adozona.hu
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/5001. számú törvényjavaslat indokolása
A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/5001. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2001. évi LXXIV. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2001-2002. évekre elfogadott költségvetés, valamint - ehhez kapcsolódva - az adórendszer két évre szóló, a költségvetés bevételeit megalapozó súlyponti feltételeinek meghatározása a stabil és kiszámítható gazdasági környezet megteremtésének alapját jelenti. Ennek következtében a pénzügyek, az adózási szabályok 2002. évi módosításaként csak olyan lépéseket indokolt megtenni, amelyek figyelembe veszik az államháztartás bevételi és kiadási előirányzatainak kötöttségét.
Mindezek alapján a Java...
Mindezek alapján a Javaslatban foglalt változtatások fő irányai a következőkben foglalhatók össze:
- a jogszabályi környezet változásából adódó, különösen a devizaliberalizációval kapcsolatos változások, a tőkepiacról szóló törvénytervezettel való összhang megteremtését célzó javaslatok;
- az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs lépések;
- a gyakorlat által felszínre hozott, az adózói környezetet javító, a jogalkalmazást segítő intézkedések.
A jogszabályi környezet változásával való összhang megteremtése indokolja pénzügyeket szabályozó törvények közül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítását tartalmazó törvény, valamint a takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet, a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvény, továbbá a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről, valamint a koncesszióról szóló törvények módosítását. Ennek keretében a takarékbetétről szóló törvényerejű rendelet módosítása tartalmazza a bemutatóra szóló takarékbetétek névre szólóvá alakítására vonatkozó javaslatot, a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvénynek az EximBank Rt.-re vonatkozó módosítása a Bank kockázatvállalási lehetőségét bővíti és a koncesszióról szóló törvény módosítása a koncessziós körbe tartozó tevékenységeket kiegészíti az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakításával és működtetésével.
A jogszabályi környezet változása miatt - különösen a devizaliberalizációval, a tőkepiacra vonatkozó jogszabályok újrakodifikálásával, valamint a bírósági végrehajtásról szóló törvénnyel összefüggésben - módosítások szükségesek az adózási szabályokban is. A devizaszabályozásra vonatkozó jogszabályváltozások miatt a vámjogot, vámeljárást, vámigazgatást érintően pontosítani kell a "külföld" fogalmát, míg a vagyoni érték korlátozás nélküli kivitelének megteremtése a nem kereskedelmi jellegű áruforgalom szabályainak felülvizsgálatát indokolja. A forintban történő fizetés miatt egyes, az adózás rendjét érintő eljárási rendelkezéseket szintén módosítani kell (átutalás, számlanyitás). A forgalmi adók esetében a forint konvertibilissé tételével összefüggésben ki kell mondani, hogy az ügylet áfájának és fogyasztási adójának forintosításakor mindkét fél ugyanazt, az MNB által előírt árfolyamot köteles alkalmazni.
Elsősorban az uniós csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése érdekében változik a vámjog, a vámeljárás, és a vámigazgatás, valamint az adózás rendje, továbbá a könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó szabályozás.
A vállalt nemzetközi kötelezettség szerint a vámjogi harmonizáció ez évi lépéseként a vámraktározás és az ideiglenes behozatal szabályozásának további közelítésére, illetve átvételére kerül sor. A Közösség vonatkozó joganyagának terjedelmes volta és kezelhetősége felvetette a szabályozás szintjének felülvizsgálatát. Célszerűnek mutatkozott mindkét területnél - az Európai Közösség eljárásához hasonlóan - a legszükségesebb általános szabályok törvényi szinten tartása és a részletes szabályozás kormányrendeletbe iktatása. A vámraktározás esetében az alapfogalmaknak (vámraktározás, vámraktár, üzemeltető, beraktározó), az eljárás mozzanatainak, a vámraktár üzemeltetés engedélyezése általános feltételeinek, a biztosítéknyújtás előírásainak, a raktárműveleteknek és a nyilvántartási kötelezettségnek törvényi szintű megfogalmazását jelenti.
Az ideiglenes behozatali eljárás esetében - figyelemmel az Európai Közösség rendszerében és szerkezetében eltérő szabályozására - szintén csak viszonylag kis terjedelmű, az általános szabályokat tartalmazó szabályozás törvényi szintű megőrzése indokolt. A teljes vagy a részleges vámmentességgel vámkezelhető jogcímek és részletes eljárási szabályaik a Vámtörvény végrehajtási rendeletébe kerülnek át.
Mindkét szabályozási terület módosítása törvényszerűen maga után vonja a vámbiztosíték-nyújtás rendelkezéseinek felülvizsgálatát. Ennek megfelelően módosul az egyedi és tevékenységi biztosítéknyújtás, valamint a biztosítéknyújtás alóli mentességek köre. A vámszabadterületeknél már bevált felső korlát alkalmazásának lehetőségét a tevékenységi biztosítéknál kiterjeszti a módosítás a vámraktárakra is, egyúttal a megbízható üzemeltetők 2 év után az említett összeget a vámhatóság engedélyével csökkenthetik. Az elmúlt év gyakorlati tapasztalatai alapján a gazdasági vámeljárások közül további szabályozási finomításra kerül sor az aktív feldolgozásra és annak a passzív feldolgozással való összekapcsolására, továbbá ez utóbbi eljárásnál a vámérték meghatározására vonatkozóan is. A devizaszabályozás módosulása, valamint gyakorlati gondok, vámértékcsalás kiküszöbölése érdekében módosul a nem kereskedelmi forgalomra vonatkozó szabályozás, egyúttal - figyelemmel a nemzetközi tendenciákra - csökken a vámtétel is. A büntetőeljárásban résztvevő személyek védelmének ellátása - a vonatkozó törvénymódosítás alapján - a nyomozati jogkörben eljáró vámszervezet feladatává is vált, amelyet a vámtörvény-módosítási javaslatban is szerepeltetni szükséges.
Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása uniós csatlakozásunk időpontjától megteremti a közösségi szabályoknak megfelelő jogi alapot hazánk és a többi tagállam közötti adóadatok átadásához és a behajtási jogsegélyhez. Ennek érdekében az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazásáról szóló új fejezettel egészül ki a törvény.
A könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó szabályozással összefüggésben a könyvvizsgálatra, a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó nemzetközi gyakorlat egyes elemeinek átvétele indokolja a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény módosítását.
A jogalkalmazást segítő módosítások összességében javítják az adózói pozíciókat, az adózási környezetet. E változtatások elsősorban a vámjogot, a vámeljárást és a vámigazgatást, valamint kisebb mértékben a személyi jövedelemadót, a helyi adót, az adózás rendjét és a számviteli szabályozást érintik.
A takarékbetétről szóló 1989. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 1. §-ának módosítása biztosítja, hogy a hatályba lépést követően takarékbetétet csak névre szólóan lehessen elhelyezni. Takarékbetétet továbbra is csak természetes személy helyezhet el és a szerződésben az elhelyezőtől különböző kedvezményezett is megjelölhető.
A pénzmosás megelőzése érdekében a takarékbetét elhelyezésének feltétele, hogy az elhelyező - és adott esetben a kedvezményezett - személyazonosságát a törvényi előírásoknak megfelelően megállapítsák, az így rögzített adatokat a hitelintézet tíz évig köteles megőrizni.
A 2-3. §-hoz
A módosítás nyomán a korábban megkötött takarékbetét-szerződések és a korábban nyitott takarékbetétkönyvek felett rendelkezni csak a megfelelő azonosítást követően lehet. Amennyiben tehát a takarékbetétkönyvet nem névre szólóan nyitották, 2002. január 1-jét követően annak első bemutatóját, illetve a jeligét közlő személyt az 1. § szerint azonosítani kell. Az ilyen takarékbetétkönyvet az azonosítást követően névre szólóvá kell átalakítani.
A jeligés takarékbetétkönyv a tulajdonjog hitelt érdemlő igazolása mellett is átalakítható annak első bemutatójának nevére szólóvá. A rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett bemutatóra szóló takarékbetétek a feltétel teljesítése nélkül is átalakíthatók névre szólóvá, ha erre öröklés, jogerős bírósági határozat vagy a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján kerül sor.
A 4. §-hoz
A hitelintézet köteles 2003. január 1-jét követően névre szólóvá átalakított, 2 millió forintot elérő vagy meghaladó összegű takarékbetétek esetén az ügyfél azonosító adatait megküldeni az Országos Rendőr-főkapitánynak a pénzmosás megelőzése és megakadályozása céljából.
A Javaslat úgy módosítja a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2000. évi CXXIV. törvényt (Hptm.), hogy annak 149. §-a, amely a takarékbetétek fokozatos megszűnését névre szólóvá alakítás nélkül biztosította volna a Tvr. módosításával, ne lépjen hatályba. Erre azért van szükség, mert a jelen Javaslat ennél szigorúbb rendelkezéseket léptet életbe.
A Javaslat szerint továbbra is szükséges a Ptk. módosítása, miszerint csak névre szólóan lehet elhelyezni takarékbetétet. A Hptm. ezt megfogalmazó 153. §-a nem az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk napjával lép hatályba, hanem 2002. január 1-jén.
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása
A 6. §-hoz
A módosítást az teszi szükségessé, hogy a Mehib. Rt. piacképes alapon kezelni tudja a devizasegélyek felhasználásakor jelentkező árfolyamváltozások miatti kockázatokat, azokban az esetekben, ha a segély felhasználása külkereskedelmi ügyletekhez nem kapcsolódik.
A 7. §-hoz
2000. évben az Eximbanknál a tulajdonos ÁPV Rt. 3 milliárd Ft alaptőke-emelést hajtott végre azzal a szándékkal, hogy a társaság váljon a Corvinus Rt. fő tulajdonosává. 2001. során az Eximbank a Corvinus Rt.-ben 85% tulajdoni részesedése tett szert. Az Eximbank így leányvállalatán keresztül is finanszírozhatja a külföldi tőkebefektetéseket.
Az Eximbanknak a hitelintézeti törvény általános előírásait az 1994. évi XLII. törvényben (a továbbiakban: Exim tv.) foglalt eltérésekkel kell alkalmaznia. Az Eximbank kölcsönt nyújthat a Corvinus Rt. számára annak közvetlen külföldi befektetései, illetve a létrehozott vegyes vállalkozások termelésének finanszírozásához. A Kormány külgazdasági célkitűzéseivel összhangban kívánatos, hogy az Eximbank a korábbiaknál nagyobb mértékben segítse elő a szolgáltatások exportjának bővülését, a hazai vállalkozások szomszédos országokba irányuló közvetlen tőkekivitelét, elsősorban a preferált kis- és középvállalkozói körben.
A hazai vállalkozások tőkeexportjának ösztönzéséhez fűződő gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósulásának elősegítése indokolttá teszi, hogy az Eximbank számára a leányvállalatával szemben vállalt kockázatok esetében az általános hitelintézeti szabályoknál kedvezőbb kockázatvállalási mértéket állapítson meg a szaktörvény. Ezért javasoljuk, hogy az Exim tv. 22. §-ában kerüljön rögzítésre, hogy az Eximbank esetében a hitelintézeti törvény 79. § (7) bekezdésében foglalt mérték 35%."
A Javaslat a hatályos törvény ügymenet kiszervezését meghatározó rendelkezést módosítja, oly módon, hogy a kihelyezési tevékenység lényeges tartalmi elemeit ragadja meg.
A 9. §-hoz
A Javaslat a biztosítók által végezhető tevékenységi kör bővítésével lehetőséget ad a biztosítóknak arra, hogy 2002. január 1-jétől elektronikus aláírási szolgáltatást végezzenek. Ennek alapját az elektronikus aláírásról szóló törvény hatályba lépése jelenti.
A 10. §-hoz
A Javaslat a felügyeleti munka hatékonysága és eredményessége növelése érdekében egyértelmű egzakt rendelkezést tartalmaz az ügymenet kiszervezésének szabályairól.
A 11. §-hoz
A biztosítók, illetve a biztosítási piac szereplői tevékenységük egy részét nem maguk végzik, hanem egyéb külső szervezetet bíznak meg. Az ügymenet kiszervezésének jogintézménye nemcsak a biztosítók, hanem más pénzügyi szolgáltatásokat végzők körében is ismert. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2001. június 15-én hatályba lépett törvény szabályozásával való összhang megteremtése érdekében a Javaslat a biztosítási szektor ügymenet kiszervezésére vonatkozó szabályait rendezi.
A módosítás további indoka, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete létrehozásával megvalósult egységes felügyeleti rendszer az általa felügyelt szervezetek működési feltételeit - az egyes szervezetek sajátosságaira tekintettel - egységesítse.
A 12. §-hoz
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási rendszer szabályait a 171/2000. (X.13.) Kormányrendelet írja elő. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást végző biztosítók és a hatóságok adatnyilvántartással, adatszolgáltatással kapcsolatos feladatainak törvényi szintű szabályozása szükséges.
Az adatvédelmi törvény előírásaira tekintettel törvényben kell rendezni, hogy a biztosító az ellenőrzéshez és a károkozó felderítéséhez szükséges adatokról tájékoztatást adhat.
A 13. §-hoz
A Javaslat a kis forgalommal rendelkező, speciális kockázatokat (tűz- és elemi károk, egyéb vagyoni károk biztosítása, illetve segítségnyújtás) vállaló biztosító egyesületek számára felmentést ad a szavatoló tőke negyedévenként történő meghatározása és arról a Felügyelet részére történő tájékoztatási kötelezettsége alól.
A 14. §-hoz
Az egységes felügyeleti rendszer hatékonyságának fejlesztése indokolja, hogy részletesebb és gyakoribb információk álljanak rendelkezésre a biztosítók pénzügyi helyzetéről. A Javaslat szerint a biztosító az eddigiekkel ellentétben nemcsak évvégén, hanem negyedévenként köteles szavatoló tőkéjét meghatározni és azt a negyedéves adatszolgáltatás keretében a Felügyelet részére azt megküldeni.
A 15-17. §-hoz
A devizagazdálkodás liberalizálása kapcsán szükségessé vált a biztosítók, mint intézményi befektetők befektetési szabályainak újraértékelése. A Javaslat szerint változnak a tartalékok befektetésére vonatkozó szabályok. A módosítás lényege, hogy a befektetési formák közötti megkülönböztetés alapját a befektetés kockázata képezi. A Magyarországon vagy más OECD tagországban kibocsátott eszközök azonos kockázat esetén azonos kategóriába kerülnek.
Az azonos kockázatú magyar és külföldi OECD értékpapírokra vonatkozóan azonos befektetési korlátokat megállapítani.
A 18. §-hoz
Az ismeretlen károkozó által okozott károk rendezése érdekében a Javaslat a Kártalanítása Számlát Kezelő Szervezet részére lehetővé teszi a szükséges információkhoz való hozzáférést.
A 19. §-hoz
A jövőben a biztosítók nem kizárólag írásban, hanem egyéb bizonyítható módon (elektronikus úton) is eleget tehetnek tájékoztatási kötelezettségeiknek.
Az ügyfelek adókedvezményei jogszerű igénybevételének ellenőrizhetősége és költségelszámolásuk egyértelműsítésének érdekében a biztosító az ügyfél kérésére köteles tájékoztatást adni a befizetett biztosítási díj kockázati és megtakarítási részre történő megosztásáról, illetve annak biztosítási ágazati besorolásáról.
A 20. §-hoz
A Javaslat ismételten egyszerűsíti a biztosító egyesületekre vonatkozó felügyeleti eljárást azzal, hogy a jövőben - a biztosításközvetítők ellenőrzéséhez hasonlóan - az egyesületeknél kizárólag folyamatos és rendkívüli ellenőrzésre kerül sor.
A 21. §-hoz
A Javaslat a biztosítók meghatározott tevékenységei kiszervezésének szabályozását módosítja.
A 22. §-hoz
A Javaslat rendelkezéseinek megfelelően módosulnak a Bit. 5. számú, 10. számú és 13. számú mellékletei.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosítása
Vtv. 1. § 7. pont: A közösségi szabályozással egyezően, a devizajogszabályok liberalizációjának figyelembevételével a nem kereskedelmi jellegű áru fogalmának új meghatározása a tv. és a végrehajtási rendeleteiben hivatkozott kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalom értékhatár szerinti megkülönböztetése helyett.
Vtv. 1. § 23. pont: A vámszempontból való megbízhatóság feltételeinek módosítására vonatkozó javaslat. Technikai pontosítás, hogy a vámszempontból való megbízhatóság feltételei között a vám- és adótartozásokat egyaránt figyelembe veszik, így célszerű volt ezeket együttesen "köztartozások" címszó alatt kezelni. A szervezetek vámszempontból való megbízhatósága nemcsak a tevékenységi engedély iránti kérelmek benyújtásakor, hanem azt követően is, a hatósági ellenőrzésekkel folyamatosan vizsgálható. Ennek eredményeképpen jelentősen javulhat a tevékenységi engedélyek kiadása után a vámfizetési fegyelem, mivel a vámszempontból való megbízhatóság elvesztése komoly szankciót jelenthet a nem, vagy a késedelmesen fizető szervezeteknek.
A vámszempontból való megbízhatóság feltétele, a kiszabott éves vámteher 6%-át meg nem haladó vámtartozások 8 napon belüli rendezése, amivel csökkenteni kívánjuk a tevékenységi engedéllyel működő szervezetek vámtartozását. Ezzel szemben a gazdálkodók működését megkönnyíti, hogy a 100.000 Ft alatti, ún. jelentéktelen összegű vámtartozásokat a továbbiakban a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni.
Az esetleges félreértések elkerülése érdekében célszerű megjegyezni, hogy az olyan gazdasági vámeljárásoknál, ahol elszámolási kötelezettség van és ezt a gazdálkodó nem teljesíti, a vámhatóság kötelessége az elszámolási határidő figyelése és a mulasztás megállapítása, valamint a "kényszer-belföldiesítésnél" a vámteher, a kamatok és a vámigazgatási bírság hivatalból történő kiszabása. Ez a vámteher a kiszabás napján válik esedékessé, így vámtartozás csak ezt követően keletkezhet a gazdálkodó terhére. A vámszempontból való megbízhatóságát a gazdálkodó a mulasztással nem veszti el automatikusan.
Az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítmányok vámkezelésére vonatkozóan - a korábbi jogviták egyértelmű rendezése érdekében - tisztázásra szorul, hogy a költségvetési támogatás átutalását csak a vonatkozó 1994. évi XIII. törvény 1. §-ának (2) bekezdése tárgyi hatálya alá tartozó vámteher elemek megfizetése esetén lehet "bevárni", nevezetesen a vám és az általános forgalmi adó megfizetésekor.
Vtv. 1. § 36. pont: Az ideiglenes behozatali vámeljárás alkalmazását a vámhatóság - a közösségi szabályozás mintája szerint - mindig a konkrét behozatalra engedélyezi, így a tevékenységi engedélyek köréből törölni szükséges.
Vtv. 1. § 46. pont: A "humanitárius szállítmány" meghatározása és az ezekre vonatkozó szabályok pontosítása elősegíti a Magyarországra érkező vagy áthaladó segélyszállítmányok kezelését.
Vtv. 1. § 47. pont: A külföld fogalomnak a devizatörvényből a vámtörvénybe való átemelését a devizaliberalizációs intézkedések miatti jelentős jogszabályi környezetváltozás tette szükségessé. A devizakorlátozások megszüntetésére kidolgozott előterjesztés szerint ugyanis a pénzügyi jogszabályok kialakításáért felelős minisztériumok 2001. december 31-ig kötelesek áttekinteni a feladatkörükbe tartozó devizális fogalmak átvételének lehetőségeit. Ezen feladat megvalósítását szolgálja a külföld fogalom vámtörvényi szabályozása.
A 25. §-hoz
A vámbiztosíték rendszer változásával a továbbiakban a közvámraktáraknál, ahol a raktározás a beraktározó felelősségére történik (aki nem szükségszerűen a vámáru tulajdonosa) egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani.
A közösségi szabályoknak megfelelően, az ideiglenes behozatali vámeljárás jövőbeni engedélyezéséhez egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani, kivéve, ahol a törvény a garancianyújtás alól felmentést ad.
Emellett a szabályozás kiegészül - a nemzetközi szerződésekkel összefüggésben - a kedvezményes vámtétel igénybevételének jogosultsága felülvizsgálata idejére nyújtandó egyedi vámbiztosíték összegének meghatározásával.
A nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmában alkalmazott egységes vámtétel 8%-ra csökken a Javaslat szerint, amely alapján az árutovábbítási vámeljárásnál alkalmazott - hasonlóan egységes jellegű - vámtétel megállapítása célszerű.
A tevékenységi vámbiztosíték összegének megállapításánál - a hatályos rendeleti szintű szabályozással összhangban - pontosításra kerül a biztosíték alapjának számítása az "éves" szó törlésével, továbbá a vámszabadterületi szabályozással egyezően a vámraktárak számára is lehetővé válik a biztosíték felső korlátjának alkalmazása. Ennek eredményeképpen a nagyforgalmú vámraktárak likviditása javulhat a nagyobb összegű vámbiztosíték céljára lekötött pénzeszközök felszabadulásával.
A 26. §-hoz
Az ideiglenes behozatali vámeljárás szabályozási szerkezetének módosulása miatt az ezen eljárás alá vont vámáruk vámbiztosíték nyújtása alóli mentesítésének eseteit a vámtörvény 3. mellékletében határozzuk meg. A jelenlegi törvényi mentességi jogcímek közül ide kell átemelni azokat, amelyeket a szerzett magyarországi jogok védelme érdekében továbbra is biztosítani kell, ilyenek például a hajózási, postai, légi szállítást végző járművek, fuvareszközök és vasúti gördülőanyagok. A külföldi rendszámú gépjárművek ideiglenes behozatalának vámbiztosíték-mentességével kapcsolatos szakmai vitákat lényegében az oldja meg, hogy a külföldi és a magyar állampolgárok közötti hátrányos megkülönböztetés törlésre kerül. Így a hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott, ideiglenes behozatalban vámkezelt külföldi rendszámú gépjármű mentes a vámbiztosíték alól, függetlenül attól, hogy azt külföldi állampolgár, vagy tartósan külföldön élő magyar állampolgár kívánja ideiglenesen az ország területére behozni.
A jogharmonizációs lépés miatti kettős biztosítéknyújtás elkerülése érdekében a tevékenységi biztosíték nyújtása alóli mentesítések eseteinek pontosítása is szükségessé vált. Új eleme a szabályozásnak a kizárólag a beraktározó felelősségével működő közvámraktárak és az előfinanszírozott áruk közvámraktárban történő vámraktározásának tevékenységi biztosíték alóli mentesítése, mivel ezekre - a Vtv. 8. § -ára tett módosító javaslat szerint - egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani.
Ugyancsak a garanciahalmozódás elkerülését szolgálja az a mentesítési jogcím, miszerint a normál vámeljárásban összevont árunyilatkozat adására irányuló engedélyhez nem kell tevékenységi biztosítékot nyújtani, ha a kérelmező halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik.
Új vámbiztosíték mentesítési jogcímet jelent a kőolaj- és kőolajtermék biztonsági készletezésével kapcsolatos azon rendelkezés vámjogi segédszabályának kialakítása, miszerint más állam biztonsági készleteinek kormányközi megállapodással vállalt vámraktári tárolása mentes a tevékenységi vámbiztosíték nyújtási kötelezettség alól.
A 27. §-hoz
A tevékenységi biztosíték fenntartása a tevékenységi engedély megszűnése esetén természetesen nem indokolt, ezen alapesetet azonban a jogszabályi rendelkezés eddig nem tartalmazta, így ez a javaslat lényegében dogmatikai jellegű pontosítás.
A 28. §-hoz
A "nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk" fogalmának új meghatározása következtében a végrehajtás és az értelmezés megkönnyítése céljából szükséges az alkalmazott vámtarifa, illetve alkalmazási körének pontos meghatározása a vámtörvény rendelkezéseiben. A módosítás egyben lehetőséget teremt arra, hogy vámtörvényben a vámtarifatörvényre illetve Kereskedelmi Vámtarifára való hivatkozások egyértelműek legyenek.
A Javaslat szerint a nem kereskedelmi jellegű vámárukra - a gépjárművet, a szeszes italokat, a kávét és a dohánytermékeket kivéve - alkalmazott egységes vámtétel a jelenlegi 10%-ról 8%-ra csökken, valamint nem kereskedelmi jellegű forgalomban is célszerű biztosítani a nemzetközi egyezményben meghatározott kedvezményes vámtétel alkalmazásának lehetőségét igazolt származás esetén.
A 29. §-hoz
A GSP-re vonatkozó, jelenleg kormányrendeleti szinten lévő rendelkezést indokolt törvényi szintre emelni. A módosítás ugyanakkor törvényi szinten biztosítja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részére azt a jogszabályi hátteret, hogy a GSP keretében alkalmazott származási okmányokat (FORM A) a vámkedvezményt nyújtó ország vonatkozó jogszabályi rendelkezései alapján hitelesítse.
A 30. §-hoz
A módosítás a kötelező felvilágosításra vonatkozó rendelkezések finomítása a közösségi vámszabályokkal összhangban, ugyanis a továbbiakban a kötelező felvilágosítás a jogszabályváltozás miatt módosuló tarifális besorolás vagy származási helyzet változás következményeként történő visszavonásától számított 6 hónapon belül nemcsak a lekötött értékesítésnél, hanem a beszerzéseknél is felhasználható.
A 31. §-hoz
A Javaslat kísérletet tesz a vámértékkel elkövetett visszaélések kezelésére. Eszerint a vámértékvizsgálat szabályai kiegészülnének a vámhatóság által végzett vámértékvizsgálat során felmerülő - a Vámérték Egyezményben említett - "kétség" esetén történő vámérték megállapítás szabályaival. Ezáltal a vámigazgatás által nyilvántartott összehasonlító értéktől több, mint 50 %-kal eltérő ügyleti értékkel behozott vámáruk vámkezelésekor a bevallott ügyleti érték elfogadása megtagadható.
A 32. §-hoz
A "nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk" fogalmának új meghatározása miatt a végrehajtás és az értelmezés megkönnyítése céljából szükséges a nem kereskedelmi forgalomban a vám alapjának részletesebb és a vámhatóság munkáját segítő új rendelkezések kidolgozása. A Javaslat figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a vámtörvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet tervezett módosítása szerint az eddig a nem kereskedelmi forgalomra meghatározott 1200 euros értékhatár megszűnne. A jelentős értékű vámáruk nem kereskedelmi jellegű behozatala esetében, beleértve a személygépjárműveket is, a vám alapjának meghatározása nem a GATT Vámérték Egyezmény szerint történik. A vámkiszabás szempontjából a vám alapjának meghatározása alapvető és lényegi kérdés, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a költségvetési bevételeket. Természetesen szabályozást igényel "a vámhatóság adatbázisában szereplő átlagos belföldi fogyasztói ár" meghatározásának módszere.
A 33-45. §-hoz
Az említett §-ok a vámraktározásra vonatkozó közösségi szabályok átvételét biztosító módosítási javaslatok.
Ezen belül a Vtv. 60. §-a a vámraktározás és a vámraktár fogalmát tartalmazza, a Vtv. 61. §-ában újra meghatározásra kerül a magán- és a közvámraktár, az üzemeltető és a beraktározó fogalma. A vámraktári fogalmakat illetően törvényi szinten érdemi változás nem történik, hiszen a vámraktárak típusait - összhangban a közösségi szabályozási szerkezettel - a végrehajtási rendelet tartalmazza majd. A közösségi raktártípusok átvételével - az eddig már használt raktárfajtákon kívül - új elemként szerepel a beraktározó felelősségével működő közvámraktár (ez az ún. B típusú vámraktár), valamint a vámhatóság által üzemeltetett - a gazdálkodók számára nyitva álló - közvámraktár.
A beraktározott áruval kapcsolatos jogok és kötelezettségek átruházását illetően fontos kiemelni, hogy ez csak nagykereskedelmi forgalomban, azaz szervezetek között, nagytételben történő értékesítést jelenthet, azaz a vámraktárakban kiskereskedelmi tevékenység végzése kizárt.
A Vtv. 62. §-a a vámraktározás mozzanatait sorolja fel, a Vtv. 63. §-ában pedig a vámraktár üzemeltetésének engedélyezési feltételei kerülnek meghatározásra. A szerkezeti változás következményeként az engedélyezési feltételek nagy része végrehajtási rendeleti szintre kerül át.
A vámraktár működtetésére vonatkozó felelősségi szabályokat a Vtv. 64. §-a rögzíti, ahol célszerű kiemelni, hogy a B típusú raktárban a felelősség teljes mértékben a beraktározót terheli, s egyedi biztosítékot kell nyújtani.
A Vtv. 65. §-ában kerül nevesítésre a raktárnyilvántartás vezetésének kötelezettsége, illetve az ez alóli mentesség esetei, nevezetesen, hogy nem kell nyilvántartást vezetni a vámhatóság által üzemeltetett közvámraktárban (F típus), valamint a beraktározó felelősségével történő közvámraktározásnál (B típus). Viszont itt fokozottabb a vámhatósági ellenőrzés. A Vtv. új 65/A. §-a gazdasági indokoltság esetén lehetővé teszi egyrészt, hogy a vámraktárban raktározási eljárás alatt nem álló árukat is tároljanak, másrészt, hogy aktív vagy vámfelügyelet melletti feldolgozást végezzenek a vámraktár területén.
A Vtv. 66. §-a a raktárnyilvántartásba vételi kötelezettség időpontját írja elő, a Vtv. 67. §-a pedig általános szabályként korlátlan raktározási időt állapít meg.
A Vtv. 68. §-a tartalmazza a raktárműveleteket, a Vtv. 69. §-a továbbra is lehetővé teszi a vámraktárból történő ideiglenes kitárolást. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a törvényi szintű szabály nem ír elő nevesített jogcímet, így a végrehajtási szabályokban jelenleg szereplő bemutatási célra való szűkítés sem tartható fenn.
A Vtv. 70. §-a megengedi a vámraktárak közötti árumozgatást, a Vtv. 71. §-a meghatározza a vámraktározáshoz kapcsolódó speciális vámérték-szabályokat.
A 46. §-hoz
Az aktív feldolgozási eljárás elszámolási jogcímei közé bekerült a változatlan állapotú vámáru, illetve a végtermék vámraktárba történő betárolása. Az elszámolási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése továbbra is a vámhatóság feladata, s az elszámolás elmulasztása esetén a vámkezelést végző vámhatóság hivatalból köteles elvégezni a "kényszer-belföldiesítést", azaz a vámteher, a kamat és a bírság kiszabását és beszedését. Ezen intézkedéseiről 3 munkanapon belül az engedélyező vámhivatalt is értesítenie kell, hiszen ez a vámszerv, amely a súlyos kötelezettségszegés miatti engedély-visszavonásról intézkedik. Az aktív feldolgozás keretében továbbfeldolgozásra kiszállított és visszahozott vámáruk vámjogi státusza és eljárási szabályainak értelmezési célú pontosítása az egységes gyakorlati végrehajtást szolgálja, annak tisztázásával, hogy az így kiszállított vámáruk folyamatosan aktív feldolgozás vámeljárás alatt állnak és kerülnek visszaszállításra. Így vámteher fizetési kötelezettség vámfelfüggesztési eljárásban nem keletkezik, vámvisszatérítési eljárásban pedig csak a külföldön hozzáadott értékre kell vámot fizetni.
A 47-53. §-hoz
Az említett §-ok az ideiglenes behozatali eljárás szabályait tartalmazzák. Az ideiglenes behozatalra vonatkozó közösségi normák átvételével a szabályozás szerkezete átalakult. Törvényi szinten csak az általános szabályok maradnak és a végrehajtási rendelet határozza meg az engedélyezés, valamint a részleges és teljes vámmentesség alkalmazásának feltételeit.
A Vtv. 75. §-a az ideiglenes behozatali vámeljárás fogalmát és mozzanatait, a Vtv. 76. §-a az engedélyezés alapvető szabályait írja elő. Ki kell emelni, hogy minden esetben egyedi engedélyezés történik, egyedi biztosítéknyújtással, azaz megszűnik a tevékenységi engedélyezés. Ugyanezen § megteremti az engedélyesi jogállás átruházásának lehetőségét a vámhatóság engedélyével.
A Vtv. új 78-78/B. §-ai bevezetik az ideiglenes behozatal teljes, illetve részleges vámmentességének fogalmát és meghatározzák fő szabályait. Részleges vámmentesség alatt a korábban használati vámtehernek ismert vámfizetési kötelezettséget kell érteni, ami a behozatali vám összegének havi 2%-át jelenti. A fizetési kötelezettség továbbra is a kiszállításkor, vagy az ötvenedik hónap első napján esedékes. A megfizetés alól azonban a csatlakozásig - az eddig biztosított szerzett jog szerint - a Vtv. 116. § és 117. §-a szerinti gazdálkodók mentesülnek a fizetés alól, illetve a Kormány - gazdasági megfontolás alapján - felmentést adhat. A Vtv. új 78/C §-a az ideiglenes behozatali vámeljárás elszámolására vonatkozó szabályokat tartalmazza (jogcímek, határidők, szankciók). Az elszámolási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése továbbra is a vámhatóság feladata, s az elszámolás elmulasztásakor hivatalból köteles elvégezni a "kényszer-belföldiesítést", azaz a vámteher, a kamat és a bírság kiszabását és beszedését. Ameddig ez a "kényszer-belföldiesítés" nem történik meg, az ügyfél terhére nem keletkezik vámtartozás (mivel az így kiszabott vámteher csak a kiszabás napján esedékes), így az ügyfél nem veszti el automatikusan a vámszempontból való megbízhatóságát.
Az 54. §-hoz
A Vtv. 74. §-ában foglaltakkal összhangban, a vámfelügyelet melletti feldolgozás esetén is elszámolási jogcímként kell szerepeltetni a változatlan állapotú vámáru (pl. termelési alapanyagként vámfelügyelet alá vont, de fel nem dolgozott alapanyag), illetve a végtermék vámraktárba történő betárolását.
Az 55. §-hoz
A passzív feldolgozás tevékenységi engedélyezésének kötelezettségét szünteti meg a szabályozás a javítás jogcím esetén, abban az esetben is, ha helyettesítő termék kerül behozatalra. Ezidáig problémát okozott a tevékenységi engedély utólagos megszerzése a szerződésen alapuló kötelezettségek teljesítése során (garancia, szavatosság, gyártási hiba). Az engedélyezés továbbra is fennáll, de nem tevékenységi engedélyezés formájában.
Az 56. §-hoz
A vámtarifa fogalmának a Vtv. 12. §-ában javasolt pontosított szabályozása következtében a tarifális intézkedések eredményeként biztosított vámkedvezmény fogalmának pontosítása is indokolt. A vámtörvényben foglalt vámmentesség és a Kereskedelmi Vámtarifában meghatározott legalacsonyabb vámtétel (0 %) közötti különbség a módosítás szerint egyértelművé válik a jogszabályt alkalmazók számára.
Az 57. §-hoz
E §-ban a passzív feldolgozásból visszahozott végtermékek utáni vámteher megfizetése alóli teljes vagy részleges mentességet biztosító szabályok kerülnek pontosításra és javításra, a közösségi szabályok figyelembevételével.
Az 58. §-hoz
Hibás hivatkozás javítása.
Az 59. §-hoz
A hírközlő szervek részére érkező híranyagok, híradók vámmentes vámkezelési jogcímének szövegezését a devizaszabályozás változása indokolja, ugyanis a liberalizációs jogszabályi környezet miatt "devizafizetési kötelezettség nélkül" szövegrészt törölni kellett.
A 60. §-hoz
A jogharmonizációs kötelezettség miatt szükségessé váló "kényszer-belföldiesítés" miatt kezelni szükséges a befektetés-ösztönzési politikánk eredményeként a vámszabadterületre behozott termelőeszközök közterheit. A termelési tevékenységbe igazoltan bevont és belföldi forgalom számára még nem vámkezelt termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak belföldiesítése a hatályos vámjogi szabályozással biztosított szerzett jogok védelme érdekében - a Javaslat szerint - vámmentesen történne, amennyiben a vámszabadterületi engedélyes a belföldiesítést a saját részére kéri és nem továbbértékesítés céljából.
Annak megelőzése érdekében, hogy a gazdálkodók ezt a jogcímet a termeléshez valóban használt termelőeszközökön kívül más vámkezelésekre ne használják fel, további feltételként tartalmazza a Javaslat, hogy a berendezéseknek, termelőeszközöknek és felszerelési tárgyaknak a vámkezelést követő 3 év alatt is a vámkezelést végző gazdálkodó termelését kell biztosítaniuk. Az említett feltétel ellenőrzése az utólagos ellenőrzések keretében történhet.
A 61. §-hoz
A vámfizetési kötelezettség szabályai felülvizsgálatának egyik eleme a vámáru felett rendelkezésre jogosultak körének újrafogalmazása. A jelenleg hatályos szöveg miatt ugyanis a vámárun a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjoggal rendelkező, ugyanakkor tulajdonosi pozícióban nem álló hitelintézeti tevékenységet végző zálogház nem lehet vámfizetésre kötelezett, így a kézizálogba adott - gyakran igen nagy értékű ékszereket - a fémjelzés hiánya miatt - csak tört aranyként értékesítheti. A problémát kezelendő, a Javaslat a tv. 125. §-ának (1) bekezdésében említett zálogjogosultak körét a tv. 1. §-ának 43. pontjával összhangban határozza meg.
A módosítás szerint az igazoltan elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmények elháríthatatlan külső oknak minősülnek, amennyiben bírósági ítélet vagy a nyomozó- hatóságnak az elkövető személyének felderíthetetlensége miatti nyomozást megszüntető határozata a személy elleni erőszakos bűncselekmény (rablás, nyereségvágyból elkövetett emberölés kísérlete) elkövetésének tényét megállapítja. Ekkor vámfizetési kötelezettség nem áll fenn. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint ugyanis az áldozat, a sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmény ellenére is vámfizetésre kötelezett maradt, ha a vámáruval nem tudott elszámolni.
A 62. §-hoz
A passzív feldolgozásból visszahozott végtermék esetében alkalmazásra kerülő részleges vagy teljes mentesség szabályainak pontosítása az egységes jogalkalmazás segítése céljából.
A 63. §-hoz
A részleges mentességgel ideiglenesen behozott vámáru után fizetendő vámteher, valamint az ideiglenes behozatal és az aktív feldolgozás vámeljárások elszámolása esetén hivatalból kiszabott vámteher esedékességi szabályait tartalmazza.
A 64. §-hoz
A Javaslat szerint az aktív feldolgozás vámvisszatérítési eljárás engedélyese is halasztott vámfizetési engedélyt kaphat, amit Magyarország exportérdekeltsége indokol, még akkor is, ha egyébként az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonás esetén kiszabott vámteher nem foglalja magába a forgalmi adókat. A halasztott vámfizetési engedély hivatalból történő visszavonása utáni új engedély megszerzésére előírt tilalmi idő előírása túlzott szigornak minősül abban az esetben, amikor a visszavonásra a vámszempontból való megbízhatóság egyszeri elvesztése miatt kerül sor, mivel ilyen szankció egyetlen egyéb tevékenységi engedély esetében sem szerepel.
A 65. §-hoz
Az exportáruba történő beépítésre vámmentesen behozott vámáruk elszámolásának hiányában kivetett vámteher visszatérítésére ad lehetőséget a szabályozás, azonosan az ideiglenes behozatalnál alkalmazott vámvisszatérítési módszerrel.
A 66. §-hoz
Az ideiglenes behozatali vámeljárás jogharmonizációs átvételének következményeként megszűnne az a jogszabályi lehetőség, miszerint az oktatási, egészségügyi intézmények részére ideiglenes behozatalban érkező vámáruk utáni részleges fizetési kötelezettség (a vámteher havi 2 %-a) teljesítésétől eltekintsünk. Megszűnne továbbá a Kormány azon jelenlegi felhatalmazása is, hogy gazdasági megfontolások mérlegelésével felmentést adjon az említett részleges vámteher megfizetése alól.
Tekintettel az említett területek tőkeszegénységére, a csatlakozásig indokolt lenne ezeknek a jogosítványoknak a megőrzése. A Vámtörvény 138. §-a - jellegét tekintve - alkalmas lehet a jelenlegi 77. § (3) bekezdésének befogadására.
A 67. §-hoz
A kamatfizetésre vonatkozó szabályok végrehajtást segítő pontosítása.
A 68. §-hoz
A karitatív felajánlásokkal kapcsolatos régi probléma megoldását szolgálja a Javaslat azon rendelkezése, miszerint a közérdekű adományozásra felajánlott, elkobzott vámáruk mentesüljenek raktárdíj és költségtérítés megfizetése alól.
A kötelező felvilágosítás kiadásával kapcsolatban felmerülő költségek közül a laboratóriumi vizsgálat ellenértékét elkülönítetten kell kezelni.
A 69. §-hoz
A származási szabályok nemzetközi megállapodásban rögzített lehetőségét, a könyvelés szerinti elkülönítést vezeti be a módosítás. A könyvelés szerinti elkülönítés - ami lehetővé teszi a vámhatóság engedélyével az azonos és egymással felcserélhető, származó és nem-származó anyagok fizikai elkülönítése helyett a készletek könyvelés szerinti elkülönítés módszerével történő kezelését - engedélyezésének ügyintézési határideje az általános ügyintézési határidőtől eltérően, de a nemzetközi megállapodásnak megfelelően, 60 nap.
A tizenöt napos elintézési határidő eseteinek megállapítása a vámtörvényt módosító 2000. évi XXXII. törvény előkészítése során "időhiány miatt" már csak rendeleti szintre kerülhetett, azonban indokolt a törvényi szabályokba beemelése.
A 70. §-hoz
A vámhatóság által kiadott tevékenységi engedélyek, a kötelező felvilágosítást visszavonó határozatok, valamint a köztartozások bevételezése érdekében gyakorolt visszatartási jog érvényesítésére szóló elsőfokú határozatok azonnal végrehajthatók a vámérdek hatékonyabb védelme érdekében. Ez a szabály eddig a vámtörvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletben szerepelt, holott a törvényi szintű szabályok között célszerű szerepeltetni.
A 71. §-hoz
A vámhatóság adataiból adatszolgáltatásra jogosultak körét bővíteni szükséges egyrészt - a vállalkozói igazolványokkal kapcsolatos feladatok végrehajtása érdekében - a körzetközponti jegyzővel, másrészt a piac- és minőségvédelem fokozottabb ellenőrzése érdekében (különös tekintettel a hazai építőiparban felhasználásra kerülő import építőanyagok minőségének ellenőrzésére) a fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel.
A 72. §-hoz
A módosítás a vámhatósági nyilvántartás szervezetre vonatkozó részletes szabályait tartalmazza, valamint előírja az ügyfél számára a változás-bejelentési kötelezettséget, amelynek elmulasztása vámigazgatási bírsággal szankcionálható.
A 73. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló törvény módosításának következtében vált szükségessé a vámtörvénynek a vámszervezet tevékenységét meghatározó részének összehangolása a Be. szabályaival.
A 74. §-hoz
A rendelkezés módosítását a Rendőrségi tv. legutóbbi változása indokolja.
A 75. §-hoz
A Vtv. 1. számú melléklete
A jogharmonizációs lépés és a devizaliberalizáció miatt szükségessé vált a nem kereskedelmi jellegű áruforgalom újraszabályozása. A nem kereskedelmi forgalomban is tekintettel kell lenni a hatályos jogszabályi korlátozó intézkedésekre.
A Vtv. 3. számú melléklete
Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont, a vámbiztosíték-nyújtás alól mentesülő vámáruk listája, amely kiegészült a nemzetgazdaságilag indokoltan fenntartható magyarországi szerzett jogokkal (pl. MALÉV, MÁV).
A 76. §-hoz
Az Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény írta elő a jogalkotó azon kötelezettségét, hogy a közösségi joganyaghoz történő közelítést szolgáló jogalkotás során tételesen jelölje meg az alapul vett Európai Uniós jogforrást.
A fuvarozókkal kötött 2000. őszi megállapodás alapján az üzemanyagok jövedéki adójának emelésére csak akkor kerülhet sor, ha a Brent-olajár tartósan 25 dollár alá esik. Az adóemelési moratórium 2002. július 1-jéig tart az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény hatályos 277. § (10) bekezdése szerint. A Javaslat az előbbiek szerint sorra kerülő adóemelés időpontjában meglévő készletek utáni adótétel-növekmény áfaként történő befizetésére vonatkozó rendelkezést pontosítja annak érdekében, hogy a befizetési kötelezettség értelmezhető legyen arra az esetre is, ha az adóemelés a moratórium lejártakor, 2002. július 1-jével következik be.
A Jöt. az ásványolajok adóztatásában tartalmaz egy olyan - az adóelkerülés kivédésére szolgáló - diszpozitív rendelkezést, amelynek alapján bármely, egyébként nem adóztatott termék adóztatható, amennyiben üzemanyagként vagy tüzelőolajként kínálják, értékesítik vagy használják fel. A 2001. január 1-jével módosított, hatályos törvényszöveg szerinti visszahivatkozások alapján a megengedő szabály nem értelmezhető azokra a könnyűfűtőolajokra, amelyek nem tartoznak a Jöt. 36. § (1) bekezdésének l) pontja alatt meghatározott, a gázolaj adóját viselő könnyűfűtőolajok közé (vagyis amelyek 0 adókulcsú termékként kerültek az 1) pontban nevesítve), amennyiben azokat szabványos minőségben, gázolajjal nem keverve, tisztán kínálják, értékesítik vagy használják fel üzemanyagként. E hiányosságot korrigálja a módosítás.
A 79. §-hoz
A hatályos Jöt. előírja az ásványolajtermékek, köztük a fűtőolajok értékesítése és beszerzése esetére a bankszámláról történő fizetést. E rendelkezés azoknak a jövedéki szabályoknak a sorába illeszkedik, amelyek célja a jövedéki termékek nyomonkövethetőségének, a forgalmazási láncban résztvevők beazonosíthatóságának a biztosítása. A fűtőolajok esetében a készpénzfizetés tiltása révén a bankszámlán keresztül a tényleges vevő kilétének megállapíthatósága nemcsak a továbbforgalmazó kereskedők személyét illetően bír jelentőséggel, hanem a végfelhasználók személyének ismerete is szükséges annak érdekében, hogy a 0 adókulcsú könnyűfűtőolajok jogellenes (üzemanyagkénti) felhasználása kiszűrhető legyen. Ezért a módosítás a készpénzfizetés alkalmazásának tiltását nemcsak a kereskedőkre, hanem a fűtőolaj esetében a forgalmazási lánc végpontján az adás-vételi ügylet másik szereplőjére, a végfelhasználó vevőre is kiterjeszti. Annak kivédésére, hogy vevőként fiktív végfelhasználók jelenhessenek meg, előírja továbbá, hogy a jövedéki engedélyes kereskedő csak olyan vevőnek értékesíthet fűtőolajat, aki az ellenértéket a saját bankszámlájáról egyenlíti ki. Az előbbiek szerinti új szabályok alól azonban szükséges kiemelni a könnyűfűtőolaj végfelhasználói közül a mezőgazdasági őstermelőket, akik nem feltétlenül rendelkeznek bankszámlával. Ahhoz viszont, hogy ez a kivétel ne lehessen kiskapu a fiktív vevőkörre, feltételül kell szabni, hogy az ilyen vevő köteles az őstermelői minőségét az őstermelői igazolványának bemutatásával igazolni, s a jövedéki engedélyes kereskedő pedig ennek alapján köteles a számlán a vevő őstermelői igazolványának számát is feltüntetni.
E § egyes fogalmak módosítását, pontosítását és - más módosításokkal összefüggésben - új fogalmak meghatározását tartalmazza.
A családi mezőgazdasági vállalkozásokról szóló törvénytervezetben meghatározott célok támogatása érdekében a Javaslat több kedvezményt jelentő szabályt fogalmaz meg e vállalkozások tagjai számára. Ennek keretében a Javaslat lényegében a mezőgazdasági őstermelőket már a hatályos szabályozás szerint is megillető kedvezményeket bővíti jelentősen, ha a vállalkozó család tagja mezőgazdasági őstermelő. Ennek megfelelően a mezőgazdasági kistermelő fogalma úgy módosul, hogy a vállalkozó család mezőgazdasági őstermelőnek minősülő tagja (4 millió forint helyett) 6 millió forint éves bevételi határig tekinthető mezőgazdasági kistermelőnek, azaz jogosult az átalányadózás választására, vagy - tételes költségelszámolás alkalmazása esetén - a bevétel 40 százalékának megfelelő kistermelői költségátalány elszámolására.
A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás, az adóhatóság és az adózók közötti felesleges jogviták elkerülése érdekében a társadalombiztosítási nyugdíjnak minősülő juttatásokat áttekinthetőbb formában csoportosítva sorolja fel. Ennek keretében egy törvényhely tartalmazza majd a társadalombiztosítási nyugdíjnak megfelelő jövedelmeket (így például az előnyugdíjat, az árvaellátásokat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját is).
A vagyoni értékű jog fogalmának módosítását részben a Polgári Törvénykönyvvel való összhang megteremtése, részben annak egyértelmű kimondása indokolja, hogy ez a fogalom kizárólag ingatlanhoz kapcsolódó jogok esetében érvényesül (például szabadalmi jog esetében nem).
A Javaslat az adóterhet nem viselő járandóságok körének meghatározása érdekében - a szakképzésről szóló törvény alapján a szakképző iskolai tanulót megillető egyes juttatásokra való hivatkozás révén - megfogalmazza a szakképzéssel összefüggő juttatások fogalmát.
A nyugdíj adómentessége magától értetődő módon veti fel a hatályos szabályozás szerint a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek kategóriájának átnevezését. E jövedelmek ugyan az összevont adóalap részét képezik, de önmagukban a Javaslat szerint sem viselnek adóterhet (ezért az adóterhet nem viselő járandóság elnevezés), ugyanis az összegükre jutó adó változatlanul csökkenti a számított adót. Tartalmi változást jelent, hogy a szakképző iskolával tanulószerződés nélkül létesített tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idő befejezését követő szakmai gyakorlat időtartamára nyújtott díjazásból - megegyezően a tanulószerződés alapján nyújtott kötelező pénzbeli juttatáshoz - csak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékának megfelelő részre jutó adó csökkenti a számított adót, azaz csak eddig az értékhatárig minősül adóterhet nem viselő járandóságnak. Szintén tartalmi változást jelent, hogy a Javaslat szerint a külföldről származó, de az irányadó nemzetközi szerződés szerint belföldön nem adóztatható (azonban az adó kiszámításánál figyelembe vehető) jövedelmek szintén adóterhet nem viselő járandóságnak minősülnek, azaz más adóterhet nem viselő járandóságokkal együttesen megállapított összegükre jutó adó változatlanul csökkenti a számított adót. A Javaslat szerint a Magyar Corvin-lánc Testület által megítélt támogatás ugyancsak adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. A Javaslat kimondja, hogy az egyházi személy részére költségvetési forrásból jutatott illetménykiegészítés adóterhet nem viselő járandóságnak tekintendő.
A Javaslat - elsősorban a lakáscélra felvett hitel törlesztő részletéhez kapcsolódóan, de más rendelkezéseket is érintően - meghatározza a lakás és a lakótelek fogalmát.
A 81. §-hoz
Az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése, és így a tisztázatlan eredetű pénzeszközök felhalmozásának megakadályozása érdekében a Javaslat szerint bizonyos esetekben - az adóhatóság helyett - az adóalanyra hárulna a bizonyítás terhe. Ilyen eset, amikor a magánszemély ún. ellenőrzött külföldi társaságtól (Tao. 4. § 11. pont) nem pénzben szerez vagyoni értéket. Ilyenkor ugyanis a magánszemély lenne köteles megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét. Az ellenőrzött külföldi társaság olyan államban székhellyel rendelkező társaság, amely államban nem létezik a társasági adónak megfelelő adó, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, de előbbiek fennállta esetén is csak akkor, ha az adott állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén (a köznapi szóhasználat ezeket az államokat "adóparadicsomnak" nevezi). A szabályozásnak azokban az esetekben van jelentősége, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény a jövedelem keletkezését ahhoz köti, hogy a magánszemély a vagyoni értéket a piaci árnál alacsonyabb áron szerzi meg. A bizonyítási teher megfordítását az teszi indokolttá és szükségessé, hogy az "adóparadicsomok" jellemzően elzárkóznak az információcserétől, és kellő adatok hiányában az adóhatóság nem képes az "adóparadicsomi" társaságok adóelkerülési célú magatartása ellen hatékonyan fellépni. A szabályozás ilyen módja összhangban van a nemzetközi szervezetek (pl. OECD) által elvárt szabályokkal is.
A 82. §-hoz
E § a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek körét módosítja, egészíti ki.
A hatályos szabályozás szerint a nyugdíj az összevont adóalap részét képezi, és ezért például a munkaviszonyból, vagy a megbízási jogviszonyból származó jövedelemmel együtt, ezekkel összevontan adózik. Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek számított jövedelemadóját a hatályos szabályok mellett csökkenti a nyugdíjra eső adó összege (ezért ha a magánszemélynek kizárólag nyugdíjból származik jövedelme, az jelenleg sem adózik), ha azonban a magánszemély a nyugdíj mellett más, az összevont adóalapba tartozó jövedelemmel is rendelkezik, a nyugdíj mellett megszerzett jövedelmet a nyugdíj egy magasabb adókulcsú sávba emeli (emelheti). Mindezek alapján a nyugdíjra eső adó összegének levonása nem minden esetben ellensúlyozza a nyugdíj mellett megszerzett jövedelemre eső nagyobb adóterhet. A Javaslat meghatározása szerint a nyugdíj adómentes bevételnek minősül, ezért az összevont adóalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.
A családi mezőgazdasági vállalkozások megerősítését célzó adópolitikai intézkedések részeként a családi mezőgazdasági vállalkozó részére magánszemély által értékesített termőföld esetében az ebből származó jövedelem a Javaslat szerint adómentességet élvez, támogatván ezzel a családi mezőgazdasági vállalkozások földvásárlását. A földet eladó magánszemély e mentességgel a vevő igazolása alapján élhet, míg valótlan igazolás esetén a keletkező adóhiány és jogkövetkezményei a vevőt terhelik. A kétszeres kedvezményezés elkerülése érdekében - összhangban a vállalkozó család tagja által e kedvezmény figyelembe vételével vásárolt termőföld elidegenítéséhez kapcsolódó jogkövetkezményekkel - nem lehet a rendelkezést alkalmazni, ha a családi vállalkozás tagja a családi vállalkozáshoz tartozó termőföldet értékesít.
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény széleskörű kedvezményeket és mentességeket biztosít a hatálya alá tartozó magánszemélyek számára. A Javaslat szerint a jövedelem megállapítása során nem kell bevételként figyelembe venni az említett törvény és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály előírásai szerint juttatott kedvezményeket.
A 83. §-hoz
A bizonyítási teher megfordításának - a már ismertetett indokokkal és alkotmányossági megfontolásokkal alátámasztható - újabb esete, hogy a Javaslat alapján az adóalany köteles bizonyítani, hogy az ellenőrzött külföldi társaság részére fizetett ellenérték (pl. az "adóparadicsomi" társaság által nyújtott szolgáltatás díja) valóban a bevétel megszerzése érdekében merült fel. Ennek hiányában a költséget a bevételből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesítheti. A korrupciós célú pénzkiadások költségkénti elszámolásának tilalmáról ugyancsak rendelkezik a Javaslat.
A 84. §-hoz
A családi mezőgazdasági vállalkozások megerősítését célzó adópolitikai intézkedések részeként a vállalkozó család tagját a tárgyi eszközök, nem anyagi javak egyösszegű költségelszámolása miatt bármely adóévében keletkezett veszteségre korlátlan idejű veszteségelhatárolás illeti meg. A tevékenység megkezdésének évét követő negyedik évtől kezdődően keletkezett veszteség ugyanis más esetekben csak öt évre határolható el.
A 85. §-hoz
A Javaslat szerint - hasonlóan a hatályos szabályozáshoz - az adóterhet nem viselő járandóságok egyéb jövedelemnek minősülnek, ugyanakkor az adómentes bevételnek minősülő nyugdíj a továbbiakban nem szerepel az egyéb jövedelmek között.
Az ellenőrzött külföldi társaságtól (azaz "adóparadicsomi" társaságtól) származó kamat, osztalék és árfolyamnyereség után a hatályos törvény szerint nem kell, vagy 20 százalékos kulccsal kell adót fizetni. Általában az osztalék kedvezményes adóztatását az indokolja, hogy a teljes adóteher kiszámításánál az osztalékot fizető vállalkozás nyereségét terhelő társasági adót is figyelembe kell venni, ilyen adó azonban az "adóparadicsomi" társaságok esetében nem létezik vagy csak névleges. Kamat és árfolyamnyereség esetében gazdaságpolitikai célkitűzések alapozzák meg az alacsony adókulcs alkalmazását, és ezt az átlátható piaci szabályozás lehetővé is teszi. A kedvezményes adóztatás indokai és körülményei az "adóparadicsomnak" minősülő államok esetében nem állnak fenn. Szintén figyelembe kell venni, hogy "adóparadicsomi" társaságok esetében - az információcserétől való elzárkózás, valamint a pénzügyi tevékenységekre vonatkozó szabályozás hiányosságai következtében - a tisztázatlan eredetű pénzeszközök felhasználása sem zárható ki. Az ismertetett indokok alapján a Javaslat szerint az ellenőrzött külföldi társaság által fizetett kamat, osztalék és árfolyamnyereség kikerül a külön adózó jövedelmek köréből, és egyéb jövedelemnek minősül, azaz sávosan, progresszív kulccsal adózik.
Hasonlóan nem támasztható alá gazdaságpolitikai megfontolásokkal vagy adórendszeren belüli összefüggésekkel a magánszemélynél az "adóparadicsomi társaságból" történő vagyonkivonás révén keletkező jövedelem kedvező adókulccsal, azaz külön adózó jövedelemként történő adóztatása. A Javaslat szerint az így megszerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül.
A Javaslat - lényegében a hatályos szabályozást fenntartva, csak a megfelelő jogszabályhelyen - egyéb jövedelemként nevesíti azt az esetet, ha a kifizető a szokásos piaci árnál nagyobb ellenértéket (vételárat, díjat) juttat az átruházott értékpapír fejében.
A Javaslat szerint a bennfentes kereskedelem, illetve a tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett jövedelem ugyancsak egyéb jövedelemnek minősül. Ezekben az esetekben ugyanis a kedvezményes adóztatás alapjául szolgáló körülmények (nagyobb piaci kockázat, az információk megszerzésének költségei) nem állnak fenn, ezért nem indokolt az árfolyamnyereségre, illetve a származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek jövedelmére vonatkozó kedvezményes (20 százalékos) adókulcs alkalmazása.
A devizaliberalizáció azt eredményezi, hogy a magánszemélyek számos olyan ügyletet végezhetnek majd jogszerűen külföldön, amely a korábbiakban engedélyezési, vagy bejelentési kötelezettség alá esett. Külföldön végzett ügyletek esetében az adóelkerülés visszaszorításának egyetlen valódi biztosítékát az adóegyezményekben szabályozott információcsere intézménye jelenti. Annak érdekében, hogy a devizaliberalizációt ne lehessen adóelkerülési célú ügyletekre felhasználni, a Javaslat szerint az egyezményes körön kívüli államokból származó egyes jövedelmek esetében megváltozik az adókötelezettség jogcíme. Ennek megfelelően, ha az ingatlan fekvése szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, akkor az ingatlan illetve a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem egyéb jövedelemnek minősül.
A 86. §-hoz
A Javaslat azáltal, hogy a külföldről származó jövedelmek körében külön (adóterhet nem viselő járandóságként) kezeli a belföldön nem adóztatható, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, valamint a belföldön is adóztatható jövedelmeket, összhangot teremt az irányadó nemzetközi szerződések előírásaival. Ugyanakkor - szintén az irányadó egyezményekkel összhangban - a Javaslat szerint a továbbiakban nem lesz lehetőség a külföldön ténylegesen megfizetett adónál (egyezmény hiányában annak 90 százalékánál) magasabb összeg beszámítására.
A 87. §-hoz
E § fogalmazza meg az adóterhet nem viselő járandóságokra jutó adó levonására vonatkozó előírást. A megfogalmazás - tekintettel arra, hogy a Javaslat szerint az adóterhet nem viselő járandóság fogalma már tartalmazza a levonásnál érvényesülő összegszerű korlátokat - lényegesen egyszerűsödik.
A 88. §-hoz
A lakáscélú kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez a hatályos szabályozás szerint is szankció kapcsolódik, amelynek alapján a kedvezményt a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt százalékos mértékkel növelt összegben kell visszafizetni. A gyakorlatban azonban bizonytalanságot okoz a százalékos mérték meghatározása, mivel az az évek során többször változott. Ennek elkerülése érdekében a Javaslat a kedvezmény igénybevételének idejétől függetlenül egységes, 20 százalékos mértéket ír elő. A Javaslat szerint e rendelkezést - mivel könnyebbséget eredményez az adózók számára - már 2001. január 1-jétől alkalmazni kell.
A 89. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint az összevont adóalap adójából adókedvezmény vehető igénybe az 1993. december 31. után pénzintézettel megkötött, lakáscélú felhasználásra (például lakás vásárlására, építésére) felvett hitel törlesztő részletére. E kedvezmény mértéke a magánszemély által a tőke, a kamat és a járulékos költségek törlesztésére fordított összeg 20 százaléka, de a szerződésben feltüntetett adósoknál együttesen 35 ezer forint.
A lakáspiac kínálati oldalának élénkítése érdekében a Javaslat szerint emelkedik az új lakások megvásárlásához, építéséhez, építtetéséhez, valamint a meglévő lakások jelentős bővítéséhez kapcsolódó hitel esetében a kedvezmény mértéke. Ennek megfelelően a magánszemélyek az említett feltételeknek megfelelő hitelre fizetett törlesztő részlet 40 százalékának megfelelő összegű adókedvezményt vehetnek igénybe, amely azonban adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot. A magasabb összegű kedvezmény visszamenőleges, már a 2001-ről szóló bevallásban is érvényesíthető.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy az új feltételeknek meg nem felelő, de a hatályos törvény szerint adókedvezményre jogosító hitelek törlesztő részleteire vonatkozóan a magánszemély a hatályos szabályozásban biztosított mértékű (a törlesztő részlet 20 százalékának megfelelő, de legfeljebb 35 ezer forint összegű) kedvezményt a továbbiakban is változatlanul érvényesítheti.
A Javaslat szerint az adókedvezmény az adóstársak között megosztható, de az együttesen igénybe vehető kedvezmény ilyenkor sem haladhatja meg adóévenként a 240, illetve 35 ezer forintot. A magánszemély az adóstársa által igénybe nem vett adókedvezményt - az adóstárs nyilatkozata alapján - saját adóbevallásában, a munkáltatói adómegállapítás során, illetőleg önellenőrzéssel érvényesítheti.
A 90. §-hoz
A biztosítási kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez a hatályos szabályozás szerint is szankció kapcsolódik, amelynek alapján a kedvezményt a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt százalékos mértékkel növelt összegben kell visszafizetni. A gyakorlatban bizonytalanságot okoz, hogy a visszafizetési kötelezettséget önadózás útján vagy adóhatósági határozat alapján kell-e teljesíteni. A jogbizonytalanság elkerülése érdekében a Javaslat előírja, hogy az adózó a visszafizetési kötelezettséget a keletkezése évéről szóló bevallásban vallja be.
A 91. §-hoz
A nyugdíj teljes adómentessége, továbbá az adóterhet nem viselő járandóság, mint új fogalom bevezetése miatt szükséges az adóelőleg-megállapítás szabályainak módosítása, melyeket a Javaslat ennek megfelelően érint. A munkáltató a magánszemély részére munkaviszonyával összefüggésben kifizetett rendszeres és nem rendszeres jövedelem adóelőlegénél az adóterhet nem viselő járandóságok közül azokat köteles figyelembe venni, amelyeket vagy maga folyósít a magánszemély részére, vagy amelyeknek havi összegéről a magánszemély nyilatkozik.
A 92. §-hoz
A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozónál indokolt az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az alanyi adómentességre vonatkozó előírásaival összhangban meghatározni az átalányadó választására vonatkozó bevételi értékhatárt. A Javaslat szerint évközi kezdés esetén az egyéni vállalkozó időarányosan veheti figyelembe ezt az értékhatárt.
A 93. §-hoz
A magánszemély által a családi mezőgazdasági vállalkozó részére értékesített termőföld átruházásából származó jövedelem a Javaslat szerint az értékesítő magánszemélynél adómentességet élvez. Ugyanakkor, ha a vállalkozó (volt vállalkozó) az így megszerzett termőföldet a megszerzés évében, vagy az azt követő 5 éven belül elidegeníti, a termőföld-átruházásból származó bevételének teljes összege, bevétel hiányában (például ajándékozás esetén) a termőföld eredeti vételára a Javaslat alapján az elidegenítő magánszemély jövedelemének minősül. A vállalkozó akkor nem köteles e rendelkezést alkalmazni, ha az adómentesség révén megszerzett termőföld ellenértékét az elidegenítést követő 12 hónapon belül más, ugyancsak a családi gazdasághoz tartozó termőföld megszerzésére fordítja.
A 94. §-hoz
A hatályos szabályok szerint, ha a magánszemély, vagy a lakást szerző hozzátartozó a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 hónapon belül a kedvezménnyel szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy bérleti jogát átruházza, az átruházásból származó bevételt növelnie kell a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával. Ha azonban az átruházás a bevallás benyújtását (azaz a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését) megelőzően történik, e szankciót nem lehet alkalmazni. A Javaslatban szereplő módosítás ezen ellentmondás megszüntetését célozza.
A 95. §-hoz
A tőkepiacról szóló törvényjavaslat részletesen szabályozza az értékpapír-kölcsönzés intézményét. Ennek megfelelően a Javaslat külön nevesíti az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, amelyet a Javaslat szerint (tőkejövedelemként) 20 százalékos adó terhel.
A 96. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvény árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó hatályos szabályozása szerint a kifizető köteles az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és az azt terhelő adót ügyletenként megállapítani. A magánszemély által - a belföldön bejegyzett részvénytársaság által kibocsátott, nyilvánosan forgalmazott részvényekre - elszenvedett árfolyamveszteségek kizárólag az adóévet követően, az adóévi bevallásban csökkentik a jövedelmet.
A Javaslat ezzel szemben kimondja, hogy az a kifizető, amely értékpapír-bizományosnak vagy értékpapír-kereskedőnek minősül, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet nem ügyletenként, hanem negyedévente köteles megállapítani. Ennek során köteles az árfolyamnyereséget csökkentő tételként elszámolni a közreműködésével átruházott - az átruházás időpontjában tőzsdére bevezetett - részvényre elszámolt, a negyedévben keletkezett árfolyamveszteséget. A negyedév során nem érvényesített (a tőzsdei részvényeladás során elszenvedett) árfolyamveszteség összege továbbvihető az adóév többi negyedévére. Az adóév során el nem számolt (tőzsdére bevezetett részvényen keletkezett) árfolyamveszteségek összegét a magánszemély éves bevallásában érvényesítheti.
A Javaslat ugyancsak lehetőséget biztosít az adóévi bevallásban el nem számolt (a tőzsdén forgalmazott részvényen keletkezett) árfolyamveszteségeknek a megelőző, vagy a következő adóévi bevallásban történő érvényesítésére. A Javaslat ezen túlmenően további könnyítést is tartalmaz, hiszen lehetővé teszi a részvény megszerzéséhez, tartásához vagy átruházásához kapcsolódó költségeknek a jövedelem meghatározásánál történő figyelembe vételét.
A 97. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint pénz- és tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a portfólió-kezelő által fizetett hozam, ideértve a befektetési szolgáltató által kötelezően vállalt hozamot is. E rendelkezés alapján jelenleg akkor is 20 százalékos adót kell fizetni a hozam után, ha az például kizárólag adómentes állampapírokból származik, azaz nincs lehetőség a különböző mértékkel adózó "alaphozamok" (például kamat, árfolyamnyereség, illetve osztalék) megbontására.
A Javaslat szerinti módosítás lehetőséget biztosít a portfólió-kezelőnek arra, hogy az eltérő adómértékkel adóztatott "alaphozamokat" és az azokat terhelő adót külön-külön állapítsa meg. A Javaslat ugyanakkor - az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítése érdekében - a szerződés alapján fizetett hozamnak azt a részét, amelyre a portfolió alapján elért tényleges "alaphozam" nem nyújt fedezetet, egyéb jövedelemnek minősíti.
A 98. §-hoz
A személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó hatályos rendelkezései számos értelmezési problémát vetnek fel. Így például nem egyértelmű magának a jövedelemnek a fogalma, nem tisztázott a jövedelemszerzés időpontja, a jövedelem összege, valamint a kifizető személye. A Javaslat szerinti változtatás célja az egyértelmű jogi helyzet megteremtése.
A Javaslat a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett, a program által érintett részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság által kibocsátott részvényekre, illetve üzletrészekre kedvező szabályt fogalmaz meg, hiszen azok a jövedelem megállapításánál nem vehetők figyelembe (e részvény, üzletrész az első értékesítésnél, az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerinti adókötelezettség alá esik).
A 99. §-hoz
A devizaliberalizációval összefüggő változás, hogy az egyezményes körön kívüli államban fekvő ingatlan bérbeadása, haszonbérbeadása alapján keletkező jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. Ez azt eredményezi, hogy a magánszemélynek nincs lehetősége a kedvezményes (20 százalékos) adókulcs melletti adózás választására, de ugyanakkor - az önálló tevékenységet végzőkre vonatkozó szabályok szerint - jogosult tételes költségelszámolásra, vagy a 10 százalékos költséghányadra vonatkozó szabály alkalmazására.
A 100. §-hoz
E § az adómentes bevételeket meghatározó, valamint az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolását szabályozó melléklet módosításáról rendelkezik.
A családi mezőgazdasági vállalkozások többoldalú támogatásának egyik eleme a termőföld szerzések illetékjogi preferencia-rendszerének a kialakítása. Ennek megfelelően a Javaslat a családi mezőgazdasági vállalkozó öröklés útján történő termőföld szerzését 75 %-os illetékkedvezményben részesíti.
A 102. §-hoz
A családi mezőgazdasági vállalkozó visszteher melletti (adásvétel útján történő) termőföld szerzését 300 hektár területnagyságig, illetőleg 6000 aranykorona értékig illetékmentességben részesíti a Javaslat.
A vállalkozó által épített, építtetett és értékesített új lakás első vásárlóját az illetéktörvény 2001. évtől hatályos rendelkezése mentesíti a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. Ezen - a lakásállomány bővítését és az új lakások első vásárlói közterheinek minimalizálását szolgáló - szabályt több vonatkozásban pontosítja a Javaslat. A gyakorlati tapasztalatok alapján rögzítésre került, hogy egy más hasznosítású épület (pl. kollégium, laktanya) átépítésével létesített új lakás első megszerzése is az illetékmentes körbe tartozik.
További korrekció, hogy meghatározásra kerül a mentességre való jogosultság igazolási rendje.
A 103. §-hoz
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosától származó megkeresés alapján indokolttá vált a felügyeleti intézkedés kezdeményezésével összefüggő eljárási illeték rendelkezés pontosítása. A Javaslat szerint csak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott, az adózó által benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem esik - a jelenlegivel azonos összegű - 7000 Ft-os eljárási illeték alá.
A 104. §-hoz
A közelmúltban került kihirdetésre a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény, amely - többek között - szabályozza a "Magyar igazolvány" és a "Magyar hozzátartozói igazolvány" bevezetését, illetőleg működésének rendjét. Az említett törvény céljára tekintettel indokolt, hogy ezen igazolványok kiadásával, cseréjével stb. kapcsolatos eljárás mentes legyen az eljárási illeték alól.
A 105. §-hoz
A Javaslat az Itv. lakásfogalmára vonatkozó értelmező rendelkezésének módosításával kimondja, hogy a szerkezetkész állapot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) megléte az irányadó, ezáltal a jogértelmezési nehézségek jelentősen csökkenthetők. E témakörhöz kapcsolódik az az új rendelkezés is, miszerint a nem szerkezetkész állapotban vásárolt lakóház, lakás illetékjogi szempontból még lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősül és emiatt a vásárlóját megilleti a legfeljebb 4 éves beépítéshez kapcsolódó ún. feltételes illetékmentesség.
További fontos - kiterjesztő jellegű - szabály az illetékmentesség szempontjából új lakás fogalmának meghatározása. Új lakásnak minősül a lakás a használatbavételi engedély kiadását követő első illetve, ha az építő vállalkozó a lakást ingatlanforgalmazással főfoglalkozásként foglalkozó vállalkozónak adja el, akkor második megvásárlásig, azaz ez utóbbi vállalkozótól történő első lakásvásárló is a szóban forgó illetékmentességi szabály alá esik. (Jelenleg ilyen esetben csak az ingatlanforgalmazót illeti meg - mint első vásárlót - az illetékmentesség.)
A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról szóló 88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet feloldotta a devizakorlátozásokat, melynek eredményeként devizabelföldiek és devizakülföldiek - ha jogszabály másként nem rendelkezik - egymás közötti ügyleteiket devizában, valutában, belföldi fizetőeszközzel és vagyoni értékkel szabadon bonyolíthatják belföldön és külföldön egyaránt, illetőleg a devizabelföldiek külföldön szabadon nyithatnak bankszámlát. Az adófizetés módját - milyen pénznemben kell teljesíteni, készpénzzel, belföldi postai utalvánnyal vagy átutalással, illetőleg az egyes fizetési módoknál mi a teljesítés időpontja - az Art. szabályozza. A devizaszabályok említett változásával összefüggésben az Art-ben indokolt külön rendelkezni arról, hogy adófizetésre, illetőleg adóvisszatérítésre kizárólag forintban kerülhet sor. A forint konvertibilissé válásának következtében az adóalanyok bizonylataikban az adó megállapításához szükséges adatokat devizában is megjeleníthetik. Annak érdekében, hogy az eladó forintban fizetendő adója összegszerűen megegyezzen a vevő forintban levonható, illetve visszatéríthető adójával, az ügylet áfájának és fogyasztási adójának forintosításakor mindkét félnek ugyanazt az árfolyamot kell alkalmaznia. Erre a Magyar Nemzeti Bank által közzétett árfolyam kötelező előírása kézenfekvő megoldás, mely az adózókat a bevétel- és a költségelszámolás terén is ugyanezen árfolyam alkalmazására késztetheti. A szabad bankszámla nyitás kapcsán az adóelszámolások kiszámíthatósága érdekében szükséges szabályozni emellett, hogy az adófizetési kötelezettség átutalással kizárólag belföldi bankszámláról teljesíthető, illetőleg az adóhatóság költségvetési támogatást kizárólag belföldi bankszámlára utal ki.
A 107. §-hoz
Visszterhes ingatlanátruházás, illetőleg ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az ingatlant értékesítő, illetőleg a bevételt szerző magánszemély adóazonosító jelét és természetes azonosító adatait be kell jelenteni a földhivatalhoz annak érdekében, hogy a földhivataltól kapott adatok alapján az illetékhivatalok törvényben előírt adatszolgáltatási kötelezettségüket az állami adóhatóságnál teljesíteni tudják.
A módosítás a jelenlegi félreérthető normaszöveget egyértelművé téve a bejelentést az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy kötelezettségévé teszi és - csökkentve a bejelentendő adatok körét - a természetes azonosító adatok közlését csak arra az esetre írja elő, ha hiányzik az adóazonosító jel.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényre vonatkozóan a Javaslat kimondja, hogy a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a termőföld értékesítéséből származó bevételt, ha a vevő a családi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott vállalkozó család tagja a gazdasághoz tartozó földként vásárolta meg, és erről a vevő (a családi gazdaság tagja) nyilatkozott. A Javaslat ugyanakkor az ilyen nyilatkozat mellett vásárolt termőföld 5 éven belüli elidegenítéséhez kapcsolódóan sajátos jövedelem-megállapítási szabályokat fogalmaz meg. A nyilatkozattal kapcsolatos visszaélések elkerülése, valamint az adókötelezettség ellenőrizhetősége érdekében szükség van arra, hogy az adóhatóság megfelelő adatokkal rendelkezzen az ilyen módon történő földvásárlásokról, ezért azokra bejelentési kötelezettséget ír elő a Javaslat.
A 108. §-hoz
Az adózóknak az Art. 11/A. §-ának (5) bekezdése alapján valamennyi bankszámlájukat be kell jelenteniük az adóhatósághoz. Amennyiben bankszámlaszámuk megváltozik, azt a változásbejelentés szabályai szerint szintén közölniük kell az adóhatósággal. A bankszámlaszám megváltozása nem csak az adózó döntésének következménye lehet (számláját megszünteti és új számlát nyit), hanem a számlát vezető hitelintézet intézkedésének - pl. a számítógépes rendszer átállása - eredménye is. Ez utóbbi esetben indokolatlan az adózót terhelni a bejelentési kötelezettséggel, ezért a módosítás a változás bejelentését ebben a körben a számlát vezető hitelintézet feladatává teszi.
A 109. §-hoz
Az adóköteles tevékenységet végző személyeket az állami adóhatóság bejelentkezésük alapján adóazonosító számon, az adószámmal nem rendelkező magánszemély adózókat adóazonosító jelen tartja nyilván. Az Art. hatályos szabályai szerint az állami adóhatóság adóazonosító jelet kizárólag az adózó bejelentkezése (nyilvántartásba vétel iránti kérelme) alapján állapíthat meg, erre hivatalból akkor sincs lehetősége, ha feltárja, hogy az adózó törvényben előírt bejelentkezési kötelezettségét egyébként elmulasztotta. Ezen túlmenően az állami adóhatóságot jogszabályi rendelkezések alapján bejelentkezésre nem kötelezett magánszemélyekkel kapcsolatban is eljárási kötelezettség terheli - pl. tartozások behajtása során -, akiket az eljárás lefolytatásához - adóazonosító jel hiányában egyéb azonosítók használatával - nyilván kell tartania. Az adóhatóság nyilvántartási rendszerének egységessé tétele érdekében a módosítás - a jelenlegi szabályozási hiányosságot pótolva - e két körre, a bejelentkezési kötelezettségüket elmulasztókra, illetőleg a nyilvántartási kötelezettség körébe eső magánszemélyekre kiterjedően lehetővé teszi az adóazonosító jel hivatalból történő megállapítását.
A 113. §-hoz
Az Art. hatályos 45. §-ának (8) bekezdése szerint az állami adóhatóság az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveitől az általuk kezelt adatokról csak akkor kérhet tájékoztatást, ha az adóhiány megállapításához szükséges.
Az adótartozás behajtása érdekében a bankszámlával nem rendelkező kötelezett esetében az adóhatóság által elsőként foganatosítható végrehajtási cselekmény a munkabérből, illetőleg az egyéb rendszeres járandóságból történő letiltás. A munkáltató kilétéről az adóhatóság azonban csak utólag, az éves adatszolgáltatásból értesül. Ettől a társadalombiztosítási igazgatási szervek - a hozzájuk teljesítendő bejelentési kötelezettség révén - lényegesen frissebb információval rendelkeznek, mely adatok megismerését a végrehajtási eljárás eredményessége érdekében indokolt biztosítani az adóhatóság számára is. Ezért a módosítás lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság az eljárásához szükséges adatok közlése iránt megkeresse a társadalombiztosítási igazgatási szerveket.
A 114. §-hoz
A Magyar Köztársaság az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 67. §-ában vállalta, hogy jogszabályait az Európai Közösség szabályaihoz fogja közelíteni. A többször módosított magyar jogharmonizációs programot meghatározó 2158/2001. (VI. 27.) Korm. határozat az adóigazgatást érintően az uniós csatlakozással összefüggő jogharmonizációs feladatok végrehajtását a 2001. évre írja elő. Ezek között szerepelnek az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott adóügyi együttműködési szabályok, a többször módosított 76/308/EGK számú, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből, vámokból, általános forgalmi adóból és egyes jövedéki adókból származó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelv átvétele, a hazai jogrendszerbe építése.
A fenti jogharmonizációs kötelezettség az Art. módosítását igényli. Ennek megfelelően a törvény kiegészül egy, az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazásáról szóló új IV/A. fejezettel. A fejezet meghatározza az együttműködés során eljáró illetékes hatóságot, az egyes együttműködési formákat, illetve az együttműködés korlátait.
A 48/A. § az illetékes hatóság meghatározása során a magyar adóigazgatási szervezetrendszer sajátosságaiból indul ki, amikor az illetékes hatóság funkcióját az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban szervezetén belül kialakítandó Központi Kapcsolattartó Irodához (a továbbiakban: KKI) telepíti. A közösségi szabályok alapján megvalósuló adóügyi együttműködés során az illetékes hatósági funkció ugyanakkor a vám- és jövedéki ügyekre nem terjed ki, ezekben az ügyekben a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának később kijelölendő szervezeti egysége jár majd el. Az illetékes hatóság funkciójának ilyen módon történő megosztása több uniós tagállamban is elfogadott gyakorlat.
A tagállamok közötti együttműködést szabályozó közösségi norma az adatátadás három alapvető formáját különbözteti meg: a megkeresésre, a spontán, valamint az automatikus módon történő adatátadást. A 48/B. § ezeknek a formáknak az átvételét célozza. A megkeresésre történő adatátadás csak a Javaslatban feltüntetett adók, így a jövedelem-, a nyereség- és vagyonadók, valamint az általános forgalmi adó tekintetében lehetséges. A Javaslat az importot terhelő fizetési kötelezettségeket (vámok, importot terhelő áfa) kiveszi a szabályozás tárgyi hatálya alól, mivel ezekkel a kötelezettségekkel összefüggésben nem a KKI jár el.
A (2) bekezdés a spontán, vagyis hivatalból történő adatátadás eseteit tünteti fel. A KKI hivatalból, megkeresés nélkül csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén adhatja át a szükséges adóadatokat az érintett tagállam illetékes hatósága részére. Amennyiben az adózó ilyen irányú kérelemmel él, a KKI tájékoztatja őt a spontán adatcsere keretében átadott adóadatairól.
A Javaslat - összhangban a közösségi szabályozással - az automatikus adatátadást, vagyis a rendszeres adattovábbítást a tagállamok illetékes hatóságainak viszonosság alapján történő megegyezéséhez köti. Ebben az esetben is szükséges feltétel az, hogy az átadandó adatok a másik tagállamban az adómegállapítás alapjául szolgáljanak.
A közösségi irányelv titokvédelmi szabályainak megfelelően az adóügyi együttműködés során megismert adóadatok a 48/C. § értelmében adótitoknak minősülnek, és azokra az Art. adótitokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal a megszorítással, amelyet az általános szabályokhoz képest a Javaslat tartalmaz.
A 48/D. § meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a KKI megtagadja, illetve megtagadhatja a kért adóadatok átadását. A megkeresés teljesítésének elutasítása akkor kötelező, ha a kért adóadat a megkeresésben foglaltak céljából belföldön sem lenne felhasználható, illetőleg a megkereső tagállam joga nem rendelkezik az adótitoknak minősülő adatok fentiek szerinti védelméről. A KKI a közösségi irányelv rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott esetekben mérlegeli a megkeresésben foglaltak teljesítését.
Az adómegállapítási jogsegély mellett a 48/E. §-ban megállapított behajtási jogsegély a közösségi adóügyi együttműködési szabályok másik nagy területe. A KKI valamely tagállam illetékes hatóságának kérelmére intézkedik a más tagállamot megillető, általános forgalmi adóból származó tartozás, valamint a tartozás végrehajtásával összefüggő költségek végrehajtásáról.
A 48/F-48/I. §-ok állapítják meg a behajtási jogsegély egyes formáit, köztük az adatkérésre irányuló megkeresést, amely során olyan adóadatok adhatók át, amelyek az általános forgalmi adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek. A jogsegély másik formája a kézbesítésre irányuló megkeresés, amely teljesítése esetén a KKI továbbítja az adózónak az adótartozás behajtása érdekében a megkereső tagállamban kibocsátott határozatot, illetve egyéb okiratot. A biztosítási intézkedés megtételére irányuló megkeresés esetén a KKI intézkedik annak érdekében, hogy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság tegye meg a szükséges, az Art. rendelkezései alapján megtehető biztosítási intézkedéseket. Végül a Javaslat rögzíti, hogy a KKI intézkedik a behajtás iránti jogsegély teljesítése iránt feltéve, hogy a megkereséshez a megkereső illetékes hatóság olyan végrehajtható okiratot csatol, amely alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság határozattal el tudja rendelni.
A 48/J. § szerint a KKI elutasítja a behajtási kérelmet, ha a behajtani kért tartozás nem jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, illetve ha a megkereső hatóság a végrehajtást a hazai joga szerint nem kísérelte meg. A behajtási kérelem elutasítását a KKI akkor mérlegelheti, ha a kérelem teljesítése ellehetetleníti a kötelezettet, és ez Magyarországon jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztését szabályozó 48/K. § szintén az irányelv rendelkezéseit követi, amelyek a külföldön indult jogorvoslati eljárás idejére a felfüggesztésről rendelkeznek. A behajtási eljárás folytatása csak a jogorvoslat elbírálása, illetve ha a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent, a határozat jogerőre emelkedése után, az erről szóló értesítés birtokában lehetséges.
A behajtási irányelv alapján a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Ezt veszi át a 48/L. § azzal, hogy ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtáshoz való jog elévülését érintő intézkedést tesz, akkor az Art. elévülésre vonatkozó szabályai alkalmazandók.
A 48/M-48/N. §-okban foglalt szabályok az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a tartozás összegének megfizetését forintban rendelik el, amelyre az Art. rendelkezései alapján fizetési könnyítés engedélyezhető. Erre azonban csak a megkereső hatósággal folytatott egyeztetést követően van lehetőség. A külföldi követelés után a magyar adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel. A behajtás költségei - amennyiben azok nem háríthatók át a fizetésre kötelezettre - főszabályként a magyar adóhatóságot terhelik. Kivétel ez alól a megalapozatlan megkeresés eredményeként indult végrehajtási eljárás költsége, amely a megkereső hatóságra áthárítható.
Az adóügyi együttműködés szabályai alapvetően a KKI belföldi cselekményeire vonatkoznak, azonban a 48/O. § feljogosítja a KKI-t az egyes együttműködési formák külföldre irányuló alkalmazására. A KKI által kezdeményezett megkeresések, illetve spontán vagy automatikus módon történő adatátadások szintén e szabályok alapján történnek.
A 115. §-hoz
Az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségének és törvényességének vizsgálata az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának feladata (felülellenőrzés). A felülellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a módosítás garanciális szabályként előírja, hogy a felülellenőrzést kizárólag az első fokú adóhatóságtól független, felettes adóhatósági köztisztviselők végezhetik.
A 116. §-hoz
A valós jövedelem utáni adózás érvényesítése érdekében az adóhatóság megbecsüli az adózó jövedelmét, ha megállapítja, hogy a bevallott jövedelem nincs arányban az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal. A hatályos szabályok szerint az adómegállapításhoz való jog elévülési ideje öt év, ezt az időszakot vizsgálhatja az adóhatóság, mely a vagyonosodási vizsgálatokkal összefüggésben - az ellenőrzési tapasztalatok szerint - rendkívül rövid. E vizsgálatok során az adózók vagyonuk forrásaként rendszerint öt éven túli időszakot jelölnek meg, amely kizárja a további adóhatósági ellenőrzést.
A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az adóhatóság az adózó vagyongyarapodásra vonatkozó nyilatkozatának valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is megvizsgálhassa.
A 117. §-hoz
A Legfőbb Ügyészség törvényességi felügyeleti vizsgálatot folytatott az önkormányzati adóhatóságoknál, vizsgálva az eljárások szabályozási környezetét is. A vizsgálat megállapítása szerint az Art. végrehajtási kifogásra vonatkozó szabályozása hiányos, mivel nem rendelkezik arról, hogy az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése, vagy annak elmulasztása esetén előterjesztett végrehajtási kifogás a végrehajtási cselekmények további foganatosítását hogyan befolyásolja.
A jelenlegi módosítás ezt a hiányt pótolja, amennyiben külön rendelkezik arról, hogy a végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.
A 118-119. §-hoz
Az Art. szerint a végrehajtási eljárásban az ingatlan-végrehajtást az adóhatóság vezetője határozattal rendeli el. Az önkormányzati adóhatóságoknál lefolytatott törvényességi felügyeleti vizsgálat megállapította, hogy az adóhatóságok eltérő gyakorlatot követnek e határozat elleni jogorvoslati jog biztosítása során. Ennek oka, hogy az Art. hatályos rendelkezései alapján nem egyértelmű, hogy a határozat ellen a fellebbezés vagy a végrehajtási kifogás az igénybe vehető jogorvoslat.
A módosítás ezért rögzíti, hogy az ingatlanvégrehajtást elrendelő határozat a kézbesítéssel jogerőssé válik, és a megtámadására rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség a végrehajtási kifogás.
A végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése csak jogerős határozat alapján történhet. A határozat jogerőssé válása (kézbesítés), az adóhatóság ennek megtörténtéről való tudomásszerzése és a földhivatal bejegyzés iránti megkeresése közötti idő azonban több nap is lehet, mely időtartam alkalmat teremt a fedezetelvonásra. Ennek megakadályozása érdekében a módosítás előírja, hogy az adóhatóság elsőként a még jogerőre nem emelkedett határozatot küldi meg a földhivatalnak széljegyzés céljából, ezzel fenntartva a későbbi - jogerős határozat alapján beálló - jogérvényesítési lehetőséget, majd a határozat jogerőre emelkedését követően értesíti a földhivatalt a soron kívüli bejegyzés érdekében.
Az adóhatóság javára szóló jog soron kívüli bejegyzésére abban az esetben is sor kerül, ha végrehajtási kifogással éltek. A módosítás azonban kimondja, hogy a végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig az ingatlan nem értékesíthető.
Amennyiben ingatlan-végrehajtásnak nincs helye - mert kis összegű a tartozás, illetve nem áll arányban az ingatlan értékével - az adóhatóságot az adózó ingatlanán az adótartozás erejéig jelzálogjog illeti meg. A jelzálogjog alapítását és bejegyeztetését a fenti indokok alapján a Javaslat a végrehajtási jog bejegyzésére vonatkozó szabályokkal azonos módon rendezi.
Ha az adóvégrehajtási eljárás olyan behajtással találkozik, amely polgári jogi - de legalábbis a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (Vht.) foglalt - követelés végrehajtására irányul, a Vht. 4. §-a értelmében mindkét eljárást a bírósági végrehajtás szabályai szerint a bírósági végrehajtók foganatosítják. Ez a helyzet nemcsak két, már folyamatban lévő végrehajtás találkozása során állhat fenn, hanem abban az esetben is, ha a végrehajtás során zálogtárgyat foglalnak le. A Vht. - melynek az ingó- és ingatlan-végrehajtásra vonatkozó szabályait az adóvégrehajtási eljárásban is alkalmazni kell - ugyanis biztosítja ebben az esetben a zálogjogosult részére a követelése bírósági végrehajtás útján történő érvényesíthetőségét oly módon, hogy a zálogjogosult kérelmére a bíróság végzést hoz a végrehajtásba történő bekapcsolódásáról (Vht. 114. §, 114/A. §). Ennek megfelelően rendezni kell azt a helyzetet is, ha az adóhatóság foglalja le a végrehajtási eljárás során a zálogtárgyat: ez esetben is biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a zálogjogosult a zálogtárgy lefoglalására figyelemmel végrehajtható okirathoz jusson és követelését a bírósági végrehajtás szabályai szerint bírósági nemperes eljárásban elégítsék ki. E kérdéseket rendezi a Javaslat szerint az Art-be beépülő új rendelkezés.
A 120. §-hoz
A Büntető Törvénykönyv az adórövidítéssel megvalósuló bűncselekményeket az elkövetési módtól függően eltérően minősíti. Amennyiben az elkövető adót (járulékot) titkol el, mellyel csökkenti a költségvetés bevételét, cselekménye adó-, és társadalombiztosítási csalásnak minősül. Az elmaradt adó előírása és behajtása az adóhatóság feladata. Az adómegállapításhoz való jog évülésére vonatkozó szabály értelmében az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítését öt évre visszamenőleg vizsgálhatja és kötelezheti az adózót az ellenőrzéssel feltárt adókülönbözet megfizetésére. Ez az elévülési szabály érvényesül azokban az esetekben is, amikor a bíróság az adózó büntetőjogi felelősségét is megállapítja.
Az adó-, és társadalombiztosítási csalás legsúlyosabban minősülő eseténél - amikor az adó-, illetőleg járulékbevétel összege 50 millió forintot meghaladó mértékben csökken, vagy a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követik el - a büntethetőség nyolc év alatt évül el. Eszerint az elkövető öt év elteltével - az adómegállapításhoz való jog elévülését követően - büntetőjogi úton még felelősségre vonható, azonban az adót már nem követelheti tőle az adóhatóság.
Más szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a cselekmény csalásnak minősül. A jogosulatlan általános forgalmi adó visszaigénylés, illetőleg költségvetési támogatás igénylés a csalás tényállását valósítja meg, mellyel az elkövető kárt okoz a költségvetésnek. Ez utóbbi esetben a kárt az állam a büntetőeljárásban polgári jogi igényként érvényesítheti, mely követelés a hatályos szabályok szerint öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
A polgári jogi igényként érvényesíthető követelés elévülési szabályának mintájára indokolt a bűncselekményből származó jövedelmek esetén az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét meghosszabbítani annak érdekében, hogy az így szerzett jövedelem - függetlenül attól, hogy a cselekmény büntetőjogilag hogyan minősül - mindaddig adóztatható legyen, amíg az elkövető büntetőjogi úton is felelősségre vonható. A Javaslat ennek megfelelően módosítja az elévülésre vonatkozó törvényi előírást.
A 121. §-hoz
A bírósági végrehajtásról szóló törvény 2002-től új jogalanyként nevesíti a végrehajtói irodát. A végrehajtói iroda jogi személyként működő cég, amely - néhány eltéréssel - a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó előírások szerint alakul meg és működik. A végrehajtói iroda tehát társas vállalkozás, így indokolt, hogy alanya legyen a társasági adónak. Az önálló bírósági végrehajtót, valamint a végrehajtói iroda tagját az egyéni ügyvéddel, illetőleg az ügyvédi iroda tagjával azonos módon kell adóztatni. Ezt írja elő a Javaslat az Art. 96/A. §-át kiegészítve egy új (13) bekezdéssel.
A csatlakozási tárgyalások során az Unió kezdeményezte, Magyarország nyilatkozzon arról, hogy a csatlakozás tervezett időpontja után hány (és esetleg mely) adózó rendelkezik beruházási adókedvezménnyel. Tekintettel arra, hogy az adókedvezmény igénybevétele nem kötődik bejelentési kötelezettséghez, az APEH információi alapján jelenleg csak arra lehet választ adni (az adóbevallás alapján), hogy az előző adóév(ek)ben hány adózó vett igénybe ilyen adókedvezményt. A Javaslat - az információk naprakészségének biztosítása érdekében - külön bejelentési kötelezettséget ír elő a 3 és a 10 milliárd forint értékű beruházáshoz kötődő adókedvezményre jogosító beruházás megkezdésére.
A 122. §-hoz
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, illetve a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet előírásai alapján a Javaslat felsorolja azokat a közösségi jogszabályokat, melyek átvétele a Javaslat elfogadásával valósul meg.
A tőkepiacról szóló törvénytervezet egységes fogalmat, meghatározást ad a tőkepiac különböző szereplőire, műveleteire, amelyek többsége a számviteli elszámolásokat is érinti, közvetlenül meghatározza azokat. Éppen ezért a számvitelhez szorosan kapcsolódó tőkepiaci fogalmakat, meghatározásokat a számviteli törvény külön nem, hanem csak hivatkozással tartalmazza, amelyeket hozzá kell igazítani a tőkepiacról szóló törvénytervezetben foglaltakhoz.
A módosítás az Szt. 3. § (8) bekezdésének 1-3., 6. pontját érinti.
A 124. §-hoz
A devizaliberalizációval kapcsolatosan tervezett jogszabályi változások egységesen meghatározzák a "devizakülföldi" fogalmát. A számviteli törvény módosító rendelkezése - e tervezett változásnak megfelelően - "devizakülföldi társaság" kifejezést használ, megteremtve ezzel a közvetlen összhangot az új devizaszabályozás tervezetével, egységesítve a fogalom használatát.
A módosítás az Szt. 20. § (3) bekezdését érinti.
A 125-126. §-hoz
A törvény hatályos előírása választ ad arra, hogy a tulajdonosnál a tőkeleszállítással egyidejűleg végrehajtott, a jegyzett tőkén felüli saját tőke kivonásnak a leszállított jegyzett tőkével arányosnak kell lennie. Ugyanez a követelmény a gazdasági társaságnál a tőketartalékra, az eredménytartalékra vonatkozóan nincs külön tételesen rögzítve. Ezt pótolja a módosítás azzal, hogy előírja a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tőketartalék-, illetve eredménytartalék kivonás összegének a jegyzett tőke leszállításával arányosnak kell lennie. Ugyanis, ha a jegyzett tőke leszállításához nem arányosan kapcsolódik a tőketartalék, az eredménytartalék kivonása, akkor a saját tőke szerkezete érdemileg megváltozhat úgy, hogy arra a hitelezők előre nem számíthattak, ami közvetlenül vagy közvetett módon sértheti érdekeiket.
A módosítás az Szt. 36. § (2) bekezdésének c) pontját és a 37. § (2) bekezdésének f) pontját érinti.
A 127. §-hoz
A hatályos számviteli előírások szerint az üzleti év mérlegfordulónapján a külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket, a törvényben rögzített feltételek mellett, a választott árfolyamon értékelni kell. A mérlegfordulónapi értékelésből adódó összevont árfolyamkülönbözetet, ha az nyereség, időbelileg el kell határolni. Ezt az elhatárolást csak akkor lehet megszüntetni, ha a következő év(ek)ben a mérlegfordulónapi értékeléskor árfolyamveszteséget mutat ki a vállalkozó. Ha azonban az értékelésből adódó összevont árfolyamkülönbözet folyamatosan nyereség, az tartósan elhatárolásra is kerül és ilyen esetekben nem megoldott az időbeli elhatárolás megszüntetésének kérdése.
Ez indokolja a módosítást, amelynek a lényege a következő: amennyiben a deviza- és valutakészletek forintra átváltásához, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamveszteség összevontan meghaladja ugyanezen külföldi pénzértékre szóló eszközökhöz és kötelezettségekhez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamnyereséget, akkor - ez esetben is - a különbözet összegében a korábban időbelileg elhatárolt árfolyamnyereséget meg kell szüntetni.
A módosítás az Szt. 44. § (4) bekezdését érinti.
A 128. §-hoz
A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának módosítását korlátozza az az előírás, mely szerint azt csak "a vállalkozó szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél" lehet alkalmazni. A gyakorlati tapasztalatok azt igazolták vissza, hogy a törvény egyéb előírásaival összhangban nem indokolt e korlátozás. A módosítás a hivatkozott szövegrész hatályon kívül helyezésével lehetővé teszi a - törvényben rögzített feltételek mellett - a terv szerinti értékcsökkenés módosítását valamennyi immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.
Az előbbiekben felsoroltak indokolják a tervezett maradványérték elszámolására vonatkozó szabályozás módosítását is azzal, hogy a tervezett maradványértéknél - indokolt esetben - lehet terven felüli értékcsökkenést elszámolni.
A módosítás az Szt. 53. § (3)-(4) bekezdését érinti.
A 129-130. §-hoz
A részesedések, az értékpapírok, a bankbetétek értékvesztésének visszaírását a törvény a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztését csökkentő tételként írja elő. Néhány §-ban azonban ezen eszközök értékvesztésének visszaírása nem pontosan szerepel. A módosítás a törvényen belüli előírások közötti összhang megteremtését szolgálja.
A módosítás az Szt. 54. § (7) bekezdését és az 57. § (2) bekezdését érinti.
A 131. §-hoz
A mérlegtételek mérlegfordulónapi értékelésekor az eszközöknél a viszonyítás az egyedi eszköz piaci értékéhez történik. Általános szabály, hogy az egyedi eszköz piaci értékét a mérlegkészítéskor rendelkezésre álló információk, adatok alapján kell meghatározni. A hatályos előírásokban néhány §-ban a mérlegfordulónapi piaci érték vagy a mérlegfordulónapján az egyedi eszköz piaci értéke szerepel, mely a tapasztalatok alapján eltérő értelmezésekhez vezetett. Az egységes értelmezés, a törvényen belüli előírások közötti összhang érdekében javasolt a szükséges módosítást végrehajtani.
A módosítás az Szt. 58. § (1) bekezdésének a) pontját, (2), (4) és (8) bekezdését érinti.
A 132. §-hoz
Az egyszerűsített beszámolót érintően indokolt a tartalékra vonatkozó előírások pontosítása a még pénzügyileg nem realizált adóköteles bevételek, ráfordítások körének kiegészítésével: egyrészt a jogszerűen igényelt, de a mérlegfordulónapig pénzügyileg még nem teljesített támogatásokkal, másrészt egyértelművé téve, hogy itt a vásárolt készletek záró állományához nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezettségek mellett az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzéséhez nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezttségeket is figyelembe kell venni.
A módosítás az Szt. 102. § (6) bekezdését érinti.
A 133. §-hoz
A készleteknek a tárgyi eszközök közé való átsorolását, akár saját termelésű készletről, akár vásárolt készletről van szó, valójában a beruházás állományba vételére vonatkozó szabályok szerint kell egységesen végrehajtani, annak értékét az egyéb kiadások közé kell felvenni az egyéb termelési és kezelési költségek csökkentésével, ezt tartalmazza a módosító rendelkezés.
A módosítás az Szt. 105. § (8) bekezdését érinti.
A 134. §-hoz
A devizában fennálló követelések és kötelezettségek nyilvántartás szerinti értéke és a forintra átszámított értéke közötti, a kiegyenlítéskor realizált árfolyamkülönbözet elszámolásának pontosítása a kettős könyvvitel szabályaihoz való - a sajátosságokat figyelembe vevő - igazítását tartalmazza a módosítás a szállítóval szembeni kötelezettséghez kapcsolódóan.
A módosítás az Szt. 112. § (2) bekezdésének c) pontját érinti.
A 135. §-hoz
Egyértelművé kell tenni - összhangban a §-on belüli további szabályozással -, hogy a vállalkozó kötelezettsége a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló készítésével olyan természetes személyt megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat végzésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel.
A módosítás az Szt. 151. § (1) bekezdését érinti.
A 136. §-hoz
Az Szt. jelenleg hatályos 163. § (1) bekezdésében szereplő felsorolás - az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréshez kapcsolódó eredményt érintően elszámolandó tételek tekintetében - nem teljeskörű, ezt pótolja a Javaslat szerinti módosítás.
A módosítás az Szt. 163. § (1) bekezdésének c) pontját érinti.
A 137 §-hoz és a 138. § (2) bekezdéséhez
Az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódóan rögzíteni kell, hogy a számviteli bizonylatot milyen szintű biztonságú elektronikus aláírással kell ellátni ahhoz, hogy az megfeleljen a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeinek. Ahhoz, hogy az elektronikus aláírással ellátott dokumentum, irat alkalmas legyen a megbízható és valós összképet biztosító beszámolót alátámasztó gazdasági események bizonylatolására, dokumentálására, azt minősített elektronikus aláírással kell ellátni. Az elektronikus dokumentumnak, iratnak olyannak kell lennie, amely a gazdasági események időpontját, egymásutániságát is dokumentálni tudja, ezért az aláíráson túlmenően időbélyegzővel is el kell azt látni.
Az elektronikus dokumentumnak, iratnak is tartalmaznia kell mindazon adatot, amelyet a számviteli törvény a bizonylatra előír, ide értve a szigorú számadási kötelezettség alá vonáshoz szükséges adatokat (például a sorszámot) is.
A számviteli bizonylatokat a törvényben előírt időtartam végéig meg kell őrizni, olvasható formában, biztosítva a közvetlen és azonnali visszakeresés, valamint az ellenőrzés lehetőségét is. Ehhez mindenképpen szükséges az is, hogy az elektronikusan aláírt bizonylat esetében a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége a törvényben előírt időtartamon belül ellenőrizhető legyen.
A módosítás az Szt. 167. § (5) bekezdését érinti.
A Javaslat az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódóan - összhangban az adózás rendjéről szóló törvény módosításának tervezetével is - lehetőséget ad arra, hogy az eredetileg papíralapú számviteli bizonylatok törvény által előírt megőrzési kötelezettségét elektronikus formában is teljesíteni lehessen. A törvénytervezet az így előállított elektronikus dokumentumra, iratra ugyanazt a követelményt fogalmazza meg, mint az eredetileg is elektronikus formában kiállított számviteli bizonylatra (azaz minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni, valamint biztosítani kell, hogy a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanusítvány érvényessége a számviteli bizonylatok megőrzési időtartamán belül ellenőrizhető legyen). A törvénytervezet követelményként írja elő, hogy a bizonylat akkor őrizhető meg elektronikus formában, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
A módosítás az Szt. 169. § (5) bekezdését érinti.
A 138. § (1) bekezdéséhez és a 177. § (3) bekezdéséhez
Az adatok feldolgozásánál alkalmazott számítógépes programot a hatályos előírások szerint 10 évig működőképes állapotban meg kell őrizni. Ez egyrészt technikailag nehezen megoldható, másrészt esetenként olyan terhet jelent a gazdálkodónak, mely nincs arányban azzal az előnnyel, amit a megőrzött számítógépes program jelentene. Ezért a módosítás ezen előírás hatályon kívül helyezését javasolja a folyószámlák elévülési időpontjára vonatkozó előírással együtt. (A folyószámlánál gondot jelent az, hogy nem egységes annak értelmezése és gyakorlati használata.)
A módosítás az Szt. 169. § (1)-(2) bekezdését érinti.
A Kktv. hatálybalépése óta a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (a továbbiakban: kamara) megalkotta és elfogadta a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat, amelyek alkalmazását a 2001. évi üzleti évtől tette kötelezővé. Indokolt, hogy a Kktv. szövegébe az általános utalás helyett a könyvvizsgálati standardok hivatalos elnevezése kerüljön.
A könyvvizsgálói szakma színvonalának emelése és az alkalmazott eljárások egységesítésének biztosítása elengedhetetlenné teszi, hogy az EU követelményeihez, és a fejlett országokban általánosan alkalmazott gyakorlathoz igazodva a kamara is bevezesse az általános minőségellenőrzés rendszerét. Az ezáltal elérni kívánt cél a Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok végrehajtásának ellenőrzése, és ennek eredményeképp olyan helyzet kialakítása, amelyben az állami felügyeleti szervek, a befektetők és a hitelezők nagyobb biztonsággal támaszkodhatnak a könyvvizsgálók véleményére a beszámolók megítélésével kapcsolatban.
A kamara küldöttgyűlése által elfogadott mentori szabályzat lehetővé teszi a kamarai tagjelölt szakmai gyakorlatának folyamatos ellenőrzését, biztosítja magas szakmai színvonalát. Indokolt, hogy a kamara törvényben biztosított joga és kötelezettsége legyen e rendszer fenntartása és működtetése.
A módosítás a Kktv. 3. § c)-g) pontját, a 12. § (1) bekezdését érinti.
A 140. §-hoz és a 142. §-hoz
Már a Kktv. 5. §-a d) pontjának eredeti szövege is azt a célt szolgálta, hogy a könyvvizsgálatot a kamarai tagok lehetőség szerint főállásban végezzék. Az eredeti szöveg azonban nem tudta megfelelően kezelni azon kamarai tagjelöltek esetét, akik személyes közreműködésre köteles tagjai, illetőleg vezető tisztségviselői voltak egy nem könyvvizsgálói tevékenységet folytató társaságnak, e tevékenységüket azonban nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretei között végezték. E kérdéskört hivatott rendezni a fenti jogszabályhely javasolt módosítása.
A Kktv. 5. §-a e) pontjának változásával kapcsolatosan a szakmai gyakorlat munkaviszony, illetőleg társasági tagsági viszony keretében történő teljesítése kötelezettségének előírását mindenekelőtt az indokolja, hogy már a törvény megszületésekor sem a tetszőleges szerződés alapján történő tevékenység engedélyezése volt a cél. A törvény indokolása is kifejezetten tartalmazta, hogy a kamarai tagjelölt részéről e célból kizárólag a munkaviszony, illetőleg a társasági tagsági viszony létesítése elfogadott. Ezt támasztja alá az is, hogy e vonatkozásban a korábbi szabályozás is kifejezetten munkaviszonyt, illetőleg munkavégzéssel járó tagsági viszonyt kívánt meg a kamarai tagjelölttől. Ezzel szemben a törvényi szöveg "szerződés" alapján folytatott tevékenységet említ, mely - az egységes és töretlen bírói gyakorlat szerint - nem alapozza meg az adott jogviszony munkaviszonyként, illetőleg társasági tagsági jogviszonyként történő szűkített értelmezését. Ténykérdés, hogy míg munkaviszony létesítése esetén a szakmai gyakorlat letöltése könnyen és hitelesen ellenőrizhető, más (pl. megbízási stb.) jogviszonyok esetében az ellenőrzés lehetősége gyakorlatilag hiányzik.
A szakmai gyakorlatnak a kamarai tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül történő teljesítése azért fontos követelmény, mert - figyelemmel a gazdasági tárgyú jogalkotás meglehetősen gyors ütemére, ennek következtében pedig a gazdasági tárgyú jogszabályok gyakori és lényegi változására - mindenképpen szükséges a szakmai gyakorlat letöltését meghatározott időkeretek közé szorítani. A kamara ennek megfelelően már alapszabályának megalkotásakor és elfogadásakor szükségesnek tartotta rögzíteni (11. pont), hogy a szakmai gyakorlat csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha azt a kérelmező a kérelme előterjesztésétől számított öt éven belül végezte. A Fővárosi Bíróság a kamara erre vonatkozó rendelkezési jogát több ítéletében is elismerte, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa azonban egy konkrét ügy kapcsán megállapította, hogy ilyen horderejű kötelezettség megállapításának törvényi szinten kell megtörténnie.
A módosítás a Kktv. 5. § d)-e) pontját, a 13. § b) pontját érinti.
A 141. § (2) bekezdéséhez
A minőségellenőrzési rendszer bevezetésének feltétele az, hogy a kamara adatokat, információkat kérjen a könyvvizsgálatokról, és a minőségellenőrzést végző kamarai tagok - a titoktartási nyilatkozat aláírása mellett, a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan - betekintést nyerhessenek a könyvvizsgálati munkaanyagokba. A felelősségi szabályok érvényesítése ugyancsak igényli, hogy az etikai eljárás során a kamara fegyelmi megbízottja, illetőleg az Etikai Bizottság tagjai információkat kérhessenek a könyvvizsgáló által végzett munkáról, megvizsgálhassák annak bizonyítékait. Ennek teremti meg a feltételeit a javasolt módosítás oly módon, hogy lehetővé teszi a minőségellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos információszerzést az eljárásban résztvevők számára azzal, hogy e tekintetben a minőségellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli.
A módosítás a Kktv. 12. § (3) bekezdését érinti.
A gyakorlatban problémát okozott a költségvetési szervek által nyújtott támogatások felhasználására vonatkozó szabályok és a Kbt. egyes rendelkezéseinek viszonya.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - az 1999. évi LX. törvénnyel módosított - 13/B. §-a szerint az államháztartás alrendszereihez tartozó szervezetek kötelesek az árubeszerzési, építési beruházási, illetve szolgáltatás-megrendelési célra juttatott támogatások felhasználását - ha ennek a Kbt. szerinti feltételei fennállnak - a közbeszerzési törvény alkalmazásához kötni. A támogatásról szóló határozatban vagy szerződésben - ha a kedvezményezett egyéb forrással is rendelkezik - úgy kell meghatározni a támogatásból megvalósítandó beszerzést, hogy annak becsült értéke elérje a támogatás mértékét, és a felhasználásával kapcsolatos határidőket úgy kell megállapítani, hogy az abból történő beszerzés lefolytatásához a Kbt. alapján szükséges időtartam rendelkezésre álljon. A támogatás nyújtása nem köthető olyan feltételhez, hogy az abból történő beszerzésre vonatkozó szerződést a támogatási kérelem elbírálását megelőzően kössék meg, vagy az abból megvalósított fejlesztéshez szükséges árut, szolgáltatást vagy építési beruházást megvalósító szervezetet (személyt) előzetesen válasszák ki.
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet értelmében ugyanakkor nem kizárt, hogy a támogatási igénylő szervezet a támogatási igény benyújtása után megkezdje a beruházást, fejlesztést (82. § (3) bek.). Erre igen gyakran kerül sor, tekintve, hogy a támogatások odaítélésével kapcsolatos döntés meghozatala is (és a közbeszerzési eljárás is) hosszabb időt vesz igénybe (81. § (8) bek.). Ha a beruházást, fejlesztést megkezdik, a később odaítélt támogatás felhasználásakor már nem lehet a Kbt.-nek megfelelni.
A hatályos Kbt. alkalmazásának feltétele, hogy annak hatálya alá tartozzon a szervezet. A Kbt. 1. §-ának d) pontja alapján ugyanis csak a már támogatásban részesített szervezetek tartoznak a Kbt. alanyi hatálya alá (a támogatásból megvalósított beszerzés tekintetében). A Kbt. 2. §-ának (4) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, melyekben ugyan nem kötelező, de jogosultak eljárni a Kbt. alapján bizonyos szervezetek (ebben az esetben a Kbt.-t önkéntesen alkalmazó szervezetre vagy személyre a Kbt. minden rendelkezése vonatkozik; 2. § (5) bek.); a támogatási igényt benyújtott szervezet viszont jelenleg nem tartozik a bekezdés hatálya alá. A Kbt. még egy további rendelkezése is kapcsolódik e tárgykörhöz: az ajánlatkérő az eljárást megindító hirdetményt akkor teheti közzé, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkel, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll (32. § (2) bek.).
A javaslat arra irányul, hogy jogosult legyen eljárni a Kbt. alapján az a szervezet, amely a támogatási igényét már benyújtotta (már a támogatás elnyerése előtt), azzal, hogy ebben az esetben a Kbt. egyes rendelkezéseihez képest speciális szabályokat is megállapít a Javaslat.
Mindezek alapján a következő esetek fordulhatnak elő, amikor a támogatást igénylő önkéntesen alkalmazza a Kbt.-t:
- Ha a beszerzés (beruházás, fejlesztés) nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, a támogatást igénylőnek a közbeszerzési eljárást az egész beszerzésre kell megindítania.
- Ha a beszerzés megosztható a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, a támogatást igénylőnek a közbeszerzési eljárást csak a támogatásból megvalósítandó beszerzésre kell megindítania (de az egész beszerzésre is megindíthatja).
Ez a módosítás nem érinti az államháztartási jogszabályokban meghatározott követelmények teljesítését.
A 144. §-hoz
A Javaslat - szintén a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel - módosítja a támogatás fogalmát a Kbt. alkalmazásában.
A Kbt. alanyi hatálya alá tartoznak azok - a Kbt. 1. § a)-c) pontja körébe nem tartozó - szervezetek is, melyek támogatásban részesültek, a támogatásból megvalósított beszerzés tekintetében (1. § d) pont). A Kbt. 10. § d) pontja adja meg a támogatás definícióját. Ezt a meghatározást két kérdésben módosítja a Javaslat.
Egyrészt eltörli a támogatás fogalmából az "adókedvezmény (ár-, díj-, vám-, illetékkedvezmény)" kitételt, mivel ilyen esetekben nem életszerű a Kbt. alkalmazásának megkövetelése; ugyanis ezeket tipikusan nem közbeszerzésre kell fordítani (Kbt. 10. § d) pont), hanem éppen fordítva: pl. beruházások megvalósítása után jár adókedvezmény. Az érintett európai közösségi irányelvek is (az építési beruházásokra vonatkozó 93/37/EGK irányelv 2. cikke és a szolgáltatások megrendelésére vonatkozó 92/50/EGK irányelv 3. cikkének 3. bekezdése) csak a közvetlen támogatásokat említik e szabályozási tárgykörben. Ez a módosítás természetesen csak a Kbt. alkalmazásában releváns, és nem érinti más jogterületeken a támogatás definícióját (pl. az állami támogatással kapcsolatos jogszabályokat, ahol is a közösségi jog alapján követelmény az ilyen kedvezményeknek az állami támogatási körbe vonása).
Másrészt a Javaslat módosítja a definíciónak a támogatás releváns összegére vonatkozó részét. A hatályos vagylagos kapcsolatot (a (köz)beszerzés értékének ötven százalékát "vagy" a 2. § (3) bekezdés szerinti értékhatárt elérő vagy meghaladó összegű támogatás) konjunktív ("és") kapcsolatra változtatja. A hatályos rendelkezés alapján ugyanis egyfelől, ha eléri a támogatás összege a közbeszerzési értékhatárt, alkalmazni kell - az egyéb feltételek megléte esetén - a Kbt.-t akkor is, ha ez az összeg nem teszi ki a közbeszerzés értékének ötven százalékát (mikor tehát az önerő, a magánforrás több); másfelől akkor is a Kbt.-t alkalmazva kell eljárni, ha ugyan a támogatás összege eléri a közbeszerzés értékének ötven százalékát, de - a közbeszerzés értékére tekintettel - ez nem éri el a közbeszerzési értékhatárt (mikor tehát a támogatás összege kevesebb mint a közbeszerzési értékhatár). A konjunktív feltétel révén - a Kbt. alkalmazása szempontjából - a támogatás összegének el kell érnie a közbeszerzési értékhatárt és egyben a beszerzés értékének ötven százalékát. (A közbeszerzés fogalmából következik (Kbt. 2. § (1) bek.), hogy annak értéke eléri vagy meghaladja a közbeszerzési értékhatárt; míg a beszerzés fogalma nem foglalja magában azt, hogy annak értéke eléri a közbeszerzési értékhatárt.)
A 145. §-hoz
A Kbt. 31. §-ának kiegészítése azt a követelményt támasztja, hogy az ajánlatkérő határozza meg a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek (szervezetek) felelősségi körét. Ezt legkésőbb az érintett közbeszerzési eljárás előkészítése során (tehát pl. még az eljárás megindítására szolgáló dokumentumok elkészítése előtt) kell megtennie, de a belső szervezeti és működési szabályzatában is rögzítheti előre általános érvénnyel, ha ez az eljárási és felelősségi rend minden közbeszerzési eljárásában érvényes. Ez a követelmény az ajánlatkérő, valamint az ő oldalán eljáró személyek (szervezetek) érdekeit is szolgálja, egyértelművé téve a vállalt felelősséget. Ennek alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság is megfelelően tudja alkalmazni a Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írt jogkövetkezményt (bírság kiszabása) az ajánlatkérővel szemben.
A 146. §-hoz, és a 150. §-hoz
A gyakorlatban jelentkezett szintén az a probléma az ajánlatok elbírálásával kapcsolatban, hogy egyrészt miután az ajánlatkérő - mivel az nem követelmény - általában nem határozza meg előre (az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetében) a részszempontok ponthatárok (Kbt. 34. § (3) bek. c) pont) közötti értékelési módszerét, az elbírálás menetében - netán az eljárás eredményét csalárdul befolyásolva - alakítja azt ki, esetleg részszempontonként eltérő módon. Továbbá ebben az esetben a lehetséges többféle értelmezés jogbizonytalanságot eredményez (és eredményezett is, a Közbeszerzési Döntőbizottság joggyakorlata sem volt egységes). Lehetséges ugyanis a ponthatárok teljes felhasználása (a maximális és a minimális pontszám kiosztásával), de az is, hogy valamelyik ponthatártól számítva arányosítottan kerülnek kiosztásra a pontok.
Erre tekintettel a Javaslat előírja, hogy az ajánlatkérőnek előre meg kell határoznia azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot. Ez többnyire a fentebbi lehetőségek közötti választáson alapul. A módszer megadása történhet matematikai képlettel, de leíró módon is. A részszempontok szerint értékelt ajánlati tartalmi elemek akár számokban (mint pl. a vállalási ár, díj, teljesítési határidő) fejeződnek ki (és ezáltal "kiadják" a pontszámokat), akár - más jellegű tartalmi elemek -, így azokat "külön" le kell pontozni, az azonos ponthatárok közötti pontszámok kiosztása módszerének azonosnak kell lenni minden részszempont esetében.
Ehhez kapcsolódik szorosan a Kbt. 55. §-a (6) bekezdésének kiegészítése, ami szerint az értékelés során ezt az előre meghatározott módszert úgy kell alkalmazni, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre kell a maximális pontszámot adni (a pontkeret felhasználása ezután tehát a megadott módszer szerint történik).
Másrészt a Javaslat követelményeket állapít meg - az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának alkalmazása esetén - a részszempontok tekintetében.
Az ajánlattevői oldal egyes szereplői kezdeményezték, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor a Kbt. maximálja a részszempontok lehetséges számát, esetleg írja elő az alkalmazható részszempontokat, arra hivatkozván, hogy a gyakorlatban az ajánlatkérők gyakran túl sok és szubjektív részszempontokat adnak meg.
Az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor azonban figyelembe kell venni a közösségi közbeszerzési irányelvekben (93/36/EGK, 93/37/EGK, 92/50/EGK, 93/38/EGK irányelv) foglaltakat is. Ezek szerint, ha az összességében legelőnyösebb (gazdaságilag a legelőnyösebb) ajánlat elbírálási szempontját választva értékel az ajánlatkérő, meg kell határoznia az összes értékelésre kerülő részszempontot, melyeket az irányelvek nem taxatív módon sorolnak fel (az egyes irányelvek nem teljesen azonosan példálóznak), így például: ár, teljesítési határidő, folyó (üzemben tartási) költségek, költség-hatékonyság, jövedelmezőség, minőség, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, műszaki érték, teljesítés utáni szolgáltatások, műszaki segítségnyújtás, alkatrészekre vonatkozó vállalás. Az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatát is tekintetbe kell venni (C-274/83, Bizottvág/Olaszország, 1985; C-31/87, Gebroeders Beentjes B.V./Hollandia, 1988; C-103/88 Costanzo, 1989; C-87/94, Bizottság/Belgium, 1996).
A Kbt. a 34. § (3) bekezdésében jelenleg azt írja elő, hogy ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, köteles - egyebek mellett - meghatározni az ennek megítélésre szolgáló - a közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó - részszempontokat.
Mindezek alapján - továbbá figyelemmel arra is, hogy sokféle beszerzési tárgy (szerződés) tartozik a Kbt. tárgyi hatálya alá - a Javaslat ötféle együttes követelményt támaszt a részszempontok ajánlatkérő általi megfelelő meghatározásához. (Az a) pontban írt követelmény eddig is következett a Kbt.-ből, azonban célszerű volt azt egyértelműbbé tenni, különösen, hogy az a közösségi jogból eredő elvárás is.) Ezen követelményeknek való megfelelést a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a bíróság megítélheti a jogorvoslati eljárásokban.
A 147. §-hoz
A gyakorlatban különösen gyakran merül fel probléma a hiánypótlás kérdéskörében. A Kbt. 43. § (4)-(6) bekezdése rendelkezik a hiánypótlásról.
A Javaslat célja, hogy a hiánypótlásra vonatkozó szabályok módosítása révén fokozza a közbeszerzési eljárások eredményességének, illetve az érvényes ajánlattételnek a lehetőségét. Ez mind az ajánlatkérőknek, mind pedig az ajánlattevőknek az érdeke. A hiánypótlással kapcsolatban a verseny tisztaságát, átláthatóságát, az esélyegyenlőséget továbbra is a Kbt. 43. §-ának (4)-(6) bekezdése biztosítja.
A Javaslat így egyfelől bővíti a hiánypótlásra okot adó, nevesített eseteket azáltal, hogy nemcsak a Kbt. 44. és 46. §-a szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására teremt lehetőséget, hanem ezen dokumentumok formai hiányosságainak pótlására is. Továbbra is hiánypótlás körébe tartozik az ajánlattal (részvételi jelentkezéssel, Kbt. 63. § (8) bek.) kapcsolatos formai hiányosságok kiküszöbölése, és a bekezdés végén található esetek felsorolása példálózó jellegű ("különösen"). (Nem formai hiányosság értelemszerűen az, aminek kiküszöbölése érdemi változást jelent az ajánlat (részvételi jelentkezés) tartalmában, különösen a bírálati szempontok szerinti ajánlati tartalmi elemekben.)
A Javaslat másfelől megköveteli, hogy a hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérő előre, a felhívásban rendelkezzen. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hatályos rendelkezés szerinti követelményeken kívül (az összes ajánlattevő egyidejű, írásban való tájékoztatása) az is követelmény, hogy a hiánypótlási felhívásban pontosan meg kell jelölnie az észlelt hiányokat.
A 148. §-hoz
A gyakorlatban felmerült értelmezési problémákra, valamint a közbeszerzési eljárások eredményességének fokozására figyelemmel a Javaslat kiegészíti a Kbt. 44. §-át.
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az alkalmassági igazolási módok (Kbt. 44. § (1)-(3) bek.) eltérő módon is előírhatók az ajánlattevőre és az alvállalkozókra. Ebben az esetben viszont - értelemszerűen - az ajánlattevőnek és alvállalkozóinak külön-külön kell megfelelniük a Kbt. alapján előírt követelményeknek.
Ha azonban az ajánlatkérő ilyen különbségtételt nem tesz, az előírt igazolási módoknak való megfelelés teljesíthető együttesen is, kivéve, ha az ajánlatkérő előírta, hogy egyenként (külön az ajánlattevőnek, külön az alvállalkozóinak) kell ezeknek megfelelni. Az együttes megfelelés lehetővé, sőt főszabállyá tétele következik abból, hogy alvállalkozó(k) bevonására tipikusan akkor kerül sor, ha az ajánlattevő önállóan nem képes a szerződés teljesítésére, az alkalmassági követelményeknek való megfelelésre.
A Javaslat a közös ajánlattevők (Kbt. 36. §) esetében az alkalmassági követelményeknek való megfelelés szabályát a fentiekhez képest megfordítja: főszabály az egyenkénti megfelelés, de az ajánlatkérő úgy is rendelkezhet, hogy megengedi a követelményeknek való együttes megfelelést.
Mindkét esetkörben az ajánlatkérőnek kell mérlegelnie, hogy a beszerzés tárgyára, feltételeire, a szokásos gyakorlatra és piaci viszonyokra tekintettel melyik megoldás indokolt, célszerűbb. Ha nem rendelkezik eltérően, a Kbt. főszabálya szerinti eljárás alkalmazandó.
A 149. §-hoz, és a 153. §-hoz
A gyakorlatban is felmerült az üzleti titok és a nyilvánosság viszonyának (az üzleti titok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága alkotmányos követelménye érvényesülésének ütközése) egyértelműbb rendezése a közbeszerzésekben. (Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy a közbeszerzési eljárás a nyilvánosság elvére épül - hirdetményi közzététel az eljárás megindításáról és eredményéről, nyilvános eredményhirdetés).
A Kbt. ezzel kapcsolatban jelenleg két alapvető szabályt tartalmaz. Egyrészt kimondja, hogy az ajánlattevő az ajánlatában közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevő nevének, székhelyének (lakóhelyének), az általa kért ellenszolgáltatásnak és a teljesítési határidőnek a nyilvánosságra hozatalát azonban nem tilthatja meg (45. § (1) bek.). (Üzleti titok az ajánlattal összefüggő gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, megoldás vagy adat, melynek titokban maradásához az ajánlattevőnek méltányolható érdeke fűződik; 45. § (2) bek.) Másrészt a Kbt. azt is kimondja (61. § (3) bek.), hogy a döntés kihirdetésekor és azt követően a 45. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók azon tény, megoldás vagy adat tekintetében, melyet az ajánlat elbírálása során - döntése meghozatalával összefüggésben - az ajánlatkérő figyelembe vett.
Az elbírálás alapjául szolgáló információk kapcsán tehát nem lehet az üzleti titokra hivatkozva a tájékoztatást vagy a nyilvánosságra hozatalt megakadályozni.
Egyes közösségi közbeszerzési irányelvek (pl. az árubeszerzésre vonatkozó 93/36/EGK irányelv 15. cikk 2. bek.) tartalmazzák azt a követelményt, hogy az ajánlatkérőnek tiszteletben kell tartania az ajánlattevő által adott azon információt, amely bizalmas természetű. A WTO Közbeszerzési Kódexe is elismeri az ajánlattevők jogos kereskedelmi, üzleti érdekeit.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény tervezett módosítása a következőket tartalmazza: "Nem tekinthető az üzleti titok sérelmének az állami és helyi önkormányzati költségvetés felhasználásával, az állami és önkormányzati tulajdon, illetőleg vagyon kezelésével, felhasználásával, értékesítésével, egyéb módon történő elidegenítésével vagy megterhelésével kapcsolatos közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala."
A közbeszerzési eljárásokban az ajánlattevőnél merülhet fel tipikusan az üzleti titok védelmének szempontja, pl. akkor, ha ajánlatában olyan megoldással, alkotással pályázik, mely részleteinek titokban maradásához méltányolható érdeke fűződik (versenyszempontok). Másrészt a Kbt. hatálya alá nemcsak állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek, közfeladatot ellátó egyéb szervek tartoznak ajánlatkérőként (ahol a közérdekű adatok nyilvánosságának követelménye jelentkezik), hanem egyéb szervezetek is (gazdálkodó szervezetek; Kbt. 1. § e) pont), ez utóbbi körben szintén felvetődhet üzleti titokvédelmi szempont.
A közbeszerzési eljárásokban a főszabály a nyilvánosság. A szűk körben felmerülő üzleti titok védelmének biztosítására figyelemmel a következőkkel egészül ki a Kbt. hivatkozott jelenlegi szabályozása e tárgykörben: Az ajánlattevőnek az ajánlatában kifejezetten és elkülönítetten kell megadnia az üzleti titokként közölt tényt, megoldást vagy adatot. A nyertes ajánlat esetében ez a szerződés - nyilvánosságra nem hozható - mellékletét képezi, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ütköznek a Kbt. 61. § (3) bekezdésébe. Egyebekben a nyertes ajánlattevővel kötött ún. közbeszerzési szerződés nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül. Ezáltal egyebekben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései irányadók a nyilvánosság tárgykörében.
A Javaslat egyben pontosítja az üzleti titok fogalmát, figyelemmel arra, hogy a hatályos rendelkezés szerinti, "az ajánlattevő méltányolható érdeke" megfogalmazás, mint az üzleti titokká minősítés indoka, meglehetősen tág és szubjektív, ezért a gyakorlatban problémát vet fel a közérdekű adatoktól történő elhatárolás tekintetében.
A 151. §-hoz
A Javaslat a közbeszerzési eljárás eredménytelenségének szabályozását is a gyakorlati tapasztalatok tükrében módosítja, illetve egészíti ki.
A Kbt. 60. §-a rendelkezik az eredménytelenség eseteiről. A Javaslat egyrészt módosítja a d) pontot, másrészt kiegészíti egy új ponttal (g) pont).
A hatályos d) pont szerint eredménytelen az eljárás, ha egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak - az ajánlatkérő részére - megfelelő ajánlatot. Ez az eredménytelenségi eset visszaélésekre vezetett sok esetben. Erre figyelemmel a Javaslat szűkíti az eset alkalmazási lehetőségét azáltal, hogy kizárólag az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére (kevesebb a fedezet, mint az ajánlati ár, díj) tekintettel engedi azt alkalmazni. Ebben az esetben tehát rendelkezésre áll a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezet vagy biztosíték szokásos mértéke (hiszen e nélkül nem lehet jogszerűen a közbeszerzési eljárást megindítani, Kbt. 32. § (2) bek.), de a közbeszerzési versenyben legjobb ajánlat ajánlati árának megfelelő fedezet vagy biztosíték nincs meg. Azért nem követeli meg a Kbt., illetve a Javaslat a rendelkezésre álló fedezet közlését a felhívásban, mert ennek ismerete esetenként az ajánlattevőket kevéssé kényszeríti árversenyre. A módosítás következtében viszont különösen fontos, hogy minden egyéb feltételt, elvárást előre határozzon meg az ajánlatkérő a felhívásban, illetve a dokumentációban, hiszen az új d) pontra már nem alapozhat eredménytelenséget, kizárólag az ajánlatok érvénytelenségére hivatkozhat (Kbt. 52. § (2) bek. d) pont, illetve 60. § (1) bek. b) pont).
Az új g) pont azt az esetet kodifikálja, mikor a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és ennek következtében az ajánlatkérő nem akarja (pl. a Kbt. 88. § (6) bekezdésében írt lehetőség) vagy nem tudja a közbeszerzési eljárást lefolytatni. Így eláll az eljárás lefolytatásának szándékáról, vagy új eljárás lefolytatását határozza el. Ezt a gyakorlatban előforduló esetet célszerű az eredménytelenség körében nevesíteni.
A 152. §-hoz
A Kbt. 61. §-ának (9) bekezdése írja elő az ajánlatkérőknek, hogy éves összegezést készítsenek az éves közbeszerzéseikről a költségvetési év végén. Ezt az összegezést meg kell küldeni a Tanácsnak. A Kbt. nem írta elő ennek végső határidejét, minek következtében számos ajánlatkérő az elvárhatónál jóval később küldte meg - az ellenőrzési és statisztikai szempontból is fontos - összegezést. Erre figyelemmel a Javaslat határidőt állapít az említett feladat teljesítésére (a tárgyévet követő év március 1-je).
A 154. §-hoz
A Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre induló eljárásának igazgatási szolgáltatási díját a Kbt. 80. §-ának (2) bekezdése határozza meg, mely 1995 óta harmincezer forint. A Javaslat kilencvenezer forintra emeli e díj mértékét, figyelemmel elsősorban az időközbeni inflációra. Felmerült, hogy a díj legyen olyan magas, mely hozzájárulhat a nyilvánvalóan alaptalanul indított jogorvoslati eljárások visszaszorítására. A Javaslat erre is tekintettel van, de az ehhez szükséges mértékű emelést nem fejezi ki, mivel tekintetbe veszi egyben azt is, hogy alapvető érdek fűződik a jogsértések maradéktalan felderítéséhez és szankcionálásához.
A 155. §-hoz
A Kbt. kétféle bírságot ismer. Egyfelől a Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) pénzbírsággal sújthatja a közbeszerzési ügy résztvevőjét, ha téves vagy hamis adatot közöl, illetve az ügy elbírálása szempontjából lényeges adatot elhallgat; felvilágosítást nem, vagy nem határidőn belül ad meg; a gazdasági, illetve közbeszerzési tevékenységével kapcsolatos iratokba való betekintést megakadályozza. A pénzbírság mértéke ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedhet (85. §).
Másfelől jogkövetkezményként a Döntőbizottság bírságot szab ki a Kbt. szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben. A bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg (88. § (1) bek. f) pont és (4) bek). A hatályos költségvetési törvény a bírság minimális összegét 2002. december 31-ig 1 millió forintban, természetes személyek tekintetében pedig százezer forintban állapítja meg.
Megjegyzendő, hogy a bírságra vonatkozó rendelkezések 1999. évi LX. törvénnyel való módosításának miniszteri indokolása értelmében a jogalkotó a bírság kiszabását kötelezővé kívánta tenni jogsértés esetére, és nemcsak egy személlyel, hanem mindenkivel és minden szervezettel szemben, aki, illetve amely a jogsértésért felelős. Nemcsak a Kbt. aktív megsértőjét rendeli bírságolni, hanem azt is, aki a jogsértés ismeretében szerződést kötött annak ellenére, hogy pl. az 5. számú melléklet adataiból megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő nem az előzetes elvek szerint bírálta el az ajánlatokat. Ennek ellenére a Döntőbizottság és a bíróság nem szab ki bírságot minden egyes jogsértés esetében, sőt a bíróság a Döntőbizottság határozatának felülvizsgálati eljárásában rendre mérsékeli a kiszabott bírság összegét, de az is előfordult, hogy eltörölte a kiszabott bírságot. Megállapítható az is, hogy a felelős természetes személlyel szembeni bírságkiszabás többnyire elmarad.
A közbeszerzéssel kapcsolatban fontos szempont, hogy az eljárás eredményes lehessen (pl. a Döntőbizottság határozatában a közbeszerzési eljárás befejezése előtt felhívhatja a jogsértés okozóját a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra, illetőleg az ajánlatkérő döntésének meghozatalát feltételhez kötheti; Kbt. 88. § (1) bek. b) pont), de az is fontos, hogy a jogsértőt megfelelő retorzió révén el lehessen rettenteni a jövőbeni jogsértésektől. Erre leginkább az arányos mértékű bírság kiszabása lehet a megfelelő eszköz, de úgyszintén az a jogkövetkezmény is, hogy az ajánlattevőt legfeljebb öt évre el lehet tiltani a közbeszerzési eljárásban való részvételtől (88. § (1) bek. e) pont). Jóllehet e jogkövetkezmény alkalmazására ritkán kerül sor.
A bírság szabályozásakor, úgyszintén annak kiszabásakor alapvető követelmény az arányosság elvének alkalmazása. Az Európai Bíróságnak és Bizottságnak a versenyügyekben való bírságolásra vonatkozó kiterjedt joggyakorlata e téren szintén iránymutatásul szolgált.
Mindezek alapján a Javaslat a következő, szigorító jellegű módosításokat tartalmazza a Kbt. 88. §-át érintően.
A Javaslat egyértelműbbé teszi, hogy jogsértés esetén bírság kiszabása kötelező. A bírság kiszabásának alapvető elveit is meghatározza a Javaslat. Eszerint a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a Kbt.-be ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. A Javaslat továbbá a bírság alsó határa tekintetében a következő differenciálást valósítja meg: Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese. Figyelemmel a jogsértés esetén való kötelező bírságolásra, valamint a bírság differenciál alsó határára, a Javaslat - méltánylást érdemlő körülmények alapján - lehetővé teszi, hogy a bírság összege a kiszabandó minimális összeg alatt kerüljön megállapításra.
A Javaslat egyben az ajánlattevő közbeszerzési eljárásban való részvételtől való eltiltása jogkövetkezményének megállapításához is megadja az alapvető elveket. Eszerint az ilyen intézkedést az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a Kbt.-be ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.
A Javaslat - a Kbt. 88. §-át - egy másik tárgykörben is módosítja az alábbiak szerint.
A 88. § (1) bekezdésénak hatályos h) pontja szerint a Döntőbizottság a jogsértőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére. (A Kbt. 79. § (1) bekezdése alapján a Döntőbizottság eljárására - ha a Kbt. másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt (Áe.) kell alkalmazni; lásd egyben az Áe. 89. §-át.) A Javaslat kiegészíti a h) pontot annyiban, hogy ha nem történt jogsértés és a jogorvoslati eljárás kérelemre indult, az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az említett díj és költségek viselésére. Ez a szabály visszaszoríthatja a nyilvánvalóan alaptalanul indított jogorvoslati eljárásokat.
A módosítást az indokolja, hogy az államigazgatásban és az önkormányzati igazgatásban is állapítottak meg ilyen támogatást, melyet a jelenleg hatályos szabályozás szerint ezt meg kellene vonni, ez által az érintett személyi kör hátrányosabb helyzetbe kerülne.
A felvezető mondat kiegészítése azért szükséges, mert a felsorolás nem tartalmaz sem egészségügyi, sem kulturális juttatást, s amennyiben a normaszöveg változatlan maradna, megszorító értelmezés szerint - bár a felvezető mondatban ugyan szerepel, de a felsorolásban viszont nem -, ezért ilyen tartalmú támogatást megállapítani sem lehetne.
A hivatali szervezet vezetőjének szabályozási jogkörének terjedelmét pontosabbá tenné a javasolt módosítás.
Az egyházak támogatási rendszerének felülvizsgálata nyomán megállapítható, hogy a rendelkezések összege még nem éri el a korábban meghatározott támogatás mértékét. Így az arányos kiegészítés fenntartása hosszabb távon is indokolt. Kívánatos, hogy az egyházak hitéleti célokra biztosított költségvetési támogatásának elosztása során ne csak a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezett, és így adójának meghatározott részéről rendelkezni jogosult aktív polgárok dönthessenek, hanem a teljes népesség tényleges felekezeti megoszlása szolgáljon az elosztás alapjául. Mivel a 2001. februárjában felvett népszámlálási adatok a vallási-felekezeti hovatartozásra adatait is fölmérte, ezek az elosztás arányait meghatározhatják. A felosztás arányainak meghatározásakor a vallási hovatartozás kérdésére választ adókat kell figyelembe venni. Amennyiben egy vallást több egyház követ, az egyes egyházak a kiegészítésből a jelenlegi rendszer szerint, a javukra rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
Mivel a törvény korábbi 4. § (3) bekezdése szerinti kiegészítés 2002-vel megszűnik, és a családtámogatás kiterjesztésével a személyi jövedelemadó súlya csökken, 4. § (2) bekezdése szerint felosztott összeg 0,8 %-ra növelhető.
Az egyházak garanciát kapnak arra, hogy amennyiben a jövőben a személyi jövedelemadó súlya a költségvetés bevételi forrásai között jelentősen csökkenne, az arányosan elosztott összeg ne csökkenjen.
A Jöt-öt módosító, az adóbefolyás biztonságát, az adókijátszás lehetőségét csökkentő rendelkezéseket célszerű mielőbb, a törvény általános hatálybaléptetésétől eltérő, korábbi időpontban hatálybaléptetni. A Javaslat az erre vonatkozó rendelkezést tartalmazza.
A 166. §-hoz
E § az Szja tv-nek a módosító törvény hatálybalépésével (2002. január 1.) egyidejűleg hatályát vesztő vagy csak részben módosuló előírásait, illetve egyes módosításokra vonatkozó átmeneti szabályokat fogalmazza meg.
A törvény egyes esetekben (a lakáshitel törlesztéséhez kapcsolódó kedvezmény, valamint a lakáscélú megtakarítás kedvezményének és a biztosítási kedvezmény jogszerűtlen igénybevételéhez kapcsolódó szankció tekintetében) előírja az új rendelkezések alkalmazását már a 2001. évi adókötelezettség megállapításánál is.
A hatályukat vesztő rendelkezések közül kiemelendő a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő igazolás nélkül elszámolható 40 százalékos költséghányadának abszolút korlátjaként jelentkező 1 200 000 forintos értékhatár hatályon kívül helyezése.
A módosítások között szerepel a szerencsejátékról szóló törvényben meghatározott gyorsjátékból származó nyeremény adómentessége.
Ugyancsak kiemelendő, hogy az elhatárolt árfolyamveszteség a Javaslat szerint elsőként a 2003. adóévre kimutatott árfolyamnyereség terhére számolható el a jövedelem megállapításakor.
Különös hatályba léptető szabályként a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a szociális villamosenergia juttatás adómentességét kimondó rendelkezés a villamos energiáról szóló új törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
A 167. §-hoz
A helyi adók között szabályozott építményadóban és a telekadóban, ha az adó tárgyának több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban rögzíthetik azt a tulajdonost, aki az adóalanyisággal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket gyakorolja, illetve teljesíti. A Legfőbb Ügyészség koordinálása mellett a megyei főügyészségek és a városi ügyészségek által az önkormányzati adóhatóságoknál lefolytatott vizsgálatok rámutattak arra, hogy a magánszemély kommunális adójában nincs erre mód, amikor az adó tárgya a lakásbérleti jog. A Javaslat ezt az adókötelezettség-teljesítést megkönnyítő szabályt emeli a Htv-be, ugyanakkor az is rögzíti, hogy megállapodás hiányában a lakásbérleti jog jogosultjai egyenlő arányban adóalanyok.
A Htv. alkalmazásában a Diákhitel Központ Rt. közszolgáltató szervnek minősül, a Magyar Államkincstár Rt. pedig kikerül a Htv. hatálya alól.
A 168. §-hoz
Az Itv. módosítása 2002. január 1-jén lép hatályba. A vagyonszerzési illetékekre vonatkozó új rendelkezéseket az ezen időpontot követően bejelentett vagyonszerzésekre kell alkalmazni, az eljárási illetékrendelkezéseket pedig a 2002. január 1-jét követően indított eljárásokban.
A személyes illeték-mentességben részesülők köre bővül a Magyar Államkincstár Rt.-vel. A Javaslat pontosítja a lízingbeadás tényének igazolási rendjét.
A 169. §-hoz
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvénynek a záró rendelkezésekben történő módosítása egyrészt összhangot teremt azon hatáskörváltozással, melynek következtében a közlekedési igazgatási feladatok 2001-től a rendőrségtől a körzetközponti jegyzőhöz kerültek, másrészt a külföldön bejegyzett és vegyes honosságú, hazánkban közlekedő - az elmúlt időszakban egyre gyakrabban megjelenő lízing vagy bérleti szerződés alapján - járműszerelvények esetében kimondja, hogy a járműszerelvényt alkotó két önálló jármű közül a vontató primátusa érvényesül az adó megállapításánál.
A 170. §-hoz
A helyi adózással függ össze az 1991. évi XX. törvény (az ún. hatásköri törvény) módosítása, ennek szükségességére a Legfőbb Ügyészség által vezetett ügyészségi vizsgálati megállapítások mutattak rá, nevezetesen arra, hogy a helyi adóval kapcsolatos másodfokú méltányossági eljárással, illetőleg részletfizetési eljárással összefüggő hatáskör kettéválik, az előbbit a települési önkormányzat képviselőtestülete, az utóbbit a közigazgatási hivatal gyakorolja. Ez a helyzet gyakran jogalkalmazási problémát okoz, különösen akkor, ha az adózó egy beadványban kér - vagylagosan - méltányossági adóelengedést és/vagy fizetési halasztást, részletfizetési kedvezményt. A Javaslat az említett másodfokú eljárásokat egységesen - az általános szabályoknak megfelelően - a közigazgatás hivatal hatáskörébe utalja.
A 171. §-hoz
2001. január 1-jétől az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségnek nincs felső határa, ezért a módosítás hatályon kívül helyezi a felső határ felett befizetett egészségbiztosítási járulék visszaigénylését szabályozó rendelkezést.
A számla, egyszerűsített számla, illetőleg nyugta szabványa megszűnt, ezért a módosítás hatályon kívül helyezi az Art-nek - a nyomtatvány formájának meghatározására szóló - pénzügyminiszteri rendeletalkotásra adott felhatalmazását.
A személyi jövedelemadó törvényen túl a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény is lehetővé teszi, hogy az adóalany az általa teljesített adomány összegével az adó alapját csökkenthesse. Ennek az a feltétele, hogy az adományt megszerző társaság erről igazolást állítson ki. Tekintettel arra, hogy a hatályos szabályozás az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolást csak a személyi jövedelemadó törvényhez kapcsoltan ismeri, indokolt ezt a rendelkezést általánosabb formában megfogalmazni. Az adózó a számviteli nyilvántartások vezetése során áttérhet egyik devizanemről a másikra, az ehhez kapcsolódó bevallási szabályokat egészíti ki a módosítás a befizetési és az adóvisszaigénylési kötelezettség (jog) előírásával. A személyi jövedelemadó törvény a családi kedvezmény közös háztartásban élő házastársak közötti megosztásához feltételként erről szóló nyilatkozat megtételét írja elő, szemben az Art. szabályával, mely igazolást követel meg. A két törvény közötti összhang megteremtése érdekében a Javaslat hatályon kívül helyezi az Art. igazolásra vonatkozó szabályát. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózókra vonatkozó pontosítást tartalmaz a Javaslat azzal, hogy az 5. számú melléklet 6. pontjában előírt speciális szabályoknál az adóév december hónapja helyett az adóév utolsó hónapját jelöli meg.
A legjelentősebb költségvetési kapcsolatokkal bíró adózók adóztatási feladatait az APEH Fővárosi és Pest megyei Kiemelt Adózók Igazgatósága (KAIG) látja el. Ezek az adózók az Art. 7. számú mellékletében meghatározott, a költségvetési kapcsolatok nagyságát mérni hivatott értékhatárok elérése alapján kerülnek a KAIG hatáskörébe. Az igazgatósághoz tartozó adózók számának optimális, az igazgatóság kapacitásához igazodó szinten tartása érdekében a módosítás valorizálja az értékhatárokat. Jelenleg valamennyi, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó jogi személyiséggel rendelkező fővárosi és Pest megyei - havonta bevallásra kötelezett - adózó adóztatását, függetlenül attól, hogy költségvetési kapcsolatai alapján nem minősülne kiemelt adózónak, a KAIG végzi. Ez a hatásköri szabály indokolatlanul megnöveli a KAIG-hoz tartozó adózók számát, ezért a Javaslat hatályon kívül helyezi e rendelkezést.
A 172. §-hoz
Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazására csak tagállamok között kerülhet sor. A Javaslat ennek megfelelően a csatlakozást kihirdető törvény hatálybalépésének napjától rendeli alkalmazni a vonatkozó rendelkezéseket.
A 173. §-hoz
Az Európai Közösség tagállamai közötti adóügyi behajtási jogsegélyt szabályozó tanácsi irányelv átvételét az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezete biztosítja. A tanácsi irányelvhez a behajtási jogsegély részletes szabályait tartalmazó bizottsági irányelv kapcsolódik, melynek átvételére egy új Korm. rendelet megalkotásával kerül sor. E végrehajtási rendelet megalkotására ad felhatalmazást e rendelkezés.
A 174. §-hoz
Lásd a 9. számú melléklet indokolását.
A 175. §-hoz
Az Art-nek a Javaslat szerint módosuló 13. §-ának (2) bekezdése szabályozza a visszterhes ingatlanátruházás esetén a földhivatalhoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget. A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtó e bejelentési kötelezettségét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályozza. Az Art. módosuló rendelkezésének a Vht. jelenlegi szabálya nem felel meg, ezért a Javaslat a két törvény közötti összhang megteremtése érdekében módosítja a Vht-t.
A 176. §-hoz
Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 145. §-ának (7) bekezdése szerint az önkormányzati adóhatóságoknak - az adóalanyok szektorális és szakágazati megfigyelhetősége és az arról szóló adatszolgáltatás teljesíthetősége érdekében - 2002. évi bevezetéssel olyan alapnyilvántartási rendszert kell kialakítaniuk, amely az adóalanyokat az adószám, illetve az adóazonosító jel alapján azonosítja. A nyilvántartások kialakítása érdekében a módosítás - záró rendelkezései között - az állami adóhatóságot az önkormányzati adóhatóságok részére teljesítendő egyszeri adatszolgáltatásra kötelezi az általa nyilvántartott adózókról, illetőleg megszünteti annak lehetőségét, hogy a nyilvántartás módjáról az önkormányzat szabadon rendelkezzen.
A 177. § (1) bekezdéséhez
A számvitelről szóló törvény módosítása 2002. január 1-jével lép hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazni lehet.
A 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra való alkalmazás lehetőségének megteremtését indokolja egyrészt az, hogy a Javaslat több olyan könnyítést, egyszerűsítést tartalmaz, amely a gazdálkodók számára előnyös, jelenleg meghatározott kötelezettség alól mentesít, másrészt az is, hogy a 2001. évi beszámolót a törvény hatályba lépése után készítik el.
A naptári évtől eltérő üzleti év lehetősége indokolja azt, hogy a törvénytervezet rendelkezéseit először a 2002. évben induló üzleti évről készült beszámolóra kell alkalmazni.
A 177. § (2) bekezdéséhez
Szövegpontosítás szükséges a fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordításoknál a kamatfedezeti ügyletek időarányos veszteségét ellentételező alapügyletnél.
A módosítás az Szt. 85. § (2) bekezdésének e) pontját érinti.
A törvényen belüli egységes szabályozás érdekében a letétbe helyezési, a közzétételi kötelezettségnek az egyedi beszámoló vonatkozásában az üzleti év mérlegfordulónapját követő 150 napon belül kell eleget tenni. A hatályos törvényben két helyen ettől eltérő időtartam szerepel. Célszerű ezeket az általános feltételek szerint módosítani.
A módosítás az Szt. 153. § (5), a 154. § (8) bekezdését érinti.
Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor a nyitómérleg alapján elvégzendő feladatokat pontosítani kell a szállítók mérleg szerinti állománya értékének meghatározása során.
A módosítás az Szt. 163. § (1) bekezdésének b) pontját érinti.
A 177. § (3) bekezdéséhez
A jegyzett tőke tartalmára vonatkozó hatályos fogalmi előírásban az "amelynek összegéig a tulajdonosokat (a tagokat) felelősség terheli" fordulat az érintett társaságok egy részére nem érvényes. Az egyéb vállalkozók közé tartoznak pl. a betéti társaságok is, ahol a felelősség - a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásai szerint - korlátlan, nem függ a vagyoni betét (jegyzett tőke) összegétől. A különböző jogszabályok közötti összhang megteremtése érdekében indokolt a hivatkozott fordulatot hatályon kívül helyezni.
A módosítás az Szt. 35. § (3) bekezdését érinti.
A számviteli törvény hatályos előírása szerint a tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni azoknak az eszközöknek - az üzleti év mérlegének saját tőke és mérlegfőösszege arányában számított - értékét, amelyek nem forgalomképesek, illetve csak harmadik személy hozzájárulása (engedélye) alapján ruházhatók át. Ez az előírás az Európai Unió irányelveiben foglaltaknak való megfelelés, továbbá a hitelezői érdekek védelme érdekében került be a törvénybe. A hatályba lépést követően azonban olyan felvetések, igények fogalmazódtak meg (ide értve azt is, hogy az ne korlátozza indokolatlanul az osztalék-kifizetés lehetőségét egyes ágazatokban), amelyeknek csak további részletező, illetve egyes területeken mentesítést is tartalmazó szabályozással lehetne megfelelni. Ezért célszerűbbnek tűnik a szabályozás szigorúságán általánosan enyhíteni, és a vitatott előírást teljes egészében hatályon kívül helyezni.
A módosítás az Szt. 38. § (2) bekezdésének a) pontját érinti.
A hatályos előírás szerint a veszteség fedezetére fizetendő, az illetékes testület által az üzleti év mérlegforduló napjáig megszavazott és a mérlegforduló napig még nem teljesített pótbefizetésnek megfelelő összeget kell a lekötött tartalékba helyezni. E szabály alapján a mérlegforduló nap után, de még a mérlegkészítés időpontjáig megszavazott és ezen időpontig nem teljesített befizetési kötelezettség összegét nem kell a lekötött tartalékba helyezni, miközben tartalmában azonos kötelezettségről van szó. A Javaslat az eltérő eljárás megszüntetését biztosítja.
A módosítás az Szt. 38. § (3) bekezdésének f) pontját érinti.
A hatályos törvény a hiányzó, a tárgyévben megsemmisült, az állományból kivezetett immateriális jószág, tárgyi eszköz - a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékével csökkentett - könyv szerinti értéke elszámolására két előírást is ad. A kettősség feloldását jelenti az egyik előírás, a közvetlenül az egyéb ráfordítások közötti elszámolás hatályon kívül helyezése (csak terven felüli értékcsökkenési leírásként lehet azt elszámolni).
A módosítás az Szt. 81. § (3) bekezdésének d) pontját érinti.
A pénzmozgáshoz nem kapcsolódó rövid lejáratú kötelezettségek között valamennyi szállítóval szembeni kötelezettséget figyelembe kell venni; ennek érdekében törölni szükséges az "ide nem értve a beruházási szállítókat" zárójeles szövegrészt.
A módosítás az Szt. 103. § (2) bekezdésének a) pontját érinti.
A hatályos előírás tartalmazza, hogy az eredménylevezetésnél mit kell az értékesítés nettó árbevételeként általában kimutatni. Az árbevétel részletezése viszont nem teljes körű, így félreérthető. Elegendő, ha az általános előírás marad, a részletezés pedig hatályon kívül helyezésre kerül.
A módosítás az Szt. 109. § (2) bekezdését érinti.
A kifizetett vásárolt készletek állományváltozásának ráfordítást jelentő eszközváltozásként való figyelembe vételéhez - az eredménylevezetés szempontjából -, az előjelek helyes alkalmazásához törölni szükséges a félreérthető szövegrészt a javaslatnak megfelelően.
A módosítás az Szt. 113. § (3) bekezdését érinti.
Átalakulás esetén, ha az a kettős könyvvitelről az egyszeres könyvvitelre való áttéréssel valósul meg, az éves (az egyszerűsített éves) beszámoló elkészítését megelőzően különböző tételeket rendezni kell. A mérleg és az eredménylevezetés összhangja érdekében törölni szükséges "a kísérleti fejlesztés aktivált értékének" megszüntetési kötelezettségét, tekintve, hogy ez a tétel (aktiválásának lehetősége) a folyamatos működés során is alkalmazható.
A módosítás az Szt. 143. § (4) bekezdését érinti.
A 178. §-hoz
A szakmai gyakorlatnak az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belüli teljesítését a kamara hatályos alapszabálya és felvételi szabályzata jelenleg is megköveteli a tagjelöltektől. Ennek törvénybe rögzítése átmeneti szabályozást nem igényel. Szabályozást igényel a szerződés helyett feltételként előírt munkaszerződés, amelynek áthidalására ad megoldást a záró rendelkezés.
A 6. számú melléklethez
A Javaslat alapján a kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokat ellátó Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványból származó, a bűncselekmény áldozata és hozzátartozója részére a bűncselekménnyel összefüggő kár enyhítése érdekében juttatott összeg adómentessé válik.
A hatályos rendelkezések szerint - a törvényben meghatározott esetek kivételével - adómentes a biztosító szolgáltatása. A Javaslat ezt - figyelembe véve a devizaliberalizáció követelményeit - kiegészíti azzal, hogy a belföldi biztosítókkal azonos feltételek mellett adómentessé válik az egyezményes államban székhellyel rendelkező biztosító szolgáltatása is.
A Javaslat a devizaliberalizáció kapcsán úgy módosítja a hatályos törvénynek a külföldi fizetőeszköznek forintra, illetőleg a forintnak külföldi fizetőeszközre való átváltásából származó jövedelem adómentességét kimondó rendelkezését, hogy a törli a devizajogszabályra, illetőleg a devizahatósági engedélyre vonatkozó hivatkozásokat.
A Széchenyi Terv keretében (pl. pedagógusok, köztisztviselők számára) biztosított kedvezményes Internet hozzáférés a Javaslat szerint adómentességet élvez.
A Javaslat szerint kizárólag a kifizető által ténylegesen fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatásra vonatkozik az adómentesség.
A Javaslat az adóbevallások számának csökkentése, valamint a gyermekes családok adóterheinek további mérséklése céljából adómentessé nyilvánítja gyermekenként évi 10 ezer forint összegig a szülő részére (természetben, vagy taneszközök, ruhák megtérítése formájában) juttatott iskolakezdési támogatás. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a munkáltatók formálisan nem a szülő, hanem a gyermek számára juttatják az ilyen célú pénzösszeget annak érdekében, hogy az ne a szülő magasabb adókulcsával adózzon. Ezekben az esetekben azonban a gyermeknek adóbevallási kötelezettsége keletkezik. Az adókijátszás megakadályozása érdekében - már bevált hasonló szabályokhoz hasonlóan - a Javaslat az adómentes juttatással összefüggésben sajátos nyilvántartási, nyilatkozattételi kötelezettségeket állapít meg. A Javaslat szintén rendelkezik arról, hogy a szülőre tekintettel a gyermek részére pénzben juttatott bevétel a szülő munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
A Javaslat - visszamenőleges hatállyal - adómentessé nyilvánítja a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében megszerzett, a program által érintett részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság által kibocsátott részvények, illetve üzletrészek értékéből azt a részt, amelyet a programban résztvevő magánszemély nem térített meg.
A Javaslat szerint a villamos energiáról szóló törvényjavaslat rendelkezései szerint, az ott szabályozott körben nyújtható szociális villamosenergia-ellátást adómentes természetbeni juttatásnak minősül az említett törvényjavaslat hatályba lépésével egyidejűleg.
A 7. számú melléklethez
A Javaslat az Szja törvény 3. számú melléklete III. Fejezetének 1. pontját kiegészíti azzal, hogy a vállalkozó család tagja a családi gazdasághoz tartozó tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékét - az értékcsökkenési leírás alkalmazása helyett - egy összegben elszámolhatja költségként az üzembe helyezés adóévében, még akkor is, ha azok egyedi bekerülési költsége meghaladja az 50 ezer forintot.
A 8. számú melléklethez
A Htv. melléklete 2000. január 1-jei hatállyal három megosztási módszerre szűkítette az iparűzési adóalap-megosztás módjait. Ezen három módszer (személyi jellegű ráfordítások arányában, az eszközérték arányában, illetve e kettő kombinációját tartalmazó komplex megosztási módszer) közül a vállalkozónak azt kell alkalmaznia, amelyik a tevékenységére leginkább jellemző, azzal, hogy ha az előző adóévi iparűzési adóalap a 100 millió forintot meghaladta, akkor csak a komplex megosztási módszert lehet alkalmazni. Az átállás megkönnyítése érdekében ezen melléklet alkalmazása csak 2001. január 1-jétől kötelező.
Az adóztatás során felmerült tapasztalatok alapján az eszközérték-arányos megosztási módszert (melléklet 1.2 pontja) tovább pontosítja és egyszerűsíti a Javaslat. A módszer lényege és alapelve tehát nem változik. Továbbra is a székhely, telephely szerinti településen lévő, egy évnél hosszabb ideig használt eszközök folyó évi számított költségének (eszközérték) arányában kell az adó alapját megosztani. Az egyszerűsítés kapcsán az 50 ezer forint bekerülési érték alatti eszközöket csak két adóévben (a beszerzés és az azt követő adóévben) kell figyelembe venni. A melléklet 1.2 pontjának módosítása azt is biztosítja, hogy ha a településen használt eszköz után már nem lehet értékcsökkenési leírást elszámolni, vagy az eszközt az adózó ingyenesen használja, akkor is lehessen értelmezni az eszközérték fogalmát, s ekképp a településre mindenképp kimutathatóvá váljék adóztatható adóalap-rész.
Az átmeneti rendelkezések értelmében a Htv. mellékletének ez irányú módosítását már a 2001. adóévben is figyelembe veheti a vállalkozó.
A 9. számú melléklethez
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) elfogadása megteremtette annak lehetőségét, hogy az információ-technológia fejlődésének eredményeit az adóigazgatás is befogadja. A törvény az Art. 10. számú mellékletének beiktatásával az elektronikus adóigazgatás alapjait fekteti le. A melléklet a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében egybefogja az adókötelezettség elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával történő teljesítésének - mind az Eat., mind az Art. egyéb rendelkezései viszonyában különös szabályoknak minősülő - előírásait.
Az adókötelezettségek új módon történő teljesítésére vonatkozó szabályok által érintett személyi kör kettős. Annak érdekében, hogy a rendszer igazgatási szempontból ne váljon kezelhetetlenné, a szabályok kötelező jelleggel terjednek ki a jelentős költségvetési kapcsolatokkal és a szükséges infrastruktúrával rendelkező, tehát legfelkészültebb adózókra, amelyek korábban is elektronikus úton, de elektronikus aláírás hiányában öszvér módon - papír alapú bizonylattal megerősítve - teljesítették bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket. Az adminisztrációs többletterhek elkerülése érdekében a szabályok tárgyi hatálya továbbra is csak e két adókötelezettségre terjed ki.
A kötelező jellegű szabályozás előfeltételét azzal biztosítja a törvény, hogy az adóztatás mint sajátos igazgatási ág megkülönböztető jegyeire figyelemmel módosítja az Eat. szabályozási alapelvét, amely szerint az elektronikus aláírás alkalmazása az ügyfél számára nem tehető kötelezővé. A törvény az átmeneti és záró rendelkezésekben foglalt módosító szabályával a jogosultságként történő szabályozást mint főszabályt megtartva kivételnek minősíti az adóigazgatást.
Az adóigazgatásban kizárólag minősített elektronikus aláírás alkalmazható, amelynek technikai és egyben jogi előfeltétele, hogy a Hírközlési Főfelügyelet hitelesítés-szolgáltatóként nyilvántartásba vegye az erre a tevékenységre alkalmas vállalkozót. A bizonytalanság elkerülése érdekében a melléklet szabályait a hitelesítés-szolgáltatóként nyilvántartásba vett első vállalkozó adatainak a Magyar Közlönyben történő közzétételétől számított 180 nap elteltétől lehet alkalmazni.
A melléklet által érintett személyi kör másik csoportját illetően a jogosultság formájában történő szabályozás elve érvényesül. A melléklet 1. pontjában foglaltakon kívül eső minden más adózót választási jog illet meg az elektronikus technikák mint az adókötelezettség teljesítésének alternatív módjának alkalmazását illetően.
A tapasztalatok alapján a fokozatosság elvének megfelelően kerülhet sor az erre kötelezett kör által ilyen módon teljesítendő egyes adókötelezettségek szélesítésére, illetve a választásra jogosultakra vonatkozó részletes szabályoknak a megalkotására, amellyel összefüggésben a pénzügyminiszternek a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében történő szabályozásra ad felhatalmazást a törvény.
Az Eat. által bevezetett elektronikus dokumentum fogalmát a törvény oly módon vezeti be az adóigazgatásba, hogy ahhoz a legszigorúbb biztonsági követelményeket kielégítő minősített elektronikus aláírást és időbélyegzőt rendeli alkalmazni. Ezeknek a feltételeknek a teljesülésével az elektronikus dokumentum az adózás rendjében használatos irat fogalomba illeszkedik.
A törvény az adókötelezettséget ilyen módon teljesítő adózót, a minősített hitelesítés-szolgáltatót és a Hírközlési Főfelügyeletet beilleszti az adózás információs rendszerébe. Az adózó oldalán bejelentési kötelezettséget ír elő olyan adattartalommal, amely ahhoz szükséges, hogy az adóhatóság a bevallást és az adatszolgáltatás fogadni és feldolgozni tudja. A bejelentés adattartalma tekintetében a Hírközlési Főfelügyelet és a minősített hitelesítés-szolgáltató adatszolgáltatása nyújt kontroll-információt.
A törvénynek szintén az átmeneti és záró rendelkezések között elhelyezett rendelkezése módosítja az Eat-nak a minősített hitelesítés-szolgáltató oldalán előírt tanúsítvány-megőrzési kötelezettség időtartamát, melynek eredményeként az iratmegőrzési kötelezettség időtartamára vonatkozóan a szorosan összefüggő adózási és számviteli jogterületek által támasztott követelményeket egyszerre kielégítő általános szabályt hoz létre elkerülve a párhuzamos szabályozásba ütközést.
Az elektronikus aláírás alkalmazásának eredményeként a papír alapú formában kiállított bizonylatok egyéb adathordozón elektronikus úton rögzítve történő megőrzésére lehetőséget adó szabályok is módosulnak. A törvény az elektronikus "archiválás" lehetőségét kiszélesíti oly módon, hogy azt kiterjeszti minden, az Art. fogalomrendszerében iratnak minősülő dokumentumra, és eltekint a módszer előzetes adóhatósági engedélyben történő minősítésétől abból a megfontolásból, hogy a minősített aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum esetében egy későbbi ellenőrzés előfeltételeit megteremtő követelmény automatikusan teljesüljön.