A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja (demo)

adozona.hu

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja (demo)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2007.06.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja (demo)

TARTALOMJEGYZÉK

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény általános része
1. A törvény szerkezete
2. A törvény alapelvei
3. A törvény hatálya, társasági jogviták
4. Gazdasági társaság alapítása
5. A társaság létrehozásának hatálya
6. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása
7. Gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok
7.1. A gazdasági társaság legfőbb szerve
7.2. A gazdasági társaság ügyvezetése
8. A felügyelőbizottság
8.1. A felügyelőbizottság feladata
8.2. A felügyelőbizottság létrehozása
8. 3. A felügyelőbizottság létszáma, hatásköre
8. 4. A felügyelőbizottság működése, tagjainak jogállása
8. 5. A dolgozói participáció
8. 6. Ügydöntő felügyelőbizottság
9. Könyvvizsgáló
10. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata
11. Tag kizárása
12. Kisebbségi jogok
13. Hitelezővédelem
14. Befolyásszerzés
15. Az elismert vállalatcsoport
16. A tényleges vállalatcsoport
17. Megszűnés
17.1. Jogutód nélküli megszűnés
17.2 Jogutóddal való megszűnés
Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
1. A közkereseti társaság
1.1 Fogalma
1.2 Személyegyesítő jelleg
1.3 Jogképessége
1.4. Rövid története
1.5. A társaság alapítása
1.6. A társaság jogviszonyai
1.6.1. A belső jogviszonyok
1.6.1.1. A vagyoni viszonyok
1.6.1.2 A gazdaságszervező viszonyok
1.6.2 A külső jogviszony
1.6.2.1. A hitelezők felé fennálló tagi felelősség
1.6.2.2. A társaságba belépő új tag helyzete
1.6.2.3. A tag hitelezőjének helyzete
1.7. A kkt. legfőbb szerve
1.8. A kkt. ügyvezetése
1.9. A tagsági jogviszony megszűnése
1.9.1. A megszűnési okok
1.9.2. A megszűnést követő elszámolás, illetve felelősség
1.9.2.1. Az elszámolás
1.9.2.2. A felelősségi viszonyok
1.10. A társaság megszűnése
2. A betéti társaság (BT.)
2.1. Fogalma, legfontosabb ismérvei
2.2. Rövid története
2.3. A kkt.-tól való eltérések, illetve speciális szabályok
3. A korlátolt felelősségű társaság
3.1. Fogalma, legfontosabb ismérvei
3.2. Rövid története
3.3. A társaság alapítása
3.3.1. A törzstőke
3.3.2. A törzsbetét
3.3.2.1. Az apport
3.3.2.2. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátása
3.4. A társaság és a tagok közötti jogviszony
3.4.1. Az üzletrész
3.4.1.1. Fogalma, elhatárolások
3.4.1.2. Legfontosabb jellemvonásai
3.4.1.3. A saját üzletrész
3.4.1.4. Az üzletrész átruházása
3.4.1.5. A tagsági jogviszonyban történő alanyváltozás további módozatai
3.4.2. A mellékszolgáltatás
3.4.3. Pótbefizetés
3.4.4. Az osztalék
3.5. A kft. szervezete
3.5.1. A taggyűlés
3.5.2. Az ügyvezetők
3.5.3. A felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló
3.6. A társasági szerződés módosítása
3.6.1. A törzstőke felemelése
3.6.1.1. Pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával történő törzstőke emelés
3.6.1.2. A törzstőke felemelése a társaság törzstőkén felüli vagyonának a terhére
3.6.2. A törzstőke leszállítása
3.7. A társaság megszűnése
3.8. Az egyszemélyes kft.
4. A részvénytársaság (RT.)
4.1. A részvénytársaság fogalma, fajtái
4.2. A részvénytársaság fogalmi elemei
4.3. Rövid története
4.4. A részvény fogalma, fogalmi elemei és megjelenítése
4.5. A részvény átruházása
5. A zártkörűen működő részvénytársaság
5.1. A zártkörűen működő rt. (zrt.) által kibocsátható részvények
5.1.1. A törzsrészvény
5.1.2. Az elsőbbségi részvény
5.1.2.1. Az osztalékelsőbbségi részvény
5.1.2.2. A szavazatelsőbbségi részvény
5.1.2.3. A vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény
5.1.2.4. Az elővásárlási jogot biztosító részvény
5.1.2.5. A likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvény
5.1.3. A dolgozói részvény
5.1.4. A kamatozó részvény
5.1.5. A visszaváltható részvény
5.1.6. A részvényfajtákhoz kapcsolódó további jogintézmények
5.2. A részvénytársaság alapítása
5.3. A részvényes jogai és kötelezettségei
5.4. A társaság saját részvénye
5.5. A részvénytársaság szervezete
5.5.1. A közgyűlés
5.5.2. A vezető tisztségviselők
5.5.3. A felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló
5.6. Az alaptőke felemelése
5.7. Az alaptőke leszállítása
5.8. A részvénytársaság megszűnése
5.9. Az egyszemélyes részvénytársaság
6. A nyilvánosan működő részvénytársaság
6.1. A részvények
6.2. Alapítás
6.3. Az rt. szervezete
6.3.1. A közgyűlés
6.3.2. Az ügyvezetés
A kooperációs társaság
1. Az egyesülés
1.1 Fogalma, jellemvonásai
1.2. Szervezete
2. Társasági jogi szakértői testület

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény általános része

1. A törvény szerkezete

A törvény részekre, ezeken belül fejezetekre, a fejezeteken belül, pedig címekre tagolódik.
I. Rész - A gazdasági társaságok közös szabályai
I. fejezet. Általános rendelkezések
II. fejezet. A gazdasági társaság alapítása, a társasági szerződés módosítása.
III. fejezet. A gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok.
IV. fejezet. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, a kisebbségi jogok védelme, hitelezővédelem.
V. fejezet. Befolyásszerzés, elismert vállalatcsoport.
VI. fejezet. A gazdasági társaságok megszűnése.
II. Rész - Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
VII. fejezet. A közkereseti társaság.
VIII fejezet. A betéti társaság.
IX. fejezet. A korlátolt felelősségű társaság.
X. fejezet. A részvénytársaság.
III. Rész - A kooperációs társaság
XI. fejezet. Egyesülés.
IV. Rész - Záró rendelkezések
XII. fejezet. Vegyes, hatályba léptető és átmeneti rendelkezések, jogharmonizációs záradék.
XIII. fejezet. Módosuló jogszabályok és hatályon kívül helyezett rendelkezések
XIV. fejezet. A közhasznú társaság, mint jogi személyforma megszüntetésével kapcsolatos átmeneti, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések.

2. A törvény alapelvei

Minden nagy kódex, amely egy-egy jogterület átfogó és alapvető szabályozását tűzi ki célul, elöljáróban leszögezi azokat a generális elveket, amelyeken részletes szabályozása nyugszik. A jogalkotó "általános rendelkezések" címszó alatt helyezte el e törvényi alapelveket, többek között azért, mert nem csupán alapelvi rendelkezések találhatók itt.
Az alapelvek lényegét a következőképen foglalhatjuk össze.
a) Gazdasági társaság csak az e törvényben szabályozott formában alakítható, mondja ki a 2. § (1) bekezdése. Ez a rendelkezés a két előző Gt.-ben is benne foglaltatott. A szabály lényege, hogy formakényszert vezet be, ami azt jelenti, hogy csak az e törvény szabályai szerint alakult társaságokat ismeri el a jog gazdasági társaságoknak és értelemszerűen a törvény hatályai is csak ezekre terjed ki.
b) Valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik. Ez elengedhetetlen kellék. Tekintettel arra, hogy hatályos Ptk.-nk a személyek tekintetében eléggé merev szabályozást követ, nevezetesen csak azt ismeri el személynek, aki jogalany, jogalany viszont az emberen kívül csak jogi személy lehet, ezért a Gt.-nek kellet megoldania a nem jogi személyiségű társaságok saját nevük alatt való részvételét az üzleti életben. Erre tekintettel mondja ki a jogalkotó, hogy a jogi személyiségnélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet, és kötelességet vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat, és perelhető.
A törvényi megoldás bátorsága, jól érzékelhető, ha idézzük az egyik legújabb Ptk. kommentárunk idevonatkozó elvi tételét:
"A jogképesség az embernek, az államnak és a jogi személynek az a képessége, hogy polgári jogviszony alanya lehessen, tehát polgári jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson. A jogalanyiság az absztrakt elismerése a személynek, a jogképesség az adott jogalany - tehát személy - absztrakt képessége meghatározott jogviszonyok alanyakénti elismerése. Az, hogy valaki jogalanya lehet, azt az elvi és az általános szintjén kifejezett vonását tünteti fel, hogy az adott társadalom adott szakaszában, adott körülmények között polgári jogviszony alanya lehet. Tehát személynek minősül. Az adott személy, akár ember, akár állam, akár jogi személy jogképességének terjedelmét más jogszabályok fogják meghatározni és ez a jogképesség - terjedelem - teszi lehetővé, hogy a jogképességet, mint absztrakt képességet fogjuk fel."
Persze elméletileg "megúszhatta volna" a jogalkotó ezt a külön rendelkezést, ha a közkereseti társaságot és a betéti társaságot jogi személlyé nyilvánítja. Ennek gondolata már a második Gt. megalkotásánál is felmerült. Az elutasítás oka akkor is és most is az volt, hogy a jogi személyiség megadása jelentős többlet terhet okozna ezen formáknál, hiszen a Ptk. alapján a jogi személyiség egyik kritériuma a tagoktól elkülönült szervezet léte. Tekintettel arra, hogy a kkt.-k és bt.-k döntő többsége viszonylag kis tőkeerejű családi vállalkozás ez az érdekeltek kemény ellenállásában ütközött volna és ugyanakkor a másik oldalon ennek ellentételezését nem kapták volna meg.
c) A törvény szerint megalapított gazdasági társaságok üzletszerű gazdasági tevékenység folyatására hozhatók létre. Az alanyi kör korlátlan, tehát mind külföldi, mind belföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok alapíthatnak társaságot, abban tagok lehetnek, illetve részvényt szerezhetnek. Főszabályként a társaság alapításához min. két tag szükséges, ez alól csak az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság és az egyszemélyes részvénytársaság a kivétel.
d) Bár a törvény szabályozásának fókuszában az üzletszerű haszonszerzésre törekvő társaságok állanak, lehetőség nyílik arra is, hogy a gazdasági társaság nonprofit jelleggel alakuljon meg. A kérdéssel részletesen a közhasznú társaság problematikájánál foglalkozunk.
e) A c) pont alatt jelzett alanyi kör szűkítését rögzíti az az elv, amely bár tényleges szűkítést jelent, mégsem a társaság alapításának szabadságát korlátozza, hanem a hitelezők érdekeit védi az ún. "vagyonmegkettőzéssel szemben". Erre azért van szükség, mert az egyes társasági formáknál a tagok felelőssége - mint látni fogjuk - eltérő lehet. Van aki csak a társaságba bevitt tőkéjének elvesztését kockáztatja, van azonban olyan eset is, amikor a tag a társaság kötelezettségéért korlátlanul - értsd teljes magánvagyonával - felel.
Ha egy korlátlanul felelős tag e felelősségét egy másik gazdasági társaságba is "beviszi", akkor - mivel mindenkinek csak egy vagyona van - növeli a hitelezők kockázatát. Ennek megakadályozására a törvény kimondja, hogy természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, valamint közkereseti és betéti társaság nem lehet más gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. A tilalom az egyszemélyes gazdasági társaságra nem vonatkozik.
Egyszemélyes gazdasági társaság tehát újabb egyszemélyes társaságot hozhat létre. Ez a rendelkezés összhangban van az egyszemélyes kft.-ről szóló 89/677/EGK (12. társasági jogi) irányelvvel.
f) A törvény alapelvként rögzíti, hogy ha valamely más jogszabály adott tevékenység folytatását hatósági engedélyhez köti, akkor a társaság - ha ez a tevékenység szerepel a társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában - csak akkor kezdheti meg, illetve végezheti ezt a tevékenységet, ha ilyen engedéllyel rendelkezik. E tekintetben arra kell felhívni a figyelmet, hogy jogszabály kifejezés alatt, itt az önkormányzat rendeletét figyelmen kívül kell hagyni.
g) A társaságnál foglalkoztatott dolgozókra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez kifejezi azt a szemléletet, hogy nincs a nem vezető állású dolgozókra nézve speciális munkajogi szabályozás.
h) A gazdasági társaságoknak és tagjainak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A jogalkotó ezzel hitet tesz amellett, hogy a társasági jog, bár elkülönült jogterületnek már felfogható, de a magánjog részét képezi. Ugyanakkor a szabályozás tárgyából adódóan az alkalmazás nem automatikus. Egyrészt a Ptk. szabályai csakis akkor alkalmazhatók, ha az adott kérdést maga a Gt. nem szabályozza. Másrészt ebben az esetben is, a Ptk. rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni, vagyis a Gt. szellemével, alapelvi rendelkezéseivel ellentétes következtetésre nem lehet jutni.
Az első Gt. - a részvénytársasági fejezetet kivéve - diszpozitív rendelkezéseket tartalmazott, ugyanis az akkori kodifikációs bizottság álláspontja az volt, hogy a lehetőségekhez képest minél nagyobb szabadságot kell adni arra a tagoknak, hogy kialakítsák saját tevékenységükre a legmegfelelőbb társasági jogi szabályozást. A gyakorlat azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt egyes esetekben visszaélt vele. Éppen ezért a második Gt. már a cogens szabályozás talaján állt és ezt hatályos Gt.-nk is fenntartotta. Sőt mint látni fogjuk a megadott társasági iratminták ezt a folyamatot tovább erősítik.

3. A törvény hatálya, társasági jogviták

A törvény hatálya a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságokra - ideértve azok működését és szervezeti formaváltását is - terjed ki, valamint az egyesülésre, illetve az elismert vállalatcsoport alapítására és működésére.
A bírósági perek elhúzódása sajnos nem ismeretlen jelenség hazánkban. Ugyanakkor jelentős gazdasági érdek fűződik a jogviták - ha már nem lehet őket elkerülni - lehetőleg minél gyorsabb eldöntésére. Erre ad lehetőséget a választott bírói út igénybevétele társasági jogvita esetén. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy mögöttes jogterületként természetesen megmaradt a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény. Társasági jogvitának minősül a társaság és a tag (ideértve a kizárt, valamint a társaságtól egyébként megvált tagot) közötti, a társasági jogviszonyon alapuló valamennyi jogvita, a tagok között a társasági szerződéssel, illetve a társaság működésével összefüggő jogvita. Ugyancsak lehetséges társaság legfőbb szerve határozatának bírósági felülvizsgálata [45. § (2) bek.], továbbá a tényleges vállalatcsoport fennállásának bíróság általi megállapítása (64. §) helyett választott bírósági lehetőséggel élni.
A társaság és a tag közötti jogvita tekintetében akkor lehet a választott bírósági utat igénybe venni, amennyiben erről a társasági szerződés rendelkezett és egyben meghatározta, hogy állandó vagy eseti választott bíróságról van-e szó. Ugyan ez vonatkozik a társaság legfőbb szerve határozatainak felülvizsgálatára is.
Ami a tagok egymás közötti jogvitáit illeti, ők bármikor megállapodhatnak a választott bírósági út igénybevételére.
A gyakorlatban többször felmerült a kérdés, hogy mikor lehet külföldi választott bírósághoz fordulni. Elterjedt az a nézet is, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a társaság egyik tagja külföldi illetőségű. Ez tévedés. A törvény semmiféle korlátozást nem tartalmaz, vagyis a tisztán magyar tagokból álló társaságok is kiköthetik bármilyen külföldi választott bíróság illetékességét.

4. Gazdasági társaság alapítása

A társaság alapításához főszabályként a társasági szerződés megkötésére van szükség. Ez alól kivétel a részvénytársaság, amely alapszabályának elfogadásával jön létre. A második Gt.-hez képest eltérés, hogy minden részvénytársaság esetében alapszabály szükséges, megszűnt tehát az a különbségtétel, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságot alapító okirattal kell létre hozni. A részvénytársaság alapszabályát nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alakuló közgyűlés, zártkörűen működő részvénytársaságnál az alapító fogadja, illetve fogadják el.
A társasági szerződés jogi tartalmának meghatározását a törvény nem bízza kizárólag a tagokra. Előírja ugyanis, hogy ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett magánokirat formájában kell megjeleníteni. Az ellenjegyzés jogi tartalma az, hogy az illető ügyvéd vagy jogtanácsos ezzel az aktussal (amely gyakorlatilag az ellenjegyzem szócska alá való névaláírást jelent) bizonyítja, hogy a szerződés nem tartalmaz az ellenjegyzés időpontjában a magyar joggal ellentétes szabályt. Természetesen itt a cogens rendelkezésekbe való ütközést kell vizsgálni. Ez alól egyetlen kivétel van nevezetesen az, ha a tagok a szerződésüket közjegyző által elkészített közokiratba foglalják. A jogalkotó ugyanis abból a következtetésből indul ki, hogy a közjegyző közokiratba nem foglalhat a magyar joggal ellentétes kikötéseket.
A társasági törvény e - a társaságok piacra lépésének megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében - új lehetőségként bevezeti a közkereseti, a betéti, valamint a korlátolt felelősségű társaság szerződésminta kitöltésével való alapításának lehetőségét. A szerződésmintákat a cégtörvény melléklete tartalmazza. Szerződésminta alkalmazása esetén természetesen a társasági szerződés tartalmát csak a mintában foglalt rendelkezések képezhetik, a tagoknak azt csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteniük. Minta esetén is szükség van ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzésre, illetve közokiratba foglalásra, hiszen a cégeljárásban a jogi képviselet kötelező. Szerződésminta alkalmazása esetén azonban az ügyvéd értelemszerűen csak a társulók személyi adatainak valóságát és a többi kitöltendő rovat szabályszerűségét vizsgálja. A minta alkalmazásához 2007. októbertől az általános 15 munkanapos eljárási határidővel rövidebb, 8 munkanapos bejegyzési határidő kapcsolódik (Ctv. 48. §).
Számos esetben előfordul, hogy a tag nem tud jelen lenni a társasági szerződés aláírásakor. Ilyenkor meghatalmazással helyette a szerződést, képviselője írja alá. A Pp. szabályainak megfelelően a meghatalmazást közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Mindegyik Gt. lehetőséget adott arra, hogy a leendő tulajdonosok társaságukat határozott időre hozzák létre. Kétségtelen, hogy a gyakorlat ritkán élt ezzel, hiba lenne azonban ezért ezt a lehetőséget megszüntetni. A tényleges helyzetet tükrözi azonban az a szabály, hogy amennyiben a társasági szerződés az időtartamról nem rendelkezik, akkor a társaságot határozatlan időre alakultnak kell tekinteni.
A jogalkotó szisztematikusan követi azt az elvet, hogy minden olyan kérdés, amely kellően általánosítható a törvény első részében kapjon helyet.
Ennek megfelelően a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei az alábbiak:
- a társaság cégneve és székhelye
- a társaság tagjainak neve, illetve cégneve természetesen a szükséges, az azonosítást szolgáló adatokkal együtt (lakóhely, székhely stb.)
- a társaság főtevékenysége és azon tevékenységek felsorolása, amelyeket a cégjegyzékben feltüntetni kívánnak.
- a társaság jegyzett tőkéje, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja és ideje.
- a társaság képviselőjének megnevezése, ideértve természetesen a cégjegyzés módját is.
- a tagok, illetve a részvényesek által kijelölt első vezető tisztségviselők személye, ha a társaság felügyelő bizottságot választ, akkor e grénium tagjainak neve, s ha van könyvvizsgáló, akkor az ő megnevezése.
- a társaság működésének időtartama, ha nem határozatlan időre alakul
- mindaz, amit a törvény különös része az egyes formáknál ezeken felül még kötelező elemként előír.

5. A társaság létrehozásának hatálya

A társaság létrehozásának folyamatában döntő momentum a társasági szerződés aláírása, ellenjegyzése vagy közokiratba foglalása. Kérdés azonban, mi történik ezt követően. A három Gt. e tekintetben eltérő megoldást követett, pontosabban fogalmazva az első Gt. megoldása markánsan különbözött a második Gt.-től, illetve hatályos jogunktól.
Az első Gt. megalkotásánál figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a cégbíróságok, bár papíron ilyen tevékenység a fővárosi, illetve megyei bíróságokon folyt, de lényegében nem léteztek. Ha tehát a jogalkotó az Európában már akkor is bevett gyakorlatnak számító ex nunc megoldást választotta volna, akkor az eljárásjog intézményeinek hiánya miatt a társaságok jogi és gyakorlati értelemben nem jöttek volna létre.
A probléma jogi szempontból röviden a következő volt: dogmatikailag megkerülhetetlen tény, hogy a társaságokat a cégbírósági bejegyzés létesíti, vagyis a cégbírósági bejegyzés konstitutív hatályú. A cégbírósági bejegyzésnek viszont lehet ex tung, illetve ex nunc hatálya. A kettő között az a különbség, hogy amíg az előbbi visszamenő hatályú, vagyis ha a cégbíróság bejegyzi a céget, akkor ez a társasági szerződés aláírásának időpontjára hat vissza, addig a második elv a "mostantól" azt jelenti, hogy a tényleges bejegyzés pillanatától létezik csak a cég. Egy nem működő cégbírósági rendszerre nem lehetett alapítani az ex nunc hatályt, éppen ezért az első Gt. azt a megoldást választotta, hogy a cégbírósági bejegyzés visszahatott a társasági szerződés aláírásának pillanatára. Ezt a megoldást a kényszer szülte, hiszen a jogalkotó pontosan tisztában volt azzal, hogy a rendelkezés könnyen kijátszható. (Több esetben előfordult, hogy a társasági szerződés aláírása után a "cég" üzleti tranzakciókat bonyolított le, holott esze ágában sem volt még a cégbírósághoz sem bejelentkezni.)
A második Gt.-nek ezen a helyzeten nyilvánvalóan változtatnia kellett, amit egyebek között azért is megtehetett, mert 1998-ra már kialakult a cégbíróság mai szerkezete és tevékenységét egyre nagyobb hatásfokkal végezte. Ennek megfelelően a második Gt. visszatért az általánosan elfogadott ex nunc hatályú bejegyzés elvére. Ugyanakkor méltánytalan lett volna, hogy ha a társaság tényleges megalapításától (szerződés, alapító okirat aláírása, alapszabály elfogadása) a társaság nem végezhetett volna semmilyen gazdasági tevékenységet. Éppen ezért a második Gt. létrehozta az előtársaság intézményét. A törvény fő elvként rögzítette, hogy bizonyos tevékenységeket kivéve az előtársaság mindent megtehet, amit a már bejegyzett társaság. Azonban a nem túl részletes szabályozás a bírói gyakorlatban néha félreértésekre adott okot. Erre figyelemmel is hatályos jogunk az előtársaság intézményét árnyaltabban és pontosabban határozta meg.
A Gt. 15. §-a kimondja, hogy a gazdasági társaság, a társasági szerződés ellenjegyzésének, vagy közokiratban foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet.
E szabály azt jelenti, hogy az előtársaságra arra a különös részbe foglalt szabályok érvényesek, amilyen fajtájú társaságot óhajtanak a tulajdonosok alapítani. Működnek már a társaság szervei is, a vezető tisztségviselők a céget képviselik már, vagyis a cég nevében írnak alá. Minden iraton azonban fel kell tüntetni azt a tényt, hogy a társaságot még nem jegyezték be. Ez technikailag úgy történik, hogy a cégbírósághoz való kérelem benyújtása után a cégnévben, illetve a hivatalos iratokon a "bejegyzés alatt", vagy annak "b. a." rövidítését fel kell tüntetni.
Az előtársasági léten belül két szakaszt kell megkülönböztetni. A nagyobb szakasz a társasági szerződés ellenjegyzésétől (közokiratba foglalásától) kezdődik és a cégbejegyzésről szóló döntés meghozataláig tart. Ezen belül azonban meg kell különböztetnünk azt az időszakot, amikor ugyan az előtársaság már létezik, de semmilyen tényleges üzleti tevékenységet nem fejthet ki. A társasági szerződés aláírásától számított 30 napon belül az iratokat közzététel és bejegyzés végett be kell nyújtani a cégbírósághoz. A cégbíróság az átvételt igazolja, amely azért nagyon fontos dokumentum, mert ezzel az átvételtől kezdődik a cég életében az a periódus, amikor már bizonyos korlátozásokkal ugyan, de tényleges gazdasági tevékenységet is folytathat. Ebben az időszakban kell feltüntetni a "bejegyzés alatt" toldatot.
A Gt. taxatíve felsorolja, melyek azok a cselekmények, amelyeket az előtársaság nem végezhet:
- a tagok személyében főszabályként változás nem következhet be
- a társasági szerződés módosítása - ide nem értve azt az esetet, amikor erre a cégbíróság által hiánypótlásként előírt kötelezettség teljesítése miatt kerül sor - nem lehetséges,
- nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per,
- hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet, még akkor sem, ha rendelkezik már hatósági engedéllyel,
- jogutód nélküli megszűnés, társasági formaváltás, egyesülés vagy szétválás, továbbá a közhasznú társasággá való alakulás nem határozható el,
- nem alapíthat gazdasági társaságot, illetve abban tagként nem vehet részt.
A Gt. 16. § (1) bek. első mondata kategorikusan leszögezi, hogy a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági lét szakaszában is jogképes. Ennek kimondására azért volt szükség, mert vitás volt a bírói gyakorlatban, hogy a Ptk. alapján egy ténylegesen jogilag nem létező cég hogyan tehet egyáltalán jognyilatkozatot és ennek milyen joghatásai lehetnek. A törvény, e megoldáshoz azért folyamodott, mert ez ugyan dogmatikailag ellentmondásban van a Ptk.-val, de a gazdasági élet szempontjából, valószínűsíthető, hogy a Ptk.-nak kell feladnia eddigi e-kérdésben elfoglalt merev álláspontját.
Amennyiben a társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyzi, ezzel megszűnik az előtársasági létszakasz és az ezen időszakban kötött jogügyletek a társaság által kötött jogügyleteknek minősülnek.
Bár az ellenjegyzést végző jogászok, illetve közjegyzők, valamint a cégbíróságok munkájának köszönhetően rendkívül ritkán kerül sor a társaság cégbejegyzésének megtagadására, mégis erre az esetre is meg kellett állapítani a szabályokat. Amennyiben a cégbíróság jogerősen elutasítja a bejegyzési kérelmet, akkor az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság köteles működését azonnal leállítani. Ez lényegében teljes leállítást jelent, vagyis kötelezettségeket sem vállalhat, illetve jogokat sem szerezhet. A tudomásszerzés kifejezést hatályos jogunk iktatta be a törvénybe. Nyilvánvaló, hogy a tudomásszerzésnek alapvető és fő formája a cégbíróság jogerős elutasító végzésének kézhezvétele. Előfordult, azonban olyan eset is, hogy valaki egyéb forrásból megtudta az elutasítás tényét, viszont éppen azért, mert még nem akarta előtársaságként tevékenységét befejezni, a postai átvétellel tudatosan visszaélt. Ennek kiküszöbölésére vezette be hatályos jogunk a tudomásszerzés fogalmát, amely alapján, ha bizonyítható, hogy az előtársaság más forrásból értesült az elutasítás tényéről, akkor nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy az erről szóló írásbeli értesítést nem kapta meg.
Ha a tudomásszerzés ellenére a tevékenység tovább folytatódik, akkor az ebből eredő károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A tagok, részvényesek a gazdasági társaság megszűnésére vonatkozó szabályok szerint kötelesek helytállni. Korlátolt felelősségű alakzat esetén a tagok (részvényesek) csak azzal az összeggel felelnek harmadik személyek irányába, amely összeg befizetését vállalták. Ebben az esetben az ezen felül megmaradó tartozások kiegyenlítéséért a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői felelnek korlátlanul és egyetemlegesen.
A gazdasági társaság bejegyzése esetén a működés felett a törvényességi felügyeletet az illetékes cégbíróság látja el.
A törvényességi felügyelet lényege, annak megállapítása, hogy a cégek egyrészt az alapításkor, másrészt pedig a működésük során betartják-e a magyar jog előírásait. E csoportosításnak megfelelően beszélhetünk, statikus, illetve dinamikus felügyeletről. Nagyon lényeges azt azonban kiemelni, hogy ezen eljárásban soha nem szerepelhet a cégek döntéseinek gazdasági - célszerűségi szempontból való megítélése.
A cégbíróság a törvényességi felügyelet gyakorlása során hivatalból, illetve kérelemre jár el. Azt, hogy a cégbíróságnak konkrétan milyen felügyeleti intézkedések állnak rendelkezésére, a cégtörvényből (a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény) tudjuk meg. Ennek 81. szakasza értelmében a törvényes állapot helyreállítása miatt a cégbíróság az intézkedésre okot adó körülménytől, illetve annak súlyától függően a következő intézkedéseket hozhatja:
- ha a cég a cégbírósági felhívás ellenére nem szünteti meg a törvénysértő állapotot, a cégbíróság a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel ismételten felhívja a céget, hogy állítsa helyre törvényes működését és erről tájékoztassa a bíróságot,
- a céget, illetve ha megállapítható, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásra a vezető tisztségviselő adott okot, a vezető tisztségviselőt 100 000 forinttól, 10 millió forintig terjedő pénzbírsággal sújtja,
- megsemmisíti a cég által hozott jogszabálysértő, vagy a cég létesítő okiratába ütköző határozatot, és szükség esetén megfelelő határidő kitűzésével új határozathozatalát írja elő,
- ha a cég törvényes működése legfőbb szervének összehívásával előreláthatólag helyreállítható, összehívja a cég legfőbb szervét, vagy ennek a feladatnak a végrehajtására - a cég költségére - megfelelő személyt, vagy szervezetet rendel ki,
- ha a cég törvényes működése más módon nem biztosítható - legfeljebb 90 napra felügyelőbiztost rendel ki.
Ha a felsorolt intézkedések külön-külön, vagy akár együttes alkalmazása nem hozza meg a kívánt eredményt a cégbíróság legfőbb szankcióként a céget megszűntnek nyilváníthatja.

6. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása

Alapelv, hogy gazdasági társaságot vagyoni hozzájárulás nélkül nem lehet létrehozni, illetve abba tagként nem lehet belépni. E hozzájárulás mértéke és formája azonban eltérő lehet. A törvény különös része mondja meg azt, hogy az adott társasági formánál a hozzájárulás mértéke hogyan alakul. Az általános részben csak az alapvető rendező elveket rögzítik.
A vagyoni hozzájárulásnak két formája van, pénzbeli illetőleg nem pénzbeli (apport). A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ide értve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. Ugyancsak a visszaélések elkerülésére mondja ki a törvény, hogy a munkavégzésre, vagy más személyes közreműködésre, avagy szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelességvállalást nem lehet apportként figyelembe venni.
Számos esetben az apport értékének megállapítása utóbb vitathatóvá válik, vagy azért, mert a dologi apport mértéke romlik, vagy pedig azért, mert utóbb kiderül, hogy a piaci értékítélet nem egyezik meg a bevitelkor elfogadott értékkel. A jogviták megelőzése érdekében a törvény elvi éllel rögzíti, hogy az apportot szolgáltató tag öt évig helytállni tartozik a társaság irányában akkor, hogy ha szerződésben megjelölt érték több, mint az apport tényleges értéke. Azok a tagok, akik az apport túlértékeléséről tudtak, és ezt elfogadták, a nem vagyoni szolgáltatásteljesítővel együtt, egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az ebből származó károkért.
A társasági szerződésben kell meghatározni, azt az időpontot is, ameddig az apportot, illetve pénzbeli hozzájárulást a tagnak szolgáltatnia kell. Ha ezt az illető elmulasztja, akkor az ügyvezetés köteles 30 napos határidő kitűzésével felhívni a teljesítésre. Fontos körülmény, hogy ebben a felhívásban utalni kell a teljesítés elmaradásából származó jogkövetkezményekre is. Erre azért van szükség, mert a jogkövetkezmény rendkívül szigorú, nevezetesen a teljesítésre adott határidő eredménytelen eltelte esetén a tag, tagsági jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik (a pontos időpont a 30 napos határidő eredménytelen elteltét követő nap). Természetesen a vagyoni hozzájárulás ily módon való nem teljesítése esetén, a volt tag a polgári jog általános szabályi szerint felelősséggel tartozik a társaságnak ezzel a magatartásával esetlegesen okozott károkért.

7. Gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok

A társaságok vezetési modellje tekintetében jelentős különbség van a német , illetve az angolszász típusú megoldás között. A német jog az úgynevezett hármas struktúrát ismeri, vagyis a közgyűlést az igazgatóságot (ügyvezetést) és felügyelő bizottságot, ezzel szemben az amerikai megoldás az ún. board szisztémát követi, ahol hiányzik a felügyelő bizottság.
Az első Gt. a hagyományos német modellt követte azzal az eltéréssel, hogy a felügyelő bizottsági klasszikus szerepkörön túl az úgynevezett dolgozói participációt is itt valósította meg. Ez azt jelentette, hogy minden éves átlagban 200 főt meghaladó munkajogi állománnyal rendelkező cégnél a felügyelő bizottsági tagok egyharmada a dolgozók közül került ki. Ők jogállásukat tekintve nem dolgozói érdekképviselők voltak, hanem "normál" felügyelő bizottsági tagok. E minőségükben azonban ténylegesen részt vehettek a cég operatív vezetésének ellenőrzésében. A hatályos német modell ettől annyiban tér el, hogy ott a felügyelő bizottságban a tulajdonosok képviselői ülnek és felügyelő bizottság tényleges utasítási joggal is rendelkezik az ügyvezetést illetően.
A második Gt. - tulajdonképpen német befektetői nyomásra is - oldotta a felügyelő bizottsági szabályozást annyiban, hogy ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) úgy rendelkezik, akkor az fb. jogosult bizonyos operatív döntések meghozatalára.
Hatályos Gt.-nk ezen megoldást fenntartotta, de lényegében engedve annak a nemzetközi trendnek, amelyet az angol, amerikai jogi befolyás is jelenti Európában a board rendszerre jellemző jegyeket is beépített a szabályozásba.

7.1. A gazdasági társaság legfőbb szerve

Szögezzük le rögtön az elején, hogy a legfőbb szerv gyűjtőfogalom alatt a törvény a társaság tulajdonosait érti. Magának a legfőbb szervnek az elnevezése társasági formától függően más és más. Közkeresetei és betéti társaságnál tagok gyűlése, korlátolt felelősségű társaságnál taggyűlés, részvénytársaságnál, pedig közgyűlés. Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés.
A legfőbb szerv, mint a tulajdonosok fóruma alapvetően stratégiai ügyekben dönt. Az, hogy mi tartozik kizárólagos hatáskörébe a Gt. különös része az egyes társasági formáknál külön-külön sorolja fel. Részvételre kizárólag a tagok jogosultak, illetve az általuk meghívottak, ők azonban szavazati joggal nem rendelkeznek. Az alapítás időszakában - amint azt a társasági szerződés kötelezi tartalmi elemeinél is láttuk - magában a társasági szerződésben jelölik ki a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, valamint a könyvvizsgálót. Ezt követően azonban a változásokról már a legfőbb szerv dönt. Itt kell megjegyezni, hogy az egyszemélyes társasági formáknál érthető módon legfőbb szerv nem működik, ezért jogosítványait a tulajdonos gyakorolja. Számára csak annyi a formai megkötés, hogy határozatai írásbeli alakhoz kötöttek.
Főszabályként a legfőbb szerv határozatait ülésen hozza meg. Ha azonban a jog mereven ragaszkodna az ülések tényleges megtartásához, akkor ez negatív gazdasági hatással is járhatna. Éppen ezért a törvény lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés meghatározhatja azokat az ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül, vagy más módon, amely erre alkalmas határozhassanak. Ez alól csak egyetlen kivétel van: a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, mindenképpen csak ülésen történhet.
Az esetleges visszaélések elleni védekezésképpen, főszabályként bármely tulajdonostársa kérheti a legfőbb szerv ülésének összehívását.
Amennyiben valamelyik kérdésben adott tag nem szavazhat, akkor az érintett tagot a határozatképesség megállapításánál nem kell számításba venni. Azt, hogy melyek ezek a kérdések a törvény dönti el. A határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), akit a határozat kötelezettség, vagy felelősség alól mentesít, vagy a gazdasági társaság rovására, másfajta előnyben részesít, az, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni, aki ellen pert kell indítani, valamint az, akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára, vagy megszűnésére a határozat vonatkozik.
A törvényi rendelkezések önmagukért beszélnek, nyilvánvaló, hogy a "saját ügyének senki sem lehet bírája" elvet érvényesíti itt a jogalkotó.
A gyakorlatban többször előfordult, hogy a korlátolt felelősségű alakzatoknál a tulajdonosok saját anyagilag limitált felelősségüket tudatos visszaélésre használták fel, avagy hanyagabb magatartást tanúsítottak, hiszen legfeljebb csak befektetésüket veszíthetik el. Ez a felfogás teljes mértékben megfelelt a klasszikus kereskedelmi kódexek megszületésének időpontjában, amikor a társaság önálló jogalanyisága gazdaságilag még nem jelentkezett kellő súllyal. Napjainkban, viszont magát a társaságot mindenfajta negatív hatástól meg kell védeni és ebbe a körbe saját tulajdonosai is beletartoznak. Éppen ezért a törvény kategorikusan kimondja, hogy azok a tagok, illetve részvényesek, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, főszabályként korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő kárért. Amit a törvényi megfogalmazásból feltétlenül ki kell emelni, hogy az érdeksérelemnek jelentősnek kell lennie, ugyanakkor nyilvánvalónak is és ezt velük szemben csak maga a társaság érvényesítheti harmadik személy, tehát nem.

7.2. A gazdasági társaság ügyvezetése

A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők látják el. Hatáskörük megfogalmazásánál a jogalkotó a negatív körülírás módszerével élt. Ez azt jelenti, hogy minden olyan kérdésben való döntés meghozatala az ő feladatuk, amelyet a Gt. vagy a társasági szerződés szerint nem tartozik a tulajdonosoknak vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. E negatív körülírás indoka világos: lehetetlen ugyan is taxative felsorolni azokat az ügyeket, amelyek a működés során majd döntést igényelnek.
Ugyancsak az általános rész határozza meg az egyes társasági formáknál az ügyvezetés elnevezését. (Ezt ugyan a különös rész is megtehette volna, azonban a kezelhetőség szempontjából egyszerűbb, ha az általános részben találjuk meg.)
Közkereseti és betéti társaság ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tag, vagy tagok, vezető tisztségviselőként látják el. Kft. esetében egy, vagy több ügyvezető járhat el, részvénytársaságnál főszabályként igazgatóság működik. Ez aló kivétel, hogy ha a zártkörűen működő Rt. alapszabálya az igazgatóság jogkörét egy vezető tisztségviselőre ruházza. A nyilvánosan működő részvénytársaságnál lehetőség van arra is, hogy egységesen az ügyvezetési és ellenőrzési feladatokat az igazgatótanács lássa el. Ebből persze egyenesen következik, hogy itt nem működik felügyelőbizottság. (Íme az angol board hatása!)
Láttuk tehát, hogy az ügyvezetés feladatainak ellátása a vezető tisztségviselőkre hárul. De vajon ki lehet vezető tisztségviselő és ez milyen jogokkal, illetve kötelezettségekkel jár?
Vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. Ettől csak a közkereseti, illetve a betéti társaságnál lehet eltérni. Fontos szempont, hogy képviseletének nincs helye, hogyha a feladat a társaság belső működésével kapcsolatos.
A vezető tisztségviselő feladatát önállóan látja el, méghozzá a törvény kimondja a hatáskörelvonás tilalmát is. Ez alól csak az egyszemélyes gazdasági társaságnál van kivétel, ahol a tulajdonos a vezető tisztségviselő részére utasítást adhat. Az utasításnak azonban írásbeli alakot kell ölteni, és ennek egyenes következménye, hogy az utasítás végrehajtásával okozott kárért a vezető tisztségviselő nem vonható felelősségre. Egyéb esetben a tulajdonosok csak abban az esetben és körben vonhatják el a vezető tisztségviselők hatáskörét, ha ezt a törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi. Szigorú összeférhetetlenségi szabályok állnak fent az ilyen tisztséget ellátó személlyel szemben, speciális hitelezővédelmi szabály, hogy nem lehet más gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő az a személy, aki a társaság megszüntetési eljárása során ilyen tisztséget töltött be. Általánosságban a vezető tisztségviselői megbízatás határozott időre jön létre, amennyiben erről nem történik rendelkezés, akkor legfeljebb öt évre lehet megválasztani. Ezen jogviszonya semmiképpen sem minősül munkajogviszonynak, hanem a Gt. szabályai vonatkoznak rá, azzal, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésekre irányadó rendelkezéseit kell figyelembe venni. A vezető tisztségviselő megbízást kifejezetten el kell fogadni, a hallgatás vagy a ráutaló magatartás nem minősül elfogadásnak.
A vezető tisztségviselők az ügyvezetés feladatai mellett, egyben a társaság törvényes képviselői is. Lehetőség van ugyan arra, hogy ezt a képviseleti jogot a tárasági szerződés korlátozza, vagy több vezető tisztségviselő között megossza. Ez azonban csak belső munkamegosztás lehet, ugyanis kifelé harmadik személyekkel szemben nem bír relevanciával.
Bár, mint hangsúlyoztuk a vezető tisztségviselő nem munkaviszonyban áll a törvény kifejezett rendelkezése szerint, mégis a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.
Mindhárom Gt.-ben töretlenül érvényesül az a szabály, hogy a vezető tisztségviselők a Ptk. általános szabályai szerint felelnek a társaságnak okozott károkért. A felelősségi zsinórmértékre ugyancsak a Ptk. szabályai vonatkoznak, vagyis az általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Hatályos jogunk azonban, ezen elv megtartása mellett, új rendelkezéseket is bevezetett. Egyrészt rögzítette, hogy főszabályként eljárásuk során a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége az irányadó. Ez a korábbi szabályozásoknál is így volt, még akkor is, ha erről kifejezett rendelkezés nem szólt. Az elv világos, hiszen a vezető tisztségviselőnek a társaság eredményes működését kell biztosítania, ez pedig a tulajdonosok érdekét is szolgálja. Mégis azért került külön hangsúlyozásra ez az elv, mert a 30. § (3) bek.-be egy merőben új szempont került megfogalmazásra. Nevezetesen ha a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezik, akkor a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ha ennek nem tesznek eleget, akkor a tényleges fizetésképtelenség bekövetkeztével a csődtörvény előírásai szerint a hitelezőkkel szemben magánvagyonukkal is helytállni tartoznak. Bár a cél világos, a hitelező védelem kiterjesztése, de a megvalósítás nem biztos, hogy a legszerencsésebb, hiszen, hogy mikor áll be a fenyegető fizetésképtelenség, ennek megítélése számos vita forrása lehet.
A vezető tisztségviselői megbízatás, annak elfogadásával jön létre. Megszűnésére a következő esetekben kerül sor: A megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, ha valamely törtvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok bekövetkezik, lemondással, illetve az illető halálával. A Gt. fenntartja a lehetőséget arra, hogy speciális esetben más törvény egyéb megszűnési okot is megállapíthasson.
A gyakorlatban, több esetben előfordult, hogy a vezető tisztségviselő lemondásával, ha ennek hatálya azonnal beállna, a társaság működőképessége kerülne veszélybe. Ezt megakadályozandó rögzíti a törvény, hogy ugyan bármikor le lehet mondani e tisztségről, de a lemondás, csak annak bejelentésétől számított 60. napon válik hatályossá. Ezen időszak alatt a lemondott tisztségviselő köteles részt venni a halaszthatatlan döntések meghozatalában.
A második Gt. vezette be a cégvezető intézményét. Ezt a jól bevált megoldást hatályos jogunk is fenntartotta. Különösen nagyobb cégek esetében elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján gondoskodik a társaság folyamatos működéséről. Az ilyen munkakört betöltő személyeket hívjuk cégvezetőnek. A cégvezető is a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.
A cégvezető léte azonban nem csökkenti a vezető tisztségviselőnek a társasággal szembeni felelősségét.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu