adozona.hu
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjava
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjava
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2002. évi LIII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A törvénymódosítás több törvény módosítását tartalmazza. Az egyes törvények módosítására egyrészt a még hátralévő jogharmonizációs feladatok teljesítése, másrészt a kormányzati munkamegosztás új rendjéből adódóan, a minisztériumi feladat-és hatáskörök változása, valamint a kormányprogramban szereplő egyes feladatok teljesítése miatt van szükség.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása a munkanélküliek álláskeresésének fokozottabb...
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A törvénymódosítás több törvény módosítását tartalmazza. Az egyes törvények módosítására egyrészt a még hátralévő jogharmonizációs feladatok teljesítése, másrészt a kormányzati munkamegosztás új rendjéből adódóan, a minisztériumi feladat-és hatáskörök változása, valamint a kormányprogramban szereplő egyes feladatok teljesítése miatt van szükség.I.
A foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, és ahhoz kapcsolódó törvények módosítása
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása a munkanélküliek álláskeresésének fokozottabb elősegítése érdekében továbbfejleszti a munkanélküli ellátás rendszerét és bővíti az aktív foglalkoztatási eszközök körét.A módosítás 2003. július 1-től új ellátást, az álláskeresést ösztönző juttatást vezet be azzal a céllal, hogy a munkanélküli járadékot kimerítő állástalanokat érdekeltté tegye az álláskeresésben, a munkaügyi központtal történő együttműködésben. Az új pénzbeli ellátási forma a munkanélküli járadék folyósítását követően újabb időszakra nyújt anyagi támogatást az öntevékeny állásfeltárási tevékenységhez, további intenzív kapcsolatot biztosít a foglalkoztatási szolgálattal.
A munkanélküli járadék alsó határának kétszeresére emelt összegű keresetpótló juttatás a nehezebb helyzetben lévő, intenzív képzést vállaló munkanélküliek részére ad esélyt arra, hogy a képzésben való részvétel jelentős támogatásával visszakerüljenek a munkaerőpiacra. A törvénymódosítás alapján támogatás nyújtható a Munkaerőpiaci Alapból az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz, a részmunkaidős foglalkoztatáshoz, valamint a távmunkához.
Az új ellátásra vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az aktív korú nem foglalkoztatottakat megillető rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezésekkel, ezért a törvényjavaslat tartalmazza a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítását is. Figyelemmel arra, hogy az álláskeresést ösztönző juttatás társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék köteles, szolgálati idő jogosultságot eredményez, továbbá az azt igénybevevő személy után a munkáltató egészségügyi hozzájárulást fizet, ezért a törvényjavaslat tartalmazza az ezeket a fizetési kötelezettségeket szabályozó társadalombiztosítási törvények, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását is.
Az új kormányzati munkamegosztás alapján a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került felnőttképzéssel kapcsolatos feladatok ellátásának fedezetét a Munkaerőpiaci Alap képzési és fejlesztési alaprészéből a foglalkoztatási alaprészbe átcsoportosított iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú kerete biztosítja. Ez a foglalkoztatási törvényen kívűl szükségessé tette a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásról szóló 2001. évi LI. törvény, valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítását is.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben bekerülnek a foglalkoztatási törvénybe a külföldiek magyarországi munkavállalásával, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat együttműködésével kapcsolatos szabályok.
II.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
A munkavédelemről szóló 1993. XCIII. törvény módosítását tartalmazó szabályok célja a törvény szabályozási tárgyát érintő európai közösségi jogi normákkal - így különösen az Európai Tanács 93/465/EGK határozatával - és a magyar jogi szabályozás jogharmonizációval összefüggő változásaival való összhang megteremtése.Az Európai Unió technikai jogi szabályai abból az elvből indulnak ki, hogy a gyártó felel az életet, az egészséget, a környezetet és a vagyonbiztonságot veszélyeztető termékek forgalomba hozatala esetén. A közösségi jogszabályok a termékekkel szemben követelményeket írnak elő, amelyeknek való megfelelés a forgalomba hozatal és használatba vétel feltétele. A követelmények teljesítése előírt értékelési eljárások alapján történhet.
Az európai műszaki szabályozás kezdeti szakaszában szektorális irányelveket alkottak, amelyek jellegüket tekintve kötelezően alkalmazott termék- szabványoknak feleltek meg. A konkrét műszaki követelményt megfogalmazó irányelveken túlmenően szükségessé vált más típusú technikai jogszabályok létrehozása. Ezek az ún. "új megközelítésű irányelvek" a termék használatával kapcsolatos kockázatok felmérésén alapuló általános és alapvető követelményeket fogalmazzák meg az élet, vagyonbiztonság, környezet, üzembiztonság védelme érdekében.
Az új és régi megközelítésű irányelvek összessége jelenti az Európai Unió technikai jogszabályainak teljességét. Az egységes tagországi érvényesülésükhöz azonban szükség volt az alkalmazás összehangolására, amelyet nem irányelvvel, hanem közvetlenül és kötelezően érvényesülő jogszabállyal a 93/465/EGK tanácsi határozattal vezettek be. A határozat a globális megközelítés elvét alkalmazza, amely szerint az irányelvek tartalmazzák azokat a megfelelőség-értékelési eljárásokat, amelyeken egy-egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy a Közösségen belül forgalmazhatók legyenek. A forgalomba hozatalhoz sokszor elegendő a gyártó megfelelőségi nyilatkozata az alapvető követelmények kielégítéséről, ugyanakkor a nagyfokú kockázatot, veszélyt hordozó termékek esetében független szervezet által lefolytatott típusvizsgálat vagy a gyártási eljárás teljes minőségügyi rendszerének tanúsítása szükséges.
Az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés tárgykörébe tartozó európai uniós irányelveknek megfelelően, a hazai jogi szabályozásban is biztosítani kell az irányelvi rendelkezéseknek a munkavédelem területén való teljes megfelelését is. Ezért módosítani szükséges a munkavédelemről szóló törvénynek az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzésre vonatkozó rendelkezéseit.
Ennek keretében a Javaslat meghatározza a munkaeszközök üzembe helyezésének, használatba vételének, illetve az egyéni védőeszközök forgalomba hozatalának általános és alapvető feltételeit, a munkavédelmi üzembe helyezés (veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetésének engedélyezése) új szabályait, továbbá a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat célját és néhány garanciális jellegű szempontját. A Javaslat emellett alanyi jogot biztosít a munkavállalók részére munkavédelmi képviselőik megválasztására és a jogharmonizációval összhangban kiegészíti, illetve módosítja a munkavédelmi törvény értelmező rendelkezéseit (áttelepítés, munkahely, munkáltató).
A jogharmonizációs célú megfelelésen túlmenően a Javaslat a hazai jogszabályok között fennálló néhány ellentmondást is felold, így például megteremti a teljes összhangot a szabálysértési törvény és a munkavédelemről szóló törvény között a felügyeletek által kiszabott bírságok tekintetében, továbbá munkabiztonsági szakértői engedélyezés vonatkozásában.
A Javaslatnak a teljes jogharmonizációt megvalósító rendelkezései - más jogszabályokkal összhangban - az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépése napján lépnek hatályba.
III.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosítása
A módosítás célja a Kormány második száz napos programjában szereplő, az apák számára, gyermekük születése esetére biztosítandó munkaidő-kedvezmény szabályainak törvénybe iktatása. A munkaidő-kedvezmény tartama az előterjesztés szerint öt munkanap, melyre az apát távolléti díj illeti meg. A kedvezmény költsége ugyanakkor nem a munkáltatót terheli, hanem annak összegét az állami költségvetés a foglalkoztatóknak megtéríti.A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) módosításával - egy terület kivételével - a gazdasági és a közszféra valamennyi alkalmazottjának biztosítható a munkaidő-kedvezmény. Tekintettel arra, hogy a hivatásos szolgálati viszonyra vonatkozó szabályozás nem rendeli el az Mt.</a> egyes szabályainak alkalmazását, a kedvezmény teljes körű biztosítása érdekében szükséges a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.), valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) módosítása.
Részletes indokolás
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása
Az 1-2. §-hoz
Az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés 39. cikkének (1)-(2) bekezdése szerint a Közösségen belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását. A munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint egyéb munka és foglalkoztatási feltételek tekintetében. A szerződés 40. cikke szerint a Tanács rendeletek és irányelvek formájában megállapítja azokat intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgását megvalósítsák, többek között a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok közötti szoros együttműködés biztosításával.A szerződés idézett rendelkezései az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően részéve válnak a magyar jogrendszernek. A foglalkoztatási törvény alapelveket megfogalmazó szabályai iránymutatásul szolgálnak a törvény szabályainak alkalmazásához. Ezért célszerű a törvény általános rendelkezéseinek kiegészítése olyan szabályokkal, amelyek tartalmilag megfelelnek a szerződés előzőekben idézett rendelkezéseinek. Ezért a módosítás szerint a törvény által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetően az EGT állampolgárát és hozzátartozóját, valamint a foglalkoztatási törvény szerint Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható személyeket a törvény és végrehajtási szabályai által szabályozott jogok és kötelezettségeket illetően a magyar állampolgárokkal azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. Tekintettel azonban arra, hogy a munkavállalók szabad mozgása tekintetében nem ismerjük valamennyi tagállam álláspontját, ezért a módosítás lehetőséget biztosít az eltérő jogi szabályozásra.
A Javaslat alapelvi szintű szabályként fogalmazza meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat együttműködési kötelezettségét az EGT tagállamainak foglalkoztatási szolgálataival, valamint az Európai Foglalkoztatási Bizottsággal.
A 3. §-hoz
A foglalkoztatási törvény magán-munkaközvetítéssel kapcsolatos rendelkezéseinek a módosítását a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILO) által elfogadott, a magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló 181. számú Egyezmény megerősítése indokolja. (Az Egyezményt az Országgyűlés 6/2002. (II. 7.) OGY határozatával ratifikálta.) Az Egyezmény értelmében a magán-munkaközvetítők a munkavállalók felé sem közvetlenül, sem közvetve nem számíthatnak fel semmilyen díjat vagy költséget, sem egészben, sem részlegesen. Az Egyezmény szerint az érintett munkavállalók érdekében a munkaadók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történő konzultációt követően kivételek állapíthatók meg egyes munkavállalói kategóriák vonatkozásában, valamint a magán-munkaközvetítők által nyújtott szolgáltatások meghatározott típusainak tekintetében. Mivel a foglalkoztatási törvény hatályos szabályai alapján a magán-munkaközvetítők vagyoni biztosíték letétele esetén a szolgáltatásért a munkát keresőktől díjat kérhetnek, ezért az Egyezménnyel való összhang megteremtése érdekében szükségessé vált a törvény erre vonatkozó szabályának módosítása.A 4. §-hoz
A törvénymódosítás biztosítja az EGT tagállamai állampolgárainak és családtagjainak engedélymentes magyarországi munkavállalását, de - tekintettel arra, hogy az EU tagállamainak a magyar munkavállalók munkavállalásával kapcsolatos álláspontja még nem ismeretes - biztosítja a lehetőségét annak, hogy a csatlakozási szerződés tartalmának megfelelően jogszabály ettől eltérő szabályokat is megállapíthat.Az 5. §-hoz
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás teszi szükségessé a foglalkoztatási törvény azon szabályainak módosítását, amelyek a Kormánynak a foglalkoztatás elősegítésével, a munkanélküliség megelőzésével, a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatait határozzák meg. A Kormány a hatályos szabályozással ellentétben a jövőben nem foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki, hanem az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodóan Nemzeti Foglalkoztatási Akció Tervet készít.A 6. §-hoz
A foglalkoztatást elősegítő támogatások között jelenleg is meghatározó szerepet tölt be a munkaerőpiaci képzések támogatása, a képzési költségek átvállalása, keresetpótló juttatás biztosítása.A keresetpótló juttatás mértéke jelenleg a munkanélküli járadék alsó határával megegyező összeg 2002-ben 18.090 Ft. A módosítás az arra rászorult munkanélküliek esetében megemeli a keresetpótló juttatás összegét annak érdekében, hogy a jogi szabályozás az anyagilag rászorult munkanélkülit kiemelten segítse a tanfolyamok elvégzésében. Ily módon az emelt keresetpótló juttatás összege azonos lesz a munkanélküli járadék felső határával (ami az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a kétszerese). Az így megszerzett képzettség az elhelyezkedésnek gyakran fontos előfeltétele. Ezzel a képzésben való részvétel is jobban ösztönözhető. Az emelt összegű keresetpótló juttatás feltétele, hogy a képzés időtartama elérje a legalább heti 25 órát, és a képzésben résztvevő személy jövedelemmel ne rendelkezzen, valamint háztartásában legalább három olyan személy legyen, akinek tartására köteles. A Javaslat szerint ebből a szempontból azokat a személyeket kell figyelembe venni, akikkel szemben a kötelezettség jogszabály, bírósági ítélet vagy szerződés alapján áll fenn és jövedelmük egyenként nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegének a hetven százalékát.
A 7. §-hoz
A törvénymódosítás a részmunkaidős, valamint a a foglalkoztató székhelyéhez, telephelyéhez nem kötődő számítástechnikai eszköz felhasználásával történő foglalkoztatás elterjedését és ezáltal a foglalkoztatottak számának növekedését azzal kívánja elősegíteni, hogy lehetőséget biztosít e foglalkoztatási formák Munkaerőpiaci Alapból történő támogatására. A támogatások részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.A 8-9. §-hoz
Az új foglalkoztatási formák támogatási lehetőségének bevezetése szükségessé teszi a törvény miniszteri szintű szabályozásra felhatalmazást adó rendelkezésének, valamint a támogatottal kötendő megállapodásra vonatkozó szabályának módosítását. A Javaslat a 45. életévüket betöltött, valamint a roma származású személyek munkaerőpiaci helyzetének javítása érdekében lehetőséget biztosít a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszternek arra, hogy a támogatások részletes feltételei tekintetében e személyek vonatkozásában a törvény szabályainál kedvezőbb szabályokat állapítson meg.A 10. §-hoz
A Javaslat kibővíti a munkanélküli ellátások körét az álláskeresést ösztönző juttatással. Ezért szükséges a törvény munkanélküli ellátásokat felsoroló rendelkezésének módosítása.A 11. §-hoz
A törvény szerint a munkanélküli járadékra való jogosultság egyik feltétele, hogy a munkanélküli a munkanélkülivé válását megelőző négy éven belül legalább kétszáz nap munkaviszonnyal rendelkezzen. A munkaviszony időtartamába néhány kivételtől (a gyermek gondozása, a saját részre magánerőből történő lakás építés, közeli hozzátartozó ápolása miatt igénybevett fizetés nélküli szabadság) eltekintve nem számít be a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó időtartama. Figyelemmel arra, hogy a Munka Törvénykönyvének módosultak a gyermek gondozása céljából igény bevehető fizetés nélküli szabadságra vonatkozó rendelkezései, ezért a két jogszabály közötti összhang megteremtése érdekében szükséges a törvénynek a jogosultsági időtartamba beszámítható fizetés nélküli szabadságokat szabályozó rendelkezésének módosítása.A 12-13. §-hoz
A foglalkoztatási törvény szerint ha a munkaügyi központ által támogatott képzést a munkanélküli járadék folyósítása alatt, annak kezdőidőpontjától számított 180. napon belül kezdi meg, és a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimeríti, részére a munkanélküli járadékot a képzés hátralévő időtartamra - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétől számított 365 napig - tovább kell folyósítani. A Javaslat egy magasabb összegű keresetpótló juttatás lehetőségét vezeti be arra rászorult személyek részére. A magasabb összegű keresetpótló juttatás folyósítása alatt a munkanélküli járadék folyósítása szünetel, ezért a Javaslat kizárja e támogatás megállapítása esetén a munkanélküli járadék folyósítási időtartamának meghosszabbítására vonatkozó szabály alkalmazását.A 14. §-hoz
A Javaslat összhangot teremt a törvénynek a munkanélküli járadékra, valamint a nyugdíj előtti munkanélküli segélyre való jogosultságot szabályozó rendelkezései között.A szabályozással egyértelművé válik, hogy ha a munkanélküli a nyugdíj előtti munkanélküli segély folyósítása alatt folytatott kereső tevékenységgel munkanélküli járadékra szerez jogosultságot, akkor a segély folyósítását szüneteltetni kell, és a munkanélküli járadékot kell folyósítani.A 15. §-hoz
Az álláskeresés, valamint a foglalkoztatási szolgálattal való kapcsolattartás elősegítését szolgálja az a módosítás, amely a munkaügyi központhoz történő oda-és visszautazással, valamint a munkahelykereséssel kapcsolatban felmerült helyközi utazás indokolt költségeinek megtérítésén túl az azonos célból történő helyi utazási költségek megtérítését is lehetővé teszi. Ezek a költségek a fővárosban, valamint a kiterjedtebb közlekedési hálózattal rendelkező településeken a tömegközlekedési eszközök rendszeresen emelkedő díjtételei miatt egyre nagyobb anyagi megterhelést jelentenek a munkanélküliek részére.A 16. §-hoz
A Javaslat új munkanélküli ellátásként vezeti be az álláskeresést ösztönző juttatást.A munkanélküli ellátórendszer kibővítése azt célozza, hogy a járadékot kimerítő állástalanokat érdekeltté tegyük az aktív álláskeresésben, a munkaügyi központtal történő kapcsolattartásban. A munkaügyi központ a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal és foglalkoztatási támogatásokkal ugyanis csak azokon tud segíteni, akik továbbra is a látókörében maradnak, akikről tudomása van.
Az álláskeresést ösztönző juttatás bevezetésével három fokozatú munkanélküli ellátási rendszer épül ki:
- munkanélküli járadék kötelező járulékfizetés alapján,
- álláskeresést ösztönző juttatás a járadékot kimerítő munkanélküliek részére,
- nyugdíj előtti munkanélküli segély az öregségi nyugdíjhoz közel állóknak.
A többi munkanélküli ellátásához hasonlóan a Javaslat szabályozza az álláskeresést ösztönző juttatásra való jogosultság feltételeit, folyósítási időtartamát, összegét, valamit a folyósítás megszüntetésének és szüneteltetésének eseteit.
A 17. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli ellátásban részesülő személy az általa folytatott kereső tevékenységet, valamint az őt foglalkoztató adatait köteles bejelenteni a munkaügyi központnak. Figyelemmel arra, hogy a foglalkoztatói körbe az egyéni vállalkozó is beletartozik, ezért a Javaslat a bejelentési kötelezettség tárgyát képező adatok körét kiegészítette a TAJ számmal.A 18. §-hoz
A hatályos szabályozás nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a munkaügyi központ igazgatója milyen esetekben dönthet a jogalap nélkül felvett, vagy visszakövetelt munkanélküli ellátás visszafizetésének részben vagy egészben történő elengedéséről. Ezért a Javaslat a törvény szövegét úgy pontosítja, hogy az igazgató döntési lehetősége az elengedésre irányuló kérelem esetén áll fenn.A 19. §-hoz
Az Európai Unióhoz való csatlakozás, a munkanélküli ellátó rendszer kibővülése, valamint az érdekegyeztetés működési feltételeinek javításához történő hozzájárulás lehetőségének megteremtése indokolja a törvény azon rendelkezéseinek módosítását, amelyek a Munkaerőpiaci Alap, valamint egyes alaprészeinek céljait határozzák meg. Ennek megfelelően a jövőben a Munkaerőpiaci Alap céljai között szerepel az Európai Foglalkoztatási Szolgálat működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozásához történő hozzájárulás. A szolidaritási alaprészből finanszírozható ellátások köre kibővül az álláskeresést ösztönző juttatással, a foglalkoztatási alaprész pénzeszközei felhasználhatók a társadalmi párbeszéd intézményei működéséhez és fejlesztéséhez történő hozzájárulásra. Ez utóbbi lehetőség megteremtésre a társadalmi párbeszéd intézményeinek az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó többletfeladatai ellátásának elősegítése érdekében van szükség.A 20-21. §-hoz
Az új kormányzati struktúrában az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel kapcsolatos feladatok ellátása az Oktatási Minisztériumtól a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került. E célok fedezetét a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül elkülönítetten kezelendő keret, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú keret biztosítja, melynek forrása a szakképzési hozzájárulás. Az elkülönített keret összege a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészéből az oktatási miniszter és a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttes döntésével kerül az Alap foglalkoztatási alaprészébe átcsoportosításra.Az elkülönített keret felhasználásáról, a keretből nyújtott támogatásokról - az Országos Felnőttképzési Tanács véleményének figyelembevételével - a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter dönt, e keretre a MAT foglalkoztatási alaprészt érintő jogosultságai nem terjednek ki. A törvénymódosítás meghatározza azokat a jogcímeket is, amelyekre a felnőttképzési célú keret felhasználható.
A kormányzati struktúra megváltozása tette szükségessé a törvény azon rendelkezésének módosítását, amely meghatározza Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználásáról gondoskodó szervek körét.
A 22-23. §-hoz
A hatályos törvényi szabályozás nem egyértelmű a Munkaerőpiaci Alapot megillető követelések behajtásával kapcsolatos eljárást illetően. A foglalkoztatási törvény értelmében jelenleg az ezer forintot meghaladó követelés esetében már foganatosítani kell a behajtást, amelynek költségei esetenként többszörösen meghaladják a követelés nagyságát. Ezzel szemben az államháztartási törvény (1992. évi XXXVIII. törvény) úgy rendelkezik, hogy az önkéntes teljesítésre történő felhíváson kívül a költségvetési törvényben megállapított értékhatárt el nem érő kis összegű követelést behajtásra előírni nem kell. A törvénymódosítás - az államháztartási törvénnyel összhangban - mentesít a kis összegű követelések behajtása alól, valamint lehetőséget ad a számviteli törvényben megállapított bejhajthatatlan követelések törlésére. A Javaslat a hatályos szabályozásnál részletesebben szabályozza, hogy az állami adóhatóság milyen eljárás eredményeként utalja át a befizetett munkaadói és munkavállalói járulékot a Munkaerőpiaci Alap javára.A 24. §-hoz
A törvénymódosítás hatálybalépésével a felnőttképzési célú pénzeszközök a fejlesztési és képzési alaprészből a foglalkoztatási alaprészbe kerülnek át. E pénzeszközök azonban az alaprészen belül elkülönített keretet képeznek. Ezért a Javaslat módosítja a törvénynek azt a szabályát, amely meghatározza, hogy a foglalkoztatási alaprész milyen keretekre osztható fel. A Javaslat meghatározza a felnőttképzési keret felhasználásának céljait, továbbá felhatalmazza a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés fejlesztése érdekében pályázat kiírására.A 25-26. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a munkaügyi központ igazgatóját, valamint a Foglalkoztatási Hivatal főigazgatóját a foglalkoztatáspolitkai és munkaügyi miniszter nevezi ki és menti fel. A törvénynek ez a szabálya nem áll összhangban a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseivel figyelemmel arra, hogy ebben az esetben ténylegesen nem közszolgálati jogviszony létesítéséről és megszüntetéséről, hanem a vezetői megbízásról és annak visszavonásáról van szó. Ezért a Javaslat pontosítja a törvénynek erre vonatkozó rendelkezését.Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos magyarországi feladatokat a Foglalkoztatási Hivatal fogja ellátni. Addig is szükséges megteremteni a jogi lehetőségét a kiépítéssel, fejlesztéssel kapcsolatos munkálatok elvégzésének. A Javaslat kibővíti a Foglalkoztatási Hivatal törvényben meghatározott feladatait az Európai Foglalkoztatási Szolgálattal kapcsolatos feladatokkal.
A 27. §-hoz
A törvény 55. §-ának (1) bekezdése meghatározza azokat az államigazgatási ügyeket, amelyekben a munkaügyi központ kirendeltsége a saját nevében hoz határozatot. A felsorolás nem tartalmazza a munkanélküliek nyilvántartásba vételével és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos államigazgatási ügyeket. Figyelemmel arra, hogy a munkanélküliek nyilvántartásba vételével, és a nyilvántartásból való törléssel kapcsolatos ügyekben is az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók, ezért a Javaslat a törvény által tartalmazott felsorolást kiegészíti.A 28. §-hoz
A Javaslat az adózási szabályokkal való összhang megteremtése érdekében a Munkaerőpiaci Alap javára fennnálló tartozások közül csak a jogszabályokban meghatározott kisösszegű követelés értékhatárát meghaladó tartozást tekinti köztartozásnak.A 29. §-hoz
A törvény adatvédelmi rendelkezései a munkáltató nyilvántartható adatai között nem tartalmazzák a TAJ számot. Figyelemmel arra, hogy az egyéni vállalkozó is lehet munkáltató, a Javaslat a nyilvántartható adatok körét ezzel az adattal kiegészíti.A 30-31. §-hoz
A Javaslat módosítja törvénynek azokat a szabályait, amelyek az általa használt fogalmak meghatározását tartalmazzák, valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert hatalmazzák fel a rendeleti szintű szabályozásra.A Javaslat - hatályos jogszabályokkal való összhang megteremtése érdekében - a törvény munkaviszonyra vonatkozó meghatározását kiegészíti a fegyveres erők és rendvédelmi szervek szerződéses állományú tagjainak szolgálati viszonyával, pontosítja a rendkívüli felmondással történő munkaviszony megszüntetés törvényi meghatározását, meghatározza a háztartás és a jövedelem fogalmát. Ez utóbbira az emelt összegű keresetpótló juttatás feltételeire vonatkozó szabályokkal való összhang miatt van szükség.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé teszi annak lehetővé tételét, hogy az EGT tagállamaiban történő munkahelykereséssel kapcsolatos költségtérítés feltételeinek és odaítélésének szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter rendeletben határozza meg.
A törvényben használt fogalmak sok esetben nem egyeznek meg az Európai Unióban használt fogalmakkal. A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok magyarországi alkalmazásának elősegítése érdekében a Javaslat előírja, hogy a törvény által használt ellátás -fogalmak, valamint munkaviszony fogalom tekintetében az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az EGT tagállamaiban hatályos jogszabályok szerinti megfelelő ellátásokat és jogviszonyokat is érteni kell.
A törvény nem határozza meg az EGT állampolgár, valamint az EGT állampolgár hozzátartozója fogalmát. A Javaslat kiegészíti a törvény szabályait e fogalmakkal.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítása
A 32-35. §-hoz
A Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprészéből a felnőttképzési célú pénzeszközök átkerülnek a Munkaerőpiaci Alap foglakoztatási alaprészébe, mert a felnőttképzéssel kapcsolatos kormányzati feladatokat az új kormány megalakulásától kezdődően a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter látja el. Ez szükségessé teszi a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásról szóló 2001. évi LI. törvény, (a továbbiakban: Szht.) valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítását.A módosítással a szakképzési hozzájárulás célja kiegészül a felnőttképzésnek a foglalkoztatási törvény szerinti támogatásával, viszont a fejlesztési és képzési alaprész pénzeszközei nem használhatók fel a felnőttképzés, valamint a Nemzeti Felnőttképzési Intézet támogatására. A fejlesztési és képzési alaprészből a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célra elkülönített keretébe történő pénzátcsoportosításról az oktatási valamint a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter együttesen dönt.
A felnőttképzési törvény kiegészül egy utaló rendelkezéssel, miszerint az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésnek a foglalkoztatási alaprész felnőttképzési célra elkülönített keretéből történő támogatását a foglakoztatási törvény szabályozza.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása
A 36. §-hoz
A munkaeszközt üzembe helyezni, illetve használatba venni csak abban az esetben szabad, ha az az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit kielégíti és ezt a gyártó (importáló, üzemeltető) tanúsítja. Egyéni védőeszközt csak minősítő bizonyítvánnyal lehet forgalomba hozni.A minőségtanúsítás keretében a munkaeszközök jogszabályban meghatározott körének ki kell elégíteni a munkavédelmi szempontú megfelelőség követelményeit. E megoldás biztosítja a munkaeszközök egészség és a biztonság szempontjából történő előzetes, erre felhatalmazott munkavédelmi minősítő intézmények általi vizsgálatát és tanúsítását.
Ez az eljárás azonban a hatályos jogi szabályozás szerint sem intézményi, sem gyakorlati oldalról nem egységes. Emellett a jogszabályi rendelkezések alkalmazását nehezíti a különböző időpontban kihirdetett jogszabályok közötti terminológiai és értelmezésbeli összhang, valamint az irányelvekben megfogalmazott új követelményeknek való megfelelés hiánya.
Mivel a felsorolt indokok alapján a munkavédelmi törvény vonatkozó rendelkezései és a végrehajtási szabályokban foglalt eljárási rend már nem felelnek meg sem hazai, sem az EU jogharmonizációs követelményeknek, így a Javaslatban megfogalmazott módosítás tovább már nem halasztható.
Az elmúlt évek jogharmonizációs folyamatának részeként a technikai irányelvekben megfogalmazott követelmények átvétele felgyorsult, ezért a Javaslat a munkavédelmi törvény 18. §-ának (3)-(4) és (6) bekezdéseit érintően - a 93/465/EGK határozattal összhangban - a megfelelőség értékelésének globális megközelítési elvét fogalmazza meg.
Az alapvető egészségvédelmi és biztonsági előírások megvalósulását a munkaeszközök körébe tartozó termékek esetében a már harmonizált hazai jogszabályok biztosítják. E körben kerültek elfogadásra - többek között - a gépekre, a villamos- és gázfogyasztó készülékekre, a melegvíz kazánokra, a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben alkalmazott berendezésekre, az orvosi műszerekre, továbbá a nyomástartó berendezésekre vonatkozó biztonsági követelményekről és azoknak való megfelelőség értékeléséről szóló jogszabályok.
A munkaeszközök túlnyomó többségét a gépek alkotják. A gép fogalmát és a vonatkozó alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeket a 21/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet fogalmazza meg, alkalmazási köréből azonban a gépek számos csoportja kerül ki, amelyekre más további előírások vonatkoznak.
Az IKIM rendelet a hatálya alá tartozó gépekre differenciált vizsgálati és dokumentálási eljárást határoz meg. A munkavédelemi törvény korábbi szabályozásához képest ugyanakkor ezek a vizsgálati követelmények mérséklődtek, illetőleg a gyártók e gépek esetében dönthetnek a típusvizsgálat elvégzésének szükségességéről.
A gyártó a gépről (függetlenül attól, hogy munkaeszköz vagy sem) minden esetben köteles (gyártói) megfelelőségi nyilatkozatot kiállítani, saját vagy független szerv által végzett vizsgálat alapján. A típusvizsgálat attól függően szükséges, hogy a gyártás során a gépre vonatkozóan rendelkezésre állnak-e a harmonizált szabványok és azokat teljes körűen alkalmazták-e. Abban az esetben, amikor nem áll rendelkezésre szabvány, illetőleg azt nem teljes körűen alkalmazták, akkor a típusvizsgálat elvégzése a gyártó számára kötelező és annak tényét (típusvizsgálati tanúsítvány meglétét) a gyártói nyilatkozaton fel kell tüntetni.
Az IKIM rendelet szabályozása értelmében tehát a gyártó lehetőséget kap arra, hogy a követelmények figyelembevétele mellett és a felelősségének csorbulása nélkül, dönthet a gép típusvizsgálatának elvégeztetéséről. E szabályozás ezzel lényeges szabadságot biztosít, melynek alapján a gyártó szakmai felkészültségén, és mérlegelésén múlik, hogy egy adott gép vizsgálatát független szervezet végzi-e el és ezáltal a biztonság megvalósulása magasabb szinten válik-e ellenőrzötté.
A tanúsító szerv adott esetben összehasonlító vizsgálatot végez, és amennyiben ennek eredményeképpen megállapítja, hogy az adott gép azonos a típusvizsgálat során alkalmazott géppel, úgy kiállítja a megfelelőségi tanúsítványt.
A megfelelőségi tanúsítvány kiadása annak igazolására szolgál, hogy az adott gép megfelel a típusvizsgálati tanúsítvány szerinti típusnak.
Amennyiben a gép rendelkezik típusvizsgálati tanúsítvánnyal, illetve a megfelelőségi tanúsítvánnyal, úgy e tényt a (gyártói) megfelelőségi nyilatkozatban rögzítik, amely nyilatkozat megléte az üzembe helyezés feltétele.
Az előző folyamat szemléletesen mutatja a megfelelőségi tanúsítvány szerepének és a gyártó döntését befolyásoló körülmények változását.
A munkavédelmi törvény 18. §-ának (4) bekezdésének módosítása valójában nem jelent új szabályozást az egyéni védőeszközök vonatkozásában. Az önálló bekezdésben történő megjelenítés egyedüli oka ugyanis, hogy az egyéni védőeszközökre vonatkozó előírások - sajátosságaikra tekintettel - az egyéb munkaeszközöktől szabályozási szinten is elkülönüljenek.
A 37. §-hoz
A veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzembe helyezésének, üzemeltetésének szakszerű elvégezése érdekében a munkáltatónak munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot kell végeztetnie megfelelően felkészült munkabiztonsági szakemberrel. E szabályozással biztosítható, hogy a munkavállalók egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzésére vonatkozó személyi, tárgyi, munkaszervezési, munkakörnyezeti követelmények és feltételek megvalósuljanak.A vizsgálat végeredményeként - ha a munkavédelmi követelmények kielégítésre kerültek - a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését az üzemeltető munkáltató írásban rendeli el.
Az elrendelés alapját képező dokumentumok tartalmazzák azoknak az előzetes vizsgálati eljárásoknak az eredményeit, amelyet szemrevételezéssel, működtetéssel, vagy műszeres méréssel állapítottak meg és amelyek bizonyítják az előírtak szerinti munkakörülmények meglétét.
Az utóbbi évek ellenőrzési tapasztalatai azt mutatják, hogy az előzetes vizsgálatok nem egységes szemlélet és szakmai tartalom mellett történtek és számos esetben hiányosak volt. Ezért a Javaslat a korábbiakhoz képest lényegesen több támpontot ad az előzetes vizsgálat szakszerűbb és teljesebb körű elvégzéséhez azáltal, hogy meghatározza annak célját és főbb szempontjait. E körben a Javaslat kiemeli a létesítést végző személyek (tervezők, kivitelezők) által tett nyilatkozatok, a munkavédelmi követelmények kielégítésére vonatkozó mérési eredmények (pl. érintésvédelem, zaj, rezgés), tanúsítások (megfelelőségi nyilatkozat, megfelelőségi tanúsítvány), a szükséges hatósági engedélyek, továbbá az üzemeltetésre vonatkozó utasítások meglétéről való meggyőződés szükségességét és ellenőrzését.
A Javaslat teljeskörűen felsorolja, hogy az üzemeltető munkáltató milyen dokumentumokkal rendelkezzen a munkaeszközök munkavédelmi üzembe helyezésekor (pl. minőségtanúsítás, megfelelőségi nyilatkozat, megfelelőségi tanúsítvány).
Hatósági felügyelet alá tartozó létesítmény, munkahely, munkaeszköz esetében az üzembe helyezés feltétele a hatósági engedély megléte. Ez a szabályozás lényegét tekintve nem változott.
A Javaslat a veszélyes munkaeszköz fogalmát a munkavédelmi törvény 87. §-ának 11. pontjára, illetve a törvény végrehajtásáról rendelkező 5/1993. (XII. 26.) MüM rendeletre történő utalással állapítja meg. A veszélyes munkaeszközök esetében a munkavédelmi üzembe helyezés feltétele minőségtanúsítás, illetve megfelelőségi nyilatkozat megléte, a Javaslat 21. §-ának (6) bekezdésének hatálya alá tartozó veszélyes munkaeszközök esetében pedig további feltétel, hogy a munkaeszközt akkreditált intézmény vizsgálja és megfelelőségét vizsgálati jegyzőkönyvvel igazolja.
A 38. §-hoz
A Javaslat szerint a biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát és a veszélyes munkaeszközt (utóbbi esetben függetlenül attól, hogy a törvény 21. §-ának (2) vagy (6) bekezdésének hatálya alá tartozik), továbbá azt az egyéb munkaeszközt, amelynek felülvizsgálatát jogszabály, szabvány vagy az üzemeltetési dokumentáció előírja.A fenti szabályozással összefüggésben fontos kiemelni, hogy a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján ugyan a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, azonban (2) bekezdés értelmében a műszaki tárgyú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az abban való követelmények teljesítésével az adott jogszabály követelményei is teljesülnek. Ha a munkáltató a szabványt önkéntesen alkalmazza, akkor annak valamennyi előírását be kell tartania, így abban az esetben, ha a szabvány időszakos biztonsági felülvizsgálatot ír elő, akkor a veszélyes munkaeszközként való besorolástól függetlenül a vizsgálatot le kell folytatni.
A 39. §-hoz
A Javaslat a munkavédelmi törvény 21. §-át érintő módosítása következtében a számozás változását átvezeti a törvény 58. § (1) bekezdésének szövegében.A 40. §-hoz
Az Európai Unió irányelvei értelmében biztosítani kell, hogy a munkavállalók létszámtól függetlenül munkavédelmi képviselőt választhassanak. Mivel a hatályos törvény e lehetőséget létszámhoz köti, a Javaslatban megfogalmazott rendelkezés e jogharmonizációs követelmény teljesítését szolgálja.A 41. §-hoz
A munkavédelmi törvény hatályos szabályozása a felügyeletek által kiszabott pénzbírság tekintetében nincs összhangban a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény és végrehajtási szabályai rendelkezéseivel, hiszen a jelenlegi normaszöveg szerint a felügyeletek által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegés miatt bármely jogcímen kiszabott pénzbírságra értelmezhető.A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a felügyeletek által szabálysértési eljárásban kiszabott pénzbírságra a munkavédelmi törvény felhatalmazása alapján kiadandó rendelet nem állapíthat meg előírásokat, a szabálysértési eljárásban befolyt összeget eltérő módon használják fel a belügyi igazgatásban. Szükségessé vált ezért a Javaslat szerinti módosítás, amely a felhasználást az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények teljesítését elmulasztó és ezzel a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben alkalmazandó munkavédelmi bírságra korlátozza.
A 42. §-hoz
A munkavédelmi törvény 83. §-a alapján az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elsőfokú hatósági jogkörében a munkaügyi miniszter rendelete szerint engedélyezi a munkabiztonsági szakértők működését, és az engedélyezésekről nyilvántartást vezet. A törvény hatályba lépése óta eltelt időszakban kihirdetésre került a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LXVIII. törvény, amely a munkabiztonsági szakértői tevékenységet is kötelező kamarai tagsághoz kötötte és ezzel együtt az engedélyezési eljárást a Magyar Mérnöki Kamara (MMK), mint köztestület hatáskörébe helyezte.Munkabiztonsági szakértő azonban nem csak kamarai tagságra jogosult mérnök lehet, hanem pl. jogász, orvos is, aki ugyan nem lehet tagja a mérnöki kamarának, de felsőfokú munkabiztonsági képesítése alapján jogosult munkabiztonsági szakértői tevékenységre.
A Javaslat ezért pontosítani kívánja - a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően - a munkavédelmi szakértők működése engedélyezésének és nyilvántartásba vételének szabályait, elválasztva az OMMF engedélyezési feladatától és hatáskörétől az MMK engedélyezési feladatát és hatáskörét. A Javaslat az MMK engedélyezési jogára tekintettel fogalmazza meg, hogy az OMMF munkabiztonsági szakértőkre vonatkozó hatásköre milyen esetekben érvényesül.
A 43. §-hoz
A munkavédelmi törvény 2001. évi módosítása kiegészítette a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek felsőfokú hatósági jogkörét, így a rendelkezés számozása megváltozott. Ez a módosítás azonban nem került átvezetésre a 84. § (3) bekezdésében, amelyet a Javaslat pótol.A 44. §-hoz
A Javaslat a jogharmonizációs célú felülvizsgálattal összefüggésben a törvény értelmező rendelkezéseit pontosítja, illetve egészíti ki.Az áttelepítés fogalmának veszélyes munkaeszköz esetében történő meghatározása a munkavédelmi üzembe helyezés szükségességének és követelményeinek egyértelmű megállapíthatósága érdekében vált szükségessé. Hangsúlyos része, hogy csak lényeges változás esetén kell az üzembe helyezési eljárást lefolytatni és e változás szempontjait a korábban vizsgált üzembehelyezési, üzemeltetési körülmények tekintetében kell megvizsgálni. Ez a megközelítés összhangban áll az üzembe helyezés feltételét jelentő munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálattal, illetőleg ezzel összefüggésben a munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személy alkalmazásával, adott esetben kizárólag annak megállapítására, hogy történt-e áttelepítés.
A Javaslat kiterjeszti a munkahely fogalmát a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó munkavégzési helyére a törvénynek a munkavégzés hatókörében tartózkodókra vonatkozó rendelkezései tekintetében. Ezzel a Javaslat jogi lehetőséget teremt - a munkavégzés hatókörében tartózkodók esetében is - az egyéni vállalkozók ellenőrzésére, a reájuk háruló munkavédelmi kötelezettségek, terhek megtartása területén.
A Munka Törvénykönyve (Mt.) 2001. évi jogharmonizációs célú módosítása érintette az Mt.</a> alanyi körét és a munkáltató fogalmát kiterjesztette a munkavállalót kölcsönvevőként, kirendeléssel foglalkoztatóra is. Az Mt.</a> - munkáltatóra vonatkozó - új szabályai így jelenleg nincsenek teljes összhangban a munkavédelmi törvénynek a munkáltató fogalmára vonatkozó hatályos szabályaival, a Javaslat ezt a kollíziót oldja fel.
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
A 45. §-hoz
Ha a munkanélküli egyaránt jogosult álláskeresést ösztönző juttatásra, valamint rendszeres szociális segélyre választásától függ, hogy melyik ellátást veszi igénybe. E választási jogosultság biztosítása érdekében szükséges a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény megfelelő szabályainak módosítása.A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, a társadalombiztosítási ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LVXXX. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása
A 46-49. §-hoz
Az álláskeresést ösztönző juttatás folyósításának ideje az öregségi nyugdíj megállapításánál szolgálati időnek minősül, ennek érdekében a kifizetett ellátás után a munkaügyi központ társadalombiztosítási járulékot, az ellátásban részesülő nyugdíjbiztosítási járulékot fizet. Az álláskeresést ösztönző juttatás összegét - a munkanélküli járadékkal és a nyugdíj előtti munkanélküli segéllyel megegyezően - a nyugdíjalap kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni Az álláskeresést ösztönző juttatásban részesülő személy után egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az álláskeresést ösztönző juttatás a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából bérnek számít.A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint ahhoz kapcsolódóan egyes más törvények módosítása
Az 50. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy távolléti díjjal fizetett, öt munkanap munkaidő-kedvezmény illeti meg az apát, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő időpontban köteles a munkáltató kiadni. A kedvezmény abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.A jogosulti kör pontos meghatározása érdekében szükséges az apa fogalmának a munkaidő-kedvezmény tekintetében történő definiálása. Ennek értelmében apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vérszerinti, vagy örökbefogadó apát kell érteni. Örökbefogadás esetén a munkaidő-kedvezmény az örökbefogadó apát - az általános szabályok szerint - az örökbefogadott gyermek születését követő két hónapon belül illeti meg.
Az Mt-ben foglalt jogalkotási felhatalmazással a Kormánynak rendeletben kell szabályoznia azt, hogy a munkáltatóknak az állami költségvetés mely eljárás alapján téríti meg a kedvezmény tartamára kifizetett távolléti díjat. Ennek érdekében a Javaslat tartalmazza a felhatalmazó rendelkezést.
Az 51-52. §-hoz
Az 1. §-ban foglalt tartalommal a Hszt. és a Hjt. módosításáról is rendelkezik a Javaslat. Tekintettel arra, hogy e két törvényhez nem kapcsolódik az Mt.</a> mögöttes joganyagként, a vonatkozó szabályokat a Hszt-ben, Hjt-ben külön szükséges megjeleníteni.Az 53-54. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseinek túlnyomó többsége 2003. január 1-jén lép hatályba. A foglalkoztatási törvényt módosító szabályok közül az álláskeresését ösztönző juttatásra vonatkozó rendelkezések 2003. július 1-jén, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs szabályok a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépnek hatályba.A Javaslat a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásához igazítja - a jogharmonizációs kötelezettség teljesítése okán - a munkavédelmi törvénynek az egyéni védőeszközökre, valamint az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális követelményekre vonatkozó rendelkezésének módosítását, illetve hatályon kívül helyezését, tekintve, hogy e rendeletek a csatlakozáskor lépnek hatályba.
A Javaslatnak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt, valamint az ahhoz kapcsolódó törvényeket módosító rendelkezése a kihirdetést követő 5. napon belül lép hatályba, rendelkezéseit a 2002. december 1-jén, vagy az azt követően született gyermekek esetében kell alkalmazni.