adozona.hu
Kérdések a cash-flow körül
Kérdések a cash-flow körül
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Számviteli törvény megalkotásának céljaként a törvény bevezetőjében az alábbiakat olvashatjuk: "A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében ... vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre". A törvény 4. §-a rögzíti, hogy a beszámoló keretében kell ezen információigényeket kielégíteni. A beszámoló részeit a 19. § (1) bekezdése határozza meg: "Az éves...
Kérdések a cash-flow körül
Avagy hol a pénz?
(László Norbert)
A cash-flow törvényi szabályozása
A Számviteli törvény megalkotásának céljaként a törvény bevezetőjében az alábbiakat olvashatjuk: "A piacgazdaság működéséhez nélkülözhetetlen, hogy a piac szereplői számára hozzáférhetően, döntéseik megalapozása érdekében ... vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok alakulásáról objektív információk álljanak rendelkezésre". A törvény 4. §-a rögzíti, hogy a beszámoló keretében kell ezen információigényeket kielégíteni. A beszámoló részeit a 19. § (1) bekezdése határozza meg: "Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll."Alapvetően a vagyoni helyzetre a mérleg, a jövedelmezőségre az eredménykimutatás adataiból kaphatunk felvilágosítást. Az ezekkel kapcsolatos értelmező, részletező információk a kiegészítő mellékletben szerepelnek. Viszont a pénzügyi helyzetre vonatkozóan e két kimutatás kevés információt nyújt közvetlenül.
A hazai szabályozásban először a számviteli törvény 1997-ben hatályba lépő módosításával került be az éves beszámolóba a pénzügyi helyzetet bemutató cash-flow-kimutatás, melyet a kiegészítő melléklet részeként kellett elkészíteni. Ugyanakkor már korábban is találkozhattunk a cash-flow-kimutatással, többnyire a hitelkérelmek bankok által megkövetelt részeként.
A jelenlegi magyarországi helyzetre vonatkozóan a számviteli törvény a következő útmutatást adja: "A törvényben előírtakon túlmenő, további információkat kell a kiegészítő mellékletben megadni, amennyiben e törvény előírásainak alkalmazása, a számviteli alapelvek érvényesítése nem elegendő a megbízható és valós összképnek a mérlegben, az eredménykimutatásban történő bemutatásához.". A pénzügyi helyzetre vonatkozóan a Számviteli törvény a cash-flow-t írja elő kötelezően elkészítendőnek az éves beszámolót készítő vállalkozások számára: "A kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell legalább a 7. számú melléklet szerinti tartalmú cash-flow-kimutatást is.".
A kötelező cash-flow összeállítás azonban csak az éves beszámoló készítőkre vonatkozik. Az egyszerűsített éves beszámoló készítésénél nincs kötelezően előírt forma a pénzügyi helyzet bemutatását illetően.
A dolgozatban a törvény által előírt cash-flow-kimutatás összeállításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom.
A cash-flow tartalma
A cash-flow-kimutatás kitöltésénél választhatunk, hogy az előző év és a tárgyév, vagy a tervezett és a tényadatokat tüntetjük-e fel. Megítélésem szerint az utóbbi páros választása visszaélésekre ad lehetőséget. A tervadatok szándékos alultervezése esetében annak túlteljesítése kedvező fényben tüntetheti fel a vállalatvezetést, mivel hiányzik a korrekt viszonyítási alap. Megoldást jelentene a problémára, ha a terv-tény páros esetében is kötelezően közölni kellene az előző év adatait is.A cash-flow-kimutatás összeállítására vonatkozóan a szabályozás a "legalább a 7. számú melléklet szerinti tartalmú" előírást adja. Kérdés akkor, hogy ettől a sémától mennyire lehet eltérni. Az eltérés csak a további tagolásra vonatkozik, esetleg a kategóriákon belüli megbontásra, vagy akár egy teljesen eltérő kimutatást is össze lehet állítani, melyben máshogy bontjuk a kategóriákat és más tartalmat is rendelünk hozzájuk.
Az éves beszámolót - és annak keretében a cash-flow-kimutatást is - az adott üzleti évet követően 150 napon belül kell elkészítenünk. A hasznosíthatóság tekintetében azonban kétségek merülhetnek fel, hogy egy ilyen - pénzügyi szempontból - későn elkészített kimutatásnak van-e egyáltalán értelme. Befektetői szempontból ez az időtáv már túl nagy ahhoz, hogy ez alapján hozzunk döntéseket. A többi érintettet viszont kevésbé érdekli a cash-flow-kimutatás. A gyakorlatot tekintve is az figyelhető meg, hogy a beszámoló összeállításánál a cash flow-ra csak minimális időt fordítanak, s korántsem olyan körültekintéssel készül, mint a beszámoló "két fő eleme". Az előbbiek alapján a cash-flow-kimutatást inkább belső használatra érdemes információforrásként hasznosíthatjuk, mintsem a beszámoló részeként a pénzügyi helyzetet jellemző dokumentumként.
Szerkezet, kategóriák
A cash-flow-kimutatásunk célja a vállalkozás adott időszakban bekövetkezett pénzáramlásainak bemutatása. Ehhez először is azt kell tisztáznunk, mit is értünk pénzeszköz alatt. Ugyanazt, ami a mérlegben csoportként megjelenik (Eszközök B/IV.), esetleg tágabb vagy szűkebb értelmezése van a pénzeszközöknek a cash-flow szempontjából.Lehet-e tágabb a kategória, mint a mérlegben szereplő csoport, azaz sorolható-e még más vagyoni elem is a pénzeszközök közé? Ha hosszú távra (több mint egy évre) lekötjük a pénzünket, akkor az a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel. Ez most akkor pénzeszköz vagy befektetés a cash-flow szempontjából? Hasonló kérdés merülhet fel a likvid értékpapírokkal kapcsolatosan is: ha ezek könnyen pénzzé tehetőek, akkor a pénzeszközök közé soroljuk-e őket, vagy maradjanak a működési, illetve a befektetési részben. Sőt, ha belegondolunk, egy jól működő vállalkozásnál az a hatékony, ha minél kevesebb "nem hasznosított" készpénzzel rendelkezik. Megoldásként a pénzeszközöket ki lehet bővíteni a készpénz-egyenértékesek kategóriájával, vagy mindegyik pénzkihelyezést befektetési célúként is értelmezhetjük.
Nézzük meg a fordítottját, van-e olyan elem a mérleg pénzeszközök csoportjában, amit a cash-flow szempontjából nem kellene pénzeszköznek tekintenünk. A bankbetéten a lekötést nem csak éven túlra, hanem éven belülre is megvalósíthatjuk. Ekkor ez is egy befektetési tevékenységnek minősíthető. Sőt lekötés nélkül is tarthatjuk - látra szóló bankbetét - amelyre szintén kapunk valamekkora kamatot. Ezek most pénznek vagy befektetésnek minősülnek? Előfordulhat az is, hogy a vállalkozásnak van pénze, mégsem célszerű azonban azt teljesen kiüríteni, mivel a cég valószínűleg nem tud működni készpénz nélkül. Tehát van pénz, de mégsem.
Ezek után hogyan lehetne megfogalmazni a pénzeszközök kategóriáját a cash flow szempontjából? Közelítő definícióként a következő adható: a cash flow szempontjából pénzeszköznek tekintjük a vállalkozás rendelkezésre álló, az adott időszak alatt szabadon felhasználható, a mindennapi likviditáshoz nem szükséges hazai és külföldi készpénzt, illetve bankbetétet. Ebből következően a cash flow szempontjából szűkebb a pénzeszközök értelmezése, mint ami a mérlegben szerepel. Ami fontos, hogy a kimutatás végső eredménye (Rendelkezésre álló cash flow), megegyezzen a cash flow szempontjából pénzeszköznek tekintett tételek állományváltozásával.
A cash flow kimutatást három részre tagoljuk: működési, befektetési és finanszírozási. Ahhoz, hogy a vállalkozás tevékenységét valósan meg tudjuk ítélni, meg kell tisztítanunk a nem szokványos események hatásától. Ez több okból is szükséges: egyrészt a vállalat vezetőinek döntési kompetenciáján kívül eshetnek, ezért a vezetés tevékenységének megítélését torzítóan befolyásolhatják; másrészt általában egyszeri eseményekről van szó, ezért a tervezésnél is szerencsésebb a külön kezelésük. Negyedik kategóriaként ezért létrehozhatjuk a Rendkívüli cash flow-t.
A kategóriákon belül azonban lehetne további bontásokat is alkalmazni, így elkülönítve az egymástól eltérő részkategóriákat. Ilyen megbontási példa szerepel az alábbi táblázatban.
A számviteli törvény szerinti cash-flow-kimutatás összeállításánál problémák forrása az egy kategóriák eltérő összeállítási módszere. Míg a működési részt indirekt módszerrel, addig a befektetési és finanszírozási kategóriákat direkt módszerrel kell összeállítani. Emiatt fokozottan kell figyelni, hogy ne szerepeljenek a kimutatásban halmozódások, és ne hagyjunk ki egyetlen befolyásoló tényezőt sem. Az egyféle módszer alkalmazása kevesebb átfedési hibalehetőséget generálna. A mérleggel és az eredménykimutatással való könnyebb összevetés érdekében az indirekt levezetés alkalmazása a jobb megoldás (mindegyik kategóriára egységesen alkalmazva).
Szintén az összeállítást illetve a beszámoló többi részével való összevetést nehezíti, hogy nem szerencsés módon hasonló elnevezéseket alkalmazunk az egyes kimutatásokban, de eltérő tartalommal. Ilyen a cash-flow-kimutatás kiinduló sora is: Adózás előtti eredmény. A sor tartalma azonban nem egyezik meg az Eredménykimutatás ugyanilyen elnevezésű sorával. Igaz, hogy az érték meghatározásánál az eredménykimutatásban szereplő adózás előtti eredményből indulunk ki, de azt még korrigálnunk kell (pl. kapott osztalék). Az elnevezést lehetne Korrigált adózás előtti eredményre is módosítani, így felhívva a figyelmet az eltérő tartalomra. Hasonlóan eltérő tartalommal használjuk az Egyéb rövid lejáratú kötelezettség elnevezést is.
Besorolási kérdések
A kategóriák tagolását, meghatározását már korábban is említettem, hogy többféleképp is értelmezhetőek, alkalmazhatóak. Az alábbiakban azonban a számviteli törvény szerinti cash-flow-kimutatással kapcsolatosan mutatok be néhány kérdést, illetve azok lehetséges megoldási variációit.A fizetett, fizetendő adó (nyereség után) csak a működési kategóriát érinti (12. sor)?
A szokásos tevékenységen kívül a befektetési tevékenységnek és a finanszírozási műveleteknek is lehet eredményhatása. Az eredmény után fizetendő társasági adó azonban teljes egészében a működési kategóriát terheli. "Igazságosabb" megoldás lenne, ha az adót a kategóriák között megosztva szerepeltetnék, mivel így az eredményhatáshoz kötődne annak adóvonzata is.Hogyan kell figyelembe venni a befektetéssel kapcsolatos követelést, illetve kötelezettséget?
A befektetési kategória a befektetett eszközök beszerzésnél és az értékesítésnél is csak a pénzügyileg rendezett tételeket veszi számításba. A ki nem fizetett rész a mérlegben a követelések és a kötelezettségek között szerepel. Így amikor a cash flow-t összeállítjuk figyelnünk kell, hogy ezeket (a befektetett eszközökhöz kapcsolódó ki nem fizetett tételeket) ne vegyük figyelembe a működési tételek meghatározásakor az alábbi állományváltozásokban:- Szállítói kötelezettség változása (6. sor);
- Egyéb rövid lejáratú kötelezettség változása (7. sor);
- Vevőkövetelés változása (9. sor);
- Forgóeszközök (vevőkövetelés és pénzeszközök nélkül) változása (10. sor).
Ha a befektetési tevékenységnél a pénzügyi rendezéstől függetlenül szerepeltetjük a beszerzés és az értékesítés összegeit, akkor emellett fel kell tüntetni a hozzájuk kapcsolódó követelések, illetve kötelezettségek korrekcióját. Ezzel a megoldással ugyanazt a végeredményt érjük el, viszont a működési rész említett tételeinek meghatározása és a mérleggel való összefüggés bemutatása így könnyebb.
A befektetett pénzügyi eszközök kamatai miért a működési cash-flow-ban szerepelnek?
A befektetett pénzügyi eszközök hozamait a cash- flow felemás módon kezeli. A részesedések után járó osztalékot a befektetési kategóriába sorolja, míg a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok után járó kamatot - az adózás előtti eredményen keresztül - a működési kategóriában hagyja. Megoldást jelentene, ha a befektetéssel kapcsolatban kapott kamatot a kapott osztalékhoz hasonlóan kezelnénk, hiszen ez is egy pénzügyi befektetés hozama. A befektetési tevékenységnél tehát a befektetéseinkre kapott kamatot pozitív értékkel kell figyelembe vennünk, de emiatt az adózás előtti eredményt - a kapott osztalékhoz hasonlóan - korrigálnunk (csökkentenünk) kell ezzel az összeggel.Hol szerepeltessük a rövid lejáratú kamatköteles kötelezettségeket?
A rövid lejáratú kötelezettségekben bekövetkezett változás a működési kategóriában szerepel, míg a hosszú lejáratú változatok a finanszírozási részben. Az hogy milyen távú források bevonásával biztosítják a vállalkozás működését finanszírozási kérdés, mely elsősorban a vállalkozás pénzügyi helyzetétől és a tőkepiaci körülményektől függ, s nem feltétlen a hosszú vagy rövid távú meggondolás áll a döntés mögött (például rulírozó hitel). Megbontási lehetőségként alkalmazható a forrásbevonás formája is, vagyis finanszírozási esetnek tekintjük a kamatköteles forrásokat, míg a működési kategóriába a nem kamatköteles kötelezettségeket soroljuk.A hosszú lejáratú kötelezettségekre fizetett kamat miért a működési cash-flow-ban szerepel?
A hosszú lejáratú kötelezettségek után fizetett kamatot a kimutatás - az adózás előtti eredményen keresztül - a működési kategóriába sorolja, holott ez egy finanszírozási művelethez kapcsolódó pénzáramlás. Miért terheljük a működést egy olyan tétellel, amely nem a működéssel, hanem a finanszírozási politikával van összefüggésben? Másként megfogalmazva a problémát: eltérő-e két vállalkozás szokásos tevékenységből származó cash-flow-ja annak függvényében, hogy milyen mértékű az eladósodottságuk.Megoldást jelentene, ha a hosszú távú finanszírozásra fizetett kamatokat a tőkeforrással azonos kategóriában, vagyis a finanszírozási részben tüntetnék fel. Emiatt azonban ismét korrigálnunk (növelnünk) kell az adózás előtti eredményt.
A fizetett, fizetendő osztalék, részesedés (13. sor) miért a működési kategóriát terheli?
Az előzőhöz hasonlóan itt is egy finanszírozáshoz kapcsolódó fizetett hozammal állunk szemben, melyet a kimutatás működési részként kezel. A kérdés itt úgy fogalmazható meg, hogy mennyiben befolyásolja a szokásos tevékenység pénzáramlását a vállalkozás osztalékfizetési politikája. Az hogy a vállalkozásban hagyják-e a nyereséget (növelve ezzel a saját tőkét), vagy kiveszik osztalék formájában ismét inkább finanszírozási kérdésnek tűnik. Ezért inkább a finanszírozási kategóriánál kellene figyelembe venni a fizetett osztalékot a működési kategória helyett.Az elhatárolások csak működési tételeket érinthetnek?
