T/251. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról

adozona.hu

T/251. számú törvényjavaslat indokolással - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társadalombiztosítási jog
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 1998.10.02
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A társadalombiztosítási alrendszer az 1997. évet 1126,8 milliárd forint bevételi és 1177,3 milliárd forint kiadási főösszeg mellett 50,5 milliárd forint hiánnyal (a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 5,2 milliárd forint bevételi többlettel, az Egészségbiztosítási Alap esetében 55,7 milliárd forint hiánnyal) zárta.
Az 1997. évi előirányzat, illetve a módosított előirányzat és az 1997. évi teljesítés közötti eltérések alapján az összevont egyenleget a bevételek 5,5 milliárd forinttal javították,...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

T/251. számú törvényjavaslat indokolása - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról

INDOKOLÁS

I. fejezet

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALRENDSZER BEVÉTELEINEK ÉS KIADÁSAINAK FŐÖSSZEGE

	Megnevezés	1997. évi előirányzat	1997. évi módosított előirányzat	1997. évi teljesítés	Eltérés eredeti előir.	Eltérés mód. előir.
1. 2. 3. 4. 5.	Bevételek Munkáltatói járulék Egyéni járulék Egészségügyi hozzájárulás Behajtási tervékenység Egyéb járulék bevételek Járulékok összesen	760,7 173,1 97,1 31,0 25,7 1087,6	770,3 170,3 71,0 36,2 24,1 1071,9	786,4 158,1 72,0 37,0 26,6 1080,1	25,7 -15,0 -25,1 6,0 0,9 -7,5	16,1 -12,2 1,0 0,8 2,5 8,2
6. 7	Tb. tevékenységgel kapcs.bev Egyéb bevételek Bevételek mindösszesen	28,1 20,9 1136,6	25,2 24,2 1121,3	26,2 20,5 1126,8	-1,9 -0,4 -9,8	1,0 -3,7 5,5
8. 9. 10. 11. 12. 13.	Kiadások Nyugellát.(öregségi+rokkant) Gyógyító-megelőző ellátás Gyógyszer-és gyógy.segédeszk. Táppénz Működésre fordított kiadások Egyéb kiadások	701,9 260,6 101,0 39,4 28,9 18,3	708,0 265,9 110,0 35,2 30,6 22,0	706,5 265,8 117,7 36,1 29,8 21,4	4,6 5,2 16,7 -3,3 0,9 3,1	-1,5 -0,1 7,7 0,9 -0,8 -0,6
.	Kiadások mindösszesen	1150,1	1171,7	1177,3	27,2	5,6
.	Egyenleg	-13,5	-50,4	-50,5	-37,0	-0,1

II. fejezet

Általános indokolás

A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat Közgyűlése 1996. július 26-i ülésén fogadta el a Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési javaslatát. A költségvetési javaslat a Pénzügyminisztérium által megadott, az 1997. évi tervezést meghatározó paraméterekre és a hatályos jogszabályokra épült. A Kormány az Országgyűlésnek benyújtott költségvetési javaslatban a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. 1997. január 1-jétől javasolt változtatásait és más jogszabályi hatásokat is figyelembe vette. A javaslatot az Országgyűlés az 1996. évi CXXV. törvénnyel fogadta el, mely szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi főösszege 615,5 milliárd forint, kiadási főösszege 625,2 milliárd forint, egyenlege -9,7 milliárd forint.
A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének teljesítését alapvetően a járulékfizetés szabályainak változásai, a nyugdíjemelés mértéke és a nemzetgazdasági folyamatok alakulása határozta meg.
1997. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék mértéke 42,5 %-ról 39 %-ra mérséklődött, ezen belül a 24,5 %-os nyugdíjbiztosítási járulék 24 %-ra csökkent. A munkáltató által fizetett nyugdíjbiztosítási járuléknak és a biztosított által fizetett nyugdíjjáruléknak az alapja 1997. január 1-jétől a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján elszámolt adóköteles jövedelem. 1997. évtől a biztosítási jövedelemhatár megváltozott, a korábbi 2500 Ft/napról 3300 Ft/napra emelkedett.
Az 1975. évi II. tv. 1997. január 1-jétől a megelőző hónap első napján érvényes minimálbért jelölte meg a járulékfizetés alapjául, a 239/1996. (XII. 27.) Korm. rendelet a minimálbér alsó határát 17 000 Ft-ban határozta meg.
Megszűnt a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap közötti keresztfinanszírozás, ez a Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlegére pozitívan hatott.
Az 1975. évi II. törvény értelmében, a nyugellátásokat - megállapításuk naptári évét követően - évente a tárgyévet megelőző naptári év nettó átlagkereset tényleges növekedésének megfelelően, két alkalommal: januárban és - januári visszamenőleges hatállyal - júliusban kell emelni.
A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi költségvetése és a januári emelést szabályozó kormányrendelet 19,5 %-os nyugdíjemelést tett lehetővé. Ez azonban az 1996. évre vonatkozó tényadatként közölt nettó átlagkereset 17,4 %-os mértékét meghaladta, ezért a törvény szerinti júliusi nyugdíjemelésre már nem volt szükség.
A költségvetés tervezésének időszakában a megadott makroparaméterek a járulékbevétel növekedést meghatározó bruttó keresetnövekedést 17 %-os mértékben határozták meg. A KSH-tól származó adatok szerint a nemzetgazdaság egészében e mutató 19,9 %-os növekedése valósult meg, míg a bruttó átlagkeresetek 1997. évben 22,3 %-kal nőttek, az év első felének 23,4 %-os, második félévének mérsékeltebb, 21,1 %-os növekedési átlagaként.
Az éves bruttó keresetkiáramlás tervezettnél kedvezőbb mértékű növekedése hozzájárult a járulékbevételek 5,7 %-os túlteljesítéséhez. Ezen belül az 1997. évi járulékbevétel növekedés 2,1 %-os, a behajtási tevékenységből származó bevétel 18,4 %-os mértékű. Az előző években keletkezett hátralékokkal korrigálva, csak az 1997. éves járulékbevétel alakulását értékelve a munkáltatói járulék 4,4 %-os növekedésével szemben az egyéni járulékbevétel teljesítése csak 90 %-os.
A nyugellátások 1997. évi előirányzatához képest összességében 1,3 milliárd forint megtakarításon belül a korhatár fölötti sajátjogú nyugdíjak 1,7 milliárd forinttal, 0,3 %-kal meghaladták az előirányzatot, míg a hozzátartozói ellátásokra fordított kiadás 3 milliárd forinttal, 3,6 %-kal elmaradt attól.
1997. évben 18,3 % volt a fogyasztói árindex mértéke. A nyugdíjak reálérték-változása az 1994. óta eltelt időszakot követően 1997-ben először jelzett növekedést, mintegy 1,0 %-os mértékben.
Az átlagnyugdíj összege az 1996. évi 18 320 forintról 22 010 forintra nőtt.
A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási főösszege 99,8 %-os teljesítés mellett 1,4 milliárd forinttal maradt el az előirányzattól.
A bevételek túlteljesítése és a kiadásoknál jelentkező megtakarítás mintegy 14,6 milliárd forint együttes összege, ellentételezte az előirányzat szerinti 9,7 milliárd forint hiányt és 5,2 milliárd forint pozitív egyenleget eredményezett.

Részletes indokolás

A 2. §-hoz

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi főösszege 1997-ben 628,6 milliárd forint, kiadási főösszege 623,4 milliárd forint volt, egyenlegében 5,2 milliárd forint bevételi többlet alakult ki.
Az előző évi pénzmaradvány felhasználási lehetőség alapján a kiadásokban 1446 millió forint előző évek felhasználatlan pénzmaradványa jelenik meg. Ebből a Ny. Alapot 169 illió forint az E. Alapot 1277 millió forint illeti meg.

A 3. §-hoz

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi bevételi főösszegének előirányzatát a költségvetési törvény 615,5 milliárd forintban határozta meg, a teljesítés 628,6 milliárd forintban realizálódott. A többletbevétel jelentős része a munkáltatói járulékbevételek és a behajtási tevékenység sorain keletkezett.
A nyugdíjbiztosítási járulék mértékének változásán, a járulékfizetési jövedelemhatár emelésén túl szerepet játszottak az alábbi módosítások:
- a szerzői jogvédelem hatálya alá eső tevékenységek egy részének a bevonása a biztosításba, illetőleg a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá;
- a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a biztosítási alsó összeghatár eltörlése, amellyel a minimális bér 60 százalékának megfelelő összeg is bekerült a járulékok alapjába;
- az adóelőleg megállapításának alapjául szolgáló jövedelem és a járulékok alapjának azonossága több, a korábbiakban mentes juttatást bevont a járulékalap számításba. (Pl. egyes költségtérítés jellegű juttatások, adóköteles segélyek, adóköteles devizaellátmány, stb.);
- az egyéni vállalkozók és a társasvállalkozások tagjai kiegészítő tevékenységének feltételei szigorodtak, melynek hatása a járulékalap szélesítésében is megjelent (kivéve a nyugdíjas vállalkozók);
- 1997. júniusában elfogadott jogszabály alapján bevezetésre került a közteher-jegy intézménye, amely az alkalmi munkavállalók utáni járulékfizetési kötelezettség bevezetését és nyomon követését hivatott megteremteni.
A járulékbevételek 592,9 milliárd forintos előirányzatát a teljesítési adat a behajtási tevékenységgel együtt 15,3 milliárd forinttal haladta meg.
A munkanélküli ellátás után fizetett járulék 7,2 milliárd forint, előirányzati szinten teljesült.
A nyugdíjjárulékok alakulása elmaradt a 106,6 milliárd forintban meghatározott előirányzattól, a teljesítése 101,6 milliárd forintban realizálódott. Az egyéni járulék befizetések 6,9 milliárd forinttal elmaradtak az előirányzattól. A munkanélküli járadék (segély) után fizetett járulék befizetések összege 0,4 milliárd forinttal alacsonyabb az előirányzatnál az ellátásban részesülők számának csökkenése miatt. Az egyes szociális ellátás után fizetett járulékban részesülők befizetése a tervezet kétszeresében teljesült, a GYES-en, GYED-en lévők, a jövedelempótló (önkormányzati) támogatásban részesülők, valamint az egyházi személyek, szerzetesrendi tagok utáni (központi költségvetési) járulék befizetéseket tartalmazva, a terv 2,1 milliárd forintos bevételt irányzott elő, ezzel szemben a teljesítés 4,4 milliárd forintban valósult meg.
A rendszeres járulékbevételek kedvező, 1997. évi alakulását a gazdaságban bekövetkezett, de a tervezés szintjén még nem prognosztizálható, az év folyamán csökkenő ütemben növekvő bérkiáramlás, valamint a beszedési hányad javulása eredményezte.
A vártnál nagyobb mértékű, különösen december hónapban jelentkező, a korábbi éveknél jelentősebben növekedő munkáltatói járulékbefizetések így ellensúlyozták a túltervezettnek bizonyuló egyéni járulékteljesítés elmaradását, sőt egyéb tényezők kedvező alakulása mellett szufficit képződéséhez is vezetett.
Behajtási tevékenység: az egészségbiztosítási igazgatási szervek behajtási tevékenységéből származó, a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek előirányzata 17,3 milliárd forint, teljesítése 20,0 milliárd forint, ezen túlmenően ebből az APEH-OEP együttműködésből származó bevétel 0,5 milliárd forint.
A túlteljesítés egyik tényezője az APEH bekapcsolódása a járuléktartozások beszedési folyamatába. Az ÁFA-t visszaigénylők, a költségvetési támogatást igénylők esetében, 1997. júniusától vizsgálatra került a társadalombiztosítási tartozás állománya is. Az egészségügyi pótköltségvetéssel bevezetett beszedés-kiterjesztő intézkedés, a vártnál ugyan kisebb mértékben, de növelte az e címen befolyt 1997. évi bevételeket.
A társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos bevételek előirányzata 13,7 milliárd forintban került meghatározásra, teljesítése 14,1 milliárd forintban valósult meg.
A késedelmi pótlék és bírság címen elszámolt tényleges bevétel átlagosan havi 900 millió forint körüli összegben stabilizálódott és az előző évhez hasonló összege az előirányzattól 7,7 %-kal elmaradt. A tervben meghatározott 11,5 milliárd forintos összeg nem teljesült, 10,6 milliárd forint folyt be ilyen jogcímen.
Kifizetések visszatérítése és egyéb bevételek 2,1 milliárdos előirányzatával szemben 3,5 milliárd forint a teljesítés. Ebbe a körbe tartozik az elhaltak visszaérkezett nyugellátásán kívül a jogalap nélkül felvett ellátások megtérítései és a biztosítók által utalt baleseti kártérítések bevétele.
A működési célú bevételek 0,4 milliárd forint nagyságrendjét alapvetően az egyéb működési célú bevételek, ezen belül is az intézményi működési bevételek teljesítése határozta meg. A megállapodáson alapuló vagyoni kárpótlással kapcsolatos működési költségtérítés jogcímén többletbevétel realizálódott, mely ellensúlyozta a Hadigondozottak Közalapítványától érkező költségtérítés elmaradását.
A központi költségvetés működési célú térítése 102,7 %-ban teljesült, melyet a személyi kárpótlások és a Párizsi békeszerződés 0,6 milliárd forint alapján fizetett életjáradékok működési költségtérítéséből származó többletbevétel határozott meg a Népjóléti fejezet 100 %-os térítése mellett.
Az 1996. évi jóváhagyott működési pénzmaradvány a befizetési kötelezettségek teljesítése után 0,2 milliárd forint.
Az egyéb bevételek előirányzata az Alap tulajdonában lévő vagyonelemek hasznosításából keletkező és a folyó finanszírozás fedezetét képező vagyonműveletek bevételeit is tartalmazza. A 4,7 milliárd forint előirányzat 4,2 milliárd forintban teljesült.
A költségvetési törvényben önálló címen szerepel, de tartalmát tekintve e tárgykörbe tartozik a vagyonhasznosítás a hiány mérséklése céljából előírt vagyonértékesítési kötelezettség is. A mintegy 3,6 milliárd forint előirányzatnak az ágazat 1,2 milliárd forintban tett eleget.
A törvényi kötelezettség teljesítését az Önkormányzat határozatilag megalapozta, de kívülálló okok miatt a bevétel csak 33,7 %-os mértékben érkezett meg az Alap számlájára.

A 4. §-hoz

Az előző évi pénzmaradvány igénybevételét határozza meg.

Az 5-6. §-hoz

A Nyugdíjbiztosítási Alap nyugellátások kiadásának 1997. évi előirányzata 609,8 milliárd forint volt, mely 608,5 milliárd forint összegben teljesült. Az 1996. évi báziskiadást 103,7 milliárd forinttal, 20,5 %-kal meghaladta, így 1,3 milliárd forint, 0,2 %-os megtakarítás keletkezett. A kiadások 87 %-át kitevő korhatár fölötti saját jogú nyugdíjak teljesítés 527,3 milliárd forint, 1,7 milliárd forinttal meghaladta a előirányzatot. A hozzátartozói ellátásokra ténylegesen fordított 81,2 milliárd forint 3 milliárd forinttal elmaradt a tervtől.
A nyugdíjbiztosítási ágazat 1997-ben átlagosan havi 2 millió 337 ezer főnek szolgáltatott összesen 2 millió 692 ezer ellátást, 355 ezer fő az alapellátás mellett részesült különböző kiegészítő hozzátartozói ellátásban. Az ellátottak összlétszámát illetően 11 ezer fő, 0,5 % volt a növekedés, szemben a megelőző évi 23 ezer fős, 1 %-os növekedéssel.
Egy ellátottra havonta átlagosan 21 700 forint ellátás jutott, az 1996. évi
A saját jogon szerzett öregségi- és korhatárt betöltött rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátások 1997. évi kiadása 92,1 milliárd forinttal haladta meg az 1996. évi összeget. Ebben a körben a nyugdíjasok havi átlagos létszáma 1 millió 995 ezer fő volt, 0,9 %-kal több, mint 1996-ban. A hozzátartozói ellátásokra 1997-ben a nyugdíjbiztosítási ágazat 11,5 milliárd forinttal többet fordított, mint a bázisévben. Átlagosan 701 ezer ellátás folyósítására került sor, ebből 359 ezer ellátás sajátjogú nyugdíjhoz folyósított kiegészítés volt.
A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak 103,7 milliárd forintos növekedéséből a januári nyugdíjemelésre 96,6 milliárd forintot fordított, ez az összes növekedés 93,2 %-a. A nyugdíj automatizmusok - létszámnövekedés és állománycserélődés - 6,5 milliárd forint kiadási többletet jelentettek, a méltányossági nyugdíjemelés összegét is tartalmazva.

Az 1997. évi nyugdíjemelés

Az elfogadott költségvetés 19,5%-os nyugdíjemelést tételezett fel, összhangban az 1997. évi januári emelést szabályozó kormányrendelet döntésével. Ez az érték az időközben közzétett 1996. évre vonatkozó nettó átlagkereset 17,4 %-os mértékét meghaladta, így ez 10 milliárd forint nagyságrendű többletkiadást eredményezett a nyugdíjalapban. A fentiek értelmében a törvény szerinti júliusi nyugdíjemelésre már nem volt lehetőség.
A nyugdíjemelés tárgyhavi kiadása 8,1 milliárd forint volt. Az emelésben 2321 ezer fő (és további 349 ezer kiegészítő ellátás) részesült, átlagosan havi 3 470 forinttal. 1997. január 1-jétől legfeljebb havi 20 400 forintra nőtt az együttfolyósítási összeghatár. Az ún. egyesített ellátások az általános nyugdíjemelésnek megfelelő mértékű emelésben részesültek. A nyugdíjemelés kihatása éves szinten - a nyugdíjak egyéni elbíráláson alapuló, a szociális rászorultságot is figyelembe vevő méltányossági emelésével együtt - 97,2 milliárd forintot jelentett. A méltányossági segélyekre és emelésekre előirányzott összegből 600 millió forintot fordított a nyugdíjbiztosítási ágazat.
1997. évre az átlagnyugdíj növekedése 19,9 % volt, míg a nyugdíjemelés mértéke 19,5 %. A magasabb indexet a nyugdíjak természetes cserélődése eredményezi. Az állomány új megállapítások és kiválások miatt bekövetkező cserélődésének a Nyugdíjbiztosítási Alap ellátásainál kimutatható pénzügyi hatása 3,6 milliárd forint többlet-kiadást eredményezett, ez az érték 0,6 %-kal növelte a nyugdíjkiadásokat. Az előző évekhez képest jelentkező némileg magasabb cserélődésből és összetétel-változásból adódó többletkiadás elsősorban annak az eredménye, hogy a magas szolgálati idővel nyugdíjba kerülőknél, a korábbinál lényegesen kedvezőbb skála alkalmazására került sor.
1997-ben a nettó átlagkeresetek növekedése az előzetes tényadatok szerint elérte a 24,1 %-ot. A megvalósult 19,5 %-os nyugdíjemelés meghaladta a törvényi kötelezettséget, de jelentősen elmaradt az aktív keresetek tárgyévi dinamikájától. A relatív értékvesztés mértéke 3,7 % volt. A törvény szerinti 17,4 %-os nyugdíjemelés végrehajtása esetén még ennél is kedvezőtlenebb, 5,4 %-os relatív lemaradás alakult volna ki az aktív keresők kereseteihez viszonyítva. A mindenkori nyugdíj átlagos jövedelem-pótló "képessége", a relatív nyugdíjszint az előző évek dinamikáját figyelembe véve 1997-re tovább csökkenve 57,7 %-ot mutat.
A nyugdíjak fogyasztói árindexhez viszonyított reálérték-változása 1997-ben mintegy 1,0 %-os növekedést jelzett. A 17,4 %-os nyugdíjemelés esetén a nyugdíjak reálértéke is mintegy 0,8 %-kal csökkent volna.

Létszámváltozás

1997-ben a létszámnövekedés kiadásnövelő hatása összesen mintegy 2,4 milliárd forint volt, 0,5 % ponttal emelve a kiadásokat. A létszámalakulás többletkiadás-vonzata mérséklődést jelent a korábbiakhoz viszonyítva, ami főként két okra vezethető vissza: a 90-es évek második felében a nyugdíjrendszer számára alapvetően kedvezőbbek a demográfiai feltételek, a 90-es évek elejétől a következő évtized elejéig kevesebb, illetve nem emelkedik az időskorúak száma. Ezen kívül - bár 1997-ben ez még csak kevéssé meghatározó - az éppen elkezdődött korhatáremelés is érezteti hatását.

Korhatár emelés

Az 1975. évi II. törvény 1995. január 1-jétől 56 évre módosította a női öregségi nyugdíjkorhatárt ezt azonban a megfelelő szabályozás hiányában nem lehetett alkalmazni. Az 1996 . évi LIX. törvény újraszabályozta a korhatáremelést, amely szerint az új nyugdíjkorhatár mindkét nemnél a betöltött 62. életév, a törvény azonban a korábbi nyugdíjkorhatárhoz közel álló korosztályoknak biztosítja a fokozatos - az általánosan érvényes nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban történő - nyugdíjba-menetelt. Az új, fokozatosan megemelt korhatár-rendszer kiegészült a rugalmas nyugdíjba-menetel választásának és az előrehozott nyugdíj alkalmazásának lehetőségével. A törvény a 62 éves kor utáni nyugdíj nélküli továbbdolgozást bónusszal jutalmazza és további választási lehetőséget is biztosít a kedvezőbb nyugdíj elérése érdekében.
A megváltozott nyugdíjkorhatár miatt nem volt olyan női korosztály, amelyik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt éppen elérte volna: az 1941-ben születettek 55. életévüket betöltve - 1996-ban - még elmehettek öregségi nyugdíjba, az 1942-ben született nők viszont csak 1999-ben érik el az 57. életévüket, ekkortól növelve az ellátotti létszámot. Azonban az átmeneti szabályok biztosította nyugdíjazás és az előrehozott nyugdíj igénybevételének törvényi lehetőségével az érintett korosztály is élhetett 1997-ben.

Az új nyugdíjmegállapítások színvonalának alakulása és az állománycserélődés hatása

A nyugdíj-megállapítási rendszerben 1997-ben bekövetkezett változások közül a legjelentősebb volt, hogy a magas szolgálati idővel nyugdíjba kerülőknél lényegesen kedvezőbb skála alkalmazására kerülhetett sor, amely a havi átlagkeresetek magasabb százalékban történő figyelembevételével magasabb induló nyugdíjakat eredményezett. Feltételezhető, hogy az 1997. évi nyugdíj-megállapítások színvonala érzékelhetően megnőtt a szolgálati-idő magasabb beszámítása miatt. Ezt támasztja alá az is, hogy ez volt az első olyan év, amikor - hosszú szolgálati idő esetén - általában érdemes volt a nyugdíjazást az év vége helyett a következő év elejére időzíteni. Az automatizmusok között 1997-ben ismét a cserélődés hatása nőtt a létszámemelkedéssel szemben.
Ismét egy évvel nőtt a beszámítási időszak, 1997-ben a nyugdíjazás megelőző 9 év és a nyugdíjazás nem teljes éve kerül beszámításra. Változatlan maradt a valorizációs rendszer is. 1997-ben az 1988-93-as évek kereseteinek bérvalorizációjára került sor, ezen évek figyelembe vehető jövedelmei kerülhettek az 1995. évi szintre. 1997-ben sem történt változás azon a téren, hogy az 1994. évi kereset is 1995. évi szintre emelkedjen. Egyre ellentmondásosabb az a helyzet, hogy a nyugdíjmegállapításban szereplő évek közül a nyugdíjazást megelőző 3. év -1997-ben az 1994. év - színvonala a legalacsonyabb.
Változott a degressziós tábla a legalsó sáv átalakításával. A degresszív beszámítás 1996-ban a 25 000 forintot meghaladó többéves "felszorzott" átlagkereseti szintet érintette, 1997-ben ez az összeghatár 30 000 forintra módosult.
A nyugdíj-megállapítások mindenkori színvonalát közvetve korlátozta az is, hogy a beszámítási időszak egyes éveiben mekkora összeg után fizethettek egyéni járulékot a biztosítottak. 1997-ben napi 3300 forintra emelkedett az egyéni járulék plafon. A járulékfizetési felső korlát egy hónapra 100 375 forintot jelent, ami az országos bruttó átlagkereset nem egészen 1,8-szeresére korlátozta a tárgyévre beszámítható jövedelmeket. Ugyanakkor ez volt az első érdemi módosítás a plafon 1992. 03. 01-jei bevezetése óta. Tekintettel azonban arra, hogy a korlátozott évek száma - a beszámítási időszak növekedésével párhuzamosan - évről-évre nő, az 1997. évi viszonylag kis lépés érdemileg nem módosította a biztosítási plafon nyugdíj-korlátozó jellegét.
Az állomány új megállapítások és kiválások miatt bekövetkező cserélődésének a Nyugdíjbiztosítási Alap ellátásainál kimutatható pénzügyi hatása 3,5 milliárd forint többletkiadást eredményezett. Ez az érték 0,7 %-kal növelte a nyugdíjkiadásokat. Az előző évekhez képest jelentkező magasabb cserélődésből és összetétel változásból adódó többletkiadás részben magyarázható a jellemzően alacsonyabb ellátási összeggel rendelkező korhatár alatti rokkant nyugdíjasok mérsékeltebb átlépésével, valamint a magas szolgálati idővel nyugdíjba kerülőknél a lényegesen kedvezőbb skála alkalmazásával.
Az egyéb kiadások összefoglaló cím tartalmazza mindazokat a kiadási tételeket, amelyek alapfeladat ellátásához kapcsolódnak, így az ellátások megállapításánál (intézmény működtetés), zavartalan folyósításánál (postaköltség, KESZ igénybevétele) valamint bevételszerző tevékenységként fordulhatnak elő. A költségvetési törvényben meghatározott előirányzat 14,9 milliárd forint összegben került felhasználásra.
A nyugellátások megállapításával és folyósításával összefüggő postaköltségek és egyéb kiadások tervszáma 2,8 milliárd forint az előző évek tapasztalati adatai és a várható áremelések alapján került megállapításra. A 2,3 milliárd forint, 81,4 %-os felhasználás az előirányzathoz képest 500 millió forint körüli megtakarítást jelent.
A kamat- hozambevételekkel, vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások előirányzata 0,1 milliárd forint, melynek teljesítése előirányzat szintű.
A KESZ igénybevétele miatti kamatkiadás: az év folyamán kamatmentesen felvehető összeghatár 1997. évben 54 milliárd forint volt, a hitel igénybevételéért fizetett kamat 1997. évi kiadása 0,06 milliárd forint. 1997. év folyamán ugyan a kedvező finanszírozási tendencia eredményeként a kamatteher, mint kiadási tétel nem volt jelentős.
A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi átlagos hitelállománya 23,6 milliárd forint volt, a kamatköteles határt december hóban lépte át az ágazat az ellátások előre hozott kézbesítése miatt. A legmagasabb összegű hiteligénybevétel 72 milliárd forint volt.

Működésre fordított kiadások

Az Országgyűlés a Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi működési gazdálkodására 12.428 millió forintot hagyott jóvá.
1997. december 31-én a nyugdíjágazat engedélyezett létszáma 4471 fő, melyből a területi igazgatóságok 3060, a NYUFIG 1133, az ONYF pedig 278 fős létszámkerettel rendelkezett. Az 1996. év végi engedélyezett létszámhoz viszonyított növekedés 58 fő. A létszámnövekedés meghatározó részét egyrészt a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatott adatszolgáltatási és nyilvántartási terület rendszergazdáinak közszolgálati jogviszonyba történő felvételi lehetősége, illetve szükségszerűsége, másrészt a nyugdíjágazat üzemeltetésébe került ingatlanok (elsősorban jóléti célú intézmények) működtetéséhez indokolt minimális létszámfelvétel jelentette.
Jelentős feladat elé állította az ágazatot már 1997. év IV. negyedévében a nyugdíjreform bevezetésével, különösen pedig az új özvegyi ellátások nagytömegű megállapításával kapcsolatos feladatok zökkenőmentes elvégzése.

A törvény által meghatározott működési előirányzat a fentieken túl módosult a címek és kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítással, illetve a saját bevételi többlettel és a befizetési kötelezettségek teljesítése után fennmaradó 1996. évi "szabad" pénzmaradvánnyal, összességében 370 millió forinttal.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi működési költségvetés kiadásainak 12 798 millió forint módosított előirányzata 97,0 %-ban, azaz 12 420 millió forint összegben teljesült.

A teljesítések alakulását az alábbi tényezők befolyásolták:

1. cím Nyugdíjbiztosítási Alap Központi Irányítása
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, mint testület kiadásait 129 millió forintban rögzítette a törvény, mely átcsoportosítással, illetve az 1996. évi jóváhagyott pénzmaradvánnyal 157 millió forintra módosult. A felhasználás 138 millió forint. A személyi juttatások előirányzatának felhasználása során az Önkormányzat a nyugdíjreformmal kapcsolatos szakmai-, szakértői feladatok elvégzését, valamint az elfogadott új törvények 1998. évi zavartalan végrehajtásának előkészítésével járó többletfeladatok elismerését tartotta szem előtt a jogszabályok, illetve az Alapszabály előírásai szerint járó juttatások mellett.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság módosított kiadási előirányzata 1.203 millió forint, mely 92,7 %-ban teljesült. A kiadások között jelentős mértékűek az energia- és az árváltozások miatti többletkiadások, a biztosítási és hatósági díjak, valamint a szerződés szerinti bérleti díj kifizetés.
2. cím Területi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok
3. cím Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
A területi igazgatóságok és a NYUFIG gazdálkodását 1997. évben is az ésszerű takarékosság jellemezte. A 6063 millió forint módosított előirányzat a területi igazgatóságoknál 97,3 %-ban teljesült, a NYUFIG 2871 millió forintból 2826 millió forintot használt fel.
Az előirányzatok módosítását az adatszolgáltatással kapcsolatos személyi juttatások és azok járulékainak, dologi és fejlesztési kiadásainak fedezetére, a jelzett és szükségszerű minimális létszámfejlesztésre, ellenőrzési tevékenység ösztönzésére, egyéb felmerülő személyi juttatásokra, munkáltató nyugdíjpénztári hozzájárulásra, jóléti és szociális, valamint az igazgatási apparátusok elhelyezésére szolgáló ingatlanok felújítására biztosított pótelőirányzatok eredményezték.
A központosított felújítási keret fokozatos decentralizálása következtében több igazgatási szerv rendelkezett felújítási kerettel, mely révén jelentős felújítási tevékenység folyt Kaposvárott, Veszprémben, Tapolcán és a NYUFIG húsz emeletes épületénél, ahol is a tervezett határidőre befejeződött a teljes elektromos felújítás.
A NYUFIG-nál a nyugdíjreformmal, ezen belül is kiemelten az özvegyi nyugdíjrendszer minőségi és mennyiségi változásával, illetve annak előkészítésével kapcsolatos új feladatok miatt a rendelkezésre álló előirányzatok átcsoportosításról az Önkormányzat Közgyűlése döntést hozott.
9. cím Központosított előirányzatok
A központosított intézményi előirányzatokra, illetve a nyugdíjbiztosítási célfeladatokra a törvény 2801 millió forintot hagyott jóvá, mely az átcsoportosítások eredményeként 297 millió forinttal csökkent. A 2440 millió forint módosított előirányzat 97,4 %-a teljesült.
9.1. cím Központosított intézményi előirányzatok
A központosított személyi juttatások és járulékai biztosították a forrást az igazgatási szervek részére történő átcsoportosításhoz a már jelzett minimális létszámfejlesztésre, az évközben felmerülő egyéb pótigényekre.
Az ellenőrzési tevékenység ösztönzésére előirányzott 50 millió forint teljes egészében felhasználásra került (ebből személyi juttatás 35 millió forint) az 1994. év óta 750 fős ellenőrzési apparátusban, ez az összeg 1997. évben átlagosan bruttó 47 e Ft/fő "ösztönzést" jelentett.
A központosított dologi kiadások teljes mértékben folyamatos informatikai kiadásokat tartalmaznak, mely kiegészítette a nyugdíjbiztosítási célfeladatoknál szereplő folyamatos informatikai kiadások szűkös pénzügyi lehetőségeit.
A tervezett, illetve jóváhagyott felújítási keretösszeg 252 millió forint, míg a felhalmozási előirányzat 478 millió forint volt. Az elvégzett munkálatok szükségessé tették mindkét forrás kiegészítését több forrásból.
Jelentősebb felújítás történt Békéscsabán, Ózdon, Debrecenben, Balassagyarmaton, Szolnokon.
A beruházások Egerben, Salgótarjánban, Esztergomban, Nyíregyházán, Szombathelyen fejeződtek be, mellyel tovább növekedett az elvárható, kulturált körülmények között elhelyezett igazgatási szervek száma.
9.2. cím Nyugdíjbiztosítási célfeladatok
Az informatikai fejlesztési kiadások 940 millió forint törvényi előirányzata az 1996. évi informatikai pénzmaradvánnyal növekedett 969 millió forintra. Teljesítés az ONYF kiadásai között 13 millió forint, míg központosított kiadásként 945 millió forint jelentkezik az alábbi fő feladatokra:
- A NYUGDMEG-hez kapcsolódó fejlesztések és AS/400-as gépbővítések.
- Igényeknek megfelelő kábelezés, új hálózatépítések, illetve bővítések.
- A folyósítási rendszer informatikai fejlesztése.
- Az irodaautomatizálási rendszer keretében az ONYF-en az iktatási rendszer teljes körű bevezetése.
- A bővülő feladatok ellátásához új munkaállomások és irodatechnikai eszközök beszerezése, valamint az elavult eszközök pótolása.
- Statisztikai programok továbbfejlesztése, illetve az újabb verziók beszerzése.
- Informatikai jellegű továbbképzések, külső szakértői szerződések.
- PC gépeken működő operációs rendszerek használatának díja.
- Az 1994. évi IBM-ONYF szerződés alapján az 1997. évi részlet fizetése.
- A NYUFIG részére COMPAREX printerek 12 havi bérleti díja, ÁFA, vám költsége.
Pénzmaradványból az 1996. évi kötelezettség-vállalások 1997. évre áthúzódó számláinak fedezete került rendezésre.
Világbanki kölcsönnel kapcsolatos kiadásokra a törvény előirányzatot nem határozott meg, de Kormány egyetértéssel a teljesítés elszámolható. Az 1998. január 12-i 2001/1998. határozat egyetértett az 1997. évi költségvetésében szereplő előirányzat túllépésével a nyugdíjbiztosítási ágazat vonatkozásában 112 millió forint értékhatárig. A tényleges teljesítés 105 millió forint, melyből 88 millió forint a nyugdíjbiztosítási célfeladatok, 17 millió forint pedig az ONYF címén jelentkezett.
A kiadások a világbanki kölcsön igénybevételéhez kötődve a Világbank által kötelezően előírt szabályokhoz, illetve feladatokhoz, valamint a nyilvántartási rendszer korszerűsítéséhez kapcsolódnak.
A folyamatos informatikai kiadásokra a törvény által biztosított 150 millió forint eredeti előirányzatot többször, belső átcsoportosítással 229 millió forintra kellett kiegészíteni. Az 1996. évhez jelentősen megnövekedett előirányzatot egyrészt az informatikai, irodatechnikai adatátviteli és kommunikációs rendszerek szélesebb körű használata, másrészt a garancia idő lejárta indokolta.
Az önkéntes nyugdíjpénztár központosított előirányzata 56 millió forint volt, ebből 29 millió forint tagdíjhozzájárulásként az igazgatási szervekhez került átcsoportosítással, 27 millió forint munkáltatói adomány átutalása megtörtént a pénztárhoz.
Az adatszolgáltatási és nyilvántartási feladatoknál az előírásoknak megfelelő pályáztatást követően, a törvényi feladatok teljesítéséhez szükséges informatikai rendszerbővítés augusztusban megtörtént. A jogszabályi előírásoknak megfelelően július 1-jétől indult újabb adatgyűjtés a területi igazgatóságoknál. Mindezen feladatok kívánt színvonalú ellátására a költségvetési törvényben elfogadott 400 millió forint előirányzat, illetve az 1996. évi 22 millió forint pénzmaradvány biztosított fedezetet.
Az 1997. évi működési előirányzat felhasználási keretmaradvány a kiadási megtakarításból és bevételi lemaradásból, illetve a bevételek és kiadások különbözeteként 323 millió forint, mely kiegészül a világbanki kiadásokra 1997. évben a Nyugdíjbiztosítási Alaptól - 1997. december 31-ig Kormány egyetértés hiányában - le nem hívott 98 millió forinttal.
Az 1998. évben az összes előirányzat felhasználási keretmaradvány 421 millió forint, ami a működési költségvetés felhasználási lehetőségét növeli.

A 7. §-hoz

A Nyugdíjbiztosítási szervezetek által folyósított a társadalombiztosításon kívüli forrásból finanszírozott ellátások előirányzata 96,1 milliárd forint ezzel szemben 98,6 milliárd forint ellátás került kifizetésre. A központi költségvetés a Ny. Alap számlájára a megtérítés különbözeteként 446 millió forintot átutal.

A 8. §-hoz

Az 1997-es gazdálkodási év folyamán a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelője több fontos vagyongazdálkodási elvet fogadott el. Kijelölte azon vagyonelemek körét, amelyeket tartósan a portfoliójában kíván tartani, és meghatározta azon részesedések körét, amelyek semmilyen jövedelmet nem hoztak, s vélhetően hosszabb távon sem hoznak az Alapnak. Ez a felosztás egyúttal kijelölte a vagyonértékesítések mozgásterét is: nem a dinamikusan emelkedő árfolyamú részvények kerültek értékesítésre, hanem egyéb értékpapírok - tekintettel arra, hogy a tranzakcióknál az esetleges veszteség alacsonyabb volt, mint a "értékpapír-tárcában" tartott papírok tőzsdei árfolyam-emelkedéséből realizálható haszon.
Megkezdődött a nem jövedelmező vagyonelemek értékesítése, s bár ez a könyvekben veszteséget eredményezett, a befolyt ellenérték jövedelmező formában került befektetésre. Részben ez képezte ugyanis forrását az év folyamán létrehozott befektetési alap indításának.
A megmaradt alacsony jövedelmezőségű vagyonelemek az év végén leértékelésre kerültek, így azok immár valós képet adnak az alap portfoliójának ezen részéről. A teljes vagyontömeg azonban a könyvek alapján nem ítélhető meg, mivel felértékelésre nincs lehetőség. Elmondható tehát, hogy 1997. év végére az Alap könyvei nem tartalmaztak túlértékelt vagyonelemeket (rejtett veszteség), de a névértéket meghaladó piaci értékű vagyonelemek alulértékelve (névértéken) szerepelnek a számviteli nyilvántartásokban.
1997. év végére portfoliótisztítás eredményeképpen az Alap vagyonának 78 %-a a tőzsdén jegyzett részvényekből, 7,5 %-a államkötvényből, 3,5 %-a befektetési jegyekből állt. A tőzsdén kívüli részvények aránya 8,5 % körül mozgott, az ingatlanok és a saját tulajdonú társaságok aránya 2,5 % volt. Az arányok is azt támasztják alá, hogy az Alap portfoliója 1997. év végére a jövedelmezőség szempontjából áttekinthetővé, pontosabban mérhetővé vált.
A portfoliótisztítás és a vagyonelemek értékcsökkenésének elszámolása okozta veszteségek ellenére, valamint a költségvetési finanszírozásba történt 5 milliárdos forintos bevonás mellett az alap vagyonának piaci értéke 1997. év végére meghaladta a 82 milliárd forintot, tehát az adott gazdálkodási évben több mint kétszeresére nőtt.

Általános indokolás

Az Egészségbiztosítási Alap az 1997. évet 498,2 milliárd forint bevételi és 553,9 milliárd forint kiadási főösszeg mellett 55,7 milliárd forint hiánnyal zárta.

1. Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének általános feltételrendszere

Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének feltételrendszere 1997-ben jelentősen megváltozott az előző évhez képest. 1997. január 1-jével a járulékrendszerben gyökeres átalakításokra került sor, amelyek az Egészségbiztosítási Alap bevételi forrásaira is nagymértékben kihatottak. A legfontosabb változások e tekintetben a következők voltak:
- Az egészségbiztosítási munkáltatói járulék mértéke 3 százalékponttal: 18-ról 15 %-ra csökkent. Ennek mintegy 57 milliárd forintos bevételcsökkentő hatása volt.
- Megszűnt a két társadalombiztosítási alap közötti ún. keresztfinanszírozás, mely korábban a nyugdíjasok természetbeni egészségbiztosítási ellátásai kiadásainak fedezetét is biztosította.
- Megszűnt a nem biztosítottak természetbeni egészségbiztosítási ellátásainak fedezetére 1996-tal bezárólag a központi költségvetésből finanszírozott állami járulékfizetés.
E három tényező pénzügyi kihatása meghaladta a 100 milliárd forintot. A forráskiesés ellensúlyozására került bevezetésre az új elvonási forma az egészségügyi hozzájárulás. Az egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel költségvetési előirányzata 98 milliárd forint volt, amely azonban különbözó okok miatt 26 milliárd forinttal alacsonyabban teljesült.
Amíg a természetbeni egészségbiztosítási ellátások igénybevételi lehetősége lényegében a teljes lakosságot lefedi, addig a fedezet megteremtése lényegesen kisebb lakossági kört (és munkáltatóikat) terheli, ez az Alap hiányát növeli.
Az előzőeken túl a járulékokkal kapcsolatos feladatok (beszedés, nyilvántartás, stb.) ellátását a járulékszabályok változása nagymértékben megnehezítette. Az alkotmányossági hiányosságok miatt az alkotmánybírósági határozatok és ezek törvényi realizálása hozott létre ismétlődően új szabályozási helyzetet. Ez rendkívül sok ügyviteli nehézséget, többletmunkát okozott.
Az Országgyűlés által elfogadott pótköltségvetési törvény a hiány előirányzatát 40,7 milliárd forintban határozta meg. Számos tekintetben a realitások irányába mozdult el.
Az I-III. negyedévi folyamatok elemzése alapján az megállapításra került, hogy az Alap költségvetési pozíciója az intézkedések nélküli esetre prognosztizált hiányánál nagyobb hiány fog kialakulni. Ennek oka, hogy egyes esetekben a kezdeményezett intézkedések elmaradtak (pl. az egészségügyben foglalkoztatott közalkalmazottak januári egyszeri jövedelemkiegészítése kiadásai fedezetének az Alap részére történő átadása), más esetekben hatástalanok maradtak (mint pl. a gyógyszertámogatási kiadások esetében), illetve a feltételezettnél lényegesen kisebb eredményt hoztak (pl. az APEH-OEP együttműködéssel történő behajtás esetében). A ténylegesen létrejött hiány 55,7 milliárd forint.

2. Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének kritikus pontjai

Az Országgyűlés az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetését az 1996. évi CXXV. törvénnyel fogadta el. A törvény 521,1 milliárd forint bevétellel, 524,9 milliárd forint kiadással, vagyis 3,8 milliárd forint összegű hiánnyal számolt.
Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének leginkább kritikus előirányzatai a következők voltak:
- Az egészségügyi hozzájárulás törvényben előirányzott bevételi összege 97,9 milliárd forint volt. Figyelembe véve, hogy ezen 1997-ben újonnan bevezetett fizetési kötelezettség alapján az Egészségbiztosítási Alap 1997-ben 11 havi bevételhez jutott (a befizetés a tárgyhónapot követő hónapban esedékes), az előirányzat teljesítéséhez közel 5 millió fő fizetésre kötelezettet jelentett. A törvény alapján fizetésre kötelezettek száma azonban - az Alkotmánybíróságnak az érintettek körét szűkítő döntéseket is figyelembe véve - a 4 millió főt is csak alulról közelíti. Ennél az egy tételnél önmagában tehát több mint 25 milliárd forint hiány keletkezett.
- A gyógyító-megelőző ellátások 260,6 milliárd forint összegű kiadási előirányzata csak részlegesen tartalmazta a Kormány és az EDDSZ közötti bérmegállapodás szerinti béremelés fedezetét. Az ágyszám-csökkentés nem hatott úgy a teljesítményekre, hogy megtakarítások jöjjenek létre; a bér- és dologi kiadások megtakarítását, nagymértékű létszámcsökkentést kikényszerítő intézkedések nem születtek. Így érdemi megtakarítások nem keletkeztek, s ezért a bérmegállapodás végrehajtásának részben hiányzott a fedezete.
A hiányzó összeg 6,3 milliárd forintot tett ki. Elkerülhetetlen volt az előirányzatnak pótköltségvetési törvényben történő felemelése. A fedezethiány még azt figyelembe véve is meghaladta az 5 milliárd forintot, hogy a végkielégítés eredeti 2 milliárd forint összegű előirányzatához képest 1 milliárd forint megtakarítható volt. A Kormány 1997. januárjában döntést hozott az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak egyszeri 10.000 forintos jövedelemkiegészítéséről. Ennek kiadása 2,3 milliárd forint volt, ami - értelemszerűen - még nem jelenhetett meg a decemberben elfogadott költségvetési törvény kiadásai között és így az előirányzott hiányban sem. A pótköltségvetés során ugyanilyen összegben a Népjóléti Minisztériumnál előirányzat zárolás történt az államháztartási egyensúly érdekében.
- A korábbi évekhez hasonlóan 1997-ben is a gyógyszertámogatási kiadások előirányzatának tervezése volt a költségvetés készítésének egyik legneuralgikusabb pontja. Az előirányzott összeg - a vérzékenység kezelésére szolgáló gyógyszerek támogatási összegével együtt 86,7 milliárd forint - alig volt magasabb az 1996. évi tényadatnál (összehasonlítható szerkezetben 85,5 milliárd forint), így az előirányzat igen nagy megtakarítási lehetőségekkel számolt (miközben a támogatási rendszer további szigorítására, mint lehetséges intézkedésre nem került sor. A lehetséges megtakarítás túlbecslése további mintegy 14 milliárd forint összegű hiányt vitt be a költségvetésbe.
- A korhatár alatti rokkantsági és baleseti ellátások kiadási előirányzataként a törvényben 92,0 milliárd forint jelent meg. A teljesítés ezzel szemben a pótköltségvetésben megemelt 6 milliárd forintnál 300 millió forinttal kisebb összegben teljesült.
- A Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelőlegezési számla adott összeghatár fölötti igénybevételéért az egészségbiztosítás által fizetendő kamat előirányzata (20 millió forint) volt. A bevételi és kiadási előirányzatok évközi kedvezőtlen alakulása miatt ez 3,3 milliárd forintban teljesült.
Az előzőekben felsorolt tényezők együttes hatása 56-57 milliárd forint körüli, tehát - az eredetileg tervezett közel 4 milliárd forint hiánnyal együtt - meghaladja a ténylegesen bekövetkezett hiányt. Ennek az a magyarázata, hogy néhány tételnél (pl. behajtásból származó bevétel, vagyonhasznosításból eredő bevétel, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély kiadás) a teljesítési adat az eredetileg előirányzottnál kedvezőbben alakult.
A pótköltségvetési törvényt az Országgyűlés csak november 18-ai ülésnapján fogadta el.
A pótköltségvetési törvény számos tekintetben a reális irányba mozdította el a törvényi előirányzatokat. A leglényegesebb előirányzat-módosítások a következők voltak:
- Az egészségügyi hozzájárulás előirányzata 97,9-ről 71,0 milliárd forintra csökkent. Ezzel a közel 27 milliárd forintos csökkentéssel az előirányzat reálissá vált.
- A járulékbevételek eredeti előirányzata összességében valósnak minősíthető, de belső összetételében torzítást tartalmazott. Indokolt változtatási irány volt ezért a járulékbevételeken belül a munkáltatói járulék előirányzatának megemelése és az egyéni járulék előirányzatának csökkentése. Ez utóbbi csökkentés (2,8 milliárd forint) azonban az indokoltnál lényegesen kisebb volt. A munkáltatói járulék előirányzata 9,6 milliárd forinttal növekedett, vagyis a járulékok együttes előirányzata 6,8 milliárd forinttal megemelkedett.
- Az egészségbiztosítási igazgatási szervek által végzett behajtási tevékenységből származó - az Egészségbiztosítási Alapot illető - bevételek előirányzatát a pótköltségvetés 13,7 milliárd forintról 16,0 milliárd forintra emelte. Emellett az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései alapján létrejött APEH-OEP együttműködés keretében behajtható összeget, mint új előirányzatot az Egészségbiztosítási Alapra vonatkozóan 3,0 milliárd forintban állapította meg.
- A pótköltségvetési törvény tovább növelte a 6,3 milliárd forintban meghatározott vagyonhasznosítási bevétel előirányzatot. A módosított előirányzat 8,2 milliárd forint.
- Agyógyító-megelőző ellátások kiadásainak előirányzata - a már jelzett okokból - 5,3 milliárd forinttal nőtt és új előirányzatként - 2,3 milliárd forint összeggel - megjelent az egészségügyben foglalkoztatott közalkalmazottak egyszeri jövedelemkiegészítése. Nem került sor ugyanakkor az egyszeri jövedelemkiegészítés fedezetének az Egészségbiztosítási Alapban történő megteremtésére. E célra a központi költségvetés nem adott át forrást. Az intézkedés tehát az Egészségbiztosítási Alap költségvetési pozícióját rontotta. A többletkiadás ellentételezése a központi költségvetésben történt, a Népjóléti Minisztérium fejezetben szereplő közgyógyellátási előirányzat megfelelő részének zárolásával.
- A gyógyszertámogatás kiadási előirányzata 7,6 milliárd forinttal nőtt, de ez is csak részben tudta ellensúlyozni az eredeti előirányzat irreálisan leszorított voltát. A tényadat a módosított előirányzatot is jelentősen meghaladta.
- A gyógyászati segédeszköz támogatás előirányzata 14,3 milliárd forintról 15,7 milliárd forintra emelkedett.
- A korhatár alatti rokkant és baleseti nyugellátások esetében a pótköltségvetés a kiadási előirányzatot 6,2 milliárd forinttal, 98,2 milliárd forintra megemelte.
- A korhatár alatti rokkantnyugdíjak előirányzat-növelését szinte teljes egészében kompenzálta, hogy mind a terhességi-gyermekágyisegély, mind a táppénz előirányzata jelentős mértékben csökkent (1,9 illetve 4,2 milliárd forinttal).
- A megelőlegezési számla igénybevétele miatti kamatkiadás előirányzata 2,5 milliárd forintra nőtt. A tényadat ezt is meghaladta.
A pótköltségvetés összességében 15,2 milliárd forinttal csökkentette az Egészségbiztosítás Alap bevételeit, 21,6 milliárd forinttal növelte kiadásait, vagyis 36,8 milliárd forinttal nagyobb hiányt határozott meg az Alap számára, mint az eredeti költségvetés. A pótköltségvetés szerinti hiány összege így 40,7 milliárd forint. A ténylegesen létrejött hiány a pótköltségvetés szerintit 15,0 milliárd forinttal meghaladja.

Részletes indokolás

A 9. §-hoz

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési hiánya - 498,2 milliárd forint bevételi főösszeg és 553,9 milliárd forint kiadási főösszeg mellett - 55,7 milliárd forint. A törvényjavaslat - a megelőző költségvetési évek hiányrendezési módját követve - a költségvetési hiánynak hitelelengedés formájában történő rendezésére tesz javaslatot. A 8. §-ban foglaltak szerint a központi költségvetés a törvény hatálybalépését követően (legkésőbb 1998. december 31-én) elengedi a hiánynak megfelelő összeget az egészségbiztosítás Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelőlegezési számlán fennálló hitelállományából.

A 10. §-hoz

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi tényleges bevétele 498,2 milliárd forint, amely 22,9 milliárd forinttal marad el az eredeti- és 6,3 milliárd forinttal a módosított előirányzattól.
Az eredeti előirányzattól való elmaradás mindenekelőtt az egészségügyi hozzájárulásnak tulajdonítható: az e bevételi tételnél megjelenő közel 26 milliárd forintos elmaradást bizonyos fokig ellensúlyozta az egészségbiztosítási szervek behajtási tevékenységéből származó többletbevétel, valamint a - pótköltségvetési törvényben előírt - nagyobb összegű vagyonértékesítés.
Számottevően kevesebb volt a vártnál az APEH-OEP együttműködésből származó bevétel ténylegesen befolyt összege is.
A globális teljesülés mögött néhány tételnél - általában kisebb összegű - elmaradás, illetve túlteljesítés jelentkezett, amelyek egymást kioltották. Túlteljesült például a pótköltségvetésben előírt egészségügyi hozzájárulás, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás, az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtás, a késedelmi pótlék, bírság bevétel, elmaradás tapasztalható viszont a rendszeres járulékbevételeknél és az APEH-OEP együttműködésből származó behajtási bevételeknél.

1. Járulék- és járulékjellegű bevételek

E bevételi csoportba tartozik a munkáltatói és egyéni járulék, a munkanélküli ellátások utáni járulék, a baleseti járulék, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi hozzájárulás és a behajtási tevékenységből származó bevétel.
Az összes járulék- és járulékjellegű bevétel tényadata az eredeti előirányzattól 22,9 milliárd forinttal marad el. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az eredeti előirányzatok között az egészségügyi hozzájárulás tervszáma az alkotmánybírósági döntést követően torzított volt, e torzító hatás kiszűrése után megállapítható, hogy az eredeti előirányzat mintegy 3 milliárd forinttal túlteljesült. A munkáltatói és egyéni járuléknál, valamint a többi bevételfajtánál az eredeti előirányzat és a tényszámok közötti csekély mértékű és ellentétes irányú különbözetek kiegyenlítik egymást.
A módosított előirányzathoz képest 7,2 milliárd forint összegű elmaradás tapasztalható. Ennek alapvető oka az, hogy a munkáltatói és egyéni járulékok együttes előirányzatának a pótköltségvetésben történő felemelése utólagosan nem igazolódott, ugyanis az év második felében a bérkiáramlás üteme lefékeződött és így a pótköltségvetés készítésekor feltételezettnél kisebb járulékalap után folytak be a járulékok. A másik ok, hogy túlzottan optimistának bizonyult az APEH-OEP együttműködésből származó bevételekre vonatkozó prognózis. E két tényező hatását némileg ellensúlyozta a munkáltatói táppénz-hozzájárulásból, az egészségügyi hozzájárulásból és az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtásból származó bevételeknek a módosított előirányzathoz viszonyított többlete.
Az összes járulék- és járulékjellegű bevételek tényadata 2,6 milliárd forinttal kevesebb az Egészségbiztosítási Önkormányzat által elfogadott pótköltségvetési javaslatban szereplőnél. Ez a különbözet megfelel az APEH-OEP együttműködésből származó ténybevétel előirányzathoz viszonyított elmaradásának. Az egyéb tételeknél a - nem nagyösszegű - eltérések kiegyenlítik egymást.
A járulék- és járulékjellegű bevételek egyes főbb összetevői:
a) Rendszeres járulékbevételek
A rendszeres járulékbevételek lényegében az eredeti előirányzat szintjén teljesültek. Az eredeti előirányzatok feszítettségét ellensúlyozta a költségvetés készítésekor tervezettnél gyorsabb bérkiáramlás és a beszedési hányad javulása. Az eredeti előirányzatok közül az egyéni járuléké túlzott volt: az előző évi tényadathoz képest több mint 40 %-os növekedést tartalmazott, amit a járulékalap felső határának megemelése és az egyéb járulékszabály-változtatások nem nyújtottak elégséges fedezetet.
A pótköltségvetés a munkáltatói és az egyéni járulék együttes előirányzatát 6,8 milliárd forinttal megemelte. Ez az emelés az év első felében tapasztalható bérkiáramlási mértékeket vette figyelembe, de utólagosan nem igazolódott, mert a bérnövekedés üteme az év további hónapjaiban fékeződött. A KSH munkaügyi statisztikájából származó adatok szerint a nemzetgazdaság egészében a bruttó átlagkereset növekedése - az előző év azonos időszakához képest - az év első hat hónapjában még 23,4 %-os volt, a III. illetve a IV. negyedévben már csak 21,2 %, illetve 21,1 %. (Az év egészét tekintve 22,3 %-os növekedés valósult meg.)
A munkáltatói járulék a módosított (felemelt) törvényi előirányzatot is meghaladta, az elmaradás teljes egészében az egyéni járulék miatt következett be.
A munkanélküli ellátások utáni járulék tényadata 4,6 milliárd forint, szemben az eredeti 5,2 illetve a módosított 4,8 milliárd forintos előirányzattal. Az elmaradást az okozza, hogy a - Munkaerőpiaci Alapból fizetett - munkanélküli ellátásban részesülők száma csökkenő volt és a feltételezett szint alatt maradt.
A baleseti járulék tényadata viszont mind az eredeti, mind a módosított előirányzatot meghaladja. A baleseti járulék bevételének 1996. évi tényszáma 1,6 milliárd forint volt. Az 1997. évi eredeti előirányzat ennek kevesebb, mint harmada. A "visszaesést" az magyarázza, hogy a törvényi előírások 1997. évi változása értelmében kiegészítő tevékenységet végzőnek már csak a saját jogú nyugdíj mellett vállalkozási tevékenységet folytatók minősülnek (a "másodállásban" vállalkozók már nem). Az eredeti előirányzat mégis túlzottan alacsony volt, mert nem számolt azzal, hogy az 1997. januári bevételek még az előző évi szabályok szerint folytak be. Az eredetinek kétszeresére emelt módosított előirányzatot (1,0 milliárd forint) a tényadat mintegy 250 millió forinttal haladja meg.
A bevétel-alakulás számadásának egyik fontos összetevője ajárulékbevételek és a járulékalapok növekedési ütemének egybevetése. A járulékbevételek növekedési ütemét reálisan az ún. korrigált index mutatja, amely kiszűri a járulékmérték 1997. évi csökkentésének a bevételek növekedését visszafogó hatását. (A munkáltatói járulék mértéke 1997-ben 42,5 %-ról 39 %-ra, ezen belül az egészségbiztosítási munkáltatói járulék mértéke 18 %-ról 15 %-ra csökkent). Valamennyi járulékjogcímen elszámolt bevételek összegét és a járulékok mértékváltozását súlyozottan számításba véve az adódik, hogy a közvetlenül megfigyelhető index 1,069-szerese adja meg a járulékbevételek valóságos - változatlan járulékmértékek mellett bekövetkező - növekedési ütemét. A járulékalap a járulékfizetők bevallásaiból számítható ki.
A járulékalap egésze 1997-ben 21,6 %-kal nőtt. Ezen belül a munkáltatói és az egyéni járulék alapjának (lényegében a járulékalapot képező keresetek, munkajövedelmek) növekedése 22,8 %-os. Ez a mérték magasabb, mint a KSH adataiból számítható munkajövedelem-tömeg növekedés, melynek indexe 19,9 %. (Módszertani okok miatt a KSH adatfelvételeinek egyikéből sem állapítható meg pontosan a keresetek, munkajövedelmek volumenének növekedése.) A járulékalapnak a keresettömegénél gyorsabb növekedésében szerepet játszott a járulékalap szélesítése, az egyéni járulék alapja felső határának felemelése, a kiegészítő tevékenység körének szűkítése.
A járulékalap 21,6 %-os növekedésével szemben a két biztosítási alap együttes járulékbevételeinek - előzőek szerint korrigált - növekedési üteme 23,5 %. (A közvetlenül megfigyelhető ütem 15,5 %.) Megállapítható tehát, hogy a járulékbevételek érzékelhetően gyorsabb ütemben nőttek, mint az alapjukat képező jövedelmek. Ez a járulékbeszedési, behajtási tevékenység hatásfokának a javulását is mutatja. A beszedési hányad (a befolyt és a kirótt járulékok aránya) egy év alatt 96,9 %-ról 98,0 %-ra nőtt. A javuláshoz hozzájárult a hiány egy bizonytalan megtérülésű részének - kb 30 milliárd forint - ún. "0" számlaosztályba helyezése.
b) Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulás bevételének tényadata 72,0 milliárd forint, ami a módosított előirányzatot 1,0 milliárd forinttal meghaladja.
A kirótt egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség 74,8 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy 3780 ezer fő után történt meg a kirovás. A fizetési kötelezettség bevallása a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülők tekintetében a települési önkormányzatok részéről számottevő hiányosságot mutat: mintegy 55 ezer főre tehető azon ellátottak száma, akik után az egészségügyi hozzájárulás bevallása és befizetése nem történt meg. Szükséges ezért az érintett körben a fizetési kötelezettségre a figyelmet ismételten felhívni.
A fizetésre kötelezettek létszámából (mintegy 4 millió fő) kiindulva megállapítható, hogy a bevallás az egyéb szektorokban megfelelően megtörtént. (Nem terjed ki a fizetési kötelezettség pl. a táppénzben részesülőkre; ezt is figyelembe véve a ténylegesen fizetésre kötelezettek létszáma alulról közelíti a 3850 ezer főt.)
A kirovástól a befizetés 2,9 milliárd forinttal marad el, a beszedési hányad 96,2 %-os. Ez az arányszám megközelíti a járulékbevételek beszedési hányadát. Ez az eredmény pozitívan értékelhető, tekintettel arra, hogy egy új fizetési kötelezettség bevezetésének évéről van szó (a rendszernek szükségszerűen "be kell járatódnia"), ráadásul ebben az évben "menetközben" számos külön ügyviteli nehézséget okozó változás is bekövetkezett (a fizetési kötelezettség feltételeinek megváltoztatása, bevallási és befizetési haladékok adása, az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata, stb.).
Az egészségügyi hozzájárulás évközi bevételi adatai nem adhattak valós képet az ilyen címen ténylegesen elszámolható bevételekről. Ennek oka, hogy az 1997. évi többszöri törvénymódosítás miatt év közben hosszú időn keresztül nem volt lehetőség a folyószámlák terhelésére a vállalkozói körben.
c) Munkáltatói táppénz-hozzájárulás
E bevételfajta teljesítési adata (7,7 milliárd forint) az eredeti előirányzat (8,0 milliárd forint) és a módosított előirányzat (7,0 milliárd forint) közé esik. A havi bevételek összege emelkedő tendenciát mutatott, annak megfelelően, ahogy maguk a táppénzkiadások is fokozatosan emelkedtek (a betegszabadság napjainak tendenciaszerű "elfogyásával" összefüggésben).
d) Az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtási tevékenység
Az eredeti 13,7 milliárd forintos előirányzatot a pótköltségvetési törvény 16,0 milliárd forintra emelte.
A megemelt előirányzatot sikerült túlteljesíteni. A behajtás eredményességét gyengítő jogszabályi elemek kiiktatását célzó egészségbiztosítási kezdeményezések nem realizálódtak (ld. pl. a követelések bejelentése kapcsán nyilvántartásbavételi díj fizetése).
Az 1996. évi behajtási tevékenységgel kapcsolatban az Állami Számvevőszék kritikai észrevételeket fogalmazott meg. Elsősorban a behajtási cselekmények körének, az ebből származó bevételek meghatározásának nem kellő részletességű szabályozását, a megyénként kialakult eltérő gyakorlatot tették szóvá. 1997-ben megtörtént a szóban forgó kérdések részletes és egységes újraszabályozása.
A szabályozás kitért arra is, hogy a behajtásból származó bevételek "fogadására" szolgáló célelszámolási számla forgalmával kapcsolatban ellenőrzéseket kell végezni, s a szükséges korrekciókat "mindkét irányban" végre kell hajtani: a valójában nem behajtásból származó - de a járulékfizető által mégis e számlára utalt - bevételeket ki kell szűrni, ugyanakkor a "normál" járulékszámlára befizetett, de valójában behajtási cselekmények nyomán befolyt bevétellel meg kell növelni a célelszámolási számla forgalmát. Az év nagy részében csak az elsőként említett "tisztítást" végezték el, s csak a főigazgatói utasítás kiadása után került sor az ellenkező irányú korrekcióra. Ez magyarázza, hogy az év végén a behajtásból származó bevételek a korábbi hónapokhoz viszonyítva jelentősen megemelkedtek.
e) Az APEH-OEP együttműködés keretében megvalósuló behajtás
Az adózás rendjéről szóló törvény lehetővé teszi, hogy az ÁFÁ-t visszaigénylők (költségvetési támogatást igénylők) esetleges köztartozásainak megfelelő összeget az adóhatóság a kiutalandó összegből visszatartsa és a köztartozás jogosultjának átutalja. E törvényi rendelkezés végrehajtására - elhúzódó előkészítő munka után - 1997. június végén megállapodás jött létre az APEH és az OEP között. Ennek értelmében az ÁFA-visszaigénylők nyilatkozatában szereplő összegű társadalombiztosítási tartozást (természetesen csak a visszaigényelt összeg erejéig) az adóhatóság az egészségbiztosítási szerveknek átutalja. Ha a visszaigénylő a társadalombiztosítási tartozásról nem, vagy nemlegesen nyilatkozik, az egészségbiztosítási szervek elvégzik a kontrollt és jelzésük alapján az esetlegesen mégis fennálló tartozás összegét az adóhivatal az egészségbiztosításnak átutalja.
A megállapodás megkötését követően a bevételek jelentős időbeli csúszással és szerény ütemben kezdtek befolyni az egészségbiztosítási szervekhez. Az időigényesség objektív oka, hogy a visszaigényelt összeg visszatartásáról az adóhatóságnak határozatot kell hoznia, s csak annak jogerőre emelkedését követően kerülhet sor az összeg átutalására. Az együttműködésben rejlő valós lehetőségeket az 1998-as év jobban megmutatja majd. Az előrelépéshez azonban feltétlenül szükséges - a megállapodás előirányzott felülvizsgálatánál - a tartozásról tett nyilatkozatok egészségbiztosítás általi teljes körű kontrolljának lehetővé tétele.
Az 1997-ben társadalombiztosítási alrendszeri szinten befolyt 0,9 milliárd forint bevételből 0,4 milliárd forint illette meg az Egészségbiztosítási Alapot. Így a 3,0 milliárd forintos előirányzathoz képest 2,6 milliárd forint elmaradás keletkezett.

2. Társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek

E bevételcsoport eredeti előirányzata 14,5 milliárd forint volt, ebben azonban néhány tétel erősen túl volt becsülve. (Például a terhességmegszakítás egyéni térítési díjaként előirányzott 0,7 milliárd forint az előző évi tényadatnak csaknem háromszorosát, a baleseti és egyéb kártérítési megtérítések 2,6 milliárd forintos előirányzata az 1996. évi tényszám több mint háromszorosát jelentette.) Az I. félévi tényadatok alapján ezért szükségessé is vált az előirányzatok csökkentése. A bevételcsoport módosított előirányzata 11,6 milliárd forint lett, ez viszont már túlteljesült.
A bevételcsoport legnagyobb súlyú összetevője a késedelmi pótlék, bírság. Az e címen elszámolt tényleges bevétel 8,5 milliárd forint, szemben a 9,2 milliárd forintos eredeti és 8,2 milliárd forintos módosított előirányzattal. A növekedés az előző évhez képest szerény ütemű (alig 4 %-os). Ugyanakkor a késedelmi pótlék, bírság kintlévőségek dinamikusan emelkednek. Ez is jelzi, hogy a késedelmi pótlék, bírság bevételek viszonylag alacsony szintjének nem lehet meghatározó tényezője - egyes véleményekkel szemben - az adósokkal történő megállapodások keretében megvalósuló késedelmi pótlék elengedés. Az, hogy a folyószámlán jóváírható összegből mennyi lesz a munkáltatói járulék, egyéni járulék, késedelmi pótlék, stb., a folyószámla könyvelési rendszertől, ezen belül a kiegyenlítési sorrendtől, valamint az adósok tartozásszerkezetétől függ.
A baleseti és egyéb kártérítési megtérítések tényadata (1,8 milliárd forint) is az eredeti és a módosított előirányzat (2,6 illetve 1,5 milliárd forint) közé esik. Az előző évhez képest bekövetkezett nagymértékű növekedést (a növekmény több mint 1 milliárd forint) nagyrészt az magyarázza, hogy az 1997. évi bevételek között jelent meg a biztosító intézetek által a kötelező gépjármű felelősség-biztosítás kockázati körében bekövetkezett biztosítási események Egészségbiztosítási Alapot terhelő kiadásainak kompenzálására fizetett átalánynak mind az 1996-ra, mind pedig az 1997-re járó összege.
A terhességmegszakítás egyéni térítési díja (tényadat: 220 millió forint) a módosított (csökkentett) előirányzattól (390 millió forint) is jelentősen elmaradt és az előző évi szint (245 millió forint) közelében realizálódott. A terhességmegszakítással kapcsolatos központi költségvetési térítés az előirányzott 800 millió forintnak megfelelően teljesült.
A kifizetések visszatérüléséből származó bevételek tényszáma (0,8 milliárd forint) ugyancsak az eredeti és a módosított előirányzat (1,2 illetve 0,7 milliárd forint) közé esett.

3. További bevételek

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési törvénye jelentős összegű, 6,3 milliárd forintban meghatározott vagyonhasznosítási kötelezettséget írt elő a költségvetési hiány mérséklése érdekében.
A törvényi rendelkezés végrehajtása megtörtént és az első félév végéig a vagyonhasznosítási bevétel eredeti előirányzata - az áramszolgáltató társaságok részvényei eladásának eredményeként - teljesült.
A pótköltségvetésben felemelt bevételi előirányzat 8,2 milliárd forint. A teljesítéshez még hiányzó 1,9 milliárd forint összegű vagyonértékesítési bevétel 1997. novemberében bekerült a költségvetési bevételek közé.
A 8,2 milliárd forintos bevételből 7,8 milliárd forint származik az államtól vissztehermentesen átvett vagyonelemek értékesítéséből, 0,1 milliárd forint a tartósan befektetett eszközökből, 0,3 milliárd forint pedig a járuléktartozások kiegyenlítéseként átvett vagyon értékesítéséből és kivásárlásából.
Az egészségügyi intézmények 1996. decemberi részleges adósságrendezésére fordított 4,0 milliárd forint visszatérítése - féléves moratórium után - 1997. közepén kezdődött el. A visszatérítésből származó bevétel 1997. évi előirányzata 1,0 milliárd forint volt, amely 0,5 milliárd forinttal túlteljesült.
Azegészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos központi költségvetési hozzájárulás (amely a terhesgondozás kiadásainak fedezetére szolgál) az előirányzott 2,5 milliárd forintos összegben realizálódott.
A kamat és egyéb hozambevételek ténylegesen befolyt összege az előirányzott 0,8 milliárd forinttal szemben 0,5 milliárd forintot tett ki. A vártnál kevesebb hozama volt az ingyenesen átvett vagyonnak.
E bevételcsoportban jelent meg a törvényi rendelkezés alapján megszűntetett befektetések hozama tartalék 1996. december 31-ei záróállományának a folyó bevételek közé történő bevonása. Az előirányzat 100 millió forint volt, miután azonban a tartalék 1996. év végi záróállománya ténylegesen csak 29 millió forintot tett ki, csupán ez az összeg jelenhetett meg az előirányzat teljesítéseként.
A központi költségvetésből finanszírozott, de az egészségbiztosítási szervek által folyósított ellátások ügyviteli feladatai kiadásainak megtérítésére a központi költségvetés az előirányzott 1,2 milliárd forintot utalta át.
Az intézményi saját bevételek (az egészségbiztosítási igazgatási szervek működési ár- és díjbevételei) ténylegesen befolyt összege 383 millió forint, az előirányzatot jelentősen meghaladja. Ezek az összegek a működési költségvetés bevételét képezik.

A 11-12. §-hoz

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi tényleges kiadása 553,9 milliárd forint, amely 29,0 milliárd forinttal haladja meg az eredeti- és 7,4 milliárd forinttal a módosított előirányzatot.
Az eredeti előirányzathoz képest bekövetkezett 29,0 milliárd forint kiadási többletnek közel a fele (14,2 milliárd forint) a gyógyszertámogatási kiadásoknál valósult meg, ezen kívül jelentős többlet-kiadások jöttek létre a korhatár alatti rokkant és baleseti nyugellátásoknál (5,9 milliárd forint), a gyógyító-megelőző ellátásoknál (5,1 milliárd forint), a megelőlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál (3,3 milliárd forint), a gyógyászati segédeszköz ártámogatásnál (2,4 milliárd forint). Néhány kisebb összegű tétel mellett természetesen az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak egyszeri jövedelemkiegészítésének - az eredeti költségvetésben elő nem irányzott - kiadásai (2,3 milliárd forint) is növelték a túllépés mértékét. A költségvetési pozíció javítása irányába hatott ugyanakkor néhány kiadási tételnél az eredeti előirányzathoz képest elért megtakarítás. A két legjelentősebb tétel a táppénz (3,3 milliárd forint) és a terhességi-gyermekágyi segély (1,9 milliárd forint).
A pótköltségvetési törvényben módosított kiadási főösszeghez képest bekövetkezett többletben (7,4 milliárd forint) is a gyógyszertámogatási kiadásoknak van döntő szerepük: e tételnél a túllépés 6,6 milliárd forint. Ugyanez a gyógyászati segédeszköz ártámogatásnál 1,1 milliárd forint. Többlet jött létre a - túlzottan lecsökkentett - módosított előirányzathoz képest a táppénznél (0,9 milliárd forint) és a megelőlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál is (0,8 milliárd forint). A "0" előirányzat feletti többletet jelentett természetesen a Világbanki Program hazai kiadásainak engedélyezett 0,7 milliárd forint összege is. Megtakarítás több költségvetési soron is keletkezett (pl. korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátások), ezek összege többnyire 0,1-0,2 milliárd forint körüli.
Az előirányzatnál magasabb a tényadat például a gyógyászati segédeszköz-ártámogatásnál és a megelőlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál, ellentétes irányú az eltérés pl. a gyógyfürdő-szolgáltatásoknál és a korhatár alatti rokkantsági ellátásoknál.

1. Gyógyító-megelőző ellátások

A gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak eredeti előirányzata 260,6 milliárd forint, a pótköltségvetési törvényben módosított előirányzata 265,9 milliárd forint, teljesítési adata 265,8 milliárd forint.
A törvényi előírások értelmében a gyógyító-megelőző ellátások kiadási előirányzata túl nem léphető. A pótköltségvetési törvényben tehát az előirányzat felemeléséről rendelkezni kellett. Miután azonban az intézményrendszernek történő havonkénti pénzkiutalásoknál a megállapodás szerinti (17 %-os) béremeléshez szükséges fedezetet a pótköltségvetési törvény elfogadása előtt is biztosítani kellett, a Kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997. március 18-án megállapodást kötött az ún. előfinanszírozásról. Ennek lényege az volt, hogy az intézményrendszer részére történő havonkénti kiutalásokat az előirányzat megemelésének feltételezésével, az annak megfelelő - a szükséges fedezetet biztosító - összegben teljesítették.
Az előfinanszírozással egyidejűleg megvalósult a kapcsolódó kassza-átcsoportosítás is, melynek keretében alapvetően az aktív fekvőbeteg-ellátás kasszájába kerültek átcsoportosításra a béremelés fedezetét biztosító, az eredeti előirányzatból hiányzó források.
A pótköltségvetési törvényben 5,3 milliárd forint összegű előirányzat-növelésre került sor, a végkielégítésre (és a felmentési időre járó illetményre) felhasználható 2,0 milliárd forintos eredeti előirányzathoz képest várható megtakarításra alapozva a pótköltségvetési törvény ezt az előirányzatot 1,0 milliárd forintra csökkentette.
A Kormány 1997. januárjában döntött az egészségügyben foglalkoztatott közalkalmazottak körében megvalósítandó egyszeri (10.000 forintos) jövedelemkiegészítésről. Ezen intézkedés pénzügyi kihatása 2,3 milliárd forint, amely - értelemszerűen - az 1996. decemberében elfogadott költségvetési törvényben még nem jelenhetett meg. A pótköltségvetési törvény az előirányzatot (utólag) külön költségvetési soron (tehát a gyógyító-megelőző ellátási kiadásoktól elkülönítve) "építette be" a költségvetésbe.
E pontban indokolt megemlíteni, hogy az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyben a betegek ellátása során használatos egyes eszközöket természetben is biztosíthat. Ezen felhatalmazás alapján az OEP 1997-ben központosított közbeszerzési eljárás keretében 2,1 milliárd forint összegben szerzett be eszközöket és mintegy 7,8 milliárd forint értékben gyógyszereket, szolgáltatásokat. Egyértelműen bizonyítható, hogy a közbeszerzéssel beszerzett eszközök, gyógyszerek felhasználásával a fajlagos költségek számottevően csökkentek, ez lehetővé tette, hogy az ilyen ellátásra szoruló betegek közül többen vehették igénybe az adott szolgáltatásokat.

Háziorvosi ellátás

Eredeti költségvetési előirányzat 24,9 milliárd forint volt, amely 25,8 milliárd forintra módosult a pótköltségvetésben. A teljesített kifizetés összege azonos a módosított előirányzat összegével, amely 15,5 %-kal haladta meg az 1996. évi kiadásokat.
1997. év végén 6843 háziorvosi szolgálat működött. Ebből 6333 területi ellátási kötelezettségű és 510 területi ellátási kötelezettség nélküli praxis finanszírozása történt. 1997-ben 21 területi ellátási kötelezettségű és 36 területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi szolgálat szűnt meg. A privatizált háziorvosi szolgálatok száma tovább nőtt. A területi ellátási kötelezettség nélkül működő praxisok mindegyike vállalkozási formában működött 1997-ben is. A területi kötelezettségű szolgáltatóknak 76,4 %-a működött vállalkozási formában, amely 6,5 %-kal több, mint 1996-ban.
A körzetek számának növekedésével arányosan csökkent az egy körzetre jutó lakosságszám és a bejelentkezett biztosítottak száma. Az egy körzetre jutó átlagos lakosságszám 1996. decemberében 1656 fő volt, amely 1997. decemberére 1646 főre csökkent. 1997-ben egy háziorvosi körzet havi átlagbevétele 328.200 forint, az egy területi ellátási kötelezettség nélküli praxisé 112.700 forint volt.
Az új háziorvosi praxisok létesítésére az eredeti költségvetés 0,3 milliárd forint előirányzatot tartalmazott, amelyet a pótköltségvetési törvény 0,249 milliárd forintra módosított.
1997-ben 56 új háziorvosi körzetet létesítettek a települési önkormányzatok. Finanszírozásukra felhasznált összeg 118 millió forint volt, amelyből 96 millió forint az 1996-ban belépett új háziorvosi körzetek kiegészítő díjazására került felhasználásra. Az 1997. január 1-től belépő új körzetek díjazását az 1996. évi havi országos átlagos bevétel összegéig - amely 288 000 forint volt - kellett kiegészíteni, amennyiben a különböző finanszírozási elemekből (fix díj, területi díj, kártyapénz) származó havi bevételük ezt az összeget nem érte el.
A hajléktalanok alapellátására Budapesten 9 háziorvosi szolgálat és 8 megyeszékhelyen 1-1 szolgálat finanszírozása történt 1997-ben. A kifizetett összeg ezen a jogcímen 55 millió forint volt.
A háziorvosi ellátás finanszírozási szabályai 1997-ben alapvetően nem változtak. A háziorvosok szakképzettségi szorzószám értéke az év első négy hónapjában a 238/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján került figyelembevételre. Az év többi részében a 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelettel visszaállított, 1996-ban alkalmazott szakképzettségi szorzók kerültek alkalmazásra.
A gondozási programok szakmai egyeztetésének elhúzódása miatt 1997-ben nem került sor gondozási tevékenységre irányuló szerződéskötésre, így a gondozási szorzó sem került alkalmazásra.
Módosultak a degresszió alkalmazása alóli mentesítés jogszabályi feltételei. A körzet lakosságszámától és a rendelő adottságaitól függő mértékű fix díj alapösszegei 1997-ben emelkedtek az 1996. évi 24 %-os szintentartás beépítéséből adódóan.
Bevezetésre került a praxisközösség intézménye az azonos telephelyen, vagy területileg egymás mellett lévő háziorvosi körzetek működtetésére. Jogi lehetőség nyílt az egy praxison belül további orvos, szakorvos jelölt alkalmazására. A praxisközösségben, illetve a több orvossal működő háziorvosi szolgálatok esetében a degresszió számítása eltér az általánostól, melynek révén többletbevételhez jutnak. 1997. év végére a praxisközösségben működtetett szolgálatok száma mindössze 13, és a rezidens orvost foglalkoztató, illetve több orvossal működő háziorvosi szolgálatok száma 39 volt.
A finanszírozási szabályok változásait is tartalmazó új szerződéseket 1997. május 1-től kellett megkötni a háziorvosi ellátásra.

Iskola-egészségügyi ellátás

A feladat eredeti költségvetési előirányzata 0,8 milliárd forint volt, amely az 1996. évi szintrehozott bázis-előirányzatnak 95 millió forint szerkezeti változással csökkentett összegén alapult. A szerkezeti változással történt módosítás célja volt az e kasszán finanszírozott iskolavédőnői szolgálatok kiadási előirányzatának átcsoportosítása a védőnői kasszába. Az átcsoportosítás 1997. március 1-től megtörtént a teljes munkaidőben foglalkoztatott védőnők díjazására szolgáló összeggel, amely havi 9,6 millió forintot tett ki.
A kassza pótköltségvetési törvénnyel módosított előirányzata 795 millió forint és a teljesített kiadás 788 millió forint volt. A késedelmes szabályozásból adódó 7 millió forint maradvány a forrás-hiányos kasszák előirányzatának emelésére szolgált.
A normatív rendszerben finanszírozott iskola-egészségügyi ellátás díjazásának alapösszege 1997. május 31-ig 22 Ft/fő/hó volt. A 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelet az alapösszeget június 1-től 24,5 Ft/fő/hó-ra növelte, így a dologi és bérkiadások szintentartása csak ezt követően volt érvényesíthető.

Védőnői ellátás

Az eredeti költségvetési előirányzat 3,9 milliárd forint volt, amely összeg tartalmazta az iskola-egészségügyi ellátás kasszájából szerkezeti változással átcsoportosított 95 millió forintot. A pótköltségvetési törvénnyel megállapított módosított előirányzat 4 118 millió forint és a teljesített kiadás pedig 4 110 millió forint volt.

Alapellátási ügyelet

A háziorvosi feladatok sürgősségi ellátását biztosító ügyeleti szolgálatok finanszírozásának módosított költségvetési előirányzata 3,0 milliárd forint volt, amely összeg teljes mértékben kifizetésre került.
A fejkvóta rendszerű díjazás alapösszege (20 Ft/fő/hó) 1997-ben nem változott. Az 1997. május 29-én hatályba lépő 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelet a háziorvosi szolgálatok ellátási területéhez tartozó települések lakosságszámától függő területi szorzószámokat emelte meg, melynek révén e területen is érvényesíthető volt a dologi- és bérkiadások szintentartása.

Kiegészítő alapellátási szolgáltatás

Az 1997. évi költségvetési törvény a kassza 1996. évi szintrehozott bázis-előirányzatának 160 millió forint összegű csökkentésével 100 millió forintban állapította meg a kiadási előirányzatot és hatályon kívül helyezte e feladat finanszírozására vonatkozó szabályt. Az 1997. évre rendelkezésre álló keret négy havi finanszírozásra nyújtott fedezetet. 1997. május 1-től kiegészítő alapellátási szolgáltatásokra szóló szerződéskötés nem történt. A pótköltségvetés - az 1997. évi tényfelhasználás alapján - 99 millió forintban állapította meg az előirányzatot. Az 1997. április 30-ig finanszírozott kislaboratóriumok száma 117 volt.
A finanszírozás megszüntetésével érintett szolgáltatók jelentős része betegellátási érdekekre, gazdaságossági szempontokra és anyagi áldozatvállalásaira hivatkozva kérte a feladat továbbfinanszírozását. Az ellátási problémák megoldása érdekében az OEP javaslatot dolgozott ki a járóbeteg szakellátás rendszere szerinti finanszírozásra és kérte a népjóléti miniszternek az 1996. évi LXIII. törvény 13. §-a alapján történő hozzájárulását. A népjóléti miniszter az ÁNTSZ által kiadott "J1 típusú" praxislabor minősítésű működési engedéllyel rendelkező laborok továbbfinanszírozásához járult hozzá. Kijelölte azt a 68 kislaboratóriumot, amelyekkel az OEP elviekben szerződést köthetett. A MEP-ek az előírt feltételek hiánya miatt 1997-ben csak 31 szolgáltatóval tudtak finanszírozási szerződést kötni. A praxislaboratóriumok finanszírozására szolgáló fedezet a járóbeteg szakrendelés kasszájába előirányzat-átcsoportosítással biztosításra került. 1997-ben a megkötött szerződések alapján kiutalt összeg 33,4 millió forint volt.

Fogászati ellátás

Az eredeti költségvetési előirányzata 8,0 milliárd forint volt, amit a pótköltségvetési törvény 7,3 milliárd forintra módosított. A kifizetett összeg azonos volt a módosított előirányzattal. A kassza előirányzata tartalmazta mind az alapellátás, mind a szakellátás finanszírozásának pénzalapját.
Az 1997. év első 9 hónapjában az 1996. szeptember 1-től bevezetett normatív fix összegű díjazással történt a finanszírozás. Az év utolsó 3 hónapjában a 96/1997. (VI. 1.) Korm. rendelettel, 1997. július 1-től bevezetett új fix összegű díjazási rendszer mellett a teljesítmény-arányos finanszírozás is érvényesült.
A fogászati alapellátás területén az új fix díjat a praxishoz tartozó lakosok számától és azok korcsoportos összetételétől függő pontszám alapján kellett megállapítani. A 6000 pont felett a degressziós finanszírozás érvényesült. Az egy pontszám forintértékét 24 Ft/hó összegben állapította meg a jogszabály.
A fogászati szakellátások új fix összegű bevételét az egyéb járóbeteg szakrendelések fix összegű díjazására vonatkozó szabályok szerint kellett megállapítani azzal az eltéréssel, hogy az 1996. II. félévi átlagos egy havi bevétel 60 %-a 17 %-ának megfelelő összeget 1997-ben 3-mal kellett megszorozni a fogászati röntgen rendelések kivételével.
A teljesítmény-arányos díjazás a nyújtott ellátások jogszabályban meghatározott teljesítmény-pontszáma alapján történt. Az egy teljesítménypont forintértékét külön-külön kellett, illetve kell megállapítani az alapellátási, szakellátási és egyetemi szakellátási szolgáltatók tekintetében. A háromféle havi pontérték megállapításának alapját a fogászati ellátás havi finanszírozási keretének a három ellátási szintre - az 1997. I. félévében teljesített kifizetések arányában - történt megosztása képezte. A háromféle havi teljesítmény-pontérték problémát jelentett atekintetben, hogy ugyanazon szolgáltatásért járó díj így rendkívül nagy eltérést mutatott.

Járóbeteg szakellátás

A feladatfinanszírozott járóbeteg szakellátás 5,3 milliárd forinttal, a teljesítményfinanszírozott szakrendelések és szakambulanciák által nyújtott ellátás 36,5 milliárd forinttal részesedett az 1997. évi költségvetésből.
A járóbeteg szakrendelés módosított kassza-előirányzatának teljesítése 97,3 %-os, míg a szakambulancia teljesített kiadása 111,0 %-os a pótköltségvetési törvény szerinti előirányzathoz viszonyítva. E két kassza esetében az előirányzattól eltérő teljesítés indoka, hogy az azonos pontértékkel történt teljesítmény-díjazás mellett a szakambulancián elszámolt többletteljesítmény kiadási többletet eredményezett a szakrendelések előirányzata terhére. Az ily módon történt csökkenés különösen az önálló járóbeteg szakrendeléseket sújtja.
A járóbeteg szakellátás finanszírozását a többször módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet és ennek évközbeni módosítása befolyásolta.
A fix díj 1997-ben több alkalommal módosításra került. Az év elején 40 %-os fix díjjal történt a finanszírozás, amely a jogszabály módosítások után 10,2 %-ra csökkent.
A teljesítmény adatok alapján megállapítható, hogy mind az esetszám, mind a beavatkozások száma szezonális ingadozást mutat. Az elszámolt pontszám a 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet évközbeni módosítása következtében 1997. március 1-től az átlaghoz viszonyítva jelentősen emelkedett.

Otthoni szakápolás

Az eredeti költségvetési törvény az otthoni szakápolás finanszírozására 1250 millió forint összeget irányzott elő. Az 1997. március 18-ai Kormány és Egészségbiztosítási Önkormányzat közötti megállapodás értelmében a kasszák közötti átcsoportosítás után 1997-ben e szolgáltatás finanszírozására rendelkezésre álló keret 450 millió forint, az Egészségbiztosítási Önkormányzat Elnöksége 111. sz. (1997. május 20.) határozata és a Népjóléti Miniszter ellenjegyzése után a kasszák közötti újabb átcsoportosítások utáni módosított előirányzat 1000 millió forint volt. A tényleges kifizetés összege 1997-ben 490 millió forint volt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a jogszabályi előírásnak megfelelően a mindenkori rendelkezésre álló keretet lakosságszám arányában bocsátotta a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak rendelkezésére.
Az 1997. márciusi és áprilisi rendelkezésre álló és a lekötött keretek eltértek. A folyamatos betegellátás érdekében (hogy az elrendelt és megkezdett ápolást ne kelljen megszakítani) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetése úgy döntött, hogy a március és április havi szolgáltatásokat finanszírozza az 1997. februári szerződésben rögzített keretösszegen belül.
Az 1997. május 20-ai utalást követő kassza-zárás után az időarányos maradvány célzottan átcsoportosítására került a megyék között. A normatív keret feletti elosztásnál figyelembe vételre került:
- a megyék szakápolási szolgáltatók általi fedettsége,
- a lekötött és a felhasznált keret százalékos aránya,
- a szolgáltatói igények.
1997. június l-ét követően kapacitás-bővítési igény nem érkezett. 1997. évben vizsgálva a rendelkezésre álló, a finanszírozási szerződésben lekötött kapacitások és azok teljesítését, megállapítható, hogy a lekötött és a rendelkezésre álló kapacitás országos aránya 66,6% (ok: bizonyos megyék perifériáin a szolgáltatói jelenlét hiányzik). A felhasznált és a lekötött kapacitások országos aránya 52,1% (ok: az elrendelők passzív hozzáállása és a szolgáltatás új volta).

CT, MRI diagnosztika

A CT, MRI diagnosztikai vizsgálatok finanszírozására a költségvetés 5,5 milliárd forint összeget irányzott elő. A kasszák közötti átcsoportosítások utáni módosított előirányzat, a pótköltségvetés 5,4 milliárd forint összeget tartalmazott, amely összeg megegyezik a tényleges kifizetés összegével.
A speciális járóbeteg szakellátás körébe tartozó nagyértékű CT és MRI diagnosztikai vizsgálatok rendszerszerű finanszírozásának kialakítására 1996. novemberében az OEP szakértő bizottságot hozott létre (Diagnosztikai Szakértő Bizottság), melynek fő céljai közé tartozott a CT, MRI vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló éves előirányzat szakmailag is megalapozott felosztásának előkészítése, a vizsgálatok szakmai ellenőrzésének kidolgozása, illetve folyamatos kapcsolat kiépítése az OEP, a Népjóléti Minisztérium és a szakmai szervezetek (Radiológiai Szakmai Kollégium, Radiológus Társaság) között.
A Bizottság munkájának köszönhető, hogy 1997-ben ez az ellátás feszültségmentes volt annak ellenére, hogy a költségvetési törvény által meghatározott előirányzat is jóval alatta maradt az országos CT és MRI kapacitások által determinált igényeknek. A Bizottság munkájának egyik jelentős eredménye volt, hogy sikerült egy olyan konszenzusos megállapodást létrehozni a szakmával, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár új szolgáltatóval csak akkor köt finanszírozási szerződést, ha a költségvetésben erre a fedezet rendelkezésre áll. Ez egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy az ellátás színvonala ne romoljon, a már meglévő kapacitások kihasználtsága ne csökkenjen.
Jelentős előrelépést jelentett az ellenőrzésben, hogy 1997. március 1-től a szolgáltatók jelentési rendszerét az OEP kibővítette. Ettől az időponttól - a korábbi összesített elszámolás helyett - a vizsgálattal kapcsolatos minden részletre kiterjedő adatokkal rendelkezünk. (Az elvégzett vizsgálatot TAJ számhoz rendelten, az indikációt kérő intézmény, orvos adataival az indikációval, a vizsgálat típusával, módjával, eredményével kiegészítve kell jelenteni).
Az 1996. december 31-ig havi átalánnyal finanszírozott Nemzetközi Egészségügyi Központ Kft (IMC) az 1996. évi elszámolására többletigényt nyújtott be. A CT, MRI vizsgálatokat, illetve a járóbeteg szakellátási tevékenységet végző IMC többletigényét a gyógyító-megelőző ellátások körében 1996. évben az átmeneti törvény által biztosított 5 %-os, majd 1996. májustól 24 %-os dologi és bérnövekmény havi átalányösszegbe való beépítésére nyújtott be igényt. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat a többletigényt kifizethetőnek ítélte. A népjóléti miniszter 1997. december 23-ai intézkedése alapján az igénynek megfelelő összeg, 163,9 millió forint kifizetésre került.

Művesekezelés

A művesekezelések 1997. évi eredeti előirányzata 6,5 milliárd forint volt, amelyet a kasszaátcsoportosításokat követően a pótköltségvetés 6,3 milliárd forint összegben határozott meg. Az eseti átalánydíjak 1997-ben nem változtak, mert a várható kezelésszám-növekedéssel számolva az eseti átalánydíjak emelésével az előirányzat túllépésre került volna sor.
A dializáló kezeléseket végző szolgáltatók országosan összesen 386 303 kezelést jelentettek le, így a változatlan normaösszegekkel is 6 774 millió forint került kifizetésre, 462 millió Ft-tal túllépve a kassza módosított előirányzatát.
A következő táblázat a kezelések számának az egyes kezeléstípusok szerinti alakulását mutatja az 1996. évhez viszonyítva.

millió forintban

Kezeléstípus	1996. évben végzett kezelések száma	1997. évben végzett kezelések száma	(1997./1996. év)
Akut haemodialízis	7.053	4.975	70,5 %
Haemoperfúzió	238	291	122,2 %
Haemofiltráció	3.280	2.372	72,3 %
Krónikus haemodialízis	302.023	311.621	103,1 %
Haemodiafiltráció	30.629	67.044	218,9 %
Kezelések összesen:	343.223	386.303	112,5 %

A tételes elszámolás alá eső egyszer használatos eszközök és nagyértékű műtétek
Az 1997. évi költségvetés a fekvőbeteg szakellátás keretein belül a speciális finanszírozású feladatokra 5.570 millió forint összeget tartalmazott, a tényleges kifizetés 5.548 millió forint volt. A finanszírozás 1997-ben szakmailag megalapozottabbá, rendszerszerűbbé, folyamatossá vált.
Ezen a területen is jelentős változások történtek 1997-ben. Az addigi norma szerinti elszámolás helyett az eszközök sokfélesége, differenciált árai miatt áttérés történt a számlaértéken való elszámolásra. 1997. március 1-től megváltozott a tételes elszámolású eszközök és műtéti eljárások köre. A digitális sorozat angiográfia (DSA) és a Haemodinamikai vizsgálatok, illetve az egyszer használatos eszközök közül a PTCA katéter és a valvuloplasztika ballonkatétere kikerültek az esetfinanszírozotti körből. A mesterséges megtermékenyítés (IVF) a kúraszerű ellátások körében került finanszírozásra március 1-től. A tételes elszámolás alá eső egyszer használatos eszközök körében ettől az időponttól történt meg a Wallstent (fém sten), a beültethető portakatéter, a ventriculo atrialis, peritonealis shunt, a maxillo-faciális tumorprotézis, a mamma protézis, a tissue expander, az anastomosis varrógép és a biológiai implantátumok finanszírozása.
Eszközönként az intézményi szintű teljesítménykorlátok - szakmailag megalapozottan - a szakmai kollégiumok, képviseletek javaslatait is figyelembe véve, a Népjóléti Minisztériummal egyeztetve kerültek meghatározásra. A forintösszegben és nem műtéti esetszámban meghatározott keretek megteremtették az érdekeltséget abban, hogy olcsóbb eszközök beszerzésével a rendelkezésre álló összegből az intézmények több műtét elvégzéséhez elegendő eszközt szerezhettek be. A legjelentősebb változást a tételes elszámolás alá eső egyszer használatos eszközök finanszírozásában az elmúlt évben az jelentette, hogy az OEP - élve a jogszabályban biztosított felhatalmazással - a szív- és érsebészeti eszközök természetben történő biztosítását megkezdte. Ezeket az eszközöket közbeszerzési eljárás keretében az év második felében központilag szerezte be az OEP. Ezzel az eljárással jelentősen tudta csökkenteni a fajlagos ráfordításokat, melynek eredményeként a rendelkezésre álló keretből több eszközt tudott biztosítani az intézményeknek.

Fekvőbeteg szakellátás

a) A finanszírozási év főbb szakaszai
A finanszírozási - elszámolási technikából eredően a teljesítmény keletkezésének időszaka a pénzügyi teljesítéshez (kifizetéshez) képest 3 hónap eltérést mutat, így teljesítmény szempontjából a zárszámadás tárgyát képező időintervallum: 1996. október 1. - 1997. szeptember 30. Az ezen időszak teljesítmény jelentései alapján kifizetett összegek képezik a zárszámadás pénzügyi kifizetések alapját.
A finanszírozás alapját az aktuális költségvetési törvény adja, míg az elszámolások rendjét, technikáját a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (és módosításai) határozza meg. A finanszírozási szerződésekben szereplő kapacitások a kapacitás törvénnyel összhangban kerültek meghatározásra.
b) A fekvőbeteg szakellátás ágyszámainak alakulása
Az 1997. évi fekvőbeteg kapacitásokat az 1996. évi LXIII. törvény, az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló törvény határozta meg.
A törvény előírásai alapján született határozatok szerinti ágyszámcsökkenés 10 249 volt. Ezt némileg módosították a Népjóléti Miniszter által engedélyezett (befogadott) normatíván felüli kapacitások, (a törvény 13 §-a), mintegy 1577 ágy. Így végül is a finanszírozási szerződésekben lekötött ágyszámok az alábbiak szerint alakultak:

1996. okt. 1. - dec. 31.	93.197 ágy
1997. év	84.195 ágy

A tényleges csökkenés 9.002 ágy, vagyis az összes ágyszámhoz viszonyítva 9,7 %.
c) Kifizetések alakulása ellátási formánként, a finanszírozási technikák változása.
A fekvőbeteg szakellátásban az 1997. évi módosított költségvetési előirányzatból 151,3 milliárd forint került felhasználásra. Ebből 135,2 milliárd forint az aktív, 16,1 milliárd forint a krónikus kasszán került kifizetésre (89,33 % aktív, 10,67 % krónikus).

millió forintban

Fekvő	1996. évi ténykifizetés	1997. évi				Növekmény %
Fekvő	1996. évi ténykifizetés	ténykifizetés	+ ügyelet	Összesen		Növekmény %
aktív	116.020	132.414	2.784	135.198	16,53 %
krónikus	13.770	15.925	216	16.141	17,21 %
Összesen	129.790	148.339	3.000	151.339	16,60 %

Mint a fenti táblázatból is világosan kitűnik, összességében a kasszák szerinti növekmény megfelelt - éves szinten - az ágazati bérmegállapodásban foglaltaknak, bár az alapvetően teljesítményelvű finanszírozás miatt, a változó teljesítmény arányok függvényében az intézmények eltérő mértékben részesülhettek az emelésből.
1997. február 28-ával megszűntek az intézményi (progresszivitási) szorzók, "besorolások", illetve a szakmai (HBCS) korrekciós szorzók.
Március 1-tôl életbe léptek az új HBCS-k (3.0 verzió). A korábbi országos aktív díjat közelítő képlet helyébe új, 12 hónapos kiegyenlítő algoritmus lépett. Az "abszolút" teljesítménydíjas elszámolást két komponensű díjrendszer (fix + teljesítmény díj) váltotta fel. Megszűnt a külön gyógyszerkeret aktív kasszán belüli kezelése és a chemotherapia is beépült a HBCS-be.
A fix-díjak belső felépítése mind az aktív, mind a krónikus ellátások tekintetében egységes elveken alapult. Elemei:
1. az 1996. II. félévi bevétel egyhavi átlaga 60 %-nak 17 %-a (+)
2. ügyeleti díj (+)
3. ügyeleti díj növekmény (-)
Az ügyeleti díjak fedezetére a költségvetés 3 milliárd forintot biztosított. Az új elszámolási rendszer időbeli "csúszása" miatt, a havi szinten kalkulált 250 millió Ft ügyeleti díj-növekmény először 1997. május 20-án kerülhetett kifizetésre, ezért az év első öt hónapjára eső 1 250 millió forint 1997. április 1-től havi egyenlő részletekben (138,9 millió Ft/hó) az aktív kasszába került beépítésre.
1997. április 1-től - a finanszírozási jogszabályoknak megfelelően - belépett a finanszírozási rendszerbe az ún. progresszivitási díj. Az elosztás módszerét és a részesülők körét a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetői értekezlete hagyta jóvá. Lépcsőzetes bevezetés mellett havi mértéke 225 millió Ft (175 millió Ft/hó, 195 millió Ft/hó, 215 millió Ft/hó, stb.) volt. Az elosztás alapelve az volt, hogy figyelembevételre kerüljön az 1996-ban megyén kívüli ellátott betegek súlyszáma, illetve a más intézményektől (alacsonyabb progresszivitási szintről) átvett betegek súlyszáma, illetve ezen intézmények közötti arány.
A rekonstrukciók miatti kiesés finanszírozása 1997-ben a fekvőbeteg szakellátásból 72,5 millió forint volt, amely 8,8 %-kal több, mint 1996-ban.

Mentés, betegszállítás

Mind az eredeti, mind a pótköltségvetés szerinti előirányzat 8,5 milliárd forint volt. Az 1997. évi kifizetés az előirányzattal azonos összegű volt.
A mentés finanszírozása 1997-ben is a bázis-előirányzaton alapuló fix összegű díjazással történt. A betegszállítás teljesítmény szerinti finanszírozásának szabályai év közben változtak. 1997. I. félévében alkalmazandó szabályok szerinti finanszírozás a megtett hasznos kilométerek számán alapult.
1997. július 1-től bevezetésre került a betegszállítási díj és az együttes betegszállítás ösztönzésére a többlet díjazás. A betegszállítási díj összege szakkíséretet, illetve felügyeletet igénylő szállítás esetén betegenként 400 Ft, felügyeletet nem igénylő szállítás esetén betegenként 120 Ft volt. A kettő vagy több beteg szállítása esetén a közösen megtett útszakasz kilométereinek betegenként számolt 0,2-szerese többlet-kilométerként elszámolható volt.
Mindként új finanszírozási tétel a betegszállításra rendelkezésre álló pénzkeretet terhelte, melynek következtében a hasznos kilométerek száma alapján történt, illetve az egy hasznos kilométerre jutó díj összege csökkent. Tekintettel arra, hogy az Országos Mentőszolgálat a mentési kapacitásának igénybevételével is végez betegszállítást, így a szállítás jelentős hányada szakkísérettel történt. Ebből adódóan finanszírozásának mintegy 34 %-át a betegszállítási díj tette ki. A betegszállítást elrendelő orvosnak az utalványon rendelkezni kell a szakkíséretről, ami azonban sok esetben nem történt meg.
Az Országos Mentőszolgálat által végzett betegszállítás teljesítmény szerinti díjazása - a teljesítmény elszámolás feltételeinek hiányában - csak 1997. július 1-től volt érvényesíthető és első alkalommal a július hónapban mért és jelentett teljesítményei alapján szeptember hónapra történt teljesítmény díj kifizetés.
Az év első 4 hónapjában a két feladat (mentés, betegszállítás) finanszírozására szolgáló összeg, adatok hiányában még nem volt megbontható, ezért a kiutalás egyösszegben történt. 1997. május 1-től az OMSZ által szolgáltatott adatok alapján havi finanszírozási keretének 76 %-a mentésre és 24 %-a betegszállításra lett elkülönítve. A kiutalás fix összeggel, de feladatra bontva történt.

A gyógyító-megelőző ellátások teljesítményfinanszírozásának ellenőrzése

Az 1997. évben a teljesítményfinanszírozás pénzügyi felülvizsgálata során 134,5 millió forint került visszavonásra, illetőleg az adott előirányzatok havi keretébe került visszaforgatásra. A jogalap nélkül felvett összegeknek az előírás szerinti kétszerese került visszavonásra, mintegy ráirányítva a figyelmet a pontos jelentések készítésére, illetve az adatszolgáltatás jelentőségére.

2. Gyógyszertámogatás

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének ismét a gyógyszertámogatás volt az egyik leginkább neuralgikus pontja.
Az eredeti előirányzat 85,4 milliárd forint volt, amely alig 1,2 milliárd forinttal haladta meg az 1996. évi tényadatot. Az elfogadott előirányzat mintegy 10 milliárd forint kihatású intézkedést, kiadáscsökkentést igényelt volna, a támogatási rendszer szigorításán alapult. Az elmúlt évek tapasztalatai valóban azt mutatták, hogy az nem megbízható eszköz a kiadások csökkentésére, ugyanakkor társadalmi kihatásai igen kedvezőtlenek.
Az első megtakarító intézkedések május 1-jei hatállyal történtek. Szigorodtak a gyógyszerrendelés szabályai, egyes támogatások feltételei módosultak, a közgyógyellátási listán szereplő készítmények köre szűkült. A becslések szerint ezektől az intézkedésektől - a szükséges 10 milliárd forinttal szemben - csak 2-2,5 milliárd forint megtakarítás volt várható.
Az év második felében további intézkedésekre is sor került. Hatályba lépett az a kormányrendelet, mely szerint a gyógyszer fogyasztói árának csökkenése esetén csökken a társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott ár is. Megjelent a gyógyszerismertetésre vonatkozó népjóléti miniszteri rendelet, amely szabályozottabbá tette a gyógyszergyárak, forgalmazók promóciós tevékenységét, ami - elvileg - szintén kiadás-visszafogó hatású.
Miután a tényadatok évközi alakulásából lehetett látni az előirányzat nagymértékű túllépését, a pótköltségvetési törvény az eredeti 85,4 milliárd forint összegű előirányzatot 7,6 milliárd forinttal felemelte. Egyidejűleg a korábban különálló költségvetési sort képező "vérzékenység kezelése" előirányzatot (1,3 milliárd forint) bevonta a gyógyszertámogatási előirányzatba, mely így 94,3 milliárd forintra emelkedett.
Az ún. különkeretes gyógyszertámogatási rendszer szabályozása rendezettebbé vált Sikerült elérni, hogy az 1997. évi pótköltségvetési törvény az e körbe tartozó valamennyi gyógyszerkészítmény támogatására szolgáló globális keretösszeget tartalmazza, megszűnt az az ellentmondásos helyzet, hogy egyes, e körbe tartozó kereteket meghatároz a törvény, másokat nem. Ezzel összefüggésben került sor a vérzékenység kezelésére szolgáló előirányzatnak a "beépítésére" is. (Korábban ez az előirányzat a gyógyszertámogatási előirányzattól elkülönítve jelent meg a költségvetési törvényben.)
A pótköltségvetési törvényben meghatározott globális előirányzat - a gyógyszertámogatási kiadások előirányzatának részeként - 6,6 milliárd forint volt.
A fenti intézkedések hatására a rendszer lényegesen szabályozottabb, átláthatóbb lett. Alappal feltételezhető, hogy ennek eredményeként a rendszer egésze igazságosabban fog működni.
A várakozásokkal ellentétben azonban az év utolsó hónapjaiban a kiadások nagymértékben felgyorsultak. Az utolsó negyedévben 28,3 milliárd forint kiadás lépett fel; ez havi átlagban már 9,4 milliárd forintot jelent. (Az I. negyedévi kiadás 23,8, a II. negyedévi 24,6, a III. negyedévi 24,2 milliárd forint volt.) A kiadások felgyorsulásában szerepet játszhatott az a széleskörű publicitás, amely az 1998. évi ártárgyalásokat övezte.
A gyógyszertámogatási kiadások éves tényadata 100,9 milliárd forint, tehát az - azonos szerkezetűvé átalakított - eredeti előirányzatnál 14,2 milliárd forinttal, a pótköltségvetési törvény szerinti módosított előirányzatnál 6,6 milliárd forinttal több. Tehát 1997-ben ismét az előirányzat nagymértékű túllépése következett be. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy az 1996. évi - azonos összetételre hozott - tényszámhoz képest a növekedés 18,0 %-os, tehát az éves fogyasztói árindexnél - minimális mértékben ugyan, de - még kisebb is. Ez arra világít rá, hogy a gyógyszertámogatási előirányzat drasztikus túllépése által kiváltott "pszichózis" sokkal kevésbé a támogatási kiadások gyorsütemű növekedése, mint inkább az irreálisan leszorított és intézkedésekkel meg nem alapozható előirányzatok "számlájára írható".
A központi költségvetésből, illetve a települési önkormányzatok által finanszírozott közgyógyellátási kiadások - melyek között a gyógyszerkiadások mellett a gyógyászati segédeszköz- és gyógyfürdő kiadások is megjelennek - 10,7 milliárd forintot tettek ki. Az eredeti előirányzat 13,4 milliárd forint volt, melyet a pótköltségvetés 11,1 milliárd forintra csökkentett. A ténylegesen felmerült 10,7 milliárd forint kiadásból a települési önkormányzatok 1,1 milliárd forintot megtérítettek, így a központi költségvetést 9,6 milliárd forint megtérítési kötelezettség terhelte.
1997-ben folyamatosan működött a KEVER elnevezésű vényellenőrzési rendszer. A tapasztalatok szerint a szabálytalanságok, visszaélések gyakorisága nem jelentős. A vényellenőrzés a megtakarításokat elsősorban visszatartó hatásával éri el.

3. Gyógyászati segédeszköz támogatás

A gyógyszerártámogatással ellentétben a gyógyászati segédeszköz ártámogatás 1997-ben az előző évhez képest kiemelkedő ütemben nőtt. Az 1997. évi tényleges kiadás 16,8 milliárd forintot tett ki, s ez az előző évi 12,1 milliárd forintnál több mint 38 %-kal magasabb. A gyógyászati segédeszköz ártámogatás kiadásainak ilyen mértékű növekedését kiváltó tényezők részletes feltárása további elemzéseket igényel. A fő okok azonban ismeretesek. A gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének nincsenek olyan "hagyományai", mint a gyógyszertámogatásnak. A gyógyászati segédeszközök forgalmazása ezekben az években megy át intenzív fejlődésen; igen dinamikus a mennyiségi növekedés (forgalmazók száma, választék), de sok a "vadhajtás" is (pl. az ügynöki típusú kereskedelem terén). Megfelelő hagyományok hiányában e szakterület kellő jogszabályi rendezése is késésben van. Korlátozottak az ellenőrzési lehetőségek is. A kiadási dinamika mérséklése érdekében szükség lenne a gyógyászati segédeszközök párhuzamos felírási lehetőségének kiszűrésére, a kihordási idő betartásának ellenőrzésére, a rendelési indikációk betartatására, a pazarlás (pl. javítás helyett új eszközök felírása) kiiktatására az egyedi kérelmek elbírálási szempontjainak egységesítésére. Alapvetően fontos a vényszintű elszámolási rendszer teljeskörű alkalmazása feltételeinek megteremtése. (A vonalkódos vény bevezetése ezen az ellátási területen kizárólag az egységes utalványozási rendszer kívánalmainak tett eleget.) Vényszintű elszámolási rendszer hiányában az elemi fontosságú információk sem állnak rendelkezésre.
A pótköltségvetési törvény az előirányzatot 15,7 milliárd forintra emelte. Az év utolsó hónapjaiban azonban tovább gyorsult a kiadások növekedése és ezért a tényszám a módosított előirányzatot is meghaladta 1,1 milliárd forinttal.

4. További természetbeni ellátások

A gyógyfürdő-szolgáltatások 1997. évi tényleges kiadása 1,6 milliárd forint. Ez magasabb az eredeti előirányzatnál (1,5 milliárd forint), de alatta marad a módosított előirányzatnak (1,8 milliárd forint).
A finanszírozási rendszert érintő, az év elejére tervezett intézkedés elmaradt és helyette arról született döntés, hogy az év első felében ki kell dolgozni az egyes gyógyfürdő-szolgáltatások differenciált mértékben történő támogatásának rendszerét, amely az egységesen 100 %-os támogatást alkalmazó szisztémát váltotta volna fel. A konstrukciót ki is alakították, de a Kormány úgy döntött, hogy nem kerül bevezetésre. Nem történt meg a tervezett áremelés sem. Megvalósult viszont a gyógyfürdő szolgáltatások támogatása új elszámolási rendszerének bevezetése, a vonalkódos vényen történő ellátás-rendelés alkalmazása. Feltehetően ennek hatása jelentősen közrejátszott abban, hogy az év első felében gyors ütemben növekvő kiadások augusztustól kezdődően számottevően mérséklődtek.
Az anyatejellátás eredeti előirányzata 200, módosított előirányzata 150 millió forint. A tényleges kiadás még ez utóbbi szintet sem érte el: 134 millió forintot tett ki. A megtakarítás annak ellenére következett be, hogy - az anyatej-leadásra való ösztönzés fokozása érdekében - számottevő mértékben felemelésre került az anyatej literenkénti ára. Ennek hatására a kiadások meg is emelkedtek: az év első nyolc hónapjában havi 8-9 millió forint kiadás volt a jellemző, az év utolsó hónapjaiban pedig már 15-20 millió forint. Ez azonban az előirányzat tartását nem veszélyeztette.
Az utazási költségtérítés kiadásainak 1997. évi tényadata 2,6 milliárd forint, amely megegyezik a módosított előirányzattal. Az eredeti előirányzat (2,0 milliárd forint) felemelését alapvetően az tette szükségessé, hogy ez az előirányzat is irreálisan leszorított (az előző évi tényadatnál is alacsonyabb) volt. Tehát az eredeti előirányzat közel 30 %-os túllépését ez esetben sem a tárgyévi drasztikus kiadásnövekedés okozta (az nem haladta meg a 20 %-ot és alapvetően a jegyárak emelkedésével volt összefüggésben), hanem az eredeti előirányzat - megalapozottságot nélkülöző - "bázisszint" alá szorítása.

5. Korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátások

A korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátások kiadásainak eredeti előirányzata 92,0 milliárd forint volt.
A kiadások évközi alakulásából prognosztizálható volt, hogy az előirányzat nem tartható. A pótköltségvetési törvény módosította az évközi kiadások alapján az eredeti előirányzatot és 98,2 milliárd forintban határozta meg.
Az 1997. évi tényadat 98,0 milliárd forint. Az előirányzat tartásában, illetve a keletkezett kisebb megtakarításban szerepet játszott, hogy a napi gyakorlat a kívánatos irányban változott: mind az új megállapítások, mind pedig a felülvizsgálatok esetén a rokkantság elbírálásánál a jogszabályi rendelkezések következetesebb alkalmazása volt tapasztalható.

6. Táppénzkiadás

A táppénzkiadások alakulása továbbra is kedvező. Az 1997. évi tényadat (36,1 milliárd forint) 3,3 milliárd forinttal kisebb mint az 1997. évi eredeti, 39,4 milliárd forintos előirányzat. A táppénzkiadás 1997-ben az előző évhez képest csak 9,6 %-kal nőtt. A tényadat ugyanakkor meghaladja a pótköltségvetési törvényben meghatározott 35,2 milliárd forintos előirányzatot, ugyanis az előirányzat 4,2 milliárd forint összegű csökkentése túlzott mértékű volt.
Az eredeti 39,4 milliárd forintos előirányzatról az év során hamarosan kiderült, hogy túlbecsüli a várható kiadásokat. Az előirányzat ugyanis csak részben tudta figyelembe venni azt a minden várakozást felülmúló megtakarítást, amely az 1996. évi táppénzkiadásban keletkezett. (1996-ban a tényleges táppénzkiadás az 1996-os eredeti előirányzatnál közel 10 milliárd forinttal kisebb volt.)
A táppénzkiadások mérsékelt növekedésében szerepet játszott, hogy továbbra is érvényesülnek az előző évben is hatást gyakorló tényezők (a jól működő táppénz-ellenőrzés, a munkáltató táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettségének visszafogó hatása). Külön is kiemelendő, hogy a tapasztalatok szerint helyesnek bizonyultak és a táppénzkiadások hosszabbtávú stabilizálódása irányába hatottak azon 1995-ben hozott törvényi rendelkezések, melyek szerint táppénz főállás melletti további jogviszony alapján nem jár, illetve amelyek megszűntették a nyugdíjasként foglalkoztatottak táppénzjogosultságát (természetesen egyidejűleg megszűnt a nyugdíjasok által addig fizetett 4 %-os egyéni egészségbiztosítási járulék is).

7. Terhességi-gyermekágyi segély

A terhességi-gyermekágyi segélyre fordított kiadások az elmúlt években folyamatosan csökkentek. 1995-ben a kiadások még 8,9 milliárd forintot tettek ki, 1996-ban már csak 8,3 milliárd forintot, az 1997. évi tényadat pedig 6,0 milliárd forint.
A kiadások csökkenését elsősorban az ellátás feltételrendszerének a gazdasági stabilizációs programcsomag keretében történt megszorítása okozza. A szigorítások mellett - de attól nyilvánvalóan nem függetlenül - sajnálatos módon a születésszám folyamatos csökkenése is visszafogja a kiadásokat.
Az 1997. évi eredeti előirányzat 7,9 milliárd forint volt, amely alatta maradt az 1996. évi tényadatnak. Ennek ellenére indokolttá vált az előirányzat csökkentése, mivel már évközben látható volt, hogy nagyösszegű megtakarítás jön létre. A pótköltségvetés a módosított előirányzatot 6,0 milliárd forintban határozta meg. A tényadat ezzel megegyezik.

8. További pénzbeli ellátások

A betegséggel kapcsolatos segélyek eredeti előirányzata 800, módosított előirányzata 860 millió forint volt, amellyel a tényleges kiadások összege (865 millió forint) lényegében megegyezik.
A betegséggel kapcsolatos segélyek legnagyobb súlyú összetevője a javasolt (engedélyezett) külföldi gyógykezelés kiadásainak megtérítése. A globális előirányzat jelzett 60 millió forintos megemelésére ennél a tételnél került sor. A javasolt külföldi gyógykezelés eredeti előirányzata 420 millió forint volt. Ezt azért kellett megemelni, mert az év során jelentősen megnőtt egyes súlyos betegségek gyakorisága. A létszámnövekedésen túl a külföldi gyógykezelési árak is folyamatosan emelkedtek. A betegek mintegy 90 %-a olyan kórformákkal jelentkezik, amelyeknek a kezelése külföldön is többe kerül az átlagoshoz képest.
A kártérítési járadékra fordított kiadások összege 810 millió forint volt. A tényadat alatta maradt a 900 millió forint összegű előirányzatnak.

9. Egyéb kiadások

A Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelőlegezési számláról felvett - adott összeghatár fölötti - hitelhez kapcsolódó kamat 1997. évi kiadása 3,3 milliárd forint; ezzel a tényadat a pótköltségvetési törvényben meghatározott módosított előirányzatot (2,5 milliárd forint) jelentősen meghaladta.
Az előirányzat 2,5 milliárd forintra való felemelése a pótköltségvetési törvényben történt meg.
A postaköltség és egyéb kiadások tényadata 1,1 milliárd forint; ez kisebb mint az 1,5 milliárd forint összegű előirányzat. A kifizetőhelyi költségtérítésre fordított kiadások összege 348 millió forint, vagyis a 400 millió forintos előirányzathoz képest megtakarítás keletkezett. A kamat- és egyéb hozambevételek elérése érdekében teljesített, illetve a vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások összege 75 millió forint.
A működésre fordított kiadások a törvényi előirányzatoknak és a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően alakultak. A folyamatos működési kiadásokra az Egészségbiztosítási Alap forrásaiból az előirányzatnak megfelelő 13,0 milliárd forint, a nem egészségbiztosítási ellátások folyósítási kiadásainak központi költségvetés általi megtérítéseként 1,2 milliárd forint, a családi pótlék igényléshez kapcsolódó jövedelem-nyilatkozatok ellenőrzési kiadásainak fedezetére 85 millió forint került a működési költségvetésnek átadásra. Ugyancsak a működési költségvetést illetik az intézményi saját bevételek (az egészségbiztosítási igazgatási szervek működési ár- és díjbevételei), melyek összege 383 millió forint. Az 1997. évi előirányzat felhasználási keretmaradvány összege 1612 millió forint. Ez az összeg az 1998. évi felhasználási lehetőséget növeli.
Az ellenőrzési rendszerek fejlesztésére, beruházásra, informatikai fejlesztésre szintén az előirányzatnak megfelelő (750, 394, illetve 500 millió forint) összegben kerültek források a működési költségvetésbe.
A behajtás ösztönzésére fordítható összeg a törvényi rendelkezések értelmében a behajtás hatására befolyt összeg függvénye. Az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtási tevékenység eredményei alapján a 722 millió forintos (módosított) előirányzatnál csekély mértékben kevesebb, 695 millió forintot fordítottak ösztönzésre. Ezzel szemben az APEH-OEP együttműködés keretében történő behajtás esetében - a várttól elmaradó bevételek következtében - ösztönzésre az előirányzott 75 millió forinttal szemben csak 9 millió forint fordított. (Értelemszerűen ugyanekkora összeggel növeli az Alap kiadásait az APEH-et megillető összeg.)
Az 1997. évi működési költségvetésben megjelenik az 1996. évi működési pénzmaradvány (összege 1,3 milliárd forint) felhasználása. A pénzmaradvány döntő része 1996. évi kötelezettségvállalással terhelt összeg, melynek kifizetése áthúzódott 1997-re.
A működésre fordított kiadások között tartalmazza a költségvetési törvény a Világbanki Programhoz kapcsolódó hazai kiadásokat. Ezek előirányzataként a pótköltségvetési törvény nulla összeget tartalmaz. Érvényes volt azonban az a rendelkezés, hogy az ilyen címen ténylegesen felmerülő kiadások kormányegyetértéssel teljesíthetők. A Kormány határozatot hozott az 1997-ben felmerült kiadások ellenőrzésére. A végrehajtott tételes ellenőrzés alapján a Kormány egyetértését adta a felmerült 657 millió forint elszámolásához.
A működési költségvetés 1997-ben képződő maradványa 1 612 millió forint, amelyből 15 millió forint az APEH-et illeti meg, mert a közös ellenőrzési tevékenységhez kapcsolódó ösztönzés fedezete az OEP-nél volt tervezve, s átadása nem történt meg az év folyamán. A maradvány fennmaradó részét a Kormány zárolni javasolja, felhasználhatóságát külön döntéséhez köti.

A 13. §-hoz

Az egészségbiztosítási szervek 1997-ben 158,5 milliárd forint összegben folyósítottak a központi költségvetés ellátókörébe tartozó ellátásokat, így pl. családi pótlékot, anyasági támogatást, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, várandósági pótlékot, jövedelempótló és jövedelemkiegészítő szociális támogatásokat, közgyógyellátási térítéseket. Ezek közül a legnagyobb kiadási tételt továbbra is a családi pótlék jelentette.
A központi költségvetés 570 millió forint finanszírozási többletét az E. Alap visszautalja a központi költségvetésnek.

A 14-16. §-hoz

Ezek a rendelkezések az Egészségbiztosítási Alap vagyonának (tartalékainak) alakulásával foglalkoznak. A korábbi évek zárszámadási törvényeihez hasonlóan a zárszámadási törvényjavaslat szöveges részében az elszámolt értékvesztések külön megemlítésre kerülnek (a tartósan befektetett eszközöknél 0,1 milliárd forint, a vissztehermentesen átvett vagyon tartalék eszközeinél 1,9 milliárd forint).
A 16. § rögzíti az államtól vissztehermentes vagyonjuttatás keretében 1997-ben átvett vagyon értékét. Az átvett vagyon értéke (az átadásnál figyelembevett érték alapján) 18,97 milliárd forint volt. Ebből az összegből az áramszolgáltató társaságok részvényeinek értéke - az év során megtörtént értékesítésüknél realizált piaci érték alapján - 14,2 milliárd forintot tett ki.
Az Egészségbiztosítási Alap javára történő állami vissztehermentes vagyonátadás 1997-ben befejeződött. Az állami vissztehermentes vagyonátadás során az elmúlt években összesen 28,8 milliárd forint összegű vagyon átadása valósult meg.

III. fejezet

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI KÖLTSÉGVETÉSÉNEK VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

A 17. §-hoz

A törvényjavaslat szövegének ezen része a két biztosítási alappal szemben fennálló tartozások kiegyenlítéseként átvett vagyonnal foglakozik. 1997-ben az ilyen módon átvett vagyon összege 0,4 milliárd forint volt. A vagyonátvételek többségére (bár értékben kisebb részére) felszámolási eljárás során, bírói végzés alapján került sor. Az adott vagyonkörben is sor került értékvesztés elszámolására.

A 18. §-hoz

A § a törvény hatálybalépését szabályozza, s ezzel egyidejűleg - az 1992 . évi LXXXIV. törvény 11. § (8) bekezdés hatályon kívül helyezésével - megszünteti a pótköltségvetés készítési kötelezettség államháztartási törvénytől eltérő szabályozását. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvényt módosítja az Egészségbiztosítási Alap gyógyító- megelőző ellátások kiadási előirányzata túlléphetőségének megengedésével, valamint szabályozza a költségvetés hiányának évközi változásából eredő különbség rendezése módját.
A fekvőbeteg szakellátás teljesítmény szerinti finanszírozásában bevezetésre került egy előre meghirdetett országosan egységes alapdíj. Az E. Alap költségvetésében 2,3 MrdFt-os tartalékkeret került elkülönítésre azokra a hónapokra, amikor az átlagnál magasabb a teljesítmény. A trendszámítások alapján évvégéig az előirányzaton belül lehetett maradni. A teljesítmények azonban magasabb szinten álltak be, mint a díj meghirdetésekor várható volt, kimerült a tartalékkeret és várhatóan 1,6 MrdFt-os hiány lép fel az aktív fekvőbeteg ellátási kasszában.
Annak elkerülésére, hogy az alapdíjat jelentősen csökkenteni kelljen - ami a kórházak részéről olyan nagyfokú negatív visszhangot váltana ki az év utolsó hónapjaiban, ami nincs arányban a kassza 1%-át alig meghaladó hiány pótlásával - a törvénymódosítással lehetőség nyílik a zárt kassza túllépésére.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi előzetes tényadatai alapján prognosztizálható, hogy az Alapok összbevételei az előirányzattól 0,7-1,0%-kal elmaradóan, a kiadások pedig mintegy 3%-kal túlteljesülnek. Ily módon az Alapok összevont hiánya legfeljebb 54 953 millió forinttal lesz magasabb, a Kincstári Egységes Számláról igénybevett hitel kamata nélkül. Az állami garanciavállalás a Kincstári Egységes Számla folyamatos igénybevételi lehetőségével biztosítja az Alapok finanszírozását. Az elmúlt évek tapasztalata alapján egyértelmű, hogy a pótköltségvetés benyújtása során hiányt csökkentő intézkedések meghozatalára, illetve azok végrehajtására jellemzően nem került sor. Egy pótköltségvetés előkészítése esetén várhatóan ez évben is ez történne. Az államháztartás egészének helyzete az Alapok tervezettnél nagyobb hiánya ellenére kedvezően alakul. A központi költségvetés kisebb hiánya ellensúlyozza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak a többlethiányát, ezért szükségtelen, hogy a Kormány éljen az államháztartási törvény 41. §-ában szabályozott hatáskörével. Pótköltségvetés nélkül azonban a hiány túlteljesülésének mértékéről az Országgyűlés dönthet. A javaslat szerint az Alapok hiánya 1998. évben legfeljebb 54 953 millió forinttal túlteljesülhet.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu