adozona.hu
Nem szolgálhat a bírósági felülvizsgálat alapjául a jogerős ítéletet hozó bíróság téves mérlegelésére való hivatkozás, ha az nem nyilvánvalóan okszerűtlen (Pp. 270. §)
Nem szolgálhat a bírósági felülvizsgálat alapjául a jogerős ítéletet hozó bíróság téves mérlegelésére való hivatkozás, ha az nem nyilvánvalóan okszerűtlen (Pp. 270. §)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1994-1997. évekre vonatkozóan végzett adóellenőrzést a felperesnél, majd határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó adónemekben összesen 854 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, javára 437 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 674 000 Ft személyi jövedelemadó, 427 000 Ft adóbírság, és 756 000 Ft késedelmi pótlék, valamint bizonylat megőrzési kötelezettség elmulasztása miatt 15 000 Ft mulasztási ...
Nem szolgálhat a bírósági felülvizsgálat alapjául a jogerős ítéletet hozó bíróság téves mérlegelésére való hivatkozás, ha az nem nyilvánvalóan okszerűtlen (Pp. 270. §)
Az elsőfokú adóhatóság 1994-1997. évekre vonatkozóan végzett adóellenőrzést a felperesnél, majd határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó adónemekben összesen 854 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, javára 437 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 674 000 Ft személyi jövedelemadó, 427 000 Ft adóbírság, és 756 000 Ft késedelmi pótlék, valamint bizonylat megőrzési kötelezettség elmulasztása miatt 15 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az elsőfokú hatóság határozatát megváltoztatta, és a felperes terhére összesen 663 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, javára pedig 437 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest, hogy személyi jövedelemadó címén fizessen meg 526 000 Ft-ot, ezzel egyidejűleg 330 000 Ft áfa kiutalásáról rendelkezett. Kötelezte továbbá a felperest 316 000 Ft adóbírság és 497 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság mérsékelje a megállapított adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot. Előadta, hogy közte és a T.-T. KKT között munkaviszony nem jött létre, tevékenységét szóbeli megállapodás alapján polgári jogi jogviszony keretében végezte. Sérelmezte továbbá, hogy az alperes nem fogadta el az 1997. évi gépkocsi üzemanyag költségéből 420 000 Ft elszámolását, annak ellenére hogy a költség felmerülését számlákkal igazolta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes 1994. november 1-jén írásban munkaszerződést kötött a T.-T. KKT-vel határozatlan időre. A szerződés a munkaviszony minden szükséges tartami elemét tartalmazza, illetve a felperes által 1995. november 1-jén kibocsátott számla ügyvezetői díj megjelölést tartalmaz, továbbá a T.-T. KKT ellen indult törvényességi felügyeleti eljárásban 1998. december 16-án B. Mártonné, aki a T.-T. KKT-ből 1996. április 30-án lépett ki, előadta azt hogy 1994. november 1-jével a felperessel munkaszerződést kötött akinek kötelezettségeit a munkaszerződés szerinti tartalommal egyezően határozta meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti körülményekre tekintettel az alperes helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes foglalkoztatása nem munkaviszony és nem polgári jogi jogviszony keretében történt függetlenül attól, hogy a T.-T. KKT alkalmazottként nem vette nyilvántartásba és a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz alkalmazottként nem jelentette be. Hangsúlyozta, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni (az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény [(a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes keresetét az 1997. évi gépkocsi használat költség elszámolása tekintetében is. Utalt arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 3-as számú mellékletének IV/6-os pontja értelmében járművenként külön útnyilvántartást kell vezetni, amely a költség elszámolás feltétele. Rámutatott arra, hogy a felperes az 1997. március 28-a utáni időszakra útnyilvántartással nem rendelkezett, így költség elszámolásra sincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását. A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az adóhatósági határozatokra kiterjedő megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a T.-T. KKT-vel vállalkozói jogviszonyban állt az 1997. évre elszámolt 420 000 Ft üzemanyagköltség elszámolása jogszerű, ezért kérte az 1995. évre 273 000 Ft, az 1997. évre 253 000 Ft adóhiány, a késedelmi pótlék és az 50%-os adóbírság törlését, továbbá az 1996. évi 107 000 Ft általános forgalmi adóhiány utáni adóbírság 20%-ra mérséklését.
Előadta, hogy a T. -T. KKT képviselőjével munkaszerződést írt alá, de annak alapján munkaviszony sohasem jött létre, a munkaszerződés formai okból is érvénytelen. Hivatkozott továbbá arra, hogy a munkaszerződés aláírását követően táppénzes állományban volt. A T.-T. KKT alkalmazottként nem vette nyilvántartásba, a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz alkalmazottként nem jelentette be. A munka ellenértékét vállalkozói díjként fizette ki, amelyet a felperes számla alapján vett fel. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 63. § (1) bekezdésére figyelemmel, üzletvezetői tevékenységre csak a KKT valamelyik tagja lehetett jogosult. Állította, hogy a T.-T. KKT-nél nem ügyvezetőként, hanem ügynöki tevékenységet végző vállalkozóként dolgozott. Kifejtette hogy a társasággal alá- fölérendeltségi viszonyban nem állt, a munkavégzés során nem utasították, nem munkabért hanem vállalkozói díjat kapott és költségeit maga számolta el.
Az 1997. évi gépkocsi üzemanyagköltség elszámolással kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy 1998. februárjában gépkocsijából a táskáját és az abban lévő útnyilvántartást is ellopták. Az 1998. márciusában megkezdett adóvizsgálatig az útnyilvántartást pótolni nem tudta. Álláspontja szerint üzemanyag költségét az adóhatóságnak az Art. 51. § (7) bekezdésében foglaltak alapján el kellett volna fogadnia.
Sérelmezte továbbá az alkalmazott jogkövetkezmények súlyosságát. Hivatkozott arra, hogy a kétszeres költségelszámolást illetve a számla lekönyvelésének elmaradását tévedés okozhatta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes T.-T. KKT részére végzett tevékenysége vonatkozásában a jogerős ítéletet azért tartja jogszabálysértőnek, mert - álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakat nem a szerződés valódi tartalma, hanem formai kérdései szempontjából vizsgálta. Kifogásolja, hogy érvényes munkaszerződést az 1988. évi VI. törvény 63. § (1) bekezdésére figyelemmel nem is köthetett.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése a szerződés valódi tartalma szerinti minősítése elve mellett azt is tartalmazza, hogy az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Adójogi szempontból tehát nincs jelentősége annak, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 63. § (1) bekezdésére figyelemmel üzletvezetésre csak a társaság tagjai voltak jogosultak, kívülállót ezzel a feladattal nem lehet megbízni (BH 1991/480.)
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor a felperesnek a T.-T. KKT-vel fennálló jogviszonyát a rendelkezésre álló okiratok, nyilatkozatok alapján vizsgálta. E körben helytállóan utalt arra, hogy a munkaszerződés megkötése annak tartalma, a szerződésre visszautaló számla, B. Mártonné 1998. december 16-ai meghallgatásáról készült jegyzőkönyv alapján nem jogszerűtlen az a megállapítást, hogy a felperes tevékenységét munkaviszonyban végezte.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. Nem szolgálhat a felülvizsgálat alapjául a jogerős ítéletet hozó bíróság téves mérlegelésére való hivatkozás, ha az nem nyilvánvalóan okszerűtlen. Az elsőfokú bíróság a felperes és a T.-T. KKT közötti jogviszony elemeit jogszerűen mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a felperes tevékenységét munkaviszony keretében végezte.
Az 1997. évi üzemanyagköltség elszámolás vonatkozásában az elsőfokú bíróság szintén helyesen mutatott rá arra, hogy az Szja. törvény 3. számú mellékletének IV/6. pontja értelmében a költségelszámolás feltétele külön útnyilvántartás vezetése. Útnyilvántartás hiányában költségelszámolás nem fogadható el. Erre figyelemmel sem a jogerős ítélet, sem az alperesi határozat e körben nem sértheti az Art. 1. § (6) bekezdésében, 51. § (7) bekezdésében, illetve az Szja. 1. § (2) bekezdésében meghatározott méltányos eljárás elvét. Az üzemanyagköltség elszámolás vonatkozásában az a felperes javára szolgáló tény, hogy az útnyilvántartást ellopták, a költségelszámolás elismerését nem eredményezheti.
Az Art. 72. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni amelynek mértéke, ha az Art. másként nem rendelkezik, az adóhiány 50%-a. Az Art. 73. § (1) bekezdése az adóbírság mértékét kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén tekinti mérsékelhetőnek, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az alperes határozatában megállapította, hogy az adóbírság mérséklésének törvényi feltételei nem állnak fenn, mert a felperes nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Ugyanakkor az adóvizsgálat időtartamának elhúzódására tekintettel a késedelmi pótlék számítás kezdő időpontját 1997. január 2-ában határozta meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35. 841/2001.)