A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/4983. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 2001. évi XCIII. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A magyar gazdaságban a megszerzett deviza, valuta birtokban tartása, felhasználása hosszú ideig szigorú szabályokhoz volt kötve. A rendszerváltás óta a piacgazdaság kiépülésével és megerősödésével létrejött a szükséges gazdasági háttér, amely lehetővé teszi a devizagazdálkodási rendszer immár teljes mértékű megszüntetését a piac szabályozó szerepére és makrogazdasági mechanizmusokra hagyva az ország devizaháztartásának szabályozását.
A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 3-án a Kormány egyetérté...

A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/4983. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A magyar gazdaságban a megszerzett deviza, valuta birtokban tartása, felhasználása hosszú ideig szigorú szabályokhoz volt kötve. A rendszerváltás óta a piacgazdaság kiépülésével és megerősödésével létrejött a szükséges gazdasági háttér, amely lehetővé teszi a devizagazdálkodási rendszer immár teljes mértékű megszüntetését a piac szabályozó szerepére és makrogazdasági mechanizmusokra hagyva az ország devizaháztartásának szabályozását.
A Magyar Nemzeti Bank 2001. május 3-án a Kormány egyetértésével döntött a forint árfolyamsávjának kiszélesítéséről. Ez a lépés a devizakorlátozások lebontásának felgyorsítását tette szükségessé. A szélesebb árfolyamsáv megnöveli ugyanis a devizaárfolyamtól függő gazdasági tevékenységek kockázatát. A határidős piacok hatékony működése viszont lehetőséget teremt arra, hogy az exportőrök széles árfolyamsáv mellett is biztonsággal tervezhessék a szállításaik ellenértékeként kapott összegek alakulását. Ezért jól működő, mély és sokszereplős határidős piac kialakulása szükséges ahhoz, hogy a gazdaság szereplői hatékonyan tudják fedezni árfolyamkockázatukat. Ehhez a hatályos devizajogszabályokban szereplő korlátozások feloldására volt szükség, hogy a jelenleginél fejlettebb piac alakulhasson ki és e piacokon a külföldiek részvételét is biztosítani lehessen.
A Kormány 2001. június 5-ei ülésén döntött a devizakorlátok teljes megszüntetéséről, a forint teljes konvertibilitásának megteremtéséről. Ez érintette a belföldi és külföldi gazdasági és pénzügyi szereplőket, szervezeteket, természetes személyeket. A teljes körű liberalizáció folytán - többek között - megszűnt a devizahatósági engedély vagy bejelentési, a deviza/valuta hazahozatali kötelezettség, szabaddá vált a külföldi deviza vagy forint bankszámlatartás, a külföldi, belföldi fizetőeszköz kivitele.
Ilyen tartalmú liberalizációs intézkedések megtételére a felhatalmazást a Kormány számára devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 89. § (2) bekezdésének a) pontja biztosította.
A kormányrendelet szabályozása által biztosított új devizális "környezetben" szükségessé vált a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt fogalom és szabályozórendszer felülvizsgálata, az egész magyar jogrendszert átható korábbi devizális szabályozás átformálása, és a gyors és teljes liberalizáció által kialakult helyzethez történő átalakítása. E törvény a fenti cél megvalósítására törekedve tartalmazza a szükséges törvénymódosításokat.
A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében szükséges volt annak kimondása, hogy a gazdasági élet egész területén szabad a devizával és valutával, belföldi fizetőeszközzel történő fizetés, pénzügyi műveletek végzése.
A fogalom-meghatározást illetően említést érdemel, hogy a törvényjavaslat megőrzött számos, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény által használt definíciót (devizabelföldi, devizakülföldi, deviza, valuta, konvertibilis pénznem, fizetőeszköz, pénzhelyettesítő eszköz). E fogalmak fenntartása azért szükséges, mert számos jogág jogszabályai használják e devizális fogalmakat és elhagyásuk fennakadásokat okozhatott volna a jogalkalmazásban, jogértelmezésben.
