adozona.hu
Környezetvédelmi adózás II.
Környezetvédelmi adózás II.
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ezredforduló környékén az Európai Unió (akkor még) tizenöt tagországának szinte mindegyikében bevezették az ökológiai adóreform valamilyen formáját. Jelentős ez a lépés, hiszen a zöld államháztartási reform legfontosabb célja a szennyezés csökkentése, nem pedig az adóbevételek növelése. Ezáltal a gazdaság szereplői is jobban elfogadják az öko-adókat, azok környezetbarátabb viselkedést ösztönző hatásai így jobban érvényesülhetnek. Az EU tagországai, mint fejlett államok, jelentős mértékben ...
Környezetvédelmi adózás II.
(Kökényesi Anikó)
Az ökológiai adóreform a gyakorlatban
Az ezredforduló környékén az Európai Unió (akkor még) tizenöt tagországának szinte mindegyikében bevezették az ökológiai adóreform valamilyen formáját. Jelentős ez a lépés, hiszen a zöld államháztartási reform legfontosabb célja a szennyezés csökkentése, nem pedig az adóbevételek növelése. Ezáltal a gazdaság szereplői is jobban elfogadják az öko-adókat, azok környezetbarátabb viselkedést ösztönző hatásai így jobban érvényesülhetnek. Az EU tagországai, mint fejlett államok, jelentős mértékben hozzájárulnak mind a szennyezéshez, mind pedig a magas energiafelhasználáshoz. Ha ezekben az országokban sikerül környezettudatosabb életmódot és termelést kialakítani, az sokat javíthat a környezet állapotán.Németországban, hosszas előkészítés után, 1999-ben vezették be az ökológiai adóreformot. Az EU átlaghoz képest magas munkanélküliség miatt nem csak a környezetvédelem szempontjából voltak fontosak a bevezetett változtatások, hanem a foglalkoztatás javítása is kitűzött cél volt.
Hollandiában is több éves tervezés után, az ezredforduló környékén vezettek be új adókat, illetve támogatásokat. Hollandiában azonban, Németországgal szemben, sokkal inkább a háztartások mindennapi szokásainak megváltoztatására helyezték a hangsúlyt, mint a vállalati szektor ösztönzésére.
Dániában is az első szakaszban (1993) a háztartások magatartását próbálták befolyásolni, majd a második szakaszban (1996) az iparra koncentráltak, végül 1998-tól a gazdaság mindkét szegmensét próbálják környezettudatosabb magatartásra ösztönözni.
Nagy Britanniában a kontinentális gyakorlattól eltérően a háztartások költségvetését nem terhelik a magasabb energiaárakkal. A 2001-ben bevezetett Climate Change Levy keretében a vállalatoknak egy kitűzött célt (x százalékkal csökkenteni a szennyezőanyag kibocsátást) kell elérniük adott időn belül.
Németország
Németországban 1999. április elsején vezették be az ökológiai adóreformot. A német adóreform bevezetésének alapelve, hogy egyrészt az energia és az erőforrások drágábbá tételével ezek fogyasztását csökkentsék, másrészt a munkaerő költségeinek csökkentésével növeljék a foglalkoztatottak számát. A reform bevezetésére a környezet védelmének érdekében, és a munkanélküliség csökkentése érdekében volt szükség. Németország sokat veszített versenyképességéből, mert a társadalombiztosítási hozzájárulások mértéke magas a többi OECD és EU országhoz képest. Míg az összes adóteher mértéke (a GDP 20,9%-a) az OECD országok között a második legalacsonyabb (OECD átlag: a GDP 27, 7%-a), addig a társadalombiztosítási befizetések itt a legmagasabbak (GDP 17%-a Németországban, EU átlag:13%). A magas TB befizetések miatt sok vállalat más országba helyezte át telephelyét, vagy legalábbis tevékenységeinek egy részét outsourcingolta. Kétségtelen, hogy az adóreformra sürgető szükség volt, ami végül az ezredfordulón meg is valósult.Az ökoadókat fokozatosan vezették be Németországban. 1999 és 2003 között öt lépcsőben emelték az energiaadókat. 1999-ben egyszeri emelést hajtottak végre, majd 2000 és 2003 között évente, azonos mértékben emelték az energiaadókat.
Öt év alatt az energiaadók 55%-kal növekedtek. Az ebből származó állami többletbevétel nagy részét (88 százalékát) állami támogatásokra használták fel, amelyek leginkább a versenyképesség fenntartását segítették elő; 3 százalékot közvetlenül környezetvédelmi projektek megvalósításához használtak fel, és csak 9% maradt a központi költségvetésben.
Környezetvédelmi hatások
A kormány célja az energiaadók bevezetésével a szennyező energiaforrások részarányának visszaszorítása, és a megújuló energiaforrások támogatása volt. Már az adóreform bevezetésének első évében megmutatkoztak az öko-adók pozitív hatásai. A benzinfogyasztás 12 százalékkal csökkent 1999 és 2000 között (ebből 8 százalékos csökkenés 2000 és 2001 között következett be). Ugyanezen időszak alatt a dízelfogyasztás is csökkent 2 százalékkal, és az összes üzemanyag eladás 5 százalékkal volt kevesebb 2001-ben, mint 1999-ben. A teljes üzemanyag fogyasztás pedig 1,3 százalékkal csökkent. A Német Köztársaság történelmében először fordult elő, hogy egymást követő négy évben csökkent a közlekedés üzemanyag fogyasztása, illetve a szén-dioxid kibocsátás.
Az energiaárak növekedése arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy energiatakarékosabb berendezéseket vásároljanak. Gépjármű beszerzésnél alapvető szempont lett, hogy mennyit fogyaszt az autó. A vásárlók környezettudatosságát jellemzi, hogy jelentősen megnőtt a 3, illetve 5 liter fogyasztású autók iránti kereslet; a helyi közlekedésben pedig jelentősen nőtt 1999 óta a tömegközlekedést választók száma. Haladásnak mondható, hogy 2000-ben a vasúton utazók száma is 2 százalékkal növekedett. Mindezek hatására az előrejelzések szerint 2005-re 2-3 százalékkal csökkenhet a szén-dioxid kibocsátás. A magas üzemanyagárakért természetesen nem csak az adóreform felelős. A nyersolaj szabadpiaci ára az utóbbi években folyamatosan emelkedik, hiszen a kínálat nem növelhető a végtelenségig, ezzel szemben a keresleti oldalon újabb és újabb szereplők jelennek meg (pl.: Kína). A lényeg azonban az, hogy a magasabb energiaárak takarékosabb magtartásra késztetik a gazdaság szereplőit.
A kőolaj felhasználás csökkentése mellett fontos célkitűzés, hogy növeljék a megújuló energiaforrások részarányát az energetikai piacon. Az öko-adókból befolyó bevételek egy részét a megújuló erőforrások támogatására fordítják. 1999 és 2001 között összesen mintegy 500 millió márkát költöttek erre a célra, a következő három évben közel 400 millió eurót, az ezt követő időszakokban pedig a tervek szerint évente több mint 200 millió eurót fordítanak a megújuló erőforrások népszerűsítésére.
Bevételsemlegesség
Az öko-adók részaránya a teljes adóterhelésben az ökológiai adóreform bevezetése óta folyamatosan nőtt. Németországban azonban az adók döntő többsége a munkaerőt terheli. Ahhoz, hogy igazán sikeresnek mondható legyen az adóreform, még legalább 10-15 százalékos átcsoportosításra lenne szükség a környezetvédelmi adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások között. Az energiaadók részarányának a növekedése miatt az öko-adókból származó költségvetési bevételek évről-évre jelentős mértékben nőnek. Míg 1999-ben még csak 4,3 milliárd euró volt a környezetvédelmi adóbevétel, addig 2003-ban már 18,8 milliárd euró folyt be a költségvetésbe. Az öko-adók szándékolt hatása, hogy megszűnjön az adó alapja, tehát a szennyezés, vagy a szennyező tevékenység. Az adóreform keretében bevezetett környezetvédelmi adók esetében még nincsen szó a bevételek csökkenéséről. Az adók mértéke nagyobb mértékben nő egyelőre, mint amilyen mértékben a szennyezőanyag kibocsátás, illetve a szennyező tevékenység csökken. Sajnos még távol vagyunk attól, hogy annyira lecsökkenjen az energiafogyasztás, hogy emiatt csökkenjenek az adóbevételek.A jelentős öko-adóbevétel növekedés ellenére nem nőtt az összadóterhek mértéke. A többletbevételből lehetőség van más adók csökkentésére. Ennek köszönhetően a környezetvédelmi adók 55%-os növekedése ellenére a gazdasági szereplők adóterhei 4,2%-kal csökkentek.
Az adóreform kritikusai úgy gondolják, hogy az új adók csak még nagyobb bürokráciát szülnek, és így az adminisztratív költségek jelentősen megnőnek, amely ugyancsak csökkenti az öko-adók hatékonyságát. A valóságban azonban a környezetvédelmi adókhoz a legkisebb adminisztratív költségek kapcsolódnak: az öko-adókból származó bevételeknek csak 0,13 százalékát költik adminisztratív kiadásokra. Ugyanez az arány a társasági adónál már 5%, a jövedelemadónál pedig 2,2%.
Versenyképesség
A környezetvédelmi adók mértékére egyelőre nincsen nemzetközi egyezmény. Még az Európai Unió szintjén sincsen megegyezés arról, hogy általánosan milyen adókat kellene bevezetni. Ezért a Németországban bevezetett öko-adók, amelyek növelik a vállalatok ráfordításait, a német ipar nemzetközi versenyképességét csökkenthetnék. A gyakorlatban azonban a német vállalatok pozíciója nem gyengült a piacon. Egyrészt a legtöbb EU tagállamban már Németország előtt bevezettek zöld adókat, és egy 2004-es direktíva szerint minden tagállamnak emelnie kell a környezetvédelmi adók minimum szintjét; valamint számos nem EU tagország is felismerte a környezet védelmének fontosságát, és növelték az öko-adók szerepét.Másrészt a kormány csökkenti az energia-intenzív ágazatok adóterheit. 2001-től a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságokban felhasznált dízel üzemanyag adótartalmát lecsökkentették, és egyben maximálták is literenként 25,6 eurócentben. Ugyancsak a mezőgazdaság és az erdőgazdaságok, valamint a gyáripar versenypozícióját próbálják javítani azzal, hogy a normál zöld adó rátáknak csak a 20 százalékát kell megfizetniük. Az üzemanyagár emelés jelentős ráfordítás növekedést eredményezne a szállítás és szállítmányozás területén, ezért a helyi tömegközlekedés esetében az ásványolaj adóterhei csupán 1,53 eurócenttel nőnek évente literenként, szemben a többi szektorral, ahol 3,07 eurócent a növekedés mértéke. A vasúti személyszállítás adókulcsa fele akkora, mint más szektorok esetében. Ez az adócsökkentés nemcsak az energiaigényes vasúti szállítás versenyhelyzetét javítja, hanem az utasokat arra ösztönzi, hogy a környezetbarátabb vonatot vegyék igénybe hosszabb utazásokra, az autók helyett. Amennyiben a kapcsolt hő- és áramtermelő üzemek kapacitásuk legalább 70 százalékos kihasználtsága mellett működnek, teljes adómentességet kapnak a mindenkori ásványolajat terhelő öko-adók alól.
Az adókedvezményeken kívül a gyáripar leginkább energia-intenzív vállalatait kompenzálják azokért az öko-adóbefizetésekért, amelyek több mint 20 százalékkal meghaladják a nyugdíjbiztosítási hozzájárulás csökkenése miatti megtakarításokat.
A zöld adók esetében csak olyan mértékű kedvezményeket vezettek be, hogy azok ösztönző hatása megmaradjon. Ennek köszönhető, hogy a német vállalatok nagy hangsúlyt helyeznek a környezetbarát technológiák kialakítására, ez az innovativitás pedig a nemzetközi piacon versenyelőnyhöz juttatja a Németországban működő cégeket. Az ökológiai adóreformnak még az adókedvezmények ellenére is vannak vesztesei. A szállítási/közlekedési szektor 1.490 milliárd euró veszteséget szenvedett el az adóreform bevezetése miatt. A másik vesztes ágazat a mezőgazdaság/erdőgazdálkodás, ahol 466 milliárd eurós veszteség keletkezett. A veszteségeket azonban a német gazdaság egészének szintjén kiegyenlítik a győztesek hasznai (közszolgáltatások: 1.368 Mrd ., gyáripar: 972 Mrd ., szolgáltatások: 727 Mrd ., építőipar: 246 Mrd ., energia- és vízszolgáltatás: 150 Mrd .). Tehát a német gazdaság (országos szinten) nemhogy veszített versenyképességéből, de még javított is pozícióján.
Munkaerő költségei, foglalkoztatás
Németországban, mint már említettem, a kedvezőtlen gazdasági folyamatokért nem a magas adóterhek okolhatók (jóval az OECD országok átlaga alatt marad), hanem a társadalombiztosítási hozzájárulások magas volta (EU 13 százalékos átlaggal szemben Németországban a GDP 17 százaléka).Az öko-adókból származó bevételek jelentős részét a TB hozzájárulások csökkentésére fordítják. A munkáltatók és a munkavállalók TB kötelezettségeit ugyanolyan mértékben csökkentik. Ennek köszönhetően ma már minden központi költségvetésből kifizetésre kerülő nyugdíj harmadát nem a TB befizetésekből finanszírozza a kormány, hanem a környezetvédelmi adóbevételekből.
1998-ban még 20,3% volt a TB hozzájárulás mértéke, ez 2001-re 19,1 százalékra csökkent, az adóreformnak köszönhetően. Azóta ugyan újabb emelkedés következett be, és így 2003-ban 19,5% volt a TB hozzájárulás mértéke, de még így is 1,7 százalékponttal alacsonyabb a befizetés mértéke, mintha nem lenne az ökológiai adóreform. A növekedés a munkaerőpiaci változások miatt következett be: egyrészt az Európában egyre nagyobb gondot okozó probléma, a társadalom elöregedése Németországot is sújtja, ami magával vonja, hogy kevesebb aktív kereső által befizetett nyugdíjjárulékból több nyugdíjast kell eltartani. Másrészt a növekvő munkanélküliség miatt több munkanélküli segélyt kell kifizetni a TB befizetésekből.
Ha nem vezették volna be az adóreformot, most egy átlagos keresetű (28 000 .) alkalmazott után évente 476 euróval fizetne többet mind a munkáltató, mind a munkavállaló, tehát összesen közel 1000 euróval kell a társadalombiztosítás bevételeit évente, foglalkoztatottanként kiegészíteni a környezetvédelmi adóbevételekből.
Az Európai Uniós szinten viszonylag magas munkanélküliség sajnos annak ellenére növekszik, hogy az adóreformnak köszönhetően több tízezer új munkahely létesült Németországban.
Hollandia
Hollandiában 1995-ben felállítottak egy Bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy olyan nemzeti adózási alternatívákat dolgozzon ki, amelyek segítségével javítani lehet a környezet állapotát, és amelyek támogatják a fenntartható fejlődést. A Bizottság ajánlása alapján 1996-ban bevezették a "Szabályozó Energiaadót" (Regulatory Energy Tax - RET), amelynek alapelve, hogy a kis felhasználók energiafogyasztásának adóztatásával környezettudatosabb magatartásra próbálják késztetni a háztartásokat, kompenzációként pedig csökkentik a jövedelemadókat. A RET három fő célja: csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, növelni az energiahatékonyságot és átcsoportosítani az adókat az öko-adók és a munkát terhelő adók között.A RET keretében adókat vezettek be az energiára, talajvízre, ivóvízre, szemétlerakókra, a légi közlekedés okozta zajokra, illetve a műtrágyára. A legjelentősebb hatásokat az energiaadók érték el, illetve az adóbevételekből finanszírozott támogatások. A Hollandiában bevezetett energiaadók degresszívek, azaz a legkisebb energia-felhasználók fizetik a legmagasabb adókat. A legmagasabb adóterheket a háztartások viselik, míg az energia-intenzív nagyipar teljes adómentességet élvez. Ezáltal ki tudják küszöbölni, hogy a holland vállalatok versenyhátrányba kerüljenek a nemzetközi piacon. További kedvezmény, hogy minden háztartás, illetve vállalat, amelyik elektromos áramot és/vagy földgázt használ, alanyi jogon évi 142 euró adójóváírást kap az államtól.
1996-ban az öko-adók bevezetésének következtében az elektromos áram ára közel 50 százalékkal emelkedett, míg a háztartások által használt fűtőanyag ára mintegy 70 százalékkal növekedett. A háztartásoknak azonban volt alternatívájuk, hiszen a megújuló energiaforrásokat nem adóztatták 2003-ig. A környezetvédelmi adóknak és az adómentességnek köszönhetően jelentősen megnőtt a kereslet a megújuló energiaforrások iránt. Míg 2000-ben a "zöld elektromosságot" csak 100 000 körüli fogyasztó vette igénybe, addig 2003-ban már 1 800 000 fogyasztó választotta a megújuló energiaforrások használatát. Ezt a gyors keresletnövekedést azonban nem tudták a holland "zöld" energiaszolgáltatók hasonló gyorsaságú kínálatnövekedéssel követni, ezért külföldről kellett importálni a "zöld energiát". A külföldi szolgáltatók azonban még a régi technológiával működő vízerőművekből állították elő az energiát, illetve biomasszából, ami ugyancsak szén-dioxid kibocsátással járt. A holland kormány felmérte, hogy a szándékolt környezeti célokat, azaz a szén-dioxid kibocsátás csökkentését, a jelenlegi rendszerrel nem tudják elérni (hiszen nem csak az országos szintet vették figyelembe, hanem az egész világ összkibocsátását), ezért megszüntette a megújuló energiaforrások adómentességét. Természetesen továbbra is a megújuló energiaforrások használatát tartja kívánatosnak a holland vezetés, ezért erre az energiára csak fele akkora adót vetett ki, mint a hagyományos energiaforrásokra. Valamint a házilag előállított megújuló energia továbbra is adómentességet élvez.
Az öko-adóbevételekből az állam támogatja a környezettudatos magatartást, mind a háztartások, mind pedig a vállalatok szintjén. A háztartásoknál támogatást nyújt a kormány az energiatakarékos háztartási berendezések beszerzéséhez, illetve az alacsony fogyasztású gépjárművek vásárlásához, és természetesen az előzőekben említett megújuló energiaforrások támogatása is a háztartásokat segíti. A vállalatok esetében pedig a környezetvédelmi bevételekből környezetvédelmi beruházásokat támogat az állam. A zöld adókból származó költségvetési bevételek jelentős részét pedig a társadalombiztosítási befizetések, a személyi jövedelemadó és a társasági adó csökkentésére fordítják.
A RET-nek köszönhetően lényegesen megnőtt a környezetvédelmi adóbevételek aránya. 1990-ben az összes adóbevételnek csak a 8,7%-a származott öko-adókból. 1995-ben jelentős növekedés következett be, ekkor már 13,1% volt ez az arány, a folyamatos növekedésnek köszönhetően 2001-ben pedig már 14,2%. Ezután kisebb csökkenés következett, így 2002-ben 13,8% volt a zöld adók aránya az összes adóbevételen belül. Az öko-adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya az 1990-es 2,3 százalékról 3,3-3,4 százalékra növekedett az új évezredben.
Hollandia tehát a kis felhasználók környezetvédelmi adóterheit növelte az adóreform keretében, de az így keletkező többletbevételeket a jövedelemadók és a társadalombiztosítási hozzájárulások csökkentésére használta fel. Az ökológiai adóreform környezetvédelmi hatása leginkább abban mutatkozik meg, hogy a holland lakosság nagy része ma már a megújuló energiaforrásokat részesíti előnyben a hagyományos energiaforrásokkal szemben.
Dánia
Dánia adóbevételének összetétele nagymértékben eltér Németországétól. Dániában a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértéke rendkívül alacsony, a jövedelemadók viszont magasak. Egyértelmű, hogy az állam jóléti kiadásainak nagy részét nem a társadalombiztosítási befizetésekből tudja előteremteni, hanem más forrásokból kell a nyugdíjat, munkanélküli segélyt stb. finanszíroznia. Dánia a jóléti állam modelljének tipikus példája, ezért míg más országok általában a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseiből finanszírozzák szociális kiadásaikat, addig Dánia közvetlenül a jövedelemadókból finanszírozza azokat. Ennek köszönhető, hogy világviszonylatban is magasnak mondhatók a dán jövedelemadók. A háztartásokra kivetett energiaadókból csökkenteni lehet a jövedelemadó mértékét, a vállalatokra kivetett környezetvédelmi adókból pedig a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulását lehet még tovább csökkenteni.1993 és 1995 között a dán állam komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy egy szociálisan igazságos és a dán ipar versenyképességét nem veszélyeztető ökológiai adóreformot tudjon bevezetni. A megnőtt környezetvédelmi adóbevételekből a dán kormány csökkenteni tudta a jövedelemadókat, valamint a vállalatok munkával kapcsolatos költségeit, de nem fordított kellő figyelmet a gazdasági szereplők informálására, így azok nagyobb ellenállást mutattak a reformmal szemben, mintha tisztában lettek volna annak hatásaival.
Dániában az adóreform bevezetésekor, 1993-ban elsősorban a háztartások megadóztatására koncentráltak. A második szakaszban, 1996-tól az ipari szektor környezetvédelmi terheit növelték, 1998 óta pedig mindkét szektorra érvényes öko-adókat alkalmaznak.
Dániában az 1980-as környezetvédelmi adóbevételek ötszörösét fizették be 2002-ben a gazdasági szereplők. 1980-ban a zöld adóbevételeknek a GDP-hez viszonyított aránya 3,5% volt, az összes adóbevételnek pedig a 7,7 százalékát adták az öko-adóbevételek. Az adóreformnak köszönhetően 2002-ben a világon Dániában volt a környezetvédelmi adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya a legmagasabb (4,58%), és ugyanez igaz az összes adóbevételhez viszonyított arányáról is (9,54%).
Energiaadók
Idesorolva elsősorban a szénre, elektromos áramra, földgázra, olajra, gázra, üzemanyagra, a szén-dioxidra, illetve a kén-dioxid kibocsátásra kivetett környezetvédelmi adókat, elmondható, hogy világviszonylatban is igen magas ezen szennyező tevékenységeknek az adóterhe. Az energiaigényes szektorok így jelentős versenyhátrányba kerülhettek volna, de a kormány azoknak a vállalatoknak, amelyek áfa-visszaigénylési joggal rendelkeznek, visszatérítette az energiaadókat. Így az energiaadókból származó terheket a lakosság és az áfa-körön kívüli vállalkozások viselik.A szén-dioxid-adót 1992-ben vezették be, és mértékét 1996-ban emelték. A vállalatok azonban az energia-intenzivitásuk alapján különböző mértékű kedvezményekben részesültek. A legmagasabb adósávba a háztartások tartoznak, valamint a kis vállalatok helyiség fűtésére használt energiafogyasztása. A középső adósávba a "normál" tevékenységet végző vállalatok, a legalacsonyabba pedig a nehézipar vállalatai tartoznak. Amennyiben egy vállalat önkéntes környezetvédelmi megállapodást köt, melyben vállalja a környezetvédelmi auditot és környezetvédelmi beruházásokat, további adókedvezmények illetik meg. Ezekkel a kedvezményekkel úgy tudja a dán állam az ipar nemzetközi versenyképességét fenntartani, hogy közben az adók ösztönző hatása sem szűnik meg. Mivel az öko-adók és a beruházás ösztönzés is arra készteti a vállalatokat, hogy csökkentsék energiafogyasztásukat, a belső innovációs tevékenységüknek köszönhetően a vállalatok általános gazdasági hatékonysága is nőtt, ezzel is megakadályozva a versenypozíció romlását. Meg kell még említeni, hogy a nyugati világban kialakuló környezettudatos magatartás új exportpiacokat teremtett a változásra gyorsan reagáló dán ipar számára (pl.: szélerőművek gyártása - Dánia a világ harmadik legnagyobb termelője). A szén-dioxid-adóból származó bevétel szinte teljes egészét visszaforgatta az állam beruházások támogatása, illetve a vállalatok szociális befizetéseinek csökkentése formájában. Ennek pozitív hatása volt a foglalkoztatásra: a munkaerő-igényes szektorokban a munkaerő költségeinek csökkenése miatt, az energia-intenzív ágazatokban pedig a jelentős adó-visszatérítések miatt.
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban 2001. április 1-jén vezették be az éghajlatváltozási adót (Climate Change Levy - CCL). A CCL célja, hogy 2010-re 10 százalékkal csökkentsék Nagy-Britannia szén-dioxid kibocsátását. A CCL kiterjed az iparra és a közszférára, de a kontinentális gyakorlattal szemben a brit adóreform közvetlenül nem érinti a háztartásokat. Ennek oka, hogy a brit lakóházak nem nevezhetőek energiatakarékosnak, így az esetleges energiaár emelés komoly anyagi problémát okozna, különösen a szegényebb családoknak. Ugyancsak a kontinentális gyakorlattól eltérő módon, a környezetvédelmi adókat nem fokozatosan vezették be, hanem egy lépésben vetettek ki adókat az üzleti szektor által használt gázra (0,15 penny/kWh), szénre (1,17 penny/kg) és elektromos áramra (0,43 penny/kWh), az olajat azonban nem adóztatják. Az elektromos áramot termelő szektor, a megújuló energiaforrások, valamint a kapcsolt hő- és áramtermelés adómentességet élveznek.A reform bevezetésénél a kontinentális gyakorlathoz hasonlóan odafigyeltek arra, hogy az energiaigényes ágazatok ne veszítsenek nemzetközi versenyképességükből. Ezért egyrészt a környezetvédelmi adóbevételeket (évente mintegy 1 Mrd GBP-t, amely az összes adóbevétel 0,5 százaléka) teljes mértékben visszaáramoltatják az üzleti szférába a társasági adó és a társadalombiztosítási járulék csökkentésének formájában, valamint ezekből az adóbevételekből támogatja a brit kormány a környezetbarát beruházásokat, fejlesztéseket és az energiatakarékossági, valamint a megújuló erőforrásokra koncentráló programokat.
Az Egyesült Királyságban is elkülönítetten kezelik az energia-intenzív ágazatokat, hiszen az itt bekövetkező adóteher növekedés jelentős kiadásokat generálna, amely rontaná a szektor versenyképességét, és a környezeti beruházásokat sem tudnák finanszírozni. Ezért az energiaigényes ágazatok vállalatainak lehetőségük van éghajlatváltozási egyezményeket kötni (Climate Change Agreements - CCAs). Amennyiben betartják az egyezményekben vállalt feltételeket, az öko-adóknak (CCL) csak a 20 százalékát kell megfizetniük. A feltételek elsősorban a szén-dioxid kibocsátás, valamint az energia felhasználás csökkentését jelentik, meghatározott időn belül. A CCAs keretében lehetőség van abszolút vagy relatív célok meghatározására is. A többség a relatív célkitűzéseket választja, azaz a termékkibocsátás egységére jutó csökkentés mértékét határozzák meg. Az így megszerzett "jogok" a szennyezési jogok piacához hasonlóan működnek, azaz kereskedni lehet velük. Ez az engedmény biztosítja a gazdasági hatékonyságot is, azaz a szén-dioxid kibocsátás csökkentése a lehető legkevésbé költséges módon valósul meg.
Az egyezmények betartását első körben ágazati szinten ellenőrzi az állam. Amennyiben mindent rendben találnak, nem kerül sor az egyes vállalatok ellenőrzésére. Ha viszont már ágazati szinten sem sikerül betartani a vállalt célkitűzéseket, akkor vállalati szintű ellenőrzés következik. Azoknak a vállalatoknak, amelyek nem tartották be az egyezményt, vissza kell fizetniük az adókedvezményt, valamint a következő két évben nem élhetnek a 80 százalékos adókedvezménnyel. Úgy tűnik, ezek a retorziók elég erős ösztönző erővel bírnak. A rendszer sikerét mutatja, hogy minden energia-intenzív szektorral sikerült egyezményt kötni (azaz mintegy 18 000 telephellyel, céggel kötött az állam egyezményt). Ez azt jelenti, hogy a termelő szektor által használt energia 60 százalékát, míg a teljes üzleti szféra által használt energia 40 százalékát lefedik az éghajlatváltozási egyezmények.
A CCAs további előnye, hogy az adminisztrációs költségek a német adóreform ilyen jellegű költségeinél is jóval alacsonyabbak. Nagy-Britanniában a CCL bevezetésekor 10-15 ideiglenes foglalkoztatott személy látta el az adminisztrációs feladatokat, ma pedig mindösszesen 6 köztisztviselő és 3 szakértő látja el az adminisztrációt.
1996 óta létezik hulladékadó az Egyesült Királyságban. Az ebből származó adóbevételek címkézettek, azaz a teljes összeget a munkáltatói TB járulék csökkentésére fordítják. Az adó hatására egyre több vállalat létesít hulladékhasznosítókat a vállalat keretein belül, vagy legalábbis megpróbálja minimálisra csökkenteni a keletkező hulladék mennyiségét.
Irodalomjegyzék
Barde, J.-P. [1999]: Environmental taxes in OECD countries: an overview. In: OECD (ed.): Environmental Taxes, Recent developments in China and OECD countriesDiefenbacher, H. - Teichert, V. - Wilhelmy, S. [2003]: Eco Taxes: Ecological Tax Reform as an instrument for Sustainable Development
Dócsné Balogh Zsuzsanna - Lehoczki Zsuzsanna - Baranyi Árpád - Várfalvi Andrea - Ferencz Viktor - Tegzesné Tóth Adél [2002]: A környezetvédelem gazdasági szabályozóeszközeinek továbbfejlesztése
Dyck-Madsen, S. [2002. március]: Instruments for sustainable development: Environmental tax reform, green public procurement, ecolabelling
Fucskó József - Kajner Péter - Marossy Zoltán - Bela Györgyi [2001]: A környezetterhelési díjak hatékonyságának, környezetpolitikai szerepének és bevezethetőségének vizsgálata. MAKK, Magyar Környezetgazdaságtani Központ, Budapest
Himes, S. - Kam, F. De [1999]: Environmentally-related taxes: a tax policy perspective. In: OECD (ed.): Environmental Taxes, Recent developments in China and OECD countries.
Kerekes Sándor [1998]: A környezetgazdaságtan alapjai. Budapest
Kerekes Sándor - Szlávik János [2001]: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK-KERSZÖV, Budapest
Kiss Károly [2003]: Zöld gazdaságpolitika. Budapest
Kohlhaas, M. [2003]: Energy taxation and competitiveness - Special provisions for business in Germany's environmental tax reform
Lemuria 2000 Bt. (ed.) [2001]: Ökológiai adóztatás egyes súlyponti kérdései az EU-ban. Budapest
Taylor, A. [2003]: Environmental tax shifting in Canada: Theory and application
Yandle, B.: Coase, Pigou, and Environmental Rights