adozona.hu
A végelszámolási eljárás
A végelszámolási eljárás
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. RÉSZ A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI
1. A végelszámolás megindítása
1.1. A végelszámolás megindításának eseteiről általában
1.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
1.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
1.3.1. Megszűnés objektív okból
1.3.2. Megszűnés bírósági határozat alapján
1.3.2.1. Megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti hatáskörben
1.3.2.2. Megszűntnek nyilvánítás a perbíróság döntése folytán indult eljárásban
1.3.2.3. A megszűntnek nyilvánító végzés tartalma
...
A végelszámolási eljárás
TARTALOMJEGYZÉK
I. RÉSZ A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI1. A végelszámolás megindítása
1.1. A végelszámolás megindításának eseteiről általában
1.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
1.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
1.3.1. Megszűnés objektív okból
1.3.2. Megszűnés bírósági határozat alapján
1.3.2.1. Megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti hatáskörben
1.3.2.2. Megszűntnek nyilvánítás a perbíróság döntése folytán indult eljárásban
1.3.2.3. A megszűntnek nyilvánító végzés tartalma
Eltiltás a további működéstől
Megszűntnek nyilvánítás és a cég jogi értelemben vett megszűnése
A végelszámolás vagy a felszámolás elrendelése
A megszűntnek nyilvánító végzéshez való kötöttség
A végelszámoló kijelölése
A megszűntnek nyilvánító végzés formája és jogorvoslata
1.3.2.4. A megszűntnek nyilvánítás kapcsán folyó végelszámolás jellege
1.3.3. Megszűnés a gazdálkodó szervezet döntése alapján
1.3.3.1. A végelszámoló kijelölése a saját elhatározásból történő végelszámolásnál
1.3.4. A gmk.-k és a jgmk.-k végelszámolása és az alkalmazandó jog
1.3.5. A végelszámoló kijelölése a Gt. 57. §-ának (3)-(4) bekezdése alapján
2. A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás bejelentése a cégbíróságnál
2.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének bejelentési kötelezettsége
2.2. A végelszámolással kapcsolatos változások bejegyeztetése
2.2.1. A "kétlépcsős" végelszámolás első lépcsőjének bejegyeztetéséhez beadandó iratok
2.2.1.1. A létesítő okirat új Gt. szerinti módosítási kötelezettsége
2.2.2. A "kétlépcsős" végelszámolás második lépcsőjének bejegyzéséhez beadandó iratok
2.2.2.1. A köztartozásokkal kapcsolatos igazolás
2.2.3. Az "egylépcsős" végelszámolás
2.2.3.1. Az "egylépcsős" végelszámoláshoz és a cég egyidejű törléséhez beadandó iratok
2.2.4. A bíróság intézkedései a kérelem alapján
2.2.4.1. A végelszámoló Cstv. 73. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége
2.2.4.2. A végelszámolással összefüggő egyéb változásbejegyzési eljárások
2.3. A végelszámolás közzététele
2.3.1. Közzététel "egylépcsős" végelszámolás esetén
2.3.2. Közzététel "kétlépcsős" végelszámolás esetén
2.3.3. A végelszámolási közlemény tartalma
2.3.4. A kft. és az rt. végelszámolójának saját közleménye
2.3.5. Megszűntnek nyilvánítással kapcsolatos végelszámolási közlemény közzététele
2.4. A végelszámolás bejegyeztetésének illetéke
3. Törvényességi felügyelet a végelszámolási eljárásban
3.1. Hivatalbóli törlés végelszámolás alatt
3.1.1. Hivatalbóli törlés belföldi kézbesíthetetlenség esetén
4. A végelszámolás lefolytatása
4.1. A végelszámolás menete
4.1.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségei
4.1.2. A hitelezői választmány
4.1.3. A végelszámolási kifogás
4.2. A végelszámoló jogai és kötelezettségei
4.2.1. Értesítési kötelezettség a végelszámolásról
4.2.2. Tájékoztatási kötelezettség
4.2.3. A vagyon értékesítése
4.2.4. A hitelezői igények bejelentése és kielégítése
4.2.5. A szerződések felmondása, elállás
4.2.6. A környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek
4.2.7. Az iratanyag elhelyezése
4.2.8. A végelszámolás munkajogi vonatkozásai
4.3. A végelszámoló felelőssége
4.4. A végelszámoló díjazása
5. A vagyon felosztása
5.1. A záródokumentumok elfogadására jogosult testület (szervezet)
5.2. A vagyon felosztásának meghatározó szabályai
5.3. Megállapodás a vagyonfelosztásról
6. A megszűnt cég jogviszonyai. A tagok felelőssége a cég tartozásaiért
6.1. Alanyváltozás a céget érintő jogviszonyokban
6.2. A végelszámolásban figyelembe nem vett vagyontárgyak sorsa
6.3. A végelszámolás során nem rendezett tartozások sorsa, a tagok felelőssége a megszűnt cég tartozásaiért
6.3.1. Utólagos felelősség a törölt gazdasági társaság végelszámolásból kimaradt tartozásaiért
7. Az eljárás befejezése, a cég törlése
8. A végelszámolás speciális szabályai
8.1. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások
8.2. A biztosító intézetek
8.3. A befektetési vállalkozások
8.4. Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztár
8.5. A Magánnyugdíjpénztár
II. RÉSZ A VÉGELSZÁMOLÁS SZÁMVITELI ÉS ADÓZÁSI FELADATAI
1. Az ügyvezető feladatai
1.1 Tevékenységet lezáró mérleg készítése
1.2 Egyszeres könyvvitelt vezetők tevékenységet lezáró egyszerűsített beszámolója
1.3 Egyszerűsített vállalkozói adó alá tartozó bevételi nyilvántartást vezető társaságok tevékenységet lezáró beszámolója
1.4 Tevékenységet lezáró egyszerűsített éves beszámoló
1.5 Tevékenységet lezáró éves beszámoló
1.6. A zárómérleg alátámasztása
1.6.1 Záró leltár
1.6.2 Befektetett eszközök értékelése
1.6.2.1 Tárgyi eszközök és immateriális javak
1.6.2.2 Befektetett pénzügyi eszközök értékelése
1.6.3 Forgóeszközök értékelése
1.6.3.1 Készletek
1.6.3.2 Követelések
1.6.3.3 Értékpapírok, pénzeszközök
1.6.3.4 Aktív időbeli elhatárolás
1.6.4 Források
1.6.4.1 Saját tőke
1.6.4.2 Céltartalék
1.6.4.3 Kötelezettségek
2. A végelszámoló számviteli és adózási feladatai
2.1 Nyitómérleg
2.2 Számviteli és adóbevallási feladatok a végelszámolás során
2.3 Számviteli és adózási feladatok a végelszámolás befejezésekor
2.4 Egyes speciális végelszámolási számviteli szabályok
I. RÉSZ A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI
1. A végelszámolás megindítása
1.1. A végelszámolás megindításának eseteiről általában
A végelszámolás a jogutód nélküli megszűnését elhatározó (vagy arra kényszerített) gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetének számbavételére, kinnlevőségeinek behajtására és adósságainak kifizetésére szolgáló eljárás, melynek eredményeképpen megállapíthatóvá válik a szervezet "nettó" vagyona. Ez az a vagyontömeg, amely a szervezet tulajdonosai között felosztható a létesítő okiratukban és a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben lefektetett elvek, és a tulajdonosok által a vagyonfelosztás körében kötött megállapodások alapján.Ismeretes, hogy a gazdálkodó szervezetek legtöbbje, s a gazdasági társaságok különösen, kétféle módon szűnhetnek meg: jogutódlással (ez az átalakulás különféle esetköreit jelenti), és jogutód nélkül. A végelszámolás a jogutód nélküli megszűnés velejárója, csaknem valamennyi gazdálkodó szervezetnél. (Ezzel részletesebben a következő pontban foglalkozunk.)
A végelszámolás alkalmazási köreit a Cstv. és a régi Gt. némiképpen ellentmondásosan szabályozta, és ez az új Gt. hatálybalépésével sem szűnt meg egészen. A Cstv. 1. § (4) bekezdésének eredeti megfogalmazása szerint "a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen adós - a jogutód nélküli megszűnését elhatározva - a hitelezőit kielégíti."
Ez a megfogalmazás távolról sem határozta meg a lényeget.
A végelszámolásban nem célszerű az adós fogalmával aposztrofálni a végelszámoló szervezetet, miután ez a végelszámolást és a felszámolást szükségtelenül összemossa, jóllehet mindkét eljárásban homlokegyenest eltérő helyzetről van szó. A végelszámoló cég nem adós (helyesebben: nem csupán adós), hanem hitelező is; nem fizetésképtelen, összvagyonát tekintve legrosszabb esetben is legfeljebb "nullszaldós". A Cstv. idézett - használhatatlanul rossz - definíciója nemcsak hiányosan, hanem a jogintézmény lényegével ellentétesen fogalmazott. A Cstv.-nek az 1997. évi XXVII. tv. 34. § (1) bekezdésével végrehajtott módosítása némiképpen változtatott az eredeti szövegen, az "adós" szó helyett a "gazdálkodó szervezet" kifejezést helyezve az 1. § (4) bekezdés szövegébe. A Cstv. hivatkozott szabálya azonban egy további "sebből is vérzik", mivel korlátozni látszik a végelszámolás előfordulási lehetőségeit azokra az esetekre, amikor a cég saját elhatározásán alapul a jogutód nélküli megszűnés. Ez azonban - mint majd látni fogjuk - a végelszámolásoknak csak egy részére igaz, gyakran kerül sor ugyanis a társaság (cég) akaratán kívülálló okból jogutód nélküli megszűnésre és végelszámolásra.
A régi Gt. 47. §-a a Cstv. idézett szabályától eltérően (legalábbis a gazdasági társaságokra) úgy rendelkezett, hogy jogutód nélküli megszűnésük esetén felszámolásnak vagy végelszámolásnak van helye. Ez a szabály tehát már nem hangsúlyozta a végelszámolás és az önkéntes jogutód nélküli megszűnés kizárólagos kapcsolatát, mely egyébként a jogalkalmazás terén (figyelemmel a cégeljárási szabályokból kiolvasható előírásokra) sosem vált elfogadottá. A régi Gt. fenti szabálya egy későbbi módosítás folytán módosult, és csak a Cstv.-re visszautaló normává vált, az ismertetett ellentmondást pedig az új Gt. 57. §-ának (1) bekezdése tisztázta.
Ez kimondta, hogy a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolásnak van helye, kivéve ha felszámolást vagy hivatalbóli törlést kell (az azokra irányadó szabályok szerint) lefolytatni. Ez a szövegezés korrigálja a Cstv. fogalmi zavarait, és világossá teszi, hogy bármilyen okból következik is be a jogutód nélküli megszűnés, mindig végelszámolást kell lefolytatni. Akár a társaság (cég) szabad elhatározása, akár valamely hatósági (bírósági) aktus vagy törvény kényszerítő rendelkezése folytán kerül sor a jogutód nélküli megszűnésre, mindig végelszámolásnak van helye, ha az érintett cég (szervezet) a Cstv. hatálya alá tartozik. Kivételt ez alól csak két esetkör jelent: a fizetésképtelenség miatt indított felszámolás "szorítja ki" a végelszámolást, illetve a fantomcégekre elrendelt hivatalbóli törlési eljárás. Ezekre is igaz, (mint arra már az 1.2. pontban utaltunk), hogy a végelszámolást a felszámolás vagy a hivatalbóli törlési eljárás csak akkor előzheti meg, ha ezeknek a speciális feltételei valóban fennállnak. Ha a fizetésképtelenség jogerős elrendelése nem valósulhat meg, nem felszámolásnak, hanem végelszámolásnak van helye a jogutód nélküli megszűnés mellett; és hivatalbóli törlés is csak akkor folyhat, ha a cégnek és képviselőinek hollétére nem lelhető fel adat.
Az új Gt. további előnye a Cstv. 1. § (4) bekezdésével szemben, hogy nem azonosítja a végelszámoló társaságot az adós fogalmával, így a végelszámolás jogi természetét nem torzítja el, hanem azt egyszerűen a jogutód nélkül megszűnő (nem fizetésképtelen és nem fantom) társaság likvidációs eljárásának tekinti. Mindebből leszűrhető, hogy a Cstv. 1. § (4) bekezdésének nagyon elhibázott "definícióját" nyugodtan félretehetjük, és vizsgálódásunk alapjául elfogadhatjuk az új Gt. 57. § (1) bekezdésének megfogalmazását, annál inkább, mert a végelszámolás Gt.-beli fogalma a Cstv. hatálya alá tartozó szervezetek legtöbbjére kifejezett jogszabályi rendelkezés vagy analógia folytán érvényesül. [Ezt segíti elő a Ctv. később a (2.2 pontban) tárgyalandó 55. §-ának előírása is, amely csaknem minden, a cégjegyzékbe bejegyzendő gazdálkodó szervezetre érvényes.]
Megjegyzendő, hogy a Cstv. 65. § (1) bekezdése a fenti ellentmondást feloldja, mivel a hatályos törvényszöveg szerint "A gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, a felszámolás esetét kivéve - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - végelszámolásnak van helye." Ez a megfogalmazás már utal arra, hogy a végelszámolás és a felszámolás mellett (külön törvényi felhatalmazás alapján) sor kerülhet egy "harmadik utas" megszűnési módozatra is, s ez a fantomcégek hivatalbóli törlési eljárása kapcsán jöhet szóba. (Lásd a 4.1. pontban írtakat.)
1.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
A végelszámolással kapcsolatba hozható esetek taglalásánál célszerű számbavenni azon gazdálkodó szervezeteket, amelyek vonatkozásában a végelszámolás egyáltalán lefolytatható. A végelszámolásra mint a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnését (fő szabályként) kísérő vagyonfelmérési - és elosztási eljárásra, első ízben a társasági törvény tartalmazott részletesebb szabályokat. Ez a szabályozás jó ideig meghatározó volt, mivel az egyéb gazdálkodó szervezetek végelszámolási normái többnyire csak visszautaltak a régi Gt. vonatkozó rendelkezéseire, vagy azok analógia útján érvényesültek a gazdasági társaságnak nem minősülő szerveződéseknél. Az új Gt. ezen változtatott, általános szabályai között néhány végelszámolási normát találunk csak (Gt. 57. §), s vannak speciális rendelkezései egyes cégformák tekintetében, azonban a végelszámolási szabályok "oroszlánrészét" a Cstv. foglalja magában. A folyamat "leképezését" jelentő cégjogi szabályok - legalábbis a cégjegyzékbe bejegyzendő gazdálkodó szervezetek tekintetében - valamennyire általános változásbejegyzési (törlési) szabályokat adnak, és a bírósági határozattal történő megszüntetést valamint a kapcsolódó törvényességi felügyeletet is egységesen kezelik. Ugyanakkor az eljárási normák körében megjelenítik az egyes cégformák különlegességeit is.A ma hatályos társasági jogi szabályok szerint a gazdasági társaságok: a közkereseti társaság (kkt.), a betéti társaság (bt.), a korlátolt felelősségű társaság (kft.), a részvénytársaság (rt.) és a közös vállalat (kv.). Ezek közül a kkt.-ra és a bt.-re ad speciális végelszámolási normákat a Gt., lehetővé téve számukra az úgynevezett "egyszerűsített módon lefolytatható" végelszámolást (Gt. 100. §), amely - mint azt a 3.2.3. pontban majd látni fogjuk, minden, csak nem egyszerűsített végelszámolás, legfeljebb az igaz, hogy a cégbírósági eljárás egyszerűbb az egyéb végelszámolás - bejegyzésekhez képest.
A közös vállalat tekintetében a Gt. 120. § különleges előírásokat nem tartalmaz, csupán a vagyonfelosztásra nézve szögezi le, hogy a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - ha a létesítő okirat ettől eltérő felosztási elveket nem rögzít, a tagok vagyoni hozzájárulásainak arányában kell elosztani.
A kft. (s egyúttal az egyszemélyes társaságnak nevezett egyszemélyes kft.) jogutód nélküli megszűnésére és végelszámolására a Gt. 168-170. §-ai adnak különleges szabályokat. E cég felelősségi formájából eredően az általánosnál szigorúbb, több biztosítékot beépítő normák elsődlegesen a hitelezővédelmet szolgálják. (Részletesebben 3.2.1. pont alatt.)
A részvénytársaság (és értelemszerűen az egyszemélyes rt.) jogutód nélküli megszűnési szabályait a Gt. 265-267. §-ai tartalmazzák. Ezek döntő részben megegyeznek a kft. hasonló szabályaival. (Lásd részletesebben a 3.2.1. pont alatt.)
Gazdasági társaságnak ma már nem számít az új Gt. XIII. fejezetében szabályozott kooperációs társaság, az egyesülés, amely tulajdonképpen átmenetet képez a gazdasági társaságok és a társadalmi szervezetek között. Jogutód nélküli megszűnése során azonban gazdasági társaság módjára "viselkedik", a Cstv. hatálya alá tartozik, és a Gt. 287. §-a a likvidációs hányad (azaz a hitelezők kielégítése után fennmaradó, a tagot megillető vagyonrész) mértékének megállapítására ad előírást. Eszerint a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a tagi hozzájárulások arányában osztandó fel a vagyon, ha azonban ilyen hozzájárulást nem teljesítettek, egyenlő arányban részesülnek a maradvány-vagyonból.
Gazdasági társaságnak számítanak az újonnan már nem létesíthető, de a régi Gt. szabályai szerint alakult, és - elenyésző számban - még ma is működő (lásd a 2.3.4. pontot) gazdasági munkaközösségek (gmk.-k), és jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségek (jgmk.-k.) Ezekre - mivel az új Gt. hatálya alá nem tartoznak, a régi Gt. által előírt (ma már hatályon kívül helyezett) és társasági szerződéseikbe beépült - így látensen ma is létező - szabályok érvényesülnek. Ezeknek jogutód nélküli megszűnése és végelszámolása (felszámolása) még évekig tartó folyamatként "életben tartja" a hajdani végelszámolási szabályokat.
A közhasznú társaságot a Ptk. szabályozza. Gazdasági társaságnak ugyan nem számít, azonban alapításának, működésének, és jogutódlással vagy anélkül történő megszűnésének szabályai a gazdasági társaságok mintájára születtek meg. A Ptk. 57. § (2) bekezdése értelmében egyaránt vonatkoznak rá a Gt. általános és a kft.-re irányadó különös szabályai, jogutód nélküli megszűnése során tehát éppúgy kezelendő, mint egy kft., csak a vagyonfelosztásnál kell ügyelni a Ptk. 60. §-ának (3) bekezdésében található különleges előírásokra.
Az oktatói munkaközösségek megszűnési szabályait az iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről és az oktatói munkaközösségről szóló 36/1990. (II. 28.) MT r. 9. § tartalmazta, amely e vonatkozásban a közkereseti társaságra irányadó normák alkalmazását írta elő. Így áttételesen az új Gt. és annak kapcsán a Cstv. végelszámolási szabályai is érvényesültek az oktatói munkaközösség megszűnésére.
A 36/1990. (II. 28.) MT rendeletet azonban a 105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától kezdődően hatályon kívül helyezte, átmeneti szabályt pedig a 36/1990. (II. 28.) MT r. szerint még - működő hozzávetőleg 63 - oktatói munkaközösségre nézve nem adott. (2004. július elsejei állapot szerint ugyanis - a Céghírnök 2004/7. számában megjelent, Erdős Károly - Hrivnákné Gede Ildikó kimutatásait alapul véve - 63 működő, 2 bejegyzés alatti, 1 felszámolás és 6 végelszámolás alatt álló oktatói munkaközösséget tartottak nyilván.)
Információink szerint folyamatban van olyan jogszabály előkészítése, amely e joghézagot kitölti, azaz a még működő oktatói munkaközösségek átalakulására, illetve megszűnésére az átmeneti szabályokat megadja. E rendelkezések várhatóan 2006. évben megszületnek, addig az oktatói munkaközösségek létesítő okirataik alapján végezhetik tevékenységüket, újak alapítására azonban - jogszabályi háttér hiányában - nincs lehetőség.
A vállalat (állami vállalat) egyes jogi személyek vállalata tekintetében a Vt. (1977. évi VI. törvény) 42-44/B. §, illetve a Ptk. 72. § szintén végelszámolást és a Cstv. alkalmazását írja elő, a jogutód nélküli megszűnés esetére, amennyiben a cég ellen nincs helye felszámolásnak. (Lásd a 9.9. pontot.)
A szövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, a vízgazdálkodási társulat, a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek, a befektetési alapok, az önkéntes kölcsönös biztosítási pénztárak végelszámolási szabályait a 9. fejezetben ismertetjük.
Fogalmilag kizárt a végelszámolás az egyéni vállalkozó (illetve a cégjegyzékbe bejegyzett - egyébként gazdálkodó szervezetnek minősülő - egyéni vállalkozó), az egyéni cég esetében. Az egyéni vállalkozó (egyéni cég) nem tartozik a Cstv. hatálya alá, mivel az egyéni vállalkozó, mint gazdálkodó szervezet személye és korlátlan vagyoni felelőssége a vállalkozási tevékenységet folytató természetes személytől nem válik el, a természetes személy jogutód nélküli megszűnését, üzleti célú vagyonának likvidálását pedig a magyar jog nem ismeri. (Az üzleti élet alanyának ebben az esetben személye egybeesik a magánemberével, aki teljes vagyonával korlátlanul felel mind magántermészetű, mind pedig üzleti adósságaiért, halála után pedig vagyona az öröklés általános szabályai szerint száll át örököseire. Az öröklési jog vonatkozó szabályai szerint pedig örököse mindenkinek van, hiszen más örökös hiányában sor kerül az állam, mint szükségképpeni örökös szerzésére.)
Említést érdemel, hogy a Cstv. jelenleg folyó kodifikációja kapcsán felmerültek olyan elképzelések, hogy az egyéni vállalkozók - bizonyos feltételeknek való megfelelés esetén - kerüljenek a Cstv. hatálya alá, s így vonatkozzon az ilyen gazdálkodó "szervezetre" is a fizetésképtelenségi szabályozás. Ezzel kapcsolatos jogi előírások azonban 2006 előtt nem várhatóak, s az is kétséges, hogy a végelszámolás szabályai vonatkoznak-e majd az egyéni vállalkozóra. (Minden valószínűség szerint ilyen kötelezettség legfeljebb a cégjegyzékbe bejegyzett, egyéni cégként megjelenő egyéni vállalkozóra terhelhető akkor is, ha a jogalkotó a végelszámolás lefolytatását 2006 után a nagyobb elkülönített vagyonnal gazdálkodó egyéni vállalkozóra is kiterjesztené.)
Nincs helye "hagyományos" végelszámolásnak a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete tekintetében sem. E szervezetek - bár a cégjegyzékbe bejegyzendő formációk - a Cstv. hatálya alá nem tartoznak. Valójában egyik sem önálló gazdasági szerveződés, csupán valamely külföldi gazdálkodó szervezet részei, amelynek az a sajátosságuk, hogy nem az anyacég székhelyének államában találhatók. A belföldi szabályozásukra megalkotott 1997. évi CXXXII. törvény e szervezetek jogutód nélküli megszűnése esetére (átalakulásukra ugyanis nincs jogi lehetőség) a végelszámolás lefolytatásához nagyon hasonló szabályokat fogalmaz meg. (Az erre vonatkozó szabályokat az 1.2.4. pontban részletesebben ismertettük.)
1.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
Az elkövetkezendőkben a végelszámolással kapcsolatos szabályokat az ilyen ügyek zömét kitevő gazdasági társaságok szemszögéből elemezzük, különös tekintettel arra, hogy a gazdasági társaságokkal összefüggő előírások érvényesülnek áttételesen számos más gazdálkodó szervezetre is (például közhasznú társaság, oktatói munkaközösség), de egyéb gazdálkodó szervezetek (például a szövetkezet vagy a vállalat) végelszámolási normái is igen közelítenek a társasági jogi előírásokhoz. Az egyes nem gazdasági társaságnak számító egyéb cégformák speciális végelszámolási szabályait a 9. fejezetben részletezzük.A végelszámolásra sor kerülhet akár úgy, hogy a társaság (gazdálkodó szervezet) saját elhatározásából dönt a jogutód nélküli megszűnés mellett, akár úgy, hogy valamely objektív ok, vagy bírósági határozat kényszeríti erre.
1.3.1. Megszűnés objektív okból
A végelszámolásra objektív okból kerül sor, ha a cég meghatározott időre alakult, vagy jogutód nélküli megszűnését a létesítő okiratban, vagy jogszabályban valamely bontó feltételhez kötötték. Ilyen megoldás főként gazdasági társaság esetén fordulhat elő, de például jogutód nélküli megszűnés és végelszámolás a következménye annak is, ha a víziközmű-társulat az alapszabályában meghatározott közcélú feladatát elvégezte. [1995. évi LVII. tv. 44. § (1) bek. c) pontja (3) bekezdése]. Ilyen objektív megszűnési ok a gazdasági társaságoknál (néhány kivételtől eltekintve) a társaság tagjainak egy főre csökkenése, vagy meghatározott jogállású tagok tagsági viszonyának megszűnése (bt. beltagjai vagy kültagjai mind "elfogynak"). Jogutód nélkül szűnik meg az erdőbirtokossági társulat az 1994. évi XLIX. tv. 31. § (1) bek. a) pontja értelmében, ha a társulatnak csak egy tagja maradt. Szövetkezetnél is megszüntetési okként szerepel [1992. évi I. tv. 89. § (1) bek. c) pontja és (2) bek.] a taglétszámnak a törvényi minimum alá csökkenése.Kérdés, hogy ezekben az esetekben a megszűnés az objektív körülmények bekövetkezése esetén a törvény erejénél fogva áll-e be, vagy sor kerül előbb a végelszámolás (vagy, ha ennek feltételei fennállnak, a felszámolás) lefolytatására?
Különösen jelentőssé vált ez a kérdés napjainkban, az új Gt. átmeneti szabályainak hatályosulása folytán. Ismeretes, hogy a gmk.-k és a jgmk.-k 2000. június 16-ig kötelesek voltak létesítő okiratukat a közkereseti társaság új Gt.-beli szabályaihoz igazítani, vagy a gmk.-k más, az új Gt. által "preferált" cégformába átalakulni, és az erre vonatkozó változásbejegyzési kérelmet megszűntnek nyilvánítás terhe mellett a cégbírósághoz benyújtani.
Az egyértelmű, hogy a fenti esetek egy részében a megszűnési helyzet kialakulásához nincs szükség hatósági beavatkozásra (például a meghatározott idő, melyre a társaságot létrehozták) [Gt. 10. § (4) bek. és 11. § g) pontja] eltelt, más esetekben a megszűnési feltétel bekövetkezte önmagában még nem elegendő a megszűnési joghatás kiváltásához, ahhoz valamely további aktus is szükséges. [Ez történik a szövetkezet taglétszámának lecsökkenése esetén, melynél az 1992. évi I. tv. 89. § (1) bek. c) pontja és (2) bekezdése szerint a megszüntető aktus a cégbíróság megszűntnek nyilvánító határozata, melynek meghozatalához azonban az is szükséges, hogy a törvénysértő tagállapot meghatározott ideig fennálljon.]
Változó a helyzet a végelszámolásra utasítás kérdésében is. Egyes cégformáknál ilyen esetre a vonatkozó anyagi jogi szabály kifejezetten előírja az objektív okból történő megszűnés esetére is a végelszámolást [1992. évi I. tv. 90. § (1) bek. a szövetkezetnél; a Gt. 98. § (2) bek. a közkereseti társaság tagjainak egy főre csökkenésénél; a Gt. 104. § (3) bek. a betéti társaság valamennyi kültagjának vagy valamennyi beltagjának kiválásánál], más esetekben ez a kötelezettség nem ennyire magától értetődő.
Azokban az objektív megszűnési esetekben, amelyeknél a megszűnéssel együttjáró végelszámolási kötelezettség első olvasatban nehezebben észlelhető, a következőkkel bizonyítjuk annak szükségességét:
A Gt. valamennyi gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésére kimondja az 57. § (1) bekezdésében, hogy a jogutód nélküli megszűnésnél - bármilyen okból is következett be az - vagy végelszámolásnak, vagy felszámolásnak van helye, s ez alól csak a hivatalbóli törlés alá eső fantomcégek jelentenek kivételt. Amint azt a 2.1. pontban is kifejtettük, a Cstv. 1. § (4) bekezdéséből, de a Cstv. 65. § (1) bekezdéséből ("A gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, a felszámolás esetét kivéve - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - végelszámolásnak van helye") is az következik, hogy akár objektív, akár szubjektív (a cég legfőbb szervének, alapítójának, tulajdonosának elhatározásán alapuló) okból, akár önként, akár hatósági (bírósági) aktus révén kerül sor a jogutód nélküli megszűnésre, végelszámolást kell lefolytatni, kivéve, ha felszámolásnak vagy hivatalbóli törlésnek van helye. Ezt erősítik az egyes cégformák speciális megszűnési normái [például az 1995. évi LVII. tv. 44. § (3) bek. a vízgazdálkodási társulatnál; az 1994. évi XLIX. tv. 34. § (1) bek. az erdőbirtokossági társulatnál; vagy az 1977. évi VI. törvény 44. § (1) bekezdése az állami vállalatnál, valamint az e szabály alá eső egyes jogi személyek vállalatainál], amelyek e cégek jogutód nélküli megszűnéséről szintén így rendelkeznek.
Alátámasztja ezt a megállapítást más oldalról egy eljárásjogi intézmény, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a Ctv.) 55. §-a is, mely fő szabályként kimondja, hogy ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja, (és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik) végelszámolásnak vagy felszámolásnak van helye. (Ezt a kérdéskört a következő pontban bővebben taglaljuk.)
A bírói gyakorlatban már hosszabb ideje kialakult a fentiekben ismertetett jogértelmezés. A Legfelsőbb Bíróság Gf. II. 32978/1999/2. számú eseti döntésében például kimondta, hogy "a társasági szerződésben meghatározott időtartam leteltét követően a társaság nem szűnik meg, csak a cégjegyzékből való törléssel. A határozott időtartam lejárta csupán azt jelenti, hogy a társaság az üzletszerű tevékenységével köteles felhagyni, és el kell kezdenie a végelszámolással, illetve a felszámolással kapcsolatos eljárást az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseinek megfelelően".
Hasonló álláspontra helyezkedtek a fellebbviteli bíróságok több más ügy kapcsán is, például a Fővárosi Ítélőtábla 14. Gf. 43635/2004/5. számú ítéletében.
Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy bármely objektív okból következik is be a megszűnési tényállás, - ha az adott cégforma anyagi jogszabályai ezt másként nem szabályozzák (mint például a külföldi fióktelep, a kereskedelmi képviselet vagy az egyéni vállalkozó esetében), ha a cég a Cstv. hatálya alá vonható kifejezetten vagy legalább áttételesen (mint az oktatói munkaközösség), mindenképpen végelszámolásra van szükség. Még inkább irányadó ez az önkéntesen elhatározott végelszámolás, vagy a bírósági határozattal elrendelt jogutód nélküli megszűnés tényállásainál, kivéve, ha a jogutód nélküli megszűnés fizetésképtelenséggel kapcsolatos felszámolás lefolytatása mellett, vagy az ismeretlen helyen lévő fantomcég hivatalbóli törlése folytán következik be.
Az egyik kategóriába sem sorolható gazdálkodó szervezeteknél vagy fogalmilag kizárt még a jogutód nélküli megszűnés is, nemcsak a végelszámolás (például egyéni vállalkozó), vagy jogutód nélküli megszűnésnél nem végelszámolás lefolytatását, hanem valamely egyéb speciális eljárást rendel a vonatkozó anyagi jogszabály. (Például külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe vagy közvetlen kereskedelmi képviselete.)
Említést érdemel még az objektív okból történő megszűnésnél az a vitathatatlan tény is, hogy az ilyen megszűnési esetkört sem lehet maradéktalanul a társaság (gazdálkodó szervezet) legfőbb szervének akaratától teljesen független körülményként értékelni. Az esetek közelebbi vizsgálatánál megállapítható, hogy csaknem kivétel nélkül felfedezhető a megszűnési tényállás kialakulása során a jogilag releváns események sorában olyan mozzanat, ahol a cég a folyamatot még megállíthatja, és a társaság (cég) irányultságát a megszűnés helyett a továbbműködés felé fordíthatja. Így például a meghatározott időre alakult társaság az időtartam bekövetkezte előtt létesítő okiratának módosításával e szerződési kikötésen változtathat, az időtartamot meghosszabbíthatja vagy akár határozatlanná teheti. Az egy főre csökkenés, vagy a meghatározott minőségű tagok miatti hiátus új tagok felvételével betölthető. Erre a vonatkozó anyagi jogszabályok többnyire hosszabb - rövidebb türelmi időt adnak. A megszűnésre, (megszűntnek nyilvánításra, pontosabban a megszűnés megállapítására) ezért csak akkor kerül sor, ha a cég a megszűnésre vezető helyzetet időben nem orvosolta, ez pedig szintén az akaratnyilvánítás egy formája. A "nemtevés" azt jelenti, hogy a cég legfőbb szervének nem fűződik érdeke a vállalkozás folytatásához. [Vizsgálva a megszűnésre vezető objektív okokat, még arra is találhatunk gyakorlati példát, hogy az alapszabályban meghatározott közcélú feladatot megvalósító víziközmű - társulat továbbfolytassa tevékenységét. Ismerünk ugyanis olyan vezetékes ivóvíz-hálózat létrehozására alakult társulatokat, melyek e munkálatok befejezése (azaz a megszűnési ok bekövetkezte) előtt létesítő okiratuk módosítását határozzák el, áttérve más vízügyi feladat elvégzésére, például csatornamű-hálózat kiépítésére. A társulat az új vízügyi feladat szervezésére és lebonyolítására szövetkezve tehát továbbélhet, még az ilyen behatároltnak látszó esetben is mód lehet az alapítók (tulajdonosok) legfőbb szerv döntésében megnyilvánuló akaratának megjelenítésére.] Leszögezzük ezért, hogy az objektív megszűnési okokat is csak igen szűk mezsgye választja el a szubjektív elhatározáson alapuló megszűnési esetektől. (Persze, ha az adott eset körülményei úgy hozzák - például nem találnak a feltételeknek megfelelő, belépni kívánó tagot a rendelkezésre álló időben - az érintett társaság (cég) tulajdonosi körének szándékaitól függetlenül, valóban objektív kényszert hoz magával a speciális megszűnési tényállás.)