Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A végelszámolási eljárás

    A végelszámolási eljárás

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    ELŐSZÓ
    BEVEZETÉS
    RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
    A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI
    1. A VÉGELSZÁMOLÁS FOGALMA
    1.1. A végelszámolás fogalma
    1.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól
    1.2.1. Csődeljárás
    1.2.2. Felszámolási eljárás
    1.2.3. A hivatalbóli törlési eljárás
    2. A VÉGELSZÁMOLÁS MEGINDÍTÁSA
    2.1 A végelszámolás megindításának eseteiről általában
    2.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
    2.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
    2.3.1. Megszűnés objektív okból
    2.3.2. Megszűnés bír...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A végelszámolási eljárás
    TARTALOMJEGYZÉK
    ELŐSZÓ
    BEVEZETÉS
    RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
    A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI
    1. A VÉGELSZÁMOLÁS FOGALMA
    1.1. A végelszámolás fogalma
    1.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól
    1.2.1. Csődeljárás
    1.2.2. Felszámolási eljárás
    1.2.3. A hivatalbóli törlési eljárás
    2. A VÉGELSZÁMOLÁS MEGINDÍTÁSA
    2.1 A végelszámolás megindításának eseteiről általában
    2.2. Végelszámolással megszűnő szervezetek
    2.3. A végelszámolás alapjául szolgáló döntés
    2.3.1. Megszűnés objektív okból
    2.3.2. Megszűnés bírósági határozat alapján
    2.3.2.1. Megszűntnek nyilvánítás törvényességi felügyeleti hatáskörben
    2.3.2.2. Megszűntnek nyilvánítás a perbíróság döntése folytán indult eljárásban.
    2.3.2.3. A megszűntnek nyilvánító végzés tartalma
    2.3.3. Megszűnés a gazdálkodó szervezet döntése alapján
    2.3.3.1. A végelszámoló kijelölése a saját elhatározásból történő végelszámolásnál
    2.3.4. A gmk.-k és a jgmk.-k végelszámolása
    2.3.5. A végelszámoló kijelölése a Gt. 57. § (3)-(4) bekezdése alapján.
    3. A JOGUTÓD NÉLKÜLI MEGSZŰNÉS ÉS A VÉGELSZÁMOLÁS BEJELENTÉSE A CÉGBÍRÓSÁGNÁL
    3.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének bejelentési kötelezettsége
    3.2. A végelszámolással kapcsolatos változások bejegyeztetése
    3.2.1. A "kétlépcsős" végelszámolás első lépcsőjének bejegyeztetéséhez beadandó iratok
    3.2.1.1. A létesítő okirat új Gt. szerinti módosítási kötelezettsége
    3.2.2. A "kétlépcsős" végelszámolás második lépcsőjének bejegyzéséhez beadandó iratok
    3.2.2.1. A köztartozásokkal kapcsolatos igazolás
    3.2.3. Az "egylépcsős" végelszámolás
    3.2.3.1. Az "egylépcsős" végelszámoláshoz és a cég egyidejű törléséhez beadandó iratok
    3.2.4. A bíróság intézkedései a kérelem alapján
    3.2.4.1. A végelszámoló Cstv. 73. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége
    3.2.4.2. A végelszámolással összefüggő egyéb változásbejegyzési eljárások
    3.3. A végelszámolás közzététele
    3.3.1. Közzététel "egylépcsős" végelszámolás esetén
    3.3.2. Közzététel "kétlépcsős" végelszámolás esetén
    3.3.3. A végelszámolási közlemény tartalma
    3.3.4. A kft. és az rt. végelszámolójának saját közleménye
    3.3.5. Megszűntnek nyilvánítással kapcsolatos végelszámolási közlemény közzététele
    3.4. A végelszámolás bejegyeztetésének illetéke
    4. TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET A VÉGELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN.
    4.1. Hivatalbóli törlés végelszámolás alatt
    4.1.1. Hivatalbóli törlés belföldi kézbesíthetetlenség esetén
    5. A VÉGELSZÁMOLÁS LEFOLYTATÁSA
    5.1. A végelszámolás menete
    5.1.1. A gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségei
    5.1.2. A hitelezői választmány
    5.1.3. A végelszámolási kifogás
    5.2. A végelszámoló jogai és kötelezettségei
    5.2.1. Értesítési kötelezettség a végelszámolásról
    5.2.2. Tájékoztatási kötelezettség
    5.2.3. A vagyon értékesítése
    5.2.4. A hitelezői igények bejelentése és kielégítése
    5.2.5. A szerződések felmondása elállás
    5.2.6. A környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek
    5.2.7. Az iratanyag elhelyezése
    5.2.8. A végelszámolás munkajogi vonatkozásai
    5.3. A végelszámoló felelőssége
    5.4. A végelszámoló díjazása
    6. A VAGYON FELOSZTÁSA
    6.1. A záródokumentumok elfogadására jogosult testület (szervezet)
    6.2. A vagyon felosztásának meghatározó szabályai
    6.3. Megállapodás a vagyonfelosztásról
    7. A MEGSZŰNT CÉG JOGVISZONYAI. A TAGOK FELELŐSSÉGE A CÉG TARTOZÁSAIÉRT.
    7.1. Alanyváltozás a céget érintő jogviszonyokban
    7.2. A végelszámolásban figyelembe nem vett vagyontárgyak sorsa
    7.3. A végelszámolás során nem rendezett tartozások sorsa, a tagok felelőssége a megszűnt cég tartozásaiért
    7.3.1. Utólagos felelősség a törölt gazdasági társaság végelszámolásból kimaradt tartozásaiért
    8. AZ ELJÁRÁS BEFEJEZÉSE, A CÉG TÖRLÉSE
    9. A VÉGELSZÁMOLÁS SPECIÁLIS SZABÁLYAI
    9.1. Szövetkezet
    9.2. Az erdőbirtokossági társulat
    9.3. Hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások
    9.4. A biztosítóintézetek
    9.5. A befektetési alap
    9.6. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár
    9.7. Magánnyugdíjpénztár
    9.8. A vízgazdálkodási társulat
    9.9. A vállalat
    A VÉGELSZÁMOLÁS SZÁMVITELI FELADATAI
    1. A VÉGELSZÁMOLÁS SZÁMVITELI FELADATAI
    1.1. A végelszámolás folyamatának számviteli feladatai
    1.2. A végelszámolás előkészítésével kapcsolatos számviteli feladatok
    1.2.1.A záróleltár
    1.2.2.A tevékenységet lezáró mérleg
    1.2.3.A tevékenységet lezáró mérleg mérlegtételei és értékelésük
    1.2.4. Befektetett eszközök
    1.2.5. Forgóeszközök
    1.2.6. A zárómérleg
    1.2.7. Számviteli feladatok, ha egyszeres könyvvezetést alkalmazó, végleszámolásra készülő vállalkozás kettős könyvvezetésre tér át
    1.2.8. Számviteli feladatok a végelszámolás ideje alatt
    1.2.9. Számviteli feladatok a végelszámolás befejezésekor
    1.2.10. A saját tőke rendezése a végelszámolási folyamat végén
    1.2.11. Számviteli feladatok a végelszámolás megszüntetése esetén
    1.2.12. Számviteli feladatok, ha a végelszámolás alatt levő vállalkozás ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek
    1.3. Számviteli feladatok a felszámolás megindításakor
    1.3.1. Számviteli feladatok a felszámolás időszaka alatt
    1.3.2. A felszámolás alatt levő vállalkozás kötelezettségeinek és a követeléseinek rendezése
    1.3.3. A felszámolás alatt történt gazdasági események
    1.3.4. A közbenső felszámolási mérleg
    1.3.5. A felszámolás befejezésének feladatai
    1.3.6. A felszámolási zárómérleg
    1.4. A bevételek és a költségek alakulásáról készített kimutatás
    1.4.1. Vagyonfelosztási javaslat a felszámolási eljárásban
    1.5 A megszűnt gazdálkodó szervezet tulajdonosának elszámolása
    ELŐSZÓ
    A végelszámolás mindeddig mostohagyermeke volt a társasági és cégjogi szakirodalomnak. A cégalapítás lázának kezdeti időszakán azonban túl vagyunk, s az olykor igen nehéz gazdasági viszonyok közepette egyre gyakrabban kerül a figyelem középpontjába a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás.
    Különös jelentőségűvé teszi ezt a témakört az új társasági törvény néhány átmeneti szabálya, mely a feltőkésítést vagy átalakulást (szerződésmódosítást) elmulasztó kft.-k, rt.-k, gmk.-k és jgmk.-k számára az önkéntes vagy kötelező megszűnést írja elő. A jogutód nélküli megszűnés pedig az esetek döntő részében végelszámolással történik. Könyvünkben ezeket a gyakorlat szülte igényeket próbáltuk kielégíteni, miután munkánk során gyakran szembesültünk a jogutód nélküli megszűnés és a végelszámolás meglehetősen ellentmondásos, kidolgozatlan szabályaival. Célunk az volt, hogy a végelszámolás teljes folyamatát, alkalmazási formáit, technikáit, jogi és számviteli normáit feldolgozva a lehetőségekhez képest elfogadható megoldásokat javasoljunk a rosszul, vagy hézagosan szabályozott területekre. Nem állítjuk, hogy minden kérdésre megleltük az egyedül "üdvözítő" választ, de reméljük, hogy munkánk a gyakorlati szakemberek, végelszámolók számára hasznos segítséget fog jelenteni.
    Budapest, 2001. január 10. napján
    Szerzők
    BEVEZETÉS
    A végelszámolás jogintézménye alatt - a hatályos szabályozásra is figyelemmel - a gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnése esetén követendő eljárási és részben anyagi szabályok együttesét értjük, ahol maga az eljárás a gazdálkodó szervezet erre jogosult szervének önkéntes elhatározásán alapul, és feltételezi, hogy a megszűnő jogalany vagyona fedezetet nyújt a hitelezői igények kielégítésére.
    Ebből következően a végelszámolási eljárásra - mint nemperes eljárásra - vonatkozó jogi szabályozás jóval egyszerűbb a felszámolási eljáráshoz képest, ahol a fizetésképtelenség alaphelyzetéből kifolyólag számos a hitelezőket védő jogintézménnyel is találkozhatunk.
    A végelszámolási eljárásnál a bíróság (Cégbíróság) többnyire csak regisztratív szerepet tölt be, e regisztratív funkció az eljárás kezdetének és befejezésének nyilvántartásba vételére és közzétételére vonatkozik.
    Ha a végelszámolás alatt - függetlenül az elnevezésétől általában is azt értjük, amelyet a jelenlegi jogszabályi definíció is rögzít [Cstv. 1. § (4) bek.] akkor az intézményre vonatkozó normatív szabályozás csírái 1978-ban jelentek meg.
