adozona.hu
Veszteségelhatárolás a társasági adóban - 2004
Veszteségelhatárolás a társasági adóban - 2004
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társasági adóról és osztalékadóról, valamint a szakképzési hozzájárulás különbözetéről készített bevallást 2005. május 31-éig kell benyújtani az illetékes állami adóhatósághoz, ha a vállalkozó üzleti éve megegyezik a naptári évvel, egyébként a bevallás határideje a mérlegforduló napját követő 150. nap. (A naptári évtől eltérő üzleti év választását a bevallás borító-lapján jelölni szükséges. A kettős könyvvitelt vezető adózóknak bevallási kötelezettségüket a 0429-es nyomtatványon, míg az egy...
Veszteségelhatárolás a társasági adóban - 2004
(Dr. Szolnoki Béla)
A társasági adóról és osztalékadóról, valamint a szakképzési hozzájárulás különbözetéről készített bevallást 2005. május 31-éig kell benyújtani az illetékes állami adóhatósághoz, ha a vállalkozó üzleti éve megegyezik a naptári évvel, egyébként a bevallás határideje a mérlegforduló napját követő 150. nap. (A naptári évtől eltérő üzleti év választását a bevallás borító-lapján jelölni szükséges. A kettős könyvvitelt vezető adózóknak bevallási kötelezettségüket a 0429-es nyomtatványon, míg az egyszeres könyvvitelt vezetőknek a 0428-as nyomtatványon kell teljesíteniük). A következőkben a társasági adót befolyásoló tételek közül a veszteség elhatárolás szabályait emeljük ki, tekintettel arra, hogy ezek 2004-től jelentősen átalakultak.A veszteségelhatárolás elve
A nemzetközi adórendszerek a vállalkozások számára a legkülönbözőbb időtartamra, a következő és a megelőző évekre engedik meg a veszteség elhatárolását. A veszteségelhatárolásnak az a lényege, hogy a veszteséget eredményező költséget a következő (vagy megelőző) évek bevételével szemben el lehet számolni, vagyis a veszteségre jutó adót vissza lehet nyerni. Ezáltal a vagyon nem a teljes veszteség, hanem a veszteség és a rá jutó adó különbségével csökken.Az elhatárolt veszteséggel az adóalap meghatározásakor az adózás előtti eredményt csökkenteni lehet. Természetesen, ha az adóalap negatív, akkor előző évi veszteség csökkenésként nem vehető számításba, vagyis a negatív adóalap az előző évi veszteség kigazdálkodásával nem növelhető (ilyen módon a kigazdálkodási időszakot nem lehet hosszabbítani). Az elhatárolt veszteség a negatív adóalapnak az a része, amellyel a társasági adó alanya a törvény adta lehetőséggel élve a következő (megelőző) évek nyereségét csökkenti az adóalap megállapításakor.
A társasági adótörvény általánosan 2004. év előtt öt éves elhatárolásra adott lehetőséget. 2004-től megszűnt a veszteségelhatárolás ötéves időkorlátja. A módosított rendelkezéseket a 2004-ben keletkezett negatív adóalapra, mint elhatárolt veszteségre kell először alkalmazni.
A következőkben külön érdemes kitérni
• a 2004. évi és azt követő veszteségre vonatkozó szabályokat, ez a jövőbeli kigazdálkodást és tervezést érinti, valamint
• a 2004. év előtti veszteségre vonatkozó szabályokat, ez azért is fontos, mert jelentős szerepe lehet a mostani társasági adó megállapításában,
mivel az átmeneti szabályok szerint ezeket még hosszabb ideig kell alkalmazni. A 2001-2003-ban kezdődő adóévben keletkezett, és az adóalapnál még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le. Ugyancsak változatlanul hatályos, hogy a 2000. december 31-ig (a 2000. december 31-én előtársaságként működő adózónál az előtársasági adóévében) keletkezett és az adóalapnál még el nem számolt negatív adóalapra, azaz ennek veszteségére - illetve elhatárolására - a 2000. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni [a 29/C. § (8) bekezdésének előírása]. Ugyancsak a keletkezésekor hatályos szabályokat kell követni 1997. év előtti veszteségre. [29. § (2) bekezdése].
I. 2004. évtől keletkező veszteségre vonatkozó elhatárolás szabályai
a) A 2004-ben és az azt követő években keletkezett negatív adóalapot a következő évek adózás előtti eredménye terhére - az adózó döntése szerinti évben - bármikor elszámolhatja, a veszteségelhatárolási szabályok betartása mellett. (Egyben megszűnt a jogelőd nélkül létrejött adózókra vonatkozó speciális elhatárolás, amely lehetővé tette az első négy (vagy öt) adóév veszteségének öt éven túli elhatárolását).b) Változott az átalakuláskor az átalakulásban résztvevőknél nyilvántartott és az adóalapnál még nem érvényesített elhatárolt veszteség továbbvitelére vonatkozó előírás. Az új szabályt a 2004-es adóévben és az azt követő években keletkezett és elhatárolt veszteségre kell alkalmazni. Átalakuláskor nem automatikus a veszteség elhatárolása. Átalakulásnál az adóhatóság kérelemre engedélyezi, hogy a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még el nem számolt, elhatárolt veszteséget a jogutód a későbbiekben kigazdálkodja.
c) A jövőben az átalakulás mellett a kedvezményezett eszközátruházásnál - az átruházó társaságnál keletkezett, az önálló szervezeti egységnek betudható veszteségre - is lehetséges az átvevőnél a korábban keletkezett és az adóalapnál még le nem írt veszteség kigazdálkodása, de nem automatikusan.
Kedvezményezett eszközátruházásnál az adóhatóság kérelemre engedélyezi, hogy az átruházó társaságnál keletkezett, az önálló szervezeti egységnek betudható elhatárolt veszteséget az átvevő számolja el. Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevőnek "átadott" elhatárolt veszteséggel az átruházó társaság csökkenteni köteles az általa nyilvántartott, adóalapnál még el nem számolt elhatárolt veszteséget.
d) Az adóhatósági elhatárolás engedélyezésének eljárási szabályai. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az átalakulás, a kedvezményezett eszközátruházás nem ütközik - az adózás rendjéről szóló törvénynek - a jogok rendeltetésszerű gyakorlására vonatkozó előírásába. Ha a kérelmet az adóhatóság - az eljárásra előírt határidőn belül - nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeit kell alkalmazni, azaz a veszteség felhasználható a későbbi évek adóalapjával szemben.
A módosítás szabályozza, hogy az adózónak a kérelem benyújtására meddig van lehetősége. A kérelmet átalakulásnál az adózó legfőbb szervének az átalakulásról - első alkalommal - hozott határozata napjától az átalakulás cégbírósági bejegyzését követő 30 napig lehet benyújtani. Kedvezményezett eszközátruházásnál az előszerződés napjától lehet e tárgyban az illetékes adóhatósághoz fordulni, az utolsó határidő a benyújtásra a szerződéskötés napját követő 30. nap. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésére nincs lehetőség. Kérelmezni minden esetben csak a 2004-től keletkezett veszteség leírását kell.
e) Negatív adóalapot saját hatáskörben nem lehet elhatárolni - az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben és azt követően - akkor, ha az adóévben az árbevétel nem érte el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát. Ez kiegészül 2004-től azzal, hogy saját hatáskörben - az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben és azt követően - nem határolható el az adóévi negatív adóalap akkor sem, ha az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt. Az új rendelkezés már vonatkozik a 2004-ben keletkezett negatív adóalapra is. Ez azt jelenti, hogy adóhatósági engedélyt kell kérni, kivéve, ha a társaság adóévi árbevétele meghaladja az elszámolt költségek, ráfordítások felét és az adóalap nem volt mindkét megelőző adóévben negatív. (Ha 2004-ben az adóalap negatív, - ezt érti az adótörvény veszteség alatt - és 2002-ben és 2003-ban szintén az volt, akkor már szükség van az adóhatóság külön engedélyére.) Ha e két feltétel bármelyike nem teljesül, az elhatárolást engedélyeztetni kell az adóhatósággal. A kérelem benyújtási határideje megegyezik a bevallás napjával (jogvesztő hatállyal). Kiemelendő, hogy amennyiben az adózó mellékel bevallásához ilyen kérelmet, azt a nyomtatvány első lapján jelölni kell, az engedélykérés okának megjelölésével!
Új értelmező szabály, hogy az adókötelezettség kezdetét az átalakulással létrejött adózónál a jogelőd adókötelezettségének keletkezési évétől kell számítani. A módosítás meghatározza a kérelem benyújtásának időpontját, amely a bevallás napja, önellenőrzés esetén az önellenőrzési lap benyújtása, ellenőrzésnél a határozat jogerőre emelkedését követő 15 nap, felügyeleti intézkedés vagy bírósági felülvizsgálat kezdeményezésekor ezen eljárások jogerős befejezését követő 15 nap.
A határidő elmulasztásakor igazolási kérelemre nincs lehetőség. Ha az adóhatóság a kérelmet - az eljárásra előírt - határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezmények lépnek érvénybe.
Az adóhatóság az elhatárolási engedélyt akkor adja meg - a fenti tényállásoknál -, ha az "aránytalan" vagy "tartós" veszteség
- elháríthatatlan külső okra vezethető vissza, vagy
- az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben tőle elvárható volt.
f) A veszteségelhatárolási szabályok közül nem változott (lásd II. pont)
- a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózók visszamenőleges hatályú veszteség rendezésére vonatkozó előírás, (II/b. pont)
- elhatárolási tilalom a hitelintézetnél, (II/c. pont) és
- elhatárolási tilalom a privatizációs lízingszerződés időtartama alatt keletkezett negatív adóalapra (II/d. pont), illetve
- a sorrendiségi rendezőelv (a legkorábban keletkezett veszteséget kell előbb elszámoltnak tekinteni).
II. A 2004. adóév előtt keletkezett veszteségelhatárolás szabályai
A megjelölt időpont előtt keletkezett és elhatárolt veszteség továbbvitelére irányadó rendelkezés a veszteség keletkezése időpontjában érvényes előírás, (itt érdemes elkülöníteni alapvetően három szakaszt: az 1997. év előtti, illetve a 2001-2003-ban kezdődő adóévekben keletkezett veszteség, illetve a 1997-2000-ben kezdődő adóévek negatív adóalapja esetén érvényes szabályok).Általános szabály a 2004. év előtt keletkezett veszteségnél, hogy a társasági adó általánosan ötéves elhatárolásra biztosított lehetőséget. A veszteség évenkénti elszámolásának összegét a vállalkozás maga határozza meg, így az öt éven belüli egyenetlen részletben való kigazdálkodás mellett is dönthet.
Az ötéves elhatárolástól eltérő rendelkezések vonatkoznak a következő esetekre:
a) A vállalkozásalapítás és annak fennmaradása érdekében azok a vállalkozások, amelyek újonnan (jogelőd nélkül) jöttek létre, az alakulás és az alakulást követő három adóév (tehát összesen az első négy adóév) veszteségét korlátlan ideig határolhatják el. 2001 előtt nem lehetett korlátlan ideig elhatárolni (de öt évre igen) az alapítási, átszervezési költségekből eredő veszteséget, mivel ezeknek veszteségként történő kimutatása a számviteli törvényben biztosított aktiválással elkerülhető volt. A 2001-től hatályos módosítás e korlátozást eltörölte. Ezáltal bármilyen típusú veszteségre azonos előírások érvényesülnek, és nem kerülnek hátrányosabb helyzetbe azok az adózók, amelyeknél az átlagosnál magasabbak az alapítási, átszervezési költségek. A módosítás először a 2001-ben keletkezett veszteségre alkalmazható.
b) Azoknak az adóalanyoknak, akik a statisztikai ágazati besorolás szempontjából mezőgazdasági ágazatba tartoznak, a tárgyévi veszteségük fedezetére nemcsak a jövőbeni nyereség esetén van beszámítási lehetőségük, hanem az adóévet megelőző két adóév nyeresége terhére is korrigálhatják az eredményüket, és önellenőrzéssel visszaigényelhetik a veszteségre jutó adót. Abban az esetben, ha a megelőző két év adóalapja a veszteséget nem fedezi, a nem fedezett rész erejéig a tárgyévet követő években - az általános szabályok szerint - élhetnek a veszteségelhatárolás lehetőségével, azaz a fennmaradó összeget öt évre elosztva gazdálkodhatják ki.
c) A veszteségelhatárolásra vonatkozó szabályokat - a betétesek védelme érdekében - a hitelintézetek nem alkalmazhatják.
d) A privatizációs lízingszerződéssel "megvásárolt" társaságnál a veszteséget (negatív adóalap) nem lehet elhatárolni abban az évben, amelyben vagyonvesztés történik (csökken a saját vagyon), vagy nem törlesztik a lízingdíjat és a társasággal szerződő, vagy jogutódja (a Vagyonügynökség, 1996. évtől jogutódja az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság) ennek ellenére nem bontja fel a lízingbe vevővel kötött szerződést.
A privatizációs lízing formájában történő állami vagyon vásárlásáról az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyontárgyak értékesítéséről, használatáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 68. §-a rendelkezett, de ezt a privatizációs technikát lehetővé teszi, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság alapításáról és működéséről és a privatizáció általános elveiről és lebonyolításáról szóló 1995. évi XXXIX. törvény is.
e) A működés megkezdésének évét követő negyedik adóévtől (a működés megkezdésének évét is egy évnek tekintve az ötödik évtől) a bármelyik adóévben kimutatott negatív adóalap automatikusan nem határolható el akkor, ha az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát. Az átalakulással létrejött adózónál 2004-től az említett évbe, adóévekbe a jogelődnél eltelt időt is be kell számítani. Az előbbi esetben külön adóhatósági engedéllyel lehet az adóalap veszteségét a következő év(ek)re átvenni. Az adóhatóság az engedélyt akkor adhatja meg, ha a "túlzott" veszteség elháríthatatlan külső okra vezethető vissza.
f) A 2001. évtől keletkező veszteségre érvényes az a kedvező módosítás, amely lehetővé teszi, hogy a jogutód a jogelőd nyilvántartott veszteségét kigazdálkodja. A korábbi korlátozás megszüntetésével az adózási következmények nem befolyásolják az átalakulásokra vonatkozó gazdasági döntéseket. Az adóalap csökkentéssel a jogutód általánosan a jogelőd vagyonának a vagyonmérleg szerinti részesedése alapján számított résszel élhet. Hasonló célt szolgál, hogy a módosítás kiterjeszti a jogelődnél keletkezett veszteség elhatárolásának lehetőségét a jogutód számára - a vagyonmérleg alapján rá jutó vagyonnal arányos összegben - az átalakulás azon formáinál is, amelyek során a jogelőd nem szűnik meg (kiválás, részleges átalakulás). Természetesen az elhatárolt veszteségnek ezt a részét a jogelőd nem érvényesítheti adóalapjánál.
g) 1997 előtt a veszteségelhatárolás nem vonatkozott a jogutóddal történő megszűnés esetén a jogelőd nyilvántartott veszteségére, tehát az ilyen veszteség a jogutód számára elveszett. 1997. évtől, addig, amíg az új társaság tulajdonosai többségében ugyanazok, mint a jogelődjéé, a korábban ki nem gazdálkodott veszteséget a jogutód a későbbi években még kigazdálkodhatja - a veszteségelhatárolás általános szabályai szerint -. Ez a szabály csak az 1997. január 1-je után átalakult társaságokra, és csak az 1997-2000. év között keletkezett veszteségre vonatkozik.
h) A 2000. évig hatályos szabályozás szerint a külföldi vállalkozó - a jogelőd nélkül létrejött belföldi illetőségű adózóval ellentétben - az első négy magyarországi adóéve negatív adóalapját nem határolhatta el korlátlan ideig, mert a veszteségelhatárolás szempontjából nem minősült jogelőd nélkül létrejött adózónak. A 2000. évi módosítás azzal oldja fel ezt a különbséget, hogy a külföldi vállalkozót jogelőd nélkül létrejött adózónak minősíti abban az adóévben, amelyben 2000. évet követően először jelentkezik be az állami adóhatósághoz külföldi vállalkozóként (vagyis bejelenti a telephelyét).
i) Az átmeneti rendelkezések szerint a korábban hatályos 1991. évi LXXXVI. törvény előírásai (6. §) szerint elhatárolt veszteség az elhatárolás időpontjában érvényes feltételek szerint leírható az adózás előtti eredményből.
Az elhatárolt veszteség induló értékét, növekményét évenkénti bontásban nyilván kell tartani ahhoz, hogy a törvény előírásainak megfelelően lehessen adóalap csökkentésként figyelembe venni. A kigazdálkodásnál először mindig a legrégebben keletkezett veszteséget kell leírni és a nyilvántartáson ezt át kell vezetni.
Jogutód nélküli megszűnéskor a veszteségelhatárolás nem értelmezhető, hiszen ilyenkor a vállalkozás elszámol a hitelezőivel, s az ezt követően megmaradó vagyont a tulajdonosok felosztják egymás között.
Az előzőeket szemlélteti a következő példák:
Veszteségelhatárolás 2004. év előtti negatív adóalapnál: az adókötelezettség keletkezésének kezdő éve az 1. év.
2. példa: Veszteségelhatárolás: az átalakulás esete és az átmenet
,A' és ,B' társaság 2002. augusztus 1-jén egyesült. Az ,A' jogelődnek 55 egységnyi, 1996. évi elhatárolt vesztesége, és 250 egységnyi 1999. évi elhatárolt vesztesége van. A jogutód ,C' társaság tagjai 2002. és 2003. évben azonosak a jogelőd társaságok tagjaival. 2004. évben azonban a ,C' társaságban 90 százalékos részesedést szerez egy eddig nem tag magánszemély.
'C' társaság adatai:
Lábjegyzet
1 Adóhatósági engedély hiányában a veszteség nem határolható el.
2 A 2002. év végén nyilvántartott veszteség a többségi új tulajdonos belépése miatt elveszett, (akkor is, ha a jogelőd vesztesége az alapítás éveinek korlátlan elhatárolási lehetősége miatt egyébként továbbvihetők lettek volna.) A példában egyébként azzal számoltunk, hogy alapfeltételként a jogelőd 55 egységnyi 1996. évi vesztesége elveszett, mivel átalakulásnál 1997 előtti veszteséget nem lehetett továbbvinni, tehát automatikusan elveszett.
