A végelszámolási eljárás

adozona.hu

A végelszámolási eljárás

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2006.01.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A végelszámolási eljárás

TARTALOMJEGYZÉK

Rövidítések jegyzéke
Előszó
Bevezetés
A végelszámolás szabályai
1. A végelszámolás fogalma
1.1. A végelszámolás fogalma
1.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól
1.2.1. Csődeljárás
1.2.2. Felszámolási eljárás
1.2.3. A hivatalbóli törlési eljárás
1.2.4. Vagyonrendezési eljárás
1.2.5. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének a megszüntetésével kapcsolatos eljárás
2. A végelszámolás megindítása
2.1. A végelszámolás megindításának eseteiről általában
2.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
2.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
2.3.1. Megszűnés objektív okból
2.3.2. Megszűnés bírósági határozat alapján
2.3.2.1. Megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti hatáskörben
2.3.2.2. Megszűntnek nyilvánítás a perbíróság döntése folytán indult eljárásban
2.3.2.3. A megszűntnek nyilvánító végzés tartalma
2.3.2.4. A megszűntnek nyilvánítás kapcsán folyó végelszámolás jellege
2.3.3. Megszűnés a gazdálkodó szervezet döntése alapján .
2.3.3.1. A végelszámoló kijelölése a saját elhatározásból történő végelszámolásnál
2.3.4. A gmk.-k és a jgmk.-k végelszámolása és az alkalmazandó jog
2.3.5. A végelszámoló kijelölése a Gt. 57. §-ának (3)-(4) bekezdése alapján
3. A jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás bejelentése a cégbíróságnál
3.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének bejelentési kötelezettsége
3.2. A végelszámolással kapcsolatos változások bejegyeztetése
3.2.1. A "kétlépcsős" végelszámolás első lépcsőjének bejegyeztetéséhez beadandó iratok
3.2.1.1. A létesítő okirat új Gt. szerinti módosítási kötelezettsége
3.2.2. A "kétlépcsős" végelszámolás második lépcsőjének bejegyzéséhez beadandó iratok
3.2.2.1. A köztartozásokkal kapcsolatos igazolás
3.2.3. Az "egylépcsős" végelszámolás
3.2.3.1. Az "egylépcsős" végelszámoláshoz és a cég egyidejű törléséhez beadandó iratok
3.2.4. A bíróság intézkedései a kérelem alapján
3.2.4.1. A végelszámoló Cstv. 73. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége
3.2.4.2. A végelszámolással összefüggő egyéb változásbejegyzési eljárások
3.3. A végelszámolás közzététele
3.3.l. Közzététel "egylépcsős" végelszámolás esetén
3.3.2. Közzététel "kétlépcsős" végelszámolás esetén
3.3.3. A végelszámolási közlemény tartalma
3.3.4. A kft. és az rt. végelszámolójának saját közleménye
3.3.5. Megszűntnek nyilvánítással kapcsolatos végelszámolási közlemény közzététele
3.4. A végelszámolás bejegyeztetésének illetéke
4. Törvényességi felügyelet a végelszámolási eljárásban
4.1. Hivatalbóli törlés végelszámolás alatt
4.1.1. Hivatalbóli törlés belföldi kézbesíthetetlenség esetén
5. A végelszámolás lefolytatása
5.1. A végelszámolás menete
5.1.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségei
5.1.2. A hitelezői választmány
5.1.3. A végelszámolási kifogás
5.2. A végelszámoló jogai és kötelezettségei
5.2.1. Értesítési kötelezettség a végelszámolásról
5.2.2. Tájékoztatási kötelezettség
5.2.3. A vagyon értékesítése
5.2.4. A hitelezői igények bejelentése és kielégítése
5.2.5. A szerződések felmondása, elállás
5.2.6. A környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek
5.2.7. Az iratanyag elhelyezése
5.2.8. A végelszámolás munkajogi vonatkozásai
5.3. A végelszámoló felelőssége
5.4. A végelszámoló díjazása
6. A vagyon felosztása
6.1. A záródokumentumok elfogadására jogosult testület (szervezet)
6.2. A vagyon felosztásának meghatározó szabályai
6.3. Megállapodás a vagyonfelosztásról
7. A megszűnt cég jogviszonyai. A tagok felelőssége a cég tartozásaiért
7.1. Alanyváltozás a céget érintő jogviszonyokban
7.2. A végelszámolásban figyelembe nem vett vagyontárgyak sorsa
7.3. A végelszámolás során nem rendezett tartozások sorsa, a tagok felelőssége a megszűnt cég tartozásaiért
7.3.1. Utólagos felelősség a törölt gazdasági társaság végelszámolásból kimaradt tartozásaiért
8. Az eljárás befejezése, a cég törlése
9. A végelszámolás speciális szabályai
9.1. Szövetkezet
9.1.1 Lakásszövetkezetek
9.2. Az erdőbirtokossági társulat
9.3. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások
9.4. A biztosító intézetek
9.5. A befektetési vállalkozások
9.6. Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztár
9.7. Magánnyugdíjpénztár
9.8. A vízgazdálkodási társulat
9.9. A vállalat, egyes jogi személyek vállalata, leányvállalat
A végelszámolás számviteli és adózási feladatai

