adozona.hu
Szlovákia számviteli szabályozása
Szlovákia számviteli szabályozása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1989. évi rendszerváltást követően megnyílt Magyarország és Szlovákia számára annak lehetősége, hogy politikai és gazdasági berendezkedését átalakítsa, összehangolja a fejlett nyugati demokráciákkal. Ez a változás kihatott a két ország kereskedelmi tevékenységére, és a kereskedelmi kapcsolatok mellett előtérbe kerültek a befektetések mind a szlovák, mind a magyar vállalkozók részéről. A rendszerváltás után a gazdasági társaságok alapításával, működésével kapcsolatos szabályozás mellett meg...
Szlovákia számviteli szabályozása
(Suhányi Erzsébet)
Az 1989. évi rendszerváltást követően megnyílt Magyarország és Szlovákia számára annak lehetősége, hogy politikai és gazdasági berendezkedését átalakítsa, összehangolja a fejlett nyugati demokráciákkal. Ez a változás kihatott a két ország kereskedelmi tevékenységére, és a kereskedelmi kapcsolatok mellett előtérbe kerültek a befektetések mind a szlovák, mind a magyar vállalkozók részéről. A rendszerváltás után a gazdasági társaságok alapításával, működésével kapcsolatos szabályozás mellett megjelentek az adójogszabályok is, gondolok itt a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az általános forgalmi adóra. Az elmúlt években ezek a szabályok módosításra kerültek, követve a piaci viszonyok változását. Jelentős változás volt 2004. január 1-jétől, ugyanis bevezették a lineáris adózást és ezzel nagymértékben egyszerűsült a szlovák adórendszer. A társasági adó, a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó kulcsa egységesen 19 százalék lett. Emellett nagy változás még az, hogy az osztalék után nem kell adót fizetni és ennek hatására jelentősen növekedett a külföldi és hazai befektetők száma.A rendszerváltás maga után vonta a számvitel újraszabályozását, hiszen a számvitel a vállalkozás egyik legfontosabb információs forrása, úgy is nevezik, mint az "üzlet nemzetközi nyelve". Egységes szabályozás mint igény merül fel, de ez az egységesítés még nem következett be (bár erre vannak törekvések). Így az egyes országok számviteli szabályozása azonos jogforrás mellett is bizonyos eltéréseket mutatnak. Ezek az eltérések megjelennek a magyar és szlovák szabályozásban is. Célom tehát az, hogy bemutassam a szlovák számvitel szabályozását annak érdekében, hogy egy magyar vállalkozó Szlovákiában történő befektetése esetén értelmezni tudja a szlovák vállalkozások beszámolóiban szereplő információkat, segítve ezzel a magyar vállalkozó befektetési és egyéb üzleti döntéseit.
A számvitel szabályozása több jogszabályban valósul meg. Ezek a következők:
1. Kereskedelmi törvény - amely a vállalkozás számviteli kötelezettségét rendeli el, előírja a beszámolók könyvvizsgálatát, a beszámoló közzétételének feltételeit és nem utolsósorban a vállalkozás könyvvezetési módját.
2. Számviteli törvény - vonatkozik minden nyereségorientált és nem nyereségorientált vállalkozásra, amelyet számviteli kötelezettség érint. E törvény szoros kapcsolatban van a kereskedelmi törvénnyel, de más törvényekkel is, mint például az ipartörvény, az állami vállalatokról szóló törvény, banktörvény stb.
3. Pénzügyminisztériumi rendeletek és módszertani utasítások - amelyek szabályozzák a számlakeretet, az elszámolási és értékelési eljárásokat, beszámoló formáját és tételeinek tartalmát, egyéb általános előírásokat és kötelező intézkedéseket.
Szükséges megemlíteni, hogy a pénzügyi számvitel irányítását a Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma látja el.
A 431/2002. számú számviteli törvény 2003. január 1-jén lépett hatályba, bár némely paragrafusa 2004. január 1-jétől lett hatályos. Ezt a törvényt már kétszer módosították, az 562/2003. és az 561/2004. számú törvénymódosításokkal.
A törvény 7 részből és 41 paragrafusból épül fel. Ez a törvény keret jellegű. A törvényhez számos Pénzügyminisztériumi rendelet és módszertani utasítás kapcsolódik.
A számvitel a törvény értelmében magába foglalja a könyvvezetést és a beszámoló készítést.
A számviteli törvény hatálya alá tartoznak:
• jogi személyek, amelyek székhelye Szlovákiában van. Itt a törvény a Polgári Törvénykönyvre hivatkozik, amely szerint jogi személy:
- jogi vagy természetes személyek társulata (gazdasági társaságok és szövetkezetek, jogi személyek társaságai, polgári társulások, politikai pártok és politikai mozgalmak, egyházak és egyházi intézmények, földtulajdonosok jogi társulata stb.),
- alapítványok és alapok,
- önkormányzatok,
- egyéb jogi személyek (például állami vállalatok, pénzintézetek, költségvetési szervezetek, önkormányzati intézmények, tőzsdék, a szlovák televízió, a szlovák rádió, közhasznú társaságok, szociális biztosítók stb.),
• külföldi jogi és természetes személyek, amelyek, akik Szlovákia területén vállalkozási vagy más, jogszabályban meghatározott tevékenységet folytatnak (például alapítványok),
• természetes személyek:
- akik vállalkoznak, vagy
- akik más önálló bevételszerző tevékenységet végeznek, és az adóalap meghatározásához a tevékenységből származó bevételével szemben a ténylegesen és számviteli bizonylattal alátámasztott költségek elszámolását alkalmazzák.
Azokat a személyeket, amelyek e törvény szerint kötelesek könyvvitelt vezetni és beszámolót készíteni, számviteli egységeknek nevezzük.
A számvitel tárgya
• az eszközök állományának és annak változásának,• a kötelezettségek állományának és annak változásának,
• az eszközök és a kötelezettségek különbözetének (a vállalkozásoknál ez a saját tőke),
• a bevételeknek és a ráfordításoknak (a kettős könyvvitelt vezetőknél),
• a pénzbevételeknek és a pénzkiadásoknak és
• a gazdálkodás eredményének
a könyvviteli elszámolása és ezek kimutatása a beszámolóban.
Meg kell említeni, hogy a beszámolóban, annak kiegészítő mellékletében be kell mutatni a "más aktívákat" és "más passzívákat " is. Ezek a tételek nem másak, mint a mérlegen kívüli tételek. Ezek az információk a külső felhasználók részére fontosak lehetnek. Egyéb aktívák lehetnek például az alkalmazottak tudása, a menedzsment minősége, a megőrzésre átvett vagyoni eszközök stb. Egyéb passzívák lehetnek például a bírósági perből eredő feltételezhető jövőbeni kötelezettség, amelyet nem lehet megbízhatóan értékelni, mert a mérleg készítésekor a bírósági per még nincs lezárva, a kezességvállalás más gazdálkodók bankhitelének törlesztésére stb.
A számviteli egység a gazdasági eseményeket köteles abban az időszakban könyvelni, amelyek a tárgyidőszakkal kapcsolatban merülnek fel. Ezt az időszakot számviteli időszaknak nevezzük. A számviteli időszak lehet:
- naptári év, azaz tarthat január 1-jétől december 31-éig,
- gazdasági év, azaz 12 egymást követő naptári hónap, amely nem azonos a naptári évvel.
A gazdasági évet nem alkalmazhatják természetes személyek és közigazgatási intézmények.
Szlovákiában a vállalkozások alapításakor két időpontot tudunk megkülönböztetni. Az alapítás időpontja (a létesítő okirat aláírásának időpontja) és a keletkezés időpontja (cégbejegyzés időpontja).
Számviteli egységek könyvvitelt kötelesek vezetni:
- jogi személyek, a keletkezésüktől a megszűnésükig,
- természetes személyek, az alatt az idő alatt, amelyben vállalkozói vagy más bevételszerző tevékenységet végeznek.
Számlakeret
Szlovákiában nyolc területre vonatkozóan kötelező számlakeret van érvényben. Ez a számlakeret a számla osztályok és számla megnevezése mellett részletesen szabályozza az egyes számlák tartalmát. A számlakerettel szabályozott területeket a következő táblázat tartalmazza.A számviteli egység a könyvvezetésre és a beszámoló készítésére más jogi vagy természetes személyt is felhatalmazhat, de ezzel nem mentesül a felelősség alól.
A számviteli törvény két könyvvezetési formát különböztet meg:
- egyszeres könyvvitelt,
- kettős könyvvitelt.
Kettős könyvvitelt köteles vezetni minden számviteli egység, azonban a törvény kivételeket szab meg, hogy melyik számviteli egység és milyen feltételek teljesítésénél alkalmazhatja (de nem köteles) az egyszeres könyvvitelt.
Ha az egyszeres könyvvitelt vezetők a fenti előírásoknak nem felelnek meg a tárgyévben, akkor a következő számviteli időszak első napjától kettős könyvvitelre kötelesek áttérni. Saját elhatározásából minden egyszeres könyvvitelt vezető számviteli egység vezethet kettős könyvvitelt.
A számviteli egységek könyvviteli nyilvántartását a következők alkotják:
A könyveket olyan módon kell vezetni, hogy az azok alapján készített számviteli beszámoló "hű és valós" képet adjon a számvitel tárgyáról és a gazdálkodó pénzügyi helyzetéről.
A könyvek lezárását követően számviteli beszámolót kell készíteni.
A beszámoló jóváhagyásáig a lezárt könyveket újra meg lehet nyitni, ha a hű és valós kép bemutatásához ez elkerülhetetlen, de követelmény a folytonosság elvének betartása.
Számviteli beszámoló
A számviteli beszámolót a törvény 17. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg:"A számviteli beszámoló rendszerezetten mutatja be a számvitel tárgyát a felhasználóknak. A számviteli beszámoló szerves egészet képez."
A számviteli beszámolót és annak részeit a könyvvezetés módja határozza meg.
A számviteli beszámoló részei:
Az általános információk általános adatokat tartalmaznak a számviteli egységről, a számviteli időszakról és a beszámoló-készítés napjáról, felelős személyek sajátkezű vagy elektronikus aláírása.
A számviteli beszámoló lehet:
- éves beszámoló,
- rendkívüli beszámoló (a megszűnés napjával készített beszámoló, a csődeljárás és a felszámolási eljárás megkezdését megelőző nappal készített beszámoló),
- évközi beszámoló (ilyen beszámolót kötelesek készíteni például a bankok, negyedévente).
Az éves és rendkívüli beszámolót teljes körűen kell elkészíteni. Ez a teljes körű elkészítés azt jelenti, hogy a mérleg és az eredménykimutatás főcsoportokat, csoportokat és mérlegtételeket tartalmaz.
Az évközi beszámoló lehet teljes körű vagy egyszerűsített, ami azt jelenti, hogy a mérleg és eredménykimutatás csak főcsoportokat és csoportokat tartalmaz.
A számviteli beszámolót legkésőbb a mérlegfordulónaptól számított hat hónapon belül kell elkészíteni.
Könyvvizsgálati kötelezettség terheli a következő számviteli egységeket:
1. részvénytársaságok, állami vállalatok, önkormányzatok, bankok, biztosítók, alapítványok;
2. kereskedelmi társaságok, amelyeknél a jegyzett tőke értékét jogszabály határozza meg és a szövetkezetek, ha a tárgyévet megelőző évben a három mutatóérték közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
a) a bruttó mérlegfőösszeg a 20 millió szlovák koronát (értékvesztés és értékcsökkenés leszámolása előtti érték),
b) az éves nettó árbevétel a 40 millió szlovák koronát,
c) a foglalkoztatottak átlagos száma a 20 főt.
3. aki a nemzetközi számviteli standardok szerint készíti beszámolóját,
4. a non profit szervezetek, ha az adóalanyok jövedelemadójának 2 százalékát megkapják, és ha a szervezet ilyen módon évente több mint 1 millió szlovák korona bevételhez jut.
Ezek a számviteli egységek kötelesek üzleti jelentést is készíteni, mely nem része a beszámolónak. A beszámoló és az üzleti jelentés könyvvizsgálatát legkésőbb a számviteli időszakot követő év december 31-ig el kell végezni.
2006. január 1-jétől az Európai Unió által kihirdetett nemzetközi számviteli standardok szerint kötelesek készíteni egyéni beszámolóikat és üzleti jelentéseiket a következő számviteli egységek:
a) Szlovák Nemzeti Bank, a bankok, a külföldi bank szlovákiai részlege, a Szlovák Köztársaság Export-import Bankja, az értékpapír-kereskedő, a külföldi értékpapír-kereskedő szlovákiai részlege, befektetési garanciális alap, befektetés-kezelő társaság, biztosító, külföldi biztosító szlovákiai részlege, a Biztosítók Szlovákiai Irodája, nyugdíjpénztárak, Betétbiztosítási Alap, az Értékpapírtőzsde, a Szlovák Köztársaság Központi Értékpapírmegőrzője,
b) kereskedelmi társaságok, amelyeknél két egymást követő évben a meghatározott három mutató közül bármelyik kettő meghaladja az alábbi határértékeket:
- a bruttó mérlegfőösszeg az 5 milliárd szlovák koronát,
- nettó árbevétel az 5 milliárd szlovák koronát,
- a foglalkoztatottak átlagos száma a 2 ezer főt,
Konszolidált számviteli beszámoló
Konszolidált számviteli beszámoló a konszolidált egységről nyújt információt. Szlovákiában a konszolidált számviteli beszámolót 2005. január 1-jétől az Európai Unió által kihirdetett nemzetközi számviteli standardok módszerei és elvei szerint kell készíteni.Konszolidált számviteli beszámolót és konszolidált üzleti jelentést az anyavállalat köteles készíteni.
Értékelési eljárások
A számviteli egység köteles az értékelés napján az eszközöket és a kötelezettségeket értékelni. Az értékelés napja lehet:- a gazdasági esemény keletkezésének napja,
- a mérlegfordulónap,
- a számviteli időszak alatt más törvény által meghatározott nap (például a bankokról szóló törvény).
A számviteli esemény keletkezésének napján az eszközöket és a kötelezettségeket a következőképpen értékelik:
- beszerzési áron (mely nem tartalmazhatja a hitelkamatokat és az árfolyamkülönbséget),
- önköltségen,
- névértéken,
- újrabeszerzési áron,
- valós értéken.
Az eszközöket egyedileg kell értékelni. Az azonos jellegű készletek, értékpapírok és idegen pénznem (valuta) kivezetésénél az értékelés történhet mérlegelt átlagárral vagy FIFO eljárással, ha ez összhangban van a hű és valós ábrázolással. Az értékpapírokat csak abban az esetben lehet így értékelni, ha kibocsátójuk és pénznemük azonos.
A külföldi pénznemre szóló eszközöket és kötelezettségeket a Szlovák Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon kell átszámítani szlovák koronára:
- a gazdasági esemény keletkezésének napján,
- a mérlegfordulónapon,
- a számviteli időszak alatt más törvény által meghatározott napon.
A külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket a mérlegfordulónapon egyedileg kell értékelni. Az egyedi értékelés során megállapított árfolyamkülönbözetet egyedileg kell elszámolni a pénzügyi műveletek ráfordításaként vagy bevételeként.
Az eszközöket és a kötelezettségeket valós értéken kell a beszámolóban kimutatni. A valós érték bevezetésének célja az volt, hogy a törvényben meghatározott eszközök és kötelezettségek értékelése megfeleljen a hű és valós ábrázolás elvének.
Valós érték lehet:
a) a piaci érték, amely a külföldi vagy a belföldi tőzsdén, esetleg más piacon jegyzett érték,
b) a szakbecslés vagy a szakértői értékelés eredménye, ha a piaci értéket nem lehet megállapítani, vagy ha a piaci érték nem fejezi ki helyesen a valós értéket,
c) a más törvény előírása szerinti érték, ha nem lehet e fenti a) és b) pontok szerint eljárni (például a a kollektív befektetésekről szóló törvény).
Ha a valós értéket nem lehet megbízhatóan megállapítani, akkor valós értéknek tekinthető a beszerzési ár, az önköltség, a névérték vagy az újrabeszerzési ár.
Az eszközök és források mérlegfordulónapi értékelése a leltározás ill. leltárkészítés keretén belül történik. Az értékelésnél az óvatosság elvét kell érvényre juttatni. Ez azt jelenti, hogy az eszközök értékelésénél figyelembe kell venni a kockázatokat, a veszteségeket és az értékvesztéseket. Ha az eszközök leltározásánál megállapított érték alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, akkor értékkülönbözetet kell elszámolni. A kockázatokat, a veszteségeket és az értékvesztéseket céltartalékképzéssel, értékcsökkenéssel és értékcsökkenési leírással kell figyelembe venni.
Ha a kötelezettségek leltározáskor megállapított értéke magasabb a könyv szerinti értéknél, akkor a kötelezettségeket a magasabb értéken kell kimutatni (például ha a kötelezettséget nem teljesítették időben, és ha a megállapodás szerint bírságot kell fizetni, akkor a beszámolóban ezen a magasabb értéken kell azt kimutatni a kötelezettség sorban).
Értékmódosítást (értékvesztést, terven felüli értékcsökkenést) kell elszámolni a befektetett eszközök, készletek, követelések esetében, ha a mérlegforduló napján a számviteli egység tudomására jutott információ alapján (kockázatok, veszteségek) ezen eszközök piaci értéke alacsonyabb, mint a könyv szerinti értéke. Visszaírást kell elszámolni, ha a kiváltó okok megszűnnek.
Az immateriális javaknál és tárgyi eszközöknél értékcsökkenési leírást számolnak el. A földterületeknél, műalkotásoknál és gyűjteményeknél értékcsökkenési leírás nem számolható el.
A számviteli egységeknek értékcsökkenési leírás tervezetet kell készíteni, amelyben az értékcsökkenés időtartamát és a leírás módját határozzák meg. Az immateriális javak közül a goodwillt, az aktivált alapítási költségeket és fejlesztési költségeket legkésőbb öt év alatt le kell írni. A saját előállítású immateriális javak az alapítási költségeken, softveren és a fejlesztési költségeken kívül nem aktiválhatóak.
Meg kell jegyezni, hogy a bekerülési érték teljes egészében leírásra kerül a meghatározott leírási időtartamon belül.
A számviteli törvény megsértésének jogkövetkezményei
A számviteli törvény előírásainak megsértése esetén az adóhivatal bírságot állapít meg. A bírság mértéke a törvény egyes paragrafusainak megsértéséhez kapcsolódik. A bírság a mérlegben bemutatott eszközök bruttó értékének megfelelő 3%-ig terjedhet.Ha a számviteli információkból nem lehet megállapítani az eszközök összértékét, a bírság 100 millió koronáig is terjedhet.
Az előzőekben leírt bírságokat az adóhivatal a kötelezettség megsértés tárgyévét követő három évig szabhatja ki.