A devizában történő fizetés lehetővé tétele mellett szükséges annak hangsúlyozása is, hogy Magyarországon továbbra is a forint a törvényes fizetőeszköz, amelyet a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet tartalmaz és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény megerősít. A Polgári Törvénykönyv által is rögzített szabályozás szerint belföldön főszabályként tehát a fizetés pénzneme a forint, a forintban történő teljesítését - eltérő megállapodás hiányában - mindenki köteles elfogadni. Szintén továbbra is alkalmazandó az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 22. §-ának (4) bekezdését, mely szerint: "Az áru árát forintban az üzletben és - a kirakatban történő bemutatás esetén - a kirakatban is fel kell tüntetni." Ez a kötelezettség azonban csak az áru árának feltüntetésére vonatkozik, az ügyletkötés, számlakiállítás és a fizetés e kötelezettségtől függetlenül történhet a forinttól eltérő pénznemben is.
Ki kell emelni, hogy a költségvetés felé történő valamennyi befizetés, így az adók, illetékek, díjak, vám, illetve a Magyar Államnak, mint közjogi félnek történő teljesítés - mint pl. pénzbírság, pénzbüntetés, - forintban kell, hogy történjen. Hasonlóan belföldi fizetőeszközben kell teljesíteni a költségvetés által eszközölt kifizetéseket, gondolva itt elsősorban a költségvetési támogatások formáira. Természetesen kivételként kezelendők azok a kiadások, amelyek a természetüknél fogva már eddig is devizában voltak teljesítendők, mint például a külföldi adósságállomány törlesztése, a hitelek és nemzetközi segélyek.
A törvényjavaslat felhatalmazás alapján továbbra is biztosítja a Kormány számára azt a lehetőséget, hogy a Római Szerződés 119-120. cikkelyei által körülírt rendkívüli gazdasági krízishelyzetben a jegybank kezdeményezésére átmeneti korlátozó intézkedéseket hozzon az ország devizaállományának megőrzése, vagy a forint elleni spekuláns támadások kivédése érdekében.
A törvényjavaslat számos hatályon kívül helyező rendelkezést is tartalmaz, amelyek megtisztítani hivatottak a jogrendszert, így - többek között - a büntető és szabálysértési jogot is a megszűnő devizális korlátozásoktól és devizahatósági előírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.
A fenti liberalizációs lépések megtételével Magyarország lényeges mértékben felkészült a tőkeműveletek területén az EU csatlakozásra.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
E törvényjavaslat koncepciója szerint minden devizális megkötés, amely a Magyarországon végzett ügyletekkel volt kapcsolatos, megszűnik. A törvényjavaslat főszabályként kimondja, hogy devizával, valutával, forinttal kötött jogügyletek és cselekmények minden korlátozástól és bejelentési kötelezettségtől mentesen, szabadon végezhetők. Erre azért van szükség, mivel az eddigi 70 éves szabályozás során mindvégig szigorú korlátokhoz voltak kötve a deviza, valuta műveletek. Ezzel szemben a mai szabályozás filozófiája merőben ellentétes a korábbi regulációval, így célszerűnek látszott e szabadság deklarálása.
Megfogalmazásra került a törvényes fizetőeszköz legfontosabb kritériuma is, miszerint belföldön a forintban történő teljesítés nem utasítható vissza. Ezen elvek deklarálására azért volt szükség, mert a jogalkotó egyértelművé szeretné tenni, hogy devizális teljesítésre, illetve fizetésre kizárólag közös megállapodás esetén van lehetőség. Amennyiben nincs a felek között egyetértés a teljesítés pénzneme tekintetében, vagy arról nem határoztak, a forintot, mint törvényes fizetőeszközt kötelesek ellenértékként a gazdasági élet szereplői elfogadni.
A törvény területi és személyi hatálya az 1. § (3) a.), b.) pontjaiban került meghatározásra. Magyar jogszabály kötelező ereje természetesen a magyar joghatóság alá tartózó polgárok és belföldi székhelyű gazdasági társaságok és szervezetek műveleteire terjedhet ki függetlenül attól, hogy a jogcselekmények külföldön vagy belföldön történtek-e, illetve a joghatóság függetlenül az ügyletben résztvevők illetőségére a belföldön kötött, teljesített ügyletekre, cselekményekre nézve áll fenn. A külföldiek egymás között lebonyolításra kerülő ügyletei vonatkozásában a törvény hatálya a területi elv alapján terjed ki, hiszen itt a jogszabály szabályozási köre a Magyar Köztársaság területén történt jogügyletekre terjed ki.
A 2. §-hoz
Mint már azt az általános indoklásban is említésre került, a korábbi 1995. évi XCV. törvény által definiált néhány fogalom átkerült a jelen törvényjavaslatba.
A 3. §-hoz
Továbbra is szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy súlyos gazdasági problémák esetén a jelen törvényben meghozott teljes konvertibilitást a Kormány a jegybank indítványára 3 hónapra felfüggessze, és ideiglenesen devizális korlátozó intézkedéseket hozzon. Ez a "safeguard" szabály már a korábbi devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényben is megfogalmazásra került. Jelen törvényjavaslat konkrétabban a Római Szerződéssel összhangban kívánja megfogalmazni azon körülményeket, amikor a Kormány a jegybankkal együttműködve élhet a korlátozás lehetőségével, valamint részletesebb szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hányszor és milyen időtartamra ad a Kormánynak felhatalmazást az intézkedések bevezetéséhez.
A Kormány e felhatalmazás alapján kétszer 3 hónapra vezethet be korlátozásokat. Amennyiben a nemzetközi gazdasági helyzet továbbra is szükségessé teszi a korlátok fenntartását, a 6. hónap után magasabb szintű jogszabályba kell foglalni a meghozott intézkedések tartalmát. Jelen szabályozás összhangban van az Európai Unióban érvényes szabályozással, mivel a Római Szerződés 119-120. cikkelyei, valamint az Európai Tanács 88/361/EGK irányelve és az OECD Tőkemozgások Liberalizációs Kódexe is biztosítja a fenti körülmények esetén a korlátozások bevezetésének lehetőségét.
A 4-5. §-hoz
A törvény 2002. január 1-én lép hatályba, kiegészítve azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.
Amint a Magyar Köztársaság csatlakozik az Európai Unióhoz, a csatlakozást kihirdető törvény hatálybalépésével a Római Szerződés a magyar jogrendszer részét fogja képezni, így annak rendelkezései közvetlenül érvényesülnek, így már nem lesz szükség annak szabályozására, hogy milyen eljárást kell követnie a kormánynak a gazdasági szükségintézkedések meghozatalakor (a törvényjavaslat 3. §-a).
A 6. §-hoz
A hatályon kívül helyező rendelkezések "megtisztítani" hivatottak a jogrendszert, így - többek között - a büntető és szabálysértési jogot is a megszűnő devizális korlátozásoktól, devizahatósági előírásoktól és egyéb devizális fogalmaktól.
A 7. §-hoz
A Btv. 30. §-a is módosításra kerül, amelynek indoka, hogy megmaradjon a koherencia a cégtörvény előírásaival.
A 8. §-hoz
A cégnyilvántartásról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban Ctv.) 19. §-a azért kerül módosításra, mivel a devizális korlátozások megszűnte után szabályozni szükséges a jegyzett tőke pénznemének meghatározását. A törvényhozói szándék továbbra is az, hogy a jegyzett tőke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásának mértékét továbbra is forintban kell meghatározni. Ez alól csupán a devizakülföldi társaságok kivételek, amelyek alaptőkéjüket és könyvelésüket is jogosultak devizában nyilvántartani és vezetni.
A Ctv. 29. §-a új (6)-(7) bekezdésekkel egészül ki. Ezen új bekezdések az eddig már alkalmazott egy-ablakos szisztéma keretében kiépült számítógépes rendszer segítségével nemcsak a bejegyzéskor közli az adóhatóság az adószámot és a statisztikai számot, hanem azok bármely változása nyomán a Cégbíróság is automatikusan értesül a mindenkor aktuális statisztikai- és adószámról.
Fenti adatokon kívül a cég pénzforgalmi számlájában történt változásokról már nemcsak az adóhatóság értesül a törvény erejénél fogva, hanem a számlavezető hitelintézet a cégbírósággal is közli az erre célra létrehozott számítógépes hálózat segítségével, megnövelve és meggyorsítva ezzel az esetleges csőd- és felszámolási eljárások hatékonyságát.
A 9. §-hoz
A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvényben (továbbiakban Bit.) szükség volt a Bit. hatálya alá tartozó intézmények és személyek hirdetési tevékenységével kapcsolatos szabályozásnak betartatására, így elsősorban a Bit. 42/A. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel, miszerint hirdetést csak a Magyarországon bejegyzett és ilyen tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező biztosító, biztosításközvetítő vagy biztosítási szaktanácsadó tehet közzé.
Az előterjesztő hasonlóan a hitelintézetekről szóló törvényben lévő szabályozáshoz a első illetve a másodfokú fogyasztóvédelmi felügyelőséget jelölte meg mint a fenti ügyben eljáró hatáskörrel rendelkező szervet.
A Bit.-ben a forint teljes konvertibilitása és a devizahatósági jogkörök megszűnése nyomán lehetőség nyílik - felügyeleti engedélyezési eljárás mellett - a külföldi biztosítónál nyilvántartásba vett szerződésállomány átvételére devizahatósági előírások betartása nélkül.
A 10. §-hoz
Mivel többek között megszűnik a devizahatóság azon jogköre is, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 27/A. §-a szerint konvertibilis pénznemben, azaz valutában végzendő szerencsejátékot szervező tevékenységhez engedélyt adjon, így az idézett szakasz nem tartalmazza a devizahatósági engedélyre való utalást.
A 11. §-hoz
Az általános indoklásban már felvetésre került az, hogy az államháztartási törvény hatálya alá tartozó minden ki- és befizetés forintban kell, hogy történjen, beleértve valamennyi adó- és adó jellegű befizetést, bűnügyi és polgári perben az állam javára megállapított valamennyi fizetési kötelezettséget (bírság, perköltség stb.), valamint a költségvetés által kifizetendő ÁFA visszaigénylést, költségvetési támogatást. Ez alól természetesen az állam nemzetközi adósságállományának törlesztése, mint kiadás és különböző nemzetközi hitelfelvétel és segélyek, mint bevétel képezhet kivételt, amikor a magyar állam devizában szolgáltat a külföldi hitelezőnek, illetve devizában vételezi be a hitel vagy segély összegét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy innen a költségvetés pénzügyi rendszerén belül a hitelt/segélyt a kincstár átváltja forintra és belföldi pénznemben továbbítja a megfelelő alrendszerek felé.
Mivel az államnak, mint közjogi státuszban lévő jogalanynak történő be- és kifizetéseit a legszélesebb hatállyal az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szabályozza, így ott szükséges annak szabályozása, hogy az állami fizetési rendszer forintban működik, beleértve ebbe az államháztartás rendszerébe történő befizetéseket és kifizetéseket is.
A 12. §-hoz
Mivel több jogszabály (pl. Áfa tv., Tao.) hivatkozik a jegybank által közzétett árfolyamra, illetve a teljes devizaliberalizáció nyomán szükségessé vált, hogy elsősorban az adózás területén belföldiről külföldi pénznemre történő átváltás árfolyama központilag egy hivatalosnak minősülő árfolyam alapján szabályozva legyen, megnőtt a jelentősége az MNB árfolyamának. Ezért a jegybanktörvényben került sor az MNB árfolyam hivatalos jellegének deklarálására.
A 88/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezésével szükségessé válik a banki ügyfelek statisztikai célú jogcímközlési kötelezettségét mindenkire kötelező érvényű jogi norma keretében kimondani annak érdekében, hogy az MNB összeállíthassa az ország fizetési mérlegét. Statisztikai szempontból továbbra is nélkülözhetetlen, hogy a hitelintézetek a kormányrendelet mellékletét képező útmutató előírásainak megfelelően adatot szolgáltassanak ügyfeleik tranzakcióiról. Továbbra sem tekinthetünk el a statisztikailag releváns információk okmányokon történő rögzítésének törvényi szabályozásától, azaz az ügyfél statisztikai státuszának és a tranzakció jogcímének feltüntetéséről, hiszen ennek hiányában a havi fizetési mérleg nem állítható össze. A szabályozás legmegfelelőbb szintjének a nemrégiben elfogadott jegybanktörvényben adott felhatalmazás alapján hozandó kormányrendelet látszik.
A 13. §-hoz
A forint törvényes fizetőeszközként való elismerését deklarálja a fogyasztóvédelmi törvény módosítása is.
A 14. §-hoz
A devizaliberalizáció következtében szükségessé vált a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben szabályozott azon paragrafus módosítása, amelyben nemesfémekre, illetve külföldi pénznemre történt foglalás esetén a végrehajtó köteles volt ezeket az értékeket a Magyar Nemzeti Bankban 24 órán belül elhelyezni. Az aktuális jogszabályi környezetnek és életszerűségnek megfelelően a módosítást követően a végrehajtónak nem 24 órán belül, hanem a következő munkanapon kell a lefoglalt külföldi pénzt saját végrehajtói letéti számlájára befizetni.
Szabályozásra került az is hogy a külföldi pénznemben kiállított végrehajtható okirat esetében abban a pénznemben kell a végrehajtást kérőt kifizetni, amelyre a végrehajtható okirat szólt, vagyis a végrehajtó köteles a behajtott forintot a letéti számlát vezető pénzintézet devizavételi árfolyamán átváltani. Az adós tekintetében az esetlegesen fennmaradó behajtott összeg visszaszolgáltatását forintban kell eszközölni. Ezen összeget csak akkor kell devizában vagy valutában visszafizetni, ha a behajtott összeg a végrehajtás során a fent említett külföldi pénznemben került a végrehajtói letéti számlára.
A 15-16. §-hoz
Mivel jelen törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy kivételesen legfeljebb 6 hónapra devizakorlátozásokat vezessen be, így szükségessé vált, hogy a törvényjavaslat 3. §-ban szabályozott esetben is a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a rendőrség operatív munkája során ne kelljen alkalmazkodni az esetlegesen bevezetendő szigorító intézkedésekhez. A törvényjavaslat lényegében az eddig hatályos szöveget ülteti át az aktuális szabályozási környezetnek megfelelően. Indoka továbbra is az, hogy a nemzetbiztonsági szakszolgálat illetve a rendőrség titkos nyomozási cselekményei kiemelt államérdekeket képviselnek, ugyanakkor monetáris szinten elhanyagolható jelentőségűek.
A 17. §-hoz
A pénzmosási törvény módosításának célja, hogy az e törvényben szereplő, ügyfél-azonosítási kötelezettség alá eső értékhatárhoz igazodóan a 2 millió Ft feletti készpénz kivitelét és behozatalát a határon a vámhatóságnak be kell jelenteni.
A 18. §-hoz
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) "off-shore" társasági státusz megadására vonatkozó feltételeinek módosítására azért van szükség, mert a korábbi jogi szabályozás, jogértelmezés és joggyakorlat ellentmondásosan értelmezte és szabályozta az off-shore társaságok könyvvezetési kötelezettségének pénznemét és a jegyzett tőke nyilvántartását. Fel kívánjuk számolni azt a nem kívánatos helyzetet, hogy az off-shore társaságok a Tao. törvény 4. § 28. pontjában előírt helyzetüket a csak a cégbírósági bejegyzéssel nyerhetik el. Ez azzal a következménnyel járt, hogy az alapítás és a cégbírósági bejegyzés közötti időszakban, vagyis az előtársaságként történő működés ideje alatt az off-shore társaságoknak forintban kell könyveiket vezetni, és forintban kell alaptőkéjüket meghatározni. Csak bejegyző cégbírósági végzés birtokában térhetnek át alaptőkéjük devizában történő nyilvántartására, és a devizában történő könyvelésre, amely nem kívánatos "virtuális" árfolyam-különbségből fakadó bevételt vagy kiadást eredményezhet, ami befolyásolhatja a társaságok eredménykimutatását és adóalapját. Ezt a problémakört kívánja a törvényjavaslat kiküszöbölni azzal, hogy az off-shore státusz létrejötte nem a cégbírósági bejegyzéshez, hanem az alapításhoz kötődik.
A 19. §-hoz
E törvénnyel Magyarország lényeges mértékben felkészült a tőkeműveletek területén az EU csatlakozásra.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.