    Nem tekinthető a szabályozás előképének az 1959. évi IV. törvény (Ptk.), mert a jogi személyek megszűnésével kapcsolatban csupán utal arra, hogy "a jogi személy létrejöttének és megszűnésének feltételei a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg [29. § (1) bek.]" A jogi személy egyes fajtáinál pedig a vállalat vonatkozásában a 38. § (4) bekezdése szólt a megszűnést elrendelő szerv azon jogosítványairól, amely szerint ő jelöli ki azt a vállalatot, amelyre a megszüntetett vállalat jogai és kötelezettségei szállnak, a szövetkezetek vonatkozásában pedig a Ptk. eredeti 63. és 64. §-ai tartalmaztak rendelkezéseket.
    Miközben a szövetkezet jogutód nélküli megszüntetéséről a közgyűlés dönthetett [Ptk. 49. § (3) bek. d) pont], a 63. § (1) bekezdése szerint a megszűnés esetén felszámolási eljárást kellett lefolytatni, amely módját külön jogszabály határozza meg.
    A külön szabályozás 1972-ig váratott magára. Csak 1972-ben jelent meg a szövetkezetek felszámolását szabályozó 25/1972. (VIII. 12.) PM rendelet, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek felszámolását szabályozó 32/1972. (XI. 1.) PM rendelet. Ez utóbbit az 79/1975. (XII. 13.) PM rendelet helyezte hatályon kívül, és egy az előbbihez képest új konstrukciót vezetett be.
    A Ptk. 64. §-a még utalt rá, hogy a követelések kielégítése után fennmaradó vagyont a tagok között egyenlő arányban kell felosztani.
    A végelszámolás egy más fajta értelmezését adta a Ptk. 571. §-ának (1) bekezdése, amely kimondta, hogy a polgári jogi társaság megszűnésekor végelszámolásnak van helye. Itt a végelszámolás tehát egy belső a tagok, illetve a szerződő felek közötti vagyoni elszámolást jelent, amelyre nézve egyébként a Ptk. nem adott további részletszabályokat.
    Az ismertetett szabályok a Ptk. későbbi módosításai során "kikoptak" a Ptk.-ból. Egyedül a a 29. § (1) bekezdésében foglalt utaló szabály maradt hatályban (a megszűnés feltételeit külön jogszabály határozza meg).
    Az 1977. évi IV. törvény hatályban lépéséről szóló 1978. évi 2. tvr. 24. § (2) bekezdése és az 1971. évi III. törvény (Sztv.) végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) kormányrendelet 28. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján jelent meg a 20/1978. (IX. 5) PM rendelet a szövetkezetek és a gazdasági társulások felszámolásáról.
    A rendelet hatálya a különböző formában működő szövetkezetekre (mezőgazdasági, ipari, takarék, lakásfenntartó stb.) és a gazdasági társulásokra terjed ki.
    A rendelet a felszámolás két típusát különböztette meg:
    1. önfelszámolás,
    2. kényszerfelszámolás.
    Az önfelszámolás lényegében egy végelszámolási típusú eljárás jegyeit viselte magán, de a két típus közötti megkülönböztetés nem abban mutatkozott, hogy az egyik esetben a felszámolási eljárás kezdeményezésének az oka a fizetésképtelenség fennállása, hanem abban, hogy egyik esetben a felszámolás a tagok önkéntes elhatározásán alapul, a másik esetben pedig az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szervnek a gazdálkodó szervezet felosztását elrendelő határozatán. Ebben az értelemben az önfelszámolási eljárás motívuma lehetett akár egy veszteséges gazdálkodás vagy valóban a tagok önkéntes (más okokat magában rejtő) elhatározása a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatban.
    Az önfelszámolásra vonatkozó szabályok rögzítették:
    - a gazdálkodó szerv megszűnéséről szóló határozat kötelező tartalmi elemeit (a felszámolás kezdetének és befejezésének határideje, a felszámolási bizottság tagjainak a megválasztása stb.),
    - azt, hogy a határozatokat mely szerveknek kell megküldeni (értesítési kötelezettség),
    - a felszámolást lebonyolító felszámolási bizottság megválasztására vonatkozó szabályokat,
    - a képviseletre vonatkozó szabályokat,
    - azt, hogy a felszámolás elrendelésével a vezető testületek hatásköre megszűnik, kivéve a közgyűlésé, illetve az igazgatótanácsnak a felszámolási zárómérleg megállapítására és a vagyon felosztására vonatkozó hatásköre,
    - a gazdálkodó szerv kötelezettségeit (leltár, mérleg, eredménykimutatás stb. elkészítése és átadása a felszámolónak),
    - a gazdálkodó szervezettel szembeni követelések érvényesítésére, a beszámításra, a tartozások lejárttá válását kimondó, a folyamatban lévő peres és végrehajtásokra vonatkozó speciális szabályokat,
    - a felszámolás közzétételének a kötelezettségét, a közzététel kötelező tartalmi elemeit is rögzítve,
    - a gazdálkodó szervezet által korábban kötött szerződések felmondásának jogát,
    - a felszámoló feladatkörét,
    - a felszámolási zárómérlegre vonatkozó szabályokat, ideértve a követelések kielégítésének a sorrendjét,
    - a felszámolási eljárás befejezésével összefüggő feladatokat (iratanyag elhelyezése, bankszámlák megszüntetése, hitelezői követelések kiegyenlítése stb.).
    A felszámolási eljárás befejezésekor a felszámoló megkeresése alapján a gazdálkodó szervezetet törölték a nyilvántartásból (vállalati- szövetkezeti törzskönyv, cégjegyzék). A gazdálkodó szervezet a nyilvántartásból való törléssel szűnt meg.
    A felsorolt szabályok egy része közös, a felszámolási eljárás mindkét típusára vonatkozó szabály volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó szervezetek jogutód nélküli megszűnése esetén a fizetésképtelenségi jogban fellelhető jogintézmények, hitelező-védelmi szabályok egy végelszámolási jellegű megszűnés esetén is alkalmazásra kerültek. A végelszámolás beolvadt a felszámolásba, azaz még nem nyert önálló szabályozást.
    Szintén 1978-ban jelent meg a vállalati formában működő gazdálkodó szervezetek felszámolását szabályozó 37/1978. (XII. 23.) PM rendelet, amely a felszámolási eljárás menetét a vállalati formából adódó sajátosságoktól eltekintve - a szövetkezetekre érvényes eljárási rendhez hasonlóan szabályozta.
    A jogszabály nem tett különbséget a végelszámolás és a felszámolás között.
    Attól függetlenül, hogy az alapító szerv milyen okból szüntette meg a vállalatot az eljárás egységes volt, tehát alapvetően egy likvidációs eljárási modellt követett.
    1986-ban egy új gazdaságpolitikai koncepció jegyében megváltoztak a gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos szabályok is. A gazdaságpolitikai irányítás a korábbi szabályozás hiányosságaként értékelte, hogy:
    a) a jogszabályok hatálya nem terjed ki valamennyi gazdasági tevékenységet folytató szervezetre,
    b) a szabályozás a hitelezők illetve követeléseik között merev rangsort állít fel, ami indokolatlan előnyöket biztosít, s a hitelezői érdekek nem érvényesülnek az eljárás során,
    c) a jogszabály gazdaságpolitikai mérlegelésre bízza, hogy mikor kerülhet sor a felszámolásra, ennek feltételeit nem határozza meg.
    A felszámolás lényegében az alapító szerv, illetőleg szövetkezeti körben a gazdálkodó szervezet elhatározásától függ. Az alapító szerv részére biztosított hatáskör nem ad megfelelő garanciát a döntések pártatlanságára.
    d) nem érvényesül kellően az eljárás nyilvánossága, ami nem felel meg a gazdasági tevékenység, a szerződéses kapcsolatok biztonságához fűződő érdekeknek.
    Mindezek alapján az új jogi szabályozás kialakításakor a következő alapelveket kívánták érvényre juttatni:
    a) hitelezői érdekek védelme,
    b) a döntés pártatlansága,
    c) a fizetésképtelenség megelőzésében vagy megszüntetésében az érdekeltek számára nyilvánosság megteremtése, valamint más fontos társadalmi érdekeknek (pl. az állami tulajdonnak, a munkához való jog gyakorlásának) a védelme.
    Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) szerint a felszámolás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességi körébe tartozó nemperes eljárás volt, amelyet akkor folytattak le, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak, vagy ha a gazdálkodó szervezet tartósan fizetésképtelen volt. Tartósan fizetésképtelennek minősült az a gazdálkodó szervezet, amelynek a tartozásai hosszabb időn át meghaladták vagyonát, vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt.
    Tartós fizetésképtelenség címén a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező és az adós kérhette, utóbbi a létesítő szerv előzetes egyetértésével. A felszámolási eljárás megindítása előtt - a rendelet eredeti szövege szerint - kötelező volt az előzetes egyeztetés lefolytatása, amelyet az érdekképviseleti szervek szerveztek meg.
    A felszámoló feladatai jelentősen kibővültek, gyakorlatilag a felszámolás teljes lebonyolítása az ő feladata volt. A kielégítési sorrendben viszonylag kedvezményes helyzetben voltak a társadalombiztosítási ellátások, viszont hátrébb sorolódtak az adók és a zálogjoggal biztosított követelések. A ki nem elégített tartozások közül az állam a bérjellegű és a magánszemélyek nem gazdasági jellegű követeléseiért állt helyt.
    A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. a hazai fizetésképtelenségi jogban kétségtelenül előrelépésnek számított, többek között azért is, mert a tvr. a személyi hatálya alá vonta az összes gazdálkodó szervezetet, ezáltal egységes szabályozást teremtett.
    A tvr. azonban továbbra sem választotta szét a felszámolás és a végelszámolás intézményét. A felszámolási eljárás egyik lehetséges feltétele volt az, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnéséről a külön jogszabályok szerint határozatot hoztak. Azonban magának az eljárásnak a szabályai egyébként teljesen egységesek voltak [Ftvr. 8. § (1) bek.] Így a végelszámolási típusú eljárást továbbra is terhelték azok a felesleges többletszabályok, amelyeknek többnyire csak egy likvidációs típusú megszűnés esetén van létjogosultságuk.
    1989. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.), amely a társaságok hat típusát szabályozta. A törvény általános része (I. fejezet 5. cím) először szabályozza önálló eljárásként a jogutód nélküli megszűnés azon esetét, amikor - tartós fizetésképtelenség hiányában végelszámolásnak van helye.
    A végelszámolásra a társaság megszűnésekor 4 esetben kerülhetett sor:
    1. a társasági szerződésben (alapszabályban) meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel valósult meg [régi Gt. 46. § (1) bek. a) pont],
    2. a társaság elhatározza jogutód nélküli megszűnését [régi Gt. 46. § (1) bek. b) pont],
    3. a társaság tagjainak száma - a korlátolt felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy főre csökkent, és 6 hónapon belül nem jelentenek be a Cégbíróságnál új tagot (régi Gt. 46. § (1) bek. b) pont],
    4. a Cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás körében a társaságot megszűntnek nyilvánítja [régi Gt. 46. § (1) bek. e) pont].
    A társasági törvény elfogadva azt az elvet, hogy a végelszámolás más gazdálkodó szervezetekre is vonatkozó közös szabályait a felszámolásról szóló jogszabályba kell beiktatni, csak azokat a külön szabályokat tartalmazta, amelyek a gazdasági társaságok szervezetének a specialitásaiból adódtak. A régi Gt. 46. § kimondta, hogy a végelszámolást a felszámolási eljárásról szóló jogszabályban foglaltak szerint kell lefolytatni, ha a törvény eltérően nem rendelkezik.
    Az eltérő szabályozás két lépcsős volt. A Gt. 47-54. §-ai tartalmazzák az egyes gazdasági társasági formák végelszámolására vonatkozó közös szabályokat. Az egyes társadalomra vonatkozó speciális szabályok a törvény "különös részében" az adott társaságra vonatkozó szabályok között kerültek elhelyezésre. Így a 84-86. §-ok a közkereseti társaságrag a 124-125. §-ok az egyesülésre, a 152-154. §-ok a közös vállalatra, a 228-230. §-ok a korlátolt felelősségű társaságra, a 317-320. §-ok a részvénytársaságra állapítottak meg külön szabályokat.
    A közös szabályok között a törvény a következő kérdéseket szabályozta:
    a) rögzítette, hogy ki lehet a végelszámoló, illetve milyen összeférhetetlenségi szabályok állnak fenn,
    b) rögzítette, hogy a végelszámolás megindításával kapcsolatos bejelentési és közzétételi kötelezettséget,
    c) szabályozta a végelszámoló jogállását (képviselet, cégjegyzék) és feladatait (a vagyon felmérése, a végelszámolási mérleg összeállítása stb.).
    Az egyes társasági formáknál az eltérő szabályozás igénye elsősorban az eljárás végén megmaradt vagyon felosztásánál jelentkezett.
    A végelszámolással kapcsolatos bírósági (Cégbírósági) feladatokat az 1989. évi 23. tvr. és a 13/1984. (XII. 16.). IM rendelet tartalmazta.
    A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény hatályba lépését követően az összhang megteremtése szükségessé tette az 1986. évi 11. tvr. módosítását is.
    A módosításra az 1988. évi 26. tvr.-rel került sor. A tvr. egyrészről kivette az Ftvr. hatálya alól a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnését, ha a megszűnés esetén végelszámolásnak van helye, másrészről a jogszabály hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek esetében a végelszámolási típusú megszűnés szabályát egy külön eljárásban az egyszerűsített eljárásban fogta össze. Az egyszerűsített felszámolási eljárásra vonatkozó szabályokat az új 40/A. § tartalmazta. Az egyszerűsített felszámolási eljárásnak az volt a lényege, hogy a felszámolás a gazdálkodó szervezet keretein belül folytatódott le. Felszámolóként a gazdálkodó szervezet vezető állású dolgozói, illetőleg szövetkezet esetében vezető tisztségviselői közül jelölhető ki arra megfelelő személy. Az így kijelölt felszámoló jogaira, kötelezettségeire és tevékenységével kapcsolatos kérdésekre egyébként a tvr. rendelkezései vonatkoztak.
    A felszámolási eljárás befejezését követően elkészített és jóváhagyott zárómérleget, vagyon felosztási javaslatot meg kellett küldeni a bíróságnak, amely ennek alapján döntött a felszámolási eljárás befejezéséről, illetőleg szükség esetén tárgyalás tűzött ki.
    Abban az esetben, ha az egyszerűsített felszámolási eljárás során a felszámoló a gazdálkodó tartós fizetésképtelenségét észlelte, erről haladéktalanul köteles volt a bíróságot értesíteni. Ebben az esetben a bíróság elrendelte a felszámolási eljárásnak az általános szabályok szerinti folytatását, és kijelölte a felszámolót.
    Összegezve: maga a módosító jogszabály is leszögezte, hogy annak az igénynek akart eleget tenni, amely szerint a nem tartós fizetésképtelenség miatt indult eljárásokban a szabályozás egyszerűbb legyen és nagyobb rugalmasságot biztosítson.
    A társasági törvénynek a végelszámolással kapcsolatos rendelkezései a hatályba lépését követően 3 alkalommal módosultak.
    A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. tv. 29. § (3) bekezdése a társasági törvény 52. § egy (3) bekezdéssel egészítette ki. Eszerint: "(3) abban az esetben, ha a gazdasági társaságot koncesszió-köteles tevékenység folytatására alapították, a társaság megszűnése esetén a tagok (részvényesek) részére az őket megillető vagyon maradványt csak abban az esetben lehet kiszolgáltatni (kifizetni), ha az állam, illetőleg az önkormányzat nevében eljáró szerv az állam, illetőleg az önkormányzat tulajdonában álló vagyontárgyak rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban történt átadását igazolta, kivéve, ha a kizárólagos állami tulajdonhoz, illetőleg az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgy üzembehelyezésére ezen időpontig nem került sor."
    Az 1991. évi IL. törvény 84. §-a hatályon kívül helyezte a régi Gt. 47. § 2. mondatát amely kimondta, hogy "a végelszámolást a felszámolási eljárásról szóló jogszabályban foglaltak szerint kell lefolytatni, ha e törvény másként nem rendelkezik."
    A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, valamint a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1991. évi LXV. törvény 15. § (1) bekezdése pedig a régi Gt. 48. §-át egy újabb (5) bekezdéssel egészítette ki.
    Eszerint: "(5) a végelszámoló személyét a végelszámolás megtörténtével [52. § (1) bek.] egyidejűleg jelentheti be a Cégbíróságnak »bejegyzés és közzététel végett« a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ha a végelszámolás a társaság jogutód nélküli megszűnését kimondó határozat meghozatalától számított 30 napon belül megtörtént. A cégbíróság ezeket az adatokat a gazdasági társaság törlésével egyidejűleg teszi közzé".
    15. § (2) bekezdése pedig a régi Gt. 52. §-ának (2) bekezdését a következő rendelkezéssel egészítette ki:
    "a társaság legfőbb szerve a zárómérleg jóváhagyásával határoz a végelszámoló (igazgató, ügyvezető, igazgatóság), a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló felmentéséről."
    A módosító jogszabály 16. §-a szerint pedig a régi Gt. 54. §-a további (2)-(4) bekezdésekkel egészült ki.
    Az új rendelkezések kimondták:
    "(2) A gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a gazdasági társaság megszűnése után a gazdasági társaság tagja - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - korlátlanul helytállni tartozik.
    (3) A gazdasági társaságot terhelő kötelezettségeként a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig tartozik helytállni a betéti társaság kültagja, a korlátolt felelősségű társaság tagja, valamint a részvényes.
    (4) A (2) és a (3) bekezdésben foglalt helytállási kötelezettség kapcsán felmerülő tartozást a tagok (részvényesek) egymás között a felosztott társasági vagyonból való részesedés arányában viselik."
    Az 1988. évi VI. tv. helyébe lépő új társasági törvény az 1997. évi CXLIV. tv. (az új Gt.) a végelszámolási eljárás alapkoncepcióján nem változtatott, de a gyakorlati tapasztalatok alapján a végelszámolásra vonatkozó szabályok több vonatkozásában módosultak illetve új rendelkezésekkel egészültek ki.
    Az összes társasági formára vonatkozó közös szabályozás szűkült, az új Gt. csupán egy §-ba sűrítette a szabályokat, szemben a régi Gt.-vel, amely a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket külön alcímmel is megjelölte.
    Új rendelkezés, hogy a legfőbb tulajdonosi szerv határozatától függően végelszámolónak a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető. A korábbi szabályozás erre nem adott lehetőséget.
    Az új Gt. 57. §-ának (3) bekezdése szerint már nemcsak a tagok (jegyzett tőke legalább egytizedét képviselő tagok), hanem a társaság bármely hitelezője az ok megjelölésével írásban kérheti a cégbíróságtól más személy végelszámolóvá történő kijelölését. A társasági szerződés ezt a jogot egyébként a jegyzett tőke egytizedénél kisebb hányadot képviselő tagoknak is megadhatja.
    A más személy végelszámolóvá történő kijelölését tartalmazó kérelemről a Cégbíróság - az új szabályok szerint - 8 napon belül köteles dönteni, a kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye [új Gt. 57. § (4) bek.].
    Az új Gt. 169. § és 266. §-ai a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a régi Gt. 230. § (3) bekezdése és 320. § (3) bekezdésénél egyértelműbben írja elő, hogy a végelszámolási hirdetményt a végelszámoló maga is köteles a Cégközlönyben közzétenni.
    A hirdetménynek tartalmaznia kell a végelszámoló nevét, lakóhelyét és a társaság hitelezőinek felhívását, hogy követeléseiket a közzétételt követő 40 napon belül jelentsék be a végelszámolónak.
    Az új Gt. 100. §-ának (1) bekezdése a közkereseti és betéti társaság körében változatlanul biztosítja azt a korábbi szabályt, hogy a végelszámoló személyét a végelszámolás megtörténtével egyidejűleg jelentheti be a Cégbíróságnak, ha a végelszámolás a társaság jogutód nélküli megszűnését kimondó határozat meghozatalától számított 30 napon belül fejeződik be. Az eltérés annyi, hogy a feltétel a társaság valamennyi tartozásának 30 napon belüli kielégítése.
    A köztartozások kiegyenlítését vagy nemlétét bizonyító hatósági igazolások kötelező benyújtását a 8/1996. (X. 2.) IM rendelettel módosított 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet írta elő. Ezt a rendeletet az új Gt. és a cégtörvény végrehajtási rendelete a 8/1998. (V. 23.) IM rendelet hatályon kívül helyezte. Ebből következik, hogy a nemleges adóigazolások és más hatóságok köztartozás nemlétét tanúsító okiratai már nem előfeltételei a cég végelszámolás befejeztét követő törlésének.
    Többletszabályok egyrészt a vagyonfelosztás és a megszűnést követő tagi felelősség (új Gt. 54. §, 56-57. §-ai), másrészt a végelszámoló személyének kijelölésének körében érvényesülnek.
    Új szabály, hogy a közkereseti társaság, a betéti társaság egy tagúvá válása miatti megszűnésekor végelszámolót a Cégbíróság jelöli ki, és ez esetben a kültag is kijelölhető végelszámolónak [új Gt. 98. § (2) bek., 104. § (3) bek.].
    A cégtörvény 55. § rendelkezik arról, hogy a cég cégbírósági megszűntnek nyilvánításakor a végelszámolót a Cégbíróság jelöli ki, a céget megszűntnek nyilvánító végzésben.
    Az új szabályok nem tartalmazzák a cégbírói kijelölésnek a régi Gt. 49. §-ában foglalt korlátait, amely szerint a Cégbíróság csak olyan természetes személyt rendelhetett ki, aki megfelelt a vezető tisztségviselő tekintetében a törvényben előírt követelményeknek, illetve nem rendelhetett ki olyan természetes vagy jogi személyt, aki ellen a társasági tagok többsége tiltakozott. Az új törvények szabályaiból hiányzik a régi Gt. 50. §-ában foglalt azon rendelkezés is, hogy a végelszámoló kijelölésével a gazdasági társaság tisztségviselőinek, képviselőinek és dolgozóinak cégjegyzési joga megszűnik, jogaikat és kötelezettségeiket a végelszámoló gyakorolja. Ennek ellenére a hatályos jogi szabályozásból a fentiek változatlanul következnek, illetve levezethetők.
    A végelszámolás minden gazdálkodó szervezetre kiterjedő közös szabályozása végül is a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvényben jelennek meg. A Cstv. kodifikációs munkálatai során vetődött fel, hogy a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésére is ki kellene dolgozni a végelszámolás közös szabályait, megszüntetve azt a méltánytalan és jogdogmatikailag nem indokolható helyzetet, hogy a nem társasági formában működő szervezetek a fenti esetben is csak felszámolási eljárás keretében szüntethetők meg.
    A Cstv. önálló fejezetben szabályozza a végelszámolás intézményét. A szabályozás hatálya a gazdálkodó szervezetekre terjed ki. A Cstv. alkalmazásában gazdálkodó szervezet a Cstv. eredeti 3. § a) pontja szerint: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az önkormányzat vállalata, a vízi közmű társulat kivételével a vízgazdálkodási társulat volt.
    Később a gazdálkodó szervezet fogalma kibővült a közhasznú társaság, az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár fogalmával. Nem terjed ki a törvény hatálya az úgynevezett nonprofit szervezetekre, azaz a társadalmi szervezetekre - ideértve a politikai pártokat is -, az egyházi jogi személyekre és az alapítványokra.
    A Cstv. 2. §-ának (3) bekezdése utal rá, hogy - többek között - a végelszámolásra vonatkozó szabályokat a pénzintézetekre, a biztosító rt.-re és a szövetkezetekre, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra az adott szervezetre vonatkozó jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
    A törvényben a végelszámolás minden gazdálkodó szervezetre vonatkozó közös szabályai a következő kérdésekre térnek ki:
    - a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat kötelező tartalma,
    - a Cégbíróság felé történő bejelentési kötelezettség,
    - az eljárás közzététele és a közzététel kötelező tartalma,
    - a végelszámoló értesítési kötelezettsége,
    - a végelszámoló felmondási joga,
    - a gazdálkodó szervezet vezetőjének a kötelezettségei,
    - a végelszámoló jogállása és feladatai,
    - a végelszámoló díjának a mértéke.
    A Cstv. hatályba lépését követően a végelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is többször módosították, de egy két új intézménytől eltekintve a módosítás inkább csak a szabályozás finomítását célozta.
    A módosítások sorából két módosítás érdemel kiemelést.
    A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló 1995. évi CVI. törvény 19. §-ának b) pontja mondta ki, hogy a Cstv. 75. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépjen:
    "(1) a végelszámoló a végelszámolás befejezésekor - az egyes évekre - külön - éves beszámolót, az utolsó évről készült éves beszámolóban kimutatott eredmény felosztása után végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget), zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről. A végelszámolási zárómérleg (záró egyszerűsített mérleg) alapján az adóhatósággal el kell számolni a társasági adót és az egyéb adókat, az adózás rendjére vonatkozó eléírások szerinti adóbevallásokat el kell készíteni."
    Fontos módosításokat tartalmazott az 1997. évi XXVII. törvény, amely egyrészről bevezette a kifogás intézményét a végelszámolási eljárásba, másrészről a módosítás egyértelműen rögzítette a felszámolási eljárás elsőbbségét a végelszámolással szemben.
    Az új szabályok rögzítik, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem kézhezvételét követően az adós részéről jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat hozatalának nincs helye. További rendelkezés, hogy ha végelszámolás megindulását követően kezdeményezik a felszámolási eljárást és a felszámolást a bíróság elrendeli, a Cégbíróság köteles a végelszámolási eljárást megszüntetni.
    A módosítás - figyelemmel az eljárás gyorsításának szándékára - előírta, hogy a végelszámoló a végelszámolás közzétételét követő 1 év elteltével adjon tájékoztatást a Cégbíróságnak és a hitelezőknek arról, hogy miért nem került sor a végelszámolás befejezésére, illetve az mikorra várható.
    A módosítás során bővült a végelszámoló tájékoztatási kötelezettsége a Cstv. 73. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel. A végelszámolónak a felszámolóhoz hasonlóan tájékoztatnia kell a társaság tagságát, illetve legfőbb szervét a benyújtott hitelezői igényekről, illetve arról, hogy azokat elfogadta-e.
    RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
    BH Bírósági Határozatok
    Ctvr. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr.
    Ctv., Cégtörvény A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv.
    Cstv., Csődtörvény A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv.
    Ftvr. A felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr.
    Gt., új Gt. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv.
    régi Gt.A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv.
    Mt. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv.
    PM Pénzügyminisztérium
    Pp. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv.
    PSZÁF Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
    Ptk. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv.
    Sztv. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv.
    tv. törvény
    tvr. törvényerejű rendelet
    A VÉGELSZÁMOLÁS SZABÁLYAI
    1. A VÉGELSZÁMOLÁS FOGALMA
    1.1. A végelszámolás fogalma
    A végelszámolás általános fogalmát egyik törvény sem tartalmazza, ami érthető, hiszen nincs olyan jogszabály, ami az összes gazdálkodó szervezet (egyéb jogalany, jogi személy) végelszámolásának közös szabályozását tartalmazná.
    A Cstv. a személyi hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában ad csak fogalom meghatározást. A Cstv. 1. §-ának (4) bekezdése szerint: "a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet - jogutód nélküli megszűnését elhatározva - hitelezőit kielégíti."
    A definíció azonban nem pontos, mert csak a jogutód nélküli megszűnés egyik esetére utal, amely végelszámolási eljárás lefolytatását vonja maga után. Ezzel szemben a végelszámolási eljárásra más esetben is sor kerülhet. Erdőbirtokossági társulat végelszámolására akkor is sor kerülhet ha:
    - a Cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás során megszűntnek nyilvánítja vagy,
    - a tagok száma egy főre csökken.
    Gazdasági társaság, szövetkezet esetén szintén megszűnési ok, ha a Cégbíróság a gazdálkodó szervezetet megszűntnek nyilvánítja, vagy ha a tagok száma a törvényben előírt létszám alá csökken. További megszűnési ok lehet, ha a gazdasági társaság meghatározott időre vagy meghatározott célra alakul.
    Pontosabb megfogalmazás szerint a végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelyre a jogalany jogutód nélküli megszűnése esetén kerül sor, ha a megszűnésre nem fizetésképtelenség vagy a cég hivatalbóli törlése miatt kerül sor, hanem valamely törvényben meghatározott más ok eredményeképpen.
    A végelszámolási eljárás a gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésével összefüggő nemperes eljárás, amely közös szabályait a Cstv. IV. fejezete tartalmazza. Más jogi személyek (befektetési alap, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár) esetében a megszűnés során alkalmazandó néhány speciális szabály összességét jelenti.
    A végelszámolási eljárás lefolytatása a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe tartozik. Az eljárás során a Cégbíróság feladata részben regisztratív (közzététel, törlés stb.). A bíróság csak kivételes esetben avatkozik bele a folyamatba (végelszámoló kijelölése, kifogás elbírálása stb.). Másrészről a Cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre a végelszámolás alatt is fennáll.
    A végelszámolás körében a törvényi szabályozás általában a következő kérdésekre terjed ki:
    -.a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat kötelező tar-
    talma,
    - a végelszámolás megindításának bejelentési és közzétételi kötelezettsége, ideértve a közzététel kötelező tartalmi elemei,
    - a végelszámolással kapcsolatos értesítési kötelezettség,
    - a megszűnő gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettségei,
    - a végelszámoló feladatai és jogköre,
    - a végelszámoló díjazására vonatkozó rendelkezések.
    A végelszámolás hatályos jogi szabályozása többlépcsős, és emiatt nem mindig áttekinthető. A gazdasági társasági formában működő gazdálkodó szervezetek közül azoknál, amelyek valamely speciális szabályozás alá eső tevékenységet végeznek, első lépcsőben az e tevékenységet szabályozó törvény tartalmaz külön szabályokat (hitelintézet, biztosító intézet). Második lépcsőben vonatkoznak rájuk a társasági törvénynek az egyes gazdasági társasági formáknál található külön rendelkezései, harmadik lépcsőben pedig az új Gt. 57. §-ában megfogalmazott néhány általános szabály.
    A szabályozás negyedik szintje a Cstv. IV. fejezete, amely mindegyik a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet végelszámolására vonatkozó közös szabályokat tartalmazza.
    Általában is elmondható, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek létesítésére és működésére vonatkozó törvények tartalmaznak az adott szervezeti forma sajátosságaiból adódó külön rendelkezéseket.
    A szabályozás átláthatóságát nehezíti, hogy a Cstv. alkalmazása szempontjából gazdálkodó szervezetnek minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a magánnyugdíjpénztár is, amely viszont nem tartozik a cégtörvény hatálya alá, a Fővárosi Bíróság, illetve a megyei bíróság nyilvántartásba vételével jön létre és a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg.
    1.2. A végelszámolás elhatárolása más eljárásoktól
    A végelszámolás - különösen a gazdálkodó szervezetek esetében - nemperes eljárásként nyert szabályozást, ahol a bíróság szerepe többnyire formális. Elsősorban az eljárás megindításának és befejezésének a regisztrálására - szükség esetén a végelszámoló kijelölésére - és az eljárás nyilvánosságának a biztosítására szorítkozik.
    Az eljárás nemperes jellegéből következően felmerül más nemperes eljárásokhoz való viszonya. E kapcsolat vizsgálata viszont részben elhatárolási kérdéseket vet fel, részben pedig - ha más nemperes eljárás is a jogutód nélküli megszűnést eredményezi - az egyes eljárások elsőbbségének vagy kizárólagosságának a kérdését veti föl.
    1.2.1. Csődeljárás
    A csődeljárás szabályait a Cstv. szabályozza. A Cstv. 1. §-ának (2) bekezdése szerint a csődeljárás olyan eljárás amelynek a során az adós - csődegyezség megkötése érdekében fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A csődeljárás - a nem túl szerencsés elnevezés ellenére - egy reorganizációs eljárás, amely szabályozása hasonló a nyugat-európai országokban is megtalálható előzetes eljárásokéhoz.
    Az előzetes eljárásoknak az a céljuk, hogy a felszámolás lehetőleg elkerülhető legyen. Az előzetes eljárások lehetőséget adnak a hitelezőkkel való átmeneti megegyezésre és arra, hogy az adós különböző reorganizációs intézkedésekkel kilábalhasson gazdálkodási nehézségeiből.
    A csődtörvény a csődeljárás mint reorganizációs eljárás bevezetésével a fejlettebb piaci országokban alkalmazott normákat és bekövetkezett változásokat követi. Nyilvánvaló, hogy mind az adós mind a hitelezők mind az állam érdekeit az szolgálja legjobban, ha az életképes gazdálkodó szervezetek esetében lehetőség nyílik arra, hogy a hitelezők érdekeinek is megfelelő program kidolgozásával a gazdálkodó szervezetek kijussanak válsághelyzetükből.
    A csődeljárás és végelszámolási eljárás összevetéséből elsősorban az a kérdés merül fel, hogy a végelszámolási eljárás alatt kezdeményezhet-e a cég csődeljárást. A kérdés csak első felvetésre tűnik elméletinek. Az elmúlt évek bírósági tapasztalatai azt mutatják, hogy több nagyobb cég csődeljárása nem annyira a cég továbbműködését célozta, hanem a piacról való kivezetést, a megszüntetés előkészítését, azaz a csődeljárás során kötött egyezség eredményeképpen akarta a cég vezetése biztosítani, hogy a későbbi végelszámolás feltételei biztosítva legyenek, és a jogutód nélküli megszűnés ne torkolljon felszámolási eljárásba.
    A kérdésre adható válasz kettős. Formálisan a csődeljárás megindításának nem kizáró feltétele, ha egy cég végelszámolás alatt áll. A csődeljárás lefolytatása iránti kérelem mellékletei végelszámolás alatt álló cég esetében is biztosíthatóak illetve beszerezhetőek. A kérelemben a cég tulajdonosi jogokat gyakorló szervének az előzetes egyetértését tartalmazó okiratot (jegyzőkönyvet) a hitelezők névsorát, a hitelek összegét és a lejáratuk időpontját tartalmazó okiratot, a közzétételi költségtérítés befizetését igazoló okiratot, valamint 3 hónapnál nem régebbi mérleget kell csatolni és bejelenteni az adós adószámát, valamint azt, hogy a kérelem benyújtását megelőző 2 éven belül részesült-e fizetési haladékban.
    A csőd igénybevételének csak az emel törvényi korlátot, ha a csődeljárás iránti kérelemnek a bírósághoz való érkezésétől számított 2 éven belül már terjesztett elő csőd kérelmet, amely eredményeképpen lefolytatott eljárás során részesült fizetési haladékban.
    Hogyha az adós a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés megszerzése érdekében kitűzött tárgyaláson a hitelezők egyetértését megszerzi, akkor a bíróság köteles rendelkezni a fizetési haladékot tartalmazó végzés meghozataláról és közzétételéről.
    A fizetési haladék alatt az adós köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. Ha a hitelezők a programot és az egyezségi javaslatot elfogadják a továbbiakban az egyezség a hitelezőkre is kötelező.
    A fenti logikát nem sérti feltétlenül az a körülmény sem, hogy végelszámolásra csak akkor kerülhet sor, ha a gazdálkodó szervezet nem fizetésképtelen és, hogy ha a végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni [Cstv. 72. § (2) bek.].
    A végelszámolás alatt kezdeményezett csődeljárás ugyanis lehetővé teheti, hogy a cég fizetőképtelensége elháruljon, és ennek eredményeképpen a végleges megszűnésre végelszámolás keretében kerüljön sor.
    Tartalmilag és általában a csődeljárásnak a reorganizáció a célja és ebben az értelemben - közgazdasági oldalról - a két eljárás lényegében mégis kizárja egymást.
    A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata fordított esetre is lehetőséget lát, azaz mód van jogutód nélküli megszűnés elhatározására csődmoratórium ideje alatt is (Fpkf. II. 33324/1994/4., Fpkf. II. 31509/1992).
    1.2.2. Felszámolási eljárás
    A felszámolási eljárás fogalmát a Cstv. 1. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint: "felszámolási eljárás olyan eljárás amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek."
    A törvényi definíció a felszámolás négy fontos elemét tartalmazza. A felszámolás a törvényben szabályozott eljárás, közelebbről nemperes eljárás, amelynek a szabályait a Cstv. hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában a Cstv. I-III. fejezete tartalmazza.
    A felszámolási eljárás annyiban hordozza magán a nemperes eljárások - többnyire közös - jegyeit, hogy az eljárás 1. kérelemre indul, 2. a bíróság az eljárás során a hatáskörébe tartozó kérelmekről végzéssel határoz, 3. az eljárás lefolytatására bírósági keretek között kerül sor, többnyire a bíróság felügyelete alatt, 4. sem az érdemi, sem az egyéb határozatok meghozatalával nem kötelező tárgyalás tartása.
    A más nemperes eljárásoktól való eltérés egyike az, hogy az eljárás több mozzanata a bíróságon kívül bonyolódik le, a bíróság beavatkozására csak az eljárás bizonyos pontjain bizonyos feltételek fennállása esetén kerül sor. Az elmondottak vonatkoznak a végelszámolási eljárásra is, de a felszámolási eljárás további eltérő vonása, hogy az eljárás több pontján érvényesül a felek kölcsönös meghallgatásának az elve (a fizetésképtelenség megállapítása, a kifogások elbírálása, a vitás igények elbírálása stb.).
    A felszámolási eljárás hasonlóan a végelszámoláshoz a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, és a Polgári perrendtartás általános szabályai háttérszabályként alkalmazandóak.
    Felszámolási eljárást a fizetésképtelen adóssal szemben lehet lefolytatni. A fizetésképtelenség fogalmát a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg ha:
    a) nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki vagy,
    b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt vagy,
    c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette [Cstv. 27. § (2) bek.]. A felszámolási eljárás befejezésekor az adós jogutód nélküli megszüntetésére kerül sor. Az adós vagyonát a hitelezők között a törvényben meghatározott kötött sorrendben lehet felosztani. A kielégítési sorrend egyfajta fontossági sorrendet is jelent.
    A felszámolási eljárás szabályozása összetettebb. Jóval több a hitelezővédelmi szabály. Ezzel összefüggésben a vagyon értékesítésre és a felszámoló jogállására vonatkozó szabályanyag is terjedelmesebb.
    A Cstv. hatályba lépését követően többször vetődött fel, hogy a végelszámolás alatt lehet-e a gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a végelszámolási eljárás megindításának közzététele már megtörtént.
    Amennyiben a kérelem a gazdálkodó szervezettől érkezik a kérelmet a Cstv. 25. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, mert a végelszámolás közzétételét követően az adós képviseletében kizárólag a végelszámoló tehet ilyen nyilatkozatot.
    Ha a végelszámolás alatt valamely hitelező részéről érkezett felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem a bírósághoz, a megyei bírósági gyakorlat és a legfelsőbb bírósági gyakorlat sokáig eltérő volt.
    A Legfelsőbb Bíróság korábbi álláspontja szerint a végelszámolás alatt felszámolási eljárás lefolytatása kizárt volt. (LB Fpkf. II. 23253/1992., Fpkf. II. 30066/1993., BH 1994. évi 11. szám 623. jogeset stb.).
    A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a végelszámolás alatt azzal egyidejűleg felszámolási eljárás lefolytatása - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel - kizárt. A végelszámolás azonban "átfordulhat" felszámolási eljárássá. Erre csak a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fent ismertetett esetben a végelszámoló kérelmére van mód. A végelszámoló ilyen irányú intézkedésének elmulasztása a cégbírósági eljárásra irányuló jogszabály - a Ctvr. szerinti jogkövetkezményeket vonhatja maga után, de nem adhat alapot a felszámolási eljárás lefolytatására. A bíróságnak ezért a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelmét a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, illetve az eljárás későbbi §-ában a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a felszámolási eljárást meg kell szüntetnie. (LB Fpkf. II. 23253/1992/2. számú határozata)
    A Legfelsőbb Bíróság e körben kialakított gyakorlatát a szakirodalom is erősen kritizálta (lásd: A csődtörvény magyarázata, KJK 1995. 93. old., Csőd, felszámolás, végelszámolás KJK 1997. 410. old., Kemenes István: A végelszámolás és a felszámolás viszonya, Céghírnök 1996. júniusi szám).
    A szakmai viták eredményeképpen még a Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény hatályba lépését megelőzően indult ügyekben is megváltozott a legfelsőbb bírósági gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság az alább idézett határozatában lényegében Kemenes István okfejtését teljes egészében magáévá tette. "Téves az adósnak az a jogi érvelése, hogy a végelszámolás alatt
    álló gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárást kizárólag csak a végelszámoló kérelmére lehet elrendelni. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében a végelszámolóra előírt az a kötelezettség, hogy amennyiben az adós gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követe-
    léseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, nem értelmezhető úgy, hogy kizárólag csak a végelszámoló kérelmére indítható felszámolási eljárás a végelszámolás alatt álló adós ellen. A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdéséből következően ugyanis a felszámolási eljárást az adós fizetésképtelensége esetén az adós, hitelező, végelszámoló kérelmére, vagy a Cégbíróság értesítése alapján lehet lefolytatni.
    A felszámolási eljárás megindításáról rendelkező szabályok között nem található kizáró rendelkezés a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolásának elrendelésére vonatkozóan. A többször módosított Cstv. 72. §-ának (3) bekezdéséből is az a következtetés vonható le, hogy a végelszámolás megindulását követően is lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, és ez esetben a bíróságnak a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében kell a bíróságot értesítenie. Mindezekből következően nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet ellen a hitelezői kérelemre az abban foglalt fizetésképtelenségi feltételek fennállására tekintettel a felszámolást elrendelte." (LB Fpk. VI. 33042/1997/3. számú határozat.)
    A Cstv.-t módosító 1997. évi XXVII. törvény végül egyértelműen kimondta, hogy a végelszámolás megindulását követően is lehet az adóssal szembe felszámolási eljárást kezdeményezni. A módosított Cstv. 72. §-ának (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a Cégbíróságot értesíti.
    A felszámolási eljárás és a végelszámolási eljárás összefüggésének a vizsgálatánál külön problémakört jelent az az eset, ha a felszámolás elrendelésére a Cégbíróság értesítése alapján kerül sor.
    A Cstv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy a Cégbíróság értesítése alapján folytatható le.
    A gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróságok gyakorolják. A törvényességi felügyeleti eljárás részletes szabályait a cégtörvény tartalmazza. A cégtörvény 50. §-a sorolja fel azokat az eseteket, amikor törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye.
    Az eljárás eredményeképpen a Cégbíróság különböző intézkedéseket tehet. A legsúlyosabb intézkedés, ha a céget eltiltja a további működéstől, és egyben megszűntnek nyilvánítja, amennyiben a törvényes működés másképp nem biztosítható.
    A cégtörvény 55. §-a kimondja: "ha a Cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja - és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve ha fizetésképtelenségére vonatkozó adatok merülnek fel felszámolási eljárás megindításának van helye. Végelszámolás esetén a Cégbíróság jelöli ki a cég a végelszámolóját a céget megszűntnek nyilvánító végzésében."
    A korábbi szabályozáshoz képest, amely csak annyit mondott ki, hogy ha felszámolásnak van helye, a Cégbíróság erről a felszámolásra illetékes bíróságot értesíti, az új rendelkezések hangsúlyozzák, hogy a felszámolási eljárás indításának csak akkor van helye, ha fizetésképtelenségre utaló adat merül fel.
    Figyelemmel a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt fizetésképtelenségi okokra akkor merülhet fel a fizetésképtelenségre utaló adat, ha a Cégbíróságnak 60 napon túli ki nem egyenlített elismert tartozásról, eredménytelen végrehajtásról vagy arról van tudomása, hogy a cég a csődeljárásban kötött egyezség ellenére fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A gyakorlatban ilyen körülményekre utaló adatok, illetve okiratok nem állnak a Cégbíróság rendelkezésére ezért a jövőben kicsi annak a valószínűsége, hogy a Cégbíróság rögtön a felszámolási ügyben eljáró bíróságot keresi meg.
    A fizetésképtelenségre utaló adatnak konkrétnak kell lennie, amely azt is jelenti, hogy a cégbírósági értesítésben meg kell jelölni a Cstv. megfelelő szakaszát, másrészt mellékelni kell azokat az iratokat, amelyek az értesítésben foglaltakat alátámasztják (nemleges foglalási jegyzőkönyv, számla, mérleg stb.).
    A fizetésképtelenséget [Cstv. 27. § (2) bek. b) pont] megalapozhatja a törvényességi felügyeleti eljárásban kiszabott pénzbírság behajthatatlanságáról szóló értesítés is (lásd erről részletesebben: dr. Juhász László: Felszámolás a Cégbíróság értesítése alapján I. Céghírnök 2000. évi októberi szám).
    Feltételezzük, hogy a megkeresésre mégis sor kerül. A Cstv. 22. §-a csak arról rendelkezik, hogy a felszámolási eljárást többek között - a Cégbíróság értesítése alapján folytatható le.
    A felszámolási eljárás megindítását azonban az adós fizetésképtelenségének a vizsgálata követi [Cstv. 26. § (1) bek.], amely eredményeképpen a bíróság az adós felszámolását rendeli el, ha a fizetésképtelenségét állapította meg [Cstv. 27. § (1) bek.]. Ha az adós nem fizetésképtelen a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
    Kérdés, hogy az utóbbi esetben mi történik. E tényállást sem a Cstv. sem a cégtörvény nem szabályozza, de a megoldás nem lehet ellentétes egyik törvény rendelkezéseivel sem. Egyrészről a fizetésképtelenség elbírálása során álláspontunk szerint - a gazdálkodó szervezetet is hiánypótlásra lehet felhívni, és ha ennek nem tesz eleget, csak akkor van helye az eljárás megszüntetésének. A megszüntetés ellen fellebbezésnek van helye. Fellebbezésre a cég jogosult. Ha a megszüntető végzés jogerőre emelkedik, a felszámolási ügyben eljáró bíróság köteles a végzést a Cégbíróságnak megküldeni. Változatlanul követelmény, hogy a megszűntnek nyilvánítás esetén valamely eljárást le kell folytatni, ezért a Cégbíróságot döntési kötelezettség terheli, és tekintettel az előzményekre köteles végelszámolást elrendelni és kijelölni a végelszámolót.
    Lényegében azáltal, hogy a felszámolási ügyben eljáró bíróság nem látta megállapíthatónak a fizetésképtelenséget, ugyanoda jutunk viszsza, mintha a Cégbíróság eredetileg is a cég végelszámolását rendelte volna el.
    Következő kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a végelszámolási eljárásban a végelszámoló arra a következtetésre jut, hogy a cég fizetésképtelen. A gyakorlatban többször előfordult, hogy a végelszámoló ilyenkor a Cégbíróságot kereste meg azzal, hogy a Cégbíróság kezdeményezzen hivatalból felszámolási eljárást.
    A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése azonban erre az esetre specifikus törvényi szabályozást adott. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelező követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni és a felszámolást kezdeményezni.
    Ebből az következik, hogy a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kérelem teljesítésétől elzárkózik, és felhívja a végelszámoló figyelmét a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségére (ugyanezt az álláspontot osztja Juhász László és Szabó Eszter is, lásd: A felszámolás elrendelése a Cégbíróság értesítése alapján, Céghírnök 1999. évi 4. szám).
    Az Fpk. VIII. 31702/1997-es számú ügyben a Cégbíróság az adóst megszűntnek nyilvánította és elrendelte annak a végelszámolását.
    A végelszámoló a beérkezett hitelezői igénybejelentések alapján megállapította, hogy az adóssal szembeni követelések meghaladják az adós vagyonát, és ezt bejelentette a Cégbíróságnak. A Cégbíróság értesítette a felszámolási ügyekben eljáró bíróságot a felszámolási eljárás elrendelése végett.
    A felszámolási bíróság hiánypótlásra hívta fel az adóst, illetve a végelszámolót, elrendelte többek között az adós egyszerűsített mérlegének megküldését, amelyre a végelszámoló bejelentette, hogy azt az adós nem bocsátotta a rendelkezésére. Az adós részére küldött hiánypótló végzések - a címzett "ismeretlen" volta miatt - nem voltak kézbesíthetőek.
    Az elsőfokú bíróság az adós felszámolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert az adós és a végelszámoló a hiánypótlásnak nem tett eleget.
    Az elsőfokú bíróság végzése ellen a végelszámoló terjesztett elő fellebbezést.
    A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
    Határozatában kifejtette, hogy az adott ügyben a felszámolási eljárás a végelszámoló kérelmének benyújtása előtt megküldött értesítés következtében már megindult, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adós fizetésképtelenségének a Cstv. 26. §-ának (1) bekezdésében előírt vizsgálata helyett, a végelszámolót hívta fel - egyébként a bejelentésben jelzett irathiány ellenére - hiánypótlásra és ennek nem teljesítése miatt a végelszámoló később benyújtott felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét utasította el érdemi vizsgálat nélkül.
    Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak - a fent hivatkozott mód. Cstv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint - érdemben kell megvizsgálnia az adós fizetésképtelenségét. Amennyiben a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó cégbírósági értesítésnek az adós - cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezetője, illetve ügyvezetői számára való kézbesítése - a Pp. 99. §-ának (2) bekezdésében foglaltakon kívüli okokból is eredménytelen maradna, a bíróságnak - a Pp. 101. §-ának (1) bekezdésében, illetve 102. §-ának (3) bekezdésében szabályozottakra figyelemmel - hirdetményi kézbesítés, s ügygondnok kirendelése iránt kell intézkednie.
    A Legfelsőbb Bíróság álláspontja több vonatkozásban is téves. Egyrészről tévedett a Legfelsőbb Bíróság, amikor tényként fogadta el, hogy a már elrendelt végelszámolási eljárásban a Cégbíróság megkeresheti a felszámolási bíróságot a felszámolási eljárás lefolytatása végett. Erre, a fentebb kifejtettek szerint nincs lehetőség. Tévedett abban is, hogy ilyen esetben az adós ügyvezetőjét kell nyilatkozatra felhívni, hiszen a megindult végelszámolási eljárásra tekintettel az adós törvényes képviselője a végelszámoló. Tévedett a Legfelsőbb Bíróság abban is, hogy az adott tényállás mellett hirdetményi kézbesítésre kerülhet sor. A Pp. hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis, a hirdetményi kézbesítés elrendelésére csak a fél kérelme esetén van lehetőség.
    A hivatkozott Legfelsőbb Bírósági döntéssel ellentétes határozat született a Cgf. VII. 31650/1998-as számú ügyben, ahol a Legfelsőbb Bíróság egy másik tanácsa kimondta, hogy a gazdálkodó szervezet rendezetlen tartozása ugyan fogalmilag kizárja a végelszámolási eljárás befejezését, de a végelszámolási eljárás alatt a felszámolási eljárás kezdeményezésére, csakis a végelszámoló jogosult. A Cégbíróság csak a cég megszűntnek nyilvánítása esetén intézkedhet a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt.
    Abban az esetben, ha a végelszámoló kezdeményezi a felszámolási eljárást a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése alapján, a felszámolási eljárásra illetékes bíróság szintén köteles a fizetésképtelenséget megvizsgálni. Ha az eljárást megszünteti, akkor a végelszámoló köteles a végelszámolást tovább folytatni mindaddig, amíg bizonyítani nem tudja, hogy a fizetésképtelenség feltételei valóban fenn állnak.
    E körben további tételeket fogalmaz meg Juhász László, amelyekkel a könyv szerzői is egyetértenek.
    Eszerint:
    - A végelszámoló köteles az általa megindított felszámolás esetén mindazon iratokat csatolni és befizetéseket teljesíteni, amelyeket a Cstv. 23. §-a előír, majd a végelszámolás elrendelése után megindult felszámolási eljárásban egyrészt köteles a bíróság felé a fizetésképtelenség kérdésében nyilatkozni, másrészt a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségeket ő is köteles teljesíteni.
    - - Ha a végelszámoló kérelme alapján indul a felszámolási eljárás (közömbös, hogy a cégbíróság által kirendelt vagy a cég által megválasztott végelszámolóról van szó), ugyanazon iratokat kell csatolnia, mint az adósnak, amikor a felszámolást kezdeményezi, s be kell fizetnie a közzétételi költségtérítést. Ezek hiányában a felszámolás nem rendelhető el, s a végelszámolás folyamatban marad.
    - A felszámolás és a végelszámolás problematikájának vizsgálatánál még egy kérdés merül fel. Mi a teendő akkor, ha egy gazdálkodó szervezet végelszámolási eljárást kezdeményez, és a becsatolt mellékletekből megállapítható, hogy a cég fizetésképtelen, és ebben az esetben nem állnak fenn a végelszámolás feltételei.
    - Ugyanez a helyzet, ha a végelszámoló lefolytatja az eljárást és az eljárás végén derül ki a becsatolt dokumentumokból, hogy a cég fizetésképtelen.
    - Kiterjed-e a törvényességi felügyelet ezekre az esetekre, azaz megsemmisítheti-e a Cégbíróság a cég jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatát, illetve elutasíthatja-e az ezzel összefüggő változásbejegyzési vagy pedig a cég törlésére irányuló kérelmet.
    - A szakirodalomban találhatunk olyan álláspontot, amely szerint a Cégbíróság kompetenciája csak arra terjed ki, hogy a döntéshozatalt abból a szempontból vizsgálja, hogy határozatképes volt-e a társaság és a döntéshez szükséges szavazatszám megvolt-e, tartalmában azonban a döntés megalapozottságát nem bírálhatja felül. Abban az esetben pedig, ha a végelszámolás befejezésekor észleli az eljáró bíró, hogy a végelszámolás feltételei nem állnak fenn, akkor nem fogadhatja el a társaság döntését. Az eljárás nemperes jellege részletes vizsgálódást nem tesz lehetővé, ezért nincs más mód mint a cég törlés iránti kérelmének elutasítása (Dr. Vezekényi Ursula: Cégbíróság a végelszámolásban, Céghírnök 1995. évi 2. szám).
    - A cégtörvény 50. §-ának (1) bekezdésében felsoroltak közül csupán az 50. § (1) bekezdés d) pontjában említett tényállás alkalmazhatósága merülhet fel. A d) pont szerint törvényességi felügyeleti eljárásnak lehet helye akkor is, ha a cég működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
    - Az egyik felfogás szerint ez a rendelkezés azonban elsősorban a társasági anyagi jogi szabályokra utal és nem teszi lehetővé annak a felülvizsgálatát, hogy a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozat abból a szempontból megalapozott-e, hogy a cég fizetésképtelen-e, azaz fennállnak-e a végelszámolás törvényi feltételei.
    - A társaság határozatának a megsemmisítése vagy a végelszámolással összefüggő változásbejegyzési kérelem elutasítása indirekt módon magába foglalja a cég fizetőképességével kapcsolatos állásfoglalást is. A fizetésképtelenség elbírálása azonban a felszámolási ügyekben illetékes bíróság kompetenciájába tartozik, ahol a döntés egy más nemperes eljárás, a felszámolási eljárás keretében születik meg.
    - Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a Cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre sem a változásbejegyzés elbírálásával kapcsolatos jogköre nem teszi lehetővé annak a vizsgálatát, hogy a végelszámolás törvényi feltételei fenn állnak-e.
    - Hitelezői oldalról védelmet egyrészről az eljárás nyilvánossága biztosít (ha a hitelező a végelszámolás közzétételét követően úgy véli, hogy a cég fizetésképtelen, akkor felszámolási eljárást kezdeményezhet). Másrészről pedig a Cstv. a végelszámoló kötelezettségévé teszi a fizetésképtelenség vizsgálatát, illetve kimondja, hogy a végelszámoló kártérítési felelősséggel tartozik.
    - Ugyanez vonatkozik arra, ha a végelszámolás befejezését követően becsatolt okiratokból valószínűsíthető, hogy a cég fizetésképtelen.
    - A Cégbíróság a kérelmet és a becsatolt okiratokat csak formai szempontból vizsgálhatja felül figyelemmel a Ctv. 26. § (1) bekezdésében és 4. §-ában foglaltakra is.
    - A fent kifejtett állásponttal szemben a Legfelsőbb Bíróság szerint el kell utasítani a végelszámolás befejezésekor előterjesztett a cég törlése iránti kérelmet, ha a becsatolt okiratokból megállapítható, hogy a cégnek rendezetlen tartozása áll fenn.
    - "Az adott ügyben a szövetkezet végelszámolása 1995. március
    - 31-én indult meg. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan ezen időpontban már elszámolási vita folyt, a törlési kérelemhez csatolt vagyonfelosztási javaslat mellékletét képező kimutatás szerint a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet követelését már 1995. november 15-én bejelentette a végelszámolónak, a követelés tekintetében peres eljárás is folyamatban volt, mely eljárásban a megyei bíróság 1996. november 28-án kelt jogerős ítéletével a végelszámolás alatt álló szövetkezetet már kötelezte a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet javára 993 000 Ft és járulékai megfizetésére. Mindezek figyelembevételével a végelszámolási eljárás során követelés nem volt figyelmen kívül hagyható, és tekintettel arra, hogy a végelszámolási eljárás befejezésekor elfogadott vagyonfelosztási javaslat szerint is a szövetkezetnek a Z. és Vidéke Takarékszövetkezet követelését is magába foglaló rendezetlen tartozása áll fenn, amely fogalmilag kizárja a végelszámolási eljárás befejezését, illetve a cég végelszámolási eljárás befejezését követő törlését, megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a cég törlése iránti kérelmet." (LB Cgf. VII. 31650/1998., Közigazgatási-gazdasági-jogi döntvénytár 2000. évi 1. szám 2. jogeset).
    1.2.3. A hivatalbóli törlési eljárás
    - A hivatalbóli törlés intézményét már az 1989. évi 23. tvr. is tartalmazta. Az intézmény néhány finomítással, de változatlan tartalommal bekerült az új cégtörvénybe. Az eljárás nemperes eljárás, amely következtében a gazdálkodó szervezet szintén jogutód nélküli szűnik meg.
    - A hivatalbóli törlési eljárásra akkor van lehetőség, ha a Cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég székhelyén, illetve telephelyén,
    - fióktelepén sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen. A törlési eljárás megindításáról szóló hirdetményi végzést - a kézbesítés mellőzésével - a Cégbíróság a Cégközlönyben teszi közzé. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia, amelynek értelmében a cég törlése ellen kifogás terjeszthető elő. A kifogást a hirdetmény megjelenésétől számított 30 nap alatt lehet bejelenteni.
    - A Cégbíróság a kifogásról 8 napon belül határoz. A kifogás akkor alapos, ha a cég székhelyére, működésére, illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó új adatot tartalmaz. Ebben az esetben a Cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás keretében hozható intézkedéseket teheti meg.
    - Ha a kifogás új adatot nem tartalmaz, vagy az annak alapján megtett intézkedés eredménytelen volt, a Cégbíróság a kifogást elutasítja és folytatja a törlési eljárást.
    - A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eredménytelen elteltét követően, illetve amennyiben a kifogás nem alapos a Cégbíróság a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz.
    - Kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha egy cég ellen felszámolási eljárás indul, és a felszámolási kérelemnek az adós részére történő kézbesítése során merül fel, hogy a cég "nem elérhető".
    - A bírói gyakorlatban több megoldással is találkozhatunk:
    - a) A felszámolás lefolytatása iránti kérelemnél a keresetlevél kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. Ha a hitelező felhívás ellenére sem tudja megjelölni az adós székhelyét a bíróság a hitelező kérelmére a felszámolás iránti kérelmet hirdetmény útján kézbesíti az adósnak, és egyidejűleg a részére ügygondnokot rendel ki. Az ügygondnok kirendelésével kapcsolatos költségeket és kész-kiadásokat a hitelező köteles előlegezni.
    - b) Második megoldás első változata szerint a bíróság a Cégbíróságot értesíti "...amennyiben ezek a kutatások nem vezetnek eredményre és a kérelem nem kézbesíthető, a kft. törvényes képviselője részére a továbbiakban a bíróságnak a módosított 1989. XXIII. tvr. 23. §-ának (1) bekezdése alapján kell eljárnia. Közölnie kell a Cégbírósággal a cég tényleges megszűnését valamint indítványoznia kell az ezzel kapcsolatos eljárás lefolytatását. A Ctvr. 22. §-ának (1) bekezdése alapján ha a Cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja, a cégre vonatkozó jogszabályok szerint felszámolásnak vagy végelszámolásnak vagy helye." (BH 1993. évi 7. szám 478. jogeset).
    - A törlésre irányuló eljárás intézményének a megjelenésével újabb verzióként adódik, hogy a felszámolási bíróság kezdeményezheti a cég törlését.
    - Ha a cég ellen felszámolási eljárás van folyamatban, akkor tehát a törlési eljárás lefolytatható. Ha azonban a bíróság megállapította az adós fizetésképtelenségét, és elrendelte annak a felszámolását - álláspontunk szerint - nincs helye a törlési eljárás lefolytatásának, mert ettől az időponttól kezdve a két eljárás egyidejű lefolytatása egymást kizárja.
    - Ennek ellenére előfordul, hogy a felszámolási eljárás alatt párhuzamosan törlési eljárás is folyik, sőt a cég törlésére is sor kerül. Ilyenkor a felszámolási eljárást meg kell szüntetni.
    - Ezzel ellentétes állásponttal is találkozhatunk: "külön problémát jelent - és ez sajnos már a mai gondok közé tartozik -, hogy mit kell tennie a felszámolást lefolytató bíróságnak, ha a felszámolási eljárás közben a Cégbíróság az adóst egyszerűen törli a cégjegyzékből. A felszámolás megindítása előtt a megoldás adott. Az eljárást meg kell szüntetni, vagy a kérelmet el kell utasítani, hiszen nincs adós, aki ellen az eljárást le lehetne folytatni, a megjelölt adósnak nincs perbeli jogképessége. A felszámolás megindulása után azonban már más a helyzet. Véleményünk szerint ilyen esetben le kell folytatni a felszámolást azzal, hogy az eljárás befejezésével egyidejűleg az adóst nem kell megszüntetni, és nem kell a Cégbíróságot megkeresni a cég törlése érdekében. A cég törlése azonban a hitelező érdekét sértheti, ezért - álláspontom szerint - ez a rendelkezés felülvizsgálatra szorul, s min-
    - denképpen ki kellene küszöbölni a csődtörvénnyel való ütközését." (Dr. Csőke Andrea, Fodorné dr. Lettner Erzsébet, Dr. Horváth Andrea, Dr. Serényi György: Csőd, felszámolás, végelszámolás, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 412. old.).
    - A gyakorlatban az is felvetődött, hogy a végelszámolás alatt indulhat-e a céggel szemben, cég törlésére irányuló eljárás. Egy konkrét ügyben a betéti társaság változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a Cégbíróságnál, amelyben bejelentette, hogy a társaság elhatározta jogutód nélküli megszűnését, és végelszámolóként az egyik beltagot kérte bejegyezni. Az elsőfokú bíróság a végelszámolás megindulását és az azzal összefüggő adatváltozásokat bejegyezte a cégjegyzékbe.
    - Az APEH megyei igazgatósága ezt követően törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett, bejelentve, hogy a társaság székhelyéről a küldemények "ismeretlen" jelzéssel érkeztek vissza az igazgatósághoz. Az elsőfokú bíróság felhívta a társaságot arra, hogy tegyen észrevételeket az APEH megyei igazgatósága beadványára. Végzését az elsőfokú bíróság az adós székhelyére küldte meg. A küldemény "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza a bírósághoz.
    - Ezt követően az elsőfokú bíróság 4. sorszám alatt ismét végzést hozott, immár a végelszámolás alatt álló cég törlésére irányuló eljárás megindításáról. A végzés a Cégközlöny 1996. augusztus 15-i számában jelent meg. A végzéssel kapcsolatos kifogást nem nyújtottak be az elsőfokú bírósághoz.
    - 1996. október 15-én kelt 5. számú végzésével az elsőfokú bíróság elrendelte a cég hivatalbóli törlését a cégjegyzékből. A végzés a Cégközlöny 1996. november 28-i számában jelent meg. A végzéssel szemben a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár nyújtott be fellebbezést arra hivatkozással, hogy a végelszámolásról hozott korábbi végzés alapján a végelszámolónak igényt jelentettek be (továbbá, hogy nincs tudomásuk a végelszámolási eljárás befejezéséről és, hogy a cég törlését elrendelő végzés ellentmond a végelszámolás megindításáról hozott végzésnek.
    - A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozathozatalra utasította. A bíróság másodfokú határozatában a következőket fejtette ki:
    - Az 1989. évi 23. tvr. 21-23-24. §-ai az ismeretlenné vált fellelhetetlen cégekre nézve a cégnyilvántartás közhiteles jellegére és a forgalombiztonság követelményeire figyelemmel speciális eljárásként szabályozza a cég végelszámolási és felszámolási eljárás mellőzésével történő hivatalbóli törlésére irányuló eljárást a következők szerint.
    - A 21. § (1)-(2) bekezdése alapján, ha a cég székhelyére vonatkozó bejegyzés jogszabályt sért a Cégbíróságnak fel kell hívnia a céget képviselője útján megfelelő határidő kitűzésével a jogellenesség megszüntetésére, illetve az arra irányuló kérelem benyújtására, s ezzel egyidejűleg hirdetményt kell közzétennie azzal, hogy a cég székhelyére vonatkozóan tudomással rendelkezik és az 30 napon belül jelentse be a Cégbíróságnak. A 23. § (2) bekezdésének értelmében pedig a cég székhelye a 21. §-ban írt intézkedések ellenére sem vált ismertté a Cégbíróságnak a cég törlésére irányuló eljárást kell lefolytatnia. Végül a 24. § kimondja, hogy a 21. § (2) bekezdésében és a 23. §-ban meghatározott eljárás lefolytatását követően a Cégbíróság a cég törléséről végzéssel határoz, e végzést a kézbesítés mellőzésével a Cégközlönyben közzé kell tenni azzal, hogy a végzés ellen a közzétételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek.
    - Mindezen rendelkezésekből az következik, hogy a hivatalbeli törlési eljárásra csak kivételes esetekben, akkor kerülhet sor, ha a cég holléte, működése, helye az előírt intézkedések ellenére sem válik ismerté. Nem zárható ki annak elvi lehetősége, hogy egyedi esetekben a végelszámolási eljárás meghiúsulása miatt utóbb sor kerüljön a végelszámolási alatt álló céggel szemben a hivatalbeli törlési eljárás lefolytatására.
    - A régi Gt. 50. §-a azt is kimondja, hogy a végelszámoló kijelölésével a gazdasági társaság tisztségviselőinek, képviselőinek és dolgozóinak cégjegyzési jogosultsága megszűnik, jogaikat és kötelezettségeiket a végelszámoló gyakorolja. Ebből az is következik, hogy a végelszámolási eljárás tartalma alatt bekövetkezett adatváltozások cégjegyzékbe történő bejegyzése iránti intézkedéseket a végelszámolónak mint a cég képviselőjének kell megtennie, továbbá, hogy a Ctvr. 21. §-ának (1) bekezdésében írt felhívást a cég székhelyére történő eredménytelen kézbesítést követően közvetlenül a végelszámolónak is kézbesíteni kell. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság bejegyezte a cég végelszámolásának megindulását, a végelszámoló személyét, akinek a lakcíme a cég székhelyétől közigazgatásilag eltérő helységben van. Az eljárási szabályok megsértésével járt el az elsőfokú bíróság, amikor az 1996. május 7-én kelt 2. számú felhívó végzését a végelszámolónak meg sem kísérelte kézbesíteni. Jogsértő volt ugyanakkor az elsőfokú bíróság eljárása azért is, mert a törlési eljárás előfeltételét képező Ctvr. 21. §-ának (2) bekezdésében írt hirdetmény közzétételét mellőzte. Mindezekre tekintettel megalapozatlan volt a törlési eljárás, és a cég végelszámolási és felszámolási eljárás mellőzésével történő hivatalbóli törlése is.
    - Az újabb eljárásban nem mellőzhető a Ctvr. 21. § (1) bekezdése alapján hozott végzés a végelszámolónak történő végzés kézbesítése, illetve a kézbesítés megkísérlése, szükség esetén a Ctvr. 21. § (2) bekezdésében írt hirdetmény közzététele, és csak ezt követően hozhat az elsőfokú bíráság a törlési eljárás megindítása tekintetében megalapozott határozatot. (LB Cgf. VII. 30162/1997., Közigazgatási és gazdasági döntvénytár 1998/4. 98. jogeset).
    - A bírói gyakorlat egyébként sem elégszik meg csak azzal, ha a cég részére megküldött küldemények "ismeretlen" jelzéssel érkeznek vissza. A cég törlésére csak akkor van lehetőség, ha a cég működésére utaló adat sem merül fel.
    - Szintén a Legfelsőbb Bíróság előtt Cgf. II. 32002/1997. szám alatt folyó ügyben (Közigazgatási és gazdasági jogi döntvénytár 1998/10. 228. jogeset) a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara bejelentette az elsőfokú bíróságnak, hogy a T. Ipari és Kereskedelmi Kft. részére megküldött értesítései "ismeretlen" jelzéssel érkeznek vissza. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésében megindította a törlésre irányuló eljárást, majd 5. sorszámú végzésében elrendelte a cég hivatalbóli törlését.
    - Az 5. sorszámú végzés ellen a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a cég rendszeresen teljesít járulék bevallást.
    - Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozva, hogy - a tényleges céghelyre, működésre vonatkozó bejelentés nem érke-
    - zett - a nem működő cég pedig a forgalom biztonságát szolgálja.
    - A fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az 5. sorszámú végzést hatályon kívül helyezte, és a Cégbíróságot újabb határozat hozatalára utasította. Határozatában - többek között - kifejtette, hogy a cég törlését elrendelő 5. számú végzés meg-
    - hozatala után egyértelmű adatok merültek föl arra vonatkozóan, hogy a cég ténylegesen működik. A fellebbezéshez csatolt irat szerint a cég 3 nappal a törlési eljárás megindításáról szóló végzés közzététele előtt eleget tett az 1997 március havi járulék bevallási kötelezettségének, ez pedig a tényleges működésére utal. Ilyen cég esetében pedig akkor sem indokolt a végelszámolási eljárás lefolytatása nélkül a cég törlése, ha a cég székhelyén nem lehet felvenni a kapcsolatot jelenleg a cég képviselőjével.
    - 1.2.4. Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének a megszüntetésével kapcsolatos eljárás
    - A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről az 1997. évi CXXXII. tv. rendelkezik.
    - A törvény 30. §-a tartalmazza a kereskedelmi képviselet megszüntetésére vonatkozó szabályokat. A törvény szerint a kereskedelmi képviselet a cégbírósági nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. Kérelemre a Cégbíróság akkor törölheti a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékből, ha:
    - a) a külföldi vállalkozásnak a kereskedelmi képviselet működésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása továbbá,
    - b) a kereskedelmi képviselet a Cégközlönyben megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelező követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak és
    - c) nincs a kereskedelmi képviseleti tevékenységgel összefüggésben külföldi vállalkozás ellen Magyarországon bírósági vagy hatósági eljárás folyamatban.
    - A kereskedelmi képviselet kérelemre történő törlésének nem feltétele a fentiekben a) és c) pontban felsorolt feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás államának a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bíróság joghatóságról és bírósági joghatározatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról.
    - A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a kereskedelmi képviselet törlését is kérelmezni kell a Cégbíróságtól.
    - A fenti rendelkezéseket ebben az esetben is alkalmazni kell.
    - A Cégbíróság hivatalból intézkedik a kereskedelmi képviselet cégjegyzékből való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a Cégbíróság kereskedelmi képviseletet törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a további működéstől, a Cégközlönyben felhívást tesz közzé azzal, hogy a hitelezők a köve-
    - teléseiket 30 napon belül a kereskedelmi képviseletnél jelentsék be.
    - A Cégbíróság azt követően nyilvánítja megszűntnek, s törli a kereskedelmi képviseletet a cégjegyzékből, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelező követelése kielégítésre került.
    - A fióktelep megszüntetésére vonatkozóan a törvény 23. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A fióktelep a cégnyilvántartásból való törléssel szűnik meg.
    - Kérelemre a Cégbíróság az alábbi körülmények együttes fennállása esetén törölheti a fióktelepet a cégnyilvántartásból:
    - a) a külföldi vállalkozásnak a fióktelep működésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása;
    - b) a fióktelep a Cégközlönyben a megszüntetésről felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezők követeléseiket 30 napon belül nála jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a hitelező követelése kielégítésre került illetve arra biztosítékot nyújtottak;
    - c) nincs a fióktelepein keresztül folytatott tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen Magyarországon hatósági vagy bírósági eljárás folyamatban, vagy a folyamatban levő eljárásokban a vagyoni igények kielégítésére a fióktelep vagy a külföldi vállalkozás biztosítékot nyújtott;
    - d) nincs fizetésképtelenségi eljárás folyamatban a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep ellen.
    - A fióktelep kérelemre történő törlésének nem feltétele a fent említett a) és c) pontban meghatározott feltételek fennállása, ha a külföldi vállalkozás államának a Magyar Köztársasággal nemzetközi szerződése van a polgári és kereskedelmi ügyekre nézve a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról, valamint a köztartozások behajtásáról. A külföldi vállalkozás jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a fióktelep törlését is kérelmezni kell a Cégbíróságtól. Ilyenkor a fenti a)-c) pontban foglaltakat is alkalmazni kell. Szintén alkalmazni kell azt a fenti rendelkezést, hogy a fióktelep kérelmére történő törlésének nem feltétele a fenti a) és c) pontban meghatározott feltételek fennállása, ha nemzetközi szerződés van a bírósági joghatóságról, bírósági joghatározatok végrehajtásáról stb.
    - A Cégbíróság hivatalból intézkedik a fióktelep cégnyilvántartásból való törlése iránt a cégnyilvántartási törvényben meghatározott esetekben. Ha a Cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében tiltja el a fióktelepet a továbbműködéstől, akkor a Cégközlönyben felhívást tesz közzé, hogy a hitelezők a követeléseiket 30 napon belül a fióktelepnél jelentsék be. A Cégbíróság azt követően nyilvánítja megszűntnek és törli a fióktelepet a cégjegyzékből, ha ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett, vagy a bejelentés alapján a hitelezők követelése kielégítésre került.
    - A fióktelep megszűnése esetén a fióktelep cégneve alatt megszerzett olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, pénzpiaci eszközt, átruházható eszközt és kollektív befektetési értékpapírt, amelyet deviza külföldi nem szerezhet meg, el kell idegeníteni, a külföldi vállalkozás az elidegenítés utáni ellenértékre kaphat igényt.
    - Látható, hogy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete megszűnése esetében végelszámolási eljárásnak nincs helye. A fióktelep és a képviselet megszűnése esetén az 1997. évi CXXXII. törvényben foglalt megszűnési szabályok az irányadóak.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében