengedni csak a vámhatóság engedélyével vagy az élet- és vagyonbiztonságra figyelemmel lehet.
    a(z) 190. §-hoz
    Nincs indoka annak, hogy ebben a speciális esetben a benyújtás módja korlátozva legyen.
    a(z) 191. §-hoz
    A Vámkódex 270. cikk (2) bekezdése alapján az újrakiviteli árunyilatkozatra a Vámkódex 158-195. cikket kell alkalmazni. Ennek a nemzeti szintű szabályok körében történő lekövetése a rendelkezés, az újrakiviteli árunyilatkozat tekintetében a hivatkozott szakaszok nemzeti törvényi rendelkezésekre hivatkozással.
    a(z) 192. §-hoz
    A jelenleg keleti irányból érkező vasúti szállítmányok esetén alkalmazott, vasúti fuvarozáshoz kötődő SZMGSZ fuvarlevél kizárólag a harmadik országból érkező szállítmányok érkeztetésekor fogadható el vám-árunyilatkozatként.
    a(z) 193-206. §-hoz
    A vámhatóság az agrártámogatások tekintetében is ellenőrző hatóságként jár el. Az ún. EMGA ellenőrzések szabályrendszere a vámellenőrzésekre vonatkozó szabályozástól eltérő, saját szabályrendszert alkot, amelynek eljárási szabályait ezen fejezet tartalmazza. Ugyanakkor azon kérdésekben, melyekben az említett §-ok nem rendelkeznek, a törvény hivatalból indult eljárásra vonatkozó szabályai alkalmazandóak.
    a(z) 207-211. §-hoz
    A vámigazgatási eljárásokban szereplő ügyfelek speciális körét jelentik a vámtanácsadók és a vámügynökök, amelyek a vámügyi képviseletre vonatkozó, és a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés szerinti felhatalmazással kialakított nemzeti szabályok 2019. május 1-től való alkalmazását követően kitüntetett szerepet töltenek be a hatósági eljárásokban. A vámjogi képviselet ezen szereplőkre való korlátozásával a szakértelem biztosítását tartalmazza a törvény.
    A nemzeti képviselet feltételeinek tagállami szabályozása korlátját a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdés első mondatában szereplő, "az uniós joggal összhangban" kitétel adja. Az uniós joggal való összhang a speciális és közvetlen hatállyal alkalmazandó tanácsi és parlamenti rendeletként megjelenő Vámkódex és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv együttes szabályozásából adódik, amelyek egymáshoz való viszonya tekintetében a két uniós joganyag rendelkezést nem tartalmaz. Egyfelől a Vámkódex 18. cikk (3) bekezdése megadja a tagállami feltétel beillesztésének a lehetőségét, másfelől ezen feltételek alóli kivételként csak a más tagállamokban letelepedett és engedélyezett gazdálkodói engedély kritériumainak megfelelő személyeket kezeli, kimondva, hogy esetükben csak az ennél kevésbé szigorúbb tagállami rendelkezéseket kell betartani. Másfelől a szolgáltatási irányelvből következik, hogy a valamely szolgáltatás nyújtáshoz előírt feltételeket teljesítő más tagállami gazdálkodók szolgáltatási jogosultságait is biztosítani kell, nem lehet őket a tagállami letelepedés hiányára hivatkozva negatívan diszkriminálni. Ezen két követelménynek megfelelve a vámtanácsadói és vámügynöki szolgáltatáshoz szükséges előírni tagállami feltételeket (iskolai végzettség, szakképzettség, pénzügyi megbízhatóság), és biztosítani, hogy a követelmények bármely másik tagállamban igazolt teljesítése esetén a külföldi tanúsítványok elfogadásával nyilvántartásba vehetők a magyarországi szolgáltatási szándékuk esetén.
    A vámtanácsadók szakmai köre újonnan kerül kialakításra az adótanácsadókra vonatkozó szabályok vámszakmai környezetbe illesztésével. Ezek a legmagasabb képzettségű vámszakemberek, akik felsőfokú iskolai képesítéssel vagy 10 éves szakmai gyakorlattal, az új Vámkódex és jogszabályi környezete tárgyköréből miniszteri rendeletben szabályozott hatósági jellegű képzésen vesznek részt és az AEO engedélyek kritériumrendszerének megfelelő szakismereti, biztonsági, pénzügyi és szakmai előéleti feltételeknek felelnek meg, a miniszter nyilvántartásában szerepelnek és igazolványt kapnak.
    Az uniós csatlakozás előtti időkből ismert vámügynökök szakmai köre is megmarad az alapvámkezelések elvégzésére vonatkozó eljárási jogosultsággal, de ezeket is a miniszter regisztrálja, s ehhez az új vámjogi környezethez igazodva a szakismereti és a pénzügyi feltétel az AEO-s gazdálkodókéval azonos. Esetükben - a vámtanácsadókkal ellentétben - a szakmai képzés sikeres teljesítése nem előfeltétel, a vámszakmai szakértelmet három éves szakmai gyakorlattal is igazolhatják.
    a(z) 212-213. §-hoz
    Felhatalmazó rendelkezések. A Kormány alapvetően szervezeti szabályok és egyes szervek kijelölésére vonatkozó felhatalmazást kap, a vámszakmai tevékenységet irányító adópolitikáért felelős miniszter a vámjogi szakmai részletszabályokat állapítja meg. E tekintetben a miniszter rendeletalkotási jogköre külön felhatalmazó rendelkezésből fakad az egy végrehajtási jellegű rendeletben szabályozott különböző témákra vonatkozóan, illetve a külön-külön tematikus miniszteri rendeletet jelentő témák (vámmentesség, vámjogi szakértői hatósági képzés és vizsga, vámtanácsadók nyilvántartásba vétele és kötelező továbbképzése) tekintetében. Speciális, más miniszterekkel egyetértésben megalkotandó miniszteri rendeletekre vonatkozó felhatalmazások biztosítják egyes vámjogi rendeletek - a postai és gyorspostai szolgáltatások, a katonai csapat- és árumozgásra vonatkozó vámeljárás - megalkotásának lehetőségét.
    a(z) 214. §-hoz
    Hatályba léptető rendelkezés. Speciális hatályba lépési szabályok vonatkoznak a nemzeti vámjogi képviseletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyek átmeneti idő biztosításával 2019. május 1-jével lépnek hatályba.
    a(z) 215. §-hoz
    A korábbi szabályozáshoz kötődő nemzeti vámtörvény helyébe lépő új szabályozás szükségessé teszi átmeneti rendelkezések beillesztését, elsősorban a jelenlegi engedélyek további szerepének megadása, másrészt a hatósági munka folytatólagosságának biztosítása érdekében.
    a(z) 216. §-hoz
    Jogharmonizációs záradék.
    a(z) 217. §-hoz
    Hatályon kívül helyező rendelkezés.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében