adozona.hu
Minőségellenőrzés a könyvvizsgálatban (II.)
Minőségellenőrzés a könyvvizsgálatban (II.)

- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Könyvvizsgálói Kamara küldöttgyűlése 2002. május 25-én fogadta el a minőségellenőrzési szabályzatot, és az 2002. június 1-jén lépett életbe. A minőségellenőrzési szabályzat létrejöttét a kamarai törvény (1997. évi LV.) 3. §-ának (d) pontja írta elő, mely szerint a kamara feladata, hogy megszervezze és irányítsa "a könyvvizsgálati munka minőségellenőrzését, ennek érdekében olyan minőségellenőrzési rendszert működtet, amelynek hatálya kiterjed a könyvvizsgálói társaságok és az egyéni k...
A kamarai törvény által is előírt minőségellenőrzési rendszer kialakítása és működtetése mindenképpen kiemelt jelentőséggel bír, ami a minőségellenőrzési rendszer céljainak meghatározásában is megnyilvánul. Ezek a következők:
- a tagok által végzett könyvvizsgálatok színvonalának javítása,
- a könyvvizsgálatok hitelességének növelése,
- a könyvvizsgálók és a könyvvizsgálatok társadalmi elismertségének fokozása,
- az Európai Unió által kiadott, a könyvvizsgálat minőségellenőrzésére vonatkozó ajánlásának való megfelelés (XV/6038/99).
A magyar minőségellenőrzési rendszer kialakítása során az EU ajánlásainak megfelelő minimum feltételeket vették figyelembe, így a minőségellenőrzési rendszer hatálya kiterjed a kamara minden aktív tagjára és a nyilvántartásaiban szereplő társaságokra. Minőségellenőrzést a kamarai törvény meghatározása szerinti könyvvizsgálói tevékenységekre [26. § (2)] kell végezni, a 2001. január 1-jén, illetve az az után kezdődő üzleti évekre vonatkozóan.
A magyar minőségellenőrzési rendszer négy alapelve a következő:
• Titoktartás. Az ellenőrzött könyvvizsgáló mentesül a titoktartási kötelezettség alól a minőségvizsgálóval szemben. Az ellenőrzést végrehajtó minőségvizsgálónak a tudomására jutott információkat titokként kell megőriznie.
• Függetlenség. A könyvvizsgálói tevékenység során elengedhetetlen, hogy a könyvvizsgáló jelentése készítésekor független szakértőként járjon el. Munkája minőségének értékelésekor ugyanilyen fontos, hogy a minőségvizsgáló is független személy legyen, azaz sem a könyvvizsgáló, sem a minőségvizsgáló nem rendelkezhet a másik vállalkozásában tulajdoni részesedéssel, nem állhatnak üzleti kapcsolatban, illetve nem tölthet be abban tisztségviselői vagy alkalmazotti szerepet. A minőségvizsgáló függetlenségének alapvető feltétele, hogy munkájáért díjat, juttatást nem fogadhat el a vizsgált könyvvizsgálótól.
• Összeférhetetlenség. A minőségvizsgáló nem végezhet minőségellenőrzést olyan egyéni könyvvizsgálónál, könyvvizsgáló társaságnál, melynek tisztségviselője, alkalmazottja vagy tulajdonosa az előző öt évben a minőségvizsgálónál minőségellenőrzést folytatott. Az összeférhetetlenség követelményét több könyvvizsgáló, illetve minőségvizsgáló esetében is fenn kell tartani.
• Szakmai magatartás. A minőségvizsgáló magatartását a tárgyilagosság, a részrehajlásoktól és érdekellentétektől való mentesség, a kollegialitás előtérbe helyezése kell jellemezze. A minőségellenőrzés akkor lehet igazán eredményes, ha a vizsgálat során a minőségvizsgáló és a könyvvizsgáló egyaránt partnernek tekinti a másikat, s együttműködés jellemzi kapcsolatukat.
A minőségellenőrzési rendszer működését a kamara szervezetén belül elkülönült, minőségellenőrzési bizottság felügyeli. A minőségellenőrzési bizottság szerepe a kamara szervezetén belül igen összetett (irányítja és ellenőrzi a minőségvizsgálók munkáját, felülvizsgálja költségvetésüket, biztosítja számukra az éves kötelező oktatást stb.), hiszen a hatékony minőségellenőrzési rendszer kialakítása és működtetése érdekében szükséges, hogy a bizottság megfelelően tudjon együttműködni a kamara más szervezeteivel.
A minőségellenőrzési bizottságnak csak minőségvizsgáló lehet a tagja, akiket a kamara küldöttgyűlése választ legfeljebb öt éves időtartamra. Minőségvizsgáló az az aktív kamarai tag lehet, aki legalább hat éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, mely időszak alatt legalább 30, a magyar számviteli törvény szerint készített beszámolót auditált. Emellett a minőségvizsgálónak rendelkeznie kell megfelelt minősítéssel a legutóbbi minőségellenőrzésről, majd a minőségvizsgálat lefolytatásával kapcsolatban tanfolyamon kell részt vennie.
A független vizsgálat biztosítása érdekében a minőségellenőrzési rendszer finanszírozása a kamarai tagdíjakból és egyéb kamarai bevételekből történik, így tulajdonképpen a könyvvizsgálók maguk fizetik meg a minőségvizsgálatukat.
A minőségellenőrzési bizottság minőségellenőrzési tervet állít össze, mely tartalmazza az adott naptári évre az ellenőrizendő könyvvizsgálók nevét, a minőségellenőrzés várható időpontját és időtartamát, valamint a kijelölt minőségvizsgáló nevét. Az ellenőrzésre kiválasztott könyvvizsgálókat a minőségellenőrzési bizottság értesíti, a minőségellenőrzési vizsgálat tervezett megkezdése előtt öt héttel.
A minőségellenőrzési rendszer működésének alapját a könyvvizsgálók adatszolgáltatási kötelezettsége jelenti. Ez az adatszolgáltatási kötelezettség két részből áll:
- A könyvvizsgáló társaságoknak és egyedi könyvvizsgálóknak minden évben adatot kell szolgáltatniuk az éves árbevételre, annak összetételére, illetve a könyvvizsgálati tevékenység ellátásához foglalkoztatott bejegyzett és be nem jegyzett könyvvizsgálókra vonatkozóan.
- A minőségvizsgálatra kiválasztott könyvvizsgálóknak emellett ügyfelenként be kell mutatniuk a felmerült munkaóra-ráfordítást, a kiadott könyvvizsgálói záradék fajtáját, valamint azt, hogy az ügyfél közérdeklődésnek kitett vállalkozás-e. Ez az adatszolgáltatás a minőségvizsgáló felé történik a Minőségellenőrzési Bizottság értesítését követő 15 napon belül, hiszen ez alapján lehet megtervezni a minőségellenőrzésbe bevont megbízások összetételét és a vizsgálat időtartamát.
A minőségellenőrzési vizsgálat lefolytatása során a minőségvizsgálónak két szempontból kell vizsgálódnia: egyrészt ellenőrizni kell a könyvvizsgáló munkájának a 220. témaszámú magyar nemzeti könyvvizsgálati standardnak való megfelelését, vagyis a minőségellenőrzési rendszert magát, másrészt az egyes megbízásokon keresztül a könyvvizsgálat színvonalát.
Szakmai követelmények: A szakmai követelmények megfelelő betartásának ellenőrzésekor a minőségvizsgáló elsősorban azt vizsgálja, hogy van-e kidolgozott követelményrendszer a függetlenségre, tisztességre és a titoktartásra vonatkozóan. Értékeli, hogy kellőképpen kialakították-e azokat az eljárásokat, melyek segítségével ezen feltételek megléte ellenőrizhető. Ezenkívül a minőségvizsgáló meggyőződik arról is, hogy összeállították-e a függetlenségi irányelv tekintetében figyelembe veendő gazdálkodók listáját, frissítik-e ezt rendszeresen, és leginkább arról, hogy az asszisztensek, alkalmazottak ismerik-e ezt a listát.
Felkészültség és szakértelem: Felkészültség és szakértelem tekintetében három problémakörre kell odafigyelni, s eljárásokat kidolgozni: munkaerő felvétele, szakmai továbbképzés és előléptetés. Mindhárom terület vonatkozásában elsődleges fontosságú, hogy az értékelés jól körülhatárolt, mindenki számára érthető és hozzáférhető kritériumok alapján történjen. A minőségellenőrzés során kidolgozott irányelvek, eljárások meglétét kell számba venni. A minőségvizsgáló felméri, hogy a munkaerő alkalmazási program összhangban áll-e a munkaerőigénnyel, feladatkörönként tisztázottak-e a szakmai követelmények és az alkalmazottak rendelkeznek-e a munkájuk elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges szaktudással. A minőségvizsgáló feltérképezi azt is, hogy a könyvvizsgáló társaságnál mennyire figyelnek oda a munkatársak szakképzettségének szinten tartására, támogatják-e őket ebben, illetve milyen módon értékelik az alkalmazottak teljesítményét, létezik-e egyáltalán valamilyen teljesítményértékelési rendszer, mely az előléptetéseket is alátámaszthatja.
A munkatársak kijelölése és a feladatok delegálása:
A munkatársak kijelölését és a feladatok delegálását közös kérdéssorral vizsgálja a minőségvizsgáló. Figyelme elsősorban arra irányul, hogy a tervezési folyamat e két fontos tényezőjével kapcsolatosan léteznek-e kidolgozott, egységesen alkalmazott módszerek. Az egyes könyvvizsgálati munkákhoz a munkatársak kijelölése milyen módszerrel történik, mennyire tudatosan határozzák meg a feladatkörök és a felelősség elosztását. Lényeges kérdés, hogy a tervezés során használnak-e szabványosított munkapapírokat, melyek gyorsítják és könnyebbé teszik a tervezést. Másrészről a standard dokumentumok aktualitását, illetve tartalmát is célszerű értékelni. Végül fontos vizsgálati szempont, hogy az alkalmazottak a könyvvizsgálati munkát a tervvel összhangban hajtják-e végre, a munka során felülvizsgálják-e az alkalmazott eljárásokat, szükség esetén módosítják-e a könyvvizsgálati programot.
Konzultálás: A minőségvizsgáló a konzultációval kapcsolatosan csupán azt vizsgálja meg, hogy megfogalmazták-e az ehhez kötődő alapelveket, azok megfelelőek-e, valamint hogy alkalmaznak-e másodkönyvvizsgálót. A minőségvizsgáló, természetesen, a konzultáció dokumentálására vonatkozó követelményeknek való megfelelőséget is értékeli.
Új ügyfelek elfogadása és a régiek megtartása: A minőségvizsgáló e követelménnyel kapcsolatban azt ellenőrzi, hogy megfelelőek-e az új ügyfél elfogadására kialakított eljárások, és ezek a folyamatok kellőképpen dokumentálva vannak-e. Hasonlóképpen a régi ügyfelek megtartásával kapcsolatos dokumentáció meglétét is vizsgálja.
A megbízás elfogadása, az etikai alapelveknek való megfelelés. A minőségvizsgáló a megbízáshoz kapcsolódó dokumentáció áttekintését az alapvető jelentőségű papírok meglétének ellenőrzésével kezdi, melyek bizonyítják, hogy a könyvvizsgáló a megbízás elfogadása előtt meggyőződött arról, hogy a függetlenség és összeférhetetlenség kritériumai teljesülnek, s a leendő megbízó etikailag is megfelelő. Meg kell vizsgálni, hogy a könyvvizsgáló kellő mértékben tájékozódott-e megbízójáról (pl. felvette-e a kapcsolatot a korábbi könyvvizsgálóval, tanulmányozta-e az előző év beszámolóját), valamint az elfogadó nyilatkozat és a megbízási szerződés meglétét, azok tartalmi és formai megfelelőségét.
Tervezés. A tervezési dokumentumok és a könyvvizsgálói munkaprogram alapos áttekintése a minőségvizsgálat fontos része, mint ahogyan a tervezés is az egyik legjelentősebb eleme a könyvvizsgálatnak. A minőségvizsgálat során mindenekelőtt a tervezésről, az üzleti tevékenység ismeretéről, a lényegességről, a belső ellenőrzési rendszer megismeréséről, valamint a számviteli becslésekről szóló nemzeti könyvvizsgálati standardoknak való megfelelést vizsgálják.
Könyvvizsgálati bizonyítékok összegyűjtése, az audit munkadokumentációból nyert bizonyítékok minősége. A könyvvizsgálat tartalmi részének részletes áttekintése, a magyar nemzeti könyvvizsgálati standardok megfelelő alkalmazása tükrében. Kiemelkedő szerepet játszanak a következők: megtörtént-e a számviteli politika áttekintése, valamint ennek dokumentálása, a lényegességi küszöbértéket újraszámították-e a végleges beszámoló alapján, szereztek-e megerősítést a jelentős fordulónapi vevőállományokra, kértek-e be ügyvédi információt, illetve a teljességi nyilatkozat megtalálható-e.
A könyvvizsgálati bizonyítékok általánosságban történő vizsgálata mellett szükséges a tartalmi rész néhány részterületének alaposabb áttekintése is: két jelentős és egy kevésbé jelentős terület tekintetében alaposan meg kell vizsgálni, hogy a könyvvizsgáló elvégezte-e a megfelelő eljárásokat véleménye kialakításához, és ezeket az eljárásokat megfelelő nagyságú mintán végezte-e el.
Áttekintés. Elsősorban a könyvvizsgálati dokumentumok általános és tartalmi részének összhangjára koncentrál: a könyvvizsgálati munkaprogramnak megfelelően végezték-e el a könyvvizsgálatot, a szükséges módosításokat megtették-e, a lényegességi küszöbérték felülvizsgálata megtörtént-e stb.
Jelentéskészítés. Ellenőrizni kell, hogy a könyvvizsgálói jelentés, az éves beszámoló és a teljességi nyilatkozat dátuma megegyezik-e, illetve a jelentés tartalmazza-e a szükséges információkat. Emellett meg kell győződni a következőkről is:
- a könyvvizsgálói jelentés formájának és típusának megfelelősége,
- a beszámoló könyvvizsgálói jelentésben megadott beszámolókészítési elveknek való megfelelősége,
- a beszámoló könyvvizsgálói jelentésben megadott más jogi körülményeknek való meg nem felelősége említésének elmulasztása.
Az értékelésnél fő szempont az igen válaszok aránya az összes válaszhoz viszonyítva. A kérdések ugyanis mind arra irányulnak, hogy a könyvvizsgáló megfelel-e bizonyos követelményeknek az adott vizsgálódási területen, így az elvárt válasz minden esetben az "igen". Az igen válaszok arányának meghatározásával lehet a vizsgált részterületet értékelni: ha az arány 90% felett van, a könyvvizsgáló "megfelelt" minősítést kap, 60-90% között "megfelelt, de további fejlődés szükséges", míg 60% alatt "nem felelt meg".
Az egyes területek minősítése után kell a minőségellenőrzési rendszert, illetve a kiválasztott megbízásokat összességében értékelni. Ehhez azonban nem elegendő a részterületek eredményeinek egyszerű átlagolása, hanem súlyozásra van szükség. Ez a súlyozás több elemből áll:
- Az egyes területek esetében meghatározott minősítéseknél a "megfelelt" 1, a "megfelelt, de további fejlődés szükséges" 2, míg a "nem felelt meg" 3 pontot ér. Ez a súlypontozás felhívja a figyelmet arra, hogyha például a kiválasztott megbízások vizsgálata során mulasztások tapasztalhatóak.
- Az egyes területek egymáshoz való viszonyát központi súlyok határozzák meg.
A fentiek figyelembevételével meghatározható egy súlyozott átlag, mely többé-kevésbé objektíven jellemzi a könyvvizsgáló munkájának minőségét. Az átlagos pontérték 1,00-1,49 közötti értéke esetén a minőségvizsgálat eredménye a "megfelelt" minősítés, 1,50-2,49 között "megfelelt, de további fejlődés szükséges", míg 2,50-3,00 között "nem felelt meg". Ez az eredmény azonban vagy csupán a minőségellenőrzési rendszerre és a minőségellenőrzéshez kapcsolódó eljárásokra, vagy pedig az egyes megbízások értékelésére vonatkozik.
Az egyes megbízások egyedi eredményeinek átlagolásával kapott összevont minősítés után a két területen kapott összesítő jellegű vélemény alapján lehet meghatározni a minőségvizsgálat végeredményét: a minőség-ellenőrzés alá vont könyvvizsgáló akkor kaphat "megfelelt" minősítést, ha mindkét területen "megfelelt" értékelést ért el, ugyanakkor "nem felelt meg", ha bármely terület tekintetében olyan hiányosságok tapasztalhatók, mely miatt a részterület minősítése "nem felelt meg".
Az egyik legfontosabb könnyítés az, hogy a minőségellenőrzési rendszer bevezetési szakaszában a minőségellenőrzési rendszer és a minőségellenőrzési eljárások vizsgálatára nem kerül sor, így a könyvvizsgálók több időt kapnak ezen eljárások megfelelő kialakításához. A kezdeti fázisban tehát csak az egyes megbízások értékelését végzik el, azt is lényegesen egyszerűsített formában.
Az első minőségellenőrzés során nem vizsgálják mind az öt területet az egyes megbízások vonatkozásában, hanem csupán a megbízás elfogadását, a könyvvizsgálati bizonyítékok összegyűjtését és a jelentéskészítést. E három területen is csak a legalapvetőbb dokumentációk meglétét és áttekinthetőségét ellenőrzik (pl. elfogadó nyilatkozatok, megbízási szerződés, teljességi nyilatkozat), a munkapapírok megfelelő alkalmazását, valamint azt, hogy a könyvvizsgálati bizonyítékok megfelelően alátámasztják-e a kialakított véleményt. A könyvvizsgálói jelentés vizsgálata során ugyanazokat a szempontokat veszik számba a bevezetés szakaszában is, mint a rendszer későbbi működése során.
A minőségvizsgálat során "nem felelt meg" minősítést kapott könyvvizsgálóknak kötelező a könyvvizsgálati standardok alkalmazásáról szóló oktatáson részt venniük, hogy elmaradásaikat minél előbb pótolhassák. A minőségellenőrzési szabályzat szerint a nem megfelelt könyvvizsgálókat a következő évben ismét minőségellenőrzés alá kell vonni, s ha újból "nem felelt meg" eredménnyel jár a vizsgálat, a könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez a minőségellenőrzési bizottság.
Az első minőségellenőrzés számos tanulsággal járt a nemzeti könyvvizsgálati standardok alkalmazásával kapcsolatosan is. A vizsgálatok megmutatták a nehézségeket, problémákat:
- Sokan nem használnak standard munkalapokat, illetve az összegyűjtött könyvvizsgálati bizonyítékok nem támasztják alá kellőképpen a könyvvizsgálói jelentést.
- Gyakran hiányoznak a lényegességre vonatkozó számítások, és nem állapítják meg a kockázatot jelentő területeket, pedig ezek alapvető fontosságúak lennének a könyvvizsgálati munka tervezéséhez.
- A könyvvizsgálói jelentés tartalmát részletesen előírja a 700. témaszámú standard (Könyvvizsgálói jelentés a pénzügyi kimutatásokról), ennek ellenére a könyvvizsgálók nagy része nem, vagy nem megfelelően alkalmazza ezeket az előírásokat.
- Számos könyvvizsgáló azért nem tudja megfelelően elsajátítani a standardok alkalmazását, mert a szűk ügyfélkör nem teszi lehetővé számukra, hogy kellő tapasztalatot szerezzenek az egyes szakmai előírások gyakorlati használata kapcsán.
A könyvvizsgálat minőségének megítélése - szolgáltatás voltából eredendően - igen nehéz, az egyetlen "fogódzót" a dokumentáció jelenti. A minőségvizsgálat így tulajdonképpen, - ha nagyon leegyszerűsítjük -, a dokumentáció minőségének vizsgálatát jelenti. A könyvvizsgálati standardok szigorúan megkövetelik tehát a precíz dokumentálást, melynek megvalósítása a gyakorlatban nagy munkaóra-ráfordítást és komoly odafigyelést igényel. Éppen emiatt érdekes, hogy a minőségvizsgáló a helyszíni vizsgálat megkezdése előtt már tíz munkanappal el kell hogy küldje a könyvvizsgáló részére azoknak a megbízásoknak a listáját, amelyeket minőségellenőrzési vizsgálatra kiválasztott. A könyvvizsgálónak tehát két hete van felkészülni a minőségvizsgálatra, ráadásul annak tudatában, hogy mely megbízások kerülnek a vizsgálódás középpontjába. Ez alatt a két hét alatt jó esetben tökéletesíthetik a dokumentációt, rosszabbik esetben azonban "pótolhatják" az addig esetleg hiányos vagy nem létező munkapapírokat. Ha a kedvezőtlenebb lehetőséget gondoljuk tovább, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi a garancia arra, hogy a minőségvizsgálat alá nem vont megbízások dokumentációja is megfelelő színvonalú, ami bizonyítékul szolgálhat a könyvvizsgálat minőségéhez, a könyvvizsgálati standardok megfelelő alkalmazásához.
További kérdésként vetődhet fel az is, hogy vajon bizonyosan a dokumentáció ilyen magas szintjének a megkövetelése-e a kellő biztosíték arra, hogy a könyvvizsgáló magas színvonalú szolgáltatást nyújt. A könyvvizsgálati bizonyítékok megszerzése esetében alapvető követelmény a megfelelő munkapapírok és a bizonyítékként szolgáló iratok, kalkulációk megléte, az elemzések és megállapítások következetessége. Mégis egyéni könyvvizsgálók és kisebb könyvvizsgáló társaságok esetében, akiknek ügyfélkörét főleg kis- és középvállalkozások teszik ki, a költség-haszon elv miatt sokkal nehezebb megkövetelni a megbízás elfogadásának dokumentálását, a könyvvizsgálati munkaprogram kidolgozását. Másrészről ha a belső minőségellenőrzési rendszerre gondolunk, kérdéses, hogy a minőségellenőrzési eljárások írásos kidolgozottsága egyenlő-e azok betartásával, gyakorlati megvalósításával, illetve lehet-e ellenőrizni ilyen folyamatok teljesülését szóbeli megkérdezéssel.
Ha belátjuk is, hogy a könyvvizsgálat minőségének ellenőrzéséhez meg kell követelni a könyvvizsgálóktól és a könyvvizsgáló társaságoktól, hogy gondoskodjanak a kiterjedt, pontos és precíz dokumentációról, mert munkájuk csak ezen keresztül értékelhető, kérdéses, hogy a magyar minőségellenőrzési rendszer értékelési módszertana kellő alapot nyújt-e a könyvvizsgálati munka reális megítéléséhez. A minőségvizsgálat során a vizsgálati kérdésekre adott válasz csak igen vagy nem lehet. Hol van a határ az egyes kérdések tekintetében, amikor már a "talán igen" vagy "majdnem" vagy "elfogadható, de..." és hasonló válaszok végül az "igen", illetve a "nem" kategóriába sorolódnak? Biztos, hogy minden esetben el lehet különíteni a megfelelő és a nem megfelelő gyakorlatot? A minősítés módszertana első ránézésre objektívnek tűnik, hiszen lépésről lépésre elő van írva a minőségvizsgáló számára, hogyan kell összegeznie és súlyoznia a kérdésekre kapott válaszokat. Csakhogy a válasz "fekete vagy fehér", s éppen a bináris értékrendszer az, ami véleményem szerint szubjektivitásnak is teret enged. Ebben az értékelési rendszerben az alaki és a lényegi hiba határa nem körvonalazható egyértelműen. Konkrét példával élve: ha a könyvvizsgáló kézzel végzi a vizsgálatot ügyfelénél, s a könyvvizsgálati bizonyíték tulajdonképpen megfelelő, s alátámasztja a könyvvizsgálói jelentést, csak éppen az írás nehezen olvasható, hiányos a dátumozás és/vagy a referenciázás, esetleg a minőségvizsgáló félreértelmezi a rövidítéseket, jelöléseket, akkor egy ilyen eset vajon az elfogadható, vagy az el nem fogadható kategóriába kell hogy kerüljön.
Végül a minőségvizsgálatra fordított munkaórák számára szeretném felhívni a figyelmet. A minőségvizsgálat költségeinek korlátozása érdekében a minőségellenőrzési szabályzat meghatározza az egyes vizsgálatokra fordítható munkaórák számát. Például egy 2 könyvvizsgálót foglalkoztató könyvvizsgáló társaságra maximálisan elszámolható munkaórák száma 16: ezalatt legalább 3 tárgyévi és az előző minőségellenőrzési vizsgálat által le nem fedett évekből 1 megbízást kell megvizsgálnia, valamint meg kell ismernie a társaság minőségellenőrzési rendszerét, eljárásai és elveit. Tekintettel arra, hogy egy jól működő belső minőségellenőrzési rendszer igen összetett, az egyes könyvvizsgálatokat alátámasztó dokumentáció, könyvvizsgálati bizonyítékok pedig szerteágazóak, minden könyvvizsgálónál, illetve könyvvizsgáló társaságnál különbözőek lehetnek, ez az előírt munkaóra-ráfordítás kevésnek tűnik.
2. A törvényes könyvvizsgálat minőségbiztosítása az EU-ban: minimális követelmények. C (2000) 3304 számú dokumentum, 2000. november 15.
3. Dr. Borbás Máté [2003]: Az első minőségellenőrzés tapasztalatai. Számvitel, Adó, Könyvvizsgálat, 2003/12.
4. Könyvvizsgálói szakmai továbbképzés, 2002. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara kiadványa, Budapest, 6-192. oldal.
5. Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok 2001, MKVK Oktatási Központ, Budapest, 2001.
6. 1997. évi LV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről.