A kémiai biztonságról szóló T/1802. számú törvényjavaslat indokolása

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 2000. évi XXV. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A törvénytervezet célja egyrészt az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, megelőzésére és elhárítására (kémiai biztonság). A tervezet célja másrészt - az Alkotmányhoz kapcsolódva - hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó természetes személyek a kémiai biztonsághoz való jogát. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvő tételszámát, ill...

A kémiai biztonságról szóló T/1802. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A törvénytervezet célja egyrészt az ember és a környezet megvédése a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények életciklusa bármely szakaszában kifejtett káros hatásaitól, különös tekintettel e káros hatások azonosítására, megelőzésére és elhárítására (kémiai biztonság). A tervezet célja másrészt - az Alkotmányhoz kapcsolódva - hogy biztosítsa a Magyarországon tartózkodó természetes személyek a kémiai biztonsághoz való jogát. Figyelembe véve a vegyi anyagok gyorsulva növekvő tételszámát, illetőleg azt, hogy a kontrollálatlan kemizáció globális környezetkárosodást, tömeges egészségkárosodást és tömeges balesetet (kémiai katasztrófát, haváriát) okozhat, a célkitűzés indokoltsága értelemszerű. Fontos azonban, hogy az Agenda 21 (Feladatok a 21. századra) tizenkilencedik fejezetével összhangban a tervezetben végig érvényesül az az elv is, hogy a fenntartható fejlődés feltételeit biztosítja (garantálja az áruk szabad áramlását, nem ír elő felesleges költségekkel járó eljárásokat, a szabályozás bekapcsolhatóvá teszi az országot az EU piacába, feladat-megosztásokat tesz lehetővé az EU tagországaival - pl. törzskönyvezés, HPV anyagok kockázat-becslése -, miáltal gazdasági terheket vesz le az országról).
A kemizáció kockázatainak csökkentésére irányuló kémiai biztonság fogalma illetőleg kialakított nemzeti és globális rendszere alig több mint 25 éves múltra tekint vissza. Jelentősége miatt átfogó törvényi szabályozásának szükségessége az utóbbi évtizedben világszerte egyre sürgetőbben merült föl. Magyarországon a kémiai biztonságot szabályozó törvény megalkotását az alábbiak indokolják:
1. A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai.
2. A magyarországi kémiai biztonság széttagolt, korszerűtlen, "engedélyezés-elvű", a piacgazdaság törvényszerűségeinek nem megfelelő szabályozása.
3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka.
4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei.
ad. 1. A gyorsuló ütemben növekvő kemizáció kockázatai. 1965-ben a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok száma 60.000, a regisztráltaké 6 millió volt; 1990-ben az előbbiek prognosztizált tétel száma 85.000, az utóbbiaké legfeljebb 8.5 millió volt; 1990-re a számuk 100.000 illetőleg 10 millió fölé nőtt.
Mind a kereskedelmi forgalomban lévő, mind a regisztrált vegyi anyagok tételszáma egyre gyorsuló ütemben növekszik. A különböző márkaneveken (fantázianevek) forgalomba hozott készítmények számát 4 millióra becsülik. A készítmények pontos összetétele általában ipari titok, a "fogyasztók" (lakosság, egészségügy, környezetvédelem, stb.) körében gyakran ismeretlen.
A vegyi anyagok lehetnek környezetkárosítóak, egészségkárosítóak, tűz- és robbanásveszélyesek; esetenként pedig egy-egy anyagban a két vagy három tulajdonság kombinálódik.
Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció fokozott, különösen kontrollálatlan növekedése az olyan kockázatok jelentős növekedését eredményezi, amelyek globális következményekkel járhatnak együtt.
Erre először az 1960-as évek második felében az ún. Római Klub (önként vállalkozó Nobel-díjas tudósok csoportja) hívta fel a figyelmet. A Római Klub a veszélyt elsősorban az ún. globális környezetkárosodásban látta.
A második súlyos következményre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hívta fel a figyelmet: a WHO definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciális kóroki tényező; ez azt jelenti, hogy a vegyi anyagok mint kóroki tényezők (tételszámuk 10 milliónál több!) sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés ismert kóroki tényezőinek számát! Megfelelő szabályozás hiányában a vegyi anyagok a lakosság és a dolgozók tömeges egészségkárosodását idézhetik elő.
A kontrollálatlan kemizáció harmadik nem kívánatos következménye a korábban ismeretlen, majd egyre gyakoribbá váló kémiai haváriák, katasztrófák megjelenése (pl. a Thalidomid okozta tömeges fejlődési rendellenességek; a szerves higany okozta Minamata betegség; Kanadában klórt szállító vonat felrobbanása egy nagyobb város állomásán - több mint 100 000 ember evakulásával járt együtt; a sevezói TCDD-kiömlés; a poliklórozott bifeniles ételmérgezések Japánban; a bopáli gyárrobbanás okozta tömeges - több ezer ember halálát okozó - izocianát mérgezések).
A vegyi anyagok tulajdonságainak kombinálódása miatt negyedik nem kívánatos következményként olyan kockázatokkal is kell számolni, amelyekben az előzőek együttesen vannak jelen (kombinált kockázat).
Mindehhez az alábbi kiegészítéseket kell hozzátenni: az átfogóan megvizsgált (tesztelt) és ismert vegyi anyagok száma alig több, mint 1 000(!), de még a kielégítően ismert hatású vegyi anyagok száma sem több mint 40 000; vagyis a nem vagy alig ismert, veszélyt jelentő anyagok száma mintegy tízmillió! Ötödikként tehát a nem megfelelően szabályozott kemizáció esetén egy jelentős mértékben ismeretlen, kiszámíthatatlan kockázattal is kell számolni.
E kockázatok kezelésére, csökkentésére illetőleg - meghatározott anyagcsoportokhoz kapcsolódóan - a kockázatok elkerülésére hívta életre az ENSZ 1972-ben a Stockholmban rendezett ún. első Környezetvédelmi Világkongresszuson a kémiai biztonsági programot. A kémiai biztonság azonban - miután a kemizáció nem kívánatos kockázatainak csökkenése a várttól elmaradt - továbbfejlesztést igényelt. Az 1992-ben a Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciát záró Föld-Csúcson a 178 ENSZ tagállam közül 172 ország államelnökei, kormányfői írták alá az ún. Agenda 21-t. Ennek 19. fejezete megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyeket az egyes országoknak a kémiai biztonság továbbfejlesztése, a riói értekezleten definiált ún. helyes vegyi anyag kezelés érdekében meg kell oldaniuk. A helyes vegyi anyag kezelés a környezet védelme és az emberi egészség védelme mellett a társadalom és a gazdaság fejlődésének fenntartását is célul tűzi ki. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a környezet és az ember egészségének védelmét szolgáló programokban az országok kormányai, kormányzati szervei, intézményei partnerként együttműködnek az ún. nem kormányzati szervekkel: az iparral, a tudományos szféra intézményeivel, az érdekvédelmi, a közérdekű és a környezetvédő csoportokkal, illetőleg oly módon, hogy a helyes vegyi anyag kezelés mint tevékenység kiterjed a vegyi anyagok teljes életciklusára.
Az Agenda 21 - és ezen belül a kémiai biztonság átfogó programjának - megvalósítására 1994-ben Stockholmban életrehívták a Kémiai Biztonság Kormányközi Fórumát (Intergovernmental Forum on Chemical Safety, rövidítve: IFCS).
Az IFCS megfogalmazásában: a kémiai biztonság a vegyi anyagok termeléséből, tárolásából, szállításából, feldolgozásából, felhasználásából, lerakásából adódó rövid és hosszú távú, ember- és környezetkárosító hatások megelőzése.
Az IFCS munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes országok eredményes kémiai biztonságának előfeltétele a korszerű törvényi szabályozás.
ad. 2. A Magyarországi kémiai biztonság korszerűtlen szabályozása. A mérgező hatású vegyi anyagok részletes jogi szabályozására Magyarországon először az 1980-as években került sor. A szabályozás vázát a 26/1985. (V. 11.) MT rendelet és az ehhez kapcsolódó számos ponton túlszabályozó, "engedélyező elvű" 16/1988. (XII. 22.) SZEM rendelet képezte. Az ezekhez kapcsolódó, de gyakran az alaprendeletekkel szinkronban nem lévő nagyszámú tárca-rendelet (a Nemzeti Profil 163 a tárgyhoz kapcsolódó jogtárgyat vett leltárba) a szabályozást áttekinthetetlenné és csaknem hatástalanná tette. A vegyi anyagok kötelezővé tett minősítési eljárásának a várt 40-60.000 eset helyett a gyártók és forgalmazók még 1000 esetében sem tettek eleget, a felelős tárca illetve intézményei az országban gyártott illetve forgalmazott vegyi anyagokról, készítményekről csak töredékes információhoz jutottak. Nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy ha az ipar és kereskedelem előírt kötelezettségének megkísérel eleget tenni, a felelős hatóság jelentős kapacitás hiány miatt képtelen lett volna megfelelni az elvárásoknak, a rendelkezések feleslegesen és jelentősen gátolták volna az áruk szabad áramlását. A tevékenységek (gyártás, feldolgozás, forgalmazás, felhasználás stb.) ugyancsak kötelező engedélyezési eljárásai a hatóságnak a már említett szűkös kapacitása miatt nemcsak feladat-megoldási inszufficienciát jelentettek, hanem azt is, hogy a hatóság (az állam) olyan felelősséget vállalt át, amelynek szakmailag nem volt képes eleget tenni, és amely felelősség-átvállalással lényegében felmentést adott a nem megfelelő mederben, olykor szabálytalanul folyó, a lakosság kémiai biztonságát veszélyeztető tevékenységeknek.
Megállapítható volt, hogy a magyar szabályozás széttagolt, a piac törvényeinek nem felel meg, fenntartja a központi irányítás idején kialakult engedélyezési elvet, szakmailag inszufficiens és a nemzeti kémiai biztonság szerkezetéről, működéséről semmiféle áttekintést nem ad.
ad. 3. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának szándéka. Az EU tagság előfeltételeként zajló jogharmonizációs tevékenység a veszélyes anyagok, veszélyes készítmények, illetőleg a kémiai biztonság területén számos közösségi irányelv, néhány rendelet és ajánlás beépítését teszi szükségessé a magyar jogrendszerbe. Ezek az áruk szabad áramlása mellett elsősorban az ember egészségének és környezetének védelmét szolgálják. Beépítésük csakis a szociális piacgazdaság jogrendszerének megfelelően történhet. Ezért EU csatlakozási szándékunk, illetőleg jogharmonizációs feladataink - különösen, ha figyelembe vesszük az Európai Közösség Alapító Szerződését, annak 100a cikkelyét, továbbá az Európa Bizottság javaslatát, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét - nem valósítható meg a kémiai biztonság korszerű szabályozása nélkül.
ad. 4. Magyarország OECD tagként vállalt kötelezettségei. Magyarország mint az OECD tagja az OECD "jogszabályainak" is eleget kell, hogy tegyen. Minthogy az EU is tagja az OECD-nek, a két szabályozási rendszer között nincsenek ellentétes megoldások. Az OECD javaslatai - miután ennek a szervezetnek a legfejlettebb országok a tagjai (az EU mellett pl. az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada, Svájc) - alkalmasak arra, hogy a kémiai biztonság területének legfontosabb és legaktuálisabb fejlődési irányait jelöljék meg. Ezeket az ajánlásokat (pl. törzskönyvezés, GLP, ún. HPV anyagok minősítése) ezért is célszerű beépíteni a törvénybe. Mindez ugyancsak egy korszerű szabályozásban kaphat helyet.
Az újraszabályozás 1996-ban megkezdődött. Elkészült a 233/1996. (XII. 26.) Korm. és a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet, amelyek a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és feliratozását a vonatkozó közösségi irányelvekkel (a Tanács 67/548/EGK és 88/379/EGK irányelvei) összhangban szabályozták.
A hazai feltételek figyelembevétele miatt az említett rendeletek a közösségi szabályozáshoz képest csak részben szabályozták az új vegyi anyagok törzskönyvezését, nem terjesztették ki a rendelet hatályát valamennyi ipari, fogyasztási vegyi anyagra és kőolajtermékre, nem adtak megfelelően széleskörű meghatalmazást a kapcsolódó jogszabályok elkészítésére, továbbá megtartották a közösségi jogrendszerrel nem harmonizáló korábbi szabályozásból a tevékenységek engedélyezési eljárásait.
Tapasztalatok az új szabályozásokkal. Az új szabályozás tapasztalatai közül talán a legfontosabb: a rendeletek bevezetésével kapcsolatosan olyan anyagi megterhelésekről, amelyek a végrehajtást meggátolták, vagy akárcsak kifejezetten megnehezítették volna, nem voltak jelzések. Ennek jelentőségét abban látjuk, hogy miután a bevezetésre kerülő új törvény ezekre a szabályokra épül, nem jelent majd nemzetgazdasági szinten jelentős megterhelést. Emellett az ipar "megszabadul" a központi szabályozás utolsó bürokratikus és anyagigényes engedélyezésétől, a tevékenységi engedélyektől és az országos forgalmazási engedélyektől.
A törvénytervezet kidolgozása. A szabályozás célszerűen egy ernyő törvény révén tűnt megvalósíthatónak. Ennek vázát (mint említettük) a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kérdéskörét szabályozó, a Tanács 67/548/EGK, valamint 88/379/EGK irányelvei, továbbá a hasonló tárgykörben szabályozó 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet magva képezik. A tervezet figyelembe veszi a tartozó további közösségi irányelvek mellett az OECD ajánlásokat (szám szerint ötöt), valamint a hasonló szabályozást célzó német, svéd, finn és ír törvényeket.
A tervezett szabályozás nagymértékben hasonlít az Európai Közösség szabályozási rendszeréhez A szabályozás vázát a Közösségben is a két említett irányelv képezi, és ehhez a vázhoz, ernyőhöz illeszkednek a kémiai biztonságot garantáló végrehajtási előírások.
Fontos jellemzője a tervezetnek, hogy illeszkedik a kémiai biztonság határterületeinek, illetőleg a kémiai biztonságot felügyelő tárcáknak azon szabályaihoz, amelyek befolyásolják a kémiai biztonságot. Így kapcsolódik az egészségügyi, a környezetvédelmi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és a termékfelelősségi törvényekhez, szabályozásokhoz.
A tervezet vázát (ernyőjét) vegyi anyagok életciklusa első fázisát képező termelés vagy import, illetve az ezek révén "előállított" vegyi anyagok veszélyességének, kockázatának átfogó szabályozása képezi. Az ernyőn "függenek" az életciklus további szakaszai vegyi eredetű környezet- és egészségkárosító hatásainak, kockázatainak megelőzését, kezelését célzó - elsősorban végrehajtási rendeletekben megfogalmazásra kerülő - szabályozások. Az "ernyő" továbbá átjárhatóságot biztosít olyan hatályos jogszabályok felé, amelyek a kémiai biztonság azon szektorait szabályozzák, amelyek az IFCS irányításával folyó globális harmonizáció befejezéséig egyébként izoláltan funkcionálnak, vagy amelyek a kémiai biztonság határterületein szabályoznak. Mindezeket a kémiai biztonság intézményes rendszerét (pl. az információs központ, a toxikológiai tájékoztatás, a kémiai biztonság koordinálását elősegítő tárcaközi bizottság) szolgáló előírások egészítik ki.
Összegezve: a tervezet nemcsak a veszélyes vegyi anyagok kérdéskörét fedi le, hanem valóban lehetővé teszi a kémiai biztonság átfogó szabályozását.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A tervezet meghatározza azokat a fogalmakat, amelyek a kémiai biztonsággal kapcsolatos alapvető fogalom-rendszerbe tartoznak, illetőleg amelyek ismerete szükséges az anyagok és készítmények veszélyességének, a velük folytatott tevékenységek során fellépő kockázatok meghatározásának, becslésének, a kemizációs kockázatok kezelésének megértéséhez és eredményes végrehajtásához. A fogalmakat a tervezet elsősorban a tervezet vázát alkotó közösségi irányelvek szerint közölt jegyzékre támaszkodva írja le. Ezáltal a tervezet jól érthető bármely EU tagország gyártói, importőrei számára, és ennélfogva magyarországi tevékenységüket elősegíti.
A 2. §-hoz
A tervezet hatálya a célkitűzéssel és a tervezet vázát képező irányelvekkel összhangban egyrészt az embert és a környezetet veszélyeztető, a tervezet által meghatározott módon veszélyesnek minősülő anyagokra és készítményekre valamint az ezekkel folytatott tevékenységekre; másrészt pedig valamennyi, korábban nem ismert (még nem gyártott) új anyagra terjed ki, az utóbbi esetben új nem veszélyes anyagok tekintetében csak a törzskönyvezésig. Rögzíti továbbá a tervezet, hogy az osztályozás elvégzéséig - a veszélyességtől függetlenül - a tervezet hatálya alá tartozik valamennyi anyag. E szabály nyilvánvalóan következik abból, hogy bármely anyag veszélyességéről az osztályozás elvégzésével, szükség esetén az osztályba sorolhatóság megállapítását lehetővé tévő vizsgálatok elvégzésével lehet megalapozott módon állástfoglalni. A veszélyes anyagok, készítmények/termékek közül néhány olyan csoportra nem terjed ki a tervezet hatálya, amelyek az EU-ban és a világ más iparilag fejlett országaiban (USA, Japán, Kanada, Ausztrália, Svájc) is külön szabályozás alá tartoznak, ezek: gyógyszerek, pszichotróp anyagok, kábítószerek, növényvédőszerek, kozmetikumok, talajjavítók, élelmiszerek, takarmányok. Ezek a kivételek azért nem kérdőjelezhetik meg a törvény ernyő jellegét, mert a kemizáció kockázatait elsősorban a veszélyes anyagok okozzák; ezek túlnyomó többsége viszont ipari, fogyasztói vegyi anyag valamint a kőolaj-származékok közé tartozik, illetve a kábítószer és pszichotróp anyagok kivételével anyagként (hatóanyag, vivőszer komponens, adalék anyag, stb.) a tervezet hatálya alá tartoznak. Ugyancsak e tervezet hatálya alá tartozik gyakorlatilag valamennyi veszélyes anyag életciklusának legkülönbözőbb szakaszaiban az azokkal folytatott tevékenység (pl. gyártás, feldolgozás, hulladékképződés). Fontos szerepe van az "ernyő" teljessé-tételében, hogy a tervezet hatálya a törzskönyvezés révén (lásd 9-13. §-ban) valamennyi új anyagra kiterjed. Ez azt jelenti, hogy a tervezet a kemizáció minden számottevő további új termékéről, vegyi anyagáról részletes adathalmaz gyűjtését biztosítja; ez a prevenció szempontjából meghatározó fontosságú. Mindezek mellett azonban talán a legfontosabb, hogy szinkronban az IFCS globális harmonizációra való törekvésével az emberi egészség és a környezet védelme érdekében jogszabály elrendelheti e tervezet egyes rendelkezésének a (2) bekezdés a)-i) pontjaiban felsoroltakra történő alkalmazását. Vagyis a tervezet valódi koordinációt, átfogó szabályozást biztosít a kémiai biztonság területén.
A 3. §-hoz
A tervezet meghatározza azt az egységes szempontrendszert, amelynek segítségével valamennyi vegyi anyag (és készítmény) jellemezhető. Ennélfogva sok millió vegyi anyag veszélyessége és az elvileg általuk okozott kockázatok alapján egy jól áttekinthető, viszonylag egyszerű rendszerben kezelhető (lásd: 5. §). A veszélyességet az anyagokban (a készítmények esetén az alkotó komponensekben mint anyagokban) rejlő fizikai, fizikai-kémiai és kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságok (ún. intrinsic sajátosságok) határozzák meg. Az első csoportba a robbanásveszélyes, az égést elősegítő vagy oxidáló, a rendkívül gyúlékony, könnyen gyúlékony és a gyúlékony tulajdonságok, a második csoportba a nagyon mérgező, mérgező, ártalmas, maró, izgató, túlérzékenységet okozó, rákkeltő, mutagén, reprodukciót és az utódok fejlődését károsító tulajdonságok, míg a harmadik csoportba a környezetet károsító sajátosságok tartoznak.
A 4. §-hoz
Annak érdekében, hogy egy vegyi anyag veszélyes tulajdonságainak meghatározása a tudományos elvárásoknak megfelelően történjék, az elfogadott nemzetközi előírások (EU irányelvek, OECD módszertani útmutató, a jó laboratóriumi gyakorlat - ún. GLP - követelményei) szerinti vizsgálatokat kell végezni. A tervezet figyelembe veszi a gerinces állatok védelmét és előírja, hogy a fenti vizsgálati módszerek alkalmazása előtti időszakból nyert eredmények is elfogadhatók, ha azt a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ főigazgatója - felhasználva a Központ kísérletes toxikológiában és a humán toxikológiában illetőleg ökotoxikológiában jártas öt intézetének tapasztalatait - úgy ítéli meg.
Az 5. §-hoz
A tervezet előírja, hogy az anyagokat belső tulajdonságaik, a veszélyes készítményeket a bennük lévő veszélyes anyagok tulajdonságai szerint osztályozni kell. Ezeket az előírásokat részletesen a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben az egészségügyi miniszter határozza meg. Ezen a területen már jelentős hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután az e gyakorlatot meghatározó 67/548/EGK, illetve a 88/379/EGK irányelvek szabályozásai a 233/1996. (XII. 26.) Korm. illetve a 4/1997. (II. 21.) NM rendeletek és módosításaik révén hatályban vannak. Az osztályozás lehetővé teszi, hogy Magyarország is azonosan ítélje meg a vegyi anyagokat és készítményeket, mint az EU tagországai, elősegítve ezáltal a piacon belül ezek gyors és egyúttal biztonságos, az egészséget nem veszélyeztető mozgását. Fontos, hogy az EINECS-ben szereplő anyagok esetében az osztályozást (ha az EU illetékesei még nem végezték el, az anyag nem szerepel a Tanács 67/548/EGK irányelvének I.sz. mellékletében) a gyártó vagy az importáló végzi el. Ezt a korábban centralizált feladatot így a tervezet decentralizáltan oldja meg; a decentralizálás a szakértői kapacitás sokszoros bővítése révén lehetővé teszi a feladat gyors megoldását. A tervezet Magyarország EU tagságáig fenntartja a 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet által bevezetett - az EU tagországaiban nem előírt - gyakorlatot, miszerint a veszélyes anyagokat és készítményeket be kell jelenteni. Ez az előírás nagyon fontos célt szolgál: segítésével egyrészt rendelkezésre fog állni az ország veszélyes anyag jegyzéke, amelyről az egészségügyi miniszter rendszeresen tájékoztatást ad, másrészt egy olyan veszélyes anyag - és készítmény-regiszter adatbázisa építhető föl, amely lehetővé teszi a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézetében (továbbiakban: OKK-OKBI) működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatnak (továbbiakban: ETTSZ) a hazai veszélyes anyagok és veszélyes készítmények pontos ismeretét illetve ismertetését. Az ETTSZ információs szolgáltatásáról a 23. § rendelkezik. A tervezet előírja: ha egy készítmény összetétele megváltozik, tovább nem forgalmazható anélkül, hogy korábbi fantázia-nevében a változtatás tényére utalás ne történne, illetve, hogy a veszélyes anyagokról a gyártó és a forgalmazó köteles minden újabb információt összegyűjteni és azt közzétenni. Az előbbi intézkedés a lakosság egészségének biztonsága, az utóbbi mind az ember, mind a környezet biztonsága szempontjából alapvető fontosságú.
A 6. §-hoz
A tervezet részletezi a bejelentéssel kapcsolatos tennivalókat. A veszélyes anyagokat és veszélyes készítményeket - az ELINCS-ben nem szereplő új anyagok kivételével, melyek a törzskönyvezés rendje szerint kerülnek bejelentésre - a gyártó és az importáló az ezekkel folytatott tevékenységek megkezdése előtt jelenti be az OKK-OKBI-ba, ha azok korábban még nem lettek jegyzékbe (veszélyes anyagok), illetve nyilvántartásba (veszélyes készítmények) véve. A bejelentésnek ez a rendszere elkerülhetővé teszi a többszörös bejelentést. Figyelemmel arra, hogy az EU vonatkozó direktívái bejelentési kötelezettséget a nem törzskönyvezendő veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes készítmények tekintetében nem írnak elő, ezért a tervezetnek a bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit hazánk EU tagságáig kell alkalmazni. Ezen időpontot követően az új anyagnak nem minősülő veszélyes anyagok, illetőleg a veszélyes készítmények tekintetében a regisztrációt célzó hatósági eljárás megszűnik, az ELINCS-en szereplő új veszélyes anyagok tekintetében - hasonlóan az ezen jegyzéken nem szereplő új anyagokhoz - pedig a törzskönyvezési eljárás harmonizált szabályait kell majd alkalmazni.
A 7. §-hoz
Annak érdekében, hogy a bejelentés megfelelő adatsort szolgáltasson, a veszélyes anyagokat az egészségügyi miniszter által meghatározott bejelentő lapon kell bejelenteni és a bejelentő lappal egyidejűleg a biztonsági adatlapot és a címketervet is be kell nyújtani. Az előbbi a jegyzékbevételhez szükséges adatokról tájékoztat, az utóbbi pedig arról informál, hogy a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény megfelelő feliratozással kerül-e forgalmazásra illetve a tevékenységet végzőkhöz (lásd még: 17. §). A bejelentett adatokért a bejelentő felelős. Annak érdekében, hogy az egészséget és környezetet potenciálisan jelentősebben veszélyeztető anyagok mindegyikének a bejelentésére sor kerüljön, és a tömegüknél fogva minimális kockázatot jelentő anyagok ne terheljék feleslegesen sem a bejelentőt, sem a fogadó intézményt az előző csoport kárára, a bejelentési kötelezettség függ az anyag veszélyességétől és az évenként gyártott vagy importált, illetve az országban összesen felhalmozott tömegétől. Külön említi a tervezet a nagy tömegben gyártott vagy importált (évenként több mint 10 tonna tömegű) veszélyes vegyi anyagok bejelentését, amelyekről a későbbiekben az EU részére is jelentést kell tenni. Ebben a körben a bejelentési eljárás különleges adattartalmát a kémiai biztonság fokozott védelme érdekében az egészségügyi miniszter külön rendeletben határozza meg. A bejelentést regisztráló hatóság 15 napon belül tájékoztatja a bejelentőt arról, hogy a bejelentést tudomásul, az anyagot jegyzékbe vette. A bejelentés részletes szabályozását az egészségügyi miniszter határozza meg.
A 8. §-hoz
A veszélyes készítményeket a veszélyes anyagokhoz hasonló eljárás szerint kell az OKK-OKBI-ba bejelenteni. A veszélyes készítmények csak már bejelentett veszélyes anyagokat vagy törzskönyvezett anyagokat tartalmazhatnak; a bejelentett adatok hitelességéért a bejelentő felelős. A törvény hatálybalépését követően csak bejelentett veszélyes készítményekkel - beleértve az újonnan előállított készítményeket is - lehet az országban tevékenységeket folytatni. Az OKK-OKBI a bejelentés tudomásulvételét 15 napon belül köteles visszajelezni. Ez a szabályozás - amelynek részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg - lehetővé teszi, hogy az országban (az ETTSZ-ben) egy, az európai élvonalnak megfelelő termék-regiszter kezdje meg működését.
A 9. §-hoz
Magyarországon tevékenységet - a tervezetben meghatározott kivételekkel - csak olyan új anyaggal lehet végezni, amelyet törzskönyveztek; a készítmények komponensei is csak törzskönyvezett új anyagok lehetnek. Ez a szabályozás nagyon fontos prevenciós célt szolgál: amíg az EINECS-ben szereplő (ún. régi) anyagok között nagyobb számban lehetnek nem kielégítően ismert veszélyes anyagok, az EINECS-ben nem szereplő, újonnan előállított anyagokkal (ha azok előállított tömege számottevő), akár veszélyesek, akár nem, csak akkor végezhető bármilyen tevékenység, ha egészség- és környezet-károsító hatásuk kielégítően ismert (tehát az általuk okozott kockázat kezelhetővé válik). Az ELINCS-ben szereplő új veszélyes anyagok esetében a tervezet a törzskönyvezési eljárás szabályait a jogharmonizáció kívánalmainak megfelelően Magyarország EU csatlakozásától kezdődően rendeli alkalmazni, eddig az időpontig az ezen jegyzékben szereplő új anyagok esetében a lényegesen egyszerűbb bejelentési eljárás szabályai szerint kell eljárni.
A törzskönyvezési eljárás megegyezik az EU tagországaiban követett eljárással; az EU bármely tagországában már törzskönyvezett anyagot csak akkor kell újra törzskönyveztetni, ha az új gyártó vagy az importőr nem rendelkezik a törzskönyveztető erre történt felhatalmazásával. Ilyenkor ismételten törzskönyveztetni kell, de az állatkísérletek megismétlésének elkerülése végett az új törzskönyveztető megállapodhat az első törzskönyveztetőkkel, hogy ezeknek a kísérleteknek az adatait megkapja. Ez az eljárás egyrészt biztosítja, hogy a hazai eljárás megegyezzen az EU tagországokban alkalmazottal és egyszersmind védi a törzskönyveztető érdekeit és megfelel az állatvédelmi elveknek.
A tervezet előírja, hogy a törzskönyveztető a törzskönyvezéskor az OKK-OKBI-ba benyújtja a műszaki dossziét, a vizsgálati bizonylatokat, a biztonsági adatlapot, az anyag veszélyesség szerinti osztálybasorolását, a címketervezetet (ezek összeállítása a törzskönyveztető feladata), továbbá a gyártani/importálni szándékozott mennyiségről (tonna/év), a javasolt felhasználásról és hulladékkezelésről szóló nyilatkozatot. A vizsgálati eredményekért az azokat végző GLP minősítésű, illetőleg akkreditált laboratóriumok, az adatok közlésének hitelességéért a törzskönyveztető felelős; az adatsorok tulajdonjogát a törzskönyveztető igazolja. Mindezek az előírások az adatok valódiságát - ezáltal az új anyag egészség- és környezet-károsító hatásával szembeni biztonságos védekezést - szolgálják illetve biztosítják a bizalmas adatok, valamint a tulajdon védelmét. Ezek veszélyeztetése esetén a törzskönyvbe vételt, illetőleg a törzskönyvezési okirat kiadását a törzskönyvező hatóság megtagadja. A törzskönyvezésben a környezetvédelmi miniszter vagy az általa kijelölt szerv szakhatóságként, hozzájárulási jogkörrel működik közre a környezeti veszélyességi jellemzők meghatározása tekintetében.
A 10-11. §-hoz
Az új anyag évenként gyártani vagy importálni szándékozott tömegétől függ a törzskönyvezési eljáráshoz szükséges adatszolgáltatás részletessége. A törzskönyvező hatóság a törzskönyvezési eljárást 60 napon belül lefolytatja és erről okiratot állít ki, a törzskönyvezett anyagot pedig jegyzékbe veszi. A törzskönyvezési eljárás részletes szabályait az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §).
A 12. §-hoz
A már törzskönyvezett új veszélyes anyagról a törzskönyveztető rendszeresen tájékoztatást köteles adni a törzskönyvező hatóságnak: az új anyag évente gyártott vagy importált mennyiségéről illetve az országban összesen felhalmozott mennyiség változásáról, az új anyag emberre és környezetre kifejtett hatásáról, új felhasználási területéről, a gyártó illetőleg az importáló adatainak változásairól. Ez az eljárás fontos prevenciós célt szolgál, illetőleg azt, hogy tájékoztatás kérése végett a törzskönyveztető azonnal elérhető legyen. A veszélyesként nem osztályozható új anyag esetén az anyag gyártott, importált vagy összes tömegének változásáról nem kell tájékoztatni a hatóságot.
A 13. §-hoz
A tervezet kötelezi a törzskönyvező hatóságot az adatok bizalmas kezelésére, az üzleti titok védelmére. Leszögezi viszont, hogy nem képezheti üzleti titok tárgyát, nem kezelhető bizalmasan semmi olyan adat, amely az egészség- vagy környezet-károsító hatásról tájékoztat, ennek megelőzésére szolgál és amely adatok (vizsgáló, törzskönyveztető neve, címe, stb.) az információ elérhetősége végett fontosak.
A 14. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények csomagolásáról a tervezet úgy rendelkezik, hogy egyrészt az előírások illeszkedjenek a fogyasztóvédelemről szóló törvényhez, másrészt hogy a csomagolás megakadályozza a veszélyes anyagok és készítmények egészségkárosodást, környezetszennyezést okozó hatását. Külön szabályozza a lakossági felhasználásra kereskedelmi forgalomba kerülő nagyon mérgező, mérgező, maró anyagok és készítmények, illetve ártalmas, könnyen gyulladó és rendkívül gyúlékony anyagok csomagolását. Előbbiek esetében gyermekek által ki nem nyitható zárást, mindkét esetben pedig a veszélyt jelző tapintható figyelmeztetés alkalmazását írja elő a gyermekek, illetőleg a gyengén látók és a vakok védelmében. Megkülönböztetett részletességgel írja elő az élelmiszerek szennyezése, illetőleg az azokkal történő cserék megakadályozásának szabályait. A csomagolás további szabályozásának kidolgozásával az egészségügyi minisztert hatalmazza fel (34. §). A csomagolás eurokonform szabályozásával kapcsolatban már kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre a hatályban lévő, csaknem teljesen harmonizált 4/1997. (II. 21.) NM és a 8/1998. (II. 4.) IKIM rendeletek révén.
A 15. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények raktározásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a tevékenységet végző a felelős. A felelősök biztosítják, hogy a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a raktározás és tárolás során ne veszélyeztessék az ember egészségét, testi épségét, a környezetet ne szennyezhessék és ne károsíthassák.
A 16. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények telephelyen kívüli szállítása során az élet, a testi épség, a környezet veszélyeztetésének kockázatát minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében különösen körültekintően kell eljárni a csomagolásnál, a ki- és berakodásnál, a szállító jármű megválasztásánál. A veszélyes áruk fuvarozására vonatkozó, Magyarországon is kihirdetett nemzetközi egyezmények határozzák meg ezen általános, biztonsági szabályon túl a szállításra vonatkozó részletszabályokat. Ezek körében a tervezet szubszidiárius normaként érvényesül.
A 17. §-hoz
A törvénytervezet előírja, hogy bármely tevékenység csak az e törvényi helyen leírtak szerint feliratozott (címkézett) veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végezhető. A felirat (címke) szükségszerűen magyar nyelven is részletesen tájékoztat a Tanács 67/548/EGK irányelvében meghatározottaknak megfelelően a termékről (megnevezése, a benne lévő veszélyes anyagok) a gyártóról, importálóról, magyarországi forgalmazóról (név, cím, telefon), a veszélyes anyag, veszélyes készítmény veszélyeiről (a veszély megjelölése, szimbólum/piktogram), a kockázatokról és ezek kezeléséről; ez utóbbiak az egészségügyi miniszter által meghatározott ún. R és S szabványmondatok révén történnek. Jelezni kell a címkén, hogy a veszélyes anyagnak mi az EU-ban kapott jegyzék száma (EINECS vagy ELINCS szám); illetve magyarországi törzskönyvezés esetén a magyar törzskönyvezési számot. Mindez meggátolja, hogy ismeretlen anyagok illegálisan forgalomba kerüljenek. A tervezet fontos kiegészítő szabályozásokat is tartalmaz a címke jó láthatósága, a pontos, félre nem vezető információ adása érdekében is. A tervezetnek megfelelően elkészített címke/felirat a kémiai biztonság egyik legfontosabb előfeltétele. A feliratozás további részleteit az egészségügyi miniszter határozza meg (34. §). Ezzel kapcsolatban már kielégítő kedvező hazai tapasztalatok állnak rendelkezésre, miután a 4/1997. (II. 21.) NM rendelet és módosításai a feliratozást már a Tanács 67/548/EGK, illetőleg 88/379/EGK irányelvei szerint szabályozták.
A 18. §-hoz
A veszélyes anyagok és veszélyes készítmények a külön törvényben foglalt egyéb feltételek figyelembevételével is csak abban az esetben reklámozhatók, ha a reklám tartalmazza a termék veszélyességi osztályának megjelölését. Részletes szabályait a gazdasági miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg.
A 19. §-hoz
A tervezet a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenységek kivételével, minden veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység esetében kötelezővé teszi a kockázatbecslést. A kockázatbecslés nagyon fontos célt szolgál: egyrészt a becsült kockázat jelzi, hogy csökkentésére (kezelésére) kell-e intézkedést hozni, másrészt az intézkedés eredményességét kontrollálhatóvá teszi; ha az intézkedést követően ismételten elvégzett kockázatbecslés nem jelzi a kockázat csökkenését, azt jelenti, hogy vagy az intézkedés volt hibás, vagy az intézkedést nem hajtották végre. A tervezet előírja, hogy a kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetében a tevékenységet végző a felelős. Ezzel a szabályozással a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel végzett tevékenységek "munkavédelmét" a tervezet az Mvt. határain túlra, a nem szervezett munkavégzésre is kiterjeszti. A tervezet - összhangban az Mvt.-vel - meghatározza a kockázatbecslés szakaszait. Előírja, hogy a törzskönyvezés során, illetve a nagy tömegben gyártott vagy importált veszélyes anyagok esetében az adatszolgáltatás (részletessége a gyártott vagy importált anyag tömegétől függ) a gyártó vagy az importáló kötelessége és felelőssége, de a kockázatbecslésnek a tevékenység ismerete nélkül elvégezhető szakaszait - az egészségügyi miniszter és a környezetvédelmi miniszter által meghatározott módon - a hatóság (OKK-OKBI) végzi el.
A 20-21. §-hoz
A tervezet az egészségügyi, a munkavédelmi, a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi törvényhez illeszkedve fogalmazza meg a veszélyes vegyi anyagok és veszélyes készítmények okozta kockázatok kezelését (csökkentését) az egészségvédelem, a munkavédelem, a lakosságvédelem, a fogyasztóvédelem, a termékfelelősség és a környezetvédelem területén.
Előírja, hogy a különböző tevékenységekhez kötelező a kevésbé veszélyes anyagot/készítményt kiválasztani és azt, hogy a kiválasztást a kockázatbecslés, valamint a költség-haszon elemzés elvégzését követően kell végrehajtani; az eljárást a tevékenység felelőse az ellenőrzést végző hatóság kérésére be kell, hogy mutassa. A veszélyes anyaggal és veszélyes készítménnyel végzett tevékenység sem a munkát végzőt, sem más személyek egészségét nem veszélyeztetheti, a környezetet nem károsíthatja. Ezért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve a munkavégző a felelős. A lakossági forgalomba hozott veszélyes anyagokhoz/készítményekhez a forgalmazó a gyártó vagy az importáló által készített, a biztonsági adatlapra alapozott magyar nyelvű használati utasítást mellékel.
A munkát végzők/munkavállalók, illetőleg a lakosság és a környezet védelme érdekében a tervezet lehetőséget biztosít egyes vegyi anyagok, készítmények, illetve tevékenységek betiltására vagy korlátozására, ez a lehetőség azonban - a gazdasági élet szereplőinek megfelelő jogbiztonsága érdekében - egyrészt csak a megfelelő kockázatcsökkentés egyéb módozatának hiányában, és kizárólag jogszabály útján érvényesülhet. Ezt a kémiai biztonság szempontjából alapvető kérdést most először rendezi magyar jogszabály; e rendezés alkalmával kerül sor a munkahelyi kémiai biztonság egyik pillérének, a Tanács 80/1107/EGK, illetőleg 88/364/EGK irányelvének "harmonizálására" is.
Megegyezően a nemzetközi elvárásokkal, a tervezet előírja a környezetvédelmi miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeinek, illetőleg hulladék formájában történő átadásának nyilvántartását és nyilvánosságra-hozatalát. Ugyancsak megegyezően a nemzetközi ajánlásokkal szabályozza az ún. "elavult" (raktáron maradt, fel nem használt) vegyi anyagokkal kapcsolatos teendőket.
Összhangban a termékfelelősségről szóló külön törvényben foglaltakkal, a tervezet a gyártó, illetőleg az importáló felelősségét jelöli meg a veszélyes anyagok/készítmények minőségének megfelelő csomagolásáért. Az a személy, aki a veszélyes anyagok és veszélyes készítmények felett rendelkezési jogosultsággal rendelkezik, vagy aki felelős azok őrzéséért, gondoskodik arról, hogy azok ne kerüljenek biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába. Ezek a rendelkezések a nem foglalkozásszerűen végzett, magáncélú tevékenységek során is érvényesek.
A 22. §-hoz
A veszélyes anyag és veszélyes készítmény a tevékenységet foglalkozásszerűen végző személy számára a gyártó illetőleg az importáló által készített magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható csak forgalomba; a biztonsági adatlapot a tevékenységet végző részére a forgalmazó biztosítja. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat. Ez a szabályozás nem mentesíti a munkáltatót az Mvt. azon előírása alól, hogy a munkáltató köteles a munkavállalót az általa értett nyelven informálni a tevékenység veszélyeiről, kockázatairól. A forgalmazó a biztonsági adatlapot rendszeresen kibővíti a tudomására jutott információkkal és azt az "adatlapot használó" tudomására hozza. A biztonsági adatlap tartalmát és formáját az egészségügyi miniszter határozza meg.
A 23. §-hoz
Az ETTSZ a veszélyes anyagok illetve a veszélyes készítmények országos nyilvántartása, illetőleg a termék-nyilvántartás keretében gyűjti, feldolgozza és rendszerezi a felsoroltakkal kapcsolatos toxikológiai, közegészségügyi és klinikai adatokat. Az adatgyűjtés a bejelentések illetve a törzskönyvezés segítségével történik. Az így kialakuló adatbázis (veszélyes anyag, illetőleg termék regiszter) révén az ETTSZ a regiszterekben nyilvántartott adatokról - közérdekű adatként - megkeresésre bárki számára felvilágosítást szolgáltat. Az ETTSZ biztosítja az adatszolgáltatás folyamatosságát a mindenkori elérhetőség érdekében. Ez az információ-szolgáltatás megteremti a magyarországi toxikológiai adatok vonatkozásában a "right to know" kielégítésének alapjait. Nagyon fontos célt szolgál az az előírás, hogy az ország területén előforduló bármilyen eredetű emberi mérgezési esetet az egészségügyi miniszter által meghatározott módon az ETTSZ-hez be kell jelenteni. A jelentések lehetőséget biztosítanak a mérgezések legalább egy részének megelőzésére, illetőleg a kezelésükre való hatékonyabb felkészülésre.
A 24. §-hoz
A tervezet által előirt az OKK-OKBI-ban kialakítandó Információs Központ, amely hazai és nemzetközi adatok fogadására és feldolgozására lesz kialakítva, fontos célt szolgál. Ez végzi a kémiai biztonsággal összefüggő nemzetközi információk gyűjtését, a fontosabb információk magyar nyelvre fordítását és valamennyi a kémiai biztonságban érintett (kormány és nem kormányzati) szervezethez történő eljuttatását. Emellett gyűjti, elemzi és értékeli a kémiai biztonsággal, a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hazai adatokat. Mindez lehetővé teszi, hogy a döntések előkészítése, illetve gyakorlati feladatok megoldásának elősegítése végett minden tárcához tartozó területhez (szektortól függetlenül) eljusson az információ. Ez a központ végzi az információcserét az OECD tagországok között is. Az információs központ értelemszerűen kapcsolatot tart az ETTSZ-szel is, valamint a 25. §-ban előírt Tárcaközi Bizottsággal.
A 25. §-hoz
A számos tárca területéhez tartozó kémiai biztonság irányításának koordinálása, a részfeladatok áttekintése, az egységes és hatékony döntéselőkészítés céljából a kémiai biztonság megvalósításában való aktív nemzetközi részvétel elősegítése érdekében tárcaközi bizottság működik. Ez a bizottság dolgozza ki a kémiai biztonság nemzeti politikáját és programját, illetőleg koordinálja az utóbbi végrehajtását (a program az IFCS, illetőleg a Nemzeti Profil ajánlása szerint mindig az aktuális elemzések alapján a kémiai biztonság leggyengébbnek bizonyuló pontjai fejlesztését tűzi napirendre, de rendszeresen foglalkozik a kémiai biztonság szakembereinek, az abban érintett magánszemélyek oktatási, képzési rendszerével, releváns tudományos-kutatási feladatok megoldásával). A bizottság javaslattételi és véleményezési joggal részt vesz bármely, a kémiai biztonságot érintő jogszabály, hatósági intézkedés előkészítésében, felülvizsgálatában. Tagjai: az egészségügyi, a környezetvédelmi, a gazdasági, a földművelésügyi és vidékfejlesztési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, a belügyi, a pénzügyi, a honvédelmi, az oktatási, valamint a szociális és családügyi miniszterek által kijelölt, továbbá a kémiai biztonság területén érintett nem kormányzati szervezetek (ipar, tudományos szféra, közérdekű szervezetek és környezet-védelmi szervezetek, valamint a munka világának érdekképviseleti szervezetei) által delegált személyek. A bizottság operatív tevékenységét a Fodor József Országos Közegészségügyi Központban működő titkárság segíti. A tárcaközi bizottság feladatainak és működésének részletes szabályait a Kormány határozza meg (34. §).
A 26. §-hoz
A tárcaközi bizottság saját és az ÁNTSZ rendelkezésére álló adatok figyelembevételével a Veszélyes Anyagok Közösségi Jegyzékében nem szereplő veszélyes anyagok újraosztályozását javasolhatja, illetve forgalomba hozatali korlátozásokra tehet javaslatot az illetékes közegészségügyi hatóság számára. A Bizottság - tanácsadási feladatköréből adódóan - kezdeményezheti az arra illetékes minisztereknél egyes veszélyes anyagok, illetve készítmények alkalmazásának rendeleti szintű korlátozását.
A 27. §-hoz
Előírja a tervezet, hogy a kémiai biztonság alapelveit, alapvető ismereteit a Nemzeti Alaptanterv tartalmazza. Csakis akkor képzelhető el a kielégítő nemzeti - és következményes globális - kémiai biztonság, ha az ismeretek megszerzése a kötelező oktatás keretében van előírva.
A 28-29. §-hoz
A tervezet meghatározza a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel folytatott tevékenység feltételeit. Ezek: a tevékenység csak az e tervezet előírásai szerint bejelentett vagy törzskönyvezett veszélyes anyaggal, illetőleg bejelentett veszélyes készítménnyel folytatható úgy, hogy a foglalkozásszerű tevékenységet folytatónak rendelkeznie kell az anyag, illetve készítmény biztonsági adatlapjával, az egyéb tevékenységet pedig csak a használati utasítás birtokában lehet megkezdeni. A tervezet hatálybalépésekor nem engedélyezett foglalkozásszerű tevékenységet annak megkezdése előtt be kell jelenteni az ÁNTSZ tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézetének; a bejelentést meg kell ismételni, ha a tevékenység megváltozik. Ez az intézkedés a korábbi engedélyezési eljárást megszünteti, és ezzel is érvényesíti a piac törvényeit (nem akadályozza a szabad versenyt). Ugyanakkor azonban előírja: a veszélyes anyaggal, illetve veszélyes készítménnyel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény előállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket.
A 30. §-hoz
A tervezet előírja, hogy foglalkozás körében történő felhasználás céljából veszélyes anyagot illetve veszélyes készítményt csak nagykorú, a veszélyes anyag illetve készítmény biztonságos kezelésére, alkalmazására képes természetes személy részére lehet kiadni. Ha foglalkozásszerű tevékenységhez vásárol anyagot, a tevékenység bejelentését igazolnia kell.
A 31. §-hoz
A tervezetben foglalt követelményeknek megfelelő, a 20. § (4) bekezdésben, illetve a 26. §-ban említett korlátozást indokló kockázatok nélkül alkalmazható veszélyes anyagok és veszélyes készítmények forgalmazása nem tiltható meg, illetve nem korlátozható. Ez a rendelkezés az áruk szabad áramlását kívánja elősegíteni.
A 32-33. §-hoz
A tervezet a kémiai biztonság hatósági ellenőrzését és a szankcionálást szabályozza. A kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályok betartásának ellenőrzését a közegészségügy szempontjából az ÁNTSZ, a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi felügyelőség, a munkabiztonság körében az OMMF, illetve a munkabiztonsági felügyelet területi szervei, a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság, míg a fogyasztóvédelem tekintetében a fogyasztóvédelmi felügyelőség végzi a rájuk vonatkozó külön jogszabályok szerint. Ezeken túl, az e tervezetben, illetőleg a végrehajtásról szóló jogszabályokban foglalt rendelkezések megsértése esetén valamennyi ellenőrzést végző hatóság kezdeményezi az ÁNTSZ-nek a tevékenység végzésének helye szerint illetékes városi intézeténél a gyártás korlátozását, a tevékenység meghatározott időpontig vagy feltétel teljesítéséig történő megtiltását, továbbá a 33. § szerint az ún. kémiai terhelési bírság kiszabását. Emellett kezdeményezheti a szabálysértési eljárás általános szabályai szerint a szabálysértési eljárást vagy külön törvényben meghatározott esetben büntetőeljárás lefolytatását. A kémiai biztonság szabályainak megszegése esetén kiszabható szankcionálás szigorúnak tűnhet. Az EU tagországaiban (pl. Németország, Svédország) a veszélyes anyagok, készítmények szabályozása bizonyos előírásait megszegők kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatók. A jelen törvénytervezet szerint szankciók kombináltan is alkalmazhatók és a tevékenység korlátozását vagy feltételhez kötött betiltását az ÁNTSZ azonnal elrendelheti és végrehajtathatja, ha az az életet, testi épséget veszélyezteti, illetőleg ha a végrehajtás az egészség és a környezet védelme érdekében történik.
Az ÁNTSZ városi intézete az e tervezetben, illetőleg a végrehajtásáról rendelkező jogszabályokban foglalt, a veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel végzett tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 5 millió Ft-ig terjedő ún. kémiai terhelési bírságot szabhat ki. Ennek összegét az eset összes körülményére tekintettel - de különösen az emberi egészség, a környezet sérelmének, veszélyeztetésének mértékére, a jogsértő magatartás időtartamára, esetleges ismételt tanúsítására figyelemmel - kell meghatározni. A bírságot az EüM Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára kell befizetni; a bírságból származó bevétel kizárólag a kémiai biztonság hazai fejlesztésének, továbbá kutatásának, oktatásának, informatikai rendszerének bővítése érdekében szükséges állami, helyi önkormányzati vagy egyéb kezdeményezésű beruházások, intézkedések költségvetési támogatásához használható fel. A bírságot meg nem fizetés esetén adók módjára kell behajtani. A kémiai terhelési bírság elsősorban visszatartó ereje és csak másodsorban bevétele révén kínál lehetőséget az emberi egészség és a környezet vegyi anyagokkal szembeni hatékony védelmének mielőbbi európai szintre emeléséhez.
A 34. §-hoz
A tervezet záró rendelkezései a törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazásokat tartalmazzák. Ezek a jogszabályok teszik lehetővé, hogy a tervezet ernyőjének kontrollja alatt koordináltan, az EU tárgyhoz tartozó jogszabályaival harmonizáltan legyenek szabályozva az egyes tárcák kompetenciájába tartozó kémiai biztonsági részterületek. Miután a jogszabályok egy részének kidolgozása csak a törvényjavaslat elfogadását követően kerül sorra, a törvény hatályba lépését célszerű 2001. január elsejében meghatározni.
35. §-hoz
A tervezet teljes körű áttekintést nyújt az EU azon jogi normáiról, amelyek figyelembe vételével a tervezet harmonizált jellege teljes körűen biztosított.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.