A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja

adozona.hu

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2006.07.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kommentárja

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény általános része

1. A törvény szerkezete

A törvény részekre, ezeken belül fejezetekre, a fejezeteken belül, pedig címekre tagolódik.
I. Rész - A gazdasági társaságok közös szabályai
I. fejezet. Általános rendelkezések
II. fejezet. A gazdasági társaság alapítása, a társasági szerződés módosítása.
III. fejezet. A gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok.
IV. fejezet. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, a kisebbségi jogok védelme, hitelezővédelem.
V. fejezet. Befolyásszerzés, elismert vállalatcsoport.
VI. fejezet. A gazdasági társaságok megszűnése.
II. Rész - Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
VII. fejezet. A közkereseti társaság.
VIII fejezet. A betéti társaság.
IX. fejezet. A korlátolt felelősségű társaság.
X. fejezet. A részvénytársaság.
III. Rész. A kooperációs társaság
XI. fejezet. Egyesülés.
IV. Rész. Záró rendelkezések
XII. fejezet. Vegyes, hatályba léptető és átmeneti rendelkezések, jogharmonizációs záradék.
XIII. fejezet. Módosuló jogszabályok és hatályon kívül helyezett rendelkezések
XIV. fejezet. A közhasznú társaság, mint jogi személyforma megszüntetésével kapcsolatos átmeneti, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések.

2. A törvény alapelvei

Minden nagy kódex, amely egy-egy jogterület átfogó és alapvető szabályozását tűzi ki célul, elöljáróban leszögezi azokat a generális elveket, amelyeken részletes szabályozása nyugszik. A jogalkotó "általános rendelkezések" címszó alatt helyezte el e törvényi alapelveket, többek között azért, mert nem csupán alapelvi rendelkezések találhatók itt.
Az alapelvek lényegét a következőképen foglalhatjuk össze.
a) Gazdasági társaság csak az e törvényben szabályozott formában alakítható, mondja ki a 2. § (1) bekezdése. Ez a rendelkezés a két előző Gt.-ben is benne foglaltatott. A szabály lényege, hogy formakényszert vezet be, ami azt jelenti, hogy csak az e törvény szabályai szerint alakult társaságokat ismeri el a jog gazdasági társaságoknak és értelemszerűen a törvény hatályai is csak ezekre terjed ki.
b) Valamennyi gazdasági társaság cégnévvel rendelkezik. Ez elengedhetetlen kellék. Tekintettel arra, hogy hatályos Ptk.-nk a személyek tekintetében eléggé merev szabályozást követ, nevezetesen csak azt ismeri el személynek, aki jogalany, jogalany viszont az emberen kívül csak jogi személy lehet, ezért a Gt.-nek kellet megoldania a nem jogi személyiségű társaságok saját nevük alatt való részvételét az üzleti életben. Erre tekintettel mondja ki a jogalkotó, hogy a jogi személyiségnélküli gazdasági társaság is jogképes cégneve alatt, jogokat szerezhet, és kötelességet vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat, és perelhető.
A törvényi megoldás bátorsága, jól érzékelhető, ha idézzük az egyik legújabb Ptk. kommentárunk idevonatkozó elvi tételét:
"A jogképesség az embernek, az államnak és a jogi személynek az a képessége, hogy polgári jogviszony alanya lehessen, tehát polgári jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson. A jogalanyiság az absztrakt elismerése a személynek, a jogképesség az adott jogalany - tehát személy - absztrakt képessége meghatározott jogviszonyok alanyakénti elismerése. Az, hogy valaki jogalanya lehet, azt az elvi és az általános szintjén kifejezett vonását tünteti fel, hogy az adott társadalom adott szakaszában, adott körülmények között polgári jogviszony alanya lehet. Tehát személynek minősül. Az adott személy, akár ember, akár állam, akár jogi személy jogképességének terjedelmét más jogszabályok fogják meghatározni és ez a jogképesség - terjedelem - teszi lehetővé, hogy a jogképességet, mint absztrakt képességet fogjuk fel."
Persze elméletileg "megúszhatta volna" a jogalkotó ezt a külön rendelkezést, ha a közkereseti társaságot és a betéti társaságot jogi személlyé nyilvánítja. Ennek gondolata már a második Gt. megalkotásánál is felmerült. Az elutasítás oka akkor is és most is az volt, hogy a jogi személyiség megadása jelentős többlet terhet okozna ezen formáknál, hiszen a Ptk. alapján a jogi személyiség egyik kritériuma a tagoktól elkülönült szervezet léte. Tekintettel arra, hogy a kkt.-k és bt.-k döntő többsége viszonylag kis tőkeerejű családi vállalkozás ez az érdekeltek kemény ellenállásában ütközött volna és ugyanakkor a másik oldalon ennek ellentételezését nem kapták volna meg.
c) A törvény szerint megalapított gazdasági társaságok üzletszerű gazdasági tevékenység folyatására hozhatók létre. Az alanyi kör korlátlan, tehát mind külföldi, mind belföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok alapíthatnak társaságot, abban tagok lehetnek, illetve részvényt szerezhetnek. Főszabályként a társaság alapításához min. két tag szükséges, ez alól csak az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság és az egyszemélyes részvénytársaság a kivétel.
d) Bár a törvény szabályozásának fókuszában az üzletszerű haszonszerzésre törekvő társaságok állanak, lehetőség nyílik arra is, hogy a gazdasági társaság nonprofit jelleggel alakuljon meg. A kérdéssel részletesen a közhasznú társaság problematikájánál foglalkozunk.
e) A c) pont alatt jelzett alanyi kör szűkítését rögzíti az az elv, amely bár tényleges szűkítést jelent, mégsem a társaság alapításának szabadságát korlátozza, hanem a hitelezők érdekeit védi az ún. "vagyonmegkettőzéssel szemben". Erre azért van szükség, mert az egyes társasági formáknál a tagok felelőssége - mint látni fogjuk - eltérő lehet. Van aki csak a társaságba bevitt tőkéjének elvesztését kockáztatja, van azonban olyan eset is, amikor a tag a társaság kötelezettségéért korlátlanul - értsd teljes magánvagyonával - felel.
Ha egy korlátlanul felelős tag e felelősségét egy másik gazdasági társaságba is "beviszi", akkor - mivel mindenkinek csak egy vagyona van - növeli a hitelezők kockázatát. Ennek megakadályozására a törvény kimondja, hogy természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag, valamint közkereseti és betéti társaság nem lehet más gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. A tilalom az egyszemélyes gazdasági társaságra nem vonatkozik.
Egyszemélyes gazdasági társaság tehát újabb egyszemélyes társaságot hozhat létre. Ez a rendelkezés összhangban van az egyszemélyes kft.-ről szóló 89/677/EGK (12. társasági jogi) irányelvvel.
f) A törvény alapelvként rögzíti, hogy ha valamely más jogszabály adott tevékenység folytatását hatósági engedélyhez köti, akkor a társaság - ha ez a tevékenység szerepel a társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában - csak akkor kezdheti meg, illetve végezheti ezt a tevékenységet, ha ilyen engedéllyel rendelkezik. E tekintetben arra kell felhívni a figyelmet, hogy jogszabály kifejezés alatt, itt az önkormányzat rendeletét figyelmen kívül kell hagyni.
g) A társaságnál foglalkoztatott dolgozókra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez kifejezi azt a szemléletet, hogy nincs a nem vezető állású dolgozókra nézve speciális munkajogi szabályozás.
h) A gazdasági társaságoknak és tagjainak (részvényeseinek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A jogalkotó ezzel hitet tesz amellett, hogy a társasági jog, bár elkülönült jogterületnek már felfogható, de a magánjog részét képezi. Ugyanakkor a szabályozás tárgyából adódóan az alkalmazás nem automatikus. Egyrészt a Ptk. szabályai csakis akkor alkalmazhatók, ha az adott kérdést maga a Gt. nem szabályozza. Másrészt ebben az esetben is, a Ptk. rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni, vagyis a Gt. szellemével, alapelvi rendelkezéseivel ellentétes következtetésre nem lehet jutni.
Az első Gt. - a részvénytársasági fejezetet kivéve - diszpozitív rendelkezéseket tartalmazott, ugyanis az akkori kodifikációs bizottság álláspontja az volt, hogy a lehetőségekhez képest minél nagyobb szabadságot kell adni arra a tagoknak, hogy kialakítsák saját tevékenységükre a legmegfelelőbb társasági jogi szabályozást. A gyakorlat azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt egyes esetekben visszaélt vele. Éppen ezért a második Gt. már a cogens szabályozás talaján állt és ezt hatályos Gt.-nk is fenntartotta. Sőt mint látni fogjuk a megadott társasági iratminták ezt a folyamatot tovább erősítik.

3. A törvény hatálya, társasági jogviták

A törvény hatálya a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságokra - ideértve azok működését és szervezeti formaváltását is - terjed ki, valamint az egyesülésre, illetve az elismert vállalatcsoport alapítására és működésére.
A bírósági perek elhúzódása sajnos nem ismeretlen jelenség hazánkban. Ugyanakkor jelentős gazdasági érdek fűződik a jogviták - ha már nem lehet őket elkerülni - lehetőleg minél gyorsabb eldöntésére. Erre ad lehetőséget a választott bírói út igénybevétele társasági jogvita esetén. Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy mögöttes jogterületként természetesen megmaradt a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény. Társasági jogvitának minősül a társaság és a tag (ideértve a kizárt, valamint a társaságtól egyébként megvált tagot) közötti, a társasági jogviszonyon alapuló valamennyi jogvita, a tagok között a társasági szerződéssel, illetve a társaság működésével összefüggő jogvita. Ugyancsak lehetséges társaság legfőbb szerve határozatának bírósági felülvizsgálata [45. § (2) bek.], továbbá a tényleges vállalatcsoport fennállásának bíróság általi megállapítása (64. §) helyett választott bírósági lehetőséggel élni.
A társaság és a tag közötti jogvita tekintetében akkor lehet a választott bírósági utat igénybe venni, amennyiben erről a társasági szerződés rendelkezett és egyben meghatározta, hogy állandó vagy eseti választott bíróságról van-e szó. Ugyan ez vonatkozik a társaság legfőbb szerve határozatainak felülvizsgálatára is.
Ami a tagok egymás közötti jogvitáit illeti, ők bármikor megállapodhatnak a választott bírósági út igénybevételére.
A gyakorlatban többször felmerült a kérdés, hogy mikor lehet külföldi választott bírósághoz fordulni. Elterjedt az a nézet is, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a társaság egyik tagja külföldi illetőségű. Ez tévedés. A törvény semmiféle korlátozást nem tartalmaz, vagyis a tisztán magyar tagokból álló társaságok is kiköthetik bármilyen külföldi választott bíróság illetékességét.

4. Gazdasági társaság alapítása

A társaság alapításához főszabályként a társasági szerződés megkötésére van szükség. Ez alól kivétel a részvénytársaság, amely alapszabályának elfogadásával jön létre. A második Gt.-hez képest eltérés, hogy minden részvénytársaság esetében alapszabály szükséges, megszűnt tehát az a különbségtétel, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságot alapító okirattal kell létre hozni. A részvénytársaság alapszabályát nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alakuló közgyűlés, zártkörűen működő részvénytársaságnál az alapító fogadja, illetve fogadják el.
A társasági szerződés jogi tartalmának meghatározását a törvény nem bízza kizárólag a tagokra. Előírja ugyanis, hogy ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett magánokirat formájában kell megjeleníteni. Az ellenjegyzés jogi tartalma az, hogy az illető ügyvéd vagy jogtanácsos ezzel az aktussal (amely gyakorlatilag az ellenjegyzem szócska alá való névaláírást jelent) bizonyítja, hogy a szerződés nem tartalmaz az ellenjegyzés időpontjában a magyar joggal ellentétes szabályt. Természetesen itt a cogens rendelkezésekbe való ütközést kell vizsgálni. Ez alól egyetlen kivétel van nevezetesen az, ha a tagok a szerződésüket közjegyző által elkészített közokiratba foglalják. A jogalkotó ugyanis abból a következtetésből indul ki, hogy a közjegyző közokiratba nem foglalhat a magyar joggal ellentétes kikötéseket.
A társasági törvény e - a társaságok piacra lépésének megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében - új lehetőségként bevezeti a közkereseti, a betéti, valamint a korlátolt felelősségű társaság szerződésminta kitöltésével való alapításának lehetőségét. A szerződésmintákat a cégtörvény melléklete tartalmazza. Szerződésminta alkalmazása esetén természetesen a társasági szerződés tartalmát csak a mintában foglalt rendelkezések képezhetik, a tagoknak azt csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteniük. Minta esetén is szükség van ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzésre, illetve közokiratba foglalásra, hiszen a cégeljárásban a jogi képviselet kötelező. Szerződésminta alkalmazása esetén azonban az ügyvéd értelemszerűen csak a társulók személyi adatainak valóságát és a többi kitöltendő rovat szabályszerűségét vizsgálja. A minta alkalmazásához 2007. októbertől az általános 15 munkanapos eljárási határidővel rövidebb, 8 munkanapos bejegyzési határidő kapcsolódik (Ctv. 48. §).
Számos esetben előfordul, hogy a tag nem tud jelen lenni a társasági szerződés aláírásakor. Ilyenkor meghatalmazással helyette a szerződést, képviselője írja alá. A Pp. szabályainak megfelelően a meghatalmazást közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Mindegyik Gt. lehetőséget adott arra, hogy a leendő tulajdonosok társaságukat határozott időre hozzák létre. Kétségtelen, hogy a gyakorlat ritkán élt ezzel, hiba lenne azonban ezért ezt a lehetőséget megszüntetni. A tényleges helyzetet tükrözi azonban az a szabály, hogy amennyiben a társasági szerződés az időtartamról nem rendelkezik, akkor a társaságot határozatlan időre alakultnak kell tekinteni.
A jogalkotó szisztematikusan követi azt az elvet, hogy minden olyan kérdés, amely kellően általánosítható a törvény első részében kapjon helyet.
Ennek megfelelően a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei az alábbiak:
- a társaság cégneve és székhelye
- a társaság tagjainak neve, illetve cégneve természetesen a szükséges, az azonosítást szolgáló adatokkal együtt (lakóhely, székhely stb.)
- a társaság főtevékenysége és azon tevékenységek felsorolása, amelyeket a cégjegyzékben feltüntetni kívánnak.
- a társaság jegyzett tőkéje, az egyes tagok vagyoni hozzájárulása, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja és ideje.
- a társaság képviselőjének megnevezése, ideértve természetesen a cégjegyzés módját is.
- a tagok, illetve a részvényesek által kijelölt első vezető tisztségviselők személye, ha a társaság felügyelő bizottságot választ, akkor e grénium tagjainak neve, s ha van könyvvizsgáló, akkor az ő megnevezése.
- a társaság működésének időtartama, ha nem határozatlan időre alakul
- mindaz, amit a törvény különös része az egyes formáknál ezeken felül még kötelező elemként előír.

5. A társaság létrehozásának hatálya

A társaság létrehozásának folyamatában döntő momentum a társasági szerződés aláírása, ellenjegyzése vagy közokiratba foglalása. Kérdés azonban, mi történik ezt követően. A három Gt. e tekintetben eltérő megoldást követett, pontosabban fogalmazva az első Gt. megoldása markánsan különbözött a második Gt.-től, illetve hatályos jogunktól.
Az első Gt. megalkotásánál figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a cégbíróságok, bár papíron ilyen tevékenység a fővárosi, illetve megyei bíróságokon folyt, de lényegében nem léteztek. Ha tehát a jogalkotó az Európában már akkor is bevett gyakorlatnak számító ex nunc megoldást választotta volna, akkor az eljárásjog intézményeinek hiánya miatt a társaságok jogi és gyakorlati értelemben nem jöttek volna létre.
A probléma jogi szempontból röviden a következő volt: dogmatikailag megkerülhetetlen tény, hogy a társaságokat a cégbírósági bejegyzés létesíti, vagyis a cégbírósági bejegyzés konstitutív hatályú. A cégbírósági bejegyzésnek viszont lehet ex tung, illetve ex nunc hatálya. A kettő között az a különbség, hogy amíg az előbbi visszamenő hatályú, vagyis ha a cégbíróság bejegyzi a céget, akkor ez a társasági szerződés aláírásának időpontjára hat vissza, addig a második elv a "mostantól" azt jelenti, hogy a tényleges bejegyzés pillanatától létezik csak a cég. Egy nem működő cégbírósági rendszerre nem lehetett alapítani az ex nunc hatályt, éppen ezért az első Gt. azt a megoldást választotta, hogy a cégbírósági bejegyzés visszahatott a társasági szerződés aláírásának pillanatára. Ezt a megoldást a kényszer szülte, hiszen a jogalkotó pontosan tisztában volt azzal, hogy a rendelkezés könnyen kijátszható. (Több esetben előfordult, hogy a társasági szerződés aláírása után a "cég" üzleti tranzakciókat bonyolított le, holott esze ágában sem volt még a cégbírósághoz sem bejelentkezni.)
A második Gt.-nek ezen a helyzeten nyilvánvalóan változtatnia kellett, amit egyebek között azért is megtehetett, mert 1998-ra már kialakult a cégbíróság mai szerkezete és tevékenységét egyre nagyobb hatásfokkal végezte. Ennek megfelelően a második Gt. visszatért az általánosan elfogadott ex nunc hatályú bejegyzés elvére. Ugyanakkor méltánytalan lett volna, hogy ha a társaság tényleges megalapításától (szerződés, alapító okirat aláírása, alapszabály elfogadása) a társaság nem végezhetett volna semmilyen gazdasági tevékenységet. Éppen ezért a második Gt. létrehozta az előtársaság intézményét. A törvény fő elvként rögzítette, hogy bizonyos tevékenységeket kivéve az előtársaság mindent megtehet, amit a már bejegyzett társaság. Azonban a nem túl részletes szabályozás a bírói gyakorlatban néha félreértésekre adott okot. Erre figyelemmel is hatályos jogunk az előtársaság intézményét árnyaltabban és pontosabban határozta meg.
A Gt. 15. §-a kimondja, hogy a gazdasági társaság, a társasági szerződés ellenjegyzésének, vagy közokiratban foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet.
E szabály azt jelenti, hogy az előtársaságra arra a különös részbe foglalt szabályok érvényesek, amilyen fajtájú társaságot óhajtanak a tulajdonosok alapítani. Működnek már a társaság szervei is, a vezető tisztségviselők a céget képviselik már, vagyis a cég nevében írnak alá. Minden iraton azonban fel kell tüntetni azt a tényt, hogy a társaságot még nem jegyezték be. Ez technikailag úgy történik, hogy a cégbírósághoz való kérelem benyújtása után a cégnévben, illetve a hivatalos iratokon a "bejegyzés alatt", vagy annak "b. a." rövidítését fel kell tüntetni.
Az előtársasági léten belül két szakaszt kell megkülönböztetni. A nagyobb szakasz a társasági szerződés ellenjegyzésétől (közokiratba foglalásától) kezdődik és a cégbejegyzésről szóló döntés meghozataláig tart. Ezen belül azonban meg kell különböztetnünk azt az időszakot, amikor ugyan az előtársaság már létezik, de semmilyen tényleges üzleti tevékenységet nem fejthet ki. A társasági szerződés aláírásától számított 30 napon belül az iratokat közzététel és bejegyzés végett be kell nyújtani a cégbírósághoz. A cégbíróság az átvételt igazolja, amely azért nagyon fontos dokumentum, mert ezzel az átvételtől kezdődik a cég életében az a periódus, amikor már bizonyos korlátozásokkal ugyan, de tényleges gazdasági tevékenységet is folytathat. Ebben az időszakban kell feltüntetni a "bejegyzés alatt" toldatot.
A Gt. taxatíve felsorolja, melyek azok a cselekmények, amelyeket az előtársaság nem végezhet:
- a tagok személyében főszabályként változás nem következhet be
- a társasági szerződés módosítása - ide nem értve azt az esetet, amikor erre a cégbíróság által hiánypótlásként előírt kötelezettség teljesítése miatt kerül sor - nem lehetséges,
- nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per,
- hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet, még akkor sem, ha rendelkezik már hatósági engedéllyel,
- jogutód nélküli megszűnés, társasági formaváltás, egyesülés vagy szétválás, továbbá a közhasznú társasággá való alakulás nem határozható el,
- nem alapíthat gazdasági társaságot, illetve abban tagként nem vehet részt.
A Gt. 16. § (1) bek. első mondata kategorikusan leszögezi, hogy a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági lét szakaszában is jogképes. Ennek kimondására azért volt szükség, mert vitás volt a bírói gyakorlatban, hogy a Ptk. alapján egy ténylegesen jogilag nem létező cég hogyan tehet egyáltalán jognyilatkozatot és ennek milyen joghatásai lehetnek. A törvény, e megoldáshoz azért folyamodott, mert ez ugyan dogmatikailag ellentmondásban van a Ptk.-val, de a gazdasági élet szempontjából, valószínűsíthető, hogy a Ptk.-nak kell feladnia eddigi e-kérdésben elfoglalt merev álláspontját.
Amennyiben a társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyzi, ezzel megszűnik az előtársasági létszakasz és az ezen időszakban kötött jogügyletek a társaság által kötött jogügyleteknek minősülnek.
Bár az ellenjegyzést végző jogászok, illetve közjegyzők, valamint a cégbíróságok munkájának köszönhetően rendkívül ritkán kerül sor a társaság cégbejegyzésének megtagadására, mégis erre az esetre is meg kellett állapítani a szabályokat. Amennyiben a cégbíróság jogerősen elutasítja a bejegyzési kérelmet, akkor az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság köteles működését azonnal leállítani. Ez lényegében teljes leállítást jelent, vagyis kötelezettségeket sem vállalhat, illetve jogokat sem szerezhet. A tudomásszerzés kifejezést hatályos jogunk iktatta be a törvénybe. Nyilvánvaló, hogy a tudomásszerzésnek alapvető és fő formája a cégbíróság jogerős elutasító végzésének kézhezvétele. Előfordult, azonban olyan eset is, hogy valaki egyéb forrásból megtudta az elutasítás tényét, viszont éppen azért, mert még nem akarta előtársaságként tevékenységét befejezni, a postai átvétellel tudatosan visszaélt. Ennek kiküszöbölésére vezette be hatályos jogunk a tudomásszerzés fogalmát, amely alapján, ha bizonyítható, hogy az előtársaság más forrásból értesült az elutasítás tényéről, akkor nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy az erről szóló írásbeli értesítést nem kapta meg.
Ha a tudomásszerzés ellenére a tevékenység tovább folytatódik, akkor az ebből eredő károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A tagok, részvényesek a gazdasági társaság megszűnésére vonatkozó szabályok szerint kötelesek helytállni. Korlátolt felelősségű alakzat esetén a tagok (részvényesek) csak azzal az összeggel felelnek harmadik személyek irányába, amely összeg befizetését vállalták. Ebben az esetben az ezen felül megmaradó tartozások kiegyenlítéséért a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői felelnek korlátlanul és egyetemlegesen.
A gazdasági társaság bejegyzése esetén a működés felett a törvényességi felügyeletet az illetékes cégbíróság látja el.
A törvényességi felügyelet lényege, annak megállapítása, hogy a cégek egyrészt az alapításkor, másrészt pedig a működésük során betartják-e a magyar jog előírásait. E csoportosításnak megfelelően beszélhetünk, statikus, illetve dinamikus felügyeletről. Nagyon lényeges azt azonban kiemelni, hogy ezen eljárásban soha nem szerepelhet a cégek döntéseinek gazdasági - célszerűségi szempontból való megítélése.
A cégbíróság a törvényességi felügyelet gyakorlása során hivatalból, illetve kérelemre jár el. Azt, hogy a cégbíróságnak konkrétan milyen felügyeleti intézkedések állnak rendelkezésére, a cégtörvényből (a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény) tudjuk meg. Ennek 81. szakasza értelmében a törvényes állapot helyreállítása miatt a cégbíróság az intézkedésre okot adó körülménytől, illetve annak súlyától függően a következő intézkedéseket hozhatja:
- ha a cég a cégbírósági felhívás ellenére nem szünteti meg a törvénysértő állapotot, a cégbíróság a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel ismételten felhívja a céget, hogy állítsa helyre törvényes működését és erről tájékoztassa a bíróságot,
- a céget, illetve ha megállapítható, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásra a vezető tisztségviselő adott okot, a vezető tisztségviselőt 100 000 forinttól, 10 millió forintig terjedő pénzbírsággal sújtja,
- megsemmisíti a cég által hozott jogszabálysértő, vagy a cég létesítő okiratába ütköző határozatot, és szükség esetén megfelelő határidő kitűzésével új határozathozatalát írja elő,
- ha a cég törvényes működése legfőbb szervének összehívásával előreláthatólag helyreállítható, összehívja a cég legfőbb szervét, vagy ennek a feladatnak a végrehajtására - a cég költségére - megfelelő személyt, vagy szervezetet rendel ki,
- ha a cég törvényes működése más módon nem biztosítható - legfeljebb 90 napra felügyelőbiztost rendel ki.
Ha a felsorolt intézkedések külön-külön, vagy akár együttes alkalmazása nem hozza meg a kívánt eredményt a cégbíróság legfőbb szankcióként a céget megszűntnek nyilváníthatja.

6. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása

Alapelv, hogy gazdasági társaságot vagyoni hozzájárulás nélkül nem lehet létrehozni, illetve abba tagként nem lehet belépni. E hozzájárulás mértéke és formája azonban eltérő lehet. A törvény különös része mondja meg azt, hogy az adott társasági formánál a hozzájárulás mértéke hogyan alakul. Az általános részben csak az alapvető rendező elveket rögzítik.
A vagyoni hozzájárulásnak két formája van, pénzbeli illetőleg nem pénzbeli (apport). A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ide értve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. Ugyancsak a visszaélések elkerülésére mondja ki a törvény, hogy a munkavégzésre, vagy más személyes közreműködésre, avagy szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelességvállalást nem lehet apportként figyelembe venni.
Számos esetben az apport értékének megállapítása utóbb vitathatóvá válik, vagy azért, mert a dologi apport mértéke romlik, vagy pedig azért, mert utóbb kiderül, hogy a piaci értékítélet nem egyezik meg a bevitelkor elfogadott értékkel. A jogviták megelőzése érdekében a törvény elvi éllel rögzíti, hogy az apportot szolgáltató tag öt évig helytállni tartozik a társaság irányában akkor, hogy ha szerződésben megjelölt érték több, mint az apport tényleges értéke. Azok a tagok, akik az apport túlértékeléséről tudtak, és ezt elfogadták, a nem vagyoni szolgáltatásteljesítővel együtt, egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az ebből származó károkért.
A társasági szerződésben kell meghatározni, azt az időpontot is, ameddig az apportot, illetve pénzbeli hozzájárulást a tagnak szolgáltatnia kell. Ha ezt az illető elmulasztja, akkor az ügyvezetés köteles 30 napos határidő kitűzésével felhívni a teljesítésre. Fontos körülmény, hogy ebben a felhívásban utalni kell a teljesítés elmaradásából származó jogkövetkezményekre is. Erre azért van szükség, mert a jogkövetkezmény rendkívül szigorú, nevezetesen a teljesítésre adott határidő eredménytelen eltelte esetén a tag, tagsági jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik (a pontos időpont a 30 napos határidő eredménytelen elteltét követő nap). Természetesen a vagyoni hozzájárulás ily módon való nem teljesítése esetén, a volt tag a polgári jog általános szabályi szerint felelősséggel tartozik a társaságnak ezzel a magatartásával esetlegesen okozott károkért.

7. Gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok

A társaságok vezetési modellje tekintetében jelentős különbség van a német , illetve az angolszász típusú megoldás között. A német jog az úgynevezett hármas struktúrát ismeri, vagyis a közgyűlést az igazgatóságot (ügyvezetést) és felügyelő bizottságot, ezzel szemben az amerikai megoldás az ún. board szisztémát követi, ahol hiányzik a felügyelő bizottság.
Az első Gt. a hagyományos német modellt követte azzal az eltéréssel, hogy a felügyelő bizottsági klasszikus szerepkörön túl az úgynevezett dolgozói participációt is itt valósította meg. Ez azt jelentette, hogy minden éves átlagban 200 főt meghaladó munkajogi állománnyal rendelkező cégnél a felügyelő bizottsági tagok egyharmada a dolgozók közül került ki. Ők jogállásukat tekintve nem dolgozói érdekképviselők voltak, hanem "normál" felügyelő bizottsági tagok. E minőségükben azonban ténylegesen részt vehettek a cég operatív vezetésének ellenőrzésében. A hatályos német modell ettől annyiban tér el, hogy ott a felügyelő bizottságban a tulajdonosok képviselői ülnek és felügyelő bizottság tényleges utasítási joggal is rendelkezik az ügyvezetést illetően.
A második Gt. - tulajdonképpen német befektetői nyomásra is - oldotta a felügyelő bizottsági szabályozást annyiban, hogy ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) úgy rendelkezik, akkor az fb. jogosult bizonyos operatív döntések meghozatalára.
Hatályos Gt.-nk ezen megoldást fenntartotta, de lényegében engedve annak a nemzetközi trendnek, amelyet az angol, amerikai jogi befolyás is jelenti Európában a board rendszerre jellemző jegyeket is beépített a szabályozásba.

7.1. A gazdasági társaság legfőbb szerve

Szögezzük le rögtön az elején, hogy a legfőbb szerv gyűjtőfogalom alatt a törvény a társaság tulajdonosait érti. Magának a legfőbb szervnek az elnevezése társasági formától függően más és más. Közkeresetei és betéti társaságnál tagok gyűlése, korlátolt felelősségű társaságnál taggyűlés, részvénytársaságnál, pedig közgyűlés. Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés.
A legfőbb szerv, mint a tulajdonosok fóruma alapvetően stratégiai ügyekben dönt. Az, hogy mi tartozik kizárólagos hatáskörébe a Gt. különös része az egyes társasági formáknál külön-külön sorolja fel. Részvételre kizárólag a tagok jogosultak, illetve az általuk meghívottak, ők azonban szavazati joggal nem rendelkeznek. Az alapítás időszakában - amint azt a társasági szerződés kötelezi tartalmi elemeinél is láttuk - magában a társasági szerződésben jelölik ki a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, valamint a könyvvizsgálót. Ezt követően azonban a változásokról már a legfőbb szerv dönt. Itt kell megjegyezni, hogy az egyszemélyes társasági formáknál érthető módon legfőbb szerv nem működik, ezért jogosítványait a tulajdonos gyakorolja. Számára csak annyi a formai megkötés, hogy határozatai írásbeli alakhoz kötöttek.
Főszabályként a legfőbb szerv határozatait ülésen hozza meg. Ha azonban a jog mereven ragaszkodna az ülések tényleges megtartásához, akkor ez negatív gazdasági hatással is járhatna. Éppen ezért a törvény lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés meghatározhatja azokat az ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül, vagy más módon, amely erre alkalmas határozhassanak. Ez alól csak egyetlen kivétel van: a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, mindenképpen csak ülésen történhet.
Az esetleges visszaélések elleni védekezésképpen, főszabályként bármely tulajdonostársa kérheti a legfőbb szerv ülésének összehívását.
Amennyiben valamelyik kérdésben adott tag nem szavazhat, akkor az érintett tagot a határozatképesség megállapításánál nem kell számításba venni. Azt, hogy melyek ezek a kérdések a törvény dönti el. A határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), akit a határozat kötelezettség, vagy felelősség alól mentesít, vagy a gazdasági társaság rovására, másfajta előnyben részesít, az, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni, aki ellen pert kell indítani, valamint az, akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára, vagy megszűnésére a határozat vonatkozik.
A törvényi rendelkezések önmagukért beszélnek, nyilvánvaló, hogy a "saját ügyének senki sem lehet bírája" elvet érvényesíti itt a jogalkotó.
A gyakorlatban többször előfordult, hogy a korlátolt felelősségű alakzatoknál a tulajdonosok saját anyagilag limitált felelősségüket tudatos visszaélésre használták fel, avagy hanyagabb magatartást tanúsítottak, hiszen legfeljebb csak befektetésüket veszíthetik el. Ez a felfogás teljes mértékben megfelelt a klasszikus kereskedelmi kódexek megszületésének időpontjában, amikor a társaság önálló jogalanyisága gazdaságilag még nem jelentkezett kellő súllyal. Napjainkban, viszont magát a társaságot mindenfajta negatív hatástól meg kell védeni és ebbe a körbe saját tulajdonosai is beletartoznak. Éppen ezért a törvény kategorikusan kimondja, hogy azok a tagok, illetve részvényesek, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, főszabályként korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő kárért. Amit a törvényi megfogalmazásból feltétlenül ki kell emelni, hogy az érdeksérelemnek jelentősnek kell lennie, ugyanakkor nyilvánvalónak is és ezt velük szemben csak maga a társaság érvényesítheti harmadik személy, tehát nem.

7.2. A gazdasági társaság ügyvezetése

A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők látják el. Hatáskörük megfogalmazásánál a jogalkotó a negatív körülírás módszerével élt. Ez azt jelenti, hogy minden olyan kérdésben való döntés meghozatala az ő feladatuk, amelyet a Gt. vagy a társasági szerződés szerint nem tartozik a tulajdonosoknak vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. E negatív körülírás indoka világos: lehetetlen ugyan is taxative felsorolni azokat az ügyeket, amelyek a működés során majd döntést igényelnek.
Ugyancsak az általános rész határozza meg az egyes társasági formáknál az ügyvezetés elnevezését. (Ezt ugyan a különös rész is megtehette volna, azonban a kezelhetőség szempontjából egyszerűbb, ha az általános részben találjuk meg.)
Közkereseti és betéti társaság ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tag, vagy tagok, vezető tisztségviselőként látják el. Kft. esetében egy, vagy több ügyvezető járhat el, részvénytársaságnál főszabályként igazgatóság működik. Ez aló kivétel, hogy ha a zártkörűen működő Rt. alapszabálya az igazgatóság jogkörét egy vezető tisztségviselőre ruházza. A nyilvánosan működő részvénytársaságnál lehetőség van arra is, hogy egységesen az ügyvezetési és ellenőrzési feladatokat az igazgatótanács lássa el. Ebből persze egyenesen következik, hogy itt nem működik felügyelőbizottság. (Íme az angol board hatása!)
Láttuk tehát, hogy az ügyvezetés feladatainak ellátása a vezető tisztségviselőkre hárul. De vajon ki lehet vezető tisztségviselő és ez milyen jogokkal, illetve kötelezettségekkel jár?
Vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet. Ettől csak a közkereseti, illetve a betéti társaságnál lehet eltérni. Fontos szempont, hogy képviseletének nincs helye, hogyha a feladat a társaság belső működésével kapcsolatos.
A vezető tisztségviselő feladatát önállóan látja el, méghozzá a törvény kimondja a hatáskörelvonás tilalmát is. Ez alól csak az egyszemélyes gazdasági társaságnál van kivétel, ahol a tulajdonos a vezető tisztségviselő részére utasítást adhat. Az utasításnak azonban írásbeli alakot kell ölteni, és ennek egyenes következménye, hogy az utasítás végrehajtásával okozott kárért a vezető tisztségviselő nem vonható felelősségre. Egyéb esetben a tulajdonosok csak abban az esetben és körben vonhatják el a vezető tisztségviselők hatáskörét, ha ezt a törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi. Szigorú összeférhetetlenségi szabályok állnak fent az ilyen tisztséget ellátó személlyel szemben, speciális hitelezővédelmi szabály, hogy nem lehet más gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő az a személy, aki a társaság megszüntetési eljárása során ilyen tisztséget töltött be. Általánosságban a vezető tisztségviselői megbízatás határozott időre jön létre, amennyiben erről nem történik rendelkezés, akkor legfeljebb öt évre lehet megválasztani. Ezen jogviszonya semmiképpen sem minősül munkajogviszonynak, hanem a Gt. szabályai vonatkoznak rá, azzal, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésekre irányadó rendelkezéseit kell figyelembe venni. A vezető tisztségviselő megbízást kifejezetten el kell fogadni, a hallgatás vagy a ráutaló magatartás nem minősül elfogadásnak.
A vezető tisztségviselők az ügyvezetés feladatai mellett, egyben a társaság törvényes képviselői is. Lehetőség van ugyan arra, hogy ezt a képviseleti jogot a tárasági szerződés korlátozza, vagy több vezető tisztségviselő között megossza. Ez azonban csak belső munkamegosztás lehet, ugyanis kifelé harmadik személyekkel szemben nem bír relevanciával.
Bár, mint hangsúlyoztuk a vezető tisztségviselő nem munkaviszonyban áll a törvény kifejezett rendelkezése szerint, mégis a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.
Mindhárom Gt.-ben töretlenül érvényesül az a szabály, hogy a vezető tisztségviselők a Ptk. általános szabályai szerint felelnek a társaságnak okozott károkért. A felelősségi zsinórmértékre ugyancsak a Ptk. szabályai vonatkoznak, vagyis az általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Hatályos jogunk azonban, ezen elv megtartása mellett, új rendelkezéseket is bevezetett. Egyrészt rögzítette, hogy főszabályként eljárásuk során a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége az irányadó. Ez a korábbi szabályozásoknál is így volt, még akkor is, ha erről kifejezett rendelkezés nem szólt. Az elv világos, hiszen a vezető tisztségviselőnek a társaság eredményes működését kell biztosítania, ez pedig a tulajdonosok érdekét is szolgálja. Mégis azért került külön hangsúlyozásra ez az elv, mert a 30. § (3) bek.-be egy merőben új szempont került megfogalmazásra. Nevezetesen ha a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezik, akkor a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ha ennek nem tesznek eleget, akkor a tényleges fizetésképtelenség bekövetkeztével a csődtörvény előírásai szerint a hitelezőkkel szemben magánvagyonukkal is helytállni tartoznak. Bár a cél világos, a hitelező védelem kiterjesztése, de a megvalósítás nem biztos, hogy a legszerencsésebb, hiszen, hogy mikor áll be a fenyegető fizetésképtelenség, ennek megítélése számos vita forrása lehet.
A vezető tisztségviselői megbízatás, annak elfogadásával jön létre. Megszűnésére a következő esetekben kerül sor: A megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, ha valamely törtvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok bekövetkezik, lemondással, illetve az illető halálával. A Gt. fenntartja a lehetőséget arra, hogy speciális esetben más törvény egyéb megszűnési okot is megállapíthasson.
A gyakorlatban, több esetben előfordult, hogy a vezető tisztségviselő lemondásával, ha ennek hatálya azonnal beállna, a társaság működőképessége kerülne veszélybe. Ezt megakadályozandó rögzíti a törvény, hogy ugyan bármikor le lehet mondani e tisztségről, de a lemondás, csak annak bejelentésétől számított 60. napon válik hatályossá. Ezen időszak alatt a lemondott tisztségviselő köteles részt venni a halaszthatatlan döntések meghozatalában.
A második Gt. vezette be a cégvezető intézményét. Ezt a jól bevált megoldást hatályos jogunk is fenntartotta. Különösen nagyobb cégek esetében elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján gondoskodik a társaság folyamatos működéséről. Az ilyen munkakört betöltő személyeket hívjuk cégvezetőnek. A cégvezető is a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni.
A cégvezető léte azonban nem csökkenti a vezető tisztségviselőnek a társasággal szembeni felelősségét.

8. A felügyelőbizottság

8.1. A felügyelőbizottság feladata

Minden gazdasági társaságnál a tulajdonosoknak lehetőségük van arra, hogy felügyelő bizottságot hozzanak létre, amely ellenőrzi a társaság ügyvezetését. E rövid feladat meghatározásból két lényeges körülményt kell kiemelni, az egyik az, hogy a fb.-t a tulajdonosok létesítik, tehát nekik felelős, a másik pedig az, hogy az ügyvezetés tevékenységét felügyelik. Ebből egyenesen következik az, hogy az fb. nem külső ellenőrző szerv, hanem a társaság belső szerve.

8.2. A felügyelőbizottság létrehozása

A tulajdonosi autonómiából kiindulva bárhol létrehozható a felügyelőbizottság, néhány esetben azonban a törvény a testület létesítését kötelezővé teszi.
Kötelező a felügyelőbizottság létrehozása:
- Nyilvánosan működő részvénytársaságnál, kivéve ha a részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik.
- Zártkörűen működő részvénytársaság esetében, ha azt a szavazati jogok legalább 5%-ával rendelkező alapítók, illetve tagok kérik.
- A társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül, ha azt a törvény a köztulajdon védelme érdekében, vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja.
- Ha a munkavállalókat megillető ellenőrzési jog gyakorlása érdekében kell létrehozni.

8. 3. A felügyelőbizottság létszáma, hatásköre

A felügyelőbizottság minimális és maximális létszámát a törvény meghatározza, e szerint legalább 3 tagból, legfeljebb pedig 15 tagból állhat. Az fb. maga testületi szervként jár el. Hatásköre is a testületet illeti meg, ami azt jelenti, hogy az egyes tagok, beleértve az elnököt is, önállóan nem hozhatnak határozatot, ezt csak a testület egésze teheti meg. Ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy egyes tagjait adott feladat elvégzésével az fb. megbízza, sőt különös nagyobb létszámú testület esetén arra is van lehetőség, hogy egyes ellenőrzési feladatokat állandó jelleggel egy-egy tag végezzen.
A felügyelőbizottság ellenőrzési hatáskörének gyakorlása során mind a vezető tisztségviselőktől, mind a vezető állású munkavállalóktól felvilágosítást kérhet, amelynek teljesítésére a társasági szerződés rendelkezései az irányadók. Ez egyben azt is jelenti, hogy felügyelőbizottság létrehozása esetén a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei ezzel bővülnek.
A felügyelőbizottság a törvény szóhasználata szerint "a társaság könyveit és iratait" megvizsgálhatja. Ez tulajdonképpen korlátlan felhatalmazást jelent, vagyis nem tagadható meg semmilyen szerződés, semmilyen belső utasítás a felügyelőbizottságtól. Adott esetben az fb. úgy is határozhat, hogy konkrét ügyben vizsgálatába külső szakértőket von be, ilyenkor ennek költségét a társaság állja. Nincs lehetősége arra az ügyvezetésnek, hogy forráshiányra való hivatkozással a külső szakértő kifizetését megtagadja.
A "minden irat megvizsgálásának lehetősége" között egy kötelező elem is szerepel, nevezetesen a felügyelő bizottság köteles a számviteli törvény szerinti beszámolóról (mérleg, eredmény kimutatás) írásban véleményt nyilvánítani. A jogalkotó szellemes módon kényszeríti ki ennek gyakorlati tényleges megvalósulását. Előírja ugyanis, hogy az fb. írásbeli jelentésének hiányában a legfőbb szerv egyszerűen nem határozhat az éves beszámolóról, következésképpen nem fogadhatja el a mérleget és az eredmény kimutatást. A számviteli törvény viszont, kötelezően előírja a mérleg elfogadásának végső határidejét is, ebből adódóan tehát a tulajdonosok rákényszerülnek arra, hogy az fb. jelentését beszerezzék, illetve figyelembe vegyék.

8. 4. A felügyelőbizottság működése, tagjainak jogállása

A felügyelőbizottság tagjai sorából választ elnököt, illetve nagyobb létszám esetén elnökhelyettest. Ülése akkor határozatképes, ha tagjainak kétharmada, de legalább 3 tag jelen van. Határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Ügyrendjét maga állapítja meg, azt azonban a tulajdonosoknak kell jóváhagyniuk. Lehetőség van arra is, hogy fizikailag ülés tartása nélkül határozzanak, valamilyen elektronikus hírközlőeszköz igénybevételével, azonban ennek részletes szabályait az ügyrendben ki kell dolgozni. Jogi szempontból ilyenkor is az ülésen történik a határozathozatal, csak az ülés megtartása virtuális.
A felügyelőbizottság tagja függetlenül jár el, vagyis utasítást sem a társaság tagjaitól, sem pedig saját munkáltatójától nem kaphat és nem is fogadhat el. Megbízatásának időtartama eltérhet a vezető tisztségviselőkétől. A munkavállalói képviselet kivételével az fb. tagja nem állhat a társasággal munkaviszonyban.
A tagok a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint korlátlanul és egyetemesen felelnek minden olyan kárért, amelyet oly módon okoztak a társaságnak, hogy ellenőrzési kötelezettségüket akár aktív, akár passzív módon megszegték.

8. 5. A dolgozói participáció

Hatályos törvényünk lényegében csökkentette a felügyelőbi-zottság létrehozásának kötelező eseteit. Valószínűsíthető, hogy a jövőben a felügyelőbizottságok száma csökkeni fog, ami - tekintettel arra, hogy az fb. tagok a gyakorlatban tiszteletdíjért végzik tevékenységüket - közvetlen anyagi megtakarítást jelent a társaságnak. Más kérdés természetesen, hogy fb. hiányában a belső ellenőrzést a társaság saját jól fel fogott érdekében egyéb módon kell biztosítani.
A jogalkotónak viszont meg kellett oldani a dolgozói részvétel problematikáját, hiszen azt már az első Gt. is biztosította és a gyakorlatban jól bevált. A kiindulópont nem változott, vagyis ha éves átlagban a dolgozók létszáma meghaladja a 200 főt, akkor kell a dolgozók számára ezt a lehetőséget biztosítani. A 200 fős limitet azonban szigorúan kell érteni, ide csak a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számítanak, tehát részfoglalkozású, vagy egyéb módon foglalkoztatott munkavállalók nem tartoznak bele ebbe a létszámba. Ugyanakkor a törvény arra is lehetőséget ad, hogy a 200-as limit elérése, vagy meghaladása esetén is az üzemi tanács a társaság ügyvezetésével olyan megállapodást kössön, amely más módon biztosítja a dolgozók részvételét a vállalat irányításának ellenőrzésében. Ez a lehetőség annak a megoldásnak a kiterjesztése, amely az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működő részvénytársaságoknál van - ahol nincs felügyelőbizottság -, s ugyancsak az üzemi tanácsnak kell az igazgatótanáccsal erről megállapodni.
A felügyelőbizottsági tagok egyharmadát a dolgozók képviselői adják. Jelölésükről az üzemi tanács gondoskodik, előtte azonban meg kell hallgatnia - amennyiben létezik - a cégnél működő szakszervezetek véleményét is. Bár a törvény az üzemi tanács jelölési jogáról szól, gyakorlatilag azonban ez tényleges döntési jogosítvány, mivel a legfőbb szerv köteles a jelölést követő első ülésén a dolgozót az fb. tagjává választani. Ez alól a kötelezettség alól, csak akkor mentesül, ha a jelölttel szemben a Gt.-ben foglalt általános kizáró okok valamelyike fennáll.
Jogállását tekintve a dolgozói fb. tag ugyanolyan pozícióban van, mint az fb. többi tagja. Egyetlen egy esetben élveznek csupán többletjogot. Nevezetesen, ha a munkavállalói küldöttek véleménye eltér az fb. többségi álláspontjától - az eltérésnek viszont egyhangúnak kell lennie - akkor a munkavállalók által képviselt kisebbségi álláspontot a legfőbb szerv ülésén külön is ismertetni kell.
A munkavállalói küldöttet különleges munkajogi védelem illeti meg, amelynek tartalma megegyezik az üzemi tanács tagját megillető munkajogi védelemmel.
A munkavállalói küldöttet főszabályként, csak az üzemi tanács javaslatára lehet visszahívni, azonban fb. tagságának lehetősége alapvetően teljes foglalkoztatású munkaviszonyától függ, értelemszerűen tehát megszűnik ez a tagság, ha a dolgozó megválik munkahelyétől.

8. 6. Ügydöntő felügyelőbizottság

Már a második Gt. is lehetőséget adott - német mintára - a felügyelőbizottság ellenőrzési feladatain túlmenő döntési jogosultságára. Ez a megoldás szemben áll azzal az általános szabályozással, amely szerint az ügyvezetés és az fb. egymás közötti viszonyában mellérendelt, egymástól független és a felügyelőbizottság kizárólag ellenőrzési feladatokat láthat el. Amely persze azt is jelenti, hogy nem avatkozhat bele az operatív ügyvezetésbe.
Hatályos jogunk tovább pontosította az ügydöntő felügyelőbi-zottság tartalmát és hatáskörét bizonyos tekintetben bővítette. A zártkörűen működő részvénytársaságnál, illetve a korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezetés hatáskörének egy része, valamint a tulajdonosok döntési jogosultságuk átruházható az fb.-re. A gyakorlati megvalósulás a következő képet mutatja. Rt.-nél az igazgatóság tagjait, illetve kft.-nél az ügyvezető megválasztását, visszahívását, díjazásuk megállapítását az fb. gyakorolja. Az ügyvezetés tekintetében vétójogot kap az fb., bizonyos előre felsorolt ügyletek érvényességéhez az fb. előzetes jóváhagyása szükséges. E tekintetben viszont, az fb. tagjai is vezető tisztségviselőnek minősülnek. Amennyiben az fb. nem adja meg előzetes jóváhagyását, ezt csak a legfőbb szerv változtathatja meg.

9. Könyvvizsgáló

A könyvvizsgáló alapfeladata a számviteli rend betartásának ellenőrzése, valamint a mérleg úgynevezett auditálása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a mérleget és eredménykimutatást a könyvvizsgáló úgynevezett záradékkal látja el. Teljes záradék esetén a könyvvizsgáló tanúsítja, hogy a mérlegben foglalt adatok egyrészt igazak, másrészt megfelelnek a hatályos számviteli jogszabályoknak. Korlátozó záradékról akkor beszélünk, ha a könyvvizsgáló kifogást fogalmaz meg a mérleg adott részével kapcsolatban és ez olyan súlyú, hogy ezt nem látja orvosolhatónak.
A könyvvizsgálatot - mint szakmát - a magyar gazdasági életben az első Gt. teremtette meg, amikor kimondta a mérleg kötelező auditálását. Az azóta eltelt időben a könyvvizsgálat igazi szakmává nőtte ki magát, külön törvénnyel rendelkezik és önálló Kamarával. Az egyre bonyolultabbá váló adó és pénzügyi jogszabályok miatt a cégek tanácsadói szerepben is gyakran alkalmazzák a könyvvizsgálókat. Az összeférhetetlenség feloldása érdekében hatályos jogunk, szigorú szabályokat állapít meg a gazdasági társaság könyvvizsgálója tekintetében.
A törvényjavaslat miniszteri indokolása a következőképen magyarázza e szigorúság okait:
"A választott könyvvizsgáló társasági törvényben történő szabályozásának az indoka az, hogy a társaság és az auditálási szolgáltatást nyújtó könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) között sajátos társasági jogi jogviszony jön létre. Ez a jogviszony keletkezésében, tartalmi jellemzőit illetően, valamint megszűnése körülményeit tekintve is különbözik attól az esettől, amikor a gazdasági társaság történetesen egy könyvvizsgálóval úgy köt polgári jogi megállapodást (pl.: adótanácsadói, könyvelési, informatikai stb. szolgáltatás igénybevételére), hogy az társasági jogi szempontból érdektelen marad. A társasági könyvvizsgáló megbízatása a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzésre irányul, ezenkívül csak korlátozottan, olyan szolgáltatást nyújthat, ugyanazon ügyfél társaság számára, amely nem veszélyezteti a hiteles, pártatlan, megbízható auditori tevékenységet."
Abban a kérdésben, hogy kötelező-e a könyvvizsgáló igénybevétele nem elég csupán a Gt.-re hagyatkozni, hanem a számviteli törvény rendelkezéseit is meg kell vizsgálni. A számviteli törvény ugyanis több esetben kötelező könyvvizsgálatot ír elő. Maga a Gt., csupán a részvénytársaságnál írja elő ezt, de utal arra, hogy a köztulajdonról szóló jogszabályok ugyancsak rendelkezhetnek erről.
A társaság könyvvizsgálójává, csak az a személy vagy szervezet választható, aki tagja a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának. Nem lehet könyvvizsgáló, a gazdasági társaság tulajdonosa, ideértve a részvényest is. Ugyancsak kizárt a vezető tisztségviselő, az fb. tagja, valamint ezen személyek közeli hozzátartozója, illetve a társaság bármely dolgozója. Ez utóbbi esetben fontos szempont, hogy a tilalom a munkaviszony megszűnése után számított 3 évig még fennáll.
A könyvvizsgálót a társaság legfőbb szerve választja meg. Nem elég csupán a megválasztás, hanem az azt követő 90 napon belül meg kell kötni a tényleges szerződést az ügyvezetéssel. Amennyiben ez nem történik meg, új könyvvizsgálót kell választani. Megbízatásának időtartama maximum 5 évre terjedhet, de rövidebb határidő esetén sem lehet rövidebb, mint az adott üzleti év beszámolójának elfogadásáig tartó időszak. E rendelkezésnek az az indoka, hogy a könyvvizsgálónak legalább egy teljes pénzügyi ciklust végig kell követnie, hiszen e nélkül nehezen nyilatkozhatna felelőséggel az időszak gazdasági eseményeiről, illetve vállalhatna az adatok helyességéért felelősséget.
A könyvvizsgáló feladatai teljesítése során bármilyen felvilágosítást megkaphat, illetve minden iratot, amelyet szükségesnek tart megvizsgálhat. Természetesen köteles a társaság ügyeivel kapcsolatban az üzleti titkot megőrizni.
Amint láttuk a könyvvizsgáló polgári jogi szerződést köt, vagyis mellérendelt viszonyban áll a társasággal. Külső szerv tehát, de nincs hatósági jogosítványa. Amennyiben megállapítja, vagy tudomást szerez arról, hogy lényeges vagyoncsökkenés várható, vagy olyan körülményről értesül, amely érinti a vezető tisztségviselők, illetve felügyelőbizottsági tagok felelősségét, köteles kezdeményezni a társaság legfőbb szervének összehívását. Ha az összehívásra bármilyen ok miatt nem kerül sor, vagy a legfőbb szerv ülésezett ugyan, de nem hozta meg a jogszabályok által megkívánt döntéseket, akkor a könyvvizsgáló köteles a cégbíróságot, mint a társaság törvényességi felügyeletet ellátó szervet értesíteni.

10. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata

A társaság legfőbb szerve határozatait egyszerű - vagy a törvényben, illetve a társasági szerződésben meghatározott esetekben - minősített szavazattöbbséggel hozza. Ez az elv ugyan jól bevált a gyakorlatban, mégis figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy adott esetben a többség nem csupán téved, hanem tévedése egyben jogellenes is. Éppen ezért lehetőséget kell adni arra, hogy a kisebbségben maradó tagok megszüntethessék a jogellenes állapotot. A jogellenességet is tágan kell értelmezni, tehát nem csupán jogszabályellenességet foglal magában, hanem a társasági szerződés szabályait is e körbe vonja.
A határozat megtámadását kérhetik a társaság bármely tisztségviselője, illetve a felügyelőbizottsági tagok. A kisebbségben maradt tulajdonosokat is megilleti ez a jog, kivéve azt a tulajdonost, aki - a tévedés, a megtévesztés, és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve - a határozatot maga is megszavazta.
A jogellenesség megszüntetése, kétségkívül fontos társadalmi érdek. Ezzel látszólag szemben áll viszont, magának a társaságnak az érdeke, hiszen ha, ezen jogcímen a határozatok "parttalanul" megtámadhatók lennének, akkor ez a társaság működésének ellehetetlenüléséhez vezethetne. A feloldást a jogalkotó úgy adja meg, hogy egyrészt rövid határidőt biztosít a megtámadásra, amely a tudomásszerzéstől számított 30 napban áll.
Ez a 30 nap azonban nem abszolút, mert a törvény elvi éllel szögezi le, hogy a határozat meghozatalától számított 90 napon túl, akkor sem lehet keresetet indítani, ha a tudomásszerzésre bizonyíthatóan ez után került sor. A 90 napos határidő, tehát jogvesztő, amelynek célja a gazdasági társaság üzleti életének biztonsága.

11. Tag kizárása

Előfordulhat olyan eset is, amikor valamilyen ok miatt egy tag a társaság üzleti érdekeit magatartásával sérti. Önként viszont nem hajlandó megválni tulajdonrészétől. Ilyen esetben lehetőséget kell adni a többi tagnak jogos érdekeik érvényesítésére. A szabályozás kialakításánál viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy ezzel a lehetőséggel ne élhessenek vissza. Ezt a törvény alapvetően kétféle módon biztosítja: egyrészt kétszemélyes társaságnál a tag kizárás intézménye nem létezik, ugyancsak nem zárható ki az a tag, aki a szavazatok háromnegyedével rendelkezik. Természetesen a részvényes ellen sem indítható tag kizárásra irányuló kereset, azon egyszerű oknál fogva, hogy a részvényes nem minősül tagnak. Szemben az első Gt. megoldásával fontos, garanciális szabály, hogy a tag kizárásáról csak a bíróság határozhat.
A perindításról a társaság legfőbb szerve minősített szótöbbséggel határoz, természetesen az érintett tag ebben a kérdésben nem szavazhat. Ha a határozat megszületett, akkor 15 napon belül a keresetet be is kell nyújtani a bírósághoz. Ez a határidő jogvesztő. Ez a szabályozás is azt célozza, hogy lehetőleg minél rövidebb ideig tartson a bizonytalanság a tulajdonosok személyét illetően. Önmagában a kereset indítás ténye nem befolyásolja a tagsági jogosítványokat, kérelemre azonban a bíróság az alperes ilyen jogait - kivéve az adózott eredményből való részesedésre - az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztheti.
A felfüggesztés időtartama alatt főszabályként a társasági szerződés nem módosítható újabb tag kizárását nem lehet kezdeményezni, nem lehet dönteni a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A jogerős ítélet ellen rendkívüli perorvoslattal nem lehet élni.

12. Kisebbségi jogok

Alapvetően a tulajdonosok 5%-a élhet ezzel a joggal, azonban a társasági szerződés kisebb hányad esetén is biztosíthatja ezt. Általánosságban a kisebbség, bármikor kérheti a legfőbb szerv ülésének összehívását, természetesen az ok és cél megjelölésével. Ha az ügyvezetés nem tesz eleget a kérésnek 30 napon belül, akkor az összehívásra a cégbíróság jogosult, akár oly módon is, hogy az ülés tényleges összehívására a cégbíróság az indítványt benyújtó tagokat jogosítja fel. Ez az esetkör tehát témáját illetően korlátlan, bármely ügyben ezt a kisebbség megteheti.

13. Hitelezővédelem

A korlátolt felelősségi forma nagy előnye, hogy a tulajdonos, csak egy, előre meghatározott összeg elvesztését kockáztatja. Ez azonban komoly visszaélések forrásává is válhat. Ennek megakadályozására a törvény kimondja, hogy az a tag vagy részvényes, aki korlátolt felelősségével visszaélt a társaság megszűnése esetén erre nem hivatkozhat. Lehetetlen taxative felsorolni a visszaélés összes esetét, a törvény ezért iránytűként néhány jellemző esetet emel ki.
A visszaélés különösen akkor állapítható meg, ha a tagok vagy részvényesek
- a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek,
- a társaság vagyonát saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve tudniuk kellett volna, hogy ennek eredményeképpen a társaság külső kötelezettségeit nem lesz képes teljesíteni,
- az apport értékét tudatosan magasabban határozták meg.
Ilyenkor, ezen tagok, illetve részvényesek korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
Ugyancsak a hitelezővédelmet szolgálja az a szabály, amely szerint, ha a társaság két egymást követő évben nem rendelkezik a társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkéjének megfelelő összegű saját vagyonnal és ezt a második alkalmat követő 3 hónapon belül a tulajdonosok nem pótolják, akkor köteles 60 napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy kezdeményeznie kell saját maga ellen a végelszámolási eljárás megindítását.

14. Befolyásszerzés

A befolyásszerzés azt jelenti, hogy egy adott tulajdonosi csoport, egy másik társaságban megszerzi az ún. uralkodó plakettet és ennek eredményeképpen, bár a piacon két elkülönült, látszólag egymással kapcsolatban nem álló cég működik továbbra is, alapvetően meghatározhatja a második cég üzletpolitikáját.
A befolyásszerzés, a jogirodalom szóhasználatában konszernjog, igazából nem társasági jogintézmény. Ez érthető, hiszen itt olyan - esetenként háttérben maradó - gazdasági érdekek játszanak szerepet, amelyek ellen más jogág eszközeivel eredményesebben lehet fellépni. Elsősorban tehát a versenyjognak van itt lényeges szerepe, illetve a tőkepiacról szóló törvénynek (2001. évi CXX. tv.), amely a tőkepiacon működő nyilvános részvény adásvételét szabályozza.
A befolyásszerzés alanya a zártkörűen működő részvénytársaság, illetve a korlátolt felelősségű társaság lehet. Befolyást bárki szerezhet. Ha valaki, ezen két társaság típusban közvetve, vagy közvetlenül megszerzi a szavazatok legalább 75%-át, akkor erről a tényről köteles 15 napon belül a cégbíróságot értesíteni. Ezen határidő elmulasztása feljogosítja a cégbíróságot arra, hogy a befolyásszerzővel, vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben a cégtörvényben megfogalmazott törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhasson.
A tranzakció megtörténtével a befolyásszerző korlátlan uralomra jut a cég felett, hiszen a minősített többség birtokában, bármely kérdésben érvényesíteni tudja az akaratát. A kisebbség védelme tekintetében a törvény lehetővé teszi, hogy 60 napos jogvesztő határidőn belül a társaság kisebbségi tulajdonosai kérhetik, hogy saját üzletrészüket, vagy részvényüket a befolyásszerző vásárolja meg. Ez a vételi kötelezettség napi piacértéken történik, de ez nem lehet kevesebb, mint a társaság saját tőkéjéből a részvényre, üzletrészre jutó rész értéke. (Vagyis tényleges veszteség esetén is, legalább az alapításkor befizetett összeget kell megkapniuk az ily módon kivásárolt tagoknak, illetve részvényeseknek.)
Ezt a szabályt csak akkor nem kell alkalmazni, ha a társasági szerződésben egyhangú határozattal ezt a tagok kizárták.
Amennyiben a befolyást megszerző az általa ellenőrzött társaság tekintetében olyan üzletpolitikát folytat, amely e társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, akkor az ellenőrzött társaság hitelezői a cégbírósághoz fordulhatnak. A cégbíróság kötelezheti a befolyásszerzőt, valamilyen anyagi biztosíték adására, vagy vele szemben törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazhat.
Amennyiben az ellenőrzött társaság felszámolásra kerül, akkor a minősített befolyásszerző korlátlan felelőséggel tartozik minden olyan társasági kötelezettségért, amelyet a vagyon nem fedez. Ehhez azonban az szükséges, hogy a felszámolás során a hitelező keresetet nyújtson be a bírósághoz, annak megállapítása végett, hogy a befolyásszerző ténylegesen hátrányos üzletpolitikát folytatott. Ha bíróság ezt megállapítja, akkor egyben kimondja a befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét.

15. Az elismert vállalatcsoport

A gazdasági életben gyakran előforduló jelenség, hogy az egyik szereplő úgy szerzi meg több más kft. vagy zártkörűen működő részvénytársaság uralmi pozícióját, hogy ezen cégek jogi önállósága megmarad. A működés során viszont ilyenkor a Gt. általános szabályai érvényesülnek, következésképpen egységes vállalatcsoport szintű üzleti stratégiai tevékenységre nem nyílik mód, illetve csak nagyon nehezen vihető keresztül. Éppen ezért hozta létre a jogalkotó az elismert vállalatcsoport intézményét. Röviden az alábbiakban foglalhatnánk össze az elismert vállalatcsoport lényegét: ha a konszolidált mérlegkészítésre köteles uralkodó tag és az ellenőrzött zrt.-k vagy kft.-k között egységes üzleti céljaik megvalósítására uralmi szerződést kötnek, akkor elismert vállalatcsoport jön létre.
A meghatározásából kitűnően szükséges, de nem elégséges feltétel az, hogy az uralkodó tag konszolidált mérleg készítésére legyen köteles. Ahhoz azonban, hogy ténylegesen is létrejöjjön az elismert vállalatcsoport, meg kell kötniük az uralmi szerződést, amelyben rendelkezniük kell az ellenőrzött társaságokkal szemben fennálló többletjogokról. Így pl. arra is lehetőség nyílik, hogy az uralkodó tag nevezi ki az ellenőrzött társaságok vezető tisztségviselőit, illetve felügyelő bizottsági tagjait. Ezt a jogot szélesen kell értelmezni, tehát a kinevezést, a visszahívást, a díjazást is magában kell foglalni. Ilyen, szemben a törvény általános előírásaival az is megengedhető, hogy az uralkodó tag vezető tisztségviselője, vagy felügyelő bizottsági tagja legyen az ellenőrzött társaságnál is hasonló pozíciót töltsön be. Gazdasági szempontból leglényegesebb azonban az, hogy az ellenőrzött társaságok ügyvezetése nem saját társaságának érdekeit köteles alapvetően szem előtt tartani, hanem az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekeinek elődlegesség alapján kell eljárni (persze az érdekkiegyenlítés miatt az ilyen érdeksérelem csak átmeneti lehet, ezt mindenképpen - az uralmi szerződésben foglaltak - szerint rövid idő alatt korrigálni kell).
Szellemesen foglalja össze a miniszteri indokolás az elismert vállalatcsoport lényegét:
"Az 55-63. §-ban megfogalmazásra kerülő szabályok ún. jogbővítő jellegűek, lehetőséget adnak arra, hogy a vállalatcsoport válasszon két szabályozási alternatíva között. Dönthet úgy, hogy a többségi befolyás kialakulása ellenére nem kíván eltérni a vállalatcsoportra is irányadó, a társasági törvény általános részében megfogalmazott szabályoktól. Ennek az a következménye, hogy arra az esetre, ha sérülnének vagy veszélybe kerülnének az ellenőrzött társaság kisebbségi tulajdonosainak és/vagy hitelezőinek jogos érdekei, a törvény a valamennyi gazdasági társaságra irányadó szankciók, jogorvoslati eszközök alkalmazását írja elő. Az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság(ok) elismert vállalatcsoportként való bejegyzése ezzel szemben azt vonja maga után, hogy a törvény nem tartja fenn a jogilag önálló gazdasági társaságok üzleti-gazdasági önállóságának tételét (adott esetben fikcióját) és módot ad a vállalatcsoportnak arra, hogy a gazdasági-üzleti "valóság" jogilag is releváns "valósággá" változzon. Ez azt jelenti, hogy az elismert vállalatcsoport szabályai nem az általános szabályok szerinti elvárások megsértését szankcionálják, hanem olyan speciális rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az elismert vállalatcsoport működése célját képesek összebékíteni a kisebbség és a hitelezők jogaival, törvényes érdekeivel.

16. A tényleges vállalatcsoport

Az elismert vállalatcsoport jogilag a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, de ez nem jelent új elkülönült jogalanyiságot számára. A gyakorlatban nagyon sokszor előfordul, hogy egymástól függő helyzetben lévő cégek a piacon vállalatcsoportként viselkednek közgazdasági értelemben, uralmi szerződés és cégbírósági bejegyzés hiányában. A törvény ezt az állapotot de facto elismeri tényleges vállalatcsoportként, az ilyen elismertséghez az kell, hogy az uralkodó tag s az ellenőrzött társaság vagy társaságok között tartós legyen ez a kapcsolat, minimálisan már 3 éven át megszakítás nélkül fennálljon, és közös üzletpolitikát folytassanak. Amennyiben e feltételek megvalósulnak, akkor a tényleges vállalatcsoport tagjai uralmi szerződés megkötésével kérhetik bejegyzésüket a cégjegyzékbe elismert vállalatcsoportként.

17. Megszűnés

A piacra lépés - jogi szempontból a társaságok megalakításának feltételeinek - precíz kimunkálásán túl, a jognak legalább ennyire fontos feladata a piaci kivezetés (megszűnés) szabályainak rögzítése.
A társaság alapítóinak ugyanis már a cég létrehozásakor tisztán kell látniuk azt, hogy mit tehetnek pénzügyi nehézségek, illetve ellehetetlenülés (csőd, illetve felszámolási eljárás) tevékenységük befejezése (végelszámolás) avagy üzleti aktivitásuk más formában való kifejtése (átalakulás) esetén.
A törvény rögzíti, hogy a társaság a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.

17.1. Jogutód nélküli megszűnés

Esetei:
- a határozott időre alapított társaság az időszak elteltével
- ha a tulajdonosai így döntenek
- főszabályként ha a társaság tagjai száma egyre csökken
- a cégbíróság megszünteti
- jogszabály így rendelkezik.
A megszűnés jogkövetkezményei
A társaságot terhelő követelés kifizetése után, amennyiben ezeket nem sikerül teljes mértékben kifizetni, akkor a megszűnéstől számított 5 évig a fennmaradt követelés érvényesíthető a társaság volt tulajdonosaival szemben. Itt azonban különbséget kell tenni a megszűnt társaság formáját illetően. Amennyiben korlátlan felelősségről van szó, akkor a volt tulajdonosok helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges. Ezzel szemben korlátozott felelősség esetén a volt tag, illetve részvényes felelőssége csupán azon vagyon értékéig terjed, amelyet ő a megszűnést követő felosztásból kapott.
Jogutód nélküli megszűnés esetén főszabályként végelszámolásnak van helye, kivéve, ha erre a felszámolási eljárás befejezésével nyílott mód, valamint azt az esetet, amikor a cégbíróság az ismeretlen székhelyű cég ellen elrendeli annak törlését. 2006. július 1-jétől a végelszámolás szabályait a cégtörvény tartalmazza, a folyamat maga rendkívül precízen kimunkált, viszonylag hosszadalmas, aprólékos eljárás, ami - legalábbis elvi síkon - nem teljesen konform a társaságok megalakításának az új Gt. által megteremtett liberális lehetőségeivel.

17.2 Jogutóddal való megszűnés

A Gt. 67. §-a értelmében jogutóddal szűnik meg a társaság, formaváltás, amely lehet egyesülés , illetve szétválás esetén.
Társasági formaváltásnak számít, ha adott gazdasági társaság egyetemes jogutódlással más gazdasági társasági formát választ. Egyesülés esetén két vagy több társaságból egyetlen jogutód társaság keletkezet. Az egyesülés történhet összeolvadással vagy beolvadással.
A szétválás esetén a tagok a társasági vagyon egy részének felhasználásával két vagy több új gazdasági társaságot alakítanak. A szétválás történhet különválással vagy kiválással.
Dogmatikailag az egyesülés és a szétválás két-két alesete logikus rendben illeszkednek egymáshoz, összeolvadás esetén mindegyik összeolvadó társaság megszűnik és helyettük egy új társaság jön létre. Beolvadás esetén az egyik társaság megmarad, és a másik megszűnő társaság lesz az első társaság részévé. Ugyanez levezethető a szétválásnál is. Különválásról akkor beszélünk, amikor az eredeti társaság megszűnik és minimum kettő vagy több új társaság jön létre, míg kiválás esetében megmarad az eredeti társaság és annak egy részéből lesz egy új társaság.
A törvény különösen részletesen szabályozza az átalakulás során teljesítendő feladatokat. E feladatok közös jellemzői, hogy egyrészt a tulajdonosok, másrészt pedig a külső piaci szereplők vagyis a potenciális hitelezők érdekeit védik.

Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok

1. A közkereseti társaság

1.1 Fogalma

A közkeresti társaság (továbbiakban kkt.) definícióját a Gt. 88. § (1) bekezdése adja meg, legfontosabb ismérvei, hogy a társaság tagjai korlátlan és egyetemleges felelősség mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A bt.-hez és a kft.-hez hasonlóan a kkt. is társasági szerződéssel jön létre.
A korlátlan és egyetemleges tagi felelősség a legszigorúbb a társasági formák közül, a "korlátlan" azt jelenti, hogy a tagok nemcsak a vagyoni hozzájárulásuk erejéig felelnek, hanem teljes vagyonukkal, az "egyetemleges" pedig a Ptk. 337. § (1) bekezdésben szabályozott egyetemlegességre utal, amelynek a lényege, hogy a tartozást bármelyik tagtól lehet követelni, de amennyiben bármelyikük teljesít, akkor a többi tag kötelezettsége is megszűnik. Ebben az esetben természetesen a hitelezőnek teljesítő tagnak a tartozás többi tagra eső része tekintetében megtérítési igénye keletkezik a többi taggal szemben. A definíció nem említi, így itt a részletes kifejtés mellőzésével csak utalok arra, hogy ez a felelősség mögöttes, vagyis elsősorban a társaság felel a vagyonával és amennyiben a társasági vagyon nem fedezi a követelést, akkor kerülhet szóba a tagok felelőssége (részletesebb kifejtést ld. a társaság külső jogviszonyainál).

1.2 Személyegyesítő jelleg

A törvényi definícióban nincs benne, de a kkt. egyik legfontosabb tartalmi ismérve a személyegyesítő jelleg. Ez azt jelenti, hogy a társaság működésének kulcsmozzanatai a tagok személyében rejlenek, a vagyonegyesítő jellegű gazdasági társaságokhoz (pl. részvénytársaság) képest kevésbé az összeadott vagyoni hozzájárulás nagysága a fontos, hanem az egyes tagok egymáshoz való bizalma, szaktudása, rátermettsége. Szorosabb kötődés figyelhető meg a társaság és a tagok között, mint a vagyonegyesítő jellegű társaságoknál. A tételes jogi rendelkezések közül a személyesebb jelleget az üzletvezetésre vonatkozó Gt. 94-95. §-ok mutatják, amelyek értelmében a vezető tisztségviselő csak a társaság tagja lehet.

1.3 Jogképessége

A közkereseti társaság jogképessége régóta viták kereszttüzében áll, ugyanis - a bt.-hez hasonlóan - nem rendelkeznek jogi személyiséggel. Elméletileg ez azt jelentené, hogy a jogképességük relatív, vagyis célhoz kötött, ezáltal korlátozott, hiszen a Ptk. csak a természetes személynek (embernek) és a jogi személynek biztosít abszolút jogképességet. A jogi személyiségű és nem jogi személyiségű gazdasági társaságok jogképességének terjedelme közötti gyakorlati különbséget azonban elmossa a Gt. 2. § (3) bekezdése, amely szerint saját cégneve alatt a nem jogi személyiségű gazdasági társaság is jogképes, tehát jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. Kiemeli a törvény a jogok és kötelezettségek közül a tulajdonszerzést, a szerződéskötést, a perindítást, illetve azt, hogy ellene is lehet pert indítani. A "különösen" megfogalmazásból egyértelműen következik, hogy a felsorolás nem taxatív, hanem csak példálózó jellegű. A gyakorlati különbség elmosódására tekintettel az 1997-es és a 2006-os Gt. kodifikáció során is felmerült a kkt. és a bt. jogi személlyé nyilvánításának lehetősége, ez végül - a tananyag kereteit meghaladó, így itt nem részletezett okokból - elmaradt.

1.4. Rövid története

Pontos adatok nincsenek arra nézve, hogy a történeti fejlődés mely szakaszától kezdve beszélhetünk egyértelműen közkereseti társaságról. A személyegyesítő jellegből fakadóan a római ős a societas lehetett, amely még tiszta kötelmi jellegű szerződéses kapcsolat volt a felek között, nem volt a társaságnak a tagoktól elkülönült vagyona. Így egyértelműen kijelenthető, hogy legfeljebb történetileg tekinthető a kkt. ősének, tartalmilag nem, mert ez utóbbi ismérv a mai magyar jogrendszer kategóriáit alapulvéve nem a kkt.-ra, hanem a polgári jogi társaságra jellemző.
A történeti fejlődés következő fokán megjelenő középkori compagnia főbb ismérveit tekintve már közelebb áll a közkereseti társasághoz. Itt már - a kkt.-hoz hasonlóan - a társaságot kifelé egy vagy több tag képviseli és már jellemző a közös cégnév használata is, valamint a társaság bejegyzésének kötelezettsége. További közös vonás a közkereseti társasággal, hogy a tagok - szemben a középkori másik társasági formával, a commendával - megjelennek a nyilvánosság felé is. A kkt. következő ismérve a tagok egyetemleges felelőssége is felbukkan néhány konkrét esetben, így például a Fugger család híres compagniájánál. Normatív erőre a tagok egyetemleges felelősségének előírása csak az 1673. évi Ordonance de commerce által lép.
A középkori társaságok közül a Brotgemeinschaft is emlékeztet a mai kkt.-ra, különösen szervezetileg, a már tárgyalt személyegyesítő jellemvonások katalógusa ugyanis ennél a formációnál szinte kivétel nélkül megjelenik.
A magyar tételes jog történetében az 1844. évi 18. törvénycikkelynél jelenik meg a kkt., a jogszabályhely "közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól" rendelkezik, majd az 1875. évi kereskedelmi törvény szabályozza részletesen a kkt.-t. Ennek hatályon kívül helyezésével a kkt. is eltűnik a magyar jogi szabályozásból, az 1988. évi VI. törvény, az első Gt. éleszti fel újra.

1.5. A társaság alapítása

A gazdasági társaságok közös szabályait tárgyaló fejezetekben már részletesen foglalkoztunk a társaságok alapításával, ezért itt csak a kkt. alapítása szempontjából legfontosabb kérdéseket emeljük ki. Az új Gt. ugyanis - a bt.-hez és a kft.-hez hasonlóan - bevezette a szerződésminta kitöltésével való alapítás lehetőségét. Ezeket a cégtörvény melléklete tartalmazza, a társaság tagjainak csak a mintát kell az adatokkal kitölteni. Ez a megoldás költségeket takarít meg és némileg az elintézést is gyorsítja: 2007. októbertől az általános 15 nappal szemben csak 8 napos bejegyzési határidő lesz mintával történő társaságalapítás esetén. Lényegében ez a megoldás törvényi garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy a társaság által benyújtott szerződés megfelel a törvényi előírásoknak, mivel a társasági szerződésben feltüntetésre kerülő adatokon, tényeken kívül az okirat mindenben megegyezik a törvény rendelkezéseivel. Ilyen esetben a cégbíróság (illetve az ellenjegyző ügyvéd) csak azt vizsgálja, hogy a szerződésminta kitöltése a jogszabályoknak megfelelően történt-e, illetve a bejegyzési kérelem a minta alapján készült szerződéssel és a mellékletekkel összhangban áll-e.
Kkt. alapításánál különös jelentőséggel bírnak a Gt. 5. §-ban meghatározott tilalmak, így tekintettel kell lenni arra, hogy természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag. Teljesen logikus ez a tilalom, hiszen a korlátlan felelősség szenvedne csorbát, ha ez nem így lenne, mert akkor a tag vagyona két vagy akár több helyre szolgálna korlátlan fedezetül. Ugyanezen hitelezővédelmi szempont miatt nem lehet kkt. vagy bt. egy másik gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Ez a kkt. aspektusából vizsgálva, a gyakorlat nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy egy kkt-nak nem lehet a tagja egy másik kkt. Miután kiskorú nem vállalhat korlátlan felelősséget, ezért kkt-nek sem lehet kiskorú tagja.

1.6. A társaság jogviszonyai

A kkt. megalakulásával keletkező társasági jogviszonyokat a törvény - a jogtudományban kialakult rendszert követve - belső és külső jogviszonyokra osztja. A belső jogviszonyok közé tartoznak a társaság és a tagok között fennálló jogviszonyok, illetve a tagok egymás közti jogviszonyai. Ugyanezen logikát követve külső jogviszony alatt a társaság és a társaságon kívüli jogi személyek, illetve a társasági tagok és a társaságon kívülálló személyek közötti jogviszonyokat értjük.

1.6.1. A belső jogviszonyok

1.6.1.1. A vagyoni viszonyok

A belső jogviszonyok közül a legjelentősebb a társaság és a tagok közötti vagyoni viszony. A gazdasági társaságok között a kkt.-ra - ahogy az imént már kifejtettük - jellemző a dominánsan személyegyesítő jelleg, ez azonban - lévén, hogy üzletszerű tevékenységet folytató gazdasági társaságról van szó - nem olyan fokú és jellegű, mint a polgári jogi társaságnál, ezért valamennyi tag köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, amivel hozzájárul a társaság vagyonához. Ettől a kötelezettségtől nem lehet eltérni, a jelképes összegű vagyoni hozzájárulásra azonban van jogi lehetőség. A Gt. 13. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján törvény csak a tag korlátozott felelősségével működő gazdasági társaságoknál állapíthatja meg a társaság jegyzett tőkéjének legkisebb mértékét, így kkt.-nél erre nincs mód, bármilyen összegű tőkével indulhat a társaság, mert a tagok mögöttes korlátlan és egyetemleges felelőssége biztosítja azt a hitelezővédelmi célt, amit a kft.-nél és azt rt.-nél csak a jegyzett tőke minimális összegének meghatározásával lehet elérni. Mindezekből pedig konkrét törvényi rendelkezés hiányában is értelemszerűen következik, hogy amennyiben a jegyzett tőke legkisebb összege nincs meghatározva, úgy a tag vagyoni hozzájárulásának legkisebb összege vonatkozásában sincs előírás. A társasági szerződésben kell feltüntetni, hogy melyik tag milyen mértékű vagyoni hozzájárulást teljesít a társasági vagyonhoz. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége ugyanúgy vonatkozik a társaságba újonnan belépő tagra is. A vagyoni hozzájárulásnak, illetve annak törvényben meghatározott részének (mint a kft.-nél és az rt.-nél) a társaság részére történő rendelkezésre bocsátása nem feltétele a cégbejegyzésnek, a tagok a társasági szerződésben belátásuktól függően jelölhetik meg ennek időpontját. (Amennyiben viszont eddig az időpontig nem teljesít valamelyik tag, akkor itt is alkalmazni kell a Gt. 14. §-át, így a teljesítés elmaradása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezheti.)
Bármikor lehetőség van módosítani a társasági vagyont, ehhez - lévén a társasági szerződésben van szabályozva - a társasági szerződés módosítása szükséges, amihez a Gt. 93. § (5) bekezdése egyhangúságot ír elő. Nemcsak felemelésre, hanem az imént már említett okokból csökkentésre is minden további feltétel előírása nélkül lehetőség van. Nagyon fontos szabály, hogy a társasági vagyon felemelése esetén sem kötelezhető a tag vagyoni hozzájárulásának emelésére. Ugyanilyen logika alapján veszteség esetén sem lehet a tagot kötelezni újabb vagyoni hozzájárulásra. Ez a tagok számára garanciális szabály másik oldalról is fennáll, a szabályozás ugyanis a társaság érdekeit ugyanúgy szem előtt tartja: miután a tag vagyoni hozzájárulását a társaságba való bevitellel a társaság céljára lekötötte, ezért a társaság, illetve a tagsági jogviszony fennállása alatt a tag sem követelheti vissza a már teljesített vagyoni hozzájárulását.
A vagyoni hozzájárulásnak a Gt. diszpozitív szabálya alapján döntő jelentősége van a társaság működése során keletkezett nyereség, illetve veszteség viselésénél: a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a nyereség a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, illetve a veszteséget szintén ennek arányában kötelesek viselni. A szabály diszpozitív voltából fakadóan eltérő megállapodásnak is helye van, de nem ad hoc jelleggel, a nyereség, illetve a veszteség felmerülésekori döntéssel, hanem a társasági szerződésben kell szabályozni a főszabálytól való eltérést. Itt viszont bármilyen arányú részesedésben/veszteségviselésben megállapodhatnak a tagok, korlátot csak a római jogból átvett Societas Leonina tilalma jelent: semmis az olyan megállapodás, amely valamely tagot a nyereség vagy a veszteség viseléséből kizár. A nyereség illetve a veszteség felhasználásáról, illetve felosztásáról (vagy más szavakkal: az adózott eredményről való döntésről) a társaság legfőbb szerve határoz

1.6.1.2 A gazdaságszervező viszonyok

A tag társasággal szemben fennálló gazdaságszervező jogviszonya tipikusan a személyes közreműködés önként vállalt kötelezettségét jelenti. A személyes közreműködésért a megállapodás alapján díjazás jár, de ez nem szükségszerű: a törvény ingyenes személyes közreműködésre is lehetőséget ad. A személyes közreműködés típusait, formáit a törvény nem tartalmazza, lényegében a társaság részére történő folyamatos vagy időszakos tevékenységet jelent. Tipikusan ide tartozhat a társaság tevékenységi körének megvalósítását segítő, a tagsági jogviszony alapján meghatározott tagi részvétel. Az 2006. évi IV.-es törvény, az új Gt. jelentős mértékben csökkenti a személyes közreműködés körébe vonható tevékenységek körét azzal, hogy kiveszi ebből a körből az üzletvezetés, illetve a képviselet ellátását, valamint a munkaviszonyon, illetve polgári jogi szerződésen alapuló tevékenységeket. A régi gyakorlatban különösen a megbízási szerződésen alapuló tevékenységkifejtést tekintették személyes közreműködésnek.
A személyes közreműködés feltételeit, esetleges díjazását a társasági szerződésben, illetve a többi taggal kötött megállapodásban kell szabályozni, így a korábbi szabályozással ellentétben már nem szükségszerű kelléke a tárasági szerződésnek a tagok személyes közreműködése módjának, tartalmának, illetve díjazásának meghatározása.

1.6.2 A külső jogviszony

Ahogy a jogviszonyok felosztásánál láthattuk, a külső jogviszonyok a társaság tagjai és a kívülállók között fennálló jogviszonyok. A gyakorlatban a legjelentősebb kívülállók értelemszerűen a társaság hitelezői, így elsősorban az ő jogállásukat, illetve a társaság tagjainak feléjük fennálló felelősségét kell szabályoznia a törvénynek.

1.6.2.1. A hitelezők felé fennálló tagi felelősség

A hitelezők felé a Gt. 97. § (1) bekezdés alapján elsősorban a társaság felel, a saját vagyonával. Jelentősebb összegű tartozásoknál ez tipikusan nem elegendő, hiszen azáltal, hogy a törvény nem szabja meg a minimális tőkét, gyakran igen alacsony összeggel indítanak kkt.-t, tipikusan annyi társasági vagyonnal, ami a társaság működéséhez, fenntartásához szükséges. Az alapítást követően beinduló gazdasági tevékenység hatására sem jellemző a kkt. vagyonának jelentős mértékű emelkedése, hiszen a tagok a bevételt rendszerint saját díjazásukra fordítják. Amennyiben nagyobb tőkeigényű tevékenységekre alapítják a társaságot, akkor az tipikusan más társasági formában (kft., rt.) történik. Így szükséges szabályozni, hogy mi történjen akkor, ha a társaság vagyona nem fedezi a követelést: ebben az esetben a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Hangsúlyozandó, hogy ez mögöttes felelősség, nem lehet először a tagot perelni és - ami a gyakorlatban még tipikusabban előfordul- a jogerős marasztaló ítélet birtokában is csak akkor lehet a tagok ellen végrehajtást vezetni, ha a társaság ellen lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. Célszerűségi okoból eljárásjogilag nincs akadálya a társaság és a tagok együttes perlésének, de ennek során is figyelembe kell venni a felelősség mögöttes jellegét. A mögöttes jelleg egyébként kizárja a társaság és a tag egyetemleges felelősségét, csak a tagok egymás közti felelősségében érvényesül az egyetemlegesség.

1.6.2.2. A társaságba belépő új tag helyzete

Nagyon fontos hitelezővédelmi és garanciális szabály, hogy az új tag felelőssége a belépése előtt keletkezett kötelezettségekért azonos a többi taggal, főszabályként nincs tehát jelentősége, hogy a tartozás keletkezésének időpontjában ő még nem volt a társaság tagja. Ebből a gyakorlatra nézve az következik, hogy jogszabály ugyan nem ír elő informálódási kötelezettséget a belépő tag számára a társaság helyzetéről, a saját gazdasági érdekében azonban ezt célszerű megtennie, mert ennek elmulasztásának szankciója igen súlyos lehet rá nézve. Ez a szabály diszpozitív, tehát a társasági szerződésben ettől el lehet térni, hiszen - tekintettel a korábbi tagnak a tagsági viszonya megszűnésétől számított öt évig terjedő felelősségére - nincs olyan erős hitelezővédelmi indok, ami a szabály kógenssé nyilvánítását indokolná.

1.6.2.3. A tag hitelezőjének helyzete

Tekintve, hogy a társaság tagjai a gazdasági életben nemcsak és nem szükségszerűen a kkt. tagjaként járnak el, így a magánszemélyként a társaságtól független jogviszony valamelyik oldalán lévő tagnak keletkezhet a társaságtól független tartozása. Előfordulhat az is, hogy még a társaság alapítása előtti időszakból van a tagnak adóssága, esetleg a társaság alapítása előtti jogviszonyból keletkezett követelés a társaság fennállásának ideje alatt válik esedékessé.
A jogi helyzet pedig általános jelleggel az, hogy a társaság vagyona elkülönül a tag vagyonától, így a tag hitelezőjének külön törvényi felhatalmazás hiányában semmilyen jogosultsága nem lenne a társaság vagyonával szemben. Ez pedig igen szélesre tárná a fedezetelvonás lehetőségét, hiszen a tag bevinné a vagyont a kkt.-be, így csak olyan minimális összegű vagyona maradna, ami nem alkalmas a hitelezője kielégítésére. A jogalkotónak a két szempontot össze kellett hangolnia a szabály megalkotásakor. A Gt. 98. §-a értelmében (az első szempont alapján) a tag hitelezője a tag által a társaság tulajdonába adott vagyontárgyat vagy vagyoni értékű jogot biztosíték vagy kielégítés céljából nem veheti igénybe. Követelésének fedezetéül szolgál viszont (a második szempont alapján) az a vagyonhányad, ami a tagot a társaság vagy a tagsági jogviszonya megszűnése esetén megilleti. A hitelezőnek a taggal szembeni jogerős, marasztalást tartalmazó ítélet birtokában joga van végrehajtást vezetnie erre a vagyonhányadra és ennek keretében gyakorolhatja a tagot megillető - később tárgyalandó - rendes felmondás jogát. A tagot így megillető összegből a hitelező kielégítheti magát, arra viszont nincs lehetősége, hogy a tagot megillető vagyonhányad pénzbeni kiadását kérje.

1.7. A kkt. legfőbb szerve

A kkt. legfőbb szervére vonatkozó rendelkezések tárgyalása során az eddig már kifejtettekre csak utalunk és a kkt. szempontjából specifikus elemeket ismertetjük részletesebben.
A Gt. 19. § rendelkezései alapján a közkeresti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, feladata pedig a társaság alapvető, stratégiai ügyeiben való döntés. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem taggyűlésről van szó, mint a kft.-nél, a két kifejezés nem ugyanaz, mert a taggyűlés tevékenysége, összehívása, működése minden tekintetben formalizált, a tagoktól elkülönült szervként működik. Ezzel szemben a tagok gyűlése nem különül el a tagoktól, így a kkt. legfőbb szerve tulajdonképpen a tagok összessége, amelynek tevékenysége - legalábbis főszabályként - nem formalizált. A tagok gyűlésére vonatkozóan csak annyi a törvényi előírás, hogy valamennyi tag számára biztosítani kell a lehetőséget a döntéshozatalban való részvételre. Ez azonban nem formalizált előírás, hanem realizálja a jogalkotó azt a tartalmi kritériumot, amit a "tagok gyűlése" kifejezés hordoz. A formátlan legfőbb szerv nem kógens előírás, mert a törvény felhatalmazza a tagokat, hogy a társasági szerződésben a tagok a tagok gyűlése összehívása, működése és a határozathozatal eljárási módja tekintetében szabályokat állapítsanak meg. Ezek a szabályok törvényi tilalom híján lehetnek részletesek is, vagyis a tagok az általuk kívánt mértékben formalizálttá is tehetik a legfőbb szerv működését. Fontos azonban kiemelni, hogy a leginkább formalizált belső szabályozás esetében sem beszélhetünk taggyűlésről a kkt. esetében, mert az új Gt. megszüntette a taggyűlés elnevezést kkt.-nál, így még a taggyűlésre emlékeztető belső szabályozás esetén is tagok gyűléséről kell beszélnünk.
A legfőbb szerv hatáskörére a kkt.-nál nem találhatunk taxatív felsorolást, a kiindulópont a már említett alapvető stratégiai ügyekben való döntés, valamint a törvény egyes rendelkezéseinek összevetése. Feltétlenül idetartozik a törvény alapján az átalakulásról, illetve a jogutód nélküli megszűnésről való döntés, az üzletvezetési és képviseleti jog megvonása (3/4-es szótöbbséget igényel), valamint - szűk körű kivételtől eltekintve - a társasági szerződés módosítása. Utóbbi semmiképp nem tekinthető kizárólagos hatáskörnek, mert a cégnevet, székhelyet, telephelyet, illetve fióktelepet érintő döntések meghozatalára a társasági szerződés feljogosíthatja a társaság ügyvezetését. Az ezeket érintő változások pedig szükségszerűen társasági szerződés módosítással járnak, és - amint láttuk - nem feltétlenül szükséges hozzájuk a legfőbb szerv. Fontos azonban kiemelni, hogy ettől a kivételtől eltekintve a társasági szerződés módosítása - az átalakulásról, illetve a jogutód nélküli megszűnésről hozandó döntéshez hasonlóan - a legfőbb szerv egyhangú határozatával történik. A törvényben szabályozott kérdéseken túlmenően a tagok a társasági szerződésben is bármilyen, ezeken túlmenő kérdést a legfőbb szerv hatáskörébe utalhatnak. Ennél is bővebb lehet azonban az új Gt. hatására a legfőbb szerv hatásköre: a tagok 3/4-es szótöbbséggel meghozott határozattal is bármilyen kérdés eldöntését a legfőbb szerv hatáskörébe utalhatják.
A határozathozatal főszabály szerint egyszerű többséggel történik, a már jelzett törvényi kivételeket (egyhangúság, 3/4-es szótöbbség) leszámítva. A tagok azonban a társasági szerződésben bármilyen kérdés eldöntéséhez egyhangúságot vagy 3/4-es szótöbbséget írhatnak elő. Az egyszerű, illetve a 3/4-es szótöbbségnél szükségképpen felmerül két kulcskérdés: mihez képest kell számolni a többséget és kinek mennyit ér a szavazata. Az első kérdésre a törvény kógens választ ad: a leadható összes szavazatszámhoz kell viszonyítani, ettől a társasági szerződésben sem lehet eltérni. A másik kérdésre részben diszpozitív választ ad a törvény: minden tagnak azonos mértékű szavazata van, ettől azonban a társasági szerződésben el lehet térni. Tipikusan a vagyoni hozzájárulás arányában szoktak a tagok differenciálni, hiszen adott esetben logikus lehet, hogy aki nagyobb összeggel járul hozzá a társaság működéséhez, annak a szavazata nagyobb súlyt kapjon a társaság működését érintő, alapvető stratégiai ügyekben való döntések során. Az esetleges eltérés során azonban figyelemmel kell lenni a diszpozitivitást korlátozó törvényi rendelkezésre, mert legalább egy szavazat valamennyi tagot meg kell, hogy illessen.

1.8. A kkt. ügyvezetése

A Gt. általános részének szabályai alapján az ügyvezetés - ahogy valamennyi társasági formánál - a vezető tisztségviselők feladata. A kkt.-nél a törvény az üzletvezetés kifejezést használja, tartalmilag ez nem jelent különbséget az ügyvezetéshez képest. A törvény negatív megközelítéssel próbálja meghatározni az üzletvezetést, eszerint minden olyan kérdés idetartozik, amiről nem a tagok gyűlése jogosult határozni. Pozitív megközelítést alkalmazva az üzletvezetés lényegében a társaság belső ügyeiben való döntéshozatalt jelenti, ami nem azonosítható az adminisztratív jellegű tevékenységgel. A képviselet is az ügyvezetés részének tekinthető, ezáltal lehetetlen elválasztani, hiszen az üzletvezetésnek a gazdasági életben szükségszerűen integráns részét képezi a társaságon kívülálló személyekkel történő szerződések kötése, ami csak akkor lehetséges, ha az üzletet megkötő fél egyúttal a társaság képviselője is. Így az üzletvezetés a cégjegyzési jogot is magában foglalja, ami a kkt-re is kiterjedő általános szabályok szerint a Gt. 12. § (1) bekezdés e) pontja alapján a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme. Az új Gt. 96. §-a konkrétan ki is mondja, hogy az üzletvezetésre jogosult tagok a társaság törvényes képviselőjének is tekinthetők.
Az általános részi [Gt. 21. § (1) bekezdés] "megnevezés" szerint a kkt. vezető tisztségviselői "az üzletvezetésre jogosult tagok", ezt konkretizálja a 94. § (1) bekezdés, amely szerint diszpozitív főszabályként a tagok bármelyike időbeli korlátozás nélkül jogosult az üzletvezetésre. Amennyiben viszont a tagok a társasági szerződésben kijelölnek egy vagy több tagot az üzletvetésre, akkor az így kijelölt tagok lesznek a vezető tisztségviselők, a többi tag ebben az esetben az üzletvezetésre és a képviseletre nem jogosult. Nemcsak a természetes személy tagok, hanem a jogi személy tag is elláthatja az üzletvezetést, méghozzá az általa kijelölt természetes személy útján. Értelemszerűen a vezető tisztségviselőre vonatkozó személyi előírásokat erre a személyre kell alkalmazni. A törvény e vonatkozásban tágabb lehetőséget biztosít a korábbi Gt.-nél, mert a régi törvény szerint a jogi személy tag csak szervezeti képviselője útján láthatta el a vezető tisztségviselői feladatokat.
Főszabály szerint az üzletvezetésre jogosult tag(ok) mindegyike önállóan járhat el. Ha csak egy tag van megbízva az üzletvezetéssel, akkor ez értelemszerű, de a törvény rendelkezése értelmében főszabályként több vezető tisztségviselőnél is ez a helyzet. Ilyen esetben az intézkedésért való felelősség mindig egyéni, az intézkedő tagot terheli. Mégis lehet jelentősége e vonatkozásban is, ha több vezető tisztségviselő is van, mert a törvény a többi üzletvezetésre jogosult tagnak megadja a lehetőséget, hogy tiltakozzon a másik tag tervezett intézkedése ellen. Ez esetben a tagok gyűlése jogosult eldönteni a vitát és a kifogásolt intézkedés addig nem hajtható végre, amíg arról a tagok gyűlése nem határozott. A halaszthatatlan intézkedések megtételére ez nem vonatkozik. Az új Gt. a már megtett intézkedés ellen is biztosít tiltakozási jogot, hiszen a tagok gyűlésének adott esetben a már megtett intézkedés korrigálása útján is lehet lehetősége helyrehozni az esetlegesen rossz döntés következményeit.
A társasági szerződésben azonban kiköthetik a tagok több üzletvezetésre jogosult tag együttes eljárását is. Együttes cégjegyzési jognál ez azt jelenti, hogy minden esetben szükség van a két vagy több személy mindegyikének aláírására. Az egyéb döntések tekintetében is csak együttesen lehet dönteni. A halaszthatatlan intézkedések kivételével a tagok gyűlésének döntéséig nincs helye az olyan intézkedés végrehajtásának, amely tekintetében nincs egyetértés az együttes döntési joggal rendelkező vezető tisztségviselők között.
A felelősség ilyen esetben másként alakul, mint az önálló eljárásnál, a Gt. 30. § (4) bekezdése értelmében az intézkedő vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályaira tekintettel (Ptk. 344. §) egyetemleges.

1.9. A tagsági jogviszony megszűnése

1.9.1. A megszűnési okok

A törvény taxatíve felsorolja a tagsági jogviszony megszűnésének módjait, így a törvényben felsorolt okokon túlmenően nem szűnhet meg a tagsági jogviszony. A lehetséges megszűnési okok:
a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette;
b) a tagok közös megegyezésével;
c) a tag kizárásával;
d) rendes felmondással;
e) azonnali hatályú felmondással;
f) a társasági részesedés átruházásával;
g) a tag halálával vagy megszűnésével;
h) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik.
a) lényegében ez a szabály a megismétlése az általános szabályok között elhelyezkedő normának (14. §), miután eltérő rendelkezés nincs, ezért az ottani szabályokat lehet alkalmazni a kkt. vonatkozásában.
b) A magánjogban általános szabály, hogy egymás közti jogviszonyukat a felek közös megegyezéssel keletkeztethetik, módosíthatják, illetve szüntethetik meg, így a kkt. tagsági jogviszony is megszüntethető közös megegyezéssel.
c) a tag kizárásáról speciális szabály nem található a kkt.-ben, így az általános szabályok alkalmazhatók itt is.
d)-e) A társulási szabadság alapelvéből a contrario egyértelműen következik, hogy akarat ellenére senkit nem lehet arra sem kötelezni, hogy egy társaság tagja legyen és arra sem, hogy egy meglévő társaságban fennálló tagsági jogviszonyát akarata ellenére tartsa fenn. Így a törvény biztosítja a tagoknak a rendes felmondás lehetőségét, olyannyira, hogy ezt a jogot sem kizárni, sem korlátozni nem lehet. A polgári jogban a határozott idejű jogviszonyokat általában nem lehet rendes felmondással megszüntetni, a régi Gt. szerint sem lehetett, az új Gt. azonban ezt is lehetővé teszi. Határozatlan idejű jogviszonynál értelemszerűen fennáll a rendes felmondással történő megszüntetés lehetősége. A rendes felmondás általános jellemvonásai jellemzőek a kkt. tagsági jogviszony ily módon történő megszüntetése esetén is: így indokolási kötelezettség nincs és a törvény felmondási időt biztosít, ami 3 hónap. A többi tag ezt maximum további 3 hónappal meghosszabbíthatja. A felmondási idő rendeltetése, hogy a társaságnak, illetve a többi tagnak módjában álljon felkészülni a tagsági jogviszony megszűnését követő helyzetre. Alakszerűségi kikötés, hogy csak írásban érvényes a rendes felmondás. Tekintve, hogy a felmondás egyoldalú jognyilatkozat, ezért nem szükséges érvényességéhez a társaság, illetve a többi tag elfogadása.
Az objektív jellegű, indokolási kötelezettséget nélkülöző rendes felmondáson túlmenően megszüntethető a tagsági jogviszony azonnali hatályú felmondással is. Ennek jellemvonása a szankciós jelleg, akkor lehet vele élni, ha a társaság valamely másik tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanusít, amely a vele való együttműködést vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Lényegében ez a törvényi megfogalmazás az Mt.-ben lévő, a munkaviszony rendkívüli felmondással való megszüntetésére vonatkozó szabálynak a társasági jog sajátosságaira tekintettel megfogalmazott változata. A szankciós jellegből következnek a rendes felmondástól való további eltérések: a rendkívüli felmondást mindig indokolni kell és azonnali hatályú, ezáltal nincs felmondási idő sem.
Közös vonás mindkét felmondás tekintetében, hogy a társaság a róla való tudomásszerzéstől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt.
f) Ezt a szabályt az új Gt. iktatta be, így immáron kkt.-nál is lehetőség van a társasági részesedésnek, mint vagyoni értékű jognak akár ingyenes, akár visszterhes szerződéssel történő átruházására. Ez nemcsak a társaság tagjaira történhet, hanem akár kívülálló harmadik személyre is. Mindegyik esetben az átruházás igényli a társasági szerződés módosítását.
g) A tag halála vagy megszűnése megszünteti a tagsági jogviszonyt. Ez a tagsági jogviszony személyes jellegéből fakad, így jogi személynél nemcsak a jogutód nélküli, hanem a jogutódlással történő megszűnés is megszünteti a tagsági jogviszonyt. A társaság többi tagjának és meghalt tag örökösének, illetve a megszűnt jogi személy tag jogutódjának erre irányuló konszenzusa alapján azonban lehetőség van arra, hogy az örökös, illetve a jogutód a társaságba tagként beléphessen. Lényegében ebben az esetben a korábbi tag jogviszonyának folytatásáról van szó.
h) A jogszabályba ütköző tagsági jogviszony legtipikusabb esete, ha valamelyik tag több társaságban vállal korlátlan felelősséget, ilyen esetben értelemszerűen a később keletkezett tagsági jogviszony szűnik meg.

1.9.2. A megszűnést követő elszámolás, illetve felelősség

A tagsági jogviszony megszűnése mindkét irányban felvet vagyoni jellegű kérdéseket, hiszen egyrészt a társaságtól megváló tagot ki kell elégíteni, másrészről pedig nem szűnik meg a társaságból kiváló tag felelőssége a hitelezők felé a társasági tartozásokért.

1.9.2.1. Az elszámolás

Miután a társaságtól megváló tag korábban szükségképpen teljesített vagyoni hozzájárulást a társaság jegyzett tőkéjéhez, ezért a tagsági jogviszony megszűnésekor lehet követelése a társasággal szemben. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem a vagyoni hozzájárulása visszakövetelésére van joga a tagnak, hanem a megszűnés időpontjában meglévő állapot szerint a jegyzett tőkéből a vagyoni hozzájárulás aránya szerint számított hányadrészre. Ebből az is következik, hogy amennyiben a vagyoni hozzájárulás szolgáltatása időpontjához képest nőtt a jegyzett tőke, akkor a tag a vagyoni hozzájárulásánál nagyobb összegre tarthat igényt, ha pedig csökkent, akkor értelemszerűen alacsonyabb összegre. Egy példával illusztrálva a fentieket: ha a 100 egység tőkével alapított kkt.-hoz A tag 40 egységgel, B és C tag 30-30 egységgel járul hozzá (tehát a százalékos arány 40-30-30) és B tag tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában 1000 egység a kkt. jegyzett tőkéje, akkor 300 egységet követelhet vissza, ha pedig 10 egység, akkor 3 egységet. Ez a szabály egyébként diszpozitív, tehát helye lehet a társaság és a tag eltérő megállapodásának.
Főszabályként a tag kifizetésének határideje a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 3 hónap és pénzben kell teljesíteni. Mindkét vonatkozásban helye lehet a társaság és a tag eltérő megállapodásának.
Az elszámolási szabályok értelemszerűen nem vonatkoznak a társasági részesedését átruházó tagra.

1.9.2.2. A felelősségi viszonyok

Hitelezővédelmi okokból nem szűnik meg a tag felelőssége a társaság tartozásaiért a tagsági jogviszony megszűnésével. A tagsági jogviszony megszűnésétől számított öt évig ugyanis a többi taggal azonos módon (tehát továbbra is korlátlanul és egyetemlegesen) felel azokért a társasági tartozásokért, amelyek a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkeztek. Ugyanez vonatkozik a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódjára. Valamennyi megszűnési oknál fennáll ez a felelősség, hiszen a hitelezővédelem szempontjából nincs jelentősége, hogy mi miatt szűnt meg a tagsági jogviszony. A tagsági jogviszony megszűnését követően keletkezett társasági tartozásokra természetesen már nem terjed ki a felelősség.
Természetes személy örökösénél, aki nem lép be a társaságba, nem lehet ugyanezeket a szabályokat alkalmazni, mert figyelembe kell venni a Ptk. öröklési jogi rendelkezéseit is, így az örökös a halál időpontjáig keletkezett társasági tartozásokért az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint felel (tehát csak a hagyaték erejéig felel).

1.10. A társaság megszűnése

A társaságok megszűnésének lehetőségeit felsoroló Gt. 66. §-ban foglalt általános szabályok irányadók kkt. megszűnésénél. Specifikum a 66. § c) pontja tekintetében van, mert ezen jogszabályhely felhatalmazása alapján törvény eltérhet attól a szabálytól, mely szerint jogutód nélkül megszűnik a gazdasági társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken. A kkt. esetében a Gt. 105. § (1) bekezdés él az említett felhatalmazással, így ebben az esetben nem szűnik meg a társaság, ha hathónapos jogvesztő határidőn belül új tagot jelentenek be a cégbíróságnál.
A jogutód nélküli megszűnés során a társaság vagyonából először a hitelezőket kell kielégíteni, majd a fennmaradó vagyont - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani a tagok között.
A jogutódlással történő megszűnés során az általános szabályok (VI. fejezet) rendelkezésein túlmenően speciális rendelkezések vannak, ha a kkt. Bt.-vé alakul át. Ebben az esetben nem kell az átalakulásra vonatkozó általános szabályokat alkalmazni, mert az "átalakulás" (ezáltal csak quasi átalakulás) a kkt. társasági szerződésének módosításával is végbemehet. (ugyanez a helyzet, ha bt. kíván kkt.-vá átalakulni.) Kkt. Bt.-vé történő átalakulása esetén előfordulhat, hogy egy korlátlan felelősségű tag felelőssége az átalakulástól korlátozottá válik. Akkor következhet be ilyen változás, ha a kkt. tagja a bt. kültagjává válik. Hitelezővédelmi okokból ilyenkor is alkalmazni kell a tagsági jogviszony megszűnésekor már megismert felelősségi szabálynak az erre esetre specializált megfogalmazását: így a változástól számított öt éves jogvesztő határidőn belül az ilyen tag még korlátlanul felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló, még a változás előtt keletkezett tartozásaiért.

2. A betéti társaság (BT.)

2.1. Fogalma, legfontosabb ismérvei

A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - a törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
Ahogy a definícióból is kitűnik, a bt. tagjainak felelőssége tekintetében a felelősségnek mind a korlátlan és egyetemleges változata, mind a korlátozott változata megtalálható. Jogi jellegét tekintve a legfontosabb eltérés a kkt.-tól a kültag(ok) felelősségének korlátozott jellege. Tulajdonképpen a szó szoros értelmében korlátozottnak sem tekinthető a kültag felelőssége, hiszen a vagyoni betét szolgáltatásával ő teljesíti a kötelezettségét és innentől kezdve nincs felelőssége a bt. tartozásaiért. Erre a nagyfokú hasonlóságra tekintettel a törvény úgy rendelkezik, hogy a VIII. fejezetben tárgyalt néhány eltéréstől eltekintve a kkt. szabályait kell alkalmazni, így mi is csak a speciális szabályokat ismertetjük.

2.2. Rövid története

Már az ókori Babilonban, illetve a kora középkorban megtalálhatók olyan formációk, amelyek jellemvonása, hogy bizonyos személyek csak a tőkét adják, míg a másik személyek a tényleges kereskedelmi tevékenységet fejtik ki. Ezeket a formációkat (így a commendát is) azonban csak a betéti társaság közvetett előzményének lehet tekinteni, mert hiányzik két fontos ismérv: mindkét (illetőleg több tagnál az összes) tag befektetése és az elkülönült társasági vagyon. A commendában a betéti társaságra emlékeztető elemeknél dominánsabbak megbízási, illetve bizományi jellegű elemek. Tulajdonképpen a betéti társaság közvetlen történeti előzményének számító csendes társaságról van itt még szó, mert a csak vagyoni hozzájárulást szolgáltató személy csak belső relációban vett részt a társaságban, kifelé a neve nem volt feltüntetve, így a társasággal szerződő, illetve a társasággal üzletet kötő személyek számára ő ismeretlen volt, jogilag nem létezett. Praktikusan olyan személyek is hozzá tudtak járulni a vállalkozásokhoz, akik a középkori felfogás és jogi szabályozás szerint pozíciójuknál fogva nem tehették volna meg (pl: egyházi személyek). A gazdasági fejlődés hatására azonban egyre több gazdasági érdek indokolta, hogy a kültagok személye is ismertté váljon, ezért fokozatosan elkülönült a csendestársaságtól az a formáció, ami lényegében a mai betéti társaságnak felel meg. Elszórtan már a XV. században is találhatunk ilyeneket, Itáliában már ekkor előfordult, hogy a városok nyilvántartásaiban a kültag nevét is fel kellett tüntetni. Általános jelleggel a kkt.-nál már említett 1673. évi Ordonance sur le commerce volt az első törvény, ami a bt.-t szabályozta. A csendes társaság egyébként nem tűnt el a bt. megjelenésével, például a XX. századi magyar jogban is létezett (1930-tól), de a jelenlegi Gt. már nem ismeri.

2.3. A kkt.-tól való eltérések, illetve speciális szabályok

A legjelentősebb eltérést már említettük a 2.1. pontban, legfeljebb annyiban lehet kiegészíteni, hogy amíg a kkt.-nál a törvény vagyoni hozzájárulásról beszél, addig a bt.-nél vagyoni betétről rendelkezik, gyakorlati különbség azonban nincs a kétféle elnevezés között.
A további eltérések arra vezethetők vissza, hogy a kültagnak a csekélyebb felelősségéből, illetve a beltagéhoz képest tipikusan csekélyebb jellegű közreműködéséből adódóan kisebb a szerepe a társaság irányításában. Így a kültag - társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem jogosult a táraság üzletvezetésére és a társaság törvényes képviseletére. Ez nem akadályozza természetesen azt, hogy a szervezeti képviselő, illetve a taggyűlés a kültag részére meghatalmazást adjon, ebben az esetben azonban értelemszerűen nem törvényi, illetve szervezeti képviselőként, hanem meghatalmazottként jár el. A tagok gyűlése tevékenységében viszont a törvény erejénél fogva vehet részt a kültag.
A kkt.-nál említett átalakuláshoz hasonló logikával szabályozza a törvény azt az esetet, amikor a beltag kültaggá válik: miután a változás időpontjáig beltag volt, ezért a változástól számított ötéves jogvesztő határidőn belül felel a társaság harmadik személyekkel szemben fennálló, a változás időpontja előtt keletkezett kötelezettségeiért.
A társaság megszűnése tekintetében a bt. jellegénél fogva speciális szabály, hogy valamennyi beltag, illetve valamennyi kültag kiválása esetén a társaság megszűnik. A kkt.-nál már megismert lehetőséghez hasonló alternatíva itt is megvan: mégsem szűnik meg a bt., ha hathónapos jogvesztő határidőn belül a társasági szerződés módosításával megteremtik a bt.-ként, illetve a kkt.-ként való törvényes működés feltételeit és ezt a cégbíróságnak bejelentik. Nem utal rá a törvény, de egyértelmű, hogy a bt.-ként való további törvényes működés feltételeit úgy tudják megteremteni, hogy a hiányzó bel-, illetve kültag helyére bejelentenek egy új beltagot, illetve kültagot. Ha nem marad üzletvezetésre, illetve képviseletre feljogosított tagja a társaságnak, akkor a kültag jogosult a társaság törvényes képviseletére és az üzletvezetésésre (tehát egy további kivétel az előző bekezdésben említett szabály alól a kültag törvényes képviseleti jogának tilalma tekintetében). Ez a jogosultsága megszűnik a jogvesztő határidőt eredménytelen elteltét követően a végelszámoló kijelölésével, hiszen innentől kezdve a végelszámoló lesz a társaság képviselője.

3. A korlátolt felelősségű társaság

3.1. Fogalma, legfontosabb ismérvei

Az eddig tárgyalt gazdasági társaságokhoz hasonlóan a korlátolt felelősségű társaság (kft.) definícióját is megadja a törvény: eszerint a kft. olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.
A társaság jellegének tárgyalása előtt egy félreérthető megfogalmazásból eredő félreértés lehetőségére kell felhívni a figyelmet: a korlátolt felelősségű társaság elnevezés ugyanis nem azt jelenti, hogy a társaság felelőssége korlátozott, hiszen a hitelezők felé a társaság teljes vagyonával felel, a korlátozott felelősség csak a tagok felelősségére vonatkozik, mert ők - ahogy a definícióból is láthattuk - csak a törzsbetétjük erejéig felelnek. Ez a tagi korlátozott felelősség tekinthető talán a kft. legfontosabb jellemvonásának. Általános jelleggel ez érvényesül is, néhány esetben azonban a törvény - tipikusan szankciós jelleggel, valamely nemkívánatos magatartás jogkövetkezményeként - a tagok korlátlan felelősségéről rendelkezik. Ezek a rendelkezések a törvényben szétszórva találhatók, így érdemes kitérni közülük a legjelentősebbekre és összegezni őket:
- A kft. megszűnése esetén azon tagok, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Különösen akkor állapítható ez meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni.
- A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag felelőssége is korlátlan az apport szolgáltatásától számított 5 évig a tekintetben, hogy az apportnak a szolgáltatás idején fennálló értéke nem alacsonyabb a társasági szerződésben megjelöltnél.
- Miután ezt a tag egyedül nem tudja elérni, ezért ugyancsak korlátlan (és egyetemleges) azon tagok felelőssége, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékben fogadtatták el a társasággal.
- Az alapításkori "trükközések" tárháza ezen túlmenően is szinte kimeríthetetlen, a törvény ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a létesítés során egyébként csalárd módon eljáró tagok felelőssége is korlátlan (és egyetemleges).
- Ha a tagok olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az elvárható gondosság tanusítása mellett tudhatták volna, hogy az nyilvánvalóan sérti a társaság érdekeit, akkor a határozat meghozatalában résztvevő tagok felelőssége a határozatból eredő kárért korlátlan (és egyetemleges).
Következő fontos ismérv, hogy a kft. - az eddig tárgyalt kkt.-val és bt.-vel ellentétben - jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság. Lényegében ez azt jelenti, hogy a tagoktól elkülönült, abszolút jogképességgel rendelkező jogalany, amelynek önálló szervezete van.
Jellegét tekintve a személy- és vagyonegyesítő társaságok közötti átmenetet képez a kft, így ebből a szempontból vegyes jellegű társaságnak tekinthető. A már tárgyalt kkt.-nél és bt.-nél a személyegyesítő jelleg a dominánsabb, míg a később tárgyalandó részvénytársaság vagyonegyesítő jellegű. A vegyes jelleg leginkább abban ragadható meg, hogy a kétségtelenül domináns vagyonegyesítés mellett a kft. gyakran törekszik a tagok gazdasági tevékenységének összehangolására, valamint a társaság és a tagok közötti, minél intenzívebb jellegű gazdasági kapcsolat kialakítására is. A nyílt alapítás tilalma is a személyes jelleget erősítő szabály.

3.2. Rövid története

A kkt.-hoz és a bt.-hez képest jóval rövidebb múltra tekint vissza a kft., a XIX. század vége felé a német jogi gondolkodás alakította ki, mint a már jelzett személyes és vagyoni elemek keverésének igényét kielégítő formációt. Mindezek ellenére az első kft.-t 1889-ben, Dániában alapították, de a német gondolatokat használták fel a szabályozás kidolgozásához. Németországban röviddel ezt követően, 1892-ben lépett hatályba az első, kft.-ről szóló törvény. Magyarországon először az 1930. évi V. törvénycikk hozta be a jogi szabályozásba a kft.-t. Ebből az is következik, hogy az 1875-ös Kt. idején még nem létezett.

3.3. A társaság alapítása

A kft. létesítő okiratát is társasági szerződésnek hívják, kivéve az egyszemélyes kft.-t, amelynek létesítéséhez alapító okirat szükséges. A társasági szerződésre a Gt. általános részében, a 11-12. §-ban írt valamennyi szabályt alkalmazni kell, így a formai kritériumokra és a kötelező tartalmi elemekre vonatkozó normákat is. Így ezeket ehelyütt nem ismételjük meg, csak a kft.-re vonatkozó speciális szabályokra térünk ki. Ide tartoznak például a társasági szerződés kft-specifikus kötelező tartalmi elemei: az egyes tagok törzsbetétei mértékének meghatározása, és a szavazati jog mértéke. A kft. vagyonegyesítésen túlmenő személyes jellegéből és a tagok szervezeti szabályokból eredő egymásrautaltságából eredően tilos nyílt felhívás útján gyűjteni a kft. tagjait. Ellenkező esetben csorbát szenvedne a tagok közötti bizalmi viszony is, hiszen nyilvános felhívás esetén bárki jelentkezhetne és a kritériumoknak megfelelő jelentkezés esetén el is kellene azt fogadni, így a tagok nem választhatnák meg, hogy kivel kívánják folytatni a gazdaságszervezésre is irányuló, bizalmi jellegű gazdasági tevékenységüket.

3.3.1. A törzstőke

Nagyon fontos szabály az alapításkor, hogy a kft. törzstőkéjének legalább 3 millió forintnak kell lennie, ennek hiányában nem jegyzi be a cégbíróság a kft-t. Nemcsak az alapításra vonatkozik ez a szabály, később sem mehet a törzstőke 3 millió forint alá, mert ebben az esetben vagy olyan gazdasági társasággá kell átalakulnia a kft.-nek, amelyre vonatkozóan a törvény nem ír elő minimális jegyzett tőkét vagy pedig a veszteségeket pótolva, pótbefizetéssel kell elérni, hogy a jegyzett tőke elérje a hárommillió forintot. Ha egyik megoldás sem lehetséges, akkor jogutód nélkül meg kell szüntetniük a tagoknak a társaságot. Látható tehát, hogy nemcsak alapításkor, hanem később is, a társaság bármilyen létszakában komoly garanciákkal védi a törvény a törzstőke minimális összegét. Ennek hitelezővédelmi oka van, hiszen a hitelezői igények fedezetére elsősorban a társaság törzstőkéje szolgál. A törzstőke egyébként az egyes tagok törzsbetéteinek az összessége, ami igazolja a kft. vagyonegyesítő jellegét., hiszen ebből egyértelműen következik, hogy a tagok vagyoni hozzájárulásának összessége képezi a törzstőkét.

3.3.2. A törzsbetét

A törzsbetét ugyanis az egyes tagok vagyoni hozzájárulása, a törzstőke számszerűleg, pontosan kiszámított hányada, amely a társaság tagjának fizetési kötelezettségét és a befizetés elmulasztása esetén fennálló felelősségének mértékét jelenti. A törzsbetét (és ezáltal a törzstőke) pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból áll. Utóbbit apportnak nevezik. A vagyoni hozzájárulás mindkét formája tekintetében kógens előírás, hogy a társaság részére be kell fizetni, illetve rendelkezésre kell bocsátani. Ennek a már említett hitelezővédelmi okai vannak, és további kógens előírások biztosítják ezt a célt: a tagokat nem lehet mentesíteni a befizetés alól és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. Ellenkező esetben sérülne a törzstőke valódiságának elve.
A befizetéssel, illetve a rendelkezésre bocsátással a vagyoni hozzájárulás a tagoktól elkülönült társaság vagyonának képezi a részét, így a társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást nem követelheti vissza. Ez a tilalom nem vonatkozik a törzstőke leszállítás esetére. Amennyiben a tag vagyoni hozzájárulását nem teljesíti, ez az általános részben (Gt. 14. §) foglalt szabályok alapján a tagsági jogviszonya megszűnését eredményezheti.
A törzsbetéttel kapcsolatos további szabály, hogy különböző mértékű törzsbetétei lehetnek a tagoknak, nincs semmi akadálya annak, hogy az egyes tagok eltérő összeggel járuljanak hozzá a társaság törzstőkéjéhez. Előírás viszont, hogy 100 000 Ft-nál kisebb összegű törzsbetét nem lehetséges, továbbá a törzsbetétnek forintban kifejezhetőnek és 10 000-el maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Nincs feltétlenül elzárva a kft.-ben való részesedéstől az olyan személy sem, aki 100 000 Ft-nál alacsonyabb összeggel kívánna hozzájárulni a törzstőkéhez, mert a törvény lehetővé teszi, hogy egy törzsbetétnek a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa legyen. Így megteheti 4 személy, hogy fejenként 25 000-25 000 Ft-tal járul hozzá a törzstőkéhez, és akkor négyüknek lesz közösen egy 100 000 Ft értékű törzsbetéte.

3.3.2.1. Az apport

A kft.-nél nincs speciális kritérium az apport vonatkozásában, így az általános szabályok között megfogalmazást kell itt is alkalmazni. A Gt. 13. § (2) bekezdése szerint a nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.
A nem pénzbeli hozzájárulás értékének (lényegében pénzben kifejezett értékének) megállapítása sarkallatos kérdés: tipikusan könyvvizsgáló vagy más szakértő határozza meg, de a hatályos szabályok szerint ez nem kötelező, az egyes tagok maguk állapítják meg nem pénzbeli hozzájárulásuk értékét, amit elegendő a többi tagnak elfogadnia. Ebben az esetben törvényi előírás, hogy a tagoknak meg kell határozni, milyen szempontok szerint végezték az apport értékelését. A korlátlan felelősség eseteinek felsorolásánál már jeleztük, hogy milyen szankcióval kell a tagoknak, illetve az elfogadóknak számolniuk, ha az alapításkori értéknél magasabb értékkel fogadtatják el a nem pénzbeli hozzájárulást, így e látszólagos szabadság ellenére komoly szankciói lehetnek az esetleges manipulációnak. Teljes mértékben a tagokra van bízva akár az egyes törzsbetétek, akár az egész törzstőke vonatkozásában, hogy mennyi a pénzbeli hozzájárulás és az apport aránya, így annak sincs akadálya, hogy a törzstőke 100%-a apportból álljon.

3.3.2.2. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátása

A pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás arányának jelentősége lehet azonban a tekintetben, hogy mikor kell a hozzájárulás teljes összegét a társaság rendelkezésére bocsátani.
A pénzbeli hozzájárulások tekintetében a cégbejegyzés feltételéül azt írja elő a törvény, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes nem pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét a társaság részére be kell fizetni. Annak természetesen semmi akadálya, hogy a teljes összeget befizessék. Amennyiben a törvényi felhatalmazással élve ezt nem teszik meg, akkor a társaság cégbejegyzésétől számított egy éven belül kell a hiányzó összeget befizetni. Ennek módját és esedékességét a társasági szerződésben meg kell határozni.
Nem pénzbeli hozzájárulás esetén nagyobb szabadságot ad a törvény a tagoknak, a cégbejegyzéstől számított három éven belül kell az apportot a társaság rendelkezésére bocsátani. Hogy ezen belül mikor, azt a társasági szerződésben ők határozhatják meg. Amennyiben viszont a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét, akkor már alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani. (Ebben a tekintetben van tehát mégis jelentősége a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányának.)

3.4. A társaság és a tagok közötti jogviszony

A társaság és a tagok közötti jogviszony jónéhány kérdése (pl: törzsbetét befizetése, rendelkezésre bocsátása) már a társaság alapításának tárgyalásakor szóba került, így az alábbiakban a további kérdéseket elemezzük.

3.4.1. Az üzletrész

3.4.1.1. Fogalma, elhatárolások

A társaság és a tagok közötti jogviszony szempontjából a legfontosabb az üzletrész, ugyanis a társaság bejegyzését követően a tagok jogait, kötelezettségeit és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész teljesíti meg. Fontossága abból ered, hogy a tagok társaság feletti tulajdonosi jogosultságait, illetve a társaság vagyonából őket megillető hányadot is az üzletrész fejezi ki. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az üzletrész mértéke az egyes tagok törzsbetéteihez igazodik.
Utóbbi mondatból két dolog egyértelműen következik: szoros összefüggés van az üzletrész és a törzsbetét között, de a két kategória nem ugyanaz. A legfőbb különbség a kettő között, hogy a törzsbetét számszerűleg pontosan kifejezhető, konkrét kategória, míg az üzletrész konkrétan nem kifejezhető eszmei hányadot jelentő elvont fogalom. A mértéke márcsak azért sem határozható meg pontosan" mert az üzletrész értéke a társaság prosperálására, illetve esetleges likviditási problémáira tekintettel akár jelentős mértékben is emelkedhet vagy csökkenhet, így az érték elválhat a törzsbetéttől. Természetesen - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az egyes tagok üzletrészeinek növekedése vagy csökkenése a törzsbetéteik arányában történik.

3.4.1.2. Legfontosabb jellemvonásai

Főszabályként azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, a társasági szerződésben azonban a tagok megtehetik, hogy egyes üzletrészeket a többiektől eltérő tagsági jogokkal ruháznak fel. Ezeket az üzletrészeket lényegében elsőbbségi üzletrésznek is lehet nevezni, hiszen tipikusan valamely jogosultság tekintetében biztosítanak többletjogokat, így például szavazatelsőbbséget, osztalékelsőbbséget stb.
Érdekes kérdést vet fel, hogy lehet-e egy tagnak több üzletrésze, illetve fordítva: lehet-e egy üzletrésznek több tulajdonosa? A törvény az első kérdésre nemmel, a másodikra igennel válaszol. Ebből az is következik, hogy amennyiben egy tag megszerez egy másik önálló üzletrészt, akkor eredeti üzletrésze megnövekszik az átvett üzletrésszel, így továbbra is csak egy - a korábbitól immáron eltérő mértékű - üzletrésze lesz a tagnak. Annak viszont nincs akadálya, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa legyen: ebben az esetben a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni. Az üzletrész több tulajdonosa a társasággal szemben egy tagnak számít, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolják és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Tekintve, hogy a társaságnak pontosan kell tudnia, hogy kik az üzletrésztulajdonosok, ezért a közös képviselő kötelezettségévé teszi a Gt., hogy a résztulajdonosok személyében és tulajdoni hányadában beállott változásokat a társaságnak bejelentse. Amennyiben pedig a közös képviselő változik, akkor ezt a tényt a változástól számított 8 napon belül az új közös képviselőnek kell a társaságnak bejelenteni.

3.4.1.3. A saját üzletrész

Ahogy az eddigiek során láthattuk, az üzletrészek a tagok tulajdonában vannak, hiszen amennyiben a társaság tulajdonába kerülnének, akkor a társaság saját magának lenne a tulajdonosa. Ennek megengedése tarthatatlan lenne, hosszabb távú lehetővé tétele ugyancsak, előállhatnak azonban olyan esetek, amikor rövid távon a legcélszerűbb megoldás az lehet, ha az üzletrész a társaság tulajdonába kerül, így a Gt. lehetővé teszi, hogy a társaság megszerezze saját üzletrészét. A törvénynek azonban praktikussági és hitelezővédelmi okokból garanciákkal kell körülbástyáznia ezt a szabályt: így csak a törzstőkén felüli vagyonból vásárolható meg a saját üzletrész és csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetét teljes összegét megfizették, továbbá csak akkor lehet megvásárolni a saját üzletrészt, ha a társaság olyan helyzetben van, hogy osztalék fizetéséről határozhatna. A társaság tulajdonában lévő saját üzletrész ideiglenes voltát célozza az a szabály, mely szerint a saját üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül el kell idegeníteni,vagy a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni, illetve a tőkeleszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni. Utóbbi rendelkezésektől azonban a társasági szerződésben el lehet térni. Ezen szabály diszpozitív voltának indoka, hogy a törvény ezen szabályok megvalósulása nélkül is elegendő védelmet ad a hitelezőknek.
Nem feltétlenül érdeke a társaságnak sem, hogy sokáig tartsa saját tulajdonában az üzletrészt (bizonyos esetekben ez indokolt lehet), mert a saját üzletrész után járó osztalék nem a társaságot illeti meg, hanem az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell számbavenni. Ezen túlmenően a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat a saját üzletrész után, így a határozatképesség megállapítása során sem lehet figyelembe venni.

3.4.1.4. Az üzletrész átruházása

Az üzletrész átruházására vonatkozó szabályok kiemelkedően fontosak. Legnagyobb gyakorlati jelentőségük abban áll, hogy kft.-nél a tagsági jogviszony nem szüntethető meg kilépéssel, vagy a polgári jogban már megismert és a kkt.-nél is szabályozott rendes felmondással, hanem a társaságtól saját akaratából megválni kívánó tag csak úgy tud megválni a társaságtól, ha üzletrészét másra ruházza. Átruházáson az üzletrész adásvétel szerződés útján történő eladását értjük (az adásvételi szerződésen kívüli egyéb módok, pl: ajándékozás is szóba jöhetnek, ezekről a későbbiekbe szólunk). Az átruházás lehetővé tételéből egyértelműen következik, hogy az üzletrész forgalomképes, értéke pedig nem állandó, az a piaci érték, amit az üzletrész az átruházás pillanatában képvisel. (ld. a törzsbetét-üzletrész különbsége közötti résznél). Különbözőképpen szabályoz azonban a törvény, mert az átruházás alanyai szerint differenciálja a szabályokat: nem mindegy ugyanis, hogy egy másik társasági tagra, vagy egy kívülálló harmadik személyre kívánja a tag átruházni az üzletrészét.
A kft. már említett személyegyesítő jellemvonásaira tekintettel egyszerűbb a helyzet másik társasági tagra történő átruházáskor, hiszen ilyenkor az üzletrész megszerzője nem idegen a társaság, illetve a többi tag számára, így kevésbé kell részletesen szabályoznia a törvénynek a kérdést. Így törvényi korlát nincs is, az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. A tagok a társasági szerződésben azonban korlátozhatják ezt a törvény által biztosított szabadságot, ennek legtipikusabb példája, ha egymásnak elővásárlási jogot biztosítanak. Ebben az esetben ugyanis csak akkor lehet egy másik tagra átruházni az üzletrészt, ha az elővásárlásra jogosult tag nem kíván elővásárlási jogával élni. Korábbi tanulmányaink során már többször érintettük az elővásárlási jogot, így részletes kifejtését ezúttal mellőzzük: a lényege, hogy ha van elővásárlásra jogosult, és az üzletrész tulajdonosa el akarja adni az üzletrészt, akkor a vételi ajánlatot teljes terjedelemben közölni kell az elővásárlási jog jogosultjával és csak akkor lehet mással megkötni az adásvételi szerződést, ha ugyanolyan feltételek mellett az elővásárlási jog jogosultja nem akar szerződést kötni.
Sokkal több szempontot kell figyelembe venni, ezáltal sokkal bonyolultabb a szabályozás kívülálló személyre történő üzletrész-átruházás esetén. A legfontosabb szempont, hogy az üzletrész megszerzésével ne válhasson a társaság tagjává olyan személy, aki a társaságban maradó többi tag számára nemkívánatos. Könnyű belátni ennek a szempontnak a jelentőségét, hiszen ha figyelmen kívül hagyták volna a törvényi szabályozás során, akkor előfordulhatna, hogy amennyiben az egyik tag esetleg összeveszik üzleti vagy akár privát jelleggel a többi taggal, akkor bosszúból olyan személynek adná el az üzletrészt, akiről tudja, hogy rossz viszonyban van a többi taggal, illetve ellehetetlenítené a társaság működését. Mindezekre tekintettel többszintű garanciát épít a törvény:
amennyiben a tag kívülálló személyre kívánja átruházni üzletrészét, akkor a többi tagot a társaságot és a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. A társasági szerződésben ez az elővásárlási jog korlátozható vagy kizárható. Az elővásárlási jog azonban jellegénél fogva csak adásvételi szerződésnél jöhet szóba, egyéb jogcímekre (pl: ajándékozás, csere) nem vonatkozik. Ezt a törvény is deklarálja, így adódna a jogszabályok által biztosított lehetőség az elővásárlási jog kijátszására. Ezt azonban meg lehet akadályozni, mert a törvény felhatalmazása alapján a társasági szerződésben az adásvételi szerződésen kívüli egyéb jogcímeken történő üzletrészátruházás korlátozható, illetve kizárható. Ezen túlmenően további korlátot is be lehet építeni a társasági szerződésbe, mert az üzletrész harmadik személyre történő átruházását a tagok a társaság beleegyezéséhez köthetik. Ezt azonban nem lehet önkényesen gyakorolni, ezért a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben szabályozni kell.
Az elővásárlási jog szabályozása a társasági jog, illetve azon belül a kft. jellegére tekintettel néhány speciális szabályt is tartalmaz a Ptk.-ban szabályozott elővásárlási joghoz képest. A legfontosabb ezek közül, hogy amennyiben a tag a vele közölt vételi ajánlat bejelentésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni. A társaság, illetve a taggyűlés által kijelölt személyek esetében ez a határidő 30 nap. Ez a szabály egyébként kivétel a magánjogban uralkodó és a Ptk.-ban tételesen is szabályozott "hallgatás nem beleegyezés" elv/szabály alól, hiszen ebben az esetben a hallgatást úgy kell tekinteni, hogy nem kíván a jogosult elővásárlási jogával élni, tehát beleegyezik abba, hogy az átruházó a közölt feltételekkel másnak adja el az üzletrészt. Az elővásárlási jog ugyanezeket a jogosultakat megilleti a tag üzletrészének bírósági végrehajtás során történő értékesítésénél is. Az elővásárlási jog személyes jellegéből fakadóan az általános polgári jogi szabályokhoz hasonlóan itt sem lehet átruházni. További (részben) speciális szabályt tartalmaz a Gt. az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés tekintetében: az alapgondolat hasonló, mint a Ptk. 203. §-ban szabályozott fedezetelvonó szerződésnél: az ilyen szerződések létrejöttek, érvényesek, de a kijátszott személynek kell valamilyen eszközt biztosítani jogai védelmére: kérheti az ilyen szerződés hatálytalanságának megállapítását. Speciális szabály viszont e tekintetben, hogy a pert nem az általános elévülési időn belül, hanem a jogbiztonságra és a forgalom biztonságára tekintettel a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül kell megindítani.
Az eddig fejtegetettekből is következik, de a törvény külön is deklarálja, hogy az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. Érdekesség, hogy az üzletrész átruházás érvényességéhez a törvény az írásbeli alakot megkívánja, de nem követeli meg a társasági szerződés módosítását. A tagjegyzékbe való bejegyzést viszont igen, ezért az üzletrész megszerzője a szerzéstől számított nyolc napon belül közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban köteles a társaságnak a tulajdonosváltozást és annak időpontját bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az üzletrész adásvételi szerződést, valamint nyilatkozni arról, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerte el. Erre azért van szükség, mert az üzletrész átruházási szerződéssel és a nyilatkozattal az üzletrész megszerzője a társaság tagjává válik, anélkül, hogy a társasági szerződést aláírta volna. Így mindenképpen kell egy ilyen szabály, ami a későbbi visszaélések elkerülése végett kizárja, hogy az új tag arra hivatkozhasson: őt nem érinti a társasági szerződés, mert azt sem tudja, hogy mi van benne.

3.4.1.5. A tagsági jogviszonyban történő alanyváltozás további módozatai

Ahogy az előző pontban láthattuk, a tagsági jogviszonyban történő alanyváltozás legtipikusabb módja az üzletrész átruházása. Vannak azonban egyéb módozatok is, idetartozik a már említett ajándékozás, valamint a saját üzletrész megszerzése. Ezeken túlmenően alanyváltozást eredményez a tag kizárása, az üzletrész felosztása, a halál, illetve a jogutódlással történő megszűnés, és az üzletrész bevonása is.
Tagkizárás (és a 14. §-on alapuló, vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatti tagsági jogviszony-megszűnés): Ebben az esetben a módosulás szükségszerű, hiszen a korábbi tagnak immáron nem lehet üzletrésze. A rendezési alternatívákat megkönnyíti, hogy ebben az esetben is érvényesülnie kell a már említett szabálynak, mely szerint a társaság fennállása alatt a tag a törzsbetétét nem követelheti vissza. Így ez a megoldás kiesik, a társaságnak viszont rendelkeznie kell a kizárt tag üzletrészének jogi sorsáról. A törvény megoldásként az üzletrész nyilvános árverésen történő értékesítését adja, amelyet a kizárást kimondó bírósági ítélet jogerőre emelkedését követő 45 napon belül kell megtartani. Ettől eltérő módon is lehet értékesíteni, de erre a csak kizárt tag hozzájárulásával van lehetőség. Az árverésen bárki részt vehet, kivéve azt a tagot, akinek az üzletrészét árverezik. A legjobb ajánlatot tevő vevő szerezheti meg az üzletrészt, de az üzletrészre vonatkozó, az előző pontban már tárgyalt elővásárlási jog a társaság tagjait és a társaságot (ez sorrend) ebben az esetben is megilleti: az árverésen kialakult vételáron és az ott meghatározott fizetési mód betartásával. A jog gyakorlására a létező legrövidebb határidő áll rendelkezésre: az árverésen gyakorolhatják, utána már nem. Némi korlátot szab a törvény az árverési vételár tekintetében: az első árverésen -a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában- az üzletrész a törzsbetét társasági szerződésben meghatározott értékének 2/3-át el nem érő árért nem adható el. A megismételt árverésen már alacsonyabb áron is eladható, de a vételárnak mindenképpen el kell érnie a társaságnak a taggal szemben fennálló követelését. A vételárból először az árverés költségeit kell levonni, majd a fennmaradó vételár a kizárt tagot illeti. Amennyiben a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt (Gt. 14. §) szűnt meg a tagsági jogviszony, akkor a tag csak akkor és annyiban juthat hozzá a vételárhoz, ha a társaságnak a törzsbetét be nem fizetett részére eső követelése kielégítésre került. A árverési vevő tulajdonszerzésére alkalmazni kell a Ptk. 120. § (1) bekezdését, így az eredeti tulajdonszerzésnek minősül.
Az árverés eredménytelensége esetén sem lóghat a levegőben az üzletrész, így ebben az esetben a következő jogi lehetőségek közül lehet választani: vagy megvásárolja a társaság a törzstőkén felüli vagyonából, vagy a társaság tagjai vásárolják meg vagy a társaság bevonja. A bevonást részletesebben ld. alább. Az árverés eredménytelensége esetére a törvény rendelkezik a volt tag sorsáról is: ő a társaság árveréskori saját tőkéjéből ráeső részre tarthat igényt.
üzletrész felosztása:az üzletrész felosztása azt jelenti, hogy egy üzletrészből több, ugyancsak teljes tagsági jogot biztosító üzletrészt alakítanak ki, úgy, hogy az nem közös tulajdonba kerül. (Utóbbi esetben - ahogy korábban már kifejtettük - nem keletkezik több üzletrész). Ezzel szükségképpen alanyváltozás áll be a társaság tagjainak a számában. Azért lehet a gyakorlatban szükség az üzletrészek felosztására, mert több esetben a közös tulajdonú üzletrész nem nyújthat kielégítő megoldást a tagok gazdasági érdekeinek érvényesítésére. Különösen azokban az esetekben van ez így, amikor egy üzletrészt többen úgy akarnak megvásárolni, hogy az ne kerüljön közös tulajdonba, mert valamennyi vevő önálló üzletrész-tulajdonos és ezáltal teljes jogú tag kíván lenni. Hasonló lehet a helyzet, ha egy üzletrészt többen örökölnek vagy egy megszűnő jogi személynek több jogutódja van, akik valamilyen - akár személyes, akár üzleti okokból - nem kívánnak közös tulajdonban lenni. Mindezekre a szempontokra tekintettel a törvény néhány esetben lehetővé teszi az üzletrész felosztását: átruházás, megszűnt tag jogutódlása, öröklés, és házastársi közös vagyon felosztása esetében. A törzsbetét legkisebb összegére vonatkozó szabályt (100 000 Ft) az üzletrészek felosztása során sem szabad figyelmen kívül hagyni. Figyelembe kell venni azonban azt a szempontot is, hogy az üzletrész felosztása kihat a társasági jogviszonyok összességére is, ezért főszabályként - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az üzletrész felosztásához a taggyűlés hozzájárulása szükséges, de a társasági szerződés egyszerűen általános jelleggel is kizárhatja az üzletrészek felosztását. Kivétel a főszabály alól, hogy a családjogi szempontokat is mérlegelve nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására az üzletrész házastársi közös vagyon megosztása esetén történő felosztásához. A társaság érdekeit ebben az esetben az eddigiek során már megismert elővásárlási jog beiktatásával védi a törvény: ez a tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által erre kijelölt személyt - ebben a sorrendben - illeti meg.
halál, megszűnés: ezt a kérdést már érintettük az eddigiek folyamán, így ismétlés nélkül csak a jogutódlással történő alanyváltozás specifikumait emeljük ki. A Ptk. öröklési jogi szabályainak megfelelően a tag halálával kft.-ben meglévő üzletrésze az örökösre száll. Ugyanez a helyzet jogutódlással történő megszűnés esetén is. A kft. részbeni személyegyesítő jellege folytán a törvény megadja a lehetőséget arra, hogy a társasági szerződés az átszállást kizárhatja, így meg lehet akadályozni nemkívánatos személyeknek a társaságba történő belépését. Az örökös, illetve jogutód jogainak védelme érdekében azonban ebben az esetben rendelkezni kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról.
Csupán a teljesség kedvéért utalunk arra, hogy a tag jogutód nélküli megszűnése esetén a társaságnak kötelessége a megszűnésről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül a Ctv. 119. §-a szerinti vagyonrendezési eljárás lefolytatását kezdeményezni. Amennyiben a vagyonrendezési eljárásban az üzletrészre senki nem tart igényt, akkor a törzstőke (és rajta keresztül a hitelezők) védelme érdekében a társaság haladéktalanul köteles a jogutód nélkül megszűnt tag üzletrészét bevonni.
az üzletrész bevonása: a bevonással lényegében az üzletrész megszűnik, ezáltal értékével a törzstőkét csökkenteni kell. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy a törzstőke részét képező bizonyos összegre/értékre a társaságnak már nincs szüksége. Jelentős mértékben kihatással van a bevonás az érintett tag jogi helyzetére, ezért főszabály szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés kifejezetten megengedi. (ez a megoldás azért biztosítja a tag érdekeit, mert ő is aláírta a társasági szerződést, így lényegében ő maga is hozzájárult). Amennyiben a társasági szerződés már akkor tartalmazta a bevonás feltételeit, amikor az érintett tag az üzletrészét megszerezte, akkor nem szükséges a tag beleegyezése a bevonáshoz. Az üzletrészre eső saját tőke értéke azt a tagot illeti, akinek üzletrészét bevonták, a társaság azonban határozhat úgy is, hogy az üzletrészt a tagoknak - eltérő megállapodás hiányában - törzsbetéteik arányában át kell adni.
Bizonyos esetekben, például tagsági jogviszony megszűnése (vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása, tagkizárás) esetében, nem ennyire önkéntes az üzletrész bevonása. Az árverés lebonyolítása érdekében akkor is be lehet vonni az üzletrészt, ha azt a társasági szerződés nem teszi lehetővé.

3.4.2. A mellékszolgáltatás

A vagyoni hozzájárulás szolgáltatása kötelező, ezen túlmenően azonban a tag és a társaság megállapodására van bízva, hogy a tag a társaság működéséhez egyéb vagyoni értékű szolgáltatás nyújtásával is hozzájáruljon. Ezt nevezik mellékszolgáltatásnak. Nem kötelező vállalni, de ha a tag önként vállalja, akkor kötelező teljesíteni. A mellékszolgáltatás egyébként tipikusan személyes közreműködést jelent. Fontos azonban leszögezni, hogy nem valamennyi személyes közreműködés minősülhet mellékszolgáltatásnak, így például a választott tisztségviselőként végzett munka, valamint a munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapuló személyes közreműködés nem számít mellékszolgáltatásnak. A mellékszolgáltatásnak minősülő tevékenységért külön díjazás köthető ki, amely a társaság költségei között is elszámolható. Miután a mellékszolgáltatás lehet személyhez köthető, ezért az üzletrész átruházása esetén a törvényi főszabály nem a mellékszolgáltatás átszállását, hanem annak megszűnését mondja ki. Természetesen amennyiben az üzletrész átruházója és a társaság egyaránt a mellékszolgáltatás átszállását kívánja, úgy semmi akadálya nincs az ilyen tartalmú megállapodásnak.

3.4.3. Pótbefizetés

A kft.-nél az alapításkori vagyoni hozzájáruláson túlmenően fennáll annak a lehetősége is, hogy a tagok a törzstőke védelmében a társasági szerződésben vállalják, hogy veszteség esetén a veszteségek pótlására pótbefizetést teljesítenek. A pótbefizetés tehát önként vállalt, de vállalása esetén kötelezően teljesítendő tagi kötelezettség, elmulasztásának szankciója ugyanaz, mintha a tag nem teljesíti a vagyoni hozzájárulását, vagyis a Gt. 14. § értelmében a tagsági jogviszony megszűnését eredményezheti. A veszteség pótlásához szükséges jellemvonásra tekintettel egy eltérés mégis van: az emiatt kizárt tag üzletrészének értékesítése során le kell vonni az üzletrész vételárából a nem teljesített pótbefizetés összegét, mert ez a társaságot illeti.
A pótbefizetés egyik legfontosabb jellemvonása, hogy a tag törzsbetétjét nem növeli, ezáltal a társaság törzstőkéjét sem (lévén a törzstőke a törzsbetétek összessége). A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni a pótbefizetési kötelezettséget. Annak érdekében, hogy a társaság ne éljen vissza ezzel a jogosultsággal, a társasági szerződésben részletesen szabályozni kell a pótbefizetéssel kapcsolatos jogi kérdéseket: így meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, valamint a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát és ütemezését. Csak a veszteség pótlásához lehet előírni a pótbefizetési kötelezettséget, ezért a veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell fizetni. Ennek rendjét is szabályozni kell a társasági szerződésben. Kivétel a visszafizetési kötelezettség alól a társaság saját üzletrészére eső pótbefizetés, valamint az a szabály, melynek értelmében a visszafizetésre csak a törzsbetétek teljes összegének befizetése után kerülhet sor. Ennek hiányában tehát a teljes összeg befizetéséig nem kell a társaságnak visszatérítenie a pótbefizetést.

3.4.4. Az osztalék

A társaság és a tag jogviszonyára vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket tárgyaló fejezet végére hagytuk a tag szempontjából talán legjelentősebb kérdést: az osztalékot. Miután a tag vagyoni hozzájárulását a társaság rendelkezésére bocsátotta, azt már többet nem követelheti vissza, sőt a társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel a társaság fennállása alatt kifizetést csak a Gt.-ben meghatározott esetben eszközölhet. Ezen kifizetések közül - a törzstőke leszállításának esetét leszámítva - a legjelentősebb az osztalék.
Osztalék a társaságnak a Gt. és a számviteli szabályok szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt adózott eredményéből a tagnak jutó arányos hányad A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az arányos hányad kiszámításánál a törzsbetétek aránya a döntő: ezek arányában kell az adózott eredményt a tagok között felosztani. Hogy ki minősül tagnak, az a tagjegyzékből derül ki: erre tekintettel a törvény úgy rendezi a kérdést, hogy az a tag jogosult osztalékra, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlési határozat időpontjában a tagjegyzékben szerepel. (A társasági szerződés meghatározhat ettől eltérő időpontot is.) Az osztalék tipikusan, de nem kizárólagosan pénzben kerül kifizetésre: a társasági szerződés ugyanis lehetőséget adhat arra, hogy a tagot megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. A törvény az osztalékfizetésről való döntés lehetséges idejét és eljárási rendjét is meghatározza: a taggyűlés az ügyvezető javaslatára a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat osztalékfizetésről. Amennyiben a társaságnál felügyelőbizottság is működik, akkor az ügyvezető osztalékfizetésre irányuló javaslatát a felügyelőbizottságnak is jóvá kell hagynia.
A magyar társasági jogban az EU csatlakozásig is jelentős mértékben meglévő, azt követően azonban elsősorban a 2. számú társasági jogi irányelv rendelkezései miatt méginkább fókuszba kerülő hitelezővédelemre tekintettel számos garanciával bástyázza körül a Gt. az osztalékfizetés intézményét. Osztalékfizetés csak a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthető. Nem kerülhet sor osztalékfizetésre, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy az kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét. A társasági szerződésbe további hitelezővédelmi garancia is beépíthető: elő lehet írni, hogy az ügyvezetőnek írásban kell nyilatkoznia a taggyűlésnek arról, hogy az osztalék kifizetése nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését. Amennyiben ilyen előírás esetén az ügyvezető elmulasztja a nyilatkozatot, vagy valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, akkor az osztalék kifizetéséből eredő kárért a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános felelősségi szabályok szerint felel. A fenti hitelezővédelmi szabályok megszegésével kifizetett osztalék a tagtól visszakövetelhető, ha a társaság bizonyítja a tag rosszhiszeműségét.

3.5. A kft. szervezete

A kft. szervezete a taggyűlésből (legfőbb szerv), ügyvezető(k)ből (vezető tisztségviselő), valamint esetlegesen a felügyelőbizottságból és a könyvvizsgálóból áll.

3.5.1. A taggyűlés

A kft. legfőbb szerve a taggyűlés, amelyet évente legalább egyszer kell összehívni. Ahogy az általános részben és a kkt.-nál is láthattuk, a legfőbb szerv hatáskörébe a társaság alapvető fontosságú stratégiai ügyeiben való döntés tartozik. A kft.-nél a törvény nem elégszik meg egy ilyen általános jellegű meghatározással, hanem tételesen meghatározza, hogy milyen kérdések tartoznak a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe:
a) a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása;
b) osztalékelőleg fizetésének elhatározása;
c) pótbefizetés elrendelése és visszatérítése;
d) elővásárlási jog gyakorlása a társaság által;
e) az elővásárlásra jogosult személy kijelölése;
f) az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásánál a beleegyezés megadása;
g) eredménytelen árverés esetén döntés az üzletrészről;
h) üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése;
i) a tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat;
j) a 37. §-ban foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása;
k) a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, viszszahívása és díjazásának megállapítása;
l) a könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása;
m) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont], illetve élettársával köt;
n) a tagok, az ügyvezetők, a felügyelőbizottsági tagok, illetve a könyvvizsgáló elleni követelések érvényesítése;
o) a társaság beszámolójának, ügyvezetésének, gazdálkodásának könyvvizsgáló által történő megvizsgálásának elrendelése;
p) az elismert vállalatcsoport létrehozásának előkészítéséről és az uralmi szerződés tervezetének tartalmáról való döntés, az uralmi szerződés tervezetének jóváhagyása;
q) a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása;
r) a társasági szerződés módosítása;
s) a törzstőke felemelésének és leszállításának elhatározása;
t) törzstőkeemelés esetén a tagok elsőbbségi jogának kizárása;
u) törzstőkeemelés során az elsőbbségi jog gyakorlására jogosultak kijelölése;
v) törzstőke felemelésekor, illetve az elsőbbségi jog gyakorlása esetén a törzsbetétek arányától való eltérés megállapítása;
w) törzstőke leszállításakor a törzsbetétek arányától való eltérés megállapítása;
x) mindazon ügyek, amelyeket törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.
A felsorolás a)-w) pontig terjedő része a kizárólagos hatáskörre tekintettel kógens, így sem a tagok összességének esetenkénti megállapodása, sem a társasági szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely a felsoroltak bármelyikét kivenné a legfőbb szerv hatásköréből. Az x) pontból adódóan viszont másik irányban eltérhetnek a tagok a törvény szabályaitól: annak nincs akadálya, hogy a társasági szerződésben bármilyen egyéb kérdést a taggyűlés hatáskörébe utaljanak.
A taggyűlésen történő részvétel történhet személyesen, és a kft. személyegyesítő jellemvonásaira is tekintettel tipikusan így is történik, de ez nem kötelező: a tagot meghatalmazott is képviselheti. A képviseletre - a Gt.-ben megjelölt és az alábbiakban ismertetett eltéréseken, specifikumokon túlmenően - a Ptk. vonatkozó szabályait kell alkalmazni, így nincs akadálya annak, hogy egy cselekvőképes tagot egy korlátozottan cselekvőképes személy képviseljen a taggyűlésen. Speciális többletelőírás a meghatalmazás vonatkozásában, hogy közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A társasági jog és a társaság sajátosságaira tekintettel a törvény néhány vonatkozásban szűkíti a meghatalmazottak körét: így nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelő bizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló.
A taggyűlés határozatképessége megállapításához a törvény a törzstőkében való részesedés arányát, illetve a szavazati jogokat hívja segítségül: így akkor határozatképes a taggyűlés, ha azon a törzstőke fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. Ez a szabály törvényi minimumnak tekinthető, tehát ennél alacsonyabb részvételi arányt nem engedhet meg a társasági szerződés az első taggyűlésre, nagyobb részvételi arány előírásának viszont nincs akadálya. Fontos kiemelni a határozatképesség kapcsán, hogy alkalmazni kell az általános részi szabályt [Gt. 20. § (5) bekezdés], amelynek értelmében ha a törvény vagy a társasági szerződés rendelkezései folytán valamelyik tag egy adott ügyben nem szavazhat, akkor az ebben a kérdésben történő határozathozatal során az adott tagot a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Rendelkezik a törvény arról is, hogy mi a teendő határozatképtelenség esetén: megismételt taggyűlésnek van helye, amely az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlévők által képviselt törzstőke, illetve szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes. Ez azonban nem kógens szabály, a társasági szerződés eltérően rendelkezhet. A megismételt taggyűlést - társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az eredeti taggyűléstől számított harmadik és tizenötödik nap között kell megtartani. További törvényi lehetőség a tagok előtt az olyan rendelkezés megengedése, hogy az imént ismertetett, határozatképességre vonatkozó szabályokat csak akkor alkalmazzák, ha a határozattervezet elfogadásához a leadható szavazatok legalább 3/4-es többségére van szükség.
A taggyűlés helye és a taggyűlési meghívó kézbesítésének ideje tekintetében a törvény enyhít a korábbi Gt. szigorú rendelkezésein: a társaság székhelyén túl a telephelyre is össze lehet hívni, de többirányú eltérést is megenged: a társasági szerződés is rendelkezhet ettől eltérően és a tagok egyszerű többségével meghozott előzetes hozzájárulással is el lehet térni. A meghívók elküldésének ideje és a taggyűlés napja közötti legalább 15 napos időközt a törvény fenntartja, de diszpozitívvá teszi a szabályt: a társasági szerződésben ettől eltérő időköz is megállapítható, így akár egyhetes vagy annál rövidebb intervallum is. Ezen túlmenően bármelyik tag jogosult az általa megjelölt napirendi kérdés tárgyalását kérni, ha javaslatát legalább három nappal a taggyűlés előtt ismerteti a tagokkal.
A taggyűlés összehívása főszabály szerint az ügyvezető feladata, ettől azonban törvény és a társasági szerződés is eltérhet. Az egyik törvényi eltérést az ügyvezetőket szabályozó Gt. 151. § (2) bekezdése tartalmazza: az (1) bekezdés szerint, ha a társaság ügyvezetőinek száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken, akkor az ügyvezető harminc napon belül köteles összehívni a taggyűlést. Logikailag is következik, hogy amennyiben a csökkenés olyan mértékű, hogy már nem maradt ügyvezetője a társaságnak, hogy aligha az ügyvezető fogja összehívni a taggyűlést: ebben az esetben a Gt. 151. § (2) bekezdés értelmében bármelyik tag jogosult a taggyűlés összehívására. Amennyiben erre a változás bekövetkeztétől számított 30 napon belül nem kerül sor, vagy a taggyűlés összehívása nem lehetséges, akkor bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a cégbíróság hívja össze a taggyűlést.
A taggyűlést a már említett évenkénti legalább egy kötelező eseten túlmenően akkor kell összehívni, ha az a társaság érdekében szükséges. Az előző bekezdésben, az ügyvezetők kiesésének tárgyalása során már említett hitelezővédelem szempontjai a kötelező összehívás során is jelentkeznek, mert az ügyvezető haladéktalanul köteles összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy a társaság saját tőkéje veszteség következtében a törzstőke felére csökkent vagy a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, illetve fizetéseit megszüntette vagy ha vagyona a tartozásait nem fedezi. A veszteség következtében történő tőkecsökkenésről még el kell mondani, hogy az nemcsak a hitelezők, hanem inkább a társaság érdekeinek védelme miatt indukálja a taggyűlés összehívását. Bármelyik esetben a tagoknak az összehívott taggyűlésen elsődleges feladatuk a törzstőke rendbetétele. Így határozhatnak pótbefizetés előírásáról vagy ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza, akkor a törzstőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról. Ha egyiket sem tudják/akarják a tagok megoldani, vagy egyik megoldásra sincs lehetőség, akkor vagy át kell alakulni más társasággá (tipikusan kkt.-vé vagy bt.-vé) vagy pedig a társaság jogutód nélküli megszűnéséről kell határozni.
A technikai fejlődésre tekintettel a Gt. biztosítja a taggyűlés elek-tronikus hírközlő eszköz segítségével történő megtartását. Csak az olyan elektronikus eszköz jöhet szóba, amely a tagok közti párbeszédet korlátozás nélkül lehetővé teszi és alkalmas a taggyűlésen résztvevők személyének megállapítására. Az ily módon tartott taggyűlésen elhangzottakat és az ott hozott határozatokat hiteles módon kell rögzíteni, úgy, hogy utóbb is ellenőrizhető legyen. A társasági szerződés többirányú korlátozást is előírhat az elektronikus segédeszközök vonatkozásában: általános jelleggel is kizárhatja alkalmazásukat, illetve meghatározhat olyan kérdéseket, amelyek ily módon nem tárgyalhatók.
Előfordulhat, hogy nagyobb létszámú társaságnál problémás lehet a taggyűlés gyakori összehívása, ezért a törvény felhatalmazása alapján a társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a tagok a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak. Elő lehet azonban azt is írni, hogy a tagok meghatározott hányadának, illetve bármelyik tagnak a kérelmére kötelező a taggyűlés összehívása a határozattervezet megtárgyalására. A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása tekintetében azonban - fontosságára tekintettel - a törvény kógens előírást tartalmaz: ebben a kérdésben kizárt a taggyűlés tartása nélkül történő határozathozatal. Technikailag egyébként úgy néz ki a taggyűlés mellőzésével hozandó határozat, hogy a tervezetet írásban közlik a tagokkal, akik ugyancsak írásban vagy más bizonyítható módon adják szavazatukat. A határozatot az utolsó szavazat beérkezését követő napon kell meghozottnak tekinteni és a szavazás eredményéről az ügyvezető tájékoztatja a tagokat.

3.5.2. Az ügyvezetők

A Gt. 21. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el. Kft.-nél ügyvezetőnek nevezi a törvény a vezető tisztségviselőt. Feladatai közé tartozik a társaság törvényes képviselete, a társaság gazdasági tevékenységének irányítása, a társaság munkaszervezetének irányítása. Utóbbin belül talán a legfontosabb, hogy a kft. munkavállalóival szemben az ügyvezető gyakorolja a munkáltatói jogokat.
Az ügyvezető(ke)t a taggyűlés választja, akár a tagok közül, akár társaságon kívülálló személyek közül. Akár több ügyvezetője is lehet egy kft.-nek, sőt a kft. személyes jellegére tekintettel úgy is rendelkezhet a társasági szerződés, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és a képviseletre: ekkor mindegyiküket vezető tisztségviselőnek kell tekinteni. Természetesen nem lehet megkerülni egy ilyen megoldással a Gt. általános részében szabályozott kizárási okokat, illetve pozitív előírásokat a vezető tisztségviselők tekintetében: csak azok a tagok tekinthetők vezető tisztségviselőnek, akik az általános rendelkezéseknek megfelelnek.
Az ügyvezető talán legfontosabb feladata a tagjegyzék vezetése. A tagjegyzéknek tartalmaznia kell valamennyi tag nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) és törzsbetétét; ha van közös tulajdonban lévő üzletrész, akkor az egyes tulajdonosok és a közös képviselő nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), valamint a törzsbetét mértékét, a kft. törzstőkéjének mértékét, valamint a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseit.
A tagjegyzék kiemelkedő jelentősége következik az üzletrész átruházása során kifejtettekből: a társaság tagjaiban változást eredményező üzletrész-átruházás nem igényli a társasági szerződés módosítását, hanem a tagok személyében, illetve üzletrészeiben bekövetkezett valamennyi változást az ügyvezetőnek a tagjegyzéken kell átvezetnie. Ebből pedig az következik, hogy a hitelezők és az egyéb kívülálló személyek a társaság tagjairól csak a tagjegyzék útján szerezhetnek információt. Mindezekre tekintettel az ügyvezetőnek kötelessége a tagjegyzéket, illetve a tagjegyzékben feltüntetett adatok megváltoztatása esetén a hatályos tagjegyzéket a cégbíróságnak benyújtani. A cégnyilvánosságra tekintettel a cégbíróságon a tagjegyzéket bárki megtekintheti.
A vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános részi szabályokat az ügyvezetőre is alkalmazni kell, így azok megismétlését ehelyütt mellőzzük.

3.5.3. A felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló

Felügyelő bizottság kft.-nél nem kötelező, amennyiben a tagok ezt a társaság ügyvezetésének ellenőrzése céljából szükségesnek tartják, akkor a társasági szerződésben bármikor előírhatják felügyelő- bizottság létrehozását. A felügyelőbizottság létrehozatalának kötelező esetei közül nincs olyan, amit kft.-specifikusnak lehetne tekinteni, a 33. § (2) bekezdésben felsorolt 4 eset közül a c) és a d) pont érintheti a kft.-t, hiszen a gazdasági társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül kötelező létrehozni a felügyelőbizott-ságot, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja. Ugyancsak vonatkozhat kft.-re a munkavállalói ellenőrzési jogok biztosítása érdekében kötelezően felállítandó felügyelőbizottság, hiszen kógensen írja ezt elő a Gt. valamennyi gazdasági társaság esetében, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja.
A könyvvizsgáló tekintetében az általános részi szabályok irányadók, tehát önkéntes a társaság részéről, hogy kíván-e könyvvizsgálót választani, csak abban az esetben kötelező kft.-nél is könyvvizsgáló választása, ha a számviteli törvény a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi.

3.6. A társasági szerződés módosítása

A társasági szerződés módosítására a társasági jogviszony módosulása eseteinek többségében van szükség. Lényegében ez a tagsági jogviszonyban történő alanyváltozást leszámítva a társasági jogviszonyban történő valamennyi változásra vonatkozik. A társasági szerződés módosítása főszabály szerint a taggyűlés hatáskörébe tartozik és legalább 3/4-es szótöbbséggel meghozott határozattal történik. Mindkét szabály alól van kivétel, a Gt. a 3/4-es szótöbbségtől bizonyos esetekben fölfele, bizonyos esetekben lefele tér el. Így például a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetve az egyes tagok külön jogainak csorbításához a taggyűlés egyhangú határozata szükséges. Ugyanakkor viszont a törzstőke felemelésével történő társasági szerződés módosításához, a gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit érintő társasági szerződés módosításához - ha a tagok ezt nem zárták ki a társasági szerződésben - elegendő a taggyűlés egyszerű szótöbbséggel meghozott határozata. Utóbbi döntések egy részének (a gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit érintő változások) meghozatalához nem is kell feltétlenül a taggyűlés, mert - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a társasági szerződés az ügyvezetést is felhatalmazhatja rá. Így ezekben az esetekben a társasági szerződés módosítása nem a taggyűlés, hanem az ügyvezetők által történik meg.
A társasági szerződés módosításának esetei közül a gyakorlatban és a gazdasági életben a törzstőke felemelésének, illetve leszállításának kérdése a legjelentősebb, ezért most ezeket vizsgáljuk meg:

3.6.1. A törzstőke felemelése

Tekintve, hogy az egyes tagok felelőssége csak a törzstőkéből rájuk eső rész (tehát törzsbetéteik) erejéig áll fenn, jóval nagyobb biztonságot jelent a tárasággal üzletet kötő személyek (akik majdan a társaság hitelezőivé válhatnak) számára egy magasabb törzstőkéjű kft. Így a társaság prosperálásának kifelé történő jelzései közül talán a legjelentősebb a törzstőke felemelése. Ennek a magyar társasági jogban kétféle módozata van: történhet pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a társaság törzstőkén felüli vagyona terhére.

3.6.1.1. Pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával történő törzstőke emelés

Az ily módon megvalósuló törzstőkeemelés legfontosabb előfeltétele, hogy valamennyi korábbi törzsbetétet a tagok teljes egészében szolgáltatták. A korábbi jogintézményeknél már megismert jogpolitikai indokok a nemkívánatos új tagok elkerülése érdekében itt is jelentkeznek a szabályozásban: főszabály szerint - ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik - a tőkeemelést elhatározásától számított 15 napig elsőbbségi joguk van. Nagyon fontos kiemelni, hogy nem elővásárlási, hanem elsőbbségi jogról van szó, hiszen fogalmilag nem beszélhetünk elővásárlási jogról, hiszen a tagok ezt a jogot az új törzsbetét kibocsátása előtt gyakorolhatják, így még nincs mire elővásárlási jogot gyakorolni. Az elsőbbségi jog gyakorlására a tagok - a társasági szerződés eltérő rendelkezése, illetve ennek hiányában a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat legalább 3/4-es szótöbbséggel hozott eltérő rendelkezése hiányában - törzsbetéteik arányában jogosultak. Amennyiben a tag nem él elsőbbségi jogával, akkor további 15 napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Az imént említett törzsbetétarányos jogosultság ebben az esetben is irányadó. Amennyiben a többi tag sem él elsőbbségi jogával, akkor a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására. Utóbbi esetben előfordulhat, hogy új tag válik a társaság tagjává, de a taggyűlés által való kijelölés biztosítja, hogy ez ne a tagok által nemkívánatos személy legyen. Tekintve, hogy az új tag szükségszerűen nem írta alá a társasági szerződést, ezért valamennyi új tagnak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell nyilatkoznia arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
A törzstőke felemelése során is alkalmazni kell a törzsbetét legkisebb összegére, megfizetésének módjára, esedékességére, a késedelem jogkövetkezményeire, a vagyoni hozzájárulás értékelésére és szolgáltatására, valamint a vagyoni hozzájárulást szolgáltató tag felelősségére vonatkozó rendelkezéseket. Ennek hitelezővédelmi okai is vannak, hiszen mind a társaság, mind a hitelező számára érdektelen, és nem indokol eltérő szabályozást, hogy a törzstőke részét képező vagyoni hozzájárulás alapításkor vagy törzstőke emelés formájában került a társaság rendelkezésére.

3.6.1.2. A törzstőke felemelése a társaság törzstőkén felüli vagyonának a terhére

Ez a variáció technikailag úgy néz ki, hogy a tagok nem szolgáltatnak új vagyoni hozzájárulást, hanem a társaság a törzstőkén felül meglévő vagyonát (vagy vagyonának egy részét) alakítja át törzstőkévé, amely ezáltal az átalakított vagyonhányaddal azonos mértékben megnő. A tőkeemelés fedezetének valóságos voltára tekintettel a törvény a törzstőkén felüli vagyon törzstőkésítéséhez kógens követelményeket támaszt: csak akkor van rá lehetőség, ha a társaság számviteli törvény szerinti mérlege vagy tárgyévi közbenső mérlege alapján a tőkeemelés fedezete biztosított és a társaság törzstőkéje a tőkeemelést követően sem haladja meg a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke összegét.
A törzstőke ily módon történő felemelése is természetesen érinti az egyes tagok törzsbetéteit, a társasági szerződés, illetve a minősített szótöbbséggel hozott taggyűlési határozat eltérő rendelkezése hiányában a tagok törzsbetéteit külön befizetés nélkül is növeli, méghozzá a már megismert arány alapján: törzsbetéteik arányában.

3.6.2. A törzstőke leszállítása

Ahogy az előző pontban jeleztük, gazdaságilag sikeres időszakokat gyakran követ törzstőke felemelés a kft.-nál. Egy társaság életében azonban lehetnek kevésbé sikeres időszakok, és annak érdekében, hogy ne maradjon fedezet nélkül a törzstőke, a tagok a csökkentését határozzák el. Előfordulhat az is, hogy szeretnének kivenni a tagok a társaságból, ennek pedig legegyszerűbb módja a törzstőke csökkentése, mert ebben az esetben - az alábbiakban részletesen ismertetendő hitelezővédelmi garanciák betartása mellett - a tagok részére a társaság a leszállított törzstőkére eső arányos hányadot visszafizeti.
A törzstőke felemeléssel szemben a leszállítás nem feltétlenül önkéntes, mert az imént jelzett, tagok akaratelhatározásán nyugvó tipikusan életbeli gazdasági szituációkon túlmenően bizonyos esetekben a törvény kötelezővé teszi a törzstőke leszállítását. Ide tartozik például az eddig már más összefüggésben tárgyalt jogintézmények közül az üzletrész bevonása, illetve ha a veszteség folytán való 50%-ot meghaladó mértékű törzstőke csökkenés, vagy a társaság fizetésképtelenségének veszélye esetén nem tudják más módon biztosítani a törzstőkét és nem kíván a társaság sem más társasági formává átalakulni, sem jogutód nélkül megszűnni. Kötelező törzstőke leszállítás esetén annak okáról való tudomásszerzést követő harminc napon belül a taggyűlésnek a törzstőke leszállításáról kell intézkednie.
Főszabály szerint a három millió forintos törzstőke-minimum itt is irányadó, mód van viszont feltételes tőkeleszállítással az ettől való ideiglenes eltérésre is. Ez technikailag úgy néz ki, hogy a törzstőke leszállítással egyidejűleg elhatároznak egy törzstőke fel-emelést is és ennek megtörténte az előfeltétele a törzstőke leszállítás hatályosulásának. Feltétel természetesen, hogy a két művelet eredőjeként a törzstőke elérje a hárommillió forintot.
Hitelezővédelmi okokból, a hitelezői igények kijátszásának megelőzése végett a törvény részletesen szabályozza a törzstőke leszállítás eljárási rendjét és jónéhány garanciát beépít a szabályozásba. a leszállítást elhatározó taggyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül az ügyvezetőnek többirányú kötelezettsége van: egyrészt a taggyűlési határozatról szóló közleményt a cégbíróságnak meg kell küldenie, másrészt a tőkeleszállításról szóló döntést kétszer egymás után közzé kell tennie a Cégközlönyben. Ebben fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül biztosítékra tarthatnak igényt. Nem kérhet biztosítékot a hitelező, ha már rendelkezik a törzstőke leszállítás kockázatával arányosnak tekinthető biztosítékkal, valamint ha a társaság vagyoni helyzete alapján a biztosítékadás indokolatlan. Ezek szubjektív kritériumok, így a törvény a biztosítékadás megtagadása, illetve a hitelező által nem megfelelőnek minősített biztosíték adása esetén jogorvoslati lehetőséget biztosít a hitelezőnek: nyolc napon belül kérheti a döntés felülvizsgálatát a cégbíróságtól, amely a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával a kérelem előterjesztésétől számított 30 napon belül határoz: vagy elutasítja a kérelmet, vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. Veszteség rendezése miatti tőkeleszállítás esetén nem alkalmazható ez a szabály. A hirdetmény közzétételében sem merül ki az ügyvezető kötelezettsége, mert az ismert hitelezőket közvetlenül is értesítenie kell.
Az eljárás betartása és az ügyvezető fenti kötelezettségeinek teljesítése azért is különösen fontos, mert csak akkor lehet bejegyezni a cégjegyzékbe a törzstőke leszállítását, ha az ügyvezető igazolja, hogy betartották ezeket a szabályokat. A cégjegyzékbe való bejegyzés pedig azért fontos a tagoknak, mert csak ennek megtörténtét követően lehet a törzstőke leszállítása alapján a tagoknak kifizetést teljesíteni. Amennyiben meghiúsul a tőkeleszállítás, akkor ezt a tényt az ügyvezetőnek harminc napon belül be kell jelentenie a cégbíróságon. Kötelező leszállítás esetén természetesen nem lehet megállni ezen kötelezettség teljesítésénél, mert ekkor a meghiúsulás azt is jelenti, hogy a törvény által valamilyen okból kötelezően előírt jogi szituáció nem jött létre. Ilyenkor a meghiúsulástól számított harminc napon belül a társaságnak meg kell szüntetnie azt az okot, ami a kötelező tőkeleszállítást indukálta. Ha ezt nem tudja (vagy nem akarja), akkor más társasággá kell átalakulnia vagy határoznia kell a jogutód nélküli megszűnéséről.

3.7. A társaság megszűnése

A társaság megszűnésének eseteit az általános rész (Gt. 65-68. §) szabályozza, ezen rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a kft-re is. A kft. szabályozó speciális rendelkezések közül kiemelendő, hogy a megszűnéshez a taggyűlés legalább 3/4-es szótöbbségű határozata szükséges.
A jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó szabályok között is találunk olyat, ami a kft. sajátosságaira tekintettel tölti meg tartalommal az általános szabályt: ebben az esetben a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, a fennmaradó rész pedig - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - törzsbetéteik arányában kell a tagok között felosztani.
Előfordulhat, hogy a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre. Ha a társaságnak vannak tartozásai és a hitelezők kielégítése érdekében szükség lenne a törzstőke teljes összegére, akkor a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni. Ez a szabályozás azzal járhat, hogy a tag a részére a társasági szerződésben meghatározott határidőt megelőzően is köteles a vagyoni hozzájárulást szolgáltatni, de a fantomcégek elleni harc és a hitelezővédelem európai igénye megköveteli ezt a szabályozást.
A Gt. 66. § c) pontja alapján megszűnik a gazdasági társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken, kivéve ha maga a Gt. másként rendelkezik. A kft.-re vonatkozó rendelkezések élnek ezzel a törvényi felhatalmazással, így a kft. ebben az esetben egyszemélyes társaságként működik tovább. Amennyiben egy éven belül nem jelentenek be új tagot, akkor a korábbi társasági szerződést alapító okiratra kell módosítani.

3.8. Az egyszemélyes kft.

Kétfajta módon is lehetőséget biztosít a törvény egyszemélyes kft. létrejöttére: akár egy tag is alapíthatja, de létrejöhet úgy is, hogy egy már működő (tehát eredetileg többszemélyesre alapított) kft. valamennyi üzletrészének tulajdonjogát egy személy szerzi meg. A magyar törvényi szabályozás alapját az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 12. számú társasági jogi irányelv képezi.
A jogviszony speciális tárgyára tekintettel a törvény jónéhány speciális rendelkezést tartalmaz az egyszemélyes gazdasági társaságra: a létesítéséhez nem társasági szerződés, hanem alapító okirat szükséges. Ez teljesen logikus, hiszen a társasági szerződés fogalmilag több alanyt, így több társasági tagot tételez fel. Ugyanakkor az alapító okirat tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A vagyoni hozzájárulás tekintetében a szabályozás szigorúbb, mint a többszemélyes kft-nél: a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a pénzbeli hozzájárulás teljes összegét be kell fizetni, illetve a nem pénzbeli hozzájárulást ugyancsak teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
Az egyszemélyes jelleg értelemszerűen jelentkezik a társaság szervezetére vonatkozó szabályok során is: taggyűlés értelemszerűen nem működik, a taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt. Lényegében ő ugyanúgy a tagok összességét képviseli, mint a többszemélyes kft.-nál a taggyűlés. A döntéséről pedig értesíti a társaság vezető tisztségviselőit. Erre sincs feltétlenül szükség, ugyanis amennyiben az egyedüli tag természetes személy, akkor az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy ő jogosult az ügyvezetésre és a képviseletre, így ebben az esetben ő a vezető tisztségviselő, tehát saját magát kellene értesítenie.
Ugyancsak speciális szabályozást igényel az egyszemélyes társaság és a tagja közötti szerződés kérdése. A társaság ugyanis önálló, tagoktól elkülönült jogalany, így annak nincs akadálya, hogy a tagjával szerződést kössön. Viszont ténylegesen maga a tag a társaság, ezért gyakorlatilag saját magával köti a szerződést, amelynek dokumentálása hitelezővédelmi szempontból fontos lehet: erre tekintettel a törvény úgy rendelkezik, hogy a társaság és a tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges. Saját üzletrész megszerzésére viszont nem ad lehetőséget a törvény.
Amennyiben az egyszemélyes kft. az üzletrész felosztása vagy a törzstőke felemelése folytán több taggal egészül ki, akkor az előző pontban írt folyamat fordítottja megy végbe: a tagok kötelesek az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani. Különbség viszont a két folyamat között, hogy itt nem biztosítja a törvény az egyéves határidőt.

4. A részvénytársaság (RT.)

4.1. A részvénytársaság fogalma, fajtái

A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul és amelynél a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. Nagyon fontos eleme a definíciónak, hogy a törvényben meghatározott kivételeket nem számítva a részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes nem felel.
A részvénytársaság működési formája lehet nyilvános vagy zártkörű, a működési formát a társaság cégnevében is fel kell tüntetni. A törvény külön cím alatt szabályozza a nyilvános és a zártkörű részvénytársaságot, így a közöttük lévő eltérések igen terjedelmesek, ezért itt, a részvénytársaság általános vonásait bemutató résznél csak a legjelentősebb különbségre térünk ki:
Az a részvénytársaság működik nyilvánosan, amelynek részvényei az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott feltételek szerint nyilvánosan kerülnek forgalomba, valamint amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették. Ezzel szemben a zártkörűen működő részvénytársaságra ezen ismérvek ellentéte a jellemző: részvényei nem kerülnek nyilvánosan forgalomba hozatalra, illetve a már nyilvánosan forgalomba hozott részvényeit nyilvános ajánlattétel útján már nem értékesítik, illetve azokat a szabályozott piacról kivezették. A másik legfontosabb különbség, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeseit, illetve a jegyzett tőkét tilos nyilvános felhívás útján gyűjteni.

4.2. A részvénytársaság fogalmi elemei

Az előző pontban említett definíció néhány eleme a könnyebb érthetőség kedvéért bővebb kifejtésre szorul.:
A részvénytársaság alaptőkéje az összes részvény névértékének összege. Megfordítva a meghatározást, az is következik belőle, hogy a névérték az az összeg, amivel a részvényes a társaság alaptőkéjéhez hozzájárul. Praktikussági okokból az új Gt. lehetővé teszi, hogy a részvény névértéke az alaptőke meghatározott hányadában kerüljön meghatározásra. A definícióban említett kibocsátási érték tulajdonképpen azt jelenti, hogy milyen mértékű vagyoni hozzájárulást kell a részvényesnek teljesítenie ahhoz, hogy részvényhez jusson. Legfontosabb jellemvonása, hogy nem lehet a névértéknél alacsonyabb összegű, az ilyen kibocsátás semmis. Ennek hitelezővédelmi okai vannak, hiszen amennyiben a névértéknél alacsonyabb értékű vagyoni hozzájárulást kellene a részvényesnek teljesíteni, akkor nem állna az alaptőke mögött tényleges fedezet, így sérülne az alaptőke valódiságának elve. A névértéknél magasabb kibocsátási értéknek nincs akadálya, hiszen ebben az esetben a részvényes a tényleges értéknél nagyobb értékű vagyoni hozzájárulást teljesít, ez pedig nem sérti a hitelezők érdekeit. A magasabb kibocsátási érték azért lehet jó a gazdasági társaságnak, mert a társaság alaptőkén felüli vagyonának válik részévé, ezáltal biztonsági tartalékot képez a gazdasági tevékenység során előálló, esetlegesen kevésbé prosperáló időszak nehézségeinek kivédésére.
A névértéken aluli kibocsátás esetében a törvény a már jelzett semmisségen túl felelősségi szabályokat is rendez, hiszen amennyiben ennek következtében harmadik személyeket kár éri, akkor ezt valakinek viselnie kell: ha a kibocsátás a cégjegyzést megelőzően történik, akkor az alapítók egyetemlegesen felelnek, ha pedig a cégbejegyzést követően kerül sor a kibocsátásra, akkor a felelősség a részvénytársaságot terheli.
A névértéknek és a kibocsátási értéknek azért van kiemelkedő jelentősége, mert főszabály szerint csak ennek szolgáltatására terjed a részvényes felelőssége. Fontos megemlíteni, hogy csak a társaság irányába felelős a részvényes, a hitelezők közvetlenül nem követelhetik a részvényestől a részvényére eső, esetlegesen hiányzó vagyoni hozzájárulás teljesítését, erre csak a társaság szólíthatja fel a részvényest. (a társaság viszont nemcsak jogosult, hanem köteles is felszólítani.) A névértékre (kibocsátási értékre) korlátozott felelősség előnye, hogy a részvényesnek csak az általa vállalt kockázattal kell együtt élnie, vagyoni hozzájárulásának teljesítése esetén saját vagyona védett a társaság hitelezőivel szemben.
A kft.-hoz hasonlóan a részvénytársaságnál is vannak elszórva a törvényben olyan esetek, amikor a részvényes felelőssége az imént ismertetett főszabállyal ellentétben mégis korlátlan:
- A részvénytársaság megszűnése esetén. azon tagok, akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Különösen akkor állapítható ez meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni.
- A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag felelőssége is korlátlan az apport szolgáltatásától számított 5 évig a tekintetben, hogy az apportnak a szolgáltatás idején fennálló értéke nem alacsonyabb a társasági szerződésben megjelöltnél.
- Miután ezt a tag egyedül nem tudja elérni, ezért ugyancsak korlátlan (és egyetemleges) azon tagok felelőssége, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékben fogadtatták el a társasággal.
- Az alapításkori "trükközések" tárháza ezen túlmenően is szinte kimeríthetetlen, a törvény ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a létesítés során egyébként csalárd módon eljáró tagok felelőssége is korlátlan (és egyetemleges).
- Ha a részvényesek olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság tanúsítása mellett tudhatták volna, hogy az nyilvánvalóan sérti a társaság érdekeit, akkor a határozat meghozatalában résztvevő tagok felelőssége a határozatból eredő kárért korlátlan (és egyetemleges).
Nagyon fontos ismérve a részvénytársaságnak, hogy itt sincs lehetőség arra, hogy a részvényes a társaság fennállása alatt visszakövetelje a már teljesített vagyoni hozzájárulását. Jogosult viszont a társaság megszűnése után a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon részvényei névértékére jutó arányos hányadára.
A definíció fogalmi elemei közül egyedül a részvényt nem tárgyaltuk ebben a pontban, mert jelentőségére, valamint a rá vonatkozó szabályok terjedelmére tekintettel önálló pontban fogjuk ezt tenni.

4.3. Rövid története

Az ókorban és a kora középkorban még csírájában sem fedezhető fel olyan formációt, amelyet akár a részvénytársaság közvetett előzményének tekinthetnénk. Közvetett előzménynek a XV. századi itáliai városállamok egy-két alakzata tekinthető, például a XV. században az állami hitelezők szövetségéből létrejött genovai Banca di San Giorgo. Jellegét tekintve közelebb áll a részvénytársasághoz, ismérvei alapján már közvetlen előzménynek is nevezhető az 1602-es holland Kelet-Indiai Társaság, amelynek tagjává részvények szerzésével lehetett válni. A történeti fejlődés folyamán fokozatosan vált a társaság vagyona állandó tőkévé, mert eleinte csak egy-egy konkrét üzlet kedvéért adták össze a vagyoni hozzájárulást. Az első törvényi szabályozás a részvénytársaságoknál is a Code de Commerce-ben történt meg, itt már olyan ismérvek is szabályozásra kerültek, mint az alaptőke részvényekre való felosztása, vagy a részvényesi jogok átruházhatósága. Legjelentősebb vívmány mégis a korlátozott felelősség kimondása volt. Történetileg szemlélve a részvénytársaság fejlődését és az egyes korok gazdasági viszonyait, megállapítható, hogy a mai értelemben vett részvénytársaság (illetve közvetlen, már hasonló ismérvekkel rendelkező előzményei) kialakulása a technikai-gazdasági fejlődésre vezethető vissza. Egy nagyobb tőkeigényű vállalkozás csak számos kisbefektető társulásával volt megvalósítható, nekik pedig a társaság viszonyaira való kevés ráhatásra és a nagyfokú üzleti kockázatra tekintettel szükségük volt arra, hogy csak részesedésük mértékéig feleljenek a társaságot terhelő kötelezettségekért. A modern értelemben vett részvénytársaságokra vonatkozó szabályok a XIX. század második felére tehetők, ide tartozik például az 1867-es új francia törvény, az 1870-es és 1884-es német részvénytársasági novellák, valamint az 1881-es svájci kötelmi jogi törvény.

4.4. A részvény fogalma, fogalmi elemei és megjelenítése

A részvénytársaság fogalmi elemeinek tárgyalásánál már előrevetítettük, hogy a részvény definícióját és legjelentősebb fogalmi elemeit külön részben tárgyaljuk majd. A törvényi definíció szerint a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír. Főszabályként a részvény névértékétől függő szavazati jogot testesít meg, kivéve ha a Gt. vagy a törvény felhatalmazása alapján a részvénytársaság alapszabálya a szavazati jogot a részvények meghatározott csoportjára korlátozza vagy kizárja. A Gt.-ben meghatározott esetekben lehet többletszavazati jogot biztosító részvényt is kibocsátani.
A fogalmi elemek közül a legfontosabb és ebben a legnehezebb is az értékpapír. Az értékpapír fogalmát nem a Gt., hanem a Ptk. tartalmazza: értékpapírnak csak az olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában való megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Az értékpapírokat az értékpapírban megtestesített alanyi jog terjedelme szerint úgy lehet csoportosítani, hogy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (pl: váltó, kötvény), dologi jogi értékpapír (pl: közraktári jegy), valamint tagsági jogot biztosító értékpapír. Ezeknek a típusú értékpapíroknak az a lényege, hogy a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonba vételét elismerve arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meghatározott szavazati, vagyoni és egyéb jogokat biztosít. Ennek az értékpapírcsoportnak alaptípusa a részvény.
A részvény megjelenítése tekintetében a Tpt. 6. § (1) bekezdése rendelkezik: eszerint az értékpapírt nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként lehet előállítani. A Gt. vonatkozó szabályai sem rendelkeznek másfajta megjelenítési módról, így nyomdai úton előállított és dematerializált részvényt különböztethetünk meg. A nyomdai úton előállított részvények a részvény normatív definíciójából adódóan csak névre szólóak lehetnek, ezzel az új Gt. megszüntette a bemutatóra szóló részvényt. A nyomdai úton előállított részvénynek legalább a következőket kell tartalmaznia:
- a részvénytársaság cégnevét és székhelyét; a részvény sorszámát, sorozatát és névértékét;
- a részvényfajtához, részvényosztályhoz, illetve részvénysorozathoz fűződő, az alapszabályban meghatározott jogokat;
- a kibocsátás időpontját (az alapszabály, illetve alaptőke-emelés esetén az alapszabály módosításának keltét), az alaptőke nagyságát és a kibocsátott részvények számát;
- a cégjegyzési módnak megfelelően a cégjegyzésre jogosult(ak) aláírását, az értékpapír kódját;
- a részvény átruházásának korlátozása vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötése esetén a korlátozás tartalmát, a részvénytársaság beleegyezési jogát.
A dematerializált részvény elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott tartalmi kellékeket azonosítható módon tartalmazó adatösszesség, amelynek nincs sorszáma. A részvényes nevét, valamint az azonosításához szükséges egyéb adatokat az értékpapír-forgalmazó által a részvényes javára vezetett értékpapír-számla tartalmazza. Az értékpapír-számla jelentőségét jól jelzi, hogy ellenkező bizonyításáig azt a személyt kell az értékpapír tulajdonosának tekinteni, akinek értékpapír-számláján a részvényt nyilvántartják.
A részvényeken belül többfajta felosztás létezik, a törvény az alábbi részvényfajtákat ismeri: törzsrészvény, dolgozói részvény, kamatozó részvény, visszaváltható részvény, elsőbbségi részvény. Az elsőbbségi részvényfajtán belül több különböző részvényosztály létezik. Ezek részletesebb kifejtését az egyes részvénytársaságok által kibocsátható részvények körében tárgyaljuk.

4.5. A részvény átruházása

A részvény forgalomképes értékpapír, tehát főszabályként szabadon átruházható. A Gt. 178. §-ban foglalt felhatalmazás alapján törvény eltérően rendelkezhet. Ezen felhatalmazással él a Gt. 205. § (1) bekezdés, amelynek értelmében zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata előírhatja, hogy a részvények átruházásához a részvénytársaság beleegyezésére van szükség. Ebben az esetben a beleegyezés megtörténtéig (vagy megtagadásáig) a Ptk. 215. §-ban szabályozott függő jogi helyzet jön létre. A beleegyezés - alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - az igazgatóság hatáskörébe tartozik. Ezt a jogot nem lehet önkényesen gyakorolni, mert a beleegyezés csak fontos okból tagadható meg, így például ha a részvényt a részvénytársaság versenytársa kívánja megszerezni vagy ha a beleegyezés megtagadását egyéb, az alapszabályban meghatározott ok indokolja. Hasonló logika alapján a Gt. 204. § (1) bekezdése alapján törvény korlátozhatja a meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat és (2) bekezdés alapján az alapszabály a részvény átruházás útján történő megszerzését ezen túlmenően is korlátozhatja. Gt.-n kívüli jogszabály is korlátozza a részvények átruházhatóságát, így például a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény 1. § (2) bekezdése, amelynek értelmében az MFB részvényei forgalomképtelenek. Fontos viszont kiemelni, hogy erre irányuló külön törvényi felhatalmazás hiányában harmadik személlyel szemben nem hatályos a részvény átruházhatóságának korlátozása.
A nyomdai úton előállított részvény átruházása a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt lapra (toldatra) írt teljes vagy üres forgatmány útján történik. A teljes forgatmány a részvényre vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) vezetett, a részvényt átruházó személy által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi a részvény átruházhatóságának szándékát és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák. Korábban csak jogegységi határozat mondta ki, ma már viszont törvény [Ptk. 338/B. § (5) bekezdés] deklarálja, hogy a forgatmány nem érvényességi kelléke az átruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek. Az üres forgatmány néhány fogalmi eleme megegyezik a teljes forgatmányéval: szintén a részvény hátlapjára vagy a toldatra vezetett, az átruházó által aláírt, a részvény átruházásának szándékát kifejező nyilatkozat. Jelentős különbség viszont, hogy az üres forgatmány nem tartalmazza annak a személynek a nevét, akire a részvényt átruházza. Ebből az következik, hogy az üres forgatmánnyal ellátott részvény birtokosa az üres forgatmányt kitöltheti akár a saját nevére, akár más nevére, de megteheti azt is, hogy a részvényt újból átruházza, akár üres forgatmánnyal, akár más személy nevére szóló teljes forgatmánnyal vagy egyszerűen továbbadja harmadik személynek anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené. Az üres forgatmányról kifejtettek összességéből következik, hogy az átruházónak a részvény hátlapján vagy a toldaton elhelyezett aláírása is üres forgatmánynak minősül.
A dematerializált részvény átruházásánál az átruházás fizikailag történő megvalósítása értelemszerűen kizárt, ezért az ilyen részvény átruházása értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján történik.
A törvény ezen szabályokon túlmenően már nem a részvénytársaságokra vonatkozó közös szabályokról rendelkezik, hanem külön a zártkörű és a nyilvános részvénytársaságokra vonatkozó szabályokról, így ezen felosztást követve mi is külön fogjuk ezeket tárgyalni, hangsúlyozva még egyszer, hogy az eddig kifejtettek valamennyi részvénytársaságra vonatkoznak.

5. A zártkörűen működő részvénytársaság

Az általános szabályok között már említettük a zártkörűen működő részvénytársaság legfontosabb fogalmi elemeit és elhatárolását a nyilvánosan működő részvénytáraságtól, így ezek megismétlése nélkül csak annyit emelnénk ki, hogy az alapítók zártkörűen működő részvénytársaság alapításával egyidejűleg arra vállalnak kötelezettséget, hogy a részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik. Lényegében arról van szó, hogy az előre ismert és meghatározott alapítóknak rendelkezésére áll a részvénytársaság alapításához szükséges tőke és nem szükséges a nyilvánossághoz fordulniuk a tőke összegyűjtése érdekében. A gyakorlatban a zártkörű rt. tekinthető tipikusnak, ezért a Gt. szabályozása is erre fókuszál.

5.1. A zártkörűen működő rt. (zrt.) által kibocsátható részvények

Az rt.-k általános szabályai között ismertetett részvényfajtákat lehet kibocsátani zrt.-nél is, tehát törzsrészvényt, elsőbbségi részvényt, dolgozói részvényt, kamatozó részvényt és visszaváltható részvényt.

5.1.1. A törzsrészvény

A részvényfajták közül a legegyszerűbb a törzsrészvény. A törvény lakonikus meghatározása szerint minden olyan részvény törzsrészvény, ami nem tartozik a többi részvényfajtába. Ez azt jelenti, hogy a törzsrészvény semmilyen speciális tulajdonsággal nem rendelkezik, tulajdonképpen az a legfőbb (és egyetlen) sajátossága, hogy nem tartalmaz semmilyen speciális vonást. Az új Gt. erősíti a törzsrészvény általános jellegét annak kimondásával, hogy a részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények névértéke összegének mindig (tehát nemcsak alapításkor) meg kell haladnia a részvénytársaság alaptőkéjének a felét. A másik oldalról szemlélve ez azt is jelenti, hogy az összes többi részvényfajta névértékének együttes összege nem érheti el az alaptőke felét.

5.1.2. Az elsőbbségi részvény

A részvénytársaság az alapszabályban rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amely a más részvényfajtába tartozó részvényekkel szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít. Ez a meghatározott előny tipikusan valamilyen többletjogosultságot jelent. Az ilyen részvényt nevezzük elsőbbségi részvénynek.
Az elsőbbségi részvények különböző jogok tekintetében biztosítanak előnyt a részvényesnek, erre tekintettel hozta létre a törvény a részvényosztály fogalmát: az ugyanazon részvényesi jog tekintetében elsőbbséget biztosító részvények tartoznak egy részvényosztályba. A Gt. osztalékelsőbbségi, likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi, szavazati joggal összefüggő elsőbbségi, vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi, valamint elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvényt különböztet meg. Az öt különböző részvényosztályba tartozó jogosultságok szinte korlátlanul kombinálhatók, mert a törvény felhatalmazása alapján az alapszabály olyan elsőbbségi részvény kibocsátásáról is rendelkezhet, ami az imént említett elsőbbségi jogosultságok közül többet is megtestesít.

5.1.2.1. Az osztalékelsőbbségi részvény

Az ilyen részvényhez fűződő kedvezmény az osztalék vonatkozásában időbeli vagy mennyiségi lehet, vagyis az osztalékelsőbbséget biztosító részvény a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően, illetve azoknál kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra. Az elsőbbségi jogot garanciális szabály is megtestesíti: ha valamelyik évben az osztalékelsőbbségi részvények után nem került sor osztalék kifizetésére, akkor - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - a következő évben csak akkor fizethet az egyéb részvényekre osztalékot az rt., ha az osztalékelsőbbségi részvények után járó elmaradt osztalék maradéktalanul kifizetésre került.

5.1.2.2. A szavazatelsőbbségi részvény

Ezen részvény alapján a részvényes az alapító okiratban meghatározott mértékű, többszörös szavazati jogot gyakorolhat. Törvényi korlát, hogy a részvényhez kapcsolódó szavazati jog nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog tízszeresét.
További jogosultság lehet a szavazatelsőbbségi részvény kapcsán, ha az alapszabály úgy rendelkezik, hogy a közgyűlési határozat csak a szavazatelsőbbséget biztosító részvények egyszerű többségének igenlő szavazat mellett hozható meg. Létezhet továbbá ennek kapcsán egy speciális szavazatelsőbbségi részvény, amit a gyakorlatban aranyrészvénynek neveznek: ha csak egy szavazatelsőbbségi részvény került kibocsátásra, és az alapszabály így rendelkezik, akkor a közgyűlés határozata csak akkor hozható meg, ha ezen részvénnyel rendelkező részvényes igennel szavaz. Gyakorlatilag az ilyen részvény vétójogot biztosít.

5.1.2.3. A vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény

Az ilyen elsőbbségi részvény alapján a részvényesek az alapszabályban meghatározott rendben jogosultak az igazgatóság egy vagy több tagjának, de legfeljebb az igazgatósági tagok 1/3-ának a jelölésére és az általuk jelölt igazgatósági tag visszahívására. Nem bocsátható ki ilyen részvény, ha az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja.

5.1.2.4. Az elővásárlási jogot biztosító részvény

Az ilyen részvénnyel rendelkező részvényest a részvénytársaság által kibocsátott, adásvételi szerződés útján átruházni kívánt részvényekre elővásárlási jog illeti meg, amelynek gyakorlására az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat feltételeinek közlésétől számított 15 napja van.

5.1.2.5. A likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvény

Ez a jogosultság a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedés elsőbbségét jelenti.

5.1.3. A dolgozói részvény

A dolgozói részvény olyan részvényfajta, amelyet az rt. ingyenesen vagy kedvezményes áron (tehát névérték alatt) bocsát ki az rt.-nél teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára. A meghatározásból az is következik, hogy a részvénytársaságnál egyéb jogcímen (pl: megbízással) foglalkoztatott személyek nem kaphatnak dolgozói részvényt. A speciális alanyi kör az átruházás tekintetében is érvényesül, ezáltal a dolgozói részvény korlátozottan forgalomképes értékpapír, ugyanis csak az rt, munkavállalóira, illetve azok számára ruházható át, akiknek ezt a jogot az alapszabály az rt.-vel fennállt korábbi munkaviszonyára tekintettel biztosítja.
A dolgozói részvény kibocsátásának indoka, hogy fokozottabban tegyék érdekeltté a munkavállalókat a részvénytársaság eredményességének biztosításában. Könnyű belátni, hogy percízebben és lelkesebben a dolgozik a munkavállaló, ha tudja, hogy a társaság eredményessége esetén közvetlen anyagi haszna neki is származik. Amennyiben a napi nyolc óra munkáért megkapja a fix fizetését és nem érdekelt a társaság nyereségének előmozdításában, a gyakorlati tapasztalatok szerint sokkal kevésbé lelkesen végzi a munkáját.
A legtöbb dolgozói részvénynek a már említett speciális alanyi körön és névértéknél alacsonyabban történő kibocsátáson túlmenően nincs további sajátossága, tehát egyéb vonatkozásban törzsrészvényként viselkedik. Kibocsátható azonban további előnyöket is biztosító dolgozói részvény:
- amely a részvényesek között felosztható adózott eredményből - az osztalékelsőbbséget biztosító részvényeket követően - a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően jogosít osztalékra.
- Az alapszabály olyan dolgozói részvény kibocsátásáról is rendelkezhet, amely a vezető tisztségviselőkre vonatkozó elsőbbségi jogot testesíti meg.
Nem feledkezik meg a törvény dolgozói részvény esetében sem a már többször kiemelt hitelezővédelmi alapelvről, az alaptőke valódiságának elvéről. Korrekciós szabályra azért van mindenképpen szükség, mert az ingyenes vagy névérték alatti értékesítéssel szükségképpen nem folyik be a részvénytársasághoz a részvény névértékének megfelelő összeg. Ezekre a szempontokra tekintettel a Gt. úgy rendelkezik, hogy dolgozói részvényt csak az alaptőke felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke 15%-nak erejéig lehet forgalomba hozni.

5.1.4. A kamatozó részvény

A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Ezen túlmenően természetesen megilleti a részvényhez fűződő valamennyi egyéb jog is, ideértve az osztalékhoz fűződő jogot is. Az alaptőke védelme érdekében akkor nem fizethető ki a részvényesnek a kamat, ha ezáltal az rt. saját tőkéje a számviteli szabályok szerint számított módon nem érné el a társaság alaptőkéjét. Kógens törvényi előírás, hogy legfeljebb az alaptőke 10%-ig lehet kamatozó részvényt forgalomba hozni.
A kamatozó részvény biztosabb jövedelemforrás a később tárgyalandó osztaléknál, mert amennyiben a pénzügyi fedezet biztosított, akkor a kamat a részvényest külön közgyűlési határozat nélkül is megilleti és a közgyűlés ebben az esetben nem is hozhat olyan határozatot, amely az adott évben nem engedi a kamatozó részvény után járó kamat kifizetését.

5.1.5. A visszaváltható részvény

Ez viszonylag új jogintézménynek számít nálunk, az angol jogból származik és a 2-es számú társasági jogi irányelv szabályozza. Lényege, hogy a részvény kibocsátásával egy speciális jogviszony jön létre a részvénytársaság és a részvényes között, amelynek alapján a részvényes átmenetileg lesz tulajdonosa a részvénynek, mert a tulajdonjogi jogviszony mind az rt., mind a részvényes egyoldalú nyilatkozatával megszüntethető. mert az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a részvényre a részvényest eladási jog, a részvénytársaságot pedig vételi jog illeti meg.

5.1.6. A részvényfajtákhoz kapcsolódó további jogintézmények

Szoros kapcsolatban van a részvényekkel és a részvényfajtákkal az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény, valamint a részvényutalvány, az ideiglenes részvény és a részvénykönyv, ezért ezeket a jogintézményeket a részvényfajtákhoz kapcsolódva, de külön pont alatt tárgyaljuk.
A Gt.-ben nevesített kötvények közös vonása, hogy ugyan nem részvények, viszont azzá válhatnak, így részvényesi pozíciót keletkeztető joghatással bírhatnak. A kötvény is értékpapír, de a részvénnyel ellentétben nem tagsági jogot, hanem hitelviszonyt testesít meg. Lényegében a részvénytársaság adósságáról állítják ki, ezért a kötvény tulajdonosát nem részvényesnek, hanem hitelezőnek kell tekinteni. A Gt. átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvényt nevesít. Közös vonásuk, hogy kibocsátásukról szóló döntés a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, de a közgyűlés mindkét kötvénynél felhatalmazhatja az igazgatóságot is kötvény kibocsátására. Az átváltoztatható kötvény lényege, hogy a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani, legfeljebb az alaptőke feléig lehet ilyen kötvényt forgalomba hozni. A jegyzési jogot biztosító kötvény pedig utóbb, az alaptőke felemelésekor a kötvény tulajdonosának - a részvényeseket követően - az új részvényekre jegyzési jogot biztosít.
A részvényutalvány és az ideiglenes részvény szerves kapcsolata a részvényhez a következő szabályból ered: a részvényt csak két konjunktív feltétel együttes fennállása esetén lehet kibocsátani: ha a részvénytársaságot a cégjegyzékbe bejegyezték és a részvények teljes névértéke (illetve ha az magasabb, akkor a kibocsátási értéke) befizetésre került. Szükség van viszont olyan kategóriákra, amelyek igazolják a vagyoni hozzájárulását részben már teljesítő részvényesnek, hogy teljesítette ezen kötelezettségét: erre szolgál a részvényutalvány és az ideiglenes részvény.
A részvényutalványt a részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének cégbírósági bejegyzése előtt lehet kiállítani a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről. Kiállítása nem kötelező, de ha kiállították, akkor - az ellenkező bizonyításáig - igazolja a részvényutalványban meghatározott személynek az rt.-vel szemben fennálló jogait és kötelességeit. Fontos kiemelni, hogy a részvényutalvány nem értékpapír, hanem egy forgalomképtelen okirat.
Az ideiglenes részvénynek egy későbbi időbeli síkban lehet jelentősége, méghozzá a részvénytársaság alapításának, illetve az alaptőke felemelésének cégbírósági bejegyzését követően. Ezt követően ugyanis a részvények teljes kibocsátási értékének befizetéséig terjedő időszakra a részvényes által átvenni vállalt, vagy az általa jegyzett részvényre teljesített vagyoni hozzájárulás összegéről ideiglenes részvényt kell előállítani. Másik különbség a részvényutalványhoz képest, hogy az ideiglenes részvény már értékpapír. A részvényre vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni, azzal, hogy az ideiglenes részvény átruházása a részvény tulajdonosának a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik hatályossá. A részvényre vonatkozó szabályok alkalmazásából az is következik, hogy az ideiglenes részvényt is lehet nyomdai úton és dematerializált formában is előállítani. Logikus szabály, hogy részvényesi jogait az ideiglenes részvénnyel a részvényes az általa már teljesített vagyoni hozzájárulás mértékével arányosan gyakorolhatja, elsőbbségi részvény esetében pedig csak a teljes vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátását követően gyakorolhatja elsőbbségi jogait.
A részvénykönyv lényegében a részvények tulajdonosainak nyilvántartására szolgál, amely a részvényes nevét, lakóhelyét, a részvényesi meghatalmazottat, valamint részvénysorozatonként a részvényes részvényeit (ideiglenes részvényeit) darabszámát tartalmazza. Az igazgatóság vezeti, de megbízást adhat erre elszámolóháznak, központi értéktárnak, befektetési vállalkozásnak vagy pénzügyi intézménynek. Azért fontos a részvényesnek, hogy bejegyezzék a részvénykönyvbe, mert részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja a részvénytársasággal szemben, ha ez megtörtént. Ha nem kíván élni részvényesi jogaival, akkor nem kötelező, hogy bejegyeztesse magát a részvénykönyvbe.

5.2. A részvénytársaság alapítása

A korábbi részekben már kitértünk arra a nagyon fontos ismérvre, hogy zártkörűen működő részvénytársaság alapításakor az alapítók a részvénytársaság valamennyi részvényének átvételére vállalnak kötelezettséget. Annak sincs akadálya, hogy egy tag alapítson zártkörű részvénytársaságot.
A zártkörűen működő rt. létesítő okirata - ahogy már láthattuk - az alapszabály. A létesítő okirat általánosan (tehát valamennyi gazdasági társaságra) kötelező tartalmi elemein túlmenően a részvénytársaság alapszabályába az alábbiakat kötelező feltüntetni:
a) az alaptőke összegét, az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke befizetésének egyéb feltételeit;
b) az alapítók nyilatkozatát a valamennyi részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról és a részvényeknek az alapítók közötti megoszlásáról;
c) az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, hányad részvény esetén a hányad részvények névértékét, valamint a részvények előállításának módját;
d) a 37. §-ban és a 247. §-ban foglalt kivételekkel az első igazgatóság tagjainak nevét (lakóhelyét), valamint a tagok anyja nevét;
e) a részvénytársaság első könyvvizsgálójának nevét (lakóhelyét, székhelyét);
f) a közgyűlés összehívásának módját, továbbá a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és módját.
Kógens törvényi előírás, hogy a részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál. Nem alkalmaz viszont a törvény megszorítást abban a tekintetben, hogy milyen legyen a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás aránya: akár kizárólag nem pénzbeli hozzájárulással is alapítható a zártkörű rt. Hitelezővédelmi okokból és az alaptőke valódiságára tekintettel a nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapítása tekintetében viszont alkalmaz előírásokat a Gt.: főszabály szerint az alapszabályhoz mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését a nem pénzbeli hozzájárulás leírásáról és értékeléséről, valamint a könyvvizsgáló azon megállapítását, hogy a nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke egyensúlyban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével. Csatolni kell továbbá a könyvvizsgáló által alkalmazott értékelési szempontokat.
A cégbejegyzéshez szükséges, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig az alapítók az általuk vállalt részvények ellenértékének bizonyos százalékát a társaság rendelkezésére bocsássák:
- a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítóknak az alapszabályban átvenni vállalt részvények névértékének (kibocsátási értékének) legalább 25 százalékát kell befizetni.
- a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatását vállaló alapítók pedig kötelesek az apportot teljes egészében az rt. rendelkezésére bocsátani. Ez alól kivétel, ha az apport értéke nem éri el az alaptőke 25%-át, ekkor az apportot az alapszabályban meghatározott időpontban, de legkésőbb a társaság cégbejegyzésétől számított ötödik év végéig kell a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani.

5.3. A részvényes jogai és kötelezettségei

A részvény értékpapír, így figyelembe kell venni a Ptk. vonatkozó szabályait is: a Ptk. 338/A. § (1) bekezdés alapján értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni kizárólag az értékpapír által, annak birtokában lehet. Erre a szabályra tekintettel a Gt. is úgy rendelkezik, hogy a részvényesi jogok gyakorlásához szükséges a részvény birtoklása. A részvénytársaság sajátosságaira tekintettel azonban a birtoklás csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a részvényesi jogok gyakorlásának, mert - ahogy már korábban, más összefüggésben is utaltunk rá - a részvényes részvényesi jogait csak a részvénykönyvbe történt bejegyzést követően gyakorolhatja.
Nem minden esetben lehetséges azonban a részvény fizikai birtoklása, ezért a törvény külön szabályozza, hogy az egyes ilyen szituációkban mi helyettesítheti a részvény birtoklását:
- előfordulhat, hogy a nyomdai úton előállított részvények értékpapírkezelőnél vannak letétbe helyezve. Ilyenkor a tényleges birtoklást az értékpapírkezelő által kiadott letéti igazolás helyettesíti.
- dematerializált részvény esetében értelemszerűen kizárt a fizikai birtoklás, ilyenkor az értékpapír-számlavezető köteles a részvényről a részvényes kérésére tulajdonosi igazolást kiállítani és ennek birtokában lehet a részvényesi jogokat gyakorolni.
Az üzletrészhez hasonlóan a részvény közös tulajdonának sincs akadálya: ebben az esetben a "közös tulajdonosok" az rt.-vel szemben egy részvényesnek számítanak, jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek.
Nem kötelező személyesen gyakorolni a részvényesi jogokat: lehet képviselő útján is, a meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell az rt.-hez benyújtani. A meghatalmazottak körét kógens és diszpozitív szabályokkal is szűkíti a Gt.: a könyvvizsgáló nem lehet meghatalmazott, az igazgatóság tagja, a vezérigazgató, a cégvezető, az rt. vezető állású munkavállalója és a felügyelőbizottsági tag pedig főszabály szerint nem lehet, de az alapszabály ezúttal eltérhet ettől a tilalomtól.
Nem szabad összekeverni a képviselőt a részvényesi meghatalmazottal: utóbbit az értékpapírokra vonatkozó törvény szabályozza, és a részvényesi jogokat a részvényes javára gyakorolja, de saját nevében teszi mindezt.
A főbb részvényesi jogok a közgyűlésen való részvétel joga, a felvilágosítási jog, az észrevételi és indítványtételi jog, valamint a szavazati joggal rendelkező részvény birtokában a szavazati jog, amelyet főszabály szerint a részvény névértéke határoz meg és csak a vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátását követően élhet vele a részvényes. Amennyiben a részvénytársaság jogutód nélkül megszűnik, a részvényesnek joga van a hitelezők kielégítése után fennmaradó társasági vagyon részvényei névértékére jutó arányos részére.
Ezen túlmenően a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesek az ok megjelölésével írásban kérhetik az igazgatóságot, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére.
Legfontosabb részvényesi jog az osztalékhoz fűződő jog. Osztalék a részvénytársaságnak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén a tárgyévi adózott eredményből, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből a közgyűlés által felosztani rendelt összegnek a részvényes részvényei névértékére jutó arányos hányada. Természetesen - az eddigiekkel összhangban - a részvényes az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. A részvénykönyv jelentősége ebben a vonatkozásban is tetten érhető: csak az a részvényes jogosult osztalékra, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlési határozat időpontjában a részvénykönyvben szerepel, kivéve ha az alapszabály másként rendelkezik. A törvény az osztalékfizetésről való döntés lehetséges idejét és eljárási rendjét is meghatározza: a taggyűlés az ügyvezető javaslatára a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat osztalékfizetésről. Amennyiben a társaságnál felügyelőbi-zottság is működik, akkor az ügyvezető osztalékfizetésre irányuló javaslatát a felügyelőbizottságnak is jóvá kell hagynia.
A hitelezővédelem igénye miatt fokozottan ügyelni kell a társasági vagyon védelmére. Az ezt szabályozó rendelkezések osztalékfizetés esetén is alkalmazandók. Így nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés következtében nem érné el az rt. alaptőkéjét. Ha ennek ellenére kifizetés történik, azt a részvényesnek vissza kell fizetnie, ha a társaság bizonyítja a részvényes rosszhiszeműségét. Az alapszabály előírhatja, hogy az igazgatóságnak írásban kell nyilatkoznia arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezői érdekek érvényesülését. Ha elmulasztja a nyilatkozatot vagy valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, akkor az ebből eredő kárért az igazgatóság tagjai a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felelnek.
A részvényes kötelezettsége az általa átvett részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulást a korábbiakban már kifejtett időpontig a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. Ezen kötelezettsége alól csak alaptőke leszállítás esetén mentesíthető és az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság fennállása alatt nem követelheti vissza.

5.4. A társaság saját részvénye

A saját részvény nem tartozik a részvényfajták közé, ezért nem azok között, hanem önálló fejezetben tárgyaljuk. A törvény a társasági vagyon védelmének fokozott igénye miatt a társasági vagyon védelme alcím alatt helyezte el. Nem alaptalanul kell körülbástyázni vagyonvédelmi garanciákkal a saját részvényt, hiszen a részvény ellenértékét a társaság vagyonából kell fedezni, így ezen garanciák nélkül sérülhetne az alaptőke valódiságának elve:
Nagyon fontos szabály, hogy csak azokat a részvényeket szerezheti meg a társaság, amelyek teljes névértéke (kibocsátási értéke) befizetésre került. A társaság tulajdonában lévő saját részvények névértékének együttes összege nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát. Alapítás során nem jogosult a társaság a saját részvények átvételére és később is - törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak az alaptőkén felüli vagyona fedezete mellett szerezhet saját részvényt. Az osztaléknál említett alaptőkevédelmi elvek itt is érvényesülnek: ha osztalékfizetésre nincs lehetőség a törvényben meghatározott feltételek hiányában, akkor saját részvény megszerzésére sincs lehetőség.
A saját részvény megszerzésére az igazgatóság jogosult, ha arra a közgyűlés az igazgatóságot a feltételek meghatározásával felhatalmazta. Az alapszabály rendelkezhet azonban úgy is, hogy nincs szükség a közgyűlés által adott előzetes felhatalmazásra, ha a részvények megszerzésére a részvénytársaságot közvetlenül fenyegető, súlyos károsodás elkerülése végett került sor.
A saját részvény után a társaság nem gyakorolhat szavazati jogot és a saját részvényt a határozatképesség megállapításánál, valamint a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásával összefüggésben figyelmen kívül kell hagyni.

5.5. A részvénytársaság szervezete

A részvénytársaság szervezeti felépítése a legbonyolultabb a társasági formák között, a közgyűlésről, az igazgatóságról, valamint a röviden a felügyelőbizottságról és a könyvvizsgálóról kell szót ejteni:

5.5.1. A közgyűlés

A részvénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés, amely a részvényesek összességéből áll. Ahogy az általános részben és az eddig tárgyalt gazdasági társaságoknál is láthattuk, a legfőbb szerv feladata a társaság alapvető stratégiai ügyeiben való döntés. Nincs ez másképp részvénytársaságnál sem. A kft.-hez hasonlóan a törvény itt is megjelöli a legfőbb szerv kizárólagos hatákörébe tartozó kéréseket:
a) döntés - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az alapszabály megállapításáról és módosításáról;
b) döntés a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról;
c) a részvénytársaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása;
d) a 37. §-ban foglalt kivétellel az igazgatóság tagjainak, illetve a vezérigazgatónak (247. §), továbbá a felügyelőbizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;
e) a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása;
f) döntés - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - osztalékelőleg fizetéséről;
g) döntés a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé, illetve a dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé történő átalakításáról;
h) az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvényfajták, osztályok átalakítása;
i) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvény kibocsátásáról;
j) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke felemeléséről;
k) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke leszállításáról;
l) döntés a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásának kizárásáról;
m) döntés minden olyan kérdésben, amit törvény vagy az alapszabály a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.
A kft.-hez hasonlóan a felsorolás a kizárólagos hatáskörre tekintettel kógens, így sem a tagok összességének esetenkénti megállapodása, sem a társasági szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely a felsoroltak bármelyikét kivenné a legfőbb szerv hatásköréből. Az m) pontból adódóan viszont másik irányban eltérhetnek a tagok a törvény szabályaitól: annak nincs akadálya, hogy a társasági szerződésben bármilyen egyéb kérdést a közgyűlés hatáskörébe utaljanak. Az e) pontban foglalt rendelkezés, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása azért különleges, mert az összes többi, közgyűlési hatáskörébe tartozó kérdésben az alapszabály lehetővé teheti, hogy a részvényesek közgyűlés tartása nélkül is határozzanak. Számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása viszont csak a közgyűlésen történhet.
A közgyűlésen nemcsak a részvényesek lehetnek jelen, hanem az arra meghívottak is. Őket viszont nem illeti meg szavazati jog. Újdonság a többi gazdasági társasághoz képest, hogy a Gt. lehetővé teszi további bizottságok vagy testületek létrehozatalát. Ezzel az rt. szervezete még bonyolultabbá válik, az ilyen bizottságok vagy testületek feladata rendszerint a határozatok előkészítése. Fontos azonban leszögezni, hogy működésük nem érinti a törvény szerinti szervek (így a közgyűlés) hatáskörét és felelősségét.
A közgyűlés összehívása az igazgatóság feladata, ez az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de évente legalább egyszer történik, a részvényeseknek legalább a közgyűlés kezdő napját 15 nappal megelőzően küldött meghívó útján. A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a szavazásra jogosító részvények által megtestesített szavazatok több, mint felét képviselő részvényes jelen van. Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyek tekintetében - alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - a jelenlévők számára tekintet nélkül határozatképes. A két közgyűlés időpontja között legalább 3, legfeljebb 21 napnak kell eltelnie. Előbbi időtartam diszpozitív, tehát alapszabály eltérhet tőle, 21 napnál több idő viszont nem telhet el a két közgyűlés között.
A technikai fejlődésre tekintettel a törvény lehetőséget biztosít konferencia-közgyűlés tartására is. Ennek lényege, hogy a részvényesek a közgyűlésen nem közvetlen személyes jelenléttel, hanem az alapszabályban foglaltak szerint, erre alkalmas, a részvényesek közötti párbeszédet, illetve vitát korlátozás nélkül lehetővé tevő elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vesznek részt. Ez a megoldás a személyes részvétellel egyenértékű részvényesi joggyakorlásra ad lehetőséget. A konferencia-közgyűlés megtartása során nem alkalmazhatók olyan elektronikus hírközlő eszközök, illetve a közgyűlés nem tartható meg olyan feltételekkel, amelyek nem teszik lehetővé a konferencia-közgyűlésen részt vevők személyének megállapítását, továbbá nem alkalmazhatók olyan feltételek, amelyek valamely részvényes vagy a részvényesek meghatározott csoportja tekintetében hátrányos különbségtételt eredményeznek. Az alapszabály előírhatja, hogy az éves rendes közgyűlés nem tartható konferencia-közgyűlés formájában (vagyis kötelező a személyes jelenlét) és meghatározhat olyan kérdéseket is, amelyek konferencia-közgyűlésen nem tárgyalhatók.

5.5.2. A vezető tisztségviselők

Zártkörűen működő részvénytársaságnál az igazgatóság az rt. ügyvezető szerve. Az alapszabály azonban rendelkezhet úgy, hogy nem kerül sor igazgatóság választására és az igazgatóság jogait egy vezető tisztségviselő gyakorolja. Ebben az esetben ezt a személyt nevezik vezérigazgatónak.
A vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat már tárgyaltuk az általános rész során, így azok megismétlése helyett csak az igazgatóságra vonatkozó speciális rendelkezéseket emeljük ki:
Az igazgatóság legalább 3, legfeljebb 15 tagból áll, tagjai a közgyűlésen tanácskozási joggal vesznek részt, jogait és feladatait testületként gyakorolja. Feladatai közé tartozik a számviteli törvény szerinti beszámoló előterjesztése, valamint az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról készített jelentés készítése a közgyűlés és a felügyelőbizottság felé. A kft.-nél már ismertetett okokból az igazgatóság köteles a közgyűlést összehívni, ha tudomására jut, hogy a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára vagy a húszmillió forintos érték alá csökkent, vagy az rt.-t fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve vagyona a tartozásokat nem fedezi. Ezekben az esetekben a részvényeseknek határozniuk kell az alaptőke biztosításáról, illetve annak módjáról. Ez történhet a részvényesek által történő befizetés előírásával, az alaptőke leszállításával, a társaság más társasági formába történő átalakulásával, illetve a társaság jogutód nélküli megszűnésével. Veszteség következtében 2/3-ra csökkenő alaptőkénél, ha a közgyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívásra okot adó körülmény változatlanul fennáll, az alaptőke leszállítása kötelező.

5.5.3. A felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló

Az új Gt. megszüntette a részvénytársaságnál történő kötelező felügyelőbizottság választást, így zártkörűen működő rt. esetében ez csak akkor kötelező, ha azt a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező alapítók, illetve részvényesek kérik. A felügye-lőbizottság általánosan kötelező esetei közül rt.-nél is kötelező, ha törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja. Ugyancsak vonatkozhat rt.-re a munkavállalói ellenőrzési jogok biztosítása érdekében kötelezően felállítandó felügyelőbizottság, hiszen kógensen írja ezt elő a Gt. valamennyi gazdasági társaság esetében, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja.
A könyvvizsgáló tekintetében az általános részi szabályok irányadók, tehát önkéntes a társaság részéről, hogy kíván-e könyvvizsgálót választani, csak abban az esetben kötelező zártkörűen működő rt.-nél is könyvvizsgáló választása, ha a számviteli törvény a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi.

5.6. Az alaptőke felemelése

Az alaptőke felemeléséről a közgyűlés határozhat, de megvan a lehetősége - ha ezt az alapszabály nem zárja ki -, hogy a közgyűlés felhatalmazza az igazgatóságot az alaptőke felemelésére. A törvény négyfajta lehetőséget biztosít a kivitelezésre, így az alaptőke felemelése történhet:
a) új részvények forgalomba hozatalával;
b) az alaptőkén felüli vagyon terhére;
c) dolgozói részvény forgalomba hozatalával; illetve
d) feltételes alaptőkeemelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával.
a) Új részvények forgalomba hozatalával történő alaptőkeemelésre csak akkor kerülhet sor, ha a korábban forgalomba hozott valamennyi részvény névértékét, illetve kibocsátási értékét befizették, a nem pénzbeli hozzájárulást pedig maradéktalanul a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották. Történhet nyilvánosan is az új részvények forgalomba hozatala, ekkor azonban a közgyűlésnek előzetesen határoznia kell a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról.
b) Alaptőkén felüli vagyon terhére csak akkor van lehetősége alaptőkeemelésnek, ha a társaság számviteli törvény szerinti, az előző üzleti évre vonatkozó számviteli törvény szerinti beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege alapján a tőkeemelés fedezete biztosított, és a részvénytársaság alaptőkéje a tőkeemelést követően sem haladja meg a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke összegét. Az alaptőkén felüli vagyon fedezetének fennállását a számviteli törvény szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül igazolja. Az alaptőkeemelés ezen módozatánál nem kerülhet szóba társaságon kívüli személyek részére történő juttatás, mert a felemelt alaptőkét megtestesítő részvények a részvénytársaság részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg. Dematerializált részvények esetében az igazgatóságnak értesítenie kell a központi értéktárat és a részvényes értékpapír-számla vezetőjét az alaptőkeemelés következtében a részvényes részvénytulajdonában beállott változásokról.
c) A dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő alaptőkeemelés motivációit és szabályait ld. a dolgozói részvényt tárgyaló fejezetben.
d) Az átváltoztatható kötvény lényege, hogy a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani. Legfeljebb az alaptőke feléig lehet ilyen kötvényt forgalomba hozni. A kötvény kibocsátásával az alaptőkeemelés mégcsak feltételesen történik, a kötvényesnek a kötvény futamidején belül, a közgyűlés által meghatározott időtartam alatt tett, a kötvény részvénnyé történő átalakítására irányuló nyilatozatával realizálódhat ténylegesen az alaptőkeemelés. A nyilatkozatot követő első közgyűlésen vagy a közgyűlési határozatban megjelölt időpontban kell az alaptőke felemléséről dönteni. Ha a kötvényeket a részvények névértékénél, illetve kibocsátási értékénél alacsonyabb összeggel bocsátották ki, a kötvénytulajdonos a bejelentéssel egyidejűleg köteles a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni.

5.7. Az alaptőke leszállítása

Az alaptőke bármikor leszállítható, bizonyos esetekben azonban kötelező. (ld. 5.5.2. pont) Az rt. elhatározásából történő alaptőke leszállítás főszabály szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az alaptőke nem szállítható le húszmillió forintnál alacsonyabb összegre, kivéve ha az alaptőke leszállítással egyidejűleg elhatároznak egy alaptőkefelemelést is és ennek megtörténte az előfeltétele az alaptőke leszállítás hatályosulásának. Feltétel természetesen, hogy a két művelet eredőjeként az alaptőke elérje a húszmillió forintot.
Nyomdai úton előállított részvények esetében az alaptőke leszállításának végrehajtása történhet a részvények kicserélésével, lebélyegzésével, illetve a részvények számának az alapszabályban meghatározott mértékű csökkenésével.
Hitelezővédelmi okokból, a hitelezői igények kijátszásának megelőzése végett a törvény részletesen szabályozza az alaptőke leszállítás eljárási rendjét és jónéhány garanciát beépít a szabályozásba: a leszállítást elhatározó közgyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül az igazgatóság köteles a tőkeleszállításról szóló döntést kétszer egymás után közzétennie a Cégközlönyben. Ebben fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül biztosítékra tarthatnak igényt. Nem kérhet biztosítékot a hitelező, ha már rendelkezik az alaptőke leszállítás kockázatával arányosnak tekinthető biztosítékkal, valamint ha a társaság vagyoni helyzete alapján a biztosítékadás indokolatlan. Ezek szubjektív kritériumok, így a törvény a biztosítékadás megtagadása, illetve a hitelező által nem megfelelőnek minősített biztosíték adása esetén jogorvoslati lehetőséget biztosít a hitelezőnek: nyolc napon belül kérheti a döntés felülvizsgálatát a cégbíróságtól, amely a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával a kérelem előterjesztésétől számított 30 napon belül határoz: vagy elutasítja a kérelmet vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. Ezeket a szabályokat nem lehet alkalmazni, ha az alaptőke leszállítására veszteségrendezés végett vagy a számviteli törvényben meghatározott módon, a részvénytársaság alaptőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából került sor.
Az alaptőkeemeléshez hasonlóan dematerializált részvények esetében az igazgatóságnak ilyenkor is értesítenie kell a központi értéktárat és a részvényes értékpapír-számla vezetőjét az alaptőke csökkentése következtében a részvényes részvénytulajdonában beállott változásokról.

5.8. A részvénytársaság megszűnése

A megszűnésről a közgyűlés határoz 3/4-es szótöbbséggel. Jogutód nélküli megszűnés esetén - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesnek joga van a hitelezők kielégítése után fennmaradó társasági vagyon részvényei névértékére jutó arányos részére. Természetesen csak a részvényekre már teljesített vagyoni hozzájárulás arányában illeti meg ez a jogosultság a részvényeseket. Ha van likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi jogot biztosító részvény, akkor a vagyon felosztásánál figyelembe kell venni az elsőbbségi részvény biztosította jogokat.
Előfordulhat, hogy a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság alaptőkéje még nem került teljes egészében befizetésre. Ha a társaságnak vannak tartozásai és a hitelezők kielégítése érdekében szükség lenne az alaptőke teljes összegére, akkor a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni. Ez a szabályozás azzal járhat, hogy a tag a részére az alapszabályban meghatározott határidőt megelőzően is köteles a vagyoni hozzájárulást szolgáltatni, de a fantomcégek elleni harc és a hitelezővédelem európai igénye megköveteli ezt a szabályozást.

5.9. Az egyszemélyes részvénytársaság

Egyszemélyes rt.-nél értelemszerűen a társaság valamennyi részvénye egy személy tulajdonát képezi. Csak zártkörűen működő rt.-nél képzelhető el ez a konstrukció, ha nyilvános rt.-nél valamennyi részvény tulajdonjogát egy személy szerzi meg, a társaság zártkörűen működik tovább. Már az alapítástól kezdve is lehet egyszemélyes a társaság, ha valamennyi részvényét egy személy, az alapító részvényes veszi át. De lehetőség van arra is, hogy egy többszemélyes rt. váljon egyszemélyessé, ha valamennyi részvényének tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg.
A vagyoni hozzájárulás tekintetében a szabályozás szigorúbb: a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a pénzbeli hozzájárulás teljes összegét be kell fizetni, illetve a nem pénzbeli hozzájárulást ugyancsak teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.
Az egyszemélyes jelleg értelemszerűen jelentkezik a társaság szervezetére vonatkozó szabályok során is: közgyűlés értelemszerűen nem működik, a közgyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyedüli részvényes dönt. Lényegében ő ugyanúgy a részvényesek összességét képviseli, mint a többszemélyes rt.-nél a közgyűlés. A döntéséről pedig értesíti a társaság vezető tisztségviselőit.
Ugyancsak speciális szabályozást igényel az egyszemélyes társaság és a részvényese közötti szerződés kérdése. A társaság ugyanis önálló, tagoktól elkülönült jogalany, így annak nincs akadálya, hogy a részvényesével szerződést kössön. Viszont ténylegesen maga a részvényes a társaság, ezért gyakorlatilag saját magával köti a szerződést, amelynek dokumentálása hitelezővédelmi szempontból fontos lehet: az ilyen szerződés érvényességéhez írásbeli forma szükséges. A törvény tehát nem követeli meg az egyszemélyes kft.-nél megismert szigorúbb alakszerűséget.

6. A nyilvánosan működő részvénytársaság

A korábbi Gt. is elkülönítette a nyilvános és a zártkörű részvénytársaságot, a 2006. évi IV.-es törvény óta azonban még inkább fajsúlyos lett az elkülönítés, külön cím alatt nyert szabályozást a nyilvánosan működő rt. A gyakorlatban tipikusabb a zártkörű rt., és jóval terjedelmesebb a rávonatkozó szabályanyag. Kiemelendő, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságokat szabályozó részben nem szabályozott viszonyokra a zártkörűen működő részvénytársaságokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kétfajta részvénytársaság közti legfőbb különbségekre már kitértünk, így azok megismétlését ehelyütt mellőzzük és ezen pont alatt a legfontosabb tételes jogi eltéréseket emeljük ki:

6.1. A részvények

Nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált úton állíthatók elő és nincs lehetőség vezető tisztségviselő, vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó, valamint elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény kibocsátására. A szavazatelsőbbségi részvények csak az egyszerű többséget igénylő kérdésekben biztosítanak elsőbbségi jogot, a minősített többséget igénylő kérdésekben pedig a többi részvénnyel azonos módon, névértéküknek megfelelő számú szavazatot testesítenek meg. Aranyrészvény kibocsátására nincs lehetőség.

6.2. Alapítás

Az alapítás úgy történik, hogy a nyilvánosságtól kívánják összegyűjteni az alapítók a szükséges tőkét, nem pedig ők maguk veszik át az összes részvényt. Ez a minőségi különbség pedig eltérő szabályozást indukál: A társaság alapítása nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján történik. A részvényjegyzés a részvényt megvásárolni kívánó befektetőnek a részvény megvásárlására irányuló, a jegyzési íven tett, feltétlen és visszavonhatatlan nyilatkozata, amelyben vállalja a részvényért fizetendő ellenérték megfizetését. Az alapító kivételével a részvényjegyző csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vállalhat kötelezettséget. A részvényjegyzés az alapítási tervezetnek megfelelően történik. Az alapítási tervezetben az alábbi kérdéseket kell ismertetni:
a) a részvénytársaság cégnevét és székhelyét, tevékenységét, időtartamát;
b) az alapítók nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét);
c) az alaptőke tervezett nagyságát;
d) a részvények számát és névértékét, a részvények előállítási módját, valamint szükség szerint a törzsrészvényen kívül forgalomba hozandó részvényfajtákhoz, illetve részvényosztályokhoz kapcsolódó jogokat, a részvényesi jogok esetleges korlátozását;
e) szükség szerint az alapítókat megillető előnyöket, azaz a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásának, az igazgatóság, az első felügyelőbizottság tagjai, illetve az első könyvvizsgáló kijelölésének, valamint a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról való döntés jogát;
f) a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát, értékét, az ellenében jegyezhető részvények számát, névértékét, a hozzájárulást szolgáltató alapító nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) és a nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapítási tervezet szerinti értékét előzetesen felülvizsgáló könyvvizsgáló nevét (cégét), székhelyét (lakóhelyét);
g) a túljegyzés esetén követendő eljárást;
h) szükség szerint a tervezett alaptőke aluljegyzése esetére a részvényjegyzés eredményességéhez megkívánt részvények számát (jegyzési minimum);
i) a részvények kötelező bevonásának, a 267. § (3) bekezdés alkalmazásával összefüggésben szükséges, a törvényben kötelezően elő nem írt eseteit;
j) az alakuló közgyűlés összehívásának módját;
k) a nyilvános alapítás várható költségeit.
Az alapítás meghiúsul, ha az rt. tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi részvényt nem jegyzik le, kivéve ha a részvényjegyzést garanciavállalás biztosítja. Rendelkezhet az alapítási tervezet jegyzési minimumról is, ebben az esetben elegendő a jegyzési minimumnak megfelelő részvényt jegyezni. Az alapítás meghiúsulása esetén a részvényjegyzés során befizetett összeget a befizetést teljesítő részére 15 napon belül, levonás nélkül vissza kell fizetni.
Amennyiben a részvényjegyzés eredményes, az alapítók a zárónaptól számított 60 napon belül kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést, amely a határozatait 3/4-es szótöbbséggel hozza, az alapítási tervezettől azonban csak valamennyi részvényjegyző egyhangú döntésével térhet el, kivéve azon jogosultságokat, amiket az alapítók maguknak tartottak fenn.

6.3. Az rt. szervezete

6.3.1. A közgyűlés

A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe a zártkörű rt-hez képest további kérdések tartoznak:
a) döntés a saját részvényre kapott nyilvános vételi ajánlat elfogadásáról;
b) döntés a nyilvános vételi ajánlattételi eljárás megzavarására alkalmas lépések megtételéről;
c) az alapszabály rendelkezésétől függően kötelező vagy nem kötelező döntés a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazásának és ösztönzési rendszerének irányelveiről, keretéről; valamint
d) az audit bizottság tagjainak megválasztása. Ennek részletes ismertetését a vezető tisztségviselőkre vonatkozó részben tárgyaljuk.
A közgyűlés összehívása a kezdő napot legalább 30 nappal megelőzően, az alapszabályban meghatározott módon közzétett hirdetmény útján történik. A hirdetményt, ha az alapszabály így rendelkezik, az rt. honlapján is közzé lehet tenni.
Közgyűlés tartása nélküli határozathozatalra nincs lehetőség.

6.3.2. Az ügyvezetés

Alapszabály rendelkezése alapján lehetőség van arra, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító igazgatótanács működjön. Ilyenkor az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a felügyelőbizottság feladatait. Vezérigazgató választására nincs lehetőség.
Az igazgatótanács legalább öt és - ha az alapszabály a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében másként nem rendelkezik - legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Az igazgatóság tagjai többségének függetlennek kell lennie, kivéve ha a nyilvánosan működő részvénytársaság elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság. Akkor minősül függetlennek az igazgatótanács tagja, ha a részvénytársasággal az igazgatótanácsi tagságán kívül más jogviszonyban nem áll. A törvény példálózó felsorolást ad a tekintetben, hogy mikor nem minősül függetlennek az igazgatótanács tagja. Nézzük most meg ezek közül a fontosabbakat:
- ha a részvénytársaság munkavállalója vagy volt munkavállalója, e jogviszonyának megszűnésétől számított öt évig;
- ha a részvénytársaság vagy vezető tisztségviselői számára és javára ellenérték fejében szakértői vagy más megbízási jogviszonyban tevékenységet folytat;
- ha közeli hozzátartozója a részvénytársaság valamely - nem független - vezető tisztségviselőjének vagy vezető állású munkavállalójának;
- ha a részvénytársaság eredményes működése esetén igazgatótanácsi tagsága alapján vagyoni juttatásra jogosult, vagy az igazgatótanácsi tagságért járó díjon kívül bármilyen javadalmazásban részesül a részvénytársaságtól, illetve a részvénytársasághoz kapcsolt vállalkozástól;
Nagyon fontos vonása az új Gt.-nek, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságoknál kötelezővé teszi audit bizottság létrehozását. Az audit bizottságnak legalább három tagja van és az igazgatóság, valamint - ha az rt.-nél működik a felügyelőbizottság - a felügyelőbizottság független tagjai közül kell választani őket. Az audit bizottság célja, hogy a társaság ügyvezetésének a részvényesek érdekében történő ellenőrzésére irányuló tevékenysége során segítse az erre jogosult szerveket vagy személyeket. A törvény tételesen is meghatározza az audit bizottság hatáskörét:
a) a számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése;
b) javaslattétel a könyvvizsgáló személyére és díjazására;
c) a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, az alapszabály felhatalmazása alapján a részvénytársaság képviseletében a szerződés aláírása;
d) a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények és összeférhetetlenségi előírások érvényre juttatásának figyelemmel kísérése, a könyvvizsgálóval való együttműködéssel kapcsolatos teendők ellátása, valamint - szükség esetén - az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság számára intézkedések megtételére való javaslattétel;
e) a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére; valamint
f) az igazgatótanács, illetve a felügyelőbizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében.
Ezeken túlmenően az alapszabály további feladatokat is utalhat az audit bizottság hatáskörébe.

A kooperációs társaság

1. Az egyesülés

1.1 Fogalma, jellemvonásai

Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság.
Egyik legfontosabb vonása, hogy saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés működésének költségeit a tagok viselik és ők bocsátják rendelkezésre a kiegészítő gazdálkodási tevékenységhez szükséges vagyont. Itt is lehetőség van - a kft.-hez hasonlóan - mellékszolgáltatás vállalására. Természetesen nemcsak kötelezettségeik vannak a tagoknak, hanem jogaik is: társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában ellenszolgáltatás nélkül jogosultak az egyesülés által nyújtott szolgáltatások igénybevételére és részesülnek a más részére végzett szolgáltató és gazdálkodási tevékenység adózott eredményéből.
Nagyon fontos kiemelni, hogy az egyesülés nem gazdasági társaság, hanem kooperációs társaság, ezáltal nem tárgyalhattuk az egyes a gazdasági társaságokat szabályozó részben. Azért nem tekinthető gazdasági társaságnak, mert hiányzik a gazdasági társaság egyik legfontosabb ismérve, az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatása. Az egyesülésnél ezzel szemben nem a profitszerzés a fő mozgatórugó, hanem a tagok gazdasági tevékenységének összehangolása és szakmai érdekeik képviselete. Nem teljesen kizárt a nyereség, a törvény csak a saját nevében és saját hasznára történő nyereségszerzést tiltja, nincs viszont akadálya annak, hogy az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő üzleti tevékenységet folytasson. Az ilyen üzleti tevékenységből pedig keletkezhet nyereség is. A gazdálkodási tevékenységből eredő adózott eredmény felosztása - társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - vagyoni hozzájárulás arányában történik, a nyereség viszont (egyéb esetekben) a tagok között egyenlő arányban oszlik meg.
Az egyesülés létesítő okirata a társasági szerződés, amelynek tartalmára irányadóak a gazdasági társaságokat szabályozó Gt. 12. §-ban foglalt tartalmi elemek. Az egyesülés specialitására tekintettel a törvény azonban további kötelező tartalmi elemeket is előír:
a) a tevékenységi körön belül a tagok gazdálkodásának előmozdítására, illetve összehangolására irányuló, valamint az ezzel kapcsolatos szakmai érdekképviseleti feladatok meghatározása;
b) a tevékenységhez igazodóan a szükséges vagyon mértéke és szolgáltatásának rendje, illetve a működési költség viselésének tagok közötti megoszlása, az egyes tagokra eső befizetések összege és az elszámolás módja;
c) a tag kilépése esetén az őt megillető vagyoni hányad kiadásának feltételei;
d) az egyesülés megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendje.
Az egyesülés jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont egyenlő arányban kell a tagok között szétosztani. Amennyiben a tagok vagyoni hozzájárulást teljesítettek, akkor a felosztás során ez differenciál: társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani.

1.2. Szervezete

Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés, amelynek hatáskörébe az alábbi kérdések tartoznak:
a) az egyesülés belső szervezetének és irányítási, valamint ellenőrzési rendjének kialakítása;
b) az összehangoló és az érdekképviseleti, valamint a kiegészítő gazdálkodási tevékenység stratégiájának meghatározása;
c) az egyesülés számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadása;
d) döntés a kiegészítő gazdálkodási tevékenységből származó adózott eredmény felhasználásáról;
e) olyan határozat hozatala, amely a tagok saját gazdálkodásában végrehajtandó feladatot határoz meg;
f) az egyesülés jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának, egyesülésének, szétválásának elhatározása;
g) az egyesüléshez való csatlakozás elfogadása, illetve a csatlakozó tag felelőssége korlátozásának elfogadása;
h) az igazgató megválasztása és visszahívása, valamint az igazgatóval kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlása;
i) ha az egyesülésnél felügyelőbizottság működik, annak megválasztása, tagjainak visszahívása és díjazásuk megállapítása;
j) ha az egyesülésnél könyvvizsgáló működik, annak kijelölése, a megbízás visszavonása és a díjazás megállapítása;
k) a társasági szerződés módosítása;
l) a tag kizárásának kezdeményezése;
m) döntés olyan szerződés megkötéséről vagy módosításáról, amelynek értéke a társasági szerződésben meghatározott mértéket meghaladja, továbbá amit az egyesülés - a szokásos tevékenységén kívül - a saját tagjával köt;
n) döntés minden olyan kérdésben, amelyet e törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés hatáskörébe utal.
A taggyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer kell összehívni. A határozatképesség szempontjából csak a jelenlévő tagok által megtestesített szavazatok mértéke számít: akkor határozatképes a taggyűlés, ha ülésén a szavazatok legalább 3/4-es szótöbbségét képviselő tagok jelen vannak. Az összehangoló és az érdekképviseleti tevékenység körében minden tagnak egy szavazata van. A társasági szerződés azonban egyes tagok javára többlet szavazati jogot állapíthat meg, azzal a korlátozással, hogy egyetlen tag sem juthat egyedül szavazattöbbséghez.
Az egyesülés ügyvezetését az igazgató látja el, a taggyűlés határozatainak keretei között. Lehetőség van azonban a társasági szerződésben legalább 3, legfeljebb 7 tagú igazgatóságot is létrehozni. Ebben az esetben az igazgatóság tagjai minősülnek igazgatónak.

2. Társasági jogi szakértői testület

Társasági jogi szakértői testület az Igazságügyi Minisztérium mellett működik, lényege, hogy segítséget nyújtson az új jogintézmények értelmezése, tartalommal való megtöltése vonatkozásában. Az általa adott szakvélemény nem tekinthető a Pp. és a Be. szerinti szakvéleménynek, annak azonban nincs akadálya, hogy polgári peres és nemperes eljárásban bizonyítási eszközként, illetve a büntetőeljárásban okiratként felhasználják.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu