adozona.hu
A nemzetközi számviteli standardokra való áttérés szabályai
A nemzetközi számviteli standardokra való áttérés szabályai
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelet 4. cikk értelmében 2005. január 1-jétől az unió tőzsdéin (köztük a budapesti értéktőzsdén) jegyzett vállalkozásoknak konszolidált (összevont) beszámolójukat a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) alapján kötelező elkészíteniük. A tőzsdén kívüli anyavállalatok is választhatnak, hogy az IAS-ek vagy a számviteli törvény előírásait alkalmazva állítják össze konszolidált beszámolójukat. Tehát egyre több vállalat szembesül a nemzet...
A nemzetközi számviteli standardokra való áttérés szabályai
(Dr. Lukács János)
Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelet 4. cikk értelmében 2005. január 1-jétől az unió tőzsdéin (köztük a budapesti értéktőzsdén) jegyzett vállalkozásoknak konszolidált (összevont) beszámolójukat a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) alapján kötelező elkészíteniük. A tőzsdén kívüli anyavállalatok is választhatnak, hogy az IAS-ek vagy a számviteli törvény előírásait alkalmazva állítják össze konszolidált beszámolójukat. Tehát egyre több vállalat szembesül a nemzetközi számviteli standardok követelményeivel, az első alkalmazás teendőivel. Az IFRS-ekre való áttérés elveit és követelményeit, vagyis az első alkalmazás szabályait a 707/2004/EK rendelet alapján az IFRS 1-es fogalmazza meg.Az IFRS 1 kibocsátására azért volt szükség, mert az eddigi számviteli standardok
• nem rendelkeztek egyértelműen arról, hogy a múltban megvalósult üzleti kombinációkra kell-e visszamenőleg használni a standardok előírásait,
• a visszamenő hatályú alkalmazásnál nem vették figyelembe a költség-haszon elvét,
• nem volt eljárás a kivihetetlenség eseteire, egy standardnak nemcsak a legutolsó, hanem két változata is előfordulhatott,
• átmeneti rendelkezései között ellentmondások voltak, hiányzott az összhang.
Az IFRS 1 bevezetésének célja: a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és az azokban bekövetkezett változásokról hasznos, áttekinthető, összehasonlítható, érthető és megbízható (hiteles, reális, semleges) információkat szolgáltatatni, segítve ezzel a helyes vezetői döntéshozatalt és a hibátlan IFRS szerinti beszámoló összeállítását.
Mi minősül első alkalmazásnak?
Első alkalmazásnak minősül az, ha• egy vállalkozás kifejezett és fenntartás (korlátozás) nélküli nyilatkozatot tesz arról, hogy éves vagy közbenső beszámolóját első alkalommal az IFRS-ek szerint, azokkal összhangban készítette el,
• korábban már IFRS szerint készítette el beszámolóját, de eddig még nem tett megfelelésre vonatkozó nyilatkozatot,
• a korábbi beszámoló csak néhány és nem valamennyi IFRS-nek felelt meg,
• az eddigi IFRS szerint készült beszámolót kizárólag csak az anyavállalat számára készítette el és azok nem voltak teljes körűek és/vagy nem hozta azokat nyilvánosságra,
• a vállalkozásnak nem volt előző időszaka.
Nem minősül első alkalmazónak az a vállalkozás, amelyik nyilatkozott ugyan arról, hogy az IFRS szerint állítja össze beszámolóját, de végül mégis eltért a standardoktól.
Mit kell tartalmaznia a nyitó IFRS mérlegnek?
Az első alkalmazáskor az áttérés fordulónapja az IFRS szerinti beszámoló bázis időszakának kezdő napja. Ez azt jelenti, hogy bár csak a 2005. évről kell IFRS szerinti konszolidált beszámolót összeállítani a tőzsdén jegyzett cégeknek, az előző időszaki adatok feltüntetése miatt már a 2004. évről is el kell készíteni az IFRS szerinti beszámolót. Azon vállalkozásnak, amelyek később választják (vagy választaniuk kell) majd a nemzetközi standardok szerinti beszámoló elkészítését, nemcsak a tárgy, hanem visszamenőlegese a bázis időszakra is alkalmazni kell az IFRS-eket, azaz az áttérés időpontja mindig a bázis év január 1-je. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már erre az időszakra meg kellene változtatnia a korábban alkalmazott számviteli politikáját.Áttéréskor a nyitómérlegének minden, az IFRS alapján kötelezően bemutatandó eszközt és forrást tartalmaznia kell. Ez a szabály vonatkozik azokra a vagyonrészekre is, amelyek a korábbi, az áttérés előtti beszámolóban nem szerepeltek. Ilyenek például az aktiválandó fejlesztési ráfordítások, a halasztott adó, a mérlegen kívüli pénzügyi instrumentumok, a tárgyi eszközök eltávolítási vagy leszerelési költségeire képzett céltartalékok, bevételek passzív időbeli elhatárolásai, ha a bevételt nem lehet a tárgyévben kimutatni. Ha az eddigiekben felsorolt vagyonelemek értéke az áttérés előtt nulla volt, akkor ki kell számolni azt is, hogy mennyi lett volna az értékük abban az esetben, ha már a korábbi évben IFRS-t alkalmazott volna. (Például, ha a lízinget nem tőkésítette, akkor az első alkalmazáskor tőkésítenie kell.)
Az áttéréskor készült nyitómérleg ugyanakkor nem tartalmazhat olyan eszközt és forrást, amit az IFRS nem engedélyez. Így például ki kell szűrni az áttérés mérlegéből a nemzetközi számviteli standard előírásainak meg nem felelő aktivált kísérleti fejlesztés és alapítás-átszervezés még le nem írt értékét; az átszervezésre, a nagyjavításokra képzett céltartalékokat és az áttérés időpontját követően jóváhagyott osztalék kötelezettségkénti kimutatását.
A nyitómérleg összeállításánál nem szabad figyelembe venni olyan - utólag már ismertté vált - információkat, amelyek az eredeti beszámoló elkészítésekor még nem álltak rendelkezésre.
Így például a pénzügyi instrumentumok kivezetésére vonatkozó előírások sem alkalmazhatók visszamenőleg. Ha egy vállalkozás az áttérés előtt kivezetett a könyveiből egy pénzügyi instrumentumot, akkor azokat csak akkor mutathatja ki, ha az első alkalmazás után bekövetkezett ügylet miatt ismét megfelel az IAS 39-es feltételeinek.
Az áttérés előtti számviteli szabályozás szerinti becsléseket csak akkor lehet módosítani, ha azok hibásak voltak. Nem lehet például megváltoztatni a vevők értékvesztését, de a hasznos élettartam becslését igen.
Az áttérés időpontjában a fedezeti elszámolás feltételeinek meg nem felelő fedezeti kapcsolatokra utólag, az áttérés után sem lehet fedezeti elszámolást alkalmazni.
Az első alkalmazás során az áttérés mérlegében el kell végezni a megfelelő átsorolásokat is. Így például a saját tőkeként kimutatott nyílt végű befektetési jegyet át kell sorolni a kötelezettségek közé, vagy az átváltható kötvények törzsrészvényre vonatkozó vételi opcióját saját tőkeként kell kimutatni.
Áttéréskor a vállalkozás vagyonát az IFRS szerint kell értékelni. A korábbi számviteli szabályozás és az IFRS szerint megállapított bekerülési érték közötti értékelési különbözetet az eredménytartalékkal szemben kell elszámolni, kivéve az üzleti kombinációban szerzett immateriális javak és az ehhez kapcsolódó halasztott adók módosító tételeit, amelyeket az üzleti vagy cégértéket változtatják. Az áttéréskor csökkenteni kell a tárgyi eszközök bekerülési értékét a beindítási, betanítási és hitelfelvételi költségekkel (amennyiben a korábbi számviteli szabályozás szerint ezek aktiválásra kerültek). Ha a tárgyi eszközöknél értékhelyesbítést alkalmaztak, akkor az áttérésnél a felértékelés után értékcsökkenést kell elszámolni. A céltartalékokat diszkontált jelenértéken kell meghatározni, ha a diszkontálás hatása jelentős.
Az IFRS 1 szerint a nemzetközi számviteli standardok első alkalmazásakor az áttérő vállalkozások nyitómérlegük összeállításakor számos egyszerűsítéssel, felmentéssel élhetnek.
• A tárgyi eszközöknél, a befektetési célú ingatlanoknál és az immateriális jószágoknál vélelmezett bekerülési értékként alkalmazható a valós érték vagy az értékhelyesbítéssel növelt érték, de nem kötelező minden vagyonelemet valós értéken értékelni.
• Munkavállalói juttatásoknál (IAS 19) nem kell elszámolni a keletkező aktuáriusi eredmény egy részét (10%-os sávot).
• A külföldi egységek és az anyavállalat közötti eltérő pénznem miatti átváltási különbözet kumulált értékét (IAS 21) nem kell meghatározni és a saját tőkével szemben elszámolni. (Az eredményt csak elidegenítéskor érintené.)
• Összetett pénzügyi instrumentumok esetében nem kell elkülöníteni a kötelezettséget a tőkeelemtől (IAS 32), ha az áttéréskor a kötelezettség már nem áll fenn.
• Ha egy leányvállalat később lesz első alkalmazó, mint az anyavállalat, akkor választhat, hogy az általános előírás vagy a korábbi konszolidált beszámoló adatai alapján állítja össze nyitómérlegét. Ez a szabály a kapcsoltság minden szintjén igaz.
• Ha egy anyavállalat később lesz első alkalmazó, mint a leánya, akkor az anya nyitó mérlegébe a leányvállalat IFRS értékeit kell figyelembe venni. (Azonos értékeket kell kimutatni akkor is, ha az egyedi beszámolóban az egyik fél előbb vagy később alkalmaz IFRS-t, mint a konszolidáltban, illetve fordítva.)
• Egy pénzügyi instrumentum nemcsak a bekerüléskor értékelheti valósan az eredménnyel szemben, hanem az áttérés napján is.
• Nem kötelező az IFRS 2-t (részvényalapú kifizetések) visszamenőleg alkalmazni, ha a részvényekhez 2002. november 2-a előtt jutott hozzá. A 2002. november 2-a után, de még 2005. január 1-je előtt, vagy az áttérést megelőzően átruházott, rendezett részvények esetében sem kötelező az IFRS 2 alkalmazása.
• Alkalmazhatják az IFRS 4 (biztosítási szerződések) átmeneti rendelkezéseit.
• A tárgyi eszközök eltávolítási kötelezettségei a bekerülési időpontig visszadiszkontálhatók és az áttérés időpontjáig amortizálható.
Áttérést megelőzően végrehajtott, megvalósult üzleti kombinációkra (cégvásárlás) nem kell visszamenő hatállyal alkalmazni az IFRS 3-at, valamint a valós értékre vonatkozó korrekciónál és az üzleti vagy cégértéknél az IAS 21-et. A múlt üzleti kombinációinak újrajelentése szubjektív és szelektív döntéseket eredményezne és csökkentené a jelentések relevanciáját és megbízhatóságát. Ha egy vállalkozás ennek ellenére visszamenőleg alkalmazná, akkor minden új üzleti kombinációnál használni kell ezt is és az IAS 36-ot (eszközök értékvesztése), valamint az IAS 38-at is.
Az adatok összehasonlíthatóságát kizárólag a pénzügyi instrumentumok (IAS 32 és 39) és a biztosítási szerződések (IFRS 4) esetében nem kell biztosítani.
Az IFRS átmeneti rendelkezései az első alkalmazásra nem vonatkoznak. A 2005 előtti első alkalmazók visszamenő hatállyal nem alkalmazhatják az IFRS 5-öt sem (értékesítési céllal tartott befektetett eszközökkel és megszűnt tevékenységekkel foglalkozó standard) olyan vagyontárgyakra, amelyek az áttérés előtt még nem feleltek meg az IFRS 5-ös kritériumainak.
Első alkalmazáskor a kiegészítő mellékletben be kell mutatni, hogy miként hatott az áttérés a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetére az áttérés időpontjában, illetve a korábbi számviteli szabályozás szerint készült beszámoló fordulónapján, vagyis hogy az áttérés hogyan befolyásolja a saját tőke, az eredmény és a cash-flow alakulását. Ezen kimutatásokban (egyeztető-összehasonlító táblázatokban) elkülönítetten kell szerepelniük a hibáknak, a tévedések korrekciójának és a számviteli irányelvekben bekövetkező változásoknak.