adozona.hu
Becslés és értékelés a könyvvizsgálatban (II.)
Becslés és értékelés a könyvvizsgálatban (II.)
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az immateriális javak értékelésénél sem a vállalkozás (pl. egy adásvétel esetén), sem a könyvvizsgáló (pl. apportérték meghatározásakor) nem járhat el úgy, mint a többi eszköz esetében. Az ilyen jószágok piacát ugyanis sem kínálati, sem keresleti oldalról nem jellemzi olyan verseny, mint a többi eszközét, így esetükben igazából piaci értékről is nehéz beszélnünk, ehhez hiányoznak az áralakító hatások. Mindennek oka az immateriális javak egyedisége és nem standard volta, és a velük kapcsolatos...
Elmondható tehát, hogy az immateriális javak értékének megállapításakor a ráfordítás és a hozam alapú megközelítés valamelyikét kell alkalmaznia a könyvvizsgálónak. Konkrét esetben a választás azon múlik, hogy az egyes módszerekhez szükséges paramétereket mennyire lehet pontosan és lehetőség szerint minél objektívebben meghatározni.
|
Immateriális javak |
Értékelési módszerek |
|
Alapítás-átszervezés aktivált értéke |
Újraelőállítási költség, könyv szerinti érték |
|
Kísérleti fejlesztés aktivált értéke |
Újraelőállítási költség, könyv szerinti érték |
|
Vagyoni értékű jogok |
Birtoklásból származó tőkésített többletnyereség |
|
Szellemi termékek |
Utolsó ismert vételár, újraelőállítási költség, DCF, megtakarítás tőkésítése |
|
Üzleti vagy cégérték |
Többleteredmény tőkésítése |
Forrás: Könyvvizsgálói szakmai továbbképzés, 2002., A Magyar Könyvvizsgálói Kamara kiadványa, Budapest, 2002.; 244. o.
A goodwill (GW) esetében - leegyszerűsítve - azt mondhatjuk, hogy a gazdálkodó valamely részesedésért vagy eszközökért és a hozzájuk tartozó terhekért azok piaci értékénél többet (badwill esetén kevesebbet) fizet a jövőbeni hasznok reményében. Ezt a többletet mutatja ki könyveiben eszközként, vagyis a vagyona részeként. A számviteli törvény az idei évig a GW-lal kapcsolatosan csak az 5 éves vagy annál hosszabb ideig tartó terv szerinti értékcsökkenési leírást tette lehetővé, és ha (például) eladásra került az a részesedés amelyhez kapcsolódóan megjelent a könyvekben, akkor kivezetését volt indokolt elszámolni. A számviteli törvény 2005. január 1-jétől hatályos változása szerint: "Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni ... üzleti vagy cégértéknél, illetve egyéb más eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, illetve amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről évre nő." Valamint a GW értékében bekövetkező csökkenések kezelésére a következőképpen változott a törvény: "Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha ... az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke - a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében - tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget)." Ezzel a két módosítással jelentős hiányosságokat pótoltak a törvényalkotók, már ami a GW értékének mindenkor aktualizált és pontos megállapítását illeti. Kérdés azonban, hogy a felfelé történő értékmódosítást miért nem engedik továbbra sem, ha egyébként elismerik, hogy bizonyos esetekben a GW értéke nő? (lásd az előzőeket)!
A goodwill révén a társaság jövőben realizálódó hasznot mutat ki a mérlegben. Ez a haszon valamilyen becslésen alapuló számítás eredménye, értelemszerűen bizonytalanságot hordoz magában. Milyen garanciák vannak arra, hogy ténylegesen ekkora lesz az a többlet, amit a társaság a megszerzett vállalkozás vagy részesedés révén el fog érni? A könyvvizsgálónak a GW értékelésekor (különösen most hogy lehetőség van terven felüli értékcsökkenés elszámolására is) két kérdést kell megfontolnia. Az első, hogy miből származik a többlet? Abból, hogy a vállalkozás a jövőben nyereséggel tud túladni a most megszerzett eszközökön, részesedésen? Ekkor egyfajta "leírható valós értékként" funkcionál a goodwill. Esetleg a megvásárolt eszközök vagy cég egészének működésből ered a többletérték? Erre vonatkozó információkat a vállalkozás vezetésétől vagy a korábbi beszámolókból lehet beszerezni. A második kritikus kérdés, hogy milyen valószínűséggel realizálódik az ilyen megfontolások alapján kimutatott GW értéke? Ehhez múltbeli és jelenbeli adatokat egyaránt figyelembe lehet venni. A konkrét érték meghatározása, becslése ezen a két tényezőn alapulhat külső és belső (vállalati) információforrások igénybevételével.
1. ábra: Az üzleti vagy cégérték meghatározásának lehetséges támpontjai
"a) a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, b) a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, c) a gazdasági társaság saját tőkéje és a jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát."
Az idézetből is látható, hogy igazán konkrétnak - számításon alapulónak - a c) pont szerinti eljárás tekinthető, a másik két módszer lényegében becslésen alapul. Jogosan feltehető azonban a kérdés: miféle becslésre lehet szükség az a, pont szerinti tőzsdei vagy tőzsdén kívüli árfolyam esetében? A szakirodalom is kiemeli: "a fejlett tőkepiacokon a vállalkozást naponta értékelik, s a tőkepiacokon kialakult napi árfolyamok a biztos, nem vitatható mércéi egy-egy vállalkozás tevékenységének, tulajdonosi értékének." Ilyesfajta kijelentéseket olvasva, felmerül a kérdés: mennyire "biztos és vitathatatlan" az az értékelés, amelynek köszönhetően egyik napról a másikra akár értékének 10%-át elveszítheti egy társaság, részvényeinek árfolyamcsökkenése miatt? Mindezt úgy, hogy közben a naturál folyamatok szintjén ugyanúgy működik a társaság, ugyanazok a személyek dolgoznak ott, de a befektetői hangulat miatt a részvények ára esik. Nem vitatható a piac értékelésének helyessége általában, de annak abszolút voltát illetően kétségek is felmerülnek pontosan ilyen okok miatt. Ráadásul a törvény megfogalmazása szerinti "piaci megítélés" konkretizálása is sokszor nehéz és esetleg csak verbálisan, nem pedig számításokkal indokolható. Különösen magyar viszonyok között - ahol az értékpapíroknak csak szűk körével kereskednek - fontos az a megközelítés, hogy a piaci érték csak üzletkötések során válik ismertté. Egyéb esetekben marad a becslés eszköze.
Két alapvető módszer szerint járhatunk el: az egyik a vagyonértékelés módszere, amely eszköz bázisú, és a társaság egyes eszközei piaci értékének összegeként adódik. A másik az üzletértékelés módszere, amely a jövőbeli jövedelem, illetve nyereségtermelő képességből vezeti le a vállalkozások értékét. Külön megfontolást igényel például, hogy ilyen esetben a helyhez kötött vagy egyedi eszközöket hogyan értékelték mondjuk egy vegyipari vállalat esetében. Elfogadható az a kijelentés, hogy a könyv szerinti érték csak véletlenül mutatja egy cég valós értékét. Például mert a korábbi befektetések a tőkepiaci hozamérték elve alapján történtek (és az utólagos események igazolták is az előzetes számításokat, ez legalább olyan fontos kitétel mint az előző). Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az átértékelt vagyonértékben esetleg figyelembe vették az infláció hatását (lásd nem kötelező értékhelyesbítést), de ez az üzleti realitásoktól adott esetben teljesen elválhat. Felértékelhetnek nélkülözhető eszközöket (ahelyett, hogy terven felüli értékcsökkenést számoltak volna el utánuk) vagy speciális, nem piacképes eszközöket, esetleg az összehasonlító adatok nem voltak relevánsak vagy a kapacitás kihasználtság mértékét nem vették kellően figyelembe. Különösen fontos a könyvvizsgálat szempontjából, hogy egy tartalmilag és idő periódusát tekintve megfelelő üzleti terv alapja lehet az üzletértékelésnek is.
Milyen módszertani eszközök állnak a könyvvizsgáló rendelkezésére az időbeli elhatárolások vizsgálatakor? Itt főleg statisztikai, mintavételezésen alapuló eljárásokra kell gondolni, az előzőkben említett esetben is ez alapján jártak el a szakemberek. A feladat megoldása során először négy rétegű mintát hoztak létre, majd számításba vették a lehetséges módszereket. Ezek:
• értékösszeg becslés (melynek során a minta jellemzőit kivetítik a sokaságra; ez az eljárás csak kellően homogén minta esetén használható);
• hányados becslés (ez a módszer a minta információin túl a sokaságról meglévő egyéb ismereteket is felhasználja);
• regresszió számítás (a módszerrel kapcsolatban a legnagyobb ellenvetés, hogy a szezonális vagy akár havi eltéréseket nehezen lehet vele kezelni);
• becslés az idősorok, tendenciák alapján (ez a legolcsóbb és legkevésbé időigényes módszer).
A részletes statisztikai számítások ismertetése helyett, inkább az eset tanulságait emelném ki, annak univerzális jellege miatt. A megállapítások a könyvvizsgálatra is alkalmazhatóak és igazak. Fontos tehát, hogy az adatok állománya ne tartalmazzon olyan hibákat, melyek előzetes elemzés, ellenőrzés során kiszűrhetőek. Az így kapott adathalmazt tanulmányozva törekedni kell a szezonális hatások kiszűrésére, és a megfelelő rétegképző ismérvek kialakítására. Végül az adatok közti összefüggések feltárásával lehetővé válik a mintavételezés eredményének ellenőrzése is.
2. táblázat: A becslést igénylő céltartalék képzés fajtái és okai
A garanciális kötelezettségek tekintetében meg kell vizsgálni a korábbi évek céltartalék képzési gyakorlatát (átlagát), valamint az ilyen címen ténylegesen felmerült kötelezettségeket. Figyelembe kell venni a vállalkozási tevékenység volumenében bekövetkező változásokat (nem lehet ugyanakkora céltartalékkal számolni 10 ezres és 100 ezres nagyságrendű értékesítésnél), a termékek újdonságát, kiforrottságát, a felhasználók előzetes ismereteit és a garanciális kötelezettségekre vonatkozó jogi szabályozás esetleges változásait. Valószínűsíthetően több garanciális probléma lesz a teljesen új (a vállalat számára is új), mint egy régi, bevált, mindenki által ismert termékkel. Támpontot adhat a céltartalék értékének meghatározásához, ha a könyvvizsgáló rendelkezik iparági összehasonlító adatokkal. Mindezen számszerűsíthető és nem számszerűsíthető tényezők alapján kell becslést adni az ilyen címen képzett céltartalékra, illetve ezek alapján kell azt a könyvvizsgálónak ellenőriznie.
Pereknél a legvalószínűbb kimenet esetén fellépő kötelezettség összegét kell meghatározni, vagy a lehetséges kimenetek valószínűséggel súlyozott átlagát kell kiszámolni. Itt két becslési probléma is adódik: meg kell becsülni a legvalószínűbb kimenetet vagy a kimenetek valószínűségeit és azt, hogy ez várhatóan mekkora terhet fog jelenteni. Mindehhez elengedhetetlen a konkrét eset tanulmányozása, a korábbi hasonló perekben hozott ítéletek figyelembe vétele, valamint a vonatkozó jogszabályi előírások tanulmányozása. Fontos információkhoz juthat a könyvvizsgáló, ha felveszi a kapcsolatot a társaság jogi képviselőjével. Nagyon nagy jelentőségű ügyek esetében indokolt lehet külön jogi szakértői segítség igénybevétele is. Fontos megjegyezni, hogy a könyvvizsgálónak nem csak a már folyamatban lévő ügyekről, de a várható perekről is véleményt kell mondania.
Környezetvédelmi kötelezettségek és költségek esetében a korábban e címen képzett céltartalékok összege jó kiindulópont lehet. Ezt korrigálhatja a termelési volumen vagy a vállalati tevékenységek jellegének, az alkalmazott technológiának a változása, a vonatkozó előírások (várható) módosulása. Szakértő igénybevétele esetén fontos, hogy a könyvvizsgáló meggyőződjön annak függetlenségéről és kellő szakmai felkészültségéről, valamint ismertetnie kell a szakértővel a számviteli szempontokat is a vizsgálat megkezdése előtt, hogy annak eredményeit megfelelően beépíthesse a könyvvizsgálat folyamatába (és szükség esetén a beszámolóba).
A fenntartási, javítási költségek összegének becslésénél a kiindulópont az elvégzendő tevékenység. Meg kell vizsgálni, hogy korábban ugyanezen a címen mekkora összegben képeztek céltartalékot. Figyelembe kell venni az időközben a körülményekben vagy a javításra szoruló eszközökben bekövetkezett változásokat is. Ezek alapján végezhető el az ilyen költségek becslése.
A végkielégítésre, korengedményes nyugdíjra képzett céltartalékok esetében a tervek "komolyságát" kell megvizsgálnia a könyvvizsgálónak. Vagyis meg kell győződnie arról, hogy a nyugdíjazásra, elbocsátásokra vonatkozó tervek mennyire megalapozottak, végrehajthatóak, kommunikáltak (megtárgyalták-e az üzemi tanáccsal, a szakszervezettel stb.), esetleg a folyamat még teljesen visszafordítható stádiumban van csak. Elképzelhetőek olyan esetek is, amikor a könyvvizsgálónak demográfiai adatokra kell támaszkodnia a céltartalék összegének helyes megállapításához és szakértő (aktuárius) segítségét kell igénybe vennie.
A fejezetpontban leírtakból is látható, hogy a céltartalékok képzése komoly becslő munkát igényel a könyvvizsgáló részéről. A becsült érték nagysága sokszor egyáltalán nem elhanyagolható a vállalkozás szempontjából, ezért a minél pontosabb meghatározása nagy jelentőségű. Igaz ez azért is, mert a képzett céltartalék az eredményt rontja (egyéb ráfordítás), az adózás szempontjából azonban adóalapot növelő tétel.
A diszkontált cash flow (DCF) módszer egy adott dologból származó pénzáramlásokat vesz számba az egyes időszakokban, majd azokat diszkontálva jut el a nettó jelenértékig (net present value - NPV). A vállalkozás szempontjából értékkel azok az eszközök bírnak, melyeknek pozitív a NPV-je.
NPV0: az eszköz nettó jelenértéke,
CFt: az eszközből származó pénzáramlás a t. időszakban,
(1+r)t: a diszkont kamatláb a t. időszakban.
A képlet alapján világos, hogy ez az igen elterjedt (néha már-már abszolutizált) módszer alapvetően becsléseken alapszik. Hiszen a pénzáramlások nem biztosak, hanem csak előrejelzések, és a használt diszkont ráta megállapítása is szubjektív döntés eredménye - várható megtérülésről van szó. Mik a módszer előnyei, amelyek miatt a könyvvizsgáló is alkalmazhatja, ha valós értéket számít? Figyelembe veszi a pénz időértékét és csak két tényezőtől: a pénzáramlásoktól és a tőke alternatívaköltségétől függ. Számításához nem szükségesek olyan szubjektív tényezők, mint például a döntéshozók értékítélete vagy más beruházások jövedelmezősége. Az egyes eszközökre számított jelenértékek minden további nélkül összeadhatóak. A módszer hátrányai egyértelműen a becslésekhez kapcsolódnak: az egyes időszakok CF-jának meghatározása többnyire szubjektív, a helyes kamatláb meghatározása igen bonyolult lehet és értékének kis eltérése is jelentős változást okozhat a végeredmény szempontjából. További nehézség, hogy hosszú távon nagyon nehéz megbízható becsléseket készíteni - elég csak az infláció és más gazdasági tényezők okozta bizonytalanságra utalni. Igaz a valós érték kellően dinamikus fogalom ahhoz, hogy ne tekintsük egy, a kezdetektől az idők végezetéig állandó értéknek, a számítások időről időre módosíthatóak. Ezzel egyébként kivédhető a valós érték ellen felhozott egyik kritika, hogy ti. nem eléggé megbízható, mert nem veszi figyelembe a kockázat változásait. Kérdés persze, hogy a vállalkozások, a könyvvizsgálók és a különböző egyéb érdekhordozók miként birkóznak majd meg a beszámolók korábbiaknál sokkal jelentősebb változékonyságával. Erre a megnövekedett volatilitásra különféle vállalati reakciók képzelhetőek el. Lehetséges, hogy tovább viszik a korábbi üzletstratégiát és az egyes érdekhordozókat külön tájékoztatják a számviteli változásokról. Elképzelhető az üzletstratégia újragondolása is a változó számviteli bemutatás tükrében - bár ez kétségkívül nem szerencsés megoldás, egy kicsit az eszköz válna céllá általa. A könyvvizsgáló részéről különös figyelmet a harmadik lehetőség igényel: a vállalat számviteli "stratégiájának" újragondolása és a volatilitást elkerülő technikák alkalmazása jelentős többlet (munka)terhet és megnövekedő könyvvizsgálati kockázatot eredményezhet.
A valós érték becslésénél az eddig említetteken kívül is felmerül még néhány probléma. A tőzsdén nem jegyzett instrumentumok értékének becslése nehéz feladat, a számos rendelkezésre álló módszer közül a legmegfelelőbb kiválasztása komoly szakmai felkészültséget igényel a könyvvizsgáló részéről. A valós érték akkor mérhető megbízhatóan, ha az egyes reális becslések eredményei nem térnek el jelentősen egymástól. Bár ez utóbbi azt az esetet is magában foglalja, hogy esetleg minden módszernél ugyanarról a tényezőről feledkezett meg a becslő, így mindegyik egyaránt hibás eredményt adott.
Az első kritikus lépés a valós érték könyvvizsgálatakor annak megállapítása, hogy a vállalkozás hogyan (milyen alapon) számítja a valós értéket. Ennek megítélésében a könyvvizsgáló segítségére lehet, ha ismeri az értékelést végzők tudását és gyakorlatát, azokat a jelentős feltételezéseket és adatokat amelyeket az értékelés során felhasználtak. Ugyanígy meg kell vizsgálni azt is, hogy a menedzsment miként azonosította és használta fel a releváns piaci információkat, illetve hogy figyelemmel kísérte-e a feltételezések alapját képző információkban, adatokban bekövetkező változásokat. Nem mindegy a könyvvizsgálat szempontjából, hogy a valós érték alapjául szolgáló feltételezések milyen bizonyosságúk (lásd a 2. ábrát). Minél inkább saját feltételezésekkel él a menedzsment, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy tényleges piaci megmérettetés esetén ettől többé-kevésbé eltérő értéket kapnánk eredményül. Végül pedig tisztában kell lenni azzal, hogy hol és mennyiben vette igénybe a vállalkozás szakértő segítségét valós érték megállapításához.
2. ábra: A valós értéket megalapozó feltételezések "fokozatai"
A valós értéken történő értékelés kiterjesztése a jövőben valószínűleg folytatódni fog, ami bizonyosan magával vonja majd a szakértők mind gyakoribb alkalmazását (különösen akkor, ha az eszközök széles körénél kötelező lesz a valós érték alkalmazása). Ennek nyilvánvaló oka, hogy a vállalkozások nem rendelkeznek olyan megfelelően képzett alkalmazottakkal, akik megfelelően tudnák elvégezni valamely eszköz valós értékelését, de az is előfordulhat, hogy a nagyobb objektivitás és megbízhatóság érdekében fordulnak külső szakértőhöz. Függetlenül attól azonban, hogy szakértői segítséget vesznek-e igénybe vagy sem, az értékelésért (az abban foglalt becslésekért, a felhasznált adatokért, a módszer megbízhatóságáért stb.) továbbra is a menedzsment a felelős. Figyelembe kell venni a könyvvizsgálat során azt is, hogy bizonyos megközelítések nem alkalmasak a valós érték megállapítására. Például a likvidációs érték eleve valamilyen értékesítési szükségszerűséget feltételez, ami nem felel meg a valós érték definíciójában lévő "az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között" kitételnek, hiszen itt inkább kényszerről van szó, semmint szándékról. A különféle jövedelem alapú módszerek alkalmazása során fennáll a kísértés, hogy az értékelő az adott eszközből eredő speciális, csak az adott tulajdonos által kiaknázható előnyöket, hasznokat veszi figyelembe, holott a valós érték szellemiségének éppen azon előnyök számbavétele felel meg, amelyeket bármely piaci szereplő elérhet(ne).
Piaci árak hiányában a menedzsment a valós érték meghatározásakor olyan eszközökhöz nyúlhat, mint pl. a DCF módszer. A korábbiakban elmondottak szerint ez jelentős bizonytalanságot hordoz magában és szubjektív elemeket is tartalmaz. Az ilyen becslések esetében a könyvvizsgálónak fel kell mérnie a hibás becslés kockázatát. A tévedés kockázata függ az előrejelzési időszak hosszától, a jelentős és komplex feltételezések számától, a szubjektivitás fokától (bár ennek megítélése is szubjektív, de legalábbis nagyon nehezen számszerűsíthető), a becslést alátámasztó objektív tényezők meggyőző erejétől, és attól, hogy a felhasznált és a becslés alapjául szolgáló feltételezések mennyiben függnek valamely jövőbeni esemény bekövetkeztétől vagy eredményétől.
3. ábra: A menedzsment által használt modell könyvvizsgálatának lépései valós értékelés esetében
Bármely modellt vagy módszert alkalmazza is a menedzsment a valós érték meghatározására, az első lépés a könyvvizsgálat során a jelentős feltételezések megítélése. Ezeket mindig a könyvvizsgálat időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell megítélni, a könyvvizsgálónak nincs felelőssége a jövőbeni feltételek előrejelzését illetően. Az ellenőrzést végzőnek el kell döntenie, hogy a feltételezések megbízhatóak-e és konzisztensek-e a jelenlegi piaci információkkal, a gazdasági körülményekkel és a múltbeli tapasztalatokkal. Amennyiben piaci információk nem állnak rendelkezésre és ezért saját feltételezésekkel élt a menedzsment, akkor a könyvvizsgálónak arra utaló információkat kell keresnie, hogy a piac többi szereplője vajon más feltételezésekkel élne-e. Vagyis például egy ritka eszköz valós értékelése esetében (a ritkaság érthető úgy is, hogy egy értékpapírral ritkán kereskednek) meg kell győződni arról, hogy a menedzsment figyelembe vette-e a hasonló eszközök piaci árát a saját értékbecslésekor, vagy a korábbi tranzakciós árakat tanulmányozták-e az értékelést megelőzően.
Az értékelési modell megítélésénél azt kell eldöntenie a könyvvizsgálónak, hogy az alkalmazott módszer megfelel-e az adott körülmények között. Különösen azért fontos ez, mert mint korábban rámutattam, az egyes módszereket hajlamosak abszolutizálni, holott azok nem mindig alkalmazhatóak. A korábban a becslésekkel kapcsolatos könyvvizsgálati standardnál nehezményezett hiányosságot (megbízható becslések kivitelezhetetlensége esetén mi a teendő?) az új 545-ös standard már kezeli. Ilyen esetekkel kapcsolatban a 9. pontban a könyvvizsgálói jelentés minősítésének mérlegelését írja elő. A 21. pontban a vállalkozás vezetésének megbízható valósérték-megállapítás lehetetlenségére vonatkozó állításainak elegendő és megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékkal való alátámasztásáról rendelkezik.
Végül a felhasznált adatokkal kapcsolatban meg kell ítélni azok megbízhatóságát (forráskritika), matematikai pontosságát, releváns voltukat és hogy konzisztensek-e az audit során szerzett többi információval.
Amint az ebből a fejezetpontból is látszik, a valós érték könyvvizsgálata komoly kihívást jelent a könyvvizsgáló számára, mivel meglehetősen komplex kérdésről van szó. Az is előfordulhat, hogy számos egymástól eltérő megközelítést kell alkalmazni a valós érték könyvvizsgálatakor attól függően, hogy a valós érték meghatározása mely "fokozat" szerint történt. Az viszont mindenképpen célként tűzendő ki, hogy a valós érték meghatározása minél kevesebb szubjektív elemet hordozzon, és minél jobban indokolható legyen a végeredmény. Ez elemi érdeke az ügyfélnek és a könyvvizsgálónak is, hiszen mindkettőjük hitelessége a tét.
2. Gordon V. Smith, Russel L. Parr [1989]: Valuation of Intellectual Property and Intangible Assets. John Wiley & Sons.
3. Jenei Tibor dr. [2003]: Üzletértékelés könyvvizsgálói szemszögből. Számvitel, adó, könyvvizsgálat 2003/10., 444-446. o.
4. Ladó László dr. [1994]: Részesedések értékelése. Számvitel és könyvvizsgálat 1994/7-8., 322-327.o.
5. Lukács János dr. [2002]: Vagyonértékelési módszerek. Könyvvizsgálói szakmai továbbképzés, 2002., A Magyar Könyvvizsgálói Kamara kiadványa, Budapest; 227- 253. o.
6. Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok 2001 [2001]. MKVK Oktatási Központ; Budapest.
7. MKVK honlapja: www.mkvk.hu. [2004. december 28.]
8. Matukovics Gábor [2003]: A vagyonértékelés alapjai, számításaink piaci ellenőrzése. Számvitel, adó, könyvvizsgálat 2003/1., 29-34.o.
9. Menelaides, Susan L., Graham Lynford E., Fischbach, G.: The Auditor's Approach to Fair Value. http://www.aicpa.org/pubs/jofa/jun2003/menelaid.htm [2004. december 28.]
10. Osman Péter [1994]: Az immateriális vagyon értéke és ára. Perfekt. Budapest.
11. Polt Rita, Sugár András [2000]: Mintavételi - becslési módszerek egy számviteli probléma megoldására. Félévszázad a statisztika szolgálatában, KSH. Budapest.
12. Pénzügyminisztérium honlapja: www.p-m.hu. [2004. december 28.]
13. Tardos Ágnes [2003]: Valós értéken történő kimutatás és a valós érték becslése.
XI. Szakmai országos könyvvizsgálói konferencia, Balatonszéplak, 2003. szeptember 11-12.; 59- 64. o.
14. Ujvári Géza dr. [2003]: A számviteli törvény várható változásai I-IV. SzámAdó 2003/9., 3-6. o.; 2003/10., 4-9. o.
15. Varga Imre [1994]: Az üzleti terv, mint a cégérték mércéje. Ipar-Gazdaság 1994/11., 14-19. o.
16. Zyla, Mark L.: Valuation Issues in Financial Reporting: FAS 141 & 142 and Beyond
http://www.acuitasinc.com/articles/mlz_val_FAS_beyond.html [2004. december 28.]
17. 2000. évi C. törvény a számvitelről
Lábjegyzet
A fejezetpont forrásai: Osman [1994], Gordon, Russel [1989].
A csúcstechnológiáknak gyakran nincs áruk, meg sem jelennek eladásra kínált áruként.
Éppen ettől áruképesek. A lényegük - nagy többségüknél - az egyediségük.
Az eladó ára tartalmazza a tényleges költségeket, az elmaradó hasznát és a lehetséges kockázatokat is (például új versenytárs válhat a vevőből). Meghatározásuk sok esetben csak becsléssel lehetséges. Ezen tételekhez adódik hozzá végül az eladó haszna, melyet a konkrét ügyleten realizál.
Idézet: Osman [1994] 54. o.
Számviteli törvény 52. § (6). A változtatások olvashatóak többek között a Pénzügyminisztérium honlapján is (www.p-m.hu).
Számviteli törvény 53. § (1) e, pont.
A fejezetpont forrásai: Ladó [1994], Varga [1994], Jenei [2003], Matukovics [2003].
Számviteli törvény 54. § (2).
Idézet: Matukovics [2003], 29. o.; kiemelés M. G.
Ugyanez igaz persze áremelkedés esetén is. A különbség "csak" annyi, hogy azt jobban kedvelik a részvénytulajdonosok.
A közelmúltban volt rá példa, hogy a magyar tőzsdeindex csaknem megfeleződött (2004-ben éppen ennek a fordítottja történt) a nagy nyugati befektetők elfordulása miatt, miközben a gazdaság továbbra is évi 3-4%-kal nőtt. Melyik piac értékítélete volt helyes? Az értékpapír piacé vagy a termékek, szolgáltatások piacáé, amely továbbra is megvásárolta ezeknek a társaságoknak a termékeit.
A fejezetponthoz felhasznált forrás: Polt, Sugár [2000].
Erre azért volt szükség, mert az új éves leolvasási rendszer mellett nincsenek naprakész információk a lakossági fogyasztásra vonatkozóan. Mivel pedig a leolvasási (és így az ellentételezési) periódus nem egyezik meg a naptári évvel, a bevételek is csak időbeli elhatárolásként állíthatóak be a villamos művek eredménykimutatásába. Azért nehéz különösen a probléma, mert bár az elfogyasztott energia mennyisége nem szubjektív, mégis egy nagyon nehezen megadható mennyiségről van szó. A megoldás egyik módja, hogy mivel a szolgáltató oldalán az input pontosan mért, ebből a különböző korrigáló tételeket (veszteség, saját felhasználás, nagyfogyasztók fogyasztása) kivonva megkapható a lakossági fogyasztás mértéke. A módszer használata azonban számos nehézséggel jár. Egyrészt a korrigáló tételek közül a veszteséget (ebbe beleértendő nemcsak a hálózaton természetesen keletkező veszteség, hanem az ellopott mennyiség is) becsülni kell. További probléma, hogy a végeredményként kapott érték hogyan oszlik meg a különböző fogyasztói csoportok között, vagyis a kiszámított energiamennyiség alapján mekkora érték kerüljön a beszámolóba.
Érdekesség, hogy a gázfogyasztás esetében például hőfokkal korrigáló statisztikai módszerekkel dolgoznak, tekintettel a (fűtési célú) gázfogyasztás jelentős hőmérséklet érzékenységére. Itt tehát még az időszaki meteorológiai adatok is a becslés (és később a könyvvizsgálat) kiinduló adatai közé tartoznak.
Maga a számviteli törvény is így definiálja a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalékot. Lásd: számviteli törvény 41. § (1) és (2).
Végső soron persze minden ok vállalatfüggő, hiszen azok a vállalkozás működéséből erednek. Így például a javítások költségei is attól függnek, hogy hogyan, mennyit használják az eszközöket, mennyire kímélik őket stb. Ezek az információk megismerhetőek a vállalkozásnál. De a beütemezett javítást akár el is lehet halasztani, ha erre kényszerülnek, így céltartalék képzése sem szükséges. Ezzel szemben például egy per miatt képzett céltartalék nem a vállalkozás szándékától függ, hanem környezetének szereplőitől. Képzése sem hagyható el: ha van per, akkor kötelező a céltartalék is.
A környezetvédelemmel kapcsolatos tételek kétszer is szerepelnek a táblázatban. Alapvetően a vállalat működéséből következik, hogy mennyire felel meg az előírásoknak, ez belső ok. Emellett az előírások is változhatnak, ami már külső ok. Így például elképzelhető, hogy a cégnek eddig nem is volt kötelező céltartalékot képeznie ilyen címen, most viszont az előírások módosulása miatt kötelező lesz. Az is a külső okok közé sorolás mellett szól, hogy egy vállalat önszántából soha nem képezne semmilyen céltartalékot környezetvédelmi célokra. Ehhez jogi szabályozás, társadalmi nyomás vagy elvárás esetleg némi környezettudatosság szükséges.
A cég fizethet nyugdíjat az állami nyugdíjon felül is, esetleg törvény vagy kollektív szerződés állapít meg extra kifizetéseket (pl. bányászatban). Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy hányan fognak a cégtől elmenni, hányan fognak elhalálozni, mekkora lesz a fizetésemelés mértéke. Általában aktuáriusi modelleket használnak ilyen esetekben.
A fejezetponthoz felhasznált irodalom: Tardos [2003], Zyla [2003].
A fejezetpont forrásai: Ujvári [2003], Brealey/Myers [1999], Tardos [2003]. Az MKVK 2004. május 15-i elnöki ülése többek mellett elfogadta "A valósérték-meghatározások és -közzétételek könyvvizsgálata" című 545. témaszámú standard hivatalos szövegét, egyben rendelkezett 2005. január 1-jével történő hatályba lépéséről. A standardot a 2005. évi beszámoló auditálása során kell először alkalmazni. Az új standardok és állásfoglalások szövege megtalálható a kamara honlapján (www.mkvk.hu). Jelen írás terjedelmi okokból nem vállalkozhat az egyébként elég hosszú standard részletes bemutatására, ezért főleg a becslésekkel kapcsolatos megfontolásokat emelem ki.
Lásd: számviteli törvény 3. § (9) 12. pont.
A módszert az 545. könyvvizsgálati standard kiemelten említi mint becslést alkalmazó módszer. Lásd: 545. témaszámú standard 8. pontját.
Az r a tőke alternatívaköltsége. Értéke a hasonló kockázatú értékpapírok hozamával egyezik meg. A szubjektum itt is utolérhető: nem világos, hogy mi a hasonló kockázatú. Kiterjedt módszertana van a kockázat számításnak értékpapírok esetében, de például egy ingatlan beruházás esetében mi a hasonló kockázatú értékpapír, amit figyelembe vettek.
Pontosan ezt a szubjektív elemet emeli ki a módszerrel kapcsolatban Brealey és Myers, amikor a pénzügy 10 eddig megoldatlan problémája között említést tesz a DCF módszerről is. Lásd Brealey/Myers [1999], 2. kötet 454. o.
A fejezetponthoz felhasznált irodalom: Menelaides et al.: The Auditor's Approach to Fair Value - http://www.aicpa.org/pubs/jofa/jun2003/menelaid.htm., Zyla [2003], 545. témaszámú könyvvizsgálati standard.
Ezek a trendek a nálunk jóval fejlettebb USA-ban is megfigyelhetőek.
Lásd 545. témaszámú könyvvizsgálati standard 7. pontját.
Ugyanígy a jövedelem alapú módszer alkalmazása kérdéses lehet például egy kezdeti szakaszban lévő beruházás esetében, ahol a jövőbeni cash-flow-k megítélése nagyon nagy bizonytalanságot jelent. Ez a probléma a jelenlegi magyar szabályozás miatt még nem merülhet fel, de például az IAS szerinti beszámoló összeállításakor már igen.
Lásd az 545. témaszámú könyvvizsgálati standard 5. pontját.
Vagyis lényegében valamilyen összehasonlítást kell megkísérelni.