A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI

1. A végelszámolás fogalma

1.1. A végelszámolás fogalma

A végelszámolás általános fogalmát egyik törvény sem tartalmazza, ami érthető, hiszen nincs olyan jogszabály, ami az összes gazdálkodó szervezet (egyéb jogalany, jogi személy) végelszámolásának közös szabályozását tartalmazná.
A Cstv. a személyi hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában ad csak fogalom-meghatározást. A Cstv. 1. §-ának (4) bekezdése szerint: "a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet - jogutód nélküli megszűnését elhatározva - hitelezőit kielégíti."
A definíció azonban nem pontos, mert csak a jogutód nélküli megszűnés egyik esetére utal, amely végelszámolási eljárás lefolytatását vonja maga után. Ezzel szemben a végelszámolási eljárásra más esetben is sor kerülhet. Erdőbirtokossági társulat végelszámolására akkor is sor kerülhet ha:
- a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás során megszűntnek nyilvánítja vagy,
- a tagok száma egy főre csökken.
Gazdasági társaság, szövetkezet esetén szintén megszűnési ok, ha a cégbíróság a gazdálkodó szervezetet megszűntnek nyilvánítja, vagy ha a tagok száma a törvényben előírt létszám alá csökken. További megszűnési ok lehet, ha a gazdasági társaság meghatározott időre vagy meghatározott célra alakul stb.
Pontosabb megfogalmazás szerint a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelyre a jogalany jogutód nélküli megszűnése esetén kerül sor, ha a megszűnésre nem fizetésképtelenség vagy a cég hivatalbóli törlése miatt kerül sor, hanem valamely törvényben meghatározott más ok eredményeképpen.
A végelszámolási eljárás a gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésével összefüggő nemperes eljárás, amely közös szabályait a Cstv. IV. fejezete tartalmazza. Más jogi személyek (befektetési alap, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár) esetében a megszűnés során alkalmazandó néhány speciális szabály összességét jelenti.
A végelszámolási eljárás lefolytatása a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Az eljárás során a cégbíróság feladata részben regisztratív (közzététel, törlés stb.). A bíróság csak kivételes esetben avatkozik bele a folyamatba (végelszámoló kijelölése, kifogás elbírálása stb.). Másrészről a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre a végelszámolás alatt is fennáll.
A végelszámolás körében a törvényi szabályozás általában a következő kérdésekre terjed ki:
- a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat kötelező tartalma,
- a végelszámolás megindításának bejelentési és közzétételi kötelezettsége, ideértve a közzététel kötelező tartalmi elemei,
- a végelszámolással kapcsolatos értesítési kötelezettség,
- a megszűnő gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségei,
- a végelszámoló feladatai és jogköre,
- a végelszámoló díjazására vonatkozó rendelkezések.
A végelszámolás hatályos jogi szabályozása többlépcsős, és emiatt nem mindig áttekinthető. A gazdasági társasági formában működő gazdálkodó szervezetek közül azoknál, amelyek valamely speciális szabályozás alá eső tevékenységet végeznek, első lépcsőben az e tevékenységet szabályozó törvény tartalmaz külön szabályokat (hitelintézet, biztosító intézet). Második lépcsőben vonatkoznak rájuk a társasági törvénynek az egyes gazdasági társasági formáknál található külön rendelkezései, harmadik lépcsőben pedig az új Gt. 57. §-ában megfogalmazott néhány általános szabály.
A szabályozás negyedik szintje a Cstv. IV. fejezete, amely mindegyik a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet végelszámolására vonatkozó közös szabályokat tartalmazza.
Általában is elmondható, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek létesítésére és működésére vonatkozó törvények tartalmaznak az adott szervezeti forma sajátosságaiból adódó külön rendelkezéseket.
A szabályozás átláthatóságát nehezíti, hogy a Cstv. alkalmazása szempontjából gazdálkodó szervezetnek minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a magánnyugdíjpénztár is, amely viszont nem tartozik a cégtörvény hatálya alá, a Fővárosi Bíróság, illetve a megyei bíróság nyilvántartásba vételével jön létre és a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg.

1.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól

A végelszámolás - különösen a gazdálkodó szervezetek esetében - nemperes eljárásként nyert szabályozást, ahol a bíróság szerepe többnyire formális. Elsősorban az eljárás megindításának és befejezésének a regisztrálására - szükség esetén a végelszámoló kijelölésére - és az eljárás nyilvánosságának a biztosítására szorítkozik.
Az eljárás nemperes jellegéből következően felmerül más nemperes eljárásokhoz való viszonya. E kapcsolat vizsgálata viszont részben elhatárolási kérdéseket vet fel, részben pedig - ha más nemperes eljárás is a jogutód nélküli megszűnést eredményezi - az egyes eljárások elsőbbségének vagy kizárólagosságának a kérdését veti föl.

1.2.1. Csődeljárás

A csődeljárás szabályait a Cstv. szabályozza. A Cstv. 1. §-ának (2) bekezdése szerint a csődeljárás olyan eljárás amelynek a során az adós - csődegyezség megkötése érdekében fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.
A csődeljárás - a nem túl szerencsés elnevezés ellenére - egy reorganizációs eljárás, amely szabályozása hasonló a nyugat-európai országokban is megtalálható előzetes eljárásokéhoz.
Az előzetes eljárásoknak az a céljuk, hogy a felszámolás lehetőleg elkerülhető legyen. Az előzetes eljárások lehetőséget adnak a hitelezőkkel való átmeneti megegyezésre és arra, hogy az adós különböző reorganizációs intézkedésekkel kilábalhasson gazdálkodási nehézségeiből.
A csődtörvény a csődeljárás mint reorganizációs eljárás bevezetésével a fejlettebb piaci országokban alkalmazott normákat és bekövetkezett változásokat követi. Nyilvánvaló, hogy mind az adós, mind a hitelezők, mind az állam érdekeit az szolgálja legjobban, ha az életképes gazdálkodó szervezetek esetében lehetőség nyílik arra, hogy a hitelezők érdekeinek is megfelelő program kidolgozásával a gazdálkodó szervezetek kijussanak válsághelyzetükből.
A csődeljárás és végelszámolási eljárás összevetéséből elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a végelszámolási eljárás alatt kezdeményezhet-e a cég csődeljárást. A kérdés csak első felvetésre tűnik elméletinek. Az elmúlt évek bírósági tapasztalatai azt mutatják, hogy több nagyobb cég csődeljárása nem annyira a cég továbbműködését célozta, hanem a piacról való kivezetést, a megszüntetés előkészítését, azaz a csődeljárás során kötött egyezség eredményeképpen akarta a cég vezetése biztosítani, hogy a későbbi végelszámolás feltételei biztosítva legyenek, és a jogutód nélküli megszűnés ne torkolljon felszámolási eljárásba.
A kérdésre adható válasz kettős. Formálisan a csődeljárás megindításának nem kizáró feltétele, ha egy cég végelszámolás alatt áll. A csődeljárás lefolytatása iránti kérelem mellékletei végelszámolás alatt álló cég esetében is biztosíthatóak illetve beszerezhetőek. A kérelemben a cég tulajdonosi jogokat gyakorló szervének az előzetes egyetértését tartalmazó okiratot (jegyzőkönyvet) a hitelezők névsorát, a hitelek összegét és a lejáratuk időpontját tartalmazó okiratot, a közzétételi költségtérítés befizetését igazoló okiratot, valamint 3 hónapnál nem régebbi mérleget kell csatolni és bejelenteni az adós adószámát, valamint azt, hogy a kérelem benyújtását megelőző 2 éven belül részesült-e fizetési haladékban.
A csőd igénybevételének csak az emel törvényi korlátot, ha a csődeljárás iránti kérelemnek a bírósághoz való érkezésétől számított 2 éven belül már terjesztett elő csőd kérelmet, amely eredményeképpen lefolytatott eljárás során részesült fizetési haladékban.
Hogyha az adós a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés megszerzése érdekében kitűzött tárgyaláson a hitelezők egyetértését megszerzi, akkor a bíróság köteles rendelkezni a fizetési haladékot tartalmazó végzés meghozataláról és közzétételéről.
A fizetési haladék alatt az adós köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. Ha a hitelezők a programot és az egyezségi javaslatot elfogadják a továbbiakban az egyezség a hitelezőkre is kötelező.
A fenti logikát nem sérti feltétlenül az a körülmény sem, hogy végelszámolásra csak akkor kerülhet sor, ha a gazdálkodó szervezet nem fizetésképtelen és, hogy ha a végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni [Cstv. 72. § (2) bek.].
A végelszámolás alatt kezdeményezett csődeljárás ugyanis lehetővé teheti, hogy a cég fizetőképtelensége elháruljon, és ennek eredményeképpen a végleges megszűnésre végelszámolás keretében kerüljön sor.
Tartalmilag és általában a csődeljárásnak a reorganizáció a célja és ebben az értelemben - közgazdasági oldalról - a két eljárás lényegében mégis kizárja egymást.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata fordított esetre is lehetőséget lát, azaz mód van jogutód nélküli megszűnés elhatározására csődmoratórium ideje alatt is (Fpkf. II. 33324/1994/4., Fpkf. II. 31509/1992).

1.2.2. Felszámolási eljárás

A felszámolási eljárás fogalmát a Cstv. 1. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint: "felszámolási eljárás olyan eljárás amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek."
A törvényi definíció a felszámolás négy fontos elemét tartalmazza. A felszámolás a törvényben szabályozott eljárás, közelebbről nemperes eljárás, amelynek a szabályait a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában a Cstv. I-III. fejezete tartalmazza.
A felszámolási eljárás annyiban hordozza magán a nemperes eljárások - többnyire közös - jegyeit, hogy az eljárás 1. kérelemre indul, 2. a bíróság az eljárás során a hatáskörébe tartozó kérelmekről végzéssel határoz, 3. az eljárás lefolytatására bírósági keretek között kerül sor, többnyire a bíróság felügyelete alatt, 4. sem az érdemi, sem az egyéb határozatok meghozatalával nem kötelező tárgyalás tartása.
A más nemperes eljárásoktól való eltérés egyike az, hogy az eljárás több mozzanata a bíróságon kívül bonyolódik le, a bíróság beavatkozására csak az eljárás bizonyos pontjain bizonyos feltételek fennállása esetén kerül sor. Az elmondottak vonatkoznak a végelszámolási eljárásra is, de a felszámolási eljárás további eltérő vonása, hogy az eljárás több pontján érvényesül a felek kölcsönös meghallgatásának az elve (a fizetésképtelenség megállapítása, a kifogások elbírálása, a vitás igények elbírálása stb.).
A felszámolási eljárás hasonlóan a végelszámoláshoz a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, és a Polgári perrendtartás általános szabályai háttérszabályként alkalmazandóak.
Felszámolási eljárást a fizetésképtelen adóssal szemben lehet lefolytatni. A fizetésképtelenség fogalmát a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg ha:
a) nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki vagy,
b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt vagy,
c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. A felszámolási eljárás befejezésekor az adós jogutód nélküli megszüntetésére kerül sor. Az adós vagyonát a hitelezők között a törvényben meghatározott kötött sorrendben lehet felosztani. A kielégítési sorrend egyfajta fontossági sorrendet is jelent.
A felszámolási eljárás szabályozása összetettebb. Jóval több a hitelezővédelmi szabály. Ezzel összefüggésben a vagyon értékesítésre és a felszámoló jogállására vonatkozó szabályanyag is terjedelmesebb.
A Cstv. hatályba lépését követően többször vetődött fel, hogy a végelszámolás alatt lehet-e a gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a végelszámolási eljárás megindításának közzététele már megtörtént.
Amennyiben a kérelem a gazdálkodó szervezettől érkezik a kérelmet a Cstv. 25. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, mert a végelszámolás közzétételét követően az adós képviseletében kizárólag a végelszámoló tehet ilyen nyilatkozatot.
Ha a végelszámolás alatt valamely hitelező részéről érkezett felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem a bírósághoz, a megyei bírósági gyakorlat és a legfelsőbb bírósági gyakorlat sokáig eltérő volt.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi álláspontja szerint a végelszámolás alatt felszámolási eljárás lefolytatása kizárt volt. (LB Fpkf. II. 23253/1992., Fpkf. II. 30066/1993., BH 1994. évi 11. szám 623. jogeset stb.).
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a végelszámolás alatt azzal egyidejűleg felszámolási eljárás lefolytatása - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel - kizárt. A végelszámolás azonban "átfordulhat" felszámolási eljárássá. Erre csak a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fent ismertetett esetben a végelszámoló kérelmére van mód. A végelszámoló ilyen irányú intézkedésének elmulasztása a cégbírósági eljárásra irányuló jogszabály - a Ctvr. szerinti jogkövetkezményeket vonhatja maga után, de nem adhat alapot a felszámolási eljárás lefolytatására. A bíróságnak ezért a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelmét a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, illetve az eljárás későbbi §-ában a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a felszámolási eljárást meg kell szüntetnie. (LB Fpkf. II. 23253/1992/2. számú határozata.)
A Legfelsőbb Bíróság e körben kialakított gyakorlatát a szakirodalom is erősen kritizálta (lásd: A csődtörvény magyarázata, KJK 1995. 93. old., Csőd, felszámolás, végelszámolás KJK 1997. 410. old., Kemenes István: A végelszámolás és a felszámolás viszonya, Céghírnök 1996. júniusi szám).
A szakmai viták eredményeképpen még a Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény hatályba lépését megelőzően indult ügyekben is megváltozott a legfelsőbb bírósági gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság az alább idézett határozatában lényegében Kemenes István okfejtését teljes egészében magáévá tette.
"Téves az adósnak az a jogi érvelése, hogy a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárást kizárólag csak a végelszámoló kérelmére lehet elrendelni. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében a végelszámolóra előírt az a kötelezettség, hogy amennyiben az adós gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, nem értelmezhető úgy, hogy kizárólag csak a végelszámoló kérelmére indítható felszámolási eljárás a végelszámolás alatt álló adós ellen. A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdéséből következően ugyanis a felszámolási eljárást az adós fizetésképtelensége esetén az adós, hitelező, végelszámoló kérelmére, vagy a Cégbíróság értesítése alapján lehet lefolytatni.
A felszámolási eljárás megindításáról rendelkező szabályok között nem található kizáró rendelkezés a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolásának elrendelésére vonatkozóan. A többször módosított Cstv. 72. §-ának (3) bekezdéséből is az a következtetés vonható le, hogy a végelszámolás megindulását követően is lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, és ez esetben a bíróságnak a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében kell a bíróságot értesítenie. Mindezekből következően nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen a hitelezői kérelemre az abban foglalt fizetésképtelenségi feltételek fennállására tekintettel a felszámolást elrendelte." (LB Fpk. VI. 33042/1997/3. számú határozat.)
A Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény végül egyértelműen kimondta, hogy a végelszámolás megindulását követően is lehet az adóssal szembe felszámolási eljárást kezdeményezni. A módosított Cstv. 72. §-ának (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti.
A felszámolási eljárás és a végelszámolási eljárás összefüggésének a vizsgálatánál külön problémakört jelent az az eset, ha a felszámolás elrendelésére a cégbíróság értesítése alapján kerül sor.
A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy a cégbíróság értesítése alapján folytatható le.
A gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróságok gyakorolják. A törvényességi felügyeleti eljárás részletes szabályait a cégtörvény tartalmazza. A cégtörvény 50. §-a sorolja fel azokat az eseteket, amikor törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye.
