A tőkepiacról szóló T/5127. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 2001. évi CXX. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A tőkepiac szabályozása az elmúlt évtized során alakult ki. Az első törvényi szintű szabályozás 1990-ben jelent meg, ennek eredményeképpen létrejött a Budapesti Értéktőzsde, megkezdték működésüket a brókercégek. 1996-ban a törvény újrakodifikálására került sor. A hatályos értékpapír törvény (1996. évi CXI. törvény) szabályozza az értékpapírok forgalomba hozatalát, a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház működését. A szabályozás nagymértékben figyelembe vettei a...

A tőkepiacról szóló T/5127. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A tőkepiac szabályozása az elmúlt évtized során alakult ki. Az első törvényi szintű szabályozás 1990-ben jelent meg, ennek eredményeképpen létrejött a Budapesti Értéktőzsde, megkezdték működésüket a brókercégek. 1996-ban a törvény újrakodifikálására került sor. A hatályos értékpapír törvény (1996. évi CXI. törvény) szabályozza az értékpapírok forgalomba hozatalát, a befektetési szolgáltatók működését, az értéktőzsde és az elszámolóház működését. A szabályozás nagymértékben figyelembe vettei az Európai Unió irányelveit. A törvény többször módosult az elmúlt több mint négy év során: 1998-tól kezdve a külföldi befektetési szolgáltatók fióknyitását tettük lehetővé, 2000-ben alakítottuk ki a piaci kockázatok kezelésére vonatkozó keretszabályokat, majd a közelmúltban változtak a nyilvános részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályai.
1991-ben fogadta el a Parlament a befektetési alapokról szóló törvényt, 1994-ben pedig az árutőzsde törvényt. Mindkét törvény a tőkepiac egyes részterületeit szabályozza. Ezen törvények - különösen a befektetési alapokról szóló törvény - mára már meghaladottakká váltak, az elfogadásukkor létező piacok realitásaiból kiindulva mára inkább akadályozzák a piac fejlődését.
Jelen előterjesztés egy új, egységes tőkepiaci törvény megalkotására tesz javaslatot. Az új törvény magába foglalja az értékpapírok forgalomba hozatalának, a befektetési szolgáltatások és befektetési szolgáltatók, az árutőzsdei szolgáltatók, a befektetés-kezelési tevékenységet végzők, a befektetési alapok, a tőzsde, valamint az elszámoló-ház működésének és felügyeletének szabályozását. Az új szabályozás kialakítását több szempont tette szükségessé:
Az elmúlt tíz év során a magyar tőkepiac lényeges fejlődésen ment keresztül. Az 1998-as orosz gazdasági válság okozta piaci problémák jelentkezésével az évtized első felére jellemző töretlen, lendületes növekedést több visszaesés, majd 2000. elejétől jelentős csökkenés és stagnálás követte. A piaci problémák jelentkezésével felszínre kerültek a szabályozásban és a felügyeleti munka terén meglévő hiányosságok is. A mintegy tucatnyi brókercég csődje komoly veszteségeket okozott a befektetőknek. A jelenleg végbemenő koncentrációs folyamat kiemelt figyelmet igényel annak érdekében, hogy a piaci megrázkódtatások, a befektetők veszteségei elkerülhetők legyenek.
A különböző időpontokban készült törvények különböző feltételek között kerültek megfogalmazásra, ezért közöttük óhatatlanul ellentmondások, következetlenségek vannak. Azáltal, hogy egy törvényben kerül szabályozásra a tőkepiac minden szegmense, megteremthető és folyamatosan fenntartható a szabályozás kiegyensúlyozottsága, összhangja.
Az utóbbi időben a tőkepiac a világ minden országában igen gyors fejlődésen megy keresztül. Jellemző az innováció nagy mértéke, valamint a piacok globalizálódása. A gyorsan változó feltételekhez való rugalmas piaci igazodás, a piaci lehetőségek kihasználásának lehetővé tétele megköveteli, hogy olyan keretszabályozást alakítsunk ki, amely elősegíti a piaci fejlődést.
Az Európai Unióval folytatott tárgyalások során vállalt kötelezettségünknek megfelelően a törvény teljes mértékben összhangban áll a hatályos közösségi szabályozással.
Jelentős változást eredményez a tőkepiac működésében a devizaliberalizáció megvalósulása. A hatályos szabályok egy része feleslegessé vált, ugyanakkor a liberalizált piacon biztosítani kell a hazai befektetők és a hazai piac egységének, biztonságos működésének védelmét. A devizaliberalizáció miatt előtérbe kerülő fedezeti ügyletek elterjedésének feltétele a likvid piac kialakulása. Ehhez szükség van egyes ügyletfajták (értékpapír-kölcsönzés, repo, short selling) esetében jelenleg fennálló jogi bizonytalanságokat megszűntető, megfelelő szabályozásra, valamint a pozíció-lezáró nettósítás intézményének megteremtésére.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvény a törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket fogalmaz meg. A törvény hatálya alá sorolja a sorozatban kibocsátott értékpapír Magyarországon, illetve magyar kibocsátó által külföldön történő forgalomba hozatalát, a vállalatfelvásárlás kapcsán a Magyarországon székhellyel rendelkező, nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzést.
A törvény hatálya kiterjed a Magyarországon, illetve az itt székhellyel rendelkező befektetési szolgáltató által külföldön alapított fióktelep által végzett befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási és árutőzsdei szolgáltatási tevékenységre, valamint a Magyarországon végzett, illetve a Magyarországon székhellyel rendelkező befektetési szolgáltató, illetve árutőzsdei szolgáltató által határon átnyúló szolgáltatás nyújtásra.
A törvény a törvény szabályozási körébe vonja a Magyarországon folytatott tőzsdei, elszámolóházi és központi értéktári tevékenységet, a Befektető-védelmi Alapot és az általa nyújtott biztosítást, a magyar hatóság felügyeleti tevékenysége és a kiszervezéssel kihelyezett ügyviteli tevékenységet folytató gazdasági társaságok felügyeletét is.
A 2. §-hoz
A törvény egyes értékpapírokat kivesz a törvény hatálya alól. Ezek azok az értékpapírok, amelyek sorozatban nem bocsáthatók ki vagy kibocsátásukról más törvény rendelkezik, illetve a törvény hatálya alá sorolása nem szükséges.
A 3. §-hoz
A Magyar Nemzeti Bank és az Államadósság Kezelő Központ Rt. különleges helyzete folytán a törvény megállapítja, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyeket nem kell alkalmazni rájuk. Ennek megfelelően befektetési vállalkozásban való tulajdonszerzés és befektetési szolgáltatás végzésének engedélyezése, felügyeleti intézkedések, befektetési vállalkozás saját tőke, szavatoló tőke- követelményei tekintetében az említett két szervezet különleges helyzetet élvez.
A 4. §-hoz
A törvény a törvény szövegében hivatkozott jogszabályokat mellékletben összefoglaltan és közkeletű rövidítéseikkel együtt jeleníti meg.
Az 5. §-hoz
E szakasz tartalmazza a fogalom-meghatározásokat, amelyek a törvényben szereplő intézmények tartalmának megállapításához adnak eligazítást.
A 6. §-hoz
A törvény szerint értékpapír nyomdai úton és dematerializált formában is előállítható, ugyanakkor - a pénzmosásra lehetőséget adó helyzetek visszaszorítása érdekében - nem enged választási lehetőséget ott, amikor kógensen előírja, hogy sorozatban csak névre szóló értékpapírt lehet kibocsátani, valamint, hogy a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír kizárólag névre szóló, dematerializált formában előállított értékpapír lehet.
A dematerializált értékpapír a későbbiek során fizikailag nem állítható elő. Fontos szabály, hogy a kibocsátó az azonos jogokat megtestesítő értékpapíroknak csak az azonos jelleggel való előállításáról rendelkezhet, azaz vagy nyomdai vagy dematerializált előállítás történik
A 7. §-hoz
A dematerializált értékpapír kibocsátója értékpapírnak nem minősülő okiratot állít ki, amely az értékpapírok valamennyi - e szakaszban felsorolt - kellékét tartalmazza, kivéve az értékpapír sorszámát és a tulajdonos nevét. A tulajdonos azonosítására szolgáló adatokat a dematerializált értékpapír nyilvántartására szolgáló számla tartalmazza.
A 8. §-hoz
A törvény e szakaszban állapítja meg a dematerializált értékpapírról kiállított okiratra vonatkozó, rábocsátás, jegyzési eljárás, allokáció, közvetlen értékesítés során alkalmazandó szabályokat.
A 9. §-hoz
A dematerializált értékpapírról kiállított okiratot a kibocsátó a központi értéktárban helyezi el és megbízza az értékpapír előállításával. Az értékpapír-tulajdonosnak az értékpapír kiadására vonatkozó követelési joga megnyíltával a kibocsátó értesíti a központi értéktárat a tulajdonos számlavezetőjének nevéről és a központi értékpapír-számlán jóváírandó értékpapír mennyiségéről. Az értékpapír-számlavezető a központi értéktár értesítése alapján az általa vezetett értékpapír- számlán - a tulajdonos értesítése mellett - jóváírja az értékpapírt. A központi értéktár felel azért, hogy a központi értékpapír-számlák összesített állománya megegyezzen a kibocsátott mennyiséggel.
A 10-12. §-hoz
Ha a kibocsátó olyan értékpapír dematerializált formájú megjelenítéséről dönt, amely korábban már kinyomtatásra került, akkor ezeket az értékpapírokat be kell vonni és helyettük a számlavezető központi értékpapír-számláján, majd onnan az értékpapír-tulajdonosok értékpapír-számláján ugyanolyan mennyiségben és értékben meg kell jeleníteni a dematerializált értékpapírt. Ha az értékpapír-tulajdonos nem jelenti be az értékpapír-számlavezetőjét, akkor olyannak kell tekinteni, mint aki a benyújtást elmulasztotta. Azon értékpapír-tulajdonosok, akik a kibocsátó által megjelölt határidőn belül nem adják át az értékpapírjaikat a kibocsátónak, tulajdonukat nem vesztik el, de értékpapírjaikat a kibocsátó érvénytelenné nyilvánítja és külön letéti számlán kezeli. A tulajdonos utóbb kérheti, hogy a dematerializált értékpapírt írják jóvá az értékpapír-száláján. Ha azonban a kibocsátó már értékesítette, akkor a csak a vételárat követelheti.
A 13. §-hoz
E szakasz tartalmazza azokat az eseteket, amelyeket a törvényalkotó zártkörű forgalomba hozatalnak minősít. Ilyen a kizárólag intézményi befektetőknek, részvényeseknek ingyen felajánlott értékpapírok, az értékpapír-csere meghatározott esete, befolyásszerzéssel, egyesüléssel kapcsolatosan ellenértékként felajánlott részvény, (volt) munkavállalóknak értékesített értékpapír.
A 14. §-hoz
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a törvény részletesebb szabályokat állapít meg, pl. információs összeállítás készítésének kötelezettsége, értékpapír szövegtervezetének benyújtása, eljárási díj befizetése, egyes kivételekkel befektetési szolgáltató igénybevétele.
A 15. §-hoz
A törvény e szakasza tartalmazza az információs összeállítással szemben felállított követelményeket.
A 16. §-hoz
Ebben a szakaszban kerül megállapításra azon dokumentumok köre, amelyeket részvény zártkörű kibocsátása esetén a cégbírósághoz és a Felügyelethez is be kell nyújtani.
A 17. §-hoz
A törvény a zártkörű forgalomba hozatal jogszabálysértő módon történő lebonyolításának következményeit foglalja össze.
A 18-20. §-hoz
A zártkörű forgalomba hozatallal kapcsolatos összes dokumentumon fel kell tüntetni a forgalomba hozatal zártkörű voltát és az ilyen dokumentáció is a befektetőnek csak közvetlenül küldhető meg. A forgalomba hozatal eredményét az értékesítés lezárását követő tizenöt napon belül a kibocsátó bejelenti a Felügyeletnek.
A törvény rögzíti, hogy zártkörűen kibocsátott értékpapírra vonatkozóan másodlagos értékpapírt kibocsátani nem lehet.
A 21. §-hoz
A törvény negative határozza meg a nyilvános forgalomba hozatal tartalmát, minden olyan forgalomba hozatal ide tartozik, amely nem felel meg a zártkörű forgalomba hozatal feltételeinek.
A 22. §-hoz
A törvény külön szabályokat állapít meg az állampapírok nyilvános forgalomba hozatalára. Feltételül szabja az ismertető készítését és a nyilvános ajánlattétel megtételét. Az ismertető az állampapírok forgalomba hozatalával és forgalmazásával kapcsolatos feltételeket és szabályokat rögzíti és a Felügyelethez előzetesen be kell nyújtani, illetve teljes szövegét nyilvánosságra kell hozni. A nyilvános ajánlattétel az értékesítésre felajánlott értékpapírra és a forgalomba hozatalra vonatkozó adatokat tartalmazza.
Állampapírt nyilvánosan kibocsátási program keretében is forgalomba lehet hozni, melynek során különböző fajta állampapírok, különböző forgalomba hozatali módokon kerülhetnek forgalomba.
A 23. §-hoz
E szakasz határozza meg az egyéb értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalának feltételeit. Ezek közül a leglényegesebbek, hogy a kibocsátó a Felügyelet által jóváhagyott tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt közzétegye, a nyilvános forgalomba hozatallal kapcsolatos teendőkkel befektetési szolgáltatót bízzon meg. Kötvény nyilvános forgalomba hozatala esetén további feltétel, hogy a kibocsátó, illetve jogelődje legalább egy teljes üzleti éve működjön.
A 24. §-hoz
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír nyilvános forgalomba hozatala esetén, ha a kibocsátást követően a gazdálkodó szervezet hiteltartozásainak összege meghaladja saját tőkéjének összegét, vagy az ilyen értékpapírt valamely eszköz fedezetével hozzák forgalomba, a kibocsátó köteles egy Felügyelet által elismert hitelminősítő szervezettel minősítést készíttetni. E szabály alól a törvény hitelintézeti kibocsátó, illetve állam vagy hitelintézet által vállalt készfizető kezesség esetén kivételt tesz. Az elismert hitelminősítő szervezetek listáját a Felügyelet közzé teszi. A listára-vétel feltételeit is e szakasz tartalmazza.
A 25. §-hoz
Új intézmény lesz a magyar jogban a külföldi GDR-ok, ADR-ok megfelelőjeként bevezetett másodlagos értékpapír, amelyet jegyzési garanciavállalásra és értékpapír letétkezelési tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező befektetési szolgáltató, illetve szakosított hitelintézeti formában működő elszámolóház bocsáthat ki a saját tulajdonában levő, sorozatban kibocsátott értékpapírra vonatkozóan. A másodlagos értékpapírok megkönnyítik az adott értékpapírral folytatott kereskedést, ugyanakkor kevésbé átláthatóvá teszi a piacot. Ezért volt indokolt annak kimondása, hogy a másodlagos értékpapír kibocsátásától bevonásáig az alapul fekvő értékpapír által jog nem gyakorolható.
A 26. §-hoz
Tájékoztató és nyilvános ajánlattétel, illetve befektetési szolgáltató igénybevétele nélkül forgalomba hozott értékpapír jegyzése és tulajdonjogának átruházásra irányuló szerződés semmis.
A 27-29. §-hoz
A nyilvános forgalomba hozatalhoz készítendő tájékoztatónak minden a kibocsátó piaci, gazdasági, pénzügyi, jogi helyzetének és mindezek várható alakulásáról szóló adatot tartalmaznia kell. A tájékoztató célja, hogy az abban szereplő információk alapján a befektető fel tudja mérni és meg tudja ítélni az értékpapírban rejlő kockázatot, a várható előnyöket és veszélyeket. A tájékoztatónak ezért a lehető legfrissebb információkat kell tartalmaznia, amelyek közül a legfontosabbakat a törvény kötelezően előírja. Másodlagos értékpapír kibocsátása esetén a kibocsátó információs összeállítást készít, amihez mellékelni kell az alapul fekvő értékpapírra vonatkozó tájékoztatót.
A 30. §-hoz
Abban az esetben, amikor egy nyilvános forgalomba hozatalt követő hat hónapon belül újabb nyilvános forgalomba hozatal követ, illetve kibocsátási program részkibocsátása esetén a törvény nem teszi kötelezővé az újabb, teljes tartalmú tájékoztató készítését. Elegendő egy egyszerűsített tájékoztató elkészítése, amely csak kiegészítő adatokat tartalmaz az előző forgalomba hozatal és a tájékoztató elkészítése óta eltelt időszakról.
A 31. §-hoz
A törvény kimondja, hogy a kibocsátó a kibocsátási program indulásakor köteles alkalmaznia a nyilvános forgalomba hozatalra vonatkozó szabályokat. A program indulásának tényét az első rész-kibocsátás első napját legalább hét nappal megelőzően nyilvánosságra hozza, valamint legalább öt nappal megelőzően a forgalomba hozatal egyedi adatairól a Felügyeletet tájékoztatja és szintén nyilvánosságra hozza. A kibocsátó köteles információs összeállítást készíteni és azt nyilvánosságra hozni.
A 32. §-hoz
A tájékoztató és a nyilvános ajánlattétel közzétételéhez a Felügyelet jóváhagyása szükséges. E szakasz tartalmazza azon dokumentumok felsorolását, melyeket a jóváhagyási kérelemhez csatolni kell. A Felügyelet jogosult a tájékoztató alapjául szolgáló dokumentumokba betekinteni, információkat kérni. Lehetőség van arra, hogy a tájékoztató módosítását, kiegészítését kérje, továbbá kötelezhet a szokásostól lényegesen eltérő vagy a szokásost lényegesen meghaladó kockázatra történő figyelemfelhívásra.
A 33. §-hoz
A kibocsátó és a forgalmazó a Felügyeletnek haladéktalanul köteles bejelenteni, ha az engedélyezési eljárás alatt a benyújtott tervezet helyesbítését igénylő körülmény merül fel.
A 34. §-hoz
A Felügyelet köteles a jóváhagyást megtagadni olyan esetekben, amikor a tájékoztató a törvényben meghatározott célnak, azaz a befektetők kellő színvonalú tájékoztatásának nem tesz eleget, ha jogszabályt sért vagy joggal való visszaélésre irányul, illetve ha a forgalmazó vagy a kibocsátó a felügyeleti intézkedésnek nem tesz eleget. A Felügyelet jóváhagyása a tájékoztató közzétételére harminc napig hatályos. Ha a nyilvános ajánlattétel közzététele ezen időszakon belül nem történik meg, akkor ismételt jóváhagyás szükséges.
A 35. §-hoz
Ha a közzététel engedélyezése és a forgalomba hozatali eljárás lezárása között a Felügyelet olyan körülményről szerez tudomást, amely a tájékoztató módosítását teszi szükségessé - a kibocsátó és a forgalmazó meghallgatása után - elrendeli a tájékoztató módosítását. Ha ilyen körülmény a kibocsátó vagy a forgalmazó tudomására jut, haladéktalanul köteles kezdeményezni a tájékoztató módosítását, de ahhoz a Felügyelet engedélye szükséges. Ezekben az esetekben a Felügyelet a módosítás közzétételéig a forgalomba hozatali eljárást felfüggesztheti, illetve abban az esetben le is állíthatja, ha olyan körülmény jut a tudomására, ami alapján a tájékoztató közzétételének engedélyezését meg kellett volna tagadni.
A 36. §-hoz
E szakasz a nyilvános ajánlattétel kötelező tartalmi elemeit írja elő.
A 37. §-hoz
A törvény meghatározza a nyilvános ajánlattétel és a tájékoztató közzétételével kapcsolatos szabályokat. A hirdetményt - legkésőbb hét nappal a forgalomba hozatali eljárás kezdő napját megelőzően kell a törvény által alternatívaként felkínált helyek (országos napilap, Felügyelet által elismert nyilvános elektronikus adattovábbítási és tárolási rendszer, tőkepiaci hivatalos információk megjelentetését végző nyomtatott napilap) egyikén.
A 38. §-hoz
A forgalomba hozatali eljárás lezárásáig az azzal összefüggésbe hozható minden, a befektetők tájékoztatását szolgáló dokumentum tervezetét a megjelenés előtt legalább három nappal a Felügyelethez be kell nyújtani, amely a dokumentum nyilvánosságra hozatalát megtilthatja, ha annak tartalma eltér az engedélyezett tájékoztatótól vagy félrevezető a tartalma. Ha a Felügyelet három nap elteltével nem nyilatkozik, a dokumentumok megjelentetését jóváhagyottnak kell tekinteni.
A 39. §-hoz
A forgalomba hozatali eljárás lezárását követő öt napon belül a kibocsátó és a forgalmazó bejelenti a Felügyeletnek, illetve nyilvánosságra hozza annak eredményét.
A 40. §-hoz
A tájékoztatónak tartalmaznia kell, hogy a kibocsátó és a forgalmazó egyetemlegesen felel a tájékoztató félrevezető tartalmával vagy az információ elhallgatásával az értékpapír tulajdonosának okozott kár megtérítéséért. A tájékoztatóban foglaltak valóságáért és teljességéért a kibocsátó és a forgalmazó felelősségvállaló nyilatkozat aláírásával felel.
A 41. §-hoz
Ha a tájékoztató a forgalomba hozatali eljárás alatt módosításra kerül, akkor az a befektető, aki a módosítás előtt legfeljebb hatvan nappal jegyzett vagy vásárolt értékpapírt a módosítás közzétételét követő tizenöt napon belül elállhat, ha a módosítás az értékpapír piaci megítélését kedvezőtlenül érinti. Ezalatt az idő alatt allokáció nem folytatható le.
A 42. §-hoz
Ha jogszabály vagy a kibocsátó a forgalomba hozandó értékpapír legkisebb mennyiségét, mint a forgalomba hozatali eljárás érvényességi feltételét megjelölte és erre a mennyiségre nem történik kötelezettségvállalás, akkor a kibocsátó, illetve a forgalmazó az eljárás zárónapját követő hét napon belül köteles a már befizetett összeget maradéktalanul visszatéríteni. Ha a Felügyelet a tájékoztató közzétételéhez adott engedélyt vonta vissza, akkor az ettől az időponttól számított tizenöt napon belül köteles a kibocsátó, illetve a forgalmazó visszafizetni az addig befizetett összeget.
A 43. §-hoz
A törvény szerint a kibocsátót és a forgalmazót a nyilvános ajánlattétel megjelentetésétől számított öt évig terheli felelősség
A 44. §-hoz
A forgalomba hozatal általános szabályai között említi a törvény, hogy a feltételhez kötött forgalomba hozatal semmis, a befektető értékpapír megszerzésére vonatkozó nyilatkozata csak írásban, nyomtatott vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában érvényes, valamint hogy a forgalomba hozatali helyek a forgalomba hozatal eredményét naponta jelentik a kibocsátónak
A 45. §-hoz
A kibocsátó és a forgalmazó a jegyzés során befizetett összegeket hitelintézetnél letéti számlán köteles tartani. Az itt elhelyezett összeg - a visszafizetési kötelezettség beálltának vagy annak hiányának megállapításáig - semmilyen más célra nem használható fel.
A 46. §-hoz
A tájékoztatóban közölni kell azt az eljárás rendet (allokációs rend), amellyel a jegyzés vagy az aukció lezárását követően az értékpapírok a befektetők között szétosztásra kerülnek. Ennek során a forgalomba hozatali eljárás első három napja alatt az értékpapír megszerzésére nyilatkozatot tett személyek azonos elbánás alá esnek.
A 47. §-hoz
E szakasz határozza meg a forgalomba hozatal egyes módjait.
A 48. §-hoz
Jegyzési eljárás lefolytatására jogszabályi kötelezettség vagy a kibocsátó döntése szerint kerül sor. A jegyzési eljárás főbb szabályai közé tartozik, hogy a jegyzési eljárásra nyitva álló legrövidebb időszak három nap. Ezalatt minden jegyzést kötelesek elfogadni még akkor is, ha a jegyzések összege a ténylegesen eladni kívánt értékpapírok mennyiségét meghaladja. Ezzel biztosítható, hogy egy-egy nagyobb érdeklődésre számottartó értékpapír forgalomba hozatala esetén a jegyzés első napján elkerülhetők legyenek a hosszas sorbanállások. Ha a tájékoztató ennek lehetőségét tartalmazza a jegyzési eljárás a zárónap előtt is lezárható, amennyiben a kibocsátás teljes mennyiségét lejegyezték
A 49. §-hoz
Értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalának egyik lehetséges, speciális formájaként határozza meg a törvény az aukciót, valamint annak szabályait.
Az 50-51. §-hoz
Állampapír és más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír folyamatos kibocsátás, útján is forgalomba hozható, amelyre a nyilvános kibocsátás szabályait kell alkalmazni. Állampapír kivételével egyszerűsített tájékoztató készítését is előírja a törvény. Ezen értékpapírok adagolt kibocsátás útján is forgalomba hozhatók.
Az 52-53. §-hoz
A törvény főszabályként kimondja, hogy a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír kibocsátója köteles a nyilvánosságot rendszeresen tájékoztatni - féléves és éves gyorsjelentések, valamint éves jelentés - formájában vagyoni helyzetének, működésének főbb adatairól, lehetővé téve az előző év azonos időszakára vonatkozó adatokkal való összehasonlítást is. A kibocsátó további kötelessége, hogy a befektetők ezeket a dokumentumokat megtekinthessék, ezért a törvény rögzíti e jelentések közzétételének szabályait, illetve ezen túlmenően előírja a Felügyeletnek történő megküldést is.
A kibocsátó az éves és féléves gyorsjelentést, valamint az éves jelentést cégszerűen aláírja és annak tartalmáért felelősséggel tartozik.
Az 54. §-hoz
A nyilvánosan forgalomba hozott értékpapír kibocsátója haladéktalanul, de legfeljebb egy napon belül a Felügyeletnek megküldeni, illetőleg közzétenni az értékpapír értékét vagy hozamát közvetve vagy közvetlenül érintő minden információt
Az 55. §-hoz
A törvény külön szakaszban rendelkezik a rendszeres és rendkívüli tájékoztatás közös szabályairól. A rendszeres és rendkívüli tájékoztatás elmaradásával, illetve félrevezető tartalmával okozott kár megtérítéséért a kibocsátó felel. Ha a kibocsátóról az értékpapír hozamát érintő, valótlan adat kerül nyilvánosságra, úgy a kibocsátó köteles a valós adatok haladéktalan közzétételére.
Az 56. §-hoz
A tájékoztatási kötelezettség e szakaszban felsorolt esetekben megszűnik.
Az 57. §-hoz
Ha a kibocsátó zártkörű részvénytársaságként működik tovább, akkor kérelmezheti a Felügyelettől, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség alól mentesítse. Ennek azonban feltétele, hogy egyidejűleg az értékpapír tulajdonosait a kérelem beadásának tényéről és annak indokairól tájékoztassa. A Felügyelet negyvenöt napon belül dönt. A Felügyelet határozatát a kibocsátó egy országos napilapban és a tőzsde lapjában köteles megjelentetni.
A 58-62. §-hoz
A törvény főszabályként a külföldi kibocsátó értékpapírjának belföldön történő nyilvános forgalmazásához a Felügyelet engedélyét teszi szükségessé.
A törvény a belföldön történő nyilvános forgalomba hozatal engedélyezéséhez természetszerűleg megkívánja, hogy a befektetési eszköz vagy a magyar jog, vagy a kibocsátó székhelyének joga szerint értékpapírnak minősüljön. A törvény továbbá a kibocsátó székhelye szerinti ország értékpapír-felügyeletet ellátó hatósága által kiállított igazolást követel meg arról, hogy a forgalomba hozatal helyi jog által előírt feltételei teljesülnek, valamint feltételül szabja, hogy a belföldi befektetőnek a kibocsátóval szembeni jogérvényesítése biztosítva legyen. Ezen túlmenően szükséges az is, hogy a kibocsátó eleget tegyen az értékpapír forgalomba hozatalához meghatározott általános feltételeknek, azaz tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt tegyen közzé. A belföldi nyilvános forgalomba hozatal engedélyezésének feltétele az is, hogy a Felügyelet kielégítőnek ítélje a kibocsátó székhelye szerinti ország pénzmosás elleni jogszabályi előírásait.
A törvény a főszabály alól több kibocsátó- illetve országcsoport vonatkozásában kivételt biztosít.
A hitelintézeti törvény 1. számú mellékletében megjelölt tíz nemzetközi pénzügyi intézmény különleges elbírálás alá esik; az általuk végrehajtott magyarországi értékpapír-kibocsátás feltétele az, hogy tájékoztató helyett a törvény 7. számú mellékletében meghatározott tartalmú ismertetőt tegyenek közzé.
Az OECD és az EU tagországok kibocsátóinak nem kell külön engedélyeztetni a Felügyelettel az értékpapírok magyarországi forgalomba hozatala alkalmából közzéteendő tájékoztatót, amennyiben annak közzétételét az illetékes külföldi felügyeleti hatóság engedélyezte.
Többletfeltételt jelent ugyanakkor, hogy olyan államnak, amely nem tagja az Európai Uniónak, értékpapír nyilvános forgalomba hozatalához - a 2. számú mellékletben meghatározott tartalmú egyszerűbb ismertető helyett - tájékoztatót kell közzétennie a befektetők kielégítő tájékoztatása érdekében.
A törvény rögzíti, hogy külföldi kibocsátó értékpapírjának nyilvános forgalomba hozatalára és forgalmazására csak belföldi befektetési vállalkozás közreműködésével kerülhet sor.
A nemzetközi értékpapír-forgalom fejezete összhangban áll az Európai Uniós joganyaggal. Az 59. § a Tanács 89/298/EGK számú irányelvének a magyar jogrendszerbe történő átültetését jelenti. Amennyiben rövid időn belül kettő vagy több tagállamban is sor kerül nyilvános ajánlattételre, úgy azt elsősorban a székhely tagállam felügyeleti hatósága engedélyezi, azonban ha ott nem kívánják meg a tájékoztató előzetes engedélyeztetését, illetve ha ott nem kerül sor nyilvános ajánlattételre, a kibocsátó választhatja meg az eljáró hatóságot azon tagországok felügyeletei közül, ahol az előzetes engedélyezést előírják. A törvény az engedélyezési eljárással egyidejűleg a Felügyelet tájékoztatásáról is rendelkezik. Az irányelv által megengedett módon a magyar befektetők részére közzé tett tájékoztatóban ki kell térni a különleges, csak őket érintő részletekre.
A 63-64. §-hoz
A törvény a belföldi székhelyű kibocsátó értékpapírjának külföldön történő forgalmazását is a Felügyelet engedélyéhez köti, amely rendszer természetesen nem vonatkozik az állampapírra.
Külföldi forgalomba hozatalhoz a Felügyelet az engedélyt akkor adja meg, ha a kibocsátó a Felügyelet rendelkezésére bocsátja mindazokat az információs anyagokat, amelyeket külföldön terjeszt és a belföldi befektetők tájékoztatása érdekében vállalja a folyamatos információnyújtást a külföldön közzétett információkról. Csak olyan államban kerülhet sor értékpapír nyilvános forgalomba hozatalára, amelynek értékpapír-felügyeleti hatóságával nemzetközi szerződés alapján a Felügyelet információt cserélhet.
A belföldi kibocsátó értékpapírja külföldön csak elismert értékpapírpiacon hozható nyilvánosan forgalomba.
A 64. § alapján belföldi kibocsátó nem köteles a Felügyelet engedélyét beszerezni értékpapírjának az Európai Unió tagállamában történő nyilvános forgalomba hozatalához, amennyiben arra egyidejűleg több tagállamban is sor kerül. Ekkor ugyanis - az 59. §-hoz hasonló módon - más eljáró hatóságot is választhat azon tagállamok felügyeleti hatóságai közül, amelyekben a tájékoztató előzetes engedélyezését jogszabály rögzíti. A Felügyelet megfelelő tájékoztatásáról ez esetben is rendelkezik a törvény.
A 65-80. §-hoz
A törvény az értékpapír törvény közelmúltban történt módosításával megegyezően szabályozza a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzést.
A 81. §-hoz
A törvény felsorolja a befektetési, valamint kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek teljes körét, amelyek megfelelnek a vonatkozó EU irányelvben meghatározott ilyen tevékenységeknek, illetve a kölcsönösen elismert pénzügyi szolgáltatási körnek.
A 82. §-hoz
A törvény felsorolja azokat a befektetési eszközöket, amelyek a 81. §-ban megállapított befektetési szolgáltatási tevékenység tárgyai lehetnek.
A 83-84. §-hoz
A törvény a befektetési szolgáltatási tevékenységekkel megegyezően megállapítja az árutőzsdei szolgáltatási tevékenységek teljes körét, illetve rögzíti annak tárgyát.
A 85. §-hoz
A törvény rögzíti, hogy befektetési szolgáltatási tevékenységet főszabályként csak befektetési vállalkozás és hitelintézet végezhet. Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek - a törvény 88. §-ában felsorolt tevékenységek kivételével - kizárólag befektetési szolgáltatási tevékenység nyújtásával foglalkozhatnak (értékpapír-bizományos, értékpapír-kereskedő, értékpapír-befektetési társaság) befektetési vállalkozásnak minősülnek.
A 86. §-hoz
A törvény rögzíti, hogy a befektetési vállalkozások egyes típusai a befektetési szolgáltatások mely körét végezhetik, azzal, hogy - figyelemmel a 85. §-ra - a befektetési vállalkozások legalább a bizományosi tevékenység folytatására kötelesek.
A 87. §-hoz
A törvény szabályozza, hogy a befektetési vállalkozáson kívül más szervezet mely befektetési szolgáltatási, illetőleg kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet végezhet. A bankok jogosultságot szereznek a befektetési szolgáltatások teljes körének végzésére, a szövetkezeti hitelintézetek pedig - a befektetési szolgáltatónak nem minősülő gazdasági társasággal, szövetkezettel megegyezően - korlátozott mértékben, ügynökként vehetnek részt a befektetési szolgáltatások értékesítésében.
A 88. §-hoz
A törvény meghatározza azt is, hogy befektetési vállalkozás milyen szolgáltatásokat végezhet a befektetési szolgáltatási tevékenységén kívül. Ez azért szükséges, mert a törvény alapvető koncepciója, hogy a befektetési vállalkozás befektetési szolgáltatási tevékenységeken kívül más tevékenységet ne folytathasson.
A 89. §-hoz
A törvény főszabályként rögzíti, hogy árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet kizárólag árutőzsdei szolgáltató és befektetési szolgáltató (befektetési vállalkozás, hitelintézet) végezhet. A törvény ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet a vállalkozás fő tevékenységéhez kapcsolódóan végezzenek, illetve gazdasági társaság, szövetkezet ügynökként végezzen árutőzsdei szolgáltatást.
A 90. §-hoz
A törvény alapján befektetési vállalkozás - az átlátható tulajdonosi viszonyok érdekében, illetve a bankokkal megegyezően - kizárólag névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaságként vagy fióktelepként működhet, illetve a törvény azt is előírja, hogy az alaptőke csak pénzbeli hozzájárulással biztosítható. Ezzel elkerülhető, hogy az alaptőkében apportként bevitt, adott esetben nehezen értékesíthető vagyontárgyak legyenek és ennek következtében a befektetési vállalkozás helytállási képessége csökkenjen. A tőkepiac, illetve a befektetők biztonsága megköveteli, hogy adott intézmény a működéséhez megfelelő tőkével rendelkezzen, ezért a törvény a befektetési vállalkozások egyes típusaira viszonylag magas tőkekövetelményt határoz meg.
A törvény rögzíti, hogy árutőzsdei szolgáltató korlátolt felelősségű társaságként vagy szövetkezetként is működhet, azzal, hogy fióktelepként a részvénytársaságokra vonatkozó tőkekövetelménynek köteles megfelelni, illetve ha korlátolt felelősségű társaságként vagy szövetkezetként működik, legalább tízmillió forint jegyzett tőkével kell rendelkeznie.
A 91. §-hoz
A törvény főszabályként rögzíti, hogy befektetési szolgáltatási, illetve árutőzsdei szolgáltatási tevékenységet felügyeleti engedély birtokában lehet végezni, amelyet a Felügyelet az egyes tevékenységekre együtt vagy külön-külön ad. Eltérés a főszabálytól, hogy kiegészítő befektetési szolgáltatásnak minősülő tanácsadáshoz - ha azt nem befektetési szolgáltató végzi - nem kell engedély, illetve ügynöki tevékenységhez sem szükséges a Felügyelet engedélye, ha az ügynök az ügyfelek pénzét, egyéb eszközeit nem kezeli és önálló kötelezettséget sem vállal.
A 92-93. §-hoz
A befektetési szolgáltatási, illetőleg árutőzsdei szolgáltatási tevékenység megfelelő színvonalú ellátásához nem elegendő a megfelelő tőkével való ellátottság. Az ügyfelek megbízásainak teljesítéséhez, az eszközök biztonságos kezeléséhez, megfelelő személyi, fizikai, biztonsági, illetve informatikai követelmények is tartoznak.
A 94. §-hoz
A paragrafus Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásával lép hatályba. Az Európai Unió vonatkozó irányelve előírja, hogy abban az esetben, ha az alapítani kívánt befektetési vállalkozás az Európai Unió egyik tagállamában bejegyzett befektetési vállalkozás vagy hitelintézet leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata, akkor a befogadó ország felügyelete kikéri a másik tagállam illetékes felügyeleti hatóságának véleményét.
A 95-96. §-hoz
A törvény normatív módon tartalmazza a tevékenység végzésére jogosító engedély Felügyelet által történő elutasításának, visszavonásának lehetőségeit.
A 97-99. §-hoz
A törvény részletes személyi feltételeket határoz meg a befektetési vállalkozások ügyvezetőire, valamint a befektetési szolgáltatók, árutőzsdei szolgáltatók üzletági vezetőire, üzletkötőire. A törvény azt is rögzíti, hogy befektetési, illetve árutőzsdei szolgáltatók üzletkötőiről a Felügyelet névjegyzéket vezet, valamint meghatározza a névjegyzékbe történő felvétel feltételeit.
A 100-101. §-hoz
A törvény az értékpapír letétkezelés, letéti őrzés, valamint a portfolió-kezelési tevékenységek engedélyezésére ír elő további feltételeket. Ezen előírások elsődleges célja, hogy az adott tevékenységek - speciális voltuk miatt - csak megfelelő biztonsági, személyi, számviteli feltételek megléte esetén legyenek végezhetők.
A portfolió-kezeléshez olyan rendszerek kiépítése szükséges, amelyek lehetővé teszik az egyes eszközök és portfoliók elkülönítését. Tekintettel arra, hogy a portfolió-kezelés a Befektető-védelmi Alap által biztosított tevékenységek közé tartozik, az engedélyezés feltétele az Alaphoz történő csatlakozás is.
A 102-104. §-hoz
E rendelkezések Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásával lépnek hatályba. Az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkező befektetési vállalkozásnak, amennyiben egy másik tagállamban fióktelepet létesít, nem kell külön engedélyt szereznie. Az Európai Unió szabályrendszere szerint az EU-ban engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozás külön engedély nélkül nyithat fióktelepet egy másik EU tagállamban. A fióktelep létesítésének feltétele, hogy a befektetési vállalkozás kötelezően bejelenti a fióktelepítés létesítésének szándékát. A bejelentésnek tartalmaznia kell mindazon információkat, melyeket az EU irányelv előír: annak az Európai Uniós tagállamnak a megnevezését, amelyben a befektetési vállalkozás a fióktelepet létesíteni kívánja, a fióktelep szervezeti felépítésére, irányítására, ellenőrzési rendjére vonatkozó dokumentumokat, a végezni kívánt tevékenységek megnevezését, az üzleti tervet, a fióktelep irányítását ellátó felelős személyek megnevezését, valamint a fióktelep címét. A befogadó tagállam illetékes felügyelete köteles a beérkezett információkat három hónapon belül elbírálni, és határozatáról tájékoztatni a székhely ország illetékes felügyeletét, valamint a befektetési vállalkozást. Ha a befogadó ország felügyelete egyetért a fióktelep létesítésével, akkor a fióktelep a tájékoztatás kézhezvételét követő kettő hónapot követően létrehozható és megkezdheti működését.
Az EU-hoz történő csatlakozást követően a másik tagország befektetési vállalkozásai számára az is lehetővé válik, hogy Magyarországon határon átnyúló szolgáltatást nyújtsanak. Az Európai Unióban érvényes szabályrendszer szerint a határon átnyúló szolgáltatásnyújtáshoz a szóban forgó befektetési vállalkozásnak nem kell külön engedélyt beszereznie, hanem a befektetési vállalkozás, amennyiben határon átnyúló tevékenységként első ízben kíván szolgáltatást nyújtani az Európai Unió másik tagállamában, a befogadó ország illetékes felügyeletének előzetesen bejelenti a másik tagállamban végezni kívánt tevékenységeket. A felügyelet a bejelentés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatja a másik tagállam illetékes felügyeleti hatóságát a befektetési vállalkozás tervezett tevékenységéről.
A 105. §-hoz
Az Európai Unióhoz való csatlakozását követően Magyarország köteles a vonatkozó irányelvekben meghatározott kérdésekben az Európai Unió Bizottságával együttműködni, illetve tájékoztatni őt.
A 106-107. §-hoz
A befektetési vállalkozások biztonságos működéséhez nélkülözhetetlen, hogy átlátható tulajdonosi szerkezettel működjenek. Ezt a célt szolgálja, hogy a törvény szerint a részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozás kizárólag névre szóló részvénnyel alapítható, illetve meghatározott tulajdoni hányad (befolyásoló részesedés) szerzése (módosítása) felett a Felügyelet külön engedélye szükséges.
A 108-109. §-hoz
A törvény egyrészt általános követelményeket fogalmaz meg a befektetési szolgáltató és az árutőzsdei szolgáltató szervezeti felépítésére, melynek célja, hogy működési kockázatuk a lehető legkisebb legyen, másrészt előírja az egyes tevékenységek elválasztását, annak érdekében, hogy csökkentsék az információkkal, esetleges személyi érdek-összefonódásokkal történő visszaélés lehetőségét.
A 110. §-hoz
A törvény előírja, hogy mind a befektetési szolgáltató, mind az árutőzsdei szolgáltató belső ellenőrzési rendet köteles működtetni, valamint részletes szabályokat állapít meg a belső ellenőrzési szervezet (belső ellenőr) feladataira, valamint a belső ellenőrzést végző személy alkalmazási követelményeire.
A 111-112. §-hoz
A törvény alapján a befektetési, árutőzsdei szolgáltatók tisztségviselői fokozott felelősséggel tartoznak az engedélyezett tevékenységek jogszabályban, felügyeleti határozatban, belső szabályzatban előírtaknak megfelelő végzéséért, illetve azért, hogy a szolgáltatók rendelkezzenek mindazokkal az erőforrásokkal, eljárásokkal, amelyek a tevékenységek megfelelő színvonalú ellátásához szükségesek.
A 113-114. §-hoz
A törvény összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg a befektetési vállalkozás vezető állású személyeire, üzletkötőire, illetve rögzíti, hogy a vezető állású személyek, valamint alkalmazottak a személyes üzleti tevékenységüket kizárólag a befektetési vállalkozás által belső szabályzatban meghatározott módon végezhetik.
A 115-118. §-hoz
A törvény az ügyfelek védelme érdekében egyrészt - a befektetési, árutőzsdei szolgáltatási szerződés megkötéséhez kapcsolódóan - részletes tájékoztatási kötelezettséget ír elő, másrészt rögzíti, hogy a szolgáltatók a tájékoztatás mellett kötelesek az ügyfelek kockázatviselési képességét vizsgálni. Szintén az ügyfelek védelmét célozza, hogy a szolgáltatók megbízást kizárólag az üzletszabályzatukban rögzített módon vehetnek fel, amelyet írásban, vagy elektronikus úton kötelesek rögzíteni, illetve visszaigazolni.
A 119. §-hoz
A törvény alapján a szolgáltatók kötelesek az ügyfelek megbízási szerződését megtagadni, ha az bennfentes kereskedésre szól, manipulációs célzatú, vagy jogszabályi, tőzsdei, elszámolóházi szabályzatba ütközik, illetve nem biztosított az ügyfél azonosítása.
A 120. §-hoz
A befektetők védelmét szolgáló garanciális szabályként írja elő a törvény a befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató nyilvántartási kötelezettségét. A törvényben meghatározott módon vezetett nyilvántartásból a Felügyelet folyamatosan kontrollálni tudja, hogy a szolgáltató megbízásait a megfelelő sorrendben teljesítette e.
A 121. §-hoz
A törvény továbbra is fent kívánja tartani a tőzsdekényszer intézményét, nevezetesen, hogy a tőzsdére bevezetett értékpapírokra és tőzsdei termékekre elfogadott megbízást a befektetési szolgáltató, illetve az árutőzsdei szolgáltató csak a tőzsdei forgalomban teljesítheti. Ez elősegíti a mindenki által átlátható ügyletkötést és árfolyamalakulást, hiszen a tőzsdei ügyletekről, azok árfolyamáról a tőzsde naponta nyilvános jelentést tesz közzé.
A tőzsdekényszer alkalmazását segíti az az előírás is, hogy a tőzsdére bevezetett értékpapírra és a tőzsdei termékre a befektetési szolgáltató az ügyfelével bizományosi szerződést köt, tehát az értékpapír adásvételét sajátszámlás tőzsdén kívüli forgalomban nem bonyolíthatja le.
A tőzsdekényszer fenntartása és a törvény szerinti bővítése a mindenki által átlátható tőzsdei forgalmazást segíti elő, megakadályozva azt, hogy a befektetési szolgáltató az ügyfelével a tőzsdei értékpapírokra tőzsdén kívüli saját számlás nyilvánosan nem közölt árfolyamon ügyletet kössön.
A Ptk. rendelkezéseitől eltérően, ha a befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató a bizományi szerződésben a kikötöttnél kedvezőbben értékesíti az értékpapírt, az így keletkező nyereség kizárólag az ügyfelet illeti meg. A Ptk. bizományi szerződésre vonatkozó rendelkezése lehetőséget ad arra, hogy a szerződésben kikötött limitár fölötti értékesítés esetén a nyereségen osztozni lehessen. Ennek alkalmazása az értékpapír forgalmazásban nem célszerű, mivel a befektetési szolgáltató részéről manipulációs lehetőséget teremt az ügyfelekkel szemben. A befektetési szolgáltató feladata az ügyfelek gondos kiszolgálása, és ebbe a követelménybe beletartozik az is, hogy a befektetési szolgáltató az ügyfél javára minél jobb árfolyamot érjen el.
A 122. §-hoz
A törvény törvényi szabályozás szintjére emeli azt a kialakult gyakorlatot, hogy a befektetési vállalkozások a tőzsdén kívüli kereskedelemben vételi és eladási ajánlatot tesznek közzé átadott meghatározott értékpapírokra. A forgalom átláthatósága és a befektetők biztonsága érdekében a törvény szabályozza a nyilvános vételi és eladási ajánlatok közlésének rendjét, azzal, hogy rögzíti azt a követelményt, hogy a befektetési szolgáltató az általa közzétett nyilvános vételi és eladási ajánlat tartalmáért köteles helytállni (ajánlati kötöttség).
A 123. §-hoz
A törvény bizonyos tulajdonosi körhöz kapcsolódóan a bennfentes kereskedelem és az árfolyam manipulációk megakadályozása, illetőleg könnyebb felderíthetősége érdekében tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a közös tulajdonossal rendelkező befektetési szolgáltatók egymással kötött ügyleteiket két napon belül be kell jelenteniük a Felügyeletnek.
A 124. §-hoz
Ugyancsak a bennfentesség és az árfolyam manipuláció megakadályozása érdekében be kell jelenteniük a befektetési szolgáltatóknak sajátszámlás ügyletek kötését bizonyos értékpapírokra. Indokolatlan a korlátozás fenntartása akkor, hogyha a befektetési szolgáltató jegyzési garancia vállalása keretében szerez meg értékpapírt oly mértékben, hogy azzal a kibocsátóban tíz százalékot meghaladó részesedést szerezhet a piacon való elhelyezés lebonyolítása érdekében a jegyzés lezárását követő 30 napra feloldja a kereskedési korlátozást olyan értékpapír esetében is, amely kibocsátójában a befektetési szolgáltató tíz százalékot meghaladóan közvetlenül vagy közvetetten tulajdonos.
A 125. §-hoz
A törvény kimondja, hogy a portfolió-kezelési tevékenységet végző mindenkor a befektető érdekében köteles eljárni biztosítva az egyenlő elbánás elvét és a jogszabályoknak, a szabályzatoknak, valamint a szerződéseknek való megfelelést.
A 126-127. §-hoz
A törvény meghatározza a portfolió-kezelő tevékenységére, eljárására vonatkozó általános szabályokat. A törvény a megbízók befektetéseinek biztonsága érdekében rögzíti, hogy a különböző portfoliókat elkülönítetten kell kezelni.
A 128. §-hoz
A megbízók érdekeinek védelmében a törvény kimondja, hogy a portfolió-kezelésre szóló megbízást írásban kötött szerződésben kell rögzíteni. A portfolió-kezelési szerződés elengedhetetlen elemeit a törvény melléklete sorolja fel.
A 129. §-hoz
A túlzott mértékű részesedés korlátozása érdekében a törvény előírja, hogy a portfolió kezelője nem szerezhet nyilvános vételi kötelezettséget eredményező részesedést.
A 130. §-hoz
A törvény meghatározza a portfoliók átadásának szabályait. A szerződések átadásánál a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályai szerint kell eljárni, vagyis a portfolió-kezelő köteles a jogosult hozzájárulását kérni az átadáshoz.
A 131. §-hoz
Az portfolió-kezelő a portfolió hozamára és a tőke megóvására csak akkor tehet ígéretet, ha azt bankgaranciával, vagy a befektetési politikával alá tudja támasztani.
A 132-133. §-hoz
A törvény külön mellékletben határozza meg a portfolióban lévő eszközök értékelésének szabályait. Szintén mellékletben részletezi a tőkenövekmény, illetve a hozam számítására és bemutatására vonatkozó pontos szabályokat a megbízók megfelelő és egységes tájékoztatásának biztosítása érdekében.
A 134-135. §-hoz
A visszaélés, illetve a befolyásolás megakadályozása érdekében a törvény megfogalmazza az összeférhetetlenségre és az érdekellentétekre vonatkozó szabályokat. A törvény kimondja, hogy a portfolió-kezelési tevékenységet végző vezetői, illetve egyes alkalmazottai nem lehetnek pl. a letétkezelő alkalmazottjai a portfolió-kezeléshez kapcsolódó területen. A portfolió-kezelő a szervezeten belüli érdekellentétek elkerülése érdekében belső eljárásokat köteles kidolgozni.
A 136. §-hoz
A portfolió-kezelést végző csak a megbízó szerződésben rögzített jóváhagyása esetén vásárolhat saját maga által kibocsátott értékpapírt, vagy kapcsolódó vállalkozásai által kibocsátott értékpapírt (kivéve a nyilvános árjegyzéssel rendelkező értékpapírokat).
A 137. §-hoz
A befektetők biztonságát szolgálja, hogy a befektetési eszközök letétkezeléséhez és a pénzforgalmi számlák vezetéséhez a portfolió-kezelőtől szervezetileg elkülönült letétkezelőt kell igénybe venni, mely a szükséges szakértelemmel rendelkező hitelintézet lehet. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a befektetési szolgáltatók által végzett egyéni portfoliók egyedi kezelésére.
A 138. §-hoz
Az értékpapír forgalmazásban a dematerializált értékpapír értékpapír számlán jóváírt egységként jelenik meg. Mivel megjelenítése más módon kizárt, ezért a törvény rendelkezik arról, hogy az ilyen jelleggel előállított értékpapírra ügyletet kötni kizárólag számla terhelés, illetve jóváírás útján lehet.
A értékpapír feletti tulajdonjogot a számla bizonyítja, azonban arra lehetőséget ad a törvény, hogy az értékpapír tényleges tulajdonosa a számla tartalmával szemben ellenbizonyítással éljen.
A dematerializált értékpapír kibocsátása eltér az általános szabályoktól, mivel az értékpapír a fizikai valóságban megragadható formában nem jelenik meg. A törvény részletes előírást tartalmaz a dematerializált értékpapír számlán történő előállításának szabályaira.
A 139. §-hoz
A központi értékpapír számla arra szolgál, hogy az azt vezető központi értéktár folyamatosan ellenőrizni tudja, hogy az egyes értékpapír számlákon nyilvántartott és a központi értékpapír számlák összesített értékpapír állomány ne térhessen el az adott értékpapír fajta teljes kibocsátott mennyiségétől.
A 140. §-hoz
Dematerizált értékpapírra értékpapírügyletet kötni csak értékpapír számlán történő jóváírással lehet. Az értékpapírszámla szerződéssel jön létre. A visszaélések elkerülése érdekében a törvény kimondja azt, hogy a számlavezető az ügyfélnek értékpapír-fajtánként csak egy értékpapírszámlát vezethet.
A 141. §-hoz
A törvény meghatározza az értékpapír-számla kötelező tartalmi elemeit, és itt kiemelten rögzíti azt, hogy anonim számla nyitására nincs lehetőség.
A 142. §-hoz
A törvény kötelező jelleggel előírja a számlakivonat kiállítását és annak meghatározott módon az ügyfélnek történő megküldését.
A 143. §-hoz
A törvény kimerítően felsorolja a számla felett rendelkezésre jogosultak körét, illetve meghatározza az a számla feletti rendelkezés módját is.
Kiemelten kezeli a törvény azt a körülményt, ha a számla tulajdonosa ellen csődeljárás, felszámolási eljárás indul, vagy a számla tulajdonos végelszámolás alá kerül. Ezekre az esetekre a törvény rendelkezést tartalmaz, a számla feletti rendelkezésre jogosultak köréről és a megállapítás módjáról is. A rendelkezés biztosítja azt, hogy a tulajdonos a számlán lévő értékpapírt, mint a hitelezők kielégítésének alapját ne vonhassa el.
A 144. §-hoz
A törvény meghatározza a zárolt értékpapír alszámla intézményét is. A számlavezető erre az alszámlára köteles átvezetni minden olyan dematerializált értékpapírt, amelyen bármely ok következtében harmadik személyt megillető jogosultság áll fenn. Garanciális rendelkezésként tartalmazza a törvény azt, hogy az alszámlán nyilván kell tartani a zárolás jogcímét és azt a személyt is, akinek javára azt bejegyezték, továbbá azt, hogy a zárolt alszámláról kiállított számlakivonatot a számlavezető nem csak a számlatulajdonosnak, hanem annak a személynek is köteles megküldeni, akinek javára a zárolást okot adó körülményt bejegyezték.
A 145. §-hoz
A törvény meghatározza az értékpapírszámla megszűnésének eseteit. A számlatulajdonos részéről a felmondást nem köti jogcímhez, megengedi az azonnali hatályú felmondást is, azonban azzal a feltétellel, hogy a felmondással egyidejűleg más számlavezetőt kell megjelölnie. A rendelkezés indoka az, hogy új számlavezető megjelenése nélkül a korábbi számlavezető nem tud intézkedni a dematerializált értékpapír más számlán történő jóváírása iránt.
A számlavezető felmondás iránti jogát a törvény jelentősen korlátozza, ugyanis csak akkor teszi lehetővé a 30 napos felmondási időhöz kötött felmondást, ha a számlavezető ezen tevékenységével felhagy, vagy a számlatulajdonos kizárólag a számlavezetéshez kapcsolódó fizetési kötelezettségét nem teljesíti. A számlavezető felmondása esetén, ha a számlatulajdonos nem rendelkezik új számlavezetőről, a korábbi számlavezető továbbra is a tőle elvárható gondossággal köteles az értékpapír-tulajdonos érdekében eljárni azzal, hogy e tevékenységére a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni, tehát a számlával műveleteket végrehajtani nem lehet.
Az ügyfél biztonságát szolgálja az a rendelkezés, hogy a bankszámlához hasonlóan az értékpapírszámla kimerülése a szerződést nem szünteti meg.
A 146. §-hoz
Mivel a törvény a központi értékpapírszámla és az értékpapírszámla megnyitásának, kezelésének és a számlarendszer működésének leglényegesebb és túlnyomórészt a garanciális szabályait alkotja meg, egyben felhatalmazást ad arra, hogy alacsonyabb szintű jogszabály állapítsa meg a számlarendszer működéséhez kapcsolódó túlnyomórészt technikai normákat.
A 147-148. §-hoz
Az értékpapír számlavezetője a törvény rendelkezéseiből eredően az ügyfél számára szükségképpen ügyfélszámlát is vezet. Az ügyfélszámlát a törvény egy korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számlaként határozza meg, amelyen kizárólag az értékpapír forgalmazási tevékenységhez kapcsolódó fizetések bonyolíthatók le.
A 149-150. §-hoz
A törvény a gazdasági társaságokra vonatkozó szabálytól eltérően lehetőséget ad arra, hogy a részvénykönyv vezetésére a részvénytársaság igazgatósága elszámolóháznak, befektetési vállalkozásnak, pénzügyi intézménynek megbízást adjon. A részvényesek informálását szolgálja ugyanakkor az a rendelkezés, hogy az ilyen megbízás tényét a cégközlönyben közzé kell tenni.
A részvénykönyv nem csak az egyes számlavezető által kezelt részvénymennyiséget tünteti fel, hanem az értékpapír számlavezetőhöz kapcsolódóan a részvényes nevét, cégnevét, lakcímét, székhelyét, és tulajdoni hányadát is. A részvényes a számlavezetőjének megtilthatja, hogy ezen adatait a részvénykönyvbe a részvénykönyv vezetőjének bejelentse. Ez a tilalom azonban azzal jár, hogy a részvényes a társasággal szemben tulajdonosi jogokat nem gyakorolhat.
Amennyiben a részvényes személyesen kívánja tulajdonosi jogait gyakorolni, úgy erre a tulajdonosi igazolással, illetve részvénnyel vagy letéti igazolással van módja. A törvény garantálja, hogy ugyanazon részvényre nézve vagy a részvényes, vagy a részvényesi meghatalmazott gyakorolhasson részvényesi jogokat.
A 151-155. §-hoz
A törvényben rögzített részvényesi meghatalmazott tevékenysége mindazon részvényesi jog gyakorlására kiterjed, amely jog gyakorlására a részvényes jogosult.
Garanciális elemként ugyanakkor a törvény kimondja, hogy ha a részvénytársaságban történő tulajdonszerzés hatósági engedélyhez kötött, a részvényesi meghatalmazott a részvénykönyvbe kizárólag a részvényessel együtt jegyezhető be.
A 156-157. §-hoz
A törvény a befektetési társaság részére lehetővé teszi befektetési hitel nyújtását. A befektetési hitel kizárólag a befektetési társaság saját ügyfelének nyújtható, a befektetési társaság által lebonyolított értékpapír vásárláson keresztül megvalósuló befektetés finanszírozására szolgálhat.
A törvény garanciális előírásokat tartalmaz, így kötelezi a befektetési társaságot a hitelkihelyezések kockázatának felmérésére, az ügyfél megbízhatóságának, fizetőképességének vizsgálatára, és ezeken túl az adott értékpapír ügylethez képest maximalizálja a nyújtható hitel összegét is.
Az egész értékpapírpiac biztonságát szolgálja a törvény azon rendelkezése, hogy a hitel teljes futamideje alatt az értékpapír a hitelt nyújtó befektetési társaság javára óvadékul szolgál. A befektetési társaság a hitel futamideje alatt folyamatosan köteles vizsgálni azt, hogy a hitelnyújtáshoz megkövetelt fedezettségi szint fennáll-e.
A 158-159. §-hoz
A korszerűbb elszámolási módok alkalmazása érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy a befektetési szolgáltató (az értékpapír-bizományos kivételével) az ügyfél részére halasztott pénzügyi teljesítést engedjen. A pénzügyi teljesítésnek ez a módja arra szolgál, hogy az ügyfél a szerződés megkötését megelőzően ne legyen köteles a pénzügyi fedezetet előre biztosítani, hanem fizetési kötelezettségének csak akkor tegyen eleget, amikor a megkötött ügyletből eredően fizetési kötelezettsége már pontosan számszerűsíthető. A törvény meghatározza a fizetési kötelezettség megengedhető maximális időtartamát annak az egyidejű előírásával, hogy a halasztott pénzügyi teljesítés időtartama alatt a megvásárolt értékpapír a befektetési szolgáltató javára óvadékul szolgál.
A 160. §-hoz
A törvény indoka az a nemzetközi (német, angol, stb.) gyakorlat, amelynek megfelelően a közelmúltban bekövetkezett munkaszervezési, költségracionálizáló változásokhoz igazodva szabályozni kell azt, hogy mely ügyviteli tevékenységek hogyan, milyen feltételekkel végezhetők más szervezet által. A szabályozás kettős, egyrészt a törvény rögzíti a kiszervezéssel kapcsolatos főbb szabályokat, míg a konkrét tevékenységek felsorolását alacsonyabb szintű jogszabályok tartalmazzák.
A 161-167. §-hoz
A törvény fejezete a befektetési szolgáltatók, illetve az elszámolóházak által végzett letéti őrzésre, letétkezelésre állapít meg speciális szabályokat.
A 168-171. §-hoz
A törvény fejezete a Ptk. pénzkölcsönre vonatkozó szabályaival összhangban meghatározza az értékpapír-kölcsönzés főbb előírásait.
A 172. §-hoz
A törvény a befektetési vállalkozás biztonságos működése érdekében előírja, hogy a befektetési vállalkozás saját tőkéje nem lehet kevesebb mint az engedélyezéshez előírt legkisebb jegyzett tőke. Ha előáll az a rendkívüli helyzet, hogy a befektetési vállalkozás saját tőkéje a jegyzett tőke mértéke alá csökken a Felügyelet legfeljebb hat hónapot biztosíthat az előírt szintre való feltöltésre.
A 173. §-hoz
A befektetési szolgáltatóknál a piaci kockázatok meghatározása a kereskedési könyvhöz kapcsolódik. A kereskedési könyv egy - az intézmény számviteli nyilvántartásától különböző - nyilvántartás, amely a kereskedési céllal tartott befektetési eszközökben fennálló piaci pozícióinak és kockázatvállalásának nyilvántartására szolgál.
A kereskedési könyvben azokat a pozíciókat, illetőleg kockázatvállalásokat kell nyilvántartani, amelyek nem befektetési célokat szolgálnak, hanem kereskedési célból kerültek az intézmény portfoliójába, illetőleg azzal a céllal vásárolt meg az adott intézmény, hogy a vételi és eladási ár különbsége, illetőleg a kamatlábváltozások révén, lehetőleg rövid távon nyereséget realizáljon.
Valamely pozíció, illetőleg kockázatvállalás - attól függően, hogy azt az intézmény milyen céllal szerezte meg - kerülhet a kereskedési könyvbe, illetőleg (hitelintézet esetében) maradhat a hagyományos banki nyilvántartások része is.
Azt, hogy a pozíciókat, illetőleg kockázatvállalásokat a befektetési vállalkozás, illetőleg a kereskedési könyv vezetésére kötelezett hitelintézet milyen szempontok szerint sorolja a kereskedési könyvbe, illetőleg hagyja figyelmen kívül a kereskedési könyv vezetésénél, az intézmény belső szabályzata határozza meg. A szabályzatban meg kell határozni azt is, hogy a pozíciók és kockázatvállalások besorolásán mely esetekben, milyen feltételek mellett lehet változtatni. A szabályzatot és annak módosításait a Felügyeletnek meg kell küldeni. Amennyiben valamely pozíció, illetőleg kockázatvállalás besorolását az intézmény megváltoztatja, erről haladéktalanul köteles értesíteni a Felügyeletet.
A törvény előírja, hogy amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók és kockázatvállalások piaci értékét, valamint kockázatát naponta kell megállapítani. Mivel nem minden pozíció, illetőleg kockázatvállalás piaci értéke állapítható meg naponta, a kereskedési könyv vezetésére vonatkozó Kormány rendelet meghatározza azokat az eseteket, amikor e követelménytől el lehet tekinteni.
A 174. §-hoz
A törvény rögzíti, hogy a befektetési vállalkozás által nyújtott befektetési hitelek, halasztott fizetések minősítésére - az általános számviteli elvekhez képest - eltérő szabályok vonatkoznak, melyet külön jogszabály határoz meg.
A 175-177. §-hoz
A törvény a befektetési vállalkozás biztonsága érdekében előírja, hogy az általa végzett befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység kockázatának mindenkor megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie. A szavatoló tőke számításának módját a hitelintézeti törvény tartalmazza.
A 178. §-hoz
A törvény korlátozza az ún. nagykockázatok vállalását, amikor is az egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történő összes kockázatvállalás nagyságát korlátozza. Ez az előírás csökkenti a befektetési szolgáltató egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni túlzott kockázatát.
A 179. §-hoz
A befektetési vállalkozás biztonságos működése érdekében a törvény általános tartalékképzési kötelezettséget ír elő, melynek mértéke a tárgyévi adózott eredmény 10 százaléka, melyet adózott eredményéből az osztalék kifizetése előtt kell képeznie.
A 180-181. §-hoz
A törvény a befektetési vállalkozás biztonságos működése érdekében a tartós pénzügyi befektetést, valamint ingatlanban történő tulajdonszerzést is korlátozza, illetve meghatározott limitekhez köti.
A 182-197. §-hoz
A törvény a befektetési vállalkozások végelszámolására, felszámolására különös szabályokat határoz meg.
A befektetési vállalkozásra vonatkozóan végelszámolást kimondó határozatot kizárólag a Felügyelet hozhat, ezen határozatában pedig a Felügyelet kijelöli a végelszámolót (amely kizárólag egy, a hitelintézeti törvényben meghatározott közhasznú társaság lehet), valamint meghatározza a végelszámolás kezdő időpontját.
Felszámolás esetén a törvény alapján szintén kizárólag a hivatkozott közhasznú társaság jelölhető ki felszámolónak. A törvény továbbá azt is kimondja, hogy az ügyfelek által letétbe helyezett értékpapír nem része a felszámolási vagyonnak.
A 198. §-hoz
Annak érdekében, hogy a befektetési szolgáltatóknak, illetőleg az árutőzsdei szolgáltatóknak végelszámolási, illetőleg felszámolási eljárás nélkül is lehetőségük legyen a piacról történő részleges, vagy teljes kivonulásra, a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a szolgáltatók szerződéses kötelezettségeiket átruházzák, amelyre főszabályként a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 199-205. §-hoz
A törvény meghatározza a bennfentes kereskedelem eseteit, illetve az azzal azonos megítélés alá vont cselekedeteket, valamint egyidejűleg azokat az értékpapír-ügyleteket, amelyek nem minősülnek bennfentes kereskedelemnek. A bennfentes személyeknek kötelezettséget ír elő az általuk végrehajtott értékpapír-ügyleteknek a Felügyelethez történő bejelentésére.
A 206. §-hoz
A bennfentes kereskedelmen kívül a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás a másik olyan piaci tevékenység, melyet törvény tilt. A törvény tisztességtelen árfolyam-befolyásolásnak minősíti az olyan piaci cselekedeteket, amelyek révén valamely előre meghatározott cél érdekében tudatosan eltérítik a piacon egyébként kialakuló kereslet-kínálati viszonyokat, árfolyamokat. Nem minősül ugyanakkor árfolyam-manipulációnak az értékpapír-kibocsátó olyan ún. árfolyam karbantartó tevékenysége, melynek során előre meghatározott és bejelentett módon ad vételi vagy eladási megbízást saját maga által kibocsátott értékpapírokra vonatkozóan.
A 207-209. §-hoz
A törvény egészének kifejezett célja a befektetők védelmének minél teljesebb körű megvalósítása.
Félrevezető tájékoztatással kibocsátott értékpapírra vonatkozó, vagy bennfentes kereskedelemmel létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítására az ügyész pert indíthat a kibocsátó és a befektetési szolgáltató, illetőleg a bennfentes személy ellen. Az ilyen ügyekben a bíróság ítéletének hatálya a félrevezető tájékoztatással vagy a bennfentes kereskedelemmel érintett valamennyi szerződésre kiterjed.
Ugyancsak kiemelt jelentőséget kapnak azok a befektető-védelmi (fogyasztóvédelmi) szabályok, amelyek az egyes értékpapírok forgalomba hozatalához, illetőleg a másodlagos forgalomhoz kapcsolódó hirdetési, reklámtevékenységre, azok tartalmára vonatkoznak.
A befektetők védelmét szolgálja, hogy a befektetési szolgáltatók, illetőleg az árutőzsdei szolgáltatók kötelesek üzletszabályzatukat a befektetők rendelkezésére bocsátani, ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeikben kifüggeszteni. Ugyanezen szabályok érvényesek a befektetési szolgáltató által igénybe vett, vele szerződéses kapcsolatban álló ügynök tevékenységére is.
A 210. §-hoz
A törvény meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek a Befektető-védelmi Alap (a továbbiakban: Alap) biztosítása alá tartoznak. A felsorolt tevékenységek végzésére csak az a befektetési szolgáltató kap engedélyt, amely tagja az Alapnak. Új eleme a szabályozásnak, hogy a befektetési alapkezelőnek is csatlakoznia kell az Alaphoz, amennyiben a befektetési szolgáltatási tevékenységhez tartozó portfolió-kezelést akar végezni. Az ügyfélszámlát vezető árutőzsdei szolgáltató szintén csatlakozhat az Alaphoz, de ez számára nem kötelező. Amennyiben nem csatlakozik, erről üzletszabályzatában és szerződéseiben tájékoztatnia kell az ügyfeleit.
A 211. §-hoz
Az Európai Parlament és a Tanács 1997. márciusi, a befektető-védelmi rendszerekről szóló 97/9/EK irányelvének szabályozásával összhangban a törvény kimondja, hogy az Európai Unió tagországában székhellyel rendelkező befektetési szolgáltató, illetve befektetési alapkezelő fióktelepe nem köteles csatlakozni az Alaphoz, ha rendelkezik az irányelv által megkövetelt befektető-védelemmel. A törvény ugyanakkor nem tiltja meg, hogy e fiókok csatlakozzanak az Alaphoz, amennyiben a magyarországi befektetési szolgáltatókkal azonos biztosítást kívánnak ügyfeleik részére kínálni.
Nem tagország befektetési szolgáltatójának, illetve alapkezelőjének fióktelepe csak abban az esetben mentesülhet az Alaphoz való csatlakozás alól, ha a Felügyelet megítélése szerint az Alappal egyenértékű befektető-védelemmel rendelkezik. A törvény meghatározza azokat a szempontokat, amiket az egyenértékűség elbírálásánál a Felügyeletnek figyelembe kell vennie.
E szabályok csak Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásakor lépnek hatályba.
A 212. §-hoz
A törvény az Alapot jogi személyként határozza meg és megjelöli azokat a legfontosabb szabályokat, amelyek az Alap létrejöttével és működésével kapcsolatosak.
A 213. §-hoz
Az Alap feladata kártalanítás fizetése a befektetőknek a törvényben rögzített mértékben és feltételek mellett. Az Alap védelme csak az 1997. július 1-jét követő megállapodásokra vonatkozik.
A 214. §-hoz
Az Alap a tagjainak nyilvántartásához szükséges adatokat beszerezheti a tagoktól, a Felügyelettől vagy az MNB-től. A törvény előírja, hogy az Alap tagjainak magyar nyelven kell tájékoztatniuk ügyfeleiket a befektető-védelemről.
A 215. §-hoz
A törvény meghatározza azokat az intézményeket, szervezeteket, illetve személyeket, amelyek követeléseire az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki. Az Európai Unió szabályozásával összhangban a törvény kizárja a biztosított körből az Alap tagjában legalább öt százalékos tulajdoni hányaddal vagy szavazati joggal rendelkező személy, illetve közeli hozzátartozói követelését. A törvény kizárja a biztosításból azokat a követeléseket, amelyeket nem euróban, vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési szervezet tagállamának törvényes fizetőeszközében helyeztek el.
A 216. §-hoz
A törvény szerint az Alap - a korábbi szabályozástól eltérően - akkor fizet kártalanítást, ha a bíróság tagjának felszámolását rendelte el. A felszámolás elrendeléséről és a kártalanítás lehetőségéről az Alap tizenöt napon belül tájékoztatást ad.
A 217. §-hoz
A kártalanításra vonatkozó kérelmeket a befektető egy éven belül nyújthatja be. Ha menthető okból nem tudja az igényét egy éven belül benyújtani, akkor erre az akadály elhárulását követő harminc napon belül még van lehetőség.
A törvény a kártalanítás összeghatárát az Európai Unió irányelvének előírásával összhangban 6 millió forintban határozza meg. Az összeghatár kérdésében az Európai Bizottsághoz benyújtott átmeneti mentesség iránti kérelem alapján ez a rendelkezés 2008. január 1-jén fog hatályba lépni. A törvény az egymillió forintnál magasabb összeg esetén bevezeti az önrészesedést, eszerint az egymillió forintot meghaladó követelésnek csak 90%-át fizeti meg az Alap, a fennmaradó 10% a befektető kára. A szabályozás célja az, hogy a befektetőket óvatos befektetésre ösztönözze, mérsékelje az ún. moral hazard problémát.
A törvény meghatározza, hogy értékpapír, illetve devizában fennálló követelés esetén hogyan kell meghatározni a kártalanítás összegét.
A 218. §-hoz
A törvény a magyarországi befektetési szolgáltatók, illetve alapkezelők versenyhátrányának elkerülése érdekében harmadik országbeli befektetési szolgáltató fióktelepe számára megtiltja, hogy az Alapnál magasabb mértékű biztosítást alkalmazzon. A szabályozás csak Magyarország csatlakozásakor lép hatályba.
A 219. §-hoz
A törvény meghatározza az Alap által teljesítendő kártalanítás megállapítására és kifizetésére vonatkozó határidőket. Az Alap a kérelem benyújtása után kilencven napon belül elbírálja a kártalanítási igényt. Az Európai Unió szabályozásával összhangban az Alap ezt követően kilencven napon belül kifizeti a megállapított kártalanítást. Ez a határidő egy alkalommal kilencven nappal meghosszabbítható.
Ha az Alap a kártalanítási kötelezettségét csak hitelfelvétellel tudja biztosítani, arra a Kormány készfizető kezességet vállal.
A 220. §-hoz
Az Alap tagjának meg kell fizetnie az Alap részére a befektetőknek kifizetett kártalanítást és a kifizetéshez kapcsolódóan felmerült költségeket. A törvény kimondja, hogy az Alap által kifizetett követelés az Alapra száll át, azt a felszámolási eljárás során érvényesíti.
A 221-222. §-hoz
Az Alaphoz való csatlakozáskor csatlakozási díjat kell fizetni, ezt követően pedig éves díjat. Az éves díjat az Alap igazgatósága állapítja meg a díjalap arányában. A törvény csak az éves díj maximális mértékét korlátozza a díjalap két ezrelékében. A díjalap megállapításakor az Alap által biztosított befektetők pénz- és értékpapír állományát kell figyelembe venni. Az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést is elrendelhet, ha kártalanítási és hitel-törlesztési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Az egy naptári éven belül elrendelt rendkívüli befizetés azonban nem haladhatja meg az utolsó éves díj mértékét.
A 223-226. §-hoz
Az Alapot héttagú igazgatóság irányítja, amelyben a szakma képviselői, egy független szakember és az Alap ügyvezető igazgatója van jelen. A törvény az igazgatóság hatáskörébe utalja mindazokat a kérdéseket, amelyek az Alap működésével, az Alap szabályzataival és az Alap irányításával kapcsolatosak. Meghatározza a törvény azokat a kérdéseket, amelyeket az igazgatóságnak szabályzatban kell elrendelni.
A 227. §-hoz
Az Alap pénzforgalmi számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti. Működési költségeit bevételeiből fedezi. Az Alap működőképességének biztosítása érdekében a törvény kimondja, hogy kártalanításra a bevételnek a jóváhagyott működési költségekkel csökkentett része használható fel.
A 228. §-hoz
Ha a felügyelet visszavonja az Alap tagjának engedélyét, a tagsági viszony megszűnik.
A 229. §-hoz
A törvény felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyeket a befektetési alapkezelő folytathat. Az új szabályozás lehetővé teszi, hogy az alapkezelő a befektetési szolgáltatási tevékenységeknél felsorolt portfolió-kezelést, értékpapír kölcsönzést és befektetési tanácsadást is végezzen. Lehetővé válik tehát, hogy az alapkezelő az alapkezeléshez és a pénztárak vagyonkezeléséhez hasonló portfolió-kezeléssel is foglalkozzon. Annak érdekében, hogy azonos tevékenység végzésére azonos szabályok vonatkozzanak, az alapkezelő portfolió-kezelési tevékenységére alkalmazni kell a portfolió-kezelésre előírt szabályokat. Annak ellenére, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak részére végzett vagyonkezelés nem tartozik az e törvényben definiált portfolió-kezeléshez, a tevékenység hasonló jellegére tekintettel az alapkezelőnek e tevékenységek végzésénél is figyelembe kell vennie a portfolió-kezelésre előírt általános szabályokat.
Az alapkezelő a törvényben felsorolt tevékenységek közül befektetési alap kezelésére köteles.
A 230. §-hoz
Az egyes tevékenységek végzéséhez a Felügyelet engedélye szükséges, ez alól a szabály alól egyedül a befektetési tanácsadás jelent kivételt. Befektetési alapot csak befektetési alapkezelő kezelhet. A törvény felsorolja az engedély megadásának feltételeit. Amennyiben az alapkezelő egyéni portfoliók egyedi kezelését végzi, -más intézményhez hasonlóan- csatlakoznia kell a Befektető-védelmi Alaphoz. Az alapkezelőnek olyan rendszereket kell kiépítenie, amelyek lehetővé teszik az egyes portfoliók elkülönítését.
A 231. §-hoz
Az Európai Unió szabályozásával összhangban a törvény előírja, hogy a befektetési alapkezelő engedélyezésekor meghatározott esetekben a Felügyeletnek ki kell kérnie az Európai Unió másik tagállama illetékes felügyeleti hatóságának véleményét.
A 232. §-hoz
Az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező intézmény által európai befektetési alapra végzett befektetési alapkezelési tevékenységéhez, valamint európai befektetési alap kezelése céljából létrehozott fióktelepének létesítéséhez Magyarországon nem kell külön engedélyt kérni, ha saját országa szabályai szerint rendelkezik engedéllyel. Az Európai Unió előírásai szerint az Unió valamelyik államában engedéllyel rendelkező, a 85/611/EGK irányelv követelményeinek megfelelő intézmény külön engedély nélkül végezhet határon átnyúló szolgáltatást és nyithat fióktelepet az Unió másik államában. Az európai befektetési alapra, mint speciális alaptípusra vonatkozó, az irányelvvel összhangban meghatározott szabályokat a törvény a XXIX. fejezetben fogalmazza meg. Az irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamok más típusú befektetési formákat is meghatározzanak, ezekre azonban már nem vonatkozik az egységes európai útlevél elve és a bejegyzés helye szerinti ország felügyeleti hatóságának kompetenciája. E paragrafus Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásával lép hatályba.
A 233-234. §-hoz
A törvény meghatározza, hogy a felügyeleti szerv milyen esetekben utasítja el az engedély iránti kérelmet, illetve mikor vonja vissza az engedélyt. A felügyelet elutasítja az engedélykérelmet, ha a kérelmező nem tesz eleget a jogszabályok előírásainak. Fióktelep esetében elutasítható a kérelem akkor is, ha a hatékony felügyeleti munka, vagy különböző nemzetközi követelmények érvényre juttatása nem biztosítható (pl. nincs a felügyeletek között együttműködési megállapodás, vagy a kérelmező országában nem megfelelőek a pénzmosás elleni szabályok).
A 235. §-hoz
A törvény meghatározza, hogy milyen társasági formában és mekkora minimális jegyzett tőkével lehet létrehozni a befektetési alapkezelő társaságot. Az átlátható tulajdonosi szerkezet biztosítása érdekében az alapkezelő csak névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaság, vagy fióktelep formájában működhet. Az alapkezelő társaság jegyzett tőkéje legalább százmillió forint kell legyen. Amennyiben a befektetési alapkezelő társaság kétmilliárd forintot elérő, vagy meghaladó értékben kezel magán-nyugdíjpénztári vagyont, a saját tőkéjének el kell érnie a kettőszázötvenmillió forintot plusz a kezelt vagyon kettőmilliárd forintot meghaladó részének egy százalékát. E szabály a korábbi előírásnál rugalmasabban határozza meg a minimális tőkekövetelményt. Az alsó határ a korábbi tőkekövetelménynél alacsonyabb, ez azonban a kezelt vagyon nagyságával egyenes arányban növekszik. A tőkekövetelmény felső határa egymilliárd forint, ami kétszerese a korábban előírt értéknek. Amennyiben az alapkezelő eléri az egymilliárd forintos saját tőkét, a további növelés a kezelt vagyon arányában már nem kötelező.
A fióktelep formájában működő alapkezelő Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásáig nem kezelhet európai befektetési alapot, illetve nem végezhet magán-nyugdíjpénztárak részére vagyonkezelést. E rendelkezés Magyarország csatlakozásakor hatályát veszti.
A 236. §-hoz
A törvény kimondja, hogy az alapkezelési tevékenységet végző mindenkor a befektető érdekében köteles eljárni biztosítva az egyenlő elbánás elvét.
Az alap kezelésének szabályait szabályzatba kell foglalni. A kezelési szabályzatnak egyértelműen tartalmaznia kell a befektetők által fizetendő díjakat és azok kiszámításának módját is. A nyilvános alap esetében a kezelési szabályzat módosításához a Felügyelet engedélye szükséges. Egyes esetekben, például a költségek csökkentésénél nincs szükség Felügyeleti engedélyre.
A 237-239. §-hoz
A törvény meghatározza az alapkezelő tevékenységére, eljárására vonatkozó általános szabályokat. A törvény a befektetők biztonsága érdekében rögzíti, hogy a különböző portfoliókat elkülönítetten kell kezelni.
A 240. §-hoz
A paragrafus meghatározza az alapok átadásának szabályait. Nyilvános alap esetén az átadáshoz a Felügyelet engedélye szükséges, míg zártkörű alap esetén a Ptk. tartozásátvállalásra vonatkozó szabályai szerint kell eljárni, vagyis az alapkezelő köteles a befektetési jegyek tulajdonosainak hozzájárulását kérni az átadáshoz.
A 241. §-hoz
Az alapkezelő az alap hozamára vonatkozó ígéretet csak a tőke garantálása mellett tehet. A portfolió-kezeléssel ellentétben befektetési alap kezelésénél csak akkor lehet a hozam, illetve a tőke garantálására ígéretet tenni, ha azt bankgarancia biztosítja.
A 242. §-hoz
A visszaélés, illetve befolyásolás megakadályozása érdekében a törvény megfogalmazza az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat. A törvény kimondja, hogy az alapkezelő vezetői, illetve egyes alkalmazottai nem lehetnek pl. a letétkezelő alkalmazottjai az alapkezeléshez kapcsolódó területen.
A 243. §-hoz
A törvény tételesen meghatározza a befejtetési jegy tartalmi elemeit. A befektetési jegyek tulajdonosai olyan arányban részesednek az alap által elért hozamból, amilyen arányban a befektetési jegyeik névértéke az összes befektetési jegy összesített névértékéhez viszonyul.
A 244. §-hoz
A befektetési jegy forgalomba hozatalára a törvény általános szabályait az e rendelkezésben a sajátosságok figyelembevételével megfogalmazott eltérésekkel kell alkalmazni. A visszaváltott befektetési jegyek törlésre kerülnek. A dematerializált befektetési jegyeket a központi értéktár keletkezteti, illetve törli az alapkezelő jelentése alapján. A nyíltvégű alapnál az alapkezelő naponta jelenti a vásárolt és a visszaváltott mennyiséget.
A 245. §-hoz
A potenciális befektetők megfelelő tájékoztatásának biztosítása érdekében a törvény mellékletekben sorolja fel a befektetési jegy nyilvános forgalomba hozatalakor kibocsátandó kezelési szabályzat, tájékoztató, illetve rövidített tájékoztató tartalmi elemeit. A kezelési szabályzatnak tartalmaznia kell az alap részletes befektetési politikáját, az értékelés szabályait, a befektetési jegyhez fűződő jogokat, a díjak és költségek felsorolását, stb. A kezelési szabályzat részét képezi a tájékozatónak.
A 246-247. §-hoz
Az alapkezelő a befektetési jegyeket forgalmazó útján értékesíti. Nyilvános, nyíltvégű befektetési alapok esetén a befektetési jegy visszaváltásának szándékát a forgalmazónál a nyitva tartás alatt bármikor be lehet jelenteni. A visszaváltásnál alkalmazott nettó eszközérték - az ingatlanalapok kivételével - legfeljebb a visszaváltás bejelentésétől számított harmadik forgalmazási napon érvényes nettó eszközérték lehet. Ezen a maximális időtartományon belül az alapkezelő határozhatja meg, hogy melyik nap nettó eszközértéket veszi figyelembe, ezt a kezelési szabályzatban rögzítenie kell. Szintén a kezelési szabályzatban kell rögzíteni, hogy a fentiek alapján megállapított összeget mikor fizeti ki a forgalmazó. Ingatlanalapok esetén, tekintettel az ingatlanok korlátozottabb forgalomképességére, kilencven forgalmazási napon belül kell teljesíteni a visszaváltási megbízást.
A visszaváltás során a befektető terhére jutalék számítható fel.
A 248. §-hoz
A befektetési jegyek visszaváltásának szabályait és a felszámítható díjakat és költségeket is tartalmazó kezelési szabályzatot a befektetőnek ingyenesen kell átadni.
A 249. §-hoz
A nyíltvégű befektetési alap fontos eleme a befektetési jegy folyamatos visszaváltási lehetősége. Ennek biztosítása érdekében a törvény csak kivételes helyzetben engedi meg a forgalmazás felfüggesztését a befektetők érdekében, elháríthatatlan külső ok esetén. A felfüggesztésről az alapkezelő haladéktalanul köteles tájékoztatni a Felügyeletet. A forgalmazást a felfüggesztés okának megszüntetésekor azonnal folytatni kell.
A 250-251. §-hoz
Felfüggeszthető a forgalmazás a befektetési alap megszüntetése és beolvadása esetén a Felügyelet engedélye alapján. A befektetők érdekében a Felügyelet is felfüggesztheti a befektetési jegyek forgalmazását.
A 252. §-hoz
A külföldön kibocsátott kollektív befektetési értékpapírokat akkor lehet Magyarországon forgalomba hozni, ha a külföldi befektetési alap eleget tesz a magyar befektetési alapoktól e törvényben megkövetelt tájékoztatási szabályoknak. A magyar ügyfeleket magyar nyelven kell tájékoztatni. A külföldi befektetési jegyek belföldi forgalomba hozatalára egyebekben a külföldi értékpapírok magyarországi forgalomba hozatalára vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
A 253. §-hoz
Amennyiben az alap saját tőkéjét a befektetők befizették, illetve az ingatlan apportot teljesítették, az alapkezelő kezdeményezi az alap nyilvántartásba vételét a Felügyeletnél. Ha a kitűzött időn belül a saját tőkét nem sikerül összegyűjteni, a befizetett összegeket levonás nélkül vissza kell adni a befektetőknek.
A törvény megkülönbözteti az alapok két fajtáját. A nyíltvégű befektetési alap a definíció szerint visszaváltható befektetési jegyeket hoz forgalomba. A zártvégű befektetési alap pedig olyan befektetési jegyeket hoz forgalomba, amelyek csak a futamidő lejártakor válthatók vissza. Az alap típusa szerint lehet nyilvános vagy zártkörű, aszerint pedig, hogy mibe fekteti be az összegyűjtött tőkét lehet ingatlanalap, vagy értékpapíralap. Értékpapíralapokhoz tartoznak egyes különleges alapok, amelyek új elemet jelentenek a korábbi szabályozáshoz képest.
A 254. §-hoz
A zárt körben létrehozott befektetési alapoknál az induló tőkének értékpapíralap esetén el kell érnie a százmillió forintot, ingatlanalap esetén az ötszázmillió forintot a korábbi szabályozásnak megfelelően. A nyilvános alapokra azonban az új szabályozás magasabb - kétszer akkora - tőkekövetelményt ír elő.
A 255-256. §-hoz
A befektetési alap akkor szűnik meg, amikor a Felügyelet törli a nyilvántartásból. A törvény felsorolja ennek eseteit. Az alap megszüntetése esetén a nyílt végű befektetési jegyek visszaváltását fel kell függeszteni. Az alap hitelezői harminc napon belül jelenthetik be igényeiket.
A 257. §-hoz
Pozitív saját tőkéjű alap megszüntetése esetén a feladatokat az alapkezelő, illetve a letétkezelő végezheti. A pozitív saját tőkével rendelkező alap eszközeinek értékesítését végezheti az alapkezelő, illetve ennek hiányában megbízott befektetési szolgáltató vagy ingatlanalap esetében ingatlanforgalmazó cég. Az értékesítés során befolyt összegből előbb a hitelezőket kell kielégíteni, majd a maradék összegből a befektetési jegyek tulajdonosai olyan arányban részesülnek, amilyen arányt birtokolnak az összes befektetési jegy névértékéhez képest.
A 258. §-hoz
A negatív saját tőkéjű alapot a Felügyelet által létrehozott közhasznú társaság szünteti meg. Az alap megszüntetése során a hitelezők kielégítésénél a csődtörvényben meghatározott kielégítési sorrendet kell figyelembe venni.
A 259. §-hoz
A befektetési alapkezelő felszámolását szintén a Felügyelet által létrehozott közhasznú társaság végezheti a csődtörvény szabályai alapján. Az alapkezelő által kezelt portfoliókban lévő eszközök azonban nem használhatók fel az alapkezelővel szembeni követelések kifizetésére.
A 260. §-hoz
A törvény lehetővé teszi, hogy az alapok átalakuljanak: megváltoztassák típusukat, fajtájukat vagy futamidejüket. Az alap átalakulására vonatkozó szabályok célja, hogy a befektető számára kedvezőtlen átalakulást megtiltsa, vagy csak az összes befektető hozzájárulása esetén tegye lehetővé.
A 261-262. §-hoz
A törvény lehetőséget biztosít az azonos fajtájú és típusú alapok beolvadására is, ha a Felügyelet jóváhagyja a beolvadásról készített részletes tájékoztatót.
A 263. §-hoz
A zártvégű alap esetén a nyíltvégű alappal ellentétben, a befektetési jegyeket csak az alap futamidejének végén lehet visszaváltani. A befektetők védelme érdekében a törvény előírja, hogy az alapkezelő köteles kezdeményezni a zártvégű alap befektetési jegyeinek tőzsdei bevezetését.
A 264-265. §-hoz
A törvény meghatározza a zártkörű befektetési alapokra vonatkozó speciális szabályokat. Zártkörű alap létrehozásakor az alapkezelőnek tájékoztatót nem, csak kezelési szabályzatot kell készítenie, amit a Felügyeletnek kell jóváhagynia. A kezelési szabályzat módosításához a befektetési jegy tulajdonosainak egyhangú jóváhagyása szükséges, a Felügyelet engedélye nem kell hozzá. A zártkörű alapnál a kezelési szabályzat a befektetők tájékoztatását a nyilvános alapokra vonatkozó szabályoktól eltérően határozhatja meg. Fontos különbség az is, hogy a zártkörű alap befektetési jegyének átruházása korlátozott, kizárólag a kezelési szabályzatban meghatározott körben ruházható át.
A 266. §-hoz
A nyíltvégű befektetési alapok esetén annak érdekében, hogy a befektetők bármikor hozzájuthassanak befektetési jegyeik ellenértékéhez, naponta kell értékelni az alapot az egy jegyre jutó nettó eszközérték meghatározása érdekében. Zártvégű értékpapíralapoknál elegendő hetente megállapítani a nettó eszközértéket, míg zártvégű ingatlanalapoknál legalább kéthetente kell.
Annak érdekében, hogy ingatlanalap esetén a befektetőknek és az alapkezelőnek reális képe legyen az alap portfoliójában lévő ingatlanok értékéről, az alapkezelőnek saját szervezetétől elkülönült, független ingatlanértékeléssel foglalkozó szervezetet kell megbíznia az ingatlanok rendszeres értékelésével.
A 267. §-hoz
A törvény felsorolja, hogy a befektetési alap tőkéje a törvény VIII. fejezetében meghatározott befektetési eszközök mellett milyen eszközökben tartható.
A 268. §-hoz
A befektetési alapok egyik legfontosabb célja, hogy a befektetők pénzét összesítve, a befektetések megosztásával hatékony, alacsony kockázatú portfoliót lehessen kialakítani. A törvény ennek érdekében meghatározza azokat az általános befektetési szabályokat, amelyeket minden befektetési alapnak figyelembe kell vennie. A törvény előírja, hogy az alapkezelő az alap saját tőkéjének legfeljebb 20%-át helyezheti el ugyanazon kibocsátó értékpapírjaiba az állampapírok kivételével. OECD országok által kibocsátott, azonos sorozatú állampapírok aránya legfeljebb 35% lehet az alap saját tőkéjében. Ez utóbbi szabály alól kivételt jelent az európai befektetési alap, amely akár 100%-ban tarthat portfoliójában állampapírokat a törvényben meghatározott feltételek mellett.
A 269. §-hoz
A befektetési szabályoknak az értékpapírok vásárlásakor kell megfelelni. Amennyiben a későbbiekben egy adott értékpapír aránya jelentősen eltér a befektetési limittől, a törvényben előírt határidőn belül a szabályos szintre kell csökkenteni az arányt.
A 270. §-hoz
Az értékpapíralap portfoliójában befektetési jegek is lehetnek. A törvény azonban kiköti, hogy az alap csak más alapkezelő által kezelt alap befektetési jegyét szerezheti meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik a befektetési alapba fektető alapokra.
A 271. §-hoz
A befektetők védelme érdekében a törvény korlátozza az alap nevében történő hitelfelvételt, illetve az alap eszközeinek megterhelését. A nyíltvégű befektetési alap jegyeinek visszaváltása céljából azonban az alapkezelő korlátozott mértékben hitelt vehet igénybe az alap nevében.
A 272-274. §-hoz
A törvény lehetővé teszi a befektetési alapkezelők részére a származtatott ügyletek alkalmazását. Az alapkezelő származtatott ügyleteket csak a törvényben, illetve a kezelési szabályzatában meghatározott célok és feltételek mellett köthet. A származtatott ügylet célja lehet például a hatékony portfolió kialakítása, arbitrázs, vagy a kockázat csökkentése.
A 275-276. §-hoz
A nyilvános értékpapíralapokra a törvény a portfolió megfelelő diverzifikálása, a befektetők kockázatának mérséklése érdekében az általános szabályoknál szigorúbb befektetési szabályokat ír elő. Szűkebb körben határozza meg azt is, hogy milyen eszközökbe fektethető a tőke. A befektető biztonságát az szolgálja a legjobban, ha az alapban minél nagyobb arányban szerepelnek a tőzsde szigorú szabályainak megfelelő, könnyebben értékesíthető értékpapírok. Ezeknek a papíroknak az aránya egy kibocsátó által kibocsátott értékpapírok esetében az alap saját tőkéjéhez viszonyítva legfeljebb 10% lehet. Különösen likvidnek tekinthető értékpapírok aránya ennél magasabb is lehet. A tőzsdén vagy más elismert értékpapírpiacon nem jegyzett értékpapírok nagyobb kockázatára tekintettel a törvény nyíltvégű értékpapíralapnál 2%-ban, zártvégű alapnál 10%-ban határozza meg az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott értékpapírok maximális arányát az alap saját tőkéjére vetítve. Az ilyen értékpapírok összesített értékére is ad felső korlátot a törvény.
Az alapkezelő megvásárolhatja más alap befektetési jegyeit is az alap saját tőkéjének 5%-a erejéig nyíltvégű alap esetén, 20%-a erejéig zártvégű alapnál.
A 277. §-hoz
A befektetési alapba befektető alap az értékpapíralapok olyan különleges típusa, amely a visszaváltási igények kielégítésére szolgáló likvid eszközökön kívül csak kollektív befektetési értékpapírokat, vagyis befektetési jegyeket és a befektetési alapokhoz hasonló elven működő külföldi intézmény által kibocsátott értékpapírokat tartalmazhat. A befektetési alapba befektető alapnál nem kell figyelembe venni a kollektív befektetési értékpapírokra más alaptípusnál felállított korlátokat.
A 278. §-hoz
A tőkepiacon végbement fejlődés Magyarországon is megalapozta azokat a törekvéseket, hogy az alapvetően állampapírokba, tőzsdei értékpapírokba, illetőleg az ingatlanokba fektető alapokon kívül egyéb alaptípusok is létrejöhessenek, amelyek komplexebb, nagyobb szakértelmet igénylő befektetési eszközökbe, származtatott ügyletekbe fektetnek be. A törvény meghatározza a származtatott ügyletekbe fektető alapra vonatkozó speciális szabályokat.
A 279. §-hoz
Az indexkövető befektetési alap célja egy indexkosár összetételének leképezése. Ezért ez az alaptípus is mentesül az általános, illetve a nyilvános értékpapíralapokra vonatkozó befektetési szabályok alól. Annak érdekében, hogy az indexkövető alap ne térhessen el jelentős mértékben az indexkosár összetételétől, a törvény 5 százalékpontban korlátozza az egyes értékpapíroknál az indexbeli súlyuktól való maximális eltérést.
A 280-283. §-hoz
E paragrafus megfogalmazza az ingatlanalapokra vonatkozó speciális befektetési szabályokat. A befektetések megosztására való törekvés az ingatlanalapra is érvényes. A törvény ezért előírja, hogy ingatlanforgalmazó alapnál egyetlen ingatlan értéke sem haladhatja meg az alap saját tőkéjének 20%-át, ingatlanfejlesztő alapnál pedig a 30%-át. Az építés alatt álló ingatlanokban lévő befektetések nehezebben mobilizálhatók, mint az egyéb ingatlanok. Ezért ezek arányára az ingatlanforgalmazó alap esetében a törvény alacsonyabb korlátot állít.
A befektetők nagyobb biztonsága, a visszaélések elkerülése érdekében a korábbi szabályozástól eltérően a törvény kiköti, hogy az ingatlan adás-vételi szerződések érvényességéhez a letétkezelő ellenjegyzése szükséges.
A 284-288. §-hoz
A európai befektetési alap olyan alap, amelynek befektetési szabályai, működési előírásai teljes mértékben megfelelnek az átruházható értékpapírokba kollektív alapon befektető vállalkozásokról szóló 85/611/EGK irányelvben foglaltaknak. Az ilyen alapoknál ezért Magyarország csatlakozását követően érvényesülhet az egységes európai útlevél elve, tehát további engedélyezés nélkül az Unió valamennyi tagállamában forgalmazhatók a rájuk kibocsátott befektetési jegyek. Az Unió másik tagállamában létrehozott, az irányelv szabályainak megfelelő alapok által kibocsátott kollektív befektetési értékpapír is szabadon forgalmazható Magyarországon. Ezeknél az értékpapíroknál a törvény csak a Felügyelet előzetes értesítését, a folyamatos forgalmazás biztosítását és a befektetők megfelelő, magyar nyelvű tájékoztatását követeli meg.
Az európai befektetési alapoknál a befektetési szabályok szigorúbbak a nyilvános értékpapíralapokra vonatkozó szabályoknál. Az európai befektetési alap kezelője csak alapkezeléssel foglalkozhat, más tevékenységet nem folytathat.
A 289. §-hoz
Annak érdekében, hogy akár a befektetők, akár más személyek pontos képet kaphassanak a befektetési alap helyzetéről és kockázatáról, a törvény előírja a tájékoztatás pontos szabályait. Az alapkezelőnek legalább félévente kell jelentést készítenie a törvény mellékletében felsorolt tartalommal. A jelentésben be kell mutatni az alap befektetéseinek összetételét és az igénybe vett hitel feltételeit is. Annak érdekében, hogy a jelentés eljusson a befektetőkhöz, a törvény meghatározza a közzététel, illetve a megtekintés általános szabályait is.
Az alapkezelőnek a féléves jelentések mellett minden hónapban portfoliójelentést kell készíteniük.
A 290. §-hoz
A törvény a rendszeres tájékoztatás mellett egyes tételesen felsorolt esetekben rendkívüli tájékoztatást ír elő, amelynek soron kívül kell eleget tenni meghatározott időtartamon belül. Ilyen eset például az alapok átalakulása, beolvadása, vagy a befektetési szabályok változása.
A 291-292. §-hoz
Vannak az alapkezelőnek olyan feladatai, amelyekhez nem szükséges a Felügyelet engedélye, de fontos, hogy a változásról a Felügyelet tudomást szerezzen. E tételesen felsorolt körben a törvény bejelentési kötelezettséget ír elő. A Felügyeletnek küldött jelentésekre további szabályokat külön jogszabály fog tartalmazni.
A 293. §-hoz
A törvény mellékletben határozza meg az alap hozamának számítására és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat annak érdekében, hogy a különböző alapokra vonatkozó adatok összehasonlíthatóak legyenek. Az alap hozamára vonatkozóan tilos ígéretet tenni, kivéve azt az esetet, amikor bankgarancia biztosítja.
A 294. §-hoz
A törvény felsorolja, hogy a befektetők tájékoztatására szolgáló dokumentumok közül melyiket kell átadni a kibocsátáskor, illetve a befektetési jegy folyamatos forgalmazásakor. Amennyiben nem személyesen adja a befektető a megbízást, hanem pl. telefonon, vagy számítógépen keresztül, akkor tájékoztatni kell a dokumentumok elérhetőségéről.
A 295-296. §-hoz
A befektetők biztonságát szolgálja, hogy a pénzügyi-technikai feladatok lebonyolítását az alapkezelőtől szervezetileg elkülönült letétkezelő látja el, mely a szükséges szakértelemmel rendelkező hitelintézet lehet. A törvény részletesen felsorolja a letétkezelő feladatait, amelyek közé tartozik az alapkezelő szabályszerű működésének ellenőrzése is.
A 297-298. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályozás szerint a tőzsde egy önszabályozó, sui generis jogi személy. A törvény szerint ezzel szemben tőzsde a jövőben részvénytársaságként, illetve fióktelepként működhetne.
A 299-311. §-hoz
A törvény részletesen meghatározza a tőzsde alapítása engedélyezésének feltételeit, a tőzsde tulajdonosaira és a tulajdonszerzés módjára vonatkozó szabályokat. Ezen rendelkezések indoka az, hogy a tőzsde a tőkepiac központi intézménye.
A 312-316. §-hoz
Ezen szakaszok tartalmazzák azokat a rendelkezéseket, amelyek teljesítésével valaki tőzsdei kereskedővé válhat.
Tekintettel s tőzsde speciális helyzetére, a tőkepiacon betöltött központi szerepére, valamint arra, hogy bizonyos tevékenységek, üzletkötések csak tőzsdén lehetségesek, a piacra jutás fontos szabálya, hogy a tőzsdei kereskedők száma nem korlátozható.
A 317-318. §-hoz
A tőzsde működésének legfontosabb dokumentumai a tőzsdei szabályzatok. A törvény meghatározza azokat a kérdéseket, melyeket ezen szabályzatoknak tartalmazniuk kell.
A 319-323. §-hoz
A törvény meghatározza a tőzsdei ügylet fogalmát, tartalmát, a szerződésben részes felek jogait és kötelezettségeit. A szabályozás alapelve az, hogy legyen összhangban a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseivel, ugyanakkor biztosítsa azokat a kötelezően érvényesíthető speciális szabályokat, amelyek a tőzsdei ügyletek lényegéből fakadnak.
A 324. §-hoz
A tőzsdei forgalom elszámolására a törvény két lehetőséget biztosít.
A 325-329. §-hoz
A törvény részletes szabályokat állapít meg a tőzsdei forgalmazás esetleges felfüggesztésére.
A 330. §-hoz
A törvény a tőzsdei működés biztonsága érdekében korlátozza a tőzsde által történő befektetéseket.
A 331. §-hoz
A tőkepiaci szereplők tájékoztatása megköveteli, hogy a tőzsdei adatok a lehető legrövidebb időn belül mindenki számára nyilvánosak legyenek.
A 332. §-hoz
A törvény azon eseteket sorolja fel, melyeket a tőzsde köteles a Felügyeletnek bejelenteni, valamint a bejelentéssel egyidejűleg nyilvánosságra hozni.
A 333. §-hoz
A törvény kimondja, hogy tőzsde felszámolójának, végelszámolójának csak egy, a hitelintézeti törvényben meghatározott közhasznú társaság jelölhető ki.
A 334-354. §-hoz
Az elszámolóházi tevékenységet végző intézmény speciális tevékenységeket szolgáltat: tőzsdei és tőzsdén kívüli értékpapír-ügyletek, tőzsdei termékek elszámolását, az általa elszámolt ügyletek teljesítésének biztosítását, letétkezelők részére letéti szolgáltatást stb. Elszámolóházi tevékenység végzéséhez a Felügyelet engedélye szükséges. A tőzsde szabályozásához hasonlóan az elszámolóházi tevékenység sem monopolizált egyetlen szervezetre, a törvény normatív feltételeket állapít meg. Ugyanakkor néhány tevékenységet, melyek egyfajta természetes monopóliumként kell, hogy működjenek, csak egy elszámolóház végezhet. A Felügyelet jogosult a központi értékpapír-nyilvántartás, az értékpapír-kód kiadása, a központi értékpapír-számlavezetés, valamint a belföldön kibocsátott értékpapírról külföldi forgalmazás céljára szolgáló okirat kiállítására elszámolóházat kijelölni a törvényben meghatározottak szerint (központi értéktári tevékenység).
Az elszámolóház tevékenysége és tevékenységének színvonala, befolyásolástól mentes, megbízható működése az egész piac szempontjából kiemelt fontosságú, ezért a törvény meghatározza, hogy kik szerezhetnek tulajdont elszámolóházban és milyen mértékben.
Az átlátható, tiszta és befolyásolástól mentes forgalmazási, tőzsdei, elszámolóházi, valamint felügyeleti tevékenység megvalósítása érdekében a törvény olyan összeférhetetlenségi szabályokat mond ki, amelyek biztosíthatják a különböző érdekek egymástól való elkülönítését, mind tulajdonosi, mind pedig vezetői, tisztségviselői oldalról. Az összeférhetetlenségi szabályok arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a különböző kereszt-tulajdonlásokat, a szervezeti és személyi összefonódásokat a piac különböző szereplői között.
A 355. §-hoz
A törvény a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályaihoz képest többlet-követelményeket állít fel a befektetési vállalkozás, az árutőzsdei szolgáltató, alapkezelő, tőzsde, illetőleg elszámolóház saját részvénykönyvében vezetett adatai körében. A cél az, hogy a felsorolt intézmények tulajdonosainak adatai szélesebb körben, folyamatosan figyelemmel kísérhetők legyenek.
A 356-357. §-hoz
A törvény kimerítően részletezi azokat a szempontokat, amelyeknek a felsorolt intézmények vezető állású személyei kötelesek megfelelni, illetve rögzíti az ezen személyekkel szembeni kizáró okokat.
A 358-359. §-hoz
A törvényben felsorolt intézmények könyvvizsgálata esetén a könyvvizsgálónak jóval nagyobb felelőssége, mint egy gazdasági vállalkozás könyvvizsgálójának. A könyvvizsgálónak egyrészt szélesebb körű ellenőrzést kell folytatnia a hitelesítő záradék megadásához, mert az intézmények mérete általában meghaladja a gazdasági vállalkozásokét. Másrészt azonban a intézményeknél elhelyezett idegen források kockázatossága mértékének megítéléséhez az adott intézmény nyilvánosság számára készített jelentései alapvető fontosságúak.
A könyvvizsgálati munka hatékonyságának javítása érdekében a törvény megállapítja, hogy a felsorolt intézményeknél könyvvizsgálati tevékenységet csak az a könyvvizsgáló végezhet, akit a Felügyelet az általa vezetett könyvvizsgálói névjegyzékbe nyilvántartásba vett. Ez az előírás azt hivatott biztosítani, hogy a minősítést olyan könyvvizsgáló végezze, aki ahhoz megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkezik, és akiről valószínűsíthető, hogy a könyvvizsgálati munkát megfelelő gondossággal fogja elvégezni.
A 360. §-hoz
A törvény megállapítja a könyvvizsgáló felelősségét abban, hogy az a vizsgálat eredményéről köteles mind a vizsgált intézményt, mind a Felügyeletet írásban haladéktalanul tájékoztatni a törvényben felsorolt esetek bármelyikében. A törvény ezáltal jelentősen megváltoztatja a könyvvizsgáló és az intézmény kapcsolatát, és az nem csupán az intézmény év végi eredményeinek és beszámolóinak a hitelesítésére terjed ki, hanem az év közi tevékenység folyamatos figyelemmel kísérésére is. A jelentési kötelezettség előírása pedig azért szükséges, hogy ezáltal a Felügyelet értesüljön azokról az eseményekről, amelyek felügyeleti intézkedés meghozatalát eredményezhetik.
A 361. §-hoz
Annak érdekében, hogy a könyvvizsgáló tájékoztatási kötelezettsége a felügyeleti tevékenységet megfelelően segítse, a törvény lehetőséget ad a Felügyeletnek arra, hogy az intézményeket kötelezhesse más könyvvizsgáló választására, amennyiben megítélése szerint az addigi könyvvizsgáló nem járt el megfelelő gondossággal.
A 362. §-hoz
A törvény részletesen meghatározza azokat a vizsgálati szempontokat, amelyeket a könyvvizsgálónak a befektetési vállalkozás éves beszámolójának vizsgálatakor figyelembe kell vennie. A könyvvizsgálónak az ezen vizsgálati szempontok alapján elvégzett munkájáról szóló jelentését meg kell küldeni az igazgatóság, az ügyvezetők, a felügyelő bizottság elnöke, a Felügyelet valamint az MNB részére, legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig.
A 363. §-hoz
A törvény kötelezettséget ír elő a felsorolt intézményekre nézve a könyvvizsgálóval kötött szerződéseknek és a könyvvizsgáló által készített jelentéseknek a Felügyelet számára való megküldésre. A könyvvizsgálói munka során ugyanis példaként bevett gyakorlat, hogy a hitelesítési záradék megadásán túlmenően a könyvvizsgáló a főbb megállapításairól a vállalkozás vezetését az úgynevezett vezetői levélben tájékoztatja.
A 364-367. §-hoz
A törvény az ügyfelek, befektetők érdekében szabályokat állapít meg az elnevezés védelmére, valamint a törvény hatálya alá tartozó szolgáltatások hirdetésére
A 368. §-hoz
A törvény meghatározza az üzleti titok fogalmát és azon szervezeteket, amelyek vonatkozásában az üzleti titok fennáll. Előírja az üzleti titok megtartásának kötelezettségét, és emellett meghatározza azokat a szervezeteket, amelyekkel szemben a titoktartási kötelezettség nem áll fenn.
A 369-375. §-hoz
A törvény meghatározza az értékpapír-titok fogalmát, annak terjedelmét és azokat a szervezeteket, amelyek az értékpapír-titoknak minősülő adat a rendelkezésére áll.
A törvény kimerítő felsorolást tartalmaz arról, hogy értékpapír-titok milyen esetben adható ki harmadik személynek, illetve melyek azok a szervezetek, amelyek vonatkozásában az értékpapír-titok megtartásának kötelezettsége áll fenn.
A törvény kiemelten szabályozza azt a körülményt, hogy az értékpapír titok nem állhat fenn a szervezett bűnözéssel és a fekete gazdasággal összefüggően elkövetett cselekmények esetében.
A törvény lehetővé teszi azt is, hogy statisztikai feldolgozás, illetőleg a tőkepiacról, annak forgalmáról és szereplőiről készített jelentés nyilvánosságra hozatala érdekében olyan összesített adatokat tartalmazó feldolgozások készüljenek, amelyek egyedi személyt illető azonosításra nem alkalmasak.
A 376. §-hoz
A törvény új intézményként lehetőséget biztosít arra, hogy a tőzsde, valamint a hitelintézetek, befektetési vállalkozások érdekképviseleti szervei közösen felállítsák a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróságot.
A 377-378. §-hoz
A Felügyelet létrehozásáról, jogállásáról e törvény nem tartalmaz rendelkezéseket, mivel azokról külön törvény szól. Az e törvényben leírtak a külön törvényben megfogalmazottakat kiegészítik, illetve azokat a speciális feladatokat, hatásköröket és eljárásokat írja le, amelyek a tőkepiac, illetve a tőzsde szabályozásával összefüggőek.
A Felügyelet létrehozásának és működésének legfőbb célja a befektetők védelme, a különböző tőkepiaci tevékenységet folytató szervezetek piacra lépésének és piaci működésének engedélyezése, illetve olyan átlátható, tiszta piaci viszonyok kialakítása, melyek a befektetők érdekét legjobban védik.
A 379. §-hoz
A törvény megállapítja a Felügyelet bevételeit, rögzítve egyúttal, hogy a felügyeleti bírságból származó bevétel a tőkepiaci szakemberképzés és kutatás támogatására, a Befektető-védelmi Alapba történő befizetésre, valamint a felszámoló kht. felszámolásból származó veszteségének térítésére használható fel.
A 380-387. §-hoz
A befektetési szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, alapkezelői tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek, valamint a tőzsde és az elszámolóház felügyeleti díjat fizet, mely tevékenységével arányosan kerül megállapításra.
A 388. §-hoz
A Felügyelet mint államigazgatási szerv az Áe. rendelkezései szerint jár el. Kivételt csak az e törvényben leírt esetek képeznek.
A 389-398. §-hoz
A felügyelt intézmények a felügyeleti tevékenység ellátása érdekében a Felügyeletnek kötelesek bejelentéseket tenni. A tevékenység folytatásához, a tulajdonosokhoz, az intézményhez, mint társaság működéséhez kapcsolódó bejelentési kötelezettségeket a törvény tételesen meghatározza.
A Felügyelet rendszeresen ellenőrzi, hogy mindazon gazdálkodó szervezetek, amelyeknek engedélyt adott ki, a tevékenységi engedélyben, illetve az egyéb törvényi előírásoknak megfelelően végzik-e tevékenységüket. Ennek érdekében jogosult ezen szervezetektől rendszeresen, illetve alkalomszerűen tevékenységükről információt kérni, valamint helyszíni ellenőrzést lefolytatni. A felügyelt szervezetek a Felügyelet ezen tevékenységét kötelesek elősegíteni. Különös szakértelmet igénylő feladatok ellátására a Felügyelet jogosult könyvvizsgálót vagy más, szervezetétől független szakértőt igénybe venni.
A Felügyelet több, a törvényben meghatározott feladata ellátása érdekében és annak keretében személyes adatot kezelhet, különleges adatot azonban nem. A személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló egyéb jogszabálynak megfelelően e törvény meghatározza a Felügyelet által kezelhető adatok körét, az adatkezelés, adattovábbítás rendjét.
A 399-409. §-hoz
A Felügyelet jogosult e törvény, illetve egyéb kapcsolódó jogszabályok, jegybanki rendelkezések megsértése, vagy hiányosság megállapítása esetén intézkedést tenni. Az intézkedés meghozatalánál figyelembe kell vennie a szabálysértés vagy hiányosság piacra gyakorolt hatását, veszélyességi okának mértékét és súlyát. E fejezet részletesen meghatározza a Felügyelet által hozható intézkedéseket, amelyek a konkrét esettől függően a figyelmeztetéstől és az engedélyekben, a jogszabályokban foglalt feltételeknek való megfeleltetési követelménytől a tevékenységi engedély visszavonásáig vagy más hatóságnál való eljárás kezdeményezéséig terjedhet. A Felügyelet saját hatáskörben jogosult bírság kiszabására is, mely szintén a jogszabályokban, jegybanki rendelkezésekben, illetve a Felügyelet határozatában meghatározott feltételtől való eltérés, valamint a mulasztás súlyának és az elért vagyoni előny mértékének figyelembevételével kerülhet meghatározásra.
A 410-433. §-hoz
A törvény ezen szakaszai hatályba-léptető és átmeneti rendelkezéséket tartalmaznak, melyek elsődlegesen a jogbiztonság követelményéből következnek, illetve részletes szabályozásra kerül a tőzsde átalakulása.
Külön kiemelendő a törvény 415. §-a, amely a befektető-védelemmel foglalkozik. A rendelkezés szerint a kártalanítás összeghatára 2005. december 31-éig változatlanul egy millió forint marad, 2006. január 1-jétől emelkedik két millió forintra, majd 2008. január 1-jétől hat millió forintra. Amennyiben magyarországi befektetési szolgáltató a csatlakozást követően, de a 6 millió forintos kártalanítási összeghatár bevezetése előtt fióktelepet létesít az Unió másik tagállamában, köteles csatlakozni annak befektető-védelmi rendszeréhez. Ezalatt az idő alatt másik tagállam magyarországi fióktelepe nem nyújthat húszezer eurót meghaladó biztosítást.
A folyamatban lévő kártalanítási ügyekre a követelések befagyásakor hatályok szabályokat kell alkalmazni.
A BEVA tagok 2002-ben történő éves díjfizetésére a törvény átmeneti szabályokat fogalmaz meg az átálláshoz szükséges adatok és nyilvántartások hiánya miatt. A 2002-ben fizetendő éves díj alapja az Alap tagja által 2001-ben kezelt pénz- és értékpapír-letéti állomány. A 2002-ben fizetendő díj megállapításakor be kell számítani a 2001-ben éves díj címén teljesített befizetés 2002-re eső részét.
A 434-448. §-hoz
A törvény ezen szakaszai a módosítani javasolt törvényeket tartalmazzák.
Külön kiemelendő a 434. §, amely átfogóan módosítja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényt, melynek célja, hogy a nemzetközi követelményeknek megfelelő, jelenleginél is függetlenebb, hatékonyabb felügyeleti rendszer alakuljon ki, illetve a felügyelet rendelkezési jogát megteremtő 445. §, amely módosítani javasolja a jogalkotási törvényt.
Az verseny-semleges szabályozás kialakítása érdekében a törvény a magán-nyugdíjpénztárak és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak vagyonkezelésére, valamint e pénztárak részére vagyonkezelést végző intézményekre, továbbá a biztosító intézetek által a megtakarítási elemet is tartalmazó biztosításokhoz kapcsolódóan végzett vagyonkezelés esetén egységesen előírja e törvény portfolió-kezelésre vonatkozó szabályainak alkalmazását egyes kivételektől eltekintve.
A 449-450. §-hoz
A törvény ezen szakaszai a hatályukat vesztő jogszabályokat, valamint a végrehajtási rendeletek kiadására adandó felhatalmazásokat tartalmazzák.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.