Az aktív és passzív időbeli elhatárolásokban bekövetkező változások a működési részben szerepelnek korrekciós tételként (11. és 8. sor). Elhatárolás azonban más tételekhez is kapcsolódhat: például a kapott osztalékhoz. A szabályozás nem ad részletes magyarázatot ennek kezelésére, így több variáció is elképzelhető.1. A kapott osztaléknál csak a pénzügyileg is befolyt értéket vesszük számításba, és ezzel korrigáljuk az adózás előtti eredményt. Ekkor azonban a pénzügyileg nem rendezett osztalék az adózás előtti eredményben marad, s az elhatárolások változásánál vesszük figyelembe "kiütő" korrekcióként.
2. A kapott osztalékot a pénzügyi rendezéstől függetlenül állítjuk be a befektetési kategóriába, s itt korrigáljuk a pénzügyileg nem rendezett rész miatti elhatárolással. Ebben az esetben a működési résznél az adózás előtti eredményt a teljes kapott osztalékkal korrigáljuk, az aktív időbeli elhatárolás változásánál viszont kihagyjuk az osztalékkal kapcsolatos részt, mivel azt áttettük a befektetésibe.
Az elhatárolásokat célszerűbb lenne annál a kategóriánál szerepeltetni, amelyhez kapcsolódó tétellel összefüggésben előkerül. Így egymás mellett szemléltethető a teljes eredményhatás és az ebből elhatárolt rész is.
A hosszú lejáratra nyújtott kölcsön illetve lekötött bankbetét változása befektetési vagy finanszírozási pénzmozgást eredményez?
Ha végig nézzük a cash-flow sémát két olyan helyet is találunk, ahova a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönöket és a hosszú lejáratra lekötött bankbetéteket (melyekre összefoglalóan adott kölcsönökként hivatkozok a továbbiakban) besorolhatjuk:1. A befektetési kategóriában a 14. és 15. sorban is szerepeltethetjük őket, bár igaz, hogy a magyarázó szöveg megfogalmazása kicsit idegenül hangzik az adott kölcsönökre vonatkozóan: "... az adott időszakban beszerzett befektetett eszközök ..." illetve "... az adott időszakban eladott befektetett eszközök ...".
2. A finanszírozási részben viszont az adott kölcsönökre vonatkozóan már pontos meghatározást találunk a 20. és a 25. sorban. Ezek szerint akkor itt, a finanszírozási kategóriában kell szerepeltetnünk az adott kölcsönök változását.
Az érintett tételeket azonban csak egy kategóriában szerepeltethetjük, hogy elkerüljük a halmozódást. Megoldásként választhatjuk a pontosabban definiált finanszírozási kategóriában lévő sorokat, viszont ekkor a befektetési részben lévő sorok esetében a befektetett eszközök értelmezése eltér a mérlegben található elnevezéstől.
Kérdésként merül fel azonban, hogy egy pénzkihelyezés mitől lesz finanszírozási művelet? Lehet, hogy a finanszírozási szó a rossz elnevezés, hiszen ez csak zárójeles megjegyzésként szerepel és a kategória megnevezéseként a pénzügyi műveletekből származó pénzeszköz-változást találjuk. Ettől függetlenül szerintem ennek a típusú pénzeszköz kihelyezésnek inkább a befektetési részben lenne a helye. (A problémával kapcsolatban felvetődhetnek még a pénzeszköz meghatározásánál leírtak is.)
Hova kerüljenek a visszavásárolt saját részvények (üzletrészek)?
A szabályozás szerint a 10. soron kellene bemutatni az ezzel kapcsolatos változásokat. Az elhelyezés azonban szinte mindegyik kategóriában megindokolható:- Működési: mint forgóeszköz, vagyis rövid távú eszközváltozás;
- Befektetési: amennyiben értékesítési céllal vásároljuk vissza, és a befektetés kategóriájánál nem az egy éves határvonalat, hanem annál rövidebbet választunk;
- Finanszírozási: amennyiben bevonási céllal történt a visszavásárlás, akkor már a vásárlásnál valójában egy tőkevonásról van szó, habár a megfelelő jogi lépések még nem következtek be.
Mint látható, az adott kategóriák, illetve az esemény értelmezésétől függően változhat, hogy melyik kategória a jobb megoldás, de szerintem általánosan jó megoldást ebben a kérdésben nem lehet adni.
Hogy szerepeltessük a kapcsolt vállalkozásokat érintő tételeket?
A kategóriák között, illetve azok magyarázatánál nem esik szó a kapcsolt vállalkozásokat érintő tételek kezeléséről. Ezek szerint azokat a nem kapcsolt tételekkel egy soron kell bemutatnunk. További kérdésként merülhet fel, hogy egy kapcsolt vállalkozással szembeni vevői követelés változását a 9. vagy a 10. sorban szerepeltessük inkább. Hasonló a helyzet a kapcsolt szállítókkal is: 6. vagy 7. sor. A döntésnél vagy az egyes tételek tartalmát vesszük figyelembe, vagy a mérlegben található besorolásukat. A két alternatíva közti választásnál talán egy harmadik variáció a legjobb megoldás: szerepeltessük külön soron a kapcsolt vállalkozásos tételeket.A besorolási kérdések általános megoldási lehetősége
A besorolásoknál láthattuk, hogy néha több jó megoldás is létezik, amely akár az adott eset tartalmától függően is alakulhat. Általánosan azonban az mondható, hogy ha kiegészítjük a megfelelő sorokkal a kimutatásunkat és az egyes eltérően alkalmazott sorokhoz megfelelő magyarázatot illesztünk, akkor korrekt cash-flow-kimutatást tudunk összeállítani. Ezekkel a kiegészítésekkel biztosítható, hogy minden a helyére kerüljön a cash flow-ban és a mérleggel, eredménykimutatással történő összevetés is könnyen megvalósítható legyen. A pénzügyi helyzetet jellemző kimutatásunknál tehát nemcsak az összeállítása, hanem annak megfelelő dokumentálása (hivatkozások, számítások, magyarázatok) is fontos szerepet kap.Irodalomjegyzék
Adorján - Bába - Lukács - Mikáczó - Róth: Üzemgazdasági számvitel (SALDO, 2004)Adorján - Bary - Bíró - Fridrich - Garajszki - Kresalek - Lukács - Nagy - Pál - Róth - Ujvári - Veit: A Számviteli Törvény magyarázata I-II. kötet (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2004)
Adorján - Bary - Dudásné - Fridrich - Lukács - Pál - Róth - Sztanó - Ujvári - Veit: Számvitel és elemzés I. kötet (Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ, 2001)
Lukács János: Cash flow-kimutatás törvényi hibái, korrekciói (Budapesti Corvinus Egyetem Számvitel Tanszék, szakszemináriumi vitaanyag)
Nagy Imre: A cash-flow-kimutatásról (Számvitel-Adó-Könyvvizsgálat, 1999. január)
2000. évi C. törvény a számvitelről
Lábjegyzet
2000. évi (többször módosított) C. törvény A számvitelről
4. § (3) bekezdés
88. § (6) bekezdés
96. § (4) bekezdés
Ezek közé értve a hátrasorolt kötelezettségeket is, habár azok saját tőke elemként is felfoghatóak bizonyos esetekben (a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve).
Az előzőek alapján kiterjeszthető az összes kamatköteles kötelezettségre is.
Hasonlóan kezelendőek az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással kapcsolatos tételek is.