Az eljárás eredményeképpen a cégbíróság különböző intézkedéseket tehet. A legsúlyosabb intézkedés, ha a céget eltiltja a további működéstől, és egyben megszűntnek nyilvánítja, amennyiben a törvényes működés másképp nem biztosítható.
A Cégtörvény 55. §-a kimondja: "Ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja - és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve ha fizetésképtelenségére vonatkozó adatok merülnek fel felszámolási eljárás megindításának van helye. Végelszámolás esetén a cégbíróság jelöli ki a cég a végelszámolóját a céget megszűntnek nyilvánító végzésében."
A korábbi szabályozáshoz képest, amely csak annyit mondott ki, hogy ha felszámolásnak van helye, a cégbíróság erről a felszámolásra illetékes bíróságot értesíti, az új rendelkezések hangsúlyozzák, hogy a felszámolási eljárás indításának csak akkor van helye, ha fizetésképtelenségre utaló adat merül fel.
Figyelemmel a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt fizetésképtelenségi okokra akkor merülhet fel a fizetésképtelenségre utaló adat, ha a cégbíróságnak 60 napon túli ki nem egyenlített elismert tartozásról, eredménytelen végrehajtásról vagy arról van tudomása, hogy a cég a csődeljárásban kötött egyezség ellenére fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A gyakorlatban ilyen körülményekre utaló adatok, illetve okiratok nem állnak a cégbíróság rendelkezésére ezért a jövőben kicsi annak a valószínűsége, hogy a cégbíróság rögtön a felszámolási ügyben eljáró bíróságot keresi meg.
A fizetésképtelenségre utaló adatnak konkrétnak kell lennie, amely azt is jelenti, hogy a cégbírósági értesítésben meg kell jelölni a Cstv. megfelelő szakaszát, másrészt mellékelni kell azokat az iratokat, amelyek az értesítésben foglaltakat alátámasztják (nemleges foglalási jegyzőkönyv, számla, mérleg stb.).
A fizetésképtelenséget [Cstv. 27. § (2) bek. b) pont] megalapozhatja a törvényességi felügyeleti eljárásban kiszabott pénzbírság behajthatatlanságáról szóló értesítés is (lásd erről részletesebben: Dr. Juhász László: Felszámolás a Cégbíróság értesítése alapján I. Céghírnök 2000. évi októberi szám).
Feltételezzük, hogy a megkeresésre mégis sor kerül. A Cstv. 22. §-a csak arról rendelkezik, hogy a felszámolási eljárást többek között - a cégbíróság értesítése alapján folytatható le.
A felszámolási eljárás megindítását azonban az adós fizetésképtelenségének a vizsgálata követi [Cstv. 26. § (1) bek.], amely eredményeképpen a bíróság az adós felszámolását rendeli el, ha a fizetésképtelenségét állapította meg [Cstv. 27. § (1) bek.]. Ha az adós nem fizetésképtelen a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
Kérdés, hogy az utóbbi esetben mi történik. E tényállást sem a Cstv. sem a cégtörvény nem szabályozza, de a megoldás nem lehet ellentétes egyik törvény rendelkezéseivel sem. Egyrészről a fizetésképtelenség elbírálása során álláspontunk szerint - a gazdálkodó szervezetet is hiánypótlásra lehet felhívni, és ha ennek nem tesz eleget, csak akkor van helye az eljárás megszüntetésének. A megszüntetés ellen fellebbezésnek van helye. Fellebbezésre a cég jogosult. Ha a megszüntető végzés jogerőre emelkedik, a felszámolási ügyben eljáró bíróság köteles a végzést a Cégbíróságnak megküldeni. Változatlanul követelmény, hogy a megszűntnek nyilvánítás esetén valamely eljárást le kell folytatni, ezért a cégbíróságot döntési kötelezettség terheli, és tekintettel az előzményekre köteles végelszámolást elrendelni és kijelölni a végelszámolót.
Lényegében azáltal, hogy a felszámolási ügyben eljáró bíróság nem látta megállapíthatónak a fizetésképtelenséget, ugyanoda jutunk vissza, mintha a cégbíróság eredetileg is a cég végelszámolását rendelte volna el.
Következő kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a végelszámolási eljárásban a végelszámoló arra a következtetésre jut, hogy a cég fizetésképtelen. A gyakorlatban többször előfordult, hogy a végelszámoló ilyenkor a Cégbíróságot kereste meg azzal, hogy a cégbíróság kezdeményezzen hivatalból felszámolási eljárást.
A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése azonban erre az esetre specifikus törvényi szabályozást adott. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelező követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni és a felszámolást kezdeményezni.
Ebből az következik, hogy a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kérelem teljesítésétől elzárkózik, és felhívja a végelszámoló figyelmét a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségére (ugyanezt az álláspontot osztja Juhász László és Szabó Eszter is, lásd: A felszámolás elrendelése a cégbíróság értesítése alapján, Céghírnök 1999. évi 4. szám).
Az Fpk. VIII. 31702/1997-es számú ügyben a cégbíróság az adóst megszűntnek nyilvánította és elrendelte annak a végelszámolását.
A végelszámoló a beérkezett hitelezői igénybejelentések alapján megállapította, hogy az adóssal szembeni követelések meghaladják az adós vagyonát, és ezt bejelentette a cégbíróságnak. A cégbíróság értesítette a felszámolási ügyekben eljáró bíróságot a felszámolási eljárás elrendelése végett.
A felszámolási bíróság hiánypótlásra hívta fel az adóst, illetve a végelszámolót, elrendelte többek között az adós egyszerűsített mérlegének megküldését, amelyre a végelszámoló bejelentette, hogy azt az adós nem bocsátotta a rendelkezésére. Az adós részére küldött hiánypótló végzések - a címzett "ismeretlen" volta miatt - nem voltak kézbesíthetőek.
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert az adós és a végelszámoló a hiánypótlásnak nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a végelszámoló terjesztett elő fellebbezést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Határozatában kifejtette, hogy az adott ügyben a felszámolási eljárás a végelszámoló kérelmének benyújtása előtt megküldött értesítés következtében már megindult, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adós fizetésképtelenségének a Cstv. 26. §-ának (1) bekezdésében előírt vizsgálata helyett, a végelszámolót hívta fel - egyébként a bejelentésben jelzett irathiány ellenére - hiánypótlásra és ennek nem teljesítése miatt a végelszámoló később benyújtott felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét utasította el érdemi vizsgálat nélkül.
Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak - a fent hivatkozott mód. Cstv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint - érdemben kell megvizsgálnia az adós fizetésképtelenségét. Amennyiben a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó cégbírósági értesítésnek az adós - cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, illetve ügyvezetői számára való kézbesítése - a Pp. 99. §-ának (2) bekezdésében foglaltakon kívüli okokból is eredménytelen maradna, a bíróságnak - a Pp. 101. §-ának (1) bekezdésében, illetve 102. §-ának (3) bekezdésében szabályozottakra figyelemmel - hirdetményi kézbesítés, s ügygondnok kirendelése iránt kell intézkednie.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja több vonatkozásban is téves. Egyrészről tévedett a Legfelsőbb Bíróság, amikor tényként fogadta el, hogy a már elrendelt végelszámolási eljárásban a cégbíróság megkeresheti a felszámolási bíróságot a felszámolási eljárás lefolytatása végett. Erre, a fentebb kifejtettek szerint nincs lehetőség. Tévedett abban is, hogy ilyen esetben az adós ügyvezetőjét kell nyilatkozatra felhívni, hiszen a megindult végelszámolási eljárásra tekintettel az adós törvényes képviselője a végelszámoló. Tévedett a Legfelsőbb Bíróság abban is, hogy az adott tényállás mellett hirdetményi kézbesítésre kerülhet sor. A Pp. hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis, a hirdetményi kézbesítés elrendelésére csak a fél kérelme esetén van lehetőség.
A hivatkozott Legfelsőbb Bírósági döntéssel ellentétes határozat született a Cgf. VII. 31650/1998-as számú ügyben, ahol a Legfelsőbb Bíróság egy másik tanácsa kimondta, hogy a gazdálkodó szervezet rendezetlen tartozása ugyan fogalmilag kizárja a végelszámolási eljárás befejezését, de a végelszámolási eljárás alatt a felszámolási eljárás kezdeményezésére, csakis a végelszámoló jogosult. A cégbíróság csak a cég megszűntnek nyilvánítása esetén intézkedhet a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt.
Abban az esetben, ha a végelszámoló kezdeményezi a felszámolási eljárást a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése alapján, a felszámolási eljárásra illetékes bíróság szintén köteles a fizetésképtelenséget megvizsgálni. Ha az eljárást megszünteti, akkor a végelszámoló köteles a végelszámolást tovább folytatni mindaddig, amíg bizonyítani nem tudja, hogy a fizetésképtelenség feltételei valóban fenn állnak.
E körben további tételeket fogalmaz meg Juhász László, amelyekkel a könyv szerzői is egyetértenek.
Eszerint:
- A végelszámoló köteles az általa megindított felszámolás esetén mindazon iratokat csatolni és befizetéseket teljesíteni, amelyeket a Cstv. 23. §-a előír, majd a végelszámolás elrendelése után megindult felszámolási eljárásban egyrészt köteles a bíróság felé a fizetésképtelenség kérdésében nyilatkozni, másrészt a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségeket ő is köteles teljesíteni.
- Ha a végelszámoló kérelme alapján indul a felszámolási eljárás (közömbös, hogy a cégbíróság által kirendelt vagy a cég által megválasztott végelszámolóról van szó), ugyanazon iratokat kell csatolnia, mint az adósnak, amikor a felszámolást kezdeményezi, s be kell fizetnie a közzétételi költségtérítést. Ezek hiányában a felszámolás nem rendelhető el, s a végelszámolás folyamatban marad.
A felszámolás és a végelszámolás problematikájának vizsgálatánál még egy kérdés merül fel. Mi a teendő akkor, ha egy gazdálkodó szervezet végelszámolási eljárást kezdeményez, és a becsatolt mellékletekből megállapítható, hogy a cég fizetésképtelen, és ebben az esetben nem állnak fenn a végelszámolás feltételei.
Ugyanez a helyzet, ha a végelszámoló lefolytatja az eljárást és az eljárás végén derül ki a becsatolt dokumentumokból, hogy a cég fizetésképtelen.
Kiterjed-e a törvényességi felügyelet ezekre az esetekre, azaz megsemmisítheti-e a cégbíróság a cég jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatát, illetve elutasíthatja-e az ezzel összefüggő változásbejegyzési vagy pedig a cég törlésére irányuló kérelmet.
A szakirodalomban találhatunk olyan álláspontot, amely szerint a cégbíróság kompetenciája csak arra terjed ki, hogy a döntéshozatalt abból a szempontból vizsgálja, hogy határozatképes volt-e a társaság és a döntéshez szükséges szavazatszám megvolt-e, tartalmában azonban a döntés megalapozottságát nem bírálhatja felül. Abban az esetben pedig, ha a végelszámolás befejezésekor észleli az eljáró bíró, hogy a végelszámolás feltételei nem állnak fenn, akkor nem fogadhatja el a társaság döntését. Az eljárás nemperes jellege részletes vizsgálódást nem tesz lehetővé, ezért nincs más mód mint a cég törlés iránti kérelmének elutasítása (Dr. Vezekényi Ursula: Cégbíróság a végelszámolásban, Céghírnök 1995. évi 2. szám).
A Cégtörvény 50. §-ának (1) bekezdésében felsoroltak közül csupán az 50. § (1) bekezdés d) pontjában említett tényállás alkalmazhatósága merülhet fel. A d) pont szerint törvényességi felügyeleti eljárásnak lehet helye akkor is, ha a cég működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Az egyik felfogás szerint ez a rendelkezés azonban elsősorban a társasági anyagi jogi szabályokra utal és nem teszi lehetővé annak a felülvizsgálatát, hogy a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat abból a szempontból megalapozott-e, hogy a cég fizetésképtelen-e, azaz fennállnak-e a végelszámolás törvényi feltételei.
A társaság határozatának a megsemmisítése vagy a végelszámolással összefüggő változásbejegyzési kérelem elutasítása indirekt módon magába foglalja a cég fizetőképességével kapcsolatos állásfoglalást is. A fizetésképtelenség elbírálása azonban a felszámolási ügyekben illetékes bíróság kompetenciájába tartozik, ahol a döntés egy más nemperes eljárás, a felszámolási eljárás keretében születik meg.
Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre sem a változásbejegyzés elbírálásával kapcsolatos jogköre nem teszi lehetővé annak a vizsgálatát, hogy a végelszámolás törvényi feltételei fenn állnak-e.
Hitelezői oldalról védelmet egyrészről az eljárás nyilvánossága biztosít (ha a hitelező a végelszámolás közzétételét követően úgy véli, hogy a cég fizetésképtelen, akkor felszámolási eljárást kezdeményezhet). Másrészről pedig a Cstv. a végelszámoló kötelezettségévé teszi a fizetésképtelenség vizsgálatát, illetve kimondja, hogy a végelszámoló kártérítési felelősséggel tartozik.
Ugyanez vonatkozik arra, ha a végelszámolás befejezését követően becsatolt okiratokból valószínűsíthető, hogy a cég fizetésképtelen.
A cégbíróság a kérelmet és a becsatolt okiratokat csak formai szempontból vizsgálhatja felül figyelemmel a Ctv. 26. § (1) bekezdésében és 4. §-ában foglaltakra is.
A fent kifejtett állásponttal szemben a Legfelsőbb Bíróság szerint el kell utasítani a végelszámolás befejezésekor előterjesztett a cég törlése iránti kérelmet, ha a becsatolt okiratokból megállapítható, hogy a cégnek rendezetlen tartozása áll fenn.
"Az adott ügyben a szövetkezet végelszámolása 1995. március 31-én indult meg. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan ezen időpontban már elszámolási vita folyt, a törlési kérelemhez csatolt vagyonfelosztási javaslat mellékletét képező kimutatás szerint a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet követelését már 1995. november 15-én bejelentette a végelszámolónak, a követelés tekintetében peres eljárás is folyamatban volt, mely eljárásban a megyei bíróság 1996. november 28-án kelt jogerős ítéletével a végelszámolás alatt álló szövetkezetet már kötelezte a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet javára 993 000 Ft és járulékai megfizetésére. Mindezek figyelembevételével a végelszámolási eljárás során követelés nem volt figyelmen kívül hagyható, és tekintettel arra, hogy a végelszámolási eljárás befejezésekor elfogadott vagyonfelosztási javaslat szerint is a szövetkezetnek a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet követelését is magába foglaló rendezetlen tartozása áll fenn, amely fogalmilag kizárja a végelszámolási eljárás befejezését, illetve a cég végelszámolási eljárás befejezését követő törlését, megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a cég törlése iránti kérelmet. (LB Cgf. VII. 31650/1998., Közigazgatási-gazdasági-jogi döntvénytár 2000. évi 1. szám 2. jogeset).

1.2.3. A hivatalbóli törlési eljárás

A hivatalbóli törlés intézményét már az 1989. évi 23. tvr. is tartalmazta. Az intézmény néhány finomítással, de változatlan tartalommal bekerült az új cégtörvénybe. Utóbb a 2003. év XLIX. tv. jelentősen módosította az eljárásra vonatkozó szabályozást.
A hatályos szabályozás szerint, ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található és a cég képviseletére jogosult lakóhelye, tartózkodási helye is ismeretlen, felhívja a cég 25., 50., illet 75%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagjait (részvényeseit), hogy a cég törvényes működéséhez szükséges intézkedéseket 60 napon belül tegyék meg. A törvényes működés helyreállítása érdekében a tagok a cég legfőbb szervének összehívására is jogosultak.
Ha 25, 50, illetve 75%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagok a cégbíróság felhívásában foglaltaknak határidőn belül nem tesznek eleget, vagy a rendelkezés alkalmazására azért nincs lehetőség, mert a társaságnál nincs meg a megfelelő szavazati joggal rendelkező tagság, akkor a cégbíróság elrendeli a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatását. Ennek során a törvényességi Felügyeleti eljárás szabályai megfelelően irányadóak.
Az 50, illetve 75%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tag felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott, akkor ha a tagok a cégbíróság felhívásában foglaltaknak határidőn belül nem tesznek eleget, a határidő eredménytelen lejártát követően a tag nem hivatkozhat korlátozott felelősségére és az érintett tag korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a törvényes működés helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.
Ha a törlési eljárás elrendelését követően a cég ellen felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtanak be, a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság a kérelem benyújtásáról haladéktalanul értesíti a cégbíróságot. A cégbíróság a felszámolás elrendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig a cég törléséről nem határozhat. A felszámolás elrendelése esetében a törlési eljárást meg kell szüntetni. Ha a felszámolási eljárás a felszámolás elrendelése nélkül fejeződik be, a cégbíróság folytatja a törlési eljárást, vagy szükség szerint törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz.
A törlési eljárás megindításáról szóló végzést a cégbíróság - a kézbesítés mellőzésével - a Cégközlönyben közzéteszi. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra, hogy akinek a cég székhelyére, működésére, illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó adatról tudomása van, azt a közzétételtől számított 30 napon belül a cégbíróságnak jelentse be.
Érdemi bejelentés esetén a cégbíróság felhívja a cég képviselőjét a szükséges változásbejegyzési kérelem benyújtására, ha a felhívás eredményes a cégbíróság az eljárást megszünteti.
Ha a közzétételtől számított 30 napon belül érdemi bejelentés nem érkezik, vagy a törvényes működést nem állították helyre, a cégbíróság folytatja a törlési eljárást és a Cégközlönyben végzést tesz közzé, melyre felhívja a cég hitelezőit és az egyéb érdekelteket arra, hogy a cég általuk ismert ingó vagy ingatlan vagyonára vonatkozó adatokat - hitelezők esetében hitelezői igényüket is megjelölve - 30 napon belül jelentsék be.
A fenti végzés meghozatalával egyidejűleg a cégbíróság megkeresi a cég székhelye szerinti illetékes földhivatalt, illetve szükség szerint más közhiteles nyilvántartást vezető szervezetet, hogy a cég tulajdonában álló - általuk ismert - ingó, vagy ingatlan vagyonra vonatkozóan 30 napon belül adjanak tájékoztatást.
A Cégtörvény 58. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha megállapítható hogy a cég vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság a törlési eljárást megszünteti és kezdeményezi a cég felszámolási eljárását.
A törvény 58. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a törlési eljárás folyamata alatt a cég vagyonára nem merül fel adat, a cégbíróság a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz.
A törvény 58. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az 58. § (1), (2) bekezdésében meghatározott végzést a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi azzal, hogy a végzés ellen a megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
A cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedését a Cégközlönyben közzé kell tenni.
Ha a törlési eljárás bármely szakaszában a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a cég helyreállítja a törvényes működést a cégbíróság a törlési eljárást megszünteti.

1.2.4. Vagyonrendezési eljárás

A 2003. évi XLIX. tv. emelte be a Cégtörvénybe a vagyonrendezési eljárás intézményét. A vagyonrendezési eljárásról a Ctv. 58/A-E. §-ai rendelkeznek.
A törvény 58/A. §-a szerint a vagyonrendezési eljárást kell kérelemre, vagy hivatalból lefolytatni, ha hivatalból történő törlési eljárás lefolytatása után a cég jogutód nélküli törlését követően olyan vagyon kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. Ha a törölt cég ellen végrehajtási eljárás van folyamatban, a végrehajtási eljárás alatt nem kezdeményezhető vagyonrendezési eljárás a lefoglalt vagyontárgy vonatkozásában.
A vagyonrendezési eljárás nem peres eljárás. amely a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerinti illetékes megyei bíróság folytat le.
Az eljárást a törölt cég volt hitelezői, volt tagja, illetve az kérheti akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyonra tulajdoni igényt támaszt. A kérelmezőnek meg kell jelölnie a törölt cég, valamint azon vagyontárgy azonosításához szükséges adatokat, amely vonatkozásában a vagyonrendezési eljárás lefolytatását kéri, és csatolnia kell azokat az okiratokat amelyekkel a vagyon létét, tulajdoni helyzetének rendezetlenségét valószínűsíti.
Hivatalból kell lefolytatni a vagyonrendezési eljárást, ha a közhiteles nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásban a törölt cég tulajdonosként szerepel.
A törvény 58/B. §-a szerint az eljáró bíróság a kérelemben foglaltakat megvizsgálja és ennek során további okiratokat szerezhet be és a kérelmezőt, valamint a cég volt tagjait és az esetleg fellelhető korábbi vezető tisztségviselőket meghallgathatja.
Kérelemre induló vagyonrendezési eljárás esetén, ha egyértelműen megállapítható, hogy a megjelölt vagyontárgy a törölt cég tulajdonában állt, a bíróság elrendeli a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, kivéve ha valószínűsíthető, hogy a fellelt vagyontárgy értékesítéséből befolyó összeg az eljárás lefolytatásával felmerülő költségeket sem fedezné. Ebben az esetben a bíróság a kérelmet elutasítja. Az eljárást azonban minden esetben le kell folytatni, ha a vagyon közhiteles nyilvántartásban szerepel.
A vagyonrendezési eljárás akkor is lefolytatható, ha a vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg az eljárás lefolytatásával felmerülő költségeket sem fedezné, azonban ilyen esetben a kérelmezőnek meg kell előlegeznie az eljárás lefolytatásával várhatóan felmerülő költségeket és a vagyonrendező díját.
A vagyonrendezési eljárás lefolytatását elrendelő végzésben a bíróság vagyonrendezőt rendel ki a felszámolói névjegyzékből, és felhívja a törölt cég volt hitelezőjét, illetve tagjait, hogy a vagyontárgyra vonatkozó igényeiket 30 napon belül a vagyonrendezőnek jelentsék be. A bíróság a vagyonrendezési eljárás eljárás lefolytatásának elrendeléséről szóló jogerős végzést a Cégközlönyben közzéteszi. A bejelentési határidő a közzététel napjával kezdődik.
A Ctv. 58/C. §-ának (1) bekezdése kimondja: hogy az igényeik bejelentését követően a vagyonrendező a vagyontárgyat a Cstv. 49. §-ában meghatározottak szerint értékesíti. Ingatlan értékesítése esetében a vagyonrendező által megkötött szerződés alapján az új tulajdonos tulajdonjogát a vagyonrendezési eljárás befejezését követően az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.
A vagyon értékesítése kivételesen mellőzhető ha az összes kérelmező közösen kéri és egyben vállalja az eljárás lefolytatásával várhatóan felmerülő költségek és a vagyonrendező díjának viselését.
A vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg az eljárás költségeinek elszámolását követően elsődlegesen a hitelezői igények kielégítésére szolgál. Ha a rendelkezésre álló összeg valamennyi hitelezői igény kielégítésére nem elegendő, a hitelező kielégítése követeléseik arányában történik.
Ha hitelezői igényt nem jelentettek be a rendelkezésre álló összeg felosztása a volt tagok között a cég törlésekor fennálló részesedésük arányában történik meg azzal, hogy a felosztás során a kérelmet elő nem terjesztő tagok figyelmen kívül maradnak.
Ha csak olyan személy jelentett be igényt akinek a vagyonrendezéshez jogi érdeke fűződik az értékesítés során befolyt összeg elszámolására a Ctv. 58/C. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azaz a létesítő okirat eltérő rendelkezésének hiányában a felosztásra a cég törlésekor fennálló részesedés arányában kerül sor a volt tagok között.
A Ctv. 58/D. §-a szerint: a vagyontárgy értékesítését, illetve annak mellőzése esetében a kérelmezőknek az értékesítés mellőzésére vonatkozó megállapodása benyújtását követő 30 napon belül a vagyonrendező a Ctv. 58/C. §-ban foglaltak figyelembevételével vagyonfelosztási javaslatot készít. A vagyonfelosztási javaslat keretében a vagyonrendező az eljárás lefolytatásával kapcsolatban közvetlenül felmerült költségei, továbbá munkadíjként 100 000 forint és az azt terhelő törvényes járulékok megállapítását kérheti a bíróságtól, amelyet a vagyonfelosztási javaslat elkészítése során a felosztásra rendelkezésre álló összegből le kell vonni.
A bíróság a vagyonrendező vagyonfelosztási javaslatát megvizsgálja és végzéssel határoz a vagyonrendező költségeinek és díjazásának összegéről, annak viseléséről, a hitelező követelésének kielégítéséről, illetve a hitelezőnek nem minősülő kérelmezők közötti vagyonfelosztásról, továbbá kötelezi a vagyonrendezőt a még szükséges intézkedések megtételére. Az értékesítés mellőzése esetén a vagyontárgyat kérelmező tulajdonába, illetve a kérelmezők által meghatározott arányban, a kérelmezők közös tulajdonába adja.
Fontos szabály, hogy az utóbb előkerült vagyon felosztása során a vagyonrendező által értékesített ingatlan új tulajdonosa csak akkor kezdeményezheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, ha a bíróság által megállapított költségeket megfizette.
Ha vagyonrendezési eljárás lefolytatására hivatalból kerül sor, akkor a vagyonfelügyelőnek a meg nem térülő költségeit és díját az állam viseli.
A vagyonrendezés szabályai az irányadóak abban az esetben is, ha a cég törlésére végelszámolási eljárás, vagy felszámolási eljárás lefolytatását követően került sor, de a cég törlését követően olyan vagyon került elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.
Amennyiben a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárás előzte meg, a vagyonrendezési eljárást a felszámolási ügyben eljárt bíróság köteles lefolytatni azzal az eltéréssel, hogy a bíróságnak lehetőség szerint azt a felszámolót kell vagyonrendezőként kirendelni, amelyik a felszámolási eljárás során eljárt és a hitelezők kielégítésére a Cstv. 57. §-a szerinti sorrendben kerül sor.

1.2.5. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének a megszüntetésével kapcsolatos eljárás

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről az 1997. évi CXXXII. tv. rendelkezik.
A törvény 30. §-a tartalmazza a kereskedelmi képviselet megszüntetésére vonatkozó szabályokat. A törvény szerint a kereskedelmi képviselet a cégbírósági nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. Kérelemre a cégbíróság akkor törölheti a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékből, ha:
a) a külföldi vállalkozásnak a kereskedelmi képviselet működésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása továbbá,
b) a kereskedelmi képviselet a Cégközlönyben megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelező követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak és
c) nincs a kereskedelmi képviseleti tevékenységgel összefüggésben külföldi vállalkozás ellen Magyarországon bírósági vagy hatósági eljárás folyamatban.
A kereskedelmi képviselet kérelemre történő törlésének nem feltétele a fentiekben a) és c) pontban felsorolt feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás államának a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bíróság joghatóságról és bírósági joghatározatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról.
A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a kereskedelmi képviselet törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól.
A fenti rendelkezéseket ebben az esetben is alkalmazni kell.
A cégbíróság hivatalból intézkedik a kereskedelmi képviselet cégjegyzékből való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a cégbíróság kereskedelmi képviseletet törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a további működéstől, a Cégközlönyben felhívást tesz közzé azzal, hogy a hitelezők a követeléseiket 30 napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be.
A cégbíróság azt követően nyilvánítja megszűntnek, s törli a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékből, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelező követelése kielégítésre került.
A fióktelep megszüntetésére vonatkozóan a törvény 23. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A fióktelep a cégnyilvántartásból való törléssel szűnik meg.
Kérelemre a cégbíróság az alábbi körülmények együttes fennállása esetén törölheti a fióktelepet a cégnyilvántartásból:
a) ha a külföldi vállalkozásnak a fióktelep működésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása;
b) a fióktelep a Cégközlönyben a megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelező követelése kielégítésre került illetve arra biztosítékot nyújtottak;
c) nincs a fióktelepein keresztül folytatott tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen Magyarországon hatósági vagy bírósági eljárás folyamatban, vagy a folyamatban levő eljárásokban a vagyoni igények kielégítésére a fióktelep vagy a külföldi vállalkozás biztosítékot nyújtott;
d) nincs fizetésképtelenségi eljárás folyamatban a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep ellen.
A fióktelep kérelemre történő törlésének nem feltétele a fent említett a) és c) pontban meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás államának a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról. A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a fióktelep törlését is kérelmezni kell a cégbíróságtól. Ilyenkor a fenti a)-c) pontban foglaltakat is alkalmazni kell. Szintén alkalmazni kell azt a fenti rendelkezést, hogy a fióktelep kérelmére történő törlésének nem feltétele a fenti a) és c) pontban meghatározott feltételek fennállása, ha nemzetközi szerződés van a bírósági joghatóságról, bírósági joghatározatok végrehajtásáról stb.
A cégbíróság hivatalból intézkedik a fióktelep cégnyilvántartásból való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a fióktelepet a továbbműködéstől, akkor a Cégközlönyben felhívást tesz közzé, hogy a hitelezők a követeléseiket 30 napon belül a fióktelepnél jelentsék be. A cégbíróság azt követően nyilvánítja megszűntnek és törli a fióktelepet a cégjegyzékből, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelezők követelése kielégítésre került.
A fióktelep megszűnése esetén a fióktelep cégneve alatt megszerzett olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt és kollektív befektetési értékpapírt, amelyet deviza külföldi nem szerezhet meg, el kell idegeníteni, a külföldi vállalkozás az elidegenítés utáni ellenértékre kaphat igényt.
Látható, hogy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete megszűnése esetében végelszámolási eljárásnak nincs helye. A fióktelep és a képviselet megszűnése esetén az 1997. évi CXXXII. törvényben foglalt megszűnési szabályok az irányadóak.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu