Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A részvénytársaság jogi szabályozása

    A részvénytársaság jogi szabályozása

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    A részvénytársaság a nagyvállalkozások körében világszerte a legelterjedtebb társasági forma. A részvénytársaság a korlátolt felelősségű társaságok sajátos típusa, olyan társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tagok (részvényesek) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben csak a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes ...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A részvénytársaság jogi szabályozása
    I. Fejezet
    A részvénytársaság, mint társasági forma helye a magyar társasági jogban
    1. A részvénytársaság fogalma, gazdasági rendeltetése
    A részvénytársaság a nagyvállalkozások körében világszerte a legelterjedtebb társasági forma. A részvénytársaság a korlátolt felelősségű társaságok sajátos típusa, olyan társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tagok (részvényesek) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben csak a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes általában nem felel. A korlátolt felelősségű társasággal szemben a részvénytársaságra az a jellemző, hogy általában nagyméretű szervezet, alaptőkéjét sok helyről gyűjti össze, és ebből kifolyólag sok tulajdonosa (részvényese) van.
    A részvénytársaság rendszerint nagyméretű szervezet, nagyvállalatként működik, és fő jellemzője az, hogy - ellentétben a korlátolt felelősségű társasággal - általában személytelen jellegű. Mivel a részvénytársaságnak tipikusan sok tagja (részvényese) van, ezért a törvény a társaság ügyvezetésébe ezeknek a részvényeseknek beleszólást általában nem enged, cserébe viszont a törvény garantálja a részvények szabad áramlását, azaz a tulajdonosok változtatásának korlátlan lehetőségét. A részvénytársaság részvényei a tőkepiacon szabadon cserélhetnek gazdát, és a személytelen szabályozásból következik, hogy általában nem is lehet tudni, hogy ki a társaság tulajdonosa, hiszen tipikusan a részvények bármikor, bárkik között szabadon forgalmazhatók. Ez alól természetesen a névre szóló részvények kivételt jelentenek, mert ott a részvénykönyv alapján mindig lehet tudni, hogy kik a társaság tulajdonosai.
    A részvénytársaság is korlátolt felelősségű társaság, amiből az következik, hogy aki pénzét vagy más vagyontárgyát ilyen társaságba fekteti, az a társaság működése során a társaságból a pénzével együtt soha nem léphet ki. Ennek indoka az, hogy a részvénytársaság alaptőkéje képezi a társaság hitelezőinek kielégítési alapját, ezért az alaptőkéből a részvényesek részére visszafizetést teljesíteni a tőkeleszállítás esetét kivéve nem szabad. A részvényes befektetett vagyonához csak úgy juthat hozzá, ha részvényét valakinek el tudja adni. Ez a törvényi megoldás tulajdonképpen a korlátolt felelősség "ára".
    Részvénytársaságot tehát általában ott érdemes létrehozni, ahol sok tag kíván viszonylag kis tőkével nagyobb vagyont egyesítve egy nagyvállalatot alapítani. A részvénytársaság személytelen jellegéből adódik, hogy a tagok (részvényesek) maguk nem folynak bele a társaság ügyvezetésébe, hiszen több száz részvényesből álló társaság esetén ez eleve elképzelhetetlen. A részvénytársaság szervezeti szabályai is úgy kerültek kialakításra, hogy tipikusan nagy létszámú, sok részvényesből álló társaságot tekintett a jogalkotó alapul. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy nem működhetnének néhány részvényesből álló zártkörű részvénytársaságok is eredményesen, vagy kivételes esetben úgy, hogy a társaságnak csak egy részvényese van (egyszemélyes részvénytársaság).
    A részvénytársaság alaptőkéjéről (jegyzett tőkéjéről) részvényeket állítanak ki, és az összes részvény névértékének összege adja a részvénytársaság alaptőkéjét. A részvény minden más társaságtól megkülönböztető jegye a részvénytársaságnak, hiszen a Gt. csak részvénytársaság esetében engedi a tagsági jogokról értékpapír kibocsátását. A magyar gazdaságban egyébként a többi értékpapírfajta vagy hitelviszonyt testesít meg (pl. kötvény), vagy valamilyen tulajdonosi jogot deklarál (pl. közraktári jegy, zálogjegy stb). A részvény az egyedüli értékpapír, amely a tagsági jogok foglalata és mindenkori tulajdonosát a társaság szervezetével és működésével kapcsolatos beleszólási jogokkal is felruházza.
    A részvények névértéke az az összeg, amely a részvényen szerepel. Tilos a részvényeket névértéken alul kibocsátani, azaz kevesebb vagyoni hozzájárulást teljesíteni, mint amely összeg a részvényen szerepel. A Gt. azonban lehetőséget ad arra, hogy névértéken felül bocsásson ki a részvénytársaság részvényeket, így a részvényesek által befizetett összeg kétfelé oszlik, a névértéknek megfelelő mértékű rész a társaság alaptőkéjébe kerül, míg a névérték fölötti rész a társaság tőkén felüli vagyonát (tőketartalékát) növeli.
    A részvénytársaság alapvető jellemzői az új Gt.-ben a következők:
    - egy vagy több személy alapíthatja,
    - jogi személy, a tagoktól elkülönült vagyona és szervezete van,
    - a kötelező tőkeminimum 20 millió forint,
    - tőkeegyesülés, személyes közreműködés nem lehetséges,
    - a részvényes felelőssége korlátozott, kivéve a törvényben megjelölt speciális eseteket,
    - a társaság teljes vagyonával korlátlanul felel a hitelezőknek,
    - személytelen jellegű társaság, ahol a részvényesek nyilvántartásba nem kerülnek (kivéve a névre szóló részvényeket),
    - a tagsági jogot értékpapír (részvény) testesíti meg,
    - a befektetett tőke csak megszűnés esetén, illetőleg kivételesen tőkeleszállítás esetén vonható ki a társaságból,
    - sok tulajdonosból álló, nagy tőkével rendelkező, kifejezetten nagyvállalat,
    - a tagokat betétjük befizetésén kívül más kötelezettség nem terheli,
    - a részvények átruházása a Gt. által nem korlátozott.
    A részvénytársaság, mint önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, a többi társasági formához hasonlóan igen szabadon gazdálkodhat, szervezetét és működését viszonylag laza keretek közt alakíthatja ki. Az alábbiakban vázlatosan megkíséreljük bemutatni a részvénytársasági forma előnyeit, illetőleg hátrányait, valamint az új Gt.-nek a hátrányok kiküszöbölésére irányuló intézkedéseit.
    Előnyök:
    - könnyű tőkefelszívóképesség,
    - a részvényesek felelőssége igen ritka kivételektől eltekintve korlátozott a társaság tartozásaiért,
    - a tőkeszegény országokba könnyen hozza be a külföldi működőtőkét,
    - a tőke működtetése független a tagoktól (részvényesektől),
    - nagy tőkeerejénél fogva az üzleti kockázatot kiegyenlíti,
    - a vállalkozási kedvet a "kistőkésekben" is fellendítheti,
    - szakértelem és hozzáértés nélkül is alkalmas a részvényesek számára jövedelemtermelésre,
    - a részvények szabad forgalmazása útján azonnal mobilizálható a részvényesek befektetése,
    - tőkeemelés folytán bármikor képes pótlólagos tőkéhez jutni,
    - nagy az ellenállóképessége és mint nagyvállalatnak, jelentős tartalékai lehetnek,
    - a részvények jó értelemben vett spekulációra alkalmasak,
    - hitelképesebb, mint egy kisvállalkozás, mert mérlegének nyilvánosságra hozatala folytán a hitelképessége jobban megítélhető.
    Hátrányok:
    - költséges és nehézkes szervezet jellemző rá (közgyűlés, igazgatóság, vezérigazgató, felügyelő bizottság és könyvvizsgáló),
    - a vezetésben csekélyebb a felelősségérzet, mert idegen tőkével gazdálkodnak,
    - a tulajdonosi ellenőrzés (felügyelő bizottság) általában laza,
    - az alapítás könnyedsége folytán nem csak akkor kerül megalapításra, ha a gazdasági szükségszerűség azt indokolja.
    Az új Gt. a fenti hátrányok egy jelentős részét igyekszik a mai gazdasági körülmények között is kiküszöbölni. Így pl.:
    - egyszerűsíti a szervezetet, zártkörű részvénytársaságnál nem kötelező igazgatóság létrehozása, elég a vezérigazgató is,
    - szigorú felelősségi és összeférhetetlenségi, valamint versenytilalmi szabályokat állít fel a vezető tisztségviselőkkel szemben,
    - a felügyelő bizottságot az alapszabályban, illetőleg alapító okiratban meghatározott esetben ügydöntő hatáskörrel ruházza fel,
    - az értékpapírtörvény nyilvános társaságalapítás esetén jelentős korlátozásokat tartalmaz (pl. nyilvános alapítás csak 50 millió forint alaptőke alatt lehetséges).
    A részvénytársaság semmilyen piacgazdaságnak nem szervezeti csodafegyvere, Kuncz Ödön 1928-ban kiadott tankönyve a Magyar kereskedelmi- és váltójog vázlatáról a következők szerint értékeli a részvénytársaságok helyét és szerepét a gazdaságban: "Mert amikor a typusos rt. gazdasági lényegét kutatjuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az rt., mint vállalkozó forma, mint a termelés és forgalom ez idő szerint legtökéletesebb apparatusa, önmagában véve amorális (tehát se nem rossz, se nem jó), mint minden, a gazdasági kultúrát előrevivő eszköz. A segítségével keresztülvitt szédelgéseknek és visszaéléseknek maga az rt. épp oly kevésbé az oka, mint az automobil a felhasználásával keresztül vitt gaztetteknek. Az rt. olyan hangszer, amelyen nem csak a jó, hanem a rossz emberek is tudnak játszani. Gazdasági lényegéhez tehát az avatatlan és méltatlan kezekkel belőle kihozott disszharmónia nem vezethet el."
    2. Történeti fejlődésmenet
    A részvénytársaságok kialakulásának történeti fejlődése igen érdekesen alakul. A részvénytársasági forma az ókorban ismeretlen volt. A római jogban a társaságok (societas) egyik formájában megtalálható volt a korlátolt felelősség és az átruházható betét, azonban ezek a társaságok nem gazdálkodó egységek voltak, hanem ún. közérdekű egyesületek (corporatio). A középkor fejletlen ipara és kereskedelme szintén nem szorult a részvénytársaságokra. A hajóstársaság és a betéti társaság azonban már a középkori jogban is ismertek voltak, és megtalálhatók voltak benne azok a lényeges jogi alkotóelemek (a hajó közös tulajdona, átruházható hajósrészjegy és a kültagok korlátolt felelőssége), amelyeknek alapján a részvénytársaság később kifejlődhetett. A XIV. században Olaszországban kialakultak a nagy államkölcsönt nyújtó intézetek, ezeknél az intézeteknél a részvénytársaságokra jellemző jegyeket találhatunk, úgyis, mint a korlátolt felelősség, a betét átruházhatósága, és a betétről kiállított részvények, valamint a társaság önálló jogi személyiségének elismerése. Ezek a társaságok azonban az akkori jog szerint közintézmények voltak, csekély kockázattal, és ezért nem lehet a részvénytársaságot belőlük származtatni.
    A mai rt. a XVII. századbeli kereskedelmi kompániákból alakult ki. Az első ilyen társaság a "Holland-Kelet-indiai Társaság" volt, amely több hajóstársaság egyesüléséből keletkezett. Ezek a társaságok igazi gazdasági vállalkozásként működtek, az igazgatást az egyesült hajóstársaságok vezetői és a fő részvényesek tartották kezükben. Ennek ellenére még ezek sem tekinthetők közvetlenül a mai részvénytársaság jogelődjeinek, mert a javukra biztosított állami monopóliumokkal, privilégiumokkal és felségjogokkal rendelkeztek, ami elütő karaktert kölcsönzött nekik a többi vállalkozással szemben, a mai részvénytársaság jellemző tulajdonságai csak fokozatosan bontakoztak ki bennük. A részvények forgalomképességének elismerése és a bemutatóra szóló részvény kialakulása csak a XVIII. században történt, ugyancsak ekkor ismerik el a részvényes korlátolt felelősségét, pl. Angliában a felelősség 1855-ig korlátlan volt. Németország első részvénytársasága 1750-ben került megalapításra, Ausztriáé pedig 1795-ben. Magyarországon a részvénytársaság a XIX. században jelenik meg. Az 1836. évi XXV. tc. szigorú állami ellenőrzés alá vette a közlekedési vállalatokat, az 1836. évi XXVI. tc. pedig a Lánchíd építését bízta egy részvényesi társaságra. Széchenyi a 30-as években létesíti a balatoni "Kisfaludy" Gőzhajó Társaságot, amelynek Deák Ferenc is részvényese volt. A részvénytársaság jogviszonyait először az 1840. évi XVIII. tc. szabályozta, amelyről csak azt jegyezzük meg, hogy a részvényaláíráshoz a közhatóság felügyeletét követelte meg, ugyanakkor megtiltotta a bemutatóra szóló részvény kibocsátását, és a megalakulást engedélyező rendszer szellemében szabályozta.
    A magyarországi részvénytársaságokra vonatkozó komplex szabályozást először az 1875. évi XXXV. tc., azaz a Kereskedelmi Törvény tartalmazta. Az egyéb társasági formák mellett (közkereseti társaság, betéti társaság, csendes társaság és szövetkezet) a részvénytársaság a német jogalkotás alapulvételével igen részletes szabályozásra került, ez a szabályozás olyan jól sikeredett, hogy különösebb módosítás nélkül egészen 1988-ig hatályban volt, és alkalmazták Magyarországon. A változó gazdasági és politikai viszonyok megkövetelték, hogy a részvénytársaságokra és általában a kereskedelmi társaságokra vonatkozó joganyag is megújuljon. A magyar társasági jog legnagyobb alakja Kuncz Ödön már 1917-ben közzé tett egy törvénytervezetet az újfajta részvénytársaságról, és az 1926-ban közzétett társasági törvény tervezete is részletesen foglalkozik a részvénytársaság intézményével. Az akkori gazdasági és főleg politikai viszonyok azonban a Magánjogi Törvényjavaslattal egyetemben nem tették lehetővé azt, hogy ezen törvénytervezetek elfogadásra kerüljenek. Ezt az időszakot követte a nagy gazdasági világválság, majd a második világháború, így a társasági jog újrakodifikálása elmaradt.
    A második világháborút követő államosítási folyamatok alapvetően változtatták meg a magyar gazdaság szervezeti rendjét, létrejöttek az állami vállalatok és a szocialista típusú szövetkezetek, így részvénytársaságok csak külföldi érdekeltséggel és mutatóban maradtak (Tungsram Rt., Mahart Rt., SKF Rt.). Ezekre a társaságokra továbbra is a Kereskedelmi Törvény rendelkezései voltak az irányadók. 1959-ben a Polgári Törvénykönyv megalkotása során a Kereskedelmi Törvénynek csaknem valamennyi rendelkezését hatályon kívül helyezték, kivéve a közkereseti társaságra és a részvénytársaságra vonatkozó fejezeteket. Ezen fejezetek szabályainak is nagy része azonban módosult, vagy hatályon kívül helyezésre került, így igen csekély számú rendelkezés volt alkalmazható a részvénytársaságokra. Miután a gazdaság szervezeti rendszere nem a társas típusú vállalkozásokon alapult, ezért a jogalkotás különösebb jelentőséget nem tulajdonított a részvénytársaságoknak. 1972-től tette lehetővé egy pénzügyminisztériumi rendelet [28/1972. (X.3.) PM] külföldi vegyesvállalatok létrehozását Magyarországon. Ezek a vegyesvállalatok a korábbi kereskedelmi törvény szabályain alapultak. Nem túl nagy számban jöttek létre részvénytársaságok 1972-öt követően. 1982 után a kis vállalkozási jogszabálycsomag (gazdasági munkaközösség, kisszövetkezet, szakcsoport) megalkotását követően a társasági jog lendületes fejlődésnek indult. Ez időszakban megnövekedett a külföldi befektetések száma, ezek a befektetések a korábbi, mintegy 100 éves korszerűtlen törvény szabályai alapján úgy, ahogy működtek.
    Igen erős nyomás nehezedett mind a politikai vezetésre, mind a jogalkotásra egy új, korszerű társasági törvény megalkotása végett. E törvény megalkotása azonban csak több lépcsőben történt. Először 1986-ban tette lehetővé egy törvényerejű rendelet azt, hogy belföldi jogi személyek a régi törvény szerint korlátolt felelősségű társaságot, illetőleg részvénytársaságot hozzanak létre. Ez azt jelentette, hogy 1986-tól már lehetőségük volt az állami vállalatoknak és az akkori kisvállalkozásoknak részvénytársaság, illetőleg kft. alapítására, de a régi Kereskedelmi Törvény szabályai szerint. Nyilván ezek a rendelkezések már nem voltak alkalmasak az 1980-as évek gazdasági viszonyai közepette, így a fellendülő gazdaságban megteremtődő feszültség és a külföldi befektetők számának ugrásszerű növekedése kikényszerítette az új társasági törvény előkészítését. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény a klasszikus német társasági jogi hagyományokon alapulva kontinentális típusú, azaz európai rendszerű társasági jogot vezetett be, és ez a megállapítás igaz a részvénytársaságokra vonatkozó szabályozásra is. Miután az idő tájt a Magyarországra történő tőkebefektetések több, mint 80%-a a német nyelvterületű országokból származott, a jogalkotó nem is tehetett másképp.
    A régi Gt. alapvető célja az volt, hogy az addigi joganyag továbbfejlesztésével és meghaladásával
    - egységes keretekbe foglalja az addigi szétszórt szabályozást,
    - törvényi szintre emelje a jórészt alacsonyabb szintű rendelkezéseket,
    - a gyakorlati tapasztalatok és a nemzetközi jogösszehasonlítás eredményeinek felhasználásával modernizálja a társasági jogot.
    Olyan új egységes törvényt kellett készíteni, amelyik jól illeszkedik az európai jogrendszerbe, és megfelelő szervezeti, valamint működési kereteket biztosít a külföldi befektetők vállalkozásai számára is.
    A régi Gt. kiemelt figyelemmel fordult a részvénytársaságok irányába, hiszen a többi társasági forma (közkereseti társaság, kft.) esetében számos gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek a jogalkotók a korábbi kisvállalkozási szabályozás (gmk, kisszövetkezet, szakcsoport) folytán, míg a részvénytársaságra vonatkozó szabályozáshoz kiindulási alapot csak a korábbi Kereskedelmi Törvény adott, illetőleg az a néhány - még a háború előttről itt maradt - részvénytársaság működése, amelyek nem kerültek az államosítást követően megszüntetésre. A régi Gt. abból indult ki, hogy a részvénytársaság sok részvényesből álló nagyméretű szervezet, amelyre a korábbi hagyományoknak megfelelően a nyilvános alapítás és működés a jellemző. Erre figyelemmel fő szabályként a nyilvános alapítást szabályozta a törvény, részletes eljárási rendelkezésekkel biztosította a befektetők (részvényesek), illetőleg a hitelezők védelmét. Kivételes esetnek szánta a jogalkotó akkor a társaság zártkörű alapítását, ennek megfelelően mindössze egy paragrafus rendelkezett az ilyen típusú társaságok létrehozásának rendjéről. 1988-ig visszatekintve azonban megállapítható, hogy elenyésző számban került nyilvános módon megalapításra részvénytársaság Magyarországon, a társaságok elsöprő többsége zártkörű formában került megalapításra, különösen erősítette ezt a tendenciát az, hogy az átalakulási törvény, illetőleg az 1992-es privatizációs törvények hatálybalépését követően az állami vállalatok részvénytársasággá alakítása szintén zártkörű módon történt. A fejletlen értékpapírpiac, illetőleg az értékpapírokra vonatkozó törvényi szabályozás hiánya is erősítette ezt a tendenciát. A privatizációs folyamat során a korábbi állami vállalatok döntő többsége - méreteiknél fogva - korlátolt felelősségű társasággá alakult át, illetőleg közülük a nagyobbak zártkörűen működő részvénytársasággá.
    A régi Gt.-nek a részvénytársaságra vonatkozó rendelkezései alapvetően beváltak, számos részletkérdés megválaszolásával azonban a törvény adós maradt.
    A régi Gt.-nek úttörő szerepe volt a magyar gazdasági jog fejlődése tekintetében. Lehetővé tette ugyanis, hogy a korszerűtlen szervezetű, nehézkes és irányíthatatlan állami vállalatok helyett korszerű, piackonform és az európai követelményeknek megfelelő szervezeti struktúra jöjjön létre a társaságok alapítása által, illetőleg a vállalati szféra gazdasági társaságként való működtetése megalapozta a privatizáció szervezeti feltételrendszerét is. Az átalakulási, illetőleg privatizálási folyamat felgyorsulása következtében jelentős előrelépés történt a gazdasági jogalkotás más területein is. Így a Gt. megalkotását követően került sor az új számviteli törvényre, a versenytörvényre, illetőleg az értékpapírtörvényre. Az 1988-ban alkotott régi Gt. egyes rendelkezései természetesen nem állhattak összhangban az időközben megalkotásra került új törvényekkel, különösen vonatkozik ez a részvénytársaság számos intézményére. Hasonló eltéréseket, illetőleg szemléletbeli különbségeket találhatunk a régi Gt. és az 1991-ben kodifikált új számviteli törvény rendelkezései között. A fentieknek megfelelően az új Gt. részvénytársaságra vonatkozó rendelkezései módosításának egyik legalapvetőbb feladata egyfelől a részvénytársasági, illetve az értékpapír- és tőzsdejog, másfelől a társasági jog és a számviteli jog egységének biztosítása. E mellett kisebb eltérések a társasági és a csődjog, a társasági és a munkajog, a társasági és a versenyjog, végül a társasági és a cégjog között is akadtak. Az új Gt. záró rendelkezései között az említett törvények módosítását, illetőleg az új Gt.-hez való hozzáigazítását is előírja.
    Az új Gt.-ben a legtöbb érdemi változást jelentő új rendelkezés a részvénytársaságokra vonatkozó XII. fejezetben található. E változások terén kiemelt fontosságuk van a hitelezővédelmi előírásoknak, így mindenek előtt az alaptőke védelmével, az adózás utáni nyereség felosztásával, valamint az ún. saját részvényszerzés törvényi feltételeinek meghatározásával összefüggésben. A részvényjogi fejezet újraszabályozása során további fontos szempont volt, hogy a bíróságok jogalkalmazási tevékenysége során felmerült olyan lényeges kérdésekre, mint amilyen pl. a részvényátruházás korlátozhatósága, az új törvény egyértelmű választ adjon. A részvényjog köztudottan az európai közösségi társasági jogi irányelveknek is kiemelt szabályozási tárgya. Az új törvény ezzel összefüggésben a teljes körű jogközelítés követelményének kíván eleget tenni.
    Az új törvény alapvetően szétválasztja a zártkörűen és nyilvánosan működő részvénytársaság tevékenységének szabályozását. A zártkörűen működő rt.-nél nem kerülhet sor a részvények nyilvános forgalomba hozatalára, és így a kft.-hez hasonló rugalmasabb szabályozást lehetett ezeknél az rt.-knél alkalmazni. A zárkörű részvénytársaságoknál az értékpapírtörvény korábban elfogadott rendelkezéseire tekintettel csak névre szóló részvények lehetségesek. A jogalkotó egyértelmű célja volt, hogy a zártkörű társaságra vonatkozó szabályozást közelítse a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó rendelkezésekhez, így pl. lehetővé válik a részvények átruházásának korlátozhatósága, az elővásárlási jog kikötése, és ezzel a társaság személyes jellegének erősítése. Az új részvénytársasági szabályozásban az 1996. évi értékpapírtörvény nyomán megjelenik a dematerializált részvény intézménye. Részletes, és egységes szabályozásban részesülnek a részvénytípusok, és a különböző részvényfajták. Különösen sok újdonsággal rendelkezik az eddig jelentős problémákat okozó elsőbbségi részvények szabályozása. Az európai társasági irányelvek alapján az ún. saját részvény megszerzését a törvény jelentősen korlátozza. Ugyancsak a már említett irányelvek alapján és a hitelezővédelem jegyében erősíti az új törvény részvénytársaságnál az alaptőke védelmét és a nyugat-európaival azonos apport szabályozást vezet be, szigorítja továbbá az alaptőke felemelésére és leszállítására vonatkozó szabályokat, és védi az alaptőkét az átalakulásnál eddig tapasztalható különböző manipulációkkal szemben is. A számviteli szabályokkal való egyeztetés eredményeként a szabályozás zárttá vált, az eddigi kiskapuk túlnyomó többségét a törvényhozás becsukta.
    Összefoglalva elmondható, hogy az új Gt. részvénytársaságokra vonatkozó szabályai a legszigorúbb európai normáknak megfelelő, korszerű, és előremutató, hosszabb ideig változtatás nélkül alkalmazható rendelkezéseket tartalmaznak. E rendelkezések a módosítások folytán összhangba kerültek az időközben megalkotott alapvető fontosságú gazdasági jogi törvényekkel, így hosszabb távon biztosított az áttekinthető és egységes szabályozás, szűkült a jogértelmezési lehetőségek köre és biztosítva látszik az egységes jogalkalmazás.
    II. Fejezet
    A Gt. általános részének alkalmazása a részvénytársaságra
    A társasági törvény reformja során egyik követelmény volt a különböző társasági formák közös szabályainak egy fejezetben történő összegyűjtése. Mind a korlátolt felelősségű társaságoknál, mind a részvénytársaságoknál számos hasonló tartalmú rendelkezést tartalmazott a régi Gt., az új törvény ezeket egységes szöveggel a törvény általános részébe helyezte valamennyi társaságra kiterjedő hatállyal. Ezért a törvény általános része lényegesen bővebb, mint a régi Gt. esetében, így a részvénytársaságokra vonatkozó szabályokat is lényegében két helyen találjuk, egyfelől az általános részben, amely csaknem valamennyi társaságra vonatkozik, illetve a részvénytársaságokról szóló különös részben a törvény XII. fejezetében.
    A részvénytársaságok alapításával, szerveinek működésével, a társaság megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseket tehát egyaránt tartalmazza az általános rész, amely a törvény I-VII. fejezetében található, másrészt a már említett XII. fejezet, amely csak a részvénytársaságokra vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza.
    A részvénytársaság a gazdasági társaságok egy sajátos formája. Mint az előzőekben láthattuk, kifejezetten nagyvállalat, amely viszonylag nagy alaptőkével működik. Gazdasági társaságot - így részvénytársaságot is - üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására lehet alapítani. Az új Gt. is megőrizte a formakényszer elvét, ami azt jelenti, hogy aki üzletszerű közös gazdasági tevékenység céljára kíván társulni, az csak a Gt. keretei között teheti meg. 1992-től lehetőség volt arra, hogy a szerződő felek polgári jogi társaságban is végezhettek üzletszerű gazdasági tevékenységet, megbontva ezzel a régi Gt. formakényszer elvét. Az új Gt. ezt a kérdést újra szabályozta, és így már a jövőben csak a Gt. keretei között lehet üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatni. Az üzletszerűség mindig rendszeres haszonszerzésre irányuló tevékenységet jelent.
    1. Az alanyi kör
    A részvénytársaságokra is vonatkoznak a Gt. általános rendelkezései, melyek meghatározzák, hogy kik jogosultak részvénytársaságot alapítani, illetőleg részvényeket szerezni. E rendelkezések szerint külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt jogosultak részvénytársaságok alapítására, illetőleg a már megalapított társaságban részvények szerzésére. A Gt. tehát általában nem tesz különbséget a szerződéskötésre jogosult jogalanyok között. Ebből az következik, hogy részvénytársaság alapítója, illetőleg részvényese kiskorú személy is lehet, mert a törvény 4. § (2) bekezdése a kiskorú személy tagsági viszonyát csak azoknál a társaságoknál zárja ki, ahol a tag felelőssége korlátlan. Részvénytársaság esetében tehát alapító és részvényes egyaránt lehet kiskorú személy is. E kérdés tekintetében jogértelmezési problémaként merül fel, hogy a kiskorúval azonos jogállású korlátozottan cselekvőképes személy (pl. gondnokság alá helyezett) szerezhet-e részvényeket, illetőleg alapíthat-e társaságot. Az említett rendelkezés a törvény kógens szabálya, ami szoros értelmezés mellett azt jelenti, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy szerezhet részvényeket, illetőleg lehet alapító, hiszen törvény ezt nem zárja ki. Megjegyezzük azonban, hogy a törvény szellemével ellentétes ez a megoldás, hiszen jogilag a kiskorú személy ugyanolyan korlátozottan cselekvőképesnek tekinthető, mint a gondnokság alá helyezett személy.
    Az előzőekből kitűnően az új Gt. a belföldi és külföldi részvényes között nem tesz különbséget. A korábbi Gt. tartalmazott néhány garanciális szabályt, így pl. a devizatranszfer elvét, továbbá annak garantálását, hogy a külföldiek érdekeltsége teljes védelmet és biztonságot élvez stb. Az új Gt. nem ismétli meg ezeket a rendelkezéseket, hanem csak visszautal a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény szabályaira, amelyek részletesen bontják ki ezen garanciális rendelkezéseket. Ebből természetesen nem következik az, hogy az új Gt. korlátozná vagy szigorítaná a külföldiek részvételét, csak ezek szabályozását és a külföldieket megillető különleges biztosítékokat, valamint kedvezményeket nem ismétli meg, hanem erre a külön törvényre utalja, amely részletesen tartalmazza ezeket. A nemzetközi magánjogról szóló 1978. évi 13. számú tvr. lehetővé teszi azt, hogy nemzetközi szerződés külföldiek gazdasági társaságban való részvételére a Gt.-től eltérő szabályokat is megállapíthat. Ilyen típusú szerződések vannak érvényben néhány korábbi szocialista állammal (pl. Bulgária) szemben, amelyek kimondják, hogy a befektetéseknek nem konvertibilis valutában kell történniük. Az e tárgyú nemzetközi szerződések köre egyébként a rendszerváltozás óta állandóan szűkül.
    2. A tevékenységi kör
    A részvénytársaságban, mint minden más gazdasági társaságban, a tagok maguk választják meg azt, hogy milyen üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak, a Gt. e tekintetben külön korlátozó rendelkezéseket nem tartalmaz. Vannak azonban külön jogszabályok, amelyek bizonyos tevékenységek végzését hatósági engedélyhez kötik, és vannak olyan külön törvények, amelyek már magát a társaság alapítását is engedélyhez kötik. Alapítási engedélyre van szükség pl. pénzintézetek, illetőleg biztosító intézetek alapítása estén. Ilyenkor az alapítóknak már a cégbejegyzési kérelem benyújtásával egyidejűleg rendelkezni kell az alapítási engedéllyel, különben a cégbíróság bejegyzési kérelmüket elutasítja. Más a helyzet abban az esetben, ha valamely külön jogszabály a társaság által folytatni kívánt bizonyos tevékenységek végzését hatósági engedélyhez köti. Ebben az esetben alapításkor nem kell, hogy rendelkezésre álljon ez az engedély, nem is kell csatolni a cégiratokhoz, viszont ezt a fajta engedélyhez kötött tevékenységet a társaság csak akkor kezdheti meg, ha már a jogerős engedély a birtokában van. Ennek meglétét nem a cégbíróság, hanem az illetékes hatóság vagy a területileg illetékes gazdasági kamarák ellenőrzik.
    Külön törvények azt is előírhatják, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek csak meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. Ilyet pl. a pénzintézetekről és biztosító intézetekről tartalmazó törvények tartalmaznak, továbbá a kockázati tőketársaságokra vonatkozó törvény, illetőleg az egyes speciális társaságokra vonatkozó törvények, mint pl. a Magyar Nemzeti Bank Rt.-re, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-re, a Magyar Távirati Iroda Rt.-re, illetőleg a Magyar Televízió Rt.-re stb. vonatkozó törvények. Miután ezen társaságok alapításához rendszerint alapítási engedély szükséges, illetőleg alapításukat a Kormány határozza el, így nyilvánvaló, hogy csak abban az esetben kerülhetnek megalapításra, ha ezen formakényszernek megfelelnek.
    A részvénytársaságok tipikusan nyereségszerző vállalkozások, a részvényesek vagyonukat azért fektetik be ezekbe a társaságokba, hogy vagyonuk gyarapodjon, illetőleg, hogy az osztalék kivétele folytán részesedéshez jussanak. A törvény ennek megfelelően szabályozza a részvénytársaságok működését, szervezetét, vezetését és tagjainak felelősségét. A részvénytársasági forma rugalmas szabályainál fogva azonban alkalmas arra is, hogy nyereségszerzésre nem irányuló közhasznú tevékenységre, vagy más közfeladat ellátására is alapíthatóak legyenek. Az ilyen célra létrehozott társaságok alapítását, szervezetét és működését mindig külön törvények szabályozzák, és számos, a Gt.-ben foglalt megoldástól eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. E rendelkezések főleg a társaság szervezetével, illetőleg irányításával, valamint a tulajdonosi jogok gyakorlásával függenek össze. Tipikus példája ezen társaságoknak a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, illetőleg a Magyar Televízió Részvénytársaság, illetőleg a reájuk vonatkozó speciális külön törvényi szabályozás. Ugyancsak ebbe a körbe sorolható az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., amely mint az állami tulajdonjogok fő gyakorlója, sajátos közfeladatot lát el ezzel, bár elvileg gazdálkodási (vagyonkezelési) funkciói is vannak. Az ÁPV Rt. szervezetéről, működéséről és a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a privatizációs törvény (1995. évi XXXIX. törvény) rendelkezik.
    A törvény általános része szabályozza a képesítéshez kötött tevékenység folytatásának rendjét. Részvénytársaságok esetében ez gyakorlatilag nem jelenthet problémát, hiszen a részvénytársaság sok alkalmazottal működő tipikusan nagyvállalat, így bizonyosan eleget tud tenni annak a törvényi kötelezettségnek, hogy képesítéshez kötött tevékenységet csak akkor folytathat, ha munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgárjogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek megfelel. E rendelkezéseknek nyilvánvalóan a néhány tagból álló, kis tőkével rendelkező, kevés alkalmazottat foglalkoztató társaságoknál van jelentősége.
    A régi Gt. - a részvénytársaságokra vonatkozó szabályozás kivételével - a diszpozitív szabályozás elve alapján állt. Ez azt jelentette, hogy az általános részi szabályok kivételével a szerződő felek a társasági szerződésben egymás közti kapcsolatukban a törvény rendelkezéseitől szabadon eltérhettek, kivéve azokat az eseteket, ahol az eltérést a törvény kifejezetten tiltotta. Részvénytársaságok esetében azonban a szabályozás kógens jellegű volt, ami azt jelentette, hogy a felek (alapítók, részvényesek) az alapító okiratban, illetőleg alapszabályban csak akkor térhettek el a törvény rendelkezéseitől, ha a törvény ezt kifejezetten megengedte számukra. Az új törvény valamennyi társaság esetében kógens szabályozást ír elő, így a részvénytársaságok esetében ez különösebb változást nem jelent, továbbra is tehát csak akkor térhetnek el a törvény rendelkezéseitől, ha az ezt kifejezetten megengedi. A részvénytársaságra vonatkozó kilencvenhat paragrafus közül tízegynéhány esetben teszi lehetővé a törvény, hogy alapszabály, illetőleg alapító okirat eltérően rendelkezzen a törvénytől.
    A gazdasági társaság attól gazdasági társaság, hogy legalább két tag alapítja. Kivételes esetben azonban a Gt. korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetében lehetővé teszi azt, hogy ilyen társaságot- szigorú feltételek mellett - egy tag is alapíthasson, illetőleg, hogy utóbb az üzletrészek, illetve részvények egy kézben egyesülése folytán egyszemélyesként folytassa tevékenységét. A törvény ezeket a társaságokat egyszemélyes társaságnak nevezi.
    3. Zártkörűen vagy nyilvánosan működő részvénytársaság
    A részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalomba hozatalára nem kerül sor. Nyilvánosan az a részvénytársaság működik, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. A régi Gt. nem helyezett kellő hangsúlyt a társaság működési formájára. Kizárólag a zártkörű, illetőleg nyilvános alapításról rendelkezett, továbbá a tőkeemelés során tett különbséget a két társaság között. Nem vette figyelembe ugyanakkor azokat a specifikumokat, amelyek a társaság működése és részvényeinek forgalomba hozatala során álltak elő. Az új Gt. megfordította a szabályozási elvet, és nem elsősorban az alapítás tekintetében tesz különbséget a zártkörűség és nyilvánosság kérdésében, hanem a szervezet és működés során.
    A történeti hagyományok figyelembevételével a régi Gt. tipikusnak tekintette a részvénytársaság nyilvános alapítását, és kivételként szabályozta a zártkörű alapítást. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy részvénytársaságaink döntő többsége zártkörű módon működik és nyilvános alapításra csak ritka kivételként kerül sor. A régi Gt. hatálya alatt került elfogadásra az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény, amely a nyilvánosan működő részvénytársaságok részvényeinek forgalmazását szabályozza meglehetősen részletesen. E törvény rendelkezései nem minden esetben voltak összhangban a régi Gt. szabályaival. Az új Gt. előkészítése során kiemelt figyelmet kellett fordítani a megfelelő összhang megteremtésére. A nehézséget a szabályozás tárgyának különbözősége okozta, hiszen míg a Gt. a társaságok alapításáról, illetőleg működéséről, valamint szervezetéről rendelkezik, addig az értékpapírtörvény az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalát szabályozza, mely értékpapírok közül csak az egyik a részvény.
    Az értékpapírtörvény tehát nem a zártkörű vagy nyilvános működést szabályozza, hanem az értékpapírok - köztük a részvények - zártkörű vagy nyilvános forgalomba hozatalát. A Gt. a forgalomba hozatal módját nem tekinti a működési forma megkülönböztető jegyének. Abban a kérdésben, hogy az adott értékpapír forgalomba hozatalának konkrét módja melyik csoportba tartozik, már nem a Gt., hanem az értékpapírtörvény szabályai döntenek. Ennek megfelelően nyilvános forgalomba hozatalról akkor beszélhetünk, ha a részvény kibocsátása nyilvános ajánlattétel útján történik, vagy a korábban zártkörűen kibocsátott részvényt nyilvános ajánlattétel keretében kínálják eladásra. Nyilvános ajánlattételnek pedig az minősül, ha egyedileg, előre meg nem határozott lehetséges befektetők részére tesznek közzé a nyomtatott sajtó útján felhívást részvény vásárlására vagy jegyzésére. Zártkörű forgalomba hozatalról akkor beszélhetünk, ha a részvényt egyedileg, előre meghatározott befektető részére bocsátják ki azon az alapon, hogy a befektető előzetesen szándéknyilatkozatot adott a részvény átvételére. Ugyancsak zártkörű forgalomba hozatalról van szó személyre szóló elhelyezés esetén, azaz akkor, ha a kibocsátó a részvényt kizárólag névre szólóan, intézményi befektetőknek ajánlja fel, továbbá abban az esetben, ha a részvényeket kizárólag a társaság részvényesei, illetve alkalmazottai jegyezhetik.
    Az új Gt. lehetővé teszi a különböző működési formák közötti átjárást. Ennek megfelelően a részvénytársaság közgyűlése az alapító okirat, illetőleg az alapszabály módosítására irányadó szabályok szerint elhatározhatja a részvénytársaság működési formájának megváltoztatását. Ebben az esetben az új működési formának megfelelően a nyilvánosan működő részvénytársaságnak alapszabályt, a zártkörűen működő részvénytársaságnak alapító okiratot kell készítenie. A működési forma megváltoztatása nem minősül a Gt. szerinti átalakulásnak, hiszen a társaság továbbra is részvénytársaságként működik tovább. Ugyanakkor a forma megváltozása megköveteli a cégbírósági bejegyzést, és ennek alapján kerül a változás a Cégközlönyben közzétételre. Speciális szabályt tartalmaz a törvény arra az esetre, ha a nyilvánosan működő társaság válik zártkörűvé, ilyenkor ugyanis igazolni kell azt, hogy részvényei a tőzsdei értékpapírlistán nem szerepelnek, azaz azok a tőzsdén nem kerültek forgalmazásra. Ez azt jelenti, hogy előbb kell kivezetni a tőzsdéről az adott részvényt, és csak ezt követően - ennek igazolása után - lehet kérni a társaság új működési formájának bejegyzését a cégjegyzékbe. Ha a részvénytársaság korábbi nyilvános működési formája zártkörűvé válik, és ezt a tényt a Cégközlönyben közzéteszik, a közzétételt követően tilos a részvények nyilvános vételi vagy eladási ajánlatközléssel való forgalmazása.
    A Gt. 11. §-a, illetőleg 207. §-a meghatározza az alapító okiratok kötelező tartalmi elemeit. E rendelkezések az új társaságok alapítását veszik figyelembe és nem tartalmaznak rendelkezéseket a működési formát váltó társaságok alapító okiratának kötelező tartalmára nézve. Ezen utóbbi esetben nyilvánvalóan csak értelemszerűen lehet bizonyos rendelkezéseket alkalmazni, így pl. miután a formaváltás elhatározása közgyűlési határozattal történik, így nincs szükség az új alapító okirat aláírására, vagy mivel a társaság vagyona nem változik, így nem lehet alkalmazni a 208-209. §-ban foglalt apportálási szabályokat sem.
    4. Az alapítás folyamata
    Valamennyi gazdasági társaság - így a részvénytársaság - esetében is a törvény kötelező erővel írja elő valamilyen írásos dokumentum megalkotását a társaság létrejöttéhez. Ezen dokumentummal szemben támasztott törvényi követelmény előírja, hogy a társaságot létrehozni kívánó tagoknak (részvényeseknek) minden esetben rendelkezni kell a társaság cégnevéről és székhelyéről, a társaság tevékenységi köréről, valamint jegyzett tőkéjének mértékéről és rendelkezésre bocsátásának módjáról, ugyancsak tartalmaznia kell a cégjegyzési (aláírási) módot, a vezető tisztségviselők nevét és lakóhelyét, továbbá a társaság időtartamát abban az esetben, ha határozott időre alapítják.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében ezt az alapvető dokumentumot a törvény alapszabálynak nevezi, míg a zártkörűen működő, illetőleg alapított részvénytársaság esetében alapító okiratnak. Ugyanígy nevezik az egyszemélyes társaság alapításánál készített okiratot is. A részvénytársaság a részvényesek közös akaratából jön létre, ezen akaratukat a részvényesek kétféle módon közvetíthetik egymás, illetőleg a nyilvánosság felé. Zártkörű alapítású részvénytársaság esetén a leendő részvényeseknek az alapító okiratot alá kell írniuk, nyilvánosan működő, illetőleg alapított részvénytársaságok esetében nincs szükség valamennyi leendő részvényes aláírására, ilyenkor az alapszabályt az alakuló közgyűlés határozatával fogadja el.
    A társaság legfontosabb adatait, a tagok jogait és kötelezettségeit, illetőleg a társaság döntéshozatali rendjét - mint az előzőekből kiderül - az alapító okiratba (alapszabályba) kell foglalni. Ezek olyan garanciális jellegű kérdések, amelynek jelentősége van a részvényesek egymás közti viszonyában, illetőleg a társaság és a kívülálló hitelezők viszonyában egyaránt. A hitelesség és szakszerűség biztosítása érdekében követeli meg a törvény azt, hogy az alapszabályt, illetőleg alapító okiratot közjegyző által készített okiratba kell foglalni, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa kell, hogy ellenjegyezze. Nincs feltétlenül szükség tehát közokirati formára, elégséges az alapszabályt, illetőleg alapító okiratot készítő ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyzése is a fenti követelmények megvalósulásához.
    Az alapító okirat aláírásával, illetőleg az alapszabály elfogadásával és az alapításhoz szükséges vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásával a részvényesek maguk részéről mindent megtettek a társaság létrehozása érdekében. Ettől kezdve a társaság létrejöttéhez már a vezető tisztségviselő személyeknek kell lépéseket tenni. Az rt.-re is igaz az az általános szabály, hogy a társaság a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jön létre. Ennek mihamarabbi megvalósulása érdekében kötelezi a törvény a részvénytársaság igazgatóságát, hogy a társaság megalapítását az alapító okirat, illetőleg alapszabály elfogadását a Cégbírósághoz jelentsék be. Az alapszabály, illetőleg alapító okirat elfogadásával egyidejűleg tehát a társaság jogilag még nem jött létre. Az új Gt. a cégbejegyzésig történő időszak áthidalására bevezetni rendelte az "előtársaság" intézményét.
    Az alapító okirat, illetőleg alapszabály ellenjegyzésének napjától kezdve a társaság a leendő részvénytársaság előtársaságaként működik, üzletszerű gazdasági tevékenységet azonban csak a Cégbírósághoz történő bejelentés napjával kezdhet folytatni. Az előtársaság néhány kivételtől eltekintve ugyanúgy működhet, mint egy már bejegyzett társaság. Az egyik jelentős kivétel a társaság tevékenységéhez kapcsolódik, mely szerint hatósági engedélyhez kötött tevékenységet a cégbejegyzésig a részvénytársaság előtársasága nem folytathat. A többi kivétel az rt. státus kérdéseit érinti. Tekintettel arra, hogy a leendő részvénytársaság cégbejegyzése nem biztos, ezért a társaság alapvető státusz kérdéseiben az előtársasági működés ideje alatt változás nem eszközölhető. Ilyen például zártkörű részvénytársaság esetén a részvényesek személyében történő változás, nem lehetséges az alapító okirat, illetőleg alapszabály módosítása ezen időszak alatt, továbbá nem határozhat úgy a közgyűlés, hogy a társaságot jogutód nélkül megszünteti, vagy más társasággá, illetőleg közhasznú társasággá való átalakulását határozza el.
    Számos esetben előfordulhat, hogy a részvénytársaság cégjegyzés iránti kérelmét a bíróság elutasítja, annak ellenére, hogy a társaság már - mint előtársaság - megkezdte üzletszerű gazdasági tevékenységét. Ebben az esetben a társaságnak haladéktalanul meg kell szűntetnie működését, további jogokat nem szerezhet, illetőleg új kötelezettségeket sem vállalhat. A társaság nevében - az előtársasági időszak alatt is - a vezető tisztségviselők járnak el, és vállalnak kötelezettségeket. Az ilyen kötelezettségvállalásból eredő tartozásokért a részvényesek kötelesek helyt állni, de csak vagyoni hozzájárulásuk erejéig, hiszen a részvénytársaság is korlátolt felelősségű társaság. A hitelezők védelme érdekében azonban a törvény szigorú felelősségi szabályt rendel el arra az esetre, ha a vezető tisztségviselő kötelezettségvállalásaiból a részvényesek helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn harmadik személyek irányában. Ilyenkor a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen, saját vagyonukkal felelnek a kötelezettségvállalás teljesítéséért.
    A részvénytársaság tőkeegyesülés, amiből az következik, hogy valamennyi részvényesnek szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítenie. A korlátolt felelősségű társasággal szemben részvénytársaság estében a törvény nem határozza meg a vagyoni hozzájárulás minimumát, a hitelezők védelme érdekében azonban alaptőke minimumot ír elő, amely 20 millió Ft. A részvényesek vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból, illetőleg a részvényesek által az rt. tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból áll.
    A nem pénzbeli hozzájárulás értékének hitelessége alapvető hitelezővédelmi kérdés, ezért a törvény nagy hangsúlyt helyez az érték valós voltának meghatározására. Ezért részvénytársaság esetében kötelezően előírja a könyvvizsgáló által végzett vagyonértékelést. A könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értéket nem lehet elfogadni nem pénzbeli hozzájárulás esetén, alacsonyabb értéket azonban igen. A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató részvényes a hozzájárulás szolgáltatásától számított 5 éven át helytállni tartozik a társaságnak azért, hogy az alapító okiratban, alapszabályban megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét.
    Részvénytársaság esetében az új Gt. is lehetővé teszi, hogy az új részvényes pénzbeli hozzájárulását nem egy összegben, hanem több részletben teljesítse a társaságnak. A teljesítés feltételeit az alapszabályban, illetőleg alapító okiratban kell rögzíteni. Ha a részvényes az alapító okiratban (alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, a társaság igazgatóságának 30 napos határidővel fel kell hívnia teljesítésre, és ebben utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági (részvényesi) jogviszony automatikus megszűnését eredményezi. A 30 napos határidő eredménytelen lejárta esetében a tagsági jogviszony a törvény erejénél fogva a határidő lejártát követő napon megszűnik. Erről a részvénytársaság igazgatósága a részvényest írásban köteles értesíteni. A részvényesi jog fenti megszűnése esetén a részvényes által jegyzett, illetőleg az alapító okiratban átvenni vállalt részvényre jutó vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettségét más személy is átvállalhatja. Ilyenkor ez a személy lép a korábbi részvényes helyébe, és a késedelembe esett részvényes az általa teljesített vagyoni hozzájárulást visszakapja. Ha nem akad olyan személy, aki átvállalja a kötelezettséget, akkor a közgyűlésnek az alaptőkét a hozzájárulás mértékének megfelelően le kell szállítania. Ez esetben is visszajár a részvényes számára a már teljesített vagyoni hozzájárulás, de csak az alaptőke leszállításnak a cégbírósági bejegyzését követően.
    5. Az egyszemélyes részvénytársaság
    Az új Gt. a társaságok alapításánál tipikusnak azt az esetet tekinti, amikor a társaságot több tag alapítja, hiszen ettől társaság. Fő szabályként tehát azt mondja ki, hogy gazdasági társaság alapításához legalább két tag szükséges. Ez alól azonban a korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok esetében kivételt ad, amikor lehetővé teszi azt, hogy ilyen társaságokat egy személy is alapíthasson, illetőleg több személy által alapított társaság esetén, ha a tagok száma egy főre csökken, akkor is minden különösebb gond nélkül tovább működhessen. Ezeket az egy személy tulajdonában álló társaságokat "egyszemélyes társaságnak" nevezi a törvény. Részvénytársaságok esetében egyszemélyes társaság alapítására természetesen a zártkörű alapítás szabályai vonatkoznak, de előfordulhat olyan eset, hogy a már nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeit szerzi meg egy személy, ilyenkor szintén a zártkörű társaságokra vonatkozó szabályok szerint működik tovább a részvénytársaság.
    Az egyszemélyes részvénytársaságra vonatkozó sajátos rendelkezéseket a XII. fejezeten belül külön címben összefoglalva tartalmazza a törvény (ld. 10. cím). Azonban az általános rész is tartalmaz ilyen rendelkezéseket [pl. Gt. 4. § (4), 10. § (1), 19. § (4) bek.], ezeket az alábbiakban beépítettük a jelen 5. pont szövegébe.
    A társaság egyszemélyes jellege számos visszaélés forrása lehet. Ezeket megelőzendő, illetőleg elkerülendő a Gt. számos korlátozó szabályt tartalmaz ezen társaságok esetében. A korlátozások egy része vagyoni jellegű, másik része pedig személyes. A vagyoni jellegű korlátozások közül feltétlenül megemlítendő, hogy az egyszemélyes részvénytársaság alaptőkéjét a bejegyzési kérelem benyújtásáig maradéktalanul be kell fizetni, itt tehát nincs lehetőség halasztott fizetésre. A vagyonok összemosódásának elkerülését célozza az a rendelkezés, mely szerint egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet. Ezt az elvet viszi tovább a törvény, amikor arról rendelkezik, ha az egyszemélyes részvénytársaság tulajdonosa maga is gazdálkodó szervezet, akkor ebben a gazdálkodó szervezetben az általa alapított egyszemélyes részvénytársaság részesedést nem szerezhet, ha már volt ilyen részesedése, akkor az egyszemélyes társaság létrejöttétől számított 180 napon belül köteles azt elidegeníteni.
    Az egyszemélyes társaság önálló jogi személyiséggel rendelkező jogalany, így a Gt. 3. § (1) bekezdésének szabályai szerint jogosult lenne társaság alapításra, így pl. másik egyszemélyes társaság alapítására is. A Gt. 4. § (4) bekezdése azonban a hitelezők védelme érdekében kimondja, hogy egyszemélyes gazdasági társaság nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese, amiből az következik, hogy ilyen társaságot nem alapíthat, illetőleg nem egyesülhet kezében egy társaság összes részvénye vagy üzletrésze. Ez a rendelkezés az Európai Unió társasági jogi irányelveihez igazodik, de korlátozása alól a törvény kivételt tehet, így pl. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. esetében az 1995. évi XXXIX. törvény lehetővé teszi, hogy az ÁPV Rt., mint egyszemélyes társaság, egyszemélyes társaság tulajdonosa lehessen, illetőleg ilyen társaságot maga is alapíthasson.
    A hitelezők számára átláthatatlan összefonódás elkerülése érdekében rendelkezik úgy a törvény, hogy ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes részvénytársaság és - ha a részvényes gazdálkodó szervezet - a részvényes vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. A vezető tisztségviselői és a felügyelő bizottsági megbízatás ebben az esetben együttesen értelmezendő, azaz nincs mód arra, hogy az érintett személy a részvényesnél vezető tisztségviselő, az egyszemélyes részvénytársaságnál pedig felügyelő bizottsági tag legyen (vagy fordítva).
    Az egyszemélyes részvénytársaságnál értelemszerűen közgyűlés nem működik. A közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes írásban dönt, de erről a vezető tisztségviselőket minden esetben értesíteni köteles. E rendelkezés kimondásának indoka a felelősség megosztása volt, hiszen az egyszemélyes társaság tulajdonosa (részvényese) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők számára utasítást adjon, illetőleg, hogy azok hatáskörét elvonja. A felelősség szempontjából azonban mindenképpen meg kell követelni azt, hogy a vezető tisztségviselők (az igazgatóság tagjai vagy a vezérigazgató) értesüljenek a tulajdonos döntéséről, ezzel ugyanis megszabadulnak a felelősségük alól.
    A vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános szabályok kimondják, hogy a vezető tisztségviselők a közgyűlés által nem utasíthatók, illetőleg ezen szervezetek hatásköre nem vonható el, csak normatív módon. Már maga az általános rész is kivételt tesz, amikor kimondja, hogy nem kell ezeket a szigorú rendelkezéseket alkalmazni az egyszemélyes társaságok esetében, így részvénytársaságoknál lehetőség van arra, hogy az egyszemélyes részvényes utasítást adjon az igazgatóságnak, illetőleg a vezérigazgatónak, továbbá, hogy azok hatáskörét nem normatív módon elvonja, azaz bizonyos kérdésekben helyettük maga döntsön. Ezek a rendelkezések összhangban vannak azon konszernjogi szabállyal, amely a közvetlen irányítást biztosító befolyásnál lehetővé teszi az utasítási jogot. Ennek a kérdésnek természetesen felelősségi oldala is van, ugyanis utasítás, illetőleg hatáskör elvonás esetén a vezető tisztségviselők felelőssége az adott intézkedések hatásaiért nem áll fenn.
    Az egyszemélyes részvénytársaság önálló jogi személy, és annak egyedüli tulajdonosa (részvényese) szintén jogalany. A kettejük között létrejött szerződés a polgári jognak a szerződésekre vonatkozó szabályai szerint érvényes. A vagyonmozgások dokumentálása érdekében azonban az új Gt. megköveteli, hogy az egyszemélyes társaság, és annak részvényese közötti szerződéseket minden esetben írásba kell foglalni. A Gt. 224. § (1) bekezdése szerint a felügyelő bizottság előzetes hozzájárulására van szükség az olyan szerződés létrejöttéhez, amelyet a részvénytársaság a névre szóló részvénnyel rendelkező részvényesével köt meg. Az egyszemélyes részvénytársaság zártkörűen működik, azaz névre szóló részvényei vannak. Ebből következően - bár teljesen életszerűtlen - elvileg alkalmazni kell ezt a rendelkezést is az egyszemélyes társaságnál, azaz, ha a tulajdonos magával akar szerződni, akkor ehhez az általa választott felügyelő bizottság hozzájárulására lenne szükség. A Gt. 224.§ (4) bekezdése szerint, ha a részvényes egyben a részvénytársaság igazgatóságának tagja, akkor sem ő, sem közeli hozzátartozója a társasággal a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységi körébe tartozó szerződést nem köthet. Ezt a rendelkezést egyszemélyes társaságnál is alkalmazni kell, de ugyanolyan életszerűtlen, mint az előzőekben említett felügyelő bizottsági jóváhagyás.
    Az egyszemélyes részvénytársaság is korlátolt felelősségű társaság, azaz az egyszemélyes tulajdonos is csak vagyoni hozzájárulásával felel a társaság kötelezettségeiért. Bizonyos esetekben azonban az új Gt. konszernjogi rendelkezései ezt a felelősséget tágítják, és lehetővé teszik azt, hogy korlátlanul feleljen meghatározott esetekben a társaság kötelezettségeiért az egyszemélyes tulajdonos. Erre akkor kerülhet sor, ha nem tesz eleget annak a törvényi kötelezettségének, hogy a társaság egyszemélyes jellegét, illetőleg egyszemélyessé válását a Cégbíróságnak bejelentse, és a Cégközlönyben közzétegye. Ilyenkor, ha az egyszemélyes társaságot felszámolják, és a társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért a tulajdonost (részvényest) teljes és korlátlan felelősség terheli. Hasonló esetet szabályoz a törvény, amikor kimondja, hogy amennyiben a tulajdonos tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ez az általa ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja a részvényes korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött egyszemélyes társaság tartozásaiért. Ugyancsak korlátlanná válhat az egyszemélyes tulajdonos felelőssége abban az esetben, ha korlátolt felelősségével visszaélve a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezik, azt a hitelezők elől elrejti, tudván azt, hogy ezáltal a társaság kötelezettségeit harmadik személy részére nem lesz képes teljesíteni.
    6. A részvénytársaságok megszűnése
    Az új Gt. a részvénytársaságok megszűnésének három esetcsoportját tartalmazza. Egyes esetekben a részvénytársaság automatikusan, minden különösebb intézkedés nélkül megszűnik, míg más esetben a részvényesek saját elhatározása folytán, illetőleg módot ad a törvény a bíróságoknak arra, hogy kényszerrel szűntessék meg a társaságot. Megszűnik a társaság akkor, ha az alapító okiratban, illetőleg alapszabályban meghatározott időtartam már eltelt, vagy ezekben az okmányokban szereplő más megszűnési feltétel (pl. valamely cél elérése) megvalósult. Ilyenkor minden különösebb intézkedés nélkül automatikusan szűnik meg a társaság a törvény erejénél fogva.
    A törvény természetesen lehetőséget biztosít a részvényeseknek is arra, hogy saját elhatározásukból szűntessék meg a társaságot. Ennek két módját tartalmazza a törvény. Egyik, amikor úgy rendelkezik a közgyűlés, hogy a társaságot jogutód nélkül szűnteti meg, másik eset pedig az, amikor általános jogutódlás mellett átalakul más gazdasági társasággá. Mindkét esetben a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a döntés, és háromnegyedes szótöbbség kell az érvényes határozat meghozatalához. A megszűnési okok harmadik csoportját a bírósági intézkedéssel - kényszerrel - történő megszűnési esetek jelentik. A Cégbíróságnak törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva lehetősége van végső eszközként a társaság megszűntnek nyilvánítására. Ha a társaságnak nincs törvényes képviselője, illetőleg a társaság a megadott székhelyen nem található, úgy ezen fantomcégek esetében a Cégbíróság elrendelheti a társaság hivatalból való törlését, ami egyben annak megszűnését is jelenti. Ha a társaság ellen a bíróság elrendelte a felszámolási eljárást, ezen eljárás befejezését követően a bíróság végzésével a társaságot megszünteti.
    A részvénytársaság jogi értelemben soha nem a határozatok meghozatalával szűnik meg, hanem akkor, amikor ezen dokumentumok alapján a Cégbíróság a cégjegyzékből törli.
    A részvénytársaságok megszűnése esetén két fontos kérdéskör merül fel, amely feltétlenül tárgyalásra érdemes. Az egyik a megszűnt társaság kötelezettségeiért való helytállás, illetőleg felelősség kérdése, a másik pedig a megszűnést követően fennmaradt vagyon további sorsának rendezése.
    A részvénytársaság maga is korlátolt felelősségű társaság, a részvényesek nem tartoznak helytállni a társaság kötelezettségeiért. Ezen elvből következik az a rendelkezés, hogy a részvényes felelőssége a társaság megszűnésekor csak a felosztott társasági vagyonból a reá jutó rész erejéig áll fenn, magánvagyonuk a tartozások fedezésére nem vonható be. A régi Gt. a szabályozás e pontjánál megállt, és nem tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek ezt a korlátolt felelősséget feloldották volna.
    Az új Gt. igen lényeges szigorítást vezet be ezen a téren, amikor is kimondja azt, hogy nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki azzal visszaélt. Így a részvénytársaság azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Ez a felelősség akkor áll be, ha ezen részvényesek a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját, vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek irányában nem lesz képes teljesíteni. Ezen szigorú felelősségi szabály tehát arra az esetre vonatkozik, amikor a társaság tulajdonosai a hitelezők szeme láttára, azok megkárosítása céljából, vagy szándékosan, vagy gondatlanul úgy tűntetik el a társaság vagyonát, hogy az ne szolgáljon alapul a kötelezettségek teljesítésére.
    A törvény lényegében itt a társasági jogba emeli át a Polgári Törvénykönyvnek a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános alapelvi rendelkezését. Tapasztalataink szerint a bírói gyakorlat nem szívesen operál a Ptk. alapelvi rendelkezéseivel, így szükség volt külön kimondani az új Gt.-ben ezen sajátos felelősségi szabályt. A részvénytársaságok esetében ezek a rendelkezések nyilvánvalóan csak a kevés tagból álló, elsősorban zártkörűen működő rt.-knél merülhetnek fel, hiszen egy több száz, vagy ezer részvényesből álló társaság tulajdonosi köre nem tudja megvalósítani ezt a fajta magatartást.
    A részvénytársaság megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségek alapján érvényesíthető követelések a társaság megszűnésétől számított 5 év alatt évülnek el, kivéve, ha külön jogszabály valamely követelésre speciálisan rövidebb elévülési időt állapít meg. Ha a gazdasági társaság jogutódlás útján (pl. átalakulással) szűnik meg, úgy ez esetben a jogelőd részvénytársaság kötelezettségeiért természetesen a jogutód társaság tartozik helytállni. A jogelőd részvénytársaság részvényeseinek felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogutód társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Mint már említettük, természetesen ez esetben a felelősség korlátozott, és csak az átalakulás útján megszerzett társasági részesedések mértékéig terjed. Ez alól is természetesen kivétel az az eset, ha a részvényesek jogaikkal visszaélve az előzőekben említet módon ürítették ki a társaságot.
    Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, úgy a vagyoni kérdéseket valamilyen formában rendezni kell. Ha a megszűnés felszámolási eljárás eredménye, akkor a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény rendelkezései szerint folyik le az eljárás. Nincs szükség különösebb eljárás lefolytatására akkor, ha a Cégbíróság a részvénytársaságot a már említett okokból megszűntnek nyilvánítja. Abban az esetben, ha a társaság maga határozza el megszűnését, illetőleg a bíróság nyilvánítja megszűntnek, végelszámolási eljárásnak van helye. A végelszámolás lebonyolítása a társaság feladata, rendszerint azt a korábbi vezető tisztségviselők végzik, de a Cégbíróság a részvényesek kérésére más végelszámolót is kijelölhet. A végelszámolási eljárásban igen fontos kérdés a hitelezővédelem. Ezért a törvény széles körű nyilvánosságot ír elő végelszámolás esetére. Ez a nyilvánosság elsősorban az eljárással kapcsolatos határozatok, illetőleg az eljárást lefolytató személyekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalát írja elő. A Cégbíróság a Cégközlönyben maga is közzé teszi a végelszámolási eljárásról szóló végzését, ezt követően azonban a végelszámoló maga is köteles a Cégközlönyben hirdetményt közzé tenni a végelszámolási eljárásról, amely tartalmazza a végelszámoló nevét és lakóhelyét, és azt a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a közzétételt követő 40 napon belül jelentsék be a végelszámolónak. A Cégbíróság végzése természetesen ezt nem tartalmazza, ezért van szükség külön hirdetmény közzétételére.
    Ha a részvénytársaság felszámolás alá került, úgy a felszámolási eljárásra vonatkozó külön törvény határozza meg az esetleg megmaradt vagyon felosztásának módját. Végelszámolás esetén külön rendelkezik az új Gt. arról, hogy a részvénytársaság vagyonának felosztására csak a részvénytársaság Cégbíróság által történő törlését követően kerülhet sor. Más kérdés a vagyon felosztásának mértéke. A részvénytársaság, mint már többször említettük, tőketársaság, ebből következik az, hogy a tagok jogaikat általában vagyonarányosan - befektetett vagyonuk - arányában gyakorolhatják. Ez a megállapítás igaz a társaság jogutód nélküli megszűnése után megmaradt vagyonból való felosztásra is. Tehát a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulásuk alapján, azaz részvényeik névértékének arányában kell felosztani. A részvénytársaságnak lehetősége van olyan elsőbbségi részvényt is kibocsátani, amely a megszűnés esetére felosztandó vagyoni hányadból való részesedés elsőbbségét testesíti meg. Ilyenkor természetesen ezeket a részvénytulajdonosokat kell először kielégíteni, és csak a maradék vagyon osztható fel a többi részvényes között.
    A Gt. részvénytársaságok esetében is lehetőséget ad arra, hogy a részvényesek a társaság megalapításakor pénzbeli hozzájárulásuknak csak meghatározott hányadát fizessék be, a hátralékot egy éven belül kell teljesíteni. Előfordulhat olyan eset, hogy a társaság ezen időszak alatt megszűnik, és végelszámolási, illetőleg felszámolási eljárást kell lefolytatni. A hitelezők fokozott védelme érdekében rendelkezik úgy a törvény, hogy ilyen esetekben a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni, és azok teljesítését a részvényesektől követelni, függetlenül attól, hogy a társaság megszűnésének elhatározása már megtörtént. Erre természetesen csak akkor van lehetőség, ha a tagok által korábban teljesített vagyoni hozzájárulás a részvénytársaság által vállalt kötelezettségek fedezésére nem elegendő. A részvényesek korlátozott felelősségéből adódóan azonban a nem teljesített befizetéseken túl további pénzösszeg a részvényestől nem követelhető.
    7. A részvénytársaságra vonatkozó átmeneti rendelkezések
    A Gt.-t a parlament 1997. decemberi ülésszakán fogadták el, és december 18-án került kihirdetésre a Magyar Közlönyben. A törvény sajátos hatályba léptető rendelkezést tartalmaz, amikor is kimondja, hogy a kihirdetését követő 180. napon lép hatályba a törvény. Ez azt jelenti, hogy rendelkezéseit csak 1998. június hó 16-tól kell alkalmazni. E hosszú hatályba léptető időszak megfelelő felkészülési lehetőséget biztosít mind a cégbíróságok, mind a vállalkozók, illetőleg a jogalkalmazók számára.
    Mint az előző fejezetben már említettük, az új törvény, különösen a részvénytársaságok tekintetében tartalmaz számos új rendelkezést. E rendelkezések jelentős része érinti a részvénytársaságok alapító okiratainak, illetőleg alapszabályainak tartalmát. A jogbiztonság növelése érdekében a Gt. kötelezi a részvénytársaságokat arra, hogy alapszabályukat, illetőleg alapító okiratukat igazítsák az új törvény rendelkezéseihez. A törvény azonban nem tartalmaz határidőt ezen kötelezettség teljesítésére, ezt a társaságokra bízza, azzal, hogy a cégjegyzékben vezetett adatai első változásakor kötelesek az alapító okiratot, illetőleg az alapszabályt az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően módosítani, illetőleg kiegészíteni. E rendelkezés értelmezéséből az következik, hogy a részvénytársaságok - ha egyébként nem módosítanák más okból az alapszabályukat (alapító okiratukat) - akkor évekig működhetnek a korábbi törvénynek megfelelő dokumentumok alapján. Természetesen minden társaságnak érdeke, hogy a társaság alapvető dokumentumai megfeleljenek az új törvényi szabályozásnak, ezért célszerű minél rövidebb időn belül az alapító okiratokat, illetőleg alapszabályokat az új törvény rendelkezéseihez igazítani. Erre annál is inkább szükség van, mert a bírói gyakorlatban bizonytalanság tapasztalható a tekintetben, hogy olyan esetekben, amikor nem módosították az alapító okiratot (alapszabályt) és annak rendelkezései ellentétesek az új Gt. rendelkezéseivel, akkor egy esetleges vita esetén a már elavult szerződést vagy az új törvény rendelkezéseit kell-e alkalmazni. Álláspontunk szerint az új törvény rendelkezéseinek kell elsőbbséget élvezni, de ezen bizonytalan helyzet elkerülése érdekében célszerűnek látszik az alapító okiratok, illetőleg alapszabályok minél előbb történő módosítása.
    Az új Gt. a részvénytársaságok alaptőke minimumát 10 millió forintról 20 millió forintra emelte fel. Ez azt jelenti, hogy a törvény hatálybalépését követően már csak a felemelt összegű alaptőkével alapítható részvénytársaság. A már működő részvénytársaságok esetében a törvény méltányos határidőt szab, amikor kimondja, hogy két éven belül kell a társaság alaptőkéjét az új törvényben meghatározott legkisebb összegre kiegészíteni, ha a korábbi alaptőke ezt az összeget nem érte el. Különbséget tesz a törvény azonban a határidő számításának módja tekintetében, ugyanis azon társaságok esetében, amelyek cégbejegyzése az új törvény hatálybalépésekor folyamatban volt, azoknál a cégbejegyzéstől kell számítani a két éves határidőt, míg a már bejegyzett társaságok esetében a törvény hatálybalépésétől. Az alaptőke kiegészítése az új törvény kötelező minimumára lényegében tőkeemelést jelent. Erre figyelemmel rendelkezik úgy a törvény, hogy nem kell figyelembe venni a pénzbeli betét és nem pénzbeli betét arányára vonatkozó rendelkezéseket, mert ezeket csak új társaság alapításánál lehet alkalmazni. Ebből az következik, hogy az alaptőke kiegészítése történhet akár kizárólag nem pénzbeli hozzájárulással is.
    A Gt. 23. § (3) bekezdése a felszámolás alá került társaságok igazgatósági tagjaira nézve sajátos tiltó szabályt tartalmaz, mely szerint három évig nem lehet más társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt. Ezen szigorú korlátozó szabályt azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a felszámolási eljárás az új Gt. hatálybalépését követően indult meg.
    A korábbi szabályozás szerint a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatának kezdeményezésére 30 napos jogvesztő határidő állt rendelkezésre. Ez számos esetben méltánytalan helyzetet eredményezett, pl. a külföldön lévő tag nem is szerzett tudomást a jogvesztő határidő alatt a számára esetleg hátrányos következményekkel járó határozatról. Ezért az új törvény a tudomásszerzéstől számított 30 napos perindítási határidőt ír elő azzal, hogy a határozathozatalt követő 90 nap elteltével perindításnak akkor sincs helye, ha az érintett személy a határozatról később szerzett tudomást. Ez a szabályozás kedvezőbb a tagok (részvényesek) számára, mint a korábbi, ezért az új törvény visszamenő hatállyal rendeli alkalmazni, amikor is kimondja, hogy a folyamatban lévő ügyekben is már az új törvény szerint kell eljárni.
    Az új törvény több helyen is megváltoztatja a részvényest megillető egyes jogosultságok számításának alapját, illetve igénybevételének feltételeit (pl. a kamatozó részvény után járó kamat megfizetésére csak az adózott eredményből kerülhet sor, illetve a törvény szigorítja az osztalékelőleg kifizethetőségének feltételeit is). Ezen rendelkezések hátrányosan érintik a társaságokat, illetőleg a részvényeseket a korábbi szabályozáshoz képest. Az új szabályok alkalmazását a törvény ezért csak a hatálybalépését követő első teljes naptári év elteltével írja elő. Az új Gt. 185. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott mértékű, többszörös szavazati jog egy részvényre vonatkozóan nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog tízszeresét. A korábbi szabályozás ilyen korlátozást nem tartalmazott, így előfordulhat, hogy működnek olyan társaságok, amelyek esetében a szavazati jog ennél nagyobb mértékben illeti meg az egyes részvényeseket. Az új törvény akként rendezi ezt a kérdést, hogy a korlátozó rendelkezést csak akkor kell alkalmazni, ha a többszörös szavazati jog megállapítására a törvény hatálybalépését követően kerülhet sor.
    III. Fejezet
    Az rt. alapítási folyamata zártkörűség, illetve nyilvános alapítás esetén
    1. Az alapítási módról általában
    A részvénytársaság alapítására vonatkozó rendelkezések éles és határozott különbséget tesznek a zártkörű, és a nyilvános eljárással történő alapítás között. Ez a különbségtétel nem új, már a régi Gt. is alkalmazta, azzal az el nem hanyagolható különbséggel azonban, hogy a nyilvánosság és zártkörűség közötti megkülönböztetés - a zártkörű tőkeemelésre vonatkozó egyetlen szabálytól eltekintve - kizárólag az alapítási folyamatra korlátozódott és nem terjedt ki a részvénytársaság működésének egészére. A régi Gt. tehát nem a zártkörűen, illetve nyilvánosan működő részvénytársaságok, hanem a zárt körben, illetve nyilvános eljárással történő alapítás között különböztetett.
    A másik, el nem hanyagolható különbség a régi és az új Gt. között abban rejlik, hogy a régi Gt. a nyilvános alapítást tekintette alapesetnek, ehhez képest, mintegy kivételként szabályozta a zártkörű alapítást. Az elmúlt tíz év tapasztalatai azonban egyértelműen igazolták, hogy a helyzet pont fordított, részvénytársaságot Magyarországon néhány kivételes esettől eltekintve csak zártkörűen alapítottak. Ezt a tendenciát erősítette az Épt. 24. § (3) bekezdése, amely, mint arra alább még részletesen kitérünk, már az új Gt. hatálybalépése előtt is bizonyos kivételektől eltekintve, gyakorlatilag lehetetlenné tette a nyilvános alapítást.
    A fenti helyzetnek megfelelően az új Gt. 204. §-a zárt körben vagy nyilvános eljárással történő alapításról beszél, a Gt. szintjén tehát megengedte mind a két fajta eljárást. A korábbi szabályozáshoz képest változás (és már maga a sorrend és a szabályozás struktúrája sem hagy azonban kétséget afelől), hogy az új Gt. számára az alapeset a zárt körben történő alapítás, míg ehhez képest kivétel a részvénytársaság nyilvános eljárással történő létrehozatala.
    A zárt körben és a nyilvános eljárással történő alapítás lényegét tekintve nincs különbség a régi és az új Gt. között. Ennek megfelelően a kétféle alapítási mód között a különbség alapvetően az, átveszik-e az alapítók az összes részvényt (ha igen, akkor ez az ún. zártkörű alapítás) vagy a nyilvánossághoz fordulnak azzal, hogy bárki, aki a megalapítandó részvénytársaságba tőkét kíván befektetni, jegyezzen részvényt (nyilvános eljárás).
    Megjelenik a "zártkörűség" és a "nyilvánosság" fogalma az Épt.-ben is, csakhogy ez utóbbi, szabályozásának jellegéből és tárgyából következően, nem a részvénytársaságok alapításáról, hanem az értékpapírok, így többek között a részvények forgalomba hozataláról rendelkezik. Amikor tehát az Épt. a "nyilvánosság" illetve a "zártkörűség" fogalmait használja, akkor ezek a forgalomba hozatal módjára vonatkoznak. Az új Gt. viszont nem az értékpapírokról, hanem az egyes társasági formákról szól, amelyek között történetesen van egy, a részvénytársaság, amely a tagsági viszonyról értékpapírt (részvényt) bocsát ki. Ezért a részvénytársaságok körében a "zárt" és a "nyilvános" jelleg közötti megkülönböztetés nem azonos az Épt.-ben használt fogalomrendszerrel, bár a kettő szorosan összekapcsolódik, hiszen az alapítás vagy utóbb egy esetleges tőkeemelés során el kell dönteni, hogy a részvények forgalomba hozatala milyen módon történjék.
    Mielőtt továbbmennénk, érdemes szemügyre venni - természetesen a teljesség igénye nélkül - néhány külföldi ország szabályozását. Az 1965-ös osztrák törvény megoldása - struktúrájában - azonos az új Gt.-ével, az alapítási szabályok (16. és köv. §-ok) egy olyan eljárást szabályoznak, amely lényegében megfelel a nálunk ismert zárt körben történő alapításnak. Ehhez képest a 30. § ("Stufengründung") tartalmazza azt az esetet, amikor az alapítók nem veszik át az összes részvényt, ezért részvényjegyzésre is sor kerül.
    A 1965-ös német törvény ezzel szemben csak a zárt körben történő alapítást ismeri (22-53. §), a részvényjegyzés kizárólag az alaptőkeemelés körében fordul elő (185. §). Ugyanez a helyzet a svájci kötelmi törvényben is (OR 629. §). Látható tehát, hogy ebben a három (dogmatikailag a magyar társasági jog számára talán legfontosabb, mert a magyar joghoz leginkább közel álló), külföldi jogrendszerben, a nyilvános alapítás, ha egyáltalán lehetséges, teljesen háttérbe szorult.
    Megjegyzendő még, bár erre az alábbiakban még ugyancsak visszatérünk, hogy a zártkörű alapítás túlsúlya az itt említett külföldi törvényeknél egyáltalán nem jelenti az alapítók úgymond korlátlan és főként ellenőrizetlen szabadságát a társaság létrehozatalának folyamatában. Az alapítás zártkörűsége ellenére ugyanis az egyes törvények a forgalombiztonsági szempontok világos előtérbe helyezésével szigorú - külső - ellenőrzési szabályokat tartalmaznak.
    Visszatérve az új Gt.-re, az alapítás részletszabályainak ismertetése előtt még néhány általános megjegyzést kell tennünk.
    Az új Gt. felépítéséből következik, hogy a törvény általános részében leírtak - kifejezett eltérő rendelkezés hiányában - alkalmazandók minden egyes társaságra, így a részvénytársaságokra is. Elvileg ez volt a helyzet a régi Gt.-ben is, de éppen a részvénytársaságok esetében a régi Gt. meglehetősen szélesre szabott - bár külön nem nevesített - általános résszel rendelkezett, amely több esetben is felesleges kettőséggel járt. Ezt a helyzetet szüntette meg az új Gt., amennyiben egy széles körű és részletesen kidolgozott általános részt követően, az egyes társaságokról szóló fejezetek csak az adott formára specifikus szabályokat tartalmazzák.
    A részvénytársaságok alapítása esetében ez konkrétan annyit jelent, hogy értelemszerűen alkalmazandók az általános rész rendelkezései. Az alapítás során tehát feltétlenül figyelembe veendők az általános szabályok, így - példaszerűen említve - a 3. §, amely arról rendelkezik, hogy kik lehetnek a társaság tagjai, azaz a részvényesek, a II. fejezet (10-17.§-ok), amelyek az alapítás általános szabályait tartalmazzák, a vezető tisztségviselőkre vonatkozó közös szabályok (18-30. §-ok), stb.
    2. Részvénytársaság zárt körben történő alapítása
    A zártkörűség fogalmát az új Gt. több lépcsőben adja meg, ez azonban nem elegendő, mert figyelembe kell venni az Épt. szabályait is. A Gt. szintjén e tekintetben nincs is igazán probléma, sajnálatos módon azonban a kodifikáció során nem sikerült megteremteni a teljes összhangot az Épt.-vel.
    A kiindulás az új Gt. 206. § (1) bekezdése, amely szóhasználatában ugyan némileg eltérő módon, tartalmát tekintve azonban a régi Gt.-vel megegyezően határozza meg a zártkörű alapítás fogalmát. Eszerint zárt körben történik az alapítás, ha "az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik."
    A fent idézett meghatározás tehát utal a zártkörű működésre, ezt a fogalmat az új Gt. 177. § (2) bekezdése definiálja, kimondva, hogy zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalomba hozatalára nem kerül sor. Ez a rendelkezés tehát egy újabb fogalmat, a zártkörű forgalomba hozatalt említi, és ez az a pont, ahol a Gt.-ből át kell lépnünk az Épt. szabályozási körébe.
    Az Épt. Értelmező rendelkezései [3. § (2) bekezdés] tartalmazzák a zártkörű forgalomba hozatal definícióját (52. pont). Az új Gt. által módosított szöveg szerint zártkörű forgalomba hozatal az értékpapír (esetünkben a részvény) egyedileg előre meghatározott befektető részére történő kibocsátása, a befektetőnek az értékpapír átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozata alapján. Érdemes ezzel összevetni a nyilvános forgalomba hozatal definícióját is, amely szerint [Épt. 3. § (2) bekezdés 38. pont] nyilvános forgalomba hozatal az értékpapír nyilvános ajánlattétel útján történő kibocsátása, illetve a korábban zártkörűen forgalomba hozott értékpapír eladásra történő felajánlása nyilvános ajánlattétel útján. Nyilvános ajánlattétel pedig a 37. pont szerint értékpapír vásárlására vagy jegyzésére, egyedileg előre meg nem határozott lehetséges befektetők részére nyomtatott sajtó útján közzétett felhívás.
    Az új Gt. fent hivatkozott 177. § (2) bekezdésének és 206. § (1) bekezdésének két szabályát összevetve nyilvánvaló, hogy csak akkor beszélhetünk zártkörű alapításról, ha egyrészt teljesül az a feltétel, amely szerint az alapítók valamennyi részvényt átveszik, másrészt a részvénytársaság nem (lesz) nyilvánosan működő, azaz nem felel meg az Épt. 3.§ (2) bek. 37. és 38. pontjai szerinti feltételeknek. Itt valamennyi elemnek egyaránt adottnak kell lennie, ezért nem minősül nyilvános ajánlattételnek, ha a felhívást nem a nyomtatott sajtó útján teszik közzé, mivel ebben az esetben már nem lehet nyilvános forgalomba hozatalról beszélni, a részvénytársaság tehát zártkörűnek minősül.
    Bár az Épt.-nek a zártkörű forgalomba hozatalt meghatározó szabálya az új Gt. hatálybalépésével módosult és a definícióból kikerült a korábbi feltétel, a maximum 35 főre történő utalás, az Épt. 59. §-a változatlanul zártkörű forgalomba hozatalnak tekinti a személyre szóló elhelyezést, tehát azt az esetet, amikor a kibocsátó a részvényt kizárólag névre szólóan, intézményi befektetőnek ajánlja fel megvételre, abban az esetben is, ha az adott forgalomba hozatalban több, mint harmincöt intézményi befektető jegyezheti le, illetve vásárolhatja meg a részvényt. Ugyancsak zártkörű forgalomba hozatalnak tekinti az Épt. 59. §-a, ha a kibocsátott értékpapírt (esetünkben részvényt) kizárólag a kibocsátó tulajdonosai vagy alkalmazottai jegyezik le.
    Némiképp zavaró, hogy az Épt. 60. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben az értékpapír forgalomba hozatala a zártkörű forgalomba hozatal feltételeinek nem felel meg, a nyilvános forgalomba hozatal szabályait kell alkalmazni, csakhogy ez utóbbinak is megvannak a törvényi kritériumai, amelyek esetenként könnyen hiányozhatnak. Ráadásul az Épt. szemléletéből és szabályozási módjából úgy tűnik, mintha - eltérően Gt.-től és a nyilvános alapítást az alábbiakban még elemzendő módon korlátozó saját szabályától - mégis csak a nyilvános forgalomba hozatalt tekintené elsődlegesnek.
    Az Épt. 24. § (3) bekezdése ugyanakkor - mint azt korábban már említettük - erősen korlátozza a részvények nyilvános forgalomba hozatalát és ezen keresztül a nyilvános alapítást. Az idézett törvényhely ugyanis alapesetben részvények nyilvános forgalomba hozatalát csak akkor engedi meg, ha a kibocsátó - tehát maga a részvénytársaság - vagy jogelődje két teljes naptári éve működik. Kivételt két eset képez, az egyik, ha az alapításkor a részvények kibocsátási értéke (tehát nem névértéke!) nem haladja meg az ötven millió forintot. A másik kivétel az ún. portfoliótársaság, az az eset, amikor a kibocsátó alaptőkéje legalább ötszázmillió forint, ennek legalább hatvan százaléka részvény és e részvények legalább ötven százalékát olyan részvénytársaság bocsátotta ki, amely legalább két naptári éve működik.
    Közelebbről vizsgálva az Épt. e rendelkezését, a következők emelendők ki:
    - egyértelmű, hogy alapesetben részvénytársaságot nem lehet nyilvánosan alapítani, csak zártkörűen. A korlátozás értelme vitatható, bár a tanulmány bevezetésében röviden említett három külföldi jog közül csak az osztrák jog ismeri a nyilvános alapításnak megfelelő eljárást. Az indok - legalább is a magyar jogban - forgalombiztonsági jellegű, ne lehessen minden előzmény, ismertség és ezáltal ellenőrzés nélkül a nyilvánosság elé lépve befektetéseket gyűjteni. E cél jogosságát elismerve az új Gt. megalkotása során történtek olyan próbálkozások, hogy a kétéves tilalom merev szabályát pénz - vagy hitelintézet által adott garanciával (underwriting) helyettesítsék. Az elképzelések szerint a nyilvános alapítás megengedett lett volna, ha egy pénz- vagy hitelintézet előre kötelezettséget vállalt volna arra, hogy amennyiben a tervezett alaptőkét teljes egészében nem jegyzik le, de a jegyzés eléri a törvényben meghatározott minimumot, a jegyzési időszak befejezését követő, igen rövid időn belül a le nem jegyzett részvénymennyiséget maga jegyzi le. Az új Gt. végső megszövegezése során azonban ez az elképzelés nem kapott támogatást.
    - A nyilvános alapítás "tilalma" alóli két kivétel igen szűkkörű, hiszen az ötven millió forintot meg nem haladó alaptőke összeg olyan alacsony, hogy ebben a nagyságrendben nem érdemes vállalni a nyilvános alapítás feltételeinek teljesítését. A másik eset, a portfolió társaság, pedig egészen speciális, amely csak ritkán fordul elő.
    A) Az alaptőke mértéke és összetétele
    1988-ban a régi Gt. 10 millió forintban szabta meg a részvénytársaságok alaptőkéjének minimumát. Az elmúlt tíz év inflációja indokolttá tette, hogy ez az összeg felemelésre kerüljön, ezért az új Gt. 203. § (3) bek.-e az alaptőke legkisebb összegét 20 millió forintban határozta meg. A száz százalékos emelés kétségtelenül jelentős, azonban figyelembe kell venni, hogy az elmúlt évtized inflációjának mértékétől még mindig messze elmarad. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nemzetközi viszonylatban az új Gt. szerinti alaptőkeminimum elég magas, mindazonáltal a törekvés jogossága aligha kérdőjelezhető meg, a jelenlegi magyar viszonyok között részvénytársaságot egyéb jellemzői okán is csak magasabb összegű tőkével kívánatos alapítani, ott, ahol a megfelelő tőke nem áll rendelkezésre, inkább a kevésbé anonim kft. létrejötte kívánatos. (Összehasonlításul: az osztrák AG-Gesetz 7. §-a szerint a minimális alaptőke nagyság 1 millió ATS, a német AG-Gesetz 6. §-a szerint 100 000 DM, a svájci OR 621.§-a szerint 100 000 CHF.)
    Az új Gt. 205. § (1) bekezdése tartalmaz egy fontos, új szabályt, amely az alaptőke védelmét célozza és ezen keresztül forgalombiztonsági jelentősége van. A hivatkozott szabály - megismételve a saját részvényre vonatkozó 189. § (5) bekezdésében foglaltakat - azt mondja ki, hogy a részvénytársaság nem nyújthat kölcsönt és nem vállalhat készfizető kezességet abból a célból, hogy harmadik személy a részvénytársaság által kibocsátott részvényeket megszerezze. A rendelkezés célja kézenfekvő, a tilalom hiánya visszaélésekre adott lehetőséget, hiszen az alaptőke fiktívvé válhat, ha bármilyen módon a részvények megvásárlására használják fel. Ezért az új Gt. nemcsak a kölcsönnyújtást tiltja, hanem a kezességvállalást is, hangsúlyozva azonban, hogy - talán nem igazán következetesen - csak a készfizető kezesség tilos, de nincs akadálya a Ptk. 274. § (1) bekezdése szerinti egyszerű kezesség vállalásának. Figyelmet érdemel másrészt, hogy a tilalom nemcsak az alaptőke terhére nyújtott kölcsönre illetve kezességvállalásra vonatkozik, hanem kiterjed a részvénytársaság teljes vagyonára. Elképzelhető, hogy a részvénytársaság már létrejöttekor is rendelkezik alaptőkén felüli vagyonnal, a 205. § (1) bekezdése értelmében azonban ez a vagyonrész sem használható ilyen célra.
    Értelmezést igényel ugyanakkor ennek a szabálynak az alkalmazási köre. A szabály az alapításról szóló 4. Címben található, egyébként általános jelleggel, azaz úgy a zártkörű, mint a nyilvános eljárással történő alapításra egyaránt vonatkozik. Kérdés azonban, hogy alkalmazhatósága túllép-e az alapítási folyamaton. A válasz alaptőkeemelésnél és a saját részvények elidegenítésénél egyértelműen igenlő. Ami az alaptőkeemelést illeti, az új Gt. 247. §-a szerint az alapítási szabályok megfelelően alkalmazandók, így nem vitatható, hogy ez a rendelkezés ennek során is figyelembe veendő. A saját részvények elidegenítésével kapcsolatban pedig a már említett 189. § (5) bekezdése alkalmazandó, ennek szövege, mint említettük, megegyezik az itt tárgyalt rendelkezéssel.
    Elvileg az az esetkör marad lefedetlen, amikor a részvénytársaság abból a célból nyújt kölcsönt, hogy már korábban kibocsátott részvényeit valaki megvásárolja korábbi tulajdonosától. Erre vonatkozóan az új Gt. nem ad külön szabályt, de erre nincs is szükség. Az ügylet (kölcsönnyújtás illetve kezességvállalás) ugyanis vagy az új Gt.-nek az alaptőke védelmére vonatkozó 224. §-a alá tartozik, ebben az esetben az ott megadott szabályok mindenképpen érvényesülnek (pl. a felügyelő bizottság előzetes hozzájárulása, stb.), ha azonban nem ez a helyzet, akkor nincs alapja bármilyen megszorításnak. A szabály célja ugyanis nem önmagában a hitelnyújtás vagy a kezességvállalás megakadályozása, hanem az alaptőke védelme és az esetleges visszaélések elleni fellépés.
    A 205. § (1) bekezdésének szabálya alól kivételt képez a (2) bekezdésben említett két esetkör. Az egyik a dolgozói részvények kibocsátása (187. §), a másik a munkavállalók részére jogszabályban megállapított kedvezményekkel történő részvény kibocsátás vagy átruházás.
    A két kivétel logikus, hiszen mindkét esetben arról van szó, hogy a részvénytársaság kedvezményt nyújt dolgozóinak a részvények megszerzéséhez és ez lehetséges kölcsön vagy kezességvállalás formájában is. Mindenesetre a két eset nem teljesen azonos. Dolgozói részvények kibocsátása esetén a közgyűlés határoz arról, hogy a részvénykibocsátás és értékesítés milyen feltételekkel történik. A második esetben viszont az új Gt. kifejezetten törzsrészvényekre és jogszabályban meghatározott kedvezményekre korlátozza a kivétel körét, ilyen pl. a privatizációs törvény (az 1995. évi XXXIX. törvény) 56-57. §-aiban meghatározott kedvezményes értékesítés. A szövegezésből ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amennyiben a részvénytársaság munkavállalóinak nem törzsrészvényt, hanem elsőbbségi vagy kamatozó részvényt kívánna juttatni, a (2) bekezdés kivételt megfogalmazó megengedő szabálya már nem alkalmazható és az (1) bekezdés rendelkezését kell figyelembe venni.
    Az új Gt.-ben is változatlan maradt az a szabály, amely alapításkor a pénzbeli hozzájárulás minimumát az alaptőke harminc százalékában és az alaptőke minimumának felében, (jelen esetben tízmillió forintban) szabta meg. Az alapot ehhez a 12. § (1) és (2) bekezdése adja, amely kimondja egyrészt, hogy a vagyoni hozzájárulás pénzbetétből, illetve nem pénzbeli hozzájárulásból állhat, másrészt felhatalmazást ad a kétféle vagyoni hozzájárulás arányának meghatározására.
    Szigorúbbá váltak ugyanakkor a nem pénzbeli hozzájárulásra (apportra) vonatkozó szabályok. Zártkörű alapítás esetén a nem pénzbeli szolgáltatás megengedett, önmagában itt nincs változás. Ugyanakkor jelentős változás a régi Gt.-hez képest, hogy a 211. § b) pontja értelmében a nem pénzbeli hozzájárulást a bejegyzési kérelem cégbírósághoz történt benyújtásáig a részvénytársaság rendelkezésére kell bocsátani, azaz hatályon kívül került a régi Gt. szabálya, amely a bejegyzéstől számított egy évig adott lehetőséget az apport szolgáltatására. Ezzel együtt új rendelkezéseket tartalmaznak a 208-210. §-ok is. A kiindulás nem titkoltan az, hogy a részvénytársaságoknál a nem pénzbeli betét szolgáltatását a lehetőség szerint korlátozni kell, a törekvés összhangban áll az Európai Unió 2. számú, társasági jogi irányelvével. (7., illetve 10. cikkely)
    Az új Gt. 208. §-a szerint az alapító okirathoz mellékelni kell egy könyvvizsgálói jelentést a nem pénzbeli hozzájárulásról. A cél a fiktív vagy legalább is nem valós értéket tükröző apport megakadályozása. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis világossá tették, hogy ezen a téren sok visszaélés történt annak ellenére, hogy a régi Gt. is tiltotta és szankcionálta a bejelentettől eltérő, a valóságban alacsonyabb értékű apport szolgáltatását. Ennek azonban nem volt meg az ellenőrzési mechanizmusa, annak ellenére, hogy a régi Gt. 253. § (3) bekezdése utalt arra a lehetőségre, hogy az apportot előzetesen könyvvizsgálóval értékeltetik és ebben az esetben legfeljebb a könyvvizsgáló által megjelölt értéken lehetett figyelembe venni.
    Az új Gt. 208. § (1) bekezdése kötelezően írja elő a könyvvizsgálói jelentést és egyben tételesen felsorolja annak tartalmát. A jelentésben mindarra ki kell térni, amit a Gt. előír, tehát nem vagylagos feltételekről van szó. A felsorolás szerint az alábbiakat kell a jelentésnek tartalmaznia:
    - a nem pénzbeli hozzájárulás leírása
    - a nem pénzbeli hozzájárulás értékelése
    - a nem pénzbeli hozzájárulás ellenében adandó részvények száma
    - annak megállapítása, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás ellenében adandó részvények száma és névértéke összhangban van-e a nem pénzbeli hozzájárulással
    - az értékelési szempontok.
    Bár a törvény nem nevesíti, alapesetben nyilvánvalóan a társaság alapító okiratában megnevezett könyvvizsgáló az, aki ezt a jelentést adja. Nem zárható azonban ki, hogy az értékelés nem a társaság könyvvizsgálójától származzék, így volt ez a régi Gt. esetében is, ha sor került előzetes értékelésre. Álláspontunk szerint ugyanis a hangsúly nem azon van, hogy a könyvvizsgáló milyen minőségben, azaz a társaság könyvvizsgálójaként jár-e el, hanem az, hogy könyvvizsgáló, tehát rendelkezik mindazzal a képesítéssel és eleget tud tenni mindannak a feltételnek, amely alapján ezt a feladatkört elláthatja. A társaság és a részvényesek számára ugyanis csak az fontos, hogy rendelkezzenek a törvény által megkívánt könyvvizsgálói jelentéssel, e nélkül ugyanis a nem pénzbeli hozzájárulás nem fogadható el és nem válhat az alaptőke részévé, a cégbíróság pedig a részvénytársaság bejegyzését a jelentés hiányában köteles megtagadni.
    Az új Gt. 208. § (2) bekezdése egy kiegészítéssel lényegében megismétli a régi Gt. szabályát, amikor meghatározza, hogy mi lehet az apport tárgya. Változatlanul az a szabály tehát, hogy bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, illetve szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog képezhet apportot, feltéve, hogy azok végrehajtás alá vonhatók és hogy a részvénytársaság utóbb, harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhatja át. Az említett kiegészítés a régi Gt.-hez képest pontosabbá tette a szöveget, mert kimondta, hogy nem kell külön kérni a harmadik személy hozzájárulását akkor, ha a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató fél azzal már korábbról rendelkezik. Ez megfelel a kialakult gyakorlatnak és a korábbi törvényszöveg pontos értelmezésének is, hiszen nem vitatható, hogy a hozzájárulás nélküli átruházhatóság adott akkor is, ha az átruházáshoz egyébként engedélyre lenne szükség, de az engedélyt megadták. További pontosítása az új törvényszövegnek, amely sok vitát és félreértést oszlat el, hogy egyértelművé vált: a végrehajthatóság, mint kritérium nemcsak a dolgokra, hanem a jogokra és a szellemi alkotásokra is vonatkozik.
    Vitatott és tulajdonképpen kényes kérdés az apport értékének megállapítása, mert nyilvánvaló, hogy a külső, harmadik személyek szempontjából figyelembe vehető forgalmi érték és az apportot szolgáltató részvényes, valamint a társaság szempontjából elfogadható érték nem feltétlenül esik egybe. Ha a szubjektív szempontokat ki is kapcsoljuk, kétségtelen tény, hogy voltak - és feltehetően - lesznek is visszaélések vagy gondatlan becslések, amelyeknek természetesen forgalombiztonsági szempontokból súlyos következményei lehetnek, mivel érintik a társaság alaptőkéjének összegét. Másik szempont viszont a felek szabadsága abban a tekintetben, hogy az apportot olyan értéken vegyék figyelembe, amelyet számukra valóban jelent, azzal persze, hogy mindenképpen reális határokat kell szabni.
    A régi Gt. eredetileg nem tartalmazott más szabályt, mint az apportot szolgáltató tag "felelősségét" kimondó rendelkezést [régi Gt. 22. § (3) bek.]. Függetlenül attól, hogy a "felelősség" kifejezés a jelen esetben - különös tekintettel a Ptk.-ra, mint a Gt. háttérjogára - helytelen és félrevezető volt, hiszen a szabály egyértelműen kimenthetetlen, objektív helytállási kötelezettségre vonatkozott, azaz egy olyan esetre, amely nem tartozott a Ptk. szerinti felelősség körébe, önmagában sem volt elegendő, hiszen egyrészt csak az apportot szolgáltató részvényest kötelezte, másrészt ez a kötelezés kizárólag a részvénytársasággal szemben állt fenn. A szabály tehát pontosan azt a kérdést nem oldotta meg, amely a legkomolyabb problémát jelentette, miként lehet elejét venni a nem valós apport értékelésnek.
    1994-ben azonban módosították a büntető jogszabályokat, ennek nyomán a Btk. 298/C. §-a ("Valótlan érték megjelölése") büntetni rendeli, ha a gazdasági társaság tagja közreműködik abban, hogy a társaság részére nyújtott nem pénzbeli betétjének (hozzájárulásának) értékét a társasági szerződésben a szolgáltatás időpontjában fennálló értéktől eltérően jelöljék meg. A törekvés a helyzet ismeretében és a fentiek fényében érthető, a megoldás azonban aligha kielégítő.
    A Btk. hivatkozott szabályának megfogalmazása ugyanis annyira általános, hogy abba belefér a valós értéknél alacsonyabb érték megállapítása is, holott ez sem a Gt., sem a büntető jogszabályok alapján nem lenne szankcionálható. Nem lehet ugyanis elvitatni egy társaság tagjaitól azt a jogot, hogy az apportot saját szempontjaik alapján alacsonyabb értéken fogadják be. Ezzel semmiféle forgalombiztonsági érdeket nem sértenek, az utóbbi számára az alaptőkének a valósnál magasabban történő megállapítása jelenthet csak veszélyt. Ugyanakkor a rendelkezés azzal sem védhető, hogy a Btk. ebben a formában a többi társasági tagot védené a valótlan értéket megadó taggal szemben, hiszen a tagnak nem fűződhet anyagi érdeke ahhoz, hogy vagyoni betétjét a valósnál alacsonyabb értéken vegyék figyelembe. A Btk. szabály tehát szerintünk helytelen és az is érthetetlen, hogy ez a tényállás miért nem került módosításra az új Gt. hatálybaléptetésével egyidőben. Ez annál is inkább furcsa, mivel az új Gt. a Ptk.-tól az Épt.-ig elég sok, alapvetően fontos törvényt módosított, másrészt, mint azt a következő pontban részletesen kifejtjük, az új Gt. 12. § (3) bekezdése időközben lehetővé teszi a "lefelé" történő eltérést.
    Függetlenül azonban a fentiektől a probléma elsősorban nem büntető jogi jellegű, és ezért a Btk. nem oldja meg, de nem is tudja megoldani a harmadik személyek érdekeinek védelmét fiktív alaptőke esetén. Ezért kellett Gt.-n belüli megoldást keresni, ez jelenik meg az új Gt. 208-209.§-aiban és elsődlegesen a könyvvizsgáló által adott és mindenki számára ellenőrizhető jelentés intézményének bevezetésében.
    Az új Gt.-nek az apporttal kapcsolatos szabályai - mint több más esetben is - kétszintűek, egyrészt az általános rész tartalmazza a valamennyi társasági formára vonatkozó rendelkezéseket, ehhez képest a részvénytársasági fejezet speciális szabályokat ad .
    Ami az általános részt illeti, a 12. § (4) bekezdése fenntartja az apportot szolgáltató tagnak a társasággal szembeni ötéves helytállására vonatkozó korábbi szabályt, azzal a lényeges különbséggel, hogy - mint arról a fentiekben már szó volt - a korábban alkalmazott "felelősség" kifejezés helyébe a helyzetet pontosan kifejező "helytállás" kifejezés került. Ezzel egyértelművé vált, hogy itt nem polgári jogi értelemben vett és az általános szabályok szerint kimenthető felelősségről, hanem egy valóban objektív helytállási kötelezettségről van szó. Álláspontunk szerint ez a kötelezettség igen szigorú, a tagot (részvényest) az sem menti, ha az értékelés a könyvvizsgáló jelentésén alapult, a részvényes mindenképpen helytállni tartozik, más kérdés, hogy akár ő maga, akár a társaság fellép-e adott esetben a könyvvizsgálóval szemben.
    Ezzel a szabállyal kapcsolatban megjegyzendő továbbá, hogy az ötéves határidő gyakorlatilag jogvesztő, igaz persze, hogy ezt a törvénynek ki kellett volna mondania, amit sajnálatos módon nem tett meg, de az is bizonyos, hogy a szövegösszefüggésből következően itt az elévülés kizárt.
    Az új Gt. 12. § (3) bekezdése általános jelleggel mondja ki, hogy olyan esetekben, amikor könyvvizsgáló állapítja meg a nem pénzbeli hozzájárulás mértékét - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - a tagok a könyvvizsgáló által meghatározott értéknél alacsonyabb értékben is megállapodhatnak. Tekintettel pedig arra, hogy a részvénytársaságról szóló fejezetben tiltó szabály nem található, a részvényesek számára egy ilyen megállapodás lehetséges, de figyelemmel kell lenniük a 209. § szabályára. Megjegyzendő még, hogy a 12. § (3) bekezdéséből az is egyértelműen következik, hogy másik irányba semmiképpen sem lehet eltérni, tehát a könyvvizsgáló által megjelölt értéknél magasabb értékben nem lehet megállapodni.
    A 12. § általános szabályát a részvénytársaságok esetében a 209.§ úgy pontosítja, hogy kimondja, amennyiben az alapítók lefelé eltérnek a könyvvizsgáló által meghatározott értéktől, akkor ezt ugyan megtehetik, de ebben az esetben külön nyilatkozatot kell tenniük, amelyben az eltérést indokolják. A nyilatkozat az alapító okirat mellékletét képezi.
    Az új Gt. 312. §-a módosította az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-át, amennyiben új (3) bekezdést illesztett a szövegbe. E rendelkezés lényege, hogy az államháztartás alrendszereihez tartozó, valamint az állami és az önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása során a könyvvizsgáló által meghatározott értéktől semmilyen módon nem lehet eltérni, tehát alacsonyabb érték elfogadása is kizárt.
    B) Az alapító okirat
    A zárt körű alapítás lényege, mint arra a fentiekben már rámutattunk, hogy az alapítók átveszik a részvénytársaság valamennyi részvényét. Erről írásban kell megállapodni, amely megállapodás kiterjed magára az alapításra, valamint a létrehozandó részvénytársaság szervezetére és működésének kérdéseire. A többi társasági formától eltérően ezt a megállapodást a részvénytársaságnál nem társasági szerződésnek, hanem alapító okiratnak nevezzük.
    A régi Gt. 1988-ban eredetileg úgy rendelkezett, hogy mind az alapesetnek tekintett nyilvános, mind a zártkörű alapítás során létrehozandó részvénytársaságnál kétféle okiratot kell készíteni, előbbinél alapítási tervezetet és alapszabályt, utóbbinál alapító okiratot és alapszabályt. Az eredeti elképzelések szerint az alapítási tervezet illetve az azt helyettesítő alapító okirat az alapítóknak az alapításra vonatkozó megállapodását jelentette, az alapszabály pedig a részvénytársaság statutumát képezte. Gyakorlatilag az alapító okirat volt a társasági szerződés, ezért azt valamennyi alapítónak alá kellett írnia, ellentétben az alapszabállyal.
    Tekintettel arra, hogy a részvénytársaságok túlnyomó többsége zárt alapítással jött létre (ideértve az állami vállalatok részvénytársasággá történő átalakulását is), elég sok zavart okozott, hogy nem volt világos az alapító okirat és az alapszabály közötti különbség. Nem egyszer fordult elő, hogy a két dokumentum azonos szöveggel készült, ugyanakkor bizonytalanság uralkodott abban a tekintetben, hogy utólagos módosítások során csak az alapszabályt vagy az alapító okiratot is módosítani kellett-e. Álláspontunk szerint ebben a rendszerben az alapító okirat utólagos módosítása nem volt lehetséges, az az alapítás pillanatakori helyzetet tükrözte, a folyamatos működés kereteit az alapszabály szabta meg, ezért változtatni csak ezt az utóbbit lehetett.
    Az 1991-es Gt. módosítás változtatott ezen a rendszeren és a két alapítási mód között élesebben különböztetendő, előírta, hogy zártkörű alapításnál csak alapító okirat készül, alapszabály nem, míg nyilvános alapításnál megmaradt az alapítási tervezet és az alapszabály. Ezt a rendszert vette át az új Gt. is, bár álláspontunk szerint dogmatikai szempontból valószínűleg helyesebb lett volna, ha a zártkörűen alapított részvénytársaságok esetében vissza lehetett volna térni az alapszabály - alapító okirat kettős rendszeréhez.
    Zárt körű alapítás során tehát - az új Gt. 206. § (2) bekezdése értelmében - alapító okiratot készítenek, amelyet, mint a társasági szerződést más társasági formák esetében, valamennyi alapító részvényesnek alá kell írnia. Az alapító okirat kötelező tartalmi elemeiről a 207. § rendelkezik. Egyrészt hivatkozik az általános részre [11. § (1) bekezdés], amely valamennyi társasági formánál kötelező elemeket sorolja fel (cégnév, székhely, tagok, tevékenységi kör, tőke, cégjegyzés módja, vezető tisztségviselők, időtartam), másrészt az (1) bekezdésben felsorolja a részvénytársaságoknál kötelező tartalmi elemeket, míg a (2) bekezdés az ún. relative kogens, azaz szükség szerint szabályozandó elemeket tartalmazza.
    A kötelező tartalmi elemekkel kapcsolatban - anélkül, hogy teljes felsorolást adnánk - az alábbiak emelendők ki:
    a) Az alapító okiratnak tartalmaznia kell az alaptőke és az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét. Az új Gt. 211. §-a szerint a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítóknak az alapító okiratban átvenni vállalt részvények névértékének vagy kibocsátási értékének legalább harminc százalékát, de legalább tízmillió forintot be kell fizetniük. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel, hogy ha az alapítás során a részvényeket nem névértéken, hanem annál magasabb értéken bocsátják ki, akkor az új Gt. értelmében nem a részvények névértéke, hanem kibocsátási értéke irányadó a pénzbeli hozzájárulás teljesítése szempontjából. Nincs változás abban a tekintetben, hogy a részvények névérték alatti kibocsátása tilos.
    b) Az alapító okiratban nyilatkozni kell a részvények átvételéről (pontosabban az erre vonatkozó kötelezettségvállalásról), és a részvényeknek az alapítók közötti megosztásáról. Tekintettel arra, hogy az alapító okirat a tagok közötti szerződés, továbbá arra, hogy a Gt.-nek változatlanul a Ptk. a háttérjoga, amennyiben utóbb valamely tag nem teljesíti a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségét, a többi tag a Ptk. szabályai alapján léphet fel vele szemben (teljesítés követelése, kártérítés szerződésszegésért, stb.).
    c) Az alapító okiratban pontosan meg kell jelölni az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, kibocsátási értékét, továbbá a részvények típusát, előállításuk módját és a más típusba tartozó részvényre történő átalakítás szabályait. Ami a részvény típusát illeti, az új Gt. is névre szóló és bemutatóra szóló részvényt ismer [179. § (1) bekezdés], azzal a megszorítással azonban, hogy zártkörűen működő részvénytársaságnak csak névre szóló részvényei lehetnek, így tulajdonképpen felesleges egy olyan rendelkezés, amely előírja, hogy erről az alapító okiratban kell rendelkezni. Meg kell jegyeznünk, hogy a megszorítás, amelyet eredetileg az Épt. 236. § (9) bekezdése, még a régi Gt.-t módosítva tartalmazott, nem igazán indokolható, ennek ellenére az új Gt. megalkotása során sem sikerült a korlátozást feloldani. Az indokolás meglehetősen sajátos volt, ha már egyszer az Épt. nyomán valamennyi zártkörűen működő részvénytársaságnak át kellett alakítania bemutatóra szóló részvényeit névre szóló részvényekké, akkor a szabályt utóbb már nem célszerű megváltoztatni, még akkor sem, ha valóban nem szerencsés.
    A részvény típusának megváltoztatására vonatkozó szabályozásnak az alapító okiratban történő szerepeltetése más okból szükséges. Ha ugyanis megváltozik a részvénytársaság működésének formája, azaz zártkörűből nyilvánossá válik, akkor már van mód bemutatóra szóló részvények kibocsátására vagy a névre szóló részvényeknek bemutatóra szóló részvényekké történő átalakítására. Ennek a szabályait kell az alapító okiratnak tartalmaznia.
    Ugyancsak meg kell határozni az alapító okiratban a részvény előállítási módját. A részvénytársasági fejezet egyik legfontosabb újítása, hogy a Gt. szintjén is elismeri az ún. dematerializált részvényt, megteremtve ezzel az összhangot az Épt.-vel. Utóbbi általában beszél az értékpapírok nyomdai úton okiratként vagy dematerializált értékpapírként történő előállításáról, ezt konkretizálja a tagsági viszonyt megtestesítő értékpapír, a részvény szintjén az új Gt.
    Az Épt. 21. § (4) bekezdése határozza meg annak az - egy példányban kiállított, értékpapírnak nem minősülő - okiratnak a tartalmi kellékeit, amelyet a kibocsátó köteles kiállítani, ha dematerializált értékpapír (jelen esetben részvény) előállításáról rendelkezett. Ezt az okiratot az Épt. 21. § (7) bekezdése értelmében a központi értéktárban kell elhelyezni.
    A részvénytársaság alapításakor tehát el kell dönteni, hogy a részvény milyen formában kerüljön előállításra. A kérdés azért is fontos, mert nyomdai úton előállított részvény közgyűlési döntéssel átalakítható dematerializált részvénnyé, fordítva azonban már nem lehetséges, azaz az út egyirányú, dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé nem alakítható át. A szabály logikája nem érthető és jóllehet a kodifikációs bizottság javasolta az Épt. 22. § (7) bekezdésének módosítását, illetve ennek megfelelően az új Gt.-ben a kétirányú átalakítás lehetőségének kimondását, a javaslat határozott kormányzati ellenzést váltott ki, amelynek eredménye az új Gt. 193. § (2) bekezdése. Érdemes az ehhez fűzött miniszteri indokolást idézni, amely szerint "a fejlődés útja a dematerializált értékpapírok felé mutat", ezért nincs lehetőség a visszaalakításra.
    Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az e rendelkezésbe foglalt tilalom nem vonatkozik arra az esetre, amikor az ideiglenes részvény helyett a társaság kibocsátja végleges részvényeit. Lehetséges tehát, hogy az ideiglenes részvényt dematerializált formában állították elő, de a végleges részvényeket nyomdai úton, okirati formában készítik. Ebben az esetben ugyanis nem a már kibocsátott részvény átalakítására kerül sor, amely folyamatra a 193. § ad szabályt, hanem új kibocsátásra, mivel megtörtént az alaptőke teljes befizetése és a társaság az ideiglenes részvények megsemmisítésével előállíttatja és kibocsátja részvényeit. (ld. Épt. 22. §)
    d) Az alapító okiratnak rendelkeznie kell a személyi kérdésekről, amennyiben tartalmaznia kell az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak számát, az első igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak nevét és lakcímét, valamint az első könyvvizsgáló nevét, lakcímét és megbízatásának időtartamát.
    Az igazgatósággal kapcsolatban mindenek előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az új Gt. 244. §-a értelmében a zártkörűen működő részvénytársaságoknál nem kötelező igazgatóság választása, mód van arra is, hogy az igazgatóság jogkörét vezérigazgató gyakorolja. Ez azonban csak lehetőség, azaz - ellentétes rendelkezés hiányában - főszabályként megmaradt az igazgatóság ezeknél a részvénytársaságoknál is.
    Ami a vezérigazgatót illeti, természetesen nem tilos, hogy igazgatóság működése esetén is legyen a részvénytársaságnak ilyen beosztású alkalmazottja, ez azonban általában nem társasági jogi, hanem munkajogi kérdés és viszony, még akkor is, ha - mint arra vannak példák - a vezérigazgatóról az alapító okirat is rendelkezik. (Megjegyzendő azonban, hogy nincs elvi akadálya annak sem, hogy a vezérigazgatói tisztséget megbízás alapján lássák el.) Ugyanakkor az új Gt. 244. §-a esetében, tehát ha nem kerül sor igazgatóság választására, a vezérigazgató lesz a társaság vezető tisztségviselője, őt illetik meg és terhelik a vezető tisztségviselőkre a törvényben megállapított jogok és kötelezettségek. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a vezérigazgató nem szükségszerűen ugyan, de az esetek többségében a részvénytársasággal munkaviszonyban áll. A vezérigazgatóra ugyanakkor az új Gt. 240. § (2) bekezdésének tilalma semmiképpen sem alkalmazható, ez a szabály csak azt tiltja, hogy az igazgatósági tagság illetve az elnöki tisztség nem látható el erre irányuló munkaviszony keretében.
    Szemben a régi Gt.-vel, az új Gt. nem írja elő, hogy az alapító okiratban meg kell határozni az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai megbízatásának időtartamát. Az új Gt. 24. § (1) bekezdése fenntartotta azt a korábbi szabályt, amely szerint a választás határozott időtartamra, legfeljebb öt évre történik, de tudomásul veszi azt az esetet, hogy az alapító okirat az időtartamról nem rendelkezik, ebben az esetben a megbízás öt évre szól, kivéve, ha a részvénytársaságot ennél rövidebb időtartamra hozzák létre. Az első igazgatóság tagjait akkor is az alapító okiratban kell kijelölni, ha az alapítók úgy határoznak, hogy utóbb ezt a jogkört nem a közgyűlés, hanem a felügyelő bizottság gyakorolja, az új Gt. 33. § (1) bekezdésében írtak alapján.
    e) Az alapító okiratnak tartalmaznia kell továbbá - többek között - az alapítás várható költségeit. Ez a rendelkezés, amely egyike az új Gt. lehetőség szerint mindent szabályozni kívánó és nem túl életszerű szabályainak, abból a szempontból kérdéses, hogy egyrészt nem egyértelmű az ide tartozó költségek pontos köre, másrészt az sem világos, hogy milyen következményekkel jár, ha utóbb kiderül, hogy az alapítás során eltértek az előre becsült költségösszegtől. A költségek körét illetően nyilvánvalóan ide tartoznak az illetékek, az ügyvédi és/vagy közjegyzői díjak, a nem pénzbeli hozzájárulás esetén a könyvvizsgáló díja, nyilvános alapításnál a tájékoztató elkészítésének költsége, bankköltségek, stb. Ugyanakkor kérdéses, hogy alapítással kapcsolatos költségnek tekintendő-e a részvényutalvány vagy az ideiglenes részvény előállításának költsége, tekintettel arra, hogy ezek előállítása időben szorosan kapcsolódik az alapításhoz. A rendelkezés tehát vitatható és előre látható, hogy a gyakorlatban problémákat fog okozni.
    Az alapító okirat relatíve kogens elemeit, tehát azokat, amelyekről csak szükség esetén kell rendelkezni, a 207. § (2) bekezdése sorolja fel. Ezek közül figyelmet érdemel, hogy míg - mint az korábban már említésre került - a részvénytípus (bemutató vagy névre szóló) átalakításának szabályait az alapító okiratnak mindenképpen tartalmaznia kell, addig a részvényfajták és részvényosztályok átalakításának szabályai nem feltétlenül rendezendők, azzal természetesen, hogy ez utóbbi nem lehetséges anélkül, hogy az alapító okirat megfelelő szabályokat ne tartalmazna. Ha tehát az alapító okiratban az alapítók nem rendelkeznek ezekről a kérdésekről, utóbb az átalakításra csak akkor van mód, ha az alapító okiratot megfelelően módosítják. Ugyanez a helyzet az átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvényekkel vagy az igazgatóságnak az alaptőke felemelésére adott felhatalmazásával.
    Az új Gt. 211. §-a előírja, hogy a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig az alapítók az általuk vállalt pénzbeli hozzájárulás harminc százalékát, de összesen legalább tízmillió forintot be kell, hogy fizessék. A szabály értelmében valamennyi pénzbeli hozzájárulást vállaló alapítónak be kell fizetnie saját részének harminc százalékát, nem elegendő tehát, ha ez az összeg meg van ugyan, de az alapítók közül egyesek nem vagy nem teljesen tettek eleget befizetési kötelezettségüknek. Az apport tekintetében, mint korábban említettük, radikális változást hozott az új Gt., amennyiben a nem pénzbeli hozzájárulást a bejegyzési kérelem benyújtásáig teljes egészében rendelkezésre kell bocsátani.
    Korábban elég sok problémát okozott, hogy a régi Gt. nem szabályozta a vagyoni hozzájárulását nem teljesítő részvényessel kapcsolatos eljárást. Az új Gt. ebben a vonatkozásban is jelentős változást hozott, amennyiben a 13. § általános szabálya kiterjed a részvénytársaságokra, illetve a részvényesekre is. E rendelkezés szerint tehát a vagyoni hozzájárulását nem teljesítő részvényest az ügyvezetés - a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel - írásban szólítja fel harminc napos határidővel a teljesítésre. Amennyiben a részvényes a határidőt elmulasztja, tagsági (részvényesi) jogviszonya a határidő lejártával automatikusan megszűnik. Hangsúlyozandó a szabály kógens jellege, a felszólítást követően nincs mód arra, hogy az igazgatóság vagy a közgyűlés további határidőt tűzzön. Az igen szigorú szabály mögött, mint más esetekben is, forgalombiztonsági szempontok húzódnak meg, az egyes részvényes vagy akár az egész társaság érdekénél fontosabb, hogy a teljes alaptőke befizetésre kerüljön.
    A 13. § szövege szerint a tagot a társaság "ügyvezetése" szólítja fel, illetve értesíti a tagsági viszony megszűnéséről. Értelmezésünk szerint ez a részvénytársaság esetében nem a tényleges ügyvezetést, hanem az igazgatóságot jelenti, bár kétségtelen, hogy a törvény szövegének szigorú értelmezése alapján ettől eltérő eredményre is lehet jutni.
    A tagsági (részvényesi) jogviszony fentiek szerinti megszűnése - az új Gt. 13. § (3) bekezdésének szabálya értelmében - nem érinti a tag (részvényes) általános, polgári jogi felelősségét a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásából a részvénytársaságot ért károkért.
    Kérdés, hogy a részvénytársaság szempontjából milyen következményekkel jár egy ilyen helyzet. Álláspontunk szerint nyilvánvaló, hogy ha a vagyoni hozzájárulás elmaradása és a részvényes ebbeli jogviszonyának megszűnése bekövetkezik, akkor az alapítók számára két eset lehetséges. Ha az első harminc százalék befizetéséről vagy az apport szolgáltatásáról van szó, tehát még a cégbírósági bejelentést megelőzően szűnik meg a részvényesi jogviszony, akkor az alapító okirat mindenképpen módosítandó, az alapítók döntésétől függően azonban vagy csökkenteni kell az alaptőkét vagy valamely alapító (esetleg alapítók) átvállalják a kieső vagyoni hozzájárulást. Utóbbi esetben nem az alaptőke összege módosul, hanem az egyes részvényesek által nyújtott vagyoni hozzájárulás összege, esetleg összetétele is, mert pl. elképzelhető, hogy az eredetileg vállalt apport helyett pénzbeli hozzájárulás fizetésére kerül sor vagy fordítva. Bonyolultabb a helyzet, ha a részvényes az alapításkor be nem fizetett pénzbeli hozzájárulását egy olyan időpontban nem teljesíti, amikor a részvénytársaság már bejegyzésre került. Erre az esetre az új Gt. 222. §-a tartalmaz rendelkezést, a kérdésre a következő fejezetben térünk vissza.
    Jóllehet zártkörű alapítás esetén a részvények nyilvános forgalomba hozatalára nem kerül sor, ez fogalmilag ugyanis kizárt, az alapítók ilyenkor is kötelesek arra, hogy a részvénytársaság megalapítását az Épt. 58.§-ának megfelelően, az alapító okirat megküldésével bejelentsék az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnek, mégpedig a cégbírósághoz történő benyújtást megelőzően. Ennek a bejelentésnek a teljesítéséért az alapítókat egyetemleges felelősség terheli. Ezen túlmenően az új Gt. hatálybalépésével módosított Épt. 58. § (1) bekezdés c) pontja azt is előírja, hogy a kibocsátó köteles a részvény lehetséges jegyzőinek a részvények átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozatát is bejelenteni a Felügyeletnek.
    Az Épt. szövege sajnos nem pontos, mert az c) pont rendelkezése egyaránt vonatkozna a zártkörű alapításra és a zártkörű alaptőkeemelésre, előzetes vételi szándéknyilatkozatot az új Gt. az alapításnál nem ismer, csak az alaptőkeemelésnél (ld. a 250. §-t), így a rendelkezés az alapítás során végrehajthatatlan. Ráadásul hibás a "jegyzés"-re hivatkozás, erről csak nyilvános alapításnál illetve alaptőkeemelésnél lehet beszélni. Végül aligha van racionális válasz arra a kérdésre, hogy miért kell bejelenteni a Felügyeletnek a zártkörű alaptőkeemelés során előzetes vételi szándékukat kinyilvánító (leendő) részvényeseket.
    Az alapító okiratot, elfogadását követően és az általános szabályoknak megfelelően, [új Gt. 10. § (3) bekezdés], közjegyző által készített közokiratba kell foglalni vagy ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyzi. A 14. § (1) bekezdése értelmében az ellenjegyzésnek vagy a közokiratba foglalásnak a napjától kezdődően a részvénytársaság előtársaságként működik és vonatkoznak rá mindazok a rendelkezések, amelyek az előtársaság tevékenységét általában, társasági formákra tekintet nélkül, szabályozzák illetve korlátozzák. Így többek között a részvénytársaságok esetében is érvényesül az a szabály, mely szerint a vezető tisztségviselők (az igazgatóság tagjai) a részvénytársaság nevében és javára járnak elé, az előtársasági jelleg ("bejegyzés alatt") feltüntetésével. Hatósági engedélyhez kötött tevékenységet a részvénytársaság előtársasági állapotában nem végezhet, stb. Különösen fontos az új Gt. 15. § (2) és (3) bekezdésének szabálya. A (2) bekezdés szerint, ha a részvénytársaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásaikért a részvényesek a részvénytársaság megszűnésének szabályai szerint kötelesek helytállni. Ha pedig - így a (3) bekezdés - a tagok felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott (mint pl. a részvénytársaság esetében), és a részvényesek helytállása ellenére, ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni. (Az előtársaságra vonatkozó szabályok, mint az általános rész szabályai, természetesen nemcsak a zártkörű, hanem a nyilvános alapítás esetére is vonatkoznak.)
    A részvénytársaság a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Az új cégeljárási szabályok értelmében a részvénytársaság bejegyzésére a cégbíróságok 60 napon belül kötelesek [Ct. 44. § (3) bekezdés].
    Zártkörű alapítás esetén valamennyi cég bejegyzéséhez szükséges okiratok mellett a Ct. előírja az alábbi okiratok benyújtását: hitelintézeti igazolás az alaptőke befizetéséről, az alapítók nyilatkozata a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról, a nem pénzbeli hozzájárulásról adott könyvvizsgálói jelentés, az alapítók nyilatkozata arról, hogy az Épt. szerinti bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek.
    3. Nyilvános alapítás
    A nyilvános alapítás az új Gt. szerint a kivétel az alapesetként modellizált zártkörű alapításhoz képest. Az Épt., mint azt korábban részletesen elemeztük, gyakorlatilag igen szűk körre szorította a nyilvános alapítás lehetőségét. A szabályoknak ezért inkább az alaptőkeemelés kapcsán van jelentősége, tekintettel arra, hogy az alapítási szabályok a tőkeemelés során megfelelően alkalmazandók. A következőkben a nyilvános alapítás szabályait ismertetjük azzal, hogy nem ismételjük meg azokat a rendelkezéseket, amelyekről a zártkörű alapítás során szó volt, de amelyek mindkét eljárás esetén irányadóak.
    A nyilvános alapítás lényege a részvényjegyzés, az az eljárás, amikor az alapítók által kidolgozott alapítási tervezetben foglaltak alapján a leendő részvényesek kötelezettséget vállalnak a majdan kibocsátandó részvények megvásárlására. Éppen ezért a nyilvános alapításnak három szakasza van:
    a) az alapítási tervezet és az Épt. által megkívánt tájékoztató kidolgozása,
    b) a részvényjegyzés,
    c) az alakuló közgyűlés.
    Az új Gt. 212. § (1) bekezdése a nyilvános alapítás meghatározása kapcsán kifejezetten utal az értékpapírokra vonatkozó törvényi előírásokra, azaz az Épt.-re. Ez az utalás különösen fontos, hiszen az Épt. elsődlegesen az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalát szabályozza, így rendelkezései közvetlenül érintik a részvénytársaságok nyilvános alapítását.
    Az Épt. 24. § (3) bekezdése, amely megszabja a részvények nyilvános forgalomba hozatalának feltételeit, egyben meghatározza a részvénytársaságok nyilvános alapításának kereteit is.
    A fentieknek megfelelően, ugyancsak utalva a korábban elmondottakra és a részletek mellőzésével említjük, hogy nyilvános alapítás gyakorlatilag csak az ötven millió Ft. alaptőkét meg nem haladó társaságok esetében lehetséges. Ugyanakkor az Épt. 24. § (1) bekezdése további feltételeket is szab, amelyek egyébként nem részvényspecifikusak, mert az állampapírok kivételével valamennyi értékpapír nyilvános forgalomba hozatala esetén alkalmazandók. Ezek szerint a kibocsátónak tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt kell közzé tennie, továbbá a forgalomba hozatallal forgalmazót kell megbíznia (kivéve, ha hitelintézet vagy forgalmazó saját kibocsátású értékpapírját hozza forgalomba vagy külföldi hitelintézet és forgalmazó teszi ugyanezt fióktelepe útján). A forgalmazóval kapcsolatban megemlítendő, hogy az Épt. értelmező rendelkezései szerint [3. § (2) bekezdés 22. pontja] forgalmazó a befektetési vállalkozás, valamint a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézet. Befektetési vállalkozás pedig [Épt. 7. § (1) bekezdés] az értékpapír bizományos, az értékpapírkereskedő és az értékpapír-befektetési társaság. Ami a tájékoztatót illeti, arra az alábbiakban még részletesen kitérünk.
    Bár csak részben alapítási kérdés, de fontossága miatt mindenképpen megemlítendő az Épt. 24.§ (4) bekezdésének meglehetősen vitatható szabálya, amely szerint - csak az alapítás esetére egyszerűsítve - úgy rendelkezik, hogy a kibocsátó a jegyzés lezárását követő hatvan napon belül köteles a tőzsdei szabályzatoknak megfelelően kezdeményezni a nyilvános forgalomba hozatallal érintett részvény teljes mennyiségének tőzsdei bevezetését, ha a nyilvánosan forgalomba hozott sorozat össznévértéke eléri vagy meghaladja a kettőszázmillió forintot. Az ún. "tőzsdekényszer" szabályával kapcsolatban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a Budapesti Értéktőzsdével együtt 1998 júniusában közös állásfoglalást tett közzé.
    Az állásfoglalás szerint az 1998. január 1-jén már nyilvános forgalomban lévő, össznévértéken a 200 millió forintot elérő vagy meghaladó részvénysorozat kibocsátói is kötelesek 1998. december 31-ig kérelmezni a nyilvános forgalomba hozatallal érintett részvények teljes mennyiségének tőzsdei bevezetését, függetlenül attól, hogy 1998. január 1-jét követően volt-e nyilvános forgalomba hozatal.
    A) Az alapítási tervezet
    Az alapítási tervezetet a részvénytársaság alapítói dolgozzák ki, kötelező tartalmi elemeit az új Gt. 212. § (3) bekezdése sorolja fel. Nincs változás a régi Gt.-hez képest abban a tekintetben, hogy nyilvános alapítás során az alapítási tervezetre szükség van és ennek az okiratnak a célja, hogy az alapítók megállapodjanak a létesítendő részvénytársaság szervezeti - működési kereteiben, tisztázzák célkitűzéseiket, amelyek alapján kiléphetnek a nyilvánosság elé és megkezdődhet a jegyzés. Az alapítási tervezet tehát az alapítók szerződése, amelynek fontosságát a Gt. 212. § (2) bekezdése azzal is hangsúlyozni kívánja, hogy az alapítási tervezetet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni és az eredeti példányról készített másolatokat közjegyzővel kell hitelesíttetni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy nem egészen logikus módon az alapítási tervezet nem kívánja meg az ügyvédi ellenjegyzést, bár természetesen semmi nem zárja ki, hogy a felek okiratukat ilyen módon készítsék.
    Az alapítási tervezet tartalmára vonatkozó előírásokat vizsgálva látható, hogy az új Gt. változásai részben következnek a részvénytársaságokra a törvényben másutt megállapított új szabályokból, részben azonban olyan rendelkezésekről van szó, amelyekkel a törvényalkotó kifejezetten és közvetlenül az alapítási tervezetre vonatkozó előírásokat kívánta bővíteni. Az első esetkörre példa az a szabály, amely szerint az alapítási tervezetnek is tartalmaznia kell a kibocsátandó részvények előállításának módját (nyomdai úton vagy dematerializált formában) vagy a forgalomba hozandó részvényfajtákhoz, illetve részvényosztályokhoz kapcsolódó jogokat), a másodikra a 212. § (3) bekezdés h) pontja, az ún. "jegyzési minimum" intézménye, erre az alábbiakban a jegyzési előírások kapcsán térünk ki.
    További fontos változást tartalmaz a 212. § (3) bekezdés e) pontja, amely az alapítókat megillető előnyök meghatározását írja elő. A régi Gt. 252. § (3) bekezdés e) pontja tartalmazta az alapítókat megillető előnyökre történő utalást, de csak példaszerűen említette az első igazgatóság tagjainak kijelölését. Ettől függetlenül is adódtak problémák abból, hogy a régi Gt.-nek az alakuló közgyűlésről rendelkező 258. § e) pontja, valamint 259. § (2) bekezdése és az előbb említett 252. § (3) bekezdés e) pontja nem voltak egymással összhangban, amennyiben a 258. § e) pontja szerint az alakuló közgyűlésnek kellett határoznia az alapítókat megillető előnyökről, ugyanakkor a 259. § (2) bekezdése értelmében az alapítási tervezetben foglaltaktól csak egyhangú döntéssel lehetett eltérni. Ez pedig végül is azt jelentette, hogy az alapítók az alapítási tervezetben bizonyos előnyöket határoztak meg maguknak, erről utóbb az alakuló közgyűlésnek döntenie kellett, de az alapítási tervezetben foglaltaktól csak valamennyi részvényjegyző egyhangú döntésével lehetett eltérni. Ez még akkor is meglehetősen formális szabálynak bizonyult, ha a 259. § (3) bekezdése értelmében az alapítókat megillető előnyökről szóló határozat meghozatala során az érdekelt részvényjegyzők (azaz az alapítók) nem szavazhattak. Mindezek következtében fennállt a veszélye annak, hogy az alapítói előjogok parttalanná válhattak és hosszú távon, lényegében kiegyensúlyozhatatlanul befolyásolhatták a társaság helyzetét. Ez viszont ellentétben állt az Európai Unió 2. számú társasági jogi irányelvének az egyes részvényesek közötti hátrányos megkülönböztetést tiltó előírásával. Ezért rendelkezik az új Gt. akként, hogy meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekben az alapítók számára az alapítási tervezetben előnyök állapíthatók meg: nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása, személyi kérdések, azaz az első három évre az igazgatóság, a felügyelő bizottság tagjainak, valamint a könyvvizsgálónak a kijelölése, végül az alapítás során a túljegyzés kérdésében történő döntés.
    Az új Gt. 212. § (4) bekezdése kimondja, hogy az alapítási tervezet része az Épt. 25-27. §-aiban szabályozott tájékoztatónak, az alapítási tervezetet a tájékoztató részeként kell közzétenni, ebből következik, hogy az alapítási tervezetre a Gt.-ben foglaltakon túl alkalmazandók mindazok a szabályok, amelyeket az Épt. a tájékoztatóval kapcsolatban előír, így különösen, de természetesen nem kizárólag az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által történő jóváhagyás, valamint a közzététel.
    Megjegyzendő, hogy a jóváhagyás egyáltalán nem formális, az új Gt. 318. § (6) bekezdése módosította az Épt.-nek a jóváhagyással kapcsolatos 32. § (1) bekezdését, ennek során bővítette a Felügyelet hatáskörét. Az új rendelkezés szerint a jóváhagyás nemcsak jogellenesség esetén tagadható meg (ez volt a korábbi szabály lényege), hanem akkor is, ha "... az értékpapír kibocsátása (forgalomba hozatala) - különösen részvénytársaság alapítása esetén - az elérni kívánt üzleti célok meghatározása, a gazdasági környezet felmérése és a tevékenység kockázati tényezőinek ismerete alapján a befektetők biztonságát jelentősen veszélyeztető mértékben kockázatos és a kibocsátó nem bizonyítja a befektetői érdekek elvárható védelmét."
    Az idézett szabályból kitűnően tehát a jóváhagyás megadása vagy megtagadása kérdésében a Felügyelet igen széleskörű mérlegelési jogot kapott, amelynek szükségessége és indokoltsága vitatható ugyan, de tény, hogy ez a hatáskörnövelés a még mindig igen "nyers" hazai viszonyok között nem feltétlenül utasítandó el. Gyakorlati oldalról vizsgálva, a helyzet mindenesetre az, hogy a nyilvános alapítás (és természetesen a nyilvános alaptőkeemelés) során lényegében a kibocsátónak kell bizonyítania, hogy a tervezett forgalomba hozatal nem ütközik az idézett rendelkezésekbe.
    Az Épt. 30. §-a azt is meghatározza, hogy a jóváhagyási kérelemhez milyen mellékleteket kell benyújtani. A felsoroltakkal kapcsolatban látni kell, hogy alapításról lévén szó, nyilvánvalóan nincs még cégkivonat és nincs elfogadott alapszabály sem. Értelemszerűen ezért ezek nem csatolhatók, de szükség van a tájékoztató tervezetére (ennek része az alapítási tervezet), a nyilvános ajánlattétel szövegtervére, a jegyzési ív tervezetére, valamint a részvény nyomdai úton történő előállítása esetén annak tervezetére, dematerializált részvény esetén pedig az Épt. 21. § (4) bekezdése szerinti okirat tervezetére. A részvény előállítási módjáról az alapítási tervezetben kell rendelkezni, ezért a részvény illetve a dematerializált részvényre vonatkozó okirat tervezetének csatolása nem okozhat nehézséget. Ugyancsak csatolni kell a forgalmazóval kötött szerződést.
    Ami mármost a tájékoztatóval kapcsolatos tartalmi előírásokat illeti, kiindulás mindenképpen az Épt. 25. §-a, amelynek (1) bekezdése szerint a tájékoztatónak tartalmaznia kell minden, a kibocsátó piaci, gazdasági, pénzügyi, jogi helyzetének és annak várható alakulásának a befektető részéről történő megalapozott megítéléséhez szükséges adatot. Tartalmi követelmény továbbá a (2) bekezdés szerint, hogy a tájékoztatóban közölt adatnak, adatcsoportnak, állításnak, elemzésnek a valóságnak megfelelőnek, helytállónak, az (1) bekezdésben meghatározott cél elérésére alkalmasnak kell lennie. Ugyanakkor a (3) bekezdés a hibás, megtévesztő stb. adat, elemzés vagy tényállítás közlését, illetve tények, adatok elhallgatását megtiltja. A teljes követelményrendszert az Épt. 3. melléklete konkretizálja, amely tételesen és igen részletesen, több oldalon sorolja fel a tájékoztató kötelező tartalmi elemeit.
    Ismételjük, hogy a tájékoztatóra vonatkozó előírások általában vonatkoznak az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalára, ehhez képest speciális rendelkezést tartalmaz az Épt. 27. § (2) bekezdése, amely szerint a tájékoztatónak feltűnő módon kell tartalmaznia ha dematerializált értékpapír forgalomba hozatalára kerül sor vagy ha a részvényt a részvénytársaság alapítása céljából hozzák forgalomba.
    A tájékoztató elbírálására az Épt. 31. § (1) bekezdése hatvan napos határidőt szab, amely különös méltánylást érdemlő esetben a kibocsátó és a forgalmazó együttes kérelmére, egy alkalommal, legfeljebb kilencven napra felfüggeszthető. Amennyiben a Felügyelet a tájékoztatót jóváhagyja, a jóváhagyástól számított harminc napon belül a nyilvános ajánlattételt és a tájékoztatót közzé kell tenni, különben a közzétételhez a Felügyelet ismételt jóváhagyására van szükség.
    A közzétételre vonatkozó első szabály, hogy a nyilvános ajánlattételt úgy kell közzétenni, hogy a hirdetmény egyben tartalmazza a tájékoztató jóváhagyásának számát és időpontját, a tájékoztató megtekintésének, illetve megjelentetésének helyét, idejét és módját, tehát mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a részvényjegyzők megfelelő információkhoz juthassanak. Tartalmilag a nyilvános ajánlattétel az értékpapír vásárlására vagy jegyzésére (előre meg nem határozott lehetséges befektetők részére) nyomtatott sajtó útján közzétett felhívás. A nyilvános ajánlattételnek tartalmaznia kell a forgalomba hozandó értékpapír (részvény) és a kibocsátó megnevezését, a részvény mennyiségét, névértékét és kibocsátási értékét, továbbá a jegyzésre nyitva álló időszakot.
    A hirdetményt legalább a jegyzési időszak első napját megelőző hét nappal egy országos napilapban és a tőzsde lapjában kell közzétenni. Ha a hirdetmény a két lapban nem egy napon jelenik meg, a hét napos időtartam számítása a későbbi megjelenés napjától történik.
    Az Épt. 34. § (5) bekezdése szerint a tájékoztatót teljes szövegével közzé kell tenni abban az országos napilapban, ahol a nyilvános ajánlattétel is megjelent. Erre pontos időpontot a törvény nem ad, csak azt mondja ki, hogy a megjelentetés a jegyzés megkezdése előtt kell hogy történjen, egyben biztosítani kell, hogy a tájékoztató valamennyi jegyzési helyen ingyenesen rendelkezésre álljon.
    Az Épt. szigorú felelősségi szabályokat határoz meg a fenti rendelkezések megszegése esetére. Mindenek előtt a 35. § kimondja, hogy semmis az értékpapír jegyzése és az adásvételi szerződés, ha az értékpapírt a Felügyelet által jóváhagyott tájékoztató és/vagy forgalmazó igénybevétele nélkül hozták forgalomba.
    Az Épt. 38. §-a úgy rendelkezik, hogy a kibocsátó és a forgalmazó egyetemlegesen felel a tájékoztató esetleges félrevezető tartalmával vagy az információ elhallgatásával a részvényesnek okozott kárért. Ezt a körülményt a tájékoztatónak tartalmaznia kell. Az Épt. 41. §-a szerint a kibocsátót és a forgalmazót a nyilvános ajánlattétel megjelenésétől öt évig terheli a fentiekben ismertetett felelősség. Ez a felelősség érvényesen nem zárható ki és nem korlátozható.
    Elvileg előfordulhat, hogy a tájékoztató bizonyos adatait a jegyzési időszak alatt kell módosítani. Erre az esetre az Épt. 39. §-a lehetővé teszi, hogy a módosított tájékoztató közzététele előtt részvényt jegyző befektető a módosítás közzétételétől számított 15 napon belül a jegyzéstől elálljon, feltéve, hogy a módosítás a részvény piaci megítélését hátrányosan érinti. Ilyen esetben a befektető költségeit és kárát meg kell téríteni.
    B) A jegyzés
    A nyilvános alapítás következő, második szakasza a részvények jegyzése, amely a jegyzési ív aláírásával történik. A nyilvános alapítás során is érvényesül az új Gt. törekvése, amelyről a zártkörűen történő alapítás kapcsán is volt szó, hogy előtérbe került a pénzbeli hozzájárulás és jelentősen visszaszorult az apport. Nyilvános alapítás esetén ugyanis apportot csak az alapítók szolgáltathatnak, részvényjegyzés során erre nincs mód.
    Az új Gt. 213. §-a szerint - ebben nincs változás a korábbi szabályozáshoz képest - jegyzéskor a jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítási tervezetben meghatározott módon be kell fizetni. Az alapítási tervezet azonban - bár a tartalmi elemeket felsoroló 212. § erről nem tesz említést - a tíz százaléktól felfelé eltérhet, azaz jegyzési feltételként ennél magasabb befizetési arány is megállapítható.
    A jegyzés részletes szabályait az Épt. 36-37. §-ai tartalmazzák. Kiemelendő, hogy a jegyzés feltétlen kötelezettségvállalást jelent a részvények megvásárlására, az Épt. ugyanis kimondja, hogy a feltételhez kötött jegyzés semmis. A törvény formakényszert is előír, a jegyzési nyilatkozat csak írásban érvényes és a jegyzési ívnek azt is tartalmaznia kell, hogy a részvényt jegyző a tájékoztató ismeretében tette meg nyilatkozatát. Az utóbbival kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az ellen-bizonyítás nem kizárt, a bizonyítási teher természetesen a jegyzőt terheli.
    A jegyzési időszakot a nyilvános ajánlattételnek kell tartalmaznia, az Épt. csak a két szélső értéket adja meg, a jegyzési időszak nem lehet rövidebb három napnál és nem lehet hosszabb hatvan napnál.
    Az új Gt. 212. § (3) bekezdés g) pontja szerint az alapítási tervezetnek tartalmaznia kell az esetleges túljegyzés esetén követendő eljárást.
    Az alapítási tervezetben meg kell jelölni az alaptőke tervezett nagyságát. Ehhez képest túljegyzésről akkor beszélünk, ha - mint azt az új Gt. 214. §-a meghatározza - a jegyzés során a tervezett értéknél többet jegyeznek. Ebben az esetben kerül sor a túljegyzéssel kapcsolatos eljárásra. A régi Gt. szerint az alapítók a túljegyzés elfogadásáról szabadon dönthettek, az új szabályozás szerint csak akkor jogosultak erre, ha az alapítási tervezet erre felhatalmazást ad. Bár az alapítási tervezetben az alapítók részére meghatározható előnyök körében az új Gt. 212. § (3) bekezdés e) pontja csak a túljegyzés "elfogadásáról vagy visszautasításáról való döntés jogát" említi, a jelen szabály megszövegezéséből világos, hogy ilyen esetben nem elegendő, ha az alapítási tervezet csak arról rendelkezik, hogy az alapítók dönthetnek a túljegyzésről, az alapítási tervezetnek azokat a szempontokat is tartalmaznia kell, amelyek alapján ez a döntés megszülethet, azaz az alapítási tervezetben kell rendelkezni arról, hogy van-e és ha igen, akkor milyen körülmények között, milyen feltételekkel lehetőség a túljegyzésre. A szabály garanciális jellegű, hiszen az alapítási tervezet nyilvános, a jegyzést vállaló, majdani részvényesek részben e dokumentum alapján döntenek a jegyzésről.
    Amennyiben az alapítási tervezet a döntés jogát nem adja meg az alapítóknak, a korábbi szabályozással összhangban az alakuló közgyűlés dönt. A változás itt annyi, hogy az új Gt. szerint a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról az alaptőke megállapítása során kell határozni. Az alakuló közgyűlésnek ugyanakkor joga van ahhoz, hogy döntsön a túljegyzés kérdésében akkor is, ha ezt az alapítók maguknak tartották fenn, de ebben az esetben belép a régi Gt.-ben is alkalmazott szabály, amely szerint az alapítási tervezettől (az alakuló közgyűlésen) csak valamennyi részvényjegyző egyhangú szavazatával lehet eltérni [ld. az új Gt. 218. § (2) bekezdését]. Megjegyzendő azonban, hogy ennek gyakorlatilag nincs túl nagy jelentősége, mivel ilyen esetben már van egy alapítói döntés az alaptőke nagyságáról, amely alapján azok a részvényjegyzők kerültek meghívásra az alakuló közgyűlésre, akiknek a jegyzését az alapítói döntés alapján elfogadták. Nem valószínű, hogy ezt a döntést utóbb az alakuló közgyűlés korrigálni fogja.
    A régi Gt.-hez képest új szabályt tartalmaz a 214. § (2) bekezdése, amely az Épt.-re hivatkozva kötelezően írja elő meghatározott esetben a túljegyzés visszautasítását. A szabály megértéséhez utalni kell az Épt. 24. § (3) bekezdésének szabályára, amely a nyilvános forgalomba hozatalt a kétéves működéshez köti, kivéve azt az esetet, ha az alapításkor és az alaptőke felemelésekor kibocsátott részvények együttes kibocsátási értéke ezen időszakon belül az ötvenmillió forintot nem haladja meg. Az új Gt. 214. § (2) bekezdésének szabálya erre az esetre vonatkozik, ha tehát a túljegyzés következtében - még két éven belül - az ötvenmillió forintot túllépnék, a túljegyzés elfogadása nem mérlegelhető, azt vissza kell utasítani. Ugyanez a helyzet a másik kivétellel, amelyet az Épt. 24. § (3) bekezdés b) pontja tartalmaz (portfólió társaság), ha a nyilvános kibocsátás következtében a rendelkezésben együttes feltételként megadott hatvan illetve ötven százalék valamelyike a megszabott értékhatár alá csökkenne.
    Túljegyzés esetén, amennyiben azt akár az alapítók, akár az alakuló közgyűlés utasítja vissza, a visszautasított részvényjegyzésre teljesített befizetést a visszautasításra vonatkozó döntés meghozatalától számított 15 napon belül, minden levonás nélkül, vissza kell fizetni. E kötelezettségért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési vállalkozás (forgalmazó) egyetemleges felelősséggel tartoznak.
    A régi Gt. szerint a nyilvános alapítás meghiúsult, ha az alapítási tervezetben meghatározott tervezett alaptőkét nem jegyezték le teljes egészében. A szabály meglehetősen merevnek bizonyult, elvileg egy több százmilliós kibocsátás is meghiúsulhatott minimális aluljegyzés esetén. A szabály rugalmasabbá tétele érdekében került bevezetésre a "jegyzési minimum" intézménye, [új Gt. 212. § (3) bekezdés h) pont], amely az Épt. 40.§-ára épül.
    Az Épt. 40. §-a lehetővé teszi, hogy a kibocsátó a jegyzés eredményességének feltételéül megjelölje a forgalomba hozandó értékpapír (ideértve természetesen a részvényt is) legkisebb mennyiségét. A Gt. szintjén ez annyit jelent, hogy a fő szabály változatlanul az, hogy az alapítás csak akkor sikeres, ha a teljes alaptőke lejegyzésre kerül, de a 212. § (3) bekezdés h) pontja szerint az alapítási tervezetben meghatározható a "részvényjegyzés eredményességéhez megkívánt részvények száma", azaz a jegyzés abban az esetben is eredményesnek minősül, ha a teljes alaptőkét nem jegyzik le, de az alapítási tervezetben meghatározott részvényszámot igen. Megjegyzendő, hogy a 212. § (3) bekezdés h) pontjának szövege a részvények számáról beszél, ez azonban tágan értelmezendő, mert álláspontunk szerint megfelelő és valószínűleg szerencsésebb is, ha a jegyzési minimum határa a tervezett alaptőke százalékában kerül meghatározásra.
    Az új Gt. nem rendelkezik arról, hogy a jegyzési minimum a tervezett alaptőke hány százaléka lehet, ennek az alaptőke nagyságára vonatkozó törvényi előírások, illetve a Felügyelet jóváhagyása során érvényesítendő forgalombiztonsági szempontok szabhatnak határt. Mindenesetre, ha a jegyzés során nem érik el a tervezett alaptőkét, de legalább az előre meghatározott minimum mértékében jegyeznek, a társaság alaptőkéje a ténylegesen jegyzett részvények névértékével (kibocsátási értékével) azonos összeg lesz.
    Az alapítás meghiúsul, ha a részvénytársaság tervezett alaptőkéjét vagy pedig az alapítási tervezetben meghatározott jegyzési minimumot a részvényjegyzésre megállapított határidőn belül, a zárónapig nem jegyzik le. Ez alól egy kivétel van, bár valójában itt sem lehet kivételről beszélni, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja.
    A jegyzési garanciavállalás azt jelenti, hogy a garanciavállalás kötelezettjei a részvényjegyzés meghiúsulása esetén meghatározott határidőn belül lejegyzik azt a részvénymennyiséget, amelyet a jegyzési időszakban nem jegyeztek le. Az Épt. 46. § (1) bekezdése szerint a jegyzési garanciavállalások együttes összegének el kell érnie a tájékoztatóban meghirdetett legkisebb kibocsátási összeget.
    A részvényjegyzés meghiúsulása esetén a befizetett összegeket a jegyzőknek szintén 15 napon belül és minden levonás nélkül kell vissza fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az új Gt. 215. § (3) bekezdése, akár csak a túljegyzés esetén a 214. § (3) bekezdése, az alapítók és a befektetési vállalkozás egyetemleges felelősségét állapítja meg.
    C) Az alakuló közgyűlés
    A nyilvános alapítás harmadik, egyben utolsó szakasza, az alakuló közgyűlés, amit az alapítóknak az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül kell megtartani. Az új Gt. 216. § (1) bekezdése igen helyesen nem az alakuló közgyűlés összehívásáról, hanem megtartásáról beszél, ebben a formájában a szabály sokkal szigorúbb és jobban köti az alapítókat. Nem elég tehát, hogy az alapítók összehívják az alakuló közgyűlést, annak a hatvan napos határidőn belül meg is kell történnie.
    Közbevetőleg megjegyzendő, hogy az új Gt. nem rendelkezik az alakuló közgyűlés összehívásának szabályairól, a 212. § (3) bekezdés i) pontja az alapítási tervezet elemei között sorolja fel az összehívás módjának szabályozását. Kérdés mindazonáltal, hogy ha az alapítási tervezet nem kielégítően rendezi ezt a kérdést, lehet-e analógiát alkalmazva hivatkozni a rendes közgyűlés összehívásának és megtartásának szabályaira. Álláspontunk szerint nem, az új Gt. 218. § (3) bekezdése egyedül az alakuló ülés jegyzőkönyvével kapcsolatban hivatkozik a közgyűlési szabályokra, ebből a contrario az következik, hogy más tekintetben a köz-gyűlés szabályainak felhívása kizárt. Ugyanakkor a Ct. melléklete, amely felsorolja, hogy a nyilvános alapítás esetén milyen okiratok csatolandók a bejegyzési kérelemhez, említi az alakuló közgyűlésre szóló meghívó közzétételének igazolását. Bármennyire is logikus, hogy nyilvános alapítás során a meghívót közzé kell tenni, célszerű lett volna ezt a kérdést a Gt.-ben pontosabban rendezni és nem a Ct. mellékletében említeni. Visszatérve az alakuló közgyűlés megtartására, a 216. § (2) bekezdése azonnal meg is válaszolja azt a kérdést, hogy mi történik az (1) bekezdés szabályának megsértése esetén, tehát ha nem vagy csak késve kerül sor az alakuló közgyűlésre. Ilyen esetben a részvényjegyző mentesül a jegyzéssel vállalt kötelezettségei alól, egyben megnyílik a joga arra, hogy a jegyzéskor befizetett hozzájárulásának összegét visszakapja. A törvény itt is hangsúlyozza, hogy a visszajáró összegeket levonás nélkül kell kifizetni, a felelősség azonban csak az alapítókat terheli, ami logikus, hiszen a befektetési vállalkozásnak - szemben a túljegyzés vagy az aluljegyzés esetén történő visszafizetéssel - nincs az alakuló közgyűlés összehívásával és megtartásával kapcsolatban szerepe.
    Az alakuló közgyűlés megtartásáig valamennyi részvényjegyző köteles a jegyzés alkalmával fizetett összeget az általa jegyzett részvények névértékének vagy kibocsátási értékének harminc százalékára kiegészíteni. A szabály, miként a jegyzéskor fizetendő tíz százalék is, valamennyi részvényjegyzőre egyaránt vonatkozik, azaz nem mentesíti a részvényest e kötelezettsége alól, ha egy másik részvényes a harminc százaléknál lényegesen magasabb arányú fizetést teljesít és ezzel mintegy lefedné részvényes társa által fizetendő összeget. Másrészt a kiegészítésnek úgy kell történnie, hogy a részvénytársaság legalább tíz millió forint pénzbeli hozzájárulással rendelkezzen.
    Az új Gt. 216. §-a csak a pénzbeli hozzájárulásról rendelkezik, mivel nem pénzbeli hozzájárulást azaz apportot, mint arról korábban már volt szó, csak az alapítók bocsáthatnak a részvénytársaság rendelkezésére. Az új Gt. 219. § (2) bekezdése a zártkörű alapításnál kimondott szabállyal megegyezően úgy rendelkezik, hogy a nyilvános alapítású részvénytársaság bejegyzési kérelme benyújtásáig a nem pénzbeli hozzájárulást rendelkezésére kell bocsátani.
    Az új Gt. 217. §-a felsorolja azokat a kérdéseket, amelyekben az alakuló közgyűlésnek feltétlenül határoznia kell. A lista lényegesen rövidebb, mint a régi Gt.-ben adott felsorolás, a különbség elsősorban a pontosabb fogalmazásból adódik. Nincs különbség abban a tekintetben, hogy az alakuló közgyűlésnek mindenek előtt meg kell állapítani a részvényjegyzés eredményességét (a korábbi megfogalmazás szerint az alaptőke lejegyzését és annak harminc százaléka befizetését), továbbá döntenie kell a túljegyzésről, kivéve a 212. § (3) bekezdésének e) pontjában említett esetet, amikor az alapítók e kérdésben a döntést maguknak tartották fenn. A fentiekben említettük, hogy az alakuló közgyűlés ilyen esetben is határozhat a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról, ez azonban az alapítási tervezet módosításának minősül, ezért valamennyi részvényjegyző egyetértését követeli meg. Ugyancsak nincs eltérés a régi és az új Gt. között abban, hogy az alakuló közgyűlés fogadja el az alapszabályt és választja meg a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait és a könyvvizsgálót, megint csak kivéve azt az esetet, ha az alapítók ezt a jogot maguknak tartották fenn.
    Nem szerepel viszont az alakuló közgyűlés által tárgyalandó kérdések között az addig kötött szerződések jóváhagyása, erre ugyanis az új szabályozás szerint nincs szükség. A cégbejegyzés ex nunc jellegéből és az ehhez kapcsolódó előtársaság intézményéből következik, hogy a társaság cégbejegyzését követően, az előtársasági időszakban kötött szerződéseket utólagosan nem kell jóváhagyni.
    A nyilvános alapítás során az alakuló közgyűlésen megalkotják a részvénytársaság alapszabályát, amely nyilvánvalóan az alapítási tervezeten alapul, de amelynek számos olyan eleme lehet, amelyet az alakuló közgyűlésen dolgoznak ki. Korábban említettük, hogy az alapítási tervezettel szemben, amely utóbb nem változtatható, mert az egy meghatározott pillanatban adott, meghatározott állapotot tükröz, az alapszabály az az okirat, amelyet később módosítani lehet. Ilyen értelemben az alapszabály (is) társasági szerződésnek tekinthető, bár valószínűleg pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy az alapszabály része a társaság indulásakori tagjai által kidolgozott megállapodásnak. A részvénytársaság alapszabályát az új Gt. 10. § (2) bekezdéséből következően a részvényeseknek nem kell aláírniuk, elegendő, ha azt az alakuló közgyűlés elfogadja és azt közokiratba foglalják vagy ügyvédi ellenjegyzéssel látják el.
    Az alapszabály tartalmi elemeit az új Gt. nem sorolja fel, a 219. § (1) bekezdése egyszerűen visszautal a 207. §-ra, amely a zártkörű alapítással létrehozott részvénytársaságok alapító okiratának tartalmáról rendelkezik. Az új Gt. úgy szól, hogy az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabálynak a 207. §-ban felsoroltakat kell tartalmaznia. Ez azonban nem egészen pontos, van ugyanis legalább egy olyan kérdés, amely nyilvános alapítású részvénytársaság alapszabályában nem fordulhat elő, holott a zártkörű részvénytársaság alapító okirata tartalmazza. Ez a 207. § (1) bekezdésének b) pontja, amely az alapítóknak a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozatát tartalmazza.
    Az alakuló közgyűlés határozatképességének szabályait az új Gt. 218.§-a tartalmazza. Mindenek előtt kiküszöböli azt a nehézséget, amely abból adódott, hogy a korábbi szabályozás alapján az alakuló közgyűlés határozatképességének megállapításakor a régi Gt. 257. § (3) bekezdése alapján sajátos módon nem lehetett figyelembe venni azokat a személyeket, akik nem pénzbeli hozzájárulást vállaltak és azt az alakuló közgyűlés megtartásáig teljesítették. Az új Gt. 218. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a határozatképesség megállapítása során úgy a pénzbeli, mint a nem pénzbeli hozzájárulást teljesítő részvényeseket, feltéve, hogy a teljesítés valóban megtörtént, figyelembe kell venni.
    A régi Gt. 259. § (1) bekezdése az alakuló közgyűlés határozatképességét öt olyan részvényjegyző személyes jelenlétéhez vagy meghatalmazott útján történő képviseletéhez kötötte, akik együttesen lejegyezték az alaptőke legalább ötven százalékát. Az új Gt. ezt a kissé merev szabályt jelentősen egyszerűsítette, amikor a 218. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy az alakuló közgyűlés határozatképes, ha azon az alaptőke több, mint ötven százalékát lejegyző részvényes jelen van. Ez alól egyetlen kivételt ismer a törvény, az alapítási tervezettől való eltéréshez valamennyi részvényjegyző jelenlétére (és egyhangú szavazatára) van szükség.
    Az alakuló közgyűlésen a döntéseket egyszerű szótöbbséggel hozzák, így az alapszabály elfogadása sem kíván meg a törvény szerint minősített többséget. Másrészt viszont az alapszabály nyilvánvalóan az alapítási tervezeten alapul, illetve azt követi, márpedig az alapítási tervezettől csak valamennyi részvényes egyhangú döntésével lehet eltérni.
    IV. Fejezet
    A részvény, mint sajátos értékpapír. Részvénytípusok és részvényfajták
    A részvény, mint értékpapír
    Kuncz Ödön a részvény fogalmának meghatározásakor annak három összetevőjét emelte ki. Mint azt a Magyar Kereskedelmi- és Váltójog Vázlatában kifejti, "a részvény jelenti A/ az alaptőke részét tevő betétet (a tag hozzájárulását) B/ A részvényes jogait és kötelezettségeit és C/ a forgalomba szánt értékpapírt". A Kuncz-féle meghatározás megjelenése óta eltelt több, mint 75 év során a részvényügyletek jogi szabályozása és tényleges gyakorlata jelentős változáson ment keresztül. Elég csak a részvények "papírtalanításának" terjedő tendenciájára vagy az egyes részvényszármazékokra vonatkozó kereskedelem elterjedésére utalnunk. A meghatározás lényege azonban napjainkban is helytálló.
    A részvényt, alkalmazása során általában mindhárom fogalmi elem egyidejűleg jellemzi. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a társasági jogi vagy az ahhoz képest különös szintű szabályozás sajátosságainak következtében egyik vagy másik részvénysajátosság hiányzik. Így pl. a részvénynek az alaptőke meghatározását szolgáló vonása formálissá válik azon részvények tekintetében, ahol a törvény vagy az alapszabály alapján egy darab elsőbbségi részvény testesíti meg valamely részvényes tagsági jogait. A részvény elveszti értékpapír jellegét akkor, ha annak átruházását a törvény kizárja (l. pl. forgalomképtelen részvények). A fejezet további részeiben részletesebben lesz szó arról az esetről is, amikor a részvényes tulajdonában lévő értékpapír nem alkalmas arra, hogy a részvényes tagsági jogokat gyakoroljon, részt vegyen a társaság döntéseinek előkészítésében, megszavazásában (l. pl. a részvénykönyvbe be nem jegyzett részvények esetét).
    1. Az értékpapír, illetőleg a részvény meghatározása a Ptk. és a Gt. alapján
    A hatályos magyar jog értékpapír fogalma nem egységes. A Ptk. XXVIII/A. fejezetében adott meghatározáson kívül, attól kisebb-nagyobb mértékben eltérő definíciót találunk az Épt.-ben, az Szja-ban, az adózás rendjéről szóló törvényben, valamint az illetékkódexben. A jogi képet tovább árnyalják azok a rendelkezések, amelyek a devizakódexben kerültek elhelyezésre.
    A Ptk. 338/A. § (2) bekezdése alapján "Értékpapírnak csak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi." Eszerint valamely okirat vagy adat értékpapírként történő elismerésére csak akkor kerülhet sor, ha jogszabály kifejezetten így rendelkezik. A Ptk. 685. § a) pontja alapján jogszabályon törvényt vagy kormányrendeletet kell érteni. Mivel a Ptk. alkalmazásában a "jogszabály" fogalma értelemszerűen csak a belföldön kibocsátott jogforrásokra terjed ki, rendelkezései nem vonatkoznak azokra az okiratokra, amelyeknek értékpapírként való elismerése - a nemzetközi magánjogi tvr. alapján - a kibocsátás helyének jogán alapul.
    Arra nézve, hogy a jogalkotó mely okiratokat ismerjen el értékpapírként, a Ptk. kevés, illetőleg csak keret jellegű jogi támpontot nyújt. A törvénynek az Épt. elfogadásával egyidejűleg végrehajtott módosítása óta a Ptk. is elfogadja azt a lehetőséget, hogy a jogszabályban meghatározott módon rögzített számítógépes adatsor értékpapírnak minősüljön. Az értékpapír tartalmi sajátosságait illetően a Ptk. általános jelleggel rögzíti a jellemző értékpapírtípusokat. A pénzkövetelésről szóló értékpapírtípus elsődlegességének kiemelése mellett a törvény említést tesz a tagsági viszonyból eredő jogosultságot megtestesítő, valamint a valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról kiállított értékpapírokról. Az egyes értékpapírtípusok nevesítése azonban nem akadályozza meg azt, hogy adott esetben olyan jogi konstrukciót nevesítsen a jogalkotó értékpapírként, amely egyértelműen nem sorolható be e típusok egyikébe sem (pl. a kárpótlási jegy intézménye). Másfelől az értékpapír- és tőkepiac által elismert ügyleti tárgy (tőzsdei termék) sem tekinthető értékpapírnak, ha a kifejezett jogi legitimáció hiányzik.
    A devizatörvény (1995. évi XCV. törvény) 3. § 27. pontja szerinti pénzpiaci eszköz fogalmán "értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minősülő - okiratot" kell érteni. A pénzpiaci eszköz definíciója jól érzékelteti, hogy ezek az okiratok leginkább csak abban, annyiban térnek el egy értékpapírtól, hogy a jog megtagadja az okirattól az értékpapírként való elismerést. Az Épt. a 3. § (2) bekezdés 45. pontjában az ún. tőzsdei terméket akként definiálja, hogy a "tőzsdei szabályzat által meghatározott és tőzsdei kereskedésre alkalmas származék (így különösen devizaárfolyam, betét- és hitelkamatláb, értékpapír részjogosítvány, index)". Sem elvben, sem gyakorlatban nem lenne akadálya, hogy jogszabály az egyes értékpapír részjogosítványokat megtestesítő tőzsdei terméket értékpapírrá minősítse át, mivel mind az átruházhatóság, mind pedig az ún. legitimáló értékpapír funkció ez esetben is teljesülne.
    A Ptk.-nak az értékpapír meghatározásával kapcsolatos szabályozási célja és az alkalmazott megoldás feltehetően piacvédelmi, illetőleg befektetővédelmi szempontokra vezethető vissza. A jogszabályban megállapított értékpapír kellékek és a formalizált állami elismerés követelménye kétségkívül védelmet jelent az értékpapírral kereskedőknek éppúgy, mint a befektetőknek. Másfelől azonban ez a jogi megközelítés meglehetősen rugalmatlan, nem segíti elő az értékpapírpiacot amúgy jellemző innovatív fejlesztéseket. Véleményem szerint megoldás lehetne, ha a Ptk. lehetőséget adna arra, hogy a szabályozott értékpapírpiacok rendjét megállapító testületek hatósági jóváhagyás mellett (l. Épt. 177. §-át) szabályzatukban egyes okiratokat értékpapírként ismerhessenek el.
    A részvény esetében a Gt. teljesíti a Ptk. által előírt követelményeket. Az új Gt. 179. §-a rögzíti, hogy "A részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír", valamint a 194. §-ban felsorolja a részvény mellőzhetetlen törvényi kellékeit. Ha pl. elővásárlási, visszavásárlási vagy a részvényt terhelő vételi jog kerül kikötésre, úgy ez harmadik személyek irányában csak akkor lesz hatályos, ha a kikötések a részvény tartalmi kellékeivé válnak.
    A Gt. 179. §-ában írottak nem tartalmaznak definíciót arra nézve, hogy mi értendő "a tagsági jogok megtestesítésén". A törvény a 220. §-231. §-ban azonban részletesen szabályozza a részvénytársaság belső életében érvényesíthető jogokat, illetve a részvényest terhelő kötelezettségeket. A tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír absztrakt meghatározását az Épt. 3. § (2) bekezdés 43. pontja állapítja meg. Eszerint "minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonbavételét elismerve arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosít".
    Változatlanul kizárólag a részvény számít olyan társasági részesedésnek, amelyről értékpapír állítható ki [l. az új Gt. 2. § (4) bekezdését és a régi Gt. 14. §-át]. Annak ellenére, hogy a Gt. 133. §-a alapján a kft.-ben "a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot" az üzletrész "megtestesíti", az üzletrész sem minősül értékpapírnak, hanem vagyoni értékű jognak tekintendő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az üzletrésznek ne lennének a részvényre "emlékeztető" sajátosságai. A kft.-ben létesített tagsági jogviszony megszüntetésére, valamint új tagság létrehozására az üzletrész átruházásával kerülhet sor. Bár a tag jogai semmilyen formában nem materializálódnak az üzletrészben - és így a tagsági jog birtokba adás, forgatmányozás útján történő átruházása fogalmilag kizárt -, az mégis egyfajta "eszmei értékpapírként" viselkedik.
    A hatályos jog alapján a gazdasági társaságnak nem minősülő más vállalkozások esetében is kizárt a tagsági jog értékpapírba foglalása. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 56. § (2) bekezdése értékpapírként szabályozza ugyan a szövetkezeti üzletrészt, de az nem testesíti meg a szövetkezeti tag tagi jogállását, mivel módot ad az ún. kívülálló üzletrész-tulajdonra is. A törvény 52. § (2) bekezdése a szövetkezeti tag részére kötelezővé teszi egy részjegy lejegyzését, de azáltal is, hogy a részjegy forgalomképtelen, ésszerűtlen lett volna, ha a jogalkotó értékpapírrá nyilvánítja.
    A Ptk. az értékpapír elismerésének formális kritériumai mellett rendelkezik annak tartalmi sajátosságairól is.
    A Ptk. 338/B. § (1) bekezdése alapján törvény eltérő rendelkezése hiányában az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Az új Gt. szerint a részvényes tagsági jogai gyakorlása során nem feltétlenül érvényesülő követelmény a részvény birtokban tartása. A törvény 220. § (1) bekezdés szerinti letéti igazolás és tulajdonosi igazolás kiállítása esetén ezek, az értékpapírnak nem minősülő okiratok biztosítják a tagsági jogok gyakorlását, a Ptk. szóhasználata szerint a "követelés érvényesítését". Az Épt. 93. §-a rögzíti, hogy "Ha a részvényes részvényesi jogait személyesen kívánja gyakorolni, a dematerializált értékpapírról az értékpapír-számlavezető tulajdonosi igazolást állít ki. A nyomdai úton előállított és letétbe helyezett részvényt, vagy ha azt a részvénytársaság elfogadja, a letéti igazolást a letétkezelő köteles a részvényes rendelkezésére bocsátani". A részvények dematerializált formában történő előállításának lehetősége azzal a következménnyel is jár, hogy a részvény feletti rendelkezés joga szintén elválik az értékpapír tényleges birtoklásától.
    2. Az értékpapír "különös szintű" meghatározása
    Annak ellenére, hogy a részvényre, mint értékpapírra vonatkozó jogi szabályozás eleget tesz a Ptk. 338/A. § (2) bekezdésében rögzített kettős jogi követelménynek, a részvényforgalom alakulása szempontjából sem érdektelen az értékpapír fogalmára vonatkozó különös szintű szabályozás. A Ptk. kizárólag a belső jog szerint értékpapírnak minősülő okiratok jogi elismerésének feltételeit határozza meg. Az Épt. alkalmazásában a releváns értékpapír fogalom egyszerre szűkebb és tágabb értelmezést kapott.
    Az Épt. tárgyi hatálya nem terjed ki az egyedi értékpapírokra, így pl. a csekk, a váltó, a kárpótlási jegy vagy a közraktári jegy forgalombahozatalára [Épt. 2. § (2) bek.]. A sorozatban kibocsátásra kerülő értékpapírok tekintetében viszont a törvényi előírások irányadóak a magyar jog szerint nem, de a kibocsátó joga szerint értékpapírnak minősülő befektetési eszközökre is. A törvény 61. § (2) bekezdése alapján a devizakülföldi kibocsátó értékpapírjainak belföldön történő forgalombahozatalához, elismert értékpapírpiacra történő bevezetéséhez a Felügyelet engedélye, illetve jóváhagyása szükséges. A felügyeleti engedély megadásának előfeltétele, hogy az adott befektetési eszköz a kibocsátás helyének joga szerint értékpapírnak minősüljön. Mindebből értelemszerűen következik, hogy az Épt. alkalmazásában az értékpapír fogalma eltér a Ptk. rendelkezéseitől. Az Épt. 3. § (2) bekezdés 11. pontja szerint "értékpapír: a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz".
    A részvény értékpapírpiaci forgalmazása szempontjából azoknak a külföldi jog által elismert értékpapírtípusoknak van jelentőségük, amelyek adott esetben a részvény - mint ún. mögöttes értékpapír - vonatkozásában testesítenek meg tőzsdeképes tulajdonosi részjogosítványt. A Budapesti Értéktőzsde Bevezetési és Forgalombantartási Szabályzata szerint az ún. warrant olyan "a kibocsátó hazai joga szerint értékpapírnak minősülő okirat vagy számítógépes adat, amely valamely a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett értékpapír-sorozatra (mögöttes értékpapír-sorozatra) szóló jogosultságot (egy meghatározott időpontban vagy időpontokban lehívható jegyzési, elővásárlási vagy vételi jogot) testesít meg". Figyelemmel arra, hogy a warrant által megtestesített tulajdonosi részjogosítvány szükségképpen valamely más értékpapír (így pl. részvény) feletti rendelkezési jog megterhelését eredményezi, a Szabályzat alapján a warrant bevezetésére csak a mögöttes értékpapír-sorozat bevezetésével egyidőben kerülhet sor.
    A warrant voltaképpen besorolható a Ptk. 338/C. §-ában nevesített dologra vonatkozó "más jogot" megtestesítő értékpapírok típusába, a hatályos belső jog azonban hazai vállalkozás számára a kibocsátását nem teszi lehetővé. Megfontolandónak tartom, hogy erre a jövőben sor kerüljön, ily módon is lehetővé téve e jogintézménynek a tőzsdén kívüli szabályozott értékpapírpiacon történő használatát.
    Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) értékpapír fogalma egyaránt eltér a Ptk. és az Épt. meghatározásától. A törvény 97. § o) pontja alapján értékpapír "minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, így különösen a kötvény, a részvény, a részjegy, a célrészjegy, a vagyonjegy, a letéti jegy, a kincstárjegy, a befektetési jegy, a közraktári jegy és a kárpótlási jegy". Nem tartom jó megoldásnak, hogy az Art. olyan okiratokat is - természetesen csak e törvény alkalmazása szempontjából - értékpapírnak minősít, amelyek a Ptk.-ban foglaltakon alapuló általános jogszabályi elismeréssel nem rendelkeznek.
    A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) az értelmező rendelkezések 34. pontjában megállapítja, hogy értékpapír "minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk. vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá a közkereseti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés". Nyilvánvaló, hogy jobb megoldás volna, ha az adótörvények nem azzal a megoldással élnének, hogy értékpapírnak nem minősülő okiratokat értékpapírrá avatnak az adott törvény alkalmazása szempontjából, hanem annak kimondására lenne szükség, hogy az okirat által igazolt joggal összefüggő jövedelmek adójogi megítélése során az értékpapírokból származó jövedelmekkel azonos szabályokat kell alkalmazni.
    A részvénytulajdonlás jogi kérdései
    1. A részvény, mint a tulajdon közvetlen tárgya
    A Ptk. 94. § (2) bekezdése alapján törvény eltérő rendelkezése hiányában az értékpapírokra is a tulajdonjog szabályait kell alkalmazni. Ily módon a részvény esetében nem merülhetnek fel azok a jogértelmezési kérdések, amelyek a kft. üzletrész átruházásával kapcsolatban a szakirodalomban és a bírói gyakorlatban egyaránt megjelentek (l. pl. ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság azon eseti döntését, amely úgy foglalt állást, hogy mivel "Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződés esetén gyakorolható, ezért "üzletrész átruházásán" az üzletrésznek adásvételi szerződés útján történő eladása értendő" [BH 1994/549.].
    A részvény, mint értékpapír feletti tulajdonjog elválhat a részvény által megtestesített tagsági jogok gyakorlásának lehetőségétől. Ha névre szóló részvény esetén a részvényes - vagy a részvényesi meghatalmazott - részvénykönyvbe történő bejegyzésére nem kerül sor, úgy a részvényes a tagsági jogok gyakorlására nem jogosult. A tagsági jog gyakorlásának részleges kizárására kerül sor abban az esetben, ha a törvény a részvényes szavazati jogát korlátozza vagy kizárja. Ez azonban nem zárja ki a részvény feletti tulajdonnal való rendelkezés jogát, a tagsági jogokat nem gyakoroló részvényes az értékpapírt szabadon átruházhatja, megterhelheti.
    A részvény feletti tulajdonjog és az általa megtestesített tagsági jogok viszonya vizsgálható abból a szempontból is, hogy rendelkezhet-e a részvényes a társaság belső életében olyan jogosítványokkal, amelyeket a részvény nem testesít meg? Az új Gt. 212. § (3) bekezdés e) pontja alapján az rt. nyilvános alapítása során szükség szerint az alapítási tervezetben kell meghatározni az alapítókat megillető előjogokat. Az új törvény által a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására, az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjai, illetve a könyvvizsgáló első alkalommal történő kijelölésére, továbbá a túljegyzés elfogadására vagy visszautasítására vonatkozó döntés meghozatalára korlátozott jogosultság gyakorlása voltaképpen független attól, hogy az alapító rendelkezik-e részvénnyel, illetőleg, hogy milyen részvényfajtába, illetve részvényosztályba sorolt részvényt birtokol.
    Az alapítói előjogok Gt.-beli nevesítésétől eltekintve a törvény - egyezően a régi Gt. előírásaival - nem nevesíti és nem is ismeri el a befolyásérvényesítésnek - adott esetben a "részvény nélküli" tagsági joggyakorlásnak - azt a módját, amely pl. a részvényesekkel kötött polgári jogi megállapodáson alapul.
    A részvény által megtestesített tagsági jogok gyakorlásához kapcsolódik az a kérdés is, hogy a részvényesnek ezen tulajdonosi-tagsági jogai érvényesítése során milyen közjogi korlátokat kell figyelembe vennie.
    Az új Gt. 19. § (2) bekezdése alapján "Azok a tagok (részvényesek), akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért." A törvény 51. §-ának (5) bekezdése szerint pedig a kisebbségi részesedéssel rendelkező részvényesek a gazdasági társaság nevében a többségi részesedéssel rendelkező részvényesekkel szemben is jogosultak fellépni, ha azok a társaság céljait sértő magatartást folytatnak.
    Ezek az előírások - eltérően a klasszikus részvényjog azon megközelítésétől, amely szerint a részvényes a tulajdonát képező értékpapírokhoz kapcsolódó tagsági jogokkal szabadon rendelkezik - azt az elvi tételt tekintik kiindulópontnak, hogy a részvényes tagsági jogait csak a társaság céljával összhangban gyakorolhatja. Abban az esetben, ha a többségi részesedéssel, illetve szavazati jogokkal rendelkező részvényes vagy részvényesi csoport megsérti ezt a követelményt, egyben elveszíti azt a jogát is, hogy a társaság mint jogi személy akaratát - a birtokolt többségi jogaival - kifejezhesse. A jogellenes módon eljáró többség társasági jogi szerepét ilyenkor - ilyen irányú kezdeményezés esetén - a kisebbség veheti át. Ezt a körülményt fejezi ki az új Gt.-nek az előzőekben idézett azon szabálya, mely biztosítja, hogy a kisebbségi részesedéssel rendelkező részvényesek ne a saját nevükben, hanem a részvénytársaság akaratát és érdekeit megjelenítve lépjenek fel - a társaság költségviselése mellett - a jogsértővel szemben. Mindez összhangban áll az Alkotmánybíróságnak a 33/1993. (V. 28.) számú határozatában kifejtett álláspontjával, miszerint a kisebbségi jogok "a tulajdonhoz és egyéb vagyoni jogokhoz való jognak egyik társasági jogi konkretizálása".
    2. A részvény feletti tulajdonosi joggyakorlás korlátai
    A részvényest a tulajdonában lévő értékpapírok felett megillető rendelkezési jogot az állam, illetőleg a jogalkotó számos esetben korlátozza. Elvileg ezekben az esetekben is felvetődhet, hogy megengedhető-e a tulajdonhoz való jog jogszabályi úton történő megterhelése, illetőleg, hogy - figyelemmel az Alkotmány 13. §-ában foglaltakra - sor kerülhet-e a tulajdonjog korlátozására az ezt ellensúlyozó kártalanítás nélkül. A hatályos részvényjogban azonban - mint azt az alább említendő esetek is alátámasztják - a részvény feletti rendelkezési jog korlátozása (figyelemmel pl. annak rövid időtartamára) nem teszi indokolttá garanciális szabályok kialakítását.
    A részvényhez kapcsolódó, az új Gt.-nek a tulajdonnal való rendelkezést korlátozó vagy kizáró legfontosabb tényállásai a következők:
    a) Az új Gt. 189. § (5) bekezdése alapján a részvénytársaságot a megszerzett saját részvények vonatkozásában elidegenítési kötelezettség terheli. Eltérően a régi Gt. 247. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéstől
    - amely a részvények feletti tulajdonjog megszüntetésére három éves határidőt szabott - az új szabály az elidegenítésre legfeljebb egy évet határoz meg.
    b) A régi Gt. egyik legvitatottabb rendelkezése volt az, amely kimondta, hogy a társaságot "A dolgozó halála vagy - a nyugdíjazás esetét kivéve - munkaviszonyának megszűnése esetén a részvénytársaságot a dolgozói részvény tekintetében vételi jog illeti meg" [régi Gt. 244. § (3) bek.]. A bírói gyakorlat által következetesen visszavásárlási kötelezettségként értelmezett szabály nem vitásan a volt dolgozó rendelkezési jogát éppúgy korlátozta, mint a részvénytársaság szerződéskötési szabadságát. Az új Gt. 187. § (3)-(4) bekezdései - azáltal, hogy diszpozitív szabályozást állapított meg - a részvénytársaság döntési lehetőségeit jelentősen tágította. Tárgyunk szempontjából megemlítendő, hogy az alapszabály egyaránt előírhat a részvénytársaság számára vételi jogot vagy visszavásárlási kötelezettséget, de elismerheti a társaság a törvény által kínált jogi megoldást is, amely a dolgozót kötelezi részvényei értékesítésére. Azáltal, hogy az új Gt. megengedő jellegű szabályozást tartalmaz, arra is lehetőség nyílik, hogy a részvénytársaság olyan megoldást alakítson ki a munkaviszony megszűnése esetére, amely nem jár együtt a részvény feletti tulajdonjog megterhelésével. Így pl. a törvény nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy az alapszabály lehetővé tegye azt, hogy a volt alkalmazott a dolgozói részvény tulajdonát megtarthassa.
    c) Az új Gt. 293. § (1) bekezdése alapján a kölcsönösen jelentős részesedés megszerzése esetén, az a társaság, amelynek a befolyásszerzése később került a Cégközlönyben közzétételre, köteles részvényeinek (részesedésének) a 25%-ot meghaladó hányadát elidegeníteni. A Gt. az elidegenítésre - eltérően a többségi befolyás alá került társaságra vonatkozó előírásoktól - kifejezett határidőt nem ír elő. Ezért, figyelemmel a törvény 7. §-ában foglaltakra, a részvényes haladéktalanul köteles gondoskodni a törvényi szabály teljesítéséről.
    d) Az új Gt. 294. § (1) bekezdése a többségi befolyás alá került társaságnak az uralkodó tagban szerzett részesedése kötelező elidegenítéséről rendelkezik. Az előírás szerinti eladási kötelezettség kimondása azt jelenti, hogy az ellenőrzött társaság a befolyás létrejöttétől számított 180 napon belül köteles tulajdonától megválni.
    e) Az új Gt. 295. § (1) bekezdése alapján a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeseit az uralkodó taggal szemben eladási jog illeti meg akkor, ha a társaság többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyás alá került. A törvényen alapuló eladási jog (az uralkodó tag szempontjából a részvényesi jognyilatkozat megtétele esetén vételi kötelezettség) a befolyásszerzés cégjegyzékbe történt bejegyzésétől számított 60 napon belül illeti meg a részvényeseket.
    A Gt.-n kívül az Épt. szintén megállapít olyan előírást, amely a részvénytulajdonos döntési autonómiáját kizárja. A törvény 94/H. § (4) bekezdése szerint "Ha a nyilvános vételi ajánlat következtében az ajánlattevő a részvényhez fűződő szavazati jogok több mint kilencven százalékával rendelkezik, a 94/G. §-ban meghatározott tájékoztató közzététe-lét követő harminc napon belül jogosult a tulajdonába nem került részvényeket azon az áron megvásárolni, amely ár a nyilvános vételi ajánlat során alkalmazásra került."
    Az idézett rendelkezés célja, hogy ellensúlyozza a törvény azon kógens előírásainak hatását, amelyek alkalmazása következtében a nyilvánosan működő részvénytársaságban harminchárom százalékot meghaladó részesedést szerző személy köteles a részvények további ötven százalékának megvételére nyilvános vételi ajánlatot tenni.
    A kisbefektetők esélyegyenlőségének védelmét szolgáló, de ily módon a szerződési szabadság elvét szükségképpen korlátozó részvényfelvásárlási szabályok azzal a következménnyel járhatnak, hogy a befolyásszerző cég vagy személy részvényesi, illetőleg szavazati joga végül is jelentősen meghaladja azt a mértéket, mint amennyit ilyen rendelkezések hiányában szerzett volna. A kilencven százalékot meghaladó befolyás a Gt. döntéshozatali szabályaira tekintettel - hacsak az alapszabály másként nem rendelkezik - valamennyi érdemi kérdésben többséget biztosít a társaság felvásárlójának. Ehhez képest a kisebbségi részvényesek részvénytulajdonlása a részvénytársasági döntések megszületésével összefüggésben tipikusan formálissá válik. A törvényben biztosított vételi jog lehetővé teszi, hogy a részvénytársaság, illetőleg a kilencven százalékot meghaladó tulajdonnal rendelkező részvényes a korábban vételre fel nem ajánlott részvények egyoldalú jognyilatkozattal történő megvásárlása révén megtakarítsa a közgyűlés összehívásával, megtartásával kapcsolatos költségeket (Épt. 94/H. §).
    A részvény feletti tulajdonjog megterhelésére kerül sor abban az esetben is, ha a részvényes mint adós ellen végrehajtási eljárás lefolytatására kerül sor.
    A végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. (Vht.) törvény az értékpapírok közül egyedül a saját jogon megszerzett kárpótlási jegyet mentesíti a végrehajtás alól, feltéve, hogy az még az eredeti jogosult tulajdonában van (Vht. 94. §). Más értékpapírok, így a részvény lefoglalása esetén is "a végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és 24 órán belül bírósági letétbe helyezi" (Vht. 98. §). Eltérően tehát a Vht.-nak az ingóságokra általános jelleggel megállapított rendelkezésétől, a részvény nem maradhat a lefoglalást követően az adós őrizetében. (Az adós-részvényes birtokban hagyásának amúgy is kevés értelme volna, mivel a dolgon a lefoglalástól kezdve elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn). A bírósági letétkezelésre a mára több szempontból is anakronisztikus 11/1974. (XII. 17.) IM rendelet előírásai vonatkoznak. Eszerint a bírósági letétbehelyezés a végrehajtó által átadott tárgy átvételével jön létre, a bíróságnak külön elfogadó végzést nem kell hoznia. A miniszteri rendelet 21. §-a alapján az értékpapírt a bíróság megőrzésre a Pénzintézeti Központ részére köteles átadni.
    A Vht. előírása szerint a lefoglalás tényéről a végrehajtó köteles értesíteni azt a gazdálkodó szervezetet, amely vonatkozásában a lefoglalt értékpapír a társasági részesedést megtestesíti (Vht. 101. §). Ugyancsak bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény a gazdálkodó szervezet (tehát nem az adós, hanem a lefoglalás közvetett tárgyát jelentő vállalkozás) székhelye szerinti cégbíróság felé. Megjegyzendő, hogy bár a Vht. ezzel összefüggésben a "gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész" kifejezést használja, nyilvánvaló, hogy a pontatlan szövegezés ellenére, azon a részvényt is érteni kell.
    A lefoglalás tényét "a gazdálkodó szervezet bejegyzi a nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe." [Vht. 101. § (2) bek.]. A részvény esetében a törvény szóhasználata szerinti nyilvántartáson csak a részvénykönyvbe történő bejegyzés érthető. Nagyobb problémát jelent a részvény lefoglalásának cégbírósági regisztrálása. A Ct. ugyanis tételesen meghatározza a cégjegyzék egyes rovatait. Ezek között - sem a valamennyi cégre irányadó, sem pedig az egyes cégformákra nézve meghatározott tartalmi elemek között - viszont nem szerepel a társasági részesedés végrehajtás alá vonásának, illetőleg lefoglalásának bejegyzése. Ily módon a nyilvánosságra hozatali kötelezettség csak a cégiratokhoz való hozzáférés, az azokba való betekintés lehetőségének biztosítása révén valósul meg.
    A Vht. 130-131. §-ai speciális szabályokat állapítanak meg az értékpapírnak a végrehajtás során történő értékesítésére. A törvény ezzel összefüggésben eltérő rendelkezéseket ír elő a "bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható" értékpapírokkal és a "névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható" értékpapírokkal kapcsolatban. Míg a bemutatóra szóló és úgymond korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírokat a végrehajtó bizományosi értékesítés céljából "értékpapír-ügynökségnek vagy tőzsdeügynökségnek adja át", addig a névre szóló értékpapírok tekintetében az értékpapír-ügynök megbízása elsődlegesen a részvény zárgondnokként történő kezelésére és az értékpapírból származó jövedelem beszedésére vonatkozik.
    Nem igényel részletesebb elemzést annak bizonyítása, hogy a Vht. által alkalmazott csoportosítás nincs összhangban sem az új Gt., sem pedig az Épt. rendelkezéseivel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl. a névre szóló részvény forgalomképessége - a végrehajtás sikeressége szempontjából jelentős értékesítési lehetőség - nem szükségképpen korlátozott, sőt nyilvánosan működő részvénytársaság esetében az átruházás alapszabályi korlátozása kizárt.
    Kérdéses továbbá, miként értelmezhető a Vht. 131. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint "ha a végrehajtást kérő kívánja, ... az értékpapírt - a forgalmi korlátozására vonatkozó rendelkezésre tekintet nélkül - árverésen kell értékesíteni. Ilyenkor az adóssal azonos jellegű tagsági joggal rendelkező másik tagot az értékpapírra elővásárlási jog illeti meg". A Vht. és az új Gt. 202. §-ának egybevetéséből az következik, hogy bár előfordulhat, hogy a zártkörűen működő rt. alapító okirata a névre szóló részvény átruházását a társaság beleegyezéséhez köti, mégis ha az átruházásra végrehajtási eljárás során árverés keretében kerül sor, úgy az rt. nem hozhat olyan határozatot, amely meghiúsítaná az értékpapírok értékesítését. Azáltal azonban, hogy ebben az esetben a többi részvényest jogszabályon alapuló elővásárlási jog illeti meg, a zártkörű működéshez fűződő tulajdonosi érdek nem szenved sérelmet.
    A részvény feletti tulajdonosi joggyakorlás közjogi korlátozásának további esetét jelenti, amikor - mint az az előző bekezdésben említett példánál is látható volt - jogszabály a részvény értékesítésének esetére elővásárlási jog gyakorlására ad lehetőséget. A Ptk. 373. § (6) bekezdése szerint "Az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi."
    A részvényátruházást terhelő elővásárlási jog kapcsán feltehető az a kérdés, hogy abban az esetben, ha a részvény feletti tulajdon átruházása jogcím nélküli, absztrakt jogügyletként valósul meg, úgy van e mód az elővásárlási jog érvényesítésére? Figyelemmel arra, hogy a Ptk. az elővásárlási jog intézményét az adásvételi szerződéssel összefüggésben szabályozza, az elővásárlási jog gyakorlása feltételezi egy adásvételre irányuló szerződés megkötését. Ezért elmondhatjuk, hogy ha a részvény elidegenítése csupán az értékpapír birtokba adásával vagy forgatmányozásával valósul meg, fogalmilag kizárt az elővásárlási jog érvényesítése. Mindebből az is következik, hogy ha jogszabály írja elő az elővásárlási jogot, a részvény átruházása során nem mellőzhető az, hogy a tényleges tulajdonváltozást megvalósító részvényátruházást a felek szerződéses megállapodása egészítse ki.
    Ehelyütt a részvény feletti szabad rendelkezési jogot korlátozó, jogszabályon alapuló elővásárlási jog két esetét indokolt megemlíteni.
    Az új Gt. 220. § (2) bekezdése - csakúgy, mint a régi Gt. 249. § (1) bekezdése - módot ad arra, hogy egy részvénynek több tulajdonosa legyen, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak. Az ily módon közös tulajdonba került részvények eszmei tulajdoni hányadának átruházása esetén - ha az kívülálló javára történik - a Ptk. 145. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A Ptk. ezzel kapcsolatban előírja, hogy a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg. A Ptk. e rendelkezésének alkalmazásában értelemszerűen harmadik személynek számít a társaság többi részvényese is.
    Az 1997. évi XXVII. törvény hatályon kívül helyezte a csődtörvény azon előírását, amely a felszámolási eljárás során értékesítésre kerülő vagyontárgyak vonatkozásában a hitelezőknek elővásárlási jogot biztosított. A törvény 48. § (2) bekezdését azonban továbbra is alkalmazni kell azokban az esetekben, ahol a felszámolási eljárás már folyamatban volt a törvénymódosítás időpontjában. Ezért továbbra is tanulságos a Legfelsőbb Bíróságnak ezzel kapcsolatos álláspontja. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésben mondta ki, hogy bár a hitelezőket törvényen alapuló elővásárlási jog illeti meg, "A vagyontárgy értékesítését azonban a legnagyobb összegű követeléssel rendelkező hitelező sem teheti hozzájárulásától függővé, és a főhitelező nem jogosult arra sem, hogy az értékesítés legalacsonyabb vételárát meghatározza" (BH 1998/146).
    Egy másik eseti döntés azokat a jogi szempontokat összegezte, amelyek akkor irányadóak, ha a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyonához tartozó részvényeket értékesíti (BH 1997/551). A bíróság által megállapított tényállás szerint az adós vagyonát értékesítő felszámoló a részvénycsomag elidegenítése előtt elmulasztotta a hitelezőkkel közölni a vevő vételi ajánlatát. A felszámoló, illetőleg a részvénycsomag új tulajdonosának álláspontja szerint a törvényben biztosított elővásárlási jog érvényesítésére azért nem volt szükség, mivel a vevő maga is hitelezője volt az adósnak, "ezért mint hitelező vásárolta meg a részvényeket". Az érvelés arra a jogi álláspontra épült, hogy csak "kívülálló személy" - vagyis az adós hitelezőjének nem tekinthető személy - részére történő értékesítés esetén illeti meg a felszámolás alá vont vállalkozás hitelezőit elővásárlási jog. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el ezt a megközelítést és rámutatott arra, hogy "Bármelyik hitelezőtől érkezik vételi ajánlat, azt a többi hitelezővel mint elővásárlási jogra jogosulttal a felszámolónak közölnie kell."
    A csődtörvény módosítása mindazonáltal rávilágít arra, hogy a hitelezők javára biztosított elővásárlási jog éppen a hitelezők érdekeinek védelme szempontjából legalábbis problematikus volt, mivel alkalmat ad, illetve adott a csődtörvény 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrend megkerülésére.
    A részvény feletti tulajdon jogszabályi úton történő megterhelésének esetei mellett indokolt kitérni azokra a közjogi korlátokra, amelyek alapján a részvény valamely követelés biztosítékául szolgál.
    A Ptk. 252. § (1) bekezdése alapján "Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés". Figyelemmel arra, hogy az értékpapír még abban az esetben sem minősül "dolognak", ha nyomtatott formában kerül előállításra, a részvény akkor is zálogjog tárgya lehet, ha az előállítás módja kizárja birtokba vételét. [A Ptk. 94. § (1) és (2) bekezdéseinek egybevetéséből az következik, hogy a pénzre és az értékpapírra a tulajdonjog szabályait annak ellenére alkalmazni kell, hogy a törvény szigorú értelmezése mellett egyik sem tekinthető dolognak.] A részvény elzálogosításának ugyanakkor törvényi előfeltétele, hogy sem jogszabály, sem pl. a részvénytársaság alapító okiratának a rendelkezése az átruházást - vagyis a részvényből történő kielégítés lehetőségét - ne zárja ki.
    A Ptk.-nak az 1996. évi XXVI. törvénnyel történt módosítását követően a részvény kézizálogba adása mellett elméletileg mód van a részvény jelzálogba adására is. A Ptk. ezen rendelkezéseinek végrehajtásául szolgáló 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése előírja, hogy a zálogjogi nyilvántartásnak többek között tartalmaznia kell a zálogtárgy azonosításra alkalmas megjelölését, gazdasági társaságban fennálló tagsági jogviszonyból eredő vagyoni értékű jog esetén az ezzel, illetve a társasággal kapcsolatos adatokat, így pl. a cégjegyzékszámot, az adószámot. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara megbízásából vezetett ingó jelzálog nyilvántartásba ugyanakkor mindezidáig nem került sor ilyen tartalmú bejegyzésre.
    A részvényen a jogszabály erejénél fogva keletkezik zálogjog, ha a befektetési szolgáltató az Épt. XI. fejezetében foglaltak figyelembevételével bizományi szerződést köt a részvényessel. (A tőzsdére bevezetett részvényre kizárólag bizományi szerződés köthető.) Ebben az esetben a Ptk. 513. § (2) bekezdése és a 480. §-ban foglaltak alapján a bizományost költségei és díjkövetelése erejéig zálogjog illeti meg a részére átadott részvények felett.
    Jogszabály keletkezteti a zálogjogot akkor is, ha a részvénytulajdonos az értékpapírokat letétbe helyezi. Így pl. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 162-165. §-aiban szabályozott bizalmi őrzés kapcsán vagy az ún. immobilizált részvényeknek az Épt. szerinti letéti őrzése során [Épt. 3. § (2) bek. 16. pont]. A Ptk. 463. § (4) bekezdése szerint ui. a letéteményes díjkövetelését és költségeit zálogjog biztosítja.
    A Ptk. 270. § (2) bekezdése alapján "Óvadékul pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír szolgálhat". A Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint "Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként - ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz - nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni" (1996/542). A bírósági határozat megállapította továbbá, hogy "Az óvadékként átadott részvények feletti rendelkezési jogosultság átruházásának időpontja (a forgatmányozás időpontja) egyben az óvadékból való kielégítés időpontja is, tekintettel arra, hogy a hitelező a részvényeket megtartotta. A fentiekből következik, hogy a névre szóló részvényekből álló óvadék értéke az óvadéki szerződés tartama alatt a részvény mindenkori értékétől függően változik. Az, hogy milyen értéken tudja kielégíteni magát a jogosult az óvadékként átadott részvényekből, attól függ: a részvények feletti rendelkezési jogosultság megszerzésének időpontjában mennyi volt a névre szóló részvények értéke (piaci értéke)".
    Az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény rendelkezik arról, hogy a tőzsdetag miként köteles nyilvántartani a tőzsdei ügylet pénzügyi biztosítékaként a megbízójától kapott óvadékot. A törvény 46. § (4) bekezdése alapján "Az óvadékként elfogadható értékpapírok fajtáit a szabályzat tartalmazza." Következésképpen a törvény nem korlátozza az árutőzsde jogát abban, hogy mérlegelje azt a körülményt, hogy a részvény alkalmas lehet-e arra, hogy az a pénzügyi kötelezettség teljesítésének biztosítékául szolgáljon.
    3. A részvény feletti közvetett tulajdonlás szabályozása
    A Ptk. fogalmi rendszerétől idegen az ún. "közvetett tulajdonláson" alapuló megközelítés, amely szerint "tulajdonosnak" minősíthető az a természetes vagy jogi személy is, aki, illetőleg amely a részvényesi-tagsági jogokat az általa befolyásolt, ellenőrzött vállalkozáson vagy vállalkozásokon keresztül gyakorolja. A gazdasági forgalom jogi kereteit megállapító törvények ugyanakkor nem mellőzhetik a társasági részesedés feletti közvetett tulajdongyakorlás kategóriájának alkalmazását. A többségi részvénytulajdonhoz, illetve szavazati többséghez a hatályos jog számos jogkövetkezményt társít.
    Az új Gt. 288. § (2) bekezdése alapján "E fejezet alkalmazásában a 3.§ (1) bekezdésben meghatározott jogalany befolyásszerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzést figyelembe venni." Az idézett rendelkezés alkalmazási köre kizárólag a törvény XIV. fejezetére vonatkozik, következésképpen a közvetett részvénytulajdonnak a konszernszabályozáson kívül a Gt. nem tulajdonít jogi relevanciát.
    Az új Gt. a közvetett részvénytulajdonlás számításával összefüggésben sajátos szabályt állapít meg a részvénytársaság által megszerzett saját részvények vonatkozásában. A törvény 294. § (1) bekezdése alapján a többségi befolyás alá került társaság (ellenőrzött társaság) tulajdonában lévő, az uralkodó tag részvénytársaságban tagsági jogot megtestesítő részvényeket is figyelembe kell venni akkor, amikor az uralkodó tag által megszerezhető részvénymaximum számítására kerül sor a törvény 189.§-a szerint.
    A Ct. - összhangban a Gt.-ben foglalt rendelkezésekkel - a közvetett részvénytulajdonlás regisztrálásáról és nyilvánosságra hozataláról kifejezetten nem rendelkezik. Más kérdés, hogy azáltal, hogy a cégjegyzék számot ad a konszerntényállások létrejöttéről, valamint az egyszemélyes társaság alapításáról vagy a működés során történt kizárólagos részesedés megszerzéséről, a cégnyilvántartás alkalmas arra, hogy a közvetett tulajdonlás tényéről - ha korlátozottan is -, de információt nyújtson.
    Részvénykonstrukciók
    1. Részvényfajták, részvényosztályok
    Az új Gt.-ben a részvényfajtára, a részvényosztályra, valamint a részvénysorozatra vonatkozó szabályozás szigorú rendszerezésre, "osztályozásra" épül. Ez a kodifikációs módszer bizonyos mértékben reakció a régi Gt. előírásai nyomán kialakult jogalkalmazói bizonytalanságra. Nem volt ugyanis szükségszerű, hogy - figyelembe véve az EU-tagállamok társasági jogi gyakorlatát is - ilyen szemléletű szabályozás kerüljön kialakításra. Elfogadható megoldás lett volna az is, ha a törvény a részvényfajta vagy részvényosztály elnevezés alatt olyan absztrakt meghatározást helyez el, amely bizonyos törvényi keretek között a részvénytársaság alapszabályára bízza, hogy a törzsrészvényhez képest az egyes részvényosztályokba tartozó részvények milyen speciális többletjogokat testesítenek meg, illetőleg milyen korlátozásokat foglalnak magukba. Az angol társasági jogi szabályozás a részvényosztályokról pl. nem ad kimerítő felsorolást, a törvényhozó a jogalkalmazói gyakorlatra, vagyis magukra a részvénytársaságokra bízza, hogy az egyes részvényosztályok tartalmi jellemzőit meghatározzák. A magyar részvényjogi szabályozásra jelentős hatást gyakorló német részvénytörvény sem a taxatív szabályozást választotta, hanem csak az alapvetően szabadon kialakítható részvényosztályok kógens "peremfeltételeit" állapította meg.
    Az Európai Unió társasági jogi szabályozásának a részvénykategóriákra vonatkozó előírásai a részvényosztályok nevesítése helyett két alapvető fontosságú jogtétel érvényesülését kívánják garantálni. A részvénytársaságoknak a statutumukban egyértelműen meg kell határozniuk az egyes részvényosztályok tartalmi jellemzőit és az adott osztályba tartozó részvények számát, típusát, névértékét. A cégnyilvánosság elvének teljesülése érdekében az egyes tagállami törvényeknek biztosítaniuk kell, hogy a részvénytársaság hitelezői és a gazdasági forgalom más szereplői mind a cégnyilvántartásból, mind a hivatalos Cégközlönyből a cégosztályokra vonatkozóan hiteles információt szerezhessenek. A cégnyilvánosság követelménye mellett az EU szabályozás nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az egy részvényosztályba tartozó részvényekhez fűződő jogok ne térhessenek el egymástól. A részvényosztályok tartalmi feltételei kialakításának szabadsága nem járhat együtt az adott részvényosztály részvényesei közötti megkülönböztetéssel. A diszkrimináció ui. alapvetően sértené a részvény értékpapír jellegéből fakadó sajátosságokat.
    Az új Gt. - megegyezően a korábbi szabályozással - négy részvényfajtát határoz meg: a törzsrészvényt, az elsőbbségi részvényt, a dolgozóirészvényt és a kamatozó részvényt. A négy részvényfajta közül a törzsrészvény tekinthető a szabályozás sarokpontjának azzal, hogy ez a részvényfajta testesíti meg mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a törvény a XII. fejezet 5. cím alatt meghatároz. Ezen általános zsinórmértékhez képest a másik három részvényfajta sajátos eltéréseket fejez ki. A törvény a részvényfajták kibocsátásának rendje szempontjából nem tesz különbséget a társaság működési formája szerint, ugyanazok a szabályok irányadóak a zártkörűen és a nyilvánosan működő részvénytársaságra.
    A három különös szintű részvényfajta közül kétségkívül az elsőbbségirészvényfajtának van a legnagyobb gyakorlati jelentősége. A törvény nem ad korlátlan szabadságot arra vonatkozóan, hogy a részvénytársaság milyen privilégiumokkal ruházza fel ezeket a részvényeket. Az új Gt. öt részvényosztályba csoportosította az elsőbbségi részvényfajtába tartozó értékpapírokat. Megkülönbözteti az osztalékelsőbbséget, a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget, az ezek kombinációját kifejező részvényosztályt, valamint a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget és az elővásárlási jogot biztosító részvényosztályt. Az elsőbbségi jogok értelemszerűen nem a részvényesek személyéhez, hanem a részvényekhez kapcsolódnak, az rt. statutuma - az alapítói előjogokon kívül - nemírhatja elő, hogy valamely személy más részvényesekhez képest meghatározott kiváltságokkal rendelkezzen. Nincs mód továbbá arra sem, hogy a részvénytársaságok a tételesen meghatározott elsőbbségi jogok körét bővítsék, így pl. a társaság alapszabálya nem írhatja elő - szemben a holland részvényjogi szabályozással -, hogy az elsőbbségi részvényesek előjoga az igazgatósági tagok személyére történő javaslattétel.
    Az új Gt. az osztalékelsőbbségi és a likvidációs hányadra vonatkozó elsőbbségi jogok összekapcsolási lehetősége kivételével kizárja, hogy valamely részvénysorozat több különböző elsőbbségi jogosítványt együttesen tartalmazzon. Annak azonban nincs akadálya, hogy egyazon részvénytársaság több, egymástól eltérő jogokat megtestesítő részvényosztályokba tartozó részvénysorozatot bocsásson ki. (Természetesen ennek során figyelembe kell venni a törvény 183. § (5) bekezdésében meghatározott korlátot, amely szerint az elsőbbségi részvények névértékének együttes összege nem haladhatja meg a részvénytársaság alaptőkéjének felét.)
    Az osztalékelsőbbségi részvény két szempontból biztosítja az ilyen részvényekkel rendelkezők kedvezményezését. Lehetőség van arra, hogy más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket megelőző osztalékfizetésre jogosítson a részvény és mód van arra is, hogy az osztalék mértékét illetően biztosítson a törzsrészvényhez képest előnyösebb szabályozást. [A régi Gt. 242. § (1) bekezdése az osztalék kedvezőbb mértékére vonatkozóan nem tartalmazott rendelkezést.] A törvény nem zárja ki, hogy e kétféle kedvezmény együttesen kerüljön érvényesítésre. Abban az esetben, ha az elsőbbségi részvény más részvényeket megelőzően jogosít osztalékra, a közgyűlés - az alapszabály felhatalmazása alapján - jogosult olyan döntést hozni, hogy az adott évben csak az osztalékelsőbbségi részvényekkel rendelkezők számára fizet osztalékot. Az alapszabály a részvényosztály tartalmi elemeinek meghatározásakor azt is előírhatja, hogy más részvényfajtába vagy részvényosztályba tartozó részvények után csak akkor kerülhet sor osztalék fizetésére, ha az osztalékelsőbbségi részvények birtokosai számára a felosztható adózott eredmény előre meghatározott mértékű osztalékot biztosít.
    Mód van arra is, hogy az alapszabály a kiosztani rendelt osztalék mértéke szerint tegyen különbséget a preferált részvényosztály és a többi részvénykategória részvényei között. Ebben az esetben a részvénytársaság statutuma a kedvezményről rendelkezhet akár általános érvénnyel, akár pedig úgy, hogy a kedvezőbb mértékű osztalék kifizetését az adózott nyereség meghatározott szintjéhez köti.
    Annak ellenére, hogy a törvény a részletszabályok, illetőleg a kedvezményre jogosító feltételek meghatározását a részvénytársaságra bízza, nincs lehetőség arra, hogy az osztalékelsőbbségi részvény tartalmát a társaság úgy állapítsa meg, hogy ennek eredményeképpen eltérjen a Gt. vagy a számviteli törvény kógens előírásaitól. Így pl. az osztalékelsőbbségi részvény után sem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaság számviteli törvény szerint képzett adózás utáni eredménye arra nem nyújt fedezetet. Kizárt az is, hogy a közgyűlés előzetes, a törvényben meghatározott rend szerint meghozott döntése nélkül kerüljön sor osztalékfizetésre.
    Az osztalékelsőbbségi részvény arra vonatkozóan sem jelent garanciát, hogy a részvénytársaság legfőbb szerve támogatni fogja az osztalék kifizetésére vonatkozó indítványt. Arra az esetre, ha kifizetésre nem kerül sor, a törvény két, egymástól eltérő jellegű jogkövetkezményt ír elő. Egyrészt a más részvényfajtába, részvényosztályba tartozó részvények részvényeseit érintő előírás az, hogy részükre kifizetés csak azt követően történhet, hogy az rt. az ún. "elmaradt osztalékot" az elsőbbségi részvényesek számára már teljesítette. Az osztalékelsőbbségi részvényekkel rendelkező részvényesek számára a másik garanciális szabály az, hogy ha a tárgyévet követő évben sem kerül sor részükre az osztalék kifizetésére, úgy - amennyiben a részvényhez fűződő szavazati jogot a részvénytársaság korlátozta vagy kizárta -, a részvényesek az osztalékjoguk teljesüléséig szavazati joggal rendelkeznek. Az elmondottakból az is következik, hogy bár a törvény szóhasználata ("elmaradt osztalék") eltérő értelmezésre is adhat alapot, a részvénytársaság részéről nem jogellenes az osztalékelsőbbségi részvények utáni osztalékfizetés adott évben történő elutasítása. A törvény jogkövetkezményeket, de nem szankciókat ír elő és így álláspontom szerint pusztán az osztalék "elmaradása" miatt a közgyűlési határozat megtámadására nincs mód.
    Az osztalékelsőbbségi részvény, mint önálló részvényosztály összekapcsolható a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvénnyel. A likvidációs hányadhoz kapcsolódó kedvezmény a csődtörvény 61. §-ában foglalt rendelkezéseket és a Gt. végelszámolásra vonatkozó szabályait érinti. A 61. § (4) bekezdése alapján a részvénytársaság felszámolása után fennmaradó vagyon felosztására - eltérő társasági rendelkezés hiányában - a végelszámolás során irányadó szabályokat kell alkalmazni. Az új Gt. 267. §-a főszabályként a vagyonfelosztás rendjét úgy állapítja meg, hogy arra a részvényesek részvényei névértékének arányában kerüljön sor. A likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvény kibocsátása ugyanakkor módot ad arra, hogy a részvénytársaság alapszabálya pl. a vagyonmaradvány közcélú felajánlásáról rendelkezzen vagy előírja, hogy a likvidációs hányad teljes összegét az elsőbbségi részvényosztály részvényesei között kell felosztani.
    Az új Gt. a szavazatelsőbbségi részvénynek két altípusát nevesíti, eltérően a régi Gt. előírásától, amely - az 1991-ben történt törvénymódosítást követően - úgy fogalmazott, hogy az osztalékelsőbbségi részvényhez képest "Az alapszabály másfajta részvényesi jogokra vonatkozó elsőbbségi részvény kibocsátását is lehetővé teheti". A jogalkalmazói gyakorlatban ezt a rendelkezést egymástól gyökeresen eltérő módon értelmezték. Előfordult olyan eset, ahol a bíróság a törvényben kifejezetten nem nevesített szavazati elsőbbségére vonatkozó kikötés lehetőségét elutasította, más ügyekben viszont az új Gt.-ben biztosított kedvezményeket meghaladó mértékű előjogok kerülhettek az alapszabályban kimondásra. (Ez utóbbi esetben az érintett részvénytársaságok az alapszabályuk, illetőleg alapító okiratuk soron következő módosítása során kötelesek belső szabályozásukat a törvényi előírásokhoz hozzáigazítani.)
    Az új Gt. egyfajta "kompromisszumos" megoldást érvényesített a szavazatelsőbbségi részvény szabályozásakor. A törvényjavaslathoz készült miniszteri indokolás számbavette az EU tagállamok törvényi előírásainak jellemző esetköreit. Eszerint "A német részvénytörvény főszabályként tiltja a szavazati elsőbbséget biztosító részvény kibocsátását, csak egyedi engedély mellett hozhat a részvénytársaság ilyen részvényeket forgalomba. Az angol társasági törvénynek ezzel szemben a szavazati jog mértékére vonatkozó előírásai kisegítő jellegűek, alkalmazásukra csak a statutum eltérő rendelkezése hiányában kerül sor. A dán és a közelmúltban megreformált svéd szabályozás a szavazati elsőbbséget a névérték tízszeresében maximálja, a finn részvényjog pedig legfeljebb húszszoros elsőbbségi jogot biztosít. Megint más megoldást követ a francia jogalkotás, mely az ún. megkettőzött szavazati joggal rendelkező részvények kibocsátását szabályozza.
    Az új Gt. előkészítésekor az eltérő jogi megoldások számbavételét követően olyan szabályozásra törekedett a Kodifikációs Bizottság, amely alapján a szavazatelsőbbségi jog csak korrigálja, de radikálisan nem alakítja át a főszabályként érvényesülő névértékarányos döntéshozatali rendet. A túlzott mértékű szavazati előjogok biztosítása ugyanis azzal a következménnyel járt volna, hogy a törzsrészvénnyel rendelkező személyek tagsági joga - adott esetben - teljesen formálissá válhat, a részvényes kizárólag befektetői minőségben kapcsolódik a részvénytársasághoz. A hazai jog azonban nem ismeri el az ún. "külső részvényes" kategóriáját, nem kívánt a részvényjogba bevezetni egy, a szövetkezeti üzletrészhez hasonló értékpapír-konstrukciót. (A "külső részvényes" pozíciójára leginkább még annak a részvényesnek a helyzete emlékeztet, aki szavazati jogot nem biztosító osztalékelsőbbségi részvénnyel rendelkezik).
    Kérdésként merülhet fel, hogy van-e mód arra, hogy egyazon személy több szavazattöbbszöröző részvény tulajdonosa legyen, és ily módon végső soron akár a szavazati jogok többségét birtokolja? Az új Gt. 185. §-a ugyanis maximum a részvény névértékének tízszeresében engedi meg az egy részvényhez kapcsolódó szavazati jog megtöbbszörözését. Álláspontom szerint ezt a lehetőséget a törvény nem zárta ki, mivel a szavazati joggal összefüggő kedvezmény felső korlátja az értékpapírhoz és nem annak tulajdonosához kapcsolódik. Ha az egy részvényes által gyakorolható szavazati jogot kívánja a társaság korlátozni, úgy arra a 229.§ (2) bekezdés szerinti módon kerülhet sor. Ez azonban már nem értékpapír sajátosság, hanem a részvényeseknek az alapszabályba foglalt döntése.
    A törvény nyelvtani értelmezése mellett azonban nincs lehetőség arra, hogy a 229. § (2) bekezdés szerinti szavazatmaximálást csak meghatározott részvényosztályba tartozó részvényekkel rendelkező részvényesek vonatkozásában írja elő az alapszabály. Következésképpen a szavazattöbbszöröző részvény hatásának a részvényes személye oldaláról történő korlátozására csak úgy kerülhet sor, ha az valamennyi részvényes szavazati lehetőségét behatárolja.
    A szavazattöbbszöröző részvény mellett az új Gt. által bevezetett ún. vétójogot biztosító elsőbbségi részvény a részvényest, illetve a részvényeseket a közgyűlési döntések "blokkolására" jogosítja fel. Hangsúlyozni kell, hogy törvénybe ütközik az olyan előírás, amely módot ad arra, hogy meghatározott közgyűlési határozatok megszületéséhez elegendő a szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkező személy támogató szavazata. A vétójogot biztosító részvény nem ad felhatalmazást az igazgatóság vagy a felügyelőbizottság hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésére vagy azok befolyásolására sem. A részvényes nem élhet a részvény által megtestesített kedvezménnyel, ha a közgyűlésen személyesen vagy képviselője útján nem vesz részt. A részvényhez fűződő "passzív szavazati jog" nem terjeszthető ki oly módon, hogy a többi részvényes indítványtételi vagy kérdezési jogának gyakorlását az elsőbbségi részvényes hozzájárulásához kösse. Meg kell említeni továbbá, hogy a Gt. nem teszi lehetővé a szavazattöbbszöröző és a vétójogot biztosító részvény egy részvényben való együttes megjelenítését.
    Mód van azonban arra, hogy a részvénytársaság szűkítse a Gt.-ben meghatározott lehetséges jogosítványok körét. A 185. § (3) bekezdése alapján az alapszabály, illetőleg az alapító okirat kimondhatja, hogy az elsőbbségi részvényhez nem valamennyi, hanem csak az rt. által tételesen felsorolt közgyűlési hatáskörbe tartozó kérdések eldöntéséhez kapcsolódik a többes szavazati jogot vagy vétójogot biztosító jogosítvány. Ehhez képest nincs akadálya annak, hogy pl. a minősített többséget igénylő kérdésekben a szavazatelsőbbségi részvény bevezetése ellenére a névérték arányos szavazati rend érvényesüljön.
    Az új Gt.-n kívül a szavazatelsőbbségi részvényt a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a privatizáció rendjét megállapító 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-a is nevesíti.
    A koncesszióról szóló törvény módot ad arra, hogy koncessziós pályázat kiírása és a törvényben rögzített eljárás lefolytatása nélkül is többségi magántulajdonban lévő cég gyakorolja a koncesszió-köteles tevékenységet, ha az állam, illetőleg az önkormányzat a társaságban szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik. Véleményem szerint ez a megoldás abból a szempontból hibás, hogy az állam számára lehetőséget ad a koncessziós törvény és az ahhoz kapcsolódó ún. ágazati törvényekben előírt garanciális súlyú előírások megkerülésére.
    Az ún. privatizációs törvényben szabályozott vétójogot biztosító elsőbbségi részvény is jelentősen eltér az új Gt.-ben foglalt szabályoktól. (A privatizációs törvény a szavazatelsőbbségi részvény másik alttípusáról nem rendelkezik, ezért e vonatkozásban a Gt. előírásai teljeskörűen érvényesülnek.) Azáltal, hogy a privatizációs törvény 7. § (7) bekezdése szerint "a közgyűlés határozatképességéhez a szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosának jelenléte" szükséges, az a részvényjogi képtelenség következhet be, hogy a többi részvényes az értékpapírban megtestesülő tagsági jogával csak abban az esetben élhet, ha az elsőbbségi részvényt birtokló állam is részt vesz a közgyűlésen. Másfelől az elsőbbségi részvényes a tagsági jogai "nem gyakorlásával" is képes érdemben befolyásolni az rt. működését.
    A társasági jog annak érdekében, hogy az egyes részvényesek - adott esetben tudatos - passzivitása a részvénytársaság működését ne lehetetlenítse el, kialakította a megismételt közgyűlés határozatképességi szabályait. Az új Gt. is rögzíti, hogy "Ha a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben - az alapító okirat (alapszabály) eltérő rendelkezése hiányában - a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes." Álláspontom szerint ez a rendelkezés a privatizációs törvény szerint elsőbbségi részvényt kibocsátó részvénytársaság működésére is irányadó. Amennyiben az állam képviselője a megismételt közgyűlésen sem jelenik meg, úgy ennek, ha csak az alapszabály másként nem rendelkezik, nincs hatása a döntéshozatalra. Az rt. eltérő rendelkezésének lehetőségét azonban a többi részvényes már képes megakadályozni, mivel egy, a megismételt közgyűlésre vonatkozó speciális szabály elfogadtatásához a vétójogot biztosító részvény önmagában nem elégséges.
    Az új Gt. - a régi Gt. előírásaihoz képest - a részvénytársaság többi részvényese számára hangsúlyozottan védelmet kívánt biztosítani az új elsőbbségi részvények bevezetésével szemben. A törvény 186. §-a alapján "Olyan elsőbbségi részvény, amely korábban kibocsátott részvénysorozathoz fűződő jogokat érint, csak a részvénysorozat valamennyi részvényesének legalább háromnegyedes többségével hozott határozata, valamint ezt követően az alapító okiratot (alapszabályt) módosító közgyűlés határozata alapján hozható forgalomba." Az idézet szerinti "korábban kibocsátott részvénysorozathoz fűződő jogokat érint" kifejezés alatt nem csupán az esetleg már korábban kibocsátott elsőbbségi részvényeket magába foglaló sorozatokat kell érteni, hanem valamennyi, az adott időpontban létező részvénysorozat részvényeit. A törvény ugyanis e ponton még annak a feltételnek a teljesülését sem írja elő, hogy az új elsőbbségi részvények kibocsátása hátrányosan befolyásolja a már meglévő részvényesi pozíciókat. (Ennyiben eltér a 238. § (1) bekezdésben foglaltaktól.) Márpedig egy kedvezményeket tartalmazó elsőbbségi részvényosztály bevezetése szükségképpen valamennyi már meglévő részvénysorozat részvényeit "érinti". Következésképpen ilyen esetben az egyes részvénysorozatokba tartozó részvények tulajdonosainak külön-külön (sorozatonként), háromnegyedes többséggel meghozott támogató döntése kell az új elsőbbségi részvénysorozat kibocsátásához. Mindez azt jelenti, hogy a jövőben legalábbis valószínűtlen, hogy egy már működő részvénytársaságban új elsőbbségi részvényosztályról szülessen pozitív döntés.
    Az új Gt. által a törzsrészvény és az elsőbbségi részvény mellett szabályozott dolgozói részvény és kamatozó részvény elkövetkező évekbeli jelentőségének alakulása ma még nehezen prognosztizálható. Feltételezésem szerint a privatizáció lezárultával a dolgozói részvények aránya az összes részvénykibocsátásokon belül csökkenni fog, annak ellenére, hogy az új Gt. 187. §-a a korábbi előírásokhoz képest nagyobb döntési mozgásteret biztosít a részvénytársaságok számára. A dolgozói részvények visszaszorulását erősítheti, ha az állam a dolgozói részvény formájában megszerzett jövedelem adójának mértékét az általános osztalékjövedelem adókulcsával egyezően szabályozná.
    A kamatozó részvény tekintetében a korábbi szabályozás (régi Gt. 245.§) lehetőséget adott arra, hogy a részvénytársaság költségei terhére, veszteséges működés esetén is kamatfizetésre kerüljön sor. Az új Gt. 188. §-a alapján a kamatozó részvény utáni kamat forrása megegyezik az osztalékéval. Mindezek után az osztalékelsőbbségi részvényhez képest e részvényfajta sajátossága az marad, hogy a kamat fizetéséről vagy a kifizetés mellőzéséről nem a közgyűlés határoz az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés meghozatalakor, hanem a fizetendő kamat mértéke már a részvényfajta kibocsátásakor meghatározásra kell, hogy kerüljön. Következésképpen a közgyűlés utóbb nem hozhat olyan döntést, hogy - ha a kamatfizetés pénzügyi fedezete biztosított - az adott évben, pl. üzletpolitikai megfontolásból kizárja a részvény utáni kamat kifizetését.
    A részvénykategóriákkal összefüggésben indokolt a részvényutalványról és az ideiglenes részvényről is említést tenni, mivel, bár egyik konstrukció sem minősül részvénynek - a részvényutalvány nem is értékpapír -, de időlegesen részvényesi jogok gyakorlására jogosítanak. A részvényutalvány a cégjegyzékbe való bejegyzés előtti időszakban igazolja - az ellenkező bizonyításáig - a részvényest, pontosabban a részvény lejegyzőjét, illetőleg a részvény majdani átvételére kötelezettséget vállaló személyt megillető jogokat (Gt. 190. §). Figyelemmel a Ct.-nek a cégeljárással összefüggésben előírt időkorlátaira, a részvényutalvány gyakorlatilag az alapítással összefüggésben biztosít részvényesi joggyakorlásra lehetőséget.
    Az ideiglenes részvényt az új Gt. értékpapírrá nyilvánította azzal, hogy annak alapján a részvényes a tagsági jogait "a már teljesített vagyoni hozzájárulás mértékével arányosan gyakorolja" (Gt. 191. §). Eltérően tehát az általános szabálytól, a részvényesi jogok ilyenkor nem névértékarányosak. Felvetődhet, hogy miként alakulnak a részvényesi jogok gyakorlására vonatkozó lehetőségek, ha az ideiglenes részvény elsőbbségi részvényre vonatkozik? Lehetséges-e "befizetésarányosan" gyakorolni pl. a vétójogot biztosító részvényhez fűződő jogokat? A törvény csak az ideiglenes részvény típusát határozza meg, hallgat a részvényfajtákhoz, illetve részvényosztályokhoz való viszonyáról. Álláspontom szerint célravezető volna, ha a jogalkalmazás azt az álláspontot fogadná el, hogy az elsőbbségi részvényre vonatkozó ideiglenes részvény által megtestesített jogok nem jogosítják fel a részvényest a kedvezmények gyakorlására, azok csak a részvény kiállítása után lennének érvényesíthetők. E vonatkozásban ugyanis fogalmilag kizárt a speciális jogok részleges, befizetésarányos megadása.
    Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvényre vonatkozó előírások (199. §, 256. §) alapján a részvénytársaság működési formájára tekintet nélkül nyílik lehetőség ezen "különleges" kötvények kibocsátására. Nincs akadálya annak sem, hogy kamatozó részvényre vagy elsőbbségi részvényre átváltoztatható kötvényt bocsásson ki az rt. Ez utóbbi esetben azonban figyelemmel kell lenni a törvénynek az előzőekben már hivatkozott 186. §-ára is. Mivel a kötvény kibocsátását követően a kötvényes egyoldalú jognyilatkozattal határozhat a kötvénynek részvénnyé történő átalakításáról, a társaságnak még a kibocsátás előtt kell az érintett részvénysorozatok részvényeseinek többségi beleegyezését megszereznie.
    Az új Gt. a jegyzési jogot biztosító kötvény szabályozásakor egyértelművé tette, hogy a kötvény birtokosát megillető jog a jegyzési rangsorban a részvényesek után következik. Megjegyzendő továbbá, hogy a Gt. nem teszi lehetővé a két kötvénytípus jellemzőinek egy kötvénysorozatban való kombinációját, amely alapján a kötvény tulajdonosa a futamidő során határozhatna, hogy a részvénnyé történő átalakítást választja-e, vagy alaptőke emelés esetén jegyzési jogával él.
    2. A részvény típusa
    A részvény típusának mindenekelőtt a részvényátruházás lehetséges módja, jogi feltételei szempontjából van jelentősége. Emellett azonban a részvény előállítására, a részvényes személyének fel, illetőleg elfedésére is hatással van. Az új Gt. 179. §-a - csakúgy, mint a régi Gt. 240. §-a - elvben egyenrangúnak tekinti a bemutatóra szóló és a névre szóló részvényt. Mindez illeszkedik a magyar részvényjogi hagyományokhoz. Az 1875. évi XXXVII. törvény is úgy rendelkezett, hogy "A részvények bizonyos névre, vagy bemutatóra állíthatók ki, de mindig csak határozott pénzösszegről szólhatnak és tulajdonosaikra nézve oszthatatlanoknak tekintendők."
    Az Európai Unió társasági jogi irányelvei nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely akár a bemutatóra, akár a névre szóló részvény kibocsátását korlátoznák, vagy kizárnák a tagállamok számára. A 2. számú társasági jogi irányelv 3. cikke csak annak előírására kötelezte a tagállamok törvényalkotóit, hogy a társaságok hozzák nyilvánosságra azt, hogy milyen részvénytípus kibocsátására kerül sor, melyek a részvénytípusok közötti átalakítás szabályai, ha ezek a rendelkezések nem magukból a törvényi szabályokból következnek. Az irányelv közvetve azt is egyértelművé teszi, hogy a tagállamoknak módjukban áll a részvénytípusokat illetően olyan döntést hozni, amely alapján az adott nemzeti jog nem ismerné el a bemutatóra szóló részvény alkalmazhatóságát. A jövőben esetlegesen létrehozandó Európai Részvénytársaság rendelettervezete az 53. cikkben foglalkozik e - jelenleg még nem létező - sui generis, nem tagállami szinten működő részvénytársasági forma részvényeinek típusával. Eszerint a részvények mind bemutatóra, mind pedig névre szólóak lehetnek. A részvénytársaság alapszabálya a rendelettervezet szerint feljogosíthatja a részvényeseket arra, hogy a már kibocsátott részvények típusának átalakítását igényelhessék. A tervezet a bemutatóra szóló részvény kiállításának előfeltételéül szabja, hogy a részvényes a teljes ellenértéket előzetesen befizesse. A névre szóló részvény kibocsátásának szükségképpeni következménye, hogy a részvénytársaságnak gondoskodnia kell részvénykönyv vezetéséről, amely tartalmazza valamennyi részvényes nevét, címét, a megszerzett részvények számát, valamint részvényosztályonkénti csoportosítását. Biztosítani kell továbbá valamennyi részvényes számára a részvénykönyvbe való betekintés lehetőségét.
    Az EU egyes tagállamaiban alkalmazott szabályozási megoldások lényegesen eltérnek egymástól. Így pl. az 1965-ben megalkotott német részvénytörvény egyaránt lehetőséget ad a névre és a bemutatóra szólórészvény kibocsátásra. A sok tekintetben a német jogi hagyományt követő 1975-ben megalkotott és az EU-csatlakozás előtt jelentősen módosított svéd részvényjogi szabályozás viszont kifejezetten tiltja a bemutatóra szóló részvények előállítását.
    Kuncz Ödön "A kereskedelmi és váltójog vázlatában" úgy fogalmazott, hogy "A részvénytársaság gazdasági lényegének (tőkeegyesülés) a bemutatóra szóló részvény felel meg, mert ennek van a legnagyobb forgalomképessége (átruházásának módja az átadás); a papír kézbentartása legitimál; ... Viszont a részvénytársasági visszaélések elkövetésének is a bemutatóra szóló részvény a leghálásabb eszköze." A régi Gt. 1992-ben közzétett Magyarázata szintén a bemutatóra szóló részvényt tekinti a részvénytársaság legjellemzőbb vonásainak - a teljes anonimitásnak és mobilitásnak - kibontakoztatására alkalmas részvénytípusnak. A Magyarázat hozzáteszi, hogy "A jelenlegi magyar körülmények között viszont - összefüggésben a zárt alapítás abszolút fölényével, a néhány részvényesből álló részvénytársaságok elterjedtségével - még a névre szóló részvények vannak többségben. A privatizáció előrehaladása, az értéktőzsde megerősödése viszont feltehetően a bemutatóra szóló részvény intézményének szaporodásához vezet".
    Az idézett álláspontban megfogalmazott feltételezés a részvénytípusok szerepének átértékelődésével kapcsolatban mindezidáig nem igazolódott be. Az 1998. szeptemberében a tőzsdére bevezetett részvénysorozatok típusa - elenyésző kivételtől eltekintve - névre szóló volt. Ebben feltehetően az a körülmény is közrejátszik, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Bevezetési Szabályzata az ún. "A" kategóriás részvények esetében előírja, hogy az ilyen részvény csak névre szóló lehet. Mindez arra is rávilágít, hogy a bemutatóra szóló részvény a nyilvánosan működő, nagy tőkeerejű részvénytársaságoknál is népszerű maradt.
    Az elmúlt tíz évet töretlenül jellemző tendencia magyarázataként az alábbiakat emelném ki:
    a) A klasszikus részvényjogban kétségkívül helytálló volt az a megállapítás, hogy a részvény anonimitását és mobilitását a bemutatóra szóló értékpapír biztosította jobban. Az elmúlt években azonban megteremtődtek azok a jogi és informatikai előfeltételek, amelyek a névre szóló részvény esetében is javítják a részvény ún. értékpapír sajátosságainak érvényre jutását. A részvényesi meghatalmazott jogintézményének a hazai jogba történt bevezetésével a névre szóló részvénytípus kibocsátása esetén is lehetőség nyílik a részvénytulajdonos személyének részleges elfedésére. A befektetési alapok közbeiktatásával végzett értékpapír ügyletek szintén a részvénytulajdonlás anonimitását erősítik. (Fokozottan igaz ez akkor, ha külföldi székhelyű befektetési alap áll a belföldi részvénytársaság részvénykönyvébe bejegyzett részvényesi meghatalmazott mögött megbízóként.) A részvény dematerializált formában történő előállítása, valamint az elektronikus távkereskedés lehetőségének megteremtése pedig a bemutatóra szóló részvények esetében elérhetetlen mértékű átruházási sebességet eredményez.
    b) Más természetű magyarázatként kínálkozik, hogy a befektető- és fogyasztóvédelem jogi jelentőségének térhódítása, a magánjogi autonómia közjogi korlátozásának erősödése számos esetben a részvény értékpapír sajátosságainak a gyengüléséhez vezetett. Az állam a részvény legitimáló funkcióját - mint arról máshelyütt részletesebben szólunk - a tulajdonátruházás előfeltételéül szabott hatósági engedélyek beszerzésének az előírásával vagy egyes esetekben a szerződéskötési mechanizmus kogens szabályainak kimondásával csökkentette, szorította korlátok közé. Az állam szabályozó szerepének előtérbe kerülésével a névre szóló típus megfelelőbb jogi konstrukciónak látszott.
    Az új Gt. ezt a - adott esetben egymáshoz képest ellentétes irányú célokkal magyarázható - folyamatot erősítette annak ellenére, hogy eltörölte a régi Gt.-nek a külföldiek hátrányos megkülönböztetését eredményező előírását. (A külföldi által a bemutatóra szóló részvény kötelező átalakításának kimondása hosszabb távon bizonyosan nem lett volna összeegyeztethető a nemzeti elbánásnak az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodásban vállalt kötelezettségével.)
    Az új Gt., eltérően a korábbi szabályozástól, az elsőbbségi részvény és a kamatozó részvény kibocsátását csak névre szóló típusként teszi lehetővé. Az Épt. a dematerializált részvény bevezetésekor 1996-ban formálisan még nem zárta ki, hogy a papírtalanított részvény bemutatóra szóljon. (Bár véleményem szerint ez a dematerializált részvény nyilvántartási rendje miatt gyakorlatilag eleve kizárt volt.) Az új törvény megalkotását megelőzően "heves" vita folyt arról, indokolt-e a zártkörűen működő rt. esetében kizárólagos részvénytípussá tenni a névre szólót? A végül elfogadott szabályozási megoldás arra a megfontolásra épült, hogy az rt. személyegyesítő jellegével eleve a névre szóló részvény van inkább összhangban. Emellett az Épt. 231. §-a 1998. június 30-i határidővel előírta a korábban zártkörűen alapított részvénytársaságok bemutatóra szóló részvényeinek névre szólóvá való átalakítását. A többségi álláspont szerint a jogbiztonság elvével lett volna ellentétes a rövid időn belül bekövetkező szabályváltozás.
    A Gt.-hez, mint általános szintű szabályozáshoz képest - az új Gt. 179. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - más törvények meghatározott tevékenység folytatását csak a névre szóló részvényekkel működő rt. számára biztosítják. Így pl. a befektetési alapokról szóló törvény, a hitelintézeti törvény, a médiatörvény, a szerencsejátékokról szóló törvény, a biztosítási törvény, a kockázati tőketársaságokról szóló törvény, valamint az Épt. és a közraktározásról szóló törvény a törvények hatálya alá tartozó részvénytársaságok számára kizárja a részvénytípus megválasztásának szabadságát.
    Az előzőekben írottakból következik, hogy bemutatóra szóló részvény kibocsátására csak nyilvánosan működő részvénytársaság által, nyomdai úton előállított olyan törzsrészvény esetében kerülhet sor, amely nem folytat a külön törvényekben meghatározott gazdasági tevékenységet, feltéve, hogy nem került sor a részvénysorozat "A" kategóriába tartozó tőzsdei bevezetésére.
    A bemutatóra szóló részvény korlátozott jelentősége ellenére a törvény módot ad a részvénytípusok kölcsönös átalakítására. (Természetesen a fent említett törvényi korlátok között.) Vélhetően csak szövegezési pontatlansággal magyarázható, hogy az új Gt.-nek a zártkörűen működő rt. alapító okirata kötelező tartalmi elemei között szerepel, hogy meg kell állapítani "a részvények más részvénytípusba történő átalakításának szabályait". A zártkörűen alapított rt. ugyanis mindaddig, amíg minősített többséggel nem dönt működési formájának megváltoztatásáról, a részvénytípusát nem változtathatja meg. A törvény ugyanakkor az rt. nyilvános alapításának szabályait meghatározva a részvénykonverzió feltételeiről való rendelkezést nem szerepelteti az alapítási szervezet kötelező tartalmi minimumának felsorolásában, noha a nyilvános rt. alapítása során erről már a jegyzési ívek kibocsátása előtt célszerű tájékoztatást adni.
    Az új Gt. egyértelművé tette, hogy mód van arra, hogy egy részvényfajtán vagy az elsőbbségi részvényfajtán belül az azonos osztályba tartozó részvények típusa eltérjen egymástól. A részvénytípus egyezősége csak az egy részvénysorozatba tartozás megállapításakor releváns (182.§).
    A részvény típusával összefüggésben kell azt is megemlíteni, hogy az ideiglenes részvény - mivel a névre szóló részvényre vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni - bemutatóra szóló nem lehet (191. §).
    A részvény előállítására, átruházására vonatkozó szabályok
    1. A részvény előállítása
    A részvényátruházás módját alapvetően két körülmény befolyásolja, nevezetesen a részvény típusa és a részvényelőállítás formája. Az új Gt. - összhangban az Épt.-ben bevezetett dematerializált részvény intézményével - a nyomdai úton előállított részvény mellett elismeri a papírtalanított részvény előállításának, illetve nyilvántartásának a lehetőségét. Az Épt. 21. § (2) bekezdése kimondja, hogy "A kibocsátó az egy sorozatnak minősülő értékpapíroknak csak azonos névértéken és azonos módon történő előállításáról rendelkezhet." Ez a szabály összhangban van az új Gt. 182. §-ának azon előírásával, amely szerint "Az egy sorozatba tartozó részvények névértéke és előállítási módja nem térhet el egymástól" (182. §).
    Az új Gt. 194. § (1) bekezdése tartalmazza a nyomdai úton előállított részvény minimális kellékeit. Egyes részvénykellékek jelentésének meghatározását azonban a Gt. az Épt.-re bízza. Így a részvényen feltüntetésre kerülő értékpapír-kód definícióját az Épt. 3. § (2) bekezdés 14. pont-ja állapítja meg. Az új Gt. hatálybalépése nem tette feleslegessé a 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet előírásait sem, a rendelet a nyomdai előállítás részletszabályait állapítja meg. Ezek közül a következők kiemelése indokolt:
    - értékpapír előállításának minősül a nyomdai úton előállított értékpapír felülbélyegzése is;
    - az értékpapír előállítására engedéllyel rendelkező nyomdákról a Pénzügyi Közlönyből lehet autentikus információt szerezni;
    - a nyomda csak az értékpapír kibocsátójától fogadhat el gyártási vagy utánnyomási megrendelést;
    - a részvény tartalmi kellékeit az értékpapír előlapján kell feltüntetni, amelyhez kapcsolódnak az osztalékszelvények (a részvényhez a toldatot tőle el nem választható módon kell illeszteni, a toldatban feltüntetett adatok, átruházások időbeli sorrendjének egyértelműen ki kell tűnnie);
    - az azonos jogokat megtestesítő értékpapírokat mindig azonos kivitelben kell előállítani;
    - a részvény felülbélyegzésére csak a részvény típusa vagy névértéke megváltoztatásakor oly módon kerülhet sor, hogy az eredeti szöveg is felismerhető maradjon;
    - az értékpapírok és így a részvény fizikai megsemmisítésére a benne foglalt jogok és kötelezettségek megszűnését követő hat hónap elteltével kerülhet sor;
    - a nyomdai úton előállított részvényt, dematerializált értékpapírrá történő átalakítása miatt történő bevonásakor, azonnal érvényteleníteni kell azzal, hogy az átalakítás meghirdetett záró napjától számított hat hónap elteltével kerülhet sor a részvény megsemmisítésére.
    Az Épt. felhatalmazása alapján kibocsátott 265/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet 1. §-a kimondja, hogy "Dematerializált értékpapír - az Épt.-ben és e rendeletben meghatározottak szerint - elektronikus úton, számítógépes jelként állítható elő, illetve továbbítható". A dematerializált részvény esetében a részvény kellékeit számítógépes jel formájában kell rögzíteni. Ily módon teljesül az az általános követelmény, hogy a részvény, mint értékpapír tartalmává kell tenni az általa megtestesített jogokat, releváns adatokat. A nyomdai úton előállított részvényre irányadó szabályokhoz képest az új Gt. 194. § (2) bekezdése állapítja meg az eltéréseket. Így a papírtalanított részvényen a részvény sorszámát nem kell feltüntetni, továbbá - mivel fogalmilag kizárt - a részvény nem tartalmazza az igazgatóság két tagjának aláírását.
    A dematerializált részvény esetében a részvénykellékek elektronikus úton történő rögzítése mellett szükség van arra is, hogy az Épt. 21. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a kibocsátó egy olyan okiratot állítson ki, amely tartalmazza
    - a részvény jogszabályban meghatározott valamennyi tartalmi kellékét,
    - a kibocsátásról szóló döntést,
    - a kibocsátott teljes sorozat össznévértékét,
    - a kibocsátott részvények számát és
    - a kibocsátó részvénytársaság igazgatósága két tagjának az aláírását.
    A részvénykibocsátó által kiállított okirat nem minősül értékpapírnak, azonban fontos szerepe van az ún. értékpapír-számla megnyitása szempontjából. A részvény kibocsátója ugyanis - figyelemmel az Épt. 81. §-ára és a Gt. 195. §-ára -, ha a részvényesnek a részvény kiadására vonatkozó joga megnyílt, haladéktalanul köteles a központi értéktárat értesíteni a dematerializált részvény vezetésére jogosult értékpapír-számlavezető személyéről, a központi értékpapír-számlán jóváírandó részvények számáról. Ezt követően a központi értéktár az előzőekben említett, részére megküldött okirat alapján a központi értékpapír-számlát megnyitja. Az értékpapír-számlavezető azután, hogy a központi értéktártól tudomást szerzett a központi értékpapír-számla megnyitásáról, az általa vezetett értékpapír-számlán haladéktalanul jóváírja a részvényeket és erről a számlatulajdonos részvényest értesíti.
    Az értékpapír-számla vezetésének előfeltétele, hogy a részvényes a forgalmazó számlavezetővel szerződést kössön. Az Épt. 83. § (1) bekezdése alapján az "Értékpapír-számlaszerződéssel a számlavezető kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) tulajdonában álló dematerializált értékpapírt a számlavezetőnél megnyitott értékpapír-számlán nyilvántartja és kezeli, a számlatulajdonos szabályszerű rendelkezését teljesíti, valamint a számlán történt jóváírásról, terhelésről és a számla egyenlegéről a számlatulajdonost értesíti". Az értékpapír-számlavezető - ha a részvényes részvényesi jogait a közgyűlésen személyesen kívánja gyakorolni - tulajdonosi igazolást állít ki a dematerializált részvényről. A Gt. 220. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosi igazolás a részvény tényleges birtokolása nélkül is feljogosítja a részvényest a tagsági jogok gyakorlására.
    Az Épt. 22. § (7) bekezdése az értékpapír előállítási módjának megváltoztatását csak egy irányban teszi lehetővé. A törvény kimondja, hogy "Ha a kibocsátó dematerializált értékpapírt bocsátott ki, vagy az értékpapírt dematerializált értékpapírrá alakította át, annak nyomdai úton történő előállításáról utóbb nem rendelkezhet." A Gt. 193. § (2) bekezdése ezzel összhangban szintén csak a nyomdai úton előállított részvény átalakításáról rendelkezik.
    Az átalakítás szabályai az Épt. 22. §-ában kerültek megállapításra, amelynek főbb szakaszai a következők:
    - a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a részvény előállítási módjának megváltoztatására vonatkozó döntés meghozatala [278. § (1) bek. h) pont], amely az alapszabály, illetőleg az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában egyszerű többséggel határoz a kérdésről.
    - A részvénytársaságnak hirdetmény útján kell felszólítania a részvényeseket a nyomdai úton előállított részvények benyújtására. A hirdetményt egy országos napilapban, a tőzsde lapjában, valamint a Cégközlönyben kell közzétenni. A társaság a hirdetményben nem állapíthat meg hat hónapnál rövidebb időtartamot az értékpapírok benyújtására. E rendelkezés célja, hogy kellő időt biztosítson a részvényeseknek a dematerializált részvényt vezető vállalkozással az értékpapír-számlaszerződés megkötésére.
    - A kinyomtatott részvények benyújtását követően a kibocsátó részvénytársaságnak haladéktalanul gondoskodnia kell arról, hogy a részvények az egyes tulajdonosok által megjelölt értékpapír-számlákon jóváírásra kerüljenek. Abban az esetben, ha valamely részvényes a hirdetményben megjelölt határidő leteltéig elmulasztja a részvények benyújtását, vagy nem igazolja, hogy az értékpapír-számlavezetővel a szerződést megkötötte, úgy az rt. az érintett részvényeket érvénytelenné nyilvánítja.
    - A részvénytársaság az érvénytelenné nyilvánított nyomdai úton előállított részvényekről hirdetményt tesz közzé, majd ezt követően az érvénytelen részvények helyébe új, de most már dematerializált részvényeket bocsát ki és azokat értékesíti. Az ily módon befolyt vételárat az érvénytelenné nyilvánított részvények volt tulajdonosainak ki kell adni, vagy ha a jogosultság megállapítása időt vesz igénybe, hitelintézetnél kell letétbe helyezni. Ez utóbbi szabály egyértelművé teszi, hogy annak ellenére, hogy a nyomdai úton előállított részvények benyújtására a részvénytársaság által meghirdetett határidő elmulasztása a dematerializált részvények igényelhetősége tekintetében jogvesztő jellegű, e jogvesztés azonban nem jár együtt azzal a hátrányos jogkövetkezménnyel, hogy a volt részvényes ne tarthatna igényt az érvénytelenné nyilvánított részvények után anyagi kompenzációra.
    2. A részvényátruházás általános szabályai
    Az új Gt. és az Épt. rendelkezései alapján jelenleg a részvények átruházásának három egymástól különböző módja van. A nyomdai úton előállított bemutatóra szóló részvények feletti tulajdon az értékpapír átadásával ruházható át. Ha a nyomdai úton előállított részvény névre szóló, úgy a 180. § (3) bekezdés szerinti teljes vagy üres forgatmány útján megy végbe a tulajdon átruházása. Abban az esetben, amikor a részvény dematerializált formát ölt, a tulajdon feletti rendelkezés az előző pontban ismertetett értékpapír-számlán történő jóváírás révén valósul meg.
    A névre szóló részvények átruházásával összefüggésben az új Gt. és az Épt. egyaránt különbséget tesz az értékpapír feletti tulajdon harmadik személyek közötti átruházása és a tagsági jogok gyakorlásának lehetősége között. A részvényes ugyanis a tagsági jogaival csak abban az esetben élhet - "a részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos" -, ha a részvényesre és a tulajdonában lévő részvényekre vonatkozó, törvényben meghatározott adatok a részvénykönyvben feltüntetésre kerülnek.
    Sem a Gt., sem az Épt. nem korlátozza a részvényes döntését arra vonatkozóan, hogy be kívánja-e jegyeztetni magát a részvénykönyvbe vagy sem. Abban az esetben, ha a részvényes kizárólag, mint befektető a részvény forgalmazásából fakadó nyereségre kíván szert tenni, úgy számára a részvénykönyvbe való bejegyzésnek nincs jelentősége. Másfelől ilyen tartalmú kérelem esetén a részvényes bejegyzése főszabály szerint nem tagadható meg.
    A részvénykönyv vezetésére az igazgatóság vagy megbízása alapján elszámolóház vagy a részvény forgalmazására jogosult vállalkozó jogosult. Az Épt. 92-93. §-ában foglalt feltételek mellett a részvényes és a befektetési vállalkozás megállapodhat abban, hogy a vállalkozás a részvényes meghatalmazottjaként "saját nevében a részvényes javára gyakorolhatja a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogokat". Ebben az esetben a részvénykönyv nem a részvényest, hanem a részvényesi meghatalmazottat tünteti fel, annak ellenére, hogy a meghatalmazott az eljárása során a részvényes utasításai szerint köteles eljárni. (A részvényes a részvényesi meghatalmazott megbízásával nem veszti el részvényesi minőségét.) Kivételt képez az az eset, amikor törvény a névre szóló részvény kibocsátását teszi kötelezővé: ebben az esetben a részvénykönyvben a részvényesi meghatalmazottat és a részvényest egyaránt szerepeltetni kell.
    A Gt. 198. §-ában foglalt rendelkezések mellett további törvények is megállapítanak a részvénykönyv vezetésére vonatkozó sajátos előírásokat. A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 3. §-a egyebek mellett előírja azt is, hogy "A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek személyi vagy cégjogi adatait is". A Hpt. 43. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi intézményként működő részvénytársaság részvénykönyvének mellékletében nyilván kell tartani "a legalább öt százalékot elérő tulajdonosok által a pénzügyi intézményben birtokolt - a 4. számú melléklet szerint számított - közvetett tulajdonának azonosításra alkalmas adatait is".
    A részvénykönyvbe való betekintésre a részvényesnek alanyi joga van, a társaság alapszabálya, illetőleg alapító okirata nem állapíthat meg e jogot korlátozó előírást. Más a helyzet az ún. harmadik személyek esetében, ők csak akkor jogosultak a részvénykönyv megtekintésére, ha érdekeltségüket valószínűsítik.
    Az élők közti átruházás módozatai mellett az új Gt. a részvénytulajdon átszállásának kérdésével is foglalkozik. A 180. § (4) bekezdése előírja, hogy az örökös kérésére a részvénytársaság igazgatóságának az elnöke jogosult és egyben köteles arra, hogy a tulajdonosváltozást a részvény hátoldalán (toldaton) átvezesse.
    Még a régi Gt. előírásainak alkalmazása során merült fel az a mind elméleti, mind gyakorlati szempontból fontos kérdés, hogy mi a jogi kapcsolat a részvény tulajdonának átruházására irányuló szerződés és a tulajdonváltozást kiváltó forgatmányozás között?
    Ezt a kérdést elemzi részletesen Kisfaludi András "A részvényátruházási szerződés jogi természetéről" című tanulmányában (Gazdaság és Jog 4/1996.). Az elemzés kiindulópontjául a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szolgált, amely úgy foglalt állást, hogy "A kötelmi jogi természetű szerződés és az értékpapírjog szerinti részvényátruházás intézménye közül ez utóbbinak kell elsőbbséget, sőt kizárólagosságot adni, s ezért a szerződésnek semmiféle joghatása nincs". Egyet lehet érteni Kisfaludival abban, hogy a BH 1994/9.500 számú döntés helyessége kétségbe vonható. Figyelemmel arra, hogy az elemzett probléma az új Gt. feltételei mellett is felmerülhet, indokolt idézni Kisfaludi álláspontjának főbb pontjait:
    - A részvény átruházására kötött szerződés pusztán a részvényátruházásra irányuló tartalma miatt nem jogszabályba ütköző szerződés.
    - A részvényátruházási szerződésből az átruházónak kötelezettsége
    keletkezik arra, hogy a részvényt átruházza a másik szerződő félre, akinek viszont joga van az átruházás követelésére és kötelezettsége keletkezik a szerződés szerint átruházandó részvények átvételére.
    - A részvény átruházására irányuló kötelező ügylet teljesítése az a jogi cél, ami a részvényátruházás jogcímét adja.
    - A részvényátruházási szerződésből keletkező kötelezettségek teljesítése a szerződést kötő felek közötti kötelmi jogi jogviszonyban akár bírósági úton is kikényszeríthető, illetve szerződésszegés esetén a szerződésszegés jogkövetkezményei alkalmazhatók.
    - A részvény átruházása absztrakt (azaz a jogcímtől függetlenül érvényesülő) átruházó ügylettel: bemutatóra szóló részvény esetén a részvény egyszerű birtokba adásával, névre szóló részvény esetén forgatással történik.
    - A jogcím esetleges hibája esetén az absztrakt átruházó ügylettel létrejött jogváltozás fennmarad, de az ily módon indokolatlanná váló vagyoneltolódás a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kötelmi jogi jogviszony keretében orvosolható.
    Az idézett gondolatmenet helytállóan világít rá arra a körülményre, hogy a részvény értékpapír mivoltából fakadó lényegadó sajátosságával (átruházása absztrakt, jogcím nélküli ügylettel valósul meg) összeegyeztethető az olyan megállapodás megkötése, amely a feleket kötelmi jogi jogviszony keretében kötelezi az átruházást megalapozó jogügyletből fakadó egyes jogok, illetőleg kötelezettségek teljesítésére.
    Mindazonáltal a hatályos jog is ismer olyan eseteket, amikor törvény a részvény tulajdonának átruházása kérdéseit szabályozva előírja, hogy a felek a részvények átruházásáról szerződésben rendelkezzenek. Ilyen esetben a részvény átruházását kísérő szerződés megkötése már nem csupán lehetőség, hanem egyben jogi kötelezettség is. Az 1995. évi privatizációs törvény alapján pl. az állami tulajdonú részvények elidegenítésére az ÁPV. Rt., illetőleg megbízottja olyan adásvételi szerződést köteles kötni, amely "megfelelően érvényesíthető szerződést biztosító mellékkötelezettségeket (Ptk. 243-276. §), illetve adott esetben egyéb biztosítékokat - ideértve a szerződésszegés szankcióit is - kell kikötni a kötelezettségvállalás teljesítésének kikényszeríthetősége érdekében" [32.§ (4) bek.].
    Az új Gt. 180. § (3) bekezdés utolsó mondata e kérdéskört tovább árnyalja azáltal, hogy kimondja: "Törvény előírhatja, hogy a részvény átruházása csak akkor érvényes, ha arra a feleknek jogszabályban meghatározott feltételek szerint megkötött megállapodása alapján kerül sor". Az idézett rendelkezés ugyanis nem értelmezhető másként, mint hogy a jogszabályban előírt szerződés megkötésének elmaradása a részvény feletti tulajdon átruházását is semmissé teszi. Ez pedig azt jelenti, hogy a részvény értékpapír mivoltából fakadó sajátosság nem érvényesülhet, a részvény más személyre történő forgatmányozása, illetve számlajóváírása (bemutatóra szóló részvény estén átadása) önmagában nem valósít meg tulajdonosváltozást.
    Az Épt.-nek a vállalatfelvásárlásra vonatkozó rendelkezései között található az a szabály, amely szerint "A nyilvános vételi ajánlat szabályainak megsértésével kötött részvényátruházási szerződés semmis" [94/H.§ (2) bek.]. Ha egybevetjük a Gt. és az Épt. ezen két rendelkezését, az látható, hogy megfogalmazásuk részben eltér egymástól. Amíg a Gt. a részvény átruházásának érvénytelenségéről rendelkezik, addig az Épt. csupán a szerződés semmisségéről. Az elsőként említett esetben, ha törvény ilyen jogkövetkezményt rendel a szerződés megkötésének elmaradásához, nem valósul meg tulajdonosváltozás. Az Épt. szabálya ezzel szemben a részvény tulajdonának átruházását nem érinti, csupán az azt kísérő szerződés - kötelmi jogi jogkövetkezményeket kiváltó - semmisségét írja elő. Álláspontom szerint jelenleg nincs olyan hatályos törvényi rendelkezés, mely alapján a szerződéskötési folyamat elmaradása vagy a jogszabályi előírások megsértése a részvény tulajdonának átruházását is meghiúsító hatással járna.
    3. A részvényátruházás korlátai
    A részvénynek mint értékpapírnak lényegadó fogalmi eleme az átruházás szabadsága. Nyilvánvaló, hogy csak ily módon képes betölteni azt a szerepét, hogy az általa megtestesített, dologiasított jog absztrakt módon, a jogelőd által gyakorolt jogok fennállásának vizsgálata nélkül legyen elidegeníthető. Ha a jogalkotó a részvény átruházását jelentősen korlátozza vagy esetleg eleve lehetetlenné teszi, úgy a részvény szükségképpen elveszti értékpapír jellegét. (Formális jogi értelemben természetesen ebben az esetben is értékpapírnak minősül a részvény, mivel a Ptk. alapján az értékpapír nem tartalmi kritériumoknak való megfelelés, hanem az állam jogszabályba foglalt elismerése folytán válik értékpapírrá.) A forgalomképességétől megfosztott értékpapír mindazonáltal képes betölteni két másik funkcióját: nevezetesen alkalmas arra, hogy kifejezze a részvényest megillető tagsági jogokat és hozzásegítsen a társaság alaptőkéjének meghatározásához.
    A részvényátruházás jogszabályon alapuló és a részvénytársaság által választható korlátairól részlegesen már szó esett akkor, amikor a részvény feletti tulajdonjog közjogi megterhelésének eseteit ismertettük. Ehhez képest ehelyütt a részvényjog sajátos forgalomképességet érintő előírásait tekintjük át, részint az új Gt., részben más törvényi rendelkezések figyelembevételével.
    a) A forgalomképtelen részvény
    A Ptk. 173.§ (1) bekezdés b) pontja szerint a kizárólagos állami tulajdonban lévő dolgok mellett forgalomképtelenek a "Törvényben meghatározott más dolgok" is. Az új Gt. 3. § (4) bekezdése alapján "Törvény előírhatja, illetve lehetővé teheti gazdasági társaságnak nyereségszerzésre nem irányuló közhasznú tevékenységre vagy más közfeladat ellátására történő alapítását." Az új Gt. idézett rendelkezése mintegy utólag kívánta legitimálni azt a jogalkotói gyakorlatot, amely a gazdasági társasági formát - és ezen belül is a részvénytársaságét - olyan állami közfeladatok megvalósításának jogi keretéül alkalmazta, amely célok hagyományosan távol állnak az rt. jogi-gazdasági funkciójától.
    Az állam kizárólagos tulajdonában lévő, részvénytársasági formában működő szervezetek esetében találkozhatunk azzal a törvényhozói gyakorlattal, amely oly módon kívánja "szavatolni" az állam tulajdonosi minőségét, hogy a tagsági jogot megtestesítő értékpapírt forgalomképtelennek nyilvánítja.
    Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 9. § (2) bekezdése szerint "Az ÁPV. Rt. egyszemélyes részvénytársaság. Az ÁPV. Rt. részvénye névre szóló és forgalomképtelen." Az ún. médiatörvény a nemzeti közszolgálati rádió és televízió feladatait ellátó részvénytársaságokat illetően kimondja, hogy "Az MR Rt.-re, az MTV Rt.-re és a Duna TV Rt.-re (A továbbiakban együtt: részvénytársaságok) e törvényben foglalt eltérésekkel a Gt.-nek a részvénytársaságokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, ideértve a gazdasági társaságok közös szabályait is." [64. § (3) bek.]. A soron következő bekezdés pedig megállapítja, hogy "A részvénytársaságnak egy forgalomképtelen részvénye van". A nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény 3. § (3) bekezdése szintén deklarálja, hogy a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság felett a tulajdonosi jogokat egy forgalomképtelen részvény biztosítja.
    Az előzőekben ismertetett szabályoktól részben eltérő megoldással élt a jogalkotó a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény megalkotása során. Az MNB ugyanis a jegybanktörvény szerint "részvénytársasági formában működő jogi személy" (54. §). Ugyanezen jogszabályhely rögzíti azt is, hogy "Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli." Az MNB kapcsán alkalmazott szabályozás rávilágít arra, hogy szerintem mind elméleti, mind gyakorlati szempontból szükségtelen a részvény forgalomképtelenségének törvényi deklarációja. Ez a dogmatikailag nyilvánvalóan hibás megoldás ugyanis kiváltható azzal, hogy a törvény egyértelművé teszi azt a tényt, hogy az állami tulajdon megszüntetésére csak törvénymódosítást követően kerülhet sor.
    A privatizációs törvény melléklete sorolja fel azokat a társaságokat, amelyekben az állam tartósan kívánja fenntartani tagsági, illetőleg részvényesi jogosítványait. A törvényben felsorolt kötelezően állami tulajdonban tartandó részvények elidegenítésére csak azt követően kerülhet sor, ha az Országgyűlés előzőleg a törvényt módosítja. (Kivételt képez a törvény 7. § (6) bekezdésében biztosított feltételes értékesítési lehetőség, amely a tartós állami tulajdoni hányad elidegenítésére úgy ad felhatalmazást, hogy az államot képviselő ÁPV. Rt. biztosítja, hogy a meghatározott cégekben fennálló 25% + 1 szavazati részesedés helyébe a szavazatelsőbbségi részvény kerül.) Annak ellenére, hogy a privatizációs törvény a tartós állami tulajdonban lévő részvényeket nem nyilvánítja forgalomképtelennek, szerintem az átruházásukra az ÁPV. Rt. nem jogosult.
    b) A szerzőképesség korlátozásának esetei
    A részvényátruházás korlátainak, illetve feltételeinek áttekintése során számba kell venni azokat az eseteket is, amikor a jogalkotó kötelező előírásokat állapít meg meghatározott szervezeti formába tartozó személyek számára a részvény tulajdonának megszerzését illetően.
    ba) A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 6. §-a főszabályként tiltja azt, hogy egy párt gazdasági társaságot alapítson, illetőleg társaságban részesedést szerezzen. A párt csak egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat és pénzeszközeit sem fektetheti be részvényekbe. Ez utóbbi szerzőképességi korlát már csak azért is megkérdőjelezhető, mivel a párt pénzeszközeiből más értékpapírokat vásárolhat. Elképzelhetőnek tartanám a törvény olyan tartalmú korrekcióját, amely elválasztaná egymástól a részvény értékpapír minőségéből fakadó sajátosságoktól a részvénynek a tagsági jogokat megtestesítő vonását. Eszerint pl. előírható volna, hogy a párt által szerzett részvények csak névre szólóak lehetnek és azok részvénykönyvbe történő bejegyzésére nem kerülhet sor. Ebben az esetben a részvénytulajdonos párt kizárólag a részvényhez, mint értékpapírpiaci eszközhöz kapcsolódó előnyöket realizálhatná. Szintén nem tűnik ésszerűnek a jogalkotó által tett megkülönböztetés az egyszemélyes kft. alapításának megengedése és az egyszemélyes rt. létesítésének tilalma között.
    bb) A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény általános jelleggel korlátozza a kamarák, mint köztestületek vállalkozáshoz való jogát. A törvény 55. §-ában foglaltakra figyelemmel a kamara gazdasági társaságnak nem lehet tagja és ilyen társaságban nem szerezhet részesedést. A törvény a közvetett módon történő részvényszerzés lehetőségét is kizárja azáltal, hogy megtiltja, hogy a kamara részvételével működő közhasznú társaság társasági részesedést szerezzen.
    bc) Az államháztartás önálló alrendszerét képező elkülönített állami pénzalapok vonatkozásában az Áht. 59. §-a főszabályként kizárja annak a lehetőségét, hogy az alap pénzforrásainak terhére az alap kezelője társasági érdekeltséget szerezzen. "Az alap követelése fejében gazdasági társaságban való érdekeltséget megtestesítő részvényt vagy üzletrészt, továbbá egyéb vagyontárgyat elfogadni csak abban az esetben és mértékben lehet, ha és amekkora összegben a pénzbeli teljesítés nem lehetséges." Az Áht. még ebben az esetben is törvényi követelménnyé teszi, hogy az alap tulajdonába került részvényeket "a lehető legrövidebb időn belül" további hasznosításra át kell adni a kincstári vagyon kezeléséért felelős szervezet részére.
    bd) Az Áht. 100. §-át módosító 1997. évi CXLVI. törvény részben megváltoztatta a költségvetési szerv jogi mozgásterét a pénzügyi-gazdasági tranzakciókat illetően. A törvény a helyi önkormányzat költségvetési szervei és az Államkincstár kivételével főszabályként kizárja annak a lehetőségét, hogy költségvetési szerv értékpapírt vásároljon. A központi költségvetési szervek ugyanakkor jogosultak arra, hogy részvényt, mint gazdasági társasági részesedést megtestesítő értékpapírt szerezzenek. Ezzel összefüggésben azonban indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy az Áht. 94. § (4) bekezdése alapján "A költségvetési szerv csak olyan gazdasági társaságban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét." A törvény ezen rendelkezésére figyelemmel, ha költségvetési szerv egyszemélyes társaságot alapít, nem mérlegelheti annak lehetőségét, hogy az új Gt. 271. § (3) bekezdése szerint a kizárólagos tulajdonában lévő társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállaljon.
    Jelenleg nincs még kialakult álláspont arra vonatkozólag, hogy az Áht. idézett rendelkezéséből levonható-e az a következtetés, hogy mivel az új Gt. a hitelezők védelmében lehetőséget ad arra, hogy a bíróság a tag, illetve részvényes korlátozott felelősségét korlátlannak nyilvánítsa, ennek a nem szükségképpen bekövetkező eseménynek lesz-e hatása a költségvetési szerv társasági részesedés szerzésére?
    Az Áht. a társasági részesedés megszerzése feltételeinek meghatározása keretében előírja továbbá, hogy az érdekeltség megszerzését megelőzően a fejezet felügyeletéért felelős szerv a tulajdonátruházást, illetőleg tulajdonszerzést jóváhagyja [Áht. 94. § (4) bek.].
    be) A gyakorlatban jogértelmezési kérdésként merült fel, hogy az MNB-t megilleti-e más társaságokban a részvényszerzés lehetősége? A jegybank törvény 84. § (1) bekezdése alapján az MNB főszabályként nem szerezhet részesedést a devizajogszabályok alkalmazásában belföldinek minősülő gazdasági társaságokban. Ezen rendelkezések alól a törvény két irányban is kivételt állapít meg. Egyrészt a 84. § (2) bekezdése alapján az MNB a tevékenységével összefüggő társaságban jogosult részvényt vásárolni. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban kimondta, hogy "A Magyar Nemzeti Bank alapító tagja lehet a pénzpiacok igazgatására (6711. TEAOR sz.), illetőleg egyéb pénzügyi tevékenységre (6590. TEAOR sz.) alakult részvénytársaságoknak". Másfelől az MNB - tekintet nélkül arra, hogy az adott társaság célja közvetlenül összefüggésben van-e az MNB tevékenységével - részt vehet az értékpapír-és tőzsdeügyletek elszámolására, az értékpapírok tárolására, kezelésére és nyilvántartására alapított társaságban (l. még ezzel kapcsolatban az Épt. 211. §-át).
    bf) A Ptk.-nak az alapítványra és közalapítványra vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak olyan előírást, amely kizárná, hogy ezek a szervezetek részvény felett tulajdont szerezhessenek. Hasonlóképpen nem állít fel ezirányú tilalmat a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény sem. Abban az esetben, ha a közhasznú szervezetként elismert alapítvány, közalapítvány, kht. befektetési tevékenységet is kíván folytatni, úgy ennek részletes feltételeiről a közhasznú szervezet legfőbb szerve befektetési szabályzatban rendelkezik (17. §). A közhasznú szervezetekről szóló törvény alkalmazásában befektetési tevékenységnek számít "a közhasznú szervezet saját eszközeiből történő értékpapír, társasági tagsági jogviszonyból eredő vagyonértékű jog, ingatlan és más egyéb hosszútávú befektetést szolgáló vagyontárgy szerzésére irányuló tevékenység" [26. § k) pont].
    Az alapítványokra vonatkozó általános érvényű előírások mellett azonban előfordulhat, hogy valamely közalapítvány létrehozásáról rendelkező törvényi rendelkezés a szervezet tulajdonszerzési jogosultságára sajátos szabályokat állapít meg. A médiatörvény 60. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a közszolgálati műsorszolgáltató részvénytársaságok felett tulajdonosi jogokat gyakorló közalapítványok "üzletszerű gazdasági tevékenységet nem végezhetnek, más gazdasági társaságot, közhasznú társaságot nem alapíthatnak, más működő gazdasági társaságban részesedést nem szerezhetnek, alapítvány létrehozására nem jogosultak". Ugyancsak e törvény állapítja meg azt a tilalmat is, hogy "Országos és körzeti műsorszolgáltatást végző részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvénye alapítvány tulajdonában nem lehet".
    bg) Szintén a médiatörvénnyel összefüggő, a részvény tulajdonának megszerzését érintő korlátozás az, amely kizárja, hogy valaki befolyásoló részesedést szerezzen "országos - hálózatba kapcsolódás nélküli - műsorszórással terjesztett műsorszolgáltatóban, ha országos terjesztésű napilapban befolyásoló részesedéssel, kiadói vagy alapítói joggal rendelkezik." Ugyancsak tilos többségi tulajdont szerezni a műsorszolgáltatóban, ha - a műsorközlő hetilap kivételével - a természetes vagy jogi személy országos terjesztésű hetilapban befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
    bh) Míg a médiatörvényben meghatározott szerzési korlátok kimondására mindenekelőtt a pártatlan tájékoztatás alkotmányos követelményének biztosítása érdekében került sor, addig a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvényben meghatározott értékpapír, illetőleg részvényszerzési tilalmak célja az alapkezelés pénzügyi stabilitásának megőrzése. A törvény ezzel összefüggésben kizárja annak a lehetőségét, hogy az értékpapír-alap kezelésére alapított részvénytársaság az alap tulajdonában lévő értékpapírt vásároljon. Ugyancsak nincs mód arra, hogy az alapkezelő az értékpapír-alap részére hitelt nyújtson [12. § (5) bek.].
    bi) Az Épt. 9. § (2) bekezdése alapján a befektetési vállalkozás a Gt. szerinti társasági formák közül kizárólag a részvénytársaságot választhatja szervezeti kereteként. A törvény 10. § (1) bekezdése kizárja, hogy a befektetési vállalkozásként működő rt. egy másik befektetési vállalkozásban közvetlen vagy 10%-ot meghaladó közvetett tulajdont szerezzen. Ugyancsak kizárt a természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoknak a befektetési vállalkozásban történő részvényszerzése, ha az a 10%-ot meghaladná és a személy más befektetési vállalkozásban már rendelkezik 10%-ot meghaladó közvetlen tulajdonnal.
    bj) A Hpt. a pénzügyi intézmények fogalmán belül különbséget tesz hitelintézet és pénzügyi vállalkozás között. Hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet. Bank és szakosított hitelintézet esetében a törvény 8. §-a alapján szigorú formakényszer érvényesül, kizárólag külföldi vállalkozás fióktelepeként vagy részvénytársaságként működhet. A részvénytársasági formában alapított hitelintézet jegyzett tőkéjében - a törvényben taxatíve meghatározott kivételektől eltekintve - egy tulajdonosnak sem a közvetlen, sem a közvetett részvényhányada, illetve a szavazati jog mértéke nem lehet több 15%-nál (12. §). Az Egységes Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyére van szükség ahhoz, hogy valaki a hitelintézet részvényeinek befolyásoló részesedést biztosító hányadát megszerezze [14. § 1. d) pont]. A törvény értelmező rendelkezései szerint a befolyásoló részesedés megállapítható akkor is, ha vállalkozás a tulajdoni hányad, illetve a szavazati jogok legalább 10%-át birtokolja (2. sz. melléklet III/2.).
    Eltérően az előző bekezdésben említett tulajdonszerzési korlátozástól, a Hpt. nemcsak a hitelintézetben való részvényszerzés elé állít korlátokat, hanem feltételhez köti azt is, hogy a hitelintézet más vállalkozásban milyen feltételek mellett létesíthet tagsági jogviszonyt. A Hpt. 85. § (2) bekezdése előírja, hogy "A hitelintézet nem szerezhet részesedést, illetőleg nem létesíthet tagsági viszonyt olyan vállalkozásban, amelynek tartozásaiért a részesedés mértékére való tekintet nélkül a hitelintézetre tulajdonosként korlátlan felelősség hárulhat." Figyelemmel arra, hogy az idézett előírás mintegy feltételes módban lett megfogalmazva, legalábbis kérdéses, hogy az új Gt. ún. felelősség kiterjesztő szabályaira tekintettel a jövőben lesz-e lehetőség arra, hogy a hitelintézet kft.-ben, rt.-ben részesedést szerezzen.
    bk) Az előzőekben ismertetett részvényszerzési akadályoktól eltérő szempontokat érvényesít az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (összeférhetetlenségi törvény). A törvény a képviselők gazdasági összeférhetetlenségének szabályai között nem tartalmaz tulajdonszerzési korlátozást. A képviselőt csupán bejelentési kötelezettség terheli gazdasági társaságban fennálló részesedéséről, tagsági viszonyáról (18. §). Az összeférhetetlenségi törvény 1. számú melléklete az ún. nagyértékű ingóságok cím alatt külön is nevesíti a képviselők értékpapírban elhelyezett megtakarításai bejelentésének kötelezettségét.
    bl) A köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvény az 1997. évi CI. törvénnyel történt módosítását követően sem írja elő, hogy a köztisztviselő társasági részesedést, így részvényt nem szerezhet. A 21/A. § a gazdasági társságnál betöltött vezető tisztség és felügyelőbizottsági tagságra történt felkérés előzetes bejelentését írja elő. A kifejezett tilalom ellenére sem kizárt azonban, hogy a köztisztviselőnek pl. zártkörűen működő részvénytársaságban történő részvényszerzése a törvénnyel összeegyeztethetetlennek bizonyul. A 21. § (5) bekezdés a) pontja ugyanis kimondja, hogy "A köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, vagy amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné;".
    bm) A részvény tulajdonszerzés sajátos korlátozását jelentik azok az előírások, amelyeket a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, a villamosenergia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény, valamint a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény állapított meg. Mindhárom törvény a közszolgáltatás ellátásának biztonsága és a tőkekoncentráció megakadályozása érdekében kimondja, hogy "a 25%-ot meghaladó tulajdoni hányad megszerzése egy személy vagy tulajdonosi csoport részére csak az engedélyező hatóság hozzájáruló határozatának birtokában jegyezhető be a részvénykönyvbe". A törvényi előírások egyike sem definiálja azonban a tulajdonosi csoport mibenlétét. Az előírás megfogalmazása továbbá arra utal, hogy ha a részvényszerző a hatósági engedélyt elmulasztotta beszerezni, úgy ez önmagában a részvény feletti tulajdon megszerzésének nem képezi akadályát. A jogalkotó csak a jogellenesen megszerzett részvényekhez fűződő tagsági jogok gyakorlását kívánta megakadályozni.
    bn) A részvényekkel való kereskedés jogi korlátjaként értékelhetők a devizakódex azon rendelkezései is, amelyek főszabályként devizaengedély beszerzését írják elő az értékpapír átruházására irányuló ügyletekhez. Így pl. hatósági engedélyt igényel, ha a devizakülföldi által kibocsátott részvényt devizabelföldi kívánja megszerezni, feltéve, hogy a devizabelföldi részesedése a külföldi vállalkozás alaptőkéjének 10%-át nem haladja meg. Ebben az esetben valójában arról van szó, hogy a törvény egyfelől abszolút korlátot állít fel a devizabelföldi külföldi székhelyű vállalkozásban való részesedésszerzését illetően, másfelől pedig a törvény szerinti küszöbértéket el nem érő részvényhányad eléréséhez engedély beszerzését követeli meg (31. § és 35. §).
    Abban az esetben, ha a devizakülföldi által kibocsátott - tehát pl. külföldi székhelyű vállalkozásban tagsági jogot megtestesítő - olyan részvényről van szó, amelyet Magyarországon devizabelföldi forint ellenében is megszerezhet a hazai szabályozott értékpapírpiacon, a részvényátruházás külön hatósági engedélyt nem igényel.
    c) A saját részvénnyel kapcsolatos korlátozások
    Az új Gt. 189. és 271. §-ban kerültek megállapításra a saját részvény szerzésére vonatkozó korlátozások. A törvény a már kibocsátott, illetve forgalomba hozott részvények megszerzésére eltérő mértékben ad lehetőséget az rt. működési formája szerint. Az egyszemélyes részvénytársaság számára eleve kizárt az önmagában való részesedésszerzés lehetősége. A zártkörűen működő részvénytársaságnál az alaptőke 10%-áig, a nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alaptőke 5%-áig biztosítja a törvény a részvény tulajdonának jogszerű megszerzését. A törvény kizárja azoknak a részvényeknek a megszerzését, ahol a részvényjegyző még nem tett eleget a névérték, illetőleg a kibocsátási érték megfizetésére vonatkozó kötelezettségének.
    A részvényszerzési maximum törvényi szabályával kapcsolatban megfontolás tárgya lehet, hogy vajon indokolt-e a hatályos, a közösségi társasági jogi rendelkezésekhez képest szigorúbb szabályozást fenntartani. A 2. sz. társasági jogi irányelv 19. cikkének 1. b) pontja a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál a szerzési maximumot a jegyzett tőke 10%-ában határozta meg. Amennyiben a magyar jogalkotó az EU-csatlakozási tárgyalások során érvényesíteni tudja, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságok vonatkozásában a tőkevédelmi irányelv rendelkezéseit kötelező jelleggel ne kelljen alkalmazni, úgy a szabályozás módosítása válhat szükségessé. Úgy gondolom, hogy azoknál a részvénytársaságoknál, amelyeknek a részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba, a hatályos törvény szabályozási logikájával sem egyeztethető össze a 10%-os részvényszerzési korlát. A zártkörűen működő rt.-knél ugyanis épp a működés személyegyesítő jellege a vállalt felvásárlással szembeni társasági védekezést helyezi előtérbe, amely adott esetben a részvénytársaság tulajdonába került saját részvények révén is megvalósulhat. A saját részvény előzőekben említett felső korlátjának számítása során a törvény a részvények "együttes névértékének összegéről" szól, nem tér ki arra, hogy vajon a számítás során releváns-e az a tény, ha a társaság olyan szavazatelsőbbségi részvények tulajdonát szerzi meg, amelyek jegyzett tőkén belüli részesedése a küszöbértéket bár nem haladja meg, de a hozzájuk fűződő szavazati jog több mint 5, illetőleg 10%. Felmerülhet az a kérdés is, hogy a részvénytársaság szerezhet-e egyáltalán általa kibocsátott elsőbbségi részvényt? Véleményem szerint - figyelemmel a törvény ezirányú hallgatására - nem állítható, hogy erre a társaságnak ne volna lehetősége. A szerzési maximum meghatározása során is a tulajdonba került részvények jegyzett tőkén belüli százaléka mérvadó, tekintet nélkül arra, hogy az általuk megtestesített szavazati jog a küszöbértéket meghaladja-e vagy sem. A jogalkotó pontatlan szövegezése mindazonáltal kétségtelen. Álláspontom szerint a törvény majdani módosítása során ezt a hibát korrigálni kell.
    Szintén a saját részvényszerzés mértékével függ össze a törvény azon rendelkezése, hogy a számítás során "figyelembe kell venni azokat a részvényeket is, amelyeknek tulajdonosa a saját nevében, de a részvénytársaság javára jár el, valamint azokat a részvénytársaság által forgalomba hozott részvényeket is, amelyeket a részvénytársaság követelése biztosítékául kapott" [189. § (3) bek.]. Az új Gt. 294. § (1) bekezdése alapján a részvénytársaság saját részvényei között kell számításba venni azokat a részvényeket is, amelyekkel a többségi befolyása alá került ellenőrzött társaság rendelkezik.
    Értelmezési kérdésként merült fel, hogy vajon van-e lehetőség arra, hogy a részvénytársaság az alaptőkéjének felemelése során jegyezzen saját részvényt? Az Európai Unió 2. számú társasági jogi irányelve a saját részvény jegyzését kategorikusan megtiltja, egyértelműen különbséget téve a már kibocsátott részvények tulajdonának megszerzése és a részvényjegyzési jogosultság között.
    Az új Gt. a 189. § (5) bekezdésben kimondja, hogy a részvénytársaság a megszerzett saját részvények alapján szavazati jogot nem gyakorolhat, nem zárja ki azonban egyértelműen, hogy a társaság nem élhet a részvényhez kapcsolódó más jogokkal, így pl. az alaptőke emelés során biztosított jegyzési elsőbbséggel. [A régi Gt. ezzel összefüggő rendelkezése szigorúbb volt, mivel a 247. § (3) bekezdése nem csupán a szavazati jog gyakorlását zárta ki, hanem általában tiltotta meg a részvényesi jogokkal való élés lehetőségét.] Nem ad egyértelmű eligazítást az a körülmény sem, amely a saját részvényszerzés forrásaként kizárólag a társaság alaptőkén felüli vagyonát jelöli meg. Ez a szabály ugyanis önmagában nem tiltja meg azt, hogy a részvénytársaság a részvényjegyzés során fizetési kötelezettségének a jegyzett tőkén felüli vagyonából tegyen eleget. Az alaptőkén feletti vagyon terhére történő alaptőke emelés esetén pl., ha a részvénytársaság már rendelkezett saját részvénnyel, úgy az új Gt. 253. § (2) bekezdése szerint "A felemelt alaptőkére eső részvények - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a részvénytársaság részvényeseit ellenérték nélkül, részvényeik névértékének arányában illetik meg".
    A kifejezett törvényi tilalom ellenére úgy vélem nincs lehetőség arra, hogy a részvénytársaság az általa elrendelt alaptőke emelés során saját részvényt jegyezzen. Ellenkező tartalmú megközelítés esetén ugyanis nem teljesülne az a törvényi követelmény, hogy a részvénytársaság tulajdonába már csak olyan részvény kerülhet, amelynek ellenértéke a részvényesek által teljes egészében befizetésre került. A jogalkotó szándéka e rendelkezés megalkotásával kapcsolatban nyilvánvalóan arra irányult, hogy a saját részvény tulajdonának megszerzése ne járjon együtt az alaptőke sérelmével, másként fogalmazva a részvénytársaság nem mentesítheti tagjait a jegyzett tőkét alkotó részvények névértékének, illetőleg a kibocsátási értéknek a megfizetése alól. Mindazonáltal a bírói gyakorlatra vár annak eldöntése, hogy az rt. saját részvényre vonatkozó részvényjegyzési jogáról vagy e jog hiányáról döntsön.
    d) Az ellenőrzött társaság részvényszerzése
    Az új Gt. 294. §-a tulajdonszerzési tilalmat állít fel a többségi befolyás alá került ellenőrzött társasággal szemben. A befolyás alá került társaság a már megszerzett részvények elidegenítésére előírt 180 napos határidő alatt sem szerezhet további részvénytulajdont az uralkodó tagban. Hasonló megfontolás vezette a jogalkotót akkor, amikor kizárta az egyszemélyes részvénytársaság jogát arra vonatkozóan, hogy a részvényesi jogokkal rendelkező gazdálkodó szervezetben részesedést szerezzen. Ha részvénytársaság alapít vagy vásárol fel egy másik részvénytársaságot, az egyszemélyes rt. az anyavállalatban részvényt nem szerezhet. A törvény kizárja annak a lehetőségét is, hogy egy egyszemélyes részvénytársaság további egyszemélyes részvénytársaságot alapítson. Az új Gt. (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az egyszemélyes részvénytársaság a már működő másik rt. részvényeinek teljes felvásárlására sem jogosult.
    e) A részvénytársasági befektetési korlátozások
    A részvénytársaságok befektetéseivel kapcsolatos korlátozások az alábbiakban foglalhatók össze:
    ea) A befektetési alapokról szóló törvény 12. §-a tartalmazza az értékpapír-alapokra irányadó befektetési szabályokat. Eszerint az értékpapír-alap saját tőkéjét csak olyan részvényekbe fektetheti be, amelyeket az értékpapír tőzsdére bevezettek vagy a részvények kibocsátójának azonos fajtájú értékpapírját a tőzsdére bevezették. E feltételek hiányában az értékpapír tulajdonának megszerzésére akkor kerülhet sor, ha valamely értékpapírforgalmazó a vételt megelőzően hét munkanapon keresztül nyilvánosan árfolyamot közölt.
    Az értékpapír-alap kezelője legfeljebb az alaptőkéjének 5%-át helyezheti el az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott azonos fajtájú értékpapírokba. (A törvény az értékpapír fajta kifejezést tágabb értelemben használja, mint a Gt., azonos fajtájú értékpapírnak számít pl. a részvény
    a kötvényhez képest.) További korlátozás, hogy pl. az egy kibocsátó által forgalomba hozott részvények értéke az értékpapír-alap tárcájában megszerzésekor nem haladhatja meg az értékpapír-alap saját tőkéjének 10%-át. A törvény szintén a saját tőke 10%-ában határozta meg a tulajdonszerzési korlátot akkor, amikor rendelkezett a tőzsdén nem jegyzett vagy nem forgalmazott részvények megszerezhető maximális értékéről.
    eb) Az Épt. 113. §-a tartalmazza a befektetési szolgáltató üzleti tevékenységével összefüggő korlátozásokat. Eszerint az értékpapír-bizományos szabad pénzeszközeit kizárólag a szolgáltatási tevékenységével összefüggő vállalkozásba, valamint a kibocsátáskor megvásárolt állampapírba fektetheti be. A törvény az alaptevékenységet szolgáló, járulékos vállalkozásnak tekinti, ha az értékpapír-bizományos elszámolóházban, befektetési alapkezelőben szerez részesedést. Ha a befektetési szolgáltató kereskedelmi tevékenysége során nem bizományosként jár el, úgy a részére átadott értékpapírok (így részvények) tulajdonban tartása akkor minősül befektetésnek, ha megszerzésétől számított egy év eltelt. Ez utóbbi esetben a társasági részesedésmegtartására csak az előzőekben említett célú vállalkozásokban kerülhet sor.
    ec) A hitelintézetek biztonságos működése szintén indokolttá tette befektetési korlátozások előírását. A hitelintézet sem közvetlenül, sem közvetve nem szerezhet más vállalkozásban a szavatoló tőkéjének 15%-át meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdoni hányadot megtestesítő befektetést. Ezt, az adott esetben részvénytulajdon szerzési tilalomban megnyilvánuló szabályt nem kell alkalmazni akkor, ha a céltársaság más pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító részvénytársaság, illetve azok járulékos vállalkozása. Más irányú befektetési korlátozást jelent a hitelintézet számára az az előírás, amely - a pénzügyi szolgáltatást végző cégek kivételével - kizárja annak a lehetőségét, hogy a hitelintézet valamely vállalkozásban többségi befolyást szerezzen.
    ed) A befektetési korlátozások ismertetése keretében kell szólni a biztosítóintézetekre vonatkozó sajátos befektetési szabályokról. A biztosítási törvény 85. §-a alapján "Ha a biztosító más vállalkozásban saját jegyzett tőkéjének (részjegy tőkéjének, induló tőkéjének) tíz százalékát meghaladó tulajdoni hányadot szerez, azt a Felügyeletnek haladéktalanul be kell jelentenie." A törvény eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy a biztosító más részvénytársaságban - a Gt. terminológiáját használva - közvetlen irányítást biztosító befolyást szerezzen. (Kivételt képez az az eset, amikor a befektetéssel érintett részvénytársaság maga is biztosítási tevékenységet folytat, vagy ha a vállalkozás alapítása a biztosító saját tevékenységének ún. "kihelyezését" célozza.)
    ee) A médiatörvény 123. §-a szerint az ún. szakosított műsorszolgáltató kivételével az országos műsorszolgáltatásra jogosult társaság és az abban befolyásoló részesedéssel rendelkező személy nem szerezhet befolyásoló részesedést más műsorszolgáltatást vagy műsorelosztást végző vállalkozásban. További befektetési korlátozást jelent az az előírás, amely alapján a körzeti és a helyi műsorszolgáltató a műsorszolgáltatásának vételkörzetébe eső más körzeti vagy helyi műsorszolgáltatást végző vállalkozásban - a törvényben tételesen meghatározott kivételektől eltekintve - befolyásoló részesedést nem szerezhet (124. §). (Eltérően a Hpt. szerinti befolyásoló részesedési mértéktől, amely 10%, a médiatörvény alkalmazásában a befolyásoló részesedés a vagyoni vagy a szavazati jogok 25%-át meghaladó mértékéhez kapcsolódik.)
    f) A részvénytársaság döntésén alapuló átruházási korlátok
    A régi Gt. viszonylag kevés figyelmet fordított a részvénytársaságok belső döntésen alapuló részvényátruházási korlátainak a szabályozására. A régi Gt. ezzel összefüggésben mindössze azt rögzítette, hogy "A meghatározott személyek által megszerezhető részvények száma, fajtája és típusa az alapszabályban korlátozható". Ugyanakkor azonban nem állapított meg rendelkezést sem a részvényátruházást terhelő ún. hatalmasságokat illetően (elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi jog) és nem tartalmazta annak a jogi lehetőségét sem, hogy a részvényátruházást a társaság a tagok vagy az ügyvezetés előzetes beleegyezéséhez köthesse.
    Az új Gt. előkészítése során áttekintésre kerültek mind az Európai Uniós társasági jogi előírások, mind pedig a legfontosabb tagállami jogalkotási termékek. A 2. számú társasági jogi irányelv a részvények átruházásának belső korlátozását illetően nem foglal állást, a tagállami szabályozásokra bízza azt, hogy élnek-e ezzel a jogi lehetőséggel. Az irányelv ezzel összefüggésben mindössze azt a követelményt támasztja, hogy a részvénytársaság statutumában fel kell tüntetni mindazokat a feltételeket - ha van ilyen egyáltalán -, amelyek a részvények átruházásának korlátjaként értékelhetők. A nyilvánosságra hozatali szabályokat megállapító 1. számú társasági jogi irányelv rendelkezései biztosítják, hogy ez az információ is megismerhetővé váljon mind a cégnyilvántartás, mind a tagállam hivatalos közlönyében történő közzététel révén.
    Az Európai Unió tagállamainak gyakorlata egymástól eltérő megoldásokat alkalmaz. Így pl. a belga vagy a spanyol, illetőleg a holland részvényjogi szabályozás a zártkörűen működő részvénytársaságok vonatkozásában kötelező jelleggel írja elő, hogy a kívülállókra történő tagsági jog átruházása során a társaság maga, illetőleg a részvényesek jogosultak legyenek az átruházást megakadályozni. Ennek legtipikusabb módja az elővásárlási jog előírása vagy az átruházás érvényességéhez a társaság beleegyezésének az előírása. Eltérő jogi megközelítés érvényesül 1980 óta az angol társasági jogban, ezen időponttól kezdődően ugyanis a zártkörűen működő részvénytársaságok vonatkozásában sincs kötelező jelleggel kimondva az átruházás alapszabályi korlátozása. A német részvénytörvény szintén a részvényesek döntésére bízza azt, hogy élnek-e ilyen lehetőséggel. A nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében - bár az elvi lehetőség általában adott - a tőzsdei kereskedésbe bevont cégek esetében gyakorlatilag kizárt a részvényátruházás ily módon történő elnehezítése.
    Az új Gt. a részvényátruházás sajátos szabályainak megállapításakor különbséget tesz a részvény típusa, valamint a részvénytársaság működési formája szerint. Bemutatóra szóló részvény esetében a részvényátruházás korlátozása fogalmilag kizárt, arra csak a névre szóló típussal összefüggésben kerülhet sor. Eltérően továbbá a régi Gt. differenciálatlan megközelítésétől - aminek természetesen az volt az oka, hogy a törvény nem ismerte a zártkörűen és nyilvánosan működő rt. közötti különbséget - az új szabályozás kizárja annak a lehetőségét, hogy a nyilvánosan működő rt. alapszabálya a részvények átruházásának korlátozásáról rendelkezzen.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában a jogalkotó abból a megfontolásból indul ki, hogy olyan szabályozásra van szükség, amely a részvényvásárló kisbefektetők érdekeit és ezen keresztül a részvénytársaság hatékony működését szolgálják. A jellemzően erősen széttagolt, elaprózott tulajdonosi struktúrával működő nyilvános rt.-knél a tagság helyett tipikusan a cég managamentje gyakorolja a tulajdonosi jogosítványokat. Az alapvetően nem tagsági, hanem befektetői előnyöket kereső kisrészvényesek számára a részvénytársaság működésének ún. nyitottsága jelenti azt a jogi garanciát, amelyet egy zártkörűen működő rt.-nél közvetlenül maguk a tagok képesek érvényesíteni. A nyilvánosan működő részvénytársaság viszonylagos védtelensége a felvásárlással szemben egyben azzal a következménnyel is jár, hogy a management működésének ellenőrzését közvetlenül a piac képes elvégezni. A rossz, a befektetők érdekeit sértő vállalatvezetést pedig a külső vagy ún. "ellenséges" felvásárlással "bünteti".
    Az a tény, hogy az új Gt. a nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában nem engedi meg pl. a részvények átruházásának igazgatósági jóváhagyáshoz kötését, összhangban van a törvény azon előírásaival, amelyek a vezető tisztségviselők visszahívására vonatkoznak. A piaci kontroll érvényesítéséhez ugyanis arra van szükség, hogy a részvénytöbbség - adott esetben a részvénytársaság felvásárlását követően - bármikor, indokolás nélkül, egyszerű többséggel jogosult legyen a management visszahívására. (E vonatkozásban a magyar szabályozás eltér az egyébként modellként használt német részvényjogi szabályozástól, amely az ügyvezetés visszahívását minősített többséghez és megalapozott indokokhoz köti.)
    Mindazonáltal az új Gt. is tartalmaz olyan jogi eszközöket, amelyek közvetve alkalmasak a vállalatfelvásárlás megakadályozására vagy legalábbis annak késleltetésére. Ilyen megoldás a törvényi keretek között a saját részvény megszerzése, a 293. §-ban foglaltak szerinti 25%-ot meg nem haladó mértékű kölcsönös befolyásszerzés lehetősége, a részvényes által gyakorolható szavazati jog maximálása [229. § (2) bek.] vagy annak előírása, hogy a részvényes szavazati jogát csak akkor gyakorolhatja, ha azt a közgyűlés napját legalább 60 nappal megelőzően a részvénykönyvbe bejegyezték [229. § (3) bek.]. Nincs törvényi akadálya továbbá annak, hogy a stratégiai jelentőségű kérdésekben az alapszabály a törvényben előírtnál magasabb mértékű részvényesi támogatást írjon elő [l. 237. § (2) bek.]. A szavazatelsőbbségi részvény kibocsátása révén pedig - figyelemmel a részvényhez fűződő jogok utólagos megváltoztatásának korlátozott lehetőségére - a szavazati jogok többségével rendelkező részvényes - és az általa megválasztott igazgatóság - a vállalatátvétellel szemben jogi garanciákkal is rendelkezhet.
    A nyilvánosan működő részvénytársaságokkal összefüggésben elmondott szempontok szoros kapcsolatban állnak az Épt.-nek az ún. take over szabályozásával is. Az Épt. 1998. június 16-án hatályba lépett kiegészítése szintén azt tekinti elsődleges céljának, hogy a részvénytársaságban befektetői érdekeltséget szerzett személyek azonos eséllyel és áron ruházhassák át értékpapírjaikat akkor, ha valaki a részvénytársaságban a szavazati jogok 33%-át meghaladó részesedést kíván szerezni. Megjegyzendő, hogy a nyilvános vételi ajánlattételi eljárás során az Épt. kifejezetten korlátozza az ügyvezetés jogi lehetőségét, hogy a felvásárlást megakadályozza. Az Épt. 94/D. § (2) bekezdése szerint "A részvénytársaság igazgatósága a nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, mely alkalmas az eljárás megzavarására, így nem határozhat a részvénytársaság alaptőkéjének a felemeléséről, vagy a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzéséről".
    Eltérően a nyilvánosan működő részvénytársaságokra irányadó szabályoktól az új Gt. két lehetőséget is biztosít a zártkörűen működő részvénytársaság számára a részvényátruházás korlátozását illetően.
    A törvény 201. § (1) bekezdése kimondja, hogy "A zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata korlátozhatja a meghatározott személyek által átruházás útján megszerezhető részvényfajtákat, illetve részvényosztályokat". Ez a rendelkezés abból a szempontból is eltér a régi Gt. 261. § (3) bekezdésében foglaltaktól, hogy a korlátozás közvetlen tárgyaként csak a részvényfajtákról, részvényosztályokról tesz említést. A törvény kógens jellegéből következik, hogy nincs mód arra, hogy az alapító okirat a korlátozó szabályt a részvény típusára vonatkoztatva állapítsa meg. Kérdéses továbbá, hogy előírható-e az alapító okiratban, hogy meghatározott személy csak az előre megállapított mértékű részesedést szerezheti meg? Annak ellenére, hogy az új Gt. nem tesz említést a részvények száma szerinti korlátozás jogáról, kétségtelennek tűnik, hogy a meghatározott részvényfajták, illetve osztályok szerinti átruházási korlát magában foglalja annak a lehetőségét, hogy az alapító okirat a korlátozást akár teljes, akár pedig részleges jelleggel határozza meg. Véleményem szerint nincs jogi akadálya annak sem, hogy az alapító okirat kimondja, hogy meghatározott személy egyáltalán nem jogosult részvényszerzésre, vagyis valamennyi részvényfajta vagy részvényosztály megszerzését korlátozás alá vonja. A törvény nem részletezi, hogy a "meghatározott személy" fogalma alatt mit kell érteni. Eltérő bírói gyakorlat kialakulásáig álláspontom szerint e fogalomba nem csak az egyes természetes vagy jogi személyek tartoznak bele, hanem az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy az ott meghatározott vállalatcsoport egészére, adott esetben az ahhoz később kapcsolódó vállalkozásokra nézve is megállapít korlátozásokat.
    Az új Gt. lehetővé teszi, hogy az alapító okirat a részvényátruházás létrejöttéhez a társaság - főszabályként az igazgatóság - beleegyezését írja elő. A 202. § gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az alapító okiratot elfogadó részvényesek számára az átruházás megtagadását megalapozó "fontos ok" meghatározását illetően. Ugyanakkor a forgalombiztonság követelményét is szem előtt tartva a törvény jogvesztő jellegű 30 napos határidőhöz köti a társaság nemleges határozatának megszületését.
    Az új Gt. 200. §-ában szabályozott, a részvény feletti rendelkezési jogot korlátozó hatalmasságok több szempontból is eltérő jogi megítélés alá esnek, mint a 201. és 202. §-ba foglalt átruházási korlátok:
    - A 200. §-ban foglalt jogok kikötésének lehetősége egyaránt alkalmazható a zártkörűen és a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál.
    - A részvényátruházást korlátozó elővásárlási, visszavásárlási és vételi jogról nem a részvénytársaság dönt az alapító okiratban, hanem annak kikötésére a részvényesek egymás között megkötött szerződésében kerülhet sor. A részvénytársaság maga nem rendelkezik e vonatkozásban olyan jogosítvánnyal, amely szerint felülbírálhatná az egyes részvényesek ezirányú megállapodását.
    - Szemben a 201. és 202. §-ban előírtaktól, a 200. §-ban foglalt jogok kikötése harmadik személyekkel és így magával a társasággal szemben csak akkor válik hatályossá, ha azt a részvényen felülbélyegzéssel feltüntették. A kikötött jogok csak ily módon válnak ugyanis a részvény tartalmává, a Ptk. 338. § szerinti értékpapír kellékévé.
    A Gt. 200. §-a alapján kikötött elővásárlási jogtól meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a részvénytársaság határoz elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvénysorozat kibocsátásáról [183. § (2) bek. d) pont]. Amíg a 200. § szerinti kikötésre mindkét működési forma mellett lehetőség van, addig elővásárlási jogot megtestesítő részvényosztály kibocsátásáról csak a zártkörűen működő részvénytársaság dönthet. Míg az elsőként említett esetben egy kötelmi jogi jogviszonyon alapuló jogosultság válik a felülbélyegzés folytán harmadik személyekkel szemben is hatályossá, addig az elsőbbségi részvény már eleve, szükségképpen megtestesíti a hatalmasságot.
    A részvénytársaság jogi szabályozása II. rész
    V. fejezet
    A részvényesek jogai és kötelezettségei
    1. A részvényes jogállásáról általában
    A részvénytársaság gazdasági társaság, amelynek - az egyszemélyes részvénytársaság kivételével - tagjai vannak. Mivel a részvénytársaság tagjának tagsági jogairól értékpapírt állítanak ki (Gt. 179. §), az rt. tagjait részvényeseknek nevezzük. Az elméleti irodalomban vita van arról, hogy a részvénytársaságban mint testületi típusú jogi személyben mennyire beszélhetünk egyáltalán tagsági jogviszonyról (főleg a nyilvános alapításhoz kötődő alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályra, illetve a bemutatóra szóló részvényre tekintettel). Van olyan álláspont, amely tagadja az alapszabály jogügyleti jellegét, illetve azt, hogy egy részvény átruházás útján való megszerzésével a részvényes egy társasági szerződés tagjává, egyben szerződő féllé válna. A magyar Gt. általános része azonban teljes mértékben azonosítja a tagot és a részvényest [ld. pl. 9. § (1) bekezdés].
    A részvényesi jogállás természetszerűen jogok és kötelezettségek összessége, a kötelezettségek megszegéséhez pedig felelősségi intézmények fűződnek. E fejezet is ebben a sorrendben tárgyalja a részvényesi jogállást.
    A részvényesi jogokat az elméleti irodalom általában három csoportba sorolja:
    a) vagyoni jogok,
    b) az rt. vezetésében való részvételi jogok,
    c) kisebbségvédelmi jogok.
    Mi is lényegében ebben a tagolásban fogjuk elemezni a részvényesi jogokat, mégpedig részben a Gt. általános része (I-VI. fejezet), részben a részvénytársaságra vonatkozó különös rendelkezések (alapvetően a XII. fejezet 5. Címe) alapján. A részvényesi jogok gyakorlásának meghatározott módjai és feltételei vannak, ezeket a fejezet végén foglaljuk össze.
    A részvényesek alapvetően azonos jogállásúak - persze a részvénytípusok és -fajták függvényében eltérések is lehetnek köztük. A diszkrimináció tilalmát a Gt. 220. § (3) bekezdése fogalmazza meg: tilos a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggésben az azonos részvénysorozatba tartozó részvényekkel rendelkező részvényesek között bármilyen hátrányos különbségtétel.
    2. A részvényes vagyoni jogai
    A részvényes alapvető vagyoni joga az osztalékjog. A Gt. 225. § (2) bekezdése szerint a részvényesnek joga van az rt. mérlege (a jogszabály szó szerinti szövege szerint a számviteli jogszabályok szerint számított eredmény) alapján a közgyűlés határozata szerint felosztani rendelt részre, mégpedig főszabályként részvényei névértékével arányos hányadára. Elsőbbségi részvény esetén az osztalék főszabályként eltérően alakulhat - pl. szavazatelsőbbség kisebb osztalékkal, osztalékelsőbbségi részvény többletosztalékkal járhat.
    Az osztalékalap úgy alakul ki, hogy az rt. először eleget tesz közteherviselési kötelezettségének és az adózás után fennmaradó nyereség osztható fel a részvényesek között. Osztalék az alaptőke terhére nem fizethető ki [Gt. 225. § (3) bekezdés], a részvényes továbbá az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.
    Az osztalék mértékére az igazgatóság tesz javaslatot, amelyet a felügyelő bizottságnak jóvá kell hagynia [Gt. 225. § (3) bekezdés]. Az eredmény-felosztásra vonatkozó javaslatot a közgyűlés az éves beszámolóval együtt tárgyalja meg. A közgyűlés természetesen határozhat úgy, hogy az elért eredmény ellenére az adott évben nem fizetnek osztalékot vagy csak az eredmény egy részét osztják fel a részvényesek között.
    Az osztalékfizetés időpontját a közgyűlés határozata állapítja meg, általában a közgyűlést követő 30 napon belül megtörténik. A régi Gt.-től eltérően az új Gt. kifejezetten szabályozza az osztalékelőleg intézményét. Erre kivételesen és a számviteli törvényben szabályozott közbensőmérleg alapján kerülhet sor, ha ez a mérleg valószínűsíti, hogy az adott üzleti évben lesz felosztható üzleti eredmény. A részvényeseknek azonban vállalniuk kell az osztalékelőleg visszafizetését, ha utóbb kiderül, hogy az adott évben nincs felosztható nyereség [Gt. 226. § (1)-(2) bekezdés].
    A részvényes a jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetésére akkor sem kötelezhető, ha esetleg utólag kiderül, hogy a mérleg téves volt, nem lett volna felosztható eredmény [Gt. 226. § (3) bekezdés].
    A részvényes vagyoni jogaihoz tartozik még, hogy az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén a részvényesnek a társaság fennmaradt és felosztható vagyonából a részvényei névértékéhez igazodó arányos részhez van joga. (Adott esetben az ún. likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvény ezt az arányt megváltoztathatja.) A részvényes ezen jogával a végelszámolási eljárás során élhet (267. §).
    Részvényes vagyoni jogokat természetesen nemcsak általában, hanem speciális részvényfajtákhoz fűződően is élvezhet. Pl. kamatozó részvény alapján (Gt. 188. §) a részvényes az osztalék mellett kamatbevételben is részesül, stb.
    3. Az rt. vezetésében való részvételi jogok
    Az rt. vezetésében való részvételt a részvényesek alapvetően a közgyűlésen gyakorolhatják, így sok esetben az irodalomban ún. közgyűlési jogokról beszélnek. A közgyűlés az rt. legfőbb szerve és ezért a részvényeseket részben megilletik azok a jogok, amelyeket a Gt. általános része a tagoknak általában a legfőbb szerv működésével kapcsolatban biztosít (Gt. 18-19. §), részben pedig a Gt. 227-231. §-ai a speciális részvényesi jogokat részletezi.
    A részvényesi jogokat a 227. § az alábbiak szerint sorolja fel:
    - közgyűlésen való részvételi jog (feltétlen és minden részvényest megillet),
    - felvilágosítást lehet kérni (feltételekhez kötött),
    - észrevételeket lehet tenni (feltétlen),
    - és szavazati joggal rendelkező részvény alapján, részt lehet venni a döntéshozatalban, azaz szavazati jogról van szó.
    Az rt. ügyvezető szerve, az igazgatóság nem általánosságban, hanem csak a közgyűlés napirendjére tűzött ügyek tekintetében köteles minden részvényesnek felvilágosítást adni (tehát nemcsak a szavazati joggal rendelkező részvényeseknek). A felvilágosítást zártkörűen működő rt.-nél a napirendi pont tárgyalásakor, nyilvánosan működő rt.-nél a közgyűlést megelőzően legalább 8 nappal benyújtott írásbeli kívánságra külön kell megadni. A felvilágosítás-adás üzleti titokra hivatkozással megtagadható és az igazgatóság és a részvényes közti esetleges vitában a közgyűlés dönt. A közgyűlés határozatának az igazgatóság köteles eleget tenni és adott esetben a felvilágosítást megadni.
    Az éves beszámolónak és az igazgatóság éves jelentésének alapadatait a nyilvánosan működő rt.-nek a közgyűlést megelőzően legalább 15 nappal hirdetményként közzé kell tennie, zártkörűen működő rt.-nél pedig a beszámolót, illetve a jelentést a részvényesekkel közvetlenül közölnie kell.
    A részvényesnek általában szavazati joga is van, kivéve azon elsőbbségi részvényeseket, akiknek szavazati jogát az rt. alapító okirata (alapszabálya) kizárta. Emellett továbbá az ún. saját részvényekkel (Gt. 189.§) az rt. nem szavazhat.
    A szavazati jog főszabályként a részvény névértékéhez igazodik, de ennél magasabb és alacsonyabb is lehet. Szavazatelsőbbségi részvény alapján a szavazati jog legfeljebb a tízszeresére nőhet (185. §). Ugyanakkor az alapító okirat (alapszabály) az elsőbbségi részvényes szavazati jogát nemcsak kizárhatja, hanem korlátozhatja is, valamint meghatározhatja az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét. Ez utóbbi csak nyilvánosan működő rt.-nél lehetséges és a részvényesek között egyéb differenciálásra (diszkrimináció) nincs mód (229.§).
    A szavazati jog gyakorlásának módját - a Gt. és az Épt. keretei között- az rt. alapító okirata (alapszabálya) rendezi. Nem gyakorolhatja a szavazati jogát az a részvényes, aki esedékes pénzbeli hozzájárulását a Gt. 222. §-a szerint nem teljesítette. A nyilvánosan működő rt.-nél az alapszabály előírhatja, hogy névre szóló részvényes szavazati jogát csak akkor gyakorolhatja, ha a közgyűlés napját megelőzően legalább 60 nappal a részvénykönyvbe részvényesként bevezették.
    4. Kisebbségvédelmi jogok
    A szavazati jogok legalább egytizedét (többségi befolyás alatt álló társaságnál legalább 5%-ot) képviselő részvényesek az ok megjelölésével írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére. (Az alapító okirat - alapszabály ennél alacsonyabb mértéket is megállapíthat.) Ezt a jogot a közgyűlésre szóló meghívó kézhezvételétől , illetve a hirdetmény megjelenésétől számított 8 napon belül lehet gyakorolni. Az igazgatóság köteles az indítványnak eleget tenni.
    A Gt. általános része az 51. §-ban egyébként az rt.-re nézve is kötelezővé teszi, hogy az egytizedet (többségi befolyásnál 5%-ot) képviselő részvényes bármikor kérhesse az rt. rendkívüliközgyűlésének összehívását, amelynek az rt. igazgatósága 30 napon belül köteles eleget tenni. Ha az igazgatóság ezt elmulasztja, az 51. § (2) bekezdése szerint a cégbíróság hívhatja össze a rendkívüli közgyűlést. Érvényesülnek a részvényesekre nézve az 51. § (3)-(4) bekezdésben szabályozott egyéb tagi jogok is a rendkívüli könyvvizsgálói vizsgálattal kapcsolatban. Tudniillik, ha a közgyűlés elveti azt az indítványt, hogy a mérlegbeszámolót, illetve az utolsó két év ügyvezetésében előfordult eseményt könyvvizsgáló vizsgálja meg, a kisebbségi részvényes(csoport) kérelmére a vizsgálatot a törvényességi felügyeletet végző cégbíróságnak kell elrendelnie. Ha pedig a közgyűlés elveti azt az indítványt, hogy az rt. kártérítési pert indítson az rt. igazgatóságának, illetve felügyelő bizottságának tagjai, illetve a könyvvizsgáló ellen, úgy a szavazati jogok egytizedét (többségi befolyásnál 5%-ot) képviselő részvényesek a közgyűlés napjától számított 30 napos jogvesztő határidőn belül az igényt maguk is érvényesíthetik.
    Az előzőekben ismertetett "kollektív"-nak is nevezhető kisebbségi jogokon túlmenően minden részvényes (és nemcsak a szavazati joggal rendelkező részvényes) rendelkezésére áll a Gt. 47-48. §-ában szabályozott individuális keresetindítási kisebbségvédelmi eszköz. Nevezetesen, hogy a határozatról való tudomásszerzéstől számított 30 napon, de legkésőbb a határozat meghozatalától számított 90 napon belül az rt.-vel szemben indított perben a közgyűlés, az igazgatóság, illetve a Gt. 33.§-ában szabályozott esetben a felügyelő bizottság határozatát a rendespolgári bíróság előtt megtámadhatja, arra való hivatkozással, hogy a határozat jogszabálysértő, illetve az alapító okirat (alapszabály) rendelkezéseibe ütközik. A jogsértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi és e határozat hatálya azon részvényesekre is kiterjed, akik nem állnak perben.
    5. A részvényes kötelezettségei
    A részvényes főszabályként személyes közreműködéssel nem vesz részt az rt. tevékenységében, sőt a Gt. bizonyos mértékben korlátozza is az rt. és a részvényes [a részvényes a Ptk. 685. § c) pontja szerinti közeli hozzátartozója] közti szerződéskötést.
    Így
    a) ha a részvényes egyben az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagja, törvény kifejezett engedélye hiányában nem köthet az rt. üzletszerű gazdasági tevékenysége körébe tartozó szerződést (ez az előírás nyilván nem gátolja, hogy például egy közüzemi monopolhelyzetű távbeszélő részvénytársaság az illetékességi körében lakó igazgatósági taggal a szokásos távbeszélő üzemeltetési szerződést ne köthesse meg);
    b) a felügyelő bizottság előzetes hozzájárulására van szükség a zártkörűen működő rt.-nél az rt. és a részvényes közti minden szerződéshez. Ezt a szabályt a nyilvánosan működő rt.-nél csak a legalább 10%-ot elérő szavazati joggal rendelkező részvényesre kell alkalmazni;
    c) az rt. és a részvényes közti visszterhes vagyonátruházási szerződés létrejöttéhez, amennyiben az ellenszolgáltatás értéke az rt. alaptőkéjének egytizedét meghaladja, a közgyűlés jóváhagyására van szükség. A vagyonértékesítésnél a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásra vonatkozó, a Gt. 208-209. §-aiban meghatározott előírásokat is alkalmazni kell. A közgyűlés jóváhagyása nélkül kötött szerződés a Ptk. 215. §-a szerint nem lép hatályba és az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell reá alkalmazni.
    A régi Gt.-ben ilyen szabályok nem voltak és lényegében az Európai Unió 2. számú Irányelve alapján hitelezővédelmi okokból került ez a három előírás az új társasági törvénybe.
    Az rt. tőketársulási jellegéből következik, hogy a részvényes alapvető kötelezettsége vagyoni jellegű - a részvényes ugyanis nem köteles pl. a közgyűlésen részt venni, szavazni stb. Alapkötelezettsége, hogy az rt.-nek a cégjegyzékbe való bejegyzésétől számított egy éven belül a részvénye teljes névértékét (illetve ha ennél magasabb kibocsátási értékét) az rt.-nek befizesse. Az apportot azonnal - azaz a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig - rendelkezésre kell bocsátania. E kötelezettsége alól a részvényes - az időközi esetleges alaptőke-leszállítást kivéve - nem mentesíthető (222. §).
    Ha a részvényes vagyoni hozzájárulását nem teljesíti, az igazgatóság 30 napos póthatáridő tűzésével felszólítja a teljesítésre. Ha pedig a póthatáridő eredménytelenül telik el, úgy az igazgatóság értesíti az érintettet, hogy részvényesi jogviszonya törvénynél fogva a 30 napos határidőt követő napon megszűnt (Gt. 13. §). Ha a teljesítés hiánya az rt.-nek kárt is okozott, úgy e károk megtérítéséért az rt. a polgári jog általános szabályai (Ptk. 339. §) szerint léphet fel.
    Ha egy "részvényes" részvényesi joga nem teljesítés miatt megszűnik, úgy vagy az rt.-nek az alaptőkéjét kell leszállítania, vagy más személynek át kell vállalnia a szolgáltatás teljesítését [222. § (3)-(4) bekezdés].
    A részvénytársaság fennállása alatt a részvényes vagyoni hozzájárulását nem követelheti vissza. Az rt. megszűnése után az ún. likvidációs hányad jár a részvényesnek és természetesen az alaptőke esetleges leszállítása esetén is igényt tarthat a részvénye névértéke alapján neki járó részre. Ezektől az esetektől eltekintve azonban tilos a részvényesnek akár az alaptőke terhére, akár az alaptőke feletti vagyonból kifizetéseket teljesíteni. A részvényes csak az rt. eredménye után járó osztalékra tarthat igényt, illetve kamatozó részvény után kamatra is jogosult (223.§).
    6. A részvényesi jogok gyakorlásának feltételei
    A részvény által megtestesített tagi jogokkal való élésnek általában előfeltétele volt a részvény birtoklása és a birtoklás tényének igazolása, mivel ezt a Ptk. 338/A-B §-a ehhez kötötte. Ez a szabályozás azonban egyre inkább ellentétessé vált az értékpapírpiac fejlődésével.
    Az 1996. évi értékpapírtörvény ezért bevezette a dematerializált részvény intézményét, amelyet az új Gt. 193. §-a átvett a társasági jogba is. Dematerializált részvény esetében azonban a részvény fizikai birtoklása kizárt, a részvényes tulajdonosi minőségét az értékpapírszámlát vezető által kiállított tulajdonosi igazolás bizonyítja. A nyomdai úton, de összevontrészvényként (197. §) kiadott részvények esetében sincs mód arra, hogy a részvényes a részvényt birtokolja - ez esetben az összevont részvény általában befektetési vállalkozásnál van letétben. Minderre tekintettel a Gt. 220. §-a úgy rendelkezik, hogy a részvényes a részvényesi jogok gyakorlására vagy a részvény, vagy az Épt.-ben meghatározott letéti, illetve tulajdonosi igazolás birtokában jogosult. A részvényes az rt. cégbírósági bejegyzése és az alaptőke teljes befizetése után igényelheti a neki járó nyomdai úton előállított részvény kiadását, illetve a dematerializált részvény értékpapírszámlán történő jóváírását. Az rt. igazgatósága az alaptőke teljes befizetését követő 30 napon belül akkor is köteles gondoskodni a részvények fenti értelemben való előállításáról, ha ilyen részvényesi igény nem merült fel (Gt. 195. §).
    Mind a tulajdonosi, mind a letéti igazolás az Épt. 93. §-a alapján határozott időre, mégpedig a közgyűlés napjáig érvényes.
    Emellett, mivel a Gt. 198. § (2) bekezdése értelmében a névre szóló részvény átruházása az rt.-vel (tehát nem az eladóval!) szemben akkor hatályos, ha a részvényest a részvénykönyvbe bevezetik, a Gt. 220.§ (1) bekezdése kimondja, hogy a névre szóló részvénnyel rendelkező részvényes a részvényesi jogokat csak a részvénykönyvbe való bejegyzést követően gyakorolhatja. Ha tehát a névre szóló nyomdai úton előállított részvényt ugyan a Gt. 180. § (3) bekezdése szerint az eladóról a vevőre átforgatják, de elmarad a részvénykönyvbe való bejegyzés, a vevő, mint új részvénytulajdonos az rt. közgyűlésén nem vehet részt és nem szavazhat.
    Az Épt. 92. §-ával bevezetett ún. részvényesimeghatalmazott intézménye is átkerült az új Gt.-vel a társasági jogba. Ez az ún. "nominee" a vele kötött megbízási (ténylegesen a Ptk. szerint bizományosi) szerződés alapján a részvényesi jogokat a saját nevében, de a részvényes javára gyakorolja. Az Épt. szerint a részvénytulajdonosnak korlátlan utasítási joga van a nominee irányában. A részvényes és a részvényesi meghatalmazott közti szerződést az rt. igazgatóságánál letétbe kell helyezni.
    Természetszerűen a polgári jog általános szabályai szerint előfordulhat, hogy egy részvény több személy osztatlan közös tulajdonában áll. Ez esetben a tulajdonközösség tagjai az rt.-vel szemben egy részvényesnek minősülnek, akik tulajdonosi kötelezettségeik teljesítéséért egyetemlegesen felelnek az rt.-vel szemben. A tulajdonközösség részvényesi jogait csak egy közös képviselő útján gyakorolhatja.
    A részvényesi jogok nemcsak személyesen, hanem ügyletiképviselő útján is gyakorolhatók. Egy képviselő több részvényest is képviselhet, egy részvényesnek azonban csak egy képviselője lehet. Mivel az rt. közgyűlése az a hely, ahol a részvényesek az ügyvezetéstől és az rt. más szerveitől felvilágosítást igényelhetnek, érthető az az előírás, hogy a részvényes képviselője nem lehet az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság tagja, a vezérigazgató vagy a könyvvizsgáló.
    A Gt. 221. §-a szerinti képviselő más típusú jogintézmény, mint a Gt. 220. § (4) bekezdése szerinti "részvényesi meghatalmazott". A Gt. 221. §-ában a normál ügyleti képviseletről van szó, képviselő elvileg bárki lehet, ezzel szemben a nominee csak az Épt.-ben meghatározott befektetési vállalkozás. Ez a befektetési vállalkozás csak az olyan névre szóló részvényekkel kapcsolatban köthet szerződést, amelyeket az általa vezetett értékpapírszámlán regisztráltak, illetve nála helyeztek letétbe. A nominee bizományos, aki bár megbízója javára, de saját nevében szerzi a jogokat. A Gt. 221. §-a szerinti képviselő viszont a részvényes nevében tesz jognyilatkozatokat.
    A nominee-nek korlátlan időre szóló általános képviseleti meghatalmazás is adható, ezzel szemben a Gt. 221. §-a szerinti képviselő meghatalmazásának érvényessége mindig meghatározott időre szól, mégpedig egy közgyűlésre, de legfeljebb 12 hónapra. Az egy közgyűlésre vonatkozó meghatalmazás természetszerűen érvényes a felfüggesztett közgyűlés folytatására és a határozatképtelenség miatt ismételten összehívott közgyűlésre is.
    A Gt. 221. §-a szerinti meghatalmazást közjegyzői okiratban, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratban kell az rt.-hez benyújtani.
    VI. fejezet
    A részvénytársaság szervezeti és vezetési rendszere
    1. Az rt. szervezeti felépítéséről általában
    A részvénytársaság ún. testületi jogi személy, tehát a törvény az rt. szervezetét arra a modellre építi, hogy az rt.-nek sok tagja van. Az rt. emellett a nagy tőkék koncentrálására hivatott társaság, amelyben a tagoktól a legjobban elkülönül a jogi személy szervezete. Ennek megfelelően a gazdasági társaságok közül az rt.-nek van a legbonyolultabb, egyben a jog által legrészletesebben és alapvetően kógens módon szabályozott szervezete.
    A magyar rt. továbbá az ún. német típusú kétlépcsős szervezeti rendszerhez igazodik, azaz az angol-amerikai egységes Board-rendszerrel szemben egymástól elkülönítve működteti az ügyvezetést és az ellenőrző szervezetet. A Magyarországon működő multinacionális vállalatok, illetve amerikai befektetőket képviselő ügyvédi irodák részéről nálunk is felmerült az angol-amerikai rendszer átvételének igénye. Ugyanakkor részben a magyar hagyományok, részben az a tény, hogy az Európai Unió társasági joga is lényegében a német rendszerre épül, nem tette indokolttá az új társasági törvényben a már 1975-ben kiépült és az 1988-as régi Gt. által is megvalósított, nálunk hagyományos kettős rendszer megváltoztatását.
    Az rt.-nél lényegében négy szerv működik (bár az új Gt. a modern társasági jogi tendenciáknak megfelelően a könyvvizsgálót már nem a társaság szervének, hanem a társaság törvényes működése biztosítékának minősíti):
    a) közgyűlés, mint az rt. legfőbb szerve. Kivétel az egyszemélyes részvénytársaság, ahol közgyűlés nem működik, hanem hatáskörében az egyedüli alapító, illetve részvényes jár el [Gt. 19. § (4) bekezdés, 270. § (1) bekezdés];
    b) a 3-11 tagból álló igazgatóság, mint az rt. ügyvezető szerve. Az rt. az egyetlen gazdasági társaság a magyar jogban, ahol nem egy vagy több vezető tisztségviselő látja el a társaság ügyvezetését (pl. a kft. egy vagy több ügyvezetője), hanem az ügyvezetést szervi jelleggel látja el az igazgatóság és az igazgatóság tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek. Az egyetlen kivétel, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata az igazgatóság hatáskörének ellátását a vezérigazgatóra bízza (Gt. 244. §). Ez az ún. egyszemélyes igazgatóság az új Gt.-nek a kisebb rt.-kre modellezett kedvezménye, amely a költségek csökkenését eredményezheti a kisebb társaságoknál;
    c) a 3-15 tagból álló felügyelő bizottság, amely az rt.általános tulajdonosi ellenőrző szerve. Amíg a korábbi Gt.-ben a felügyelő bizottság kizárólag ellenőrző szerv volt, amely az ügyvezetés körébe tartozó döntést nem hozhatott, a Gt. 33. §-a szerint az rt. alapító okirata (alapszabálya) úgy is rendelkezhet, hogy a közgyűlés csak a felügyelő bizottságot választja meg és azigazgatóságot az fb. hozza létre. Ez esetben az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott egyes jogügyletek jóváhagyása is a felügyelő bizottság hatáskörébe tartozhat;
    d) könyvvizsgáló, mint a pénzügyi ellenőrzés speciális közérdekű szerve.
    A részvénytársaságnál az ellenőrző szervek létrehozása mindig kötelező (a többi társasági formában általában fakultatív).
    Az rt. valamennyi többi szervének személyi összetétele két kivétellel a közgyűlés döntésén alapszik. A kivételek: a Gt. 33. §-ában szabályozott, már említett esetben az igazgatóság tagjait a felügyelő bizottság választja a zártkörűen alapított rt. első igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjait, valamint első könyvvizsgálóját az alapítók az alapító okiratban jelölik ki [Gt. 19. § (3) bekezdés].
    A Gt. szabályozása az rt. szervezete tekintetében is kétrétegű. Egyfelől főleg a közgyűlés tekintetében a Gt. az rt.-kre vonatkozó XII. fejezetének 6. Címében részletes szabályokat állapít meg. Másfelől az rt.-re is irányadóak a Gt. III. fejezetének a társaságok testületeire és vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályai. A Gt. részvénytársasági XII. fejezetének a felügyelő bizottságra és a könyvvizsgálóra nézve egyáltalában nincsenek speciális szabályai. E tekintetben a Gt. általános részében foglalt szabályok a részvénytársaságokra nézve közvetlenül irányadók.
    2. A közgyűlés
    A) A közgyűlés hatásköre
    A részvénytársaság legfőbb szerve az rt. közgyűlése, amely a részvényesek összességéből áll. A közgyűlésen -függetlenül attól, hogy szavazati joga kizárt vagy korlátozott -minden részvényes részt vehet, felszólalhat, észrevételeket tehet. A részvényes jogai túlnyomó részét nem individuálisan bármikor, hanem csak a közgyűlésen gyakorolhatja. (Mint már többször említettük, az egyetlen kivétel az egyszemélyes részvénytársaság, amely nem valódi társaság és így közgyűlése sincs.)
    A részvénytársaság közgyűlése az alapvető tulajdonosi döntések meghozatalával foglalkozik, ún. stratégiai döntéshozatali szerv. Ebből több következtetés adódik:
    a) az rt. legalapvetőbb ügyei a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. Ezek közül a legfontosabbakat a Gt. 233. §-aa közgyűlés kizárólagos hatáskörének nyilvánítja. Ugyanakkor az alapító okirat (alapszabály) elvileg bármilyen kérdést közgyűlési hatáskörnek nyilváníthat;
    b) a tulajdonosok, azaz a részvényesek az alapvető döntéseket csak a közgyűlésen hozhatják meg, azon kívül tehát nem. Éppen ezért a Gt. évente legalább egy közgyűlést tesz rendes közgyűlésként kötelezővé és elég széles körben (mint ezt a részvényesek kisebbségi jogainál láttuk) lehetővé teszi rendkívüli közgyűlés összehívásának kezdeményezését is;
    c) ugyanakkor a német típusú rendszer meglehetősen elválasztja egymástól a közgyűlésen történő tulajdonosi üzletpolitikai döntéshozatalt és az operatív ügyvezetést. A magyar jogban is az igazgatóság önfelelősségű, elsődlegesen az rt.érdekeinek megfelelően köteles vezetni a társaságot. Az operatív ügyekben az igazgatóság, illetve a munkaszervezetet vezető vezérigazgató dönt -természetesen a Gt. és más jogszabályok, illetve az alapító okirat (alapszabály) és a közgyűlés határozatai által meghatározott keretekben. Ebből következik a Gt. 22.§-ának az rt.-k közgyűlésére is irányadó szabálya, amely szerint a közgyűlés is csak akkor vonhatja el az igazgatóságnak az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, ha ezt az alapító okirat (alapszabály) kifejezetten lehetővé teszi. (Ez alól a főszabály alól kivétel az egyszemélyes társaság, illetve a legalább 75%-os többségi tulajdonossal rendelkező részvénytársaság.)
    A Gt. 233. §-a szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe a következő ügyek tartoznak:
    a) döntés az alapító okirat módosításáról , illetve nyilvánosan működő rt. esetében az alapszabály megállapításáról (alakuló közgyűlés) és módosításáról;
    b) mivel az új Gt. alapvető különbséget tesz a zártkörűen, illetve nyilvánosan működő rt.-k között (177. §), döntés az alapító okiratban (alapszabályban) megállapított működési forma megváltoztatásáról, amely voltaképp az a) pontban tárgyalt módosítás speciális esete;
    c) döntés az rt. átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint a jogutód nélküli megszűnéséről;
    d) az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak, valamint a könyvvizsgálónak megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása. [Mint már említettük, ez alól a szabály alól az általános rész két kivételt tesz: az első tisztségviselők tekintetében a 19. § (3) bekezdés, illetve a felügyelő bizottság igazgatóság fölé emelése esetében a 33.§.];
    e) az éves beszámoló elfogadása, illetve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés;
    f) döntés osztalékelőleg fizetéséről (az új Gt. szabálya);
    g) döntés a részvény típusának átalakításáról (pl. bemutatóra szóló részvény helyett névre szóló részvény);
    h) döntés a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé való átalakításáról (az új Gt. szabálya);
    i) döntés az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatásáról, illetve egyes részvényfajták vagy osztályok átalakításáról ;
    j) döntés átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvény kibocsátásáról;
    k) döntés a saját részvény megszerzéséről [a Gt. 183. § (4) bekezdésében foglalt súlyos károsodás veszélye kivételével, amikor az igazgatóság is dönthet], valamint nyilvánosan működő rt. esetében döntés a saját részvényre kapott nyilvános vételi ajánlat elfogadásáról (az új Gt. szabálya).
    Az első két hatáskör lényegében "szerződésmódosító", a harmadik jogutóddal vagy jogutód nélkül megszüntető jellegű. (Itt jegyeznénk meg, hogy az új Gt. a közgyűlés kizárólagos hatáskörénél az alaptőke-emelést és -leszállítást nem említi meg kifejezetten, hiszen ezek is az alapító okirat-alapszabály módosítását jelentik.) A negyedik hatáskör az rt. folyamatos működésével kapcsolatos szervek létrehozására vonatkozik. Az ötödik és hatodik a gazdálkodás ellenőrzésére, és a profit felhasználására vonatkozó alapvető üzletpolitikai döntéseket jelenti. A hét-tizenegy pontban foglalt döntések a tagsági jogokat biztosító részvényekkel kapcsolatosak.
    Természetesen megismételjük, hogy a Gt. és más törvények további ügyeket is utalhatnak a közgyűlés hatáskörébe és erre az alapító okirat (alapszabály) is jogosult.
    B) A közgyűlés lebonyolítása
    A Gt. mindenekelőtt különbséget tesz rendes és rendkívüli közgyűlés között. A Gt. 234. §-a szerint a közgyűlést az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni. Más szóval mód van pl. félévente közgyűlést tartani, de az általános az évente egy rendes közgyűlés. A rendes közgyűlés összehívására az igazgatóság jogosult.
    Szükség esetén, ha bármilyen lényeges ügyben döntésre van szükség, az igazgatóság bármikor rendkívüli közgyűlést hívhat össze. Mint a részvényesi jogoknál láttuk, fontos kisebbségvédelmi jog (Gt. 51.§) a rendkívüli közgyűlés összehívásának kezdeményezése. Főszabályként a rendkívüli közgyűlést is az igazgatóság hívja össze, de ha a társaság törvényes működése érdekében erre szükség van, a Gt. 32. § (4) bekezdése szerint a felügyelő bizottság, a Gt. 44. § (2) bekezdése szerint a könyvvizsgáló is összehívhatja a közgyűlést. (A felügyelő bizottság közvetlenül, a könyvvizsgáló a cégbíróságon keresztül hívja össze a közgyűlést.) Végül a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörben eljárva a Ct. szerint bármikor összehívhatja az rt. közgyűlését [Ct. 5. § (4) bekezdés d) pont].
    Az új Gt. alapvetően eltéríti egymástól a zártkörűen, illetve nyilvánosan működő részvénytársaság összehívásának rendjét. A zártkörűen működő rt.-nél a korábbi előírásokat jelentősen deregulálva, egyszerűsíti az eljárást, a nyilvánosan működő rt.-nél viszont közérdekből némileg szigorított. A Gt. egyben széles körű felhatalmazást ad az alapító okiratnak, illetve az alapszabálynak, hogy a törvényes kereteken belül az adott társaság adottságaira konkretizálva határozza meg a közgyűlés összehívásának, illetve lebonyolításának rendjét.
    A zártkörűen működő rt.-nél a közgyűlést a részvényesekhez intézett meghívóval (itt ugyanis a részvények kötelezően névre szólnak és a részvényeseket a részvénykönyv tartalmazza), a nyilvánosan működő rt.-nél a társaság ún. hirdetményi lapjában megjelentetett hirdetménnyel kell összehívni. A meghívót legkésőbb a közgyűlést megelőző 15 nappal el kell küldeni, a hirdetménynek legkésőbb a közgyűlés kezdő napját 30 nappal megelőzően meg kell jelennie [Gt. 254. § (3) bekezdés].
    A Gt. meghatározza a meghívó, illetve a hirdetmény kötelezőtartalmát. E dokumentumoknak tartalmaznia kell az rt.-re, illetve a közgyűlés helyére és idejére vonatkozó alapvető adatokat és a közgyűlés napirendi pontjait, emellett a szavazati jog gyakorlásához az alapító okiratban (alapszabályban) megállapított esetleges feltételeket.
    Míg a régi Gt. szerint a határozatképtelenség miatt megismételt közgyűlést legkésőbb az első közgyűléstől számított 15 napon belül lehetett csak összehívni, addig az új Gt. a megismételt közgyűlés időpontjának meghatározását magára az rt.-re bízza, amelynek a meghívóban (hirdetményben) közölnie kell az esetleges ismételt közgyűlés helyét és idejét. Megemlítenénk, hogy a gyakorlatban több olyan döntés található, amely legalább egy napot megkövetel az elmaradt közgyűlés esetén a megismételt közgyűlésre, tehát joggal való visszaélésnek minősíti azt az eljárást, amely például az elmaradt közgyűlés után 1 órával későbbi időpontot tűz ki a megismételt közgyűlésre.
    Főszabályként a közgyűlés csak olyan napirendeket tárgyalhat meg, amelyek a hirdetményben (meghívóban) szerepeltek. Ezen főszabály alól a Gt. 18. § (3) bekezdése értelmében csak az a kivétel, ha az ülésen valamennyi részvényes jelen van és egyhangúlag hozzájárul a napirendi pont tárgyalásához. Mivel a tárgyalási jog valamennyi részvényest megillető jog, szerintünk a Gt. 18. §-a szempontjából nemcsak a szavazati joggal rendelkező, hanem valamennyi részvényest figyelembe kell venni. (Ezt az értelmezést egyes szerzők vitatják.)
    Ha a közgyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozathozatalra csak akkor kerülhet sor, amennyiben valamennyi szavazásra jogosult részvényes jelen van, és ezen részvényesek egyhangúlag úgy határoznak, hogy a közgyűlést meg lehet tartani. Egy ellenszavazat esetében sem lehet tehát a közgyűlést megtartani.
    A közgyűlésen a részvényesi mivoltot megfelelően - például letéti igazolás - igazolni kell. Ha a részvényest meghatalmazott képviseli, úgy a meghatalmazást kell igazolni (ld. a korábbi fejezetben a Gt. 220-221.§-ával kapcsolatban mondottakat).
    A közgyűlésen megjelent részvényesekről (képviselőikről) jelenléti ívet kell készíteni, amely a részvényesek alapvető adatai mellett feltünteti a részvényes részvényeinek, illetve az őt megillető szavazatoknak a számát. A jelenléti ív alapján kapja meg a részvényes a szavazáshoz szükséges dokumentumokat (szavazótábla stb.). A jelenléti ívet a közgyűlés levezető elnöke és egy vagy több jegyzőkönyvvezető hitelesíti (Gt. 235.§).
    A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a szavazásra jogosult részvényesek által megtestesített szavazatok több mint felét képviselő részvényes jelen van (Gt. 236. §). A Gt. feljogosítja az alapító okiratot (alapszabályt) arra, hogy ennél magasabb határozatképességi arányt is megállapíthasson a társaság sajátos szükségleteihez igazodva (alacsonyabb határozatképességi feltétel viszont semmis). A határozatképességet a gyakorlat szerint a közgyűlés levezető elnöke a jelenléti ív alapján a közgyűlés megnyitása után állapítja meg. (A levezető elnök személyéről vagy az alapító okirat - alapszabály rendelkezik, vagy a közgyűlést az igazgatóság elnöke nyitja meg és a részvényesek döntenek a levezető elnök személyéről -ez természetesen az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság elnöke, illetve tagja is lehet.)
    Különbséget kell tenni az egész közgyűlés határozatképessége, illetve az egyes napirendi pontokról való döntéseknél szükséges határozatképesség között. A Gt. 18. § (4) bekezdése szerint, ha a részvényes akár törvényes, akár alapító okiratbeli (alapszabálybeli) rendelkezés folytán valamely ügyben nem szavazhat [pl. a Gt. 18. § (5) bekezdése szerint ún. saját ügyben], úgy őt az e kérdésben történő határozathozatal során a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni.
    Ha a közgyűlés nem bizonyul határozatképesnek, a meghívóban, illetve hirdetményben meghatározott módon megismételt közgyűlést kell tartani. A Gt. nem kötelező, de eltérő alapító okirati (alapszabályi) rendelkezés folytán irányadó előírása szerint a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelentek számára (részvényesek névértéke szerinti szavazati joguk mértékére) tekintet nélkül határozatképes. A Gt. így próbálja a részvénytársaságok működőképességét biztosítani, de nincs akadálya, hogy pl. egy háromszemélyes zártkörűen működő rt.-nél az alapító okirat a megismételt közgyűlésen is megkövetelje mind a három részvényes jelenlétét.
    A gyakorlatban vitás, hogy a megismételt közgyűlés az eredeti napi renden nem szereplő ügyekkel egyáltalán foglalkozhat-e - mondjuk akkor, ha valamennyi részvényes jelen van. A vélemények megoszlanak, de szerintünk a törvény kifejezett rendelkezése folytán ez nem lehetséges. Ezt a problémát is úgy próbálják megkerülni, hogy a meghívóban (hirdetményben) "egyéb" megjelöléssel általános napirendet szerepeltetnek. A kialakult gyakorlatnak megfelelően szerintünk egyéb címen csak viszonylag lényegtelen kérdéseket lehet szerepeltetni és semmiképpen sem olyanokat, amelyek a Gt., illetve az alapító okirat (alapszabály) szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörét képezik. Ez ugyanis a Ptk. 5. §-a szerinti joggal való visszaélést jelentene.
    Az új Gt. 236. § (3) bekezdése új intézményként kifejezetten intézményesíti a közgyűlés felfüggesztésének intézményét. Ez lényegében a közgyűlés folytatásának lehetőségét és az átmeneti időre való szüneteltetését jelenti. A felfüggesztésről csak a határozatképes közgyűlés dönthet szavazással. A felfüggesztett közgyűlést 30 napon belül kötelezően folytatni kell. Mivel a felfüggesztett közgyűlés az eredeti (tehát nem ismételt) közgyűlésnek minősül, a közgyűlést nem kell még egyszer újra összehívni és a közgyűlés tisztségviselőit - levezető elnök, jegyzőkönyvvezetők - sem kell újraválasztani. Lényeges szabály azonban, hogy a közgyűlést csak egyszer lehet 30 napra felfüggeszteni.
    A szavazás az rt. közgyűlésén igennel, nemmel és tartózkodással történik. A tartózkodás lényegében nemleges szavazatnak minősül, hiszen a javaslat elfogadásához igenlő szavazatok kellenek. Az rt. közgyűlésén a szavazás nyilvános abban az értelemben, hogy a részvényesek (képviselőik) szavazótáblákkal (lapjukkal) szavaznak. Bár a Gt. ezt nem szabályozza, véleményem szerint az alapító okiratnak (alapszabálynak) módja van titkos szavazás elrendelésére, de a szavazati jog mértékét ez esetben is a szavazatszámlálóknak egyértelműen meg kell állapítaniuk. Ez a kérdés veti fel azt a további problémát, hogy egy rt. közgyűlése a "közönség" (újságírók stb.) számára mennyire nyilvános. Véleményünk szerint a zártkörűen működő rt. közgyűlésén csak a részvényesek és a közgyűlésen való részvételre kifejezetten a törvény által feljogosított személyek - igazgatósági tagok, felügyelő bizottsági tagok, könyvvizsgáló vehetnek részt. A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál is véleményünk szerint mind az alapszabály, mind a közgyűlés határozata kizárhatja a részvényeseken, illetve a részvételre törvényesen feljogosított személyeken túlmenő nyilvánosságot. Az rt. ugyanis alapvetően a civil és nem a közszféra intézménye, privát üzleti vállalkozás. (Ez az elv nyilván nem vonatkozhat a közcélú, illetve alapvetően állami tulajdonú részvénytársaságokra.)
    A Gt. 19. § (1) bekezdése szerint főszabályként az rt. közgyűlése is a megjelent és a szavazásra jogosult részvényesek részvényeikhez igazodó szavazati joga szerint leadott szavazatok egyszerű többségével hozza meg a döntéseit. Ezen alapszabály alól azonban egyfelől a Gt. és más jogszabályok, másfelől az adott rt. alapító okirata (alapszabálya) kivételt tehet és ún. minősítetttöbbséget állapíthat meg.
    A minősített többség a Gt.-ben általában és így a részvénytársaságnál is a jelenlévő és a határozati javaslatot elfogadó szavazatok legalább háromnegyedes többségét (ún. stratégiai többség) jelenti. A Gt. 237. §-a szerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések közül az alapító okirat (alapszabály) bármilyen módosítása, az rt. átalakulása (egyesülése, szétválása), végül az rt. jogutód nélküli megszűnése tárgyában a szavazatok legalább háromnegyedes többsége szükséges, de az alapító okirat (alapszabály) más ilyen ügyeket is megállapíthat.
    Ehhez három megjegyzés: a Gt. 237. §-a nem az összes szavazat háromnegyedes többségéről, hanem a leadott és elfogadott szavazatok háromnegyedes többségéről rendelkezik; a Gt. 20. § (2) bekezdése szerint a társaság székhelyének (telephelyének, fióktelepének) áthelyezésére, illetve az rt. tevékenységi körének megváltoztatására hozott döntés - annak ellenére, hogy az alapító okirat (alapszabály) módosítását jelenti, egyszerű szótöbbséget igényel; a Gt. 237. § (2) bekezdésének megfogalmazása olyan, hogy elvileg elfoglalható olyan álláspont, hogy háromnegyedes többségénél nagyobb többséget, illetve egyhangú határozat szükségességét az alapító okirat (alapszabály) nem mondhatja ki. Szerintünk egy ilyen általános értelmezés joglogikailag helytelen lenne - pl. egy zártkörűen működő, csekély számú részvényessel rendelkező rt. alapító okirata miért ne írhatna elő egyes kérdésekben egyhangúságot. Nyilvánosan működő részvénytársaságnál viszont egy ilyen kikötés valóban megbéníthatja az rt. működését, ezért az így működő részvénytársaságoknál a háromnegyedes többséget meghaladó többség előírását véleményünk szerint is helytelen lenne elfogadni.
    A határozatképesség szempontjából a Gt.két speciálisszabályt is megállapít:
    a) a közgyűlés minden olyan döntése, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot e részvénnyel rendelkező részvényesek számára hátrányosan változtatna meg, csak azérintett részvényesek legalább háromnegyedes többségének előzetes hozzájárulásával hozható meg. A hozzájárulást a közgyűlésen a szavazás előtt dokumentálni kell - az előzetes hozzájárulás módját az alapító okirat (alapszabály) részletesebben is meghatározhatja;
    b) a közgyűlés olyan határozata, amely a nyilvánosan működő rt.-t zártkörűen működő rt.-vé alakítja át, csak akkor hozható meg, ha a működési mód megváltoztatásához a szavazatok egyenként legfeljebb egy százalékát képviselő részvényesek legalább háromnegyedes többsége az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott módon előzetesen hozzájárul (Gt. 238. §).
    A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a közgyűlés levezető elnöke és a jegyzőkönyvvezető ír alá és a közgyűlés által e tisztségre külön megválasztott részvényeshitelesíti. A jegyzőkönyv kötelező tartalmát a Gt. 239. §-a határozza meg. A jegyzőkönyvben a közgyűlésen lezajlott legfontosabb eseményeket, az elhangzott indítványokat, a határozati javaslatokat, a leadott szavazatok számát (igen, nem, tartózkodás külön-külön) rögzíteni kell.
    Az igazgatóság a közgyűléstől számított 30 napon belül köteles a cégbírósághoz benyújtani a hirdetményt (meghívót), a jelenléti ívet és a közgyűlési jegyzőkönyvet. Bármely részvényes is kérheti a jegyzőkönyv hiteles másolatát (kivonatot) az igazgatóságtól (293. §).
    3. Az igazgatóság
    A társasági jogban egyedülálló módon a részvénytársaság ügyvezetését - e társasági forma jelentőségére, üzleti erejére tekintettel - testület, azaz az igazgatóság látja el. 1988. óta az igazgatóság létszámát a Gt. 3 és 11 tag között állapítja meg. Az igazgatóság működése rt.-nél kötelező, egy kivétellel. A Gt. 244. §-a szerint zártkörűen működő rt.-nél lehetséges olyan alapító okirati rendelkezés, amely szerint az igazgatóság hatáskörét a vezérigazgató látja el. (Voltaképp a vezérigazgató egyszemélyes igazgatóságként is értékelhető.)
    Az igazgatóság tagja az új Gt. szerint csak természetesszemély lehet, az igazgatóság tagjai minősülnek az rt. esetében vezető tisztségviselőnek. Az igazgatóság tagjaira vonatkoznak a Gt. általános részében a vezető tisztségviselőkre irányadó "személyi" összeférhetetlenségi szabályok, nevezetesen egy személy csak három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő (tehát pl. 3 igazgatósági tagság, vagy 2 igazgatósági tagság rt.-nél és egy kft. ügyvezetői tisztség). Az igazgatósági tagok más társaságoknál való felügyelő bizottsági tisztsége nincs korlátozva [22. § (1) bekezdés]. Az új igazgatósági tagságról azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő, az érintettnek 15 napon belül értesítenie kell; nem lehet igazgatósági tag - mindaddig, amíg a Btk. szerint nem rehabilitálódott - akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek [23. § (1) bekezdés]; akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az alapító okirat (alapszabály) szerint ilyen tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet igazgatósági tag [23. § (2) bekezdés - nyilván az rt. alapvető tevékenységéről van szó, nem pedig valamely melléktevékenységről]; bármely gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását, azaz a felszámolás elrendelését követő három évig nem lehet igazgatósági tag az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve ha erre a megbízatásra kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor; aki valamely cégbíróság által a cégjegyzékből törölt gazdasági társaság vezető tisztségviselője volt a törlést megelőző évben, a jogerős törlést követő két évig nem lehet igazgatósági tag [23. § (4) bekezdés]; nem választható meg igazgatósági taggá az, aki, illetve akinek Ptk. szerinti közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] ugyanannál az rt.-nél felügyelő bizottsági tag [25. § (3) bekezdés]; nem lehet igazgatósági tag, aki az rt.-vel azonos tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, kivéve ha ezt az alapító okirat (alapszabály) vagy a közgyűlés határozata kifejezetten megengedi [25. § (1) bekezdés].
    Az igazgatósági tag és közeli hozzátartozója a Gt. 25. § (2) bekezdése alapján nem köthet saját nevében vagy saját javára az rt. tevékenységi körébe tartozó jogügyleteket, kivéve ha ezt az alapító okirat (alapszabály) kifejezetten megengedi. Az igazgatósági tag a nyilvánosan működő rt.-ben való részvényszerzés kivételével nem szerezhet társasági részesedést az adott rt.-vel azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben (tehát nemcsak gazdasági társaságban!).
    Az rt. igazgatósági tagjait általában a közgyűlés választja - a Gt. 33. §-ában meghatározott esetet, illetve a zártkörűen működő rt. alapításának kivételével, ahol az igazgatóság tagjait az alapító okiratban jelölik ki. A vezető tisztségviselőket - így az rt. igazgatósági tagjait is - határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani (kijelölni). Ha a megbízatás időtartamáról az alapító okirat (alapszabály) nem rendelkezik, a megbízatás ideje öt év, kivéve, ha az rt. ennél rövidebb időre jön létre (24. §).
    Az rt. igazgatósága testületi jellegénél fogva a gyakorlatban felmerülő vitás kérdés, hogy ha egy rt. igazgatóságának hét tagját öt évre választja meg a közgyűlés, majd két év múlva az egyik tag lemond és új igazgatósági tagot választ a közgyűlés, úgy az új tag megbízatása az elődjének még hátralévő három évére szól, vagy öt évre és így két évvel túlnyúlik a másik hat "eredeti" igazgatósági tag mandátumán. Véleményünk szerint ezt a kérdést az alapító okiratban (alapszabályban), ennek hiányában a választásról döntő közgyűlési határozatban kell rendezni, elvileg a három év és az öt év egyaránt számba jöhet. Ha azonban az új tag megválasztásáról szóló közgyűlési határozat, illetve az alapszabály (alapító okirat) nem rendezi a helyzetet, szerintünk vélelmezni kell, hogy a mandátum a többi igazgatósági tag mandátumával azonos időpontban lejár.
    Megítélésünk szerint az öt év egy igazgatósági tag megbízásának abszolút felső határa. Más szóval szerintünk jogszabályba ütköznek azok az alapító okirati (alapszabályi) rendelkezések, amelyek szerint, ha új igazgatósági tagokat a közgyűlés bármilyen okból nem tud választani, a sikeres választásig a régi igazgatósági tagok mandátuma az öt év eltelte után is fennmarad.
    Az igazgatósági tagság létrejöttéhez a megválasztott személy által történő elfogadás is szükséges. A zártkörűen működő rt. első igazgatóságát leszámítva az rt. alapító okirata - alapszabálya nem tartalmazza az igazgatósági tagok nevét. A közgyűlés (a Gt. 33. §-a szerinti esetben a felügyelő bizottság) által történt elfogadás tényét a Ct. 18. §-a szerinti hiteles aláírási nyilatkozat, az ún. címpéldány aláírásával kell igazolni.
    A határozott időre való megválasztástól függetlenül a közgyűlés az igazgatóság összes vagy valamelyik tagját bármikor visszahívhatja, illetve az igazgatósági tagok korlátlanul újraválaszthatók [Gt. 24. § (2) bekezdés]. Az igazgatósági tag is bármikor lemondhat tisztségéről. Ha azonban a lemondás az rt. működőképességét veszélyeztetné (3 tagú igazgatóság tagja lemond és így az igazgatóság határozatképtelenné válik), úgy a lemondás csak annak bejelentésétől számított 60 napon belül válik hatályossá. Ez a Gt. 30. § (2) bekezdésében foglalt szabály - a nyilvánosan működő rt.-kre irányadó 30 napos hirdetményi időre is tekintettel - arra irányul, hogy a lemondás után össze lehessen hívni a közgyűlést és az a lemondott igazgatósági tag helyett új tagot választhasson.
    A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek jogviszonyára általában vagy a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai, vagy ha a vezető tisztséget munkaviszonyban látják el, a Munka Törvénykönyve az irányadó. [Pl. a kft. ügyvezetője lehet munkavállaló - Gt. 30. § (3) bekezdés.] Az rt. igazgatósága tekintetében azonban a Gt. 240. § (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az igazgatósági tagság (és mivel az igazgatóság elnöke csak igazgatósági tag lehet, az igazgatóság elnöki tisztsége is) erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el, tehát csak polgári jogi megbízás lehet.
    A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell, hogy az rt. igazgatóságának tagjai egyaránt lehetnek "belsők" (azaz az rt.-vel munkaviszonyban állók) és "külsők", tehát akiknek nincs munkaviszonyuk az rt.-vel. A munkaviszony azonban nem irányulhat kifejezetten az igazgatósági tagi (elnöki) feladatok ellátására.
    A Gt. nem szabályozza az ún. belsők és külsők arányát az igazgatóságban, mint pl. a hitelintézeti törvény. Az igazgatóság tehát elvileg állhat csupa "belsőből" és csupa "külsőből" is - általában a "belsők" és a "külsők" egyaránt jelen vannak az igazgatóságokban. Más szóval a részvényeseknek módjuk van arra, hogy az adott társaság jellegének megfelelően döntsön arról, hogy hány külsőre, illetve belsőre van szükség az igazgatóságban. A "belső" igazgatósági tagokat, tehát pl. vezérigazgató és vezérigazgató-helyettesek szokásos szűkebb értelemben az rt. managementjének nevezni.
    Az igazgatósági tag függetlenségét biztosítja, hogy akár belső, akár külső, igazgatósági tagi minőségében sem a részvényes(ek), sem munkáltatója által nem utasítható [Gt. 22. § (2) bekezdés]. Kivétel az egyszemélyes részvénytársaság, ahol az egyedüli részvényes az igazgatóságnak írásban utasítást adhat [22. § (5) bekezdés]. Különösen zártkörűen, néhány részvényessel működő rt.-knél fordul elő - esetleg szindikátusi szerződés alapján - hogy a részvényesek mintegy "delegálják" az igazgatósági (felügyelő bizottsági) tagokat és ezek "kvázi" az ő képviselőjük. Ezzel a szociológiai helyzettel szemben társasági jogilag az igazgatóságban képviseletnek helye nincs, valamennyi igazgatósági tagot a közgyűlés választja, az igazgatósági tagoknak elsődlegesen a gazdasági társaság érdekeit [és nem az egyes nagyrészvényesek érdekeit - ld. Gt. 29.§ (1) bekezdés] kell szem előtt tartaniuk. Más szóval függetlenül az egyes igazgatósági tagok szociológiai kötődésétől, utasítási joga egyetlen részvényesnek sincs az igazgatóság tagjai irányában.
    Az igazgatósági tisztség ellátásáért - mivel az ügyvezetéssel függ össze, ez pedig folyamatos tevékenység - a közgyűlés általában díjazást állapít meg. Mód van azonban az igazgatósági tagság ingyenes ellátására is. A bírói gyakorlat szerint az igazgatósági tagok között differenciálni nem lehet: vagy jár díjazás, vagy nem, de az nem lehetséges, hogy pl. a külsők kapnak tiszteletdíjat, a belsők pedig nem. (Arra természetesen mód van, hogy valamelyik igazgatósági tag lemondjon a tiszteletdíjáról - pl. veszteség esetén.)
    A díjazást egyes esetekben a törvény kizárja. Így pl. a Gt. 24. § (3) bekezdése szerint nem részesíthető díjazásban az igazgatósági tag az rt. fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követően a felszámolási eljárás alatt.
    Az igazgatóság tagjainak számát 3 és 11 fő között a társasági szerződés állapítja meg - lehetséges ún. keret-megállapítás is, tudniillik, hogy mondjuk 5 és 8 fő között mindig a közgyűlés dönt a konkrét számról. Az igazgatóság testület, de az igazgatóság ügyrendjében az egyes feladatokat az igazgatóság tagjai között szét is lehet osztani. Az igazgatóság ügyrendjét maga állapítja meg, ezt az ügyrendet - a felügyelő bizottság ügyrendjével ellentétben - a közgyűléssel nem kell jóváhagyatni.
    Az igazgatóság elnökét maga választja meg tagjai közül - törvénysértőek ezért az olyan alapító okirati rendelkezések, amely szerint maguk az alapítók jelölik ki az igazgatóság elnökét [Gt. 240. § (2) bekezdés]. Az igazgatóság elnöki pozíciója egyesülhet az rt. vezérigazgatói tisztségével, ez esetben beszélünk elnök-vezérigazgatóról . Az elnöki és a vezérigazgatói poszt egymástól el is válhat - ez esetben az elnöki posztot munkaviszony keretében nem lehet ellátni, viszont a vezérigazgató (aki általában, bár nem kötelezően egyben igazgatósági tag is) vezető munkavállaló, akit az rt. alapító okiratához (alapszabályához) igazodva vagy a közgyűlés, vagy az igazgatóság nevez ki.
    Főleg elnök-vezérigazgatói rendszerben merül fel, hogy amennyiben a vezérigazgató-helyettesek vagy más vezető munkavállalók szintén közgyűlés által választott igazgatósági tagok, de velük szemben a munkáltatói jogokat az elnök-vezérigazgató gyakorolja, úgy az elnök-vezérigazgató munkáltatói utasítási joga hogyan értelmezendő. A Gt. 22. § (2) bekezdéséből, illetve 29. § (1) bekezdéséből egyértelműen levezethető, hogy az igazgatósági tagi működésre (pl. hogy hogyan szavazzon) munkáltatói utasítás nem adható, de az igazgatósági ténykedésen kívüli teendőkre nézve - függetlenül attól, hogy az adott vezérigazgató-helyettes igazgatósági tag - a vezérigazgató munkáltatói utasítási joga korlátlan. (Ebből az elvi tételből következik, hogy pl. egy zömmel "belsőkből" álló igazgatóságban az elnök-vezérigazgatót adott esetben "beosztottai" le is szavazhatják és az igazgatóság határozatát az elnök-vezérigazgató végrehajtani köteles.)
    Az ügyvezetés keretében a Gt. az igazgatóság legfontosabb feladatait külön fel is sorolhatja. Így
    a) Az igazgatóság, illetve az igazgatóság egyes tagjai, mint vezető munkavállalók az rt. törvényes képviselői. Ebben a minőségükben ők irányítják az rt. kifelé irányuló üzletszerű közös gazdasági tevékenységét, megkötik az üzleti partnerekkel, a fogyasztókkal stb. a különböző kereskedelmi ügyleteket.
    b) Az rt. munkaszervezetét az igazgatóság irányítja és ennek alapján az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott keretek között gyakorolja a munkavállalókkal szemben a munkáltatói jogokat [Gt. 28. § (2) bekezdés].
    c) Az igazgatóság vezeti az rt. üzleti könyveit [Gt. 242. § (3) bekezdés], tartja a kapcsolatot a törvényességi felügyeletet gyakorló cégbírósággal, köteles a törvény által kötelezően előírt cégadatok cégbírósági bejelentésére (Gt. 26. §).
    d) Az rt. üzleti beszámolóját és nyereség-felosztási javaslatát az igazgatóság dolgozza ki és terjeszti a közgyűlés el. Az igazgatóság ezen túlmenően a Gt. 242. § (2) bekezdése alapján az üzletpolitika alakulásáról, a társaság vagyoni helyzetének alakulásáról évente legalább egyszer a közgyűlést, három havonta pedig a felügyelő bizottságot (az alapszabály - alapító okirat rövidebb időközöket is előírhat) tájékoztatni köteles.
    e) Az igazgatóság köteles - a felügyelő bizottság értesítése mellett - a közgyűlést összehívni és a szükséges tulajdonosi intézkedéseket (pl. alaptőke-leszállítás, átalakulás stb.) kérni, ha az rt. saját tőkéje a veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökken, avagy a saját tőke összege kevesebb lesz, mint az rt. alaptőkéjére megállapított törvényi minimum (20 millió Ft), illetve ha az rt. vagyona a tartozásokat nem fedezi és az rt. így kénytelen volt fizetéseit megszüntetni (Gt. 243. §).
    f) Az igazgatóság tagjai kötelesek az rt. ügyeiről szerzett értesüléseiket üzleti titokként megőrizni (Gt. 27. §).
    Törvényes képviseleti jogkörük keretében az rt. igazgatósági tagjai jogosultak az rt. cégjegyzésére, azaz arra, hogy az rt. nevében aláírjanak [Gt. 39. § (1) bekezdés]. A cégjegyzés a társaság iratain úgy történik, hogy az igazgatósági tag a gazdasági társaság cégneve alatt az iratot - hiteles cégbírósági nyilatkozatának megfelelően - saját névaláírásával látja el [Gt. 40. § (3) bekezdés, Ct. 17-19. §].
    Amennyiben az rt. alapító okirata (alapszabálya) másként nem rendelkezik, az igazgatósági tagok cégjegyzési joga önálló, az igazgatósági tag a bankszámla felöl is egyedül rendelkezhet [Gt. 40. § (1) bekezdés]. Az alapító okirat (alapszabály) az igazgatósági tagok képviseleti jogát korlátozhatja (pl. csak "belső" tag írhat egyedül alá stb.), illetve több igazgatósági tag között megoszthatja. E korlátozás, illetve megosztás azonban harmadik személyekkel szemben nem hatályos [39. § (1) bekezdés].
    Bár erre általában inkább az egy ügyvezetős kft.-knél van szükség, az új Gt. a részvénytársaságok körében is lehetővé tette, hogy a közgyűlés nem igazgatósági tag vezető munkavállalót általános jellegű képviseleti joggal ruházzon fel, azaz cégvezetőnek nevezze ki. (Pl. a Gt. 244. §-a szerinti esetben, amikor az igazgatóság hatáskörét a vezérigazgató látja el, indokolt lehet cégvezető intézményesítése.) A cégvezető - éppúgy, mint az igazgatósági tagok - a társaság nevében egyedül ír alá. Ha az rt.-nek székhelyétől eltérő más helyeken telephelye, illetve fióktelepei vannak, az általános cégvezető mellett a telephely-fióktelep tevékenységére nézve több más cégvezető is kinevezhető a közgyűlés által [38. § (2) bekezdés].
    A cégvezető olyan vezető munkavállaló, aki megfelel a Gt. vezető tisztségviselőire vonatkozó személyi követelményeinek (bár természetesen nem igazgatósági tag). A cégvezető feladatát önállóan, de az igazgatóság -, illetve az igazgatóság ügyrendje szerint az igazgatóság elnöke, illetve erre kijelölt igazgatóság tag - utasításainak megfelelően látja el. A Gt. 39. § (3) bekezdése szerint, ha a cégvezető az utasításnak akár a jogszerűségét, akár a cégszerűséget vitatja, jogosult észrevételt tenni ezzel kapcsolatban a felügyelő bizottságnál. (A felügyelő bizottság - törvényes hatáskörében eljárva - ezt követően eldönti, milyen intézkedést tesz - pl. az igazgatósághoz fordul az utasítás újbóli megfontolása céljából stb.)
    Az igazgatósági tagok - az igazgatóság ügyrendje, illetve az rt. szervezeti és működési szabályzatában meghatározott keretek között - képviseleti, illetve cégjegyzési jogukat az ügyek meghatározott csoportjára nézve (tehát nem teljesen általában!) az rt. munkavállalóira ruházhatják át. A cégvezetőt viszont a képviseleti jog átruházásnak jogosítványa nem illeti meg. A feljogosított munkavállalók mindig együttesen írnak alá, azaz a cégjegyzés érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező munkavállaló aláírása szükséges [Gt. 39. § (4)-(5) bekezdés, 40. § (1) bekezdés].
    4. A felügyelő bizottság
    A részvénytársaság esetében mindig kötelező a felügyelő bizottság működtetése - tehát a zártkörűen működő, kis gazdasági volumenű, illetve az egyszemélyes társaságnál is. A felügyelő bizottság az rt. általános ellenőrző szerve, a tulajdonosi ellenőrzés alapintézménye. A Gt. 32. § (2) bekezdése szerint a felügyelő bizottság a közgyűlés részére ellenőrzi az rt. ügyvezetését.
    Az új Gt. hatályba lépéséig a magyar társasági jogban a felügyelő bizottság kizárólag ellenőrzési funkciókat töltött be. A német részvénytársaság jog mintájára - fakultatívan - az új Gt. bevezeti a "stratégiai" irányítást is gyakorló felügyelő bizottság intézményét. A Gt. 33. §-a szerint az rt. alapító okirata (alapszabálya) - egyébként a kft. társasági szerződése is - az igazgatóság tagjainak választását (visszahívását, díjazásának megállapítását) a közgyűlésről a felügyelő bizottságra ruházhatja át. Ez esetben - és csak ez esetben - az alapító okirat (alapszabály) az okiratban (szabályban) meghatározott szerződések jóváhagyását is a felügyelő bizottságra ruházhatja át. A jóváhagyás lehet előzetes, de lehet oly módon is, hogy az igazgatóság a Ptk. 215. §-a szerint olyan feltételekhez kötötten köti meg a szerződést, hogy az csak a felügyelő bizottság meghatározott határideig történő jóváhagyása esetén lép hatályba.
    A stratégiai döntéseket hozó felügyelő bizottság emellett természetesen ellátja a "normál" ellenőrzési hatáskörét is. Az operatív ügyvezetés egyébként ez esetben is az igazgatóságnál marad.
    Ha a felügyelő bizottság valamely szerződés jóváhagyását megtagadja, az igazgatóság - amennyiben szükségesnek látja - összehívhatja a közgyűlést. Ez esetben a közgyűlés átveszi a szerződést jóváhagyó hatáskört és ebben az igazgatóság kontra felügyelő bizottság jogvitában a szavazatok legalább háromnegyedes többségével dönthet [Gt. 33. § (3) bekezdés]. A felügyelő bizottság a közgyűléstől átvett hatáskörében hozott döntéseiről pedig - pl. igazgatósági tag visszahívása - a döntést követő első közgyűlésen köteles a részvényeseknek beszámolni.
    Visszatérve a felügyelő bizottság ellenőrzési hatáskörére, a felügyelő bizottság a Gt. 32. §-a szerint az ügyvezetés bármely mozzanatát megvizsgálhatja. Ennek érdekében az igazgatóságtól, az egyes igazgatósági tagoktól, a vezérigazgatótól, más vezető munkavállalóktól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait bármikor megvizsgálhatja. Az ügyvezetés lehetőleg haladéktalanul, de mindenképp méltányos határidőn belül köteles a felügyelő bizottság kéréseit kielégíteni.
    A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni és véleményezni a közgyűlés napirendjére kerülő valamennyi "lényeges üzletpolitikai jelentést", továbbá ezen túlmenően minden olyan előterjesztést, amely olyan ügyre vonatkozik, amely törvény vagy az alapító okirat (alapszabály) a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. A törvény a lényeges üzletpolitikai jelentés fogalmát nem definiálja, de figyelemmel arra, hogy a közgyűlés elé operatív ügyvezetési kérdések nem, hanem csak stratégiai ügyek kerülhetnek, a kifejezetten személyi, illetve szervezési kérdések kivételével a gyakorlat szerint a felügyelő bizottságnak az összes közgyűlési anyagot véleményeznie kell. A Gt. 32. § (3) bekezdése szerint az éves beszámolót (mérleget) és a nyereség-felosztási javaslatot a közgyűlés csak a felügyelő bizottság írásbeli jelentésének birtokában bírálhatja el.
    A felügyelő bizottság - a Gt. 33. §-ában foglalt és az előzőekben tárgyalt jogügyletek jóváhagyását kivéve - operatív döntést nem hozhat, csak észrevételezhet, javasolhat. Ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az igazgatóság tevékenysége jogszabályba vagy az alapító okiratba (alapszabályba) ütközik, illetve a felügyelő bizottság szerint ugyan ilyen típusú jogellenesség nincs, de az igazgatóság tevékenysége egyébként sérti a társaság avagy a részvényesek érdekeit, a felügyelő bizottság jogosult összehívni a közgyűlést és azon az általa meghatározott napirendekben tulajdonosi (részvényesi) döntést kérni [Gt. 32. § (4) bekezdés]. A felügyelő bizottság tagjai - éppúgy, mint az igazgatósági tagok - jogosultak a közgyűlésen tanácskozási joggal részt venni, azaz felszólalni, észrevételt-javaslatot tenni. (Természetesen nem szavazhatnak, hiszen erre értelemszerűen csak részvényes jogosult.)
    A felügyelő bizottság éppúgy testület, mint az igazgatóság és az új Gt. nemcsak a tagok számának minimumát határozta meg, mint korábban, hanem a maximális létszámot is: a felügyelő bizottság 3-15 tagból áll. A felügyelő bizottság tagjai sorából egyszerű szótöbbséggel választ elnököt - míg az igazgatóságnál a törvény alelnökre nem utal (bár szerintünk ez lehetséges), a felügyelő bizottságnál a Gt. 34. § (1) bekezdése kifejezetten hivatkozik az elnökhelyettes vagy elnökhelyettesek választásának lehetőségére. A felügyelő bizottságnak csak természetes személy lehet tagja, aki személyesen köteles eljárni, képviseletnek tehát helye nincs.
    A munkavállalói participáció következőkben tárgyalt esetét kivéve, a felügyelő bizottságnak nem lehet tagja a társaság munkavállalója, azaz a felügyelő bizottságnak "külsőkből" kell állnia. A felügyelő bizottság tagjait e minőségükben sem a részvényesek, sem a munkahelye szerinti munkáltatója éppúgy nem utasíthatja, mint az igazgatósági tagot.
    A felügyelő bizottság ügyrendjét maga állapítja meg, de be kell vinnie a közgyűlés elé és a közgyűlés hagyja jóvá ezt az alapszabályozást. Néhány alapvető ügyrendi szabályt ugyanakkor maga a Gt. tartalmaz (Gt. 34-35. §):
    - a felügyelő bizottság határozatképes, ha tagjainak kétharmada, de legalább három tag jelen van,
    - a felügyelő bizottság határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza,
    - a felügyelő bizottság üléseit az elnök hívja össze és vezeti,
    - az ok és cél megjelölésével az ülés összehívását a felügyelő bizottság bármely tagja kezdeményezheti. Ilyen írásbeli kezdeményezés esetén az elnök nyolc napon belül köteles intézkedni az ülés harminc napon belüli időpontra való összehívásáról. Ha az elnök a kérelemnek nem tesz eleget, a tag maga is jogosult az ülés összehívására,
    - a felügyelő bizottság döntést csak ülésen, testületként hozhat, de egyes ellenőrzési feladatok végzésével bármely tagját esetenként megbízhatja, illetve az ellenőrzést ügyrendileg állandósultan is megoszthatja tagjai között. A felügyelő bizottság teljes hatáskörét azonban csak testületként, mégpedig ülésen hozott határozattal gyakorolhatja, önálló döntési jogköre a felügyelő bizottság elnökének sincsen.
    A felügyelő bizottság elnökének és tagjainak cégjegyzési jogosultsága nincs, szerződéseket nem köthetnek az rt. nevében. Az rt. képviseletére a felügyelő bizottság tagjainak csak akkor van joga, ha ezt a törvény kifejezetten kimondja. [Pl. Gt. 48. § (1) bekezdése alapján, amikor is az igazgatósági tag által az rt. ellen indított perben a társaságot a felügyelő bizottság által kijelölt felügyelő bizottsági tag képviseli.]
    A törvény erről kifejezetten nem rendelkezik, de szerintünk helyes gyakorlat, hogy az rt. közgyűlése a felügyelő bizottsági ellenőrző tevékenység számára költségkeretet állapít meg, amelyből az fb. fedezheti költségeit, adott esetben szakértőket foglalkoztathat. (A szakértővel a szerződést az rt. nevében a közgyűlési keret terhére az igazgatóság valamely tagja vagy valamely vezető munkavállaló köti meg, de az fb. részéről érkező javaslatnak a kereten belül az ügyvezetés köteles eleget tenni.) Az új Gt. már nem tartalmazza azt a korábbi szabályt, hogy az rt. belső ellenőrzési szervezetét a felügyelő bizottság irányítja - bár ilyen alapító okirati (alapszabályi) rendelkezésnek szerintünk továbbra sincs akadálya.
    A felügyelő bizottsági tagság is meghatározott időre, legfeljebb 5 évre szól. A felügyelő bizottsági tagok megbízatásának időtartama azonban eltérhet az igazgatósági tagok megbízatásának időtartamától (pl. 5 évre szól, miközben az igazgatósági tagoké 3 évre). A felügyelő bizottsági tagságot éppúgy el kell fogadni, mint az igazgatósági tagságot és a felügyelő bizottsági tag éppúgy bármikor visszahívható, illetve lemondhat, mint az igazgatóság tagja. A Gt. 23. § (1)-(2) bekezdésében foglalt büntetett előélettel összefüggő összeférhetetlenségi feltételek és a Gt. 25.§-ában foglalt szerződési tilalmak a felügyelő bizottsági tagokra is irányadók.
    A felügyelő bizottsági tagok tevékenységüket díjazásért és ingyenesen egyaránt elláthatják, a felügyelő bizottsági tagsági megbízás mögöttes jogterületét a Ptk. 474-483. §-ai képezik. A Gt. 27. § (1) bekezdésének az üzleti titokra vonatkozó szabályai irányadók a felügyelő bizottsági tagokra is. Az igazgatósági tagokkal szemben a Gt. az egy ember által vállalható felügyelő bizottsági tisztségeket nem korlátozza, de az új tisztségekről az érintett társaságokat a felügyelő bizottsági tag tájékoztatni köteles.
    A magyar jog a dolgozói participáció modern társasági jogi elvét a német Mitbestimmung törvényhozás mintájára a felügyelő bizottságban biztosítja. A dolgozói részvétel a gazdasági társaság vezetésében, mint nagyvállalati igény Nyugat-Európában tipikusan részvénytársasági intézmény és a gyakorlatban így van ez Magyarországon is, bár a Gt. 31.§ (2) bekezdés e) pontja, illetve 36. § (1) bekezdése szerint minden olyan gazdasági társaságnál, ahol a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak száma (a részfoglalkozásúakat tehát figyelmen kívül kell hagyni) naptári éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, felügyelő bizottságnak kell működnie (ez rt.-nél egyébként is kötelező) és a felügyelő bizottság tagjai egyharmadát a munkavállalók képviselőinek kell képezniük. Mivel a felügyelő bizottság a magyar jogban nem ügydöntő, hanem ellenőrző intézmény, ezért azt mondhatjuk, hogy a magyar jog vélemény-nyilvánítási-ellenőrzési jelleggel biztosítja a munkavállalók részvételét a társaság vezetésében, bár természetesen ha a felügyelő bizottság a Gt. 33. §-a alapján stratégiai irányító funkciót kap, abban is részt vesznek a munkavállalói küldöttek.
    A Gt. 36. § (1) bekezdése a korábbi években fennállt értelmezési problémák kiküszöbölése érdekében úgy rendelkezik, hogy amennyiben a felügyelő bizottság tagjainak száma hárommal nem osztható szám, a munkavállalói küldöttek számát rájuk kedvező módon kell kiszámítani (tehát 5 tagú felügyelő bizottság esetén 2 dolgozói küldött). Az is a munkavállalókra nézve kedvező szabály, hogy ha az rt. átalakulással (egyesüléssel, szétválással) jön létre és már induláskor a munkavállalói létszám meghaladja a 200 főt, úgy nem kell egy évig várni, hanem az alapító okiratban (alapszabályban) biztosítani kell, hogy a munkavállalók az átalakulás után az "új" rt. felügyelő bizottságának tevékenységében azonnal részt vehessenek.
    Munkavállalói képviselő csak olyan személy lehet, aki az rt.-vel munkaviszonyban áll. (E tekintetben a törvény már nem írja elő a teljes munkaidőben való foglalkoztatást.) "Külső"-t, pl. szakértőt a munkavállalók tehát nem küldhetnek a felügyelő bizottságba és a munkaviszony megszűnésével a munkavállalói képviselő felügyelő bizottsági tagsága is automatikusan megszűnik [Gt. 37. § (4) bekezdés].
    A régi Gt.-ben a munkavállalói képviselők választása nem volt kielégítően szabályozva, hiszen 1988-ban az új típusú kollektív munkajogi intézmények még nem alakultak ki. Az új Gt. szerint a felügyelő bizottságba a munkavállalói küldötteket az üzemi tanács jelöli az rt.-nél működő szakszervezetek véleményének meghallgatása után. Szerintünk nincs akadálya annak, hogy az üzemi tanács ne közvetlenül jelöljön, hanem erre szabályzatot dolgozzon ki, ennek alapján pl. listás választás legyen stb. Az üzemi tanács által jelölt személyek viszont nem automatikusan kerülnek a felügyelő bizottságba, hanem a közgyűlésnek kell őket megválasztani - mégpedig az üzemi tanács jelölését követő első ülésen. Ha a jelölttel szemben törvényességi akadály merül fel (pl. az igazgatóság tagjának közeli hozzátartozója), úgy a közgyűlés új jelölést kér az üzemi tanácstól. Hasonló a helyzet a munkavállalói képviselő visszahívásával - törvényben fennálló kizáró ok kivételével a közgyűlés a dolgozói küldöttet csak az üzemi tanács javaslatára hívhatja vissza.
    Ha a munkavállalói küldött megbízatása bármilyen okból megszűnik, az üzemi tanácsnak kell újra jelölnie és a jelölést követő első közgyűlésen kell az rt.-nek az új küldött megválasztásáról gondoskodnia. Esetlegesen előfordulhat, hogy a munkavállalói küldött ilyen kiválásával a felügyelő bizottság ugyan nem válik működésképtelenné, de a munkavállalói küldöttek száma nem éri el a törvényesen előírt egyharmadot. Szerintünk ez nem érinti az átmeneti időben a felügyelő bizottság rendeltetésszerű működését, hiszen ezt a munkavállalói oldalon felmerült körülmény okozta, de a hiányt az első legközelebbi rendes közgyűlésen pótolni kell.
    A munkavállalói képviselet értelme egyfelől, hogy a munkavállalók jobban megismerhessék az rt. stratégiáját, üzletpolitikáját, vezetési rendszerét. Éppen ezért a felügyelő bizottság tevékenységéről, a felügyelő bizottság által tárgyalt anyagokról, problémákról a munkavállalói küldöttek - az üzemi tanács által meghatározott módon - rendszeresen tájékoztatni kötelesek a munkavállalók közösségét. A tájékoztatás ugyanakkor nem járhat az üzleti titkok sérelmével. Másfelől lényeges, hogy a részvényesek, illetve az igazgatóság is rendszeresen megismerkedjen a munkavállalók problémáival, véleményével. Ezért mondja ki a Gt. 37.§ (3) bekezdése, hogy ha a munkavállalói küldöttek egyhangú álláspontja a felügyelő bizottságban kisebbségben marad, ezt a kisebbségi véleményt az rt. közgyűlésén ismertetni kell.
    A munkavállalói küldötteket a felügyelő bizottságban egyébként ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a többi tagot. Ezért törvénysértő volt szerintünk pl. az egyik rt. közgyűlésének azon döntése, amely általában díjazta a felügyelő bizottsági tagokat, de a munkavállalói küldöttek részére nem állapított meg tiszteletdíjat.
    5. A könyvvizsgáló
    A könyvvizsgáló szorosabb értelemben nem az rt. szerve, hiszen a könyvvizsgáló az rt. ügyvezetésével kötött, vegyesen vállalkozási-megbízási jellegű polgári jogi szerződés keretében végzi munkáját. Ugyanakkor az a tény, hogy a könyvvizsgálót az rt. közgyűlése választja és a mérlegről, illetve az eredményfelosztásról csak a könyvvizsgálói jelentés birtokában dönthet a közgyűlés, bizonyos mértékben az rt. szervévé teszi a könyvvizsgálót. Az új Gt. az V. fejezetében, a gazdasági társaságok törvényes működésének biztosítékaként tárgyalja a könyvvizsgálót, akinek működése a részvénytársaságnál a Gt. 41. §-a szerint minden esetben kötelező.
    A könyvvizsgáló természetesszemély (egyéni könyvvizsgáló) vagy gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § a) pontban felsoroltak] egyaránt lehet. A könyvvizsgálói szakma speciális személyi és képzettségi feltételeket követel meg - ld. az 1995. évi LV. törvényt a könyvvizsgálói kamarákról. Egy rt. könyvvizsgálóvá csak azt a személyt választhatja, aki a könyvvizsgálói nyilvántartásban szerepel.
    Az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjaival szemben, akik csak természetes személyek lehetnek és csak személyesen járhatnak el, a könyvvizsgáló jogi személy cég is lehet - részvénytársaságoknál (ezek méreteire tekintettel) általában gazdálkodó szervezet a könyvvizsgáló. Ez esetben azonban a közgyűlés nemcsak a jogi személyt választja meg könyvvizsgálónak, hanem azt a konkrét személyt is, aki a könyvvizsgálatért felelős. Ezt a személyt természetesen a könyvvizsgáló szervezet ajánlja, de a közgyűlésnek is meg kell választania. A könyvvizsgálatért felelős személy a könyvvizsgáló cégnek vagy tagja, vagy vezető tisztségviselője, vagy munkavállalója [Gt. 41. § (5) bekezdés].
    A könyvvizsgálói megbízást a közgyűlés ugyancsak határozott időre adja, amelynek maximuma szintén öt év - a könyvvizsgáló is újraválasztható. A könyvvizsgáló mandátumának időtartama eltérhet az igazgatósági és felügyelő bizottsági mandátumok időtartamától. Az rt. közgyűlése a könyvvizsgálót is bármikor visszahívhatja - ez polgári jogilag a könyvvizsgálóval kötött szerződés felmondását jelenti. Természetesen a Ptk. általános szabályai szerint a könyvvizsgáló is felmondhatja a szerződést.
    A gyakorlatban felmerült, hogy lehet-e egy rt.-nek két könyvvizsgálója - egyes cégbíróságok ugyanis bejegyeztek több könyvvizsgálót. Véleményünk szerint egyszerre több könyvvizsgálója egy társaságnak nem lehet, mert ez a felelősség megállapíthatatlanságára vezet. Ha mondjuk a mérleg auditálása során a két könyvvizsgáló álláspontja eltér, nehéz helyeselni egy olyan álláspontot, hogy a két könyvvizsgáló szakmai vitáját a "laikus" közgyűlés dönti el. Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, úgy e könyvvizsgálatban elvileg több munkavállalója is részt vehet, de a döntő a közgyűlés által megválasztott könyvvizsgáló.
    A könyvvizsgáló nem belső ellenőrzést lát el, mint a felügyelő bizottság, hanem a közérdek képviseletében külső ellenőrzést. Emellett a felügyelő bizottsággal szemben, amely általános ellenőrző szerv, a könyvvizsgáló kifejezetten pénzügyi-számviteli ellenőrzést végez.
    A könyvvizsgáló elsődlegesen a számviteli törvény szerinti beszámoló jogszabályszerűségének és valódiságának vizsgálatára köteles, de a Gt. 42. §-a szerint a közgyűlés elé terjesztendő minden "lényeges üzleti jelentést" köteles megvizsgálni. A könyvvizsgáló részben törvényességi ellenőrzést végez, részben az adatok valóságtartalmát köteles ellenőrizni.
    A könyvvizsgálónak korlátlan betekintése van az rt. könyveibe, természetszerűen azonban az értesüléseit üzletititokként köteles kezelni. A könyvvizsgáló továbbá mind az rt. igazgatóságától és felügyelő bizottságától, valamint a munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, amelynek a nevezettek haladéktalanul, illetve az ügy jellegéhez képest méltányos határidőn belül kötelesek eleget tenni. A könyvvizsgáló megvizsgálhatja az rt. szerződéseit, árukészletét, értékpapír-állományát, pénztárát - lényegében tehát mindent (42. §).
    A könyvvizsgálóval szemben - éppen közérdekű feladatai miatt - a Gt. 43. §-a kiterjedt összeférhetetlenségi követelményrendszert állít fel. Nem lehet könyvvizsgáló a társasági törvény alapján (a könyvvizsgálókra vonatkozó, illetve egyéb törvények további követelményeket is felállíthatnak):
    - az rt. alapítója, illetve részvényese
    - az rt. igazgatósági és felügyelő bizottsági tagja, illetve ezek Ptk. 685.§ b) pontja szerinti közeli hozzátartozója
    - az rt. bármilyen munkakörű munkavállalója.
    A második és harmadik csoportba tartozó személyekre a tilalom e minőségük megszűnésétől számított 3 évig még fennáll. Ha pedig a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, az összeférhetetlenségi előírásokat a könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a könyvvizsgáló szervezet valamennyi tagjára (részvényesére), igazgatósági tagjára és vezető állású munkavállalójára is alkalmazni kell [43. § (1)-(2) bekezdés].
    A könyvvizsgálatért felelős személy az rt. számára semmilyen más munkát nem végezhet és a könyvvizsgáló cég is csak akkor láthat el az rt. részére megbízás alapján más feladatot is, ha a megbízás tárgya semmilyen összefüggésben sincs a könyvvizsgálói feladatokkal.
    A könyvvizsgáló az rt. közgyűlésén köteles részt venni. Az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság is meghívhatja a könyvvizsgálót, hogy tanácskozási joggal vegyen részt az ülésén és a könyvvizsgáló is kezdeményezheti az üléseken való részvételét. Ezek a kérelmek csak különösen indokolt esetben utasíthatók vissza [Gt. 44. § (1) bekezdés].
    A könyvvizsgáló rendkívüli intézkedési joga, hogy ha megállapítja (tudomást szerez arról), hogy az rt. vagyonának jelentős csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, amely az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagjainak kártérítési felelősségét váltja ki, köteles kérni az igazgatóságtól a közgyűlés összehívását. Ha a közgyűlést nem hívják össze vagy a közgyűlés nem hozza meg a törvényes döntéseket, a könyvvizsgáló a cégbírósághoz fordul és kéri a szükséges törvényességi felügyeleti intézkedések megtételét.
    A könyvvizsgáló kártérítési felelősségét - mivel szerződéses viszonyban áll a részvénytársasággal - a Polgári Törvénykönyv szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályai határozzák meg.
    6. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak kártérítési felelőssége a részvénytársasággal szemben
    A Gt. csak az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai által a részvénytársaságnak okozott kárért való polgári jogi felelősséget szabályozza - a vezető tisztségviselők büntetőjogi felelősségére a Btk., szabálysértési felelősségére a szabálysértésekről szóló törvény stb. az irányadó. Ha az igazgatóság (illetve tagjai) külsőknek okoz kárt (a felügyelő bizottság tagja a felügyelő bizottság ellenőrző funkciójánál fogva külsőknek nem nagyon tud kárt okozni), úgy a polgári jog általános szabályai szerint a harmadik személlyel szemben az rt. áll helyt, és a részvénytársaságot ért veszteségért fordulhat vissza a társaság a vezető tisztségviselőivel szemben [Gt. 29. § (3) bekezdés].
    A részvénytársaságnak testületi vezető szerve van, az igazgatóság. Az igazgatóság azonban mint szerv nem jogalany, ezért a Gt. az egyes igazgatósági tagok kártérítési felelősségéről rendelkezik.
    A felróhatósági mércét a Gt. 29. § (1) bekezdése állapítja meg: az igazgatóság tagjai az rt. ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal kötelesek ellátni, mégpedig az rt. szervezeti érdekeinek elsődlegessége alapján. Más szóval az igazgatóság tagjainak az rt. integrált érdekeit kell szem előtt tartaniuk, amelybe a különböző nagyrészvényesek és a kisrészvényesek érdekei egyaránt beletartoznak.
    Ha az igazgatósági tag jogellenesen és vétkesen kárt okoz a részvénytársaságnak, úgy ezért a Ptk. 339. §-a szerint kártérítési felelősséggel tartozik. A jogellenes magatartást, a kár mértékét (tényleges kár, elmaradt haszon) és a jogellenes magatartás és a kár közti okozati összefüggést az rt.-nek, azt pedig, hogy a vezető tisztségviselő az előzőekben ismertetett felelősségi mérce szerint nem vétkes, az igazgatósági tagnak kell bizonyítani (azaz neki kell kimentenie magát). Az igazgatósági tagok felelőssége egymás közti viszonyukban egyetemleges, azaz többes károkozás esetén az rt. bármelyik igazgatósági tagtól a teljes kárt követelheti.
    Önmagában tehát az, hogy az rt. veszteséges, avagy hogy az igazgatóság valamilyen üzleti döntése tévesnek bizonyult és ezáltal az rt.-t kár érte, nem elégséges az igazgatósági tagok kártérítési felelősségének megállapítására - legfeljebb visszahívásukra szolgáltathat esetleg alapot. Az igazgatóságnak (az igazgatósági tagoknak) a kárt jogellenesen kell előidézniük, azáltal, hogy megsértik
    - a jogszabályokat, illetve jogszabályban foglalt ügyvezetési kötelezettségeket, vagy
    - az alapító okiratot (alapszabályt), illetve az abban foglalt ügyvezetési kötelezettségeket, vagy
    - a közgyűlés határozatait, illetve az azokban foglalt ügyvezetési kötelezettségeket.
    A jogszabály (alapító okirat, alapszabály, közgyűlési határozat) megszegésének okozati összefüggésben kell lennie a kárral, azaz a kárt jogszabály (kötelezettség) szegéssel kell okozni.
    Az rt. esetében a társaságot ért károkat általában az igazgatóság határozata okozza. Erre nézve mondja ki a Gt. 29. § (2) bekezdése, hogy mentesül a felelősség alól az az igazgatósági tag, aki
    - a döntésben nem vett részt (távol volt stb.)
    vagy
    - a határozathozatalnál a döntés ellen szavazott (tartózkodás tehát nem elégséges) és ezt a tényt a határozat meghozatalától számított 15 napon belül a felügyelő bizottság tudomására hozta.
    A személyes felelősség ilyen szabályozása az oka annak, hogy az rt. igazgatóságának ülésein nem lehetséges titkos szavazás.
    Véleményünk szerint a külön írásbeli tudomásra hozatalra nincs szükség - bár a törvényszöveg puszta nyelvtani értelmezése ezzel ellentétes - ha a felügyelő bizottságot elnöke (valamely tagja) az igazgatóság ülésén képviseli és így a szavazásnál jelen van, illetve az ellenszavazatot az azt leadó személy feltüntetésével az igazgatósági ülésről készített jegyzőkönyv egyértelműen tartalmazza és a jegyzőkönyv a felügyelő bizottságnak bizonyíthatóan megküldésre került. (Ezt az álláspontot többen vitatják és megkövetelendőnek tartják a külön írásbeli értesítést is.)
    Az rt. igazgatóságának (igazgatósági tagjainak) felelősségéről általában a Gt. 29. §-a rendelkezik. Némely esetben a kártérítési felelősséget a Gt. bizonyos speciális jogszabályok megszegéséért külön kimondja - így pl. a cégbírósági bejelentések elmulasztásáért vagy késedelméért a 26.§ (2) bekezdés, az összeférhetetlenségi előírások megsértéséért a 25.§ (4) bekezdés stb.
    Az rt.-nek okozott kárért főszabályként a károsult, azaz az rt. léphet fel a vezető tisztségviselőkkel szemben. Ha azonban az rt. jogutód nélkül szűnik meg, a Gt. 29. § (4) bekezdésénél fogva a jogerős cégbírósági törléstől számított 1 éven belül az rt.-t illető kárigényt bármely részvényes (a jogerős törlés időpontjában részvényesi jogviszonyban álló személyek) érvényesítheti az igazgatósági tagokkal szemben. Mivel a részvényes felelőssége az rt. kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a részvényes a kártérítési igényt a részére a likvidációs hányadból megillető rész erejéig érvényesítheti.
    Az rt. felügyelő bizottságának tagjai természetesen az ellenőrzési kötelezettségeik megszegésével vétkesen okozott károkért felelősek - ugyancsak egyetemlegesen - az rt.-vel szemben. A nemzetközi gyakorlatban azonban ilyen kártérítési ügyek szinte egyáltalán nem fordulnak elő, hiszen az, hogy az ellenőrzési kötelezettség elhanyagolása összefüggésben van-e az okozott kárral, rendkívül nehezen bizonyítható. Az fb., illetve a felügyelő bizottság tagjai viszont az ügyvezetési döntésekért nem lehetnek felelősek, kivéve a Gt. 33. §-ában szabályozott esetet, amikor a felügyelő bizottság jóváhagy bizonyos jogügyleteket. Ez esetben elvileg a felügyelő bizottsági tagok felelőssége a vezető tisztségviselők felelősségével azonos.
    VII. Fejezet
    Az alaptőke felemelése és leszállítása
    1. Alaptőke-emelési típusok és módok általában
    Az alaptőke-emelés szükségszerűen új részvények forgalomba hozatalával jár együtt, így nemcsak a Gt. hanem a Épt. szabályai is irányadóak, a két törvény rendelkezéseit együttesen kell alkalmazni a tőkeemelés elhatározásakor, illetve végrehajtásakor.
    Az új Gt. rendelkezései szerint csak bejegyzett részvénytársaság emelheti fel alaptőkéjét, a Gt. 15. §-ának (1) bekezdés b) pontja ugyanis megtiltja az előtársasági formában működő részvénytársaság számára az alapító okirat, alapszabály ilyen tartalmú módosítását. A feltételes alaptőke-emelésre ezen okfejtés nem irányadó, hiszen a Gt. 207. §-a (2) bekezdés c) pontja tételesen tartalmazza, átváltoztatható kötvény az alapítás során is kibocsátható, természetesen csak akkor ha az Épt. a kibocsátást lehetővé teszi [24. §. (2) bekezdés, 55. §].
    Az alaptőke felemelésének négy típusát nevesíti az új Gt. Az alaptőke felemelésére sor kerülhet:
    - új részvények forgalombahozatalával,
    - az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemeléssel,
    - dolgozói részvény forgalombahozatalával,
    - feltételes alaptőke-emelésként átváltoztatható kötvény forgalombahozatalával.
    Ezen tőkeemelési típusok közül a dolgozói részvény forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelést a régi Gt. nem ismerte el önálló tőkeemelési típusként, holott ezen tőkeemelés sajátosságai ezt mindenképpen indokolják. Ugyancsak lényeges tartalmi változást tükröz, hogy míg a régi Gt. az új részvények kibocsátásával járó tőkeemelési típust új részvények jegyzésével megvalósuló tőkeemelésnek nevezte, mely egyben azt jelentette mind nyilvános, mind zártkörű tőkeemelés esetén jegyzés útján valósult meg az új részvények megszerzése, addig az új Gt. a forgalombahozatal kifejezést használja, mivel új részvények zártkörű kibocsátása esetén nem részvényjegyzéssel, hanem a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozat alapján szerezhetők meg az új részvények. A többi tőkeemelési típusnál is találhatók módosítások, pontosítások a régi Gt. szabályaihoz képest, de ezek jelentősége kisebb, így azokat az egyes tőkeemelési típusoknál ismertetjük.
    A tőkeemelésre, vagyis az új részvények kibocsátására sor kerülhet nyilvánosan, illetve zártkörűen, ha azt az adott tőkeemelési típus lehetővé teszi. Nyilvános tőkeemelés akkor valósul meg, ha a részvények, illetve az átváltoztatható kötvények nyilvános ajánlattétel útján kerülnek kibocsátásra [Épt. 3. § (2) bekezdés 38. pont]. Zártkörű tőkeemelésre pedig akkor kerül sor, ha a részvények, illetve az átváltoztatható kötvények egyedileg előre meghatározott befektetők részére kerülnek kibocsátásra a befektetőknek az értékpapír áttételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozatai alapján [Épt. 3. § (2) bekezdés 52.pont]. Így tehát figyelemmel az Épt. új Gt. általi módosítására a befektetők száma nem befolyásolja a kibocsátás zártkörűségét, 35 főnél több személy is szerezhet zártkörű kibocsátás útján részvényt, kötvényt.
    Az Épt. fenti fogalom-meghatározásából következően új részvények, illetve átváltoztatható kötvények forgalombahozatalával történő tőkeemelésre mind nyilvánosan, mind zártkörűen sor kerülhet. Az alaptőkén felüli vagyon terhére, illetve dolgozói részvény forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelésre azonban csak zártkörűen kerülhet sor, hiszen ezeknél a tőkeemeléseknél fogalmilag kizárt nyilvános ajánlat közzététele.
    A tőkeemelés módja tehát bizonyos esetekben megváltoztathatja az rt. működési formáját. Ha ugyanis új részvények nyilvános kibocsátásával megvalósuló tőkeemelésre kerül sor, az az addig zártkörűen működő rt. működési formáját nyilvánosan működő rt.-vé változtatja, hiszen az rt. részvényeinek egy része nyilvánosan kerül forgalomba. Ugyanakkor az addig nyilvánosan működő rt. működési formáját nem érinti, ha az rt. zártkörűen emel tőkét, hiszen a zártkörű tőkeemelés nem változtatja meg azt a tényt, hogy az rt. részvényeinek egy része korábban nyilvánosan került kibocsátásra.
    Egyszerre különböző tőkeemelési típusok, illetve módok útján is elhatározható az alaptőke felemelése. Nincs pl. akadálya annak, hogy az új részvények forgalombahozatalával együtt átváltoztatható kötvények forgalombahozatalát is elhatározza az rt., vagy a dolgozói részvény forgalombahozatalával együtt az alaptőke terhére történő tőkeemelést is megvalósítson, ahogy arra is lehetőség van, hogy ugyanazon közgyűlési határozat új részvények mind nyilvánosan, mind zártkörűen történő kibocsátásáról döntsön.
    A tőkeemelés végrehajtása függ a tőkeemelés típusától és módjától. Egyes tőkeemelési típusoknál a tőkeemelésre egy lépcsőben kerülhet sor, ami azt jelenti, hogy a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása ugyanazon a közgyűlésen történik pl. csak ily módon emelhető fel az alaptőke az alaptőkén felüli vagyon terhére. Ugyanakkor a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása szükségszerűen fogalmilag különválik átváltoztatható kötvény forgalombahozatala esetén. Az egyéb tőkeemelési típusoknál megvalósulhat a tőkeemelés egy közgyűlésen, ha feltételes alapító okirat, alapszabály-módosításra kerül sor, vagy zártkörű részvény kibocsátás, dolgozói részvény kibocsátás esetén, ha az új részvények megszerzői a tőkeemelést elhatározó közgyűlésen tesznek a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot. Ugyanakkor a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása különválik e tőkeemelési típusoknál, ha a tőkeemelést elhatározó közgyűlés az alapító okiratot, alapszabályt feltételesen nem módosítja, illetve zártkörű részvény kibocsátás, dolgozói részvény kibocsátás esetén, ha a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozatot a közgyűlésen az arra jogosultak nem teszik meg.
    Önmagában az alaptőke-emelés elhatározása, ha az rt. létesítő okirata szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz, egyszerű szótöbbséget igénylő kérdés, a közgyűlési határozat alakiságaival kapcsolatban a Gt. speciális előírást nem tartalmaz, tehát a közgyűlési jegyzőkönyvet nem kell ellenjegyzéssel ellátni, illetve közokiratba foglalni. Ugyanakkor az alaptőke felemelése az rt. létesítő okiratát módosítja, így a döntéshez ha a létesítő okirat szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz legalább háromnegyedes szótöbbségű határozat szükséges, a közgyűlési jegyzőkönyvet közokiratba, illetve ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
    A tőkeemelés során az alapításra, illetve a cégbejegyzésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak, pl. a részvényre, ideiglenes részvényre, részvényutalványra, az apportra, az apport szolgáltatására, a készpénz befizetésére vonatkozó rendelkezések. Ez utóbbiak azzal a pontosítással, hogyha az alaptőke-emelés során a részvények kibocsátási értéke a névértéket meghaladja a névérték és a kibocsátási érték közötti különbözetet a részvényjegyzéskor meg kell fizetni. E megfogalmazásból következően azonban ezen megszorítás csak nyilvános új részvények kibocsátásával megvalósuló alaptőke-emelésre vonatkozik, hiszen csak ott kerül sor részvényjegyzésre. A tőkeemelés során ugyancsak nem irányadóak az apport készpénz arányára az alapításnál előírt szabályok, tehát csak apporttal is emelhető a tőke, ha az adott tőkeemelési típus és mód lehetővé teszi. Nincs lehetőség apport szolgáltatására új részvények nyilvános forgalombahozatalával, illetve átváltoztatható kötvények forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelés esetén. Ugyancsak kizárt mind készpénz, mind apport szolgáltatása az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés során.
    Az alaptőke felemelése mint az alapító okirat, alapszabály módosításával járó döntés főszabályként a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor az alapító okirat, alapszabály ilyen tartalmú rendelkezése esetén az igazgatóság, illetve a Gt. 244. §-a szerinti vezérigazgató is elhatározhatja, illetve végrehajthatja az alaptőke felemelését.
    A Gt. 207. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a létesítő okirat szükségszerűen kötelező tartalmi eleme annak meghatározása milyen összeg erejéig emelheti fel az igazgatóság (a vezérigazgató) az rt. alaptőkéjét. Ennek meghatározása során figyelembe kell venni a Gt. 246. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, vagyis maximum 5 évre és legfeljebb az alaptőke évi 25%-kal történő felemelésére szólhat a felhatalmazás, mely alatt véleményünk szerint a felhatalmazáskori alaptőke évi 25%-kal történő felemelése értendő. A felhatalmazás a létesítő okiratban szólhat valamennyi tőkeemelési típusra és módra, vagy csak egyesekre. Az új Gt. a feltételes alaptőke-emelés elhatározását is lehetővé teszi ilyen tartalmú felhatalmazás esetén az igazgatóság számára azzal, hogy a Gt. 257. § (2) bekezdése értelmében a feltételes alaptőke-emelés végrehajtása, a létesítő okirat módosítása a közgyűlés hatásköre.
    Az alapító okirat, alapszabály mind az alapításkor, mind az rt. működése során a létesítő okirat ilyen tartalmú módosításával felhatalmazhatja az igazgatóságot (a vezérigazgatót) az alaptőke felemelésére. A felhatalmazás lejártát követően a felhatalmazás ugyanolyan feltételekkel, vagy új, de a törvényes feltételeknek megfelelő feltételekkel megújítható. Ha az igazgatóság (a vezérigazgató) határozza el az alaptőke-emelést az alaptőke-emelés végrehajtása is az igazgatóság (a vezérigazgató) feladata, vagyis az igazgatóság (a vezérigazgató) módosítja igazgatósági (vezérigazgatói) határozattal az rt. alapító okiratát, illetve alapszabályát. Természetesen az igazgatósági (vezérigazgatói) határozatot közokiratba, vagy ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni
    2. Az alaptőke felemelése új részvények forgalombahozatalával
    Az új Gt. szerint kizárólag az új részvények forgalombahozatalával megvalósuló tőke-emelésnek feltétele, hogy a korábban kibocsátott részvények névértéke, illetve ha a részvények kibocsátási értéken kerültek forgalomba, kibocsátási értéke befizetve legyen. Ezen tőkeemelésre a korábban kifejtetteknek megfelelően mind nyilvánosan, mind zártkörűen sor kerülhet.
    A) Új részvények nyilvános forgalombahozatalával történő tőkeemelés
    Új részvények nyilvános kibocsátására főszabályként akkor kerülhet sor, ha az rt., illetve jogelődje már legalább 2 teljes naptári éve működik. A naptári év alatt a január 1-jétől december 31-ig terjedő időtartam értendő. Az új Gt., illetve a Ct. alapján jogértelmezési kérdést vet fel mikortól kezdi meg az rt. működését. A korábbi szabályok szerint ennek megállapítása egyértelmű volt, hiszen a részvénytársaságok az alapító okirat aláírása, illetve az alapszabály elfogadása napjával kezdhették meg működésüket minden korlát nélkül, hacsak maguk későbbi időpontot a létesítő okiratban nem jelöltek meg. Ezt az időpontot azonban a cégjegyzék 10. rovata tartalmazta. Ebből következően a régi Gt. alapján létrejött rt., illetve a régi szabályok szerint alakult egyéb cégformában működött jogelődök esetén ezen időpont az irányadó. Az új Gt. alapján létrejött rt.-k esetén úgy ítéljük meg, hogy az rt. ezen értelemben vett "működését" a cégbejegyzéssel kezdi meg, figyelemmel a Gt. 16. §-ának (2) bekezdésére, s ez irányadó az új Gt., illetve az új Gt. által módosított Szvt. alapján alapított jogelőd működésének megkezdésére is.
    A fent részletezett 2 éves működési kötelezettség előírásának célja a befektetők fokozott védelme az, hogy csak olyan rt. bocsáthasson ki nyilvánosan részvényt, mely viszonylag huzamosabb ideje működik, így működéséről már ellenőrizhető adatok állnak rendelkezésre.
    Nem érvényesül a fent leírt 2 éves működési kötelezettség, ha a részvény kibocsátás kismértékű, illetve magas alaptőkéjű, tőke összetétele folytán biztos befektetést biztosító részvénytársaság bocsát ki részvényt nyilvánosan. A tőkeemelésnek nem feltétele a 2 éves működés megléte: - ha az alaptőke felemelésével az rt. által kibocsátott összes részvény kibocsátási értéke az 50 000 000.- Ft-ot nem haladja meg, illetve
    - ha a kibocsátó alaptőkéje legalább 500 000 000.- Ft az alaptőke 60%-át elérő részvény portfolióval rendelkezik és e részvények több mint 50%-át olyan részvénytársaság bocsátotta ki, amely legalább 2 naptári éve működik (portfolió társaság).
    A nyilvános részvény kibocsátás további feltétele, hogy az rt.;
    - tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt tegyen közzé,
    - az Épt. 24. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kivételekkel a forgalombahozatallal forgalmazót bízzon meg.
    Az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlés meghívójában, hirdetményében a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében írtakon túlmenően fel kell tüntetni a Gt. 249. §-ának (1) bekezdésében meghatározottakat is. A meghívó, hirdetmény Gt.-nek megfelelő tartalmára nyomatékkal felhívjuk a figyelmet, mivel a nem szabályos meghívó, hirdetmény a Gt. 234.§-ának (6) bekezdésében meghatározott esetet kivéve akár a határozat hatályon kívül helyezését (peres eljárás esetén), illetve megsemmisítését (bejegyzési-törvényességi felügyeleti eljárás esetén) is eredményezheti.
    Az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell:
    - azt, hogy az rt. új részvények nyilvános kibocsátásával tervezi alaptőkéjét felemelni,
    - a tervezett alaptőke-emelés nagyságát, megjelölve a kibocsátandó új részvények jellemzőit, (így: számát, sorozatát, illetve az egyes részvény sorozatokba tartozó részvényekhez kapcsolódó jogokat, a részvény előállításának módját, névértékét, kibocsátási értékét) a részvények ellenértéke befizetésének feltételeit, mely az új Gt. szerint csak készpénz lehet,
    - a jegyzési minimumot, melynek le nem jegyzése esetén az alaptőke-emelés meghiúsul,
    - a túljegyzés esetén követendő eljárást azt, hogy az rt. a túljegyzést, illetve milyen mértékű túljegyzést fogad el, avagy azt, hogy túljegyzést nem fogad el, illetve, hogy a jegyzés elfogadására, visszautasítására az igazgatóság avagy az rt. közgyűlése jogosult.
    A fentieken túlmenően a tőkeemelés elhatározásakor a közgyűlési határozat rendelkezhet arról is, hogy a Gt. 249. §-ának (4) bekezdésében foglaltaktól eltér és az új részvények jegyzőinek nemcsak a tőkeemelés bejegyzésének naptári éve után jár osztalék, hanem például a részvényjegyzéstől, a tőkeemelésről döntő közgyűlési határozat napjától kezdődően.
    Meghatározandó továbbá milyen feltételekkel illeti meg jegyzési elsőbbség a részvényeseket, illetve a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosait, ha a feltételeket az rt. létesítő okirata nem tartalmazza. Álláspontunk szerint új részvények nyilvános kibocsátása esetén az rt. részvényeseit, illetve jegyzési jogot biztosító kötvényeseit mindenképpen jegyzési elsőbbség illeti meg a Gt. 251. §-ának (2) bekezdésében meghatározott kógens sorrendben. E szabálytól a létesítő okirat, vagy a közgyűlési határozat nem térhet el, kizárólag a feltételek meghatározása tartozik a létesítő okirat, illetve annak felhatalmazása esetén a közgyűlés hatáskörébe. Így pl. az, hogy a teljes jegyzési idő alatt, vagy csak meghatározott ideig, a teljes felemelt alaptőkére eső részvények erejéig, avagy csak meghatározott mértékig élhetnek jegyzési elsőbbségükkel a részvényesek, illetve a jegyzési elsőbbséget biztosító kötvények tulajdonosai. Jegyzési elsőbbséget biztosító kötvények esetén figyelembe kell venni a létesítő okirat ezzel kapcsolatos rendelkezéseit és azzal ellentétes közgyűlési határozat értelemszerűen nem hozható.
    Az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlésnek határoznia kell továbbá abban a kérdésben is, hogy a tőke felemelésről a részvényjegyzés eredményének függvényében egy újabb közgyűlés döntsön, avagy az újabb közgyűlés megtartását megelőzendően az rt. feltételesen módosítja létesítő okiratát. A feltételes létesítő okirat módosítás azt jelenti, hogy a közgyűlés már a tőkeemelés elhatározásakor a részvényjegyzés eredményétől függően módosítja létesítő okiratát, a részvényjegyzés eredményes lezárásának napjával felemeli az rt. alaptőkéjét. A tőkeemelésig zártkörűen működő rt.-nek alapító okirat módosítás helyett új alapszabályt kell készítenie, hiszen zártkörűen működő jellege a tőkeemeléssel megváltozik, s az rt. nyilvánosan működő rt.-vé válik. A feltételes létesítő okirat módosításának lehetőségével akkor célszerű élni, ha az rt. túljegyzést nem fogad el, ellenkező esetben ugyanis a jegyzett tőke nagysága kiszámíthatatlan, így a létesítő okirat feltételes módosítása nem lehetséges.
    Feltételes létesítő okirat-módosítás esetén, ha az adott rt.-nél eltérő részvénysorozatba tartozó részvények kerültek kibocsátásra a Gt. 249. §-ának (3) bekezdésében foglaltak betartandók, vagyis a tőke felemeléshez az is szükséges, hogy az alaptőke felemelésben közvetlenül érintett részvénysorozatok részvényeseinek legalább háromnegyedes többsége a tőkeemeléshez a létesítő okiratban meghatározott módon előzetesen hozzájáruljon.
    A tőkeemelés elhatározását tartalmazó közgyűlési anyagot a Gt. 239. §-ának (3) bekezdése szerint az illetékes cégbíróságnál be kell nyújtani.
    Változás bejegyzési kérelmet azonban csak feltételes létesítő okirat-módosítás esetén a jegyzés eredményes lezárását követő 60 napon belül kell előterjeszteni.
    A közgyűlést követő Épt. szerinti eljárás a következő:
    a) A részvénytársaságnak az Épt. szabályai szerint tájékoztatót (Épt. 25-27. § ), illetve egyszerűsített tájékoztatót (Épt. 28-29. § ) kell készítenie.
    b) A tájékoztatót az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelethez (továbbiakban: Felügyelet) jóváhagyás végett be kell nyújtani (Épt. 30-33. § ).
    c) A jóváhagyást követően a nyilvános ajánlattétel és a tájékoztató közzéteendő (Épt. 34-35. § ).
    d) A közzétételt követő 7 nap elteltével kerülhet sor a jegyzésre, a tájékoztatóban meghatározott jegyzési időtartam alatt, az ott megjelölt jegyzési helyeken, munkaidőben. A jegyzés során a jegyzett részvények névértékének - ha a tájékoztató szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz - 10%-a befizetendő, illetve kibocsátási értéken történő részvény kibocsátás esetén a névérték, illetve kibocsátási érték közötti különbözet is megfizetendő (Épt. 36-37. §, Gt. 247. §). Elvileg részvények nyilvános forgalombahozatalára aukció keretében is sor kerülhet (Épt. 44. § ).
    e) A jegyzés lezárását követően megállapítandó a jegyzés eredményessége, az a Felügyeletnek bejelentendő, valamint nyilvánosságra hozandó (Épt. 47. § ). Túljegyzés esetén a közgyűlési határozatban, illetve a tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően kell az allokációt (Épt. 43. § ) lebonyolítani, ha arra az igazgatóság fel van jogosítva.
    Aluljegyzés esetén, vagyis ha a jegyzési minimumnak megfelelő részvény mennyiséget sem jegyezték le az alaptőke-emelés meghiúsult.
    Az alaptőke felemeléséről döntő közgyűlést a részvényjegyzés eredményes lezárását követő 60 napon belül kell megtartani. Második közgyűlés akkor tartandó, ha feltételes létesítő okirat módosításra nem került sor, vagy olyan kérdésben kell a közgyűlésnek határoznia, amelyre a feltételes létesítő okirat módosítás nem tartalmazott rendelkezést, esetleg a feltételes létesítő okirat módosítás nincs összhangban a kialakult helyzettel, pl. kevesebb részvényt jegyeztek le, mint az a feltételesen módosított létesítő okiratban szerepelt, de a jegyzési minimumot lejegyezték.
    Az alaptőke emelésről döntő közgyűlés megnyitásáig a részvényjegyzők kötelesek a jegyzés alkalmával megfizetett összeget az általuk jegyzett részvények névértékének, kibocsátási értékének legalább 30%-ára kiegészíteni, hacsak a közgyűlési határozat (tájékoztató) szigorúbb rendelkezést nem tartalmazott.
    Az alaptőke felemelésének feltétele eltérő részvénysorozatba tartozó részvények forgalombahozatala esetén a Gt. 249. §-a (3) bekezdése szerinti előzetes hozzájárulás beszerzése. Ennek során álláspontunk szerint a tőkeemeléssel közvetlenül érintett részvénysorozat, vagy részvénysorozatok részvényeseinek előzetes hozzájárulását kell beszerezni, vagyis akiknek jogait az új részvénysorozat kibocsátása közvetlenül érinti. A részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozása, kizárása az előzetes hozzájárulás során nem érvényesül, vagyis ezen részvények tulajdonosait is az általános szabályoknak megfelelően a részvények névértékéhez igazodó vélemény-nyilvánítási jog illeti meg e kérdésben.
    A tőkeemelésről döntő közgyűlési határozatban dönteni kell:
    - túljegyzés esetén a túljegyzés elfogadásáról, részleges elfogadásáról, ha az alaptőke emelést elhatározó közgyűlés e kérdésben a döntési jogkört magának fenntartotta, majd
    - a létesítő okirat módosításáról, mely az addig zártkörűen működő rt. esetén új alapszabály elfogadását jelenti. A létesítő okirat módosítása során meghatározandó a felemelt alaptőke nagysága, annak részvényösszetétele (a részvények száma, névértéke, kibocsátási értéke, típusa, előállítási módja, fajtája, osztálya, sorozata az általuk biztosított részvényesi jogok) a részvények névértéke, kibocsátási értéke megfizetésének feltételei, új alapszabály elfogadása esetén a nyilvánosan működő jelleggel összeegyeztethetetlen létesítő okirati rendelkezések is módosítandók (pl. a közgyűlés összehívásának szabályai stb.) esetleg olyan rendelkezések iktatandók be, melyek csak nyilvánosan működő rt. alapszabályában szerepelhetnek (pl. meghatározható az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértéke stb.).
    Kérdéses, hogy a túljegyzés kérdésében a részvényjegyzők, akik lényegében részvény utalvány tulajdonosok rendelkeznek-e szavazati joggal. Úgy ítéljük meg a Gt. eltérő rendelkezése hiányában igen, méghozzá az általuk teljesített vagyoni hozzájárulás arányában feltéve, hogy fizetési kötelezettségüknek eleget tettek.
    B) Új részvények zártkörű forgalombahozatalával történő tőkeemelés
    Új részvények zártkörű forgalombahozatalára akkor kerül sor, ha az rt. a részvények átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozat alapján a közgyűlési határozatban megjelölt személyeknek biztosítja, hogy a részvények átvételére tett kötelezettségvállaló nyilatkozatukkal az újonnan kibocsátandó részvényeket megszerezzék akár készpénz fizetése, akár apport szolgáltatása ellenében.
    Ebből következően a tőkeemelést elhatározó közgyűlés összehívása előtt szükséges, hogy a tőkeemelés során potenciálisan részvényt szerezni kívánó személyek vételi szándéknyilatkozatot tegyenek. Ezen nyilatkozat tartalmát konkrétan sem a Gt., sem az Épt. nem határozza meg, az egyéb rendelkezések fényében úgy ítéljük meg azonban, hogy a szándéknyilatkozatban a részvényt szerezni szándékozóknak meg kell jelölniük hány darab, milyen jellemzőjű részvényt kívánnak megszerezni, mekkora készpénz fizetése mellett, illetve milyen apport szolgáltatása ellenében. [A tőkeemelést elhatározó közgyűlés összehívása előtt a könyvvizsgáló előzetes értékelésének rendelkezésre kell állnia az apportról, figyelemmel a Gt. 249. §-a (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra.]
    A tőkeemelést elhatározó közgyűlés meghívójában, hirdetményében a Gt.234. §-ának (4) bekezdésében írtakon túlmenően fel kell tüntetni a Gt. 249. §-ának (1) bekezdésében meghatározottakat is.
    Az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell
    - azt, hogy az rt. új részvények zártkörű kibocsátásával tervezi az rt. alaptőkéjét felemelni,
    - a tervezett alaptőke-emelés nagyságát megjelölve a kibocsátandó új részvények jellemzőit, a részvények ellenértéke befizetésének, az apport szolgáltatásának feltételeit,
    - azokat a személyeket, akiket figyelemmel az általuk tett vételi szándéknyilatkozatra a közgyűlés feljogosít a részvények átvételére, személyenként felsorolva hány db, milyen jellemző részvényeket szerezhetnek meg, meghatározva a nyilatkozat megtételére rendelkezésre álló határidőt is,
    - a jegyzési minimumot, melynek le nem jegyzése esetén a tőkeemelés meghiúsul,
    - apport tervezet szolgáltatása esetén meg kell határozni az apport tárgyát, értékét, az ellenében adandó részvények számát, névértékét, a hozzájárulást szolgáltatni kívánók nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), az előzetes értékelést végző könyvvizsgáló nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét).
    A fentiekkel kapcsolatban hangsúlyozni kívánjuk álláspontunk szerint a közgyűlés a vételi szándéknyilatkozatban foglaltakhoz oly módon van kötve, hogy a nyilatkozattevőt a szándéknyilatkozatban foglaltaknál több, vagy más jellemzőjű részvények átvételére nem jogosíthatja fel, de kevesebb a szándéknyilatkozatban szereplő részvények jellemzőinek megfelelő részvény átvételére igen. Túljegyzés zártkörű részvény kibocsátás esetén fogalmilag kizárt, ugyanis csak a közgyűlési határozatban feljogosított személyek, a közgyűlési határozatban megjelölt számú és jellemzőjű részvényeket szerezhetik meg. A közgyűlési határozatban megjelölt számú és jellemzőjű részvényeken túlmenően részvényt a kijelöltek nem szerezhetnek, ugyanakkor a közgyűlési határozatban foglaltaknál kevesebb részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatot is tehetnek. Ezért kell a közgyűlési határozatban a jegyzési minimumot meghatározni, de a túljegyzés kérdéséről nem kell dönteni.
    A fentieken túlmenően a tőkeemelés elhatározásakor a közgyűlési határozat rendelkezhet arról is, hogy az rt. a Gt.249. §-ának (4) bekezdésében foglaltaktól eltér, s az új részvények jegyzőinek nemcsak a tőkeemelés bejegyzésének naptári éve után fizet osztalékot, hanem a részvényjegyzőkre kedvezőbb szabályokat állapít meg, pl. a részvényjegyzéstől, a tőkeemelést elhatározó közgyűlés időpontjától fizet osztalékot.
    Az alaptőke-emelést új részvények zártkörű kibocsátásával elhatározó közgyűlés az rt. létesítő okiratát a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások eredményétől függően feltételesen módosíthatja, ha újabb közgyűlés tartását az rt. el kívánja kerülni. Akkor sincs szükség újabb közgyűlés tartására, ha a közgyűlési határozatban megjelöltek a közgyűlés ideje alatt teszik meg a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatukat vállalva, hogy a részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább 30%-át (a közgyűlési határozat magasabb fizetési kötelezettséget is előírhat) a közgyűlési határozatban meghatározott időpontig legkésőbb a tőkeemelés bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig befizetik.
    Az alaptőke felemelése esetén a Gt. 249. §-ának (3) bekezdésében foglaltak betartandók. ( Ezzel kapcsolatban lásd az új részvények nyilvános kibocsátásával történő tőkeemelésnél írtakat.)
    Új részvények zártkörű forgalombahozatala esetén sem a részvényeseket, sem a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosait jegyzési elsőbbség nem illeti meg, hiszen zártkörű részvény kibocsátás esetén részvény jegyzésre nem kerül sor.
    A tőkeemelés elhatározását tartalmazó közgyűlési anyagot a Gt. 239.§-ának (3) bekezdése szerint az illetékes cégbíróságnál be kell nyújtani. Változás bejegyzési kérelmet azonban csak akkor kell előterjeszteni, ha a közgyűlés módosította a létesítő okiratot, illetve feltételes létesítő okirat-módosítás esetén. Ilyenkor a módosítástól, illetve a részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatok megtételére rendelkezésre álló határidő lezárását követő 60 napon belül kell a kérelmet előterjeszteni.
    Ha az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlés a létesítő okiratot feltételesen nem módosította, vagy olyan kérdésekről kell dönteni, melyről a feltételes létesítő okirat módosítás nem tartalmaz rendelkezést, vagy a feltételes létesítő okirat módosítás nem megfelelő tartalmú (pl. kevesebb részvény átvételére tettek kötelezettségvállaló nyilatkozatot a közgyűlési határozatban előírt határidőn belül, de a jegyzési minimumot lejegyezték), a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételére előírt határidő tényleges lezárását követő 60 napon belül újabb közgyűlést kell tartani. Az alaptőke csak akkor emelhető fel, ha a Gt. 249. § (3) bekezdésében írtak szerinti előzetes hozzájárulást - ha szükséges - beszerezték. (Ezzel kapcsolatban lásd az új részvények nyilvános kibocsátásával történő tőkeemelésnél írtakat.)
    Az alaptőke-emelést végrehajtó vagyis a létesítő okiratot módosító közgyűlési határozatnak tartalmaznia kell:
    - a felemelt alaptőke nagyságát,
    - a felemelt alaptőkének megfelelő részvény összetételt, a részvények jellemzőinek leírásával,
    - a részvények ellenértéke befizetésének, szolgáltatásának feltételeit,
    - az új részvények megszerzőit, feltüntetve hány darab, milyen jellemzőjű részvényt szereznek. (Kialakult bírói gyakorlat hiányában nem vagyunk biztosak abban, hogy ez szükséges tartalmi elem-e, de erre utal a Gt. 11. §-ának megfogalmazása).
    Új részvények zártkörű kibocsátása esetén a Épt. 58. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az alaptőke nagyságát, a tőkeemelés végrehajtását követő 7 napon belül be kell jelenteni az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyeletnek. Az alaptőke-emelésről döntő közgyűlési határozatot és a részvények lehetséges megszerzőinek a részvények átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozatát pedig a tőkeemelés bejegyzése iránti kérelem benyújtása előtt kell a Felügyeletnek benyújtani. Ha a kibocsátás a zártkörű forgalombahozatal feltételeinek nem felel meg a Felügyelet erre a kibocsátó rt. figyelmét felhívja és az illetékes a cégbíróságot értesíti.
    C) A tőkeemelés bejegyzése
    Új részvények kibocsátásával történő tőkeemelés esetén függetlenül attól, hogy nyilvánosan vagy zártkörűen került-e sor a részvények kibocsátásra a létesítő okirat módosításától (az új alapszabály elfogadásától), feltételes létesítő okirat módosítás esetén a jegyzés tényleges lezárásától, zártkörű részvény kibocsátás esetén a részvények átvételére vonatkozó nyilatkozat megtételére előírt határidő tényleges lezárásától számított 60 napon belül kell a változás bejegyzése iránti kérelmet benyújtani. A kérelmet a változás bejegyzésére rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével a szükséges mértékű eljárási illeték megfizetésével és a Ct. mellékletében felsorolt okiratok esetleg egyéb okiratok mellékelésével kell benyújtani.
    A tőkeemelés a bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá a Ct. 30. §-ában foglaltakra tekintettel. Nyilvános tőkeemelés esetén a bejegyzés megtörténtét, illetve a bejegyzési kérelem jogerős elutasítását, annak indokait az rt. köteles a végzés kézhezvételét követő 15 napon belül a Felügyeletnek bejelenteni.
    Az alaptőke-emelés meghiúsulásáról a cégbíróság tájékoztatandó. Az erre vonatkozó bejelentést a részvényjegyzésre, illetve a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatok megtételére előírt határidő lejártát követő 30 napon belül kell előterjeszteni.
    3. Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés alapfeltétele, hogy az rt. közgyűlése által elfogadott számviteli törvény szerinti beszámoló szerint legyen az rt.-nek alaptőkén felüli vagyona. A tőkeemelésre figyelemmel a Gt. 253. §-ának (1) bekezdésének megfogalmazására a számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó közgyűlésen kerülhet sor.
    Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése esetén a felemelt alaptőkére eső részvényeket a közgyűlési határozatban foglaltak szerint:
    - az rt. részvényesei ellenérték nélkül, részvényeik névértéke arányában,
    - az rt. dolgozói dolgozói részvényként (külön tőkeemelési mód), illetve
    - az rt. hitelezői az rt.-nek nyújtott hitel visszaköveteléséről történt lemondás ellenében szerezhetik meg.
    Az új Gt. biztosította lehetőség a hitelezők részvény szerzése, mellyel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, ennek is feltétele, hogy az éves beszámoló szerint legyen az rt.-nek a tőkeemelést fedező alaptőkén felüli vagyona. A hitelezőknek továbbá a közgyűlést megelőzően nyilatkozniuk kell arról, hogy a részvényszerzés ellenében az rt.-vel szemben fennálló hitelkövetelésükről lemondanak.
    Mód van arra, hogy ugyanazon közgyűlési határozat egyszerre az rt. részvényeseinek, hitelezőinek, illetve dolgozóinak is részvényt juttasson.
    E tőkeemelési típusnál a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása nem válik külön, mindkettő egy közgyűlésen történik.
    Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelésnek az új Gt. szerint nem feltétele a teljes alaptőke befizetett volta. A közgyűlési meghívó, hirdetmény tartalmával kapcsolatban a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében írtakon túlmenően egyéb követelményt a Gt. nem tartalmaz, ugyanakkor a bírói gyakorlatra tekintettel a meghívóban, hirdetményben indokolt megjelölni a tőkeemelés típusát, mértékét, illetve, hogy kik jutnak a tőkeemelés folytán kibocsátandó részvényekhez.
    A tőkeemelésről döntő közgyűlési határozatnak tartalmaznia kell:
    - azt, hogy a felemelt alaptőkére eső részvényeket kik szerzik meg:
    a) az rt. részvényeseinek részvényszerzése esetén ezt a tényt (A Gt. kógens rendelkezéséből következik, hogy a részvényesek névérték arányosan, ingyenesen szerzik meg a felemelt alaptőkére eső részvényeket, így ezt nem kell a közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia.),
    b) hitelezők részvényszerzése esetén név szerint meghatározandók azok a hitelezők, akik részvényt szereznek az általuk megszerzendő részvények számának és jellemzőinek feltüntetésével,
    c) dolgozók részvény szerzése esetén a közgyűlési határozat tartalmát a dolgozói részvények forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelési típusnál ismertetjük,
    - a tőkeemelés végrehajtásának formáját,
    - a tőkeemelés végrehajtásának szabályait azt, hogy milyen időtartam alatt és hol kell az okirati formában előállított részvényeket a részvénytársaságnak felülbélyegzés vagy kicserélés végett átadni, illetve milyen határidőn belül hol lehet az új, a kicserélt, illetve felülbélyegzett részvényeket átvenni.
    A fent kifejtettekkel kapcsolatban hangsúlyozzuk a hitelezők részvény szerzése esetén álláspontunk szerint a közgyűlés a szándéknyilatkozatban foglaltakhoz kötve van, attól nem térhet el, ugyanis mint már rámutattunk ezen tőkeemelési típusnál a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása egy közgyűlési határozatban történik, így az rt. egyoldalúan a szándéknyilatkozatban foglaltaktól nem térhet el. A hitelező szándéknyilatkozata ajánlat, amit vagy elfogad az rt. azonos tartalommal, vagy nem, azt egyoldalúan nem módosíthatja.
    A tőkeemelés végrehajtásának formáit a Gt. nyomdai úton előállított részvények esetén egyértelműen szabályozza, arra új részvények kibocsátásával, a régi részvények felülbélyegzésével, vagy kicseréléssel kerülhet sor. A végrehajtási formák kombinálhatók, rendelkezhet úgy a közgyűlési határozat, hogy az rt. részvényeseinek részvényei kicserélésre kerülnek, míg a hitelezők új részvényeket kapnak stb.
    A közgyűlési határozat meghozatalát követően az Épt. 58. §-ában foglaltaknak megfelelően kell eljárni. A tőkeemelés bejegyzésére irányuló kérelmet a közgyűlés megtartásától számított 60 napon belül kell a változás bejegyzésére irányadó formanyomtatvány kitöltésével a Ct. mellékletében felsorolt okiratok mellékelésével, illetve az Itv.-ben meghatározott eljárási illeték lerovása mellett benyújtani.
    A tőkeemelés a tőkeemelés bejegyzése napjával válik hatályossá
    (Ct. 30. § ). A tőkeemelés bejegyzését követően a közgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően kell az igazgatóságnak intézkednie. Dematerializált részvények esetén ehhez a részvényesek közreműködése nem szükséges, az Épt. 21. §-a szerint kell az igazgatóságnak eljárnia. Nyomdai úton előállított részvények esetén a tőkeemelés bejegyzését követő 60 napon belül zártkörű működő rt. esetén a részvényesek írásban történő értesítése, nyilvánosan működő rt. esetén a hirdetményi lapban közzétett hirdetmény útján kell értesíteni az érintett részvények tulajdonosait, hogy felülbélyegzés, illetve részvénycsere esetén részvényeiket hol és milyen időtartam alatt adják át a részvénytársaságnak, illetve az új, felülbélyegzett, illetve kicserélt részvényeiket hol milyen időtartam alatt vehetik át.
    Ha a részvényes a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, felülbélyegzendő, kicserélendő részvényeit nem adja át a részvénytársaságnak a felhívásban szereplő határidőn belül az igazgatóság az érintett részvényeket érvénytelenné nyilvánítja és az ezt megállapító határozatát a Cégközlönyben, illetve a részvénytársaság hirdetményi lapjában közzéteszi. Az érvénytelenné nyilvánítással a részvényes részvényesi jogai megszűnnek, mind a részvénytársasággal szemben, mind kifelé harmadik személyek irányában.
    Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett az rt. a felemelt alaptőkének megfelelő új részvényeket köteles előállíttatni, melynek értékesítését az igazgatóságnak meg kell kísérelnie. Ugyanez a teendő, ha az arra jogosult részvényes az új, kicserélt, felülbélyegzett részvényeket a közgyűlési határozatban meghatározott időtartam alatt nem veszi át.
    Ha az értékesítés sikerült a befolyt vételár az érvénytelenített részvények tulajdonosait, illetve azt a részvényest, volt részvényest illeti meg, aki a közgyűlési határozatban megállapított időpontig az új, kicserélt, felülbélyegzett részvényt nem vette át. A vételár iránti igénye kötelmi jogi jellegű.
    Amennyiben a részvényeket 6 hónapon belül az rt. igazgatósága nem tudja értékesíteni, legkésőbb a következő közgyűlésen e részvényeket bevonva az alaptőkét le kell szállítani.
    4. Alaptőke-emelés dolgozói részvény forgalombahozatalával
    A Gt. 255. §-ának (1) bekezdése a Gt. 187. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban a dolgozói részvény fogalmi elemeként határozza meg, hogy az ingyenesen, illetve kedvezményes áron bocsátható ki. A Gt. 255. §-a (1) bekezdésének megfogalmazásából az is következik, hogy a kedvezményes ár csak névérték alatti ár lehet. Ingyenes dolgozói részvény esetén ugyanis a kibocsátott dolgozói részvények fedezete teljes terjedelemben az alaptőkén felüli vagyon, míg kedvezményes dolgozói részvény kibocsátása esetén a dolgozók részvény ellenérték befizetési kötelezettsége és a felemelt alaptőkére eső részvények névértéke közötti különbözetet biztosítja az alaptőkén felüli vagyon. Az elmondottakból következően ezen tőkeemelési típus szerinti tőkeemelésnek is feltétele, hogy az rt. közgyűlése által elfogadott éves beszámoló szerint a tőkeemelést az alaptőkén felüli vagyon fedezze. A dolgozói részvény kibocsátás tehát lényegében egészben, vagy részben az alaptőkén felüli vagyon terhére történik. Dolgozói részvény kibocsátás esetén ugyanakkor nemcsak az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés szabályai, hanem az új részvények zártkörű forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelés szabályai is megfelelően irányadóak. Így pl. a dolgozóknak a részvények átvételére vonatkozó szándéknyilatkozatot kell tenniük azonos tartalommal ahogy azt az új részvények zártkörű kibocsátásával megvalósuló tőkeemelési típusnál ismertettük. Ilyen nyilatkozatot az rt. teljes, illetve rész munkaidőben foglalkoztatott munkavállalói, illetve ha a létesítő okirat lehetővé teszi a munkavállalók meghatározott csoportjai közösen tehetnek. Az rt. nyugdíjasai álláspontunk szerint részvény kibocsátás során részvényt nem szerezhetnek figyelemmel a Gt. 187. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. Elvileg apport ellenében is szerezhető részvény, de az atipikus, így a következőkben e lehetőséggel nem számolva ismertetjük a dolgozói részvény forgalombahozatalával kapcsolatos teendőket.
    A dolgozói részvény forgalombahozataláról döntő közgyűlés meghívója, hirdetménye tartalmával kapcsolatban a Gt. a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében meghatározottakon túlmenően speciális rendelkezést nem tartalmaz, de a bírói gyakorlatra tekintettel indokolt a meghívóban, hirdetményben legalább a tőkeemelés típusát és mértékét megjelölni.
    Az alaptőke-emelést elhatározó közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell:
    - azt, hogy dolgozói részvény kibocsátására kerül sor,
    - a tervezett alaptőke-emelés nagyságát, a kibocsátandó új részvények jellemzőit, kedvezményes dolgozói részvény kibocsátása esetén a részvények ellenértéke befizetésének feltételeit, ingyenes dolgozói részvény kibocsátása esetén e tényt,
    - azokat a munkavállalókat, munkavállalói csoportokat, akiket, (amiket) figyelemmel az általuk tett vételi szándéknyilatkozatra a közgyűlés feljogosít a részvények átvételére, megjelölve, hogy hány darab, milyen jellemzőjű dolgozói részvényt szerezhetnek,
    - a jegyzési minimumot (lásd az új részvények zártkörű kibocsátásával megvalósuló tőkeemelésnél írtakat).
    A részvények ellenértéke befizetési feltételeinek meghatározása során betartandók a Gt.-ben foglaltak, vagyis a közgyűlési határozatban kell megjelölni, hogy a részvények névértékének hány %-át kell a közgyűlési határozatban megjelölt időpontig, legkésőbb az alaptőke-emelés bejegyzése iránti kérelem benyújtásáig befizetni. A dolgozót csak akkor terheli a bejegyzési kérelem benyújtásáig fizetési kötelezettség, ha az alaptőkén felüli vagyon terhére nyújtott hozzájárulás összege nem éri el a közgyűlés által meghatározott összeget, de legalább a névérték 30%-át. A fentieken túlmenően a tőkeemelés elhatározásakor a közgyűlési határozat rendelkezhet arról is, hogy az rt. a Gt. 249. §-ának (4) bekezdésében foglaltaktól eltér (lásd az új részvények zártkörű forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelésnél írtakat).
    A tőkeemelést elhatározó közgyűlés az rt. létesítő okiratát a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalások eredményétől függően feltételesen módosíthatja. Mód van arra is, hogy a dolgozói részvények átvételére kijelölt munkavállalók a közgyűlésen, pl. a közgyűlés szünetében tegyék meg a részvények átvételére irányuló kötelezettségvállaló nyilatkozatukat, vállalva, hogyha fizetési kötelezettség terheli őket a változás bejegyzési kérelem benyújtásáig annak határidőn belül eleget tesznek. Ezen két esetben a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása egy közgyűlésen történik, és így a létesítő okiratot módosítani kell az alaki követelmények betartásával, a tőke nagysága, illetve annak részvény összetétele vonatkozásában.
    A tőkeemelés elhatározását tartalmazó közgyűlési anyagot a Gt. 239. §-ának (3) bekezdése szerint a cégbíróságnak be kell nyújtani. Változás bejegyzési kérelmet azonban csak akkor kell előterjeszteni, ha a létesítő okiratot a közgyűlés módosítja, ilyenkor a közgyűlés megtartásától számított 60 napon belül, feltételes létesítő okirat módosítás esetén a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatok megtételére rendelkezésre álló határidő tényleges lezárását követő 60 napon belül.
    Ha a feltételes létesítő okirat módosítására nem került sor, vagy olyan kérdésben kell dönteni, mely vonatkozásban a feltételes létesítő okirat módosítás nem tartalmaz rendelkezést (a létesítő okirat módosítására a tőkeemelést elhatározó közgyűlésen nem került sor) újabb közgyűlésnek kell döntenie az alaptőke felemeléséről, melyet a közgyűlési határozatban a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatok megtételére rendelkezésre álló időtartam tényleges lezárásától számított 60 napon belül kell megtartani.
    Az alaptőke-emelést végrehajtó, vagyis a létesítő okiratot módosító közgyűlési határozatnak tartalmaznia kell:
    -a felemelt alaptőke nagyságát,
    -az annak megfelelő részvény összetételt, a részvények jellemzőivel,
    -a részvények ellenértéke befizetésének feltételeit,
    -az új részvények megszerzőit, feltüntetve hány darab, milyen jellemzőjű részvényt szereztek (lásd az új részvények zártkörű forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelésnél írtakat.)
    A tőkeemelés végrehajtását követő 7 napon belül az alaptőke nagyságát a Felügyeletnek be kell jelenteni. A tőkeemelés bejelentésére irányuló kérelem benyújtása előtt ugyancsak benyújtandó a Felügyeletnek az alaptőke-emelésről döntő közgyűlési határozat, s a részvények átvételére vonatkozó előzetes szándéknyilatkozatok. Ha a kibocsátás a zártkörű forgalombahozatal feltételeinek nem felel meg, a Felügyelet erre az rt. figyelmét felhívja, az illetékes a cégbíróságot értesíti.
    A tőkeemelés bejegyzésére irányuló kérelmet a létesítő okiratot módosító közgyűlés megtartásától számított 60 napon belül kell a változás bejegyzési kérelemre rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével a Ct. mellékletében meghatározott okiratok mellékelésével, az Itv.-ben meghatározott eljárási illeték lerovása mellett benyújtani.
    5. Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvény forgalombahozatalával
    Hasonlóan az új részvények forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemeléshez átváltoztatható kötvények forgalombahozatalára is sor kerülhet, mind nyilvánosan, mind zártkörűen.
    E tőkeemelési típus további jellemzői, hogy:
    - a tőkeemelés bekövetkezése nem a részvénytársaságtól, hanem a kötvények tulajdonosainak döntésétől függ, így a tőkeemelés bekövetkezése, mértéke előre nem számítható ki (ezért hívják e tőkeemelési típust feltételes tőkeemelésnek is),
    - a tőkeemelés a korábban kifejtettekre tekintettel már az alapításkor is elhatározható,
    - csak készpénz ellenében jegyezhető átváltoztatható kötvény, az Épt. rendelkezéseire tekintettel mind nyilvános, mind zártkörű kötvény kibocsátás esetén jegyzésre kerül sor,
    - a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása szükségszerűen különválik.
    A) Alaptőke-emelés elhatározása átváltoztatható kötvény nyilvános forgalombahozatalával
    Átváltoztatható kötvények nyilvános forgalombahozatalának feltétele, hogy:
    - az rt., illetve jogelődje legalább 1 teljes naptári éve működjön (a naptári év, illetve működés fogalmával kapcsolatban lásd. az új részvények nyilvános kibocsátásával történő alaptőke-emelésnél írtakat),
    - az rt. tájékoztatót és nyilvános ajánlattételt tegyen közzé,
    - a forgalombahozatallal forgalmazót bízzon meg az Épt. 24. §-a (1) bekezdés b) pontjában írt kivételektől eltekintve.
    A feltételes alaptőke-emelést elhatározni kívánó közgyűlési meghívó, hirdetmény tartalmával kapcsolatban a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében foglaltakon túlmenően a Gt. speciális többlet követelményt nem ír elő, de figyelemmel a bírói gyakorlatra indokolt a meghívóban, hirdetményben a tőkeemelés típusát és módját feltüntetni.
    A feltételes alaptőke-emelést átváltoztatható kötvények nyilvános kibocsátásával elhatározó közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell:
    - azt, hogy a kötvény kibocsátásra nyilvánosan kerül sor,
    - a kibocsátandó kötvények számát, névértékét, kibocsátási értékét, sorozatát, a kötvények jegyzésének helyét és idejét, a jegyzési minimumot,
    - a kötvények részvénnyé történő átalakításának feltételeit (vagyis a futamidő alatt milyen időtartamon belül alakíthatók át a kötvények, milyen jellemzőjű részvényekké, a kötvénytulajdonosokat fizetési kötelezettség terheli-e, figyelemmel a Gt. 257. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra),
    - a kötvények futamidejét, a kamat, vagy egyéb hozam megfizetésének feltételeit.
    Ha az rt. újabb közgyűlés megtartását el kívánja kerülni létesítő okiratát a kötvényjegyzés eredményességétől függően, a kötvényjegyzés lezárásának napjával feltételesen módosíthatja, megjelölve a kibocsátott kötvények számát és jellemzőit. Természetesen ez esetben a közgyűlési jegyzőkönyvet közokiratba, ügyvéd, vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni, ugyanis a Gt. 207. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az átváltoztatható kötvényekkel kapcsolatos adatok a létesítő okirat szükségszerűen kötelező tartalmi elemei.
    A közgyűlés anyagát a Gt. 239. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a közgyűlést követő 30 napon belül a cégbíróságnak be kell nyújtani.
    Kötvény nyilvános kibocsátása esetén az Épt. 25-46. §-a rendelkezései megfelelően irányadóak, tehát tájékoztató készítendő, az a Felügyelet által jóváhagyandó, a nyilvános ajánlattétel és a tájékoztató közzéteendő, a kötvények lejegyzendők, majd megállapítandó a jegyzés eredményessége, melyről a nyilvánosság, illetve a Felügyelet tájékoztatandó.
    Ha a feltételes létesítő okirat módosítására nem került sor, vagy a feltételes létesítő okirat módosítás nem megfelelő tartalmú pl. a kötvényjegyzés eredményére tekintettel új közgyűlés tartandó, mely a kötvényjegyzés alapján módosítja az rt. létesítő okiratát, feltüntetve az átváltoztatható kötvények sorozatát, számát, névértékét és a kötvényekre vonatkozó egyéb szabályokat.
    Feltételes létesítő okirat módosítás esetén a kötvényjegyzés tényleges lezárását, egyébként a létesítő okirat módosításáról döntő közgyűlést követő 30 napon belül változás bejegyzési kérelem terjesztendő elő, mely értelemszerűen nem a tőkeemelés bejegyzésére, hanem az átváltoztatható kötvény kibocsátásával kapcsolatos változások bejegyzésére irányul. Cégjegyzéki adat ugyanis a kibocsátott átváltoztatható kötvények száma, névértéke. Az átváltoztatható kötvény kibocsátása a fent kifejtetteknek megfelelően szükségszerűen a létesítő okirat módosításával jár, így a cégjegyzék 8. rovatában is változás következik be.
    A bejegyzés megtörténtéről, vagy a bejegyzési kérelem elutasításáról (annak indokairól) az rt. köteles a Felügyeletet a végzés kézhezvételét követő 15 napon belül tájékoztatni [Épt. 47. § (2)].
    Bár ezt a Gt. tételesen nem írja elő, álláspontunk szerint az rt. köteles a jegyzés meghiúsulása esetén is e tényt a cégbíróságnak bejelenteni.
    B) Alaptőke-emelés elhatározása átváltoztatható kötvény zártkörű forgalombahozatalával
    Az átváltoztatható kötvény hitelviszonyt testesít meg, így az Épt. 55.§ (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra tekintettel akkor kerülhet sor átváltoztatható kötvények zártkörű forgalombahozatalára, ha a kibocsátandó kötvények névértéke legalább 5 000 000.- Ft. A potenciális kötvényt jegyzőknek előzetes szándéknyilatkozatot kell tenniük hány darab, milyen jellemzőjű kötvényeket kívánnak jegyezni (lásd az új részvények zártkörű kibocsátásával megvalósuló tőkeemelésnél az ezzel kapcsolatban kifejtetteket).
    A közgyűlési meghívó, hirdetmény tartalmára a Gt. a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében meghatározottakon túlmenően speciális többlet előírást nem tartalmaz, a bírói gyakorlatra tekintettel indokolt azonban a meghívóban, hirdetményben megjelölni a tőkeemelés típusát, módját.
    A feltételes alaptőke-emelést kötvények zártkörű kibocsátásával elhatározó közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell:
    - azt, hogy a kötvény kibocsátásra zártkörűen kerül sor,
    - a kibocsátandó kötvények számát, névértékét, kibocsátási értékét, sorozatát, a kötvények jegyzésének helyét és idejét, a jegyzési minimumot,
    - azokat a személyeket - akik az előzetesen tett szándéknyilatkozatuk alapján - a kötvények átvételére jogosultak a kötvények számának és jellemzőinek feltüntetésével,
    - a kötvények részvénnyé történő átalakításának feltételeit (vagyis a futamidő alatt milyen időtartamon belül alakíthatók át a kötvények, milyen jellemzőjű részvényekké, a kötvény tulajdonosokat fizetési kötelezettség terheli-e, figyelemmel a Gt. 257. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra),
    - a kötvény futamidejét, a kamat, vagy egyéb hozam megfizetésének feltételeit.
    Hasonlóan az átváltoztatható kötvények nyilvános kibocsátásánál írtakhoz ha az rt. újabb közgyűlés megtartását el kívánja kerülni létesítő okiratát a kötvényjegyzés eredményességétől függően a kötvényjegyzés lezárásának napjával feltételesen módosíthatja, megjelölve a kötvények Gt. 207. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott jellemzőit. Ez esetben a közgyűlési jegyzőkönyvet közokiratba ügyvéd, vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
    A közgyűlés anyagát a cégbíróságnak a közgyűlést követő 30 napon belül be kell nyújtani.
    A kötvényjegyzést megelőzően az Épt. 55-57. §-aiba foglaltaknak megfelelően az rt.-nek:
    -információs összeállítást kell készítenie,
    -be kell jelenteni a kötvény kibocsátást a Felügyeletnek a jegyzés kezdő napját legalább 15 nappal megelőzően,
    -forgalmazót kell igénybe vennie az Épt. 55. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel.
    A Felügyelet a bejelentéstől számított 15 napon belül megtiltja a forgalombahozatalt, ha az jogszabályt sért. Ha a Felügyelet 15 napon belül nem nyilatkozik úgy kell tekinteni, hogy a bejelentést tudomásul vette. (Ezen szabályozásra tekintettel nem kerülhet sor a kötvény jegyzésre a közgyűlésen, hacsak a közgyűlést fel nem függesztik. [Gt. 236. § (3) bekezdés.]
    Az rt., illetve a forgalmazó a jegyzés lezárását követő 7 napon belül annak tényleges eredményét köteles a Felügyeletnek bejelenteni.
    Amennyiben a kötvényjegyzés sikeres a kötvényjegyzés tényleges lezárását követő 30 napon belül változás bejegyzési kérelem terjesztendő elő, mely az átváltoztatható kötvény kibocsátásával kapcsolatos változások bejegyzésére irányul. Álláspontunk szerint a cégbíróságnak az is bejelentendő, ha a kötvényjegyzés nem volt sikeres (pl. a jegyzési minimumot nem jegyezték le) a kötvénykibocsátás meghiúsulásától számított 30 napon belül.
    C) A feltételes alaptőke-emelés végrehajtása mind nyilvánosan, mind zártkörűen kibocsátott kötvények esetén
    Az átváltoztatható kötvények kibocsátásával megvalósuló tőkeemelési típus lényegi sajátossága: kizárólag a kötvény-tulajdonosok döntésétől függ, hogy kötvényeik, vagy kötvényeik egy része helyett a közgyűlési határozatban megállapított időtartam alatt, az ott meghatározott feltételekkel igényelnek-e részvényt kötvényeik helyett. A részvény iránti igényüket a kötvény-tulajdonosoknak írásban kell az igazgatóságnak bejelenteniük, ha fizetési kötelezettség terheli őket, fizetési kötelezettségüknek egyben eleget téve. Nincs akadálya annak, hogy a kötvény-tulajdonos ne egyszerre hanem több alkalommal éljen fenti jogával, természetesen azonban csak a közgyűlési határozatban megállapított határidőn belül.
    A bejelentés megtételével a kötvényben megtestesülő hitelviszony megszűnik, a volt kötvényes részvényutalvány tulajdonossá válik, s az abban megtestesülő jogokat gyakorolhatja.
    A tőkeemelés végrehajtása akár több éven keresztül is folyhat, ha a kötvények részvényekké történő átalakítására irányuló nyilatkozat megtételére a közgyűlési határozat hosszabb, több éves határidőt állapított meg. A gyakori kismértékű tőkeemelések megelőzése céljából a Gt. 257.§-ának (2) bekezdése egyértelműen rendezi, nem egyenként, minden egyes nyilatkozatot követően kell az rt. alaptőkéjét felemelni, hanem az írásbeli bejelentést követő első olyan közgyűlésen, amelyen a közgyűlés a számviteli törvény szerinti beszámolót fogad el. A közgyűlésnek az rt. létesítő okiratát módosítania kell, az alaptőke és annak részvény összetétele vonatkozásában.
    Az alaptőke-emelés bejegyzése iránti kérelmet a közgyűlés megtartásától számított 60 napon belül kell a változás bejegyzésére rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével a Ct. mellékletében meghatározott okiratok mellékelésével, az Itv.-ben meghatározott eljárási illeték lerovása mellett benyújtani.
    6. Az alaptőke leszállítása
    Az alaptőke leszállítására sor kerülhet az rt. saját elhatározásából (tőke kivonás, veszteség rendezés, illetve az rt. saját tőkéje más elemének rendezése céljából), illetve ha a tőke leszállítást a Gt. kötelezően írja elő. Kötelező a tőkét leszállítani, a Gt. 187. § (4) bekezdésében, 189. § (5) bekezdésében, a 222. § (3) bekezdésében, a 243. § (1) bekezdés a) pontjában, a 254. § (4) bekezdésében, illetve a 263. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben.
    Az alaptőke sem a közgyűlés döntése, sem törvényi előírásra történő tőkeleszállítás esetén nem csökkenthet a minimális alaptőke, vagyis 20 000 000.- Ft alá. Ha tehát alaptőke leszállítás folytán az rt. alaptőkéje 20 000 000.- Ft alá csökkenne, az rt. köteles más társasági formába történő átalakulásáról, illetve az rt. jogutód nélküli megszűnéséről dönteni. Ez a teendő, ha egy 20 000 000.-Ft alaptőkével rendelkező rt. kénytelen pl. a saját részvényét, dolgozói részvényét, az érvénytelenné nyilvánított részvényét bevonni stb.
    Kérdéses, hogy a Gt. 243. § (1) bekezdés b) pontja esetén, vagyis amikor az rt. saját tőkéje 20 000 000.- Ft alá csökken, anélkül, hogy az a Gt. 243. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hirtelen és jelentős vagyonvesztéssel párosulna a tőke leszállítási kötelezettség mikortól áll fenn. Úgy ítéljük meg figyelemmel a Gt. 61. §-ában rögzítettekre a társasági formaváltás, ill. jogutód nélküli megszűnés elhatározásának kényszere csak akkor áll fenn, ha az rt. számviteli törvény szerinti beszámolója két egymást követő évben azt mutatja, hogy az rt. nem rendelkezik 20 000 000.- Ft nagyságú saját tőkével. Ekkor a második év számviteli törvény szerinti beszámolóját elfogadó közgyűléstől számított 3 hónapon belül kell az rt.-nek más társasági formába történő átalakulását, vagy az rt. jogutód nélküli megszűnését elhatároznia. Ellenkező jogértelmezés a gyakorlatban megoldhatatlan helyzetet eredményezne a minimum alaptőkével rendelkező részvénytársaságok esetén, hiszen a saját tőke minimális mértékű, átmeneti jellegű csökkenése is azonnali átalakulási kötelezettséggel járna. Egy ilyen jogértelmezés mind a részvénytársaságok érdekeivel, mind a jogbiztonsághoz fűződő érdekekkel, de a hitelezői érdekekkel is ellentétes lenne.
    Az alaptőke leszállítása, a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, arra az igazgatóság szemben a tőkeemelésnél kifejtettekkel nem hatalmazható fel.
    Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlés meghívójában, hirdetményében a Gt. 234. §-ának (4) bekezdésében foglaltakon túlmenően szerepelnie kell az alaptőke leszállítás okának és végrehajtása módjának [Gt. 258. § (4) bekezdés].
    Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlési határozatnak feltétlenül tartalmaznia kell:
    - az alaptőke leszállításának okát, célját,
    - azt az összeget, mellyel az alaptőke csökken, az annak megfelelő részvényszerkezetet,
    - az alaptőke leszállítása végrehajtásának módját,
    - azt a határidőt, ameddig a részvényeket a részvénytársasághoz be kell nyújtani.
    Az alaptőke leszállítás végrehajtása módjának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy először mindig az rt. saját részvényeit kell bevonni. A tőkeleszállítás ugyanis így hajtható végre legegyszerűbben, gyakorlatilag a részvényesek közreműködése nélkül. Ha nincs az rt. birtokában saját részvény, vagy a saját részvények bevonása nem elégséges a leszállított alaptőkének megfelelő részvény szerkezet létrejöttéhez a részvényesek tulajdonában levő részvények száma, névértéke, esetleg mindkettő csökkentendő.
    Általában az alaptőke leszállítása az rt. valamennyi részvényesét, részvényei névértéke arányában, azonos mértékben érinti, de mód van olyan közgyűlési határozat meghozatalára is, mely szerint csak meghatározott részvény fajta, részvény osztály, sorozat kerül bevonásra. Ezen döntés meghozatalára azonban csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz az alaptőke leszállításával érintett részvény sorozatok részvényeseinek legalább háromnegyedes többsége a létesítő okiratban előre meghatározott módon előzetesen hozzájárult. Nem irányadó ezen szabály kötelező tőkeleszállítás esetén, ha a tőkeleszállítás a Gt.-ben kógensen meghatározott részvény bevonásával valósul meg, pl. a dolgozói részvény, a tőkeemelést követően a részvényes mulasztása miatt érvénytelenné nyilvánított részvény bevonásával, hiszen itt maga a Gt. írja elő, hogy az adott részvény vonandó be. Ugyanakkor a Gt. 243. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott tőkeleszállításnál, vagyis amikor a kötelező tőkeleszállítás indoka, hogy az rt. saját tőkéje vesztesség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent, érvényesülnie kell a fenti szabálynak, feltéve, hogy a tőkeleszállítás nem valamennyi részvényes részvényeit, hanem csak egyes részvénysorozatokat érint. Ezzel ellentétes jogértelmezés diszkriminatív, a jogintézmény céljával ellentétes lenne. A cél ugyanis az, hogy a közgyűlés döntése folytán csak egyes részvénysorozatokat érintő tőkeleszállítás esetén az érintett részvénysorozat tulajdonosainak minősített többsége a tőkeleszállítás fenti módját támogassa.
    Nyomdai úton előállított részvények esetén az alaptőke leszállításának végrehajtására sor kerülhet a részvények:
    - kicserélésével,
    - lebélyegzéssel,
    - számának a létesítő okiratban meghatározott módon történő csökkentésével.
    Dematerializált részvények esetén az Épt. 21. §-ának (4) bekezdése szerinti új okiratot kell kiállítani.
    Az alaptőke leszállítása a létesítő okirat módosítását jelenti, így a döntés meghozatalához, ha az rt. létesítő okirata szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz, legalább háromnegyedes szótöbbségű határozat szükséges. A közgyűlési határozatot közokiratba, illetve ügyvéd, vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.
    Kötelező tőkeleszállítás esetén, ha az rt. tőke leszállítási kötelezettségének nem tesz eleget és pl. a tőke leszállításról szóló javaslatot a részvényesek leszavazzák a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében köteles intézkedni a törvényes működés helyreállításáról a Ct. 50. § (1) bekezdésében foglaltak alapján.
    A tőkeleszállításról döntő közgyűlési határozatot követő teendőket az határozza meg, hogy a tőkeleszállításra az rt. saját elhatározásából, avagy a Gt. kógens rendelkezése folytán került-e sor.
    Ha a közgyűlés saját elhatározásából döntött az alaptőke leszállításáról, a tőkeleszállítás bejegyzéséhez, így hatályossá válásához az is szükséges, hogy a Gt. 262. §-ában meghatározott eljárást az rt. lefolytassa, az esetleges hitelezői igényeket kielégítse.
    A közgyűlés anyagát az általános szabályoknak megfelelően a cégbírósághoz a közgyűlés befejezését követő 30 napon belül be kell nyújtani, majd ezt követően a közgyűlési határozatot kétszer egymás után, legalább 30 napos időközzel a Cégközlönyben közzé kell tenni. A hirdetményben fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy az alaptőke leszállításához hozzá nem járuló hitelezők követeléseiket a hirdetmény utolsó közzétételétől számított 30 napon belül jelentsék be. Az ismert hitelezőket külön is fel kell hívni követeléseik bejelentésére. A határidőn belül fellépő hitelezők számára az rt. köteles megfelelő biztosítékot nyújtani, vagy őket más módon kielégíteni, különben a tőkeleszállítás bejegyzésére nem kerülhet sor.
    Az rt. saját elhatározásából történő tőkeleszállítása bejegyzésének feltétele a Ct. szerint, hogy az Rt. csatolja a fenti követelményeknek megfelelő tartamú és megjelenésű Cégközlöny lappéldányokat, továbbá az igazgatóság nyilatkozatát, hogy a fellépő hitelezőket a Gt. 262. § (2) bekezdésében meghatározott módon kielégítette, esetleg olyan nyilatkozatot, mely szerint a hitelezők nem léptek fel az rt.-vel szemben igénnyel.
    A tőkeleszállítás bejegyzése iránti változás-bejegyzési kérelmet a változás bejelentésére rendszeresített formanyomtatvány kitöltésével az fent felsorolt, illetve a Ct. mellékletében szereplő mellékletekkel az Itv.-ben meghatározott eljárási illeték befizetése mellett kell az utolsó cégközlönybeli hirdetmény megjelenését követő 30 nap eltelte után előterjeszteni. A bejegyzési kérelem benyújtására 60 nap áll rendelkezésre.
    A Gt. kógens rendelkezése alapján elhatározott alaptőke leszállítás esetén a Gt. 262. §-ában írtak nem irányadóak, így a közgyűlési határozat meghozatalától számított 60 napon belül kell a tőkeleszállítás bejegyzése iránti változásbejegyzési kérelmet előterjeszteni, a Ct. mellékletében felsorolt mellékletek csatolásával, az Itv.-ben meghatározott eljárási illeték megfizetése mellett.
    A tőkeleszállítás a cégjegyzékbe történt bejegyzéssel, annak napjával válik hatályossá, ezért a részvényeseknek csak a tőkeleszállítás bejegyzése után szabad a korábban bejegyzett alaptőke és a leszállított bejegyzett alaptőke közötti különbözet terhére kifizetést teljesíteni, avagy a részvényekre vonatkozó hátralékos befizetést elengedni, ha annak feltételei fennállnak. (Nem kerül sor kifizetése, ha a tőkeleszállítás célja kizárólag a veszteség rendezése, az rt. saját tőkéje más elemének növelése.)
    A leszállított alaptőkének megfelelő részvényszerkezet kialakítandó, így a Gt. tételesen tartalmazza hogyan kell eljárni nyomdai úton előállított részvények esetén. A tőkeleszállítás bejegyzését követő 30 napon belül az igazgatóság zártkörűen működő rt. esetén a részvényesek (a tőkeleszállítással érintett részvényesek) írásban történő felszólításával, nyilvánosan működő rt. esetén a hirdetményi lapban közzétett felhívással köteles az érintett részvényeseket részvényeik benyújtására felszólítani a közgyűlési határozatban megjelölt határidőn belül.
    Ha a részvényes részvényeit (tőkeleszállítással érintett részvényeit) a felhívásban megjelölt határidőn belül nem nyújtja be, azt az igazgatóság köteles érvénytelenné nyilvánítani, mellyel a részvényes részvényesi jogai megszűnnek.
    Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyébe az rt. ha szükséges, (pl. nem szükséges dolgozói részvény, saját részvény bevonás esetén stb.) új részvényt bocsát ki, melyet meg kell próbálnia értékesíteni. A befolyt vételár az érvénytelenített részvény tulajdonosát illeti meg, a vételár iránti igény kötelmi jogi jellegű. Ha a részvények értékesítésére a kibocsátásuktól számított hat hónapon belül nem kerül sor, az alaptőkét le kell szállítani, az érintett részvényt, részvényeket bevonva. Álláspontunk szerint, bár ezt a Gt. tételesen nem tartalmazza, a tőkeleszállításra a 6 hónap leteltét követő első közgyűlésen kell, hogy sor kerüljön.
    Dematerializált részvények kibocsátása esetén az Épt. 21. §-a alapján kell eljárni.
    VIII. Fejezet
    A részvénytársasági formával kapcsolatos átalakulási szabályok
    A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény VII. fejezete rendelkezik a gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnéséről, tehát az átalakulásról. A fejezet 1. Címe tartalmazza az átalakulás közös szabályait, amelyek minden gazdasági társaság átalakulása, formaváltása esetében irányadóak, a fejezet 2. Címe pedig az egyes társasági formákra vonatkozó sajátos rendelkezéseket, amelyeket a jogutód gazdasági társaság formájára előírt alapítási szabályokkal együtt kell alkalmazni.
    A törvény 3. §-a _ ezzel összefüggésben _ az alapításról szóló rendelkezések között utal arra, hogy gazdasági társaság oly módon is alapítható, hogy a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) elhatározzák annak megszűnését és ezzel egyidejűleg jogutód gazdasági társaság alapítását, illetve úgy is, hogy a gazdasági társaság tagjainak egy része elhatározza jogutód gazdasági társaság alapítását.
    A gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulása (cégforma váltása) mellett átalakulásnak minősül a gazdasági társaságok összeolvadása, beolvadása, különválása és kiválása is. Ezekben az esetekben is alkalmazni kell tehát az átalakulás közös szabályait, ugyanakkor a VII. fejezet ezekre az átalakulásokra vonatkozóan különleges rendelkezéseket is megállapít (3-5. Cím).
    A gazdasági társaságok egyesülésére vonatkozóan a 3. Cím tartalmaz rendelkezéseket. Ezek irányadóak, ha a részvénytársaság más gazdasági társasággal egyesül. A részvénytársaságok egymással történő egyesüléséről külön Cím, a 4. Cím rendelkezik. A gazdasági társaságok szétválását az 5. Cím szabályozza.
    A gazdasági társaság átalakulása történhet a gazdasági társaság saját elhatározása alapján vagy a törvény rendelkezése alapján. A Gt. meghatározott feltételek bekövetkezése esetében kötelezően előírja, hogy a gazdasági társaságnak más társasági formát kell választania vagy meg kell szűnnie. Kötelező átalakulás esetén az átalakulás ezen jellegéből adódóan az átalakulási folyamatot szabályozó VII. fejezet rendelkezéseinek egy része nem alkalmazható (lásd 4. pont).
    1. A részvénytársaság átalakulása más gazdasági társasággá
    A részvénytársaság a Gt. 59. § (3) bekezdése alapján átalakulhat bármely más gazdasági társasággá, tehát közkereseti, illetve betéti társasággá, korlátolt felelősségű társasággá, illetve közös vállalattá. A részvénytársaság nem alakulhat át egyesüléssé (annak ellenére, hogy az egyesülésre irányadó szabályokat a Gt. tartalmazza), mivel az egyesülés kooperatív társaság.
    A részvénytársaság átalakulhat közhasznú társasággá is. A közhasznú társasággá történő átalakulást a VII. fejezet szabályai szerint kell végrehajtani, ugyanakkor az alapításra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazása során természetesen nem a társasági törvény, hanem a Ptk. idevágó rendelkezései irányadóak.
    A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a törvény a jegyzett tőke kötelező minimumát meghatározza, és rendelkezik arról is, hogy a jegyzett tőkében alapításkor a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás milyen arányú legyen.
    Ha a részvénytársaság korlátolt felelősségű társasággá vagy közhasznú társasággá való átalakulását határozza el, a jogutód korlátolt felelősségű társaság vagy a közhasznú társaság törzstőkéjének meghatározása során a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányára vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. A pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás arányára vonatkozó rendelkezés tehát olyan szabály, amely tekintetében az átalakulásról szóló fejezet eltérést enged az alapításhoz képest.
    A közhasznú társaságra a korlátolt felelősségű társaságra irányadó szabályokat a Ptk.-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni [304.§ Ptk. 57. § (2) bek.]. Mivel a Ptk. a jegyzett tőkét illetően nem állapít meg eltérő szabályt, a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok irányadóak, azaz a minimum-tőke 3 millió forint.
    A 62. § (3) bekezdése alapján minden átalakulással létrejövő gazdasági társaság esetében, függetlenül annak formájától, el kell készíteni a vagyonmérleg-tervezet mellett a vagyonleltár-tervezetét is. Ezen belül azonban csak a korlátolt felelősségű társasággá, részvénytársasággá, illetve közhasznú társasággá történő átalakulás esetében kell a vagyonleltár-tervezetben külön megjelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyek értéke a jogutód gazdasági társaság (közhasznú társaság) jegyzett tőkéjét fogja képezni.
    A Gt. megkülönbözteti a részvénytársaság zártkörű, illetve nyilvános alapítását, illetve működését. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalombahozatalára nem kerül sor. Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra (177. §).
    Az átalakulási szabályok között nincs olyan rendelkezés, amely kizárná, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság átalakuljon más formájú gazdasági társasággá vagy közhasznú társasággá. A részvénytársaság megszűnésére irányadó szabályok sem tesznek különbséget a nyilvánosan és a zártkörűen működő részvénytársaságok között. Mivel az átalakulás is a megszűnés sajátos formája, ebből is levezethető, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság is határozhat a jogutódlással történő megszűnésről.
    Ugyanakkor a Gt. 60. § (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy
    _ a részvénytársaságok egyesülése kivételével _ átalakulás eredményeképpen nyilvánosan működő részvénytársaság nem jöhet létre. Ilyen módon erre még akkor sem kerülhet sor, ha egyébként a létrejövő részvénytársaság megfelelne az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvényben foglalt feltételeknek [Épt. 24. § (3) bek.]. Nyilvánosan működő részvénytársaság csak oly módon jöhet létre átalakulással, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságba más gazdasági társasági forma vagy pl. zártkörűen működő részvénytársaság beolvad, illetve ha két vagy több ilyen részvénytársaság az összeolvadását határozza el [76. § (1) bek.] Ebben az esetben a jogutód részvénytársaság is nyilvánosan működő részvénytársaság lehet. Az egyesülő részvénytársaságoknak azonban meg kell felelniük az Épt. szabályozásának is.
    A alapján részvénytársaság átalakulása során a részvényeseknek biztosított külön jogokat vagy előnyöket azonos tartalommal át kell venni a létrejövő gazdasági társaság létesítő okiratába, kivéve, ha az érintett részvényes erről írásban kifejezetten lemond.
    Ha részvénytársaság alakul át más gazdasági társasággá, rendelkezni kell a részvénytársaság értékpapírjainak sorsáról. A Gt. előírja, hogy a közgyűlés az átalakulásról hozott második döntés alkalmával köteles elhatározni a bemutatóra szóló részvények névre szóló részvényekké történő átalakítását. Mivel a részvénytársaság az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzéséig folyamatosan működik, a részvényeket a törvény csak a cégbejegyzés napjával nyilvánítja érvénytelenné.
    A törvény tehát úgy rendelkezik, hogy a részvények a törvény erejénél fogva a cégbejegyzés napjával érvénytelenné válnak, az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtása pedig a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzését elrendelő végzés közzétételét követő harminc napon belül a jogutód gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek a feladata. Ennek során a részvénytársaságról szóló XII. fejezetnek a részvény érvénytelensége esetében követendő eljárást szabályozó 263. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Ez azt jelenti, hogy a jogutód gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek fel kell szólítaniuk a részvényeseket a részvények benyújtására. Zártkörűen működő részvénytársaság esetében ez a részvényeseknek küldött irattal, pl. levéllel, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében pedig a hirdetményi lapban való közzététellel történik meg.
    A be nem nyújtott részvények érvénytelenségének tényét a Cégközlönyben közzé kell tenni. A közleményben azt kell szerepeltetni, hogy az átalakulás eredményeképpen a részvények a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzése napjával érvénytelenné váltak, és a részvényesek jogai megszűntek.
    2. Más gazdasági társaság átalakulása részvénytársasággá
    Bármely gazdasági társaság átalakulhat részvénytársasággá az 1. pontban a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozóan kifejtett korlátozásokkal.
    A Ptk. módosítása következtében (Ptk. 60. § (1) bek.) a közhasznú társaság gazdasági társasággá való átalakulása nem megengedett, mivel a gazdasági társasággá történő átalakulás lehetővé tenné a közhasznú tevékenység eredményének a tagok közötti felosztását.
    Vitás lehet, hogy az egyesülés átalakulhat-e részvénytársasággá, mivel az egyesülés nem gazdasági társaság, a VII. fejezet pedig a gazdasági társaságok átalakulásáról rendelkezik. Az egyik értelmezés szerint az egyesülés csak más egyesüléssel egyesülhet, illetve csak egyesülésekre válhat szét. A Gt. 272. § (4) bekezdése szerint az egyesülésre a törvény első részének a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell, de az egyesülés nem gazdasági társaság, tehát gazdasági társasággá nem alakulhat át. A 272. § (4) bekezdésének a "megfelelően" való alkalmazásra utalása azonban kiterjesztőbb értelmezésre is lehetőséget adhat. Ennek alapján az egyesülés gazdasági társasággá, így részvénytársasággá vagy közhasznú társasággá is átalakulhatna a VII. fejezetben foglaltaknak megfelelően. Tekintettel arra, hogy a XIII. fejezet a gazdasági társasággá való átalakulásról kifejezetten nem szól és az egyesülés főtevékenységként nem folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet, az első értelmezés látszik megalapozottabbnak. Más szóval álláspontunk szerint egyesülés részvénytársasággá nem alakulhat át.
    Ha a gazdasági társaság részvénytársasággá való átalakulását határozza el a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányára, illetve a vagyonleltár-tervezet elkülönített tartalmára vonatkozóan az 1. pontban ismertetett szabályokat kell alkalmazni.
    3. Az átalakulás rendje
    Mind a részvénytársaság átalakulása során, mind más gazdasági társaság részvénytársasággá való átalakulása során azonosak az átalakulást kizáró körülmények, valamint az átalakulás lefolyásának rendjére vonatkozó szabályok.
    A hitelezők érdekvédelmét és az érdekeltek tájékoztatását szolgálja, hogy a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során az átalakulás folyamatban létét kifejezetten jelezni kell.
    A) Az átalakulást kizáró körülmények
    A Gt. 60. § (1) bekezdésének rendelkezése nem engedi a végelszámolás, illetve a felszámolás alatt álló gazdasági társaságok átalakulását más gazdasági társasággá. Ilyenkor ugyanis a gazdasági társaság, illetve felszámolás esetében a bíróság már korábban a társaság jogutód nélküli megszűnését rendelte el és a megszűnés két útja egyszerre nem alkalmazható.
    A Gt. 60. § (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulását csak akkor határozhatja el, ha a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) [a továbbiakban: létesítő okirat] meghatározott vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében teljesítették.
    A Gt. 222. § (1) bekezdése előírja, hogy a részvényes köteles a részvénytársaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzésétől számított egy éven belül a részvények teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét befizetni. (A nem pénzbeli hozzájárulást a cégbejegyzésig a társaság rendelkezésére kellett bocsátani.) A befizetési határidőt tehát a létesítő okirat határozza meg, amely nem lehet hosszabb a törvényben megállapított egy évnél. Ha a befizetésre nyitva álló határidő még nem telt el, az átalakulásról a társaság csak akkor határozhat, ha a részvényesek vállalják a befizetési kötelezettség korábbi időpontban történő teljesítését.
    Kizárja az átalakulás lehetőségét az is, ha a gazdasági társaság cégbejegyzése még nem történt meg. A Gt. a gazdasági társaságnak a cégbejegyzés előtti létszakaszára, az előtársaságra vonatkozóan kifejezetten kimondja, hogy az előtársaság nem határozhatja el más gazdasági társasággá vagy közhasznú társasággá való átalakulását [15. § (1) bek. d) pont].
    Bár a gazdasági társaság alapítására irányadó szabályokat átalakulás során is alkalmazni kell, a 60. § (4) bekezdése eltérést tartalmaz e tekintetben. A gazdasági társaság annak ellenére, hogy az átalakulással létrejövő jogutód gazdasági társaság létesítő okiratát már aláírták, ellenjegyezték, a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzésig csak a már bejegyzett társasági formában tevékenykedhet, előtársaságként nem működhet.
    B) Az átalakulás elhatározása
    Az átalakulás elhatározása a gazdasági társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik. Részvénytársaság átalakulása esetében erről a közgyűlés jogosult kizárólag dönteni [Gt. 233.
    A Gt. 237. § (1) bekezdése szerint erről a kérdésről a határozati javaslatot elfogadó szavazatok legalább háromnegyedes többségével kell határozni.
    Az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetek ugyancsak rendelkeznek arról, hogy a társaság legfőbb szerve az átalakulásról szóló döntését milyen szavazati aránnyal hozhatja meg. Így pl. közkereseti társaság estében a 99. §, korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés hatáskörét szabályozó 150. § (2) bekezdése l. pontja és a 168. §-a ren-delkezik erről a kérdésről.
    Ahhoz, hogy a gazdasági társaság tagjai komolyan dönthessenek az átalakulásról, a vagyonmérleg-tervezeteknek a döntéshez rendelkezésre kell állniuk, hiszen csak a vagyoni helyzet alapos ismeretében dönthető el az, hogy pl. van-e elegendő fedezet a társaságtól megváló tagokkal való elszámolásra. Ugyanakkor az ügyvezetés saját elhatározásából ezeknek a döntéshez elengedhetetlenül szükséges anyagoknak az elkészítését nem kezdeményezheti. Ezért a Gt. 62. §-a úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve az átalakulást két lépcsőben határozhatja el.
    Első ízben a vezető tisztségviselők és _ ha a társaságnál működik ilyen_ a felügyelőbizottság előterjesztése alapján azt állapítják meg, hogy a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) egyetértenek-e az átalakulás szándékával, illetve előzetesen felmérik, hogy a társaság tagjai (részvényesei) közül ki kíván a jogutód gazdasági társaság tagjává (részvényesévé) válni, továbbá döntenek arról, hogy a gazdasági társaság milyen formájú gazdasági társasággá alakuljon át.
    Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve egyetért az átalakulással, a vezető tisztségviselők _ a gazdasági társaság legfőbb szerve által meghatározott fordulónapra _ elkészítik az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő gazdasági társaság (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, a létesítő okirat tervezetét, illetve a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) résztvenni nem kívánó személyekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetet.
    A jogelőd gazdasági társaság esetében is vagyonmérleg-tervezetről, illetve vagyonleltár-tervezetről rendelkezik a Gt., mivel az a tény, hogy valójában milyen vagyoni helyzetben zárja majd a jogelőd gazdasági társaság a működését és ténylegesen milyen a nyitó vagyonmérlege a jogutód gazdasági társaságnak, csak a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzését követően a végleges vagyonmérleg, illetve vagyonleltár elkészítése után állapítható majd meg. A gazdasági társaság az átalakulás elhatározásától a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig eltelő időben is működik, tehát vagyoni helyzete változhat.
    A vagyonmérleg-tervezet ún. forduló napját a gazdasági társaság legfőbb szerve határozza meg. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a 64. § (1) bekezdése szerint a vagyonmérleg-tervezetek elfogadásáig, tehát a társaság legfőbb szervének második döntéséig főszabályként nem telhet el több idő, mint három hónap.
    A Gt. rendezi azt a kérdést is, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete és az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete milyen vonatkozásban térhet el egymástól.
    Értelemszerű az eltérés, ha a gazdasági társaságba új tagok lépnek be, akik vagyoni hozzájárulást szolgáltatnak. Ugyanígy előfordulhat, hogy a meglévő tagok vállalják további vagyoni hozzájárulás teljesítését.
    A jogelőd gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében természetesen szerepelnek azoknak a tagoknak a vagyoni hozzájárulásai is, akik nem kívánnak a jogutód gazdasági társaság tagjaivá válni. Ezeket a tételeket a jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete már nem tartalmazhatja, ezeket el kell különíteni [64. § (4) bek.].
    A Gt. csak a vagyonmérleg-tervezetek elkészítésének és a vagyonértékelésnek az alapelvi jellegű szabályairól szól, utalva arra a tényre, hogy ezeket a számviteli törvény idevágó, ezeket részletező rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.
    A vagyonmérleg-tervezetek és a vagyonleltár-tervezetek, illetve a végleges vagyonmérleg és vagyonleltár alakszerű elkészítésére vonatkozóan ugyancsak a számviteli törvény az irányadó, illetve a számviteli törvény állapít meg részletes szabályokat. A Gt. 63. §-a csak azt mondja ki, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket a számviteli törvényben szabályozott beszámoló részeként készített mérlegre vonatkozó módszerekkel és azzal azonos bontásban kell elkészíteni.
    Költségtakarékossági okból maga a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is felhasználható vagyonmérleg-tervezetként abban az esetben, ha e mérleg fordulónapjától az átalakulásról való második döntés időpontjáig nem telik el több idő, mint hat hónap.
    A Gt. megengedi, hogy az átalakuló gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékelje. Az átértékelés részletes szabályait, valamint a létrejövő gazdasági társaság tervezett jegyzett tőkéjének, illetve saját tőkéjének megállapítására vonatkozó rendelkezéseket azonban a számviteli törvény tartalmazza.
    A Gt. a társaság alapítási szabályokhoz képest jelentős eltérést tartalmaz atekintetben, hogy az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítéséhez minden gazdasági társasági forma esetében kötelezően előírja független könyvvizsgáló alkalmazását. A gazdasági társaság által foglalkoztatott könyvvizsgáló tehát nem jogosult ezen anyagok elkészítésére.
    Ha gazdasági társaság szervezeti rendjében szerepel felügyelő bizottság is, a könyvvizsgáló mellett ezeket az iratokat a felügyelő bizottság is ellenőrzi.
    A létrejövő gazdasági társaságnak nem lehet könyvvizsgálója az, aki ezeket a számviteli iratokat elkészítette. A törvény három évben határozza meg azt a határidőt, amely alatt az átalakulás során közreműködő könyvvizsgáló nem válhat a jogutód gazdasági társaság könyvvizsgálójává.
    Tilos a vagyon értékét, a saját tőke összegét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb összegben meghatározni. Az ún. alulértékelésre a Gt. 12. § (3) bekezdése alapján átalakulás esetében is lehetőség van.
    A társaság legfőbb szervének az átalakulásról hozott második döntése során tételesen meg kell jelölnie az átalakulással létrejövő gazdasági társaság tagjait (részvényeseit) és meg kell határoznia a tervezett jegyzett tőkéből őket megillető hányadot, tételesen meg kell állapítania a jogutód gazdasági társaságban részt venni nem kívánó tagokat (részvényeseket) megillető vagyonhányadot és ennek kiadási módját is. Az elszámolás a saját tőke és a korábbi jegyzett tőke arányának, illetve a saját tőke és a mérlegfőösszeg arányának figyelembevételével történik meg.
    A Gt. a kiváló tagoknak (részvényeseknek) járó vagyonhányad elkülönítését is előírja. A vagyonmérleg-tervezetben ennek megfelelően úgy kell meghatározni az új társaság jegyzett tőkéjét, hogy ettől elkülönítve kell rendelkezésre állnia annak az összegnek, amely a kiváló tagokkal való elszámoláshoz szükséges. A kiváló tagnak járó vagyonhányad kiadására a jogutód társaság cégbejegyzésétől számítottan harminc nap áll rendelkezésre, de a társaság a volt tagjával, illetve részvényesével ennél későbbi időpontban is megállapodhat.
    Ha a kiváló tagokkal való elszámoláshoz szükséges vagyoni fedezet hiánya miatt a vagyonmérleg-tervezet szerint a saját tőke a jogutód gazdasági társaságba tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyeket megillető összeg elkülönítése után nem éri el a jegyzett tőkének a jogutód társasági formára a törvényben meghatározott legkisebb összegét sem, az átalakulást meghiúsultnak kell tekinteni, kivéve, ha a jogutód gazdasági társaság tagjai (részvényesei) esetleg további vagyoni hozzájárulás vállalásával gondoskodnak a szükséges összeg biztosításáról.
    A törvény 64. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy az átalakulás elhatározásáról tájékoztatni kell a gazdasági társaságnál működő munkavállalói érdekképviseleti szerveket is.
    C) Az átalakulás közzététele
    A gazdasági társaság az átalakulásról hozott végleges döntését követő nyolc napon belül köteles az átalakulás elhatározásáról a Cégközlönynél közlemény közzétételét kezdeményezni, amelyet két egymást követő lapszámban kell közzétenni.
    Korábban gyakran előfordult, hogy az átalakuló gazdasági társaság csak a cégbíróság felhívására, az átalakulás elhatározását hónapokkal követően kérte az átalakulási közlemény közzétételét, ennek hiányában viszont a cégbíróság a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzésének nem tudott eleget tenni.
    Az új cégjogi szabályozás a cégbejegyzésre szigorú törvényi határidőket állapít meg (jogi személyiségű cég esetében hatvan nap, jogi személyiséggel nem rendelkező cég esetében harminc nap). Ezek a határidők csak akkor tarthatóak, ha a bejegyzéshez szükséges iratok, így a közzététel igazolására vonatkozó lappéldányok a benyújtáskor hiánytalanul rendelkezésre állnak.
    Az átalakulással létrejövő cég esetében a cégbejegyzési kérelem benyújtásának határideje a létesítő okirat aláírásától számított hatvan nap. A cégbejegyzési kérelemhez csatolni kell a közlemény megjelenését igazoló lappéldányokat is. Ha a gazdasági társaság a cégbejegyzési kérelemhez a lappéldányokat nem csatolja, a cégbíróság a bejegyzési kérelmet hiánypótlásra való felhívás nélkül elutasítja.
    A Gt. az egységesebb jogalkalmazás érdekében tételesen meghatározza az átalakulási közlemény kötelező tartalmát.
    A közleménynek tartalmaznia kell [Gt. 65. § (2) bek.]:
    a) az átalakuló gazdasági társaság nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát;
    b) a létrejövő gazdasági társaság formáját, nevét és székhelyét;
    c) a társasági szerződés megkötésének (alapító okirat elfogadásának) napját;
    d) az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének és a létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének legfontosabb adatait, így különösen a saját tőke, illetve a jegyzett tőke összegét, ez utóbbin belül a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát;
    e) a létrejövő gazdasági társaság tevékenységét (főtevékenységét);
    f) a létrejövő gazdasági társaság vezetői tisztségviselőinek nevét és lakóhelyét;
    g) a hitelezőknek szóló felhívást (66. §).
    Ha a részvénytársaság betéti társasággá alakul át, az átalakulási közleményben a kültagok vagyoni betétjének összegét is szerepeltetni kell.
    Közhasznú társasággá való átalakulás esetében az átalakulásról szóló közleményben fel kell tüntetni azt a közhasznú tevékenységet is, amelyet a társaság folytatni kíván.
    Az átalakuló gazdasági társaságnak részvénytársasággá történő átalakulása esetében az átalakulásról szóló közleményben meg kell jelölni a részvények típusát, fajtáját (osztályát) és névértékét, továbbá a felügyelő bizottság tagjainak nevét és lakóhelyét is.
    Egyesülésről szóló átalakulási közleményben meg kell jelölni az egyesülés, szétválási közleményben pedig a szétválás módját, tehát azt, hogy beolvadás, összeolvadás, különválás vagy kiválás történik-e. Szétválás esetében a közleményben részletezni kell a szétváló gazdasági társaságot megillető jogok és kötelezettségek megosztására vonatkozó megállapodások legfontosabb rendelkezéseit is, különösen a megosztás arányát.
    A Gt. szétválás esetében külön is előírja a hitelezői felhívás közzétételének kötelezettségét.
    D) Az átalakuláshoz fűződő egyéb jogkövetkezmények
    Az átalakulás az átalakuló gazdasági társasággal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá.
    Azok a hitelezők, akiknek az átalakuló gazdasági társasággal szemben fennálló, le nem járt követelései az átalakulásról hozott döntés első közzétételét megelőzően keletkeztek, követeléseik erejéig az átalakuló gazdasági társaságtól a döntés második közzétételét követő harminc napos jogvesztő határidőn belül biztosítékot követelhetnek.
    A Gt. 65. § (2) bekezdésének g) pontjában megjelölt hitelezői felhívásnak főszabályként az erre történő figyelmeztetést és a határidő megjelölését kell tartalmaznia [66. § (1)_(2) bek.].
    A Gt. 66. § (2) bekezdéséhez képest azonban a (3) bekezdés rendelkezése kivételt állapít meg. Ha a tag (részvényes) felelőssége a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott, a hitelezőket a biztosíték követelésének lehetőségére csak akkor kell felhívni, ha az átalakulással létrejövő jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének összege kevesebb, mint a jogelőd gazdasági társaságé volt. Ebben az esetben ugyanis az átalakulás lényegében a jegyzett tőke leszállítását jelenti, tehát a hitelezőknek hasonló védelmet kell biztosítani, mintha nem átalakulás, hanem csak tőkeleszállítás történne.
    Ha az átalakulás következtében a jegyzett tőke mértéke nem változik, vagy növekszik, a hitelezői felhívás csak a hitelezők tájékoztatására szolgál, a hitelezőket a biztosíték követelésének joga nem illeti meg.
    Sajátos szabályozást tartalmaz etekintetben a Gt. a részvénytársaságok egymással történő egyesülése esetében, illetve a gazdasági társaság szétválása esetében (ld. 6, 7. pont).
    Az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság jogutódja, ezért megilletik a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik annak kötelezettségei feltéve, hogy a jogutód gazdasági társaság társasági formájára irányadó szabályok ezt lehetővé teszik. A jogutódlás vonatkozik a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglaltakra is.
    A Gt. nem használja az általános jogutód fogalmát, valójában ugyanis az átalakulás nem minden esetben jelent általános jogutódlást, pl. szétválás esetében általános jogutódról nem beszélhetünk. Ebben az esetben a jogutódlás arányát a társaság tagjai (részvényesei) a szétválási szerződésben állapítják meg.
    A jogutódlásból következik, hogy a jogelődöt megillető kedvezmények és az átalakulás előtt kiadott hatósági engedélyek is a jogutódra szállnak át. Ha a hatósági engedély kiadása folyamatban van, az átalakulásról _ az erről hozott második döntést követően _ a hatóságot haladéktalanul értesíteni kell, és az engedély jogosultja a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzését követően az átalakulással létrejött gazdasági társaság lesz. Természetesen mindez csak akkor érvényesül, ha a hatósági engedély feltételeinek a jogutód gazdasági társaság is változatlanul megfelel.
    4. A részvénytársaság kötelező átalakulása más gazdasági társasággá
    A Gt. új hitelezővédelmi rendelkezése, hogy a törvényben meghatározott esetekben a részvénytársaság alaptőkéjének kötelező leszállítását írja elő. Ezek a szabályok a jegyzett tőke valódiságának elvét szolgálják. Így kötelező az alaptőke leszállítása, ha a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökken [243. § (2) bek.].
    A tőkeleszállítás akkor hajtható végre, ha a jegyzett tőke a nagy veszteség ellenére a tőkeleszállítást követően is meghaladja még a törvényben meghatározott tőkeminimumot (a 20 millió Ft-ot). A Gt. szerint az alaptőke nem szállítható le a jegyzett tőke törvényi minimuma, 20 millió Ft alá. Ezért ha a veszteség olyan mértékű, hogy a tőkeleszállítás a Gt. szerint kötelező lenne, de az már nem lehetséges, ezekhez az esetekhez a törvény más jogkövetkezményeket fűz a 258. § (3) bekezdésében.
    Ha a jegyzett tőke leszállítására nincs lehetőség, mivel a társaság saját tőkéje megegyezik a törvényben meghatározott legkisebb összegű jegyzett tőke mértékével, vagy mert a leszállításnak olyan mértékűnek kellene lennie, aminek következtében a jegyzett tőke már nem érné el a törvényben meghatározott tőkeminimum összegét, a társaságnak át kell alakulnia más társasági formájú, kisebb tőkeigényű társasággá vagy a jogutód nélküli megszűnésről kell határoznia. Ebben az esetben tehát az átalakulás vagy a megszűnés választása, illetve azonnali végrehajtása kötelező. Természetesen a részvényesek maguk is gondoskodhatnak a tőke pótlásáról.
    A Gt. logikus szabályozása ezeket a szankciókat fűzi azokhoz az esetekhez is, amikor a tőkeleszállítást nem nagymértékű vagyonvesztés teszi szükségessé, hanem a tőkeleszállítás a Gt. más előírásai alapján lenne kötelező és ennek végrehajtásával csökkenne a saját tőke a jegyzett tőke törvényi minimuma alá. Így ha a részvénytársaság az általa megszerzett saját részvényeit a törvényben megállapított határidő alatt, tehát egy év alatt nem értékesíti, a részvényeket az alaptőke leszállításával be kell vonni [189. § (5) bek.]. Ebben az esetben is előfordulhat, hogy a tőkeleszállítás nem lehetséges, mivel a részvénytársaság a jegyzett tőkéjét a törvényi minimum összegében állapította meg. Ilyen esetben is a Gt. 258. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények irányadóak.
    A jegyzett tőke leszállításának sajátos kötelező esetét jelenti és kötelező átalakulást eredményezhet a Gt. 80. §-ának szabályozása is, amely előírja, hogy a gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül végleges vagyonmérleget kell készíteni. Ha ennek eredményeképpen a vagyonmérleg-tervezethez képest negatív különbözet mutatkozik és arra a jegyzett tőkén felüli vagyon nem nyújt fedezetet, a jegyzett tőkét le kell szállítani. Előfordulhat azonban, hogy a jegyzett tőke leszállítására azért nincs mód, mivel a jegyzett tőkét a vagyonmérleg-tervezetben a törvényi minimumnak megfelelő összegben állapították meg. Ilyenkor tehát a 258. § (3) bekezdése szerint kell eljárni, vagyis a gazdasági társaság átalakulását vagy jogutód nélküli megszűnését kell elhatározni, ha a társaság részvényesei a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak.
    A törvényben meghatározott ezen "egyszeri pillanatok" esetében érthető, hogy részvényesek korlátolt felelősségére tekintettel a Gt. súlyos jogkövetkezmények alkalmazását írja elő, ha a társaság részvényesei a törvényes működést más módon nem tudják vagy nem kívánják helyreállítani.
    Előfordulhat azonban olyan eset is a gazdasági társaság életében, amikor nem történik jelentős tőkevesztés, de a gazdálkodás "szokásos" veszteségei következtében a részvénytársaság saját tőkéje kevesebb, mint a Gt.-ben megállapított legkisebb jegyzett tőke összege. Ez a helyzet könnyen előfordulhat abban az esetben, ha a részvénytársaság a jegyzett tőkéjét a törvényi minimum összegében vagy annak közelében határozta meg.
    A Gt. 243. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az igazgatóság köteles 8 napon belül a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett a szükséges intézkedések megtétele céljából összehívni a közgyűlést, ha a saját tőke a törvényben meghatározott legkisebb tőkeminimum alá csökken. Ezt a tényt az igazgatóság a részvénytársaság beszámolója vagy a könyvvezetésének megvizsgálása alapján észlelheti.
    Ilyenkor a jegyzett tőke leszállítására értelemszerűen nincs lehetőség. A Gt. 243. § (2) bekezdése éppen ezért csak az a) pontban foglalt esetben írja elő a leszállítási kötelezettséget, amelyet csak akkor lehet teljesíteni, ha a tőkeleszállítást követően a saját tőke még meghaladja a jegyzett tőkének a törvényben megállapított legkisebb összegét. Ha ez nem így van, az a) pont esetében a 258. § (3) bekezdésében foglaltak irányadóak.
    Ugyanakkor a Gt. 258. § (3) bekezdésében szabályozott azonnali átalakulási kötelezettség, illetve az ott szereplő egyéb jogi következmények kötelező érvénnyel a 243. § (1) bekezdésének b) pontja esetében azért nem jöhetnek szóba, mert ezeket a Gt. 258. § (3) bekezdése arra az esetre írja elő, ha a törvény a jegyzett tőke leszállítását követeli meg és ez nem volt lehetséges. Ha tőkeleszállítási kötelezettséget a Gt. nem ír elő, a 258. § (3) bekezdésébe foglalt jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak. A 243. § (1) bekezdésének b) pontja esetében tőkeleszállítási kötelezettség értelemszerűen nincs.
    A 243. § (1) bekezdése alapján összehívott közgyűlés önként természetesen dönthet a b) pontban meghatározott esetekben is pl. a tőkepótlásról, ez azonban nem kötelező.
    A Gt. 243. § (1) bekezdésének b) pontjához, vagyis azokhoz az esetekhez, ha a saját tőkének a jegyzett tőke legkisebb összege alá történő csökkentése jelentéktelen, a gazdálkodásból eredő veszteség folytán következik be, a Gt. más jogkövetkezményeket fűz. A Gt. 61. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján egymást követő két évben nem rendelkezik a társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását. Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. Pl. a részvénytársaság a korlátolt felelősségű társasággá alakul át.
    Ebben az esetben tehát a Gt. a társaság számviteli törvény szerint készített beszámolójának tartalma alapján írja elő a társasági formaváltást és arra hosszabb határidőt biztosít. Ha a társaság saját tőkéje a jegyzett tőke törvényi minimuma alá esik és ez nem jelent jelentős veszteséget, a gazdálkodás folyamatossága érdekében a Gt. megengedi, hogy a társaság átmenetileg ne rendelkezzen a törvényi minimumnak megfelelő saját tőkével. Ha ez a folyamat tartós, illetve állandósul, a Gt. 61. §-ának (1) bekezdése alapján az átalakulás kötelezővé válik.
    A Gt. 61. § (1) bekezdésének új rendelkezését csak akkor kell majd alkalmazni, ha a Gt. hatályba lépését követő második beszámoló eredménye azt kötelezővé teszi. Az anyagi jogi rendelkezéseknek nincs visszamenőleges hatályuk, tehát annak a jogi jelentőségű eseménynek, amely a törvény rendelkezéseinek alkalmazását vonja maga után, a törvény hatályba lépése után kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a jogkövetkezmények alkalmazhatóak legyenek.
    A Gt. kifejezetten csak a gazdasági társasággá való átalakulást említi a részvénytársaság kötelező átalakulásának szabályozása során ezért _ szigorúbb értelmezés esetében _ a részvénytársaság csak gazdasági társasági formát választhatna. A maga sem említi meg külön a közhasznú társasági forma választhatóságát. A liberálisabb értelmezés alapján viszont a közhasznú társasággá való átalakulás is megengedett, mivel a csak az átalakulás kötelező jellegét kívánta előírni, egyebekben pedig annak lefolytatására minden tekintetben _ így a választható formák tekintetében is _ a VII. fejezet irányadó. Az ésszerűség ez utóbbi értelmezés mellett szól. A jogalkotói célt éppúgy kielégíti, ha a részvénytársaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át, mint amikor a közhasznú társasági formát választja.
    A VII. fejezet alkalmazását illetően mégis van néhány eltérés kötelező átalakulás esetében az önként elhatározott átalakuláshoz képest.
    Így kötelező átalakulás esetében nem kell alkalmazni a Gt. 60. § (2) bekezdésében foglalt azon szabályt, amely a teljes vagyoni hozzájárulás teljesítését követeli meg az átalakulás elhatározásához, hiszen ebben az esetben az átalakulást a törvény írja elő és a befizetés hiánya a törvényi kötelezettség teljesítését megakadályozhatná.
    Átalakulás esetében a hitelezők főszabályként a gazdasági társasággal szemben fennálló, le nem járt követeléseik erejéig _ a Gt.-ben írt feltételek teljesülése esetében _ biztosítékot követelhetnek [66. § (2) bek.]. A biztosítékigénylés szabályai kötelező átalakulás esetén ugyanúgy nem alkalmazhatóak, ahogyan arra a törzstőke (alaptőke) kötelező leszállítása esetében sincs lehetőség [167. § (2) bek., 258. § (2) bek.], mivel ezzel a hitelezők megakadályozhatnák a kötelező átalakulást.
    5. A részvénytársaság egyesülése más gazdasági társasággal
    A Gt. 59. § (2) bekezdése szerint átalakulásnak minősül a gazdasági társaságok egyesülése, illetve szétválása is.
    A részvénytársaság bármely más gazdasági társasággal egyesülhet. Korlátozást etekintetben csak a Gt. 76. § (1) bekezdése tartalmaz a nyilvánosan működő részvénytársaságot illetően. E rendelkezés kimondja, hogy egyesüléssel nyilvánosan működő részvénytársaság csak akkor jöhet létre, ha az átvevő gazdasági társaság ilyen részvénytársaság vagy nyilvánosan működő részvénytársaságok összeolvadása következik be.
    Beolvadás esetében tehát az a korlátozás érvényesül, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság csak átvevő társaság lehet. A nyilvánosan működő részvénytársaságba ugyanakkor bármilyen formájú gazdasági társaság beolvadhat. Törvényi tilalom hiányában zártkörűen működő részvénytársaság mind átvevő, mind beolvadó társaság lehet.
    A Gt. kimondja, hogy a gazdasági társaságok egyesülése során az átalakulásra vonatkozó közös szabályokat és az egyes társasági formákra a VII. fejezetben előírt sajátos szabályokat a 3. Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ennek alapján, ha gazdasági társaságok egyesülésére kerül sor, minden gazdasági társaság esetében alkalmazni kell az 1. Cím és a 3. Cím rendelkezéseit, emellett pedig a jogutód társaság választott formájától függően a 2. Cím rendelkezéseit is.
    Tekintettel a Gt. 59. § (1) bekezdésének utaló szabályára, értelemszerűen irányadóak az adott társasági formára vonatkozó alapítási szabályok is, ha az átalakulásról szóló fejezet másként nem rendelkezik.
    A) Az egyesülés módja
    Az egyesülés történhet beolvadással vagy összeolvadással.
    Beolvadás esetében a beolvadó gazdasági társaság megszűnik és annak vagyona az átvevő gazdasági társaságra mint jogutódra száll át, amelynek társasági formája változatlan marad.
    Természetesen a formaváltás tilalma nem zárja ki, hogy éppen az egyesülésre tekintettel az átvevő gazdasági társaság nevében vagy székhelyében, ügyvezetésében változás következzen be. A Gt. 75. § (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaság létesítő okiratában szükséges módosításokat az egyesülési szerződés keretében kell meghatározni.
    A Gt. beolvadás esetére néhány fontos hitelezővédelmi szabályt állapít meg, amely a jegyzett tőke valódiságának elvét szolgálja.
    Így általánosságban rögzíti a törvény, hogy a beolvadó gazdasági társaság részesedését az átvevő gazdasági társaságban a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének meghatározása során nem lehet figyelembe venni. A Gt. 73. § (3) és (4) bekezdése arra az esetre ad szabályozást, ha a beolvadó gazdasági társaság korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság, amelynek tulajdonában saját üzletrész vagy részvény van. A saját üzletrész, illetve részvény a megszerzésétől számított egy évig lehet csak a társaság tulajdonában (143. §, 189. §). Ha az átalakulás során a beolvadó gazdasági társaság ilyen tulajdonnal rendelkezik, ezek értékét az átvevő gazdasági társaság mint jogutód jegyzett tőkéjének meghatározása során nem lehet figyelembe venni.
    A kétszeres számbavételt kívánja megakadályozni és így a hitelezők érdekvédelmét szolgálja a Gt. 73. § (4) bekezdésének rendelkezése is, amely azt tilalmazza, hogy az átvevő korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársaság jegyzett tőkéjének meghatározása során számításba vegyék azokat az üzletrészeket, illetve részvényeket, amelyek az átvevő társaságot a beolvadó gazdasági társaság jegyzett tőkéjéből megilletik. Ebben az esetben a beolvadó gazdasági társaság is értelemszerűen korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság.
    Ha valamely részesedést a jegyzett tőke meghatározása során figyelmen kívül kellett hagyni, azt már a jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében nem kell szerepeltetni. Az ezekre vonatkozó részletes szabályokat a számviteli törvény tartalmazza.
    Ezeket a rendelkezéseket kell tehát alkalmazni, ha részvénytársaság olvad be más gazdasági társaságba, illetve akkor is, ha részvénytársaságba olvad be más gazdasági társaság. A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a Gt. 76. § (1) bekezdésében foglalt korlátozások érvényesülnek.
    Összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek és vagyonuk az átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. Összeolvadás során csak az azonos társasági formájú gazdasági társaságok választhatnak a jogutód gazdasági társaságnak más társasági formát. Egyébként a jogutód társaság csak a jogelődök valamelyikének társasági formájában jöhet létre.
    Az átalakulási folyamat áttekinthetősége, a számviteli szabályok betarthatósága megkívánja, hogy két különböző társasági formájú gazdasági társaság összeolvadása esetében a jogutód gazdasági társaság ne legyen egy harmadik társasági formájú cég. Ennek alapján tehát zártkörűen működő részvénytársaság összeolvadás útján is egyesülhet bármely más gazdasági társasággal, csak a formaválasztásra előírt szabályokat kell betartania. A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a Gt. 76. § (1) bekezdésében írott korlátozások érvényesülnek.
    A Gt. összeolvadás esetében is előírja, hogy az összeolvadó korlátolt felelősségű társaságok, illetve részvénytársaságok a saját törzsbetéteik értékét, illetve részvényeik névértékét a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének meghatározása során nem vehetik figyelembe. Ugyancsak nem vehető figyelembe a jegyzett tőke meghatározása során az egyesülő gazdasági társaságok kölcsönös részesedése sem. Ezeket a tételeket a jogutódra vonatkozó vagyonmérleg-tervezetben már nem lehet szerepeltetni.
    B) Részvénytársaság egyesülése nem gazdasági társasággal
    Részvénytársaság közhasznú társasággal sem beolvadás, sem összeolvadás útján nem egyesülhet.
    A Ptk. 60. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy közhasznú társaság gazdasági társasággá nem alakulhat át, csak közhasznú társasággal egyesülhet, illetve közhasznú társaságokká válhat szét. Mivel az egyesülés az átalakulás egy speciális formája, a közhasznú társaság nem olvadhat be gazdasági társaságba és nem olvadhat össze gazdasági társasággal még akkor sem, ha ennek eredményeképpen jogutódként közhasznú társaság jönne létre, mert ez a Ptk.-ban meghatározott tilalomba ütközne. Nincs mód arra sem, hogy gazdasági társaság olvadjon be közhasznú társaságba, mivel közhasznú társaság a Ptk. rendelkezése alapján csak közhasznú társasággal egyesülhet. Annak ellenére így van ez, hogy a jogalkotói céllal ez a fajta egyesülés nem ütközne, hiszen a jogutód is közhasznú társasági formában működne tovább.
    Részvénytársaság és egyesülés egyesülését illetően lásd a 2. pontban az egyesülés átalakulására vonatkozóan kifejtett szempontokat.
    C) Részvénytársaság és más gazdasági társaság egyesülésére vonatkozó sajátos szabályok
    Az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok tagjai (részvényesei) az átalakulás elhatározását követően az érintett gazdasági társaságok, tehát a többi egyesülő gazdasági társaság ügyeiről is felvilágosítást igényelhetnek a társaságok vezető tisztségviselőitől. Az információkérésnek az átalakulással összefüggő kérdésekre kell vonatkoznia.
    Egyesülés esetében a Gt. megengedi, hogy valamennyi egyesülő gazdasági társaság esetében ugyanaz a független könyvvizsgáló járjon el. A Gt. 63. § (4) bekezdése szerint a gazdasági társaság átalakulása során a gazdasági társaság saját könyvvizsgálója nem járhat el. Egyesülés esetében ez a szabály értelemszerűen irányadó valamennyi érintett gazdasági társaság könyvvizsgálójára. Ugyanakkor a könyvvizsgáló függetlenségét nem befolyásolja, ha az átalakulásban résztvevő gazdasági társaságok közösen választanak egy független könyvvizsgálót, amely az átalakulási folyamatban a könyvvizsgáló számára előírt feladatokat végrehajtja. Ez természetesen nem kötelező, az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok dönthetnek úgy is, hogy külön-külön választanak független könyvvizsgálót, akik együttműködnek.
    Ha az egyesülő gazdasági társaságok közül egyes jogok nem mindegyik gazdasági társaságot illetik meg, e jogok gyakorlása tekintetében jogelődnek csak az a gazdasági társaság tekinthető, amelyik e joggal maga is rendelkezett.
    Pl. részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság egyesülése esetében a jogutód részvénytársaság alaptőke emeléséhez szükséges működési időtartam vizsgálata során nem vehető figyelembe, hogy a korlátolt felelősségű társaság több éve működött az egyesülést megelőzően.
    Az egyesülés során a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvénynek (1996. évi LVII. tv.) a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.
    A gazdasági társaságok egyesülése esetében a Ctv. (1997. évi CXLV. tv.) a bejegyzési kérelem kötelező mellékleteként nevesíti a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét, vagy a cég azon nyilatkozatát, hogy az engedélyre nincs szükség. Az engedély, illetve a nyilatkozat hiányában a cégbíróság a cégbejegyzési kérelmet hiánypótlási felhívás nélkül elutasítja (Ctv. 26. §).
    A Gt. egyesülés esetére az egyesülő gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek együttműködését írja elő.
    Az egyesülő gazdasági társaságok vezető tisztségviselői _ ha a társaság legfőbb szerve mindegyik gazdasági társaság esetében az egyesülés mellett foglalt állást _ elkészítik az egyesülési szerződés tervezetét.
    Az egyesülési szerződésben meg kell határozni
    a) az egyesülő gazdasági társaságok nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát, a létrejövő gazdasági társaság formáját, nevét és székhelyét;
    b) az egyesülés módját, a jogutód gazdasági társaság társasági szerződése megkötésének, (alapító okirata, alapszabálya elfogadásának) napját;
    c) beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaság társasági szerződésében (alapító okiratában) szükséges módosításokat;
    d) összeolvadás esetében az új gazdasági társaság társasági szerződésének (alapító okiratának, alapszabályának) tervezetét.
    Egyebekben az átalakulás rendjére a 3. pontban foglaltak irányadóak.
    6. A részvénytársaság egyesülése más részvénytársasággal
    A részvénytársaságok egymással történő egyesülésére a Gt. további sajátos rendelkezéseket állapít meg a VII. fejezet 4. Címében. E Cím rendelkezései akkor irányadóak, ha az egyesülésben legalább két részvénytársaság részt vesz, függetlenül attól, hogy esetleg más formájú gazdasági társaságok is az egyesülés részesei.
    A részvénytársaságok egyesülése során az átalakulás közös szabályait, az egyesülésre vonatkozó általános szabályokat, illetve a részvénytársaság alapítására vonatkozó szabályokat a 4. Címben meghatározott további rendelkezésekkel együtt kell alkalmazni. Ebből az is következik, hogy alkalmazandó a Gt. 69. § (1) bekezdésének azon rendelkezése is, hogy az átalakulásról hozott második döntés alkalmával a bemutatóra szóló részvények névre szóló részvényekké történő átalakítását kell elhatározni. (Bemutatóra szóló részvényt kizárólag nyilvánosan működő részvénytársaság bocsáthat ki.) A részvények névre szólóvá változtatása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a jogutód gazdasági társaságban részvényessé váló részvényesek köre, továbbá a részvényesekre jutó vagyonhányad, illetve a részvények cserearánya megállapítható legyen. A kiváló részvényesekkel való elszámolást is egyszerűsítik a névre szóló részvények. Irányadó tehát a Gt. 69. § (1) bekezdésének rendelkezése akkor is, ha a részvénytársaság más gazdasági társasággal egyesül, illetve akkor is, ha részvénytársaságok egyesüléséről van szó.
    A VII. Fejezet 4. Címét egyaránt alkalmazni kell akár zártkörűen működő részvénytársaságok, akár nyilvánosan működő részvénytársaságok vesznek részt az egyesülésben, ez utóbbiak esetében azonban a Gt. további korlátozásokat állapít meg.
    Az egyik ilyen fontos, sajátos rendelkezés, hogy a 76. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel csak nyilvánosan működő részvénytársaságok összeolvadása eredményeképpen jöhet létre nyilvánosan működő részvénytársaság. Nyilvánosan működő és zártkörűen működő részvénytársaság összeolvadása esetén ez nem lehetséges. Ahhoz, hogy a nyilvános működés megállapítható legyen, ilyen esetben csak beolvadás történhet, amelynek során a nyilvánosan működő részvénytársaság csak átvevő társaságként vehet részt az átalakulásban.
    A Gt. 76. § (1) bekezdésének rendelkezése csak atekintetben kógens, hogy részvénytársaságok egyesülésének eredményeképpen hogyan jöhet létre nyilvánosan működő részvénytársaság.
    Előfordulhat azonban, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság pl. zártkörűen működő részvénytársasággal kíván összeolvadni. Ebben az esetben a Gt. 76. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a jogutód részvénytársaság működési formája az átalakulás során nem határozható meg nyilvánosként és az átalakulás folyamatában eleget kell tenni a működési forma megváltozásához szükséges és _ az átalakulásra tekintettel _ megfelelően alkalmazandó rendelkezéseknek is (pl. Épt. 54. §). A nyilvánosan működő jogelőd részvénytársaság összeolvadás esetében az átalakulás cégbejegyzésével megszűnik, részvényei a törvény erejénél fogva érvénytelenné válnak. Etekintetben tehát a Gt. 178. §-ában foglaltak alkalmazására nincs szükség és nincs is mód.
    A jogutód részvénytársaság részvényeseinek közgyűlése a nyilvános működést természetesen utóbb, a cégbejegyzést követően elhatározhatja a Gt. 178. §-a alapján, ha a részvénytársaság megfelel az Épt-ben foglalt feltételeknek.
    Nem zárja ki a szabályozás azt sem, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságok részvényesei az egyesülés során olyan döntést hozzanak, amelynek eredményeképpen _ nem élve a Gt. 76. § (1) bekezdésében foglalt lehetőséggel _ a jogutód részvénytársaság működési formája zárt körű lesz. A működési forma meghatározásának joga mindenkor a részvénytársaság részvényeseit illeti meg, a közgyűlés hatásköre [Gt. 233.§ b) pont].
    Ebben az esetben az egyesülési szerződésben a jogutód részvénytársaság létesítő okiratának tervezetét kell e részvénytársaság részvényeseinek elfogadni és eleget kell tenni a működés megváltoztatására vonatkozóan előírt rendelkezéseknek is.
    Mivel az átalakulás is a társaságalapítás sajátos formája, a Gt. szabályozása összhangban áll az Épt. azon törekvésével, amely a részvénytársaság nyilvános alapítását nem támogatja.
    Ha a részvényesek a Gt. 76. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint nyilvánosan működő jogutód részvénytársaságban kívánnak tagsági jogokat gyakorolni, tehát a jogutód részvénytársaságnak a nyilvános működési formát választják, az átalakulás során az átvevő társaságban mint jogutód társaságban tagsági jogokat gyakorló részvényesekre, illetve összeolvadás esetén a megszűnő részvénytársaságok jogutódjaként létrejövő részvénytársaságban tagsági jogokat gyakorló részvényesekre jutó vagyonhányad alapján kibocsátandó részvényeket illetően nem valósul meg az Épt. 3. § (2) bekezdése 38. pontjának első fordulata, a nyilvános forgalombahozatal útján, a nyilvános ajánlattétellel való részvényszerzés, mint a nyilvános működés alapfeltétele (Gt. 177. §).
    Megvalósul ugyanakkor e pont második fordulata vagyis az, hogy a részvények későbbi értékesítése már csak nyilvános ajánlattétel útján történhet meg. Ha a jogutód részvénytársaság jegyzett tőkéjének meghatározására úgy kerül sor, hogy az meghaladja a jogelőd részvénytársaságok részvényeseire jutó vagyonhányadot, az ezt meghaladó részre vonatkozóan kibocsátandó részvények esetében a nyilvános ajánlattétel útján történő forgalombahozatal ténylegesen megvalósulhat. Ennek feltétele, hogy a részvénytársaság megfeleljen az Épt. 24. §-ában előírtaknak.
    Ebben az esetben a nyilvános forgalombahozatalra előírt további, a tájékoztató elkészítésére, annak jóváhagyására, közzétételére, a jegyzésre stb. irányadó Gt.-beli, illetve Épt.-beli szabályokat csak a jogutód részvénytársaság cégbejegyzését követően kell alkalmazni, hiszen a jogelőd gazdasági társaságok a cégbejegyzésig változatlan formában működnek és meglévő részvényeik is csak a jogutód társaság cégbejegyzésével válnak érvénytelenné.
    A részvények érvénytelenségével kapcsolatos eljárások lefolytatása a jogutód társaság vezető tisztségviselőinek feladata, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a nyilvános forgalombahozatallal kapcsolatos teendőket is ők látják el.
    A részvénytársaságok egyesülésére vonatkozó sajátos rendelkezések megalkotását jogharmonizációs kötelezettség is indokolta.
    Az Európai Közösségekkel és azok tagállamaival társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján Magyarország vállalta az Európai Közösség jogával való harmonizáció megteremtését az Európai Unióhoz való csatlakozás előfeltételeként.
    Az Európai Bizottság Fehér Könyve a társasági jog területén alapvető követelményként írja elő az 1. és 2. szakaszban megjelölt irányelvek átvételét. A Fehér Könyv a 2. szakasz körébe tartozóként jelöli meg a részvénytársaságok egyesüléséről szóló 3. számú társasági jogi irányelvhez való jogharmonizációt.
    A 3. számú irányelv a részvénytársaságok részvételével egy tagállamon belül megvalósuló fúziók meghatározott típusaira terjed ki, amelyeket a tagállamoknak az irányelvnek megfelelően kell szabályozniuk.
    Az irányelv a tagok, az alkalmazottak és a hitelezők védelmében szabályozza a fúziós terv kötelező minimális tartalmi elemeit, elkészítésének rendjét, közzétételét, továbbá független szakértő bevonását, valamint a fúzió joghatásait.
    A Gt. 4. Címe ezeknek a követelményeknek kíván megfelelni.
    Részvénytársaságok egyesülése esetében az egyesülési szerződésben meg kell határozni az egyesülő részvénytársaságok részvényeinek cserearányát vagy beolvadás esetén azt, hogy az átvevő társaság részvényeinek átruházása miképpen történik majd meg a jogutód részvénytársaság részvényeseire.
    Az egyesülési szerződésnek tartalmaznia kell azt az időpontot, amelytől fogva a részvények az adózott eredményből való részesedésre jogosítanak, továbbá azokat a jogokat, amelyeket a jogutód társaság a különleges jogokkal felruházott részvényeseknek (az alapítókat megillető előnyökkel, az elsőbbségi, dolgozói vagy kamatozó részvényfajtához fűződő jogokkal összefüggésben) vagy más értékpapír tulajdonosoknak biztosít, illetve az ezekkel kapcsolatos intézkedési javaslatokat.
    Részvénytársaságok egyesülése esetében az egyesülési szerződés tartalmát nyilvánosságra kell hozni. Ennek egyik útja, hogy _ mint más egyesülés esetében is _ az egyesülő részvénytársaságok a 65. § (2) bekezdésében, illetve 75. § (2) bekezdésében megjelölt adatokat közzéteszik a Cégközlönyben megjelenő átalakulási közleményben. Emellett az egyesülési szerződés tervezetét be kell nyújtani az egyesülő részvénytársaságok cégjegyzékét vezető cégbíróságoknak az egyesülésről döntő második közgyűlés napját harminc nappal megelőző időpontban.
    Az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselőinek a Gt. _ az említett irányelv szabályaival összhangban _ egyesülés esetében az elhatározásról döntő első közgyűlést követően végrehajtandó külön feladatokat is előír. Így a vezető tisztségviselők írásbeli beszámolót kötelesek készíteni, amelyben a jogi és gazdasági szempontok ismertetésével meg kell indokolniuk az egyesülés szükségességét, valamint a részvények cserearányát. Ha az értékelésnek különös nehézségei voltak, erről külön is szólniuk kell.
    A részvényesek részére kérésükre a részvénytársaság költségén teljes vagy kivonatos másolatot kell készíteni azokról az egyesüléssel kapcsolatos iratokról, amelyeket a részvényeseknek a döntés előtt, illetve a döntéshez meg kell ismerniük.
    Részvénytársaságok egyesülése esetében az egyesülő gazdasági társaságok részvényesei a 72. § (2) bekezdésében meghatározott ügyeken kívül is kérhetnek felvilágosítást, illetve jogosultak megismerni a részvénytársaságnak az egyesülési szerződés elkészítésével kapcsolatban keletkezett iratait, mégpedig az ezen iratok alapján döntő közgyűlés napját harminc nappal megelőző időpontban. Emellett a részvényeseknek az egyesülő gazdasági társaságok utolsó három évi, a számviteli törvényben foglaltak szerint elkészített éves beszámolóját is rendelkezésre kell bocsátani.
    A Gt. előírja, hogy ha többfajta részvény, illetve osztály létezik, az egyesülést kimondó határozat meghozatala során a 238. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Ezek a rendelkezések valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogok hátrányos megváltoztatásának szabályait tartalmazzák.
    A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket elkészítő könyvvizsgálónak nyilatkoznia kell arról is, hogy az egyesülő részvénytársaságok részvényeinek cserearányát a gazdasági társaság milyen módszerekkel határozta meg és ezen módszerek alkalmazásával kimutatott értékek alapján kialakított cserearány megfelelő-e. Ha az értékelésnek különös nehézségei voltak, ezeket is ismertetni kell.
    Az említett irányelv szabályaival összhangban a Gt. előírja, hogy a könyvvizsgáló vagy más, az egyesülő részvénytársaságoktól független szakértő magát az egyesülési szerződést és a vezető tisztségviselők ehhez kapcsolódó írásbeli beszámolóját is vizsgálja meg, készítsen jelentést az abban foglaltak megalapozottságáról.
    Ezen független szakértő vagy a könyvvizsgáló által készített jelentés azonban már nem elsősorban a részvényesek érdekeinek védelmét szolgálja, hanem a szakértőnek, illetve a könyvvizsgálónak azt is szem előtt kell tartania, hogy az egyesülés nem veszélyezteti-e az egyesülő részvénytársaságok hitelezői követeléseinek kielégítését.
    A Gt. 66. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a tag (részvényes) felelőssége a társaság fennállása alatt a társaság tartozásaiért korlátozott, a hitelezők az átalakulás során biztosítékadásra csak akkor tarthatnak igényt, ha a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének összege kevesebb, mint a jogelődé volt. Egyesülés esetében ezt értelemszerűen úgy kell alkalmazni, hogy a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéje nem lehet kevesebb, mint a jogelődöké összesen volt. Ha ez a feltétel teljesül, biztosítékadásra főszabályként nincs szükség.
    A Gt. részvénytársaságok egyesülése esetében ettől eltérő szabályt állapít meg a már említett 3. számú társasági jogi irányelvvel összhangban. A Gt. 77. § (4) bekezdése kimondja, hogy a részvénytársaságok hitelezői a 66. § (2) bekezdésben meghatározott rend szerint minden esetben biztosítékot igényelhetnek, függetlenül a 66. § (3) bekezdés rendelkezésétől, ha igazolják, hogy az egyesülés veszélyezteti követeléseik kielégítésének alapját, feltéve, hogy az egyesüléssel érintett részvénytársaságok korábban nem nyújtottak számukra biztosítékot.
    Ha a gazdasági társaság csak társasági formát változtat, a hitelezők helyzete lényegében nem változik. Egyesülés esetében azonban az a helyzet áll elő, hogy az egyesülő gazdasági társaságok összes hitelezőjének kielégítésére egy vagyontömeg, a jogutód gazdasági társaság vagyona áll rendelkezésre.
    Egyesülés esetében tehát az a hitelező, aki a jogelőd gazdasági társaság felszámolása esetében a kielégítési sorrendben elől állt volna, az egyesülést követően _ más hitelezők követeléseire tekintettel _ hátrébb, vagy más hitelezőkkel egy sorba kerülhet.
    Erre tekintettel indokolt, hogy a hitelezők követeléseik kielégítése érdekében az egyesülő társaságoktól biztosítékot követelhessenek. Ennek a rendelkezésnek valójában az egyesülésre vonatkozó általános szabályok között lenne a helye, hiszen a kifejtett indokok nemcsak részvénytársaságok egymás közötti egyesülése esetében érvényesülnek.
    A Gt. előírja azt is, hogy a részvénytársaság által kibocsátott átváltoztatható kötvény tulajdonosainak jogosultságai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint amivel az egyesülő társaságokban rendelkeztek, kivéve azt az esetet, ha a kötvénytulajdonosok mindegyike hozzájárul a jogosultsága megváltoztatásához. Az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosát védi az a szabály, hogy kérheti a kötvény visszavásárlását a jogutód gazdasági társaságtól, még abban az esetben is, ha a jogutód gazdasági társaság által biztosított jogosultságai egyenértékűek vagy esetleg kedvezőbbek mint korábban voltak.
    A jogutód gazdasági társaságot nehéz helyzetbe hozhatja a kötvénytulajdonosoknak a kötvények tömeges visszavásárlására vonatkozó igénye, ezért a Gt. lehetőséget ad a részvénytársaságoknak arra, hogy az értékpapír kibocsátásakor előre meghatározzák az értékpapír tulajdonosainak helyzetét egy esetleges egyesülés esetére is. A kötvénytulajdonos tehát a kötvény vásárlásakor már tisztában lehet azzal, hogy részvénytársaság egyesülése esetében visszavásárlási igényt támaszthat-e a jogutód gazdasági társasággal szemben.
    A vezető tisztségviselők által készített írásbeli beszámolót, valamint a könyvvizsgálónak, illetve a független szakértőnek az egyesülési szerződés tervezetére, és az írásbeli beszámolóra vonatkozóan készített jelentését be kell nyújtani az egyesülő részvénytársaságok cégjegyzékét vezető cégbíróságoknak az egyesülésről döntő második közgyűlés napját harminc nappal megelőző időpontban.
    Miután a Ctv. 3. §-ának (2) bekezdése alapján teljeskörűen nyilvános a benyújtott, de még el nem bírált kérelem és annak melléklete is, emellett a cégnyilvántartásba bárki betekinthet, ebből következően az egyesülő részvénytársaságok iránt érdeklődő személyek, hitelezők a cégbíróságon részletes információkat szerezhetnek az egyesülésről.
    A vezető tisztségviselők írásbeli beszámolójára, a könyvvizsgálónak a részvények cserearányával kapcsolatos nyilatkozatára, valamint a független szakértői vagy könyvvizsgálói jelentés elkészítésére vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a beolvadó részvénytársaság az átvevő részvénytársaság, vagy az összeolvadó részvénytársaságok egyike a másik részvénytársaság egyszemélyes társasága.
    7. A részvénytársaság szétválása
    A részvénytársaság szétválása esetében az átalakulásra vonatkozó közös szabályokat és az átalakulással létrejövő társasági formára vonatkozó átalakulási, illetve alapítási szabályokat az 5. Címben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
    A törvény szétválás esetén nem korlátozza azt, hogy a szétváló gazdasági társaság a jogutód gazdasági társaságoknak milyen társasági formát határozhat meg. Egyetlen kivétel ez alól az, hogy kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, változatlan társasági formában köteles tovább működni.
    A) A szétválás módja
    A gazdasági társaság szétválásának a törvény szerint két módja van: a különválás vagy a kiválás. A különválás lényegében megfelel a korábbi szabályozás szerinti szétválásnak, amelyet a Gt. a fogalmak egyértelmű tisztázása érdekében különválásnak nevez, a szétválás tehát összefoglaló fogalom.
    Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik és vagyona az átalakulással létrejövő jogutód gazdasági társaságokra száll át. Kiválás esetében a kivált tagok (részvényesek) részvételével és a nekik jutó társasági vagyonhányad felhasználásával új gazdasági társaság jön létre.
    A Gt., figyelemmel az átalakulás következtében beálló változásokra, a kötelezettségek megosztására mind azt a gazdasági társaságot, amelyből a kiválás történt, mind a kiválással létrejövő gazdasági társaságot jogutódnak tekinti.
    Nyilvánosan működő részvénytársaság a Gt. 78. § (2) bekezdése szerint szétválással nem alapítható. Nyilvánosan működő részvénytársaság tehát különválást nem hajthat végre oly módon, hogy annak eredményeképpen nyilvánosan működő részvénytársaság jöjjön létre. A nyilvánosan működő részvénytársaság különválására csak a működési forma megváltozása esetében kerülhet sor. Zártkörűen működő részvénytársaság különválásának nincs jogi akadálya, ennek során a jogutód társaság gazdasági társaság vagy közhasznú társaság lehet, a társasági formát a törvény nem határozza meg.
    Kiválás elméletileg nyilvánosan működő részvénytársaságból is lehetséges, mivel ebben az esetben nem kerül sor nyilvánosan működő részvénytársaság alapítására. Ugyanakkor a kiválással létrejövő gazdasági társaság nem lehet nyilvánosan működő részvénytársaság.
    B) A szétválás rendje
    A szétválás elhatározása az átalakulás közös szabályai körében megállapított rendben történik meg. Az átalakulásról való első döntés alkalmával nemcsak azokról a kérdésekről kell határozni, amelyekről a 62. § (1) bekezdése rendelkezik, tehát pl. arról, hogy ki kíván a jogutód gazdasági társaság tagjává (részvényesévé) válni, hanem arról is, hogy a létrejövő jogutód gazdasági társaságok közül melyik részvényes melyik jogutódot választja.
    A szétválási szerződés tervezetének tartalmát a Gt. 79. § (2) bekezdése állapítja meg. E rendelkezés a 62. § (3) bekezdésében meghatározottak mellett sorolja fel a szétválásra tekintettel szükséges további különleges követelményeket. Ilyen pl. a vagyonmegosztási javaslat elkészítése, illetve a szétválás módjának meghatározása.
    Kiválás esetében a fennmaradó részvénytársaság létesítő okiratában szükséges módosítások tervezetét kell elkészíteni.
    A Gt. szétválás esetében külön is előírja a hitelezői felhívás közzétételének kötelezettségét. Ez általában biztosítékadási kötelezettséggel is jár, mivel szétválás esetében a jogutód gazdasági társaságok jegyzett tőkéje külön-külön az esetek túlnyomó többségében kevesebb lesz, mint a jogelődé volt. Ugyanakkor egy-egy kötelezettség általában teljes egészében hárul valamely jogutód gazdasági társaságra, a hitelezők kielégítési alapja tehát általában csökken. A kötelezettségek megosztása ennek hiányában is hátrányosan érintheti a hitelezők követeléseinek kielégítési esélyeit.
    A Gt. szerint a szétválás mindkét módja esetében irányadó, hogy a szétválási szerződésben meg kell állapodni a jogelőd gazdasági társaság jogainak és kötelezettségeinek a jogutód társaságok közötti megosztásáról. A jogutódok a gazdasági társaságnak a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért a vagyonmegosztás arányában felelnek.
    Ha a szétválási szerződés, illetve a vagyonmegosztási javaslat valamely vagyontárgyról nem rendelkezett, akkor az, vagy annak ellenértéke a vagyonmegosztás arányának megfelelően illeti meg a jogutódokat. Ugyanakkor ha valamely, a jogelődöt terhelő kötelezettség a megállapodást követően vált csak ismertté, a jogutódok felelőssége harmadik személyekkel szemben egyetemleges, egymás közötti viszonyukban pedig helytállási kötelezettségük a vagyonmegosztás arányának megfelelő.
    Előfordul, hogy a szétválási szerződésben rendelkeztek valamely kötelezettségről, de a jogutód gazdasági társaság, amelyre a kötelezettség hárult, nem teljesíti a kötelezettségét. Ebben az esetben a hitelezők érdekeit védő fontos szabály, hogy a többi jogutód társaság felelőssége egyetemleges a követelés kielégítéséért. Az egyetemleges felelősség miatt nincs értelme már olyan vagyonmegosztási javaslatot elfogadni, amely valamelyik jogutódot teljes egészében mentesíti a jogelőd kötelezettségei alól. Ezt a szabályt a részvénytársaságok szétválásáról rendelkező Európai Közösségek 6. számú társasági jogi irányelve is tartalmazza.
    Az Európai Közösségek 6. sz. társasági jogi irányelvének hatálya a részvénytársaságok egy tagállamon belüli szétválására terjed ki. Tekintettel arra, hogy az irányelvben szabályozott szétválási forma nem mindegyik tagállamban ismert, az irányelv nem teszi kötelezővé a szabályainak bevezetését.
    Az irányelv szabályai nagymértékben hasonlítanak az egyesülésre vonatkozó 3. sz. társasági jogi irányelv szabályaihoz. Erre tekintettel a Gt. a 4. Cím rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását írja elő [79. § (6) bek.]. Ily módon az irányelv rendelkezései Magyarországon alkalmazásra kerülnek.
    8. Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok
    A cég átalakulását a létesítő okirat aláírásától számított hatvan napon belül kell bejelenteni a jogelőd társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak. Új szabály, hogy a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzésével egyidejűleg kell a jogelőd gazdasági társaságot törölni a cégnyilvántartásból. Értelemszerűen nem történik meg a jogelőd gazdasági társaság törlése kiválás esetében vagy beolvadás esetében az átvevő társaságot illetően.
    A törlés és a cégbejegyzés egyidejűsége csak akkor lehetséges, ha a bejegyzést és a törlést ugyanazon cégbíróság végzi el.
    A Ctv. szerint főszabályként az átalakulás bejegyzéséről a jogelőd cég székhelye szerinti cégbíróság dönt és _ ha ez szükséges _ a jogutódra történő utalással törli a jogelőd céget a cégnyilvántartásból. Összeolvadás esetében azonban a jogutód cég székhelye szerint illetékes cégbíróság jár el a bejegyzés során és ez a cégbíróság gondoskodik _ a jogutódra történő utalással _ a jogelődök törléséről is. Beolvadás esetében az átvevő cég székhelye szerint illetékes cégbíróság jogosult ezeket a feladatokat végrehajtani (Ctv. 36_38. §).
    A cégbejegyzést követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaság(ok)ra, mind a jogutód gazdasági társaság(ok)ra vonatkozóan végleges vagyonmérleget és vagyonleltárt kell készíteni. Ennek az az oka, hogy a jogelőd gazdasági társaság az átalakulás folyamata alatt is működik, gazdálkodik, így vagyoni helyzete az átalakulás elhatározásakor felmért állapothoz képest változhat, és ez kihat a jogutód gazdasági társaság vagyoni helyzetére is.
    Ha a vagyonmérleg-tervezet és a végleges vagyonmérleg szerint megállapított saját tőke pozitív különbözetet mutat, e különbözet a jegyzett tőkén felüli vagyont növeli, ha pedig a különbözet negatív, akkor a jegyzett tőke összegét a különbözetre tekintettel újra meg kell állapítani. Ha a jogutód gazdasági társaság pl. részvénytársaság, ez a jegyzett tőke leszállításának követelményét jelentheti abban az esetben, ha a jegyzett tőkén felüli vagyon nem nyújt megfelelő fedezetet.
    A végleges vagyonmérlegre és vagyonleltárra vonatkozó részletes szabályokat a számviteli törvény állapítja meg.
    A cégbejegyzés megtagadása vagy a bejegyzési kérelem visszavonása esetében a jogelőd gazdasági társaság a tevékenységet a korábbi társasági formában minden nehézség nélkül változatlanul tovább folytathatja, mivel a cégbejegyzés napjáig a gazdasági társaság a jogutód társasági formában nem működhet még előtársaságként sem.
    Részvénytársaság más cégformájú gazdasági társasággá vagy közhasznú társasággá való átalakulásával a részvények a cégbejegyzéssel érvénytelenné válnak. Az ezzel kapcsolatos feladatok a bejegyző végzés közzétételétől számított 30 napon belül a jogutód gazdasági társaság vezetői tisztségviselőit terhelik (ld. 1. pont). Egyesülés és szétválás esetében is ugyanez a helyzet, mivel az átalakulás ezen formái is kihatnak a jegyzett tőkére, a részvényesek számára stb. Etekintetben az egyesülésre, illetve a szétválásra vonatkozó Címek eltérő rendelkezést nem tartalmaznak.
    A részvénytársaság jogi szabályozása III. rész
    IX. fejezet
    A pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások, mint részvénytársaságok
    Az elmúlt tíz évben a magyar pénz- és tőkepiacon számos módosítás és átdolgozás folytán egyre részletesebb szabályozást nyújtó előírások születtek a piac átláthatóságának és zavartalan működésének biztosítására, valamint a betétesek és a befektetők érdekeinek védelmére. Ezen speciális rendelkezések ma már integráns részét képezik a magyar gazdasági jognak, szervesen ráépülve a vagyoni és szervezeti viszonyokat meghatározó két alaptörvényre, a Polgári Törvénykönyvre és a Gt.-re. A pénz- és tőkepiacokat szabályozó törvények azonban a Gt.-hez viszonyítva számos eltérő, illetve többlet követelményeket megfogalmazó előírásokat is tartalmaznak, amelyeknek a Gt. szabályaihoz való viszonya a "speciális" és az "általános" egymás mellett élésével jellemezhető. Ilyen értelemben a pénz- és tőkepiaci szabályok részét képezik a társasági törvényi előírások, de ha egy adott kérdést illetően pénz-, illetve tőkepiaci törvény másként rendelkezik a Gt.-ben foglalt vonatkozó előíráshoz képest, akkor ezen eltérő törvényi rendelkezés az irányadó.
    Az általános és a speciális kollíziója különösen a tulajdonlás, és a társasági szervezeti felépítés szabályait tekintve gyakori, amelynek az az alapvető oka, hogy a pénz- és tőkepiaci szervezetek tevékenysége felett szoros és intézményesített állami kontroll érvényesül.
    Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló 1996. CXIV. tv. határozza meg az intézményi kontroll kereteit, létrehozván az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet, mint országos közigazgatási szervet amely a kormány felügyelete alatt áll. A Felügyelet tevékenységének célja a pénz- és tőkepiac biztonságos működésének elősegítése és az ezeken a piacokon működő szervezetek és ügyfeleik érdekeinek védelme.
    A piaci viszonyok átláthatóságának megteremtése és a szabályozott verseny elősegítése érdekében a Felügyelet egyrészt információ-bázisára támaszkodva interveniálhat a piac biztonságos működésének fenntartása érdekében, másrészt preventív célból számos korlátozó intézkedést, sőt pénzbírságot is alkalmazhat azon piaci szereplőkkel szemben akik nem tartják be a tevékenységükre irányadó törvények, valamint az azokhoz kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseit és a felügyeleti határozatokat.
    A nem pénzügyi életben tevékenykedő részvénytársaságok működése felett általában csak saját felügyelő bizottságuk és - bizonyos szempontból - könyvvizsgálójuk gyakorol felügyeletet, amely közel sem jelent akkora megkötöttséget, mint az állami kontrollt megtestesítő Felügyelet elvárásainak való megfelelés kényszere a pénz- és tőkepiaci szervezetek esetében. Ezen követelmények különösen a tulajdonlásra és a szervezeti felépítésre irányadó előírások esetében tették szükségessé speciális szabályok bevezetését, amelyeket a pénz- és tőkepiaci törvények tartalmaznak.
    1. Formakötöttség a pénz-és tőkepiaci társaságoknál
    A Gt. 6.§ biztosítja a jogalkotónak azt a lehetőséget, hogy törvényben társasági formakötöttséget írjon elő egyes gazdasági tevékenységekhez. Ezen a felhatalmazáson alapszik a pénzügyi és a befektetési szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó formakötöttség, amely szerint a bankok és a befektetési vállalkozások csak részvénytársasági formában működhetnek.
    A korábbi, úgynevezett pénzintézeti törvény helyébe lévő Hpt. (az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról) 1997. január 1-jei hatállyal megteremtette a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek tevékenységének jogi alapjait. Az európai jogharmonizációs törekvés miatt vált szükségessé az Uniós fogalomrendszer átvétele, kiterjesztve ezt az intézménytípusokra is. Az európai előírásoknak megfelelően a pénz- és tőkepiaci szervezetek vagy pénzügyi intézmények vagy befektetési vállalkozások. A pénzügyi intézmények közé a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások tartoznak, amelyen belül hitelintézetnek minősülnek a bankok, a szakosított hitelintézetek, valamint a takarék- és hitelszövetkezetek. Minden egyéb pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezet - amennyiben nem minősül hitelintézetnek - a pénzügyi vállalkozás kategóriájába tartozik, amelyen belül külön csoportot képeznek a külföldi pénzügyi intézmények fióktelepei. Ez utóbbi szervezeti formát 1998. január 1-jei hatállyal vezette be a magyar jogrendbe az 1997. évi CXXXII. törvény. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel kötött csatlakozási szerződésben a Magyar Állam ugyanis kötelezettséget vállal arra, hogy a Tőkemozgások Liberalizációs Kódexének céljait elfogadva legkésőbb 1997. végéig Magyarország is lehetővé teszi fióktelepek alakítását a szervezetben részes államokban székhellyel rendelkező vállalkozások számára. Ezen vállalkozások fióktelepeik útján nemcsak pénzügyi, hanem befektetési szolgáltatásokat nyújthatnak, mivel a befektetési szolgáltatók körét szintén kibővítette ezzel a szervezeti formával 1998. január 1-jétől. Az 1997. január 1-jén hatályba lépő, az értékpapírok forgalombahozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.), a befektetési szolgáltatók hagyományos értékpapír-kereskedő - értékpapír-bizományos felosztása mellett bevezeti a befektetési társaság kategóriáját.
    A kilencvenes évek második felében tehát új színekkel bővült a pénz- és tőkepiaci szervezetek palettája, de ugyanakkor egyre határozottabban megfogalmazódott az az elvárás, hogy a szolgáltatóknak részvénytársasági formában kell működniük, amennyiben ügyfelek széles körében és többfajta szolgáltatást kívánnak ajánlani. Ezen formakötöttség alól csak néhány kivétel van, amelyek számbavételéhez elengedhetetlen a pénzügyi és befektetési szolgáltatások rendszerének részletes áttekintése.
    a) A hitelintézetek hierarchiájának csúcsán a bankok állnak, mivel ezek a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére jogosultak.
    Ezt a tevékenységi kört az Európai Közösség 2. számú bankdirektívájával (89/646 EGK második irányelv a hitelintézeti tevékenység megkezdését és folytatását érintő jogszabályok, szabályozások és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 77/80/EGK irányelv módosításáról) összhangban definiált szolgáltatások alkotják, amelyek alapvetően két nagy csoportba oszthatók.
    Az első csoportba azok a tevékenységek sorolhatók, amelyeket kizárólag pénzügyi intézménynek minősülő jogi személyek végezhetnek, úgymint betétgyűjtés és más visszafizetendő pénzeszköz saját tőkét meghaladó mértékben nyilvánosságtól történő elfogadása; pénzkölcsön, és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; pénzügyi lízing; készpénz-behelyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; kezesség, bankgarancia és egyéb bankári kötelezettség vállalása; váltóval, csekkel, valutával és devizával történő kereskedés, ide nem értve a pénzváltási tevékenységet; befektetési alap letétkezelés; letéti szolgáltatás; széfszolgáltatás; hitelreferencia szolgáltatás; önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magán-nyugdíjpénztár részére történő vagyonkezelés; valamint készpénzátutalás. (A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a kizárólagosság alól van néhány törvényen alapuló kivétel, például korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla vezetése az Épt. alapján megengedett a befektetési vállalkozásoknak is, stb.)
    A pénzügyi szolgáltatások másik csoportját azok a tevékenységek képezik, amelyek járulékos jellegűek a köznapi értelemben vett bankári szolgáltatásokhoz képest, és ezzel összefüggésben a piacra-lépés szabályai nem olyan szigorúak. Így nem pénzügyi intézmények is végezhetnek pénzügyi ügynöki, pénzváltási és pénzfeldolgozási tevékenységet. A Hpt. 8. § (3) bekezdése azonban ekkor is előírja, hogy ezek a pénzügyi-szolgáltatási szempontból kisebb kockázatú tevékenységek csak jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társasági vagy szövetkezeti formában gyakorolhatók.
    A forma-kényszerhez kötötten gyakorolható pénzügyi szolgáltatások rendszerét még árnyaltabbá teszi a Hpt., amikor a pénzügyi intézmények rendszerét hitelintézetekre és pénzügyi vállalkozásokra felosztva a 6. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a pénzügyi vállalkozás egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végezhet, de ezek a szolgáltatások nem lehetnek olyanok, amelyek a kizárólagosan hitelintézeti szolgáltatásként definiált tevékenységi körbe tartoznak. Ezt a kört a Hpt. 5. § (2) határozza meg, miszerint kizárólag hitelintézet jogosult betét gyűjtésre és - bank által a visszafizetésre vállalt kezesség nélkül - más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására; valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására és az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtására. Ebben a kizárólagosságban is érvényesül az az Épt.-ben meghatározott kivétel, amely szerint korlátozott pénzforgalmi szolgáltatást befektetési vállalkozás is nyújthat. A kivétel azonban a formakötöttség szempontjából csak látszólagos, mivel a befektetési vállalkozás csak részvénytársaságként vagy fióktelepként működhet.
    b) A hagyományos befektetői szolgáltatói kört a befektetési vállalkozások alkotják, amelyek csak részvénytársasági formában működhetnek. Ezen csoport élén a befektetési társaságok állnak, amelyek az Épt. 5. §-ban meghatározott befektetési eszközökre (értékpapírok és származékos tőkepiaci eszközök) bizományosi és saját számlás üzleteket köthetnek; portfolió kezelést végezhetnek; jegyzési garanciát vállalhatnak, és ügynöki tevékenységet fejthetnek ki. A felsorolt tevékenységek a befektetési szolgáltatások alaptevékenységei, amelyhez kiegészítő szolgáltatásként a következők társulnak: értékpapír-letétkezelés és kapcsolódó szolgáltatásai; értékpapír letéti őrzés; tanácsadás vállalkozásoknak a tőkeszerkezettel, a tulajdonosi szerkezet átalakításával, valamint egyesüléssel és szétválással kapcsolatban; értékpapír forgalombahozatalának valamint részvénytársaság felvásárlásának szervezése; befektetési tanácsadás; befektetési hitel nyújtása; értékpapír-számla és ügyfélszámla vezetés. Az Épt. 7. § (6) bekezdése alapján csak befektetési társaság kaphat engedélyt az ismertetett teljes tevékenységi kör gyakorlására.
    A befektetési társaságokon kívül befektetési vállalkozásként csak az értékpapír-bizományos és az értékpapír-kereskedő szervezetek működhetnek.
    Az értékpapír bizományos csak ügynöki és bizományosi feladatokat láthat el az alapvető befektetési szolgáltatások közül, a kiegészítő befektetési szolgáltatásokat tekintve pedig csak értékpapír letéti őrzést, befektetési tanácsadást, valamint értékpapír-számla és ügyfélszámla vezetést folytathat. Értékpapír forgalombahozatalát nem szervezheti, de jegyzési helyként közreműködhet.
    Az értékpapír-kereskedő részvénytársaság tevékenységi köre a befektetési társaságéhoz képest annyiban szűkebb, hogy a jegyzési garanciavállalás és a befektetési hitelnyújtás közül egyik sem tartozhat bele.
    A befektetési szolgáltatások teljes körére feljogosított befektetési társaságok mellett 1999. január 1-jétől ugyanolyan széleskörű jogosítvánnyal megjelennek a bankok is, mint befektetési szolgáltatók. Ezen időpontig korlátozottan, csupán állampapír- és zárt körben forgalomba hozott értékpapír-, valamint pénzügyi határidős, opciós és swap ügyletek vonatkozásában voltak jogosultak befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére.
    A szakosított hitelintézet befektetési szolgáltatási tevékenységet a róla szóló külön törvényben meghatározott körben folytathat, de nem kaphat teljeskörű befektetési szolgáltatások nyújtására engedélyt.
    A szövetkezeti hitelintézet az Épt. 8. § (3) bekezdése szerint letétkezelést, letéti őrzést és befektetési tanácsadást végezhet. Érdemi befektetési szolgáltatást tehát lényegében nem nyújthat, ami összhangban áll azzal, hogy nem részvénytársasági formában, hanem csak szövetkezetként működik.
    A befektetési szolgáltató ügynökeként való eljárás, továbbá a befektetési tanácsadás bármely gazdálkodó szervezetnek megengedett, és az sem tiltott számukra, hogy ezekkel párhuzamosan a tevékenységi körükbe tartozó egyéb gazdálkodási feladataikat is ellássák. Van a gazdálkodó szervezetnek egy olyan lehetősége is, hogy az Árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyeletről szóló 1994. évi XXXIX. törvény előírásaival összhangban árutőzsdei tevékenységet is végezhetnek, azaz a Budapesti Árutőzsde szekcióiban saját számlára vagy bizományosként kereskedhetnek. Amennyiben ez a gazdálkodó szervezet egyetlen üzleti tevékenysége, akkor megengedett számára az értéktőzsdén való kereskedelmi tevékenység is, ha annak tárgya kizárólag a Budapesti Értéktőzsdén végrehajtott pénzügyi határidős ügylet.
    Az árutőzsdetag gazdálkodó szervezet tehát szűk körben végezhet befektetési szolgáltatást, noha szükségszerűen nem a legfejlettebb társasági szervezeti formában működik, hanem például kft-ként. A biztonságra törekvés elve azonban ekkor sem sérül, mivel a kereskedelmi jogosítvány gyakorlása olyan befektetési eszközökre korlátozódik, amelyekkel kapcsolatban a Budapesti Értéktőzsde különleges garanciális szabályokat működtet. Az alapletét és a változó letét befizetésének automatikus megkövetelésével a befektetési eszköz árfolyam-változásával összefüggő kockázat a világ nagy tőkepiacain kialakult módszernek megfelelően kezelést nyer, így az üzleti partnerek tőkéjének nincs olyan közvetlen jelentősége, mint például egy halasztott pénzügyi teljesítésű értékpapír-ügylet keretében.
    A teljesség kedvéért említésre érdemes, hogy a tőzsdei határidős ügyleteknél a Központi Elszámolóház és Értéktár letétek rendszerén keresztül történő bekapcsolása olyan garanciális szerepet tölt be, amely megfelelő környezetet teremt nemcsak a gazdálkodó szervezetek, hanem még az egyéni vállalkozók erre a piaci szegmensre való beengedéséhez is, természetesen igen szűk körben, kizárólag saját számlás üzletek megkötésére.
    A fenti áttekintés megállapításait összegezve egyértelmű, hogy pénzpiaci működést és a tőkepiaci befektetéseket szabályozó törvények a nem szakértő ügyfelek számára széleskörű szolgáltatást nyújtó szolgáltató piacra lépéséhez a részvénytársasági formában való működést szabják feltételül, azaz az alapítók nem választhatnak szabadon az öt társasági forma közül, hanem csak a legmagasabb szintű szervezeti formát alkalmazhatják. Ugyanakkor nem tartozhat más a tevékenységi körükbe, mint pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatási tevékenység, valamint az ehhez kapcsolódó, törvényben nevesített járulékos és megengedett szolgáltatások nyújtása.
    2. A pénz- és tőkepiaci szervezetek jegyzett tőkéjének legkisebb összege
    A pénz- és tőkepiaci szolgáltatást nyújtó részvénytársaságok alapítói az alaptőke nagysága megválasztásának szabadságát nem gyakorolhatják, mivel az esetek nagy részében a 20 millió forintos, Gt-ben meghatározott minimumnál nagyságrendekkel nagyobb jegyzett tőkét kell befizetniük. A fizetés pedig szó szerint értendő, mert a Hpt. 10. § (1) bek. leszögezi, hogy pénzügyi intézmény alapításához a jegyzett tőkét pénzben kell befizetni, és ez csak olyan hitelintézetnél fizethető be, amely nem vesz részt az alapításban, valamint amelyben egyetlen alapítónak sincs tulajdona, illetve amely az alapítóban nem rendelkezik tulajdonnal. A jogalkotói gondosság a nem pénzbeli hozzájárulásban rejlő kockázat kizárásában arra is figyelemmel van, hogy kifejezetten megtiltja a pénzügyi intézményeknél az új részvények jegyszerzésével történő alaptőkeemelést nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával.
    Ugyanezeket az elveket követik az Épt. 9. § (4) és (5) bekezdésében foglalt előírások, tehát befektetési vállalkozások esetében is kizárt a részvénytársaságok számára általánosan megengedett, alapításkor akár a jegyzett tőke 70%-át is kitevő nem pénzbeli hozzájárulás. Ezen szigorítás célja az, hogy ezúton is csökkenjen a veszélye annak, hogy a szolgáltatást nyújtó vagyonába olyan potenciálisan nehezebben értékesíthető eszközök kerüljenek likvid eszközök helyett, amelyek korlátozzák a szolgáltató helytállási képességét.
    Az Európai Közösség keretei között folyó jogharmonizáció eredményeként már több mint 10 éve megfogalmazódott a pénzügyi és befektetési szolgáltató szervezetekkel szemben a magasnak értékelhető minimum tőkekövetelmény.
    A 89/646/EEC Council Directive (Second Banking Co-ordination Directive) II. cikkelye előírja azt az irányelvet, hogy pénzügyi szolgáltatótól általánosan elvárt minimum 5 millió ECU-nak megfelelő jegyzett tőke. A pénzintézeti törvény ezzel összhangban állapította meg a minimális alaptőke követelményt, a Hpt. pedig az inflációs erosio kompenzálásaként 2 milliárd forintra emelte fel a banki saját tőke minimumot.
    Az uniós jogharmonizációs törekvésekre figyelemmel ugyancsak két milliárd forint értékben került megállapításra általános érvénnyel a külföldi hitelintézetek fióktelepének dotációs tőkeminimuma is.
    A befektetési társaságokat illetően az elvárt legkisebb jegyzett tőke fele annyi mint a hitelintézeteknél, azaz 1 milliárd forint, értékpapír kereskedő részvénytársaság pedig már 100 millió, illetve értékpapír bizományos részvénytársaság már 20 millió forintos jegyzett tőkével is alapítható. Ez utóbbiak azonban csak akkor végezhetnek magánnyugdíjpénztárak részére - 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett - vagyonkezelést, ha legalább 500 millió forint jegyzett-tőkével rendelkeznek.
    Megállapítható, hogy csak a korlátozott körben szolgáltató, egyszerű pénzügyi vállalkozások és értékpapír bizományos társaságok esetében megengedett a 20 millió forintos jegyzett tőke minimum, amely azonban kötelezően pénzben szolgáltatandó. Minden más pénz- és tőkepiaci szervezetnek 20 millió forintnál lényegesen nagyobb összegű és pénzben befizetett saját tőkével kell rendelkeznie.
    3. A társulási szabadság korlátozása
    A Gt. 3. §-a általánosan leszögezi, hogy gazdasági társaságot lényegében mindenki alapíthat, akinek van jogalanyisága, és ugyanez az általános szabály érvényesül a működő társaságban való részesedés megszerzésekor is.
    A külföldiek jogállása ebből a szempontból azonossá vált a belföldiekkel, mivel az a korlátozás is megszűnt, hogy külföldi nem szerezhetett bemutatóra szóló részvényt. Az egyetlen "megkülönböztetés", amit a nemzetközi magánjogról szóló 1978. évi 13. tvr.-el összhangban fenn kell tartani az az, hogy nemzetközi szerződés megállapíthat a Gt.-ben foglalt belföldiekkel egyenlő elbánás elvétől eltérő társasági részvételi szabályokat a külföldiekre.
    A Gt. általános szabályaihoz képest mind a Hpt., mind pedig az Épt. tulajdonszerzési tilalmakat vezet be, illetve tulajdonszerzésre eljárási rendet állít fel, annak betartását felügyeli, megsértését pedig szankcionálja. Ezek a korlátozások nem a devizakülföldi jogállással vannak összefüggésben, hanem a szolgáltatás jellegével, így minden potenciális tulajdonosra egyaránt érvényesek. A korlátozásokhoz a törvényi alapot a Gt. 6. § (2) bekezdése teremti meg, kimondván, hogy törvény gazdasági társaság alapítását engedélyhez kötheti. A Hpt. 14. és 15. szakaszaiban foglaltak szerint a Felügyelettől kell engedélyt kérni pénzügyi intézmény alapításához. A Felügyelet az engedélykérelem elbírálásakor köteles kikérni az MNB véleményét. Az Épt. 6. § (1) bekezdése szintén a Felügyelet engedélyéhez köti a befektetési, szolgáltatási tevékenységek folytatását.
    A) Hitelintézetek tulajdonlásának engedélyezése
    Az alapítási engedélykérelemben részletesen fel kell tárni mindazon információkat, amelyek alapján a Felügyelet megalapozottan dönthet arról, hogy biztonságos piacralépéshez szükséges feltételek valóban biztosítottak-e. Ennek érdekében be kell mutatni az alapító okiratot, a tervezett működési területet, a jegyzett tőke rendelkezésre állását igazoló okmányokat, a tervezett szervezeti felépítést, a döntést és az ellenőrzés rendjét.
    A tulajdonosok személyének megvizsgálására az alapítás engedélyezése során akkor kerül sor, ha befolyásoló részesedést kívánnak szerezni. Befolyásoló részesedésnek minősül a személy olyan közvetlen vagy közvetett tulajdona a társaságban, illetve a közte és a társaság között létrejött olyan kapcsolat, amely alapján a személy:
    a) összességében a tulajdoni hányadok, illetőleg a szavazati jogok legalább tíz százalékát birtokolja, vagy
    b) a társaság döntéshozó, ügyvezető vagy felügyelő szervei, illetőleg testületei tagjainak jelentős részét kinevezheti, illetve elmozdíthatja, illetőleg
    c) alapszabály, alapító okirat vagy szerződés alapján döntő befolyást gyakorolhat a társaság működésére.
    Ez a törvényi definíció igen jól rávilágít arra a törekvésre, hogy a felügyelet minden olyan személyt meg kíván vizsgálni az alapítási engedély kiadása előtt, aki olyan pozícióban van, hogy módjában áll érdemi ráhatást gyakorolni a társaság üzletvitelére. Ez a személyi kör pedig egyértelműen jóval tágabb, mint a részvények vagy szavazatok 10%-át tulajdonlók összessége. A Gt. és a Hpt. fogalomrendszerét összehasonlítva szembetűnő, hogy a közvetett tulajdonlásnak a Hpt.többnyire egyenrangú jelentőséget tulajdonít a közvetlennel, míg a Gt.csak kivételesen fűz joghatást a közvetett tulajdonhoz. Valójában egyetlen ilyen rendelkezés lelhető fel, a 288.§ (2) bekezdése, amely szerint egybe kell számítani a gazdasági társaság részesedését a 100%-os tulajdonában álló társaság részesedésével a konszern jogi szabályok alkalmazása szempontjából.
    A Hpt. a közvetett tulajdon fogalmát nem szűkíti le a fenti módon 100%-os tulajdonra, hanem az alábbiak szerint definiálja: az eredeti vállalkozás tulajdoni hányadának illetőleg szavazatainak az eredeti vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazatokkal rendelkező köztes vállalkozás tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő birtoklása, illetve gyakorlása.
    A közvetett tulajdon arányának megállapításához a szavazati jogot a tulajdoni hányaddal azonos módon kell figyelembe venni és ezt a köztes vállalkozásban fennálló részesedést meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló részesedésével. Természetesen értelmetlen lenne hosszú tulajdoni láncolatokat és kicsiny köztes befolyásokat korlátozás nélkül figyelembe venni, ezért a Hpt. a közvetett tulajdon számításának szabályai között leszögezi, hogy nem kell figyelembe venni a közvetett tulajdont akkor, ha a köztes vállalkozásban a tulajdonos 25%-ot el nem érő tulajdoni vagy szavazati hányaddal rendelkezik.
    Banknak nem minősülő pénzügyi intézményekben történő tulajdonszerzés esetén a közvetett tulajdont akkor sem kell figyelembe venni, ha a köztes vállalkozásban a tulajdonos egynél több vállalkozáson keresztül rendelkezik tulajdoni részesedéssel.
    A közvetett tulajdonlás számításának Hpt. szerinti szabályozása a természetes személy közvetett tulajdonának megállapításakor előírja, hogy a természetes személy és a közeli hozzátartozói által birtokolt, illetve gyakorolt tulajdoni/szavazati hányadokat egybe kell számítani. A pénzügyi intézményben való tulajdonszerzés esetén tehát igen körültekintően összegyűjti a törvényalkotó mindazon körülményeket, amelyek folytán bárki olyan helyzetbe kerülhet, hogy befolyásolhatja a pénzügyi szolgáltató működését.
    Tekintettel arra, hogy pénzpiaci intézmények széles ügyfélkört szolgálnak ki, társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy kontroll érvényesüljön a tulajdonlásuknál befolyásoló pozícióba kerülő személyek felett. Ezért írja elő a Hpt. 11. §-a, hogy pénzügyi intézmény befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosa csak olyan személy lehet, aki független bármilyen olyan befolyástól, amely a pénzügyi intézmény óvatos, körültekintő és biztonságos működését veszélyeztetheti, és aki képes biztosítani a megbízható és gondos tulajdonosi irányítást és ellenőrzést. Ezen objektív alapra helyezett gondos irányítás iránti elvárásnak az is részét képezi, hogy a pénzügyi intézmény működése során nem biztosíthat kedvezményt tulajdonosának, mert előfordulhat, hogy a különleges bánásmód folytán a tulajdonosnál jelentkező anyagi előnyök forrása a betétesek pénzének rovására teremtődik meg.
    Szigorú korlátokat kell felállítani annak ellenőrzésére, hogy a tulajdonos milyen mértékben használja fel a pénzügyi intézményt saját vállalkozásai finanszírozására. Ennek megfelelően csak olyan személy szerezhet befolyásoló részesedést a pénzügyi intézményben, akinek üzleti kapcsolatrendszere és tulajdonosi szerkezete átlátható, és ezáltal nem veszélyezteti a pénzügyi intézmény fölötti hatékony felügyelet gyakorlását. A felsorolt szempontoknak való megfelelésről a Felügyelet dönt a rendelkezésre álló okiratok és információk gondos áttekintése, valamint a jogszabályoknak való megfelelés megvizsgálása útján.
    Az engedélyezési folyamatban esetlegesen felmerülő szubjektivitás kiküszöbölése érdekében a Hpt. 39. § (2) bekezdése iránymutatást ad arra, hogy a befolyásoló részesedést szerzőnek, illetve tulajdonosának vagy vezető tisztségviselőjének tevékenysége különösen akkor veszélyezteti a pénzügyi intézmény független, megbízható és körültekintő tulajdonosi irányítását, ha a befolyást-szerző:
    a) pénzügyi, gazdasági helyzete a részesedésszerzés nagyságához viszonyítva nem minősíthető megfelelőnek;
    b) esetében nem bizonyítható a részesedésszerzéshez felhasznált pénzeszközök eredetének törvényessége, vagy a pénzeszközök tulajdonosaként megjelölt személy adatainak valódisága;
    c) nem teljesítette a felügyelet által megállapított feltételeket;
    d) szavazati jogának gyakorlását a Felügyelet - a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül - felfüggesztette;
    e) természetes személy esetén pedig kizáró ok áll fenn vele szemben.
    A természetes személyre vonatkozó kizáró oknak minősül az, ha a személy befolyásoló részesedéssel rendelkezik (rendelkezett), illetőleg vezető állású személy (vagy az volt) egy olyan pénzügyi intézményben:
    a) amely esetében a fizetésképtelenséget csak a Felügyelet által alkalmazott kivételes intézkedésekkel lehet elkerülni, vagy
    b) amelyet a tevékenységi engedély visszavonása miatt fel kellett számolni, és a személyes felelősséget a helyzet kialakulásáért jogerős határozat megállapította.
    Kizáró oknak minősül továbbá, ha a természetes személy büntetett előéletű, illetve ha súlyosan/ismételten megsértette a Hpt. vagy más, a banküzemre illetve, a pénzügyi intézmény gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és emiatt vele szemben a hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban bírságot alkalmazott.
    Amennyiben a fentiekben felsorolt akadályozó körülmények egyike sem áll fenn ugyan, de olyan természetes személy kíván befolyásoló részesedést szerezni, aki ellen államtitok vagy szolgálati titok megsértése; hivatali vagy hivatalos személy elleni bűncselekmények; igazságszolgáltatás vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények; gazdasági vagy pénzügyi bűncselekmények; pénz- és bélyeghamisítás, illetve vagyon elleni bűncselekmények miatt büntetőeljárás van folyamatban, akkor számára a Felügyelet az engedélyt csak szavazati jogának a büntetőeljárás befejezéséig történő felfüggesztésével adhatja meg.
    Ahhoz, hogy a Felügyelet a tulajdonszerzést akadályozó körülményeket feltárhassa és megvizsgálhassa, az alábbi - a megalapozott döntéshozatalhoz elengedhetetlen - okiratokat kell bemutatni:
    a) a tulajdont-szerző azonosító adatai;
    b) a tulajdont-szerző cég alapító okirata;
    c) a tulajdont-szerző három hónapnál nem régebbi cégkivonata vagy azzal egyenértékű külföldi nyilvántartásba-vételi igazolása;
    d) a büntetlen előéletre vonatkozó igazolás;
    e) 30 napnál nem régebbi igazolás arra vonatkozóan, hogy a tulajdont-szerzőnek az adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel szemben tartozása nincs;
    f) nyilatkozat és vonatkozó okirati bizonyíték arról, hogy a részesedésszerzéshez szükséges összeg a tulajdont-szerző törvényes jövedelméből származik;
    g) hitelintézet esetében előző három naptári évre, pénzügyi vállalkozás esetén pedig egy naptári évre vonatkozó auditált mérleg és eredménykimutatás;
    h) külföldi illetékes felügyeleti hatóság igazolása arról, hogy a tulajdont-szerző külföldi székhelyű pénzügyi intézmény, biztosító társaság vagy befektetési társaság az óvatos, körültekintő és megbízható működésre vonatkozó szabályokat betartja;
    i) nyilatkozat a tulajdont szerző jogi személy Számv. tv. szerinti függő és jövőbeni kötelezettségeiről;
    j) a tulajdont-szerzőt irányító vállalat előző évre vonatkozó konszolidált beszámolója, amennyiben az irányító vállalat ilyen beszámoló készítésére kötelezett;
    k) részletes leírás a tulajdont-szerző tulajdonosi szerkezetéről, valamint mindazon körülményekről, amely miatt a tulajdont-szerző a Hpt. 2. sz. mellékletét alkotó értelmező rendelkezések III. 20. pontja alapján kapcsolatban álló személyek csoportjához tartozónak minősül.
    A Felügyelet a fenti befolyásoló részesedés-szerzési engedélyezési eljárást nemcsak az alapításkor, hanem minden olyan esetben lefolytatja, amikor már megalapított társaságban kívánnak befolyásoló részesedést szerezni, illetve a már megszerzett befolyásoló részesedés úgy módosul, hogy a tulajdoni részesedés/szavazati jog eléri a 15, 33, 50 vagy 75 százalékos határértéket.
    A tulajdont-szerző az engedélyt a szerződéskötést megelőzően köteles a Felügyelettől megkérni. Ezen előírások azt segítik elő, hogy a Felügyelet mindenkor megfelelő információkkal rendelkezzen az adott hitelintézet tulajdonosi köréről; egyértelműen megállapítható legyen, hogy ki és milyen befolyást gyakorolhat a hitelintézet működésére, valamint ellenőrizhetővé váljon az egyes részesedés-szerzési határértékekhez kötődő szabályok betartása. (A százalékos határértékek az uniós előírásoknak megfelelően lettek megszabva.)
    Az engedély előzetes jellege a monitorizáláson kívül az intervencióhoz is alapot ad. Szervesen illeszkedik ebbe a koncepcióba az a további előírás, hogy a pénzügyi intézmény tulajdonosa a tulajdonjoghoz, illetve a szavazati joghoz kapcsolódó, annak arányát meghaladó előnyöket biztosító megállapodást kizárólag felügyeleti engedéllyel köthet.
    A befolyásoló részesedés megszerzésére vonatkozó felügyeleti engedélyhez-kötöttséget nemcsak e részesedés közvetlen megszerzésének esetére kell alkalmazni, hanem arra az esetre is, ha valaki olyan vállalkozásban kíván többségi részesedést szerezni, amely pénzügyi intézményben befolyásoló részesedéssel rendelkezik.
    Az engedélyt kérő a befolyásoló részesedésből eredő engedélyeztetni kívánt szavazati jogát az engedély iránti kérelemnek a Felügyelethez történő megérkezésétől számított 90 nap elteltével gyakorolhatja, kivéve ha ezalatt az idő alatt a Felügyelet megtagadja az engedély megadását, mert ez utóbbi esetben a törvényellenesen - felügyeleti engedély hiányában - megszerzett részesedés alapján szavazati jog nem gyakorolható, és ezeket a szavazatokat a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.
    A tulajdonosi jogok gyakorlása feletti ellenőrzéshez szükséges információ-szolgáltatás két oldalról is körülbástyázott. Egyfelől a tulajdont-szerzőnek törvényi kötelessége az engedély alapján, hogy a szerződéskötéstől számított 30 napon belül írásban bejelentse a tulajdoni arányaiban beállt változás tényét. Ugyanakkor a pénzügyi intézmény számára is azonnalinak minősülő bejelentési kötelezettség van előírva, ha tudomására jut, hogy tulajdonosai engedélyezési kötelezettség alá tartozó mértékű részesedést szereznek vagy ilyen részesedésüket részben vagy egészben elidegenítik.
    A tulajdonszerzéssel kapcsolatos engedélyezési folyamat egyedülállóan bonyolulttá teszi a pénzügyi intézményben való befolyásoló mértékű részesedésszerzést a többi részvénytársaságban való részesedésszerzéshez képest, de a teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a Gt. is meghatározott eljárási rendhez és feltételekhez köti a részvénytársaságokban és korlátolt felelősségű társaságokban történő 25, 50 és 75%-os határértéket elérő tulajdonszerzést az ún. konszernjogi előírásokkal.
    A konszernjog szabályai célzott joghatásukban alapvetően különböznek attól a felügyeleti céltól, hogy a gazdasági tevékenység kifejtésének biztonsága érdekében hatóság engedélyezési jogkört gyakoroljon. Ezek az előírások a már megszerzett befolyás esetére törvényes gátat szabnak a kisebbség érdekei sérelmének. Ennek érdekében először is biztosítani kell, hogy a befolyás-szerzés ténye mások által megismerhetővé váljon, ezért azt a cégbíróságnak be kell jelenteni, és a Cégközlönyben is közzé kell tenni.
    A Hpt. szerinti befolyásszerzési eljárásban közzétételi és cégbírósági bejelentési kötelezettség nincs, továbbá az egész eljárást a befolyásszerzés előtt kell lefolytatni, amíg a Gt.-ben foglalt részesedésszerzési szabályok a részesedés megszerzésének következményeit szabályozzák, és az alapítás folyamatában nem is kell ezekre a szabályokra figyelemmel lenni. További lényeges különbség a két eljárás között az, hogy amíg a Hpt. szempontjai szerint meghatározó jelentőséggel bír az új tulajdonos "személyisége", addig a Gt. csak az arányok változására fókuszál, azaz ha például a többségi arány mértéke nem növekszik csupán az adott tulajdonrész tulajdonosa változik meg, akkor nem is kell alkalmazni a Gt. szerinti részesedésszerzési szabályokat.
    Ami közös a két törvény vonatkozó szabályaiban az a szankció: a befolyással rendelkező az engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettség alá eső újként szerzett részesedése után szavazati jogát nem gyakorolhatja, ha nem tartotta be a törvényi előírásokat. A bejelentés elmulasztásának többségi részesedés esetén többlet szankciója is van, amely adott esetben igen súlyos vagyoni következménnyel jár: az ellenőrzött társaság felszámolásakor a bejelentési kötelezettség teljesítéséig keletkezett fedezet nélküli tartozásokért a többségi befolyást-szerző tag korlátlanul felel.
    A Hpt. szerinti tulajdonszerzési engedélyezési eljárás azt a célt szolgálja, hogy ne gyakorolhassanak szavazati jogot azok, akik a törvényben támasztott követelmények szempontjából "nem kívánatos személynek" minősülnek. A Gt.-ben foglalt részesedésszerzési szabályok betartásával ellentétes irányú folyamat indul meg: a többségi befolyást-szerző nemhogy kevesebb, hanem egyenesen több szavazati jog birtokába juthat, mivel a 295. § (1) bekezdése szerint a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történő bejegyzését követő 60 napon belül bármely részvényes kérheti, hogy részvényeit az uralkodó tag forgalmi értéken vegye meg.
    Nem áll fenn ez a lehetőség nyilvánosan működő részvénytársaságban megszerzett többségi befolyás esetén, feltéve hogy a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek a részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályoknak megfelelően jött létre. E szabályokat részletesen a XI. fejezet 3. pontjában ismertetjük részletesen.
    A vállalat felvásárlás Épt. 94-94/Hpt.-ban foglalt szabályait csak nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében, és csak a szavazati jogot biztosító részvények 33%-ot meghaladó mértékű közvetlen vagy közvetett módon történő megszerzésekor kell alkalmazni. Itt a fő cél annak biztosítása, hogy nyilvánosan működő társaságok meghatározó részvénycsomagjának adásvétele érdemi hatósági kontroll mellett menjen végbe. A szavazati jogot biztosító részvények 33%-át meghaladó mértékű elidegenítésnél a törvény nyilvános vételi ajánlati kötöttséget ír elő. Az ajánlatnak a kibocsátott - szavazati joggal rendelkező - részvények további legalább 50%-ára kell irányulnia, sőt ha a társaság átváltoztatható kötvényt is kibocsátott, a nyilvános vételi ajánlattétel - mint kötelezettség - ezekre a kötvényekre is kiterjed. A vételi ajánlatot a Felügyeletnek is be kell jelenteni, aki annak tartalmát megvizsgálva törvényellenesség esetén a nyilvános vételi ajánlattal történő részvényszerzést megtilthatja.
    A felvásárlás végrehajtásával befektetési vállalkozást kell megbízni, mivel az ajánlat hivatalos közzétételével egy olyan összetett tőkepiaci ügylet veszi kezdetét, amelynek lebonyolítása különleges szakértelmet igényel. A törvényben foglalt eljárási szabályok betartásának az Épt. 94/H. § (3) bekezdése ad hangsúlyozott fontosságot, mivel semmisnek nyilvánítja a nyilvános vételi ajánlat szabályainak megsértésével megkötött szerződést.
    Összefoglalva a pénzügyi intézményben való részesedésszerzést szabályozó előírások együttes hatását megállapítható, hogy a Gt. konszernjogi szabályai csak 25% feletti az Épt. takeover szabályai pedig csak 33% feletti részesedésszerzésnél és csak nyilvánosan működő társaságok esetében alkalmazandóak.
    B) Befektetési vállalkozások tulajdonlásának szabályai
    Az Épt. 18.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján - hasonlóan a pénzügyi intézményeknél leírtakhoz - a befektetési vállalkozásban történő befolyásoló részesedés megszerzéséhez is szükséges a Felügyelet engedélye. Azért csak hasonlóan, mert a Hpt.-ben foglalt előzetes engedélyeztetéshez képest az Épt. a befolyásoló részesedésszerzésre irányuló szerződés esetében annak megkötését követő 5 napon belül ír elő engedélykérési kötelezettséget, és magát a befolyásoló részesedés fogalmát is csak a közvetlen tulajdonlásra, illetve szavazati jogra korlátozva értelmezi.
    Az engedélykérelem tartalma, a benyújtandó dokumentumok és információk köre hasonló a pénzügyi intézményeknél előírtakhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy igazolnia kell a tulajdont-szerzőnek azt is, hogy nem esik tulajdonszerzési korlátozás alá.
    A magyar tőkepiac alig néhány éves múltra visszatekintő történetében eddig sikerült elkerülni a piaci szereplők tulajdonosai közötti összefonódást és az ezzel összefüggő káros hatásokat. Könnyen átlátható, hogy egy éppen kialakulóban lévő, kevés szereplős piacot könnyen felboríthat egy olyan dominó elven ható csődhullám, amelynek oka nemcsak az, hogy a piaci szereplők azért kényszerülnek szerződésszegésre mert partnereik nekik sem teljesítenek, hanem az is, hogy anyagi önállóságuk látszólagossága folytán egy közös tulajdonos anyagi helyzetének meggyengülése egyből kihat a piac meghatározó hányadára. Ez utóbbi veszély minimalizálását megcélozva az Épt. 10. § megtiltja, hogy bárki egyidejűleg több befektetési vállalkozásban befolyásoló részesedéssel rendelkezzen, befektetési vállalkozás pedig másik befektetési vállalkozásban 10%-ot meghaladó mértékben még közvetett tulajdont sem szerezhet. A tulajdonszerzési korlátozások megszegésével megkötött szerződés semmisnek minősül.
    A kötelezően részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozásoknál történő tulajdonszerzésnél a fent leírt engedélyeztetési eljáráson kívül természetesen ugyanúgy alkalmazni kell a Gt. konszernjogi és az Épt. takeover szabályait is, mint minden más részvénytársaság esetében.
    A befektetési vállalkozások tulajdonlásával összefüggő, a piac átláthatóságát javító előírás az, hogy a befektetési szolgáltatások egymással kötött ügyleteit két napon belül a Felügyeletnek be kell jelenteni, ha az ügyletet megkötő befektetési szolgáltatóknak olyan közös tulajdonosa van amely az egyik befektetési szolgáltatóban 10%-ot meghaladó, a mások befektetési szolgáltatóban pedig bármely mértékű közvetlen, vagy bármelyik befektetési szolgáltatóban 10%-ot meghaladó közvetett tulajdonhányaddal valamint szavazati aránnyal rendelkezik. Befektetési szolgáltatót tulajdonló hitelintézet esetében minden közöttük megkötött üzlet a bejelentési kötelezettség alá tartozik.
    A befektetési szolgáltató köteles továbbá haladéktalanul bejelenteni annak a kibocsátónak a részvényére megkötött saját számlás ügyleteit, amelyikben 10%-ot meghaladóan közvetlenül vagy közvetve tulajdonos. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a nyilvános eladásra illetve jegyzésre nyitva álló időszak alatt, továbbá - meghatározott feltételek teljesülése esetén - a jegyzési garanciavállalás keretében megvásárolt értékpapírra.
    4. A pénz- és tőkepiaci szervezetekben megszerezhető részesedés maximuma és a részvénytípus kötöttség
    A Hpt.-nek az a koncepciója a hitelintézetek tulajdonosi összetételét illetően, hogy csak kivételes esetben legyen lehetősége egy személynek 15%-nál nagyobb befolyást biztosító tulajdonjogot/szavazati jogot biztosító részesedést szerezni ezekben az intézményekben. A 15%-os felső határ a korábban hatályban lévő pénzintézeti törvényben foglalt tulajdon-maximumhoz viszonyítva 40%-os szigorodást jelent, visszaszorítva ezzel mindazon tulajdonosok befolyását, akik tevékenysége felett nincs felügyeleti kontroll.
    Három intézménytípus kivétel a tulajdonszerzési korlát alól, a hitelintézet, a biztosítóintézet és a befektetési társaság. Ezek azok a pénzügyi szektorban a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtó szervezetek, akik a legszigorúbb szabályok betartása mellett működnek, így akár 100%-os hitelintézeti tulajdonszerzésük sem veszélyezteti a tulajdonukban lévő hitelintézet biztonságos működtetését. Minderre az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet és az Állami Biztosításfelügyelet rendelkezésére álló intézkedési jogkör garanciát nyújt. A Felügyelettel egyeztetett módon fellépő intézményvédelmi alapokra szintén nem érvényes a 15%-os felső korlát abban az esetben, ha az ügyfeleket és befektetőket érintő negatív következmény elhárításához az alap tulajdonszerzése szükséges.
    Általános társadalmi érdeket méltányolva átmeneti időre a hitelintézet korlátlan állami tulajdonlása is megengedett, ezt azonban csak olyan nehéz helyzet kialakulása indokolja, amikor az ország vagy valamely régió gazdasági érdeke vagy a bankrendszer biztonságos működése súlyos veszélyben van, és a fizetésképtelenség illetve a felszámolás másképp nem hárítható el. Az ilyen körülmények között megszerzett 15% feletti tulajdoni részt az államnak három éven belül el kell idegenítenie.
    A Hpt. időbeli korlátozás nélkül ad lehetőséget az állam számára 15% feletti tulajdonszerzéshez, ha külön törvény lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet az állam az általa közvetlenül tulajdonolt pénzintézettel végeztessen, különösen tekintettel azokra a tevékenységekre, amelyeknek működtetése állami érdek, és amelyekről valószínűsíthető, hogy más piaci szereplők a tevékenységhez fűződő kockázatok felvállalására nem képesek, illetve ha egy-egy fontos részpiacon (pl.: lakossági betétgyűjtés; lakossági hitelezés; a vállalkozások/helyi önkormányzatok számlavezetése stb.) a hitelintézet meghatározó jelentősséggel bír. A Hpt. 12. § (2) c) pontja ezt a meghatározó jelentőséget legalább 25 %-os piacrészesedés eléréséhez köti.
    Befektetési vállalkozások esetében a törvényalkotó nem látta szükségét annak, hogy határértékhez kösse az egy tulajdonos által maximálisan megszerezhető részesedés mértékét, így ebben a vonatkozásban a Gt. azon általános szabálya érvényesül, hogy egy tag is elegendő az alapításhoz. Természetesen ennek az egy részvényesnek, mint befolyásoló részesedésű tulajdonosnak mindenben eleget kell tennie az Épt. 18. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A követelményeknek való megfelelés nemcsak az engedélyezéskor, hanem a befektetési vállalkozás működésének egész időtartama alatt elvárt, mert ellenkező esetben a Felügyelet a tulajdonos szavazati jogának gyakorlását felfüggeszti a jogellenes állapot megszűnésének időpontjáig.
    A Gt. 179. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az alapítók elhatározhatják bemutatóra vagy névre szóló részvények kibocsátását. Gyakori, hogy a részvénytársaságnak egyidejűleg vannak bemutatóra és névre szóló részvényei is. Ettől a lehetőségtől a befektetési vállalkozások alapvetően el vannak zárva, mivel az Épt. csak névre szóló részvények kibocsátását engedi meg számukra. A Hpt. a pénzügyi intézményeknek szintén előírja a névre szóló részvénytípus alkalmazását, de a 42. § lehetőséget ad szavazati jogot nem biztosító elsőbbségi bemutatóra szóló részvények kibocsátására is, mivel ezekkel üzletvezetési jogot gyakorolni nem lehet, így tulajdonosaik nincsenek abban a helyzetben, hogy a pénzügyi intézmény működését közvetlenül befolyásolhassák.
    A névre szóló részvények általános megköveteltsége azért fontos a pénz- és tőkepiaci társaságoknál, hogy a tulajdoni hányadok egyértelmű megállapíthatósága és a változások nyomonkövethetősége biztosított legyen. Ennek érdekében a pénzügyi intézmény igazgatósága a névre szóló részvényekről részvénykönyvet köteles vezetni. Külön kimutatást kell készíteni továbbá az 5%-osnál nagyobb tulajdoni hányaddal vagy befolyásoló részesedéssel rendelkező személyekről, mégpedig úgy, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az is, hogy ezek a személyek milyen közvetett tulajdonnal rendelkeznek az adott pénzügyi intézményben. Értelemszerűen azonos szabályokat tartalmaz az Épt. is a 19. §-ban a befektetési vállalkozások névre szóló részvényeiről vezetett részvénykönyvvel kapcsolatban.
    A Gt. 198. § (1) bekezdésének értelmében a részvénykönyv a névre szóló részvényekkel rendelkező részvényesekről vezetendő nyilvántartás, amelybe a részvényes nem köteles bejelentkezni. Mivel azonban a névre szóló részvények tulajdonosa a társasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha magát a részvénykönyvbe bejegyezteti, feltehetőleg legalább az évi rendes közgyűlés és az ahhoz kapcsolódó osztalék-fizetés időpontjában évről évre aktualizálódik a részvényesek nyilvántartása. Ennél nagyobb gyakoriságot kíván elősegíteni az a lehetőség, hogy a társaság alapszabályának rendelkezése kötbér megfizetését írhatja elő azon volt részvényese terhére, aki részvénye átruházását elmulasztotta bejelenteni. (Valószínű azonban, hogy nagyon kevés társaság él ezzel a lehetőséggel, tekintettel az előírás polgári jogi szempontból inkonzisztens jellegére, és a mulasztás kiderítésének gyakorlati nehézségeire.)
    A részvénytársasági formában működő pénzintézeteknél és a befektetési vállalkozásoknál fennmaradt továbbra is a részvénykönyv "részvényeket nyilvántartó" jellege, és ez a nyilvántartási szerkezet jól szolgálja a tulajdonosváltozás nyomonkövethetőségét.
    A részvénykönyv pontos vezetése esetén az intézmény igazgatósága maga is tisztában lesz azzal, hogy kik azok a tulajdonosok, akik a közgyűlésen szavazati joggal rendelkeznek; továbbá a részvénykönyv nyilvántartásai bármikor összevethetőek a Felügyelet nyilvántartásában szereplő tulajdonosokkal és pontosan rögzítik, hogy az egyes részvényekhez milyen szavazati jogok kapcsolódnak.
    5. A pénz- és tőkepiaci szervezetek feletti tulajdonjog gyakorlásának korlátai
    A Hpt. 142-145. szakaszai értelmében a pénzügyi intézmények adatszolgáltatásra kötelezettek a Felügyelet felé a fizetőképességükkel; kockázatvállalásukkal; működésük szabályszerűségével és szervezettségével, valamint ellenőrzöttségével kapcsolatosan. Ezen kötelezettségnek kormányrendeletben előírt tartalommal, módon és formában kell eleget tenni, amelyet a Felügyelet ellenőriz.
    Amennyiben a rendelkezésre álló információk alapján a Felügyelet előírások megsértését észleli, illetve hiányosságokat tapasztal, olyan intézkedéseket is alkalmazhat, amelyek alapvető beavatkozásnak minősülnek a tulajdonosi jogok gyakorlását megtestesítő legfőbb szerv, a közgyűlés hatáskörét tekintve. Így például kötelezheti a Felügyelet a pénzügyi intézmény tulajdonosait más könyvvizsgáló megválasztására, megtilthatja az osztalék kifizetését, illetőleg azt, hogy a pénzügyi intézmény a tulajdonosok/vezető tisztségviselők/érdekeltségi körébe tartozó vállalkozások részére kockázatvállalással járó szolgáltatást nyújtson, vagy akár azt is megtilthatja, hogy a vezető tisztségviselő közgyűlés által megállapított díja kifizetésre kerüljön.
    Csődeljárást helyettesítő kivételes intézkedésként a Felügyelet kötelezően elrendelheti közgyűlés összehívását és felszólíthatja intézkedések megtételére a részvénykönyvben nyilvántartott tulajdonosok közül az öt százalékot elérő vagy meghaladó közvetlen tulajdoni hányaddal, továbbá befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosokat. Az így felszólított tulajdonosok csak akkor mentesülnek a felszólításhoz fűződő jogkövetkezmények alól, ha részvényeik elidegenítését a felszólítás előtt legalább 60 nappal a Felügyeletnek írásban bejelentették.
    A felügyeleti felszólításban foglaltak be nem tartásának egyik jogkövetkezménye, hogy a Felügyelet felfüggesztheti a tulajdonosok szavazati jogát meghatározott időre, de legfeljebb egy évre, megállapítván, hogy a tulajdonos tevékenysége veszélyezteti a pénzügyi intézmény biztonságos működését.
    Amennyiben a tulajdonosok - a felügyeleti felszólítás ellenére - nem hajlandók, illetve nem képesek a hitelintézet tőkeellátottságát a jogszabályi elvárásokkal összhangban biztosítani, akkor a Felügyelet biztost rendelhet ki a hitelintézethez, aki kirendelésének időtartama alatt a vezető állású személy törvényi és alapszabályi jogait kizárólagosan gyakorolja. Ezen felügyeleti intézkedés nem jelent mást a működési zavarokat mutató pénzintézetek tulajdonosai számára, mint a vezető tisztségviselők kiválasztásához és a tevékenységük feletti kontroll gyakorlásához fűződő üzletvezetési jog jelentős korlátozását.
    Befektetési vállalkozások esetében a Felügyelet a tulajdonosok felé közvetlenül nem intézkedhet, csupán a részvénytársaság számára teheti kötelezővé - mulasztás, illetve előírások megsértése esetén - meghatározott intézkedések megtételét, illetve pénzbírság megfizetését. Felügyeleti biztos a befektetési vállalkozásokhoz is kirendelhető a törvényi feltételek fennállása esetén, de a biztos vezető állású személy törvényes, illetve alapszabályi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a társaságnál nincs vezető állású vagy cégjegyzésre jogosult személy.
    6. A pénz- és tőkepiaci részvénytársaságok testületeire és vezető tisztségviselőire vonatkozó különös szabályok
    A pénzügyi és befektetési szolgáltatók szervezeti felépítésére irányadó szabályok különösen az igazgatóság és a felügyelő bizottság esetében mutatnak eltérést a Gt.-ben foglalt szabályokhoz képest.
    A közgyűlést illetően az Épt. semmilyen speciális szabályt nem fogalmaz meg, a Hpt.-ből viszont fel kell hívni a figyelmet a 14. §-ra amelynek (1) bekezdése a Gt. szerinti kizárólagosan közgyűlési hatáskörbe tartozó igazgatósági és felügyelő bizottsági tag-választást valamint az alapszabály-módosítás fontosabb eseteit előzetes felügyeleti engedélyhez köti. Ez a közgyűlési kizárólagos hatáskör korlátozását jelenti, hiszen a döntés csak annak függvényében hozható meg, hogy az előterjesztés kiállta-e a felügyeleti próbát.
    A pénz- és tőkepiaci szervezetek esetében a törvények a társasági ügyvezetés és ellenőrzés szerveire a Gt.-től eltérő gyűjtőfogalmat használnak, bevezetve az ún. vezető állású személy fogalmát.
    A) Pénzügyi intézmények vezetése és ellenőrzése
    A Hpt. szerint pénzügyi intézmény vezető állású személyének minősül az igazgatóság és a felügyelő bizottság elnöke és tagja, továbbá bank és szakosított hitelintézet esetében az ügyvezető is. Ügyvezetőnek minősül az igazgatóság által megválasztott elnök, ha a társasággal munkaviszonyban áll, illetve a pénzügyi intézmény vezetésére kinevezett, azzal munkaviszonyban álló első számú vezető, valamint e vezető valamennyi helyettese. A gyakorlati életben elterjedt fogalmak szerint tehát az elnök-vezérigazgató és a vezérigazgató-helyettesek, illetve ott, ahol az igazgatóság elnöke nem áll munkaviszonyban a pénzügyi intézménnyel, a kinevezett vezérigazgató helyettesei minősülnek ügyvezetőnek.
    A Felügyelet számára 30 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy vezető állásúak által rendelkezésére bocsátott dokumentumokat áttanulmányozva a megválasztáshoz, illetve a kinevezéshez hozzájárulását megadja. Mely esetekben tagadható meg a hozzájárulás?
    Egyrészt mindazokban az esetekben, amikor a Gt. szabályai is méltatlannak ítélik a vezető tisztségviselőt a tisztség betöltésére, így például, ha bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték, és még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A Hpt. ezt a korlátozást kiterjeszti azokra is, akik ellen büntető eljárás van folyamatban államtitok vagy szolgálati titok megsértése; hivatali vagy hivatalos személy elleni bűncselekmények; igazságszolgáltatás vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények; gazdasági vagy pénzügyi bűncselekmények; pénz- és bélyeghamisítás, illetve vagyon elleni bűncselekmények miatt. Az ilyen személy a büntető eljárás befejezéséig vezető állású személyként nem foglalkoztatható, illetve a vezetői feladatok általa történő ellátását fel kell függeszteni. Nem választható meg, illetve nem nevezhető ki vezető állású személynek az sem, aki a Hpt. 44. § (4) bekezdése szerint:
    a) befolyásoló részesedéssel rendelkezik (vagy rendelkezett), illetőleg vezető állású személy (vagy az volt) egy olyan pénzügyi intézményben amely esetében a fizetésképtelenséget csak a Felügyelet által alkalmazott kivételes intézkedésekkel lehet elkerülni, vagy amelyet a tevékenységi engedély visszavonása miatt fel kellett számolni, és akinek személyes felelősségét a helyzet kialakulásáért jogerős határozat megállapította;
    b) súlyosan vagy ismételten megsértette a Hpt., vagy más, a banküzemre vagy a pénzügyi intézmény gazdálkodására vonatkozó jogszabály előírásait, és emiatt vele szemben a Felügyelet, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban bírságot szabott ki. Nem lehet továbbá hitelintézet igazgatóságának tagja, ügyvezetője illetve felügyelő bizottságának elnöke az, aki
    a) nem rendelkezik a Hpt. 68. §-ban meghatározott megfelelő szakképzettséggel és vezetői gyakorlattal,
    b) más pénzügyi intézményénél könyvvizsgáló, illetve
    c) olyan tisztséget tölt be, amely tisztség ellátása korlátozhatja szakmai feladatai ellátásában.
    A Felügyelet a vezető állásúak felett nemcsak megválasztásukkor, hanem egész tevékenységük folyamán felügyeletet gyakorol, és ennek érdekében elvárja, hogy a vezető állású személy haladéktalanul jelentse be a Hpt. 56. §-ban foglalt alábbi tényeket:
    a) egy másik pénzügyi intézménynél igazgatósági vagy felügyelő bizottsági taggá választják, vagy az ilyen részesedését megszünteti;
    b) egy másik vállalkozásban befolyásoló részesedést vagy szavazati jogot szerez, vagy ilyen részesedését megszünteti;
    c) büntetőeljárás indul ellene olyan bűncselekmény miatt, amely megválasztásának vagy kinevezésének törvényi akadályát képezi. A vezető állású személy azonban nemcsak a saját helyzetében bekövetkezett változásokat köteles jelenteni a Felügyeletnek, hanem a pénzintézet működésével kapcsolatos krízis-helyzeteket is a Hpt. 48. § alapján. Ilyen helyzetnek minősül, amikor fennáll a veszélye annak, hogy a pénzügyi intézmény nem tud eleget tenni szolgáltatási tevékenységéből származó kötelezettségeinek, nem tud megfelelni a Hpt. és az abban foglalt felhatalmazás alapján kiadott más jogszabályok, a pénzforgalmi és deviza rendelkezések előírásainak, valamint nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek.
    Haladéktalan bejelentési kötelezettség terheli továbbá a vezető állású személyt abban az esetben is, ha a pénzügyi intézmény tiltott, illetve nem engedélyezett tevékenységet folytat, valamint ha a számára engedélyezett tevékenységet az engedély kiadásától számított 12 hónapig nem kezdi meg, vagy ilyen hosszú időtartamig érdemben nem gyakorolja. Általános törvényi elvárás a vezető tisztségviselővel szemben, hogy minden olyan esetben bejelentést tegyen a Felügyelet felé, amikor azt tapasztalja, hogy a pénzügyi intézmény nem tartja be a felügyeleti határozatokban foglalt előírásokat.
    A Hpt. 66. § (5) bekezdése külön előírja a pénzügyi intézményt felügyelő bizottsági elnökének kötelezettségeként, hogy a bizottsági ülést követő 10 napon belül meg kell küldenie mindazon jegyzőkönyveket és előterjesztéseket a Felügyeletnek, amelyek tárgya a pénzügyi intézmény belső szabályzatainak súlyos megsértése, vagy az irányításban észlelt súlyos szabálytalanság. A Felügyelet a különböző jelentéstételi kötelezettség folytán rendelkezésére álló információkat megvizsgálja, és ha hiányosságokat, illetve hibákat állapít meg a pénzügyi intézmény vezetésében, illetve ellenőrzésében akkor tárgyalást kezdeményez a vezető állású személyekkel, amely keretében javaslatokat tesz például az ügyvezetési módszerek megváltoztatására, vagy megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező vezetők felvételére stb. Amennyiben a pénzügyi intézmény vezetői elmulasztják megtenni a Felügyelet által javasolt intézkedéseket, a Felügyeletnek jogában áll figyelmeztetésben részesíteni a vezető állású személyt, vagy kötelező erővel előírni az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság ülésének összehívását meghatározott napirendi pontok megtárgyalása és határozat-hozatal céljából.
    A vezető állású személyekkel szemben pénzbírság is kiszabható, ha megállapítást nyer, hogy a vezető állású személy a pénzügyi szolgáltatásokról, illetve a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokról szóló előírásokat megsértette, vagy felügyeleti határozatban foglalt intézkedést nem hajtotta végre.
    A kiszabható bírság összege a megbírságolt személy megelőző évben tisztségével vagy megbízatásával elért netto jövedelmének 10%-tól 50%-ig terjedő összeg lehet, ha pedig nincs ilyen jövedelem, akkor 100000 Ft-tól 1000000 Ft-ig terjedhet.
    A Felügyelet határozata ellen - közigazgatási úton - jogorvoslatnak helye nincs, azt megváltoztatni, módosítani vagy megsemmisíteni nem lehet.
    Mentesül a bírság megfizetése alól az az igazgatósági tag, aki a bírságoláshoz alapul szolgáló határozat ellen tiltakozott, és ezt a tiltakozást a jegyzőkönyvben rögzítették, továbbá az is, aki a jegyzőkönyv kézhezvételét követő 8 napon belül tiltakozását mind az igazgatóságnak, mind a felügyelő bizottságnak bejelentette.
    A vezető tisztségviselők fentiekben ismertetett eszközökkel történő késztetése a felügyelettel való együttműködésre további, a magyar jogban csak a hitelintézeteknél fellelhető sajátos szervezeti szabályokkal párosul, A Hpt. ugyanis megkülönböztetést tesz az ún. belső és külső igazgatósági tagok között.
    Belső igazgatósági tagnak azok minősülnek, akik a hitelintézettel munkaviszonyban állnak, így részt vesznek a hitelintézet napi munkájában.
    A hitelintézet igazgatóságának legalább két belső taggal kell rendelkeznie. Külső igazgatósági tagként - a törvényi feltételek teljesülése esetén - bárki megválasztható, aki nem áll munkaviszonyban a hitelintézettel vagy annak ellenőrzése alatt álló vállalkozással.
    Az igazgatóság összetételének meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra a szabályra, hogy a külső tagok számának mindenkor meg kell haladnia a belső tagok számát, hogy az objektivitás akkor is biztosított legyen, ha olyan döntéseket kell meghozni, amelyben az ügyvezetők érintettek. Ennek megfelelően az igazgatóság nem hozhat érvényesen döntést, ha az ülésen jelenlévő külső tagok száma kevesebb mint a belső tagoké.
    A cégjegyzés speciális szabályait tekintve az az elv érvényesül, hogy a külső igazgatósági tag csak az egyik belső igazgatósági taggal jogosult együttesen aláírni, és ezen kívül két belső igazgatósági tag együttesen is jegyezheti a céget. A hitelintézet igazgatóságának összetételére vonatkozó további specialitás, hogy az igazgatóságban legalább két olyan tagnak kell lennie, akik magyar állampolgárok és deviza belföldinek minősülnek, valamint legalább egy éve állandó belföldi lakhellyel rendelkeznek.
    A pénzügyi intézmények irányításáról rendelkező IX. fejezetben a Hpt. részletes szabályokat ír elő az igazgatósági határozatok meghozatalára és dokumentálására, amelyek betartására különösen nagy gondot kell fordítani, mert a Felügyelet - az eddig kialakult gyakorlat szerint - az irányítás dokumentumait fokozottan ellenőrzi.
    A Hpt. nemcsak az igazgatóság működését érintően vezet be speciális előírásokat, hanem a felügyelő bizottság működéséhez is többlet-szabályozást nyújt a Gt.-ben foglalt előírásokhoz képest. Így nem megengedett, hogy a felügyelő bizottsági tagok - a dolgozói küldöttek kivételével - a hitelintézettel munkaviszonyban álljanak. A külső tagok hegemóniája tehát a felügyelő bizottság összetételét tekintve 2/3-os arányban biztosított. Érdekes korlátozás, hogy míg a Gt. a felügyelő bizottsági tagok maximumát 15 főben állapítja meg, addig ezt a Hpt. 9 főre csökkenti.
    A hitelintézet működése során a felügyelő bizottságnak kell biztosítania azt a teljeskörű objektivitást, amely lehetővé teszi a hitelintézet valós vagyoni helyzetének megállapítását és az igazgatóság munkájának reális megítélését. Ezen funkció mind teljesebb betöltése érdekében a felügyelő bizottság tesz javaslatot a könyvvizsgáló személyének kijelölésére és díjazására. Kötelessége gondoskodni az éves és közbenső jelentések ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a pénzügyi intézmény rendelkezzen átfogó és eredményes működésre alkalmas ellenőrzési rendszerrel. Irányítja a belső ellenőrzést, és a belső ellenőrzés által végzett vizsgálatok alapján javaslatokat dolgoz ki, valamint biztosítja a belső ellenőrök és a könyvvizsgáló közötti információáramlást. A belső ellenőrzési szervezet vezetőjére és alkalmazottaira vonatkozó munkáltatói döntések meghozatalához - bár a hitelintézettel állnak munkaviszonyban és felettük a munkáltatói jogokat az ügyvezető gyakorolja - a felügyelő bizottság előzetes egyetértése szükséges, mert ellenkező esetben nem lenne teljes mértékben biztosított a belső ellenőrzési szervezet működésének objektivitása.
    A fentiek rávilágítanak arra a specialitásra, hogy a hitelintézetek belső ellenőrt kötelesek foglalkoztatni, amely funkció bank és szakosított hitelintézet esetében külön szervezeti elkülönülést is nyer. A Hpt. 67. § (3) bekezdése szerint a belső ellenőrzés feladata a hitelintézet működésének ellenőrzése a belső szabályzatokban foglaltak alapján, valamint a törvényesség, a biztonság és az áttekinthetőség szempontjából. A belső ellenőrzésről vizsgálati jelentések készülnek, amelyeket meg kell küldeni az igazgatóságnak és a felügyelő bizottságnak, valamint kérésre át kell adni a Felügyeletnek.
    B) Befektetési vállalkozások irányítása és ellenőrzése
    Az Épt. fogalomrendszerében eltérő értelmezést nyer a Hpt-ben foglalt definícióhoz képest a vezető állású személyi kör. Értelemszerűen mindkét törvény az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjait sorolja ide, de az Épt. ezt a kört nem az ügyvezetőkkel bővíti, hanem a társaságra bízza, hogy alapító okiratában, alapszabályában vagy szervezeti működési szabályzatában ki mindenkit sorol még ide. Sejthető, hogy a gyakorlatban a befektetési vállalkozások csak a kötelező penzumnak tesznek eleget, azaz az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjain kívül mást nem "sújtanak" a vezető álláshoz kapcsolódó többlet jogszabályi előírásokkal és felügyeleti elvárásokkal összefüggő magasabb szintű követelményeknek való megfeleléssel. Befektetési vállalkozásnál vezető állású személy csak az lehet, aki büntetlen előéletű, és aki nem sértette meg súlyosan/ismételten a befektetési és pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó törvényeket és más kapcsolódó jogszabály előírásait úgy, hogy emiatt vele szemben a Felügyelet vagy más hatóság/bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban szankciót alkalmazott. Vezető állás betöltését illetően kizáró oknak minősül továbbá, ha valaki 10%-ot elérő vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezik/rendelkezett, illetve vezető állású személy volt olyan befektetési vállalkozásban/pénzügyi intézményben, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, vagy fizetésképtelenségét csak felügyeleti intézkedéssel lehetett elkerülni, illetve amelynek tevékenységi engedélyét a Felügyelet visszavonta, és akinek személyes felelősségét e helyzetek kialakulásáért jogerős határozat megállapította.
    A Hpt.-ben foglalt vezető állású személyekkel szembeni elvárásokkal összehasonlítva az Épt. kevesebb követelményt tartalmaz, és a vezető állású személy megválasztását, illetve kinevezését sem köti előzetes felügyeleti engedélyhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Felügyelet nem gyakorol a vezető állású személyek tevékenysége felett ellenőrzést, és ezzel összefüggésben nem hozhat felügyeleti intézkedést.
    Az Épt. 137. § (2) bekezdése értelmében a Felügyelet a jogszabályban, határozatában, valamint a tőzsde alapszabályában, illetve szabályzataiban, az elszámolóház üzletszabályzatában, illetve szabályzataiban meghatározott feltételektől való eltérés, a befektetők érdekét és a tőkepiac egyensúlyát, a tőkepiac többi szereplőjének helyzetét veszélyeztető magatartás esetén kezdeményezheti a befektetési szolgáltató vezető állású személyének felmentését. A Felügyelet a befektetési szolgáltatóhoz is kirendelhet felügyeleti biztost, ha megállapítja, hogy a társaság vezető állású személye nem tudja a feladatát ellátni, és ez veszélyezteti a befektetők érdekeit, továbbá a társaság számvitelében és belső ellenőrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly mértékűek, hogy lehetetlenné vált a pénzügyi helyzet reális megítélése.
    A Felügyelet bírság megfizetésére kötelezheti a vezető állású személyt, ha a befektetési szolgáltatásokat szabályozó törvényekben és kapcsolódó jogszabályokban valamint a Felügyelet határozataiban foglalt kötelezettségeit megszegi, kijátszza, elmulasztja vagy késedelmesen teljesíti. A bírság összege 20000 Ft-tól 50000 Ft-ig terjedhet. A vezető állásúakra vonatkozó fentiekben ismertetett előírásokon kívül az Épt. további előírásokat tartalmaz a befektetési szolgáltatások irányítására. A 14. § (1) bekezdés értelmében a befektetési szolgáltató az egyes szolgáltatási részterületek irányítására köteles olyan jogszabályban előírt vizsgával és legalább 2 éves szakirányú gyakorlattal rendelkező személyt kinevezni, aki szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és akivel szemben nem állnak fenn a vezető állású személyek esetében ismertetett kizáró okok.
    Befektetési vállalkozás irányítására legalább két büntetlen előéletű, jogszabályban előírt vizsgával és öt év szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személyt kell alkalmazni, akik közül az egyik devizabelföldi. Egyértelmű a hasonlatosság a Hpt. ügyvezetőkre vonatkozó szabályai és az
    Épt-ben foglalt befektetési szolgáltatási tevékenységet irányító személyekre vonatkozó előírások között. Ezen követelmények bevezetése az Uniós jogharmonizációval függ össze, figyelemmel a 93/22/EGK Tanácsi Irányelv III. cikkelyének 3. pontjára. Újdonságnak számít viszont az, hogy az Épt. részletes személyi feltételeket ír elő az üzletkötőkre, mivel a Hpt. ilyen jellegű feltételeket az érdemi ügyintézőknél nem állapít meg. Üzletkötésre és befektetési tanácsadásra a befektetési szolgáltató olyan vele munkaviszonyban álló személyt köteles alkalmazni, aki a vonatkozó felügyeleti névjegyzékben szerepel. Az üzletkötőkről és a befektetési tanácsadókról vezetett névjegyzékbe az a büntetlen előéletű személy jegyezhető be, aki jogszabályban előírt szakmai vizsgával és legalább egy éves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkezik. Nem jegyezhető be a névjegyzékbe, akivel szemben a vezető állású személyek esetében ismertetett kizáró okok bármelyike fennáll.
    A befektetési szolgáltatók saját szervezetükön belüli ellenőrzési szabályait tekintve egyetlen előírás sem található a felügyelő bizottságra nézve, így a felügyelő bizottság jogállására és működésére a Gt. általános szabályai alkalmazandók. A belső ellenőrzési szervezetre vonatkozó 14.§ (4) és (5) bekezdésekben foglalt szabályok teljesen azonosak a Hpt. vonatkozó, 67. § (3) és (4) bekezdéseiben foglalt előírásokkal. A két típusú szolgáltató belső ellenőrzése közötti egyetlen különbség az, hogy a befektetési vállalkozások esetében egy belső ellenőr foglalkoztatása elegendő, belső ellenőrzési szervezet működtetése csak a banki vagy szakosított hitelintézeti formában működő befektetési szolgáltató esetében elvárás.
    7. A pénz- és tőkepiaci intézmények szabályozásának jövője
    A két piacon jelenleg még elkülönült intézményrendszer tulajdonlásának és irányításának eltérő szabályai alapján megállapítható a fejlődés trendje.
    Mivel 1999. január 1-jétől megvalósul az ún. univerzális bankrendszer, azaz a bankok a befektetési szolgáltatások teljes körét nyújthatják, egyértelmű, hogy mindazon előírásoknak meg kell felelniük értelemszerűen, amelyek a befektetési vállalkozások biztonságos és szakszerű irányítására vonatkoznak. Ugyanakkor a befektetési vállalkozások tulajdonlására és felügyeletére vonatkozó előírások a hitelintézetekkel szembeni követelményekkel várhatóan egységesülni fognak, az Európai Unió elvárásainak megfelelően.
    A jövőben tehát a fentiekkel összefüggésben megszaporodnak a Gt.-től eltérő speciális szabályok, amelyek megszületéséhez további impulzust ad az egységes európai pénz- és tőkepiacba való integrálódást elősegítő jogharmonizáció. Az uniós elvárásokhoz való alkalmazkodás természetesen csak olyan mértékben haladhat előre, amilyen mértékben a piaci szereplők még képesek megfelelni az új jogi környezet teremtette magasabb követelményeknek.
    A fokozatosságot szem előtt tartva az univerzális bankrendszer bevezetésének következő nagy szabályozási feladata az lesz, hogy meg kell állapítani az azonos szervezeti kereteken belül folyó szolgáltatások speciális szabályait, azaz fel kell építeni az Európai Unió pénz- és tőkepiaci szervezeteinél már létező "kínai falak" rendszerét. Ez lényegében egy olyan információ-áramlási rend létrehozását és betartását jelenti, amelyben a befektetési és a pénzügyi szolgáltatásokra, illetve az ezekhez tartozó ügyfélkörre vonatkozó információkat elkülönítetten kezelik. Az információ-áramlás korlátozásának célja az, hogy a hitelintézet ne tudja befolyásolni az ügyfeleket, valamint a különböző hitelintézeti üzletágak, és befektetési üzletágak közötti ügyleteket azon pozíciójánál fogva, hogy mindkét üzletág-csoportban egyetlen szervezetként kínálhatja szolgáltatásait.
    A hazai pénz- és tőkepiaci intézményeknél hamarosan megkezdődik a fenti elvnek megfelelő irányítási és ellenőrzési szervezeti átalakítás, mivel a hitelintézeti törvény 1999. január 1-jétől kötelező erővel előírja, hogy ha a hitelintézet befektetési szolgáltatást is végez, olyan belső szervezeti és működési rendet kell kialakítania, amelyen belül elkülönülnek a pénzügyi szolgáltatással, illetőleg befektetési szolgáltatással foglalkozó szervezeti egységek. Ezen szervezet fejlesztési elvárásnak az üzletágak pontos elhatárolásával, és az így megosztott üzleti tevékenység számviteli szempontból is konzisztens elkülönített nyilvántartásával lehet megfelelni, amelyből az következik, hogy a befektetési szolgáltatást nyújtó bankok ügyvezetésére és belső ellenőrzésére további speciális szabályokat kell megalkotni.
    X. Fejezet
    A részvénytársaságokkal kapcsolatos számviteli kérdések
    A részvénytársaságok számviteli feladatairól - szorosan illeszkedve (esetenként kiegészítve) az új Gt. és a Ct. előírásaihoz - a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) rendelkezik.
    1. Részvénytársaság alapítása
    Az új Gt., illetve a Ct. szerint módosult a cégbejegyzési eljárás, megszűnt a visszamenőleges hatályú bejegyzés jogintézménye. Ebből következően a jövőben a részvénytársaság a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel (a bejegyzés napjával) jön létre. Ugyanakkor a jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy - a szükséges feltételek teljesülése esetén - a részvénytársaság már a cégbírósági bejegyzés előtt megkezdhesse működését, a létrehozni kívánt részvénytársaság előtársaságaként.
    Az előtársaságkénti működés időtartama alatt (az alapítás időpontjától a cégbírósági eljárás befejezéséig) az eszközökben, a forrásokban változások következnek be, ezért indokolt, hogy az előtársaságra is vonatkozzanak a számviteli törvény előírásai és az előtársaság a reá vonatkozó éves beszámoló keretében számot adjon vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, az előtársaság időtartama alatt elért bevételeiről, költségeiről, ráfordításairól és eredményéről. A számviteli törvény ennek megfelelően rendelkezik a 4/A. §-ában az előtársaság beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről.
    Az előtársaságra vonatkozó beszámolási (beszámolókészítési, nyilvánosságra hozatali és közzétételi) kötelezettségnek a részvénytársaság a cégjegyzékbe való bejegyzésének, illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napját követő 90 napon belül köteles eleget tenni, az alapítás időpontja szerinti szabályokkal.
    Beszámolási szempontból az előtársaság működésének időszakát (a várható időtartamára tekintettel) egy időszaknak kell tekinteni még akkor is, ha az nemcsak egy naptári évet érint.
    Az előtársasági időszak nyilvánosságra kerülő éves beszámolójának mérlegadatai cégbírósági bejegyzés esetén a cégjegyzékbe való bejegyzés napjával létrejött részvénytársaság tényleges vagyoni helyzetét tükrözik, az eredménykimutatás adatai pedig az előtársasági időszak tevékenységének eredményét, az arra ható tényezőket mutatják. Az előtársaság éves beszámolója mérlegében lévő - a számviteli törvény előírásai szerint értékelt - eszközök és kötelezettségek különbözete mutatja a cégbejegyzéssel létrejött részvénytársaság saját vagyonát (saját tőkéjét). Mindez azt jelenti, hogy a cégbejegyzéssel létrejött részvénytársaság "nyitó" adatai jellemzően nem lesznek azonosak az alapító okirat, illetve az alapszabály szerinti, vagyonra vonatkozó adatokkal.
    Ha a részvénytársaság cégbírósági bejegyzésére nem kerül sor, azaz a részvénytársaság nem jön létre, az előtársasági időszak éves beszámolójának mérlegében (a forrás oldalon) a tagok (részvényesek) által teljesített pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást - a jegyzett tőke tétele helyett - alapítókkal szembeni kötelezettségként kell kimutatni (azonosan a tényleges rendelkezésre bocsátáskor könyveltekkel).
    A részvénytársaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból (pénzbetétből), illetve a részvénytársaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből)áll.
    Az alapító okiratban, az alapszabályban meg kell határozni a részvénytársaság jegyzett tőkéjét (alaptőkéjét), a jegyzett tőke [a tagok (a részvényesek) vagyoni hozzájárulása] rendelkezésre bocsátásának módját és idejét.
    A nem pénzbeli betétet a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig a részvénytársaság rendelkezésére kell bocsátani, a cégbejegyzéstől számított egy éven belül pedig valamennyi pénzbetétet is be kell fizetni.
    Nem pénzbeli betét elvileg minden vagyoni értékű forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy jog lehet, amelyet utóbb a részvénytársaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. A nem pénzbeli betét értékét könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. A részvénytársaság tagjai (részvényesei) a nem pénzbeli betét értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is - magasabb összegben tehát nem - meghatározhatják.
    A számviteli törvény 35. §-ának (11) bekezdése szerint részvénytársaságnál a nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásként kapott eszköz alapító okiratban, alapszabályban meghatározott - a le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló - értéke beszerzési árnak minősül. (E beszerzési ár az eszköz bruttó értéke, amely az amortizáció, illetve az egyéb költségelszámolás alapja.)
    Az eszközök (a pénzbeli és nem pénzbeli betét) forrása a saját tőke, a névértéknek megfelelő összeg jegyzett tőke, a névérték feletti résztőketartaléknak minősül.
    Az új Gt. és a Ct. szerint a részvénytársaság a cégbejegyzéssel jön létre, illetve a jegyzett tőke változásának (csökkenésének, növekedésének) időpontja is a cégbírósági bejegyzés napja.
    A számviteli törvény 26. §-ának (3) bekezdése szerint jegyzett tőke részvénytársaságnál a cégbíróságon bejegyzett tőke, az alapító okiratban, az alapszabályban meghatározott összegben.
    A számviteli törvény 26. §-ának (4) bekezdése szerinti előírás pedig arról rendelkezik, hogy részvénytársaságnál a részvények kibocsátáskori ellenértéke és névértéke közötti különbözetet (ázsiót) a tőketartalék növekedéseként kell kimutatni.
    Ha a cégbírósági bejegyzés időpontjáig a pénzbeli betét egy része nem került befizetésre, akkor azt a tagokkal (részvényesekkel) szembeni követelésként kell - mint jegyzett, de még be nem fizetett tőke - kimutatni. Az új Gt. előírásai lehetővé teszik a jegyzett tőkére vonatkozó befizetések (pénzbeli vagyoni hozzájárulások) tekintetében az alapítástól eltérő (későbbi) időpontban történő teljesítést. A később teljesítendő tőkerész erejéig az alapításról szóló okirat alapján és szerint a tagoknak (részvényeseknek) kötelezettsége áll fenn a teljesítésig az alapított részvénytársasággal szemben. Az alapított részvénytársaság esetében (a cégbejegyzést követően) ugyanez - jegyzett, de még be nem fizetett tőke - követelésnek minősül.
    Mérlegkészítés során azonban a jegyzett, de még be nem fizetett tőke összegét - a számviteli törvény 1. számú melléklete 14. pontja szerint - külön sorban - a saját tőke elemei között - kell a mérlegben szerepeltetni, negatív előjellel.
    2. Beszámolókészítési kötelezettség
    A számviteli törvény 4. §-ának (1) bekezdése alapján a részvénytársaság működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a naptári év könyveinek lezárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott éves beszámolót köteles készíteni.
    A számviteli törvény 6. §-a szerint a részvénytársaság kettős könyvvitelt köteles vezetni, éves beszámolót köteles készíteni [a számviteli törvény 10. §-ának (2) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy részvénytársaság csak éves beszámolót készíthet].
    A számviteli törvény 16. §-ának (1) bekezdése szerint az éves beszámolót a naptári évről december 31-i mérlegfordulónappal kell elkészíteni.
    Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból, kiegészítő mellékletből és üzleti jelentésből áll [számviteli törvény 18. §-ának (1) bekezdése].
    Az éves beszámolónak a részvénytársaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott eredményt és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a részvénytársaság valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek (számviteli törvény 17. §-a).
    A számviteli törvény szerinti éves beszámoló céljával függnek össze azok a rendelkezések, külön jogszabályi előírások, amelyek a számviteli előírások megsértéséhez kapcsolódnak.
    A számviteli törvény 88. §-a szerint a számviteli törvényben előírt számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályait kell alkalmazni. Az előbbieken túlmenően a számviteli törvényben foglalt rendelkezések megsértése esetén a külön törvényekben (Büntető Törvénykönyv, szabálysértésekről szóló törvény stb.) meghatározott felelősséggel is tartoznak.
    A Büntető Törvénykönyv 289. §-a kimondja:
    "Aki a számvitelről szóló törvényben, vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt
    a) beszámolási, könyvvezetési vagy egyéb kötelezettséget,
    b) bizonylati fegyelmet megszegi és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja vagy megnehezíti, vétséget követelés két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető."
    Az éves beszámolót a számviteli törvény 19. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat - a vámszabadterületi társaságok és a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 85. §-a szerint devizakülföldinek minősülő részvénytársaságok kivételével - ezer forintban kell megadni. Az éves beszámoló magyar nyelven történő elkészítésének kötelezettsége az éves beszámoló alapjául szolgáló könyvvezetésre is vonatkozik. A könyvvezetésnek a magyar számviteli előírások követelményeinek kell megfelelnie, és csak ezen túlmenően kerülhet sor egyéb (például külföldi tulajdonosi) érdekek és igények kielégítésére. [A számviteli törvény 12. §-ának (2) bekezdése szerint a könyvvezetés csak magyar nyelven történhet.]
    A számviteli törvény 8. §-a előírása szerint: "Összevont (konszolidált) éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyában a 8/A. § (1) bekezdése értelmében anyavállalatnak minősül, továbbá az a vállalkozó, amely a közös vezetésű vállalkozásban a 8/A. § (1) bekezdése szerinti jogosultságokkal tőkerészesedés alapján rendelkezik." A konszolidálásra vonatkozó részletes szabályokat - ideértve az esetleges mentesítésre vonatkozó előírásokat is - a számviteli törvény 8/A-8/E. §-ai, a 10. § (1) bekezdése, illetve az 59-63. §-ok előírásai tartalmazzák.
    A számviteli törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő anyavállalat és leányvállalata, valamint a közös vezetésű vállalkozás a számviteli törvény 3. számú melléklete szerint továbbrészletezett éves beszámolót köteles készíteni.
    A számviteli törvény szerinti éves beszámolót a részvénytársaság képviseletére jogosult személy(ek) köteles(ek) aláírni (cégszerű, hiteles aláírás). Az ellenőrzés érdekében tartalmazza e tekintetben a számviteli törvény 52. §-ának (1) bekezdése i) pontja azt, hogy a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell a részvénytársaság képviseletére jogosult azon személy(ek) nevét és lakóhelyét, aki(k) az éves beszámolót köteles(ek) aláírni. [A számviteli törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján az éves beszámoló részét képező mérleget és eredménykimutatást a hely és a kelet feltüntetésével a részvénytársaság képviseletére jogosult személy köteles aláírni.]
    A számviteli törvény szerinti éves beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést is, a részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) kizárólagos hatáskörébe tartozik.
    Az éves beszámoló részét képező mérleg és eredménykimutatás mellett a kiegészítő melléklet hivatott arra, hogy a részvénytársasággal összefüggő, legfontosabb tájékoztató adatokat, kiegészítéseket tartalmazza.
    A számviteli törvény 52. §-a szerint a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell:
    - minden olyan gazdasági társaság nevét és székhelyét, amely a mellékletet készítő részvénytársaság leányvállalata; amelyet más vállalkozással közösen vezet; illetve amely társult vállalkozása, valamint egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozása;
    - az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak tevékenységükért az üzleti év után járó járandóság összegét, csoportonként összevontan;
    - az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjainak folyósított előlegek és kölcsönök összegét, csoportonként összevontan, a kamat, a lényeges feltételek, a visszafizetett összegek és a garanciális kötelezettségek egyidejű közlésével.
    A számviteli törvény 54. §-ának b) pontja szerint a kiegészítő mellékletben meg kell adni a részvények számát és névértékét részvénytípusonként (fajtánként) csoportosítva.
    A számviteli törvény 3/A. §-a és a 8/A. §-a szerinti meghatározó befolyás, a jelentős részesedés, az egyéb részesedési viszony kategóriák az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítéséhez kapcsolódnak közvetlenül és nem teljesen azonosak az új Gt. szerinti, a befolyásolás mértékére, minőségére vonatkozó kategóriákkal.
    Emiatt - tekintettel az új Gt. konszern szabályainak jelentőségére - a számviteli törvény 52. §-a (2)-(3) bekezdésének előírása szerint a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell
    - az új Gt. szerinti ellenőrzött részvénytársaság esetén
    a) a jelentős befolyással,
    b) a többségi irányítást biztosító befolyással,
    c) a közvetlen irányítást biztosító befolyással
    rendelkező tag (részvényes) nevét, székhelyét, szavazatainak arányát is; továbbá
    - minden olyan gazdasági társaság nevét, székhelyét, jegyzett tőkéjének összegét, szavazatok arányát, ahol a részvénytársaság az új Gt. szerint
    a) jelentős befolyással,
    b) többségi irányítást biztosító befolyással,
    c) közvetlen irányítást biztosító befolyással
    rendelkezik.
    A számviteli törvény 53. §-ának c) pontja szerint a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a lekötött tőketartalék, a lekötött eredménytartalék összegét, jogcímek szerinti megbontásban.
    A számviteli törvény szerint az éves beszámolónak része az üzleti jelentés is. Az üzleti jelentésben, a számviteli törvény 56. §-ának (2) bekezdése b) pontja alapján be kell mutatni a visszavásárolt saját részvényekre vonatkozó adatokat.
    3. Könyvvizsgálati kötelezettség
    A részvénytársaságok törvényes működésének egyik biztosítéka a könyvvizsgálói intézmény.
    A könyvvizsgálót főszabályként a részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) választja (jelöli ki) meghatározott időtartamra, de legfeljebb öt évre. Az első könyvvizsgálót az alapító okiratban, az alapszabályban kell kijelölni.
    Könyvvizsgálóvá az választható, aki a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységéről szóló 1997. évi LV. törvény előírásai szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel, aki a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, illetve a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság [számviteli törvény 73. §-ának (3) bekezdése].
    Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, meg kell jelölnie azt a tagját, vezető tisztségviselőjét, illetve munkavállalóját, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős. Ezen személy kijelölésére szintén csak a részvénytársaság legfőbb szervének (a közgyűlésnek) a jóváhagyásával kerülhet sor. A részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) ez esetben tehát nemcsak a könyvvizsgálatot ellátó gazdálkodó szervezetet választja meg, hanem azt a konkrét természetes személyt is, aki a könyvvizsgálatot végzi és ezért személyében is felelős. Ezt a személyt a könyvvizsgáló cég jelöli, de a részvénytársaság legfőbb szervének (a közgyűlésnek) el kell fogadnia és e személyben változás a legfőbb szerv (a közgyűlés) jóváhagyása nélkül nem lehetséges.
    A részvénytársaságnak csak egy bejegyzett könyvvizsgálója lehet. Mind a számviteli törvény, mind az új Gt. csak "könyvvizsgáló"-ról tesz említést. De ez következik a könyvvizsgáló felelősségéből, feladataiból is.
    Az egyszemélyi felelősség nem zárja ki, hogy a vizsgálatban két vagy több könyvvizsgáló is részt vegyen. Ez azonban nem jelentheti a felelősség megosztását. A második, harmadik stb. könyvvizsgáló csak közreműködő munkatárs lehet. A könyvvizsgálatért egy személynek kell vállalnia a felelősséget, s ennek a személynek kell az éves beszámolót hitelesítenie, illetve záradékolnia. A "helyettes" könyvvizsgáló kijelölésének gyakorlata szintén nem egyeztethető össze a törvényi előírásokkal.
    Annak természetesen nincs akadálya, hogy a részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) előre határozzon annak az új könyvvizsgálónak a személyéről is, aki a korábbi könyvvizsgáló végleges akadályoztatása esetén a jövőben lesz a könyvvizsgálatért személyében is felelős (elkerülve ezzel esetleg egy évközi rendkívüli közgyűlés megtartását).
    A könyvvizsgáló elsődleges feladata a számviteli törvény szerinti éves beszámoló valódiságának és jogszabályszerűségének vizsgálata. A könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül a számviteli törvény szerinti éves beszámolóról a részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) nem hozhat döntést. A legfőbb szerv (a közgyűlés) természetesen nem köteles a könyvvizsgáló véleményét elfogadni (a könyvvizsgálónak nincs vétójoga a számviteli törvény szerinti éves beszámoló tekintetében), de az eltérő vélemények jövőbeni következményeivel minden esetben számolni kell.
    Emellett a könyvvizsgálói megbízás számos más kérdésre is kiterjedhet. Így például, ha a könyvvizsgáló megállapítja, illetve egyébként tudomást szerez arról, hogy a részvénytársaság vagyonának jelentős mértékű csökkenése várható, köteles a részvénytársaság legfőbb szervének (a közgyűlésnek) az összehívását kezdeményezni, kérni. Ha a legfőbb szerv (a közgyűlés) összehívására nem kerül sor, vagy a legfőbb szerv (a közgyűlés) a szükséges döntéseket a hitelezők védelmében nem hozza meg, a könyvvizsgáló köteles erről a cégbíróságot értesíteni.
    A könyvvizsgálói tevékenységgel összefüggő összeférhetetlenségi szabályokról az új Gt. mellett a már hivatkozott, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény előírásai rendelkeznek. (Könyvvizsgáló a könyvszakértői feladatok mellett más, a hivatkozott törvényben meghatározott "hasonló" tevékenységet is elláthat. Ugyanazon részvénytársaságnál azonban a könyvvizsgálattal összeférhetetlen más gazdasági tevékenység végzése. Az összeférhetetlenség e tekintetben értelemszerűen a könyvvizsgáló társaságra is vonatkozik.)
    A számviteli törvény szerinti éves beszámoló könyvvizsgálatáról a számviteli törvény a VI. Fejezetében, a 73-76. §-aiban tartalmaz előírásokat.
    A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a részvénytársaság éves beszámolója a számviteli törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a részvénytársaság vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. [Az összevont (konszolidált) éves beszámoló könyvvizsgálatáról a hivatkozott 73. § (4)-(6) bekezdései, illetve a 74-75. §-ok vonatkozó bekezdései rendelkeznek.]
    A számviteli törvény 74. §-a szerint
    - a részvénytársaságtól független könyvvizsgáló feladata a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő melléklet valódiságának és szabályszerűségének, a számviteli törvény és az alapító okirat, az alapszabály betartásának ellenőrzése, az éves beszámoló véleményezése, a mérleg hitelesítése (hitelesítő záradékkal való ellátása),
    - a könyvvizsgáló az éves beszámoló felülvizsgálatáról (ellenőrzéséről) írásbeli jelentést köteles készíteni és azt megbízójának átadni. Az írásbeli jelentésben rögzíteni kell, hogy az éves beszámoló a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet a valóságnak megfelelően mutatja be,
    - ha a kiegészítő mellékletben a részvénytársaság nem, vagy nem a valóságnak megfelelően értékel, akkor a könyvvizsgáló az írásbeli jelentésben köteles bemutatni az általa feltárt tényeket és megállapításokat, kitérve az előző évre, továbbá az éves beszámoló fordulónapja után bekövetkezett jelentősebb eseményekre és főleg hátrányos változásokra, az éves eredményt befolyásoló kedvezőtlen tényezők bemutatására.
    A számviteli törvény 76. §-a rendelkezik arról is, hogy
    - ha a könyvvizsgáló az ellenőrzés során törvénysértést vagy szabálytalanságot nem állapít meg, és az éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, a mérleget a következő hitelesítő záradékkal látja el: "Az éves beszámolót a számviteli törvényben és az általános számviteli elvekben foglaltak szerint állították össze. Az éves beszámoló a részvénytársaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad.",
    - ha a könyvvizsgáló azt állapítja meg, hogy az éves beszámoló egészében vagy részben nem felel meg az előírásoknak és a valóságnak, akkor a hitelesítő záradék helyett elutasító, korlátozott, függő záradékot ad a hitelesítő záradék korlátozása vagy megtagadása okainak részletes feltüntetésével,
    - a könyvvizsgáló által ellenőrzött és a záradékkal (ez esetben a záradék nemcsak hitelesítő záradék lehet) ellátott mérleget magában foglaló éves beszámoló terjeszthető a részvénytársaság közgyűlése elé.
    4. Nyilvánosságra hozatal és közzététel
    A számviteli törvény szerinti éves beszámoló letétbe helyezéséről a számviteli törvény 71. §-a rendelkezik.
    A számviteli törvény 71. §-ának (1) bekezdése előírása szerint a részvénytársaság köteles a jóváhagyásra jogosult testület (a közgyűlés) által elfogadott éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatot vagy határozatot legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig a cégbíróságnál letétbe helyezni.
    A cégbíróságnál történő letétbehelyezés a nyilvánosságra hozatal egyik formája, amely minden részvénytársaság részére kötelező. Az éves beszámolónak a cégbíróságon letétbe nem helyezett részéről, az üzleti jelentésről az érdekeltek a részvénytársaság székhelyén tájékozódhatnak, arról teljes vagy részleges másolatot készíthetnek [számviteli törvény 71.§-ának (3) bekezdése].
    A cégbíróságnál letétbe helyezett éves beszámoló adatai nyilvánosak, azokba a cégbíróságon bárki betekinthet, az éves beszámoló adatairól jegyzeteket, másolatot készíthet [számviteli törvény 71. §-ának (5) bekezdése]. A cégbíróságon a számviteli törvény szerinti éves beszámolóról hiteles másolat kérhető.
    Az anyavállalat a jóváhagyásra jogosult testület (a közgyűlés) által elfogadott összevont (konszolidált) - a könyvvizsgáló záradékával ellátott - éves beszámolót a tárgyévet követő év szeptember 30-ig köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni [számviteli törvény 71. §-ának (2) bekezdése].
    A nyilvánosságra hozatal másik formája a közzététel, amelyről a számviteli törvény 72. §-a rendelkezik.
    A számviteli törvény 72. §-ának (1) bekezdése szerint minden részvénytársaság köteles az éves beszámolót (az üzleti jelentés kivételével) közzétenni. A kiegészítő melléklet egészének vagy egy részének közzétételétől el lehet tekinteni, ha az éves beszámoló felülvizsgálatát végző könyvvizsgáló állásfoglalása szerint a részvénytársaság valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete egyértelmű megítéléséhez a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplő adatok elegendőek.
    Közzétenni a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolót kell [számviteli törvény 72. §-ának (2) bekezdése].
    A konszolidált éves beszámolót készítő anyavállalat a könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó összevont (konszolidált) éves beszámolót is köteles közzétenni, a saját éves beszámolója mellett [számviteli törvény 72.§-ának (5) bekezdése].
    A számviteli törvény 72. §-ának (7) bekezdése szerint közzétételi kötelezettségének azzal tesz eleget a részvénytársaság, ha az éves beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát - a letétbe helyezéssel egyidejűleg - az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldi. Az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat kérelemre tájékoztatást, illetve hiteles másolatot ad a részvénytársaságok számviteli törvény szerinti, közzététel céljából hozzá megküldött és számítógépen rögzített éves beszámolóiról, egyben biztosítja a megküldött éves beszámolókba való közvetlen betekintést is.
    A számviteli törvény a 72. §-ának (6) bekezdésében arról is rendelkezik, hogy a már közzétett éves beszámolót ismételten közzé kell tenni a módosításokkal kiegészítve, amennyiben az ellenőrzés, az önellenőrzés olyan jelentősebb összegű hibákat tárt fel, amelyek a vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetre vonatkozó megbízható és valós képet a saját tőke változásán keresztül (a számviteli politikában meghatározottak figyelembevétele alapján) lényegesen befolyásolják. Az ismételt közzétételre gyakorlatilag ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a normál közzétételre.
    Ha a részvénytársaság nem tett eleget közzétételi kötelezettségének és a közzététel elmaradása a harmadik fél jogos érdekeit érinti, a harmadik fél kezdeményezheti a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását [számviteli törvény 72. §-ának (9) bekezdése].
    A számviteli törvény 72. §-ának (3) bekezdése külön is rendelkezik arról, hogy a részvénytársaság munkavállalói, alkalmazottai az éves beszámolóról a részvénytársaság székhelyén, mindenki által megtekinthető módon, tájékozódhatnak, számukra a tájékozódási lehetőséget biztosítani kell.
    5. A saját tőke
    Az új Gt.-ben kiemelt fontosságuk van a hitelezővédelmi előírások érvényre juttatásának, elsősorban a folyamatos tőkemegtartás, tőkefenntartás követelményén keresztül. Ezzel összefüggésben rendelkezik a számviteli törvény közvetlenül és közvetett módon egyaránt a részvénytársaságok saját tőkéjének folyamatos "védelméről".
    A számviteli törvény 26. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint saját tőkeként jellemzően olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tag (a részvényes) bocsátott a részvénytársaság rendelkezésére, vagy amelyet az adózott eredményből hagyott a részvénytársaságnál.
    A saját tőke a - jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett - jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyévi mérleg szerinti eredményből tevődik össze.
    A saját tőke megszokott, hagyományos tételei mellett a mérlegben negatív előjellel szerepeltetni kell a jegyzett, de még be nem fizetett tőke értékét (ideértve a kedvezményes áron kibocsátott dolgozói részvények értékének a dolgozókat terhelő, általuk még be nem fizetett hányadának megfelelő értéket is), továbbá tájékoztató adatként be kell mutatni a visszavásárolt tulajdonosi részesedést (a saját részvényt) névértéken (a számviteli törvény 1. számú mellékletének 14. pontja).
    A számviteli törvény 40. §-ának (1) bekezdése szerint a saját tőkét a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
    A saját tőke tételei között szereplő tőketartalék, illetve eredménytartalék növekedésének és csökkenésének jogcímeiről a számviteli törvény 26. §-ának (4)-(5), illetve (6)-(7) bekezdései rendelkeznek.
    Az új Gt. szerint 8 napon belül össze kell hívni - a szükséges intézkedések megtétele céljából - a közgyűlést, ha a részvénytársaság mérlegéből, könyvviteli nyilvántartásából kitűnik, hogy a saját tőkéje veszteség folytán az alaptőke kétharmadára csökkent, vagy ha az új Gt.-ben meghatározott tőkeminimum alá csökkent.
    Ha a veszteség megtérítésére nem kerül sor, akkor a jegyzett tőkének megfelelő saját tőkét más módon kell biztosítani; illetve ellenkező esetben vagy a jegyzett tőkét (alaptőkét) kell leszállítani, vagy át kell alakulni olyan gazdasági társasággá, amelyhez a rendelkezésre álló saját tőke elégséges, ezek hiányában a részvénytársaságot meg kell szüntetni. (Természetesen e szigorú szabályok tekintetében az új Gt. a megfelelő felkészülési időt biztosítja az átmeneti rendelkezések keretében.)
    A számviteli törvény egyes gazdasági eseményekhez (például saját részvény visszavásárlása, jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő tőkeemelés), pénzügyi kifizetésekhez (például osztalék, osztalékelőleg, kamatozó részvény utáni kamat fizetése) - a társasági jogra, a hitelezői érdekvédelemre hivatkozással - a szabad rendelkezésű jegyzett tőkén felüli saját tőke fedezetét írja elő.
    E tekintetben szabad rendelkezésű, tehát különböző célokra szabadon felhasználható jegyzett tőkén felüli saját tőke alatt
    - a jegyzett tőkével, továbbá
    -az alapítás-átszervezés aktivált értékének még le nem írt összegével,
    -a lekötött tőketartalékkal,
    -a lekötött eredménytartalékkal,
    -az értékelési tartalékkal,
    -a devizakötelezettségek nem realizált árfolyamvesztesége és az e célból képzett céltartalék különbözetének összegével
    csökkentett saját tőkét kell érteni.
    A számviteli törvény külön is rendelkezik arról, hogy ahol más törvény jegyzett tőkén (alaptőkén) felüli vagyoni fedezetet ír elő, ott azon - eltérő rendelkezés hiányában - a jegyzett tőkével, az előbbiekben felsorolt korrekciós tételekkel csökkentett saját tőke összegét kell érteni (1. számú melléklet 14/a. pont).
    A saját döntés alapján lekötöttnek számító tételeken túlmenően mindig lekötöttnek kell tekinteni (az eredménytartalék, illetve a tőketartalék lekötött összegeként kell figyelembe venni) a számviteli törvény 1. számú mellékletének 14/b. pontja alapján a visszavásárolt saját részvények névértékét, illetve visszavásárlási értékét, ha ez utóbbi a több, továbbá az átalakulás miatt még fizetendő társasági adó összegét.
    Természetesen egyéb külön jogszabályi (törvényi) előírások további elkülönítéseket tartalmazhatnak az eredménytartalék, illetve a tőketartalék tételében. (Ilyen például a vagyonjegy névértékének megfelelő összeg, amely a tőketartalék lekötött összegének minősül.)
    Az ellenőrizhetőség érdekében a kiegészítő mellékletben a lekötött tőketartalékot, illetve a lekötött eredménytartalékot jogcímek szerint megbontva is be kell mutatni [a számviteli törvény 53. §-ának c) pontja]. Hasonló előírást tartalmaz az eredménytartalék lekötött összegére vonatkozóan a számviteli törvény 1. számú mellékletének 15. pontja is.
    6. Adózás utáni eredmény felhasználása
    Az adózás utáni eredmény a tagok (a részvényesek) - a jogszabályi előírások, az alapító okiratban, az alapszabályban foglaltak figyelembevételével hozott - döntésének megfelelően vagy osztalékként kifizetésre kerül, vagy a részvénytársaság vagyonát (saját tőkéjét) növeli az eredménytartalékba történő átvezetést követően (a veszteség az eredménytartalékot csökkenti).
    A számviteli törvény 26. §-ának (9) bekezdése, illetve 50. §-ának (4) bekezdése szerint a mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a fizetett (a kifizetni jóváhagyott) osztalékkal, részesedéssel csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredménykimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel. [A mérleg szerinti eredmény eredménytartalékba történő átvezetéséről a Számv. tv. 26. §-ának (6) és (7) bekezdéseinek a) pontjai rendelkeznek.]
    Az új Gt. szerint a tag (a részvényes) a részvénytársaság fennállása alatt az általa teljesített vagyoni hozzájárulást (a törvényi kivételtől eltekintve) nem követelheti vissza, csak a részvénytársaság számviteli jogszabályok szerint számított adózott eredményének felosztani rendelt részére (osztalék) tarthat igényt. (Osztalék csak a már teljesített vagyoni hozzájárulás után állapítható meg.) A részvénytársaság legfőbb szerve (a közgyűlés) az osztalék kifizetéséről, annak mértékéről a számviteli törvény szerinti éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat. Nem fizethető osztalék, ha ennek következtében a részvénytársaság saját tőkéje a számviteli jogszabályok szerint számított módon nem érné el a jegyzett tőke értékét.
    Az új Gt. előírásaival összhangban a tárgyévi adózott eredmény, illetve az eredménytartalék osztalék címén történő felhasználására csak akkor kerülhet sor, ha ennek a szükséges, a jegyzett tőkén felüli szabad rendelkezésű (felhasználható) saját tőke fedezete rendelkezésre áll.
    Ennek megfelelően a számviteli törvény 26. §-ának (12) bekezdése szerint a tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, ha a korrekciós tételekkel csökkentett saját tőke összege az osztalék kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke alá.
    További korlátozásokat tartalmaz e tekintetben a számviteli törvény 22. §-ának (4) bekezdése előírása, amely szerint az adózott eredményből csak akkor lehet osztalékot (részesedést) fizetni, ha az adózott eredmény (beleértve az eredménytartalékot is) az alapítás-átszervezés aktivált értékéből még le nem írt összeg levonása után arra fedezetet nyújt.
    A tárgyévi adózás utáni eredmény osztalékkénti kifizetéséhez kapcsolódó "korlát"-hoz illeszkedik az eredménytartalék (jellemzően az előző években keletkezett és osztalékként ki nem fizetett adózás utáni eredmény halmozott összege) igénybevételének a korlátozása is. A számviteli törvény 26. §-ának (10) bekezdése alapján az adózott eredmény kiegészítéséhez (osztalék és annak adója céljából) a meglévő eredménytartalék csak akkor vehető igénybe, ha azt nem kötötték le, és az igénybevétel után - az előzőekben felsorolt korrekciós tételekkel csökkentett - saját tőke összege meghaladja a jegyzett tőke összegét.
    A számviteli törvény 2. számú mellékletének 27. pontja rendelkezik arról is, hogy amennyiben az eredménykimutatás szerinti adózás utáni eredmény nem nyújt fedezetet a kifizetni szándékozott osztalékra, részesedésre, és az eredménytartalék pozitív összegű, akkor az osztalékra, részesedésre az eredménytartalékból igénybe vett összeget (maximum az eredménytartalék pozitív és más célra le nem kötött összegét) is be kell állítani az eredménykimutatásba. [A számviteli törvény 26. §-a (7) bekezdésének c) pontja szerint az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre, ezek adójára, továbbá az eredménytartalék egyéb célra történő felhasználása miatti adóra igénybe vett összeget.]
    A tagok (a részvényesek) részére járó osztalék, részesedés az éves beszámoló jóváhagyására jogosult testület által megállapított adózott eredmény terhére kerül elszámolásra. Ezt a tételt - annak ellenére, hogy kifizetésére később kerül sor - a tagokkal (a részvényesekkel) szembeni kötelezettségként a mérlegzárás előtt elő kell írni, azért, hogy az adózott eredmény számláról a mérleg szerinti eredmény számlára az adózás utáni, osztalékkal, részesedéssel csökkentett adózott eredmény, mint mérleg szerinti eredmény kerüljön átvezetésre, mivel az éves beszámoló részét képező mérlegben ezt kell kimutatni.
    [Abban az esetben, ha a tagoknak (a részvényeseknek) a mérleggel lezárt év után járó osztalékát, részesedését a mérlegkészítés időpontját követően kifizetik - azaz a tartozás nem haladja meg az egy éves időtartamot -, akkor ez nem tekinthető hosszú lejáratú kötelezettségnek (ez esetben azt a rövid lejáratú kötelezettségek között kell a mérlegben kimutatni)].
    Az új Gt. - egyes társasági formáknál, így a részvénytársaságoknál is - az osztalékelőleg fizetése feltételeként közbenső mérleg készítését írja elő. A közbenső mérleget a számviteli törvény szerinti szabályoknak megfelelően kell elkészíteni. Mivel a közbenső mérleggel az osztalékelőleg fizetése megalapozottságát (azt, hogy van és év végén is lesz várhatóan az osztaléknak fedezete) kell alátámasztani, lényeges a szigorú követelmény támasztása (amiből az is következik, hogy a közbenső mérleget a könyvvizsgálónak is - ha van - minősítenie kell).
    A közbenső mérleg készítésének részletes szabályait a számviteli törvény 19/A. §-a tartalmazza.
    E szerint a közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozóan a könyvviteli nyilvántartásokat nem kell (nem lehet) lezárni (azokat folyamatosan vezetni kell), hiszen nincs év vége, de biztosítani kell a leltár összeállításával, hogy a közbenső mérleg, az azt alátámasztó eredménykimutatás a közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozó könyvviteli (analitikus és főkönyvi) nyilvántartások adatai alapján készüljön, az eszközök és a források év végi értékelésére vonatkozó előírások megtartásával, korrekcióival, az azokat bizonyító számításokkal. A közbenső mérleg fordulónapját a hivatkozott törvények nem határozzák meg, azt a számviteli törvény is a részvénytársaság hatáskörébe utalja azzal, hogy az - a közbenső mérleg céljával összefüggésben - a lehető legközelebbi legyen az osztalékelőlegről való döntés időpontjához. (Az új Gt. átmeneti rendelkezéseinek megfelelve e számviteli kötelezettséget a 2000. évben kell először alkalmazni.)
    A számviteli törvény 23. §-ának (3) bekezdése szerint a részvénytársaságnál a fizetett osztalékelőleg összegét az azzal történő elszámolásig (az osztalékról való döntésig, az éves beszámoló elfogadásáig) követelésként kell kimutatni.
    Az új Gt. előírásai szerint a jövőben (az átmeneti szabályok szerint először 1999. évre vonatkozóan 2000-ben) a kamatozó részvény utáni kamatot az adózott eredményből lehet fizetni. A kamatozó részvény utáni kamat elszámolásáról a számviteli törvény 50. §-a [(5) bekezdése]; valamint a 2. számú mellékletének 21. pontja rendelkezik, oly módon, hogy a kamatozó részvények utáni kamat összegét az adózott eredményt terhelő részesedésként kell figyelembe venni.
    A számviteli törvény 26/A. § (1)-(2) bekezdései szerint a közbenső mérleg alapján fizetendő osztalékelőlegre, illetve a kamatozó részvény utáni kamatra is vonatkozik a jegyzett tőkén felüli szabad rendelkezésű saját tőke fedezet kötelezettsége. (Ennek hiányában ezen kifizetésekről jogszerű döntés nem hozható.)
    7. Számviteli előírások a tőkeemeléssel, illetve a tőkeleszállítással kapcsolatban
    Az új Gt. előírásainak megfelelően - amelyet a számviteli szabályozás során is követni kell - a tőkeemelés kétféle módon történhet:
    -egyrészt pótlólagos tőkebevonással,
    -másrészt a jegyzett tőkén (alaptőkén) felüli vagyon (saját tőke) terhére.
    A pótlólagos tőkebevonás útján történő tőkeemelésnél az alapításra vonatkozó, az alapításkori pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásra vonatkozó szabályokat kell megfelelő módon (az új Gt. szerinti eltérésekkel) alkalmazni. Ez vonatkozik a névértéket meghaladó vagyoni hozzájárulással végrehajtott tőkeemelésre is. Azaz a számviteli törvény 26.§-ának (4) bekezdése a) és b) pontjainak megfelelően tőketartalék növekedéseként kell kimutatni részvénytársaságnál a részvények tőkeemeléskori ellenértéke és névértéke közötti különbözet összegét az eszközmozgással, illetve a pénzmozgással egyidejűleg.
    Ha a jegyzett tőke felemelése a jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történik, akkor külön vagyoni hozzájárulást nem kell teljesíteni, a tőkeemelésre ilyenkor "belső" forrásból kerül sor. A jegyzett tőke külön befizetés nélküli emelésekor a tagok (a részvényesek) részesedése - ha az alapító okirat, az alapszabály eltérően nem rendelkezik - az emelés előtti arányban növekszik.
    Jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő tőkeemelés csak olyan, a számviteli törvény szerinti (elfogadott) éves beszámoló alapján és szerint történhet, amelyben az ehhez szükséges vagyoni (saját tőke) fedezet rendelkezésre áll. [A jegyzett tőkén felüli saját tőke terhére történő tőkeemeléshez az új Gt. nem rendel évközi közbenső mérlegkészítési kötelezettséget, illetve lehetőséget. Tényleges zárás hiányában ugyanis az évközi időarányos eredmény nem jelenik meg (nem jelenhet meg) az eredménytartalék összegében, így abból a jegyzett tőkét sem lehet megemelni. E tekintetben az évközi mérleg készítésének további korlátai is vannak.]
    A beszámolási időszakban keletkezett adózott eredmény felhasználásáról csak olyan időpontban lehet érvényesen dönteni, amikor annak összege a beszámolási időszak lezárását követően pontosan ismertté válik. Ha az adózott eredményt a tagok (a részvényesek) osztalék (részesedés) formájában nem vonják ki, akkor ez az összeg a saját tőkének a tevékenység révén elért részét képezi, amely vagyontöbblet a későbbiekben a jegyzett tőke emelésére is felhasználható.
    Az adózott eredményből a részvénytársaságban maradó összeg a mérleg szerinti eredmény, amely a következő év megnyitásakor kerül átvezetésre az eredménytartalékba. A jegyzett tőke növelésének a számviteli törvény 26. §-a előírásai szerinti saját forrása a tőketartalék vagy az eredménytartalék lehet. Így ezen eredménytartalék felhasználására csak az átvezetés után kerülhet sor.
    A Számv. tv. 26. §-ának (5) bekezdése a) pontja, illetve (7) be-kezdésének b) pontja szerint tőkeemelésre csak a rendelkezésre álló szabad tőketartalékból, illetve szabad eredménytartalékból kerülhet sor. Ennek megfelelően rendelkezik a számviteli törvény, a 26/A. §-ának (3) bekezdésében oly módon, hogy a jegyzett tőkének a jegyzett tőkén felüli saját tőke (ezen belül a tőketartalék, az eredménytartalék) terhére történő emelésére akkor és oly mértékben kerülhet sor, ha a tőkeemelést követően a jegyzett tőke összege nem haladja meg a - már korábban is hivatkozott - korrekciós tételekkel csökkentett saját tőke összegét.
    Az új Gt. külön nevesíti az ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt. Ingyenes dolgozói részvény esetén teljes egészében, kedvezményes esetben a munkavállalók részére biztosított kedvezményt kell a jegyzett tőkén (alaptőkén) felüli vagyonból fedezni. Természetesen a tőkeemelésének e formája esetében is a jegyzett tőkén felüli szabad rendelkezésű saját tőkének kell rendelkezésre állnia.
    Ezt tartalmazza a Számv. tv. 26/A. §-ának (4) bekezdése, mely szerint a jegyzett tőkén felüli saját tőke (ezen belül a tőketartalék, az eredménytartalék) terhére történik a jegyzett tőke emelése - a korrekciós tételekkel csökkentett jegyzett tőkén felüli vagyonból - akkor is, ha ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt bocsátanak ki.
    Az új Gt. az alaptőkén felüli vagyon terhére történő tőkeemelésnek egy olyan sajátos lehetőségét is megteremti, amelynél a tőkeemelésből származó részvény azt illeti meg, aki úgy rendelkezik, hogy a részvénytársaságnak nyújtott hitel visszaköveteléséről a részvények ellenében lemond. E tőkeemelésnek két lényeges jellemzője van: az egyik az, hogy feltételezi a tőkeemelés jegyzett tőkén felüli szabad forrását, azaz szükséges hozzá alaptőkén felüli szabad rendelkezésű saját tőke, a másik az, hogy - a hitel visszaköveteléséről való lemondás következtében - a részvénytársaságnál kimutatott kötelezettséget, mint elengedett kötelezettséget el kell számolni rendkívüli bevételként. A számviteli törvény 2. sz. mellékletének 24/a. pontja alapján elengedett kötelezettségként a rendkívüli bevételek között kell elszámolni a részvénytársaságnak nyújtott hitel miatt fennálló kötelezettség összegét, ha azt - törvény előírása alapján - a jegyzett tőkén (alaptőkén) felüli vagyon fedezete mellett kibocsátott részvények ellenében engedték el.
    Részvénytársaságnál a közgyűlés feltételes alaptőke-emelést határozhat el átváltoztatható kötvény kibocsátásával. A Számv. tv. 26/A. §-ának (5) bekezdése szerint a kötvények részvénnyé történő átalakítása során a jegyzett tőke (alaptőke) emelését a kötvénykibocsátás miatti kötelezettség terhére kell végrehajtani (közvetlenül), az alapító okirat, az alapszabály előírásainak megfelelően. A tőkeemelés történhet névérték feletti "jegyzéssel" is, ahol a jegyzett tőke növekedésével egyidejűleg a tőketartalékot is növelni kell (az alapító okiratban, az alapszabályban foglaltaknak megfelelően).
    Ha a kötvényeket a részvények névértékénél, illetve kibocsátási értékénél alacsonyabb összeggel bocsátották ki, a kötvénytulajdonos köteles az átalakításkor a kötvény és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke közötti különbözetet a részvénytársaságnak megfizetni.
    A jegyzett tőke változásának másik iránya a jegyzett tőke leszállítása. A tőkeleszállítás során meg kell határozni annak végrehajtása módját, azaz azt, hogy a jegyzett tőke leszállítása tőkekivonás vagy veszteségrendezés érdekében, illetve a saját tőke más elemének növelése céljából történik-e. Tőkekivonás esetén a részvényesek részére történő kifizetést csak a jegyzett tőke leszállításának cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.
    A jegyzett tőke leszállítása (az azzal arányos jegyzett tőkén felüli saját tőke csökkentése) közvetlen vagyonváltozásként jelenik meg, amelynél a tényleges eszközmozgás a jegyzett tőke leszállításának (a leszállítást követő) egyik formája. Ez esetben a részvénytársaságnál a jegyzett tőke (az azzal arányos jegyzett tőkén felüli saját tőke) csökkentésével lehet az azonos összegű (azonos könyv szerinti értékű) eszközt kivezetni, azaz átadni.
    Külön törvényi rendelkezés hiányában a jegyzett tőkén felüli saját tőke "elvonása" csak a jegyzett tőke leszállítása mellett, azzal arányosan történhet.
    A Számv. tv. 26/A. §-ának (6) bekezdése szerint - összhangban az új Gt-vel, illetve a Ct-vel - a részvénytársaságot a jegyzett tőke tekintetében cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli, a tőkeemelés, illetve tőkeleszállítás miatti jegyzett tőke-változást a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával kell könyvelni, kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni (a visszamenőleges hatályú bejegyzés intézménye megszűnt).
    Ha a jegyzett tőke leszállítása tőkekivonással történik, akkor a jegyzett tőke (mint a saját tőke egyik eleme) csökkenésével egyidejűleg a részvénytársaság eszközei is csökkennek (a mérleg főösszege, az eszközök-források egyidejűleg csökkennek).
    Ha a jegyzett tőke leszállítása nem jár tőkekivonással, azaz csak a saját tőke egyes elemei közötti átcsoportosításra kerül sor, a jegyzett tőke csökkentését az eredménytartalék, illetve a tőketartalék javára kell elszámolni, szintén a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg, a bejegyzés napjával.
    A Számv. tv. 26. §-a (4) bekezdésének c) pontja előírásának, illetve (6) bekezdésének b) pontja előírásának megfelelően a tőkekivonással nem járó jegyzett tőke leszállítást a tőketartalék, illetve az eredménytartalék növekedéseként kell figyelembe venni (elszámolni).
    8. Visszavásárolt saját részvény
    A társasági jogban általánosan érvényesülő elv, hogy részvénytársaság önmagának nem lehet tulajdonosa. Ez alól kivétel - az átmeneti időre lehetővé tett - a saját részvény megszerzése (visszavásárlása).
    Részvénytársaság saját részvényét az alaptőkén felüli vagyonából megszerezheti, zártkörűen működő részvénytársaságnál az alaptőke tíz százalékáig, nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alaptőke öt százalékáig. A megszerzett saját részvényt egy éven belül el kell idegeníteni. Ha a visszavásárolt saját részvény elidegenítésére nem kerül sor, a részvénytársaság köteles azt alaptőkéjének leszállításával bevonni.
    Az új Gt. előírásai szerint, ahol a törvény alaptőkén felüli vagyonból történő megszerzést említ, ott azon a számviteli törvény szempontjából az alaptőkén felüli vagyon fedezete mellett történő megszerzést kell érteni.
    Ennek megfelelően rendelkezik a számviteli törvény 1. számú mellékletének 14/a. pontja oly módon, hogy ahol más törvény jegyzett tőkén (alaptőkén) felüli vagyoni fedezetet ír elő, ott azon - eltérő rendelkezés hiányában - a jegyzett tőkével, a már hivatkozott korrekciós tételekkel csökkentett saját tőke összegét kell érteni.
    Egyébként a visszavásárolt saját részvény számviteli elszámolása tekintetében az általános, az értékpapírokra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, azzal az eltéréssel, hogy az esetleges bevonás során a nyilvántartási (beszerzési) érték és a névérték közötti különbözetet az eredménnyel szemben kell figyelembe venni.
    A bevonás számviteli elszámolása során - a számviteli törvény 2. számú melléklete 24. pontjának b) alpontja, illetve 25. pontjának c) alpontja szerint - a rendkívüli bevételek között kell figyelembe venni a bevont visszavásárolt saját részvény névértékét, illetve a rendkívüli ráfordítások között kell figyelembe venni a bevont visszavásárolt saját részvény ellenértékét, visszavásárlási értékét.
    A mérlegben a visszavásárolt saját részvényt a forgóeszközöknél az értékpapírok között kell kimutatni, és ezen túlmenően a számviteli törvény 1. számú mellékletének 14. pontja szerint a saját tőke elemei között a visszavásárolt tulajdonosi részesedést (saját részvényt) névértéken külön tájékoztató adatként is ki kell mutatni.
    9. Részvénytársaság átalakulása más társasággá, illetve átalakulás részvénytársasággá
    Az átalakulással (részvénytársaság más gazdasági társasággá, illetve más gazdasági társaság részvénytársasággá történő átalakulásával) összefüggő számviteli feladatokról, kötelezettségekről az új Gt. előírásai mellett, annak felhatalmazása alapján a számviteli törvény rendelkezik [a számviteli törvény a 41. §-ának (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak megfelelően a 41/F.-41/L. §-ok]. (Egyéb más, a végrehajtásra vonatkozó jogszabályi előírás nem került meghatározásra.)
    Az átalakulási folyamat legfontosabb számvitellel kapcsolatos feladata a vagyonmérleg (vagyonmérleg-tervezet, végleges vagyonmérleg) elkészítése, a vagyonleltár (vagyonleltár-tervezet, végleges vagyonleltár) összeállítása.
    A vagyonmérleg, illetve az annak alapjául szolgáló vagyonleltár elkészítéséről, összeállításáról általános jelleggel a számviteli törvény 41/F.-41/G. §-ai tartalmaznak előírásokat.
    A hivatkozott 41/F. § (1) bekezdésének megfelelően részvénytársaság átalakulása, illetve részvénytársasággá történő átalakulás során az átalakuló (jogelőd) gazdasági társaság(ok) és az átalakulással létrejövő (jogutód) gazdasági társaság(ok) vagyonának (saját tőkéjének) megállapításához vagyonmérleget kell készíteni. A vagyonmérlegeket vagyonleltárral kell alátámasztani.
    A vagyonleltár tételesen tartalmazza az átalakuló, illetve az átalakulással létrejövő gazdasági társaság valamennyi eszközének és kötelezettségének egy adott napra vonatkozó mennyiségét, könyv szerinti és - ha van rá lehetőség - vagyonértékelés szerinti értékét.
    A vagyonleltár a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegét alátámasztó leltárból is levezethető. Amennyiben az átalakuló gazdasági társaság eszközeiről folyamatosan, naprakész mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet úgy az átalakulási vagyonmérleg e nyilvántartásokból összeállított leltárral is alátámasztható [a Számv. tv. 42. §-ának (2) bekezdése, illetve a 41/F. § (3) bekezdése].
    Az új Gt.-nek az átalakulásra vonatkozó szabályaiból következően a vagyonmérleget és a vagyonleltárt (mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan) a hivatkozott 41/F. § (2) bekezdése szerint az átalakulás során két alkalommal kell elkészíteni:
    - először az átalakulásról szóló döntés megalapozásához, a cégbírósági eljárás alátámasztására, a gazdasági társaság legfőbb szerve által meghatározott fordulónapra (vagyonmérleg-tervezet és vagyonleltár-tervezet), majd
    - az átalakulás (a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzése) napjával (végleges vagyonmérleg és végleges vagyonleltár).
    A vagyonmérleg-tervezetek a cégbírósági eljárást támasztják alá, a végleges vagyonmérlegek az átalakulás napjára vonatkozó valós vagyoni érték megállapítását szolgálják. A vagyonmérleg-tervezet és a végleges vagyonmérleg egyértelmű elkülönítését a két mérleg fordulónapjának különbözőségéből adódó (a saját tőke nagyságában is tükröződő) eltérések indokolják.
    A vagyonmérleget (a vagyonmérleg-tervezetet és a végleges vagyonmérleget), a vagyonleltárt (a vagyonleltár-tervezetet és a végleges vagyonleltárt) a számviteli törvény szerinti éves beszámoló mérlegére és az azt alátámasztó leltárra vonatkozó előírások szerint kell elkészíteni, az eltéréseket a Számv. tv. 41/F.-41/L. §-ai tartalmazzák.
    Átalakulásnál az értékhelyesbítés, értékelési tartalék intézménye nem alkalmazható, ha korábban élt ezzel a lehetőséggel a jogelőd gazdasági társaság, akkor az ilyen címen kimutatott tételeket - a vagyonmérleg elkészítése során - meg kell szüntetni, az átalakulási vagyonmérlegekben nem szabad szerepeltetni [számviteli törvény 41/F. §-ának (8) bekezdése].
    A Számv. tv. 41/F. §-ának (4)-(7) bekezdése előírásai szerint:
    - mind az átalakuló (jogelőd), mind az átalakulással létrejövő (jogutód) gazdasági társaság vagyonmérlegét - eltérő rendelkezés hiányában - háromoszlopos formában kell elkészíteni, azzal, hogy
    -a jogelőd gazdasági társaság vagyonmérlegét külön-külön kell elkészíteni
    =beolvadás esetében a beolvadó, illetve az átvevő gazdasági társaságnak,
    =összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságoknak,
    -a jogelőd gazdasági társaság vagyonmérlegét az átalakulással létrejövő (jogutód) gazdasági társaságok vagyonmérlegének elkészítéséhez meg kell bontani a gazdasági társaság legfőbb szerve által meghatározott módon
    a) különválás esetében a különválással létrejövő gazdasági társaságok vagyonmérlegére,
    b) kiválás esetében a kiválással létrejövő, valamint a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaság vagyonmérlegére.
    A vagyonmérleget és a vagyonleltárt független könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell, erre a jogelőd gazdasági társaság könyvvizsgálója nem jogosult. A létrejövő jogutód gazdasági társaság könyvvizsgálójává sem jelölhető a cégbejegyzéstől számított három éven belül az a könyvvizsgáló, aki a vagyonmérleget és a vagyonleltárt ellenőrizte. (A független könyvvizsgáló intézménye akkor is kötelező, ha vagyonmérleg-tervezetként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege kerül figyelembe vételre.)
    Ha az átalakulással több gazdasági társaság érintett (vagyis ha egyesülésről vagy szétválásról van szó), a vagyonmérlegek ellenőrzése során valamennyi gazdasági társaság esetében ugyanaz a független könyvvizsgáló eljárhat.
    Általános követelményként fogalmazza meg a számviteli törvény, a 41/F. §-ának (9) bekezdésében - az új Gt. előírásaiból következően - a kötelező könyvvizsgálatot az átalakuló, illetve az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeténél, vagyonleltár-tervezeténél és a végleges vagyonmérlegénél, végleges vagyonleltáránál egyaránt. Az átalakulás számviteli bizonylata a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg.
    (A gazdasági társaság vagyonának értékét, a saját tőke összegét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben nem lehet meghatározni.)
    Az új Gt. általános jelleggel lehetőséget biztosít arra, hogy az átalakuló gazdasági társaság (a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegében kimutatott) eszközeit és kötelezettségeit átértékelje. Ennek megfelelően rendelkezik a számviteli törvény, a 41/G. §-ának (1) bekezdésében oly módon, hogy az átalakuló gazdasági társaság a mérlegében (könyveiben) értékkel kimutatott eszközeit és kötelezettségeit (ideértve a céltartalékokat és az időbeli elhatárolásokat is) átértékelheti, a könyveiben értékkel nem szereplő, de tulajdonát képező eszközöket, és a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségeket a vagyonmérlegbe felveheti.
    Ha az átalakuló gazdasági társaság a számviteli törvény szerint készített beszámoló mérlegében kimutatott eszközeit és kötelezettségeit átértékeli - mert átértékelheti -, akkor a vagyonmérlegben (a vagyonmérleg-tervezetben, a végleges vagyonmérlegben)
    - az eszközöket piaci értékükön,
    - a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben
    kell szerepeltetni [számviteli törvény 41/G. §-ának (3) bekezdése].
    A vagyonmérlegben (a vagyonmérleg-tervezetben, a végleges vagyonmérlegben) így többek között szerepelhetnek
    - az aktív és a passzív időbeli elhatárolások tételei,
    - a céltartalékok a számviteli törvény szerinti tartalommal.
    [Itt kell megjegyezni, hogy a követelések minősítése ("leértékelése") nem a követelések összegének csökkentésével, hanem a céltartalék-képzés rendszerében oldható meg.]
    A vagyonmérlegbe (a vagyonértékelés eredményeként) értékkel felvehetők a korábban (az átalakuló gazdasági társaságnál) értékkel ki nem mutatott belterületi földek. Értékkel felvehetők a vagyonmérlegbe a 0-ra leírt, így többek között a korábban (az átalakuló gazdasági társaságnál) egyösszegben értékcsökkenési leírásként elszámolt 30 ezer forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök is. E 30 ezer forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök vagyonértékelés szerinti értéke az átalakulással létrejövő gazdasági társaság működésének megkezdése után (a könyvek nyitását követően, a használatbavételkor) értékcsökkenési leírásként az új gazdasági társaságnál - számviteli politikájában rögzítetteknek megfelelően - elszámolható, függetlenül attól, hogy az adott eszköz eredeti beszerzési értéke már a jogelőd gazdasági társaságnál elszámolásra került.
    A vagyonmérlegben a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben kell szerepeltetni. Mindez azt jelenti, hogy olyan várható kötelezettségek is felvehetők (illetve felveendők) az átalakuláskor elkészített vagyonmérlegbe, amelyek addig a beszámoló alapjául szolgáló könyvviteli nyilvántartásokban, és így az átalakulást megelőzően elkészített (az időszak tevékenységét lezáró) beszámoló mérlegében nem szerepeltek. Várható kötelezettségként indokoltan csak konkrét, megfelelő dokumentumokkal, bizonylatokkal igazolt összegek vehetők fel.
    Az átértékelési különbözet könyvelésére vonatkozóan nincs kötelező előírás, az átértékelési különbözet, annak könyvelése hiányában, csak a vagyonmérlegben (vagyonmérleg-tervezetben, végleges vagyonmérlegben) jelenik meg.
    Átértékelésre azonban csak az átalakuláskor megszűnő gazdasági társaságoknál indokolt lehetőséget biztosítani, a vagyonátértékelés lehetősége feltételezi, illetve maga után vonja a számviteli törvény szerinti beszámolási kötelezettséget, a könyvviteli zárást.
    Ennek megfelelően a Számv. tv. 41/G. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaságnál, kiválás esetében a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaságnál nem lehet az eszközöket és a kötelezettségeket átértékelni.
    Kiválás esetében a jogelőd gazdasági társaság nem szűnik meg, és nem szűnik meg beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaság sem. Az említett esetekben a jogelőd is, az átvevő gazdasági társaság is változatlan társasági formában folytatja gazdasági tevékenységét, a kiválás, illetve a beolvadás miatti vagyoni helyzetben (az eszközökben és a forrásokban) bekövetkezett változásokat kell csupán a könyvekben - a saját tőkével szemben - átvezetni.
    A vagyonértéket (a saját tőkét) egyedi (eszközönkénti, kötelezettségenkénti) értékeléssel vagy az üzleti értékelés (valamely) módszerével lehet meghatározni. Ha a vagyonértéket az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével is meghatározták, és az így meghatározott társasági vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege több, mint az egyes eszközök piaci értékének együttes összege, a különbözetet a vagyonmérlegben üzleti vagy cégértékként lehet kimutatni; amennyiben kevesebb, a különbözettel az egyes eszközök értékét kell csökkenteni [Számv. tv. 41/G. §-ának (4)-(5) bekezdése].
    Az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetéről a számviteli törvény külön §-ban, a 41/H. §-ában rendelkezik.
    Az átalakuló gazdasági társaságnak - a társaság legfőbb szerve által meghatározott fordulónapra (amely nem lehet későbbi időpont, mint az átalakulásról való második döntés időpontja) - vagyonmérleg-tervezetet kell készíteni. A vagyonmérleg-tervezetet (azonos fordulónappal) vagyonleltár-tervezettel kell alátámasztani.
    Ahhoz, hogy a gazdasági társaság tagjai dönthessenek az átalakulásról, a vagyonmérleg-tervezetnek az átalakulásról való második döntés időpontjában rendelkezésre kell állnia, hiszen csak a vagyoni helyzet ismeretében lehet az átalakulás egyes kérdéseiben (például a jegyzett tőke tekintetében) dönteni.
    A vagyonmérleg-tervezet fordulónapját úgy kell meghatározni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre annak elkészítésére, az átalakulásról való második döntés időpontjáig. (Ugyanakkor a vagyonmérleg-tervezet fordulónapjától a második döntés időpontjáig - a könyv szerinti adatokon történő átalakulás kivételével - nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap.)
    Az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete a gazdasági társaság legfőbb szerve által meghatározott fordulónapra vonatkozóan tartalmazza tehát a gazdasági társaság vagyonának értékét (a saját tőkét) és az azt meghatározó eszközök és kötelezettségek értékét könyv szerinti értéken és átértékelési különbözettel korrigált értéken (ha az átértékelésre egyébként van lehetőség), az egyes eszközökhöz-kötelezettségekhez kapcsolódó átértékelési különbözetek elkülönített kimutatásával.
    Az átértékelési különbözeteket a vagyonmérleg-tervezetben külön oszlopban kell kimutatni, a könyv szerinti értékeket tartalmazó oszlop mellett, és így a harmadik oszlop az eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke vagyonértékelés szerinti értékét mutatja.
    Az átértékelési különbözetek összevont értékével a saját tőkét kell helyesbíteni: pozitív különbözettel a tőketartalékot kell növelni, negatív különbözettel a tőketartalék pozitív összegéig a tőketartalékot, azt meghaladóan az eredménytartalékot kell csökkenteni.
    Ha az átalakuló gazdasági társaság könyv szerinti adataival kíván átalakulni, azaz nem él az átértékelés lehetőségével, úgy a vagyonmérleg-tervezetben a saját tőke értéke (a harmadik oszlopban) megegyezik a saját tőke (első oszlopban szereplő) könyv szerinti értékével. Ha az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege kerül figyelembe vételre - és így az átalakulásra könyv szerinti adatokkal, átértékelés nélkül kerül sor - a mérlegfordulónap és az átalakulásról való második döntés között legfeljebb hat hónap telhet el. Eltérés ez esetben a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege és a vagyonmérleg-tervezet között a saját tőke szerkezete és a független könyvvizsgáló tekintetében van. (A leírtak vonatkoznak arra az esetre is, ha a gazdasági társaság a számviteli törvény előírásai szerint nem élhet az átértékelés lehetőségével.)
    Az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének harmadik oszlopában a saját tőke tételében csak jegyzett tőke, tőketartalék és eredménytartalék (ez utóbbi negatív előjelű is lehet) tétel szerepelhet, ennek érdekében előzőleg a szükséges átvezetéseket is el kell végezni.
    Az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete a könyvviteli (analitikus és főkönyvi) nyilvántartások fordulónapra vonatkozó adatai alapján készül, ezen nyilvántartásokat azonban nem szabad lezárni, azokat folyamatosan vezetni kell, a tervezett adatokat a könyvviteli nyilvántartásokban nem szabad rögzíteni.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetéről a számviteli törvény szintén külön §-ban, a 41/I. §-ában rendelkezik.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét ugyanazon fordulónapra kell elkészíteni, mint az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét. Ez utóbbi harmadik oszlopának adatait kell - a különválás és a kiválás esete kivételével - az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete "jogelőd" gazdasági társaság vagyonát tartalmazó (első) oszlopába beállítani, biztosítva a folytonosságot. Különválás és kiválás esetén az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének vagyonértékelés szerinti, illetve könyv szerinti értékét meg kell bontani előbb a különválással létrejövő, illetve a kiválással létrejövő és a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaság(ok) vagyonmérleg-tervezetéhez.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete "jogelőd" gazdasági társaság vagyonát tartalmazó (első) oszlopa egyesülés esetén is sajátos:
    a) beolvadás esetében beolvadó és átvevő gazdasági társaság megbontásban és együttesen,
    b) összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok szerinti megbontásban és együttesen
    tartalmazza a vagyont.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének második ("különbözetek") oszlopa az új Gt. által nevesített, a jogelőd, illetve a jogutód gazdasági társaság vagyona közötti különbözeteket tartalmazza, előjelének megfelelően.
    Így az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének "különbözetek" (második) oszlopa tartalmazza:
    a) az átalakulással egyidejűleg belépő új tagok (részvényesek) pénzbeli és nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulását eszközönként, és ezzel azonos értékben a saját tőke (jegyzett tőke, tőketartalék) társasági szerződés szerinti növekedését;
    b) az átalakulás feltételeként meghatározott, a meglévő tagokat (részvényeseket) terhelő, pótlólagosan teljesítendő pénzbeli és nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulást eszközönként, és ezzel azonos értékben a saját tőke (jegyzett tőke, tőketartalék) társasági szerződés szerinti növekedését;
    c) az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban résztvenni nem kívánó tagok (részvényesek) részére kiadásra kerülő eszközöknek és kötelezettségeknek a vagyonmérleg-tervezet szerinti értékét, és ezek különbözetével azonos értékben a saját tőke (jegyzett tőke, tőketartalék) társasági szerződés szerinti csökkenését.
    A kiválással létrejövő gazdasági társaságnak - ha élt az átértékelés lehetőségével - a vagyonmérleg-tervezete "különbözetek" oszlopában kell kimutatnia az átértékelési különbözeteket is (eltérően azon általános eljárástól, amelynél az átértékelési különbözeteket, és így az átértékelt adatokat már az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében kell kimutatni).
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének "különbözetek" oszlopa szolgál egyesülés esetén - az új Gt. előírásai szerint - a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének meghatározása során figyelembe nem vehető részesedések (részvények, törzsbetétek) jogelőd gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete szerinti értékének kiszűrésére is, mind az eszközök, mind a saját tőke tekintetében. A saját tőke csökkentése során a névértéknek megfelelő összeget a jegyzett tőke csökkentéseként, a névérték és a jogelőd gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezete szerinti eszközérték különbözetét az eredménytartalék változásaként kell figyelembe venni.
    Egyesülés esetén az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében a "különbözetek" oszlopban kell kiszűrni az egyesülő (jogelőd) gazdasági társaságok vagyonmérleg-tervezeteiben szereplő, egymással szemben fennálló követelések-kötelezettségek tételeit a követelések és a kötelezettségek csökkentésével, valamint ezen követelések és kötelezettségek értékeinek különbözetével a saját tőkét kell (az eredménytartalék változásaként) módosítani.
    A "különbözetek" oszlop szolgál a törvényben külön nem nevesített egyéb tételek (korrekciók) rendezésére is.
    Ha a saját tőke egyes elemeinek átértékeléssel, különbözetek tételeivel korrigált értékeitől a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a szerződő felek eltérnek, vagy az eltérést törvény írja elő, akkor a saját tőke - társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) szerinti megosztásának megfelelő - átrendezéséhez egy további külön oszlopot ("rendezés" oszlop) is be kell iktatni a jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetébe.
    A jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében (a "harmadik" oszlopban) a saját tőkének jegyzett tőkére, tőketartalékra, illetve eredménytartalékra történő megosztása során az új Gt. előírásának és a számviteli törvény vonatkozó előírásainak figyelembe vételével kell eljárni, azzal, hogy a jegyzett tőke összege nem haladhatja meg a szabad rendelkezésű - a korrekciós tételekkel csökkentett - saját tőke összegét, illetve jegyzett tőkén felüli vagyonként kell figyelembe venni azoknak a vagyontárgyaknak - a saját tőke és a vagyonmérleg-tervezet szerinti mérlegfőösszeg arányában számított - értékét, amelyek a jegyzett tőkében nem vehetők figyelembe, mert nem forgalomképesek, illetve csak harmadik személy hozzájárulása (engedélye) alapján ruházhatók át.
    Nagyon lényeges követelmény az is, hogy a vagyonmérleg-tervezetben szereplő jegyzett tőke (a jegyzett tőkének megfelelő szabad rendelkezésű saját tőke) a végleges vagyonmérlegben is garantáltan meglegyen. Ennek érdekében az eredménytartalék tételében fedezetet kell teremteni az átalakulás napjáig várhatóan bekövetkező vagyonvesztésre, továbbá, az átalakulással közvetlenül összefüggően keletkező adófizetési kötelezettségekre.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének "jogutód" gazdasági társaság vagyonát tartalmazó ("harmadik") oszlopában a saját tőke tételében csak pozitív összegű jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék szerepelhet.
    Az átalakulás eredményeként az eredménytartalék tétel csak törvényi előírás alapján és szerint növekedhet, a saját döntésen alapuló jegyzett tőkén felüli vagyonként történő figyelembe vételt a tőketartalék tételében lehet érvényesíteni.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét azonos fordulónappal, tételes adatokat tartalmazó vagyonleltár-tervezettel kell alátámasztani. A vagyonmérleg-tervezetet alátámasztó vagyonleltár-tervezetben el kell különíteni azokat az eszközöket, amelyek - az új Gt. követelményeinek megfelelően - a saját tőkének a mérlegfőösszeghez viszonyított arányos értéke alapján a "jogutód" gazdasági társaság jegyzett tőkéjét fogják képezni.
    A hivatkozott törvényi előírás arányosításról (arányosított érték figyelembe vételéről) rendelkezik, amelyből az következik, hogy az elkülönített eszközök vagyonmérleg-tervezet szerinti összértéke és a jegyzett tőke értéke eltér egymástól. Az eltérés mértéke a
    összefüggéssel írható le, ahol a
    JT =a vagyonmérleg-tervezet szerinti jegyzett tőke,
    ST =a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke,
    SMfő =a vagyonmérleg-tervezet főösszege,
    Eelk =az elkülönített eszközök vagyonmérleg-tervezet szerinti értéke.
    A Számv. tv. 41/J. §-ának (1) bekezdése szerint az átalakulás (a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzése) napjával, a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteni és a cégbíróságnál letétbe helyezni mind az átalakuló gazdasági társaságra, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságra vonatkozóan. [A végleges vagyonmérlegeket a vagyonmérleg-tervezetekhez hasonlóan, a gazdasági társaság(ok) legfőbb szerve fogadja el.]
    A végleges vagyonmérlegek, illetve vagyonleltárak elkészítésénél a tervezeteknél alkalmazott gyakorlatot kell követni, néhány sajátossággal [számviteli törvény 41/J. §-ának (2) bekezdése].
    Ilyen sajátosságot tartalmaz a Számv. tv. 41/J. §-ának (3) bekezdése, amely szerint az átalakulás során megszűnő gazdasági társaság a végleges vagyonmérleg elkészítését megelőzően köteles az átalakulás napjával - mint mérlegfordulónappal - a számviteli törvény szerinti beszámolóját elkészíteni, analitikus és főkönyvi nyilvántartásait lezárni. Ugyanakkor az az átalakuló gazdasági társaság, amely az átalakulás során nem szűnik meg (beolvadásnál az átvevő, kiválásnál a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaság), a végleges vagyonmérlegét a folyamatos könyvelés adatai alapján készíti el, analitikus és főkönyvi nyilvántartásait nem zárja le, azokat folyamatosan köteles vezetni, az átvett-átadott eszközöket-kötelezettségeket, ezek különbözeteként a saját tőkét a folyamatos könyvelés keretében rendezi.
    Az átalakulás napja a cégbírósági bejegyzés napja. Az átalakuló gazdasági társaság megszűnése és az új gazdasági társaság megalakulása mérlegkészítési szempontból lehet ugyanaz a nap, vagy lehet két egymást követő nap is. Általában azonban e tekintetben célszerű két egymást követő napot kijelölni, hiszen a számviteli, az adózási kötelezettségnek csak az utóbbi esetben lehet egyértelműen megfelelni. [Természetesen mindez nem érinti azon előírásokat, melyek szerint mind a jogelőd, mind a jogutód gazdasági társaság(ok) végleges vagyonmérlegét ugyanazon fordulónapra (az átalakulás napjára) vonatkozóan kell elkészíteni.]
    A Számv. tv.41/E. §-ának (3) bekezdése előírása szerint, összhangban a végleges vagyonmérleg készítésének szabályaival, gazdasági társaság beolvadása esetén az átvevő (beolvasztó) gazdasági társaságnál a beolvadás során az átvett eszközök és az átvállalt kötelezettségek állományba vett - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékének különbözetével a saját tőkét kell a társasági szerződésnek megfelelően módosítani. [Beolvadás esetén - a számviteli törvény 41/E. §-ának (6) bekezdése szerint - az átvevő gazdasági társaságnál az átvett eszközök és átvállalt kötelezettségek - a megszűnt gazdasági társaság vagyonmérlege szerinti - értékét a könyvekben az eszközök, illetve a kötelezettségek között állományba kell venni a folyó könyvelés keretében.] A saját tőke módosítása során - ezen túlmenően - a jegyzett tőke meghatározásánál figyelembe nem vehető részesedések értékét szintén a saját tőkével szemben kell kivezetni. A követelések-kötelezettségek kiszűrése során keletkező különbözetet is a saját tőkével szemben indokolt figyelembe venni.
    A saját tőkével szemben kell a könyvekből kivezetni továbbá a kiválás során a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaságnál a kiválással létrejövő új gazdasági társaság részére "átadott" eszközök, kötelezettségek könyv szerinti értékét is.
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében kimutatott saját tőke természetszerűleg eltér a vagyonmérleg-tervezetben szereplő saját tőkétől. A számviteli törvény 41/J. §-ának (4) bekezdése szerint a saját tőke eltérésével - előjelének megfelelően - a tőketartalékot kell elsősorban módosítani. Ha emiatt a tőketartalék negatívvá válna, a tőketartalék pozitív összegéig a tőketartalékot, azt meghaladóan az eredménytartalékot kell csökkenteni.
    Az új Gt. előírásaiból következően, amennyiben a végleges vagyonmérleg szerinti szabad-rendelkezésű saját tőke nem éri el a vagyonmérleg-tervezet szerinti (a cégbíróságon bejegyzett) jegyzett tőke értékét, a jegyzett tőkét le kell szállítani. Le kell szállítani a jegyzett tőke összegét akkor is, ha az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonleltárában szereplő, elkülönített, a jegyzett tőke részét képező eszközök "arányos" értéke nem éri el a vagyonmérleg-tervezet szerinti jegyzett tőke értékét [Számv. tv. 41/J. §-ának (5)-(6) bekezdése].
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében a Számv. tv. 41/J. §-ának (7) bekezdése szerint elkülönítetten kell kimutatni,
    - jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként a tagok (részvényesek) pénzbeli és nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásának az átalakulás napjáig nem teljesített részét,
    - kötelezettségként a kilépő tagot (részvényest) megillető, ki nem adott vagyonhányadot.
    Ha az átalakulást a cégbíróság nem jegyzi be, természetesen végleges vagyonmérleget sem kell készíteni. Ha a cégbíróság az átalakulás cégbejegyzését elutasítja (megtagadja), vagy a bejegyzési kérelem visszavonása miatt a cégbejegyzési eljárást megszünteti, az átalakulni kívánó gazdasági társaság számviteli törvény szerinti könyvviteli nyilvántartásában a meghiúsult, átalakulással kapcsolatosan tételek nem szerepelhetnek [Számv. tv. 41/J. §-ának (8) bekezdése].
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság - a beolvadás, illetve kiválás esetét kivéve - könyvviteli nyilvántartásait a végleges vagyonmérleg és az azt alátámasztó vagyonleltár alapján nyitja meg. (Beolvadásnál az átvevő, kiválásnál a változatlan társasági formában továbbműködő gazdasági társaság az átalakulást a folyó könyvelés keretében rendezi, véglegesen vagyonmérlegéhez nem kapcsolódik tényleges könyvviteli zárlat.)
    Az átalakulással létrejövő gazdasági társaságnál - nyitás után - az eszközök beszerzési értékének a végleges vagyonmérlegben szereplő értéket kell tekinteni [Számv. tv. 35. §-ának (11) bekezdése].
    Az eszközök végleges vagyonmérlegben szereplő értéke lesz az átalakulás után - a jogutód gazdasági társaságnál - az "új" bruttó érték. Könyv szerinti adatokon történő átalakulás esetén ez az érték azonos az átalakulás előtti nettó értékkel.
    10. Részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése
    Részvénytársaság megszűnése a jogutódlással történő megszűnésen túlmenően jogutód nélkül történhet.
    Ha a részvénytársaság jogutód nélkül szűnik meg - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalbóli törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye.
    A felszámolás, illetve a végelszámolás részletes szabályait a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény(a továbbiakban: csődtörvény) tartalmazza.
    A számviteli törvény 41. §-ának (1) bekezdése a) pontja alapján az általánostól eltérő sajátos értékelési szabályokat lehet alkalmazni többek között felszámolásnál, megszűnésnél. A hivatkozott § (2) bekezdése szerint a sajátos értékelési szabályokat külön törvény állapítja meg.
    Ennek megfelelően rendelkezik a felszámolási, illetve a végelszámolási eljárás legfontosabb számviteli kérdéseiről a csődtörvény. A csődtörvény 85. §-ának felhatalmazása alapján a felszámolási eljárás és a végelszámolás további részletes számviteli feladatait külön kormányrendelet, a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet(a továbbiakban: kormányrendelet) szabályozza.
    Általános megközelítés, hogy a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt is a számviteli törvény szerinti előírásokat kell alkalmazni, kivéve, ha a csődtörvény, illetve a kormányrendelet eltérően rendelkezik.
    A kormányrendelet külön is rendelkezik arról, hogy a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt a számviteli törvény előírásait a csődtörvényben és a kormányrendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A számviteli törvénynek a csődtörvénnyel és a kormányrendelettel nem érintett előírásai a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt is érvényesek. A felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt vezetett számviteli nyilvántartásoknak alkalmasaknak kell lenniük a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt készítendő beszámolók, mérlegek, adóbevallások, az azokhoz szükséges számviteli információk bizonylati alátámasztására.
    XI. fejezet
    Befolyásszerzés részvénytársaságban
    1. A befolyásszerzés általános szabályai
    Az ún. konszernjog a társasági jogok viszonylag új területe és egyben - bár újabban kiterjesztik a korlátolt felelősségű társaságokra, illetve egyes személyegyesülésekre is - a részvénytársasági jog jellegzetes területe. Ennek oka az, hogy a konszernjog tipikusan nagyvállalati intézmény, a vállalatcsoportosulások kiépítésének sajátos jogintézménye.
    Az 1988-as társasági törvényünk a részvénytársasági fejezet végén, a 7. Címben belföldi részvénytársaságok egymás közti viszonylatában szabályozta a befolyásszerzést (321-330. §). E szabályokat eleinte a gyakorlat alig alkalmazta, később is jelentős problémák merültek fel értelmezésével kapcsolatban. Az utóbbi időben a konszernjog jelentősége egyre nagyobb lett.
    Az új Gt. ezért részben jelentősen kiterjesztette a konszernjog alkalmazási területét, részben egyértelműbb és differenciáltabb rendelkezéseket tartalmaz. Mivel a konszernjog hatálya már nemcsak a részvénytársaságokra terjed ki, a szabályozás kikerült az rt.-kre vonatkozó XII. fejezetből és az új Gt. a Kapcsolódóvállalkozások című Harmadik Részébe, a XIV. fejezetbe került. Másrészt a nyilvánosan működő részvénytársaságokban való többségi tulajdonszerzésre nézve a Gt. 319. § (2) bekezdése az Épt. 94-94/H §-ban sajátos vállalat-felvásárlási szabályokat iktat be.
    Az új konszernjogi szabályozásban a Gt. 288. § (1) bekezdése alapján
    a) az ún. uralkodó (tehát a befolyást gyakorló) vállalat elvileg bárki lehet - természetes személy, bármely jogi személy, közkereseti vagy betéti társaság, azaz bármely jogalany. Az új Gt. 288. § (1) bekezdése a Gt. 3. § (1) bekezdésére is visszautal, amiből következik, hogy külföldi jogalanyokra is kiterjed az új konszernjogi szabályozás. (Az eddigi többségi felfogás szerint csak a magyar cégjegyzékbe bejegyzett rt. lehetett uralkodó vállalat.);
    b) az ún. ellenőrzött társaság csak rt., illetve kft. (tehát csak ez a két jogi személy) belföldi és korlátozott felelősségi társaság lehet. Itt tehát részben a természetes személyek, a nem társasági jellegű gazdálkodó szervezetek, a nem jogi személy, illetve nem korlátozott felelősséggel működő gazdasági társaságok, végül a külföldiek már nem jöhetnek számba.
    Az uralkodó vállalat befolyásszerzésének minősül, ha egyszemélyes társaság útján szerez befolyást [288. § (2) bekezdés]. Szemben tehát a versenyjogi konszernszabályokkal (a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény], amelyek elég széles körben nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett befolyásszerzést is figyelembe veszik, a Gt. a közvetett szerzésnek csak egy módját "számítja be" a befolyásszerzésbe - az uralkodó vállalat egyszemélyes rt.-je vagy kft.-je útján való szerzést.
    A befolyást "szerezni" kell. Nem lehet szó a konszernjogi szabályok érvényesüléséről, ha a befolyást nem szerzik, tehát főszabályként az alapításkor (Gt. 297. §). De már az alapítás során figyelembe kell venni azt a később még részletesebben elemezendő 294. §-beli szabályt, amely szerint az ellenőrzött társaság az uralkodó társaságban részesedést nem szerezhet és ugyanazon személy nem lehet egyszerre az uralkodó és az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. Végül a közvetlen irányításra vonatkozó 296. § (1) és (3) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha az uralkodó vállalat már alapításkor rendelkezett a szavazatok legalább háromnegyedes többségével.
    Véleményünk szerint továbbá nem tekinthető "szerzésnek", ha
    - törvény vagy más jogszabály alkalmazása útján keletkezik a befolyás (pl. a társadalombiztosítási önkormányzatok 1998-as törvény megszüntetésével a magyar állam javára több esetben automatikusan alakult ki jelentős vagy többségi befolyás)
    - ha nem jogügylet, hanem joghatást kiváltó akaratnyilatkozatnak nem minősülő jogi tény (pl. a részvényes halála, jogi személy átalakulása, egyesülése) folytán alakul ki a befolyás
    - ha speciális részvényjogi tényállás, pl. tőkeemelés eredményeként alakul ki a befolyás. (Van azonban olyan vélemény, hogy a tőkeemelésnél is alkalmazni kell egyes konszernjogi szabályokat. E témában bírói gyakorlat még nem alakult ki.)
    Ugyancsak nem lehet szó a konszernjogi szabályok alkalmazásáról "oldalra", vagy "lefelé", hanem csak "felfelé". Ezt a gyakorlatban sok vitát kiváltó elvet az új Gt. 288. § (3) bekezdése kifejezetten kimondja: a konszernjogi kötelezettségek-jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha a jelentős vagy a többségi befolyás azonos mértékű marad (60%-os részvénycsomagot eladnak egy olyan vevőnek, akinek eddig nem volt az adott társaságban részvénye, tehát neki is 60%-a lesz) vagy csökken (pl. privatizáció során az ÁPV Rt. 90%-os részesedését 26%-ra csökkenti úgy, hogy 64% részvényt elad - a vevőre a többségi részesedésszerzés szabályait nem kell alkalmazni). A többségi tulajdonos személyét már nem határozhatja meg ugyanis az, aki egyszer már a többségi tulajdon érvényesülését a társaságban tudomásul vette - ezt már nem tekinti a magyar konszernjog védett érdeknek. (A nemzetközi gyakorlatban vannak ettől eltérő szabályozások is.)
    A magyar Gt. a konszernjogi következményeket egyszerűen a befolyásszerzés tényéhez köti (ún. faktikus részesedési konszernjog) és nem követeli meg, hogy az uralkodó és az ellenőrzött vállalat vezetési szerződést kössön, mint Németországban (ún. szerződéses konszern). Természetesen az ilyen szabályozás hiánya nem jelentheti azt, hogy pl. az uralkodó és az ellenőrzött vállalat külön kötött polgári jogi szerződésben mondjuk nem rendezheti a nyereségelvonás általános elveit, illetve mértékét stb.
    A konszernjog csak a lényegesebb befolyást kívánja szabályozni. Ebből a szempontból a Gt. 289-291. §-a három kategóriát különböztet meg:
    a) jelentős befolyással rendelkezik a részvényes, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint 25%-ával rendelkezik (ún. 25%+1 szavazat),
    b) többségi - azaz irányítást biztosító - befolyással rendelkezik a részvényes, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint 50%-ával rendelkezik (ún. 50%+1 szavazat)
    c) közvetlen irányítást biztosító többségi befolyással (ún. stratégiai minősített többséggel) rendelkezik a részvényes, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok háromnegyed részével (75%-os többség) rendelkezik.
    Igazából uralkodó vállalatról csak a b) és c) esetben beszélhetünk, az a) esetben csak jelentős a részesedés. A régi Gt. keverte a befolyásszerzésnél a szavazati és a tulajdoni arányt, az új Gt. - a szavazatelsőbbségi részvényekre tekintettel - kizárólag a szavazatiarányt veszi figyelembe. A 25%+1 szavazat a konszernjog alsó határa, hiszen ezzel meg lehet akadályozni az alapító okirat (alapszabály) módosítását, az alaptőke-emelést és -leszállítást, illetve az rt. megszűnését. (Ebből adódik, hogy a közvetlen irányításhoz elég a 75%, nem kell a plusz egy szavazat.) A Gt. ugyanis ezeket az alapvető stratégiai döntéseket háromnegyedes többséghez köti. A konszernjog felső határa pedig 100% mínusz 1 szavazat. Más szóval - és ez a kérdés meglehetősen tisztázatlan volt a korábbi gyakorlatban - mivel az új Gt. mind a kft., mind az rt. esetében egyértelműen külön szabályokat állapított meg az egyszemélyes társaságokra (171-174., illetve 268-271. §), az egyszemélyes társaságokra a most ismertetendő konszernjogi szabályok nem alkalmazhatók.
    Mind a három konszernjogi kategóriánál (jelentős, többségi, minősített többségi) az első és legalapvetőbb konszernjogi jogkövetkezmény a nyilvánosság biztosítása. A Gt. 292. § (1) bekezdése értelmében a jelentős, a többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás létrejöttét - a befolyás módját és mértékét is feltüntetve - a létrejövetel napjától számított 30 napon belül a befolyást szerző köteles részben bejelenteni az illetékes cégbíróságnak, részben köteles megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy ez a tény a Cégközlönyben közzétételre kerüljön. Az illetékes cégbíróság mindig az ellenőrzött társaság székhelye szerinti cégbíróság. Nyilvánvaló, hogy a 30 napos határidő a bejelentésre, illetve a Cégközlöny szerkesztőségénél a közzététel kezdeményezésére vonatkozik - a hirdetmény természetesen 30 nap után fog a Cégközlöny megjelenési időpontjához és terjedelmi lehetőségeihez igazodva megjelenni.
    A bejelentés elmulasztása egy általános jogkövetkezménnyel jár: a bejelentés teljesítéséig a befolyást szerző szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részvényeivel gyakorolhatja. Tehát, ha mondjuk a részvényesnek 30%-a volt és még 21%-ot szerzett és nem teljesítette a cégbírósághoz való bejelentési kötelezettségét, e kötelezettség teljesítéséig (azaz a jogsértés orvoslásáig) a közgyűlésen csak 30%-kal szavazhat. Látható, hogy a Cégközlönyben való meghirdetés elmulasztása külön szankcióval nem jár, bár a bejelentés nyomán a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében intézkedhet és kötelezheti a részvényest a hirdetmény megjelentetésére [292. § (2) bekezdés].
    Többségi (minőségi többségi) befolyásszerzés esetén a bejelentési kötelezettség elmulasztásának speciális jogkövetkezménye is van: ha nem történt bejelentés (vagy ha késedelmes a bejelentés, ennek pótlásáig) és az ellenőrzött társaságot felszámolják, a befolyást szerzőt a ki nem elégített hitelezők irányában teljes és korlátlan vagyoni felelősség terheli [292.§ (3) bekezdés].
    Természetszerűen előfordulhat rt.-k és rt.-k (kft.-k) között kölcsönösen jelentős befolyás is (Gt. 293. §). Ez az ún. keresztrészesedés általában nem kívánatos. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy a társaság, amelynek befolyása először került a Cégközlönyben meghirdetésre, teljes szerzett részesedését megtarthatja, a másik társaság azonban maximum 25%-ot tarthat meg, a szavazatok egynegyedét meghaladó részvényeit köteles elidegeníteni. Ha ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a szankció az, hogy a kötelezettség teljesítéséig tagsági jogait (tehát rt. esetén a részvényesi jogok teljességét, nemcsak a szavazata jogot!) csak az elidegenítési kötelezettség által nem érintett részesedése erejéig gyakorolhatja.
    A Gt. rendezi azt az egyébként ritka esetet is, amikor a kölcsönösen jelentős befolyásszerzéseket a két érintett társaság a Cégközlöny ugyanazon számában teszi közzé. Ez esetben a cégbírósághoz való bejelentés elsődlegessége lesz az irányadó, azaz az elidegenítési kötelezettség azt a társaságot terheli, aki a cégbírósághoz később jelentkezett be.
    A többségi befolyásszerzésnél különösen lényeges, hogy az ellenőrzött társaság az uralkodó vállalatban (ha ez egyáltalán lehetséges, hiszen pl. alapítványban fogalmilag nem lehet részesedést szerezni, de pl. rt.-ben, kft.-ben stb. lehet) további részesedést nem szerezhet, már meglévő részesedését pedig a többségi befolyás létrejöttétől számított száznyolcvan napon (lényegében fél éven) belül köteles elidegeníteni. Addig is, míg az elidegenítés meg nem történik, az ellenőrzött társaság szavazati jogával nem élhet, tehát pl. nem szavazhat az uralkodó részvénytársaság közgyűlésén.
    A régi Gt. is tartalmazta már azt a szabályt, hogy egy és ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg uralkodó, illetve ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. Ezen 294. § (2) bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával az eddigi gyakorlatban több probléma is akadt:
    a) Nyilvánvaló, hogy ha az uralkodó vállalat nem gazdasági vagy közhasznú társaság, illetve egyesülés, a vezető tisztségviselő fogalmát alkalmazni nem lehet (bár a gyakorlat ezt a szabályt a szövetkezetek vezetőségeinek tagjaira kiterjesztette). Szerintünk pl. egy alapítvány kuratóriumának vagy egy egyesület elnökségének tagjaira ez a szabály nem alkalmazható.
    b) Szerintünk az "illetve" kifejezés magyar jogalkalmazásban való általános használati elveiből következik, hogy a tilalom az rt.-knél igazgatóság-igazgatóság, valamint felügyelő bizottság-felügyelő bizottság relációban áll csak fenn, tehát vegyesen nem. Tehát az uralkodó rt. igazgatósági tagja véleményem szerint lehet az ellenőrzött társaságnál felügyelő bizottsági tag - ezt a Gt. 294. § (2) bekezdése nem zárja ki. (Ezt az elvet a kft.-k ügyvezetőjére és felügyelő bizottságának tagjaira megfelelően alkalmazni lehet.)
    c) A Gt. 288. § (1) bekezdése a szervezeti szabályokat a konszernjog terén a külföldi jogalanyokra is alkalmazni rendeli. Ez azonban véleményünk szerint nem jelenti, hogy a személyi szabályokat is alkalmazni kell külföldiekre, hiszen az extraterritoriális hatály a társasági jogban csak szélső kivétel lehet. Ezért tehát szerintünk egy külföldi anya-részvénytársaság igazgatósági tagja lehet a magyar leányvállalatban igazgatósági tag stb.
    2. Többségi részesedésszerzés zártan, illetve nyilvánosan működő részvénytársaságban
    A Gt. 295. § (2) bekezdése, illetve 319. § (2) bekezdése elvileg szétválasztja a többségi részesedésszerzés szabályait a nyilvánosan és a zártan működő részvénytársaságoknál . A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál sajátos vállalat-felvásárlási szabályozás került az új Gt.-ben bevezetésre, de az értékpapírtörvénybe beépítetten (Épt. 94-94/H.§). A zártan működő részvénytársaságoknál viszont - a korábbi Gt. előírásaival ellentétben - a többségi befolyás megszerzését nem lehet meggátolni, de a Gt. 295-296. §-asajátos kisebbségvédelmi jogokat biztosít az ellenőrzött társaság részvényeseinek.
    A többségi, illetve a minősített (75%-os) többségi részesedés cégjegyzékbe való bejegyzését követő közzétételtől számított 60 napon belül bármely részvényes kérheti, hogy az uralkodó vállalat a részvényt forgalmi értéken vegye meg. Vita esetén a forgalmi értéket - szükség esetén szakértő bevonásával - a bíróság állapítja meg [295. § (1) bekezdés]. Kérdéses lehet, hogy az egyszerű többség közvetlen irányítást biztosító többségre való emelkedése esetén is megilleti-e a részvényest ez a jog - szerintünk igen. Egyébként a közzétételtől kezdve az ellenőrzött részvénytársaságban a Gt. 51. §-ában és 230-231. §-ában meghatározott kisebbségi jogok (pl. a közgyűlés összehívásának kérése stb.) már a leadható szavazatok legalább 5%-át képviselő részvényesek indítványára gyakorolhatók a főszabályként általános 10% helyett (az alapító okirat ennél alacsonyabb arányt is megállapíthat).
    Ha az uralkodó részvényes többségi befolyása következtében az ellenőrzött részvénytársaság a társaság saját érdekeire nézve tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ennek következtében (tehát az okozati összefüggést bizonyítani kell!) az ellenőrzött társaságot felszámolják, a felszámolási eljárás során a hitelezők kérhetik, hogy a bíróság állapítsa meg az uralkodó vállalat teljes és korlátlan felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért. Ez a jog csak a felszámolási eljárás alatt és csak a hitelezőket illeti meg "egyszerű" többségi részesedés esetén.
    Közvetlen irányítást is biztosító minősített többség esetén már a társaság működése alatt a bírósághoz lehet fordulni és erre a hitelezők mellett bármely részvényesnek is joga van. Ha ugyanis a minősített többségi befolyás esetén az uralkodó vállalat az ellenőrzött részvénytársaság érdekei szempontjából tartósan hátrányos üzleti politikát folytat, és ezzel az ellenőrzött rt. kötelezettségeinek teljesítését jelentős mértékben veszélyezteti (tehát nem bagatell cselekményről van szó, de nem kell a káros eredménynek beállnia, elég a veszélyeztetés) bármely részvényes vagy hitelező a bíróságnál keresetet nyújthat be arra nézve, hogy a bíróság még az ellenőrzött társaság működése során állapítsa meg az uralkodó pozícióba került részvényes teljes és korlátlan felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért. A hitelezőket közvetlen irányítást biztosító többségi részesedés esetén az a jog is megilleti, hogy a befolyás közzétételét megelőzően keletkezett követeléseik erejéig a közzétételtől számított 90 napos jogvesztő határidőn belül biztosítékot követeljenek az uralkodó vállalattól.
    A zártkörűen működő részvénytársaságoknál - mint előbb a Gt. 295.§ (1) bekezdése kapcsán láttuk - a többség létrejöttét nem lehet meggátolni, de a többség cégjegyzékbe való bejegyzését tudató közlemény megjelenésétől számított 60 napos jogvesztő határidőn belül az ellenőrzött társaság bármely részvényese kérheti, hogy részvényeit az uralkodó vállalat forgalmi értéken vegye meg. A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál viszont ezen szabály helyett az értékpapírtörvényben szabályozott vállalat-felvásárlási eljárás érvényesül, amely az amerikai take over eljárás magyar körülményekre adaptált változata. A vonatkozó szabályozást a Gt. 295. § (2) bekezdésén, illetve a Gt. 319 § (2) bekezdésén alapulva az Ept 94-94/H §-ai tartalmazzák. A felvásárlási szabály nem a többség, hanem a 33 %-nál nagyobb részesedés megszerzéséhez fűződik és csak a Gt. 295. § (1) bekezdésének alkalmazását zárja ki a nyilvánosan működő rt.-knél. Azaz a Gt. 295. § (3) bekezdése és 296. §-ának előzőekben ismertetett rendelkezései ez utóbbi részvénytársaságoknál is érvényesülnek.
    A vállalat-felvásárlási eljárás kifejezetten a nyilvános részvénytársaságok kisbefektetői érdekeinek védelmében született. Az Épt-be beillesztett szabályozás lényege, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaság szavazati jogot biztosító részvényeinek (tehát pl. egy szavazati jogot nem adó osztalékelsőbbségi részvény esetében nem!) 33%-ot meghaladó mértékű megszerzéséhez nyilvánosan vételi ajánlatot kell tenni az adott rt. valamennyi részvényesének, illetve átváltoztatható kötvénytulajdonosai számára. A vételi ajánlatra csak akkor van szükség, ha a részvényszerzés részvényátruházási szerződéses jogcímen alapul, de nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett szerzést is figyelembe kell venni, illetve a 33%-os mérték számítása során az ajánlattevők közvetett tulajdonában levő részvényt is be kell számítani.
    Az Épt. a közvetett szerzést nem definiálja, ezért szerintünk - a Gt. 288. § (2) bekezdéséhez igazodva - csak az egyszemélyes társaság közbeiktatásával történt szerzést kell e szempontból figyelembe venni. A közvetett tulajdon tekintetében viszont az Épt. 3. § (2) bekezdés 36. alpontja átutal a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt) 4.számú mellékletére. A hivatkozott melléklet szerint a köztes vállalkozásban az anyavállalat tulajdonát közvetett tulajdonként akkor kell figyelembe venni, ha az eléri a 25%-os tulajdoni vagy szavazati hányadot. A közvetett tulajdon arányának megállapításához a köztes vállalkozásban fennálló tulajdoni hányadot meg kell szorozni a köztes vállalkozásnak az eredeti vállalkozásban fennálló tulajdoni (szavazati) hányadával.
    A nyilvános vételi ajánlat tárgya az rt. részvényeinek 33%-ot meghaladó része azzal, hogy az ajánlattevő vételi ajánlatainak legalább a szavazati jogot biztosító részvények további 50%-ra kell irányulnia (az 50%-nak, ha a társaság részvényre átváltoztatható kötvényeket bocsátott ki, e kötvényekre is vonatkoznia kell). Az ajánlat tehát 50%-nál több lehet, de kevesebb nem - tehát ha egy 32%-os részvényes 2%-ot kíván venni, további 50%-ra kell vételi ajánlatot tennie, úgy 34% helyett adott esetben 84%-ot is szerezhet.
    A nyilvános vételi ajánlatot szerintünk nem kell megtenni, ha valakinek már 33%-ot meghaladó részesedése van, tehát ha mondjuk 52%-os részesedését kívánja 64%-ra növelni - ez az Épt. 94. § (1) és (2) bekezdés szövegéből levezethető. Ezzel szemben, ha valaki mondjuk 52%-os részéből elidegenít 10%-ot, de ezzel a 10%-kal a vevő túllépné a 33%-ot, a vevőnek nyilvános vételi ajánlatot kell tennie.
    A vételi ajánlat alapján valamennyi részvényes (kötvénytulajdonos) egyenlő eséllyel dönthet az ajánlat elfogadásáról vagy elutasításáról, tilos az azonos részvénysorozatba tartozó részvényesek között az ajánlat elfogadása szempontjából bármilyen különbséget tenni. (Az előző bekezdésben említett utolsó példa esetében azonban szerintünk az eladó eredeti többségi tulajdonoshoz a vételi ajánlatot intézni nem kell.) Garanciális szabály az Épt. 94 § (6) bekezdése mely szerint a felvásárlás lebonyolításával kötelezően befektetési vállalkozást kell megbízni. A nyilvános vételi ajánlat szabályainak megszerzésével kötött részvényátruházási szerződés semmis (Épt. 94/H. § (2) bekezdés). Az értéktőzsde szabályzata az Épt.-ben szabályzott vállalatfelvásárlási előírásokhoz a tőzsdei részvénytársaságok tekintetében további - nyilván szigorúbb - feltételeket fűzhet (ilyen egyelőre nincsen).
    Az Épt. 94/A. § (1) bekezdése meghatározza a nyilvános vételi ajánlat kötelező tartalmát. Az ajánlatban meg kell határozni az ajánlattevőt, illetve az ajánlattevő közvetlen és közvetett tulajdonában álló részvényeit, a lebonyolító befektetési vállalkozást, az ajánlattevő által megszerezni kívánt részvénymennyiséget, a vételi ajánlat feltételeit (eladási ajánlatok elfogadásának rendje, az ellenérték mértéke, az elfogadásra nyitva álló határidő stb.), az eladási ajánlat megtételének helyét és módját. A vételi ajánlat mellett az ajánlattevő köteles részben eddigi üzleti tevékenységéről információs összeállítást készíteni, részben üzletpolitikai elképzeléseit ismertetni - e két memorandum megismerésének lehetőségét a befektetési vállalkozásnak kell a részvényesek számára biztosítania. A memorandumban szereplő adatokat azonban a részvényeseknek üzleti titokként kell kezelnie.
    Az Épt. bizonyos feltételeket kötelezően keretszabályozásban részesíti, így
    a) nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő alsó határa 30, felső határa 60 nap.
    b) a részvény ellenértéke tőzsdére bevezetett részvény esetében nem lehet kevesebb, mint az ajánlattételt megelőző 90 nap súlyozott tőzsdei átlagára, tőzsdére be nem vezetett részvény esetén a tőzsde által nyilvánosságra hozott, az ajánlattételt megelőző 180 nap súlyozott átlagára, ha pedig az ellenérték így nem határozható meg, az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyelet által megállapított érték.
    Az ajánlattételi eljárás ugyanis az Épt. 94/B. § szerint a Felügyelet törvényességi ellenőrzése mellett folyik. Az ajánlatot a befektetési vállalkozásnak mind az rt. igazgatóságának, mind a Felügyeletnek meg kell küldenie. A Felügyelet a bejelentés kézhezvételétől számított 15 napon belül a nyilvános vételi ajánlattétellel történő részvényszerzést megtilthatja, ha az ajánlat a törvényes feltételeknek nem felel meg. Ha a felügyelet az előző határidőn belül nem nyilatkozik, úgy a bejelentést tudomásul vette. Az ajánlattevő ezért tilalom hiányában a 15 nap letelte után 3 napon belül gondoskodik az ajánlat közzétételéről mind az rt. hirdetményi lapjában, mind a tőzsde lapjában. Az rt. igazgatósága pedig az ajánlat elfogadására nyitva álló határidőn belül nem hozhat olyan döntést, amely alkalmas az eljárás megzavarására. Az Ept 94/D. § (2) bekezdése kifejezetten megtiltja az eljárás alatt az alaptőke felemelését, illetve az rt. saját részvényeinek megszerzését. Amennyiben az rt.-nek már az ajánlattétel időpontjában volt a Gt. 189. § szerinti saját részvénye, az e részvényekre tett nyilvános vételi ajánlat elfogadása az rt. közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik.
    A nyilvános vételi ajánlat közzétételétől számított 15 napot követően egészen a nyilvános vételi ajánlatban meghatározott elfogadási határidőig valamennyi - a megszerezni kívánt részvények szerinti részvénysorozatba tartozó részvényekkel rendelkező - részvényes és kötvénytulajdonos bejelentheti, hogy részvényét az ajánlatban foglalt feltételek szerint át kívánja ruházni. (A bejelentésekről a lebonyolító befektetési vállalkozásnak az rt. igazgatóságát értesítenie kell.)
    Ha az elfogadó nyilatkozatok szerint az átruházni kívánt részvények száma alulmarad az ajánlaton, főszabályként az átruházás a vételi ajánlat és az elfogadó nyilatkozatok szerint végbemegy. Ugyanakkor az ajánlattevő az ajánlatban kikötheti, hogy ilyen esetben az ajánlatban foglalt feltételek szerint ajánlatától elállhat. Ha viszont az elfogadó nyilatkozatok meghaladják a vételi ajánlatban közölt mennyiséget, főszabályként az átruházásra az elfogadó nyilatkozatot tett részvényesek részvényei névértéke arányában kerül sor - az ajánlat azonban ettől eltérő feltételeket is megállapíthat (Épt. 94/E. §).
    Az amerikai típusú versenyeztetést az Épt. 94/E. §-a hozza be e vállalatfelvásárlási eljárásba. A nyilvános vételi ajánlat elfogadására nyitva álló határidő leteltét megelőző 15 napig más személy is jogosult további - a részvényesek számára kedvezőbb - (ellen)ajánlat tételére. A 94/E.§ (2) bekezdése szerint akkor kedvezőbb az ajánlat, ha vagy legalább 5%-kal magasabb vételi árat jelöl meg, avagy ugyan azonos az ár, illetve 5%-nál kisebb az árdifferencia, de legalább 5%-kal nagyobb mennyiségű értékpapírra vonatkozik. További lehetőség, hogy ha az eredeti ajánlattal szemben, amely nemcsak készpénzbeni teljesítésre vonatkozott, az ellenajánlat szerint a vételi ár kifizetése teljes mértékben pénzben történik.
    Ellenajánlat esetében az eredeti nyilvános vételi ajánlat hatályát veszti és az új ajánlat alapján újrakezdődik a vállalatfelvásárlási eljárás [Épt. 94/E. § (3) bekezdés].
    A nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos eljárás az elfogadásra nyitva álló határidő elteltével befejeződik. A záró határnaptól számított 3 napon belül a lebonyolító befektetési vállalkozásnak be kell jelentenie a Felügyelethez a végeredményt és egyben erről mind az érintett részvénytársaság hirdetési lapjában, mind a tőzsde lapjában megfelelő hirdetményt kell közzétennie.
    Az Épt. 94/H. §-a a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatban még két lényeges szabályt tartalmaz:
    a) az Országos Betétbiztosítási Alapot, illetve a Befektetővédelmi Alapot mentesíti az eljárásban való részvételtől
    b) ha a nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos eljárás végeredménye az, hogy az ajánlattevő a szavazati jogok több mint 90%-ával rendelkezik az adott részvénytársaságban, az előzőekben ismertetett hirdetmény közzétételét követő 30 napon belül jogosult a tulajdonába nem került részvényeket is azon az áron megvásárolni, mint amilyen áron a vállalatfelvásárlási eljárás során vásárolt.
    XII. Fejezet
    Cégeljárások részvénytársaságok esetén
    1. Cégbejegyzési eljárás
    A cégbejegyzési kérelmet főszabályként zártkörűen alapított rt. esetén az alapító okirat aláírásától, nyilvánosan alapított rt. esetén az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Ha az rt. alapításához hatósági engedély szükséges - ide a vámszabadterületen működő részvénytársaságok, valamint hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások tartoznak - a fenti 30 napos határidő az engedély kézhezvételétől számítandó. Ha az rt. átalakulással, különválással, illetőleg összeolvadással jön létre, a bejegyzés iránti kérelmet a létesítő okirat aláírásától, összeolvadás esetén az egyesülési szerződés aláírásától számított 60 napon belül kell benyújtani, kérve a jogelőd, jogelődök törlését is.
    A fent írt határidők elmulasztásának cégjogi következménye, pénzbírság kiszabása lehet, melynek összeg a Ct. új rendelkezésére tekintettel 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedhet. A pénzbírság a késedelmeskedő személlyel szemben és nem a bejegyzést kérővel szemben szabható ki. A pénzbírság kiszabása, vagy annak mellőzése a cégbíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A bejelentési kötelezettség elmulasztása a Btk. 299. §-a értelmében vétség, mely két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntethető.
    A kérelmet főszabályként az rt. székhelye szerint illetékes megyei bíróságon mint cégbíróságon, a fővárosban a Fővárosi Bíróságon mint Cégbíróságon kell előterjeszteni. Átalakulás, különválás, összeolvadás esetén, ha a jogelőd, jogelődök, jogutód, jogutódok eltérő cégbíróság illetékességi területén rendelkeznek székhellyel, az új rt. bejegyzésére irányuló kérelmet átalakulás, különválás esetén a jogelőd, összeolvadás esetén a jogutód rt. székhelye szerint illetékes cégbíróságon kell benyújtani, mellékelve értelemszerűen a jogelőd, jogelődök törlésére irányuló kérelmet is. Ezen bíróság dönt a kérelmekről egy eljárás keretében, egységesen.
    A) A bejegyzési kérelem
    A bejegyzés iránti kérelmet formanyomtatványon, a nyomtatvány általános, valamennyi cégformára egyformán irányadó adatlapjainak, továbbá a részvénytársaságokra vonatkozó adatlapok kitöltésével kell előterjeszteni. Az eljárásban a részvénytársaságot jogi képviselőnek kell képviselnie. A formanyomtatványon minden olyan cégjegyzéki adat kitöltendő, mellyel az adott rt. rendelkezik, értelemszerűen nem kell, nem lehet kitölteni azokat az adatokat, melyek beszerzéséről a cégbíróság hivatalból gondoskodik (adószám, társadalombiztosítási folyószámlaszám, statisztikai szám), illetve amit a cégbíróság maga ad ki (cégjegyzékszám). Ha az összes adat feltüntetésére a megfelelő rovat nem tartalmaz elegendő helyet, a további adatokat ugyanazon rovatszám alatt, következő alszámmal megjelölve, a kiegészítő lapon kell feltüntetni. A formanyomtatvány kitöltésénél figyelmet kell fordítani arra, hogy az összhangban legyen az alapító okiratban, alapszabályban foglaltakkal, pl. ha a rt. cég neve a létesítő okiratban csupa nagybetűvel szerepel, a cégnév a formanyomtatványon is ennek megfelelően tüntetendő fel. A formanyomtatvány kitöltésével kapcsolatban számos új rendelkezés van, melyek közül a leglényegesebbek az alábbiak:
    -a tevékenységi körök vonatkozásában elsőként a cég főtevékenységét kell feltüntetni (mely adatnak egyebek mellett a statisztikai számjel kiadása szempontjából van jelentősége),
    -a bejegyzendő természetes személyek adatai között a néven, illetve lakóhelyen túlmenően a bejegyzendő természetes személy anyja leánykori neve is feltüntetendő,
    -külföldi természetes személy esetén nemcsak a külföldi lakóhely, hanem belföldi lakóhely, illetve tartózkodási hely is kitöltendő, belföldi lakó, illetve tartózkodási hely hiányában pedig a kézbesítési megbízott személyes adatai,
    -ha az rt. részvényese, mint a részvénytársaságban meghatározott részesedést szerző, illetve egyedüli részvényes bejegyzést nyer, és e részvényes cégjegyzékbe bejegyzett belföldi cég, fel kell tüntetni a cégjegyzék számát is,
    - ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, nemcsak a gazdálkodó szervezet, de az a személy is feltüntetendő személyi adataival, aki a könyvvizsgálatért személyében felelős,
    - a formanyomtatványon kell megadni az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 14. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot is, mely egyben a Ct. melléklet I. rész 6. pontjának megfelelő okirat.
    A kérelmen kell leróni a bejegyzési eljárás illetékét, mely az rt. alaptőkéjének 2 %-a, maximum azonban 300 000 Ft, illetve igazolni kell, hogy a törvényes mértékű eljárási illetéket a bejegyzést kérő az illetékes Illetékhivatalnál befizette.
    A cégbejegyzési kérelem nyomtatvány helyett a cég adatait tartalmazó mágneslemezen is benyújtható, azonban a mágneslemezen szereplő adatoknak a cég képviselője által aláírt kinyomtatott példányát is mellékelni kell a bejegyzési eljárásban.
    B) A bejegyzési kérelemhez csatolandó mellékletek
    A bejegyzési kérelemhez csatolni kell a Ct. mellékletének I. részében, nyilvánosan alapított rt. esetén a II. rész 2/A. pontjában, zártkörűen alapított rt. esetén a II. rész 2/B. pontjában, továbbá átalakulással létrejövő rt. esetén a III. részben felsorolt okiratokat, feltéve, hogy a bejegyzést kérő rt. vonatkozásában az szükséges. Pl. csak készpénzzel alapított rt. esetén nem kell csatolni a Ct. melléklet I. rész 3/e. pontjában, a II. rész 2/A., g. és h. pontjában, illetve a 2/B. b. és c. pontjában felsorolt okiratokat, mely az apport létével, értékelésével, az rt. rendelkezésre állásával kapcsolatosak stb. A bejegyzési kérelemhez a Ct. mellékletében fel nem sorolt okiratok is csatolhatók, ha azok csatolása szükségesnek tűnik, az rt. törvényes létrejöttének igazolásához, hiszen ily módon a bejegyzést kérő hiánypótlási eljárást kerülhet el. Például, ha az rt. cégnevében a történelem kiemelkedő személyiségének nevét tünteti fel, indokolt, ha a Ct. 15. §-a (6) bekezdésének rendelkezése szerint a bejegyzési kérelemhez felhívás bevárása nélkül csatolja az MTA engedélyét, szabadalom apportálása esetén csatolja a szabadalom létét, az apportőr szabadalom feletti rendelkezési jogosultságát igazoló okiratokat, ha az rt. létesítéséhez engedély szükséges, az erre vonatkozó engedélyt. Lényeges változás, ezért külön felhívjuk a figyelmet a cégbíróságnak nem tartozik hatáskörébe a Ct. szerint annak vizsgálata, hogy az rt. a tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedéllyel rendelkezik-e. Ezt az illetékes kamara ellenőrzi, ily módon a működéshez szükséges hatósági engedélyek a bejegyzési eljárásban nem csatolandók.
    A mellékleteket a Ct. új rendelkezésére tekintettel elegendő, minden melléklet típus esetén egy példányban csatolni. A létesítő okiratot és az aláírási címpéldányt, címpéldányokat eredetiben, az egyéb mellékleteket eredetiben, vagy hiteles másolatban. Mód van egyszerű másolatban történő okirat csatolásra is, ez esetben azonban az eredeti példány felmutatandó és annak alapján a cégbíróság (az iratokat átvevő személy) igazolja, hogy a másolat az eredeti okirattal megegyezik. Amennyiben a bejegyzést kérő minden mellékletből csak egy példányt csatol, az okiratok a cégbíróságnál, a cégiratoknál maradnak. Többletpéldányok mellékelése esetén a cégbíróság a bejegyző végzéssel együtt visszaküldi a létesítő okirat, illetőleg aláírási címpéldányok egynél több, de maximum öt példányú csatolása esetén a többletpéldányokat bejegyzési záradékkal ellátva.
    A bejegyzési kérelem és mellékletei benyújthatók a cégbíróságon ügyfélfogadási időben, illetve postára adhatók. Egyelőre a szükséges technikai és jogi feltételek hiányában a bejegyzési kérelem és mellékletei elektronikus okirati formában számítógépes hálózat útján a cégbírósághoz még nem továbbíthatók.
    C) A cégbíróság eljárása az rt. bejegyzése iránti kérelem beérkezésekor (a bejegyzési kérelem alaki vizsgálata)
    Az rt. bejegyzése iránti kérelem benyújtásakor, beérkezésekor a cégbíróság azonnal rögzíteni köteles az rt. nevét, székhelyét (az azonnali rögzítésnek pl. a névviselési jog megállapításánál nagy jelentősége van) és ekkor kap a cég cégjegyzékszámot. A tíz számból álló cégjegyzékszámból az első kettő alapján az állapítható meg, hogy a cég cégjegyzékszámát melyik cégbíróság adta ki, a harmadik, negyedik szám a cégformát jelöli, mely rt. esetén a tízes szám, az utolsó hat számjegy pedig sorszám. (A benyújtáskor kapott cégjegyzékszám csak a cégiratok más cégbírósághoz történő áttétele esetén, illetve cégforma-váltás esetén változik meg.)
    A cégbíróság szerzi be a cégjegyzési kérelem benyújtásakor, beérkezésekor a Ct. rendkívül lényeges új rendelkezéseire tekintettel a cég adószámát, társadalombiztosítási folyószámla számát és statisztikai számjelét, méghozzá számítógépes kapcsolat útján. Így tehát ezen azonosítószámok beszerzésének kötelezettsége alól főszabályként a bejegyzést kérők mentesülnek. Ha azonban a bejegyzést kérő a szükséges adatokat nem a törvényes előírásoknak megfelelően adja meg és ezért az azonosító számok nem adhatók ki, a bejegyzést kérő feladata ezen azonosítók beszerzése az illetékes szervektől. A bejegyzési kérelem benyújtásáról a cégbíróság tanúsítványt állít ki és azt a kérelmet személyesen benyújtó személynek átadja. E tanúsítvány tartalmazza a cég nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, adószámát, társadalombiztosítási folyószámla számát, valamint statisztikai számjelét. Postán benyújtott kérelem esetén tanúsítvány kiadási kötelezettséget a Ct. nem ír elő.
    A bejegyzési kérelem benyújtását, beérkezését követő két napon belül a cégbíróság rögzíti a formanyomtatványon szereplő valamennyi adatot a számítógépes rendszerben, valamennyi adatnál feltüntetve, hogy azok bejegyzés alatt álló adatok.
    A cégbejegyzés iránti kérelem benyújtásától, beérkezésétől számított 8 napon belül a cégbíróság megvizsgálja, hogy a bejegyzési kérelemhez valamennyi, a Ct. mellékletében felsorolt és az adott rt. vonatkozásában csatolandó mellékletet az rt. csatolta-e, illetve a törvényes mértékű eljárási illetéket megfizette-e. E vizsgálat alaki jellegű, tehát a mellékletek érdemi, tartami vizsgálatára nem terjed ki.
    Amennyiben a cégbejegyzési kérelem hiányos, az eljárási illetéket nem, vagy csak részben fizette be az rt. a cégbíróság a bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja. (Tehát nemcsak egyes alapvető, hanem bármelyik csatolandó, a Ct. mellékletében felsorolt okirat hiányában a nem teljes mértékben, vagy egyáltalán le nem rótt eljárási illeték esetén a fenti döntés hozandó meg.) A bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzést a cégbíróság csak a kérelem benyújtását, beérkezését követő 8 napon belül hozhatja meg, azt követően már nem. A döntés meghozatalára jogi személyiségű cégek, így részvénytársaságok esetén is nemcsak bíró, hanem bírósági titkár, fogalmazó, vagy jogtechnikus is önállóan, önálló aláírási joggal jogosult.
    A hiányos bejegyzési kérelem benyújtása miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő. A bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzés, elvileg megfellebbezhető, de ez nem célszerű, ugyanis a végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a működés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében halasztó hatálya nincs és a fellebbezési eljárástól hiányos kérelem esetén eredmény nem várható, hiszen a hiányok a fellebbezési eljárásban joghatályosan nem pótolhatók. Fellebbezést gyakorlatilag abban az esetben lehet eredménnyel benyújtani, ha az rt. azt állítja és bizonyítja, hogy hiánytalanul nyújtotta be bejegyzési kérelmét és jogorvoslatot más eljárás keretében nem tud szerezni, pl. a cégbíróság végzését, élve a Pp. 227. §-ának (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel sem helyezi hatályon kívül.
    A bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzéshez fűződő jogkövetkezmények a Ct. szerint viszonylag egyszerűen orvosolhatók. Ha ugyanis a bejegyzést kérő a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül ismételten kéri az rt. bejegyzését és a hiányzó okiratot, okiratokat benyújtja, a meg nem fizetett eljárási illetéket, illetékrészt lerója, joghátrány nem éri. A Ct. tételesen tartalmazza ha az ismételt kérelem előterjesztésekor a bejegyzési kérelem benyújtására előírt határidőből a cég kicsúszik, pénzbírság nem szabható ki és a Gt. 15. §-ának (2) bekezdésében a cégbejegyzési kérelem elutasítása esetére meghatározott jogkövetkezmény sem irányadó. Az ismételt kérelem benyújtásakor a korábbi kérelemhez csatolt iratok felhasználhatók, az ismételt kérelem benyújtása többleteljárási illeték, vagy többlet közzétételi díj fizetési kötelezettséggel nem jár. Az ismételt kérelemben álláspontunk szerint meg kell jelölni az rt. cégjegyzékszámát és mindenképpen utalni kell a korábbi bejegyzési kérelem benyújtására. Álláspontunk szerint a törvényi rendelkezésekből az következik, hogy az rt. újabb cégjegyzékszámot, vagy egyéb azonosító számot nem kap, nem kaphat, hiszen korábban, a bejegyzési kérelem benyújtásakor ezeket az azonosító adatokat már megkapta.
    Amennyiben a Ct. melléklete szerint csatolandó okiratok hiánytalanul rendelkezésre állnak, az eljárási illeték is maradéktalanul befizetést nyert, a cégbíróság korábbi bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzését hatályon kívül helyezi és érdemben vizsgálja a bejegyzési kérelmet.
    Amennyiben a bejegyzési kérelemhez változatlanul valamennyi szükséges mellékletet nem csatolták, az eljárási illetéket maradéktalanul nem rótták le, a cégbíróság ezt a kérelmet is elutasítja.
    D) Az rt. bejegyzése iránti kérelem érdemi vizsgálata
    A jogi személyiségű cégek, így a részvénytársaságok cégbejegyzési kérelmét érdemben kizárólag bírók vizsgálhatják polgári nemperes eljárás keretében. A bejegyzési eljárás során okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyítás nem vehető fel, még személyes meghallgatás megtartását sem teszi a Ct. lehetővé, hacsak a bejegyzési kérelemmel összefüggésben törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelmet nem terjesztettek elő. A Pp. szabályai, ha a Ct. speciális rendelkezést nem tartalmaz, a bejegyzési eljárásban megfelelően irányadóak, szünetelésnek nincs helye.
    Az 1989. évi Ctvr. rendelkezéseivel egyezően az új Ct. alapján a cégbíróság az rt. cégbejegyzési eljárása során ellenőrzi, hogy a bejegyzési kérelem, a csatolt mellékletek megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. Ezen belül vizsgálja, hogy a csatolt létesítő okirat úgy alakilag, mint tartalmilag a törvényes előírásokkal összhangban van-e, nem hiányos, vagy nem törvénysértő. A cégbíróságok teljesen terjedelemben vizsgálni kötelesek, hogy az alapító okirat, alapszabály semmis rendelkezést nem tartalmaz-e. A cégbíróság ha szükségesnek tartja, a Ct. mellékletében felsorolt okiratokon túlmenően más okiratok csatolására is felhívhatja a részvénytársaságot.
    Mivel, ha a Ct. eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a Pp. szabályai megfelelően irányadók, így ha annak Pp.-beli feltételei fennállnak, atipikus esetekben mód van a bejegyzési kérelem felfüggesztésére, pl. a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására irányuló per esetén, esetleg az eljárás félbeszakadásának megállapítására, illetve az eljárás megszüntetésére, ha a bejegyzést kérő bejegyzési kérelmét visszavonja (e vonatkozásban a Ct. tételes rendelkezést is tartalmaz).
    Részvénytársaságok cégbejegyzési kérelme esetén a cégbíróság a bejegyzési kérelem benyújtásától, beérkezésétől számított 45 napon belül adhat ki hiánypótló végzést, ha az szükséges. Ez azt jelenti, hogy a fenti határnapig a végzés igazoltan postára adandó, a fenti határidő eltelte után hiánypótló végzés akkor sem adható ki, ha az szükséges lenne. Többszöri hiánypótlás elrendelését a Ct. kizárja.
    A hiánypótló végzésnek tartalmaznia kell:
    - a bejegyzési kérelem, illetve mellékletei valamennyi hiányosságát, hibáját, az esetleg pótlólagosan csatolandó mellékleteket,
    - a hiánypótlásra rendelkezésre álló időtartamot, melyet a bíró határoz meg a hiánypótlás időigényességét figyelembe véve, de az 45 napnál hosszabb nem lehet és amely határidő sem hivatalból, sem a bejegyzést kérő kérelmére nem hosszabbítható meg, továbbá,
    - a hiánypótlás fenti határidőn belüli elmulasztásának jogkövetkezményét, mely a bejegyzési kérelem elutasítása.
    A hiánypótló végzés pervezető végzés, így fellebbezéssel nem támadható.
    A Ct. rögzíti, hogy a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt törvényességi felügyeleti kérelem, ha annak egyéb feltételei fennállnak, benyújtható. Ha a törvényességi felügyeleti kérelem a bejegyzési kérelem elutasítására irányul a Ct. tételes rendelkezése folytán a két kérelmet együttesen, egy eljárás keretében kell elbírálni. Ilyen esetben a törvényességi felügyeleti kérelem (esetleg bíróság, vagy más hatóság tájékoztatása, ha arra indul a törvényességi felügyeleti eljárás) a bejegyzést kérőnek kézbesítendő módot adva neki saját álláspontja kifejtésére.
    E) A bejegyző, illetve a bejegyzési kérelmet elutasító végzések
    A Ct. alapvető újdonságként a bejegyzési kérelmek elbírálását határidőhöz köti, így a cégbíróságnak az rt. bejegyzési kérelme tárgyában a kérelem benyújtásától, beérkezésétől számított 60 napon belül kell érdemben döntenie. Álláspontunk szerint ezen határidő a hiánytalan kérelem benyújtásától számítandó, vagyis a bejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítása esetén az ismételten hiánytalanul benyújtott kérelem napjától. Ezen kezdő időponttól számítandó határidőbe a hiánypótlásra felhívó végzés postára adásától a hiányok pótlásáig eltelt idő nem vehető figyelembe. A fenti szabály megítélésünk szerint akként értelmezendő, hogy a bejegyzést kérő részvénytársaságnak a hiánypótló végzés kézhezvételét követő naptól számítottan kell a hiánypótló végzésben a hiánypótlásra megállapított határidő legkésőbb utolsó napjáig a hiánypótlást teljesíteni a szükséges okiratot, okiratokat benyújtani, illetve postára adni. A 60 napos határidőbe a hiánypótló végzés postára adásától a hiánypótlás cégbírósághoz történő megérkezéséig eltelt idő nem számítható bele. A hiánypótlás határidőn belüli be nem érkezése esetén nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy az rt. hiánypótlási kötelezettségének időben eleget tett-e és nem a postai kézbesítés elhúzódása az oka a késedelemnek. Úgy ítéljük meg ilyen esetben a cégbíróság akkor jár el helyesen, ha az átlagos kézbesítési határidő leteltét követően dönt a bejegyzési kérelemről. Ha azonban később bizonyítást nyer, hogy a kérelmet elutasító döntés jogszabálysértő, mivel a kézbesítés elhúzódása vezetett a hiánypótlás látszólagos határidőn túli beérkezéséhez, a cégbíróságnak a Pp. 227. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával hivatalból, de akár kérelemre is végzését meg kell megváltoztatnia.
    A cégbíróság bejegyző végzést értelemszerűen akkor hoz, ha a bejegyzési kérelem és mellékletei a jogszabályi előírásoknak megfelelnek. Amennyiben azonban a bejegyzési kérelem, illetve mellékletei hiányosak, jogszabálysértőek, függetlenül attól, hogy került-e sor hiánypótló végzés kiadására, vagy az adott hiányosságot tartalmazta-e a végzés, a cégbíróság a kérelmet elutasítja. A hiánypótló végzés kiadásának, annak tartalmának abból a szempontból van jelentősége, hogy olyan hiányok, hibák, melyek megszüntetésére a cégbíróság hiánypótlási eljárás keretében a részvénytársaságot felhívta, a fellebbezési eljárásban joghatályosan már nem pótolhatók, míg az olyan jellegű hiányok, hibák melyről az rt. a bejegyzési kérelmet elutasító végzésből értesült, a fellebbezési eljárásban orvosolhatók.
    Amennyiben a cégbíróság a bejegyzési kérelemről, annak benyújtását, beérkezését követő 60 napon belül nem dönt, még további 8 nap áll a cégbíróság vezetőjének rendelkezésére, hogy a kérelem érdemi elbírálása érdekében intézkedjék. Ezen határidő elmulasztását követően azonban az rt. a bejegyzési kérelemben feltüntetett adatokkal azonos tartalommal automatikusan bejegyzést nyer.
    A bejegyző végzés jogerős, formalizált tartalmú végzés, amit indokolni nem szükséges. A bejegyzésről a bejegyzést kérőt a végzés meghozatalát követő 8 napon belül értesíteni kell, melyhez mellékelni szükséges a létesítő okirat, illetve az aláírási címpéldányok bejegyzési záradékkal ellátott példányait, ha a bejegyzést kérő ezeket az okiratokat egynél több, de maximum 5 pl.-ban nyújtotta be. Ha a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt a bejegyzési kérelem elutasítására irányuló törvényességi felügyeleti kérelmet terjesztettek elő, a bejegyző végzést ugyancsak kézbesíteni kell a kérelem előterjesztőjének. Nem kell ugyanakkor kézbesíteni a végzést a bejegyző végzésben szereplő személyeknek.
    A cégbíróság gondoskodik továbbá arról, hogy a bejegyző végzés a Cégközlönyben a végzéssel azonos tartalommal közzétételre kerüljön. A részvénytársaság figyelemmel a Gt., illetve a Ct. új rendelkezéseire a cégbejegyzéssel, annak napjával jön létre, előtte előtársaságként működik a Gt. 15. §-ában részletezett korlátok között. A cégbejegyzést követően nevét a "bejegyzés alatt" toldat elhagyásával használja. Ha az rt. átalakulással jön létre, ugyancsak a bejegyzéssel, legkorábban a bejegyzés napjával működhet a cég részvénytársasági formában.
    A bejegyzési kérelmet elutasító végzés nem jogerős, azt indokolni szükséges, ugyanazoknak kell a végzést kézbesíteni, mint a bejegyző végzést. A Ct. tételesen nem rögzíti a végzés megküldésének határidejét, úgy ítéljük meg azonban, hogy olyan joggyakorlat kialakulása lenne indokolt, mely biztosítaná legkésőbb a végzés meghozatalát követő 8 napon belül a bejegyzési kérelmet elutasító végzés postára adását is. Amennyiben az rt. bejegyzését elutasító végzés jogerőre emelkedik az rt. további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A részvényesek, illetve a vezető tisztségviselők felelősségére a Gt. 15. §-a tartalmaz rendelkezést.
    Ha az alapítók, illetve részvényesek akarják, természetesen létrehozhatnak elvileg akár ugyanolyan tartalmú létesítő okirattal részvénytársaságot, ez azonban új társaság lesz, új cégjegyzékszámot és egyéb azonosító számokat kap és létesítő okirata keltének is el kell térnie a már jogerősen elutasított részvénytársaság létesítő okiratának keltétől.
    F) A határidők számítása
    A fent írtakból is láthatóan a bejegyzési eljárásban pontosan megjelölt határidőket kell a cégbíróságoknak, illetve a bejegyzést kérőknek betartaniuk. A hiánypótló végzés kiadásának, az érdemi döntés meghozatalának, a hiánypótlásra rendelkezésre álló határidőnek a Ct.-ben szigorúan rögzített határideje, illetve szigorúan meghatározott időtartama van, így a határidők számításának a bejegyzési eljárásokban alapvető jelentősége van. A Ct. a határidő számítása vonatkozásában speciális rendelkezést nem tartalmaz, így e vonatkozásban a Ct. 20. §-a (1) bekezdésének rendelkezése folytán a Pp. 103. §-ának rendelkezései az irányadóak, melyek a következőek. A határidőbe a kezdőnap nem számítható bele (kezdőnap az a nap, melyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény, vagy egyéb körülmény esik, pl. a kérelem benyújtása, a hiánypótló végzés kézhezvétele stb.). Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le, tehát pl. automatikus bejegyzésre vasárnap, karácsonykor stb. nem kerülhet sor. A határidő az utolsó nap végével jár le, tehát pl. a hiánypótlás a hiánypótlási határidő utolsó napján éjfélig adható postára, személyes benyújtás esetén azonban a hiánypótlást a hivatali idő végéig kell beadni.
    2. Változás bejegyzési eljárás
    Minden cégjegyzékben szereplő adatban bekövetkező változás változás bejegyzésére irányuló kérelem benyújtásával bejelentendő. Változásbejelentési kötelezettség áll fenn tehát:
    - ha az rt. döntésétől függetlenül cégjegyzéki adatváltozás következik be, pl. a bejegyzett felügyelő bizottsági tag, cégjegyzésre jogosult lakcíme akár utcanév változás folytán megváltozik, vagy pl. meghalt a cégjegyzékbe bejegyzett igazgatósági tag, felügyelő bizottsági tag, stb.,
    - az rt. döntésétől függő, de a létesítő okirat módosítását nem jelentő cégjegyzéki adatváltozás következik be, pl. az igazgatósági tagok személye, a vezérigazgató megváltozik, stb.,
    - ha az rt. létesítő okirata módosításra kerül. A létesítő okirat módosítása a Ct. rendelkezései szerint egyértelműen akkor is cégjegyzéki adat módosulást jelent, ha a létesítő okirat módosítás a cégjegyzék 8. rovatán kívül (a létesítő okirat módosításának kelte) egyéb cégjegyzéki adatot nem érint.
    A változás bejegyzése iránti kérelmet főszabályként a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Ha a változás beolvadással, kiválással függ össze, vagy az rt. alaptőkéjét érinti (akár nő, akár csökken az alaptőke) a változás bekövetkezésétől, az egyesülési szerződés aláírásától számított 60 napon belül nyújtandó be az ezzel kapcsolatos változás bejegyzési kérelem beolvadás esetén a jogelőd, jogelődök törlésére irányuló kérelemmel együtt.
    A változás bejegyzési kérelmet főszabályként a cég székhelye szerint illetékes cégbíróságon kell benyújtani, ha azonban az rt. székhelyét más cégbíróság illetékességi területére helyezi át, a bejegyzési kérelem a korábbi székhely szerinti cégbíróságon nyújtandó be. A bejegyzési eljárás lefolytatása azonban az új székhely szerinti cégbíróság illetékességi körébe tartozik. (Kiválás esetén a kiváló cégek bejegyzésére, beolvadás esetén a beolvadó cégek törlésére az a cégbíróság illetékes, melynek területén az átvevő cég, illetve az a cég fekszik, melyből kiváltak, így az ezzel kapcsolatos kérelmek ezen bíróság előtt terjesztendők elő.)
    A) A változás bejegyzési kérelem
    A változás bejegyzési kérelmet formanyomtatványon, a kiegészítő lap kitöltésével kell előterjeszteni, melyen minden esetben fel kell tüntetni az rt. nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát. A nyomtatványon a rovat következő alszáma alatt kell feltüntetni a bejegyezni kért új adatot. Ha tehát pl. 13/005-ig bejegyzésre kerültek cégjegyzésre jogosultak az új cégjegyzésre jogosult 13/006-on jelentendő be. Ha pl. a 13/003-on bejegyzett igazgatósági tag lemondott, ezen szám feltüntetésével kérendő törlése ("TÖ") és az új igazgatósági tag (ha 13/005-ig került sor eddig bejegyzésre) 13/006. alatt jelentendő be. A változás bejegyzési kérelmen fel kell tüntetni a változás hatályának időpontját is, ha a változás nem a bejegyzéssel, hanem visszamenőleg az adatváltozás napjával hatályos figyelemmel a Ct. 30. §-ában foglaltakra. A változások ugyanis főszabályként a változás bejegyzésével hatályosak, pl. a cégnévben, az alaptőkében bekövetkező változások stb. Ugyanakkor a cég székhelyét, telephelyét, fióktelepét, a cég tagjait, tulajdonosait, a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, a könyvvizsgálót érintő változások a Ctvr. korábbi szabályozásával egyezően a bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válnak hatályossá. Így ezen adatokban bekövetkezett változás esetén a változás időpontját is meg kell jelölni. Azonos rendelkezés irányadó a Ct. 30. §-ának (3) bekezdésében vázolt esetben, annak bekövetkezése rt. esetén azonban szinte kizárt.
    A változás bejegyzési kérelem kitöltésénél a cégbejegyzési kérelem kitöltésénél írtak egyebekben megfelelően irányadóak.
    A változás bejegyzési kérelmen az Itv.-ben meghatározott mértékű eljárási illetéket is le kell róni. Ha a változás csak egy cégjegyzéki rovatot érint és az az alaptőke növelését nem jelenti, illetve tevékenységi kört nem érint a lerovandó eljárási illeték mértéke 1500.- Ft. Több cégjegyzéki adatot érintő változás esetén, ha az nem jelent tőkeemelést, az eljárási illeték 3000.- Ft. Amennyiben a változás kizárólag a tevékenységi körrel kapcsolatos eljárási illetéket nem kell leróni. Tőkeemelés esetén a felemelt alaptőkének megfelelő eljárási illetéket kell leróni, melynek minimuma 3000.- Ft, maximuma 300 000.- Ft.
    B) Nevesített változás bejegyzési kérelmek
    Néhány speciális eset vonatkozásában a Ct. nevesíti a változás bejegyzési kérelem tartalmát.
    Így ha az rt. jogutód nélküli megszűnését határozza el és a végelszámolás lefolytatásának feltételei fennállnak, az erre irányuló változás bejegyzési kérelemben fel kell tüntetni a végelszámolás megindulásának időpontját, a végelszámoló nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), a korábbi cégjegyzésre jogosultak törlését, továbbá a cégnévben, a cégjegyzés módjában bekövetkezett változás bejegyzését is kell kérni.
    Felszámolás esetén a felszámolás kérdésében döntő bíróság jegyzi be a Ct. új rendelkezéseire tekintettel hivatalból, a felszámolás kezdő időpontját, illetve befejezését. Ugyanakkor a felszámolással kapcsolatos változások bejegyzésére irányuló kérelem előterjesztésére a felszámoló köteles jogi képviselője útján. A felszámoló bejelentése illetékköteles, a változás bejegyzési kérelmen 3000.- Ft mértékű eljárási illeték levonandó, továbbá 10 000.- Ft közzétételi díj befizetése igazolandó. A felszámolással kapcsolatos a felszámoló által bejelentendő adatváltozások a cégnévben, a cégjegyzés módjában, illetve a felszámoló személyével kapcsolatos adatváltozások. Nem egyértelmű a Ct. tételes rendelkezése hiányában, hogy a felszámoló bejegyzésével egyidejűleg az rt. korábbi igazgatósági tagjai (a vezérigazgató) törlendők-e. A Ctvr. ezt korábban tételesen előírta. Álláspontunk szerint talán a Cstv.-vel az állna összhangban, ha felszámolás alatt álló rt. esetén az rt. törvényes képviselői a cégjegyzékben maradnának, hiszen csak az rt. vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot nem tehetnek, mert arra a Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból következően csak a felszámoló jogosult.
    C) A változás bejegyzési kérelemhez csatolandó mellékletek
    A változás bejegyzési kérelemhez a Ct. mellékletében felsorolt okiratok közül azok mellékelendők, amelyek az adott változás bejegyzését igazolják, továbbá bizonyos esetekben többlet mellékletek is csatolandók.
    Vannak mellékletek, melyek szinte minden esetben csatolandók, ezek a következők:
    - a jogi képviselő meghatalmazása, vagy igazolandó a jogi képviselő képviseleti joga (Fontos hangsúlyozni, hogy a cégbejegyzési kérelemhez vagy korábban benyújtott változás bejegyzési kérelemhez mellékelt meghatalmazások az új eljárásra nem terjednek ki, tehát minden változás bejegyzési kérelemhez külön meghatalmazás csatolandó, hacsak a meghatalmazás kifejezetten másként nem szól. Ez esetben azonban bírói döntést igénylő kérdés, hogy a meghatalmazás kiterjed-e, kiterjedhet-e jogszerűen az adott változásbejegyzési eljárásra.)
    - a közzétételi díj befizetését igazoló okirat, melynek nagysága részvénytársaság esetén 10000.- Ft. (Nem kell csatolni a közzétételi díj befizetését igazoló okiratot, ha kizárólag az rt. tevékenységi körében, köreiben és kizárólag emiatt a cégjegyzék 8. rovatában következik be változás.)
    Az alábbiakban példaszerűen a részvénytársaságok cégjegyzéki adataiban bekövetkező legtipikusabb változásokkor csatolandó mellékleteket soroljuk fel.
    Az igazgatósági tagok (a vezérigazgató) személyében bekövetkező változás esetén a minden esetben csatolandó mellékleteken túlmenően mellékelendő: az új igazgatósági tagok (vezérigazgató) megválasztásáról döntő közgyűlés anyaga, hiteles cégaláírási nyilatkozat, a vezető tisztségviselő elfogadó nyilatkozata, belföldi lakóhellyel nem rendelkező igazgatósági tag (vezérigazgató) esetén a külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának meghatalmazása, illetve a meghatalmazás elfogadására vonatkozó okirat, ha az igazgatósági tag (vezérigazgató) lemondott a lemondó nyilatkozat, összeférhetetlenség, törvényi kizáró ok esetén az ezt igazoló okiratok.
    Cégjegyzéki adatot nem érintő létesítő okirat, alapszabály-módosítás esetén a minden esetben csatolandó mellékleteken túlmenően csatolandó a létesítő okiratot módosító közgyűlés anyaga, továbbá az egységes szerkezetbe foglalt alapító okirat, alapszabály. Ugyanezek a mellékletek csatolandók, hogyha a létesítő okirat módosítása cégjegyzéki adatot érint, kivéve hogyha az a cég nevében, működési formájában, tőkéjében, illetve az általa kibocsátott kötvényekben jelent változást, ekkor ugyanis többlet mellékletek csatolandók.
    A részvénytársaság működési formájának megváltoztatása esetén a minden esetben csatolandó mellékleteken túlmenően mellékelendő: az erről döntő közgyűlés anyaga, az új működési formának megfelelő létesítő okirat, vagyis ha addig zártkörűen működő rt. nyilvánosan működő rt.-vé válik az rt. alapszabálya és a működési forma megváltozását igazoló okirat, ha addig nyilvánosan működő rt. zártkörűen működő rt.-ként működik tovább az rt. alapító okirata, továbbá olyan igazolás, mely szerint az rt. részvényei a tőzsdei értékpapír listán nem szerepelnek, nyilvános forgalomban nincsenek, továbbá olyan okirat, hogy a szavazatok legfeljebb 1%-át képviselő részvényesek legalább háromnegyedes többsége, figyelemmel a Gt. 238. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra a működési forma változáshoz előzetesen hozzájárult.
    Új részvények nyilvános forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelés esetén a minden esetben mellékelendő okiratokon túlmenően csatolandók: az alaptőkeemelésről döntő közgyűlés anyaga, az egységes szerkezetbe foglalt alapszabály, a felügyelet által jóváhagyott tájékoztató, a részvényjegyzési ív, hitelintézet igazolása a részvényjegyzők által befizetett összegről (ha szükséges igazolandó, hogy az rt. bejegyzett alaptőkéje korábban befizetést nyert), az azt igazoló okirat, miszerint az rt. a Gt.249. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, ha erre az adott rt.-nél szükség volt).
    Új részvények zártkörű forgalombahozatalával megvalósuló tőkeemelés esetén a minden esetben mellékelendő okiratokon túlmenően csatolandók: az alaptőke-emelésről döntő közgyűlés anyaga, az egységes szerkezetbe foglalt alapító okirat, alapszabály, a hitelintézet igazolása az alaptőke-emelés során befizetett összegről (szükség esetén annak igazolása, hogy a tőkeemelést megelőzően a teljes alaptőke befizetést nyert), apporttal történő alaptőke-emelés esetén az igazgatóság nyilatkozata a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról, a nem pénzbeli hozzájárulás értékeléséről adott könyvvizsgálói jelentés, ingatlan apport esetén az ingatlan 3 hónapnál nem régebbi tulajdoni lapja, melyből az apportőr ingatlan feletti rendelkezési joga legalább széljegy formájában megállapítható, az igazgatóság nyilatkozata, hogy a Épt.-ben foglalt bejelentési kötelezettségének eleget tett, az azt igazoló okirat, miszerint az rt. a Gt. 249. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat végrehajtotta (ha az szükséges volt).
    Alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés esetén a minden esetben mellékelendő okiratokon túlmenően csatolandó: az alaptőke-emelésről döntő közgyűlés anyaga, az egységes szervezetbe foglalt létesítő okirat, a számviteli törvény szerinti beszámoló és az ezzel kapcsolatos anyagok (az igazgatóság, a felügyelő bizottság jelentése az éves beszámolóról), hitelezők részvény szerzése esetén a hitel fennálltát igazoló okirat, a hitelezők nyilatkozata arról, hogy az általuk az rt.-nek nyújtott hitel visszaköveteléséről a részvények ellenében lemondanak, az igazgatóság nyilatkozata arról, hogy a Épt.-ben foglalt bejelentési kötelezettségének eleget tett.
    A cégbíróság a jogi személyiségű cégek, így a részvénytársaságok bejegyzési eljárásaiban a Ct. mellékleteiben felsorolt, illetve az itt felsorolt okiratokon túlmenően egyéb okiratok mellékelésére is felhívhatják a bejegyzést kérőt, ha az az adott esetben szükséges annak megítéléséhez, hogy az adott cégjegyzéki adatváltozás bejegyezhető-e.
    D) A változás bejegyzési eljárás
    Az rt. bejegyzésére irányuló eljárásnál írtak a változás bejegyzési eljárásnál is megfelelően irányadóak. A cégbíróság a változás bejegyzési kérelem benyújtásakor, beérkezésekor köteles az esetleges cégnévben, székhelyben bekövetkező változást rögzíteni és 2 napon belül a változás bejegyzési kérelemben megjelölt egyéb adatokat is, feltüntetve, hogy az adott adatok bejegyzés alatt állnak. A változás bejegyzési kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül kell a változás bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítani, ha a kérelemhez valamennyi a Ct. mellékletében felsorolt okiratot nem mellékelték, vagy az Itv.-ben megjelölt mértékű eljárási illetéket nem rótták le. A változás bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzésből eredő következmények ugyanolyan módon orvosolhatók, mint azt a cégbejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzés esetén kifejtettük. A hiánypótlási eljárásról, illetve az érdemi döntésekkel kapcsolatban a cégbejegyzési eljárásnál írtak a változás bejegyzési eljárásnál is megfelelően irányadóak, az alábbi ismertetendő eltérésekkel.
    Az rt. a cégbejegyzéssel jön létre, főszabályként a cégbejegyzés napjával, vagy azt követő időponttal (pl. átalakulás). Az rt. cégadataiban is a változások főszabályként a változás bejegyzéssel hatályosak. Ez azt jelenti ha például az rt. létesítő okiratának módosításával új hirdetményi lapot határoz meg mindaddig, míg ezen adat bejegyzésére nem kerül sor a hirdetményi lapban közzéteendő hirdetmények a bejegyzett hirdetményi lapban és nem a bejegyzés alatt álló hirdetményi lapban teendők közzé. Ugyanakkor bizonyos cégjegyzéki adatok vonatkozásában a korábbi Ctvr. szerint szabályok érvényesülnek. Ez azt jelenti a cég székhelyét, telephelyét, fióktelepét az rt.-ben meghatározott tulajdoni hányadot szerzett részvényest, a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, illetve a könyvvizsgálót érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. Pl. egy meghalt igazgatósági tag, vagy egy olyan felügyelő bizottsági tag, akivel szemben törvényi kizáró ok következett be (pl. dolgozói felügyelő bizottsági tag munkaviszonya a részvénytársaságnál megszűnt) ezen tény bekövetkezése napjára visszamenőleges hatállyal kerül a cégjegyzékből törlésre stb.
    Lényeges eltérés továbbá, ha az rt. cégbejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, az rt. nem kötelezhető új cégbejegyzési kérelem benyújtására. Ugyanakkor ha változás bejegyzési kérelem kerül elutasításra, s az adott változás bejegyeztetése az rt. törvényes, illetve létesítő okiratának megfelelő működése szempontjából szükséges az rt. kötelezettsége az új változás bejegyzése iránti kérelem benyújtása, ennek kikényszerítése a cégbíróságnak feladata, hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárás keretében. Például ez a teendő, ha a részvénytársaságnak nincs vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja, mert a korábbiak működési időtartama lejárt és az újak bejegyzésére irányuló kérelmet a cégbíróság elutasította stb.). Nincs ismételt változás bejegyzési kérelem előterjesztési kötelezettség, ha az elutasított változás az rt. törvényes, létesítő okirata szerinti működését nem érinti, pl. ha a tőkeemelés bejegyzésére irányuló kérelem kerül elutasításra kivéve, ha a tőkeemelési kötelezettséget jogszabály írja elő.
    3. Részvénytársaság törlésére irányuló eljárás
    A) Az rt. törlése kérelemre
    A cégek, így a részvénytársaságok is nemcsak megalakulnak, működésük során cégjegyzéki adataik változnak, hanem meg is szűnhetnek akár saját elhatározásukból, akár bírósági intézkedés folytán. Saját elhatározás folytán az rt. megszűnhet, jogutódlással, illetve jogutód nélkül. Jogutódlással történő megszűnés esetén a jogutód bejegyzésére irányuló kérelemmel együtt kell a jogelőd törlésére irányuló kérelmet előterjeszteni, változás bejegyzésére szolgáló kiegészítő lap kitöltésével kérve valamennyi adat törlését. A jogutód bejegyzéséig a jogelőd tovább működik a jogelőd cégformájában, a jogelőd létesítő okiratának megfelelően. A jogutód, jogutódok bejegyzési, változás bejegyzési kérelméhez csatolandó a törlésre irányuló kérelem ilyen esetben a bejegyzési, illetve törlési kérelmekről együttesen, egy eljárás keretében kell dönteni. Az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén ideértve az rt. megszűntnek nyilvánítását is [a Ct. 54. § (1) bekezdés f) pontja alapján] feltéve, hogy felszámolásra nem került sor, végelszámolási eljárás folytatandó le.
    A végelszámolás befejezését követően a végelszámolónak kell kérnie az rt. törlését, csatolva a Cstv. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a zárómérleget, a záró egyszerűsített mérleget, a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó és egyéb ott megjelölt kérdésekben döntő közgyűlés anyagát. (Az új Ct. szerint a cég törlésének nem előfeltétele olyan nyilatkozat mellékelése, mely szerint a cégnek köztartozása nincs.)
    A törlés iránti kérelemhez akár jogutódlással, akár jogutód nélkül szűnik meg az rt., nem kell mellékelni a közzétételi díj megfizetését igazoló okiratot, ugyanis a törlő végzés közzététele ingyenes, az eljárás illetékmentes, így eljárási illetéket sem kell fizetni.
    B) Az rt. törlése hivatalból
    Ha az rt. felszámolási eljárás lefolytatását követően kerül megszűntetésre, a cégbíróság hivatalból törli a részvénytársaságot, melyre a felszámolási eljárás befejezését tartalmazó végzés felszámoló bíróság általi megküldését követően kerül sor. A cégbíróság a cégjegyzékben feltünteti, hogy a részvénytársaság hivatalból került törlésre. Ugyancsak hivatalból törli a cégbíróság a részvénytársaságot, ha az rt. székhelyén, telephelyén, fióktelepén elérhetetlen, illetve elérhetetlen képviselői útján is a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatását követően.
    4. Jogorvoslati lehetőségek a bejegyzési eljárás során hozott végzésekkel szemben
    A) A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per
    A bejegyző (cégbejegyző, változást bejegyző) végzés jogerős. Ugyanakkor a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt per indítható a végzés Cégközlönyben történt megjelenésétől számított 30 napon belül a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt. Az erre irányuló keresetet ügyész, illetve olyan személy terjesztheti elő, akire a végzés rendelkezést tartalmaz a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan (tehát pl. egy törölt felügyelő bizottsági tag csak a személyét érintő bejegyzéssel kapcsolatban). Ugyancsak perelhet a törvényességi felügyeleti kérelmet előterjesztő személy, akinek a törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelmét elutasította a bejegyző végzés, avagy bár nem utasította el pl. a céget figyelmeztette a törvényes működés helyreállítására, de annak ellenére a bejegyzést elrendelte. A per alperese kizárólag az a cég lehet, amely vonatkozásában a bejegyzésre (törlésre) sor került. E szabályozásból következően az rt. jogorvoslati eszközzel nem élhet, ha vonatkozásában más személy kérelmére, pl. Gt. 292. §-a esetén olyan bejegyzésre került sor, mely álláspontja szerint törvénysértő.
    A keresetben a Ct. új rendelkezéseire tekintettel csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, mely cégjegyzékbe bejegyzett adat jogszabálysértő voltára vonatkozik, pl. az rt. alaptőkéjében olyan vagyontárgyak találhatók, melyek nem felelnek meg az apporttal szemben támasztott törvényes előírásoknak, a cégnév nem felel meg a Ct. 15. §-ában írtaknak stb. Nincs mód a kereset érdemi vizsgálatára, ha a felperes azt sérelmezi, hogy pl. az rt. létesítő okirata nem tartalmazza, vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza a szavazati jog gyakorlásának felté-teleit és módját, vagy a létesítő okirat jogszabálysértően rendezi a saját részvény megszerzésének feltételeit stb. Ezekben az esetekben ugyanis a jogsérelem a Ct. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján indítandó törvényességi felügyeleti eljárásban orvosolható. Nincs helye megítélésünk szerint perindításnak akkor sem, ha a bejegyzésre más bírósági peres, vagy nem peres eljárás eredményeképpen került sor, pl. a bejegyző végzés a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása, a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perindítás, illetve a per befejezésének tényét, vagy a cég megszűntnek nyilvánítását, a cég működésének felfüggesztését, a csőd, illetve felszámolás kezdő időpontját, illetve befejezését rögzíti. Ezek olyan tartalmú bejegyző végzések, melyek ellen a perindítás, mint jogorvoslati eszköz nem vehető igénybe, hiszen az eljárás megindítása, illetve befejezése tény (ha elírásra került sor, kijavítás iránti kérelem terjesztendő elő), illetve más eljárás keretében lehet a jogorvoslati eszközöket kimeríteni, pl. törvényességi felügyeleti eljárás során, illetve a csőd, vagy felszámolási eljárás keretében. Így tehát pl. egy jogerősen elbírált felszámolási eljárást befejező végzést nem lehet a cégeljárás keretében az e tényt bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben vitatni
    A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben ha a kereset alapos a bíróság lényegében három féle döntést hozhat:
    - a jogszabálysértés megállapítása mellett a végzést hatályában fenntartja,
    - a jogszabálysértés megállapítása mellett kötelezi a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetésére, az ítéletben megjelölt határidőn belül,
    - ha a bejegyzés alapjául szolgáló okirat, vagy módosítása érvénytelen és az érvénytelenség nem küszöbölhető ki, a bejegyző végzést az ítéletben meghatározott időponttal hatályon kívül helyezi, továbbá a létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségét megállapítja, de a fenti időpontig hatályossá nyilvánítja.
    Az ítéletben foglaltak végrehajtásának ellenőrzése a cégbíróság feladata. A cégbíróság hivatalból folyó törvényességi felügyeleti eljárás keretében ellenőrzi, hogy az rt. a jogsértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket az ítéletben megjelölt határidőn belül foganatosította-e, ha nem, az rt.-vel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést hoz.
    A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése esetén az ítélet rendelkező részét közzéteteti, egyben a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése esetén az rt.-t megszűntnek nyilvánítja, az ítéletben megjelölt időponttal és kijelöli az rt. végelszámolóját, kivéve ha olyan adatok állnak rendelkezésre, mely az rt. felszámolását valószínűsíti. Ilyenkor a Cstv. 22. § alapján felszámolási eljárást kezdeményez. Amennyiben változás bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére került sor, a cégbíróság hivatalból intézkedik, hogy a cégjegyzék (a jogerős ítéletben megállapított időponttal), a jogerős ítéletben foglaltakkal összhangba kerüljön, a cégjegyzékből törlésre kerüljenek a hatályon kívül helyezett változást bejegyző végzés által bejegyzett (törölt) cégjegyzéki adatok. Ha a törvényes állapot helyreállításához az rt. közreműködése is szükséges, felhívja a cégbíróság a részvénytársaságot a szükséges intézkedések megtételére.
    B) A létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per
    A jogerős bejegyzést követően a létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségének megállapítását csak a Ct.-ben tételesen felsorolt hiányosságok esetén lehet eredménnyel kezdeményezni. Ebből következően addig, amíg a bejegyzésre nem került sor, a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése folytán a Ptk. rendelkezései irányadóak a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására, a bejegyzést követően azonban a Ct. 48. §-ának rendelkezései alkalmazandók.
    A létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet ügyész, illetve bárki, aki jogi érdekét valószínűsíti előterjesztheti mégpedig határidő nélkül. A perben alperes kizárólag az a cég lehet, melynek létesítő okirata, illetve módosítása érvénytelenségének megállapítását kérik. A perre a cég székhelye szerinti megyei bíróság illetékes.
    A létesítő okirat, illetve módosításának érvénytelensége csak akkor állapítható meg összhangban az Európai Közösségek 1. számú társasági jogi irányelvében foglaltakkal ha:
    - a létesítő okiratot, illetve módosítását ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzéssel nem látták el, illetve nem foglalták közokiratba,
    - a létesítő okirat, illetve módosítása nem tartalmazza az rt. nevét, a részvényesek nevét (zártkörű alapítás, illetve zártkörű tőkeemelés esetén ha az szükséges) a részvényesek vagyoni hozzájárulását, az rt. alaptőkéjét, az rt. tevékenységi körét, illetve ha az jogszabályba ütközik.
    Az eljárás eredményeképpen ha a felperesi kereset alapos a peres bíróság
    - kötelezi a részvénytársaságot az érvénytelenség, részleges érvénytelenség megállapítása mellett az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére az ítéletben meghatározott határidőn belül, ha arra az ítélet hozatalig nem került sor,
    - kiküszöbölhetetlen érvénytelenség esetén és csakis ilyen esetben az rt. létesítő okirata, illetve módosítása érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletben meghatározott időpontig az okiratot hatályossá nyilvánítja. Az rt.-t létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása esetén felhívja az rt. cégjegyzékét vezető cégbíróságot az rt. megszűntnek nyilvánítására és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére.
    Az ítéletben foglaltak végrehajtása, illetve végrehajtásának ellenőrzése hasonlóan a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésénél írtakhoz az alperesi cég székhelye szerint illetékes cégbíróság feladata.
    C) Fellebbezés a bejegyzési kérelmet elutasító végzés ellen
    A bejegyzési kérelmet elutasító végzés nem jogerős, így a Pp. általános szabályainak megfelelően fellebbezéssel támadható. Fellebbezési joggal rendelkezik a kérelmező, a cég (ha nem maga a kérelmező), illetve elvileg a törvényességi felügyeleti kérelmet előterjesztő, ha bár a kérelmének a cégbíróság helyt adott, hiszen a bejegyzési kérelmet elutasította, de a kérelmező pl. a végzés indokolásával nem ért egyet, továbbá az a személy, akire a végzés rendelkezést tartalmaz a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. Azok a személyek, akik részére a végzés kézbesítésre került a végzés kézhezvételétől, azon személyek, akiknek a végzés nem kézbesítendő a végzés cég számára történő kézbesítésétől számított 15 napon belül nyújthatják be fellebbezésüket. A fellebbezési határidő nem jogvesztő jellegű határidő, így igazolási kérelem a fellebbezési határidő elmulasztása esetén előterjeszthető.
    A fellebbezést 1999. január elsejéig a Legfelsőbb Bíróság, azt követően az illetékes táblabíróságok bírálják el. A másodfokú eljárás befejezésére a Ct. határidőt nem állapít meg.
    5. Cégjegyzéki adatot nem érintő okirat megküldési, illetve bejelentési kötelezettségek részvénytársaságok esetén
    A) A közgyűlés anyagának megküldése
    A Gt. 239. §-ának (3) bekezdése értelmében a közgyűlés anyagát be kell nyújtani a cégbíróságnak még akkor is, ha a közgyűlésen cégjegyzéki adatot érintő kérdésben nem döntöttek.
    A közgyűlés anyagát a közgyűlés befejezését, folytatólagos közgyűlés esetén tehát főszabályként a folytatólagos közgyűlés befejezését követő 30 napon belül kell benyújtani. Ha azonban a felfüggesztett (még be nem fejezett) közgyűlésen olyan határozat meghozatalára kerül sor, mely cégjegyzéki adatot érint a közgyűlés anyagát a változás bejegyzési kérelemmel együtt a Ct. 29. §-ában meghatározott határidőn belül kell beadni. A cégbírósághoz be kell nyújtani a közgyűlés jegyzőkönyvét, vagy jegyzőkönyv kivonatát (ha a közgyűlési jegyzőkönyvben olyan adatok szerepelnek, melyet az rt. nem kíván nyilvánosságra hozni) a jelenléti ívet, nyilvánosan működő rt. esetén a közgyűlés összehívásáról szóló hirdetményt tartalmazó lappéldányt, lappéldányokat. Kialakult bírói gyakorlat hiányában nem tudunk egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy zártkörűen működő rt. esetén meg kell-e küldeni minden esetben a közgyűlési meghívót a cégbíróságnak, avagy ezen okirat mellékelése csak akkor szükséges, ha a cégbíróság a meghívó csatolására a részvénytársaságot felhívja.
    A közgyűlési jegyzőkönyvnek tartalmában, illetve alakjában meg kell felelnie a Gt. 239. § (1) és (2) bekezdésében, a jelenléti ívnek a Gt. 235.§-ában írtaknak, a hirdetménynek, meghívónak pedig a Gt. 234. § (4) bekezdésében foglaltaknak, hacsak a meghívó, hirdetmény tartalmával kapcsolatban a Gt. többletkövetelményt nem ír elő. A meghívó, hirdetmény tartalmával kapcsolatban a gyakorlatban felmerült problémákra tekintettel hangsúlyozzuk, hogy a napirendi pontokat pontosan kell megjelölni. Pl. "döntés személyi kérdésekben" nem írja kellően körül a napirendet, a meghívónak, hirdetménynek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy pl. az igazgatósági tagokban, a felügyelő bizottsági tagokban történik a változás, az rt. pénzügyi helyzetének áttekintéseként megjelölt napirendi pont alatt pl. a tőkeleszállítás elhatározása, vagy az igazgatósági tagok visszahívása nem érthető stb.
    B) Az éves beszámoló letétbe helyezésének kötelezettsége
    A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 71. §-a értelmében a részvénytársaságok kötelesek az éves beszámolót, vagy éves egyszerűsített beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot, a cégjegyzéküket vezető cégbíróságnál letétbe helyezni, a tárgyévet követő év május 31-ig. (Az ÁPV Rt.-re más határidő vonatkozik.) Az éves beszámolót az rt. közgyűlésének kell elfogadnia, s a beszámolónak könyvvizsgálói záradékot is kell tartalmaznia. Az anya rt. a konszolidált éves beszámolót a tárgy évet követő év szeptember 30-ig köteles a cégbíróságnál letétbe helyezni.
    Az éves beszámoló részét képező üzleti jelentést, illetve az összevont (konszolidált) üzleti jelentést nem kell cégbíróságnál letétbe helyezni, de biztosítani kell, hogy az az rt., illetve az anya rt. székhelyén mindenki által megtekinthető legyen és arról bárki teljes, vagy részleges másolatot készíthessen.
    Újonnan alakult részvénytársaság a bejegyző végzés kézhezvételét követő 90 napon belül köteles a cégbejegyzést megelőző és már lezárt naptári évről (évekről) az éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót elkészíteni és azt az illetékes cégbíróságnál letétbe helyezni. A teljesség kedvéért felhívjuk a figyelmet, hogy a részvénytársaság az éves beszámolót az üzleti jelentés kivételével, illetve az egyszerűsített éves beszámolót köteles a cégbírósági letétbe helyezéssel egyidejűleg az IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának is megküldeni. Nyilvánosan működő rt., továbbá az éves beszámolót elfogadó közgyűlést megelőző legalább 15 nappal köteles az éves beszámolónak, illetve az igazgatóság, valamint a felügyelő bizottság jelentésének lényeges adatait az rt. hirdetményi lapjában nyilvánosságra hozni.
    C) Egyéb bejelentési kötelezettségek
    A Gt. 252. §-ának (4) bekezdése értelmében az új részvények forgalombahozatalával akár zártkörűen, akár nyilvánosan tervezett alaptőke-emelés meghiúsulását a cégbíróságnál be kell jelenteni. Nyilvános alaptőke-emelés esetén a részvényjegyzés lezárását, zártkörű alaptőke-emelés esetén a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozatok megtételére előírt határidő lejártát követő 30 napon belül. Tőkeleszállítás meghiúsulását is 30 napon belül be kell jelenteni, figyelemmel a Gt. 262. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra.
    D) Iratmegküldési, bejelentési kötelezettség megsértésének következményei
    Amennyiben az rt. a jogszabályban megjelölt határidőn belül iratmegküldési, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében az általa meghatározott határidővel hívja fel a részvénytársaságot jogszabályi kötelezettsége teljesítésére. Ha az rt. a felhívás ellenére sem tenne eleget a felhívásban megjelölt időn belül iratmegküldési, bejelentési kötelezettségének a cégbíróság a Ct. 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a mulasztás súlyával arányban álló törvényességi felügyeleti szankciót alkalmazhat, pl. figyelmeztetheti a céget, pénzbírságot szabhat ki stb. Súlyos törvénysértés esetén pl. ha a cég évek óta többszöri felszólítás és többszöri törvényességi felügyeleti intézkedés ellenére nem tesz eleget az éves beszámoló letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettségének akár a cég megszűntnek nyilvánítására is sor kerülhet amire már volt példa.
    6. Törvényességi felügyeleti eljárás
    A cégbíróságok a bejegyzési eljárások lefolytatása mellett törvényességi felügyeleti jogkört is gyakorolnak, a cégjegyzékbe bejegyzett, illetve bejegyzésüket kérő cégek, így a részvénytársaságok felett. Részvénytársaság a törvényességi felügyeleti eljárásban nemcsak kérelmezett, hanem kérelmező is lehet, így mindkét esetet figyelembevéve indokolt röviden kitérni ezen eljárás szabályaira, különös tekintettel arra, hogy bizonyos esetekben a törvénysértő bejegyzések nem peres eljárás, hanem törvényességi felügyeleti eljárás keretében orvosolhatóak.
    A törvényességi felügyeleti eljárásra a Ct.-ben szemben a Ctvr. rendelkezéseivel külön szabályok a Ct. 49-58. §-ainak rendelkezései vonatkoznak. A bejegyzési eljárás szabályai csak akkor irányadóak a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályokkal együtt a törvényességi felügyeleti eljárásban, ha a törvényességi felügyeleti kérelem épp egy folyamatban lévő bejegyzési kérelem elutasítására irányul. Ekkor ugyanis a két kérelemről egy eljárás keretében kell dönteni, mindkét eljárás szabályait megfelelően alkalmazva. A Gt. a részvénytársaságok vonatkozásában speciális a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, így lényegében a Ct. 49. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak rt. esetén jelentőségük nincs. A Ct. szabályai maradéktalanul alkalmazandók azzal, hogy van egy-két kiegészítő rendelkezés más törvényekben, pl. törvényességi felügyeleti eljárás folytatandó le a Gt. 44. §-ának (3) bekezdésében szabályozott esetben, illetve a számvitelről szóló 1991. évi XCIII. tv. 72. §-ának (9) bekezdésében rendezett esetben.
    A törvényességi felügyeleti eljárás is hasonlóan a bejegyzési eljárásokhoz nem peres eljárás háttérjoga a Pp., szünetelésnek azonban nincs helye. Csak okirati bizonyítás vehető fel, kiegészítve azzal, hogy mind a kérelmezett, mind a kérelmező az eljárás keretében személyesen meghallgatható. Ugyanakkor szemben a bejegyzési eljárásokkal gyakoribb, hogy az eljárás hivatalból folyik. A törvényességi felügyeleti eljárásban a jogi képviselet nem kötelező (kivéve a másodfokú eljárást, ahol a fellebbező felet jogi képviselőnek kell képviselnie). Az eljárás nincs határidőhöz kötve. Kérelemre, bejelentésre indult eljárás esetén az eljárás kontradiktórius. Az eljárás során hozott érdemi végzés (hacsak az egyben nem bejegyző végzés is) nem jogerős végzés, a végzés fellebbezéssel támadható meg. Rendkívüli jogorvoslat igénybevételére azonban csak a legsúlyosabb törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazása, a cég megszűntnek nyilvánítása esetén van mód. Törvényességi felügyeleti eljárásban csak bíró járhat el, bármilyen intézkedést csak bíró tehet.
    A Ct. mind pozitíven, mind negatívan behatárolja azokat az eseteket, amikor a cégbíróság a cégek felett törvényességi felügyeleti jogkörrel rendelkezik. A Ct. 50. § (1) bekezdés a)-e) pontja taxatíve sorolja fel mikor van helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, leegyszerűsítve akkor, ha a cégjegyzékben törvénysértő adat szerepel, illetve ha a cég működése a törvényes előírásoknak, illetve létesítő okiratának nem felel meg. Egyrészt a Ct. a cégnyilvántartás közhitelességének érvényesülése céljából biztosítja, hogy a cégbíróságok törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégjegyzék adatait a törvényes állapotokkal összhangba hozzák, pl. az automatikus bejegyzés folytán nem észlelt, vagy a bejegyzéskor nem észlelhető, illetve a bejegyzést követően azzá vált törvénysértő cégjegyzéki adatok korrigálásra kerüljenek a cég közreműködésével. Másrészt törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha a bejegyzett cég, vagy változás bejegyzési kérelem alapjául szolgált létesítő okirat, illetve annak módosítása törvénysértő, vagy hiányos és a törvénysértés peres eljárás keretében nem korrigálható, mert azt a Ct. 46-48. § -ai kizárják, ha a cég nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi, illetve létesítő okirati rendelkezéseket, továbbá, ha azt törvény előírja.
    Nincs helye ugyanakkor törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának a Ct. 51. § (4)-(6) bekezdésében részletezett esetekben. Így nincs mód a törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálatára, ha az ügyben más bírósági, közigazgatási eljárásnak van helye, pl. a kérelmező igényét a Gt. 47-48. §-a szerinti perben érvényesítheti. E szabályozással összhangban kérelemre nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha a kérelmező a Ct. 46-48. §-ai szerint pert indíthat. Nincs mód továbbá hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást lefolytatni, ha a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt per folyik, vagy a perindítási határidő még nem telt el. E rendelkezések lényege, hogy a jogalkotó a párhuzamos peres és nemperes jogorvoslatokat kizárja, a peres eljárások primátusának biztosítása mellett. Alapvető szabály továbbá, hogy a cégbíróság csak azokat a jogszabálysértéseket vizsgálhatja, amelyeket a bejegyzés során hivatalból kell észlelnie. Végül hasonlóan a Ctvr. szabályozásához törvényességi felügyeleti eljárásban nincs lehetőség a cég gazdálkodásának, döntéseinek gazdasági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára.
    A törvényességi felügyeleti eljárás indulhat a Ct. 52. § (1) bekezdés a)-d) pontjában felsoroltak kérelmére, hivatalból, illetve bíróság, más hatóság tájékoztatására. Kérelmező, figyelemmel a Ct. 52. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra részvénytársaság is lehet, ha a más céggel szembeni törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti.
    A kérelem nem formanyomtatványon, hanem a Pp. szabályai szerint elkészített beadványban terjesztendő elő, melynek tartalmaznia kell melyik céggel szemben, milyen okból kezdeményezi a kérelmező a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását, s azon adatokat, melyből megállapítható egyrészt, milyen érdeke fűződik az eljárás lefolytatásához a kérelmezőnek, másrészt az, hogy a kérelem előterjesztésével nem késett el. A céggel szemben alkalmazni kért szankciót a kérelemben meg lehet jelölni, de az nem szükséges. Fontos tudni, hogy a cégbíróság az esetleg megjelölt szankcióhoz a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően oly módon van kötve, hogy a kérelemben megjelöltnél súlyosabb szankciót nem alkalmazhat, de enyhébbet igen. A kérelmen 1500.- Ft eljárási illetéket kell leróni, hacsak a kérelmezőt teljes személyes illetékmentesség nem illeti meg.
    A törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból is indulhat, ha bejegyzési eljárás során, vagy a cégjegyzék vezetése közben a cégbíróság olyan helyzetet észlel, mely törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását teszi szükségessé, pl. automatikus bejegyzés folytán a cégnév nem felel meg a Ct. 15. §-ában foglaltaknak, a cégnek nincs törvényes képviselője, mert pl. azok megbízása lejárt, a cég nem helyezte letétbe a törvényes határidőn belül éves beszámolóját stb. Törvényességi felügyeleti eljárás folytatandó le hivatalból, ha bíróság, vagy más hatóság olyan határozatról tájékoztatja a cégbíróságot, mely cégjegyzékben szereplő adatról megállapítja, illetve valószínűsíti, hogy az törvénysértő (pl. bíróság a névviseléstől eltiltja a céget a Ptk. 77. §-a alapján indított perben, a közigazgatási hatóság a cégnek megtiltja a cégjegyzékben bejegyzett tevékenység folytatását stb.).
    A törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztésére a Ct.-ben szabályozott szubjektív, illetve objektív határidőn belül van mód. A kérelmet az eljárásra okot adó körülményről való tudomás szerzéstől számított 30 napon belül kell előterjeszteni az eljárásra okot adó körülmény bekövetkeztétől számított 1 év eltelte után kérelem nem terjeszthető elő (jogvesztő határidő). Az új Ct. a hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárást is a fenti objektív határidőhöz köti.
    A törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelemről, a bíróság, más hatóság bejelentésében foglaltakról a cégbíróság köteles a kérelmezettet a kérelem, a bejelentés egy példányának megküldésével értesíteni, okirat megküldési, bejelentési kötelezettség elmulasztása miatti hivatalbóli törvényességi felügyeleti eljárás esetén a kérelmezettet törvényes kötelezettsége teljesítésére felhívni. A cégbíróság maximum 30 napot biztosíthat a kérelmezettnek arra, hogy a kérelemben, tájékoztatóban foglaltakra észrevételeit kifejthesse, illetve a törvénysértő állapotot megszüntesse pl. a hiányzó okiratot megküldje stb. Ahogy már utaltunk rá a törvényességi felügyeleti eljárás határidőhöz nem kötött eljárás, tehát a 30 napos határidő kérelemre meghosszabbítható. A kérelmezett válasza ismeretében - ha szükséges - a felek személyesen meghallgathatók, a tényállás tovább tisztázható stb.
    A cégbíróságoknak igen széles intézkedési skála áll rendelkezésükre a cégekkel szemben, az intézkedési lehetőségek köre a cég figyelmeztetésétől a törvényes működés helyreállítására a cég megszűntnek nyilvánításáig terjedhet. Az alkalmazható intézkedések körét a Ct. 54. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontja sorolja fel, ezen túlmenő, vagy itt nem szabályozott intézkedést a kérelmezettel szemben azonban a cégbíróság nem alkalmazhat. A cégbíróságnak mérlegelnie kell az intézkedésre okot adó körülmény súlyát és egyéb tényezőket (pl. a kérelmezett önként megszüntette-e a törvénysértést, visszatérő törvénysértés-e az az adott cégnél stb.) és a körülményekkel összhangban álló szankciót szab ki. A cégbíróság egyszerre több intézkedést is alkalmazhat a kérelmezettel szemben, tehát pl. a határozat megsemmisítésén túl pénzbírsággal is sújthatja. Jogsértő állapot huzamosabb ideig történő fennállása esetén ugyanazt az intézkedést is többször alkalmazhatja pl. egyre magasabb összegű pénzbírsággal sújthatja a céget. A cég megszűntnek nyilvánítására, mint a legsúlyosabb, a cég megszűnésével járó intézkedésre azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha a céggel szemben a cégbíróság korábban már egyéb intézkedést alkalmazott, de az nem vezetett eredményre.
    A törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozatot, mind a kérelmezőnek, mind a kérelmezettnek kézbesíteni kell. A határozat ellen bármelyik fél a Pp. általános szabályai szerint a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be. (Ha a törvényességi felügyeleti kérelem elutasításra kerül, s az egyben az elutasítani kért bejegyzési kérelemnek megfelelő bejegyző végzés meghozatalát is jelenti a kérelmezőt a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset előterjesztésének joga illeti meg).
    7. Hivatalbóli törlési eljárás
    Ha egy cég sem székhelyén, sem telephelyén, sem fióktelepén nem érhető el, a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodási helye is ismeretlen hivatalbóli törlési eljárás folytatandó le a törvényességi felügyeleti eljárás szabályait megfelelően alkalmazva.
    A hivatalbóli törlési eljárás lényege, hogy a Cstv. hatálya alá tartozó cégek, így részvénytársaságok felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás lefolytatása nélkül kerülnek hivatalból törlésre, a fent leírt tényállás megvalósulása esetén. Az eljárás célja pedig az, hogy a cégjegyzékben ne szerepeljenek fantomcégek, vagyis olyan cégek, melyek elérhetetlenek. Részvénytársaságok hivatalbóli törlési eljárás keretében történő törlése szerencsére atipikus, de részvénytársaságok más cégformában működő cégek ellen folyó hivatalbóli törlési eljárásokban gyakran terjesztenek elő kifogást (pl. a bankok).
    A hivatalbóli törlési eljárás lefolytatása feltételeinek fennállásáról a cégbíróság bejelentésből szerezhet tudomást, illetve saját eljárása során győződhet meg a feltételek fennálltáról.
    Az eljárás a törlési eljárás megindításáról szóló hirdetmény Cégközlönybeli közzétételével kezdődik, mely végzésnek tartalmaznia kell, hogy a cég törlése ellen a végzés megjelenésétől számított 30 napon belül kifogás terjeszthető elő. A Ct. egyértelműen azt tartalmazza a kifogás csak akkor alapos, ha abban olyan adatot jelöl meg a kifogást tevő, melyen a cég elérhető. Önmagában annak bejelentése, hogy a törlendő cégnek adóssága áll fenn a kifogást tevővel szemben, nem teszi a kifogást alapossá.
    A Ct. 57. §-ának (2) bekezdése szerint a cégbíróságnak a kifogásról 8 napon belül kell határoznia. Ez a határidő azonban csak akkor tartható, ha a kifogás érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó, mert nem a Ct. 57.§-a (3) bekezdésének megfelelő tartamú. Ha azonban a kifogás új adatot tartalmaz, melyen a cég, vagy képviselője esetleg elérhető a 8 napos határozathozatali kötelezettség csak úgy értelmezhető, ezen határidőn belül kell a cégbíróságnak egy végzés kiadásával meggyőződnie, hogy a cég, illetve képviselője a kifogásban megjelölt új címen elérhető-e. Ha igen, a törlési eljárást meg kell szüntetni, a végzést a Cégközlönyben közzé kell tenni és hivatalból lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell intézkedni, hogy a cégjegyzékbe az új adatok a cég kérelmére bejegyzést nyerjenek. Ha a cég, illetve képviselője a kifogásban megjelölt új címen nem érhető el, a cégbíróság a kifogást elutasítja, és folytatja a törlési eljárást. E végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
    Ha a hirdetmény megjelenésétől számított 30 napos határidőn belül kifogást nem nyújtanak be, illetve a kifogás nem alapos, a cégbíróság a cég hivatalbóli törléséről felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül határoz. A végzés a Cégközlönyben közzé teendő, ill. a kifogás előterjesztőjének kézbesítendő. A végzés ellen a közlemény megjelenésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. Álláspontunk szerint a végzés ellen nemcsak a cég, a kifogást tevő, hanem harmadik személy is fellebbezhet, de ezzel ellentétes jogértelmezés és joggyakorlat kialakulása is elképzelhető.
    A cég törlését elrendelő jogerős végzést a Cégközlönyben ismételten közzé kell tenni, a cégjegyzékben fel kell tüntetni, hogy a cég hivatalból került törlésre. A cégjegyzékből történő törléssel a cég jogalanyisága megszűnik, mely többek között azt jelenti, nem perelhet és nem perelhető. A cég hitelezői ha az adott cégformára vonatkozó anyagi jogszabály lehetővé teszi a cég tagjaival szemben - pl. rt. hivatalbóli törlése esetén a Gt. 55-56. §-ai alapján a társaság részvényeseivel szemben - léphetnek fel igényükkel.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében