adozona.hu
Dr. Komáromi Gábor: A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok változásai II.
Dr. Komáromi Gábor: A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok változásai II.
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A tőkevédelem új szabályai között említést érdemel, hogy osztalék csak annak a személynek fizethető, aki a döntéskor a tagjegyzékben szerepel. Az új Gt. azonban lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok más időpontot jelöljenek meg, ezzel lehetővé válik pl. az, hogy az üzletrészét már átruházó tag kapja a tárgyévi osztalékot.
Az új Gt. nehezítette az osztalékelőleg kifizetését. Az új szabályozás szerint osztalékelőleg fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés e...
Dr. Komáromi Gábor: A korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok változásai II.
A tőkevédelem új szabályai között említést érdemel, hogy osztalék csak annak a személynek fizethető, aki a döntéskor a tagjegyzékben szerepel. Az új Gt. azonban lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok más időpontot jelöljenek meg, ezzel lehetővé válik pl. az, hogy az üzletrészét már átruházó tag kapja a tárgyévi osztalékot.Az új Gt. nehezítette az osztalékelőleg kifizetését. Az új szabályozás szerint osztalékelőleg fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés ezt kifejezetten megengedi, és ha az alábbi feltételek teljesülnek:
- a számviteli törvény szerint - e célból készített - közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó éves beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét, és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá
- a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a tőkevédelmi szabályban foglaltakra figyelemmel - az osztalék fizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.
E szigorú feltételeknek együttesen kell érvényesülniük.
Az előzőekben meghatározott szigorú felelősségi szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a tag a saját társaságával kötött polgári jogi szerződés alapján, nem tagsági jogviszonyára tekintettel olyan kifizetésben részesült, amelyre az előzőekben már ismertetett tőkevédelmi szabály nem ad lehetőséget, és amely egyébként a felelős társasági gazdálkodás követelményével összeegyeztethetetlen. E rendelkezés kimondásának célja az osztalékfizetésre vonatkozó rendelkezések megkerülésének megakadályozása. További együttes követelményként jelenik meg, hogy a fenti jogcímen történő kifizetés nem sértheti a társaság gazdálkodási érdekeit, így a törvény igyekszik gátat szabni a társaság vagyonát csökkentő felelőtlen intézkedéseknek.
5. A társaság szervezete
a) Taggyűlés
A korlátolt felelősségű társaságra az egyszerű szervezeti felépítés a jellemző. A tagokból, illetőleg képviselőikből álló taggyűlés mellett mindenkor csak ügyvezető vagy ügyvezetők választása kötelező.
A törvény felügyelőbizottság kötelező választását és alkalmazását csak a 37. § (2) bekezdése d) pontjában (200 munkavállaló felett) teszi kötelezővé.
A taggyűlés a korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve, amely alapvetően a tulajdonosi jogok gyakorlását hivatott biztosítani. A korlátolt felelősségű társaság taggyűlése a társaság legfőbb döntést hozó szerve, az a testület, ahol a tagok tulajdonosi jogaikat érdemben gyakorolhatják. A kft.-k esetében a tulajdonosi jogok gyakorlása és a társaság ügyvezetése nem különül el olyan élesen egymástól, mint a részvénytársaság esetében. Ez azt jelenti, hogy a taggyűlésre vonatkozó szabályok rugalmasan kerültek kialakításra, egyaránt alkalmasak az ügyvezetési feladatokat is ellátó tagok együttműködésének kereteire, illetőleg azokra az esetekre is, ahol a tagok az ügyvezetésbe egyáltalán nem folynak bele.
A korábbi szabályozás szerint a taggyűlés dönthetett más szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben is. Az új Gt. ezt a lehetőséget csak akkor teremti meg a taggyűlés számára, ha a tagok a társasági szerződésben kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy az ügyvezetés hatáskörét a szerződésben meghatározott körben és terjedelemben a taggyűlés hatáskörévé teszik, méghozzá normatív módon. A vezető tisztségviselők hatásköre az Általános Részben foglaltaknak megfelelően tehát nem vonható el, csak oly módon, ha ezeket a hatásköröket a taggyűlés kizárólagos hatáskörévé teszik. Két esetet azonban tartalmaz a törvény, amely ettől eltér. Az egyszemélyes társaságok, illetőleg az olyan társaságok esetében, ahol a tulajdonosi részesedés a 75%-ot meghaladja, ott a hatáskör egyedi esetekben is elvonható és az ügyvezetés számára utasítás is adható. Meg kell jegyezni azonban, hogy az általános szabályok szerint ilyenkor az ügyvezető mentesül a törvényben előírt felelősség alól.
A törvény tételes felsorolást ad azokról a hatáskörökről, amelyekben kizárólag a taggyűlés dönthet.
A társasági szerződés ezektől a kérdésektől nem térhet el, ami azt jelenti, hogy ezeket a hatásköröket más szervre nem ruházhatja át. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a törvény tételesen felsorolja.
A régi Gt. nem rendelkezett arról, hogy a megismételt taggyűlést milyen időpontra lehet újra összehívni. A gyakorlatban kialakult szélsőséges esetek elkerülésére az új Gt. fő szabályként azt határozza meg, hogy az eredeti időpontot követő harmadik nap utáni - de legkésőbb tizenöt napi - időpontra kell a taggyűlést összehívni. Felhatalmazást ad azonban arra az új Gt., hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhessen.
A határozatképességre vonatkozó rendelkezéseket az új Gt. érdemben nem változtatta meg, azonban lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy a határozatképességre vonatkozó általános szabálytól (a törzstőke fele, illetőleg a leadható szavazatok többsége) eltérhessenek a társasági szerződésben. Így kimondható az is, hogy az említett határozatképességi szabályt csak akkor kell alkalmazni, amikor a határozat tervezet elfogadásához leadható szavazatok legalább háromnegyedes többségére van szükség.
Az új Gt. a taggyűlés összehívását továbbra is az ügyvezető kötelezettségévé teszi. Amennyiben a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor az új törvény szerint a taggyűlést bármelyik tag összehívhatja. Amennyiben erre valamilyen okból a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül nem került sor, akkor az új Gt. feljogosítja a hitelezőket, illetőleg a tagokat, hogy kezdeményezzék a taggyűlésnek a cégbíróság által történő összehívását [ld. 151. § (2) bekezdés].
Az új Gt. továbbra is megtartotta a korábbi tőke- és hitelezővédelmi rendelkezéseket a taggyűlés összehívása vonatkozásában (saját tőke csökkenés, fizetés beszüntetés stb.). Vitás volt a gyakorlatban, hogy kinek kell észlelnie a fenti körülményeket. Az új Gt. ezt a jövőben egyértelműen az ügyvezető kötelezettségévé teszi és továbbra is megtartja azokat a lehetőségeket, amelyek az elvesztett tőke pótlására rendelkezésre állnak, azonban ezek körét kiszélesíti azzal, hogy a felsorolás előtt a "különösen" kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy a társaság tagjai más eszközöket is igénybe vehetnek a veszteség pótlására. A korábbi szabályozás nem írt elő határidőket a szükséges intézkedések megtételére, ezt pótolandó az új Gt. kimondja, hogy az erre irányuló határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.
Az új Gt. fenntartja azt a korábbi szabályozást, hogy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a taggyűlést mindig a társaság székhelyére kell összehívni, ettől eltérni csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet. E rendelkezéssel a korábbi törvény azt kívánta elérni, hogy a taggyűlés összehívására jogosult ügyvezetők ne tehessék meg azt, hogy olyan helyre hívják össze a taggyűlést, ahová az egyes szavazásra jogosult tagok nem juthatnak el. E szabály alkalmazása azonban az új Gt. szerint csak akkor kötelező, ha a felek ettől eltérően nem rendelkeztek (pl. nagy létszámú társaság esetén a székhely, iroda alkalmatlan a taggyűlés megtartására), vagy ha valamennyi tag úgy dönt, hogy a székhely helyett más helységben, (helyiségben) kívánják a taggyűlést megtartani.
A régi Gt. szabályozás szigorú rendelkezést tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a taggyűlési meghívók kiküldése és a taggyűlés időpontja között legalább tizenöt napnak kell eltelnie. Az új Gt. enyhít ezen a szigoron és lehetővé teszi, hogy a tagok a társasági szerződésben ettől eltérhessenek. Így lehetőségük van arra, hogy akár három napon belülre, vagy akár harminc napon belülre hívják össze a taggyűlést.
Az új Gt. 20. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagok a legfőbb szerv ülésén (a taggyűlésen) történő személyes részvételük helyett tagsági jogaikat informatikai eszközök igénybevételével gyakorolhassák. Erre azonban csak akkor van mód, ha a társasági szerződés így rendelkezik. A szerződésben a tagsági jogok gyakorlásának feltételéről és módjáról rendelkezni kell. A határozat meghozatala ilyenkor történhet video- vagy telefonkonferencia beszélgetés útján, de mindenképpen utóbb dokumentálható módon kell történnie a részvételnek a döntéshozatalban. Ez esetben ugyanis az új Gt. nem teszi kötelezővé külön jegyzőkönyv készítését, mert az említett dokumentumok megőrzésével a tagok részvétele, illetőleg döntésük tartalma igazolható. Külön jegyzőkönyv készítése csak akkor szükséges, ha a felvételek olyan jellegű határozatokat tartalmaznak, amelyeket utóbb a cégbírósághoz is be kell nyújtani (pl. társasági szerződés módosítás, ügyvezető kinevezése stb.). Ilyenkor a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető hitelesít. Hangsúlyozni kell, hogy az új Gt. fenti rendelkezései taggyűlésen történő határozathozatalnak minősülnek, amelyre a taggyűlés összehívásának, határozatképességének stb. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezen új lehetőség nem tévesztendő össze az új Gt. 147-148. §-aiban szabályozott "taggyűlés tartása nélküli" határozathozatalra vonatkozó eljárással. (5. pont)
A taggyűlésekről - a fenti eseteket kivéve - továbbra is jegyzőkönyvet kell készíteni, a hitelesítés szabályait az új Gt. sem változtatja meg. Továbbra is szükség van a taggyűlésen született határozatoknak a határozatok könyvébe történő bevezetésére függetlenül attól, hogy a határozat milyen formában került meghozatalra. Az új Gt. rendelkezései szerint a jövőben a tagok nemcsak a jegyzőkönyvbe, illetőleg a határozatok könyvébe tekinthetnek be - illetőleg kérhetnek az abban foglaltakról másolatot -, hanem az előzőekben említett informatikai eszközökben tárolt adatokba is betekinthetnek és azokról is kérhetnek másolatot.
b) Ügyvezetés
A kft. ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok, illetőleg képviselőjük közül, egy kívülálló természetes személyekből választott egy, vagy több ügyvezető látja el. A korlátolt felelősségű társaságok többségében tehát a társaság ügyeinek intézését az erre a célra választott hozzáértő szakemberek végzik. Ez a szabály azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az ügyvezetést a társaság tagjai maguk végezzék, ebben az esetben külön ügyvezetők választására nem kerül sor, de ilyenkor a törvény alkalmazása szempontjából ezeket a tagokat kell ügyvezetőnek tekinteni, és így történik bejelentésük a Cégbírósághoz is.
Amennyiben a tagok a társasági szerződésben ügyvezetőt jelöltek ki, illetőleg a későbbiek során ügyvezetőket választottak, akkor a társaság képviseletét kizárólag az ügyvezetők, illetőleg az általuk kijelölt dolgozók, vagy cégvezetők láthatják el, a tagok nem.
Az új Gt. 21. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el. Korlátolt felelősségű társaságok esetében a vezető tisztségviselőt ügyvezetőnek nevezi a törvény. Az ügyvezető a társaság ügyeinek intézésén kívül ellátja a társaság képviseletét is. A jelenleg hatályos szabályozáshoz hasonlóan Az új Gt. lehetővé teszi, hogy az ügyvezetést a tagok közül választott személy, vagy kívülálló személy lássa el. Ugyancsak lehetőség van arra, hogy a társaság egy vagy több ügyvezetőt válasszon, illetve közöttük a munkamegosztást taggyűlési határozattal elrendelje.
A korlátolt felelősségű társaság személyes jellegéből adódik az a jogi következmény, hogy a tagok a társasági szerződésben aszerint is rendelkezhetnek, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre, és képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni. Az új Gt. az ügyvezetőkre vonatkozó valamennyi egyéb részletszabályt a törvény Általános Részébe utalja, így erről a 21-32. §-ok rendelkeznek. Ebből az következik, hogy csak az a tag lehet az utóbbiak alapján ügyvezető, aki az ott meghatározott feltételeknek (pl. nincs vele szemben kizáró ok) megfelel.
Mint a vezető tisztségviselőkről szóló magyarázatnál olvashattuk, a vezető tisztségviselő tevékenységét a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai alapján látja el. Közismert azonban az a tény, hogy egyéb megfontolásból (adó, tb. stb.) az ügyvezetők többsége a társasági jogi (megbízási) jogviszonya mellett ezen tevékenységét munkaviszonyban látja el. A különböző jogágak egyértelmű szétválasztása indokolta azon rendelkezés kimondását, hogy a jövőben az ügyvezető (és így valamennyi vezető tisztségviselő) a Gt.-ből fakadó ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatja el [22. § (2) bek.]. A törvény záró rendelkezései között erre a kérdésre átmeneti rendelkezést tartalmaz, amely kimondja, hogy a fenti szigorítás nem alkalmazható arra a vezető tisztségviselőre, aki munkaviszonyát e törvény hatályba lépése előtt létesítette, egészen a munkaviszonyának megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított öt évig. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg munkaviszonyban álló ügyvezetőknek munkajogi jogviszonyukat nem kell azonnal megszüntetni, csak akkor, ha egyébként az ügyvezetői megbízásuk lejár.
A Gt. 24. §-a szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetőleg kijelölni. Az új Gt. megtartotta ezt a korábbi rendelkezést és továbbra is lehetővé teszi, hogy ha a felek a szerződésben nem jelölték meg az időtartamot, akkor a jogviszony öt évre szól. Az új Gt. a kft.-k és a zártkörű rt.-k esetében lehetővé teszi, hogy az ügyvezetőket (igazgatósági tagokat) határozatlan időre is kinevezhessék, ha a társasági szerződés (alapszabály) úgy rendelkezik. Ez a szabály nem érinti a törvény azon rendelkezését, hogy az ügyvezetők bármikor - indokolás nélkül - visszahívhatók.
6. Az egyszemélyes társaság
A valamennyi társaságra érvényes megszűnési okokat a törvény 66. §-a tartalmazza. Ezek között szerepel az az eset, amikor a társaság tagjainak száma egy főre csökken. A kft. esetében azonban a törvény ezen szigorú szabály alól kivételt tesz, amikor kimondja, hogy ilyen esetben a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával működik tovább. Ez esetben egy évig külön alapító okirat készítésére nincs szükség, hiszen a társasági szerződés valamennyi olyan tartalmi elemet magában foglal, amelyet egyébként az alapító okirat tartalmazna. Itt jegyezzük meg, hogy más a helyzet abban az esetben, ha az egyszemélyes társaság többszemélyessé bővül, ilyenkor ugyanis haladéktalanul kötelező az alapító okirat helyett társasági szerződést készíteni, mert az alapító okiratból hiányoznak azok a tartalmi elemek, amelyek többszemélyes társaságra egyébként jellemzőek. Az új okiratok mindkét esetben az eredeti okirat módosításával készülnek.
Az egyszemélyes társaság létrejöhet úgy, hogy egy személy alapítja, illetőleg oly módon is, hogy több személyes társaság a tagok kiválása és az üzletrészek egy kézben egyesülése folytán egyszemélyessé válik. Az egyszemélyes társaságnál a taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyszemélyes tag (alapító) dönt, ott taggyűlés nem működik. Döntéséről azonban a vezető tisztségviselőket - amennyiben nem ő látja el az ügyvezetést - minden esetben írásban köteles értesíteni a pontos informáltság érdekében. Ennek megfelelően alakul az ügyvezető felelőssége is.
Egyszemélyes társaság esetében az ügyvezetést csak akkor láthatja el az alapító személy, hogy ha maga is magánszemély. Az egyszemélyes társaságoknál különös jelentősége van a hitelezővédelmi szabályoknak. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy egyszemélyes társaság esetében csak akkor kerülhet sor a cégbejegyzésre, ha a pénzbetétek teljes összegét befizették, és a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották.
Az egyszemélyes társaság önálló jogalany, így saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Mivel az egyszemélyes társaság gyakorlatilag megegyezik az egyszemélyes tulajdonossal, aki szintén jogalany, így a kettőjük között létrejövő szerződés - amelyre egyébként a Ptk. lehetőséget ad - dokumentálása hitelezővédelmi szempontból garanciális követelmény. Erre figyelemmel írja elő a törvény, hogy a társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges.
Lábjegyzet
Megjelent a Céghírnök 2006/8. számában.
